adozona.hu
BH+ 2001.4.178
BH+ 2001.4.178
A felszámolási eljárás egyszerűsített módon való befejezésénél irányadó szempontok [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 55. § (1) és (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1992. augusztus 31-én kezdeményezett, majd a Cégközlöny 1995. július 6-ai 27. számában közzétett felszámolási eljárásban az elsőfokon eljárt bíróság végzésével - egyebek mellett - a felszámolási eljárást befejezettnek nyilvánította, az adóst jogutód nélkül megszüntette. A végzés indokolásában írt tényállás szerint a bíróság az 1997. február 16-án kelt 32. sorszámú végzésével elrendelte az adós gazdálkodó szervezet egyszerűsített felszámolását, mert a felszám...
BH+ 2001.4.178 A felszámolási eljárás egyszerűsített módon való befejezésénél irányadó szempontok [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 55. § (1) és (5) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1992. augusztus 31-én kezdeményezett, majd a Cégközlöny 1995. július 6-ai 27. számában közzétett felszámolási eljárásban az elsőfokon eljárt bíróság végzésével - egyebek mellett - a felszámolási eljárást befejezettnek nyilvánította, az adóst jogutód nélkül megszüntette. A végzés indokolásában írt tényállás szerint a bíróság az 1997. február 16-án kelt 32. sorszámú végzésével elrendelte az adós gazdálkodó szervezet egyszerűsített felszámolását, mert a felszámoló a betéti társaság egyetlen felelős tisztségviselőjét sem érte el, így semmilyen működésre vonatkozó dokumentummal, mérleggel, okmánnyal nem rendelkezett. A felszámolás ezért technikailag lebonyolíthatatlan.Megállapította a bíróság, hogy a közzétételtől számított 30 napon belül 15 hitelező jelentett be igényt 12.605.215 forint összegben. A cégnek vagyona nincs, így a hitelezői igények kiegyenlítése nem lehetséges. Megállapította továbbá, hogy az adós vagyona a várható felszámolási költségeket sem fedezi, ezért az 1991. évi IL. törvény 59. §-a alapján, figyelemmel a 60. § (1) bekezdésére, az eljárás egyszerűsített módon való befejezését rendelte el.
A végzés ellen a P.-T. Korlátolt Felelősségű Társaság hitelező élt fellebbezéssel, mely a sérelmezett határozat megváltoztatására irányult. A hitelező fellebbezése indokolásául azt adta elő: tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az eljárást egyszerűsített módon befejezte, mert a társaság iratainak ismerete nélkül nem lehet megállapítani, hogy az adósnak nincsenek vagyontárgyai. Az eljárás kezdetén az adós felelős tisztségviselője ismert címen lakott, így a felszámoló alaptalanul hivatkozott arra, hogy nem volt megtalálható. A felszámolónak kötelessége lett volna a felkutatáshoz rendőri segítséget igénybe venni mind a személyek, mind az iratok tekintetében. Több mint 12 000 000 forintos hitelezői követelésének így semmiféle fedezete nincsen.
A felszámolónak a fellebbezésre tett észrevételei az elsőfokú végzés helybenhagyására irányultak. Előadta, hogy a hitelező követelését külön peres eljárásban érvényesítheti a felszámolás alá került betéti társaság beltagjával szemben. Beadványához csatolta a hitelezőnek írt levele másolatát.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az eljárás adatai alapján kiegészíti az alábbiakkal:
Az iratokhoz csatolt cégmásolat adatai szerint a cég székhelye B., Borsó u. 58. szám. Cégjegyzésre jogosult B. I. B., Borsó u. 58. szám alatti lakos.
A fizetésképtelenség megállapítása tárgyában az első fokon eljárt bíróság személyes meghallgatást tartott, melyen az adós képviseletében senki nem jelent meg, a tértivevény nem érkezett vissza. A fizetésképtelenség megállapításáról szóló végzés a cégjegyzékben megadott címről a bírósághoz "nem kereste" jelzéssel visszaérkezett. A korábban az adóst képviselő ügyvéd a bíróság megkeresésére akként nyilatkozott, hogy az adósról a cégjegyzékből is megállapítható adatokon kívül más információval nem rendelkezik, képviseleti joga időközben megszűnt. A felszámolás elrendeléséről szóló jogerős végzést a bíróság kézbesítette az adósnak, a tértivevény szerint a küldeményt B., B. u. 58. szám alatt B. V. átvette. A felszámoló a bíróságnak bejelentette, hogy az adósnak küldött levél, melyben az 1991. évi IL. törvény 31. §-ában írtakra hívta fel, eredménytelen volt, a tisztségviselők nem voltak elérhetők, így az adós vagyonával kapcsolatban semmilyen dokumentummal nem rendelkezik. K. J. önálló bírósági végrehajtó megküldte az elsőfokú bíróságnak az adós ellen folyó végrehajtás iratait. Az iratok között található foglalási jegyzőkönyv azt tartalmazza, hogy az adós a B., Borsó u. 58. szám alatti címen ismeretlen. A betéti társaság volt tagja, B. I. több éve ismeretlen helyre költözött, az iratot kézbesíteni ezért nem tudta.
Az így kiegészített tényállásra is figyelemmel a fellebbezés nem alapos.
A jelen felszámolási eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 55. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetőleg a könyvvezetés hiányai miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, a bíróság a felszámoló kérelmére végzésben elrendelheti az adós egyszerűsített felszámolását. Az (5) bekezdés szerint pedig a végzés jogerőre emelkedésétől számított 90 nap elteltével a bíróság - a felszámoló meghallgatását követően - végzéssel elrendeli a gazdálkodó szervezet megszüntetését, a cégjegyzékből való törlését, továbbá a jogerős végzésnek a Cégközlönyben való közzétételét és a 29. §-ban felsorolt szervezeteknek való megküldését.
Az adott ügyben helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor, amikor a felszámolási eljárást az iratanyag hiányában egyszerűsített módon befejezte. Az idézett törvényi rendelkezés szerint ugyanis, ha az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan - a kialakult bírói gyakorlat alapján ennek egyik esete az iratanyag hiánya - mód van az eljárás általános szabályoktól eltérő, egyszerűsített módon történő befejezésére. Téves az a fellebbezési előadás, hogy az adós felelős tisztségviselője az eljárás kezdetén ismert címen lakott. A bírósági kézbesítések - a kiegészítő tényállásban írt adatok szerint - eredménytelenek voltak. A végrehajtó az adós székhelyén rögzítette, hogy az adós társaság ott nem működik, képviselője több éve ismeretlen helyen tartózkodik. A Cstv. pedig nem ír elő olyan kötelezettséget a felszámoló részére, hogy a felkutatáshoz köteles rendőri segítséget igénybe venni. Egyébként a hitelezőnek is módja lett volna az eljárás során arra, hogy amennyiben információval rendelkezik az adós iratainak fellelhetőségéről vagy az adósi vagyonról, úgy azt a felszámolónak jelezze. Ilyen adatot azonban a hitelező a fellebbezésében sem jelölt meg.
Észlelte ugyan a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a Cstv. idézett 55. §-ának (5) bekezdésében foglaltak ellenére a felszámolót ismételten nem nyilatkoztatta meg, ez azonban - figyelemmel a kiegészítő tényállásban írtakra - az ügy érdemét nem érintette, így nem minősül olyan lényeges eljárási szabálysértésnek, mely a végzés hatályon kívül helyezését indokolná.
A fellebbezés a fent kifejtettek miatt alaptalan, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával a Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VIII.33.056/1998. sz.)