adozona.hu
BH+ 2001.3.130
BH+ 2001.3.130
Az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) 36. §-a a felszámolás kezdő időpontjában lejárt pénzkövetelés tekintetében engedi meg a beszámítást. Nem tartalmaz megkötöttséget avonatkozásban, hogy mikor lehet beszámítási kifogással élni. Ebből következően a beszámítás a felszámolás egész tartama alatt - a később keletkezett követeléssel szemben is - előterjeszthető [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 36. §, 51. § (3) bek., Ptk. 296. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az 50. sorszámú végzésével előírta a felszámoló részére, hogy az adós vagyonából az 1998. augusztus 3-án kelt, az I.-A. Korlátolt Felelősségű Társasággal kötött adásvételi szerződés 3. pontjában meghatározott vételár, azaz az áfát is magában foglaló 32.750.000 Ft teljes összegének megfizetésére megfelelő határidő tűzésével hívja fel a vevőt, ezt meghaladóan a bíróság a hitelező kifogását elutasította.
Végzésének indokolásában utalt arra: a kifogást előterjesztő hitelező k...
BH+ 2001.3.130 Az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) 36. §-a a felszámolás kezdő időpontjában lejárt pénzkövetelés tekintetében engedi meg a beszámítást. Nem tartalmaz megkötöttséget avonatkozásban, hogy mikor lehet beszámítási kifogással élni. Ebből következően a beszámítás a felszámolás egész tartama alatt - a később keletkezett követeléssel szemben is - előterjeszthető [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 36. §, 51. § (3) bek., Ptk. 296. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság az 50. sorszámú végzésével előírta a felszámoló részére, hogy az adós vagyonából az 1998. augusztus 3-án kelt, az I.-A. Korlátolt Felelősségű Társasággal kötött adásvételi szerződés 3. pontjában meghatározott vételár, azaz az áfát is magában foglaló 32.750.000 Ft teljes összegének megfizetésére megfelelő határidő tűzésével hívja fel a vevőt, ezt meghaladóan a bíróság a hitelező kifogását elutasította.Végzésének indokolásában utalt arra: a kifogást előterjesztő hitelező kérte, a bíróság annak megállapítását követően, hogy a felszámolónak az r.-i 86, 87, 89/1, 89/2 hrsz.-ú ingatlanokra kiírt pályázata és annak értékelése vele szemben hatálytalan, nyilvánítsa érvénytelennek az ennek alapján megkötött adásvételi szerződést, rendelje el az eredeti állapot helyreállítását, kötelezze továbbá új értékesítésre a felszámolót. Az elsőfokú bíróság a kifogást részben találta alaposnak. Megállapította, hogy a kifogással érintett vagyontárgyak meghirdetésére, illetőleg a pályázat felbontására, értékelésére vonatkozó közzétételi hirdetmények, illetőleg egyéb okiratok szerint a felszámoló által választott nyilvános értékesítési forma és az ezzel kapcsolatosan nyilvánosságra hozott információk kielégítik azokat a követelményeket, amelyeket a jogszabályok a nyilvános értékesítéssel, illetőleg az elővásárlásra jogosultak jogának gyakorlásával kapcsolatosan támasztanak a felszámolóval szemben. Így ez okból a megkötött adásvételi szerződés sem nem érvénytelen, sem nem hatálytalan a kifogást előterjesztővel szemben.
Jogszerűtlennek minősítette viszont a bíróság az adásvételi szerződést megkötő hitelező által bejelentett beszámítással kapcsolatos eljárását a felszámolónak. Az alkalmazandó 1991. évi IL. törvény 36. §-a szerint azért tilalmas a felszámolás kezdő időpontja előtt lejárt követelés beszámítása egy a felszámolás kezdő időpontja után lejárt tartozásba, mert a jogalkotó meg kívánta akadályozni, hogy a vagyonértékesítés során a vagyontárgyakat megvásárló hitelezők a fizetési kötelezettségüket beszámítás útján teljesítsék. Ez a lehetőség sérti a többi hitelező követelésének kielégítését, bizonytalanná és átláthatatlanná teszi azt a potenciális vevők előtt, hogy valóságosan kinek, milyen összegen érdemes vételi ajánlatot tenni. A felszámolónak az az intézkedése, amellyel az adásvételi szerződés megkötését követően bejelentett beszámítást elfogadta, sérti az 1991. évi IL. törvény beszámításra vonatkozó előírásait. Ez azonban a szerződést nem teszi érvénytelenné. Amennyiben a vevő a vételárat megfizeti a felszámoló felhívására, akkor a felszámoló intézkedésével okozott jogsérelem elhárul. Ennek alapján a bíróság az 1991. évi IL. törvény 51. §-ának (3) bekezdése szerint írta elő a felszámoló által megteendő intézkedéseket.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az I.-A. Kft. és a felszámoló nyújtottak be fellebbezést.
Az I.-A. Kft. kérte a végzésben megállapított kötelezettsége törlését, a beszámítással történő fizetés jogszerűségének megállapítását. Sérelmezte, hogy a bíróság a kifogásról nem tájékoztatta, a nemperes eljárásba félként nem vonta be. Nem történt meg a kifogás 8 napon belül történő elbírálása, így a bíróság mulasztásával nem orvosolható súlyos eljárásjogi hibát vétett. Kérte a bíróság végzésének megváltoztatásával a folyószámla-elszámolással történt fizetés jogszerűnek való elismerését.
A felszámoló fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, a kifogás teljes egészében történő elutasítását. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság végzésének indokolásában a jogszabálytól és a magyar nyelv általános szabályaitól eltérő módon értelmezte a jelen eljárásban hatályos jogszabályhelyet. Álláspontja szerint egyértelmű a hitelező beszámítási jogosultsága. A felszámolás kezdő időpontjában lejárt pénzkövetelés volt, amely a jogszabály alapján beszámítható.
A fellebbezések alaposak.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére állt adatok alapján helyesen állapította meg a tényállást, téves azonban az abból levont jogi következtetése. Figyelmen kívül hagyta, hogy a jelen ügyben a lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (mód. Cstv.) rendelkezései az irányadóak.
A beszámításra nézve a mód. Cstv. 36. §-a rendelkezik. Eszerint a felszámolási eljárásban beszámításnak csak a felszámolás kezdő időpontjában lejárt pénzkövetelés tekintetében van helye. A mód. Cstv. 36. §-a nem tartalmaz megkötöttséget avonatkozásban, hogy mikor lehet beszámítási kifogással élni. Ebből eredően az a felszámolás egész tartama alatt előterjeszthető. A jelen esetben a hitelező a felszámolás kezdő időpontjában lejárt pénzköveteléssel rendelkezett. Az adós a felszámolás során támasztotta a hitelezővel szemben a követelését, amely vételár volt. A hitelezőnek ekkor nyílt meg a lehetősége a beszámítás érvényesítésére. A beszámításnak az a joghatása, hogy az egymással szemben fennálló követeléseket kiegyenlíti, mint azt a Ptk. 296. §-ának (2) bekezdése rögzíti. A beszámításnak a jogi jelentősége abban van - mint erre a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott a Bírósági Határozatok 1998. évi 5. számában 247. szám alatt közzétett eseti döntésében -, hogy a hitelező a beszámítás erejéig követeléséhez a kielégítési sorrend figyelmen kívül hagyásával hozzájuthat. Erre tekintettel tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor - lényegében hivatalból - a felszámoló eljárását, amellyel a vevő beszámítási kérelmét elfogadta, jogsértőnek nyilvánította.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintve, fellebbezett rendelkezését a mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta. (Legf.Bír. Fpk.VIII.30.762/1999. sz.)