adozona.hu
BH+ 2001.1.30
BH+ 2001.1.30
I. A felszámoló önálló, speciális perindítási jogköre és az ez esetben szükséges perbenállások [1991. évi IL. tv. 40. §, Pp. 130. § (1) bek. g) pont, 157. § a) pont]. II. A felszámoló önálló perindítási jogkörén kívül a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet - a felszámolás kezdő időpontjától kezdődően értelemszerűen a felszámoló útján - nincs elzárva attól, hogy a Ptk. szerint őt megillető megtámadás jogával éljen [Ptk. 210. § (1) és (4) bek., 236. § (2) bek. c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felszámolás alatt álló felperes mint a K. I. Kft. jogutóda az R. Ny. Kft. I. r. és a G. H. Rt. II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a jogelődje, továbbá az alperesek által 1998. július 17-én megkötött adásvételi szerződés és az ugyanezen a napon a felperes, az alperesek, továbbá a G.P. Rt. által megkötött szindikátusi szerződés az 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 40. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontja, a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése, 210. §-ának...
BH+ 2001.1.30 I. A felszámoló önálló, speciális perindítási jogköre és az ez esetben szükséges perbenállások [1991. évi IL. tv. 40. §, Pp. 130. § (1) bek. g) pont, 157. § a) pont].
II. A felszámoló önálló perindítási jogkörén kívül a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet - a felszámolás kezdő időpontjától kezdődően értelemszerűen a felszámoló útján - nincs elzárva attól, hogy a Ptk. szerint őt megillető megtámadás jogával éljen [Ptk. 210. § (1) és (4) bek., 236. § (2) bek. c) pont].
A felszámolás alatt álló felperes mint a K. I. Kft. jogutóda az R. Ny. Kft. I. r. és a G. H. Rt. II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a jogelődje, továbbá az alperesek által 1998. július 17-én megkötött adásvételi szerződés és az ugyanezen a napon a felperes, az alperesek, továbbá a G.P. Rt. által megkötött szindikátusi szerződés az 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 40. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontja, a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése, 210. §-ának (1) és (4) bekezdése, a Ptk. 235. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítésre tekintettel érvénytelen. Kérte annak megállapítását, hogy a szerződő felek között létrejött jogügylet a hitelezők kijátszására, és az adós vagyona csökkentésére irányult, továbbá, hogy az alperesekkel megkötött fedezetelvonó jogügylet semmis, amely a hitelezők kielégítési alapjának fedezetére szolgáló felszámolási vagyon elvonását valósította meg. A szerződés érvénytelenségének megállapítása mellett a felperes, mint adós javára az eredeti állapot helyreállítását kérte az alperesek perköltség fizetésében való marasztalása mellett. A perindítás tényének az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését is kérte.A felperes keresetleveléhez mellékelte az adásvételi és a szindikátusi szerződést, valamint a Fővárosi Kerületek Földhivatala által az érintett hrsz. alatti ingatlanról kiadott tulajdoni lap másolatát. Eszerint a három ingatlan tulajdonosa az önkormányzat.
A perben tartott elsőfokú tárgyaláson az I. r. alperes szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. A felperes és a II. r. alperes az ügy érdemében nyilatkozott. A felperes a tárgyaláson csatolta az önkormányzat és a G. H. Rt. által 1996. augusztus 30-án megkötött ingatlan csereszerződést, továbbá a G. H. Rt. között és a K. Kft. által 1996. december 13-án megkötött adásvételi szerződést. Ezen a tárgyaláson a felperes a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetétől elállt. A bíróság a II. r. alperes perből való elbocsátása mellett az ügyben ítéletet hozott, mely szerint "a bíróság megállapítja, hogy a peres felek között létrejött szerződés a szindikátusi szerződésre kiterjedő hatállyal semmis, az eredeti állapotot helyreállítja". Kötelezte az "I. r." alperest, hogy 750.000,- Ft eljárási illetéket továbbá 500.000,- Ft munkadíjat fizessen meg a felperesnek.
A felperes előadása és az általa csatolt szerződések adatai alapján megállapította, hogy a felperesnek nem volt tartozása az alperessel szemben, G. P.-től semmiféle térítést nem kapott azért, hogy a peresített követelés alapjául szolgáló ingatlan tulajdonjogát átadta, a G. H. a jelzálogjog törlése érdekében sem tett semmit. Figyelembe vette a felperesnek azt az előadását, hogy a G. H. Rt.-nek 1998. júliusában tudomása volt a felperes csődközeli helyzetéről, a szerződéseket azért kötötték meg, hogy azzal a vagyont kimentsék, nem jelezték, hogy a P. Banknak 640 millió forint és járuléka erejéig jelzálogjoga van a teljes ingatlanra. Mindezek alapján megállapította, hogy a felperest ajándékozási szándék nem vezette, ezért a felek között létrejött szerződés semmisségét a Ptk. 236. §-ának c) pontja szerint megállapította. Az alperes mulasztását a Pp. 163. §-a alapján értékelte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, amelyben - tartalma szerint az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdésében a keresetindításra meghatározott, az adott esetben 1998. december 7-től számítandó 90 napos határidőt elmulasztotta, továbbá a felperes követelése a felszámolást lefolytató megyei bíróság hatáskörébe tartozik, ezért a bíróságnak a keresetet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) és h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. A per érdemében nyilatkozva állította, hogy a négy szerződő fél által jegyzett szindikátusi szerződés valódi tartalma szerint tartozásátvállalásra vonatkozott, ezért az elsőfokú bíróságnak a Ptk. 236. § (1) bekezdésére való hivatkozása alaptalan. Végül sérelmezte, hogy a Fővárosi Bíróság ítéletét a felperes egyoldalú előadására alapította, a tárgyalási jegyzőkönyvet részére nem küldte meg, és bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül hozta meg a keresetnek helyt adó ítéletét.
A felperes ellenkérelmében kezdetben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezési tárgyaláson előadta, hogy a Fővárosi Bíróság a felszámolás alatt álló G. H. Rt. által a Fővárosi Földhivatal ellen a perbeli ingatlan tulajdonjogának bejegyzésének megtagadása miatt indított perben a felperes keresettől való elállása folytán a pert megszüntette. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a G. H. Rt. a perbeli ingatlanon tulajdonjogot nem szerzett. Ennek következtében a vele kötött adásvételi szerződéssel jogelődje nem vált tulajdonossá, ekként ő maga sem szerezhetett tulajdonjogot, tehát mind a jogelődje által kötött adásvételi szerződés mind pedig a szindikátusi szerződés semmis. A felperes a per tárgyalásának felfüggesztését kérte az általa az önkormányzat ellen ráépítés címén indított per elbírálásáig.
Az alperes ezzel szemben előadta, hogy a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletben megállapította a perbeli ingatlanra vonatkozóan az alperes 1/20-ad tulajdoni hányadát. A felperes a fentieket követően a módosított fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérte valamennyi szerződő fél perbeállítása érdekében.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, mert megállapította, hogy az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt a tárgyalás megismétlése szükséges.
Az elsőfokú eljárás lényeges eljárási szabálysértései az alábbiak.
A felperes a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresetét a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdésében, 210. §-ának (1) és (4) bekezdésében írt jogcímeken kívül elsődlegesen a Cstv. 40. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjára alapította. Ez a jogszabályhely annak érdekében, hogy a felszámolási eljárás körébe tartozó vagyont ne lehessen elvonni a hitelezők igényeinek kielégítése elől, meghatározott alanyi kör - a hitelező és a felszámoló - részére, lehetőséget ad arra, hogy meghatározott határidőn belül a felszámolási eljárást lefolytató bíróság előtt keresettel támadja meg az adós szerződéseit vagy más jognyilatkozatát. Ilyen esetben a felszámoló önálló perindítási jogosultsággal rendelkezik, ebből következően a keresetet a felszámoló indítja, méghozzá az adós gazdálkodó szervezet és a vele szerződést kötő egyéb felek ellen.
Az elsőfokú bíróságnak ezért már a keresetlevél benyújtásakor tisztázni kellett volna felperes személyét, nevezetesen azt, hogy maga a felszámoló a felperes, vagy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet. Igenlő esetben az adós perbeállítására kellett volna felhívni a felszámolót, majd a Cstv. 6. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel észlelnie kellett volna, hogy az adós székhelye szerint illetékes megyei bíróság jogosult az eljárás lefolytatására.
A fellebbezési tárgyaláson a felperes képviselője úgy nyilatkozott, hogy a felperes maga a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet. A gazdálkodó szervezet pedig - a felszámolás kezdő időpontjától kezdődően értelemszerűen a felszámoló útján - nincs elzárva attól, hogy a Ptk. szerint őt megillető megtámadás jogával a törvényi feltételek fennállása esetén éljen. Ebben az esetben a Fővárosi Bíróság hatásköre a perindításkor fennállhatott.
A felperes az adásvételi és a szindikátusi szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte, ez pedig csak valamennyi szerződő fél perbenállása mellett állapítható meg, ezért az elsőfokú bíróságnak a megfelelő alperesek perbeállítása érdekében a felperest a keresetlevél hiányainak pótlására kellett volna felhívnia, ennek elmulasztása esetén pedig a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontjában, illetőleg a Pp. 157. §-a a) pontjában írt következtetést kellett volna levonni. Ennek hiánya a másodfokú eljárásban nem pótolható lényeges eljárási szabálysértést eredményezett.
A felülbírálat során a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az akkor még I. r. alperest a per tárgyalására a Pp. 125. § (1) bekezdése értelmében megidézte, nevezett azonban a tárgyaláson nem jelent meg, érdemi nyilatkozatot és védekezést nem terjesztett elő, bizonyítékait nem csatolta. Ily módon a tárgyalás részéről való elmulasztása vitathatatlan, az elsőfokú bíróság az eljárás szabályainak megsértése nélkül tarthatta meg az ügyben a tárgyalást. A perben tartott egy tárgyaláson azonban a felperes részletes ténybeli nyilatkozatot tett, okiratokat csatolt, keresetének jogcímét módosította. Az elsőfokú bíróság az ítéletben megállapított tényállást ezekre a nyilatkozatokra alapította anélkül, hogy a perben tartott első tárgyalásra is irányadó Pp. 136/B. §-ának (2) bekezdése értelmében az I. r. alperest a tárgyalási jegyzőkönyv, és a felperes által csatolt okiratok másolatával nyilatkozattételre felhívta volna. Ennek hiányában a felperes előadására alapított tényállás nem tekinthető alaposnak.
A fentiekben megjelölt eljárási szabálysértések miatt a Legfelsőbb Bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét az ügy érdemében bírálja felül. Mindezeken túlmenően az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-a (1) bekezdésében meghatározott indokolási kötelezettségének sem tett megfelelően eleget, mert ítéletének indokolása nem tartalmazza, hogy a döntés milyen jogszabályon alapult. A Ptk. 236. §-ának c) pontja - helyesen a 236. § (2) bekezdésének c) pontja, - megtámadási határidőt jelöl meg a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága vagy tisztességtelen szerződési feltétel esetén. A felperes a Ptk. 209. §-ának (1) bekezdésére, és 209/A. §-ára a keresetlevelében és a tárgyalási jegyzőkönyvben pontosított keresetében sem hivatkozott, de az ítélet sem ezeken a jogszabályokon alapult. A megtámadási határidőre való utalással szemben, mely arra enged következtetni, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletében egyébként pontosan meg sem nevezett szerződéseket megtámadhatóság okából találhatta érvénytelennek, a bíróság a szerződések semmisségét állapította meg. Ez a jogi álláspont a rendelkezésre álló hiányos peradatok alapján is téves.
A megismételt eljárásban mindenekelőtt fel kell hívni a felperest az általa támadott, illetve a fellebbezési tárgyaláson már semmisnek állított szerződést kötő valamennyi peres fél perbeállítására. A Pp. 121. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján a felperesnek meg kell jelölnie a követelése jogcímét. Miután a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése értelmében érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani, nyilatkoznia kell arról is, hogy az eredeti állapot helyreállítása miben álljon. A fellebbezési tárgyaláson a felek részéről tett nyilatkozatok kapcsán a Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy a felperes által csatolt tárgyalási jegyzőkönyvből a per tárgya nem állapítható meg. Az alperes részéről felmutatott jogerős ítélet az alperes 1/20-ad tulajdoni hányadát határozza meg az ott írt hrsz.-ú ingatlan tekintetében, míg a felperes által csatolt adásvételi és szindikátusi szerződés a más hrsz.-ú ingatlanra vonatkozik. Ezért a megismételt eljárásban lefolytatandó bizonyítási eljárás további tárgya lesz az, hogy a felperes szerzett-e tulajdonjogot, és ha igen milyen hrsz.-ú ingatlanra.
Miután az elsőfokú eljárásban még a megfelelő alperesek perbeállítása sem történt meg, az elsőfokú bíróság nem kerülhetett abba a helyzetbe, hogy a tényállás megállapítása érdekében bizonyítást folytasson le. A Legfelsőbb Bíróság ezért elvetette a felperesnek a fellebbezési tárgyaláson a per tárgyalásának felfüggesztésére vonatkozó indítványát. Az eljárás jelen szakában ugyanis nem lehet megállapítani, hogy a jelen perbeli jogvita eldöntése mennyiben függ a felperesnek az önkormányzattal szemben érvényesített tulajdoni igényétől.
Az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése folytán a Legfelsőbb Bíróság a felek másodfokú perköltségét csupán megállapította, annak viselése kérdésében a megismételt eljárásban a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság dönt. (Legf.Bír. Gf.IV.32.570/1999. sz.)