adozona.hu
BH+ 2001.1.31
BH+ 2001.1.31
A felszámolás kezdő időpontját megelőzően több évvel indult perben a hitelező részére megítélt ügyvédi munkadíj nem sorolható a felszámolási költségek közé [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód.Cstv.) 57. § (1) bek. a) pont, (2) bek. c) és e) pontja].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1996. március 29-én benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárás, melynek kezdő időpontja 1996. június 29-e, s az erről szóló végzés közzététele a Cégközlöny 1996. szeptember 11-i számában történt meg. Dr. M. B. ügyvéd 1996. október 16-án kifogást terjesztett elő a felszámoló intézkedése ellen. Sérelmezte, hogy a felszámoló az 1996. július 30-án jogerőre emelkedett határozatban részére megállapított ügyvédi munkadíjat, mint általa bejelentett hitelezői i...
BH+ 2001.1.31 A felszámolás kezdő időpontját megelőzően több évvel indult perben a hitelező részére megítélt ügyvédi munkadíj nem sorolható a felszámolási költségek közé [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód.Cstv.) 57. § (1) bek. a) pont, (2) bek. c) és e) pontja].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1996. március 29-én benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárás, melynek kezdő időpontja 1996. június 29-e, s az erről szóló végzés közzététele a Cégközlöny 1996. szeptember 11-i számában történt meg. Dr. M. B. ügyvéd 1996. október 16-án kifogást terjesztett elő a felszámoló intézkedése ellen. Sérelmezte, hogy a felszámoló az 1996. július 30-án jogerőre emelkedett határozatban részére megállapított ügyvédi munkadíjat, mint általa bejelentett hitelezői igényt, tévesen sorolta be. Álláspontja az volt, hogy az adós elleni felszámolási eljárás kezdő időpontját követően részére megítélt ügyvédi munkadíj, az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (2) bekezdésének e) pontja alapján, felszámolási költségnek minősül. Ezért kérte a felszámoló kötelezését arra, hogy hitelezői igényét felszámolási költségként sorolja be és elégítse ki.A felszámoló érdemi ellenkérelme a kifogás elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását elutasította és arra kötelezte a felszámolót, hogy a végzés jogerőre emelkedését követően, a hitelező igényét a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint vegye nyilvántartásba. Határozatának indokolása szerint a hitelező igénye ügyvédi munkadíj, melyet a felszámolás elrendelését megelőzően állapított meg a bíróság, de nem a felszámolással kapcsolatos eljárásban. A hitelező részére megállapított ügyvédi munkadíj a felszámolási költségek egyetlen csoportjába sem sorolható be. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az ügyvédi munkadíj megbízási jogviszonyból származik, s mint ilyet a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) kielégítési kategóriájába kell besorolni.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező fellebbezéssel élt, kérte annak megváltoztatását és a felszámoló kötelezését arra, hogy követelését a felszámolási költségek közé sorolja be és elégítse ki. Kérelmének jogalapjaként a Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének c) pontjára hivatkozott. Előadta, hogy az adós és a T. K. I. között 1991-ben indult peres eljárás, melynek során a T. K. I. képviseletét látta el. A Fővárosi Bíróság az adós keresetét elutasította és költségekben marasztalta. Részére az ügyvédi munkadíjat az 1996. június 19-én kelt és 1996. július 30-án jogerőre emelkedett végzéssel állapította meg. Az adós felszámolását elrendelő végzés ezt megelőzően, 1996. július 28-án emelkedett jogerőre. Álláspontja szerint hitelezői igénye a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján azért tekinthető felszámolási költségnek, mert a felszámoló köteles az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezése körében olyan peres ügyek befejezésére, melyeket nem a felszámolást követően indítottak, de folyamatban vannak. Az alapeljárás csak azt követően került befejezésre, hogy az adós a felszámolási eljárás megindítását kezdeményezte. Az megfelel a valóságnak, hogy az ügyvédi munkadíjat nem a felszámolással kapcsolatos eljárásban állapította meg a bíróság. Álláspontja szerint azonban a felszámoló nem határolhatja el magát a folyamatban lévő ügyekben hozott döntésektől, amennyiben az a felszámolás elrendelésére hozott végzés jogerőre emelkedésének napját követően válik végrehajthatóvá.
A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A jelen felszámolási eljárásra alkalmazandó - lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított - 1991. évi IL. törvény 6.§-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 253. §-ának (3) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését csak a fellebbezési kérelem keretei között bírálta felül. Ezért abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a hitelező igénye besorolható-e a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti felszámolási költségek közé.
A hitelező által hivatkozott módosított Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének c) pontja akként rendelkezik, hogy felszámolási költség a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, továbbá vagyonának megóvásával, megőrzésével kapcsolatos költség, ideértve a környezeti károsodások és terhek rendezésének költségeit, valamint az adósnak azokat a hiteltartozásait, adó- és járulékfizetési, kártérítési kötelezettségeit, amelyek a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkeztek, kivéve a nyereségből fizetendő adókat. Az adós pereskedése nem gazdasági tevékenység. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a hitelező ügyvédi munkadíj iránti igénye nem minősül a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének, ésszerű befejezésével kapcsolatos költségnek.
Az a per, melyben a bíróság a hitelező részére az ügyvédi munkadíjat megállapította, több évvel az adós elleni felszámolás kezdő időpontját megelőzően indult. Nem minősül az adós felszámolásával kapcsolatos eljárásnak. Ezért a módosított Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének e) pontja alapján sem sorolható a felszámolási költségek közé.
Erre tekintettel nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a hitelező kifogását elutasította. (Legf.Bír. Fpk.VI.32.758/1998. sz.)