BH+ 2000.1.82

I. Az apportálás önmagában nem jelent fedezetelvonást. Az apport ellentétele ugyanis az üzletrész, amely változatlanul a hitelezők rendelkezésére áll [Ptk. 203. §]. II. A másodfokú eljárásban nem lehet új megtámadási okot előterjeszteni [Pp. 247. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az 1989. július 29-én alapított, és a Fővárosi Bíróságnál bejegyzett II. r. alperes egyszemélyes társasága volt a felperesnek.
A felperes és az I. r. alperes 1991. június 5-én keretbiztosítéki jelzálog- szerződést kötöttek. Ebben a felperes hiteltartozásának biztosítására 160.000.000,- Ft erejéig határozatlan időre szóló jelzálogjogot alapítottak az I. r. alperes javára a felperes tulajdonában lévő budapesti 1265. számú tulajdoni lapon nyilvántartott 35 883 hrsz-ú ingatlanra. A földhivatal a...

BH+ 2000.1.82 I. Az apportálás önmagában nem jelent fedezetelvonást. Az apport ellentétele ugyanis az üzletrész, amely változatlanul a hitelezők rendelkezésére áll [Ptk. 203. §].
II. A másodfokú eljárásban nem lehet új megtámadási okot előterjeszteni [Pp. 247. §].
Az 1989. július 29-én alapított, és a Fővárosi Bíróságnál bejegyzett II. r. alperes egyszemélyes társasága volt a felperesnek.
A felperes és az I. r. alperes 1991. június 5-én keretbiztosítéki jelzálog- szerződést kötöttek. Ebben a felperes hiteltartozásának biztosítására 160.000.000,- Ft erejéig határozatlan időre szóló jelzálogjogot alapítottak az I. r. alperes javára a felperes tulajdonában lévő budapesti 1265. számú tulajdoni lapon nyilvántartott 35 883 hrsz-ú ingatlanra. A földhivatal a jelzálogjogot az ingatlannyilvántartásba 1991. július 11-én bejegyezte, és ezzel egyidejűleg a jelzálogjog biztosítására elidegenítési és terhelési tilalmat is bejegyzett annak ellenére, hogy erről a szerződés nem rendelkezett.
A felperes 1993. július 21-én tartott közgyűlésen új igazgatósági tagokat választott. Az igazgatósági tagok S. R.-t vezérigazgatóvá választották. A vezérigazgató az igazgatóságnak nem tagja, az alapszabály 51. §-a szerint a társaság általános képviseleti joggal felruházott munkavállalója. Az igazgatósági tagok és a vezérigazgató cégbejegyzését a cégbíróság 1995. június 20-án jogerőre emelkedett végzésével elutasította.
A felperes új - és utóbb be nem jegyzett - igazgatósága 1993. augusztus 18-án hozott 11/8/1993. számú határozatával döntött arról, hogy a II. r. alperes törzstőkéjét 1.000.000,- Ft-ról felemeli 115.000.000,- Ft-tal 116.000.000,- Ft-ra. A törzstőkeemelés ingatlan tulajdonjogának apportálásával történik, ennek tárgya a budapesti 1265 számú tulajdoni lapon nyilvántartott 35 883 hrsz-ú irodaház, amely ingatlan 1089 Budapest, Kálvária tér 7. szám alatt van, és amelyre az I. r. alperes jelzálogjoga bejegyzésre került. Az igazgatóság felhatalmazta S. R. vezérigazgatót a törzstőke felemeléséhez szükséges intézkedések megtételére.
1993. augusztus 19-én a II. r. alperes tulajdonosa, a felperes a 1/8/1993. sz. határozatával az előbbiek szerint felemelte a II. r. alperes törzstőkéjét, és ugyanezen a napon elkészült a létesítő okirat módosítása is. Az alapítói határozat meghozatalánál és a létesítő okirat módosításánál a II. r. alperes egyedüli tulajdonosát - a felperest - S. R. képviselte. Az I. r. alperes az ingatlan apportálásához hozzájárult.
A Fővárosi Bíróság mint Cégbíróság az 1998. július 10-én kelt végzésével - más adatváltozásokkal együtt - a törzstőkeemelést a cégjegyzékbe bejegyezte, így a II. r. alperes 1993. augusztus 19-étől 116.000.000,- Ft törzstőkéjű társaság. A törzstőke felemeléséről szóló hirdetmény 1998. augusztus 27-én jelent meg a Cégközlönyben.
Az II. r. alperes utóbb többszemélyes társaság lett, a tagi összetétel többször változott, majd a törzstőke is leszállításra került.
A felperes - S. R. képviselő útján - és az alperesek 1993. november 12-én megállapodást kötöttek. Ebben a II. r. alperes átvállalta a felperesnek az I. r. alperessel szemben fennálló és elismert tartozását, amelynek összegét 221.600.000,- Ft-ban határozták meg a szerződő felek, 40 millió Ft körüli kamattartozást az I. r. alperes elengedett.
Az I. r. alperes és a II. r. alperes 1993. november 12-én opciós szerződést kötöttek a fenti ingatlanra 250.000.000,- Ft + Áfa vételár kikötésével, 1993. november 15-től 6 havi időtartamra. A szerződés szerint az adásvételi szerződés az I. r. alperes egyoldalú írásbeli nyilatkozatával jön létre, melyet a II. r. alpereshez kell címeznie. A szerződést a két alperes mellett a felperes képviselője, S. R. is ellátta aláírásával. Az I. r. alperes az opciós szerződésre alapítottan 1993. december 28-án nyilatkozott a II. r. alpereshez címezve arról, hogy az ingatlant tulajdonba átveszi. A Fővárosi Kerületek Földhivatala a törzstőke emelés cégbejegyzésére és az opciós szerződésre, továbbá az I. r. alperes vételi nyilatkozatára tekintettel az I. r. alperes tulajdonjogát 1998. november 24-én kelt határozatával az ingatlannyilvántartásba bejegyezte.
A felperes ellen időközben felszámolási eljárás indult. A felszámolásról szóló közlemény 1994. március 31-én jelent meg a Cégközlönyben. A bíróság felszámolóként a TAKARÉK Vagyonkezelő, Csődmenedzser és Felszámoló Rt.-t rendelte ki, amely cég beolvadással megszűnt, és jogutódja a SERATUS Vagyonkezelő Rt. mint átvevő cég. A felperes képviseletét ettől az időponttól a felszámoló látja el. A korábbi igazgatósági tagok törlésre kerültek, míg az előbbiek szerint az 1993. július 21-én megválasztott igazgatósági tagok cégbejegyzésére nem került sor.
A felszámoló 1994. május 12-én arról tájékoztatta az I. r. alperest, hogy fedezetelvonás miatt az ingatlanra vonatkozó szerződéseket meg fogja támadni.
A felszámoló 1994. augusztus 10-én benyújtott, a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése szerinti hatálytalanságra alapított keresetében kérte az ingatlanra vonatkozó felperesi tulajdonjog megállapítását, és az eredeti állapot helyreállítását. Keresetében utalt a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi II. tv. (Cstv.) 40. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekre. 1994. november 10-én bejelentette, hogy nem saját nevében, hanem az adós képviseletében jár el. Igényét nem a Cstv.-re alapítja, hanem a Ptk. 236. §-ának (2) bekezdés c) pontja értelmében a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő aránytalanság miatt támadja az 1993. november 12-én megkötött tartozásátvállaló valamint opciós szerződést.
A felperes 1995. január 10-én ismét módosította a keresetét, mely szerint az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző apportálás semmis, és - mivel a II. r. alperes tulajdont nem szerezhetett - az opciós szerződés is érvénytelen. Kérte az eredeti állapot helyreállítását.
1995. február 21-én a felperes bejelentette, hogy a II. r. alperessel szemben a keresetétől eláll, az I. r. alperessel szembeni igénye tulajdonjog megállapítására irányul.
Az elsőfokú bíróság a felperesi elállásra nézve a II. r. alperest nyilatkozattételre nem hívta fel, a permegszüntetés tekintetében külön határozatot nem hozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét az I. r. alperessel szemben elutasította, a II. r. alperessel szemben a pert megszüntette.
A felperes 1995. július 10-én érkezett fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a II. r. alperes tőkeemelése során a felperes nevében eljáró S. R. képviseleti joga hiányzott.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét teljes terjedelmében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a felperes 1998. október 28-án bejelentette, hogy a II. r. alperessel szemben a keresetétől eláll, majd ezt a nyilatkozatát 1998. november 24-én visszavonta. A kereseti kérelmet a képviseleti jog hiánya miatt tartotta fenn a II. r. alperessel szemben. 1998. december 2-án a felperes módosított nyilatkozatában megtévesztésre, majd 1999. január 28-án ezek mellett a képviseleti jog hiányára is hivatkozott.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság 1999.február 17-én hozott ítéletet, amellyel a felperes I. és II. r. alperesekkel szembeni keresetét elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. r. alperesnek 750.000,- Ft perköltséget, valamint az államnak 1.500.000,- Ft eljárási illetéket. Határozatát azzal indokolta, hogy a II. r. alperes törzstőkéjének felemelését bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt lehetett volna keresetet benyújtani annak közlésétől számított 30 napon belül. A határidő jogvesztő, és ilyen kereset a bírósághoz nem érkezett. A jogerős cégbejegyzést követően pedig a létesítő okirat érvénytelenségének a megállapítására csak a jogszabályban meghatározott okokra alapítottan van lehetőség. A bírósághoz ilyen kereset sem érkezett. A II. r. alperes törzstőke-emelésének cégbejegyzése megtörtént. A felperes nem hivatkozhat megtévesztésre, amit a felperes okozott, mert megtévesztésre csak az hivatkozhat, akit megtévesztettek.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak hatályon kívül helyezését és az ügyben tárgyalás tartását. Kifogásolta a törzstőke felemelését elrendelő cégbírósági végzés visszamenőleges időbeli hatályra vonatkozó rendelkezését, és azt, hogy a végzést a cégbíróság nem kézbesítette a felperes törvényes képviselője, a felszámoló részére. Keresetét pontosítva arra hivatkozott, hogy S. R. álképviselő volt, ezért érvényes jognyilatkozatot nem tehetett, és a szerződés fedezetelvonását sérelmezte. Az elsőfokú bíróság a tulajdonszerzés jogszerűségét nem vizsgálta, pedig a megismételt eljárásban ez kötelezettsége lett volna. A cégbejegyzés megtörténte miatt igényérvényesítési lehetőségei beszűkültek.
Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Előadta, hogy a változásbejegyző végzés visszamenőleges hatályú adatváltozásra vonatkozó rendelkezése megfelel a jogszabályoknak, és a II. r. alperes törléséről szóló végzés kézbesítési nehézségeinek jelen perben nincs jogi jelentősége.
A II. r. alperes nyilatkozatot nem tett. A fellebbezés alaptalan.
Az ügyben eljárt bíróságoknak a felperes képviseletében eljáró felszámolónak nem a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdés b) pontjára, hanem a többször módosított keresetében a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdésére, utóbb a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv. (Gt.) 161. §-ára, és 22. §-ára alapított keresetét kellett elbírálni, az 1993. november 12-én megkötött szerződések, illetőleg a II. r. alperes törzstőke-emelését elhatározó szerződésmódosítás érvénytelensége tekintetében. A megismételt eljárás során állást kellett foglalni az álképviseletre és a megtévesztésre vonatkozó kereseti kérelmek tekintetében is.
Mind a Gt. 1992. évi LXVIII. tv. 28. §-ának (1) bekezdésével módosított 27. §-a, mind a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. tvr. (Ctvr.) 1995. évi LXII. tv. 7. §-ával beiktatott, 1995. július 30-ától hatályos 18/A. §-ának (1) bekezdése a létesítő okiratok, valamint azok módosításának a jogerős cégbejegyzést követő érvénytelenség okából történő megtámadásának okait tételesen meghatározták. A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 1998. június 16-ától hatályos 48. §-ának (2) bekezdése szintén tételesen felsorolja azokat az okokat, amelyekre hivatkozással a cégbejegyzést követően sikeresen lehet érvénytelenségre hivatkozni. Ebből következik az is, hogy ha még a cégbejegyzést megelőzően érvénytelenségi per indítására kerül sor, az említett törvények korlátozó rendelkezései nem érvényesülnek, vagyis bármely semmisségi vagy megtámadási ok érvénytelenséget eredményezhet, sőt akár hatálytalanságra is alapítható a kereset. Mindezekből következik továbbá az is, hogy amennyiben a cégbejegyzés - a peres eljárás folyamatban léte alatt - időközben mégis megtörténne, a bejegyzés nem gátolja a korábban előterjesztett kérelem elbírálását, mivel az érvénytelenségi kereset benyújtására a jogerős cégbejegyzést megelőzően került sor. Ezért a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben is állást kellett foglalnia, hogy a cégbejegyzést megelőzően előterjesztett és folyamatosan megváltoztatott és kiegészített kereseti kérelmek között szerepel-e olyan kérelem, amelynek alapján a tőkeemelést elhatározó módosítás érvénytelennek tekinthető. Amennyiben ugyanis ilyen kérelem van, a törzstőke felemelésének érvénytelensége alapvetően meghatározza a további szerződések sorsát is.
A Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése értelmében az a szerződés, amellyel harmadik személy kielégítési alapját elvonták, e személlyel szemben hatálytalan.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az apportálás önmagában véve fedezetelvonást nem jelentett. A tőkefelemelés következményeként ugyanis az adós felperes üzletrészhez jutott, az apport ellentétele az üzletrész. Az üzletrész pedig nem pusztán a törzsbetét összege, hanem vagyoni és egyéb jogok összessége, melyek értékét a cég üzleti értéke, jövedelemtermelő képessége, stb. határozza meg. Továbbá az apportálás nem jelent fedezetelvonást sem, hanem csupán az apportáló egyes vagyonelemeiben következik be változás. Amennyiben a II. r. alperes társaságban fennálló üzletrészét a felperes megtartotta volna, úgy az változatlanul a hitelezők rendelkezésére állna. Értékesítés esetén pedig az üzletrész helyébe a vételár lép. A felszámolási eljárás nem a II. r. alperes, hanem a felperes ellen folyik, a II. r. alperes pedig a tulajdonával rendelkezhetett, természetesen annak függvényében, hogy arra tulajdonjogot szerzett.
Az 1995. január 11-i keresetmódosítás az elidegenítési és terhelési tilalom ellenére történt tulajdonjog átruházás semmisségére hivatkozott. A semmisség megállapítására ez esetben sem kerülhetett sor. A keretbiztosítéki jelzálogjog alapítására vonatkozó szerződés ilyen kikötést nem tartalmazott, a jogosult pedig ettől függetlenül az átruházáshoz hozzájárult.
A felperes a II. r. alperessel szemben 1995. február 21-én a keresetétől elállt, erről az elsőfokú bíróság alakszerű határozatot külön nem hozott. A permegszüntetést tartalmazó ítéleti rendelkezést a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte. Az 1998. október 28-i elállás kérdésében szintén nem döntött az elsőfokú bíróság, a II. r. alperest nyilatkozattételre nem hívta fel, a felperes utóbb ezt a nyilatkozatát vissza is vonta, ezért a II. r. alperest perbenálló félnek kell tekinteni (BH 1987/324.).
A felperes ugyanakkor S. R. képviseleti jogának kétségtelen hiányára - a Ptk. 221. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámoló, mint arra jogosult által jóvá nem hagyott álképviselői minőségében történt eljárására - első ízben csak az 1995. július 10-én előterjesztett fellebbezésében hivatkozott. A kereseti kérelmet azonban a másodfokú eljárásban - a Pp. 247. §-ának (1) bekezdésében írt kivételektől eltekintve - megváltoztatni nem lehet. Nincs lehetőség pl. újabb megtámadási ok előterjesztésére (BH 1994/365.) vagy a kereseti követetés jogi és ténybeli alapjainak megváltoztatására (BH 1982/148.). Ahhoz tehát, hogy egy jognyilatkozat érvényes legyen, és ezzel az érvénytelenségi okkal a bíróság érdemben foglalkozzon, arra lett volna szükség, hogy azt a felperes a megismételt eljárásban előterjessze. A felperes azonban joghatályos jognyilatkozatot az álképviselet miatt - az 1998. október 28-i elálló nyilatkozata után, azt utóbb visszavonva - első ízben csak 1998. november 24-én tett, amikor a tőkeemelés bejegyzése már megtörtént.
A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében kifejtette, hogy az érvénytelenség megítélésénél abban az időpontban fennálló hatályos szabályozást kell figyelembe venni, amely időpontban erre a keresetben első ízben hivatkoznak (Gfv. X. 30.005/1998.).
Az 1998. november 24-i kereseti kérelemben foglalt képviseleti fogyatékosságról a Ctv. 48. §-ának (2) bekezdése nem rendelkezik, ezért a felperes a tőkeemelést tartalmazó szerződésmódosítás érvénytelenségére sikerrel már nem hivatkozhatott. Ugyanez okból a megtévesztésre alapított kereseti kérelmet is el kellett utasítani.
Mivel az ingatlanra a II. r. alperes tulajdonjogot szerzett, az opciós szerződést nem lehet érvénytelennek tekinteni.
A cégbíróság eljárásának kifogásolására - függetlenül annak alapos vagy alaptalan voltára - a Ctv. 46. §-ának (1) bekezdése szerinti peres eljárásban lett volna lehetőség.
Fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. VII. 31.071/1999.sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.