adozona.hu
Végső előterjesztői indokolás a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2025. évi CXVII. törvényhez - Indokolások Tára 2026/3.
Végső előterjesztői indokolás a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2025. évi CXVII. törvényhez - Indokolások Tára 2026/3.
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 2025. évi CXVII. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2014. március 15-ei hatálybalépése óta több, mint tíz év eltelt. A jogalkotó a törvény a hatálybalépése óta figyelemmel kíséri a Ptk. hatályosulását, valamint gyűjti az új törvénnyel kapcsolatban felmerült jogalkalmazási tapasztalatokat. A tárgybeli, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) próbál választ adni azoknak a gyakorlatban felm...
Végső előterjesztői indokolás a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2025. évi CXVII. törvényhez - Indokolások Tára 2026/3.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2014. március 15-ei hatálybalépése óta több, mint tíz év eltelt. A jogalkotó a törvény a hatálybalépése óta figyelemmel kíséri a Ptk. hatályosulását, valamint gyűjti az új törvénnyel kapcsolatban felmerült jogalkalmazási tapasztalatokat. A tárgybeli, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) próbál választ adni azoknak a gyakorlatban felmerült jogértelmezési kérdésekre, amelyek csak jogalkotással orvosolhatók.A Javaslat a Ptk. Könyveinek sorrendjében tartalmazza az indokolt anyagi jogi módosításokat. A módosítások olyan, a jogalkalmazói gyakorlatban felmerült problémákra adott válaszok, amelyek a polgári bíráskodás tapasztalatait elemző - a jogászi hivatásrendek képviselőiből álló - munkacsoport eredményeire támaszkodnak.
Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) letétkezelési szabályainak módosítása a rendszer megbízhatóságának további erősítését szolgálja garanciális követelmények kiépítése útján. A módosítás az Alkotmánybíróság 17/2024. (VII. 23.) AB határozata alapján fennálló jogalkotási kötelezettség teljesítésének következő lépése. Az Alkotmánybíróság az ügyvédi letétek kifizetésének garantálása körében jogszabályalkotás elmulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg és felhívta a jogalkotót, hogy azt szüntesse meg a szükséges törvényi garanciák megteremtése útján. Az Alkotmánybíróság határozatában foglaltak alapján indokolttá vált az ügyvédi letét törvényi fogalmának pontosítása, figyelemmel arra, hogy az ott lefektetett elvárások csak az ügyvédi letétnek minősülő ügyletek esetében érvényesülnek. A letétkezelés biztonságának és az ügyféli bizalom erősítésének érdekében a költségletétek kivételével az új szabályozás megszünteti a jelenlegi gyűjtőszámlás letétkezelési gyakorlatot és teljesítési vagy őrzési letét esetében letétenkénti elkülönített számla vagy alszámla nyitását teszi kötelezővé. A módosítás átláthatóbbá és az ügyfél által is könnyebben ellenőrizhetővé teszi a letétkezelést, aki saját költségére a letétjéhez kapcsolódó elkülönített számla vagy alszámla egyenlegéről a számlavezetőtől is igényelhet közvetlen tájékoztatást. Elismerve a jelenlegi gyakorlatban erre mutatkozó igény fennállását a törvény fenntartja annak lehetőségét, hogy az ügyvéd a letéti szerződés alapján a letétbe vett összeget a letétkezelés céljára szolgáló betéti számláján kezelje, és azt lekösse. Ezzel összefüggésben a szabályozás kötelezővé teszi az ügyfél tájékoztatását a betéti számlán való kezelés banki kockázatairól és az Országos Betétbiztosítási Alap által biztosított kártalanítási fedezetről. A módosítás a fentieken túl a letét céljával nem ellentétes hasznosításnak minősíti az állampapír vásárlását abban az esetben, ha a letéti szerződés így rendelkezik, ez a letéti szerződés teljesítését sem veszélyezteti és a jogosult is kifejezetten hozzájárul. Az állampapír vásárláshoz a letevő írásban járul hozzá az állampapír azonosításához szükséges adatok ismeretében.
Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (6) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
1. §
A Ptk. 3:167. §-ának módosításához kapcsolódóan rendelkezni kellett arról, hogy a végrehajtó elektronikus értesítése alapján a cégbíróság hivatalból vezeti át a cégjegyzéken az árverés időpontjával - eredeti szerzéssel - bekövetkezett tagváltozást.2. §
Az átmeneti rendelkezés, arról rendelkezik, hogy az üzletrész árverésére vonatkozó új szabályokat a hatálybalépésük napján és azt követően befejezett üzletrész árverésekre kell alkalmazni.3. §
A módosítást a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.). 2 számú melléklet II. pont 1. alpont a) pont ab) alpontjának a Ctv. 50/A. §-ával való összhangjának megteremtése indokolja.4. §
A Javaslat a kiskorúakra vonatkozó szabályozáshoz hasonlóan egyértelművé teszi, hogy a cselekvőképességében vagyoni ügyeit érintően korlátozott és a cselekvőképtelen nagykorú személy nevében a gondnok még a gyámhatóság jóváhagyásával sem tehet érvényesen olyan jognyilatkozatot, amellyel ajándékoz, idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték nélkül felelősséget vállal, vagy amellyel jogokról ellenérték nélkül lemond.5. §
A Ptk. 3:62. § (2) bekezdése alapján legalább hároméves megszakítás nélküli tényleges vállalatcsoportként való működés esetén a bíróság a jogilag érdekelt kérelmére az uralkodó tag és az ellenőrzött tag viszonyában az uralkodó tag és az ellenőrzött tag ügyvezetése közötti viszonyra vonatkozó rendelkezéseket uralmi szerződés és vállalatcsoportként való nyilvántartásba vétel hiányában is alkalmazhatja. A Javaslat pontosítja a faktikus konszern alkalmazásának kereteit azzal, hogy a konszernfelelősségi szabállyal összecsengő módon meghatározza a jogilag érdekeltek körét. A bíróság a tényleges vállalatcsoport rendelkezéseit azon jogilag érdekelt kérelmére alkalmazhatja, akivel szemben az uralkodó tag e törvényben meghatározottak szerint helytállni tartozik.6. §
Az eltiltás részletes szabályait a Ctv. 9/B. §-9/D. § tartalmazza. A Ctv. 9/C. § (4) bekezdése értelmében az eltiltás hatálya alá került személy nem szerezhet gazdasági társaságban többségi befolyást, nem válhat gazdasági társaság korlátlanul felelős tagjává, egyéni cég tagjává, továbbá nem lehet cég vezető tisztségviselője, cégvezetője, felügyelőbizottsági tagja.A 9/D. § (2) bekezdése szerint az eltiltás kezdetének napján már fennálló tagsági befolyás mértéke vagyoni szolgáltatás ellenében történő átruházással, ajándékozással nem növelhető - kivéve, ha az így létrejövő befolyás nem éri el a többségi befolyás mértékét -, tilalom alá eső befolyás pedig újonnan nem szerezhető. Ezzel szemben a Ptk. 3:90. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy nyilvánosan működő részvénytársaság kivételével nem lehet gazdasági társaság tagja, aki eltiltás hatálya alatt áll.
A két jogszabály rendelkezései ellentétesek egymással, a Ctv. szabályozása - korlátokkal ugyan - de még tagi részesedés szerzését is megengedi az eltiltott személy számára, a Ptk. ezzel szemben kizárólag az nyrt. részvényesi tagságát teszi lehetővé. A "nem lehet gazdasági társaság tagja" szöveg pedig azt jelenti, hogy az nyrt.-n kívüli minden más gazdasági társasági forma esetében az eltiltott tagnak elidegenítési kötelezettsége van, tagi részesedését nem tarthatja meg. Ez a két szabályozás, túl azon, hogy egymással szöges ellentétben áll, alkotmányossági kérdéseket is felvet. A bírói gyakorlat ezt a dilemmát mindeddig a lex specialis derogat legi generali elve alkalmazásával oldotta fel, arra hivatkozással, hogy a Ptk. általános előírásaihoz képest a Ctv. jelenti a speciális normákat. A Javaslat ezt a visszás helyzetet kívánja megoldani úgy, hogy a Ptk. 3:90. § (3) bekezdésének eredeti szövegét olyan rendelkezésre cseréli fel, amely összhangban van a Ctv.-vel, nem generál az eltiltott tag számára elidegenítési kötelezettséget, csupán szerzési korlátozással sújtja.
7. §
A Ptk. 2022. január 1-jén hatályba lépett 99/A. §-a a pótbefizetés kft.-re irányadó szabályait a gazdasági társaságok közös szabályai közé emelte, azokat (az nyrt. kivételével) valamennyi gazdasági társaság általános jogintézményévé tette. Ugyanakkor a kft. jogutód nélküli megszűnésével kapcsolatos előírások között a Ptk. 3:207. § (1) bekezdésében megmaradt az a szabály, amely szerint a társaság jogutód nélküli megszűnése esetére a hitelezők kielégítése után először az esetleges pótbefizetések visszatérítéséről kell rendelkezni, és csak ezt követően kerülhet sor a maradvány-vagyon tagok közötti felosztására.Ezen szabálynak azonban nem csak a kft.-nél, hanem a többi, pótbefizetéssel érintett gazdasági társaságnál is érvényesülnie kell, ezért a Javaslat azt a Ptk.-nak a kft.-re vonatkozó speciális szabályából, a 3:207. § (1) bekezdéséből "előre hozza" a gazdasági társaságok közös szabályaiba, és a Ptk. 3:99/A. § (5a) bekezdésébe illeszti. Itt nyer a jövőben - általános szabályként - megfogalmazást az az eddigi kft. - előírás is, amely szerint a hitelezők kielégítése és a pótbefizetések visszatérítése után fennmaradt maradvány-vagyont a tagi részesedések arányában kell felosztani a tagok között. Ez a modell-szabály minden pótbefizetés alkalmazására jogosult társaságra érvényes, ezért ugyancsak a gazdasági társaságok közös szabályai közé kerül. Megjegyzendő, hogy ez a norma diszpozitív jellegű, melytől a társaságok igény szerint eltérhetnek.
Újdonsága a tervezett szabályozásnak, hogy a zrt.-k esetében a Javaslat figyelemmel van arra a körülményre, hogy a pótbefizetés előírása, feltételeinek meghatározása a társaság részvényeseinek helyzetét nehezíti, részvényesi kötelezettségeiket a korábbinál terhesebbé teszi, adott esetben akár a részvényes tagsági viszonyának megszűnésére is vezethet. Erre tekintettel - összhangban a Ptk. 3:102. § (3) bekezdésében és a Ptk. 3:277. §-ában foglaltakkal, de a részvényesek védelmében és a visszaélésszerű joggyakorlást megakadályozva - a Javaslat valamennyi részvényes egyhangú szavazatával meghozott határozathoz köti a pótbefizetés előírását és a feltételeit tartalmazó határozat meghozatalát. A részvénytársaságok pótbefizetési szabályozásának következetesen alkalmazott specialitása megerősíti, hangsúlyozza a részvénytársasági forma vagyonegyesítő jellegét is.
8. §
Átalakulás kapcsán - ha a jogelőd közkereseti vagy betéti társaság - gyakran fordul elő, hogy a jogelőd korlátlanul felelős tagja a jogutód szervezeti jogalanyban korlátozott felelősségű taggá válik. A Ptk. 3:135. § (2) bekezdése ilyen esetre mondja ki, hogy az eredetileg korlátlan felelősségű tag a jogelőd tartozásaiért tagsági jogviszonya minőségének megváltozásától (vagyis az átalakulás bejegyzésétől) számítva még öt évig korábbi helytállási kötelezettségének megfelelően felel. Helytállási kötelezettsége korlátlan, teljes magánvagyonára kiterjed, a többi korlátlanul felelős taggal egyetemleges. A Javaslat ebben érdemi változtatást nem tartalmaz, csupán pontosítja a Ptk. ezen szabályának szövegét, egyértelműen meghatározva, hogy az átalakulás előtti jogelődi tartozásokért korlátlanul felelős tag helytállási kötelezettsége az átalakulást követő öt évben is ugyanilyen természetű marad, függetlenül attól, hogy a jogutódban már korlátozott felelősségű taggá vált.9. §, 19. §
Az üzletrész kívülálló személyre történő átruházásának szabályai között rendelkezik a Ptk. az üzletrész végrehajtási árverés keretében történő értékesítéséről. A 3:167. § (8) bekezdése utal arra, hogy az üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jog [3:167. § (2)-(5) bekezdés] gyakorlására jogszabály által meghatározott módon kerülhet sor. Ez a jogszabály a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban Vht.), melynek 132. § (2) bekezdése értelmében az "elővásárlásra" jogosultakat a végrehajtási árverésen előárverezési jog (Vht. 123/A. §) illeti meg.A jogalkalmazók körében hosszabb ideje vitás volt, hogy a végrehajtási árverésen történő üzletrész-szerzés eredeti, vagy származékos szerzésnek minősül-e, különbözik-e más üzletrész átruházásoktól. Amennyiben úgy tekintjük, hogy az ilyen szerzés nem különbözik lényegi jellemzőit tekintve más üzletrész-átruházásoktól, akkor vonatkoznak rá a Ptk. 3:168. § (2) bekezdésének szabályai. Ekkor ugyanis az árverési vevő taggá válásához megkövetelhető, hogy szerzését a társaság ügyvezetőjének jelentse be, és a megszabott alakiságok szerint nyilatkozzon arra nézve, hogy a társasági szerződést megismerte és magára nézve azt kötelezőnek elfogadta. A tagváltozás pedig egy ilyen értelmezés mellett a Ptk. 3:169. § (2) bekezdése szerint csak ettől a bejelentéstől kezdve hatályosul a társaság vonatkozásában. A jogalkalmazók más része az árverési szerzést eredeti szerzésnek minősíti, és álláspontjuk szerint az árverési vevő taggá válásához nincs szükség a fenti nyilatkozattételre.
E kérdésben ellentétes bírósági döntések is születtek, ezért a jogalkalmazás egységesítése és a jogbiztonság érdekében a Javaslat a kérdés egységes rendezését új paragrafus beiktatásával oldja meg. A Ptk. 3:167/A. § [Az üzletrész végrehajtása] szakaszcím alatt világosan megfogalmazza, hogy az üzletrész végrehajtási árverés keretében történő megszerzése esetén az árverési vevő ezzel az aktussal a társaság tagjává válik, tehát eredeti szerzésmódnak minősíti az árverési vételt. Az árverési vevőnek ezért a taggá váláshoz nem kell külön nyilatkoznia. A végrehajtó a Vht. 132. § (3) bekezdése szerint az árverésről a társaságot és a nyilvántartó bíróságot is értesíti. Jogalkotás technikai okokból a Javaslat ebbe a paragrafusba helyezi át a 3:167. § (8) bekezdésében rögzített szabályt, melynek normatartalma nem változik, ugyanakkor a Javaslat így egy önálló szakaszcím alá rendezi az üzletrész végrehajtásának speciális részletszabályait.
A jelen módosításhoz kapcsolódóan a Ctv. módosítás elrendeli, hogy a nyilvántartó bíróság a végrehajtó által megküldött árverési jegyzőkönyv alapján hivatalból jegyezze be az árverés időpontjával az árveréssel kapcsolatos tagváltozást, a társaság ügyvezetője pedig ugyancsak köteles felvenni az árverési vevőt, mint tagot a tagjegyzékbe külön kérés nélkül, ugyancsak az árverési jegyzőkönyvre figyelemmel.
Figyelemmel arra, hogy a Ptk. 3:99/A. § (5a) bekezdése tartalmazza a Ptk. 3:207. § (1) bekezdésében foglalt szabályt, ennek folytán szükségessé vált annak hatályon kívül helyezése.
10. §
Végrehajtás elrendelésére nemcsak végrehajtható határozat alapján van lehetőség, vannak ugyanis olyan végrehajtható okiratok, amelyek nem minősülnek végrehajtható határozatnak, de a vonatkozó törvényi rendelkezések szerint végrehajtás, végrehajtás útján történő igényérvényesítés alapjául szolgálhatnak. Ilyenek - egyebek között - a közjegyző által készített közokiratok is, amelyeket a közjegyző jogszabályban meghatározott tartalmi és egyéb feltételek esetén végrehajtási záradékkal láthat el. A Javaslat ezt a szövegezési hiányosságot küszöböli ki, egyértelművé téve, hogy az ilyen módon indult végrehajtási eljárások esetén is alkalmazhatók a követelés elévülésének megszakítását eredményező és végrehajtás esetén ennek körét meghatározó szabályok.11. §
A 10/2024. számú jogegységi határozatában a Kúria kimondta, hogy az engedményezés eredményeként nem szállnak át az engedményesre a rá átruházott követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelensége esetén az érvénytelenség jogkövetkezményeinek bíróság általi alkalmazására irányuló jognyilatkozatok megtételéhez fűződő jogok, mivel ezek nem a követeléshez, hanem magához az alapul szolgáló szerződéshez kapcsolódnak. Ez a jogi álláspont és a belőle következő jogalkalmazói gyakorlat különösen akkor okoz gondot, amikor az engedményes számára a rá átszállott követelés érvényesítése más módon már nem lenne lehetséges és ezzel a kötelezett mentesülhetne a kötelezettségének teljesítése és a nem teljesítés egyéb jogkövetkezményei alól. A Javaslat ezért ezt a jogi helyzetet úgy kívánja feloldani, hogy az engedményes számára törvényes alapot teremt arra, hogy ha az engedményezett követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelen, úgy ő maga is érvényesíthesse azokat a jogokat, amelyeket az engedményezett követelés tekintetében és annak erejéig az engedményezés hiányában az érvénytelenség jogkövetkezményeként az engedményező érvényesíthetne a kötelezettel szemben.12. §
A Javaslat szakít azzal a koncepcióval, amely szerint a jogok főszabályként átruházás tárgyai lehetnek és ez alól kivételt csak azok a jogok képeznek, amelyek forgalomképességét a jogszabály kizárja, vagy a jog forgalomképtelensége annak természetéből egyértelműen következik. Ezt a tételesen kimondott szabályt a Javaslat a visszájára fordítja, és alapvetően abból indul ki, hogy a jogok a követelésektől eltérően általában nem, csak akkor ruházhatók át, ha ennek lehetőségét a jogszabály megteremti, forgalomképességüket tehát kimondja, vagy ha erre nem is kerül sor, de az adott jog természetéhez az átruházhatóság, a forgalomképesség is hozzátartozik, vagyis ha a jog olyan természetű, amely az annak alapításában, kikötésében vagy engedésében részes felek szerződésétől (annak fennállásától vagy megszűnésétől) függetlenül vagy e szerződéstől elválasztva is gyakorolható.13. §
A jogalkalmazás során kérdésként merült fel, hogy mi a jogkövetkezménye annak, ha az örökös valamely jogszabály rendelkezése szerint örökséget (az örökség részét képező valamely vagyontárgyat) nem szerezheti meg. Az öröklési képességet ugyanis, miként a jogképességet is, el kell határolni a szerzőképességtől. Öröklés jogcímén sem szerezheti meg a vagyontárgyat az, aki, noha öröklési képességgel általában rendelkezik, de az adott vagyontárgy tekintetében nem szerzőképes. Az öröklési jognak az ilyen esetekre nézve is szabályozást kell tartalmaznia, ami nem lehet más, mint az, hogy a jogalkotó a jogszabálynak az örökség megszerzését kizáró rendelkezését is kiesési okként kezelje. A Javaslat ennek megfelelően az öröklésből való kiesési okok körében sorolja fel azt az esetet is, amikor a jogszabály rendelkezése zárja ki az örökség megszerzését, ezáltal ilyen esetben is alkalmazhatók lesznek például a növedékre és a helyettes öröklésre vonatkozó szabályok.14. §
A Javaslat kifejezett felmentést ad a közjegyzőnél letétbe helyezett több lapból álló végrendeletek tekintetében a tanúk alkalmazásának kötelezettsége alól, mivel a közjegyző eljárása a végrendelet személyes letétbe helyezésekor pótolja a tanúk szerepét.15. §
A Javaslat egyértelművé teszi, hogy nemcsak az öröklési szerződés módosítására és megszüntetésére alkalmazhatók a tartási és életjáradéki szerződésre irányadó speciális szabályok, hanem az öröklési szerződés megszűnésére is. Ebben a körben is indokolt ugyanis alkalmazni a tartási és az életjáradéki szerződés normáit, vagyis a Ptk. 6:493. §-ában foglalt rendelkezéseket. Az öröklési szerződés a szerződő tartásra (életjáradékra, gondozásra) jogosult örökhagyó halálával a tartási szerződéshez hasonlóan megszűnik [6:493. § (1) bekezdés], azzal azonban, hogy egyúttal a másik szerződő fél javára megnyílik az örökség. Az öröklési szerződés körében is irányadó az a rendelkezés, amely szerint több jogosult javára szóló szerződés esetén az egyik jogosult halála után - ha a körülményekből más nem következik - a túlélő jogosult változatlanul követelheti az oszthatatlan szolgáltatásokat, ideértve a megszokott életvitel folytatásához szükséges szolgáltatásokat, és arányosan tarthat igényt az osztható szolgáltatásokra [6:493. § (2) bekezdés]. Végül az öröklési szerződésre is alkalmazandó az a szabály, hogy a kötelezett halálával a szerződés nem szűnik meg, ha az addig nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi, és ebben az estben a kötelezettség - az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint - a jogutódra száll át [6:493. § (3) bekezdés]. Ugyanakkor az örökhagyó utáni öröklésből kiesett szerződéses örökös jogutódaira száll át az öröklési szerződés szerinti öröklési váromány is, vagyis az örökhagyóval kötött öröklési szerződésben a szerződéses örökös helyébe örökösként az ő örökösei lépnek, amiként ezt a bírósági joggyakorlat is magáévá tette.16. §
A Javaslat egyértelművé kívánja tenni, hogy ági öröklésre csak akkor kerül sor, ha a törvényes örökösök között az örökhagyónak leszármazója nincs. Ha az örökhagyó leszármazója akár csak részben törvényes örökös, nincs ági öröklés. Ugyanez a helyzet akkor, ha a leszármazók mellett a túlélő házastárs is törvényes örökös [Ptk. 7:58. § (1) bekezdés b) pont].Az ági vagyoni jelleg és az ági öröklés alapja az, hogy a vagyontárgy az örökhagyóra meghatározott személyekről ingyenesen hárul. Örökölni azonban visszterhesen is lehet. Az öröklési szerződéssel örökölt vagyon ugyanakkor nem minősül ági vagyonnak és nem is eshet ági öröklés alá, mert a szerzése visszterhes, éppúgy, mintha a vagyontárgyat tartási szerződéssel vagy életjáradéki szerződéssel ruházták volna át, és az ekként már nem is lehetne öröklés tárgya. A Javaslat ezért pontosabbá teszi a normaszöveget azáltal, hogy ági öröklésnek csak azokban az esetekben van helye, illetve az örökléssel szerzett vagyontárgyak közül csak azok tekinthetők ági vagyoni jellegűnek, amelyeknek megszerzése öröklés útján ingyenesen történt.
17. §
A módosítás kiterjeszti a vagyontárgy fogalmát a jogi személyben fennálló vagyoni részesedésre is.18. §
A módosítások az adott rendelkezések érdemét nem érintő helytelen vagy értelemzavaró megfogalmazás vagy szóhasználat kijavítását célozzák.20. §
Az átmeneti rendelkezés egyértelművé teszi, hogy e törvény hatálybalépése napján, vagy azt megelőzően közjegyzői letétbe helyezett végrendeletek esetén is alkalmazni kell a módosított rendelkezést, figyelemmel arra, hogy az új szabályozás a végrendelkező számára kedvezőbb.21. §
Az ügyvédi tevékenység során egyre gyakoribb, hogy az ügyvéd kizárólag elektronikus úton készít el okiratokat, ugyanakkor az ügyfélnek szüksége lehet annak papíralapú okirati formába átalakított másolatára is. A módosítás az elektronikus okirati formába való átalakítás mintájára ügyvédi tevékenységnek minősíti az azzal összefüggésben az ügyvéd által szerkesztett elektronikus okirat és mellékletei papíralapú okirati formába való átalakítását.22. §
Az oktatói tevékenységet az Üttv. 24. § alapján folytathatja az ügyvédi tevékenysége mellett az ügyvéd, de attól szigorúan elválasztva. Ez a szétválasztási kötelezettség az ügyvédi irodai tagként működő ügyvédnek nem okoz jelenleg problémát; ezzel szemben az egyéni ügyvéd lehetőségei e tekintetben korlátozottak, mivel az egyéni ügyvéd azonos adószám alatt lehetne csak ügyvéd és egyéni vállalkozóként oktató. A módosítás megteremti annak lehetőségét, hogy az ügyvédek oktatói tevékenységüket az ügyvédi működésük keretein belül is végezhessék, különösen adózási szempontból ne legyen szükséges elválasztani a két tevékenység típust. Az ügyvédi tevékenység keretében kiegészítő jelleggel az ügyvéd kizárólag jogi oktatási tevékenységet folytathat, minden más oktatói tevékenység a továbbiakban is kizárólag az Üttv. 24. § (1) bekezdés a) pontja alapján, mint nem összeférhetetlen tevékenység az ügyvédi tevékenységtől elkülönítve végezhető.Az ügyvédi tevékenység keretében kiegészítő jelleggel végezhető tevékenységek listája a fentieken túl kiegészül az ügyvédi tevékenység vagy az ügyvédi tevékenység gyakorlása keretében kiegészítő jelleggel folytatható tevékenység végzését támogató jogi informatikai rendszerek fejlesztésére, az ilyen rendszerek értékesítésére vagy szolgáltatásként történő nyújtására irányuló tevékenységgel. A módosítás célja, hogy megteremtse a jogi informatikai fejlesztés, a digitális ügyvédi szolgáltatások és a szakmai innováció jogi kereteit az ügyvédi tevékenységet végzők számára, akik egyre nagyobb számban vesznek részt ilyen tevékenységekben. Ez közvetlenül hozzájárulhat ahhoz, hogy hosszútávon a jogi technológia használat legfőbb célja a jogászi szakértelem kibontakozásának elősegítése legyen, azaz hogy a jogi munkában használt bármely technológiai megoldás azt segítse elő, hogy az ügyvédi tevékenységet végzők az elmélyült szakmai gondolkodásra, a komplex problémák alaposabb megértésére, a döntéshozásra és ügyeikben a legjobb megoldás keresésére koncentrálhassanak. A jogi informatika jövőbeli művelésében ezért az ügyvédi tevékenységet végzők szerepvállalása kiemelten fontos, mivel ez által a jogi technológia használat legfőbb nyertesei az ügyfelek és a jogi eljárások érintettjei lehetnek.
23. §
A módosítás az ügyvédek által ellátható, nem összeférhetetlen tevékenységek listáját bővíti a kiberbiztonsági szakjogász végzettséggel végezhető elektronikus információs rendszer biztonságáért felelős személy feladatainak ellátásával. E feladat illeszkedik az ügyvédek által ellátható tevékenységek körébe, mivel a szolgáltatás piacán az ügyvédek szakértelme jól hasznosítható.24. §
Az Üttv. 2. § (1) bekezdés f) pontjának módosításával újügyvédi tevékenység jön létre, ami az ügyvédi tevékenység keretében létrejött elektronikus okiratok papíralapú okirati formába való átalakítását teszi lehetővé. Indokolt az ügyvédi szabályozásban az átalakítás részletszabályainak a meghatározása, amely kiterjed arra, hogy az ügyvéd csak az általa készített, a digitális államról és a digitális szolgáltatások nyújtásának egyes szabályairól szóló törvény szerinti elektronikus magánokiratot alakíthat papíralapú okirati formába és csak oldalhű formában. A módosítás ezen felül meghatározza az átalakításhoz szükséges záradékolás követelményeit. Az ügyvéd ellenőrzi az elektronikus okiraton található aláírások érvényességét, és ezzel kapcsolatos megállapításait a záradékban rögzíti. A záradékolt papíralapú formába átalakított okirat esetében az ügyvéd tanúsítja, hogy az az átalakítás időpontjában az elektronikus okiratnak mindenben megfelelt. Az ügyvéd által ellenjegyzett elektronikus okirat szabályszerűen papíralapú formába való átalakítása esetén a papíralapú okirat is ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratnak minősül. A módosítás ezen felül rendelkezik az átalakításban való közreműködőkről, valamint az átalakításhoz kapcsolódó kötelező megőrzési időkről az okirat formájához igazodóan.25. §
A hatályos Üttv. az ügyvédi letétnek három típusát különbözteti meg a teljesítési letétet, a költségletétet és az őrzési letétet. A módosítás pontosítja az ügyvédi letét törvényi fogalmát. Egyrészt szükségessé válik bevezetni a költségletét fogalmát a törvényi szabályozásba, figyelemmel arra, hogy a gyűjtőletétként való kezelés lehetősége csak a költségletétek esetében marad fenn. Az őrzési letét fogalmának pontosítása megköveteli, hogy a megbízással összefüggésben az ügyvéd által letétbe vett összeg egyedileg azonosítható ügylethez kapcsolódjon. Ez alapján a letét elfogadásakor már valamilyen módon egyedileg azonosíthatónak kell lennie annak az ügyletnek, amellyel kapcsolatban az ügyvéd az őrzési letét kezelését elvállalhatja. A szabályozás nem szünteti meg a teljesítési és az őrzési letét közötti különbséget, az őrzési letét estében a teljesítés pontos, jogügylet szerinti meghatározása nem indokolt, mivel az már teljesítési letétet jelentene, azonban az ügyvédi letétbe vétel a megbízással összefüggésben is csak egyedileg azonosítható jövőbeli ügylet céljára történhet.Az Üttv. 47. § (1) bekezdése határozza meg az ügyvédi letét fogalmát. A módosítás egyrészt a tárgyletétek kezelésével egészíti ki a rendelkezést, mivel a gyakorlatban gyakran előfordul, hogy a megbízáshoz kapcsolódóan a felek különböző tárgyak például az ügylet tárgyát képező ingatlanhoz tartozó kulcsok megőrzésre is megbízzák az ügyvédet. A módosítás ezen felül egyértelművé teszi, hogy az Üttv. 28. § (3) bekezdése szerinti felhatalmazás alapján az ügyfél javára teljesített pénzt az ügyvéd a letétkezelésre vonatkozó szabályok szerint őrizheti és kezelheti. Ezzel összefüggésben a törvény arról is rendelkezik, hogy a harmadik személytől átvett összeg kezeléséhez külön letéti szerződést nem kell kötni.
A letéti szabályozás kiegészül a letéti szerződés hatályosulásának feltételét meghatározó új rendelkezéssel. A megkötött letéti szerződés hatálya akkor áll be, amikor az Üttv. 51. § (1) bekezdése alapján a letéti nyilvántartásba való bejelentési kötelezettséggel érintett ügylet esetében a megkötött letéti szerződés adatait az ügyvéd a kamarai letéti nyilvántartásba felvitte és az erről szóló, a letét azonosító számlát és a nyilvántartásba bejelentett elkülönített számla vagy alszámla számát tartalmazó elektronikus kamarai visszaigazolást az ügyfél megkapta.
26. §
Az ügyvédi letétkezelés jellegéhez igazodóan az Üttv. 48. §-a szigorú tilalmakat állít fel a letét céljától eltérő hasznosításra. A pénz és értékpapír letétek kezelését főszabály szerint olyan banki szolgáltatások igénybevétele útján kell biztosítani, amely lehetővé teszi, hogy a letett összeg - mivel az nem a letéteményes ügyvéd, hanem a letevő ügyfél tulajdonában áll - a banki oldalon is mérlegen kívüli idegen tételként szerepeljen. A letétkezelésnek ez a módja ugyanakkor kizárólag banki költséggel jár, a letett összeg után hozam sem realizálható.A módosítás a letett összeg hasznosításával kapcsolatban egyrészt kifejezetten rendelkezik arról, hogy a letéti szerződés ilyen tartalmú rendelkezése és az ügyfél, valamint a jogosult hozzájárulása alapján az ügyvéd a letett összegből állampapírt vásárolhat, és azt veheti letétbe, ha ez a letéti szerződés teljesítését egyébként nem veszélyezteti. A pénzletétnek a letéti szerződéssel összhangban álló állampapírban való kezelése nem minősül a letét céljától eltérő hasznosításnak. A letéttel kapcsolatos hozam ez esetben az Üttv. 50. § (2) bekezdése alapján - eltérő megállapodás hiányában - a letevőt illeti meg. Az állampapírban kezelés garantálja a névérték visszafizetését, vagyis a letét tőkeösszegét az állampapír vásárlása és visszaváltása nem érinti, ugyanakkor a letét céljával összhangban a letett összeg terhére a tranzakcióval kapcsolatos költség például visszaváltási díj nem számolható el, annak fedezetét külön szükséges biztosítani. Az állampapír vásárlást megelőzően a letevő írásbeli hozzájárulása szükséges, amely tartalmazza az állampapír azonosításához szükséges adatokat.
A hatályos szabályozás a letét hasznosításával kapcsolatban nem tiltja, hogy az ügyvéd a letett pénzt lekösse. Ezzel összefüggésben a gyakorlatban pénzletétek kezelése banki oldalról nem minden esetben letétkezelés céljára szolgáló, mérlegen kívüli kezelést biztosító banki termék igénybevételével, vagyis speciális letéti számlán történik, hanem az ügyvéd által a letétkezelés céljára a banknál vezetett betéti számlán. A betéti számlán való kezelésre piaci igény mutatkozik, mivel az egyrészt csökkenti az ügyleti költséget, másrészt a letett összeg lekötése esetén hozam is elérhető. A banki mérlegen kívül tartott letétkezelés kizárólag banki költséggel jár, az ügyfél oldalán hozam nem realizálható. A banki mérlegen kívül kezelt letét esetén az összeg minden további nélkül a jogosultnak kiadásra kerül, a betétszámlán kezelt összeg esetében azonban ez nem garantált. A szabályozás erre reagálva garanciális okból kiegészül a betéti számlán való kezelés feltételeivel. Mivel a betéti számlán kezelt pénzügyi eszközöket bank nem mérlegen kívül kezeli, az ügyfeleket indokolt kifejezetten írásban tájékoztatni a betétben való kezelés kockázatairól, továbbá betéti számlán kezelt ügyvédi letét esetében az Országos Betétbiztosítási Alap által nyújtott biztosítás feltételeiről és a kártalanítás összeghatáráról. A tájékoztatás és az ügyfél, valamint a jogosult kifejezett hozzájáruló nyilatkozata a letéti szerződés kötelező tartalmi eleme. Az ügyfél, valamint a jogosult így a betéti számlán való kezelés kockázatainak ismeretében hozhat döntést a számára elfogadható letéti számlavezetési konstrukcióról. A letett összeg betéti számlán való elhelyezésével kapcsolatos hozam - eltérő megállapodás hiányában - ez esetben is az ügyfelet illeti az Üttv. 50. § (2) bekezdése alapján.
27. §
A letéti számlák kezelésnek biztonságát erősíti az elkülönített számlákon vagy alszámlákon való kezelés kötelezővé tétele. A hatályos szabályok szerint a letétenként vagy letevőnként önálló alszámlán való kezelést az ügyfél saját költségére kérhette, ennek hiányában a letét gyűjtőszámlán is kezelhető. A módosítás alapján a letétet - a költségletétek kivételével - letétenként elkülönített számlán vagy alszámlán kell kezelni, a gyűjtőszámlás kezelés csak a költségletétek esetén tartható fenn. A költségletétek kezelésére erre a célra vezetett, önálló letéti számla vagy alszámla is szolgálhat, amelyet ilyen típusú számlaként kell a kamara felé a letéti nyilvántartásba bejelenteni. A letétenkénti elkülönített számlás vagy alszámlás kezelés növeli a letétkezelés megbízhatóságát és átláthatóságát és lehetővé teszi azt is, hogy a letevő közvetlenül tájékozódjon a letétjéhez kapcsolódó elkülönített számla vagy alszámla egyenlegéről a számlavezetőtől.28. §
A nyomdai úton előállított értékpapír kezelésével összefüggésben az Üttv. 49. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az széfszolgáltatás igénybevételével is őrizhető. A módosítás e rendelkezést azzal egészíti ki, hogy az Üttv. 48. § (3) bekezdése alapján vásárolt, nyomdai úton előállított állampapír kezelésének követelményeit kamarai szabályzat állapítja meg.29. §
A letétenkénti kötelező elkülönített számlán vagy alszámlán való kezeléssel összefüggésben a módosítás a költségletét esetét kivéve kötelezővé teszi a letéti nyilvántartásban a letéthez kapcsolódó elkülönített számla vagy alszámla számlaszámának rögzítését.30. §
A módosítás az ügyvédi letétként való kezelés bankszámlán való kezelésének feltételévé teszi, hogy letét-bejelentés megtörténtét a területi kamara a letéthez rendelt egyedi azonosító szám és az elkülönített letéti számla vagy alszámla számának a megküldésével együtt elektronikusan visszaigazolja és a visszaigazolást az ügyvéd a letevővel közölje.31. §
Az Üttv. 2. § (1) bekezdés f) pontja szerinti új ügyvédi tevékenységgel összefüggésben az Üttv. belső koherenciájának fenntartása érdekében szükséges az ügyvédasszisztens közreműködési lehetőségéről is rendelkezni az elektronikus okirat papíralapú okirati formába való átalakítása során.32. §
A módosítás a kamarai választások szabályainak egyértelműsítését és egyes rendelkezések szükséges kiegészítését végzi el, az elmúlt választások gyakorlati tapasztalataira figyelemmel. A módosítás célja, hogy egyértelművé tegye, hogy a területi kamarai tisztségviselőket és - az egyszerre a területi kamara és a Magyar Ügyvédi Kamara tisztségviselőjének is minősülő - küldötteket a területi kamara tagjai közvetlenül választják, továbbá annak a rögzítése, hogy a választási szerveket (a választási, a szavazatszámláló és a jelölőbizottságot) nem a közgyűlés, hanem az elnökség választja.A területi kamarai és az országos kamarai általános választások nem egyidejűleg zajlanak. Ennek nyilvánvaló indoka, hogy a területi választások eredménye az országos választás lebonyolításának előfeltétele. A módosítás erre tekintettel szabályozza a két választás egymáshoz való viszonyát.
Pontosításra kerülnek ezen felül a választott tisztségviselők összeférhetetlenségére vonatkozó szabályok, abban a tekintetben, hogy a küldötti tisztség más tisztséggel nem összeférhetetlen. A módosítás ezen felül biztosítja a területi kamarák számára is a választott tisztségek alapszabályi szintű statuálásának a szabadságát.
33. §
A módosítás egyértelművé teszi, hogy a területi kamarai tisztségviselők megbízatása a területi általános választások napján, míg a Magyar Ügyvédi Kamara tisztségviselőinek megbízatása az országos általános választások napján szűnik meg. Mivel a területi kamarákban nem azonos időpontokban van választás, így indokolt, hogy a küldöttek megbízatása viszont csak az alakuló küldöttgyűléssel szűnjön meg.34. §
A módosítás célja, hogy - a jelenleg széttartó kamarai gyakorlat megszüntetése érdekében - egyértelművé tegye, hogy a területi küldöttek mindegyikét a területi kamarák közgyűlése választja meg.35. §
Technikai módosítás, amely azért szükséges, mert a kamarai választásokról és a delegálásról az Üttv. részben eltérően rendelkezik. A választási szerveket az elnökség választja, a kamarai jogtanácsos és alkalmazott ügyvéd tagokat a tagozatuk delegálja.36. §
Az Üttv. 159. §ának módosítása kétirányú. Mivel jelenleg is több titkára van, és a jövőben is szükségszerűen több titkára lesz a Magyar Ügyvédi Kamarának, ezt a tényleges helyzetet a módosítás csak leköveti. A 159. § (2) bekezdésének pontosítása ezen felül arra irányul, hogy a hatályosnál pontosabban határozza meg azt az időpontot, amikor az elnökségben delegálható kamarai jogtanácsosok és alkalmazott ügyvédek számát meghatározó taglétszámot alapul kell venni, amely az országos általános szavazás évének első napja.A módosítás kiegészíti a Magyar Ügyvédi Kamara elnökségének kamarai jogtanácsos tagjaira vonatkozó rendelkezéseket. A kamarai jogtanácsosok országos tagozatának elnöke saját jogán a Magyar Ügyvédi Kamara elnökségének tagja és a Magyar Ügyvédi Kamara egyik elnökhelyettese is. Ezen felül a jogtanácsosi képviselet a legfeljebb három delegált kamarai jogtanács tag látja el az elnökségben, akik közé az ezer főnél nagyobb taglétszámú területi kamara kamarai jogtanácsos elnökhelyettesét delegálni kell.
37. §
Az Üttv. 153. § új (1a) bekezdésére tekintettel az országos elnökség feladatai között szükséges megjeleníteni a választási szervek megválasztását.38. §
Technikai módosítás, amely azért szükséges, mert a kamarai választásokról és a delegálásról az Üttv. részben eltérően rendelkezik. A választási szerveket az elnökség választja, a kamarai jogtanácsos és alkalmazott ügyvéd tagokat a tagozatuk delegálja.39. §
Az Üttv. 153. § új (1) bekezdésének módosítására tekintettel a területi elnökség feladatai között szükséges megjeleníteni a választási szervek megválasztását.40. §
Az átmeneti rendelkezés arról rendelkezik, hogy a letétkezelésre vonatkozó új szabályokat felmenő rendszerben a hatálybalépésük napján és azt követően megkötött vagy módosított letéti szerződésekre kell alkalmazni.41. §
Szövegcserés módosítások.Az Üttv. 51. § (2) bekezdés g) pontjának módosítása az ügyfél javára átvett összeg letétként való kezelése esetében rendezi a letéti nyilvántartásban rögzítendő adatokat.
Az Üttv. 149. § (1) bekezdés g) pontja szerinti törlési ok esetében a módosítás rendezi, hogy a kamarai tagság az adószám hiányában is és nem csak az adószám végleges törlése esetében szüntethető meg.
42. §
Hatályba léptető rendelkezés.