BH+ 2001.2.90

Önsegélyező egyesület által nem önsegélyező feladata ellátása során nyújtott "egyesületi juttatás" nem adómentes (1991. évi XC. tv. 3. §, 7. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 1994. évben a D. Kft. alkalmazottja volt. A munkáltatója 2.800.000 forintot juttatott a K. Egyesületnek támogatás címén. Az egyesület az 1994. december 15-én kelt megbízási szerződéssel a felperes munkáltatójának ügyvezetőjét bízta meg, hogy az egyesületi támogatás összegéből egyesületi juttatás címén kifizetést eszközöljön. A nyújtott támogatásból 2.520.000 forint került kifizetésre 12 magánszemélynek, köztük a felperesnek 400.000 forint. A felperes az egyesületi juttatást adóment...

BH+ 2001.2.90 Önsegélyező egyesület által nem önsegélyező feladata ellátása során nyújtott "egyesületi juttatás" nem adómentes (1991. évi XC. tv. 3. §, 7. §)
A felperes 1994. évben a D. Kft. alkalmazottja volt. A munkáltatója 2.800.000 forintot juttatott a K. Egyesületnek támogatás címén. Az egyesület az 1994. december 15-én kelt megbízási szerződéssel a felperes munkáltatójának ügyvezetőjét bízta meg, hogy az egyesületi támogatás összegéből egyesületi juttatás címén kifizetést eszközöljön. A nyújtott támogatásból 2.520.000 forint került kifizetésre 12 magánszemélynek, köztük a felperesnek 400.000 forint. A felperes az egyesületi juttatást adómentesnek vallotta.
A K. Egyesület 1994. évben kiadott információs csomagjának 3. pontja szerint a munkáltató az egyesületen keresztül kedvező feltételekkel tud dolgozói számára anyagi juttatást biztosítani. A munkáltató az egyesület számára befizetett támogatás összegének 90%-áról rendelkezhet úgy, hogy az egyesületi tagsággal rendelkező dolgozói, abból milyen arányban részesüljenek.
Az APEH Megyei Igazgatósága a felperesnél 1991-94. évekre költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el. Az 1996. március 21-én kelt határozatával a felperes terhére 365.000 forint személyi jövedelemadó és általános forgalmi adó adókülönbözetet állapított meg, a javára 23.000 forint általános forgalmi adó és önellenőrzési pótlék adókülönbözetet tárt fel. Az adóhiány összegét 342.000 forintban írta elő. Kötelezte a felperest 325.000 forint személyi jövedelemadóhiány és 22.100 forint általános forgalmi adóhiány megfizetésére. Kiszabott továbbá 171.000 forint bírságot és 214.608 forint késedelmi pótlékot. A határozat indokolása szerint 264.600 forint személyi jövedelemadóhiány az 1994. december 15-án a K. Egyesülettől kapott 400.000 forint egyesületi juttatás tévesen adómentes jövedelemnek minősítése miatt merült fel. Az adóhatóság megállapította, hogy az egyesület a juttatás kifizetésekor semmilyen vagyoni helyzetet, szociális rászorultságot nem vizsgált, ezért a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. tv. (továbbiakban: Szja. tv.) 7. § (1) bekezdés 3. pontja és 3. § 36. pontja alapján az egyesületi juttatás nem minősül adómentesnek.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1996. június 26-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, az adóbírság mértékét 121.000 forintban állapította meg, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint az adóbírság mérséklésére az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban: Art.) 73. § (1) bekezdése alapján azért került sor, mert a felperes az egyesületi juttatást az egyesület téves tájékoztatása alapján tekintette adómentesnek.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának megváltoztatása iránt. Álláspontja szerint az egyesületi juttatás adómentességének a jogszabály csak két feltételt szab, azt, hogy a támogatást nyújtó azt költségként ne számolja el, és hogy ez ne tartozzon a 7. § (1) bekezdés 3. pontja, azaz az ott meghatározott segélyezési forma, többek között az önsegélyező feladatot is vállaló társadalmi szervezet, önsegélyező szervezet által nyújtott szociális segélynyújtási formák közé.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, ezért az alperes határozatát megváltoztatta, felperes terhére megállapított személyi jövedelemadó hiányból 176.000 forintot, az adóbírságból 38.000 forintot, a késedelmi pótlékból 108.000 forintot törölt. Ítélete indokolása szerint a Szja. tv. az önsegélyező egyesület fogalmát nem határozta meg, az egyesületi juttatás adómentességének a Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 43. pontja egy feltételét határozta meg, hogy a támogatást nyújtó azt költségként nem számolja el. A törvény ezen túlmenően nem határozta meg, hogy milyen céllal adott, és milyen jellegű juttatás minősül adómentesnek. A Szja.tv. 7. § (1) bekezdés 3. pontja csak a segélyben részesülők oldaláról fogalmazta meg a feltételeket. A jogszabály kizáró feltételként nem fogalmazta meg a támogatást nyújtók és az egyesületi juttatásban részesülők közötti kapcsolat fennállását, így az egyesületi juttatás adómentességére nem hat ki, hogy a felperes munkáltatója nyújtott támogatást az egyesületnek. A juttatás forrásához kötött az adómentesség, nem pedig annak jellegéhez. A Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 43. pontja szerint adómentesség nem csak a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. tv. 12. § (1) bekezdése szerinti ellátásokat kiegészítő támogatásokra vonatkozik. A K. Egyesület információs csomagjában taglalt előny minden kétséget kizáró módon nem alapozza meg a joggal való visszaélés megállapíthatóságát.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Álláspontja szerint az önsegélyező feladatra vonatkozó jogszabályi értelmezést, a Szja. tv. 3. § 36. pontját a 7. § (1) bekezdés 43. pontjára vonatkoztatni nem lehet, jogszabály tudatosan eltérő fogalmazása miatt. A 7. § (1) bekezdés 43. pontja szerinti mentesség olyan juttatásra is vonatkozik, amely nem tartozik a 7. § (1) bekezdés 3. pontja alá.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezésével a kereset elutasítása iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Art. 1. § (7) bekezdését, a Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 43. pontját, 3. § 36. pontját, téves következtetést vont le a rendelkezésre álló bizonyítékokból. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére, mely jogerős ítélettel ellentétesen döntött az egyesületi juttatás adómentességének megítélésében. Az Art. 1. § (7) bekezdése alapján a másodfokú bíróság törvénysértően járt el, amikor nem értékelte azt a körülményt, hogy az egyesületnek a pénz felett tényleges rendelkezési joga nem volt, az egyesülethez 1994. december 15-én a felperes munkáltatója által befizetett támogatás december 16-án már szétosztásra került a munkáltató által meghatározott személyeknek. Az egyesület a kifizetésnél a rászorultságot nem vizsgálta, az egyesület információs csomagja szerint is a támogató a juttatás 90%-áról dönthetett, azt saját dolgozóinak osztotta szét. Az egyesületi juttatás valóságosan a munkáltatótól kapott juttatás, az egyesület közbeiktatására csak azért került sor, hogy az adózási kötelezettséget elkerüljék. A Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 43. pontjához szorosan kapcsolódik a 3. § 36. pontja. A Szja. tv. 3. § 36. pontja értelmező rendelkezésként vonatkozik a törvény egészére. Önsegélyező feladat ellátása akkor állapítható meg, ha az önsegélyező egyesület önsegélyező feladata ellátása körében nyújt juttatást. A K. Egyesület nem önsegélyező feladatott látott el az egyesületi juttatások nyújtásakor, mert a kifizetéskor semmiféle feltételt nem vizsgált.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem bírói mérlegelést támad, melyre nincs jogi lehetőség.
A felperesi beavatkozó ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Elismerte, hogy az egyesületi támogatások nyújtásakor, csak azt a feltételt vizsgálták, hogy a juttatást kérő személy tagi jogviszonya fennáll-e vagy sem, nem vizsgálták a kérelemben foglaltak valóságtartalmát.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben foglalt jogszabályokat megsértette. A Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 43. pontja értelmében adómentes az önsegélyező egyesület által adott olyan pénzbeli vagy természetbeni juttatás, amely nem tartozik a 3. pont hatálya alá feltéve, hogy az egyesületbe befizetett összegeket a befizetők költségként nem számolták el. E rendelkezéshez kapcsolódóan a Szja.tv. 7. § (1) bekezdés 3. pontja felsorolt, meghatározott szervek által nyújtott szociális és egyéb átmeneti segélyezési formák, köztük az önsegélyező feladatot is vállaló társadalmazó szervezet, önsegélyező egyesület által nyújtott szociális segélyek kivételével olyan egyesületi juttatás adómentes, amely nem a konkrétan meghatározott szociális rászorultság kapcsán kifizetett szociális segélyként és egyéb állami szociális segélyként kerül kifizetésre, de amelyek nyújtásakor az egyesület önsegélyező feladata ellátása körében jár el és a Szja. tv. 3. § 36. pontjában foglaltak szerint a társadalombiztosításról szóló törvényben meghatározott ellátásokat kiegészítő juttatásként nyújtják. A Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 43. pontja további feltételként írja elő a juttatás adómentességéhez, hogy a juttatás nyújtója nem bármilyen szervezet, hanem csak önsegélyező egyesület lehet. A felperes az eljárás során nem vitatta, hogy a juttatások nyújtásánál semmiféle feltételt nem vizsgált, tagjainak így ténylegesen nem önsegélyezési céllal nyújtott pénzbeli támogatást.
Mindezek alapján tévedett a másodfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a Szja. tv. 7. § (1) bekezdés 43. pontja és 3. § 36. pontja nem függ össze. A Legfelsőbb Bíróság
Bíróság álláspontja ezzel szemben éppen az, hogy a Szja.tv. 7. § (1) bekezdés 43. pontja és 3. § 36. pontja egymással szorosan összefügg. Az önsegélyező egyesület - szociális segélyen kívüli - juttatása csak akkor élvez adómentességet, ha annak nyújtására önsegélyezési feladat ellátása keretében került sor. A Szja.tv. 7. § (1) bekezdés 43. pontja nem véletlenül jelöli meg a társadalmi szervezetek közül épp az önsegélyező egyesületet, mint olyan szervet, amelyek adómentes juttatás nyújtatására jogosult. A jogszabály ezen megkötése azt célozta, hogy bár maga az önsegélyező egyesület is elláthat többféle feladatot, azonban adómentesen csak akkor juttathat egyesületi juttatást, ha azt az önsegélyező egyesületként önsegélyező feladat ellátása körében nyújtotta.
Az Art. 1. § (7) bekezdése alapján az adóhatóság és ezáltal a bíróság is jogosult azon szerződéseket, ügyleteket más cselekményeket minősíteni amennyiben azoknak adójogi kihatása van. Mindezek alapján az adóhatóság jogosult volt az egyesületi kifizetések adójogi minősítésére és annak vizsgálatára, hogy az egyesületi juttatás kifizetését az egyesület miként végezte, az egyesületi juttatás adómentes kifizetésnek volt-e tekinthető.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.29.041/1997. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.