adozona.hu
BH+ 2001.6.281
BH+ 2001.6.281
I. Eltérő jogszabályi rendelkezés, illetve nemzetközi szerződés hiányában az egyszemélyes gazdasági társaság tisztségviselőire vonatkozó korlátozó rendelkezések külföldi gazdasági társaság alapító esetén is irányadók [Ptk. 685. § c) pont, 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 1. § (1) bek., 3. § (1) bek., 4. § (4) bek., 5. § (1)-(2) bek., 9. § (2) bek., 171-174. §-ai, 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 47. § (1) bek.]. II. A külföldi személy magyarországi kézbesítési megbízottja nem jogosult jognyilatkozatok tételére, így nem
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Cégbíróság az 1999. április 16-án kelt, a Cégközlöny 1999. május 20-i számában közzétett végzésével jegyezte be az alperes társaságot a cégjegyzékbe.
Az alperes egyszemélyes társaság, alapítója külföldi székhelyű részvénytársaság. Az alperes bejegyzett felügyelő bizottsági tagjai E. B. P., A. J. E. és I. G. N. külföldiek, Magyarországon lakóhellyel nem rendelkeznek. Közülük két személy, E. B. P. és A. J. E. az alapító társaság igazgatótanácsának tagjai, utóbbi személy egyidejűleg ügyvezető...
BH+ 2001.6.281 I. Eltérő jogszabályi rendelkezés, illetve nemzetközi szerződés hiányában az egyszemélyes gazdasági társaság tisztségviselőire vonatkozó korlátozó rendelkezések külföldi gazdasági társaság alapító esetén is irányadók [Ptk. 685. § c) pont, 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 1. § (1) bek., 3. § (1) bek., 4. § (4) bek., 5. § (1)-(2) bek., 9. § (2) bek., 171-174. §-ai, 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 47. § (1) bek.].
II. A külföldi személy magyarországi kézbesítési megbízottja nem jogosult jognyilatkozatok tételére, így nem tekinthető a gazdasági társaság képviselőjének, tehát vele kapcsolatban a Ptk. 221. §-ának (3) bekezdésében írtak sem alkalmazhatók [Ptk. 219. § (1) bek., 221. § (3) bek., 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 19. § (1) bek., 23. § (2) bek.].
A Cégbíróság az 1999. április 16-án kelt, a Cégközlöny 1999. május 20-i számában közzétett végzésével jegyezte be az alperes társaságot a cégjegyzékbe.Az alperes egyszemélyes társaság, alapítója külföldi székhelyű részvénytársaság. Az alperes bejegyzett felügyelő bizottsági tagjai E. B. P., A. J. E. és I. G. N. külföldiek, Magyarországon lakóhellyel nem rendelkeznek. Közülük két személy, E. B. P. és A. J. E. az alapító társaság igazgatótanácsának tagjai, utóbbi személy egyidejűleg ügyvezető igazgatója is. A felügyelő bizottsági tagok kézbesítési meghatalmazottjaként az alperes társaság belföldi ügyvezetője Sz. P. került bejegyzésre.
A felperes Főügyészség az 1999. június 8-án benyújtott keresetével a Ctv. 47. §-ának (1) bekezdése alapján kérte, hogy a bíróság a Cégbíróság alperes bejegyzését elrendelő végzése hatályban fenntartása mellett állapítsa meg annak jogszabálysértő voltát és kötelezze az alperest a jogszabálysértő állapot megszüntetéséhez szükséges intézkedések megtételére, a jogszabályoknak megfelelő felügyelő bizottsági tagok és kézbesítési meghatalmazott bejelentésére. Előadta, E. B. P. és A. J. E. felügyelő bizottsági tagok bejegyzése az 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 172. §-ának (3) bekezdésében írt kizáró rendelkezés, míg Sz. P. kézbesítési meghatalmazottkénti bejegyzése a Ptk. 221. §-ának (3) bekezdésében írt összeférhetetlenség folytán jogszabálysértő.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, a Gt. 172. §-ának (3) bekezdése külföldi alapító esetén nem irányadó, a kézbesítési meghatalmazott pedig nem képviselő, csak küldemények átvételére jogosult.
Az elsőfokú bíróság az 1999. október 19-én kelt ítéletével a keresetet elutasította. Az államot kötelezte az alperes javára 7000,- Ft perköltség megfizetésére. Akként rendelkezett, hogy a le nem rótt 15.000,- Ft eljárási illetéket az állam viseli. Ítéletének indokolása szerint a Gt. 172. §-ának (3) bekezdésében írt korlátozás csak a Ptk. 685. §-ának c) pontjában felsorolt gazdálkodó szervezet tag esetén áll fenn, arra is figyelemmel, hogy a Gt. említett rendelkezése - szemben a Gt. 288. §-a (1) bekezdésével - nem utal vissza a Gt. 3. §-a (1) bekezdésében foglaltakra. A kézbesítési meghatalmazott pedig nem vonható a Ptk. 219. §-ának hatálya alá, a bejegyzés tehát nem jogszabálysértő.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, a fellebbezést a Legfőbb Ügyészség fenntartotta. Az ítélet kereset szerinti megváltoztatását kérte. Hangsúlyozta, a Gt. 9. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 685. §-ának c) pontja értelmében a gazdasági társaság gazdálkodó szervezet. Minthogy az alperes alapítója külföldi gazdasági társaság a Gt. 172. §-a (3) bekezdése irányadó, így a bejegyző végzés jogszabálysértő. A kézbesítési meghatalmazás tevőleges magatartást igényel, azaz képviselet, ezért fennáll a Ptk. 221. §-ának (3) bekezdésében írt összeférhetetlenség, a bejegyző végzés e tekintetben is jogszabálysértő.
Az alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A fellebbezés részben az alábbiak szerint megalapozott.
A Gt. 1. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, e törvény szabályozza a Magyarország területén székhellyel rendelkező gazdasági társaságok alapítását, szervezetét és működését, a társaságok alapítóinak jogait, kötelezettségeit. A szabályozás tehát nem tesz különbséget a tekintetben, hogy az alapító (tag) belföldi vagy külföldi-e. A 3. § (1) bekezdése határozza meg szintén azonosan belföldiekre és külföldiekre nézve, hogy milyen személyek, illetve szervezetek részvételével alapítható, illetve működtethető gazdasági társaság. Az alapítók (tagok) között a jogszabályhely felsorolja a gazdasági társaságot is. Az általános rendelkezések között a törvény az egyszemélyes gazdasági társaságra nézve csupán egyetlen korlátozást tartalmaz, a 4. § (4) bekezdése kimondja, egyszemélyes gazdasági társaság - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - nem lehet gazdasági társaság egyedüli tagja, illetve részvényese. A külföldiekre nézve az 5. § (1)-(2) bekezdése tartalmaz rendelkezéseket, kimondva, nemzetközi szerződés a külföldiek gazdasági társaságban való részvételére e törvénytől eltérő szabályokat állapíthat meg. A külföldiek részvételével működő gazdasági társaságokra irányadó különleges biztosítékokat, illetve kedvezményeket külön törvény állapíthat meg. A Gt. 9. §-ának (2) bekezdése akként rendelkezik, a gazdasági társaságok és tagjaiknak (részvényeseiknek) e törvényben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságról a Gt. 171-174. §-ai rendelkeznek. A 171. § (1) bekezdése szerint ilyen társaságot egy tag is alapíthat. A 172. § (3) bekezdése kimondja ugyanazon személy nem lehet egyidejűleg az egyszemélyes társaság és - ha a 171. § (1) bekezdésében meghatározott tag gazdálkodó szervezet - e gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője, illetve felügyelő bizottságának tagja. A gazdálkodó szervezetekről a Gt. nem rendelkezik, e tekintetben a Gt. már hivatkozott 9. §-ának (2) bekezdése értelmében a Ptk. 685. §-ának c) pontja az irányadó, amely a gazdasági társaságot is a gazdálkodó szervezetek körébe sorolja.
Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, illetve nemzetközi szerződés sem, amely az említett jogszabályi rendelkezések alkalmazása alól a külföldi alapítót, illetve tagot kivonná. Mindebből az következik, ha az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság alapítója gazdasági társaság függetlenül attól, hogy az külföldi, irányadónak kell tekinteni a Gt. 172. §-a (3) bekezdésében írt kizáró rendelkezést.
Az 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 19. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a cégjegyzékbe bejegyzett külföldi személy Magyarországon nem rendelkezik lakóhellyel, illetve tartózkodási hellyel, a cégjegyzékben a külföldi 23. § (2) bekezdése szerinti kézbesítési megbízottjának adatait kell feltüntetni. A kézbesítési megbízott "jogállását" közelebbről sem az idézett 19. § (1) bekezdése, sem a 23. § (2) bekezdése nem határozza meg. A Ptk. 219. §-ának (1) és (2) bekezdése rendelkezik a képviselet fogalmáról, tartalmáról kimondva, más személy (képviselő) útján is lehet szerződést kötni, vagy más jognyilatkozatot tenni, kivéve, ha jogszabály szerint a jognyilatkozat csak személyesen tehető meg. A képviselő cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetve kötelezetté. A 221. § (3) bekezdése továbbá kimondja, a képviselő nem járhat el, ha a szembenálló, vagy ellentétesen érdekelt fél ő maga, vagy olyan személy, akit ugyancsak ő képvisel. A képviselet tartalma tehát nem más, mint jogosultság jognyilatkozatok tételére a képviselt nevében. Összevetve a Ptk. idézett rendelkezéseit a Ctv.-ben szabályozott kézbesítési meghatalmazott jogintézményével azt kell megállapítani, hogy az utóbbi nem tekinthető a Ptk. 219. §-ában szabályozott képviseletnek, a kézbesítési meghatalmazott ugyanis jognyilatkozatok tételére nem jogosult, e körben tehát a Ptk. 221. §-ának (3) bekezdésében írtak sem alkalmazhatók.
Az alperes alapítója nem vitásan gazdasági társaság, ezért az előbb kifejtettek szerint az alperes társaságra egyértelműen irányadónak kell tekinteni a Gt. 172. §-ának (3) bekezdésében írt kizáró rendelkezést. Minthogy a társaság E. B. P. és A. J. E. felügyelő bizottsági tagok kijelölése tekintetében az említett jogszabályi rendelkezést megsértette, e körben a bejegyző végzés jogszabálysértő. E kereseti kérelem tekintetében tehát az elsőfokú bíróság elutasító határozata téves és megalapozatlan.
A kézbesítési meghatalmazottra nézve a kifejtettek szerint a Ptk. 221. §-ának (3) bekezdésében írt összeférhetetlenségi szabály nem irányadó, tehát e körben megalapozott a kereseti kérelem elutasítása. (Legf.Bír. Gf.VII.33.596/1999. sz.)