BH+ 2001.1.43

Méltányossági kérelem tárgyában hozott határozat felülvizsgálata során vizsgálandó körülmény (1990. évi XCI. tv. 82. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 1998. április 29-én méltányossági kérelmet nyújtott be, 200.000 forint mulasztási bírság, 9000 forint késedelmi pótlék, a később kiszabandó egyéb bírság és pótlékok elengedése iránt. Kérelmét azzal indokolta, hogy munkaviszonnyal nem rendelkezik, másfél évig munkanélküli segélyben részesült, vállalkozása veszteségessé vált, emiatt a házassága is felbomlott. Jelenleg őstermelőként dolgozik, ingatlana nincs, szívességi lakáshasználóként lakik élettársával és annak három gyermekével e...

BH+ 2001.1.43 Méltányossági kérelem tárgyában hozott határozat felülvizsgálata során vizsgálandó körülmény (1990. évi XCI. tv. 82. §)
A felperes 1998. április 29-én méltányossági kérelmet nyújtott be, 200.000 forint mulasztási bírság, 9000 forint késedelmi pótlék, a később kiszabandó egyéb bírság és pótlékok elengedése iránt. Kérelmét azzal indokolta, hogy munkaviszonnyal nem rendelkezik, másfél évig munkanélküli segélyben részesült, vállalkozása veszteségessé vált, emiatt a házassága is felbomlott. Jelenleg őstermelőként dolgozik, ingatlana nincs, szívességi lakáshasználóként lakik élettársával és annak három gyermekével együtt. Kiadásai mellett a megállapított járulékokat fizetni nem tudja. Egy főre eső jövedelemként 6209 forint/hó összeget jelölt meg. A jövedelem és a kiadások részletezéseként az adatlapon 12 741 forint anyasági pótlékot, a három gyerek után 15 600 forint családi pótlékot tüntetett fel, valamint kiadásként 3720 forint per/hó villanyáram, 2249 forint/hó gáz közüzemi költséget, 377 forint szemétszállítási díjat és 66 forint kéményseprési díjat. A három gyerek után további iskolai, óvodai étkezési díjként havi 4500 forint kiadást tüntetett fel. Hivatkozott arra, hogy 1997. évi jövedelemadó bevallásában 286.184 forint jövedelmet további, költségként el nem számolható kiadások terhelik, így 70.451 forint társadalombiztosítási járulék, 71.545 forint személyi jövedelemadó, 4000 forint kamarai tagdíj, továbbá 65.800 forint újraművelési részköltség.
A felperes méltányossági kérelmét az APEH Megyei Igazgatóság Jogi Osztálya az 1998. július 14-én kelt határozatával elutasította. A határozat indokolása szerint az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban: Art.) 82. § (1) bekezdése szerint mulasztási bírság és késedelmi pótlék elengedése csak a megélhetés súlyos veszélyeztetettsége esetén engedélyezhető. A felperes által közölt, megélhetésre fordított összeg életszerűtlen, ezért a megélhetés súlyos veszélyeztetettsége nem vélelmezett. Az Art. 82. § (1) bekezdése alapján csak a közeli hozzátartozó vehető figyelembe az egy főre eső jövedelem megállapításakor, így sem az élettárs által kapott jövedelmek, sem a nevelt gyermekek után felmerülő költségek nem számíthatók be. Ezen túlmenően a felperes saját bevallásában szereplő jövedelmét is olyan költségekkel csökkentette, melyek már a bevallás során költségként beszámítást nyertek. A 286.184 forint vallott jövedelem csak a személyi jövedelemadó összegével csökkenthető, ezáltal a felperes 1997. évi jövedelme az állított 74.338 forinttal szemben 214.599 forint, melyből egy hónapra 17.883 forint adódik.
Az egy főre eső jövedelem számításánál az 5361 forint összeg - mint a megélhetésre fordítható összeg - életszerűtlen. A mulasztási bírság kiszabására bevallások benyújtásának elmulasztása miatt került sor, ez az adózói magatartás nem indokolja a méltányosság gyakorlását. Nem értékelte a felperes javára, hogy mezőgazdasági őstermelői tevékenysége után adózási kötelezettségének eleget tesz. A még ki nem szabott bírság és késedelmi pótlék tekintetében a kérelmet idő előttinek tekintette.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1998. október 20-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, melyben kérte a bírság- és pótlékfizetés alóli mentesítését. Hivatkozott arra, hogy az alperes a tényállást nem tárta fel teljes körűen, a bevallások benyújtásának rajta kívül álló okból nem tudott eleget tenni, ingó- és ingatlan vagyonnal nem rendelkezik, adózási kötelezettségét rendszeresen teljesíti, azóta az elmulasztott bevallásokat pótolta. Havi megélhetésére 10 430 forint jut. Mindezek alapján álláspontja szerint a méltányosság gyakorlásának az Art. 1. § (6) bekezdése és 82. § (1) bekezdése alapján a feltételei fennállnak.
Az alperes érdemi nyilatkozatában a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte, rendelkezett a felperes részére a lerótt illeték visszautalásáról. Ítélete indokolása szerint az alperes a felperes és családja jövedelmét kizárólag a felperes nyilatkozata alapján állapította meg és azt életszerűtlennek tekintette, ezzel a szolgáltatott adatok valódiságát megkérdőjelezte, azonban annak ellenkezőjére bizonyítást nem folytatott. Az Art. 82. § (1) bekezdése alapján - a kialakult bírói gyakorlat szerint - a megélhetés veszélyeztetettségének vizsgálata során figyelembe kell venni az alapeljárásban feltárt jövedelem nagyságát és az adóhiány keletkezésének körülményeit, ténylegesen realizált jövedelmet is. A mérlegelési szempontok vizsgálatakor tehát arra kell figyelemmel venni, hogy az adózó adózatlan jövedelme milyen nagyságú, ezt milyen módón használta föl, és ebből vonható le következés a megélhetés veszélyeztetettségére. A felperes esetében adóhiányt nem állapítottak meg, az őstermelői tevékenységről benyújtott adóbevallás adatait pedig az adóhatóság nem jogosult megkérdőjelezni. A felperes a bizonyítási kötelezettségének eleget tett a jövedelem feltárásakor, az adatok valódiságának megkérdőjelezésekor pedig az alperes kötelezettségévé válik a közölt adatok ellenkezőjének a bizonyítása, adott esetben célvizsgálattal, adóvizsgálattal. Álláspontja szerint az alperes bár az anyagi - szociális - vagyoni viszonyokra tekintettel a súlyos veszélyeztetettséget megállapította, annak következményét nem vonta le. Az alperes határozata jogszabálysértő. Az elsőfokú bíróság új eljárásra adott útmutatásában kifejtette, hogy az alperes megfelelő bizonyítás lefolytatása után foglalhat állást abban a kérdésben, hogy a felperes és családja esetében a megélhetés súlyos veszélyeztetettsége fennáll-e, s ezt követően a mérlegelési szempontok figyelembe vételével dönthet a kérelem tárgyában.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést annak megváltoztatásával a kereset elutasítása iránt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Art. 1. § (6) bekezdését és 82. § (1) bekezdését, az új eljárásra adott útmutatása végrehajthatatlan. Az Art. 82. § (1) bekezdése alapján a megélhetés súlyos veszélyeztetettsége esetén a megállapított bírság pótlék mérsékelhető, elengedhető, arról mérlegelési jogkörben az alperes jogosult dönteni. Méltányossági jogkör gyakorlása során hozott határozat felülvizsgálata iránt a felülvizsgálat csak a mérlegelés szempontjaira terjedhet ki, a bíróság nem mérlegelhet az adóhatóság helyett. A felperesé a bizonyítási teher a jövedelmi és a vagyoni viszonyok valósághű feltárása és közlése körében. A közölt adatok valóságtartalmát nem kérdőjelezte meg, hanem azt állapította meg, hogy életszerűtlen a közölt adatok alapján a megélhetésre fordított összeg. A felperes továbbá hanyag adózói magatartása következménye alóli mentesülésre kívánta felhasználni a méltányossági kérelmét. Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az adózatlan jövedelem nagyságára bizonyítást kell lefolytatni, az új eljárásra adott útmutatásként előírt adó- és a célvizsgálat elrendelése törvénysértő. A kérelmező által hivatkozott veszélyeztetettség csak a kérelem időpontjában fennálló körülmények alapján vizsgálható. A célvizsgálat és adóvizsgálat csak az adókötelezettség teljesítésének ellenőrzésére rendelhető el, nem pedig a megélhetés vizsgálatára. A megélhetés veszélyeztetettsége nem azonos a gazdasági ellehetetlenüléssel.
A felperes észrevételében az ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az Art. 57. §-a alapján az alperes kötelezettsége a bizonyítás, ennek hiányában az ügyfél tényállításait el kell fogadni. A veszélyeztetettség megállapítása esetén kötelező az elengedésről dönteni, nincs mérlegelés. A bevallások benyújtásának elmulasztása nem értékelhető a terhére.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság tévedett az Art. 82. § (1) bekezdése alapján előterjesztett méltányossági kérelem elbírálási szempontjai és a bizonyítási teher megítélése kérdésében. Az Art. 82. § (1) bekezdése mérlegelési jogkört biztosít az adóhatóságnak a megélhetés súlyos veszélyeztetettségének megállapítása esetén, az adó-, bírság- vagy pótléktartozást mérsékelheti vagy elengedheti. Döntését indokolni köteles, a méltányossági kérelmet benyújtó fél köteles bizonyítani a megélhetés súlyos veszélyeztetettségét, az adóhatóságot további bizonyítási kötelezettség nem terheli. Amennyiben az adóhatóság az adózó által közölt adatok valóságtartalmát megkérdőjelezi, azt aggályosnak tartja ez esetben sem kell további bizonyítást lefolytatnia, hanem az adatok aggályossága alapján az adóhatóság a kérelmet elutasíthatja. Az adóhatóság nem jogosult az adózónál cél-, adóvizsgálatra, ezen ellenőrzések célja ugyanis az adókötelezettség teljesítésének ellenőrizhetősége, semmiképpen nem fordítható adózatlan jövedelmek feltárására méltányossági kérelmek elbírálása kapcsán, ilyen kötelezettséget az Art. 57. § (1) bekezdése sem biztosít az alperes részére. Téves az elsőfokú bíróság azon hivatkozása, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint az Art. 82. § (1) bekezdése alkalmazása során figyelembe kell venni a feltárt adózatlan jövedelem nagyságát, az adóhiány keletkezésének körülményeit, a ténylegesen realizált jövedelmet. Az adózó által közölt adatok aggályossága esetén az adóhatóság adózatlan jövedelmet nem feltételezett, csupán a közölt adatok életlenszerűtlensége alapján a kérelem elutasításáról döntött. Az elsőfokú bíróság által hivatkozott körülmények abban az esetben merülhetnek föl, ha az adózói törvénysértői magatartás vezet ellenőrzés folytán adóhiány megállapítására és ezen adóhiány megfizetése alól később az adózó egy méltányossági kérelem benyújtásával kíván mentesülni. Így az adóhiány keletkezésének körülményeire a méltányossági kérelem elbírálásakor az adóhatóság már figyelemmel lehet, ahogy a jelen esetben az alperes jogszerűen hivatkozott arra, hogy a felperes olyan mulasztási bírság elengedését kérte, amely saját adózói mulasztásából adódóan merült fel, a felperes a bevallásokat saját hibájából mulasztotta el benyújtani, és ezért került sor 200.000 forint mulasztási bírság kiszabására. Adókötelezettség nem teljesítése figyelembe vehető a méltányosság gyakorlása során.
Tévedett az elsőfokú bíróság abban a kérdésben is, hogy az őstermelői tevékenységről adott bevallás adatai nem kérdőjelezhetők meg. Az adóhatóság ugyanis nem a bevallás adatait kérdőjelezte meg, hanem a felperes saját jövedelmét közlő azon állítását, hogy a bevallásához képest további olyan költségeket kívánt a jövedelemtartalom megállapításánál kiadásként feltüntetni és ezzel saját jövedelmét csökkenteni, melyek a Szja. tv. 53-54. §-ai és a 3. mellékelt 5., 6. pontjai alapján már jövedelemcsökkentő tételként a bevallás során elszámolásra kerültek. Az alperes csak a jövedelemszámítás vonatkozásában állapította meg, hogy a felperes olyan kiadásokat is feltüntetett további jövedelem csökkentő tételként az egy főre jutó jövedelem meghatározásakor, melyek mivel a bevallásban már elszámolt költségek, további kiadásként nem vehetők figyelembe.
Az Art. 82. § (1) bekezdése csak az adózó és annak közeli hozzátartozója tekintetében engedi meg vizsgálni a megélhetés veszélyeztetettségét. A felperes élettársa azonban az Art. 97.§ r) pontja és Ptk. 685. § b) pontja alapján nem minősül közeli hozzátartozónak, ezért a felperes élettársa és annak gyermekei tekintetében a bevételek és kiadások nem vehetők figyelembe. Az alperes ennek megfelelően a felperes 1997. évi jövedelmét 17.883 forint/hónap összegben állapította meg, és csak a további összehasonlítás érdekében számolt egy főre jutó jövedelmet - a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint - szükségtelenül. Az Art. 82. § (1) bekezdése alapján csak a felperes és az ő jövedelme és a rá jutó kiadások és költséghányadok alapján lehet következtetést levonni a felperes megélhetésére. Az alperes által összehasonlításul végzett vizsgálat is a felperes által közölt adatok életszerűtlenségét támasztotta alá. A felperes a kérelmében nem hivatkozott olyan további körülményekre, melyek esetleg a megélhetés veszélyeztetettségét alátámasztották volna.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes határozata nem sértett jogszabályt, a mérlegelés szempontjait feltárta, a döntését kellően indokolta, ezáltal jogszerűen állapította meg, hogy a felperes által közölt jövedelemadatok életszerűtlenek, továbbá a felperes adózói magatartása sem indokolja a méltányosság gyakorlását, ezért jogszerűen utasította el a felperes kérelmét, ezért jogszabálysértés hiányában az elsőfokú bíróság ítélete téves és megalapozatlan. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság hatáskör hiányában döntött az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (továbbiakban: Itv.) 32. § (1) bekezdés alapján a közigazgatási eljárásban lerótt illeték visszatérítéséről.
Az Itv. 32. § (1) és (2) bekezdés alapján a visszatérítési kötelezettségről való rendelkezés minden esetben azt a közigazgatási szervet terheli, amelynek az eljárása során az illeték lerovásra került. (Legf.Bír.Kf.V.27.707/1999. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.