adozona.hu
BH+ 2000.1.114
BH+ 2000.1.114
Vámvisszatérítésnek akkor is helye van, ha az exportőr a belföldi forgalom számára vámkezelt árut feldolgozott állapotában építette be az exportált termékbe (1995. évi C. tv. 137. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú vámhatóság határozatával a felperes kiszállított exportárukra vonatkozó vám-visszatérítési kérelmét a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vjt.) 137. § (1) bekezdésének d) pontja alapján elutasította arra hivatkozással, hogy nem importált terméket, hanem az importált termékből (ónozott lemez és lakk) előállított belföldi árut (konzervdoboz) exportált.
Az alperes az 1997. március 12-én meghozott határozatával helybenhag...
BH+ 2000.1.114 Vámvisszatérítésnek akkor is helye van, ha az exportőr a belföldi forgalom számára vámkezelt árut feldolgozott állapotában építette be az exportált termékbe (1995. évi C. tv. 137. §)
Az elsőfokú vámhatóság határozatával a felperes kiszállított exportárukra vonatkozó vám-visszatérítési kérelmét a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vjt.) 137. § (1) bekezdésének d) pontja alapján elutasította arra hivatkozással, hogy nem importált terméket, hanem az importált termékből (ónozott lemez és lakk) előállított belföldi árut (konzervdoboz) exportált.Az alperes az 1997. március 12-én meghozott határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot. Megállapította, hogy a Vjt. alapján nincs lehetőség a vámteher visszatérítésére, ez csak akkor teljesíthető, ha az importárut a belföldi vásárló változatlan, feldolgozatlan állapotban vásárolja meg.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok megváltoztatásával a 9.950.368,- Ft összegű vámteher visszafizetésének elrendelését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú vámhatóságot új eljárásra kötelezte. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Vjt. 137. § (1) bekezdésének d) pontjában rögzített feltételeknek a felperes eleget tett, a vámkezelt áru az exportált konzerváru alkotórészévé vált, vámvisszatérítésre jogosult volt. Nem szab a törvény olyan feltételt, hogy az importáru számlával történő igazolása csak akkor vehető figyelembe, ha a belföldi vásárló azt változatlan, feldolgozatlan állapotban vásárolja meg. Nem kell vizsgálni azt, hogy ki használta fel elsődlegesen a terméket és arról sem rendelkezik a jogszabály, hogy csak az elsődleges felhasználó jogosult visszatérítésre.
Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
Megállapította, hogy a belföldi forgalom számára vámkezelt árunak és az exportőr által belföldi szállítójától beszerzett import eredetű árunak nem kell változatlan állapotúnak lenni, az a vámfizetésre kötelezett által feldolgozható, mely nem érinti a vámteher visszatérítésére vonatkozó igényt.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte az ítéletek hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. A Vjt. 1. §-ának 14-16. pontjaira alapított álláspontja szerint azért nem illeti meg a felperest a vámvisszatérítés, mert a perbeli esetben nem valósult meg a Vjt. 137. § (1) bekezdés d/3. pontjában meghatározott egyik feltétel, miszerint a szállítótól történő beszerzés esetén a beszerzett árunak import eredetűnek kell lenni. Az eljárt bíróságok tévesen értelmezték a Vjt. e rendelkezését - a törvényi feltételek fennállását a konzervdoboz tekintetében kell vizsgálni - és ezért jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes jogosult a vámteher visszatérítésére.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az eljárt bíróságok helyesen állapították meg a tényállást és az abból levont jogi következtetésük is helytálló, azt osztotta a Legfelsőbb Bíróság.
A Vjt. 137. § (1) bekezdésének d/3. pontja alapján a befizetett vámterhet - a vámmal együtt fizetett forgalmi adók kivételével - a vámhatóság köteles visszatéríteni, ha a vámfizetésre kötelezett vagy az exportőr a vám esedékességétől számított két éven belül igazolja, hogy a belföldi forgalom számára vámkezelt árut az exportált termékbe igazoltan beépítette, illetve felhasználta (annak alkotórészévé vált) és az exportáru külföldre való kiszállítása megtörtént. A visszatérítés további feltétele, hogy a vámfizetésre kötelezett az importárut terhelő vám- és adófizetési kötelezettségének igazoltan eleget tett, illetve az exportőr belföldi szállítójától vámmal és egyéb költséggel terhelt import eredetű árut szerzett be, és ezt számlával igazolja.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja az, hogy a felperes a Vjt. idézett rendelkezése alapján belföldi szállítójától import eredetű árut szerzett be és ezt az exportált termékbe beépítette, így jogosult a vámteher visszatérítésére. Import eredetűnek minősül az a belföldi forgalom számára vámkezelt áru is, amelyik az importőr által már feldolgozott állapotában kerül beépítésre - mint a perbeli esetben -, így vámvisszatérítésnek is helye van.
Téves az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett jogi álláspontja a vámvisszatérítésről, mert a Vjt. 1. §-ának 14. pontjából sem következik az, hogy nem minősül belföldi forgalom számára vámkezeltnek az az áru, amelyet a jogosult feldolgozott állapotában szerez be az importőrtől és épít be az általa exportált termékbe. Mint az eljárt bíróságok is helyesen megállapították, az importált árunak nem kell változatlan állapotúnak lennie a beépítésnél, így a Vjt. idézett rendelkezése alapján nincs törvényes akadálya a felperes kérelme teljesítésének.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 27. 100/1998.)