adozona.hu
BH+ 2001.2.91
BH+ 2001.2.91
Lakóingatlan határozott időre szóló bérbeadása nem minősül vagyoni értékű jog alapításának, átruházásának vagy ilyen jogról való lemondásnak a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség szempontjából, így a bérleti díjból mint bevételből a lakásépítésre fordított összeg nem vonható le [1991. évi XC. tv. 6. §, 12. §, 22. §, 25. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság I. és II. rendű felperesnél 1995-ben az 1994. év átfogó adóellenőrzését végezte, melynek során megállapította, hogy a felperesei a közös tulajdonukban álló B., Sz. u. 35. szám alatti magasföldszinti öröklakást a hozzá tartozó személygépkocsi tárolóval az 1992. június 29-én kelt bérleti szerződéssel bérbe adták határozott időtartamra a Nagykövetség részére, amely a felperesek részére - a vizsgált időszakban 1.946.576.- Ft használati díjat fizetett. Megállapította az elle...
BH+ 2001.2.91 Lakóingatlan határozott időre szóló bérbeadása nem minősül vagyoni értékű jog alapításának, átruházásának vagy ilyen jogról való lemondásnak a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség szempontjából, így a bérleti díjból mint bevételből a lakásépítésre fordított összeg nem vonható le [1991. évi XC. tv. 6. §, 12. §, 22. §, 25. §].
Az elsőfokú adóhatóság I. és II. rendű felperesnél 1995-ben az 1994. év átfogó adóellenőrzését végezte, melynek során megállapította, hogy a felperesei a közös tulajdonukban álló B., Sz. u. 35. szám alatti magasföldszinti öröklakást a hozzá tartozó személygépkocsi tárolóval az 1992. június 29-én kelt bérleti szerződéssel bérbe adták határozott időtartamra a Nagykövetség részére, amely a felperesek részére - a vizsgált időszakban 1.946.576.- Ft használati díjat fizetett. Megállapította az ellenőrzés azt is, hogy az ugyanezen ingatlanban található I. emelet 1. szám alatti lakás tulajdonosa dr. M. József a II. rendű felperes édesapja - az 1985. december 27-én kelt nyilatkozatában feljogosította a II. rendű felperest, hogy az ingatlanra saját nevében bérleti, használati és más jogügyletet kössön, a hasznosításból bárkitől bármilyen címen befolyó bármi mértékű összeget helyette és nevében elvegyen és azzal sajátjaként rendelkezzen. Ezen feljogosítás alapján a II. r. felperes mint bérbeadó, az 1993. március 31-én kelt szerződéssel a B., Sz. u. 35. szám alatti lakást bérbe adta az S. Kft. részére .határozott időtartamra. A bérlő a bérleményért 1.430.000.- Ft bérleti díjat fizetett, melyből 536.700.- Ft jövedelemadó előleget vont le és fizetett be.Az elsőfokú adóhatóság az 1995. november 20-án kelt határozatával az I. r. felperes terhére 275.420.- Ft személyi jövedelemadó különbözetet írt elő, mely után az I. r. felperest 137.700.- Ft adóbírság megfizetésére kötelezte.
A II. r. felperes terhére az elsőfokú adóhatóság az 1995. november 14-én kelt határozatával 833.010.- Ft személyi jövedelemadó különbözetet írt elő, melyből a meg nem fizetett és ezért adóhiánynak minősülő 370.530.- Ft, továbbá 416.505.- Ft adóbírság és 46.047.- Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
Mindkét felperes tekintetében rámutatott az elsőfokú adóhatóság, hogy a bérleti díjakat a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 6. § (1) bekezdés h) pontjában írtakat alapul véve vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételként vallották be azzal, hogy abból az általuk megjelölt összeget a T., Z. u. 283. tulajdoni lapon nyilvántartott ingatlanon lakás építésére használták fel. Részükről azonban vagyoni értékű jog értékesítése, végleges átengedése, illetőleg átruházása nem történt, így a bérleti díjból származó jövedelem meghatározására részükről helytelenül került sor.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes határozataival mindkét felperes tekintetében az elsőfokú határozatokat megváltoztatta és az I. r. felperest illetően a személyi jövedelemadó különbözetet 275.402.- Ft-ban állapította meg, adóbírság megállapítására nem látott lehetőséget, de a hibás bevallás miatt 10.000.- Ft összegű mulasztási bírságot állapított meg. A II. r. felperes tekintetében az alperes az elsőfokú határozatot részben megváltoztatva a 370.530.- Ft személyi jövedelemadó hiányt 296.310.-Ft-ra, a 416.505.- Ft adóbírságot 148.155.- Ft-ra, a 46.047.- Ft késedelmi pótlékot pedig 36.824.- Ft-ra mérsékelte.
A felperesek keresetükben az alperes határozatainak felülvizsgálat keretében való megváltoztatását és az alperes perköltségekben való marasztalását, másodlagosan az adóbírság és a késedelmi pótlék elengedését kérték, előadva, hogy a perbeli ingatlanok hasznosításából származó jövedelmet állandó lakás céljára, lakóház-építésre fordították, így a vagyoni jog átruházásából származó jövedelmet a törvény által megkívánt célra fordították, az tehát az Szja. tv. 6. § (1) bekezdés h) pontjában írtakra figyelemmel bevételnek nem minősíthető.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, állítva, hogy határozatai jogszerűek, mert a felperesek ingatlan bérbeadásából szereztek jövedelmet, melyre az Szja. tv. 6. § (1) bekezdés h) pontja nem alkalmazható, mivel a felperesek vagyoni értékű jogot nem alapítottak, ruháztak át, illetőleg ilyen jog gyakorlásának végleges átengedéséről sem rendelkeztek.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította, megállapítva, hogy a felperesek a perbeli ingatlanok bérbeadásával vagyoni értékű jogot nem alapítottak, nem ruháztak át és ilyen jogról nem is mondtak le. Az ingatlan bérbeadás útján történő hasznosításából származó jövedelem az Szja. tv. szerint önálló tevékenységből származó jövedelem így az erre vonatkozó szabályok alkalmazásával jogszerűen hozta meg az alperes a felülvizsgálni kért határozatokat.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira utalással hagyta helyben.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperesek nyújtottak be kérelmet, mely - annak tartalma szerint - a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a keresetnek helyt adó határozat hozatalára irányul. A felperesek álláspontja szerint mindkét fokú ítélet jogszabálysértő, mert az Szja. tv. 3. § 8. pontját, valamint 6. § (1) bekezdés h) pontját sérti, mivel ezeket a bíróságok szűken értelmezték. Fenntartották továbbra is azon előadásukat, hogy részükről bérleti jog alapítására került sor.
Az alperes ellenkérelmében a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Szja. tv. 6. § (1) bekezdés h) pontja szerint nem bevétel, ha törvény másként nem rendelkezik, az ingatlan átruházásából, valamint a vagyoni értékű jog alapításából, átruházásából, az ilyen jogról szóló lemondásból, gyakorlásának végleges átengedéséből származó adóköteles bevételnek az a része, amelyet a magánszemély a 22., 25. §-ban foglaltak alkalmazásával kiszámított jövedelméből a (2) bekezdésben megjelölt határidőn belül saját maga, házastársa, egyenes ágbeli rokona - ideértve az örökbe fogadott mostoha és nevelt gyermeket, valamint az őrökbe fogadó mostoha és nevelő szülőt - részére belföldön állandó lakóhely céljából lakás tulajdonjogának, haszonélvezeti jogának, használati jogának vagy bérleti jogának megszerzésére, lakás építésére, vagy bővítésére fordított, kivéve a 22. § (4) bekezdésében említett esetet.
Ezen törvényi rendelkezésre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a felperesek részéről sor került-e vagyoni értékű jog alapítására, átruházására, vagy gyakorlásának végleges átengedésére, amikor a perbeli ingatlanra bérleti szerződéseket kötöttek.
A bérleti szerződésben a tulajdonos - vagy az, akinek erre megfelelő meghatalmazása van - a tulajdonjog részjogosultságát képező használatot engedi át a bérlőnek megfelelő ellenérték fejében. Nem kerül azonban sor vagyoni vagy átruházására, mert a tulajdonost továbbra is megilleti tulajdonjogából folyóan a bérbeadás jogosultsága, azt a bérlő nem szerzi meg. Nem került sor a felperesek részéről a bérleti jog gyakorlásának végleges átengedésére sem, már csak arra figyelemmel is, hogy a bérleti szerződések határozott időre szóltak.
Mivel a felperesek részéről a lakásbérleti jogról ellenérték fejében történő lemondás, vagyoni értékű jog értékesítése, végleges átengedése, illetőleg átruházása nem valósult meg, ezért esetükben a lakóingatlan bérbeadása fejében felvett bérleti díjból származó jövedelem meghatározására az Szja. tv. 22., 25. §-ai és a 6. § (1) bekezdés h) pontjának rendelkezése nem alkalmazható. A bérleti díj az Szja. tv. 12. § (2) bekezdésében szabályozott önálló tevékenységből származó jövedelem, annak 90 %-át kell - tételes költségelszámolás hiányában - jövedelemnek tekinteni az Szja. tv. 12. § (4) bekezdése értelmében.
Mivel az első- és másodfokú bíróság az irányadó törvényi rendelkezést helyesen alkalmazta, így a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.28.701/1997. sz.)