adozona.hu
BH+ 2001.3.131
BH+ 2001.3.131
A felszámolási eljárásban a kifogás elbírálása keretében a bíróság a felszámoló mulasztására vonatkozóan csupán megállapítást nem tehet, nem állapíthatja meg, hogy a felszámoló késedelmes intézkedése miatt a hitelezőt joghátrány érte. Mindez csak a felszámoló ellen indított kártérítési perben vizsgálható [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 51. § (1) és (3) bek., 52. § (5) bek., 54. §, 56. § (2) bek., 57. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a felszámolási eljárás az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: módosított Cstv.) szabályai szerint folyik.
A hitelező kifogásában előadta, hogy a felszámolót több ízben felszólította: adjon tájékoztatást az adós általános pénzügyi helyzetéről, valamint arról, hogy az adós kintlévőségei - köztük az E. Rt.-vel szembeni követelés - behajtására milyen intézkedéseket tett. Sérelmezte, hogy a felszámoló a felajánlott 700.000...
BH+ 2001.3.131 A felszámolási eljárásban a kifogás elbírálása keretében a bíróság a felszámoló mulasztására vonatkozóan csupán megállapítást nem tehet, nem állapíthatja meg, hogy a felszámoló késedelmes intézkedése miatt a hitelezőt joghátrány érte. Mindez csak a felszámoló ellen indított kártérítési perben vizsgálható [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 51. § (1) és (3) bek., 52. § (5) bek., 54. §, 56. § (2) bek., 57. §].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a felszámolási eljárás az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: módosított Cstv.) szabályai szerint folyik.A hitelező kifogásában előadta, hogy a felszámolót több ízben felszólította: adjon tájékoztatást az adós általános pénzügyi helyzetéről, valamint arról, hogy az adós kintlévőségei - köztük az E. Rt.-vel szembeni követelés - behajtására milyen intézkedéseket tett. Sérelmezte, hogy a felszámoló a felajánlott 700.000 Ft vételárért az E. Rt.-vel szembeni 19.478.000 Ft követelés értékesítését megtagadta, másrészt nem tett semmit az adós követeléseinek behajtása érdekében. Állította, hogy a felszámoló e vétkes mulasztásával a hitelezőnek kárt okozott, kárát azonban összegszerűen nem jelölte meg.
A felszámoló részletes észrevételeit követően a hitelező a kifogását úgy pontosította, hogy annak megállapítását kérte: a felszámoló nem tett eleget a hitelezői érdekek védelmének, illetve a követelések behajtása során indokolatlanul késlekedett. Kérte a felszámolót arra kötelezni, hogy az E. Rt.-vel szemben fennálló kintlévőség értékesítését ismételten kísérelje meg. A felszámolónak az adós kintlévőségei behajtásával kapcsolatos részletes beszámolóját követően a hitelező kifogása a felszámoló intézkedésének késedelme és a hitelezőket ért joghátrány megállapítására irányult.
Az elsőfokú bíróság végzésével a hitelező kifogását a módosított Cstv. 51. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján, mint alaptalan elutasította.
Döntésének indoka szerint a Cstv. 48. §-ának (1) bekezdése előírja a felszámoló részére, hogy az adós követeléseit behajtsa, igényeit érvényesítse és vagyonát értékesítse, azonban a törvény nem határozza meg az e körben teendő felszámolói intézkedéseket és határidőt sem állapít meg. A felszámoló döntésén múlik, hogy az adós követeléseinek behajtása érdekében mikor, milyen intézkedéseket tesz. Miután a jogszabály a kintlévőségek behajtására határidőt nem állapít meg, a felszámoló a zárómérleg elkészítéséig teheti meg az általa célszerűnek tartott intézkedéseket a követelések behajtására. Amennyiben a felszámoló ennek során nem a megfelelő gondossággal jár el, és ezzel a hitelezőknek kárt okoz, a felszámolás jogerős befejezése után ellene a módosított Cstv. 54. §-a alapján indított eljárásnak és nem az 51. § (1) bekezdésében szabályozott kifogásnak van helye.
Tekintettel arra, hogy a két év eltelte miatt a felszámoló az adós zárómérlegét a kifogás benyújtása előtt elkészítette, és a Cstv. 56. §-ának (2) bekezdése értelmében a be nem hajtott követeléseket a zárómérlegbe beállította, ezért a bíróság a felszámolót az értékesítés újbóli megkísérlésére nem kötelezte.
A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben a végzés megváltoztatását kérte kifogása szerint. Fellebbezését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság végzésének indokolása hiányos. A felszámoló eljárását csak 1997. május 21-től kezdődően értékelte, holott a felszámoló mulasztása nem ekkor, hanem már korábban kezdődött. Állította, hogy amennyiben a felszámoló kellő időben eleget tesz a törvényben számára kötelezően előírt hitelezői védelmet szolgáló kötelezettségeinek, akkor az E. Rt.-vel szemben a követelés érvényesíthető lett volna.
Sérelmezte az elsőfokú bíróság végzésének azt a rendelkezését is, amellyel elutasította az adós kintlévőségének újbóli értékesítésére vonatkozó kifogását. Állította, hogy a kifogás benyújtása korábban történt, mint a zárómérleg elkészítése. Hivatkozott arra, hogy a zárómérleget egyébként nem kapta meg, annak tartalmát nem ismeri.
A fellebbezésre az adós felszámolója észrevételeket nem terjesztett elő.
A fellebbezés nem alapos.
A módosított Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámoló jogszabálysértő, valamint a felek, vagy más személy jogos érdekét sértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett a felszámolást elrendelő bíróságnál kifogással élhet.
A kifogás jogintézményének az a célja, hogy elhárítsa azokat a jog- vagy érdeksérelmeket, amelyeket a felszámoló intézkedése, vagy mulasztása okoz a törvényhely 51. §-ának (1) bekezdésében meghatározott személyeknek. A kifogás megalapozottsága esetén az 51. § (3) bekezdése értelmében a bíróság a felszámoló intézkedését megsemmisítheti, és az eredeti állapotot helyreállítja, vagy a felszámoló részére új intézkedés megtételét írhatja elő, ellenkező esetben a kifogást elutasítja. Ebből következően a kifogásolási eljárás keretében a bíróság a felszámoló mulasztására vonatkozóan csupán megállapítást nem tehet. A kifogás keretében tehát a felszámolási eljárást lefolytató bíróság nem állapíthatja meg, hogy a felszámoló késedelmes intézkedése miatt a hitelezőt joghátrány érte, ha már nem írhatja elő részére új intézkedés megtételét, illetve nincs mód az eredeti állapot helyreállítására. Helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy mindezek csak egy kártérítési perben a perbíróság által vizsgálhatók.
A módosított Cstv. 56. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a zárómérleg, vagy a záró egyszerűsített mérleg és a vagyonfelosztási javaslat elkészítésére a felszámolás kezdetétől számított 2 év eltelte miatt került sor, és a zárómérlegben szereplő, be nem hajtott követelések jogi sorsa az 52. § (5) bekezdése folytán nem rendeződött, a bíróság a be nem hajtott követeléseket és az értékesítetlen vagyontárgyakat a hitelezők között - követelésük erejéig - az 57. §-ban foglalt kielégítési sorrend figyelembevételével felosztja. Az iratokból megállapíthatóan a felszámolási eljárás kezdő időpontja 1995. február 4-e, a felszámoló nyilatkozata szerint a zárómérleget 1997. április 28-án készítette el és nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz. Megállapítható tehát, hogy a zárómérleg elkészítésére amiatt került sor, mert a felszámolás kezdetétől számított 2 év már eltelt. Ez alatt a kifogás tárgyává tett kintlévőségek értékesítésére, illetve a követelések behajtására nem került sor, ezért a felszámolónak azt a törvénynél fogva ekként kellett a zárómérlegben feltüntetnie. Tekintettel arra, hogy a törvény határozott idő, 2 év eltelte miatt lehetővé teszi a zárómérleg említett módon való benyújtását és abban a be nem hajtott követelések és az értékesítetlen vagyontárgyak meghatározott módon történő felosztását, nincs jogi jelentősége annak, hogy a kifogás benyújtására a zárómérleg elkészítése előtt került sor.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-a folytán, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - utalással a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésére is - a fentiekkel kiegészített egyébként helyes indokai alapján helybenhagyta. (Legf.Bír. Fpk.VI.32.578/1998. sz.)