adozona.hu
BH+ 2001.3.128
BH+ 2001.3.128
A beszámítás elbírálásánál irányadó szempontok [Ptk. 207. § (1) bek., 296. § (1) és (2) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 38. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megyei bíróság határozatával a felperes felszámolását - fizetésképtelensége miatt - elrendelte. A felszámolást elrendelő végzés közzétételének napja 1995. május 25-e volt. A felperes 1998. október 20-án az elsőfokú bíróságtól az alperessel szemben fizetési meghagyás kibocsátását kérte 1.377.281,- Ft tőke, valamint annak 1994. június 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatának megfizetése iránt. Az alperes ellentmondása folytán az eljárás perré alakult.
A városi bíróság ítéletével...
BH+ 2001.3.128 A beszámítás elbírálásánál irányadó szempontok [Ptk. 207. § (1) bek., 296. § (1) és (2) bek., 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 38. § (3) bek.].
A megyei bíróság határozatával a felperes felszámolását - fizetésképtelensége miatt - elrendelte. A felszámolást elrendelő végzés közzétételének napja 1995. május 25-e volt. A felperes 1998. október 20-án az elsőfokú bíróságtól az alperessel szemben fizetési meghagyás kibocsátását kérte 1.377.281,- Ft tőke, valamint annak 1994. június 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatának megfizetése iránt. Az alperes ellentmondása folytán az eljárás perré alakult.A városi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 1.252.281,-Ft-ot és ennek 1994. június 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát, ezt meghaladóan a felperes kereseti kérelmét, valamint az alperes ellenkérelmét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy az illetékhivatal felhívására 8263,- Ft, míg az alperes 74.372,- Ft illetéket fizessen meg. Kötelezte továbbá az alperest, hogy a felperesnek 15 nap alatt 35.000,- Ft perköltséget fizessen meg.
Az elsőfokú bíróság az ítéletének tényállásában megállapította, hogy a peres felek között 1993. augusztus 11. napján bérleti szerződés jött létre, melyet a felek 1993. szeptember 28. napján módosítottak. A módosított bérleti szerződés alapján a felperes 1993. szeptember 1. napjától kezdődően határozatlan időtartamra bérbeadta az alperes részére a tulajdonában lévő Ny. község 4. számú gyümölcsös területén található épületeket és építményeket, valamint a teljes almalét kinyerő technológiai gépsort. A módosított bérleti szerződésben a peres felek a bérleti díj összegét feldolgozási időszakban 200.000,- Ft/hó/áfa, a feldolgozási időszakon kívül 50.000,- Ft/hó/áfa összegben határozták meg azzal, hogy a bérlemény üzemeltetésével kapcsolatos közüzemi költség a bérbevétel időpontjától kezdődően a bérbevevőt terheli. Az alperes a bérfizetési kötelezettségének csak részben tett eleget, ezért a felperes a fizetési felszólítás eredménytelenségére is tekintettel kérte a fizetési meghagyás kibocsátását. Az alperes ellentmondásában elismerte, hogy a felperessel szemben a bérleti jogviszonyból eredően 1.252.281,- Ft lejárt tartozása van. Hivatkozott azonban arra, hogy a tartozását a felperes vele szemben fennálló 1.610.089,- Ft összegű tartozásába beszámította, így a tartozása a beszámítás folytán megszűnt. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy a felperes elleni felszámolás közzétételére tekintettel az alperes 1995. augusztus 3. napján jogszerűen nem élhetett beszámítással az 1991. évi IL. törvény 38. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel. A felperes kereseti kérelmével ellentétben az alperes fizetési kötelezettségének kezdő időpontját a felperes által kért, 1993. augusztus 15. napja helyett 1993. szeptember 1. napjában határozta meg a bérleti jogviszony kezdő időpontjára tekintettel, és ennek megfelelően kötelezte az alperest 1.252.281,- Ft és járulékai megfizetésére.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérte az ítélet megváltoztatását. Fellebbezésében hivatkozott arra, hogy álláspontja szerint a bérleti szerződésből eredő elszámolási vitát a peres felek már a felszámolási eljárás közzétételét megelőzően lezárták. Előadta, hogy véleménye szerint - szemben az ítéletben foglaltakkal - a beszámításra nem az 1995. augusztus 3. napján kelt, hanem az 1994. november 1. napján kelt, III/380. iktatószámú levéllel került sor. Az 1995. augusztus 3. napján kelt levélben az alperes csak a korábbi beszámítási nyilatkozatát ismételte meg, tekintettel arra, hogy a felszámoló által írt levélből azt állapította meg, a felperes a felszámolót a beszámítás tényéről nem tájékoztatta.
A felperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, az alperes perköltségben történő marasztalását kérte. Utalt arra, hogy az alperes a felperes jelen perben érvényesített követelésével szemben beszámítással jogszerűen nem élhetett. A felszámolást megelőzően azért, mert a felperes törvényes képviselője az alperes követelését megkifogásolta, a felszámolást követően pedig azért, mert arra nincs meg a jogszabályi lehetőség.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 31.000,- Ft perköltséget. Megállapította, hogy az alperes fellebbezése megalapozatlan. Rámutatott arra, hogy a jelen ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény 38. §-ának (3) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontja után a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos követelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. Ebből eredően a felszámolás kezdő időpontja után előterjesztett beszámítási kifogást is csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felszámolás eljárás miatti igényérvényesítési korlátok figyelmen kívül hagyása esetén sem lehet alkalmas az alperes 1994. november 1. napján kelt III/380. iktatószámú levele a beszámításra, mert az nem felel meg a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdésében, valamint a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak. A követelés lejárati idejének és jogcímének feltüntetése hiányában ugyanis beszámításra alkalmas jognyilatkozatnak nem tekinthető. Ugyanez vonatkozik az 1995. augusztus 3-án kelt levélre is, mert ez sem tartalmazza az említett elemeket. Csupán a felszámolás kezdő időpontját követően, a per során előkészítő iratában, 1999. március 3. napján terjesztett elő az alperes olyan nyilatkozatot, amely beszámításra alkalmas jognyilatkozatnak tekinthető, ennek elbírálására azonban csupán a felszámolási eljárás keretében van lehetőség.
A másodfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a jogerős határozat hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Hivatkozott arra, hogy véleménye szerint az 1994. november 1. napján keltezett levéllel történt meg a beszámítás, az 1995. augusztus 3-i levél tulajdonképpen a beszámítás megismétlését tartalmazza. A hivatkozott levél megfelel a jogszabályban megkívánt feltételeknek. A felperes előtt ugyanis nyilvánvaló volt az 1992. évi csődegyezségtől kezdődően, hogy vele szemben váltókövetelés áll fenn, hiszen ezek a váltók a felperes birtokában voltak, illetve az is tudott volt: a közöttük érvényben volt bérleti szerződésből eredően áll fenn tartozása, amely bérleti szerződés ugyancsak birtokában volt. E szerződésben egyértelműen rendelkeztek a felek, hogy a bérleti szerződésből eredő követelések tekintetében kompenzálás történik közöttük [bérleti szerződés 5. pontja]. Erre vonatkozóan a bírósági eljárás során, az 1999. március 3. napján kelt előkészítő iratban mellékletként A/4-től A/12-ig terjedően becsatolta azokat a számlákat, amelyek a bérleti szerződésből eredő követeléseket alátámasztják. A számlák valamennyi példányán szerepel D. S., akkori szövetkezeti elnök aláírása, aki ezzel a számlákbanfoglalt követelést elismerte. A felperes a szövetkezetnél bekövetkezett vezető-változást próbálta meg felhasználni arra, hogy e követelés teljesítése elől elzárkózzon. Az első- és másodfokú bíróság a mindkét fél által hivatkozott levelezés lényeges elemét hagyta figyelmen kívül, amelynek eredménye volt az 1994. november 1. napján kelt levélben történő utalás a felperes folyószámla egyenlegének összegére.
A felperes ellenkérelmében kérte a másodfokú bíróság ítéletének hatályban való fenntartását, valamint az alperes marasztalását a felmerült felülvizsgálati költségekben. Hivatkozott arra, hogy a felperes az alperes által beszámítani kért követelést sem a peren kívüli, sem a peres eljárásban soha nem ismerte el. Az alperes a beszámításra már csak a felperesi szövetkezet felszámolása idején hivatkozott, amikor követelését már csak hitelezői igényként lehet figyelembe venni. A felperes az alperessel szemben bérleti díjból eredő követelést a felszámolást megelőző időszakban nem érvényesített, így az alperes beszámítás iránti igénye fogalmilag is kizárt. Az alperesnek a felperessel szemben fennálló váltókövetelését a felperes soha nem ismerte el. E követelésekért a felperes szövetkezet volt tagjai által alapított kft.-k tartoznak felelősséggel. Egyébként is a váltókból és bérleti jogviszonyból eredő követelés nem ugyanabból a jogviszonyból ered, így a beszámítás törvénynél fogva kizárt. Az alperes által csatolt számlák nem a szövetkezet részére kerültek kiállításra. A számlákból eredően a számlakibocsátó alperes és a számlakötelezett között áll fenn jogviszony, ezért a kötelezettségekért a felperes nem felel. Vitatta azt is, hogy a D. S. aláírás valóban a szövetkezet volt elnökének kezétől származik; egyébként az a szövetkezetre nézve elismerést nem tartalmaz.
A felek tárgyalás megtartását nem kérték.
A felülvizsgálni kért jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
Az eljárt bíróságok által feltárt tényállásból, valamint az eljárás iratanyagából megállapítható, hogy a felperes nevében a felszámoló a felszámolás kezdő időpontja - 1995. április 20. - után nyújtotta be a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét az elsőfokú bírósághoz. A fizetési meghagyás elleni ellentmondásában az alperes arra hivatkozott, hogy 1995. július 28-án kapott fizetési felszólítást, amelyre 1995. augusztus 3. napján adott válaszában a jogosult követelésébe a vele szemben fennálló követelését a Ptk. 296. §-ában foglaltak szerint beszámította. E tényállás alapján helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság avonatkozásban, hogy az alperes által, a felszámolás kezdő időpontja után történt beszámítás csupán a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető. A hitelezői igénynek minősülő követelést a perbíróság már nem vonhatja ki a felszámolási eljárás köréből és nem bírálhatja el, mint alperes beszámítási kifogását. Az igény osztozik a többi hitelezői igény jogi sorsában, a kijelölt felszámoló kompetenciájába tartozik annak esetleges elismerése, valamint besorolása.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítélete ellen benyújtott fellebbezésében új tényt állított, nevezetesen, hogy a beszámítása nem az ellentmondásában hivatkozott levélben, hanem azt megelőzően, az 1994. november 1-jén kelt III/380. iktatószámú levelében történt meg. A másodfokú bíróság a Pp. 235. §-ának (1) bekezdésében foglaltak ellenére foglalkozott az új bizonyítékkal és azt elbírálás tárgyává tette. Ebben az esetben viszont, mint azt a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, miután a levél a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, arra a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdése az irányadó. Eszerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett, vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. A (2) bekezdés szerint a beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek. Ez azonban csak akkor következik be, ha a beszámítási kifogás határozott és az ellenkövetelés megszüntetésére irányuló. Az alperes által állított jognyilatkozatok azonban - a másodfokú bíróság ítéletében helyesen megállapítottan - a Ptk. 296. §-ának (1) bekezdésében foglalt törvényi követelményeknek nem felelnek meg, azokból nem állapítható meg sem a követelés lejártsága, sem pedig annak egyneműsége a felperesi követelésekkel szemben, azok tartalma a felek között fennálló jogviszonyok beazonosítására alkalmatlan.
A fentiekre tekintettel, miután jogszabálysértés a fellebbezési eljárás során nem történt, a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős másodfokú ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.VIII.31.326/2000. sz.)