adozona.hu
BH 1993.8.512
BH 1993.8.512
I. Átruházással való tulajdonszerzésnek minősül, ha a korlátolt felelősségű társaság alapítására vonatkozó társasági szerződés apportként a társaság tulajdonába ad egy másik korlátolt felelősségű társaságban levő üzletrészt; a tulajdonjog ilyen átruházása azonban nem minősül adásvételnek [Ptk. 117. § (1) és (2) bek., 365. §, 1988. évi VI. tv. (Gt.) 169-174. §]. II. A cégbírósági eljárásban hozott határozat alapján ítélt dolog fennállása nem állapítható meg [Pp. 130. § (1) bek., 229. §, 1989. évi 23. tvr. 25
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes kft.-t 1990. október 29-én jegyezték be a cégjegyzékbe. A kft. egyik alapító tagja volt - 1 160 000 Ft nem pénzbeni betét hozzájárulással - a T. Rt. is, amely tag mellékszolgáltatásként vállalta meghatározott ügyintézési feladatok, valamint áruforgalmi tevékenység ellátását, továbbá három üzletének albérletbe adását a kft. részére. A T. Rt. képviselője 1991. június 4-én a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) 171. §-ára hivatkozással közölte az alperes ügyvezető...
BH 1993.8.512 I. Átruházással való tulajdonszerzésnek minősül, ha a korlátolt felelősségű társaság alapítására vonatkozó társasági szerződés apportként a társaság tulajdonába ad egy másik korlátolt felelősségű társaságban levő üzletrészt; a tulajdonjog ilyen átruházása azonban nem minősül adásvételnek [Ptk. 117. § (1) és (2) bek., 365. §, 1988. évi VI. tv. (Gt.) 169-174. §].
II. A cégbírósági eljárásban hozott határozat alapján ítélt dolog fennállása nem állapítható meg [Pp. 130. § (1) bek., 229. §, 1989. évi 23. tvr. 25. § (1) bek.].
Az alperes kft.-t 1990. október 29-én jegyezték be a cégjegyzékbe. A kft. egyik alapító tagja volt - 1 160 000 Ft nem pénzbeni betét hozzájárulással - a T. Rt. is, amely tag mellékszolgáltatásként vállalta meghatározott ügyintézési feladatok, valamint áruforgalmi tevékenység ellátását, továbbá három üzletének albérletbe adását a kft. részére. A T. Rt. képviselője 1991. június 4-én a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) 171. §-ára hivatkozással közölte az alperes ügyvezetőjével: üzletrészének tulajdonjogát 8 970 000 Ft értékben át kívánja ruházni azzal, hogy "az üzlethelyiség üzemeltetési jogát haszonbérlet keretében továbbra is biztosítani fogja". Utalt arra is, hogy amennyiben a kft. 15 napon belül az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatosan nem nyilatkozik, úgy tekinti: az üzletrész átruházásához a hozzájárulás megtörtént. Ezt követően több levélváltásra került sor az alperes és a T. Rt. képviselője között. A levélváltások során az alperes képviselőjének az volt az álláspontja, hogy a T. Rt.-nek meg kellene jelölnie azon adatokat, melyek alapján az üzletrész vételárát meghatározta, illetve a vételi ajánlatot teljes terjedelmében kellene közölnie. 1991. július 15-én azt közölte az alperes képviselője, hogy amennyiben a Ptk. előírásainak megfelelő ajánlattétel nem érkezik meg az ügyvezetőhöz, nem kerülhet sor nyilatkozattételre, illetve a taggyűlés összehívására sem. Ezt követően alapította meg 1991. július 17-én a felperes kft.-t a B. Vállalat, dr. S. B. és a T. Rt. A T. Rt. 422 100 000 Ft értékű nem pénzbeni betétet bocsátott a felperes rendelkezésére, ezen belül 8 970 000 Ft értékben az alperes kft.-ben levő üzletrészét. 1991. augusztus 30-án a felperes képviselője közölte az alperes ügyvezetőjével, hogy 1991. július 18-ával megszerezte az alperesi kft.-ben a T. Rt. üzletrészének tulajdonjogát, a kft. társasági szerződésében foglaltakat magára nézve kötelezően elfogadja, és kéri az ügyvezető intézkedését a tulajdonosváltozás bejegyzése érdekében. A cégbíróság 1991. november 4-én a felperest a cégjegyzékbe bejegyezte. A cégiratokhoz csatolták - a levélváltások mellett - a felperes és a T. Rt. képviselője által 1991. szeptember 30-án aláírt nyilatkozatot, mely szerint az üzletrész átruházására a jogszabályi rendelkezések és a társasági szerződés előírásainak betartásával került sor, és elővásárlási jogával senki nem kívánt élni.1991. december 12-én az alperes képviselője közölte a T. Rt. jogtanácsosával, hogy az alperes továbbra is a T. Rt.-vel áll jogviszonyban. 1992. január 30-án az alperes kft. taggyűlést tartott, melyre a T. Rt.-nek mint tagnak küldött meghívót. Ezután a jelen levő tagok - a T. Rt. távollétében - megtárgyalták a három napirendi pontot, és határozatot hoztak arról, hogy a társaság a jövőben nem fizet "tőkeértéket" a T. Rt. részére.
A felperes 1992. március 4-én keresetet indított az alperes ellen, tagváltozás elismerése és taggyűlési határozat hatályon kívül helyezése iránt. Álláspontja szerint megszerezte a T. Rt.-nek az alperesi kft.-ben fennállt üzletrészét, mivel az átruházási szándék bejelentésétől számított 15 napon belül senki nem élt elővásárlási jogával. Sérelmezte, hogy ugyanakkor az alperes a tagváltozást nem ismeri el, így akadályozza a felperes tagsági jogainak gyakorlását. Mivel az 1992. január 30-i taggyűlésre nem kapott meghívót, törvénysértőnek tartja az ott hozott határozatokat. Keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a tagváltozás cégbírósági bejelentésére, az 1990. január 30-i taggyűlésen hozott határozatokat helyezze hatályon kívül, és állapítsa meg a taggyűlés összehívásának törvénysértő voltát.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy álláspontja szerint a felperessel nem áll jogviszonyban, továbbra is a T. Rt.-t tekinti a társaság tagjának, és ezért nem hívta meg a felperest a taggyűlésre. Hivatkozott arra, hogy a társasági szerződés szerint a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik az üzletrészek átruházása, a mellékszolgáltatási kötelezettség pedig csak akkor szűnik meg, ha annak bejelentését a taggyűlés egyhangú határozattal elfogadja. Mivel ezzel kapcsolatos taggyűlési határozat nem született, a felperes nem jogosult tulajdonosi jogok gyakorlására az alperes kft.-ben.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az indokolásban rámutatott arra, hogy az alperes kft. társasági szerződése 10. §-ának 6. pontja a taggyűlés kizárólag hatáskörébe utalta az üzletrészek átruházását, így a T. Rt. bejelentésétől számított 15 napon belül az alperes kft. tagjainak az elővásárlási joggal kapcsolatban nyilatkozniuk kellett volna, illetőleg össze kellett volna hívni a kft. taggyűlését. A T. Rt. azonban nem tett szabályosan eleget közlési kötelezettségének, nem a Ptk. 373. §-ának előírásai, illetve a Legfelsőbb Bíróság 9. számú Polgári Kollégiumi állásfoglalása szerint járt el. Ezek szerint teljes terjedelmében közölnie kellett volna az elővásárlásra jogosultakkal a vételi ajánlatot, illetve a vevőként jelentkező személy nevét is meg kellett volna jelölnie.
Az ítélet indokolása szerint a vételi ajánlat bejelentése után az alperes és a T. Rt. folyamatos levelezésben állt egymással, az alperes adatokat kért a T. Rt.-től, ezért ezen levelezések alapján nem lehet megállapítani azt, hogy az alperes 15 napon belül nem nyilatkozott, és így az átruházáshoz hozzájárult. Mivel a T. Rt. közlési kötelezettségének nem tett eleget, így az alperes nem volt köteles összehívni a kft. taggyűlését az átruházással kapcsolatos döntés meghozatala érdekében. Mindezek miatt az üzletrész átruházásával kapcsolatban érvényes szerződés nem jöhetett létre a T. Rt. és a felperes között, a felperes nem vált az alperes kft. tagjává, nem jogosult részt venni az alperes kft. taggyűlésein, és nem jogosult az alperes kft. taggyűlési határozatainak megtámadására sem. Megjegyezte: "úgy tűnik", hogy a felperes egyébként is elkésetten támadta meg a taggyűlési határozatot.
A felperes fellebbezésében kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és keresetének adjon helyt. Mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy amikor a cégbíróság a felperest a cégnyilvántartásba bejegyezte, megelőzően megvizsgálta az üzletrész átruházásának jogszerűségét. Az elsőfokú bíróság ítéletében ezért a kereseti kérelmen túlterjeszkedve ítélt dolgot bírált felül. Előadta, hogy a T. Rt. az alperes kft.-ben levő üzletrészét nem adásvételi szerződéssel ruházta át a felperes részére, hanem tárgyi apportként bevitte a felperes kft.-be, ezért jelen esetben nem alkalmazhatók a Ptk. elővásárlásra vonatkozó szabályai és a Polgári Kollégium 9. számú állásfoglalása. Hivatkozott arra, hogy az alperes elmulasztotta 15 napon belül összehívni a taggyűlést, de egyébként a Gt. 171. §-a még mellékszolgáltatással terhelt üzletrész átruházása esetén sem írja elő a taggyűlési hozzájárulás szükségességét. Álláspontja szerint a társasági szerződés taggyűlési hatáskörre vonatkozó szabályait úgy kell értelmezni,hogy nem az üzletrész átruházásáról való döntés, hanem az elővásárlási jogra vonatkozó döntés tartozik a taggyűlés hatáskörébe, ugyanis nyilván érvénytelen az a kikötés, amely a tulajdonost rendelkezési jogától megfosztja.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az alperes nem hozott olyan taggyűlési határozatot, amelyben az üzletrész átruházásához hozzájárult volna. Elfogadhatatlannak találta a felperes érvelését az alperes társasági szerződésének értelmezésével kapcsolatban. Megjegyezte, hogy az alperes a T. Rt.-vel folytatott levelezésnél is figyelembe vette minden esetben a 15 napos határidőket, a T. Rt. azonban egyszer sem adott olyan részletes információt az üzletrész és a mellékszolgáltatás elidegenítésével kapcsolatos tényekről, amelyek birtokában taggyűlési határozat hozatalára sor kerülhetett volna. Az alperes az 1992. január 30-i taggyűlésre a T. Rt. részére küldött meghívót, mert úgy tekintette, hogy vele és nem a felperessel áll jogviszonyban.
A fellebbezés nem alapos.
A T. Rt. 1991. június 4-én tájékoztatta először az alperes kft.-t arról, hogy üzletrészének tulajdonjogát átruházni kívánja 8 970 000 Ft értékben. Kifejezetten felhívta az alperes figyelmét arra, hogy a Gt. 171. §-a szerint a tag, a társaság, illetve a taggyűlés által kijelölt személy a levél kézbesítését követő 15 napon belül elővásárlási jogát gyakorolhatja. Azon kérdés elbírálásánál, hogy ilyen bejelentés alapján mi tekinthető törvényes eljárásnak, a Gt. ezen időszakban hatályos rendelkezéseiből, illetve az alperes kft. társasági szerződéséből kell kiindulni.
A Gt. ekkor hatályos 170. §-a abban az esetben tette lehetővé az üzletrész szabad átruházását, ha az átruházás másik tag részére történt, és az üzletrészt nem terhelte mellékszolgáltatás. Ha az üzletrész mellékszolgáltatásra is köteles volt, a Gt. 170. §-ának második mondata szerint az üzletrész átruházásához szükség volt a társaság hozzájárulására. A törvény 171. §-ának (1) bekezdése elővásárlási jog biztosítását írta elő kívülállóra történő átruházás esetén a tag, a társaság, illetve a taggyűlés által kijelölt személy számára. Ezzel kívánta biztosítani azt, hogy az elővásárlási jog gyakorlására jogosult személyek megakadályozhassák az üzletrész kívülálló tulajdonába kerülését. Nem tiltotta a törvény ugyanakkor, hogy a társasági szerződés szigorúbb feltételekhez kösse az üzletrész átruházását, ugyanis a Gt. 172. §-a csupán a 170-171. §-ban foglaltaknál kedvezőbb szabályok megállapítását tiltotta. Az alperes kft. élt ezzel a törvényes lehetőséggel. A társasági szerződés 10. §-ának 6. pontja kimondta, hogy új tag felvétele, üzletrészek átruházása a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik. A rendelkezés értelmezése vethet fel ugyan problémákat, de a szerződési akaratot egyértelművé teszi a társasági szerződés egy másik rendelkezése. A társasági szerződés 17. §-ának 2. pontja ugyanis kimondja, hogy üzletrészt átruházni olyan személyre, aki a társaságnak nem tagja, csak a taggyűlés határozata alapján lehet. A szerződés említett pontjaiból megállapítható, hogy az alperes kft. társasági szerződése szerint az üzletrész kívülállóra történő átruházására csak a társaság ezt megengedő taggyűlési határozata alapján kerülhet sor.
Az átruházást a Ptk. 117. §-a a származékos tulajdonszerzés egyik eseteként szabályozza. A Ptk. 117. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy átruházással - ha a törvény kivételt nem tesz - csak a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni. A 117. § (2) bekezdése pedig a következőképpen rendelkezik: "A tulajdonjog megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog átadása is szükséges. Az átadás a dolog tényleges birtokba adásával vagy más olyan módon mehet végbe, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába került." Eszerint dolog tulajdonjogának átruházásához a következő feltételek együttes fennállása szükséges:
- a dolog tulajdonát csak a tulajdonos ruházhatja át,
- az átruházás érvényességéhez érvényes jogcímre, szerződésre van szükség,
- a dolognak birtokba adással vagy egyéb módon az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába kell átkerülnie, és
- az átruházásnak a tulajdonátruházás szándékával kell megtörténnie.
Ingatlan tulajdonjogának átruházása esetén a Ptk. 117. §-ának (3)-(4) bekezdése további előírásokat is tartalmaz. Jelen esetben a T. Rt. (eltérően az alperes kft.-vel közöltektől) az alperes kft.-ben levő üzletrészét - mint a felperes kft. alapítója - apportként vitte be a felperes kft.-be. Mint átruházó, tulajdonosa volt az alperes kft.-ben levő üzletrésznek. Az üzletrésszel való rendelkezés jogát - tehát az üzletrész tulajdonjogát - a felperes kft.-re kívánta átruházni, ennek érdekében megkötötte a felperes kft. társasági szerződését, majd felhagyott a kérdéses üzletrész birtoklásával, és lehetővé tette, hogy a felperes kft. megszerezze az üzletrész feletti hatalmat.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint valamely üzletrész apportálását is átruházásnak kell tekinteni. Az üzletrész ugyanis a társasági tagsághoz fűződő vagyoni hányad, jogok és kötelezettségek összessége, fogalmát a Gt. tételesen meghatározza, egyben átruházhatóságának feltételeit rögzíti (Gt. 169-174. §). Amikor tehát az alperes kft. társasági szerződése üzletrész átruházásáról szól, helytelen az átruházást az adásvétellel (Ptk. 365. §) azonos fogalomnak tekinteni; az átruházás Ptk.-ban írt és fentebb részletezett feltételei üzletrész apportálása esetén is fennállnak.
Kétségtelen ugyanakkor, hogy az üzletrész apportálása nem akadályozhatja meg a tulajdonost a rendelkezési jogának gyakorlásában, hisz' ilyenkor sem a társaság, sem a társaság tagja, sem a társaság által kijelölt személy nem léphet annak a személynek a helyébe, akinek részére az átruházó tulajdonjogát át kívánja ruházni. Bár a Gt. az átruházás fogalmához kapcsolja a 171. § (1) bekezdésében meghatározott elővásárlás jogintézményét, gyakorlatilag kizárt, hogy bárki elővásárlási jogával élhessen akkor, amikor az üzletrész valamely társaságba bevitelével valósul meg az üzletrész átruházása. Ilyen esetben csak akkor akadályozható meg sikerrel az üzletrész kívülállóra történő átruházása, ha a társasági szerződés a Gt.-ben írtakhoz képest azt szigorúbb feltételekhez köti. Jelen esetben ez megtörtént. Az alperes kft. társasági szerződésének rendelkezése alapján (17. § 2. pont) az üzletrész mindennemű átruházása csak taggyűlési határozat alapján történhet meg kívülállóra, ennek hiányában pedig az átruházást érvénytelennek kell tekinteni.
A felperes nem tudta igazolni, hogy az érvényes átruházáshoz szükséges taggyűlési határozat megszületett. A felperes arra sem hivatkozhat sikerrel, hogy az alperes kft. ügyvezetője a taggyűlési határozat megszületését a taggyűlés összehívásának megtagadásával megakadályozta, mert a T. Rt.-nek mint tagnak módjában állt volna a Gt. 190. §-ának (1) bekezdése alapján írásban kérni a taggyűlés összehívását, illetve az itt írt feltételek szerint a taggyűlés összehívására maga is jogosult lett volna. Emellett a cégbíróságnál törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezve indítványozhatta volna a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. törvényerejű rendelet 20. §-a (1) bekezdésének d) pontjában írt jogkövetkezmény alkalmazását.
A fentiek alapján a T. Rt. üzletrészének átruházását érvénytelennek kell tekinteni. Ebből következően a felperes valamennyi kereseti kérelme alaptalan volt, azok teljesítésére nincs jogszabályi lehetőség. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A felperes fellebbezésében foglaltakra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság még a következőkre mutat rá.
A fellebbezési érvelés szerint a cégbíróság a felperes cégnyilvántartásba történő bejegyzését megelőzően megvizsgálta az üzletrész átruházásának jogszerűségét, ezért - álláspontja szerint - a kereseti kérelmen túlterjeszkedve, ítélt dolgot bírált el az elsőfokú bíróság.
Az ítélt dologról a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontja és a Pp. 229. §-a rendelkezik. Eszerint ha a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt a bíróság jogerős ítéletet hozott, az kizárja, hogy ugyanazon felek [jogutódaik) egymás ellen új keresetet indítsanak, vagy az ítéletben elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tegyék.
A cégbírósági eljárás nemperes eljárás [1989. évi 23. törvényerejű rendelet 25. §-ának (1) bekezdése]; így ítélethozatal, ítélt dolog, anyagi jogerő ebben az eljárásban kizárt. A cégbíróság az előtte folyamatban volt eljárásban nem bírálta el a peres felek jogviszonyát. A felperes kft. bejegyzésekor a felperes és az alperes kft. tagjának nyilatkozata állt a cégbíróság rendelkezésére, a felperes sem állította, hogy a cégeljárásban az alperes akárcsak nyilatkozott volna. A fentiekre tekintettel az ítélt dologra vonatkozó fellebbezési támadás is alaptalan. (Legf Bír. Gf. II. 33 696/1992. sz.)
Bírósági jogesetek
BH+ 2002.7.345 I. Korlátolt felelősségű társaság üzletrészének átruházása nem kizárólag adásvételi szerződéssel történhet. Üzletrész átruházással történő felosztására sor kerülhet az adásvételi szerződésen kívül más jogügylet keretében is, pl. ajándékozás, apportálás stb. útján [1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 171. § (1) bek., 176. § (1) bek., Ptk. 117. §, 200. § (2) bek., 234. § (1) bek., 365. §, 373. §]. II. A korlátolt felelősségű társaságban tag házastárs a házassági vagyonközösséghez tartozó üzletrészt annak megosztásáv
