adozona.hu
BH+ 2001.5.229
BH+ 2001.5.229
A felszámolási eljárásban megállapítási igényt nem lehet kifogás előterjesztésével érvényesíteni [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 3. § c) pont, 46. § (5) bek., 51. § (1) és (3) bek., 57. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével az S. Részvénytársaság hitelező kifogását elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárás a Cégközlöny 1995. évi április 20-i számában került közzétételre. Az eljárás során a S. Rt. hitelező kifogást nyújtott be. Sérelmezte, hogy a megyei bíróság megállapítása szerint érvénytelen szerződés alapján a felszámolónál letétben lévő vételárat a felszámoló visszafizette a letevő szerződő fél részére. A megyei bíróság jogerős ...
BH+ 2001.5.229 A felszámolási eljárásban megállapítási igényt nem lehet kifogás előterjesztésével érvényesíteni [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 3. § c) pont, 46. § (5) bek., 51. § (1) és (3) bek., 57. §].
Az elsőfokú bíróság végzésével az S. Részvénytársaság hitelező kifogását elutasította. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós elleni felszámolási eljárás a Cégközlöny 1995. évi április 20-i számában került közzétételre. Az eljárás során a S. Rt. hitelező kifogást nyújtott be. Sérelmezte, hogy a megyei bíróság megállapítása szerint érvénytelen szerződés alapján a felszámolónál letétben lévő vételárat a felszámoló visszafizette a letevő szerződő fél részére. A megyei bíróság jogerős ítéletével megállapította, hogy "a B. Kft. vevőnek a K. Vállalat "va." és a K. Leányvállalat "fa." között 1995. december 5-én létrejött adásvételi szerződés érvénytelen". A kifogásoló álláspontja szerint a B. Kft.-t hitelezőként kellett volna kezelni és a felszámolási eljárás végén kellett volna rendelkezni a pénz visszafizetéséről, a zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat alapján. A felszámoló jogtalan előnyben részesítette a hitelezőt és a sikkasztás büntettét követte el, ezért a bíróság köteles feljelentést tenni a felszámolóval szemben.Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a B. Kft. nem hitelezője a leányvállalatnak, így a hitelezők kielégítési sorrendjét és arányát nem változtatta meg a felszámoló, amikor visszafizette az érvénytelen szerződés alapján birtokában lévő vételárat. Az érvénytelen adásvételi szereződéssel eladott vagyon is vita tárgya; vitatott, hogy kinek a tulajdonában van, mely része lett a felszámolás alá tartozó vagyon, mely része pedig a végelszámolás alatt lévő anyavállalat vagyona. Így jogosan járt el a felszámoló, amikor ezt a vételárat visszafizette. Jelenleg a hitelező igénye is vitatott, mivel annak felülvizsgálata tárgyában az eljárást a bíróság felfüggesztette a jogalapját adó kártérítési igény elbírálása iránt folyamatban lévő peres eljárás jogerős befejezéséig.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést. Kérte a végzés megváltoztatásával annak megállapítását, hogy a felszámoló cselekménye, amellyel visszafizette a letétbe helyezett összeget, jogellenes. Előadta: a 30 millió forintnak a visszafizetése a többi hitelező kielégítési alapját vonta el. A felszámolás kezdő időpontja után szerzett szerződéses vételár mint forgóeszköz, a felszámolási vagyonba tartozik. Így tévedett az elsőfokú bíróság, amikor ezzel ellentétesen foglalt állást az ügyben. A hitelező azt kifogásolta, hogy a bírósági ítélettel jogerősen érvénytelennek nyilvánított ingatlan adásvételi szerződés alapján felvett vételárat a korábbi felszámoló ügyvédi letétbe helyezte, majd ezt az összeget az adós cég hitelezőit kikerülve, azok igényét figyelmen kívül hagyva, kifizette az 1991. évi IL. törvény 57. §-ába ütközően. A bíróságnak ezt hivatalból is észlelnie kellett volna és ennek alapján helye lett volna a szükséges intézkedés megtételének.
A fellebbezésre a felszámoló észrevételt tett. Kérte a kifogást, mint jogalap nélkülit elutasítani. Kifejtette: mivel az érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennálló helyzetet kell visszaállítani, a felszámoló kötelezettségét teljesítette a vételár általa kezelt részének visszafizetésekor.
A hitelező fellebbezése nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló adatok alapján megalapozott végzést hozott. A hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzésének a megváltoztatására.
Az iratokból megállapíthatóan a felszámolási eljárást kezdeményező kérelem 1993. június 17-én került benyújtásra az elsőfokú bírósághoz. Ebből eredően az eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) rendelkezései az irányadóak. Az S. Részvénytársaság hitelezői igényt nyújtott be a felszámolóhoz, amelyet nevezett felülvizsgálat céljából az elsőfokú bíróságnak beterjesztett. A hitelezői igény elbírálására irányuló eljárást az elsőfokú bíróság az annak alapját adó peres eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette. Miután ez már a felszámolás kezdő időpontját követően történt, a Cstv. 3. §-ának c) pontja alapján az igényt érvényesítő hitelezőnek minősül. Ebből következően jogosult volt a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése alapján a kifogás előterjesztésére. A hivatkozott jogszabályhely szerint a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek érdekeit sértő intézkedése vagy mulasztása ellen bármely hitelező kifogással élhet.
A hitelező az 1999. január 20-án benyújtott kifogásában azt sérelmezte, hogy a felszámoló jogellenesen fizetett ki 30 millió forintot a bíróság által érvénytelennek nyilvánított adásvételi szerződésből eredően. Ezzel a többi hitelező kielégítési alapját vonta el. Kifogásában kérelemként azt jelölte meg, hogy: "A helyzet tisztázása a felszámolási bíróság feladata. Fenti cselekmények - amennyiben valóban megtörténtek - megvalósítják a Btk. 291. §-ába ütköző hitelező jogtalan előnyben részesítését, a 297. § szerinti tartozás fedezetének elvonását, esetleg a sikkasztást. A Tisztelt Bíróság a Be. 122. § (2) bekezdése alapján köteles feljelentést tenni ilyen esetben, melyre szintén kérem a bíróságot." Ebből megállapítható, hogy a hitelező a Cstv. alapján megállapítás iránti igényt érvényesített kifogásként. Kérelme a büntetőeljárási törvény alapján került előterjesztésre. Mint arra a Legfelsőbb Bíróság többek között a Bírósági Határozatok 1998. évi 8. számában, 396. szám alatt közzétett eseti döntésében rámutatott, megállapítás iránti igényt a Cstv. 51. §-ának rendelkezései szerint nem lehet előterjeszteni. A Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy ha a bíróság a kifogást megalapozottnak találja, a felszámoló intézkedését megsemmisíti és az eredeti állapotot helyreállítja, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írja elő, ellenkező esetben a kifogást elutasítja. Nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor e vonatkozásban nem hívta fel hiánypótlásra a hitelezőt, a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése ugyanis meghatározott időt - 8 napot - enged a kifogás előterjesztésére. Amennyiben a már előterjesztett kifogás megváltoztatásra kerülne, ez új kifogásnak tekintendő, s ebben az esetben a 8 napos határidőből a hitelezők már "kiesnek". Így a bíróságnak az előterjesztett kifogás alapján kell állástfoglalni az ügyben.
Helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor nem foglalkozott a büntetőeljárás megindítása iránti kérelemmel. A bíróságnak a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése alapján a felszámoló jogszabálysértő intézkedését, illetve mulasztását kell vizsgálnia. Amennyiben tartalma szerint tekinti a bíróság a kifogást, az lényegében arra vonatkozik, hogy a hitelező által jogszabálysértőnek tekintett vételár-visszafizetést a bíróság módosítsa, azt a felszámolás alatti vagyonba utalja vissza. Erre azonban a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak nincs lehetősége. Mint a végzés is tartalmazza, és azt a fellebbezésében a hitelező sem vitatta, a B. Kft., amely visszakapta a vételárat, nem hitelezője az adósnak. Ebből eredően a hitelezőnek mind a felszámoló által képviselt adós gazdálkodó szervezet, mind pedig a vételárat felvevő harmadik személy ellen polgári peres eljárásban lehet az igényét érvényesítenie. Az eredeti állapot helyreállítására a felszámolási eljárás keretében csupán az eljárásban résztvevő hitelezők vonatkozásában van lehetőség.
Amennyiben viszont a hitelező álláspontja szerint a felszámoló a felszámolás során nem az adott helyzetben általában elvárható gondossággal járt el, a Cstv. 54. §-a alapján kártérítési pert indíthat ellene, a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint. Ilyen per lefolytatására ugyancsak nem a felszámolási eljárást lefolytató bíróság jogosult.
Tévesen hivatkozott arra a hitelező, hogy a bíróságnak hivatalból kellett volna vizsgálnia a felszámoló tevékenységét. A Cstv. 46. §-ának (5) bekezdése szerint a felszámoló a felszámolás egész tartama alatt köteles a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetőjének, a hitelezői választmány képviselőjének és a hitelezőknek minden felvilágosítást megadni. A törvényhely (2) bekezdése értelmében az ütemtervet is köteles bármelyik hitelezőnek kérésre bemutatni. Ez ellen lehet a bíróságnál kifogással élni a Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése alapján, és a bíróság a benyújtott kifogás alapján jár el az ügyben.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VIII.31.173/1999. sz.)