adozona.hu
25/1997. (IV. 25.) AB határozat
25/1997. (IV. 25.) AB határozat
Óföldeák Önkormányzatának Képviselő-testülete által a helyi iparűzési adóról alkotott 4/1996. (III. 14.) Ö.r. számú rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránt benyújtott indítvány alapján meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Óföldeák Önkormányzatának Képviselő-testülete által a helyi iparűzési adóról alkotott 4/1996. (III. 14.) Ö.r. számú rendelet 4. §-ának c) pontja alkotmányellenes, ezért azt az Alkotmánybíróság 1997. július 1-jei hatállyal megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Az indítvány...
25/1997. (IV. 25.) AB határozat
Óföldeák Önkormányzatának Képviselő-testülete által a helyi iparűzési adóról alkotott 4/1996. (III. 14.) Ö.r. számú rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása iránt benyújtott indítvány alapján meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Óföldeák Önkormányzatának Képviselő-testülete által a helyi iparűzési adóról alkotott 4/1996. (III. 14.) Ö.r. számú rendelet 4. §-ának c) pontja alkotmányellenes, ezért azt az Alkotmánybíróság 1997. július 1-jei hatállyal megsemmisíti.Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítvány az Óföldeák Önkormányzatának Képviselő-testülete által a helyi iparűzési adóról alkotott 4/1996. (III. 14.) Ö.r. számú rendelet (a továbbiakban: Ör.) adómentességet megállapító 4. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.Az Ör. vitatott szabályaszerint:
"Mentes az adó alól:
a) a piaci és egyéb kicsinybeni értékesítés,
b) az alkalmi jellegű iparűzési tevékenység,
c) a szolgáltatást végző jogi személyiséggel bíró gazdálkodó szervezetek közül a VOLÁN,
d) a közigazgatási területen állandó jelleggel tevékenykedő egyéni vállalkozók."
Indítványozó álláspontja szerint az Ör.-nek ez a rendelkezése sérti a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) szabályait. Az 1995. évi XCVIII. törvény 10. §-ának (1) bekezdése hatályon kívül helyezte a Hatv. 37. §-ában a helyi iparűzési adóra vonatkozó adómentességet megállapító előírásokat. Emiatt az önkormányzat nem alkothatott volna jogszerűen olyan rendeletet, amely - a korábbi szabályok fenntartásával - bárkit az iparűzési adó alól mentességben részesít. Nem vitatja, hogy az önkormányzat a Hatv. 6. § c) pontja alapján jogosult arra, hogy az adó mértékét - a törvényben megjelölt szempontokra figyelemmel - differenciáltan állapítsa meg. Nincs azonban módja arra, hogy adóalanyokat a helyi rendelet erejénél fogva mentességben részesítsen.
Az Ör. 4. §-a ezentúl ellentétes az Alkotmánynak a jogegyenlőségről és esélyegyenlőségről szóló elveivel is, továbbá kedvezőtlen és egyenlőtlen piaci versenyhelyzetet teremt.
II.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány részben megalapozott.Az indítvány elbírálása során az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, van-e a helyi képviselő-testületnek joga arra, hogy rendeletében a helyi iparűzési adót illetően adómentességet állapítson meg.
A helyi önkormányzat adómegállapítási jogának és e tárgyban rendeletalkotási jogkörének terjedelmét a Hatv. 6. §-a állapítja meg. Eszerint:
"Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy
a) az 5. §-ban meghatározott adókat vagy ezek valamelyikét bevezesse, a már bevezetett adót hatályon kívül helyezze, illetőleg módosítsa, azonban az évközi módosítás naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok adóterheit,
b) az adó bevezetésének időpontját és időtartamát (határozott vagy határozatlan időre) meghatározza,
c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan - e törvényben meghatározott felső (adómaximum) határokra figyelemmel - megállapítsa,
d) az e törvény második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibővítse,
e) e törvény és az adózás rendjéről szóló törvény keretei között a helyi adózás részletes szabályait meghatározza."
E rendelkezések alapján a helyi adók körében az adómentességek és adókedvezmények megállapításának a joga a helyi önkormányzat adómegállapítási jogának egyik részjogosítványa, amely a Hatv. 6. § d) pontja alapján minden helyi adó tekintetében megilleti a képviselő-testületet.
Nem helytálló tehát indítványozónak az a jogi álláspontja, mely szerint azzal, hogy az 1995. évi XCVIII. törvény 10. § (1) bekezdése hatályon helyezte a Hatv. 37. §-ának a helyi iparűzési adó alóli mentességeket megállapító rendelkezéseit, törvénysértővé váltak az Ör.-nek az adómentességet megállapító szabályai.
Az Alkotmánybíróság az adókedvezményekről, adómentességekről rendelkező adójogi szabályok alkotmányosságának vizsgálata során hozott határozataiban több alkalommal kifejtette, hogy a közteherviselés alkotmányos kötelezettsége alóli mentesülésre vagy kedvezményekre senkinek sincs Alkotmányon alapuló alanyi joga. Az adómentességek, kedvezmények meghatározása során a jogalkotót széles körű mérlegelési jogkör illeti meg. A jogalkotó jogosult dönteni arról, hogy az adóalanyok mely csoportját vonja az általánostól eltérő, kedvezőbb megítélés alá, az adóalanyok mely csoportja számára nyújt adómentességet, adókedvezményeket. E döntése során érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető gazdaságpolitikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket is. E rendelkezésekkel kapcsolatosan az Alkotmánybíróság hatáskörébe csak annak ellenőrzése tartozik, hogy a jogalkotó e mérlegelése során nem került-e ellentétbe az Alkotmány rendelkezéseivel. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 281.; 987/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 635.; 140/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 769.; 963/B/1993. AB határozat, ABK 1996. 378-382.]
Indítványozó álláspontja szerint az Ör. vitatott rendelkezése az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző megkülönböztetést tesz az adóalanyok között, s ezzel egyenlőtlen piaci versenyhelyzetet teremt.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése - amint azt az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette - nem mindenfajta különbségtételt tilt. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre vonatkozik, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, a megkülönböztetés alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az önkényes, az emberi méltósághoz való jogot sérti. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280-282.; 963/B/1993. AB határozat, ABK 1996. 378-382.]
A helyi önkormányzat az adómegállapítási joga körében - a törvény keretei között - széles körű döntési szabadsággal rendelkezik a helyi adópolitika kialakítására. Nem tekinthető alkotmányellenes megkülönböztetésnek, ha az önkormányzat a helyi adópolitika kialakítása során, döntési szabadsága keretében a helyi sajátosságok, a lakossági szükségletek, a település szolgáltatásokkal való ellátottságának, a vállalkozók anyagi helyzetének mérlegelése alapján adómentességben részesíti az adóalanyok meghatározott körét. Így nem tekinthető alkotmányellenesnek az sem, hogy az önkormányzat - helyi adópolitikai megfontolásokból - adómentességben részesíti a község területén állandó jelleggel tevékenykedő egyéni vállalkozókat.
Alkotmányellenesnek találta azonban az Alkotmánybíróság az Ör. 4. §-ának c) pontját, amely a szolgáltatást végző jogi személyiséggel bíró gazdálkodó szervezetek közül adómentességben részesíti a VOLÁN-t. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint önmagában nem alkotmányellenes az sem, ha az önkormányzat rendeletében az adómentesség szabályozása során az általuk nyújtott szolgáltatások jellege szerint megkülönböztetést tesz a gazdálkodó szervezetek között azáltal, hogy adómentességben részesít meghatározott lakossági szükségleteket kielégítő szolgáltató szervezeteket, így a tömegközlekedési szolgáltatásokat nyújtó gazdálkodó szervezetet. Azonban nem tekinthető alkotmányosnak - mivel önkényes megkülönböztetésre ad módot - az a szabályozás, amely nem a kedvezményezett szolgáltatás megjelölésével, hanem egy meghatározott szolgáltató szerv megnevezésével határozza meg az adómentesség jogosultját.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör. 4. § c) pontját 1997. július 1-jei hatállyal megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság megfelelő időt kívánt biztosítani a képviselő-testületnek a rendelet módosítására, ezért a megsemmisítés időpontját 1997. július 1-jében határozta meg.
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíróDr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíróDr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíróAlkotmánybírósági ügyszám: 1266/B/1996-2.