BH+ 2001.4.175

A pénzintézet az adós nála vezetett számláját a számlatulajdonos rendelkezése nélkül csak a csőd bejelentésétől, illetve a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtásától történő tudomásszerzésig terhelheti meg. Az ezt követően leemelt összeget a pénzintézet akkor is köteles visszafizetni, ha az korábban az adós által a pénzintézetre engedményezett követelésből származott [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 27.§ (1) bek., 38. § (3) bek., 83. § b) pont, Ptk. 328

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az irányadó tényállás szerint a megyei bíróság végzésével a felperes fizetésképtelenségét megállapította és elrendelte a felszámolását. A végzés 1995. június 22-én emelkedett jogerőre, az erről szóló hirdetményt 1995. augusztus 17-én tették közzé.
1995. június 12-én a felperes és az alperes jogelődje (a továbbiakban: az alperes) megállapodást kötöttek, miszerint a felperes a folyó termelésből 1995. június 7-e és június 30-a között kiszállított termékekről kiállított, közelebbről meg nem jelö...

BH+ 2001.4.175 A pénzintézet az adós nála vezetett számláját a számlatulajdonos rendelkezése nélkül csak a csőd bejelentésétől, illetve a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtásától történő tudomásszerzésig terhelheti meg. Az ezt követően leemelt összeget a pénzintézet akkor is köteles visszafizetni, ha az korábban az adós által a pénzintézetre engedményezett követelésből származott [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 27.§ (1) bek., 38. § (3) bek., 83. § b) pont, Ptk. 328. § (3) bek., 39/1984. (XI. 5.) MT r. 4.§ (4) és (5) bek.].
Az irányadó tényállás szerint a megyei bíróság végzésével a felperes fizetésképtelenségét megállapította és elrendelte a felszámolását. A végzés 1995. június 22-én emelkedett jogerőre, az erről szóló hirdetményt 1995. augusztus 17-én tették közzé.
1995. június 12-én a felperes és az alperes jogelődje (a továbbiakban: az alperes) megállapodást kötöttek, miszerint a felperes a folyó termelésből 1995. június 7-e és június 30-a között kiszállított termékekről kiállított, közelebbről meg nem jelölt 6 millió forint követelést tartalmazó számlát az alperesre engedményez. Kötelezte magát, hogy a vevőket az engedményezésről értesíti. 1995. július 20-án a felek egy külön iratban sorolták fel az engedményezett követeléseket. Az alperes 1995. június 28-a és július 20-a közötti időben mint engedményezett követelést 1 418 618 Ft-ot emelt le a felperes nála vezetett számlájáról.
A fizetési meghagyással indult, majd az alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a felperes 1 418 618 Ft visszafizetésére és ennek 1995. július 20-tól a visszafizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni, és kérte a perköltségei megítélését is. Keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes által leemelt összeg a felperes számlájára folyt be, az a felszámolási vagyon része volt, azzal 1995. június 22-től, a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésétől kizárólag a felszámoló rendelkezhetett [Cstv. 4.§ (1) bekezdése]. Az alperes ezért a felszámolást elrendelő határozat jogerőre emelkedésétől kezdve nem volt jogosult a számlájáról az összeget leemelni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az összeg engedményezés folytán a felszámolást elrendelő határozat jogerőre emelkedésekor már nem tartozott a felperes vagyonába. Előadta továbbá, hogy a leemeléskor egyébként is jóhiszemű volt, a felszámolási eljárásról csak 1995. július 31-én értesült a bíróságtól.
A városi bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest 70.930 Ft perköltségnek az alperes, valamint 85.115 Ft illetéknek az állam javára történő megfizetésére. Elfogadta az alperes védekezését, miszerint az engedményezéssel a Ptk. 328. §-ának (1) bekezdése és 329. §-ának (1) bekezdése szerint az alperes az engedményezett követelést megszerezte, ezért azok a felszámolás kezdő időpontjában már nem tartoztak a felperes vagyonához.
A megyei bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest perköltségekben, valamint illetékben marasztalta. Megállapította, hogy a felperesnek az engedményezési megállapodás mellékletében írt követelései a vevőktől származó megrendelések - mint adásvételi szerződések - alapján keletkeztek. A felperesnek az adásvételi szerződések létrejöttének időpontját kellett volna bizonyítania. Amennyiben a megrendelésre - ezáltal az adásvételi szerződés megkötése - a felszámolási eljárást megelőzően került sor, úgy az ez alapján a felperest megillető követelések engedményezésének nem volt jogszabályi akadálya. Amennyiben azonban a megrendelések is a felszámolást elrendelő határozat jogerőre emelkedése után történtek, az engedményezés hatálytalan. A felperes azonban a fenti bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. A csatolt mellékleten szereplő dátumok közül az első időpontok az egyes termékek szállításának a napját, a másik dátum pedig a vételár esedékességét jelölte, a megrendelések időpontjára nincs értékelhető adat. A bizonyítatlanság következményeit a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint maga tartozik viselni. Annak, hogy az összeg leemelése a bankszámláról a felszámolási eljárás kezdő időpontja után történt, a másodfokú bíróság megítélése szerint nem volt jogi jelentősége. Az engedményezett követelés ugyanis nem része a felszámolási vagyonnak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. A felülvizsgálati kérelem benyújtására okot adó jogszabálysértést a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében, valamint a Ptk. 328. §-ában foglaltak megsértésében jelölte meg. Elsősorban arra hivatkozott, hogy az alperes az 1995. július 20. napján kelt megállapodás mellékletében szereplő követeléseken kívül további összegeket is leemelt a bankszámlájáról. Megismételte a másodfokú eljárásban már előadott álláspontját, miszerint az engedményezési szerződés nem tartalmazta az engedményezett követeléseknek, valamint a követelések összegének meghatározását, ezért a megállapodás mint engedményezési szerződés érvénytelen. Végezetül előadta, hogy az alperes az összeg leemelésével megsértette a pénzforgalomról és bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Előadta, hogy az engedményezéskor a felperes számláján belül megjelölték azt az elkülönített bankszámlaszámot, amely kifejezetten az engedményezett követelés fogadására került elkülönítésre. A leemelt összegek erre az elkülönített bankszámlára érkeztek, a kötelezettek e számlára a felperestől származó értesítés alapján teljesítettek. Az engedményezett követelés nem volt a felszámolási vagyon része, ezért az elkülönített számláról az oda befolyt összegeket jogszerűen emelte le.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés esetében lehet kérni. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a másodfokú bíróság jogsértéssel állapította meg, hogy az alperes a felperes felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedése után jogszerűen terhelte meg a felperes bankszámláját, a reá engedményezett, de a felperes számlájára befolyt követeléssel.
A felperes felszámolását elrendelő végzés 1995. június 22-én emelkedett jogerőre. A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról, és a végelszámolásról szóló, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. tv. 27. §-a (1) bekezdésének utolsó fordulata szerint a felszámolás kezdő időpontja az erről szóló végzés jogerőre emelkedésének napja. A törvény 38. §-ának (3) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést csak a felszámolás keretében lehet érvényesíteni. A pénzforgalomról és bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-a (5) bekezdésének a perbeli időben hatályos szövegezése szerint: a pénzintézet a számlatulajdonos rendelkezése nélkül is megterhelheti az adós nála vezetett számláját a pénzintézeti tevékenysége körében esedékes követelésével. A pénzintézetet ez a jog a csőd bejelentésétől, illetve a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtásáról történő tudomásszerzésig illeti meg. A 4. § (5) bekezdése másodikmondatának szövegét az 1991. évi IL. törvény 83. §-ának b) pontja állapította meg. Ezt a 83. §-a b) pontot az 1993. évi LXXXI. törvény 44. §-ának (5) bekezdése hatályon kívül helyezte, de a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-ának (5) bekezdését nem érintette. A Legfelsőbb Bíróság Gfv. X.31.736/1998/7. számú felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletében - a másodfokú bírósággal egyezően - akként foglalt állást, hogy a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-ának (5) bekezdése hatályban van, mert amennyiben a törvényalkotó szándéka e jogszabályhely hatályon kívül helyezésére is irányult, akkor arról külön rendelkezni kellett volna.
Az iratok közt található megyei bíróság végzéséből megállapítható, hogy a felszámolási eljárást kezdeményezők egyike az alperes jogelődje volt, ezért a fenti törvényhely szerint a felszámolási kérelme benyújtásától kezdve - így a perbeli időpontban sem - terhelhette meg a felperes számláját a perbeli követeléssel. Annak nincsen jelentősége, hogy e számlán belül elkülönített számlára történtek a befizetések, mert ez az "elkülönített" számla is a felperesnek az alperesnél vezetett számlája volt.
Az alperes tehát 1995. június 28-a és július 20-a között jogtalanul emelt le 1 418 618 Ft-ot a felperes nála vezetett számlájáról. Az ügy mikénti elbírálása szempontjából ezért nincs annak jogi jelentősége, hogy a leemelt összeg egészben vagy részben a felperes által korábban az alperesre engedményezett követelésekből származott. Az engedményezés alanyváltozást idéz elő a szerződésben, a Ptk. 328. §-ának (3) bekezdése szerint, ezért az adós - az értesítését követően - az alperesnek lett volna köteles teljesíteni. Az adósok azonban a felperes számlájára teljesítettek, így az alperesnek - a felperessel kötött engedményezési szerződés alapján - kötelmi igénye keletkezett a felperessel szemben a befolyt összegek kiadása iránt. Az alperesnek a kötelmi jogviszonyból eredő igénye viszont a felperes felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedését követően kizárólag a felszámolási eljárásban érvényesíthető. Minthogy a felperes bankszámlájának megterhelése jogszabályellenesen történt köteles az alperes a leemelt összegeket a felperesnek visszautalni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Baranya Megyei Bíróság másodfokú ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint megváltoztatta és az alperest a kereset szerint marasztalta. A késedelmi kamat kezdő időpontja a felperes keresete szerinti időpont, valamint a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján az utolsó tétel terhelésének napja, annak mértéke a jelen eljárásban még irányadó a Ptk. 301. §-ának (4) bekezdése alapján alkalmazandó a 86/1990. (XI. 14.) IM rendelet 1. §-a értelmében a mindenkori jegybanki alapkamat kétszerese. (Legf. Bír. Gfv.I.31.584/1999. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.