HVG Különszám, Társadalombiztosítás 2008

adozona.hu

HVG Különszám, Társadalombiztosítás 2008

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Jogterület(ek): Adójog, számviteli szabályok
Érvényesség kezdete: 2008.01.01
Érvényesség vége:

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Csak a jogszabály szövegének mutatása

HVG Különszám, Társadalombiztosítás 2008

Tisztelt Olvasó!

Megmarad a szolidaritás elvén nyugvó társadalombiztosítás Magyarországon, de 2009-től az egy országos egészségpénztár helyett nyolc-tíz közül választhatnak majd a biztosítottak - ez a legnagyobb jelentőségű változtatása a parlamentnek 2007 decemberében a tb rendszerében. Az életbe lépéshez természetesen az is kell, hogy az államfő jóváhagyja az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényt, s hogy 2008-ban elkészüljön hozzá több tucat kormányrendelet. 2008-ra szóló hagyományos tb-különszámunkban ezért az egészségbiztosítási pénztárakkal csak röviden foglalkozunk - a rendeletek kibocsátása után önálló különszámot készítünk majd az új rendszerről.
Mostani kiadványunkban közöljük a szokásos kilenc törvényt - a hozzájuk kapcsolódó kormányrendeletekkel egységes szerkezetben -, s ahol szükségesnek ítéltük, a szorosan hozzájuk kötődő adózási tudnivalókat is. Ezúttal új, tizedik törvényt is tartalmaz különszámunk, amely a rehabilitációs járadék intézményét ismerteti, emellett a foglalkoztatói nyugdíjról szóló, szintén új törvény legfontosabb elemeit is megismerhetik.
A 2008-ra szóló törvények és rendeletek ismét számos ponton módosultak, ideértve a járulékrendszert, a nyugdíjjárulék-fizetési felső határt, a bevallási szabályokat vagy éppen a nyugdíjakat és a családi támogatásokat.
Az egyik legfontosabb rendszerbeli változás, hogy átalakul a 29 százalékos munkaadói és a 15,5 százalékos munkavállalói járulék belső szerkezete; csökken az egészségbiztosítási és nő a nyugdíj-biztosítási rész aránya, ennek minden következményével. Így például évi 9 millió forint bruttó bér alatt egyes külön adózó jövedelmek után 14 százalékos ehóval 450 ezer forintig fel kell tölteni a munkáltató által megfizetett egészségbiztosítási járulékot. Másik fontos változás, hogy megszűnnek a foglalkoztatói családtámogatási kifizetőhelyek, szerepüket a magyar államkincstár veszi át.
Az egyéni nyugdíjjárulék-alap évi felső határa 5,7 százalékkal, 7 millió 137 ezer forintra nő, a minimumjárulékalap fogalmát átveszi a minimálbér kétszerese kifejezés. Öt százalékkal nőnek a nyugdíjak, és továbbra is fennmarad a résznyugdíj és a nyugdíjminimum intézménye, szigorodnak az előrehozott nyugdíj melletti munkavállalási szabályok, módosul a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló, úgynevezett valorizációs keresetszámítás és a rokkantsági nyugdíjjogosultság rendszere. 4,2-7,8 százalékkal, gyermekenként havi 500-1200 forinttal nő a családi pótlék, s az uniós állampolgárok is jogosulttá válnak Magyarországon családi pótlékra.
Kedvezőbbek lesznek az önkéntes pénztári adószabályok, nem szűnik meg például a sporttevékenységek, sportvásárlás önkéntes egészségpénztári támogathatósága. 2008-tól egyes foglalkoztatók 3,25 százalék (majd évről évre nagyobb) korkedvezményjárulék-fizetésre kötelezettek. Pénzbeli egészségbiztosítási járulékot kell fizetniük a vállalkozó közép- és felsőiskolásoknak, amiért cserébe táppénzre, gyedre lesznek jogosultak. Tovább szigorodik a biztosítási jogviszony ellenőrzése a szolgáltatások, ellátások igénybevételekor. Változnak a gyes, a gyed és a vizitdíjmentesség, valamint a megállapodásos ellátásokra fizetendő járulék szabályai is.
Reméljük, tb-szakértők közreműködésével készült kiadványunk magyarázatai és példái ezúttal is aprópénzre válthatónak bizonyulnak majd a gyakorlatban, s segíteni tudjuk az Olvasót a 2008-ban még szövevényesebbé vált tb-rendszer megértésében.
Különszámunk cd-változata - akárcsak a már megjelent 2008-as adókülönszámunk - az e lapban megtalálható kuponon rendelhető meg. A cd-ről további információkkal a hvg.hu és az adozona.hu címen szolgálunk.

Mit kell tudni a tb-ről általában?

Járulékmérték

Változás 2008. január 1-jétől.

A munkáltató (foglalkoztató) által fizetett 29 százalék társadalombiztosítási járulékon belül az egészségbiztosítási rész 8 százalékról 5-re csökken, a nyugdíj-biztosítási rész 21 százalékról 24-re nő. Az 5 százalék munkáltatói egészségbiztosítási járulék 4,5 százalék természetbeni, illetve 0,5 százalékos pénzbeli részre oszlik (az 5, illetve 3 százalék helyett).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 19. § (1) bekezdésében.]

A munkavállaló (biztosított) által fizetendő 15,5 százalék egyéni társadalombiztosítási járulékon belül az egészségbiztosítási járulék 7 százalékról 6 százalékra csökken, ezen belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék marad 4 százalék, a pénzbeli 3 százalékról 2 százalékra csökken. Az egyéni nyugdíjjárulék 8,5 százalékról 9,5 százalékra emelkedik. Magánnyugdíj-pénztári tagoknál ebből a tagdíj változatlanul 8 százalék, a Nyugdíj-biztosítási Alapba kerülő nyugdíjjárulék viszont a korábbi 0,5 százalékról 1,5 százalékra nő.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 19. § (2)-(3) bekezdéseiben.]

Járulékfizetési felső határ

Változás 2008. január 1-jétől.

Az egyéni nyugdíjjárulék-alap felső határa 2008-ban - a 2008. évi költségvetésről 2007. december 17-én elfogadott törvény szerint - napi 19 500 forint, évi 7 137 000 forint (mivel 2008 szökőév, 366 nappal kell számolni).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 24. § (2) bekezdésében.]

__________________________________________________________________________________

Példák járulékfizetési felső határra

A) Dolgozó 2008. november 1-jén létesít biztosítási jogviszonyt, az év végéig terjedő időszakra 2 millió forint bérjövedelmet kap.

	Összeg (számítás)
Nyugdíjjárulék (9,5%)	113 003 Ft (61 x 19 500 = 1 189 500 x 0,095)
Egészségbiztosítási járulék (6°%)	120 000 Ft (2 000 000 x 0,06)
Nyugdíjjárulék-mentes jövedelem	810 500 Ft (2 000 000 - 1 189 500)

A nyugdíjjárulékot - a napi 19 500 Ft jövedelemhatár figyelembevételével - 1 189 500 Ft után, az egészségbiztosítási járulékot a teljes bérjövedelem után kell megfizetni.

B) Dolgozó havi 400 ezer forint fizetést, 2008. júniusban 4,4 millió forint prémiumot kap. A 2008. évi bérjövedelme összesen 9,2 millió forint.

	Összeg (számítás)
Nyugdíjjárulék	678 015 Ft (7 137 000 x 0,095)
(9,5%)
Egészségbiz-	552 000 Ft (9 200 000 x 0,06)
tosítási járulék
(6%)
Nyugdíjjáru-	2 063 000 Ft
lék-mentes	(9 200 000 - 7 137 000)
jövedelem

Utoljára a 2008. júliusi bérből még 337 ezer forint után kell nyugdíjjárulékot vonni, mert (6 x 400 000 + 4 400 000 + 337 000 = 7 137 000) akkor elérte a járulékplafont.
Ha a dolgozó biztosítási jogviszonya év közben, például november 30-án megszűnik, akkor az eredetileg megállapított éves járulékfizetési felső határt naptári napi 19 500 Ft-tal, összesen 604 500 (31 x 19 500) Ft-tal csökkenteni kell. A többletként levont 57 428 Ft nyugdíjjárulékot a foglalkoztató legkésőbb a foglalkoztatott kérelmének beérkezésétől számított 15 napon belül köteles visszafizetni, illetve azt a volt biztosított az adóhatóságtól az adóbevallásában igényelheti vissza.
__________________________________________________________________________________

Járulékalap

Nem változott.

A 4 százalékos egyéni természetbeni egészségbiztosítási járulékot változatlanul valamennyi biztosítási jogviszony után meg kell fizetni, felső határ nélkül.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 31. §; (1), (3) bekezdéseiben.]

__________________________________________________________________________________

A fizetendő járulékok alapja, mértéke és a tételes egészségügyi hozzájárulás 2008. január 1-jétől

Státus (jogviszony)	29%-os tb-járulék alapja	9,5%-os nyugdíjjárulék vagy 1,5% nyugdíjjárulék + 8% tag- díj alapja (a felső határ: 19 500 Ft/nap, 7 137 000 Ft/év)
Munkaviszony, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, választott tisztségviselői jogviszony
Munkaviszony	Tényleges járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér kétszerese (részmunkaidőnél annak arányos része), bejelentés esetén járulékalapot képező jövedelem, az utóbbi hiányában a szerződésben, munkaszerződésben meghatározott díj	Járulékalapot képező jövedelem, annak hiányában a szerződésben, munkaszerződésben meghatározott díj
Megbízás, vállalkozás, választott tisztségviselő, bedolgozó, segítő családtag	Járulékalapot képező jövedelem, annak hiányában szerződésben meghatározott díj	Járulékalapot képező jövedelem, annak hiányában szerződésben meghatározott díj
Heti 36 órás munkaviszony melletti további jogviszony	Járulékalapot képező jövedelem, ha nincs, a szerződéses díj; munkaviszony esetén a minimálbér kétszerese, részmunkaidőnél az arányos része, bejelentés esetén a tényleges járulékalap	Járulékalapot képező jövedelem, annak hiányában szerződésben, munkaszerződésben meghatározott díj
Közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos tanulói, hallgatói jogviszonya mellett	Járulékalapot képező jövedelem, ha nincs, a szerződési szerinti, munkaszerződés szerinti díj; munkaviszony esetén a minimálbér kétszerese, részmunkaidőnél az arányos része, bejelentés esetén a tényleges járulékalap	Járulékalapot képező jövedelem, annak hiányában a szerződésben, munkaszerződésben meghatározott díj
Nyugdíj melletti jogviszony	Járulékalapot képező jövedelem, ha nincs, a szerződési, munkaszerződési díj; munkaviszony esetén a minimálbér kétszerese, részmunkaidőnél annak arányos része, bejelentés esetén a tényleges járulékalap.	9,5 %: Járulékalapot képező jövedelem, ha nincs, a szerződés szerint, munkaszerződés szerinti díj
Társas vállalkozás és társas vállalkozó
Főfoglalkozású	Járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér kétszerese, bejelentés esetén járulékalapot képező jövedelem, de legalább minimálbér, havi átlagban	Legalább a minimálbér kétszerese, bejelentés esetén járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér, havi átlagban
Heti 36 órás munkaviszony mellett	Járulékalapot képező jövedelem	Járulékalapot képező jövedelem
Közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos tanulói, hallgatói jogviszonya mellett	Járulékalapot képező jövedelem	Járulékalapot képező jövedelem
Másik társas vállalkozás főfoglalkozású tagja	Járulékalapot képező jövedelem	Járulékalapot képező jövedelem
Egyidejűleg főfoglalkozású egyéni vállalkozó	Járulékalapot képező jövedelem; választás esetén a főfoglalkozásúakra vonatkozó szabályok szerint	Járulékalapot képező jövedelem; választás esetén a főfoglalkozásúakra vonatkozó szabályok szerint
Kiegészítő tevékenységű (nyugdíjas)	Nincs	9,5%: Járulékalapot képező jövedelem
Egyéni vállalkozó
Főfoglalkozású	Legalább a minimálbér kétszerese, bejelentés esetén járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér, havi átlagban	Legalább a minimálbér kétszerese, bejelentés esetén járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér, havi átlagban
Főfoglalkozású evás	A minimálbér kétszerese, bejelentés esetén a minimálbér; magasabb összeg vállalása esetén a vállalt összeg	A minimálbér kétszerese, bejelentés esetén a minimálbér; magasabb összeg vállalása esetén a vállalt összeg
Heti 36 órás munkaviszony mellett	Járulékalapot képező jövedelem	Járulékalapot képező jövedelem
Közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos tanulói, hallgatói jogviszonya mellett	Járulékalapot képező jövedelem	Járulékalapot képező jövedelem
Evás, heti 36 órás munkaviszony mellett	Evaalap, evaelőleg-alap 4%-a	Evaalap, evaelőleg-alap 4%-a
Evás, közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos tanulói, hallgatói jogviszonya mellett	Evaalap, evaelőleg-alap 4%-a	Evaalap, evaelőleg-alap 4%-a
Egyidejűleg főfoglalkozású társas vállalkozó	Járulékalapot képező jövedelem	Járulékalapot képező jövedelem
Evás egyéni vállalkozó, aki egyidejűleg főfoglalkozású társas vállalkozó	Evaalap, evaelőleg-alap 4%-a	Evaalap, evaelőleg-alap 4%-a
Kiegészítő tevékenységű (nyugdíjas)	Nincs	9,5%: Járulékalapot képező jövedelem
Kiegészítő tevékenységű (nyugdíjas) evás	Nincs	9,5%: , Evaelőleg-alap 10%-a
Biztosított mezőgazdasági őstermelő
Tárgyévben tevékenységet kezdő és a tárgyévet megelőző évben 7 millió forint bevételnél többel rendelkező mezőgazdasági őstermelő	Minimálbér; magasabb összeg vállalható	Minimálbér (felső határ nincs); magasabb összeg vállalható
A tárgyévet megelőző évben legfeljebb 7 millió forint bevétellel rendelkező mezőgazdasági őstermelő	Nincs	Megelőző évi bevétel 20%-a, havonta annak 1/12-ed része; a 9,5% nyugdíjjárulék tartalmazza a nyugdíj-biztosítási járulékot is; magán-nyugdíjpénztári tag 2,3% tagdíjat és 7,2% nyugdíjjárulékot fizet (felső határ nincs)
A tárgyévet megelőző évben legfeljebb 7 millió forint bevétellel rendelkező mezőgazdasági őstermelő magasabb összeg utáni járulékfizetést vállal	Magasabb összegű járulékfizetés vállalása esetén a vállalt összeg	Magasabb összegű járulékfizetés vállalása esetén a vállalt összeg

6%-os (4 + 2) egészségbiztosítási járulék alapja	Havi 4350, naptári napi 145 forintos egészségügyi szolgáltatási járulék	Tételes eho (hó/fő)

6%: Járulékalapot képező jövedelem, annak hiányában szerződésben, munkaszerződésben meghatározott díj	Nincs	1950 Ft (vagy annak arányos része)
6%: Járulékalapot képező jövedelem, annak hiányában szerződésben meghatározott díj	Nincs	1950 Ft (vagy annak arányos része)
4%: Járulékalapot képező jövedelem, ha nincs, a szerződésben, munkaszerződésben meghatározott díj; 2%: nincs	Nincs	Nincs
6%: Járulékalapot képező jövedelem, ha nincs, a szerződésben, munkaszerződésben meghatározott díj	Nincs	1950 Ft (vagy annak arányos része)
4%: Járulékalapot képező jövedelem, ha nincs, a szerződésben, munkaszerződésben meghatározott díj; 2%: csak a nyugdíj folyósításának szüneteltetése esetén	Nincs	1950 Ft (vagy annak arányos része)
6%: Legalább a minimálbér kétszerese, bejelentés esetén járulékalapot képező jövedelem, de legalább minimálbér, havi átlagban	Nincs	1950 Ft
4%: Járulékalapot képező jövedelem; 2%: nincs	Nincs	Nincs
6%: Járulékalapot képező jövedelem	Nincs	1950 Ft
6%: Járulékalapot képező jövedelem	Nincs	Nincs
6%: Járulékalapot képező jövedelem; választás esetén a főfoglalkozásúakra vonatkozó szabályok szerint	Nincs	1950 Ft
Nincs	Havi 4350, napi 145 forint, ami a társas vállalkozást terheli	1950 Ft
6%: Legalább a minimálbér kétszerese, bejelentés esetén járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér, havi átlagban	Nincs	1950 Ft
6%: A minimálbér kétszerese, adóbevallásban tett bejelentés esetén a minimálbér; magasabb összeg vállalása esetén a vállalt összeg	Nincs	1950 Ft
4%: Járulékalapot képező jövedelem; 2%: nincs	Nincs	Nincs
6%: Járulékalapot képező jövedelem	Nincs	1950 Ft
4%: Evaalap, evaelőleg-alap 4%-a; 2 %: nincs	Nincs	Nincs
6%: Evaalap, evaelőleg-alap 4%-a	Nincs	1950 Ft
6%: Járulékalapot képező jövedelem	Nincs	Nincs
6%: Evaalap, evaelőleg-alap 4%-a	Nincs	Nincs
Nincs	Havi 4350, napi 145 forint	Nincs
Nincs	Havi 4350, napi 145 forint	Nincs
6%: Minimálbér; magasabb összeg vállalható	Nincs	Nincs
4%: Megelőző évi bevétel 20%-a, havonta annak 1/12-ed része; 2%: nincs	Nincs	Nincs
Magasabb összegű járulékfizetés vállalása esetén a vállalt összeg	Nincs	Nincs

Fogalmak

Járulékalapot képező jövedelem a személyi jövedelemadóról szóló 1995/CXVII. törvény szerinti összevont adóalapba tartozó, önálló és nem önálló tevékenységből származó bevétel azon része, amelyet az adóelőleg számításakor jövedelemnek kell tekinteni (ideértve a jövedelemadó-törvény szerinti kis összegű kifizetést is), a jövedelemadótörvény 69. §-a szerinti természetbeni juttatás adóalapként meghatározott értékének személyi jövedelemadóval növelt összege (ide nem értve az üzleti ajándék és a reprezentáció címén adott juttatást), a 71. §-a szerinti adóköteles béren kívüli juttatás adóalapként meghatározott részének személyi jövedelemadóval növelt összege, a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a tanulószerződésben meghatározott díj, a hallgatói munkadíj, a hivatásos nevelőszülői díj, az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj, a felszolgálási díj, a vendéglátóüzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló.
Nem nyugdíjjárulék-alap a jövedelemadó-törvény 69. §-a szerinti természetbeni juttatás és 71. §-a szerinti adóköteles béren kívüli juttatás pénzbeli értékének személyi jövedelemadóval növelt összege, a felszolgálási díj és a borravaló.
6%-os (4 + 2) pénzbeli és természetbeni egészségbiztosítási járulék alapjába nem számít bele a jövedelemadó-törvény 69. §-a szerinti természetbeni juttatás és adóköteles béren kívüli juttatás adóalapként meghatározott részének a személyi jövedelemadóval növelt összege, a jubileumi jutalom, a végkielégítés, az újrakezdési támogatás, a szabadságmegváltás címén kifizetett juttatás, a határozott időtartamú jogviszony megszűnése esetén a munka törvénykönyve 88. § (2) bekezdése és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 27. §-ának (2) bekezdése alapján kifizetett összeg, nem kell pénzbeli egészségbiztosítási járulékot fizetni a felszolgálási díj, a borravaló, továbbá a prémiumévek és a különleges foglalkoztatási állomány idejére folyósított juttatás után.
Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok (megbízási, vállalkozási jogviszony, bedolgozói, segítő családtagi jogviszony) és választott tisztségviselői jogviszony esetén akkor keletkezik biztosítási és járulékfizetési kötelezettség, ha a foglalkoztatott havi díjazása eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összegének 30 százalékát (ha a jogviszony csak a hónap egy részében áll fenn, akkor a naptári napokon eléri az említett alsó összeghatár harmincadrészét).
Minimálbér a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér, 2008. január 1-jétől 69 000 Ft.
Tételes eho a foglalkoztatót (önfoglalkoztatót) terhelő, foglalkoztatottankénti havi (napi) fizetési kötelezettség
__________________________________________________________________________________

Fontosabb változások

■ A munkáltatói egészségbiztosítási járulék 8 százalékról 5 százalékra csökken, a nyugdíj-biztosítási járulék 21 százalékról 24 százalékra nő (a munkáltatói társadalombiztosítási járulék összesen változatlanul 29 százalék).
■ Az egyéni egészségbiztosítási járulék 7 százalékról 6 százalékra csökken, a nyugdíjjárulék 8,5 százalékról 9,5 százalékra nő (az egyéni járulék összesen változatlanul 15,5 százalék).
■ A gyedet 50 százalékban az Egészségbiztosítási Alap, 50 százalékban pedig az állami költségvetés finanszírozza (2007-ben 100 százalékban a költségvetés fizette).
■ Nem a minimálbér, hanem a vállalkozói kivét vagy az átalányadó-alap után kell járulékot fizetnie a kezdő egyéni vállalkozónak abban a hónapban, amikor vállalkozói kivétje vagy átalányadó-alapja magasabb a minimálbérnél.
■ Az ingatlan-bérbeadásból származó jövedelem után 14 százalékos egészségügyi hozzájárulást kell fizetni akkor is, ha a jövedelem kifizetőtől származik (a 2007-es 11 százalék helyett).
■ A nem biztosítottak, például az eltartott hozzátartozók, illetve a nem teljes jogú biztosítottak, például a kiegészítő tevékenységet folytató (nyugdíjas) vállalkozók is egységes összegű egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetnek, aminek összege napi 145 forint, havi 4350 forint.
■ Bírságot szabhat ki az egészségbiztosítási szerv a jogviszony nyilvántartásával, ellenőrzésével összefüggésben az ellátásokat megállapító szervezetekre (például a kincstárra, a nyugdíjfolyósítóra, az önkormányzatokra), ha meghatározott időn - általában tíz napon - belül nem tesznek eleget adatszolgáltatási kötelezettségüknek.
__________________________________________________________________________________

Minimálbér kétszerese

Változás 2008. január 1-jétől.

A minimumjárulékalap fogalom helyett a törvény a "minimálbér kétszerese" fogalmat használja (tartalmi változás nincs).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 20. § (2), 27. § (1), 29. § (1), 29/A. § (1) bekezdéseiben.]

A minimálbér kétszerese szerinti fizetési kötelezettség 2008-ban havi 138 ezer forint (2007-ben havi 131 ezer forint volt).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 20. § (2) bekezdésében.]

Nem változott.

Továbbra is legalább a minimálbér kétszerese után meg kell fizetnie a járulékokat a foglalkoztatónak a foglalkoztatottja, a társas vállalkozásnak a főállású tagja után és a főállású egyéni vállalkozónak. A foglalkoztatott, a főállású egyéni vállalkozó és a társas vállalkozás főállású tagja szintén legalább ugyanezen összeg után köteles megfizetni az egyéni járulékokat.
Ha a járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn egy teljes naptári hónapon át, egy naptári napra a minimálbér kétszeresének harmincadrészével kell számolni. Részmunkaidő esetén a minimálbér kétszeresének a nyolcórás munkanaphoz viszonyított hányadával kell számolni (például napi négyórás foglalkoztatás esetén legalább a minimálbér után kell járulékot fizetni).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 20. § (2), 27. § (1), 29. § (1), 29/A. § (1) bekezdéseiben.]

Nem a minimálbér kétszerese, hanem a tényleges jövedelem után kell megfizetni a társadalombiztosítási járulékot, ha a járulékalap nem éri el a minimálbér kétszeresét, és ezt a foglalkoztató, az egyéni vállalkozó, a társas vállalkozás az adózás rendjéről szóló törvényben előírt módon - elektronikus bevallásában - bejelenti az állami adóhatóságnak.
Ha a biztosított (foglalkoztatott) járulékalapot képező jövedelme nem éri el a minimálbér kétszeresét, s a foglalkoztató ezt nem jelenti be az állami adóhatóságnak, a járulékkülönbözetet a foglalkoztatónak kell megfizetnie. Ilyenkor a pénzbeli ellátások számításánál a minimálbér kétszeresét kell figyelembe venni.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 20. § (2)-(3), 27. § (1), 29. § (1)-(2), 29/A § (1) bekezdéseiben, az 1997. évi LXXXI. törvény 22. és az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. §-aiban.]

A minimálbér kétszerese alatt járulékot fizetők ellenőrzése

Nem változott.

Az állami adóhatóság kiemelten figyeli azt a foglalkoztatót, egyéni vállalkozót, társas vállalkozást, amely az állami adóhatóságnak a minimálbér kétszeresénél kisebb járulékalapot jelent be. Az ellenőrzés keretében az adóhatóság azt vizsgálhatja - amire egyébként az általános adóigazgatási szabályok alapján e külön felhatalmazás nélkül is jogosult -, hogy a cég a bejelentés szerint fizet-e.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 50. § (8) bekezdésében.]

Költségvetési kötelezettségek

Változás 2008. január 1-jétől.

A központi költségvetés a nemzeti kockázatközösségbe tartozók után személyenként havonta egységesen 4350 forint egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet (2007-ben a minimálbér, illetve az ellátási összeg 9 százalékát fizette).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 39. §-ában.]

Nem változott.

A nemzeti kockázatközösségbe tartoznak a a nyugdíjasok,
■ a gyermekgondozási segélyben, gyermekgondozási díjban részesülők,
■ a rendszeres szociális segélyben, időskorúak járadékában, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban, álláskeresési juttatásban részesülők,
■ a középfokú nevelési-oktatási vagy felsőoktatási intézményben nappalin tanuló nagykorú magyar állampolgár,
■ a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező kiskorúak,
■ a személyes gondoskodást nyújtó, bentlakásos szociális intézményben elhelyezettek,
■ a fogvatartottak,
■ a szociálisan rászorulók,
■ a hajléktalanok.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 16. §-ában, 26. § (5) bekezdésében.]

Eltartottak

Változás 2008. január 1-jétől.

A természetbeni egészségbiztosítási ellátások fedezetéül havi 4350 (napi 145 forint) forint egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetni. Ha azonban a lakóhely szerinti települési önkormányzat polgármestere igazolja - az eltartott által benyújtott dokumentumok alapján -, hogy az eltartott jövedelme nem haladja meg a nyugdíjminimum (2008-ban havi 28 500 forint) 120 százalékát - egyedülálló jövedelme a nyugdíjminimum 150 százalékát -, akkor a járulékot nem kell megfizetni. (2007-ben a minimálbér 9 százaléka volt a járulék, ezt a szociális ellátásokról szóló, 1993. évi III. törvény 54. paragrafusa szerinti jövedelmi, szociális helyzet alapján mérsékelni is lehetett, nem csak elengedni.)

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 39. §-ában.]

Nem változott.

A fizetési kötelezettséget az eltartott helyett más - szervezet vagy személy - is átvállalhatja, ha az eltartott ebbe beleegyezik, s azt az adóhatóság is jóváhagyja. Az átvállalást a fizetési kötelezettséget vállalónak 15 napon belül be kell jelentenie az adóhatóságnak. A bejelentett adatokat az adóhatóságnak 10 napon belül - elektronikus úton - meg kell küldenie az Egészségbiztosítási Alap kezeléséért felelős szerv számára.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 26. §-ában.]

Mentesség egészségügyi szolgáltatási járulék alól

Változás 2008. január 1-jétől.

Külön járulékfizetés nélkül jogosultak egészségügyi szolgáltatásra azok is, akiknek az egészségkárosodása eléri a 40 százalékot.

[Lásd a 16. § (1) bek. j) pontjában.]

Nem változott.

Továbbra is külön járulékfizetés nélkül jogosultak természetbeni egészségügyi szolgáltatásra azok,
■ akiknek a munkaképessége legalább 50 százalékos mértékben romlott, és erről az illetékes hatóságtól igazolásuk van, de ellátásuk nincs;
■ akik a reájuk irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötték, de jövedelmük nem haladja meg a minimálbér 30 százalékát (2008-ban ez havi 20 700 forint).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 16.§ (1) bek. j)-k) pontjaiban.]

Adóra tébé

Nem változott.

Biztosítási jogviszonnyal összefüggésben nyújtott adóköteles természetbeni juttatás esetén annak 54 százalék személyi jövedelemadóval növelt értéke után kell továbbra is megfizetni a 29 százalék tb-járulékot. Ez az eset áll elő például, ha a munkáltató a munkavállalónak az évi 400 ezer forintig adómentes kereten felül nyújt béren kívüli juttatást.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 4. § k) (1) pontjában.]

Foglalkoztatói (munkáltatói) járulék

Változás 2008. január 1-jétől.

A foglalkoztató által fizetett 29 százalékos tb-járulékon belül az egészségbiztosítási járulékrész 8 százalékról 5 százalékra csökken, a nyugdíjbiztosítási járulékrész viszont 21 százalékról 24 százalékra nő. Az 5 százalékos munkáltatói egészségbiztosítási járulék 4,5 százalékos természetbeni, illetve 0,5 százalékos pénzbeli részre oszlik.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 19. § (1) bekezdésében.]

Nem változott.

Foglalkoztatónak minősül az egyéni vállalkozó is.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 4. § a) 1. pontjában.]

A járulék alapja továbbra is az a jövedelem, amelyet a személyi jövedelemadó előlegének számításánál jövedelemnek kell tekinteni. Ehhez járul a természetbeni, személyi jövedelemadóval növelt juttatás, továbbá a felszolgálási díj és a borravaló, amelyek adóterhet nem viselnek, de a tébéjárulék-alapba beszámítanak. A felszolgálási díj után járulékot kell fizetni, a borravaló után pedig lehet. Ekkor a felszolgálási díj és a borravaló 81 százaléka nyugdíjalap.
Nem járulékköteles az üzleti ajándék, illetve reprezentáció címén adott termék (szolgáltatás).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 4. § k) 1. és az 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (1) bek. e)-f) pontjaiban.]

A foglalkoztatónak továbbra is a jövedelem nagyságától függetlenül fizetnie kell a társadalombiztosítási járulékot.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 20. §-ában.]

Ha belföldi foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosítottnak a belföldi foglalkoztatótól nincs jövedelemadóelőleg-alapot képező jövedelme, esetében a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér, illetve a szerződés szerinti díjazás a járulékfizetés alapja. Ugyancsak ez a járulékalap azon külföldi állampolgárnál, aki magyarországi munkáltatónál végez munkát, s biztosított ugyan, de az itteni munkáltatótól nincs adóelőleg-alapot képező jövedelme.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 4. § k) 2. pontjában.]

__________________________________________________________________________________

Adómentes béren kívüli juttatások

2008. január 1-jétől - a 2007. évi CXXVI. adómódosító törvény nyomán - megváltozott az adómentes béren kívüli juttatások köre, illetve módosultak egyes értékhatárok. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 54. §-a előírja, hogy a munkáltatónak az adóköteles béren kívüli juttatás után az adót az adóévet követő év május hónapjának kötelezettségeként, a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adó- és járulékbevallás keretében kell bevallania és befizetnie, az adózás rendjéről szóló törvény szabályai szerint.

Adómentes lett:

■ a szövetkezet közösségi alapjából a szövetkezet tagja részére természetben adott juttatás a havi minimálbér 50 százalékáig, ez 2008-ban 34 500 forint.

Módosult értékhatárral adómentes:

■ a munkáltató által a munkavállaló részére juttatott melegételutalvány havi 12 ezer forintig, az étel-, italutalvány havi 6 ezer forintig (2007-ben 10 ezer, illetve 5 ezer forintig volt adómentes);
■ a munkáltató (a bér kifizetője) által a munkavállalója gyermekének iskolakezdéséhez adott támogatás a minimálbér 30 százalékáig, ez 2008-ban 20 700 forint (2007-ben ez 20 ezer forintig volt adómentes).

Változatlanul adómentes:

■ a munkáltató által a dolgozó nyugdíjba vonulásakor természetben adott egyszeri ajándék 15 ezer forintig;
■ a vetélkedő és verseny díjaként kapott ajándék értékéből legfeljebb 5 ezer forint;
■ a munkáltató által a munkavállalónak adott munkaruházati termék;
■ a munkavállaló részére a munkáltató tulajdonában vagy vagyonkezelésében lévő belföldi üdülőben biztosított üdülési szolgáltatás, legfeljebb a minimálbér mértékéig, ez 2008-ban 69 ezer forint;
■ a törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott, a lakosság széles körét érintő, az államháztartás valamely alrendszere vagy az állami költségvetés terhére juttatott támogatás (például a közműfejlesztési, a gázár- és távhőszolgáltatás);
■ a falusi vendégfogadásból származó bevétel évi 800 ezer forintig;
■ az alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltatótevékenységből származó bevétel évi 400 ezer forintig;
■ a villamos energiáról szóló törvényben szabályozott szociális villamosenergia-ellátás keretében nyújtott kedvezmény vagy támogatás.

Összesen 400 ezer forintig változatlanul adómentes:

■ az iskolai rendszerű képzés címén átvállalt, viselt költségvetésből az a rész, amelyet a jövedelem kiszámításakor nem kell számításba venni;
■ az adómentes üdülési csekk értéke vagy az adómentes üdülési szolgáltatás szokásos piaci értéke;
■ az adómentes iskolakezdési támogatás;
■ a bírót, az igazságügyi alkalmazottat, valamint az ügyészségi alkalmazottat a rájuk vonatkozó 1972. évi V., a köztisztviselőt a jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény alapján megillető adómentes ruházatiköltség-térítés;
■ az adómentes internethasználat munkáltató által átvállalt díja, valamint az adómentes számítógép-juttatás szokásos piaci értéke;
■ a művelődési intézményi szolgáltatás (például színház-, koncertjegy) szokásos piaci értékéből a munkavállaló által meg nem térített rész;
■ az ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott helyi utazási bérlet révén kapott adómentes bevétel.
E juttatási körben a munkavállaló 400 ezer forintos adómentességi keretébe bele kell számítani azokat a juttatásokat is, amelyeket a munkáltató más magánszemélynek (például családtagnak), de a munkavállaló munkaviszonyával összefüggésben ad.
Adómentes az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba vagy az önkéntes kölcsönös önsegélyező pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulásnak az a része, amelyet a jövedelem kiszámításakor nem kell figyelembe venni (az önkéntes nyugdíjpénztárba fizetett támogatásokat nem kell beszámítani a 400 ezres keretbe).
__________________________________________________________________________________

Kifizetőhelyi elszámolás

Nem változott.

A társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező foglalkoztatók, ha gazdálkodásuk körülményeiből megalapozottan feltételezhető, hogy harmadik személlyel szembeni tartozásaik miatt végrehajtási eljárás indul ellenük, kötelesek külön számlán elhelyezni a foglalkoztatottjaik egészségbiztosítási ellátása céljára (például táppénzre) szolgáló pénzösszeget. E pénzösszeggel szemben - a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 79/D paragrafusa szerint - nem foganatosítható végrehajtás. (A jogszabály nem határozza meg, hogy mikor és kinek kell megalapozottan feltételezni a végrehajtással fenyegető gazdálkodási állapotot.)

[Lásd a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 21/C. § (4) bekezdésében.]

A kifizetőhelyet fenntartó foglalkoztatóknak - számuk meghaladja a 8 ezret - továbbra is bruttó módon kell bevallaniuk és befizetniük a járulékokat (vagyis az általuk folyósított tb-ellátások értékét nem vonhatják le a befizetendő járulékokból, hanem vissza kell igényelniük).

[Lásd a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 21/C. § (1)-(2) bekezdéseiben és a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 117. §-ában.]

Kifizetőhely költségtérítése

Nem változott.

A kifizetőhelyet fenntartó foglalkoztatónak havonta elszámolást kell benyújtania az illetékes egészségbiztosítási igazgatási szervhez (mep) a kifizetett ellátásokról, a táppénz-hozzájárulásról, valamint az 1 százalékos költségtérítés összegéről.

[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 38/A. §-ában.]

Egyéni nyugdíjjárulék

Változás 2008. január 1-jétől.

Az egyéni nyugdíjjárulék 8,5 százalékról 9,5 százalékra emelkedik. Ezen belül a magánnyugdíj-pénztári tagok tagdíja változatlanul 8 százalék, a nyugdíjjárulék viszont 0,5 százalékról 1,5 százalékra nő.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 19. § (2) bekezdésében.]

Nem változott.

Az egyéni nyugdíjjárulékot mindegyik jogviszonyban meg kell fizetni mindaddig, amíg a járulékköteles jövedelmek el nem érik az éves felső határt (2008-ban ez 7 137 000 forint). A fizetési kötelezettség független attól, hogy a biztosított munkaideje egy-egy jogviszonyban eléri-e a heti 36 órát, vagy sem.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 31. §-ában.]

Ha a munkavállalónak nincs az év valamennyi napjára járulékalapot képező adóköteles jövedelme, a nyugdíjjárulék-köteles felső határt arányosan csökkenteni kell (vagyis a napi felső határ forintértékének - 2008-ban ez 19 500 forint - és a "járulékmentes" napok szorzatával). Ilyen időszak például a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély időszaka, a fizetés, díjazás nélküli idő, az igazolatlan vagy igazolt, de nem fizetett távollét ideje, a szabadságvesztés, az előzetes letartóztatás időtartama.
A munkáltatónak továbbra is dolgozónként (biztosítottanként) meg kell határoznia a december 31-éig terjedő járulékfizetési felső határt (plafont). Ha egy dolgozó január 1-jét követően létesít társadalombiztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt, rá nézve időarányos évi felső határt kell megállapítani.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 24. § (3) bekezdésében.]

Egyéni egészségbiztosítási járulék

Változás 2008. január 1-jétől.

Az egyéni egészségbiztosítási járulék 7 százalékról 6 százalékra csökken (változatlanul 4 százalék a természetbeni, 3 százalék helyett pedig 2 százalék a pénzbeli járulék).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 19. § (3) bekezdésében.]

A prémiumévek program, illetve a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás után is meg kell fizetni a 4 százalékos természetbeni egészségbiztosítási járulékot.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 24. § (1) bek. b) pontjában.]

Nem változott.

Továbbra sem kell egyéni egészségbiztosítási járulékot fizetni a jubileumi jutalom, a végkielégítés - ideértve a határozott idejű munkaviszony megszüntetése esetén adott végkielégítést is -, az újrakezdési támogatás, a szabadságmegváltás után.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 24. § (1) bek. b) pontjában.]

__________________________________________________________________________________

Példák 6 (4 + 2) százalékos egészségbiztosítási járulékra

A) Biztosított foglalkoztatása a munkaviszonyában eléri a heti 36 órát. Foglalkoztatója 2008-ban 6 millió forint bérjövedelmet és 200 ezer forint szabadságmegváltást fizet ki neki. Megbízási jogviszonyból származó, járulékalapot képező jövedelme 2008. április 1-je és 30-a között 200 ezer forint.

Jövedelem	Járulék	Fizetendő
Bér	6%	360 000 Ft
Szabadságmegváltás	-	-
Megbízási díj	4%	8 000 Ft

Legalább heti 36 órás foglalkoztatás esetén a megbízási díj után nem kell pénzbeli egészségbiztosítási járulékot fizetni.

B) Nappali tagozatos egyetemista egyidejűleg munkaviszonyban áll, ahol a foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, és egyéni vállalkozó is. A munkaviszonyából származó, járulékalapot képező jövedelme 2008-ban 2 millió forint, vállalkozói kivétje 300 ezer forint.

Jövedelem	Járulék	Fizetendő
Bér	6%	120 000 Ft
Vállalkozói kivét	4%	12 000 Ft

A bér után meg kell fizetni a pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is, a vállalkozói kivét után - a heti 36 órás foglalkoztatást elérő munkaviszonyra tekintettel - viszont nem.
__________________________________________________________________________________

Többes jogviszony

Nem változott.

A pénzbeli egészségbiztosítási járulékot változatlanul csak annak kell - egyidejűleg fennálló valamennyi biztosítási jogviszonya után - megfizetnie, akinek a biztosítási kötelezettség alapjául szolgáló jogviszonyai nem érik el a heti 36 órát.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 31. § (3) bekezdésében.]

Az egyéni nyugdíjjárulékot többes jogviszony esetén is addig kell megfizetni, ameddig az összes járulékalapul szolgáló jövedelem nem éri el az éves szintre számított felső határt (2008-ban ez 7 137 000 forint).
Ha egyik biztosítással járó jogviszony sem áll fenn a teljes naptári évben, a napi járulékfizetési felső határt csak a biztosítással járó jogviszonyok tényleges időtartamának arányában kell kiszámítani (2008-ban 19 500 forint szorozva a biztosított napok számával).
A nyugdíjjárulékot mindaddig le kell vonni, amíg a biztosított a foglalkoztatóinál nem nyilatkozik arról, hogy jövedelmei után járulékfizetési kötelezettségét a járulékfizetési felső határ napi összegének a naptári évre számított összege - illetve a biztosítási kötelezettség fennállásával arányos része - után a naptári éven belül már megfizette. A munkáltató a nyilatkozat és igazolások benyújtását követő 15 napon belül köteles az egyénijárulék-többletet visszafizetni, amit az önellenőrzésre előírt szabályok szerint számolhat el.
Továbbra is lehetőség, hogy a magánszemély a nyugdíjjárulék-fizetési felső határt meghaladó befizetéseit ne a foglalkoztatójától, hanem adóbevallása benyújtásakor az adóhatóságtól igényelje vissza.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 31. §-ában.]

Nem biztosítottak járuléka

Változás 2008. január 1-jétől.

A nem biztosítottaknak havi 4350 (napi 145 forint) forint egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetniük (2007-ben ez a minimálbér 9 százaléka volt).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 19. § (4) és 39. § (2) bekezdéseiben.]

Korkedvezmény-biztosítási járulék

Új előírás 2008. január 1-jétől.

A foglalkoztatót (egyéni vállalkozót) is terheli a 2007-ben bevezetett járulékfajta, a korkedvezménybiztosítási járulék (2007-ben ezt teljes egészében a költségvetés fizette). 2008-ban a foglalkoztató (egyéni vállalkozó) járuléka 3,25 százalék, a költségvetésre 9,75 százalék jut, 2009-ben 6,75-6,75 százalék a teher, 2010-ben a foglalkoztatónak 9,75, a költségvetésnek 3,25 százalékot kell fizetnie. 2011-től a teljes 13 százalék korkedvezmény-biztosítási járulék a foglalkoztatót terheli.
A járulékot a - 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet alapján - korkedvezményre jogosító munkakörben foglalkoztatott, a nem saját jogon nyugdíjas biztosított, illetve a főállású társas vállalkozó után kell megfizetni, valamint a főállású egyéni vállalkozónak is, ha ilyen tevékenységet végez.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 20/A. §-ában.]

Nem kell megfizetni a korkedvezménybiztosítási járulékot azoknál a korkedvezményre jogosító munkaköröknél, ahol fokozott terhelés nincs, s nem indokolt a munkáltatót járulékfizetésre kötelezni és korkedvezményt biztosítani.
Az Országos Munkahigiénés és Foglalkoztatás-egészségügyi Intézetnek a foglalkoztatót, illetve az egyéni vállalkozót - kérelmére - határozatban kell mentesítenie a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alól, ha állapotfelmérés, helyszíni szemle alapján, díj fejében megállapítja, hogy a kérelemben megjelölt, egyébként korkedvezményre jogosító munkakörben és munkahelyen nem indokolt a korkedvezmény, mert annak feltételei nem állnak fenn.
Korkedvezményre általánosságban az a munkakör (munkahely) jogosíthat, ahol
■ különösen nehéz fizikai munkát végeznek, vagy
■ különösen terhelő a klíma, vagy
■ tartós az ergonómiai eredetű megbetegedés veszélye, vagy
■ fokozott a pszichés megterhelés, vagy
■ tartós a pszichoszociális eredetű megbetegedés veszélye.
A foglalkoztató attól a naptól mentesül a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alól, amikor az erről szóló határozat jogerőre emelkedik. A foglalkoztatott, illetve az érintett szakszervezet a határozatot írásban megtámadhatja.
A foglalkoztató a kérelemben köteles feltüntetni
■ a mentesítési kérelemmel érintett biztosított(ak) családi és utónevét, születési nevét és lakóhelyét, illetve tartózkodási helyét,
■ a foglalkoztatónál működő érintett szakszervezet nevét, székhelyét, valamint a szakszervezet képviselőjének nevét.
A foglalkoztató a jogviszony létesítését megelőzően köteles írásban tájékoztatni az általa - a mentesítési kérelemmel, a mentesítéssel érintett munkakörben a kérelem benyújtását, illetve a mentesítésről szóló határozat jogerőre emelkedését követően - foglalkoztatni kívánt személyt a kérelem benyújtásáról, illetve a mentesítésről.
A mentesítési feltételek fennállását a hatóság a mentesítést követően is hivatalból ellenőrizheti. Kötelező az ellenőrzés, ha az érintett munkakörben foglalkoztatott biztosított vagy a foglalkoztatónál működő érintett szakszervezet bejelentése alapján a hatóság valószínűsíti, hogy a munkakörülmények, munkafeltételek úgy változtak meg, hogy a mentesülés feltételei már nem állnak fenn, illetve ha ezt a munkavédelmi hatósági ellenőrzés állapítja meg.
Nem kötelező az ellenőrzést lefolytatni munkavállalói (szakszervezeti) bejelentés nyomán, ha egy korábbi bejelentéstől számított hat hónapon belül akár a korábbi bejelentő, akár más tesz újabb bejelentést, és ebben új körülményekre nem hivatkozik.
A hatóságnak a mentesítést vissza kell vonnia, ha a mentesítés feltételei már nem állnak fenn. A visszavonás időpontja az erről szóló határozat jogerőre emelkedésének napja (vagyis a mentesítés visszamenőleg nem vonható vissza).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 20/A. § (1) bekezdésében és a 2007. évi CXXVI. törvény 354-357., 396. §-aiban.]

Egyéni vállalkozó

Változás 2008. január 1-jétől.

Az egyéni vállalkozó egyéni egészségbiztosítási járuléka 7 százalékról 6 százalékra csökken, ebből a természetbeni rész változatlanul 4 százalék, a pénzbeli pedig 2 százalék (2007-ben ez 3 százalék volt).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 19. § (1), (3), 29. § (3) bekezdéseiben.]

A kezdő egyéni vállalkozó a kezdés évében a minimálbér (2008-ban ez havi 69 ezer forint) alapján fizetheti a járulékokat, de arra a hónapra, amikor vállalkozói kivétje vagy átalányadó-alapja meghaladja a minimálbért, a járulékfizetési kötelezettséget a vállalkozói kivét vagy az átalányadó-alap figyelembevételével kell teljesítenie.
Az egyéni vállalkozó egyéni nyugdíjjáruléka 8,5 százalékról 9,5 százalékra nő (magánnyugdíj-pénztári tag esetében 0,5 százalékról 1,5 százalékra; a tagdíj maradt 8 százalék), egészségbiztosítási járuléka 7 százalékról 6-ra csökken (amelyből a természetbeni járulék továbbra is 4 százalék, a pénzbeli viszont 3 százalék helyett 2 lett).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 29. § (3) bekezdésében.]

Nem változott.

Az egyéni vállalkozó a járulékfizetési kötelezettsége első napjától az adott naptári év utolsó napjáig terjedő időszakban minősül kezdőnek. Ha járulékfizetési kötelezettségét a minimálbér alapján teljesíti, akkor ez számára 2008-ban havi 69 ezer forint utáni járulékfizetést jelent.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 29. § (7) bekezdésében.]

A főállású egyéni vállalkozónak 29 százalék munkáltatói tb-járulékot is fizetnie kell.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 19., 29. §-aiban.]

Az egyéni vállalkozónak is a minimálbér kétszerese, 2008-ban havi 138 ezer forint után kell járulékot fizetnie (2007-ben a minimumjárulék-alap 131 ezer forint volt).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 29. § (1) bekezdésében.]

Az egyéni vállalkozó mentesül a minimálbér kétszerese szerinti járulékfizetés alól, ha vállalkozói kivétje vagy átalányadó-alapját képező jövedelme nem éri el ugyan a minimálbér kétszeresét, de ezt - elektronikus -adóbevallásában bejelenti az állami adóhatóságnak. Ekkor az egyéni vállalkozónak csak a vállalkozói kivét vagy az átalányadó-alap után kell megfizetnie a társadalombiztosítási járulékot és az egyéni járulékokat, de mindkét esetben legalább a minimálbér után.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 29. § (1) bekezdésében.]

Ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg legalább heti 36 órás munkaidejű munkaviszonyban is áll, illetve közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, egyéni vállalkozóként a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelme után kell fizetnie a járulékot (azaz ilyenkor nem érvényes a minimálbér kétszerese szerinti szabály). Ez azt jelenti, hogy ha egy hónapban egyáltalán nincs például vállalkozói kivétje, akkor járulékfizetési kötelezettsége sincs.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 31. § (4) bekezdésében.]

Társas vállalkozás

Változás 2008. január 1-jétől.

Az egyéni egészségbiztosítási járulék 7 százalékról 6 százalékra csökken (a természetbeni továbbra is 4 százalék, a pénzbeli járulék pedig 3 százalékról 2-re csökken).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 19. § (3), 27. § (2) bekezdéseiben.]

Nem változott.

A társadalombiztosítási járulékot legalább a minimálbér kétszerese után meg kell fizetni, ez 2008-ban 138 ezer forint. (2007-ben a minimálbér kétszeresének külön neve volt, minimum-járulékalapnak hívta a törvény, összege akkor 131 ezer forint volt).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 27. és 29. §-ában.]

A társas vállalkozások főállású tagjai is a minimálbér kétszerese szerint kötelesek a járulékokat fizetni. Vagyis a társas vállalkozónak a társadalombiztosítási járulékát a neki személyes közreműködésért kifizetett (elszámolt), járulékalapot képező jövedelem, 2008-ban legalább 138 ezer forint után kell megfizetnie.
A társas vállalkozás továbbra is akkor mentesül a minimálbér kétszerese utáni járulékfizetési kötelezettség alól, ha a főállású tag járulékalapot képező jövedelme nem éri el ugyan a minimálbér kétszeresét, de erről - elektronikus - adóbevallása keretében bejelentést tesz az állami adóhatósághoz. Ekkor a társas vállalkozásnak a járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér után kell befizetnie a társadalombiztosítási járulékot és az egyéni járulékokat.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 19. § (3), 27. § (1) bekezdéseiben.]

Ha a társas vállalkozó egyidejűleg legalább heti 36 órás munkaviszonyban is áll, társas vállalkozói járulékának a ténylegesen kapott (elszámolt), járulékalapot képező jövedelem az alapja - tehát ekkor nem érvényes a minimálbér kétszerese, illetve a minimálbér utáni járulékfizetési kötelezettség. Ez azt jelenti, hogy ha az adott hónapban például nincs személyes közreműködés címén kifizetett jövedelem, járulékot sem kell fizetni.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 4. § c)-d) pontjaiban, 19. §-ában, 31. § (4) bekezdésében.]

A társas vállalkozók által fizetendő egyéni nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék alapja megegyezik a tb-járulék alapjával (kivéve a jövedelemadó-törvény szerinti természetbeni juttatást, amely továbbra sem számít bele a társas vállalkozó egyénijárulék-alapjába).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 27. § (2) bekezdésében.]

Társas vállalkozók esetében is csak az egyéni nyugdíjjáruléknak (magán-nyugdíjpénztári tagdíjnak) van felső határa. A 6 százalékos egyéni egészségbiztosítási járulékot a társas vállalkozás főállású tagjának továbbra is felső határ nélkül kell megfizetnie.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 27. § (2) bekezdésében.]

Többes vállalkozó

Nem változott.

Az a társas vállalkozó, aki egyidejűleg egyéni vállalkozó is, választhatja azt is, hogy a minimálbér kétszerese utáni járulékot a társas vállalkozói tevékenységéből származó jövedelme után fizeti meg. Erre akkor van lehetősége, ha erről a tárgyév január 31-éig nyilatkozatban tájékoztatja társas vállalkozását. Ilyen esetben az egyéni vállalkozásból származó jövedelme után csak akkor kell járulékot fizetnie, ha e tevékenységéből járulékalapot képező jövedelme van.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 27. §-ában, 31. § (4)-(6) bekezdéseiben.]

Az egyidejűleg több gazdasági társaságban személyesen közreműködő tag társas vállalkozónak csak - a választása szerinti - egyik ilyen jogviszonyában kell legalább a minimálbér kétszerese után járulékot fizetnie, a többiben a ténylegesen elért jövedelem a járulékának az alapja.
A többes társas vállalkozónak továbbra is egy évre előre el kell döntenie, melyik jogviszonyában él a minimálbér kétszerese szerinti járulékfizetéssel, s erről valamennyi társas vállalkozását a tárgyév január 31-éig írásban értesítenie kell. Ha év közben biztosítással járó újabb társas vállalkozási jogviszonyt létesít, az új vállalkozást is tájékoztatnia kell korábbi választásáról. Ha a vállalkozó többes társasági jogviszonya év közben jön létre, vagy a járulékfizetésre választott társas vállalkozói jogviszonya megszűnik, de több társas vállalkozói jogviszonya marad fenn, újra kell választania, és erről a többi társas vállalkozását - a jogviszony keletkezését, illetve megszűnését követő 15 napon belül -értesítenie kell.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 31. § (5) bekezdésében és a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 7. §-ában.]

Vállalkozó diák

Új előírás 2008. január 1-jétől.

Közép- vagy felsőfokú intézmény nappali tagozatán tanuló egyéni vagy társas vállalkozónak 2 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulékot kell fizetnie a vállalkozói kivét, illetve a személyes közreműködés alapján kiosztott jövedelem után.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 31. § (4) bek. b) pontjában.]

Nyugdíjas foglalkoztatott

Változás 2008. január 1-jétől.

A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott 9,5 százalék nyugdíjjárulékot köteles fizetni (a 2007-es 8,5 százalék helyett). Nyugellátását a nyugdíjjárulék-alapot képező kereset, jövedelem havi átlagos összegének 0,5 százalékával kell emelni - minden 365 nap szolgálati idő után (365 nap alatt nem jár emelés).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 19. § (2) és az 1997. évi LXXXI. törvény 22/A. § (1) bekezdéseiben.]

Nem változott.

A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott 4 százalék egyéni természetbeni egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 25. §-ában.]

__________________________________________________________________________________

Példa nyugdíjas járulékára

Munkaviszonyban álló nyugdíjas biztosított havi díjazása 2008-ban 140 000 forint.

		Járulék/hó
	Természetbeni egészségbiztosítási járulék (4%)	5 600 Ft
	Nyugdíjjárulék (9,5%)	13 300 Ft

__________________________________________________________________________________

Nyugdíjas vállalkozó

Változás 2008. január 1-jétől.

A nyugdíjas egyéni vállalkozó és a társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységű tagja után egészségügyi szolgáltatási járulékként napi 145, havi 4350 forintot köteles fizetni. E kötelezettséget attól függetlenül kell teljesíteni, hogy az adott hónapban van-e vállalkozói kivétje, vagy nincs (2007-ben csak akkor kellett fizetni, ha az egyéni vállalkozónak volt vállalkozói kivétje, illetve a tagnak személyes közreműködés alapján jövedelme).
A havi 4350 forintot valamennyi vállalkozásban meg kell fizetni.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 19. § (4) bekezdésében.]

A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó és a kiegészítő tevékenységű társas vállalkozó 9,5 százalék nyugdíjjárulékot köteles fizetni (a 2007. évi 8,5 százalék helyett).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 36-37. §-aiban.]

Nem változott.

Azok az egyéni vagy társas vállalkozók számítanak kiegészítő tevékenységűnek, akik saját jogú nyugdíjasként vállalkoznak. Az előrehozott, korengedményes vagy szolgálati nyugdíját szüneteltető egyéni és társas vállalkozó is kiegészítő tevékenységű.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 36-37. §-aiban.]

Segítő családtag

Nem változott.

Az egyéni vállalkozónak, a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes személy tagjának a közeli hozzátartozója akkor lehet segítő családtag, ha a társasági tevékenység keretében, személyesen és díjazás ellenében - nem munkaviszonyban - munkát végez. A saját jogú nyugdíjas, továbbá az öregséginyugdíj-korhatárt betöltött özvegyi nyugdíjas továbbra sem lehet segítő családtag.
Segítő családtag az egyéni vállalkozó, illetve a gazdasági társaság tagjának közeli hozzátartozója (házastársa, egyenes ágbeli rokona, örökbe fogadott, mostoha- és nevelt gyermeke, örökbe fogadó, mostoha- és nevelőszülője), továbbá testvére, élettársa, egyenes ágbeli rokonának házastársa, házastársának egyenes ágbeli rokona, valamint testvérének házastársa lehet.
Ha a saját jogán nem nyugdíjas segítő családtag havi díjazása eléri a minimálbér 30 százalékát (2008-ban 20 700 forintot), az egyes járulékok alapja a tényleges - járulékalapot képező adóköteles - jövedelem. Ha a díjat nem havi rendszerességgel, hanem időszakonként fizetik, a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban a biztosítási kötelezettséget a díjazás kifizetésekor kell elbírálni. A biztosítási kötelezettség elbírálásához a kifizetett díjból a jövedelemadó-előleg alapját képező összeget azon időtartam naptári napjainak a számával kell elosztani, amelyre a díjazást fizették. A segítő családtag biztosításának elbírálásánál azt az időtartamot kell figyelembe venni, amely a személyes munkavégzés kezdetének napjától annak megszűnése - vagy a díj kifizetése - napjáig tart.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 4. § g), 5. § (1) bek. g) pontjaiban.]

__________________________________________________________________________________

Járulék- és ehokedvezmények

■ Pályakezdők

Nem változott.

A pályakezdő - vagyis a 25. életévét, felsőfokú végzettség esetén a 30. életévét be nem töltött, Start kártyával rendelkező - fiatal foglalkoztatását vállaló munkaadónak a foglalkoztatás időtartama alatt a pályakezdő után nem kell tételes egészségügyi hozzájárulást fizetnie, s a 29 százalékos társadalombiztosítási járulék helyett csökkentett (a foglalkoztatás első évében 15 százalék, a második évben pedig 25 százalék) járulék terheli.
A kedvezmény alap- és középfokú végzettséggel rendelkező fiatal foglalkoztatása esetén a minimálbér másfélszereséig (ez 2008-ban havi 103 500 forint), felsőfokú végzettségű esetén a minimálbér kétszereséig (138 ezer forint) érvényesíthető. Ez azt jelenti, hogy ha a munkabér ennél nagyobb, akkor abból eddig az összegig.

[Lásd a 2004. évi CXXIII. törvény 4/A. §-ában.]

A be nem fizetett járulékot az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíj-biztosítási Alap a Munkaerő-piaci Alapból kapja meg.

[Lásd a 2004. évi CXXIII. törvény 4/A. §-ában.]

■ Gyes, gyed, gyet

Új előírás 2007. július 1-jétől.

A gyes, gyed, gyet, ápolásidíj folyósítás megszűnését - bármely foglalkoztatónál - követő, valamint a gyes melletti foglalkoztatás, továbbá a tartósan álláskereső foglalkoztatása a pályakezdőkéhez hasonlóan kedvezményezett, vagyis a foglalkoztatónak nem kell tételes ehót fizetnie, s 15, illetve a második évben 25 százalék tb-járulékra kötelezett (29 százalék helyett). A különbség a pályakezdő-foglalkoztatáshoz képest az, hogy a járulékkedvezmény e körben mindenkinél a minimálbér kétszereséig érvényesíthető, s hogy itt feltétel az is, hogy a foglalkoztatásnak legalább napi négyórásnak kell lennie, és legalább 31 napig kell tartania. További feltétel a Start Plusz kártya kiváltása. Tartósan állást kereső a törvény fogalmai szerint az, akit az állami foglalkoztatási szerv, vagyis a munkaügyi központ a Start Plusz, illetve Start Extra kártya igénylését megelőző 16 hónapon belül legalább 12 hónapig álláskeresőként nyilvántartott.

[Lásd a 2004. évi CXXIII. törvény 5. §-ában.]

■ Halmozottan hátrányos helyzetűek

Új előírás 2007. július 1-jétől.

Halmozottan hátrányos helyzetű az a tartósan állást kereső, aki betöltötte az 50. életévét, vagy - életkorára tekintet nélkül - legfeljebb nyolc osztályt végzett. Halmozottan hátrányos helyzetűek foglalkoztatása esetén a foglalkoztatónak nem kell tételes egészségügyi hozzájárulást fizetnie, a foglalkoztatás első évében nem kell megfizetnie a 3 százalék munkaadói járulékot és a 29 százalékos társadalombiztosítási járulékot; a foglalkoztatás második évében a 3 + 29 százalék helyett összesen 15 százalék járulékot kell fizetnie. A kedvezmények érvényesítésének feltétele a Start Extra kártya kiváltása is.

[Lásd a 2004. évi CXXIII. törvény 6. §-ában.]

• Ösztöndíjas foglalkoztatott

Nem változott.

Továbbra is az a Start kártyával rendelkező létesíthet ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyt, aki a felsőfokú végzettség megszerzését követően egy alkalommal legalább kilenc hónapra, de legfeljebb egy évre munkatapasztalat szerzése érdekében ösztöndíjas foglalkoztatási szerződést köt. Ösztöndíjas foglalkoztatott foglalkoztatóját a pályakezdő foglalkoztatójáéval azonos kedvezmény illeti meg, vagyis az ösztöndíjas után nem kell tételes ehót fizetnie, s a 29 százalék tb-járulék helyett a foglalkoztatás első évében 15, a másodikban 25 százalékot kell fizetnie.

[Lásd a 2004. évi CXXIII. törvény 9. §-ában.]

Az ösztöndíjas foglalkoztatott részére kifizetett foglalkoztatási ösztöndíj nem lehet kisebb a minimálbérnél (2008-ban havi 69 ezer forintnál).

[Lásd a 2004. évi CXXIII. törvény 12. §-ában.]

__________________________________________________________________________________

Ekhós jövedelem

Új előírás 2008. január 1-jétől.

Az ekhoalap után fizetendő közteherből - a 2005/CXX. törvény 9. paragrafus (1) bekezdése szerint - 1,6 százalék a természetbeni egészségbiztosítási járulék. Ennek alapján az ekhózó egészségügyi és baleseti szolgáltatásra, illetve baleseti járadékra jogosult (2007-ben az ekho nem tartalmazott természetbeni egészségbiztosítási járulékot).
Változás 2008. január 1-jétől.
Az ekhós jövedelem után a kifizető által fizetett 20 százalék tb-járulékból 3,3 százalék egészségbiztosítási járuléknak, 16,7 százalék nyugdíj-biztosítási járuléknak minősül (2007-ben 9-11 százalék volt a járulékok megoszlása).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 26. § (9) bekezdésében.]

Az ekhózónak az ekhoalap 3,9 százalékát kell nyugdíjjárulékként megfizetnie, illetve 3,8 százalék magán-nyugdíjpénztári tagdíjszázalék nyugdíjjárulékot (a 2007. évi 4 - 3,9-0,1 - százalék helyett). Továbbra is az ekhós jövedelem 50 százaléka számít be a nyugdíjalapba.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 26. § (9) bekezdésében.]

Nyugdíj szüneteltetése

Változás 2008. január 1-jétől.

A nyugdíját szüneteltető - a szünetelés időszakában - 9,5 százalék nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett (a 2007. évi 8,5 százalék helyett).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 25. §-ában.]

A 2008. január 1-jétől előrehozott, korengedményes, korkedvezményes, bányász-, művész-, öregségi nyugdíjasnak szüneteltetnie kell a nyugellátását, ha nyugdíj mellett szerzett jövedelme meghaladja a minimálbér évi összegét, vagyis 2008-ban nyugellátás mellett maximum 828 ezer forint jövedelmet szerezhet.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 83/B. §-ában.]

A nyugdíját szüneteltetőnek továbbra is kell fizetnie természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, 2008-ban 4, illetve 2 százalékot (2007-ben ez 4, illetve 3 százalék volt).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 25. §-ában.]

Vállalkozás, bedolgozás, megbízás

Nem változott.

A megbízott, a vállalkozási jellegű jogviszony keretében személyesen munkát végző és a bedolgozó továbbra is akkor biztosításköteles, ha díjazása eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 30 százalékát, egy-egy naptári napra annak harmincadrészét (ez 2008-ban havi 20 700 forint, napi 690 forint).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 5. § (1) bek. g) pontjában.]

Vállalkozói járulék

Változás 2008. január 1-jétől.

A foglalkoztatásról és a munkanélküli-ellátásról szóló 1991. évi IV. törvény 46/B paragrafusa szerint a társas vállalkozóként is biztosított egyéni vállalkozó csak egyéni vállalkozásában köteles megfizetni a vállalkozói járulékot. Ettől akkor lehet eltérni, ha társas vállalkozása részére olyan nyilatkozatot tesz, hogy vállalkozóijárulék-fizetési kötelezettségét társas vállalkozóként fogja teljesíteni. Ha a biztosított társas vállalkozó több gazdasági társaság személyesen közreműködő tagja, vállalkozói járulékát abban a társas vállalkozásban kell megfizetnie, ahol a minimálbér kétszerese szerinti járulékfizetési kötelezettségét teljesíti.

Nem változott.

Vállalkozói járulékot köteles fizetni a főállású egyéni vállalkozó és a társas vállalkozás tagja az egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelme - a vállalkozói kivét, társas vállalkozás esetében a személyes közreműködés alapján kifizetett jövedelem -, de legalább a minimálbér után (2008-ban 69 000 forint). A járulék mértéke 4 százalék.
A munkaviszony mellett vállalkozónak vállalkozói tevékenysége után továbbra sem kell vállalkozói járulékot fizetnie, ha munkaviszonyában a munkaidő eléri a heti 36 órát.
Az egyéni és a társas vállalkozó a vállalkozói járulékot éves szinten a minimálbér után akkor is köteles megfizetni, ha részére - vállalkozói kivét vagy személyes közreműködés címén - nem fizettek jövedelmet.
A vállalkozói járulék a társas vállalkozásnál költség, az egyéni vállalkozóra ezt a személyijövedelemadó-törvény tételesen nem mondja ki.
Nem kell vállalkozói járulékot fizetnie annak az egyéni és társas vállalkozónak, aki oktatási intézmény nappali tagozatos tanulója vagy hallgatója.
A társas vállalkozóként is biztosított egyéni vállalkozónak a vállalkozói járulékot csak az egyéni vállalkozásában kell megfizetnie.
Ha a vállalkozó több társas vállalkozás tagja, a vállalkozói járulékot abban a vállalkozásában kell megfizetnie, amelyben a társadalombiztosítási járulékot legalább a minimálbér után megfizeti.
A heti 36 órás munkaviszony meghatározásánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani.
A társas vállalkozót terhelő vállalkozói járulékot a társas vállalkozás köteles megállapítani, levonni, megfizetni és bevallani az állami adóhatóságnak.

Vállalkozói járadék

Nem változott.

Vállalkozói járadékra jogosult az a volt vállalkozó, aki
■ munkanélküli (álláskereső);
■ a munkanélkülivé (álláskeresővé) válását megelőző négy éven belül legalább 365 napig egyéni vagy társas vállalkozó volt, és e tevékenysége idején befizette a vállalkozói járulékot;
■ rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra nem jogosult, táppénzben nem részesül.
A jogosultság feltétele mindegyik esetben az, hogy a volt vállalkozó munkát keressen az illetékes munkaügyi központnál, de az ne tudjon megfelelő munkahelyet felajánlani neki.
A vállalkozói járadék összegét a vállalkozói járulék alapját képező jövedelem alapján kell kiszámítani. A munkanélkülivé válást megelőző négy naptári éven belül annak az utolsó naptári évnek a jövedelme számít, amelyben a munkanélküli legalább hat hónapon keresztül vállalkozói járulékot fizetett. A vállalkozói járadék alapja az így meghatározott jövedelem havi átlagának 65 százaléka.
A vállalkozói járadék havi összegének alsó határa megegyezik az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 90 százalékával (2008. január 1-jétől ez havi 25 650 forint), felső határa pedig ennek a kétszeresével, a nyugdíjminimum 180 százalékával (51 300 forint).
A vállalkozói járadék folyósításának leghosszabb időtartama 270 nap. A folyósítási idő kiszámításakor öt nap járulékfizetés egynapi járadékot ér.
Aki egyidejűleg jogosult munkanélküli-járadékra és vállalkozói járadékra, munkanélküli-járadékot csak a vállalkozói járadék folyósítási idejének lejártát követően kaphat.
A vállalkozói és a munkanélküli-járadékra jogosultság időtartama összeadható, ha a jogosult az egyikhez szükséges jogosultsági időnek legalább a felét megszerezte.

Szellemi alkotás járuléka

Nem változott.

Továbbra sem kell társadalombiztosítási, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni a szellemi alkotások ellenértékeként kifizetett díj azon része után, amelyet felhasználási, hasznosítási vagy használati szerződés alapján vagyoni jog átruházása ellenében fizetnek ki.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 21. § d) pontjában.]

A szellemi alkotások utáni jövedelmeket továbbra is aszerint kell megkülönböztetni, hogy a díjazásból mekkora hányad a személyes tevékenységért járó rész, és mekkora a felhasználáshoz kapcsolódó érték, azaz vagyoni értékű jog. Azt mindenki maga döntheti el, mekkora az egyik, s mekkora a másik rész. A szellemi alkotásból származó jövedelem esetén az alkotók változatlanul akkor válnak biztosítottá, ha díjazásuk személyes tevékenységért járó - jövedelemadóelőleg-alapot képező - része eléri a kifizetést megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 30 százalékát (2008-ban ez havi 20 700 forint). Ha a felhasználói (hasznosítási) szerződés alapján a díjat (előleget) nem havonta, hanem ennél sűrűbben vagy ritkábban fizetik, az alkotó biztosítási helyzete a díjazás kifizetésekor bírálható el. Ehhez ki kell számítani a személyes tevékenységre kifizetett díj adóelőleg-alapját, továbbá hogy hány naptári nap telt el a felhasználói szerződés megkötése napjától a szerződés teljesítésének napjáig. Ezt az adóelőleg-alapot el kell osztani a naptári napok számával. Ha az így kapott napi összeg eléri vagy meghaladja az előző hónap első napján érvényes minimálbér 30 százalékának harmincadrészét, a szerzőt (alkotót) és a felhasználót egyaránt járulékfizetési kötelezettség terheli.
Mivel a biztosítási kötelezettséget a díjazás kifizetésekor kell elbírálni, a biztosított bejelentésére, valamint a járulék bevallására és befizetésére vonatkozó határidők is a díjazás (előleg) kifizetéséhez igazodnak.
A felhasználói (hasznosítási) szerződés alapján tevékenységet végzők után a felhasználónak tételes egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie a szerződés fennállásának ideje alatt - kivéve, ha azt másnak kell megfizetnie -, persze csak akkor, ha az alkotó díjazása eléri a minimálbér 30 százalékát. A tételes eho havi összege változatlanul 1950 (napi 65) forint.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 21. és a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 3-4. §-aiban.]

Összeszámítási szabály

Nem változott.

A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végzők biztosítását havonta vagy utólag, a díj kifizetésekor visszamenőleg, önállóan kell elbírálni, de az ugyanannál a munkáltatónál a naptári hónapban elért (az adott hónapra vonatkozó), járulékalapot képező jövedelmeket egybe kell számítani. Vagyis például hiába köt a megbízó és a megbízott több rendszeres megbízási szerződést, a megbízási díjakat nem külön-külön kell számításba venni, hanem össze kell adni, s ezt kell összevetni a minimálbér 30 százalékával (2008-ban havi 20 700, napi 690 forinttal).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 9. § (2) bekezdésében.]

Mezőgazdasági őstermelő

Új előírás 2008. január 1-jétől.

A tárgyévet megelőző évben legfeljebb 7 millió forint bevétellel rendelkező, magánnyugdíj-pénztári tag őstermelő a 9,5 százalék - nyugdíj-biztosítási járulékot is magában foglaló - nyugdíjjárulékából 2,3 százalék a tagdíj, 7,2 százalék a nyugdíjjárulék.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 30/A. §-ában.]

Bekerült a törvénybe a kezdő őstermelő fogalma. E szerint kezdő őstermelő az, aki a tárgyévet megelőző évben nem minősült mezőgazdasági őstermelőnek.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 4. § x) pontjában.]

Változás 2008. január 1-jétől.

Csak az biztosított őstermelőként, aki esetében a nyugdíjkorhatárig hátralévő idő és a már megszerzett szolgálati idő együtt legalább húsz év (ez a szabály 2007-ben csak átmeneti rendelkezésként szerepelt a törvényben).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 5. § (1) bek. i) pontjában.]

A tárgyévet megelőző évben legfeljebb 7 millió forint bevétellel rendelkező őstermelő 9,5 százalék nyugdíjjárulékot fizet (a 2007-es 8,5 százalék helyett). A pénztártag őstermelőnek 2,3 százalék tagdíjat és 7,2 százalék nyugdíjjárulékot kell fizetnie (2007-ben tagdíjat nem kellett fizetnie).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 30/A. § (2) bekezdésében.]

Az őstermelő az első negyedévi járulékbevallásában nyilatkozhat, hogy a minimálbérnél, illetve a bevétel 20 százalékánál magasabb járulékalapot választ-e (2007-ben erre külön bejelentőlapon volt lehetősége).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 30/A. § (3) bekezdésében.]

Nem változott.

A járulékfizetés kapcsán továbbra is az minősül őstermelőnek,
■ akit a személyi jövedelemadóról szóló törvény ekként határoz meg, vagyis a 16. életévét betöltött, nem egyéni vállalkozó magánszemély, aki a saját gazdaságában a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott őstermelői termékeket állít elő, és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik (ideértve a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által vezetett ügyfél-nyilvántartási rendszerben nyilvántartott mezőgazdasági termelő magánszemélyt is);
■ aki a termőföldről szóló törvény szerint családi gazdálkodónak minősülő magánszemély és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtag.
Továbbra is csak a főállású őstermelő biztosított e tevékenysége alapján.
Őstermelőként nem biztosított az az őstermelő,
■ aki egyéb jogcímen biztosított (például munkavállaló, közalkalmazott, egyéni vagy társas vállalkozó), kivéve, ha őstermelői tevékenysége mellett munkavégzésre irányuló egyéb (bedolgozói, megbízási, választott tisztségviselői) jogviszony alapján biztosított, ekkor ugyanis az e jogviszony alapján létrejött biztosítása nem zárja ki azt, hogy őstermelőként is biztosított legyen;
■ aki saját jogon nyugdíjas, továbbá az az özvegyi nyugdíjas, aki az öregségi nyugdíj korhatárát betöltötte;
■ aki őstermelői tevékenységét közös őstermelői igazolvány alapján kiskorúként folytatja, vagy gazdálkodó család kiskorú tagja.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 5. § (1) bek. i) pontjában.]

Továbbra is a bevétel - nem pedig a jövedelem - az őstermelő által fizetendő járulékok alapja. Ha az őstermelő tárgyévet megelőző évi bevétele nem haladja meg a 7 millió forintot, a bevétel 20 százaléka után kell összesen 13,5 százalék járulékot fizetnie. Ebből 4 százalék a természetbeni egészségbiztosítás, 9,5 százalék a - nyugdíjbiztosítási járulékot is magában foglaló -nyugdíjjárulék. A járulékalapba beszámít az adóköteles bevételnek minősülő nemzeti és uniós (például az egységes területalapú) támogatás. Ha a nemzeti vagy uniós támogatás nélküli bevétel meghaladja a 7 millió forintot, továbbá ha az őstermelő kezdőnek minősül, továbbra is a minimálbér után kell megfizetnie az összesen 44,5 százalék járulékot, amiből 29 százalék társadalombiztosítási járulék, 15,5 százalék az egyéni járulék.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 30/A. § (1)-(2) bekezdéseiben.]

A bevétel 20 százaléka után járulékot fizető - vagyis 7 millió forint éves bevétel alatti - őstermelő nyugdíjalapja az éves bevétel 6 százaléka. Az őstermelő ilyenkor nem fizet egyéni pénzbeli egészségbiztosítási járulékot (ez 2008-ban 2 százalék), pénzbeli ellátásra - gyedre, táppénzre - sem jogosult.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (1) bek. i) pontjában.]

A mezőgazdasági őstermelő vállalhat magasabb összegű járulékfizetést is (hasonlóan az evázó egyéni vállalkozóhoz). Vagyis ha a tárgyévet megelőző évben például alacsony volt vagy egyáltalán nem volt olyan bevétele, amelynek a 20 százaléka után fizetné a járulékokat, választhat magasabb járulékalapot. Ilyenkor az összes járulékot, vagyis a társadalombiztosítási - a nyugdíj- (tagdíj) és a természetbeni egészségbiztosítási - járulék mellett a pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is meg kell fizetnie (ezáltal jogosultságot szerez a pénzbeli egészségbiztosítási ellátásokra is).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 30/A. § (3) bekezdésében.]

Ha a biztosított őstermelő nem érvényesítteti az értékesítési betétlapját az év első napjától, biztosítása szünetel arra az időre, amelyre a betétlapja nem érvényes. Ilyenkor - egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetnie, ez 2008-ban havonta 4350 forint (2007-ben a minimálbér 9 százaléka volt).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 8. § d) pontjában és 39. § (2) bekezdésében.]

A biztosított őstermelőnek nem kell tételes egészségügyi hozzájárulást fizetnie.

[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 6. §-ában.]

Egyéb jogviszony

Nem változott.

Ha a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban szerzett jövedelem nem éri el a minimálbér 30 százalékát, továbbra sem járulékköteles. Ha a munkavégzés nem tart egy naptári hónapig, egy-egy napra ezen összeg harmincadrészével (690 forinttal) kell számolni; eszerint 2008-ban napi 689 forint díjazás adható járulékmentesen.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 5. § (1) bek. g) pontjában.]

Utólag fizetett jövedelem

Nem változott.

A foglalkoztatónak a járulékot a járulékalapot képező jövedelem kifizetésének időpontjában érvényes mértékek szerint kell megfizetnie. A biztosított által fizetendő járulékokat és az ellátások alapját viszont az utólagos kifizetést arra az évre (évekre) szóló szabályok szerint kell kiszámítani, amikor a kifizetés eredetileg esedékes lett volna. Ez a szabály a járulékfizetési felső határ meghatározásakor is.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 18. § (5) bekezdésében és a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 4/A. §-ában.]

Külföldön munkát vállalók

Új előírás 2008. január 1-jétől.

Ha a külföldre kiküldött és a magyar jog szerint biztosított munkavállaló jövedelme ugyanazon naptári hónap egyik felében Magyarországon adózik, a másik felében pedig nemzetközi egyezmény alapján a külföldi államban, a havi járulékalap a belföldön adóköteles jövedelemnek (az adóelőleg alapjának) és a személyi alapbér külföldi adóztatás időtartamára jutó arányos részének összege.

[Lásd a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 1. §-ában.]

Nem változott.

Ha a magyar jog szerint biztosított munkavállalónak a naptári hónapban egyáltalán nincs a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti adóelőleg-köteles jövedelme, a járulékalap vagy a munkaszerződésben szereplő személyi alapbér, vagy az egyéb szerződésben meghatározott díjazás (például a megbízási díj) összege.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 4. § k) 2. pontjában.]

Csak annak a Magyarországon állandó lakcímmel rendelkező, külföldön munkát vállaló magyar állampolgárnak kell egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetnie (2008-ban havonta 4350 forintot), aki nem EGT-államban dolgozik, és nem is olyan államban végez munkát, amellyel Magyarország szociális biztonsági egyezményt kötött.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 19. § (4), 39. § (2) bekezdéseiben.]

Magyarországon tanuló külföldi

Nem változott.

Egészségbiztosítási járulék megfizetése nélkül jogosultak egészségügyi szolgáltatásra a biztosítottakon kívül azok a tanulói-hallgatói jogviszonyban álló külföldi állampolgárok, akiknek az ösztöndíja nemzetközi szerződésen alapul, vagy azt az oktatásért felelős miniszter adományozta.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 16. §-ában.]

Külföldi

Nem változott.

Külföldi az a természetes személy, aki nem minősül belföldinek. Belföldi:
■ a Magyar Köztársaság területén élő magyar állampolgár, a bevándorolt és a letelepedett jogállású, valamint a menekültként elismert személy;
■ a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó személy, aki a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodás jogát a Magyar Köztársaság területén gyakorolja, és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezik;
■ a hontalan.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 4. § j), u) pontjában.]

Külföldiek biztosítása

Nem változott.

Főszabály szerint minden külföldi állampolgár biztosított, aki Magyarországon biztosítással járó jogviszony keretében folytat keresőtevékenységet, kivéve, ha nemzetközi egyezmény vagy a közösségi jog másként rendelkezik.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 5., 13. §-aiban.]

Nem biztosított külföldi

Változás 2008. január 1-jétől.

A külföldi állam diplomatájának Magyarországon tartózkodó családtagja és külföldi háztartási alkalmazottja belföldi keresőtevékenysége alapján csak akkor mentesül Magyarországon a járulékfizetési kötelezettség alól, ha kiterjed rá a küldő állam vagy bármely más állam társadalombiztosítási rendszere.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 11. §-ában.]

Nem változott.

Azok az EGT-állampolgárok (ideértve a svájci állampolgárokat is) és családtagjaik, akik nem jelentették be, hogy három hónapot meghaladó ideig tartózkodnak Magyarországon, s nincs itt bejelentett lakóhelyük (állandó lakcímük), a biztosítás szempontjából külföldinek minősülnek. Ha a külföldinek minősülő EGT-állampolgár foglalkoztatója Magyarországon be nem jegyzett külföldi cég, akkor Magyarországon nem jön létre biztosítás. Nem terjed ki a biztosítás a magyar jogszabályok szerint be nem jegyzett külföldi munkáltató által a Magyar Köztársaság területén foglalkoztatott, külföldinek minősülő harmadik állambeli munkavállalóra (aki nem EGT-állampolgár, és nem is egyezményben részes állam polgára), ha kiküldetés, munkaerőkölcsönzés keretében végez Magyarországon munkát.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 4. § u) pontjában, 11. §-ában.]

Egyházi személyek járuléka

Nem változott.

Az egyháznak az egyházi személy után változatlanul 4 százalék egyéni természetbeni egészségbiztosítási járulékot kell fizetnie.
Egyházi személy után - kivéve a saját jogán nyugdíjast - az egyháznak a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér (2008-ban havonta 69 000 forint) után kell befizetnie a járulékokat.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 26. § (3) bekezdésében.]

Egyházi személy az egyházi szolgálatot teljesítő egyházi személy és a szerzetesrend tagja.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 5. § (1) bek. h) pontjában.]

Alkalmi munkavállalás

Nem változott.

Az AM könyv kiállítója a tárgyévet követő év március 31-éig köteles - elektronikus úton - adatot szolgáltatni az állami adóhatóságnak alkalmi könyves munkavállalóiról. Az adatszolgáltatásnak tartalmaznia kell a munkavállaló nevét, adóazonosító jelét, születési helyét és idejét, anyja nevét, lakóhelyét, a munkaviszony időtartamát, az ellátások alapjául szolgáló keresetet, az igazolás szerinti adóköteles jövedelmet és a megfizetett adóelőleget, magánnyugdíjpénztár tagja esetében a pénztári tagság fennállása alatti munkaviszony időtartamát és az ellátási alap összegét.
Az állami adóhatóság az adatokat évente a tárgyévet követő augusztus 31-éig - először 2007-re, 2008. augusztus 31-éig - hivatalból köteles elektronikus úton továbbítani az egészségbiztosítási, illetve a Nyugdíj-biztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíj-biztosítási szervnek és adott esetben a magánnyugdíjpénztárnak.

[Lásd az 1997. évi LXXIV. törvény 5. § (8)-(9) bekezdéseiben.]

Alkalmi foglalkoztatás az a munkaviszony, amely a legfeljebb öt egymást követő naptári napig,
■ egy naptári hónapon belül összesen legfeljebb 15 naptári napig,
■ egy naptári éven belül összesen legfeljebb 90 naptári napig tart.

[Lásd az 1997. évi LXXIV. törvény 2. § (1) bekezdésében.]

Alkalmi munkát egy naptári éven belül több munkáltatónál vállalók alkalmi foglalkoztatásának időtartama 120 nap lehet.

[Lásd az 1997. évi LXXIV. törvény 2. § (3) bekezdésében.]

Ha az alkalmi munkát legalább három természetes személy vagy kiemelten közhasznú szervezet számára végzik, az e módon foglalkoztatott évente összesen 200 napot tölthet alkalmi munkavállalásnak minősülő jogviszonyban. E szabály nem érvényes a vállalkozóra, ha alkalmi munkavállalói könyvvel a vállalkozásában foglalkoztatják.
Alkalmi foglalkoztatás esetén az egy háztartásban élő közeli hozzátartozók nem számítanak külön munkáltatónak.

[Lásd az 1997. évi LXXIV. törvény 2/A. §-ában.]

Az alkalmi munkára kifizetett munkabér naptári napi átlagban nem lehet kevesebb 1800 forintnál, és nem haladhatja meg a 4600 forintot.

[Lásd az 1997. évi LXXIV. törvény 2. §-ában és mellékletében.]

Alkalmi munkavállalót bármely természetes személy vagy gazdálkodó szervezet foglalkoztathat, s a közszféra bármely foglalkoztatója (például minisztérium, önkormányzat) is.

[Lásd az 1997. évi LXXIV. törvény 1. §-ában.]

Nemcsak belföldi, külföldi személy is foglalkoztatható alkalmi munkavállalóként, ha
■ menekültként vagy menedékesként elismert, továbbá bevándorlási engedéllyel vagy letelepedési engedéllyel rendelkezik;
■ az Európai Gazdasági Társulás állampolgára, annak tartózkodásra jogosult hozzátartozója;
■ magyar állampolgárral Magyarországon együtt élő házastárs, vagy olyan magyar állampolgár özvegye, aki az elhunyt házastárssal annak halála előtt legalább egy évig Magyarországon együtt élt;
■ mezőgazdasági (a törvény külön megnevezi a növénytermesztést, az állattenyésztést, a halászatot) tevékenységet végez idénymunkában.
Mezőgazdasági idénymunkára alkalmazott külföldi esetén alkalmi a foglalkoztatás akkor is, ha egy hónapon belül meghaladja a 15 napot, de évi legfeljebb 60 napig tart.

[Lásd az 1997. évi LXXIV törvény 1. § (2) bekezdésében, 2/B. §-ában.]

A munkáltató a vele munkaviszonyban állóval nem létesíthet alkalmi foglalkoztatási jogviszonyt a munkakörében leírt feladatok ellátására.

[Lásd az 1997. évi LXXIV. törvény 2. § (4) bekezdésében.]

Alkalmi munka közterhei

Változás 2008. január 1-jétől.

Az alkalmi munkavállalónak napi 145 forint egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetnie (2007-ben havonta a minimálbér 9 százalékát kellett).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 39. § (2) bekezdésében.]

Nem változott.

Alkalmi foglalkoztatás esetén a foglalkoztatónak továbbra sem kell természetbeni egészségbiztosítási járulékot fizetnie (de továbbra is a foglalkoztató terhe a nyugdíj-biztosítási járulék, s a közteherjegy kiváltásával fizeti meg az egyéni nyugdíjjárulékot, a magánpénztári tagdíjat, a tételes egészségügyi hozzájárulást, a munkaadói és a munkavállalói járulékot, valamint a személyi jövedelemadót).
Az alkalmi munkavállalótól más - szervezet vagy személy - átvállalhatja az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetését, ha a munkavállaló ebbe beleegyezik, s ezt az adóhatóság is jóváhagyja. Az átvállalást a fizetési kötelezettséget vállalónak 15 napon belül be kell jelentenie az adóhatóságnak. A bejelentett adatokat az adóhatóságnak tíz napon belül - elektronikus úton - meg kell küldenie az Egészségbiztosítási Alap kezeléséért felelős szerv számára.

[Lásd az 1997. évi LXXIV. törvény 3. és az 1997. évi LXXX. törvény 39. §-aiban.]

__________________________________________________________________________________

Alkalmi munkáért fizetett napidíj közterhe 2008-ban

Kifizetett munkadíj/nap	Közteher- jegy értéke	Ellátási alap
1800-2399 Ft	400 Ft	2700 Ft
2400-2999 Ft	700 Ft	3600 Ft
3000-3599 Ft	900 Ft	4500 Ft
3600-4600 Ft	1100 Ft	5400 Ft

__________________________________________________________________________________

Közterhek felosztása

Változás 2008. január 1-jétől.

A közteherjegy forgalmazója a közteherjegy ellenértékének forgalmazási költséggel csökkentett részét (továbbra is) átutalja a kincstár által vezetett számlára. A kincstár ezen összegből
■ a nem magán-nyugdíjpénztári tag alkalmi munkavállalók után 83 százalékot a Nyugdíj-biztosítási Alapnak,
■ magán-nyugdíjpénztári tagnál 76 százalék helyett 63 százalékot a Nyugdíj-biztosítási Alapnak és 20 százalékot az adóhatóság által megjelölt magánnyugdíjpénztárnak,
■ mindkét esetben 13 százalék helyett 6 százalékot az Egészségbiztosítási Alapnak, 11 százalékot a Munkaerő-piaci Alapnak utal át.
(2007. április 1-jétől 76 százalékot a Nyugdíj-biztosítási Alapnak, 13 százalékot az Egészségbiztosítási Alapnak és 11 százalékot a Munkaerő-piaci Alapnak utalt. Magán-nyugdíjpénztári tagnál 55 százalékot a Nyugdíj-biztosítási Alapnak, 21 százalékot az adóhatóság által megjelölt magánnyugdíjpénztárnak, 11 százalékot a Munkaerő-piaci Alapnak, 13 százalékot az Egészségbiztosítási Alapnak.)

[Lásd az 1997. évi LXXVI. törvény 7. §-ában.]

Adókedvezmény közteherjegy után

Nem változott.

Az alkalmi munkavállalót foglalkoztató magánszemély személyijövedelemadó-kedvezményre jogosult. Ehhez adóbevallást kell tennie, ahogy annak az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatottnak is, akinek éves bérjövedelme eléri a havi minimálbér 12-szeresét.
Az alkalmi munkavállalásból származó jövedelmet nem kell bevallani akkor, ha ez a jövedelem kisebb, mint a minimálbér éves összege, feltéve, hogy az alkalmi munkavállalónak nem volt személyijövedelemadó-köteles jövedelme.

[Lásd az 1997. évi LXXIV. törvény 8. § (6) bekezdésében.]

Adó- és járulék bevallás alkalmi munkánál

Nem változott.

Ha a havi adó- és járulékbevallás benyújtására kötelezett munkáltató a tárgyhónapban AM könyves alkalmi munkavállalót foglalkoztat, bevallásában - az adózás rendjéről szóló törvény 31. § (2) bekezdésének 27. pontja alapján - köteles feltüntetni az alkalmi munkavállalói könyvbe beragasztott közteherjegy összegét és a foglalkoztatás napját (napjait).
__________________________________________________________________________________

Miért mi jár?

Külföldön munkát vállalók

Nem változott.

Természetbeni egészségügyi szolgáltatások (például kórházi ellátás, gyógyszertámogatás) igénybevételére jogosultak a külföldön munkát vállalók, a nem biztosítottak, illetve más társadalombiztosítási jogviszonyuk alapján egészségügyi szolgáltatásra nem jogosultak (például eltartott nagykorú hozzátartozók), ha megfizetik az egészségügyi szolgáltatási járulékot (2008-ban ez napi 145 forint, havi 4350 forint; 2007-ben havonta a minimálbér 9 százaléka volt).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 39. § (2) bekezdésében.]

Felszolgálási díj

Nem változott.

Ha a felszolgálási díj után befizetik a 15 százalékos nyugdíj-biztosítási járulékot, a díj 81 százaléka beszámít a nyugdíjalapba.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 26. § (7) és az 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (1) bekezdéseiben.]

Többes jogviszony

Nem változott.

Ha nincs olyan biztosítási jogviszony, ahol a munkaidő eléri a heti 36 órát, valamennyi olyan jogviszony után jár táppénz, amely után pénzbeli egészségbiztosítási járulékot fizettek.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 31. § (3) bekezdésében.]

Egyéni járulékok

Nem változott.

Aki napi 145 forint, havi 4350 forint egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet (2007-ben a minimálbér 9 százalékát kellett fizetni), annak egészségügyi szolgáltatás jár.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 16. § (1) bek. r) pontjában és 39. §-ában.]

Aki megállapodás alapján - legalább a minimálbér, legfeljebb azonban az egyéni nyugdíjjárulék-fizetési felső határ összege után -24 százalékos nyugdíj-biztosítási és 9,5 százalékos nyugdíjjárulékot (vagy 1,5 százalékos nyugdíjjárulékot és 8 százalékos magánpénztári tagdíjat) fizet, annak szolgálati idő jár.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 34. §; (1), (4) bekezdéseiben.]

Aki 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot fizet, az egészségügyi szolgáltatásokra (például kórházi, orvosi ellátás, gyógyszertámogatás), aki pénzbeli egészségbiztosítási járulékot fizet (2008-ban 2 százalék, 2007-ben 3 százalék), az pénzbeli egészségbiztosítási ellátásokra (például táppénz, terhességi-gyermekágyi segély) jogosult.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 14., 18. §-aiban.]

Aki kiegészítő tevékenység után egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet - vagy aki után ezt megfizetik -, annak baleseti ellátás és természetbeni egészségügyi szolgáltatás jár.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 15., 19. §-aiban.]

A 9,5 százalékos nyugdíjjárulékot - vagy 1,5 százalék járulékot és 8 százalék magánpénztári tagdíjat - fizető biztosított nyugellátásra és baleseti nyugellátásra jogosult.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 24. §-ában.]

Ekhózók

Új előírás 2008. január 1-jétől.

A 15 százalékos ekhóból 1,6 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulék, s ezért az ekhózó - a 2005. évi CXX. törvény 9. paragrafus (1) bekezdése alapján - egészségügyi és baleseti szolgáltatásra, illetve baleseti járadékra jogosult (2007-ben ezekre nem volt jogosult, mert az ekhó nem tartalmazott természetbeni egészségbiztosítási járulékot).
__________________________________________________________________________________

Szociálpolitikai egyezmények

Magyarország hatályos és alkalmazandó kétoldalú szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezményei:
Magyar-jugoszláv szociálpolitikai egyezmény (az 1959. évi 20. törvényerejű rendelet hirdette ki; Bosznia-Hercegovinára, Szerbiára, Montenegróra és Macedóniára alkalmazandó)
Magyar-szovjet szociálpolitikai egyezmény (az 1963. évi 16. törvényerejű rendelet hirdette ki; Észtország, Lettország, Litvánia és Üzbegisztán kivételével valamennyi szovjet utódállamra alkalmazandó)
Magyar-kanadai szociális biztonsági egyezmény (a 2003. évi LXIX. törvény hirdette ki)
Magyar-horvát szociális biztonsági egyezmény (a 2005. évi CXXV. törvény hirdette ki)
Magyar-québeci szociális biztonsági megállapodás (a 2006. évi XVII. törvény hirdette ki)
Magyar-koreai szociális biztonsági egyezmény (a 2006. évi LXXIX. törvény hirdette ki)
__________________________________________________________________________________

Társadalombiztosítási igazgatási szervek

2008. január 1-jétől megszűnnek a családtámogatási kifizetőhelyek, a családtámogatások megállapítása, folyósítása a kincstárhoz kerül. A tb-igazgatási szervek feladat- és hatásköre nem változott.

Regionális igazgatóságok

(a megyei - fővárosi - nyugdíj-igazgatóságok feladatait vették át): idetartoznak a nyugellátások, a baleseti, rokkantsági nyugdíj és baleseti járadék megállapítása, a szolgálati időre kötött megállapodások, a jogalap nélkül felvett nyugellátás, a baleseti, rokkantsági nyugdíj és a baleseti járulék visszafizettetése, megtéríttetése. (A Budapesti és Pest Megyei Igazgatóság korábbi feladatait a Közép-magyarországi Regionális Igazgatóság látja el.)

Állami adóhatóság:

a járulék- és tagdíjfizetési kötelezettség bejelentésével, a járulék és tagdíj bevallásával, megfizetésével, nyilvántartásával, a járulékkötelezettség megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmények megállapításával, a járulék beszedésével, behajtásával kapcsolatos hatósági ügyben, a járulékkötelezettség bevallásának ellenőrzésével, valamint az ezzel összefüggő hatósági ügyben jár el.

Egészségbiztosítási Felügyelet:

ellátja az egészségbiztosítási szolgáltatást igénybe vevők jogainak védelmét, az egészségbiztosítási szolgáltatást nyújtók ellenőrzését, az önkéntes egészségpénztárak szakmai felügyeletét.

Magyar Államkincstár területi igazgatóságai:

a kincstár regionális igazgatóságai látják el a családtámogatások megállapításával és folyósításával kapcsolatos feladatokat. A kincstár budapesti és Pest megyei regionális igazgatósága folyósítja a családi támogatást, ha annak jogosultja három hónapra más EU-tagállamba távozik.

Megyei és fővárosi egészségbiztosítási pénztárak, Országos Egészségbiztosítási Pénztár:

megállapodást kötnek egészségügyi szolgáltatásra és egészségbiztosítási ellátásokra, táppénz-hozzájárulást állapítanak meg, visszafizettetik, megtéríttetik a jogalap nélkül felvett ellátásokat, megállapítják és folyósítják az egészségbiztosítási pénzellátásokat, ellátják az egészségügyi szolgáltatások finanszírozási feladatait.
__________________________________________________________________________________

Mit kell tudni a külön tb-szerződésekről?

Szerződéses szolgálati idő

Változás 2008. január 1-jétől.

A nyugdíjra jogosító szolgálati idő és a nyugdíjalap szerzése céljából fizetendő járulék 33,5 százalék (2007-ben 29,5 százalék volt).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 34. §-ában.]

Nem változott.

A megállapodás alapján fizetendő járulék alapja legalább a megállapodás napján érvényes havi minimálbér (2008-ban 69 ezer forint). A megállapodást kötő személy dönti el, mekkora jövedelem után akar járulékot fizetni, de a megjelölt jövedelem legfeljebb a megállapodás kötésekor érvényes, egy napra számított járulékfizetési felső határ naptári évre felszorzott összege lehet (2008-ban 7 millió 137 ezer forint).
Megállapodást az a Magyarország területén lakóhellyel rendelkező nagykorú köthet, aki nem saját jogán nyugdíjas, nincs biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya, vagy a biztosítása szünetel; általánosságban az, akire a biztosítás nem terjed ki.
Az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges 20 év megszerzésére csak akkor köthető megállapodás, ha a szerződő betöltötte a rá irányadó - adott esetben korkedvezménnyel csökkentett - öregséginyugdíj-korhatárt.
Megállapodás nem csupán nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalap, hanem "csak" szolgálati idő szerzésére is köthető, felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejére (a doktoranduszképzésére is), illetve - maximum öt pótévet szerezve - teljes öregségi tb-nyugdíjhoz szükséges 20 év, az öregségi résznyugdíjhoz előírt 15 év szolgálati idő elérése érdekében. Ilyenkor a nyugdíj- és a nyugdíjbiztosítási járulék alapja a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 34. §-ában.]

Egészségbiztosítási ellátás

Nem változott.

A megállapodásban azt is rögzíteni kell, ha az egészségügyi szolgáltatásra jogosultság már a megállapodás megkötését követő hónaptól jár (ez akkor fordul elő, ha az előírt járulékot a szerződéskötéskor hat hónapra visszamenőleg megfizetik).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 35. § (1) bekezdésében.]

Pénzbeli egészségbiztosítási ellátás

Nem változott.

Pénzbeli egészségbiztosítási ellátásokra nem köthető külön megállapodás.

[Lásd a 2005. évi CXIX. törvény 202. § (4) bekezdésében.]

Egészségügyi szolgáltatás

Nem változott.

A külföldinek minősülő magyar állampolgár, a külföldinek minősülő EGT-állampolgár és családtagjaik megállapodást köthetnek a saját és a velük együtt élő gyermekeik egészségügyi szolgáltatásának biztosítására.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 34. § (10) bekezdésében.]

A befizetés elmulasztása a megállapodás megszűnésével jár.
Az egészségügyi szolgáltatás - a sürgősségi ellátás kivételével - akkor jár, ha a járulékot az igénybe vétel kezdetét megelőzően már legalább hat hónapig folyamatosan fizették, vagy a hathavi fizetési kötelezettséget egy összegben teljesítik. Ez utóbbi esetben az egészségügyi szolgáltatás a megállapodás megkötését követő hónap első napjától jár.
Az egészségügyi szolgáltatásért fizetendő havi járulék mértéke társadalombiztosítási ellátásra nem jogosult külföldi állampolgár, valamint 18 évesnél idősebb gyermeke és házastársa, illetve a letelepedési, tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi állampolgárok esetében is a minimálbér (2008-ban havi 69 ezer forint). Ha a gyermek nincs 18 éves, illetve itt tanuló külföldi állampolgár, a szolgáltatásért a minimálbér 30 százalékát (2008-ban 20 700 forintot) kell fizetni.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 34-35. §-aiban.]

Mit kell tudni az evások járulékáról és ehójáról?

Főállású egyéni vállalkozó járulékalapja

Nem változott.

A főállású evás egyéni vállalkozónak a tárgyhónapot megelőző hónap 1. napján érvényes minimálbér kétszerese -2008. januárra 131 ezer, februárjától 138 ezer forint - után kell megfizetnie a járulékot. Kivéve, ha a járulékbevallásában bejelenti az adóhatóságnak, hogy a tényleges jövedelme ennél alacsonyabb, ez esetben ugyanis a tényleges jövedelme - de havonta legalább a minimálbér - után kell járulékot fizetnie.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 29/A. § (1) bekezdésében.]

__________________________________________________________________________________

Példa evás egyéni vállalkozó járulékára

A főállású egyéni vállalkozó a minimálbér kétszerese (havi 138 ezer forint) helyett magasabb, havi 150 ezer forint, azaz évi 1 millió 800 ezer forint járulékalap utáni járulékfizetési kötelezettséget vállal, de májusban végig táppénzben részesül.

1 800 000 Ft járulékalapra	Havi teher	Táppénzfolyósí- tás alatti teher (2008. május)
Tb-járulék (29%)	43 500 Ft	0 Ft
Nyugdíjjárulék	14 250 Ft	0 Ft
(9,5%)
Egészségbiztosítási	9 000 Ft	0 Ft
járulék (6%)
Tételes eho	1 950 Ft	0 Ft

__________________________________________________________________________________

Nyilatkozat magasabb járulékalap választásáról

Változás 2008. január 1-jétől.

Ha többes jogviszonyban álló evás egyéni vállalkozó év közben főfoglalkozású egyéni vállalkozóvá válik - például megszűnik a heti 36 órás munkaviszonya -, a tárgyévre is választhatja a magasabb járulékalap utáni járulékfizetést.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 29/A. § (4) bekezdésében.]

Nem változott.

Ha főállású evás egyéni vállalkozó - magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében - a minimálbér kétszeresénél nagyobb járulékalap után kíván járulékot fizetni, e választását először az eva hatálya alá történő bejelentkezésekor az adóévet megelőző év december 20-áig külön bejelentőlapon, ezután pedig a novemberre vonatkozó járulékbevallásában jelentheti be az adóhatóságnak.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 29/A. § (3) bekezdésében.]

Járulék- és tagdíjmérték

Új előírás 2008. január 1-jétől.

A korkedvezményre jogosító munkakörben vállalkozói tevékenységet végző evás egyéni vállalkozónak meg kell fizetnie a korkedvezmény-biztosítási járulék 25 százalékát (75 százalékot az állami költségvetés fedez), vagyis a 13 százalékos járulékból 3,25 százalékot. A járulék alapja megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 29/A. § (2) bekezdésében.]

Változás 2008. január 1-jétől.

Az evás egyéni vállalkozó:
■ egyéni egészségbiztosítási járuléka 6 százalék (ebből 4 százalék a természetbeni, 2 százalék a pénzbeli);
■ nyugdíj-biztosítási járuléka 24 százalék;
■ egészségbiztosítási járuléka 5 százalék (ebből 4,5 százalék a természetbeni, 0,5 százalék a pénzbeli);
■ nyugdíjjáruléka magán-nyugdíjpénztári tagként 1,5 százalék, a tagdíja 8 százalék;
■ nyugdíjjáruléka nem magán-nyugdíjpénztári tagként 9,5 százalék.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 19. § (1)-(3), 29/A. § (1) bekezdéseiben.]

Járulékalap-csökkentő tételek

Nem változott.

Az evás egyéni vállalkozó továbbra sem köteles tb-járulékot, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának időtartama alatt, kivéve akkor, ha gyes, gyet vagy ápolási díj folyósítása alatt személyesen végez vállalkozói tevékenységet. Nem kell járulékot fizetnie a kamarai tagságát szüneteltető egyéni vállalkozó ügyvédnek, közjegyzőnek, szabadalmi ügyvivőnek sem.
Töredék hónapban a járulékfizetési alsó határt (ez a minimálbér kétszerese, illetve bejelentés esetén a minimálbér) arányosan csökkenteni kell.
A magasabb járulékalapot választó evás egyéni vállalkozónak is arányosan csökkentenie kell a járulékalapját (például a táppénz folyósításának időtartamával arányosan).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 29/A. és a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 6/A. §-aiban.]

Egyéni vállalkozó többes jogviszonya

Változás 2008. január 1-jétől.

A nappali tagozatos evás egyéni vállalkozónak is meg kell fizetnie a vállalkozásában a 2 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, ezáltal jogosultságot szerez pénzbeli ellátásokra, táppénzre, gyedre. (2007-ben a nappali tagozatos evásoknak nem volt ilyen kötelezettségük.)

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 31. § (3) bekezdésében.]

Nem változott.

Ha az evás egyéni vállalkozó legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal is rendelkezik, a vállalkozásában nem kell megfizetnie a 2 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulékot.
A többes jogviszonyban álló, nappali tagozatos vagy legalább heti 36 órás munkaviszonyú evás egyéni vállalkozó járulékalapja az evatörvényben meghatározott adóalap 4 százaléka.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 31. § (3)-(4) bekezdéseiben.]

Nyugdíjas egyéni vállalkozó

Változás 2008. január 1-jétől.

Az evát választó nyugdíjas egyéni vállalkozó havonta 4350 forint egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet, függetlenül bevétele mértékétől (2007-ben az evaalap 10 százaléka után fizetett 9 százalékot). Amikor a vállalkozó keresőképtelen, gyermekgondozási segélyben részesül, fogva tartott vagy - ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként - kamarai tagságát szünetelteti, nem kell egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetnie.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 37. § (1) bekezdésében és a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 9. §-ában.]

Nem változott.

A nyugdíjjárulék alapja továbbra is az evatörvény szerinti adóalap 10 százaléka.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 37. § (1)-(2) bekezdéseiben.]

Járulék fizetése, bevallása

Nem változott.

A főállású evás egyéni vállalkozó havonta, a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig köteles megfizetni a járulékot és a tételes ehót. Járulékbevallását a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig elektronikus úton kell benyújtania.
A többes jogviszonyban álló nappali tagozatos vagy legalább heti 36 órás munkaviszonyú evás egyéni vállalkozónak a járulékot és a tételes ehót negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig kell megfizetnie és a tárgynegyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként bevallania.
A kiegészítő tevékenységet folytató, vagyis nyugdíjas evás egyéni vállalkozónak az egészségügyi szolgáltatási járulékot és a nyugdíjjárulékot évente, az adóévet követő hónap 12. napjáig kell megfizetnie és az éves evabevallásában bevallania.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 50. § (2) és a 2002. évi XLIII. törvény 22. § (8) bekezdéseiben.]

Társas vállalkozás és vállalkozó

Nem változott.

Az evaalany társaság főállású társas vállalkozó tagja után is a minimálbér kétszerese (2008. januárra 131 ezer, februárjától 138 ezer forint) után kell a járulékokat megfizetni, kivéve, ha a vállalkozás a járulékbevallásban bejelenti, hogy a tényleges tagi jövedelem kisebb a minimálbér kétszeresénél. Ilyen bejelentés esetén a jövedelem, de legalább a minimálbér után kell megfizetni a járulékokat. Ha a bejelentett tagnak nincs személyes közreműködésre tekintettel elszámolt, személyijövedelemadó-köteles jövedelme (mert például csak osztalékot vesz ki), a minimálbér lesz a járulékalapja.
Az evaalany társas vállalkozás társas vállalkozó tagja utáni járulékfizetésnél alkalmazandók az úgynevezett csökkentő szabályok is (tehát táppénzes állomány, gyes, gyed, ápolási díj esetén a járulékfizetési alsó határt az ellátás folyósításának időtartamával arányosan csökkenteni kell).
Ha a társas vállalkozó biztosított tagként több gazdasági társaságban is személyes közreműködő, az előírt legkisebb összegű járulékot - a minimálbér kétszerese, ez alá bejelentés esetén legalább a minimálbér után - a vállalkozó által választott társaságnál kell megfizetni.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 27-28. §-aiban, 31. § (5) bekezdésében.]

Egészségügyi hozzájárulás

Nem változott.

Az evás egyéni vállalkozót nem terheli 14 százalékos egészségügyi hozzájárulás a vállalkozói osztalékalap után, az evaalany társas vállalkozás tagját az osztalék vagy a vállalkozásból kivont jövedelem után, mivel e jövedelmek adómentesek.

[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 3. § (3) és a 2002. évi XLIII. törvény 17. § (3), 18. § (4) bekezdéseiben.]

Az evás egyéni vállalkozót akkor terheli tételes egészségügyi hozzájárulás, ha főállású egyéni vállalkozó (vagyis ha nem rendelkezik munkaviszonnyal, tagi jogviszonnyal). Továbbra sem kell tételes ehót fizetnie az egyéni vállalkozónak, ha saját jogon nyugdíjas, s akkor sem, ha özvegyi nyugdíjas, s betöltötte a reá irányadó öregséginyugdíj-korhatárt.
Az evát választó társas vállalkozásnak ugyanúgy kell fizetnie a tételes ehót, mint a nem evás társas vállalkozásoknak; az egészségügyi hozzájárulás biztosítottanként havi 1950 forint.

[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 6-9. §-aiban, 11. § (1) bekezdésében.]

Mit kell tudni a tb-nyugdíjról?

Nyugdíjemelés

Változás 2008. január 1-jén.

A 2008. január 1-je előtti időpontban megállapított nyugdíjak 5 százalékkal nőnek.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 62. §-ában.]

Nem változott.

Az éves rendszeres nyugdíjemelés mértéke továbbra is a fogyasztói ár és a nettó átlagkereset költségvetési törvényben elfogadott növekedési mértékének átlaga, azaz a két érték összegének a fele. (2008-ban a fogyasztóiár-index tervezett növekedése 4,8 százalék, a nettó átlagkereseté 5,2 százalék, ennek átlaga 5 százalék.)
Ha a Központi Statisztikai Hivatal által a nyugdíjasokra számított fogyasztóiárnövekedés vagy a nettó keresetnövekedés várható mértéke magasabb a tervezettnél, és e növekmény átlaga meghaladja a januári nyugdíjemelést, akkor novemberben -januárig visszamenően - ismét emelni kell a nyugdíjakat.
Az öregségi, a rokkantsági, a baleseti rokkantsági nyugdíj és az árvaellátás legkisebb összegeit, továbbá az együtt folyósított saját jogú nyugellátás és az özvegyi nyugdíj összegét változatlanul a kormány állapítja meg, a januári nyugdíjemeléshez igazodóan.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 62. § (4)-(8) bekezdéseiben.]

__________________________________________________________________________________

Korrekciós nyugdíjemelés

A nyugdíjkorrekcióról szóló 2005. évi CLXXIII. törvény szabályozta a nyugdíjak 2006-2010 közötti emelését.

■ 2008. január 1-jétől

4 százalékos többletemelés jár az 1991. január 1-je és az 1996. december 31-e között, saját jogon nyugdíjazottaknak. A 4 százalékon felül kiegészítő emelést kapnak a legalább 30 év szolgálati idővel rendelkező férfiak, nők egyaránt, 29 év felett minden megszerzett szolgálati év után 0,5-0,5, maximum 10 százalék emelés jár.

[2005. évi CLXXIII. törvény 3. §]

■ 2009. január 1-jétől

Nem lesz szolgálati idő szerinti differenciálás; az általános emelés mértéke a saját jogú nyugdíjaknál:
■ az 1988. január 1-je és 1990. december 31-e között megállapított nyugdíjakra 2 százalék,
■ az 1992. január 1-je és 1995. december 31-e között megállapított nyugdíjakra 4 százalék,
■ az 1997. január 1-je és 1998. december 31-e között megállapított nyugdíjakra 4 százalék.

[2005. évi CLXXIII. törvény 4. §]

■ 2010. január 1-jétől

Az 1991. január 1-je után megállapított rokkantsági nyugdíjak további korrekciós emeléséről külön törvényben dönt majd a parlament.
Az özvegyinyugdíj-rendszert úgy kell átalakítani, hogy a feléledési időre ne legyen korlátozás.

[2005. évi CLXXIII. törvény 5. §, 8. §]

__________________________________________________________________________________

13. havi nyugdíj

Nem változott.

A 13. havi nyugdíjat az adott év novemberi nyugdíja alapján kell kiszámítani. 13. havi nyugdíjra azok jogosultak, akiknek a nyugdíját a tárgyévet megelőzően állapították meg, és azt a két részlet kifizetésének hónapjában, márciusban és novemberben kapják. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj nem jogosít 13. havi nyugdíjra.
A 13. havi nyugdíj alapja a - novemberi kiegészítéssel együtt számított - nyugdíj, s figyelmen kívül kell hagyni a nyugdíjjal együtt folyósított politikai rehabilitációs pótlékokat és a szociális ellátásokat.
A 13. havi nyugdíj nem "örökölhető", de ha valaki a kifizetés hónapjában hal meg, akkor a vele közös háztartásban élt hozzátartozó felveheti a havi és a 13. havi nyugdíját is.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 6/A. §-ában.]

Öregségi nyugdíj

Nem változott.

Öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki betöltötte a 62. életévét, és legalább húsz év szolgálati időt szerzett.
Ettől eltérően az 1943-ban született nők az 58., az 1944-ben születettek az 59., az 1945-ben születettek a 60., az 1946-ban születettek pedig a 61. életévük betöltése után jogosultak öregségi teljes nyugdíjra (ha addig legalább húsz év szolgálati időt szereztek). Az 1946-ban született nők 2007-ben érték el a nyugdíjkorhatárukat, azaz töltötték be a 61. életévüket, és - akárcsak az 1946 előtt születettek - jogosultak öregségi teljes nyugdíjra, ha húsz év (illetve résznyugdíjra, ha 15 év) szolgálati idejük van. Az 1947-ben született nők viszont csak 2009-ben töltik be a rájuk irányadó 62 éves korhatárt, legalább húsz év szolgálati idő esetén tehát legelőbb ekkortól jogosultak öregségi teljes nyugdíjra.
A férfiak 62. életévük betöltésekor jogosultak öregségi teljes nyugdíjra, ha addig legalább húsz év szolgálati időt szereztek (résznyugdíjhoz nőnek, férfinak egyaránt legalább 15 év szolgálati idővel kell rendelkeznie).
Öregségi teljes nyugdíjra jogosult az a férfi is, aki a 60., illetve az a nő, aki az 55. életévét már 1991. január 1-je előtt betöltötte, és addig legalább tíz év szolgálati időt szerzett.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 7. §-ában.]

Öregségi résznyugdíj

Változás 2009. január 1-jétől.

Továbbra is fennmarad a résznyugdíj intézménye. (A 2007. december 31-én hatályos szabályok szerint 2008 végétől megszűnt volna.)

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bekezdésében.]

Nem változott.

Öregségi résznyugdíjra az jogosult, aki a reá irányadó öregséginyugdíj-korhatárt betöltötte, és legalább 15 év szolgálati időt szerzett. E főszabálytól eltérően öregségi résznyugdíjra jogosult az a férfi, aki a 60., illetve az a nő, aki az 55. életévét 1991. január 1-je és 1993. június 30-a között töltötte be, és 1993. július 1-jéig legalább tíz év szolgálati időt szerzett.
A résznyugdíjnak továbbra sincs minimuma. Vagyis az öregségi résznyugdíjat akkor is a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetnek a szolgálati időtől függő százalékában kell megállapítani, ha a kapott összeg nem éri el a minimálnyugdíj - évente meghatározott - összegét.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 7., 18., 62. §-aiban.]

Előrehozott öregségi nyugdíj

Változás 2008. január 1-jétől.

Az előrehozott nyugdíj igénybevételéhez a biztosítási jogviszonyt meg kell szüntetni (tehát a további munkavégzéshez új szerződést kell kötni).

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 9. §-ában.]

Változás 2009. január 1-jétől.

2009. január 1-jétől 2012. december 31-éig a férfiak a 60., a nők az 59. életév betöltését követően vehetik igénybe az előrehozott öregségi nyugdíjat, ha legalább negyven év szolgálati időt szereztek, és nem állnak biztosítási jogviszonyban. (A 2007. december 31-én hatályos szabályok szerint a férfiak is 59. életévük betöltését követően kérhettek volna előrehozott öregségi nyugdíjat.)
Megszűnik a gyermekkedvezmény.
Annak a férfi munkavállalónak az esetében, aki korengedményes nyugdíjra a 2007. december 31-éig hatályos szabályok szerint kötött megállapodást a munkáltatójával, a megállapodás időpontjában hatályos rendelkezések szerint kell eljárni (eszerint a munkáltatónak csak az alkalmazottja 59 éves koráig kell megfizetnie a nyugdíjat, azt követően azt a Nyugdíj-biztosítási Alap finanszírozza).
Annak a férfinak, aki belépett a prémiumévek programba, és ezzel határozott idejűre változtatta a munkaviszonyát, e jogviszonya meghosszabbodik egy évvel. Ez azt jelenti, hogy 59 éves kora helyett a 60. életéve betöltésekor mehet előrehozott öregségi nyugdíjba, addig fennáll a határozott idejű munkaviszonya.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 18/A. §-ában és a 2007. évi CLVI. törvény 22. § (4)-(5) bekezdéseiben.]

Változás 2013. január 1-jétől.

A férfi és a nő egyaránt legkorábban 60 évesen igényelhet előrehozott öregségi nyugdíjat. A szükséges szolgálati idő legalább 37 év, s az előrehozott nyugdíjazáshoz meg kell szüntetni a biztosítási jogviszonyt (például felmondással vagy közös megegyezéssel). Az előrehozott öregségi nyugdíjat attól kezdve csak nyugdíjcsökkentéssel lehet megállapítani.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 18/B. §-ában.]

Nem változott.

Akik nem töltötték be az öregséginyugdíj-korhatárt, azok - a megszerzett szolgálati időtől függően - előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultak. Előrehozott öregségi nyugdíj nők részére az irányadó öregséginyugdíj-korhatárt megelőző öt évvel, de legkorábban az 55. - az 1947-ben vagy azt követően, de 1952 előtt születetteknél az 57. - életévük betöltésétől, férfiaknak pedig a 60. életévüktől jár (ha a szükséges szolgálati időt megszerezték).

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 9. §-ában.]

2008-ban azok a férfiak jogosultak előrehozott öregségi nyugdíjra, akik betöltik a 60., de még nem érték el a 62. életévüket (az 1947-ben és az 1948-ban születettek), s legalább 38 év szolgálati időt szereztek. A nők közül 2008-ban azok jogosultak előrehozott öregségi nyugdíjra, akik 1951-ben vagy korábban születtek, az irányadó korhatárt még nem érték el, de az előírt szolgálati időt megszerezték.
Az előrehozott nyugdíj megállapításánál 2008. december 31-éig úgynevezett gyermekkedvezmény is számításba vehető. Mind a két szülő jogosult a kedvezményre. A saját, illetve legalább tíz éven át nevelt gyermekek után gyermekenként egy-egy év szolgálati idővel, de maximum három évvel csökken az előrehozott nyugdíj igénybevételéhez előírt szolgálati idő (vagyis a kedvezmény legfeljebb három gyerek után érvényesíthető). Tartósan beteg, illetve fogyatékosnak minősülő gyermek után gyermekenként másfél év a kedvezmény, és nincs korlátja (vagyis mindegyik gyerek után jár).
Az előrehozott öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időbe a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj folyósítási ideje is beleszámít.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 9., 11/A, 18. §-aiban.]

Csökkentett előrehozott nyugdíj

Változás 2008. január 1-jétől.

A csökkentett előrehozott nyugdíj igénybevételéhez a biztosítási jogviszonyt meg kell szüntetni (tehát ahhoz, hogy valakit a nyugdíj mellett foglalkoztassanak, új munkaszerződést kell kötni vele).

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 9-10. §-aiban.]

Változás 2013. január 1-jétől.

A csökkentett előrehozott öregségi nyugdíjhoz legalább 37 év szolgálati idő szükséges. A férfi és a nő is legkorábban 60 évesen veheti igénybe, további feltétel a fennálló biztosítási jogviszony megszüntetése. A csökkentés mértéke a következő lesz: ha az igénylő már betöltötte a 61. életévét, annyiszor 0,3 százalékkal kell csökkenteni a nyugdíját, ahányszor 30 nap hiányzik a 62. éve betöltéséhez. Ha a 61. életévét még nem töltötte be, a csökkentés mértéke 3,6 százalék plusz annyiszor 0,4 százalék, ahányszor 30 nap hiányzik a 61. életéve betöltéséhez. Aki például a 60. születésnapjától veszi igénybe az előrehozott öregségi nyugdíjat, annak 3,6 + 4,8 = 8,4 százalékkal kell csökkenteni a nyugdíját.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 18/B. §-ában.]

Nem változott.

Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj jár 2008. december 31-éig annak, aki betöltötte az előrehozott öregségi nyugdíjhoz szükséges életkort, és legfeljebb öt éve hiányzik az ahhoz szükséges szolgálati időből. 2008-ban tehát azok a nők igényelhetnek csökkentett előrehozott öregségi nyugdíjat, akik
■ 1947-ben születtek, és 33-37 év szolgálati idővel rendelkeznek;
■ 1948-ban születtek, és 33-37 év szolgálati idővel rendelkeznek;
■ 1949-ben születtek, és 33-37 év szolgálati idővel rendelkeznek;
■ 1950-ben születtek, és 33-37 év szolgálati idővel rendelkeznek;
■ 1951-ben születtek, és 33-37 év szolgálati idővel rendelkeznek.
A férfiak közül azok jogosultak ugyanerre, akik 1947-ben vagy 1948-ban születtek, és 33-37 év szolgálati időt szereztek. A csökkentés százaléka az irányadó nyugdíjkorhatár betöltéséhez hiányzó hónapok számának és az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultsághoz hiányzó szolgálati évek egytizedének a szorzata (harminc naptári nap felel meg egy hónapnak). Ha tehát egy 1949. július 1-jén született nő 2008. július 1-jén 35 év szolgálati idővel rendelkezik, és csökkentett összegű öregségi nyugdíjat kíván igénybe venni, 36 x 0,3, azaz 10,8 százalékkal kell csökkenteni a kiszámított ellátását.
A csökkentett előrehozott nyugdíjhoz is jár 2008. december 31-éig a gyermekkedvezmény (az előrehozott öregségi nyugdíjnál leírtakkal azonos módon). Ha például egy 1951 áprilisában született nő két gyermeket szült, de csak 31 év szolgálati időt szerzett, a gyermekkedvezmény révén kérheti a csökkentett előrehozott öregségi nyugdíj megállapítását 2008. áprilistól. A két gyermek beszámításával ugyanis már rendelkezik a minimálisan előírt 33 év szolgálati idővel. Esetében a csökkentés 2008. áprilisi nyugdíjazás esetén 60 x 0,5, vagyis 30 százalék.
A csökkentett előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság megállapításakor a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj folyósítási ideje is szolgálati időnek számít.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 10., 11/A., 18/A. §-aiban.]

Korkedvezmény

Nem változott.

Korkedvezményre jogosultak, akik a szervezet fokozott igénybevételével járó vagy az egészségre különösen ártalmas munkát végeztek, azaz korkedvezményre jogosító munkakörben dolgoztak, vagy dolgoznak. Ők már a nyugdíjkorhatáruk elérése előtt igénybe vehetik az öregségi nyugdíjat. Egy-egy év korkedvezmény szerezhető az erre feljogosító munkakörben dolgozó férfiaknál öt, a nőknél négy - a 100 kilopascalnál nagyobb nyomású légtérben dolgozók esetében férfiaknál és nőknél is csak három - év után. A jogosultsághoz szükséges minimális idő férfiaknál tíz, nőknél nyolc munkaév, a 100 kilopascalnál nagyobb nyomású légtérben dolgozóknál mindkét nem esetében hat munkában töltött esztendő.
2010. december 31-éig korkedvezményjogosultságot a 2006. december 31-én hatályos munkaköri jegyzék szerint lehet szerezni, 2011. január 1-jétől e jegyzék helyett az ártalmak törvényi szintű szabályozásáról a jövőben elfogadandó külön törvény fog rendelkezni.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 8-8/C. §-aiban.]

A korkedvezményes nyugdíjra jogosult is igénybe veheti az előrehozott öregségi nyugdíjat. Ilyenkor a korkedvezmény ideje megnövekszik az előrehozás idejével. Az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság és az esetleges nyugdíjcsökkentés mértékének meghatározásakor a tényleges elért szolgálati időn kívül figyelembe kell venni a megszerzett korkedvezményt is. Ez azonban kizárólag az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultságnál és a nyugdíjcsökkentés mértékének meghatározásakor vehető figyelembe, a nyugdíj összegét a ténylegesen megszerzett szolgálati idő alapján kell kiszámítani.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 11. §-ában, 1. mellékletében.]

Méltányosságok

Nem változott.

Ha az öregséginyugdíj-korhatárt elérő - vagy rokkant - személynek nincs meg ugyan a nyugdíjhoz szükséges szolgálati ideje, de annak legalább a felével rendelkezik, méltányossági nyugdíjat kaphat.
Kivételes nyugdíjemelést kaphat, akinek a havi nyugdíja és egyéb ellátása együtt nem haladja meg az öregséginyugdíj-minimum kétszeresét (2008. januártól 57 ezer forintot), és az emelés az élethelyzete alapján is méltányos (nem tud nyugdíj mellett dolgozni, magasak a havi gyógyszerkiadásai, eltartó rokonsága nincs).
A méltányossági nyugdíjemelés iránti kérelmek rangsorolásakor előnyben részesül, aki idős, rokkant, egyedülálló, vagy hosszú - férfiak esetében legalább 35, nők esetében minimum 30 év - szolgálati időt szerzett, illetve az, aki még soha nem kapott méltányossági nyugdíjemelést. Méltányossági alapon háromévente növelhető a nyugdíj.
A nyugellátásban részesülő rendkívüli élethelyzetben évente egyszer segélyt kaphat. Rendkívüli élethelyzetnek számít például az elemi csapás, a közeli hozzátartozó halála, a betegség. Egyszeri segély annak adható, akinek a szociális törvény szerint figyelembe vett egy főre jutó havi jövedelme nem haladja meg a havi öregségi teljes nyugdíj kétszeresét (2008 januárjától ez 57 000 forint), egyedülálló esetén a két és félszeresét (71 250 forint). A segély legalább 10 ezer forint, de legfeljebb az öregséginyugdíj-minimum összege (2008. januártól 28 500 forint) lehet.
Méltányossági árvaellátás akkor állapítható meg, ha az elhunyt az előírt szolgálati idő legalább felével rendelkezett. Kivételes árvaellátás rendkívül indokolt esetben akkor is megállapítható, ha az elhunyt szülő nem szerzett szolgálati időt (például ha meghal az egyetemista apa, akinek nem volt még szolgálati ideje, s a másik szülőnek nincs jövedelme).

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 66. és a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 72/B. §-aiban.]

Az öregségi nyugdíj alapja

Változás 2008. január 1-jétől.

A nyugellátás kiszámításához a keresetet csökkenteni kell a biztosított által fizetett járulékokkal is, azaz a nyugdíjjárulékkal, a magán-nyugdíjpénztári tagdíjjal, az egészségbiztosítási és a munkavállalói járulékkal is. Ezen járulékokkal csökkentett összegből kell kiszámítani és levonni a számított személyi jövedelemadót. (Akiknek 2008. január 1-jét megelőző időpontra állapították meg a nyugdíját, a nyugellátás kiszámításánál csak a számított adóval csökkentették a keresetet.)

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 13. §-ában.]

Növekedtek (12,25 százalékkal) a nyugdíjalapba beszámítható keresetek degresszív számításának "sávhatárai". Az öregségi nyugdíj alapja 2008-ban is az 1988 és a nyugdíjazás időpontja közötti, valorizált nettó havi átlagkereset, amiből 2008-ban 227 ezer forint számítható be teljesen (ezelőtt e határösszeg 202 ezer forint volt), az azt meghaladó részből pedig továbbra is fokozatosan csökkenő hányad. Például 350 ezer forintos nettó átlagkereset esetében a nyugdíjalap 227 ezer forint plusz a 227 ezer és a 258 ezer forint közötti rész 90 százaléka, vagyis 27 900 forint; a 258 ezer és a 291 ezer forint közötti rész 80 százaléka, vagyis 26 400 forint, a 291 ezer és a 324 ezer forint közötti rész 70 százaléka, vagyis 23 100 forint, és a 324 ezer forint feletti rész 60 százaléka, vagyis 15 600 forint, a nyugdíjalap így összesen 320 ezer forint.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 17. és a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 11/B. §-aiban.]

A 2008-ra bevezetett rehabilitációs járadék után is kell nyugdíjjárulékot fizetni, a járadék beszámít a nyugdíjalapba. A rehabilitációs járadék összegét csak akkor kell figyelembe venni a nyugdíj kiszámításakor, ha az az igénylőre nézve kedvezőbb.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (2) bekezdésében.]

Nem változott.

Az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdőnapjáig szerzett keresetbe (jövedelembe) kizárólag az a kereset (jövedelem) számít bele, amely a kifizetés időpontjában hatályos rendelkezések szerint nyugdíjjárulék-alap volt.
A havi átlagkeresetbe 1988. január 1-je és 1996. december 31-e között a főfoglalkozás keretében elért kereset, továbbá az ezen idő alatt kifizetett év végi részesedés, prémium, jutalom és a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó baleseti járadék számít bele, 1997. január 1-je után pedig a biztosítással járó jogviszonyból származó nyugdíjjárulékalapot képező minden kereset, jövedelem, több biztosítással járó jogviszony esetén pedig a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségre meghatározott összeghatárig számított valamennyi kereset, jövedelem. Ha a nyugdíjjárulékot a biztosítási jogviszony keretében meghatározott összeg után kellett fizetni - például ha 1992. április 1-je előtt fizették háztartási alkalmazott után -, akkor ez az összeg a nyugdíjalap.
A nyugdíjalap meghatározásakor - ha a kérelmező számára ez a kedvezőbb - számításon kívül kell hagyni a munkanélküli járadékot, vállalkozói járadékot, a nyugdíj előtti munkanélküli-segélyt, az álláskeresést ösztönző juttatást, a gyermekgondozási segélyt és a nyugdíjjárulék-köteles szociális ellátásokat (a gyermeknevelési támogatást és az ápolási díjat), 2000-től a gyermekgondozási díjat is. Továbbra is számításon kívül kell hagyni az ezen juttatások folyósítása idején kapott, biztosítással járó jogviszonyból származó keresetet, jövedelmet, kivéve, ha az ezen juttatások és keresetek beszámításával megállapított nyugdíj kedvezőbb lenne, mint anélkül. Ennek vizsgálatát a nyugdíjigénylőnek nem kell külön kérnie, a nyugdíj-biztosítási igazgatóság (kirendeltség) automatikusan e szabály szerint végzi el a számítást.
A közszférában a prémiumévek program keretében járó juttatás összegét szintén figyelmen kívül kell hagyni az átlagkereset számításakor, ha az érintettnek ez a kedvezőbb (részmunkaidős foglalkoztatásnál a közszférában a hiányzó időre a költségvetés megfizeti a járulékot, így a közalkalmazottnak a teljes munkaidős bére számít a nyugdíjalapjába).
Annál a nyugdíjigénylőnél, aki nem rendelkezik 1988 és a nyugdíjba vonulás időpontja között legalább a fele időre keresettel, figyelembe kell venni az 1988. január 1-je előtti időszakok keresetét is. Ha még így sem fedhető le bérrel az irányadó időszak legalább fele, a hiányzó időszakra az adott időszakban érvényben volt minimálbéreket veszik figyelembe. Kivétel ez alól, ha valaki az átlagkereset-számítási időszak éveinél kevesebb évi szolgálati időt szerzett - mondjuk mert külföldön dolgozott -, az ő nyugdíját e rövidebb idő alapján kell kiszámítani. Például annak a magyar nyugdíját, aki 1988 és 2008 között csak négy évet dolgozott Magyarországon, és 2008-ban nyugdíjra jogosult - azaz betöltötte a rá irányadó korhatárt, és az EU rendeletében vagy kétoldalú szociálpolitikai egyezményben előírt összeszámított biztosítási ideje eléri a nyugdíjjogosultsághoz szükséges minimális szolgálati időt -, nem az általános szabály szerinti minimum tíz év, hanem csak a Magyarországon "teljesített" négy év jövedelme alapján számítják ki.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 12-13., 22. §-aiban.]

Az öregségi nyugdíj összege

Változás 2008. január 1-jétől.

A 40 évnél több szolgálati idővel rendelkezők nyugdíja szolgálati évenként 1,5 százalék helyett 2 százalékkal nő.

[Lásd 1997. évi LXXXI. törvény 12. §-ában.]

Nem változott.

Az öregségi nyugdíjat a nettó átlagkereset alapján meghatározott nyugdíjalapból a szolgálati idő hosszától függően kell kiszámítani. Például húsz év szolgálati idő esetén a nyugdíjalap 53 százaléka, míg negyven év szolgálati idő esetén a nyugdíjalap 80 százaléka lesz a nyugdíj. A nyugdíjmértékszabály 2013. január 1-jétől változik (a még 1997-ben elfogadottak szerint): azontúl minden szolgálati év alapján a bruttó kereset 1,65 százaléka, magánpénztári tagok esetében 1,22 százaléka lesz a nyugdíj.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 12. § (1) bekezdésében, 20. §-ában.]

__________________________________________________________________________________

Az öregségi nyugdíj a szolgálati évek függvényében

Év	Havi átlagkereset %-a
10	33,0
11	35,0
12	37,0
13	39,0
14	41,0
15	43,0
16	45,0
17	47,0
18	49,0
19	51,0
20	53,0
21	55,0
22	57,0
23	59,0
24	61,0
25	63,0
26	64,0
27	65,0
28	66,0
29	67,0
30	68,0
31	69,0
32	70,0
33	71,0
34	72,0
35	73,0
36	74,0
37	75,5
38	77,0
39	78,5
40	80,0
minden további évre 1,5-1,5 százalék, a 2008-ban és utána nyugdíjba vonulóknál 2-2 százalék

__________________________________________________________________________________

Keresetvalorizáció

Változás 2008. január 1-jétől.

A nyugdíjazás évét megelőző minden egyes év nettó átlagkeresetét a nyugdíjazást megelőző év szintjére kell felszorozni (2007-ben a nyugdíjazást megelőző második év szintjére kellett, és csak a nyugdíjazást megelőző harmadik év előtti kereseteket). A valorizációs szorzókat tényadatok alapján kell - azaz csak utólag lehet - megállapítani. A 2007-re vonatkozó szorzó csak 2008. márciusban lesz ismert, így az év első hónapjaiban a nyugdíjmegállapító szervek csak nyugdíjelőleget fognak tudni megállapítani, s csak a 2006-os szintre szorozzák fel a kereseteket. A 2007. év tényadatával a 2008-ban megjelenő kormányrendelet alapján szorozzák majd fel az átlagkeresetet, és ez után számolhatják ki a nyugdíj tényleges összegét.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 13. és a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 15. §-aiban.]

Nem változott.

A valorizációs szorzókat a kormánynak rendeletben kell közzétennie.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 13. §-ában.]

Egyéb öregséginyugdíj-szabályok

Változás 2009. január 1-jétől.

Nem szűnik meg a nyugdíjminimum (az 1997. évi LXXXI. törvény eredetileg kihirdetett szövege szerint 2009-től megszűnt volna), változatlan szabályokkal továbbra is hatályban maradnak a nyugdíjminimumra vonatkozó rendelkezések.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 12. §-ában.]

Nem változott.

A megállapított öregségi nyugdíj nem haladhatja meg a havi átlagkeresetet (kivéve, ha a nyugdíjigénylő nyugdíjnövelésre jogosult, és e növelés folytán nő a kereset fölé a nyugdíja). A nyugdíjminimum alatti nyugdíjat a megállapításkor kiegészítik az adott évben érvényes minimumra. Változatlanul nem érvényesül a nyugdíjminimum résznyugdíj esetében, vagy ha a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset kisebb, mint a minimálnyugdíj. A nyugdíjminimum összege minden évben a januári nyugdíjemelés mértékének megfelelően nő.
Akinek a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresete nem éri el a mindenkori minimálnyugdíjat, de legalább húsz év szolgálati ideje van - azaz öregségi teljes nyugdíjra jogosult -, nyugdíjként ezt az átlagkeresetét kapja (tehát kevesebbet a minimumnál).
Ha a nyugdíjigénylő magán-nyugdíjpénztári tag, akkor neki a társadalombiztosítástól a törvény általános szabályai szerint kiszámított öregségi nyugdíj 75 százaléka jár.
Aki átmeneti járadékban, rendszeres szociális járadékban részesült, a nyugdíjra átváltáskor nem kaphat ezen ellátásoknál kisebb öregségi, rokkantsági nyugdíjat.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 12. és a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 10-11. §-aiban.]

Nyugdíjnövelés

Változás 2008. január 1-jétől.

A nyugdíj mellett dolgozó nyugdíjasok esetében az egyéni nyugdíjjárulék-mérték változásához igazodóan nő a nyugdíjemelés mértéke. Az aktuális nyugdíjat a 365 nap alatt elért átlagos havi járulékalapnak nem a 0,4, hanem a 0,5 százalékával lehet emelni. Ezt az emelést külön kell kérni, a lakóhely szerint illetékes nyugdíj-biztosítási szervtől.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 1997. évi LXXXI. törvény 22/A. §-ában.]

Nem változott.

Aki a nyugdíj mellett dolgozik tovább, nyugdíjjárulékot köteles fizetni a keresete után. E járulékfizetés 365 biztosítási nap után jogosít nyugdíjnövelésre.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 19. § (2) bekezdésében.]

A megszerzett szolgálati időtől és a to-vábbdolgozás időtartamától függetlenül nyugdíjnövelési pótlékkal kell kiszámítani azoknak a nyugdíját, akik tovább dolgoztak, miután legalább húsz év szolgálati időt szereztek, a reájuk irányadó korhatárt betöltötték, és nem vettek fel nyugdíjat, bár az járt volna nekik.
A nyugdíjnövelés mértéke a nyugdíj 0,5 százaléka. A megállapított (számított) nyugdíjat annyiszor kell növelni 0,5 százalékkal, ahányszor harminc napot az érintett személy a korhatára betöltése után munkában töltött. Például az az 1940. október 27-én született férfi, aki 2008. október 27-étől kéri öregségi nyugdíja megállapítását, és 62 éves kora után folyamatosan összesen 72-szer 30 napot (hat évet) dolgozott, járulékot fizetett, és 62 éves koráig legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezett, 36 (72-szer 0,5) százalékkal növelt nyugdíjat kap.
A nyugdíjnöveléssel számolt öregségi nyugdíj (baleseti rokkantsági nyugdíj) ösz-szege a növeléssel meghaladhatja a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetet is.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 12., 21. és a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 12. §-aiban.]

Nyugdíjösszeg-rögzítés

Nem változott.

Aki elérte az öregséginyugdíj-korhatárt, és megszerezte az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt (húsz évet), kérheti, hogy a nyugdíját állapítsák meg, de azt ne folyósítsák.
Ha a nyugdíja rögzítését kérő biztosított tovább dolgozik, s a nyugdíjra jogosító öregséginyugdíj-korhatár betöltését követően legalább egy év (365 naptári nap) szolgálati időt szerez, és ez idő alatt nem kéri nyugdíja folyósítását, tényleges nyugdíjazásakor választhat a tényleges nyugdíjazás időpontjához igazodóan megállapított öregségi nyugdíj, illetve az öregséginyugdíj-korhatára időpontjához igazodóan megállapított nyugdíj összege között.
Nem választhat az, aki a nyugdíja rögzítését követő és a tényleges nyugdíjazása közötti időnek legalább a fele részében özvegyi nyugdíjat vett fel (ha választani akar, érdemes szüneteltetnie özvegyi nyugdíját).

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 82. és a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 67. §-aiban.]

Nyugdíj-szüneteltetés

Változás 2008. január 1-jétől.

Az öregségi és az öregségi jellegű - bányász-, művész-, korkedvezményes, korengedményes, előrehozott, csökkentett előrehozott - nyugdíjakat ezentúl szüneteltetni kell, ha a nyugdíjas nem töltötte be a 62. évét, és a tárgyévi járulékköteles keresete meghaladja a minimálbér tizenkétszeresét. Ha az érintett járulékköteles keresete a tárgyévben elérte az éves maximumot, azt még abban a hónapban be kell jelentenie az adóhatóságnak, amely erről köteles tájékoztatni a nyugdíjfolyósító szervet, ami nyomán az a keresetmaximum elérését követő hónaptól szünetelteti a nyugdíjat. Ha a kereset decemberben haladja meg az éves maximumot, a decemberi nyugellátást vissza kell fizetni.
A nyugdíj szüneteltetésétől függetlenül az érintett nyugdíjasnak minősül, tehát járnak neki az utazási és egyéb kedvezmények. A szüneteltetés ideje alatti nyugdíjemelést az érintett az ellátás újbóli folyósításának idejétől kapja meg (tehát visszamenőleg nem). Jogosultságát a 13. havi nyugdíjra a szüneteltetés miatt nem veszti el, de a 13. havi nyugdíj aktuális részletét csak akkor kapja meg, ha az adott hónapban (márciusban és novemberben) folyósítanak neki nyugdíjat.
A nyugdíj-szüneteltetés szabályai a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjaira akkor érvényesek, ha még nem töltötték be a rájuk külön törvényben meghatározott korhatárt (57 év).

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 83/B. §-ában.]

A 2008. január 1-je előtt nyugdíjazottakra ezeket a szabályokat 2009. december 31-ét követően kell alkalmazni (tehát 2008-ban és 2009-ben még bármennyit kereshetnek nyugdíj mellett).

[Lásd a nyugdíjmódosító 2006. évi CVI. törvény 19. §-ában.]

Nem változott.

Az öregségi és az öregségi jellegű nyugdíjakat a biztosítási jogviszonyban álló nyugdíjas kérelmére szüneteltetni kell mindaddig, amíg az nem kéri az újbóli folyósítást. A nyugellátás szüneteltetése alatt az érintett nyugdíjasnak minősül, a nyugdíj újbóli folyósításakor a szünetelés alatti emeléseket megkapja, jogosultságát a 13. havi nyugdíjra nem veszti el, de a 13. havi nyugdíj csak akkor jár neki, ha a kifizetés hónapjában nyugdíjat folyósítanak neki.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 83/A. §-ában.]

__________________________________________________________________________________

Nyugdíjfolyósítás szüneteltetése nők esetében

Az 1947-ben vagy az előtt születettek (férfiak és nők egyaránt) már előrehozott öregségi nyugdíjasok lehetnek 2008. január 1-je előtt, ezért őket a szüneteltetési szabály nem érinti. 1948-ban született férfiak legkorábban 2008-ban mehetnek előrehozott öregségi nyugdíjba, nekik már 2008. január 1-jétől alkalmazniuk kell a szüneteltetési szabályt.

Születési év	Előrehozott öregségi nyug- díjba ment	Nem kell szüneteltetnie a folyósítást, bármennyit kereshet	A minimálbér 12-szeresét meghaladó kereset esetén a következő hónaptól szüneteltetni kell a nyugdíj folyósítását
1948	2007	2008, 2009	2010-ben a születésnapig
1949	2007	2008, 2009	2010-ben teljes évben, 2011-ben a születésnapig
1950	2007	2008, 2009	2010-2011-ben teljes évben, 2012-ben a születés- napig
1951	Legkorábban 2008-ban mehet	Nincs ilyen időszak	2008-2012 teljes évben, 2013-ban a születésnapig

__________________________________________________________________________________

Szolgálati idő

Nem változott.

A nyugdíjjogosultságot a szolgálati idő alapozza meg (kivéve a baleseti rokkantsági nyugdíjét). Szolgálati időnek számít - az 1997 végéig megszerzetteken túl - az 1997. december 31-e után biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban eltöltött minden olyan idő, amelyre az előírt nyugdíjjárulékot megfizették.
Szolgálati idő a biztosítási idő azon része is, amelyre a munkáltató a biztosított keresetéből, jövedelméből levonta a nyugdíjjárulékot, de annak befizetését részben vagy teljesen elmulasztotta. Ha a biztosítottság a társadalombiztosítás nyilvántartásaiból megállapítható, de a nyugdíjjárulék befizetése a rendelkezésre álló okiratok, igazolások alapján nem bizonyítható, a nyugdíjjárulék levonását (megfizetését) vélelmezni kell.
Az 1997. december 31-e utáni egyetemi, főiskolai tanulmányi idő nem számít bele a szolgálati időbe (kivéve a rokkantsági nyugdíjra jogosultságot). A gyed, gyes, gyet, az ápolási díj, a munkanélküli-ellátások folyósításának időtartama szolgálati idő, ha arra megfizették az előírt nyugdíjjárulékot.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 37-43. és a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 29-59/A. §-aiban.]

Az egyéni vállalkozók és a társas vállalkozások tagjainak szolgálatiidő-számításához az adóhatóság igazolja a nyugdíj-biztosítási és a nyugdíjjárulék befizetését, illetve az esetleges tartozás összegét. Amíg az APEH nem ad ki ilyen igazolást a járulék befizetéséről, az érintett vállalkozó szolgálati idejét saját igazolása, illetve nyilatkozata alapján kell elismerni. Ha a vállalkozónak járuléktartozása van, és az adóhatóság, illetve a vállalkozó nem közli, hogy a tartozás melyik időszakra vonatkozik, a szolgálati időből annyi naptári napot le kell vonni, ahányszor a tartozás összegében a nyugdíj-megállapítást megelőző hónapban érvényes minimálbér harmincadrésze után számított nyugdíj-biztosítási és nyugdíjjárulék összege megvan. Ha a tartozást utólag megfizetik, a szolgálati idő legkorábban a befizetés napját magában foglaló naptári hónap első napjától vehető figyelembe, tehát a korábbi dátumtól megállapított nyugdíj visszamenőleg nem korrigálható (vagyis nem vehető fel a különbözet).

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 38. §-ában.]

A minimálbérnél kisebb összeg után járulékot fizetők esetében a nyugdíjjogosultság elbírálásakor nem kell arányosan csökkenteni a szolgálati időt. Ha például valaki húsz évig részmunkaidőben dolgozik, és a minimálbér fele után fizet járulékot, mivel húsz évet dolgozott, jogosult a nyugdíjra, de azt csak tíz év szolgálati idő alapján számítják ki neki.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 39. §-ában.]

Az egészségügyi dolgozók a 2004. május 1-je utáni időszakra a heti 48 órát meghaladó, önként vállalt többletmunkavégzés arányában kiegészítő szolgálati időt szerezhetnek. Nyolc óra többletmunka számít egy napnak.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 43/A. §-ában.]

__________________________________________________________________________________

Külföldön szerzett biztosítási idők

A külföldön szerzett biztosítási idők az erről szóló nemzetközi egyezmények, illetve az Európai Unió koordinációs rendelete szerint számíthatók be a nyugdíjra jogosultság eldöntésekor, illetve a nyugdíj kiszámításakor.
Az EU tagországaiban és az Európai Gazdasági Térséghez (EGT) tartozó államokban az 1408/71. és az 574/72. EGK-rendeletek érvényesek. (Ezek magyarul az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium honlapján olvashatók. Az EU-tagországok: Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Magyarország, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Románia, Portugália, Spanyolország, Svédország, Szlovénia, Szlovákia. További EGT-államok: Izland, Liechtenstein, Norvégia -a koordinációs rendelet alkalmazására pedig szerződést kötött Svájc.)
Ha a biztosított több EGT-országban is szerzett szolgálati időt, a nyugdíjra jogosultság megállapításakor a biztosítási időket össze kell adni. Ha valaki például Franciaországban 15, Németországban 10, Magyarországon pedig 10 évet dolgozott, akkor az itthoni szolgálati idő nem lenne elegendő a magyar nyugdíjhoz, de az együttes, vagyis a 35 év biztosítási idő már jogosulttá teszi (ha a nyugdíjhoz előírt egyéb feltételeknek is megfelel).
Az EU-tagországok maguk határozzák meg nyugdíjrendszerük szabályait (például korhatár, minimális biztosítási idő, a nyugdíjszámítás módja), de a biztosítási idők összeszámítására létezik néhány közös előírás:
■ minden tagországban a saját szabályok szerint kell igazolni a biztosítási időket;
■ egyazon biztosítási idő nem ismerhető el kétszer;
■ a tagországok nem EU-tagállammal kötött szociálpolitikai egyezményeiben saját biztosítási időnek elismert időt szolgálati időnek kell tekinteni;
■ a speciális biztosítási időket (például bányászok, fegyveres szervek tagjai esetében) a másik ország hasonló rendszerében el kell ismerni; ahol ilyen speciális rendszer nincs, ott az általános rendszerben.
■ Több országban szerzett biztosítási idők esetén a magyar nyugdíjrész kétféleképpen számítható ki:
■ az országonként szerzett biztosítási idők alapján, azaz például német 15 év, magyar 20 év esetén a 20 év magyar idő alapján (ekkor a magyar nyugdíj az átlagkereset 53 százaléka);
■ az összes biztosítási idő alapján, amikor is úgynevezett elméleti nyugdíjat kell megállapítani, amelyből egy-egy országra az egyes szolgálati idők arányában kell kiszámítani a tényleges nyugdíjat (például 15 év német idő, 20 év magyar idő esetén a magyar nyugdíj a 35 év alapján járó 73 százalék nyugdíj 57,1 százaléka, vagyis 41,7 százalék).
Az érintettnek mindig a számára kedvezőbb nyugdíjat kell megkapnia (vagyis az előbbi példában Magyarországon az arányos számítás helyett a nemzeti szabályok szerintit kell alkalmazni).
Az EU-csatlakozás óta kérhető a korábbi kétoldalú egyezmények alapján megállapított nyugdíjak újraszámítása. Ha az újraszámított nyugdíj kisebb lenne, továbbra is a korábbi nyugdíjat kell folyósítani.
Magyarország kétoldalú szociálpolitikai (szociális biztonsági) egyezményeiben két alapmegoldás található a nyugdíj megállapítására:
■ a biztosítási időket össze kell adni (hasonlóan az EU-szabályhoz), és a magyar nyugdíjrészt a magyar biztosítási idő arányában kell kiszámítani (ez az arányos teherviselés elve - ez szerepel a Magyarországnak a jugoszláv utódállamokkal, Dél-Koreával és Kanadával kötött egyezményeiben);
■ a lakóhely szerinti ország fizeti a nyugdíjat a másik országban szerzett biztosítási idő után is (ez a területi elv - ilyen egyezménye van Magyarországnak a szovjet utódállamokkal).
Az utóbbi egyezménytípus esetében például az Ukrajnában szerzett 20 év és a Magyarországon szerzett 20 év alapján az Ukrajnában lakóhellyel rendelkező az ottani szabályok és az ottani hasonló munkakörben elért kereset alapján kap 40 év szolgálati időnek megfelelő nyugdíjat, a Magyarországon lakó pedig itt kap 40 év alapján nyugdíjat (a magyar nemzeti szabályok szerint, a hasonló munkakör magyar átlagkeresete alapján).
Aki külföldi biztosítási idővel is rendelkezik, a lakóhelye szerinti ország nyugdíj-biztosítási szerveinél - az ott magyar nyelven is rendelkezésre álló formanyomtatványokon - kérheti a nyugdíjat (Magyarországon a területi igazgatóságokon). A szociálpolitikai egyezmények, illetve az EU-szabályok szerinti nyugdíjat azonban a Közép-magyarországi Regionális Nyugdíj-biztosítási Igazgatóság állapítja meg, és ő jár el a külföldi partnerbiztosítóknál is. Kivétel ez alól a hozzátartozói ellátás abban az esetben, ha az elhunyt a magyar jogszabályok szerinti nyugdíjas volt. Ekkor ugyanis a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz kell fordulni, ha viszont a nyugdíjazás előtt a biztosított fegyveres szervek tagja volt, akkor a saját nyugdíj-megállapító szervhez.
__________________________________________________________________________________

Özvegyi nyugdíj

Nem változott.

Özvegyi nyugdíjat továbbra is a házastárs, az elvált házastárs és az élettárs kaphat - akár külön-, akár azonos neműek -, de élettárs csak akkor lehet jogosult, ha társával annak halálát megelőzően legalább egy évig megszakítás nélkül együtt élt, és van közös (bármikor is született) gyermekük, vagy legalább tíz év óta megszakítás nélkül együtt éltek (ilyenkor nem kell közös gyermeküknek lennie).
Nem jogosult élettársa után özvegyi nyugdíjra az, aki az együttélési idő vagy annak egy része alatt özvegyi vagy baleseti özvegyi nyugdíjban részesült.
Özvegyi nyugdíjra az jogosult, akinek elhunyt házastársa (élettársa) jogosult lett volna öregségi, rokkantsági nyugdíjra, vagy öregségi, rokkantsági nyugdíjas volt. Nem jogosult az özvegyi nyugdíjra e feltételek fennállása esetén sem az, aki házastársa (élettársa) halálát jogerős bírói ítélet szerint szándékosan okozta.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 44/A., 45-46. §-aiban.]

A házastárs (élettárs) halála után az özvegynek egy évig ideiglenes özvegyi nyugdíj jár. Ha az özvegy - árvaellátásra jogosult -másfél évesnél kisebb gyermeket tart el, az ideiglenes özvegyi nyugdíj legalább a gyermek 18 hónapos koráig jár. Ha a gyermek fogyatékos vagy tartósan beteg, az ideiglenes özvegyi nyugdíj a gyermek harmadik életévéig jár.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 47. § (1) bekezdésében.]

Az ideiglenes özvegyi nyugdíjat annak az öregségi, rokkantsági nyugdíjnak az alapján kell kiszámítani, amely az elhunytat a halála időpontjában megillette vagy megillette volna. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj az özvegy saját keresetétől, jövedelmétől, nyugdíjától függetlenül teljes egészében jár.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 50. § (1) bekezdésében.]

Az özvegyinyugdíj-jogosultság házasság esetén főszabályként nem kötődik együttélési időhöz. Ha azonban az elhunyt a házasságkötéskor már betöltötte az öregségi nyugdíjra jogosító életkort, az özvegy az özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha a házasságkötéstől számítva öt éven át együtt éltek. Nem vonatkozik ez a megkötés azokra, akiknek közös gyermekük van, vagy korábban elváltak ugyan, de az öregséginyugdíj-korhatár betöltését követően ismét házasságot kötöttek.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 48. §-ában.]

Az ideiglenes özvegyi nyugdíj folyósításának megszűnése után az jogosult özvegyi nyugdíjra, aki házastársa halálának időpontjában az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte, vagy rokkant (munkaképességét 67 százalékban elvesztette), vagy házastársa (élettársa) jogán legalább két, árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik. A fogyatékos gyermeket nevelő özvegy akkor is jogosult özvegyi nyugdíjra, ha csak egy gyermeket nevel (a fogyatékosság tényét a családi pótlékra irányadó jogszabályok szerint kell igazolni).
Az özvegyi nyugdíj abban az esetben is jár, ha az előbbi feltételek valamelyike a házastárs (élettárs) halálától számított tíz éven belül következik be.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 47. § (2)-(3) bekezdéseiben.]

Az özvegyi nyugdíj annak a saját jogú öregségi, rokkantsági nyugdíjnak a 30 százaléka, amely az elhunytat a halála időpontjában megillette vagy megillette volna. A 30 százalékos mértékű özvegyi nyugdíj az özvegy nyugdíjának összegére, keresetére, jövedelmére tekintet nélkül jár.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 50. §-ában.]

Az özvegyi nyugdíj mértéke nem 30, hanem 60 százalék, ha az özvegynek nincs saját jogon nyugellátása (öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíja), és nem kap az 1998. január 1-jét megelőzően hatályos rendelkezések szerint megállapított mezőgazdasági szövetkezeti öregségi, munkaképtelenségi vagy növelt összegű járadékot. A 60 százalékos özvegyi nyugdíj az özvegyet mindaddig megilleti, amíg saját jogán nem állapítanak meg a részére nyugellátást (öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat, mezőgazdasági szövetkezeti járadékot). Akkortól a saját nyugdíja mellett már csak az elhunyt nyugdíjának 30 százaléka jár neki.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 50. § (2) bek. b) pontjában.]

Az elváltak vagy egy évnél régebben külön élők abban az esetben jogosultak özvegyi nyugdíjra, ha házastársuktól annak haláláig tartásdíjban részesültek (vagy bíróság azt megítélte), és az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek valamelyike a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkezett (például az özvegy eléri a nyugdíjkorhatárt). Az özvegyi nyugdíj ebben az esetben nem haladhatja meg a tartásdíj összegét.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 49. §-ában és 50. § (5) bekezdésében.]

Ha az özvegyi nyugdíjra az özveggyé válás éve után nyújtják be az igényt, az özvegyi nyugdíj alapja az az összeg, amelyet az elhunyt (az özvegyi nyugdíj megállapításának időpontját megelőző naptári év végén) öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjként kapott volna.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 50. §-ában.]

Ha az elhunyt magán-nyugdíjpénztári tag volt, és özvegye (illetve az árva vagy a szülő) nem szerepelt a kedvezményezettek között, de valamennyi kedvezményezett átutaltatta az elhunyt egyéni számláján lévő összeget a Nyugdíj-biztosítási Alapba, akkor az özvegy (árva, szülő) nem csökkentett, hanem teljes nyugdíjra (árvaellátásra, szülői nyugdíjra) lesz jogosult.

[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 59/C. §-ában.]

Élettársnak a Ptk. - 1959. évi IV. törvény - 685/A paragrafusában meghatározott személyeket kell tekinteni, az érintettek nemétől függetlenül. Az együttélést azonos lakóhellyel, tartózkodási hellyel vagy egyéb, hitelt érdemlő módon igazolni kell.

[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 60. §-ában.]

Együtt folyósított ellátások

Változás 2008. január 1-jétől.

Az 1998. január 1-je előtt megözvegyültek számára - akik együtt kaphatják saját nyugdíjukat és mellé elhunyt házastársuk nyugdíjának akár a 60 százalékát - az együtt folyósított saját jogú és özvegyi nyugdíj felső összeghatára 59 110 forintról 63 560 forintra nő.

[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 62. §-ában.]

Nem változott.

Ha az özvegy saját jogán öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesül, ennek összegétől függetlenül jár neki a 30 százalékos özvegyi nyugdíj.
Ha az özvegyi nyugdíj az elhunyt 1998. január 1-je előtti halála okán jár, az özvegy saját jogú nyugellátását főszabály szerint a 60 százalékos özvegyi nyugdíjjal kiegészítve kell folyósítani - függetlenül attól, hogy az özvegyi ellátást 1998. január 1-je előtt vagy után állapították meg -, de csak a kormány által évente meghatározott összegig (2008-ban 63 560 forintig), ha az özvegy számára ez a kedvezőbb.
Az özvegy kérheti, hogy 30 százalékos özvegyi nyugdíjat állapítson meg neki a nyugdíjfolyósító, és ezzel együtt folyósítsa saját jogú nyugellátását; ekkor nem érvényes az együttfolyósítási összeghatár.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 50. §-ában.]

Özvegyinyugdíj-jogosultság feléledése

Változás 2008. január 1-jétől.

Feléled az özvegyinyugdíj-jogosultsága annak is, akinek a házastársa (élettársa) 1993. március 1-je előtt hunyt el, és az elhunyt jogán folyósított ideiglenes özvegyi nyugdíj beszüntetésétől számított 15 éven belül jogosulttá válik öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra. (Ez esetben sincs feléledés akkor, ha az özvegy közben házasságot kötött.) Tehát például annak, akinek a házastársa (élettársa) 1993. február 28-án hunyt el, és ő egy évig ideiglenes özvegyi nyugdíjat kapott, amit 1994. február 28-án beszüntettek, legkésőbb 2009. február 28-áig kell betöltenie az öregséginyugdíj-korhatárt ahhoz, hogy özvegyi nyugdíja feléledjen.
Az ilyen jogosultaknak az özvegyi nyugdíjat a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál kell igényelniük, és azt csak 2008. január 1-jétől kaphatják (visszamenőleg tehát nem).

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 47., 53. §-aiban.]

Nem változott.

Az özvegyi nyugdíj 1993. február 28-át követő megözvegyülés esetén tíz éven belül éledhet fel. Ha az özvegyinyugdíj-jogosultság nem házasságkötés - hanem például az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnése, a rokkant özvegy állapotjavulása - miatt szűnt meg, a jogosultság akkor éled fel, ha az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek (nyugdíjkorhatár, rokkantság) valamelyike az özvegyi nyugdíj megszűnését követő tíz éven belül beáll.
Ha az özvegyi nyugdíj "feléled", az erre jogosultat megilletik a megszűnés óta érvényesült emelések, kiegészítések (de nem visszamenőleg). Ha a megszűnt özvegyi nyugdíjat 1997. január 1-je előtt állapították meg, akkor az 1996. december 31-én érvényes nyugdíjkorhatárt (nőknél 55, férfiaknál 60 évet) kell figyelembe venni.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 53. §-ában.]

Ha 1998. január 1-je előtt megállapított özvegyi nyugdíj "éled fel", és az özvegynek nincs saját jogú, tehát öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugellátása, a 60 százalékos mértékű özvegyi nyugdíjat kell folyósítani neki (kiegészítve azt az időközi emelésekkel és kiegészítésekkel).

[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 90. § (4) bekezdésében.]

Egyéb özvegyinyugdíj-szabályok

Nem változott.

Több özvegyi nyugdíjra jogosult - például a külön élő házastárs és az élettárs - között az ellátást egyenlő arányban kell megosztani.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 51. §-ában.]

Megszűnik az özvegyinyugdíj-jogosultság, ha az özvegy az öregséginyugdíj-korhatára betöltése előtt házasságot köt.
Az özvegy megrokkanása okán megállapított özvegyi nyugdíjra jogosultság akkor szűnik meg, ha az özvegy munkaképességcsökkenése már nem éri el a 67 százalékot. Az árvaellátás címén megállapított özvegyi nyugdíjra akkor szűnik meg a jogosultság, ha már egyik gyermeket sem illeti meg az árvaellátás.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 52. §-ában.]

Árvaellátás

Változás 2008. január 1-jétől.

Az árvaellátás gyermekenként minimum havi 24 250 forint (2007-ban havi 23 080 forint volt).

[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 64/D. §-ában.]

Nem változott.

Az árvaellátás továbbra is annak az ellátásnak a 30 százaléka, amely az elhunytat a halála időpontjában öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjként megillette vagy megillette volna.
Árvaellátás 16-25 éves kor között csak akkor jár, ha az árva oktatási intézmény nappali tagozatán tanul. Ha az árva közben megrokkan, az árvaellátás életkortól függetlenül jár (mint a már az elhunyt halálakor rokkant kiskorú árvák esetében). A középiskolai tanulói jogviszony fennállását évente, a felsőfokú iskolaiét félévente kell igazolni. A 16. életévet betöltött árva a tanulmányokat a tanulmányok megkezdésétől számított egy hónapon belül köteles igazolni.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 55. § (4) bekezdésében.]

A hallgatói jogviszony szünetelése alatt kizárólag akkor jár az árvaellátás, ha a szünetelés betegség vagy szülés következménye.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 54-57. és a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 64/D. §-aiban.]

Szülői nyugdíj

Nem változott.

Szülői nyugdíjra az jogosult, akit gyermeke (unokája) a halála előtti évben túlnyomó részben eltartott. Túlnyomó részben eltartottnak az minősül, akinek nyugellátása, hozzátartozói nyugellátása a gyermek (unoka) elhalálozása időpontjában nem haladta meg az öregséginyugdíj-minimumot (2008. januártól havi 28 500 forintot).
A szülői nyugdíj összege azonos az özvegyi nyugdíjéval. Tehát abban az esetben, ha a szülőnek saját jogú nyugdíja is van, akkor a gyermek (unoka) saját jogú öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjának a 30 százaléka a szülői nyugdíj, ha viszont a szülőnek nincs saját jogon nyugdíja, a gyermek (unoka) öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjának a 60 százaléka.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 58-59. §-aiban.]

Hozzátartozói ellátás balesetben elhunyt után

Nem változott.

Az üzemi baleset következtében elhunytak hozzátartozóit az általános szabályok szerinti összegben illeti meg az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás és a szülői nyugdíj. Ugyanakkor nem jogosultsági feltétel, hogy az elhunyt az öregségi vagy a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezze (vagyis a nyugdíj szolgálati időtől függetlenül jár). A hozzátartozói ellátást a baleseti rokkantsági nyugdíj kiszámításának előírásai szerint kell megállapítani.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 61. §-ában.]

Rokkantsági nyugdíj

Változás 2008. január 1-jétől.

Az orvosi bizottság ezentúl nem a munkaképességcsökkenés, hanem az egészségkárosodás mértékét határozza meg.
Rokkantsági nyugdíjra az jogosult,
■ akinek egészségkárosodása 79 százalékot meghaladó mértékű;
■ egészségkárosodása 50-79 százalék közötti mértékű, rehabilitáció nélkül nem foglalkoztatható, azonban rehabilitációja nem javasolt;
■ az életkortól függő, törvényben előírt szolgálati időt megszerezte;
■ keresőtevékenységet nem folytat, vagy keresete legalább 30 százalékkal alacsonyabb az egészségkárosodást megelőző négy naptári hónapban elért keresete havi átlagánál;
■ táppénzben, baleseti táppénzben nem részesül.
A rokkantság mértéke szempontjából a törvény három fokozatot különböztet meg: a III. rokkantcsoportba az tartozik, akinek egészségkárosodása 50-79 százalék közötti, a II. csoportba az, akinek egészségkárosodása 79 százalékot meghaladó, de nem szorul mások gondozására, s I. csoportba tartozó rokkant az, akinek egészségkárosodása 79 százalékot meghaladó, és mások gondozására szorul.
A 2008. január 1-je utáni időponttól rokkantsági nyugdíjban részesülők (2009. január 1-je után pedig valamennyi rokkantsági nyugdíjas) foglalkoztatása esetén azt már nem kell vizsgálni, hogy a rokkant rendszeresen dolgozik-e, csak azt, hogy mennyit keres.
Az öregséginyugdíj-korhatárnál fiatalabb rokkantsági nyugdíjas hat egymást követő hónapban elért keresetét kell vizsgálni. A keresetekből le kell vonni a járulékokat, majd az így kapott összegből a számított adót. Ha az így számításba vett hathavi nettó kereseti átlag meghaladja a rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 90 százalékát, és nagyobb a minimálbérnél (2008-ban havi 69 ezer forintnál) is, meg kell szüntetni a rokkantsági nyugdíj folyósítását (vagyis ha nem éri el a minimálbért, nem lehet megszüntetni). Ha a rokkantsági nyugdíjat nem a vizsgált évben állapították meg, akkor a rokkantsági nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset 90 százalékának a rendszeres nyugdíjemelésekkel növelt összegéhez kell hasonlítani a hathavi kereseti átlagot.
Fel kell függeszteni a rokkantsági nyugdíj folyósítását, ha a rokkant feketemunkát végez (2007-ben nem kellett). Ebben az esetben az orvos szakértői bizottságnak soron kívüli felülvizsgálat keretében el kell végeznie a komplex (orvosi, foglalkoztatási és szociális) minősítést annak megállapítására, valóban fennállnak-e a rokkantnyugdíj-feltételek. Ha a felülvizsgálat során azt állapítják meg, hogy a jogosultsági feltételek továbbra is fennállnak, a rokkantsági nyugdíjat a felfüggesztés időpontjától folyósítani kell.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 36/D. §-ában.]

Nem változott.

A rokkantsági nyugdíj kiszámításának folyamata alapjaiban megegyezik az öregségi nyugdíj kiszámításával, korcsoportonként azonban eltérő szolgálatiidő-skálát kell alkalmazni. További eltérés, hogy rokkantsági nyugdíj már harmincnapi kereset alapján is megállapítható (nem szükséges az átlagszámítási időszak felére jövedelmet kimutatni). Harmincnapi kereset híján a hiányzó időre a megállapítás napját megelőző naptári hónapban érvényes minimálbért kell figyelembe venni.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 25., 28. §-aiban.]

A rokkantsági nyugdíjat a III. csoportba tartozó rokkantakra kell kiszámítani; a II. csoportos rokkantsági nyugdíj az ellátás alapjául szolgáló havi átlagkereset 5, az I. csoporti pedig a havi átlagkereset 10 százalékával nagyobb lesz, mint az ugyanakkora jövedelmek és szolgálati idő alapján számított III. csoportos rokkantsági nyugdíj.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 29. §-ában.]

A rokkantsági nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha a nyugdíjas már nem rokkant, vagy rendszeresen dolgozik, és keresete nem lényegesen kisebb annál, amennyi a megrokkanás előtti munkakörében aktuálisan elérhető. (Akkor nem kisebb lényegesen, ha a kereset legfeljebb 20 százalékkal kevesebb a korábbinál.) A 2007. december 31-én már rokkantsági nyugdíjban részesülők esetében a kereseti szabály 2008-ban nem változik (a később "rokkantnyugdíjazottakra" már igen).

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 30. §-ában.]

Ha a jogosultság feltételei a rokkantsági nyugdíj folyósításának beszüntetését követő öt éven belül újra beállnak, a rokkantsági nyugdíj "feléled", és attól fogva annak a korábbi nyugdíjemelésekkel növelt összege jár.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 23-31. és a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 18-25. §-aiban.]

Baleseti rokkantsági nyugdíj

Változás 2008. január 1-jétől.

Az egészségkárosodás mértékét, nem pedig a munkaképesség-csökkenés mértékét kell meghatározni. Ha a munkaképesség-csökkenés szilikózis miatt következett be, már 40 százalékos egészségkárosodás esetén is jár a baleseti rokkantsági nyugellátás (az 50 százalékos munkaképesség-csökkenés helyett).

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 36/E. §-ában.]

Nem változott.

Baleseti rokkantsági nyugdíjra az szerezhet jogosultságot, akinek a megrokkanása - az orvos szakértői bizottság szerint - túlnyomóan üzemi balesetének, foglalkozási betegségének tudható be. Az üzemi baleset és a foglalkozási betegség fogalmát a kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló törvény szabályozza. A jogosultság nincs előzetes szolgálati időhöz kötve, de egyéb feltételei, valamint a rokkantsági csoportok megegyeznek a rokkantsági nyugellátásnál leírtakkal.
A baleseti rokkantsági nyugdíj kiszámításakor a havi átlagkeresetet a rokkantsági nyugdíj szabályai szerint, illetve - ha ez kedvezőbb - a balesetet megelőző egyévi, a nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset alapján kell meghatározni. A baleseti rokkantsági nyugdíj összegének megállapításakor a kiindulópont a III., a II., illetve az I. csoportos rokkantság esetén a havi átlagkereset 60, 65, illetve 70 százaléka, amit növelni kell a szolgálati idő minden éve után a havi átlagkereset 1 százalékával.
A nyugdíj összege nem haladhatja meg a havi átlagkeresetet.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 36/E-G. § és a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 26-28/A. §-aiban.]

Eljárási szabályok

Változás 2008. január 1-jétől.

Megszűnik a MÁV Zrt. Nyugdíj-igazgatósága, feladatait a társadalombiztosítási nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek veszik át.
Nem szűnik meg a foglalkoztatók, egyéni vállalkozók úgynevezett nyenyi-lapos ("nyugdíj egyéni nyilvántartó lap") adatszolgáltatási kötelezettsége (a korábban hatályos szabály szerint 2008-cal megszűnt volna). Az adóhatóságnak és a nyugdíjbiztosítás részére is havonta jelenteniük kell az adatokat. A nyugdíj-biztosítási szerv részére a 2007-es az adatokat 2008. április 30-áig kell megküldeni (külföldi munkáltató esetén az érintett biztosítottnak augusztus 31-éig). A törvény előírása szerint az utolsó adatszolgáltatás 2008-ról szól, 2009-ben kell majd teljesíteni.

[Lásd 1997. évi LXXXI. törvény 97. §-ában és a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 87. § (1) bekezdésében.]

Nem változott.

A nyugdíj-megállapító szervek a regionális nyugdíj-biztosítási igazgatóságok. Hét regionális igazgatóság működik, a közép-magyarországi, az északmagyarországi, az észak-alföldi, a dél-alföldi, a nyugat-dunántúli, a közép-dunántúli, a dél-dunántúli.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 5. § (1) bekezdésében és a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 1-2. §-aiban.]

Változatlanul külön igazgatóság a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, amelynek a nyugdíjfolyósítás mellett a hozzátartozói ellátások és egyes egyezményes nyugdíjak megállapítása a feladata.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 5. §-ában.]

Nyugellátás írásban, formanyomtatványon, az elbíráláshoz szükséges igazolások, adatok csatolásával igényelhető, visszamenőleg legfeljebb hat hónapra, ha a jogosultsági feltételek már akkor fennálltak.
A nyugellátási igény a nyugdíj-biztosítási szervhez nyújtható be személyesen vagy postai úton. Az igénybejelentés időpontja a nyugdíj-biztosítási szervhez beérkezés napja.
Szolgálati idő megállapítását az irányadó korhatár előtti tíz évben lehet kérni a nyugdíj-biztosítási igazgatóságon; ehhez ki kell tölteni az előírt formanyomtatványt, amelyhez csatolni kell a formanyomtatványon jelzett szükséges igazolásokat.
Rokkantsági nyugdíj igényléséhez szükséges a rehabilitációs szakértői szerv szakvéleménye is.
Ha a nyugdíjra jogosultság megállapítható, de határozat még nem hozható (például adatpótlás szükséges), akkor az igénylő előleget kap.
Az igényelbíráló szerveknek az igény és a szükséges adatok benyújtását követő 30 napon belül kell határozatot hozniuk. A határozat ellen 15 napon belül, írásban lehet fellebbezni a nyugdíj-biztosítási szerv vezetőjéhez, aki az ügyben másodfokú határozatot hoz. A másodfokú határozat ellen az érintett az elsőfokú határozatot hozó nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv székhelye szerint illetékes bírósághoz adhat be keresetet 30 napon belül.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 95. §-ában.]

A megállapított nyugellátás kifizetésekor a folyósító úgynevezett nyugdíj-folyósítási törzsszámot használ azonosítószámként, amelyet az érintettnek a nyugdíjfolyósítás kezdetekor megküld.
A nyugdíjat az ügyfél postai úton vagy bankszámlára is kérheti.
A külföldön élő vagy ott tartózkodó nyugdíjasok ellátásának külföldre folyósításához a nyugdíjasoknak évente kell adatot szolgáltatniuk a nyugdíjfolyósító szerv részére. Az adatszolgáltatás elmulasztása esetén a nyugdíj-biztosítási szervnek határozatban kell értesítenie az érintett személyt a mulasztás jogkövetkezményeiről (a nyugdíjfolyósítás felfüggesztése, a felfüggesztés oka, a jogorvoslati lehetőség, a mulasztás helyrehozásának módja).

[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 76. §-ában.]

Az EGT-tagállamban élők, illetve tartózkodók kérhetik, hogy magyar nyugdíjukat EGT-területen lévő bankhoz utalják (az EGT-országok felsorolását lásd a 36. oldalon). Ehhez a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak meg kell adni a külföldi bank nemzetközi bankszámlaszámát is (IBAN- és SWIFT-kód). A devizaváltás költségei nem az ügyfelet, hanem a nyugdíjfolyósítót terhelik.
Az EGT területén kívüli országokba úgy folyósítják a nyugdíjat, hogy a nyugdíjfolyósító az ügyfél által választott belföldi pénzintézethez utal, és onnan az ügyfél kérelmére - és terhére - utalnak tovább, illetve a nyugdíjat belföldi meghatalmazott is felveheti.

[Lásd 1997. évi LXXXI. törvény 79. § és a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 75. §-aiban.]

A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság minden év januárjában köteles az érintetteket (például a nyugdíjast, özvegyi nyugdíjast, járadékost, árvasági ellátottat) tájékoztatni arról, hogy az előző évben és a tárgyév január hónapjában kifizetett összeg milyen ellátásokat tartalmaz.

[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 75/B. §-ában.]

Ha a nyugdíj nem kézbesíthető a bejelentett lakcímre, a további folyósítás beszüntethető, de a jogosultság igazolása után a nyugdíjat pótlólag - az időközi emelésekkel növelten - folyósítani kell, legfeljebb azonban öt évre visszamenőleg.

[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 75/C. §-ában.]

__________________________________________________________________________________

Havi nyugdíjminimumok 2008-ban

Öregségi nyugdíj	28 500 Ft
Rokkantsági nyugdíj
III. rokkantsági csoport	28 500 Ft
II. rokkantsági csoport	29 800 Ft
I. rokkantsági csoport	30 850 Ft
Baleseti rokkantsági nyugdíj
III. rokkantsági csoport	28 600 Ft
II. rokkantsági csoport	30 000 Ft
I. rokkantsági csoport	31 000 Ft
Árvaellátás	24 250 Ft

Mit kell tudni a magánnyugdíjról?

Kötelező pénztártagság

Nem változott.

Pályakezdőnek az a 35 év alatti személy minősül, és válik kötelezően magán-nyugdíjpénztári taggá, aki első ízben lép be Magyarországon a kötelező nyugdíj-biztosítási rendszerbe (biztosítási jogviszonyt létesít, vagy megállapodást köt a nyugdíj-biztosítási szervekkel). Amikor a 35 év alatti személy biztosítási jogviszonyt létesít, nyilatkoznia kell munkáltatójának, hogy korábban Magyarországon biztosított volt-e. Ha igen, nem kötelező belépnie magánnyugdíjpénztárba.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 3. §; (1), (3) bekezdéseiben.]

Önkéntes pénztártagság

Nem változott.

Az a 30 évesnél fiatalabb is lehet pénztártag, aki nem kötelezett a belépésre (önkéntes tagság). Ezen túlmenően életkortól függetlenül pénztártag lehet a hontalan, illetve az olyan nem EU-tagországi állampolgár biztosított, akinek államával Magyarország nem kötött szociális biztonsági megállapodást (úgynevezett harmadik országbeli személy). Ugyancsak magán-nyugdíjpénztári tag lehet bármely ország bármilyen korú állampolgára, ha első ízben lép be a magyar kötelező nyugdíjrendszerbe.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 3. §; (2), (4), (7) bekezdéseiben.]

Visszalépés a tb-be

Új előírás 2008. január 1-jétől.

2010 végéig visszaléphetnek a tb-rendszerbe a Magyar Honvédségnél, illetve más fegyveres szervnél szolgálati viszonyban álló pénztártagok, ha legalább 20 év ilyen szolgálati jogviszonnyal rendelkeznek. A visszalépésre nemcsak a nyugdíjszolgáltatásra jogosultság megnyílásakor, hanem azt megelőzően is lehetőség van.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 123. § (8) bekezdésében.]

Nem változott.

Visszaléphetnek a tb-rend-szerbe azok a pénztártagok, akik rokkantsági nyugellátásra szereznek jogosultságot.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 23. § (1) bek. d) pontjában.]

2012. december 31-éig a rokkantsági nyugellátásra jogosultságot nem szerzett pénztártag is visszaléphet a társadalombiztosítási nyugdíj rendszerébe, ha
■ jogosultságot szerez pénztári nyugdíjszolgáltatásra (például ha betölti a nyugdíjkorhatárt, illetve előrehozott öregségi nyugdíjat, korengedményes vagy korkedvezményes nyugdíjat állapítanak meg a számára);
■ összes magán-nyugdíjpénztári jogviszonyának időtartama nem éri el a tíz évet;
■ magán-nyugdíjpénztári járadékának várható összege nem éri el a társadalombiztosítási nyugdíj 25 százalékát.
A járadék számításakor az egyéni számla tagdíj-kiegészítéssel felhalmozott részét is figyelembe kell venni. A kiegészítést a magánnyugdíjpénztárnak kell igazolnia.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 123. § (6) bekezdésében.]

Visszalépők nyugdíjának átutalása

Változás 2008. január 1-jétől.

Az egyéni számlán lévő követelés átutalásának határideje az elszámolóegységre épülő nyilvántartást vezető pénztárak esetében a tagsági jogviszony megszűnésének napját követő 18. munkanap. (Az ilyen nyilvántartást még nem vezető pénztárak a követelést továbbra is a tagsági jogviszony megszűnésének negyedévét követő 50 napon belül kötelesek átutalni a Nyugdíj-biztosítási Alapba.) Ha a 18 munkanapos, illetve az 50 napos határidő már nem tartható (például a nyugdíj visszamenőleges megállapítása miatt), a tb-rendszerbe visszalépő tag követelését mindkét esetben legkésőbb a nyugdíjbiztosító - tb-nyugdíj megállapításáról szóló - értesítését követő 18 munkanapon belül kell a pénztárnak átutalnia a Nyugdíj-biztosítási Alapba (2007-ben 15 nap volt a határidő).
A tagdíj-kiegészítés összegét a magánnyugdíjpénztár szintén e határidők szerint köteles kifizetni a tagnak, ha az úgy kéri (e kifizetés adóköteles), vagy önkéntes nyugdíjpénztárba utalni a számára (ez adómentes).

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 24. § (8)-(9) és az 1997. évi LXXX. törvény 45. § (4) bekezdéseiben.]

Nem változott.

A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépő tagok továbbra is visszakaphatják - vagy önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba utaltathatják - a kötelező tagdíjon felül fizetett kiegészítő tagdíjat.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 24. § (8)-(9) és az 1997. évi LXXX. törvény 45. § (4) bekezdéseiben.]

Tagsági viszony keletkezése

Nem változott.

A leendő pénztártagoknak belépési nyilatkozatot kell kitölteniük. A nyilatkozatot a pénztárnak 15 napon belül kell elfogadnia vagy elutasítania (nem utasíthatja el, ha a jelentkező megfelel a törvényben, valamint a pénztár szervezeti és működési szabályzatában - szmsz-ében - foglalt követelményeknek). Ha a pénztár elfogadja a tag jelentkezését, nyilvántartásba veszi, és erről értesíti is.
Kötelező pénztártagság esetén a tagsági jogviszony kezdete a belépés alapjául szolgáló biztosítási jogviszony kezdő időpontja. Önkéntes belépés esetén a tagság kezdete a belépési nyilatkozat pénztár általi elfogadását - az úgynevezett záradékolást - követő hónap első napja.
A pályakezdőnek a biztosítottá válását követő, a pénztárba önkéntesen belépő személynek pedig a pénztártaggá válástól számított 15 napon belül kell közölnie foglalkoztatójával a választott magánnyugdíjpénztár nevét, címét, bankszámlaszámát. A foglalkoztatónak ezt követően 15 napon belül kell tájékoztatnia a pénztárak központi nyilvántartását a biztosított adatairól és pénztárválasztásáról.
Ha a pénztár a tagságra kötelezett pályakezdő biztosított belépési nyilatkozatát elutasította, vagy ha a pályakezdő az előírt határidőn belül nem élt pénztárválasztási jogával, illetve ha bejelentési kötelezettségét elmulasztotta, a biztosítási jogviszony keletkezésének napjával az illetékes területi pénztár tagjává válik.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 22. §-ában.]

Tagdíj bevallása és befizetése

Nem változott.

A magán-nyugdíjpénztári tagdíjat az adóbevallásban kell az adóhatósághoz - a járulékkal egyidejűleg - bevallani és befizetni. A foglalkoztató, az egyéni vállalkozó a tárgyhónapot követő hónap 12-éig köteles teljesíteni a bevallást - elektronikus úton - és a befizetést is. Ha valaki külföldi illetékességű jogi, nem jogi vagy természetes személytől szerez - biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya alapján - jövedelmet, a pénztári tagdíjat a személyi jövedelemadóról benyújtott éves bevallásában kell bevallania, és a tagdíj alapjául szolgáló jövedelem kifizetését követő hónap 12. napjáig kell megfizetnie. A mezőgazdasági őstermelő a tagdíját negyedévente köteles bevallani és megfizetni.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 5. § (3) bekezdésében, 50. §-ában.]

Egyházi személy tagdíját az egyházi központ a minimálbér után, a járulék bevallásával és befizetésével együtt köteles havonta az állami adóhatóságnak bevallani és megfizetni.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 26. § (3) bekezdésében.]

Tagi jogok, kötelezettségek

Változás 2008. január 1-jétől.

Ha a pénztártag más pénztárba lép át, és az átadó pénztár az elszámolóegységre épülő nyilvántartást alkalmazza, továbbá ha a pénztártag a hónap vége előtt legalább tíz munkanappal bejelenti az átlépését, az átadó pénztárnak már a hónap utolsó napjával meg kell szüntetnie a tag tagsági jogviszonyát. Későbbi bejelentés esetén a pénztár eldöntheti, hogy még az adott hónap vagy csak a következő hónap végéig szünteti meg a jogviszonyt; a szabályzatában rögzítenie kell, melyik lehetőséggel él. (2007 végéig az átadó pénztárnak a bejelentés negyedévét követő negyedév végéig kellett megszüntetnie a tagsági jogviszonyt, és elszámolnia az átvevő pénztárral.)

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 24. § (1) bekezdésében.]

Nem változott.

Tagdíjfizetési megállapodást azok a pénztártagok köthetnek, akik időlegesen nem rendelkeznek járulékalapot képező jövedelemmel (például táppénzen vannak), nem biztosítottak, vagy akiknek a biztosítási jogviszonya szünetel (például fizetés nélküli szabadság idején).
Ha a pénztártag társadalombiztosítási szervvel nyugdíj-megállapodást köt, a szerződést köteles bemutatni a magánnyugdíjpénztárnak. A tagnak azt is haladéktalanul közölnie kell a pénztárral, ha megszűnik a társadalombiztosítási szervvel kötött megállapodása (ekkor a pénztári tagdíj fizetésére vonatkozó megállapodása is megszűnik, bár pénztártagsága megmarad).

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 24. § (4) bekezdésében és az 1997. évi LXXX. törvény 34. § (1) bek. a)-b) pontjaiban.]

A magánnyugdíjpénztár tagjai jogosultak a pénztári tisztségviselők megválasztására, illetve maguk is tisztségviselővé választhatók, részt vehetnek a pénztár stratégiai döntéseinek meghozatalában, az éves beszámoló és a tervek jóváhagyásában.
A pénztártagok ezeket a jogaikat személyesen vagy választott küldöttek útján gyakorolhatják.
A pénztártagnak a tébéjárulék-törvény szerinti biztosítási jogviszonyának fennállása alatt folyamatosan fenn kell tartania tagsági viszonyát valamely magánnyugdíjpénztárban, és eleget kell tennie adatszolgáltatási kötelezettségének.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 21. §-ában.]

A pénztártag tagdíjat köteles fizetni (mértéke 2008-ban változatlanul 8 százalék). A tag tagdíját a nyugdíjjárulék-köteles jövedelmet juttató foglalkoztató állapítja meg, vallja be és fizeti meg. Az egyéni vállalkozó e kötelezettséget saját maga teljesíti.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 33. § (1) bekezdésében, 51. §-ában.]
A tag átléphet más pénztárba, de azt előbb be kell jelentenie addigi pénztárának. A tagi követelést az "átadó" pénztár az "átvevő" felszólítására utalja át. Az "átadó" pénztár az átutalandó összeget csökkentheti az átlépés tényleges költségeivel, de maximum a tag követelésének 1 ezrelékével. Az "átadó" pénztárnak viszont az átlépés és az átutalás közötti időszakra is hozamot kell fizetnie. Vagyis a tag az egyéni számla lezárása és az átutalás napja közötti időre is megkapja a hozamot (amely például a pénztár által vásárolt részvények ezen időszak alatt bekövetkezett árfolyamnövekedése következtében keletkezhet).

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 24. § (1)-(3) bekezdéseiben.]

Pénztártag tb-nyugdíja

Nem változott.

A magán-nyugdíjpénztári tagok kisebb tb-nyugdíjat kapnak majd, mint azok, akik "tisztán" tb-nyugdíjasok (nem léptek át a vegyes rendszerbe). A 2013 előtt nyugdíjassá válók ellátását azonos szorzószámokkal számítják ki, függetlenül attól, hogy tisztán a tb-nyugdíjat vagy a vegyes nyugdíjrendszert választották, de az utóbbiak az így kiszámított tb-nyugdíj 75 százalékát kapják.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 12. § (1), (7), 20. § (1)-(2) bekezdéseiben.]

Pénztári szolgáltatások

Nem változott.

A magán-nyugdíjpénztári szolgáltatások közül az életjáradék és az egyösszegű szolgáltatás nyugellátásnak minősül, ezért e kifizetésekre nem kell jövedelemadót fizetni (a haláleseti kifizetés nem nyugellátás, ezért - kedvezményesen - adóköteles).

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 27., 33. §-aiban.]

Életjáradékok

Nem változott.

A törvény négyféle életjáradék-típust tesz lehetővé: "egy életre szóló", az elején vagy a végén "garanciatartamos", illetve "két vagy több életre" szóló életjáradékot. Az életjáradék-típusok közül legalább egynek szerepelnie kell a pénztár szolgáltatásai között (vagyis nem kötelező mindnek szerepelnie). A pénztártagnak a belépésekor vagy a szolgáltatás megkezdésekor kell választania az egyes járadéktípusok közül. A pénztár szolgáltatási szabályzatának tartalmaznia kell a választásra rendelkezésre álló időt, a választható járadéktípusokat, azok várható összegét, továbbá az erről való kötelező tájékoztatás legkorábbi és legkésőbbi időpontját, a garanciatartam idejét, a járadékok emelésének mértékét, szabályait.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 27. és a 170/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 170/1997. kormányrendelet) 3. §-aiban.]

Az "elején garanciatartamos" járadéktól a "két vagy több életre szóló" járadék felé haladva a hozzátartozók egyre biztosabban jutnak hozzá az elhunyt járadékához. Ennek az az "ára", hogy a kizárólag a pénztártag részére megállapított - az "egy életre szóló" - életjáradéktól, illetve az "elején garanciatartamostól" a "két vagy több életre szóló" járadék felé haladva egyre kisebb összegű a járadék. Az egyéni számlán összegyűlt tőke ugyanis a járadék első típusától a negyedikig egyre több kedvezményezett közt oszlik meg, illetve a járadékot várhatóan egyre hosszabb ideig kell fizetni; következésképpen ahhoz, hogy a pénz minden kedvezményezett haláláig elég legyen, az egy életre szóló járadékhoz képest egyre kisebb összeg határozható meg ellátásként. (A járadékok folyósítható nagyságára további tényezők is hatnak, például a pénztártagok átlagos halandósága, a pénztári befektetések hozama, illetve a járadékfolyósítás költsége: az átlagosnál magasabb hozam az átlagosnál magasabb ellátásra ad módot, ugyanakkor a pénztáriköltség-növekedés mérsékli a járadékokat. A pénztárak nemcsak a szolgáltatás megkezdése előtti, hanem az az utáni időszakban is befektetik a rendelkezésükre álló tőkét, ezzel is növelve a szolgáltatás lehetséges nagyságát.)

[Lásd a 170/1997. kormányrendelet 3. §-ában.]

Egyösszegű szolgáltatás

Nem változott.

A pénztártag a nyugdíjkorhatár elérésekor járadék helyett egyösszegű szolgáltatást is igényelhet, ha a különböző pénztárakban eltöltött, összeszámított tagsági jogviszonya nem haladja meg a 180 hónapot. Ezen időszak kiszámításakor nem kell figyelembe venni, hogy eközben a pénztártag fizetett-e tagdíjat, vagy sem.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 28. §-ában.]

Pénztártag halála

Nem változott.

A tagsági okiraton - a pénztártag halála esetére - szerepeltetni kell a kedvezményezett(ek) nevét, személyes adatait, a jogosultságuk arányát és a kedvezményezett jelölésének időpontját is. A pénztártagnak bármikor jogában áll megváltoztatni a korábbi döntését.
Ha a pénztártag a felhalmozási időszakban - még a nyugdíjszolgáltatás megállapítása előtt - meghal, a kedvezményezett az általános öröklés szabályai szerint juthat hozzá a pénztártag megtakarításához. Ha a pénztártag nem jelölt kedvezményezettet, a törvényes örökös jogosult arra, hogy a pénztártag egyéni számláján lévő pénzt egy összegben felvegye. A kedvezményezett, illetve a törvényes örökös megteheti azt is, hogy nem veszi fel az örökölt követelést, hanem átutaltatja azt saját magánnyugdíjpénztári számlájára. Emellett dönthet úgy is, hogy - a tébényugdíjtörvény szerinti "teljes összegű" hozzátartozói nyugellátás megállapítása érdekében - az egyéni számlán lévő, rá eső összeget átutaltatja a Nyugdíj-biztosítási Alapba. A hozzátartozói nyugellátás összegét ilyenkor úgy állapítják meg, mintha az elhunyt személy a biztosítási idejének teljes tartama alatt kizárólag nyugdíjjárulékot fizetett volna. (A nem hozzátartozó kedvezményezett nem jogosult hozzátartozói ellátásra, következésképpen nem áll érdekében, hogy az összeget átutaltassa a Nyugdíj-biztosítási Alapba.)
Ha a kedvezményezett az elhunyt pénztártag egyéni számláján lévő összeget a pénztárból a nyugdíjalapba kívánja átutaltatni, a pénztárnak azt a hozzátartozói nyugellátás megállapításáról szóló értesítést követő 60 napon belül teljesítenie kell.
A kedvezményezett (örökös) egyösszegű pénzfelvételét személyi jövedelemadó terheli - ezt a kifizetést ugyanis a jövedelemadó-törvény nem minősíti pénztári szolgáltatásnak -, de a számított adót csökkenteni kell az egyösszegű kifizetés adótábla szerinti legmagasabb kulccsal számított adójának 50 százalékával. (Ha egy pénztártag halálát követően a kedvezményezett felveszi az elhunyt egyéni számláján lévő mondjuk 1 millió forintot, ez az összeg beszámít az összevonandó jövedelembe, de a számított adóját 2008-ban legfeljebb 180 ezer forinttal csökkentheti: 1 millió forint szorozva a legmagasabb adókulccsal - 2008-ban 36 százalék -, s osztva kettővel.)
Az egyéni számla nem része a hagyatéknak (az egyéni számlán lévő összeg felvétele illetékmentes).

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 29., az 1997. évi LXXXI. törvény 44/C. és a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 59/C. §-aiban.]

Rokkant pénztártag követelése

Nem változott.

Ha a pénztártag munkaképesség-csökkenése miatt rokkantsági nyugdíjra válik jogosulttá, választhat, hogy az egyéni számláján felhalmozott összeg terhére akar-e igénybe venni magán-nyugdíjpénztári járadékszolgáltatást, vagy a pénztárnál vezetett egyéni számláján lévő követelését átutaltatja a Nyugdíj-biztosítási Alapba. Az előbbi esetben 75 százalékos, az utóbbiban teljes összegű tb-s rokkantsági nyugdíjra jogosult.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 28. § (2) bekezdésében és az 1997. évi LXXXII. törvény 23. § (1) bek. d) pontjában.]

Rokkantsági nyugdíj igénylése esetén a pénztártag az igényével kapcsolatos elsőfokú határozat kézhezvételét követő 30 napon belül léphet vissza a tb-rendszerbe. A magánnyugdíjpénztárnak a tagot tájékoztatnia kell arról, hogy pénztári számlakövetelése várhatóan mekkora összegű pénztári járadékra váltható át. (Így a pénztártag mérlegelheti, melyik megoldás kedvezőbb neki, a pénztári járadék vagy a teljes összegű tb-nyugdíj. A visszalépés akkor éri meg neki, ha az ennek révén elérhető többletellátás magasabb a pénztári járadéknál.)

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 24. § (7)-(8) bekezdéseiben.]

Pénztári garancia

Nem változott.

Ha a pénztár a tag követelését nem tudja kifizetni, tehát a követelés - átlépés másik magánpénztárba, visszalépés a tébényugdíjrendszerbe, egyösszegű kifizetés, járadékszolgáltatás vagy a tag elhalálozása esetén - befagy, a hiányzó ösz-szeget a Pénztárak Garanciaalapjából kell kipótolni. Az alap kötelezettsége a járadékfolyósítási időszakban a szolgáltatások fedezetének megteremtése is: ki kell egészítenie a pénztár szolgáltatási tartalékát, ha ez nem éri el a tagok elismert felhalmozásának összegét más, kötelezően felhalmozott tartalékok bevonása ellenére sem.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 89. §-ában.]

Pénztári működés

Új előírás 2008. január 1-jétől.

Az 5 millió forintnál nagyobb értékű ingatlanfejlesztést végző pénztárnak az építés szakszerűségének ellenőrzésével építési műszaki ellenőrt kell megbíznia.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 66. § (5) bek. e) pontjában.]

Ha a pénztár a tagi követelések fedezetét képező tartalékból a pénztár elhelyezésére szolgáló ingatlant vásárol (vagy már rendelkezik ilyen ingatlannal), a pénztárnak hozamként a működési költségek fedezetére szolgáló tartalék terhére kell az ingatlanértékelő által meghatározott minimális bérleti díjnak megfelelő összeget a tagi számlákon jóváírnia.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 67/B. § (3) bekezdésében.]

Változás 2008. január 1-jétől.

A befizetett tagdíjból - a 2006 végi törvénymódosításban meghirdetett legfeljebb 4,5 százalék helyett - maximum 5,5 százalék vonható le a működési és a likviditási tartalék javára, a 4,5 százalékos limit csak egy évvel később, 2009-től lép hatályba (2007-ben 6 százalék volt a limit). A levonást követően fennmaradó összeget továbbra is teljes egészében a tagok egyéni számláján kell jóváírni.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 62/A. §-ában.]

A magánnyugdíjpénztáraknak legkésőbb 2009. január 1-jéig át kell térniük az úgynevezett elszámolóegységre épülő nyilvántartási rendszerre, amely a tagi számla pénzmozgásainak, valamint a hozamjóváírás kezelésében a befektetési alapokhoz hasonló logikát érvényesít. A rendszer bevezetését követően a tag minden tagdíjbefizetéssel egységeket "vásárol", vagyis befizetéseit - a befektetésijegy-vásárlással analóg módon - egységekké konvertálva írják jóvá egyéni számláján. A rendszer elindításakor a tag addig felgyűlt számlakövetelését is egységekben fogják kifejezni, amelyek induló árfolyama 1 forint lesz. A hozam az egység árfolyamváltozásában jelenik meg, melyet a pénztárnak minden egyes munkanapra, valamint a hónap utolsó napjára vonatkozóan közzé kell tennie honlapján. A tag a követelésének összegét (egyéni számlájának egyenlegét) minden nap meg tudja határozni egységei darabszámának és egy egység aktuális árfolyamának összeszorzásával. A pénztár 2009. január 1-je előtt is áttérhet az új nyilvántartási rendszerre, ha közgyűlése úgy dönt.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 69. § (8)-(15), 70. § (10)-(11) bekezdéseiben.]

Nem változott.

Az újonnan alapított pénztárnak a felügyelet által kiadott tevékenységi engedély kézhezvételétől számított egy éven belül kell igazolnia, hogy taglétszáma elérte az előírt 2 ezer fős minimumot. Az egy éven túl a felügyelet visszavonhatja a pénztár tevékenységi engedélyét, ha a tagok száma fél évnél hosszabb ideig 2 ezer alatt marad.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 18. § (2) bek. e) pontjában, 20/A. §-ában, 110. § (2) bek. h) pontjában.]

A magánnyugdíjpénztáraknak az előző évi nettó és bruttó pénztári hozamrátát választható portfóliónként, valamint az elmúlt öt naptári év átlagos hozamrátáját február 28-áig be kell jelenteniük a felügyeletnek. A bejelentett adatokat a felügyelet március 15-éig közzéteszi.
A pénztárnak, ha tájékoztatóban, hirdetésben vagy bármilyen más közlési formában - kivéve a Pénzügyi Közlönyben történő kötelező nyilvánosságra hozatalt - nyilvánosságra hozza az éves befektetési hozamrátáját, azonos méretben (például azonos betűnagyságban) közölnie kell az előző ötéves időszak átlagos hozamrátáját is.

[Lásd a 282/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 282/2001. kormányrendelet) 20. § (2), 21. § (3) bekezdéseiben.]

A pénztári beszámolót és mérleget - a könyvvizsgálói záradékkal együtt - a tárgyévet követő év június 30-áig a Pénzügyi Közlönyben kell közzétenni.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 39. § (2) bekezdésében.]

A pénztár alapításával és működtetésével összefüggő legfontosabb szabályokat a szervezeti és működési szabályzatban (szmsz) kell rögzíteni.
A pénztár legfontosabb szervei a közgyűlés, az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság. A közgyűlés a pénztár legfőbb döntéshozó szerve (a közgyűlést a pénztár küldöttközgyűlés formájában is megtarthatja). A közgyűlést évente legalább kétszer össze kell hívni; az egyiket azért, hogy elfogadja a tárgyévet követő év pénzügyi tervét, a másikat azért, hogy jóváhagyja az előző évről készített pénzügyi beszámolót.
A pénztár ügyvezető szerve a páratlan számú és legalább hét tagból álló igazgatótanács. Tagjait a közgyűlés választja. Az igazgatótanács hatáskörébe tartozik az ügyvezető feletti munkáltatói jogok gyakorlása, az ügyvezető helyettesének (helyetteseinek) kinevezése, felmentése. Az ellenőrző bizottság feladata a gazdálkodási tevékenység rendszeres ellenőrzése.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 36-48. §-aiban.]

A pénztárnak 30 napon belül be kell jelentenie a PSZÁF-nak, ha megváltozik a pénztár neve, székhelye, vezető tisztségviselőinek, illetve pénztári vezetőinek személye. Csatolni kell egyúttal az új vezetők erkölcsi bizonyítványát, nyilatkozatát arról, hogy nem áll fenn összeférhetetlenség, a megfelelő végzettséget és gyakorlatot igazoló dokumentumaikat, valamint a vezető tisztségviselők nyilatkozatát a tisztség elfogadásáról.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 44. § (5) bekezdésében.]

A pénztár a bevételeiből köteles fedezeti és likviditási tartalékot létrehozni. A fedezeti a magán-nyugdíjpénztári szolgáltatások finanszírozását szolgálja, a likviditásit a pénztár fizetőképességének fenntartására, a fel nem használt pénztári eszközök gyűjtésére, valamint a befektetési és demográfiai kockázatok kiegyenlítésére kell elkülöníteni. A pénztár szmsz-e rendelkezhet egyéb tartalékok képzéséről is.
A működéssel kapcsolatos bevételeket, költségeket és ráfordításokat a pénztárnak elkülönítetten kell nyilvántartania.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 57-62. §-aiban.]

A vagyonkezelővel kötött szerződésben meghatározott vagyonkezelési díj és a pénztár által - a maga kezelte vagyon, illetve vagyonrész után - elszámolt vagyonkezelési költség a még 2006-ban elfogadott törvénymódosítás szerint 2008. január 1-jétől sem együttesen, sem külön-külön nem haladhatja meg a tárgyévi átlagvagyonnak a 0,8 százalékát. A pénztár ügyvezetője, vagyonkezelője és letétkezelője csak nyílt pályázaton választható ki.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 40. § (8), 66. § (6)-(7), 74. § (4)-(5) bekezdéseiben.]

__________________________________________________________________________________

Példa elszámolóegységre épülő nyilvántartásra

Választható portfóliós rendszerrel nem rendelkező magánnyugdíjpénztár 2008. március 31-én átáll az elszámolóegységre épülő nyilvántartásra. Tagjai egyéni számláin március 31-én összesítve 20 milliárd forint jóváírt összeg szerepel. E napra a jóváírt követelések minden forintja egy elszámolóegységnek felel meg, vagyis a tagi számlák állományának egésze 20 milliárd egység lesz (minden tagnak annyi egység jut, ahány forint jóváírt követelése volt). Április 1-jén a pénztár a fedezeti tartalék befektetésével 150 millió forint nettó befektetési eredményt ér el, miközben a tagi számlákon nincs változás, nem írnak jóvá tagdíjat, illetve egyéb befizetést. A befektetési hozam révén április 1-jére vonatkozó elszámolóegység-árfolyam 1 forint helyett 1,0075 forint [(20 000 + 150) / 20 000 = 1,0075]. Ez azt jelenti, hogy akinek március 31-én például jóváírt követelése 1 millió darab elszámolási egység (vagyis 1 millió forint) volt, a követelés értéke 1 007 500 forintra nő (1 000 000 egység x 1,0075 = 1 007 500).
Április 2-án a pénztár 50 millió forint befektetési veszteséget szenved el. Az elszámolóegység árfolyama ezért 1,005 forintra csökken [(20 150 - 50) / 20 000 = 1,005]. Egymillió elszámolóegység értéke ekkor értelemszerűen 1 005 000 forintra csökken (1 000 000 x 1,005 = 1 005 000). Ugyanezen az 1 millió elszámolóegységes számlán ugyanerre a napra a pénztár - az adóhatóságtól beérkezett bevallási adatok alapján - a függő tartalékból tagdíjfizetés címén jóváír 40 ezer forintot. A számlán nyilvántartott elszámolóegységek száma azonban ennek révén nem 40 ezerrel, hanem 39 801 (40 000 / 1,005 = 39 801) darabbal nő. Vagyis a tag egyéni számlán jóváírt összes követelése 2008. április 2-án 1 039 801 egység, de 1045 ezer forint lesz (1 039 801 x 1,005 = 1 045 000).
__________________________________________________________________________________

Választható portfólió

Változás 2008. január 1-jétől.

Portfólióváltási igény esetén a tag maga határozhatja meg azt a fordulónapot, amellyel át kíván térni a más összetételű befektetéshez. Az igényt legkésőbb a fordulónapot megelőző 10. munkanapig kell benyújtani, és a pénztárnak a fordulónapot követő nyolc munkanapon belül kell azt teljesítenie. (A korábbi szabályok két fix fordulónapot -június 30-át és december 31-ét - jelöltek ki a portfólióváltásra, amelytől nem lehetett eltérni.)

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 68/A. § (8) bekezdésében.]

Nem változott.

Az úgynevezett választható portfólió keretében a pénztár - a még 2006-ban elfogadott törvénymódosítás szerint - 2008-ban felkínálhatja, 2009-től pedig kötelező lesz felkínálnia a tagnak, hogy válasszon háromféle összetételű befektetés közül. A három összetétel-változat
■ a klasszikus portfólió: zömében állampapírokat és más alacsony kockázatú értékpapírokat tartalmaz;
■ a kiegyensúlyozott portfólió: mérsékelt arányban foglal magában nagy kockázatú befektetési formákat (például részvényeket, vállalati kötvényeket, ingatlanokat);
■ a növekedési portfólió: jelentős arányú benne a nagy kockázatú befektetés.
Ha a pénztár felajánlja a portfólióválasz-tást, de a tag nem kíván élni vele, a pénztár automatikusan besorolja
■ a növekedési portfóliósok közé, ha 15 évnél több van neki hátra a nyugdíjkorhatár betöltéséig;
■ a kiegyensúlyozott portfólióval rendelkezők közé, ha 5-15 éve van hátra a nyugdíjkorhatárig;
■ a klasszikus portfóliósok közé, ha öt éven belül lesz nyugdíjaskorú.
A besorolást a tag felülbírálhatja, kivéve, ha a nyugdíjkorhatáráig öt évnél kevesebb van hátra, ekkor ugyanis semmiképp sem lehet növekedési portfóliós.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 68/A-C. §-aiban és a 282/2001. kormányrendelet 34. §-ában, 2/A mellékletében.]

A pénztártagoknak a választható portfóliós rendszer indulását megelőzően is lehetőségük nyílik a portfólió megválasztására, ha erre vonatkozó kérelmüket legkésőbb az indulást megelőző 30. napig eljuttatják a magánnyugdíjpénztárba. Ha a pénztár 2008. január 1-jén indítja a választható portfóliós rendszert, a pénztártagnak 2008. január 31-éig kell a választását bejelentenie.
A tag által választott portfóliót az egyéni számlaegyesítőn fel kell tüntetni.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 123/C. §-ában és a 282/2001. kormányrendelet 22. § (1) bek. q) pontjában.]

A klasszikus portfóliót választók felhalmozásának befektetésekor a részvényen alapuló eszközök aránya maximum 10 százalék lehet. A kiegyensúlyozott portfó-lióban a részvényhányad 10-40 százalék közötti, a növekedési portfólióban minimum 40 százalék. E limiteket a pénztáraknak 2009. június 30-a után kötelező alkalmazniuk. Ezt megelőzően és a választható portfóliós rendszer indulásától számított egy évig nem kell érvényesíteni a korlátozásokat. Az indulástól számított egy évet követően, de 2009. június 30-át megelőzően a részvénybefektetések felső határa 30 százalék a kiegyensúlyozott portfólióban, és ugyancsak 30 százalék az alsó határa a növekedési portfólióban.

[Lásd a 282/2001. kormányrendelet 34. §-ában, 2/A melléklet III. részében.]

Informatikai előírások

Nem változott.

A pénztáraknak informatikai rendszerük biztonsága érdekében szabályzatot kell készíteniük. Ebben meg kell határozni a pénztár működtette információs rendszerrel szemben támasztott követelményeket, a rendszer használatából adódó biztonsági kockázatokat és azok kezelését a tervezési, beszerzési, üzemeltetési és ellenőrzési fázisokban. A pénztári informatikai rendszer kockázatelemzését legalább kétévente el kell végezni. Külön szabályzatban kell rendelkezni az informatikai rendszer ellenőrzéséről.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 77/A. §-ában.]

Ha a pénztár mással végezteti (kiszervezi) adatai kezelését, feldolgozását, az e tevékenységgel megbízottnak minden olyan személyi és tárgyi feltétellel rendelkeznie kell, amely a pénztár számára elő van írva. Így például rendelkeznie kell a tevékenység ellátásához szükséges felszereltséggel, a jogszabályoknak megfelelő számviteli renddel és a biztonságos működést lehetővé tevő belső szabályzatokkal. A megbízott köteles ügyvezetőt és a kiszervezett tevékenység ellátásáért felelős vezetőt alkalmazni (foglalkoztatni). A kiszervezésről szóló szerződésben rendelkezni kell az adatvédelmi előírások érvényesítéséről, továbbá arról, hogy a kiszervezett hozzájárul, hogy ebbéli tevékenységét a pénztár és a PSZÁF ellenőrizze, valamint hogy felelős az adatvédelmi és adatbiztonsági előírások teljesítéséért, illetve hogy a szerződés megszegése esetén azt a pénztár azonnal felmondhatja.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 77/B. §-ában.]

Átalakulás, megszűnés

Új előírás 2008. január 1-jétől.

Az átalakulás (egyesülés, szétválás) napja a jogutód pénztár alapszabálya hatálybalépésének napja (ezt eddig nem szabályozta a törvény). A hatálybalépés legkorábbi időpontja a második közgyűlés napja, a legkésőbbi az azt követő 30. nap lehet.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 79/B. § (11) bekezdésében.]

Nem változott.

A törvény lehetővé teszi vegyes pénztárak alakulását is, illetve ezek szétválását. Ez azt jelenti, hogy magánnyugdíjpénztár és önkéntes nyugdíjpénztár egyesülhet, s ezzel magánnyugdíjpénztárat működtető önkéntes nyugdíjpénztárrá alakulhat, az pedig szétválhat magán- és önkéntes nyugdíjpénztárra.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 81/A-B. §-aiban.]

Ha a pénztár szétválik, beolvad, megszűnik - azaz átalakul -, a pénztártagoknak az átalakulásról határozó első közgyűlésen arról kell dönteniük, egyetértenek-e az átalakulási szándékkal, és az ezt követő második közgyűlésen kell elfogadniuk a vagyonmérleg-tervezeteket, valamint a vagyonleltárt.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 79/A-D., 84. §-aiban.]

Pénztár szétválásakor a tagoknak írásban kell nyilatkozniuk arról, a létrejövők közül melyik pénztárba kívánnak kerülni. Aki nem nyilatkozik, annak tagsága az átalakulási tervben rögzítettek szerinti pénztárban folytatódik.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 81. § (1) bekezdésében.]

Állami felügyelet

Változás 2007. október 1-jétől.

A pénztáraknak 2 millió forint alapdíjat, továbbá a vagyonuk piaci értékének 0,25 ezrelékével megegyező éves felügyeleti díjat kell fizetniük. (2007. októberig a pénztárak tagdíjbevétel-arányos felügyeleti díjat fizettek, a tagdíjbevétel 2,5 ezrelékét.)

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 116. §-ában.]

Nem változott.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete - a róla szóló 1999. évi CXXIV. törvény szerint - a magánnyugdíjpénztáraknál is végezhet átfogó ellenőrzést vagy célvizsgálatot, illetve ha a problémarendezéshez több szervezetnél is ellenőrzést kell tartani, úgynevezett témavizsgálatot. A magánnyugdíjpénztárak kötelesek az ellenőrzést lehetővé tenni, annak során a felügyelettel együttműködni, és gondoskodni arról, hogy az hozzáférjen az ellenőrzéshez szükséges információkhoz. Az átfogó ellenőrzés gyakoriságát a felügyelet határozza meg. Ha a pénztár nem teljesíti a jogszabályokban, a felügyeleti határozatokban, illetve a saját szabályzataiban foglalt kötelezettségeket, a felügyelet szankciókkal élhet.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 109-109/E., 109/G. §-aiban.]

Szankcióként a felügyelet felszólíthatja a pénztárt a rendelkezések megtartására, az igazgatótanács vagy a rendkívüli közgyűlés összehívására, illetve bírságot szabhat ki. Ha úgy látja, hogy a pénztár működésének biztonsága megkívánja, tagfelvételi zárlatot vagy kifizetési tilalmat rendelhet el, felfüggesztheti a pénztár működését, felügyeleti biztost rendelhet ki, illetve visszavonhatja a pénztár tevékenységi engedélyét, kezdeményezheti a bíróságnál felszámolási eljárás megindítását (ha a pénztári működés helyreállítására nem lát más lehetőséget, valamint ha a pénztár tevékenységi engedélyét visszavonta, vagy a pénztár végelszámolása az előírt határidőre - az arról történő döntést követő egy éven belül, amit a PSZÁF további egy évvel meghosszabbíthat - nem zárul le, illetve ha a pénztár a bíróságon bejelentett székhelyén nem található).

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 110-115. §-aiban.]

A PSZÁF köteles kiadni az érdeklődőknek pénztári dokumentumokat, például az alapító okiratot, szervezeti és működési szabályzatot, közgyűlési jegyzőkönyvet, a székhelyadatokat, a taglétszámot, a vezető tisztségviselők és a könyvvizsgálók nevét.

[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 106. § (2) bekezdésében.]

__________________________________________________________________________________

Magán-nyugdíjpénztári adózás 2008. január 1-jétől

Személyi jövedelemadó

■ Befizetés

Pénztártag saját befizetése

35. § (1) b) Jövedelem, jogcím: A magánszemély pénztártag által megállapodás alapján saját maga javára befizetett tagdíj összege
Adózási szabály: Az összevont adóalap adóját csökkenti a befizetett összeg 25%-a (az adóigazgatás szabályai szerint kiadott igazolás alapján vehető igénybe), más kedvezményekkel együtt legfeljebb évi 100 000 Ft, amely 3 900 000 Ft összes jövedelem felett már részben sem érvényesíthető
3. sz. mell. V. 8. Jövedelem, jogcím: Önálló tevékenységet folytató magánszemély pénztártag (jövedelemmegállapítás tételes költségelszámolással) által nem megállapodás alapján és nem kiegészítésként fizetett tagdíj
Adózási szabály: A jövedelem megállapításakor nem számít költségnek
3. sz. mell. V. 9. Jövedelem, jogcím: Önálló tevékenységet folytató magánszemély pénztártag (jövedelemmegállapítás tételes költségelszámolással) által megállapodás alapján fizetett tagdíj
Adózási szabály: A jövedelem megállapításakor nem számít költségnek
11. sz. mell. IV. 9. Jövedelem, jogcím: Egyéni vállalkozó tag által saját maga javára nem megállapodás alapján és nem kiegészítésként fizetett tagdíj
Adózási szabály: A jövedelem megállapításakor nem számít költségnek
11. sz. mell. IV. 10. Jövedelem, jogcím: Egyéni vállalkozó pénztártag által megállapodás alapján fizetett tagdíj
Adózási szabály: A jövedelem megállapításakor nem számít költségnek

Pénztártag helyett más által történő befizetés

7. § (1) k) Jövedelem, jogcím: Tagdíjfizetésre kötött megállapodás alapján fizetett összeg
Adózási szabály: Magánszemély pénztártagnál (aki kapta): nem számít bevételnek
35. § (1) b) Jövedelem, jogcím: Tagdíjfizetésre kötött megállapodás alapján fizetett összeg
Adózási szabály: Nem egyéni vállalkozó magánszemélynél (aki adta): az összevont adóalap adóját csökkenti a befizetett összeg 25%-a (az adóigazgatás szabályai szerint kiadott igazolás alapján vehető igénybe)
11. sz. mell. I. 3. Jövedelem, jogcím: Egyéni vállalkozó által más magánszemély javára
Adózási szabály: Egyéni vállalkozónál (aki adta): költség

Tagdíj-kiegészítés

7. § (1) k) Jövedelem, jogcím: A 8 % munkáltató általi kiegészítése legfeljebb 10%-ra
Adózási szabály: Magánszemély pénztártagnál (aki kapta): nem számít bevételnek (munkáltató fizeti a magánszemély javára egyoldalú kötelezettségvállalás alapján)
35. § (2) Jövedelem, jogcím: Magánszemély pénztártag által saját maga javára befizetett kiegészítés (a 8% kiegészítése legfeljebb 10%-ra)
Adózási szabály: Az összevont adóalap adóját csökkenti a befizetett összeg 30%-a (az adóigazgatás szabályai szerint kiadott igazolás alapján vehető igénybe)
48. § (12) d) Jövedelem, jogcím: A magánszemély tagdíját kiegészítő igazolt, saját (tőle levont) befizetés után járó kedvezmény
ADÓZÁSI SZABÁLY: A munkáltató, a bér kifizetője az adóelőleg levonásakor figyelembe veszi
49. § (10) a) Jövedelem, jogcím: A magánszemély tagdíját kiegészítő igazolt, saját (tőle levont) befizetés után járó kedvezmény
Adózási szabály: A magánszemély az általa fizetendő adóelőleg levonásakor figyelembe veszi, ha más kifizető ezt nem tette meg 11. sz. mell. I. 3. Jövedelem, jogcím: Egyéni vállalkozó által saját alkalmazottja részére fizetett tagdíj-kiegészítés
ADÓZÁSI SZABÁLY: Egyéni vállalkozónál (aki adta): költség
11. sz. mell. IV. 10. Jövedelem, jogcím: Egyéni vállalkozó pénztártag által megállapodás alapján fizetett tagdíj-kiegészítése
Adózási szabály: A jövedelem megállapításakor nem számít költségnek

■ Pénztári szolgáltatás és haláleseti kifizetés

Pénztári szolgáltatás

3. § 23. c) Jövedelem, jogcím: Magánnyugdíjpénztár szolgáltatásaként kifizetett összeg
Adózási szabály: Nyugdíjnak, így adóterhet nem viselő járandóságnak minősül
34. § (1) Jövedelem, jogcím: Magánnyugdíjpénztár szolgáltatásaként kifizetett összeg
Adózási szabály: A kifizetett összegre eső, adótábla szerint kiszámított adó az összevont adóalap számított adóját csökkenti
11. § (5) c) Bevallás
Adózási szabály: A magánszemélynek nem kell adóbevallást adnia, ha a magánnyugdíjpénztári szolgáltatáson, illetve kifizetésen kívül nem szerzett vagy csak az alábbi jogcímeken szerzett bevételt: adóterhet nem viselő járandóság, illetve olyan bevétel vagy jövedelem, amelyet a jövedelemadó-törvény 11. § (3) bekezdése szerint nem kell bevallani; olyan bevétel, amely nem számít jövedelemnek; haláleseti kifizetés esetén a kedvezményezett nyilatkozott a pénztárnak, hogy nincs adófizetési kötelezettsége
28. § (9) Jövedelem, jogcím: A kedvezményezett részére történő haláleseti kifizetés
Adózási szabály: Egyéb jövedelem, adóköteles (nem minősül pénztári szolgáltatásnak)
34. § (2) Jövedelem, jogcím: A kedvezményezett által kapott haláleseti kifizetés adójának levonása
ADÓZÁSI SZABÁLY: A kifizetés összegére az adótábla szerinti legmagasabb adókulccsal megállapított adó 50%-a a számított adót - legfeljebb annak mértékéig - csökkenti
46. § (1), (2) c) Jövedelem, jogcím: A magán-nyugdíjpénztári szolgáltatás adóelőlege Adózási szabály: A kifizetett magán-nyugdíjpénztári szolgáltatást nem terheli adóelőleg
46. § (2) d) Jövedelem, jogcím: A kedvezményezett részére kifizetett haláleseti juttatás adóelőleg-levonása
Adózási szabály: A pénztár által kedvezményezett részére teljesített kifizetés összegét nem terheli adóelőleg (a kedvezményezettnek legkésőbb a kifizetéskor nyilatkoznia kell arról, hogy a kifizetéssel összefüggésben adófizetési kötelezettsége nem keletkezik)
47. § (7) Jövedelem, jogcím: A kedvezményezett részére kifizetett haláleseti juttatás adóelőlege
Adózási szabály: Ha a kifizetést adóelőleg terheli, annak összege a kedvezményezett bevételének és a legalacsonyabb adókulcs felének szorzata

■ Átutalás más pénztárba, visszalépés a tb-nyugdíjrendszerbe

7. § (1) j) Jövedelem, jogcím: A magán-nyugdíjpénztári törvény rendelkezései szerint magánnyugdíjpénztárba, önkéntes nyugdíjpénztárba vagy a Nyugdíj-biztosítási Alapba utalt összeg
Adózási szabály: A magánszemélynél (aki a megtakarítás magánnyugdíjpénztárba, önkéntes pénztárba, Nyugdíj-biztosítási Alapba utalásáról rendelkezett) nem számít bevételnek
28. § (1) c) Jövedelem, jogcím: A tagdíj-kiegészítés visszafizetése
Adózási szabály: Egyéb jövedelem

Társasági és osztalékadó

3. sz. mell. B) 3. Jövedelem, jogcím: A munkáltató által jogszabályi előírás vagy saját elhatározás alapján teljesített kifizetések (személyi jellegű egyéb kifizetés)
ADÓZÁSI SZABÁLY: Társaságnál (aki adta): költség
3. sz. mell. B) 3. Jövedelem, jogcím: Magánszemély javára megállapodás alapján fizetett tagdíj (személyi jellegű egyéb kifizetés)
ADÓZÁSI SZABÁLY: Társaságnál (aki adta): költség
__________________________________________________________________________________

Mit kell tudni a rehabilitációs járadékról?

2008. január 1-jétől új ellátási formával bővül a társadalombiztosítási rendszer, a rehabilitációs járadékkal. Ezt azok az egészségkárosodást szenvedettek kaphatják, akik korábbi munkájuk elvégzésére újra alkalmassá válhatnak (rehabilitálhatók). A jogosultság megítélésekor nem a munkaképesség-csökkenés mértéke számít majd, hanem az egészségkárosodás foka.

Jogosultság

Rehabilitációs járadékra jogosult, akinek
■ 50-79 százalék közötti az egészségkárosodása, és rehabilitáció nélkül nem foglalkoztatható,
■ keresőtevékenységet nem folytat, vagy folytat, de keresete legalább 30 százalékkal alacsonyabb az egészségkárosodást megelőző négyhavi keresete átlagánál,
■ rehabilitálható, és
■ megszerzett annyi szolgálati időt, amennyit a törvény a rokkantnyugdíjszabályoknál az életkorára előír.

[Lásd a 2007. évi LXXXIV. törvény 3. §-ában.]

Járadékmérték

A rehabilitációs járadék a III. rokkantsági csoport szerint járó nyugdíj 120 százaléka.
Ha a járadékban részesülő dolgozik, és három egymást követő havi nettó keresetének átlaga meghaladja a rokkantsági nyugdíja (rehabilitációs járadéka) alapjának 90 százalékát - és elérte a mindenkori minimálbért -, a járadékot 50 százalékkal csökkenteni kell. A járadék megállapítását követő években ezen összehasonlítás során a nyugdíjemelésekkel növelt nyugdíjalappal kell számolni.
A rehabilitációs járadékban részesülőknek a nyugdíjban részesülőkkel azonos mértékű ellátmányemelés jár.

[Lásd a 2007. évi LXXXIV. törvény 4. §-ában.]

Járadékidő

A rehabilitációs járadék maximum három évig folyósítható. Ha három évnél rövidebb időtartamra állapítják meg, de a rehabilitáció ez alatt nem fejeződik be, a járadékidő egy alkalommal meghosszabbítható, de a két "ciklus" együttesen is legfeljebb három év lehet.

[Lásd a 2007. évi LXXXIV. törvény 10. §-ában.]

Járadékelbírálás

A rehabilitációs járadékot írásban, az e célra rendszeresített nyomtatványon a lakóhely szerint illetékes nyugdíj-biztosítási igazgatási szervnél kell igényelni. A nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv az igényt az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézethez továbbítja, ahol 60 napon belül komplex (orvosi, foglalkozási és szociális) minősítést végeznek, majd ennek alapján véleményezik az egészségkárosodás mértékét, a szakmai munkaképességet, a rehabilitálhatóságot és annak lehetséges irányát, a rehabilitáció lehetséges módjait és várható időtartamát. A szakértői bizottság
■ megvizsgálja, hogy a rehabilitálandó alkalmassá tehető-e arra, hogy ellássa az egészségkárosodását megelőzően betöltött munkakörét, vagy más, a képzettségének megfelelő munkát végezzen,
■ meghatározza, hogy az érintett milyen további foglalkozásokat képes ellátni a rehabilitáció után, továbbá az orvosi, a foglalkoztatási és a szociális rehabilitációs szükségleteket.

[Lásd a 2007. évi LXXXIV. törvény 5-6. és a 321/2007. (XII. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 321/2007. kormányrendelet) 1-3. §-aiban.]

A nyugdíj-biztosítási igazgatási szervnek a szakértői bizottság szakvéleménye alapján határozatban kell döntenie arról, megadja vagy elutasítja az igényt. Ha megadja, a határozathozatalról és annak jogerőre emelkedéséről azonnal értesítenie kell az állami foglalkoztatási szervet, amely 30 napon belül köteles a rehabilitációs tervet elkészíteni s azt a járadékossal ismertetni.

[Lásd a 2007. évi LXXXIV. törvény 7. §-ában.]

A nyugdíj-biztosítási igazgatási szervnek a járadékmegállapító határozatban kell értesítenie a járadékost, hogy milyen együttműködési kötelezettségei vannak. A járadékosnak a határozat kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül meg kell keresnie a lakóhelye szerint illetékes regionális munkaügyi központ kirendeltségét, hogy megkössék a rehabilitáció alapjául szolgáló megállapodást.

[Lásd az 2007. évi LXXXIV. törvény 7. és a 321/2007. kormányrendelet 5. §-aiban.]

Együttműködési kötelezettség

A járadékra jogosultnak rehabilitációs megállapodást kell kötnie az állami foglalkoztatási szervvel. A megállapodás mellékletében foglalt rehabilitációs tervet a járadékban részesülőnek teljesítenie kell.
Ha a jogosult nem köti meg a rehabilitációs megállapodást, a foglalkoztatási szervnek kezdeményeznie kell a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél a járadéki eljárás megszüntetését.
A megállapodásnak tartalmaznia kell, hogy a jogosult
■ vállalja az együttműködési kötelezettség teljesítését, a megfelelő munkahelyet elfogadja, részt vesz a térítésmentes képzésben;
■ önállóan is keres munkahelyet;
■ elfogadja az egyéb felkínált rehabilitációs szolgáltatásokat;
■ kapcsolatot tart a foglalkoztatási szervvel, annál rendszeres időközönként (legalább hathavonta) jelentkezik.
Ha a rehabilitált keresőtevékenységet folytat, elsősorban ennek keretében (meglévő munkáltatójánál és munkakörében) kell megkísérelni a rehabilitálását.

[Lásd a 2007. évi LXXXIV. törvény 7. §-ában.]

A járadékos tíz napon belül köteles értesíteni a foglalkoztatási szervet, ha
■ egészségi állapota tartósan rosszabbodik;
■ keresőtevékenységet vállal, megváltozik a keresete (ezt keresetigazolással tanúsíthatja);
■ a rehabilitációs megállapodás alapjául szolgáló körülményei lényegesen megváltoztak.

[Lásd a 2007. évi LXXXIV. törvény 8. és a 321/2007. kormányrendelet 10. §-aiban.]

Rehabilitációs terv

E tervben kell rögzíteni a rehabilitáció konkrét irányát, a járadékos rehabilitációs szükségleteit, az orvosi, a foglalkoztatási és a szociális rehabilitációs szolgáltatásokat, azok sorrendjét, a rehabilitációs támogatás mértékét, időtartamát. A tervnek tartalmaznia kell a járadékban részesülő és a munkaügyi központ kötelezettségeit, ezek teljesítésének határidejét, az orvosi és szociális rehabilitációs szolgáltatások igénybevételéhez nyújtott segítség formáit is.

[Lásd a 321/2007. kormányrendelet 7. §-ában.]

A járadék szüneteltetése

Három hónapra szüneteltetni kell a járadék folyósítását, ha a járadékost feketemunkán kapják (ennek tényéről a munkaügyi felügyelet köteles értesíteni a nyugdíj-biztosítási igazgatási szervet).

[Lásd a 2007. évi LXXXIV. törvény 11. § (2) bekezdésében.]

A járadék megszűnése

Az ellátás megszűnik, illetve meg kell szüntetni, ha
■ a járadékos meghal;
■ a járadékos kéri a megszüntetést;
■ eltelt az ellátás időtartama;
■ a járadékos három hónapon túl külföldön tartózkodik;
■ a járadékos hat egymást követő havi keresetének járulékokkal és személyi jövedelemadóval csökkentett átlaga meghaladja a járadékalap 90 százalékát, és legalább annyi, mint a minimálbér (a járadék megállapítását követően a munkajövedelmet a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset 90 százalékának rendszeres nyugdíjemelésekkel növelt összegéhez kell viszonyítani);
■ a járadékos állapotának a rosszabbodása miatt a rehabilitáció lehetetlenné válik;
■ a járadékos az együttműködési kötelezettségét és a megállapodás szerinti kötelezettségét neki felróható okból nem teljesíti;
■ a járadékost másodszor is feketemunkán kapják.

[Lásd a 2007. évi LXXXIV. törvény 13. §-ában.]

A járadék feléledése

Az ellátásra jogosultság - legfeljebb a megszüntetés utáni 24 hónapon belül - feléledhet, ha a jogosultsági feltételek továbbra is fennállnak, és nincs kizáró ok. Feléledhet a járadék, ha
■ azért szüntették meg a folyósítását, mert a járadékos keresőtevékenységből származó jövedelme túllépte a kereseti korlátot, de az állása már megszűnt, kivéve, ha a megszűnés oka a munkavállaló felmondása, lemondása, a munkáltató rendkívüli felmondása, hivatalvesztés, elbocsátás;
■ a járadék folyósítását az egészségi állapot romlása miatt szüntették meg, de a járadékos egészségi állapota javulni kezd, és a rehabilitációs szakértői szerv véleménye szerint rehabilitációja folytatható.

[Lásd a 2007. évi LXXXIV. törvény 10. §-ában.]

Mit kell tudni az egészségbiztosításról?

Utazásiköltség-térítés

Változás 2007. július 1-jétől.

A legolcsóbb díjtételű vasúti vagy buszmenetjegy ára téríthető közigazgatási határtól közigazgatási határig (vagyis a hely- és pótjegyek árához már nem jár költségtérítés, s az esetleges jegyárkedvezményekkel továbbra is csökkenteni kell a térítést). Fogyatékos gyermekek esetében az odaútra is jár költségtérítés, nem csak a hazautazásra (továbbra is a szakértői rehabilitációs bizottság vezetője jogosult a vizsgálat során az utalvány kiállítására és a megjelenés igazolására). Ha valaki egészségi állapota, betegsége miatt nem utazhat közforgalmú közlekedési eszközökön, utazásiköltség-térítésként kilométerenként 21 forintot kaphat (2007. május 31-éig a legolcsóbb közlekedési jegy árát kaphatta meg), s a menetjegykedvezmények nem számítanak.
Az útiköltségigényt az utolsó igazolt utazástól számított hat hónapon belül kell beadni (eddig ezt nem rögzítette a törvény).
A beutalásra jogosult orvosnak az utazási utalványon meg kell jelölnie, hogy milyen betegség indokolja a gépjárműhasználatot.
Legfeljebb egy kísérő jogosult betegkíséret címén utazási költségei (oda- és visszaút) megtérítésére, de csak akkor, ha tömegközlekedési eszközön utaznak, s ha az orvos igazolja, hogy a kísérő megjelent. Az orvosi igazolás csak akkor érvényes, ha a beutalást - az egészségügyi szolgáltatást - a beutalásban megjelölt intézményben vették igénybe. Egy kísérő több biztosított egyidejű kísérete esetén is csak egy utazási költség térítésére jogosult.

[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 217/1997. kormányrendelet) 11. §-ában.]

Ellátásválasztás

Nem változott.

Aki egyidejűleg jogosult lenne táppénzre, baleseti táppénzre és terhességi-gyermekágyi segélyre, gyermekgondozási díjra, gyermekgondozási segélyre, gyermeknevelési támogatásra, annak ki kell választania közülük az egyiket.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 39. §-ában.]

Ha a biztosított választhat a pénzbeli ellátások közül, családtámogatási kérelmét a kincstárhoz kell benyújtania, más pénzbeli ellátási igényét pedig a biztosítóhoz (mep), s egyúttal a folyósítás alatt álló ellátása beszüntetésére vonatkozó bejelentést is meg kell tennie. A választott ellátás az írásban benyújtott igény postára adásának napjától folyósítható.

[Lásd a 217/1997. kormányrendelet 25/B. §-ában.]

Táppénzjogosultság

Változás 2008. január 1-jétől.

A középvagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanuló biztosított diák pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére is kötelezett - 2007-ben nem volt az -, így táppénzre is jogosult.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 31. § (3) bekezdésében.]

Nem változott.

Táppénz csak akkor jár a biztosítottnak, ha a biztosítási idő alatt -vagy az annak megszűnését követő három napon belül - válik keresőképtelenné.
Nem jogosult táppénzre az a biztosított, akinek nem kell pénzbeli egészségbiztosítási járulékot fizetnie. Ezért nem kaphat táppénzt a saját jogon nyugdíjas biztosított (saját jogú nyugellátás az öregségi, a rokkantsági, a baleseti rokkantsági nyugdíj, a munkaképtelenségi és az öregségi járadék).
A munkanélküli-ellátásban - álláskeresési támogatásban - részesülőknek akkor sem jár táppénz, ha az ellátásuk folyósítása alatt vagy annak szünetelése, megszűnése után válnak keresőképtelenné (a munkanélküli-ellátásból ugyanis nem kell pénzbeli egészségbiztosítási járulékot levonni).

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 43. §-ában.]

Ha az újra keresőképes biztosított a keresőképessé válása napján lesz megint keresőképtelen, újra el kell bírálni, jogosult-e táppénzre, vagyis automatikusan nem hosszabbodik meg a táppénz. Ilyen esetben a passzív jogú - például munkaviszony megszűnése után folyósított - ellátás esetén is újra el kell bírálni az ellátásra való jogosultságot.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (6) bekezdésében.]

A gyermekgondozási támogatás igénybevétele mellett munkát vállaló is jogosult táppénzre, de csak annyi nap után, ahányat biztosítási jogviszonyban töltött (ahány napot dolgozott).

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 39., 49. §-aiban.]

Többes jogviszony

Nem változott.

Aki legalább heti 36 órás jogviszonya mellett más jogviszonnyal is rendelkezik, annak az e jogviszonyában szerzett jövedelme után nem kell pénzbeli egészségbiztosítási járulékot fizetnie, így táppénzre is csak a "főállása" után jogosult.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 31. §-ában.]

Pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére egyidejűleg több jogviszonyban kötelezettek esetén - vagyis akiket mindegyik jogviszonyukban heti 36 óránál kevesebb ideig foglalkoztattak - a táppénz, illetve tes vagy gyed iránti igényt annak a munkáltatónak kell elbírálnia, és utóbb az ellátást folyósítania, amelyiknél társadalombiztosítási kifizetőhely működik. Ha a munkavállaló több munkáltatójánál is van társadalombiztosítási kifizetőhely, az elbírálás és a folyósítás az egészségügyi hozzájárulást fizető munkáltató kötelessége. Kifizetőhely hiányában az igényt az illetékes mepnek kell elbírálnia, amihez a munkáltatói igazolásokat a munkavállalónak kell benyújtania.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 63. §-ában.]

A táppénzjogosultság időtartama

Változás 2008. január 1-jétől.

Ha a biztosított passzív táppénzjogosultsága lejártát követően - egészségi állapota alapján, a kezelőorvos megítélése szerint várhatóan - rehabilitációs járadékra válik jogosulttá, az orvosnak a táppénzre jogosultság lejárta előtt 15 nappal kezdeményeznie kell, hogy megállapítsák a munkaképesség csökkenésének a mértékét. (Ezt 2007 végéig csak akkor kellett megtennie, ha úgy ítélte meg, hogy a beteg rokkantsági nyugdíjra lehet jogosult.)

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 48/A. § (1) bekezdésében.]

Legfeljebb 45 napig részesülhet táppénzben az, akinek megszűnt a biztosítása.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 46. §-ában.]

Más uniós állam Magyarországon biztosítási jogviszonyban álló, itt keresőképtelenné váló polgára csak magyar táppénzre jogosult. Jogosultsága időtartamának, a táppénze mértékének és a folyamatos biztosítási idejének megállapításakor számolni kell azzal az idővel is, amely alatt bármely tagállamban biztosított volt. A külföldi biztosítási időkről a biztosító (mep) a másik állam teherviselőjétől (az ottani biztosítótól) kéri meg az igazolást.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (1)-(5) bekezdéseiben.]

Táppénz annyi időre jár, amennyi ideig a jogosultságot megelőzően folyamatos volt a biztosítás, de legfeljebb egy évre.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 46. §; (1), (3) bekezdéseiben.]

A táppénzt folyósító szerv az ellátás folyósításának 240. napját követő nyolc munkanapon belül köteles a keresőképtelenséget igazoló orvost értesíteni a táppénz lejártának időpontjáról.

[Lásd a 217/1997. kormányrendelet 42. § (1) bekezdésében.]

Időszakfogalmak

Változás 2008. január 1-jétől.

A folyamatos biztosítási időbe nem számít bele, ha munkanélküli-ellátás szünetelése alatt megy valaki gyesre, részesül terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban (2008-ig ezen ellátások folyósításának időtartama beszámított a biztosítási időbe).

[Lásd a 1997. évi LXXX. törvény 5. §-ában.]

Nem változott.

A táppénz számítási időszaka az előző naptári év, vagyis a táppénzt az ez alatt szerzett jövedelmekre kell kiszámítani. Ha a biztosított ezen idő alatt nem állt folyamatosan biztosítási jogviszonyban, illetve ebben az időszakban nem volt folyamatosan legalább 180 naptári napi keresete, akkor a számítási időszak nem az előző év (illetve annak legalább 180 napja), hanem a táppénzre jogosultság kezdő időpontját közvetlenül megelőző 180 folyamatos jövedelemtermelő naptári nap.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (2)-(3) bekezdéseiben.]

Az úgynevezett irányadó időszak a táppénzre jogosultság napját megelőző naptári év első napjától a táppénzre jogosultságot megelőző napig terjed, tehát
■ ha a biztosítás folyamatos: a megelőző naptári év első napjától a táppénzjogosultság kezdőnapjáig tartó időszak;
■ ha a biztosítás az irányadó időszakban nem folyamatos: az utolsó folyamatos biztosítás első napjától a táppénzjogosultság kezdőnapjáig tartó időszak.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (2)-(3) bekezdéseiben.]

Táppénzalap

Nem változott.

A táppénz alapja csak olyan rendszeres és nem rendszeres jövedelem lehet, amely után a biztosítottnak pénzbeli egészségbiztosítási járulékot kell fizetnie. Rendszeres jövedelemnek a havi rendszerességgel járó munkabér (illetmény), valamint az ehhez kapcsolódó pótlékok, illetve az ehelyett kifizetett távolléti díj vagy átlagkereset, továbbá a szerződés szerint havonta járó díjazás számít. Minden más jövedelem nem rendszeres jövedelem.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 39/A. § (1) és a 217/1997. kormányrendelet 31. § (1) bekezdéseiben.]

Ha a biztosítottnak a táppénzre jogosultságot megelőző naptári évben nincs legalább 180 napra rendszeres jövedelme, a táppénzt a jogosultságtól - legfeljebb a megelőző naptári év első napjáig - visszafelé számított 180 napi rendszeres jövedelemből kell kiszámítani. Csak a jövedelemmel "ellátott" napok vehetők számításba, azoknak kell elérniük a 180 napot.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (3) és a 217/1997. kormányrendelet 31. § (2), (5) bekezdéseiben.]

Ha a biztosítottnak az irányadó időszakban nincs 180 naptári napi rendszeres jövedelme, a táppénzalapot nem a jövedelméből, hanem a minimálbérből kell kiszámítani. Kivétel ez alól, ha a biztosított szerződéses vagy tényleges jövedelme kisebb a minimálbérnél, ilyenkor a szerződés szerinti vagy a tényleges jövedelem a táppénzszámítás alapja.
Ha a biztosítottnak az irányadó időszakban azért nincs 180 napi olyan jövedelme, amely beszámítható a pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapjába, mert táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben vagy gyermekgondozási díjban részesült, a táppénz alapja az utoljára folyósított ellátás alapját képező összeg, ha az nagyobb, mint a minimálbér, illetve a szerződés szerinti vagy tényleges jövedelem, ha az kisebb, mint a minimálbér.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (4)-(5) bekezdéseiben.]

A táppénzalapba továbbra is beleszámít a biztosított minden olyan, az irányadó időszakban szerzett jövedelme, amely pénzbeli egészségbiztosítási járulékkal terhelt, függetlenül attól, hogy a jövedelmet hány foglalkoztató fizeti ki, illetve hogy azt a biztosított egyéni vagy társas vállalkozóként szerezte-e.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 39/A. §-ában.]

Naptári éven belüli újabb táppénzjogosultság esetén nem kell újra kiszámítani a naptári napi táppénzalapot, ha az előző táppénz alapja az irányadó időszakban megszerzett, legalább 180 napi rendszeres jövedelem volt. Értelemszerűen újra ki kell számítani viszont, ha az előző táppénz alapja a minimálbér volt, illetve ha azt korábbi ellátás alapján számították ki.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (6) bekezdésében.]

Osztószám

Nem változott.

A naptári napi rendszeres jövedelmet továbbra is úgy kell kiszámítani, hogy e jövedelmek összegét el kell osztani a táppénzjogosultságot megelőző évnek a biztosításban töltött napjai számával, de úgy, hogy a biztosítotti napok számából le kell vonni a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély és a gyermeknevelési támogatás folyósítása, valamint a 3 évesnél fiatalabb gyermek gondozása és a 12 évesnél fiatalabb gyermek otthoni ápolása címén igénybe vett fizetés nélküli szabadság naptári napjait.
Az így kiszámított napok száma az úgynevezett osztószám.
A naptári napi nem rendszeres jövedelmet úgy kell kiszámítani, hogy az ilyen típusú jövedelmek összegét el kell osztani azon időszakok naptári napjainak a számával, amely időszakra e jövedelmeket kifizették. Ha nem rendszeres jövedelmet a rendszeres jövedelem osztószámánál kevesebb napra szólóan fizettek ki, e nem rendszeres jövedelmet is az osztószámmal kell osztani. Két vagy több nem rendszeres jövedelem esetén tehát lehetnek olyanok, amelyeket a "saját napjaikkal" kell elosztani, s olyanok is, amelyeket az osztószámmal.
Ha a rendszeres jövedelem táppénzszámítási alapja nem a jogosultságot megelőző évi, hanem a jogosultság kezdőnapját megelőző naptól visszafelé számított 180 napi jövedelem, a jövedelem 180-ad részéhez kell hozzáadni az ugyanezen időszakban kifizetett nem rendszeres jövedelem egy napra eső összegét. Ha a nem rendszeres jövedelem 180 napnál kevesebbre szól, egynapi összegét akkor is 180-nal osztva kell kiszámítani.
Ha az irányadó időszakban nincs 180 napi rendszeres jövedelem, az egy napra eső táppénzalap a minimálbérnek, illetve a szerződés szerinti vagy tényleges nem rendszeres jövedelemnek a harmincadrésze.

[Lásd a 217/1997. kormányrendelet 31. § (2)-(6) bekezdéseiben.]

Táppénzmérték

Nem változott.

A táppénz mértéke 70 százalék, a fekvőbeteg-gyógyintézeti ápolás időtartamára - valamint ha a folyamatos biztosítási idő két évnél rövidebb - viszont csak 60 százalék.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (8) bekezdésében.]

__________________________________________________________________________________

Példák táppénzre

A) Biztosított 2004. március 1-jétől "A" munkáltatónál heti 40 órás munkaviszonyban áll, 2007. július 1-jétől újabb munkaviszonyt létesít, 2008. február 3-ától keresőképtelen.
A keresőképtelenséget, a táppénzre való jogosultságot a két jogviszonyára külön kell megállapítani. Az "A" munkáltatónál fennálló jogviszony alapján a betegszabadság lejártát követő naptól kell az ellátást folyósítani, 70 százalékos mértékben, a 2007. évi jövedelmet alapul véve. Második jogviszonyában nem lesz jogosult táppénzre, mert a keresőképtelensége időpontjában már nem kötelezett pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére.

B) Biztosított 2002. január 1-jétől munkaviszonyban áll. 2003. november 1-jétől 2006. november 1-jéig terhességi-gyermekágyi segélyen, majd gyeden és gyesen van, 2006. november 2-ától 2007. március 4-éig dolgozik. 2007. március 5-én üzemi baleset éri, 2007. március 5-e és 2007. december 31-e között baleseti táppénzben részesül. 2008. január 1-jétől keresőképes, munkába áll, 2008. március 1-jétől 2008. március 10-éig gyermekápolási táppénzt igényel. Munkabére 2007. január 1-je és 2007. március 4-e között összesen 360 ezer, 2008. január 1-je és február 28-a között pedig összesen 400 ezer forint volt. Mivel 2007. január 1-jétől 2008. február 28-áig nem volt 180 napi jövedelme, táppénzét a minimálbér után kell megállapítani, vagyis a táppénz egy naptári napra (69 000 : 30) x 0,7, vagyis 1610 Ft.

C) Biztosított 1997. január 15-étől közszolgálati jogviszonyban áll. 2008. január 10-étől keresőképtelen. 2007-ben havi 250 ezer forint a munkabére, 2007. január 5-én 2006 második félévére 400 ezer forint prémiumot kap, 2007. augusztus 17-én 800 ezer forint jubileumi, 2007. december 5-én 300 ezer forint tízéves törzsgárdajutalomban részesül. 2008. január 10-étől 30-áig betegszabadságon van.

A 2008. január 31-étől járó napi táppénz

Rendszeres jövedelem után
(250 000 x 12) : 365	8 219,17 Ft
Nem rendszeres jövedelem után
(400 000 : 365)	1095,89 Ft
Nem rendszeres jövedelem
(300 000 : 3652)	82,14 Ft
A táppénz alapja
(8219,17 + 1095,89 + 82,14)	9397,20Ft
A táppénz napi összege
(9397,20 x 0,7)	6578,04 Ft

D) Biztosított 2000. május 1-jétől munkaviszonyban van "A" munkáltatónál. 2008. január 16-17-én megbízásos jogviszonyban tolmácsolást vállal, 80 ezer forint díjazásért. 2008. január 18-án keresőképtelenné válik. "A" munkáltatójánál - a betegszabadsága lejártát követően - egy évig 70 százalékos mértékű táppénzre jogosult, 2007. évi jövedelme után. Tolmácsolásból szerzett jövedelme nem képezi pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját, tehát táppénz nem jár utána.
__________________________________________________________________________________

Gyermekápolási táppénz

Nem változott.

Az anya helyett az apa is igénybe veheti a gyermekápolási táppénzt. Gyermekápolási táppénzt vehet továbbá igénybe a nevelő- és a helyettes szülő is (helyettes az, aki az átmenetileg szülő nélkül maradt gyermeket a saját családjában gondozza).

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 44., 46. és a 217/1997. kormányrendelet 27-28. §-aiban.]

A szülőnek beteg gyermek ápolása címén gyermekápolási táppénz jár a gyermek 12 éves koráig:
■ a gyermek egyéves koráig korlátlan ideig;
■ 1-3 éves gyermek esetén évenként és gyermekenként 84 naptári napig (egyedülálló esetében is);
■ 3-6 éves gyermek esetén évenként és gyermekenként 42, egyedülálló szülő esetében 84 naptári napig;
■ 6-12 éves gyermek esetén évenként és gyermekenként 14, egyedülálló esetében 28 naptári napig.
A gyermekápolásra igénybe vehető táppénzes napok száma nem naptári évre, hanem a gyermek két születésnapja közti időszakra vonatkozik (a két születésnap között igénybe nem vett napok nem vihetők át a következő terminusra).
A beteg gyermek ápolása címén igénybe vehető napok számát befolyásolja, hogy a szülő egyedülálló-e, vagy sem. Egyedülálló az, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált, vagy házastársától külön él, és élettársa nincs (különélőnek kell tekinteni azt is, aki házastársával egyazon lakásban lakik, de a házasság felbontására már megindult a bírói eljárás). Egyedülállónak kell tekinteni azt is, akinek a házastársa I. vagy II. csoportos rokkant, illetve azt, akinek a házastársa előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztés-büntetését tölti, illetve azokat a házastársakat, akik a vakok személyi járadékában részesülnek, vagy arra jogosultak.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 46. és a 217/1997. kormányrendelet 27. §-aiban, 28. § (1) bekezdésében.]

Betegszabadság

Nem változott.

A munkaviszonyban, közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonyban álló biztosított betegszabadságának időtartama naptári évenként legfeljebb 15 munkanap; a "fel nem használt" napok nem vihetők át a következő évre.
Ha a munkaviszony év közben kezdődött, a betegszabadság lehetséges időtartama arányos a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idővel. Gyermekgondozási segély utáni munkába állás esetén is részarányosan kell megállapítani a betegszabadságot. Évközi munkahely-változtatás esetén a biztosított az új munkáltatónál jogosult a betegszabadság még igénybe nem vett napjaira, de legfeljebb annyira, amennyi az új munkaviszonyában időarányosan jár a részére. Ha a munkavállaló egy munkaviszonyban kimeríti a naptári évre járó betegszabadság-keretet, új munkaviszonyban ugyanazon évben nem jár neki betegszabadság. Kilépés esetén a betegszabadságon töltött napok számát rá kell vezetni a munkáltatói igazolásra.
A munka törvénykönyve szerint a betegszabadság idejét nem kell megszakítani az annak idejére eső munkaszüneti nappal ("fizetett ünneppel").
A betegszabadság időtartamára a távolléti díj (a munkaszerződésben meghatározott havi személyi alapbér 80 százaléka) jár. A betegszabadságra járó távolléti díj után a munkáltatónak társadalombiztosítási járulékot kell fizetnie.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 47. § (2) bekezdésében.]

Táppénz az első betegnaptól

Nem változott.

Nem kell a munkáltatónak betegszabadságot fizetnie, azaz a keresőképtelenség első napjától táppénz illeti meg a biztosítottat, ha beteg gyermeke ápolása vagy üzemi baleset, illetve foglalkozási megbetegedés miatt válik keresőképtelenné.
Táppénz jár a keresőképtelenség első napjától abban az esetben is,
■ ha a dolgozó terhesség vagy szülés miatt nem tudja végezni a munkáját, és terhességi-gyermekágyi segélyre nem jogosult;
■ ha a munkahelyén járványügyi, illetve állat-egészségügyi zárlat miatt nem tud megjelenni, és más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem foglalkoztatható.
A betegszabadságra nem jogosultak -például egyéni és társas vállalkozók, segítő családtagok, megbízásos jogviszonyban állók - keresőképtelenségük első napjától részesülhetnek táppénzben.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 46. § (2) bekezdésében.]

Baleseti ellátások

Nem változott.

Baleseti ellátás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár. Üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben, illetve munkába vagy onnan hazamenet éri. Üzeminek minősül továbbá a biztosítottat közcélú munka közben ért baleset. Az egyes tb-ellátások igénybevétele közben történt baleset akkor minősül üzeminek, ha az a biztosítottat a keresőképtelenségének vagy a rokkantságának (munkaképesség-változásának) az elbírálása céljából elrendelt, illetve a keresőképessé váláshoz szükséges egyéb orvosi vizsgálaton vagy kezelésen való megjelenésével összefüggésben érte.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 51-52. §-aiban.]

A tb-szabályok nem tekintik üzemi balesetnek a kizárólag a sérült ittassága miatt bekövetkezett, továbbá a munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli járműhasználat, munkahelyi rendbontás, illetve a lakásról (szállásról) a munkába, a munkából a lakásra (szállásra) menet közben indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedve vagy az utazás indokolatlan megszakítása során történt balesetet.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 53. §-ában.]

Baleseti természetbeni ellátásként a sérültet - illetve a foglalkozási betegségben megbetegedettet - baleseti egészségügyi szolgáltatás, baleseti pénzbeli ellátásként pedig baleseti táppénz és baleseti járadék illeti meg.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 54-55. és 57. §-aiban.]

Az üzemi balesetből (foglalkozási megbetegedésből) eredő egészségkárosodás miatt szükségessé vált gyógyszerre, gyógyászati segédeszközre 100 százalékos ártámogatás jár, de ennek feltétele, hogy az igénybe vett gyógyszerhez a tb egyébként is valamilyen mértékű támogatást nyújtson. A támogatás csak olyan gyógyszerekre, gyógyászati segédeszközökre érvényesíthető, amelyeket az üzemi baleset (foglalkozási megbetegedés) miatt kell használni. A biztosított térítésmentesen jogosult az üzemi balesetével közvetlenül összefüggő fogászati ellátásra is.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 54. §-ában.]

Baleseti táppénz

Nem változott.

Baleseti táppénzre az jogosult, aki üzemi balesetből eredően vagy foglalkozási megbetegedés miatt a biztosítás fennállása alatt vagy az annak megszűnését követő három napon belül válik keresőképtelenné.
A baleseti táppénz napi összege a jogosultság kezdőnapját megelőző naptári hónapban végzett munkáért, tevékenységért kifizetett (elszámolt) jövedelem naptári napra jutó összege. (Jövedelemnek a baleseti táppénz összegének kiszámításakor is a pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelmet kell tekinteni.)
Nem jogosult baleseti táppénzre az a biztosított, aki ugyanazon üzemi balesetből eredően baleseti, rokkantsági nyugdíjban vagy baleseti járadékban részesül.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 55. §-ában.]

A baleseti táppénz alapjába nem számítható be az - igazolt távollétre fizetett - átlagkereset és a távolléti díj (a munkaszüneti napra járó távolléti díj kivételével), továbbá a törzsgárdajutalom, a végkielégítés, a jubileumi jutalom és a bármely jogcímen kapott segély sem.
A baleseti táppénz összegéhez alapul vett időtartam alatt végzett munkáért járó nem rendszeres jövedelmet - például prémiumot, céljutalmat - be kell számítani a baleseti táppénz alapjába, függetlenül attól, hogy azt esetleg később fizetik ki.

[Lásd a 217/1997. kormányrendelet 33. §; (2), (4) bekezdéseiben.]

Ha a biztosított a baleseti táppénzre jogosultság kezdőnapját megelőző hónapra jövedelem hiányában nem fizetett pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, a baleseti táppénz napi összege a baleseti táppénzre jogosultság kezdőnapját közvetlenül megelőzően elért egy napra jutó jövedelem. (Ha ez az idő hat munkanapnál kevesebb, a jövedelmet heti ötnapos munkarend alapján teljes hónapra kell átszámítani, és ennek az egy naptári napra jutó része a baleseti táppénz napi összege.) Ha a baleseti táppénzre való jogosultságot megelőzően a biztosítottnak nincs figyelembe vehető jövedelme, a baleseti táppénz összegét a szerződés szerinti havi jövedelem harmincadrészének alapulvételével kell megállapítani.
A pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére nem kötelezett - például a saját jogán nyugdíjas vagy az egyidejűleg többes jogviszonyban álló - biztosított baleseti táppénzét is az előzőek szerint kell megállapítani, de jövedelemként csak az az összeg vehető figyelembe, amely után a foglalkoztató egészségbiztosítási járulékot fizetett.
Az egyéni és társas vállalkozó baleseti táppénzének alapját a táppénzre vonatkozó rendelkezések szerint kell kiszámítani, azaz esetükben nem a balesetet megelőző hónap jövedelméből kell az ellátást megállapítani.
A baleseti táppénz mértéke 100 százalék.
A kiegészítő tevékenységet folytató (nyugdíjas) egyéni vagy társas vállalkozó baleseti táppénzét azon jövedelem alapján kell megállapítani, amely után egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetett.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 18. § (1) bek. c) pontjában.]

A baleseti táppénz a biztosított előzetes folyamatos biztosítási idejétől függetlenül a keresőképtelenség teljes időtartamára, legfeljebb azonban egy évig jár. Az egy évbe azonban beszámít a baleseti táppénzre jogosultság első napját megelőző egy éven belüli balesetitáppénz-folyósítás időtartama is (de például a keresőképtelenségre és gyermekápolásra fizetett táppénz időtartama nem). A baleseti táppénz folyósítását az Országos Rehabilitációs Szociális Szakértői Intézet maximum egy évvel meghosszabbíthatja.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 55. §-ában és a 217/1997. kormányrendelet 33. § (1), (3) bekezdéseiben.]

Baleseti járadék

Változás 2008. január 1-jétől.

Baleseti járadékra az jogosult, akinek üzemi baleset következtében legalább 13 százalékot meghaladó egészségkárosodása keletkezett (2007-ben 15 százalék volt a határ), de baleseti rokkantsági nyugdíj, rehabilitációs járadék továbbra sem illeti meg.
A baleseti járadék mértéke az üzemi baleset okozta egészségkárosodás mértékétől függ. Az egészségkárosodás mértékének megfelelően az 1. baleseti fokozatba tartozik az, akinek az egészségkárosodása 14-20 százalék (2007-ben 16-25 százalék), a 2. baleseti fokozatba tartozik az, akinek az egészségkárosodása 21-28 százalék (ez 26-35 százalék volt), a 3. baleseti fokozatba az, akinek az egészségkárosodása 29-39 százalék (ami 36-49 volt), a 4. baleseti fokozatba az, akinek az egészségkárosodása 39 százalékot meghaladó mértékű (50-66 százalék helyett).
Baleseti járadék attól a naptól jár, amelytől az igénylő 13 százalékot meghaladó munkaképesség-csökkenését megállapították (2008-ig 15 százalék volt a határ). Ha az igénylő ekkor még baleseti táppénzben részesül, a jogosultság a táppénz megszűnését követő nappal nyílik meg.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 57. §-ában.]

Nem változott.

A baleseti járadékra vonatkozó igény a foglalkozási megbetegedés megállapítását követő egy éven belül, az üzemi baleset bekövetkezése napjától számítva pedig három éven belül - kérelem benyújtásával - érvényesíthető.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 65. §-ában.]

A baleseti járadék összege a fokozatok sorrendjében a havi átlagkereset 8, 10, 15, a 4. fokozatban pedig 30 százaléka.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 58. §-ában.]

Terhességi-gyermekágyi segély

Változás 2008. január 1-jétől.

A 180 napi biztosítási időbe be kell számítani azt az időt, amely alatt az igénylő - akár megszakításokkal is, egy évnél hosszabb ideig - közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanult. A jogosultsághoz szükséges előzetes 180 napba ezentúl beleszámít a rehabilitációs járadék folyósításának időtartama is (eddig csak a passzív jogon folyósított táppénz, a terhességigyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj számított bele).

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 40. § (2) bekezdésében.]

Nem változott.

A terhességi-gyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj alapjába az a jövedelem számít bele, amely után pénzbeli egészségbiztosítási járulékot kellett fizetni.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 39/A. §-ában.]

Terhességi-gyermekágyi segélyre az jogosult, aki a biztosítás fennállása alatt vagy annak megszűnését követő 42 napon belül, illetve aki a 42 napon túl, de táppénz, baleseti táppénz folyósítása alatt vagy a folyósítás megszűnését követő 28 napon belül szül, és a szülést megelőző két éven belül van 180 napi biztosítási ideje.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 40. § (1) bekezdésében.]

A terhességi-gyermekágyi segélyt a táppénzszabályok szerint kell megállapítani, ha a jogosult az irányadó időszakban legalább 180 napi járulékköteles rendszeres jövedelemmel rendelkezik. Az irányadó időszak kezdete ez esetben a szülési szabadság - munka törvénykönyve szerint meghatározott - kezdőnapja.
Ha a jogosultnak az irányadó időszakban bármely okból nincs 180 napi jövedelme, a napi terhességi-gyermekágyi segély alapja a jogosultság kezdőnapján érvényes havi minimálbér kétszeresének (2008-ban 138 ezer forintnak) a harmincadrésze.
Ha a biztosított - pénzbeli egészségbiztosításijárulék-fizetési alapot képező - jövedelme az irányadó időszakban nem éri el a minimálbér kétszeresét, az ellátás alapja a tényleges, ennek hiányában a szerződés szerinti jövedelem lesz.
A minimálbér kétszerese, de legfeljebb a munkanélküli-ellátás alapját képező átlagkereset harmincadrésze a terhességi-gyermekágyi segély alapja annál, aki munkanélküli-ellátása folyósításának a szünetelése alatt vagy az annak megszűnését követő 42 napon belül szül, és nincs 180 napi rendszeres jövedelme.
A terhességi-gyermekágyi segély a napi átlagkereset 70 százaléka.
Az ellátás adóköteles, de sem egészségbiztosítási, sem nyugdíjjárulékot, illetve magán-nyugdíjpénztári tagdíjat nem kell fizetni utána.
A terhességi-gyermekágyi segély az anyát a szülési szabadság időtartamára - a munka törvénykönyve alapján 168 naptári napra - illeti meg. A várandós anya (kismama) választhat, hogy a szülési szabadságot a szülés várható időpontját megelőző 28 napon belül vagy a szülés napjától kezdi meg.
A terhességi-gyermekágyi segély a szülést követő 42 napig akkor is jár, ha a gyermek halva születik, illetve ha a gyermeket állami gondozásba adják.
Ha a gyermek a szülési szabadság időtartama alatt hal meg, a terhességi-gyermekágyi segély a halált követő 15. napon szűnik meg, de ebben az esetben sem lehet kevesebb 42 napnál (de több sem 168 napnál).
Ha a gyermek a születését követő 42 napon túl elkerül az anya háztartásából (például állami gondozásba), a terhességigyermekágyi segély folyósítását a következő naptól meg kell szüntetni.
Ha a gyermeket koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülési szabadság erre az időszakra megszakítható, és a gyermek hazakerülését követően - a születéstől számított egy évig - igénybe vehető.
Annak is jár terhességi-gyermekágyi segély, aki más csecsemőjét örökbefogadási szándékkal kívánja nevelni (erről nyilatkoznia kell a gyámhatóságnak). Ilyenkor a terhességi-gyermekágyi segély a gondozásba vétel napjától a szülési szabadság még hátralévő időtartamára jár. A jogosultság feltételeit ebben az esetben a gondozásba vétel napjához képest kell vizsgálni.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42. §-ában.]

Gyermekgondozási díj

Változás 2008. január 1-jétől.

A gyedre jogosultsághoz szükséges 180 naptári napi időbe - a biztosítási időkön túl - be kell számítani a rehabilitációs járadék folyósításának időtartamát. (2007-ben csak a passzív jogon folyósított táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély folyósításának az időtartamát, a közép vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideje folytatott tanulmányok idejét kellett beszámítani.)

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/A. §-ában.]

Nem változott.

Gyedre akkor jogosult a biztosított szülő, ha a gyermekgondozási díj igénylését - a gyermeket szülő anya esetében a szülést - megelőzően két éven belül 180 napon át biztosított volt, és a gyermek gondozása végett fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe. Ha a terhességi-gyermekágyi segélyben részesült anya biztosítási jogviszonya a terhességi-gyermekágyi segély időtartama alatt megszűnik, jogosult marad a gyedre, feltéve, hogy terhességigyermekágyi segélyre való jogosultsága a biztosítási jogviszonyának fennállása alatt keletkezett, a szülést megelőző két éven belül 180 napon át biztosított volt, és a gyermeket a saját háztartásában neveli. A gyedre jogosultság szempontjából szülőnek a vér szerinti és az örökbefogadó szülőt, a szülővel együtt élő házastársat kell tekinteni, továbbá azt, aki a saját háztartásában élő gyermeket örökbe kívánja fogadni - és az erre irányuló eljárás már folyamatban van -, valamint a gyámot.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/A. §-ában.]

__________________________________________________________________________________

Példák terhességi-gyermekágyi segélyre és gyermekgondozási díjra

A) 2000. február 1-jétől gazdasági társasági tag biztosított 2006. február 22-én gyermeket szül. A gyermek után járó terhességi-gyermekágyi segélye és gyermekgondozási díja - 2005. évi jövedelme alapján naptári napi 9816,42 forint 70 százaléka, azaz a maximum jár neki.
2008. január 17-én - a gyed időtartama alatt - ismét szül. A terhességi-gyermekágyi segélyt ekkor a minimálbér har mincad részének alapulvételével kell kiszámítani, ez - (69 000 : 30 x 0,7) - naptári napi 1610 forint. (Az egyéni és társas vállalkozó terhességi-gyermekágyi segélyének összegét ugyanis tényleges jövedelem hiányában csak a minimálbér alapulvételével lehet megállapítani.)

B) Biztosított 2006. június 17-én szült, a gyermekgondozási segély ideje alatt 2008. április 16-án újabb gyermeke születik. Szerződés szerinti munkabére ekkor havi 135 ezer forint.
Ellátásának alapját, legalább 180 naptári napi jövedelem hiányában, a szerződés szerinti keresete harmincadrészének megfelelő összegben kell megállapítani (szerződés szerinti jövedelmének harmincadrésze a minimálbér kétszeresének harmincadrészét nem éri el). Terhességi-gyermekágyi segélye naptári naponként 3150 (135 000 : 30 x 0,7) forint lesz.

C) 2002. május 1-je és 2005. december 31-e között biztosított 2005. augusztus 21-én szül. 2006. február 4-éig terhességi-gyermekágyi segélyben, majd 2007. augusztus 21-éig gyermekgondozási díjban, ezt követően 2008. január 31-éig gyermekgondozási segélyben részesül.
2008. február 1-jén elhelyezkedik, 2008. május 29-én pedig újabb gyermeke születik. Ekkor terhességi-gyermekágyi segély jár neki, gyermekgondozási díj azonban nem, mert a gyermekgondozási díjra jogosultsághoz szükséges biztosítási időbe a passzív jogon folyósított gyermekgondozási díj időtartama nem számítható be.
__________________________________________________________________________________

Gyedszámítás

Nem változott.

A gyed legmagasabb összege továbbra is legfeljebb a minimálbér kétszeresének a 70 százaléka lehet (2008-ban havi 96 600 forint).

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/D. §-ában.]

A táppénzszabályok szerint kell megállapítani a gyed összegét, ha a jogosult az irányadó időszakban legalább 180 napi rendszeres jövedelemmel rendelkezik. Ha a gyedre jogosultnak az irányadó időszakban nincs 180 napi rendszeres jövedelme, a gyermekgondozási díj naptári napi összege az igénybevétel kezdőnapján érvényes minimálbér kétszerese harmincadrészének a 70 százaléka. Ha az irányadó időszakban elért tényleges jövedelem kisebb a minimálbér kétszeresénél, a gyed alapja a tényleges - pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező - jövedelem naptári napi összege. Tényleges jövedelem hiányában a szerződésben szereplő jövedelem a gyed alapja, ha az kisebb a minimálbér kétszeresénél. Ez esetben a gyed napi összegének alapja a szerződés szerinti jövedelem harmincadrésze.
Ha a gyed igénybevétele előtt a jogosult munkanélküli-ellátásban részesült, és az irányadó időszakban nem volt tényleges jövedelme, az ellátás alapja maximum a minimálbér kétszerese - ha ugyanis a munkanélküli-ellátás alapját képező jövedelme ennél kisebb volt, az lesz a gyedalap.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/D. §-ában és a 217/1997. kormányrendelet 26. § (2) bekezdésében.]

A gyed szüneteltethető, de összege a szüneteltetést követően - például az igény feltámasztása esetén, tehát például ha a mama kiveszi gyerekét a bölcsődéből, s megint otthon marad vele - azonos a jogosultság kezdőnapján megállapítottal.
A gyed adóköteles jövedelem, abból az adószabályok szerint adót (előleget) kell levonni, de pénzbeli egészségbiztosítási járulék nem terheli.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/D. §-ában.]

Nyugdíjjárulék gyedből

Változás 2008. január 1-jétől.

A gyed összegéből 9,5 százalék nyugdíjjárulékot (magánnyugdíjpénztár-tag esetén 1,5 százalék nyugdíjjárulékot és 8 százalék tagdíjat) kell levonni.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 19. §-ában.]

Gyedigénylés

Nem változott.

A gyed iránti igényt a foglalkoztatóhoz (munkáltatóhoz) kell - az előírt nyomtatványon - írásban benyújtani. Ha a munkáltatónál működik társadalombiztosítási kifizetőhely, az igényt ez bírálja el, és az ellátást a munkáltató folyósítja. Ha a foglalkoztatónál nincs tb-kifizetőhely, az igénybejelentő nyomtatványt a foglalkoztatói igazolással együtt a munkáltató köteles három munkanapon belül az illetékes egészségbiztosítási pénztárhoz továbbítani.
Az igényelbíráláshoz be kell mutatni a gyermek születési anyakönyvi kivonatát.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 62. §-ában.]

Gyedjogosulatlanság

Nem változott.

Nem jár gyermekgondozási díj, ha az egyébként jogosult
■ bármilyen jogviszonyban díjazás ellenében munkát vagy hatósági engedélyhez kötött keresőtevékenységet végez (kivéve a szerzői díjas tevékenységet);
■ munkavégzés nélkül megkapja teljes keresetét (ha a keresetét részben kapja meg, csak az elmaradt kereset után jár a gyed);
■ egyéb, a szociális ellátásokról szóló 1993/III. törvény 4. paragrafusának (1) i) pontjában felsorolt rendszeres pénzellátásban részesül;
■ előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztés- vagy elzárásbüntetését tölti.
Nem jár gyermekgondozási díj abban az esetben sem, ha a gyermeket
■ gyermekvédelmi intézkedés keretében ideiglenes hatállyal állami gondoskodásba, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, illetve ha bentlakásos szociális intézményben harminc napot meghaladó időtartamra helyezték el;
■ napközbeni ellátást nyújtó intézményben helyezték el, kivéve a rehabilitációs, habilitációs foglalkoztatást végző intézményt.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/C. §-ában.]

Jövedelemigazolás

Nem változott.

A munkaviszony megszűnésekor a volt munkavállaló részére jövedelemigazolást kell kiállítani a rendszeres és a nem rendszeres jövedelmekről. A jövedelmet a munkaviszony megszűnését megelőző év első napjától a munkaviszony megszűnésének napjáig kell igazolni.
A jövedelemigazoláson a havi rendszeres jövedelmeket kell igazolni. A nem rendszeres jövedelmeket pótlapon kell közölni, részletezve kifizetésük időpontját, összegét, jogcímét, valamint azt az időtartamot (vagy eseményt), amelyre azokat kifizették. A munkáltatónak a mellékletben fel kell tüntetnie a kiállító nevét, munkakörét, a kiállítás időpontját. Az adatok hitelességét a munkáltatónak cégszerű aláírásával és bélyegzőlenyomatával kell igazolnia.

[Lásd a 217/1997. kormányrendelet 37. § (1) bekezdésében.]

Ellátáskifizetés

Nem változott.

A biztosító (mep) a pénzbeli ellátások iránti igényekről a beérkezésüket követő harminc napon belül köteles dönteni.

[Lásd a 217/1997. kormányrendelet 39. § (1) bekezdésében.]

A határidőt a mep vezetője indokolt esetben egyszer meghosszabbíthatja. Ha az ellátás kifizetését a mep a megadott határidőre nem teljesíti, az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot (azaz naponta a jegybanki alapkamat kétszeresének a 365-öd részét) köteles fizetni a jogosult részére.
Késedelmes utalás esetén sem kell kamatot fizetnie a folyósító szervnek, ha a kamat nem haladja meg az 1000 forintot.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 69. §-ában és a 217/1997. kormányrendelet 39. § (3) bekezdésében.]

Visszafizetési, megtérítési kötelezettség

Nem változott.

Ha az egészségbiztosítási ellátásra jogosult egészsége károsodik (2007-ben ugyanerre a munkaképességcsökkenés kifejezést használta a törvény), az emiatt nyújtott táppénzt, baleseti táppénzt és baleseti járadékot annak kell megtérítenie a mep számára, aki az egészségkárosodásért felelős. A megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelősséget a mep megállapítja.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 68. §-ában.]

Betegség, keresőképtelenség vagy halál esetén annak előidézője köteles megtéríteni a mep számára az emiatti pénzbeli ellátásokat.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 68. §-ában.]

Az egészségbiztosító által a foglalkoztató, illetve magánszemély terhére megállapított visszafizettetést vagy megtérítést nem kell befizetni, ha az nem több 5 ezer forintnál.
A foglalkoztató akkor köteles megtéríteni az egészségbiztosító részére az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedések miatt felmerült egészségbiztosítási ellátást, ha a baleset vagy megbetegedés annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja nem tett eleget a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályoknak, illetve ha ő vagy alkalmazottja (tagja) szándékosan idézte elő a balesetet.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 68. §-ában.]

Egészségügyi szolgáltatás

Nem változott.

Az egészségügyi szolgáltatónak ellenőriznie kell a betegek jogviszonyát, s annak hiánya esetén az OEP köteles átadni a biztosítási jogviszonnyal nem rendelkezők adatait az állami adóhatóságnak. Az adóhatóság ennek nyomán vizsgálatot kezdeményezhet, és az elmaradt egészségügyi szolgáltatási járulékot - mulasztási bírsággal együtt - az elévülési idő figyelembevételével be kell hajtania.
Az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultság a biztosítási jogviszony megszűnését követő 45 napig fennmarad. Ha azonban a biztosítási jogviszony időtartama 45 napnál rövidebb volt, akkor a megszűnést követően az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultság csak ezen időtartammal hosszabbodik meg.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 29. §-ában.]

Nem vehetők igénybe az Egészségbiztosítási Alap terhére például:
■ a munkahigiénés szűrő- és ellenőrző vizsgálatok, a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatások, ha azok nem az ellátást igénybe vevő biztosított foglalkozási megbetegedése, illetve üzemi balesete miatt váltak szükségessé;
■ az orvos szakértői vizsgálatok és szakvéleményezés, kivéve, ha a vizsgálat és szakvéleményezés azért szükséges, hogy társadalombiztosítási vagy szociális juttatásra, kedvezményre, illetve egészségbiztosítási ellátásra való jogosultságot állapítsanak meg;
■ a különösen veszélyes (extrém) sportolás, szórakoztató szabadidős tevékenység közben bekövetkezett baleset miatt szükségessé vált ellátások;
■ a hivatásos sportolók sport-egészségügyi ellátása;
■ a kizárólag orvostudományi kutatás keretében nyújtott ellátások;
■ a nem gyógyító célú, kizárólag esztétikai vagy rekreációs célból nyújtott egészségügyi szolgáltatás;
■ a látlelet kiadása;
■ a nem egészségügyi indokból végzett művi meddővé tétel;
■ a járművezetői alkalmassági vizsgálatok;
■ a lőfegyvertartásra vonatkozó orvosi alkalmassági vizsgálatok;
■ az alkohol, illetve kábítószer hatása alatt állók detoxikálása;
■ az alkohol-, illetve kábítószerszint kimutatására végzett vérvizsgálatok.
A fizetendő vizitdíj - néhány kivétellel - vizsgálatonként 300 forint, de ha a biztosított egy napon belül ugyanazon egészségügyi szolgáltatónál vesz igénybe több járóbeteg-szakellátást, a vizitdíjat csak egyszer kell megfizetnie.
A vizitdíj összege 600 forint, ha
■ a biztosított saját kezdeményezéséből nem a rendelőben veszi igénybe az ellátást;
■ a biztosított saját kezdeményezéséből nem a bejelentett tartózkodási helye szerint területi ellátásra kötelezett háziorvosnál veszi igénybe az ellátást, vagy nem annál a háziorvosnál, amelyikhez be van jelentkezve.
A vizitdíj 1000 forint, ha a biztosított
■ az ellátást nem annál a finanszírozott egészségügyi szolgáltatónál veszi igénybe, amelyikhez az orvos beutalta;
■ beutalóhoz kötött ellátást beutaló nélkül vesz igénybe;
■ ügyeleti ellátást nem sürgős szükségből vesz igénybe.
A fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátások után nem vizitdíjat, hanem ellátási naponként - főszabályként - 300 forint kórházi napidíjat kell fizetni.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 18. §-ában.]

Vizitdíjmentesség

Új előírás 2007. július 1-jétől.

Nem fizet vizitdíjat, illetve kórházi napidíjat:
■ a biztosított, ha a hajléktalanok ellátását külön jogszabály alapján végző háziorvosnál, valamint az általa kiállított beutaló alapján bármely más egészségügyi szolgáltatónál vesz igénybe szolgáltatást;
■ a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja, a hivatásos katasztrófavédelmi szervek, illetve a központi államigazgatási szervek, valamint a rendvédelmi szervek szolgálati jogviszonyban álló tagja, ha ellátandó sérülését, betegségét a szolgálatával közvetlenül összefüggő intézkedése, eljárása során szerezte;
■ az Országos Mentőszolgálat közalkalmazotti jogviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló tagja, valamint az OMSZ mentésirányítása alatt működő napi operatív mentési feladatokat ellátó mentőszervezetek munkavállalója, ha ellátandó sérülését vagy betegségét a szolgálatával közvetlenül összefüggő intézkedése, eljárása során szerezte;
■ aki az egészségügyi törvényben tartósként meghatározott orvosi kezelésben részesül (például cukorbeteg);
■ aki térítésmentesen legalább harminc alkalommal adott teljes vért, és ezt igazolja;
■ akit fertőzés vagy járványveszély miatt rendel az orvos tüdőszűrésre, függetlenül attól, hogy azt az egészségügyi törvényben foglaltak szerint kötelező-e elrendelni;
■ aki a szolgáltatást orvos szakértői vizsgálatra és szakvéleményezésre, társadalombiztosítási vagy szociális juttatásra, kedvezményre, illetve az egészségbiztosítás pénzbeli vagy baleseti ellátására való jogosultság megállapítása céljából veszi igénybe.
Akkor sem kell vizitdíjat (kórházi napidíjat) fizetni, ha az ellátást igénybe vevő biztosított még nincs 18 éves, illetve ha elmúlt ugyan 18 éves, de nappalin alapvagy középfokú iskolába jár, s az ellátást az iskola- és ifjúság-egészségügyi ellátás keretében veszi igénybe.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 18/A. §-ában.]

Nem változott.

Nem kell vizitdíjat vagy kórházi napidíjat fizetni, ha az ellátás
■ kötelező járványügyi intézkedés része;
■ katasztrófa-egészségügyi ellátás része;
■ külön jogszabályban meghatározott népegészségügyi, célzott szűrővizsgálat;
■ terhesgondozás, illetve szülő és gyermekágyas anya gondozásának része.
Ha a biztosított az adott naptári évben az általa igénybe vett fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásokért összesen már húsznapi napidíjat megfizetett, a továbbiakban nem kell kórházi napidíjat fizetnie fekvőbeteggyógyintézeti ellátásért.
Ha a biztosított nyugtával, számlával igazolja, hogy az adott naptári évben a saját háziorvosi ellátásáért (ideértve a fogászati alapellátást is), illetve a járóbeteg-szakellátásáért együttesen legalább húsz alkalommal fizetett vizitdíjat, az a további ellátásokért fizetett vizitdíjakat visszaigényelheti a lakóhelye szerint illetékes jegyzőtől.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 18-18/A. §-aiban.]

Nyugta, számla vizitdíjról

Új előírás 2008. január 1-jétől.

Ha a vizitdíjról kapott számla, nyugta nem tartalmazza a visszaigényléshez szükséges összes adatot, adatpótlás a területileg illetékes jegyzőtől, illetve az egészségügyi szolgáltatótól kérhető, amit 15 napon belül teljesíteni kell.

[Lásd a 217/1997. kormányrendelet 5/H. §-ában.]

Nem változott.

Az egészségügyi szolgáltató az általa nyújtott szolgáltatásokért - át nem ruházható - vizitdíjbérletet bocsáthat ki.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 18/A. §-ában.]

Elszámolási nyilatkozat

Változás 2008. január 1-jétől.

A háziorvosnak nem kell elszámolást adnia a biztosított részére (a 2006. végi törvénymódosítás ezt írta volna elő).

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 18. §-ában.]

Nem változott.

A fogászati és járóbetegellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatónak - magyar nyelvű, közérthetően megfogalmazott - elszámolási nyilatkozatban kell tájékoztatnia a biztosítottat
■ az igénybe vett ellátásról;
■ az fizetendő vizitdíj összegéről;
■ az ellátásért fizetendő térítési díjról, ha az az ellátás igénybevételének jogszabályban előírt feltétele.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 18. §-ában.]

Háziorvosi ellátás

Nem változott.

Háziorvosi ellátás keretében megelőzés, tanácsadás, gondozás, gyógykezelés és háziorvosi feladatkörbe tartozó orvos szakértői szolgáltatás vehető igénybe. A házi gyermekorvosi szolgálatnak a gyermeket 14 éves koráig el kell látnia, a 14-18 éves korúak esetében nem köteles, de - külön kérésre - őket is elláthatja.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 11. §-ában.]

Járóbeteg-szakellátás

Nem változott.

Járóbeteg-szakellátás keretében egészségügyi szolgáltatásra jogosult személy vehet igénybe szakorvosi vizsgálatot, gyógykezelést, alapellátó orvosának beutalójával. Beutaló nélkül vehető igénybe a bőrgyógyászati, a fülorr-gégészeti, a nőgyógyászati, a sebészeti, a szemészeti, az onkológiai, az urológiai, a pszichiátriai szakellátás, továbbá a gondozók (például ideggondozó, bőr- és nemibeteg-gondozó, tüdőbeteg-gondozó) által nyújtott orvosi ellátás.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 13. és a 217/1997. kormányrendelet 2. §-aiban.]

Fogászati ellátás

Nem változott.

Teljes körű fogászati alap-és szakellátásra jogosultak
■ a 18 évesnél fiatalabbak;
■ a 18. évüket betöltöttek, ha nappalis középiskolások;
■ a nők a terhesség alatt és a szülést követő 90 napig.
Életkortól függetlenül térítésmentes az alapbetegséggel kapcsolatos fog- és szájbetegségek kezelése, valamint a szakorvosi beutaló alapján végzett fogászati góckeresés.
A hatvanévesnél idősebbeknek térítésmentes az alap- és szakellátás is (kivéve a technikai költségeket, például a fogpótlásét).

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 12. §-ában.]

Fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás

Nem változott.

A fekvőbeteg-gyógyintézetnek az elbocsátáskor - magyar nyelven, közérthetően megfogalmazott - elszámolási nyilatkozatban tájékoztatnia kell a biztosítottat
■ az az által igénybe vett ellátásokról;
■ az ellátási napok számáról és a biztosított által fizetendő kórházi napidíj összegéről;
■ az ellátásért fizetendő térítési díjról, ha az az ellátás igénybevételének jogszabályban előírt feltétele.
A biztosított az elszámolási nyilatkozat mindkét példányának aláírásával igazolhatja, hogy az abban megnevezett ellátást igénybe vette.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 18/A. §-ában.]

A biztosítottak, illetve a jogosultak betegség esetén - orvosi beutalóval - térítésmentesen vehetnek igénybe fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátást. Az ellátás a betegség megállapításához szükséges vizsgálatra, az orvos által előírt gyógykezelésre, műtét esetén a gyógyászati anyagok, protetikai eszközök felhasználására, valamint a gyógyászati ellátásra terjed ki. Térítésmentesek a kezeléshez szükséges gyógyszerek, vérkészítmények, kötszerek, ideiglenes gyógyászati segédeszközök és az étkezés is.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 14. és a 217/1997. kormányrendelet 7. §-aiban.]

Szanatóriumi ellátás

Nem változott.

A biztosított orvosi rehabilitáció keretében szanatóriumi ellátásra jogosult. A rehabilitációs célú szanatóriumi ellátás az arra jogosult orvos beutalása alapján vehető igénybe.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 16. §-ában.]

Ellátás méltányosságból

Nem változott.

A táppénz méltányosságból történő engedélyezésére irányuló kérelem az igényjogosultság megszűnését követő - ha a jogosult ennél később szerez tudomást arról, hogy már nem jár neki táppénz, azután, hogy tudomást szerzett róla - 15 napon belül nyújtható be a munkáltató székhelye szerint illetékes egészségbiztosítási pénztárhoz.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 26. és a 217/1997. kormányrendelet 31/A-E. §-aiban.]

Támogatással rendelhető gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszer, illetve támogatással nem rendelhető allopathiás (homeopátiás) gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszer támogatásához a biztosítottnak a mephez kell benyújtania a méltányossági kérelmet.
A támogatás általában legfeljebb egy évre, gyógyászati segédeszköz esetén az úgynevezett kihordási - azaz elkopási - időre állapítható meg; a külön jogszabályban megállapított kihordási időtől eltérő, az ellátás biztonságát garantáló határozott időre csak kivételesen indokolt esetben.
Méltányosságból általában csak a társadalombiztosítás által támogatott termékek, szolgáltatások adhatók, kivéve a támogatással nem rendelhető allopathiás (homeopátiás) gyógyszert, gyógyászati segédeszközt.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója méltányosságból az egészségbiztosítási alapban erre elkülönített összeg erejéig
■ a támogatott gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszerek és a gyógyászati ellátás árához a társadalombiztosítási támogatást meghaladó mértékű támogatást adhat;
■ gyógyszer, gyógyászati segédeszköz árához az előírás szerintinél gyakrabban nyújthat támogatást;
■ a részleges térítési díjjal igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások térítési díját vagy annak egy részét átvállalhatja;
■ a tes, a gyed és a táppénz folyósítását az előírt biztosítási idő hiányában is engedélyezheti;
■ a biztosítás megszűnése utáni 45 napot követően a táppénz folyósítását legfeljebb 45 nappal meghosszabbíthatja.
A méltányossági kérelmet a lakóhely szerint illetékes egészségbiztosítóhoz kell benyújtani.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 26. és a 217/1997. kormányrendelet 11/B-E. §-aiban.]

Külföldi gyógykezelés

Nem változott.

EGT-államban átmenetileg tartózkodó magyar biztosított az európai egészségbiztosítási kártyával igazolhatja, hogy a magyar egészségbiztosítás terhére jogosult ott orvosi ellátást igénybe venni (vagyis hogy a magyar biztosító vállalja a költségeket). Az EU-kártya általában a kiállítástól számított 12 hónapig érvényes, az öregségi nyugdíjasoké, kiskorúaké azonban három évig. A kiskorúak legfeljebb a nagykorúságukig kaphatnak három évig érvényes kártyát (ha nagykorúak lettek, újat kell igényelniük).
Az EU-kártya - a lakó- vagy tartózkodási hely szerint illetékes megyei egészségpénztárnál - első ízben térítésmentesen igényelhető. Az újabb kártyáért 2200 forint díjat kell fizetni, függetlenül attól, hogy az előzővel mi történt, megrongálódott, megsemmisült, elveszett vagy ellopták.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 27. és a 217/1997. kormányrendelet 12/A. §-aiban.]

Aki EU-kártyával jogosulatlanul vesz igénybe egészségügyi szolgáltatást valamely EGT-tagállamban, köteles megtéríteni az egészségügyi szolgáltatás Egészségbiztosítási Alapot terhelő költségeit. Ezt a mepnek határozatban kell elrendelnie.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 66-67. §-aiban.]

Ha a magyar állampolgár munkavállalóként vagy egyéb jogcímen tartózkodik (például nyaral) harmadik államban - vagyis nem EGT- és nem szociálpolitikai egyezményes országban -, az ott igénybe vett egészségügyi szolgáltatás költségét az egészségbiztosítás forintban, az igénybevételkor érvényes árfolyamon átszámítva megtéríti, de csak akkor, ha a szolgáltatás azért vált szükségessé, mert elmaradása az élet vagy a testi épség súlyos veszélyeztetésével, illetve maradandó egészségkárosodással járt volna. A beavatkozás indokoltságáról, szükségességéről utólag az egészségbiztosító ellenőrző főorvosai döntenek. Az egészségbiztosítási pénztár a tényleges és számlával igazolt költségeket téríti, de legfeljebb az igénybevétel idején érvényes itthoni finanszírozási mértékig.
Tartósan harmadik államban foglalkoztatott - és a vele együtt külföldön élő házastárs és gyermek - esetében az egészségbiztosítási pénztár a külföldi tartózkodás helyén indokoltan igénybe vett fogászati ellátás, járóbeteg-szakellátás, fekvőbeteg-gyógyintézeti és szülészeti ellátás, valamint sürgősségi betegszállítás igazolt költségeit szintén az itthoni finanszírozás mértékéig téríti meg.
Tartósan harmadik államban foglalkoztatott közalkalmazott és köztisztviselő esetén a biztosító a külföldön indokoltan igénybe vett ellátás költségének 85 százalékát téríti meg.
A költségtérítési igény bejelentésekor csatolni kell az eredeti külföldi számlát, igazolást annak kiegyenlítéséről, továbbá a számla magyar nyelvű fordítását. Ha a számlából nem állapítható meg az igénybe vett egészségügyi szolgáltatás, csatolni kell a kórházi zárójelentés fordítását vagy az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére vonatkozó igazolást és annak fordítását is.
A tartósan harmadik államban foglalkoztatott biztosított - és a vele kinn lévő házastárs és gyermek - külföldi egészségügyi ellátási költségeinek megtérítéséhez az is szükséges, hogy a kiutazás előtt átessen(ek) a külföldi munkavégzéshez előírt orvosi alkalmassági vizsgálaton. A kiküldő munkáltatónak igazolnia kell, hogy az egészségügyi szolgáltatást a külföldi foglalkoztatás alatt vették igénybe (nem pedig ott töltött szabadság alatt).
Az OEP akkor is engedélyezheti a megtérítendő összeg kifizetését, ha a biztosított maga nem egyenlítette ki a számlát, s az azon szereplő összeget a külföldi gyógykezelést végző intézmény részére kell átutalni.
A másik uniós tagállamból érkezett állampolgárnak a helyben lakó biztosított állampolgárokkal azonos ellátásban kell részesülnie (az 1408/71. és a végrehajtásáról szóló 574/72. EGK tanácsi rendeletekben foglalt azonos elbírálás uniós elve alapján). Ha az igénybe vett ellátásért a helyben biztosított állampolgárnak fizetnie kell, ezek a költségek, hozzájárulások a tagállamból érkező biztosítottat is terhelik. Azon költségeket, amelyek a helyben biztosított állampolgárok esetében a biztosítójukat terhelik, a tagállamból érkező biztosítottaknak sem kell megfizetniük.
Nem kell térítési díjat fizetni a sürgős szükségből nyújtott ellátásért azon országokban, amelyekkel Magyarországnak szociálpolitikai vagy szociális biztonsági egyezménye van. Jugoszlávia utódállamai és a FÁK-országok esetében a sürgős szükségből nyújtott ellátáshoz elegendő a személyi okmány (útlevél) bemutatása.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 27. és a 217/1997. kormányrendelet 12. §-aiban.]

Hazai kezelés helyett külföldi

Nem változott.

Engedélyhez kötött külföldi gyógykezeléshez a szakmailag illetékes országos intézet javaslata szükséges.
A külföldi gyógykezelés indokoltságáról országos státusú gyógyintézet szakmai bizottsága dönt. A pozitív döntés feltétele, hogy külföldön már eredményesen alkalmazzák a gyógymódot, és legyen esély a sikeres beavatkozásra, illetve az, hogy Magyarországon egészségügyi szolgáltatók nem alkalmazzák a gyógymódot, és a hazai kezelés külföldi szakember meghívásos közreműködésével sem oldható meg. A szakmai bizottság javaslatot tesz a gyógyintézetre, tájékozódik annak fogadókészségéről, a kezelés kezdetéről, várható időtartamáról és költségeiről. A külföldi kezelést kezdeményező személy benyújtja az OEP-nek a szakmai bizottság javaslatát, a külföldi gyógyintézet fogadónyilatkozatát és a költségbecslést.
Az OEP a rendelkezésére bocsátott iratok és egyéb körülmények - például a kérelmező anyagi helyzete - mérlegelésével dönt a támogatásról. A támogatás lehet teljes összegű vagy részleges, és kiterjedhet a gyógyszerekre, gyógyászati segédeszközökre is.
A támogatás felhasználására és az elszámolásra az egészségbiztosítási pénztár a támogatottal megállapodást köt. A gyógykezelésről hazatérő beteg nyolc napon belül köteles eljuttatni a kórházi zárójelentést és a kapott számlákat a pénztárnak.
A külföldi gyógykezeléssel kapcsolatos utazási költséget - az engedélyezett közlekedési eszköz tarifája szerint, ez saját járműnél a másodosztályú vonatjegy ára - a lakóhely szerinti mep megelőlegezi. Ha az orvos indokoltnak tartja a kíséretet, az utazásiköltség-térítés a kísérőt is megilleti. Az előleggel a hazatérés után a felvétel helyén kell elszámolni. Repülőjegyekről, továbbá - orvosi javaslat alapján - mentőről az OEP köteles gondoskodni.
A külföldi gyógyintézet által elrendelt kontrollvizsgálat költségeinek átvállalását külön kell kérelmezni az egészségbiztosítási pénztárnál. Ha a kontroll egy éven túli, csatolni kell a szakmai bizottság ismételt javaslatát.
Meghívott külföldi szakember is közreműködhet hazai egészségügyi intézményben végzett gyógykezelésben. Ilyenkor a kezdeményezőnek - vagyis a betegnek, illetve a kezelőorvosának - szakmai bizottsági javaslatot kell beszereznie a meghívott elszámolható utazási és itt-tartózkodási költségeiről, honoráriumáról, a beavatkozáshoz szükséges eszközök (gyógyszer, gyógyászati segédeszköz) áráról, továbbá a hazai egészségügyi intézményben jelentkező költségekről. A mep ezeket a költségeket is részben vagy egészben átvállalhatja, a hazai gyógyintézettel pedig megállapodást köthet a szervezési feladatokról és a költségek átvállalásának mértékéről.
Ha a kérelmező nem ért egyet a szakmai bizottság döntésével, az Egészségügyi Tudományos Tanácstól (ETT) kérheti annak felülvizsgálatát és megváltoztatását. Az ETT döntésével szemben nincs jogorvoslati lehetőség.

[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 28. §-ában.]

__________________________________________________________________________________

Törvény az egészségbiztosítási pénztárakról

Az Országgyűlés 2007. december 17-én elfogadta az egészségbiztosítási pénztárakról (ebp) szóló törvényt - a köztársasági elnök aláírása azonban lapzártánkkor még hiányzott az új jogszabályról. (Elképzelhető, hogy megfontolásra visszaküldi az Országgyűlésnek, illetve alkotmányossági felülvizsgálatot kér az Alkotmánybíróságtól; ezt pártok és érdekvédelmi szervezetek is szorgalmazták.)
A törvény szerint 2008 elején a magyar állam nevében a pénzügyminiszter - zártkörűen működő részvénytársaság formájában - 22 egyszemélyes egészségbiztosítási pénztárat alapít, egyenként legalább 20 millió forintos jegyzett tőkével. A 22 ebp-ből négy Budapest és Pest megye térségéhez tartozna, 18 pedig egy-egy megyéhez.
Az ebp-k cégbejegyzését követően a pénzügyminiszter pályázatot ír ki a részvények forgalomképes 49 százalékára. A vételár nem lehet alacsonyabb a pénztárhoz tartozó terület lakosságszámának tizenkétezerszeresénél. A részvények értékesítéséből befolyt pénz kizárólag egészségügyi finanszírozásra és fejlesztésre fordítható.
A többségi 51 százalék forgalomképtelen, vagyis nem értékesíthető, és állami tulajdonban marad.
A törvény másfél tucat pontban sorolja fel, ki nem lehet tulajdonos az ebp-ben. Nem szerezhet részesedést például másik ebp tulajdonosa, a cégek, szervezetek közül egészségügyi szolgáltató fenntartója és működtetője, gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és orvostechnikai eszközök gyártója, forgalmazója, olyan gazdálkodó sem, amelyik végelszámolás vagy csődeljárás alatt áll, amelyiknek egy évnél régebben lejárt adótartozása van, a magánszemélyek közül e szervezetek felügyeleti bizottságának tagja, és az sem, akinek közvetlen hozzátartozója, illetve szűkebb rokonsága másik ebp vezető tisztségviselője, akit gazdasági vagy szakmai tevékenysége miatt jogerősen elítéltek.
Szigorú szakmai és összeférhetetlenségi szabályok írják elő, ki lehet az ebp-ben igazgatósági, felügyelőbizottsági tag, illetve például cégvezető, vezető jogtanácsos, vezető orvos és vezető gyógyszerész vagy belső ellenőr. Így például nem lehet igazgatósági tag parlamenti, önkormányzati, európai parlamenti képviselő, polgármester, állami vezető.
A pályázatnyertes kisebbségi tulajdonosnak vállalnia kell, hogy az ebp saját tőkéjét az alapítás évében legalább 3 milliárd forintra, azt követően az ebp éves fejkvótabevételének (amely a taglétszám és az adott évben érvényes fejkvótamérték szorzata) legalább 5 százalékára egészíti ki. Az előírt sajáttőke-minimum 80 százalékának a 90 százalékát (az alapítás évében 2,16 milliárd forintot) az esetleges veszteség rendezésére tartalékban kell elkülöníteni.
A kisebbségi tulajdonosnak kötelezettséget kell vállalnia arra is, hogy az ebp taglétszáma 2009 végéig eléri az 500 ezret, de nem haladja meg a 2 milliót. Ha az ebp nem éri el az előírt minimumot, más ebp-vel egyesülhet, illetve jogutód nélkül megszűnhet.
A pénztári tagokat, vagyis a biztosítottakat besorolják a lakóhely szerinti ebp-hez, illetve a tagi jogviszony létrejöhet az egyik ebp-ből a másikba átlépéssel is. Utóbbira évente egy alkalommal van mód, kivéve ha a tag lakóhelyet változtat, mert akkor a költözést követő 30 napon belül átléphet.
A pénztártag egészségügyi szolgáltatásokra, továbbá a gyógyszer, a gyógyászati segédeszköz és a gyógyászati ellátás árához nyújtott támogatásra jogosult. Ezen felül a pénztár hozzájárulhat a tag által fizetett vizitdíjhoz, kórházi napidíjhoz, illetve más egészségügyi térítési díjhoz. A pénztártag a kezelőorvos által rendelt, az adott ellátásra meghatározott finanszírozási eljárási - ennek hiányában vizsgálati és terápiás - rend szerint jogosult az egészségügyi szolgáltatásokra. Ettől el lehet térni, ha azt a pénztártag egészségügyi állapota és a gyógyítás szempontjai indokolják, feltéve, ha azt az egészségügyi szolgáltató és az ebp közötti szerződés lehetővé teszi. Ha az egészségügyi szolgáltató és a pénztár között nincs szerződés, akkor a pénztártag egy 2008-ban kibocsátandó minisztériumi rendeletben foglalt eljárási rend szerint veheti igénybe a szolgáltatást, ha ahhoz az ebp-je előzetesen hozzájárult. Ha megadja a hozzájárulást, akkor a többletköltségek is a pénztárt terhelik.
A pénztártag beutalóval vehet igénybe járóbeteg-, illetve fekvőbeteg-szakellátást, anélkül csak sürgős esetben. A pénztártag területi ellátására kötelezett szolgáltató nem tagadhatja meg az ellátást, az erre nem kötelezett pedig csak akkor, ha a "külső" betegek fogadása veszélyezteti a területéhez tartozók ellátását. A majdani rendeletekben szabályozott beutalási rendtől való eltérést az ebp részleges térítési díjhoz kötheti.
Az ebp-törvény három tucatnál is több kormány- és miniszteri rendelet kimunkálását és elfogadását írja elő. Ezek a beutalási, szolgáltatási eljárási szabályokon túlmenően részleteiben szabályozzák például az ebp-k részvényeinek értékesítési, az egészségügyi szolgáltatások finanszírozási, a beutaló nélkül igénybe vehető szakellátások, a betegútszervezés, a külföldi gyógykezelés igénybevételi előírásait. A rendeletek meghatározzák majd a központosított egészségügyi szolgáltatások igénybevételét és a gyógyszerár-támogatásokat, a tb-támogatással igénybe vehető gyógyászati segédeszközök körét, az ebp jelentési, adatszolgáltatási kötelezettségeit, a teljesítmény-elszámolás és finanszírozás módját, az egészségügyi szolgáltatások díjtételeit és a várólista szabályait.
__________________________________________________________________________________

Mit kell tudni a családi támogatásról?

Jogosultság családi pótlékra

Változás 2008. január 1-jétől.

Ha uniós állampolgárok három hónapot meghaladóan tartózkodnak Magyarországon, és itt bejelentett lakóhellyel rendelkeznek, családi pótlékra jogosultak.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 2. §-ában.]

Saját jogán jogosult családi pótlékra a szülővel nem egy háztartásban élő nagykorú gyermek (2007 végéig ilyen esetben is a szülő volt a jogosult).

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 4. és 8. §-aiban.]

Nem változott.

Családi pótlékra a magyar állampolgár, a bevándorolt, a letelepedett, illetve a magyar hatóság által menekültként vagy hontalanként elismert személy jogosult. A határ menti ingázók érvényes tartózkodási engedély nélkül is részesülhetnek családi pótlékban.
Családi pótlékra - főszabályként - az a vér szerinti, örökbe fogadó vagy nevelőszülő jogosult, aki a háztartásában gyermeket nevel. A pótlék azon tanév végéig jár, amelyben a gyermek a 16 évet betölti, kivéve, ha alap- vagy középfokú nappalis tanulmányokat folytat, ez esetben ugyanis - 23 éves korig - jár utána a családi pótlék.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 7-8. §-aiban.]

Családi pótlékra jogosult az is, aki a szülői házat a gyámhivatal engedélyével elhagyó, 16 évet betöltött gyermeket gondoz. A gyámhivatalnak a szülői ház elhagyását engedélyező határozatban meg kell neveznie, ki jogosult a családi pótlékra. Ha a gyámhivatal nem határozza meg, kinek a háztartásába kerül a fiatalkorú, a tankötelezettség megszűnéséig vagy középfokú tanulmányainak idejére saját jogán is jogosultságot szerezhet családi pótlékra.
Ha a gyermek 18 éves kora után elhagyja a szülői házat, de a családi pótlék továbbra is jár neki - például nappali tagozaton középiskolás -, nagykorúként saját jogán kapja a családi pótlékot.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 2. §-ában.]

A mindkét - vagy az őt eltartó - szülőt elvesztő árva 18 éves kora után is jogosult családi pótlékra középfokú nappali tanulmányai befejezéséig, de legfeljebb 23 éves koráig. Ugyancsak saját jogon jogosult a pótlékra az, aki nagykorúvá válása miatt kerül ki a gyámság alól, illetve az átmeneti vagy tartós nevelésből, feltéve, hogy alap- vagy középfokú nappalis tanulmányokat folytat, nincs rendszeres jövedelme, s nincs még 23 éves.
A családi pótlék esetében rendszeres jövedelemnek továbbra is a legalább három egymást követő hónapban szerzett, havonta legfeljebb a mindenkori minimálbért - 2008-ban havi 69 ezer forintot - elérő jövedelem számít.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 4., 8. §-aiban.]

A családi pótlékot az örökbe fogadni szándékozó, illetve a gyermeket - ideiglenes elhelyező határozat alapján - gondozó személy is igényelheti. Az örökbefogadót a gyermek háztartásba kerülésének időpontjától illeti meg a családi pótlék.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 7. § (1) bekezdésében.]

A családi pótlék összege

Változás 2008. január 1-jétől.

A havi családi pótlék:
■ egygyermekes család esetén 12 200 forint (11 700 forint helyett);
■ egy gyermeket nevelő egyedülálló esetén 13 700 forint (12 700 forint helyett);
■ kétgyermekes család esetén gyermekenként 13 300 forint (12 700 forint helyett);
■ két gyermeket nevelő egyedülálló esetén gyermekenként 14 800 forint (13 800 forint helyett);
■ három- vagy többgyermekes család esetén gyermekenként 16 ezer forint (14 900 forint helyett);
■ három vagy több gyermeket nevelő egyedülálló esetén gyermekenként 17 ezer forint (15 900 forint helyett);
■ tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő család esetén, valamint intézményben élő, továbbá nevelőszülőnél, hivatásos nevelőszülőnél elhelyezett tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek után havi 23 300 forint (22 300 forint helyett);
■ tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő egyedülálló esetén a tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek után 25 900 forint (24 400 forint helyett);
■ 18. életévét betöltött tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy után 20 300 forint (19 100 forint helyett);
■ gyermekotthonban, intézetben, intézménynél vagy nevelőszülőnél, hivatásos nevelőszülőnél elhelyezett gyermekek, valamint családi pótlékra saját jogon jogosult közoktatási intézményben tanuló 23 év alattiak után havi 14 800 forint (13 800 forint helyett).

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 11. §-ában.]

Az egyedülállók köre kiegészült a rehabilitációs járadékban részesülőkkel, ha járadékuk összege nem haladja meg a legkisebb rehabilitációs járadék összegét, azaz a minimumnyugdíj 120 százalékának a felét, 2008-ban 17 100 forintot.

[Lásd 1998. évi LXXXIV. törvény 13. §-ában.]

Nem változott.

Ha a nem tanköteles gyermek tanulói jogviszonya az első vizsgaidőszak utolsó napján megszűnik, de az új képzési időszakra ismét hallgatói jogviszonyt létesít, a tanulói jogviszony megszűnése és a hallgatói jogviszony keletkezése közötti időt - legfeljebb azonban két hónapot - utóbb a családi pótlék számításakor figyelembe kell venni. Vagyis a felsőoktatásban továbbtanulókat a középiskolai tanulói jogviszony megszűnése és a felsőiskolai hallgatói jogviszony keletkezése közötti időszakban is a gyermekek közé kell számítani a családi pótlék összegének megállapításakor, azaz a beadott iskolai igazolás alapján ki kell fizetni a családi pótlék különbözetét.

[Lásd a 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 223/1998. kormányrendelet) 13. §-ában.]

A családi pótlékot továbbra is teljes hónapra kell folyósítani, függetlenül attól, hogy mikor született a gyermek, illetve mikor szüntetik meg a pótlékot. (Például a december 31-én született gyermek, illetve december 1-jei jogvesztés esetén is egész decemberre jár a családi pótlék).

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 11. §-ában.]

Emelt összegű családi pótlék jár a gyermek nevelőjének, ha egyedülálló.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 4., 13. §-aiban.]

A szülőnek járó családi pótlék összege a család nagyságától (a gyermekek számától) függ. A családnagyság megállapításakor az igénylő háztartásában élő, vér szerinti, örökbe fogadott vagy nevelt gyermek vehető számításba, valamint a felsőoktatási intézményben első akkreditált felsőfokú iskolai rendszerű szakképzésben, első felsőfokú iskolai alapképzésben részt vevő gyermek, ha nincs rendszeres jövedelme.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 12. §-ában.]

Magasabb összegű családi pótlék

Változás 2008. január 1-jétől.

Tartósan beteg az a 18 évesnél idősebb személy, aki 18. életéve betöltése előtt legalább 50 százalékos mértékű egészségkárosodást szenvedett, és ez az állapot egy éve tart, vagy előreláthatólag legalább egy évig fennáll (2007-ben ugyanilyen feltételek mellett csak a munkaképességüket 67 százalékban elvesztők számítottak tartósan betegnek).

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 4., 8. §-aiban.]

Nem változott.

Ezentúl is magasabb összegű - 2008-ban 23 300 forint, egyedülállónak 25 900 forint - pótlék jár a tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek után 18 éves koráig, a gyermekkórház (gyermekosztály) orvosának igazolása alapján.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 11. §-ában.]

Családipótlék-folyósítás

Nem változott.

A törvényben szabályozott ellátásokat - köztük a családi pótlékot, kivéve az anyasági támogatást - a jogosult kérésére "exportálni", azaz EU-tagállamba is folyósítani kell, mégpedig a kifizetés helye szerinti állam hivatalos pénznemében, az ellátás kifizetésének napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamon átváltva.

[Lásd a 223/1998. kormányrendelet 27/E. §-ában.]

Ha az ellátásra jogosult több mint három hónapra távozik más EU-tagállam - illetve nemzetközi szerződés alapján azonos jogállást élvező állam - területére, az ellátást az addig folyósító igazgatóság helyett a Magyar Államkincstár Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatóságának kell továbbfolyósítania. Az ellátásra jogosult a kiutazás előtt (ha később alakul úgy, hogy hosszabb ideig marad, akkor az azt követő nyolc munkanapon belül, amikor ez kiderült a számára) írásban köteles bejelenteni az ellátást folyósító igazgatósághoz, hogy három hónapon túlra távozik más tagállamba (tagállami státusú egyéb államba).

[Lásd a 223/1998. kormányrendelet 27/D. §-ában.]

Anyasági támogatás

Nem változott.

Az anyasági támogatás összege továbbra is gyermekenként a gyermek születésének időpontjában érvényes öregséginyugdíj-minimum - 2008-ban január 1-jétől 28 500 forint - 225 százaléka, ikergyermekekre 300 százaléka (64 125, illetve 85 500 forint).

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 31. §-ában.]

Anyasági támogatásra változatlanul az a nő jogosult, aki a terhessége alatt legalább négyszer - koraszülés esetén legalább egyszer - részt vett terhesgondozáson. Ha legalább öt hónapig külföldön tartózkodott - és ezt dokumentálni tudja -, a terhesgondozó igazolása nélkül is részesülhet anyasági támogatásban.
Anyasági támogatásra jogosult az örökbe fogadó szülő is, ha az örökbefogadást a születést követő 180 napon belül jogerősen engedélyezték. Anyasági támogatásra jogosult a gyám, ha a gyermek a születését követő 180 napon belül - jogerős határozattal - a gondozásába kerül.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 29. §-ában.]

Az anyasági támogatás nem "exportálható", azaz nem utalható külföldre. A támogatásra a Magyarországon tartózkodó uniós állampolgárok is jogosultak.

[Lásd a 223/1998. kormányrendelet 27/E. §-ában.]

Gyes, gyet

Változás 2008. január 1-jétől.

Gyermeknevelési támogatásban részesülő szülő gyermekei időkorlát nélkül vehetnek igénybe bármilyen napközbeni ellátást (2007 végéig naponta maximum öt órát tölthettek például napköziben, óvodában).

[Lásd a 223/1998. kormányrendelet 22. §-ában.]

Rehabilitációs járadékban részesülőnek is folyósítható gyes.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 27. § (1) bek. ab) pontjában.]

Nem változott.

Gyermekgondozási segélyre az a szülő (nevelőszülő) jogosult, aki a háztartásában legfeljebb hároméves gyermeket gondoz, vagy tízévesnél fiatalabb tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket tart el.
A gyermekgondozási támogatást - a gyest és a gyetet - a közös háztartásban élő bármelyik szülő igénybe veheti, de egyidejűleg csak egyikük.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 20. §-ában.]

A 16. életévét betöltött kiskorú szülő is jogosult gyermekgondozási segélyre, ha a -saját háztartásában - nevelt gyermekének gyámjával nem él egy háztartásban. Ekkor a gyest a kiskorú szülő számára kell megállapítani és folyósítani.
Ikergyermekek esetén a gyes a gyermekek tankötelessé válása évének végéig jár. Ha a gyermek tízéves koráig nem kezdi el az iskolát, akkor tankötelessé válása évének azt az évet kell tekinteni, amikor betölti tizedik évét.
Egyedülálló szülő részére nem állapítható meg méltányossági gyes, illetve nem hosszabbítható meg akkor sem, ha a gyermek 14 éves koráig tartósan beteg. Ezekben az esetekben a szülő a gyessel megegyező összegű ápolási díjat (azaz plusz 28 500 forintot) igényelhet.
Gyermeknevelési támogatásra (gyet) az a szülő (nevelőszülő vagy gyám) jogosult, aki a háztartásában három vagy több kiskorú gyermeket nevel. A támogatás a legfiatalabb gyermek hároméves korától nyolcéves koráig jár.
Gyeten lévők továbbra is csak napi négy órában végezhetnek keresőtevékenységet.
Nem jár gyermekgondozási segély vagy gyermekgondozási támogatás annak a szülőnek - nevelőszülőnek, gyámnak -, aki a szociális törvény szerinti rendszeres pénzellátásban (például gyedben, táppénzben, rendszeres segélyben) részesül, kivéve a társadalombiztosítási nyugdíjat.
Nem jár gyermekgondozási támogatás, ha olyan gyermek után igénylik, akit ideiglenes hatállyal elhelyeztek, átmeneti vagy tartós nevelésbe vettek, illetve napközbeni ellátásra vagy harminc napot meghaladóan szociális intézményben helyeztek el. (Nem számít napközbeni ellátást nyújtó elhelyezésnek, ha a gyermeket a gyermekgondozási támogatás mellett végezhető munka időtartamára adják be.)
Méltányosságból engedélyezhető a gyes továbbfolyósítása a gyermek általános iskolai tanulmányainak megkezdéséig - legfeljebb nyolcéves koráig -, ha betegsége miatt nem járhat óvodába vagy más napközis intézménybe.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 22. §-ában.]

Gyes abban az esetben is folyósítható, ha a jogosult (szülő, nagyszülő) társadalombiztosítási nyugellátásban, illetve rokkantsági járadékban részesül.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 27. § (1) bek. ab) pontjában.]

Munka gyes mellett

Nem változott.

A gyesen lévő szülő a gyermek egyéves korától nyolcórás elfoglaltságot jelentő állást is vállalhat. Jogosultságát nem zárja ki, ha a gyermeket óvodában, bölcsődében helyezi el.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 21. §-ában.]

Nagyszülő gyesen

Nem változott.

A szülő helyett a nagyszülő is igénybe veheti a gyest, ha a gyermek elmúlt egyéves. A nagyszülő gyesjogosultságának további feltétele, hogy a gyermek szülei lemondjanak erről az ellátásról, és mindketten egyetértsenek azzal, hogy a gyest a nagyszülő kapja. A gyest igénybe vevő nagyszülő a gyermek hároméves kora után vállalhat legfeljebb napi négy órára keresőtevékenységet, addig semmilyet.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 20/A., 21/A. §-aiban.]

A gyes, gyet összege

Nem változott.

A gyes és a gyet megegyezik az öregséginyugdíj-minimummal; 2008. januártól havi 28 500 forint. Ha a gyes vagy a gyet nem teljes hónapra jár, a naptári naponként kapható összeg a támogatás havi összegének harmincadrésze.
Ikrek esetén a gyes az öregséginyugdíj-minimum kétszerese (legyenek az ikrek bármennyien).

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 20-21/A. §-aiban és 26. § (2) bekezdésében.]

Ha a szülő ikergyermekei egyikének halála miatt veszti el jogosultságát a 200 százalékos gyesre, a gyes összegét a halálesetet követő három hónap múlva kell csökkenteni.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 28. § (2) bekezdésében.]

Igényérvényesítés

Változás 2008. január 1-jétől.

Megszűnnek a foglalkoztatók által működtetett családtámogatási kifizetőhelyek, kivéve azoknál az állami szerveknél, ahol a családtámogatásokkal kapcsolatos igazgatási feladatot - a törvény indoklása szerint - nemzetbiztonsági érdekből továbbra is indokolt ellátni. Ilyenek: az Országos Rendőr-főkapitányság, a megyei (budapesti) rendőr-főkapitányságok, az Köztársasági Őrezred, a Nemzeti Nyomozó Iroda, a Készenléti Rendőrség, a Repülőtéri Rendőr Igazgatóság, a Honvédelmi Minisztérium, az Információs Hivatal, a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ, az Országgyűlés Hivatala.
A Magyar Államkincstár a tárgyhónapot követő hónap 10-éig, bankszámlára utalás esetén 3. napjáig folyósítja a családtámogatásokat. Ha a tárgyhónapot követő hónap harmadik napja szombat, vasárnap vagy munkaszüneti nap, a határidő az azt követő első munkanapon jár le.
A kifizetőhelyek megszüntetése miatt a családtámogatási ügyeket a kifizetőhelyeknek elektronikusan át kell adniuk a kincstár területi szerveihez. Az átadás fokozatosan, 2008. január 1-je és 2008. március 31-e között zajlik (az átmenetileg át nem adott ügyekben a kifizetőhely folyósít). Az adatállomány átadását követően az ellátások folyósításáról a regionális igazgatóság gondoskodik.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 35. §-ában és a 223/1998. kormányrendelet 4/B. § (4) bekezdésében.]

Ha a terhességi-gyermekágyi segély (tes) vagy a gyermekgondozási díj iránti igényt elutasítják, és az igény benyújtását követően az igénylő gyermekgondozási segély iránti kérelmet is benyújt, akkor úgy kell tekinteni, mintha a gyes iránti kérelmet is a tes vagy gyed iránti igény előterjesztésének időpontjában nyújtotta volna be. (2007 végéig legfeljebb az igénybejelentést megelőző két hónapra járt visszamenőleg a gyes.)

[Lásd a 223/1998. kormányrendelet 19. §-ában.]

Nem változott.

A gyermekgondozási segély, illetve a gyermeknevelési támogatás igénylésére vonatkozó adatlapon fel kell tüntetni az igénylő adóazonosító jelét, mivel a gyes és a gyet adóterhet nem viselő járandóság. Vagyis ha valaki az ellátása mellett jövedelmet szerez, a gyes, a gyet beszámít az adóalapba - esetleg magasabb adósávba tolják a jövedelmet -, de a rájuk eső adót nem kell megfizetni.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 1. mellékletében.]

Az igényelbíráló szervnek (kifizetőhelynek, igazgatóságnak) minden ellátásra vonatkozó igényről határozatban kell döntenie, tehát határozatot kell hoznia az igény elfogadásáról, az elutasításról, illetve az ellátás visszafizettetéséről is.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 36. §-ában.]

Ha egy ellátás összege "automatizmus" miatt - az öregségi nyugdíj legkisebb összegének változása vagy a családi pótlék ösz-szegének emelkedése miatt - módosul, az igényelbíráló szervnek az egyes ellátások ügyében nem kell határozatot hoznia.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 36. §-ában.]

Családi pótlék és gyermekgondozási támogatás visszamenőleg az igény benyújtását megelőző legfeljebb két hónapra állapítható meg.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 32., 37. §-aiban.]

A családi pótlékra jogosultság megállapításához a közoktatási intézmény vezetőjének évente szeptember 30-áig igazolnia kell, hogy a már nem tanköteles, vagyis 16 évesnél idősebb gyermek még tanul.
Ha a már nem tanköteles gyermek kimarad az iskolából - tanulói jogviszonya megszűnik -, az intézmény erről soron kívül igazolást köteles kiadni a családi pótlékban részesülő szülőnek, akinek azt nyolc munkanapon belül be kell nyújtania a folyósító szervhez.

[Lásd a 223/1998. kormányrendelet 7. §-ában.]

A szülő köteles a folyósító szervhez - írásban - bejelenteni a családtámogatási ellátásra jogosultságával kapcsolatos adatokat. Ha a bejelentés elmulasztása következtében jogosulatlanul vesznek fel családtámogatási ellátást, a folyósító szerv azt - bírság kiszabása nélkül - visszafizetteti.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 39. és a 223/1998. kormányrendelet 3. §-aiban.]

Az EGT-államokban munkát vállalók, önálló vállalkozók és családtagjaik kötelesek bemutatni az államkincstár regionális igazgatóságán a tartózkodási engedélyüket, ha családi támogatást igényelnek (az igazgatóság családtámogatási irodájának kirendeltségei: 1139 Budapest, Váci út 71., 2700 Cegléd, Kosárhegyi út 3., 2600 Vác, Dr. Csányi László krt. 16.). Az ellátás iránti kérelemhez csatolni kell az ellátásban érintett, de külföldön élő családtagot igazoló dokumentumot (például anyakönyvi kivonatot), a tartózkodás jogcímét igazoló egyéb iratokat (például a foglalkoztató igazolását, a vállalkozói igazolvány másolatát). A külföldön munkát vállalók esetében nem 30, hanem 90 nap a családtámogatási ellátások iránti igény elbírálási határideje, amely egy alkalommal további 90 nappal meghosszabbítható.
Nem magyar állampolgárok családtámogatási ellátásának ügyében a kincstári regionális igazgatóságnak határozatban kell döntenie.

[Lásd a 223/1998. kormányrendelet 27/F. §-ában.]

Jogalap nélküli ellátás

Új előírás 2008. január 1-jétől.

A jogalap nélkül - vagyis nem a jogosult által felvett - családtámogatási ellátás visszafizetése méltányosságból elengedhető, ha a felvett és a jogosultat egyébként megillető ellátást a felvevője átadta a jogosultnak, és az saját jogán nem vette fel. Az elengedésre irányuló kérelemhez csatolni kell a családtámogatási ellátás átadója és átvevője által is aláírt nyilatkozatot arról, hogy az átadás megtörtént.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 43. és a 223/1998. kormányrendelet 26. §-aiban.]

Ellenőrzés

Nem változott.

A Magyar Államkincstár ellenőrzi, hogy az igényelbíráló szervek jogszerűen állapítják-e meg, folyósítják-e az ellátásokat, látják-e el ügyviteli feladataikat, állítják-e ki a jogosultságot megalapozó igazolást. A kincstár a jogosultsági feltételek meglétét az ellátást igénylőknél is ellenőrizheti.

[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 49. § (1)-(2) bekezdéseiben.]

Mit kell tudni az önkéntes pénztárakról?

Pénztártípusok

Nem változott.

A törvény háromfajta pénztár létrehozását teszi lehetővé:
■ nyugdíjpénztár, amely meghatározott feltételek mellett nyugdíjszolgáltatást nyújthat;
■ önsegélyező pénztár, amely kiegészíti a társadalombiztosítási, a munkanélküliségi és a szociális ellátórendszer ellátásait (például munkanélküliek, keresőképtelenek segélyezése, hátramaradottak támogatása), illetve támogatást nyújt a térítésköteles egészségbiztosítási szolgáltatások igénybevételéhez (például gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-vásárlás);
■ egészségpénztár, amely egészségvédelmi programok szervezését és finanszírozását, valamint egészségügyi szolgáltatások vásárlását, továbbá pénzbeli ellátások nyújtását teszi lehetővé.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 2. § (6)-(7) bekezdéseiben, 10., 47., 50/A., 51/A. §-aiban.]

Tagi jogok

Nem változott.

A tagsági jogviszony kezdete általában a belépési nyilatkozat pénztár általi elfogadásának (záradékolásának) időpontja. Az alapszabály azonban rendelkezhet ettől eltérően úgy is, hogy a tagsági jogviszony az első havi tagdíj befizetésének napján kezdődik. Ha a pénztári alapszabály e rendelkezést tartalmazza, s a belépni kívánó tag elmulasztja a tagdíj befizetését, a pénztár köteles felhívni a figyelmét a mulasztásra. Ha a tagdíjat az értesítésben megadott pótlólagos határidőre sem fizetik be, a pénztárnak nem kell létrehoznia a tagi jogviszonyt (a nem fizető személy adatait kivezetheti nyilvántartásából).
A pénztártagnak joga van a pénztár szerveibe a (küldött)közgyűlésen választani, s alapesetben ő maga is választható ezen testületekbe. A pénztár alapszabálya azonban ettől eltérhet (rendelkezhet például úgy is, hogy a pénztártagok a pénztár vezető szerveibe nem választhatók meg tisztségviselőknek).
Bármely pénztártag jogosult a pénztári iratokba és könyvekbe betekinteni, kivéve a zárt tanácskozások jegyzőkönyveit és határozatait, de a megszerzett információkat nem használhatja fel a pénztár érdekeit vagy a pénztártagok személyes adatait sértő módon.
A pénztár szolgáltatásainak igénybevételére a tag a pénztár alapszabályában leírtak szerint jogosult.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 11. §; (2), (4) bekezdéseiben, 16. §-ában.]

Pénztártagság

Nem változott.

A világ bármely országának állampolgára azonos feltételekkel léphet be magyar önkéntes pénztárba. Pénztártag lehet tehát bármely legalább 16 éves ember, aki elfogadja az adott pénztár alapszabályát, s vállalja a tagdíj fizetését.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 11. § (1) bekezdésében.]

A tagság megszűnik a pénztártag halálával, kilépésével vagy rendezetlen tagdíjhátralék esetén (az utóbbival kapcsolatos szabályokat - például a hátralékkiegyenlítés határidejét - az alapszabályban kell részletezni).

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 15. §-ában.]

Kizárható a pénztárból az a pénztártag, aki nem tesz eleget az alapszabályban foglalt követelményeknek, és a pénztár írásbeli felszólítása ellenére sem kezdeményezi átlépését más pénztárba (például a zárt munkahelyi pénztárak kizárhatják a munkahelyet váltó tagot).

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 15. §; (1), (3) bekezdéseiben.]

Ha a pénztártag már nem tagja annak a pénztárnak, ahová a tagi befizetései utáni adókedvezményt utaltatja, csak akkor jogosult az adókedvezményre, ha tagsági jogviszonya azért szűnik meg, mert átlép másik pénztárba, vagy pénztári nyugdíjszolgáltatást vesz igénybe, továbbá ha az adóhatóság elismeri, hogy a tagsági jogviszony nem a tagnak felróható okból szűnt meg. Egyéb esetekben a volt pénztártag nem tarthat igényt a kedvezmény összegére (azt a pénztár köteles visszautalni az adóhatóságnak).

Tagdíjfizetés

Nem változott.

A pénztártag által vállalt legkisebb összegű, úgynevezett egységes tagdíj mértékét a pénztár alapszabályának kell tartalmaznia. Az önsegélyező pénztárakra vonatkozó speciális előírás, hogy évente kell meghatározni az egységes tagdíj összegét.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 2. § (3) bek. c) pontjában, 13. § (1), 50. § (3) bekezdéseiben.]

A tagsági jogviszony keletkezésekor a tagnak tagdíjfizetést kell vállalnia, később azonban a tagdíj nem fizetése nem jelenti a tagsági viszony automatikus megszűnését. Arról, hogy a pénztártag számára milyen - az egyéni számlát vagy a tagsági jogviszonyt érintő - következményekkel jár a tagdíj nem fizetése, a pénztár alapszabályában kell rendelkezni.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 11. § (1) bekezdésében, 14. §-ában.]

A pénztártag az általa vállalt tagdíj összegét az alapszabályban előírtak szerint köteles bejelenteni és befizetni a pénztárnak. A befizetett tagdíjnak a pénztár alapszabálya szerinti hányada a pénztár működési költségei fedezetéül szolgál, az ennek levonása után megmaradó tagdíjrész - a szolgáltatások fedezete - a pénztártag egyéni számlájára kerül. Az egyéni számla befektetéséből származó hozamot a számlán jóvá kell írni.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 13. §-ában, 18. § (1) bek. g) pontjában.]

A tagok csak akkor vehetik igénybe a saját befizetéseik után járó kedvezményt, ha egyúttal rendelkeznek arról, hogy az adókedvezménynek megfelelő összeget az adóhatóság utalja át önkéntes pénztári egyéni számlájukra. Az adóhatósági átutalás határideje az adóbevallás beérkezésétől számított 30. nap, de legkorábbi időpontja az adóév utáni március 1-je. A pénztáriszámla-jóváírás mértéke és felső határa az éves befizetés 30 százaléka, de legfeljebb 120 ezer forint lehet. A teljes összeget azonban csak az írhatja jóvá, aki egyszerre nyugdíjpénztárnak is és önsegélyező vagy egészségpénztárnak is tagja. Ha valaki csak azonos típusú pénztárakba fizet tagdíjat, maximum 100 ezer forint számlajóváírást érvényesíthet.
Aki a reá irányadó öregséginyugdíjkorhatárt 2020. január 1-je előtt betölti, 2008-ban is a befizetett tagdíj 30 százalékát írathatja jóvá, de maximum 150 ezer forintot (azonos típusú pénztárakba fizetés esetén 130 ezret).

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 2. § (3) bek. g), 36. § (3) bek. e) pontjaiban.]

Munkáltatói hozzájárulás

Változás 2008. január 1-jétől.

Növekszik a magánszemély javára a munkáltató által az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárakba együttesen befizetett munkáltatói hozzájárulás adómentes felső határa. A személyijövedelemadó-törvény szerint egy-egy havi hozzájárulás - pénztártagonként - legfeljebb a mindenkori havi minimálbér 30 százalékáig, 2008-ban 20 700 forintig adómentes (2007-ban a minimálbér 20 százalékáig volt az).

Nem változott.

Az egészség- és önsegélyező pénztárakba befizetett munkáltatói hozzájárulás továbbra is beleszámít az adómentesen adható béren kívüli juttatások évi maximum 400 ezer forintos keretébe.
Bármely természetes vagy jogi személy, illetve nem jogi személy gazdasági társaság szerződést köthet a pénztárral arra, hogy részben vagy egészben átvállalja alkalmazottja tagdíjfizetési kötelezettségét. A szerződés megkötésével létrejön a munkáltatói tagsági jogviszony.
Ha a munkáltatói tag hozzájárulást fizet, ezt minden olyan alkalmazottja után fizetnie kell, aki nála legalább hat hónapja munkaviszonyban áll (nem teheti meg tehát, hogy csak bizonyos "kiválasztott" munkavállalók javára fizet be munkáltatói hozzájárulást).
A munkáltatói hozzájárulásnak egységesnek, minden munkavállalóra azonos összegűnek vagy azonos mértékűnek kell lennie. A munkáltató pénztártípusonként (nyugdíj-, egészség- és önsegélyező pénztár) fizethet eltérő összegű hozzájárulást - százalékban meghatározott hozzájárulás esetén pedig meghatározhatja a minimum- és maximumösszeget is -, de azonos típusba tartozó pénztárak között nem tehet különbséget. Nem választhatja tehát azt a megoldást, hogy azon munkavállalóinak fizet hozzájárulást, akik egy adott nyugdíjpénztárnak a tagjai, de egy másik tagjainak nem (vagy kevesebbet).

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 12. §-ában.]

Pénztártámogató

Változás 2008. január 1-jétől.

A pénztár az alapszabályában előírhatja, hogy a támogatói adomány legfeljebb 3 százalékát a működési költségek fedezetére fordítja (2007-ben erre a támogató beleegyezése nélkül nem volt lehetőség).

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 17. § (3) bekezdésében.]

Nem változott.

Önkéntes kölcsönös pénztári támogató az a természetes vagy jogi személy, aki ellenszolgáltatás nélkül nyújt a pénztárnak eseti vagy rendszeres pénzbeli, illetve nem pénzbeli szolgáltatást. A támogató meghatározhatja, hogy a támogatás milyen célra és módon használható fel. Támogatás a tagság egészének vagy a pénztár alapszabályában meghatározott tagsági körnek nyújtható.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 17. §-ában.]

Pénztártag halála, számlaöröklés

Nem változott.

A törvény mindhárom (tehát a nyugdíj-, az egészség- és az önsegélyező) pénztártípusra meghatározza a pénztártag halála esetén követendő eljárást, a kedvezményezett jelölésének módját, valamint azt, hogy a kedvezményezett hogyan férhet hozzá az egyéni számlához.
A kedvezményezett jelölését a pénztárnak nyilvántartásba kell vennie, méghozzá a jelölés - nem pedig a nyilvántartásba vétel - időpontjára visszamenő hatállyal. A tagsági okiraton meg kell jelölni a kedvezményezett(ek) nevét, személyes adatait, a jogosultság arányát és a kedvezményezett jelölésének időpontját is. A pénztártagnak bármikor jogában áll megváltoztatni korábbi döntését, és új kedvezményezettet jelölni.
Ha a pénztártag meghal, a kedvezményezett (illetve ennek hiányában a tag törvényes örököse) a saját nevén folytathatja a tagsági jogviszonyt, vagy más, azonos típusú pénztárba utaltathatja át az összeget, s fel is veheti a követelést. A pénztár a jogosultság igazolását követő három munkanapon belül köteles megtenni a kedvezményezett döntésének teljesítéséhez szükséges intézkedést.
Az elhunyt pénztártag számláján lévő összeg után a kedvezményezettnek sem adót, sem illetéket nem kell fizetnie.
Kedvezményezett vagy örökös hiányában a pénztártag felhalmozását a pénztár tagjai között kell felosztani.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 16/A. §-ában.]

Pénztárszervezet

Nem változott.

A pénztár szervei a közgyűlés, az igazgatótanács (it) és az ellenőrző bizottság. A pénztár legfőbb szerve a (küldött)közgyűlés, amely a tagok vagy a küldöttek összességéből áll. Az it a pénztár ügyvezető szerve, amely gondoskodik a közgyűlési határozatok végrehajtásáról, a pénztári könyvek vezetéséről, a pénztár üzletpolitikájának kialakításáról. Az ellenőrző bizottságnak rendszeresen ellenőriznie kell a pénztár gazdálkodását, számvitelét, ügyvitelét. Az ügyvezetőnek a pénztárral munkaviszonyban kell állnia, ő a felelős a közgyűlés és az it határozatainak végrehajtásáért, a pénztár eredményes működéséért és a folyamatos ügyvitelért.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 19-28. §-aiban.]

A pénztár igazgatótanácsa ülés nélkül - telefonos, faxos, telexes vagy e-mailes szavazással - is hozhat érvényes határozatot. Ez a határozat azonban csak akkor érvényes, ha az it-tagoknak a pénztár alapszabályában meghatározott hányada, de legalább a fele a szavazatát teljes bizonyító erejű magánokiratba (vagyis kézzel írt és aláírt, illetve géppel írt és tanúk előtt aláírt nyilatkozatba) foglalja. A határozatot nyolc napon belül meg kell küldeni a pénztár székhelyére.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 24. § (5) bekezdésében.]

A pénztár a felügyelettől kapott jogerős tevékenységi engedély birtokában kezdheti meg a pénztártagok tagdíjainak fogadását, illetve - az alapítókon kívüli - más tagok felvételét.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 11. § (3) bekezdésében.]

A tagszervező e tevékenysége során nem közölhet ügyfeleivel megtévesztő információkat, más pénztárakra vonatkozó olyan megállapítást, amely azokra nézve hátrányos, és köteles gondoskodni ügyfelei személyes adatainak védelméről.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 11/A-B. §-aiban.]

Egyösszegű kifizetés, járadék

Új előírás 2008. január 1-jétől.

Az önkéntes pénztár az általa nyújtott szolgáltatás mértékében, típusában vagy formájában csak akkor tehet különbséget a férfiak és nők között, ha a különbségtételt biztosításmatematikai és statisztikai adatokkal tudja indokolni. Így például járadékszolgáltató önkéntes nyugdíjpénztár ugyanakkora felhalmozás után a férfiaknak magasabb összegű életjáradékot állapíthat meg, mivel a férfiak átlagos várható élettartama alacsonyabb, mint a nőké (így a férfiak valószínűsíthetően előbb meghalnának, mint hogy megkapnák felhalmozásukat).

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 18/A. §-ában, 64/C. § (2) bekezdésében.]

Változás 2008. január 1-jétől.

A pénztár ezentúl nem köteles a házipénztárból fizetni, csak ha alapszabályában erről rendelkezik.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 48. §-ában.]

Nem változott.

A nyugdíjpénztári tag az egyéni számlán lévő követeléséhez egy összegben és részletekben is hozzájuthat, ha a nyugdíjkorhatárt még nem töltötte be, de tízéves várakozási ideje letelt. A várakozási idő letelte előtti "részletfelvételre" csak hároméves időközökkel van lehetőség (vagyis aki 2008-ban felvesz a követeléséből, ezt 2011-ben teheti meg ismét).
A munkaképességét legalább 50 százalékban elvesztő pénztártag, ha az állapotában legalább egy évig nem várható javulás - ezt az Országos Orvosszakértői Intézetnek igazolnia kell -, az úgynevezett várakozási idő letelte (azaz legalább tízéves tagsági viszony) előtt átviheti az egyéni számláján lévő összeget az önkéntes nyugdíjpénztárból egészség- és önsegélyező pénztárba.
A nyugdíjkorhatárt elérő tag egy ösz-szegben vagy járadék formájában s a kettő kombinációjában is hozzájuthat a követeléséhez.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 47. §-ában és az 1998. évi LXVI. törvény 11. § (11) bekezdésében.]

Az önkéntes nyugdíjpénztár nyugdíjszolgáltatása, vagyis a kiegészítő nyugdíj a nyugdíjkorhatár elérése után vehető igénybe. E szempontból betöltöttnek minősül a nyugdíjkorhatár akkor is, ha a pénztártag speciális, korhatár előtti ellátást vesz igénybe, például korengedményes, előrehozott, bányász-, művész vagy rokkantsági nyugdíjas. A pénztár választhat, hogy nyugdíjat csak egy összegben vagy csak járadékként, illetve a kettő kombinációjaként fizet. A választott kifizetési módozatot az alapszabályban kell rögzíteni.
A pénztártag a nyugdíjkorhatár elérését követően megteheti azt is, hogy tagdíjat a továbbiakban nem fizet, és szolgáltatást sem vesz igénybe, tehát megtakarítását a pénztárban hagyja; erről nyilatkoznia kell.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 2. § (5) bekezdésében és 47. §-ában.]

__________________________________________________________________________________

Önkéntes pénztári adózás 2008. január 1-jétől

Személyi jövedelemadó

■ Befizetés (pénztártag vagy helyette más befizetése)

3. § 22. Jövedelem, jogcím: Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a magánszemély javára munkáltatói hozzájárulásként fizetett összeg adóköteles részét meghaladó hányada
Adózási szabály: Munkaviszonyból származó jövedelem
7. § (1) e) Jövedelem, jogcím: A magánszemély nyilatkozata alapján kiutalt, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély egyéni számláján jóváírt összeg
Adózási szabály: Az önkéntes pénztártagnál (akinek az önkéntes pénztári számláján jóváírták): a jövedelem kiszámításakor nem bevétel
7. § (1) j) ja) Jövedelem, jogcím: Az önkéntes pénztár átutalása más önkéntes pénztárba (átlépéskor, illetve a pénztártag halála esetén a kedvezményezett rendelkezése alapján)
Adózási szabály: Az önkéntes pénztártagnál vagy a kedvezményezettnél (akinek az önkéntes pénztári számlájára átutalták): a jövedelem kiszámításakor nem bevétel
7. § (1) j) ja) Jövedelem, jogcím: A magánnyugdíjrendszerből a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépés miatt az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba utalt tagdíj-kiegészítés
Adózási szabály: A magánszemélynél: nem számít jövedelemnek
7. § (1) j) jb) Jövedelem, jogcím: Az önkéntes pénztári tag kedvezményezettjének rendelkezése alapján a kedvezményezett egyéni számlája javára jóváírt összeg
Adózási szabály: A kedvezményezettnél (akinek az önkéntes pénztári számláján a jóváírás megtörténik): a jövedelem kiszámításakor nem bevétel
7. § (1) j) jb) Jövedelem, jogcím: Önkéntes pénztári tag kedvezményezettjének hiányában a pénztári tagok egyéni számláinak javára jóváírt összeg
Adózási szabály: A pénztári tagoknál (akiknek az önkéntes pénztári számláján a jóváírás megtörténik): a jövedelem kiszámításakor nem bevétel
7. § (1) k) Jövedelem, jogcím: Magánszemély tag munkáltatójának havi hozzájárulása (önkéntes nyugdíjpénztárba történő befizetés esetén maximum a tárgyhó első napján érvényes minimálbér 50%-áig, egészség-, illetve önsegélyező pénztárba történő befizetés esetén maximum a 30%-áig)
Adózási szabály: Önkéntes pénztártagnál (aki kapta): nem bevétel
Megjegyzés: Több munkáltató esetén munkáltatónak - az ehotörvény szerint - a magánszemély után tételes ehót fizetni köteles munkáltató minősül. Ha a magánszemélynek több foglalkoztatója is van, eho fizetésére az kötelezett,
- amellyel a magánszemély legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó jogviszonyban áll, vagy
- ha a magánszemély sehol sem áll legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó jogviszonyban, a leghosszabb munkaidő szerinti, azonos időtartamú munkaviszonyok esetén a magasabb jövedelem szerinti munkáltató, vagy
- ha a munkaidőt nem vagy nem mindegyik jogviszonyban határozzák meg, az, amelyiknél a jövedelem magasabb, vagy
- azonos munkaidő és azonos jövedelem esetén az a munkáltató, amelynél a jogviszony korábbi
Az előbbiek szerinti sorrend meghatározásánál azt a jogviszonyt, amelyben a jövedelem eléri a mindenkori minimálbért, a heti 36 órai munkavégzéssel azonosan kell elbírálni. A munkáltatóvá minősüléshez a magánszemély írásos nyilatkozata is szükséges. A jogkövetkezmények a magánszemélyt terhelik.
7. § (2) a) Jövedelem, jogcím: Jövedelemnek nem minősülő hozzájárulás fizetésére nem jogosult munkáltató tagdíj-hozzájárulása
Adózási szabály: Teljes egészében munkaviszonyból származó (bér)jövedelemként adóköteles
7. § (2) c) Jövedelem, jogcím: A több hónapra szóló munkáltatói hozzájárulás egyösszegű utalása
Adózási szabály: Havonta fizetett munkáltatói hozzájárulásnak az az összeg minősül, amelyet az egyes hónapokban a pénztár tagdíjként ír jóvá. Utólag csak egyszer lehet utalni legfeljebb három hónapra, miután a tag a pénztártagságát tanúsító okiratot átadta a munkáltatónak.
28. § (1) Jövedelem, jogcím: Önkéntes pénztár által egyéni számlán jóváírt támogatói adomány és más jóváírások (kivételekkel)
Adózási szabály: Egyéb jövedelemnek minősül
Megjegyzés: Kivéve az alapszabály szerint egyéni számlán jóváírt saját befizetés, a munkáltatói hozzájárulás adómentes összege, az a jóváírás, amelynek forrásául szolgáló összeget más jövedelemként kell figyelembe venni, a fedezeti alapból történő befektetések hozama (ideértve az értékelési különbözetet is)
41. § (2) c) Jövedelem, jogcím: A magánszemély támogató által befizetett pénzbeli adomány
Adózási szabály: Az összevont adóalap adóját csökkenti az adóévben befizetett adomány 30%-a
Megjegyzés: Egyéb közcélú adományra befizetések után járó kedvezménnyel együtt legfeljebb 50 000 forint adólevonás, egyéb kedvezményekkel együtt legfeljebb 100 000 forint; 3 900 000 forint összes jövedelem felett nem érvényesíthető
44/A § Jövedelem, jogcím: A magánszemély tag befizetése és az egyéni számláján az adóévben jóváírt összeg (kivételekkel), ha ezeket az adóigazgatási előírások szerint igazolják
Adózási szabály: Az adóhatóság a magánszemély nyilatkozata alapján, az általa meghatározott önkéntes kölcsönös biztosítópénztári számlára utalja az adóévben a magánszemély által befizetett összeg 30%-át, de maximum évi 120 000 Ft-ot. A pénztártag nyugdíjpénztári vagy egészség- és önsegélyező pénztári befizetése és jóváírása után az átutalás összege maximum 100 000 Ft. Az öregséginyugdíj-korhatárt 2020. január 1-je előtt betöltők esetében a felső határ 150 000, illetve 130 000 Ft. Az átutalásra kerülő összeg egyik esetben sem haladhatja meg az összevont adóalap adójának adókedvezményekkel csökkentett összegét.
Megjegyzés: A befizetett összegbe nem kell beszámítani a munkáltatói hozzájárulás adómentes összegét és a fedezeti alapból történő befektetések hozamából jóváírt összegeket.
A munkáltatói hozzájárulás adóköteles része után a jóváírás a munkáltató igazolása alapján érvényesíthető. A magánszemély az átutalásra vonatkozó rendelkezése során csak egy számlát jelölhet meg. A pénztárnak igazolnia kell, hogy a megjelölt számlára az adóévben történt rendelkezési jogosultságot megalapozó befizetés, jóváírás, lekötés vagy terhére szolgáltatás igénybevétele valósult meg. Az átutalást az adóhatóság a visszatérítendő jövedelemadóra vonatkozó rendelkezések szerint, illetve ha a magánszemélynek adótartozása van, ennek kiegyenlítését követő 30 napon belül teljesíti
49. § (2) c), eho-tv. 5. § (1) d) Jövedelem, jogcím: Önkéntes pénztár által a magánszemély egyéni számláján jóváírt összeg, ha az egyéb jövedelemnek minősül (például támogatás, adomány)
Adózási szabály: Nem terheli adóelőleg (és eho sem)
11. sz. mell. I. 5 Jövedelem, jogcím: Az egyéni vállalkozó alkalmazottja javára a pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás és közterhei
Adózási szabály: Költségként elszámolható

• Pénztári szolgáltatás, kifizetés és jóváírás

1. sz. mell. 6.5. aa) Jövedelem, jogcím: Az önkéntes nyugdíjpénztár szolgáltatása (A: egyösszegű nyugdíj, B: járadék, C: rokkantság esetén)
Adózási szabály: Adómentes
Megjegyzés: A: ha legalább hároméves a tagsági viszony; B: ha legalább három évre állapítják meg, és az első három évben a járadék éves szinten nem csökken jobban az előző évi összeg 15 százalékánál; C: mindig
28. § (1) d) Jövedelem, jogcím: Az önkéntes nyugdíjpénztár nem adómentes nyugdíjszolgáltatása
Adózási szabály: Egyéb jövedelemnek minősül
Megjegyzés: A pénztárnak kell levonnia az adót és megfizetnie az ehót
28. § (8), eho-tv. 11. § (11) Jövedelem, jogcím: Az önkéntes nyugdíjpénztár egyösszegű kifizetése a várakozási idő lejártát követően, a felhalmozási időszakban
Adózási szabály: A várakozási idő lejártának évében és az ezt követő évben a kifizetés 100%-a, a várakozási időt követő második évben 90%-a, az ezt követő években folyamatosan további 10 százalékponttal csökkenő mértéke adóköteles (a 11. évtől a kifizetés teljesen adómentes). Az egyéni számlán 2007. december 31-e után jóváírt tétel esetén a jóváírás naptári évét követő tizedik évet kell a várakozási idő lejárta évének tekinteni. Azt megelőző kifizetés esetén az adott tétel 100%-a egyéb jövedelemnek számít (tehát adóköteles).
Megjegyzés: A pénztárnak kell levonnia az adóelőleget, és a pénztártagnak meg kell fizetnie a százalékos ehót
1. sz. mell. 6.4 Jövedelem, jogcím: Egyéni számlán a fedezeti alapból való befektetések hozamaként jóváírt összeg (ideértve az értékelési különbözet figyelembevétele alapján jóváírt összeget is)
Adózási szabály: Adómentes
1. sz. mell. 6.5. ab) Jövedelem, jogcím: Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a kedvezményezett részére kifizetett összeg
Adózási szabály: Adómentes

■ Egészség- és önsegélyező pénztári szabályok

28. § (1) e) Jövedelem, jogcím: Az önkéntes egészség- és önsegélyező pénztár által kifizetett összeg, kivéve, ha adómentesnek minősül Adózási szabály: Egyéb jövedelem
Megjegyzés: az egészség- és önsegélyező pénztári tagok által igénybe vett életmódjavító szolgáltatások ellenértéke egyéb jövedelem
44/A § (1) c) ca) Jövedelem, jogcím: Egészségpénztári tag egyéni számláján két évre lekötött összeg (adóigazgatás szabályai szerinti igazolás alapján)
Adózási szabály: A lekötött összeg 10%-át, de legfeljebb 100 000 forintot az adóhatóság a magánszemély nyilatkozata alapján, az általa megjelölt önkéntes pénztári számlára átutalja. Az átutalt összeg nem haladhatja meg az összevont adóalap adójának adókedvezményekkel csökkentett összegét.
Megjegyzés: E jogcímen az egészség- és önsegélyező pénztári tagi befizetések és jóváírások 30%-ának pénztári számlára utalásával és a prevenciós szolgáltatások utáni átutalással együtt évente legfeljebb 100 000 Ft, valamennyi önkéntes pénztári tagi befizetés és jóváírás utáni számlára utalással együtt pedig 120 000 Ft érvényesíthető (aki a rá irányadó nyugdíjkorhatárt 2020. január 1-je előtt betölti, annak 130 000, illetve 150 000 Ft)
44/A § (1) c) cb) Jövedelem, jogcím: Egészségpénztári tag által igénybe vett, kormányrendeletben meghatározott prevenciós szolgáltatás ellenértéke (adóigazgatás szabályai szerinti igazolás alapján)
Adózási szabály: Az igénybe vett szolgáltatás ellenértékének 10 százalékát, de legfeljebb 100 000 forintot az adóhatóság a magánszemély nyilatkozata alapján, az általa megjelölt önkéntes pénztári számlára átutalja. Az átutalt összeg nem haladhatja meg az összevont adóalap adójának adókedvezményekkel csökkentett összegét
Megjegyzés: E jogcímen az egészség- és önsegélyező pénztári tagi befizetések és jóváírások 30 százalékának pénztári számlára utalásával és az egészségpénztári lekötés utáni átutalással együtt évente legfeljebb 100 000 Ft, valamennyi önkéntes pénztári tagi befizetés és jóváírás utáni számlára utalással együtt pedig 120 000 Ft érvényesíthető (aki a rá irányadó nyugdíjkorhatárt 2020. január 1-je előtt betölti, annak 130 000, illetve 150 000 Ft)
71. § Jövedelem, jogcím: A munkáltató által a munkavállaló részére az adóévben a munkaviszonyra tekintettel biztosított egyes béren kívüli juttatások - beleértve az önkéntes egészségpénztárba és az önkéntes önsegélyező pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás bevételnek nem minősülő részét - évi 400 000 forintot meghaladó része
Adózási szabály: Adóköteles béren kívüli juttatásnak minősül
Megjegyzés: Ha a munkavállaló nem volt az adóév egészében a munkáltató alkalmazottja, a 400 000 Ft-os összeghatárt a munkaviszonyban töltött napok arányával csökkenteni kell.
Az adóköteles béren kívüli juttatás adójának mértéke 54 százalék. Az adót a munkáltató az adóévet követő év május hónapjának adójaként számolja el
1. sz. mell. 6.5. d) Jövedelem, jogcím: Egészségpénztár által nyújtott kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatások és az önsegélyező pénztár által nyújtott kiegészítő önsegélyező szolgáltatások
Adózási szabály 2007. június 1-jétől: Adómentes bevételnek minősülnek
Megjegyzés: Nem adómentesek az egészség- és önsegélyező pénztári életmódjavító szolgáltatások

Társasági és osztalékadó

4. § 1/a Jövedelem, jogcím: Az önkéntes biztosítópénztár támogatása
Adózási szabály: Adománynak minősül
7. § (5) a) Jövedelem, jogcím: Az önkéntes biztosítópénztár támogatása
Adózási szabály: Csökkenti az adózás előtti eredményt
Megjegyzés: Egyéb jogcímen adott adományokkal együttesen legfeljebb az adózás
előtti eredmény 20%-a érvényesíthető
9. § (2) d) Jövedelem, jogcím: Az önkéntes pénztár részére történt közérdekű kötelezettségvállalás alapján megállapított érték
Adózási szabály: Csökkenti az adózás előtti eredményt
Megjegyzés: A vállalkozási tevékenységhez közvetlenül köthető összeggel, közvetettnél a bevétellel arányosan
20. § (1) c) Jövedelem, jogcím: Ha a pénztár kiegészítő vállalkozási tevékenységből származó bevétele nem haladja meg a pénztár összes bevételének 20%-át
Adózási szabály: Adómentes
3. sz. mell. B) 3. Jövedelem, jogcím: A befizetett munkáltatói tagdíj-hozzájárulás (személyi jellegű egyéb kifizetés)
Adózási szabály: Költségnek, ráfordításnak minősül
__________________________________________________________________________________

Felvett megtakarítás adója

Változás 2008. január 1-jétől.

A nyugdíjpénztári egyéni számlán 2007. december 31-e után jóváírt befizetések esetében - a személyi jövedelemadóról szóló, 1995. évi CXVII. törvény szerint - az adókötelezettség keletkezése és mértéke az egyes befizetések időpontjától függ (nem pedig a várakozási idő lejártától, vagyis a pénztártagság kezdő időpontjától, mint 2007-ig). Ez azt jelenti, hogy ha a tagi számlán jóváírt összeget utóbb a tag felveszi, akkor a jóváírástól számított 10 évig a kivét időpontjában érvényes adószabályok szerint adózik utána. Ha a befizetéstől eltelt a 10 év várakozási idő, akkor az adóköteles rész továbbra is úgy csökken, ahogy 2007-ig, vagyis egy 2008-as befizetés esetében 2029-re "fogy el". (2007-ig ha valaki például 1994-ben vált pénztártaggá, s 2006-ban befizetett összeget 2007-ben vett ki, ugyanúgy csak annak 80 százaléka után fizetett adót, mint ha 1994-ben befizetett összeget vett volna fel, mivel lejárt a tíz év várakozási ideje, így elkezdett csökkenni az adója.)

Nem változott.

A nyugdíjpénztári tagnak a tízéves várakozási idő leteltét követően, de még a nyugdíjkorhatára elérését megelőzően felvett, a 2008. január 1-je előtt jóváírt megtakarítása után - a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint - a felvétel időpontjától függően fokozatosan csökkenő hányad után kell jövedelemadót fizetnie. Ha a megtakarítást a várakozási idő lejártát követő második évben veszi fel, a juttatás 90 százaléka után kell adót fizetnie. Ha még egy évet vár, a juttatás 80 százalékát, további egy év után már csak 70 százalékét terheli adó, és így tovább. Ha a pénztártag a tízéves várakozási idő lejártát követő tíz évig nem nyúl a megtakarításához, azt a 11. évben teljes egészében adómentesen veheti fel.
A nyugdíjpénztárból felvett megtakarítás adóköteles részét 11 százalék egészségügyi hozzájárulás is terheli.
Ha a tag hozamként elszámolt összeget vesz ki, akkor az - a jóváírás időpontjától függetlenül - teljes egészében adó- és ehomentes.
A nyugdíjszolgáltatás igénybe vehető a tízéves várakozási idő letelte előtt is, de az egyösszegű kifizetést és a járadékszolgáltatást csak akkor nem terheli személyi jövedelemadó, ha a tagsági viszony legalább hároméves, illetve a járadékszolgáltatás időtartama legalább három év, és összege nem csökken jelentősen (nem jelentős a csökkenés, ha a pénztár által szolgáltatott járadék összege a folyósítási idő alatt évente legfeljebb 15 százalékkal csökken). A várakozási időtől és a tagsági jogviszony időtartamától függetlenül sem terheli jövedelemadó a pénztári szolgáltatást, ha a pénztártag tébés rokkantsági nyugellátásra szerez jogosultságot.

Tagi lekötés hitelfedezetre

Nem változott.

Az önkéntes nyugdíjpénztár tagja banki hitel felvétele esetén fedezetként felajánlhatja egyéniszámlaegyenlegének legfeljebb 50 százalékát. Előtte azonban a tagnak rendelkeznie kell arról, hogy a hitel fedezetéül szolgáló ösz-szeget a pénztár tagi "lekötésként" tartsa nyilván, vagyis zárolja. E lekötésre a pénztártagnak csak akkor van lehetősége, ha a tízéves várakozási idő letelt - vagy ha a tag a nyugdíjkorhatárt betöltötte -, és nincsen tagikölcsön-tartozása.
A hitelfedezetként szolgáló, lekötött (zárolt) összeget a pénztártag a későbbiekben a várakozási idő letelte utáni kifizetésként, illetve szolgáltatás formájában csak akkor veheti fel, ha előtte - a lekötéssel biztosított követelés megszűntének igazolása mellett - kezdeményezi a lekötés megszüntetését. Ha a pénztártag meghalna, a kedvezményezett is csak ezen igazolás bemutatásával kezdeményezheti a lekötés megszüntetését.
Ha a hitelező bank a tagi lekötés terhére igényt érvényesít, azt adózási szempontból úgy kell tekinteni, mintha a pénztártag felvette volna az összeget. Ha tehát az összeg adóköteles, a pénztártagnak adót és ehót kell fizetnie utána. Az utóbbiakat a tárgyévről szóló bevallásban kell szerepeltetni és az adófizetés határidejéig megfizetni.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 2. § (3) bek. d) pontjában, 13. § (3), 47. § (7), 47/B. § (3) bekezdéseiben és a 281/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 281/2001. kormányrendelet) 27/A. §-ában.]

Tagi kölcsön

Nem változott.

Nyugdíjpénztári tagi kölcsön csak a várakozási idő harmadik évét követően nyújtható. Összege nem haladhatja meg a kölcsönfelvétel időpontjában a tag egyéni számláján nyilvántartott összeg 30 százalékát, lejárati ideje pedig legfeljebb 12 hónap lehet.
Ha a tagi kölcsönt a tag felszólítás ellenére sem fizeti vissza, a hátralék összegét, valamint a pénztár költségeit a pénztár leemelheti a tag egyéni számlájáról. A leemelt hátralék a hátralékos tag jövedelme, s adóelőleget, illetve százalékos ehót kell fizetnie utána. Az egyéni számla megterheléséről a pénztárnak jövedelemigazolást kell kiállítania.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 46. § (1) bek. b) pontjában, (3) bekezdésében és a 281/2001. kormányrendelet 27. §-ában.]

Nyugdíjpénztári tagi kölcsön akárhány alkalommal nyújtható. Nem adható viszont tagi kölcsön fennálló tagikölcsöntartozás, fennálló tagi lekötés esetén, továbbá akkor sem, ha a tag már bejelentette a pénztárnak kilépési, átlépési szándékát. Nem adható tagi kölcsön akkor sem, ha a tag korábban nem fizette vissza felvett kölcsönét, és a hátralékot a pénztárnak az egyéni számláról kellett leemelnie.

[Lásd a 281/2001. kormányrendelet 27. §-ában.]

Pénztári működés

Új előírás 2008. január 1-jétől.

Az önkéntes nyugdíjpénztári igazgatótanács dönthet úgy, hogy a pénztár áttér az úgynevezett elszámolóegységre épülő nyilvántartási rendszerre. A rendszer bevezetését követően a tag a tagdíjbefizetéseivel egységeket "vásárol", vagyis befizetéseit - a befektetésijegy-vásárlással analóg módon - egységekké konvertálva írják jóvá egyéni számláján. A rendszer elindításakor a tag addig felgyűlt számlakövetelését is egységekben fejezik ki. Induláskor 1 forint egy egység lesz, vagyis az elszámolóegység indulóárfolyama 1 forint.
Az elszámolóegység árfolyamát a pénztári befektetések hozamai növelik (a tagdíjbefizetések nem). A hozamot az egység árfolyamváltozása jeleníti meg, ezt a pénztárnak minden munkanapra és a hónap utolsó napjára - bármilyen napra essék is az - közzé kell tennie a honlapján. A tag a követelését (egyéni számlájának egyenlegét) folyamatosan meg tudja határozni, ehhez csak az egységei darabszámát és egy egység aktuális árfolyamát kell összeszoroznia.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 49/A. § (5)-(8) bekezdéseiben, 49/E. §-ában.]

Az 5 millió forintnál nagyobb értékű ingatlanfejlesztést végző pénztárnak az építés szakszerűségének ellenőrzésével építési műszaki ellenőrt kell megbíznia.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 38/A. § (6) bekezdésében.]

Nem változott.

A befizetett tagdíjból, illetve a tagok befektetési hozamából korlátozottan vonható le költség. Eszerint a tagdíj évi 10 ezer forintig terjedő részének legfeljebb 10 százaléka, az a feletti részének pedig 6 százaléka vonható le a működési és a likviditási tartalék javára. A fennmaradó összeget teljes egészében a tagok egyéni számláján kell jóváírni.
Ugyancsak korlátozottan számolható el vagyonkezelési költség. A vagyonkezelővel kötött szerződésben meghatározott vagyonkezelési díj és a pénztár által - a maga kezelte vagyon, illetve vagyonrész után - elszámolt vagyonkezelési költség a 2006-ban elfogadott törvénymódosítás szerint 2008. január 1-jétől sem együttesen, sem külön-külön nem haladhatja meg a tárgyévi átlagvagyon 0,8 százalékát.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 49. §-ában.]

A pénztári beszámolót és mérleget - a könyvvizsgálói záradékkal együtt - a tárgyévet követő év június 30-áig a Pénzügyi Közlönyben kell közzétenni. Az internetes honlappal rendelkező pénztáraknak éves beszámolójukat a tárgyévet követő év június 30-áig a honlapjukon is közzé kell tenniük (ha a pénztárnak nincs internetes honlapja, akkor a közzététel a PSZÁF kötelezettsége).

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 40. § (5)-(6) bekezdéseiben, 56. § (1) bek. g) pontjában.]

A nyugdíjpénztáraknak február 28-áig be kell jelenteniük a felügyeletnek az előző évi nettó és bruttó pénztári hozamrátát - választható portfóliós rendszert működtető önkéntes nyugdíjpénztáraknak választható portfóliónként -, valamint az elmúlt öt naptári év átlagos hozamrátáját. A bejelentett adatokat a felügyelet március 15-éig közzéteszi.
A pénztárnak, ha tájékoztatóban, hirdetésben vagy bármilyen más közlési formában - kivéve a Pénzügyi Közlönyben történő kötelező nyilvánosságra hozatalt - nyilvánosságra hozza az éves befektetési hozamrátáját, azonos méretben (például azonos betűnagyságban) közölnie kell az előző ötéves időszak átlagos hozamrátáját is.

[Lásd a 281/2001. kormányrendelet 24. § (2), 25. § (3) bekezdéseiben.]

__________________________________________________________________________________

Példa elszámolóegységre épülő nyilvántartásra

Választható portfóliós rendszerrel nem rendelkező önkéntes nyugdíjpénztár 2008. március 31-én átáll az elszámolóegységre épülő nyilvántartásra. Tagjai egyéni számláin március 31-én összesítve 1 milliárd forint jóváírt összeg szerepel. E napra a jóváírt követelések minden forintja egy elszámolóegységnek felel meg. Így a tagi számlák állományának egésze 1 milliárd egység lesz, s a tagok számláira annyi egység kerül, ahány forint jóváírt követelésük van.
A pénztár április 1-jén befekteti a fedezeti tartalékot, ami révén 1 millió forint nettó hozamot ér el, miközben a tagi számlákon nincs változás (tagdíjat, illetve egyéb befizetést nem írnak jóvá). A befektetési hozama révén április 1-jén az elszámolóegység-árfolyam 1 forintról 1,001 forintra emelkedik [(1 000+1) / 1 000 = 1,001]. Egy például 500 ezer forintos tagi számla értéke 505 ezer forintra nő (500 000 egység x 1,001 = 505 000 forint).
Április 2-án a pénztár félmillió forint befektetési veszteséget szenved el. Elszámolóegység-árfolyama ezért 1,0005 forintra csökken [(1 001 - 0,5) / 1 000 = 1,0005). Az 500 ezer forintos tagi számla (jóváírt követelés) értéke 500 250 forintra csökken (500 ezer egység x 1,0005 = 500 250). Ha ugyane számlára ugyane napon beérkezik 20 ezer forint tagdíj, a számlán nyilvántartott elszámolóegységek száma nem 20 ezerrel, hanem 19 990-zal nő (20 000 / 1,0005 = 19 990). Ennek révén e tag egyéni számlán jóváírt összes követelése 2008. április 2-án 519 990 egység, de 520 250 forint lesz (519 990 x 1,0005 = 520 250).
__________________________________________________________________________________

Informatikai előírások

Nem változott.

A pénztáraknak informatikai rendszerük biztonsága érdekében szabályzatot kell készíteniük. Ebben meg kell határozni a pénztár által működtetett információs rendszerrel szemben támasztott követelményeket, valamint az annak használatából adódó biztonsági kockázatokat a tervezési, beszerzési, üzemeltetési és ellenőrzési fázisokban. A rendszerkockázatokat legalább kétévente felül kell vizsgálni. A pénztáraknak külön szabályzatot kell készíteniük az informatikai rendszer ellenőrzéséről.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 40/C. §-ában.]

Ha a pénztár másra bízza adatai kezelését, adatfeldolgozását (kiszervezés), a megbízottnak minden olyan személyi és tárgyi feltételt teljesítenie kell, amely a pénztárra elő van írva. Így például rendelkeznie kell a tevékenység ellátásához szükséges irodahelyiséggel, adószámmal, lennie kell legalább mérlegképes könyvelői képesítésű alkalmazottjának, nyugdíjpénztár esetén befektetési szakértőjének, járadékszolgáltató pénztár esetén pedig aktuáriusának. A kiszervezésről szóló szerződésben rendelkezni kell arról, hogy a szolgáltató érvényesíti az adatvédelmi előírásokat, továbbá hogy a kiszervezett tevékenységet végző hozzájárul, hogy munkáját a pénztár és a PSZÁF ellenőrizze, valamint hogy szerződéses tevékenysége során ő a felelős az adatvédelmi és adatbiztonsági előírások teljesítéséért, s hogy a szerződés megszegése esetén azt a pénztár azonnal felmondhatja.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 40/D. §-ában.]

Pénztári alapok, vagyon

Új előírás 2008. január 1-jétől.

Ha a pénztár a tagi követelések fedezetét képező tartalékból a pénztár elhelyezésére szolgáló ingatlant vásárol (vagy már rendelkezik így vásárolt ingatlannal), hozamként a működési költségek fedezetére szolgáló tartalék terhére kell az ingatlan-értékelő által meghatározott minimális bérleti díjnak megfelelő összeget a tagi számlákon jóváírnia.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 36. § (4) bek. d) pontjában.]

Nem változott.

A pénztárnak kötelező fedezeti, működési és likviditási alapokat létrehoznia. A fedezeti alap a szolgáltatások finanszírozására, a működési a költségek fedezetére, a likviditási az átmenetileg szabad pénzeszközök gyűjtésére s a pénztári fizetőképesség biztosítására szolgál. A pénztárak további alapokat is létrehozhatnak (például egyes kockázatok kezelésére).

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 36. §-ában.]

Az 1 milliárd forint feletti vagyonnal rendelkező önkéntes nyugdíjpénztárakban az eszközöket naponta kell piaci áron értékelni.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 49/A. § (1)-(2) bekezdéseiben.]

Az önkéntes nyugdíjpénztárak több eltérő kockázatú portfólióba is befektethetnek. Az egyes pénztártagok ez esetben választhatnak, hogy egyéni számlájuk melyik portfólióhoz tartozzon.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 49/B-D., 80. §-aiban.]

Átalakulás, megszűnés

Új előírás 2008. január 1-jétől.

Az átalakulás (egyesülés, szétválás) napjának a jogutód pénztár alapszabálya hatálybalépésének napját kell tekinteni (ezt 2008-ig nem szabályozta a törvény). A hatálybalépés legkorábbi időpontja az átalakulásról döntő második közgyűlés napja, a legkésőbbi az azt követő 30. nap lehet.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 42. § (11) bekezdésében.]

Nem változott.

A pénztár végelszámolással, illetve felszámolással szűnhet meg. Végelszámolásos megszűnésről kizárólag a közgyűlés dönthet. Ha a pénztártag végelszámoláskor másik pénztárba lép át, a rá jutó vagyonrészt átviheti oda, vagy egy összegben is felveheti (az utóbbi esetben a kifizetés nem minősül pénztári szolgáltatásnak, vagyis adóköteles jövedelemnek számít).

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 45-45/B. §-aiban.]

Az átalakulásról a pénztárnak két közgyűlésen kell döntenie. Az első közgyűlésen az átalakulási szándékról kell és lehet határozni, a másodikon a vagyonmérlegtervezeteket, illetve a vagyonleltárt kell elfogadni.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 42. §-ában.]

Felszámolási eljárásra kerül sor, ha a pénztár fizetésképtelen, vagy ha az eljárást a felügyelet kezdeményezi (mert például a pénztár működésének súlyos szabálytalansága másként nem orvosolható, de ilyen eset az is, ha a felügyelet visszavonja a pénztár tevékenységi engedélyét). Ha a felügyelet kezdeményezi a felszámolási eljárást, a bíróság köteles azt elrendelni a pénztár fizetésképtelenségének megállapítása nélkül is. A tagok követelése csak a felszámolási eljárás költségeinek kifizetését követően egyenlíthető ki (a nyilvántartott egyéniszámlaegyenlegükkel arányosan). A felszámolás kezdőnapja a felszámolást elrendelő végzés meghozatalának a napja.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 45/B. §; (1), (4) bekezdéseiben, 69/A. §-ában.]

Pénztár szétválásakor a pénztártagoknak írásban kell nyilatkozniuk arról, melyik pénztárban folytatják tagságukat.
Nyilatkozat hiányában a pénztártag az átalakulási tervben rögzítettek szerinti pénztárban lesz tag.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 44. § (1) bekezdésében.]

Az önkéntes nyugdíjpénztár magánnyugdíjpénztárral is egyesülhet, ami nyomán magánnyugdíjpénztárat működtető önkéntes nyugdíjpénztár jön létre. Magánnyugdíjpénztárat működtető önkéntes nyugdíjpénztár szétválhat önkéntes nyugdíjpénztárra és magánnyugdíjpénztárra.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 44/A-B §-aiban.]

__________________________________________________________________________________

Foglalkoztatói nyugdíj

A foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló 2007. évi CXVII. törvény alapján 2008-tól működtethető foglalkoztatói nyugdíjintézmény Magyarországon.

Alapítás, intézményi forma

Foglalkoztatói nyugdíjintézményt pénzügyi intézmények - bankok, biztosító részvénytársaságok -, illetve foglalkoztatók (egyedül vagy többen) alapíthatnak, utóbbiak akkor, ha vállalják, hogy munkavállalóik részére foglalkoztatói nyugdíj-hozzájárulást fizetnek.

[2007. évi CXVII. törvény 7. §]

A foglalkoztatói nyugdíjintézmény zártkörűen működő részvénytársaságként vagy az Európai Gazdasági Térség bármely államában bejegyzett intézmény esetén annak magyarországi fióktelepeként működhet. Nincs szükség magyarországi fióktelep létesítésére, ha a más országban bejegyzett foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény a székhelye szerinti országban engedéllyel rendelkezik, hogy határon átnyúló szolgáltatást is végezhet.

[2007. évi CXVII. törvény 6. §, 82. §]

A részvénytársaságként működő foglalkoztatói nyugdíjintézmény ügyvezető szerve (a gazdasági társaságokra vonatkozó általános szabályokkal megegyezően) az igazgatóság, az ügyvezetés ellenőrzését pedig - a foglalkoztatói nyugdíjintézmények esetén kötelezően létrehozandó - felügyelőbizottság látja el. E szervekbe a foglalkoztatói nyugdíjintézmény közgyűlése választhat tagokat, de kinevezésükre csak akkor kerülhet sor, ha azt legalább 30 nappal megelőzően az intézmény bejelentette őket a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének, és az megadta az engedélyt. A kinevezési engedélyt megadottnak kell tekinteni, ha azt a felügyelet a kézhezvételétől számított 30 napon belül nem utasítja el, nem függeszti fel az eljárást, vagy nem rendelkezik hiánypótlásról.
Az intézmény igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tagja csak az lehet, aki büntetlen előéletű, megfelel a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvényben leírtak szerinti szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági feltételeknek. Felügyelőbizottsági elnök csak olyan felsőfokú végzettségű lehet, aki legalább öt évet dolgozott szakirányú biztosítási, pénztári vagy államigazgatási vezetőként, s utolsó ilyen állását a kinevezési kérelem benyújtását megelőző tíz évben töltötte be. A kinevezésre kerülő fenti tisztségviselők nem tevékenykedhetnek könyvvizsgálóként.

[2007. évi CXVII. törvény 10. §]

A működés megkezdése

A foglalkoztatói nyugdíjintézménynek tevékenysége megkezdéséhez
■ rendelkeznie kell a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete által kiadott jogerős tevékenységi engedéllyel;
■ vezető biztosításmatematikust (aktuáriust), számviteli vezetőt, belső ellenőrt, vezető jogászt és befektetési vezetőt kell alkalmaznia (személyi feltételek);
■ megfelelő irodahelyiséget, az előírt nyilvántartások vezetéséhez szükséges számítástechnikai, a kockázatok csökkentése érdekében információs és ellenőrzési rendszert kell működtetnie, továbbá tervvel kell rendelkeznie a rendkívüli helyzetek kezelésére (tárgyi feltételek).
A tevékenység megkezdéséhez legalább 3,2 millió euró úgynevezett biztonsági tőke szükséges, de ha a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges előírt szavatolótőke egyharmada ennél nagyobb, akkor a biztonsági tőkének el kell érnie ezt az egyharmadot.
A felügyelethez benyújtott tevékenységiengedély-kérelemnek tartalmaznia kell a működéssel kapcsolatos legfőbb dokumentumokat, egyebek között az intézmény cégbíróság által érkeztetett cégbejegyzési kérelmének másolatát, az alapszabályt, az üzleti tervet, a személyi és tárgyi feltételek, valamint a minimális biztonsági tőke meglétének igazolását. A felügyeletnek a kérelmet a beérkezésétől számított 90 napon belül kell elbírálnia, ez indokolt esetben egy alkalommal további 90 nappal meghosszabbítható.

[2007. évi CXVII. törvény 1-17. §, 39. §, 41. §, 60. § (1) bek. a) pont]

Foglalkoztató csatlakozása

A foglalkoztatói nyugdíjintézménybe magánszemély nem jelentkezhet, tagsági jogviszonya a foglalkoztatóján keresztül jön létre, mégpedig oly módon, hogy az valamely foglalkoztatói nyugdíjintézménnyel csatlakozási szerződést köt, s abban vállalja, hogy meghatározott munkavállalói részére hozzájárulást fizet, akik ezáltal foglalkoztatói nyugellátásra szerezhetnek jogosultságot. A csatlakozással a foglalkoztató nem szerez tulajdonrészt az intézményben.

[2007. évi CXVII. törvény 8. §]

Magánszemély tagsága

Foglalkoztatói nyugdíjintézménynek az a magánszemély lehet a tagja, aki az adott intézményt alapító vagy ahhoz csatlakozott foglalkoztatóval munkaviszonyban áll. A magánszemély tagságának további feltétele, hogy a munkaszerződése tartalmazza a foglalkoztató kötelezettségvállalását a hozzájárulás megfizetésére. A foglalkoztatónak nem kell valamennyi munkavállalójára egységes feltételeket alkalmaznia, nem kell garantálnia, hogy minden munkavállalója részére fizet hozzájárulást, és azt sem, hogy az mindenki után azonos százalékos mértékű vagy összegű lesz. Tehát lehetősége van arra, hogy csak bizonyos munkaterületeken és munkakörökben fizessen hozzájárulást. A megkülönböztetés azonban nem ütközhet az egyenlő foglalkoztatói bánásmódra vonatkozó, a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénybe (nemek szerint például nem alkalmazhat megkülönböztetést).

[2007. évi CXVII. törvény 26. §]

A tagsági jogviszony akkor szűnik meg, ha
■ a tag meghal;
■ átlép más foglalkoztatói nyugdíjintézménybe;
■ a részére nyújtott szolgáltatás teljesítése (például egyösszegű kifizetéssel) befejeződik;
■ a tag munkaviszonya a minimális, vagyis az úgynevezett feltételes jogszerzési időtartam letelte előtt (ezt a nyugdíjkonstrukció részeként a csatlakozási szerződésben kell meghatározni; legfeljebb öt év lehet) megszűnik.

[2007. évi CXVII. törvény 27. § (2) bek., 29. §]

A tag a részére a foglalkoztató által fizetett hozzájárulást - egyösszegű vagy rendszeres befizetéssel - kiegészítheti. A rendszeres kiegészítés bármikor szüneteltethető. A foglalkoztató eldöntheti, hogy csak akkor nyújt hozzájárulást, ha a munkavállaló vállalja ennek kiegészítését. Ezt rögzíteni kell a munkaszerződésben vagy a kollektív szerződésben, továbbá azt is, hogy a munkavállalói kiegészítés elmulasztása milyen jogkövetkezményekkel jár. Ha a foglalkoztató mulasztja el befizetési kötelezettségét, akkor a mulasztással érintett időszakra a tagnak sem kell kiegészítést fizetnie.
Ha a munkaviszony a feltételes jogszerzési időtartam lejárta előtt szűnik meg - tehát a munkavállaló nem szerez ellátási jogosultságot -, az addig befizetett kiegészítést vissza kell neki fizetni, a befizetésre jutó realizált hozammal együtt.

[2007. évi CXVII. törvény 26. § (4), 27. § (2) bek.]

Szolgáltatások

Az intézmény alapszabályában kell rögzíteni, hogy milyen szolgáltatásokat nyújt a kötelezően választhatók közül: ad-e, és mi módon ad nyugdíjat a nyugdíjkorhatár betöltésekor, a nyugdíjkonstrukcióban rögzített mértékű megrokkanás esetén (ha a tag az erről szóló orvosi igazolást bemutatja, és letelt az alapszabályban meghatározható várakozási idő), illetve a tag halála esetén a hozzátartozóknak.
A szolgáltatás egyösszegű szolgáltatás, a jogosult élete végéig tartó életjáradék-szolgáltatás és meghatározott ideig tartó járadékszolgáltatás lehet, s ezek kombinálhatók. A foglalkoztatói nyugdíjrendszerben - ellentétben az önkéntes nyugdíjpénztárakkal - nem vehető fel a megtakarítás tíz év várakozási idő lejárta után.
A foglalkoztatói nyugdíjintézmény egyidejűleg működtethet befizetéssel és szolgáltatással meghatározott nyugdíjkonstrukciót. Az előbbi esetében a befizetés mértékét határozzák meg - és a nyugdíj összege a befizetett hozzájárulások és az ezek befektetéséből származó hozam függvénye (hasonlóan a magán- és az önkéntes nyugdíjpénztári gyakorlathoz), míg az utóbbiban a szolgáltatás fix vagy jövedelemarányos mértékű összegét határozzák meg. E konstrukcióban a hozam figyelembevételével kerül meghatározásra a hozzájárulás összege. Így ha a befektetési hozam a korábban előrejelzettnél magasabb vagy alacsonyabb lesz, a jövőbeni szolgáltatás szintentartása érdekében a fizetendő hozzájárulás mértéke csökkenthető, illetve növelhető.
A befizetéssel meghatározott nyugdíjkonstrukció választható portfóliós rendszerben is működtethető. Ez esetben a felhalmozási időszakban lévő tagok dönthetnek arról, hogy megtakarításaikat melyik - meghatározott befektetési összetételű - portfólió részeként fektessék be. Ha a tag az egyik portfólióból átlép egy másikba, az egyéni számlájával szemben érvényesített átlépési költségek a számlaegyenleg legfeljebb 1 ezrelékét tehetik ki, és nem haladhatják meg a 4 ezer forintot.

[2007. évi CXVII. törvény 2. § 5., 30., 34. §, 53. §]

Adózási szabályok

A foglalkoztatói nyugdíjintézménybe a magánszemély javára befizetett foglalkoztatói hozzájárulás összege - ha nem több a havi minimálbér 50 százalékánál (2008-ban 34 750 forintnál) - a magánszemély adómentes bevétele, nem kell tehát figyelembe vennie a személyi jövedelemadó számításánál. Ha egy foglalkoztató a maximális mértékű hozzájárulást fizette munkavállalója javára valamely önkéntes nyugdíjpénztárba, attól még ugyanezt megteheti abba a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe is, amelynek alapítója, vagy amelyhez csatlakozott.
A magánszemély által befizetett tagi kiegészítés 30 százaléka adókedvezményként érvényesíthető, tehát a fizetendő adót csökkenti. Ugyanez az adókedvezmény érvényesíthető a foglalkoztatói hozzájárulás adóköteles (vagyis havonta a minimálbér 50 százalékát meghaladó) részére. E kedvezmények szintén függetlenek attól, hogy más nyugdíjcélú intézménybe teljesített tagi befizetések után elszámol-e valamilyen kedvezményt az adózó. A magánszemély befizetése és a foglalkoztatói befizetés adóköteles része utáni kedvezményre azonban vonatkozik - a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott - 100 ezer forintos adókedvezményi korlát, és teljes egészében csak 3 millió 400 ezer forintos éves jövedelemig érvényesíthető.
Az egyik foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményből a másikba történő átlépéskor átutalt összeget nem terheli személyi jövedelemadó.
A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény által a tagnak vagy hozzátartozónak kifizetett nyugdíj adómentes. Az adómentességnek az a feltétele, hogy a kifizetéskor a tag már legalább három éve tag legyen (akár átlépésekkel is) foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményben, illetve hogy nem egyösszegű kifizetés esetében az éves járadék a folyósítás első három évében ne csökkenjen az előző évi 85 százaléka alá. Ha a tag a rokkanttá nyilvánítása következtében kapja a nyugdíjat, az minden esetben adómentes. A tag halála esetén a kedvezményezettnek kifizetett felhalmozás szintén feltétel nélkül adómentes jövedelem

[1995. évi CXVII. törvény 7. § (1) bek. ke) pont, 35. § (3), 44. § (2), 1. melléklet 6.5]

Intézményi befektetések

A foglalkoztatói nyugdíjintézmény maga is befektethet - például részvényekbe, állampapírokba -, s megbízhat ezzel egy vagy több vagyonkezelő szervezetet is, s dönthet úgy is, hogy eszközei egy részét ő maga, a többit pedig vagyonkezelő fekteti be. Az eszközök bárahány százaléka befektethető. Az igazgatóságának kötelező - a pénzügyi intézményekével megegyező szerkezetű és tárgyú - befektetési politikát elfogadnia.

[2007. évi CXVII. törvény 45-49. §]

__________________________________________________________________________________

Önsegélyező pénztár

Változás 2007. június 1-jétől.

Az önsegélyező pénztárak szolgáltatási köre továbbra is tartalmazza a tanév, illetve a nevelési év megkezdéséhez kapcsolódó költségek megtérítését (beiskolázási támogatás). A pénztártagonként legfeljebb évi 20 ezer forint összegű támogatás a tanévkezdést megelőző, illetve azt követő 60 napon belül kiállított számla alapján vehető igénybe. (A 2006 végén elfogadott törvénymódosítás szerint ez a lehetőség 2007. május 31-étől megszűnt volna.)

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 50/B. § (1) bek. g) pontjában.]

Változás 2008. január 1-jétől.

Az Országos Gyógyszerészeti Intézet által engedélyezett gyógyhatású termékek megvásárlásának ártámogatása ismét kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatásnak minősül, ami adómentesen nyújtható az egészség- és az önsegélyező pénztárak által is (e termékek 2007. június 1-je és december 31-e között nem tartoztak e körbe).

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 2. § (6) bek. g) 11., 50/B. § (1) bek. h) pontjaiban.]

Az önsegélyező pénztárak az ápolási díj kiegészítését egyéni szolgáltatásként is nyújthatják (korábban ezt csak közösségi szolgáltatásként tehették).

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 50/D. § (2) bek. cc) pontjában.]

Nem változott.

Az önsegélyező pénztárak által nyújtható szolgáltatások köre:
■ gyermek születéséhez kapcsolódó ellátások; természetgyógyászati szolgáltatás;
■ munkanélküliséghez kapcsolódó ellátások;
■ tűz- és elemi károkhoz kapcsolódó segélyek;
■ betegséghez, egészségi állapothoz kapcsolódó segélyek;
■ hátramaradottak segélyezése halál esetén;
■ hozzájárulás vizitdíjhoz, kórházi napidíjhoz;
■ tanévkezdési (beiskolázási) támogatás;
■ gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának támogatása;
■ látássérült, mozgáskorlátozott vagy fogyatékos személy életvitelének támogatása.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 50/B. §-ában.]

Az önsegélyező pénztárak a szolgáltatásokat valamennyi egyéni számla egyidejű megterhelésével képzett úgynevezett szolgáltatási tartalékból is finanszírozhatják. A szolgáltatási tartalék terhére finanszírozott úgynevezett közösségi szolgáltatások várakozási idő nélkül igénybe vehetők. A közvetlenül az egyéni számlákról finanszírozható szolgáltatások jogcímeit a törvény tételesen felsorolja, a közösségi szolgáltatásként nyújtott támogatások esetében csak támogatási kategóriákat rögzít, azokon belül a pénztár döntheti el, mit nyújt.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 50., 50/D. §-aiban.]

A kizárólag egyéni számláról finanszírozott önsegélyező pénztári szolgáltatások egy részét a tag csak akkor veheti igénybe az egyéni számláján jóváírt - tagi, munkáltatói vagy támogatói - befizetés terhére, ha a befizetéstől számítva legalább 180 nap eltelt. Nem korlátozza azonban várakozási idő az önsegélyező pénztár finanszírozta szolgáltatások közül
■ a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök vásárlásának ártámogatását;
■ a keresőképtelenség miatt kieső jövedelem pótlását; a pénztártag halála esetén a hátramaradottak támogatását; a vakoknak készült speciális könyvek vásárlásának támogatását;
■ a vakvezető kutya költségeinek támogatását;
■ a megváltozott munkaképességűek életvitele javítását célzó támogatásokat.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 50. § (2) bekezdésében.]

Egészségpénztár

Változás 2007. június 1-jétől.

A sporttevékenységhez közvetlenül kapcsolódó költségek (például a pálya- vagy uszodabérlet) támogatása mégsem került ki a kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatások köréből, azaz 2007. május 31-ét követően is adómentes. (A 2006. végi törvénymódosítás szerint 2007. június 1-jével e szolgáltatástípust is át kellett volna sorolni az úgynevezett életmódjavító - vagyis adóköteles - szolgáltatási körbe.)

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 51/B. § (1) bek. n) pontjában.]

Változás 2008. január 1-jétől.

A sporttevékenység támogatási kerete nem a jogosultakra együtt, hanem külön-külön érvényes - továbbra is a tárgyév január 1-jén érvényes minimálbér havi összegéig, 2008-ban ez 69 ezer forint -, vagyis például a jogosult családtagok mindegyike 69 ezer forintért vásárolhat (eddig csak együtt vásárolhattak ennyiért).

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 51/B. § (1) bek. n) pontjában.]

Az Országos Gyógyszerészeti Intézet engedélyével rendelkező gyógyhatású termékek ártámogatása ismét kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatásnak számít, vagyis adómentes (a 2007-ben május 31-e és december 31-e között adott ilyen termék utáni támogatás adóköteles).

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 2. § (6) bek. g) 11., 51/B. § (1) bek. i) pontjaiban.]

Nem változott.

Az egészségpénztárak főbb nyújtható szolgáltatásai:
■ a tb keretében igénybe vehető egészségügyi szolgáltatás kiegészítése vagy helyettesítése;
■ hozzájárulás vizitdíjhoz, kórházi napidíjhoz;
■ otthoni gondozás;
■ gyógytorna, gyógymasszázs, fürdőszolgáltatás igénybevételének támogatása;
■ látássérült, mozgáskorlátozott vagy fogyatékos személy életvitelének támogatása;
■ gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának támogatása;
■ gyógyüdülés, egészségügyi üdülés támogatása;
■ hátramaradottak segélyezése;
■ sporttevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kiadások támogatása.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 51/B. §-ában.]

Az egészségpénztár közgyűlése szabadon dönthet arról, hogy a pénztár szolgáltatásait kizárólag a tagok egyéni számlájának megterhelésével, illetve részben vagy egészben szolidaritási alapon finanszírozza. Határozhat úgy, hogy egyes szolgáltatásait vagy akár valamennyi szolgáltatását "közös kalapból" fedezi (azaz több pénztártag egyéni számláját terheli meg), s úgy is, hogy az egyéni számlán található összeggel kizárólag a pénztártag rendelkezik (azaz a szolgáltatás értéke csak a tag követelését csökkenti).
Ha az egészségpénztár nem szolidaritási alapon finanszíroz szolgáltatásokat, kizárólag a tagja dönt arról, hogy egyéni számlájának terhére milyen szolgáltatásokat vesz igénybe.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 51. § (4) bekezdésében.]

Ha - az egészségpénztár által finanszírozható - gyógy- és az egészségügyi üdülést egy tag veszi igénybe, ez évi 160 ezer forintig adómentes, ha egyszerre többen, 240 ezer forint a határ.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 51/B. § (2) bekezdésében.]

A pénztártag által igénybe vett úgynevezett életmódjavító szolgáltatás ellenértéke - tehát az az összeg, amennyit a pénztártag az egyéni számlájáról a szolgáltatásra fordít - adóköteles jövedelem, a pénztártagnak az éves adóbevallásában egyéb jövedelemként kell azt bevallania, és utána az adót megfizetnie. Az egészségpénztáraknál életmódjavító szolgáltatás
■ a tb-finanszírozási körbe nem tartozó természetgyógyászati szolgáltatás;
■ a rekreációs üdülési szolgáltatás;
■ a sporteszközvásárlás támogatása;
■ az életmód javulását elősegítő kúra támogatása.
Az egészség- és az önsegélyező pénztáraknál egyaránt életmódjavító szolgáltatás a gyógytea, a fog- és szájápoló vásárlásának támogatása.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 51/C. §-ában.]

Egészségpénztári adókedvezmény

Nem változott.

A tagi befizetés, a prevenciós szolgáltatás, illetve az egyéni számla kétéves lekötése után járó adókedvezmény egyéni számlajóváírás formájában vehető igénybe.
Ha az egészségpénztár tagja úgy rendelkezik, hogy az egyéni számláján lévő összeget vagy annak egy részét két évig nem használja fel, a lekötött összeg 10 százalékát az adóhatóság a tag által - az adóbevallásban - megjelölt önkéntes pénztári számlán íratja jóvá.
Ha viszont a pénztártag a lekötött összeget a két év lejárta előtt "feltöri", tehát annak terhére szolgáltatást vesz igénybe, akkor az igénybe vett adókedvezményt (jóváírást) annak 20 százalékával növelten kell visszafizetnie. Ezt az adott évről szóló bevallásban kell szerepeltetnie, és az adófizetés határidejéig befizetnie.
Ugyancsak a pénztári számlán lehet jóváírni a pénztártag által igénybe vett prevenciós egészségügyi szolgáltatások (például szűrések) ellenértékének 10 százalékát. Az egészségpénztárban lekötött, illetve a prevenciós szolgáltatások igénybevétele után járó számlajóváírást be kell számítani a pénztártag saját befizetései után érvényesíthető jóváírás maximális összegébe.
E szabályokat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény tartalmazza (lásd önkéntes pénztári adózás című táblázatunkat a 66-67. oldalon).

Közösségi szolgáltatások

Nem változott.

Az önsegélyező pénztárak valamennyi szolgáltatásukat finanszírozhatják közösségi szolgáltatásként (közösségi szolgáltatás továbbra is az egyéni számlák terhére létrehozott tartalékból finanszírozott szolgáltatás), de közvetlenül az egyéni számlák terhére csak az önsegélyező pénztári szolgáltatások egy részét:
■ a gyermek megszületésekor, illetve örökbefogadásakor nyújtható egyszeri egyösszegű támogatást;
■ a táppénznek, a baleseti táppénznek, a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugellátásnak, a baleseti járadéknak, a terhességi-gyermekágyi segélynek, a gyermekgondozási díjnak, az átmeneti járadéknak, a bányász-egészségkárosodási járadéknak, az álláskeresési járadéknak és segélynek a folyósításuk időtartama alatti, legfeljebb az ellátás alapjául szolgáló összeg mértékéig terjedő kiegészítését;
■ a gyermekgondozási segélynek és a gyermeknevelési támogatásnak, a rokkantsági járadéknak, a rendszeres szociális járadéknak a folyósításuk időtartama alatti, legfeljebb az ellátással megegyező mértékű kiegészítését;
■ a pénztártag vagy közeli hozzátartozója halála esetén a temetés igazolt költségeinek támogatását;
■ gyógyteák, fog- és szájápolók, valamint az Országos Gyógyszerészeti Intézet által minősített, gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékek megvásárlásának támogatását;
■ a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök vásárlásának támogatását;
■ a vakok speciális könyvei, a megváltozott egészségi állapotúak életvitelét megkönnyítő speciális eszközök vásárlásának, továbbá a lakókörnyezetük átalakítása, a vakvezető kutya költségeinek a támogatását;
■ a hozzájárulást a vizitdíjhoz, illetve a kórházi napidíjhoz.
Kizárólag közösségi szolgáltatásként finanszírozhatók a fenti körbe nem tartozó szolgáltatások - például a munkanélküli hozzájárulás, az álláskeresési járadék, illetve segély kiegészítése -, ha a pénztártag ezek folyósításának lejártát követően is munkanélküli.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 50/D. §-ában.]

Pénztárfelügyelet

Változás 2007. október 1-jétől.

A pénztárak által fizetendő felügyeleti díj számítási módja és mértéke megváltozott. Az 50 millió forintot meg nem haladó értékű fedezeti alappal rendelkező önkéntes pénztárak évente 25 ezer forint, az ennél nagyobbak 100 ezer forint alapdíjat kötelesek fizetni a felügyeletnek, továbbá valamennyi pénztár - mérettől függetlenül - a vagyon piaci értékének 0,25 ezrelékével megegyező összegű éves változó díjat is. A nyugdíj- és önsegélyező pénztárak a teljes összeget a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének fizetik be, az egészségpénztárak a 80 százalékát a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének, 20 százalékát pedig az Egészségbiztosítási Felügyeletnek. (2007 októbere előtt a pénztárak tagdíjbevétel-arányos felügyeleti díjat fizettek, a tagdíjbevétel 2,5 ezrelékét, amelyből az egészségpénztárak 0,5 ezreléket az Egészségbiztosítási Felügyeletnek fizettek be.)

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 9/A. §-ában.]

Nem változott.

Az önkéntes kölcsönös pénztárak felügyeletére a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény valamennyi pénzügyi szervezetre egységes előírásai vonatkoznak. Eszerint a felügyelet a pénztáraknál is végezhet átfogó ellenőrzést vagy célvizsgálatot, illetve ha egy adott ügyben több szervezetnél is ellenőrzést kell végeznie, témavizsgálatot. Az ellenőrzöttek kötelesek lehetővé tenni az ellenőrzést, annak során a felügyelettel együttműködni, és gondoskodni arról, hogy a felügyelet hozzáférjen az ellenőrzéshez szükséges adatokhoz, információkhoz. Ha az ellenőrzött nem teljesíti a jogszabályokban, a felügyeleti határozatokban, illetve a saját szabályzataiban foglalt kötelezettségeket, a felügyelet szankciókkal élhet.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 64/C-D. §-aiban.]

A felügyelet azzal is szankcionálhat, hogy az önkéntes pénztárat felszólítja intézkedés megtételére, tagfelvételi zárlatot rendel el, vagy rendkívüli közgyűlést hív össze. Ha a pénztár működésének biztonsága ezt megkívánja, a felügyelet kifizetési tilalmat is elrendelhet, felfüggesztheti a pénztár működését, felügyeleti biztost rendelhet ki, illetve visszavonhatja a pénztár tevékenységi engedélyét.
A felügyelet meghatározott esetekben felszámolási eljárást kezdeményezhet a bíróságon, ha a pénztári működés helyreállítására más lehetőség nincs, valamint ha a felügyelet a pénztár működési engedélyét visszavonta, továbbá ha a pénztár végelszámolása az arról történő döntést követő egy éven belül - amelyet a felügyelet egy évvel meghosszabbíthat - nem zárul le, illetve ha a pénztár a bíróságon bejelentett székhelyén nem lelhető fel. [Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 65-66., 68-70. §-aiban.]
A PSZÁF köteles kiadni az érdeklődők számára a pénztárak alapszabályát, közgyűlési jegyzőkönyveit, a székhelyre vonatkozó adatait, a negyedéves jelentésben szereplő taglétszámát, vagyonadatát, valamint a vezető tisztségviselők nevét és a könyvvizsgálók nevét, lakcímét.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 59/C. § (1) bekezdésében.]

Az egészségpénztár és az egészségügyi szolgáltató közötti szerződések szabályszerűségét, az egészségszakmai szabályok teljesülését és a nyújtott szolgáltatások minőségét az Egészségbiztosítási Felügyelet vizsgálja.

[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 8. §-ában.]

Mit kell tudni a bevallásról, befizetésről, adatszolgáltatásról?

Járulékbevallás

Változás 2008. január 1-jétől.

A foglalkoztató a tárgyhavi járulékot csökkentheti a biztosítottnak túlfizetés miatt visszafizetett összeggel; eddig csak a korábbi bevallások önellenőrzésével igényelhette vissza a túlfizetést. (Túlfizetés előállhat, ha az éves járulékplafont utóbb - például táppénz miatt - arányosan csökkenteni kell, vagy ha a foglalkoztató azért fizetett több nyugdíjjárulékot, mert nem volt tudomása arról, hogy a munkavállalója magán-nyugdíjpénztári tag, és ezért 9,5 százalék nyugdíjjárulékot fizetett 1,5 százalék helyett.) E szabály csak a tárgyévi túlfizetésekre alkalmazható. Ha a foglalkoztatottnak ugyanazon foglalkoztatóval több biztosítási jogviszonya is van, az egyikben keletkezett túlfizetéssel a másik jogviszonyban fennálló kötelezettség nem csökkenthető.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 50. § (1) bekezdésében.]

A nullás bevallás - az adózás rendjéről szóló törvény 31. paragrafusának (6) bekezdése szerint - többes jogviszonyos vállalkozó esetén is kötelező.
A havi bevallásban - az adózás rendjéről szóló törvény 31. paragrafus (2) bekezdésének 5-6. pontjai szerint - adatot kell szolgáltatni a korkedvezmény-biztosítási járulékról (2007-ben ezt nem kellett fizetni) és minimálbér alatti jövedelem utáni járulékfizetés esetén az ezzel arányos szolgálati idő napjainak számáról is.

[Lásd az 2003. évi XCII. törvény 31. §; (2), (6) bekezdéseiben.]

Nem változott.

A foglalkoztatónak és a biztosított egyéni vállalkozónak havonként, a tárgyhónapot követő hónap 12-éig elektronikus úton kell járulékbevallást benyújtania és járulékadatot szolgáltatnia.
Az adóévre benyújtott bevallásában kell bevallania a járulékokat a munkavállalónak, ha magyarországi biztosítási jogviszonyára tekintettel kap külföldi cégtől (például belföldi munkáltató külföldi anyacégétől) járulékalapot képező jövedelmet, és a járulékbevallást a belföldi munkáltató nem vállalta át tőle.
A mezőgazdasági őstermelő negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-éig köteles a járulékokat - elektronikus úton - bevallani.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 50. § (1)-(4) bekezdéseiben.]

Járulékbefizetési határidő

Nem változott.

A foglalkoztatónak és a biztosított egyéni vállalkozónak a járulékokat a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig kell megfizetnie.
A munkavállalónak a kifizetést követő hónap 12. napjáig kell megfizetnie a társadalombiztosítási, az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulékot (tagdíjat), ha magyarországi biztosítási jogviszonyára tekintettel külföldi cégtől kap járulékalapot képező jövedelmet, és a járulékfizetést a belföldi munkáltató nem vállalta át tőle.
A mezőgazdasági őstermelő negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-éig köteles a járulékokat megfizetni.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 50. § (1)-(4) bekezdéseiben.]

Tagdíjbevallás

Nem változott.

A foglalkoztatónak és a biztosított egyéni vállalkozónak a magánnyugdíjpénztári tagdíjat (tagdíj-kiegészítést) a havi adó- és járulékbevallás részeként kell bevallania, a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig. A mezőgazdasági őstermelőnek negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig kell bevallania a tagdíjat (tagdíj-kiegészítést).
A tagdíjat, a tagdíj-kiegészítést, a tagdíjjal összefüggésben felszámított késedelmi pótlékot, önellenőrzési pótlékot továbbra is forintra kell bevallani.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 50. §-ában, 51. § (1) bekezdésében.]

Tagdíjfizetés

Változás 2008. január 1-jétől.

A magánnyugdíjpénztári tagdíj (tagdíj-kiegészítés) és pótlékai túlfizetésének visszaigénylése esetén az adóhatóság az adózó másik magánnyugdíjpénztárnál fennálló tagdíj- vagy pótléktartozása esetén is élhet visszatartási jogával - írja elő az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 151. § (2) bekezdése.

Nem változott.

A foglalkoztatónak, az egyéni vállalkozónak a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat (tagdíj-kiegészítést) a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig, a mezőgazdasági őstermelőnek a tárgynegyedévet követő hónap 12. napjáig kell befizetnie az adóhatóságnál pénztáranként megnyitott tagdíjbeszedési számlákra.
A tagdíj (tagdíj-kiegészítés), a késedelmi és az önellenőrzési pótlékban mutatkozó túlfizetéssel továbbra sem csökkenthető más adónemben fennálló tartozás. Ha azonban az adott pénztárt megillető tagdíj- és pótlékszámlán egyszerre van tartozás és túlfizetés, a túlfizetéssel csökkenthető a tartozás.
A magánnyugdíjpénztárral kötött megállapodás alapján fizetendő tagdíjat és tagdíj-kiegészítést továbbra is közvetlenül az érintett pénztárhoz kell befizetni. A foglalkoztató és az egyéni vállalkozó a meg nem fizetett tagdíjat a határidőben benyújtott vagy pótolt bevallás alapján az elévülési időn túl is megfizetheti közvetlenül a magánnyugdíjpénztárnak, ha az elévülésről igazolást kér az adóhatóságtól, és azt a befizetéssel egyidejűleg megküldi a magánnyugdíjpénztárnak.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 50. §-ában, 53. § (4) és a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 21. § (5) bekezdéseiben.]

Nyugdíjas egyéni vállalkozó járuléka

Nem változott.

A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak az egészségügyi szolgáltatási, illetve a nyugdíjjárulékot - az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 1. melléklet I. B) 3. h) pontja és 2. melléklet 5. C) pontja szerint - negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig kell megfizetnie és a személyijövedelemadó-bevallásában bevallania.

Evás egyéni vállalkozó járuléka

Nem változott.

A főállású evás egyéni vállalkozó a járulékot - az eváról szóló 2002. évi XCIII. törvény 22. § (8) bekezdése alapján - havonta, a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig köteles megfizetni és bevallani. A többes jogviszonyban álló, nappali tagozatos vagy heti 36 órás munkaviszonnyal rendelkező evás egyéni vállalkozónak a járulékot negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig kell megfizetnie és a tárgynegyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként bevallania. A kiegészítő tevékenységet folytató, vagyis nyugdíjas evás egyéni vállalkozó az egészségügyi szolgáltatási és a nyugdíjjárulékot évente, az adóévet követő hónap 12. napjáig köteles megfizetni és az éves evabevallásában bevallani.

Borravaló

Nem változott.

Ha a vendéglátóüzlet felszolgálója a borravaló után járulékot akar fizetni - hogy ezáltal nyugdíjalapot szerezzen -, a 15 százalék nyugdíj-biztosítási járulékot a személyijövedelemadó-bevallásában kell bevallania, egyúttal adatot szolgáltatnia a járulék alapjáról és összegéről. A járulékot a bevallásra előírt határidőig (május 20-áig) kell megfizetnie.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 26. § (7) bekezdésében.]

Jövedelem külfölditől

Nem változott.

A belföldi foglalkoztató átvállalhatja a munkáltatói és az egyéni járulékok megfizetését és bevallását is biztosított alkalmazottaitól azok azon járulékalapot képező jövedelmei után, amelyek e biztosítási jogviszonnyal összefüggésben külfölditől - például a foglalkoztató külföldi anyavállalatától - származnak. Ha a foglalkoztató nem vállalja át a kötelezettséget, a biztosítottnak kell a foglalkoztatói és az egyéni járulékokat (tagdíjat) a jövedelem kifizetését követő hónap 12. napjáig megfizetnie és a személyijövedelemadó-bevallásban bevallania.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 5. § (3), 30. § (2), 50. § (3) bekezdéseiben.]

Bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettségek

Új előírás 2008. január 1-jétől.

Ha a 62 évesnél fiatalabb, előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjban, korkedvezményes nyugdíjban, bányásznyugdíjban, korengedményes nyugdíjban vagy egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában részesülő munkavállaló nyugdíjjárulék-alapja a tárgyévben meghaladja a minimálbér tizenkétszeresét, erről az adóhatóság adatot szolgáltat a nyugdíjfolyósító részére, amely ez alapján szünetelteti a nyugdíj kifizetését.

[Lásd az 2003. évi XCII. törvény 31. § (11) bekezdésében.]

Változás 2008. január 1-jétől.

Az előtársaság a cégbejegyzési kérelem beadása előtt, adószám hiányában is bejelentheti biztosítottját - tipikusan a vezető tisztségviselőt - az adóhatóságnak. (2007-ben ezt csak adószám birtokában tehette meg.)
A munkáltató a biztosítottja bejelentésekor a jogelődjének nevét és adószámát is köteles közölni (összeolvadáskor, beolvadáskor, társaságiforma-váltáskor, szétváláskor).

[Lásd az 2003. évi XCII. törvény 16. §; (4), (9) bekezdéseiben.]

A foglalkoztató a biztosított kérésére ismételten is köteles - három munkanapon belül - az arról szóló igazolást kiadni, hogy a biztosítottat bejelentette. Az igazolásnak ekkor is tartalmaznia kell a bejelentésben közölt adatokat és a bejelentés teljesítésének időpontját. Az igazolás kiadásának elmulasztásáért a foglalkoztató 100 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. (2007-ben a foglalkoztató a bejelentést követően kiadott igazolást a biztosítottak kérelmére nem volt köteles ismételten kiadni.) 2008-ban is be kell jelenteni az adóazonosító jelet és a tajszámot (ez a kötelezettség a 2007-es szabályok szerint 2008-tól megszűnt volna).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 44. § (5), 44/A. § (7) és a 2007. évi CXXVI. törvény 415. § (2) bekezdéseiben.]

Nem változott.

A foglalkoztató, a biztosított egyéni vállalkozó és a biztosított mezőgazdasági őstermelő legkésőbb a jogviszony keletkezésének napjáig köteles bejelenteni az adóhatóságnak a biztosítás kezdetét. E határidőszabály alól kivétel az álláskeresési támogatás, illetve az, amikor a biztosítás csak utólag (például megbízásnál gyakran csak a kifizetéskor) állapítható meg. Ez utóbbi esetben a bejelentést legkésőbb a biztosítás megállapítását követő napon kell megtenni.
A foglalkoztató legkésőbb a bejelentését követő napon köteles igazolást kiadni a biztosítottnak a bejelentés időpontjáról, s arról, milyen adatokat jelentett be.
Ha a nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra egyéb jogcímen sem jogosult belfölditől az egészségügyi szolgáltatási járulékot más - személy vagy szerv, szervezet - átvállalja, ezt a fizetésre eredetileg kötelezett 15 napon belül köteles bejelenteni az adóhatóságnak; az átvállalás csak akkor válik érvényessé, ha az adóhatóság azt jóváhagyja.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 39. §-ában, 44. § (5) bekezdésében.]

A foglalkoztató elektronikus havi bevallásában jelentheti be, hogy a minimálbér kétszeresénél kisebb fizetést ad, az egyéni vállalkozó azt, hogy a minimálbér kétszeresénél kisebb jövedelmet vesz ki. A bejelentésben meg kell jelölni a tényleges jövedelem összegét.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 20., 27., 29-29/A §-aiban.]

Egyéni vállalkozói bejelentés

Nem változott.

Az egyéni vállalkozó 15 napon belül köteles bejelenteni az állami adóhatóságnak, ha biztosítási, járulékfizetési kötelezettsége megváltozik, vagyis ha saját jogú nyugellátást állapítottak meg részére, vagy nyugellátása folyósítása megszűnt, ha legalább heti 36 órás munkaviszonyt létesített, vagy ilyen munkaviszonya megszűnt, illetve ha közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytat.

[Lásd a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 18. §-ában.]

Jogviszony ellenőrzése

Új előírás 2008. január 1-jétől.

Ha egészségügyi szolgáltatás igénybevételekor a jogviszony ellenőrzése során kiderül, hogy az igénybevevő nem szerepel a biztosítottak OEP-nyilvántartásában - vagyis biztosítottként nincs ott bejelentve -, erről az OEP-nek tájékoztatnia kell az APEH-ot. Az adóhatóság eljárást indít a bejelentés vélelmezett elmulasztójával szemben (ennek keretében a járulékfizetési kötelezettség teljesítését is vizsgálja).
Az érintett saját maga is tisztázhatja jogviszonyát az egészségbiztosítási pénztárnál, és kezdeményezheti, hogy az OEP jegyezze be őt a nyilvántartásába (2007-ben erre csak a foglalkoztatón keresztül volt lehetőség). Az eljárásban bármilyen közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolható, hogy az érintett jogosult egészségügyi szolgáltatásra, erre alkalmas például a bejelentésre kötelezett foglalkoztató vagy egyéb szerv (nyugdíjas esetében a nyugdíjfolyósító) által a bejelentés teljesítéséről kiállított igazolás.

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 44/B-C. §-aiban.]

A 2007. évi CXXVI. adómódosító törvény 2007 végéig amnesztiát ír elő azok számára, akik nem rendelkeznek biztosítási jogviszonnyal, vagy nem jogosultak egészségügyi szolgáltatásra, de 2007. december 31-éig bejelentkeztek az adóhatósághoz, hogy egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetnek. Akik bejelentkeztek, visszamenőleg mentesülnek a bejelentés és járulékfizetés elmulasztása miatti jogkövetkezmények alól, vagyis nem kell megfizetniük az elmaradt járulékokat, s nem is bírságolhatók (egyébként visszamenőleg is megállapítható terhükre a járulékhátralék, bírsággal és pótlékkal együtt).

[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 44/B-C. §-aiban és a 2007. évi CXXVI. törvény 482. § (3) bekezdésében.]

Nyenyi-lap

Változás 2008. január 1-jétől.

A nyugdíj megállapításához szükséges adatokat az adatszolgáltatásra kötelezett - utolsó alkalommal 2008-ra - 2009. április 30-áig köteles megküldeni a nyugdíj-biztosítási szervnek (2009-ben megszűnik a nyugdíjnyilvántartási, vagyis nyenyi-lap).

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 97. § (2) bekezdésében.]

Nem változott.

A nyugdíjazás évére és április 30-a előtti nyugdíjigény benyújtása esetén a megelőző évre, valamint az évenkénti rendszeres adatszolgáltatás megszűnését (2009. január 1-jét) megelőző időszakra vonatkozó visszamenőleges és az elévülési időn túli időszakkal kapcsolatos adatszolgáltatás továbbra is folyamatosan teljesítendő a nyugdíj-biztosítási szerv számára.

[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 97. § (2) bekezdésében.]

Mulasztási bírság

Változás 2008. január 1-jétől.

Ha a munkáltató elmulasztotta levonni az egyéni járulékot, a járuléktartozás a foglalkoztatottat terheli (nem a foglalkoztatót, mint 2008-ig), a jogkövetkezmények pedig a munkáltatót, kivéve, ha a járulékot azért nem vonta le, mert a munkavállaló jogszerűtlen nyilatkozatot tett.
A 2007. évi CXXVI. adómódosító törvény szerint a magánszemély legfeljebb 200 ezer, más adózó legfeljebb 500 ezer forinttal bírságolható (2008-ig 100 ezer, illetve 200 ezer forint volt a bírság maximuma). A be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása esetére vonatkozó bírság maximuma 200 ezer forintról 1 millió forintra emelkedik.

Nem változott.

Mulasztási bírsággal sújtható a foglalkoztató, ha
■ bejelentése, adatszolgáltatása késedelmes, valótlan adatot tartalmaz, vagy hiányos;
■ járulék-, tagdíjbevallását késve - vagyis a bevallási határidőn túl, de még az adóhatóság felszólítását, ellenőrzését megelőzően - nyújtja be, és késedelmét nem menti ki;
nem teljesíti bejelentési, bevallási kötelezettségét;
■ nem vagy hiányosan vezeti a jogszabályokban előírt nyilvántartásokat.
A kiszabható mulasztási bírság felső határa - az adózás rendjéről szóló törvény szabályai szerint - a bevallással, bejelentéssel érintett magánszemélyek számának és a bírság legmagasabb értékének a szorzata.
Hibás bevallás esetén a nem magánszemély 100 ezer, a magánszemély 20 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal büntethető. Ha a későn benyújtott bevallás hibás, az adózó csak a késedelem miatt büntethető.
Ha a foglalkoztató elmulasztja levonni a járulékot, vagy a levont járulékot nem fizeti be, a késedelmi pótlék mellett a levonni, megfizetni elmulasztott járulék 50 százalékáig terjedő mulasztási bírságot is fizetnie kell. A mulasztási bírság kiszabásakor az adóhatóságnak mérlegelnie kell az eset összes körülményét, a jogellenes magatartás súlyát és gyakoriságát.
Késedelmi pótlékot kell fizetni, ha a járulékot az esedékességig nem fizették meg (például az egyéni járulékot nem vonták le, vagy a levont járulékot határidőben nem fizették meg). A késedelmi pótlék mértéke a jegybanki alapkamat kétszerese.
__________________________________________________________________________________

Tb az adózás rendje szerint

Az adókat, járulékokat külön-külön vezetett számlákra kell megfizetni. Az adóhatóság az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíj-biztosítási Alap javára teljesítendő befizetéseket is külön számlákon tartja nyilván. A magán-nyugdíjpénztári tagdíjat (tagdíj-kiegészítést), a késedelmi és az önellenőrzési pótlékot magánnyugdíjpénztáranként elkülönített tagdíjbeszedési, késedelmi- és önellenőrzésipótlékszámlákra kell befizetni.

[2003. évi XCII. törvény 40. §, 43. §; (1) bek.]

A magánszemély nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékát a járulékköteles jövedelmet juttató munkáltatónak, kifizetőnek kell megállapítania, levonnia, bevallania és megfizetnie. A magánszemély a munkáltatónak, kifizetőnek a kifizetést megelőzően nyilatkozhat - a jogcímet is megjelölve - arról, hogy a kifizetésre nem kell járulékot fizetnie.
Ha a kifizető, a munkáltató nem a jogszabálynak megfelelően vonta le a járulékot, az önellenőrzés szabályai szerint helyesbítheti járulék bevallását. A járulékot a magánszemélynek kell helyesbítenie - önellenőrzéssel -, ha a kifizetőnek úgy nyilatkozott, hogy nem kell járulékot fizetnie, de utóbb mégis kell. Az önellenőrzési pótlékot a nyilatkozat megtételét követő naptól kell számítani.
Az önadózó magánszemély a jövedelemadóról benyújtott bevallásában igényelheti vissza a járulékkötelezettség felső határát meghaladóan levont nyugdíjjárulékot, feltéve, hogy a különbözetet év közben a foglalkoztatójával nem számolta el. Az adóhatósági adó-megállapítást választó adózónak e bejelentésével egyidejűleg kell nyilatkoznia, hogy a nyugdíjjárulék-túlfizetést visszaigényli-e.

[2003. évi XCII. törvény 8. §, 30. §]

A nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra egyéb jogcímen sem jogosult belföldi - ilyen például a szociális és társadalombiztosítási ellátásban nem részesülő nagykorú eltartott közeli hozzátartozó, ha nem nappali tagozatos tanuló - 15 napon belül köteles bejelenteni az adóhatóságnak a járuléktörvény szerinti egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésének kötelezettségét, illetve annak megszűnését. A bejelentés alapján az adóhatóság a fizetési kötelezettséget határozattal előírja, és a befizetéseket nyilvántartja.

[2003. évi XCII. törvény 20. § (6) bek.]

A foglalkoztató, a biztosított egyéni vállalkozó és a biztosított mezőgazdasági őstermelő a biztosítás kezdetét legkésőbb a jogviszony első napjáig köteles bejelenteni az adóhatóságnak. E határidőszabály alól kivétel az álláskeresési támogatás, valamint az a bejelentés, amikor a biztosítás csak utólag (például megbízásnál gyakran csak a kifizetéskor) állapítható meg. Ez utóbbi esetben a bejelentést legkésőbb a biztosítás megállapítását követő napon kell megtenni. A biztosítási jogviszony megszűnését, a biztosítás szünetelésének kezdő és befejező időpontját nyolc napon belül kell bejelenteni. Nem kell a kifizetőnek bejelentést tennie, ha a magánszemélyt eseti megbízás keretében foglalkoztatja, és a magánszemély igazolja, hogy más jogviszonya (például főállású munkaviszonya) alapján biztosított.

[2003. évi XCII. törvény 16. §; (4) és (8) bek.]

A munkáltatónak, a kifizetőnek, a biztosított egyéni vállalkozónak az adó- és társadalombiztosítási kötelezettséget keletkeztető kifizetéseket, jövedelmeket havonta kell - elektronikusan - bevallania és ezekről adatot szolgáltatnia az állami adóhatósághoz, magánszemélyenként.

[2003. évi XCII. törvény 31. § (2) bek.]

Az adóhatóság megkeresésre adóadatot ad át az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóságnak és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak, ha az valamely ellátás megállapításához vagy a folyósítás jogszerűségének ellenőrzéséhez szükséges. Az adóhatóság a tárgyévet követő év augusztus 31-éig - elektronikus úton - hivatalból átadja a nyugdíj-biztosítási szervnek azon havi bevallási adatokat, amelyek a nyugdíj megállapításához szükségesek, a bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig az egészségbiztosítási szervnek azokat, amelyek az egészségbiztosítási ellátások utólagos ellenőrzéséhez szükségesek. A magánnyugdíjpénztárak a tagdíjadatokat a bevallásra előírt határidőt követő hónap - a bevallás kijavítása, önellenőrzése esetén a kijavítás, az önellenőrzés benyújtásának időpontját követő hónap - utolsó napjáig kapják meg az adóhatóságtól (elektronikusan). Az ONYF a bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig kapja meg a nyugellátás vagy rehabilitációs járadék mellett munkát végző személyek és foglalkoztatóik adatait, valamint a keresetre vonatkozó adatokat (a folyósított ellátások jogszerűségének ellenőrzéséhez). A nyugdíjfolyósító akkor kap adatot, ha a nyugdíj mellett munkát végző személy tárgyévi nyugdíjjárulékalapja meghaladja a minimálbér tizenkétszeresét.

[2003. évi XCII. törvény 52. § (7) bek.]

Az állami adóhatóság látja el a magán-nyugdíjpénztári tagdíj fizetésével kapcsolatos ellenőrzési, utólagos adómegállapítási és végrehajtási feladatokat.

[2003. évi XCII. törvény 72. § (2) bek.]

Ha az adóhatósági ellenőrzésre a tb-igazgatás szerveinek megkeresése nyomán kerül sor, az ellenőrzéssel lezárt időszak ismételten ellenőrizhető, ha ez ellátási jogosultságot érint.

[2003. évi XCII. törvény 115. § (1) bek. c) pont]

A kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra nem engedélyezhető fizetési könnyítés (fizetési halasztás és részletfizetés).

[2003. évi XCII. törvény 133. § (3) bek.]

Az adóhatóság nem mérsékelheti és nem engedheti el a biztosított járuléktartozását.

[2003. évi XCII. törvény 134. § (1) bek.]

A magánszemélynek a jövedelemadóról, az egészségügyi hozzájárulásról és a járulékról benyújtott bevallásában az adatokat kerekítés nélkül, forintban kell feltüntetnie. A kifizetői (munkáltatói) havi elektronikus bevallásban az adónemenkénti összesítő sorokban 1000 forintra kell kerekíteni az adatokat.

[2003. évi XCII. törvény 31. § (2) bek., 1. melléklet I./A)]

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu