adozona.hu
BH+ 2001.2.85
BH+ 2001.2.85
Az özvegyi nyugdíjra való jogosultság szempontjából az élettársi kapcsolat idejéhez hozzá kell számítani a házassági életközösségben eltöltött időt, amennyiben a volt házastársak a válást követően az együttélésüket ténylegesen nem szakították meg és e nyugdíj megállapíthatóságának egyéb feltételei fennállnak. A jogszabály ugyanis ebből a szempontból az együttélés tényleges, megszakítatlan tartalmának tulajdonít jelentőséget. (1997. évi LXXXI. tv. 45. § (1) bek., 49. § (1) és (2) bek. )
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1999. február 18-án özvegyi nyugdíj megállapítása iránt terjesztett elő igényt az alpereshez az 1999. február 1-jén elhunyt elvált házastársa jogán. Az alperes az 1999. március 9-én hozott határozatával elutasította az igényét. Ezt a határozatot az alperes igazgatója az 1999. április 12-én kelt határozatával helybenhagyta.
A felperes a másodfokú társadalombiztosítási határozatot keresettel támadta meg, amelyben arra hivatkozott, hogy a válása után élettársként továbbra is együtt é...
BH+ 2001.2.85 Az özvegyi nyugdíjra való jogosultság szempontjából az élettársi kapcsolat idejéhez hozzá kell számítani a házassági életközösségben eltöltött időt, amennyiben a volt házastársak a válást követően az együttélésüket ténylegesen nem szakították meg és e nyugdíj megállapíthatóságának egyéb feltételei fennállnak. A jogszabály ugyanis ebből a szempontból az együttélés tényleges, megszakítatlan tartalmának tulajdonít jelentőséget. [1997. évi LXXXI. tv. 45. § (1) bek., 49. § (1) és (2) bek.]
A felperes 1999. február 18-án özvegyi nyugdíj megállapítása iránt terjesztett elő igényt az alpereshez az 1999. február 1-jén elhunyt elvált házastársa jogán. Az alperes az 1999. március 9-én hozott határozatával elutasította az igényét. Ezt a határozatot az alperes igazgatója az 1999. április 12-én kelt határozatával helybenhagyta.A felperes a másodfokú társadalombiztosítási határozatot keresettel támadta meg, amelyben arra hivatkozott, hogy a válása után élettársként továbbra is együtt élt a volt férjével annak haláláig, ezért a korábbi 29 évi együttélésre tekintettel jogot szerzett az özvegyi nyugdíjra.
A kerületi bíróság az ítéletével hatályon kívül helyezte az alperes határozatait és az alperest újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
Az ítéletét az 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 49. §-ának (1) és (2) bekezdésére alapította. E jogszabályokat akként értelmezte, hogy bár a felperes a férje halálát megelőzően közel egy évvel elvált, közöttük az együttélés 29 éven keresztül folyamatos volt, és a férj a válást követően - tartásdíj megállapítása nélkül - jelentős összeggel járult hozzá továbbra is a közös háztartáshoz.
Az ítélet ellen az alperes felül vizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben utalt az 1997. évi LXXXI. törvény 45. §-ának (1) bekezdésére, 49. §-ára, 50. §-ára, az 1952. évi IV. törvény (Ptk.) 685/A. §-ára és e jogszabályok tartalma alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes sem elvált házastársként, sem élettárskent nem jogosult özvegyi nyugdíjra.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme --a tartalmát tekintve - a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes özvegyi nyugdíj iránti igényének elbírálása során a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az ellátás megállapításának elvált házastársi, vagy élettársi jogon fennállnak-e a feltételei.
Az elvált személyekre vonatkozó szabályt a törvény 49. §-ának (1) és (2) bekezdése tartalmazza. E jogszabályok alapján az elvált házastárs jogán járó özvegyi nyugdíjnak elengedhetetlen feltétele, hogy az igénylő a házastársától annak haláláig tartásdíjban részesüljön, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapítson meg.
Önmagában az a körülmény, hogy az elhunyt a felperesénél magasabb nyugdíjjal rendelkezett és nagyobb mértékben járult hozzá a háztartási költségekhez, nem tekinthető tartásdíj nyújtásának, a házastársi tartás ugyanis az arra rászoruló házastárs megélhetését szolgáló rendszeresen nyújtott juttatás. A kerületi bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves.
A felperes házasságát a városi bíróság 1998. február 11-én felbontotta és ettől az időponttól élettársként éltek együtt a volt férj 1999. február 1-jén bekövetkezett haláláig. Élettársaknak tehát csak a házasság megszűnését követően voltak tekinthetők.
A már említett törvény 45. §-ának (2) bekezdése értelmében özvegyi nyugdíjra jogosult a házastársra előírt feltételek fennállása esetén az is, aki élettársával ennek haláláig
a) egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy
b) megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében nem vitatta a jogerős ítéletet abból a szempontból, hogy a felperes és néhai elvált férje együttélése a válást megelőzően és azt követően folyamatos volt. A két időszak együttes figyelembe vételét azért tartotta kizártnak, mert a felek közötti jogi kapcsolat megváltozása folytán az özvegyi nyugdíjra való jogosultság szempontjából a válást megelőző időt külön kell választani az élettársi kapcsolat idejétől.
Ebben a körben az alperes felülvizsgálati kérelmére tekintettel a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy az élettársi kapcsolat tartamához hozzászámítható-e az azt megelőző házassági együttélés tartama, amennyiben a felek a válást megelőzően és azt követően folyamatosan együtt éltek.
A Tny. 45. §-a az élettársat akkor jogosítja özvegyi nyugdíjra -- kizáró feltételek hiányában -, ha elhunyt élettársával huzamos ideig megszakítás nélkül együtt élt. A nyugdíjra való jogosultság tehát elsősorban az együttélés tényén alapul, feltéve, hogy annak tartama eléri a jogszabályban meghatározott egy, illetőleg tíz évet. Ennek az elvnek az felel meg, hogy az özvegyi nyugdíjra való jogosultság szempontjából az élettársi kapcsolat idejéhez hozzászámítsák a házassági életközösségben eltöltött időt, amennyiben a volt házastársak a válást követően az együttélésüket ténylegesen nem szakítják meg. A jogszabály ugyanis az együttélés tényleges, megszakítatlan tartamának tulajdonít jelentőséget ebből a szempontból.
A felperes ennek megfelelően élettársként jogosult volt özvegyi nyugdíjra, a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül helyezte hatályon kívül a sérelmezett határozatokat és kötelezte új eljárásra az alperest. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a támadott ítéletet az előbbi indokolással a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes alperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. (Legf.Bír. Kfv. XI/b. 39.232/2000. sz.)