adozona.hu
BH+ 2000.4.266
BH+ 2000.4.266
Több évvel a felszámolási eljárás megindítását megelőzően indult perben megítélt perköltség nem sorolható a felszámolási költségek közé [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 57. § (1) bek. a) és f) pont, 57. § (2) bek., 58. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1996. július 29-én benyújtott kérelemre indult, s a Cégközlönyben 1996. augusztus 15-én közzétett felszámolási eljárásban, Dr. V. Gy. kifogást nyújtott be a felszámoló intézkedése ellen. Sérelmezte, hogy a felszámoló a javára megítélt és az adóst terhelő ügyvédi munkadíjat az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének f) kielégítési kategóriájába sorolta be. Kérte a felszámoló kötelezését arra, hogy hitelezői igényét felszámolási költségként a Cstv. 57. ...
BH+ 2000.4.266 Több évvel a felszámolási eljárás megindítását megelőzően indult perben megítélt perköltség nem sorolható a felszámolási költségek közé [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 57. § (1) bek. a) és f) pont, 57. § (2) bek., 58. § (1) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1996. július 29-én benyújtott kérelemre indult, s a Cégközlönyben 1996. augusztus 15-én közzétett felszámolási eljárásban, Dr. V. Gy. kifogást nyújtott be a felszámoló intézkedése ellen. Sérelmezte, hogy a felszámoló a javára megítélt és az adóst terhelő ügyvédi munkadíjat az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének f) kielégítési kategóriájába sorolta be. Kérte a felszámoló kötelezését arra, hogy hitelezői igényét felszámolási költségként a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének "a" kielégítési kategóriájába sorolja be és fizesse ki.Az elsőfokú bíróság végzésével a kifogást elutasította. Végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy a hitelező igényének jogcíme egy, az adós elleni perben megítélt perköltség volt. Téves a kifogásolónak az az álláspontja, hogy ezt felszámolási költségnek kellett volna minősíteni. Ezért a kifogást a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdése szerint elutasította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező fellebbezéssel élt, kérte annak megváltoztatását és kifogásának megfelelően a felszámoló kötelezését arra, hogy hitelezői igényét, felszámolási költségként, a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) pontjába sorolja be és a Cstv. 57. §-ának (2) bekezdésében és 58. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint egyenlítse ki.
Arra hivatkozott, hogy az adós felszámolási eljárásának közzététele 1996. augusztus 15-én történt meg. Ekkor még folyamatban volt a kerületi bíróság előtt az a per, amelynek során a kerületi bíróság a perköltség viseléséről 1996. október 22-én rendelkezett. A Cstv. 57. §-ának (2) bekezdése alapján a felszámolási költségek közé tartozik a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költség. A javára megítélt ügyvédi munkadíj az adós követelésének sikertelen érvényesítésével kapcsolatos. Ezt igazolja az általa csatolt bírósági végzés. Sérelmezte, hogy a felszámoló a hitelezői igényét a kifogás előterjesztéséig nem igazolta vissza és vitatottként a felszámolást elrendelő bíróságnak sem küldte meg a Cstv. 46. §-ában foglaltakat megsértve.
A felszámoló fellebbezésre tett észrevétele az elsőfokú végzés helybenhagyására irányult. Arra hivatkozott, hogy a hitelező követelését a tényállás tisztázása után visszaigazolta. Az nem vitásan jogos követelés, csak a kielégítés sorrendje vitás. E tekintetben pedig fenntartotta jogi álláspontját.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a jogi következtetésre, hogy a kifogásoló jogi álláspontja téves, s ebből eredően helytállóan utasította el a kifogást. Határozatának indokolását azonban a másodfokú bíróság kiegészíti az alábbiak szerint:
A jelen felszámolási eljárásra alkalmazandó - lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított - 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) 57. §-a (2) bekezdésének d) pontja - melyre a hitelező fellebbezésében is hivatkozott - akként rendelkezik, hogy felszámolási költségnek minősül a vagyon értékesítésével és a követelések érvényesítésével kapcsolatos igazolt költség.
Az R. Kft-nek mint felperesnek a G. Kft és társai alperesek ellen, szavatossági igény érvényesítése iránt a kerületi bíróság előtt folyamatban volt pere még 1993-ban indult, több évvel az adós felszámolási eljárásának megindítását megelőzően. E perben az 1996. október 22-én kelt végzésben a hitelező javára megítélt 10.000,- Ft ügyvédi munkadíj nem minősül az adós követelésének érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségnek. Ez bírósági eljárás során felmerült, s a gazdálkodó szervezetet (adóst) terhelő költség. Figyelemmel azonban arra, hogy a bírósági eljárás nem a felszámolással kapcsolatos volt, a hitelező javára megítélt perköltség a módosított Cstv. 57. §-a (2) bekezdésének e) pontja alapján sem sorolható a felszámolási költségek közé. Erre tekintettel helyesen járt el a felszámoló, amikor ezt a hitelezői követelést nem sorolta be a felszámolási költségek közé, hanem a módosított Cstv. 57.§-a (1) bekezdésének f) pontjában szabályozott egyéb követelésnek minősítette.
A hitelező fellebbezése alaptalan volt, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a módosított Cstv. 6.§-ának (2) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. §-a és 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VI.32.717/1998. sz.)