T/1300. számú törvényjavaslat indokolással - A vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról

adozona.hu

T/1300. számú törvényjavaslat indokolással - A vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Jogterület(ek): Vámjog, devizajog
Tipus: indokolás
Érvényesség kezdete: 1995.09.08
Érvényesség vége:
Jogszabály indoklása: 1995. évi C. törvény

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Csak a jogszabály szövegének mutatása

T/1300. számú törvényjavaslat indokolással - A vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról

1995. évi C. törvény a vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról

I. RÉSZ

VÁMJOG ÉS VÁMELJÁRÁS

I. Fejezet

Általános rendelkezések

1. §

Értelmező rendelkezések

E törvény alkalmazásában
1) szervezet: jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, valamint a Polgári Törvénykönyvben elismert valamennyi szervezeti forma. Az egyéni vállalkozóra e törvény és végrehajtási rendeletei alkalmazásakor a szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
2) külföldi: akit (amit) a devizajogszabályok külföldinek nyilvánítanak;
3) a. vámszervezet: vámteher bevételi és ellenőrzési szervezet központi, területi és szakfeladatait ellátó szervei;
b. vámhatóság: a vámszervezet hatósági jogkörrel rendelkező szervei: vámszervezet vezetője, vámszervezet központi szerve, területi (megyei) vámszervek, vámhivatal, vámhivatali kirendeltség, nyomozó-, valamint szabálysértési hivatal, vámraktár;
4) vámhivatal hivatalos helye:
a. a vámhivatal, a vámhivatali kirendeltség (a továbbiakban: vámhivatal) és szolgálati hely hivatalos helyisége, valamint annak a szakfeladat ellátására kijelölt vagy arra alkalmas közvetlen környezete;
b. a közúti határátkelőhelyen és repülőtereken a határát- kelőhelynek és a repülőtérnek a szakfeladat ellátásához szükséges területe;
c. a pályaudvarokon működő vámszervnél a pályaudvar zárt területe,ideértve a raktárhelyiségeket is;
d. vízi határátkelőhelyeken a kikötők, illetőleg a hajóállomások zárt területe;
e. a vámszabadterület, ha ott vámhivatal működik;
5) vámút: olyan földrajzi pont vagy terület, amelyen vámárut/árut lehet a vámhatáron át szállítani;
6) mellékút: minden egyéb, a nemzetközi forgalom számára engedélyezett földrajzi pont vagy terület, amely - e törvény alkalmazásában - nem minősül vámútnak;
ideiglenes mellékút: olyan mellékút, amelyet - 48 órán túli - meghatározott időtartamra lehet igénybe venni;
eseti mellékút: a maximum 48 órás időtartamra engedélyezett mellékút;
7) kereskedelmi szállítóeszköz: a vízijármű (ideértve az uszályt, a szárnyashajót és a légpárnás vízijárművet is), a légijármű, a közúti jármű (ideértve a vontatót, a felvontatót és a járműegyüttest) és a vasúti gördülőanyag, ha mindezeket a nemzetközi forgalomban ellenszolgáltatás fejében utasok szállítására vagy áruk ipari vagy kereskedelmi szállítására ellenszolgáltatás fejében vagy e nélkül használják;
8) nem kereskedelmi forgalom: a természetes személy által behozott vagy részére érkező, általa kivitt vagy kiküldött, az Európai Közösségekkel kötött Társulási Megállapodásban foglalt kötelezettség figyelembevételével az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott forint-összeget meg nem haladó egyedi vagy összértékű, illetve ezen értékhatár alatt a törvény 1. sz. mellékletben meghatározott kereskedelmi mennyiségnek nem minősülő vámáru, áru behozatala vagy kivitele.
9) árunyilatkozat: a jogszabály által előírt formában tett nyilatkozat, mely a vámkezelés elvégzéséhez és a külkereskedelmi statisztikai adatszolgáltatáshoz szükséges adatokat tartalmazza, és a termékimportot terhelő vámteher-fizetési kötelezettségre vonatkozó bejelentésnek is minősül;
10) vámigazgatási eljárás: a vámhatóság által a vám- és egyéb jogszabályok rendelkezéseinek érvényesítése érdekében végzett cselekmények összessége;
11) vámkezelés: az ügyfél kérelmére indult eljárás, melynek során a vámáru vagy áru vámjogi sorsának rendezéséről dönt a vámhivatal;
12) a vámkezelés módjai: árutovábbítás, raktározás, ideiglenes behozatal, aktív feldolgozás, belföldi forgalom számára történő vámkezelés, kiviteli ellenőrzés, passzív feldolgozás, ideiglenes kivitel;
13) vámellenőrzés: az áruk behozatalát vagy kivitelét ezen törvényben, valamint egyéb jogszabályokban szabályozó rendelkezések betartása céljából végzett tevékenység, amely kiterjed minden vámigazgatási eljárásra,a beléptetéstől a vámteher megfizetéséig vagy a kiléptetésig.
14) vámellenőrzés módjai: az árunyilatkozat és mellékletei megvizsgálása, az áru megvizsgálása, dokumentumok meglétének és hitelességének megvizsgálása, illetőleg igazolása, közlekedési eszközök átvizsgálása, személy vagy személy által szállított poggyász és egyéb tárgy megvizsgálása, áruküldemények vizsgálata, vállalkozások főkönyvi és egyéb nyilvántartásainak megvizsgálása, valamint máshasonló cselekményvégzése, amely az áruk behozatalát és kivitelét szabályozó jogszabályi rendelkezések érvényesítését célozza;
15) áru (belföldi áru): a vámterületen kitermelt, termesztett, tenyésztett vagy előállított áru, továbbá az a külföldi áru, melyet a belföldi forgalom számára vámkezeltek vagy e törvény rendelkezései szerint a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni;
16) vámáru: a vámterületre behozott dolog - ideértve a talált vámárut is - mindaddig, amíg azt a belföldi forgalom számára nem vámkezelték,illetve a törvény rendelkezései alapján nem tekinthető belföldi forgalom számára vámkezeltnek, vagy vámáruként külföldre ki nem léptették, tekintet nélkül arra, hogy a behozatal milyen módon és milyen célból történt;
17) e törvény alkalmazása szempontjából vámárunak vagy árunak minősül a vámhatáron át behozott vagy kivitelre kerülő minden olyan dolog, ami a vámtarifába besorolható;
18) pótolhatatlanul elveszett vámáru: az az elveszett vám-áru, amely vámszempontból az elveszett vámárunak megfelelővel nem helyettesíthető. (Az elvesztett vámáru eredetivel nem, csak az azt helyettesítő áruval lenne pótolható.);
19) behozatal, kivitel: vámárunak,árunak a vámhatáron át történő beszállítása vagy kiszállítása, vagy egyéb módon való átjuttatása;
20) vagyoni értéket képviselő jog díja: iparjogvédelmi oltalom alatt álló alkotás (találmány, mikroelektronikai termék topográfiája, használati minta, ipari minta), hasznosításáért és megjelölés (védjegy) használatáért, továbbá a szerzői jogi védelem alatt álló mű, illetve az előadóművész előadásának, hangfelvételének, a rádió vagy televízió műsorának felhasználásáért, valamint a know-how átadásáért fizetendő díj;
21) lízing: termelőeszköznek a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 3. § 1. pontjában foglaltaknak meg-felelő szerződés alapján történő átadása;
22) vámteher: a vám, valamint a termék importot terhelő általános forgalmi adó és fogyasztási adó (továbbiakban az utóbbiak együtt: forgalmi adók), illetékek, díjak és egyéb, jogszabályon alapuló kötelező befizetések, ha azokat a vámigazgatási eljárás során kell kivetni, valamint a vámbiztosíték megállapítása tekintetében a kivitelre kerülő adózatlan jövedéki termékek esetében a forgalmi adók;
23) vámtartozás: közölt és a fizetési határidő lejártáig meg nem fizetett vámteher, kamat, bírság és költségtérítés;
24) vámszempontból megbízható: az a természetes személy, aki, illetve az a szervezet, amelynek vezetője - több tevékenység folytatása esetén a kérelem tárgya szerinti szakág felelős vezetője is -büntetlen előéletű, vagy öt éven belül nem pénzügyi, gazdasági vagy közbizalom elleni bűncselekmény miatt ítélte el a bíróság jogerősen, és mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, valamint akinek (amelynek) folyamatos kereskedelmi tevékenység mellett 12 hónapon belül nem volt vámtartozása;
25) zöld folyosó: határátkelőhelyen kijelölt azon terület, ahol a beutazó ráutaló magatartással tesz árunyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy az általa behozni kívánt áruk mentesek a vámteher alól;
26) állandó vámfelügyelet: az ügyfél kérelmére végzett olyan helyszíni vámellenőrzés, vámkezelés, amely munkanaponként a nyolc órát folyamatos vámkezeléssel meghaladja, és erre havonta legalább15 munkanapon van igény;
27) közeli hozzátartozó: házastárs, egyeneságbeli rokon, örökbefogadott-, mostoha- és nevelt gyermek, örökbefogadó-, mostoha- és nevelőszülő, testvér, élettárs;
28) hozzátartozó: az 25) pontban felsoroltakon kívül: testvér, egyenes ágbeli rokon házastársa, házastárs egyenes ágbeli rokona és testvére;
29) hazatelepülő: egyéni munkavállalás, vagy más - e törvény végrehajtási rendeletében felsorolt- okból, két évet meghaladóan életvitelszerűen külföldön tartózkodott természetes személy;
30) bevándorló: a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény III. fejezet 17-22. §-ai hatálya alá tartozó;
31) visszaviteli határidő:az az időtartam, melynek lejártáig az ideiglenesen behozott vagy aktív feldolgozásban vámkezelt vámárut elszámolásra alkalmas vámeljárás alá kell vonni; megállapítása a vámhatóság által történik, határnap kitűzésével;
32) visszahozatali határidő: az az időtartam, melynek lejártáig az ideiglenesen kivitt vagy passzív feldolgozásban kezelt árut külföldről vissza kell szállítani, megállapítása a vámhatóság által,határnap kitűzésével történik;
33) elszámolási határidő: a visszaviteli határidő lejártát követő ötödik, illetőleg a visszahozatali határidő lejártát követő harmincadik napig tart, melynek lejártáig az ideiglenesen behozott vagy kivitt, illetőleg aktív vagy passzív feldolgozásban vámkezelt vámáru vagy áru jóváírását kell kérni;
34) közvetlen (vám)felügyelet: a vámáru őrzése - ideértve a vámhivatal által üzemeltetett (bérelt) vámraktárat is - vagy hivatalos kísérése; közvetett felügyelet: a vámszervezet által gyakorolt minden egyéb felügyeleti forma;
35) vámhiány: a közölt vagy nem a vámhatóságnak felróhatóan közölni elmulasztott és a jogszabály alapján fizetendő vámteher különbözete.

A törvény hatálya

2. §

(1) A törvény területi hatálya - a (2) bekezdésben említett kivételekkel - a vámterületre terjed ki.
(2) Nemzetközi szerződés alapján
a) a külföldön létesített magyar vámhivatalt e törvény hatálya szempontjából a vámterületen működőnek;
b) a vámterületen létesített, külföldi vámhivatalt pedig a vámterületen kívül működőnek kell tekinteni.
(3) A vámszabadterületre és a tranzit-területre az e törvényben foglalt külön szabályok irányadók.
(4) A törvény hatálya kiterjed
a) a vámhatáron átszállított, áthozott minden árura, az
ezekkel kapcsolatos eljárásra,az azt szállító szervezetre, természetes személyre egyaránt;
b) a vámteherre, valamint a vámterhekkel kapcsolatos minden eljárásra - ideértve a vámterhek kivetését, kiszabását, nyilvántartását, beszedését, helyesbítését, visszatérítését, végrehajtását, utólagos ellenőrzését, a vámterhekre részletfizetés, fizetési halasztás engedélyezését, valamint ha a törvény lehetővé teszi, elengedését és mérséklését is - ha az a vámhatóság hatáskörébe tartozik.

Vámterület

3. §

(1) Vámterület - a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - a Magyar Köztársaságnak a vámhatár által övezett államterülete, beleértve a vámszabadterületeket is.
(2) A vámhatár azonos a Magyar Köztársaság államhatárával. Vámellenőrzés szempontjából vámhatárnak minősül továbbá a tranzit-terület és a vámszabadterület határa is.
(3) Külföldi területek - nemzetközi szerződés alapján - a magyar vámterület részét képezhetik.
(4) Tranzit-terület a vámterület elkülönített része, amely a nemzetközi közforgalmú repülőtéren kialakított, a vámszervezet központi szerve által, a BM Határőrség Országos Parancsnokságával egyetértésben engedélyezett és vámfelügyelet alatt álló terület, amely az átutazó személyek várakozására és az átszállítás alatt lévő áruk, postaküldemények, poggyász tárolására kijelölt hely. A tranzit-terület - ideértve a tranzit-területen működő létesítményeket is - a vám- és deviza rendelkezések alkalmazása szempontjából külföldnek minősül. A tranzit-terület létesítésére és üzemeltetésére vonatkozó engedély feltételeit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
(5) A nemzetközi személyszállítást végző vízijármű fedélzetére az első hazai kikötőbe érkezés előtt, illetve a hazai kikötő elhagyása után a tranzitterületre vonatkozó szabályok irányadók.
(6) A vámszabadterület a vámterület elkülönített része, amely a vám-, deviza- és a külkereskedelmi rendelkezések alkalmazása szempontjából - amennyiben jogszabály kivételt nem tesz - külföldnek minősül.

Vámút

4. §

(1) Vámárut/árut a vámhatáron átszállítani - a mellékút használatára vonatkozó eseti engedélyezés és a határmenti gazdálkodás keretében, valamint a kishatárforgalomban történő áruszállítás kivételével - csak vámúton szabad.
(2) Vámutak a vámhatárt átszelő közforgalmú vasút pályái, a nemzetközi víziutak, a határvízi kikötők, a vámúttá nyilvánított közutak, valamint a nemzetközi forgalom számára megnyitott közforgalmú repülőterek. Vámútnak minősül továbbá a nemzetközi áruszállításra megnyitott csővezeték és elektromos vezeték.
(3) Minden egyéb, a (2) bekezdésben nem említett, az államhatárt átszelő út, illetve az ideiglenes vagy eseti jelleggel a nemzetközi forgalom számára megnyitott repülőtér, mellékútnak minősül.
(4) A vámutak megnyitása vagy megszüntetése a Kormány hatáskörébe tartozik.

Az áruforgalom szabadsága és korlátozása

5. §

(1) A vámáru/áru származási országára, az azt küldő országra, illetőleg a rendeltetési országára való tekintet nélkül bármilyen vámárut/árut szabad -a (2) bekezdésben foglalt korlátozások figyelembe vételével - a vámterületre behozni, onnan kivinni, illetőleg azon átszállítani.
(2) Nemzetközi szerződésben vállalt és egyéb nemzetközi jogi kötelezettség teljesítése, valamint nemzet- és közbiztonsági, ember-, állat- és növényegészségügyi, gazdasági, környezet- és természetvédelmi (a továbbiakban együtt: környezetvédelmi) és kulturális, vagy hasonló jellegű érdek védelme céljából, illetve rendkívüli állapot, veszélyhelyzet, vagy szükségállapot esetén egyes vámáruk/áruk forgalmát törvény, a Kormány, vagy a pénzügyminiszterrel egyeztetve az érdekelt miniszterek engedélyhez köthetik vagy más módon korlátozhatják.
(3) A (2) bekezdés szerinti korlátozások alól nemzetközi szerződés állandó vagy eseti felmentést adhat.
(4) Azon államból származó vámárukkal/árukkal, ottani honosságú szállítóeszközökkel szemben, amely a magyar származású árukat, magyar honosságú szállítóeszközöket nagyobb vámmal sújtja vagy kedvezőtlenebb elbánásban részesíti, mint a más származású árukat vagy más honosságú szállítóeszközöket, a Kormány felemelt vám, tilalom, korlátozás, vagy más intézkedés alkalmazását rendelheti el.

Áru elhelyezése szállítóeszközön

6. §

(1) A vámhatáron átszállított vámárut/árut szállítóeszközön csak az arra a célra rendszeresített rakterületen szabad elhelyezni.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem vonatkozik az utasok kézipoggyászára, amely az utasok számára fenntartott helyen is elhelyezhető.
(3) Vámhatóság által alkalmazott vagy elfogadott zárjel (vámzár) alatt történő árufuvarozásra nemzetközi áruforgalomban csak olyan szárazföldi, vízi és légijárművet vagy szállítótartályt szabad használni, amelynek vámbiztosító berendezése megfelel a vonatkozó nemzetközi szerződések előírásainak.
(4) A (3) bekezdésben említett szállítóeszköznek azokat a műszaki okból beépített részeit, amelyek személy vagy áru elrejtésére is alkalmasak, szembetűnően meg kell jelölni.
(5) A vámhivatal az ellenőrző vizsgálat, vagy az áru berakása alkalmával köteles ellenőrizni, hogy az áruszállításhoz használt jármű vagy szállítótartály vámbiztosító berendezése a vonatkozó nemzetközi szerződések előírásainak megfelel-e, illetőleg az áru elhelyezése az (1) és (2) bekezdésben meghatározott helyre történt-e.
(6) Amennyiben az áru elhelyezése a szállítóeszközön nem az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelően történt, és ezt a körülményt az ellenőrző vizsgálat megkezdése előtt a vámhivatalnak nem jelentik be, csempészet vagy devizagazdálkodás megsértése bűncselekmény, illetőleg vám- vagy devizaszabálysértés elkövetése miatt az áru fuvarozójával szemben az eljárást meg kell indítani.

Vámbiztosíték

7. §

(1) A vámteher megfizetésének biztosítása érdekében
a) a közvetlen felügyelet alatt nem tartott vámárukra,
b) a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (továbbiakban: jövedéki törvény) hatálya alá tartozó vámáruk aktív feldolgozása esetén;
c) az ideiglenes behozatalban;
d) a belföldi forgalom számára vámkezelt vámárukra, ha a vámértékként bevallott összeg a vámszervezet nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéktől lefelé 20 %-ot meghaladó mértékben eltér. A vámtarifa 1-24, Árucsoportjába tartozó termékek esetében az eltérés 5 % lehet.
e) továbbá a jövedéki törvény hatálya alá tartozó, kiviteli célból továbbított adózatlan termék esetén
a vámáru (áru) szállítója vagy birtokosa vámbiztosítékot köteles nyújtani.
(2) A vámárukkal/árukkal kapcsolatos tevékenység engedélyezéséhez általános vámbiztosítékot kell nyújtani a törvényben meghatározott esetekben.
(3) A vámbiztosíték az annak nyújtására kötelezett választása szerint készpénz, belföldi székhelyű bank által vállalt, vagy felülgarantált külföldi bankgarancia vagy fedezetigazolás, továbbá a vámhatóság által feljogosított, magyarországi székhellyel rendelkező szervezet készfizető kezességvállalása, vagy a vámhatóság rendelkezésére bocsátott közraktárjegy lehet. A készpénzben nyújtott vámbiztosíték után a vámhatóságnak kamatfizetési kötelezettsége nincs. A külföldi bankgarancia felülgarantálásának igényétől az MNB állásfoglalása esetén el lehet tekinteni.
(4) A vámhatóság kezességvállalási engedélyt szakmai szövetségeknek, gazdasági érdekképviseleteknek, továbbá annak adhat, aki üzletszerűen foglalkozik nemzetközi szállítmányozással vagy vámközvetítéssel, és belföldi székhelyű, vagy az MNB által elfogadható külföldi bank vagy pénzintézet garanciát vállal a kezességvállalásból keletkező vámteher fizetési kötelezettség teljesítéséért. A bankgarancia mértékének meghatározására vonatkozó irányelveket e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
(5) Nem kaphat kezességvállalási engedélyt az, aki e törvény előírásai szerint vámszempontból nem megbízható.
(6) A kezességi nyilatkozat elfogadásának feltételeit, a nyilatkozat tartalmát és formáit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

8. §

(1) A számla vagy értékbevallás alapján megállapított vámbiztosíték mértéke nem haladhatja meg a vámáruval kapcsolatban kiszabható vámteher összegét.
(2) A vámbiztosíték mértékét
a) a 7. § (1) bekezdésének a) pontja esetében - e bekezdés b) pontja kivételével - a vámáru forgalomba kerülése esetén fizetendő összegben,
b) az átviteli rendeltetésű vámáru, illetve a nem kereskedelmi forgalomban egységesen 15 %-os vámtétel, míg a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetén a Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával kiszabott vámteher összegében,
c) a 7. § (1) bekezdésének b)-d) pontja esetében a vámkezelés során kiszabott és megfizetendő, illetve az összehasonlító érték alapulvételével megállapított vámteher összegének különbözetében,
d) a 7. § (1) bekezdésének e) pontja esetében a forgalmi adók összegében kell megállapítani.
(3) A tevékenység engedélyezéséhez szükséges általános vámbiztosíték mértékét az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározottak szerint kell megállapítani.

9. §

Mentes a vám biztosítása alól vagy biztosítottnak tekintendő:
a) az árutovábbítási eljárásban
1. a nemzetközi vámokmány fedezetével érkező vámáru;
2. a vasúti, postai, hajózási- és légiforgalomban szállított vámáru, ameddig a fuvarozó vállalat birtokában van,
3. a halasztott vámfizetési jogosultsággal rendelkezők vámáruja, valamint
4. az a vámáru, amely után a fizetendő vámtehernek megfelelő összeget - a 7. § (3) bekezdésében írtak szerint vagy a vámhatóságnál - előre letétbe helyezték,és ezt megfelelően igazolták; továbbá
5. a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk kivételével az aktív feldolgozás céljából érkező vámáru (továbbfeldolgozásra szánt anyag, valamint a feldolgozást végző munkaeszközök), ha ennek ténye a határvámhivatalnál megfelelően dokumentálható;
b) a vámáru jelleget megtartó egyéb vámeljárásban az előző pontban foglaltakon túlmenően
1. nemzetközi szerződés alapján a vámbiztosíték alól mentesített vámáru;
2. a központi költségvetési szervek részére érkező vámáru;
3. a jövedéki törvény hatálya alá tartozó vámáruk kivételével az aktív feldolgozás céljából érkező vámáru (a feldolgozásra szánt anyag, valamint a feldolgozást végző munkaeszköz);
4. a külföldi által 6 hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodási idejére ideiglenes használat céljából behozott külföldi rendszámú gépjármű;
5. jogszabály rendelkezése alapján a bíróság vagy más hatóság birtokába adott vámáru;
6. a vámhivatal által engedélyezett vámraktárba beraktározott vámáru,
7. a közraktárba beraktározott vámáru.

10. §

(1) A vámbiztosítékot a vámhatóság köteles azonnal felszabadítani, ha annak indokoltsága megszűnik.
(2) A vámbiztosíték indokoltsága akkor szűnik meg, ha a vámárut (árut) külföldre vagy vámszabadterületre kiszállították, belföldi forgalom számára vámkezelték, vámhivatali felügyelet mellett megsemmisítették, vámraktárba beraktározták, vagy ellenszolgáltatás nélkül az államnak felajánlották és azt a vámhatóság elfogadta, illetve amennyiben a törvény 29. §-ában előirányzott vámérték felülvizsgálat eredménye az ügyféli kérelem megalapozottságát támasztja alá, továbbá ha a kiviteli célból továbbított adózatlan jövedéki terméket a jövedéki üzembe visszaszállítják és készletre veszik.
(3) A vámbiztosíték felszabadításának és elszámolásának részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
(4) A készpénzben nyújtott vámbiztosíték elszámolására a törvény 136. §-ában foglaltak az irányadók.

Zálogjog

11. §

(1) A vámárut a vámteher erejéig - ideértve a vámtartozást is - törvényes zálogjog terheli.
(2) A vámárut terhelő, a vámhatóság zálogjogát megelőző más zálogjogot a jogosult a vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezeltetését követően érvényesítheti.
(3) Amennyiben a belföldi forgalom számára való vámkezelésre a rendelkezési jog korlátozásával vagy feltételtől függően került sor, a zálogjog - a nem közölt vámteher elévülési idején belül - a korlátozások fennállásáig érvényesíthető.
(4) A vámtartozás tekintetében a zálogjog csak az elévülési időn belül, és akkor érvényesíthető, ha azt a vámteher tekintetében is érvényesítik.
(5) A zálogjog a vámáru jóhiszemű megszerzőjével szemben nem érvényesíthető.
(6) A törvényes zálogjog alapján történő kielégítés a vámáru értékesítése útján történik. Értékesítésre a vámtartozás jogerős megállapítása után kerülhet sor.

Vámtarifa

12. §

(1) A vámtarifa a vámkezelés és a külkereskedelmi statisztika céljára összeállított termékjegyzék, amely meghatározza a különböző termékek besorolását, és azt, hogy a vámot milyen vámtétel alkalmazásával kell megfizetni. E rendelkezés szempontjából kivételt képez a (4) bekezdésben megállapított vámtétel.
(2) A vámtarifáról és alkalmazásának szabályairól külön törvény rendelkezik.
(3) A 15. §-ban hivatkozott vámpótlék, vagy ezzel azonos hatású fizetési kötelezettség megállapítása esetén ezeket a vámtarifa vámtételei mellett kell a vámkiszabásnál alkalmazni.
(4) A szeszesital, a dohánytermék, a kávé továbbá a gépjármű kivételével egységes tizenöt százalékos vámtétellel kell a vámot kiszabni a nem kereskedelmi forgalomban behozott vámáruk után.
(5) A nem kereskedelmi forgalom útiholmin felüli értékkeretét e törvény végrehajtási rendelete, mennyiségi kereteit, illetőleg az ezt meghaladó mennyiségű vagy értékű vámáru, áru vámkezelésének feltételét az 1. számú melléklet tartalmazza.

Vámárut, árut terhelő fizetési kötelezettségek

13. §

(1) A vámhatáron át lebonyolódó áruforgalommal kapcsolatos vámszedés az állam kizárólagos joga, amelyet a vámszervezete útján gyakorol.
(2) Amennyiben törvény vagy jogszabálymásként nem rendelkezik, a vámáru után vámterhet kell fizetni. A vámfizetési kötelezettség a vámteher megfizetésének kötelezettségét jelenti.
(3) A vámmentesség csak a vám, vámkezelési díj és statisztikai illeték megfizetése alóli mentességet jelenti.

14. §

(1) Amennyiben nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a vám összegét - az e törvényben meghatározott kivétellel - a vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával, a vámkezelési díjat a vámértéknek az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott százalékában, a statisztikai illetéket az illetéktörvénynek megfelelően, az egyéb fizetési kötelezettségeket pedig külön jogszabály alapján kell kiszabni.
(2) A vámhatóság által kivetett forgalmi adókat a vonatkozó adótörvények által meghatározott mértékben kell megállapítani.

15. §

Amennyiben nemzetgazdasági érdekből, átmeneti jelleggel a vámárura
a) törvény alapján általános vámpótlék;
b) kormányrendelet alapján 1. piacvédelmi vámpótlék, 2. dömpingellenes vám, vagy
3. értékkiegyenlítő vám vethető ki, ezekre a 126. §-ban foglaltak az irányadók.

Az áruk származása

Általános rendelkezések

16. §

(1) Ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, az áru származási helyének azt az országot kell tekinteni, ahol az árut teljes egészében kitermelték, termesztették, tenyésztették vagy előállították, illetőleg azt az országot, ahol az árut vagy az ahhoz felhasznált anyagokat elegendő mértékben megmunkálták, feldolgozták és ahonnan azt közvetlenül az importáló országba szállítják.
(2) Teljes egészében egy országban kitermelt, termesztett, tenyésztett vagy előállított árunak tekintendők azok
a) az ásványi anyagok, amelyeket az adott országban bányásztak ki;
b) a növényi termények, amelyeket az adott országban termesztettek;
c) az élő állatok, amelyek ebben az országban vadonélő vagy tenyésztett állatok szaporulatai;
d) a termékek, amelyeket ebben az országban nevelt állatoktól nyertek;
e) a vadász- és halászzsákmányok, amelyeket ebben az országban ejtettek el, fogtak ki;
f) a halászati vagy más tengeri termékek, amelyeket parti tengereken és tengeri gazdasági övezeteken kívül, nyílt tengeren vagy óceánon olyan hajók halásztak, amely hajókat ezen ország hajólajstromába bejegyeztek; g) a feldolgozó hajókon az f) pontban megnevezett, az adott országból származó termékekből előállított áruk, amennyiben ezen feldolgozó hajókat az adott ország hajólajstromába bejegyezték;
h) az olyan termékek, amelyeket a tengerfenékről vagy tenger altalajából a parti tengeren kívül nyertek, amennyiben az adott ország erre a tengerfenékre vagy tenger altalajra kizárólagos használati joggal rendelkezik;
i) a maradékok és hulladékok, amelyek az előállítási folyamatnál keletkeznek, használt áruk, amelyeket ebben az országban gyűjtöttek és csak továbbfeldolgozásra hasznosíthatók;
j) az áruk, amelyeket az adott országban, kizárólag az a)-i)-pont szerinti árukból vagy származékaikból bármely gyártási fokon állítottak elő.
(3) Az (1) bekezdésben említett elegendő mértékű megmunkálás vagy feldolgozás alatt - ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik - az olyan megmunkálást vagy feldolgozást kell érteni, amelynek eredményeként az áru értékében ötven %-ot meghaladó értéknövekedés következik be.
(4) Ha valamely áru előállításában két vagy több ország vett részt, az az ország tekintendő az áru származási országának, amelyben erre a célra létesített vállalkozás az utolsó lényeges, gazdaságilag indokolt megmunkálást, feldolgozást végezte, és a tevékenység elegendő mértékű megmunkálást eredményezett.
(5) Ha egy átalakítási tevékenységről megállapítást nyert, hogy annak kizárólagos célja a hatályos rendelkezések szerint egyébként alkalmazandó eljárási feltételeknél kedvezőbb feltételek elérése, az így előállított áruknak nem lehet a (4) bekezdés értelmében a megmunkálást végző országbeli származást tulajdonítani.

A származás igazolása

17. §

(1) A származást igazolni
a) a vámtarifa, a mennyiségi korlátozások és minden egyéb - áruk behozatalára vonatkozó - jogszabályban meghatározott intézkedések alkalmazása céljából;
b) áruk kivitelére vonatkozó, jogszabályban meghatározott intézkedések alkalmazása végett;
c) származási bizonyítványok és származás igazolására szolgáló okmányok kiállítása, illetve elfogadása egységes gyakorlatának érvényesítése céljából;
d) nemzetközi szerződésekben biztosított kedvezmények
igénybevétele céljából szükséges.
(2) Az áruk származását - ha jogszabály vagy jogszabály alapján államigazgatási eljárásban hozott határozat elrendeli, - származási bizonyítvánnyal kell igazolni. A bizonyítványnak meg kell felelnie a következő feltételeknek:
a) hatóságnak vagy más - a kiállító ország által erre felhatalmazott - szervnek kell kiállítania;
b) valamennyi, az áruk azonosságának megállapításához szükséges adatot tartalmaznia kell, különösen:
1. a csomagok darabszámát, fajtáját, jelölését és számjelzéseit;
2. az áruk fajtáját;
3. az áruk bruttó és tiszta súlyát, ezek az adatok azonban más adatokkal helyettesíthetők, így különösen a mennyiség és térfogat megadásával, ha az áruk szállítása alatt jelentős súlyváltozásnak vannak kitéve, vagy ha a súly nem állapítható meg, vagy ha az áruk azonosságának megállapítását rendszerint ezek az egyéb adatok biztosítják;
4. az áruk származására vonatkozó nyilatkozatot;
5. a feladó nevét.
(3) A (2) bekezdésben foglaltak kivételével a vámáru származása fuvarlevélből és a rendelkezésre álló egyéb okmányokból állapítható meg. Amennyiben a rendelkezésre álló okmányokból a vámáru származása egyértelműen nem állapítható meg,származási bizonyítvány benyújtását kell megkövetelni.
(4) Ha a vámigazgatási eljárás során a származást illetően kétely merül fel, a (2) bekezdés feltételeinek megfelelő származási bizonyítvány bemutatása esetén is követelhető további bizonyíték annak biztosítása érdekében, hogy a származás megadása a jogszabályban foglalt feltételeknek megfeleljen.

Kedvezményes elbánás igénye esetén alkalmazandó származási előírások

18. §

A vámáru vagy kivitelre kerülő áru származásának származási okmánnyal történő igazolása a származáshoz kötött kedvezményes elbánás igénye esetén kötelező.

19. §

(1) Nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség alapján az áru származási országának megállapítására és igazolására a vonatkozó nemzetközi szerződés előírásai az irányadók. Amennyiben az adott árura vonatkozóan több nemzetközi szerződéshez kapcsolódó származási szabály alkalmazása is felmerülhet, a vámkezelést kérő határozza meg, hogy melyik származási szabály alkalmazását igényli.
(2) A vámhivatal a kérelem elutasítása esetén nem köteles azt vizsgálni, hogy az áru milyen más nemzetközi szerződés értelmében tekinthetővalamely országból származónak.

A vám alapja

20. §

(1) A kiszabásra kerülő vám alapja a vámáru vámértéke.
(2) A beérkező vámáru vámértékét egységnyi pénznemre kerekítve kell meghatározni.
(3) Ha e törvény rendelkezése szerint a vámérték megállapítása a 21-27. § alapján történik, ezek egymást követő sorrendje az irányadó olymódon, hogy ha valamely § nem alkalmazható, a következő § alapján kell megkísérelni a vámérték meghatározását.
(4) E törvény végrehajtási rendeletében meghatározott vámáruk esetében a vámérték megállapítására egyszerűsített eljárási szabályok állapíthatók meg.
(5) A kereskedelmi forgalomban beérkező vámáru esetén-a (6)-(7) bekezdésében foglaltak kivételével - a vámkezelést kérőnek a vámkezelési kérelemhez csatolnia kell a vámértékbevallást, amelyet a 21-31. §-ok rendelkezéseinek figyelembevételével állított ki.
(6) Nem kell vámértékbevallást csatolni, ha
a) a vámáru vámértéke küldeményenként nem éri el a háromszázezer forintot, és az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (a továbbiakban: GATT) VII. Cikkének végrehajtásáról szóló Egyezmény (a továbbiakban: GATT Vámértékegyezmény) 8.Cikkének 1.c) pontjában meghatározott anyagi értéket képviselő jogdíj vonatkozásában fizetési kötelezettség az importált vámáruhoz kapcsolódóan nem keletkezik, vagy
b) a vámáru vámmentes vámkezeléséhez tiltó- vagy korlátozó rendelkezés nem kapcsolódik és egyéb, a vámhatóság által érvényesítendő adófizetési kötelezettség sem keletkezik a vámkezeléskor,
c) a vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelése a (4) bekezdés szerint történik,
(7) Nem szükséges vámértékbevallást csatolni, ha a vámáru vámértéke nem éri el küldeményenként az egy millió forintot, és a vámérték meghatározása a 21. § rendelkezései szerint történt. Ez esetben úgy kell eljárni, mintha a vámkezelést kérő a vámértékbevallást csatolta volna.

A vámérték meghatározás általános szabályai

21. §

(1) A vámáru vámértékét elsősorban az ügyleti érték alapján kell meghatározni. Az ügyleti érték az az ár, amelyet a Magyarországra irányuló export eladás során az árukért - a 28. § rendelkezéseinek megfelelő kiigazítások után - ténylegesen fizettek, vagy fizetni fognak, feltéve, hogy
a) a vevő számára az áru feletti rendelkezésre vagy az általa történő felhasználásra vonatkozóan nincs egyéb korlátozás, mint
1. amelyet a hazai jogszabályok vagy hatóságok előírnak vagy megkövetelnek;
2. amelyek behatárolják azt a földrajzi területet, amelyen belül az áruk viszonteladásra kerülhetnek;
3. amelyek az áruk értékét lényegesen nem érintik;
b) az eladás vagy az ár nem függ olyan feltételektől vagy ellenszolgáltatásoktól, amelynek az értéke nem határozható meg az értékelendő árut illetően;
c) az áruknak a vevő általi későbbi viszonteladásából, egyéb átengedéséből vagy használatából származó haszon - sem közvetlenül, sem közvetve - nem kerül vissza az eladóhoz, kivéve, ha a 28. § rendelkezései szerint a kiigazítás elvégezhető; és
d) a vevő és az eladó nincs kapcsolatban egymással; vagy ha a vevő és az eladó kapcsolatban áll egymással, az ügyleti érték a (2)-(4) bekezdés rendelkezései alapján vámcélokra elfogadható.
(2) Az (1) bekezdés d) pontja alkalmazásában a vevőt és az eladót csak akkor kell kapcsolatban állónak tekinteni,
a) ha az egyik fél részt vesz a másik vállalatának vezetésében;
b) ha közös gazdasági vállalkozásban vesznek részt;
c) ha munkaadói és munkavállalói viszonyban vannak egymással;
d) ha bárki - közvetve vagy közvetlenül - tulajdonában tartja, ellenőrzi vagy birtokolja mindkettőjük szavazati jogot biztosító részvényeinek vagy részesedéseinek legalább öt százalékát;
e) ha egyikük közvetve vagy közvetlenül irányítja vagy ellenőrzi a másikat;
f) ha egy harmadik személy (szervezet) közvetve vagy közvetlenül mindkettőjüket ellenőrzi;
g) ha közvetve vagy közvetlenül együtt ellenőriznek egy harmadik személyt; (szervezetet) vagy
h) ha hozzátartozók,
(3) Az ügyleti értékkel kapcsolatban annak meghatározásakor, hogy az ügyleti érték elfogadható-e az (1) bekezdésben meghatározott célra, az a tény, hogy a vevő és az eladó a (2) bekezdés értelmében kapcsolatban áll egymással, önmagában nem elegendő ok arra, hogy az ügyleti értéket elfogadhatatlannak tekintsék. Ilyen esetben meg kell vizsgálni az eladás körülményeit, és az ügyleti értéket el kell fogadni, ha megállapítható, hogy a kapcsolat nem befolyásolta az árat. Ha az importőr által nyújtott vagy egyéb információk alapján az állapítható meg, hogy a kapcsolat befolyásolta az árat, ezt a tényt, annak indokait közölni kell az importőrrel, és megfelelő lehetőséget kell adni a válaszadásra.
(4) Az egymással kapcsolatban álló személyek közötti eladáskor az ügyleti érték elfogadható, és az áruk értékelése a (1) bekezdés rendelkezései alapján történik, ha az importőr bebizonyítja, hogy a szóban forgó érték szorosan megközelíti az egy időben vagy közel azonos időben előforduló alábbi értékek egyikét:
a) azt az ügyleti értéket, amelyet azonos vagy hasonló áruk egymással kapcsolatban nem álló vevőknek Magyarországra történő eladásakor alkalmaztak;
b) a 22. valamint a 23. § rendelkezései szerint meghatározott azonos vagy hasonló áruk vámértékét;
c) azt az ügyleti értéket, amelyet az importált árukkal azonos áruknak, egymással kapcsolatban nem álló vevők részére Magyarországra történő eladásakor alkalmaznak, ha ezeket az importált árukat más országban termelték, feltéve,hogy az eladók egyik ügyletben sem állnak kapcsolatban egymással.
(5) A (4) bekezdés szerinti feltételek vizsgálatánál megfelelően figyelembe kell venni a kereskedelmi és mennyiségi szintek között kimutatott különbségeket, a 28. §-ban felsorolt tényezőket és azokat a költségeket, amelyeket az eladó visel olyan eladások esetén, amikor közte és a vevő között nincs kapcsolat, és amelyeket a vele kapcsolatban levő vevőknek történő eladások esetén nem visel.
(6) A (4) bekezdés szerinti ismérvek vizsgálata az importőr kezdeményezésére és kizárólag összehasonlítási céllal történhet. Helyettesítő értékek nem állapíthatók meg a (4) bekezdés alapján.
(7) A vámérték nem tartalmazhatja a következő díjakat vagy költségeket, feltéve, ha azokat elkülönítették az importált áruért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ártól:
a) a bevitel után az importált ipari létesítményen, gépen vagy berendezésen végzett összeszerelés, üzembe helyezés, karbantartás, vagy műszaki segítségnyújtás költségeit;
b) a behozatal utáni szállítási díjakat(a magyar határtól az első belföldi rendeltetési helyig);
c) az importált áruval kapcsolatos forgalmi adókat, illetékeket, díjakat.

22. §

(1) Ha az importált áruk vámértéke a 21. § rendelkezései alapján nem állapítható meg, a vámérték a Magyarországra irányuló exportra eladott és az értékelendő áruval egy időben vagy megközelítőleg azonos időpontban exportált azonos áruk ügyleti értéke lesz.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazása esetén a vámérték meghatározása azoknak az azonos áruknak az ügyleti értékén alapul, amelyeket ugyanazon kereskedelmi feltétellel és lényegében ugyanolyan mennyiségben adtak el, mint az értékelendő árukat. Ha ilyen eladás nem állapítható meg, azoknak az azonos áruknak az értékét kell alapul venni, amelyeket más kereskedelmi szinten vagy más mennyiségekben adtak el, kiigazítva azt azoknak az eltéréseknek a figyelembe vételével, amelyeket a kereskedelmi szint vagy a mennyiség okozhat, feltéve, ha a kiigazítás olyan kimutatás, bizonyíték alapul vételével történik, amelyből-függetlenül attól, hogy a kiigazítás értéknövekedést vagy csökkenést eredményez - világosan megállapítható a kiigazítás indokoltsága és pontossága.
(3) Ha a 28. § (4) bekezdésében megjelölt költségeket és díjakat az ügyleti érték tartalmazza, a kiigazítást azoknak a jelentős különbségeknek a figyelembe vételével kell elvégezni, amelyek az importált árukra és a szóban forgó azonos árukra vonatkozó költségek és díjak között fennállnak, a szállítási távolságok és módozatok közötti különbségek folytán.
(4) Ha az (1)-(2) bekezdés alkalmazásakor több azonos áru meglétét állapítják meg eltérő ügyleti értékkel, közülük a legalacsonyabb ügyleti értéket kell alapul venni az importált áruk vámértékének meghatározásakor.

23. §

(1) Ha az importált áruk vámértéke a 21. és a 22. § rendelkezései alapján nem állapítható meg, a vámérték a Magyarországra exportra eladott és az értékelendő áruval egy időben vagy megközelítőleg azonos időben exportált hasonló áruk ügyleti értéke lesz.
(2) E § alkalmazása esetén a vámérték meghatározásakor azoknak a hasonló áruknak az ügyleti értékét kell felhasználni, amelyeket ugyanazon kereskedelmi szinten és lényegében ugyanolyan mennyiségben adtak el, mint az értékelendő árukat. Ha ilyen eladás nem állapítható meg, azoknak a hasonló áruknak az ügyleti értékét kell alkalmazni, amelyeket más kereskedelmi szinten vagy más mennyiségekben adtak el, kiigazítva azon eltérésekkel, amelyeket a kereskedelmi szint vagy a mennyiség okozhat, feltéve, hogy a kiigazítás olyan kimutatás, bizonyíték alapul vételével történik, amelyből - függetlenül attól, hogy a kiigazítás értéknövekedést vagy - csökkenést eredményez - világosan megállapítható a kiigazítás indokoltsága és pontossága.
(3) Ha a 28. § (4) bekezdésében hivatkozott költségeket és díjakat az ügyleti érték tartalmazza, a kiigazítást azoknak a jelentős különbségeknek a figyelembevételével kell elvégezni, amelyek az importált árukra és a szóban forgó hasonló árukra vonatkozó költségek és díjak között fennállnak, a szállítási távolságok és módozatok közötti különbségek folytán.
(4) Ha több hasonló árunál eltérő ügyleti érték állapítható meg, a legalacsonyabb ügyleti értéket kell alapul venni az importált áruk vámértékének meghatározásakor.

24. §

Ha az importált áruk vámértéke a 21-23. §-ok rendelkezései alapján nem állapítható meg, a vámértéket a 25. § rendelkezései szerint kell megállapítani, vagy ha így sem határozható meg, akkor a 26. § rendelkezései szerint. Az importőr kérelmére a 25. § és 26. § alkalmazási sorrendjét meg kell fordítani.

25. §

(1) Ha az importált áruk vagy az azonos, vagy hasonló importált áruk változatlan állapotban kerülnek eladásra belföldön, az importált áruk vámértéke e § értelmében olyan egységáron alapul, amelyen az importált árukat vagy azonos vagy hasonló importált árukat az értékelendő áruk behozatalával egy időben vagy közel azonos időben a legnagyobb mennyiségben olyan vevőnek adtak el, aki nem áll kapcsolatban azzal, akitől ilyen árut vásárolt.
Ez esetben le kell vonni:
a) a szokásos mértékű vagy a megállapodás szerinti jutalékot, vagy a szokásos nyereséget és az általános költségeket, amelyek Magyarországon az azonos osztályú vagy fajtájú áruk eladásakor merülnek fel;
b) a szokásos szállítási, biztosítási és járulékos költségeket, amelyek Magyarország területén felmerülnek;
c) ahol szükséges, a 28. § (4) bekezdésében meghatározott költségeket és díjakat; és
d) a vámterhet és egyéb köztartozást, amelyet a hazai jogszabályok alapján a behozatal vagy az áruk eladása miatt fizetni kell.
(2) Ha sem az importált árukat, sem azonos vagy hasonló importált árukat nem adtak el az értékelendő áruk importjának időpontjában, illetőleg megközelítőleg azonos időpontban, akkor a vámérték az(1) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően azon az egységáron alapul, amelyen az importált árukat vagy az azonos, vagy hasonló importált árukat Magyarországon az értékelendő áru importját követő legkorábbi időpontban, de legkésőbb kilencven nap múlva, változatlan állapotban eladták.
(3) Ha sem az importált áruk, sem azonos vagy hasonló importált áruk változatlan állapotban nem kerültek eladásra Magyarországon, akkor - az importőr kérelmére - a vámérték azon az egységáron alapul, amelyen az importált árukat további megmunkálás vagy feldolgozás után a legnagyobb mennyiségben értékesítették olyan magyarországi vevőknek, akik nem állnak a 21. § (2) bekezdése szerinti kapcsolatban azokkal a személyekkel (szervezetekkel), akiktől ilyen árut vásárolnak, figyelembe véve a további megmunkálás vagy feldolgozás következtében keletkezett értéknövekedést és az (1) bekezdésben felsorolt levonásokat.

26. §

(1) Ezen § rendelkezései szerint az importált áruk vámértéke számított értéken alapul. A számított érték az alábbiakból tevődik össze:
a) az importált áruk előállításakor alkalmazott anyagok és gyártási műveletek vagy más megmunkálás költsége, vagy értéke;
b) a nyereség és az általános költségek összege, amely megegyezik az exportáló ország termelői által a Magyarországra irányuló exportra gyártott, az értékelendő árukkal azonos osztályú vagy fajtájú áruk eladásakor szokásosan felszámított összegekkel;
c) minden más költség, amely a hazai jogszabályok által meghatározott vámérték-megállapításhoz szükséges.
(2) A vámhatóság nem kötelezhet Magyarországon nem bejegyzett szervezetet, illetve a vámterületen lakóhellyel nem rendelkező természetes személyt arra, hogy a számított érték meghatározása céljából vizsgálatra elszámolást mutasson be, vagy könyvelésébe illetve más okmányokba való betekintést tegyen lehetővé. Az áruk előállítójának az e § rendelkezései szerinti vámérték-megállapítás céljából adott információit azonban a vámhatóság a termelő hozzájárulásával más országban ellenőrizheti, feltéve, hogy a szóban forgó ország illetékes hatóságát arról előzetesen értesíti, és az a vizsgálatot nem ellenzi.

27. §

(1) Ha az importált áruk vámértéke a 21-26. §-ok rendelkezései szerint nem állapítható meg, a vámérték meghatározása a Magyarországon rendelkezésre álló adatok alapján és olyan módszerekkel történik, amelyek összhangban vannak az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikke elveivel és általános rendelkezéseivel, valamint a VII. cikk végrehajtásáról szóló Egyezmény rendelkezéseivel.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazása alapján sem állapítható meg a vámérték:
a) a Magyarországon gyártott termékek belföldi eladási ára alapján;
b) olymódon, amely két lehetséges érték közül vámcélokra a magasabb elfogadását irányozza elő;
c) az árunak az exportőr ország belföldi piacán megállapított ára alapján;
d) olyan termelési költség alapján, amely eltér az azonos vagy hasonló áruknak a 26. § rendelkezései szerint meghatározott számított értékétől;
e) harmadik országba irányuló exportra eladott áruk ára alapján;
f) minimum-vámérték figyelembe vételével;
g) önkényes vagy fiktív értékek alkalmazásával.
(3) A vámfizetésre kötelezettet kérelmére írásban tájékoztatni kell az e § rendelkezései alapján meghatározott vámértékről és az értékmegállapítás módszeréről.

28. §

(1) A 21. § alapján történő vámérték-meghatározásnál az importált árukért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árhoz hozzá kell adni:
a) a következő díjakat és költségeket, amennyiben azokat a vevő viseli, de az árukért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árban nincsenek benne:
1. jutalék és alkuszdíj, kivéve a vételi jutalékot;
2. a göngyölegek költsége, amelyek vámszempontból egy tekintet alá esnek a szóban forgó áruval;
3. csomagolási költség, amely mind a munkabért, mind az anyagköltséget magában foglalja;
b) az alábbi termékek és szolgáltatások arányosan megosztott értékét (ha azokat közvetve vagy közvetlenül, költségmentesen vagy csökkentett költséggel a vevő nyújtja, és azokat az importált áruk export célú előállításához vagy eladásához használják fel, illetve veszik igénybe, amennyiben azok értékét a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árba nem számították bele):
1. az importált áruba beépített anyagok, alkatrészek, részek és hasonló elemek;
2. szerszámok, présminták, öntőformák és az importált áruk előállítása során felhasznált hasonló elemek;
3. az importált áruk előállítása során elhasznált anyagok;
4. mérnöki tervezés, fejlesztés, formatervezés, valamint tervrajzok, vázlatok, amelyek nem Magyarországon készültek, és az importált áruk előállításához szükségesek;
c) az értékelt árukra vonatkozó, licencia,- és szerzői díjakat, a vagyoni értéket képviselő jog díját a (2) bekezdésben foglalt esetben ;
d) az importált áruk későbbi viszonteladásából, átengedéséből vagy használatából származó haszon bármely részének értékét, amely közvetve vagy közvetlenül visszakerül az eladóhoz.
(2) A vagyoni értéket képviselő jog díját akkor kell vámérték növelő tényezőként figyelembe venni, amennyiben azt a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár nem tartalmazza, és ha az az értékelendő vámárura vonatkozik, továbbá a vevőnek az értékelendő áru megvásárlásának feltételeként azt akár közvetlenül, akár közvetve meg kell fizetnie.
(3) Az értékelendő vámárura vonatkozó vagyoni értéket képviselő jog megvásárlása feltételeinek és értékének ellenőrzése céljából - a vámhivatal kérésére - a vámkezelést kérőnek csatolnia kell a külkereskedelmi szerződés magyar nyelvű fordítását és - amennyiben a vámkezelésre kerülő vámáru engedélyköteles - a behozatali engedély vámpéldányát.
(4) A vámértékbe továbbá be kell számítani ( amennyiben azt a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár nem tartalmazza):
a) az importált áruk magyar vámhatárig történő szállítási költségét;
b) az importált áruknak a magyar vámhatárig való szállításával kapcsolatos ki- és berakási, valamint anyagmozgatási költségét;
c) a vámhatárig felmerülő biztosítási költséget.

29. §

A vámáru vámértékeként bevallott összeget a vámhatóság vizsgálni köteles. Amennyiben a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéknél 20 %-ot - a vámtarifa 1-24. Árucsoportjába tartozó termékeknél 5 %-ot - meghaladó mértékben alacsonyabb, a vámhivatal a vámkezelést csak akkor végzi el - és az árut kiadja -, ha a vámfizetésre kötelezett vagy megbízottja a bevallott vámérték és az összehasonlító érték különbözete erejéig a 7. § (1) bekezdés d) pontja szerint vámbiztosítékot nyújt. Ilyen esetben a bevallott vámértéket a vizsgálat befejezéséig - a GATT Vámértékegyezmény 13. Cikke alapján - ideiglenesnek kell tekinteni.

A vámérték meghatározás különös szabályai

30. §

(1) A passzív feldolgozásból megváltozott, feldolgozott állapotban visszahozott vámáru vámértékét a külföldön hozzáadott külföldi anyag és alkatrész ára,a passzív feldolgozás ellenében felszámított díj, csomagolási, biztosítási és szállítási költség együttes összege alapján kell megállapítani.
(2) A szavatossági és jótállási igények érvényesítésére külföldre javítás céljából kiszállított és javítás után visszahozott áruk vámértékének meghatározásakor a javítási költséget és a javításhoz felhasznált külföldi anyag vagy alkatrész értékét figyelmen kívül kell hagyni.
(3) Az aktív feldolgozási eljárásban vámkezelt vámáru belföldön maradt hulladékának, melléktermékének a vámkiszabás alapjául szolgáló vámértékét - amennyiben a minőségi változásnak megfelelő számla nem áll rendelkezésre - a vámhivatal a 27. §-ban foglaltak alkalmazásával, becslés útján állapítja meg.
(4) Az ipari vámszabadterületről belföldre szállított vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelésekor a vám alapját - függetlenül attól, hogy a vámáruban belföldi eredetű áru értéke is szerepel - a 20. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani. Ilyen esetben a belföldi forgalom számára való vámkezelésnél a 154. § (1)-(2) bekezdéseinek rendelkezéseit is kell alkalmazni.

31. §

(1) Adatfeldolgozó berendezéshez való használatra behozott, adatokat vagy utasításokat tartalmazó hordozóeszköz vámértékének meghatározásakor csak magának a hordozóeszköznek az értékét kell figyelembe venni. A hordozóeszköz vámértékébe nem számít bele az adatok vagy utasítások vámértéke, feltéve, hogy ezen érték különválasztható az adott hordozóeszköz vámértékétől. Amennyiben a hordozóeszköz a vagyoni értéket képviselő jog fogalomkörébe tartozó információt hordoz, a vámértéket a 28. § (2) és (3) bekezdésében foglaltak figyelembevételével kell megállapítani.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában:
a) a "hordozóeszköz" kifejezés nem foglalja magában az integrált áramköröket, félvezetőket és hasonló eszközöket, vagy olyan termékeket, amelyek ilyen áramköröket vagy eszközöket tartalmaznak;
b) az "adatok vagy utasítások" kifejezés nem foglalja magában a hang-, kép- vagy videofelvételeket, vagy ezek képzésére szolgáló digitális jeleket.

32. §

(1) A nem kereskedelmi forgalomban beérkező vámáru után fizetendő vámteher alapja a vámárunak külföldön kifizetett, illetve felszámított és a külföldi jog szerint levonható vagy visszatéríthető adó levonása után fennmaradó külföldi ára. A vámáru külföldi árát - beleértve a visszatérített adó összegét is - a vámfizetésre kötelezett számlával igazolja, vagy ennek hiányában értéknyilatkozatot tehet. Ha a vámfizetésre kötelezett értéknyilatkozatot sem tud tenni, a vámteher alapját a vele azonos, vagy hozzá legjobban hasonló áru vámmal és adókkal csökkentett belföldi fogyasztói árának alapulvételével, ennek hiányában becslés útján a vámhatóság állapítja meg. A használt vámáru belföldi árának megállapításánál a használtság mértékét is figyelembe kell venni.
(2) A vámhatóság a számlán feltüntetett vagy az értéknyilatkozatban szereplő értéket a 29. §-ban rögzített feltételekkel fogadja el. Amennyiben a bevallott vámérték nem fogadható el, a vámteher alapját az (1) bekezdés szabályai szerint megállapítandó,vámmal és adókkal csökkentett átlagos belföldi fogyasztói ár alapulvételével, ennek hiányában becslés útján a vámhatóság állapítja meg.

33. §

(1) A jogellenes belföldi forgalomba hozatal esetében a vám alapja a vámárunak a csempészet vagy vámorgazdaság bűncselekmény, illetőleg a vámszabálysértés elkövetése napján, ha pedig ez az időpont nem állapítható meg, a felfedés napján fennálló jellegének megfelelő vámértéke.
(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott esetben nem lehet megállapítani, hogy az elkövetési tárgyként szolgáló vámáru milyen állapotban volt, mennyi volt a vámértéke, ezeket a rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíteni kell.

II. Fejezet

Az áru, vámáru vámjogi helyzetének rendezéséig alkalmazandó általános szabályok

Áruforgalom vámellenőrzése

34. §

(1) A külföldről behozott vámárut vagy a külföldre kivitelre kerülő árut - függetlenül attól, hogy kell-e utána vámot fizetni vagy sem - vámellenőrzés alá kell vonni.
(2) A vámellenőrzés az állam kizárólagos joga, amit a vámszervezet szervei útján gyakorol, A vámellenőrzés biztonsága érdekében csak úgy szabad árut a vámterületre behozni vagy onnan kivinni, hogy arról a vámszervezet szervei tudomást szerezzenek, és a vámellenőrzést el tudják végezni.
(3) A vámellenőrzést az áru származási országára, továbbá a küldő vagy a rendeltetési országra való tekintet nélkül, illetőleg a szállítóeszköz bejegyezési országától, annak tulajdonosától, érkezési és rendeltetési helyétől függetlenül, megkülönböztetés nélkül kell elvégezni.

Vámigazgatási eljárások a határon

Beléptetés

35. §

A beléptetés a jelentkezési, árubejelentési és árubemutatási kötelezettségek teljesítésének a határvámhivatal általi elfogadásából, a behozatal feltételeinek megállapításából, kereskedelmi forgalomban az ellenőrző vizsgálatból, valamint a további vámkezelés iránti kérelem elfogadásából áll.

Kiléptetés

36. §

(1) A kiviteli ellenőrzés, az ideiglenes kivitel, a passzív feldolgozás, valamint a tranzit célú árutovábbítás alá vont áruk kiléptetését a határvámhivatal végzi.
(2) A kiléptetés a jelentkezési és árubemutatási, kereskedelmi forgalomban továbbá az árubejelentési kötelezettségek teljesítésének a határvámhivatal által történő elfogadásából, kereskedelmi forgalomban az ellenőrző vizsgálatból, és az áru külföldre történő kilépésének megállapításából és igazolásából áll.

Jelentkezési kötelezettség

37. §

(1) Aki az államhatáron belép, a határrendészeti ellenőrzését követően azonnal, aki kilépni szándékozik, szintén a határrendészeti ellenőrzése után, közvetlenül a kilépés előtt a határvámhivatalnál vámellenőrzés céljából jelentkezni köteles.
(2) Ha a vámellenőrzés külföldön létesített magyar határvámhivatalnál történik, az (1) bekezdésben szabályozott jelentkezési kötelezettség teljesítése a vonatkozó nemzetközi szerződésben foglaltak figyelembevételével történik.
(3) Aki a vámhatárt a fuvarozó járművén lépi át, a vámellenőrzés alkalmával tesz eleget jelentkezési kötelezettségének.
(4) Az államfők, kormányfők és a törvényhozó testületek elnökei mentesek a jelentkezési kötelezettség alól.
(5) A jelentkezési kötelezettség rendelkezései nem érintik az államhatár átlépésére vonatkozó külön jogszabályok előírásait.

Árubejelentési kötelezettség

38. §

(1) A vámhatárt bármely irányba átlépő kereskedelmi szállítóeszközről és annak rakományáról - ha nemzetközi szerződés vagy e törvény másként nem rendelkezik - általános írásbeli árubejelentést kell a határvámhivatal részére adni.
(2) Kereskedelmi szállítóeszközön történő fuvarozás esetén az írásbeli árubejelentéssel egyidejűleg be kell mutatni az áru szállítására vonatkozó fuvarlevelet és vámokmányt is.
(3) Az árubejelentési kötelezettség akkor is fennáll, ha a kereskedelmi forgalomban a vámhatáron átlépő árut nem kereskedelmi szállítóeszközön vagy kereskedelmi szállítóeszköz rendszeresített rakterén kívül szállítják.
(4) Az írásbeli általános árubejelentést az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott módon kell megtenni.
(5) Írásbeli árubejelentést kell adni:
a) a csővezetéken külföldről beérkező és külföldre kiszállított vámárukról (árukról) behozatali irányú forgalom esetén az első belföldi, a kiviteli irányú forgalom esetén pedig az utolsó belföldi mérőállomás fekvése szerint illetékes vámhivatal részére, és
b) az elektromos vezetéken beérkező vagy kiszállításra kerülő vámáruról, áruról az országos parancsnokság által kijelölt vámhivatal részére.
(6) A jelentkezési kötelezettség alóli mentesség egyúttal árubejelentési kötelezettség alóli mentességet is jelent.
(7) Nem kell árubejelentést adni a postaküldemények közül - a kábítószert tartalmazó küldemények kivételével - a külföldről érkezett vagy külföldre feladott levelezőlapokról, zárt vagy nyitott levelekről, továbbá az átmenő (tranzit) rendeltetésű postaküldeményekről.

Árubemutatási kötelezettség

39. §

(1) A vámhatáron át behozott vagy kivitelre kerülő vámárut/árut - ideértve a járművetés a szállítótartályt is - az árubejelentést követően a határvámhivatalnál be kell mutatni, és annak megfelelő vámigazgatási eljárás alá vonását kell kérni. A határvámhivatal a vámigazgatási eljárás mellett biztosítani köteles a növény- és állategészségügyi ellenőrzésre vonatkozó jogszabályok betartásának ellenőrzését is.
(2) A bemutatásra és a vámkezelés kérésére az a személy (szervezet) köteles, aki az árut a vámhatáron átviszi.
(3) Mentesek az árubemutatási kötelezettség alól
a) az államfőknek és a kormányfőknek, a törvényhozó testületek elnökeinek, a külföldi államok kormánya tagjainak, illetőleg a külföldi államok kormányküldöttsége tagjainak és mindezek kísérőinek használatára szolgáló áruk;
b) nemzetközi szerződés alapján a bemutatási kötelezettség alól mentesített áruk.
(4) Nem kell a határvámhivatalnak - viszonosság esetén - bemutatni
a) a külföldi államok magyarországi diplomáciai képviselői és konzuli tisztviselői, valamint a nemzetközi szervezetek tisztségviselői, továbbá az említett személyek családjának a velük közös háztartásban élő tagjai;
b) a Magyarországon megtartásra kerülő diplomáciai értekezletekre érkező, illetőleg onnan távozó küldöttségek vezetői és tagjai;
c) a külföldi államok Magyarország területén átutazó, nem magyarországi diplomáciai képviselői és konzuli tisztviselői, továbbá családtagjaik
személyi poggyászait és az általuk használt járműveket.
(5) A (4) bekezdésben említett viszonosságot az ellenkező rendelkezés kiadásáig vélelmezni kell. A viszonosság kérdésében a külügyminiszter álláspontja az irányadó.
(6) A személyi poggyász kifejezés alatt a mentességre jogosulttal együtt beérkező és kivitelre kerülő, valamint a hivatali szolgálatával összefüggésben általa vagy számára előre- vagy utánküldött azon poggyászokat kell érteni, amelyek kizárólag személyes használatra szolgáló tárgyakat tartalmaznak, ideértve a berendezkedéshez szükséges tárgyakat is, feltéve, hogy az előre- vagy utánküldött poggyász a hivatali szolgálat megkezdéséről, illetve befejezéséről adott értesítéstől számított hat hónapon belül kerül vámkezelésre.
(7) A (4) bekezdésben említett személyi poggyász kizárólag abban az esetben vonható árubemutatási kötelezettség alá, ha alapos okkal feltételezhető,hogy olyan tárgyakat tartalmaz, amelyek nem személyes használatra szolgálnak, vagy amelyek behozatala és kivitele a magyar jogszabályok szerint tilos vagy külön engedélyhez kötött, de ilyen engedélyt nem mutattak be, illetve amelyek vesztegzárra vonatkozó rendelkezések hatálya alá esnek. Az ilyen vizsgálatot csak a jogosult vagy igazolt képviselője jelenlétében lehet lefolytatni.

Ellenőrző vizsgálat a vámhatáron

40. §

(1) Az árubemutatási kötelezettség alá tartozó kereskedelmi szállítóeszközöket és azok rakományát a határvámhivatal köteles beléptető-, illetőleg kiléptető ellenőrző vizsgálat alá vonni.
(2) Az ellenőrző vizsgálat magában foglalja
a) a kereskedelmi szállítóeszköz megvizsgálását abból a szempontból, hogy azon árut csak az arra szolgáló rakterületen helyeztek-e el;
b) a kereskedelmi szállítóeszköz adatainak az általános árubejelentésen feltüntetett adatokkal való azonosítását, valamint annak megállapítását, hogy az üresnek jelzett szállítóeszköz valóban üres-e;
c) a rakottnak jelzett kereskedelmi szállítóeszköznél, továbbá a darabárunál az azonossági jelek ellenőrzését, illetőleg szükség esetén az azonosság biztosítását;
d) poggyász- és mozgóposta kocsinál annak megállapítását, hogy azon nem szállítanak-e olyan árut, amely a vonatkozó szállítási és postai okmányokban nem szerepel;
e) a kiléptetésre kerülő kereskedelmi szállítóeszköz esetén annak megvizsgálását, hogy a rajta lévő áru kivitelben való vámkezelése megtörtént-e;
f) étkező- és hálókocsi, továbbá vízijármű esetén a leltárnak, valamint az utasok ellátását szolgáló készletnek az ellenőrzését;
g) nemzetközi szerződések által kikötött szállítási feltételek teljesülésének ellenőrzését.
(3) Az ellenőrző vizsgálat alkalmával vámvizsgálatot is kell tartani, ha
a) bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére van gyanú, vagy
b) a vámbiztosíték összegének megállapítása miatt erre szükség van.

41. §

(1) Az ellenőrző vizsgálat befejezéséig a kereskedelmi szállítóeszközt mozgásba hozni, arról leszállni vagy arra felszállni, illetőleg abból árut kirakni, vagy oda árut berakni, vonatszerelvényt megosztani csak a határvámhivatal engedélyével szabad.
(2) Az ellenőrző vizsgálatnál az írásbeli általános árubejelentést adó köteles közreműködni, és az ahhoz szükséges segédeszközt és munkaerőt saját költségére és veszélyére biztosítani. Ennek elmulasztása esetén a feltételeket a vámhivatal az árunyilatkozatot adó költségére és veszélyére biztosítja.
(3) Az ellenőrző vizsgálatot a vámutak áteresztő képességének növeléséhez és a nemzetközi áruforgalom gyors lebonyolításához fűződő érdek szem előtt tartásával kell végrehajtani. Elsőbbséget kell biztosítani az olyan szállítóeszközök ellenőrző vizsgálatának, amelyeken utasokat, élőállatokat, romlandó árukat, veszélyes anyagokat vagy sürgős életmentő küldeményt szállítanak.

A beléptetés megtagadása

42. §

(1) A határvámhivatal jogosult a szállítóeszköz és rakományának beléptetését mindaddig megtagadni, amíg annak vámkezelésben való részesítését nem kérik, vagy a kérelem a hatályos jogszabályok alapján nem teljesíthető.
(2) A bármely ok miatt vámigazgatási eljárás alá nem vonható vámárut- ha jogszabály másként nem rendelkezik - a határvámhivatal engedélyével az áru szállítója jogosult külföldre visszaszállítani.
(3) Vámkezelési kérelem hiányában vagy a nem teljesíthető kérelem miatt visszatartott kereskedelmi szállítóeszközt és annak rakományát a határvámhivatal jogosult külföldre visszairányítani abban az esetben, ha a beléptetés megtagadása a határátkelőhelyen forgalmi zavart okoz, vagy a határátkelőhely áteresztő képességét hátrányosan befolyásolja.

A kiléptetés megtagadása

43. §

A határvámhivatal jogosult a szállítóeszköz és rakományának kiléptetését mindaddig megtagadni, amíg a kiléptetés a hatályos jogszabályok alapján nem teljesíthető.

Átmeneti megőrzés

44. §

(1) Amennyiben a nemzetközi fuvarozó, szállítmányozó cég, posta vagy vámügynök telephelyére érkező, vámhatóságnak bejelentett vámáru vámjogi sorsának további rendezésére az azzal rendelkezni jogosult nem intézkedik (vámkezelését nem kezdeményezi, vagy kérelme nem teljesíthető), a fuvarozó, szállítmányozó, posta vagy vámügynök rakhelyén (vámraktárában) a vámárut átmeneti megőrzés alatt lehet tartani.
(2) Amennyiben az (1) bekezdés nem alkalmazható, akkor a vámáru átmeneti megőrzését a vámhatóság az általa szabott feltételek szerint és kijelölt helyen engedélyezheti. Az átmeneti megőrzés alá helyezett vámárukat csak a vámhatóság által engedélyezett helyen és a vámhivatal által megállapított feltételek szerint lehet tárolni.
(3) Az átmeneti megőrzés alatt álló vámáru csak olyan keze-lés alá vonható, amely az állagmegóvás érdekében szükséges, anélkül, hogy annak külleme vagy egyéb fizikai jellemzői megváltoznának.
(4) Az átmeneti megőrzés időtartama legfeljebb harminc nap lehet, azonban ha az átmeneti megőrzésre hatósági engedély hiánya miatt került sor, és az engedély megszerzése iránt a kérelmet legkésőbb a belépést követő két munkanapon belül benyújtották, ez a határidő legfeljebb a hatósági engedély kiadását követő 10, munkanapon jár le. Ezután a belföldi forgalom számára történő vámkezelés feltételeinek biztosítása mellett a vámhatóság az e törvény 70. §-ában foglalt értékesítési szabályok figyelembe vételével a vámáru értékesítése iránt intézkedik. A vámhatóság intézkedését követően a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.

III. Fejezet

Vámjogi és vámeljárási rendelkezések

Vámfelügyelet

45. §

(1) A vámhatóság köteles vámfelügyelet alatt tartani
a) a vámárut;
b) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó, kiviteli célból továbbított adózatlan terméket;
c) a külön jogszabályokban meghatározott korlátozások, tilalmak hatálya alá tartozó, kiviteli célból továbbított olyan árukat, melyeknek kilépését igazolni kell.
(2) A vámáru hivatalos kísérésével kapcsolatban felmerülő költség az áru szállítóját terheli.
(3) A közvetett vámfelügyelet alatt tartott vámáru meglétének vagy feldolgozásának és az erre vonatkozóan előírt nyilvántartások vezetésének ellenőrzését a folyamatos üzemi munka zavarása nélkül kell végrehajtani.
(4) A vámfelügyeletet meg kell szüntetni, ha a vámáru baleset vagy más elháríthatatlan ok következtében megsemmisült vagy pótolhatatlanul elveszett, és ezeket a körülményeket a vámhivatalnál igazolták.
(5) Az olyan áruk, amelyeket - különleges célra történő felhasználásuk alapján - csökkentett vámteher alkalmazásával vagy feltételtől függően vámmentesen vámkezeltek a belföldi forgalom számára,mindaddig vámfelügyelet alatt maradnak, amíg a feltétel fennáll, és amíg azoknak a meghatározott célra történt felhasználását, kivitelét, vámfelügyelet melletti megsemmisítését, alaktalanítását nem igazolták. Az ilyen árukat a meghatározott céltól eltérően felhasználni csak a vámhivatal előzetes engedélyével, - a 143. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott mértékű kamattal növelt - vámteher különbözetének megfizetése után szabad.

Vámvizsgálat

46. §

(1) A vámkezelést vámvizsgálat alapján kell elvégezni.
(2) A vámvizsgálatot a vámkezelés céljából adott árunyilatkozat adatainak alapulvételével kell elvégezni.
(3) A vámvizsgálat - az országhatáron át lebonyolódó áruforgalom ellenőrzésének biztosítása céljából - lehet tételes vagy egyszerűsített, az egyszerűsített pedig szúrópróbaszerű vagy adminisztratív, az e törvény végrehajtási rendeletében szereplő feltételek szerint. Nem kell vámvizsgálat alá vonni a 38. § (7) bekezdése szerint árubejelentési kötelezettség alól mentes postaküldeményeket. Nem szabad belső áruvizsgálat alá vonni a 39. § (3) és (4) bekezdése szerint az árubemutatási kötelezettség alól mentes vámárukat és a diplomáciai pecséttel ellátott küldeményeket.
(4) A tételes vámvizsgálat külső és belső áruvizsgálatból, az egyszerűsített vizsgálat e törvény végrehajtási rendeletében meghatározottakból áll.
(5) A külső áruvizsgálat a csomagok darabszámának, jelének és számjelének megállapításából, továbbá az alkalmazott azonossági jelek vizsgálatából áll. A külső áruvizsgálatot a vámkezelni kért áru szállítóeszközbe való berakása, illetőleg onnan történő kirakása esetén a szállítóeszköz vizsgálatára is ki kell terjeszteni.
(6) A belső áruvizsgálat kiterjed az áru jellegének, mennyiségének, megnevezésének, vámértékének, vámtarifaszámának, származási helyének ellenőrzésére, továbbá azoknak az adatoknak és okmányoknak, illetőleg iratoknak a megvizsgálására, amelyek a vámkezeléshez, illetőleg a statisztikai adatszolgáltatáshoz szükségesek.
(7) A vámhatóság jogosult az áruból a vámkezelést kérővel ellenszolgáltatás nélkül mintát vetetni és azt a vámlaboratóriummal megvizsgáltatni, ha ez az áru jellegének, anyagi minőségének,vámértékének vagy vámtarifaszámának a megállapításához szükséges. A mintavétel tényét, valamint az áruból vett minta mennyiségét a vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozaton a vámhatóság köteles igazolni.
(8) A vámvizsgálatot hivatalból kell elvégezni, ha jogszabályt sértő cselekmény elkövetésére van gyanú.
(9) Ha az áru vámkezeléséhez más hatóság vizsgálata is szükséges, a vizsgálat eredményét a vámvizsgálattal egy időben kell bemutatni.

A vámkezelésre vonatkozó általános rendelkezések

47. §

(1) A vámáru és az áru vámkezelésére - kivéve a (2) be kezdésben foglaltakat - az a vámhivatal illetékes, ahol azt vámkezelés céljából bemutatják.
(2) E törvény végrehajtási rendelete, vagy más jogszabály az (1) bekezdésben megállapított illetékességtől eltérő szabályokat is megállapíthat.

48. §

(1) A vámkezelésnél az árut bemutató, illetve a vámkezelést kérő köteles közreműködni,és a vámkezelés feltételeit ellenszolgáltatás nélkül biztosítani.
(2) A vámkezelés történhet a vámhivatal hivatalos vagy áruvizsgálatra kijelölt helyén, valamint - szemledíj fizetése mellett - az áruval rendelkezni jogosult kérelmére annak lakhelyén, telephelyén (háziszemle).

49. §

(1) A vámáru és a kivitelre kerülő áru azonosságát biztosítani kell.
(2) Az azonosság biztosítása vámzár vagy más azonossági jel alkalmazásával, mintavétellel, valamint áruleírással, fényképfelvétellel vagy más hasonló módszer igénybevételével történhet.
(3) Az azonosság biztosítására elfogadható a külföldi vámhivatal, vagy a vasúti fuvarozó által alkalmazott zárjel.

50. §

(1) Az egyes áruknak az államhatáron át lebonyolódó forgalmát tiltó vagy korlátozó egyéb jogszabályok - ideértve a vonatkozó nemzetközi jogi kötelezettségeket is - rendelkezéseit a vámkezelés során érvényesíteni kell.
(2) Az élő állatok és a gyorsan romló áruk, valamint a végrehajtási rendeletben sürgősnek minősített szállítmányok vámkezelését soron kívül kell elvégezni.
(3) A baleset vagy más elháríthatatlan ok következtében megrongálódott, beszennyeződött vagy megsérült vámáru vámkezelésénél az áru tényleges állapotát kell figyelembe venni.

Vámáru és az áru vámkezelése

51. §

A vámáru és az áru vámkezelése - ha e törvény másképp nem rendelkezik - kizárólag erre irányuló kérelem alapján történhet. A kérelmet a vámáruval, áruval rendelkezni jogosult vagy megbízottja köteles benyújtani. Ha a kötelezett ennek nem tesz eleget vagy kiléte nem állapítható meg, a vámárut közvetlen vámfelügyelet alá kell vonni.

52. §

(1) A vámkezelést írásbeli vagy szóbeli árunyilatkozattal kell kérni. Az írásbeli árunyilatkozatot a vámhivatal hivatalos vagy áruvizsgálatra kijelölt helyén kell benyújtani.
(2) Az írásbeli árunyilatkozatot a hivatalos nyomtatványon kell benyújtani, amelynek tartalmaznia kell minden olyan adatot, amely a vámeljárások előírásainak az adott árura vonatkozó alkalmazásához szükséges.
Ezek: a feladóra, a címzettre és az esetleges külkereskedelmi közreműködőre vonatkozó adatok, az áru mennyisége, megnevezése, értéke, tarifális és statisztikai besorolása, egyéb szükséges okmányok (számla, engedély stb.) jelzése, a vámkezeléshez szükséges adatok (az értékesítés feltételei, továbbítási adatok, szállítási adatok, előző vámkezelésre hivatkozás), vámkezelési kérelem. Kereskedelmi forgalomban a vámszervezet központi szerve engedélyezheti az árunyilatkozat elektronikus úton való benyújtását.
(3) Az árunyilatkozathoz - ha e törvény vagy végrehajtási rendelete eltérően nem rendelkezik - csatolni kell a számlát és vámértékbevallást, továbbá minden olyan okmányt, amelynek benyújtása a vámkezelésre vonatkozó előírások szerint az adott vámeljárásban szükséges.
(4) Szóbeli árunyilatkozatot csak természetes személy adhat a nem kereskedelmi forgalomban vám- és engedélymentesen vagy vámjegy kiállításával vámfizetési kötelezettséggel behozható és kivihető nem kereskedelmi mennyiségű árukról. A szóbeli árunyilatkozatot a határvámhivatalnál, a vámkezeléshez szükséges adatok bejelentésével lehet adni. A vámjegy alkalmazása esetén az árura vonatkozó adatok meghatározása általános is lehet. A vámjegy mintáját és kezelésének szabályait a pénzügyminiszter rendeletben határozza meg.
(5) A "zöld folyosó" igénybe vétele szóbeli árunyilatkozatnak minősül.
(6) Az együtt utazó, közös háztartásban élő közeli hozzátartozók által nem kereskedelmi forgalomban behozott vámárukra együttes árunyilatkozat is adható. Az együttes nyilatkozat adása nem jelenti a vámkedvezmény összevonhatóságát.
(7) Az írásbeli árunyilatkozatok fajtáit, alaki és tartalmi követelményeit,valamint az Egységes Vámokmány gyártásának feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza. Alkalmazási és kitöltési szabályait a pénzügyminiszter rendeletben állapítja meg.

53. §

(1) A vámáruról és áruról - amennyiben e törvény másként nem rendelkezik - az Egységes Vámokmány kitöltésével és a vámhivatalnál történő benyújtásával kell árunyilatkozatot adni. A külön engedéllyel rendelkezők a belföldi forgalom számára történő vámkezeléshez, valamint a kiviteli ellenőrzéshez szükséges árunyilatkozatot hetente összevont formában is benyújthatják.
(2) Összevont árunyilatkozat adását a vámhatóság a halasztott fizetésre jogosultnak engedélyezheti tömegáruk vagy azonos áruk nagytömegű importjára vagy exportjára. Nem engedélyezhető összevont árunyilatkozat adása olyan árura, amelynek behozatalát vagy kivitelét jogszabály korlátozza.

54. §

(1) A vámkezelést kérő jogosult az árunyilatkozat benyújtása előtt a vámkezelésre kerülő vámárut a vámhivatal ellenőrzése mellett megtekinteni, vagy abból szükség esetén mintát venni.
(2) A vámkezelést kérő kérésére a vámhivatal köteles az áruosztályozásra és a vámkezelésre vonatkozó jogszabályokat és azok mellékleteit betekintésre átadni.
(3) A vámkezelést kérő az árunyilatkozatokban a valóságnak megfelelő, pontos adatokat köteles feltüntetni. A vámhatóság - írásban és indokolva - megkövetelheti az adatok valódiságának igazolását.

Az árunyilatkozat ellenőrzése

55. §

(1) A vámkezelés céljából benyújtott írásbeli árunyilatkozatot a vámhatóság köteles ellenőrizni, és ha az az előírásnak megfelel, elfogadni.
(2) Az írásbeli árunyilatkozatot elfogadásáig a vámkezelést kérő módosíthatja, illetőleg visszavonhatja. Az árunyilatkozat elfogadását a vámkezelést kérővel szóban közölni kell.
(3) Az írásbeli árunyilatkozat módosítását az elfogadás után is lehetővé kell tenni, ha valamelyik adat hibás bejegyzése nyilvánvaló tévedésnek minősül.
(4) Az írásbeli árunyilatkozatot a vámhivatal nem fogadja el, és az árunyilatkozatot adó részére azt visszaadja,ha annak ellenőrzésekor azonnal megállapítható, hogy
a) a kért vámkezelés elvégzésére a vámhivatalnak nincs hatásköre vagy illetékessége;
b) a vámjogszabályok és a vámmal együtt kivetett forgalmi adókra vonatkozó törvények rendelkezéseinek nem felel meg.
(5) Az elfogadott árunyilatkozatot a vámhatóság nyilvántartásba veszi,és a vámkezelést kérővel egyidejűleg közli, hogy a vámkezelést mikor és milyen módon fogja elvégezni. A vámhatóság a vámkezelést az árunyilatkozat elfogadásának napján - de legkésőbb az elfogadástól számított három munkanapon belül - köteles elvégezni. Gyorsan romló áruk, valamint adminisztratív vámvizsgálat esetén mindenképpen az árunyilatkozat elfogadása napján kell a vámkezelést elvégezni.
(6) Az elfogadott írásbeli árunyilatkozatot határozattal kell visszautasítani, ha
a) az áru azonossága nem állapítható meg;
b) a kért vámkezelés nem hajtható végre;
c) a vámkezelést kérő nem tesz eleget árubemutatási kötelezettségének;
d) csempészet vagy devizagazdálkodás megsértése bűncselekmény, illetőleg vámszabálysértés vagy devizaszabálysértés elkövetésére van gyanú;
e) a vámkezeléshez a vámárura el nem fogadható vámértékbevallást vagy számlát csatoltak;
f) a vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozaton helytelen ügyfélazonosító számot tüntettek fel.
(7) Visszautasított árunyilatkozat esetén a vámárut átmeneti megőrzés, vagy vámfelügyelet alatt kell tartani, amit a vámhivatal a visszautasítással egyidejűleg továbbra is engedélyez vagy elrendel.
(8) Az elvégzett vámkezelés megtörténtét a vámhivatal köteles az árunyilatkozaton - illetve vámjegy kiállításával - igazolni.

Vámáru jelleget megtartó vámkezelések

Árutovábbítás

56. §

(1) Vámárunak egyik vámhivatal vámfelügyelete alól bármely másik vámhivatal vámfelügyelete alá helyezése a vámáru továbbításával történik.
(2) Az árutovábbítás vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából és a vámteher, áruk esetében pedig - ha e törvény így rendelkezik - a forgalmi adók biztosításából áll.
(3) Az árutovábbítás az erre irányuló kérelem elfogadásakor kezdődik, a vámárunak és a vámkezelés szabályai szerint csatolt iratoknak a rendeltetési vagy a kiléptetést végző vámhivatalnál történt bemutatásakor fejeződik be.
(4) A vámkezeléshez benyújtott írásbeli árunyilatkozathoz csatolni kell a vámárura vonatkozó okmányokat és bizonylatokat, illetőleg fuvarozott vámáru esetén a fuvarlevelet.

57. §

(1) Az árutovábbításkor a vámhivatal - a vámkezelést kérő kérelmét is figyelembe véve - meghatározza a rendeltetési vámhivatalt és a vámáru bemutatási határidejét, amelyen belül a vámáru további vámkezelését kell kérni.
(2) A továbbított, fuvarozott vámáru megérkezéséről az áru fuvarozója köteles a címzettet a rendeltetési helyre érkezést követően azonnal értesíteni.
(3) A címzett a fuvarozó értesítésének átvételétől számított két munkanapon belül köteles a vámáru vámkezelését kérni.

58. §

(1) A továbbított vámáru fuvarozója, szállítója köteles a szállítás alatt bekövetkezett baleset, vagy más előre nem látott és a szállítást akadályozó, vagy az alkalmazott azonossági jelek megsérülését okozó eseményről a baleset vagy más esemény színhelyéhez legközelebb levő vámhivatalt haladéktalanul értesíteni, és ennek megtörténtét a vámhivatallal igazoltatni.
(2) Abban az esetben, ha a rendeltetési hely szerint illetékes vagy az (1) bekezdésben említett vámhivatal kétséget kizáróan megállapítja, hogy a továbbított vámáru baleset vagy más előre nem látott esemény következtében részben megsemmisült vagy más módon megrongálódott, az áru felett rendelkezni jogosult a vámáru maradványát a tényleges állapotnak megfelelően vámkezelteti, vagy külföldre újra kiviszi (kiviteti), illetőleg az állam javára ellenszolgáltatás nélkül felajánlja. Mindezek hiányában annak vámellenőrzés mellett történő megsemmisítését saját költségére és veszélyére kell kérnie.

59. §

(1) A Magyar Köztársaság által elfogadott nemzetközi szerződésben meghatározott vámokmány fedezete mellett szállított vámáru továbbítására a vonatkozó nemzetközi szerződés előírásai irányadók.
(2) A vasúti, a hajózási és a postaforgalomban fuvarozott vámáru továbbítására - a (3) bekezdésben meghatározott feltétel fenntartása mellett - e törvény végrehajtási rendelete egyszerűsített szabályokat határozhat meg.
(3) A vasúti, a hajózási, a légi és a postaforgalomban fuvarozott vámárut az áru szállítója csak a rendeltetési hely szerint illetékes - az 58. § (1) bekezdésében írt esetben az ott megjelölt - vámhivatal engedélyével szolgáltathatja ki a címzett részére.
(4) A vámáru kiszolgáltatására vonatkozó engedélyt a vámhivatal írásban köteles közölni.

Raktározás

60. §

(1) Raktározásban történő vámkezelése kérhető annak a vámárunak, amelynek vámjogi rendeltetése még bizonytalan, továbbá a kivitelre kerülő árunak, ha a külföldre szállítás feltételei fennállnak.
(2) A vámáru (áru)vámraktárban raktározható.
(3) A vámhatóság által visszatartott vagy lefoglalt vámáruk (áruk), továbbá a talált vámáruk raktározása esetén - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a raktározásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(4) A raktározás vámvizsgálatból, a vámáru(áru) azonosításából, a beraktározás és a kiraktározás ellenőrzéséből, továbbá a raktározási határidő megállapításából áll.

61. §

(1) A vámraktárban a vámáru (áru) legfeljebb 5 évig raktározható, kivéve a hivatalból történő beraktározást.
(2) A 62. § (1) bekezdésének c) pontja alapján hivatalból beraktározott áru legfeljebb harminc napig, ezen belül addig raktározható, amíg a raktározásért fizetendő költségtérítés összege a vámáru értékét el nem éri.

62. §

(1) Vámárunak hivatalból történő raktározása elrendelhető, ha
a) a vámárut a vámhatóság, a bíróság vagy más hatóság lefoglalta,vagy annak kiadását megtiltotta;
b) a vámárunak közvetlen vámfelügyelet alatt tartása indokolt;
c) a vámfizetésre kötelezett a vámáruk után az esedékes vámterhet határidőre nem fizette meg.
(2) Ha a vámhatóság a vámárunak hivatalból történő beraktározását rendeli el, de a rendelkezésnek az, akinek a vámáru birtokában van, nem tesz eleget, a vámárut a birtokos felelősségére, veszélyére és költségére hivatalból kell a vámraktárba beszállítani.

63. §

Az erre a célra fenntartott vagy bérelt speciális raktár kivételével nem szabad a vámhivatal által üzemeltetett vámraktárba felvenni:
a) a robbanó, a tűzveszélyes és a sugárzó anyagokat;
b) a gyorsan romló, továbbá az átható szagú vagy olyan árut, amely más áruban kárt okozhat, vagy az egészségre közvetlenül ártalmas;
c) azt az árut, melynek kezelése körülményes vagy költséges, vagy amely olyan nagy terjedelmű, hogy emiatt a raktározás nehézségekbe ütközik.

64. §

(1) A vámhatóság által üzemeltetett vámraktárban raktározott áruk után fizetendő raktárdíj mértékét - a 145. § (12) bekezdésben foglalt eset kivételével - e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
(2) A raktárdíj alkalmazása szempontjából a vámhatóság által beraktározott és soron kívül értékesített,gyorsan romló árukat legalább egy napon keresztül raktározottnak kell tekinteni. Ha az ilyen áru értéke nem éri el az esedékes raktárdíj összegét, az áruérték és a raktárdíj közötti különbözetet nem kell megfizetni.

65. §

Mentesek a raktárdíj fizetési kötelezettség alól a kizárólag vámhivatal által üzemeltetett vámraktárban raktározott alábbi áruk:
a) az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlott és elfogadott áruk (vámáruk)a felajánlás napjától;
b) a lefoglalt vámáruk;
c) a lefoglalt, de az elkobzás mellőzésével kiadni rendelt áruk a kiadást elrendelő határozat jogerőre emelkedését, illetőleg a jogerős határozatban megállapított teljesítési határidő elteltét követő napig;
d) a talált és elhagyott vámáruk addig a napig, ameddig azok tulajdonjogát nem igazolják;
e) a nem kereskedelmi forgalomban behozott vámáruk a be-raktározás napjától számított tizenötödik napig, illetőleg, ha a kért vámeljáráshoz engedély szükséges - és az engedély iránti kérelmet legkésőbb a belépést követő két munkanapon belül benyújtották - az engedély vagy annak elutasítása keltétől számított nyolcadik napig.

Vámraktár

66. §

(1) Vámraktárnak minősül az erre a célra
a) a vámhivatal által üzemeltetett vagy
b) a vámhatóság által engedélyezett és vámhivatali felügyelet alatt álló
helyiség, terület.
(2) A vámraktár lehet köz-, vagy magánvámraktár. Közvámraktárnak (bérvámraktárnak) minősül a vámhivatal által üzemeltetett, illetve a vámügynök vagy más által fenntartott, a vámhatóság által engedélyezett raktár, amelyben bárki rendelkezése alatt lévő vámáruk, áruk raktározhatók.
A fuvarozó, szállítmányozó, posta raktára olyan közvámraktár, amelyben csak az általuk szállított vámáruk/áruk raktározhatók. A magánvámraktárban csak a fenntartó részére, illetve a bizományosi és vevőszolgálati szerződés alapján érkező vámáru raktározható. A vámhatóság által engedélyezett vámraktárban a vámáru az engedélyben meghatározott feltételek mellett raktározható.
(3) A vámhivatali vámraktár esetén a vámhivatal az üzemeltető, míg a más szervezet által fenntartott vámraktár esetén raktárengedélyes az a szervezet,aki a vámraktár hasznosítására jogosult. A beraktározó az a személy, szervezet, akit a beraktározásról szóló vámokmány megjelöl.

67. §

(1) A vámraktár létesítéséhez engedély nem szükséges, ha a vámhivatal a vámraktárt maga üzemelteti.
(2) A vámraktár létesítésének engedélyezése iránti kérelmet a vámszervezet illetékes területi szervéhez írásban kell benyújtani.
(3) Az engedélyt ki kell adni, ha
a) a kérelmező magyarországi székhellyel rendelkező szervezet,
b) a vámraktár üzemeltetése gazdaságilag indokolt, és a raktárként üzemeltetni szándékozott épület (helyiség) megfelel a vámellenőrzésre vonatkozó követelményeknek,
c) a kérelmező a raktárhelyiség használatának jogcímét hitelt érdemlően igazolja,
d) a kérelmező vámszempontból megbízható,
e) a kérelmező a tevékenységéhez általános vámbiztosítékkal
rendelkezik.
(4) A vámraktár engedélyezésére irányuló kérelem tartalmát és a vámraktár engedélyezésének részletes feltételeit e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

68. §

(1) A közvámraktár normál eljárásban, a magánvámraktár normál vagy egyszerűsített eljárásban üzemeltethető. Az egyszerűsített eljárást írásbeli kérelemre a raktár létesítési engedélyét kiadó vámszerv engedélyezheti. A köz- és magánvámraktár típusait, valamint ezek normál és egyszerűsített eljárásban való üzemeltetésének részletes szabályait és feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
(2) A vámraktár raktárengedélyese és üzemeltetője felelős azért, hogy az árut a vámraktárban való tárolás idején a vámhivatali felügyelet alól ne vonják ki, valamint, hogy a raktár fenntartására vonatkozó jogszabályok előírásait betartsák.
(3) A beraktározó felelős a vámáru raktározásából származó kötelezettségek teljesítéséért.
(4) A vámhivatal által üzemeltetett vámraktárban a raktározás ideje alatt a vámáruban keletkezett kárt a vámhivatal abban az esetben köteles megtéríteni, ha nem tudja bizonyítani, hogy akár megelőzéséhez, enyhítéséhez vagy elhárításához szükséges intézkedéseket megtette.

69. §

A vámraktárba beraktározott vámárut a beraktározó - az üzemeltető, illetve raktárengedélyes engedélyével - megtekintheti, és a vámáru gondozásához szükséges minden olyan műveletet elvégezhet, amely a vámáru állagát nem változtatja meg.

70. §

A vámhivatal által üzemeltetett raktárban a raktározási határidő lejártakor, illetőleg abban az esetben, ha az esedékes raktárdíj a vámáru vámértékét meghaladja, a vámhivatal köteles a beraktározót a jogkövetkezményekre való utalással és a felszólítás átvételétől számított nyolc napos határidő kitűzésével felszólítani, hogy a vámáru vámjogi sorsának rendezését kérje. A felszólítás eredménytelensége esetén a vámhivatal a vámárut értékesítheti. Az értékesítésből befolyt összeg elszámolását - ide értve a jogosult részére történő kifizetést is - e törvény végrehajtási rendelete szabályozza.

71. §

A vámraktár létesítési engedélyt vissza kell vonni, ha az engedélyezés feltételei már nem állnak fenn, továbbá, ha a raktárengedélyes előírt kötelezettségeinek nem tesz eleget, vagy a vámjogszabályban foglalt rendelkezéseket súlyosan vagy ismételten megsértette. Az ilyen raktárengedélyes vagy üzemeltető részére két éven belül újabb létesítési engedély nem adható.

Aktív feldolgozás

72. §

(1) Aktív feldolgozásnak minősül a külföldi féllel kötött szerződés keretében a külföldi fél által rendelkezésre bocsátott anyaggal, vámáruval visszaviteli kötelezettség mellett végzett tevékenység (feldolgozás, összeszerelés, megmunkálás, javítás, karbantartás, bérhizlalás, bértermelés, stb.), ha ezért a külföldi ellenszolgáltatást ad. Az aktív feldolgozás céljából behozott vámárut belföldön elidegeníteni, harmadik személy részére használatra átadni csak a vámteher megfizetése után szabad. E rendelkezés alkalmazása szempontjából nem tekinthető harmadik személy részére történő átadásnak, ha a vámárut a vámkezelést kérő telephelyeinek vagy alvállalkozóinak - igazolási kötelezettség mellett - átadja.
(2) Aktív feldolgozásban történő vámkezelést engedélyköteles termék esetén az adott tevékenység végzésére engedéllyel rendelkező, a Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező szervezet kérhet.

73. §

(1) Az aktív feldolgozás vámvizsgálatból, a vámfizetési kötelezettség megállapításából, - az általános forgalmia dó és fogyasztási adó kivételével - a vámteher kiszabásából, az azonosság biztosításából, valamint a visszaviteli határidő megállapításából, az elszámolás feltételeinek megállapításából és jóváírásából áll.
(2) A visszaviteli határidőt a szerződésben foglaltak figyelembe vételével, de legfeljebb tizenkét hónapban kell megállapítani. Ez a határidő meghosszabbítható, ha a szerződés feltételeinek változása vagy más ok azt indokolja.
(3) Az aktív feldolgozásban vámkezelt vámárukkal a visszaviteli határidő lejártát követő ötödik munkanapig kell elszámolni. Elszámolás alatt a vámáru külföldre történő visszaszállításának, vámraktárba beraktározásának vagy belföldi forgalom számára, illetve újbóli aktív feldolgozásban vagy ideiglenes behozatalban történő vámkezelésének igazolását kell érteni.
(4) Amennyiben a (3) bekezdés szerinti elszámolás nem történik meg, az illetékes vámhivatal hivatalból haladéktalanul intézkedik a még ki nem szabott vámteher és a143. § (3) bekezdése szerinti kamat kiszabásáról, valamint a vámteher és a kamatbeszedéséről és a külön jogszabályokban a belföldi forgalom számára történő vámkezelés feltételeként előírtak teljesítésének ellenőrzéséről. A vámhivatal intézkedése után a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.

74. §

Nemzetgazdasági okból az aktív feldolgozásban történő vámkezelést kormányrendelet engedélyhez kötheti.

Ideiglenes behozatal

75. §

(1) Ideiglenes behozatalban kell vámkezelni azt a vámárut, amely a külföldi - ideértve a 77. § (1) bekezdés h) pontjában meghatározott személyt is - tulajdonjogának fenntartása mellett ideiglenes használat, bemutatás vagy kipróbálás céljából, visszaviteli kötelezettséggel lépi át a vámhatárt.
(2) Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárukat - a használatukkal járó szokásos értékcsökkenést kivéve - változatlan állapotban kell külföldre visszaszállítani.
(3) Az ideiglenes behozatali eljárás - az (1) bekezdésben meghatározott esetekben - olyan vámárukra is kérhető, amelyek azt megelőzően a vámáru jelleget meg nem szüntető más vámkezelésben részesültek.

76. §

(1) Az ideiglenes behozatal vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából, a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából, - az általános forgalmi adó és fogyasztási adó kivételével - a vámteher kiszabásából, biztosításából és a vámáru elszámolásából áll. Külföldi által hat hónapot meg nem haladó belföldi tartózkodás idejére, ideiglenes használatra behozott gépjármű vámkezelésére vonatkozó eltérő szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
(2) A vámárut fuvarozó szállítóeszköz ideiglenes behozatali eljárás alá vonására a törvény végrehajtási rendelete egyszerűsített eljárást állapíthat meg.
(3) A vámhivatal annak a szervezetnek, természetes személynek a részére vámkezelhet ideiglenes behozatalban, aki a vámárut használja, vagy akinek a felelősségére azt használják.
(4) Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámárut belföldön elidegeníteni vagy harmadik személy, szervezet részére használatba, bérbe vagy lízingbe adni csak az esedékessé váló vámteher megfizetése után szabad. E rendelkezés alkalmazása szempontjából nem tekinthető harmadik személy, szervezet részére használatba adásnak, ha a vámárut a vámkezelést kérő a telephelyeinek, alvállalkozóinak - a fővállalkozói szerződés teljesítése keretében - átadja, vagy azt alkalmazottja használja.

77. §

(1) E törvény alkalmazása szempontjából ideiglenes használatnak minősül:
a) nemzetközi szerződés, egyezmény alapján külföldről ideiglenes használatra behozható vámáru;
b) bérleti és haszonbérleti szerződés alapján behozott vámáru, a személygépkocsi kivételével;
c) a haszonkölcsön szerződés alapján behozott vámáru, a személygépkocsi kivételével;
d) a külföldi vállalkozó által behozott vagy beküldött, a vállalkozási szerződésben meghatározott, és általa vállalt munkákhoz szükséges munkaeszköz, felszerelési tárgy, stb.;
e) az idényjellegű mezőgazdasági munkák végzésére szerződés alapján legfeljebb hatvan napra behozott mezőgazdasági gép;
f) az aktív feldolgozáshoz, valamint az exportáruk előállításához ellenszolgáltatás nélkül behozott minták és mintadarabok;
g) a megsérült és nem használható magyar gépjármű helyett a javítás megtörténtéig a külföldi biztosító társaság által rendelkezésre bocsátott külföldi forgalmi rendszámú gépjármű, legfeljebb hatvan napig;
h) a Magyar Köztársaságban ideiglenesen tartózkodó külföldi szervezet és természetes személy, valamint a külföldi állandó lakhellyel rendelkező, de ideiglenesen belföldön tartózkodó magyar állampolgár, továbbá a külföldön munkát végző magyar állampolgár által magyarországi tartózkodása idejére az életviteléhez szükséges, nem kereskedelmi mennyiségben és jelleggel behozott vámáruk, Személygépkocsi vámkezelése esetén e jogcím alkalmazása tekintetében nem kereskedelmi mennyiségnek (jellegnek) minősül a gépjárművezetői engedéllyel rendelkező, ebben a pontban felsorolt természetes személyek részére egy-egy darab személygépkocsi vámkezelése.
(2) Az (1) bekezdés b)-c) pontja alapján történő vámkezelés esetében az ideiglenes behozatal minden megkezdett hónapjára a kiszabott vámteher két százalékát kell megfizetni, - kivéve a (3) bekezdésben foglalt eseteket - ha a vámáruval a visszaviteli határidőn belül a 73. § (3) bekezdése szerint számoltak el. Az így fizetendő vám összege a kiszabott vám összegét nem haladhatja meg.
(3) Nem kell a (2) bekezdés szerinti vámterhet megfizetni, ha a 117. § és a 118. § (3) bekezdésében meghatározott személyek/szervezetek részére, az ott meghatározott vámáruk kerülnek ideiglenes behozatalra.
(4) A havi két százalék kiszabott vámteher a vámáru kiszállítását követő napon, illetőleg akkor esedékes, amikor a kiszállítás esetén fizetendő vámteher összege elérte a kiszabott vámteher összegét (az ideiglenes behozatal ötvenedik hónapjának első napján), és az esedékesség napjától számított öt munkanapon belül kamatmentesen fizethető meg.
(5) Amennyiben a visszaviteli határidő lejárta előtt a szerződés módosítása következtében az ideiglenes behozatal jogcíme vagy a belföldi szerződő fél személye változik, a vámárut az elszámolása szempontjából külföldre kiszállítottnak kell tekinteni, és az új feltételekkel ismét ideiglenes behozatali eljárásban lehet vámkezelni. Nem szünteti meg az ideiglenes behozatali eljárást a (4) bekezdésben írtak alkalmazása.
(6) Kipróbálásnak minősül az a tevékenység, amelynek során a belföldi a külföldi fél megbízása alapján, ellenszolgáltatás mellett a vámáru rendeltetésszerű működését ellenőrzi (teszteli).
(7) Bemutatásnak minősül a nemzetközi vásárra, kiállításra vagy hasonló nemzetközi eseményre (verseny, hangverseny, sportesemény, pályázat) történő ideiglenes behozatal.

78. §

(1) Ha e törvény vagy végrehajtási rendelete, illetőleg nemzetközi szerződés más határidőt nem állapít meg, a vámáruk általában huszonnégy hónapig maradhatnak ideiglenes behozatalban. Ha a körülmények indokolják, a vámhivatal ennél hosszabb határidőt is megállapíthat, vagy a korábban megállapított határidőt az indokolt mértékig meghosszabbíthatja.
(2) Az ideiglenes behozatalban kezelt vámárukkal a 73. § (3)-(4) bekezdéseiben foglaltak szerint kell elszámolni.
(3) Az ideiglenes behozatal részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

Vámáru jelleget megszüntető vámeljárás

Belföldi forgalom számára történő vámkezelés

79. §

(1) A belföldi forgalom számára történő vámkezelés vámvizsgálatból, a vámfizetési kötelezettség megállapításából, a vámteher kiszabásából, közléséből, beszedéséből és a vámáru kiadásából áll.
(2) A belföldi forgalom számára történő vámkezeléskor a vámáru behozatalával kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott feltételek teljesítését is ellenőrizni kell.
(3) A belföldi forgalom számára történő vámkezelésnél a 100-124. §-okban felsorolt vámmentességek, valamint külön jogszabályban meghatározott vámkedvezmények adhatók.

80. §

(1) A belföldi forgalom számára vámkezelt vámárut a vámhivatal köteles kiadni, ha az eljárás lefolytatása során jogszabálysértő cselekmény elkövetését nem állapította meg, és a kiszabott vámterhet megfizették (ideértve a vámtehernek a 136. §(2) bekezdés szerinti kiegyenlítési módját is), vagy annak megfizetésére - amennyiben e törvény másként nem rendelkezik - halasztott vámfizetési jogosultságot, illetőleg fizetéshalasztást vagy részletfizetést engedélyeztek.
(2) A vámáru kiadása vámjogi szempontból - a 45. § (5) bekezdésében említettek kivételével - az áru feletti szabad rendelkezést jelenti.

A vámáru alaktalanítása, megsemmisítése, denaturálása

81. §

(1) Az árunyilatkozatot adó a belföldi forgalom számára történő vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozatában kérheti a vámáru alaktalanítását vagy denaturálását, illetőleg megsemmisítését.
(2) Az alaktalanított vagy a denaturált vámárut megváltozott jellegének és értékének alapul vételével kell a belföldi forgalom számára vámkezelni. A megsemmisített vámáru vámfelügyeletét a vámhivatal megszünteti.
(3) A vámáru alaktalanításával vagy denaturálásával annak állagában olyan változásnak kell végbemenni, amelynek következtében a vámáru az eredeti célra nem használható fel.
(4) A vámáru alaktalanítását vagy denaturálását, illetőleg megsemmisítését a vámkezelést kérő a vámhivatal ellenőrzése mellett, saját költségére és veszélyére köteles elvégezni.

82. §

A vámáruk alaktalanításának, megsemmisítésének és denaturálásának feltételeit és az ezzel kapcsolatos eljárást a törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

Vámáru ellenszolgáltatás nélküli felajánlása

83. §

(1) A vámkezelést kérő a belföldi forgalom számára történő vámkezelésre benyújtott árunyilatkozatában a vámárut az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlhatja.
(2) Az ellenszolgáltatás nélküli felajánlás - az állam részéről történő elfogadása esetén - mentesíti a felajánlót a vámteherfizetési kötelezettség alól.
(3) A felajánlást a vámhivatal akkor fogadja el, ha a vámáru a szakhatósági előírások alapján forgalomképes, annak értékesítési költségét az eladási ár fedezi, és az okmányok igazolják.

Kiviteli vámkezelések

Kiviteli ellenőrzés

84. §

(1) A kiviteli ellenőrzés vámvizsgálatból, az áru azonosításából, valamint az adózatlan jövedéki termékek esetén a vámteher biztosításából áll.
(2) Kiviteli ellenőrzés alá kell vonni azt a belföldi árut, amelyet végleges rendeltetéssel külföldre kívánnak szállítani, továbbá a külföldre visszaszállításra kerülő vámárut (újrakivitel).

Ideiglenes kivitel

85. §

Azokat az árukat, amelyeket - nem számítva a szokásos elhasználódás mértékét - állagváltozást nem eredményező művelet céljából, visszahozatali kötelezettséggel szállítanak külföldre, ideiglenes kivitelben kell vámkezelni.

86. §

(1) Az ideiglenes kiviteli vámkezelés vámvizsgálatból, továbbá a kivitelre kerülő áru azonosságának megállapításából, ennek biztosításából és a visszahozatali határidő megállapításából és a kiviteli előjegyzésben kivitt áruk elszámolásából áll.
(2) A visszahozatali határidő - ha jogszabály másként nem rendelkezik - huszonnégy hónap, ami indokolt esetben meghosszabbítható.
(3) A magyar honosságú szállítóeszköz ideiglenes kiviteli vámkezelése külön árunyilatkozat benyújtása nélkül kérhető.

Passzív feldolgozás

87. §

Passzív feldolgozásban kell vámkezelni azt a belföldi árut, amelyet visszahozatal szándékával végzett tevékenység (feldolgozás, összeszerelés, megmunkálás, javítás, karbantartás, bérhizlalás, bértermelés, stb.) céljából kívánnak ideiglenesen külföldre kiszállítani.

88. §

(1) A passzív feldolgozásban történő vámkezelés feltétele, hogy
a) az árut ilyen céllal kivinni szándékozó a Magyar Köztársaság területén állandó lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezzék;
b) bizonyítható legyen a kivitt belföldi áru végtermékbe történt beépítése;
c) a vámkezeléshez szükséges külkereskedelmi szerződés magyar nyelvű fordítását és az illetékes szakminiszter engedélyét a passzív feldolgozáshoz bemutassák, amennyiben a tevékenységet kormányrendelet engedélyhez köti.
(2) Nem vámkezelhető passzív feldolgozásban az olyan áru, amely behozatalakor a belföldi feldolgozáshoz kötött vámkedvezményben részesült.

89. §

(1) A passzív feldolgozási eljárás vámvizsgálatból, az áru azonosításából, az azonosság biztosításából, a visszahozatali határidő megállapításából és az elszámolásból áll.
(2) A visszahozatali határidőt a vámhivatal a külkereskedelmi szerződés alapján állapítja meg, amit kérelemre meghosszabbíthat.

Egyéb rendelkezések

Vámszabadterület

90. §

(1) A vámszabadterület - figyelemmel a 3. § (6) bekezdésében foglaltakra - a vámterületen belül, raktározás vagy ipari feldolgozás céljából elkülönített olyan terület, ahol a beszállított vámárura a 90-94. §-okat kell alkalmazni.
(2) A vámszabadterületen létesített üzem működéséhez szükséges, külföldről behozott termelőeszközökre, felszerelési és berendezési tárgyakra - ide nem értve az építési anyagokat, épületgépészeti és épületfenntartási tárgyakat -, illetve az üzemi tevékenység során felhasznált segéd- és üzemanyagokra ugyancsak a 90-94. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni. A más célból felhasznált vagy elfogyasztott vámárut - amennyiben törvény ettől eltérően nem rendelkezik - vámteher fizetési kötelezettség terheli.
(3) A vámszabadterület létesítésére a vámszervezet központi szerve az Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal,a Belügyminisztériummal, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériummal, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériummal, valamint a Földművelésügyi Minisztériummal egyetértésben ad engedélyt.
(4) Vámszabadterület engedélyezésére irányuló eljárás a Magyar Köztársaság vámterületén székhellyel rendelkező, gazdasági tevékenységet folytató szervezet kérelmére folytatható le (a továbbiakban: üzemeltető), amely a vámszabadterület kialakítására, továbbá a vámellenőrzés és a statisztikai megfigyelés feltételeinek biztosítására vonatkozó előírásokat teljesíti, és
a) a vámszabadterületté nyilvánítani kért terület legalább 2000 m2 és
b) az üzemeltető tulajdonában vagy használatában áll;
c) továbbá a vámszabadterületet az alaptevékenységen túl más célra nem használják, kivéve a vámszabadterületen dolgozók helybeni fogyasztására szolgálóáruk árusítását, a vámszabadterületen dolgozók egészségügyi ellátását biztosító szolgáltatás működését, valamint a vámszabadterületen lévő létesítmények, berendezések vagyon- és tűzvédelmével, fenntartásával (javítás, szerelés, karbantartás, takarítás, stb.) kapcsolatos szolgáltató tevékenység végzését;
d) az üzemeltető vámszempontból megbízható;
e) a tevékenységéhez általános vámbiztosítékkal rendelkezik,
(5) Ipari vámszabadterület létesítése akkor engedélyezhető, ha ott importanyagok és -alkatrészek felhasználásával történő exportcélú termelési tevékenységet végeznek. E rendelkezés alkalmazása szempontjából termelési tevékenységnek tekinthető
a) az áruval kapcsolatos minden olyan művelet, amelynek eredményeként a termék statisztikai termékosztályozási besorolási száma megváltozik, vagy
b) a bérmunka szerződés alapján végzett tevékenység, valamint
c) az alaptevékenységhez kapcsolódó raktározás,
(6) Nemzetgazdasági érdekre tekintettel, különös méltánylást érdemlő esetekben, a pénzügyminiszter az érdekelt szakminiszterekkel egyetértésben - e törvény végrehajtási rendeletében foglalt feltételeknek megfelelően - az (5) bekezdésben foglalt korlátozás alól felmentést adhat.
(7) Raktározási célú vámszabadterületen külföldről származó vámáru tárolható, ideiglenes jelleggel, harmadik országba vagy a származási országba történő továbbszállításig.
(8) A vámszabadterület létesítésére kiadott engedély az engedélyezés alapjául szolgáló feltételek megváltozása esetén visszavonható, az engedélyben foglalt előírások vagy a vámügyi rendtartás megsértése esetén az engedélyt vissza kell vonni. Ilyen esetben az üzemeltető részére megfelelő időt kell biztosítani a vámterületen levő árukkal való rendelkezéshez annak érdekében, hogy a gazdasági tevékenység folytatását az engedély visszavonása ne veszélyeztesse.

91. §

(1) A vámszabadterület vámellenőrzés alatt áll. A vámszabadterületre vámárut (árut)bevinni vagy onnan kihozni csak a felügyeletet ellátó vámhivatal engedélyével és az üzemeltető hozzájárulásával szabad.
(2) Az áruk vámszabadterületen való tartásának időtartama jogilag nincs korlátozva.
(3) A vámszabadterületre bevitt áru vámfelügyelet mellett történő megsemmisítését a vámhivatal engedélyezi.
(4) A vámszabadterületről a vámterület más részére a vámhivatal engedélye és ellenőrzése nélkül kiszállított áruval, illetőleg a vámhivatal által a raktározott és tárolt árukban megállapított hiány esetén az ezzel kapcsolatos vámteher fizetési kötelezettséget a vámhivatal határozattal állapítja meg. A vámteher megfizetése után a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.

92. §

(1) A vámszabadterületről a vámterület más részére behozott vámáru olyannak minősül, mintha azt közvetlenül külföldről hozták volna be. A vámterület más részéről a vámszabadterületre bevitt árut olyannak kell tekinteni, mintha azt külföldre vitték volna. Nem tekinthető külföldnek a vámszabadterület a származási szabályok alkalmazása szempontjából.
(2) A vámszabadterületre külföldről beszállításra kerülő vagy onnan külföldre kiszállított vámárut az árutovábbítási eljárásra vonatkozó rendelkezések szerint kell vámkezelni.
(3) A vámszabadterületre kiszállított árut a kiviteli eljárásra előírt rendelkezések szerint kell vámkezelni.

93. §

A vámszabadterületre be- és kilépő személyek tekintetében a vámhatárt átlépő utasokra vonatkozó előírások nem alkalmazhatók.

94. §

A vámszabadterület működésének és vámügyi rendtartásának részletes szabályozását e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

Határmenti gazdálkodás

95. §

(1) Határmenti gazdálkodás a határterületen folytatott mező- és erdőgazdasági tevékenység, amit a szomszédos állam határterületén lakók végeznek.
(2) A határterület a vámhatár mentén általában harminc km mélységben végighúzódó terület.
(3) Amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik,a határmenti gazdálkodás keretében a vámhatáron átszállítható áruk körét és azok vámellenőrzésének szabályait az erre vonatkozó nemzetközi egyezmény, e törvény végrehajtási rendelete, valamint a pénzügyminiszter által kiadott rendelet határozza meg.

Kishatár áruforgalma

96. §

A határterületen lakók által a kishatárforgalomban behozható, illetőleg kivihető árukra vonatkozó szabályokat a vonatkozó nemzetközi szerződés, külön jogszabályok és e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

Tarifális és vámjogi vámkedvezmények,vámmentességek

Tarifális vámkedvezmények

97. §

A tarifális vámkedvezmény (a továbbiakban: vámkedvezmény) gazdasági indok alapján, törvényben szabályozott feltételek szerint, a vámtarifában rögzített vámtételek alóli mentesítést vagy kedvezményt jelent.

98. §

A vámkedvezmény formáit és feltételeit,a hatálya alá tartozó áruk vámtételeit a vámtarifatörvény, illetőleg annak végrehajtási rendelete határozza meg.

99. §

(1) A vámkedvezmény külön formája a vámtarifa törvény alapján kiadott, külön jogszabályban meghatározott felhasználási feltételhez kötött engedélyjegyes eljárás. Az engedélyjegyes eljárás nyilvántartását a vámhatóság végzi. Az e törvény, valamint végrehajtási rendelete előírásai szerint a korábban belföldi forgalom számára vámkedvezmény nélkül vámkezelt áruk engedélyjegyes eljárás alá történő utólagos bevonása is kérelmezhető.
(2) A belföldi forgalom számára vámkezelt árunak az engedélyjegyes eljárásba történő utólagos bevonását a vámhatóság az eredeti vámkezelés naptári évében, ezt követően pedig akkor engedélyezheti, ha a belföldi forgalom számára való vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozat elfogadásának napja óta három hónapnál hosszabb idő nem telt el.
(3) A vámkedvezményeket - kérelemre - a belföldi forgalom számára történő vámkezeléskor kell alkalmazni.

Vámmentességek

100. §

(1) Vámmentes a feladó részére változatlan állapotban visszaküldött vámáru (tértiáru), ha azt a kiléptetéstől számított három éven belül visszahozzák és az áru belföldi eredetét igazolják.
(2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti exportáru kiszállításakor vámteher visszatérítést vettek igénybe, a visszatérített vámterhet ismételten meg kell fizetni.
(3) Külföldi érdekeltségekbe nem pénzbeli hozzájárulásként kiszállított és visszaküldött termelőeszköz - az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - a kiléptetéstől számított három év elteltével is vámmentesen vámkezelhető, ha nem pénzbeli hozzájárulásként történő kivitele megállapítható a kiviteli bizonylatok alapján.

101. §

(1) Vámmentes a vámszabadterületre belföldről végleges rendeltetéssel kiszállított és onnan változatlan vagy feldolgozott (megmunkált) állapotban belföldre visszaszállított igazoltan belföldi eredetű áru.
(2) Arra az importeredetű árura, amelyre a vámszabadterületre történő kiszállításkor vámtehervisszatérítést vettek igénybe, belföldre visszahozatalkor a visszatérített vámteher összegét ismételten meg kell fizetni.

102. §

Vámmentes a kereskedelmi forgalomban a Magyar Köztársaság külföldi követeléseinek törlesztése céljából külön jogszabály alapján kiadott egyedi engedéllyel importált áru.

103. §

(1) Vámmentes a külföldről visszaérkezett belföldi áruminta, amennyiben az árunyilatkozatot adó hitelt érdemlően bizonyítja, hogy azt ellenszolgáltatás nélkül árumintaként szállította külföldre,
(2) Vámmentes a belföldről belföldi rendeltetéssel külföldi közbeeső területen átszállított belföldi áru.

104. §

(1) Vámmentes a külföldi szerződő fél vagy megbízottja által ellenszolgáltatás nélkül, a részére gyártott exportáruba beépítésre, vagy annak csomagolására, adjusztálására beküldött anyag vagy alkatrész, amennyiben a belföldi forgalom számára vámkezelendő vámáru arányban áll a kivitelre kerülő árumennyiséggel. A vámkezelési kérelemhez csatolni kell a külföldivel kötött szerződést.
(2) A (1) bekezdés szerinti vámmentes vámkezelést követő 12 hónap elteltével a felhasználást az anyagfelhasználási kimutatás benyújtásával igazolni kell. Eltérő felhasználás esetén a vámterhet a 143. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott kamattal együtt be kell szedni. A fel nem használt áru a vámhivatal jelenlétében a vámteher megfizetése nélkül megsemmisíthető.
(3) Vámmentes a külföldön bejegyzett és a belföldi tartózkodása alatt megsérült szállítóeszköz kijavítására behozott alkatrész és felszerelési tárgy abban az esetben, ha a sérült alkatrészt vagy felszerelési tárgyat külföldre igazoltan kiszállítják,az állam javára ellenszolgáltatás nélkül felajánlják vagy vámhivatali ellenőrzés mellett megsemmisítik.
(4) Vámmentesek a vámáru szállítás alatti védelmére szolgáló burkoló- és segédanyagok.
(5) Vámmentes az élő állatok részére a szállítás alatti időre szolgáló takarmány és más állateledel.

105. §

Vámmentes a belföldi forgalomszámára vámkezelt áruhoz szerződésen alapuló szavatossági vagy jótállási igény alapján ellenszolgáltatás nélkül beküldött vámáru, ha a szavatossági vagy jótállási igény érvényesítésével kapcsolatban vámvisszatérítés nem történt.

106. §

Vámmentes a belépő motorkerékpár, személygépkocsi üzemeltetéséhez szükséges és ilyen gépjárművek e célra gyárilag rendszeresített tartályában behozott üzemanyag, illetve más közúti gépjárművek esetében - ha nemzetközi egyezmény ettől eltérő rendelkezést nem tartalmaz - kétszáz liter mennyiségű üzemanyag.

107. §

(1) Vámmentes az újrabehozatal szándékával az e törvény 85. §-a alapján ideiglenesen kiszállított és a visszahozatali határidő lejártáig változatlan állapotban visszahozott vámáru. Vámmentes továbbá a passzív feldolgozás címén ideiglenesen kiszállított, és a visszahozatali határidő lejártáig a megengedett változtatással visszahozott vámáruban lévő belföldi eredetű értékrész.
(2) Vámmentes a külföldre ideiglenes jelleggel kivitt és ott megsérült gépjármű és gépjárműalkatrész kárának megtérítéseként a külföldi biztosító által szolgáltatott gépjármű és gépjárműalkatrész, amennyiben azok értéke a kivitt gépjármű vagy gépjárműalkatrész értékét nem haladja meg.
Amennyiben a helyettesítő termék értéke magasabb, a különbözet után a vámterhet meg kell fizetni.

108. §

Vámmentes a határmenti gazdálkodás keretében külföldön termesztett, tenyésztett áru.

109. §

Vámmentesek a nemzetközi forgalomban közlekedő hajók és légijárművek, a menetrendszerűen közlekedő nemzetközi autóbuszjáratok, illetőleg a vasúti étkező- és hálókocsik utasainak, továbbá e járművek személyzetének ellátására szolgáló, valamint a járművek működtetéséhez és fenntartásához szükséges azon készletek, amelyek kizárólag a járművek fedélzetén kerülnek felhasználásra.

110. §

(1) Vámmentesek a Magyar Köztársaságot kötelező nemzetközi szerződések rendelkezéseiben vámmentesnek meghatározott áruk.
(2) Vámmentes a 39. § (3) bekezdésének a)-b) pontja alapján árubemutatási kötelezettség alól mentesített áru.
(3) Vámmentesek a külföldi államok magyarországi diplomáciai képviselői, konzuli tisztviselői és a nemzetközi szervezetek velük azonos jogállású tisztviselői, valamint a háztartásukban élő családtagjai és a háztartásukhoz tartozók személyes használatára szolgáló áruk, feltéve, hogy az utóbb említett személyek nem magyar állampolgárok és állandó lakóhelyük nem Magyarországon van.
(4) Vámmentesek a külföldi államok diplomáciai és konzuli képviseletei, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek részére behozott, hivatalos használatra szolgáló áruk.
(5) Vámmentesek viszonosság esetén a külföldi államok magyarországi diplomáciai és konzuli képviseletei igazgatási és műszaki személyzetének tagjai és a háztartásukban élő családtagok által az első berendezkedésük céljára behozott tárgyak, feltéve, hogy az említett személyek nem magyar állampolgárok és állandó lakóhelyük nem Magyarországon van. Viszonosság esetén az általuk később behozott személyes használati tárgyak is vámmentesek.
(6) A (3)-(5) bekezdés szerint vámmentesen vámkezelt áruk három éven belül a fentiek szerint nem kedvezményezett jog-állásúak részére csak a 45. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazása esetén idegeníthetők el.

111. §

(1) Vámmentesek viszonosság esetén a külföldi hajózási és légitársaságok, továbbá a Magyar Köztársaság területén üzemelő közös határállomások részére érkező szolgálati és forgalombiztosító anyagok, tárgyak a szükségesség igazolása mellett.
(2) Vámmentes az útiholmi, amelyet a külföldön állandó lakhellyel rendelkező utas az utazás időtartamára személyes használatra vagy hivatása gyakorlására magával hoz, esetleg ilyen célból előreküld vagy maga után küldet. Vámmentes útiholminak minősülnek a belföldön állandó lakóhellyel rendelkező utasok külföldi utazásuk időtartamára személyes használatra vagy hivatásuk gyakorlására magukkal vitt és visszahozott, vagy külföldi tartózkodásuk során - a tartós fogyasztási cikkek kivételével - ilyen célra vásárolt használati tárgyak. A 16. életévüket be nem töltött utasok esetében nem minősíthető vámmentes útiholminak a dohánygyártmány, a szeszesital és a kávé. A vámmentes útiholmik felsorolását - a vonatkozó nemzetközi egyezmény alapján- a törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

112. §

(1) Vámmentesek az államfőnek, a kormányfőnek és a törvényhozó testület elnökének e minőségében adott ajándékok.
(2) Vámmentesek a Magyarországon bejegyzett, illetve nyilvántartásba vett jótékonysági vagy emberbaráti szervezetek, valamint a menekülteket ellátó költségvetési szervek részére ellenszolgáltatás nélkül érkező, feladatuk ellátásához szükséges és az általuk ingyenesen szétosztásra kerülő szokásos küldemények, a (3) bekezdésben foglaltak kivételével.
(3) Nem kezelhetők vámmentesen a (2) bekezdésben foglaltak szerint:
a) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek,
b) a mentőautó, tűzoltóautó, valamint a mentéshez és tűzoltáshoz behozott vízi- és légijárművek kivételével a gépjármű.
(4) Vámmentesek a nyilvántartásba vett egyházak és vallásfelekezetek részére ellenszolgáltatás nélkül beküldött, ingyenesen szétosztásra kerülő gyógyszer-, élelmiszer és ruhanemű küldemények.
(5) Vámmentesek a tűzvész, árvíz vagy más elemi csapás károsultjai részére ellenszolgáltatás nélkül érkező élelmiszerek, gyógyszerekés ruházati tárgyak, valamint a létfenntartáshoz szükséges egyéb használati tárgyak (edények, sátrak, ágyak, takarók, stb.).
(6) Vámmentesek a nyilvántartásba vett egyházak és vallásfelekezetek részére ellenszolgáltatás nélkül beküldött szertartási és kegytárgyak, templomi orgona, továbbá azok templomai és imaházai építéséhez és felújításához ellenszolgáltatás nélkül küldött anyagok, amennyiben azokat a vámkezeléstől számított három éven belül nem idegenítik el.
(7) Vámmentesek a katonai temetők felújítására ellenszolgáltatás nélkül küldött anyagok.
(8) Vámmentesek az állami, önkormányzati és egyházi kórházak, rendelőintézetek részére ellenszolgáltatás nélkül érkező embergyógyászati anyagok, egészségügyi felszerelések, műszerek, amennyiben azokat a vámkezeléstől számított három éven belül nem idegenítik el, nem adják ellenszolgáltatás ellenében bérbe- vagy használatba.
(9) Vámmentesek a határfolyók szabályozásához a szomszédos államból behozott építési anyagok.
(10) Vámmentesek az elemi csapás elhárításához tűzoltók, mentők vagy más segélyalakulatok által behozott és feladatuk teljesítése során felhasznált áruk.

113. §

(1) Vámmentesek a szokásos nászajándékok és kelengyék legfeljebb a házasságkötést követő egy évig, ha azok összértéke házaspáronként az ötvenezer forintot nem haladja meg. A vámkedvezmény ötvenezer forint feletti egyedi értékű ajándéknál is alkalmazható az előbbi értékig. Ez a kedvezmény gépjárműre azonban nem vehető figyelembe.
(2) Vámmentesek a hagyatéki tárgyak, kivéve a hagyatékhoz tartozó kereskedelmi árukészletet és a nem az örökös hivatásának, foglalkozásának gyakorlásához szükséges munkaeszközt.

114. §

(1) Vámmentes a hazatelepülők, a bevándoroltak, a menekültként elismertek,valamint a Magyarországon ideiglenes menedéket élvezők, a humanitárius okból befogadottak (és az említettekhez családegyesítés címén érkezők) által behozott vagy beküldött ingóságok, amennyiben a beköltözés előtt az életvitelük helye megszakítás nélkül, két évet meghaladóan Magyarországon kívül volt és azok
a) beköltözésük előtt is tulajdonukban és használatukban voltak, valamint
b) mennyiségük a szokásos családi szükségletet nem haladja meg.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása szempontjából szokásos családi szükségletnek minősül:
a) egy darab négy évesnél nem idősebb személygépkocsi, a muzeális jellegű kivételével;
b) arany- és platinatárgyakból családonként legfeljebb ötszáz gramm, beleértve a drágakövet (briliánst), amelyből összesen öt karát, továbbá fajtánként egy-egy db 1945 előtt vert arany pénzérme;
c) tartós használati tárgyakból fajtánként 2-2db;
d) a saját hivatás, foglalkozás gyakorlásához szükséges termelő, kutatási és munkaeszközökből személyenként és fajtánként egy-egy db, készlet, stb.;
e) egyéb vámárukból az 1. számú mellékletben meghatározott mennyiség kétszerese.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában nem tekinthető az életvitel helyének az a külföldi hely, amelyet a belföldön lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár rokonlátogatás, látogatás, turizmus céljából keres fel, akkor sem, ha annak időtartama egy-egy helyen vagy összességében meghaladja a két évet.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott jogcímen vámmentesen behozott személygépkocsi három éven belül csak a behozatalkori vámteher kamattal növelt összegének megfizetése után idegeníthető el.
(5) Vámmentesek az egy évet meghaladó folyamatos külföldi szolgálat, ösztöndíjon alapuló tanulmányút, valamint az illetékes belföldi szerv kiküldetése, kiközvetítése alapján történt külföldi munkavállalás, munkavégzés (a továbbiakban: külszolgálat) után végleg hazatérők által
a) a külszolgálat időtartama alatt behozott,
b) utánküldött, de a külszolgálatból való végleges hazatérés előtt igazoltan külföldön vásárolt vagy megrendelt,
c) belföldi pénzintézet közreműködésével a végleges hazatérést, illetőleg a külszolgálatból származó devizajárandóságuk devizaszámlán való jóváírását követő 90 napon belül külföldről megrendelt,
a személyi és családi szükségletet meg nem haladó vámáruk.
(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában vámmentesen vagy kedvezményes vámmal vámkezelhető áruk összértéke a kiküldő vagy kiközvetítő belföldi szerv által igazolt külföldi jövedelem 40 %-át nem haladhatja meg.
(7) Az (5) bekezdésben meghatározott személyi és családi szükségletet meg nem haladó mennyiségű vámárunak minősül:
a) a külszolgálatos háztartásához tartozó valamennyi használt tárgy, felszerelés, ruházati cikk azzal a megkötéssel, hogy azok között 5000 Ft egyedi értéket meghaladó tartós használati tárgy nem lehet;
b) az új állapotú, 5000 Ft alatti egyedi értékű tartós használati tárgyakból és tartósnak nem minősülő cikkekből e törvény 1. számú mellékletének 1. számú pontjában meghatározott mennyiség háromszorosa;
c) az 5000 Ft egyedi értéket meghaladó, de 20 000 Ft egyedi értéket el nem érő tartós használati tárgyakból fajtánként 3-3 db készlet vagy garnitúra;
d) a 20 000 Ft egyedi értéket meghaladó, de a 60 000 Ft egyedi értéket el nem érő tartós használati tárgyakból fajtánként 2-2 db, készlet vagy garnitúra;
e) a 60 000 Ft egyedi értéket meghaladó tartós használati tárgyakból fajtánként 1-1 db;
f) a saját hivatás, foglalkozás gyakorlásához szükséges termelő-, kutatási és munkaeszközökből fajtánként 1-1 db;
g) a saját célra szükséges építőanyag, épületberendezési tárgyak és felszerelések;
h) az arany- és platinatárgyakból családonként összesen 500 g, beleértve a drágakövet (briliánst), amelyből összesen 5 karát, továbbá fajtánként 1-1 db 1945. előtt vert arany pénzérme.
(8) Az (7) bekezdése), f) és g) pontjai szerint minősülő áruknak a vámkezeléstől számított 5 éven belül történő elidegenítése esetén a vámterhet meg kell fizetni.
(9) Az (5) bekezdésben meghatározott személyek által az (5)-(12) bekezdések rendelkezései szerint családonként egy darab négyévesnél nem idősebb személygépkocsi vámkezelhető:
a) egy évet meghaladó külszolgálat esetében a vámtétel 50 %-os mérséklésével,
b) két évet meghaladó külszolgálat esetében pedig vámmentesen.
(10) A (6) bekezdésben meghatározott értéket és a (7) bekezdésben meghatározott kereteket meghaladó mennyiségű vámáruk vámkezelésénél az 1. számú melléklet 2. pontjának rendelkezéseit kell alkalmazni.
(11) Az (5) bekezdés alkalmazásában külszolgálat akkor tekinthető egy évet meghaladónak, ha a külföldön megszakítás nélkül eltöltött időtartama legalább 366 nap. A folyamatos külszolgálatot nem szakítja meg:
a) a fizetett szabadságidő akkor sem, ha annak eltöltése céljából a külszolgálatos Magyarországra hazatér;
b) a betegség időtartama, ha a külszolgálatos gyógykezeltetés céljából ideiglenesen hazatér, majd felgyógyulása utána külszolgálatot folytatja;
c) a beszámoltatás, vízumfelvétel vagy egyéb hivatalos célból történő, rövid időtartamú hazatérés;
d) a munkaszüneti napon, heti pihenőnapon és a fogadó állam ünnepei alkalmából való hazatérés;
e) a túlmunka címén kapott, és Magyarországon eltöltött szabadságidő, legfeljebb azonban ilyen címen évente 30 nap;
f) több kiküldetésen alapuló külszolgálat esetében az a kiküldő szerv által igazolt időtartam, amely a megelőző külszolgálat elszámolása, az új külszolgálatra való felkészülés érdekében szükséges.
(12) Az (5) bekezdés alkalmazásában, a (6)-(7) és (9) bekezdésben meghatározott mennyiségi és értékkeret terhére a külszolgálatos kérelmére a vámáru akkor is vámmentesen vámkezelhető, ha a külszolgálatos még nem tért ugyan véglegesen haza, de a vámmentesség egyéb feltételei fennállnak.
(13) Az egy évet meg nem haladó időtartamú külszolgálatból véglegesen hazatérőt - az utasokat megillető vámkedvezményen kívül - minden külszolgálatban töltött teljes hónapra 10 000 Ft értékű, a személyi és családi szükségletet meg nem haladó mennyiségű vámárura vámmentesség illeti meg. E bekezdés alkalmazása szempontjából a személyi és családi szükségletet meg nem haladó mennyiségű vámárunak minősül az 1. számú melléklet 1. pontjában meghatározott mennyiségi keret kétszerese. Az ezt meghaladó mennyiségű vámáru az 1. számú melléklet 2. pontjában előírt feltételekkel vámkezelhető.
(14) A (13) bekezdésben meghatározott vámmentességet
a) a külföldi szolgálat vagy a külföldi munkavégzés időtartama alatt behozott;
b) utánküldött, de a végleges hazatérés előtt igazoltan külföldön vásárolt vagy megrendelt;
c) belföldi pénzintézet közreműködésével a végleges hazatérést, illetőleg a külszolgálatból származó devizajárandóság devizaszámlán való jóváírását követő 90 napon belül külföldről megrendelt vámárura lehet igénybe venni.
(15) A vámmentes értékkeretet meghaladó értékű vámáru vámfizetés mellett vámkezelhető.
(16) A (13)-(15)bekezdések rendelkezései a 4 évnél régebbi gyártású gépkocsira, valamint a nem saját hivatás, foglalkozás gyakorlásához szükséges termelő-, kutatási és munkaeszközre nem alkalmazhatók.
(17) A tengerjáró és folyami vízi járműveken szolgálatot teljesítők, valamint a fuvarozó vállalatok és a Magyar Posta államhatárt szolgálatteljesítés céljából átlépő alkalmazottai, továbbá a határforgalom lebonyolítását és ellenőrzését külföldi szolgálati helyen végzők vámjogi kedvezményét a 2. számú melléklet tartalmazza.
(18) A külföldön közlekedő magyar vízijármű személyzete és a külföldi vízijármű magyar személyzete az 1. számú mellékletben meghatározottak szerint kereskedelminek nem minősülő vámárukat - legalább évi százhúsz nap külföldi szolgálat után - vámmentesen hozhatja be, ha azok értéke egy naptári év alatt a százezer forintot nem haladja meg.

115. §

(1) Vámmentes az alapítvány és közalapítvány javára, az alapító okiratban meghatározott közérdekű cél teljesítésével kapcsolatban, ellenérték nélkül beérkező vámáru, - a maximum ötszemélyes személygépkocsi és motorkerékpár kivételével - amennyiben a kezelő szerv a nyilvántartásba vételt igazolta.
(2) Az e jogcímen vámmentesen behozott vámáru a vámkezeléstől számított három éven belül csak a vámkezeléskor érvényes szabályok szerinti vámteher kamattal növelt értékének megfizetése után idegeníthető el, illetve használható vállalkozási tevékenység végzésére.
(3) Nem minősül vállalkozási tevékenységnek az ellenszolgáltatás nélküli használatba adás, ha az az alapító okiratban meghatározott közérdekű cél érdekében történik.

116. §

Vámmentes a külföldi céggel kötött megállapodás alapján a sportszervezet (ideértve a sportegyesületet és annak szövetségét is) részére ellenszolgáltatás nélkül érkező, kereskedelmi forgalomba nem kerülő sporteszköz,sportfelszerelés és sportruházati cikk, ha a sportszervezet vezetője a nyilvántartásba vételt igazolja,és három éven belül nem idegenítik el.

117. §

(1) Vámmentesek a vonatkozó nemzetközi megállapodás rendelkezéseinek megfelelően behozott, oktatási és tudományos eszközök, tudományos műszerek; oktatási, kulturális jellegű vizuális és auditív anyagok, könyvek, dokumentumok, újságok, folyóiratok, műalkotások, műtárgyak, valamint a vakok számára készült dombornyomású kiadványok és azok a vakok részére készült tárgyak, amelyek a vakok intézményei vagy az őket segélyező szervezetek részére érkeznek.
(2) Amennyiben a nemzetközi megállapodás a vámmentes vámkezelést csak az illetékes hatóság által kijelölt szervezetek részére biztosítja, a kijelölést a szakminisztériumok véleményének kikérése után a vámszervezet központi szerve végzi. A kijelölés feltételeit e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
(3) Az (1) bekezdésben említett vámáruk közül a tudományos műszerek és készülékek a kijelölt szervezetek részére is csak akkor vámkezelhetők vámmentesen, ha azokkal tudományos szempontból egyenértékű műszereket és készülékeket a behozatal időpontjában Magyarországon nem gyártanak és tudományos jellegüket elfogadható módon igazolják.
(4) A vámmentesen vámkezelt tudományos műszerekkel és készülékekkel vállalkozási tevékenység nem végezhető, azokat a vámkezeléstől számított öt éven belül elidegeníteni, bérbe, lízingbe vagy használatba adni csak a behozatalkor érvényes szabályok szerint kiszabott vámteher és annak kamatai megfizetése után lehet. E rendelkezés alkalmazása szempontjából nem minősül elidegenítésnek (bérbe- vagy használatba adásnak) a tudományos műszer és készülék e § szerint vámmentességre jogosult szervezetnek való átadása, bérbe vagy használatba adása. Az ilyen átadást azonban a vámkezelést végző vámhivatalnál be kell jelenteni.

118. §

(1) Vámmentesek a külföldi állami szervek és nemzetközi szervezetek közcélú- így különösen a szociális, egészségügyi, nevelési, oktatási, környezetvédelmi, foglalkoztatáspolitikai, műemlékvédelmi, közrend-és közbiztonsági, védelmi, nemzetbiztonsági és tűzvédelmi feladatok ellátását segítő - ajándékai.
(2) Vámmentesek a tudományos, művészeti és más közérdekű intézmény nyilvános gyűjteményébe felvételre kerülő tárgyak, - ideértve az Egyetemes Postaegyezmény alapján csereként érkező bélyegeket is - ha az intézmény vezetője a nyilvántartásba vételt igazolja, és azokat öt évig nem idegeníti el.
(3) Vámmentesek a nevelési-oktatási és felsőoktatási, a tudományos és egészségügyi intézmények, valamint más, oktatási, tudományos vagy egészségügyi tevékenységet folytató alapítványok, közalapítványok és köztestületek részére ajándékként vagy csereképpen érkező oktatási,tudományos vagy kutatási célokra szolgáló tárgyak, ha az intézményvezetője a nyilvántartásba vételt igazolja. Ezeket a vámárukat öt éven belül csak az elidegenítéskor hatályos jogszabályi előírások szerinti vámteher megfizetése esetén lehet elidegeníteni.
(4) Vámmentesek a törzskönyvezési értékelés vagy az engedélyezett tudományos vizsgálat céljából ellenszolgáltatás nélkül beérkező, humángyógyításra használt gyógyszerküldemények.
(5) Vámmentesek az emberi eredetű gyógyászati anyagok, valamint a vér- és szövetcsoportok meghatározásához szolgáló reagensek.
(6) Vámmentes a természetes személy részére érkező vagy általa behozott, gyógyszergyár vagy gyógyszertár által kiszerelt, bontatlan csomagolású gyógyszer, valamint gyógyászati segédeszköz, a kezelőorvos által előírt mennyiségben.
(7) Vámmentes a speciális diétát igénylő krónikus betegségben szenvedő személyek, illetőleg ezek szervezete részére gyógyászati célra behozott speciális gyógyhatású élelmiszerkészítmény, amelyet ilyen élelmiszergyártó üzem bontatlan csomagolásban küld be. Az ilyen speciális gyógyhatású élelmiszerkészítmény vámmentes vámkezeléséhez az illetékes kezelőorvos igazolása szükséges. Az említett szervezet részére történő behozatal esetén a vámkezeléshez csatolni kell a szervezet arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a vámmentesen kezelt élelmiszerkészítmény az arra rászoruló tagok részére kerül szétosztásra. Az említett céltól eltérő felhasználás esetén a vámterhet a 45. § (5) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint kell megfizetni.
(8) Vámmentesek a hírközlő szervek részére devizafizetési kötelezettség nélkül vagy csereképpen érkező híradók, híranyagok, televíziós filmek, hanglemezek és magnetofonszalagok, valamint más módon rögzített kép- és hanganyagok.

119. §

(1) Vámmentes az ellenszolgáltatás nélkül érkező könyv, folyóirat, zenemű, levél, okmány és ügyirat, ideértve a posta, szállítmányozó és fuvarozó, továbbá utazási iroda részére ellenszolgáltatás nélkül érkező nemzetközi díjszabást és menetrendkönyvet.
(2) Vámmentesek az ellenszolgáltatás nélkül beérkező és ugyancsak ellenszolgáltatás nélkül szétosztásra kerülő, kereskedelmi forgalomba nem kerülő,az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott egyedi, illetve összértékű reklám és propaganda anyagok.
(3) Vámmentesek az ellenszolgáltatás nélkül beérkező, kereskedelmi forgalomba nem kerülő áruminták, ha összértékük, illetve egyedi értékük az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott összeget nem haladja meg. Ha az áruminta egyedi értéke az engedélyezett összeget meghaladja, csak akkor kezelhető vámmentesen, ha az árubemutatásra kötelezett azt saját költségére és veszélyére további rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná teszi.
(4) Vámmentesek a devizaműveletek végzésére felhatalmazott pénzintézetek részére külföldről behozatalra kerülő csekkek, váltók, forgalomban levő érmék, bankjegyek és a devizagazdálkodás céljára szolgáló nemesfémek. Amennyiben az ezen céllal beérkező monetáris (pénzügyi tartalék, fedezet) nemesfém a behozatalt követő öt éven belül értékesítésre kerül, a vámterhet a 45. § (5) bekezdése szerint kell kiszabni. Nem kell az előzőekben meghatározott terheket utólag megfizetni a devizagazdálkodás céljára behozott nemesfémeknek a devizaműveletekre felhatalmazott pénzintézetek közötti átadása esetén. Ezen pénzintézetek devizaműveletek végzésére kapott jogosultságukat a vámkezeléskor igazolni kötelesek.
(5) Vámmentesek a Magyar Nemzeti Bank részére a jegybanki feladatok ellátásával és a devizahatósági jogkör gyakorlásával vagy a devizagazdálkodási teendőkkel kapcsolatban érkező küldemények.
(6) Vámmentesek a külföldi sportrendezvényeken, művészeti és tudományos pályázatokon, kiállításokon nyert serlegek, érmék, plakettek, oklevelek és hasonló, lényegében szimbolikus értékkel bíró tárgyak. A vámmentes kezelés feltétele, hogy az említett tárgyak ilyen jellege hitelt érdemlően bizonyított legyen.

120. §

Vámmentes a műemléknek minősülő építmény vagy műtárgy helyreállítása, felújítása céljából ellenszolgáltatás nélkül beérkező és e célra felhasznált építőanyag, épületberendezési, épületgépészeti, burkoló, díszítő anyag. Amennyiben az említett árukért ellenszolgáltatást nyújtanak, a vámmentes kezelés feltétele, hogy az adott terméknek a behozatal időpontjában hazai gyártása ne legyen, és a műemlék, műtárgy jelleget hitelt érdemlően igazolják.

121. §

(1) Vámmentes a bűnügyi jogsegély keretében és a büntetőeljárás felajánlása mellett küldött bűnjel.
(2) Vámmentes a vámhivatali felügyelet mellett megsemmisített vámáru, vagy ha megsemmisítés helyett azt a vámáru felett rendelkezésre jogosult szociális vagy karitatív célra ellenszolgáltatás nélkül - a vámszervezet központi szerve engedélyével a vámhivatal jelenlétében - a szociális vagy karitatív szervezetnek átadja.
(3) Vámmentes az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlott és az állam által elfogadott vámáru.
(4) Vámmentes az elkobzott vámáru.

122. §

Vámmentes az elhalálozott földi maradványait tartalmazó koporsó és hamvait tartalmazó hamvveder, továbbá temetésre behozott,nem kereskedelmi mennyiségű koszorú és más kegyeleti tárgy.

123. §

Vámmentes a kereskedelmi forgalomban az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott legkevésbé fejlett fejlődő országokból származó és onnan közvetlenül vásárolt áru.

124. §

(1) Vámmentesek a tengeri hajók beszerzése, és az ilyen hajók építésekor felhasználásra kerülő, külföldről származó anyagok és alkatrészek.
(2) Vámmentesek a tengeri halászat termékei és más olyan termékek, amelyeket Magyarországon bejegyzett hajók más ország parti tengeréből vagy a nyílt tenger vizéből nyertek.
(3) Vámmentesek az olyan áruk, amelyeket az (2) bekezdés szerinti feltételeknek megfelelő gyártóhajókon állítottak elő az ott megnevezett termékekből.

125. §

A 100-124. §-okban meghatározott vámmentességek a csempészet, vámorgazdaság, vámszabálysértés tárgyát képező,el nem kobzott vámárukra nem alkalmazhatók.

IV. Fejezet

Vámteher

A vámfizetési kötelezettség

126. §

(1) A vámteherre, a kamatra, bírságra, szemledíjra és költségtérítésre a kiszabás, a közlés, az esedékesség, a fizetés, a helyesbítés, a behajtás, az elévülés és a jogorvoslat tekintetében - ha törvény másként nem rendelkezik - e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) Vámfizetésre kötelezett:
a) az a vámáru felett rendelkezésre jogosult, aki annak belföldi forgalom számára történő vámkezelését saját nevében, saját számlája terhére kéri, továbbá
b) az, aki a vámáru felett rendelkezésre jogosult megbízása alapján
1. a vámárut saját nevében, de a megbízója számlája terhére kéri a belföldi forgalom számára vámkezelni, vagy
2. a vámteher, illetőleg a vámtartozás megfizetésére - a vámhivatal egyetértésével - kötelezettséget vállal (vámfizetés átvállalása), vagy
3. a vámteher megfizetésére készfizető kezességet vállal.
c) aktív feldolgozás és ideiglenes behozatal esetén az előjegyzést kérő,
d) az, aki a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozza, vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti,
e) aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan állapotban megőrzi, vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek a kötelezettségének - tevékenységi körén belül vagy kívül eső, általa el nem hárítható ok esetét kivéve - nem tesz eleget,
f) az, aki olyan vámárut szerez meg, amelyről tudja vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy az vámteherrel terhelt.
(3) A vámkezelést kérőnek nyilatkoznia kell arról, hogy a vámkezelést saját nevében a saját számlájára vagy saját nevében, de a megbízó számlája terhére kéri. Ilyen nyilatkozat hiányában az árunyilatkozatot vissza kell adni.
(4) A (2) bekezdés b) pont2, alpontjában szabályozott átvállalást a vámhatóság csak kezesség vállalására és halasztott vámfizetésre jogosított engedéllyel rendelkezőtől fogadhat el.
(5) A vámhatóságnak a vámteher megállapítására, beszedésére kiható körülményben, vagy a vámfizetésre kötelezett személyében való tévedése a vámfizetésre kötelezettet - az elévülés esetét kivéve - nem mentesíti a jogszerűen kiszabható vámteher megfizetése alól.
(6) A (2) bekezdés szerint vámfizetésre kötelezettek az ugyanazon vámárut terhelő vámteher megfizetéséért egyetemlegesen felelősek. Nem vonatkozik az egyetemleges fizetési kötelezettség a szervezet alkalmazottjára.

127. §

A vámfizetési kötelezettség szempontjából a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt, aki
a) a vámárut a belföldi forgalom számára való vámkezelés nélkül, vagy a vámhatóság megtévesztésével történt vámkezelés után belföldi forgalomba hozza, megszerzi, az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti, illetőleg az ilyen vámárut felhasználja;
b) a rendelkezési jog korlátozásával vagy feltételtől függően, vámmentesen, kedvezményesen vagy az előírásoknak megfelelően más módon vámkezelt,továbbá a vámjogszabályoknak megfelelően behozott vámárut a korlátozástól, illetőleg a feltételtől vagy a jogszabály rendelkezésétől eltérően elidegenít, megtart, használ, felhasznál, megsemmisít, vagy ezek megvalósításában közreműködik.

128. §

(1) A vámhatóság megtévesztésével történik a vámkezelés, ha az árunyilatkozatot adó a vámteher vagy a vámbiztosíték megállapítása és beszedése szempontjából lényeges körülmények tekintetében valótlan nyilatkozatot ad.
(2) A vámteher megállapítása és beszedése szempontjából az (1) bekezdés szerinti lényeges körülmények a vámáru jellege, értéke, mennyisége, származása, vámtarifaszáma és vámtétele,a vámfizetésre kötelezett hivatalos azonosító száma, valamint minden olyan körülmény, amely a vámterhek fizetését, a vámmentességet, vagy a vámkezeléshez szükséges engedély megadását befolyásolja.

A vámteher kiszabása

129. §

(1) A vámterhet - kivéve a jogellenes belföldi forgalomba hozatal esetét - a vámárunak a belföldi forgalom számára, illetve - a forgalmi adók kivételével - az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban történő vámkezelésekor, a benyújtott árunyilatkozat elfogadásának napján érvényes előírások szerint, forintban kell kiszabni.
(2) A vámáru jogellenes forgalomba hozatala esetén a vámterhet az elkövetés napján, ennek ismerete hiányában pedig a felfedés napján érvényes jogszabály előírásai szerint, forintban kell kiszabni.
(3) A vámhatóságnak a vámterhet jogcímenként az alábbiak szerint külön-külön kell kiszabni, illetve kivetni
a) a vámot a vámérték alapján és a vámtarifában, illetve a 12. § (4) bekezdésében meghatározott vámtétellel;
b) a vámkezelési díjat a törvény végrehajtási rendeletében meghatározott mértékben, a vámérték alapján;
c) a vámmal együtt kivetett adókat, illetéket és más, a vámhatóság által kivetett kötelező befizetést a vonatkozó jogszabályok rendelkezései alapján;
d) a vámpótlékot, továbbá a dömpingellenes vámot és az értékkiegyenlítő vámot a vámérték alapján, a vámtétel mellett, jogszabály, illetve az annak alapján kiadott államigazgatási határozatban meghatározott mértékben.

130. §

(1) Az aktív feldolgozásban vámkezelt áru után keletkezett és külföldre vissza nem szállított hulladékot és mellékterméket terhelő vámterhet a vámáru tényleges állapotának megfelelően kell kiszabni. Ez nem lehet több, mint az eredeti állapotnak megfelelően kiszabott vámteher.
(2) A passzív feldolgozásból visszahozott áruhoz külföldön hozzáadott külföldi anyag, alkatrész vagy feldolgozási díj - ideértve a javítási költséget is - után fizetendő vámterhet a készáru vámtételével kell kiszabni.
(3) Az ipari vámszabadterületről belföldre szállított vámáru belföldi forgalom számára történő vámkezelésekor a vám alapját - függetlenül attól, hogy a vámáruban belföldi eredetű áru értéke is szerepel - a teljes ügyleti értékben kell megállapítani. Ilyen esetben a belföldi forgalom számára való vámkezelésnél a 154. § (1)-(2) bekezdéseinek rendelkezéseit kell alkalmazni.

131. §

A külföldi fizetőeszközben kifejezett vámértéket - ha e törvény másként nem rendelkezik - a Magyar Nemzeti Bank által megállapított hivatalos devizaárfolyamon kell forintra átszámítani a vámkezelést megelőző hét hétfőjén (ha a hétfő munkaszüneti nap, akkor a következő munkanapon) érvényes devizaárfolyamnak megfelelően.

A vámteher közlése, esedékessége

132. §

(1) A vámterhet - ideértve a helyesbítéskor megállapított fizetési kötelezettséget is - a vámfizetésre kötelezettel a kiszabás napjától számított három munkanapon belül írásbeli határozattal kell közölni. Az így megállapított fizetési kötelezettség - a (3) és (4) bekezdésben foglaltak kivételével - a közlés napján esedékes.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából a közlésnapja az a nap, amikor a vámfizetésre kötelezett részére a vámteher összegéről és a fizetési kötelezettségről szóló határozatot kézbesítették.
(3) Az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban vámkezelt és külföldre vissza nem szállított vámáru után kiszabott vámteher - amennyiben e törvény másként nem rendelkezik - a belföldi forgalomba hozatal napján, legkésőbb azonban a visszaviteli határidő lejártát követő napon esedékes.
(4) Az aktív feldolgozásban és ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru után - amennyiben azzal a visszaviteli határidőt követő ötödik munkanapig nem számoltak el - a forgalmi adókat a 73. § (4) bekezdése szerint hozott határozatban kell kivetni. A forgalmi adó ilyen esetben a kivetés napján esedékes.
(5) A jogellenesen forgalomba hozott vámárut terhelő vámteher a forgalomba hozatal napján, ha pedig ez az időpont nem állapítható meg, a felfedés napján válik esedékessé.

A vámteher megfizetése

133. §

(1) Az esedékes vámterhet - a (2) és (5) bekezdésben, valamint a 134. §-ban foglalt kivétellel - a vámáru kiadása előtt, a közlést követő öt munkanapon belül kell a vámfizetésre kötelezettnek a fizetés jogcímeinek megfelelően elkülönített bevételi számlára megfizetni (azonnali vámfizetés).
(2) A visszaviteli határidő lejártáig vissza nem szállított vámáru vámterhét a 132. § (4) bekezdésében említett határozat közlését követő öt munkanapon belül kell megfizetni.
(3) A vámterhet a vámfizetésre kötelezett készpénzben, átutalási postautalvány felhasználásával, banki átutalással, vagy bankkártya alkalmazásával fizetheti meg. Bankszámlával és adószámmal nem rendelkező természetes személy a vámterhet csak készpénzben vagy átutalási postautalvány felhasználásával, míg bankszámlával és adószámmal rendelkezők banki átutalással vagy bankkártya használatával fizethetik meg. A készpénzzel történő befizetés igazolására a vámhatóság csak az általa kiállított pénzforgalmi bizonylatot vagy annak tartalmával mindenben megegyező befizetési igazolást fogad el.
(4) A vámteher megfizetését a vámfizetésre kötelezett - az (5) bekezdésben foglaltak kivételével - legkésőbb a fizetési határidőt követő első munkanapon - a pénzforgalmi bizonylat eredeti példányával - köteles a vámhivatalnál igazolni.
(5) A vámszervezet központi szerve - kérelemre - általános engedélyt adhat arra, hogy a vámfizetésre kötelezett a vámterhet - a (2) bekezdésben foglaltakat kivéve - az esedékességtől számított tizenöt munkanapon belül fizesse meg (halasztott vámfizetés). A halasztott vámfizetésre engedély akkor adható, ha
a) a vámfizetésre kötelezett a kérelem benyújtását megelőző tizenkét hónapban rendszeresen - átlagosan legalább heti egy alkalommal - kért vámkiszabással járó vámkezelést, vámfizetési kötelezettségének határidőre eleget tett, vámtartozása nincs, és
b) a kérelmező számláját vezető pénzintézet a kiszabásra kerülő vámteher megfizetésére legalább az előző évi vámfizetési kötelezettség egy hónapra eső átlagának erejéig, legfeljebb 200 millió forint összegű, jövedéki termék esetében az előző évi vámfizetési kötelezettség három hónapra eső átlagának erejéig, legfeljebb 400 millió forint összegű kezességet vállal;
c) a vámtartozást kivéve az a) pont alkalmazásától a vámhatóság eltekinthet, ha a vámfizetésre kötelezett havi vámterhe várhatóan meghaladja az ötmillió forintot és a b) pontban írt kezességet belföldi pénzintézet által felülgarantált vagy az MNB által elfogadható külföldi pénzintézet vagy a szakmai szövetség adja. Ilyen esetben az engedély egy évre feltételes, a fizetési határidő elmulasztása esetén vissza kell vonni. Az engedély egy év után válik feltétel nélkülivé.
(6) Az (5) bekezdés a) pontja alkalmazásának tekintetében, amennyiben a vámfizetésre kötelezett a kérelem benyújtását megelőzően tizenkét hónapnál rövidebb időn belül kezdte meg vámfizetéssel járó tevékenységét, a feltételek meglétét jogelődjénél, gazdasági társaság esetén pedig a többségi tulajdonnal rendelkező tagnál (tagoknál) kell vizsgálni.
(7) Ha a vámfizetésre kötelezettnek a halasztott vámfizetési engedély kiadása után - folyamatos tevékenység mellett - két éven keresztül nem keletkezik vámtartozása, az (5) bekezdés b) pontjában írt kezességvállalás mértékét az átlagos évi vámteher 4 %-ában kell megállapítani.
(8) A 7. § (3) bekezdése alapján kezesség vállalására engedéllyel rendelkező szállítmányozó és vámközvetítő egyúttal halasztott vámfizetésre is jogosult.
(9) Amennyiben a halasztott vámfizetésre jogosult az engedélyben meghatározott feltételeket megszegi, a vámhatóság az engedélyt visszavonja. Ilyen esetben a halasztott vámfizetésre újabb engedély - az egyéb feltételek megléte esetén is - csak az engedély visszavonását követő két év elteltével adható.
(10) A vámhivatal a vámfizetés megtörténtét a vámokmányon igazolni köteles. Halasztott fizetésre jogosult esetén a vámkezelés igazolása a befizetésről szóló pénz-intézeti bizonylattal együtt szolgál a vámfizetés meg-történtének igazolására. Nem kereskedelmi forgalomban a szóbeli árunyilatkozat alapján kiszabott és befizetett vámteher esetén a vámjegy szolgál a vámfizetés megtörténtének igazolására.

Fizetési halasztás, részletfizetés

134. §

(1) A határozatot hozó vámhivatal természetes személy részére a nem kereskedelmi forgalomban kiszabott vámteher megfizetésére huszonnégy havi fizetéshalasztást vagy részletfizetési kedvezményt engedélyezhet, feltéve, hogy a vámfizetésre kötelezett igazolja vagy valószínűsíti, hogy a vámteher egyösszegű megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelentene részére. Forgalmi adókra - az előzőekben említett feltételek fennállása esetén is - fizetési halasztás, illetve részletfizetés csak annak a természetes személynek adható, aki a forgalmi adóknak nem alanya.
(2) A vámhatóság a lízingszerződés alapján behozott és belföldi forgalom számára vámkezelt termelőeszköz után kiszabott vámteherre - a forgalmi adók kivételével - a lízing futamidejére, de legfeljebb hatvan hónapra részletfizetést engedélyezhet. Amennyiben a lízinget exportfejlesztő pályázati rendszerben bonyolítják le(a továbbiakban: pályázati lízing),a részletfizetés kamatmentes. A törlesztő részletek megfizetését hathónaponkénti egyenlő összegben kell teljesíteni. A részletfizetési kedvezmény a használt, illetőleg a belföldön további bérbe vagy használatba adás céljából behozott termékre nem engedélyezhető.

135. §

(1) A 134. § szerint engedélyezett részletfizetési kedvezményt azonnali hatállyal vissza kell vonni, ha
a) a vámfizetésre kötelezett a részletfizetési feltételeket nem teljesíti;
b) a részletfizetési kedvezmény tárgyát képező termelőeszközt a kedvezmény ideje alatt elidegeníti, használatba vagy bérbe adja; vagy
c) a lízingszerződés megszűnik és a vámáru belföldön marad.
(2) A pályázati lízing alapján vállalt kötelezettségek nem, vagy részbeni nem teljesítése esetén a 134. §-ban biztosított kedvezmények a következőképpen módosulnak:
a) ha a pályázati lízing alapján vállalt kötelezettség teljesítése nem haladja meg az ötvenegy %-ot, a részletfizetés kamatmentessége visszamenőleges hatállyal megszűnik;
b) a kötelezettségek ötvenegy % feletti teljesítése esetén a teljesítési aránynak megfelelően módosul a kamatmentes részletfizetési kedvezmény, amit a vámhivatal a kamatkülönbözet utólagos kivetésével érvényesít.
(3) A pályázati lízing alapján vállalt kötelezettségek teljesítését a vámfizetésre kötelezettnek a részletfizetés lejártáig igazolnia kell. Az igazolás hiányában a vámhivatal haladéktalanul intézkedik a 143. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott kamat kiszabása és beszedése iránt.

A vámbevételek elszámolása és kezelése

136. §

(1) A befizetett vámterhet a vámhatóságnak jogcímenként kell elszámolni és kezelni.
(2) Amennyiben a vámteher megfizetésének biztosítása a vámhivatalnál előre letétbe helyezett készpénzes vámbiztosíték formájában történt, a vámterhek kiegyenlítésére jogcímenként e letét terhére kerül sor, a visszajáró vámbiztosítékot az annak felszabadítását követő tizenöt napon belül vissza kell fizetni. Ezen határidőn túli visszafizetés esetén a vámhatóság a 143. § (1) bekezdésének a) pontjában megállapított kamatot köteles fizetni.
(3) A vámárut terhelő zálogjogból eredő igények érvényesítésekor - külön törvényen alapulóan - a vámhatóságot megelőző zálogjogi igények kielégítése, a vámteher elszámolása, valamint a más, jogszabályon alapuló,a vámhatósági zálogjogot követő zálogjogi igények kielégítése után fennmaradó összeg - amennyiben törvény másként nem rendelkezik - az elévülési időn belül a vámfizetésre kötelezett vámtartozására számolható el.
(4) A vámhatóság a bevételi számla pénzintézeti jóváírását követő öt munkanapon belül köteles a könyvelést elvégezni,
(5) A vámhatóságnál nyilvántartott, de téves bevételi számlára történt befizetést befizetettnek kell tekinteni. Ez esetben a vámhatóság az ügyfél utólagos rendelkezése alapján kamatmentesen intézkedik a befizetés számlák közötti átvezetéséről, ha a befizetés egyébként határidőn belül történt.
(6) Túlfizetés esetén, és amennyiben a befizetési bizonylatból nem állapítható meg a befizetés rendeltetése, a vámhatóság a fennmaradó összeget elszámolhatja a vámfizetésre kötelezett korábbi vámtartozásaira. Először a vámot, majd a vámkezelési díjat,statisztikai illetéket, fogyasztási adót, és egyéb kötelező befizetést, illetve a kamatot és költségtérítést számolja el. A fennmaradó összeget a vámhivatal által kivetett általános forgalmi adóra írja jóvá.
(7) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett javára, a (3), (5)-(6) bekezdések alapján visszafizetési kötelezettség keletkezik, a vámhatóság az összeget,a (3) bekezdés szerinti elszámolást, az (5) bekezdés szerinti utólagos átvezetést, vagy a (6) bekezdés szerinti elszámolást követően a befizetéstől számított harminc napon belül kamatmentesen fizetheti vissza. Ezen határidőn túli visszafizetés esetén a vámhatóság a 143. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékű kamatot köteles fizetni.
(8) A jogcímenként nyilvántartott, egyenként kisösszegű (száz forint alatti) tételeket nem kell megfizetni, illetőleg visszafizetni.
(9) A számlavezető vámhivatala vámfizetési folyószámlák helyzetéről jogcímenként köteles negyedévenként zárlatot készíteni és az egyenlegről az ügyfelet évente rendszeresen, külön kérésre harminc napon belül értesíteni.

A vámteher helyesbítése

137. §

(1) Ha a kereskedelmi forgalomban behozott vámáruknak a vámteher kiszabásakor elfogadott vámértéke nem felel meg a vámteher kiszabása céljából megtartott vámvizsgálatkor fennállott valóságos vámértéknek, a vámterhet az elévülés határidején belül kérelemre vagy hivatalból helyesbíteni kell.
(2) A helyesbítés címén megállapított fizetési kötelezettséget - függetlenül attól, hogy az a vámfizetésre kötelezettet vagy a vámhatóságot terheli - határozattal kell megállapítani.
(3) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett javára visszafizetési kötelezettség keletkezik, azt a fizetési kötelezettséget megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc munkanapon belül kell teljesíteni. Ezen határidőn túli visszafizetés esetén a vámhatóság a 143. § (1) bekezdésének a) pontjában megállapított kamatot köteles fizetni.
(4) A helyesbítésre vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

A vámteher visszatérítése

138. §

(1) A befizetett vámterhet - a vámmal együtt fizetett forgalmi adók kivételével - a vámhatóság köteles visszatéríteni ha:
a) a vám esedékessége napjától számított három éven belül a vámfizetésre kötelezett igazolja, hogy a belföldi forgalom számára vámkezelt árut az eredeti küldő címére vagy rendelkezése alapján - a szerződés meghiúsulása, illetőleg a szerződésen alapuló szavatossági és jótállási igények alapján - külföldre kiszállította (külföldi tértiáru);
b) a vám esedékessége napjától számított három hónapon belül a vámfizetésre kötelezett igazolja, hogy az aktív feldolgozásban, vagy ideiglenes behozatalban kezelt vámárut a visszaviteli határidő lejártáig külföldre visszaszállította, vámraktárba beraktározta;
c) a vámfizetésre kötelezett a vám esedékességétől számított egy éven belül igazolja, hogy vámmentességre, vámkontingens igénybevételére vagy kedvezőbb vámtétel alkalmazására jogosult;
d) a vámfizetésre kötelezett vagy az exportőr a vám esedékességétől számított két éven belül igazolja, hogy
1. a lecserélés címén behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt áru ellentételeként - a behozatalt követően - az azzal azonos vámtarifaszám (kötelező alszám és a magyar alszám) alá tartozó magyar származású vagy a belföldi forgalom számára vámkezelt árut külföldre kiszállította, valamint az exportőr és importőr azonos. Ez esetben a visszatérítésnél csak a kiszállított áruval azonos értékkel megegyező vámértékre kalkulált vám vehető figyelembe,
2. az exportáru csomagolásához devizafizetési kötelezettséggel behozott csomagoló-és burkolóanyagot rendeltetés szerint felhasználta és külföldre kiszállította,
3. a belföldi forgalom számára vámkezelt árut az exportált termékbe igazoltan beépítette, illetve felhasználta (annak alkotórészévé vált),és az exportáru külföldre való kiszállítása megtörtént. A visszatérítés további feltétele, hogy a vámfizetésre kötelezett az importárut terhelő vám- és adófizetési kötelezettségének igazoltan eleget tett, illetve az exportőr belföldi szállítójától vámmal és egyéb költséggel terhelt import eredetű árut szerzett be, és ezt számlával igazolja,
4. az általa külföldről behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt árut változatlan állapotban, másik külkereskedelmi szerződés alapján külföldre kiszállította, és a kiléptetés megtörténtét igazolja.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott vámvisszatérítés nem alkalmazható, ha a szavatossági és jótállási igények érvényesítésével kapcsolatban a 105. §-ban meghatározott vámmentességet igénybe vették.
(3) E § rendelkezésének alkalmazása szempontjából a külföldre történő kiszállítás fogalmával egy tekintet alá esik, ha az árut a jogszabály előírásainak megfelelően, igazoltan vámszabadterületre, tranzitterületre kiszállították, vagy közvámraktárba betárolták.
(4) A számlavezető vámhivatala visszatérítendő vámot a visszatérítésről rendelkező határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül köteles visszautalni. Amennyiben ezt a határidőt elmulasztja, a 143. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékű kamatot köteles fizetni.
(5) Az egyszerűsített vámvisszatérítési eljárást és feltételeit a törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

A vámteher mérséklése, elengedése

139. §

(1) Nem kereskedelmi forgalomban természetes személyek terhére kiszabott vámterhet, kamatot az elsőfokú határozatot hozó vámhivatal elengedheti vagy mérsékelheti, ha azok megfizetése a vámfizetésre kötelezett és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti, A méltányossági kérelem elbírálásakor a vámhivatal a kérelemben felhozott indokok igazolására szólítja fel a vámfizetésre kötelezettet és a szociális körülmények feltárása érdekében megkeresheti az illetékes helyi önkormányzatot.
(2) Ellenérték nélkül beérkezett vámárukra a vámfizetésre kötelezett indokolt kérelmére az elsőfokú határozatot hozó vámhivatal vámmentességet vagy vámmérséklést engedélyezhet, ha a belföldi forgalom számára vámkezelt vámáru az állampolgárok széles körét érintő közösségi, - így különösen szociális, egészségügyi, nevelési, kulturális, hitéleti,környezetvédelmi, településfejlesztési, nemzeti és etnikai kisebbségi - feladatok ellátását szolgálja.
(3) A vámteher és a kamat mérséklését, illetve elengedését az (1)-(2) bekezdésekben meghatározott esetekben a kérelmet elbíráló vámhivatal a vámáru legfeljebb három éves elidegenítési korlátozásához kötheti e törvény végrehajtási rendeletében foglaltak szerint.
(4) Az elsőfokú határozatot hozó vámhivatal a kamattartozást elengedheti vagy mérsékelheti, ha annak megfizetése a kérelmező szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. Az elengedés feltétele a vámtartozás legalább 50 %-ának kiegyenlítése, a mérséklés feltétele a vámtartozás legalább 30 %-ának kiegyenlítése a kérelem érdemi elbírálása előtt.

A vámteher elévülése

140. §

A vámhatóság által
a) jogerősen kiszabott vámteher beszedési joga az esedékességtől;
b) a tévesen nagyobb összegben kiszabott vámteher visszakövetelésére vonatkozó jog az esedékességtől;
c) a tévesen kisebb értékben közölt vagy nem közölt vámteher és a jogszerűen kiszabható vámteher különbözetének követelési joga a vámkezelés eredményének közlésétől;
d) a jogellenesen forgalomba hozott vámáru utáni vámteher követelési joga az esedékességtől számított öt év elteltével évül el.
141. §
Nyugszik az elévülés a végrehajtási eljárás felfüggesztésének időtartama, a vámtartozások megfizetésére adott fizetéshalasztás vagy részletfizetési kedvezmény, törvényben biztosított fizetési kedvezmények és a feltételhez kötött vámmentesség ideje alatt.

V. Fejezet

Jogkövetkezmények, költségek

Vámigazgatási bírság

142. §

(1) Az e törvényben meghatározott
a) jelentkezési-, árubejelentési-, árubemutatási-, árunyilatkozat benyújtási-, vagy
b) az átmeneti megőrzésre, a vámfelügyeletre és a vámkezelésre vonatkozó, valamint
c) a vámszabadterülettel és tranzitterülettel összefüggő kötelezettségek megszegése esetén az eljáró vámhatóság vámigazgatási bírságot szab ki.
(2) Ha a mulasztás vagy tevékenység következtében vámhiány keletkezik, vámigazgatási bírságként a vámhiány ötven %-át, szervezetesetében legalább ötvenezer forintot, természetes személy esetében legalább ötezer forintot kell ki szabni.
(3) Amennyiben a kötelezettségszegés következményeként vámhiány nem keletkezik, a vámigazgatási bírság szervezetesetében százötvenezer forintig, természetes személy esetében tizenötezer forintig terjedhet.
(4) Ha az EUR. 1 szállítási bizonyítványt, az EUR. 2 okmányt, vagy származási nyilatkozatot tartalmazó számlát a külföldi vámhatóság a rajta lévő adatok ellenőrzése céljából visszaküldi Magyarországra, és az utólagos ellenőrzés során az adatok valótlannak bizonyulnak, az exportőr az eladási ár, annak hiányában az áru értékének egy %-át, de legalább ötvenezer, legfeljebb kétszázötvenezer forint vámigazgatási bírságot köteles fizetni.
(5) A vámigazgatási bírságot a vámhatóság határozattal szabja ki.
(6) Vámigazgatási bírságot nem lehet kiszabni,ha e törvény rendelkezései alapján kamatfizetési kötelezettség áll fenn, és a fizetendő kamat magasabb a kiszabható bírság összegénél, valamint ha természetes személy esetében a kötelességszegés következtében szabálysértési eljárás indult.
(7) A vámfizetésre kötelezett által elmulasztott kötelezettség pótlólagos teljesítése esetén, amennyiben az ügyfél a vámhatóság intézkedése előtt tárja fel a mulasztást, és intézkedik a teljesítés iránt, a (2) bekezdésben írtak huszonöt %-át kell vámigazgatási bírságként megfizetni.
(8) A vámigazgatási bírságot - a fizetésre kötelezett kérelmére - a vámszervezet illetékes területi szerve elengedheti vagy mérsékelheti, ha
a) a fizetésre kötelezettel szemben három éven belül vámigazgatási bírság kiszabására nem került sor, és
b) a vámigazgatási bírság megfizetése a fizetésre kötelezett és közeli hozzátartozói megélhetését, kereskedelmi forgalommal kapcsolatban a gazdálkodó tevékenységének folyamatosságát súlyosan veszélyeztetné.

Kamat

143. §

(1) Ha e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz,
a) a fizetési kötelezettség elmulasztása esetén, a jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd részét;
b) az engedélyezett fizetési halasztás, illetve részlet-fizetés idejére, valamint ha a feltételtől függő vám-mentesség vagy vámkedvezmény alkalmazásával vámkezelt vámáru után a vámot a feltétel feloldása érdekében utólag megfizetik, a jegybanki alapkamat 365-öd részét, kell naponta megfizetni.
(2) A kamatot a fizetési kötelezettség elmulasztása esetén a határidő lejártát követő naptól a teljesítés napjáig, egyéb esetekben a vámteher közlésének napjától az engedélyezett határidő napjáig terjedő időszakra kell felszámítani. A kamat alapja a vámteher vagy a vámteher különbözete.
(3) A kereskedelmi áruforgalomban behozott és ideiglenes behozatalban vagy aktív feldolgozásban - a vámáru hulladéka, mellékterméke kivételével - vámkezelt vámáru után a vámkezelés napjától a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napjáig - a 73. § (4) bekezdése alkalmazása esetén a visszaviteli határidő lejártáig - az (1) bekezdés a) pontja szerinti kamatot kell fizetni, ha azokra az említett vámeljárások során készpénzbiztosítékot nem nyújtottak.
(4) A 135. § (1)-(2) bekezdés szerinti esetekben az e § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott mértékű kamatot kell fizetni.
(5) A kamatot (a kiszabható vámteherrel együtt vagy külön) határozatban kell kiszabni és beszedni. A vámhatóság terhére az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott mértékben fel-számításra kerülő kamatot a vámfizetésre kötelezettnek a visszafizetendő vagy visszatérítendő összeggel együtt, hivatalból kell megfizetni.
(6) Nem kell kamatot fizetni, ha a 142. § szerinti vámigazgatási bírság szabható ki és annak összege magasabb a kamat összegénél.

Vámkezelési díj, statisztikai illeték

144. §

(1) A vámkezelés költségeinek megtérítése céljából - a vámmal együtt - a (2) bekezdésben és a törvény végrehajtási rendeletében megállapított mértékű vámkezelési díjat kell fizetni a(3) bekezdésben foglalt kivétellel.
(2) Az ideiglenes behozatalban bérlet, haszonbérlet és haszonkölcsön jogcímén vámkezelt vámáruk esetében a vámkezelési díj mértéke a vámkezelés napjától a 73. § (3) bekezdés szerinti elszámolás napjáig minden megkezdett hónapra a kiszabott vámkezelési díj 2 %-a.
(3) Nem kell a vámkezelési díjat kiszabni és beszedni, ha a vámkezelés az e törvényben meghatározott, vagy nemzetközi szerződésen alapuló vámmentesség alkalmazásával történik.
(4) A (2) és (3) bekezdésben foglaltakat a statisztikai illetékre is alkalmazni kell.
(5) Kérelem esetén a kereskedelmi forgalomban a statisztikai illeték és a vámkezelési díj kiszabása alól a pénzügyminiszter felmentést adhat, ha annak nemzetgazdasági indokoltsága fennáll.

Szemledíj, költségtérítés

145. §

(1) A vámkezeléskor vagy utóellenőrzéskor felmerült szakértői és más vizsgálati díjat, továbbá a fuvarozási, kiszállási és más költséget - a (2) és (4) bekezdésben meghatározott kivétellel - a vámteherrel együtt, vagy a vámhivatal eljárása során kell kiszabni és beszedni.
(2) A vámszervezet vámlaboratóriuma által kérelemre végzett laboratóriumi vizsgálat díja az elvégzett vizsgálat költsége, de legalább négyezer forint, amelyet a vizsgálatot kérő a többi költségtől elkülönítve köteles átutalni vagy átutalási postautalvány felhasználásával megfizetni.
(3) A felmerült szakértői és más vizsgálati díjat a vámkezelést kérőnek akkor kell megfizetnie,
a) ha a vámkezelés során a vizsgálat elvégzésére kifejezett kívánságára kerül sor,
b) ha a a jogorvoslati eljárás során kért szakértői vizsgálat a vámhatóság megállapításával szemben az ügyfél állítását nem támasztja alá,
c) az utóellenőrzés megszakítása miatt felmerült költséget, ha az utóellenőrzés megállapítása rá nézve terhelő adatot tartalmaz,
d) ha a laboratóriumi vizsgálatra azért került sor, mert a vámkezelést kérő által benyújtott analízis bizonyítvány alapján az áru vámkezelése nem volt elvégezhető.
(4) A vámhivatal hivatalos helyén kívül végzett eljárás esetében
a) nem kereskedelmi áruforgalomban megkezdett naponként ötszáz forint,
b) kereskedelmi áruforgalomban:
1. a munkaszüneti napon, heti pihenőnapon (szabadnapon) végzett vámkezelés esetén vámkezelési bejelentésenként ezerötszáz forint,
2. az állandó vámfelügyeletet igénylő szolgálat ellátása esetén megkezdett nyolc órai szolgálat térítéseként személyenként négyezer forint,
3. minden más, a vámhivatal hivatalos idején belül végzett vámkezelés esetében vámkezelési bejelentésenként ezer forint,
4. munkanapokon, a vámhivatal hivatalos idején túl végzett vámkezelés esetében a 3. alpontban említett szemledíjat, továbbá megkezdett óránként ötszáz forint szemledíjat kell fizetni.
A vámkezelési bejelentés formáját és tartalmát e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza.
(5) A (4) bekezdés b) pontjában meghatározott szemledíjat a vámhivatal - a 2. alpont kivételével-az eljárás megkezdése előtt szabja ki és szedi be. A 2. alpontban meghatározott szemledíjat naptári hónaponként összesítve szabja ki és szedi be.
(6) Ha a vámhivatal hivatalos helyén kívüli helyre kért el-járás a kérelmezőnek vagy megbízottjának felróhatóan elmarad, vagy egy órát meghaladó várakozás után kezdhető meg, illetőleg folytatható, felemelt szemledíjat kell fizetni. A felemelt szemledíj összege a várakozás minden teljes órája (hatvan perc) után kétezer forint. Meghiúsult eljárás esetében a felmerült kiküldetési költséget és a szemledíjat akkor is meg kell fizetni, ha a várakozás ideje az egy órát nem haladja meg. Meghiúsult eljárásnak kell tekinteni, ha a kért eljárás az árunyilatkozat, az áru vagy a fuvareszköz (szállítóeszköz) hiánya miatt nem végezhető el.
Nem minősül meghiúsult eljárásnak, ha a fuvareszköz hiánya az eljárást kérőnek nem róható fel.
(7) A szemledíjat az köteles megfizetni, aki az eljárást kérte. A kérelmezőnek, illetőleg megbízottjának fel nem róható akadály következtében előállott várakozás vagy meghiúsult eljárás esetén szemledíjat fizetni nem kell. A szemledíj kiszabása ellen fellebbezésnek van helye.
(8) A közúti járművek vámzár alatt történő nemzetközi árufuvarozásra való alkalmassági vizsgálatáért - a vizsgálat eredményétől függetlenül - járművenként háromezer forint költségtérítést kell fizetni.
(9) A kereskedelmi forgalomban behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt áruval kapcsolatban a vámmentességre vagy vámkedvezményes eljárásra való jogosultság utólagos igazolása esetén árunyilatkozatonként kétezer forint költségtérítést kell fizetni.
(10) Az ideiglenesen megnyitott határátkelőhelyeken végzett vámszolgálatért - a ténylegesen felmerülő költségek figyelembe vételével- a vámhatóság és a határnyitást kérő megállapodása szerinti díjat kell fizetni.
(11) A vámáru kísérése esetén, ha arra a vámáru felett rendelkezésre jogosult kérésére kerül sor, a tényleges költséget, de legalább óránként és vámszolgálatot végző személyenként ötszáz Ft költségtérítést kell fizetni.
(12) A 62. § (1) bekezdésének c) pontja alapján vámhivatali vámraktárba felvett áruk után megkezdett száz kilogrammonként és naponta ötszáz forint költségtérítést kell fizetni raktárdíjként.
(13) A jövedéki törvény előírásai szerint zárjeggyel ellátandó jövedéki termékek utáni adóvisszatérítéshez szükséges vámhivatali eljárás (zárjegy levétele) esetén az ellenőrzést kérő a (4) bekezdésben meghatározott szemledíjat köteles fizetni. Vámkezelési bejelentésnek ilyen esetben a benyújtott kérelmet kell tekinteni.

VI. Fejezet

A vámigazgatási eljárás különös szabályai

Alapvető szabályok

146. §

(1) A vámigazgatási eljárásban - ideértve a vámmal kiszabásra kerülő statisztikai illetékkel és forgalmi adókkal kapcsolatos eljárást is - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A szóban előterjeszthető vámkezelési kérelmet nem kell jegyzőkönyvbe foglalni.
(3) A vámigazgatási eljárásban az ügyfél az a szervezet és természetes személy, amelynek/akinek a vámjogszabály szerint joga van arról rendelkezni, hogy a vámhivatal az árut milyen eljárásban vámkezelje, valamint mindazon szervezet/személy, amelyet/akit a vámtörvény szerinti jogok illetnek meg, vagy kötelezettségek terhelnek.
(4) Az áruk vámkezelésére, a vámteher kiszabására és beszedésére, ideértve a vámteher helyesbítését és visszatérítését is - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - első fokú hatósági jogkörben az a vámhivatal illetékes, ahol az áru vámkezelését kérik.
(5) Vámigazgatási ügyekben külföldre irányuló megkereséseket és a külföldről érkező megkeresésekre adandó válaszokat a vámszervezet központi szerve vagy az általa kijelölt vámhivatal közvetlenül küldheti ki külföldre.
(6) A vámigazgatási ügyekben az elintézési határidő hatvan nap a következő esetekben:
a) vámszabadterület, tranzit-terület engedélyezése;
b) magán- és közvámraktár engedélyezése;
c) minden olyan ügyben, ahol a döntés meghozatalához külföldi vámszerv megkeresése szükséges,
(7) A (6) bekezdés c) pontja esetében az elintézési határidőbe a külföldi vámhatóság válaszának megérkezéséig eltelt idő nem számít bele.

Határozat

147. §

(1) A vámigazgatási eljárás során határozattal kell dönteni:
a) az írásbeli árunyilatkozattal kért vámkezelésekről,
b) az ügyfél által benyújtott, a vámkezeléssel kapcsolatos egyéb kérelmekről,
c) a hivatalból indított eljárásokban,
(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az árutovábbítás, a raktározás, az ideiglenes kivitel és passzív feldolgozás esetén a vámkezelésnek a vámhatóság által történt igazolása határozatnak minősül.
(3) A vámhivatalnak a vámellenőrzés keretében tett - az (1) bekezdésben nem említett - intézkedéséről határozatot hozni nem kell.

Jogorvoslat

148. §

(1) A vámügyekben hozott határozatok ellen benyújtott jog-orvoslatok elintézését a vámhatóság az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései szerint - az e törvényben meghatározott eltérésekkel - végzi.
(2) A vámügyekben hozott, bíróság által el nem bírált, jog-sértő határozat a felettes szerv felügyeleti intézkedése keretében a 140. §-ban meghatározott elévülési határidőn belül megváltoztatható, megsemmisíthető, továbbá az ügyben új eljárás lefolytatása rendelhető el.
(3) A vámteherről szóló kötelezettséget tartalmazó határozat az utólagos ellenőrzés kivételével, csak egy ízben - a 140. §-ban meghatározott elévülési határidőn belül - módosítható.
(4) Az elsőfokú határozat azonnal - fellebbezésre tekintet nélkül - végrehajtható:
a) a vámfizetési kötelezettség megállapításánál;
b) az árunyilatkozat visszautasításánál;
c) a vámáru, áru közvetlen vámfelügyelet alá vételénél;
d) jogszabályban meghatározott kötelező határidők meghosszabbítására irányuló kérelmek elutasításakor.
(5) A vámhivatalnak a saját határozata módosítására tett intézkedése nem zárja ki a határozat újabb módosítását, ha a vámfizetésre kötelezettnél tartott utóellenőrzés megállapítása szerint a módosított határozat jogsértőnek minősül. Ilyen esetben a határozatnak az utóellenőrzés megállapításai szerinti módosítása megengedett, amely ellen a rendes jogorvoslattal lehet élni.
(6) A 129. § (3) bekezdésében foglaltak alapján kiszabott vámterheket a vámfizetésre kötelezett az előírt határidőn belül akkor is köteles megfizetni, ha a határozat ellenjogorvoslattal él. A fizetési kötelezettség elmulasztása esetén a vámhatóság megteheti a határozatban foglaltak végrehajtására a szükséges intézkedéseket. El kell tekinteni a határozat végrehajtásától, ha a benyújtott fellebbezés adatai alapján a határozatot várhatóan módosítani szükséges.
(7) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett a 126. § (5) bekezdése alapján a vámhatósági tévedésre, mint alapos okra hivatkozva a kiszabottnál kevesebb vámterhet fizet meg, a 143. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti kamatot kell fizetni a vámteher különbözete után, ha a jogorvoslati eljárásban a vámhatóság eljárása jogszerűnek minősül.
(8) Amennyiben a vámhatóság határozata jogszabályt sértett és ennek következtében a vámfizetésre kötelezettnek visszafizetési igénye keletkezik, a vámhatóságnak a visszafizetendő összeg után, a befizetés napjától a 143. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott mértékű kamatot kell fizetnie. A vámteher helyesbítése és a vámvisszatérítés esetén a kamatfizetési kötelezettségre a 137. és a 138. §-ban foglaltak az irányadók.

Végrehajtási eljárás

149. §

(1) A vámtartozás behajtása érdekében a tartozást megállapító vagy nyilvántartó vámhatóság - a jogerős vagy a 148. § (4) bekezdés a) pontjában szabályozott, azonnal végrehajtható okirat alapján - a végrehajtás iránt haladéktalanul intézkedik.
(2) A vámhatóság a vámtartozás végrehajtása előtt jogosult a vámárun a 11. § alapján fennálló törvényes zálogjogból eredő igényei érvényesítésére, az e törvényben szabályozott feltételek szerint. Amennyiben a zálogjogból történő kielégítésre nincs lehetőség, a vámtartozás megfizetésére a vámfizetésre kötelezettet felhívja, eredménytelen felhívás esetén a végrehajtási eljárást megindítja.
(3) A végrehajtási eljárásban a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénynek a végrehajtás foganatosítására vonatkozó szabályait, a pénzkövetelés végrehajtásáról szóló előírásait, illetve a végrehajtásnak a pénzintézetnél kezelt összegre, valamint az ingó és ingatlan vagyonra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni az e törvényben megfogalmazott eltérésekkel. A végrehajtás a vámteher esedékességének napját követő naptól indítható.
(4) A végrehajtás során a vámhatóság alkalmazottjának törvénysértő intézkedése ellen vagy intézkedésének elmulasztása miatt a fizetésre kötelezett - a tudomására jutástól számított 8 napon belül - a végrehajtást foganatosító vámhivatalnál végrehajtási kifogást terjeszthet elő. Az ok bekövetkeztétől számított 6 hónap elteltével igazolásnak helye nincs, a benyújtott végrehajtási kifogást a vámhatóság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el. A végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító vámhivatal felettes szerve 15 napon belül határoz.

150. §

(1) A vámtartozás behajtását a bankszámlával rendelkező vámfizetésre kötelezett bármely bankszámlája ellen benyújtható azonnali beszedési megbízással, a bankszámlával nem rendelkező vámfizetésre kötelezett esetében munkabérből vagy egyéb járandóságból történő letiltással kell megkísérelni.
(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott végrehajtás nem, vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, a vámfizetésre kötelezett követelését, továbbá ingó és ingatlan vagyontárgyait kell végrehajtás alá vonni.

151. §

(1) Ha a 150. § szerinti végrehajtás eredménytelen,vagy abból a vámtartozás nem egyenlíthető ki, az illetékes területi vámhatóság határozatban rendeli el az ingatlan végrehajtást.
(2) Az ingatlan végrehajtását elrendelő határozat ellen jogorvoslatnak van helye.
(3) Ingatlan-végrehajtásnak akkor van helye, ha a vámtartozás a százezer forintot meghaladja,az említett, illetőleg annál alacsonyabb összeg esetében pedig akkor, ha az a végrehajtás alá vont ingatlan értékéhez képest nem minősül aránytalanul csekélynek.
(4) A végrehajtást elrendelő vámhivatal a jogerős határozattal megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt a végrehajtási jog bejegyzése végett.
(5) Ha a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozat jogerőre emelkedett, a vámhatóság a földhivatal bejegyzést közlő határozatát - az ingatlan értékesítése érdekében - az ingatlan fekvése szerint illetékes bírósági végrehajtónak küldi meg.
(6) Ha a végrehajtási jog nem jegyezhető be, a vámhatóságot a vámtartozás erejéig a vámfizetésre kötelezett ingatlanán a vámtartozás megfizetéséig jelzálogjog illeti meg, amit a földhivatal a vámhatóság kérelmére bejegyez.

A végrehajtási eljárás felfüggesztése, szüneteltetése

152. §

(1) A vámhatóság a vámfizetésre kötelezett kérelmére felfüggesztheti - felettes szerve rendelkezésére felfüggeszti - a végrehajtást, ha a vámtartozást előíró határozat megváltoztatása vagy megsemmisítése várható.
(2) A végrehajtási eljárás szünetel, ha
a) az adósnak nincs lefoglalható vagyontárgya, illetőleg a lefoglalt vagyontárgy értékesítése sikertelen volt;
b) a vámfizetésre kötelezett kérelmére a vámhatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett, illetőleg az erre vagy a vámtartozás mérséklésére irányuló kérelem tárgyában jogerős döntést még nem hoztak.
(3) A végrehajtást akkor lehet folytatni, ha a (2) bekezdés a) pontja esetén valószínűsíthető, hogy az adósnak van olyan vagyontárgya, amely lefoglalható, illetve értékesíthető, vagy a (2) bekezdés b) pontja esetén a halasztás időtartama eltelt, illetőleg a vámfizetésre kötelezett a részlet teljesítését elmulasztotta, vagy a vámtartozás mérséklésére irányuló kérelmet a vámhatóság jogerős határozattal elutasította, ugyanazon tárgyban előterjesztett újabb kérelemre a végrehajtás nem szünetel.

A befolyt összeg elszámolása, a végrehajtás költsége

153. §

(1) A végrehajtással kapcsolatban felmerült költség - így különösen az alkalmazott becsüs díjazása, a szállítási, tárolási, értékesítési költség - a vámfizetésre kötelezettet terheli, melyről a vámhatóság határozatban dönt.
(2) A követelés behajtásával felmerült és a vámhatóság által megállapított költséget a vámtartozást megelőző sorrendben kell kielégíteni. A végrehajtás során befolyt összeget ezt követően a 136. § (6) bekezdésében foglalt sorrendben kell elszámolni.

Vámtartozás törlése

154. §

(1) Az ipari vámszabadterületről belföldre szállított és a belföldi forgalom számára vámkezelt vámáru után kiszabott vámot és a 15. §-ban meghatározott fizetési kötelezettséget a vámkezelés időpontjában - az adók kiszabása után - törölni kell olyan arányban, amilyen arányban a vámáru termelői árában a magyar hozzáadott érték (belföldről beszállított és a vámáruba beépített belföldi áru értéke, munkabér és közterhei, stb.) szerepel. A vámkezelést kérő a törlendő értékrészt elkülönítetten, egy összegben is tartalmazó termelői árkalkulációt a vámkezeléshez köteles benyújtani.
(2) Az (1) bekezdés szerinti törlés nem alkalmazható az olyan belföldi áru esetében, amelynek vámszabadterületre való kiszállításakor vámvisszatérítést vettek igénybe.
(3) A végrehajtási eljárást lefolytató vámhatóság határozattal törli a vámtartozást,és erről a tartozást megállapító, illetőleg nyilvántartó vámhivatalt tájékoztatja, ha a vámtartozásra egyetemlegesen kötelezettek mindegyikével szemben lefolytatták a végrehajtási eljárást, de ez nem vezetett eredményre.
(4) A vámhatóságnak a behajthatatlanság címén törölt vámtartozást újból elő kell írni, ha a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül a vámtartozás behajthatóvá válik.
(5) Az elévült vámtartozást véglegesen törölni kell.
(6) E törvény végrehajtási rendelete az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően a vám törlésére további jogcímeket is megállapíthat.

VII. Fejezet

Nyilvántartás, adatszolgáltatás, adatvédelem

Nyilvántartás, adatszolgáltatás

155. §

(1) Az árunyilatkozaton a vámterhek kiszabásával és a vámeljárással kapcsolatos adatokat - ideértve a külkereskedelmi statisztika alapjául szolgáló adatokat is - a valóságnak megfelelően és a vonatkozó jogszabályok által előírt módon kell feltüntetni.
(2) A vámfizetésre kötelezett a vámeljárás során keletkezett okmányokat a vámterhekre érvényes elévülési idő elteltéig köteles megőrizni, és a vámhatóság felszólítására azokat bemutatni.

Vámtitok, adatvédelem

156. §

(1) Vámtitok minden olyan, a vámeljárásokkal kapcsolatos tény, adat, körülmény, igazolás vagy információ, amelynek illetéktelen személy tudomására jutása sérti az ügyfél személyi, pénzügyi, gazdasági, valamint az állam pénzügyi, gazdasági érdekeit.
(2) A vámhatóság a vámeljárás során a jogszabályi előírásoknak megfelelően birtokába kerülő adatokat - a személyes adatok, a szolgálati titok és adótitok védelmére vonatkozó szabályokat betartva - a vámkezelési és a külkereskedelmi statisztikai szempontok szerint ellenőrzi, nyilvántartja, feldolgozza és a (3) bekezdés szerint átadja, valamint a vámterhekre érvényes elévülési idő elteltéig megőrzi.
(3) A vámhatóság a vámeljárás során birtokába kerülő
a) személyes és egyéb, személyre vonatkozó egyedileg azonosítható adatokat megkeresés alapján adó-, vám-és devizahatósági eljáráshoz a Pénzügyminisztériumnak, devizahatósági feladatai ellátásához a Magyar Nemzeti Banknak, folyamatban lévő eljárásban, illetve bűnüldözés, bűnmegelőzés céljából bíróság, ügyészség és bűnüldöző szervek számára, nemzetbiztonsági védelmi célra a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, adóellenőrzési célra az Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak, továbbá hagyatéki eljáráshoz a közjegyzőnek;
b) szervezetre vonatkozó egyedileg azonosítható - valamint a természetes személyre vonatkozó egyedileg nem azonosítható, kereskedelmi forgalomnak minősülő - adatokat rendszeresen a Központi Statisztikai Hivatalnak, és egyéb a külkereskedelmi statisztikáért felelős szervnek, közigazgatási és hatósági eljárás céljából, engedélyezési, kvóta figyelési, piacvédelmi és ellenőrzési céllal az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak és a Népjóléti Minisztériumnak, devizahatósági feladatai ellátásához és a fizetési mérleg összeállításához a Magyar Nemzeti Banknak, agrár rendtartással összefüggő feladatok ellátásához a Földművelésügyi Minisztériumnak, környezetvédelmi ellenőrzési célra a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak;
c) a szervezettel/személlyel nem azonosítható áruforgalmi adatokat rendszeresen nemzetgazdasági, adó-, vám- és devizahatósági, vámpolitikai és piacvédelmi elemzési célra a Pénzügyminisztériumnak, külgazdasági, vámpolitikai és piacvédelmi elemzésre az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak, folyó fizetési mérleg összeállításához az MNB-nek, piacvédelmi elemzési célra a Földművelésügyi Minisztériumnak, környezetvédelmi elemzési célra a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium számára, nemzetközi közúti áru- és személyforgalom elemzési célra a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumnak ad át.
(4) Az adatok átadásáról az érintettet az adatvédelmi törvény szabályai szerint kérelmére tájékoztatni kell. A (3) bekezdés szerinti - kivéve a statisztikai célú - adatátadást a törvény nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés, vagy bűnüldözés érdekében korlátozhatja.
(5) A vámhatóságok együttműködésére vonatkozó nemzetközi szerződések alapján a vámhatóság - az államtitkot képező adatok kivételével - külföldre is továbbíthat személyes és egyedi adatot, amennyiben az adatkérő vámszerv az adatvédelem feltételeinek eleget tesz.
(6) Piackutatásra vagy egyéb célra díjfizetés ellenében adható át olyan forgalmi adat, amelyszervezettel, természetes személlyel nem azonosítható.
(7) Az ügyfél jogosulta saját forgalmára vonatkozó információ lekérésére.
(8) A (3) bekezdésben írt adatátadás során a nemzetbiztonsági és honvédelmi célú áruforgalom adatai tekintetében az államtitokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(9) A (6) bekezdésben írt esetben nem adható át vámtitoknak minősülő adat a stratégiai termékekről, így különösen az állami tartalék célú áruforgalomról, a nemzetbiztonsági és honvédelmi célú áruforgalomról, továbbá, ha a forgalmazásban az exportőr, importőr vagy gyártó száma háromnál kevesebb.

157. §

A vámeljárás során rögzítésre kerülő adatok adatvédelemre, adatbiztonságra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelő kezelését és a törvény által meghatározott céloknak megfelelő feldolgozásukhoz szükséges adatkezelési rendszer működtetését a vámhatóság végzi, illetve felelőssége mellett végezteti.

158. §

(1) A vámeljárás során a vámhatóság az árunyilatkozat adatainak felhasználásával a személyazonosító jel, illetőleg adószám alapján veszi nyilvántartásba a vámfizetésre kötelezettet.
(2) A vámhatóság a természetes személyek adatai közül a személyazonosításra alkalmas adatokat (név, lakóhely, születési év, hó, nap, anyja neve, valamint az (1) bekezdésben meghatározott azonosító jel)tartja nyilván, a vámkezelés adataival együtt.
(3) A vámhatóság a külföldi természetes személyeket, valamint a magyar természetes személyeket, ha nem áll rendelkezésre az (1) bekezdés szerinti személyazonosító jel, illetőleg adószám - az útlevélszám, valamint a "vám" szó alapján kialakított azonosítóval veszi nyilvántartásba.
(4) A vámhatóság feladatának ellátásához, valamint a birtokába került adatok ellenőrzéséhez, a szervezet/személy és az áru azonosítása érdekében a következő nyilvántartások adatait használhatja fel:
a) a szervezet,természetes személy azonosítása érdekében a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartása, útlevélszám alapján az útlevél-nyilvántartás, valamint a cégbírósági nyilvántartás;
b) az áru és szállítóeszköz azonosításához a gépjármű-nyilvántartás, kötelező gépjármű-biztosítási nyilvántartás;
c) a büntetett előélet vizsgálata céljából a bűnügyi nyilvántartás;
d) törvényi felhatalmazás alapján egyéb nyilvántartások.
(5) A vámhatóság megkeresésére a devizahatóság és a pénzintézet a vámérték meghatározás jogszerűségének és a vámteher befizetésének ellenőrzéséhez pénzforgalmi adatokat ellenérték nélkül szolgáltat.

159. §

A vámhatóságnak a jogszabályban előírt nyilvántartást úgy kell vezetni, hogy az a vámterhek alapjának, a kivetett vámterhek jogcímenkénti összegének, a vámmentességek és kedvezmények feltételeinek, valamint más, a vámeljárást és a külkereskedelmi statisztika készítését, továbbá gazdaságpolitikai célokat befolyásoló tényezőknek az ellenőrzésére alkalmas legyen.

160. §

(1) A vámhatóság hivatásos állományú tagja, illetve köztisztviselője vagy közalkalmazottja - szolgálati vagy munkaviszonyának megszűnését követően is - továbbá a vámeljárásba és ellenőrzésbe bevont szakértő és minden más személy (ideértve a vámfizetésre kötelezett megbízottját is), akinek az adatszolgáltatás, a nyilvántartás, a feldolgozás, az ellenőrzés, vámterhek beszedése, a vámtartozás végrehajtása, illetve az adatok statisztikai és e törvényben megengedett egyéb célú felhasználása során, feladataival összefüggésben vámtitok jut tudomására, köteles azt a titokvédelem szabályai szerint megőrizni.
(2) A (1) bekezdésben említett titoktartási kötelezettség megszegésének minősül, ha a vámeljárás során megismert vámtitoknak minősülő adatot vagy információt illetéktelen szervezet/személy részére hozzáférhetővé teszik, jogosulatlanul felhasználják vagy nyilvánosságra hozzák.

161. §

Ha a vámfizetésre kötelezett vagy megbízottja vámadatokkal kapcsolatosan olyan valótlan tényt, adatot vagy valós tényt, adatot megtévesztő módon tesz közzé, amely alkalmas arra, hogy a vámigazgatás munkájába vetett bizalmat megingassa, a felügyeleti szerv jogosult - az államtitoknak nem minősülő - valós adatok nyilvánosságra hozatalára, az érintettek előzetes meghallgatását követően,

VIII. Fejezet

Utólagos ellenőrzés

162. §

A vámhatóság által végzett utólagos ellenőrzés a vámfizetésre kötelezett szervezet külkereskedelmi tevékenységére irányuló teljes körű felülvizsgálat, amelynek célja annak megállapítása, hogy a vámfizetésre kötelezett, illetőleg az, akit a vámtörvény vagy egyéb jogszabály alapján a vámigazgatási eljárásban kötelezettségek terhelnek, azoknak eleget tett-e. Az utólagos ellenőrzés kiterjed különösen annak megállapítására, hogy a vámáru vámellenőrzés alá helyezése megtörtént-e, a vámérték kimunkálása, az áru tarifális besorolása, valamint a vámkedvezmények vagy vámmentességek igénybevétele jogszerű volt-e, és az ezek alkalmazásához előírt feltételeket betartotta-e a kedvezményezett, a vámterhek rendezése megtörtént-e. Az utólagos ellenőrzést a vámhatóság lefolytatja nemzetközi megállapodás alapján, a külföldi vámhatóság megkeresésére is.

163. §

Utólagos ellenőrzést kell folytatni a vámfizetésre kötelezettnél, ha annak felszámolására vagy végelszámolására kerül sor, továbbá az Állami Számvevőszék felhívására vagy a pénzügyminiszter utasítására.

164. §

Az utólagos ellenőrzés keretében a vámhatóság megvizsgálhatja a vámellenőrzéshez szükséges információkat tartalmazó iratokat, a vámárut, az árut, valamint az eljárásban résztvevők tevékenységének jogszerűségét.

165. §

A 163. §-ban foglaltak kivételével az utólagos ellenőrzés lefolytatásának szükségességét, gyakoriságát a célszerűség, a költségkímélés és az ellenőrzött működőképességére tekintettel, valamint a külföldi vámhatóság megkeresése figyelembe vételével az illetékes vámhatóság vezetője határozza meg. A vámhatóság a már utólagos ellenőrzéssel vizsgált ügyekben a felettes szerv engedélyével, illetve a 163. §-ban foglalt esetekben folytathat ismételten utólagos ellenőrzést.

166. §

(1) Az utólagos ellenőrzést annak megkezdése előtt legalább tizenöt nappal írásban be kell jelenteni.
(2) Nem kell az érintettet az utólagos ellenőrzésről előzetesen értesíteni, ha fennáll a lehetősége annak, hogy a vizsgálat alá vonandó bizonylatokat, könyvviteli és egyéb nyilvántartásokat, iratokat, feljegyzéseket, megsemmisítik, meghamisítják, illetve a körülményeket megváltoztatják.
(3) A helyszínen észlelt körülményeket jegyzőkönyvben kell rögzíteni, illetve a bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat és egyéb iratokat, adathordozókat átvételi elismervény ellenében bekell vonni. Az átvételi elismervényen a bevont iratokat, adathordozókat részletezni kell. Az iratok, adathordozók a hivatali helyiségben történő tanulmányozás végett is bevonhatók, ilyen esetben hatvan napon túl csak az illetékes vámhatóság vezetőjének engedélyével és az ellenőrzött szervezet/személy egyidejű értesítésével tarthatók a vámhatóságnál. Az ellenőrzött szervezet/személy a bevont iratokról másolatot készíthet.
(4) Az utólagos ellenőrzés tárgyát képező ügyben az ellenőrzött a vizsgálat időszaka alatt nem tehet olyan intézkedést, amely a vizsgálat megállapításait és eredményét befolyásolhatja.

167. §

(1) A helyszíni utólagos ellenőrzést lehetőleg az ellenőrzött tevékenysége folytatása idején (munkaidőben), más személyeknél napközben 8-20 óra között lehet lefolytatni.
(2) A vámhatóság hivatali helyiségében az utólagos ellenőrzést a hivatali időben kell megtartani. A hivatali időt úgy kell megállapítani, hogy az érdekelt meghallgatására annak munkaidején kívül is alkalmat adjon.
(3) Jogerős határozattal lezárt vámkezelésekre vonatkozóan, helyszíni utólagos ellenőrzést a vámhatóság megbízólevéllel ellátott hivatásos állományú tagja végezhet, aki ellenőrzési jogosultságát szolgálati igazolvánnyal és megbízólevéllel igazolni köteles.
(4) A vámhatóság utólagos ellenőrzést végző tagja az ellenőrzés lefolytatásához üzleti, üzemi vagy egyéb, a vámhatóság ellenőrzése alá tartozó tevékenység, vagyontárgy vagy jövedelem ellenőrzéséhez a szükséges helyiségekbe beléphet, iratokat, tárgyakat, munkafolyamatokat vizsgálhat meg, felvilágosítást, nyilatkozatokat kérhet, leltárfelvételt végezhet, vagy egyéb bizonyítást folytathat le.
(5) Ha az ellenőrzött vállalkozási tevékenységét magánszemély lakásában végzi,vagy e tevékenységéhez más személy ingatlanát veszi igénybe, erre is a (4) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.
(6) A nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a honvédelmi szervek területére történő belépés szabályait külön jogszabályok tartalmazzák.

168. §

(1) Az utólagos ellenőrzés során a tényállást a vámhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, függetlenül attól, hogy azt a vámfizetésre kötelezett, illetve az ellenőrzött személy javára vagy terhére teszi. Bizonyítási eszközök, illetve bizonyítékok különösen: az iratok, pénzügyi, banki bizonylatok, számlakivonatok, szakértői vélemények, a nyilatkozat, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai, továbbá a vámhatóságok közötti adminisztratív együttműködés keretében beszerzett bizonyítékok.
(2) Az ellenőrzött az (1) bekezdésben említett iratokat, adathordozókat a vámhatóság rendelkezésére bocsátja, illetve az utólagos ellenőrzéshez szükséges tények, körülmények, egyéb feltételek megismerését biztosítja. Az ellenőrzés, utólagos ellenőrzés során az ellenőrzött, megbízottja és alkalmazottja a vámhatóság részére az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítást megadja.
(3) A vámhatóság az utólagos ellenőrzés során szakértőt vehet igénybe.

169. §

(1) A vámhatóság az utólagos ellenőrzést felfüggeszti, ha az ellenőrzött a 168. § (2) bekezdésében előírt feltételeket nem, vagy csak hiányosan, illetve a vámhatóságot megtévesztő módon teljesíti.
(2) A megszakítással egyidejűleg a vámhatóság az ellenőrzés alatt állót - határidő megjelölésével - a 168. § (2) bekezdésében foglaltak biztosítására,bizonylatok, könyvviteli és egyéb nyilvántartások pótlására kötelezheti. Az ellenőrzés megszakítása esetén a vámhatóság - az ellenőrzött költségére - a nyilvántartásokat, elszámolásokat szakértővel elkészíttetheti, vagy azokat és más bizonylatokat beszerezhet.

170. §

(1) A vámhatóság az utólagos ellenőrzés megállapításait jegyzőkönyvbe foglalja,
(2) A jegyzőkönyv az ellenőrzött azonosításához szükséges adatokat, az utólagos ellenőrzés által megállapított tényállást és az annak alapjául szolgáló bizonyítást tartalmazza,
(3) Az utólagos ellenőrzés akkor fejeződik be, amikor az ellenőrzés megállapításait az érdekelttel írásban közlik, és a jegyzőkönyvet kézbesítik. Az utólagos ellenőrzés következtében tett intézkedések időpontjaként a jegyzőkönyv lezárásának napját kell figyelembe venni.

171. §

(1) Az ellenőrzött szervezet/személy jogosult az utólagos ellenőrzést végző személy azonosságáról és az ellenőrzésre felhatalmazást adó megbízásról meggyőződni, az ellenőrzés során keletkezett iratokba betekinteni, a jegyzőkönyvet megismerni, és a jegyzőkönyv átvételét követő nyolc napon belül írásban észrevételt tenni.
(2) Az ellenőrzés befejezéséről a vámhatóság az (1) bekezdésben meghatározott határidőt követő 8 napon belül dönt. Az ellenőrzést folytatni kell, ha az ellenőrzött észrevételei indokolják vagy a határozat meghozatalához a tényállás tisztázása válik szükségessé. Ilyen esetben újabb jegyzőkönyvet kell készíteni.
(3) Az ellenőrzött kérelmére a jegyzőkönyv átadásakor zárótárgyalást kell tartani. A zárótárgyaláson - ha az ellenőrzött kéri - az érdekvédelmét ellátó szervezet képviselője is részt vehet. Ha zárótárgyalást tartanak, az (1) bekezdésben foglalt észrevétel határidejét a zárótárgyalás napjától kell számítani.

172. §

Az utólagos ellenőrzés megállapításai alapján a vámhatóság szükség szerint
a) a hatáskörébe tartozó, szükséges eljárást megindítja, vagy
b) a hatáskörébe nem tartozó ügyekben megkeresi az intézkedésre illetékes szervet.

173. §

A vámhatóság jogosult az utólagos ellenőrzési tevékenységéhez más hatóság közreműködését kérni, illetve igénybe venni.

II. RÉSZ

VÁMIGAZGATÁS

I. Alapvető rendelkezések

174. §

(1) A vámigazgatás a pénzügyigazgatás része. A vámigazgatást a pénzügyminiszter irányítja és felügyeli.
(2) A vámigazgatásra háruló végrehajtási feladatokat a vámszervezet végzi.
(3) Új határátkelőhely megnyitása és a megnyitott határát-kelőhelyek megszüntetése, illetve a határátkelőhelyeken lebonyolódó forgalom jellegének meghatározása a Kormány hatáskörébe tartozik. A határátkelőhelyekkel kapcsolatos vámigazgatási feladatokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.
(4) A vámszervezetet e törvény hatálybalépése után csak törvény, kormányrendelet vagy ezek felhatalmazása alapján pénzügyminiszteri vagy a pénzügyminiszter egyetértésével kiadott miniszteri rendelet kötelezheti az e törvényben nem szabályozott feladatok végrehajtására.
(5) A kereskedelemmel kapcsolatos nemzetközi vámügyekben az ipari és kereskedelmi miniszter a pénzügyminiszterrel, egyéb nemzetközi vámügyekben pedig a pénzügyminiszter az ipari és kereskedelmi miniszterrel egyetértésben jár el.
(6) A vámigazgatási feladatok végrehajtását és a szervezeti felépítésre vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete szabályozza. A vámszervezet hatósági jogkörrel rendelkező alsó-, közép-, illetve felsőfokú szervekből, továbbá hatósági jogkörrel nem rendelkező szervekből áll.

II. A vámszervezet feladata

175. §

A vámszervezet végzi
a) az államhatáron át lebonyolódó áru- és utasforgalom vám- ellenőrzését, a vámterhek és egyéb közterhek kiszabását és beszedését;
b) külön törvényben meghatározott idegenrendészeti feladatok ellátását;
c) közvetlenül vagy közvetve - meghatározott körben - termékek, termények, áruk azonosságának (adózási szempontból történő besorolásának, minőségének és egyéb jogszabály által meghatározott követelményeknek) a vizsgálatát, illetve a vizsgálat megtörténtének ellenőrzését;
d) a vámokmányok adatainak vám- és statisztikai célú ellenőrzését, javíttatását, nyilvántartását, összesítését, feldolgozását és átadását;
e) külön jogszabályban szabályozott, nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák forgalmának ellenőrzését;
f) az e törvényben meghatározott ellenőrzési és utólagos ellenőrzési feladatok, valamint a különböző, feltételtől függő vámkedvezmények elbírálásához szükséges ellenőrzési feladatok ellátását;
g) valamennyi jövedéki tevékenység ellenőrzését és a bérfőzésben előállított pálinka és borpárlat adóztatását;
h) a büntető eljárásról szóló törvény által hatáskörébe utalt pénzügyi bűncselekmények megelőzését, felderítését, valamint nyomozását az erre vonatkozó külön jogszabályok rendelkezései szerint, valamint a törvényben meghatározott és nemzetközi együttműködési kötelezettségből adódó felderítési feladatai végzése során észlelt egyéb bűncselekmények esetében halaszthatatlan nyomozati cselekmény végzését, a helyszín és a bizonyítékok biztosításával, valamint a hatáskörrel rendelkező nyomozó hatóság értesítésével;
i) a jogszabályban meghatározott pénzügyi (vám- és deviza, adó- és jövedéki) szabálysértések megelőzését, felderítését és elbírálását;
j) meghatározott körben anyagi javak, értékek őrzését, kísérését;
k) a nemesfémforgalommal és fémjelzéssel kapcsolatos ellenőrzési feladatok ellátását;
l) a közúti határátkelőhelyek üzemeltetését, fenntartásukra és fejlesztésükre vonatkozó feladatok végrehajtását; m) a nemzetközi egyezményekben vagy a pénzügyminisztertől kapott felhatalmazás alapján külföldi vámigazgatásokkal és nemzetközi vámszervekkel munkakapcsolat alapján felmerülő vámszakmai feladatok ellátását.

III. A vámszervezet hivatásos állományú tagjainakintézkedési és szolgálati fellépési jogai és kötelezettségei

176. §

(1) A vámszervezet határátkelőhelyeken végzett feladatait ellátó, nyomozati, szabálysértési, vám- és jövedékellenőrzési, őrzésvédelmi, hatósági, végrehajtási eljárási feladatai ellátását végző személyek, valamint mindezen tevékenységek irányítását, felügyeletét, és ellenőrzését ellátó személyek (a továbbiakban együtt: pénzügyőrök) rendvédelmi tevékenységet folytatnak, egyenruha és fegyver viselésére jogosultak.
(2) A vámszervezet hivatásos állományú tagjai szolgálati jogviszonyban állnak, a szolgálati jogviszony tartalmát külön törvény szabályozza.
(3) A vámszervezetre háruló feladatok teljesítése során a szervezet szolgálati jogviszonyban álló tagja jogosult
a) a szolgálati feladatok végrehajtása érdekében személyeket az államhatáron, vámhatáron belül igazoltatni;
b) ellenőrizni a szállítás alatt levő vámáruk, jövedéki termékek biztosítására alkalmazott zárakat és jeleket, valamint a külföldi eredetű áruk vámkezelésének megtörténtét; megvizsgálhatja és igazoltathatja a szállítás alatt levő jövedéki termékek, adótárgyak, vámáruk származását, e célból közutakon személyeket, járműveket - a közúti közlekedés szabályairól, szóló jogszabályban meghatározott jelzések alkalmazásával - megállíthat, a vasúti és autóbusz-pályaudvarokon, hajóállomásokon, repülőtereken tartózkodó, illetőleg vasúton, hajón, személyszállító közforgalmú gépjárművön szállított utasok csomagjait a szállítóeszközön tartózkodás ideje alatt, menet közben vagy az állomásokon megvizsgálhatja;
c) a vámjogszabály és a vámszervezet feladatát meghatározó egyéb jogszabályok megsértésének észlelése, gyanúja esetén a jogsértés megszüntetése, mértékének felderítése és a bizonyítékok biztosítása érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni. Ez a jogosultság és kötelezettség a szolgálaton kívül levő pénzügyőrre is vonatkozik, ha az esetnél a szolgálatban levő pénzügyőr nincs jelen, vagy ha a szolgálatban levő pénzügyőrt az intézkedésben segíteni kell. A szolgálati jogviszonyban álló tag jogosult továbbá a büntető eljárásról szóló törvény által a vámszervezet hatáskörébe utalt bűncselekmények nyomozásához, valamint az ilyen bűncselekmények elkövetésének megelőzésére, megszakítására, az elkövető kilétének megállapítására, elfogására, a körözött személy felkutatására, tartózkodási helyének megállapítására, bizonyítékok megszerzésére a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64. §-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott, bírói engedélyhez nem kötött, titkos információgyűjtést végezni, a rendőrségi törvényben meghatározott feltételek között;
d) a vámszervezet hatáskörébe tartozó bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésén tetten ért, illetőleg annak elkövetésével vagy abban való részességgel alaposan gyanúsítható személy kilétét köteles megállapítani. Evégből jogosult az ilyen személyeket feltartóztatni, a vámszervezet szerveihez vagy a rendőrséghez előállítani. A feltartóztatás és az előállítás időtartama a hat órát nem haladhatja meg.
(4) A jogszerűen fellépő pénzügyőr intézkedéseinek az ellenőrzött személy köteles alávetni magát.

177. §

(1) A vámszervezet tagja köteles az e törvényben, valamint a végrehajtási rendeletében, továbbá külön jogszabályokban rögzített feladatokat ellátni.
(2) A vámszervezet polgári alkalmazottainak jogviszonyára a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint a közalkalmazottakról szóló 1992. évi XXXIII. tv. rendelkezései az irányadók.

III. RÉSZ

A VÁMSZERVEZET SZOLGÁLATI JOGVISZONYBAN ÁLLÓ TAGJAI ÁLTAL ALKALMAZ HATÓ KÉNYSZERÍTŐ ESZKÖZÖKRE ÉS A LŐFEGYVER HASZNÁLATRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

I. Fejezet

Közös szabályok

178. §

(1) A pénzügyőr törvényben meghatározott jogszerű intézkedése elleni tettleges ellenszegülés megtörésére törvényben meghatározott intézkedést tehet és kényszerítő eszközt alkalmazhat.
(2) A pénzügyőrt intézkedés során az egyenruhája és az azonosító jelvénye vagy a szolgálati igazolványa igazolja. Ha a pénzügyőr nem visel egyenruhát, az intézkedés megkezdése előtt köteles pénzügyőri mivoltát szóban közölni, és - ha az intézkedés eredményét nem veszélyezteti - magát a szolgálati igazolvánnyal igazolja.
(3) A kényszerítő eszközök közül azt kell alkalmazni, amely az eredmény biztosítása mellett az érintett személyre a legkisebb személyi korlátozással, sérüléssel vagy károkozással jár.
(4) A kényszerítő eszköz alkalmazásánál úgy kell eljárni, hogy a testi sérülés, az emberi élet kioltása elkerülhető legyen. Az intézkedés következtében megsérült személy részére - amint az lehetséges - segítséget kell nyújtani. A pénzügyőr gondoskodik arról, hogy a sérültet orvos elláthassa, és kórházi elhelyezése esetén a hozzátartozó erről értesüljön.
(5) A kényszerítő eszköz alkalmazása előtt az ellenszegülőt - ha a körülmények ezt lehetővé teszik - fel kell szólítani az ellenszegülés megszüntetésére és figyelmeztetni kell arra, hogy kényszerítő eszköz alkalmazására kerül sor.

179. §

(1) Testi kényszer kivételével kényszerítő eszköz nem alkalmazható - a jogos védelem esetét kivéve - a láthatóan terhes nővel és a gyermekkorúval szemben.
(2) A kényszerítő eszköz alkalmazását a pénzügyőr szolgálati elöljárójának jelenti.
(3) A pénzügyőr kényszerítő eszközt saját elhatározásából vagy utasításra használhat.

II. Fejezet

Az egyes kényszerítőeszközök alkalmazásának szabályai

Testi kényszer

180. §

(1) A pénzügyőr jogszerű intézkedése elleni tettleges ellenszegülés megtörésére testi kényszert alkalmazhat.
(2) A testi kényszert akkor lehet alkalmazni, ha a pénzügyőri erőfölény vagy az intézkedés alá vont személy állapota, magatartása folytán súlyosabb kényszerítő eszköz alkalmazása nem indokolt.
(3) A testi kényszer alkalmazása során a pénzügyőr felhasználhatja az önvédelmi fogásokat is.

Vegyi eszközök, elektromos sokkoló eszköz, illetőleg más eszköz alkalmazása

181. §

(1) A pénzügyőr a szolgálatban kényszerítő eszközként a rendszeresített vegyi vagy elektromos sokkoló eszközt, ezek hiányában más e célra alkalmas eszközt alkalmazhat
a) a saját testi épségét, illetőleg az őrzésére bízott vagyon biztonságát közvetlenül veszélyeztető támadás elhárítására,
b) a jogszerű intézkedésével szembeni ellenszegülés megtörésére.
(2) A pénzügyőr által alkalmazható vegyi-, elektromos sokkoló eszköz rendszeresítéséről a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértésben rendelkezik.

Szolgálati kutya alkalmazása

182. §

(1) A pénzügyőr szájkosárral ellátott szolgálati kutyát - pórázon vagy anélkül - kényszerítő eszközként alkalmazhat, ha a testi kényszer alkalmazásának feltételei fennállnak.
(2) A pénzügyőr szájkosár nélküli szolgálati kutyát pórázon vezetve alkalmazhat az intézkedése elleni tettleges ellenállás leküzdéséhez.
(3) A pénzügyőr szájkosár és póráz nélküli szolgálati kutyát alkalmazhat a személye ellen intézett támadás vagy az életét, testi épségét közvetlenül fenyegető magatartás elhárítására.

Útzár telepítése

183. §

A pénzügyőr a büntetőeljárásról szóló törvény szerint a vámszervezet hatáskörébe tartozó bűncselekmény felderítése, megakadályozása céljából indokolt esetben az illetékes rendőrhatóságtól, határőrségi szervtől útzár telepítését kérheti.

Bilincs alkalmazása

184. §

(1) A pénzügyőr bilincset alkalmazhat a személyi szabadságában korlátozni kívánt vagy korlátozott személy
a) támadásának megakadályozására,
b) tettleges ellenszegülés megtörésére,
c) szökésének megakadályozására,
(2) A bilincs használata alkalmával kerülni kell a testi sérülés és egészségromlás okozását. A bilincs használatáról készült jelentésben utalni kell arra, hogy a bilincs alkalmazására milyen okból került sor és a bilincselés következtében történt-e sérülés. Ha a megbilincseltet más hatóságnak átadják, a jelentés egy példányát e hatóságnak meg kell küldeni.

III. Fejezet

Lőfegyverhasználat

185. §

Általános rendelkezések

(1) A pénzügyőrt a lőfegyverhasználati jog a törvényben meghatározottak szerint illeti meg.
(2) Ha e törvény szerint a lőfegyverhasználat feltétele fennáll, a pénzügyőr lőfegyverként elsősorban a rendszeresített szolgálati fegyvert, ennek hiányában más tárgyat is fegyverként használhat.
(3) A pénzügyőr szolgálati fegyverének rendszeresítésére a pénzügyminiszter a belügyminiszterrel egyetértésben rendelkezik.
(4) Lőfegyverhasználatnak csak a szándékosan, személyre leadott lövés minősül. Nem lőfegyverhasználat a véletlenül bekövetkezett, állatra, tárgyra leadott vagy a figyelmeztető lövés.
(5) A pénzügyőr a lőfegyverét saját elhatározásából vagy kivételesen utasításra használja.
(6) Tilos a szolgálati fegyvert elővenni, bárkire ráfogni, tüzelési készenlétbe helyezni, vagy valakivel szemben a fegyverhasználatot kilátásba helyezni, ha a lőfegyverhasználatnak az e törvényben meghatározott feltételei nem valósultak meg.
(7) A jogosulatlan lőfegyverhasználat büntetőjogi és fegyelmi eljárást von maga után.

A lőfegyverhasználat esetei

186. §

A pénzügyőr - szolgálatának jogszerű teljesítése közben - lőfegyverhasználatra jogosult
a) az élet elleni közvetlen fenyegetés, vagy támadás elhárítására;
b) a testi épséget súlyosan veszélyeztető közvetlen támadás elhárítására, valamint
c) a büntetőeljárásról szóló törvény által a Vám- és Pénzügyőrség nyomozási hatáskörébe utalt bűncselekmények megakadályozása érdekében a lőfegyverrel, robbanóanyaggal vagy az élet kioltására alkalmas más eszközzel való elkövetés esetén.

187. §

Nincs helye lőfegyverhasználatnak, ha
a) az olyan személy életét, testi épségét veszélyezteti, akivel szemben a fegyverhasználat feltételei nem állnak fenn,
b) a lőfegyverhasználat célja tárgyra vagy állatra leadott lövéssel is elérhető.

188. §

A lőfegyverhasználatot megelőző intézkedések

(1) A lőfegyverhasználatot a következő sorrendben meg kell előznie
a) felhívásnak, hogy a személy a támadással hagyjon fel,
b) más kényszerítő eszköz alkalmazásának,
c) figyelmeztetésnek, hogy lőfegyverhasználat következik,
d) figyelmeztető lövésnek.
(2) A lőfegyverhasználatot megelőző figyelmeztetést érthetően, határozottan, "a törvény nevében fegyvert használok" szavakkal kell megtenni.
(3) A figyelmeztető lövést olyan irányban kell leadni, hogy az senkit se veszélyeztessen és lehetőleg kárt se okozzon.

189. §

(1) A lőfegyverhasználatot megelőző intézkedések részben vagy teljesen mellőzhetők, ha az eset összes körülményeire tekintettel a megelőző intézkedésekre már nincs idő, és a késedelem a pénzügyőr vagy más személy életét, testi épségét közvetlenül veszélyezteti.
(2) Ha a lőfegyverhasználatot megelőző intézkedések valamelyikével a támadást elhárították, lőfegyverhasználatra nem kerülhet sor.

Eljárás lőfegyverhasználat után

190. §

(1) Lőfegyverhasználat után a sérültet elsősegélyben kell részesíteni és lehetővé kell tenni orvosi ellátását.
(2) A lőfegyverhasználatról a pénzügyőr haladéktalanul jelentést tesz közvetlen elöljárójának és annak megérkezéséig a helyszínt biztosítja. A közvetlen elöljáró haladéktalanul tájékoztatja az illetékes rendőri szervet.
(3) A lőfegyverhasználat jogszerűségét a rendőrség vizsgálja.

IV. RÉSZ

RENDELKEZÉSEK A VÁMHATÓSÁG TEVÉKENYSÉGÉT SEGÍTŐK JOGAIRÓL ÉS KÖTELEZETTSÉGEIRŐL

I. Fejezet

Hatóságok, fegyveres testületek és rendvédelmi szervek együttműködési kötelezettsége

191. §

(1) Vámtörvénybe ütköző cselekmény észlelése, gyanúja esetén minden hatóság köteles azt a legközelebbi vámhivatalnak bejelenteni.
(2) Ha közigazgatási szerv alkalmazásában álló személy hivatalos eljárása során vámjogszabályt sértő cselekményről szerez tudomást, köteles azt a legközelebbi vámhivatalnál vagy rendőri szervnél bejelenteni. A rendőri szervek a bejelentésről kötelesek a legközelebbi vámhivatalt tájékoztatni.

192. §

(1) A vámszervezet szervei és más, a nemzetközi áruforgalom szabályozásának ellenőrzésében illetékes hatóságok, intézmények, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a fegyveres erők és rendvédelmi szervek kötelesek hivatalos eljárásuk során együttműködni.
(2) Az együttműködési kötelezettség más hatóságokat és szerveket a vámellenőrzés végzésére nem jogosítja fel, vámellenőrzést kizárólag a vámszervezet szervei végezhetnek.

193. §

A vámszervezet nyomozószervei és a rendőrség bűnügyi szervei a büntető eljárásról szóló törvényben, valamint a rendőrségi törvényben meghatározott hatáskörükben eljárva kötelesek együttműködni és kötelesek egymást a bűnmegelőző és felderítő tevékenység gyakorlása során támogatni.

194. §

(1) A vámszervezet vámellenőrzéssel nyújt segítséget a határőrségi feladatok ellátásához.
(2) A Határőrség a tiltott határátlépés miatt elfogott személyeknél talált vámárut (árut) és fizetőeszközöket köteles átadni a vámszervezet illetékes szerveinek, további vizsgálat végett, kivéve azokat, amelyek nem tartoznak a vámhatóság nyomozati jogkörébe. Az ilyen személyek elfogásáról a legközelebbi illetékes vámszervet kell tájékoztatni.
(3) A vámszervezet nyomozati hatáskörébe nem tartozó vámáruk vámjogi sorsát a büntető eljárás jogerős befejezése után - az elkobzás esetét kivéve - e törvény előírásai szerint kell rendezni.
(4) A nemzetközi áru- és személyforgalom számára megnyitott vámutakon és a mellékutakon a Határőrség biztosítja a határátkelőhely rendjének fenntartását.

II. Fejezet

Fuvarozók, szállítmányozók és posta együttműködési kötelezettsége

A fuvarozók, szállítmányozók külön kötelezettségei

195. §

(1) A fuvarozó köteles
a) az állomásán, kikötőjében vagy repülőterén létesített vámhivatal részére - térítés ellenében - megfelelő iroda- és raktárhelyiséget biztosítani, továbbá azok fűtéséről és világításáról, valamint karbantartásáról gondoskodni;
b) a nemzetközi forgalomban közlekedő járművek vámhatáron való tartózkodási idejének menetrendjét a vámellenőrzéshez szükséges idő figyelembe vételével megállapítani,
(2) A fuvarozó és a posta, valamint a szállítmányozó köteles a vámhivatal részére a vámszolgálat ellátásához szükséges minden felvilágosítást megadni, valamint gondoskodni arról, hogy alkalmazottai végrehajtsák a vámjogszabályok rájuk vonatkozó rendelkezéseit. Az alkalmazottak kötelesek a szolgálatuk közben tudomásukra jutott vámjogsértő cselekményeket a vámhivatalnak bejelenteni. A fuvarozó, a szállítmányozó és a posta kötelesek azt az alkalmazottjukat, aki a fenti kötelezettségét súlyosan vagy ismételten megszegi, a nemzetközi forgalmat ellátó szolgálatból a vámhivatal javaslatára kizárni.
(3) A fuvarozott vámáru azonosítására alkalmazott vámzár vagy más azonossági jel megsérüléséről, továbbá a fuvarozott vámáru bármilyen ok miatt szükséges kirakásáról, illetőleg más járműbe történő átrakásáról a területileg illetékes vámhivatalt haladéktalanul értesíteni kell.

Vasúti forgalom

196. §

(1) A vámterületre be- vagy onnan kilépő valamennyi vasúti jármű érkezéséről és indulásáról a vasúti társaság köteles a vámhatóságot értesíteni.
(2) A vasúton közlekedő utasok menet közben történő vámellenőrzése esetén a vasút köteles a vizsgálatot végzők részére szolgálati fülkét, továbbá díjtalan utazást biztosítani.

Hajózási forgalom

197. §

(1) A határvízen közlekedő vízijármű - a kényszerkikötés esetét kivéve - csak olyan helyen köthet ki, ahol vámhivatal működik, illetőleg csak ilyen helyen rakhat ki vagy be árut, valamint ilyen helyen hajózhat ki vagy be személyeket.
(2) A határvízen közlekedő vízijármű és annak személyzete sem menet közben, sem éjjeli állomásozása alkalmával a belföldi parttal nem érintkezhet.
(3) Kényszerkikötés esetén a vízijármű parancsnoka köteles a legközelebbi vámhivatalt értesíteni.
(4) Ha a vízijármű olyan helyen kíván kikötni, ahol vámhivatal nem működik, a jármű parancsnoka köteles ezt a körülményt az ellenőrző vizsgálat alkalmával bejelenteni.
(5) Ha a vízijármű csak üzemanyag felvétele, élelmiszerkészletének kiegészítése stb. céljából köt ki a határvízi kikötőben, a vámhatóság eltekinthet a vámvizsgálattól, a kikötőben tartózkodó vízijármű azonban vámhivatali ellenőrzés alatt áll.

198. §

(1) A vízijármű készletkönyvében feltüntetett fogyasztási készletet - a (2) bekezdésben meghatározott eset kivételével - csak a vízijármű fedélzetén szabad vámmentesen felhasználni.
(2) A vízijárműnek a vámterületen való indokolt tartózkodása esetén - a vízijármű parancsnoka kérésére - a vámhivatal a fedélzeti felhasználással azonos módon engedélyezheti a fogyasztási készlet időarányos részének a vámterületen történő felhasználását.

Légiforgalom

199. §

(1) Ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik,a vámterületre érkező vagy onnan távozó légijárműnek - a kényszerleszállás esetét kivéve - csak olyan repülőtéren szabad le-, illetőleg felszállnia, ahol vámhivatal működik.
(2) A vámterületre érkező vagy onnan távozó valamennyi légijármű érkezéséről és indulásáról a nemzetközi közforgalmú repülőtér üzemeltetője köteles a vámhivatalt értesíteni.
(3) A nemzetközi légiforgalomban közlekedő légijármű kényszerleszállása esetén a légijármű parancsnoka köteles erről értesíteni a legközelebbi vám-, rendőri vagy határőrizeti szervet. A bejelentésről az említett szervek egymást kötelesek értesíteni. A légijármű parancsnokának gondoskodnia kell arról, hogy a vámellenőrzés elvégzéséig a légijárműből ne rakjanak ki vámárut és az utasok ne távozzanak el, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti az élet- és vagyonbiztonságot. A légijármű csak a vámellenőrzés megtörténte után folytathatja útját.
(4) A nemzetközi forgalom számára megnyitott repülőtéren külön engedéllyel létesített tranzit váróterem és tranzitterület vámellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokat - a3. § (4) bekezdésének figyelembe vételével - a kiadott engedélyben kell meghatározni.

Postaforgalom

200. §

(1) A vámterületre beérkezett, illetőleg onnan külföldre feladott postaküldeményeket a Magyar Posta Rt. köteles a külföldi küldeményeket kicserélő postaszerv mellett működő vámhivatalnak bemutatni, és a (2) bekezdésben meghatározott küldemények kivételével azok vámkezelését kérni.
(2) Nem kell a vámkezelését kérni
a) a levelezőlapoknak, továbbá azoknak a zárt, vagy nyitott leveleknek, valamint az olyan postaküldeményeknek, amelyek árut, vagy árumintát nem tartalmaznak, beleértve a vakok részére vakírással készített levélpostai küldeményeket;
b) a külföldre feladott azoknak a küldeményeknek, amelyeknek kiviteli eljárásban való vámkezelése a feladás előtt megtörtént;
c) a tranzit küldeményeknek, a kábítószert tartalmazó küldemények kivételével.
(3) A vámhatóság kábítószer-felderítés érdekében a (2) bekezdésben említett árukat vámvizsgálat alá vonhatja.

201. §

(1) A vámterületre nem kereskedelmi áruforgalomban beérkezett postaküldemények belföldi forgalomban való vámkezelését a Magyar Posta Rt. a feladó által kiállított vámáru-nyilatkozat átadásával kérheti.
(2) Az elvégzett vámkezelést a vámhatóság hivatalból kiállított vámokmánnyal köteles igazolni.

202. §

(1) A külföldre feladott postaküldemények kiviteli eljárásban való vámkezelése bármely vámhivataltól kérhető.
(2) A kiviteli eljárásban vámkezelt postaküldemények külföldre történt kilépését a Magyar Posta Rt. igazolja.

203. §

(1) A nem kereskedelmi áruforgalomban beérkezett postaküldemények után kiszabott és beszedett vámterheket a Magyar Posta Rt. összevontan, havonta egy alkalommal köteles megfizetni.
(2) A postaforgalomban behozott vagy kivitelre kerülő, és kereskedelmi áruforgalomnak minősülő küldemények vámkezelésére az általános előírásokat kell alkalmazni.

III. Fejezet

Vámügynökség, vámközvetítés

204. §

(1) A vámközvetítést megbízás alapján,hivatásszerűen végző egyéni vállalkozó a vámügynök, a vámközvetítést hivatásszerűen végző természetes személyek társasága vagy szervezete a vámügynökség (a továbbiakban együtt: vámügynök).
(2) A vámügynök a tevékenységét a vámszervezet központi szervének külön engedélyével (működési engedély) kezdheti meg és folytathatja, feltéve, hogy rendelkezik egyéni vállalkozói igazolvánnyal, vagy a cégjegyzékbe bejegyezték.

205. §

(1) A vámhatóság az engedélyt akkor adja ki, ha a kérelmező
a) magyar állampolgár, illetve magyarországi székhellyel rendelkezik;
b) vámszempontból megbízható; illetve
c) a létesítendő vámügynökség belföldi székhelyű pénzintézet által kiadott bankgaranciával rendelkezik; vagy
d) a létesítendő vámügynökség vezetője(ügyvezető igazgatója), vagy - több tevékenység folytatása esetén - a vámkérdésekkel foglalkozó szakág felelős vezetője vámszakértői engedéllyel vagy felsőfokú vámügyi szakképesítéssel, a szakalkalmazottak pedig vámügyi szakképesítéssel rendelkeznek;
e) határátkelőhelyre kért működési engedélye esetében a vámügynök elhelyezése és tevékenysége a határforgalom lebonyolítását nem zavarja;
f) a létesítendő vámügynökség vezetője (ügyvezető igazgatója), vagy - több tevékenység folytatása esetén - a vámkérdésekkel foglalkozó szakág felelős vezetője legalább három évi vámszakmai gyakorlattal rendelkezik.
(2) Az (1) bekezdés b) pont alkalmazásánál a folyamatos kereskedelmi tevékenység meglétét nem kell vizsgálni, feltéve, hogy a kérelmezőnek nincs vámtartozása.

206. §

A vámhatóság a működési engedélyt öt naptári évre adja ki, a 205. §-ban előírt feltételek fennállása esetén kérelemre meghosszabbítja.

207. §

A működési engedélyt vissza kell vonni, ha a 205. §-ban írt feltételek bármelyike megszűnik.

208. §

A vámhatóság a működési engedély visszavonása nélkül legfeljebb egy évre megtilthatja a vámügynökség alkalmazottjának a vámügyekben való eljárást, ha őt tevékenységével kapcsolatban vámjogszabályba ütköző cselekmény ismételt elkövetése miatt, szabálysértési hatóság vagy bíróság jogerősen elmarasztalta.

Vámközvetítés

209. §

(1) A vámügynök megbízás alapján kéri a vámkezelést, közreműködik annak végrehajtásában, a megbízója javára kezességvállalási nyilatkozatot adhat, továbbá a székhelyén (telephelyén) - külön engedéllyel - vámraktárat tarthat fenn,ahol a vámhivatal szolgálati helyet üzemeltethet.
(2) A vámügynök köteles az árunyilatkozat benyújtása előtt meggyőződni a vámkezeléshez szükséges feltételek meglétéről, valamint a rendelkezésre álló okmányok adattartalmának és az árunyilatkozat adatainak összhangjáról.
(3) A vámügynök öt évig köteles megőrizni az általa lebonyolított vámkezelések, vámeljárások okmányait, adatait. Az adatok - a hivatalos bélyegzővel és eredeti aláírással ellátott okmányok kivételével - mágneses adathordozón, mikrofilmen is megőrizhetők. Az adatok nyilvántartásakor a titokvédelmi és adatvédelmi rendelkezéseknek megfelelően jár el.

V. RÉSZ

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

210. §

(1) Ez a törvény 1996. január 1-jén lép hatályba. Rendelkezéseit - a (2)-(5) bekezdés kivételével - a hatályba lépést követően végzett vámkezeléseknél és vámhatósági eljárásoknál, intézkedéseknél kell alkalmazni.
(2) Az e törvény hatálybalépése előtt végzett, vámáru jelleget meg nem szüntető vámkezelés esetén a kérdéses vámáru mindaddig változatlan feltételek mellett maradhat vámfelügyelet alatt, amíg más vámkezelésben való részesítését nem kérik.
(3) A külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény - e törvény kihirdetéséig hatályos -18. §-ában és a 31. § (3) bekezdéseiben foglalt feltételekkel vámkezelhetők azok a termelőeszközök, amelyek behozatalára e törvény kihirdetése napját követő 30. napig a Cégbírósághoz bejegyzésre benyújtott társasági (alapító) okiratnak, vagy az alapítói vagyon felemeléséről szóló taggyűlési (közgyűlési) határozatnak megfelelően, illetve ilyen határozat alapján az 1988. évi XXIV. tv. 31. §; (3) bekezdése szerinti devizaszámlára történt befizetésből (átutalásból) került sor.
(4) Az e törvény hatálybalépése előtt engedélyezett fizetési kedvezmények (fizetés halasztás, részletfizetés, kamatmentesség stb.) illetve kivetett terhek (kamat, késedelmi pótlék, bírság stb.) az eredetileg megállapított feltételek szerint vehetők igénybe, illetve teljesítendők.
(5) Az e törvény hatálybalépése előtt a vámhatóság által kiadott engedélyek a törvény hatálybalépését követően csak akkor tekinthetők érvényesnek, ha e törvény a vonatkozó engedély megadását ugyanazon vagy a korábbinál kedvezőbb feltételhez köti. Amennyiben az előző jogszabályok alapján kiadott engedély az e törvény által meghatározott feltételeknek nem felel meg,és az engedély birtokosa a törvény hatályba lépését követő száznyolcvan napon belül nem kéri az új engedély kiadását, akkor az engedély a száznyolcvanegyedik napon érvényét veszti.

211. §

(1) Az e törvény kihirdetésekor legalább egy éve vámügynöki tevékenységet folytató egyéni vállalkozó vagy társaság e törvény hatálybalépéséig köteles a működési engedély iránti kérelmet a 205. § (1) a), b), d) és f) pontjában meghatározott feltételek igazolásával benyújtani. Ennek elmulasztása esetén tevékenységét nem folytathatja.
(2) A 205. § (1) c) pontja szerinti hiányzó feltételt az engedély kiadásától számított egy éven belül kell teljesíteni.

212. §

(1) E törvény kihirdetésekor hatályát veszti:
A külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. tv. 18. §-a és a 31. § (3) bekezdése.
(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:
a) az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 13. §-ának (2) bekezdése, 14. §-ának(5) bekezdése, 32. §-a (1) bekezdésének utolsó mondatából "és a vámhatóság", a (2) bekezdésének első mondatából "vagy a vámhatóságnál" szövegrészek, 49. §-ának (2) bekezdése, 50. §-ának (4) bekezdése, 78. §-ának (10) bekezdése, 81. §-ának (3) bekezdés c) pontja, a 96/A. § (3)-(4) bekezdése és a 97. § z) pontja;
b) a fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény 11. §-ának(8) bekezdése;
c) a vámjog szabályozásáról szóló1966. évi 2. törvényerejű rendelet, és az ezt módosító 1987. évi 14. törvényerejű rendelet 7. §-a és az 1992. évi XXXV. törvény 1-2. §-a;
d) a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény 47. § (1) bekezdés g) pontja.
(3) Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény
a) 3. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(4) E törvény hatálya nem terjed ki a társadalombiztosítási alapok javára teljesítendő befizetésekre és a társadalombiztosítási ellátásokra, valaminta jövedéki szabályozásra és ellenőrzésre, a bérfőzési szeszadóra, továbbá a vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló törvény hatálya alá tartozó termékimportot terhelő kötelező befizetésekre (adó, illeték,díj, hozzájárulás, költség, bírság, kamat), ha azok megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenőrzése a vámhatóság hatáskörébe tartozik."
b) 78. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) Az adóhatóság állapítja meg a helyi adót - a vállalkozók kommunális adója, az iparűzési és az adóbeszedéssel megállapított adó kivételével - valamint az önkormányzat költségvetése javára más törvény alapján fizetett adót (kivetés)."
(4) Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény
a) 11. §-a (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (A termékexporttal egy tekintet alá eső termékértékesítésnek minősül)
"a) az a termékértékesítés, melynek közvetlen következményeként a terméket a vámhatóság vámszabadterületre, tranzit-területre, közvámraktárba (a továbbiakban együtt: vámszabadterület) kilépteti;"
b) 31. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (Mentes az adó alól továbbá:)
"b) a jogszabály szerinti feltételek mellett az az importált termék, melyet árutovábbítás, raktározás, ideiglenes behozatal és aktív feldolgozás jogcímén vámkezelnek."
c) 42. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"42. § Az adózással kapcsolatos eljárás során - az e törvényben nem szabályozott kérdésekben - az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény, illetve termékimport esetén a vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi......törvény rendelkezéseit kell alkalmazni."
(5) A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény 16. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"16. § Az e törvényben nem szabályozott, az adózással kapcsolatos eljárásban az adózás rendjéről szóló törvény, illetve termékimport esetén a vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi .... törvény rendelkezéseit kell alkalmazni."
(6) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 88. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"88. § Az e törvényben külön nem szabályozott eljárási kérdésekre - így különösen az illeték megfizetéséért egyetemleges felelősség megállapítására, a tartozás megfizetésére, behajtására, részletfizetés vagy halasztás engedélyezésére, az illetéktartozás méltányosság címén történő részbeni vagy teljes elengedésére, illetve behajthatatlanság címén való törlésére - az adózás rendjéről szóló törvény, statisztikai illeték tekintetében pedig a vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló törvény rendelkezései irányadóak."
(7) Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi. IV. törvény 3. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"(6) Ezt a törvényt a honvédelmi, a külkereskedelmi igazgatási, a társadalombiztosítási, valamint a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról és az árak megállapításáról szóló törvényekben szabályozott ügyekben, továbbá az adó-,jövedéki és a vámigazgatási ügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik."
(8) A pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. törvény 46/A. § (2) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki:
(Az (1) bekezdés b) pontjában foglaltak alapján a banktitok megtartásának kötelezettsége nem áll fenn)
"k) az adó-, vám- és társadalombiztosítási kötelezettség teljesítésének ellenőrzése, valamint az ilyen tartozást megállapító végrehajtható okirat végrehajtása érdekében folytatott eljárás keretében eljáró adóhatósággal, vámhatósággal, illetve társadalombiztosítási szervvel"
(szemben, e szervek pénzintézethez intézett írásbeli megkeresése esetén... )
(9) Az áruknak, szolgáltatásoknak és anyagi értéket képviselő jogoknak rubel elszámolásban történő behozataláról szóló 52/1992. (III.21.) Korm. rendelet 3. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"3. §A transzferábilis és klíring rubel elszámolásban behozott áru nem tartozik a fogyasztási cikk globálkvóta hatálya alá."
(10) Az áruknak,szolgáltatásoknak és anyagi értéket képviselő jogoknak a Magyar Köztársaság Oroszországgal szembeni követeléseinek törlesztése keretében történő behozataláról szóló 85/1995. (VII. 12.) Korm. rendelet 4. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:
"4. § Az e rendelet előírásai szerint behozott áru nem tartozik a fogyasztási cikk globálkvóta hatálya alá."
(11) Ahol egyéb jogszabály vám- és pénzügyőrség (VP), Vám-és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) vagy országos parancsnokság (OP), megyei- vagy területi parancsnokság elnevezést használ, ott VP esetében vámszervezetet, VPOP, OP esetén vámszervezet központi szervét, megyei és területi parancsnokság esetén vámszervezet területi szervét kell érteni.

213. §

(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy e törvény végrehajtási rendeleteit kiadja.
(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy rendeletben szabályozza, illetve közzétegye
a) a vámszervezet hatósági jogkörrel rendelkező szerveinek létesítését, elnevezését, székhelyét, illetékességét és megszüntetését;
b) a GATT keretében a Vámérték Technikai Bizottsága által e törvény kihirdetése után alkotott Szakértői Véleményeket, Magyarázatokat és Magyarázó Jegyzeteket;
c) az Egységes Vámokmány alkalmazását és kitöltési szabályait, valamint a használatához szükséges kódok jegyzékét;
d) a vámúttá nyilvánított határátkelőhelyek jegyzékét;
e) a vámértékbevallás részletes szabályait;
f) a vámszabadterület vámügyi rendtartását;
g) a kishatárforgalomra vonatkozó részletes szabályokat;
h) az árubejelentésre szolgáló okmányokat és a kezelésükre vonatkozó szabályokat;
i) a Vámjegy mintáját, felhasználásának, kezelésének szabályait;
j) a vámszervezet által kezelt államháztartási bevételi számlák vezetési rendjét;
k) a vámszervezet hivatásos állományú tagjaira vonatkozó szolgálati szabályzatát;
l) a vámszervezet hivatásos állományú tagjainak egyenruházatát, fegyverzetét és jelvényét, továbbá ezek viselésének szabályait az egyéb rendvédelmi szervek vonatkozó szabályaival összhangban.
(3) Felhatalmazást kapnak az illetékes miniszterek, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértésben szabályozzák az áruk nemzetközi forgalmát is érintő, a vámkezeléshez kapcsolódó korlátozó rendelkezéseiket.

1. számú melléklet a .... évi .... törvényhez

A nem kereskedelmi forgalom egyes szabályai

1. Nem kereskedelmi mennyiségű a vámáru behozatala, illetve áru kivitele a természetes személy által külföldről behozott, külföldre kivitelre kerülő, valamint részére fuvarozó vagy posta közreműködésével külföldről ellenszolgáltatás nélkül beküldött, illetőleg megbízásból - fuvarozó vagy posta közreműködésével - külföldre ellenszolgáltatás nélkül kivitelre kerülő alábbi mennyiségben:
- szeszes italok: 1 liter égetett szeszesital és 1 liter bor és 5 liter sör
- dohánygyártmány: 500 db szivarka vagy 100 db szivar vagy 500 gr dohány
- kávé, tea, kakaó továbbá 1-1 kg valamennyi fűszernövény és keveréke, kivéve a fűszerpaprika és keveréke
- egyéb árukból: 500 Ft egyedi értékig, fajtánként 10 db 2000 Ft egyedi értékig, fajtánként 5 db 5000 Ft egyedi értékig, fajtánként 2 db 5000 Ft egyedi érték felett fajtánként 1db
- gépjármű: családonként 1 db/év
2. Az 1. pont szerinti mennyiségeket, valamint az e törvény végrehajtási rendeletében rögzített értékhatárt meghaladó egyedi és összértékű áruk, vámáruk - a 3. pontban említett kivétellel - csak akkor vámkezelhetők, ha azokra az áruknak, szolgáltatásoknak és anyagi értéket képviselő jogoknak a kiviteléről és behozataláról, illetve az ezekkel kapcsolatos tevékenységi engedélyezésről szóló jogszabályok nem tartalmaznak korlátozó feltételeket, továbbá, ha azok forgalmára mennyiségi korlátozást tartalmazó egyébelőírások nincsenek hatályban.
Az ilyen jogcímen vámkezelt vámárukra a kereskedelmi forgalomban érvényes pénzügyi terheket kell kiszabni.
3. A nem-kereskedelmi forgalomban behozott gépjárművet a kereskedelmi forgalomban érvényes pénzügyi terhekkel kell vámkezelni. Az e jogcímen vámkezelt gépjármű ugyan nem tartozik az importengedélyezési kötelezettség hatálya alá, a vámkezelésnél azonban érvényesíteni kell a gépjárműimport engedélyezés feltételeinek meglétét is.
4. A természetes személyek által a devizajogszabályokban meghatározott értéket meghaladó értékű áruk kivitelét - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - visszahozatali kötelezettség előírásával ideiglenes kivitelben kell vámkezelni.
5. A nem kereskedelmi áruforgalomban behozott, beküldött vámáruk, kivitelre kerülő áruk vámkezelésekor alkalmazandó okmányokat, kedvezményeket és a részletes eljárási szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg.

2. számú melléklet a ..... évi ..... törvényhez

A fuvarozóvállalati és a postai alkalmazottak, valamint a határforgalom lebonyolításában és ellenőrzésében részt vevők vámjogi kedvezménye

I. Külföldön közlekedő magyar vízijármű személyzetének vámjogi kedvezményei

1. A külföldön közlekedő magyar vízijármű személyzete (beleértve a hajóéttermi személyzetet is), továbbá a külföldi vízijármű magyar személyzete az 5. pontban meghatározott mennyiségű vámárukat vám- és engedélymentesen hozhatja be, ha egy naptári év alatt a behozott vámáru mennyisége az ott felsorolt mennyiséget, értéke pedig a 100.000 Ft-ot nem haladja meg.
2. A 30 napot meg nem haladó külföldi szolgálat esetében - az évi keret terhére - a külföldön eltöltött napokra kifizetett járandóság (napidíj, zsebpénz) 50 %-a erejéig vásárolt, legfeljebb azonban 8.000 Ft-ot meg nem haladó értékű vámáru - beleértve az 1.000 Ft-ot meghaladó egyedi értékű tartós használati tárgyakat is - hozható be vámmentesen. A hajózási alkalmazott részére kifizetett járandóság összegét a vízijármű parancsnokának kell igazolnia.
3. A 31-120 nap között eltöltött külföldi szolgálat esetében legfeljebb az évi keret 50 %-ának (50.000 Ft-nak) megfelelő értékű vámáru, 120 külföldön eltöltött nap után pedig a teljes évi keret (100.000 Ft) értékű vámáru hozható be vámmentesen.
4. Az I/2.. és az I/3.. pontban meghatározott vámkedvezmény alkalmazása szempontjából lehetőség van legfeljebb kétévi vámmentes keret összegének az összevonására.
5. Az I/1. pontban meghatározott évi értékkeret terhére egyes áruféleségekből vámmentesen, havonta - a gépkocsi kivételével - az 1. számú melléklet 1. pontjában meghatározott mennyiségű vámáruk vámkezelhetők.
6. A vámmentes értékhatárt meghaladó értékű vámáruk vámfizetés mellett az 1. számú mellékletben írtak alkalmazásával vámkezelhetők.

II. Egyéb fuvarozóvállalati és postai alkalmazottak vámjogi kedvezményei

1. Vámmentesek a közforgalmú fuvarozóvállalatnak és a postának az államhatárt szállítóeszközön való szolgálatteljesítés miatt átlépő - ideértve,az igénybe vett szállítóeszköztől függetlenül, a szolgálatteljesítésből történő hazatérés esetét is - alkalmazottai által behozott, nem kereskedelmi jellegű vámáruk, ha azok értéke havonta a 5.000 Ft-ot nem haladja meg.
E rendelkezés alkalmazása szempontjából fuvarozóvállalati és postai alkalmazottnak tekintendők a következők:
- az autóközlekedési vállalatok és egyéb fuvarozó vállalatok gépkocsivezetői, a menetrend szerinti járatokon közlekedő jegyvizsgálók, a MALÉV hajózó személyzete, a GYSEV osztrák vonalszakaszain dolgozó pályamunkások;
- a hálókocsi jegyvizsgálók, a vasúti étkezőkocsi személyzete; a MÁV és a GYSEV alkalmazottai (vonatszemélyzet, vonat átvevők, vonat- és mozdonyvezetők, kocsilakatosok stb.);
- a mozgópostai alkalmazottak.
2. A megállapított havi vámmentes keretet, legfeljebb hat hónapra - a IV/1.. pont kivételével - összevontan is igénybe lehet venni. Összevonni csak azoknak a hónapoknak igénybe nem vett vámkedvezményét lehet, amelyekben tényleges külföldi munkavégzés történt.
3. A vámmentes kereten felüli áruérték után vámot kell kiszabni és beszedni. A kiszabott vám megfizetésére a 129. §-ban foglaltakat kell alkalmazni.

III. A határforgalom lebonyolítását és ellenőrzését külföldi szolgálati helyen végzők vámjogi kedvezményei

A határforgalom lebonyolítását és ellenőrzését külföldi szolgálati helyen végzők a havonta rendszeresen kapott külföldi fizetőeszköz fele összegét meg nem haladó értékű, nem kereskedelmi mennyiségű árukat hozhatnak be vámmentesen.

IV. Közös szabályok

1. Az I-II. pontban meghatározott személyek jogosultak gépkocsi vásárlására akkor, ha külföldi napidíjuk meghatározott részét előtakarékosság címén befizetik és a részükre járó mindenkori vámkedvezmény 50 %-át veszik csak igénybe. E feltételek fennállása esetén a gépkocsi az előtakarékosság bejelentésétől számított
a) legalább 366 külföldi szolgálati nap esetén a Vámtarifa vámtételeinek 50 %-os mérséklésével,
b) legalább 731 külföldi szolgálati nap esetén vámmentesen vámkezelhető.
2. Az I-III. pontban foglaltak szerinti vámkezelést írásbeli árunyilatkozattal kell kérni. Az I-III. pont alkalmazásában kereskedelmi mennyiség fogalma szempontjából az egyes áruféleségekből az 1. számú melléklet 1. pontjában meghatározott mennyiséget kell évenként, illetőleg tárgyhavonként figyelembe venni. A kereskedelmi mennyiség miatt nem vámkezelhető árukat értékesítésre kell felajánlani.

INDOKOLÁS

Általános indokolás

A Magyar Köztársaságban a rendszerváltozással végbement, a piacgazdaság kiépítését célzó alapvető gazdasági változások és a külgazdasági kapcsolatok teljes körű átrendeződése, különösen az Európai Unióval megteremtett,integrációs elemeket tartalmazó szerződéses kapcsolatból adódó feladatok is halaszthatatlanná tették a vámrendszer korszerűsítését szolgáló, törvényi szinten álló vámjog megteremtését.
A törvényi szabályozásról szóló koncepciót jóváhagyó kormányhatározatnak megfelelően az aktív vámpolitika érvényesítését biztosító vámtarifatörvény mellett a vámeljárásjogot és vámigazgatás alapszabályait rögzítő vámtörvényt kell megalkotni.
Az említett okok mellett a hazai jogalkotási követelmények is időszerűvé tették a vámtörvény kidolgozását, miután a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény előírásai szerint a gazdálkodó szervezetek és a magánszemélyek széles körét érintő jogokat és kötelezettségeket törvényben kell meghatározni. Az eddigi többszintű és gyakran szétszórt szabályozási forma az érdekeltek részére nem volt kellően áttekinthető és ez a jogalkalmazónak is szinte napi problémákat okozott. Ennek megszüntetése érdekében az alapvető szabályokat a mellékelt Javaslat foglalja egységbe.
A Javaslat kidolgozásánál figyelembe kellett venni azt is, hogy nem minden esetben célszerű és indokolt valamennyi kérdést a legmagasabb szinten szabályozni, hanem a gyorsan változó gazdasági viszonyokhoz való rugalmas alkalmazkodást is biztosítani szükséges. Erre tekintettel az alapvető jogok és kötelezettségek törvényi szintű szabályozása mellett indokolt végrehajtási rendelet(ek)kiadása is.
A Javaslat, figyelemmel a jogegyenlőség elvi követelményére, szektorsemleges szabályozást vezet be, szem előtt tartva azt az elvárást is, hogy az államhatáron át történő személyi- és árumozgás lehetőleg gyors és zökkenőmentes legyen, de emellett hatékonyan érvényesüljön az állam vámbevételi és biztonsági érdeke, valamint - többek között - kulturális javainak védelme.
A Javaslat azonos súllyal veszi figyelembe a gazdálkodók és az állam érdekeit. A gazdálkodók egy olyan stabil hosszú távú jogi szabályozást kapnak, amely lehetővé teszi, hogy a külkereskedelmi tevékenység feltételeivel távlatokban is tudjanak számolni. Az állam pedig megfelelő időben hozzájut a költségvetési bevételekhez, ami az állami kiadások fedezetét - a maga eszközrendszerével - kellően biztosítja. A végrehajtó szervezet feladatainak,továbbá tagjai jogainak és kötelezettségeinek és ezek érvényesítéséhez nélkülözhetetlen kényszerítő eszközök alkalmazásának törvényben való rögzítése a jogszerű vámeljárás egyik legfontosabb biztosítékát képezi.
A Javaslat e mellett átveszi a jelenleg hatályos jogszabályokból a gyakorlatban már évek óta alkalmazott és bevált szabályokat is. A jogharmonizációs feladatnak eleget téve, messzemenően figyelembe veszi továbbá az Európai Unió közös vámszabályait, szerkezetében egyezik azzal, és - ahol ezt a gazdasági helyzetünk engedi - tartalmában is átveszi az ott alkalmazott szabályozást. (A jogharmonizáció mértékét az indokolás melléklete mutatja be.)

Részletes indokolás

I. VÁMJOG ÉS VÁMELJÁRÁS ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEI

1-3. §-hoz

A Javaslat az egységes jogalkalmazás alapfeltételeinek megteremtése, illetve a jogi előírások maradéktalan érvényesíthetősége és a törvényesség biztosítása céljából - mintegy hiánypótló szabályozásként - részletes rendelkezéseket tartalmaz a vámjogban alkalmazott szakkifejezések vagy speciális vámjogi értelemmel felruházott fogalmak értelmezéséről. A Javaslat,figyelemmel a szabályozni kívánt viszonyok speciális helyzetére,többoldalú részletes megfogalmazást ad mind a területi, mind a tárgyi hatályról. A területi hatály a tényleges államterületen kívüli jogalkalmazást is lehetővé, illetve kötelezővé teszi, tekintettel arra, hogy nemzetközi szerződés alapján magyar vámszervek külföldön is működhetnek. A viszonosságból következően a Magyar Köztársaság területén működő külföldi vámszervek tekintetében korlátozza a területi hatályt.
A törvény tárgyi hatálya alapvetően az államhatáron átszállított vámáruhoz/áruhoz, illetve az ezekhez kapcsolódó pénzügyi terhekhez kötődik, a személyi hatály meghatározása csak ezekkel összefüggésben kerül értelmezésre. A pénzügyi terhek fogalmának meghatározása azért kap különös hangsúlyt, mert ennek révén egyértelművé válik a vámszervek által kivetett terhek (közös szóval vámteher) anyagi- és eljárásjogának összefüggése.
A vámterület fogalmának tisztázását segíti az a rendelkezés, amely rögzíti, hogy a speciális kedvezményeket élvező tranzit- és vámszabadterület vámterületi jogállása csupán a működési és technikai szabályokat illetően speciális, vagyis ettől független a vámterületi státuszuk!

4. §-hoz

A vámutak meghatározása mellett indokolt megerősíteni a mellékút jogintézményét is, mivel célszerűségi és gazdaságossági érdekek alapján egyes esetekben előnyösebb a mellékúton való áruszállítás. A vámutak megnyitására és megszüntetésére vonatkozó kormányfelhatalmazás rögzítése megfelel a hatályos szabályozásnak, a törvényi szabályozás szükségessé teszi a jelenlegi gyakorlat fenntartását szolgáló felhatalmazás megerősítését.

5-6. §-hoz

A szabadkereskedelem érvényesítésének kimondása elengedhetetlen minden liberalizált külkereskedelmet folytató piacgazdaság esetében.
Ez alól a főszabály alól a nemzetközileg is alkalmazott, illetve ismert okból hozott korlátozó intézkedések képezhetnek kivételt. Ezeket az okokat a törvényjavaslat példaszerűen sorolja fel. Ez a szabály nem jelent korlátozást a hatályos külkereskedelmi engedélyezési rendszer tekintetében.
Az áru szállítóeszközön történő elhelyezésének szabályozása nemzetközi előírásokon alapul. Törvényben történő rögzítése azért szükséges, mert olyan alapvető anyagi jogi szabály, amelynek megsértése súlyos bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésének gyanújára ad okot.

7-11. §-hoz

(Vámbiztosíték, zálogjog)

A vámáruhoz és - a jövedéki törvény által előírt esetben- a magas adótartamú áruk szállításához az állami bevételek érvényesíthetősége érdekében - a tulajdonjogtól függetlenül - biztosítékadási kötelezettség kötődik. Ez az előírás figyelembe veszi a vonatkozó nemzetközi rendelkezéseket és a közterhek megfizetésének hazai kedvezőtlen tapasztalatait is. Új elemként került a Javaslatba a külföldi bankgarancia elfogadásának és a szakmai szövetségek kezességvállalásának a garanciarendszerbe történő bekapcsolási lehetősége, valamint a vámbiztosíték felszabadítása feltételeinek részletezése. A vám biztosítása alóli mentességek között továbbra is fennmarad a bérmunka a törvényi fogalmazás szerint: aktív feldolgozási konstrukció speciális kedvezménye.
Ugyancsak a vámterhek megtérülésének biztosítását szolgálja a vámárut terhelő zálogjog megerősítése, és egyéb zálogjoggal való kapcsolatának rendezése.

12. §-hoz

(Vámtarifa)

A Javaslat a vámtörvény,a vámtarifa-törvény és a vámkeze lésnél kötelezően felszámítandó egyéb pénzügyi terhek szabályozásáról szóló jogszabályok egymáshoz való kapcsolódását, illetve végrehajtásának módját rendezi.
Az Európai Unióval megkötött Társulási Megállapodásban foglaltakhoz igazodóan eltérő vámteher kiszabási feltételeket állapít meg a nem-kereskedelmi áruforgalomra. Az utas- és ajándékforgalom vámkedvezményét a törvény végrehajtási rendelete szabályozza,tekintettel az inflációból adódó gyakoribb változtatási igényre.

13-14. §-hoz

(Fizetési kötelezettségek)

A Javaslat deklarálja a vámáruval kapcsolatos általános vámfizetési kötelezettséget. E célból megerősíti a vámhatóság intézkedési, (kivetési) jogosultságát a vámmal együtt kiszabott más köztartozások vonatkozásában is, aminek részben célszerűségi, részben gazdasági indokoltsága van és megfelel a vonatkozó nemzetközi gyakorlatnak.

15. §-hoz

A Javaslat felhatalmazást ad a más jogszabályok alapján történő, általános vagy operatív beavatkozást igénylő esetekben (pl. fizetési mérlegprobléma kezelése érdekében, piacvédelmi, vagy dömpingeljárás keretében alkalmazandó intézkedések) születő döntésekből eredő fizetési kötelezettségek végrehajtására. Ezzel a nemzetközi gyakorlathoz igazodóan egyértelművé válik a vonatkozó jogszabályokon alapuló államigazgatási intézkedések eljárásjoga is.

16-19. §-hoz

(Származási szabályok)

A Javaslat a származási szabályokat illetően - igazodva a nemzetközi gyakorlathoz - mind a jogalkalmazók, mind a gazdaság szereplői számára egyértelmű rendelkezést ad az áruk származásának meghatározása céljáról, értelméről, feltételeiről és módjáról. A származási feltételeket minden szempontból egységesíti, amennyiben az importáruknál egységesen a közvetlen szállítás kritériumát írja elő, a fejlődő országoknak korábban biztosított "közvetlen vásárlás" feltétele helyett!
A származás meghatározó szereppel bír az alkalmazandó vámtétel, illetve az esetleges kedvezmények vagy korlátozások vonatkozásában, továbbá az áruforgalomhoz kapcsolódó speciális eljárásokban is. Kiemelendő a törvénynek az a rendelkezése, miszerint kedvezmények igénybevétele kizárólag az áru származásának okmánnyal történő igazolása esetén lehetséges! Rendelkezik továbbá a Javaslat arról, hogy több nemzetközi egyezmény alkalmazásának felmerülése esetén a vámkezelést kérőkérelme az irányadó. Ez az előírás azért lényeges, mert felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy a vámrendszerben rejlő lehetőségek (előnyök) kihasználása az ügyfelek vámszakmai ismeretét, jártasságát feltételezi. Ellenkező esetben a szabadkereskedelmi megállapodásokban kiharcolt kereskedelempolitikai előnyök a gyakorlatban nem tudják betölteni piacösztönző szerepüket!

20-33. §-hoz

(Vámérték)

A vámérték meghatározása alapvető fontosságú, mivel a vámeljárásban mindennemű fizetési kötelezettségalapjaként szolgál. A Javaslat az 1980-ban kihirdetett GATT Vámértékegyezmény rendelkezésein alapul. A vámértékképzés specifikus szabályait pedig a vámeljárásjog szabályozásáról szóló nemzetközi egyezmény előírásainak figyelembe vételével, és a hazai gyakorlat mérlegelésével állapítja meg.
A vámértékszabályozás vámtörvény keretében történő megerősítését az is indokolja, hogy a vámterhek kiszámításánál mind a vámkezelést kérő, mind a vámkezelést végző számára egyértelművé váljon annak maradéktalan alkalmazási kötelezettsége. Ezt biztosítandó, a törvény által meghatározott érték fölött megerősíti a vámértékbevallás ez év januárban bevezetett "intézményét" is, ami mintegy a számla ellenőrzéseként előírja elő a vámérték kötelező kimunkálását. A vámértékszabályok következetes alkalmazása mellett tudatosítani szükséges, hogy a GATT előírásoknak nem mond ellent az alulszámlázás elleni hatósági fellépés, ha a közzétett hazai jogszabályi előírásokon alapul! Ennek érdekében ez év januártól a vámhatóság kötelességeként rögzíti a vámjog az ügyfél által bevallott vámérték felülvizsgálatát, és a vitatott különbözetre biztosítékadási kötelezettséget ír elő. A vámértékfelülvizsgálat következetes érvényesítése feltételezi az egyes importtermékek értékesítési feltételeit ismerő szakmai szövetségek és a magyar külképviseleti hálózat részéről biztosított rendszeres árfigyelést, illetve az erre vonatkozó információk vámhatóságnak történő rendszeres átadását is.

34. §-hoz

(Vámellenőrzés)

A Javaslat deklarálja a vámhatáron behozott illetve kivitelre kerülő vámáruk/áruk vonatkozásában a vámhatóság kizárólagos vámellenőrzési jogosultságát, valamint az áru szállítójának azt a kötelezettségét, hogy a vámhatóság ellenőrzésének minden esetben alá kell vetnie magát.

35.-36. §-hoz

(Vámeljárások a határon)

A vámáruk/áruk határon történő átvitelének alapszabályait tartalmazza egyrészt az ügyfelek, másrészt a határvámhivatal kötelezettségeinek megfogalmazásával. A felsorolt kötelezettségek rögzítésének a jogkövetkezmények szempontjából van meghatározó jelentősége. Alapvető anyagi szabályok ezek olyan tekintetben is, hogy e feltételekkel biztosítható az áruforgalom vámkezelésnél érvényesítendő szabályainak alkalmazása, ellenőrzése - és ha ezt jogszabály előírja - számbavétele.

37-39. §-hoz

A Javaslat a34. §-ban meghatározott vámellenőrzéshez kapcsolódó jogokat, illetve kötelezettségeket - a vonatkozó nemzetközi szerződésekre is figyelemmel - konkrét formában határozza meg az ellenőrzés alanyai és az ellenőrzést végzők számára is világosan megfogalmazva, eljárásjogi mélységben. (Az itt szabályozott kötelezettségek gyakorlati jelentősége különösen a különböző alanyi mentességeket élvezők körének a vámjog által biztosított kedvezményei vagy kötelezettségei rögzítésében rejlik.) A csővezetéken szállított árukra vonatkozó bejelentési kötelezettség ez év januárban szigorodott, ami azért volt indokolt, mert a korábban biztosított egyszerűsített eljárást az olajkereskedők az államot több milliárddal megkárosítva, használták ki. A postaforgalomban beérkező küldemények vámellenőrzése, valamint a postára vonatkozó különös szabályok az Egyetemes Postaegyezmény (UPU) vonatkozó szabályainak felelnek meg.

40-41. §-hoz

(Ellenőrző vizsgálat)

A határvámhivatal számára kötelezően előírt ellenőrző vizsgálat és szükség szerinti vámvizsgálat részletes szabályait tartalmazza az ellenőrzött együttműködési kötelezettségének előírásával és a határforgalom áteresztő képességének szem előtt tartásával. E rendelkezésekkel kapcsolatban tudatosítani szükséges, hogy a törvényi előírások módot adnak mind az áruforgalom liberalizálódásának érvényesítésére, mind a határforgalom gyorsítására vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítésére. Ugyanakkor nem zárják ki a nemzetgazdaság jogos védelme miatt szükségessé váló fokozott ellenőrzés lehetőségét sem.

42-43. §-hoz

A törvénytervezet vonatkozó része azt az alapelvet nyilvánítja ki, hogy a határon átlépő árut vámeljárásban csak a törvény által előírt kérelemre részesíti a vámhatóság. Ennek hiányában vagy, ha a kérelem teljesítését az áruforgalmat szabályozó hatályos előírások nem biztosítják, a határvámhivatal megtagadhatja az áruk határon történő ki- és beléptetését.

44. §-hoz

A vámáru jelleg megköveteli, hogy a vámárut további vámjogi sorsának eldöntése végett vámigazgatási eljárás alá vonják. Mivel a szabályozás egyik alapelve az, hogy a vámhatóság a vámárut/árut - ha a jogszabályi feltételek fennállnak - olyan eljárás alá vonja, amit a rendelkezésre jogosult kér, rendelkezni kell arról is, hogy mit kell tennie a vámhatóságnak abban az esetben, ha nem kérik a vámeljárás alá vonást, vagy kérik ugyan,de az - jogszabályi feltételek hiányában - nem hajtható végre.
A vámeljárás gyorsítása érdekében ésszerű rövid időben került meghatározásra az átmeneti őrzés lehetősége. Ugyanakkor a törvény rugalmasan lehetőséget ad arra is, hogy a hatósági engedélyhez kötött vámkezelések esetén is igénybe vehető legyen ez a lehetőség az engedély (pl. KERMI igazolás) beszerzéséig.

45. §-hoz

(Vámfelügyelet)

A vám és adóbevételek biztosítása és az áruforgalomra érvényes korlátozások, tilalmak betartásának ellenőrzése megköveteli, hogy a vámárukat és egyes esetekben a kivitelre kerülő áruk meglétét - ha erre szükség van - a vámhivatal bármikor ellenőrizhesse. Ezt a célt szolgálja a nemzetközi gyakorlatban is ismert és alkalmazott vámfelügyelet jogintézménye. Ez a jogintézmény nem a jogban általánosságban ismert felügyeletet jelenti, hanem a vámellenőrzéshez kapcsolódó specifikus jogintézménye a vámhatóságnak.

46. §-hoz

(Vámvizsgálat)

A vámvizsgálat a vámhatóság olyan sajátos eljárási cselekménye, amelynek alapján a vámkezelési kérelemben szereplő adatokkal összehasonlítja a vámeljárásban részesíteni kért árut/vámárut és szükség szerint meghatározza annak vámértékét vagy vámtarifaszámát. A nemzetközi gyakorlattal összhangban, az áruforgalom gyorsítása és a vámeljárás egyszerűsítése érdekében, megfogalmazásra került az egyszerűsített vámvizsgálat lehetősége, ami módot ad az ún. bizalmi elv gyakorlására is.

47. §-hoz

(Vámkezelésre vonatkozó rendelkezések)

Miután a vámeljárás alapvetően mindig áruhoz kapcsolódik, ezért az illetékességi szabályt is ennek megfelelően kell megállapítani. A szabályozás a vámáruval/áruval rendelkezni jogosultra bízza, hogy ő döntse el az illetékességet azzal, hogy vámáruját melyik vámhivatalnál mutatja be. Lehetőséget kell azonban biztosítani arra is, hogy célszerűségi, biztonsági és egyéb gazdaság- vagy piacvédelmi okokból az áruk bizonyos körével csak a kijelölt vámhivatalok foglalkozhassanak, vagyis csak ott lehessen azokat bemutatni. Az eltérő szabályozásra a Javaslat a Kormánynak ad felhatalmazást.

48. §-hoz

A vámkezelést kérő nem csupán arra köteles, hogy kérelmet terjesszen elő, hanem az áru vámszempontból szükséges vizsgálatának feltételeit, kereskedelmi áruforgalom esetén a vámkezeléshez nyújtott szakszerű együttműködést is köteles megteremteni.

47-49. §-hoz

A vámkezelésnél alkalmazott előírások érvényesítésére vonatkozó technikai jellegű szabályokat foglalja össze.
E rendelkezések - többek között - megerősítik azt az általános érvényű liberális szabályozást, miszerint az ügyfél szabadon dönthet a vámkezelés helyének megválasztásában. E szabályozás alóli kivételt a törvény végrehajtási rendelete vagy egyébjogszabály tehet.

50. §-hoz

A vámkezelés során - a vámjogon kívüli egyéb jogszabályok alapján - érvényesítendő előírások végrehajtásának ellenőrzésére történő felhatalmazást, valamint egyéb, a gyakorlati vámmunkát segítő speciális feltételek előírását tartalmazza.
E rendelkezés gazdaságpolitikai fontosságát "igazolják" a vámtörvényhez érkezett olyan észrevételek és elvárások, amelyeket sok esetben az ellenőrzési kötelezettség helyett a vámhatóságon kérik számon, a feladatkörébe nem tartozó pl. növény-egészségügyi hatósági intézkedéseket is.

51-53. §-hoz

(Árunyilatkozat)

A kérelemre induló vámkezelésre vonatkozóan általános szabályokat állapít meg, amelyek valamennyi vámeljárásban érvényesek, továbbá rendelkezik a különleges esetben követendő eljárásokról is. E rendelkezések is tartalmaznak vámeljárást egyszerűsítő előírást, például a vámjegy alkalmazásának, vagy az együttes és az összevont árunyilatkozat adás lehetőségét.

54. §-hoz

E rendelkezés hosszabb távon megteremti az ún. kötelező vámtarifa információnyújtás lehetőségét, ami az áru vámtarifába történő pontos besorolásához szükséges.
E feltétellel követelhető meg az ügyféltől az árunyilatkozat pontos kitöltése is. A rendelkezés ugyanakkora nyilatkozatot kitöltő felelősségét rögzíti a vámárunyilatkozat adatainak valódisága tekintetében.

55. §-hoz

Alapvetően az ügyfél részére biztosított garanciális szabály, az esetleges jogorvoslatot megalapozására, miután meghatározza az áru nyilatkozattal, illetve annak elfogadásával és visszautasításával kapcsolatos legfontosabb szabályokat.

56-59. §-hoz

(Árutovábbítás)

Az itt meghatározott vámeljárás azért szükséges, mert a határvámhivatalok az esetek többségében értelemszerűen nincsenek abban a helyzetben, hogy a belépő, illetve kilépő áruk végleges vámjogi sorsát rendezzék. A tranzitforgalom lebonyolítása is megköveteli a vámfelügyelet biztosítását. E célokat szolgálja az "árutovábbítás" jogintézménye, melynek tételes jogi rendelkezései az Európai Unió vonatkozó előírásaival is teljesen egyezőek, és alkalmasak arra, hogy a megfelelő eljárási szabályok mellett pénzügyi biztosíték segítségével "ösztönözzenek" a jogszabályi előírások betartására, illetve a szállítás alatt lévő áruk vámjogi sorsának végleges rendezésére.

60-65. §-hoz

(Raktározás)

A vámjogi szempontból még bizonytalan rendeltetésű vámáruk vámfelügyelet alatt tartásának lehetőségét szélesíti a "Raktározás" elnevezésű vámeljárás. A Javaslatban foglalt rendelkezések az általános - EU-konform - szabályokat állapítják meg. Az eljárás gazdasági jelentőségét az húzza alá, hogy ezzel a lehetőséggel széles körben és korlátlan ideig módot ad a törvény a folyamatos termeléshez szükséges készletek behozatalához oly módon, hogy a vámfizetési kötelezettség teljesítése a tényleges felhasználáshoz történő kiraktározás időpontjához kötődik. A szabályozás a folyó áruforgalomban egy kvázi halasztott vámfizetési lehetőséget jelent, a pénzügyi biztosítékot ugyanis a raktározási tevékenységre jogosult adja.

66-71. §-hoz

(Vámraktár)

Az EU szabályok alapul vételével lehetőséget biztosít a Javaslat a piacgazdaság igényeinek megfelelő vámraktárak - ideértve a magánvámraktár megteremtésének és a továbbiakban magánvámraktárként működő konszignációs raktár megőrzésének lehetőségét is - felállításához és működtetéséhez.

72-74. §-hoz

(Aktív feldolgozás)

A külföldi fél megrendelésére ellenszolgáltatás fejében végzett (bérmunka)tevékenység a foglalkoztatottság és ex port szempontjából kiemelt gazdasági jelentőséggel bír. A vámáru említett céllal történő behozatalának vámkedvezménnyel (vám- és vámbiztosíték mentességgel) történő támogatása "ellenében" az ügyfélnek korlátozott rendelkezési jogosultságot, a vámhatóság részére pedig a vámfelügyeleti lehetőséget biztosít a szabályozás. A feldolgozási tevékenység engedélyezésére szóló kormányfelhatalmazásnak egyrészt az EU harmonizáció miatt van jelentősége, másrészt ez teszi alkalmassá a vámjogot a szóban forgó tevékenységgazdasági körülményekhez történő igazítására, amennyiben szükséges.

75-78. §-hoz

(Ideiglenes behozatal)

Az ideiglenes behozatalt az aktív feldolgozási eljárástól az különbözteti meg, hogy ebben az esetben változatlan állapotban, tehát állagváltozás nélkül kell az árut külföldre visszaszállítani. Az EU szabályozáshoz mindkét eljárás - beleértve azok jogcímeit is - közeledett. Kiemelendő, hogy ennek az eljárásnak is elengedhetetlen eleme a vámárura kiszabott vámterhek biztosítása. A biztosítás mértéke viszont a nemzetközi összehasonlításban nagyobb kockázattal járó magyar sajátosságokhoz igazodik. Nem változtat a törvényjavaslat a január 1-jén hatályba lépett szigorításon - miszerint a személygépkocsi tekintetében csak a természetes személyeknek biztosítja az ideiglenes behozatal lehetőségét -, ami egyébként megfelel a jogharmonizációs szempontoknak is.

79-80. §-hoz

(Belföldi forgalom számára történő vámkezelés)

A vámáru jelleget megszüntető eljárás szabályait állapítja meg, amellyel befejeződik a vámfelügyelet és - a vámterhek megfizetését, rendezését, illetve egyéb jogszabályokban az áruforgalomra vonatkozó előírások betartásának ellenőrzését követően - szabad rendelkezést tesz lehetővé a behozott áruval kapcsolatban. Ez alól kivételt csak az az eset képez, ha feltételhez kötött vámkedvezményben részesül az áru, amikor a vámterhek elévülési idejéhez igazodóan a közvetett vámfelügyelet fennmarad.

81-83. §-hoz

Ezekben a szakaszokban a Javaslat a vámárukkal kapcsolatban lehetőséget biztosít a már fel nem használható anyagok olyan megváltoztatására, hogy azok a változott formában használhatók legyenek. A vámfizetési kötelezettséget az alaktalanítás utáni állapothoz köti. A teljesen használhatatlan árukat pedig meg lehet semmisíteni. Rendelkezik továbbá az ellenszolgáltatás nélküli felajánlás feltételeiről és vámjogi következményéről.

84-89. §-hoz

(Kiviteli vámkezelések)

A kiviteli irányú áruforgalom itt meghatározott szabályai a határforgalom gyors lebonyolítását szolgálják, mivel előzetesen elvégezhetővé teszik (a belterületen) a vámeljárás egyes kötelező feladatait, így azokat a határon nem kell megismételni. Természetesen a helyzettől függően a határvámhivatal is végezheti ezeket az eljárásokat. Speciális kiviteli vámkezelés a külföldi féllel kötött szerződés keretében külföldön végeztetett tevékenység (a passzív feldolgozás), amelynek lehetősége- és az EU szabályoknak is megfelelően - gazdasági indokoltság alapján engedélyezhető a törvényi előírások szerint. Fontos tudnivaló, hogy nemzetközi szabályokhoz igazodóan a külföldi megmunkálás után visszahozott vámárura nem az importra vonatkozó előírás, hanem a kiviteli előjegyzésben vámkezelt, megmunkálásra kiszállított magyar áruval történő visszahozatali elszámolási kötelezettség szabálya érvényesül.

90-94. §-hoz

(Vámszabadterület)

A vámszabadterület speciális vámjogi előnyeinek megőrzése elsősorban azzal indokolható, hogy ott alapvetően import termékek felhasználásával történő export célú feldolgozási tevékenység folyik.
A vámáru után fizetendő vám alóli mentesítést tesz lehetővé ez a jogintézmény anélkül, hogy a belső gazdasági életben érvényesülő szabályok sérelmet szenvednének.
A vonatkozó nemzetközi gyakorlatot és a nemzetgazdaság versenysemleges működési követelményeit is mérlegelve, azonban indokolt fenntartani a vámszabadterületen folytatott tevékenység szigorú engedélyezési gyakorlatát és korlátozását is.
A szabályozás révén biztosított, illetve megőrzött speciális kedvezmények egyébként nem korlátozzák a vámszabadterületeket is magában foglaló a vámterület területi hatályát! Így a vámszabadterületen speciális kedvezmények mellett termelt termékek magyar származása sem vitatható, ha azokba beépül a származási szabályok által megengedett magyar hányad, következésképpen azok szabadkereskedelmi partnereinkhez történő exportja esetén megkapják a piacrajutási kedvezményeket is.
Meg kell őrizni a vámszabadterületi szabályozást azért is, mert az a tervbe vett különleges gazdasági övezetek vámjogi kezelésére is alkalmas (és adott) eszköz lehet.

95. §-hoz

A határmenti gazdálkodás a nemzetközi gyakorlatban ismert, a hazai jogban viszont jelenleg nem működő jogintézmény, mely a jövőben megkötendő nemzetközi egyezmények után éled fel a gazdasági követelményeknek megfelelően. A gazdasági együttműködés oldaláról viszont jelenleg is élő igény mind az osztrák, mind a szlovén partnerekkel. Ilyen céllal földbérleti szerződéskötésre is van szándék.

96. §-hoz

A határterület (kishatár) áruforgalma ma is hatályos nemzetközi szerződések alapján álló, jelenleg nem működő jogintézmény. 97-

99. §-hoz

(Tarifális vámkedvezmények)

A Javaslatban foglaltak a gazdaságilag indokolt - és a vámtarifa jogszabályok alapján jelenleg is működő - operatív beavatkozás, az ún. aktív vámpolitika alkalmazására lehetőséget adó eljárás szabályát rögzítik. A jogkör gyakorlója az általános szabályokban előírt vámtételből külön jogszabályban meghirdetett módon meghatározott időre kedvezményt biztosít.
Speciális módja az engedélyjegyes eljárás, amely felhasználási és elszámolási feltételhez kötött, és a vámhatóság által ellenőrzött vámtarifakedvezmény.

100-124. §-hoz

(Vámmentességek)

A vámmentességi esetek tartalma és jogcímei lényegében megegyeznek az Európai Unió vonatkozó szabályaival. A jogszabályi vámmentességek bővítésének egyfelől az a nemzetközi gyakorlaton alapuló tendencia szab korlátot, hogy az áruforgalom szabályozása (korlátozása és kedvezményei is) alapvetően az adott árukhoz és kevésbé a célokhoz kapcsolódik. Az egyes jogcímek felülvizsgálatára a vámmentesség megadásának, illetve fenntartásának speciálisan hazai indokai szerint került sor. Így továbbra is megtalálhatók benne a gazdasági megfontolásból biztosítható vámmentességek, a nemzetközi szerződéseken nyugvó vámmentességek, az alanyi jogon adható mentességek, valamint a kiemelt célok megvalósítását segítő tárgyi vámmentességek. A felülvizsgálat eredményeként több jogcímnél is feltételt szabtunk a vámmentesség biztosítása ellenében és nem adtunk helyt a vámkedvezmények bővítésére irányuló felvetéseknek, amit a költségvetési korlát mellett az EU-val történő jogharmonizációs kötelezettség is indokol.

126-128. §-hoz

(Vámfizetési kötelezettség)

A Javaslat célja, hogy az egységes és azonos szabályokon alapuló eljárás biztosítása érdekében megalapozza, illetve megerősítse, hogy a vámeljárás keretében a vám érvényesítése mellett beszedésre kerülő egyéb köztartozásokra is a vámeljárás szabályai az irányadóak. A vámterhek beszedése és a jogbiztonság érdekében pontosan rögzíti azt is, hogy ki köteles a vámterhet megfizetni, illetőleg a vámhatóság kitől követelheti annak megfizetését. (E rendelkezések egy része január 1-jétől hatályba lépett.)
A vámfizetésre kötelezett meghatározása egyébként megegyezik az EU vonatkozó előírásaival is.

129-131. §-hoz

(Vámteher kiszabása)

A vámteher kiszabására vonatkozó rendelkezések alkalmazása szempontjából lényeges határidőket, másrészt a kiszabásra kerülő vámterhek eljárási és anyagi szabályozását összekapcsoló rendelkezéseket rögzít, illetve az aktív és passzív feldolgozásra, valamint a vámszabadterületről belföldre kerülő árukra a vonatkozó nemzetközi szabályokkal összhangban álló speciális anyagi jogi szabályokat állapít meg. A heti egyszeri árfolyam rögzítés a vámhivatalok egységes eljárását hivatott biztosítani.

132-135. §-hoz

(Vámteher közlése, megfizetése, fizetési kedvezmény)

A Javaslat a kiszabott és esedékes vámterhekkel kapcsolatos teljesítési határidőket, valamint a teljesítés módozatait - a vámfizetésre kötelezett jogállására való tekintet nélkül - egységesen szabályozza az alkalmazás és az értelmezés megkönnyítése céljából. Megerősítést nyer az azonnali vámfizetés rendszere és rugalmasabb engedélyezési, illetve alkalmazási rendszert javasol a halasztott vámfizetési engedély megszerzéséhez a pénzügyi terhek fokozatos enyhítési lehetőségével. Kivételes esetben biztosít lehetőséget a részletfizetési kedvezmény igénybevételére, ilyen módon támogatva például a korábban gazdaságpolitikai okból biztosított kedvezmények (exportfejlesztő pályázati lízing) fenntartását. Ez utóbbinál egyidejűleg a tényleges exportteljesítéshez köti a kamatmentesség mellett adott vámkedvezmény érvényesítésének feltételeit.

136. §-hoz

(Vámbevételek elszámolása)

A vámbevétel elszámolására és kezelésére az ügyfelek érdekében garanciális szabályokat ír elő, a rövid határidőn belül történő elszámolások és a hatóság részéről történő gyorsabb intézkedések biztosítása céljából. Ennek érdekében rendeli el a folyószámlákról szóló folyamatos negyedévenkénti tájékoztatási kötelezettséget is.

137. §-hoz

(Helyesbítés)

A Javaslatban megfogalmazott helyesbítés olyan sajátos vámigazgatási eljárás, amely a külkereskedelemben szokásos utólagos elszámolás kapcsán adódó eltéréseket hivatott vámjogilag is érvényesíteni.

138. §-hoz

(Vámvisszatérítés)

Az árubehozatallal kapcsolatban teljesített vámterhek az áruk külföldre történő kiszállítása esetén visszatéríthetők, javítva ezzel is a hazai termékek külföldi piacra jutásának esélyeit. Exportösztönzési céllal a jogintézmény megőrzése indokolt. Ugyanakkor ezzel összefüggésben tudatosítani szükséges hogy az EFTA egyelőre csak átmenetileg ismerte el a vámvisszatérítési gyakorlatunkat és az EU is utólag kifogásolta, arra való hivatkozással, hogy a hozzá bekerülő import versenyfeltételeit torzítja az exportőr ország által alkalmazott vámvisszatérítés!

139. §-hoz

(Vámteher mérséklése)

A vámtörvény - az adóeljáráshoz hasonlóan - természetes személy részére és bizonyos célokhoz kapcsolódóan az ellenérték nélkül beérkezett vámárukra rögzít méltányossági lehetőséget a vámteher mérséklésére, elengedésére.
Gazdálkodói körben a kamattartozás mérséklésére van lehetőség a gazdálkodás folytatásának biztosítása érdekében.

140-141. §-hoz

(Elévülés)

Az adóterhek követelésével megegyező ötéves elévülés gyakorlati érvényesíthetősége céljából a Javaslat lehetővé teszi a nem érvényesített vám öt éven belül történő behajt hatóságát.

Jogkövetkezmények

142. §-hoz

(Vámigazgatási bírság)

A Javaslat a szabálysértési vagy büntetőeljárásban alkalmazható szankciók mellett a jogellenes magatartáshoz, mulasztáshoz vámigazgatási (pénzügyi) jogkövetkezményt is fűz. A magasnak tűnő bírságok megállapításának célja a megelőzés és a vámeljárás szabályainak elsajátítására, szakszerű alkalmazására, valamint a nemzetközi kötelezettségek betartására való ösztönzés. Előír azonban garanciális szabályokat annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a kettős pénzügyi szankció alkalmazása, továbbá a bírság elengedésére vonatkozó méltányossági lehetőséget is tartalmaz a javaslat.

143. §-hoz

(Kamat)

A fizetési kötelezettségek elmulasztása esetén kivetendő kamat mértéke egységes az ügyfél és a vámhatóság által történő fizetés tekintetében. Ez egyaránt szolgálja költségvetés bevételi érdekét és a gazdálkodók likviditási helyzetének a hatóság részéről történő figyelembe vételét. A magas kamatteher fenntartását továbbra is az indokolja, hogy a költségvetés ennek révén is csökkentse az állami kötelezettségek hitelezésének kényszerét. Ugyanakkor a törvényben biztosított fizetési kedvezmények esetében lehetővé teszi a jegybanki alapkamathoz igazodó kamatteher alkalmazását.

144-145. §-hoz

(Vámkezelési díj, költségtérítés)

A Javaslat a jelenlegi szabályokban, valamint a nemzetközi gyakorlatban is alkalmazott díjakra, költségtérítésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A mértékek tekintetében számításba veszi az inflációból eredő kiigazításokat is. A vámkezelési díj és statisztikai illeték (átmeneti) fenntartása költségvetési szempontból indokolt, ám az ezekből származó bevételek a leépítésükre vállalt szabadkereskedelmi kötelezettségek miatt 1995-től érzékelhetően csökkennek. A vámkezelési díj és statisztikai illeték elengedésére adott méltányossági lehetőség a hatályos előírásokhoz igazodik, azzal a különbséggel, hogy az 1996-ban 1 %-os mértékű vámkezelési díj elengedésére - az ugyancsak 1 %-ra csökkenő statisztikai illeték elengedésére biztosított mérlegelési joggal megegyezően - a pénzügyminiszter kap felhatalmazást.

146-148. §-hoz

(Vámigazgatási eljárás különös szabályai)

A vámeljárásra - speciális jellegére tekintettel - az államigazgatási eljárás általános szabályaitól eltérő szabályokat állapít meg. A végrehajtás szempontjából igen nagy jelentősége van az említett eltéréseknek,mert kevésbé rendezhető egyértelműen a kérdés az államigazgatási eljárásról szóló jogszabályok egyszerű módosításával.

149-154. §-hoz

(Végrehajtási eljárás)

Összhangban a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályban foglaltakkal, a Javaslat az állami bevételek lehetőleg maradéktalan érvényesítését kívánja elősegíteni.

155-161. §-hoz

(Nyilvántartás, adatszolgáltatás)

A vámnál képződő adatoknak nemzetgazdaságilag is kiemelt fontosságot tulajdonít az a kettős funkció, miszerint a vámokmányokon szereplő adatok a vámterhek kiszabásán túl a külkereskedelmi statisztika alapját is képezik. A Javaslat a törvényi szinten szabályozott adatvédelem érvényesülése és a statisztika pontossága érdekében megfogalmazza a garanciális szabályokat a vámeljárás során képződő adatok kezelésére és felhasználására is. Ezáltal a nemzetgazdasági információs igények kielégítésének módját a statisztikai törvényben foglaltak és a személyes adatok védelméről szóló törvényi szabályozással összhangban biztosítja. Rögzíti a szabályozás továbbá a vámhatóság számára szükséges adat szolgáltatások igényét is, aminek biztosítása - többek között - a feketegazdaság elleni hatékonyabb fellépést is szolgálja!

162-173. §-hoz

(Utólagos ellenőrzés)

A Javaslat kiemelten foglalkozik az ellenőrzések és az utólagos ellenőrzések körével, különös tekintettel az utólagos ellenőrzés lefolytatásának szabályaira. Az utóellenőrzési tevékenység megerősítését az is indokolja, hogy a törvény-javaslat az áruforgalom gyorsítása és a bizalmi elv szélesítése érdekében új elemként lehetővé teszi az egyszerűsített vámvizsgálatot.
A vámkezelés az ügyfél által adott árunyilatkozat alapján történik. Az árunyilatkozaton feltüntetett adatok többségének valódisága csak az ügyfélnél tartott utólagos ellenőrzés során, az általa vezetett nyilvántartásokból és egyéb, a vámkezeléshez közvetlenül nem kapcsolódó okmányokból állapítható meg. A piacgazdaság kiépítésének ellentmondásos viszonyai különösen fontossá teszik az utóellenőrzési tevékenység erősítését,ami elősegítheti a tisztességes piaci magatartás kialakulását.
A Javaslatban megfogalmazott eljárási szabályok mind az ügyfél, mind az ellenőrzést végző hatóság részére olyan garanciákat jelentenek, amelyek egyértelművé teszik az érintettek jogait és kötelezettségeit. A fentieken túlmenően az előírások tartalmazzák a vámeljárás specifikus jellegének megfelelő ellenőrzési követelményeket mind a vámra, mind pedig a vámokkal együtt beszedendő egyéb közterhekre vonatkozó jogszabályi előírásokra, az azonos eljárási szabályok érvényesítése céljából.

174. §-hoz

(Vámigazgatásra vonatkozó szabályok)

A Javaslat a vámigazgatás irányítására vonatkozó alapvető rendelkezéseket tartalmazza. A rendelkezések kizárólagosan a pénzügyigazgatás keretében erősítik meg a vámigazgatás működését és egyértelművé teszik a vámmal kapcsolatos elvi és végrehajtási jellegű feladatokra vonatkozó államigazgatási munkamegosztást, továbbá megerősítik a pénzügyminiszternek a végrehajtó apparátus tevékenységét irányító és felügyelő jogát.

175-177. §-hoz

(A vámszervezet tevékenységének alapszabályai)

A Javaslat a hatályos jogszabályi előírások alapján rögzíti a vámszervezet feladatát, részletezi a pénzügyőri intézkedés és szolgálati fellépés rendjét, valamint a pénzügyőr jogait és kötelezettségeit.

178-190. §

(Kényszerítő eszközök alkalmazása)

A pénzügyőr által alkalmazható kényszerítő eszközöket a rendőrségi törvényben foglaltakkal összhangban szabályozza, illetve tartalmazza a vámszervezetre vonatkozó különleges rendelkezéseket.

191-194. §-hoz

(Hatóságok,rendvédelmi szervek együttműködési kötelezettsége)

A Javaslat a vámeljárás során érintett szervek együttműködésének alapvető szabályait tartalmazza. A feladatokat pontosan meghatározva lehetővé válik a felelősség konkrét esetekben való egyértelmű megállapítása. Különösen fontos kiemelni azt a garanciális szabályt, amely nemzetközi jogon alapszik, miszerint vámellenőrzést kizárólag a vámhatóság végezhet. (Ez a szabály már több évtizede sarkalatos pontja a nemzetközi jognak, ami újból megerősítésre került az Európai Unióval létrehozott, társulási feltételeket rögzítő egyezményben is. A Társulási Megállapodás szerint ugyanis csak a vámhatóság igazolásai fogadhatók el az áruforgalommal kapcsolatos valamely tény vagy körülmény meglétének vagy hiányának igazolására.)
A vámszervezet kizárólagos vámellenőrzési jogosultságának megerősítése mellett e rendelkezések alapvető jelentősége az együttműködés kölcsönösségének kötelezettségében rejlik, ami egyaránt garanciát jelent az állam gazdasági és pénzügyi rendjének megőrzése, valamint az államhatár őrizetének biztosításához!

195-203. §-hoz

A vámáruk és áruk szállítóinak a vámhatósággal szembeni általános kötelezettségeit és a fuvarozási módoknak megfelelő speciális eljárásokat erősíti meg a Javaslat.

204-209. §-hoz

(Vámügynökök)

A Javaslat a fejlett államokban már több évtizedes múltra visszatekintő és bevált vámügynöki rendszer hazai meghonosodásához biztosít törvényes feltételt a vonatkozó nemzetközi szabályok és az időközben megfogalmazódott hazai igények figyelembevételével. Ezzel a Javaslata jog eszközével is segíti a vámhatóság munkáját érdemben támogató, megbízható szakmai gárda kialakulását.

210-213. §-hoz

(Átmeneti és záró rendelkezések)

A Javaslat más jogszabályi rendelkezések vámtörvénnyel történő összhangjának megteremtését szolgáló, továbbá a korábbi vámjogszabályi előírások megszüntetésével kapcsolatos átmeneti rendelkezéseket tartalmaz.

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA

Együtt kezelendő a T/1300. számú törvényjavaslattal!

Tájékoztató a vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló törvényjavaslat elfogadása esetén kiadandó végrehajtási kormányrendelet tervezetéről

Budapest, 1995. szeptember

Tervezet

A K O R M Á N Y

......../1995. (.......) Korm. rendelete a vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi........törvény végrehajtásáról

A vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi .....törvény (a továbbiakban: Tv) 213. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli:

(a Tv. 3. §-ához)

1. §

Tranzit-terület

(1) A tranzit-terület és a vámszabadterület felügyeletét ellátó vámhivatal e tekintetben határvámhivatalnak minősül. A beléptetés megtagadásakor a vámárut a beléptetés feltételének meglétéig a tranzit-területen kell tárolni.
(2) A nemzetközi közforgalmú repülőtéren létesített tranzit-terület és a repülőtérre érkező légijármű közötti személy- és áruforgalom vámellenőrzés alatt áll.
(3) A nemzetközi közforgalmú repülőtéren létesített tranzit-területet határoló épületelemeket, átjárókat, ki- és bejáratokat meg kell jelölni, azokra a ki- és bejárás korlátozására utaló feliratokat kell elhelyezni. A repülőtéren csak annyi tranzit-terület létesíthető, amennyi a forgalom lebonyolításához szükséges.
(4) Repülőtéren működő üzemanyagtöltő- és szervizállomáson is létesíthető tranzitterület, ha ott külföldi lajstromjelű légijárművek részére díj fizetése ellenében üzemanyag-kiszolgálást, illetve szervízszolgáltatást végeznek.

2. §

(1) A tranzit-terület létesítését az kérheti, aki nemzetközi közforgalmú repülőteret kíván üzemeltetni. Az engedélyezési eljárás csak akkor kezdhető meg, ha a kérelmező
a) gondoskodik arról, hogy a tranzit-terület csak a külföldre kilépés, illetőleg a külföldről belépés szabályai szerint legyen igénybe vehető, továbbá a személy- és áru- forgalom vámellenőrzése, valamint a repülésbiztonsági ellenőrzés és az útlevél-ellenőrzés megoldható legyen;
b) biztosítja, hogy az ott jövőben üzemelő kiskereskedelmi üzletek és raktáraik csak vámellenőrzés mellett legyenek feltölthetők;
c) biztosítja, hogy a poggyász-, postaküldemények és az átszállítás alatt lévő áruk ideiglenes vámellenőrzés alatt álljanak, az utazáshoz, illetőleg átszállításhoz szükséges ideig;
d) igazolja, hogy a létesítéssel és az üzemeltetéssel kapcsolatos szakhatósági engedéllyel rendelkezik.

A tranzit-terület üzemeltetésének szabálya

3. §

(1) A nemzetközi közforgalmú repülőtéren engedélyezett tranzit-területen, az üzemidő alatt biztosítani kell a személy- és áruforgalom folyamatos vámellenőrzését, a külföldre kilépés és kiszállítás, illetőleg a külföldről belépés és beszállítás szabályai szerint. A tranzit-területen az ott dolgozók a üzemeltető által kiállított és a vámhivatal által ellenjegyzett belépési engedéllyel tartózkodhatnak, s nem vonatkoznak rájuk a külföldről belépő személyekre megállapított vámkedvezmények. A vámhivatal csak hatósági erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkező személy számára ellenjegyezhet belépési engedélyt. A belépési engedélyt - a vámhatóság felhívására - az üzemeltető köteles visszavonni attól a személytől, aki vám-, deviza- vagy jövedéki szabálysértést követ el.
(2) A külföldről érkező légijármű utasa és személyzete mentes a vámvizsgálat alól, ha ugyanazzal a géppel vagy közvetlen átszállás után más légi járművel folytatja útját külföldre, és a várakozás tartama alatta légijárműben vagy a tranzit-területen tartózkodik. Nem kell vámvizsgálat alá vonni a tranzitárukat és a tranzitutasok poggyászát sem, ha azokat a légijárművön hagyják, illetőleg a vámhivatal felügyelete mellett más légijárműbe rakják át.
(3) A nemzetközi személyszállítást végző vízijármű fedélzetére az (1) bekezdésben írtak az irányadók. A tranzit-területen az árusítás raktárkészletét tároló raktárra a zárjelet a vámellenőrzés megkezdésével egyidejűleg - a hazai kikötőbe érkezés után közvetlenül -, illetőleg a befejezésekor - közvetlenül az elindulás előtt - kell alkalmazni. A hazai kikötőben tartózkodás alatta raktárból árukészlet kitárolást vámfelügyelet mellett, a külföldről behozott vámárukra vonatkozó általános szabályok szerint lehet végezni. A raktár feltöltése vámellenőzés mellett történhet. E rendelkezés alkalmazása tekintetében kikötés minden olyan eset, amikor a hajó személyzete, illetőleg az utasok, az áruk a fedélzetről a partra jutnak.

4. §

A tranzit-területen kiskereskedelmi értékesítési tevékenység folytatható. Az államhatáron át lebonyolódó áruforgalmat tiltó vagy korlátozó egyéb jogszabályok rendelkezéseit a tranzit-területen történő értékesítés céljából történő beszállításnál is érvényesíteni kell.

5. §

A tranzit-terület megszűnik, ha a közforgalmú nemzetközi repülőtér nemzetközi jellege megváltozik vagy megszűnik, illetőleg ha a vízijármű nem rendszeresen végez nemzetközi szállítást. Megszűnés esetén a tranzit-területen, illetőleg a raktárban lévő vámáru vámjogi sorsának végleges rendezése iránt tizenöt napon belül, a behozatalra vonatkozó általános szabályok szerint kell intézkedni.

(a Tv. 4. §-ához)

6. §

(1) A vámhatárt átszelő közforgalmú vasúti pálya csak a vasúti szállítás tekintetében minősül vámútnak. Más áruszállítás tekintetében (pl. vasúti hídon a vámhatáron át történő gyalogos áruszállítás esetében) a közforgalmú vasúti pálya is mellékútnak minősül.
(2) A vámhatárt átszelő új vasúti pálya létesítésénél - a pálya vonalának kijelölése és határállomás létesítése tekintetében - a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (továbbiakban: országos parancsnokság) előzetes véleményét figyelembe kell venni.
(3) A határvizeken közlekedő vízi járművel kikötni, horgonyozni, azokat a parttal bármilyen módon összekötni,azokról árut kirakodni, vagy azokba berakodni csak a határvízi kikötőben vagy a vámhivatal által kijelölt rakodási helyen szabad.
(4) Mellékúton csak a kishatárforgalomban, illetőleg a határmenti gazdálkodás keretében vám- és engedélymentesen behozható, illetőleg kivihető áruk (vámáruk)szállíthatók külön engedély nélkül. Más áru mellékúton történő átszállítását - ha az áruszállítás vámúton nem lehetséges vagy gazdaságossági, illetve egyéb ok miatt nem célszerű -,az országos parancsnokság engedélyezi a Határőrség Országos Parancsnokságával, valamint a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériummal egyetértésben. Az engedélyezés iránti kérelmet az áru szállítására vonatkozó szerződés megkötése előtt kell az országos parancsnoksághoz benyújtani. A kérelemnek tartalmaznia kell a mellékúton történő áruszállítás szükségességének indokait, az áruszállítás tervezett helyét, időpontját, valamint azokat az adatokat, amelyek az (5) bekezdés szerinti engedély kiadásához szükségesek.
(5) A mellékúton történő áruszállításra adott engedély tartalmazza a határátlépés engedélyezett helyét és időpontját, a behozni vagy kivinni szándékozott áru megnevezését, szállítójának, címzettjének adatait, a szállítás módját, továbbá azt, hogy a mellékúton átszállított árut (vámárut) melyik vámhivatalnál és hogyan kell vámvizsgálat alá vonni. Folyamatos áruszállítás engedélyezése esetén a vámhivatal előírhatja a szállított árukról (vámárukról) olyan nyilvántartás vezetését, amelyből azok mennyisége, azonossága utólag is ellenőrizhető.

7. §

(1) A vámúttá nyilvánított határátkelőhelyek felsorolását, az azokon lebonyolítható személy- és áruforgalom feltételeit,továbbá a határátkelőhely nyitvatartási idejét az 1. számú melléklet tartalmazza.
(2) Ha a vámutat csak meghatározott forgalom számára nyitották meg, vagy azon meghatározott áruk nem szállíthatók, a forgalomból kizárt áruk tekintetében a vámút mellékútnak minősül.
(3) A Tv. 4. §-a (3) bekezdésének alkalmazásában mellékútnak minősül a határon átvezető vízfolyás,a vámhatár alatti alagút, tárna, valamint a határvizek partja is a határvízi kikötők kivételével.
(4) Tűzoltók, mentők vagy más segélyalakulatok, ha elemi csapás elhárítása vagy segítségnyújtás céljából - a vonatkozó nemzetközi megállapodásnak megfelelően - lépik át az államhatárt, a feladatuk teljesítéséhez szükséges járműveket, eszközöket vám- és engedélymentesen, mellékúton is magukkal vihetik.

8. §

(1) A vámhatár és a határvámhivatal közötti utat a vámúton kell megtenni letérés, késedelem és a rakomány megváltoztatása nélkül.
(2) Ha az (1) bekezdésben foglaltak megszegésére baleset vagy más elháríthatatlan akadály miatt kerül sor, az áru szállítója köteles ezt az illetékes vámhivatalnál haladéktalanul bejelenteni, és a rakomány állagának megőrzésére a szükséges intézkedéseket megtenni.

(a Tv. 6. §-ához)

Áru elhelyezése szállítóeszközön

9. §

A nemzetközi áruforgalomban használt járművekre (szállítótartályokra), a szárazföldi, vízi-és légijármű vagy szállítótartály vámbiztosító berendezésére vonatkozó rendelkezéseket nemzetközi szerződés tartalmazza.

(a Tv. 7-8. §-ához)

Vámbiztosíték

10. §

(1) A vámbiztosítékot annak formájára való tekintet nélkül belföldi fizetőeszközben kell meghatározni és nyújtani.
(2) A Tv. 7. § (1) bekezdés e) pontja alapján kivitelre kerülő jövedéki termék után akkor kell biztosítékot nyújtani, ha azután a belföldi forgalmi adókat nem fizették meg. A biztosíték összegét az exportőr nyilatkozata alapján kell megállapítani. Az exportőr gazdasági vezetője által aláírt nyilatkozatnak tartalmaznia kell a jövedéki termék termelői árát, továbbá azt, hogy a termelői ár alapulvételével milyen összegű általános forgalmi adó és fogyasztási adó terheli a terméket. A vámhivatal ellenőrizheti a számítás helyességét.
(3) A biztosítékot - a 11. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában írtak esetén - a központi vámbiztosíték bevételi számlára kell befizetni, és a vámbiztosítékkal azonosan kell kezelni.

11. §

(1) Készpénzben nyújtott vámbiztosítéknak minősül
a) a bármely vámhivatalnál bizonylat ellenében vámbiztosíték címén készpénzben befizetett összeg;
b) a vámhatóság által vámbiztosíték fizetése céljából rendelkezésre bocsátott átutalási postautalvány felhasználásával történő befizetés, illetőleg a vámhatóság által megadott számlára vámbiztosíték céljára történő banki átutalás;
c) a vámhatóság és meghatározott pénzintézet között megkötött szerződés alapján vámbiztosíték céljára kibocsátott csekk, hitelkártya.
(2) Amennyiben az áru szállítója a vámhatáron való belépéskor vámbiztosíték szükségessége esetén a készpénzben nyújtott vámbiztosíték befizetését megfelelően igazolja, a vámhivatal azt abban az esetben is elfogadhatja, ha a letét összege legfeljebb tíz százalékkal kevesebb a ténylegesen megállapított vámbiztosíték összegénél.
(3) A vámbiztosíték befizetését az alábbiak szerint lehet igazolni:
a) az (1) bekezdés a) pontja esetén a letétet kezelő vámszerv által kiadott nyugta eredeti példányával;
b) az (1) bekezdés b) pontja esetén az átutalási postautalvány feladóvevényének eredeti példányával, illetőleg átutalás esetén a banki igazolással ellátott átutalási megbízás ügyfél-példányával (jóváírandó számlaszámként a vámhatóság által kezelt vámbiztosíték számlának kell szerepelnie);
c) az (1) bekezdés c) pontja esetén a csekk eredeti példányával, illetőleg a hitelkártya bemutatásával.

12. §

(1) A bankgarancia lehet meghatározott összegre szóló vagy összeg nélküli, meghatározott határnapig vagy határozatlan ideig érvényes. Az összeg nélküli bankgarancia a pénzintézet részéről általános érvényű garanciát jelent.
(2) A pénzintézet a bankgarancia visszavonásáról haladéktalanul köteles az országos parancsnokságot tájékoztatni.
(3) A vámhivatal vámbiztosítékként olyan eredeti fedezetigazolást fogadhat el, amely szerint elkülönített számlán meghatározott összeg a vámtartozás kiegyenlítésére a vámhatóság rendelkezésére áll.

13. §

(1) A kezességi nyilatkozatnak tartalmaznia kell:
a) a kezességet vállaló, valamint az áru szállítója (fuvarozója) megnevezését;
b) a vámáru (áru) felett rendelkezésre jogosult nevét;
c) a szállítóeszközök és a csomagok darabszámát;
d) a vámáru (áru) kereskedelemben szokásos megnevezését, mennyiségét, értékét és vámtarifaszámát;
e) a kezes bankszámláját vezető pénzintézet megnevezését, bankszámlájának számát;
f) a vámteher megfizetésére vonatkozó készfizető kezességvállalást. A vámteher megfizetésének az áru/vámáru tulajdonosa szállítója részéről való - bármilyen okból történő -elmaradása esetére vonatkozó készfizető kezességvállalást;
g) azon vámkezelési mód (módok) megjelölését, amelyre a kezességvállalás vonatkozik;
h) a készfizető kezességet nyújtó cégszerű aláírását.
(2) A vámhivatal és a kezességet vállaló közötti egyedi kezességi szerződés a kezességvállaló által benyújtott, az (1) bekezdésben említett okmány vámhivatali elfogadásával jön létre.
(3) Az (1) bekezdés szerinti kezességi nyilatkozat kizárólag írásban, levél vagy telefax útján adható.
(4) Ha nem kereskedelmi forgalomban a vámbiztosíték nem áll rendelkezésre, a vámhivatal a vámérdek szem előtt tartásával elrendelheti, hogy az utas az áruját fuvarozásra adja fel.
(5) Nem kereskedelmi forgalomban beérkező vámáru vámkezeléséhez olyan személy vagy szervezet adhat kezességi nyilatkozatot, amelynek (akinek) nincs vámtartozása.

14. §

(1) A vámhivatal a vámbiztosíték nyújtását és formáját a vámárut (árut) kísérő vámokmányra is feljegyzi. Egy vámeljárásban csak azonos formában nyújtott vámbiztosíték fogadható el.
(2) Készpénzben nyújtott vámbiztosíték befizetését igazoló, a 11. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott okmány elfogadása esetén a vámhivatal ezt a tényt az igazolásra feljegyzi, majd a vámkezelést kérő részére azt visszaadja. A 11. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott esetekben a szerződés szerint jár el.
(3) Bankgarancia vagy fedezetigazolás, illetve készfizető kezességvállalás vámbiztosítékkénti elfogadása esetén a vámhivatal ezeket az okmányokat bevonja, és nyilvántartása mellékleteként kezeli.

15. §

(1) A vámárukkal (árukkal)kapcsolatos tevékenységi engedélyhez szükséges bankgarancia mértékének megállapításánál a Tv. 7. §-ának (4) bekezdésében meghatározott kezességvállalási engedély a bankgarancia összegétől függően az alábbiakra jogosítja fel az engedélyest:
a) ha a bankgarancia összege százezer forint, az engedélyes egy meghatározott vámhivatalnál havonta összesen ötszázezer forint értékű vámárura (árura) vállalhat készfizető kezességet;
b) ha a bankgarancia összege ötszázezer forint, az engedélyes egy meghatározott vámhivatalnál havonta összesen kettő és fél millió forint értékű vámárura (árura) vállalhat készfizető kezességet;
c) ha a bankgarancia összege egymillió ötszázezer forint, az engedélyes egy területi parancsnokság felügyelete alá tartozó vámhivataloknál havonta összesen tíz millió forint értékű vámárura (árura) vállalhat készfizető kezességet;
d) ha a bankgarancia összege húsz millió forint, az engedélyes bármely vámhivatalnál vállalhat készfizető kezességet, összeghatárra tekintet nélkül a bankgarancia érvényességének időtartama alatt.
(2) Egy személy vagy szervezet - az engedély kiadásához egyébként szükséges feltételek teljesítése esetén - több vámhivatalnál vagy területi parancsnokságnál is rendelkezhet kezességvállalási engedéllyel.
(3) Vámraktár és a vámszabadterület üzemeltetéséhez szükséges engedély kiadásához szükséges bankgarancia mértékét a tárolni kívánt (vagy tárolt) vámárut (árut) terhelő éves vámteher nyolc százalékában kell meghatározni, tízezer forintra kerekítve.
(4) A vámügynöki tevékenység engedélyezéséhez szükséges bankgarancia mértéke a tervezett (lebonyolított) egy évi áruforgalom együttes vámterhének nyolc százaléka - legalább egy millió forint - tízezer forintra kerekítve.
(5) Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti készfizető kezességvállalási engedélyt átruházott hatáskörben az a vámhivatal, az (1) bekezdés (c) pontja esetén pedig az a területi parancsnokság engedélyezi, amelynek illetékességi területén a kérelmező tevékenységét folytatni kívánja. Minden más esetben a tevékenységi engedélyt az országos parancsnokság adja ki.
(6) A bankgaranciáról szóló okmányt - a tevékenységi engedély iránti kérelemmel együtt - ahhoz a vámszervhez kell benyújtani, amely az engedély kiadására jogosult.

16. §

(1) A 15. § (3)-(4) bekezdésében megnevezett tevékenységi engedélyek kiadását követő tizenkét hónap elteltével - az engedély birtokosának bejelentése alapján - meg kell vizsgálni a tényleges áruforgalom vámterhének nagyságát. Ha a tervezett áruforgalom vámterhétől a tényleges áruforgalom vámterhe huszonöt százaléknál nagyobb mértékben tér el, a bankgarancia mértékét a tényleges áruforgalom vámterhe alapján számított összeghez kell igazítani. Ezt követően a felülvizsgálatot és a bankgarancia összegének meghatározását tizenkét hónaponként kell elvégezni.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon kívül is a bankgarancia összegének kiigazítása iránt kell intézkedni, ha tizenkét hónapon belül a tervezett és a tényleges áruforgalom vámterhe ötven százaléknál nagyobb mértékben tér el. Ez esetben az engedély birtokosa a bejelentéssel egyidejűleg köteles a tényleges forgalom vámterhe alapján számított összegnek megfelelő bankgaranciát bemutatni. Amennyiben a fentiek alapján a bankgarancia összegének megváltoztatására kerül sor, az (1) bekezdésben előírt felülvizsgálat kezdő időpontja az új bankgarancia elfogadásának napja.
(3) A forgalom vámterhe alatt a tevékenységi engedélyben meghatározott vámeljárás alá vont vámáru vámterhét, illetőleg a jövedéki tevékenység hatálya alá tartozó, kiviteli célból továbbított terméknél belföldi forgalomba kerülés esetén az árut terhelő adók együttes összegét kell érteni. A forgalom vámterhe számításánál az egy tevékenységi engedélyhez kapcsolódó, de több vámeljárás alá vont vámáru vámterhe csak egyszer vehető figyelembe.

(a Tv. 9. §-ához)

17. §

(1) A vámbiztosíték alóli mentességre való jogosultságot a vámkezelést kérő okmányszerűen köteles igazolni a vámkezelést végző vámhivatalnál. Ennek hiányában a vámbiztosíték alóli mentesség nem állapítható meg.
(2) Az árutovábbításkor a Tv. 9. §-a a) pontjának 5. alpontjában meghatározott aktív feldolgozás céljából történő behozatalt a szerződés magyar nyelvű, a behozatalra kerülő vámáru (továbbfeldolgozásra szánt anyag, valamint a feldolgozást végző munkaeszközök) megnevezését és értékét tartalmazó, az aktív feldolgozást végző székhelye szerint területileg illetékes vámhivatal eredeti bélyegző lenyomatát tartalmazó példányával és az adóhatósági nyilvántartásba vételt tanúsító okmánnyal kell igazolni. A vámhivatal az árutovábbításkor a vámáru értékét a szerződésen igazolja.
(3) A halasztott vámfizetési jogosultságot csak abban az esetben kell igazolni az engedély - vagy annak másolata - bemutatásával, ha arra a vámhivatal a vámáru (áru)szállítóját (a vámkezelést kérőt) felszólítja.
(4) Központi költségvetési szerv részére érkező vámáruk esetében a költségvetési szerv illetékes vezetőjének írásban nyilatkoznia kell a szerv központi költségvetési státuszáról. A vámkezelést végző vámhivatal a nyilatkozatot bevonja és a mentességet a vámokmányra feljegyzi.

(a Tv. 10. §-ához)

18. §

(1) A nemzetközi vámokmánnyal nyújtott vámbiztosítékot a vonatkozó egyezmény (TIR, ATA, stb.) előírásai szerint kell felszabadítani.
(2) A 11. § (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint nyújtott vámbiztosíték felszabadítása a vámteher elszámolása után fennmaradó összegnek a vámbiztosítékot nyújtó részére történő visszafizetésével, visszautalásával történik.
(3) A 11. § (1) bekezdésének c) pontja szerint, valamint egyedi ügyben adott bankgarancia vagy fedezetigazolás alapján nyújtott vámbiztosíték a csekket kiállító, illetőleg a bankgaranciát vagy fedezetigazolást kiadó pénzintézet részére szóló fedezeti okmányra rávezetett vámhivatali záradék útján kerül felszabadításra.
(4) A kezességvállalás alapján nyújtott vámbiztosítékot felszabadítottnak kell tekinteni, ha lezárul a vámkezelés, amelyre a kezesség vonatkozik, és ezt a vámhivatal igazolja.
(5) A vámbiztosíték teljes vagy részleges felszabadításáról és visszafizetéséről - a 19. §-ban foglalt kivétellel - az a vámhivatal köteles intézkedni, amelynek eljárása eredményeként a vám biztosításának indokoltsága teljesen vagy részlegesen megszűnt.
(6) Bankgarancia, kezességi nyilatkozat illetőleg fedezetigazolás formájában nyújtott vámbiztosíték esetén a garancia összegét a vámteher kiegyenlítésére csak akkor lehet felhasználni, ha a vámfizetésre kötelezett a fizetési határidő lejártáig kötelezettségének nem tesz eleget.
(7) A bankgarancia vagy kezességi nyilatkozat formájában nyújtott vámbiztosítékot - annak érvényesítése esetén - a bankgaranciát kiállító pénzintézet, illetőleg a kezességet vállaló számlájának terhére kell elszámolni. Ilyen esetben a vámteher kiszabásáról szóló határozat egy példányát a vámhivatal a bankgaranciát kiadó pénzintézet, illetőleg a kezességet vállaló részére is megküldi. A fedezetigazolás formájában nyújtott vámbiztosíték érvényesítése esetén - a vámhivatal értesítése alapján - a számlavezető vámszerv intézkedik a vámtartozás beszedése iránt.

19. §

(1) A Tv.7. § (1) bekezdés c) pontja esetében a vámbiztosítékot csak akkor szabadíthatja fel a vámhivatal, ha a továbbított vámáruval a kiviteli ellenőrzés elvégzésétől számított harminc napon belül elszámolnak. A vámbiztosíték elszámolására be kell nyújtani a:
a) a termék külföldre kiléptetését igazoló, magyar határvámhivatal kiléptető záradékával ellátott vámokmányt,
b) az importőr ország vámhatósága, illetve a kiléptetést végző magyar határvámhivatal külföldi társvámhivatala vagy más külföldi vámhatóság által záradékolt a külföldre beléptetés tényét igazoló vámokmányt a Magyarországon működő vámszabadterületre kiléptetés kivételével, vagy
c) a termék jövedéki üzembe történő visszaszállításáról és készletre vételéről szóló bizonylatot
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott határidőt követően a vámhivatal intézkedik a jövedéki eljárás megindításáról és lefolytatásáról. A jövedéki eljárás eredményétől függően, amennyiben jövedéki bírság kerül megállapításra, a vámbiztosítékot a jövedéki bírság számlára kell átutalni.

(a Tv. 11. §-ához)

20. §

(1) A törvényes zálogjogot - ha a vámáru után fizetendő vámterhet a vámfizetésre kötelezett határidőre nem fizeti meg -a vámáru közvetlen felügyelet alá vételével kell gyakorolni.
(2) A vámhivatal a közvetlen felügyelet alá vételt határozattal rendeli el. A határozatban fel kell hívni a vámfizetésre kötelezett figyelmét arra, hogy ha a közvetlen felügyelet alá vett vámáru után kiszabott vámterhet nem fizeti meg, a vámárut a vámhivatal a vámtartozást megállapító jogerős határozat közlését követő 30 nap múlva, de legkésőbb a Tv. 61. §-ának (2) bekezdésében meghatározott időtartam elteltével értékesíti, és az értékesítési árból egyenlíti ki a vámterhet, valamint az esetleges vámtartozást,az értékesítéssel, a raktározással összefüggésben felmerült és az egyéb költségeket.
(3) A zálogtárgyból történő kielégítés során befolyt összeget az értékesítési, a raktározási és más felmerült költségek levonása után a Tv. 136. §-ában foglaltak szerint kell elszámolni. A tartozások levonása után fennmaradó összeget hivatalból vissza kell fizetni az ügyfélnek.

(a Tv. 12. §-ához)

21. §

(1) A Tv. 12. § (5) bekezdése alkalmazása szempontjából nem kereskedelmi forgalomban behozottnak minősül az ezerhuszonöt ECU forintra átszámított és ezer forintra kerekített összeget meg nem haladó egyedi vagy összértékű vámáru, ha annak mennyisége a Tv. 1. számú mellékletében meghatározott kereskedelmi mennyiséget nem haladja meg.
(2) Az (1) bekezdésben írt keret forintra átszámított összegét a tárgyévet megelőző év utolsó előtti szerdáján (ha ez munkaszüneti nap, akkor a következő munkanapon) megállapított MNB hivatalos deviza árfolyam alapján kell meghatározni, ezen összeget a pénzügyminiszter közleményben teszi közzé.

(a Tv. 16. §-ához)

Származás

22. §

A Tv. 16. §-ának (1) bekezdésében említett közvetlen szállítás szabályától való eltérés megengedett, ha a harmadik országon földrajzi vagy más okokból át kell szállítani, feltéve, hogy az áru vámfelügyelet alatt marad és nem kerül be ezen országok belföldi forgalmába.

23. §

(1) A felhasznált nem származó anyag értéke a behozatala idején megállapított vámértéket, ha pedig ez nem ismert és nem állapítható meg, akkor az ezért az anyagért Magyarország területén fizetett első megállapítható árat jelent.
(2) Azon tartozékok és pótalkatrészek, valamint szerszámkészletek, amelyek azokkal a készülékekkel, gépekkel, berendezésekkel vagy járművekkel kerülnek egyidejű szállításra, amelyek szükséges felszereléséhez hozzátartoznak, a szóban forgó készülékekkel, gépekkel, berendezésekkel vagy járművekkel azonos származásúaknak kell tekinteni.

(a Tv. 17-19. §-ához)

24. §

(1) A vámtarifáról szóló........törvény végrehajtásáról szóló kormányrendeletben felsorolt országokból származó és a kereskedelmi vámtarifa I. jelzésű hasábjában meghatározott vámtételek alkalmazásával belföldi forgalom számára vámkezelésre kerülő, továbbá a 225. §-ban felsorolt országokból származó és vámmentesen vámkezelésre kerülő vám-áruk származását - ha azok FOB paritáson számított vételára a százötvenezer forintot meghaladja - a UNCTAD Általános Preferenciális Rendszer (GSP) keretében elfogadott és a 3. számú melléklet B. részében meghatározott Form "A" származási bizonyítvánnyal kell igazolni. A kedvezőbb vámtétel vagy vámmentesség alkalmazásához a származási országból történt közvetlen vásárlás tényét is igazolni kell. Ha az áru vételára FOB paritáson a százötvenezer forintot nem haladja meg, a származás igazolására az exportőrnek a számlára, vagy egyéb, az árut kísérő okmányra vezetett, származást igazoló nyilatkozata is elfogadható.
(2) A FORM "A" származási bizonyítvány, illetve az exportőrnek a származás igazolására vonatkozó nyilatkozata eredeti példányát az árunyilatkozattal együtt kell a vámkezeléshez benyújtani. Ha a származási bizonyítványban, illetve az exportőr nyilatkozatában szereplő teljes árumennyiség vámkezelésére sor kerül, a bizonyítványt záradékolni kell, és az árunyilatkozat vámhivatali példányának mellékleteként kell kezelni. Részvámkezelés esetén az okmányokat részzáradékolni kell, és az egyéb okmányokkal együtt a vámkezelést kérőnek vissza kell adni. Ilyenkor a származást igazoló okmányt - a teljes szállítmány vámkezelése után - az utolsó vámkezelést végző vámhivatal vonja be.
(3) Ha a vámáru származását a fentieknek megfelelően nem igazolják, a vámtarifa I. jelzésű hasábjának vámtételeit, illetve a 225. §-ban meghatározott vámmentességet nem lehet alkalmazni. A kérelemtől eltérő vámtétel alkalmazását a vámkezelés igazolásában meg kell indokolni.
(4) Ha olyan áru vámkezelését kérik, amely több ország terméke és ezért a vámtarifa I. vagy II. jelzésű hasábjában megállapított vámtétel alkalmazása is szóba jöhet, a következőképpen kell eljárni:
a) az összetett és egy vámtarifaszám alá tartozó vámáruk esetében származási országnak azt az országot kell tekinteni, amelyben a vámáru értékének több, mint ötven százalékát állították elő.
b) ha az előállítás során a értéknövekedés egyik országban sem haladja meg a vámáru értékének ötven százalékát, a vámtarifa II. jelzésű hasábjában megállapított vámtételt kell alkalmazni. Ez esetben az árunyilatkozaton származási országként azt az országot kell feltüntetni, amelyben a vámárun az utolsó megmunkálást végezték.
(5) A származás, a közvetlen szállítás vagy közvetlen vásárlás igazolására elfogadható a 3. számú melléklet B/ részében meghatározott olyan származási bizonyítvány is, amelyet a szállítmányt kísérő eredeti származási bizonyítvány alapján az egyes megrendelők részére, a szállítmányt felügyelete alatt tartó külföldi vámhivatal állított ki.

25. §

Ha a vámtarifáról szóló törvény végrehajtásáról rendelkező kormányrendeletben felsorolt országokból közvetlenül vásárolt, vasúton vagy közúton beérkező, romlandó déligyümölcs szállítmányok vámkezelését az államhatáron működő vámhivatalnál kérik, a vámkezelés akkor is elvégezhető a vámtarifa I. jelzésű hasábjában meghatározott vámtétel alapján, ha a 24. § (1) bekezdésében meghatározott származási bizonyítvány nem áll a vámkezelést kérő rendelkezésére. A vámkezelést kérőnek a származási bizonyítványt hatvan napon belül kell benyújtani a vámkezelést végző vámhivatalhoz. Ennek elmulasztása esetén az e határidő lejártát követő napon módosítani kell az elvégzett vámkezelést, melynek során a vámtarifa I. illetve II. jelzésű hasábjában meghatározott vámtétel szerint kiszabandó vám kamattal növelt különbözetét kell kiszabni.

26. §

A Tv. 17. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott egyéb esetekben a származás igazolására a Tv. 17. §-ának (2) bekezdésében meghatározott tartalmú származási bizonyítvány szükséges.

27. §

(1) Magyarországról származó, az Általános Preferenciális Rendszer keretében kiszállításra kerülő áruk származásának meghatározására az importőr ország vonatkozó jogszabályai az irányadóak.
(2) Magyarországról származó és kivitelre kerülő áru esetében az egyéb, egyoldalú vámkedvezmény igénybevételére szolgáló gazdasági, kereskedelmi, egészségügyi, illetve közrend biztosítása céljából hozott intézkedések alkalmazására szolgáló származási bizonyítványt kell csatolni.

28. §

(1) Nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség alapján kell az áruk származási országát a Magyar Köztársaság és az Európai Unió (a továbbiakban: EU) közötti Társulási Egyezmény (a továbbiakban: Társulási Megállapodás), a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (továbbiakban: CEFTA),a Magyar Köztársaság és az Európai Unió közötti, a textil- és ruházati termékek kereskedelméről szóló Kiegészítő Jegyzőkönyv hatálya alá tartozó termékek esetében meghatározni.
(2) Az EU és a Magyar Köztársaság közötti Társulási Megállapodás hatálya alá tartozó vámáruk és áruk esetében vám-és egyéb kedvezmények igénybevétele céljából az áruk származását és a közvetlen szállítást az EUR.1. szállítási bizonyítvánnyal vagy EUR.2. okmánnyal kell igazolni.
(3) Az EU-val a textil- és ruházati termékek kereskedelmének mennyiségi rendszeréről aláírt jegyzőkönyv hatálya alátartozó áruk, vámáruk származásának meghatározása a Társulási Megállapodás 4. számú Jegyzőkönyvének vonatkozó szabályai szerint történik. A származás igazolására a (2) bekezdés szerinti származást igazoló okmányok, vagy az exportőr, illetve annak képviselője által a számlára vagy más kereskedelmi okmányra vezetett, az áru származására vonatkozó (és a megfelelő egyezményt vagy megállapodást is megjelölő) nyilatkozata fogadható el. Ezen túlmenően export esetében külön rendeletben meghatározott származási bizonyítvány is szolgálhat a származás igazolására. Ha az okmányok hitelességével vagy a származással kapcsolatosan kétely merül fel, a vámkezelés okmányait az országos parancsnoksághoz kell felterjeszteni, a vámkezelést pedig a kérdés tisztázásáig fel kell függeszteni.
(4) A CEFTA) hatálya alá tartozó áruk (vámáruk)esetében a vám és egyéb kedvezmények igénybevétele céljából a származást és a közvetlen szállítást EUR.1. szállítási bizonyítvánnyal, illetve EUR.2. okmánnyal vagy az árut (vámárut) kísérő számlán tett"származási nyilatkozattal" kell igazolni. Az exportőr származás igazolására vonatkozó nyilatkozatát - kivéve az LT bizonyítvány esetét - a külön jogszabályban megállapításra kerülő határidő letelte után lehet alkalmazni.
(5) Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság között bizonyos borokra érvényes vámkontingensek kölcsönös felállításáról megkötött megállapodás (a továbbiakban: borkereskedelmi megállapodás) hatálya alá tartozó áruk és vámáruk esetében a vám és egyéb kedvezmények igénybevétele céljából az áruknak a borkereskedelmi megállapodás 4. bekezdésében meghatározott származását és a közvetlen szállítást EUR.1. szállítási bizonyítvánnyal kell igazolni.
(6) Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (a továbbiakban: EFTA) és a Magyar Köztársaság közötti megállapodás hatálya alá tartozó áruk, vámáruk esetében a vám- és egyéb kedvezmények igénybevétele céljából a származást és a közvetlen szállítást EUR. 1. szállítási bizonyítvánnyal, illetve az exportőrnek a magyar-EFTA szabadkereskedelmi megállapodás B/ Jegyzőkönyve IV. számú mellékletében előírt nyilatkozatát tartalmazó számlával kell igazolni.
(7) A Norvég Királyság, a Svájci Konföderáció, a Liechtensteini Hercegség, az Izlandi Köztársaság és a Magyar Köztársaság között a mezőgazdasági termékekre vonatkozó kétoldalú megállapodások esetében a származás meghatározása a megállapodásokhoz tartozó származási szabályok szerint történik. A kétoldalú megállapodások végrehajtása során a származás igazolása és az adminisztratív együttműködés tekintetében a magyar-EFTA szabadkereskedelmi megállapodás B/ Jegyzőkönyvének előírásait alkalmazni kell.
(8) A Magyar Köztársaság és a Szlovén Köztársaság között létrejött szabadkereskedelmi megállapodás hatálya alá tartozó áruk (vámáruk)esetében a vám és egyéb kedvezmények igénybevétele céljából a származást és a közvetlen szállítást a Megállapodás jegyzőkönyvének III. számú melléklete szerinti EUR. 1. szállítási bizonyítvánnyal, illetve a IV. sz. melléklete szerinti EUR.2. okmánnyal vagy az árut (vámárut) kísérő számlán tett a V. sz. melléklete szerinti "származási nyilatkozat"-tal kell igazolni.

(a Tv. 20. §-ához)

29. §

(1) A vámértékbevallást legalább 2 példányban - a vám- és pénzügyőrség által rendszeresített "vámértékbevallás" (V.B.1.) elnevezésű nyomtatványon - írógéppel vagy nyomtatott betűkkel, tintával kitöltve a kereskedelmi forgalomban beérkezett vámáruk vámkezelési kérelméhez kell csatolni. A bevalláson nem lehet törlést alkalmazni vagy a szavakat felülírni. A javításokat a helytelen bejegyzések áthúzásával és a szükséges adatok beírásával kell elvégezni úgy, hogy az eredeti szöveg olvasható maradjon. Amennyiben "x" jelöléssel kell a választ megadni, annak javítása semmilyen formában nem fogadható el.
(2) Vámértékbevallást a jogszabályban meghatározott esetekben a vámkezelést kérő köteles adni. A bevallást adó felel a bevalláson feltüntetett adatok valódiságáért és helyességéért, valamint minden olyan további okmány benyújtásáért, amelyek a vámáru vámértékének meghatározásához szükségesek.
(3) A vámértékbevallás háromféle vámáru vámértékének kimunkálására biztosít lehetőséget. Háromnál többféle vámáru vámkezelési kérelme esetén a bevallással azonos példányszámú "Bevallás-pótlap" (V.B.2.) nyomtatványt kell kiállítani. Egy Bevallás-pótlap kitöltése során az (1) bekezdés előírásai szerint kell eljárni.
(4) A vámértékbevallás, a Bevallás-pótlap és az árunyilatkozat megfelelő rovatait egybehangzóan kell kiállítani.
(5) A vámkezelésről szóló határozat azonosított és a vámhivatal által rendelkezésre álló adatok alapján ellenőrzött vámértékbevallás eredeti példányát az árunyilatkozat vámhivatali példányával együtt, a határozat mellékleteként kell kezelni. A vámértékbevallás másolati példányát a vámkezelésről készült határozat példányával együtt a vámkezelést kérő részére vissza kell adni. Ezeket az iratokat a vámteher elévüléséig meg kell őrizni.
(6) Amennyiben a Tv. 137. §-ában foglaltak alapján a vám helyesbítését kérik az alapvámkezeléskor elfogadott vámértékbevallás másodpéldányát is csatolni kell.
(7) A Tv. 25. §-ában meghatározott értékelési módszer alkalmazásakor a vámértékbevalláshoz mellékelni kell:
a) belföldi számlákat vagy egyéb bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy az értékelendő vámáru vagy az azzal azonos, illetve hasonló áru egymással kapcsolatban nem álló kereskedők között, milyen áron került értékesítésre Magyarországon;
b) valamint olyan nyilatkozatot, amely tartalmazza azokat a számításokat, amelyeket az eddig értékesített legnagyobb tételhez tartozó egységár alapulvételével végeztek el, és amely részletezi:
1. a belföldön szokásosan fizetett vagy a belföldi felek közötti megállapodás szerinti jutalékot;
2. az adott áru belföldi értékesítésekor szokásos kiadásokat;
3. az általános belföldi költségek fedezésére szolgáló kiadásokat;
4. szokásos belföldi szállítási, biztosítási és járulékos költségeket;
5. vámokat és egyéb közadókat, amelyeket Magyarországon az importált áru után és az áru belföldi értékesítése következtében fizetni kell.
(8) A Tv. 26. §-ában meghatározott értékelési módszer alkalmazásakor a vámértékbevalláshoz olyan kimunkálást kell mellékelni, amely tartalmazza a vámérték kiszámításának módját és részletes termelési költséget, a nyereség és az általános költségek, valamint minden más befolyásoló költség feltüntetésével. Az importőrnek továbbá nyilatkoznia kell arról, hogy legjobb tudomása szerint az általa közölt adatok megegyeznek az adott ágazatban szokásos mértékkel. Ha az adatok valódisága nincs hitelt érdemlően igazolva,a Tv. 26. §-ában meghatározott módszer nem alkalmazható.
(9) A Tv. 27. §-ában meghatározott értékelési módszer alkalmazásakor a vámértékbevalláshoz mellékelni kell azokat az okmányokat, bizonyítékokat, amelyeket az importőr a vámérték kimunkálásakor figyelembe vett.

30. §

(1) A vámértékbevallás szempontjából egy küldemény alatt azt a vámárut kell érteni, amely egy feladótól egy címzett részére egy szállítási okmánnyal érkezett.
(2) Osztott szállítmány esetén az egyes szállítmányok vámértékét össze kell vonni, és az összevont értéket kell figyelembe venni. Osztott szállítmány a szállítás érdekében vagy egyéb okból szétszedett, nem együtt szállított vámáru (például gyárberendezés szállítása részegységenként, teljes hajórakomány beszállítása vasúti rakományonként).

(a Tv. 21-28. §-aihoz)

31. §

(1) A vámérték kimunkálásánál alkalmazni kell a GATT Vámértékegyezménnyel kihirdetett jegyzőkönyvet és a Vámigazgatások Világszervezete (a továbbiakban: WCO) Vámértéktechnikai Bizottsága által alkotott, a vámérték meghatározására vonatkozó értelmező rendelkezéseket, magyarázatokat külön Pénzügyminiszteri rendelet tartalmazza.

32. §

Azoknál a barter ügyleteknél, ahol az ügyletek (vételi és eladási) értéke valamilyen fizetési eszközben is ki van fejezve, a vámérték meghatározható a Tv. 21. §-a alapján, feltéve, hogy az abban meghatározott kizáró ok nem áll fenn.

33. §

(1) A Tv. 22-23. §-aiban foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából az exportálás időpontja az a nap, amelyen az exportáló országból közvetlenül az importáló országba útnak indítják az árukat.
(2) A "közel azonos időben" kifejezés az értékelendő vámáruk exportálását megelőző és azt követő 30-30 napos időszakot jelenti. Amennyiben azonban az adott áruk piaci vagy gyártási viszonyai is viszonylag stabilak, a Tv. 22-23. §-aiban meghatározott értékelési módszer alkalmazásakor az említett időtartamon kívül exportált áruk is figyelembe vehetők.
(3) A kereskedelmi szint meghatározásakor azt kell vizsgálni, hogy az árut, vámárut közvetlenül a gyártótól vagy kereskedőtől, viszonteladótól szerezték-e be.

34. §

Amennyiben az importált áruk a feldolgozás következtében jelentős mértékben megváltoztak,és azt követően kerülnek belföldön értékesítésre, a Tv. 25. §-ában meghatározott értékelési módszer nem alkalmazható, kivéve, ha a feldolgozás, megmunkálás által hozzáadottérték viszonylag egyszerűen megállapítható.

35. §

Ha a vámkezelést kérő a Tv. 25. §-ának és a 26. §-ának alkalmazási sorrendjét fel kívánja cserélni, azt az árunyilatkozat kérelem rovatában kell jeleznie.

36. §

(1) A behozott vámáru vámértéke megállapításakor nem lehet figyelembe venni a vámterületre történő belépést követően felmerült szállítási költségeket.
(2) Ha a vámárut ellenszolgáltatás nélkül, vagy a vevő szállítóeszközével szállítják, akkor az azonos szállítási módnál szokásos tarifa szerint kell a vámhatárig felmerült fuvarköltséget a vámértékbe beszámítani, amennyiben a ténylegesen felmerült szállítási költségeket nem igazolják.

37. §

A Tv. 28. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében licencia, illetve royalty díj alatt különösen azok a fizetések értendők, amelyeket olyan jogok gyakorlása ellenében kell teljesíteni, amelyek összefüggésben vannak
a) az importált áru gyártásával (különösen minták, művészi tervek, modellek és gyártási know-how), vagy
b) az importált áruk kivitel céljából történő eladásával (különösen védjegyek, bejegyzett művészi tervek), vagy
c) az importált áru használatával vagy továbbadásával (különösen olyan szellemi alkotáshoz fűződő jogok, amelyek nem választhatók el a behozott áruban megtestesült gyártási eljárásoktól).

38. §

(1) Amennyiben a behozott vámáru csupán alkatrésze vagy tartozéka olyan áruknak, amelyeket Magyarországon állítanak elő, akkor a royalty vagy licencia díj a behozott vámáruért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árhoz csak akkor adható hozzá, ha a licencia, illetve royalty díj azokra az árukra vonatkozik.
(2) Amennyiben a vámárut szétszerelt állapotban hozzák be, vagy az újraértékesítést megelőzően azon csak jelentéktelen mértékű megmunkálást, például hígítást vagy csomagolást végeztek, ez nem zárja ki, hogy a licencia vagy royalty díj a behozott vámárura vonatkozzék.
(3) Amennyiben a licencia vagy a royalty díj részben az importált vámárura, részben pedig az áruhoz a behozatal után hozzáadott további alkotórészekre vagy alkatrészekre, illetve a behozatalt követő szolgáltatásokra vagy tevékenységre vonatkozik, akkor a Vámértéktechnikai Bizottság által alkotott, a GATT Vámértékegyezmény 8. cikke (2) bekezdéséhez tartozó Magyarázó Jegyzetek szerinti objektív és meghatározó adatok alapján lehet az arányos megosztást elvégezni.

39. §

A védjegyhasználati jogra vonatkozó licencia vagy royalty díj a behozott áruért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árhoz csak akkor adható hozzá, ha
a) a licencia vagy royalty díj olyan árukra vonatkozik, amelyeket a behozatal után változatlan állapotban vagy jelentéktelen mértékű megmunkálás vagy feldolgozás után újra értékesítenek,
b) ezeket az árukat olyan, a behozatal előtt vagy után alkalmazott védjeggyel hozzák forgalomba, amelyért licencia vagy royalty díjat fizettek,
c) a vevőnek nem áll jogában, hogy az adott árut más, az eladóval kapcsolatban nem álló személytől szerezze be.

40. §

Ha a licencia vagy royalty díj összegének számítási módja a behozott áru árán alapul, akkor az ellenkező tény bizonyításáig azt kell vélelmezni, hogy a licencia vagy royalty díj az értékelendő árura vonatkozik. A licencia vagy royalty díj fizetése azonban akkor is vonatkozhat az értékelendő árura, ha annak összegét a behozott áru árától függetlenül határozzák meg.

(a Tv. 29. §-ához)

41. §

Az egyszerűsített vámérték megállapításának szabályait az így vámkezelhető áruk körét a.....sz. melléklet tartalmazza.

(a Tv. 35. §-ához)

Beléptetés

42. §

A beléptetés a Tv. 35. §-ában meghatározottak ellenőrzésével kezdődik és a további vámkezelési kérelem elfogadásával fejeződik be. Ha a beléptetés megtagadására kerül sor, akkor a Tv. 42. §-ában foglaltak szerint kell eljárni.

(a Tv. 36. §-ához)

Kiléptetés

43. §

A kiléptetés során a kiviteli okmányokat (árunyilatkozat, fuvarlevél stb.) a kiléptetés tényének megállapítását tartalmazó záradékkal kell ellátni. A vámhivatalnak ellenőriznie kell, hogy a vámáru (áru) a vámterületet elhagyta-e. Ha ez nem történik meg, vagy a szomszédos állam vámszerve az árut (vámárut) nem léptette be, és ezt a vámterületre visszahozzák, gondoskodni kell a kiléptetési záradék törlése mellett a továbbításról, illetve az áruk visszaküldéséről.

(a Tv. 37. §-ához)

Jelentkezési kötelezettség

44. §

(1) A jelentkezési kötelezettségnek az árubemutatási kötelezettség teljesítése céljából kell eleget tenni. A vámhivatal a vámhatárt átlépőre vonatkozó adatokat a jelentkezési kötelezettség teljesítése során állapítja meg.
(2) Személyfuvarozó járművön határt átlépők esetében az utazók az (1) bekezdés rendelkezései szerint kötelesek jelentkezési kötelezettségüknek eleget tenni.
(3) A határmenti gazdálkodás szabályai alá tartozók - ha nemzetközi egyezmény másként nem rendelkezik - az e §-ban foglaltak szerint tesznek eleget jelentkezési kötelezettségüknek.

(a Tv. 38. §-ához)

Árubejelentési kötelezettség

45. §

Az árubejelentési kötelezettséget a) nemzetközi szerződésben meghatározott vámokmányok benyújtásával, vagy
b) "Határátlépési füzet" vagy "Jegyzék" benyújtásával, illetőleg
c) a 46-50. §-okban,fuvarozási módonként meghatározottak szerint kell teljesíteni.

46. §

(1) A külföldről érkező vagy külföldre távozó minden vonatszerelvényről és rakományról - ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - a vonatvezető vagy a határállomás állomásfőnöksége a határvámhivatalnak két példányban kiállított "Vonatjegyzék" átadásával köteles árubejelentést adni, közvetlenül a vonatszerelvénynek a határállomásra történő megérkezése után, illetőleg onnan külföldre történő távozása előtt.
(2) A "Vonatjegyzék"-nek tartalmaznia kell
a) a vonat számát, érkezési vagy indulási idejét;
b) a vasúti kocsik jelét és számát;
c) kocsinként a rakomány általános megnevezését, súlyát, értékét;
d) a vasútállomás nevét vagy bélyegzőjét;
e) a vonatvezető vagy a határállomás illetékes vasúti alkalmazottjának aláírását.
(3) A rakott, valamint a vasúti kocsiparkba be nem sorozott (lajstromozott) üres vasúti kocsikat és szállítótartályokat a "Vonatjegyzék"-ben egyenként kell felvenni. A többi üres kocsi és szállítótartály darabszám szerint is felvehető.
(4) Az átviteli (tranzit) rendeltetésű árukat a "Vonatjegyzék"-ben "Á" (átvitel) betűvel kell megjelölni.
(5) A "Vonatjegyzék" helyett a személyszállító vonatok poggyászkocsijaiban szállított csomagok és expressz áru küldemények esetében a MÁV-CSD határállomásokon "Tranzitjegyzék"-et kell alkalmazni.

47. §

(1) A külföldről érkező vagy külföldre távozó minden vízijárműről és rakományról - a magánhasználatra szolgáló vízijármű kivételével - a vízijármű parancsnoka a határvámhivatalnak közvetlenül a vízijárműnek a kikötőbe történt megérkezése után, illetőleg onnan külföldre történő távozása előtt két példányban kiállított "Érkezési-indulási jelentés" átadásával köteles általános árubejelentést adni.
(2) Az "Érkezés-indulási jelentés"-nek tartalmaznia kell:
a) hajótulajdonos (hajózási vállalat, társaság) megnevezését és a székhelye szerinti állam megnevezését;
b) a vízijármű nevét, lajstromozás jelét,az indulási és rendeltetési állomást;
c) az érkezés vagy indulás időpontját;
d) a vízijármű hordképességét, valamint a vonták és személyhajók vízkiszorítását;
e) a vontatott hajóegység adatait;
f) a szállított utasok számát;
g) a rakomány megnevezését és mennyiségét, értékét;
h) a vámhivatal vámkezelésre vonatkozó megjegyzését;
i) a hajó parancsnokának aláírását.
(3) Az "Érkezés-indulási jelentéssel" egyidejűleg a határvámhivatalnak be kell mutatni:
a) a vízijárműnek a lobogóviselésre való jogosultságát, a jármű tulajdonjogát igazoló okmányt,
b) a személyzet névsorát, beosztásukat,
c) a hajóleltárt és a hajó készletkönyvét,
d) a rakományra vonatkozó okmányokat, engedélyeket és bizonylatokat.
(4) A külföldről érkező vízijármű parancsnoka az árubejelentés átadásakor köteles a határvámhivatalnak arról is nyilatkozni, hogy belföldön kíván-e kereskedelmi tevékenységet kifejteni, vagy anélkül halad át az ország területén. A vízijármű parancsnokától nyilatkozatot kell kérni arra vonatkozólag is, hogy a jármű szállít-e olyan vámárut, amelynek behozatalát vagy átvitelét jogszabály engedélyhez köti vagy tiltja.
(5) A vízijármű parancsnoka köteles a hajó üzemanyag-, élelmiszer-, továbbá egyéb készletét és az abban beállott minden változást (átadás, felvételt stb.) a vízijármű készletkönyvébe bejegyezni. Ha a változás nem vámhivatali ellenőrzés mellett történt, azt a legközelebbi alkalommal a vízijármű vámvizsgálatát végző vámhivatalnak be kell jelenteni.

48. §

(1) A külföldről érkező vagy külföldre távozó minden légijárműről és rakományáról - a magánhasználatra szolgáló légijármű kivételével - a légijármű parancsnoka vagy üzemben-tartója a határvámhivatalnak közvetlenül a légijármű leszállása után, illetve felszállása előtt, két példányban kiállított "Áru és postajegyzék" (Manifest) átadásával köteles árubejelentést adni.
(2) Az "Áru és postajegyzék"-nek tartalmaznia kell
a) a légijármű tulajdonosának (légiforgalmi vállalat, társaság) és üzembentartójának nevét, székhelyét;
b) a légijármű nemzeti és lajstromozási jelét;
c) a légijármű indulási és tervbe vett érkezési helyét;
d) a szállított csomagok darabszámát, jelét, számjelét;
e) az áru teljessúlyát, értékét;
f) az áru rendeltetési helyét;
g) a kiállító aláírását.
(3) Ha a légijármű sem utast, sem árut nem szállít, ezt a körülményt az "Áru-és postajegyzék"-en fel kell tüntetni.

49. §

(1) A külföldről érkező vagy külföldre távozó minden kereskedelmi árut szállító közúti járműről és rakományáról - a (2) bekezdésben meghatározott eset kivételével - a jármű vezetője a belépés után, illetőleg a kilépés előtt két példányban kiállított "Rakományjegyzék" átadásával köteles a határvámhivatalnak árubejelentést adni.
(2) Nem kell "Rakományjegyzék"-kel árubejelentést adni abban az esetben, ha az árufuvarozás (szállítás) nemzetközi szerződésben meghatározott okmány fedezete mellett történik.
(3) A "Rakományjegyzék"-nek a következő adatokat kell tartalmaznia:
a) a jármű tulajdonosának, üzemben tartójának nevét és székhelyét;
b) a jármű forgalmi rendszámát, indulási és tervbe vett érkezési helyét;
c) a szállított csomagok darabszámát, fajtáját, jelét, számjelét, teljsúlyát, valamint az áru kereskedelemben szokásos megnevezését, értékét;
d) az áru feladójának és átvevőjének nevét és lakóhelyét;
e) a jármű vezetőjének aláírását.
(4) A "Rakományjegyzék"-kel egyidejűleg be kell mutatni a szállítmányra vonatkozó fuvarokmányokat, engedélyeket és egyéb bizonylatokat, valamint a közúti jármű forgalmi okmányait is.

50. §

A postaforgalomban beérkező küldeményekről a posta a külföldi küldeményeket kicserélő postaszerv mellett működő vámhivatalnak
a) a közönséges csomagok esetében az érkezett csomagok darabszámát tartalmazó "Zárlatjegyzék";
b) a mindenkori nem kereskedelmi forgalom vámmentes értékhatárát meghaladó értékű csomagküldemények esetében, valamint a kábítószert tartalmazó, a Tv. 38. §-ának (7) bekezdésében meghatározott postaküldemények esetében a csomagok ragszámát, illetve a levélküldemények darabszámát tartalmazó "Rovatlap vámküldemények rovatolásához";
c) ajánlott levélpostai küldeményekről a küldemények darabszámát tartalmazó "Rovatlap" elnevezésű nyomtatvány két példányban történő kiállításával és átadásával köteles árubejelentést adni.

51. §

(1) Elektromos vezetéken külföldről beérkező és külföldre kiszállított elektromos energiáról a 67. § (3) bekezdésének h) pontja szerint meghatározott vámhivatalhoz a vezeték üzemeltetőjének két példányban kiállított "Jegyzék" benyújtásával kell árubejelentést adni.
(2) Az árubejelentésnek tartalmaznia kell:
a) a szállított energia mennyiségét,
b) az energia szállítójának és megrendelőjének nevét, címét,
c) a szállítás megkezdésének, befejezésének időpontját,
d) az árubejelentést kiállító aláírását.
(3) Az (1)bekezdésben említett "Jegyzék"-et az üzemeltető folyamatos szállítás esetén a tárgyhónapot követő hó 15. napjáig, az egy hónapot meg nem haladó időtartamú eseti szállításról pedig a szállítás befejezését követő 5. napig köteles a vámkezelés elvégzésére illetékes vámhivatalhoz benyújtani.
(4) Csővezetéken külföldről beérkező és külföldre kiszállított vámáruról (áruról) a 67. § (3) bekezdésének m) pontja szerint meghatározott vámhivatalhoz a csővezeték üzemeltetőjének két példányban kiállított "Jegyzék" benyújtásával kell árubejelentést adnia, az áru beérkezését, illetve kiszállítását követő munkanapon.
(5) Az árubejelentésnek tartalmaznia kell
a) a szállított vámáru (áru)megnevezését, mennyiségét;
b) a szállító és a vevő (megrendelő) nevét és címét;
c) a szállítás idejét (kezdési és befejezési időpontját);
d) az árubejelentést kiállító aláírását.
(6) A csővezetéken külföldről beérkező és külföldre kiszállított vámáru, áru ellenőrzéséhez hitelesített és a vámhivatal által vámzárral biztosított átfolyásmérő készüléket kell alkalmazni.

52. §

Az árubejelentésre szolgáló, fuvarozási módonként meghatározott okmányok mintáját és kezelésükre vonatkozó rendelkezéseket a pénzügyminiszter rendeletben határozza meg.

(a Tv. 39. §-ához)

Árubemutatási kötelezettség

53. §

(1) Az árubemutatásra kötelezett a vámhatáron átszállítani kívánt árut olyan módon köteles bemutatni a vámhivatalnak, hogy a vámhivatal által elvégzendő ellenőrző vizsgálat, valamint az elvégezhető vámvizsgálat feltételei biztosítottak legyenek. A kötelezettség magában foglalja az ellenőrző vizsgálathoz, illetőleg a vámvizsgálathoz szükséges eszközök és munkaerő biztosítását.
(2) Az árubemutatási kötelezettséget az arra kötelezett a saját veszélyére és költségére teljesíti.

54. §

A mellékúton történő áruszállítás esetén az árubemutatási kötelezettség szabályait - a Tv. és e rendelet rendelkezései alapján - a kiadott engedély tartalmazza.

(a Tv. 40-41. §-ához)

Ellenőrző vizsgálat

55. §

(1) A fuvarozó vállalat járműve és az azon szállított áru ellenőrző vizsgálatát a vonatkozó árubejelentés alapján kell megtartani, és ennek megtörténtét, valamint a jármű és az azon szállított áru beléptetését, illetőleg kiléptetését igazolni kell.
(2) A külföldről érkező légijárműellenőrző vizsgálatát az utasok kiszállása és a rakomány kirakása után, a külföldre távozó légijármű ellenőrző vizsgálatát az áru berakása és az utasok beszállása előtt kell elvégezni.
(3) Az ellenőrző vizsgálat során vámzárral kell pótolni azokat az azonosítási jeleket (vámzár, fuvarozóvállalati zárjel stb.), amelyek megrongálódtak, olvashatatlanná váltak vagy hiányoznak.

56. §

(1) Sürgős életmentő küldemény alatt a természeti csapás, járvány vagy egyéb rendkívüli esemény alkalmával a veszély elhárítása vagy megelőzése céljából szállított, valamint azt a gyógyszer-, egészségügyi felszerelés, mentőeszköz küldeményt kell érteni, amely ellenszolgáltatással vagy anélkül kerül behozatalra, kivitelre, és az emberek, az állatok megmentését, gyógyítását, illetve a természet, a környezet védelmét vagy helyrehozatalát rövid távon szolgálja. Ebben az elbánásban kell részesíteni az emberi élet megmentésére érkező küldeményt abban az esetben is, ha az egy ember vagy kisebb embercsoport részére kerül behozatalra. Ilyen árunak minősül többek között:
a) természeti csapás (pl. földrengés, árvíz) esetében a munkagép (rakodógép, kotrógép, daru) és a szállítójármű, valamint az élelmiszer, ruha, sátor, konténerépület, stb.;
b) járvány esetén a gyógyszer, oltóanyag, gyógyászati eszköz, kórházi felszerelés, mentőautó, élelmiszer,stb.;
c) egyéb rendkívüli eseménynél (bányaszerencsétlenség, robbanás stb.) a speciális mentőeszköz, gép;
d) emberi élet megmentése érdekében behozatalra kerülő gyógyszer, gyógyászati eszköz, készülék, átültetésre alkalmas szerv stb.
Az előnyt behozatali, átviteli és kiviteli forgalomban is nyújtani kell.
(2) Romlandó küldeményként kezelendő a forgalom irányától függetlenül a
a) húst, halat, rákot, puhatestűeket, kagylókat;
b) tojást, tejet, tejtermékeket;
c) élő- vagy vágott növényt;
d) főzelékfélét, gyümölcsöt;
e) sört, élesztőt;
f) meghatározott hőmérsékleti tartományban szállítható (hűtött, fagyasztott, mélyhűtött vagy magas hőmérsékleten szállítható) áruféleséget tartalmazó szállítmány.

57. §

Ha azonos időben sürgőséletmentő, illetve élőállat vagy romlandó küldeménnyel is jelentkeznek ki- vagy belépésre, a vámhivatalok elsőként a sürgős életmentő, majd az élő állatok ellenőrző vizsgálatát kötelesek megtartani. Az azonos jellegű és egyi dőben jelentkező szállítmányok ellenőrző vizsgálatának sorrendjét a vámhivatal a körülmények mérlegelését követően, belátása szerint határozza meg.

(a Tv. 42. §-ához)

Beléptetés megtagadása

58. §

(1) A beléptetés megtagadása szempontjából a vámkezelésre vonatkozó kérelem különösen akkor nem tekinthető teljesíthetőnek ha:
a) a vámkezelésre vonatkozó árunyilatkozatot vissza kell utasítani;
b) a kért vámeljáráshoz vámbiztosítékot kell nyújtani, de az áru szállítója ezt nem tudja teljesíteni;
c) a belépésre jelentkező szállítmány a vonatkozó jogszabályok rendelkezései alapján a határátkelőhelyen nem léptethető be (például állat-egészségügyi és növény-egészségügyi korlátozással kapcsolatos előírás, környezetvédelmi, illetve a védett állatokkal kapcsolatos korlátozások);
d) a határátkelőhely a járműforgalom számára nincs, vagy nem a belépni szándékozó állampolgárságú személyekre vagy járműre van megnyitva;
e) a szállítmány vagy a szállítóeszköz belépéséhez engedély szükséges, és az engedély nem áll rendelkezésre.
(2) A beléptetés megtagadásának tényét és okát a 10. számú melléklet szerinti, a fuvarokmányra és a vámokmányra alkalmazandó záradékkal kell igazolni. A vámhivatal köteles külön nyilvántartást vezetni a megtagadott beléptetésekről, amelynek tartalmaznia kell az esemény pontos időpontját, okát, az érdekelt szállítóeszköz azonosító adatait és a vámhivatal részéről eljáró személy nevét.

(a Tv. 43. §-ához)

59. §

(1) A kiléptetést meg kell tagadni, különösen, ha
a) a Tv. 55. § (6) bekezdésének a), c) és f) pontjában meghatározott esetek fordulnak elő;
b) a kiviteli ellenőrzést a vámhivatal nem végezte el, és arra a kiléptetéskor sincs lehetőség (a vámvizsgálat hely és rakodóeszköz hiánya miatt nem végezhető el, illetőleg annak elvégzése a forgalmat akadályozná stb.);
c) a kiléptetéshez engedély, igazolás vagy bizonylat bemutatására van szükség, és az nem áll rendelkezésre;
d) a külföldi forgalmi rendszámú gépjármű esedékessé vált adóját, vagy biztosítási díját a kötelezett nem fizeti meg;
e) a határátkelőhely a járműforgalom számára nincs, vagy nem a kilépni szándékozó állampolgárságú személyekre vagy jármű számára van megnyitva;
f) az állategészségügyi bizonyítványt nem a felrakás helye szerint illetékes hatóság állította ki;
g) a kilépésre jelentkező szállítmány a vonatkozó jogszabályok rendelkezései alapján a határátkelőhelyen nem léptethető ki (pl. állat-egészségügyi és növény-egészségügyi korlátozással kapcsolatos előírás).
(2) A kiléptetés megtagadásának tényét és okát a 10. számú melléklet szerinti, a fuvarokmányra alkalmazandó záradékkal kell igazolni. A vámhivatal köteles külön nyilvántartást vezetni a megtagadott kiléptetésekről, amelyeknek tartalmaznia kell az esemény pontos időpontját, okát, az érdekelt szállítóeszköz azonosító adatait és vámhivatal részéről eljáró személy nevét.

(a Tv. 44. §-ához)

Átmeneti megőrzés

60. §

(1) Amennyiben a vámáru vámjogi sorsának további rendezésére jogosult nem intézkedik, ezt e tényt a fuvarozó, a szállítmányozó, a posta vagy a vámügynök az üzleti szabályzatában megállapított, a küldemény kiszolgáltatására biztosított határidő lejárta után a vámhivatalnál köteles bejelenteni. Egyidejűleg nyilatkoznia kell arról, hogy vállalja-e az átmeneti megőrzést.
(2) A vámhivatal a bejelentés és a nyilatkozat alapján - figyelemmel az áru jellegére -
a) dönt az átmeneti megőrzés engedélyezéséről, vagy
b) elrendeli a vámraktárba való betárolást.
(3) A vámhivatal dönt arról is, hogy tart-e vámvizsgálatot, és ha igen, milyen típusút, valamint engedélyezheti a vámzár eltávolítását.
(4) A vámhivatali döntést a küldemény kísérő okmányára kell záradék formájában feljegyezni, és annak vámhivatali példányát be kell vonni. Az átmeneti megőrzésről a kísérőokmányok tárolása mellett egyszerűsített nyilvántartást kell vezetni.
(5) Az átmeneti megőrzést végző köteles részletes nyilvántartást vezetni a rakhelyén (vámraktárban) e jogcímen tárolt vámárukról. A részletes nyilvántartás tartalmazza a feladó és a címzett adatait, valamint a vámáru azonosításához szükséges adatokat (kereskedelmi megnevezés, mennyiség, egyéb azonosítási jelek). A vámhivatal esetenként ellenőrzi a nyilvántartást és a készletet.
(6) Az átmeneti megőrzésre biztosított határidő lejártát követő napon, az átmeneti megőrzést végző köteles bejelenteni a vámhivatalnak ezt a tényt. A vámhivatal azonnal intézkedik a vámraktárba történő betárolás és az értékesítés iránt.
(7) Amennyiben az átmeneti megőrzést végzőnek vámterhet megelőző törvényes zálogjoga van a vámáru felett, az üzleti szabályzatára vagy a fuvarozási szerződésre figyelemmel az átmenet megőrzésre biztosított határidő lejárta előtt is intézkedhet a Tv. 11. §-ának (2) bekezdésében foglaltak iránt.

61. §

Amennyiben a küldemény címzettje nemlétező személy, és a vámáru kiszolgáltatását ez a tény akadályozza, a fuvarozó vállalat
a) a saját költségére és veszélyére külföldre visszaviheti a küldeményt, amennyiben azt jogszabály nem tiltja, vagy
b) saját költségére és veszélyére, a szükséges szakhatósági engedélyekkel intézkedik a vámhivatal felügyelet melletti megsemmisítésről, vagy
c) az államnak értékesítésre felajánlhatja, amennyiben a küldemény belföldön hasznosítható, és forgalomba hozatalát jogszabály nem tiltja, vagy
d) érvényesítheti a saját zálogjogát a Tv. 11. § (2) bekezdése szerint.

62. §

(1) Amennyiben a vámáru vámjogi sorsának további rendezésére jogosult kérelme nem teljesíthető, kérheti a vámhivatal engedélyét az átmeneti megőrzésre vagy vámraktárba való beraktározás elrendelésére.
(2) A vámivatal a kérelem alapján, az áru sajátosságaira figyelemmel engedélyezi az átmeneti megőrzést vagy a vámraktárba való betárolást. A Tv. 44. § (2) bekezdésének alkalmazása esetén a vámteher biztosítására vonatkozó szabályokat is figyelembe kell venni.
(3) A továbbiakban az átmeneti megőrzés vagy raktározás szabályai szerint kell eljárni.

63. §

(1) Az átmeneti megőrzés alatt álló vámáru a vámkezelés után is csak a vámhivatal engedélyével szolgáltatható ki. A vámhivatal a kiszolgáltatást a vámteher igazolt befizetése vagy annak biztosítása,halasztott fizetési engedéllyel rendelkező esetében a vámkezelés elvégzése után engedélyezi.
(2) A kiszolgáltatott árut a nyilvántartásokból, a kiszolgáltatás napjának és okának feljegyzésével ki kell vezetni.

(a Tv. 45. §-ához)

Vámfelügyelet

64. §

(1) A különleges célra történő felhasználás alapján, csökkentett vámterhek alkalmazásával vagy vámmentesen vámkezelt áruk vámfelügyelet alatt tartásáról a vámhivatal külön nyilvántartást vezet. A nyilvántartásból akkor lehet törölni az árut, ha a vámfelügyelet alatt tartás indokoltsága megszűnik. E rendelkezést kell alkalmazni különösen az elidegenítési korlátozás mellett végrehajtott vámmentes vámkezelésnél. A vámhivatal a vámfelügyelet időtartama alatt a feltétel vagy korlátozás megtartását ellenőrzi.
(2) A vámfelügyelet megszüntetése a közvetlen vámfelügyelet esetén annak tényleges megszüntetését, közvetett vámfelügyelet esetén a nyilvántartásból való törlést jelenti. A Tv.45. §-ának (5) bekezdése esetén a megsemmisült, vagy a pótolhatatlanul elveszett vámáruról jegyzőkönyvet kell felvenni.
(3) A vámáru őrzésének vagy hivatalos kísérésének minősül, ha a vámhivatal őrzésre vagy kísérésre szakosodott személyt bíz meg az őrzéssel vagy kíséréssel.

(a Tv. 46. §-ához)

65. §

(1) A vámvizsgálat módját az áru sajátosságaira és a vámkezelést kérőre tekintettel a vámhivatal határozza meg.
(2) A vámvizsgálat során a mintavételt a vonatkozó jogszabályoknak és mintavételi szabványoknak megfelelően kell elvégezni.
(3) A Tv. 46. §-a (7) bekezdésében említett mintavétel és laboratóriumi vizsgálat mellőzhető, ha a vámkezelési kérelemhez külföldi szerv által kiállított, elfogadható tartalmú analízis bizonyítványt csatoltak. A vámhivatal a vámlaboratóriumi vizsgálatot minden olyan esetben elrendelheti, ha a megalapozott vámkezeléshez ezt szükségesnek tartja.
(4) A vámlaboratórium által kiadott szakvéleményt a vámhivatal a vámkezelésnél köteles figyelembe venni. A vámlaboratórium megállapítása elleni jogorvoslatra a vámkezelés elleni fellebbezés során van lehetőség.
(5) A vámlaboratórium korábbi szakvéleménye alapján a vámhivatal elfogadhatja a benyújtott árunyilatkozatot - esetenkénti külön szakvélemény nélkül is - ha az árunyilatkozat ugyanattól a szállítótól származó, azonos összetételű árura vonatkozik és a szállítás folyamatos. A laboratóriumi szakvéleményt ilyen esetben évente legalább egy alkalommal meg kell ismételni.

66. §

(1) Egyszerűsített vámvizsgálat tartható elsősorban a vámügynök, a halasztott fizetési engedéllyel rendelkezők által, saját nevükben kért vámkezeléseknél, továbbá a vámhivatal belátása szerint a törvényben felsorolt vámkezeléseknél,
a) ha az okmányok alapján a vámteher kiszabásához szükséges minden adat, információ rendelkezésre áll (tarifális besoroláshoz az áru pontos megnevezése, vámfizetésre kötelezett megállapítható stb.) és
b) a körülmények alapján visszaélésre utaló gyanú nem áll fenn.
(2) Az egyszerűsített vámvizsgálat fajtái:
a) szúrópróbaszerű vámvizsgálat, amely teljes okmányvizsgálatból áll, a vámvizsgálatot végző a belső áruvizsgálat alá vonandó küldeményrészt tetszőlegesen választja ki. Különösen a tömegáru küldeményeknél, vagy akkor alkalmazható, ha a tételes vizsgálat aránytalan időráfordítást venne igénybe, illetőleg egyéb szempontok indokolttá teszik.
b) adminisztratív vámvizsgálat, amely teljes okmányvizsgálatból áll. Abban az esetben alkalmazható, ha sem szúrópróbaszerű, sem tételes vizsgálatot nem szükséges tartani.
(3) Az elektronikus vámadat-feldolgozási rendszer véletlenszerűen is kijelölhet az adott küldeményekre alkalmazandó vámvizsgálat fajtát.
(4) Az egyszerűsített vámvizsgálati mód közös szabályai:
a) ha a vámvizsgálat alapján eltérés tapasztalható az okmányok és a nyilatkozat, illetőleg a küldemény adatai között, tételes vámvizsgálatot kell tartani;
b) a vámvizsgálat tényét és módját, valamint annak eredményét az árunyilatkozatra fel kell jegyezni, így különösen a vizsgálat alá vont csomagok, stb. mennyiségét, azonosító adatát (pl. ládaszám) és a vizsgálatot végző megállapítását (okmányokkal egyező stb.);
(5) A jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetében egyszerűsített vámvizsgálat nem tartható.

(a Tv. 47. §-ához)

67. §

(1) A vámterhet annak a vámhivatalnak kell alakszerű határozattal kiszabni, amelyik a vámárut a belföldi forgalom számára, illetve aktív feldolgozási vagy ideiglenes behozatali eljárásban vámkezeli. Ez az illetékességi szabály az irányadó a vámhivatal által hozott elsőfokú határozat jogorvoslatára, a vámteher helyesbítésére és visszatérítésére.
(2) Az EUR. 1. Szállítási bizonyítvány hitelesítését a vámvizsgálatot végző vámhivatalnak kell elvégeznie.
(3) A Tv. 47. §-ának (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően
a) a Magyar Köztársaság területén működő diplomáciai képviseletek, nemzetközi szervezetek, továbbá ezek személyzetének tagjai és alkalmazottai használatára érkező, illetőleg általuk külföldi rendeltetéssel feladott áruk tekintetében (a szén és tűzifa kivételével), - amennyiben a küldeményből vagy a vonatkozó okmányokból egyértelműen megállapítható, hogy a címzett, illetve a feladó az említett személyi körbe tartozik - a belföldi forgalom számára történő vámkezelés, az ideiglenes behozatali eljárás, a raktározás, ideiglenes kivitel és kiviteli ellenőrzésben való vámkezelés, valamint a kiléptetés céljából történő árutovábbítás elvégzésére budapesti székhelyű (lakhelyű, telephelyű) személyek, szervezetek esetében a budapesti 4. számú Vámhivatal, más esetekben a diplomáciai képviselet vagy a nemzetközi szervezet székhelye (lakóhely, telephely) szerint illetékes vámhivatal;
b) a belföldi forgalom számára a Tv. 114. §-ában foglaltak alapjában történő vámkezelésre a lakóhely (tartózkodási hely) szerint illetékes megyeszékhelyen működő vámhivatal, Budapesten a 7. számú Vámhivatal, Pest megyében a Budakörnyéki Vámhivatal;
c) a külföldi és belföldi légitársaságok részére légiforgalomban érkező és feladott vámáru, áru vámkezelésére a repülőtér vámfelügyeletét ellátó vámhivatal;
d) Filatélia Hungarica Kft.forgalmában érkező vagy szállításra kerülő bélyegküldemények belföldi forgalom számára való vámkezelésére, ideiglenes behozatalban való vámkezelésre, kiviteli ellenőrzésére és ideiglenes kivitelben való vámkezelésére a budapesti 7. számú Vámhivatal;
e) postaforgalomban beérkező küldemények vámkezelésére a külföldi küldeményeket kicserélő postaszerv mellett működő vámhivatal;
f) a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák körébe tartozó - külön jogszabályban meghatározott - vámáruk vámkezelésére - az árutovábbítás és a kiléptetés kivételével - a megyeszékhelyen működő vámhivatal, Budapesten a 4., 6., és 9. számú Vámhivatal, Pest megyében a Buda-környéki Vámhivatal;
g) a Budapesten megrendezésre kerülő vásárokra, kiállításokra és egyéb nemzetközi rendezvényekre (tudományos-műszaki és művészeti tanácskozásokra, társadalmi rendezvényekre, kongresszusokra) beérkező vásári és kiállítási áruk, reklám- és propagandaanyagok, reprezentációs és ajándék-tárgyak vámkezelésére a budapesti 9. számú Vámhivatal;
h) elektromos vezetéken szállított energia, illetőleg egyéb vámáru (áru) vámkezelésére az országos parancsnokság által esetenként kijelölt vámhivatal;
i) a határmenti gazdálkodás keretében behozott, illetve kivitt vámáruk (áruk) vámkezelésére a határvámhivatal;
j) a kereskedelmi áruforgalomban behozott nemesfémtárgyak belföldi forgalom számára történő vámkezelésére a kivitelre kerülő nemesfémtárgyak kiviteli ellenőrzésére és kiviteli előjegyzésére a budapesti 1. számú Vámhivatal;
k) jogellenesen forgalomba került vámáruk után esedékes vámteher kiszabására a megyeszékhelyen működő, Budapesten a 7. számú, Pest megyében a Buda-környéki Vámhivatal;
l) a lefoglalt és a bíróság, a nyomozó- vagy szabálysértési hatóság által visszaadni rendelt vámáruk vámkezelésére az a vámszerv, ahol a vámárut raktározzák;
m) csővezetéken szállított vámáruk (áruk) vámkezelésére behozatali irányú forgalom esetében az első belföldi, kiviteli irányú forgalom esetében pedig az utolsó belföldi mérőállomás fekvése szerinti vámhivatal,
o) a kereskedelmi forgalomban behozott légijármű belföldi forgalom számára vagy ideiglenes behozatalban történő vámkezelésére az 1. sz. Repülőtéri Vámhivatal rendelkezik illetékességgel.
p) a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1990. évi LVIII. törvény hatálya alá tartozó termékek kiléptetését csak az alábbi vámhivatalok végezhetik:
a szlovák határszakaszon:
közúti forgalomban
- Tornyosnémeti (Hidasnémeti kirendeltség)
- Vámosszabadi
- Salgótarján
vasúti forgalomban
- Rajka Hidasnémet
az osztrák határszakaszon:
közúti forgalomban
- Hegyeshalom
- Rábafüzes
vasúti forgalomban
- Hegyeshalom
- Sopron
a szlovén határszakaszon:
közúti forgalomban
- Rédics
a horvát határszakaszon:
közúti forgalomban
- Letenye
vasúti forgalomban
- Murakeresztúr
a szerb határszakaszon:
közúti forgalomban
- Tompa
vasúti forgalomban
- Kelebia
a román határszakaszon:
közúti forgalomban
- Biharkeresztes (Ártánd)
vasúti forgalomban
- Biharkeresztes
az ukrán határszakaszon:
közúti forgalomban
- Záhony
vasúti forgalomban
- Záhony
(Csop)
A jövedéki termékek belföldi forgalom számára történő vámkezelését a beléptetéssel egyidejűleg szintén a kijelölt vámhivatalok végzik. Amennyiben ez valamilyen ok miatt nem lehetséges, a vámkezelést a vámfizetésre kötelezett, vagy az importőr telephelye szerint területileg illetékes vámhivatal végzi el. Ugyancsak a területileg illetékes vámhivatal végezheti el a jövedéki termékek raktározását, aktív feldolgozását, illetve ideiglenes behozatalát.

(a Tv. 48. §-ához)

68. §

(1) A vámkezelésnél az árut bemutató, illetőleg a vámeljárást kérő köteles az eljáráshoz előírt okmányokat megfelelően kitöltve átadni, illetőleg a vámárut (árut) szükség szerint bemutatni, a vámeljárás lefolytatásához (ládák, csomagok bontásához, ki-és berakásához, stb.) szükséges eszközöket és munkaerőt saját költségére biztosítani, továbbá minden szükséges intézkedést megtenni, amely a vámkezelés zavartalan lefolytatásához szükséges.
(2) A vámkezelés helyét - a vámkezelést kérő kérelmét is figyelembe véve - a vámhivatal jelöli ki. Amennyiben a vámkezelést az áruval rendelkezni jogosult telephelyére, lakóhelyére kérik, a vámhivatal akkor rendelheti el a vámárunak (árunak) a vámhivatal hivatalos vagy áruvizsgálatra kijelölt helyére való beszállítását, ha
a) az áru és a szállítóeszköz jellege ezt nem zárja ki,
b) a vámkezelést a kért időpontban nem tudja elvégezni, és az általa javasolt új időpontot a vámkezelést kérő nem fogadta el,
c) a vámkezelést kérő telephelyére kért korábbi vámkezelést ismételten nem lehetett elvégezni a megfelelő feltételek biztosításának hiányában (meghiúsult vámkezelés).
(3) A vámhivatal (2) bekezdés szerinti intézkedése - a szállítási költségeken és az (1) bekezdés szerinti közreműködés költségein kívül - az ügyfél részére többletköltséget, így különösen harmadik személy kötelező közreműködésével kapcsolatos költséget nem okozhat.
(4) A vámhivatal a hivatalos helyén kívül végzendő vámkezelésről két példányban a Vámkezelési Bejelentést állít ki. A Vámkezelési Bejelentés mintáját a 11. számú melléklet tartalmazza.

(a Tv. 49. §-ához)

69. §

(1) A vámáru(áru) azonosságának biztosítására szolgáló zárat vagy jelet úgy kell alkalmazni, hogy annak felirata, jele, számjele jól olvasható legyen, és a vámárut (árut)tartalmazó csomagokat, tartályokat vagy szállítóeszközöket észrevehető nyom hátrahagyása nélkül felnyitni, tartalmukat megváltoztatni vagy kicserélni ne lehessen.
(2) A vámáru (áru) azonosságának biztosítására szolgálhat:
a) a vámáru (áru)közvetlen felügyelet alatt tartása (őrzése, kísérése);
b) a csomagra, szállítóeszközre vagy raktárhelyiségre alkalmazott vámzár (űrzár), függőpecsét, lakat, szalagzár;
c) a vámáruról (áruról) készült fénykép, ábra, vagy a vámáru (áru) leírása;
d) a vámárun (árun)alkalmazott jel (pecsét, bélyegzőlenyomat stb.).
(3) A vámáru azonosságának biztosítására akkor fogadható el a külföldi vámhivatal vagy vasút által alkalmazott sértetlen zár, ha annak felirata, jele, számjele jól olvasható.
(4) A vámáru azonosságának biztosításánál a vámhivatal a vámérdekek biztosításának elsődlegessége mellett a vámeljárást kérő kívánságát is figyelembe veszi. Az azonosság biztosítására alkalmazott vámzárat vagy jelet sértetlenül meg kell őrizni, azt - ha a Tv. eltérően nem rendelkezik - csak a vámhivatal távolíthatja el.

(a Tv. 50. §-ához)

70. §

(1) A Tv.50. §-ának (2) bekezdésében említett élő állatokon és a gyorsan romló árukon kívül soron kívül kell a vámkezelést elvégezni
a) az elemi csapás vagy ipari katasztrófa elhárítására szolgáló anyagokat,
b) a veszélyes árukat,
c) a közvetlen életveszély elhárítását szolgáló eszközöket és az azonnal felhasználásra kerülő transzplantátumokat, gyógyászati anyagokat tartalmazó szállítmányok esetében is.
(2) Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott feltételek fennállását az illetékes kezelőorvos által kiadott igazolással kell bizonyítani.

(a Tv. 51. §-ához)

71. §

(1) Vámkezelési kérelem benyújtására jogosult
a) az áru (vámáru) felett rendelkezésre jogosult (a képviselője útján is);
b) a vámkezelési kérelem benyújtására az áru (vámáru) felett rendelkezésre jogosult által megbízott személy, illetve szervezet (vámügynökség vagy vámügynök).
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett képviseleti jogosultságot a vámhivatal felhívására igazolni kell. Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott megbízott a vámügynök vagy a vámügynökség alkalmazottja, ha ezt a minőségét igazolja.
(3) A vámkezelést kérőnek az árunyilatkozaton nyilatkoznia kell arról, hogy a vámkezelést
a) a saját nevében és a saját számlájára, vagy
b) a saját nevében,de a megbízó számlájára kéri.
(4) A vámhivatal a vámáru vámkezelésére irányuló kérelem hiányában alkalmazandó közvetlen vámfelügyeletről határozatban, ismeretlen személy esetében pedig jegyzőkönyv felvételével rendelkezik.

(a Tv. 52. §-ához)

72. §

(1) A vámkezeléshez írásbeli árunyilatkozatként - ha e rendelet másként nem rendelkezik - az Egységes Vámárunyilatkozatot (a továbbiakban:EV) kell alkalmazni. Az EV kizárólag az országos parancsnokság engedélyével gyártható.
(2) Írásbeli árunyilatkozatnak kell tekinteni az alábbi árubejelentésre szolgáló okmányokat is:
a) vasúti forgalomban behozott és a határvámhivatal által továbbított vámáruk esetében a vasúti fuvarozó által kiállított "Vonatjegyzék"-et;
b) vasúti forgalomban a tranzitáruként fuvarozott áruk kiléptetése esetében a vasúti fuvarozó által kiállított "Vonatjegyzék"-et;
c) közúti- és légiforgalomban tranzitáruként fuvarozott (szállított) áruk kiléptetése esetén a Rakományjegyzéket, illetőleg az "Áru- és postajegyzéket" (Manifest);
d) hajózási forgalomban tranzitáruként fuvarozott áruk kiléptetése esetén az "Érkezési-indulási jelentést", míg belépéskor tranzitáruként továbbított vámáruk esetén pedig az "Átviteli áru" nyomtatványt;
e) postaküldemények behozatalánál - ha a küldemények vámkezelését a posta kéri - közönséges postacsomagok esetén a "Zárlatjegyzéket", vámmentes értékhatárt meghaladó értékű csomagküldemények esetében a "Rovatlap vámküldemények rovatolásához" nyomtatványt;
f) nem kereskedelmi forgalomban, kiviteli áruk esetében a fuvarlevél vámpéldányát;
g) a nemzetközi szerződésben meghatározott okmányt.

73. §

(1) Az országos parancsnokság az árunyilatkozat elektronikus úton való benyújtását akkor engedélyezi, ha az árunyilatkozatot adó olyan elektronikus rendszert működtet, amely a vámhivatal számítógépes rendszerével kompatibilis, és a vámhivatal részére az adatok lekérdezésével folyamatos ellenőrzési lehetőséget biztosít. Ezt az árunyilatkozat-adásra vonatkozó szabályt minden olyan vámellenőrzésnél is alkalmazni lehet, ahol az elektronikus úton adott információk a vámellenőrzést, az elszámolást meggyorsítják, folyamatossá és megbízhatóvá teszik.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételeket az árunyilatkozatot adónak kell biztosítani.

74. §

(1) Számla és vámértékbevallás csatolása nélkül végezhető el:
a) az árutovábbítás,
b) a belföldi tértiáru, valamint az ideiglenesen kiviteli eljárásból változatlan állapotban visszahozott belföldi áru belföldi forgalom számára való vámkezelése,
c) a vámáru alaktalanítása, megsemmisítése, ellenszolgáltatás nélküli felajánlása,
d) kereskedelmi forgalomban vasúton beérkezett és az államhatáron működő vámhivatalnál belföldi forgalom számára való vámkezelés,
e) a Tv. 20. § (4) bekezdése alapján egyszerűsített vámérték megállapítással történő vámkezelés.
(2) Az (1) bekezdés d) pontja szerint végzett vámkezelés esetében a számlát és a vámértékbevallást a vámkezelést végző vámhivatalnál a vámkezeléstől számított hatvan napon belül be kell mutatni.

75. §

(1) A kereskedelmi forgalomban benyújtott számla akkor fogadható el, ha az tartalmazza:
a) az eladó és a vevő (címzett) nevét,címét, telephelyét;
b) a számla kiállításának keltét és a számla számát;
c) az áru származási országát;
d) a szállítási és fizetési feltételeket;
e) a csomagok jelét és darabszámát;
f) az áru kereskedelemben szokásos megnevezését, súlyát, térfogatát, vételárát, egységárát (árufajtánként külön-külön), az azonosításhoz szükséges adatokat;
g) a számla kiállítójának eredeti aláírását és bélyegzőjét.
(2) A számla alakisághoz nem kötött. A benyújtott számlát el kell fogadni, ha az minden olyan adatot tartalmaz, ami a vámérték megállapításához szükséges.
(3) A vámkezeléshez elfogadható a telexen vagy telefaxon küldött számla is. Ebben az esetben a vámkezelést kérőnek az (1) bekezdésben meghatározott eredeti számlát a vámkezelést végző vámhivatalnál hatvan napon belül be kell mutatni.
(4) Amennyiben a Tv. 20. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján a vámkezelést egyszerűsített vámérték megállapításával kérik, vagy annak alapján a vámkezelés nem végezhető el, a vámkezeléshez benyújtott számlának - az (1) bekezdésben meghatározottakon túl - tartalmaznia kell az exportőr, illetőleg a kiléptető ország vámhatóságának eredeti bélyegzőlenyomatát.

76. §

(1) A nemzetközi forgalom számára megnyitott repülőtereken, a nemzetközi hajókikötőkben, valamint indokolt esetben a jelentős személyforgalmat lebonyolító közúti határátkelőhelyeken az országos parancsnok ún. "zöld folyosó"-t létesíthet. Az utas vámköteles vagy engedélyköteles áruval csak az ún. "piros folyosó"-t veheti igénybe.
(2) A "piros folyosó"-n a vámhivatal vámvizsgálatot tart, és az utas által behozott vámárukat írásbeli árunyilatkozat alapján vámkezeli. A "zöld folyosó"-n áthaladók vámáruit a vámhivatal szúrópróbaszerűen ellenőrzi, és az ellenőrzés eredményének megfelelően jár el.

(a Tv. 53. §-ához)

77. §

(1) Az összevont árunyilatkozat adására vonatkozó kérelmet az illetékes vámhivatalhoz kell írásban benyújtani. A kérelemben indokolni kell az összevont árunyilatkozat adásának szükségességét, és okmányszerűen igazolni kell a Tv-ben meghatározott feltételeket. A vámhivatal az összevont árunyilatkozat adását határozattal engedélyezi.
(2) Az összevont árunyilatkozat adására vonatkozó engedélyt a vámhivatal visszavonja, ha
a) annak feltételei már nem állnak fenn, vagy
b) az árunyilatkozatot adó a kedvezményes árunyilatkozat adásának lehetőségével visszaélt.
(3) A vámhivatal engedélyének tartalmaznia kell, hogy az összevont árunyilatkozat adása milyen szállítók áruira vonatkozik, továbbá a (2) bekezdésben említett visszavonási lehetőségre való utalást. Elő kell írni továbbá a vámáruk beérkezésekor teendő bejelentés módját és tartalmi elemeit.

(a Tv. 54. §-ához)

78. §

(1) A vámkezelésre kerülő vámárunak az árunyilatkozat benyújtása előtti megtekintésére általában akkor kerül sor, ha a rendelkezésre álló okmányokból az árunyilatkozat adásához szükséges adatok egyértelműen nem állapíthatók meg, vagy ilyen okmányok nem állnak rendelkezésre.
(2) A Tv. 54. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján a vámhivatal köteles a hivatalos,illetőleg a vámkezelésre ki-jelölt helyén hatályosvámtarifát, valamint vámjogra és vámeljárásra vonatkozó jogszabályokat tartani,és azokat az árunyilatkozatot adó kérésére rendelkezésre bocsátani.

(a Tv. 55. §-ához)

79. §

(1) A vámhivatal az árunyilatkozatot alaki és tartalmi szempontból ellenőrzi.
(2) Az alaki vizsgálat során meg kell állapítani, hogy
a) a kérelmet a rendszeresített nyomtatványon, megfelelő példányszámban nyújtották-e be, s - amennyiben szükséges - a betétlapot csatolták-e,
b) a nyomtatvány kitöltése, illetőleg valamennyi példánya olvasható-e.
(3) A tartalmi vizsgálat alkalmával ellenőrizni kell, hogy
a) az árunyilatkozathoz a számla, a vámértékbevallás, és - ha szükséges - a pótlap csatolása megtörtént-e;
b) a vámhivatal rendelkezik-e hatáskörrel és illetékességgel a kért vámkezelés végrehajtására;
c) az árunyilatkozat egymással összefüggő rovatai között nincs-e szembetűnő ellentmondás.
(4) Ha a vámhivatal az ellenőrzés alapján az írásbeli árunyilatkozatot nem fogadja el, ezt szóban közli a vámkezelést kérővel, és felhívja a kérelem visszavonására vagy módosítására, kiegészítésére. Amennyiben nem várható olyan módosítás vagy kiegészítés, amely az elfogadást lehetővé tenné, vagy a körülmények (pl. időtartam) ennek kivárását nem indokolják, illetve az árunyilatkozatot adó nem kíván változtatni a benyújtott kérelmén, ezt a tényt az árunyilatkozaton záradék formájában fel kell jegyezni. A vámhivatal az el nem fogadás tényét és okát közli a vámkezelést kérővel, az árunyilatkozatot pedig a vámhivatali példány kivételével visszaadja. A bevont árunyilatkozat példányt a vámkezelési bejelentés mellékleteként kell kezelni.
(5) Az el nem fogadott árunyilatkozat visszaadását követően a Tv. 55. §-ának (7) bekezdése szerint kell eljárni.
(6) A Tv. 55. §-a (3) bekezdésének alkalmazása szempontjából
a) nyilvánvaló tévedésnek minősül minden olyan adat bejegyzése, amely név, szám elírásából, számítási hibából adódik, akkor is, ha ezek a számítógépes adatellenőrzés során kerülnek megállapításra;
b) nem tekinthető tévedésnek:
1. a helytelen tarifális megnevezés és vámtarifaszám együttes téves alkalmazása,
2. nem számszaki hibából eredően a vámérték és a mennyiség, mennyiségi egység együttes téves alkalmazása, abban az esetben, ha ez a vámteher csökkenését eredményezné,
3. más ügyfél azonosító adatainak bejegyzése, saját azonosító adat téves feltüntetése;

80. §

(1) Az elfogadott árunyilatkozat alapján történő vámkezelést csak akkor lehet az árunyilatkozat elfogadásának napját követő három munkanapon belül elvégezni, ha a vámáruk (áruk) nem közvetlenül a fuvareszközről vagy fuvareszközre kerülnek le- vagy felrakásra (például magánvámraktárból belföldi forgalom számára vámkezelés, darabáruként feladásra kerülő küldemény kiviteli ellenőrzése), és a vámkezelés későbbi időpontban történő elvégzése nem okoz a vámkezelést kérő számára anyagi hátrányt, illetőleg ha a vámkezelést háziszemlén kérik.
(2) Ha a vámkezelés az (1) bekezdés szerint történik, az elfogadott árunyilatkozatot a vámhivatal nyilvántartásba veszi, amely a vámkezelést kérő nevét, az átvétel és az elintézés időpontját, valamint az elintézési tételszámot tartalmazza.

81. §

(1) A Tv. 55. §-a (6) bekezdésének alkalmazásakor az áru azonossága akkor nem állapítható meg, ha a külső áruvizsgálat eredménye és a vámkezeléshez benyújtott árunyilatkozat adatai eltérőek (pl. csomagok jele, száma, súlya).
(2) A kért vámkezelés nem hajtható végre,
a) ha ahhoz jogszabály behozatali engedély,vagy tevékenységi engedély, illetve igazoló bizonyítvány vagy nyilatkozat bemutatását rendeli el (például növény- vagy állategészségügyi bizonyítvány, minőségellenőrzési szakvélemény, jövedéki engedély, fegyver- és lőszerkísérő igazolvány), és azt nem nyújtják be;
b) ha az árunyilatkozat adatai nem a rovatoknak megfelelően kerültek bejegyzésre;
c) ha az árunyilatkozat adattartalma a vámkezelési módnak megfelelően nem kielégítő, és az adatok pótlásáról a vámvizsgálat ideje alatt nem gondoskodnak;
d) ha a vámáru feletti rendelkezési jogosultságot a vámkezelést kérő nem tudja igazolni.
(3) A (2) bekezdés a) pontja alapján nem utasítható vissza az árunyilatkozat, ha a kért vámkezelési mód a kérelemtől eltérően elvégezhető (például származási bizonyítvány hiányában kedvezőbb vámtétel helyett a vámtarifa II. hasábjában foglalt vámtétel alkalmazható a belföldi forgalom számára történő vámkezelés során).
(4) A vámkezelést kérő akkor nem tesz eleget árubemutatási kötelezettségének, ha a vámkezelni kért vámáru (áru) csomagolásának felbontásához, kicsomagolásához, ki- és beraktározásához szükséges feltételeket nem biztosítja, vagy a vámáru (áru) bemutatását más okból megtagadja.
(5) Nem fogadható el a vámértékbevallás vagy számla, ha
a) adatai olvashatatlanok,
b) adatai nem a vámkezelni kért vámárura vonatkoznak,
c) a vámértékbevallást nem a rendszeresített nyomtatványon teljesítették.
(6) Ügyfélazonosító szám alatt a Tv. 158. §-ában írt adat értendő.

82. §

(1) A vámkezelés igazolásának tartalmaznia kell minden olyan információt és adatot, amely az elvégzett vámkezelésre vonatkozik, és az árunyilatkozat, valamint a vámkezelésről kiadott határozat nem tartalmazza, így különösen az áru azonosítására, a mintavételre, a vámérték végleges meghatározásának elhalasztására, az utólagos áruvizsgálatra, a vámkezelés során bevont okmányokra, az azonnali befizetés igazolására, a vámáru feletti szabad rendelkezési jog biztosítására vonatkozó adatot.
(2) Az igazolást az árunyilatkozat erre a célra szolgáló rovatában záradék formájában kell feljegyezni.

(a Tv. 56. §-ához)

Árutovábbítás

83. §

(1) Jövedéki törvény hatálya alá tartozó adózatlan termék, valamint export céllal beraktározott áruk továbbítása esetén a Tv. 56. §-ának (2) bekezdésében, valamint az e rendelet 10. §-ában foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.
(2) Az alkalmazásra kerülő vámvizsgálat módját - a (3) bekezdésben írtak kivételével - az árutovábbítást végző vámhivatal határozza meg.
(3) A vámhivatal tételes áruvizsgálatot tart, ha az áruval (vámáruval) kapcsolatban jogsértő cselekmény elkövetésére van gyanú, valamint ha az a vámbiztosíték összegének megállapításához szükséges.
(4) Az árutovábbítás egyszerűsített szabályai nem alkalmazhatók:
a) kábítószerek,
b) sugárzó anyagok,
c) nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák,
d) jövedéki törvény hatálya alá tartozó áruk és
e) jogszabály által veszélyesnek minősülő szállítmányok, f) fegyver, robbanószer, pirotechnikai anyagok
g) nemzetközi egyezmények hatálya alá eső védett állatok és növények továbbítása során.
(5) Árutovábbítást - nemzetközi vámokmány hiányában - egységes vámokmány benyújtásával kell kérni, ha e rendelet másképp nem rendelkezik.

(a Tv. 57. §-ához)

84. §

(1) Az árutovábbítást kérő a vámárut (árut)további vámkezelés céljából, meghatározott határidőn belül a rendeltetési vagy kiléptetést végző vámhivatalnál köteles bemutatni, és annak további vámeljárás alá vonását kérni.
(2) Ha az árutovábbítást kérő a vámárut (árut)nem kijelölt rendeltetési vámhivatalnál mutatja be, az új rendeltetési vámhivatal a további vámkezelést elvégzi, ha az eltérés körülményei ezt indokolják.
(3) A továbbított áru fuvarozója a címzettet a vámáru megérkezéséről oly módon köteles értesíteni, hogy az értesítés átvételének időpontja megállapítható legyen. Az értesítésnek tartalmaznia kell az árutovábbítást végző vámhivatal megnevezését és nyilvántartási számát, valamint a vámárura vonatkozó adatokat.

(a Tv. 58. §-ához)

85. §

(1) Ha a továbbított vámáru szállítása során baleset miatt a vámzár megsérült vagy az áru megrongálódott, illetve megsemmisült, a fuvarozó köteles erről a legközelebbi vámhivatalt értesíteni.
(2) A vámhivatal az eseményről nemzetközi vámokmány hiányában jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyvet a további vámkezelési okmányokhoz kell csatolni.
(3) Továbbfuvarozás esetén a rakomány átrakását csak vámfelügyelet, valamint jogszabályokban előírt esetekben más hatósági felügyelet (pl. állategészségügyi felügyelet) mellett lehet elvégezni. A helyettesítő járműben való továbbfuvarozás is csak a vám biztosításával történhet.
(4) A (3) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni a vámárut szállító jármű meghibásodása esetén is.

(a Tv. 59. §-ához)

86. §

(1) Egyszerűsített árutovábbítás csak a határvámhivataltól a belterületi, tranzitszállítás esetén pedig a kilépő határvámhivatalhoz történhet.
(2) Az egyszerűsített árutovábbításhoz általában az árura vonatkozó fuvarokmányt kell felhasználni. A vámhivatal az árutovábbítást a fuvarokmányon alkalmazott záradékkal végzi el.

87. §

(1) A vasúti forgalomban fuvarozott vámárukat az árutovábbítást végző határvámhivataltól egyszerűsített eljárással lehet másik vámhivatalhoz továbbítani.
(2) Az egyszerűsített eljárással történő továbbítást a vasúti fuvarozó a továbbítani kért kocsirakományok fuvarlevelei és két példányú "Vonatjegyzék" benyújtásával kéri.
(3) A beérkezett és továbbításra kerülő vámáruk fuvarlevelét a vámhivatalnak záradékolnia kell.
(4) A vasúti fuvarozó a beérkezett és továbbított vámárukat a címzett telephelyére történő fuvarozás céljából más fuvarozónak is csak a vámhivatal engedélyével adhatja át. A vámhivatal a továbbfuvarozást a vám biztosítására vonatkozó szabályok figyelembevételével engedélyezi.
(5) A Budapest Józsefvárosi pályaudvarra különböző címzettek részére érkező, űrzár alatt teljes kocsirakományként, valamint az egy belföldi lerakóállomásra irányított és poggyászkocsiban fuvarozott darabárukat a vasúti fuvarozó által benyújtott "Vonatjegyzék"-kel kell egyszerűsített eljárással továbbítani a határvámhivatalnak.
(6) Egyszerűsített eljárással továbbíthatók a kiléptető vámhivatalhoz az újrafeladással vagy az újrafeladás nélkül vasúti forgalomban továbbfuvarozott reexport küldemények is.
(7) A vasúti forgalomban átviteli rendeltetéssel fuvarozott vámáruk továbbítását a "Vonatjegyzék" és a vonatkozó fuvarokmányok benyújtásával kell a fuvarozónak kérnie. Az árutovábbítást végző vámhivatal az ellenőrző vizsgálat megtartása, az azonosság biztosítása után minden fuvarokmányt záradékkal lát el.
(8) A belépő határállomásra több fuvarlevéllel, különböző címzettek részére, átviteli rendeltetéssel érkező, ott állomási gyűjtőkocsiba berakott és egy kilépő határállomásra irányított vámáru továbbítását a vasúti fuvarozó három példányban kiállított "Raktanusítvány" benyújtásával kéri.
(9) A kiléptetést végző vámhivatal a "Kilépő Vonatjegyzék", a fuvarlevelek és a beléptető vámhivatal által ezekre (gyűjtőkocsik esetében a "Raktanusítvány"-ra) vezetett záradék adataiból győződik meg a vámáruk átviteli jellegéről. Amennyiben az okmányok és a vámáru adatai egyezőek, a szállítmány külföldre kiléptethető. A kilépés megtörténtét a Vonatjegyzék megfelelő sorában a továbbítási adatok feljegyzésével igazolni kell.
(10) A fuvarlevélre és az értesítőlevélre alkalmazott záradékok mintáját a 13. számú melléklet tartalmazza.

88. §

(1) Hajózási forgalomban fuvarozott vámáruk belföldre történő továbbítását vízijárművenként két példányban kiállított "Érkezési-indulási jelentés" benyújtásával és a vonatkozó fuvarokmányok csatolásával kell kérni.
(2) A továbbításra kerülő vámáruk fuvarleveleit a vámhivatal az egyszerűsített árutovábbítás megtörténtére vonatkozó záradékkal látja el.
(3) Hajózási forgalomban a kizárólag átviteli rendeltetésű vámárukat zöld színű "Átviteli áru" megjelölésű, egy példányos nyomtatvány alkalmazásával kell továbbítani. A zöld színű nyomtatványt - a szükséges adatok kijelölése után - a vonatkozó fuvarlevélre kell ragasztani, amely helyettesíti a vámhivatal záradékát.
(4) A vegyes rendeltetésű (belföldi és átviteli) vámáruk továbbítása esetén az egyszerűsített eljárás nem alkalmazható.

89. §

(1) A postai forgalomban természetes személyek részére beérkező vámáruk a külföldi küldeményeket kicserélő postaszerv mellett működő vámhivatalnál kerülnek vámkezelésre.
(2) A fentiekben nem említett vámáruk egyszerűsített továbbítását az illetékes vámhivatal a postai szállítólevélen (Paquet carte) alkalmazott záradékolással végzi. Amennyiben postai okmány nem áll rendelkezésre, az egyszerűsített továbbítás nem alkalmazható.

90. §

(1) A vámáru kiszolgáltatására vonatkozó engedélyt a rendeltetési vámhivatal - a megfelelő vámkezelés megtörténte után - a fuvarlevélre vezetett záradékkal adja meg.
(2) A fuvarozó és a posta a vámárut kombinált fuvarozás esetében is csak a vámhivatal engedélyével adhatja át az azt továbbfuvarozó másik fuvarozónak. A vámhivatal ilyen esetben az engedélyt a vám biztosítására vonatkozó szabályok figyelembe vételével adhatja ki.

(a Tv. 60. §-ához)

Raktározás

91. §

(1) A Tv. 60. §-ának (1) bekezdése értelmében a raktározni kért vámáru vámjogi sorsa bizonytalan, ezért a vámhivatalnak - ha a raktározás feltételeit a raktározást kérő teljesíti - a vámáru vámjogi rendeltetését nem kell vizsgálnia.
(2) A vámhivatal által visszatartott vagy lefoglalt, illetőleg a talált vámárura (árura) árunyilatkozatot adni nem kell.

92. §

(1) Aki a körülményekből feltehetően vámárunak minősülő árut talál, köteles azt a legközelebbi vámhivatalnál, határőrségi, rendőrségi szervnél, vagy polgármesteri hivatalnál nyolc napon belül bejelenteni. A határőrség, rendőrségi szerv, polgármesteri hivatal a bejelentésről értesíti a legközelebbi vámhivatalt.
(2) A vámhivatal a talált vámáru bejelentéséről jegyzőkönyvet készít, és a vámárut a raktározásra vonatkozó egyéb rendelkezések figyelembe vételével a vámhivatal raktárába raktározza be.

(a Tv. 61. §-ához)

93. §

(1) A raktározási határidő alkalmazása szempontjából hivatalból beraktározottnak kell tekinteni a talált vámárut, továbbá a kiviteli engedély hiánya vagy egyéb korlátozás miatt az utasok által letétbe helyezett árut is. A raktározási határidő
a) talált vámáru esetében három hónap, amelyen belül a vámáru az igazolt tulajdonos részére az általános szabályok alkalmazásával visszaadható;
b) az utasok által letétbe helyezett áruk esetében legfeljebb három hónap, figyelemmel a Tv. 64. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra is. A raktározási időn belül a letétbe helyezett áru annak adható ki, aki az áruról kiállított elismervényt bemutatja;
c) az a) - b) pontban említett hivatalból történő raktározásnál - a Tv. 62. § (1) bekezdésének c) pontja kivételével -a vámhivatal által szükségesnek tartott - általában a hatósági döntésekhez igazodó - időpont,legfeljebb 5 év.
(2) A Tv. 61. §-ának (2) bekezdésében meghatározott harminc napos raktározási határidő nem hosszabbítható meg.

(a Tv. 62. §-ához)

94. §

(1) A vámáru hivatalból történő raktározását a vámhivatal határozattal rendeli el.
(2) A vámáru (áru) hivatalból történő raktározása minden esetben közvetlen vámfelügyelet alkalmazását jelenti, így a határozat ellen benyújtott esetleges jogorvoslati kérelemnek a Tv. 148. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján halasztó hatálya nincs.
(3) A határozatban - az intézkedés indokainak felsorolása mellett - fel kell hívni a vámáru (áru) birtokosát, hogy azt a vámhivatal által megadott időben és a megjelölt helyre szállítsa be. A határozatban utalni kell arra is, hogy a beszállítás elmulasztása esetében a vámhivatal a beszállítást az áru (vámáru) birtokosának költségére és veszélyére maga végzi el. (4) A Tv. 62. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott, hivatalból raktározásra kerülő vámáruk után a Tv. 145. §-ának (11) bekezdésében meghatározott költségtérítést kell fizetni.

(a Tv. 63. §-ához)

95. §

(1) A Tv. 63. §-ának alkalmazásában:
a) robbanóanyagnak kell tekinteni különösen a robbanószereket, minden salétromsavat, pikrinsavas és nitroglicerines vegyületet, mindenfajta gyújtózsinórt, gyutacsot és gyújtókupakot, mindenfajta lőszert és tűzijátékot;
b) tűzveszélyes anyagok különösen a nitrocellulózból készült nem robbanó anyagok (filmek, műselyem, stb.) a foszfor és annak minden vegyülete, mindenfajta ásvány- és növényolaj, kátrány, mindezek párlata és terméke, a gyufa, a kén és kénvirág, a terpentin, a szalmiákszesz, a benzin, a benzol és a motalko, mindenfajta aetherikus olaj és párlata, mindenfajta szesz és azokból készült lakk és kence, az aether, aceton, acetilén, a disszous gáz, a szénkéneg, a folyékony kollodium, ezek gőzei és mindenfajta terméke, valamint az ezek hozzáadásával készült festék, lakk, világítógáz, hidrogén, földgáz, mindenfajta gyúlékony gáz és tűzveszélyes folyadék robbanógőze;
c) sugárzó anyagok a nukleáris, radioaktív anyagok és készítmények (izotóp);
d) gyorsan romló áruk alatt különösen az 56. §-ának (2) bekezdésében felsorolt árukat kell érteni;
e) körülményesen kezelhetők különösen az élő állatok, valamint minden olyan áru, amelynek állagmegóvása szakszerű, rendszeres kezelést, gondozást igényel.
(2) Amennyiben a Tv. 63. §-ában meghatározott - vámhivatal által üzemeltetett vámraktárba fel nem vehető - vámáruval kapcsolatban merül fel a hivatalból történő raktározás igénye, a vámhivatalnak a következők szerint kell eljárnia:
a) engedélyezheti a vámárunak magánvámraktárba való elhelyezését;
b) engedélyezheti a vámárunak a fuvarozó vagy szállítmányozó raktárában való elhelyezését, tartását (átmeneti megőrzés),
c) intézkedhet a vámáru szakvállalat raktárába való beszállítása iránt (pl. szesz betárolása szeszfőzdébe, szeszgyárba),
d) hozzájárulhat a vámárunak birtokosa telephelyén történő tárolásához (ideiglenes vámraktár), legfeljebb harminc napos határidővel, ami nem hosszabbítható meg.
(3) A (2) bekezdés d) pontjának alkalmazása esetén a vámhivatalnak gondoskodnia kell a vámteher biztosításáról. A vámáru feletti rendelkezési jogot korlátozni kell, a korlátozás azonban nem akadályozhatja a vámáru állagának megóvásához szükséges cselekmények elvégzését.

(a Tv. 64. §-ához)

96. §

(1) A vámhivatal által üzemeltetett vámraktárban raktározott áru után a raktárdíj fizetési kötelezettség a beraktározás napján keletkezik.
Ennek mértéke:
a) a 93. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott áruk után - súlyukra és darabszámukra tekintet nélkül - megkezdett naponként a 21. §-ban meghatározott értékhatár 0,5 %-a;
b) postacsomagok után - súlyukra való tekintet nélkül-csomagonként az a) pontban meghatározott értékhatár 0,2 %-a;
c) egyéb áruk után megkezdett száz kilogrammonként és napon-ként az a) pontban meghatározott értékhatár 0,2 %-a.
(2) A raktárdíjat a kerekítés szabályai szerint száz forintra kell kerekíteni.
(3) Az (1) bekezdés szerint megállapított raktárdíj az árunak a vámraktárból való kitárolásakor, illetőleg a kiraktározás időpontjára való tekintet nélkül akkor esedékes, ha az áru értéke a fizetendő raktárdíjat nem fedezi.
(4) A fizetendő raktárdíj összege az esedékességkor készpénzben, átutalási postautalvánnyal vagy banki átutalással egyenlíthető ki.
(5) Vámhivatal által üzemeltetett raktárnak minősül az olyan vámraktár is, amelyet a vámhivatal bérelt helyiségében és területén működtet.

(a Tv. 65. §-ához)

97. §

A Tv. 65. §-ának c) pontja alkalmazása esetén, az áru kiadása során le kell folytatni a szükséges vámigazgatási eljárást is. (a Tv. 66-70. §-aihoz)

98. §

(1) Vámraktárban lehet raktározni:
a) azokat a vámárukat, amelyek vámjogi sorsa még bizonytalan,
b) a kivitelre kerülő árukat, továbbá az aktív feldolgozásból vagy ideiglenes
behozatalból visszaszállításra kerülő vámárukat a külföldre történő kiszállításig.
(2) Vámraktárban csak az (1) bekezdésben meghatározott, vámfelügyelet alatt álló áru, illetőleg vámáru raktározható.

99. §

(1) A vámhivatal kéziraktára nem minősül közraktárnak, arra a raktározás szabályai az irányadók.
(2) A közvámraktárban a raktárkezelést a raktárengedélyes végzi.

100. §

(1) A vámraktár létesítése iránti kérelem köz-,vagy magánvámraktár engedélyezésére irányulhat.
(2) A vámraktár létesítésére irányuló kérelemnek tartalmaznia kell:
a) a raktár címét, helyrajzi számát, alapterületét (a beépített vagy beépítendő hasznos terület nagyságát);
b) a létesítés gazdasági indokoltságát;
c) a vámraktárba fel nem vehető azoknak az áruknak körét, amelyeket az áru sajátosságai miatt nem tud tárolni.
(3) A kérelemhez az engedélyt kérőnek csatolnia kell:
a) a cégbejegyzést, vagy az egyéni vállalkozói engedélyre vonatkozó okmányt;
b) az adóbejelentkezési lapot;
c) a raktárhelyiség tulajdonjogát vagy bérletét igazoló okiratot;
d) a raktárvezető és a vállalkozó három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványát;
e) a bankgaranciát;
f) nyilatkozatot arról, hogy nem áll csőd-, illetve felszámolási eljárás alatt, és nincs folyamatban végelszámolása sem;
g) a raktár helyszínrajzát és helyrajzi kivonatát;
h) az üzleti tervet.
(4) Gazdaságilag a tevékenység különösen akkor indokolt, ha
a) azt az üzleti tervben bemutatott módon, gazdasági számításokkal igazoltan az áruforgalom szükségessé teszi;
b) egyéb kereskedelmi célokat szolgál, így különösen
1. reexport tevékenység lebonyolítása;
2. a belföldi székhelyű szervezetvállalkozása külföldi érdekeltséggel is rendelkezik, amellyel áruforgalmat bonyolít;
3. a vámáru exporttermékbe kerül beépítésre;
4. bizományosi értékesítési tevékenység;
5. vevőszolgálati tevékenység;
c) magánvámraktár esetén a vámáru raktározásának várható átlagos időtartama a harminc napot meghaladja.

101. §

(1) A területi parancsnokság az engedély kiadása előtt megvizsgálja a vámellenőrzéshez szükséges feltételek meglétét.
(2) A vámellenőrzés szempontjából megfelelő az a hely (helyiség, terület):
a) amelynek nyílászáró szerkezete a biztonsági követelményeknek megfelelően zárható, szükség esetén vámzárral biztosítható,
b) amely biztosítja a vámkezelésekkel és a vámárukkal (árukkal) való raktárműveletek zavartalan elvégzését, így különösen:
1. az áru ki- és berakodásához, mérlegeléséhez szükséges eszközök rendelkezésre állnak;
2. a vámellenőrzéshez a feltételek biztosítottak;
3. a rakodóterek megvilágításának, valamint a szállítóeszközök biztonságos közlekedésének feltételei rendelkezésre állnak;
4. a vámügyek intézéséhez, az áruk ki- és beraktározásához, rakodóeszközök, mérlegek kezeléséhez szükséges személyzet rendelkezésre áll.
(3) A területi parancsnokság a vámraktárrá történő nyilvánításról a benyújtott kérelem alapján határozattal dönt, amelyben meghatározza a raktár működési feltételeit, így különösen az engedély érvényességi idejét - amely a kérelemre és a feltételekre figyelemmel határozott, vagy határozatlan idejű - a nyilvántartás részletes szabályait, a vámfelügyelet gyakorlását és azt, hogy a vámkezelést normál vagy egyszerűsített eljárásban kell lefolytatni.
(4) A területi parancsnokság a kiadott engedélyben a raktárengedélyest arra is kötelezheti, hogy a beraktározott árukat - az áruk sajátosságaira figyelemmel - elemi kár vagy lopás ellen biztosítsa.
(5) A 62. § (1) bekezdésében meghatározott, valamint a jövedéki törvény hatálya alá tartozó árukra magánvámraktár létesítési engedély nem adható ki.
(6) Magánvámraktár erre alkalmas, elkülönített raktárhelyiségben létesíthető.

102. §

(1) Ha a vámraktárba beraktározott árut veszély fenyegeti, és a beraktározót erről előzetesen értesíteni nem lehet, vagy ez utóbbi értesítés ellenében sem gondoskodik árujának biztonságba helyezéséről, akkor erről a beraktározó veszélyére a vámhivatal hivatalból gondoskodik.
(2) A magánvámraktárban a raktár üzemeltetője a saját rendelkezése alatt álló vámárukat (árukat) saját felelősségére tárolja.
(3) Az engedélyezett közraktárban a raktárengedélyes a vámhivatal felé a Tv. és e rendelet rendelkezései szerint, a beraktározó felé pedig a vele kötött szerződés szabályai szerint felel.
(4) A raktárfenntartó jogai és kötelezettségei átruházására a területi parancsnokság akkor adhat engedélyt, ha az azokat átvevő személy rendelkezik mindazokkal a feltételekkel, amelyek alapján a raktárengedélyt kiadták.

103. §

(1) Vámárunak a vámraktárba történő felvétele (beraktározás) - a hivatalból történő beraktározást kivéve - az ügyfél kérelmére történik. A hivatalból történő beraktározás a raktárterület felhasználása szempontjából megelőzi az ügyfél kérelmére történő beraktározást.
(2) A Tv. 44. §-ának (2) bekezdésében foglalt esetben a vámhivatal a vámáru átmeneti megőrzése iránt, annak a vámraktárba beszállításával köteles intézkedni. A továbbiakban a vámraktárra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(3) Belföldi árut tartalmazó küldeményeknek a vámraktárba történő felvételéhez a felügyeletet ellátó vámhivatal adja meg az engedélyt, amennyiben annak külföldre történő kiszállításához a feltételek egyébként adottak. A beraktározott áruk után - amennyiben azok ismételten belföldi forgalomba kerülnek - a már visszatérített vámterhet meg kell fizetni. Jövedéki törvény hatálya alá tartozó termékek esetében a jövedéki előírásokat is be kell tartani.
(4) A raktározást a vámraktár felügyeletét ellátó vámhivatalnál erre a célra rendszeresített vámokmánnyal
a) személyesen vagy képviselő útján az ügyfél;
b) megbízás alapján a raktárengedélyes kezdeményezheti.
(5) A vámraktárba történő beraktározás csak a vámhivatal engedélyével és felügyelete mellett végezhető el.

104. §

(1) A raktárengedélyes a vámhivatal által elfogadott árunyilatkozat alapján a vámárut (árut) köteles nyilvántartásba venni.
(2) A nyilvántartásra a raktárkönyv szolgál. Külön-külön raktárkönyvet kell vezetni a raktározott vámárukról, a belföldi árukról, továbbá a hatóság által lefoglalt vámárukról (árukról). A raktárkönyv vezethető kézi úton, illetőleg számítógéppel, ha az erre a célra szolgáló program alkalmazását a vámhatóság jóváhagyta. A kézi úton vezetett raktárkönyv nyomtatványokat könyvbe fűzve, a vámhivatal által hitelesítetten kell használni. A számítógéppel végzett nyilvántartás esetén a felvett adatokat naponta ki kell nyomtatni és az így készült okmányt vámhivatali hitelesítés után le kell fűzni. A nyilvántartást és mellékleteit az utolsó tétel kivezetését követő ötödik év utolsó napjáig meg kell őrizni.
(3) A nyilvántartásnak az alábbi adatokat kell tartalmaznia:
a) a raktározott vámárunak (árunak) a vámraktárban kijelölt tárolási helye;
b) a beraktározás napja;
c) a megelőző vámkezelés helye, tételszáma;
d) a beraktározó neve, címe, adószáma;
e) a csomagok darabszáma, a csomagolás módja, jele, számjele;
f) az áru
1. bruttó súlya kg-ban,
2. nettó súlya kg-ban,
3. mennyisége más mértékegység szerint,
4. megnevezése;
g) a raktárdíj befizetésére vonatkozó adatok;
h) a beraktározott áru vámértéke (értéke);
i) a kiraktározásra vonatkozó adatok.
(4) A nyilvántartásban negyedévenként zárlatot kell készíteni, melynek célja a könyv szerinti készlet megállapítása és a mellékletek meglétének ellenőrzése. A zárlatot a felügyeletet ellátó vámhivatal bármikor ellenőrizheti.
(5) A raktárkönyv mintáját a 14. számú melléklet tartalmazza.

105. §

(1) A nyilvántartásba vételt a vámhivatal által elfogadott vámokmány alapján kell elvégezni. Többféle áru raktározása esetén az árumegnevezés rovatban a "Melléklet szerint" szöveget kell írni.
(2) A nyilvántartás mellékletét képezi a be-, illetve kiraktározásra vonatkozó vámokmány raktárengedélyesnél, illetve üzemeltetőnél maradó példánya.
(3) A nyilvántartás melléklete lehet továbbá a raktározási művelet elvégzésére benyújtott, és a vámhivatal által az iraton engedélyező záradékkal ellátott kérelem is.

106. §

(1) Az áruk karbantartásáról, állagmegóvásáról a beraktározó köteles gondoskodni. A beraktározó az árut hivatalos felügyelet mellett megtekintheti, átcsomagolhatja, megoszthatja, rendezheti, tisztíthatja, abból mintát vehet, a természetes párolgást vagy apadást a raktárkészletéből kiegészítheti, illetve utántöltheti (a továbbiakban együtt: raktárművelet).
(2) Az áruk karbantartását, állagmegóvását a raktárengedélyes vagy az üzemeltető, a raktárművelet végzését a felügyeletet ellátó vámhivatal engedélyezi, két példányban benyújtott írásbeli kérelem alapján. Az engedély megtagadható, ha a raktárművelet az áru (vámáru)állagának (tarifális besorolásának, lényeges jellemzőjének) megváltozását eredményezné. A vámhivatal az engedélyt a kérelemre vezetett záradékkal adja meg vagy tagadja meg.

107. §

(1) A vámhivatal a vámraktárban raktározott vámáru - nemzetközi eseményen való bemutatás céljából történő - ideiglenes kiraktározását a szükséges ideig, legfeljebb azonban két hónapi időtartamra engedélyezheti.
(2) A vámhivatal az ideiglenes kiraktározást belföldre engedélyezheti, melyet a vámokmányra feljegyez. Az engedélyt, valamint az ideiglenesen kiraktározott vámáru tárolási helyét, a kiraktározás célját, valamint az újraberaktározás időpontját a raktárkönyvbe is fel kell jegyezni.

108. §

(1) A vámraktározás során bekövetkezett súly-, vagy egyéb mennyiségi csökkenést, a bekövetkezett csökkenés okának vizsgálata után, - amennyiben az természetes folyamatok következménye -, a kitároláskor jóvá kell írni.
(2) A jóváírást a raktári nyilvántartásba kell bejegyezni, és ahhoz csatolni kell az (1) bekezdés szerinti vizsgálatról készített okmányt.

109. §

(1) A Tv. 68. §-ának (1) bekezdésében meghatározott normál eljárás alatt az alábbi raktározási eljárást kell érteni.
a) a vámáruk (áruk) be- és kiraktározása kizárólag vámfelügyelet mellett történhet;
b) a vámkezelést a szállítmányonként benyújtott vámokmány, valamint az annak mellékletét képező számla és konszignáció alapján megtartott vámvizsgálat után kell elvégezni.
(2) A raktárengedélyes címzettenként naponta összevont árunyilatkozattal is kérheti a vámkezelést vámáruként egyszerűsített eljárásban továbbított tömegáruk beraktározására.

110. §

(1) A Tv. 68. §-ának (1) bekezdésében meghatározott egyszerűsített eljárásra vonatkozó engedély - a bizományosi és vevőszolgálati szerződés alapján létesített magánvámraktár kivételével - akkor adható ki, ha a kérelmező az általános feltételeken túl
a) igazolja, hogy a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. Tv. előírása alapján kettős könyvvezetésre kötelezett vagy saját elhatározása alapján áttér a kettős könyvvezetésre;
b) nyilatkozik arról, hogy a külkereskedelmi tevékenységet kizárólag saját nevében és számlájára végzi.
(2) Egyszerűsített eljárás során a bizományosi és vevőszolgálati szerződés alapján létesített magánvámraktárba;
a) a betárolás kizárólag vámfelügyelet mellet történhet,
b) az egy naptári hónap alatt kitárolt és belföldi forgalomba hozott vámáruk belföldi forgalom számára történő vámkezelését a raktárengedélyesnek legkésőbb a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig kell kérnie.
(3) Más magánvámraktár esetén az egyszerűsített eljárás szabályai a következők:
a) a beszállított vámáruk raktározása - a nemzetközi vámokmányokkal szállított vámáruk kivételével - a tárgyhetet követően hetente egyszer - az engedélyben meghatározott napon - a raktárengedélyes által benyújtott vámokmányok alapján, adminisztratív vámvizsgálattal is elvégezhető,
b) a raktárengedélyes a raktárból a tárgyhéten kitárolt, belföldön forgalomba hozott vámáruk belföldi forgalom számára történő vámkezelését a tárgyhetet követő héten - az engedélyben meghatározott napon - az árunyilatkozatok benyújtásával köteles kérni.
(4) Amennyiben magánvámraktárban exporttermékbe beépítés céljából történik a beraktározás, úgy a (2) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni, azzal, hogy a (2) bekezdés b) pontjában foglalt kötelezettség teljesítésének felel meg az is, ha a raktárengedélyes a készáru külföldre történő kiszállításának igazolásával a vámáru jóváírását kéri az ott meghatározott határidőn belül.

111. §

(1) Az egyszerűsített eljárásban üzemelő magánvámraktárban a raktárengedélyesnek a raktárkönyvön kívül az alábbi nyilvántartásokat kell vezetnie:
a) raktári nyilvántartólap (továbbiakban: nyilvántartólap)
b) cikkenként anyagnyilvántartás.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott nyilvántartólapot a raktárengedélyes köteles kiállítani. Egy nyilvántartólapon - figyelembe véve a vámtarifa előírásait, valamint a vámtarifa általános rendelkezéseiben foglaltakat is - csak az azonos vámtarifaszám, illetve alszám alá tartozó árukat lehet feltüntetni.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában előírt cikkenkénti anyagnyilvántartás a nyilvántartólapon egy vámtarifaszámon belül a különböző áruféleségek elkülönítésére szolgál. A cikkenkénti anyagnyilvántartás az adott nyilvántartólap melléklete, melyet a raktárengedélyesnek naprakészen kell vezetnie.

112. §

(1) A nyilvántartólapokat a használatba vétel sorrendjében évi 1-gyel kezdődő folyamatos sorszámmal kell ellátni, és folyamatosan kell vezetni. Év végén a raktárkészletből zárlatot kell készíteni, és ennek eredményét a nyilvántartólapon külön sorban fel kell tüntetni.
(2) A raktárkönyv vonatkozó rovatát a nyilvántartólap sorszámával, alszámával kell kivezetni.
(3) A raktár felügyeletét ellátó vámhivatal jogosult a raktárt az üzemi órák alatt bármikor ellenőrizni, s a raktári nyilvántartásokba betekinteni.
(4) Ha a raktározott vámáru devizában meghatározott vételárát a külföldi fél a raktározás időtartama alatt módosítja, az értékváltozást a raktárengedélyes köteles a nyilvántartólapon átvezetni. Az értékváltozás után benyújtott árunyilatkozatban a vámértéket már a módosult adatok figyelembevételével kell feltüntetni.
(5) A külföldre visszaszállításra kerülő vámáruk kiviteli ellenőrzésénél az árutovábbítás szabályait kell alkalmazni.

113. §

A bírság kiszabása esetén ennek tényét a raktárengedély vámhivatali példányán fel kell jegyezni. Ismételt kötelezettségszegés esetén a területi parancsnokság az engedélyt visszavonja.

114. §

A vámraktár felügyeletét ellátó vámhivatal évente legalább egy esetben leltárt tart a vámraktárban.

115. §

(1) A vámraktárban elhelyezett vámáru (áru) értékesíthető, ha:
a) a raktározási határidő lejárt;
b) annak állapotában olyan változás következett be, amely miatt vámraktárban tovább nem tartható;
c) a vámhatóság vagy a raktárengedélyes azt állapítja meg, hogy a vámraktárba eredetileg sem lehetett volna felvenni;
d) a 93. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott áruk esetében az utas a raktározáskor adott nyilatkozata szerint az árura, illetve annak ellenértékére nem tart igényt;
e) a vámáru értéke a raktározási és egyéb költségeket nem fedezi.
(2) A Tv. 69. §-ának (2) bekezdése értelmében a vámáru vámjogi sorsának rendezése alatt annak belföldi forgalom számára történő vámkezelését, ideiglenes behozatali vagy aktív feldolgozási eljárásban való vámkezelését, az árutovábbítást, illetve külföldre történő kiszállítását kell érteni. A fuvarozó vagy szállítmányozó, illetőleg a posta raktárában tárolt vámárukkal kapcsolatban törvényben említett felhívást a fuvarozón, szállítmányozón illetőleg a postán keresztül kell eljuttatni.

116. §

Az olyan árukat, amelyek általános emberi értékeket, közerkölcsöt, emberi jogokat sértenek, szerzői jogok védelme miatt vagy egyéb okból nem, vagy az előírt feltételekkel hozhatók forgalomba, értékesíteni nem szabad, illetőleg az ezekre vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.

117. §

(1) A raktározott árut kereskedelmi tevékenység folytatására jogosult jogi személynek, jogi személyiséggel nem rendelkező társaságnak vagy magánszemélynek lehet értékesítésre átadni. Az értékesítésre a vámhatóság pályázatot írhat ki az ide vonatkozó jogszabályi előírások megtartásával.
(2) Az értékesítésre kerülő áru belföldi forgalomba hozatalához szükséges engedélyek beszerzése a pályázatot elnyert személy feladata.
(3) Az értékesített vámáru után fizetendő vámot kereskedelmi forgalomban a vámtarifa vámtételeivel, nem kereskedelmi forgalomban behozottnak minősülő áru után a Tv. 12. §-ának (4) bekezdése szerinti vámmal kell elszámolni. Az értékesített vámárut -a vámterhek elszámolása után - a belföldi forgalom számára vámkezeltnek kell tekinteni.
(4) A vámhivatal az értékesítésre írásbeli megbízást ad az értékesítésre jogosult részére. A megbízásnak tartalmaznia kell az értékesítés feltételeit és az értékesítési ár átutalásának módját is. Az értékesítésre jogosultat az értékesítésben való közreműködéséért jutalék illeti meg. Az értékesítő az értékesítés során befolyt összeget - a jutalék levonása után - köteles haladéktalanul befizetni a megbízásban megjelölt számlára.
(5) A gyorsan romló árut a vámhivatal azonnal értékesítheti. Az értékesítésre átadásról három példányban jegyzőkönyvet kell készíteni, melynek egy példányát az értékesítést végzőnek kell átadni.

118. §

(1) Az áru értékesítéséből befolyt összegből az értékesítés és a raktározás költségeit, az esetleg felmerülő más költségek, vámáru értékesítése esetén a vámterhet is le kell vonni. A fennmaradó összeget - a (2) bekezdésben írtak kivételével - vámáru esetén a beraktározó részére, más áru esetében pedig annak kell kifizetni, akinek a vonatkozó igazolás a birtokában van. Külföldi jogosult esetében a kifizetés a devizajogszabályok rendelkezéseinek megfelelően történhet.
(2) Amennyiben a vámraktárba való beraktározásra a Tv. 62. § (1) bekezdésének c) pontja alapján kerül sor, az (1) bekezdésben említett költségek, valamint a nem vámhatóság javára fennálló törvényes zálogjog alapján esedékes tartozás biztosítása után fennmaradó összeget a vámfizetésre kötelezett vámtartozásának kiegyenlítésére kell fordítani. A fenti tartozások kiegyenlítése után fennmaradó összeget kell az ügyfél részére kifizetni.
(3) Talált, elhagyott vámáru értékesítése esetén a költségek és a vámteher elszámolása után fennmaradt összeget a vámáru igazolt tulajdonosának vagy megbízottjának a raktározás napjától számított egy éven belül lehet kifizetni.
(4) Az elkobzott, valamint az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlott áru értékesítése esetén az értékesítésből befolyt teljes összeget a vámbevételek között, állami bevételként kell elszámolni.
(5) A raktározott áru értékesítésére vonatkozó szabályokat alkalmazni kell a nem vámraktárban raktározott vámáru (áru) vámhivatal által történő értékesítésére is.

(a Tv. 71. §-ához)

119. §

(1) A Tv. 71. §-ának alkalmazása szempontjából a vámjogszabályban foglalt rendelkezések súlyos megsértése alatt különösen azt kell érteni, ha a raktárengedélyes az engedély előírásait megszegi, a raktározott vámáruban (áruban) hiány keletkezik és ennek okát igazolni nem tudja, továbbá nem tudja bizonyítani, hogy a hiány elhárítása érdekében a tőle elvárható gondossággal járt el.
(2) A vámraktár megszűnése esetén a raktárban lévő vámáruk (áruk) vámjogi sorsának rendezése iránt a raktárengedélyes harminc napon belül intézkedni köteles. A vámraktár megszűnése esetében a 103. § (3) bekezdésében foglaltakat is figyelembe kell venni.

(a Tv. 72-74. §-aihoz)

120. §

(1) Feldolgozás (megmunkálás) alatt azt a műveletet kell érteni, amikor belföldi gazdálkodó a külföldi megrendelő által a részére ellenszolgáltatás nélkül rendelkezésre bocsátott anyagokból díjfizetés ellenében kész- vagy félkészárut állít elő.
(2) Összeszerelés alatt azt a műveletet kell érteni, amelynek során a behozott alkatrészeket összeállítják és az így elkészített áru kerül kiszállításra.
(3) Javítás alatt azt a műveletet kell érteni, amelynek során a behozott árut használatra alkalmassá teszik, és a javított áru kerül kiszállításra.
(4) Karbantartás a működőképes, eredeti rendeltetésére alkalmas dolog további zavarmentes használatát, illetve meghibásodásának valószínűségét csökkentő műveletek összessége.
(5) Bérhizlalás a külföldről behozott állatok etetése, súlygyarapodásuk elérése érdekében.
(6) Bértenyésztés a külföldről behozott állatok szaporítás céljából történő tartása.
(7) Bértartás a külföldről behozott állatok ellenszolgáltatás fejében történő nevelése, betanítása, gyógyítása, továbbá más állattartási tevékenység végzése, ide nem értve a (6) bekezdésben meghatározott bértenyésztést.
(8) Bértermelés a növényi magvak és szaporító anyagok külföldről történő behozatala, elültetése, majd a termés külföldre való kiszállítása, amelynél a bérmunkáért való ellenszolgáltatásként el lehet számolni a megtermelt mennyiség meghatározott részét is.
(9) Garanciális javítás a külföldre végleges rendeltetéssel kiszállított és a külkereskedelmi szerződésben meghatározott időn belül meghibásodás miatt újrabehozott dolgon végzett javítás, feltéve, hogy a dolog ezt követően újra kiszállításra kerül.
(10) Hulladék a feldolgozás, gyártás céljából behozott anyagból visszamaradt rész, amely az eredeti szerződés szerinti célra, valamint más, az eredeti anyag sajátosságainak megfelelő késztermék előállítására már nem alkalmas.
(11) Melléktermék az aktív feldolgozás céljából történő munkafolyamat, gyártás során keletkezett új dolog, amely nem az aktív feldolgozás céljából keletkezett,és a munkafolyamat nem ennek előállítására irányul.
(12) Maradék a gyártás során visszamaradt olyan anyag, amely sem hulladéknak, sem mellékterméknek nem minősíthető.
(13) Gyártási veszteségként azt a gyártás, feldolgozás céljából behozott anyagot kell tekinteni, amely nem hasznosul a kész- vagy más termék előállításánál. Ilyen az apadás, elfolyás, elpárolgás, a gyártási folyamat alatti megsemmisülés stb.

121. §

(1) Az aktív feldolgozási eljáráshoz kapcsolódóan szúrópróbaszerű vámvizsgálat is tartható, a 66. §-ban foglaltak megfelelő alkalmazásával.
(2) A vámhivatalnak az azonosság biztosítása során olyan módszert, eljárást kell alkalmaznia, amely alapján a feldolgozást felügyelni, továbbá ellenőrizni tudja abból a célból, hogy a feldolgozott terméket az aktív feldolgozási eljárásban vámkezelt vámáruból állították-e elő.
(3) A vámhivatal a feldolgozás felügyelete és a későbbi elszámolás céljából megállapíthatja, hogy egységnyi termék előállításához milyen mennyiségű vámáru kerül felhasználásra (elszámolási kulcs). Ennek érdekében a vámhivatal próbagyártást végeztethet, melynek során közvetlenül ellenőrizheti a feldolgozási folyamatot, de elfogadhatja a feldolgozást végző üzem gyártási kalkulációját is. A kalkuláció helyességét a vámhivatal az aktív feldolgozás során bármikor ellenőrizheti.

122. §

Nem minősíthető az aktív feldolgozás szabályai megsértésének, ha a vámáru feldolgozásában többen működnek közre, vagy importjának és exportjának lebonyolítását nem ugyanaz a személy végzi, feltéve, ha ezen tevékenység írásbeli szerződésen alapul.

123. §

Ha az aktív feldolgozásban vámkezelt vámáru később akár kérelemre, akár hivatalból a belföldi forgalom számára kerül vámkezelésre vagy a Tv. 73. § (3) bekezdése szerinti elszámolás nem történik meg, a Tv. 73. § (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az általános forgalmi adót és a fogyasztási adót is be kell szedni.

124. §

(1) A visszaviteli határidő indokolt esetben akkor hosszabbítható meg, ha az aktív feldolgozási eljárásban való vámkezelés feltételei továbbra is fennállnak. Amennyiben a vámkezeléshez hatósági engedélyre volt szükség, a határidő meghosszabbítása esetén is be kell szerezni az érvényes hatósági engedélyt.
(2) Az eljárásban engedélyezett visszaviteli határidő több alkalommal is meghosszabbítható, amennyiben annak feltétele és indokoltsága fennáll.
(3) A visszaviteli határidő meghosszabbítását - annak lejárta előtt legalább tíz nappal - az aktív feldolgozási eljárást végző vámhivatalnál írásban kell kérni. A kérelemnek az alábbi adatokat kell tartalmaznia:
a) az aktív feldolgozási eljárásban vámkezelt vámáru adatai (megnevezése, mennyisége),
b) a tárolás és feldolgozás helye,
c) a vámhivatal nyilvántartási száma,
d) a határidő meghosszabbítására irányuló kérelem részletes indokolása.
(4) A kérelemhez csatolni kell a vonatkozó vámokmány vámhatóság előtti igazolásául szolgáló ügyfélpéldányát, továbbá a (3) bekezdés d) pontjában foglaltakat alátámasztó, illetve azt bizonyító okmányokat is.
(5) A vámhatóság a visszaviteli határidő meghosszabbításának tényét egyszerűsített határozatként feljegyzi az árunyilatkozat ügyfél által benyújtott és a vámhivatalnál maradó példányaira. Amennyiben a kérelem nem teljesíthető, a vámhatóság a visszaviteli határidő meghosszabbítását az elutasítás okát tartalmazó alakszerű államigazgatási határozattal tagadja meg.

125. §

(1) A vámhivatal az aktív feldolgozási eljárás elszámolási adatait ellenőrzi,és az elszámolható vámárukat jóváírja.
(2) A jóváíráshoz az elszámolási határidőn belül igazolni kell, hogy az aktív feldolgozási eljárásba vont vámárut a megállapított visszaviteli határidőn belül
a) kiléptették,
b) vámszabadterületre vagy vámraktárba betárolták,
c) belföldi forgalom számára vámkezelték,
d) újabb aktív feldolgozási eljárás alá vonták,
e) megváltozott a vámfizetésre kötelezett személye.
(3) A jóváírást az aktív feldolgozást végző vámhivatalnál kell kérni. A jóváírás elvégzéséhez be kell nyújtani
a) az aktív feldolgozási vámeljárásról szóló árunyilatkozat igazolásául szolgáló ügyfélpéldányt,
b) a feldolgozott áru azonosságát igazoló és kiléptetését igazoló árunyilatkozati példányt,
c) az elszámolási kulcs alapján elkészített anyagfelhasználási kimutatást.
(4) Ha az aktív feldolgozási eljárásban vámkezelt vámárut a belföldi forgalom számára vámkezelik
a) a vámértéket a Tv. 21-27. §-ában foglaltak alapján kell megállapítani,
b) az importra vonatkozó külön jogszabályban meghatározott korlátozásokat érvényesíteni kell.
(5) A melléktermékeket és hulladékot a Tv. 30. § (3)bekezdésének és 50. § (1) bekezdésének alkalmazásával kell a belföldi forgalom számára vámkezelni.
(6) A vámfizetésre kötelezett a hulladék és melléktermék vámkezelését ahhoz az árunyilatkozathoz kapcsolódóan is kérheti, amelynél a vámkezelés számára a legkedvezőbb feltételekkel végezhető el, feltéve, hogy az ilyen címen vámkezelendő mennyiség nem haladja meg az adott árunyilatkozaton aktív feldolgozásban kezelt mennyiséget.
(7) A (2) bekezdés d) pontja szerinti újabb aktív feldolgozási eljárásba vonás feltételei megegyeznek az általános szabályokkal. Az újabb aktív feldolgozásban történő vámkezelés azonban csak másik szerződés alapján kérhető az eredetileg behozott áru feldolgozására vagy az előző eljárás végtermékére.
(8) A (2) bekezdés e) pontja szerinti jóváírást az eredeti vámfizetésre kötelezettnek kell kérnie. A kérelemhez csatolni kell a változást igazoló okmányokat, például a külföldi féllel kötött megállapodást. További feltétele az ilyen módon való jóváírásnak, hogy az új vámfizetésre kötelezettnek egyidejűleg kérnie kell a vámáru aktív feldolgozásban való vámkezelését.

126. §

(1) Az anyagfelhasználási kimutatásnak az alábbi adatokat kell tartalmaznia:
a) az árunyilatkozat(ok) azonosító száma
b) az aktív feldolgozásba vont vámáru
1. vámtarifaszáma
2. mennyisége
c) a kiszállított készáru
1. megnevezése
2. mennyisége
d) a külföldre kiszállított maradék
1. mennyisége
2. vámértéke
e) az egységnyi mennyiségű (db, méter, pár stb.) készáruban kiszállított aktív feldolgozásba vont vámáru mennyisége,
f) az egységnyi mennyiségű készáru előállítása során keletkezett és figyelembe vehető veszteség mennyisége,
g) az összes kiszállított készáru után jóváírható vámáru mennyisége (kiszállítás és veszteség),
h) a gyártás során keletkezett hulladék, melléktermék
1. megnevezése
2. mennyisége
3. vámértéke
4. vámtarifaszáma
5. vámtétele,
i) a kiszállításra nem került maradék
1. mennyisége
2. vámértéke,
j) vámfizetésre kötelezett cégszerű aláírása.
(2) Amennyiben egy elszámoláshoz benyújtott anyagfelhasználási kimutatáshoz több beszállítás, illetve kiszállítás is kapcsolódik, összesítő jegyzéket kell készíteni, és azt az átadott okmányokhoz kell csatolni.
(3) A két példányban benyújtott anyagfelhasználási kimutatást a vámhivatal a jóváírásra vonatkozóan záradékolja, eredeti példányát az árunyilatkozat vámhivatali példányához csatolja, másolati példányát pedig a benyújtott egyéb okmányokkal együtt a vámfizetésre kötelezett részére visszaküldi.
(4) Ha a vámhivatal az aktív feldolgozási eljárásban vámkezelt vámárura elszámolási kulcsot állapít meg, és az anyagfelhasználási kimutatás adatai ezzel nem egyeznek, az eltérés okát meg kell vizsgálni. A vámhivatal az anyagfelhasználási kimutatást akkor is elfogadja, ha az elszámolási kulcstól való eltérés indokolt és nem jelentős. Elszámolási kulcs hiányában az árunyilatkozatot adónak a feldolgozó üzem által szolgáltatott adatok alapján, a kiszállított készáruról gyártmány típusonkénti részletezéssel anyagfelhasználási kimutatást kell benyújtania.
(5) Az anyagfelhasználási kimutatás figyelembevételével az árunyilatkozatokon fel kell tüntetni a készáruban kiszállított, aktív feldolgozásban vámkezelt vámáru mennyiségét, a gyártás során keletkezett veszteséget, továbbá a hulladék és a maradék mennyiségét. A leírt mennyiséget - több részletben történő kiszállítás esetén - mindig a korábban megállapított maradványból kell kivonni,és így kell az újabb maradványt megállapítani. A záradékban hivatkozni kell arra is, hogy a hulladék, melléktermék és a külföldre vissza nem szállított maradék belföldi forgalom számára való vámkezelése milyen azonosítószám alatt történt.
(6) A jóváíráshoz benyújtott árunyilatkozatra a vámhivatal igazolós záradékot vezet fel. Ha a készáruban kiszállított, aktív feldolgozási eljárásban vámkezelt vámárut több vámhivatal vonta ilyen eljárásba, az árunyilatkozatot részzáradékolni kell, megjelölve a jóváírt mennyiséget és a maradványt.

127. §

(1) A Tv. 73. § (4) bekezdésében foglalt hivatali intézkedést a vámhivatal az elszámolásra adott határidőt követő munkanapon, alakszerű határozattal teszi meg.
(2) Ha a vámfizetésre kötelezett az (1) bekezdésben kiszabott vámterhet 5 munkanapon belül nem fizeti meg,a vámtartozás behajtása iránt kell intézkedni.

128. §

(1) Az aktív feldolgozási eljárás engedélyhez kötése esetén az engedélyezés feltételeit tartalmazó kormányrendeletet annak hatályba lépése előtt legalább hatvan nappal ki kell hírdetni a Magyar Közlönyben.
(2) A Magyar Közlönyben kihirdetett engedélyezési feltételek igazolása, megállapítása esetén a tevékenység folytatására az egyedi engedélyt az országos parancsnokság adja ki, mely e jogkörét a területi parancsnokságokra átruházhatja. Az engedély feltételeinek megszegése esetén az azt kiadó szerv az engedélyt felfüggeszti vagy visszavonja.

(a Tv. 75-78. §-aihoz)

Ideiglenes behozatal

129. §

(1) A Tv. 75. §-ában foglaltak alapján ideiglenes használat jogcímén olyan vámáruk nem vámkezelhetők, amelyek az ideiglenes használat során - jellegükből adódóan - megsemmisülnek, átalakulnak vagy azokat felhasználják, így változatlan állapotban való visszavitelükre nincs lehetőség.
(2) Az ideiglenes behozatali eljáráshoz kapcsolódóan szúrópróbaszerű vámvizsgálat is tartható.
(3) A vámhivatal az azonosság biztosítása során olyan módszert, eljárást köteles alkalmazni, amely alapján ellenőrizni tudja, hogy a behozott és a kiszállításra kerülő vámáru azonos az eredetileg vámkezelt vámáruval.
(4) A visszaviteli határidő indokolt esetben meghosszabbítható, ha az ideiglenes behozatali eljárásban való vámkezelés feltételei továbbra is fennállnak. Amennyiben a vámkezeléshez hatósági engedélyre volt szükség, az érvényes hatósági engedély a határidő meghosszabbításának is feltétele.
(5) A visszaviteli határidő meghosszabbítását annak lejárta előtt legalább tíz nappal az ideiglenes behozatali eljárást végző vámhivatalnál írásban kell kérni.
(6) A jóváírás feltétele az elszámolási határidőn belül annak igazolása, hogy az ideiglenes behozatali eljárásba vont vámárut a megállapított visszaviteli határidőn belül
a) kiléptették,
b) vámszabadterületre vagy vámraktárba betárolták,
d) belföldi forgalom számára vámkezelték,
e) megváltozott a vámfizetésre kötelezett személye, illetőleg az ideiglenes behozatal jogcíme.
(7) A jóváírást a vámkezelést végző vámhivatalnál kell kérni. A jóváírás elvégzéséhez be kell benyújtani:
a) a vámeljárásról szóló árunyilatkozat igazolásául szolgáló ügyfél példányát,
b) az áru azonosságát és kiléptetését igazoló árunyilatkozati példányt,
(8) Ha a vámárut a belföldi forgalom számára vámkezelik, a 125. § (4) bekezdésében foglaltakat is alkalmazni kell.
(9) A (6) bekezdés e) pontja szerinti jóváírást az eredeti vámfizetésre kötelezettnek kell kérnie. A kérelemhez csatolni kell a változást igazoló okmányokat, így például a külföldivel kötött megállapodást. További feltétele az ilyen módon való jóváírásnak az, hogy a második vámfizetési kötelezettnek egyidejűleg kérnie kell az ideiglenes behozatali eljárásban való vámkezelést. A kiléptetés napjának a fenti esetekben a vámfizetésre kötelezett személyében, vagy az ideiglenes behozatal jogcímében bekövetkezett változás bejelentése, illetőleg a belföldi forgalom számára történő vámkezelés napját kell tekinteni.

130. §

(1) Ha az ideiglenes behozatali eljárást a vámhivatal alakiság nélkül végezte el, sem a kiléptetés igazolására, sem elszámolási kérelemre nincs szükség.
(2) A 132-139. §-okban szabályozott ideiglenes behozatal esetén a kiléptetés minden esetben a beléptetéskor már igazolt Jegyzékpéldányok benyújtásával történhet, az elszámolásra pedig a kiléptető vámhivatal által igazolt, és a beléptető vámhivatalnak megküldött jegyzék-példánnyal kerül sor. A jegyzéket, annak kitöltési és kezelési szabályait a 15. számú melléklet tartalmazza.
(3) A nemzetközi vámokmány fedezetével történt ideiglenes behozatal visszavitelének igazolását és elszámolását a vonatkozó árunyilatkozat kezelési szabályai tartalmazzák.

131. §

Az ideiglenes használatra behozható vámárukról szóló nemzetközi szerződések felsorolását a 26. számú melléklet tartalmazza.

132. §

(1) Ideiglenes behozatalban azok az áruminták vámkezelhetők, amelyek változatlan állapotban kerülnek külföldre visszaszállításra.
(2) Áruminta az olyan áru, amely azt a célt szolgálja, hogy a behozatal érdekében elősegítse a megrendeléseket abban az árukörben, amelyek bemutatására a minta szolgál.
(3) Az ideiglenes behozatali eljárásban vámkezelt áruminták visszaviteli határidejét legfeljebb tizenkettő hónapban lehet megállapítani.
(4) A vámáru azonosítása a termék pontos leírását és az azonosító jegyeket tartalmazó, a külföldi vámhatóság által igazolt jegyzékkel történik, ennek hiányában az általános szabályokat kell alkalmazni. Ha kiegészítésül belföldön további azonosító jelek alkalmazására kerül sor, figyelemmel kell lenni arra, hogy azok nem tehetik a külföldi azonosító jegyeket használhatatlanná.
(5) Amennyiben olyan ipari vagy mezőgazdasági anyag, vagy olyan jármű vámkezelését kérik, amelynek a vámértéke meghaladja a 21. §-ban meghatározott értékhatárt, az importőrt nyilatkoztatni kell arról, hogy mi az említett anyagok, járművek pontos rendeltetési helye. A vámhivatal vámzár alkalmazásával vagy más célszerű módon biztosíthatja az anyagokat és járműveket, illetőleg működésüket más módon meg lehet akadályozni arra az időre, amíg az áruminta ideiglenes behozatal alatt áll.

133. §

(1) Légijármű mindenféle repülésre alkalmas légiközlekedési eszköz, ideértve a hőlégballont, sárkányrepülőt, giroplánt, hidroplánt, vitorlázó repülőgépet, motorral vagy anélkül, tartozékokkal, pótalkatrészekkel, felszerelésekkel együtt.
(2) Magánhasználat alatt kell érteni a vámmentes útiholmi fogalmát meghaladó mennyiségű vagy fogalomkörébe be nem vonható, magyarországi rendeltetéssel behozott vízi- és légijárművek ideiglenes behozatalát, ideértve a versenyre, bemutatókra, rendezvényekre, reklámcélokra stb. történő behozatalt is, ide nem értve azonban a termelési, kutatási vagy egyéb hasznot hajtó tevékenységet (pl. halászat, kotrás, térképészet).
(3) A magánhasználatra szolgáló légijárműveket nemzetközi vámokmány bemutatása és alakiság nélkül lehet ideiglenes behozatalban vámkezelni. Ha több légijárművet kívánnak behozni, a vámkezelés csak Carnet vagy A.T.A. igazolványok fedezete mellett végezhető el vámbiztosíték követelés nélkül.
(4) Vízijármű mindenfajta kedvtelési célra szolgáló vízijármű, pl. jacht, evezős csónak, kenu, kajak, vitorláshajó motorral vagy motor nélkül, a szokásos tartozékokkal, pótalkatrészekkel, felszereléseikkel.
(5) Az ország területére belépő, magánhasználatra szolgáló vízijármű vámbiztosíték követelése nélkül vámkezelhető ideiglenes behozatali eljárásban, amennyiben a vámkezelés nemzetközi vámokmánnyal(Triptique, Carnet) kérik.
(6) A vízijármű rendes felszerelését képező szerszámokat és tárgyakat a nemzetközi vámokmányban nem kell feltüntetni. A rendes felszerelési tárgynak nem minősülő tárgyakat, pótalkatrészeket azonban a vámokmányban fel kell jegyezni,és a kiléptetés során azok meglétét vizsgálni kell.
(7) Baleset során súlyosan megsérült vízijármű külföldre visszaszállítás helyett az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlható, vagy megváltozott jellege és értéke alapulvételével a belföldi forgalom számára vámkezelhető.
(8) Ha a külföldi vízi úton lépiát a vámhatárt a vízijárművel, nemzetközi vámokmányt nem kell bemutatni, amennyiben az útiholminak nem tekinthető vízijárművét hat hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodásra hozza magával. Ilyen esetben a vízijármű szóbeli árunyilatkozat alapján alakiság nélkül kezelhető ideiglenes behozatali eljárásban.
(9) A vámhivatal korlátozhatja azokat a helyeket, ahol az említett áruk vagy járművek működtetése - bemutatás céljából - megtörténhet.

134. §

(1) A munkaeszközök ideiglenes behozatali eljárásban történő vámkezelése tekintetében munkaeszköznek minősül:
a) sajtó, rádióközvetítési és televíziós munkaeszköz, amelyet azért hoznak be ideiglenesen külföldről, hogy azzal riportokat, tudósításokat, felvételeket készítsenek; ilyen eszköz többek között: a hang- és képfelvevő, továbbá visszaadó eszköz, hang- és képfelvételi nyersanyag; rádióadási munkaeszköz, közvetítési és átviteli készülék; televíziós felvevő, közvetítési és átvételi készülék, hangszer, díszlet stb.;
b) olyan személy filmgyártási munkaeszköze, aki egy vagy több meghatározott film készítése céljából utazik Magyarországra, ilyen eszköz többek között: álló- és mozgóképfelvevő, kamerakocsi, daru, világítási berendezés, áramfejlesztő, hangszer, díszlet, jelmez stb.
c) egyéb munkaeszköz alatt olyan munkaeszköz értendő, amelyre foglalkozásának vagy hivatásának gyakorlása céljából, olyan személynek van szüksége, aki meghatározott munka elvégzésére utazik be az országba; nem tartozik e fogalom alá az olyan munkaeszköz, amelyet üzemen belüli szállításra vagy áruk ipari gyártására, kiszerelésére,- kéziszerszámok kivételével - természeti kincsek kiaknázására, ingatlanok építésére, javítására vagy karbantartására, földmunkák vagy hasonló munkák céljaira használnak.
Egyéb munkaeszköznek minősül többek között:
1. a gépek, berendezések, szállítóeszközök szerelésére, üzembe helyezésére, ellenőrzésére, javítására, karbantartására stb. behozott áru;
2. topográfiai felvételekkel vagy geofizikai kutatásokkal megbízott szakértő munkaeszköze: mérőműszer, készülék, fúróberendezés stb.;
3. orvosi, állatorvosi foglalkozású személyek számára szükséges műszer, készülék;
4. artista, színjátszó együttes, zenekar számára szükséges munkaeszköz (hangszer, díszlet), stb., állatok;
5. a fenti célokra különlegesen szerkesztett vagy alkalmassá tett jármű, mozgó ellenőrző állomás, műhelykocsi, laboratóriumi kocsi stb.
(2) Munkaeszköz ideiglenes behozatali eljárásban csak akkor vámkezelhető, ha
a) a visszavitelkor kétségtelenül azonosítható, és
b) külföldön lakó természetes személy vagy külföldi székhelyű jogi személy tulajdonát képezi, s az hozza be.
(3) A munkaeszközöket belföldön csak az azokat behozó külföldi használhatja, vagy az ő irányításával használhatják. A behozott munkaeszközökre - a közös rádió- és televízió közvetítés kivételével - kölcsönszerződés vagy hasonló szerződés belföldön nem köthető.
(4) A munkaeszközök a vámbiztosíték nyújtása mellett egyszerűsített formában vonhatók ideiglenes behozatali eljárásba. A vámkezeléshez az árunyilatkozatot adónak három példányban jegyzéket kell átadnia a beléptető vámhivatalnak.
(5) Kilépés során az árunyilatkozatot adó benyújtja a belépéskor visszakapott jegyzék két példányát. A vámhivatal az áru azonosítása után elvégzi a kiléptetést, melynek tényét rávezeti a jegyzékre, záradékolja azt, végül a jegyzék második példányát a beléptető vámhivatalnak megküldi, a harmadpéldányt pedig az árunyilatkozat adónak visszaadja.
(6) Amennyiben a beléptető vámhivatalhoz a visszaviteli határidő lejártát követő harminc napon belül nem érkezik meg a kiléptetés megtörténtét igazoló záradékolt jegyzék, a vámhivatal a vámbiztosíték érvényesítésével intézkedik a vám- és egyéb köztartozás beszedése iránt.

135. §

(1) Az ideiglenes behozatal alkalmazásában "kiállítás" az olyan rendezvény, amelynek elnevezésétől függetlenül fő célja a közönség tájékoztatása azáltal, hogy feltárja azokat az eszközöket, amelyekkel az ember rendelkezik a civilizáció szükségleteinek kielégítéséhez, továbbá hogy az emberi tevékenység egy vagy több szakterülete szerint bemutassa a végbement fejlődést vagy a jövő perspektíváit.
(2) Az ideiglenes behozatal alkalmazásában "esemény" fogalma alatt a következők értendők:
a) kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági és kézműipari kiállítás, tárlat és hasonló rendezvény;
b) emberbaráti célból rendezett kiállítás és hasonló rendezvény;
c) elsősorban tudományos, műszaki, művészeti, oktatási vagy kulturális, sport, vagy vallási célból szervezett kiállítás és hasonló rendezvény;
d) nemzetközi szervezet vagy egyesület képviselőinek ülése;
e) hivatalos, illetve megemlékezési jellegű ünnepség, rendezvény, kivéve az üzletekben vagy kereskedelmi helyiségekben külföldi áruk eladása végett, magáncélból szervezet kiállítást és rendezvényt.
(3) Az ideiglenes célból való behozatal engedélyezendő:
a) kiállítandó vagy az esemény alkalmával bemutatandó áru számára;
b) olyan áru számára, amely egy esemény alkalmával külföldi termékek bemutatásával kapcsolatban használnak fel. Ilyen árunak minősül:
1. külföldi gép vagy készülék bemutatásához szükséges áru,
2. külföldi kiállító standjai számára szükséges szerkezeti és dekorációs anyag, beleértve a villamos berendezést,
3. a külföldi áru reklámozására szánt reklám- és bemutatási anyag, pl. hangfelvétel, film, diapozitív és az ezek használatához szükséges készülék,
c) nemzetközi rendezvényen, értekezleten és kongresszuson való felhasználásra szánt munkaeszköz, beleértve a tolmácsberendezést, hangfelvételi készüléket, filmet stb., azzal a feltétellel, hogy a behozott áru az újbóli kivitelkor azonosítható, és az áru mennyisége rendeltetése figyelembevételével elfogadható. Nem vonható ideiglenes behozatali eljárásba az az áru, amely kiállításra, kongresszusra stb. kerül behozatalra, de ott felhasználásra kerül és ezért nem szállítják ki külföldre. Ezt az árut a belföldi forgalom számára kell vámkezelni.
(4) Az áruk kiállításra, vásárra, kongresszusra vagy hasonló eseményre történő ideiglenes behozatali vámeljárásánál a 134. § (3)-(5) bekezdésben foglalt szabályokat kell alkalmazni azzal a kiegészítéssel, hogy az árukat az ideiglenes behozatal időtartama alatt az esemény helyéről eltávolítani nem szabad.
(5) Az egyszerűsített ideiglenes behozatali vámeljárás során a korlátozásoknak és tilalmaknak, elsősorban az erkölcsi, közrendészeti, közbiztonsági, egészségügyi, közegészségügyi, állatorvosi vagy növény-egészségügyi, továbbá az iparjogvédelmi és szerzői jogok védelmére vonatkozó előírásoknak maradéktalanul eleget kell tenni.

136. §

(1) A nemzetközi fuvarozás lebonyolítása során rakodólap (paletta) alatt olyan szerkezet értendő, amelynek lapjára bizonyos mennyiségű árut lehet csoportosítani úgy, hogy az árunak gépi berendezéssel történő szállítása, mozgatása vagy kötegbe illesztése céljából berakási egységet képezzen. Ez a szerkezet vagy két olyan lapból áll, melyet bordázat köt össze, vagy egy olyan lapból, amely lábakon nyugszik. Teljes magassága a lehető legcsekélyebb, de lehetővé teszi, hogy villás vagy rakodólapos emelőtargoncákkal mozgatni lehessen. A rakodólapot elláthatják felső szerkezettel a ráhelyezhető áruk állagmegóvása vagy könnyebb tárolása érdekében.
(2) A rakodólapok ideiglenes behozatali vámkezelése alakiság (vámokmányok bemutatása) és vámbiztosíték követelése nélkül történhet, ha
a) azokat később visszaszállítják;
b) azonos mennyiségű, ugyanolyan típusú és hozzávetőleg azonos értékű rakodólapokat utólag fognak kiszállítani;
c) belföldi személy által kötött adásvételi szerződés tárgyát nem képezik.
(3) A (2) bekezdésben foglaltak alapján a vámhivatalok utólag megvizsgálhatják a fuvarozó, szállítmányozó szolgáltatást végzők rakodólap készleteit.
(4) A (3) bekezdésben foglalt ellenőrzést a vámhivatalok az üzemi nyilvántartások (raktárlapok stb.) alapján végzik. Rendellenes felhasználás esetén gondoskodnak a jogellenesen forgalomba hozott rakodólapok után a vámteher kiszabásáról, ezeket közvetlen vámfelügyelet alá vonják.

137. §

Az áruk ideiglenes behozatali eljárásban történő vámkezelését az árunyilatkozatot adó A.T.A. igazolvány benyújtásával is kérheti.

138. §

(1) Tudományos felszerelés alatt a tudományos kutatás vagy az oktatás céljaira használt műszereket, készülékeket, gépeket és ezek tartozékait kell érteni.
(2) Oktatási anyag alatt az oktatás és szakképzés céljaira használt olyan anyagot, különösen modelleket, műszereket, készülékeket, gépeket és ezek tartozékait kell érteni, (pl.: hang- vagy képfelvevő, lejátszó és hordozóanyagok, mozgókönyvtár, nyelvi laboratórium, mechanikai vagy elektronikus programozott oktató gépek, faliképek, makettek, grafikonok, térképek, tervek, szerszámok, szerszámgépek) amelyek a tananyag, a szakma, illetve mesterség megtanulásához alkalmazhatók.
(3) Az ideiglenes behozatali vámkezelés feltétele, hogy
a) az árukat az azokat behozó intézmény ellenőrzése és felelőssége mellett használják,
b) kereskedelmi célokra nem használják fel,
c) rendeltetésüket figyelembe véve indokolt mennyiségben hozzák be,és az ideiglenes behozatal időtartama alatt a külföldi tulajdonában maradnak.
(4) Az ideiglenesen behozott tudományos felszerelést és oktatási anyagot legfeljebb hat hónap időtartamra lehet ideiglenes behozatalban vámkezelni.
(5) A vámkezeléshez a vámbiztosítékot kell nyújtani,és három példányos Jegyzéket kell csatolni.

139. §

(1) Szállítótartály (konténer) olyan szállítóeszközt (ládát, leemelhető tartályt vagy más hasonló eszközt) jelent, amely
a) az áru befogadására szolgáló, teljesen vagy részben zárt teret képez;
b) állandó jellegű és ezért elég állóképes ahhoz, hogy ismételten használható legyen;
c) úgy van szerkesztve, hogy az áruknak a rakomány megbontása nélkül, egy vagy több szállítási mód segítségével történő szállítását megkönnyítse;
d) olyan szerkezetű, hogy könnyen megrakható és kiüríthető;
e) legalább egy köbméter belső térfogatú.
(2) A szállítótartály alakiság és vámbiztosíték követelése nélkül, egyszerűsített ideiglenes behozatali eljárásban vámkezelhető.

140. §

(1) A külföldi állampolgár által,hat hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodás idejére, ideiglenes használat céljára behozott személygépkocsit és motorkerékpárt - ideértve a hozzákapcsolt utánfutót és lakókocsit is - szóbeli árunyilatkozat alapján, alakiság nélkül lehet ideiglenes behozatali eljárásban vámkezelni.
(2) A személyfuvarozásra alkalmas autóbuszok - függetlenül a szállítható személyek számától - alakiság nélkül vonhatók ideiglenes behozatali vámkezelés alá.
(3) A (2) bekezdésben foglalt vámkezelések elvégzésének feltétele, hogy a jármű az egyéb jogszabályokban meghatározott engedélyekkel rendelkezzen.

141. §

(1) A külföldi közúti kereskedelmi gépjármű és a hozzákapcsolt pótkocsi - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - alakiság és vámbiztosíték követelése nélkül vámkezelhető ideiglenes behozatalban a fuvarozásteljesítésének idejére.
(2) Amennyiben belföldi személy külföldön vállalkozásban vesz részt, céget alapít, a tulajdonában álló, fuvarfeladatot bonyolító tehergépjármű ideiglenes behozatali vámkezelése ún. gépjármű-útlevéllel végezhető el.
(3) Annak a járműszerelvénynek, amelynek egyik része magyar, a másik része pedig külföldi honosságú (vegyes honosságú szerelvény), külföldi gépjárműrészét "Carnet de passages en douane" (a továbbiakban Carnet), Triptyque vagy Diptique nemzetközi vámigazolvány benyújtásával kell egyszerűsített ideiglenes behozatalban vámkezelni. A nemzetközi vámigazolvány fedezete mellett az ideiglenes behozatali vámkezelést vámbiztosíték nyújtása nélkül kell elvégezni.
(4) Amennyiben a vegyes honosságú gépjármű üzemeltetője érvényes nemzetközi igazolvánnyal nem rendelkezik, az ideiglenes behozatali vámkezelés elvégzése előtt a szerződés, fuvarmegbízás stb. alapján vizsgálni kell a használat jogszerűségét. Amennyiben a használat jogszerű, az ideiglenes behozatali vámkezelést a vámbiztosíték nyújtása után,az EV árunyilatkozat megfelelő példányai felhasználásával kell elvégezni.
(5) A tehergépjármű minősítése a külföldi forgalmi engedély adatai alapján történik.

142. §

(1) Bérlet és haszonbérlet címén ideiglenes behozatalban való vámkezelési kérelemhez be kell nyújtani az EV árunyilatkozat vonatkozó példányait, valamint az írásba foglalt külkereskedelmi szerződést.
(2) A vámkezelés alkalmával a vámhivatal a Tv. 8. §-ának (2) bekezdés a) pontja alapján megállapítja a vámbiztosíték összegét. A Tv. 9. §-ára figyelemmel mentes a vám biztosítása alól az aktív feldolgozás céljából vámkezelt vámáru megmunkálásához behozott és ideiglenes behozatali eljárásban vámkezelt munkaeszköz, amennyiben a 17. § (2) bekezdésben foglaltak szerinti rendeltetését igazolják.
(3) A visszaviteli határidőt a vámhivatal legfeljebb a szerződés tartamának figyelembevételével a Tv. 78. §-ában foglaltak szerint állapíthatja meg.
(4) Amennyiben az e § szerinti ideiglenes behozatali vámkezelés időtartama a vámkezelés napjától számítva eléri az ötvenedik hónapot, annak első napjával a kiszabott vámteher esedékessé válik. A vámfizetésre kötelezett a vámterhek megfizetését az esedékességtől számított legkésőbb öt munkanapon belül a vámhivatalnál igazolni köteles. (5) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett a vámteher megfizetését a vámhivatalnál a (4) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem igazolja, a vámhivatal intézkedik a behajtás iránt.
(6) A bérlet és haszonbérlet címén ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáru elszámolása során az általános szabályokat kell alkalmazni.
(7) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett az elszámolási határidőn belül kötelezettségének nem tesz eleget, a vámhivatal a vámteher be nem fizetett részének a beszedéséről határozattal intézkedik.

143. §

A haszonkölcsön szerződés alapján behozott dolog ideiglenes behozatali eljárásban történő vámkezelésének szabályaira a bérlet, haszonbérlet címén történő vámkezelés szabályai az irányadók.

144. §

(1) Az ideiglenes behozatali eljárásban történő vámkezelést az EV megfelelő példányai és a vállalkozási szerződés benyújtásával kell kérni. Az ideiglenes behozatal feltételeit (visszaviteli határidő, használat stb. helye) a vállalkozási szerződés figyelembevételével kell megállapítani.
(2) A vállalkozási szerződés teljesítése során felhasználásra kerülő elhasználódó anyag (vágó és köszörűkorong, hegesztő elektróda stb.), továbbá a gépek üzemeltetéséhez szükséges üzemanyag, kenőanyag nem vámkezelhető ideiglenes behozatalban. Nem vámkezelhetők továbbá ideiglenes behozatalban azok a vámáruk sem, amelyek felhasználásra, beépítésre kerülnek (pl.: építőanyag, berendezési tárgy, stb.)
(3) A további eljárási szabályokra az ideiglenes behozatalban való vámkezelés általános szabályai az irányadók.

145. §

(1) Idényjellegű mezőgazdasági munkák végzése céljából ideiglenes behozatali eljárásában azok az erő- és munkagépek vámkezelhetők, amelyek talajmegmunkáláshoz, növény-és állattenyésztéshez, betakarításhoz, valamint erdőgazdasági munkálatokhoz szükségesek.
(2) Az ideiglenes behozatali vámkezelést három példányban kiállított Jegyzékkel kell kérni. A vámkezeléshez be kell nyújtani az idényjellegű mezőgazdasági munka végzésére irányuló szerződést is.

146. §

(1) Mintadarab az az áru, amely az aktív feldolgozás vagy exportáru előállításához azzal a céllal érkezik be, hogy összehasonlítási segédletként a gyártás vagy minőségellenőrzés során használják (modell vagy etalon).
(2) Minta az az áru, amely a gyártás során, a munkafolyamatban használva a méret vagy a forma kialakítását segíti elő (szabásminta, öntőminta, hímzésminta, présminta stb.).
(3) A mintadarab és a minta vámkezelését az EV árunyilatkozat megfelelő példányainak benyújtásával kell kérni.
(4) A vámkezelés során a mintadarabok és minták azonosításának biztosításáról - figyelembe véve a felhasználó kívánságát is - gondoskodni kell, ügyelve arra, hogy az azonosítási jegyek a használhatóságot ne korlátozzák. A minták azonosítása közvetett módon is történhet (leírás,fénykép), vagy elegendő darabszámukra és a felhasználás módjára utalni.

147. §

(1) A megsérült és nem használható magyar gépjármű helyett a javítás megtörténtéig a külföldi biztosító társaság által a magyar állampolgár részére rendelkezésre bocsátott külföldi rendszámú gépjármű ideiglenes behozatali eljárásban történő vámkezelését az utas belépése alkalmával a határvámhivatalnál köteles kérni az EV megfelelő példányainak kitöltésével és benyújtásával.
(2) A vámhivatal a használat jogszerűségét a külföldi biztosító igazolása alapján vizsgálja meg,és az ideiglenes behozatali eljárásban való vámkezelést a gépjármű útlevél kiállításával végzi el. A gépjármű útlevélben a visszaviteli határidőt legfeljebb hatvan napban lehet megállapítani.
(3) A gépjármű útlevél kezelésére, kitöltésére, nyilvántartására és elszámolására vonatkozó szabályokat a 16. számú melléklet tartalmazza.

148. §

(1) Ideiglenesen belföldön tartózkodó, valamint a külföldön munkát végző magyar állampolgár részére, a hazalátogatás idejére indokolt mennyiségű áruféleség vámkezelhető.
(2) Külföldi rendszámú gépjármű belföldi személy által történő ideiglenes behozatala esetén, továbbá a Tv. 77. § (1) bekezdésének h) pontja alapján vámkezelésre kerülő egyéb áruk esetén a vámkezelést három példányos "Jegyzék"kel kell kérni.
(3) Külföldiek hat hónapot meghaladó időtartamra behozott gépjárműveinek ideiglenes behozatalban történő vámkezelését Egységes Vámárunyilatkozat benyújtásával kell kérni az illetékes vámhivatalnál. Ezekre a gépjárművekre az illetékes rendőrhatóság megkülönböztetett rendszámtáblákat adhat ki.
(4) A visszaviteli határidőt a vámkezelést kérő kérelmének figyelembevételével, legfeljebb huszonnégy hónapban kell megállapítani.

149. §

(1) A visszaviteli határidő meghosszabbítását az alapvámkezelést végző vámhivatalnál kell kezdeményezni. A kérelmet meg kell indokolni, és csatolni kell a vámkezelési okmány eredeti, igazolásul szolgáló példányát, továbbá a kérelem alapjául szolgáló szerződést, annak módosítását, valamint minden engedélyt, igazolást, amely a vámeljárás lefolytatását lehetővé teszi (pl. korlátozások, tilalmak, vámbiztosíték stb.)
(2) A vámhivatal a kérelem teljesítését az árunyilatkozaton záradék formájában feljegyzi, a kérelem elutasításáról határozattal dönt.
(3) Amennyiben a vámhivatal a határidő meghosszabbítási kérelmet a visszaviteli határidő lejártáig nem bírálja el, azt a határozat jogerőre emelkedéséig meghosszabbítottnak kell tekinteni. Ilyen esetben ha a kérelmet elutasítja a határozatban a vámterhet az esedékesség időpontja figyelembevételével kell megállapítani, illetőleg beszedni.
(4) A visszaviteli határidő lejártát követően, de az elszámolási határidőn belül benyújtott kérelmeknek a vámhivatal eleget tehet, ha határidő elmulasztását elfogadhatóan igazolták. Amennyiben az elutasításról dönt, a vámteher kiszabásáról és beszedéséről az elutasító határozatban gondoskodnia kell, a Tv. 148. § (4) bekezdésének d) pontjában írtak megfelelő alkalmazásával.

150. §

Az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáruk elszámolása során a 125. § (2) bekezdésében, (3) bekezdésének a) pontjában és (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

151. §

A vámteher beszedését az elszámolási határidő és a 150. § szerinti elutasító határozatban szabott határidő elmulasztása esetén a 127. § szabályai szerint kell elvégezni.

(a Tv. 79-82. §-ához)

152. §

(1) A belföldi forgalom számára való vámkezelést - amennyiben a törvény eltérően nem rendelkezik - írásbeli árunyilatkozattal kell kérni.
(2) Kereskedelmi forgalomban beérkező vámáruk belföldi forgalom számára való vámkezelésére vonatkozó árunyilatkozatot a Tv. 53. §-ában foglaltak szerint összevontan is be lehet nyújtani.
(3) A Tv. 45. §-ának (5) bekezdésében említett korlátozást a belföldi forgalom számára való vámkezelésről kiállított vámokmányon minden esetben fel kell tüntetni.

153. §

(1) A vámhivatal a vámáru alaktalanítását, denaturálását, illetőleg megsemmisítését az ügyfél által a nyilvántartó vámhivatalnál benyújtott árunyilatkozatra vezetett záradékkal engedélyezi. Amennyiben a kérelem nem teljesíthető, az árunyilatkozatot vissza kell utasítani.
(2) Vámáru csak abban az esetben semmisíthető meg, ha azt már sem az eredeti rendeltetésére, sem más célra nem lehet felhasználni. Ezt az árunyilatkozatot adónak kell tanúsítania. Nem kell igazolást megkövetelni a külföldi tulajdonában lévő vámáru esetében, ha a megsemmisítést a külföldi kérte. Az erre irányuló nyilatkozatot az árunyilatkozathoz csatolni kell.
(3) A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, illetőleg a Népjóléti Minisztérium előzetes véleményét kell kikérni, ha adat merül fel arra vonatkozóan, hogy a vámáru megsemmisítése során alkalmazandó ártalmatlanítási eljárás környezetszennyező vagy egészségkárosító hatással jár.
(4) A megsemmisítést úgy kell elvégezni, hogy a megsemmisített árunak még a hulladékát se lehessen az eredeti célra felhasználni.
(5) A vámáru alaktalanításáról, illetve megsemmisítéséről jegyzőkönyvet kell készíteni.

154. §

(1) A vámfizetésre kötelezett, illetőleg a belföldi forgalom számára már vámkezelt áru felett rendelkezésre jogosult - a Tv. 81. §-a alapján - kérheti a további hasznosításra alkalmatlanná vált nemzetközileg ellenőrzött termék vagy technológia megsemmisítését, megsemmisülésének megállapítását és igazolását a termék felügyeletét ellátó, különös illetékességgel rendelkező vámhivatalnál.
(2) Megsemmisülésnek minősül:
a) ha a termék más termékbe engedélyezetten beépítésre kerül, és az így nyert termék nem tartozik az ellenőrzött termékek körébe,
b) ha a kettős felhasználású vegyi és biológiai anyagokat engedélyezetten új termék előállításához használták fel, és az új termék nem tartozik az ellenőrzött termékek kategóriájába,
c) ha a termék vagy technológia előre nem látható okból további felhasználásra alkalmatlanná válik.
(3) A megsemmisítést nemzetközileg ellenőrzött termék és technológia esetén a 153. §-ban foglaltak szerint kell végrehajtani az alábbi eltérésekkel:
a) az áru megsemmisítése esetén az árunyilatkozat benyújtásával egyidejűleg ki kell állítani a25. számú melléklet szerinti vámhatósági igazolást is,
b) kettős felhasználású vegyi és biológiai anyagok felhasználása, továbbá beépítésre kerülő termékek felhasználása esetén Nemzetközi Importigazolásonként anyagfelhasználási kimutatást kell a végső címzettől kérni.
c) a megsemmisítésnek nem feltétele, hogy az árut/vámárut eredeti rendeltetésére vagy más célra már ne lehessen felhasználni.
(4) A megsemmisítés a végső címzett írásbeli bejelentése alapján történhet. A megsemmisítés tényéről négy példányos jegyzőkönyvet kell készíteni. Ebből két példányt a bejelentőnek vissza kell adni azzal, hogy azokat az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (a továbbiakban: IKM) Exportellenőrzési Irodának juttassa el.
(5) Az illetékes vámhivatal ellenőrzi, hogy a megsemmisítésre kerülő vámáru (áru) a (2) bekezdésben meghatározott feltételek szerint semmisült-e meg.

(a Tv. 83. §-ához)

155. §

(1) A vámáru állam javára történő ellenszolgáltatás nélküli felajánlása írásban vagy szóban történhet a nyilvántartó vámhivatalnál. A szóban történő felajánlásról jegyzőkönyvet kell készíteni.
(2) A nyilvántartó vámhivatal a felajánlott vámáru elfogadásáról vagy visszautasításáról határozattal dönt.
(3) Az értékesítésből befolyt összeget a Tv. 136. §-ban foglaltak szerint kell elszámolni.

(a Tv. 84. §-ához)

156. §

A kiviteli ellenőrzést olyan időpontban kell kérni, hogy az még az áru feladása vagy szállítóeszközbe történő berakása előtt, illetőleg azzal egyidejűleg elvégezhető legyen.

157. §

(1) A kiviteli ellenőrzéshez szükséges vámvizsgálat az ügyfél kérelme és a (2) bekezdésben meghatározott feltételek megléte esetén az alábbi részcselekményekkel is elvégezhető:
a) előzetes áruvizsgálat,
b) külső áruvizsgálat,
c) szállítóeszköz vizsgálata.
(2) Előzetes áruvizsgálatra abban az esetben kerülhet sor, ha az áru kivitelre történő előkészítése (csomagolása, kötegelése, adjusztálása) és a szállítóeszközbe történő berakodás helye egymástól távol esik, és a kiviteli ellenőrzés alkalmával a belső áruvizsgálat nem, vagy csak aránytalanul nagy munkaráfordítással, időveszteséggel végezhető el. Ez esetben a belső áruvizsgálat a szállításra történő előkészítés során (gyártelepen,raktárban stb.) végezhető el, az előzetes áruvizsgálat keretei között. Az előzetes áruvizsgálat a vámhivatal hivatalos helyére nem kérhető. Az előzetes áruvizsgálatot két példányos részletes jegyzék (konszignáció) benyújtásával kell kérni.
(3) A részletes jegyzéknek tartalmaznia kell:
a) az áru felett rendelkezésre jogosult megnevezését,
b) a csomagolást végző cég megnevezését, telephelyét,
c) a cég nyilvántartási számát,
d) az áru adatainak áruegységenként (collinkénti) részletes felsorolását:
1. csomagolás jelét, számát,
2. a termékpontos kereskedelmi megnevezését,
3. teljes és tiszta súlyát,
4. más mérték szerinti mennyiségét,
5. azonosításra vonatkozó adatait (cikkszáma, gyári száma, típusszáma stb.);
e) egyéb vizsgálatok - bemutatott - bizonylatainak számát (pl. minőségi bizonylat),
f) újrakiviteli vámkezelés esetén a vonatkozó nyilvántartási tételszámot,
g) a kiállító aláírását, bélyegző lenyomatát.
(4) A részletes jegyzékhez csatolni kell újrakiviteli vámkezelés esetében a megelőző vámkezelés árunyilatkozat vámnyugta példányainak fénymásolatát.
(5) Ha a jegyzéket kettőnél több példányban nyújtják be, a vámhivatal legfeljebb három példányt záradékolhat. A harmadik példány záradékát ki kell egészíteni a következőkkel: "HARMADPÉLDÁNY VÁMHIVATAL ELŐTTI IGAZOLÁSRA NEM SZOLGÁL!" Az eredeti példányt a harmadik és esetleges további példányokkal együtt az eljárást kérőnek vissza kell adni. Az eredeti példány az árut a berakodás helyéig kíséri és a kiviteli ellenőrzésre rendszeresített árunyilatkozat mellékletét képezi.
(6) A kiviteli ellenőrzést végző vámhivatal külső áruvizsgálatot tart, ennek során bevonja a részletes jegyzék eredeti példányát.
(7) Ha a részletes jegyzéken szereplő áruk egy tételben, illetve teljes mennyiségben nem kerülnek kiszállításra, a kiviteli ellenőrzést végző vámhivatal a jegyzéket részzáradékolja és levonásos módszerrel feljegyzi a maradvány mennyiséget. A kiviteli ellenőrzéshez benyújtott árunyilatkozaton hivatkozni kell az előzetes áruvizsgálat tételszámára. Ez esetben a jegyzék mindkét példányát vissza kell adni a vámkezelést kérőnek.

158. §

(1) Fuvarozó vállalat által fuvarozott áru kiviteli ellenőrzését a határvámhivatalnál - a (3) bekezdésben említett kivétellel - csak abban az esetben lehet kérni, ha a vámkezelés a forgalom gyors lebonyolítását és zavartalanságát nem akadályozza, és annak megtartásához a feltételek biztosítottak.
(2) Az ömlesztetten, csomagoltan vagy nyitott rekeszekbe rakott mezőgazdasági termékek és nyerstermékek, ipari nyers-, és félkész gyártmányok (vascső, kötegelt drót, lemez stb.), valamint a szállítmány gondozása miatt egyéb okból űrzárral el nem látható járművekkel ketrecekben, dobozokban szállított élőállatok (baromfi, nyúl stb.) kiviteli ellenőrzése a határvámhivatalnál is kérhető, amennyiben az árut úgy rakják a szállítóeszközbe, hogy ez könnyen áttekinthető és ellenőrizhető.
(3) Az olyan kivitelre kerülő árut, amelynek kiviteli ellenőrzése nem az áru feladásával vagy szállítóeszközbe való berakásával egyidejűleg történik, csak vámhivatali ellenőrzés mellett szabad külföldre történő feladás céljából szállítóeszközbe berakni.

159. §

(1) A kiviteli ellenőrzést EV benyújtásával kell kérni, közúti szállítás esetében pedig csatolni kell a két példányban kiállított rakományjegyzéket.
(2) A teljes kocsirakományként feladott darabáruk, illetőleg az egy fuvarlevéllel feladott gyors (expressz) áruk kiviteli ellenőrzéséhez a szállítmányozónak vagy a fuvarozónak két példányban kiállított "Rakodási jegyzék"-et is be kell nyújtania. A "Rakodási jegyzék"-nek tartalmaznia kell a jármű jelét és számát, a darabáruk számát, nemét, teljes és tiszta súlyát, kereskedelmi megnevezését, a feladó és címzett nevét, a rendeltetési állomást, a kiviteli ellenőrzést végző vámhivatal nyilvántartási tételszámát, - amennyiben a kivitel engedélyköteles - a kiviteli engedély számát, valamint a vámkezeléshez szükséges egyéb bizonylatok számát.
(3) Hajózási és közúti forgalomban kivitelre kerülő részrakomány és darabáru járműbe történő berakása előtt a hajózási vállalat képviselőjének, illetőleg a fuvarozónak két példányban kiállított "Rakodási jegyzék"-et kell a berakás előtt a vámhivatalnak átadni. A rakodási jegyzéknek a (2) bekezdés szerinti adatokat kell tartalmaznia.
(4) Postaforgalomban kivitelre kerülő küldemények - a kiviteli ellenőrzéshez szükséges engedélyek és okmányok csatolása mellett - előzetes vámvizsgálat nélkül is feladhatók.
Az így feladott küldeményt a posta a vonatkozó postai szabályzatok szerint köteles kiviteli ellenőrzés céljából a budapesti 14. számú vámhivatalnak bemutatni.

160. §

(1) A kiviteli ellenőrzés alkalmával az árutovábbítás szabályait is alkalmazni kell a 83. § (1) és (4) bekezdéseiben felsorolt esetekben, továbbá a kivándorlók ingóságai, valamint a jótállási vagy szavatossági igény érvényesítése céljából természetes személyek által külföldre szállított áruk esetében.
(2) A vámhivatal az (1) bekezdésben említett esetben tételes, más árukkal kapcsolatban általa meghatározott vámvizsgálati módot alkalmazhat.

161. §

Újrakiviteli eljárás alkalmával (ideértve a raktározásról vagy szavatossági, jótállási igények érvényesítése céljából külföldre visszaszállított árukat is) a kiviteli ellenőrzéshez a vámkezelést kérőnek be kell mutatni az alapvámkezelés árunyilatkozatainak ügyfélpéldányait is.

162. §

(1) Amennyiben az áru felett rendelkezésre jogosult az áru származását igazolni kívánja, a kiviteli ellenőrzéshez megfelelően kitöltött származási bizonyítványt is csatolnia kell, ha a származás igazolása a vámhatóság jogkörébe tartozik.
(2) Ha a vámhivatal a származási bizonyítvány hitelesítését megtagadja, de a kiviteli ellenőrzés elvégzésének jogszabályi feltételei biztosítottak, a vámkezelést el kell végezni, amennyiben az ügyfél azt kéri.
(3) Ha a kiviteli ellenőrzéskor a vámvizsgálaton kívül más vizsgálatot is el kell végezni (növény-egészségügyi, állat-egészségügyi stb.) azt lehetőleg a vámvizsgálattal egyidejűleg kell végrehajtani. A kiviteli ellenőrzésnek nem akadálya a más hatósági vizsgálat elmaradása. Ilyen esetben az illetékes szerv a vizsgálatát az áru kiléptetése előtt a határvámhivatalnál tartja meg.

163. §

(1) A kiviteli ellenőrzés során a vámhivatalnak vizsgálnia kell a szállítóeszköz nemzetközi fuvarozásra való alkalmasságát és állapotát. Ha a szállítóeszköz a vonatkozó nemzetközi szerződésekben meghatározottaknak nem felel meg, alkalmassági bizonyítványa nincs vagy nem érvényes, illetve állapota a szállításra kerülő áruk épségben történő megérkezését veszélyezteti a vámhivatalnak az árunyilatkozatot vissza kell utasítania, meg kell tagadnia a vámkezelést, és a meghiúsult vámkezelésre vonatkozó szabályok szerint kell eljárnia.
(2) Az elvégzett kiviteli ellenőrzés alapján az áru (vámáru) kiléptetése a kiviteli ellenőrzés időpontjától számított harminc napon belül kérhető. Ezt követően kiléptetésre csak újabb kiviteli ellenőrzés alapján kerülhet sor.

(a Tv. 85-86. §-aihoz)

164. §

(1) Az ideiglenes kiviteli vámkezelést - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - nemzetközi vámokmánnyal, vagy ennek hiányában EV kiállításával kell kérni. Az árunyilatkozatban meg kell jelölni az ideiglenes kivitel célját, az áru azonosítási lehetőségeit, illetve az azonosításra vonatkozó javaslatot, továbbá - amennyiben a kivitelhez külön engedély szükséges - annak számát is.
(2) Belföldi forgalmi rendszámú gépjárművet szóbeli árunyilatkozat alapján lehet ideiglenes kivitelben vámkezelni, ha azt belföldinek minősülő személy viszi magával. Külföldiek belföldi rendszámú gépjárművet csak a devizajogszabályok rendelkezéseinek betartása mellett vihet külföldre.
(3) Vízi- és légijármű közúton történő kiszállítására a 170. § rendelkezései irányadók.
(4) A magyar honosságú szállítóeszközök akkor vámkezelhetők árunyilatkozat benyújtása nélkül ideiglenes kivitelben, ha a jármű és vezetője rendelkezik a fuvarozás, szállítás lebonyolításához szükséges, külön jogszabályban meghatározott engedéllyel.

165. §

Az ideiglenes kiviteli vámkezelés során a kiviteli ellenőrzésre vonatkozó előírásokat kell értelemszerűen alkalmazni azzal, hogy meg kell állapítani a visszahozatali határidőt is, és biztosítani kell a visszahozott árunak a kivitelre került áruval való azonosíthatóságát.

166. §

(1) Az ideiglenes kiviteli eljárásban vámkezelt árut a megállapított határidőn belül belföldre vissza kell hozni, és annak vámkezelését kell kérni.
(2) Amennyiben a vámhivatal megállapítja, hogy a visszahozatalra nem, vagy a megállapított határidő eltelte után került sor, vámigazgatási bírság megállapítása és beszedése iránt intézkedik.

167. §

Az olyan személyek személyes használatára szolgáló - a háztartás berendezéséhez és felszereléséhez szükséges - áruk esetében, akik várhatóan hosszabb időt töltenek külföldön, és ezt a körülményt a kiküldő szerv igazolásával, munkaszerződéssel vagy más elfogadható módon igazolják, a vámhivatal a visszahozatali határidőt a végleges hazatérés időpontjában állapítja meg.

168. §

(1) Nem kereskedelmi forgalomban behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt áru szavatossági vagy jótállási igényen alapuló cserére vagy javításra történő kiszállítását ideiglenes kiviteli eljárásban EV-vel kell kérni. Az ideiglenes kiviteli vámkezelés akkor végezhető el, ha az árunyilatkozatot adó igazolja a belföldi forgalom számára való vámkezelés megtörténtét, továbbá a szavatossági vagy jótállási igényt (jótállási jegy stb.).
(2) Az (1) bekezdés alapján ideiglenesen kivitelre kerülő áru esetében a visszahozatali határidőt - az árunyilatkozatot adó kérelmét is figyelembe véve - legfeljebb három hónapban lehet megállapítani. Ezt a határidőt a vámhivatal akkor hosszabbíthatja meg, ha a külföldi fél igazolja, hogy a javítás vagy a csere ennél hosszabb időt vesz igénybe.

169. §

Az ideiglenes kiviteli vámkezelés alá vont csomagoló anyagok (ládák, rekeszek, zsákok stb.) azonosságának biztosítása általában mellőzhető, a visszahozatalra kerülő csomagoló anyagok mennyiségének, minőségének, állapotának és befogadóképességének azonban ugyanolyannak kell lennie, mint amilyen a kiszállítottaké volt. Ezeket, továbbá az áru azonosságának biztosítására szolgáló adatokat az árunyilatkozaton a vámhivatalnak igazolnia kell.

170. §

Vízi- és légijárműnek közúton való kiszállítása esetén, ha az nem tekinthető útiholminak, az ideiglenes kiviteli eljárásban való vámkezeléshez nemzetközi vámokmányt (ATA, Tryptique, Carnet), ennek hiányában EV-t kell benyújtani.

171. §

A 163. § (2) bekezdésében foglaltakat az ideiglenes kiviteli eljárás során is alkalmazni kell.

(a Tv. 87 - 89. §-ához)

172. §

A passzív feldolgozásban való vámkezelés jogcímei megegyeznek a 120. § (1), valamint (3)-(9) bekezdésében meghatározott jogcímekkel.

173. §

(1) A passzív feldolgozást az EV megfelelő példányainak kitöltésével kell kérni. A kérelemmel egy időben a Tv. 88. §-ában foglalt feltételek meglétét is igazolni kell. Ennek érdekében szükség esetén a cégbejegyzést tanúsító végzéssel vagy annak hitelesített másolatával kell igazolni a Magyar Köztársaság területén meglévő állandó lakóhelyet vagy székhelyet, továbbá a vonatkozó szerződés benyújtásával a feldolgozás jogcímét. Ha jogszabály elrendeli, a kérelemhez egyéb engedélyeket is csatolni kell.
(2) A passzív feldolgozás céljából kivitelre kerülő árut - az árunyilatkozatot adó kérelmét is figyelembe véve - olyan módon kell azonosítani, hogy a Tv. 88. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt feltétel teljesíthető legyen.

174. §

(1) A Tv. 87. §-a értelmében vámárut sem raktározási eljárást, sem aktív feldolgozást követően nem lehet passzív feldolgozásban vámkezelni.
(2) Amennyiben olyan áru passzív feldolgozását kérik, amely behozatal esetén feldolgozáshoz kötötten vámkedvezménnyel is vámkezelhető, az áru eredetét, illetőleg a vámkezelés megtörténtét az árunyilatkozatot adónak hitelt érdemlően igazolnia kell. E célból vásárlási vagy egyéb számla, szerződés, vámokmány is elfogadható.
(3) A passzív feldolgozás céljából történő vámkezelés során a kiviteli ellenőrzésre vonatkozó előírásokat is alkalmazni kell.

175. §

(1) A passzív feldolgozási eljárásban vámkezelt árukat a megállapított határidőn belül belföldre vissza kell hozni, és a határidő lejártát követő legkésőbb harminc napon belül a vámkezelést végző vámhivatalnál azt igazolni kell.
(2) Ha a vámhivatalnál a (2) bekezdésben foglalt határidőn belül a kivitt áru visszahozatalát nem igazolják, a vámhivatal a vámbírság kiszabása és beszedése iránti intézkedés megtételével egyidejűleg az EV és a vámbírságot megállapító határozat másolatainak egyidejű megküldésével értesíti az MNB-t az áru külföldön maradásáról.

(a Tv. 90-94. §-ához)

176. §

(1) A vámszabadterület létesítéséhez a külföldről behozott építési anyagok, épületgépészeti és épületfenntartási tárgyak után fizetendő vámot a vámkezelés napján hatályos jogszabály szerint kell kiszabni.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni a vámszabadterületre beszállított - az üzemi tevékenység végzéséhez nem szükséges - vámáruk felhasználása (elfogyasztása) esetén is azzal, hogy a vámáruk vámértékét a vámszabadterületre történő beviteli állapotnak megfelelően kell megállapítani.
(3) A vámszabadterület létesítésére irányuló kérelmet az országos parancsnoksághoz kell benyújtani, és mellékelni kell a Tv. 90. §-ának (4) bekezdésében meghatározott feltételek meglétét igazoló okmányokat is.
(4) A kérelemben fel kell tüntetni a létesítendő vámszabadterület címét, helyrajzi számát, alapterületét, valamint a folytatni kívánt tevékenység leírását.
(5) A vámszabadterületen csak vámszempontból megbízható személy foglalkoztatható.

177. §

(1) A Tv. 90. §-ának (5) bekezdésében meghatározott ipari vámszabadterületről belföldi rendeltetéssel történő áruszállítás, valamint belföldi áru vámszabadterületre való beszállításának engedélyezésére irányuló kérelmet az országos parancsnoksághoz kell benyújtani. A kérelemben részletes gazdasági indokokkal, azok számszerű adatokkal való alátámasztásával kell a kérelmezőnek bizonyítania, hogy a belföldi célra való termelés nemzetgazdasági érdeknek tekinthető.
(2) Nemzetgazdasági érdeknek tekinthető, különösen ha:
a) Magyarországon azonos vagy hasonló terméket nem állítanak elő,
b) a termék a hazai piacon elegendő mennyiségben nem áll rendelkezésre,
c) a vámszabadterületen előállított termékek értékesítési feltételei kedvezőbbek a külföldről vásárolt terméknél, d) fennálló állami kötelezettségek indokolják.
(3) Az országos parancsnokság a kérelemben foglaltakat vámjogi szempontból megvizsgálja, majd engedélyezés végett a pénzügyminiszter elé terjeszti. A pénzügyminiszter a kérelemben foglaltakról az érdekelt szakminiszterekkel egyetértésben dönt. Döntéséről az ügyfelet az országos parancsnokságon keresztül értesíti.
(4) Raktározási célú vámszabadterületre külföldről beszállított vámáru indokolt esetben a származó országba is visszaszállítható.
(5) Ipari vámszabadterületen előállított termékek belföldi forgalom számára való vámkezelésénél a vámszabadterületre külföldről ténylegesen beszállított, illetőleg a vámterületről közvetlenül (eredeti állapotában) vagy közvetve (exportáruba beépítve) bevitt vámárukat kell a vámfizetési kötelezettség megállapításánál figyelembe venni.

178. §

(1) Az üzemeltető a területi parancsnokság megkeresésére köteles azoknak a raktárbérlőknek a raktárengedélyét visszavonni, illetőleg a raktárbérleti szerződését felbontani, akik a vámszabadterületre vonatkozó előírásokat megszegik.
(2) Az országos parancsnokság a vámszabadterület létesítésére kiadott engedély visszavonása iránt az engedélyezési eljárásban résztvevő szervekkel egyetértésben intézkedik, ha:
a) az üzemeltető a vámszabadterületre vonatkozó előírásokat ismételten vagy súlyosan megszegi,
b) a vámszabadterületet magában foglaló terület tulajdonosa és a üzemeltető (mint bérlő) közötti bérleti szerződés, vagy a vámszabadterületi társaság megszűnik,
c) a üzemeltető a vámszabadterületre vonatkozó szabályokat megsértő raktárbérlő engedélyét a vámhivatal felhívására nem vonja vissza, illetve raktárbérleti szerződését nem mondja fel.
(3) A vámszabadterület létesítésére kiadott engedély visszavonása után, amennyiben az üzemeltető a vámáruk vámjogi sorsát a rendelkezésre álló határidőn belül nem rendezi, a felügyeletét ellátó (területileg illetékes) vámhivatal a törvényes zálogjog érvényesítése iránt intézkedik.

179. §

(1) A vámszabadterület a területileg illetékes vámhivatal felügyelete alatt áll.
(2) A vámszabadterületen a beraktározott árukkal állagváltozást nem eredményező művelet (raktárművelet) külön engedély nélkül,a raktározás szabályai szerint végezhető.
(3) A raktárbérlő vagy az üzemeltető köteles a véletlen körülmény vagy elemi csapás következtében megsemmisült árukat a vámhivatalnak írásban bejelenteni. A vámhivatal ezeket az árukat - jegyzőkönyv felvétele mellett - törli a nyilvántartásból.
(4) A vámszabadterületen megsemmisíteni kívánt áruk megsemmisítését a vámhivatal a tulajdonos jóváhagyásával - a KTM és a Népjóléti Minisztérium engedélye mellett - jegyzőkönyv felvétele mellett engedélyezi.
(5) Vámszabadterületről árut kiszállítani csak az üzemeltető engedélyével és a vámellenőrzés mellett lehet.
(6) A vámterületen tárolt árukat a vámhivatal évente, készletfelvétel útján ellenőrzi.

180. §

(1) A vámszabadterületre akár közvetlenül külföldről, akár a vámterületről árut bevinni és onnan kihozni az egyes áruk forgalmát tiltó vagy korlátozó rendelkezések figyelembevételével szabad.
(2) A vámszabadterületre nem szabad bevinni azokat az árukat, amelyek
a) az üzemi tevékenységhez nem kapcsolódnak,
b) a vámszabadterületen való raktározásra nem alkalmasak,
c) bevitelét az üzemeltető megtiltotta.

181. §

(1) A vámszabadterületre bevitt, valamint a vámszabadterületről kivitt árukról az üzemeltető vagy raktárbérlő szállítmányonként külön-külön három példányban kiállított "Betárolási rendelkezés"-t, "Kitárolási rendelkezés"-t, ipari tevékenység esetén két példányban kiállított"Kezelési rendelkezés"-t köteles a vámhivatalnak adni.
(2) A vámszabadterület részletes vámügyi rendtartását a pénzügyminiszter külön rendeletben állapítja meg.

(a Tv. 95. §-hoz)

Határmenti gazdálkodás általános szabályai

182. §

Azokban a kérdésekben, amelyeket nemzetközi szerződés vagy külön jogszabály másként nem szabályoz, a Tv. 95. §-ában foglaltakat, e rendelet valamint az ebben a tárgyban kiadott pénzügyminiszteri rendelet szabályait kell alkalmazni.

183. §

(1) E rendelkezés alkalmazásában határmenti gazdálkodó az a külföldi vagy belföldi személy, aki/amely az államhatártól legfeljebb harminc kilométer távolságban lakik vagy telephellyel rendelkezik, és a szomszédos állam vagy államok, illetve Magyarország területén földművelést (kertgazdálkodást), erdőgazdasági tevékenységet, állattenyésztést vagy méhészetet folytat. A lakóhely és a tevékenység helye közti távolság nem haladhatja meg légvonalban a hetven kilométert.
(2) Állattenyésztési, méhészeti gazdálkodás termékeire magyar személy esetében akkor vonatkoznak az (1) bekezdésben foglaltak, ha tevékenysége magyarországi származású vagy Magyarországon belföldi forgalom számára vámkezelt állatoktól származó állati termékek előállításával kapcsolatos.
(3) A határmenti gazdálkodás szabályai csak a tulajdonos által vagy a megbízásából a határon átszállított árukra (vámárukra) alkalmazhatók.

184. §

(1) Határmenti gazdálkodás keretében a külföldi által mező- és erdőgazdasági tevékenység céljából behozott vámáruk vám kezelését az EV benyújtásával kell kérni. Írásbeli árubejelentésre a "Határátlépési füzet" szolgál.
(2) A behozható vámáruk mennyiségének arányban kell lennie a rendelkezésre álló terület, illetve a végzett tevékenység nagyságával, ezt a vámhivatal a tulajdonban levő vagy a bérelt terület nagyságára és a végzett tevékenységre tekintettel állapítja meg.
(3) A mezőgazdasági terület megműveléséhez behozott vetőmagokat, trágyát, és a talaj- és növénykezeléshez szükséges - a belterületen felhasználásra kerülő - vámárukat a belföldi forgalom számára, míg a talajművelésre, erdőgazdálkodási célra behozott gépeket, eszközöket és az állattenyésztés (tartás, hízlalás) céljából behozott állatokat ideiglenes behozatalban kell vámkezelni. Az árunyilatkozatot összevont formában is lehet adni, ha a behozatal, a kivitel és az ideiglenes behozatal vagy kivitel a "Határátlépési füzet"-ben regisztrálásra került.

185. §

(1) Belföldi személynek a határmenti gazdálkodás céljából végleges kivitelre szánt áruk (növényvédőszerek, vetőmagok, trágyák stb.) kiviteli ellenőrzését - a "Határátlépési füzet"-ben történt esetenkénti feljegyzés, vámhivatali igazolás és havi összesítés után - EV benyújtásával kell kérnie.
(2) Az ideiglenes kiviteli eljárás alkalmazása a "Határátlépési füzet" kezelésére vonatkozó szabályokban meghatározottak szerint szintén EV-vel kérhető azokra az árukra vonatkozóan, amelyek visszahozatalra kerülnek (mezőgazdasági gépek, szerszámok, tárolóedények, állatok stb.).

186. §

A "Határátlépési füzet"mintapéldányát, vezetésére, kezelésére vonatkozó rendelkezéseket a pénzügyminiszter külön rendeletben állapítja meg.

(a Tv. 96. §-ához)

187. §

(1) A kishatárforgalomra vonatkozó rendelkezéseket azoknak az áruknak a vámkezelésénél kell alkalmazni, amelyeket a magyar, illetőleg a szomszédos állam határsávjának azon lakosai hoznak be, illetőleg visznek ki, akik a kishatárforgalomra rendszeresített okmánnyal lépik át a vámhatárt.
(2) A kishatárforgalomban behozható, illetve kivihető áruk körét és a részletes eljárási szabályokat nemzetközi szerződés alapján külön jogszabály állapítja meg.

(a Tv. 99. §-ához)

188. §

(1) Az engedélyjegyes eljárás során a belföldi forgalom számára való vámkezelést a vámáru felhasználásának ellenőrzése követi.
(2) A vámhatóság engedélyében meg kell határozni a felhasználás célját, határidejét, valamint a felhasználás igazolásának módját.
(3) A vámhatóság által kiadott engedélyjegyet a vámkezelést kérőnek az árunyilatkozattal együtt kell benyújtania a vámkezelést végző vámhivatalnak.
(4) Az engedélyjegyes eljárással vámkezelt vámáruk a Tv. 45. §-ának (5) bekezdése alapján vámfelügyelet alatt állnak mindaddig, amíg azoknak az engedélyezett célra való felhasználását nem igazolják.
(5) A felhasználásról, az engedélyes külön nyilvántartást köteles vezetni oly módon, hogy abból a feldolgozott árumennyiség és a feldolgozatlan árukészlet mindenkor pontosan megállapítható legyen. A felhasználás módját a vámhivatal az üzemidő alatt ellenőrizheti.

189. §

(1) Az engedélyjegyes eljárással vámkezelt, de a megállapított határidőn belül nem az engedélyben meghatározott célra felhasználni kívánt vámáru után - kérelemre - a belföldi forgalom számára való vámkezelés napján kiszabott kedvezményes vám és a kedvezmény nélkül kiszabható teljes vám közötti különbözetet kell kiszabni.
(2) Ha a kedvezményes vámtétellel vámkezelt vámáru felhasználását az előírt határidő lejártáig nem igazolták, a vámhivatal a lejáratot követő napon a kedvezményes és a teljes vámtétel közötti különbözet kiszabásáról határozattal intézkedik.
(3) Az engedélyben meghatározott céltól - a vámhivatal előzetes hozzájárulása nélkül - eltérően felhasznált vámáru után fizetendő vám kiszabását a Tv. 129. § (2) bekezdésében foglaltak szerint kell elvégezni.

190. §

(1) Az engedélyjegyes eljárásba történő utólagos bevonást a vámhatóság határozattal engedélyezi.
(2) Az elvégzett vámkezeléseket, valamint a meghatározott célra történő felhasználás ellenőrzési adatait az engedélyjegyen fel kell jegyezni.
(3) A vámhivatal az engedélyjegyes eljárás utólagos alkalmazását az alapvámkezelésre vonatkozó határozatának módosításával hajtja végre.

(a Tv. 100. §-ához)

191. §

(1) A Tv. 100. §-ában meghatározott tértiáru vámmentes vámkezeléséhez be kell mutatni a belföldi áru kivitelét igazoló vámokmányokat, illetőleg azokat a bizonyítékokat, amelyek a vámkezelésre kerülő vámáru és a kivitt áru azonosságát igazolják.
(2) A tértiáru vámmentes vámkezeléséhez az áru felett rendelkezésre jogosultnak nyilatkoznia kell arra vonatkozóan, hogy az exportáru kiszállításakor vámvisszatérítést nem vett igénybe.
(3) A Tv. 100. §-ának (3) bekezdése szerinti tértiáru vámmentességének feltétele, hogy az (1) bekezdésben meghatározott okmányokon túlmenően a külföldi társasági vagy egyéb szerződéssel, apportlistával stb. igazolják, hogy a belföldi áru kivitele külföldi vállalkozáshoz anyagi hozzájárulásként történt.

(a Tv. 101. §-ához)

192. §

(1) A vámszabadterületre belföldről végleges rendeltetéssel kiszállított és onnan változatlan állapotban belföldre visszaszállított vámáru vámmentes vámkezeléséhez a 191. § (1) bekezdésben meghatározott okmányokat kell benyújtani, és a vámáru feletti rendelkezésre jogosultnak nyilatkoznia kell arra vonatkozóan, hogy az exportáru kiszállításakor vámvisszatérítést nem vett igénybe.
(2) A vámszabadterületre belföldről végleges rendeltetéssel kiszállított és onnan feldolgozott (megmunkált) állapotban visszaszállított vámáruk vámmentes vámkezeléséhez a 191. § (1) bekezdésben meghatározott okmányokat, valamint a vámárura vonatkozó kitárolási rendelkezés és az ehhez kapcsolódó anyagfelhasználási kimutatás, kezelési rendelkezés kitárolást végző vámhivatal által hitelesített másolatát is be kell nyújtani.
Az áru felett rendelkezésre jogosultnak a vámokmányon nyilatkoznia kell arra vonatkozóan, hogy az exportáru kiszállításakor vámvisszatérítést nem vett igénybe.

(a Tv. 103. §-ához)

193. §

(1) A külföldről visszaérkezett belföldi áruminta vámmentes vámkezeléséhez az áruminta kivitelére vonatkozó vám-, szállítási vagy olyan okmányt is be kell mutatni, amivel az áruminta belföldi eredetét igazolni lehet.
(2) A belföldről belföldi rendeltetéssel külföldi közbeeső területen átszállításra kerülő áruk Magyarország területére változatlan állapotban történő beléptetéséhez és vámmentes vámkezeléséhez a kiléptető vámhivatal által igazolt továbbítási okmányt kell benyújtani.

(a Tv. 104. §-ához)

194. §

(1) A Tv. 104. §-ának (1) bekezdésében említett vámmentesség alkalmazásához benyújtott szerződésnek tartalmaznia kell, hogy melyek azok a termékek, amelyeket a külföldi ellenszolgáltatás nélkül küld a részére gyártott áruhoz.
(2) A vámmentesen vámkezelt vámáruval legkésőbb a vámkezeléstől számított egy éven belül el kell számolni. Az elszámoláshoz a kiviteli és behozatali vámokmányok eredeti példányát, valamint szükség esetén anyagfelhasználási kimutatást kell benyújtani.
(3) Az elszámolási határidő elmulasztása esetén a vámhivatal a vámterhet annak kamataival együtt kiszabja és beszedi.
(4) A Tv. 104. §-ának (3) bekezdésében meghatározott vámmentes vámkezeléshez csatolni kell a sérült alkatrész vagy felszerelési tárgy külföldre kiszállítását igazoló okmányt vagy a vámhivatali ellenőrzés mellett történő megsemmisítési jegyzőkönyvet. Amennyiben a sérült alkatrészt vagy felszerelési tárgyat az állam javára ellenszolgáltatás nélkül felajánlják, a vámmentes vámkezelés csak akkor végezhető el, ha a vámárukat az állam elfogadta.
(5) Az importáru szállítás alatti védelmét szolgáló anyag (láda, rekesz, zsák, hordó, faforgács, fagyapot stb.) akkor kezelhető vámmentesen, ha abban vagy azzal védve vámáru is érkezik. A Tv. 104. §-ának (5) bekezdése alapján nem vámkezelhető vámmentesen a többször felhasználható csereburkolat.
(6) A Tv. 104. §-ának (4) és (5) bekezdésében meghatározott vámáruk vámmentes vámkezelése alakiság nélkül elvégezhető.

(a Tv. 105. §-ához)

195. §

(1) A Tv. 105. §-a alapján történő vámmentes vámkezeléshez a vámkezelést kérőnek be kell nyújtani - a (2)-(4) bekezdésben foglaltakon túlmenően - a külföldi fél igazolását vagy a szerződést arra vonatkozóan, hogy az árura jótállás, vagy szavatosság áll fenn.
(2) A külföldi fél által szavatossági, jótállási igény alapján ellenszolgáltatás nélkül küldött csereáru vámmentességének feltétele, hogy a belföldi fél a hibás áru külföldre kiszállítását vagy vámhivatali felügyelet mellett történő megsemmisítését igazolja. A vámkezelési kérelemhez csatolni kell az eredeti vámkezelési okmányt is. Amennyiben a külföldi fél a szavatossági, vagy jótállási kötelezettsége teljesítése során az eredetileg vámkezelt árunál értékesebb csereárut szolgáltat, az értékkülönbözet után a vámterhet meg kell fizetni.
(3) A külföldi fél által szavatossági, jótállási igény alapján ellenszolgáltatás nélkül küldött alkatrész, tartozék stb. vámmentességének feltétele, hogy a belföldi a hibás áru külföldre kiszállítását vagy vámhivatali felügyelet mellett történő megsemmisítését igazolja. A vámkezelési kérelemhez csatolni kell az eredeti vámkezelési okmányt is. A vámhivatal megvizsgálja, hogy az ellenszolgáltatás nélkül küldött alkatrész, tartozék stb. az eredetileg vámkezelt áruhoz érkezett-e.
(4) A külföldi fél által szavatossági igény alapján, a hibás vagy nem szerződés szerinti teljesítés következtében ellenszolgáltatás nélkül, hiánypótlásként utánküldött vámáruk vámmentességének feltétele, hogy a belföldi hibás vagy nem szerződés szerinti teljesítést az eredetileg beérkezett vámáru vámkezelése napjától vagy felállítási szemle esetén a felállítási szemle napjától számított harminc napon belül a külföldi felé írásban jelezze, s azt a vámhivatalnál hitelt érdemlően igazolja. A vámmentes vámkezeléshez csatolni kell a külföldi nyilatkozatát is arról, hogy a vámárut ellenszolgáltatás nélkül,hiánypótlásként küldte be.

(a Tv. 106. §-ához)

196. §

(1) A vámmentesen vámkezelhető üzemanyag mennyiségéről szóbeli árunyilatkozat adható.
(2) A gépjármű gyárilag rendszeresített, illetőleg a gépjármű üzemanyagrendszerébe bekötött üzemanyagtartályban levő üzemanyagon kívül a vámmentesen vámkezelhető üzemanyag alatt a gépjárműre gyárilag felszerelt más tartályban levő, a hűtő, a fűtő vagy egyéb motorok üzemeltetéséhez szükséges üzemanyagot is érteni kell.
(3) A vámmentesen vámkezelhető üzemanyag összes mennyisége több motor működtetése esetében sem haladhatja meg a kettőszáz litert.

(a Tv. 107. §-ához)

197. §

(1) A Tv. 107. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vámmentesség feltétele, hogy az ideiglenesen kivitt belföldi árut a visszahozatali határidő lejártáig belföldre visszahozzák.
(2) A visszahozatali határidő lejártán belül változatlan állapotban visszahozott vámáru vámmentes vámkezeléséhez be kell nyújtani az ideiglenesen kivitelre került árura vonatkozó kiviteli vámokmányt az azonosság megállapítása céljából.
(3) A visszahozatali határidő lejártán belül, megengedett változtatással visszahozott vámáru vámkezeléséhez az alábbi okmányokat kell benyújtani:
a) a passzív feldolgozás céljából kiszállított áru kiviteli vámokmányát; és
b) az annak igazolására szolgáló okmányt, hogy a behozott vámáru a kivitt áru felhasználásával készült.

198. §

(1) A Tv. 107. §-ának (2) bekezdésében említett vámmentesség alkalmazható az olyan gépjárműre és gépjármű alkatrészre is, amelyeket a külföldi biztosító által a gépjárműben bekövetkezett kár megtérítéseként adott pénzösszegből vásároltak. Nem képezheti a vámmentesség alapját a külföldi biztosító által poggyászkár, fájdalomdíj, élelmezési- és ápolási díj stb. címén adott pénzből történt gépjármű, illetőleg gépjármű alkatrész vásárlás.
(2) A vámmentes vámkezelésre irányuló kérelemhez a kivitt gépjármű azonosságának megállapítására alkalmas okmányokat, iratokat (pl. forgalmi engedély, kötelező műszaki felülvizsgálat iratai, okmányai), valamint a külföldi biztosító által adott olyan igazolást kell benyújtani, amelyből részletezve kitűnik, hogy a gépjárműn bekövetkezett kár megtérítése címén milyen összeg került kifizetésre, illetőleg milyen gépjármű vagy gépjármű alkatrész került átadásra.
(3) Amennyiben a Tv. gépkocsi vámmentességéhez elidegenítési korlátozást ír elő, a balesetet szenvedő gépkocsinak a biztosító részére történő átadása nem minősül a vámmentességet kizáró elidegenítésnek.

(a Tv. 108. §-ához)

199. §

(1) A Tv. 108. §-a alapján történő vámmentes vámkezelés elvégzéséhez az alábbiakat kell benyújtani:
a) a határmenti gazdálkodás személyi köréhez tartozás,
b) növény esetén a külföldi (határmenti) földterület tulajdonjogának vagy bérleti jogának,
c) állat esetén az állat tulajdonjogának igazolására szolgáló okmányt.
(2) A vámkezelést végző vámhivatal megvizsgálhatja, hogy a külföldi földterületen a szokásos gazdálkodási eljárással milyen mennyiségű áru termelhető vagy tenyészthető.

(a Tv. 109. §-hoz)

200. §

Vámmentesen vámkezelhetők a Tv. 109. §-ában foglaltak alapján a járművek készletkönyvébe bejegyzett és a vámhivatalnak bemutatott azon készletek, amelyek jellegüket tekintve megfelelnek a Tv. által meghatározott célnak, és mennyiségük nem haladja meg a nemzetközi gyakorlatban elfogadott mennyiséget.

(a Tv. 110. §-ához)

201. §

(1) A Tv. 110. §-a alapján kérelmezett vámmentesség esetén a vámkezelést kérőnek hivatkoznia kell a Magyar Közlönyben kihirdetett vagy közzétett nemzetközi szerződésre.
(2) Amennyiben a Magyar Köztársaságot kötelező nemzetközi szerződés nem került kihirdetésre, alkalmazása tekintetében a Külügyminisztérium álláspontja irányadó.
(3) A Tv. 110. §-ának (2) bekezdésében meghatározott vámáruk vámmentes vámkezelése alakiság nélkül elvégezhető.
(4) Azt a körülményt, hogy a behozott vámáruk a Tv. 110. §-ának (3)-(5) bekezdéseiben említett személyek és szervezetek részére, az ott meghatározott célból érkeztek, a Külügyminisztérium igazolja. A viszonosságot ellenkező rendelkezésig vélelmezni kell.

(a Tv. 111. §-hoz)

202. §

(1) A Tv. 111. §-ának rendelkezései szerint vámmentesen vámkezelhetőeknek kell tekinteni az ott említettek részére érkező hivatali berendezéseket és felszereléseket, irodaszereket és nyomtatványokat, a forgalom irányításához szükséges műszereket, berendezéseket, szerszámokat, karbantartó anyagokat, valamint a szolgálatot ellátók részére szükséges egyenruházati és felszerelési tárgyakat.
(2) A vámkezelést végző vámhivatal vizsgálhatja, hogy a behozott vámáruk mennyisége arányban áll-e a külföldi hajózási és légitársaság, illetőleg a Magyar Köztársaság területén üzemelő közös határállomás feladatának teljesítéséhez szükséges árumennyiséggel.
(3) A Tv. 111. §-ában meghatározott útiholmi alatt különösen a következőket kell érteni: saját ékszerek, 1 db hordozható televízió, 1 db hordozható képmagnó, 1 db hordozható személyi számítógép, 2 db fényképezőgép, készülékenként 24 db lemezzel vagy 10 tekercs filmmel, 1 db keskenyfilmes filmfelvevő, 1 db videokamera, 10 db üres videokazetta, 1 db hordozható zenegép, 1 db lemezjátszó 10 db lemezzel, 1 db hordozható rádió, rádiómagnó, 1 db hordozható telefax, 1 db gyermekkocsi, 1 db sátor és egyéb kempingfelszerelés, sporteszközök és felszerelések (pl. horgászfelszerelés, 1 db motor nélküli kerékpár, 1 db 5 1/2 méternél rövidebb kajak vagy kenu, 2 pár síléc, 2 db teniszütő, vitorlás széllovagló, vitorla nélküli hullámlovagló lapok) 1 db függővitorla, 1 db hőlégballon, 1 db ejtőernyő és egyéb hasonló cikkek.
(4) Az utas saját használatára vámmentesen hozhat még:
a) 250 db szivarkát, vagy 50 db szivart, vagy 250 g dohányt, vagy ezen termékeknek 250 g-ig terjedő összeállítását,
b) két liter bort és egy liter égetett szeszes italt,
c) 1/4 liter kölnivizet és kis mennyiségű parfömöt,
d) külföldi vadász esetében a "Fegyver- és lőszerkísérő igazolvány"-ban feltüntetett mennyiségű, vadászat célját szolgáló fegyvert és lőszert.

203. §

(1) A külföldi vízijármű személyzete részére három napnál hosszabb belföldi tartózkodás esetén a vízijármű készletéből személyenként és naponta 25 db, egyszerre azonban legfeljebb 3 napi szivarka mennyiség adható ki vámmentesen.
(2) A Tv. 111. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alkalmazásában tartós fogyasztási cikknek kell tekinteni az olyan gépeket, műszereket, optikai eszközöket, videoszerkezeteket, televíziókat, rádiókat, magnetofonokat, háztartási gépeket és hasonló jellegű vámárukat, amelyek értéke a százezer forintot meghaladja.
(3) Az útiholmit a külföldi utas köteles - a közvetlen fogyasztásra, felhasználásra szolgáló dolgok kivételével - külföldre visszavinni, a belföldi utas pedig a vámterületre visszahozni. A külföldi utas kérheti az útiholmiként kezelt vámáru után a vámteher kiszabását, ha azt belföldön kívánja hagyni.

(a Tv. 112. §-hoz)

204. §

(1) A Tv. 112. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vámáruk vámmentes vámkezelése alakiság nélkül elvégezhető.
(2) A Tv. 112. §-ának (2) bekezdésében meghatározott vámmentesség akkor alkalmazható, ha az ott feltüntetett szervezet a beérkezett küldeményekről olyan nyilvántartást vezet, amelyből azok mennyisége és felhasználása ellenőrizhető. A vámmentes vámkezeléshez csatolni kell a vámáruk ellenszolgáltatás nélküli beérkezését igazoló okmányt, valamint a szervezet vezetőjének nyilatkozatát arról, hogy a vámmentesen vámkezelt árukat ellenszolgáltatás nélkül szétosztják.
(3) A Tv. 112. §-ának (4) bekezdésében meghatározott vámmentesség alkalmazásához az egyháznak, illetőleg a vallásfelekezetnek be kell nyújtani a vámáruk ellenszolgáltatás nélküli beérkezését igazoló okmányt, valamint az azok ingyenes szétosztására vonatkozó nyilatkozatot. A vámmentes vámkezelés csak akkor engedélyezhető, ha az ott feltüntetett szervezet a beérkezett küldeményekről olyan nyilvántartást vezet, amelyből azok mennyisége és felhasználása ellenőrizhető.
(4) A Tv. 112. §-ának (5) bekezdésében meghatározott vámmentesség alkalmazásához be kell nyújtani az arra vonatozó igazolási okmányt, hogy a vámáruk ellenszolgáltatás nélkül érkeztek be.
(5) A Tv. 112. §-ának (6) bekezdésében meghatározott vámmentesség alkalmazásához be kell nyújtani az arra vonatozó igazolást, hogy a vámáruk ellenszolgáltatás nélkül érkeztek be, illetőleg építési anyagok esetén nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy azok a templom vagy az imaház építésére vagy felújítására szolgálnak.
(6) A Tv. 112. §-ának (7)-(8) bekezdésében meghatározott vámmentesség alkalmazásához be kell nyújtani az arra vonatkozó igazolást, hogy a vámáruk ellenszolgáltatás nélkül érkeztek be.
(7) A Tv. 112. §-ának (9) bekezdésében meghatározott vámmentesség alkalmazásához be kell nyújtani az arra vonatkozó igazolást, hogy a vámáru a határfolyók szabályozásához a szomszédos államból érkezett be.
(8) A Tv. 112. §-ának (10) bekezdésében meghatározott vámáruk vámmentes vámkezelése alakiság nélkül elvégezhető. (a Tv. 113. §-ához)

205. §

(1) A nászajándékok vámmentes vámkezeléséhez be kell mutatni az eredeti házassági anyakönyvi kivonatot, melyen a vámkezelésre vonatkozó adatokat a vámhivatal feltünteti, majd a vámkezelést kérő részére visszaadja.
(2) A Tv. 113. §-ának (1) bekezdésében említett értékhatár több részletben is igénybe vehető. Ilyen esetben az eredeti házassági anyakönyvi kivonatot minden vámkezeléshez be kell nyújtani.
(3) A nászajándékra vonatkozó vámmentesség a házasságkötés előtt beérkezett nászajándékra is kiterjed, amennyiben annak nászajándék jellege igazolt, és beérkezése a házasságkötést megelőző egy hónapon belül történt. Ilyen esetben elő kell írni az eredeti házassági anyakönyvi kivonatnak a házasságkötéstől számított harminc napon belüli bemutatását.
(4) A hagyatéki tárgyak vámmentes vámkezeléséhez a külföldi hagyatéki bíróság vagy az örökhagyó utolsó lakóhelye szerint illetékes közjegyző vagy közigazgatási hatóság, illetve magyar külképviseleti szerv által záradékolt leltár szükséges, amely az örökös megnevezése mellett igazolja, hogy a leltárban felsorolt tárgyak az örökhagyó tulajdonát képezték.

(a Tv. 114. §-ához)

206. §

(1) A Tv. 114. §-ának (1) bekezdése alkalmazása szempontjából az áttelepülés időpontja:
a) külföldiek esetében a részükre kiadott személyi igazolvány kiállítása;
b) menekültek esetében a menekült jogállás megszerzése.
(2) A Tv. 114. §-ának (1) bekezdése alkalmazásában az életvitel helye alatt azt a helyet kell érteni, ahol az érdekelt folyamatosan él, dolgozik, tanul, szolgálatot teljesít, stb.
(3) Külföldi esetében az életvitel helyének azt a helyet kell tekinteni, ahonnan a külföldi áttelepül.
(4) A szokásos családi szükségletet meghaladó mennyiségű vámáru a kereskedelmi árukra vonatkozó általános szabályok szerint vámkezelhető.
(5) A menekült részére a menekült jogállás megszerzésétől számított fél éven belül csak akkor vámkezelhetők vámmentesen vámáruk, ha azok az általános feltételeknek megfelelnek.
(6) Az a magyar állampolgár, aki Magyarországról a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően kitelepült, visszatelepülése esetében ezt a körülményt az útlevélben bejegyzett adatokkal igazolhatja. Az ilyen magyar állampolgárra egyebekben a külföldről áttelepülőkre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(7) A vámáruk vámmentes vámkezelése az első vámkezeléstől számított három hónapon belül kérhető. A feladott csomagok azonban a fenti határidőn túl is vámmentesen kezelhetők, ha azok feladását az első vámkezeléshez bejelentették.

207. §

(1) A belföldön állandó lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár az életvitelszerű külföldi tartózkodásának befejezésekor és végleges hazatérésekor a külszolgálatot elrendelő, az ösztöndíjat adó, illetőleg a közvetítő szerv igazolásának bemutatásával kérheti a vámmentes vámkezelését.
Az igazolásnak tartalmaznia kell az életvitelszerű külföldi tartózkodás időtartamát és befejezésének pontos dátumát.
(2) Az egyéni munkavállaló az életvitelszerű külföldi tartózkodás időtartamát a végleges hazatéréskor a külföldi munkavállalási engedély, valamint a külföldi munkáltatónak a munkaviszony befejezésére vonatkozó záradékával ellátott munkaszerződéssel igazolhatja, s ennek benyújtásával kérheti a vámmentes vámkezelést.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételeket a külszolgálatot elrendelő, az ösztöndíjat biztosító,a külföldi kiközvetítést végző belföldi szerv igazolásával, a (2) bekezdés szerintiegyéni munkavállaló esetében pedig a munkaszerződés és a külföldi munkavállalási engedély bemutatásával lehet igazolni.
(4) A belföldön állandó lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár a (3) bekezdésben meghatározott okmány bemutatásával kérheti a lakóhely szerint illetékes területi parancsnokságtól "Vámáru nyilvántartási könyv" kiállítását.

208. §

(1) A vámkezeléshez a külföldi szolgálatot, kiküldetést elrendelő, a kiközvetítést végző, az ösztöndíjat adományozó vagy jóváhagyó illetékes belföldi szervnek a külszolgálatos "Vámáru nyilvántartási könyv"-ében az alábbi adatokat tartalmazó igazolást kell feltüntetnie:
a) az igazolást kiadó szerv megnevezését, ügyiratszámát;
b) a jogosult nevét, születési helyét, idejét, valamint lakcímét;
c) a külszolgálat kezdő és befejező időpontját, a végleges hazatérés tényét;
d) a külszolgálat ideje alatti külföldi jövedelem összegét.
(2) A folyamatos külszolgálat időtartamába beszámít a tengerjáró hajókon szolgálatot teljesítők által Magyarországon töltött - a ki nem adott munkaszüneti napok, heti pihenő napok és szabad szombatok fejében járó - évi legfeljebb 90 nap. Ha az érdekelt által ténylegesen teljesített szolgálat egy évben nem éri el a kilenc hónapot, akkor
a) a vámmentességet a 149. § (13) bekezdése szerint igényelheti, vagy
b) lehetősége van a teljesített külszolgálat időtartamának az újabb behajózás alkalmával teljesített külszolgálattal való összevonására, öt évenként legalább kétszeri elszámolási kötelezettséggel.
(3) Nem számít be a külszolgálat időtartamába a (11) bekezdés f) pontja szerinti, illetőleg a külföldi napidíjban részesülők által Magyarországon töltött olyan időtartam, amelyre az érdekelt külföldi napidíjat, illetményt nem kap. A magyarországi munkafelvétel a külszolgálatot minden esetben megszakítja.

209. §

(1) A Tv. 114. §-a alapján történő vámkezelést az érdekeltnek a külszolgálatból vagy végleges hazatérést - feladott csomag esetén az utolsó küldemény beérkezést - követően harminc napon belül kell kérnie.
(2) A Tv. 114. §-ában meghatározott mennyiségi és értékkeret terhére a külszolgálatos kérelmére a vámáru akkor is vámmentesen vámkezelhető, ha a külszolgálatos még nem tért ugyan haza, de a vámmentesség egyéb feltételei fennállnak.
(3) Azt a körülményt, hogy a behozott ingóságok tulajdonban vagy használatban voltak, a vámhivatal felszólítására számlával vagy más elfogadható módon igazolni kell.

(a Tv. 115. §-ához)

210. §

(1) A Tv. 115. §-a alkalmazása szempontjából közérdekű célnak kell tekinteni különösen a szociális, egészségügyi, nevelési, oktatási, kulturális, hitéleti, környezetvédelmi, foglalkozáspolitikai, műemlékvédelmi, közrend- és közbiztonsági, honvédelmi feladatok ellátását segítő tevékenységet.
(2) A vámkezelési kérelemhez csatolni kell az alapítvány vagy a közalapítvány alapító okiratát, valamint a vámáru ellenérték nélküli beérkezését és a nyilvántartásba vételt igazoló okmányt.

(a Tv. 116. §-ához)

211. §

A Tv. 116. §-a alapján történő vámkezeléshez csatolni kell a belföldi sportszervezet és a külföldi cég megállapodását vagy annak másolatát.

(a Tv. 117. §-ához)

212. §

(1) A Tv. 117. §-ának (1) bekezdésében említett vonatkozó nemzetközi megállapodás az 1979. évi 12. törvényerejű rendelettel kihirdetett,az oktatási, tudományos és kulturális jellegű tárgyak behozataláról szóló, Lake Successben, 1950. november 22-én kelt megállapodás (továbbiakban: megállapodás).
(2) A Tv. 117. §-ának (2)-(3) bekezdése alapján vámmentesen kell vámkezelni: a) az országos parancsnokság által kijelölt szervezet részére érkező, a megállapodás A/Mellékletének (xii), B/Mellékletének (i)-(iii), C/Mellékletének (i)-(iii) és (v) bekezdéseiben, D/Mellékletében és E/Mellékletének (ii) bekezdésében felsorolt tárgyat, vagy b) oktatási, tudományos vagy kulturális intézet részére érkező, az a) pontban nem említett bekezdésekben felsorolt tárgyat.
(3) A megállapodás alkalmazása szempontjából oktatási, tudományos vagy kulturális intézetnek tekintendő az a szervezet, amelynek alapító okiratában, vagy más, a szervezet megalakulására vonatkozó okmányban az oktatási, tudományos vagy kulturális cél más, elsősorban bevételszerzést eredményező feladattal együtt nem szerepel.
(4) A (2) bekezdésben foglaltakon túlmenően a vámmentes vámkezelés feltétele, hogy a behozott vámáru:
a) megállapodást aláíró másik Szerződő Állam terméke legyen, és
b) megfeleljen a megállapodás mellékleteiben meghatározott feltételeknek.
(5) A vámkezelést kérőnek az árunyilatkozat kérelem rovatában hivatkoznia kell a megállapodás azon mellékletére, amely alapján a vámmentességre jogosult.

213. §

(1) Az országos parancsnokság - a szakminisztériumok bevonásával - a vámmentességre feljogosított szervezetek közé azokat az állami vagy közcélú tevékenységet folytató intézeteket vagy intézményeket, szervezeteket jelöli ki, amelyek oktatási, tudományos vagy kulturális tárgyakkal kapcsolatban kereskedelmi tevékenységet nem folytatnak, és
a) közművelődési intézmények (pl. galéria, múzeum, képtár), vagy
b) fő tevékenységük az oktatás vagy tudományos kutatás.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kijelölést az országos parancsnokság írásban benyújtott kérelem alapján végzi el. A kérelemhez csatolni kell a szervezet alapító okiratát vagy a megalakulásra vonatkozó okmányt, valamint minden olyan iratot, amely igazolja, hogy tevékenységük megfelel a törvényben és az (1) bekezdésben foglaltaknak.

214. §

(1) A megállapodást aláíró Szerződő Államok felsorolását a.......sz. melléklet tartalmazza.
(2) A Szerződő Államokat érintő változások esetén a Külügyminisztérium álláspontja az irányadó.

215. §

(1) A megállapodás A/Melléklete alapján az ott felsorolt oktatási, tudományos és kulturális jellegű könyvek, kiadványok és dokumentumok - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - vámmentesen vámkezelhetők.
(2) A megállapodás A/Melléklet (xii) bekezdésében meghatározott vámáruk vámmentesen vámkezeléséhez a vámmentességre jogosult szervezet vezetőjének nyilatkoznia kell arra vonatkozóan, hogy a vámmentesen vámkezelni kért áru kizárólag tanulmányozás végett érkezett, és azt bevételt eredményező tevékenységre nem használják fel.
(3) Az A/Mellékletben szereplő vámmentesség nem vonatkozik az alábbi tárgyakra:
a) papír- és írószer;
b) olyan könyvek, kiadványok, dokumentumok, amelyeket - lényegileg kereskedelmi propaganda céljára - kereskedelmi vállalat ad ki, vagy annak megbízásából adnak ki;
c) újságok, folyóiratok, amelyek terjedelmük 70 %-át meghaladóan hirdetést tartalmaznak;
d) minden más tárgy, amelyben a hirdetés a terjedelem 25 %-át meghaladja. Az idegenforgalmi propaganda-plakátok és kiadványok esetében e százalékarány szempontjából csak a magánkereskedelmi hirdetést kell figyelembe venni.

216. §

(1) A megállapodás B/Melléklete alapján az ott felsorolt oktatási, tudományos és kulturális jellegű műalkotások és ilyen jellegű gyűjtők műtárgyai vámmentesen vámkezelhetők, amennyiben azokat - a melléklet (vi) bekezdésében foglaltak kivételével - nem értékesítési céllal hozták be.
(2) A megállapodás B/Melléklet (i)-(iii) bekezdéseiben meghatározott vámáruk vámmentes vámkezeléséhez a vámmentességre feljogosított képtár, múzeum vagy más közintézmény vezetőjének nyilatkozni kell arra vonatkozóan, hogy a vámkezelni kért árukat nyilvántartásba felvette, és azok értékesítésére nem kerülnek.

217. §

(1) A megállapodás C/Melléklete alapján az e mellékletben felsorolt oktatási, tudományos és kulturális jellegű vizuális vagy auditív anyagok vámmentesen vámkezelhetők.
(2) A megállapodás C/Melléklete (i)-(iii) és (v) bekezdéseiben meghatározott áruk vámmentes vámkezeléséhez a vámmentességre jogosult szervezet vezetőjének nyilatkozni kell arra vonatkozóan, hogy a vámkezelni kért árut kizárólag oktatási, tudományos vagy kulturális célra használja fel, és az értékesítésre nem kerül.

218. §

(1) A megállapodás D/Melléklete alapján kizárólag az oktatás vagy tudományos kutatás céljára szolgáló tudományos műszer és készülék vámkezelhető vámmentesen, amennyiben (3) bekezdésben foglalt feltételeknek megfelel.
(2) A megállapodás alkalmazása szempontjából azok az eszközök és készülékek tekintendők tudományos eszköznek vagy készüléknek, amelyek objektív műszaki ismérveik és a segítségükkel elérhető eredmények alapján kizárólag vagy főleg tudományos munka végzésére alkalmasak.
(3) Tudományos műszerek és készülékek vámmentes vámkezelésének feltételei:
a) a műszerek és készülékek az országos parancsnokság által vámmentességre feljogosított szervezet részére érkeztek; és
b) a behozatal időpontjában Magyarország területén tudományos szempontból egyenértékű műszert vagy készüléket nem állítanak elő.
(4) A tudományos műszerek és készülékek vámmentes vámkezeléséhez az intézet vagy intézmény vezetőjének nyilatkozatot kell benyújtani, amely tartalmazza:
a) a gyártó által használt pontos kereskedelmi megnevezést, a vámtarifaszámot, valamint azon objektív műszaki ismertetőjegyeket, amelyek indokolják a műszer, a berendezés vagy a készülék tudományos jellegének elismerését;
b) a gyártó és a szállítók nevét és címét;
c) a származási országot;
d) a felhasználás célját;
e) azon terv pontos leírását, amelynek kivitelezéséhez a műszert vagy a berendezést fel kell használni;
f) az árut vagy vámértéket;
g) a behozatal időpontját;
h) azon magyarországi cégek nevét és címét, amelyeknél a hasonló tudományos értékű műszerek és berendezések szállítására ajánlatot tettek, az ajánlat tartalmát és annak indokolását, hogy miért nem alkalmasak a Magyarországon rendelkezésre álló műszerek vagy berendezések a szándékolt, specifikus kutatási előirányzatok végrehajtására;
i) arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy a vámmentesen vámkezelt tudományos műszerekkel és készülékekkel vállalkozási tevékenységet nem végeznek.
(5) Annak eldöntésekor, hogy a vámkezelésre kerülő vámáruval tudományos szempontból egyenértékű műszert, készüléket Magyarországon a behozatal időpontjában gyártottak-e, a vámkezelést végző vámhivatal az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium tájékoztatását kérheti.
(6) Amennyiben a vámkezelést végző vámhivatal a (3)-(5) bekezdés alkalmazásával sem tud döntést hozni a vámkezelésre kerülő vámáru tudományos jellegéről vagy további információ szükséges ahhoz, hogy a vámáruval tudományos szempontból egyenértékű műszert vagy készüléket Magyarországon a behozatal időpontjában gyártottak-e, akkor a vámmentes vámkezelést elvégezheti, feltéve, hogy a vámmentességre feljogosított szervezet vezetője írásban nyilatkozik arra vonatkozóan, hogy amennyiben a vámmentesség feltételei nem állnak fenn, a vámkezeléskor érvényes jogszabályok szerint a vámterhet annak kamataival együtt megfizeti. Ilyen esetben a vámhivatal a döntés meghozataláig a vámbiztosítékra vonatkozó általános szabályokat alkalmazza.
(7) A megállapodás alapján vámmentesen vámkezelt tudományos műszerek vagy készülékek pótalkatrészei, alkatrészei vagy speciális tartozékai vámmentesek, feltéve, hogy ezeket a pótalkatrészeket, alkatrészeket vagy speciális tartozékokat a műszerrel vagy készülékkel egyszerre hozzák be, vagy a későbbi behozatal esetén felismerhető, hogy azok a tudományos műszerhez vagy készülékhez érkeztek. Későbbi behozatal esetén a vámkezelést kérőnek az árunyilatkozaton hivatkoznia kell a tudományos műszer vagy készülék vámkezelési adataira.

219. §

(1) A megállapodás E/Melléklete alapján az e mellékletben felsorolt, vakok részére készült tárgyak vámmentesen vámkezelhetők.
(2) A megállapodás E/Melléklet (ii) bekezdésében meghatározott vámáruk vámmentes vámkezeléséhez a vámmentességre feljogosított intézet vagy intézmény vezetőjének nyilatkoznia kell arra vonatkozóan, hogy a vámmentesen vámkezelni kért árut a vakok oktatási, tudományos és kulturális fejlődésének céljára készítették.

(a Tv. 118. §-ához)

220. §

(1) A Tv. 118. § (1) bekezdésében meghatározott vámmentesség alkalmazásához be kell nyújtani az ajándékozó nyilatkozatát arra vonatkozóan,hogy a vámáru ellenszolgáltatás nélkül érkezett be.
(2) A Tv. 118. §-ának (2) bekezdésében meghatározott vámmentes vámkezeléshez az intézmény vezetőjének nyilatkoznia kell arra vonatkozóan, hogy a beérkező vámárukat a nyilvános gyűjteménybe felvette, és azokat a vámkezeléstől számított öt évig nem idegeníti el, illetőleg az elidegenítés előtt a vámterhet - kamataival együtt - megfizeti.
(3) A Tv. 118. §-ának (3) bekezdésében meghatározott vámmentes vámkezeléshez az intézmény, alapítvány (közalapítvány) vezetőjének nyilatkoznia kell arra vonatkozóan, hogy a beérkező vámárut nyilvántartásba felvette, és azt a vámkezeléstől számított öt évig nem idegeníti el, illetőleg az elidegenítés előtt a vámterhet - kamataival együtt - megfizeti. A vámkezelési kérelemhez csatolni kell az ajándékkénti vagy csereképpen történő beérkezést igazoló okmányt.
(5) A Tv. 118. §-ának (6) bekezdése alapján gyógyszer és gyógyászati segédeszköz csak abban az esetben vámkezelhető, ha a vámáru tulajdonosa (címzettje) igazolja, hogy a gyógy szerre vagy gyógyászati segédeszközre szüksége van. Ennek igazolására be kell mutatni a kezelőorvos által kiállított igazolást. A vámmentes vámkezelés abban az esetben is elvégezhető, ha nem az áru tulajdonosa (címzettje) használja fel a gyógyszert vagy a gyógyászati segédeszközt, feltéve, hogy az áru tulajdonosa (címzettje) a gyógyszert vagy a gyógyászati segédeszközt ellenérték nélkül átengedi olyan természetes személynek, akinek erre szüksége van. Ebben az esetben a kedvezményezett kezelőorvosa által kiállított igazolást, valamint az ellenérték nélkül történő átengedést igazoló okmányt a vámkezelési kérelemhez csatolni kell.
(6) A Tv. 118. §-ának (8) bekezdésében meghatározott vámmentes vámkezeléshez csatolni kell az ajándékkénti vagy csereképpen történő beérkezést igazoló okmányt.

(a Tv. 119. §-ához)

221. §

(1) A Tv. 119. § (1) bekezdésében meghatározott vámáru vámmentes vámkezeléséhez be kell nyújtani a külföldi fél igazolását arra vonatkozóan, hogy a vámáru ellenszolgáltatás nélkül érkezett.
(2) A Tv. 119. § (2) bekezdése alkalmazása szempontjából kis értékűnek kell tekinteni az olyan vámárut, amelynek egyedi vagy összértéke a négyezer forintot nem haladja meg.
(3) Vámmentesen csak azt a reklám- és propaganda anyagot lehet vámkezelni, amely a külföldi cég áruinak reklámozására szolgál és cégjelzéssel ellátott. A vámmentes vámkezeléshez csatolni kell a vámkezelést kérő arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a reklám és propaganda anyagokat belföldön ellenszolgáltatás nélkül szétosztja.

(a Tv. 120. §-ához)

222. §

A Tv. 120. §-ában meghatározott vámmentesség igénybe vételéhez be kell nyújtani:
a) igazolást az építmény műemlék, illetve a tárgy műtárgy jellegére vonatkozóan,
b) ellenszolgáltatás nélkül történő beérkezés esetén, az erről szóló igazolás,
c) azt a tényt, hogy a beérkező terméknek hazai gyártása nincs, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium igazolja.

(a Tv. 121. §-ához)

223. §

(1) A Tv. 121. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vámmentes vámkezeléshez csatolni kell a vámkezelést kérő nyilatkozatát arról, hogy a bűnjel bűnügyi jogsegély keretében érkezett.
(2) A Tv. 121. §-ának (4) bekezdésében meghatározott vámmentesség csak a szabálysértési hatóság vagy a bíróság jogerős határozata alapján alkalmazható.

(a Tv. 122. §-ához)

224. §

Az elhalálozott földi maradványait tartalmazó koporsó és a hamvait tartalmazó hamvveder vámmentes vámkezeléséhez be kell mutatni - amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - a külföldön működő magyar diplomáciai vagy konzuli képviselet által kiállított hullaszállítási engedélyt, ennek hiányában az illetékes belföldi tisztiorvos által kiadott engedélyt.

(a Tv. 123. §-ához)

225. §

(1) A Tv. 123. §-ában meghatározott vámmentesség az Afganisztáni Demokratikus Köztársaságból, Bangladesi Népi Köztársaságból, Benin Népi Köztársaságból, Bhutani Köztársaságból, Bissau-Guineai Köztársaságból, Botswanai Köztársaságból, Burkina Fasoból, Burundi Köztársaságból, Comorei Szövetségi Iszlám Köztársaságból, Csád Köztársaságból, Dzsibuti Köztársaságból, Egyenlítői Guinei Köztársaságból, Szocialista Etiópiából, Gambiai Köztársaságból, Guineai Forradalmi Népi Köztársaságból, Haiti Köztársaságból, Jemeni Köztársaságból, Kambodzsából, Kiribatiból, Közép-Afrikai Köztársaságból, Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságból, Lesothó Királyságból, Libériából, Malawi Köztársaságból, Maldiv Köztársaságból, Mali Köztársaságból, Mauritániai Iszlám Köztársaságból, Mozambiki Népi köztársaságból, Myanmari Unióból, Nepáli Királyságból, Niger Köztársaságból, Nyugat-Szamoai Független Államból, Salamonszigetekről, Sao-Tome és Principe Demokratikus Köztársaságból, Sierra Leone-ból, Szomáliából, Szudánból, Tanzán Egyesült Köztársaságból, Togo Köztársaságból, Tuvaluból, az Ugandai Köztársaságból, Vanuatu Köztársaságból, Zaire Köztársaságból, Zambiai Köztársaságból, valamint a Zöld-foki Köztársaságból származó és közvetlenül az említett országokból vásárolt vámárukra vonatkozik.
(2) A közvetlen vásárlást engedélyköteles áruk tekintetében a behozatali engedéllyel, más áruk tekintetében a számlával, a külkereskedelmi szerződéssel vagy más hitelt érdemlő módon lehet igazolni.
(3) A vámmentes vámkezeléshez a Tv. 17. §-ában meghatározottak szerinti származási bizonyítványt kell benyújtani.

(a Tv. 126. §-ához)

226. §

A Tv. 1. § 19) pontjában meghatározott vámteher megfizetési kötelezettség a Tv. 15. §-ában meghatározott más vámjellegű fizetési kötelezettségeket is magában foglalja.

227. §

A Tv. 126. § (2) bekezdésének f) pontjában foglalt rendelkezés alapján vámfizetésre kötelezett az, aki nem nyílt árusítású üzletből olyan árut vásárol vagy más módon megszerez, amelynek jellegéből, jelzéséből vagy az árura vonatkozó egyéb körülményekből nyilvánvalóan megállapítható, hogy az áru külföldi származású, ennek ellenére nem győződik meg arról, hogy annak a belföldi forgalom számára való vámkezelése megtörtént-e, illetőleg, hogy az után a vámterhet megfizették-e.

228. §

A Tv. 126. § (5) bekezdésének alkalmazása esetén az egyetemleges felelősség alapján egy vámáru után valamennyi vámfizetésre kötelezett a teljes vámteherrel tartozik, s mindegyiküktől a teljes összeg követelhető mindaddig, amíg azt valamelyikük, vagy közösen ki nem egyenlítik.

(a Tv. 129. §-ához)

229. §

(1) A vámteher megállapításának alapja a vámáru értéke és mennyisége. Megállapításakor - a Tv. 129. § (2) bekezdésében foglaltak kivételével - a vámárunak az árunyilatkozat elfogadásának napján fennálló jellegét kell alapul venni.
(2) A vámterhet - ha a vámhivatal adminisztratív vámvizsgálatot tartott - az árunyilatkozat elfogadásának napján, egyébként a vámkezelés céljából megtartott vámvizsgálat napján kell kiszabni.

(a Tv. 130. §-ához)

230. §

(1) Az aktív feldolgozási eljárás és az ideiglenes behozatali vámkezelés esetében a vámmal együtt az általános forgalmi adót és a fogyasztási adót nem kell kiszabni. Ezen adók kiszabására csak akkor kerülhet sor, ha a vámáru belföldi forgalom számára való vámkezelését kérik, vagy a vámhivatal az elszámolási határidőig el nem számolt vámáru vámterheinek megállapítása,beszedése iránt intézkedik.
(2) Amennyiben az elfogadott árunyilatkozatot a vámhivatal a Tv. 55. §-ának (6) bekezdése alapján visszautasította, a vámteher kiszabásának szempontjából a benyújtandó új árunyilatkozat elfogadásának időpontját kell figyelembe venni.

231. §

(1) Az aktív feldolgozásban vámkezelt vámáru feldolgozása során keletkezett hulladékra és melléktermékre vonatkozó vámterhet saját vámtételének alapulvételével kell megállapítani.
(2) Passzív feldolgozásból visszahozott vámáru esetében külföldi anyagnak kell tekinteni a visszahozott áru csomagolására, kiszerelésére szolgáló anyagokat is, az árunak a szállítás ideje alatt megóvására szolgáló csomagolóanyagok kivételével.

(a Tv. 132. §-ához)

232. §

(1) A vámkiszabást tartalmazó határozatot úgy kell a vámfizetésre kötelezett(ek) részére kézbesíteni vagy átadni, hogy annak átvétele és az átvétel időpontja hitelt érdemlően igazolt legyen (tértivevénnyel vagy a vámhivatali példányon az átvevőnek az átvételt igazoló aláírásával).
(2) A Tv. 132. § (1) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni a vám helyesbítése során kiszabott vám közlésére is.

(a Tv. 133. §-ához)

233. §

A vámhivatalnak a vámkezeléskor az ügyfél részére átadandó pénzforgalmi nyomtatványon fel kell tüntetnie a vámfizetésre kötelezett nyilvántartási számát, az árunyilatkozat azonosító számát, több vámkezelésre történő együttes befizetés esetében az ezekről készült terhelési összesítő azonosító számát, valamint jogcímenként részletezve a fizetendő összegeket. A befizetés céljára szolgáló pénzforgalmi nyomtatványok (átutalási postautalvány, átutalási megbízás) egyéb adatait a vámfizetésre kötelezett köteles kitölteni.

234. §

(1) A vám- és pénzügyőrség által kezelt államháztartási bevételi számlák vezetési rendjét a pénzügyminiszter rendeletben állapítja meg.
(2) A vámhatóság által vezetett államháztartási bevételi számlák pénzforgalmi jelzőszámát és megnevezését az országos parancsnokság a Pénzügyi Közlönyben teszi közzé.
(3) A kereskedelmi forgalomban befizetésre kerülő vámterhet a számlavezető vámszervnél vezetett számlákra, míg a természetes személyek által megfizetésre kerülő vámterheket kereskedelmi és nem kereskedelmi forgalomban is a területi parancsnokságok vámbevételi számlájára kell befizetni.
(4) Az államháztartási számlák kettős könyvvitelére vonatkozó számlakeretet a21. számú melléklet tartalmazza.

235. §

(1) A számlavezető vámszerv a vámhivatal értesítésének kézhezvételétől számított kettő napon belül köteles az azonnali beszedési megbízást a vámfizetésre kötelezettek számlája ellen benyújtani.
(2) A vámterhek beszedéséről a számlavezető vámszerv a beszedéstől számított kettő munkanapon belül köteles értesíteni a vámhivatalt. A vámhivatal ez alapján megszünteti a Tv. 62. § (1) bekezdésének c) pontján alapuló vámraktározást, s az esedékes költségtérítés megfizetése után a vámkezelés megtörténtéről szóló igazolást a vámfizetésére kötelezettnek kiadja.
(3) A Tv. 133. § (1) bekezdésében meghatározott azonnali vámfizetés esetében az esedékes vám megfizetésének elmulasztása miatt a számlavezető vámszerv akkor bocsát ki azonnali beszedési megbízást, ha a vámáru után esedékes vámteher, a törvényes zálogjog alkalmazásával nem biztosítható.
(4) Amennyiben a Tv. 133. § (5) bekezdésében meghatározott halasztott vámfizetésre jogosult nem teljesíti határidőben a fizetési kötelezettségét, a számlavezető vámszerv soron kívül értesíti az országos parancsnokságot, amely haladéktalanul intézkedik a tartozás beszedése és az engedély visszavonása iránt.

(a Tv. 134. §-ához)

236. §

(1) A Tv. 134. §-ának alkalmazásában termelőeszköz alatt a Tv. 100. §-ának (3) bekezdésében meghatározottakat kell érteni.
(2) Amennyiben a vámhivatal természetes személy részére nem kereskedelmi fogalomban,ellenszolgáltatás nélkül beküldött ajándékküldeményekkel kapcsolatban fizetéshalasztást vagy részletfizetést engedélyez, erről határozattal köteles rendelkezni.

237. §

Ha a Tv. 135. §-ának (1) bekezdése alapján a részletfizetési kedvezmény visszavonásra kerül, a hátralékos vámteher és az esedékes, a Tv. 143. §-a alapján felszámítható kamat beszedése iránt a vámhivatal intézkedik.

238. §

(1) A számlavezető vámszerv a kereskedelmi forgalomban kiszabott vámterhet az alábbi bevételi számlákon kezeli:
a) vámbevételi számlán írja elő és számolja el
1. a vámot,
2. a vámmal együtt szedendő díjakat,
3. a vámkezeléskor érvényesítendő, az állam javára teljesítendő, jogszabályon alapuló kötelező jellegű befizetéseket, (kamat, vámbírság stb.),
4. az elkobzott,valamint a központi költségvetés javára ellenszolgáltatás nélkül felajánlott vámáru költségek levonása utáni ellenértékét;
b) illetékbevételi számlán írja elő és számolja el a statisztikai illetéket;
c) adóbevételi számlán írja elő és számolja el
1. a fogyasztási adót,
2. az általános forgalmi adót;
d) elkülönített számlán kezeli a késedelmi pótlékot;
e) VPOP Gazdálkodási bevételi számlán írja elő és számolja el
1. a szemledíjat,
2. a költségtérítést,
3. kiszállási díjat,
(2) A területi parancsnokságok vámbevételi számlájára kerül befizetésre és azon számolandó el a természetes személyek által befizetett vámteher.
(3) Amennyiben a vámfizetésre kötelezett fizetési kötelezettségét nem a megfelelő, hanem a vámhatóságnál vezetett más számlára utalta át, a számlavezető vámszerv hivatalból köteles a befizetés körülményeit tisztázni, és a szükséges számla-átvezetést elvégezni.

(a Tv. 137. §-ához)

239. §

(1) A vámárunak a vámteher kiszabásakor megállapított vámértéke akkor nem felel meg a valóságos vámértéknek, ha pl. a benyújtott számla végösszegét helytelen egységár befolyásolta, ha a számla adatainak a GATT Értékegyezmény 8. cikkében foglaltak szerinti kiigazítása elmaradt, ha az előkalkulált fuvarköltség és a tényleges fuvarköltség egymástól 20 %-ot meghaladó mértékben tér el.
(2) Amennyiben a helyesbítés kérelemre történik, a Tv. 52. §-ának (2), (3) bekezdésében foglaltakat alkalmazni kell.

240. §

(1) A vámterhet visszatéríteni az ügyfél erre irányuló kérelme alapján lehet. A kérelemhez mellékelni kell a Tv. 138. §-ában meghatározott feltételek igazolására szolgáló okmányokat (alapvámkezelés vámokmánya, kiléptetés igazolása, szavatossági, jótállási igény fennállására vonatkozó okmányok, stb.), továbbá a vám megfizetését igazoló bizonylatot.
(2) A Tv. 138. § (1) bekezdésének c) pontja alkalmazásában kedvezőbb vámtételnek kell tekinteni a Vámtarifa I. jelzésű hasábjában megállapított, vagy külön jogszabályban kihirdetett szerződéses vámokat, illetve a tarifális és vámjogi kedvezmények vámtételeit. Azon a jogcímen azonban, hogy a vámkezelt vámáru más vámtarifaszám alá osztályozandó, és ezért az alkalmazottnál kedvezőbb vámtétel alá tartozna, vámvisszatérítési igényt formálni nem lehet. Ez esetben rendes jogorvoslati úton kell az igényt érvényesíteni.
(3) A Tv. 138. § (1) bekezdésének d) és e) pontjai szerinti vámvisszatérítés esetében a kérelemhez a kiszállítás tényét igazoló okmányokat, továbbá az anyagfelhasználási kimutatást is csatolni kell. A d) bekezdés 1. pontja alkalmazásában az importőrt és az exportőrt azonosnak kell tekinteni felszámolással létrejött jogutódlás esetén is.
(4) A Tv. 138. § (1) bekezdés d) pont 3. alpontjának alkalmazásánál az exportőr által bemutatott - az importárura vonatkozó - olyan számla fogadható el, amelyből kitűnik, hogy az importáru után a vámterheket megfizették.
(5) A vámterhet visszatéríteni csak abban az esetben lehet, ha azt a vámfizetésre kötelezett ténylegesen megfizette. Ennek igazolása a (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelően az alábbiak szerint történhet:
a) azonnali vámfizetésre kötelezett esetében a vámkezelésről kiadott igazolás, amelyben a fizetés teljesítése is szerepel;
b) halasztott vámfizetés esetében az árunyilatkozat ügyfél birtokában levő példánya, a fizetési kötelezettség teljesítését igazoló napi folyószámla kivonat, vagy más pénzforgalmi bizonylattal együtt.
(6) A vámhivatal a (6) bekezdés alattiaknak az ügyfél által való igazolásától eltekinthet, ha a vámvisszatérítés fennállásának lehetőségét a saját adatai alapján állapítja meg.

Vámvisszatérítés egyszerűsített eljárásban

241. §

(1) Az országos parancsnokság kérelemre engedélyezheti az exporttermékbe beépítés címen a vámvisszatérítés egyszerűsített eljárását.
(2) Az egyszerűsített eljárást olyan ipari termelést folytató, halasztott fizetési engedéllyel rendelkező gazdálkodó szervezet kérheti, amely
a) az exportra termeléshez szükséges alapanyagot vagy félkész terméket saját számlás ügylet keretében importálja, és
b) a behozatali, valamint a kiviteli vámkezeléseket azonos vámhivatalnál kéri, továbbá
c) az exporttermékbe beépített import utáni vámvisszatérítés összege negyedévenként meghaladja az ötven millió forintot.
(3) Az egyszerűsített eljárás szerint
a) az engedéllyel rendelkező havonta kérheti az exportált termékbe beépített importáruk után fizetett vám, vámkezelési díj és statisztikai illeték visszatérítését. A kérelemnek az importáru megnevezését, a vámkezelés tételszámát, a befizetett vám, vámkezelési díj és statisztikai illetékösszegét, az exportáru megnevezését és a tételszámát, a vámkezelés időpontját, valamint az exportáru értékét kell tartalmaznia;
b) a kérelmet az engedéllyel rendelkező személy gazdasági igazgatója (főkönyvelője) írja alá, a kérelemhez nem kell csatolni az a) pontban írt vámkezelések okmányait;
c) a vámhivatal a kérelem okmányszerű ellenőrzése után intézkedik a vámvisszatérítés iránt;
d) a vámhivatal évente legalább egy alkalommal részletes ellenőrzést folytat az egyszerűsített vámvisszatérítési eljárás keretében visszatérített vám jogszerűségének vizsgálatára.
(4) Vegyipari és gyógyszeripari termék esetén a gyártási folyamat során felhasznált, de a termékbe be nem épülő alap-, adalék- és segédanyagok után is engedélyezhető a vámvisszatérítés. Ebben az esetben az (1) bekezdés szerinti kérelemhez be kell mutatni a technológiai anyagfelhasználási normát is. Az országos parancsnokság az engedélyben állapítja meg az ezen anyagokra visszatéríthető összeg százalékos mértékét.
(5) Az országos parancsnokság visszavonja az engedélyt, ha az engedéllyel rendelkező az abban foglalt feltételeknek nem tesz eleget. Ilyen esetben új engedély csak két év eltelte után adható.

(a Tv. 139. §-ához)

242. §

(1) A megállapított vámteher elengedésekor minden esetben, a vámteher mérséklésekor pedig ha az elengedett rész a megállapított tartozás ötven százalékát meghaladja, a vámhivatalnak elő kell írnia a Tv. 139. §-ának (3) bekezdése szerinti elidegenítési korlátozást.
(2) A vámhivatal a kérelmezőt akkor szólítja fel a vámteher mérséklési vagy elengedési kérelmében felhozott indokainak igazolására, ha a kérelemből a Tv-ben meghatározott feltétel fennállása egyértelműen nem állapítható meg. Igazolásul elfogadható a közös háztartásban élők munkabérének, nyugdíjának, ellátásának, jövedelmének összegére vonatkozó igazolás, és egyéb, a kérelmező anyagi helyzetét, gazdálkodási adatait tanúsító okmány.

(a Tv. 142. §-ához)

243. §

(1) A Tv. 142. §-ának (2) bekezdésében meghatározott bírságot a vámhiányt megállapító határozatban kell előírni. A bírság a határozat jogerőre emelkedését követő napon válik esedékessé.
(2) A Tv. 142. §-ának (3) bekezdésében meghatározott bírság összegét a vámhatóság az eset összes körülményének mérlegelésével állapítja meg. A bírságot úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a cselekmény súlyához, az elkövetés körülményeihez.
(3) A Tv. 142. §-ának (8) bekezdésében meghatározott körülmények vizsgálatánál Tv. 139. §-ának (1)-(2) bekezdésében foglalt szempontokat kell figyelembe venni.
(4) Nincs helye a bírság elengedésének, mérséklésének, ha a vámhiány a vámteher megállapításához szükséges adatok eltitkolásával, meghamisításával vagy egyéb rosszhiszemű magatartással függ össze.

(a Tv. 143. §-ához)

244. §

(1) A Tv. 143. §-ának (3) bekezdésében említett kamatot, - ha annak érvényesítésére a Tv. 73. §-ának (4) bekezdése alapján került sor - a vámhivatal visszatéríti, ha a vámáru után fizetendő vámterhet a Tv. 138. § (1) bekezdésének b) pontja alapján visszatérítette.
(2) Amennyiben a vámhatóság terhére keletkezik kamatfizetési kötelezettség, a számlavezető vámszerv - a késedelmes napok kimutatásával - számla kiállítása mellett hivatalból utalja át az ügyfélnek a visszatérítendő vagy visszafizetendő összeggel együtt a kamatot is.

(a Tv. 144. §-ához)

245. §

(1) A vámkezelési díjat a vámárunak a belföldi forgalom számára való vámkezelésekor, illetve aktív feldolgozási és ideiglenes behozatali eljárásban történő vámkezelésénél kell kiszabni.
(2) A vámkezelés díja - a Tv. 144. §-ának (2) bekezdésében foglaltak kivételével - a vámérték kettő százaléka. A vámkezelési díjat a vámkezelésről szóló határozatban kell előírni.
(3) Passzív feldolgozásból visszahozott áruk esetében a Tv. 30. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vámérték alapulvételével kell a vámkezelési díjat kiszabni és beszedni.
(4) A Tv. 144. § (3) bekezdésében meghatározott fizetési mentesség nem áll fenn, ha a vám kiszabására azért nem került sor, mert a vámárut a vámtarifa szerint 0 %-os vámtétellel kell vámkezelni.
(5) A Tv. 144. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat a Kormány határozata alapján a pénzügyminiszter által meghatározott eljárás szerint hajtja végre a vámhatóság.

(a Tv. 145. §-ához)

246. §

(1) A Tv. 145. §-ának (2) bekezdésében előírt vámlaboratóriumi díjat az érintettnek a vámlaboratórium által kiadott számla szerint kell átutalnia vagy postautalvány felhasználásával megfizetnie.
(2) Kereskedelmi forgalomban a szemledíjat a vámkezelést kérőnek vagy az eljárást kérőnek VÁM-bélyeg felhasználásával kell a Vámkezelési Bejelentés vámhivatali példányán megfizetnie. Az eljáró vámhatóság a Vámkezelési Bejelentés ügyfél példányán igazolja a szemledíj megfizetését. A vámbélyeg megvásárolható a vámhivatalnál készpénzért, vagy a területi parancsnokságnál átutalással.
(3) Amennyiben az ügyfél a vámkezelés időpontjában nem rendelkezik a szükséges mennyiségű bélyeggel, a vámkezelést végző a Vámkezelési Bejelentően felhívja a figyelmét arra, hogy köteles a szemledíjat a következő munkanapon a vámhivatalban megfizetni.
(4) Amennyiben az ügyfél a szemledíjat nem téríti meg, azt a vámhivatal határozattal írja elő.
(5) Meghiúsult eljárás esetén - amennyiben a szemledíj összegét az ügyfél vitatja, az esetről jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell a vámkezelés elmaradásának okát és a várakozás idejét (óra perctől - óra percig). A szemledíj összegéről a jegyzőkönyv alapján a vámhivatal határozattal dönt.
(6) A vámkezelést kérőnek vagy megbízottjának kell valószínűsítenie, hogy a kért vámkezelés késedelme, vagy a meghiúsulását eredményező körülmény nem neki felróhatóan következett be.
(7) A közúti járművek vámzár alatt történő nemzetközi árufuvarozásra való alkalmassági vizsgálatáért fizetendő költségtérítést az eljárást lefolytató és az engedély kiadását végző vámhivatal Nyugta-Ellennyugta felhasználásával szabja ki és szedi be.
(8) Az ideiglenesen megnyitott határátkelőhely esetében a költségtérítést a külön megállapodásban meghatározott módon kell megfizetni. A vámáru kísérése esetén a vámhivatal az esedékes összeget Nyugta-Ellennyugtán vételezi be.
(9) A Tv. 145. §-ának (11) bekezdésében meghatározott költségtérítést akkor kell a vámmal együtt megfizetni, ha a vámraktárból való kitárolás belföldi forgalom számára való vámkezeléssel történik, vagy a vámárut a vámhivatal értékesíti. Amennyiben a vámárunak a vámraktárból való kitárolása olyan további vámkezelés mellett történik, amely közvetlen vámfizetéssel nem jár (pl. aktív feldolgozás, kiviteli ellenőrzés) a költségtérítést a vámárunak a vámraktárból való kitárolása előtt meg kell fizetni. Ilyen esetben a költségtérítés mellett raktárdíjat felszámítani nem lehet.

(a Tv. 146. §-ához)

247. §

(1) Szóban előterjesztett vámkezelési kérelemnek minősül a Tv. 52. §-ának (4) és (5) bekezdésében meghatározott árunyilatkozat.
(2) A Tv. 146. §-ának (6) bekezdésében meghatározott ügyintézési határidő meghosszabbítására csak rendkívül indokolt esetben, így különösen az ügy bonyolultsága, a bizonyítékok, a döntéshez szükséges iratok beszerzésének időbeli elhúzódása miatt kerülhet sor.

(a Tv. 147. §-ához)

248. §

(1) Amennyiben az írásbeli árnyilatkozaton alkalmazott igazolás (záradék) nem tartalmazza azokat a tartalmi követelményeket, amelyeket az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 43. §-a előír, a vámhivatalnak a döntését külön, alakszerű határozattal kell meghoznia.
(2) A Tv. 147. §-ának (1) bekezdésében nem említett esetekben a vámhivatal a döntését az okmányon vagy az iraton történő feljegyzéssel,záradékolással hozza meg.

(a Tv. 148. §-ához)

249. §

(1) A jogorvoslati eljárás során a vámteher kiszabását és bevételezését mellőzni kell, ha az
a) nem kereskedelmi forgalomban a 200 Ft-ot,
b) kereskedelmi fogalomban az 500 Ft-ot nem haladja meg.
(2) Az utóellenőrzés során - ha a módosított határozat is jogsértő - az újabb módosító határozat ellen a rendes jogorvoslattal lehet élni.

(a Tv. 149-153. §-aihoz)

250. §

(1) A vámigazgatási ügyekben hozott határozat végrehajtása iránt - az ingatlanvégrehajtás kivételével a Tv. 149. § (1) bekezdésében meghatározott szerv intézkedik.
(2) A végrehajtási eljárást - amennyiben a vám megfizetésére a Tv. rendelkezései szerint többen egyetemlegesen kötelezhetők - valamennyi fizetésre kötelezettel szemben egyidejűleg meg kell indítani.
(3) A Tv. 150. §-ának (1) bekezdésében meghatározott végrehajtást a vámhivatal jelentése alapján a számlavezető vámszerv rendeli el,és kíséri figyelemmel annak eredményességét.
(4) Amennyiben az azonnali beszedési megbízás, illetve természetes személy esetében a letiltás nem vezet eredményre, a számlavezető vámszerv a vámhivatalt haladéktalanul tájékoztatja. A vámhivatal a tájékoztatás alapján a végrehajtást kiterjeszti az adós ingó vagyonára.
(5) Ha az ingóvégrehajtás eredménytelen, vagy abból a tartozás nem egyenlíthető ki, és a fizetésre kötelezettnek van ingatlan vagyona,a vámhivatal javaslatot tesz a területi parancsnokságnak az ingatlanvégrehajtás megindítására.
(6) A területi parancsnokság az ingatlanvégrehajtást a Tv. 151. §-ának (3) bekezdésében foglaltak figyelembevételével határozatban rendeli el.

(a Tv. 154. §-ához)

251. §

(1) A Tv. 154. §-ának (1) bekezdésében foglaltakon túl törölni kell a kiszabott vámterhet
a) ha a vámárut a vám kiszabását követően az állam részére ellenszolgáltatás nélkül felajánlották és azt a vámhivatal elfogadta,
b) a jogellenesen belföldi forgalomba hozott áruk után, ha a bíróság jogerős ítéletében vagy végzésében az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezést a jogellenesen belföldi forgalomba hozott áru teljes értékének megfelelő összegben állapította meg. Ha a bíróság által megállapított összeg kevesebb, mint a jogellenesen forgalomba hozott áru értéke, az elkobzás alá eső érték összegével a vámkiszabás alapját csökkenteni kell, és a különbözet után esedékes vámot törölni kell,
c) ha a fizetési halasztásban vagy részletfizetési kedvezményben részesített vámárura a Tv. 138. § (1) bekezdésének a) pontja alapján vámvisszatérítési igény keletkezik, a még meg nem fizetett vám erejéig,
d) elkobzott vámáru esetében, amennyiben az értékesítésből befolyt összeg nem fedezi a kiszabott vámteher összegét,
e) a vámterhet megállapító vámhatóság törölheti a 100 Ft-ot meg nem haladó vámtartozást, ha a tartozás nyilvántartása, a behajtása érdekében szükséges intézkedés megtétele a tartozással arányban nem álló költségeket eredményezne. Az így törölt tételekről a vámhatóság külön nyilvántartást köteles vezetni.
(2) Ismeretlen tettes által jogellenesen forgalomba hozott vámárunak kell tekinteni azt a vámárut, amelyet ismeretlen személy eltulajdonított, de az ügyben a nyomozást az illetékes nyomozóhatóság eredménytelenség miatt (a tettes és az áru sorsának tisztázása nélkül), megszüntette. Ilyen esetben - ha az alkalmazott vámkezelés vámteher kiszabással, illetőleg beszedéssel nem járt, - a vámterhet az ismeretlen vámfizetésre kötelezett terhére határozattal ki kell szabni, és egyidejűleg intézkedni kell a vám törlésére. Amennyiben az ellopott vámáru az elévülési időn belül megkerül, annak vámjogi sorsát az általános szabályok szerint kell rendezni.
(3) Az (1) bekezdés b) pontja esetében a vámtartozás törlése hivatalból a bíróság jogerős ítéletének (végzésének) a nyomozóhatóság részére történő megküldése után, vagy kérelemre a végzés vagy ítélet becsatolásával történik. A vámfizetésre kötelezettel határozatban kell közölni a vámtartozás összegét.
(4) A vámtartozás törlését közölni kell a vám megfizetésére egyetemlegesen kötelezettekkel is.
(5) Téves törlés esetén, vagy ha a tartozás behajthatóvá válik, azt újból elő kell írni, és végrehajtása iránt intézkedni kell.

(a Tv. 156. §-ához)

252. §

(1) Az adatvédelmi kötelezettség keretében biztosítani kell, hogy az adatokhoz, információkhoz csak az intézkedésre, felhasználásra jogosultak jussanak hozzá. A betekintési jog alkalmazásának módját, az intézkedés és felhasználás rendjét az illetékes szerv vezetője határozza meg.
(2) Nem minősül vámtitoknak az ügyfél olyan tevékenységével kapcsolatos adat, amely a jogszabályok megsértésével, tisztességtelen gazdasági magatartásával, illegális pénzügyi, vagyoni érdekeivel kapcsolatos.
(3) Vámtitoknak a kereskedelmi fogalomban különösen az ügyfél külföldi gazdasági kapcsolataira, árubeszerzési forrásaira, az általa vett vagy eladott áruk árára, a külföldi által számára adott engedményekre, kedvezményekre, az általa külföldi partnerek részére adott hasonló kedvezményekre, esetleges fizetési nehézségeire, vámtartozására vonatkozó és egyéb hasonló adatokat, illetve olyan információkat kell tekinteni, amelyekből ilyen adatok egyértelműen megállapíthatóak.
(4) A Tv. 156. §-ának (2)-(3) bekezdésében szereplő külkereskedelmi statisztika számára szükséges adatok körét, ellenőrzési szempontjait, az adatfeldolgozást, valamint az adatátadás tartalmát, formáját, módját és gyakoriságát a külkereskedelmi statisztikáért felelős szervezet határozza meg a külkereskedelmi termékforgalmi statisztika módszertanában.
(5) A Tv. 156. §-ának (3) bekezdésében felsorolt közigazgatási szervek folyamatos adatigénylésben határozzák meg a törvényben felsorolt célok érdekében általuk rendszeresen igényelt adatok körét, formáját, az adatátvétel módját és gyakoriságát, az adatok átviteléért, felhasználásáért és cél megvalósulása után az egyedi adatok megsemmisítéséért felelős szervezeti egységet, munkaterületet vagy személyt.
(6) Az egyedi célokra esetenként szükséges adatoknak az arra jogosult szervezetek részére történő szolgáltatása csak cégszerű aláírással ellátott írásbeli kérelem alapján történhet. A kérelemnek tartalmaznia kell az adatkérés célját, az adatcsoport pontos meghatározását, az átvételre jogosult kijelölt munkatárs nevét, szükség esetén postacímét.
(7) Az (5)-(6) bekezdésben meghatározott adatátadás rendje:
a) papíron vagy mágneses adathordozón adott információ esetén az adatátadás átvételi elismervény ellenében történik az igénylő igazolt megbízottjának, vagy tértivevénnyel postázható. Az elismervénynek tartalmaznia kell a kérelemre vagy ismétlődő adatszolgáltatás esetén a folyamatos adatigénylés megfelelő részére való hivatkozást, az átadás-átvétel időpontját, az átadó és átvevő aláírását;
b) közvetlen adatátviteli vonalon történő adatátadás esetén az adatátvitelt jogosultsághoz és jelszóhoz kell kötni. Az adatátadásokról (lekérdezésekről) automatikusan naplót kell készíteni. Az átvitelt kódolt (azonosíthatatlan) formában kell elvégezni.
(8) Vámtitkot, államtitkot tartalmazó információ szóban, telexen, telefaxon, telefonon nem adható ki még a jogosult számára sem.
(9) Az átadott információkat a kérelemtől eltérő céllal felhasználni csak az adatszolgáltatásra, adatigénylésre vonatkozó szabályok megtartásával, újabb kérelem alapján, újabb hozzájárulással lehet.
(10) A vámtitoknak a (4)-(5) és (9) bekezdésben foglaltak esetében történő felhasználását a vámtitkot képező adatokkal rendelkező vámszerv vezetője engedélyezheti. Közérdekű adat kiadását a vámhatóság nem tagadhatja meg.
(11) Az ügyfelek részére információk szolgáltatása az alábbiak szerint történhet:
a) az ügyfél jogosult a saját külkereskedelmi forgalmára vonatkozó információ lekérésére;
b) az ügyfél akkor jogosult más ügyfelekről információ kérésére, ha az érdekelt cégszerű aláírással ellátott írásos hozzájárulásával rendelkezik, amelyben pontosan meghatározott az átadható adatkör;
c) az ügyfél jogosult olyan összesített adatok lekérésére, amelyek kiadása nem sért államérdeket és nem képez vámtitkot. Ilyen adatok az egyes termékek, a termékcsoportok külkereskedelmi forgalmára vonatkozó összesített, illetve származási, rendeltetési vagy szerződő országok szerint részletezett mennyiség, statisztikai (határparitásos) érték és átlagár adatok. A termékcsoport nem jelentheti a teljes terméknomenklaturát.
(12) A (11) bekezdésben meghatározott információ-szolgáltatás költségtérítés ellenében történik. A költség magában foglalja a lekérdezési eljárás kidolgozásának és végrehajtásának, az információ expediálásának szellemi és számítógéphasználati költségeit, valamint az információhordozó anyagköltségeit vagy az adatátviteli vonal használati díját.

(a Tv. 157. §-ához)

253. §

Az adatkezelési rendszernek teljesíteni kell az alapvető adatbiztonsági és adatvédelmi követelményeket. A biztonsági másolatok mentési és őrzési rendjéről, valamint a hozzáférési jogok meghatározásáról az országos parancsnok "Adatbiztonsági és adatvédelmi szabályzat"-ban rendelkezik. Az adatokhoz való hozzáférési jogok meghatározása munkakör, beosztás, illetve egyes esetekben rendfokozat szerint történhet. Az adatkezelési rendszer felépítése és működése szolgálati titokként kezelendő.

(a Tv. 158. §-ához)

254. §

A vámfizetésre kötelezett, valamint a vámeljárásban szereplő, adószámmal rendelkező minden magyar résztvevő azonosítása adószámmal történik. Az adószámot a vámkezelést kérőnek okmánnyal igazolni csak akkor szükséges, ha az a vámhatóság törzsállományában még nem szerepel.

(a Tv. 159. §-ához)

255. §

(1) A Tv. 159. §-a értelmében a nyilvántartó rendszernek dokumentálnia kell minden, a vámáruval, áruval kapcsolatos történést, tevékenységet és folyamatot.
(2) Az (1) bekezdéshez biztosítani kell:
a) az árunyilatkozat és egyéb okmányok adatainak az elévülésig történő megőrzését,
b) az adatok, okmányok, határozatok visszakereshetőségét,
c) az alapeljárás és a kapcsolódó utólagos eljárások mindenkori állapotának és a változásának követhetőségét.
(3) A naplók és nyilvántartások felsorolását a 22. számú melléklet tartalmazza.

(a Tv. 162-173. §-ához)

256. §

(1) Az országos parancsnokság végzi az átfogó, hosszabb időszakra vonatkozó vámeljárások utólagos ellenőrzését
a) azokban a kiemelt ügyekben, amelyekre vonatkozóan az országos parancsnok így rendelkezik;
b) a vámérték és ezzel összefüggő ügyekben;
c) a származási szabályok alkalmazásának vizsgálata tekintetében;
d) ha az adott személy utólagos ellenőrzését több területi parancsnokság illetékességi területén levő telephelyén is el kell végezni, vagy a vizsgált személy ellenőrizendő vámkezeléseit több területi parancsnokság felügyelete alatt álló vámhivatal végezte;
e) ha erre a vámhivatal vagy a területi parancsnokság parancsnoka kizárás miatt vagy más indokolt esetben felkéri.
(2) A területi parancsnokság végzi az illetékességi területén működő szervezeteknél és személyeknél az átfogó, hosszabb időszakra vonatkozó vámeljárások utólagos ellenőrzését, az (1) bekezdésben foglaltak kivételével.
(3) A vámhivatal végzi az általa végzett vámkezelések utólagos ellenőrzését.

257. §

(1) Felszámolás vagy végelszámolás esetében az utóellenőrzést teljeskörűen le kell folytatni, és pontosan meg kell állapítani az eljárás alatt álló gazdálkodó szerv vámmal kapcsolatos fizetési kötelezettségeit. Amennyiben az utóellenőrzést az Állami Számvevőszék, vagy a pénzügyminiszter rendeli el, az utóellenőrzésnél az általuk megállapított szempontokat kell elsődlegesen figyelembe venni.
(2) A Tv. 164. §-ában foglaltak alapján az ellenőrzés és az utóellenőrzés kiterjed minden olyan tevékenységre, amelynek ellenőrzése a Tv. rendelkezései szerint a vámhatóság hatáskörébe tartozik.
(3) A vámhatóságok által végzett utóellenőrzéseket, azok szükségességét és gyakoriságát összehangoltan kell megállapítani. Ennek érdekében az országos parancsnokság az utóellenőrzések végrehajtására- a vonatkozó jogszabályok rendelkezéseit figyelembe véve - irányelveket adhat ki.

258. §

(1) Az utóellenőrzést akkor nem kell előzetesen bejelenteni, ha az utóellenőrzésre olyan információk alapján kerül sor, amelyekből a vámhatóság alaposan feltételezheti, hogy az ellenőrzött személy a vámigazgatási eljárással vagy vámterhekkel kapcsolatban jogsértő cselekményeket követett el.
(2) Az utóellenőrzésről az érdekeltet akkor is értesíteni kell, ha az értesítés nem előzetes bejelentéssel történik. Ilyen esetben az írásbeli értesítést az ellenőrzés megkezdésekor kell az ellenőrzött részére átadni.
(3) Az ellenőrzésről szóló értesítést az ellenőrzött részére az átadás időpontjának feltüntetése mellett, az átvétel elismertetésével kell kézbesíteni.
(4) Az utóellenőrzést végző vámhatóság parancsnoka dönt abban a kérdésben, hogy az utóellenőrzésről az érdekeltet előre értesítik vagy nem.
(5) Az utóellenőrzésről szóló értesítésnek tartalmaznia kell:
a) az ellenőrzést végző vámhatóság megnevezését, iktatószámát;
b) az ellenőrzött személy,gazdálkodó megnevezését;
c) a vizsgálat célját, témakörét és azt az időszakot, amelyre a vizsgálat irányul;
d) azokat a jogszabályokat, amelyeken az ellenőrzés alapul;
e) az ellenőrzés megkezdésének, tervezett befejezésének időpontját és figyelmeztetést az f) pontban és a Tv. 168. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségre;
f) az utóellenőrzésben való közreműködésre és annak technikai feltételei biztosítására való felhívást;
g) a vámhatóság vezetőjének aláírását, a vámhatóság bélyegzőlenyomatát és a keltezést.

259. §

(1) Az utóellenőrzés alkalmával a jegyzőkönyvben rögzített megállapításokat igazoló, bizonyító okmányokat, könyveket, nyilvántartásokat stb. kell elsősorban bevonni. Az okmányokról az ellenőrzött kérelmére akkor kell másolatot hagyni, ha a másolatok elkészítésének feltételeit az ellenőrzött saját költségére biztosítja.
(2) Az utóellenőrzésről szóló értesítésben megjelölt vizsgálati időtartamra vonatkozóan az ellenőrzött az értesítés átvételének időpontjától az ellenőrzésről készült jegyzőkönyv átvételének napjáig helyesbítést, módosítást, vámvisszatérítést, vámelengedést vagy mérséklést, vagy más olyan eljárást, amely a vámteherrel kapcsolatos fizetési kötelezettségét, helyzetét megváltoztatja, nem kezdeményezhet.
(3) A Tv. 167. §-a (1) bekezdésének rendelkezései alapján az ellenőrzésre indokolt esetben a tevékenység folytatásának szünetében, illetőleg az ott meghatározott időtartamon kívül is sor kerülhet. Ilyen esetek lehetnek pl., ha az üzemen kívül lévő gazdálkodónál az ellenőrzést jogszabály rendeli el, vagy azt vám-, adó-, jövedéki érdekek indokolják.
(4) Az ellenőrzést végzők részére kiadandó megbízólevélnek tartalmaznia kell:
a) az ellenőrzést elrendelő vámhatóság megnevezését, adatait, bélyegzőlenyomatát és vezetőjének aláírását;
b) az ellenőrzött személy vagy gazdálkodó megnevezését;
c) az ellenőrzés alapját képező jogszabályok felsorolását;
d) a vizsgálatot végzők megnevezését, megbízásuk tartalmát;
e) felkérést az ellenőrzést végző tevékenységének elősegítésére, támogatására, a vele való együttműködésre.

260. §

A Tv. 167. §-ának (5) bekezdésében foglaltak alapján az ellenőrzés megkezdésekor tisztázni kell, hogy az ellenőrzött tevékenységét a más tulajdonában levő lakás vagy ingatlan mely helyiségeiben, részeiben végzi. Az ellenőrzést a Tv. rendelkezései alapján csak az ellenőrzött által használt helyiségekben, helyeken lehet lefolytatni. A mindezekre vonatkozó adatokat lehetőleg a tulajdonos és a bérlő között létrejött szerződés alapján kell megállapítani. A tulajdonos által használt helyiségekben, területeken ellenőrzést tartani csak alapos gyanú esetén, a szabálysértési, illetőleg a büntető eljárásra vonatkozó szabályok alkalmazásával lehet.

261. §

(1) A Tv. 169. §-ában foglaltak alapján az ellenőrzés megszakítását általában akkor célszerű megtenni, ha az ellenőrzött üzleti, számviteli könyveit, nyilvántartásait nem vezeti naprakészen, bizonylatait áttekinthetetlen módon kezeli, illetőleg alapos a gyanú arra, hogy az üzleti könyvek, nyilvántartások nincsenek összhangban a bizonylatokkal.
(2) Az ellenőrzés megszakítása esetén az ellenőrzöttet a hiányosságok megszüntetésére írásban kell felszólítani. Ebben utalni kell arra, hogy a megadott feltételek teljesítésének elmulasztása esetén a vámhatóság a szükséges munkákat szakértővel fogja elvégeztetni. A törvényben előírt határidő megtartásának ellenőrzése érdekében a felszólítást tértivevénnyel kell postázni vagy az ellenőrzöttel annak átvételét igazoltatni kell. A szakértői költségek ilyen esetben az ellenőrzött személyt terhelik.
(3) Az utóellenőrzésről készült jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell:
a) az ellenőrzést végző vámszerv megnevezését, az ellenőrzést végzők nevét;
b) az ellenőrzés kezdő és befejező időpontját;
c) az ellenőrzés tárgyát, az annak alapját képező jogszabályok megnevezését, az ellenőrzéssel érintett időszakot;
d) az ellenőrzést végzők megállapításait, a tisztázott tényállást, annak bizonyítékait;
e) az ellenőrzés által felfedett vám-, adó- és egyéb hiányt, tételenként és összesítve;
f) a vám-, adó- és egyéb hiánnyal nem járó mulasztásokat;
g) az esetlegesen tapasztalt hiányosságok megszüntetésre vonatkozó javaslatokat;
h) az ellenőrzést végző vámhatóság intézkedéseit;
i) utalást arra, hogy a jegyzőkönyvekre az ellenőrzött a Tv-ben meghatározott határidőn belül észrevételeket tehet;
j) az ellenőrzést végzők aláírását.
(4) Az utólagos ellenőrzést annak megkezdésétől számított hatvan napon belül be kell fejezni. Indokolt esetben az ügyfél értesítésével a vizsgálat harminc nappal meghosszabbítható.

262. §

(1) Az ellenőrzés befejező időpontjának a vizsgálati jegyzőkönyv átadásának napját kell tekinteni. Amennyiben az ellenőrzött a Tv-ben előírt határidőn belül a jegyzőkönyvben foglaltakra észrevételeket tett, és azok alapján a vizsgálat folytatása szükséges, az ellenőrzést végző vámhatóság a vizsgálatot folytatja. Ilyen esetben az esetleges új bizonyítékokról, adatokról kiegészítő jegyzőkönyvet kell készíteni. Az ellenőrzés befejező időpontjának ez esetben a kiegészítő jegyzőkönyv átadásának időpontját kell tekinteni.

(a Tv. 174. §-ához)

263. §

(1) A közúti határátkelőhelyek üzemeltetője a Vám- és Pénzügyőrség. A közúti határátkelőhelyeken a vám- és pénzügyőrségi és a határőrizeti szerveken kívül bármely más szerv vagy vállalkozó csak az országos parancsnokság engedélyével folytathat tevékenységet. Az engedély csak abban az esetben adható ki, ha a határforgalom ellenőrzését és lebonyolítását a jelenlét vagy a tevékenység nem zavarja, és azzal a Határőrség Országos Parancsnoksága egyetértett.
(2) Új határátkelőhely megnyitása esetén a határátkelőhely rendjéért felelős szerv a forgalmi rendet úgy köteles megszervezni, kialakítani, létesítményeit elkészíteni, hogy az elősegítse az államhatáron át bonyolódó személy és áruforgalom zavartalan, gyors és hatékony vámellenőrzését.
(3) A közúti határátkelőhely kettőszáz méteres körzetében kamionterminál működésén kívül egyéb ipari vagy kereskedelmi szolgáltató jellegű tevékenység nem folytatható, ilyen célra építmény nem létesíthető.
(4) Kamionterminál az országos parancsnokság engedélyével a teherforgalom gyors lebonyolítása, a határátkelőhely és a bevezető közút tehermentesítése érdekében létesíthető azokon a határátkelőhelyeken, ahol az építésre pályázat kiírására került sor. A pályázatot az országos parancsnokság írja ki.
(5) A kamionterminál a határátkelőhely területéhez közvetlenül csatlakozó vagy a határátkelőhelyről zárt pályán megközelíthető olyan körülkerített, zárt terület- és épületegyüttes, amely a tehergépjárművek parkolási, az áruk (vámáruk) átrakási lehetőségének biztosítását, az áruk (vámáruk) vámkezelésének, raktározásának gyors bonyolítását szolgálja, és a be-, illetve kilépés csak a vámhivatal ellenőrzése mellett történhet.
(6) A terminál alapterületét, kiszolgáló egységeit úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy a határátkelőhely napi átlagos forgalma legalább harmincöt százalékának befogadására alkalmas legyen.
(7) A terminál területén csak a vámszolgálat, a spedíciók, illetve azok a szervezetek, hatóságok tevékenykedhetnek, létesíthetnek szolgálati helyet, irodát, amelyeknek az országos parancsnokság erre engedélyt adott, egyebek között pénzintézet, Közúti Igazgatóság, biztosító társaság, orvosi szolgálat. A terminál tulajdonosa, üzemeltetője köteles a kultúrált munkavégzést biztosító irodahelyiséget, raktárt - a vámfelügyeletet ellátó vámhivatalnak ingyenesen, másoknak a szerződésben foglalt feltételekkel - rendelkezésre bocsátani. A vámhivatal a közüzemi díjakat külön mérőn regisztrált fogyasztásnak megfelelően téríti meg.
(8) A terminál területén az áru felett rendelkezésre jogosulton, s az áru szállítóján kívül csak azok az állandó szolgálatot teljesítő személyek tartózkodhatnak, akik belépési engedéllyel rendelkeznek.
(9) A terminál területén kis- és nagykereskedelmi egység, vendéglátóipari, ipari, mezőgazdasági szolgáltatást nyújtó cég, egyéni vállalkozó üzlethelyiséget, irodát, telephelyet nem létesíthet.

264. §

(1) A határátkelőhelyek ideiglenes áruszállítás céljából történő megnyitását az országos parancsnoksághoz benyújtott írásbeli kérelemmel kell kérni. A kérelemben fel kell tüntetni a kért határmegnyitás pontos helyét, az engedélyezni kért nyitvatartási időt, az ideiglenesen megnyitni kért határátkelőhelyen lebonyolítani tervezett forgalom várható nagyságát, valamint a kérelem indokait.
(2) Az országos parancsnokság a kérelemben foglaltakat a Határőrség Országos Parancsnokságával egyezteti. Döntését a kérelmezővel határozatban közli, melyről a területileg illetékes vámhivatalt is értesíti. A vámhivatal az ideiglenesen megnyitott határátkelőhely forgalmát az engedélyben foglaltaknak megfelelően ellenőrzi.
(3) Az illetékes vámhivatal a kérelmezővel megállapodást köt a Tv. 145. §-ának (10) bekezdésében meghatározott költségtérítésre vonatkozóan. A megállapodásban kell rögzíteni a vámellenőrzés hatékony lebonyolításával kapcsolatban a kérelmezőt terhelő közreműködés formáit és tartalmát is.

(a Tv. 191-194. §-ához)

265. §

(1) A Tv. 192. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a testület szervei és az ott felsorolt társszervek, hatóságok együttműködési megállapodásokat köthetnek és ennek alapján vagy e nélkül is kötelesek felkérésre közös ellenőrzési cselekményekben részt venni, és ezek során egymást tevékenységükben támogatni. Az együttműködés a Tv., valamint az adatszolgáltatásra vonatkozó más jogszabályok rendelkezései keretein belül kiterjed az egymás részére való adatszolgáltatásra is.
(2) A testület szervei kötelesek az államhatáron át lebonyolódó áruforgalom vámellenőrzése során észlelt minden olyan körülményt, amely összefügg a határőrség tevékenységével, feladataival, a határátkelőhelyen működő határőrizeti szerv tudomására hozni.
(3) A testület szervei a más hatóságok, fegyveres testületek és rendészeti szervek által átadott vámárukat kötelesek leltár szerint átvenni, és a továbbiakban azokkal kapcsolatban az általános szabályok szerint eljárni.

(a Tv. 195. §-ához)

266. §

(1) A fuvarozó köteles a járműveknek a határállomáson való tartózkodási idejét az országos parancsnoksággal egyeztetve úgy megállapítani, hogy az alatt az ellenőrző vizsgálat elvégezhető legyen. A határt átlépő járművek menetrendjét, valamint annak minden változását közölni kell az országos parancsnoksággal. A határállomás állomásfőnökségének (kezelőjének) a nagyobb késéseket, a járművek elmaradását vagy menetrenden kívüli közlekedését a határvámhivatallal megfelelő időben közölnie kell.
(2) A fuvarozó, a posta és a szállítmányozó az ellenőrző vizsgálathoz szükséges munkaerőt és segédeszközt (létra, lámpa, bontóeszköz stb.) minden esetben, a vámvizsgálathoz pedig csak akkor köteles szolgáltatni, ha az határvámhivatalnál történik.
(3) Vámárut más járműbe átrakni csak vámhivatali ellenőrzés mellett szabad. A fuvarozó által fuvarozott vámáru - ha a vámhivatal értékesítésére nincs mód - a vámhivatal ellenőrzése nélkül is átrakható. Ilyen esetben az átrakó fuvarozónak a vámáru azonosságát biztosítania kell,és a vonatkozó fuvarlevél mellé az átrakás szükségességének okát és az átrakásnál közreműködők nevét is tartalmazó jegyzőkönyvet kell csatolnia.
(4) A fuvarozó a vámáru kényszerkirakását a vámhivatal előzetes engedélye nélkül is végrehajthatja, erről azonban köteles a legközelebbi vámhivatalt a lehető legrövidebb időn belül értesíteni, és a vámárut változatlan állapotban megőrizni.
(5) A fuvarozó,a posta és a szállítmányozó a telephelyén köteles a vámkezelést végző részére - a helyi sajátosságokat is figyelembe véve - a megfelelő munkavédelmi tájékoztatást megadni és betartatni.

(a Tv. 197. §-ához)

267. §

(1) Amennyiben nincs lehetőség a kényszerkikötésről a legközelebbi vámhivatal értesítésére, a vízijármű parancsnoka a kényszerkikötést annál a vámhivatalnál köteles bejelenteni, ahol belföldön legközelebb megáll. Ez a vámhivatal köteles a kényszerkikötés körülményeit vizsgálni, és a vizsgálata eredményének megfelelően eljárni.
(2) Az ellenőrző vizsgálatkor bejelentett kikötési igényt a határvámhivatal köteles a kikötés helye szerint illetékes belterületi vámhivatallal olyan időpontban közölni, hogy ez a vámhivatal a vízijármű ellenőrzéséről gondoskodni tudjon.
(3) Külföldi vízijármű belföldi kikötőben vagy különleges medencében való tartózkodása ideje alatt vámhivatali felügyelet alatt van. Ez a rendelkezés irányadó a kiviteli ellenőrzés alá vont árut szállító belföldi vízijárműre is.

(a Tv. 199. §-ához)

268. §

Amennyiben az arra illetékes belföldi szervek légijármű le-, illetőleg felszállását a Tv. 199. §-ának (1) bekezdésében meghatározott repülőtéren kívül más repülőtéren engedélyezik, kötelesek erről a területileg illetékes vámhivatalt olyan időpontban értesíteni, hogy az a légijármű és rakománya ellenőrzését el tudja végezni.

(a Tv. 200. §-ához)

269. §

(1) A külföldi feladó által kiállított vámárunyilatkozat átadásával kérhető a vámmentesen vámkezelhető postacsomag vámkezelése. A vámhivatal az árunyilatkozaton feltüntetett vámáru megnevezés és érték-megjelölés alapján dönt az alkalmazandó vámvizsgálat módjáról.
(2) A Magyar Posta az ügyfél vagy megbízottja személyes megjelenése és kérelme alapján mágneslemezen rögzíti, majd a felügyeletet ellátó vámhivatalnak adja át a postaküldemény belföldi forgalom számára való vámkezelés iránti kérelmét. A vámáru címzettje kérheti a postaküldemények megosztását, megosztás nélküli visszaküldését vagy az államnak ellenszolgáltatás nélküli felajánlását is. A külföldre való kiszállításig vagy a vételre való felajánlás elfogadásáig a vámáru a posta raktárában marad.
(3) A vámhivatal a vámkezelés számítógépes feldolgozása során számítógépes úton igazolást állít ki az ügyfél részére a vámkezelt vámáruról, melyet a posta útján kézbesít.

(a Tv. 202. §-ához)

270. §

(1) A külföldre feladott postaküldemények kiviteli eljárásban való vámkezelésére előzetes vámvizsgálat megtartásával "Részletes jegyzék" kiállításával vagy vámvizsgálat alapján EV benyújtásával kérhető.
(2) A küldemény külföldre történő kiléptetését nem kereskedelmi forgalomban "Zárlatjegyzék"-en a posta, kereskedelmi forgalomban az EV-n a vámhivatal igazolja.

(a Tv. 203. §-ához)

271. §

A posta a beszedett vámterheket a vámhivatallal történt egyeztetés után,havonta - a tárgyhót követő hó 8. napjáig-köteles átutalni a vámhivatal felügyeletét ellátó területi parancsnokság vámbevételi számlájára.

(a Tv. 204-209. §-aihoz)

272. §

(1) A működési engedély iránti kérelmet az országos parancsnokságra kell benyújtani, a Tv. 205. §-ában meghatározott feltételek meglétének igazolásával.
(2) A működést engedélyező határozat tartalmazza a tevékenység végzéséhez adott, a kezességvállalásra és a halasztott fizetésre vonatkozó jogosultságokat is. Vámraktárra vonatkozó engedély a 274. § (2) bekezdése szerint adható.

273. §

(1) A vámügynöki működési engedély alapján bármely vámhivatalnál végezhető vámközvetítés.
(2) Az országos parancsnokság az engedélyező határozat mellett egy példányban Működési engedélyt, valamint a szükséges mennyiségben arcképes igazolványt ad ki. A vámügynök, illetőleg a szakalkalmazottak az arcképes igazolvánnyal igazolják a vámközvetítésre való jogosultságukat.
(3) A Működési engedély és az arcképes igazolvány mintáját a 23. számú melléklet tartalmazza.

274. §

(1) A vámügynök a székhelyén vagy telephelyén is folytathatja a vámközvetítést.
(2) Az (1) bekezdés esetén a székhely vagy telephely kialakítására a vámraktárra vonatkozó szabályok az irányadók azzal, hogy a járműforgalom lebonyolításához, illetőleg a járművek várakozásához szükséges területet a székhelyen vagy telephelyen a vámraktár és az irodahelyiség(ek) közvetlen szomszédságában, más forgalomtól elkülönítetten kell biztosítani.
(3) A székhelyen vagy telephelyen folytatható vámközvetítésre a területi parancsnokság szerződést köt a vámügynökkel, amely nem érinti a 273. § (1) bekezdésében írtakat.
(4) Székhely vagy telephely szerinti vámközvetítés működési engedéllyel a (3) bekezdésben írt szerződés nélkül is folytatható, ez esetben a vámhivatal a háziszemlére vonatkozó szabályok szerint végzi az igényelt vámkezelést.
(5) A szolgálati hely vagy állandó vámfelügyelet kérdésében a területi parancsnokság dönt.
(6) A vámügynök székhelyén vagy telephelyén működő szolgálati hely vagy állandó vámfelügyelet a vámhivatal áruvizsgálatra kijelölt helye.

275. §

(1) A vámügynök székhelyén vagy telephelyén működő szolgálati hely a vámhivatal hivatalos helye, ott bárki kérhet - az általános szabályok szerint - vámkezelést. A vámügynök tűrni köteles az ezzel kapcsolatos járműforgalmat is, az áruvizsgálathoz szükséges eszközök és személyzet biztosítására azonban nem kötelezhető.
(2) Amennyiben a vámhivatal a vámügynök székhelyén vagy telephelyén a274. § (4) bekezdése szerint jár el,a vámkezelést, ott csak a vámügynök kérhet vámkezelést.

276. §

A vámügynök a vámhivatal által üzemeltetett vámraktárban, vagy más szolgálati helyen folytathat vámközvetítést, ha a vámhivatal bérleti díj ellenében állandó elhelyezést biztosít. Amennyiben az elhelyezést kérők száma meghaladja a rendelkezésre álló helyet, az országos parancsnokság pályázattal hirdeti meg az elhelyezést.

277. §

Az államhatáron működő vámközvetítő és a vámközvetítéssel is foglalkozó szállítmányozó számára akkor adható működési engedély, ha a vámhivatalnál biztosított vagy biztosítható az állandó elhelyezés. Amennyiben az elhelyezést kérők száma meghaladja a rendelkezésére álló helyet, az országos parancsnokság pályázattal hirdeti meg az elhelyezést.

278. §

A működési engedély visszavonása esetén a vámügynök ebben a minőségben új megbízást nem fogadhat el, a folyamatban levő vámkezeléseit és ezekkel összefüggő ügyeit pedig a szükséges idő, de legfeljebb 30 napon belül köteles végleg rendezni.

(a Tv. 1. sz. mellékletéhez)

279. §

(1) A Tv. 12. §-ában foglaltak alapján a Tv. 1. számú mellékletének rendelkezéseit behozatalnál, és kivitelnél egyaránt alkalmazni kell.
(2) Utazási forgalomban a Tv. 1. számú melléklet 1. pontjában meghatározott árumennyiséget az útiholmiként vámkezelhető mennyiségen felül lehet behozni, illetőleg kivinni.

280. §

(1) Nem kereskedelmi forgalomban a természetes személyek által behozott, vagy általuk fuvarozásra külföldön feladott vámáruk után nem kell a vámot megfizetni, ha azok személyenkénti együttes értéke a Tv. 12. §-ának (5) bekezdésében meghatározott érték ezer forintra kerekített tíz százalékát nem haladja meg. Ezt a kedvezményt - a (3)-(5) bekezdésben meghatározottakon túl - a vámkedvezményes és értékhatárt meghaladó egyedi értékű árura nem lehet alkalmazni.
(2) Nem kereskedelmi forgalomban a természetes személyek részére szállítmányozóval, fuvarozóval külföldről beküldött vámáruk után nem kell a vámot megfizetni, ha azok címzettenkénti együttes értéke a Tv. 12. §-ának (5) bekezdésében meghatározott érték ezer forintra kerekített tíz százalékát nem haladja meg. Ezt a kedvezményt a vámkedvezményes értékhatárt meghaladó egyedi értékű árura nem lehet alkalmazni.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott vámkedvezmény, ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik, a külföldi útlevéllel rendelkezőket - a külföldi diplomata útlevéllel utazók, továbbá a külföldi útlevéllel utazó, de belföldinek minősülő személyek kivételével - továbbá a külföldön élők útlevelével rendelkező magyar állampolgárokat naptári évenként egy ízben, az első beutazásuk alkalmával illeti meg.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott vámkedvezmény a belföldi utasokat naponta egy belépés alkalmával illeti meg.
(5) Az (1) bekezdésben meghatározott vámkedvezmény nem alkalmazható a vámbűncselekmény, (csempészet, vámorgazdaság), vámszabálysértés tárgyát képező vámárukra, továbbá a vámraktárban átvett vámárukra.

281. §

(1) Utazási forgalomban a természetes személy EV kiállításával köteles írásban kérni vámárui vámkezelését. Az együtt utazó családtagok kiállíthatnak közös EV-t is, ekkor a 44. rovatba a további családtagok útlevél számát is fel kell tüntetni.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően utazási forgalomban résztvevő természetes személy szóbeli árunyilatkozattal kérheti a vámárui vámkezelését az alábbi esetekben:
a) a vámáruk egyedi vagy összértéke a vámkedvezmény igénybevételével vámmentesen vámkezelhető értéket nem haladja meg és nem minősül kereskedelmi mennyiségű vámárunak;
b) a vámkezeléshez államigazgatási szerv engedélye nem szükséges;
c) ha külföldön feladott poggyászainak későbbi vámkezelésekor a vámkedvezményt nem kívánja igénybe venni.
(3) Az utas írásbeli vagy szóbeli árunyilatkozatot köteles adni, egyazon beutazás alkalmával nincs lehetőség mindkettő együttes alkalmazására, pl. úgy, hogy egyes árukat írásban, míg más árukat szóban jelent be.
(4) Külföldi utas az EV- on kötelesnyilatkozni arról, hogy a tárgyévben a vámkezeléskor az első vagy további belépése történik.

282. §

(1) A 279. § (2) bekezdésében megjelölt vámáruk akkor is vámkezelhetők szóbeli árunyilatkozat alapján a határvámhivataloknál, ha azok vámértéke a vámmentes értékhatárt meghaladja, a de vámkezelésük "Vámjegy" felhasználásával történik.
(2) A vámjegy alkalmazására bármely közlekedési módban lehetőség van külföldiek esetében is.
(3) Nem alkalmazható a vámjeggyel történő vámkiszabás, ha:
a) az utas nem fogadja el;
b) az áruk azonosítására az utas igényt tart;
c) a vám biztosítása kezesség vagy bankgarancia útján történt.
(4) A szóbeli árunyilatkozat alapján a vámhivatal vámvizsgálatot tart, a vámérték, vámteher megállapításának általános szabályai szerint megállapítja a vámáruk vámértékét és vámterhét, majd szóben közli az utassal. A vámteher mértéke a kerekítés szabályai szerint ötszáz forintra kerekíthető.
(5) Ha az utas a megállapított és kerekített vámteher összegét elfogadja, a vámhivatal a "Vámjegy"-en írásban is közli azt. Amennyiben a szóbeli árunyilatkozat alapján megállapított vámteher összegével vagy a vámértékkel az utas nem ért egyet, az általános szabályok szerint Egységes Vámárunyilatkozat benyújtásával kell kérnie a vámkezelést (belföldi forgalom számára vámkezelést, továbbítást... stb.).
(6) A Vámjegy mintáját, felhasználásának és kezelésének szabályait a pénzügyminiszter külön rendeletben határozza meg.

283. §

(1) Az utazási forgalomban kilépő utas a (2) bekezdésen foglaltak kivételével szóbeli árunyilatkozattal kérheti áruinak kiléptetését. Szóbeli árunyilatkozatnak tekintendő az is, ha az utas értékesebb áruinak kivitelét a vámmentes visszahozatal érdekében igazoltatni kívánja, s a kiléptetést a vámhivatalnak igazolnia kell.
(2) Az utasnak Egységes Vámárunyilatkozat kiállításával írásbeli árunyilatkozattal kell kérnie:
a) ha az áru egyedi, vagy összértéke vagy mennyisége alapján azok kivitele kereskedelmi forgalomnak minősül;
b) garanciális cserére kivitelre kerülő áru kiléptetését.

284. §

(1) Az I. számú melléklet 1. pontjában meghatározott mennyiségi keretet meghaladó mennyiségű vámáru utazási forgalomban, természetes személy által történő behozatala esetén az utas az alábbi lehetőségek közül választhat:
a) az összes behozott vámárut a kereskedelmi forgalomra érvényes szabályok szerint kéri vámkezelni;
b) a vámárut külföldre visszaviszi;
c) a meghatározott mennyiségi keretet meghaladó mennyiségű vámárut az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlja, s a többi vámáruját a nem kereskedelmi
árukra vonatkozó szabályok szerint kéri vámkezelni.
(2) Ajándékként, természetes személy részére beérkező vámáruk esetében, ha annak mennyisége az 1. számú melléklet 1. pontjában meghatározott mennyiséget meghaladja, a címzett az alábbi lehetőségek közül választhat:
a) az összes ajándékba érkezett vámárut a kereskedelmi forgalom szabályai szerint kéri vámkezelni;
b) az ajándékküldeményt - megbontás nélkül - külföldre visszaküldi vagy az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlja;
c) a meghatározott mennyiségi keretet meghaladó mennyiségű vámárut az államnak ellenszolgáltatás nélkül felajánlja, s a többi vámáruját a nem kereskedelmi árukra vonatkozó szabályok szerint kéri vámkezelni.
(3) Az (1) és (2) bekezdés b) és c) pontjai alkalmazására akkor is lehetőség van, ha az áru(k) összértéke miatt minősülnek kereskedelmi forgalmúnak; a c) pontok alkalmazásában ez esetben az értékhatárt meghaladó értékű áru(k) ajánlandók fel, s az így a nem kereskedelmi értékhatár alá tartozó vámáruk már a nem kereskedelmi forgalom szabályai szerint vámkezelendők.
(4) Az (1) és (3) bekezdésében foglaltakat a kivitelre kerülő árukkal kapcsolatban is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a mennyiségi keretet meghaladó mennyiségű áru belföldre visszahozható, illetve - amennyiben a vámhivatalnál való raktározására lehetőség van - a vámhivatalnál raktározható.

285. §

(1) A természetes személy által behozott, vagy részére ajándékként beérkezett és engedély hiányában, vagy valamely korlátozás miatt nem vámkezelhető vámáru külföldre visszavihető vagy visszaküldhető. Belföldi természetes személy áruinak visszaszállításához, valamint abban az esetben, ha a fuvarozó, szállítmányozó vagy a posta a küldeményt nem eredeti szállítási okmánnyal szállítja vissza, a kivitelnél a devizajogszabályok rendelkezéseit is figyelembe kell venni.
(2) A külföldi utasok a devizajogszabály szerint engedélymentesen behozható forintösszegből belföldön megvásárolt, a megállapított mennyiségi keretet meg nem haladó mennyiségű áruikat szóbeli árunyilatkozat alapján vihetik ki.
(3) Ha a kivitelre kerülő áruk értéke az engedély nélkül behozható forintösszeget meghaladja, a vámhivatal a kiszállítást csak akkor engedélyezi, ha az utas hitelt érdemlően igazolja, hogy a vásárláshoz szükséges további forintösszegekhez hivatalosan beváltott fizetőeszközből jutott.
(4) Ha olyan (össz)értékű áru kivitelére kerül sor, amely megvásárolásához olyan összegű külföldi fizetőeszköz átváltására volt szükség, amely a devizatörvény értelmében csak értékbehozatali tanúsítvánnyal volt behozható, az utasnak az értékbehozatali tanúsítványt is be kell mutatnia.

286. §

(1) A természetes személyek által a határvámhivatalnál behozott vámáruk után a vámfizetési kötelezettséget a határvámhivatalnál kell teljesíteni.
(2) Belföldiek az (1) bekezdés szerinti kötelezettségüket az alábbiak szerint teljesíthetik:
a) a devizatörvény rendelkezései szerint kivihető forintösszegek felhasználásával;
b) külföldi fizetőeszköz átváltásával, vagy csekk beváltásával;
c) a kiutazás előtt vámbiztosíték címén befizetett összegek vám címén való elszámolásának kérésével.
(3) Külföldiek a (2) bekezdés a) és b) pontjaiban meghatározott módon teljesíthetik vámfizetési kötelezettségüket azzal, hogy a devizatörvény rendelkezései szerint behozható forintösszegeket használhatják fel.
(4) A vámhivatalnak a vámkezeléskor alkalmazni kell a nem kereskedelmi forgalomra vonatkozó korlátozó és tiltó rendelkezéseket.
(5) Ha a természetes személy az esedékes vámot megfizetni nem tudja, a vámárut a vámraktárba a raktározás szabályai szerint beraktározhatja, vagy külföldre visszaviheti.
(6) Ha a természetes személy a vámáruk továbbítását kéri, a továbbítási eljárás csak vámbiztosíték nyújtása mellett végezhető el.

287. §

(1) Ez a rendelet...........lép hatályba.
(2) Ezzel egyidejűleg hatályát veszti:
a) a Vám- és Pénzügyőrségről, valamint a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. törvényerejű rendelet végrehajtásáról rendelkező 9/1966. (II. 5.) Korm. rendelet és az azt módosító 61/1990. (X. 1.) Korm. r. 13. §-ának (4)-(5) bekezdése;
b) a Magyar Köztársaság államhatárának őrizetéről szóló 40/1974. (XI. 1.) MT r. 16. §-a;
c) az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. r. 150., 151. és 152. §-a;
d) a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet és az azt módosító 30/1977. (XI. 19.) PM-KkM együttes rendelet 3. §-a, a 9/1978. (VI. 4.) PM rendelet 3. §-ának (2) bekezdése, az 5/1979. (V. 16.) PM-KkM együttes rendelet 2. §-a, a 15/1980. (VI. 26.) PM-KkM együttes rendelet, a 18/19880. (VII. 25.) PM-KkM együttes rendelet 2. §-a, a 37/1980. (XI. 18.) PM rendelet 2. §-ának (2) bekezdése, a 18/1981. (VII. 29.) PM rendelet 3. §-ának (2) bekezdése, a 22/1981. (VIII. 6.) PM-KkM együttes rendelet, az 59/1981. (XII. 17.) PM-KkM együttes rendelet, a 12/1982. (IV. 20.) PM-KkM együttes rendelet, a 27/1982. (VI. 12.) PM rendelet 3. §-ának (2) bekezdése, a 64/1982. (XI. 16.) PM-KkM együttes rendelet, a 6/1983. (III. 9.) PM-KkM együttes rendelet, az 56/1983. (XII. 29.) PM rendelet 4. §-a, az 57/1983. (XI. 29.) PM-KkM együttes rendelet, a 17/1984. (IV. 7.) PM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése, az 56/1984. (XII. 1.) PM-KkM együttes rendelet, a 15/1985. (V. 6.) PM rendelet 4. §-a, a 41/1985. (XII. 17.) PM-KkM együttes rendelet, a 21/1986. (CII. 27.) PM-KkM együttes rendelet, a 8/1987. (III. 19.) PM-KkM együttes rendelet, a 99/1987. (XII. 30.) PM-KeM együttes rendelet, a 11/1988. (IV. 1.) PM-KeM együttes rendelet, a 11/1989. (III. 12.) PM rendelet 4. §-ának (2) bekezdése, a 17/1989. (IV. 1.) PM-KeM együttes rendelet, a 46/1989. (XII. 27.) PM-KeM együttes rendelet, a 14/1990. (VIII. 1.) PM rendelet 2. §-a, a 18/1990. (IX. 29.) PM-NGKM együttes rendelet, a 26/1990. (XII. 27.) PM-NGKM együttes rendelet, a 10/1991. (III. 29.) PM-NGKM együttes rendelet, a 27/1991. (XI. 5.) PM-NGKM együttes rendelet, a 32/1991. (XII. 14.) PM rendelet 2. §-a és melléklete, a 34/1991. (XII. 18.) PM-NGKM együttes rendelet, a 2/1992. (II. 29.) PM-NGKM együttes rendelet, a 7/1992. (IV. 8.) PM-NGKM együttes rendelet, a 20/1992. (VII. 7.) PM-NGKM együttes rendelet, a 31/1992. (XII. 30.) PM-NGKM együttes rendelet, a 8/1993. (III. 2.) PM-NGKM együttes rendelet, a 25/1993. (IX. 25.) PM-NGKM együttes rendelet, a 26/1993. (IX. 27.) PM-NGKM együttes rendelet, a 29/1993. (XI. 30.) PM-NGKM együttes rendelet, a 30/1993. (XII. 8.) PM-NGKM együttes rendelet és a 37/1993. (XII. 30.) PM rendelet 4. §-a, a 6/1994. (II.23.) PM-NGKM együttes rendelet, a 7/1994. (II.25.) PM-NGKM együttes rendelet, a 19/1994. (V.25.) PM-NGKM együttes rendelet, a 21/1994. (VI.29.) PM-NGKM együttes rendelet, a 35/1994. (XII.24.) PM-IKM együttes rendelet és a 37/1994. (XII.28.) PM-IKM együttes rendelet.
(3) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy a Vám- és Pénzügyőrség szerveit, azok székhelyét és illetékességét, továbbá a GATT keretében a Vámérték Technikai Bizottságának a rendelet kihírdetése után alkotott Szakértői Véleményeket, Magyarázatokat és Magyarázó Jegyzeteket, valamint az EV alkalmazását és kitöltési szabályokat, az EV használatához szükséges kódok jegyzékét,vámúttá nyilvánított határátkelőhelyeket, a vámértékbevallására vonatkozó részletes szabályokat, a vámszabadterület vámügyi rendtartását, akishatárforgalomra vonatkozó részletes szabályokat,az árubejelentésre szolgáló okmányokat és kezelésükre vonatkozó szabályokat, valamint a Vámjegyet rendeletben közzétegye.

...../1995. (...) Korm. rendelet a vámigazgatási feladatok ellátásáról és a vámszervezetről

A vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi.....törvény (a továbbiakban: Tv) 213. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli el:

A pénzügyminiszter vámigazgatással kapcsolatos jogköre és feladatai

1. §

(1) A pénzügyminiszter vámigazgatási jogkörében
a) a vámszervezet vezetőjének a törvények és más jogszabályok által a szervezet hatáskörébe utalt feladatok ellátása feltételeinek kialakítására és szakszerű végrehajtására iránymutatást, utasítást, intézkedés kiadására felhatalmazást adhat;
b) ellenőrzi a vámszervezet hatósági egységeinél a vámeljárási, vámteher kivetési és beszedési, valamint jövedéki ellenőrzési tevékenységet, ezek irányítását és felügyeletét, a szervezet feladatai végrehajtásának törvényességét és szakszerűségét;
c) jóváhagyja a szervezet költségvetését;
d) irányítja a határátkelőhelyek fejlesztésének feladataival megbízott Tárcaközi Bizottság munkáját, a fejlesztési terveket jóváhagyásra a Kormány elé terjeszti;
e) a munkáltató jogot gyakorol a vámszervezet központi szervének vezetője tekintetében, kinevezi és felmenti a központi szervezet vezetőjét és helyetteseit, ezredesi rendfokozatba előléptet, kezdeményezi a tábornoki rendfokozatba történő előléptetést;
f) hivatalból vagy kérelemre felülvizsgálja a vámszervezet központi szerve vezetőjének jogszabálysértő intézkedését, jogszabálysértés esetén megsemmisíti vagy megváltoztatja azokat;
g) jóváhagyja a vámszervezet szervezeti és működési szabályzatát.
(2) A pénzügyminiszter feladatai
a) az ipari és kereskedelmi miniszter egyetértésével
1. előkészíti a vámjog és a vámeljárás szabályozását szolgáló törvényeket, végrehajtási rendeleteket, illetve e körben - külön felhatalmazás alapján - szabályozási feladatokat is ellát, biztosítja a vámjogi szabályozás hazai joggal és nemzetközi vámjoggal való harmonizálását;
2. a vámpolitika kialakításában érvényesíti a Kormány gazdaság- és pénzügypolitikáját;
3. a törvény 174. §-ának (5) bekezdésében szabályozott feladatmegosztással összhangban felelős az Európai Unióval kiépülő vámuniót szakmailag megalapozó vámharmonizációs feladatok végrehajtásáért, különös tekintettel a származási szabályok, a vámértékszabályozás és a vámnomenklatúra szerkezetének az Európai Unió országaiban egységesen alkalmazott rendelkezéseivel történő összhang megteremtésének követelményére;
b) összehangolja a vámigazgatás végrehajtó szervezetének hatáskörébe utalt adóhatósági tevékenységet a vámmal együtt kivetett adók, illeték és egyéb fizetési kötelezettségek fizetési rendjének a vámjogon belül történő szabályozása révén;
c) koordinálja az Európai Unióval hatályos Társulási Megállapodásban foglalt kötelezettségek végrehajtása keretében a Vámügyi Albizottság hatáskörébe utalt feladatokat;
d) irányítja a nemzetközi szabadkereskedelmi és integrációs feladatokból a vámigazgatásra háruló együttműködési kötelezettségek végrehajtását;
e) biztosítja a vámigazgatás felsőfokú szakirányú képzési rendszerének a nemzetközi követelményekkel való harmonizálását.

II.

A vámszervezetre vonatkozó rendelkezések

Általános rendelkezések, a vámszervezet jogállása

2 . §

(1) A vámigazgatás végrehajtó szerve a vámszervezet,amely a Pénzügyminisztérium költségvetési fejezetén belül önálló költségvetési szervként működik.
(2) A vámszervezet vezetőjét és helyetteseit a pénzügyminiszter nevezi ki.

A vámszervezet szervezeti felépítése

3. §

(1) Hatósági jogkörrel rendelkezik az alsó fokú szervek közül a vámhivatal, a vámhivatali kirendeltség, a nyomozó-valamint a szabálysértési hivatal,a vámáruraktár, a közép-fokú szervek közül a vámszervezet fővárosi szerve és a vámszervezet területi szervei,valamint a Központi Repülőtéri Vámszerv (a törvény alkalmazásában együtt: területi vámszervek), valamint a felsőfokú szerv, a vámszervezet központi szerve, továbbá a vámszervezet vezetője.
(2) Nem rendelkezik hatósági jogkörrel az anyagi javak őrzésére, kísérésére létrehozott szerv, továbbá azok a közép-fokú szervek, amelyek feladata a vámszervezet technikai, anyagi eszközökkel való ellátása, vámadatok számítástechnikai feldolgozása és a külkereskedelmi statisztika szolgáltatása, a vámkezeléshez szükséges laboratóriumi vizsgálatok elvégzése, továbbá az állomány alapképzése és továbbképzése, valamint az egészségügyi, szociális, kulturális ellátás megszervezése.

A vámszervezet egyes szerveinek hatásköre

4. §

(1) A vámhivatalok feladatai és hatásköre:
a) végzik az áruk vámkezelését, kiszabják, beszedik, helyesbítik és - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik -visszatérítik a vámot és az azzal együtt beszedendő adókat, illetéket, pótlékokat és egyéb költségeket, határoznak a vámfelügyelet kérdésében;
b) ellátják a jövedéki ellenőrzéssel és adóztatással kapcsolatos külön jogszabályban meghatározott első fokú hatósági feladatokat;
c) intézkedéseket tesznek a hatáskörükbe utalt jogszabály-
sértések megelőzésére, felderítésére;
d) törvényben meghatározott körben nyomozó, továbbá szabálysértési hatósági jogkört gyakorolnak;
e) eljárnak azokban az ügyekben, amelyeket törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet a vámhivatal első fokú hatáskörébe utal.
(2) A vámáruraktár végzi a vámáruraktárból kiadásra kerülő vámáruk vámkezelését.
(3) A területileg illetékes vámhivatal kiszabja és beszedi a bűncselekménnyel vagy szabálysértéssel érintett vámterhet és egyéb köztartozást.

5. §

A vámszervezet területi szerveinek parancsnokságának feladatai és hatásköre
a) a működési területén létesített alsó fokú szervek tevékenységének irányítása, felügyelete és ellenőrzése;
b) eljár azokban a vám-, jövedéki és adóügyekben, amelyeket a jogszabály első fokú hatáskörébe utal;
c) elbírálja az irányítása alá tartozó vámhivatalok első fokú határozatai ellen benyújtott fellebbezéseket;
d) nyomozó hatósági jogkört gyakorol;
e) külön jogszabállyal feladatkörébe utalt szakmai, szervezési, szolgálati, személyügyi, fegyelmi, oktatási, gazdálkodási és egyéb ügyek intézése.

6. §

(1) A vámszervezet központi szervének feladatai és hatásköre
a) a vámszervezet alsó- és középfokú szervei működésének biztosítása, továbbá
e szervek tevékenységének irányítása, felügyelete és ellenőrzése;
b) első fokon jár el azokban a kiemelt ügyekben, amelyeket e törvény vagy külön jogszabály első fokú hatáskörébe utal;
c) másodfokon jár el a területi szervek első fokú határozatai ellen benyújtott jogorvoslatok esetén;
d) felügyeleti jogkört gyakorol az alárendelt szervek intézkedései felett, továbbá a jogszabály által felügyeleti hatáskörébe utalt egyéb ügyekben;
e) intézi, illetve felügyeli a vámellenőrzéssel és vámkezelésekkel összefüggő nemzetközi vámigazgatási ügyeket;
f) jogszabály által hatáskörébe utalt nyomozóhatósági jogkört gyakorol;
g) a határőrséggel egyetértésben ideiglenes határátkelőhelyek nyitása;
h) a jogszabállyal feladatkörébe utalt szakmai, szervezési, szolgálati, személyügyi, oktatási, gazdálkodási és egyéb ügyek intézése;
i) biztosítja, irányítja és ellenőrzi a vámszervezet szerveinek vámstatisztikai és egyéb szabályokon alapuló adatfeldolgozással és adatszolgáltatással kapcsolatos tevékenységét;
j)engedélyezi a mellékúton történő áruszállítást.
(2) A vámszervezet központi szervének határozatai esetében a felettes szerv a vámszervezet központi szervének vezetője.

7. §

Ez a rendelet..................lép hatályba.

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu