adozona.hu
BH+ 2001.4.174
BH+ 2001.4.174
A felszámolás kezdő időpontjától az adós gazdálkodó szervezet vagyonára vonatkozó jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. Ezért a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdálkodó szervezet által - a felszámoló rendelkezése nélkül - kifizetett összeget a jogosult - jó vagy rosszhiszeműségétől függetlenül - köteles annak kamataival együtt visszafizetni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 4. § (1) bek., 34. § (2) bek., 38. § (3) bek., 57. § (1) bek., 58. § (1) bek., Ptk. 3
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperestől több alkalommal összesen 361 047 Ft értékben különböző irodaszereket vásárolt, melyeket az alperes 1996. augusztus 2. és 1996. szeptember 2. között több tételben leszámlázott. Időközben a megyei bíróság az 1995. augusztus 31-én kelt és 1996. szeptember 5-én jogerőre emelkedett végzésével a felperes fizetésképtelenségét megállapította és felszámolását rendelte el. Ezt követően a felperes 1996. szeptember 10-én 28.423 Ft-ot, 1996. szeptember 18-án 63.955 Ft-ot, 1996. ok...
BH+ 2001.4.174 A felszámolás kezdő időpontjától az adós gazdálkodó szervezet vagyonára vonatkozó jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. Ezért a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdálkodó szervezet által - a felszámoló rendelkezése nélkül - kifizetett összeget a jogosult - jó vagy rosszhiszeműségétől függetlenül - köteles annak kamataival együtt visszafizetni [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 4. § (1) bek., 34. § (2) bek., 38. § (3) bek., 57. § (1) bek., 58. § (1) bek., Ptk. 301. § (1) bek.].
A felperes az alperestől több alkalommal összesen 361 047 Ft értékben különböző irodaszereket vásárolt, melyeket az alperes 1996. augusztus 2. és 1996. szeptember 2. között több tételben leszámlázott. Időközben a megyei bíróság az 1995. augusztus 31-én kelt és 1996. szeptember 5-én jogerőre emelkedett végzésével a felperes fizetésképtelenségét megállapította és felszámolását rendelte el. Ezt követően a felperes 1996. szeptember 10-én 28.423 Ft-ot, 1996. szeptember 18-án 63.955 Ft-ot, 1996. október 4-én 91.419 Ft-ot, 1996. október 9-én 9290 Ft-ot, míg 1996. november 22-én 167.960 Ft-ot utalt át az alperes részére.A felperes az alperest 361.047 Ft és ennek az átutalások időpontjától a kifizetés napjáig járó törvényes kamatai megfizetésére kérte kötelezni arra hivatkozással, hogy a kifizetések a felszámolás kezdő időpontját követően történtek, így az jogosulatlan kifizetés volt, mert a felszámolási eljárás megindítását követően a felperes jognyilatkozat megtételére nem volt jogosult, azt csak a felszámoló tehette volna meg. Kérte az alperest perköltségben is marasztalni.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
A városi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és arra kötelezte, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperes részére 14 000 Ft perköltséget, valamint a magyar állam részére - a Megyei Illetékhivatal külön felhívására - 21 660 Ft eljárási illetéket.
Döntését azzal indokolta, hogy a csatolt számlák és a felek egyező előadásából megállapíthatóan a felek között a Ptk. 379. §-ának (1) bekezdésében szabályozott szállítási szerződés jött létre, melynek alapján az alperes a perbeli számlákon szereplő irodaszert a felperes részére leszállította. A felperes fizetési kötelezettségének tett eleget akkor, amikor ezek ellenértékét az alperes részére megfizette, tehát a fizetés nem jogosulatlanul történt. Megállapította azt is, hogy a felperes az átutalások időpontjában az átutalásra már valóban nem lett volna jogosult az 1991. évi IL. törvény rendelkezései szerint, mert a felszámolás kezdő időpontja, a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja 1996. szeptember 5-e volt. A jelen perben azonban ennek nincs jelentősége, mert a felperes olyan tartozást utalt át, amely mögött teljesítés volt. Az a felszámolási eljárás körébe tartozik, hogy a felperes a rá vonatkozó szabályokat betartotta-e, vagy sem.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását kérte keresete szerint.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése és a 254. §-ának (3) bekezdése alapján indokaira tekintettel hagyta helyben és a felperest az alperes részére 15 napon belül 5000 Ft fellebbezési eljárási költség és az államnak - külön felhívásra - 21 660 Ft fellebbezési eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a sérelmezett ítéletek megváltoztatásával a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte a keresete szerint. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 34. §-ának (2) bekezdésében írtakat, amikor jogszerűnek fogadja el a felszámolás kezdő időpontja után a nem a felszámoló által a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatosan tett jognyilatkozatot, vagyis a számlák nem a felszámoló által eszközölt kiegyenlítését. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VI.32.398/1998/5. számú ítéletében kifejtett jogi álláspontra, amely ugyanilyen tényállás mellett már állást foglalt a tekintetben, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet vagyonával csak a felszámoló rendelkezhet.
Előadta, hogy a felperes az alperessel szembeni követelését 1999. május 27-én az O. Rt.-re engedményezte. Kérte a jogutódlás megállapítását.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy a csatolt engedményezési szerződés alapján a felperes jogutóda az O. Rt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és felperesnek költségekben marasztalását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes képviselője olyan követelést engedményezett, amely követelést a bíróság jogerősen már elutasította. Az engedményezést követően tisztázatlan, hogy a K. Bt. "fa" felszámolása befejeződött-e vagy sem és a felperest a cégjegyzékből törölték-e és mikor. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a tényállást feltárták, a becsatolt bizonyítékokból helyes következtetést vontak le, törvénysértést nem követtek el.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján, mert a felek tárgyalás tartását nem kérték.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az eljárt bíróságok a nem vitás tényállásból téves jogi következtetést vontak le, emiatt a jogerős ítélet jogszabálysértő.
A K. Bt. adós gazdálkodó szervezet ellen megindult felszámolási eljárásra a lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: módosított Cstv.) rendelkezéseit kellett alkalmazni.
A módosított Cstv. 38. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést - ideértve a végrehajtás elrendelése iránti kérelmet is - csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. A módosított Cstv. 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjától az adós gazdálkodó szervezet vagyona ún. felszámolási vagyonná válik, melyre vonatkozó jognyilatkozatot - a módosított Cstv. 34. §-ának (2) bekezdése értelmében - csak az adós felszámolója tehet. Az adós hitelezője pedig a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésében meghatározott sorrend figyelembevételével tarthat igényt a kielégítésre, a módosított Cstv. 58. §-ának (1) bekezdésében meghatározott időpontban.
A perben annak van jogi jelentősége, hogy az alperes részére a perbeli számlák kifizetése 1996. szeptember 5-e, tehát a felszámolás kezdő napja után történt. Az ismertetett jogi szabályozás szerint a felperes az alperes számlakövetelését 1996. szeptember 5. napjától már nem egyenlíthette volna ki. Mindezeket a rendelkezéseket az alperes jó vagy rosszhiszeműségétől függetlenül alkalmazni kell. Miután az alperes a követeléséhez az említett jogszabályok megszegése útján jutott, annak kifizetése jogellenes és azt az alperes - mint a felszámolási vagyon részét - köteles visszafizetni.
A Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése rendelkezése szerint pénztartozás esetében a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles 20% kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett a késedelmét kimenti. A késedelmi kamat tehát a késedelmes teljesítés objektív következménye. A kamatfizetési kötelezettség független attól, hogy a késedelem a kötelezettnek felróható-e, vagy sem.
Az előbb kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét a rendelkező rész szerint megváltoztatta.
A felülvizsgálati ellenkérelemre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság rámutat arra, hogy a K. Bt. a követelésének engedményezésekor még létező cég volt; megszüntetésére a megyei bíróság 2000. március 30-án kelt és a Cégközlönyben 2000. április 20-án közzétett 34. sorszámú határozatával került sor. A követelésnek az engedményezését nem akadályozta a keresetet jogerősen elutasító ítélet sem, mert a rendkívüli perorvoslattal megtámadott jogerős ítélet folytán az elutasított keresettel érvényesített követelésnek, mint bizonytalan követelésnek az engedményezése nem ütközött törvényi tilalomba. (Legf. Bír. Gfv.VI.32.903/1999. sz.)