adozona.hu
T/11610. számú törvényjavaslat indokolással - egyes törvényeknek a súlyos munkaerőhiány kezeléséhez szükséges módosításáról
T/11610. számú törvényjavaslat indokolással - egyes törvényeknek a súlyos munkaerőhiány kezeléséhez szükséges módosításáról
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 8. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Az e törvény hatálya alá tartozó jövedelem után az adó mértéke - ha e törvény másként nem rendelkezik -
a) ha az adóalap nem haladja meg az 1 332 millió forintot, az adóalap 0 százaléka,
b) ha az adóalap meghaladja az 1,332 millió forintot, de nem haladja meg a 3 millió forintot, az 1,332 millió forintot meghaladó rész 12 százaléka,
c) ha az adóalap meghaladja a 3 mi...
"(1) Az e törvény hatálya alá tartozó jövedelem után az adó mértéke - ha e törvény másként nem rendelkezik -
a) ha az adóalap nem haladja meg az 1 332 millió forintot, az adóalap 0 százaléka,
b) ha az adóalap meghaladja az 1,332 millió forintot, de nem haladja meg a 3 millió forintot, az 1,332 millió forintot meghaladó rész 12 százaléka,
c) ha az adóalap meghaladja a 3 millió forintot, 200 160 forint és a 3 millió forintot meghaladó rész 24 százaléka."
"(2) A biztosított, a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó, valamint tagi munkavégzés esetén a szociális szövetkezeti tag által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke 6,5 százalék.
(3) A biztosított által fizetendő egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék mértéke 5,5 százalék. Az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékon belől a természetbeni egészségbiztosítási járulék 1 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 3 százalék, a munkaerő-piaci járulék 1,5 százalék."
Lassan nem lesz olyan nemzetgazdasági ág, amelyet ne érintene a kritikussá váló és az ágazat működőképességét veszélyeztető munkaerőhiány. Az LMP szerint a munkaerőhiány okait a tömeges kivándorláshoz hasonlóan a magyar kormány elhibázott gazdaságpolitikájában kell keresni. A kormány reálgazdasági szinten az elmúlt 25 évben megbukott modellt folytatta, ami a külföldi nagyvállalatok összeszerelő-üzemeként képzelt el Magyarországot. A nagyvállalatok az elmúlt években százmilliárdnyi adókedvezményt és további százmilliárdos állami támogatást kaptak, miközben a kormány azon dolgozott, hogy a bérek alacsonyan tartásával és a munkavállalói jogok letörésével ideálisnak tűnő befektetési környezetet teremtsen.
A korábbi kormányok gyakorlatát folytató gazdaságpolitika az oka, hogy az elmúlt hat évben felzárkózás helyett leszakadás ment végbe. Az uniós csatlakozáskor még a visegrádi országok közt élen járó Magyarország mára sereghajtóvá vált: a bérszínvonalban 15-20 százalékos lemaradásban vagyunk. Emellett Európa ötödik legalacsonyabb átlagfizetésével rendelkezünk: nálunk csak a bolgár, román, lett és litván átlagbérek rosszabbak. Az Orbán-kormány kormányzása alatt nem csökkent a létminimum alatt élők száma és nőtt a szegénységi küszöb alatt élők aránya: míg 2010-ben a lakosság 14,1, 2014-ben már 14,9 százaléka élt jövedelmi szegénységben. Nőtt a szegénységben élők aránya a foglalkoztatottak körében is.
Mindezért a kormány társadalmi különbségeket fokozó és a dolgozói szegénységet növelő intézkedései tehetők felelőssé. Az igazságtalan egykulcsos adó és az adójóváírás megszüntetése éves szinten 500 milliárd forintot hagyott a legfelső tizednél, és 134 milliárdot vett ki az alsó 70 százalék zsebéből. A társadalom szétszakadt maréknyi gazdagra és a mindennapi megélhetéssel küszködők tömegére. Utóbbiak számára az elmúlt évek nem a kormány által kommunikált adócsökkentésről és béremelkedésről, hanem az adóterhek növekedéséről szóltak. Magyarország ma az Unióban a második legmagasabb elvonással sújtja a béreket. Miközben a minimálbér bruttója hat év alatt a másfélszeresére nőtt, a nettó nominálisan csupán 23 százalékkal emelkedett, ami reálértékben mindössze 5 százalék. A minimálbér továbbra is messze van a létminimumtól.
A magyar gazdaság versenyképességét a bérek leszorításában látó kormány intézkedései következtében az utóbbi években felgyorsult a kivándorlás, nyomában a növekvő munkaerőhiánnyal. Az LMP szerint nem folytatható tovább az a bukott gazdasági modell, ami alacsony hozzáadott értéket termelő, képzetlen és olcsó bérmunkásokban látja Magyarország versenyképességél. A kivándorlásra és a munkaerőhiányra éppen ezért nem jelenthet megoldást a külföldi vendégmunkások behozatala sem, mert az csak újabb eszköz a bérek letörésére. A megoldás a bérszínvonal emelése, az aránytalanul magas bérterhek csökkentése, a munkaerő képzettségének növelése, valamint a lakhatási lehetőségek bővítése. Erre teszünk javaslatot ebben a törvényjavaslatban.