(1) Közraktár kizárólag részvénytársaságként működhet, amelyre a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alk..." />

T/1367. számú törvényjavaslat indokolással - A közraktározásról

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 
  • Jogszabály indoklása: 1996. évi XLVIII. törvény

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

(1) A közraktár olyan gazdálkodó szervezet, amely a nála elhelyezett dolgok őrzésével valamint közraktári jegy kibocsátásával foglalkozik.
(2) Cégnevében a "közraktár" kifejezést, annak bármely képzett, összetett vagy jelzős alakját kizárólag az e törvény rendelkezéseinek megfelelő gazdálkodó szervezet használhatja.
(1) Közraktár kizárólag részvénytársaságként működhet, amelyre a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alk...

T/1367. számú törvényjavaslat indokolással - A közraktározásról
Az Országgyűlés az áru- és pénzforgalmi viszonyok fejlesztése, a termelés hiteligényeinek jobb kielégítése valamint a közraktári tevékenység iránti közbizalom erősítése érdekében, a közraktárak működése és a közraktári ügylet korszerű szabályozásaként a következő törvényt alkotja:
ELSŐ RÉSZ
A KÖZRAKTÁROZÁS INTÉZMÉNYEI
I. Fejezet
A közraktározás szervezeti és személyi feltételei
A közraktár fogalma
1. §
(1) A közraktár olyan gazdálkodó szervezet, amely a nála elhelyezett dolgok őrzésével valamint közraktári jegy kibocsátásával foglalkozik.
(2) Cégnevében a "közraktár" kifejezést, annak bármely képzett, összetett vagy jelzős alakját kizárólag az e törvény rendelkezéseinek megfelelő gazdálkodó szervezet használhatja.
Szervezeti és működési feltételek
2. §
(1) Közraktár kizárólag részvénytársaságként működhet, amelyre a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A közraktárnak legalább ötszáz millió forint alaptőkével kell rendelkeznie. Az alaptőke pénzbeli részének legalább ötven százalékát a közraktári tevékenység engedélyezése iránti kérelem benyújtásáig szolgáltatni kell. A nem pénzbeli hozzájárulásként a részvénytársaság rendelkezésére bocsátott, tehermentes ingatlannak szakértő által megállapított értéke nem lehet kevesebb kétszázötven millió forintnál. Az ingatlanra terhelési tilalmat kell bejegyeztetni. Az e bekezdésben meghatározott alaptőke az alapítást illetve az engedélyezést követően nem csökkenthető.
3. §
(1) A közraktár csak névre szóló részvényeket bocsáthat ki. A közraktár igazgatósága köteles olyan részvénykönyvet vezetni, amely a névre szóló vagy ideiglenes részvényekről tartalmazza
a) a részvénytulajdonosok nevét (cégét), lakcímét (székhelyét), a részvényes állampolgárságát;
b) a részvény jelét, sorszámát, névértékét, fajtáját és a részvényhez fűződő jogokat;
c) a részvényvásárlásnak illetve a részvénykönyvbe történő bejegyzésének időpontját, a részvény bevonásának és törlésének időpontját;
d) közös tulajdonban lévő részvények esetén a közös képviselő nevét (cégét) és lakcímét (székhelyét).
(2) A részvénykönyv mellékleteként nyilván kell tartani a közvetett tulajdonnal rendelkező személyek cégjogi adatait is.
4. §
(1) Közraktár kizárólag a közraktári tevékenység folytatásához szükséges, azzal közvetlenül összefüggő pénzintézeti kölcsönt vehet fel, zálogjogot kizárólag ennek biztosítására engedhet vagyontárgyain. A közraktár harmadik személy tartozásának visszafizetéséért kezességet nem vállalhat.
(2) A közraktár által felvett kölcsön biztosítékául jelzálogjogot a 2. § (2) bekezdése szerinti ingatlanra alapítani nem lehet.
(3) A közraktározáshoz felhasznált ingatlanaira a közraktár köteles az ingatlanoknak és az azokban tárolható vagyonértéknek megfelelő vagyonbiztosítást kötni. A közraktár köthet felelősségbiztosítást is, ha ezt nem teszi, az általa kiállított közraktári jegyeken feltüntetett áruérték nem lehet több, mint saját tőkéjének ötszöröse.
(4) A közraktár a nála elhelyezett áru tulajdonjogát közvetlenül a letevőtől, illetve közraktári értékesítés során továbbértékesítési céllal nem szerezheti meg.
A közraktári engedély
5. §
(1) A törvény rendelkezéseinek megfelelően alapított közraktár e tevékenységét akkor kezdheti meg, ha azt az ipari és kereskedelmi miniszter (a továbbiakban: miniszter) engedélyezte és a közraktárat nyilvántartásba vette. A közraktár vámszabadterületen való működéséhez erre vonatkozó külön engedély is szükséges.
(2) A közraktári engedély iránti kérelemhez mellékelni kell
a) a részvénytársaság alapszabályát valamint a cégbejegyzésre irányuló kérelem előterjesztését igazoló okiratot;
b) a 2. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek meglétét igazoló okiratokat;
c) a közraktári tevékenységhez szükséges műszaki feltételek meglétét igazoló okiratokat valamint a szakhatósági engedélyeket;
d) a közraktár üzletszabályzatának tervezetét;
e) a használni kívánt közraktári jegy, letéti könyv (letéti szelvény) nyomtatványainak mintáját két példányban;
f) a közraktárban tulajdoni részesedéssel rendelkező személyek cégjogi és személyi adatait, ideértve az állampolgárságra vonatkozó tájékoztatást;
g) az ügyvezető, illetve a már működő részvénytársaság köztartozásairól szóló nemleges igazolást, valamint büntetlen előéletét igazoló okiratot.
(3) A 2. § (2) bekezdésében meghatározott feltételeket a befizetést igazoló pénzintézeti okirat illetve a tulajdonjogot igazoló vagy valószínűsítő (széljeggyel ellátott) tulajdoni lap bizonyítja.
(4) Ha a kérelmet hiányosan nyújtják be, a kérelmezőt megfelelő határidővel hiánypótlásra kell felszólítani.
6. §
(1) Az engedély kiadásáról vagy annak megtagadásáról a miniszter a kérelem beérkezésétől számított hatvan napon belül köteles határozni.
(2) A miniszter az engedély kiadását akkor tagadhatja meg, ha
a) a kérelem hiányos, és a kérelmező a hiánypótlásra való felhívásnak határidőben nem tett eleget, vagy
b) a kérelmező nem rendelkezik az e törvényben meghatározott szervezeti, személyi és tárgyi feltételekkel,
Személyi feltételek
7. §
(1) A közraktár ügyvezetését megfelelő szakképzettséggel rendelkező, a közraktárral munkaviszonyban álló, legalább két személynek kell ellátnia.
(2) Ügyvezetővé csak büntetlen előéletű, felsőfokú iskolai végzettséggel és legalább három év szakmai gyakorlattal rendelkező személyt lehet kinevezni.
(3) Kinevezése előtt harminc nappal a jelölt személyéről tájékoztatni kell a minisztert a jelölt részletes szakmai önéletrajzának megküldésével.
(4) Nem lehet közraktárnál ügyvezető, akinek bírósági határozaton alapuló köztartozása van.
8. §
(1) Közraktárban befolyásoló részesedést, illetve azt eredményező vagy ahhoz kapcsolódó, jelentős előnyt biztosító megállapodást a miniszternek előzetesen be kell jelenteni.
(2) A bejelentésnek tartalmaznia kell
a) a kérelmező adatait, cégmásolatát, külföldi kérelmező esetén a saját államában vezetett cégnyilvántartásba bejegyzett cégadatainak kivonatát hiteles magyar fordításban;
b) a kérelmező által megszerezni kívánt részesedés mértékének megjelölését;
c) a megállapodás tartalmát.
(3) A befolyásoló részesedés szerzése megtiltható, ha a szerző fél tevékenysége vagy a közraktárra gyakorolt befolyása a közraktár biztonságos működését illetve kötelezettségei teljesítését veszélyeztetné. A befolyásoló részesedésre, valamint a közvetett tulajdonra a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységekről szóló 1991. évi LXIX. törvény fogalmait kell használni.
II. Fejezet
A közraktárak állami felügyelete
A felügyelet tartalma
9. §
(1) A miniszter évente ellenőrzi a közraktári tevékenység törvényben előírt feltételeinek meglétét, a közraktározás és a kölcsönnyújtás gyakorlatát (általános ellenőrzés). A miniszter az általános ellenőrzésen kívül - egy-egy részterületre kiterjedően - további vizsgálatot rendelhet el.
(2) Az ellenőrzés során a közraktár köteles
a) ingatlanra vonatkozó, harminc napnál nem régebbi tulajdoni lapot,
b) éves beszámolóját, és a beszámoló óta eltelt időszakról készült jelentést,
c) közraktári ügyleteiről és a kiállított közraktári jegyekről valamint a közraktározott áru becsértékéről vezetett nyilvántartását,
d) az általa nyújtott hitelekről készített kimutatást, továbbá
e) egyéb az ellenőrzéshez szükséges iratokat a miniszter rendelkezésre bocsátani.
(3) Az egyes részterületek vizsgálatához a felügyeleti ellenőrzés során a közraktártól be lehet kérni a szükségesnek tartott iratokat, amit a közraktár köteles megküldeni. A vizsgálat során helyszíni ellenőrzés rendelhető el.
(4) A miniszter képviselője az ellenőrzés során jogosult a közraktár helyiségeibe belépni, az iratokba betekinteni s a közraktár tisztségviselőitől, alkalmazottaitól felvilágosítást kérni. A felvilágosítás megadása nem tagadható meg. A miniszter előírhatja a közraktár számára egyes adatok időszakonkénti jelentését.
(5) A felügyeleti vizsgálatról jegyzőkönyvet kell készíteni, amit a közraktárral közölni kell, lehetőséget adva, hogy arra észrevételt tegyen.
Felügyeleti jogkörben hozott határozatok
10. §
(1) Ha a felügyeleti vizsgálat eredményeként jogsértést állapítanak meg, annak súlyától függően a miniszter
a) kötelezheti a közraktárat, hogy a megadott határidőn belül küszöbölje ki a jogsértést, illetve tevékenységét a jogszabályoknak megfelelően végezze;
b) felfüggesztheti a közraktár tevékenységét;
c) visszavonhatja a közraktári engedélyt.
(2) Ha a közraktár az (1) bekezdés a) pontja szerinti felszólításnak az abban meghatározott határidőn belül nem tesz eleget, a miniszter újabb határozattal a közraktári tevékenység felfüggesztéséről vagy az engedély visszavonásáról határozhat.
(3) A miniszter az (1) bekezdésben meghatározott intézkedéseken kívül a közraktár vezetőjére - a jogsértés mértékétől függően - egymillió forintig terjedő bírságot szabhat ki.
(4) A miniszter hatáskörébe tartozó ügyekre az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
11. §
(1) Ha tevékenységét felfüggesztik, vagy engedélyét visszanvonják, a közraktár - a határozatban megjelölt időponttól kezdődően - újabb közraktári ügyletet akkor sem köthet, ha a határozatot bíróság előtt megtámadta. Felfüggesztés esetén a korábban kötött közraktári ügyletekből eredő kötelezettségeket teljesíteni kell.
(2) A közraktári engedély visszavonása esetén a határozatban megjelölt időponttól kezdődően a közraktárhoz felügyeleti biztost kell kirendelni. A kirendeléstől kezdődően a közraktár közraktározási tevékenységgel, kölcsönügylettel kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felügyeleti biztos ellenjegyzésével tehet. Ha feltételezhető, hogy a közraktár a törvény szerinti kártérítési kötelezettségének nem tud eleget tenni, a miniszter a közraktár vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatok érvényességét a felügyeleti biztos ellenjegyzéséhez kötheti.
12. §
(1) Ha a közraktár a törvényes állapotot helyreállította, vagy a felügyeleti biztos további munkájára nincs szükség, a miniszter a biztost visszarendeli, egyben kötelezi a közraktárat a kirendeléssel kapcsolatos költségek megtérítésére. A felügyeleti biztos javadalmazását az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium biztosítja.
(2) A felügyeleti eljárásért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, amelyet a miniszter rendeletben határoz meg.
(3) A közraktári engedély visszavonásáról a miniszter értesíti az illetékes cégbíróságot, s határozatát a Cégközlönyben is közzé kell tenni.
Bejelentési kötelezettség
13. §
A közraktár köteles a miniszternek haladéktalanul írásban bejelenteni, a) fizetésképtelensége veszélyét, fizetéseinek vagy közraktározási tevékenységének beszüntetését,
b) a közraktározási tevékenységgel kapcsolatos személyi vagy tárgyi feltételekben bekövetkezett változást, illetve a tárgyi feltételek megszűnését.
c) az alaptőke felemelésére vagy leszállítására irányuló szándékát,
d) cégadatainak megváltozását,
e) a részvénytársaság tulajdonosi szerkezetének megváltozását,
f) az alapszabály, alapító okirat engedélyt nem igénylő változását, valamint
g) az üzletszabályzat módosítását.
MÁSODIK RÉSZ
A KÖZRAKTÁRI TEVÉKENYSÉGRŐL
III. Fejezet
A közraktári ügylet
A közraktári ügylet fogalma
14. §
(1) Közraktári ügylet az a szerződés, amelynek alapján a közraktár köteles a nála elhelyezett dolgot időlegesen megőrizni és arról közraktári jegyet kiállítani, a letevő pedig köteles közraktári díjat fizetni.
(2) Ha a közraktár a letett dologról nem állít ki közraktári jegyet, az ügylet a Ptk. szerinti letétnek minősül.
A szerződés tárgya és tartalma
15. §
(1) A közraktári ügylet tárgya olyan forgalomképes ingó dolog (a továbbiakban: áru) - ide nem értve a pénzt és az értékpapírt - lehet, amely a személy- és vagyonbiztonságot, illetve a közraktárban letett más áruk tulajdonosainak érdekeit nem veszélyezteti.
(2) Jövedéki terméket csak jövedéki engedéllyel rendelkező jövedéki alany helyezhet el közraktárban.
(3) Ha az ügylet tárgya fajta és mennyiség szerint meghatározott áru, a szerződésben meg kell állapítani annak minőségét is. A közraktár a szerződés lejártakor azonos minőségű árut köteles kiadni a letevőnek. Ha a felek a minőség meghatározását elmulasztják, a minőségre Ptk. 288. §-ában foglaltakat kell irányadónak tekinteni.
16. §
(1) A közraktári szerződésben meg kell határozni a szerződés időtartamát, a teljesítés helyét, az áru mennyiségét, minőségét, értékét, a raktárban történő elhelyezésének és a raktározásának módját, valamint a közraktári díjat.
(2) Közraktári ügyletet csak határozott időtartamra, legfeljebb egy évre lehet kötni, s annak időtartamát nem lehet meghosszabbítani. Ha a szerződés lejártát követően az árut nem értékesítik, a közraktári jegy birtokosa és a közraktár új szerződést köthetnek. Ilyenkor a korábbi ügyletkor kiállított közraktári jegyet be kell vonni és érvényteleníteni kell.
(3) A szerződés megkötésekor a közraktárnak és a letevőnek meg kell állapítania az áru értékét és azt a közraktári jegyre valamint a letéti könyvbe is be kell jegyezni. Eltérő megállapodás hiányában az áru értéke a könyvszerinti érték. A felek megállapodhatnak abban is, hogy az áru értékét szakértő állapítsa meg. Az áru szerződéskötéskori értéke az alapja a kártérítési igénynek, valamint az áru kiváltásakor az általános forgalomiadó-fizetési kötelezettségnek.
17. §
(1) A raktározható áruk körét, az áru közraktárban történő elhelyezésének, őrzésének, az áru kísérőokmányainak, a közraktári ügyletből eredő és az azzal kapcsolatos egyéb szolgáltatásoknak, az áru árverés útján történő értékesítésének szabályait, valamint a közraktári ügylet és az egyéb szolgáltatások díjaira vonatkozó feltételeket a közraktár az üzleti és díjszabályzatában határozza meg.
(2) A közraktár az üzleti és díjszabályzatot köteles az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben közzétenni. A díjszabályzat változása a már létrejött közraktári ügylet díját nem érinti.
18. §
(1) Az áru közraktári megőrzésre való átvételének ideje az, amikor az árut a közraktárba beszállítják, a kiszolgáltatásé pedig az, amikor a közraktár a jogosult részére az árut kiadja, függetlenül az áru kísérőokmányainak átadásától.
(2) A közraktár az áru átvételét megtagadhatja, ha az áru kísérőokmányai nyilvánvalóan nem valódiak. Egyébként a közraktár az okiratok valódiságát nem köteles vizsgálni.
(3) Az áru beszállításának befejezésekor jegyzőkönyvet kell kiállítani, s annak alapján a letevő részére a közraktári jegyet ki kell adni. Ha az áru beszállítása több részletben történik, minden részmennyiségről jegyzőkönyvet kell felvenni és a beszállítás befejezésekor a jegyzőkönyvek alapján a közraktári jegyet a teljes mennyiségről kell kiállítani.
A felek jogai és kötelezettségei
19. §
(1) A közraktár a nála elhelyezett árut a szerződésben meghatározott módon köteles megóvni a mennyiségi és minőségi változásoktól. Az áru mennyiségében a szerződésben meghatározott mértéken (káló) felüli csökkenésből eredő kárt a közraktár viseli.
(2) A közraktár tulajdonában lévő árut a közraktári ügylet alapján letett árutól elkülönítve kell tárolni és nyilvántartani.
(3) A közraktár köteles a közraktári ügylet illetve a letéti szerződés alapján elhelyezett árukat egymástól elkülönítetten raktározni; a különböző áruk keveredéséből származó kárért a közraktári felelősség szabályai szerint kell helytállnia függetlenül attól, hogy a kár melyik áruban következett be.
20. §
(1) A letevő köteles tájékoztatni a közraktárat arról, hogy az áru milyen különleges kezelést igényel. Az ennek elmulasztásából eredő kárát a letevő viseli.
(2) Ha az áru tárolása a letevő raktárában történik (művi tárolás), a letevő köteles a közraktár számára lehetővé tenni, hogy az az áru biztonsága érdekében szükséges intézkedéseket megtegye, az áru elkülönített tárolásának, a készletek ellenőrzésének feltételeit megteremtse.
(3) A letevő - ha az áru jellegéből vagy a felek megállapodásából más nem következik - csomagolva köteles átadni az árut úgy, hogy az ne károsodjék, illetve más áruban kárt ne okozzon, a személy és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse.
(4) A letevő a közraktári díjat a szerződésben meghatározottak szerint köteles megfizetni. A közraktári díjat - az egyéb szolgáltatások díjaival együtt - a közraktári jegyen, valamint a letéti könyvben fel kell tüntetni, kivéve ha azt a letevő a szerződés megkötésével egyidejűleg megfizette.
(5) A meg nem fizetett közraktári díj valamint a közraktári ügylettel összefüggő egyéb szolgáltatások díjai biztosítékául a közraktárat az árura - minden zálogjogosultat megelőzően - zálogjog illeti meg.
A közraktár egyéb szolgáltatásai
21. §
A közraktár külön szerződésben vállalhatja az áru általános kezelésén felül egyéb szolgáltatások teljesítését is. Egyéb szolgáltatás lehet különösen: az áru raktárban történő elhelyezésének, fuvarozásának a letevőtől történő átvállalása, az áru csomagolása, minőségi és mennyiségi meghatározása, értékbecslése, vámkezelésének és egyéb hatósági vizsgálatának elvégeztetése. A közraktár üzleti szabályzatában köteles megjelölni, hogy az egyes áruk tekintetében mely szolgáltatások tartoznak az általános kezelés körébe.
Közraktári felelősség
22. §
(1) A közraktár felel azért a kárért, amely a nála elhelyezett áruban az átvételtől a kiszolgáltatásig keletkezik, kivéve ha az
a) a közraktár tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok,
b) az áru belső tulajdonsága,
c) a csomagolás kívülről észre nem vehető hiányossága, vagy
d) a letevő illetve a képviseletében eljáró személy felróható magatartása miatt következett be.
(2) A közraktár az árut idegen (bérelt) raktárban, illetve a letevőnél is tárolhatja, de az esetleges kárért úgy felel, mintha az árut saját raktárában tárolta volna.
23. §
(1) A közraktár nem köteles vizsgálni, hogy a letevő tulajdonosa-e az árunak, és nem felel azért, hogy a letevő azonos-e azzal a személlyel, akit a közraktári jegy letevőként megjelöl.
(2) A közraktár a bűncselekményből származó árut a büntetőeljárással összefüggésben hozott jogerős határozat alapján köteles kiadni a határozatban megjelölt jogosítottnak.
IV. Fejezet
A közraktári jegy
A közraktári jegy fogalma és alakja
24. §
(1) A közraktári jegy rendeletre szóló értékpapír, amely az áru átvételének a közraktár részéről való elismerését, illetve az áru kiszolgáltatására vonatkozó kötelezettséget bizonyítja. A közraktári jegy helyettesíti az árut, amelyről rendelkezni, amelyet megterhelni, illetve amelynek kiadását kérni csak ennek birtokában lehet.
(2) A közraktári jegy a közraktár által időrend és sorszám szerint vezetett letéti könyv szelvényrészét képezi, azzal összefüggő, de attól elválasztható két részből, árujegyből és zálogjegyből áll.
(3) A közraktári jegy mindkét részének tartalmaznia kell
a) a közraktári jegy (árujegy-zálogjegy) elnevezést az okirat kiállításának nyelvén,
b) a közraktár megnevezését,
c) a letéti könyv sorszámát,
d) a letevő nevét, székhelyét (lakhelyét),
e) a letett áru megnevezését, mennyiségét, minőségét és a közraktári megkezdésekori értékét,
f) a szerződésben kikötött közraktári díjat és a közraktári ügylettel összefüggő egyéb szolgáltatások díjait,
g) a közraktári ügylet időtartamát a lejárat pontos megjelölésével,
h) a raktározás helyét, továbbá
i) a kiállítás keltét és a közraktár cégszerű aláírását.
(4) A közraktár egyéb adatokat is felvehet a közraktári jegyre, ha azonban az a (2) bekezdésben meghatározott adatok bármelyikét nem tartalmazza, nem tekinthető közraktári jegynek.
25. §
(1) Az árujegy és a zálogjegy együttes birtoklása jogosít a közraktárban elhelyezett áru feletti szabad rendelkezésre.
(2) A közraktár köteles megengedni mind az árujegy, mind a zálogjegy birtokosának, hogy az árut az üzletszabályzatban meghatározott hivatali időben megtekintsék, az ezzel kapcsolatban felmerült költségeket azonban viselniük kell.
A közraktári jegy átruházása
26. §
(1) A közraktári jegy, illetve annak bármely része külön is átruházható. Az átruházás a közraktári jegyre vezetett hátirattal (forgatmány) történik. A közraktári jegy birtokosát a hátiratok összefüggő láncolata igazolja. Az átruházás akkor is érvényes, ha a hátiraton a jogosultat nem nevezik meg (üres forgatmány). A közraktári jegy átruházása nem közraktári ügylet.
(2) Ha a zálogjegy átruházása külön történik, az első hátiratnak tartalmaznia kell
a) a hitelező nevét, székhelyét, bankszámlája számát;
b) a kölcsön lejáratakor érvényesíthető határozott pénzösszeget, ami a kamatot is tartalmazza;
c) a kölcsön visszafizetése esedékességének napját (lejárat);
d) az adós nevét, székhelyét.
(3) A zálogjegy első átruházását és a (2) bekezdés szerinti adatokat az árujegyre, valamint a letéti könyvbe be kell jegyezni. A bejegyzést a zálogjegy minden későbbi birtokosa is követelheti. A bejegyzés elmulasztásából eredő esetleges kárt a zálogjegy mindenkori birtokosa viseli.
27. §
(1) Közraktári jegy bármely részét óvadékként csak üres forgatmánnyal lehet átadni.
(2) A közraktári jegy, illetve annak bármely része külföldire történő átruházása esetén a külkereskedelmi valamint a devizajogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3) A közraktári jegyek átruházására a váltójogi szabályok irányadóak, az abból eredő igények érvényesítésére irányuló perre a Polgári Perrendtartásnak a váltóperekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
A zálogkölcsön
28. §
A szabályosan forgatott zálogjegy önmagában a rajta feltüntetett összeg iránti pénzkövetelést testesít meg, és annak fedezetéül a zálogjegybirtokosnak a közraktárban elhelyezett tárgyakon zálogjogot biztosít. Az árujegy magában véve csak a zálogjegyen feltüntetett összeggel csökkentett értékkel rendelkezik, s a zálogjog által korlátolt rendelkezési jogot ad a birtokosának.
V. Fejezet
A közraktári ügylet megszűnése
Az áru kiadása
29. §
(1) A közraktár a nála elhelyezett árut - a közraktári ügyletből eredő követelései kielégítése után - annak köteles kiszolgáltatni, aki
a) az árujegyet és a zálogjegyet a részére visszaadja, vagy
b) az árujegyet visszaadja, a zálogjegyen feltüntetett követelés összegét a közraktárnál letétbe helyezi.
(2) A közraktár a (1) bekezdés b) pontja szerint letett összeget köteles elkülönített számlán kezelni, s az általa ismert utolsó zálogjegybirtokost két napon belül a letétbe helyezésről értesíteni. Ha a zálogjegybirtokos a zálogjegyet már átruházta, további két napon belül köteles az új zálogjegybirtokost tájékoztatni a közraktár értesítéséről, s ugyanez a kötelezettsége az összes további zálogjegybirtokosnak is. E kötelezettség elmulasztásával okozott kárért a zálogjegy átruházói felelősséggel tartoznak a zálogjegybirtokosnak.
(3) A közraktár nem jogosult vizsgálni a közraktári jegy hátiratainak valódiságát, csak azt, hogy az átruházások összefüggő láncolata igazolja-e a közraktári jegy birtokosát.
30. §
(1) A közraktár köteles az árut a közraktári jegy birtokosának kiadni, ha az a közraktári ügyletből valamint azzal összefüggő egyéb szolgáltatásokból eredő követeléseit kielégítette. Ellenkező esetben a közraktár az árut értékesítheti, és magát a befolyt összegből kielégítheti.
(2) A közraktár a közraktári ügyletből eredő követeléseit a közraktári jegy illetve az árujegy birtokosával szemben érvényesítheti. A birtokos csak a saját követelését érvényesítheti a közraktárral szemben, az előző birtokos követelését nem. A közraktár illetve a közraktári jegy birtokosa követelései e körben egymásba beszámíthatók.
(3) A különvált árujegy birtokosa csak úgy válthatja ki az árut a közraktárból, hogy a zálogjegyet magához váltja. Ha a zálogjegy birtokosa nem érhető el, ismeretlen, vagy a felek nem tudnak megegyezni, az árujegy birtokosa a zálogjegyen szereplő összeget a közraktárnál letétbe helyezheti és a közraktár díjat kifizetheti. A közraktár ezután az árut köteles kiszolgáltatni.
(4) Ha a zálogjegyen feltüntetett kölcsönösszeget a lejáratkor nem fizetik meg a zálogjegy birtokosának, az e tényt a lejárat napját követő két napon belül a zálogjegy első átruházójának székhelye szerint illetékes közjegyzőnél felvett óvással megállapíttathatja. Az óvás elmulasztása a visszkereseti jog elvesztését eredményezi. Nem szükséges óvás ahhoz, hogy a zálogjegybirtokos a közraktártól az áru értékesítését kérje.
Az óvás
31. §
(1) A zálogjegy birtokosa köteles az első zálogjegyátruházót kétnapos határidővel a fizetésre felhívni. Ha a felhívás eredménytelen, vagy a felhívás bármely okból meghiúsul, ezt a közjegyző óvás felvételével hitelesen tanúsítja.
(2) Az óvásra egyebekben a váltóóvás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Az áru értékesítése
32. §
(1) Ha a lejáratot követő három napon belül a zálogjegyen szereplő összeget a zálogjegy birtokosának nem fizetik ki, követelheti a közraktárnál elhelyezett áru értékesítését és a vételárból történő kielégítését.
(2) A zálogjegybirtokos a kölcsönösszeg valamint a követelése érvényesítésével felmerült, igazolt költségei kielégítése céljából a közraktártól kérheti az áru értékesítését. Értékesítés esetén a befolyt vételárból a zálogjegyen szereplő összeggel együtt, azzal egysorban kell az óvás költségeit megtéríteni.
(3) Az értékesítésből befolyt összeget - ebben a sorrendben - a közraktár közraktári tevékenységből eredő követelésére, a zálogjegybirtokos követelésére, a közraktár egyéb jogviszonyból eredő követelésére kell fordítani, a fennmaradó összeg pedig az árujegy birtokosát illeti. Ha ez utóbbi ismeretlen helyen tartózkodik, a részére járó pénzt bírói letétbe kell helyezni.
(4) Ha követelését kielégítették, a zálogjegybirtokos a zálogjegyet köteles visszaadni a közraktárnak, amely azt érvényteleníti.
(5) Ha a vételár a zálogjegyre adott kölcsönösszeget nem fedezi, a részletfizetésnek a zálogjegyre valamint a letéti könyvbe történő bejegyezését követően a zálogjegyet a birtokosának vissza kell adni.
33. §
(1) Ha a közraktári ügylet alapján elhelyezett árut a szerződés lejártát követően nem váltják ki, vagy az ügylet időtartama alatt az áru romlásával kell számolni, a közraktár - a letevő előzetes felszólítása után - az árut értékesítheti. Ha a letevő a közraktári jegyet vagy annak részét átruházta, kötelessége az őt követő birtokosokat a közraktár felszólításáról két napon belül tájékoztatni. A tájékoztatás elmaradásából eredő kárt meg kell téríteni.
(2) Az értékesítésből befolyt összegből az igényeket a 36. § (4) bekezdése szerint kell kielégíteni. Ha a közraktári jegy birtokosának tartózkodási helye ismeretlen, az őt megillető pénzt bírói letétbe kell helyezni.
34. §
(1) Ha az árut értékesíteni kell és az a közraktárjegyen feltüntetett adatok szerint megfelel a Budapesti Árutőzsde szabályzatában foglalt feltételeknek, a közraktár az árut tőzsdei forgalomban, a közraktári áruk kényszerértékesítésére vonatkozó tőzsdei szabályzat rendelkezései szerint értékesíti.
(2) Ha az áru a tőzsdei forgalomban nem értékesíthető, illetve az értékesítés hét egymást követő tőzsdei napon nem sikerült, az árut árverés útján kell értékesíteni.
(3) Mind a tőzsdei, mind az árverésen történő értékesítéskor a vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha a letevő nem volt az áru tulajdonosa.
(4) Az árverés lebonyolítására a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény rendelkezéseit - az adós jogaira vonatkozó szabályok kivételével - kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az árverést a közraktár folytatja le. Az árverés költsége a közraktárat megillető, közraktári tevékenységből eredő követelés.
A visszkereseti jog
35. §
(1) A zálogjegy birtokosát az áru értékesítése után fennmaradó követelése erejéig az előző zálogjegybirtokosokkal szemben visszkereseti jog illeti meg. A követelésért az előző zálogjegybirtokosok egyetemlegesen felelnek. Nincs visszkereseti joga annak, aki az óvás felvételét elmulasztotta illetve az áru értékesítését az óvás felvételétől számított harminc napon belül nem kezdeményezte.
(2) A zálogjegybirtokost a korábbi zálogjegybirtokosokkal szemben megillető visszkereseti jog az óvás napjától számított egy év elteltével évül el. A korábbi zálogjegybirtokosokat egymással illetve az első zálogjegybirtokossal szemben megillető visszkereseti jog attól a naptól számított hat hónap elteltével évül el, amelyen a zálogjegybirtokos igényét kielégítették.
(3) Ha a zálogjegybirtokos követelését nem teljesítették, és az a kölcsön lejártát követő hat napon belül nem kéri a közraktártól az áru értékesítését, nem tarthat igényt késedelmi kamatra. Ha a zálogjegybirtokos időben kéri az áru értékesítését, a közraktárnak a késedelmi kamatot a polgári jog általános szabályai szerint ki kell számítania, s azt az értékesítésből befolyt összegből az alapösszeggel együtt ki kell fizetnie a zálogjegybirtokos részére. Ha a befolyt összeg nem fedezi a követelést, a késedelmi kamatot az előző zálogjegybirtokosokkal szemben is érvényesíteni lehet. Végrehajtás, csődeljárás, felszámolás
36. §
(1) A közraktárba letett árut bírósági végrehajtás során - az áru vagy zálogjegy birtokosának hitelezői követelései alapján - lefoglalni nem lehet (a bírósági végrehajtásról szóló 1994.évi LIII. törvény 96. §). A közraktárba letett áru nem tartozik a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) által meghatározott vagyonba. Az árujegyet és a zálogjegyet azonban - mint értékpapírt - bírósági végrehajtás során le lehet foglalni, és a Cstv. szerinti vagyon megállapításánál is figyelembe kell venni. A bírósági végrehajtás során történő értékesítéskor a végrehajtó által készített jegyzőkönyv pótolja a forgató nyilatkozatot.
(2) Ha követelését nem elégíti ki a zálogjegy első átruházója, a lejáratot követően a zálogjegybirtokos e törvény alapján az áru értékesítése során befolyt összegből kérheti a kielégítést.
(3) A zálogjegy első átruházójának csődeljárása esetén a visszkereseti jog tekintetében a fizetési haladék és a kényszeregyezség a zálogjegybirtokosra is kihat. Az zálogjegy első átruházójának csődeljárása nem akadályozza a zálogjegybirtokos őt megelőző zálogjegybirtokosok elleni igényének érvényesítését.
(4) A zálogjegy első birtokosának felszámolása esetén, ha az áru nem nyújtott kellő fedezetet a zálogjegy birtokosának kielégítésére, neki a felszámolási eljárásban a letett áru értékesítését követő harminc napon belül be kell jelentenie közraktári jeggyel biztosított és ki nem elégített követelését. A bejelentett igénynek nincs kielégítési elsőbbsége, azt a Cstv. 57. § (1) bek. f) pontja szerinti egyéb követelések közé kell besorolni. Ha a zálogjegybirtokos az őt megelőző zálogjegybirtokostól kielégítést kap, ez utóbbi jogosult a felszámolási eljárásban történő igényei érvényesítésére.
(5) A zálogjegy birtokosának csődeljárása és felszámolása az árujegy birtokosának igényét nem érinti.
37. §
(1) A közraktár ellen indított felszámolási eljárásra a Cstv. rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően közraktári ügyletet a felszámoló sem köthet, a közraktári szerződések teljesítésére vonatkozóan pedig a közraktár tevékenységének felfüggesztésének szabályai [10. § (1) bekezdés b) pontja és 11. § (1) bekezdés] irányadók.
(2) A közraktár felszámolása során kötendő kényszeregyezség esetén az adós egyezségi ajánlatához köteles előzetesen megszerezni a miniszter jóváhagyását. Ha a miniszter a jóváhagyást megtagadja és az adós a hitelezőkkel egyezséget kötött, a miniszter a 10. § (1) bek. c) pontja szerint jár el, és a 11. § (2) bekezdésében foglalt következményeket kell alkalmazni.
(3) Közraktár felszámolása esetén az ellene a közraktári ügyletből eredő kártérítés iránti követeléseket a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerint kell besorolni és kielégíteni, a közraktár elleni zálogjogból és óvadékból eredő követeléseket megelőzően.
Biztosítás
38. §
A közraktár - a letevővel történt megállapodás alapján - az árut biztosíthatja. Az áru- és zálogjegy birtokosát, valamint a közraktárat az áru megsemmisülése, vagy károsodása esetében a biztosítási összegre vonatkozóan ugyanolyan jogok illetik meg, mint az áru tekintetében.
A közraktári jegy megsemmisítése
39. §
(1) A közraktári jegy (vagy egy részének) elvesztése, megsemmisülése egyben a követelés megsemmisülését is jelenti, kivéve, ha a közraktári jegy megsemmisülését közjegyzői határozat állapítja meg. Ebben az esetben a követelés a közraktári jegy nélkül is érvényesíthető.
(2) A közraktári jegy vagy annak bármely része megsemmisítését a közraktár székhelye szerint illetékes közjegyzőnél kell kérni. A közraktári jegy (vagy annak bármely része) megsemmisítését az utolsó birtokos valamint az kérheti, akinek jogait vagy kötelezettségeit a közraktári jegy érinti.
(3) A közraktári jegy megsemmisítése iránti kérelemben meg kell jelölni az értékpapír tartalmát s valószínűsíteni kell a kérelmezési jogosultságot.
40. §
(1) A kérelem alapján a közjegyző az illetékes bíróság székhelyén működő helyi bíróságnál, valamint a közraktárnál hirdetményt tesz közzé, amelyben felhívja az értékpapír birtokosát, hogy az értékpapírt a hirdetmény közzétételétől számított egy hónapon belül mutassa be. A hirdetménynek tartalmaznia kell a figyelmeztetést, hogy a bemutatás elmulasztása esetén a közjegyző a közraktári jegyet semmissé nyilvánítja. A hirdetmény kibocsátásáról a kérelmezőt, a közraktárat, a letevőt és a zálogjegy első birtokosát is értesíteni kell. Az áru- és zálogjegy átruházói kötelesek az utánuk következő birtokosokat az értesítésről két napon belül tájékoztatni.
(2) A megsemmisítési eljárás megindítása után a közraktári jegy birtokosa - biztosítékadás mellett - a jegyről másolat kiadására tarthat igényt. Ha a biztosítékban a felek nem tudnak megállapodni, azt a bíróság határozza meg. Ha a közjegyző a közraktári jegyet semmisnek nyilvánítja, a biztosítékot vissza kell adni.
(3) Ha a hirdetményi határidő alatt a közraktári jegyet bemutatják, a közjegyző az eljárást megszünteti, míg a hirdetményi határidő eredménytelen elteltét követően a közraktári jegyet semmissé nyilvánítja. A határozatot a kérelmezővel, a közraktárral valamint az egyéb érdekeltekkel közölni kell.
Bírósági letét
41. §
(1) A bírósági letétbe helyezés iránti kérelmet a közraktár székhelye szerint illetékes helyi bíróságnál kell előterjeszteni.
(2) A letétbe helyezendő pénzt a helyi bíróság székhelye szerint illetékes bírósági gazdasági hivatal letéti számlájára kell befizetni. A befizetéskor meg kell jelölni az összeg rendeltetését, a letevő nevét, azt, hogy ki jogosult felvenni a letett összeget, valamint annak a bíróságnak a megnevezését, amelyhez a közraktár a befizetett összegnek bírósági letétként elfogadása iránti kérelmet benyújtotta. Ha a jogosult ismeretlen, erre utalni kell.
(3) A letét elfogadása iránt a bíróságnál kérelmet kell előterjeszteni. A kérelemben fel kell tüntetni a (2) bekezdésben említett adatokat, továbbá a letét kiutalásával kapcsolatos kikötéseket. Elő kell adni és valószínűsíteni kell a letétbe helyezés okát, vagy célját. A kérelemhez csatolni kell a pénz befizetését igazoló okiratot.
(4) A közraktári jegynek vagy egyik részének birtokosa - ha a bírósági letétbe helyezett összeghez hozzá akar jutni - köteles a közraktárnál az értékpapírt bemutatni, s a közraktár - ha az e törvényben foglalt feltételek fennállnak - a jegy érvénytelenítése után cégszerű aláírásával igazolja, hogy a jegy birtokosa jogosult a letétbe helyezett összeg felvételére. Az igazolás alapján a bíróság a letétet köteles kiutalni.
HARMADIK RÉSZ
VEGYES RENDELKEZÉSEK
VI. Fejezet
Átmeneti és záró rendelkezések
Átmeneti szabályok
42. §
(1) Az e törvény hatálybalépését megelőzően megkötött közraktári ügyletekre a Kereskedelmi Törvény VI. címében foglaltakat kell alkalmazni.
(2) A törvény hatálybalépésekor működő közraktár köteles a hatálybalépést követő harminc napon belül a miniszternél bejelentkezni. A bejelentkezéshez mellékelni kell
a) az e törvény rendelkezéseinek megfelelően módosított alapító okiratot,
b) a cégmásolatot,
c) az utolsó éves beszámolót az azóta történt változásokkal,
d) a közraktári ügyletekre vonatkozó összesítést (milyen árut, milyen mennyiségben, hol közraktároznak, hány közraktári jegyet adtak ki , milyen lejárattal)
e) a közraktár ellen, illetve általa indított perek listáját, megjelölve, hogy milyen összegre és milyen jogviszonyból ered a követelés.
(3) A miniszter további adatokat és felvilágosítást kérhet a közraktártól.
(4) A miniszter - a közraktár gazdasági helyzetétől, általa megkötött közraktározási szerződésektől függően - határidőt szabhat a közraktár részére, hogy tőkéjét a törvény szerinti mértékre emelje fel, illetve alakuljon át. A törvény hatályba- lépését követő egy év elteltével közraktárként csak az e törvény rendelkezéseinek megfelelő részvénytársaság működhet.
(5) Ha az (1) bekezdés szerinti közraktár nem kíván közraktárként működni, vagy a miniszter a közraktári engedély kiadását megtagadja, új közraktári ügyletet nem köthet, de a már megkötött ügyletekből eredő kötelezettségeket köteles teljesíteni. Ha a már megkötött közraktári ügyleteknek a létrejöttük idején hatályos jog (1875.: XXXVII. tc.) szerinti teljesítése is veszélyben van, a miniszter a közraktárhoz felügyeleti biztost rendelhet ki.
Módosuló jogszabályok
43. §
A törvény hatálybalépésével
a) az egyes értékpapírok nyilvános forgalombahozataláról és forgalmazásáról szóló 1990. évi VI. törvény 2. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
/Nem tartozik a törvény hatálya alá/
"b) a csekk, a takarékbetétről kiállított okirat, a letéti jegy, a szövetkezeti részjegy, célrészjegy és üzletrész, valamint a közraktári jegy és a váltó forgalomba hozatala és forgalmazása."
b) az árutőzsdéről és az árutőzsdei ügyletekről szóló 1994. évi XXXIX. törvény 1. §-ának (2) bekezdése a következő új d) ponttal egészül ki, egyidejűleg a d) és e) pont jelölése e) és f) pontra változik:
/E törvény alkalmazásában áru/
"d) a közraktárjegy illetve annak árujegy része;".
Hatálybalépés
44. §
Ez a törvény a kihirdetését követő hatvanadik napon lép hatályba. Ezzel egyidejűleg
a) a Kereskedelmi Törvényről szóló 1875. évi XXXVII. törvénycikk VI. címe,
b) az egyes kereskedelmi tevékenységek gyakorlásáról szóló, többször módosított 15/1989. (IX.7.) KeM rendelet 2. §-ának (1) bekezdése első mondatában a "továbbá közraktári tevékenységet" szövegrész, 2. §-a (3) bekezdésének b) pontja, 2/A §-a (1) bekezdésében a "valamint közraktári tevékenység" szövegrész és 2/C §-a, valamint
c) a szakképzésről szóló, a 2/1994. (I.14.) IKM rendelettel módosított 5/1990 (IV.5.) KeM rendelet 2. számú mellékletének 29. pontja hatályát veszti.
INDOKOLÁS
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
A kereskedelmi törvényről szóló 1875. évi XXXVII. törvénycikk volt Európában az első olyan törvény, amely a közraktározást kereskedelmi ügyletként szabályozta. Ma is ezek a szabályok érvényesek a közraktári ügyletre illetve a közraktárak tevékenységére. Ezen kívül ma a közraktárak működési feltételeit egy 1989-ben kiadott, azóta többször módosított kereskedelmi miniszteri rendelet szabályozza.
Az elmúlt évtizedekben előbb működő piac hiányában nem volt igény a közraktári tevékenység iránt, majd pedig - a piacgazdaság fokozatos kialakulásával - a szabályozás nem követte a gyakorlatban kialakult helyzetet. Ez azt eredményezte, hogy a közraktári ügylet egykori, a kor színvonalán álló szabályozása mára az élet által meghaladottá vált. A szabályozás fogyatékosságai hovatovább azt eredményezik, hogy a ma is működő közraktárak nem tudják betölteni funkciójukat. Mindez elodázhatatlanná teszi a közraktárak működési feltételei valamint a közraktári ügylet korszerű szabályozását. A közraktárak a piacgazdaság elfogadott és sikeres intézményei közé tartoznak. A megtermelt és azonnal nem értékesíthető árukat raktározni kell, amire a termelőnek általában nincs lehetősége illetve nem is kíván ilyen tevékenységgel foglalkozni. A később eladható, feldolgozható árut közraktárba lehet letenni, amely az áru tulajdonjogát, mennyiségét, minőségét dokumentálja, s az erről kiállított értékpapír, a közraktári jegy képes arra is, hogy az árut helyettesítő dologként maga is a kereskedelmi forgalom tárgya legyen. A közraktári ügylethez fűződő legjelentősebb előny azonban az, hogy az áru illetve az azt megtestesítő értékpapír a termelés finanszírozása szempontjából nélkülözhetetlen, rövid lejáratú kölcsön nyújtásához jelent biztosítékot.
A zálogjegy ellenében nyújtott kölcsön, illetve a hitelkínálat ezzel történő bővítése ma különlegesen fontos gazdasági érdek elsősorban a rövid lejáratú hitelek iránt a termelés sajátosságaiból eredően leginkább érdekelt agrártermelők számára.
Ahhoz, hogy a közraktári ügyleten alapuló hitelezés elterjedt és biztos lehetőség legyen, szükséges, hogy a közraktárban elhelyezett áru biztos zálogfedezetet jelentsen a hitelező számára. Ez akkor válik általánossá, ha a közraktárak tevékenysége iránti bizalom maradéktalan a hitelintézetek részéről. Másrészt nemcsak megbízható, de gazdaságilag is stabil helyzetű közraktárakra van szükség. Mindez olyan jogi feltételrendszert követel meg, amely az érintett gazdasági szereplők mindegyike számára biztosítékot jelent. Jelenleg elsősorban a bankok és a közraktárak közötti üzleti kapcsolatokban szerzett tapasztalatok jelentik az alapját annak a bizalomnak, ami a zálogjegyforgalmat illetve a hitelezést lehetővé teszi, sokkal kevésbé az, hogy ennek megfelelő jogi garanciái vannak, amelyekre biztosan lehet építeni. A közraktározás új szabályozása éppen ezeket a biztosítékokat kívánja megteremteni, a bizalom erősítése érdekében.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A javaslat e helyütt a közraktárak legáltalánosabb fogalmát határozza meg, a további szabályokra hagyván a közelebbi meghatározást, amelyek már a közraktárként való működés feltételeit, valamint a közraktározott áruk körét is jelentik egyben. A jogbiztonság követelményét is szem előtt tartja a javaslat, amikor a fogalmi tisztaság érdekében a közraktár kifejezést csak meghatározott körben, a javaslat szerint létrejövő, illetve átalakuló gazdálkodó szervezetek számára engedi használni.
A 2-3. §-okhoz:
A közraktárak működése iránti közbizalom megteremtése érdekében a javaslat - figyelembe véve az elmúlt évtizedek gyakorlati tapasztalatait - a közraktárak számára kötelező szervezeti formaként határozza meg a részvénytársaságot és írja elő a szükséges minimális alaptőkét, illetve az alaptőke meghatározott szerkezetét. A javaslat abból indul ki, hogy néhány nagyobb, magas saját tőkével rendelkező közraktár szervezi meg az országban a hálózatát, s ily módon lehet biztosítani, hogy a letevők, illetve a hitelezők nagyobb biztonságban legyenek. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvényhez képest speciális szabályokat állapít meg a javaslat.
Az alaptőke csökkentésének tilalmát természetesen az induláskori alaptőkéhez képest kell értelmezni, ezért nem áll ellentétben e rendelkezés az alaptőke-csökkentéssel kapcsolatos bejelentési kötelezettség szabályával. A javaslat - hasonlóan a pénzintézeti törvény megoldásához - a részvénytársaság működésére jelentős befolyást gyakorló tulajdonosok megismerhetősége érdekében írja elő, hogy a részvénytársaság kizárólag névre szóló részvényeket bocsáthat ki.
A 4. §-hoz:
A közraktár-alapítás és -fenntartás körében - a közraktár túlzott eladósodásának megakadályozására - a javaslat megtiltja, hogy a közraktár bármely, a tevékenységével össze nem függő célra pénzintézeti kölcsönt vegyen fel, továbbá hogy harmadik személy tartozásáért kezességet vállaljon. Ez az indoka annak is, hogy a közraktár zálogjogot csak a közraktári tevékenységgel felvett kölcsöntartozása biztosítékául engedhet a vagyontárgyain. Ez a szabály kapcsolódik a közraktár felszámolásának szabályaihoz, miszerint a közraktár zálogjoggal rendelkező hitelezőit megelőzné a közraktárral szemben a közraktári ügyletből eredő kártérítési igény. Kétségtelen, hogy ez a közraktárak hitelhez jutását megnehezíti, de a hitelezők védelme szempontjából mindenképpen el kell kerülni a túlzott eladósodás lehetőségét. Ugyancsak a biztonságos működés, illetve a közraktári jegybe vetett üzleti bizalom indokolja azt, hogy a közraktár vagy felelősségbiztosítást köteles kötni, vagy a közraktári jegyek értéke nem lehet több saját tőkéjének ötszörösénél.
A javaslat korlátozza a közraktár kereskedelmi tevékenységét azzal, hogy a letevőtől, illetve a közraktári értékesítés során továbbértékesítési céllal nem szerezheti meg a nála elhelyezett áru tulajdonjogát. Ez a szabály első sorban a letevők érdekét, illetve a helyzetükkel való visszaélések megelőzését, s ezáltal a közraktárak iránti bizalom fokozását szolgálja.
Az 5-6. §-okhoz:
A közraktár létesítésének feltételei meghatározásán túl a javaslat a közraktári tevékenység folytatását engedélyhez is köti, a jelenlegi nyilvántartásbavétel helyett. A működés megkezdésének feltétele az ipari és kereskedelmi miniszter által kiadott engedély, illetve a nyilvántartásbavétel. A közraktári tevékenység folytatása valamennyi, a javaslatban meghatározott feltételének meg kell lennie az engedélyezési eljárásban, s az engedély csak így adható ki. Ez egyben a közraktár számára is garanciális jelentőségű, ugyanis, ha a feltételekkel rendelkezik, az engedély kiadása nem tagadható meg.
Az engedélyezési eljárásra - noha a javaslat ezt kifejezetten nem mondja ki - az államigazgatási eljárás általános szabályait kell alkalmazni, amihez képest csak a kérelem elbírálásának határideje jelent speciális szabályt.
A 7. §-hoz:
A javaslat - tekintettel arra, hogy a közraktárak a piac szerves részét fogják képezni, s a szerződő felek között megbízható partnerként kell közvetíteniük - rendelkezik arról, hogy ki lehet a közraktár vezetője. Mivel a közraktárak a legkülönfélébb áruk tárolásával és kezelésével foglalkoznak, a javaslat általában felsőfokú végzettséget és - emellett - legalább három éves szakmai gyakorlatot ír elő csupán, abból kiindulva, hogy a megfelelő képesítést nem lehet közelebbről meghatározni. A gyakorlati életben amúgyis kialakul - illetve már ki is alakult - az a megfelelő szakismerettel rendelkező szakértői kör, amelyből a közraktárak vezetői kikerülnek. A személyi feltételek meghatározásánál a javaslat minden esetre felhasználta a pénzintézetekre és a gazdasági társaságokra vonatkozó jogalkotás tapasztalatait, s arra törekedett, hogy ezekkel harmonizáló szabályokat alkosson, s a közraktárak működésének szakszerűsége irányában hasson.
A 8. §-hoz:
A közraktárak nemzetgazdasági jelentősége, s az általuk kibocsátott értékpapír iránti üzleti bizalom szükségessé teszi a közraktár tulajdonosi struktúrájának áttekinthetőségét. A befolyásoló részesedés megszerzésére, illetve a jelentős előnyre vonatkozó rendelkezések a közraktározási tevékenységnek a tulajdonosok által történő, az üzleti forgalomra hátrányos befolyásolásának lehetőségét kívánja kiküszöbölni, illetve a már megszerzett befolyás vagy előny gyakorlását ellenőrizhetőbbé tenni.
A 9. §-hoz:
A közraktárak működése iránti bizalom megteremtése érdekében a javaslat nem elégszik meg azzal, hogy tevékenységük engedélyhez kötött legyen, s a feltételek meglétét csak ekkor vizsgálják. Ezért a közraktárak működését a javaslat állandó felügyelet alá helyezi, amelyet az ipari és kereskedelmi miniszterhez telepít. E felügyeleti jognak a tartalma nem merül ki a törvényességi felügyeletben, hanem lényegében folyamatos hatósági ellenőrzést jelent, ami kiterjed mind a személyi és tárgyi feltételek meglétének, mind a közraktár tevékenységének, az általa kötött közraktári ügyletek, a kiállított értékpapírok jogszabályi feltételeknek való megfelelősége vizsgálatára. A javaslat a felügyelet folyamatos és zökkenőmentes ellátásának biztosítása érdekében határozza meg a közraktárak számára az együttműködés normáit.
A 10. §-hoz:
A felügyeleti eljárásra a javaslat speciális szabályokat határoz meg, egyebekben pedig arra, illetve a felügyeleti jogkörben hozott határozatokra az államigazgatási eljárás szabályait kell alkalmazni. A javaslat mind a felügyelet tartalmi követelményeinek, mind pedig a közraktárak szempontjából méltányolható garanciális igényeknek a szem előtt tartásával határozta meg a felügyeleti jogkörben hozható határozatok tartalmát. Az egyéni felelősség érvényesítése érdekében - a pénzintézeti törvény megoldásához hasonlóan - került a javaslatba a közraktár vezetője elmarasztalásának lehetősége is.
A 11-12. §-okhoz:
A közraktári tevékenység felfüggesztése, visszavonása tárgyában hozott határozatokkal összefüggésben rendelkezik a javaslat a közraktár folyamatban lévő szerződéseinek teljesítéséről, valamint az új szerződések kötésének tilalmáról. A közraktárak szabályszerű és folyamatos működéséhez, a forgalom biztonságához fűződő érdekekre tekintettel van lehetőség arra, hogy a felügyeletet ellátó szerv felügyeleti biztost rendeljen ki a közraktárhoz. A felügyeleti eljárásért nem illetéket, hanem igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetnie a közraktárnak. A javaslat a díj megállapítására az ipari és kereskedelmi miniszternek ad felhatalmazást.
A 13. §-hoz:
A folyamatos ellenőrzés, illetve a szükséges felügyeleti ellenőrzések időben történő megtétele teszik indokolttá, hogy a közraktárnak be kell jelentenie minden olyan tényt, körülményt vagy cselekményt, amely a közraktár működését veszélyezteti, illetve az engedélyezéskori állapot megváltozását jelenti.
A 14. §-hoz:
A javaslat a közraktári ügylet fogalmának meghatározásánál lényegében a kereskedelmi törvény fogalomalkotásából indul ki. Az úgynevezett bértárolástól való - ami a Ptk. fogalomrendszerében a letét - elhatárolás teszi szükségessé a közraktári jegy kibocsátása nélkül történő raktározásra vonatkozó szabályt.
A 15. §-hoz:
A rendelkezés egyrészt meghatározza az áru fogalmát, szűkítve az 1. §-ban használt dolog fogalmat és lényegében a számviteli törvénytől független terminus technicust alakít ki. Másrészt az üzleti élet szereplőire bízza, hogy milyen áruk lehetnek a közraktári ügylet tárgyai, s csupán annyiban korlátozza ezt, amennyiben azt a személyes vagyonbiztonság mindenképpen szükségessé teszi. E keretek között fogja minden közraktár a saját üzletszabályzatában kialakítani a közraktározható áruk körét.
A forgalombiztonság követelményei teszik szükségessé, hogy a fajta és mennyiség szerint meghatározott áru minőségét a felek állapítsák meg a szerződéskötéskor. Kisegítő szabályként alkalmazza a javaslat ennek elmulasztása esetére a Ptk. megfelelő szabályát, nevezetesen, hogy minőségi kikötés hiányában a forgalomban szokásos jó minőségű áruval kell teljesíteni.
A 16. §-hoz:
Az előzőhöz hasonló indokok teszik szükségessé a szerződés kötelező tartalmára vonatkozó rendelkezéseket. A javaslat szerint a közraktári ügyletet csak határozott időre, legfeljebb egy évre lehet kötni, aminek az az indoka, hogy ily módon jobban biztosítható a közraktári jegy forgathatósága, s a jeggyel kapcsolatba kerülő szereplők számára egyértelmű, hogy mikor állnak be a kötelezettségeik, illetve mikor válik esedékessé a követelésük. Ugyanilyen megfontolásból nem lehet a javaslat szerint meghosszabbítani a szerződés időtartamát, de ugyanakkor lehetőség van új szerződéskötéssel, új közraktári jegy kibocsátásra. A visszaélések megelőzését szolgálja az, hogy ilyen esetben a korábbi közraktári jegyet be kell vonni és érvényteleníteni kell. Ebből következően csak az köthet új közraktári ügyletet, akinek a közraktári jegy mindkét része a birtokában van, illetve a zálogjegybirtokos követelésének megfelelő összeget - a javaslat szerinti módon - letétbe helyezte.
A 17. §-hoz:
Mivel a közraktározás kereskedelmi ügylet, szerződés, annak kereteit a felek megállapodásának kell kitölteni. Másfelől a raktározás biztonsága, a közraktárak működése iránti bizalom megköveteli, hogy ez meghatározott keretek között történhessék. A javaslat abból indul ki, hogy a törvény az ésszerű kereteket csak nagy vonalakban képes meghatározni, a többi a közraktárak kompetenciájába tartozik, közelebbről, hogy mire és milyen ellenszolgáltatás fejében vállalkoznak. Ezeket a szerződési feltételeket hivatott magába foglalni a közraktár üzleti és díjszabályzata. Bizonyos korlátokat ugyanis nincs értelme törvényi szabályozás által állítani, mivel a közraktárak jól felfogott üzleti érdeke, üzletpolitikai elképzelései úgyis kialakítják az ésszerű kereteket.
A 18. §-hoz:
A javaslat meghatározza, hogy mit kell az áru átvételének, illetve kiszolgáltatásának tekinteni. Ennek a kárveszélyviselés átszállása szempontjából van jelentősége. Ezen kívül az áru átvételéhez kapcsolódik a közraktári jegy kiállításának a letevő részére történő kiadásának kötelezettsége. A javaslat szerint a közraktárat nem lehet azzal terhelni, hogy az áru kisérőokmányainak hitelességét vizsgálja, de indokolt számára azt a jogot biztosítani, hogy ha azok nem valódiak, az áru átvételét megtagadhassa.
A 19. §-hoz:
A javaslat a közraktárnak szerződésből eredő kötelezettségei meghatározása során figyelemmel van arra is, hogy a közraktár más ügylet, például letéti szerződés alapján is tárolhat árut. A különböző jogcímeken raktározott áruk keveredéséből keletkező kárért való felelősség szabálya erre tekintettel került a szabályzatba. Amennyiben a törvény nem tiltja meg a közraktárak számára a kereskedelmi tevékenységet - ide nem értve persze a közraktári ügylet alapján elhelyezett árukkal való kereskedést - a közraktár tulajdonában lévő áruk elkülönített tárolásáról és nyilvántartásáról már csak a közraktári tevékenység iránti bizalom érdekében is gondoskodni kell.
A 20. §-hoz:
A letevő felelőssége körében foglalkozik a javaslat az úgynevezett művi tárolás kérdésével, ami a letevő raktárában való raktározást jelent, s amivel - figyelembe véve a közraktárak elterjedtségét, illetve a már működő közraktárak tárolókapacitását - a jövőben is számolni kell. Az ilyen közraktározás a letevő részére keletkezteti azt a kötelezettséget, hogy az áru biztonságos tárolásához szükséges intézkedéseket a közraktárnak engedje megtenni.
A díjfizetés a javaslat szerint a felek megállapodásától függően esedékes. Ha azonban a felek úgy állapodnak meg, hogy a letevő a díjat nem előre, a szerződés megkötésével egyidejűleg fizeti meg, a zálogjegyek és árujegyek forgatását könnyíti, ha azok mindenkori birtokosa tisztában van azzal, hogy a követelését másoknak milyen összegű igénye előzi meg. Ezt szolgálj a az a rendelkezés, hogy a közraktári díjat ilyen esetben a letéti könyvben, valamint a közraktári jegyen is fel kell tüntetni. A közraktár díjkövetelésének biztosítékát jelenti a javaslat szerinti, a közraktárban elhelyezett árura vonatkozó zálogjog.
A 21. §-hoz:
Az üzletszabályzatban, illetve a felek megállapodása szerint a szerződésben részletesen meg kell határozni azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a felek a közraktári ügylet körébe tartozónak tekintenek. Emellett azonban a javaslat célszerűségi megfontolásokat szem előtt tartva lehetővé teszi, hogy külön szerződésben a felek további, a közraktározáshoz szorosan nem kapcsolódó, de a közraktár által teljesítendő szolgáltatásokban, illetve ezek díjában is megállapodjanak.
A 22. §-hoz:
A javaslat a közraktár felelősségét a kereskedelmi törvény közraktári felelősségi rendszere szerint alakította ki a fuvarozói felelősség szabályainak adaptálásával. A művi tárolás esetén - amelyet a javaslat inkább eltűr, semmint preferálna - ugyanazok a felelősségi szabályok érvényesülnek, mintha az áru tárolása a közraktárnál történnék. A művi tárolás a közraktár számára nagy kockázatot rejt magában, s ezt csak abban az esetben szabad vállalnia, ha az áru a letevő áruitól teljesen elkülöníthető, s erre a célra szolgáló raktárat a közraktár tudja felügyelni.
A 23. §-hoz:
A javaslat szerint a közraktár nem köteles vizsgálni a letevő tulajdonosi minőségét. A közraktár ugyanis nem hatóság, így igazoltatási, ellenőrzési joga sincs, s ha a törvény ilyen felhatalmazást adna is számára, nehezen lehetne behatárolni azt a kört, amit még vizsgálhat. Nem lehet kizárni ugyanis, hogy valaki például megbízás alapján helyezzen el árut közraktárban. Ilyen esetben a megbízó jogait is vizsgálni kellene, vajon tulajdonosa-e az árunak. A közraktár saját belátása szerint dönt afelől, hogy kivel szerződik, illetve szerződik-e egyáltalán.
Ha a közraktárban elhelyezett áru bűncselekményből származik - amire büntetőeljárás során derülhet fény -, a javaslat szerint az eljárás során hozott jogerős határozat szerint kell a közraktárnak eljárni.
A 24. §-hoz:
A közraktári jegy intézményét illetően a javaslat a kereskedelmi törvény rendelkezéseiből indul ki, s azt a mai igények figyelembevételével szabályozza. Megmarad az úgynevezett kétjegyes rendszer, mert ez nyújt megfelelő biztonságot mind az adós, mind a hitelező részére. A közraktári jegyen feltüntetendő adatokat a javaslat a kereskedelmi törvényhez képest bővíti, aminek a lényege, hogy szigorú formai szabályok legyenek kötelezőek, s ha a javaslat szerinti bármely adat hiányzik az okiratról, az ne minősüljön közraktári jegynek. Fontos, hogy a közraktári jegy, illetve az "árujegy" és "zálogjegy" megnevezés szerepeljen az okiraton, ami a mai gyakorlat szerint is így van.
A javaslat a kereskedelmi törvényhez képest fontosabb tartalmi feltételeket határoz meg, így pl. a letett tárgyak megjelölése helyett konkrét megnevezést, illetve mennyiségi és minőségi megjelölést követelnek. Az áru értékének meghatározása nem azért kerül a közraktári jegyre, hogy ezen összeget úgy tekintsék a hitelezők vagy forgatmányosok, hogy a közraktár ezért felelősséget vállal. Ennek kizárólag az áru esetleges megsemmisülése, elvesztése esetén van jelentősége, hiszen ez az összeg szolgál a kártérítés alapjául. A mindenkori vevőknek, hitelezőknek meg kell győződniük, hogy valóban ér-e annyit az áru, amennyiért a közraktári jegyhez, vagy annak egy részéhez hozzá akarnak jutni. A raktározás tartama azzal van összefüggésben, hogy - a korábbi szabályozástól eltérően - közraktári ügylet csak határozott időre jöhet létre.
A 25. §-hoz:
A közraktári jegy olyan értékpapír, amely megtestesíti a közraktárban elhelyezett árut, illetve - a jegy két részének együttes birtoklása - az áru feletti rendelkezési jogot jelenti. Ezért köteles a közraktár a jegy bármely részével rendelkező személy számára lehetővé tenni az áru megtekintését.
A 26-28. §-okhoz:
A javaslat a kereskedelmi törvény szabályozását veszi át a közraktári jegy átruházására vonatkozóan is. A közraktározást mint jogintézményt erősíti az a kettős biztosíték, amit egyrészt az árufedezet, másrészt a felelősségi rendszer nyújt a hitelezők részére. A személyes felelősség a zálogjegyforgatók elleni visszkereseti jogban testesül meg, ami eddig is jó megoldásnak bizonyult, s ezért fenn kell tartani. Ebből következően a javaslat a közraktári jegyet forgatható értékpapírként határozza meg. Miután a forgatással kapcsolatos vitás kérdésekben - ha a közraktári törvény másként nem rendelkezik - a váltójogi rendelkezések az irányadók, felvetődhet, hogy meg lehet-e tiltani a forgatást negatív rendeleti záradékkal, mint a váltónál, s mely esetben a váltó úgynevezett rekta-papírrá, s átruházása csak engedményezés útján lehetséges. A javaslat nem ezt a megoldást választja a közraktári jegynél, mivel ezzel a zálogjegybirtokost az egyik biztosítéktól fosztaná meg, ha csak részlegesen is. A javaslat mindenesetre lehetővé teszi az üres forgatást, s így a közraktári jegy nem válhat névre szóló értékpapírrá.
Egyéb jogszabályokra tekintettel mondja ki a javaslat egyértelműen, hogy a közraktári jegy forgatása nem közraktári ügylet.
A javaslat a kereskedelmi törvény rendelkezéseit megtartva szabályozza a közraktári jegy, illetve annak egyes részei birtokosának jogait. Lényeges annak rögzítése, hogy a zálogjegy, ha külön ruházzák át, nem csak a zálogjogot igazolja, hanem egyúttal a kölcsönadás tényét is, és ebből következően az átruházáshoz (forgatáshoz) nem szükséges az alapul szolgáló kölcsönszerződés engedményezése az új zálogjegybirtokos részére, mint ahogy az eddig gyakorlat volt. A zálogjegyen szerepelnie kell a legfontosabb adatoknak, amelyekből megállapítható, hogy a kölcsönszerződést milyen összegre, milyen lejárattal kötötték, szerepelnek a szerződéskötő felek is, s miután a zálogjegy önmagában is értékpapír, saját maga testesíti meg azt a kötelezettséget, ami rajta szerepel. Ezen felül még a közraktárban elhelyezett tárgyon fennálló zálogjog bizonyítékául is szolgál.
Ha az árujegyet különválasztva forgatják, az mint értékpapír csak korlátozott jogokat biztosít a birtokosának (nem veheti ki az áruját a közraktárból, csak ha kifizeti a zálogjegybirtokost), s ebből következően az áru értékéhez képest az árujegy értéke is csökkent, a zálogjegyen feltüntetett kölcsönösszeggel.
A zálogjegy önálló átruházásánál - az értékpapír-jelleg, a forgathatóság erősítése érdekében - a javaslat kissé eltér a kereskedelmi törvény szabályozásától. A kölcsönadó nevén, székhelyén kívül bankszámlája számát is meg kell jelölni a közraktári jegy mindkét részén és a letéti szelvényen is, hogy a teljesítés a számlaszám hiánya miatt ne szenvedjen késedelmet. A javaslat a kereskedelmi törvénytől eltérően nem kölcsönadott összegről, hanem a kölcsön lejáratakor érvényesíthető összegről szól a hátirat tartalmánál. Elterjedt ugyanis az a gyakorlat, hogy a zálogjegyen csak bizonyos tőke és annak járulékai szerepelnek. A mai mozgó kamatlábak mellett azonban tisztázatlan, hogy végül is milyen összeget igényelhet majd a lejáratkor a hitelező, s nehezíti a dolgot, ha a követelést más bankra forgatja, amelynek más kamatlábai vannak. Ily módon bizonytalanná válik az üzlet egyik eleme, ami megakadályozza a forgatás elterjedését. Ezért a javaslat szerint a hitelezőnek és az adósnak meg kell állapodnia, hogy a lejáratkor milyen összeget igényelhet a hitelező, s ezt rá kell vezetni a közraktári jegyre.
A 29-30. §-okhoz:
A javaslat egyértelműen rögzíti, mikor köteles kiadni a közraktár az árut. Az első feltétel, hogy a közraktári ügyletből eredő követeléseit kielégítsék. Ez a közraktári ügyleten kívül az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokból eredő igényekre is vonatkozik. Itt nem kielégítési sorrendről van szó, hanem arról, hogy az árut el akarják vinni, tehát a közraktár - esetleges nemteljesítés esetén - a zálogjogát érvényesítheti. Zálogjoga e díjkövetelései tekintetében a javaslat rendelkezésein, míg egyéb szolgáltatásai után fizetendő díjak tekintetében a Ptk. szabályain alapszik. Ha a közraktárnak járó összeget kifizették, az áru kiadásához vagy mind a két jegyet át kell adni a közraktárnak, vagy az árujegyet annak birtokosa visszaadja, a zálogjegyen feltüntetett összeget pedig a közraktárnál letétbe helyezik. Ebből következik, hogy csökkentett összeget - ha korábban akarja kifizetni a letevő, mint a kölcsön lejárata - nem lehet letenni, mert a közraktárat nem terhelheti olyan kötelezettség, hogy a letett összeget kamatoztassa. A javaslat rendelkezik arról is, hogy a közraktárnak, illetve a zálogjegy forgatóinak ilyen esetben értesíteni kell a zálogjegy forgatmányosait. A közraktár nem köteles vizsgálni a hátiratok valódiságát, csak azt, hogy a forgatók összefüggő láncolatát meg lehessen állapítani, aminek gyakorlata - akár a váltónál - ki fog alakulni.
A 31. §-hoz:
A javaslat szabályozza, hogy a zálogjegybirtokos a kölcsön lejáratakor hogyan tudja érvényesíteni az igényét. Ha lemond a személyes felelősségéről, óvás nélkül is fordulhat a közraktárhoz a lejáratot követően, hogy az értékesítse az árut, ekkor azonban a ki nem elégített követelései erejéig elveszti visszkereseti jogát, tehát senki ellen nem fordulhat. Ha ezt a jogát nem akarja elveszíteni, akkor az első zálogjegyforgatóhoz (a kölcsönt felvevőhöz) fordulhat, felszólítva azt a fizetésre. Ennek eredménytelensége esetén lehet az óvás eszközével élni, amelyre a javaslat a váltó óvásra irányadó szabályokat rendeli megfelelően alkalmazni.
A 32-34. §-okhoz:
A javaslat szerint a lejáratot követő három nap letelte után kérheti a zálogjegybirtokos az áru értékesítését és kielégítését a közraktártól, akkor is ha óvást nem vetett fel. Ha fizetésre felszólítás és óvás történt, a zálogjegy első forgatójának - illetve ha az árujegyet is tovább forgatta - az utána következő árujegyforgatók kötelessége az őt követő forgatmányost értesíteni a fizetésre történő felszólításról. A javaslat egyértelműen meghatározza a kielégítés sorrendjét, s a teendőket, ha a zálogjegybirtokos kielégítése megtörtént. Ha csak részlegesen lehetett kielégíteni, a részletfizetést a jegyre fel kell jegyezni, hogy a visszkereseti jogával a zálogjegybirtokos élni tudjon. A javaslat felhatalmazza a közraktárat, hogy akkor is értékesíthessen, ha a lejárat után nem váltották ki az árut, illetve ha annak romlásától lehet tartani. Első esetben a közraktár kapacitását köti le a lejárat utáni raktározás, második esetben pedig a kárenyhítés indokolja az értékesítés lehetőségét. Ilyen esetben azonban a letevőt értesíteni kell, mert általában azt ismeri a közraktár, míg a valóságos birtokost nem biztos. A javaslat szerint a letevőknek és a forgatóknak az őket követőket tájékoztatni kell a közraktár értesítéséről, hogy azok a szükséges intézkedéseket megtehessék. Az értékesítés a javaslat szerint tőzsdei úton vagy árverésen történhet. A gyorsabb és célszerűbb a tőzsdei értékesítés, hiszen ott koncentráltan vannak jelen eladók és vevők, s a tőzsdei árfolyam az aktuális piaci árfolyamot jelzi. Az árverésen történő értékesítés akkor kerül előtérbe, ha a tőzsdei értékesítés nem sikerül. Az árverésre a javaslat a bírósági végrehajtásról szóló törvény rendelkezéseit rendeli alkalmazni, miután azok adottak, s csak az értelemszerű eltérésről - nevezetesen hogy az árverést a közraktár folytatja le - rendelkezik. A forgalombiztonság szempontjait szem előtt tartva rendelkezik úgy a javaslat, hogy az árverési vevő mindenképpen tulajdonjogot szerez, akkor is, ha a letevő nem volt az áru tulajdonosa.
A 35. §-hoz:
A zálogjegybirtokos, ha nem teljes összegben elégítették ki követelését a befolyt összegből, és a megfelelő előírásokat betartotta, az őt megelőző zálogjegyforgatók ellen fordulhat további követelésével. A javaslat - a váltó szabályaihoz hasonlóan - a forgatók egyetemleges felelősségéről rendelkezik. A közraktári jegy és a közraktári ügylet konstrukciójából következik, hogy az árujegy birtokosa a zálogjegybirtokosnak csak akkor felel, ha az árujegyet nem forgatta tovább, azaz ő volt az első zálogjegyforgató. Az elévülés tekintetében a javaslat a váltójogi szabályokat vezeti be, tekintettel a két jogintézmény hasonló jellegére és érvényesítési lehetőségeire.
A javaslat szerint a zálogjegybirtokosnak minél hamarabb kell az igényét érvényesítenie, azaz az áru értékesítését kérnie, mert a késedelmes jogérvényesítésből eredő következményeket nem viselhetik az őt megelőző forgatók. Ezért a zálogjegybirtokosnak rövid határidőn belül kell kérnie az értékesítést, amit ha elmulaszt, a zálogjegyen szereplő teljes összegre ugyan igényt tarthat, de a lejárat utáni késedelmi kamatot már nem követelheti.
A 36-37. §-okhoz:
A kereskedelmi törvény rendelkezéseit követve a javaslat mentesíteni kívánja a végrehajtás alól a közraktárba letett árut, s csak a jegyek lefoglalását engedi, hogy a közraktári jegy, illetve az árujegy birtokosának vagyonába csak a jegy mint értékpapír tartozzék. Ez ugyan következik a javaslat más szabályaiból, de a hitelezők számára egyértelművé teszi a rendelkezés a helyzetet.
A módosított 1991. évi IL. törvény szerint lefolytatott csődeljárásban a bíróság által biztosított fizetési haladék tartama alatt a pénzfizetési kötelezettség nemteljesítéséhez, vagy késedelmes teljesítéséhez fűződő jogkövetkezmények nem állnak be, kivéve a kamatozást.
Az árujegybirtokos csődeljárása - ha nem ő volt az első zálogjegyforgató - a konstrukcióból következőn nem hat ki a zálogjegybirtokosra. Ez ugyanis az aktuális zálogjegybirtokostól nem követelhet semmit, ha nem ő volt az első zálogjegyforgató.
A zálogjegyet először forgató csődeljárása a követelés érvényesítését nem akadályozza, mivel a zálogjegybirtokos szempontjából érdektelen, hogy nem akar, nem tud, vagy nem szabad [Cstv. 12. § (5) bek.] neki fizetnie, az óvást felvezeti vagy sem, viszont az értékesítést kérheti a közraktártól. Ennek a visszkereseti jog szempontjából van jelentősége, mert a fizetési haladék és a kényszeregyezség a javaslat szerint a zálogjegybirtokosra is kihat, de a csődeljárást nem akadályozza, hogy a többi egyetemleges kötelezett ellen forduljon.
A felszámolási eljárás megindulása sem akadályozza a hitelező igényének érvényesítését, csak a visszkereseti igénye tekintetében kell bejelentkeznie az első zálogjegyforgató felszámolásában, mivel a zálogjog alapján a Cstv. szerint is [57. § (1) bekezdés b) pont] csak a zálogtárgy értékének erejéig privilegizáltak a követelések, s ebben az esetben a zálogtárgy értékét a zálogjegybirtokos már megkapta, követelése csak az egyéb követelések közé sorolható.
A közraktár felszámolása is előfordulhat, de ebben az esetben a felszámolás kezdő időpontja megakasztja a további tevékenységet, új közraktári ügylet kötését, de a már megkötött szerződéseket teljesíteni kell. Ha a közraktár a felszámolás során felügyeleti engedély nélkül köt egyezséget, a továbbiakban közraktározással nem foglalkozhat, mert az engedélyt vissza kell vonni.
A közraktárakkal szembeni bizalom kialakítása és megtartása célját szolgálja az is, hogy a közraktár felszámolása során az esetleges közraktározásból eredő kártérítési kötelezettségeiket a zálogjogon alapuló követeléseket megelőzően kell kielégíteni. Ez nyilvánvalóan behatárolja a közraktár kölcsönfelvételi lehetőségeit, de a javaslat éppen a mértéktelen eladósodást kívánja ezzel megelőzni.
A 38. §-hoz:
A javaslat lehetővé teszi, hogy - a felek megállapodásától függően - a közraktár az árut biztosítsa. Ehelyütt nem felelősségbiztosításról van szó, hanem arról, ha az áru megsemmisülésében vagy károsodásában a közraktár vétlen. A javaslat egyben rendelkezik az áru helyébe lépő biztosítási összeg sorsáról is.
A 39-40. §-okhoz:
A közraktári jegy mint értékpapír elvesztése azt jelenti, hogy a követelés is megsemmisül, illetve csak akkor érvényesíthető, ha a megsemmisülést közjegyzői határozat állapítja meg. Jóllehet az értékpapírok megsemmisítésére vonatkozóan van hatályos jogszabály, a közraktári jegy specialitásai miatt a javaslat nem elégedett meg az utaló szabállyal, hanem adaptálta a megsemmisítésre vonatkozó rendelkezéseket. A rövid határidő miatt mindenesetre széleskörű tájékoztatást (hirdetmény kifüggesztése, értesítési kötelezettség) ír elő a javaslat.
A 41. §-hoz:
Az előbbi indokok alapján rendelkezik a javaslat a bírósági letét szabályairól is részletesebben, noha ez is szabályozott terület. A javaslat azonban abból indul ki, hogy feltétlenül rendelkezni kell arról, milyen esetben kell a bíróságnak kifizetnie a letett összeget, mert a bizonytalan meghatározások elnyújthatják a kifizetést, s magát az intézményt tehetik kérdésessé.
A 42. §-hoz:
A javaslat megfelelő időt kíván hagyni az átmenetre, hogy a már működő közraktárak át tudjanak állni az új szabályok szerinti feltételek teljesítésére. A közraktárak iránti közbizalom megteremtése indokolja, hogy ennek során is érvényesüljenek a felügyeleti jogosultságok, s így a javaslat szerinti működési feltételek garantálva legyenek.
A 43-44. §-okhoz:
A javaslat módosítani kívánja az értékpapírtörvényt is, mert az eddigiekben gondot okozott, hogy a törvény hatálya alól kivett értékpapírok között nem sorolták fel a közraktári jegyet.
Miután a javaslat mind a közraktári ügyletre, mind a közraktárak működési feltételeire új szabályozást ad, szükségtelenné vált a kereskedelmi törvény, illetve a közraktárak nyilvántartásba-vételét is szabályozó KeM rendelet erre vonatkozó része.
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.