adozona.hu
BH+ 2000.3.215
BH+ 2000.3.215
A felszámolási értékesítés során gyakorolt és a Ptk. szabályai szerinti elővásárlási jog összevetése [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 48. § (2) bek., Ptk. 373. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte, hogy az alpereseknek egyenként 25.000 forint perköltséget fizessen meg. Az ítélet indokai szerint a felperes a perben nem bizonyította és bizonyítási indítványt sem terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy az alperesek által kötött adásvételi szerződésben szereplő felülépítmények közös tulajdonban állnának. Ennek ellenkezőjét támasztja alá a felperes keresetlevele is, mely szerint a felperes az egész adásvételi szerződ...
BH+ 2000.3.215 A felszámolási értékesítés során gyakorolt és a Ptk. szabályai szerinti elővásárlási jog összevetése [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 48. § (2) bek., Ptk. 373. § (1) és (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte, hogy az alpereseknek egyenként 25.000 forint perköltséget fizessen meg. Az ítélet indokai szerint a felperes a perben nem bizonyította és bizonyítási indítványt sem terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy az alperesek által kötött adásvételi szerződésben szereplő felülépítmények közös tulajdonban állnának. Ennek ellenkezőjét támasztja alá a felperes keresetlevele is, mely szerint a felperes az egész adásvételi szerződéssel érintett ingatlanra, így a saját, illetve a beavatkozó kizárólagos tulajdonában álló ingatlanrészletre is vételi ajánlatot tett. Ebből az elsőfokú bíróság arra következtetett, hogy közös tulajdoni résznek csak az udvar tekinthető. Ezzel kapcsolatban azonban a felperest az alperesek által hivatkozott bírói gyakorlat alapján elővásárlási jog nem illette meg.Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő annak megváltoztatása és keresetének helytadó ítélet hozatala érdekében. A perben igazolt ingatlan-nyilvántartási helyzetre tekintettel vitatta az elsőfokú ítélet ténymegállapításait az I. r. alperes kizárólagos tulajdonára, illetve a közös tulajdon nem létére vonatkozóan. Állította, hogy kereseti kérelme a tulajdonában nem álló, az osztatlan közös tulajdonból I. r. alperes tulajdonában lévő és elkülönülten használt tulajdoni hányadra vonatkozott. Iratellenesnek állította a közös udvar jogi fogalom alkalmazását is, mivel a tulajdoni lap az ingatlan rendeltetéseként összességében telephelyet jelöl meg. Amennyiben pedig közös udvarról lenne szó, az elővásárlási jog ez esetben is megilletné. A felperes állította, hogy az I. r. alperes által meghirdetett nyilvános értékesítés során az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos nyilatkozatát szabályszerűen megtette, arra pedig nem kényszeríthető, hogy az értéket nem képviselő, de az adásvételi szerződésben szereplő gyári berendezéseket megvásárolja.
Az alperesek a fellebbezési ellenkérelmükkel az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozták. A közös udvarra vonatkozó jogi álláspontjuk fenntartása mellett hangsúlyozták, hogy a felperes nem a Cstv. 48. §-a (2) bekezdésének speciális szabályai szerint élt az elővásárlási jogával, és a felperes elővásárlási joga jogszerű gyakorlása esetén is csak az adásvétel tárgyát képező komplett üzemet vásárolhatta volna meg. Állították, hogy a felperesi igény a II. r. alperes jóhiszeműen szerzett jogait is sértené. A II. r. alperes változatlanul vitatta, hogy a felperes nyilatkozata megtételekor a megfelelő teljesítőképességgel rendelkezett.
A fellebbezés nem alapos.
A perrel érintett vagyon értékesítésére az I. r. alperes felszámolása keretében került sor. A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 48. §-ának (2) bekezdése rendelkezik a felszámolási vagyon értékesítésének, és ennek során az elővásárlási jog gyakorlásának a speciális szabályairól. Eszerint a vagyontárgyakat nyilvánosan kell értékesíteni a forgalomban elérhető legmagasabb áron. Az elővásárlásra jogosultak jogukat a nyilvános értékesítésen gyakorolhatják, amelyre a felszámoló a jogosultakat hirdetmény útján hívja meg. A hirdetményt a nyilvános értékesítést nyolc nappal megelőzően két országos napilapban kell közzétenni. Az alperesek helytállóan hivatkoztak fellebbezési ellenkérelmükben arra, hogy a felszámolási eljárás speciális értékesítési szabályait kellett alkalmazni az adott esetben is. A felperes tehát nem a Ptk. 373. §-ának (1) bekezdése szerinti általános szabályok alapján gyakorolhatta az elővásárlási jogát.
Az I. r. alperes felszámolója a Cstv. hivatkozott rendelkezésének megfelelően hirdette meg értékesítésre a perbeli, I. r. alperes tulajdonát képező ingatlanhányadot. Közzétette a pályázaton való részvétel feltételeit is. A felperes a pályázaton nem vett részt, 1994. május 4-ei keltű bejelentése pedig nem felelt meg a pályázati részvétel felszámoló által közölt feltételeinek. Bejelentésével a felperes azt közölte a felszámolóval, hogy a nyertes pályázat ismeretében kíván dönteni arról, hogy az elővásárlási jogát gyakorolni kívánja-e. E szándékbejelentés azonban nem felel meg a Cstv. hivatkozott rendelkezése által megkívánt értékesítésen történő részvételnek. Ebből következően a felperes az elővásárlási jogát nem megfelelően gyakorolta, a közölt elővásárlási szándék nem felelt meg a joggyakorlás jogszabályi követelményeinek.
A felperes elővásárlási jogára alapított keresete azért sem lehetett alapos, mert a felperes - a per során többször módosított keresete szerint is - csak az alperesek között létrejött adásvételi szerződés tárgyának egy részére, a föld és építmény tulajdoni hányadokra kívánta az elővásárlási jogát gyakorolni. Ugyanakkor az értékesítés és annak alapján az alperesek által kötött adásvételi szerződés tárgyát a gépi berendezések, telepített gépek, tehát az asztalosipari és lakatos üzemek a maguk egészében képezték. Az ingóságokra vonatkozóan a felperes az adásvételi szerződés megkötésétől elzárkózott. A felszámolási értékesítés és a Ptk. vonatkozó szabályai abban a tekintetben összhangban állnak, hogy az elővásárlásra jogosult e jogát csak oly módon gyakorolhatja, hogy a vételi ajánlatot teljes terjedelmében elfogadja. Az adásvételi szerződés ez esetben jöhet létre az elővásárlásra jogosult és az eladó között [Ptk. 373. § (1) és (2) bek.]. A közölttől eltérő tartalmú elfogadó nyilatkozat esetén az adásvételi szerződés e felek között nem jöhet létre.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságétól eltérő indokok alapján a felperes keresetét szintén alaptalannak találta, ezért az érdemben helyes elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf.Bír. Gf.IV.33.310/1999. sz.)