adozona.hu
45/1998. (X. 28.) AB határozat
45/1998. (X. 28.) AB határozat
a vállalkozási nyereségadóról szóló 1989. évi XLIV. törvénnyel módosított 1988. évi IX. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és közigazgatási perben való alkalmazhatósága tilalmának megállapítására irányuló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és közigazgatási perben való alkalmazhatósága tilalmának megállapítására kezdeményezett eljárásban meghozta az alábbi
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a vállalkozási nyereségadóról szóló 1989. évi XLIV. törvénnyel módosított 1988. évi IX. törvény 10. § b) és 32. § (1) bekezdés c) pontja alkotmányellenes volt, ezért a felhatalmazás alapján alkotott, az anyagi érdekeltség egyes kérdéseiről szóló 84/1988. (XII. 1...
45/1998. (X. 28.) AB határozat
a vállalkozási nyereségadóról szóló 1989. évi XLIV. törvénnyel módosított 1988. évi IX. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és közigazgatási perben való alkalmazhatósága tilalmának megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és közigazgatási perben való alkalmazhatósága tilalmának megállapítására kezdeményezett eljárásban meghozta az alábbihatározatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a vállalkozási nyereségadóról szóló 1989. évi XLIV. törvénnyel módosított 1988. évi IX. törvény 10. § b) és 32. § (1) bekezdés c) pontja alkotmányellenes volt, ezért a felhatalmazás alapján alkotott, az anyagi érdekeltség egyes kérdéseiről szóló 84/1988. (XII. 15.) MT rendelet 2-4/A. §-ai alkalmazhatóságát a Kecskeméti Városi Bíróságon az 5.P.22.831/1992. számon indult perben kizárja.Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. A Kecskeméti Városi Bíróság, a per tárgyalásának egyidejű felfüggesztésével, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdése alapján, a vállalkozási nyereségadóról szóló 1989. évi XLIV. törvénnyel módosított 1988. évi IX. törvény (a továbbiakban: T.) 10. § b) pontja és 32. § (1) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének vizsgálata, illetve ezzel összefüggésben az anyagi érdekeltségi rendszer egyes kérdéseiről szóló 84/1988. (XII. 15.) MT rendeletnek (a továbbiakban: R.) a bérnövekedéssel kapcsolatos szabályait tartalmazó 2-4/A. §-ainak - az előtte folyó perben való alkalmazhatósága végett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte.2. Az I. fokú adóigazgatási szerv megvizsgálta a felperes 1990. és 1991. évi adóbevallási és befizetési kötelezettségének teljesítését. Határozatában az 1990. adóévre 5 557 000 forint vállalkozási nyereségadó hiányt állapított meg a felperes terhére. A határozat e megállapítása a T. 10. és 11. §-ain, valamint az R. 2-4/A. §-ain alapul.
3. A II. fokú közigazgatási szerv a határozat vállalkozási nyereségadóra vonatkozó rendelkezéseit helybenhagyta. Felperes a bíróságtól kérte az alperesi határozat felülvizsgálatát. Keresetében rámutatott arra, hogy álláspontja szerint alkotmányellenes az, hogy a vállalkozási nyereségadó alapja a nyereség mértékétől függetlenül törvénynél alacsonyabb szintű jogszabályban meghatározott módon növelhető.
4. A T. 10. § b) pontja szerint a megállapított, illetve módosított eredményt növeli az R. alapján számított összeg.
5. A T. 32. § (1) bekezdés c) pontja a 10. § b) pontjában említett szabályok megalkotására a Minisztertanácsnak adott felhatalmazást, az R. ennek alapján született meg.
6. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2-5. §-ai tartalmazzák a kizárólagos törvényhozási tárgyakat. A 4. § c) pontja értelmében törvényben kell szabályozni az adókat és az adójellegű kötelezettségeket. A 15. § (2) bekezdése pedig előírja, hogy a szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelezettségek (Alkotmány XII. fejezet) szabályozására nem lehet felhatalmazást adni. A T. által a Minisztertanácsnak adott felhatalmazás, tehát ellentétes a Jat. idézett rendelkezéseivel.
7. Az indítvány szerint a T. 10. § b) pontja és a 32. § (1) bekezdés c) pontja az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság alapvető követelményét jelentő jogbiztonságot sérti.
A T. rendelkezése így szól:
"10. § A megállapított, illetve módosított eredményt növeli:
b) az anyagi érdekeltségi rendszer egyes kérdéseiről szóló jogszabály alapján számított összeg."
"32. § (1) Felhatalmazást kap a Minisztertanács, hogy rendeletben megállapítsa:
c) a 10. § b) pontjában említett anyagi érdekeltségi rendszer szabályait."
Az R. kimondja:
"2. § (1) A mérleg szerinti bérköltség meghatározásánál a Melléklet előírásait kell - mind a tárgyévi, mind a viszonyítási alapul (bázisul) szolgáló adatok esetében - alkalmazni.
(2) Bázisul a tárgyévet megelőző év tényadatát kell - a (3)-(5) bekezdésben foglalt eltérésekkel - alkalmazni. Az (1) bekezdésben említett mutatók tárgyévi növekedését e bázis figyelembevételével kell megállapítani.
(3) [Hatályon kívül]
(4) Az (1) bekezdésben említett mutatók bázisát a 8. § (3) bekezdésében hivatkozott rendelkezésben meghatározott esetekben a vállalat módosítani, illetve - új vállalat létesítése esetén - megállapítani köteles.
(5) A bázis megállapításánál (módosításánál) az érintett dolgozók béreként - ha a 8. § (3) bekezdésében hivatkozott jogszabály másként nem rendelkezik - a dolgozó bércsoportjában a népgazdaságban kialakult átlagos bért kell számításba venni.
(6) A vállalat a tárgyévi és a bázismutatókat a számviteli és statisztikai bizonylatokon nyugvó számításokkal együtt köteles nyilvántartani és megőrizni.
3. § (1) A mérleg szerinti bérköltség növekmény - (2) bekezdés szerint megállapított - tárgyévi adóköteles részének, valamint a tárgyévet megelőző év során a (4) bekezdés szerint kimutatott különbözetnek az együttes összegét a Tv. 10. §-a b) pontjának megfelelő összegként (a továbbiakban: eredményt növelő bérköltség növekmény) kell számításba venni. A mérleg szerinti bérköltség tárgyévi csökkenése eredményt csökkentő tételként nem vehető figyelembe.
(2) A tárgyévi mérleg szerinti bérköltség növekmény adóköteles részének számítása:
A tárgyévi bérköltség bázisához viszonyított növekedése a bázis %-ában A tárgyévi bérköltség növekmény adóköteles része E Ft-ban
| 18,00-ig | 0, |
| 18,01-28,00 között | a tárgyévi bérköltség bázishoz viszonyított %-os növekedése és a 18,00% különbözetéhez tartozó bérnövekmény rész, |
| 28,01-től | a tárgyévi bérköltség bázishoz viszonyított %-os növekedéséhez tartozó (teljes) bérnövekmény. |
(3) Ha a vállalat a Melléklet 6. pontjában felsorolt kedvezményezett tevékenységet végez, a (2) bekezdésben megállapított százalékos értékek növelhetők a kedvezményezett tevékenységéből származó tárgyévi árbevétel összes tárgyévi árbevételéhez viszonyított aránya és
- az alsó sávhatárnál 10%-pont,
- a felső sávhatárnál 6%-pont,
szorzataként számított mértékkel.
E számítások során árbevétel a vállalkozási tevékenység - általános forgalmi adót nem tartalmazó - ellenértékének pénzben kifejezett összege, növelve az árkiegészítéssel, csökkentve a fogyasztási adóval, az eladott áruk beszerzési értékével és az alvállalkozói teljesítményekkel.
(4) Ha az (1) bekezdés szerint kimutatott eredményt növelő bérköltség-növekmény nagyobb, mint a Tv. 4. §-ában meghatározott adóalap, a különbözetet a tárgyévet követő évben az eredményt növelő bérköltség-növekmény megállapításánál figyelembe kell venni.
4. § Ha a vállalat tárgyévi mérleg szerinti bérköltsége 1989-ben vagy az azt követő években kisebb, mint annak a bázisa, a különbözettel - eltérő rendelkezés hiányában - a tárgyévet követő év mérleg szerinti bérköltségének bázisa megnövelhető.
4/A. § (1) Az a vállalat, amely a tárgyévet megelőző év(ek)ben a 3. § (4) bekezdésében említett különbözetet mutatott ki, a különbözetet akkor is a Tv. 10. §-a b) pontjának megfelelő összegként kell számításba vennie, ha a tárgyévben már az 1. § (2) bekezdése c) pontjába vagy a (3) bekezdése a) pontjába tartozónak minősül.
(2) Az (1) bekezdésben előírtakat kell alkalmaznia annak a - külön jogszabály szerint - átszervezés útján létrejött vállalatnak is, amely az átszervezést megelőző év(ek)ben, illetőleg az átszervezést megelőző adóalanyként 3. § (4) bekezdés szerinti különbözetet mutatott ki.
(3) Az (1)-(2) bekezdés előírásait mindaddig alkalmazni kell, míg a teljes különbözet a nyereségadó számításának alapjaként figyelembevételre nem kerül."
Az Alkotmány így rendelkezik:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
II.
Az Alkotmánybíróság a következők figyelembevételével alakította ki a rendelkező részben foglalt határozatát.1. A Kecskeméti Városi Bíróság kezdeményező végzésének meghozatala, illetőleg annak az Alkotmánybírósághoz való előterjesztése időpontjában a T. már nem volt hatályban. Az Alkotmánybíróságnak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontjában foglalt hatásköre általában csak azoknak a jogszabályoknak az utólagos alkotmányossági vizsgálatára terjed ki, amelyek az elbírálás időpontjában hatályosak. Az Alkotmánybíróság azonban - az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján - a hatályát vesztett jogszabály alkotmányosságát is megvizsgálja, ha az egyedi (konkrét) esetben az Abtv. 38. §-a alapján az eljárást bíró kezdeményezi az előtte folyamatban levő ügyben való alkalmazhatóság kérdésében. Az alkotmányosság visszamenőleges vizsgálatának terjedelme a vitás jogviszony körülményeitől függ. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt érdemben vizsgálta és bírálta el. [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 172.]
2. Az Alkotmánybíróság már működése kezdetén megállapította: "Jogrendszerünk az adózás alapvető összetevőit törvényhozói tárgynak minősíti. A Jat. 4. § c) pontjában foglalt rendelkezés szerint ugyanis törvényben kell szabályozni az adókat és adójellegű kötelességeket. Az Ápt. 6. § (4) bekezdése alapján pedig adót bevezetni, mértékét vagy az adóalanyok körét megváltoztatni csak törvényben lehet." [15/1990. (VII. 11.) AB határozat, ABH 1990, 62.]
3. Jelen ügyben hasonló az alkotmányossági probléma, és ezért a válasz sem különbözhet. A jogbiztonság, az Alkotmány értelmében megköveteli a "véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását, illetve a múltban keletkezett tartós jogviszonyok megváltoztathatatlanságának alkotmányos szabályokkal való korlátozását" [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 81.], és azt is, hogy a lezárt jogviszonyokat ne lehessen alkotmányosan megváltoztatni. Az adózási jogviszony alapját képező R. kétségtelenül a múltban keletkezett, de az alkotmányossági vizsgálatban nincs a jognak két rétege (ti. rendszerváltozás előtti és utáni jog), így: "Keletkezési idejétől függetlenül minden hatályos jogszabálynak az új Alkotmánynak kell megfelelnie." [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 81.]
4. A vizsgált jogszabály azonban nem hatályos, de a jogviszony sem lezárt. Ha lezárt lenne a jogviszony úgy az Alkotmánybíróság azon alkotmányértelmezését kellene fölhívni, amely szerint: "A lezárt jogviszonyok kímélete szempontjából nem lehet különbséget tenni aszerint, hogy az alapul fekvő jogszabály miért és mikor lett alkotmányellenes. A törvényhozót minden jogviszonnyal kapcsolatban kötik a visszaható hatályú törvényhozás korlátai; az Alkotmánybíróságot pedig még ennél is jobban korlátozza az, hogy az Alkotmány hatálybalépése előtti időre még a norma tartalmi alkotmányellenességét sem állapíthatja meg." [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 82.]
5. A jogviszony jelen ügyben nem lezárt, hiszen a jogvita bírói szakban van, tehát az alkotmányossági probléma "élő", noha nyilvánvalóan "régi jogról" van szó. Miután a fentiekből következően az alkalmazandó jogra nézve nincs kettős mérce, és az alkotmányossági vizsgálat alá vont R. nyilvánvalóan az adóalap mértékét növeli meg, ez, az állásfoglalás tárgyát képező megoldás sérti a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 4. § c) pontját, amely a kizárólagos törvényhozási tárgyakat tartalmazza, és ezen keresztül az Alkotmány 2. § (1) bekezdése által védett jogbiztonságot. A jogbiztonság ugyanis előbbre való a mindig részleges és szubjektív igazságosságnál [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 82.], ami indokolttá tette alkotmányossági kontroll híján, az adóhatóság határozatát, amit akár jóvá is lehetne hagyni, ha maga a közigazgatási határozat alapjául szolgáló R. kiadására adott felhatalmazás nem lenne alkotmánysértő.
6. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az R. meghozatalakor hatályban lévő az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 6. § (4) bekezdése is úgy rendelkezett, hogy: "Adót bevezetni, mértékét vagy az adóalanyok körét megváltoztatni csak törvényben lehet." Ugyan e törvény 7. § (2) bekezdése a befizetési kötelezettség alapelvei, jogcímei, alanyai és fő mértéke tekintetében ad a Minisztertanácsnak felhatalmazást a megállapításra, de azzal a megszorítással, "ha azokra törvényben vagy törvényerejű rendeletben nincs szabályozás, és e törvény másként nem rendelkezik", márpedig a vizsgált adónem tekintetében épp a 6. § (4) bekezdése zárja ki a törvénynél alacsonyabb szintű szabályozást.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a jogbiztonság védelmét előbbre valónak tartja, ezért állásfoglalását a rendelkező rész szerint alakította ki.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíróDr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíróDr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíróDr. Holló András s. k.,
alkotmánybíróDr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíróDr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíróDr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíróDr. Németh János s. k.,
alkotmánybíróDr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíróDr. Vörös Imre s. k.,
előadó alkotmánybíróAlkotmánybírósági ügyszám: 887/B/1993.