adozona.hu
BH+ 2000.1.111
BH+ 2000.1.111
Az adóhatóság adott tényállás mellett az "áfás" számla hitelességének megállapítása érdekében köteles bizonyítást lefolytatni (1990. évi XCI. tv. 51. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság az 1988-1994. évekre vonatkozóan a felperesnél tartott ellenőrzése eredményeként különböző adónemekben összesen 1.885.613,- Ft adóhiányt állapított meg, amelyből 1.639.900,- Ft általános forgalmi adóhiány. A felperes hiányosan bocsátotta az adóhatóság rendelkezésére az ügy iratanyagát, ezért, valamint a számviteli rend terén tapasztalt hiányosságok miatt az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 60. §-ának (1) bekezdése alapján a költségek ...
BH+ 2000.1.111 Az adóhatóság adott tényállás mellett az "áfás" számla hitelességének megállapítása érdekében köteles bizonyítást lefolytatni (1990. évi XCI. tv. 51. §)
Az elsőfokú adóhatóság az 1988-1994. évekre vonatkozóan a felperesnél tartott ellenőrzése eredményeként különböző adónemekben összesen 1.885.613,- Ft adóhiányt állapított meg, amelyből 1.639.900,- Ft általános forgalmi adóhiány. A felperes hiányosan bocsátotta az adóhatóság rendelkezésére az ügy iratanyagát, ezért, valamint a számviteli rend terén tapasztalt hiányosságok miatt az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 60. §-ának (1) bekezdése alapján a költségek tekintetében az alperes becslést alkalmazott, a bekezdésben meghatározott módszer szerint; a felperes számláit az abban feltüntetett adatokkal vette figyelembe. A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1996. február 28-án meghozott határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot. Az elsőfokú bíróság ítéletével a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.Megállapította, hogy a felperes az általa kibocsátott számlákon tévesen tüntette fel az anyagok értékét, mert azokat a megrendelők által adott előlegből vásárolta. A helytelenül kiállított számlák azonban nem vezethetnek a megvásárolt anyagok után ismételten általános forgalmi adó megfizetésére. Az elsőfokú bíróság felperesével egyező álláspontja szerint az adóhatóságnak nemcsak a költségek tekintetében, hanem az adó összegének megállapítására is becslést kellett volna alkalmaznia az anyagbeszerzést igazoló bizonylatok hiányában. Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az alperes az általános forgalmi adó alapja tekintetében nem tisztázta a tényállást, ezért határozata jogszabálysértő.
Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperes a felperest terhelő személyi jövedelemadó befizetési kötelezettséget becsléssel állapította meg, melynek során a költségek között az anyagköltséget is elszámolta. A felperes sem a közigazgatási eljárásban, sem a peres eljárásban nem bizonyította azon állítását, hogy a vállalkozási tevékenysége során beépített anyagokat a megrendelők biztosították. Ugyanakkor az elsőfokú ítéletben kifejtettektől eltérően az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség megállapításával szemben nem kerülhetett sor az előzetesen felszámított általános forgalmi adó becsléssel történő megállapítására.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Art. 51. §-ának (7) bekezdését, az alperes nem tett eleget tényállás feltárási kötelezettségének; nem nyilatkoztatta a megrendelőket arról, hogy a beszerzett anyagokkal kapcsolatos számlákon az építőanyag kereskedők által vevőként közvetlenül a megrendelő vagy a felperes került-e feltüntetésre. Amennyiben ugyanis a számlák közvetlenül a megrendelők nevére kerültek kiállításra, úgy nyilvánvalóan megalapozatlan a megállapított adóhiány. Az alperes nem tudta megjelölni, hogy az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség mely bizonylatokon alapszik, a számlák a megrendelő, a vevő nevére szólnak. A felperes a megrendelőtől átvett összegen anyagot vásárolt, termékértékesítést nem végzett, így adófizetési kötelezettségének sincs jogi alapja. Előadta végül, hogy a jogerős ítélet ellentétes az Art. 60. §-ának (1) bekezdésével is.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 279. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és az abból a tényállás tisztázásával összefüggésben levont jogi következtetése is helytálló, azt osztja a Legfelsőbb Bíróság.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában foglaltak szerint nem tett eleget az Art. 51. §-ában előírt tényállás-tisztázási kötelezettségének azzal, hogy a perbeli számlákkal kapcsolatban nem folytatott bizonyítást arra nézve, hogy az azokon feltüntetett anyagköltségeket terhelte-e általános forgalmi adó, vagy sem. Az adóhatóságnak a tényállás tisztázása érdekében be kellett volna szereznie a felperes által hivatkozott megrendelői anyagbeszerzések számláit, illetőleg egyéb bizonyítási eszközök igénybevételével kellett volna felderítenie a tényállást. A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 35. §-ának az a rendelkezése, amely szerint az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható, adott tényállás mellett - mint a perbeli - nem mentesíti az adóhatóságot az Art. 51. §-ában előírt kötelezettségének a teljesítése alól. A felülvizsgált ügyben éppen a tényállás tisztázásával, a szükséges bizonyítási eljárás lefolytatásával lehet csak megalapozottan abban a kérdésben állást foglalni, hogy a perbeli számlák hitelesek-e, megfelelnek-e a számlával szemben támasztott törvényes követelményeknek. A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet az elsőfokú bíróság álláspontjával - és így a felperesével sem - a becslés alkalmazhatóságáról. A felülvizsgált ügyben a megismételt eljárásban ugyanis a perbeli számlák hitelessége tekintetében kell az adóhatóságnak állást foglalnia, a lefolytatandó bizonyítási eljárásnak erre kell irányulnia. A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott legfelsőbb bírósági eseti döntés alapvetően eltér jelen ügy tényállásától abban, hogy ott számla hiányában merült fel a becslés szükségessége.
Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének indokolásában kifejtett azt az álláspontját, hogy az adóhatóság részéről nincs szükség az Art.-ben szabályozott további eljárásra az ügyben, mert a felperes személyi jövedelemadó ügyében az adóhatóság becslést alkalmazott és ennek során az anyagköltségeket is elszámolta.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.077/1998.)