adozona.hu
BH 2005.4.150
BH 2005.4.150
I. Nem mentesíti az uralkodó tagot a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyás megszerzésének bejelentése alól az ellenőrzött társaság változásbejegyzési kérelmének benyújtása [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 292. § (1) bek.; 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 22. §]. II. A Gt. 292. § (3) bekezdésében szabályozott objektív felelősség időbeli terjedelme a többségi, illetve közvetlen irányítás megszerzésére vonatkozó bejelentés elmulasztásának időpontjában - azaz a befolyásszerzéstől számított 30 nap eltel
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása körében jelentős tényállás szerint a nyilvános kibocsátású R. 96 kötvények kibocsátója az R. Kft. II. r. alperes, forgalmazója az Rb. Rt. III. r. alperes volt. A III. r. alperes vállalta, hogy a kötvényeket lejárat előtt is bármikor visszaváltja a tájékoztatóban írt feltételek mellett. A II. és III. r. alperesek 1996. október 15-én forgalmazási szerződést kötöttek, mely szerint a kötvénytulajdonosoktól a kötvényeket a I...
BH 2005.4.150 I. Nem mentesíti az uralkodó tagot a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyás megszerzésének bejelentése alól az ellenőrzött társaság változásbejegyzési kérelmének benyújtása [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 292. § (1) bek.; 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 22. §].
II. A Gt. 292. § (3) bekezdésében szabályozott objektív felelősség időbeli terjedelme a többségi, illetve közvetlen irányítás megszerzésére vonatkozó bejelentés elmulasztásának időpontjában - azaz a befolyásszerzéstől számított 30 nap elteltével - kezdődik és a késedelmes bejelentés teljesítésének időpontjáig tart - Az ellenőrzött gazdasági társasággal szemben ez alatt az időszak alatt keletkezett tartozásokért terheli teljes és korlátlan felelősség a befolyást szerzőt [1997. évi CXLIV. tv. (Gt. ) 292. § (3) bek.].
A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása körében jelentős tényállás szerint a nyilvános kibocsátású R. 96 kötvények kibocsátója az R. Kft. II. r. alperes, forgalmazója az Rb. Rt. III. r. alperes volt. A III. r. alperes vállalta, hogy a kötvényeket lejárat előtt is bármikor visszaváltja a tájékoztatóban írt feltételek mellett. A II. és III. r. alperesek 1996. október 15-én forgalmazási szerződést kötöttek, mely szerint a kötvénytulajdonosoktól a kötvényeket a III. r. alperes vásárolja vissza. Ezt megelőzően 1993. január 1-jén az I. és III. r. alperesek ún. megbízásos pénztárszolgálati szerződést kötöttek, mely szerint a III. r. alperes saját pénztárainak kialakításáig az I. r. alperes mint megbízott a saját pénzkészleteiből pénztárszolgálatot teljesít a III. r. alperes részére az R. bank Rt. I. r. alperes budapesti pénztáraiban. Ezt követően 1995. augusztus 24-én az I. és III. r. alperesek olyan megállapodást kötöttek, melyben a III. r. alperes megbízta az I. r. alperest azzal, hogy a kötvényeket bizományosként forgalmazza.A kötvények forgalmazása és visszavásárlása a megállapodások szerint történt 1998. július 10-éig. Ebben az időpontban azonban az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (továbbiakban: ÁPTF) határozatával felügyeleti biztost és helyszíni ellenőröket rendelt ki az I. r. alpereshez. A felügyeleti biztos az 1998. július 14-én hozott utasításában megtiltotta az I. r. alperesnek - többek között - az R. 96 kötvények visszavásárlását. Az ÁPTF az 1998. szeptember 4-én kelt újabb határozatában a korábbi határozatának túlnyomó részét szeptember 7-i hatállyal hatályon kívül helyezte. A felügyeleti biztos az 1998. szeptember 7-én kiadott ügyféltájékoztatóban közzétette, hogy az R. 96 kötvények kifizetését a forgalmazást végző III. r. alperes 1998. szeptember 8-ától felfüggeszti. Ettől az időponttól kezdődően az R. 96 kötvények visszavásárlására nem került sor.
A felperes 500 000 Ft névértékű R. 96 kötvényt vásárolt, melyeknek visszavásárlását kérte a II. és III. r. alperestől, de nevezettek a visszavásárlást megtagadták.
1998. szeptember 4-én az I. r. alperes közgyűlése az alaptőke leszállítása mellett döntött, egyidejűleg elfogadta, hogy a IV. r. alperes - az Országos Betétbiztosítási Alap - az I. r. alperesben közel 100 tulajdont szerezzen 3,1 milliárd Ft rendelkezésre bocsátása mellett.
Az I. r. alperes ellen 1999. január 19-én felszámolási eljárás indult, melynek közzétételére 1999. február 25-én került sor. A II. r. alperes ellen 2001. január 26-i, míg a III. r. alperes ellen 1999. július 10-i kezdő időponttal indult felszámolási eljárás.
A felperes eredeti keresetében 500 000 Ft, ennek 1998. szeptember 8-ától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamata egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket kártérítés jogcímén. Arra az esetre, ha a IV. r. alperes marasztalását a bíróság nem látná indokoltnak, kérte annak megállapítását, hogy a IV. r. alperest teljes és korlátlan felelősség terheli az I. r. alperes mindazon tartozásaiért, amelyekre az I. r. alperes vagyona a felszámolási eljárásban nem nyújt fedezetet.
A per tartama alatt, 2000. június 2-án, a II. r. alperes a felperes követetéséből 320 000 Ft-ot kifizetett, ezért a felperes keresetét a tőkéből fennmaradt 180 000 Ft-ra és kamataira leszállította. A IV. r. alperes marasztalását elsődlegesen kártérítés címén a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése, valamint a Gt. 296. §-ának (3) bekezdése alapján kérte. A IV. r. alperessel szemben másodlagos keresetét a Hpt. 72., 76. és 104. §-ára, továbbá a Gt. 296. §-ának (1) bekezdésére, valamint a 292. §-ának (1) és (3) bekezdésére alapította.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I., II. és III. r. alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 15 nap alatt 180 000 Ft-ot, ennek 1998. július 15-étől a kifizetés napjáig járó évi 20% késedelmi kamatát és 20 000 Ft perköltséget, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy a teljesítéssel egyidejűleg adja ki a II. r. alperesnek a perbeli kötvényeket azzal, hogy a teljesítéssel a felperes köteles elől járni.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság a felperes és az I. r. alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta és az I., II., III. r. alpereseket egyetemlegesen terhelő marasztalás összegét 326 398 Ft-ra, ennek 1998. szeptember 8-ától 2001. december 31-éig évi 20%, 2002. január 1-jétől 2003. december 31-éig évi 11%, ezt követően az éves költségvetési törvény szerinti; további 320 000 Ft-nak 1998. szeptember 8-ától 2000. június 2-áig évi 20% késedelmi kamatára felemelte azzal, hogy a felperes az ítéletben írt kötvényeket a teljesítéssel egyidejűleg a fizető alpereseknek köteles kiadni. Mellőzte az ítéletből, hogy a teljesítéssel a felperes köteles elöl járni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Határozatának indokolásában tényként állapította meg, hogy kötelmi jogviszony - kötvény-adásvételi szerződés - a felperes és III. r. alperes mint a kötvény forgalmazója között jött létre. A III. r. alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy az általa eladott R. 96 elnevezésű kötvényeket - a kamattal együtt - bármelyik munkanapon megvásárolja. A vételár kiszámításának módját a kötvény tartalmazta. A III. r. alperes a kötvények visszavásárlását 1998. szeptember 8-án megtagadta, ezzel megszegte a felperessel kötött kötvény-adásvételi szerződést. A Ptk. 313. §-a szerint a jogosult választhatott a késedelem és a lehetetlenülés következményei között. A felperes a lehetetlenülés jogkövetkezményeként a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdés alapján kártérítést kért. A kár bekövetkezésének napja az a nap, amikor a kötelezett a visszavásárlást nem teljesítette, a felperes kára pedig az az összeg, amelynek kifizetése a fenti napon elmaradt.
A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Gfv. X. 30.266/2000/7. számú végzésében más ügyben megállapította: az I., II. és III. r. alperesek között az I. r. alperes által irányított szoros együttműködés, gazdasági kapcsolat állt fenn. A II. és III. r. alperesek létrehozásának az volt az indoka, hogy a bank eredményességét elősegítsék. A II. és III. r. alperesek vezetői az I. r. alperes bank alkalmazottai voltak, nevezettek csak az I. r. alperes jóváhagyásával köthettek szerződéseket. A reálcégek mögött állt az I. r. alperes tőkeállománya. Nyilvánvaló, hogy e banki háttér nélkül nem kerülhetett volna sor milliárdos nagyságrendű kötvény kibocsátására és forgalmazására. A perbeli kötvényeken a "reálbank csoport" felirat és a bank logója szerepelt. A szórólapokon és ügyfél tájékoztatókban a többes számban megjelenő kötelezettségvállalás "visszafizetjük" is erre a bankcsoport kapcsolatra utal. Az I. r. alperes banknak tehát tulajdonlás nélküli ellenőrző szerepe volt a II. r. és III. r. alperesek felett - ahogyan azt az ÁPTF 1998. március 8-án vizsgálati jelentésében is megállapította. Ezért az 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 2. számú melléklete 2/1. pontjában írt bankcsoport jött létre az I. r. alperes és a 2.2 fogalom-meghatározása szerint bankholding vállalatként működött II. és III. r. alperes, mint járulékos vállalkozások tekintetében is.
Az I. r. alperes mint bankholding vállalat megszegte a Hpt. 90. §-ában írt kötelezettségét azzal, hogy a III. r. alperesnek, mint bankcsoport tagnak a prúdens működését nem biztosította. Ennek elmaradása következtében a III. r. alperes mint forgalmazó is megszegte a felperessel szembeni fizetési kötelezettségét. A III. r. alperes szerződésszegése folytán a felperest ért kárért a Ptk. 339. §-ának (1) bek. és 344. §-ának (1) bekezdése szerint az I. r. alperes, a II. és III. r. alperesekkel egyetemlegesen köteles helytállni. Ezért a másodfokú bíróság megállapítása szerint nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I. r. alperest, a II. és III. r. alperesekkel egyetemlegesen kötelezte a felperes kárának megtérítésére.
A másodfokú bíróság a kár összege tekintetében megállapította, a felperes igazolta, hogy a kötvényei névértékének kamatokkal növelt összege 646 398 Ft volt, melyből 2000. június 2-án a II. r. alperes 320 000 Ft-ot visszafizetett. Így a felperes meg nem térült kára 326 398 Ft.
A másodfokú bíróság megállapítása szerint tévesen mondta ki az elsőfokú bíróság, hogy a teljesítéssel a felperes köteles elől járni. A lehetetlenülés jogkövetkezményeinek választása folytán a felperes a kötvényeket - a Ptk. 312. §-ának (6) bekezdésére figyelemmel - az alperesek egyidejű teljesítése mellett köteles kiadni. Részletfizetés esetén a Ptk. 338/B. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó, az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (Vár.) 39. §-ának (3) bekezdése szerint a fizető fél követelheti, hogy a fizetést a kötvényre jegyezzék fel és részére nyugtát adjanak.
A felperes IV. r. alperessel szembeni elsődleges és másodlagos kereseti kérelmét - melyet a felperes a fellebbezésében is fenntartott - a másodfokú bíróság is alaptalannak találta. E körben tényként állapította meg, hogy a felperes a keresetét a IV. r. alperessel szemben többek között arra alapította, hogy mint közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező tag, megtiltotta az I. r. alperesnek a kötvények kifizetését, illetőleg nem hozta olyan helyzetbe az I. r. alperest, hogy teljesíteni tudjon. A másodfokú bíróság megállapítása szerint azonban a felperes és az I. r. alperes között nem volt olyan jogviszony, melynek alapján az I. r. alperest a kötvény birtokosával szemben visszavásárlási kötelezettség terhelte volna. Az R. 96 elnevezésű kötvények adásvételi szerződésében eladóként a III. r. alperes szerepelt, ő vállalt kötelezettséget a kötvények megvásárlására. Az I. r. alperes a kötvények megvásárlását nem saját nevében, hanem a III. r. alperes megbízásából végezte e szerződések szerint. A felperes nem alapozhat jogot arra, hogy az I. és III. r. alperes közötti szerződésben az I. r. alperes bizományosként vállalta a közreműködést a forgalmazásban. A kötvény vásárlóival kötött szerződéseket az I. r. alperes nem a saját, hanem a III. r. alperes nevében kötötte meg. Így azok alanya nem az I. r., hanem a III. r. alperes lett.
Az I. r. alperes felelőssége a már kifejtettek szerint a Hpt. 90. §-a alapján áll fenn. Miután saját személyében fizetési kötelezettség nem terhelte, a IV. r. alperes részéről őt nem kellett és nem is lehetett arra utasítani, hogy vásárolja meg a perbeli kötvényeket. A III. r. alperes nevében végzett vásárlást egyébként nem a IV. r. alperes tiltotta meg, hanem 1998. július 14-én az I. r. alpereshez kirendelt felügyeleti biztos, még azt megelőzően, hogy a IV. r. alperes az I. r. alperes felett közvetlen irányítást szerzett volna.
A másodfokú bíróság nem fogadta el a felperes jogi álláspontját a vonatkozásban sem, hogy a IV. r. alperes a felperesnek újabb kárt okozott, amikor nem biztosította az I. r. alperes prúdens működését és felszámolásba engedte. Rámutatott arra, hogy a részvényes kötelezettségeit a Gt. 222. §-a tartalmazza. E jogszabályhely szerint azonban a részvényesnek tőkepótlási kötelezettsége nincs. A IV. r. alperes a Hpt. 104. §-a alapján vállalta a tulajdonszerzést, ezen felül további tőkeemelési kötelezettsége nem volt, így a Hpt. 70. §-ának, illetve 104. §-ának megsértését a felperes alaptalanul sérelmezte.
A másodfokú bíróság nem látta bizonyítva, hogy a IV. r. alperes tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott volna az I. r. alperesen keresztül. Megállapítása szerint az a körülmény, hogy az I. r. alperest fizetésre nem utasította, tartósan hátrányos üzletpolitikának nem tekinthető. Az I. r. alperesnek - a már kifejtettek szerint - nem volt szerződéses kötelezettsége a kötvények visszaváltása, így a IV. r. alperest erre nem is utasíthatta volna. A tartósan hátrányos üzletpolitika az ellenőrzött tag vagyoni helyzetére kedvezőtlen kihatású, hosszabb időszakot felölelő, célzatosan folytatott irányító tevékenységet jelent és nem egy-egy szerződéses kapcsolatot érintő döntés meghozatalát. Az I. r. alperes vagyoni helyzetét befolyásoló, az I. r. alperes felszámolásához vezető okok az ÁPTF-nek az I. r. alperes felszámolását elrendelő határozatából megállapíthatóak voltak. Ezek kialakulásában a IV. r. alperesnek nem volt szerepe, a közrehatása nem állapítható meg.
A másodfokú bíróság alaptalannak találta a felperes fellebbezését a Gt. 292. §-ának (1) és (3) bekezdésére alapított másodlagos kereseti kérelme körében is. E körben kifejtette, hogy a fenti jogszabályhely szerint az uralkodó tagot a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyásnak, a Gt. 292. § (1) bekezdésében meghatározott bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítése, vagy elmulasztása esetén az ellenőrzött társaság felszámolása során, - ha az ellenőrzött társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet - annak a bejelentés teljesítéséig felmerült tartozásaiért teljes és korlátlan felelősség terheli. A Gt. 296. § (1) bekezdésében írt kötelezettség a befolyást szerzővel szemben áll fenn, egyrészt bejegyzés végett 30 napon belül a befolyásszerzést be kell jelenteni a cégbíróságnak, másrészt a befolyásszerzés tényét és mértékét a Cégközlönyben való közzététel útján is nyilvánossá kell tennie. A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (továbbiakban: Ctv.) 13. §-a (5) bekezdésének h) pontja a befolyásoló részesedés szerzést adatként jelöli. A befolyásszerzés nyilvánossá tételének célja a hitelezői és tagi érdekvédelem, valamint azon kívülállók érdekeinek védelme, akik kapcsolatba kívánnak kerülni az irányított részvénytársasággal. A IV. r. alperes fellebbezési ellenkérelméhez csatolt 13. számú mellékletből (cég- és változásbejegyzési kérelem 905-10/1. formanyomtatvány) megállapítható, hogy ennek a nyomtatványnak a kitöltésével és benyújtásával a bejelentés megtörtént. A Cégközlönyben való közzétételről a IV. r. alperes gondoskodott. A bejegyzéssel és a Cégközlönyben való közzététellel a befolyásszerzés nyilvánossá vált. Ezért a perbeli ügyben nincs jogi jelentősége annak, hogy a cégbíróságnak a közvetlen irányítást biztosító befolyásszerzés tényét nem az uralkodó tag, hanem maga az ellenőrzött részvénytársaság jelentette be.
A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felperes által hivatkozott, a Legfelsőbb Bíróságnak a BH 2002/12/495. sorszám alatt közzétett eseti döntése más tényállással kapcsolatosan keletkezett. A hivatkozott eseti döntés tényállása szerint a többségi irányítást biztosító befolyást szerző jelentette be, hogy egy meghatározott részvénytársaságban többségi irányítást biztosító befolyást szerzett, egyben változás bejegyzése iránti kérelmet is előterjesztett, e ténynek a cégjegyzékbe történő bejegyzése végett. A cégbíróság a Legfelsőbb Bíróság végzésével helybenhagyott elsőfokú végzésében azt állapította meg, hogy a cégnyilvántartás adataiban bekövetkezett változás bejegyzését csak a társaság képviseletére jogosult személy kérheti, ezért a cégbíróság a változásbejegyzési kérelmet, mint nem arra jogosulttól származót elutasította. Ezzel szemben a perbeli esetben, bár az I. r. alperes jelentette be az erre használatos nyomtatványon a cégbíróságnak a IV. r. alperes által a részvénytársaságban való befolyásszerzését, a cégbíróság a bejegyzési kérelemnek eleget tett és ez az adat a Cégközlönyben közzétételre is került. Ezzel a törvényi rendelkezés célja, a törvényes érdekek védelme megvalósult. A felperes már a befolyásszerzés előtt megkötötte azt a szerződést, amelynek megszegésében és így a kár bekövetkeztében az I. r. alperes mulasztása is közrehatott.
A jogerős másodfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a felülvizsgálati bíróság a másodfokú ítéletet a IV. r. alperesre vonatkozó részében változtassa meg és a kereset szerint állapítsa meg, hogy a IV. r. alperest a Gt. 292. § (3) bekezdése alapján teljes és korlátlan felelősség terheli az R. bank Rt. "f.a." I. r. alperes mindazon tartozásáért, amelyre a bank vagyona - a felszámolása során - a felperes nyilvántartásba vett hitelezői követelésének kielégítésére nem nyújt fedezetet. Kérte továbbá a IV. r. alperes marasztalását a felülvizsgálati eljárás költségeiben.
Felülvizsgálati kérelmét a Pp. 270. § (2) bekezdés b) és bb) pontjára alapította azzal, hogy a másodfokú ítélet jogszabálysértő és ellentétes a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatokban 2002/495. számon közzétett elvi álláspontjával.
Állítása szerint a másodfokú ítélet egyrészt azért jogszabálysértő, mert ellentétes a Gt. 292. § (1) és (3) bekezdésének kötelező előírásával és a Gt. 9. § (1) bekezdésével. Iratellenes az a megállapítása, hogy a BH 2002/495. számú határozat a jelen perre nem vonatkozó más tényállással kapcsolatos. A valóságban a BH 2002/495. számú határozatban a Legfelsőbb Bíróság kifejezetten a Gt. 292. § (1) bekezdésével kapcsolatban és a jelen perben is eldöntendő abban a jogkérdésben foglalt állást, hogy a változásbejegyzési kérelem és a befolyásszerző bejelentési kötelezettsége helyettesítheti-e egymást és megállapította, hogy azokat külön-külön kell teljesíteni. Hivatkozott arra, hogy a cégbíróság évek óta folytatott töretlen gyakorlata szerint önmagában a változásbejegyzési kérelem alapján nem jegyzi be a befolyásszerzést, hanem csak akkor, ha ennek tényét a befolyásszerző a Gt. 292. § (1) bekezdése szerint önállóan bejelenti.
Álláspontja szerint miután a Gt. 9. § (1) bekezdése nem enged eltérést a Gt. 292. § (1) bekezdése előírásainak teljesítése alól, ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon járt el, amikor az ítéletben mégis engedte, hogy a IV. r. alperes eltérjen a Gt. 292. § (1) bekezdésének előírásától azon a jogcímen, hogy a törvényi rendelkezés célja - szerinte - akkor is megvalósul, ha nem az uralkodó tag jelenti be a befolyásszerzést. A Gt. 292. §-ában is foglalt kógens szabály esetén nem lehet a jogszabályban előírt konkrét személyre vonatkozó konkrét cselekvést, más személy, más cselekvésével helyettesíteni, vagyis a Gt. 292. § (1) bekezdésében előírt kötelezettség teljesítését nem helyettesítheti a Ctv. 22. §-ában előírt másik kötelezettség teljesítése. Ezért tényként az állapítható meg, hogy a IV. r. alperes nem teljesítette a Gt. 292. § (1) bekezdésének előírásait. Ebből az következik, hogy a bíróságnak mérlegelés nélkül alkalmaznia kell a Gt. 292. § (3) bekezdésében elrendelt szankciókat és meg kell állapítania a IV. r. alperes teljes és korlátlan felelősségét az R. bank Rt. "f.a." felszámolása során ki nem elégített tartozásaiért.
A felperes további állítása szerint azért is a Gt. 292. § (3) bekezdésébe ütköző - tehát jogszabálysértő - a másodfokú bíróság ítélete, mert kivételként kezelte, kivonta a befolyást szerző teljes és korlátlan felelőssége köréből az ellenőrzött társaságnak azokat a tartozásait, amelyek a befolyásszerzést megelőzően keletkeztek. A jogszabálynak ez a felelősséget korlátozó értelmezése iratellenes és ellentétes a konszernfelelősség elveivel. Álláspontja szerint a Gt. 292. § (3) bekezdésében megfogalmazott teljes és korlátlan felelősség egyértelműen azt jelenti, hogy a IV. r. alperes az R. bank Rt. "f.a." felszámolásában ki nem elégített tartozásáért korlátlanul felel. A tartozás keletkezésének időpontja nem jelentős a IV. r. alperes felelőssége tekintetében.
A IV. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében érdemben a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az eljárás adatai szerint a IV. r. alperes közvetlen befolyásszerzése a Ctv. által a bejegyzés alapjául kizárólagosként elfogadott nyomtatvány benyújtásával határidőben bejelentésre került a cégbírósághoz. A cégbíróság a befolyásszerzést e bejelentés alapján 1998. október 5-én 1998. szeptember 4-ével bejegyezte a cégjegyzékbe, majd 1998. november 12-én közzétette a Cégközlönyben. A cégbírósági közzétételtől függetlenül 1998. november 19-én a befolyásszerzés a IV. r. alperes kezdeményezésére is közzétételre került a Cégközlönyben. Az a tény, hogy a cégbíróság a befolyásszerzést a cégjegyzékbe bejegyezte és közzétette, azt is jelenti, hogy az eljáró cégbíróság a bejelentést a jogszabályi előírásoknak megfelelőnek tartotta. Hangsúlyozta a IV. r. alperes, hogy a bejegyzéssel és a Cégközlönyben való közzététellel a Gt. 292. §-ának törvényi célja, a törvényes érdekek védelme megvalósult.
A felperes állításával ellentétben a IV. r. alperest a felperes követeléséért akkor sem terhelné teljes és korlátlan felelősség a Gt. 292. § (3) bekezdése alapján, ha megállapítást nyerne, hogy bejelentési kötelezettségének nem tett eleget. A Gt. 292. § (3) bekezdése ugyanis csak azt mondja ki, hogy a bejelentéssel lezárul az az időszak, amire a felelősség kiterjed, de ez kifejezett törvényi rendelkezés hiányában, nem értelmezhető kiterjesztően a közvetlen irányítás megszerzése előtti időszakra, miután a tulajdonszerzést megelőző időszakra nem lehetett befolyással a közvetlen irányítást szerző részvényes.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan, mert a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan nem jogszabálysértő, az alábbi indokok miatt:
A felülvizsgálati bíróságnak abban az elvi jelentőségű jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az ellenőrzött társaságot a Ctv. 22. § alapján terhelő változásbejegyzési kérelem benyújtása mentesíti-e a befolyást szerzőt a Gt. 292. § (1) bekezdése alapján terhelő bejelentési kötelezettség alól.
Másrészt azt az elvi jelentőségű jogkérdést kellett eldönteni, hogy a Gt. 292. § (3) bekezdésének alkalmazása körében kiterjed-e a befolyásszerző teljes és korlátlan felelőssége az ellenőrzött társaságnak azokra a tartozásaira, amelyek a befolyásszerzést megelőzően keletkeztek.
A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (továbbiakban: Gt.) 292. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a jelentős, többségi, illetve a közvetlen irányítást biztosító befolyás fennállását az annak létrejöttét követő 30 napon belül a befolyással rendelkező köteles bejelenteni az ellenőrzött társaság székhelye szerint illetékes cégbíróságnak; a bejelentéssel egyidejűleg gondoskodik a befolyásszerzés tényének és mértékének a Cégközlönyben való közzétételéről.
A Gt. 292. § (3) bekezdése értelmében pedig az uralkodó tagot a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyásnak az (1) bekezdésben meghatározott bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítése, vagy elmulasztása esetén, az ellenőrzött társaság felszámolása során - ha az ellenőrzött társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet - annak a bejelentés teljesítéséig felmerült tartozásaiért teljes és korlátlan felelősség terheli.
A felülvizsgálati kérelemben a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a BH 2002/495. szám alatt közzétett eseti határozatában Gt. 292. § (1) bekezdésének alkalmazása körében és a jelen perben is eldöntendő jogkérdésben is állást foglalt. Nevezetesen abban, hogy a jelentős, többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyás megszerzése esetén különválik a befolyást szerző személyes bejelentése és az ellenőrzött társaság változásbejegyzés iránti kérelme. A befolyásszerzőt a bejelentési kötelezettség teljesítése alól nem mentesíti az ellenőrzött társaság változásbejegyzési kérelmének benyújtása.
A Gt. 292. § (1) bekezdésének rendelkezéséből a jelen ügyre nézve okszerűen az a következtetés vonható le, hogy az I. r. alperes mint ellenőrzött társaság részéről, a Ctv. 22. § (3) bekezdésében előírt változásbejelentési kérelem benyújtása nem mentesítette a IV. r. alperest az alól a kötelezettsége alól, hogy a közvetlen irányítást biztosító befolyás fennállását, annak létrejöttét - 1998. szeptember 4-ét - követő 30 napon belül bejelentse az ellenőrzött társaság székhelye szerint illetékes cégbíróságnak.
A IV. r. alperes részéről ez a bejelentés nem történt meg. Az irányító befolyásszerzés tényének és mértékének bejegyzése az ellenőrzött társaságnak a Ctv. 22. § (3) bekezdése szerint teljesített változásbejelentése alapján történt.
A IV. r. alperes tehát a bejelentési kötelezettség elmulasztásával megsértette a Gt. 292. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, amely kifejezetten az ő kötelezettségévé teszi a befolyásszerzés bejelentését.
A Gt. 292. § (3) bekezdése alapján azonban a IV. r. alperes teljes és korlátlan felelőssége a felszámolás alatt álló I. r. alperes, mint ellenőrzött társaság vagyonából ki nem elégíthető felperesi követelésért nem állapítható meg.
A felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint a Gt. 292. § (3) bekezdésében szabályozott objektív felelősség időbeli terjedelme a többségi, illetve közvetlen irányítás megszerzésére vonatkozó bejelentés elmulasztásának időpontjában - azaz a befolyásszerzéstől számított 30 nap elteltével - jelen ügyben 1998. október 5-én kezdődik és a késedelmes bejelentés teljesítésének időpontjáig tart. Az ellenőrzött gazdasági társasággal - jelen esetben az I. r. alperessel - szemben ez alatt az időszak alatt keletkezett tartozásokért terheli teljes és korlátlan felelősség a befolyást szerzőt.
A perben rendelkezésre álló adatok (lásd F/38. alatt a G. L. által vásárolt perbeli kötvényekre vonatkozó kimutatást), a jogerős és e vonatkozásban felülvizsgálati kérelemmel nem támadott ítéleti tényállás szerint a felperes már évekkel korábban megkötötte azt a kötvényvásárlási szerződést, amelynek megszegésében és így a felperes kárának bekövetkezésében az I. r. alperes mulasztása is közrehatott. A felperes követelése keletkezésének időpontja megelőzi a IV. r. alperes mint irányító befolyást szerző részvényes felelőssége keletkezésének kezdő időpontját (1998. október 5-ét). Mindezekre tekintettel a IV. r. alperes felelőssége megállapításának jogszabályban megkívánt feltételei nem állnak fenn.
Nem sértett tehát jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor helybenhagyta a IV. r. alperes felelősségének megállapítása iránti kereseti kérelmet elutasító elsőfokú ítéletet. A kifejtettekre tekintettel a felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mert azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok mégsem áll fenn.
(Legf. Bír. Gfv. X. 31.521/2003. sz.)
Bírósági jogesetek
BH+ 2012.2.81 I. A befolyásszerzőt csak a befolyásszerzéstől számított 30 nap elteltétől a bejelentés teljesítéséig terjedő időszak alatt keletkezett tartozásokért terheli teljes és korlátlan felelősség [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: 1997. évi Gt.) 292. § (3) bek.]. II. A keresethez kötöttség nem jelent jogcímhez kötöttséget is. A bíróság azonban az alperes marasztalásáról csak akkor dönthet a keresetben megjelölt eltérő jogcímen, ha az általa helyesnek tartott minősítéshez valamennyi tény és bizonyíték rendelkezés
