adozona.hu
BH+ 2001.1.31
BH+ 2001.1.31
A felszámolás kezdő időpontját megelőzően több évvel indult perben a hitelező részére megítélt ügyvédi munkadíj nem sorolható a felszámolási költségek közé [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (a továbbiakban: mód.Cstv.) 57. § (1) bek. a) pont, (2) bek. c) és e) pontja].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1996. március 29-én benyújtott kérelemre indult felszámolási eljárás, melynek kezdő időpontja 1996. június 29-e, s az erről szóló végzés közzététele a Cégközlöny 1996. szeptember 11-i számában történt meg. Dr. M. B. ügyvéd 1996. október 16-án kifogást terjesztett elő a felszámoló intézkedése ellen. Sérelmezte, hogy a felszámoló az 1996. július 30-án jogerőre emelkedett határozatban részére megállapított ügyvédi munkadíjat, mint általa bejelentett hitelezői i...
A felszámoló érdemi ellenkérelme a kifogás elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság a hitelező kifogását elutasította és arra kötelezte a felszámolót, hogy a végzés jogerőre emelkedését követően, a hitelező igényét a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint vegye nyilvántartásba. Határozatának indokolása szerint a hitelező igénye ügyvédi munkadíj, melyet a felszámolás elrendelését megelőzően állapított meg a bíróság, de nem a felszámolással kapcsolatos eljárásban. A hitelező részére megállapított ügyvédi munkadíj a felszámolási költségek egyetlen csoportjába sem sorolható be. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az ügyvédi munkadíj megbízási jogviszonyból származik, s mint ilyet a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) kielégítési kategóriájába kell besorolni.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező fellebbezéssel élt, kérte annak megváltoztatását és a felszámoló kötelezését arra, hogy követelését a felszámolási költségek közé sorolja be és elégítse ki. Kérelmének jogalapjaként a Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének c) pontjára hivatkozott. Előadta, hogy az adós és a T. K. I. között 1991-ben indult peres eljárás, melynek során a T. K. I. képviseletét látta el. A Fővárosi Bíróság az adós keresetét elutasította és költségekben marasztalta. Részére az ügyvédi munkadíjat az 1996. június 19-én kelt és 1996. július 30-án jogerőre emelkedett végzéssel állapította meg. Az adós felszámolását elrendelő végzés ezt megelőzően, 1996. július 28-án emelkedett jogerőre. Álláspontja szerint hitelezői igénye a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján azért tekinthető felszámolási költségnek, mert a felszámoló köteles az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezése körében olyan peres ügyek befejezésére, melyeket nem a felszámolást követően indítottak, de folyamatban vannak. Az alapeljárás csak azt követően került befejezésre, hogy az adós a felszámolási eljárás megindítását kezdeményezte. Az megfelel a valóságnak, hogy az ügyvédi munkadíjat nem a felszámolással kapcsolatos eljárásban állapította meg a bíróság. Álláspontja szerint azonban a felszámoló nem határolhatja el magát a folyamatban lévő ügyekben hozott döntésektől, amennyiben az a felszámolás elrendelésére hozott végzés jogerőre emelkedésének napját követően válik végrehajthatóvá.
A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A jelen felszámolási eljárásra alkalmazandó - lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított - 1991. évi IL. törvény 6.§-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 253. §-ának (3) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését csak a fellebbezési kérelem keretei között bírálta felül. Ezért abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a hitelező igénye besorolható-e a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti felszámolási költségek közé.
A hitelező által hivatkozott módosított Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének c) pontja akként rendelkezik, hogy felszámolási költség a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, továbbá vagyonának megóvásával, megőrzésével kapcsolatos költség, ideértve a környezeti károsodások és terhek rendezésének költségeit, valamint az adósnak azokat a hiteltartozásait, adó- és járulékfizetési, kártérítési kötelezettségeit, amelyek a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkeztek, kivéve a nyereségből fizetendő adókat. Az adós pereskedése nem gazdasági tevékenység. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a hitelező ügyvédi munkadíj iránti igénye nem minősül a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének, ésszerű befejezésével kapcsolatos költségnek.
Az a per, melyben a bíróság a hitelező részére az ügyvédi munkadíjat megállapította, több évvel az adós elleni felszámolás kezdő időpontját megelőzően indult. Nem minősül az adós felszámolásával kapcsolatos eljárásnak. Ezért a módosított Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének e) pontja alapján sem sorolható a felszámolási költségek közé.
Erre tekintettel nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a hitelező kifogását elutasította. (Legf.Bír. Fpk.VI.32.758/1998. sz.)