HVG Különszám, Adó 2010

adozona.hu

HVG Különszám, Adó 2010

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Jogterület(ek): Adójog, számviteli szabályok
Érvényesség kezdete: 2009.12.31
Érvényesség vége:

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Csak a jogszabály szövegének mutatása

HVG Különszám, Adó 2010

Tisztelt Olvasó!

Több tucat törvényben több száz paragrafus módosítja november közepétől a 2010-re még a nyáron elfogadott adózási szabályokat. Olyan új adófogalmakkal kell megismerkedni, mint például az adóalap-kiegészítés, a személyes közreműködői díj kiegészítése, a vállalkozóikivét-kiegészítés, az adókiegyenlítés vagy éppen a tevékenységre jellemző kereset. Jó részük puha, nem igazán egyértelmű, a gyakorlat próbáját nehezen kiálló kifejezés, amelyek beiktatását szakértők szerint az adófizetői létszám és adózási kedv növelésének, az államkassza "muszájfeltöltésének" vágya vezérelte, ám a bevételnövelő hatás leginkább az adóhatósági ellenőrzések szigorán múlik majd.
Ismertetjük a két teljesen új törvényt, a vagyonadóról és az egyéni cégekről szóló törvényeket. Egyebekben szokás szerint a változásokra koncentrálunk, ezeket igyekszünk pontról pontra bemutatni, értelmezni. Ezúttal az illetéktörvény változásaira is kitérünk. Terjedelemben legjobban a személyi jövedelemadózás módosult, de jócskán változott az adózás rendje és az áfatörvény is. Áfaalanyok esetében például 2010-től főszabály szerint a szolgáltatások igénybevevőjének székhelye határozza meg az áfafizetés helyét, nem pedig a szolgáltatásnyújtóé. Az illetéktörvényből kiemelendő, hogy illetékköteles lesz az üzletrész öröklése, az ingatlannal bíró cégek adásvétele. Szinte minden vállalkozást érint, hogy az iparűzési adó is az APEH hatáskörébe kerül, és hogy 16 százalékról 19 százalékra nő a társaságiadó-kulcs, megszűnik viszont a különadó.
A jogalkotók feltöltötték tartalommal az egyéni cég fogalmát, új adónem a vagyonadó, nem kisebb céllal, mint hogy megadóztassa a 30 millió forintnál nagyobb értékű első, a 15 milliónál értékesebb második és értéktől függetlenül a további ingatlanokat.
A személyi jövedelemadózásban a legfontosabb új szabály a politikai nyelven csak bruttósításként emlegetett adóalap-növelés, az adóalap 1,27-szoros felszorzása. Jelentős változás még, hogy a személyesen közreműködő társasági tagok díjazásának adóját az úgynevezett főtevékenységre jellemző, piaci viszonyoknak megfelelő kereset, nem pedig a tényleges szerint kell megállapítani, hogy megszűnik egy sor adó- és adóalap-, valamint alapítványi és biztosítási kedvezmény.
Tovább lazulnak az adóamnesztia-szabályok, már nem kell magyar állampapírokban tartani a külföldről hazahozott pénzt, elegendő, ha az adót befizetik utána.
Lapunk hagyományos - pénzügy-minisztériumi és más adószakértők közreműködésével készült - különszámában összefoglaljuk a jellemzően 2010. január 1-jétől érvénybe lépő adószabályokat, teljes terjedelemben, egységes szerkezetben közlünk kilenc adótörvényt, a nem újakban a jobb áttekinthetőség kedvéért külön jelölve a módosult szövegrészeket. A most kihirdetett adótörvényekhez készülőben van még számos végrehajtási rendelet.
Tovább bonyolítja a helyzetet, ha az Alkotmánybíróság lapzártánk után hozott döntésével alkotmányellenesnek ítéli az adóalap-növelést vagy a személyes közreműködői díj, illetve a vállalkozói kivét kiegészítéséről alkotott jogszabályokat. A felülvizsgálatra karácsony után megjelenő, 2010-re szóló tb-különszámunkban visszatérünk.
Reméljük, magyarázataink segítenek eligazodni az új és tovább bonyolított szabályrendszerben. Különszámunk cd-változata az e lapban megtalálható kuponnal rendelhető meg. A cd-ről információkkal a www.hvg.hu és a www.adozona.hu oldalon szolgálunk.

Mit kell tudni a személyi jövedelemadóról?

Adóalap, adóalap-kiegészítés, összevont adóalap

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Az összevont adóalapba tartozó jövedelmekhez adóalap-növelő tételként hozzá kell adni a jövedelem 27 százalékát. Ha a jövedelem után a magánszemélynek kell megfizetnie a társadalombiztosítási járulékot vagy az ehót, az adóalap-kiegészítés kiszámításához jövedelemként a bevétel 78 százalékát kell figyelembe vennie, ezt kell 27 százalékkal megnövelnie, így kapja meg az adóalapját.
Az összevont adóalapba tartozik az adóévben adókötelezettség alá eső valamennyi önálló, nem önálló tevékenységből származó és egyéb jövedelem mellett az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági kistermelő átalányadózás szabályai szerint átalányban megállapított jövedelme is. Az összevont adóalap ezek összege, ez egészül ki az adóalap-növelő összeggel (az összeg szorozva 1,27-dal).
Az adóterhet nem viselő járandóságot (például családi pótlék, nyugdíj) a kifizetőnek, munkáltatónak adóalap-kiegészítés nélkül kell beszámítani az adóalapba, méghozzá a járandóság kifizetésének időpontja szerint, függetlenül attól, hogy mely időszakra jár.
Az összevont adóalapot és az adóalap-kiegészítést az adóév végén az adóbevallásban vagy a munkáltatói elszámolásban az adóelőleg számításakor figyelembe vett adóalap-kiegészítéstől függetlenül, az összevont adóalapba véglegesen beszámító jövedelem alapján kell megállapítani (az adóelőleg-fizetésnél ismert jövedelemre alkalmazott adóalap-kiegészítés nem tekinthető véglegesnek, mert az az elszámolható költségek alakulásától függ).

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 29. §-ában.]

Változás 2010. január 1-jétől.

Az egyéni vállalkozónak és a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjának az összevont adóalapba számító jövedelmét (a saját munkája ellenértékét) ezentúl a tevékenységére jellemző kereset alapján (lásd a 20. oldalon) kell meghatároznia.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 16. § (4)-(9), 25. § (5)-(8) bekezdéseiben.]

Nem változott.

A jövedelem főszabály szerint továbbra is a magánszemély által más személytől megszerzett adóköteles bevétel egésze, vagy a bevételnek a tételesen igazolt igazolás nélkül elismert vagy átalányban meghatározott költségekkel csökkentett része, vagy a bevételnek a törvényben meghatározott hányada. Az összevont adóalapnak része a külföldről származó jövedelem is, ha figyelembevételét nemzetközi egyezmény nem zárja ki.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 4. §-ában, 29. § (2) bekezdésében.]

Adómértékek, adósávok, adójóváírás

Változás 2010. január 1-jétől.

Az adó évi 5 millió forint adóalapig 17 százalék, az a fölötti részre 32 százalék (2009-ben 1,9 millió forint éves jövedelemig 18 százalék volt, az a fölötti részre 36 százalék). Az 5 millió forint sávhatár az adóalap-kiegészítéssel növelt jövedelemre vonatkozik. (Megszűnik a 4 százalékos különadó.)

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 30-31. §-aiban.]

Az adójóváírás az adóalap-kiegészítéssel növelt bér 17 százaléka, de jogosultsági hónaponként legfeljebb 15 100 forint (évente összesen legfeljebb 181 200 forint), és teljes egészében akkor érvényesíthető, ha a magánszemély összes jövedelme az adóévben nem haladja meg a 3 millió 188 ezer forint jogosultsági határt. Ha meghaladja, a meghaladó rész 12 százalékával csökkenteni kell a 181 200 forintot, vagyis évi 4 millió 698 ezer forint összes jövedelem esetén már nem érvényesíthető adójóváírás.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 33. §-ában.]

Nem változott.

Jogosultsági hónapnak továbbra is az a hónap számít, amelyre a magánszemélyt az adóévben bér illette meg. Az a hónap, amelyben többször vagy több kifizetőtől illette meg bér a magánszemélyt, egy jogosultsági hónapnak számít. Egy adóévben legfeljebb 12 jogosultsági hónap vehető figyelembe.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 33. § (2)-(3) bekezdéseiben.]

__________________________________________________________________________________

Fontosabb változások

■ A személyi jövedelemadó alapja a 27 százalékkal növelt jövedelem.
■ Az alsó adókulcs sávhatára 5 millió forintra emelkedik, az ehhez tartozó adókulcs 18 százalékról 17 százalékra, míg az 5 millió forint feletti jövedelemrész adókulcsa 36 százalékról 32 százalékra csökken.
■ Az adójóváírás az adóalap-kiegészítéssel növelt bérjövedelem 17 százaléka, legfeljebb havi 15 100 forint. A jogosultsági határ évi 3 millió 188 ezer forint, e fölött az adójóváírás csökkentett mértékben vehető igénybe, legfeljebb 4 millió 698 ezer forint éves jövedelemig.
■ Általánossá válik, hogy a számla alapján történő kifizetésekből a kifizetőnek nem kell adóelőleget levonnia.
■ A tartós befektetésként elkülönítetten nyilvántartott befektetés hozama, ügyleti nyeresége 10 százalékkal adózik, ha a befektetés időtartama legalább három naptári év. Ha eléri az öt naptári évet, akkor az egész időszakban elért hozam, ügyleti nyereség adómentes.
■ Megszűnnek az adókedvezmények, kivéve a súlyosan fogyatékos személyek személyi kedvezményét, a családi, illetve az őstermelői kedvezményt és a hosszú távú öngondoskodáshoz (önkéntes kölcsönös biztosítópénztári, nyugdíj-előtakarékossági számlára történő befizetések, valamint a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményi befizetések) kapcsolódó adó-visszatérítést.
■ A tőzsdei ügyletekre vonatkozó kedvező adózási szabályok érvényesek tőzsdén kívüli ellenőrzött piaci ügyletekre is.
■ Egyes, korábban adómentes juttatások (például családi pótlék, anyasági támogatás) adóterhet nem viselő járandóságnak minősülnek. A legelterjedtebb cafeteriaelemek kedvezményes - a kifizetőt terhelő 25 százalékos - adó alá kerülnek.
■ A személyi jövedelemadó alapja nem evás egyéni vállalkozók kivétje és társas vállalkozások személyesen közreműködő tagjainak juttatása esetében a piaci viszonyoknak megfelelő díjazás éves összege. Ha a díj, illetve a kivét összege ezt nem éri el, azt az osztalék, az osztalékelőleg, illetve a vállalkozói osztalékalap terhére ki kell egészíteni.
■ Az egyéni vállalkozói személyijövedelemadó-kulcs 16 százalékról 19 százalékra emelkedik.
■ Az egyéni vállalkozónál nem kell adóhatósági engedély a veszteség elhatárolásához, meghosszabbodik a fejlesztési tartalék felhasználásának időtartama, az elhatárolt veszteséget az egyéni cég továbbviheti, a vállalkozói tevékenység szüneteltethető.
__________________________________________________________________________________

Adóévi összes jövedelem

Új előírás 2010. január 1-jétől.

A magánszemély összes jövedelme az összevont adóalapba tartozó valamennyi jövedelem, növelve az adóalap-kiegészítéssel, valamint minden külön adózó jövedelem, illetve bevétel összege.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 3. § 75. pontjában.]

Nem változott.

A vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál a vállalkozói osztalékalap külön adózó részét is be kell számítani, ahogy az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás alapjául jogszerűen figyelembe vett bevételt is, nem kell viszont beszámítani az ingatlanátruházásából származó - az összevont adóalapba nem tartozó - jövedelmet.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 3. § 75. pontjában.]

Adóelőleg-fizetés

A kifizetőnek nem kell adóelőleget levonnia és befizetnie a számlaadásra kötelezett magánszemély által számlázott, valamint a felvásárlási jegy alapján kifizetett bevétel után, de ha a számlaadásra (nem egyéni vállalkozóként és nem mezőgazdasági őstermelőként) kötelezett magánszemély nyilatkozatban kéri az adóelőleg levonását, a kifizetőnek - mint 2009-ben is -be kell vallania, le kell vonnia és be kell fizetnie az adóelőleget.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 46. § (4) bekezdésében.]

Nem változott.

Az összevont adóalapba tartozó jövedelmek alapjául szolgáló bevételből adóelőleget kell fizetni, amelynek megállapítása, bevallása, levonása és befizetése a kifizető feladata, ha a bevétel kifizetőtől származik, más esetben pedig a magánszemélyé.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 46. §; (3), (9) bekezdéseiben.]

Továbbra sem terheli adóelőleg az adóterhet nem viselő járandóságot, a nyugdíj-előtakarékossági számla terhére teljesített nemnyugdíjszolgáltatás (jellemzően a nyugdíjjogosultság elérése előtti pénzfelvétel) esetében megállapított adóalapot, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély egyéni számláján jóváírt, egyéb jövedelemnek minősülő adóköteles összeget, valamint azt a jövedelmet, amely a jövedelemszerzés helye szerint olyan államból származik, amellyel Magyarországnak nincs egyezménye a kettős adóztatás elkerüléséről. A magánnyugdíjpénztár által a magánszemély részére teljesített, nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetésből sem kell adóelőleget levonni, ha a kedvezményezett magánszemély legkésőbb a kifizetéskor nyilatkozik arról, hogy a törvény rendelkezései szerint az adóévben a kifizetéssel összefüggésben adófizetési kötelezettsége nem keletkezik. Ezekben az esetekben az adót a magánszemélynek az adóbevallásban kell megállapítania, és az adóbevallás benyújtására nyitva álló határidőig kell megfizetnie.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 46. § (2) bekezdésében.]

Ha a kifizető a jövedelmet nem pénzben, hanem például természetbeni juttatásként vagy értékpapírban adja, akkor is köteles megállapítani az adóelőleget, ha azt - épp a juttatás formája miatt - nem tudja levonni. A vele munkaviszonyban, személyes közreműködői kapcsolatban álló magánszemély esetében a munkáltatónak az így megállapított adóelőleget meg is kell fizetnie. Ilyenkor azt a magánszeméllyel szembeni követelésként veszi nyilvántartásba, és a továbbiakban csökkentheti vele a magánszeméllyel szemben fennálló bármely kötelezettségét, de a munkaviszonyból származó rendszeres bevételt legfeljebb a havi minimálbér 50 százalékáig.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 46. § (6) bekezdésében.]

A kifizetőnek a megállapított adóelőleget a kifizetés (juttatás) hónapját követő hónap 12. napjáig kell megfizetnie, és az adózás rendjéről szóló törvény szerint kell bevallania.
Ha a magánszemélynek kell adóelőleget fizetnie, ugyancsak a negyedévet követő hónap 12. napjáig köteles megfizetni azt.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 46. § (5), (7)-(10) bekezdéseiben.]

__________________________________________________________________________________

Ekho

Változás 2010. január 1-jétől.

A kifizetőt terhelő ekhóból az ekhoalap 1,2 százaléka minősül egészségbiztosítási járuléknak (a 2009-es 3,3 helyett), az ekhoalap nyugdíjbiztosítási járuléknak minősülő része 18,8 százalék (2009-ben szintén 2,1 százalékponttal kisebb volt).

[Lásd a 2005. évi CXX. törvény 9., 11. §-aiban]

Nem változott.

A kifizetőt terhelő ekho mértéke továbbra is az ekhoalap 20 százaléka. Továbbra is az állami adóhatóság utalja át az egyes alapok számára a magánszemélyt, illetve a kifizetőt terhelő, megfizetett ekho összegéből a rájuk jutó részt.

[Lásd a 2005. évi CXX. törvény 4., 11. §-aiban]

__________________________________________________________________________________

Adóelőleg-megállapító munkáltató

Változás 2010. január 1-jétől.

Adóelőleget megállapító munkáltatónak nevezi ezentúl a törvény az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőt, ha a magánszemély vele munkaviszonyban áll, vagy ha a magánszemély részére bért (is) fizet, valamint az adóelőleg-megállapításra kötelezett társas vállalkozást, polgári jogi társaságot is, ha a magánszemély a tevékenységében személyesen közreműködő tag, és számára rendszeresen ismétlődő bevételt (különösen havi, heti bért, munkadíjat, tiszteletdíjat, személyes közreműködés ellenértékét, egyéb juttatást) nyújt.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 46. § (6) bekezdésében.]

Az adóelőleg alapja

Változás 2010. január 1-jétől.

Adóelőleget - az adóhoz hasonlóan - 27 százalékos adóalap-kiegészítéssel növelt adóelőleg-alap után kell fizetni. Az adóterhet nem viselő járandóságra (például családi pótlék, nyugdíj) az adóalap-kiegészítés nem vonatkozik, azt - függetlenül attól, hogy mely időszakra jár - változatlan összegben a kifizetésének időpontja szerint kell az adóalapkiegészítéssel megnövelt jövedelmekkel együtt számításba venni az adóelőleg-alap meghatározásakor.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 47. § (2) bekezdésében.]

Jövedelem adóelőlegalap-számításkor

Új előírás 2010. január 1-jétől.

A bevétel 78 százaléka minősül jövedelemnek, vagyis ez az adóelőleg alapja, ha a jövedelem után a magánszemély (például külföldi, vagy az, akinek a bevétele nem kifizetőtől származik) kötelezett a társadalombiztosítási járulék vagy az eho megfizetésére (kivéve, ha például mint egyéni vállalkozó, azt költségként számolja el vagy azt - a külföldi magánszemély esetében - részére megtérítik).

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 47. § (5), bekezdésében.]

Változás 2010. január 1-jétől.

A bevétel 50 százalékát meghaladó költség is levonható., ha a magánszemély az adóelőleg-alapot tételes költségelszámolással határozza meg, és költségei elismert vagy igazolás nélkül elszámolható költségek. A kifizetőnek az igazolás nélkül elszámolható költséggel (például önálló tevékenységből származó bevétel esetén a 10 százalék költséghányaddal) csak akkor kell számolnia, ha erről a magánszemély nyilatkozatot adott. Kivétel, ha a bevétel költségtérítés, mert abból nyilatkozat hiányában sem kell az igazolás nélkül elszámolható költséget jövedelemnek tekinteni az adóelőleg-alap számításaikor.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 47. § (2) bekezdésében.]

Nem változott.

A társadalombiztosítás, egészségügyi hozzájárulás alapjaként továbbra is az adóelőleg-alap számításakor figyelembe vett jövedelmet kell járulékalapnak tekinteni (nem pedig a 27 százalékkal növelt összeget).
Ha valamely bevétellel szemben nem lehet költséget elszámolni, a bevétel egésze beleszámít az adóelőleg alapjába. Adóelőleglevonásra kötelezett kifizetőtől származó bevétel esetén szintén az egész bevételt bele kell számítani az adóelőleg-alapba, ha a magánszemély nem ad nyilatkozatot a levonandó költségről.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 47. § (2) bekezdésében.]

Adóelőleg-nyilatkozat és bírságkövetkezménye

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Adóelőlegnyilatkozat adható (esetenként vagy az adóéven belül visszavonásig):
■ a bevétel adóelőleg-alapjának megállapításához levonandó költségről,
■ az adóelőleg-megállapítás módjáról,
■ a magánszemély összevont adóalapjának, adóterhet nem viselő járandóságainak adóévi várható összegéről,
■ bér esetén az adójóváírás figyelembevételéről,
■ a családi kedvezmény érvényesítéséről és megosztásáról,
■ az állami végkielégítés megosztásának mellőzéséről,
■ súlyosan fogyatékos magánszemély esetében az erről szóló igazolás alapján a fogyatékos állapot fennállásának időtartamáról (a végleges fogyatékos állapotról elegendő egyszer nyilatkozni).

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 48. § (2) bekezdésében.]

Változás 2010. január 1-jétől.

Az adóelőlegnyilatkozat a kifizető számára adott írásos nyilatkozat (az APEH-nak nincs rá kötelező formanyomtatványa). A kifizető felszólíthatja a magánszemélyt, hogy adjon adóelőleg-nyilatkozatot, de erre a magánszemély ekkor sem köteles.
A kifizetőnek a kifizetést megelőzően tájékoztatnia kell a magánszemélyt nyilatkozata következményeiről, hogy ugyanis
■ az elmaradt járulék miatt 39 százalék költségkülönbözeti bírságot kell fizetnie, ha nyilatkozatában tételes igazolással elszámolható költség levonását kérte, de a nyilatkozat alapján levont költség legalább 5 százalékkal meghaladja az összevont adóalapja megállapításakor az adóbevallásában elszámolt igazolt költséget;
■ 12 százalék bírságot kell fizetnie, ha a nyilatkozatában kért adóelőleg-levonás, illetve a nyilatkozat alapján fizetett adóelőleg miatt az adóév végén 10 ezer forint befizetési különbözet mutatkozik (ha például nem nyilatkozott az adóterhet nem viselő járandóságairól, s azokkal átlép a 32 százalékos adókulcsú sávba).
Ha a magánszemélynek bírságot kell fizetnie, akkor jövedelmeit önadózóként kell bevallania és a bírságot a bevallása alapján megfizetnie.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 48. § (1), (4)-(5) bekezdéseiben.]

Az adózónak az adóelőleget megállapító munkáltató számára haladéktalanul nyilatkozni kell a kifizető első kifizetését követően az adóterhet nem viselő járandóságról, például a nyugdíjról, a megosztott családi pótlékról. Ha a magánszemély mégsem közli az adóterhet nem viselő járandóságának összegét, a munkáltató e nélkül állapítja meg az általa kifizetett összegből az adóelőleg-alapot és a levonandó adóelőleget. De ha az adóterhet nem viselő járandóság miatt az adóév végén kiderül például, hogy az adójóváírás részben vagy egyáltalán nem jár, vagy az összevont adóalap egy része belenyúlik a 32 százalékos adósávba, a befizetendő adókülönbözet után 12 százalék bírságot kell fizetni, és a magánszemélynek adóbevallást kell beadnia.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 48. § (4) bekezdésében.]

Nem változott.

Ha a magánszemély már tett adóelőleg-nyilatkozatot, bármely változásról köteles haladéktalanul új nyilatkozatot adni.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 48. § (1) bekezdésében.]

__________________________________________________________________________________

Példa adóelőleg-nyilatkozat miatti bírságra

Az évközi adóelőleg
1. Éves bruttó kereset	2 400 000
2. Önálló tevékenységből származó bevétel	500 000
3. Önálló tevékenységnél nyilatkozott költséghányad	60%
4. Önálló tevékenységnél elszámolt költség [2. x 3.]	300 000
5. Önálló tevékenységből származó jövedelem [2. - 4.]	200 000
6. Adóalapba eső családi pótlék 1 gyermek után (adóterhet nem viselő járandóság)	73 200
7. Összes jövedelem [1. + 5. + 6.]	2 673 200
8. Adóalap-kiegészítés [(1. + 5.) x 27%]	702 000
9. Összevont adóalap [7. + 8.]	3 375 200
10. Adótábla szerint számított adó [9. x 17%]	573 784
11. Adójóváírás*	181 200
12. Adóterhet nem viselő járandóság adója [6. x 17%]	12 444
13. Év közben levont adóelőleg [10. - 11. - 12.]	380 140
Az éves adó
14. Önálló tevékenységnél költségtöbblet [(4. - 15.) / 4.]	17%
15. Önálló tevékenységnél igazoltan elszámolt költség [2. x 14.]	250 000
16. Önálló tevékenységből származó jövedelem [2. - 15.]	250 000
17. Összes jövedelem [1. + 6. + 16.]	2 723 200
18. Adóalap-kiegészítés [(1. + 16.) x 27%]	715 500
19. Összevont adóalap [17. + 18.]	3 438 700
20. Adótábla szerint számított adó [19. x 17°%]	584 579
21. Adójóváírás [181 200 - (19. - 3 188 000) x 12%]	151 116
22. Adóterhet nem viselő járandóságok adója [6. x 17%]	12 444
23. Összevont adóalap után fizetendő adó [20. - 21. - 22.]	421019
Bírságok
24. 39%-os bírság alapja [4. - 15., ha az nagyobb a 4. 5%-ánál]	50 000
25. 39%-os bírság [24. x 39%]	19 500
26. 12%-os bírság alapja [23. - 13., ha az nagyobb 10 000 Ft-nál]	40 879
27. 12%-os bírság [25. x 12%] 28. Befizetendő összeg [25. + 26. + 27.]	4 905 65 284
*A munkavállaló nyilatkozik az adóévre, hogy az adójóváírás maximális összegét számolják el neki az adóelőlegnél._

__________________________________________________________________________________

A fizetendő adóelőleg

Változás 2010. január 1-jétől.

A munkáltatónak (a magánszemély nyilatkozata nélkül is) az adóelőleg-alap 17 százalékát kell levonnia (a 2010-ig 18 százalék helyett), ha a várható adóelőleg-alap nem éri el az adó 32 százalékos sávhatárát.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 49. § (9) bekezdésében.]

Adóköteles társadalombiztosítási ellátás (például gyed) és tartalékosilletmény esetén a kifizető 17 százalékos kulccsal állapítja meg az adóelőleget, ha az ellátás adóalap-kiegészítéssel növelt éves összege nem több 5 millió forintnál.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 49. § (11) bekezdésében.]

A magánszemély az adóelőleg-megállapításra kötelezett bármely kifizetőnek a kifizetést megelőzően nyilatkozhat, hogy az adóévi összevont adóalapja várhatóan nem éri el az 5 millió forintot. Ilyenkor a kifizetőnek (a munkáltatójának is) 17 százalékos adókulcs alkalmazásával kell az adóelőleget megállapítania az adóévben mindaddig, amíg a magánszemély e nyilatkozatát visz-sza nem vonja, de legfeljebb addig, amíg az általa megállapított adóévi adóelőleg-alapok együtt meg nem haladják az 5 millió forintot. Ilyen nyilatkozat több kifizetőnek is adható (ilyenkor azonban a magánszemélynek ügyelnie kell arra, hogy a 17 százalékos sávhatár túllépésekor azonnal vonja vissza e nyilatkozatait).

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 49. § (2) bekezdésében.]

A nem munkáltató kifizetőnek a megállapított adóelőleg-alap 32 százalékát (a felső adókulcs szerinti összeget) kell minden esetben levonnia, ha a magánszemély nem kérte a 17 százalékos adókulcs alkalmazását, illetve ha kérte, akkor is, amikor az általa megállapított adóévi adóelőleg-alapok együttvéve meghaladják az 5 millió forintot.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 49. § (5)-(8) bekezdéseiben.]

Adókedvezmények

Változás 2010. január 1-jétől.

Megszűnik a tandíj, az alapítványi adomány, a biztosítás, a magán-nyugdíjpénztári kiegészítő tagdíj és a társadalombiztosítási megállapodás alapján járó, az alkalmi foglalkoztatáshoz kapcsolódó és a háztartási szolgáltatások utáni adókedvezmény.

[Lásd a 2009. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: adómódosító törvény) 186. § 8. pontjában.]

A megmaradó kedvezmények közül a családi kedvezmény és az őstermelői adókedvezmény érvényesítésének jogosultsági határai a korábbi összegek 1,27-szorosára emelkednek.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 42. §-ában.]

Nem kell visszafizetni a tartós adományozáshoz kapcsolódóan igénybe vett adókedvezményt, ha 2009. december 31-ét követően az adományozó a szerződésből eredő bármely kötelezettségét nem teljesíti.

[Lásd az adómódosító törvény 206. § (10) bekezdésében.]

A bevallásban nem kell feltüntetni a kedvezmény alapjául szolgáló összeget igazoló számla adatait (sorszám, kibocsátó adószáma, számlázott összeg) a 2009-es személyi jövedelemadóról benyújtandó bevallásban az összevont kedvezmény részeként érvényesített háztartási kedvezmény esetében. Ettől függetlenül az adóelévülésig meg kell őrizni a számlát.

[Lásd az adómódosító törvény 206. § (9) bekezdésében.]

Nem változott.

Továbbra is megmarad a súlyosan fogyatékos személyek személyi kedvezménye, a családi, illetve az őstermelői adókedvezmény, valamint a hosszú távú öngondoskodáshoz (önkéntes kölcsönös biztosítópénztári, nyugdíj-előtakarékossági számlára történő befizetésekhez) kapcsolódó adókiutalás. A súlyosan fogyatékos magánszemélyek adókedvezménye és a hosszú távú öngondoskodáshoz kapcsolódó adókiutalások továbbra is jövedelemkorlát nélkül érvényesíthetők. Nem változtak az összevont adóalap adóját csökkentő mértékek sem.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 39., 40., 44/A-/B §-aiban.]

Továbbra is figyelembe vehető a súlyosan fogyatékos személyek személyi kedvezménye, illetve a családi kedvezmény az adóelőleg megállapításakor.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 49. § (12) bekezdésében]

A magánszemélyt 2009. december 31-én megillető halasztott tandíjalap utáni kedvezmény továbbra is a 2009. december 31-én hatályos szabályok alapján érvényesíthető.
Az élet- és nyugdíjbiztosítás után 2010-ig - legfeljebb az azt megelőző három évben - érvényesített adókedvezményt növelt összegben vissza kell fizetni, ha a megtakarítást a szerződéskötést követő tíz éven belül kiveszik.

[Lásd az adómódosító törvény 206. § (7)-(8) bekezdéseiben.]

Belföldi, külföldi napidíj

Változás 2010. január 1-jétől.

Teljes egészében adóköteles a belföldi, illetve a külföldi kiküldetésekhez kapcsolódó napidíj. Eddig 500 forint volt levonható a belföldi napidíjból, külföldi kiküldetés esetén 30 százalék, maximum 15 euró, a közszférában külföldi kiküldetés esetén 50 százalék.

[Lásd az adómódosító törvény 186. §; 17., 19. pontjaiban.]

Kiküldetésnek minősül a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjának, valamint a honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonájának áthelyezése, átvezénylése szolgálati érdekből, így a számukra ilyen címen juttatott összeg továbbra is adómentes.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 3. § 11. pontjában.]

Nem változott.

A nemzetközi közúti árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott magánszemélyek esetében az e tevékenységre tekintettel - a 168/1995. kormányrendelet alapján - kapott napidíjból 25 eurónak megfelelő forintösszeg adómentes marad.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 3. melléklet II. 7. pontjában.]

Falusi vendégfogadás jövedelme

Változás 2010. január 1-jétől.

A falusi vendégfogadás jövedelme önálló tevékenységből származó jövedelemként adóköteles, vagyis megszűnik az egyes tevékenységtípusokhoz (agroturisztikai szolgáltatás, szállásadással járó vendégfogadás, illetve e kettő együtt) tartozó 400 ezer, 800 ezer és 1 millió 200 ezer forint bevétellel arányos jövedelemrész adómentessége. Ezért a falusi vendéglátással foglalkozóknak dönteniük kell, érdemes-e tevékenységüket valamilyen vállalkozási formában folytatni. Lehetőség nyílik például az ingatlan-bérbeadás szabályainak választására, így arra is, hogy a magánszemély a falusi szállásadásból származó - mint külön adózó - bevételére (jövedelmére) adóalap-kiegészítés nélkül a 25 százalékos forrásadó megfizetését válassza.

[Lásd az adómódosító törvény 186. § 18. pontjában és az 1995. évi CXVII. törvény 74. § (4) bekezdésében.]

Borravaló, hálapénz, felszolgálási díj

Változás 2010. január 1-jétől.

A borravaló, hálapénz, felszolgálási díj címen szerzett jövedelmek nem minősülnek adóterhet nem viselő járandóságnak, hanem a szerzés módjától függően kétféle jogcímen adóznak. Ha a felszolgálói díjat, borravalót (hálapénzt) a magánszemély a munkáltató közvetítésével szerzi meg, akkor az összevonandó bérjövedelemként, a vendégtől közvetlenül kapott borravaló, felszolgálási díj, hálapénz pedig egyéb jövedelemként adóköteles.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 3. § 21. a) pontjában, 28. § (6) bekezdésében.]

Iskolarendszeren kívüli képzés

Változás 2010. január 1-jétől.

Ezentúl az iskolarendszeren kívüli képzés adóköteles bevételnek számít, ha a képzés nem a képzést nyújtó tevékenysége ellátása érdekében történik.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 3. § 88. pontjában, 4. § (1) bekezdésében.]

Adókötelessé váló béren kívüli és egyéb juttatások

Változás 2010. január 1-jétől.

Adókötelessé vált (a 2010-ig adómentes), költségtérítésnek minősülő juttatások:
■ a pedagógusnak szakkönyv vásárlására, valamint a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló törvény hatálya alá tartozó intézményekben teljes munkaidőben, szakmai munkakörben foglalkoztatott munkavállalónak dokumentum vásárlására jogszabály alapján adott összeg, amellyel szemben azonban az e célokra fordított igazolt kiadások költségként elszámolhatóak;
■ a köztisztviselők, bírók, igazságügyi alkalmazottak, ügyészségi alkalmazottak ruházatiköltség-térítése.

[Lásd az adómódosító törvény 186. § 18. pontjában.]

Megszűnik a természetbeni juttatások adómentessége, és természetbeni juttatásként adózik
■ a legfeljebb évi három alkalommal adott csekély értékű ajándék értékéből a minimálbér 10 százalékát meg nem haladó rész;
■ a művelődési intézményi szolgáltatás évente a minimálbér összegéig;
■ a hidegétkezési utalvány havonta 6 ezer forint értékhatárig;
■ a legalább két éve használt számítógép ingyenes vagy kedvezményes juttatása;
■ a villamosenergia-iparban dolgozók díjkedvezménye, a bányászatban és erdőgazdálkodásban dolgozók szén- és tűzifa-járandóságának kedvezménye (a 2010. január 1-jét követően létrejövő munkaviszonyok esetében);
■ a munkáltató által a magánszemély nyugdíjba vonulásakor természetben adott egyszeri ajándék értékéből 15 ezer forint is;
■ a versenyen vagy vetélkedőn nyert érem, trófea (összeghatártól függetlenül).
A 2009. évi feltételeknek és mértéknek megfelelő juttatásokon túl adott természetbeni juttatásokat a munkáltatónak külön szabályoznia kell, ha nem minden munkavállalónak nyújtja egységesen.
Ha egy 2010-ben nyújtott természetbeni juttatás már 2009-ben sem minősült adómentesnek - például negyedik alkalommal kap egy munkavállaló csekély értékű ajándékot -, a munkáltatónak szabályoznia kell a juttatás feltételeit, ha ezt nem teszi meg, a juttatás munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 69. § (1) n) pontjában.]

Kedvezményesen adózó természetbeni juttatások

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Adókötelessé válnak egyes, 2010-ig adómentes vagy bevételnek nem számító juttatások. E juttatások 25 százalékos személyi jövedelemadóval adóznak, de más közterhet nem kell utánuk fizetni, vagyis ezeket nem terheli járulék, illetve egészségügyi hozzájárulás. A kedvezményes körbe átsorolt természetbeni és egyéb béren kívüli juttatások:
■ üdülési csekk vagy kedvezményes üdültetés az éves minimálbér mértékéig;
■ iskolakezdési támogatás évente a minimálbér 30 százalékáig;
■ munkáltatói hozzájárulás az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár(ak)ba havonta a minimálbér 50 százalékáig;
■ munkáltatói hozzájárulás az önkéntes kölcsönös egészségpénztár(ak)ba, önsegélyező pénztár(ak)ba havonta a minimálbér 30 százalékáig;
■ foglalkoztatói hozzájárulás a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe havonta a minimálbér 50 százalékáig;
■ magán-nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés;
■ iskolai rendszerű képzés évente a minimálbér két és félszereséig;
■ helyi utazási bérlet juttatása;
■ melegétkeztetés havonta 18 ezer forintig;
■ a szövetkezet közösségi alapjából történő juttatás évente a minimálbér 50 százalékáig.
A juttatásokra egyedi korlátokat állapít meg a törvény, ezek a melegétkeztetési juttatás kivételével megegyeznek a 2009. évivel.
Az egyedi korlátokon felüli rész természetbeni juttatásként adózik, tehát biztosítási jogviszonyban történő juttatáskor 54 százalék személyi jövedelemadó, valamint a juttatás személyi jövedelemadóval növelt értéke után 27 százalék társadalombiztosítási járulék (azaz 95,58 százalék), nem biztosítási jogviszonyban történő juttatás esetében pedig 54 százalék személyi jövedelemadó és 27 százalék egészségügyi hozzájárulás (azaz 81 százalék) terheli.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 70. § (2), 71. § (2) bekezdéseiben.]

A társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja és közeli hozzátartozója is részesülhet melegétkezésben, helyibérlet-, üdülésicsekk-juttatásban, üdülési szolgáltatásban, iskolakezdési támogatásban, iskolarendszerű képzésben (a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja azonban továbbra sem részesülhet kedvezményesen adózó önkéntes kölcsönös biztosítópénztári hozzájárulásban és foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményi befizetésben).

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 70. § (2) bekezdésében.]

Üdülési csekk, üdülési szolgáltatás

Változás 2010. január 1-jétől.

Az éves minimálbér mértékéig nyújtott üdülési csekk, üdülési szolgáltatás után 25 százalék közteher fizetendő. E korlát fölött viszont már nem kedvezményes (hanem jogviszonytól függően 95,58, illetve 81 százalék közterhet viselő) természetbeni juttatás.
Az üdülési csekk művelődési célokra, szakmai rendezvényekre is felhasználható, ha a szolgáltatást nyújtó szerződést kötött a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvánnyal.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 3. § 87. pontjában és az adómódosító törvény 206. § (15) bekezdésében.]

Üdülési csekket, illetve üdülési szolgáltatást 25 százalékos adó megfizetésével kaphatnak a munkavállaló és családtagjai, a társas vállalkozásban személyesen közreműködő és családtagjaik, továbbá
■ a szakképző iskolai tanulók,
■ kötelező szakmai gyakorlatuk ideje alatt a hallgatók,
■ a nyugdíjban részesülő magánszemély és közeli hozzátartozói, ha a juttató a volt munkáltató vagy annak jogutódja,
■ az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozói,
■ a szakszervezet tagja, nyugdíjas tagja, ezek közeli hozzátartozója, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli hozzátartozói.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 70. § (3) bek. a), c) pontjaiban.]

Nem változott.

Továbbra is adómentes a szociálisan rászoruló magánszemély által a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány pályázata alapján kapott üdülési csekk (azaz a 25 százalék kedvezményes adó sem terheli).

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 1. melléklet 8.3. pontjában.]

Melegétkeztetés

Változás 2010. január 1-jétől.

A kedvezményes melegétkeztetési juttatás határa havi 12 ezer forintról 18 ezer forintra emelkedik, de a juttatott érték után 25 százalék adót kell fizetni. Az ezt meghaladó térítés természetbeni juttatásként adózik.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 70. §-ában.]

25 százalékos adóval terhelten melegétkeztetési juttatásban részesülhet a munkavállaló, társas vállalkozásban közreműködő, továbbá
■ a szakképző iskolai tanuló,
■ kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgató,
■ a nyugdíjban részesülő magánszemély és közeli hozzátartozója is, ha a juttató a volt munkáltató vagy annak jogutódja.
Melegétkeztetés formájában juttatott bevételnek minősül továbbra is az étkezőhelyi vendéglátás, a munkahelyi étkeztetés vagy közétkeztetés nyújtásából származó bevétel (ideértve a kizárólag e szolgáltatások igénybevételére jogosító utalványt is).

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 70. § (3) bekezdésében, (4) bek. d) pontjában.]

__________________________________________________________________________________

Példa pénzbeli és cafeteriajuttatások közterheire

Vállalkozás két munkavállalójának nyújtott pénzbeli és cafeteriajuttatásokra ugyanakkora összes költséget számol el. A dolgozó nettó juttatása magasabb, ha ugyanakkora értékű juttatást nem tisztán pénzbeli, hanem pénzbeli és cafeteriajuttatásként kap.

	"A" munkavállaló juttatásai (Ft)			"B" munkavállaló juttatásai (Ft)
	pénzbeli	pénzbeli + cafeteria	különbség	pénzbeli	pénzbeli + cafeteria	különbség
1. Éves bruttó kereset	3 000 000	2 591 172	- 408 828	6 000 000	5 393 282	- 606 718
2. Cafeteria [3. + 4. + 5. + 6. + 7.]	0	408 950	408 950	0	537 450	537 450
3. Üdülési csekk	0	71 500	71 500	0	150 000	150 000
4. Melegétkezési utalvány	0	216 000	216 000	0	216 000	216 000
5. Munkáltatói hozzájárulás az önkéntes egészségbiztosító pénztárba	0	21 450	21 450	0	21 450	21 450
6. Internethasználat munkáltató által viselt díja	0	60 000	60 000	0	60 000	60 000
7. Munkahelyi telefon magáncélú használata	0	40 000	40 000	0	90 000	90 000
Munkáltatói közterhek, költség
8. Pénzbeli juttatás utáni közterhek [1. x 28,5%**]	855 000	738 484	- 116 516	1 710 000	1 537085	- 172 915
9. Természetbeni juttatások utáni 25% adó [(3. - 71 500* + 4. + 5.) x 25%]	0	77 238	77 238	0	77 238	77 238
10. Természetbeni juttatások utáni 54% adó [(3. - 71 500* + 7.) x 54%]	0	21 600	21 600	0	90 990	90 990
11. Természetbeni juttatásokra és az azok utáni 54% adóra számított 28,5% járulék, hozzájárulás** [(3. - 71 500* + 7. + 10.) x 28,5%]	0	17 556	17 556	0	73 955	73 955
12. Összes munkáltatói költség [1. + 2. + 8. + 9. + 10. + 11.]	3 855 000	3 855 000	0	7 710 000	7 710 000	0
Munkavállalói közterhek, nettó juttatás
13. Adóalap-kiegészítés [1. x 27%]	810 000	699 616	- 110 384	1 620 000	1 456 186	- 163 814
14. Összevont adóalap [1. + 13.]	3 810 000	3 290 788	- 519 212	7 620 000	6 849 468	- 770 532
15. Adótábla szerint számított adó ["A" munkavállalónál: 14. x 17%, "B" munkavál- lalónál: 850 000 + (14. - 5 000 000) x 32%]	647 700	559 434	- 88 266	1 688 400	1 441830	- 246 570
16. Adójóváírás ["A" munkavállalónál: 181 200 - (14. - 3 188 000) x 12%, "B" munkavállalónál: 0, mivel az összevont adóalap meghaladja a 4 698 000 forintot]	106 560	168 865	62 305	0	0	0
17. Összevont adóalap után fizetendő adó [15. - 16.]	541 140	390 569	- 150 571	1 688 400	1 441 830	- 246 570
18. Fizetendő járulékok*** [1. x 17%]	510 000	440 499	- 69 501	1 020 000	916 858	- 103 142
19. Nettó juttatás [1. + 2. - 17. - 18.]	1 948 860	2 169 054	220 194	3 291600	3 572 044	280 444
2009-ben érvényes havi minimálbér. A munkáltatónak 27% tb-járulékot és 1,5% szakképzési hozzájárulást kell fizetnie. **A munkavállalónak 9,5% nyugdíjjárulékot (magán-nyugdíjpénztári tag esetében 8% magán-nyugdíjpénztári tagdíjat és 1,5% nyugdíjjárulékot) és 7,5% egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot kell fizetnie.

__________________________________________________________________________________

Iskolarendszerű képzés

Változás 2010. január 1-jétől.

Kedvezményesen adózó juttatás az iskolarendszerű képzés munkáltató, társas vállakozás által átvállalt díja az évi minimálbér két és félszereséig. A képzési díj ezt meghaladó térítése természetbeni juttatásként (54 plusz 27 százalékkal) adózik.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 70. § (2) bek. c) pontjában.]

Nem változott.

Iskolai rendszerű képzésen a köz-, illetve a felsőoktatásról szóló törvény szerinti képzés, valamint az iskolai rendszerű szakképzés értendő, amelynek résztvevői a képzést folytató intézménnyel tanulói, illetve hallgatói jogviszonyban állnak. Az iskolarendszerű képzés átvállalt díja kedvezményesen adózik, ha az munkáltatói elrendelés alapján a munkakör betöltéséhez szükséges ismeret megszerzését, bővítését szolgálja (akkor is, ha a költséget nem a munkáltató viseli), illetve ha az a munkavállaló, a társas vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tagja számára szükséges, a munkáltató, a társas vállalkozás tevékenységével összefüggő szakmai ismeretek megszerzését, bővítését szolgálja.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 3. §; 88., 70. § (4) bek. e) pontjaiban.]

Iskolakezdési támogatás

Változás 2010. január 1-jétől.

Az iskolakezdési támogatás az éves minimálbér 30 százalékáig kedvezményesen, 25 százalékkal, az azt meghaladó juttatás adóköteles természetbeni juttatásként adózik.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 70. § (4) bek. f) pontjában.]

Nyugdíj-előtakarékossági és önkéntes pénztári támogatások

Változás 2010. január 1-jétől.

A minimálbér 50-50 százalékáig önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba utalt hozzájárulás, illetve foglalkoztatói nyugdíjpénztári hozzájárulás kedvezményesen, 25 százalékkal adózik. Ugyanígy adóköteles a minimálbér 30 százalékáig utalt hozzájárulás önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárakba (2010-ig ezek adómentesek voltak).

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 70. § (5) bekezdésében.]

Előre utalás esetén a kifizető az adót a juttatás hónapjának, utólagos utalás esetén az utalás hónapjának kötelezettségeként vallja be és fizeti meg.
2010-től a kedvezményes adózás feltétele, hogy a magánszemély nyilatkozzon arról, hogy más juttatótól nem kapott az adóévben kedvezményesen adózó munkáltatói hozzájárulást.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 70. § (5) bekezdésében.]

Ha a munkáltató 2009-ben előre, 2010-re utalt munkáltatói hozzájárulást, adókötelezettségére a 2010. január 1-jétől hatályos szabályok érvényesek.

[Lásd a 2009. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: adómódosító törvény1.) 144. § (12) bekezdésében.]

Közösségi alapból adott juttatás

Változás 2010. január 1-jétől.

Megszűnt a szövetkezet magánszemély tagja részére a szövetkezet közösségi alapjából a szövetkezetről szóló törvényben foglaltaknak megfelelően az adóévben természetben adott juttatás összértékének személyenként a minimálbér havi összege 50 százalékát meg nem haladó része utáni adómentesség. 25 százalékos kedvezményes kulccsal adózó juttatássá vált.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 70. § (5) c) pontjában.]

Adómentes juttatások

Nem változott.

Továbbra is adómentesek a szociális alapon nyújtott juttatások. Megmaradnak a lakáshoz kapcsolódó adómentességek is (kivétel a munkáltatói lakáscélú támogatást, amely adóterhet nem viselő járandóság lett).
Az egyes tevékenységekhez kapcsolódó adómentességek továbbra is megmaradnak, így a külföldi tartózkodásra tekintettel külföldről kapott ösztöndíj, a nemzetközi szerződés alapján belföldi nevelési és oktatási tevékenységet végző, nem magyar állampolgár által, vendégtanári tevékenység ellátásáért kapott jövedelem, a felsőoktatásról szóló törvény, illetve a felsőoktatásban részt vevő hallgatók juttatásait szabályozó kormányrendelet(ek) alapján külföldi felsőoktatási intézményben tanuló belföldi hallgató, illetve a külföldi hallgató részére folyósított juttatás, nyújtott kedvezmény.
Változatlanul adómentesek a károk megtérülése és a kockázatok viselése körében korábban is adómentes bevételek, így például a kártalanítás, illetve a jövedelmet nem pótló kártérítés vagy az önkéntes nyugdíjpénztár nyugdíjszolgáltatása. Változatlanul megmarad például az örökség, a magánszemélyek között kötött tartási, életjáradéki szerződésekből származó vagyoni előny vagy a magánszemélytől kapott ajándék adómentessége.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 1. melléklet 1-2., 4., 6-7. pontjaiban.]

Továbbra is adómentes természetbeni juttatás
■ az állami, a helyi önkormányzati, a társadalombiztosítási, az egyházi forrásból nyújtott oktatási, egészségügyi és szociális ellátás;
■ a nemzeti diplomáciai esemény alkalmával nyújtott vendéglátás (étel, ital) és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás (utazás, szállás, szabadidőprogram), adott ajándék;
■ a helyi vagy kisebbségi önkormányzat, a társadalmi szervezet, az alapítvány, a közalapítvány, az egyház által a lakosság, a közösség széles körét érintő (nem zártkörű), azonos részvételi feltételekkel szervezett kulturális, hagyományőrző, sport-, szabadidős és hasonló közösségi rendezvényen helyben nyújtott szolgáltatás, helyi fogyasztásra juttatott étel, ital, valamint - legfeljebb a rendezvény összes költségének 10 százalékáig terjedő összértékben - a résztvevőnként azonos értékű ajándék;
■ a gyógyüdülés;
■ a foglalkozás-egészségügyi, illetve kegyeleti ellátás;
■ a munkásszálláson való elhelyezés;
■ a csoportos személyszállítás;
■ az üzletpolitikai kedvezmény;
■ a társadalmi szervezettől, egyháztól évente egy alkalommal kapott tárgyjutalom értékéből az 5 ezer forintot meg nem haladó összeg;
■ a munkaruházati termék;
■ a céges személygépkocsi magáncélú használata, továbbá az azzal összefüggésben juttatott úthasználatra jogosító bérlet, jegy;
■ csoportos létszámleépítéshez kapcsolódó juttatás.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 1. melléklet 8. pontjában.]

__________________________________________________________________________________

A 2009-ben adómentes juttatások adózása 2010-ben

Jogcím	Adózási szabály 2010. január 1-jétől
2009-ben adómentes juttatás
Családi pótlék, anyasági támogatás	50%-a adóterhet nem viselő járandó- ság 2009. szeptembertől
Lakáscélú munkáltatói támogatás	Adóterhet nem viselő járandóság 2010-től
Katonai, rendőri hallgatók illetménye, juttatásai
Szépkorúak jubileumi juttatása
2009-ben adómentes munkavégzéshez kapcsolódó juttatás
Üzemanyag-megtakarítás	Üzemanyag-megtakarítás címén fizetett összegből levonható havi 100 ezer forintig, e fölött nem önálló tevé- kenységből származó jövedelem
2009-ben egyedi korlátokig adómentes természetbeni és béren kívüli juttatás
Magán-nyugdíjpénztári munkáltatói tagdíj-kiegészítés	25%-os, a kifizetőt terhelő személyi jövedelemadó az egyedi korlátokig, az afölötti rész természetbeni juttatás (kifizetőt terhelő 54°% személyi jövede- lemadó, 27% tb-járulék, illetve eho)
Önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztári munkáltatói hozzájárulás
Önkéntes kölcsönös egészségpénztári, önsegélyező pénztári munkáltatói hozzájárulás
Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményi hozzájárulás
Iskolarendszerű képzés költség
Juttatás szövetkezeti tag részére
Üdülési csekk, a dolgozó üdültetése céges üdülőben
Melegétkezési utalvány
Iskolakezdési támogatás
Helyi utazási bérlet
2009-ben egyedi korlátokig adómentes jövedelem
1993.január 1-jét megelőzően tett alapítványból, közalapítványból kapott összeg	Egyéb jövedelem
Alapítvány, közalapítvány, egyesület által adott juttatás, ha kedvezmény- re jogosító igazolást nem ad ki, és nem folytat vállalkozási tevékenységet	Egyéb jövedelem
Falusi vendégfogadás jövedelme	Önálló tevékenység bevétele
Egyes állami kitüntetésekhez, adományozott díjakhoz kapcsolódó pénzjutalom	Az összevont adóalap részeként adóköteles
Pedagógusok és közművelődési intézményi dolgozók szakkönyv- és dokumentumvásárlási költségtérítése	Az összevont adóalap részeként adóköteles
Költségvetési forrásból származó napidíj 50%-a	Az összevont adóalap részeként adóköteles
Élelmezésiköltség-térítés (belföldi napidíj) kormányrendeletben meghatá- rozott kötelező mértékig
Kormányrendeletben meghatározott összegű külföldi napidíj 30%-a
2009-ben egyedi korlátokig adómentes természetbeni juttatás
Művelődési intézményi szolgáltatás	Természetbeni juttatás (kifizetőt terhelő 54% személyi jövedelemadó, 27% tb-járulék, illetve eho). Ha nem mindenki kapja, 2009. évi korlátok feletti részt a kifizetőnek külön szabá- lyoznia kell.
Hidegétkezési utalvány
Nyugdíjba vonuláskor, illetve vetélkedő, verseny díjaként kapott tárgyi ajándék
Csekély értékű ajándék
Villamosenergia-ipari dolgozók és az onnan nyugdíjba vonultak árked- vezménye
Nemzetközi közúti árufuvarozásban foglalkoztatott gépkocsivezető és árukísérő külföldi napidíjának kormányrendeletben meghatározott része	Igazolás nélkül elszámolható költség
Reprezentáció, üzleti ajándék	Társaságiadóalap-növelő tétel
2009-ben adóterhet nem viselő járandóság
A bányászatban és az erdőgazdálkodásban dolgozók és onnan nyugdíjba vonultak szén- és tűzifa-járandósága	Természetbeni juttatás (kifizetőt terhelő 54% személyi jövedelemadó, 27% tb-járulék, illetve eho)

__________________________________________________________________________________

Ágazati kedvezmények

Változás 2010. január 1-jétől.

A 2010. január 1-je után létrejövő munkaviszonyok esetében megszűnik a villamosenergia-iparban dolgozók (és onnan nyugdíjba vonultak) díjkedvezményének, a bányászatban és erdőgazdálkodásban dolgozók (és onnan nyugdíjba vonultak) szén- és tűzifa-járandóságának adómentessége.

[Lásd az adómódosító törvény 186. § 18. pontjában, 206. § (16) bekezdésében.]

Nem változott.

A közlekedési (például vasutas) kedvezmények adómentessége nem változik.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 1. melléklet 8.21. pontjában.]

Számítógép-, internethasználat

Nem változott.

Továbbra is adómentes a munkáltató által kedvezményesen vagy ingyenesen biztosított számítógép- és internethasználat.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 1. melléklet 7.11. pontjában.]

Adómentes védőoltás

Új rendelkezés 2009-re visszamenően.

A kifizető által fizetett védőoltás 2009-re visszamenőlegesen is adómentes.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 1. melléklet 8.39. pontjában.]

Alapítvány, közalapítvány, egyesület juttatásai

Változás 2010. január 1-jétől.

Megszűnik az adómentesség azoknak az alapítványoknak a juttatásaira, amelyeket 1993-at megelőzően hoztak létre külföldi pénzeszközzel, illetve amelyek nem folytattak vállalkozási tevékenységet, és nem adtak az adományokról adókedvezmény igénybevételére jogosító igazolást.

[Lásd az adómódosító törvény1. 134. § 13. pontjában.]

Nem változott.

Továbbra is adómentes a pénzbeli juttatások közül a közhasznú, kiemelkedően közhasznú alapítványból, közalapítványból annak alapszabályban rögzített közhasznú céljával összhangban magánszemélynek kifizetett azon összeg, amelyet
■ oktatási intézményekben folytatott tanulmányokra, kutatásra, külföldi tanulmányútra (ösztöndíj címén),
■ szociálisan rászoruló részére szociális segély címén,
■ diák- és szabadidősport résztvevőjének alkalmanként legfeljebb az 500 forintot meg nem haladóan
folyósítanak.
Továbbra is adómentes a közérdekű kötelezettségvállalásból, a közhasznú, kiemelkedően közhasznú társadalmi szervezetből, alapítványból, közalapítványból annak létesítő okiratában rögzített közhasznú céljával összhangban a közhasznú cél szerint címzett magánszemély által természetben megszerzett bevétel.
Továbbra is adómentes a jótékony célú rendezvény bevételéből a munkabérként, honoráriumként vagy tiszteletdíjként számfejtett összeg, ha azt a magánszemély nem veszi fel, hanem valamely közérdekű célra felajánlja.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 1. melléklet 3.1., 3.3., 4.9. pontjaiban.]

Elengedett követelés adózása

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Adómentes a hitelintézet, befektetési szolgáltató, pénzügyi vállalkozás (kiegészítő) pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatásból vagy azt kiegészítő szolgáltatásból származó legfeljebb 10 ezer forint, magánszeméllyel szemben elengedett követelése, ha ezáltal a magánszeméllyel szemben az adott szolgáltatásból származó teljes követelés megszűnik.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 1. melléklet 7.15. pontjában.]

Változás 2010. január 1-jétől.

Adómentes juttatás a fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott közüzemi szolgáltatás szolgáltatója, valamint a hitelintézet, pénzügyi vállalkozás által elengedett követelés, ha az adós nyilatkozata alapján valószínűsíthető, hogy az ő és családja megélhetését veszélyeztetné, ha a követelést nem engednék el. A szolgáltató, a hitelintézet csak akkor élhet ezzel az adómentességgel, ha minden hasonló helyzetben lévő rászorultat egységesen, az egyenlő elbánás elve szerint kezel.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 1. melléklet 7.15. pontjában.]

Reprezentáció, üzleti ajándék

Változás 2010. január 1-jétől.

Társaságiadó-alanyok által juttatott reprezentáció és üzleti ajándék alapján meghatározott bevétel jövedelemadó-mentes (az a társaságiadó-alapot növeli).

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 1. melléklet 8.38. pontjában.]

Nem változott.

Egyéni vállalkozók, társadalmi szervezetek, köztestületek, egyházi jogi személyek, valamint a vállalkozási tevékenységet nem folytató alapítványok esetében a reprezentáció és az üzleti ajándék adókötelezettségét, adómentességét továbbra is a személyijövedelemadó-törvény szerint kell megítélni.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 69. § (7) bekezdésében.]

Adóterhet nem viselő járandóságok

Változás 2009. szeptember 1-jétől.

A családi pótlék adóterhet nem viselő járandóság, a magánszemély ebből keletkező egyéb jövedelmét első ízben a 2009. szeptember hónapra számfejtett bér adóelőlegének meghatározásakor kellett számításba venni.

[Lásd az adómódosító törvény 206. § (14) bekezdésében.]

A külföldről származó társadalombiztosítási, szociális és családtámogatási ellátások adókötelezettsége a belföldi jog szerint járó hasonló juttatás adókötelezettségének felel meg. E rendelkezés visszamenőleg is alkalmazható, ha az a magánszemély számára előnyösebb.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 2. § (8) és az adómódosító törvény1. 133. § (2) bekezdéseiben.]

Változás 2010. január 1-jétől.

Adóterhet nem viselő járandósággá válik a korábban adómentes munkáltatói lakáscélú támogatás, szépkorúak jubileumi juttatása, katonai, rendőri hallgatók ösztöndíja.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 3. § 72. t)-v) pontjaiban.]

Azon juttatások esetében, amelyek értékének egy része 2009 végéig adóterhet nem viselő járandóságnak minősült (például az ösztöndíjas foglalkoztatott ösztöndíj jellegű juttatásai), a korláton felüli részt a juttató és a juttatásban részesülő közötti jogviszony alapján kell megítélni (2010-ig a korláton felüli rész a magánszemély egyéb jövedelmének minősült).

[Lásd az adómódosító törvény 186. § 7. pontjában.]

A munkáltatói lakáscélú támogatás összeghatára a korábbi 1 millió forintról 5 millióra emelkedik a 2010. január 1-jétől folyósított támogatások esetében. A 2010. január 1-jét megelőzően folyósított támogatás, elengedett kölcsön összege nem számít bele az 5 millió forint juttatási keretbe. Nem kell vizsgálni továbbá, hogy a magánszemély vagy helyette más korábban igénybe vett-e lakásszerzési kedvezményt, adómentes lakáscélú munkáltatói támogatást, kamatkedvezménnyel nyújtott lakáscélú munkáltatói hitelt, a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet alapján nyújtott közvetlen támogatást, a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet alapján kamattámogatással folyósított kölcsönt, a személyijövedelemadó-törvény szerinti törlesztési adókedvezmény érvényesítésével lakáscélú hitelt, kapott-e lakás-előtakarékossági szerződés alapján folyósított összeget.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 3. § 72. t) pontjában és az adómódosító törvény1. 144. § (5) bekezdésében.]

Nem változott.

A munkáltatói lakáscélú támogatás (ideértve a munkáltató által lakáscélú felhasználásra nyújtott kölcsön elengedett összegét is) továbbra is lakás vásárlására, építésére (építtetésére), legalább egy lakószobányi alapterület-növelésre vagy korszerűsítésre adható.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 3/A. § (1)-(3) bekezdéseiben.]

Egyéni vállalkozói tevékenység szünetelése

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerint az egyéni vállalkozását szüneteltető egyéni vállalkozónál a szünetelés kezdőnapjától a szünetelés megkezdésének adóévéről szóló bevallás benyújtásáig befolyt vállalkozási ellenérték (bevétel) az adott évben megszerzett bevételnek, az igazoltan felmerült kiadás az adott évben elszámolható vállalkozói költségnek minősül. A szünetelés időszakában az egyéni vállalkozó nem számolhat el költséget (ideértve az értékcsökkenési leírást is).
Az egyéni vállalkozónak a szünetelés megkezdésének adóévéről szóló adóbevallása benyújtását követően befolyó bevételeit, felmerülő kiadásait az önálló tevékenységből származó jövedelem szabályai szerint kell elszámolnia - és utánuk az adót befizetnie -minden olyan adóévre, amelyben a tevékenysége végig szünetelt.
Ha az egyéni vállalkozói tevékenység az adóév utolsó napján szünetel, kisvállalkozói kedvezmény, fejlesztési tartalék, foglalkoztatási kedvezmény, 10 százalékos adókulcs nem érvényesíthető (de mondjuk a december 1-jéig meglévő tevékenységre eső kedvezmény a szünetelés után, a tevékenység újrakezdésekor igénybe vehető).
Az egyéni vállalkozó nem kötelezett egyéni vállalkozói tevékenységre vonatkozó adóbevallásra, ha e tevékenységét az adóév minden napján szüneteltette. Ugyanakkor a szünetelés időszakában is be kell vallani azt az adót, amely korábban igénybe vett kisvállalkozói kedvezmény, foglalkoztatási kedvezmény, kisvállalkozások adókedvezménye, 10 százalékos adókulcs alkalmazási feltételeinek nemteljesítése miatt, továbbá amely a fejlesztési tartalékként nyilvántartott összegre, a nyilvántartott adókülönbözetre előírt feltételek nemteljesítése miatt keletkezik.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 57. §-ában.]

Az egyéni vállalkozó - tevékenysége szüneteltetése időtartama alatt - megszüntetheti pénzforgalmi számláját (vállalkozói bankszámláját).

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 14. § (8) bekezdésében.]

Ha az egyéni vállalkozó - tevékenysége szüneteltetése esetén - úgy dönt, hogy pénzforgalmi bankszámláját nem szünteti meg, és ezen a számlán a hitelintézet kamatot ír jóvá, a jóváírt kamat után a hitelintézetet kamatadó-levonási kötelezettség terheli.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 65. § (3) bek. a) ba) pontjában.]

Az egyéni vállalkozó köteles bejelenteni a szünetelést a hitelintézetének (a szünetelésnek az okmányirodában való bejelentésével egyidejűleg).

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 57. § (4) bek. b) pontjában.]

Az egyéni vállalkozó tevékenysége szünetelésének idejére nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és egészségbiztosítási járulékot sem fizetni (de ezen idő alatt nem is biztosított).

Egyéni vállalkozóból egyéni cég

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Az egyéni céget alapító egyéni vállalkozónak a cégbejegyző határozat jogerőre emelkedésének napjával megszűnik az egyéni vállalkozói tevékenysége. Ezért a megelőző napra leltárt kell készítenie a készleteiről, továbbá -nyilvántartásai alapján - tételes kimutatást kell összeállítania követeléseiről, nettó értéken tárgyi eszközeiről, nem anyagi javairól. Az egyéni cég tulajdonába nem pénzbeli hozzájárulásként átadott eszközöket azon az értéken is fel kell tüntetni, amely értéket az egyéni cég alapító okiratában rögzít.
Az egyéni vállalkozónak a cégbejegyző határozat jogerőre emelkedésének napját megelőző napra meg kell állapítania az adókötelezettségét. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésével összefüggő személyijövedelemadó-szabályok szerint
■ a leltárban, illetve tételes kimutatásban feltüntetett eszközökből az egyéni cég tulajdonába adott (apportált) eszköz alapító okiratban meghatározott értéke vállalkozói bevételnek minősül;
■ az egyéni cég tulajdonába adott (apportált) tárgyi eszközök, nem anyagi javak tulajdonba adásig értékcsökkenési leírásként még el nem számolt nyilvántartás szerinti nettó értéke vállalkozói költségként számolható el;
■ a megszűnés adóévéről szóló adóbevallásban vállalkozói bevételként kell figyelembe venni az egyéni cég tulajdonába nem adott követelésre tekintettel - az egyéni vállalkozói jogállás megszűnését követően a megszűnés adóévéről szóló adóbevallás benyújtásáig - befolyt ellenértéket (bevételt).
Az egyéni vállalkozónak a fejlesztési tartalékra, a foglalkoztatási kedvezményre és a 10 százalékos adókulcs alkalmazása esetében nyilvántartott adókülönbözetre nem kell a megszűnés szabályait alkalmaznia, ha úgy dönt, hogy az előírt nyilvántartási kötelezettsége(ke)t egyéni cégként teljesíti. Nem kell továbbá a megszűnés szabályait alkalmazni az érvényesített kisvállalkozói kedvezményre, kisvállalkozások adókedvezményére sem, ha az annak alapjául szolgáló tárgyi eszközt az egyéni vállalkozó az egyéni cég tulajdonába adta.
A magánszemély dönthet úgy, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység egyéni cég alapítása miatt történő megszűnésekor a megszűnésre előírt szabályok figyelembevételével állapítja meg a jövedelmét, és fizeti meg a vállalkozói személyi jövedelemadót és a vállalkozói osztalék utáni adót. Választhatja azt is, hogy jövedelmét és annak adóját a megszűnés szabályait figyelmen kívül hagyva is kiszámítja. Ha a megszűnés miatti és a megszűnés nélküli adókötelezettség különbsége meghaladja a 10 ezer forintot, a különbözet három egyenlő részletben fizethető meg. A három részletet a megszűnés adóévéről szóló személyijövedelemadó-bevallásban kell bevallani, az első részletet adóévi kötelezettségként, a további kettőt a következő két adóév kötelezettségeként. A részleteket - az elsőt az adóval együtt - a három év adóbevallásának benyújtására nyitva álló határidőig kell megfizetni.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 49/A. § (2)-(5) bekezdéseiben.]

Az egyéni vállalkozói tevékenység egyéni cég alapítása miatt történő megszűnésére vonatkozó személyijövedelemadó-szabályokat kell alkalmazni abban az esetben is, ha az egyéni vállalkozásról szóló törvény szerint a cégjegyzékbe egyéni cégként már bejegyzett egyéni vállalkozó 2009. december 31-ét követően a létesítő okiratát módosítja.

[Lásd az adómódosító törvény1. 144. § (9) bekezdésében.]

Az egyéni vállalkozói tevékenység egyéni cég alapítása miatti megszűnésére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmaznia az egyéni ügyvédnek abban az esetben is, ha tevékenységét a továbbiakban ügyvédi iroda, közjegyzői iroda vagy végrehajtói iroda tagjaként folytatja.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 49/A. § (6) bekezdésében.]

Az egyéni cég vagyoni betétje kizárólag egyéni vállalkozóra ruházható át. Az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság megszűnik abban az esetben is, ha az egyéni vállalkozó megvásárolja az egyéni cég vagyoni betétjét (ebben az esetben tehát nem történik cégalapítás). Ha az egyéni vállalkozó átruházással szerzi meg az egyéni cég vagyoni betétjét, az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnésének időpontja az átruházás napja. Az egyéni cég vagyoni betétjét megvásárló egyéni vállalkozónak a saját korábbi vállalkozói tevékenysége megszűnésére a személyijövedelemadó-törvény megszűnésre vonatkozó általános szabályait kell alkalmaznia.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 3. § 33. pontjában és az adómódosító törvény1. 144. § (3) bekezdésében.]

Az egyéni cég a társasági adó hatálya alá tartozó adóalany lesz, de - az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvényben előírt feltételek teljesítése esetén (lásd a 27. oldalon) - adókötelezettségét egyszerűsített vállalkozói adóval is teljesítheti.

[Lásd a 2002. évi XLIII. törvény 2. § (2) bek. b) és az 1996. évi LXXXI. törvény 2. § (2) bek. j) pontjaiban.]

__________________________________________________________________________________

Példa egyéni vállalkozói tevékenység egyéni cég alapítása miatt történő megszűnésére

Vállalkozói személyi jövedelemadó a megszűnésre vonatkozó szabályokat figyelmen kívül hagyva
1. Vállalkozói bevétel	4 000 000
2. Vállalkozói költség	3 500 000
3. Vállalkozói adóalap [1. - 2.]	500 000
4. Vállalkozói személyi jövedelemadó [3. x 19%]	95 000
5. Vállalkozói osztalékalap [3. - 4.]	405 000
6. Vállalkozói osztalékalap utáni adó [10. x 25%]	101 250
7. Összes személyi jövedelemadó [4. + 6.]	196 250
Vállalkozói személyi jövedelemadó a megszűnésre vonatkozó szabályok figyelembevételével
8. Vállalkozói bevétel	4 000 000
9. Egyéni cég tulajdonába adott eszköz alapító okiratban meghatározott értéke	500 000
10. Költségként már elszámolt, az egyéni vállalkozás megszűnésekor meglévő anyag leltári értéke	100 000
11. Egyéni cég tulajdonába nem adott, az egyéni vállalkozói működéssel kapcsolatos követelés- re az egyéni vállalkozói jogállás megszűnését követően befolyt ellenérték	200 000
12. Vállalkozói költség	3 500 000
13. Egyéni cég tulajdonába adott eszköz nyilvántartás szerinti nettó értéke	450 000
14. Vállalkozói adóalap [8. + 9. + 10. + 11. - 12. - 13.]	850 000
15. Vállalkozói személyi jövedelemadó [14. x 19%]	161 500
16. Vállalkozói osztalékalap [14. - 15.]	688 500
17. Vállalkozói osztalékalap utáni adó [16. x 25%]	172 125
18. Összes személyi jövedelemadó [15. + 17.]	333 625
A megszűnés kapcsán felmerülő adó (három év alatt egyenlő részletben lehet megfizetni)
19. Megszűnéssel kapcsolatos adó [18. - 7.]	137 375

__________________________________________________________________________________

A vállalkozói személyi jövedelemadó általános kulcsa

Változás 2010. január 1-jétől.

A vállalkozói személyi jövedelemadó általános kulcsa 16 százalékról 19 százalékra emelkedik (ezzel egyidejűleg a magánszemélyeket külön törvény alapján terhelő 4 százalékos különadó megszűnik).

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 49/B. § (9) bekezdésében és az adómódosító törvény 189. §-ában.]

Nem változott.

Az egyéni vállalkozók kedvezményes 10 százalékos adókulcsa továbbra is megmarad.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 49/B. § (10) bekezdésében.]

Egyéni vállalkozók megszűnő adóalapkedvezményei

Változás 2010. január 1-jétől.

A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó az adóalapjából nem vonhatja le a helyi iparűzési adót.

[Lásd az adómódosító törvény 186. § 12. pontjában.]

Szabadalom kedvezménye

Változás 2010. január 1-jétől.

Megszűnik a szabadalom, a használati és formatervezési mintaoltalom kedvezménye.

[Lásd az adómódosító törvény 186. § 12. pontjában.]

K+F tevékenység kedvezménye

Változás 2010. január 1-jétől.

Összhangban a társaságiadó-törvénnyel, a vállalkozói adóalap csak az egyéni vállalkozó saját tevékenységi körében végzett kutatás érdekében felmerült költséggel csökkenthető.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 49/B. § (6) bek. c) pontjában.]

Veszteségelhatárolás engedélyeztetése

Változás 2009. január 1-jéig visszamenően.

Nem szükséges adóhatósági engedély a veszteségelhatároláshoz.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 49/B. § (7) bek. d) pontjában és a 2009. november 9-én elfogadott adómódosító törvény 144. § (10) bekezdésében.]

Fejlesztési tartalék

Változás 2009. január 1-jéig visszamenően.

A 2008. december 31-éig képzett fejlesztési tartalék adómentes feloldására négy év helyett hat áll rendelkezésre.

[Lásd az adómódosító törvény 206. § (12) bekezdésében.]

Cégautó értékcsökkenési leírása

Változás 2009. január 1-jétől.

Az egyéni vállalkozó a személygépkocsi korábbi (2009. február 1-je előtt hatályos) szabályok szerint megkezdett értékcsökkenési leírását a teljes leírásig folytathatja, ha megfizeti az új típusú cégautóadót. Az ezen költségelszámolás révén keletkező - a 2009. február 1-je és 2009. december 31-e közötti időszakra eső - cégautóadó-bevallási és -fizetési kötelezettséget jogkövetkezmények nélkül a 2010. évi első negyedévi bevallással egyidejűleg teljesítheti.

[Lásd az adómódosító törvény1. 144. § (14) bekezdésében.]

Mezőgazdasági őstermelők

Változás 2009. január 1-jéig visszamenően.

Megszűnik a veszteség elhatárolásának adóhatósági engedélyeztetése.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 22. § (4) és az adómódosító törvény1. 133. § (10) bekezdéseiben.]

Változás 2010. január 1-jétől.

Megszűnik a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő azon lehetősége, hogy a bevételét csökkentheti a megfizetett helyi iparűzési adó alapján elszámolt költséggel.

[Lásd az adómódosító törvény 144. § 4. pontjában.]

Átalányadózók adóalapja

Változás 2010. január 1-jétől.

27 százalékkal növelten része az összevont adóalapnak az átalányadózó egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói bevételéből, illetve a mezőgazdasági kistermelő e tevékenységéből származó bevételéből átalányban megállapított jövedelem.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 29. § (1) bekezdésében és az adómódosító törvény 186. § 13. pontjában.]

Külföldön telephellyel rendelkező átalányadózó magánszemélynek ki kell számítania az átalányadózás alá tartozó jövedelem adóját, és abból kell levonnia a külföldi telephelyre eső jövedelem adóját.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 32. §-ában.]

Személyesközreműködőidíj-kiegészítés, kivétkiegészítés

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Ha a társas vállalkozás (kivéve, ha az eva hatálya alá tartozik) személyesen közreműködő tagja osztalékot, részesedést vesz ki, de az adóévben felvett, a társas vállalkozás költségei között elszámolt személyes közreműködői díj éves összege nem éri el a társas vállalkozó főtevékenységére jellemző, a piaci viszonyoknak megfelelő díjazás éves ösz-szegét, a személyes közreműködői díjat a felvett osztalék, illetve az adóévben jóváhagyott, már kifizetett osztalékelőleg (szövetkezeti tagoknál részesedés) terhére ki kell egészíteni a piaci viszonyoknak megfelelő éves keresetre.
A díjkiegészítés csak az adóévben már felvett személyes közreműködői díj ismeretében számítható ki, vagyis az adóév végén, így osztalék esetén először 2010 végén, osztalékelőlegként kifizetett, jóváhagyott osztalék esetén először 2011 végén lehet majd a díjkiegészítést számítani.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 25. § (5) bekezdéseiben.]

A díjkiegészítés összegéről a társas vállalkozásnak az adóévet követő év január 31-éig kell igazolást adnia a személyes közreműködő számára. Az igazoláson a díjkiegészítésre jutó, az összevont adóalap adójából levonható, az esetleges adókedvezményeket is figyelembe vevő társaságiadó-kulcsot is fel kell tüntetni, és az igazolást - mint adókedvezményre (is) jogosító igazolást - a társas vállalkozás február 15-éig köteles megküldeni az adóhivatalnak is.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 25. § (6) bekezdésében és a 2003. évi XCII. törvény 3. melléklet J) pontjában.]

A személyes közreműködői díj kiegészítésének az adóalapját (a díjkiegészítés 1,27-szoro-sát) a magánszemélynek a társas vállalkozás által kiadott igazolás alapján mint nem önálló tevékenységből származó adóalapot az adóbevallásában az összevont adóalapjába kell beszámítania. Levont (megfizetett) adóelőlegnek minősül az osztalék címén kifizetett összeg után már levont (megfizetett) adónak a személyes közreműködői díj kiegészítésére jutó része. Az összevont adóalap adóját csökkenti a díjkiegészítésre jutó átlagos társasági adó. A személyes közreműködői díj kiegészítése után nem kell adóelőleget fizetni, az osz-talékkénti kifizetésekor levont adó minősül e jövedelemből levont adóelőlegnek.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 25. § (6) bekezdésében.]

A díjkiegészítésre jutó átlagos társasági adót úgy kell meghatározni, hogy a díjkiegészítés összegét meg kell szorozni a szerzési időpontja szerinti adóévet megelőző adóévre vonatkozó, az adókedvezményekkel csökkentett társasági adónak a társaságiadó-alaphoz viszonyított -két tizedesre kerekített - hányadosával.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 41. § (2) bek. b) pontjában.]

A díjkiegészítésnek megfelelő, osztalék, részesedés címén kifizetett összeg nem osztalék, hanem nem önálló tevékenységből származó, az adóév utolsó napján megszerzett jövedelem. Így az adóévről szóló bevallásban az osztalék címén kifizetett összegnek csak a díjkiegészítés fölötti részét lehet osztalékként bevallani. Ugyanígy az osztalékból levont (megfizetett) adónak is csak azt a részét szabad figyelembe venni, amely a személyes közreműködői díj kiegészítésére jutó levont (megfizetett) adót meghaladja.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 25. § (6), 66. § (1) bekezdéseiben.]

A több társas vállalkozásban személyesen közreműködő, illetve személyes közreműködőként és egyéni vállalkozóként is tevékenykedő magánszemély esetében - függetlenül attól, hogy egyébként van-e munkaviszonya, más megbízása, vagy nyugdíjas - a személyes közreműködői díj, illetve a kivét kiegészítését csak ott kell elszámolni, ahol az adóévre megállapított, a piaci viszonyoknak megfelelő, becsült díjazásának éves összege a legmagasabb. Ehhez mindegyik társas vállalkozásnál meg kell állapítani a személyes közreműködésként folytatott főtevékenység piaci viszonyoknak megfelelő éves díjazását.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 25. § (5) bekezdésében.]

A személyes közreműködői díj kiegészítése nem önálló tevékenységből származó bevételnek minősül, amelynek egésze jövedelem, költséggel nem csökkenthető.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 25. § (5) bekezdésében.]

Nem kell elszámolni a díjkiegészítést, ha a személyesen közreműködő tag nem részesült vagy nem is részesülhetett volna osztalékban (osztalékelőlegben), ha a személyesen közreműködő társas vállalkozás az eva hatálya alá tartozik, vagy a társas vállalkozó az egyszerűsített közteherviselésről szóló törvény szerint fizeti a közterheket, s akkor sem, ha a személyes közreműködői díj megegyezik a piaci viszonyoknak megfelelő keresettel.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 25. § (8) bekezdésében.]

__________________________________________________________________________________

Példa társas vállalkozó személyes közreműködői díjának kiegészítésére

1. Társas vállalkozás által 2010-ben kifizetett osztalék	3 000 000
2. A 2010-ben kifizetett osztalékból levont 25%-os adó [1. x 25%]	750 000
3. A társas vállalkozásnál 2009-ben az adókedvezményekkel csökkentett társasági adónak a társaságiadó-alaphoz viszonyított aránya	0,14
4. A társas vállalkozó által 2010-ben kapott személyes közreműködői díj	0
5. A társas vállalkozó tevékenységére jellemző éves kereset	2 500 000
2010. évi adókötelezettség
6. Személyes közreműködőidíj-kiegészítés	2 500 000
7. Adóalap-kiegészítés [6. x 27%]	675 000
8. Összevont adóalap [6. + 7.]	3 175 000
9. Adótábla szerint számított adó [8. x 17%]	539 750
10. Személyes közreműködői díj kiegészítésére jutó átlagos társasági adó [6. x 3.]	350 000
11. Összevont adóalap után fizetendő adó [9. - 10.]	189 750
12. A 2010-ben kifizetett osztalékból levont adóból adóelőleg [(6. / 1.) x 2.]	625 000
13. A 2010. évről szóló adóbevallásban visszaigényelhető adó [12. - 11.]	435 250

__________________________________________________________________________________

Vállalkozóikivét-kiegészítés

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Ha az egyéni vállalkozó által elszámolt vállalkozói kivét összege nem éri el a főtevékenységre jellemző, a piaci viszonyoknak megfelelő díjazás éves összegét, de az egyéni vállalkozónak van vállalkozói osztalékalapja, a vállalkozói kivétet a vállalkozói osztalékalap terhére ki kell egészíteni a főtevékenységre jellemző, a piaci viszonyoknak megfelelő éves kereset összegére (vállalkozói kivét kiegészítése).
Vállalkozói kivét kiegészítéseként az adóév végi vállalkozói osztalékalapból megállapított jövedelemnek legfeljebb azzal a részével kell számolni, amely az éves vállalkozói kivéttel együtt - ennek hiányában önmagában - eléri a főtevékenységre jellemző, a piaci viszonyoknak megfelelő díjazást.
A vállalkozói osztalékalapból a jövedelem és abból a kivétkiegészítés az adóév végén (az adóbevallásban) állapítható meg, így a kivét-kiegészítés jövedelemszerzési időpontjának az adóév utolsó napját kell tekinteni. A vállalkozói osztalékalapból megállapított jövedelem a vállalkozói osztalékalapnak a külföldi telephelyhez kötődő vállalkozói adóalappal, a megfizetett adóval és az adóévi beruházási kiadásokkal csökkentett része.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 16. § (5)-(6) bekezdéseiben.]

A kivétkiegészítés adóalapját (a kiegészítés 1,27-szorosát) az adóbevallásban az összevont adóalapba kell beszámítani. A kivétkiegészítésre jutó átlagos vállalkozói személyi jövedelemadó csökkenti az összevont adóalap adóját.
A kivétkiegészítés összegére jutó átlagos vállalkozói személyi jövedelemadót úgy kell meghatározni, hogy a kivétkiegészítés összegét meg kell szorozni az adóévre megállapított vállalkozói személyi jövedelemadónak az adóalaphoz viszonyított - két tizedesre kerekített - hányadosával.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 41. § (2) bek. a) pontjában.]

A kivétkiegészítés után nem kell adóelőleget fizetni.
A vállalkozói osztalékalap utáni adó megállapításakor a vállalkozói osztalékalapot csökkenteni kell a kivétkiegészítéssel, vagyis a 25 százalékos osztalékadó a vállalkozói osztalékalapnak a kivétkiegészítést meghaladó részét terheli.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 49/C. § (7) bekezdésében.]

A kivétkiegészítést nem kell elszámolni, ha az egyéni vállalkozónak nincs osztalékalapja, illetve ha a kivétkiegészítés megegyezik a piaci viszonyoknak megfelelő keresettel, és akkor sem, ha az egyéni vállalkozó az eva hatálya alá tartozik, vagy közterheit az ekho szerint fizeti.
A vállalkozói kivétkiegészítés nem önálló tevékenységből származó bevételnek minősül, amelynek egésze jövedelem, költséggel nem csökkenthető.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 16. §; (4), (9) bekezdéseiben.]

__________________________________________________________________________________

Példa egyénivállalkozóikivét-kiegészítésre

1. Vállalkozói bevétel	6 000 000
2. Vállalkozói kivét	858 000
3. Egyéb vállalkozói költség	3 500 000
4. Korábbi években elhatárolt, még le nem írt veszteség	500 000
5. Vállalkozói adóalap [1. - 2. - 3. - 4.]	1 142 000
6. Vállalkozói személyi jövedelemadó [5. x 19%]	216 980
7. Vállalkozói osztalékalap [5. - 6.]	925 020
8. Beruházás	100 000
9. Kivétkiegészítésre figyelembe vehető jövedelem [7. - 8.]	342 000
10. Kivétkiegészítés [11. - 2., de legfeljebb 9.]	342 000
11. Az egyéni vállalkozó tevékenységére jellemző éves kereset	1 200 000
12. Kivétkiegészítés nélküli vállalkozói osztalékalap [7. - 10.]	583 020
13. Kivétkiegészítés nélküli vállalkozói osztalékalap utáni adó [12. x 25%]	145 755
14. Önálló tevékenységből származó jövedelem [2. + 9.]	1 200 000
15. Adóalap-kiegészítés [14. x 27%]	324 000
16. Összevont adóalap [14. + 15.]	1 524 000
17. Adótábla szerint számított adó [16. x 17%]	259 080
18. Kivétkiegészítésre jutó átlagos vállalkozói személyi jövedelemadó [10. x 6. / 5.]	64 980
19. Összevont adóalap után fizetendő adó [17. - 18.]	194 100
20. Összes személyi jövedelemadó [6. + 13. + 19.]	556 835

__________________________________________________________________________________

Tevékenységre jellemző kereset

Új előírás 2010. január 1-jétől.

A törvény a piaci viszonyoknak megfelelő díj megállapításának alapvetően három módját határozza meg:
■ Munkaviszonyból származó jövedelmek alapulvétele. Az adott tevékenység, földrajzi térség, a vállalkozás körülményei, a tevékenységet végző személy képzettsége, gyakorlata és befektetett munkaideje döntik el, hogy a személyes közreműködésért menynyit kellene fizetni. Egy vállalkozás rendszerint nem tudja megállapítani, hogy mekkora egy adott tevékenység jellemző bére (ez üzleti titok lehet), de például támaszkodhat a nyilvános statisztikákra.
■ A maradékelv módszere. A bevételből le kell vonni az összes költséget, kivéve a személyes közreműködés (tehát nem munkaviszony) címén kifizetett összegeket, több személy esetén mindegyikét, majd a szokásos vállalkozói hasznot (ennek meghatározására csak általános leírást ad a törvény). A megmaradó összegkereten belül a társaság a közreműködők személyes adottságait és munkavégzésének körülményeit is figyelembe véve határozhatja meg a személyes közreműködői díjakat.
■ A vélelmezett haszon elve. A bevételből le kell vonni a maradékelvnél felsorolt tételeket, a szokásos vállalkozói haszon kivételével. A maradék 80 százaléka az a keretösszeg, amelyen belül a társaság a közreműködők adottságait és munkavégzésének körülményeit is figyelembe véve határozhatja meg a személyes közreműködői díjakat.

[Lásd az 1995/CXVII. törvény 3. § 9. pontjában.]

A társas vállalkozásnak és az egyéni vállalkozónak rögzítenie kell a személyesen közreműködő, illetve egyéni vállalkozónál a saját tevékenységére jellemző kereset meghatározásakor figyelembe vett körülményeket és szempontokat. A nyilvántartásnak célszerű tartalmaznia az alkalmazott módszert és az eredményként kapott érték levezetésénél figyelembe vett szempontokat, számítási tényezőket, valamint több társas vállalkozás tagja esetében a foglalkoztatói járulékokat fizető, illetve a személyes közreműködői díj kiegészítését megállapító társas vállalkozás kiválasztására vonatkozó döntést. A több társas vállalkozásban személyesen közreműködő vagy személyesen közreműködőként és egyéni vállalkozóként is tevékenységet folytató adózó esetében valamennyi tevékenységre el kell készíteni a nyilvántartást. Ez a nyilvántartás az adózással összefüggő iratnak minősül, így azt az adóelévülésig meg kell őrizni.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 25. § 7. pontjában.]

Ellenőrzött tőkepiaci ügylet

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek minősül
■ a befektetési szolgáltatóval a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény szerint meghatározott - csereügyletnek nem minősülő - pénzügyi eszközre, árura kötött, a PSZÁF felügyelete alatt álló ügylet;
■ a befektetési szolgáltatóval a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény szerinti pénzügyi szolgáltatás keretében, illetve a befektetési szolgáltatókról szóló törvény szerinti szolgáltatás keretében devizára, valutára kötött, pénzügyi elszámolással lezáródó azonnali, a PSZÁF felügyelete alatt álló ügylet, ha az megfelel az ügyletre vonatkozó rendelkezéseknek;
■ az EGT-államban vagy olyan államban működő pénzpiacon tevékenykedő befektetési szolgáltatóval pénzügyi eszközre, árura, illetve devizára, valutára kötött ügylet, amely állammal Magyarországnak hatályos egyezménye van a kettős adóztatás elkerüléséről, és az EGT-állam felügyeleti hatósága felügyeli a tevékenységet, a nem EGT-állam felügyeleti hatósága és a PSZÁF között információcsere van, továbbá a magánszemély az adókötelezettség megállapításához szükséges, az adóévben megkötött valamennyi ügylet minden adatát tartalmazó, a külföldi befektetési szolgáltató által az ő nevére kiállított igazolással rendelkezik.
Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemnek minősül (a magánszemély által kötött ellenőrzött tőkepiaci ügyletek alapján) az adóévben elért ügyleti nyereségek (ide nem értve a kamatjövedelmet és a tartós befektetésből származó jövedelmet) és ügyleti veszteségek pozitív egyenlege.
A magánszemély a személyijövedelemadótörvény 65. paragrafusa (1) bekezdésének bb) pontja szerinti egyes kamatnak minősülő jövedelmek után is adózhat az adott ellenőrzött tőkepiaci ügylet szabályai szerint, ha ezt a választását az adóév utolsó napjáig nyilatkozatban közli a kifizetővel.
Az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem után az adó 20 százalék.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 67/A. § (1)-(3) bekezdéseiben.]

Nem változott.

A befektetési szolgáltatónak az ellenőrzött tőkepiaci ügylet(ek)ről bizonylatot (teljesítésigazolást) kell kiállítania a magánszemély részére, s ez alapján az adóévet követő év február 15-éig tájékoztatja az adóhatóságot a magánszemély adóévben megvalósult ügyleteiben megszerzett bevételeiről.
A befektetési szolgáltatónak nem kell levonnia sem adót, sem adóelőleget, az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelmet és annak adóját a jövedelmet szerző magánszemély köteles megállapítani, az adóévről benyújtandó bevallásában bevallani, valamint az adót a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 67/A. § (4)-(5) bekezdéseiben.]

__________________________________________________________________________________

Példa ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemre

2010
1. Tőzsdei részvény vásárlására fordított összeg	1 000 000
2. Tőzsdei részvény elidegenítéséből származó bevétel	1 150 000
3. Ügyleti nyereség [2. - 1.]	150 000
4. Állampapír vásárlására fordított összeg	450 000
5. Állampapír elidegenítéséből származó bevétel	380 000
6. Ügyleti veszteség [4. - 5.]	70 000
7. Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem [3. - 6.]	80 000
8. Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem utáni adó [7. x 20%]	16 000
2011
9. Euró vásárlására fordított összeg	680 000
10. Euró elidegenítéséből származó bevétel	520 000
11. Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó veszteség [9. - 10.]	160 000
12. Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó veszteségre számított adó [11. x 20%]	32 000
13. 2011-ben érvényesíthető adókiegyenlítés [12. és 8. közül a kisebb]	16 000
14. Továbbvitt adókiegyenlítés [12. - 13.]	16 000
2012
15. Kárpótlási jegy vásárlására fordított összeg	180 000
16. Kárpótlási jegy elidegenítéséből származó bevétel	300 000
17. Ügyleti nyereség [16. - 15.]	120 000
18. Vállalati kötvény vásárlására fordított összeg	100 000
19. Vállalati kötvény elidegenítéséből származó bevétel	90 000
20. Ügyleti veszteség [18. - 19.]	10 000
21. Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem [17. - 20.]	110 000
22. Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem utáni adó [21. x 20%]	22 000
23. 2012-ben érvényesíthető adókiegyenlítés [14. és 22. közül a kisebb]	16 000
24. Fizetendő adó [22. - 23.]	6 000

__________________________________________________________________________________

Adóévek közötti veszteség elszámolhatósága

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó adóévi veszteség adóévek között adókiegyenlítéssel számolható el (hasonlóan a tőzsdei ügyletből származó veszteség elszámolásához).
Az adókiegyenlítés az adóévben vagy az azt megelőző két évben bevallott ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó veszteségnek és a bevalláskor hatályos adókulcsnak a szorzata, csökkentve az adóévet megelőző két év bármelyikéről szóló adóbevallásban ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó veszteség miatt már érvényesített adókiegyenlítéssel, de legfeljebb az adóévben vagy az azt megelőző két évben bevallott ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem adójával.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 67/A. § (6)-(8) bekezdéseiben.]

Átmeneti rendelkezés 2010. január 1-jétől.

Az olyan ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem veszteségét, amely 2010 előtt nem minősült tőzsdei ügyletnek, a 2009. december 31-ét követő ügyletekre lehet elszámolni.

[Lásd az adómódosító törvény1. 133. § (10) bekezdésében.]

Nyugdíj-előtakarékossági számla

Új előírás 2010. január 1-jétől.

A nyugdíj-előtakarékossági számlával rendelkezők esetében tartós befektetési szerződés alapján teljesített befizetésnek minősül, ha a magánszemély - tartós befektetési szerződés alapján - a nyugdíj-előtakarékossági számláját megszünteti, és követelését a befektetési szolgáltató által vezetett lekötési nyilvántartásba helyezi át. Az átalakítás napjának a nyilvántartásba vétel napját kell tekinteni.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 67/B. § (10) bek. a) pontjában.]

A magánszemély az átalakítás évében, valamint a megelőző évben az adóhivataltól a nyesz-számlájára átutalt jóváírás(ok) nak megfelelő összeget 20 százalékkal növelten köteles az átalakítás évére vonatkozó adóbevallásában bevallani és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni. Az átalakítás évében befizetett összeg után nem jár adókiutalás.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 44/B. § (5) bekezdésében.]

Változás 2010. január 1-jétől.

A nyugdíj-előtakarékossági számla nyugdíjszolgáltatás miatti megszűnése esetén a nyugdíj-értékpapírszámlán vagy nyugdíjletéti számlán lévő pénzügyi eszköz megszerzésre fordított értékeként a megszűnés napján irányadó szokásos piaci érték, illetve a magánszemély által a pénzügyi eszköz tényleges megszerzésére fordított érték közül a nagyobbikkal kell számolni (2010-ig a megszerzésére fordított értékkel kellett).

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 67. § (9) bek. c) pontjában.]

Ha a magánszemély akaratán kívüli okból kell a nyilvántartott értékpapírt a nyugdíj-előtakarékossági számláról átmenetileg áthelyezni (például amikor a cég átalakul), nem kell szankciókat alkalmazni, ha ugyanaz az értékpapír, illetve összeg visszakerül a számlára.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 44/B. § (4)-(7) bekezdéseiben.]

Tartós befektetésből származó jövedelem

Új előírás 2010. január 1-jétől.

A magánszemély befektetési szolgáltatóval, hitelintézettel tartós befektetési szerződés(eke)t köthet, amelyben a feleknek rögzíteniük kell, hogy a tartós befektetésből származó jövedelemre vonatkozó adózási szabályokat alkalmazzák.
Egy naptári éven belül egy adott befektetési szolgáltatóval maximum két szerződés köthető,
■ egy, amely alapján a befektetési szolgáltató a magánszemély által befizetett forintösszeget kamatozó bankbetétben (ideértve az alszámlán történő elkülönítést is), takarékbetétben helyezi el;
■ egy, amely alapján a befizetés ellenőrzött tőkepiaci ügyletben forintban kifejezett pénzügyi eszközre, illetve olyan forintban kifejezett pénzügyi eszközre vonatkozik, melynek befektetési hozama egyébként kamatjövedelemnek minősülne (például állampapír, befektetési jegy).

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 67/B. § (2)-(3) bekezdéseiben.]

Tartós befektetési számla minimum 25 ezer forinttal nyitható, amelyre a számlanyitás évében (gyűjtőév) korlátozás nélkül lehet befizetni, azt követően további befizetésre nincs mód, de új számla nyitható.
A befektetési szerződések, számlák között eszközök nem csoportosíthatók át.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 67/B. § (2) bekezdésében.]

A magánszemélynek a gyűjtőévben befizetett pénzösszeget és annak hozamait - kamat, osztalék, árfolyamnyereség, ügyleti nyereség - a számlanyitás évét követő legalább három naptári évben (hároméves lekötési időszak), a lekötés meghosszabbítása esetén további két naptári évben (kétéves lekötési időszak) az adott számlán kell tartania.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 67/B. § (2) bekezdésében.]

Befektetési szolgáltató nyilvántartása

Új előírás 2010. január 1-jétől.

A befektetési szolgáltató, hitelintézet tartós befektetési szerződésenként köteles lekötési nyilvántartást vezetni, amely tartalmazza a magánszemély által adott megbízásokat, teljesítéseket, a magánszemély tulajdonába került vagy általa átruházott pénzügyi eszközöket, pénzeszközt, illetve a betéti típusú befektetéseket.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 67/B. § (3) bekezdésében.]

Tartós befektetésből származó jövedelemnek (úgynevezett lekötési hozamnak) a lekötés megszűnésekor a befektetett összeget meghaladó rész minősül.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 67/B. § (1) bekezdésében.]

A lekötési hozamot akkor kell megállapítani,
■ ha a lekötési időszak megszűnik (a hároméves vagy az ötéves lekötési időszak utolsó napján);
■ ha a magánszemély a lekötött pénzösszeget vagy a befektetési hozamo(ka)t akár csak részben is felveszi, vagy a befektetésben lévő pénzügyi eszközt a lekötési számláról kivonja.
A lekötési számlák keretein belül a magánszemély korlátlan számú (például vételi-eladási, betétlekötési, ismételt lekötési) megbízást adhat a befektetési szolgáltató, hitelintézet számára. Így például betéti típusú konstrukció esetén nem minősül a hároméves lekötési időszak megsértésének, ha a magánszemély mondjuk hat hónapra lekötött betétjét három hónapos lekötésűre alakítja át, ekkor ugyanis a befektetés (lekötött pénzösszeg és hozama) nem kerül ki az adott tartós befektetési szerződéshez tartozó lekötési nyilvántartásból.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 67/B. § (3) bekezdésében.]

A hároméves lekötési időszak utolsó napján részkivétre van lehetőség. A lekötésben maradó pénzösszegre (legalább 25 ezer forint) a lekötési időszak nem szakad meg.
Ha a tartós befektetési szerződéssel rendelkező magánszemély a lekötési időszak megszűnése előtt meghal, a bevételből nem kell jövedelmet megállapítani.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 67/B. § (4) bekezdésében.]

A lekötési időszak megszűnésekor, továbbá a lekötés megszakításakor a tartós befektetési szerződés megszűnik, ezt követően az adott szerződés alapján már nem állapítható meg tartós befektetésből származó jövedelem. A megszűnés, megszakítás napját követően keletkező tőkejövedelemre a jövedelem jogcíme (kamatjövedelem, ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem, osztalék) szerinti személyijövedelemadó-rendelkezéseket kell alkalmazni. Ha a jövedelmet a szerzési érték alapján kell megállapítani (például értékpapír átruházása esetén), akkor a megszűnés, megszakítás napján irányadó szokásos piaci érték, illetve a megszerzésre fordított érték közül a nagyobbikkal kell számolni.
Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó veszteség esetén akkor érvényesíthető adókiegyenlítés, ha az a megszűnés, megszakítás napját követően kötött ügyletből keletkezett.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 67/B. § (9) bekezdésében.]

A lekötési hozam utáni adó

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Az ötéves lekötési időszak utolsó napjáig megtartott befektetésekre az akkor megállapított lekötési hozam után 0 százalék az adó. 10 százalék az adó, ha a magánszemély
■ a hároméves lekötési időszakot nem hosszabbítja meg (a lekötési hozamot a hároméves lekötési időszak utolsó napján kell megállapítani);
■ a hároméves lekötést a lekötött pénzösszeg egy részére nem hosszabbítja meg (a részkivétre jutó lekötési hozamot a hároméves lekötési időszak utolsó napján kell megállapítani);
■ a lekötést a folytatólagos kétéves lekötési időszakban szakítja meg (a lekötési hozamot a megszakítás napján kell megállapítani).
20 százalék az adó a lekötési hozam után, ha a magánszemély a lekötést a hároméves lekötési időszak vége előtt szakítja meg (a lekötési hozamot a megszakítás napján kell megállapítani).

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 67/B. § (5) bekezdésében.]

Igazolás, adatszolgáltatás, értesítés

Új előírás 2010. január 1-jétől.

A kifizetőnek minősülő befektetési szolgáltató, hitelintézet a tartós befektetésből származó jövedelemről, a tartós lekötés napjáról, valamint a lekötési időszak megszűnésének vagy megszakításának napjáról a jövedelem keletkezésének adóévét követő február 15-éig köteles igazolást adni a magánszemélynek.
A kifizető befektetési szolgáltató, hitelintézet az igazolásban szereplő adatokat - a magánszemély nevének, adóazonosító számának feltüntetésével - köteles továbbítani az adóhatóságnak.
A kifizetőnek a lekötési nyilvántartásban szereplő, osztalékra jogosító értékpapír esetében - az osztalékfizetést megelőzően - értesítenie kell a kibocsátót, hogy annak a fizetendő osztalékból nem kell adót levonnia.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 67/B. § (6) bekezdésében.]

Új előírás 2010. január 1-jétől.

A tartós befektetésből származó jövedelmet a magánszemélynek nem kell bevallania, ha az adója 0 százalék. Ha az adó mértéke 10 vagy 20 százalék, a tartós befektetésből származó jövedelem utáni adót a magánszemélynek kell megállapítania, bevallania és az adót a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig megfizetnie.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 67/B. § (7) bekezdésében.]

Tartós befektetési szerződés öt éven túli meghosszabbítása

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Ha a magánszemély az ötéves lekötési időszak leteltéig a befektetési szolgáltatóval újabb tartós befektetési szerződést köt, s a befizetés nem pénz, hanem pénzügyi eszköz, akkor azt az ötéves lekötési időszak megszűnésének utolsó napján irányadó szokásos piaci értéke és a megszerzésre fordított összeg közül a nagyobbik értéken kell nyilvántartani.
A befizetés naptári évének az ötéves lekötési időszak utolsó éve minősül. A befektetési szolgáltatóval az öt év letelte előtt újra megkötött tartós befektetési szerződés esetén az újabb hároméves lekötési időszak gyűjtőév nélkül indulhat.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 67/B. § (10) bekezdés b) pontjában.]

Tartós befektetési szerződés külföldi szolgáltatóval

Ha a magánszemély adatszolgáltatásra nem kötelezett (külföldi) befektetési szolgáltatóval köt forintalapú tartós befektetési szerződést, azt az első befizetést követő 30 napon belül be kell jelentenie az adóhatóságnak, megadva a nevét, adóazonosító jelét és a lekötött pénzösszeget. További feltétel, hogy a magánszemély rendelkezzék a befektetési szolgáltató által kiállított olyan igazolással, amelyből a tartós befektetésből származó jövedelem megállapítható.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 67/B. § (8) bekezdésében.]

__________________________________________________________________________________

Példák tartós befektetésből származó jövedelemre

Magánszemély 2010. április 12-én tartós befektetési szerződés alapján betétben tartósan leköt 1 millió forintot.

Magánszemély 2010-ben megszünteti a lekötést
1. A lekötés megszüntetésekor elszámolt bevétel	1 100 000
2. A lekötött pénzösszeg	1 000 000
3. Lekötési hozam [1. - 2.]	100 000
4. A lekötési hozam utáni 20%-os adó 2010-ben* [3. x 20%]	20 000
*A magánszemélynek ugyanekkora mértékű adóval kell számolnia, ha a lekötést 2014. január 1-je előtt szünteti meg.

Magánszemély 2014. január 2-án megszünteti a lekötést
1. A lekötés megszüntetésekor elszámolt bevétel	1 500 000
2. A lekötött pénzösszeg	1 000 000
3. Lekötési hozam [1. - 2., de legalább 0]	500 000
4. A lekötési hozam utáni 10%-os adó [3. x 10%]	50 000

Magánszemély 300 000 Ft-ra 2014. január 2-án megszünteti a lekötést, a fennmaradó 700 000 Ft-ra 2015-ben (összes hozam január 1-jéig 500 000 Ft)

Adókötelezettség 2013. december 31-én
1. A lekötés 2014. január 2-ai megszüntetésekor elszámolt bevétel (kivont összeg+arányos hozam)	450 000
2. A lekötött, 2014. január 2-án megszüntetett pénzösszeg	300 000
3. Lekötési hozam [1. - 2.]	120 000
4. A lekötési hozam utáni 10%-os adó [3. x 10%]	12 000
2015. évi adókötelezettség
1. A lekötés 2015-ös megszüntetésekor elszámolt bevétel	945 000
2. A lekötött, 2015-ben megszüntetett pénzösszeg	700 000
3. Lekötési hozam [1. - 2.]	245 000
4. A lekötési hozam utáni 10%-os adó [3. x 10%]	24 500

Magánszemély 400 000 Ft-ra 2014. január 2-án megszünteti a lekötést, a fennmaradó 600 000 Ft-ra 2016. január 1-jén (összes hozam 2014. január 1-jéig 500 000 Ft)

Adókötelezettség 2013. december 31-én
1. A lekötés 2014. január 2-ai megszüntetésekor elszámolt bevétel (kivont összeg+arányos hozam)	600 000
2. A lekötött, 2014. január 2-án megszüntetett pénzösszeg	400 000
3. Lekötési hozam [1. - 2.]	200 000
4. A lekötési hozam utáni 10%-os adó [3. x 10%]	200 000
2015. évi adókötelezettség
1. A lekötés 2016. január 1-jei megszüntetésekor elszámolt bevétel	520 000
2. A lekötött, 2016. január 1-jén megszüntetett pénzösszeg	600 000
3. Lekötési hozam [1. - 2., de legalább 0]	80 000
4. A lekötési hozam után az adó %	0

Adókötelezettség 2013. december 31-én (ekkor a lekötés megszűnik)
1. A lekötés megszüntetésekor elszámolt bevétel	1 400 000
2. A lekötött pénzösszeg	1 000 000
3. Lekötési hozam [1. - 2.]	400 000
4. A lekötési hozam utáni 0%-os adó 2015-ben [3. x 0%]	0

__________________________________________________________________________________

Szövetkezeti tagi kölcsön kamata

Változás 2009. augusztus 22-étől.

A szövetkezeti tagi kölcsön kamata abban az esetben minősül kamatjövedelemnek, ha az a felszámítás időszakában érvényes jegybanki alapkamatot legfeljebb 5 százalékponttal haladja meg (2010-ig legfeljebb az 5 százalékával haladhatta meg). Ugyanígy határozandó meg a szövetkezetből átalakulás, részleges átalakulás útján létrejött jogutód korlátolt felelősségű társaságok magánszemély tagjai által szövetkezeti tagként nyújtott kölcsönből származó kamatjövedelem is. (Ha az eltérés nagyobb mint 5 százalékpont, akkor a kölcsönkamat egésze továbbra is egyéb jövedelemként adózik.)

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 65. § (1) bek. e) pontjában.]

Halasztott adó befektetési alap átalakulásakor

Változás 2010. január 1-jétől.

Kollektív befektetési értékpapírok esetében a befektetési alap átalakulásakor, beolvadásakor beváltásnak minősül az átváltás a jogutód befektetési alap jegyére. A jogutód befektetési alap befektetési jegyének megszerzésére fordított értéknek az átváltásnál figyelembe vett értéket kell tekinteni. Az átváltás során a kifizetőnek meg kell állapítania a kamatadót, de azt csak a jogutód befektetési alap befektetési jegyének tényleges beváltásakor, a beváltás során keletkező jövedelem utáni adóval együtt kell megfizetni (halasztott adófizetés).

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 65. § (6) bekezdésében.]

Ha 2006. szeptember 1-je előtt szerzett befektetési jegyet 2010. január 1-je után váltanak vissza, ruháznak át, a 2006. augusztus 31-ei szabályokat kell alkalmazni.

[Lásd az adómódosító törvény1. 144. § (15) bekezdésében.]

Ellenőrzött külföldi társaság tagjának egyéb jövedelme

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Egyéb jövedelem az ellenőrzött külföldi társaság magánszemély tagjánál az ellenőrzött külföldi társaság adóéve (üzleti éve) adózott eredményének a felosztott osztalékkal csökkentett részéből a magánszemély részesedésére jutó része. Az ellenőrzött külföldi társaságban megszerzett jövedelem megszerzésének időpontja az a nap, amelyen az adózott eredményt az ellenőrzött külföldi társaság arra jogosult szerve jóváhagyta.
A magánszemélynek a megállapított jövedelméről és a megfizetett adóról nyilvántartást kell vezetnie. Ha a tulajdonos magánszemély a fel nem osztott eredményből ismét osztalékot kap az ellenőrzött külföldi társaságtól, és az meghaladja a korábban leadózott, nyilvántartott összeget, csak a többlet osztalékadó-köteles.
Ha a magánszemély az ellenőrzött külföldi társaságban lévő részesedését ellenérték fejében átruházza, részesedését a társaságból kivonja, vagy a társaság jogutód nélkül megszűnik, a leadózott nyilvántartott összegnek a kivont, átruházott részesedéssel arányos része a részesedés megszerzésére fordított értékként számolható el.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 28. § (12)-(13), (20)-(22) bekezdéseiben.]

__________________________________________________________________________________

Példa ellenőrzött külföldi társaság magánszemély tagjának adójára


2009
1. Az ellenőrzött külföldi társaságban levő részesedés megszerzésére fordított érték	2 000 000
2010
2. Ellenőrzött külföldi társaság által 2010. március 31-én jóváhagyott adózott eredmény [3. + 4.]	4 000 000
3. Az adózott eredményből 2010-ben osztalékként kifizetett jövedelem	3 000 000
4. Az adózott eredményből 2010-ben fel nem osztott részesedésre jutó jövedelem	1 000 000
5. A magánszemély önálló tevékenységből származó jövedelme	1 800 000
2011
6. Az ellenőrzött külföldi társaságban levő részesedés elidegenítéséért kapott bevétel	3 200 000
7. A magánszemély önálló tevékenységből származó jövedelme	2 500 000
2010. évi adófizetési kötelezettség
8. Összes jövedelem [3. + 4. + 5.]	5 800 000
9. Adóalap-kiegészítés [8. x 0,27]	1 566 000
10. Összevont adóalap [8. + 9.]	7 366 000
11. Adótábla szerint számított adó, 2010. évi fizetendő adó [850 000 + (10. - 5 000 000) x 32%]	1 607 120
2011. évi adófizetési kötelezettség
12. Összes jövedelem [(6. - (1. + 4.) + 7.]	2 700 000
13. Adóalap-kiegészítés [12. x 0,27]	729 000
14. Összevont adóalap [12. + 13.]	3 429 000
15. Adótábla szerint számított adó, 2011. évi fizetendő adó [14. x 17%]	582 930

__________________________________________________________________________________

Ingatlannal rendelkező társaság külföldi tagja

Új előírás 2010. január 1-jétől.

A társaságiadó-törvény meghatározása szerinti ingatlannal rendelkező társaságban részesedéssel rendelkező külföldi magánszemély Magyarországon adókötelezett, ha az ingatlannal rendelkező társaságban meglévő részesedését (értékpapírt) ellenérték fejében elidegeníti, kölcsönbe adja, vagy részesedését a társaságból kivonja, és ezáltal jövedelmet szerez. Az adókötelezettség feltétele, hogy a társaságban tag (részvényes) magánszemély az adóév legalább egy napján illetőséggel rendelkezzék olyan államban, amellyel Magyarország nem kötött a kettős adóztatás elkerüléséről egyezményt, vagy van ugyan ilyen egyezmény, de az lehetővé teszi az árfolyamnyereség magyarországi adóztatását.
Az ügylet után 25 százalék forrásadó fizetendő.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 61. § (1)-(3) bekezdéseiben és az 1996. évi LXXXI. törvény 3. § 4. n), 4. § 18/a pontjaiban.]

Kamat, jogdíj, szolgáltatási díj forrásadója

Új előírás 2010. január 1-jétől.

A kamat, jogdíj, szolgáltatási díj címen fizetett (juttatott) bevétel egésze jövedelemnek minősül, s utána 30 százalék forrásadót kell fizetni, ha azt olyan külföldi magánszemély részére fizetik, akinek az illetősége szerinti államával Magyarországnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerüléséről.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 73. § (7) bekezdésében.]

Az ingatlan-bérbeadás és a vagyonadó

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Ingatlan bérbeadása esetén a bérbeadásból származó bevételből levonható az adóévben megfizetett vagyonadó.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 74. § (9) bekezdésében.]

Változás 2010. január 1-jétől.

Az önkormányzatnak történő lakásbérbeadás kedvezményes szabályai alkalmazhatóságának feltételéül szabott időtartam 60 hónapról 36 hónapra csökken.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 74/A. § (4) bekezdésében.]

Kamatkedvezmény adója

Változás 2010. január 1-jétől.

A kamatkedvezmény és az egyéb korlátozottan adómentes kifizetések adója 44 százalékról 54 százalékra nő.
A munkaviszonyban kapott kamatkedvezmény után a munkáltatónak kell befizetnie az adót (2010-ig ez munkaviszonyos jövedelemnek minősült).
A 2009. november 30-áig kötött szerződések alapján szerzett kamatkedvezményből származó jövedelem esetén a munkáltató a hitel, kölcsön futamideje alatt választhat, hogy a 2010 előtti vagy az utáni szabály szerint fizeti az adót. A munkáltatónak 2009. december 31-éig tájékoztatnia kell a magánszemélyt a választásáról.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 72. § (2), 72/A. § (1)-(2) bekezdéseiben, a 2009/LXXVII. törvény 186. § 15. pontjában és a 2009. november 9-én elfogadott adómódosító törvény 133. § (11) bekezdésében.]

Nem változott.

Ha a kifizető az 5 százalékponttal növelt jegybanki alapkamatnál kisebb kamatra ad kölcsönt magánszemélynek, a két kamat különbözete a magánszemély kamatkedvezményből származó jövedelme, s utána a kifizetőnek 2010-ben már 54 százalék adót kell fizetnie.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 72. §-ában.]

Biztosításból származó jövedelem

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Kamatjövedelemnek minősül valamennyi életbiztosításból, nyugdíjbiztosításból származó nem adómentes szolgáltatás, valamint a maradékjog címén megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja a magánszemély vagy javára más magánszemély által fizetett, a magánszemély vagy más magánszemély által költségként el nem számolt, továbbá az adóköteles (adózott) biztosítási díj összegéből a kivont díjtartaléknak a kivonás előtti díjtartalékhoz viszonyított arányos részét. Díjtartalék ismétlődő kivonása esetén az előbbiek szerinti ismételt arányosítást a levonható díjaknak már arányosított díjakkal csökkentett részein kell elvégezni, ugyanis az arányosított díjrészek együttvéve nem haladhatják meg a befizetett díjak összegét.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 65. § (1) bek. d) pontjában.]

Nem változott.

Adómentes az élet- és nyugdíjbiztosítási szerződés alapján nyújtott szolgáltatások közül a haláleseti, baleseti, betegségbiztosítási szolgáltatás és a nyugdíj-biztosítási szerződés alapján a szerződéskötés harmadik évét követően nyújtott nyugdíjszolgáltatás.
Továbbra is adómentes a biztosító szolgáltatása, kivéve az adóköteles élet- és nyugdíjbiztosítási szolgáltatásokat, a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítás alapján fizetett jövedelmet pótló kártérítést, valamint az olyan biztosítási szerződés alapján nyújtott szolgáltatást, amelynek díját vagy díjának egy részét a magánszemély költségként elszámolta.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 1. melléklet 6.6 pontjában.]

Biztosítási kamathozam adóalapkedvezményre

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Ha a biztosítási szerződés legalább öt év után szűnik meg, a hozam felét kell adóalapnak tekinteni, ha tíz éven túl szűnik meg, a kivont hozam nem adóalap (a biztosítási kamathozam továbbra is kamatjövedelemként adóköteles, vagyis adója 20 százalék).
Ha a biztosítási szerződés nem szűnik meg, a megelőző négy évnél régebben felhalmozott díjtartalék kivonásig keletkezett hozamának a felét kell adóalapnak tekinteni. A hat évnél régebben felhalmozott díjtartalék kivonásig keletkezett hozama nem adóalap.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 65. § (3) bek. ac)-ad) pontjaiban.]

A 2006. szeptember 1-je és 2009. december 31-e között megkötött szerződések alapján 2010. január 1-je előtt képződött díjtartalékra választhatók a 2009-es adózási feltételek.

[Lásd az adómódosító törvény1. 143. § (17) bekezdésében.]

Egyszerűsített bevallás

Változás a 2009. évi adókötelezettség teljesítésétől.

A magánszemély egyszerűsített bevallást nyújthat be adóhatósági közreműködéssel abban az esetben is, ha az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló törvény szerinti közteherviselést választott (kivéve, ha a kifizetőt terhelő ekhót a magánszemély vállalja, vagy az ekho nem jogszerű választása miatt ekhokülönadót is fizetnie kell).

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 12. §-ában és az adómódosító törvény 206. § (6) bekezdésében.]

Adó-visszatérítés önkéntes pénztár megszűnésekor

Változás 2009. július 9-étől.

Az önkéntes pénztár végelszámolása, felszámolása, tevékenysége felfüggesztése esetén az adóhatóság értesítése alapján a magánszemély kérheti, hogy az önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozatában feltüntetett összeget az adóhatóság más pénztárba vagy a magánszemély bankszámlájára utalja. A rendelkezést a folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell, és ha az önkéntes pénztári nyilatkozat teljesítése a rendelkezés hatálybalépését megelőzően megtörtént, az a rendelkezés szerinti teljesítésnek minősül.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 44/A. § (2) és az adómódosító törvény 206. § (11) bekezdéseiben.]

Üzemanyag-megtakarítás adózása

Változás 2010. január 1-jétől.

Az üzemanyag-megtakarítás címén juttatott összeg az adott tevékenységből származó jövedelemként adóköteles. A nem önálló tevékenységgel vagy a tevékenység alapjául szolgáló jogviszonnyal (munkaviszonnyal) összefüggésben kapott üzemanyag-megtakarítás nem önálló tevékenység bevételének minősül, amelyből az adóalap megállapításakor legfeljebb havi 100 ezer forint levonható (2010-ig a teljes összeg adómentes volt).

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 25. § (1) bekezdésében, 27. § (1) bek. b) pontjában.]

Nem munkáltatói természetbeni juttatás

Változás 2010. január 1-jétől.

Természetbeni juttatásnak minősül a kifizető által ingyenesen vagy kedvezményesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás révén juttatott adóköteles bevétel (vagyis a kifizető 54 százalék jövedelemadó és 27 százalék egészségügyi hozzájárulás megfizetésére kötelezett), ha a kifizető a juttatásban részesülő magánszemélynek nem foglalkoztatója.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 69. § (1) bek. l) pontjában.]

Természetbeni juttatás utalvánnyal

Változás 2010. január 1-jétől.

Természetbeni juttatásnál utalványnak minősül a készpénz-helyettesítő fizetőeszköz, a korlátozott fizetésre szolgáló kártya is.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 69. § (11) bekezdésében.]

Nem változott.

Továbbra sem természetbeni juttatás a papír vagy elektronikus utalvány, ha nem állapítható meg, hogy az mely termékre, szolgáltatásra vagy milyen termék vagy szolgáltatási körben használható fel.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 69. § (11) bekezdésében.]

Átszámítás forintra

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Bevétel megszerzésekor, kiadás teljesítésekor, dolog, értékpapír, vásárolt jog, vásárolt követelés esetében a megszerzéskor, pénzügyi eszköz esetében az ügylet teljesítésekor érvényes MNB-árfolyamot kell alkalmazni.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 6. § (1) bekezdésében.]

Változás 2010. január 1-jétől.

A magánszemély eltérhet az MNB-árfolyamtól, ha az adott külföldi pénz más árfolyamon történt vételét, eladását pénzügyi intézmény igazolja, a magánszemély nevére kiállított bizonylattal.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 6. § (3) bekezdésében.]

Nem változott.

A külföldi pénznemben megszerzett kamatjövedelemből az adót ugyanazon külföldi pénznemben kell megállapítani, levonni és a kamatjövedelem megszerzésének időpontjában érvényes árfolyamon átszámítva, forintban megfizetni.
Bevétel esetében továbbra is választható a bevételszerzés időpontját, kiadás esetében a teljesítés időpontját megelőző hónap 15. napján érvényes árfolyam.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 5-6. §-aiban és az adómódosító törvény1. 134. § 5-7. és 9. pontjaiban.]

Fizetővendéglátás

Változás 2010. január 1-jétől.

A magánszemély akkor alkalmazhatja a tételes átalányadózást, ha egyazon magánszemélyt évi legfeljebb 90 napra szállásol el (2010-ig 30 nap volt a határ, és ágazati rendeletek tartalmazták a szabályt).

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 57/A. § (1)-(2) bekezdéseiben.]

Nem változott.

A tételes átalányadó évi összege szobánként 32 ezer forint, amelyet negyedévenként egyenlő részletben kell megfizetni.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 57/A. §-ában.]

Örökléssel szerzett értékpapír

Változás 2009. január 1-jére visszamenően.

Az örökléssel szerzett értékpapírok szerzési értéke akkor is az illetékekről szóló törvényben meghatározott forgalmi érték, ha nem szabják ki rá az illetéket. Ez érvényes az átruházott értékpapírra is, ha az illetéket átmeneti szabály alapján nem szabták ki.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 67. § (9) bek. ak) pontjában és az adómódosító törvény 206. § (13) bekezdésében.]

Termőföld-értékesítés

Változás 2010. január 1-jétől.

A termőföldértékesítés adómentességének érvényesítésére jogosító jövedelemhatár 3,4 millió forintról 4,318 millió forintra emelkedik.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 1. melléklet 9.5.1. a) pontjában.]

Amnesztiás jövedelem

Változás 2009. január 1-jére visszamenően.

Nem kell magyar állampapírban tartani az ellenőrzött külföldi társaságtól származó jövedelmet.
Ha az adóhatóság ellenőrzéskor nyilatkozatot kér az adózótól a jövedelme forrásáról, és az a nyilatkozatot 30 napon belül megadja, az adóhatósági ellenőrzés csak a bevétel megszerzésére és elszámolására korlátozódhat. Nem vizsgálhatja például a bevétel forrását, általában a nyilatkozat valóságtartalmát.

[Lásd az 2008. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: 2008. évi adómódosító törvény) 276-277. és az adómódosító törvény1. 106., 141., 158. §-aiban.]

Mit kell tudni az egyszerűsített vállalkozói adóról?

Evaalanyiság

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Az egyéni cég is választhatja az evát, az általános feltételek szerint, két adóév elteltével, vagyis a jogelőd nélkül 2010-ben megalakuló egyéni cég legkorábban 2012-re jelentkezhet be - 2011. december 20-áig - az eva hatálya alá.
Ha evaalany egyéni vállalkozó egyéni céget alapít, az egyéni vállalkozó evaalanyisága az alapítást megelőző nappal megszűnik, az egyéni cég pedig a társasági adó alanyává válik, és további két adóév elteltével lehet evás. Megszűnik az egyéni vállalkozó evaalanyisága (és egyéni vállalkozói jogállása), ha átruházás révén megszerzi egy egyéni cég vagyoni betétjét.
Ha evás egyéni cég tagja a tag halála, cselekvőképességének korlátozottá válása miatt cserélődik, az egyéni cég evaalany maradhat. Ha az új tag (özvegy, örökös, törvényes képviselő) úgy dönt, hogy nem akar evás lenni, az egyéni cég a társasági adó alanyává válik.
A korlátolt mögöttes felelősséggel működő evás egyéni cégnek kettős könyvvitelt kell vezetnie. A korlátlan mögöttes felelősséggel működő evás egyéni cég (ahogy a bt, kkt is) választhat, hogy a bevételi nyilvántartás vagy a kettős könyvvitel szabályai szerint teljesíti nyilvántartási kötelezettségét. Döntését az evaalanyisága alatt nem változtathatja meg. Ha a korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cég tagja korlátoltra módosítja a felelősségét, evaalanyisága a változást megelőző nappal megszűnik. Ezzel szemben, ha a tag a korlátolt felelősségét korlátlanná változtatja, evaalanyisága megmarad.
Ha a korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cég evás lesz, és bevételi nyilvántartást választ, akkor 25 százalékos osztalék utáni adót kiváltó adót köteles fizetni.

[Lásd a 2002. évi XLIII. törvény 2. § (2) bek. b), (3) bek. a), e), (4) bek. cb) pontjaiban, (7) bekezdésében, 3. § (1) bek. h)-i) pontjaiban, (3), (5), 4. § (2)-(3), 8. § (1)-(2), 11. § (3)-(4), 18. § (1), (3)-(7), (9)-(10), 19. § (1)-(3), (8)-(9), 20. § (4) bekezdéseiben, 21. § (1) bek. 1., 3. pontjaiban, 22. § (1), (4) bekezdéseiben és a 2009. évi CXVI. törvény 94. §-ában.]

Ha az egyéni vállalkozó azért kerül ki az eva hatálya alól, mert egyéni céget alapít vagy megvásárol, adókötelezettségét a megszűnésre vonatkozó előírások szerint kell megállapítania. Az egyéni céget alapító egyéni vállalkozónak azonban nem kell fizetnie személyi jövedelemadót az eva hatálya alá történő bejelentkezéskor kötelezettségként továbbvitt fejlesztési tartalék, 10 százalékos adókulcs érvényesítése miatti adókülönbözet, kisvállalkozói kedvezmény, kisvállalkozói adókedvezmény és foglalkoztatási kedvezmény után. Meg kell viszont fizetnie, ha evaalanyisága egyéni cég vagyoni betétjének megszerzése miatt szűnik meg.

[Lásd a 2002. évi XLIII. törvény 2. § (3) bek. e), (4) bek. a) pontjaiban, 8. § (4), (7) és a 1995. évi CXVII. törvény 49/A. § (3) bekezdéseiben.]

__________________________________________________________________________________

Példa evás vállalkozás bevételének év közbeni túllépésére

2010. adóév	E Ft
1. Összes bevétel 2010. szeptember 30-áig	22 000
2. I-III. negyedéves adóelőleg [1. x 30%]	6 600
3. Az adóalanyiság választására jogosító bevételi értékhatár	25 000
4. Október 20-án befolyt bevétel	8 000
5. Október 20-áig befolyt összes bevétel [1. + 4.]	30 000
6. Az adóalanyiság választására jogosító értékhatárt meghaladó rész [5. - 3.]	5 000
7. Az értékhatárt meghaladó rész után fizetendő adó [6. x 50%]	2 500
8. Bevételi értékhatár [3.]	25 000
9. Összes bevételt növelő tétel	1 000
10. Összes bevételt csökkentő tétel	1 500
11. Egyszerűsített vállalkozói adó alapja [8. + 9. - 10.]	24 500
12. Egyszerűsített vállalkozói adó [11. x 30%]	7 350
13. Összesen fizetendő egyszerűsített vállalkozói adó [7. + 12.]	9 850
14. Még befizetendő egyszerűsített vállalkozói adó [13. - 2.]	3 250

__________________________________________________________________________________

Adóalap

Új előírás 2010. január 1-jétől.

A bevételi nyilvántartást vezető egyéni vállalkozónál, egyéni cégnél növeli az adóalapot az evaalanyiság megszűnéséig kiszámlázott, de meg nem szerzett bevétel.

[Lásd a 2002. évi XLIII. törvény 8. § (7) bekezdésében.]

Adókulcs

Változás 2010. január 1-jétől.

Az eva mértéke 30 százalékra emelkedik (25 százalékról). 50 százalékos evakulcsot kell alkalmazni, ha az adózó túllépi a bevételi határt (25 millió forintot). A magasabb kulccsal nem az egész bevétel (ebbe beszámít a kiszámlázott, de be nem folyt összeg is), hanem annak a 25 millió forint fölötti része után kell adózni. Ha az adózó bevételei nem haladják meg a 25 millió forintot, de adóalap-korrekció miatt az adóalapja ennél nagyobb, az értékhatárt meghaladó részre is 30 százalék az adó.

[Lásd a 2002. évi XLIII. törvény 9. §-ában.]

Evaalany áfafizetése

Változás 2010. január 1-jétől.

A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének meghatározásakor az evaalanyt is áfaalanynak kell tekinteni, így ha másik államban letelepedett adóalanytól vesz igénybe szolgáltatást, a szolgáltatásnyújtás után az evaalanynak kell az áfát megfizetnie.
Az evaalanynak valamennyi közösségi kereskedelemmel kapcsolatos ügyletéhez közösségi adószámmal kell rendelkeznie. Ha tehát az Európai Közösség másik tagállamában illetőséggel bíró adóalanynak értékesít terméket, nyújt szolgáltatást, vagy attól vesz igénybe szolgáltatást, az értékesítést, a szolgáltatásnyújtást vagy a szolgáltatás igénybevételét megelőzően köteles közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól (2010 előtt csak a közösségen belüli termékértékesítés és a 10 ezer eurót meghaladó termékbeszerzés esetén kellett igényelni.)

[Lásd a 2002. évi XLIII. törvény 16. § (2)-(4) és a 2003. évi XCII. törvény 22. § (9) bekezdéseiben.]

Evaalany áfabevallása

Változás 2010. január 1-jétől.

Az evaalany-nak a közösségi kereskedelemmel kapcsolatos ügyletet az adófizetési kötelezettség keletkezését követő hónap 20-áig kell bevallania és az ügylethez kapcsolódó áfát befizetnie. Nem kell bevallást tenni arról az időszakról, amelyben az adózó közösségi kereskedelmet nem folytatott (2010-ig ilyenkor nullás bevallást kellett beadnia).
A közösségi kereskedelemmel kapcsolatos ügyletekről (a termékértékesítésről és a szolgáltatásnyújtásról) havonta összesítő nyilatkozatot kell benyújtani az ügylet teljesítését követő hónap 20-áig. Nem kell összesítő nyilatkozatot tenni arra az időszakra, amelyben az adózó nem folytatott közösségi kereskedelmet.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 1. melléklet I/B/3/e), 8. melléklet 2. pontjaiban.]

Jövedelemadó, társasági adó

Változás 2009. január 1-jéig visszamenőleg.

Ha az egyéni vállalkozó vagy a társaságiadóalany (ideértve az egyéni céget is) átjelentkezik az eva hatálya alá, és a bejelentkezés adóévében vagy azt megelőzően a 10 százalékos adókulcsot alkalmazta, akkor emiatt nem kell a lekötött (egyéni vállalkozónál a nyilvántartott) tartalék összege után vállalkozói személyi jövedelemadót, illetve társasági adót fizetnie, de az evaalanyiság alatt is be kell tartania a kedvezményes adókulcs alkalmazására előírt feltételeket (például hogy a 10 százalékos adókulcs alkalmazását követő négy adóévben beruházást valósít meg). Ha ezt elmulasztja, utólag a (késedelmi pótlékkal növelt) személyi jövedelemadót, illetve a társasági adót is meg kell fizetnie.

[Lásd a 2002. évi XLIII. törvény 17. § (5), 19. § (1) bekezdéseiben és a 2009. évi LXXVII. törvény 171. § b)-c) pontjaiban.]

Bevallási határidő

Változás 2010. január 1-jétől.

A bevételi nyilvántartást vezető adóalany (köztük a bevételi nyilvántartást vezető egyéni cég) bevallásának benyújtási határideje az adóévet követő február 25-e (február 15-e helyett).

[Lásd a 2002. évi XLIII. törvény 11. § (3) bek. a) és a 2009. évi LXXVII. törvény 171. § a) pontjaiban.]

Adóalanyiság megszűnése

Változás 2010. január 1-jétől.

Az eva bevételi értékhatára (2009-ben 26 millió, 2010-től 25 millió forint) meghaladása esetén az adóalanyiság az értékhatár átlépésének a napját követő nappal szűnik meg.

[Lásd a 2002. évi XLIII. törvény 3. § (1) bek. c) pontjában.]

Szünetelés

Változás 2010. január 1-jétől.

A tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozó evaalany maradhat. Bejelentkezhet az eva hatálya alá akkor is, ha az irányadó időszakban tevékenységét nem folyamatosan végezte, és vállalkozói bevételt nem számolt el.

[Lásd a 2002. évi XLIII. törvény 2. § (8) bekezdésében.]

Bevételi határ

Változás a 2009. adóévre.

2009-ben nem veszti el adóalanyiságát az az adózó, akinek bevétele a 25 milliót meghaladta, de nem volt több 26 millió forintnál. Vagyis a 2010. és 2011. adóévre az jelentkezhet be evaalanynak, akinek a 2009. adóévi bevétele nem haladta meg a 26 millió forintot.

[Lásd a 2009. évi XXXV. törvény 63. §-ában.]

Mit kell tudni a vagyonadóról?

Az Országgyűlés 2009. június 29- én elfogadta a lakóingatlanok, a vízi járművek, a légi járművek és a nagy teljesítményű személygépkocsik adóját tartalmazó, egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló 2009. évi LXXVIII. törvényt.

Adóalany lakóingatlannál

A vagyonadó a belföldi és a külföldi magánszemélyeket és szervezeteket terhelheti, ha magyarországi lakás vagy üdülő tulajdonosai.
Mentes az adó alól a magyar állam, a helyi önkormányzat, önkormányzati társulás, a települési, területi és országos kisebbségi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyház és a NATO, továbbá az a személy vagy szervezet, amelynek adómentességét nemzetközi szerződés írja elő.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 3. §-ában.]

Az adó alanya - főszabály szerint - az a személy vagy szervezet, aki (amely) a naptári év első napján a lakóingatlan tulajdonosa. Több tulajdonos esetén az adót a tulajdoni hányadok arányában kell megfizetni. Ha a lakóingatlant vagy egy részét az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű - haszonélvezeti, használati, kezelői, vagyonkezelői - jog terheli, e jog birtokosa az adó alanya az ingatlannak e jogával lefedett értékrészére. Ha az ingatlanon egyidejűleg több személynek van vagyoni értékű joga, őket arányosan terheli az adó.
Ha az adóalany lakáson lévő vagyoni értékű jog tulajdonosa, és az adót nem fizeti meg, a végrehajtás pedig eredménytelen vele szemben, akkor a lakás tulajdonosa(i) tulajdoni hányaduk arányában mögöttes felelősként köteles(ek) helytállni.
Ha a lakóingatlannak több tulajdonosa is van, egyikük átvállalhatja a többitől az adókötelezettséget - erről az adóbevallásában nyilatkozni kell -, de ha a nyilatkozattevő elmulasztja befizetni az adót, és a végrehajtás eredménytelen vele szemben, a többi tulajdonos köteles a saját tartozását megfizetni.
Tulajdonosnak - főszabály szerint - az a személy vagy szervezet számít, aki vagy amely az év első napján az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként szerepel.
Ha az ingatlanügyi hatósághoz tulajdonátruházási szerződést nyújtanak be, és az ezt a tulajdoni lapon széljegyzi, a rákövetkező évben már a szerző felet kell tulajdonosnak, vagyis a vagyonadó alanyának tekinteni akkor is, ha a széljegyzést követő év első napjáig nem jegyzik be tulajdonosként az ingatlannyilvántartásba. Ez előfordulhat például, ha a lakóingatlant azzal a fenntartással adják el, hogy a tulajdonjog csak akkor száll át a vevőre, amikor megfizette a teljes vételárat.
Ha a lakóingatlant a felépítése előtt veszik meg, akkor a tulajdonos csak a használatbavételi engedély jogerőre emelkedésének időpontjával minősül tulajdonosnak (másként fogalmazva adóalanyiság nem keletkezhet korábban, mint hogy az adó tárgya létrejön). Ha a tulajdont egyéb módon (például örökléssel, elbirtoklással) szerzik meg, tulajdonosnak azt kell tekinteni, akit a polgári törvénykönyv annak minősít, s a tulajdonszerzés időpontja is a Ptk. szerinti időpont.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 5. §-ában.]

A lakóingatlan

Az adó a lakóingatlanokat terheli. Lakóingatlan a lakástörvény szerint lakásnak és a vagyonadótörvény szerint üdülőnek minősülő épület, épületrész a hozzá tartozó telekkel, telekhányaddal együtt. Vagyis felépítményes ingatlan esetén a forgalmi érték meghatározásakor nemcsak a felépítmény (az épület) értékével, hanem a telekével is számolni kell.
A lakástörvény - a lakások és helyiségek bérletéről szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 91/A paragrafusának 1-6. pontjai - szerinti fogalmat leegyszerűsítve lakásnak az az épület vagy helyiségcsoport minősül, amely a lakástörvény szerinti komfortfokozatba besorolható, és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház, lakóépület, lakás, kastély, villa, udvarház megnevezéssel tartják nyilván, illetve ilyenként vár ott feltüntetésre. Lakásnak, illetve üdülőnek számít természetesen a társasházban, illetve társasüdülőben önálló helyrajzi számmal rendelkező lakás, illetve üdülő is.
Üdülőnek a vagyonadótörvény szerint az ingatlan-nyilvántartásban üdülőként, üdülőépületként, hétvégi házként, nyaralóként, csónakházként feltüntetett vagy ilyenként feltüntetésre váró épület, épületrész számít.
Az ingatlan-nyilvántartásban külön fel nem tüntetett, az épület közös közlekedőjéből vagy a szabadból önálló bejárattal rendelkező, önálló rendeltetésű helyiségcsoport is lakásnak minősül, ha megfelel a lakástörvény szerinti lakás kritériumának (azaz legalább 12 négyzetméternél nagyobb lakószobával, vécével, főzőhelyiséggel, egyedi fűtéssel, vízvételi lehetőséggel rendelkezik). Ugyanez érvényes azokra az épületrészekre is, amelyek - bár külön nem is szerepelnek az ingatlan-nyilvántartásban - üdülőként funkcionálnak (például egy fizetővendég-látásra átalakított gazdasági épület).
Ez egyben azt is jelenti, hogy több lakást magában foglaló épület esetén nem az épület egésze az adó tárgya, hanem - épületrészenként - az egyes lakások, akkor is, ha azok osztatlan közös tulajdonban állnak.
A lakásnak, üdülőnek nem minősülő épület, épületrész - például garázs, üzlet, iroda, műhely, gyárépület - után nem kell adót fizetni, még akkor sem, ha az lakóépületen belül helyezkedik el. A családi ház alsó szintjén kialakított üzlet például nem adóköteles, ha önálló bejárata van (a szabadból vagy a közös közlekedőből), vagyis a lakás forgalmi értékének becslésekor ennek értékével nem kell számolni.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 2. §-ában.]

Adókötelezettség

A vagyonadó-kötelezettség lakóingatlan után az arra kiadott használatbavételi, illetve fennmaradási engedély jogerőre emelkedését követő év első napján, engedély nélkül épült vagy anélkül használatba vett lakóingatlan esetén pedig a tényleges használatba vételt követő év első napján keletkezik, s minden évben a teljes évre szól.
A lakóingatlan utáni adókötelezettség annak az évnek az utolsó napján szűnik meg, amikor az adóköteles épület megsemmisül, vagy azt lebontják.
Az adókötelezettséget nem érinti az ingatlan használatának szünetelése, vagyis ha például az üdülőépületet csak a nyári hónapokban használják, vagy a lakóingatlan tulajdonosa évekig külföldön dolgozik, s így a lakása üresen áll, az adót ekkor is meg kell fizetni.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 6. §-ában.]

Az adó alapja

Az adó alapja a lakóingatlannak, illetve a lakáson lévő vagyoni értékű jognak a naptári év első napján fennálló állapot szerinti forgalmi értéke. A forgalmi érték az a pénzben kifejezhető érték, amennyiért a vagyontárgy normál körülmények között, vagyis például nem kényszerhelyzetben, eladható (de az ár itt nem csökkenthető a vagyontárgyat terhelő adósságokkal).
Az adóalapot lakóingatlanonként kell kiszámítani, tehát az egy tulajdonban lévő több lakóingatlan forgalmi értékét nem kell összevonni, hanem mindegyikre külön-külön kell kiszámítani (s majd befizetni az esetleges adót).
A vagyonadót önadózással kell befizetni, vagyis az adózónak kell megbecsülnie, mennyit érhet a lakása.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 10. §-ában.]

Adóhatósági forgalmiérték-becslés

A forgalmi érték meghatározására a törvény nem ír elő szabályt, a lakás értéke megbecsülhető például a környéken eladott lakások, üdülők eladási ára alapján is, de értékbecslésért az állami adóhatósághoz is lehet fordulni. Ez esetben a kérelmezőnek az ügyfélkapun vagy az állami adóhatóság honlapján kitölthető adatlapon kell közölnie ingatlana ott kért fizikai paramétereit az állami adóhatósággal. Az adóhatóság a lakás forgalmi értékét a saját forgalmiérték-adatbázisában lévő forgalmiérték-adatok összevetésével - számítógépes programmal - kalkulálja ki. A kérelmező a lakóingatlana ezen adatok alapján becsült forgalmi értékét az általa megadott e-mail címre kapja meg az állami adóhatóságtól.
Az adatlapon általánosságban az alábbi adatokat kell megadni:
■ a lakóingatlan címe (irányítószám, település, közterület neve, házszám vagy helyrajzi szám);
■ a kérelmező neve (cégneve), adóazonosító száma, elektronikus levélcíme, az adatkérés jogcíme (tulajdonos, vagyoni értékű jog jogosítottja);
■ a lakóingatlan hasznos alapterülete és a lakáshoz, üdülőhöz tartozó telek vagy telekhányad területe;
■ a lakóingatlannak a vagyonadótörvény szerinti besorolása (egylakásos lakóépületben lévő lakás, többlakásos lakóépületben vagy egyéb épületben lévő lakás, üdülő);
■ a lakóingatlan vagy többlakásos lakóépület esetén a lakóingatlant tartalmazó épület kora;
■ a lakóingatlan, a lakóépület esetleges felújításának időpontja;
■ a lakóingatlan, a lakóépület falazatának anyaga, az alkalmazott építési technológia;
■ a lakóingatlanhoz, illetve lakóépülethez tartozó telek közművesítettsége;
■ a lakóingatlanhoz, illetve a lakóépülethez tartozó telek határa előtti út burkolata;
■ a lakóingatlan komfortfokozata;
■ a lakóingatlanban lévő lakószobák száma;
■ a lakóingatlanhoz, illetve lakóépülethez tartozó gépjárműtárolók hasznos alapterülete;
■ a lakóingatlanban vagy a lakóingatlanhoz tartozó telken lévő úszómedence űrtartalma;
■ lakóépületben lévő lakóingatlan esetén a lakószobák tájolása;
■ lakóépületben lévő lakóingatlan esetén a lakóingatlan lakóépületen belüli megközelíthetősége (a lakóingatlan elhelyezkedése, felvonó).
Az állami adóhatóság forgalmiérték-becslő szolgáltatása várhatóan 2009. december közepétől érhető el a honlapján, illetve az ügyfélkapun keresztül (a segítségnyújtás módját szabályozó 242/2009. (X. 29.) Korm. rendelet 2009. november 15-étől lép hatályba).
Az állami adóhatóság forgalmiérték-becslő szolgáltatása ingyenes, azaz a kérelmezőnek sem eljárási illetéket, sem igazgatási szolgáltatási díjat nem kell fizetnie érte.

[Lásd a 242/2009. (X. 29.) Korm. rendelet 1-3. §-aiban.]

Az adózót nem köti az állami adóhatóság forgalmiérték-becslése, attól eltérő adóalapot is megállapíthat magának az adóbevallásában. Ha az adózó az adóhatóság hat hónapnál nem régebbi becsült értékén vallja be az adóját, azt úgy kell értékelni, hogy a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Vagyis nem szabható ki adóbírság, késedelmi pótlék, ha az adóhatóság ellenőrzéskor megállapítja, hogy az adózó valóságos adatokat adott ugyan meg, de az ingatlan értékét befolyásoló egyéb körülmények miatt a forgalmi érték mégsem annyi, mint ami az adóhatósági becslésben szerepelt, s mulasztási bírság sem, ha az adózó azért nem adott be bevallást, mert az adóhatóság becslése szerint a lakás nem érte el az adóköteles értékhatárt.
Az adókülönbözetet ilyenkor is meg kell fizetni, illetve visszaigényelhető.

[Lásd a 242/2009. (X. 29.) Korm. rendelet 4. §-ában.]

Vitatott forgalmi érték

Ha az adóhatóság ellenőrzéskor a határozatában azt állapítja meg, hogy a bevallott forgalmi érték szerinte nem a tényleges forgalmi érték, és az eltérés legalább 10 százalék, akkor az általános szabályok szerint adóbírsággal és késedelmi kamattal növelten kiveti az adókülönbözetet (adótúlfizetés esetén szintén az általános szabályok szerint elszámolja a többletet).
Ha a bevallott forgalmi érték és az adóhatóság megállapítása szerinti érték különbözete 10 százaléknál kisebb, az adóhatóság nem állapíthat meg adóbírságot, késedelmi pótlékot, de az adóhiányt meg kell fizetni (adótúlfizetés szintén az általános szabályok szerint számolható el).
Ha az adóalany önellenőrzéssel 10 százaléknál kisebb mértékben módosítja a forgalmi értéket (és befizeti az adókülönbözetet), nem kell önellenőrzési pótlékot fizetnie. Ismételt önellenőrzés esetén azonban már igen.
Ha az adózó vitatja az eljáró adóhatóságnak a forgalmi érték eltéréséről (és adó pótlólagos, illetve esetleg bírság, kamat kivetéséről) hozott határozatát, azt - az általános szabályok szerint - az állami adóhatóságnál fellebbezheti meg. A másodfokú adóhatósági határozat felülvizsgálata közigazgatási peres eljárásban a bíróságtól kérhető.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 10. §-ában és a 2003. évi XCII. törvény 136-138 §, 143. §-aiban.]

Az adó mértéke

A vagyonadó az adóalapnak a 30 millió forintot meg nem haladó része után 0,25 százalék, az adóalap 30 millió forint feletti, de 50 millió forintot meg nem haladó része után 0,35 százalék, az adóalap 50 millió forint fölötti része után 0,5 százalék (60 millió forint forgalmi értékű lakás után tehát 30 millió forintig 75 ezer forint, a 30 és 50 millió közötti részre 70 ezer forint, a fennmaradó 10 millió forint után 50 ezer forint, összesen 195 ezer forint az adó).

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 11. §-ában.]

Lakóingatlan-értéktől függő mentesség

Ha az adóalanynak a naptári év első napján a lakcímnyilvántartás szerint és ténylegesen, vagyis életvitelszerűen a lakóhelyéül szolgáló lakása forgalmi értéke nem éri el a 30 millió forintot, akkor nem kell megfizetnie az az után őt terhelő adót. Tehát nem a rá eső tulajdonrész értékének kell a 30 millió alatt lennie, hanem az egész lakás forgalmi értékének (a lakásra tőle függetlenül más tulajdonosnak még lehet adófizetési kötelezettsége).
A 30 milliós értékhez kötődő mentesség csak akkor él, ha a tulajdonos a lakásban lakik. Ha nem, és a lakás forgalmi értéke 15 millió forint alatt van, akkor nem kell megfizetni az adót akkor sem, ha az adóalanynak több lakástulajdona is van, de ez a mentesség is csak egy lakásra érvényesíthető, illetve az adóalany választása szerint lakás helyett egy üdülőre.
Ez azt jelenti, hogy a két mentesség legfeljebb két lakásra (vagy egy lakásra és egy üdülőre) érvényesíthető, a harmadik vagy többedik lakás vagy üdülő után a forgalmi értéktől függetlenül meg kell fizetni az adót.
Az adóalany saját maga döntheti el, hogy melyik - 15 millió forint forgalmi érték alatti - lakóingatlanát (lakását vagy üdülőjét) minősíti második, azaz adómentes, illetve többedik, azaz adóköteles lakóingatlannak.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 14. § (1) bekezdésében.]

__________________________________________________________________________________

Példa az értéktől függő mentességre

Házaspár 1/2-1/2 arányú közös tulajdona egy 25 millió forint forgalmi értékű, lakóhelyül szolgáló lakás és ugyanilyen tulajdoni arányban egy 10 millió forint forgalmi értékű üdülő. A férj örökölt külön tulajdona még egy 3 millió forint forgalmi értékű lakás is.
A feleségnek nem kell adót fizetnie, hiszen egyik lakóingatlana forgalmi értéke sem haladja meg a mentességi értékhatárokat. A férjnek viszont kell adóznia, mert három lakástulajdona van, s maximum kettőre érvényes a mentesség. Ha a 15 milliós értékhatárhoz (második lakáshoz) kötött mentességet a közös tulajdonú üdülőre választja, akkor csak a 100 százalékban tulajdonolt másik, 3 millió forint értékű lakása utáni 7500 forintot kell megfizetnie, a közös üdülőből rá eső 5 millió forint után nem kell adóznia. Fordított választás esetén 12 500 forint adót kell befizetnie (s a 7500-at nem).
__________________________________________________________________________________

Idős és elesett emberek mentessége

A 62. életévét betöltött, illetve a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő adóalany lakóhelyéül szolgáló lakás értékéből 10 millió forint adómentes, feltéve, hogy a lakás összértéke legfeljebb 50 millió forint, és az adóalany egyedül, vagy ugyanezen feltételeknek megfelelő közeli hozzátartozójával él a lakásban, és a háztartás egy főre eső jövedelme az adóévet megelőző évben az öregségi nyugdíj legkisebb összegének legfeljebb a kétszerese volt (2009-ben 57 ezer forint).

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 14. § (2) bekezdésében.]

Szakszervezeti üdülő mentessége

Szakszervezetnek nem kell megfizetnie a vagyonadót az üdülője után, ha az üzemeltetés időszaka (az egész év vagy annak egy része) alatti vendégéjszakák legalább felét szakszervezeti tag vagy annak közeli hozzátartozója veszi igénybe. A vendégéjszakák számának megállapításához az üzemeltetési időszak napjainak számát meg kell szorozni a rendelkezésre álló szálláshelyek számával.
Ha az adóalany szakszervezet a bevallása benyújtásakor még nem tudja, hogy teljesül-e a mentesség feltétele (vagyis hogy a vendégéjszakák legalább 50 százalékát szakszervezeti tag vagy annak közeli hozzátartozója veszi igénybe), eldöntheti, hogy
■ már a bevallás benyújtásakor igénybe veszi a mentességet, s vállalja egy adóhatósági ellenőrzés esetleges jogkövetkezményeit;
■ önellenőrzéssel utólag veszi igénybe a mentességet.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 14. § (3) bekezdésében.]

Felújítási adókedvezmény

Akik 2010. január 1-jét követően lakóingatlant vagy lakóingatlant magában foglaló épületet felújítanak, csökkenthetik a felújítás befejezését követő adóévi adójukat (vagyis először a 2011. évi adót). Az adóból a felújítással összefüggésben igénybe vett szolgáltatásról, vásárolt termékről az adóalany nevére kiállított számlában szereplő, illetve - egyszerűsített számla vagy fordított adózás esetén - abból kiszámítható általános forgalmi adó összege vonható le, de legfeljebb a teljes évi vagyonadó erejéig (vagyis maximum egy évre nem kell adót fizetni).

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 12. § (2) bekezdésében.]

Felújításnak az tekintendő (hasonlóan a műemlék épületekhez), ha az épület egészén vagy teljes homlokzatán és több főszerkezetén építés, illetve épületdíszítés révén teljesen visszaállítják az épület esztétikai állapotát és legalább az eredeti műszaki állapotát. A felújítási adókedvezmény esetében azonban felújításnak számít az is, ha a lakóingatlanban (a lakáson belül) kicserélik a gépészeti berendezéseket, a gépészeti vezetékeket vagy az elektromos hálózatot, illetve a fűtőberendezéseket. Nem minősül felújításnak a köznapi értelemben lakásfelújításnak tekintett lakásfestés, a padlóburkolók, beépített bútorok cseréje.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 12. § (3) bekezdésében.]

Műemlék épületi lakás mentessége

Ha műemlékké nyilvánított vagy önkormányzati rendelettel helyi egyedi védelem alá sorolt épületet 2010. január 1-jét követően kiadott építési engedély alapján felújítanak, az épület (ha az egyetlen lakás), illetve a felújítás alatt álló épületben lévő önálló lakás, azaz lakóingatlan után az építési engedély jogerőre emelkedését követő három egymás utáni adóévben nem kell megfizetni a vagyonadót, feltéve, hogy a felújítás a három esztendőn belül be is fejeződik. Bevallani viszont ilyenkor is be kell az adót.
Felújításnak az számít, ha védett épület egészén vagy teljes homlokzatán és több főszerkezetén építés, illetve épületdíszítés révén teljesen visszaállítják az épület esztétikai állapotát és legalább az eredeti műszaki állapotát.
A mentesség időtartama alatt az adóhatóság a bevallott, de meg nem fizetett adót és annak a kamatát (ez megegyezik a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamattal) jelzáloggal biztosítja (jelzálogot jegyeztet be az adott lakásra). Az ily módon tartozásként nyilvántartott meg nem fizetett adót akkor nem kell ténylegesen megfizetni, ha a mentesség feltétele teljesül, azaz a felújítás befejeződik. Az adóhatóságnak a mentességi időszak leteltét követő adóév január 30-áig meg kell keresnie az illetékes építésügyi hatóságot, hogy az igazolja a számára, hogy megvalósult a felújítás. Ha igen, akkor az adóhatóság törölteti a jelzálogot, ha nem, akkor határozatban kiveti a meg nem fizetett adót és annak kamatát, amit a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül kell megfizetni.
Ha a mentesség időszaka alatt az adó alanya megváltozik (például eladják a mentesség tárgyául szolgáló épületet, épületrészt, vagy a tulajdonos meghal), az új adóalany is választhatja a mentességet, de ha a felújítás végül mégsem valósul meg, akkor neki kell megfizetnie a korábbi tulajdonos meg nem fizetett adóját is. Ha az új adóalany nem él a mentességgel, akkor a meg nem fizetett adót az eladónak (a korábbi adóalanynak) kell megfizetnie az adóhatóságnak az adóalanyiság megszűnését követő év február 15-éig kiadott határozata alapján.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 9. §-ában.]

Nagycsaládos-adókedvezmény

Adókedvezmény illeti meg az adóalanyt a lakcímnyilvántartás szerint és ténylegesen is lakóhelyéül szolgáló lakás utáni adójából, ha ott három vagy annál több gyermeket szülőként - ideértve a nevelő-, örökbe fogadó szülőt is - nevel (eltart). A kedvezmény a harmadik és minden további gyermek után gyermekenként az adó 15 százaléka, legfeljebb azonban 100 millió forint adóalapra jutó adó (vagyis 100 millió forintnál többet érő lakás esetében is legfeljebb 100 millió forintra eső adó, 2010-ben 395 ezer forint). A kedvezmény számításánál figyelembe kell venni a kiskorú gyermekeket, a nagykorú, de 25 életévét be nem töltött és oktatási intézmény nappali tagozatán tanuló, továbbá életkorától függetlenül a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerint súlyosan fogyatékos vagy tartósan beteg gyermeket.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 12. § (1) bekezdésében.]

__________________________________________________________________________________

Példa helyi adó beszámítására

Magánszemély 32 millió forint forgalmi értékű, a lakóhelyéül szolgáló 100 négyzetméteres lakás 1/2 tulajdoni hányadára eső haszonélvezeti joggal rendelkezik, a lakás kizárólagos tulajdonosa az ő egyszemélyes kft-je. Haszonélvezeti joga után évi 30 ezer forint helyi építményadót fizet.
A lakás vagyonadója egy évre 82 ezer forint lenne (30 millió forintig 0,25 százalék, a 30 és 32 millió forint közötti adóalaprészre 0,35 százalék, azaz 30 millió x 0,25 + 2 millió x 0,35 = 75 ezer + 7 ezer), de mivel a magánszemélynek haszonélvezeti joga van a lakás felén, arra neki kell megfizetni az adót (nem a tulajdonosnak). A haszonélvezeti jog után a lakás számított adójának a fele, 41 ezer forint a vagyonadó. Ez csökkenthető az őt terhelő 30 ezer forint építményadóval, vagyis a magánszemély adóalanyt 11 ezer forint lakóingatlan után fizetendő vagyonadó terheli.
__________________________________________________________________________________

Adófelfüggesztés

A lakóingatlanok utáni adó felfüggeszthető. Adófelfüggesztésre jogosultak
■ a 62. életévüket betöltöttek, továbbá a rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban vagy rehabilitációs járadékban részesülők a valóban lakhatásul szolgáló (a lakcímnyilvántartás szabályai szerint és ténylegesen is lakóhelyül szolgáló) lakóingatlanukra nézve akár a halálukig;
■ a lakóingatlant öröklés útján megszerző kiskorúak a nagykorúságuk elérését követő második év végéig;
■ a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény szerinti álláskeresők a lakcímnyilvántartás szerint és ténylegesen is lakóhelyéül szolgáló lakóingatlanuk esetében legfeljebb két évig, feltéve, hogy más lakóingatlanban nincs 25 százalékot meghaladó tulajdoni hányaduk, és munkaviszonyuk a munkáltató érdekkörében felmerült ok miatt szűnt meg.
Ha a három közül bármelyik címen jogosult elidegeníti az ingatlant, akkor az addig halasztott adót a vevőnek kell megfizetnie, ha pedig a jogosult a továbbiakban már nem kívánja igénybe venni a kedvezményt, neki, halála esetén az örökösének (az örökrésze arányában). Kiskorú örökös "folytathatja" az örökhagyó által korábban igénybe vett adófelfüggesztést, ha nem, akkor neki kell megfizetnie az adót.
A felfüggesztés határidejének lejárta után, illetve a 62 évesnél idősebbek, valamint rokkantnyugdíjasok esetében a halálukat követően az addig halasztott adót a jogosultnak, illetve az örökösnek meg kell fizetnie. Az előírt határidőn belül megfizetett adót nem terheli kamat.
Az álláskereső a harmadik évben a halasztott adót egy összegben vagy 12 havi egyenlő részletben is pótlékmentesen fizetheti meg.
Álláskeresői jogcímen ötévente egyszer kérhető halasztás.
Az adóhatóság a meg nem fizetett adót minden évben jelzáloggal biztosítja (jelzálogot jegyeztet be a lakóingatlanra). A végrehajtáshoz való jog elévülésének időtartamába az adófelfüggesztés időszaka nem számít bele, vagyis az adóhatóság visszamenőleg bármenynyi évre behajthatja a halasztott adót.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 7. §-ában.]

Kétszeres adóztatás kizárása

Az adó alanya a fizetendő adó összegéből levonhatja a lakóingatlan után a számára az adóévre az önkormányzati adóhatóság által kivetett helyi építményadót, illetve üdülőépület utáni idegenforgalmi adót vagy a magánszemélyek kommunális adóját.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 13. §-ában.]

Bevallásbenyújtás számított értékre

Bevallást nemcsak azon lakóingatlan után kell benyújtani, amely után adót kell fizetni, hanem arról a lakóingatlanról is, amelynek a forgalmi értéke nem haladja meg a mentességi határt (a 30 millió, illetve a 15 millió forintot), de úgynevezett számított értéke e mentességi határok felett van. Vagyis az adó alapja a forgalmi érték, és bevallani is a forgalmi értéket kell, de a számított érték bevallásbenyújtási kötelezettséget alapoz meg.
A számított érték kiszámításának módját a törvény mellékletei tartalmazzák. A számítás menete (lásd erről példánkat is): az 1. számú mellékletben szereplő, a lakóingatlanra vonatkozó települési átlagértéket meg kell szorozni a lakóingatlan hasznos alapterületével, az így kapott alapértéket pedig azon korrekciós tényezők értékével, amelyet a törvény 2. számú melléklete a lakóingatlan egyes fizikai jellemzőihez (például kor, falazat, komfortfokozat) rendel.
A lakóingatlan besorolásánál az ingatlannyilvántartási bejegyzésből kell kiindulni, de ha az nem egyértelmű vagy hiányzik (például épületrész esetén), akkor az utoljára kiadott használatbavételi, fennmaradási engedélyből, ha az sincs, a használati módból, használat hiányában a rendeltetési célból.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 15-16. §-aiban, 1-2. mellékleteiben.]

__________________________________________________________________________________

Példa számított értékre

Fővárosi III. kerületi, 100 m2-es, 5 éve téglából épített, összkomfortos, egyedi központi fűtésű, 3,5 szobás, 16 m2-esnél nem nagyobb gépjárműtárolóval rendelkező, nem úszómedencés, teljesen közművesített, de szilárd burkolatú úttal nem határolt telken álló családi ház számított értéke:

Egylakásos lakóépület telepü-
lési átlagértéke a főváros III.	400 000 Ft/m²
kerületében
A lakás alapértéke (átlagérték x a lakás-alapterület))	40 000 000 Ft
Korrekciós szorzók
az épület kora	1,15
téglafalazat	1,00
telek közművesítettsége	1,00
földút	0,90
komfortfokozat	1,05
szobaszám	1,05
A lakás számított értéke
(alapérték x 1,15 x 1 x 1 x 0,9 x	45 643 500 Ft
1,05 x 1,05)

__________________________________________________________________________________

Vízi járművek vagyonadója

Vagyonadó terheli a Nemzeti Közlekedési Hatóság által vezetett hatósági nyilvántartásban szereplő (lajstromba vett) vízi járművet, illetve e nyilvántartásban nem szereplő, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti belföldi személy vagy belföldön bejegyzett szervezet olyan vízi járművét, amely a hatósági nyilvántartásba bejegyzés műszaki feltételeinek megfelel, vagy külföldön jegyezték be.
Vízi járműnek minősül a vízi közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény szerinti úszó létesítmények közül a tengeri hajó, a belvízi hajó, a motoros vízi sporteszköz, de vitorlás csak abban az esetben, ha a névleges vitorlafelülete a 25 négyzetmétert, motoros vízi jármű csak akkor, ha a főgép teljesítménye az 50 kilowattot meghaladja. Nem kell tehát adót fizetni a vízi közlekedési törvény szerinti csónak és a nem gépi meghajtású vízi sporteszköz vagy az 50 kilowattnál kisebb teljesítményű motorcsónak után.
Az adó alanya az, aki vagy amely a naptári év első napján a vízi jármű tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonosokat tulajdoni hányadaik arányában terheli az adó.
Az adókötelezettség a vízi jármű tulajdonjogának megszerzését követő év első napján keletkezik, s az adókötelezettségben bekövetkező változást is (adóalany személye, az adótárgy jellemzője) a változást követő évtől kell figyelembe venni. Az adóalany adókötelezettsége a vízi jármű elidegenítése vagy a vízi jármű megsemmisülése évének utolsó napján szűnik meg.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 17. §-ában.]

Az adó alapja és mértéke

Az adó alapja vitorlás vízi jármű esetén a vitorlás névleges vitorlafelülete, motoros vízi jármű esetén pedig főgépének (hajtómotorjának) a hatósági nyilvántartásban (külföldön nyilvántartott vízi jármű esetén a külföldi hatóság nyilvántartásában, ezek hiányában a vízi jármű bizonyítványában) feltüntetett teljesítménye. Több főgép esetén a főgépek teljesítményét össze kell adni.
Vitorlás vízi jármű esetén az adó a vitorlafelület minden megkezdett négyzetmétere után
■ a gyártás évében és az azt követő 10 naptári évben 2 ezer Ft;
■ a gyártás évét követő 11-21. naptári évben 1 ezer Ft;
■ a gyártás évét követő 22. évtől 500 Ft. Motoros vízi jármű esetén az adó mértéke kilowattonként
■ a gyártás évében és az azt követő 5 naptári évben 300 Ft;
■ a gyártás évét követő 6-10. naptári évben 250 Ft;
■ a gyártás évét követő 11-15. naptári évben 200 Ft;
■ a gyártás évét követő 16. naptári évtől 150 Ft.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 20-21. §-aiban.]

Adómentesség

Mentes a vízi járművek adója alól
■ az engedélykötelezettség alá eső tevékenység ellátására üzemeltetett vízi jármű (üzleti célú teher-, illetve személyszállításra használt vízi jármű),
■ a sportról szóló törvény szerinti sportszövetség vagy az ahhoz tartozó sportegyesület tulajdonában, üzemeltetésében lévő vízi jármű,
■ a vízi mentés céljára szolgáló, az illetékes rendőrkapitányságon nyilvántartásba vett vízi jármű,
■ az 1950 előtt tervezett történelmi vízi jármű, illetve annak túlnyomóan eredeti anyagokból készített és a gyártó által ilyenként feltüntetett egyedi utánzata.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 22. §-ában.]

__________________________________________________________________________________

Személyautóvagyonadó-tételek

	125-175 kW	175-200 kW	200 kW fölött
A gyártás évében és az azt követő 3 naptári évben	690 Ft/kW	862,5 Ft/kW,	1035 Ft/kW
A gyártás évét követő 4-7. naptári évben	600 Ft/kW	750 Ft/kW	900 Ft/kW
A gyártás évét követő 8-11. naptári évben	460 Ft/kW	575 Ft/kW	690 Ft/kW
A gyártás évét követő 12-15. naptári évben	370 Ft/kW	462,5 Ft/kW	555 Ft/kW
A gyártás évét követő 16. naptári évben és azt követően.	280 Ft/kW	350 Ft/kW	420 Ft/kW

__________________________________________________________________________________

Légi járművek vagyonadója

Vagyonadó terheli a hatósági nyilvántartásban szereplő (lajstromba vett) polgári légi járművet, illetve a nyilvántartásban nem szereplő, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti belföldi illetőségű magánszemély vagy belföldön bejegyzett szervezet olyan légi járművét, amely a hatósági nyilvántartásba bejegyzés műszaki feltételeinek megfelel, vagy külföldön jegyezték be. Adóköteles a hőlégballon, a léghajó, a helikopter, a repülőgép, a sárkányrepülő, a vitorlázó repülőgép, a repülőgép, feltéve, hogy ezek legnagyobb felszálló tömege a 100 kilogrammot meghaladja.
Az adó alanya az a személy vagy szervezet, aki vagy amely a naptári év első napján a légi jármű - polgári jogi értelemben vett - tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonosokat tulajdoni hányadaik arányában terheli az adó.
Az adókötelezettség a légi jármű tulajdonjogának megszerzését követő év első napján keletkezik, minden változást (például az adóalany személye, az adótárgy jellemzője) a változást követő évtől kell figyelembe venni. Az adókötelezettség a légi jármű elidegenítése vagy a légi jármű megsemmisülése évének utolsó napján szűnik meg.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 23-25. §-aiban.]

Adómentesség

Mentes az adó alól
■ a sportszövetség és az azzal tagsági jogviszonyban álló sportegyesület tulajdonában vagy üzemeltetésében lévő légi jármű,
■ a légi üzembentartási engedéllyel rendelkező szervezet tulajdonában vagy üzemeltetésében álló légi jármű (azaz az üzleti célra használt légi jármű).

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 26. §-ában.]

Az adó alapja, mértéke

A légi járművek adójának mértéke a jármű korától és a jellegétől függ (motoros vagy nem motoros, de nem minősül motorosnak a motoros és a segédmotoros vitorlázó repülőgép és a léghajó).
A motoros légi járművek (kivéve a motoros és segédmotoros vitorlázó repülőgépet és léghajót) adója a legnagyobb felszálló tömeg minden megkezdett 100 kilogrammja után:
■ a gyártás évében és az azt követő 5 naptári évben 8 ezer Ft;
■ a gyártás évét követő 6-10. naptári évben 7 ezer Ft;
■ a gyártás évét követő 11-15. naptári évben 6 ezer Ft;
■ a gyártás évét követő 16. naptári évtől 5 ezer Ft.
Az összes többi, nem motoros légi jármű (ideértve a motoros és segédmotoros vitorlázó repülőgépet és léghajót is) adója a felszálló tömeg minden megkezdett 100 kilogrammja után
■ a gyártás évében és az azt követő 5 naptári évben 4 ezer Ft;
■ a gyártás évét követő 6-10. naptári évben 3 500 Ft;
■ a gyártás évét követő 11-15. naptári évben 3 ezer Ft;
■ a gyártás évét követő 16. naptári évtől 2500 Ft.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 27-28. §-aiban.]

Nagy teljesítményű személyautók vagyonadója

Vagyonadó terheli a 125 kilowatt teljesítményt elérő vagy meghaladó hajtómotorral rendelkező személygépkocsit. Nem kell adót fizetni az OT rendszámmal ellátott muzeális (oldtimer) személygépkocsi után. Személygépkocsinak a gépjárműadóról szóló, 1991. évi LXXXII. törvény 18. paragrafusának 3. pontja szerinti személygépkocsi számít, vagyis a személyszállítás céljára készült olyan gépkocsi, amelyben - a vezető ülését is beleértve - legfeljebb kilenc állandó ülőhely van, ide nem értve a gépjárműadóról szóló törvény szerinti autóbuszt, valamint motorkerékpárt.
A nagy teljesítményű személygépkocsi utáni adót a személygépkocsi országos járműnyilvántartás szerinti tulajdonosának kell megfizetnie, több tulajdonos esetén a tulajdonosokat tulajdoni hányaduk arányában terheli az adó. A magyar hatóság által vezetett nyilvántartásban nem szereplő (külföldön nyilvántartott, külföldi rendszámmal ellátott) személygépkocsi adóját szintén a tulajdonosnak (a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti belföldi illetőségű magánszemélynek vagy belföldön bejegyzett szervezetnek) kell megfizetnie.
Az adókötelezettség a személygépkocsi tulajdonjogának megszerzését követő év első napján keletkezik, s bármilyen változást (például adóalany személye, az adótárgy jellemzője) is a rákövetkező évtől kell figyelembe venni. Az adóalany adókötelezettsége a személygépkocsi elidegenítése vagy megsemmisülése évének utolsó napján szűnik meg. Megszűnik az adóalany adókötelezettsége akkor is, ha a járművet külföldi magánszemély vagy szervezet tulajdonszerzése következtében törlik a Kormányzati Elektronikus Közszolgáltatók Központi Hivatala (KEKKH) által vezetett hatósági nyilvántartásból.
Az adófizetési kötelezettség nem függ a személygépkocsi használatától (üzemeltetésétől), akkor is fennáll, ha az autót bármilyen okból nem használják. Vagyis meg kell fizetni az adót akkor is, ha a személygépkocsi huzamosabb ideig nem használható, de nem semmisül meg, vagy a tulajdonos az okmányirodával végleg kivonatja a forgalomból (ennek tényét a hatósági nyilvántartás tartalmazza), de azt otthon tartja.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 29-31. §-aiban.]

Az adó alapja, mértéke

Az adó alapja magyar rendszámmal ellátott személygépkocsi esetén a személygépkocsi hatósági nyilvántartásban szereplő motorteljesítménye, külföldön nyilvántartott személygépkocsi esetén pedig a személygépkocsi műszaki adatait tartalmazó hatósági okiratban szereplő motorteljesítmény, kilowattban (ha a hatósági nyilvántartás a személygépkocsi teljesítményét csak lóerőben tartalmazza, akkor ezt 1,36-dal - a kerekítés általános szabályai szerint egész számra kerekítve - elosztva kapjuk meg a kilowattadatot).
A 125 kilowatt teljesítményt elérő, de 175 kilowatt teljesítményt meg nem haladó gépjármű adója a gépjárműadó-törvény szerinti adó kétszerese, a 175 kilowatt teljesítményt meghaladó, de 200 kilowatt teljesítményt el nem érő gépjárműé a gépjárműadó két és félszerese, a legalább 200 kilowatt teljesítményt elérő gépjármű adója pedig a gépjárműadó háromszorosa.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 32-33. §-aiban.]

Adókedvezmény

A kizárólag elektromos meghajtású és a hibrid meghajtású személygépkocsikra 50 százalék adókedvezmény jár. Szintén 50 százalékos kedvezmény illeti meg a nagycsaládos (vagyis a háztartásában három vagy több gyermeket nevelő) tulajdonost egy személygépkocsija után.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 35. §-ában.]

Gépjárműadó, cégautóadó

A gépjárműadó levonható az autó-vagyonadóból, de csak akkor, ha a gépkocsi tulajdonosa egyben az üzembentartó is (vagyis mindkét adónemben adóalany).
A cégautóadóból nemcsak a gépjárműadó, hanem a határidőben megfizetett ugyanazt az adóalanyt terhelő autó-vagyonadó is levonható.

[Lásd a 2009. évi LXXVIII. törvény 35. §-ában.]

Vagyonadó bevallása, befizetése

A vagyonadó bevallásának nincs külön határideje, a többi adóval együtt kell bevallani, magánszemély adózónak tehát a személyi jövedelemadóról szóló bevallásban, a társaságiadó-alanynak a társaságiadó-bevallásban, az eva alanyának az evabevallásában.
Eszerint a nem vállalkozó és áfafizetésre nem kötelezett magánszemélynek a személyi jövedelemadóról szóló bevallásával egyidejűleg, azaz május 20-áig kell bevallania a vagyonadó(ka)t, első ízben 2010. május 20-áig. Ha a magánszemély egyéni vállalkozó, akkor első alkalommal 2010. február 25-éig, ha pedig evás magánszemély vagy társaság, akkor 2010. május 31-éig kell a bevallást benyújtania. Nem magánszemély adóalanyoknak az adóévük május 31-éig (első ízben 2010-ben) kell a vagyonadó-bevallásukat benyújtaniuk. Ha az adóalany nem kötelezett személyi jövedelemadó, társasági adó és eva bevallására sem, akkor az adóév május 20-áig (első aUkalommal 2010-ben) kell a bevallását benyújtania.
Az adót két részletben kell megfizetni. Az első részlet a bevallás benyújtásával egyidejűleg esedékes, a második részletet pedig az adóév szeptember 30-áig kell megfizetni.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 1. melléklet I/B 2. pontjában.]

Mit kell tudni az illetékekről?

Illetékmértékek

Változás 2010. január 1-jétől.

A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke 10 százalékról 4 százalékra csökken.
A lakás kedvezményes illetékkulcsa 6 százalékról 4 százalékra csökken (a 4 százalékos kulcs a 4 millió forint fölötti részre vonatkozik, 4 millióig továbbra is 2 százalék az illeték).
Ha ingatlan vagy belföldi ingatlanvagyon-nal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét megszerzése esetén a megszerzett ingatlan(tulajdon) forgalmi értéke meghaladja az 1 milliárd forintot, az e fölötti rész után csak 2 százalék illetéket kell megfizetni.
Ingatlan résztulajdonának szerzése esetén az 1 milliárd forintnak a tulajdoni hányaddal arányos részére érvényesíthető a kedvezőbb mérték.
Például 1,2 milliárd forint értékű ingatlan felének a megszerzésekor 500 millió forint után kell a 4, a fölötte lévő 100 milliós forgalmiértékrészre pedig a 2 százalék illetéket megfizetni.
A fizetendő illeték összege ingatlanonként -az ingatlan értékétől függetlenül - maximum 200 millió forint. Ezt az értékhatárt is a megszerzett tulajdoni hányad arányában kell figyelembe venni. Például 10 milliárd forint forgalmi értékű ingatlan felének a megszerzése esetén elvileg 110 millió forint lenne az illeték, de csak 100 milliót kell megfizetni, mert az ingatlan összértékére eső 220 millióból a 20 milliót nem kell megfizetni, így annak felét sem.
A fenti arányosítás az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzése esetén is érvényes, azaz az illetékalap olyan hányada után kell 4, illetve 2 százalékos illetéket fizetni, amekkora a jog aránya az ingatlan összértékéből. A 200 millió forintos maximum a vagyoni értékű jogra is érvényes.
Ha egy szerződéssel több ingatlant szereznek, az 1 milliárd forintos mértékhatárolót, illetve a 200 millió forintos maximumot ingatlanonként kell érvényesíteni.

[1990. évi XCIII. törvény 19. § (1) bek., 21. §; (1) bek.]

__________________________________________________________________________________

Példák illetékalapra összetett - közvetett vagy közvetlen - cégtulajdon szerzésekor

A) Közvetlen részesedés

Magánszemély felvásárol egy kft-t (megveszi az üzletrészek 100 százalékát).

A felvásárolt kft tulajdonai	Illetékalap
50 MFt értékű saját ingatlan	50 MFt 100%-a
75% egy 600 MFt értékű szállodával rendelkező társaságban	600 MFt 75%-a
[80% egy 100 MFt értékű ingatlannal rendelkező társaságban	100 MFt 80%-a
120% egy 300 MFt értékű ingatlannal rendelkező társaságban*	-
[Összesen	580 MFt
*Nem kell figyelembe venni, mert a részesedés nem éri el a 75 százalékot.

B) Közvetett részesedés

Magánszemély megvásárolja "A" rt részvényeinek 85 százalékát.

[Rt-tulajdonok	"A" rt tulajdoni hányada	Magánszemély illetékalapja
"A" rt 80%-ban tulajdonosa "B" rt-nek, amelynek nincs ingatlantulajdona	80%	-
"B" rt 95%-ban tulajdonosa "C" rt-nek, amely 1000 MFt értékű üzletközpont tulajdonosa	76% (0,8 x 0,95)	1000 MFt 64,6 %-a (0,76 x 0,85), 646 MFt
"C" rt 45%-ban tulajdonosa "D" rt-nek, amelynek 500 MFt értékű ingatlantulajdona van*	34% (0,76 x 0,45)	-
*Nem kell figyelembe venni, mert "A" közvetett részesedése "C"-ben nem éri el a 75 százalékot.

__________________________________________________________________________________

Gépjárműszerzés

Változás 2010. január 1-jétől.

Illetéket kell fizetni minden Magyarországon nyilvántartásba vett gépjármű megszerzése esetén, függetlenül a szerződéskötés vagy az átadás helyétől (eddig a törvényben magyarországi átadás szerepelt).

[1990. évi XCIII. törvény 2. § (2) bek.]

Kisvállalkozói vagyon öröklése és ajándékozása

Változás 2010. január 1-jétől.

Az egyéni vállalkozói vagyon örökléséhez, illetve ajándékozásához kapcsolódó illetékalap-kedvezmény kiterjed az egyéni cég és a kisvállalkozásnak minősülő egyéb gazdasági társaság vagyoni betétjének a megszerzésére is. A kedvezmény igénybevételének feltétele az, hogy a vagyonszerző vagy vagyonszerzők nyilatkozatban vállalják, hogy a kisvállalkozást legalább három évig továbbműködtetik, és ezt meg is tegyék.
Több örökös esetén a cég továbbműködtetéséről annyi örökösnek kell egybehangzóan nyilatkoznia, hogy az általuk együttesen megszerzett vagyoni betétek aránya elérje az 50 százalékot.
A kedvezmény akkor is érvényesíthető, ha az örökölt vagy ajándékba kapott vállalkozói vagyont az örökös, illetve a megajándékozott nem egyéni vállalkozóként működteti tovább, hanem egyéni cégébe vagy többségi tulajdonában álló gazdasági társaságába apportálja (utóbbi esetben további feltétel, hogy az kisvállalkozásnak minősüljön).
E feltételek teljesítését az adóhatóság hivatalból ellenőrzi.

[1990. évi XCIII. törvény 17/B-C. §]

Nem változott.

Ha a vállalkozói vagyont házastárs örökli, a kedvezmény a vállalkozói vagyon utáni illetékalap 50 százaléka, de legfeljebb 5 millió forint, más örökös esetén a kedvezményalap 25 százaléka, de legfeljebb 2,5 millió forint. Ajándékba kapott vállalkozói vagyon illetékalap-kedvezménye minden esetben 25 százalék, de legfeljebb 2,5 millió forint.

[1990. évi XCIII. törvény 17/B. §]

Vagyoni betét szerzése ingatlantulajdonos társaságban

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Illetékköteles a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét (részvény, üzletrész, szövetkezeti részjegy, befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy), vagyis tulajdonrész megszerzése.
Az ilyen vagyoni betét (tulajdon) szerzését terhelő visszterhes vagyonátruházási illetéket a szerzés időpontjától függetlenül akkor kell megfizetni, amikor a vagyonszerző és a gazdasági érdekeltségei, magánszemély esetében a közeli családtagjai (házastárs, bejegyzett élettárs, gyermek, szülő) tulajdonainak vagy az azok többségi tulajdonú vállalkozása(i) tulajdonának az aránya a társaságban eléri a 75 százalékot. Gazdasági érdekeltségnek a társaságiadó-törvény szerinti kapcsolt vállalkozás számít (lásd az 51. oldalon), vagyis nem minden érdekeltség, hanem csak azok a vállalkozások, amelyek valamelyike a másikban többségi tulajdonos, vagy egy harmadik cég vagy személy többségi tulajdonában vagy befolyásában állnak.
A 75 százalék elérésekor az összeszámítandó vagyoni betétekkel rendelkezők mindegyike köteles megfizetni az illetéket a társaságban fennálló összes vagyoni betétjük arányában.
Illetékköteles például, ha
■ gazdasági társaság vagy magánszemély tulajdonrésze a társaságban a szerzés révén eléri a 75 százalékot;
■ vállalkozás megszerzi a társaság vagyoni betétjeinek a 4 százalékát, az ő többségi tulajdonában álló másik vállalkozás pedig már rendelkezik ott legalább 71 százalékos részesedéssel;
■ magánszemély megvásárolja a társaság vagyoni betétjeinek a 35 százalékát, házastársa és egyik szülője pedig már rendelkezik ugyanott együttesen legalább 40 százalékos részesedéssel;
■ magánszemély megszerzi a társaság vagyoni betétjeinek a 20 százalékát, a gyermeke 80 százalékos tulajdonában álló vállalkozás pedig már rendelkezik ugyanott legalább 55 százalékos részesedéssel;
■ magánszemély megszerzi a vagyoni betétek 8 százalékát, a szülője pedig már rendelkezik ugyanott legalább 45 és az annak többségi tulajdonában álló vállalkozás legalább 22 százalékos részesedéssel.

[1990. évi XCIII. törvény 18. §; (2), (4) bek.]

__________________________________________________________________________________

Példák vagyoni betét szerzésére ingatlantulajdonos társaságban

A) 30 millió forint jegyzett tőkéjű, 300 millió forint saját tőkéjű zrt 2010-ben 100 millió forint forgalmi értékű magyarországi ingatlannal rendelkezik. A társaságban szerzett részesedés illetékének kiszámításakor nem a 300 millió forint sajáttőke-értéket kell alapul venni, hanem a 100 millió forint ingatlanértéket.
1. 2010. január 1-je után vállalkozás megvásárolja a zrt részvényeinek 80%-át. A szerzési illeték alapja 80 millió forint (vagyis a 100 millió forint ingatlanérték 80 százaléka). A fizetendő illeték 80 millió x 0,04 = 3,2 millió forint.
2. A zrt részvényeinek 2009. december 31-én már 60 százalékát birtokló tag 2010. január 1-je után megveszi a társaság részvényeinek további 20 százalékát. Vagyoni betétjének az aránya ugyan így 80 százalék, a szerzési illeték alapja viszont 20 millió forint lesz, mert az illetékalapot csökkenteni kell a 2010. január 1-je előtt megszerzett 60 százalékra eső forgalmi értékkel, azaz 60 millió forinttal. A fizetendő illeték 20 millió x 0,04 = 0,8 millió forint.
B) Házaspár 25-25 százalékkal tulajdonos egy ingatlannal rendelkező kft-ben, 2011-ben a gyermekük is vásárol 25 százalékot ugyanabban a társaságban. A kft tulajdonában lévő belföldi ingatlan forgalmi értéke ekkor 50 millió forint. Az illetékkötelezettség 2011-ben keletkezik (a család részesedése ekkor érte el a 75 százalékot).
1. Ha a házaspár 2010-ben vásárolta az üzletrészeit, a gyermeknek a 2011-es, a két szülőnek pedig a 2010-es szerzés után kell megfizetnie az illetéket (de mindhármójuknak csak 2011-ben). Az illeték alapja mindhármuk esetében 12,5 millió forint (az 50 millió forint ingatlanérték 25-25 százaléka). A fizetendő illeték fejenként 12,5 millió forint x 0,04 = 0,5 millió forint.
2. Ha a házaspár 2009-ben vásárolta az üzletrészeit, csak a gyermeknek kell megfizetnie a 2011-es szerzésére az illetéket 12,5 millió forint után, a szülőknek nem. A fizetendő illeték 12,5 millió forint x 0,04 = 0,5 millió forint.
__________________________________________________________________________________

Az illeték alapja ingatlantulajdonos társaságnál

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Az illeték alapja kizárólag a társaság tulajdonában álló belföldi ingatlanok forgalmi értéke (vagyis nem a vagyoni betétek értéke), mégpedig az ingatlanoknak a 75 százalék elérésekor érvényes forgalmi értékének az a része, amekkora a vagyonszerző szerzés utáni tulajdoni hányada a társaságban, csökkentve azt
■ a 2010. január 1-jét megelőzően megszerzett vagyoni betétekre eső forgalmi értékkel;
■ a 2010. január 1-jét követően, de a vagyonszerző által öt évnél régebben megszerzett vagyoni betétekre eső forgalmi értékkel;
■ az öröklés vagy ajándékozás útján megszerzett vagyoni betétre eső forgalmi értékkel;
■ továbbá a 75 százalék feletti részesedéssel rendelkezők általi újabb vagyonszerzések esetén a korábban illetékkötelezettség alá eső illetékalapra eső forgalmi értékkel.

[1990. évi XCIII. törvény 19. § (5) bek.]

Belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságnak minősül valamennyi olyan gazdálkodó szervezet, amely
■ belföldi ingatlant
■ vagy belföldi ingatlantulajdonnal rendelkező gazdálkodó szervezetben legalább 75 százalékos - közvetlen vagy közvetett - részesedést birtokol.
Belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság esetén a vagyonrész-szerzéskori illeték alapja a társaság tulajdonában lévő ingatlanok mindenkori forgalmi értéke, növelve a társaság legalább 75 százalékos - közvetett vagy közvetlen - tulajdonában álló gazdálkodó szervezetek tulajdonában lévő ingatlanok forgalmi értékének részesedésarányos hányadával.
Közvetett a részesedés, ha a (részben) megszerzett gazdálkodó szervezet egy másik gazdálkodó szervezeten (köztes vállalkozás) vagy gazdálkodó szervek láncolatán (köztes tulajdonosi láncolat) keresztül tulajdonosa az ingatlannal rendelkező társaságnak.
A vagyonszerző ingatlanrészesedését úgy kell kiszámítani, hogy a megszerzett részesedési arányát meg kell szorozni a megszerzett szervezet másik szervezetben fennálló tulajdoni arányával. Ugyanazon ingatlantulajdonnal rendelkező társaságban részes több köztes vállalkozás esetén az egyenként megállapított közvetett részesedéseket össze kell adni.
Ha a megszerzett gazdálkodó szervezet és az ingatlannal rendelkező vállalkozás között nem egy, hanem több vállalkozás van - azaz köztes tulajdonosi lánc esetén - a vagyonszerző ingatlanrészesedésének arányát úgy kell kiszámítani, hogy a megszerzett vagyonibetét-részesedési arányát meg kell szorozni a megszerzett szervezet másik szervezetben fennálló tulajdoni arányával, az így kapott értéket a másik szervezet harmadikban meglévő tulajdoni arányával (és így tovább, végig a láncolaton), és a vagyonszerzőre a köztes tulajdonosi láncolat végén található ingatlannal rendelkező társaság ingatlana(i) értékének így kapott hányada esik. A köztes tulajdonosi láncolatban lévő vállalkozások ingatlanainak értéke csak akkor számít bele az illetékalapba, ha a vagyonszerző által megszerzett társaság - közvetlen vagy közvetett - részesedési aránya az ingatlannal rendelkező társaságban eléri a 75 százalékot.

[1990. évi XCIII. törvény 102. § (1) bek. e), o) pont]

Bejelentési kötelezettség

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Ha a vagyoni betétet szerző társasági tagnak a szerzése illetékköteles, akkor a vagyonszerzését a szerzés időpontját követő 30 naptári napon belül be kell jelentenie az állami adóhatóságnak. A bejelentésben közölnie kell a vagyonszerzéssel érintett társaságban összeszámítandó vagyoni betétekkel rendelkező személyek azonosító adatait (név, adóazonosító jel vagy adószám) és részesedésük arányát is.

[1990. évi XCIII. törvény 91. §; (2), (4) bek.]

Vagyoni betét öröklése

Változás 2010. január 1-jétől.

Illetéket kell fizetni a bt, kkt, kft vagyoni betétje, a szövetkezeti részjegy, a befektetői részjegy öröklése esetén is, hasonlóan például a korábban is illetékköteles részvényörökléshez. (Az örökrészből örökösönként 20-20 millió forint viszont továbbra is illetékmentes, ha az örökös közeli hozzátartozó, és az illetékmentes összeget nem érvényesítették örökölt lakásra).

[1990. évi XCIII. törvény 17/B-C. §]

Mentességek

Új előírás 2010. január 1-jétől.

A vagyonibetét-szerzés illetékkötelessége ellenére sem kell visszterhes vagyonátruházási illetéket fizetni a társaságiadó-törvény szerinti kedvezményezett részesedéscsere után.

[1990. évi XCIII. törvény 26. § (1) bek. h) pont]

A kedvezményezett eszközátruházás eddigi illetékmentessége kiterjed a belföldi ingatlannal rendelkező társaság feletti tulajdonjogokat megtestesítő vagyoni betét megszerzésére is.
Ezentúl átalakuláskor csak a társaságiadótörvény szerinti kedvezményezett átalakulás keretében történő vagyonszerzés illetékmentes.

[1990. évi XCIII. törvény 26. § (1) bek. g), o) pont]

Illetékmentesség, illetve illetékkedvezmény vehető igénybe (legfeljebb 30 millió forint forgalmi értékű új lakás vásárlásánál akkor is, ha a lakást vállalkozási tevékenységet végző egyéb szervezettől vagy jogi személytől (például önkormányzattól) vásárolják.
A mezőgazdasági termelőnek nemcsak termőföld vásárlása, hanem termőföld cserével szerzése esetén sem kell illetéket fizetnie.

[1990. évi XCIII. törvény 26. § (1) bek. p) pont, 102. §; (5) bek.]

Lízingcégek

Változás 2010. január 1-jétől.

A továbbértékesítési célú ingatlanszerzés kedvezményét, illetve gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának forgalmazási célú megszerzése esetén járó mentességet bármelyik lízingcég igénybe veheti. (Eddig kikötés volt, hogy a lízingcég árbevételének legalább 50 százaléka ingatlan, illetve gépjármű lízingeléséből származzon, vagy 75 százaléka e kettő lízingeléséből úgy, hogy az összárbevételből egyiknek az aránya se legyen kisebb 25 százaléknál.)

[1990. évi XCIII. törvény 23/A. §, 26. § (1) bek. d), l) pont]

Utólagos illetékfizetés

Változás 2010. január 1-jétől.

Ezentúl perértéktől függetlenül - vagyis nem csak a kis perértékű ügyekben - kérelmezhető, hogy a perilletéket ne perenként, hanem úgynevezett utólagos elszámolással fizesse meg az a társaság (ilyenek például a közszolgáltatók, a parkolási társaságok), amelyik igazolja, hogy az előző évben legalább ezer bírósági eljárást indított.

[1990. évi XCIII. törvény 74. § (5) bek.]

Eljárási illeték

Változás 2010. január 1-jétől.

Az adózás rendjéről szóló törvény szerinti felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelemért fizetendő illeték 15 ezer forint helyett a fellebbezési eljárás illetékével azonos összeg. Vagyis ha a fellebbezés tárgyának értéke megállapítható, akkor minden megkezdett 10 ezer forint után 400 forint, de összesen legalább 5 ezer forint, legfeljebb 500 ezer forint. Ha a fellebbezés tárgyának értéke nem állapítható meg, 5 ezer forint, végzés esetén 3 ezer forint.
Ha bármilyen közigazgatási hatóság másodfokú határozatának jogszerűségét felülvizsgáló bíróság nem rendelkezik ítéletében az elsőfokú határozat elleni fellebbezés illetékének a visszatérítéséről, az ítélet alapján maga a közigazgatási hatóság rendelkezhet erről.
Az önkormányzati adóhatóság, illetve elsőfokú vámhatóság által hozott határozat elleni fellebbezés illetékét - ha az elsőfokú határozat jogsértő volt - nem az állami adóhatóság, hanem az azt beszedő önkormányzati adóhatóság, illetve elsőfokú vámhatóság téríti vissza.

[1990. évi XCIII. törvény 32. § (2) bek.]

Mit kell tudni az általános forgalmi adóról?

Távhő

Változás várhatóan 2010. január 15-étől.

A távhőt terhelő áfakulcs 5 százalék lesz: a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló, 2009. november 2-án elfogadott törvény a távhőszolgáltatást (ideértve a villamos energiáról szóló törvény alapján megújuló energiaforrásnak minősülő energiaforráson alapuló hőszolgáltatást is) az 5 százalékos áfamérték alá sorolja majd. A hatálybalépés feltétele, hogy az Európai Bizottság három hónapon belül ne emeljen vétót.
A távhőszolgáltatásra és a villamos energiáról szóló törvény alapján megújuló energiaforrásnak minősülő energiaforráson alapuló hőszolgáltatásra vonatkozó 5 százalékos adómérték azon (táv)hődíjakra lesz először alkalmazható, amelyek megfizetése az 5 százalékos adókulcs alá sorolás hatálybalépésének napjára (várhatóan 2010. január 15-én) vagy az után esedékes. Ezen (táv)hődíjak függetlenül attól 5 százalékos kulccsal fognak adózni, hogy a díjakkal érintett elszámolási időszakok a hatálybalépés napját (várhatóan 2010. január 15-ét) megelőzően lezárultak, vagy ezen időponton "áthúzódnak", vagy teljes egészében az utánra esnek.

[Lásd a 2009. évi CIX. törvény 50. § (10), 55. § (28) bekezdéseiben.]

Szolgáltatásteljesítési hely

Változás 2010. január 1-jétől.

Ha adóalany nyújt adóalanynak szolgáltatást, a teljesítés helye főszabály szerint ezentúl a szolgáltatást igénybe vevő székhelye (telephelye), nem pedig a szolgáltatásnyújtóé (mint 2010 előtt).
A teljesítési hely megállapításakor az adóhatóságnál áfanyilvántartásba vett és közösségi adószámmal (áfaazonosító számmal) rendelkező nem adóalany jogi személyek is adóalanynak minősülnek. Vagyis ha a szolgáltatást belföldi nem adóalany jogi személynek nyújtják, az a teljesítési hely megállapításakor abban az esetben számít adóalanynak, ha közösségi adószámmal rendelkezik (vagy nem, de rendelkeznie kellene vele), másik tagállambeli nem adóalany jogi személy esetében pedig akkor, ha az uniós áfairányelvnek megfelelő áfaazonosító számmal rendelkezik (vagy azzal szabály szerint rendelkeznie kellene).
A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének meghatározásakor adóalanyoknak tekintendők azok a nem áfaalany jogi személyek is, amelyeknek a közösségen belüli termékbeszerzései a tárgyévet megelőző évben vagy a tárgyévben meghaladták a 10 ezer eurót (vagy noha nem, de az adózást választották), és ezért közösségi adószámmal rendelkeznek (vagy szabály szerint kellene vele rendelkezniük). Vagyis ha például nem adóalany magyar jogi személynek a közösségen belüli termékbeszerzése a megelőző évben meghaladta a 10 ezer eurót - ezért közösségi adószámot kellett kiváltania -, s szolgáltatást vesz igénybe osztrák adóalanytól, közölnie kell az osztrákkal a közösségi adószámát. Ilyenkor az osztrák adóalany nem számít fel hozzáadottérték-adót, a nem adóalany magyar pedig köteles önadózás keretében belföldön megfizetni az igénybe vett szolgáltatás áfáját.
Az áfa tárgyi hatályán kívül eső tevékenységet (például holdingtevékenységet) is végző adóalanyokat az összes részükre nyújtott szolgáltatás esetében adóalanynak kell tekinteni. Vagyis ha az adóalany az adóalanyiságán kívüli tevékenységéhez vesz igénybe szolgáltatást, a teljesítési helyet akkor is úgy kell meghatároznia, mintha azt adóalanyként vette volna igénybe. Kivétel ez alól az a szolgáltatás, amelyet az adóalany a saját vagy alkalmazottai magánszükségleteinek kielégítése céljából vesz igénybe (vagyis ő lesz a végső fogyasztó), ilyenkor az áfa továbbra is a szolgáltatásnyújtót terheli. Kivételek azon személyek, szervezetek is, akik (amelyek) kizárólag abban az esetben válnak adóalannyá (eseti adóalanyok), ha az áfatörvény értelmében újnak minősülő közlekedési eszközt értékesítenek a közösség másik tagállamába, vagy új ingatlant értékesítenek. Mivel ők csak az adott kereskedelmi ügyletre tekintendők adóalanynak, nem az összes igénybe vett szolgáltatásuk esetében számítanak annak, hanem csak azokra a szolgáltatásokra, amelyek az ügylethez kapcsolódnak. Ha például másik tagállamba új autót értékesítő magánszemély, aki ezen értékesítése miatt eseti adóalannyá válik, az eladást ügynökre bízza - ügynöki szolgáltatást vesz igénybe -, azt úgy kell tekinteni, mint amelyet adóalanyként vett igénybe, vagyis a szolgáltatás teljesítési helye a szolgáltatást igénybevevő székhelye (telephelye). A magánszemély az általa igénybe vett más szolgáltatások esetében továbbra sem számít adóalanynak.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 36. §-ában.]

Nem változott.

Ha a szolgáltatási ügylet igénybevevője nem adóalany, a teljesítési hely továbbra is szolgáltatást nyújtó székhelye (telephelye).
Nem adóalany jogi személynek pusztán azért nem kell közösségi adószámot kiváltania, mert másik tagállambeli adóalanytól vesz igénybe szolgáltatást. Ha előző évi vagy tárgyévi közösségen belüli termékbeszerzése összesen 10 ezer euró alatt maradt, akkor nem minősül adóalanynak, vagyis a szolgáltatásteljesítési hely nem az ő székhelye, hanem a szolgáltatást nyújtóé, s az áfát is annak kell megfizetnie. Ha például nem adóalany, közösségi adószámmal nem rendelkező magyar jogi személy szolgáltatást vesz igénybe szlovák adóalanytól, a szlováknak kell megfizetnie otthon a szlovák hozzáadottérték-adót.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 36. §-ában.]

A teljesítés helye

Változás 2010. január 1-jétől.

Főszabály szerint az adóalanyok (ideértve az áfanyilvántartásba vett nem adóalany jogi személyeket is) közötti ügyletekben a szolgáltatás teljesítési helye a szolgáltatást igénybe vevő adóalany székhelye, állandó telephelye, ennek hiányában állandó lakóhelye, szokásos tartózkodási helye (2010-ig a szolgáltatásnyújtó gazdasági célú letelepedési helye - székhelye, telephelye -, illetve lakóhelye, szokásos tartózkodási helye volt a teljesítési hely). Ha az adóalanynak egy vagy több állandó telephelye is van, a teljesítési hely az igénybevétellel legközvetlenebbül érintett telephely. Szolgáltatás igénybevételekor az adóalany kereskedelmi képviselete is állandó telephelynek számít, vagyis ha a (például telekommunikációs) szolgáltatást külföldi adóalany itthoni kereskedelmi képviselete veszi igénybe, a teljesítési hely Magyarország.
Ha tehát magyarországi adóalany vesz igénybe áfaköteles szolgáltatást másik tagállami vagy közösségen kívüli adóalanytól, a szolgáltatásnyújtás után az adót - fordított adózás keretében - a magyar adóalanynak kell megfizetnie. Ha magyarországi adóalany nyújt szolgáltatást külföldi (akár unión kívüli) adóalanynak, az adót szintén az igénybevevőnek kell megfizetnie. Igénybevevőn közösségen belüli igénybevevő esetén továbbra is az adóalanyok, illetve az áfanyilvántartásba vett nem adóalany jogi személyek értendők, közösségen kívül csak az adóalanyok.
Uniós adóalanyok esetében az áfaazonosító szám alapján ellenőrizhető, hogy a partner adóalany-e. A közösség területén kívül letelepedett adózó esetében az adóalanyiság igazolható például az őt adóalanyként nyilvántartásba vevő hatóság által kiállított igazolással, a letelepedése szerinti állam által kiadott adószámmal, illetve ahhoz hasonló azonosító számmal. Kivételek ez alól az áfatörvény 46. paragrafusában felsorolt szolgáltatások - például tanácsadás, pénzügyi szolgáltatások -, ezek esetében elegendő azt igazolni, hogy a partner a harmadik országban letelepedett, magát az adóalanyiságot nem kell.
2010. január 1-jétől ezen új főszabály szerint kell megfizetni az áfát az azon adóalanyok (ideértve az áfanyilvántartásba vett nem adóalany jogi személyeket is) közötti szolgáltatások után is, amelyekre korábban ettől eltérő teljesítési hely vonatkozott. Ezek a következők:
■ ügynöki szolgáltatás (más nevében és javára történő szolgáltatásnyújtás),
■ termékfuvarozás,
■ a termékre (az ingatlan kivételével) irányuló szakértői tevékenység,
■ a terméken (az ingatlan kivételével) végzett munka vagy bérmunka.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 37. § (1) bekezdésében.]

__________________________________________________________________________________

Megváltozott teljesítési helyű szolgáltatások

2009. december 31-éig	2010. január 1-jétől
	adóalanynak nyújtott szolgáltatás	nem adóalanynak nyújtott szolgáltatás
A törvényben külön nem nevesített szolgáltatások (főszabály)
Teljesítési hely az, ahol a szolgáltatás nyújtója gazdasági céllal letelepedett, ennek hiányában lakóhelyének, szokásos tartózkodási helyének állama. [36. §]	Ahol a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal letelepedett, ennek hiányában a lakóhelyének, szokásos tartózkodási helyének állama. [37. § (1)]	Ahol a szolgáltatás nyújtója gazdasági céllal letelepedett, ennek hiányában a lakóhelyének, szokásos tartózkodási helyének állama. [37. § (2)]
Közvetítői (más nevében és javára nyújtott) szolgáltatás
1 Teljesítési hely az, ahol a közvetített ügylet teljesítési helye van. Ha a közvetítői szolgáltatás igénybe vevője a közösségnek nem abban a tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, ahol a közvetített ügylet teljesítési helye van, a közvetítői szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye a közösség azon tagállama, ahol ezzel összefüggésben a közvetítői szolgáltatás igénybevevőjét adóalanyként nyilvántartásba vették. [37. § (1)-(2)]	A főszabály szerinti teljesítési hely.	Ahol a közvetített ügyletet teljesítik. [38. §]
Termék fuvarozása
A ténylegesen megtett útszakasz. [39. §]	A főszabály szerinti teljesítési hely.	A ténylegesen megtett útszakasz. [41. § (1)]
Termék közösségen belüli fuvarozása
Teljesítési hely a termék fuvarozásának indulási helye. Ha a termék fuvarozásának igénybevevője a közösségnek nem abban a tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, ahol a termék fuvarozásának indulási helye van, a termék fuvarozásának teljesítési helye a közösség azon tagállama, ahol ezzel összefüggésben a termék fuvarozásának igénybevevőjét adóalanyként nyilvántartásba vették. [40. § (1)-(2)]	A főszabály szerinti teljesítési hely.	A termék fuvarozásának indulási helye. [41. § (2)]
Termék közösségen belüli fuvarozását más nevében és javára közvetítő szolgáltatása
Teljesítési hely a termék fuvarozásának indulási helye. Ha a közvetítői szolgáltatás igénybevevője a közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany, mint ahol a termék fuvarozásának indulási helye van, a közvetítői szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye a közösség azon tagállama, ahol ezzel összefüggésben a közvetítői szolgáltatás igénybevevőjét adóalanyként nyilvántartásba vették. [41. § (1)-(2)]	A főszabály szerinti teljesítési hely.
Személy szállításához, illetve termék fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatások, a közvetlenül termékre - kivéve az ingatlant - irányuló szakértői értékelés, a terméken - kivéve az ingatlant - végzett munka
Teljesítési hely az, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik. [42. § (1) b)-d)]	A főszabály szerinti teljesítési hely.	A szolgáltatás tényleges teljesítési helye. [43. § (1) a)-c)]
Közlekedési eszköz bérbeadása
A főszabály szerinti teljesítési hely.	Rövid időtartamú* bérbeadásnál teljesítési hely az, ahol a közlekedési eszközt ténylegesen a vevő birtokába adják. [44. §] Hosszú időtartamú* bérbeadásnál a főszabály szerinti teljesítési hely.
Éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatás
A főszabály szerinti teljesítési hely (nincs külön szabályozva).	A szolgáltatás teljesítési helye. Ha az éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatást vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszközön a közösség területén belül nyújtják, a teljesítési hely a személyszállítás indulási helye. Menettérti személyszállítás esetén az oda- és visszautazás külön-külön személyszállításnak tekintendő. [45. § (1)-(2)]
*Vízi közlekedési eszköz esetében a rövid időtartam maximum 90 nap, egyéb közlekedési eszköz esetében maximum 30 nap, a hosszú az ezeknél több nap.

__________________________________________________________________________________

Közlekedési eszközök bérbeadása

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Közlekedési eszköz rövid távú, 30 - vízi közlekedési eszköznél 90 - naptári napnál nem hosszabb bérbeadása esetén az a teljesítési hely, ahol a közlekedési eszközt ténylegesen a vevő birtokába adják (jelképes átadás, mint például a slusszkulcs, a közlekedési eszköz okmányainak átadása nem számít birtokba adásnak, csak ha a járművet adják át). Ha spanyol cég Magyarországon 30 napnál rövidebb időre gépjárművet kölcsönöz, ez után az áfát Magyarországon kell megfizetnie a bérbeadónak.
Hosszú távú bérbeadás esetében a főszabály érvényes, vagyis a szolgáltatást igénybe vevő adóalany székhelye, állandó telephelye minősül a teljesítés helyének, s neki kell megfizetnie az áfát is (közlekedési eszköz bérbeadásakor 2010-ig ez éppen fordítva volt, az akkori főszabály szerint az áfát a szolgáltatást nyújtó fizette). Ha magyar cég egy évnél hosszabb futamidővel nyílt végű lízingkonstrukcióban gépjárművet bérel német cégtől, a lízing utáni áfát a magyar adóalanynak kell itthon megfizetni önadózással.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 44. §-ában.]

Adófizetésre kötelezett nem adóalanyok

Változás 2010. január 1-jétől.

Szolgáltatás igénybevétele után a közösségi adószámmal rendelkező nem adóalany jogi személy is fordítottan adózik, ha a szolgáltatást nyújtó nem telepedett le a teljesítés hely szerinti tagállamban. Nem letelepedett adóalanynak kell tekinteni az adóalanyt akkor is, ha a teljesítési hely szerinti tagállamban van ugyan állandó telephelye, de ez a telephely nem vesz részt a szolgáltatás teljesítésében. Ha például Ausztriában székhellyel, Magyarországon állandó telephellyel rendelkező adóalany magyar adóalanynak nyújt főszabály szerinti teljesítési helyű szolgáltatást, s az osztrák adóalany magyarországi telephelye nem működik közre a teljesítésben, az adót az igénybe vevő magyarnak kell önadózás keretében bevallania és befizetnie. Ha viszont az osztrák állandó telephelye közreműködik, az köteles felszámítani az áfát a magyar félnek, és befizetni azt Magyarországon. Ha viszont magyarországi székhelyű, másik tagállamban állandó telephellyel rendelkező adóalany nyújt magyar adóalanynak főszabály szerinti teljesítési helyű szolgáltatást, a szolgáltatásnyújtó fizeti meg az áfát itthon, függetlenül attól, hogy itthoni székhelye részt vett-e a szolgáltatás teljesítésében, vagy sem.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 137/A. §, 140. §-aiban.]

Szolgáltatás nem adóalanyok részére

Változás 2010. január 1-jétől.

A közlekedési eszköz rövid távú bérbeadására vonatkozó szabályok megegyeznek az adóalanyok részére nyújtott ezen szolgáltatásra vonatkozó szabályokkal. (Tehát a 30, illetve 90 napnál nem hosszabb bérbeadás esetében a teljesítési hely nem adóalanyok részére történő bérbeadás esetében is az a hely, ahol a közlekedési eszközt ténylegesen a bérbevevő birtokába adják.) Közlekedési eszköz hosszú távú bérbeadása esetén a főszabály érvényesül, vagyis a szolgáltatásnyújtó adóalany székhelye, állandó telephelye szerint kell adózni. Ha például magyar magánszemély kéthetes üdülésre érkezik Spanyolországba, ahol kocsit, motort és kerékpárt is kölcsönbe vesz, akkor a bérbeadás után Spanyolországban fizeti az adót a bérbeadó. Magyar magánszemély hároméves futamidővel nyílt végű lízing keretében személygépkocsit lízingel német adóalanytól. A bérbeadó székhelye Németországban van, ezért a szolgáltatásnyújtó Németországban fizeti meg a hozzáadottérték-adót.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 44. §-ában.]

Nem változott.

Főszabály szerint nem adóalany részére nyújtott szolgáltatás teljesítési helye változatlanul a szolgáltatásnyújtó gazdasági célú letelepedési helye (székhelye, telephelye), ennek hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye. Az ügynöki tevékenység továbbra is a közvetített ügylet teljesítési helyén, a fuvarozás és a személyszállítás a megtett útszakasz szerint, a közösségen belüli fuvarozás a fuvar indulási helyén, a szakértői termékértékelés (kivéve, ha ingatlanra vonatkozik), valamint a terméken (kivéve az ingatlant) végzett munka pedig ott adózik, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik. Változatlan a teljesítési helye azon szolgáltatásoknak is, amelyeket harmadik országbeli nem adóalanyok részére nyújtanak.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 37. § (2) bekezdésében, 38., 40-41., 43., 46. §-aiban.]

Egyéb szabályok teljesítési helyre

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Az éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatások teljesítési helye általában az, ahol a szolgáltatást ténylegesen nyújtják. A kivétel a hajó vagy repülőgép fedélzete, a vonat, ilyenkor a közösség területén belül a teljesítés helye az a hely, ahonnan a személyszállítás indul. Oda-vissza út esetében a visszautat külön útnak kell tekinteni (2010 előtt azt kellett mérlegelni, hogy termék - étel, ital - értékesítéséről volt-e szó, vagy éttermi, vendéglátó-ipari szolgáltatásról).

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 45. §-ában.]

Változás 2010. január 1-jétől.

A kiállítások, vásárok, bemutatók rendezése, szervezése esetén is a teljesítés helye az, ahol a szolgáltatást ténylegesen nyújtják (a személyszállításra, a kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatásokra 2010 előtt is ez volt a szabály).

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 40., 42. §-aiban.]

Nem változott.

Az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások teljesítési helyét továbbra is az ingatlan fekvése határozza meg, s ugyanez érvényes a kereskedelmiszálláshely-szolgáltatásra (például szállodai vagy magán-szobakiadásra) is.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 39. §-ában.]

Közlekedési eszköz bérbeadása

Változás 2010. január 1-jétől.

PM-rendelet helyett a törvény mondja ki, hogy közlekedési eszköz bérbeadása esetében a teljesítési helye belföld, ha az egyébként a közösség területén kívülre esne (feltéve, hogy a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny szerzése belföldön realizálódik). Illetve fordítva, a teljesítési helyet harmadik ország területére esőnek kell tekinteni, ha az egyébként belföldre esne, feltéve, hogy a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny szerzése harmadik országban realizálódik.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 49. §-ában.]

Adminisztratív kötelezettségek

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Minden áfaalanynak közösségi adószámmal kell rendelkeznie ahhoz, hogy másik tagállami adóalanytól szolgáltatást vegyen igénybe, vagy annak azt nyújtson. Közösségi adószám a módosító törvény kihirdetését követő 8. naptól kérhető az állami adóhatóságtól, amely az ezt követően még 2009-ben kért közösségi adószámot 2010. január 1-jei hatállyal állapítja meg.
Az adóalanyoknak összesítő nyilatkozatot kell benyújtaniuk az adóhatósághoz a határon átnyúló, főszabály szerinti teljesítési helyű más tagállambeli adóalanyok - ideértve az áfanyilvántartásba vett nem adóalany jogi személyt is - részére teljesített, illetve tőlük igénybe vett szolgáltatásokról (hasonlóan ahhoz, ahogy a közösségen belüli termékértékesítéshez eddig is kellett).

[Lásd a 2009. évi CX. törvény 61. § (12) bekezdésében.]

Alanyi adómentesség

Változás 2010. január 1-jétől.

Ha alanyi adómentes adóalany másik tagállamban vagy harmadik országban letelepedett adóalany részére nyújt főszabály szerinti szolgáltatást, az külföldön teljesített szolgáltatásnak számít, így az adót a szolgáltatást igénybe vevő adóalanynak - fordított adózás keretében - fel kell számítania, és be kell fizetnie. Ha alanyi adómentes adóalany külföldön teljesít szolgáltatást, az nem tartozik az alanyi adómentesség körébe, vagyis az ahhoz kapcsolódó beszerzések áfáját az alanyi adómentes adóalany az általános szabályok szerint vonhatja le. Ha alanyi adómentes adóalany másik államban letelepedett adóalanytól vesz igénybe szolgáltatást, neki kell befizetnie az áfát.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 193., 195. §-aiban.]

__________________________________________________________________________________

Példa alanyi adómentes adóalany közösségen belüli vásárlására

Alanyi adómentes magyarországi adóalany szolgáltatást vesz igénybe 2010 januárjában romániai adóalanytól, ezért közösségi adószámot vált ki, 2010 áprilisában pedig terméket vásárol németországi adóalanytól. közösségen belüli termékbeszerzésének értéke sem 2009-ben, sem 2010-ben áprilisig nem haladta meg a 10 ezer eurót, és nem választotta azt a lehetőséget, hogy közösségen belüli beszerzéseit a 10 ezer eurós értékhatár alatt itthon adózza le.
1. Ha a magyar adóalany nem közli német partnerével a januárban a román ügylet miatt megkért és megkapott közösségi adószámát, akkor a német adóalanynak fel kell számítania és be kell fizetnie a német hozzáadottérték-adót.
2. Ha a magyar adóalany közli a német adóalannyal a közösségi adószámát, akkor a törvény szerint azt kell feltételezni, hogy alanyi adómentes adóalany létére azt választotta, hogy közösségen belüli beszerzéseit leadózza. Vagyis a német ügyletben is és azt követően közösségi beszerzései után egészen 2012. december 31-éig önadózással meg kell fizetnie az áfát.
__________________________________________________________________________________

Speciális adóalanyok

Változás 2010. január 1-jétől.

Közösségi adószámmal kell rendelkezniük a speciális - az alanyi adómentességet választó, a kizárólag adólevonásra nem jogosító és a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet végző - adóalanyoknak is, ha másik tagállamban letelepedett adóalanytól szolgáltatást vesznek igénybe, vagy másik tagállami adóalanynak, illetve adószámmal rendelkező nem adóalany jogi személynek szolgáltatást nyújtanak.
A közösségi adószám kiváltása önmagában nem jelenti azt, hogy a speciális adóalanynak áfát kellene fizetnie a közösségen belüli beszerzései után. Ha azonban az adóalany másik tagállambeli vásárláskor közli az eladóval érvényes közösségi adószámát - amivel azt a látszatot kelti, hogy ezen beszerzését itthon leadózza -, azt úgy kell tekinteni, hogy a speciális adóalany a közösségen belüli beszerzéseire áfafizetési kötelezettséget választott. Ez a speciális adóalanyt a választását követő két naptári évig köti, vagyis addig be kell fizetnie az áfát közösségi beszerzései után.
A speciális adóalany e választását köteles bejelenteni az állami adóhatóságnak, mégpedig az első olyan közösségen belüli termékbeszerzése teljesítési napját követő hónap 20-áig, amely esetében a közösségi adószámát az eladóval közölte.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 20. § (7) és a 2003. évi XCII. törvény 22. § (8) bekezdéseiben.]

Áfafizetési kötelezettség keletkezése

Változás 2010. január 1-jétől.

Ha a fordított adózást azért kell alkalmazni, mert a szolgáltatásnyújtó Magyarországon nem letelepedett, az adófizetési kötelezettség (teljesítési időpont) a szolgáltatás teljesítésének időpontjában keletkezik, azaz nem alkalmazhatók az adófizetési kötelezettség keletkezésének főszabálytól eltérő időpontjai (vagyis az áfakötelezettség keletkezése nem köthető sem a számla kézhezvételéhez, sem az ellenérték megtérítéséhez, s nem lehet a teljesítést követő hónap 15. napja sem).

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 60. § (5) bekezdésében.]

Ha folyamatosan teljesített, határon átnyúló szolgáltatások elszámolási időszaka meghaladja a 12 hónapot, és az adót az igénybe vevő adóalanynak kell megfizetnie, úgy kell tekinteni, hogy a teljesítés időarányos része a naptári év utolsó napjáig megvalósult (hiába, hogy a szolgáltatásért járó ellenérték elszámolása még nem esedékes). Vagyis a szolgáltatást igénybe vevő adóalanynak be kell fizetnie az időarányos áfát.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 58. § (2) bekezdésében.]

Hatálybalépés, átmeneti szabályok

A szolgáltatások teljesítési helyére vonatkozó módosult vagy új szabályokat azokra az ügyletekre kell először alkalmazni, amelyeket 2009. december 31-e után teljesítenek, illetve ha a fizetendő adót a teljesítést megelőzően kell megállapítani, a megállapítási kötelezettség 2010-ben keletkezik.
Ha az adóalany szolgáltatást nyújt másik tagállamban letelepedett adóalanynak, s erre 2009-ben előleget fizetnek neki, de csak 2010-ben teljesít, az előleg után nem kell megfizetnie az áfát, és az ehhez esetleg kapcsolódó önellenőrzés pótlékmentesen elvégezhető, s a kapcsolódó bizonylatot is megfelelően korrigálnia szükséges.

[Lásd a 2009. évi CX. törvény 61. § (3) bekezdésében, 68. §-ában.]

Áfa-visszatéríttetési szabályok

Változás 2010. január 1-jétől.

Közösségi adóalanyok áfa-visszatérítése kizárólag elektronikus úton intézhető. Másik tagállambeli adóalanynak a visszatérítést a visszatérítés helye szerinti tagállamtól kell kérelmeznie, de a kérelmet a letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságához kell elektronikusan benyújtania.
A közösség területén nem letelepedett adóalanyokra ez a szabály nem vonatkozik: számukra nem kötelező az elektronikus ügyintézés (de választható), a Magyarországról való vissza-téríttetés iránti kérelmet pedig közvetlenül az állami adóhatósághoz kell benyújtaniuk.
A kérelem és az abban közölt információk magyarul és angolul is beadhatók.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 249. §-ában.]

A másik tagállam adóalanya által a magyarországi adóalanyra áthárított hozzáadottérték-adó visszatéríttetése iránti kérelem benyújtására szolgáló elektronikus portálon az állami adóhatóságnak elektronikus űrlapot kell közzétennie, amelynek pontos adattartalmát, formátumát a 2009 végéig megjelenő PM-rendelet határozza meg.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 9. mellékletében.]

Külföldi adóalany akkor igényelhet vissza áfát évente, illetve egy évnek három naptári hónapnál rövidebb fennmaradó részére, ha a visszatéríttetni kért adó összege eléri vagy meghaladja az 50 eurót, illetve az ennek megfelelő forintösszeget. Ha az adót egy naptári évnél rövidebb, de legalább három naptári hónapot elérő időszakra igénylik vissza, a visszatéríttetni kért adó nem lehet kevesebb 400 eurónál.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 251/A-B. §-aiban.]

Az adó-visszatéríttetés iránti kérelmet az állami adóhatóság elektronikus úton kapja meg a letelepedés szerinti tagállam illetékes hatóságától (ahová a kérelmet be kell nyújtani). Az adóhatóságnak szintén elektronikusan haladéktalanul értesítenie kell a kérelmező adóalanyt a kérelem beérkezéséről és annak időpontjáról. A visszatéríttetési kérelem elbírálására az adóhatóság számára nyitva álló négy hónapot attól a naptól kell számítani, amikor az adóhatósághoz a kérelem beérkezett.
Az elbírálás részeként az adóhatóságnak meg kell vizsgálnia, hogy a kérelmet határidőn belül (vagyis legkésőbb a tárgyévet követő év szeptember 30-áig) nyújtották-e be a letelepedés helye szerinti tagállam illetékes hatóságához. Ha a kérelem határidőn túl érkezett, az adóhatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja (a határidőn túl érkezett kérelmek elutasítására csak a visz-szatérítés szerinti tagállam adóhatóságának van joga, a letelepedés szerinti tagállaménak nincs). Magyarországon a kérelmezőnek elektronikusan csatolnia kell azokat a számlákat is, amelyeken az adóalap legalább 1000 eurónak, üzemanyag esetében 250 eurónak megfelelő forint.
Az állami adóhatóság akkor is elutasíthatja a kérelmet, ha azt már a letelepedés szerinti hatóság is elutasíthatta volna (például mert a kérelmező nála nem regisztrált áfaalany, vagy mert az ottani szabályok szerint alanyi adómentes adóalany).
Az adóhatóság, feltéve, hogy a rendelkezésre álló információk alapján nem hozhatna megalapozott döntést, két alkalommal írásos megkereséssel kiegészítő adatokat is bekérhet
■ a kérelmező külföldi adóalanytól (például annak egyéb számláit);
■ azon állam illetékes hatóságától, amely a külföldi adóalanyt nyilvántartásba vette (például regisztrációs adatokat);
■ harmadik féltől (vagyis attól, akiről feltehető, hogy érdemben hozzá tud járulni a kérelem elbírálásához).
Az információt elektronikus úton kell kérni, és a választ is úgy kell megadni, kivéve, ha a harmadik fél címzett az adóhatóság nyilvántartása szerint nem rendelkezik elektronikus kapcsolattartásra szolgáló címmel, illetve ha nem elektronikusan létrehozott eredeti okiratot (számlát, határozatot) kell bemutatni.
A válaszadásra egy hónap áll rendelkezésre, az adóhatóságnak pedig a válasz beérkezésétől számított két hónapon belül kell döntenie. Így egyszeri megkeresés esetén a döntést a kérelem beérkezésétől számított hét hónapon belül meg kell hozni, pótmegkeresés esetén nyolc hónapon belül. Az adó-visszatéríttetés iránti kérelemről hozott határozatot az adóhatóság elektronikus úton közli a kérelmezővel. A döntés ellen az adóalany a magyarországi adóalanyokra irányadó szabályok szerint fellebbezhet. A fellebbezést közvetlenül az állami adóhatósághoz kell benyújtania.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 250., 251/C-H. §-aiban.]

Az adó visszautalásának határideje tíz munkanap, amit a kérelem jóváhagyásától vagy részleges jóváhagyásától kell számítani. Az adóhatóság a visszatérített adót az adózó kérelmében megadott bankszámlára utalja át. Ha az adóhatóság késedelmesen utal, a késedelem napjaira köteles a késedelmi pótlékkal megegyező összegű kamatot fizetni. Nem kell késedelmi pótlékot fizetni, ha az adóalany nem válaszolt érdemben a rendelkezésére álló határidőn belül az adóhatóság megkeresésére. Külföldi bankszámlára történő utaláskor az átutalás költségei a kérelmezőt terhelik, s azzal az adóhatóság csökkenti a visszatérítendő adó összegét.
Ha a visszatéríttetési igény utóbb jogellenesnek bizonyul, a kérelmező adóalany köteles a neki megtérített adót visszafizetni.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 251/I., 251/K. §-aiban.]

A közösségen kívül letelepedett adóalanyoknak az adó-visszatéríttetés iránti kérelmet közvetlenül az állami adóhatósághoz kell benyújtaniuk. Ennek határideje a tárgyévet követő év szeptember 30. napja. A kérelem elektronikusan is benyújtható, ez esetben meg kell jelölni az e-mail címet. Ha a harmadik államban letelepedett adóalanyt nyilvántartásba vevő hatóság, illetve harmadik fél az állami adóhatóság nyilvántartása szerint rendelkezik az elektronikus kapcsolattartáshoz szükséges eszközökkel, ezekkel az adózónak szintén elektronikusan kell tartania a kapcsolatot.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 251/M. §-ában.]

A kompenzációs felár megtérítésére az adóalanyokon kívül az adószámmal rendelkező nem adóalany jogi személyek is jogosultak. E személyek a kompenzációs felárat a harmadik országbeli adóalanyokra vonatkozó szabályok szerint igényelhetik vissza.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 251/N. §-ában.]

Átmenet az adó-visszatéríttetésben

A közösség területén letelepedett adóalanyok esetében a visszatéríttetésre vonatkozó rendelkezéseket 2009. december 31-e után benyújtott kérelmekre kell alkalmazni, azzal, hogy 2009-re vonatkozó kérelmek miatt a közösség területén letelepedett adóalanyokat nem érheti anyagi jogi hátrány. Így például a negyedévesadó-visszatéríttetés iránti kérelmekre még a 2009-es szabályokat lehet alkalmazni.
A közösségen kívül letelepedett adóalanyok esetében az új szabályokat főszabály szerint azokban az esetekben kell először alkalmazni, amikor a visszatéríttetés iránti igény 2009. december 31-ét követően keletkezik.
A 2009-re vonatkozó kérelmeket 2010. szeptember 30-áig lehet benyújtani.

[Lásd a 2009. évi CX. törvény 61. § (7)-(10), (14) bekezdéseiben.]

Engedményezés

Változás 2010. január 1-jétől.

Ha a követelést megvásárló fél pénzzel, pénzhelyettesítő vagy készpénz-helyettesítő eszközzel fizet, az engedményezés nem áfaköteles (2010 előtt az engedményezés akkor nem minősült az áfatörvény hatálya alá tartozó ügyletnek, ha a követelést megvásárló fél a követelés megvásárlásával nyújtott szolgáltatást az engedményezőnek, például faktorált).

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 13. § (3) bekezdésében.]

Adóalap utólagos csökkentése ügylettől elállás miatt

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Ha a teljesítésre kötelezett adóalany bérbeadás, zárt végű pénzügyi lízing vagy részletvétel esetén az adófizetési kötelezettség keletkezését követően azért áll el az ügylettől, mert nem kapta meg maradéktalanul az ellenértéket, utólag arányosan csökkentheti az adóalapját. Ennek az a feltétele, hogy az adóalany érvénytelenítse az eredeti számlát (ha az ügyletkötés előtti helyzetet állítják helyre), vagy módosítsa annak adattartalmát (ha a felek az ügyletet a meghiúsulásig tartó időre elismerik teljesítettnek).

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 77. §; (2), 78. § (1) pontjaiban és a 2009. évi CX. törvény 61. § (4) bekezdéseiben.]

Termékexporthoz kapcsolódó szolgáltatás adómentessége

Változás 2010. január 1-jétől.

A termékexporthoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás akkor is áfamentes, ha a termék kiviteli eljárásban, nem értékesítés közvetlen következtében hagyja el a közösség területét, de a közösség területéről történő kiléptetést a kiléptető hatóságnak (vámhatóság) igazolnia kell.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 102. § (1) bek. b) pontjában és a 2009. évi CX. törvény 61. § (5) bekezdésében.]

A sportszolgáltatások adómentessége

Változás 2010. január 1-jétől.

A közszolgáltató sportolási, testedzési szolgáltatásai akkor is áfamentesek, ha azt - például dolgozói javára - szervezet veszi igénybe.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 85. § (1) bek. m) pontjában.]

Ingatlanértékesítés áfája

Változás 2010. január 1-jétől.

Az adóalany ezentúl megteheti, hogy csak a lakóingatlannak nem minősülő egyéb ingatlanainak értékesítésére választja az áfafizetési kötelezettséget (a bérbeadáshoz hasonlóan). Az adóalany 2010. január végéig nyilatkozhat (addig adhatja postára a nyilatkozatot) az állami adóhatóságnak arról, hogy ingatlanértékesítéseit 2010. január 1-jétől a lakóingatlan-értékesítések kivételével adókötelessé kívánja tenni.
Azok az adóalanyok, akik korábban adófizetési kötelezettséget választottak ingatlanértékesítésükre, e döntésüket a változás hatálybalépésének napjára visszamenőleg megváltoztathatják úgy, hogy áfakötelezettségük csak a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanokra terjedjen ki. Erről 2010. január végéig nyilatkozniuk kell az adóhatóságnak (nyilatkozatukat addig postára adni). A határidő jogvesztő; ha az adóalany elmulasztja, igazolási kérelmet nem nyújthat be.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 88. § (4) bekezdésében és a 2009. évi CX. törvény 67. §-ában.]

Adóhatósági tájékoztatás ingatlanvásárláskor

Változás 2010. január 1-jétől.

Az adóhatóságnak az ingatlant vásárló adóalanyt annak kérésére tájékoztatnia kell, hogy az értékesítő adóalany vállalt-e áfa kötelezettséget ingatlanértékesítéseire, s ha igen, milyet (ettől függ ugyanis, hogy neki kell-e adóznia, s ha igen, hogyan). Az ingatlant beszerző adóalany elvben ugyanis nem tudja, hogy az általa beszerzett ingatlanra az értékesítő azért nem számított fel áfát, mert az adómentes, vagy azért, mert az a fordított adózás hatálya alá tartozik.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 142. § (5) bekezdésében.]

Adólevonási jog fordított adózásnál

Változás 2010. január 1-jétől.

Fordított adózás esetében az áfa nemcsak számla, hanem annak hiányában olyan okiratok birtokában is levonható, amelyekből megállapítható a fizetendő adó (de közösségen belüli termékbeszerzésnél a levonási jog gyakorlásának továbbra is feltétele a számla megléte).

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 127. § (1) bek. b) pontjában.]

Mentesség számlakibocsátás alól

Változás 2010. január 1-jétől.

Az adóalanynak akkor sem kell számlát adnia, ha a termék beszerzője, a szolgáltatás igénybevevője az ellenértéket a teljesítés napjáig pénzhelyettesítő eszközzel - vásárlási és egyéb utalvánnyal - téríti meg (nemcsak akkor, ha készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel fizetnek).

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 165. § (1) bek. b) pontjában.]

A számla fogalma

Változás 2010. január 1-jétől. Az áfatörvény számlának ismeri el a 2006/112 EK-irányelv 226-231., valamint 238-240. cikke szerinti, minden egyes tagállam nemzeti szabálya szerint kiállított bizonylatot, mely tartalmában megfelel az uniós irányelvben előírtaknak.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 168. § (3) bekezdésében.]

Utazásszervezés

Változás 2010. január 1-jétől.

Utasnak minősül a szervezet, például a gazdasági társaság, az alapítvány is, ha a saját nevében megrendelt utazás költségeit nem hárítja tovább, azt végső fogyasztóként viseli (2010 előtt csak a természetes személy minősült utasnak). Ha például egy kft az alkalmazottja részére utazásszervezőnél üzleti utat rendel meg, és annak árát részben sem fizetteti ki az alkalmazottjával (vagyis végső fogyasztóként viseli a költséget), az utazásszervező a szolgáltatását árrésadózás szerint számlázhatja. Ha azonban a kft a költségeket akár csak részben is áthárítja az utazóra, az árrésadózás nem alkalmazható, az ügyletre az általános áfaszabályok az irányadóak.
Az utazásszervezőnek a teljesítést megelőzően meg kell kapnia megrendelője nyilatkozatát arról, hogy az utasnak minősül-e (a szolgáltatást adóalanyként vagy nem adóalanyként, adóalanyi vagy nem adóalanyi minőségében veszi-e igénybe, és ha adóalanyként, akkor végső felhasználónak minősül-e). Ha az utazásszervezői szolgáltatás igénybevételének módjáról adott nyilatkozat valótlan, a magánszemély 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.
Ha az utazásszervező 2010. január 1-je előtt vesz kézhez előleget, vagy azt addig jóváírják a bankszámláján, a régi utasfogalomnak megfelelő adózási módot kell alkalmaznia akkor is, ha az utazásra 2009. december 31-e után kerül sor.
Ha utazásszervező másik utazásszervezőnek értékesít kész programot, az értékesítés után továbbra is minden esetben az általános áfaszabályok szerint kell adózni.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 206. § (1) bek. c), a 2003. évi XCII. törvény 172. § (1) bek. ny) pontjaiban és a 2009. évi CX. törvény 65. §-ában.]

Adóraktározási eljárás

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Új eljárás az egyszerűsített adóraktározási eljárás, amely lehetővé teszi az egész napos (0 órától 24 óráig tartó) be- és kiraktározást. Az eljárási felelősséget az adóraktár üzemeltetője viseli, vagyis neki kell bejelenteni a be- és kiraktározást, bemutatni az okiratokat (nem pedig a vámhatóságnak). Az üzemeltető köteles a szükséges adatokat továbbítani a vámhatóságnak.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 4. melléklet 41-43. pontjaiban.]

Változás 2010. január 1-jétől.

Ha a kiraktározás időpontjában nem áll rendelkezésre számla, a kiraktározási okmány benyújtásával egyidejűleg jövedéki termék esetében a számla helyett a termékkísérő okmányt, más termék esetében pedig a szigorú számadás alá vont számviteli bizonylatként kezelt szállítólevelet kell bemutatni a kiraktározónak, azzal, hogy a számlát utólag (legkésőbb a termék adójogi helyzete rendeződésének igazolására megállapított határidőn belül) mindenképpen be kell mutatni.

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 4. melléklet 25. és a 2009. évi CX. törvény 61. § (11) pontjaiban.]

Kereskedelmiszálláshely-szolgáltatás

Változás 2009. július 9-étől.

A kereskedelmiszálláshely-szolgáltatás a 18 százalékos kedvezményes áfakulcs alá került.
A kereskedelmiszálláshely-szolgáltatáshoz kapcsolódó, önálló értékkel nem bíró szolgáltatások a szálláshely-szolgáltatás járulékos költségének minősülnek, így azokra is a 18 százalékos adómérték érvényes. A kapcsolódó szolgáltatások az alapcsomagban szereplő, önálló értékkel nem bíró (a szoba árába foglalt) szolgáltatások - függetlenül attól, hogy a szolgáltatásokat a vendég igénybe veszi-e -, ilyen például a szoba árában foglalt reggeli, az üdvözlőital, a kávé, a fürdőköpeny-használat, a szálláshely fürdőmedencéjének, szaunájának használata.
Kereskedelmiszálláshely-szolgáltatáshoz kapcsolódó, alapcsomagon túli, önálló értékkel bíró szolgáltatások - mint például a fogyasztás a minibárból, a telefonhasználat, a szállodai éttermi vendéglátás, a masszázs - a rájuk vonatkozó adómértékkel adóznak. E szolgáltatásokat a számlán tételesen kell feltüntetni.
A gyógyszolgáltatás a törvényi feltételek teljesítése esetén adómentes, egyébként 25 százalék adó terheli, ellenértékét a számlán a 18 százalékos adókulccsal adózó szálláshely-szolgáltatástól elkülönítetten kell feltüntetni.
Konferenciaszervezés esetén, ha a szálloda ezzel kapcsolatban egyéb tevékenységet nem fejt ki, csak a termet adja bérbe a konferenciához, és emellett a konferencia szervezőjének megrendelésére el is szállásolja a résztvevőket, a terembérlet a szállástól elkülönült, önálló értékkel bíró szolgáltatásként a rá vonatkozó adómértékkel adózik.

[Lásd 2009. évi LXXVII. törvény 53. § (2), 166. § (1) bekezdéseiben, 6. mellékletében.]

Apport, jogutódlás

Változás 2010. január 1-jétől.

Apport, illetve jogutódlás (így például gazdasági társaság szétválása) után akkor sem keletkezik feltétlenül adófizetési kötelezettség, ha a vagyont szerző személy, szervezet éppen a vagyonszerzés következtében válik nyilvántartásba vett adóalannyá (2010-ig e kedvezményt csak akkor lehetett érvényesíteni, ha a szerző a vagyonszerzés pillanatában már adóalany volt).

[Lásd a 2007. évi CXXVII. törvény 18. § (1) bek. a) pontjában és a 2009. november 9-én elfogadott adómódosító törvény 107. §-ában.]

__________________________________________________________________________________

Példák távhőszolgáltatás áfájára[1]

A) Ha a távhődíj 2010. január 15-e előtt, például
2009. december 10-én vagy 2010. január 5-én esedékes, a teljes díjat 18 százalék áfa terheli, függetlenül attól, hogy a díjjal érintett időszak mikorra esik. Azaz akkor is 18 százalék az adóteher, ha az érintett időszak 2009. november vagy december, akkor is, ha 2009. december 19-e - 2010. január 19-e, de akkor is, ha 2010. január vagy február.
B) Ha a távhődíj 2010. január 20-án esedékes, a teljes díjat 5 százalék áfa terheli, függetlenül attól, hogy a díjjal érintett időszak mikorra esik. Ez esetben tehát akkor is 5 százalék az adóteher, ha az érintett időszak 2009. november vagy december, akkor is, ha 2009. december 19-e -2010. január 19-e, és akkor is, ha 2009. január vagy február.

Mit kell tudni a társasági és az osztalékadóról?

Adókulcs

Változás 2010. január 1-jétől.

Az általános társaságiadó-mérték 16 százalékról 19-re emelkedik (és megszűnik a különadó).
Ezentúl akkor is alkalmazható a 10 százalékos adómérték (az egyéb feltételek teljesülése mellett), ha az adózó adózás előtti nyeresége az adóévben és a megelőzőben eléri a jöve-delem-(nyereség-)minimumot (2010-ig csak akkor lehetett, ha az adóalap érte el ezt).

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 19. §; (2), (9) bekezdéseiben, (3) bek. c) pontjában és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdésében.]

Nem változott.

50 millió forint adóalaprészre - ha az adózó teljesíti az ehhez előírt feltételeket - kedvezményes 10 százalékos adókulcs alkalmazható.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 19. § (3)-(4) és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdéseiben.]

Egyéni cég

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Az egyéni cég is társaságiadó-alany. Az egyéni cég csökkentheti adózás előtti eredményét a cégalapításkor fennálló elhatárolt veszteséggel, de csak az egyéni cégbe átvitt eszközök nyilvántartási értékével arányosan.
Az egyéni cégnek (bár nem jogutódja az alapító egyéni vállalkozónak), ha az egyéni vállalkozó az egyéni cég alapítása miatti megszűnésekor nem fizette meg a vállalkozói személyi jövedelemadót, a társaságiadó-törvényben előírt szabályokat kell alkalmaznia
■ az egyéni vállalkozóként képzett és a megszűnéskor nyilvántartott fejlesztési tartalékra;
■ a 10 százalékos adómérték alkalmazása miatt nyilvántartott adókülönbözetre;
■ a mikrovállalkozások létszámnövelési kedvezményére.
Ezt azt jelenti, hogy az egyéni cégnek az alakulását követő napon a jogszerűen nyilvántartott összegeknek (fejlesztési tartalék, 10 százalékos adókülönbözet) megfelelő lekötött tartalékot kell képeznie, s e tartalékokat a társaságiadó-törvény szerint kell felhasználnia. Felhasználás hiányában vagy a céltól eltérő felhasználás esetén a társaságiadó-törvény előírása szerint kell a létszámnövelési kedvezmény miatt a foglalkoztatottak számát tartania, vagy ennek hiányában a társasági adót megfizetnie.
Társaságiadó-fizetési kötelezettsége keletkezik az egyéni cégnek, ha az egyéni vállalkozó által kisvállalkozói kedvezménnyel vagy kisvállalkozói adókedvezmény alapjául szolgáló hitellel beszerzett, az egyéni cégbe bevitt eszközökre vonatkozó előírásokat nem teljesíti (például ha az adókedvezmény alapjául szolgáló hitellel beszerzett tárgyi eszközt az üzembe helyezésének adóévében vagy az azt követő három évben elidegeníti).
Ha e kedvezményekhez kapcsolódóan a feltételek teljesítésére a törvény időtartamot határoz meg, ebbe beleszámítanak az egyéni vállalkozóként eltelt adóévek is. (Például ha az egyéni vállalkozó az új épületre fordított beruházással csökkentette a vállalkozói bevételét, de azt az egyéni cég alapításáig nem vette használatba, és az igénybevétel évét követő negyedik adóév utolsó napjáig egyéni cégként sem, akkor az igénybevétel évét követő negyedik adóévben az egyéni cégnek az igénybe vett összeg kétszeresével meg kell növelnie társaságiadó-alapját.)
Az egyéni cég is választhatja a 10 százalékos adómértéket. Az alapítása adóévében az egyéni cég jogelőd nélkül alakult adózónak tekintendő, ami azt jelenti, hogy a 10 százalékos adómérték alkalmazásához előírt jövedelem-(nyereség-)minimumot el kell érnie. Egyéni cég az első adóévében akkor is alkalmazhatja tehát a 10 százalékos adókulcsot, ha az alapító egyéni vállalkozó vállalkozói adóalapja a megszűnése évében és azt megelőzően sem érte el a jövedelem-(nyereség-)minimumot, de az egyéni cégé már az első adóévben elérte.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 2. § (2) bek. j), 4. § 40., 8. § (1) bek. u), 16. § (2) bek. f)-g) pontjaiban, 16. § (5), (16), 19. § (8) és a 2009. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: adómódosító törvény1.) 145. § (1) bekezdéseiben.]

__________________________________________________________________________________

Fontosabb változások

■ 2009. július 9-étől hatályos, a 2009. adóévre is alkalmazható

A 2008-as beszámolóban szereplő fejlesztési tartalék feloldására 6 adóév áll rendelkezésre a korábbi 4 helyett.
Olyan követelés bekerülési értékének 20 százalékát is behajthatatlannak kell tekinteni, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült, vagy bíróság előtt nem érvényesíthető.
A tulajdoni részesedésre elszámolt értékvesztés visszaírásával csökkenthető az adózás előtti eredmény, ha az elszámolt értékvesztést adózás előtti eredményt növelő tételként kellett elszámolni.

■ 2009. novemberi kihirdetést követő naptól hatályos, a 2009. adóévre is alkalmazandó

Nem szükséges adóhatósági engedélyeztetés a veszteségelhatároláshoz.

■ 2010. január 1-jétől

Az általános társaságiadó-kulcs 16 százalékról 19 százalékra emelkedik (a különadó megszűnik). Új adóalany az egyéni cég (a jövedelme után 10 és 19 százalék az adó), a külföldi szervezet (30 százalékos kulccsal adózik) és az ingatlannal rendelkező társaság tagja (adókulcsa 19 százalék).
Változik az ellenőrzött külföldi társaság fogalma, és - meghatározott feltételek teljesülése esetén - az ellenőrzött külföldi társaság fel nem osztott nyereségét is adó terheli.
A kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosításának szabályai alkalmazandók a nem pénzbeli hozzájárulással történő cégalapításkor és az adózó és külföldi telephelye közötti jogviszonyban is.
Csak a saját tevékenységként végzett kutatás közvetlen költsége vonható le az adózás előtti eredményből.
A műemlék-felújítás költsége - a költségként való elszámoláson túl - levonható az adózás előtti eredményből.
Megszűnnek az adóalap-kedvezmények, kivéve a beruházáshoz, a foglalkoztatáshoz, a jogdíjhoz, valamint a K+F tevékenységhez kapcsolódóakat.
Nem elismert költség a reprezentáció és üzleti ajándék címen elszámolt ráfordítás.
A képzés költsége minden esetben elismert költség.
A kis- és középvállalkozások jelenértéken 500 millió forint értékű beruházással is jogot szerezhetnek fejlesztési adókedvezményre.
__________________________________________________________________________________

Külföldi szervezet

Új előírás 2010. január 1-jétől.

A társaságiadó-alanyok köre kiegészül a külföldi szervezettel. Külföldi szervezet az a külföldi illetőségű nem magánszemély lehet, amely kamatot, jogdíjat vagy szolgáltatási díjat kap nem magánszemély belföldi személytől vagy külföldi vállalkozótól. Ekkor sem minősül külföldi szervezetnek az olyan külföldi illetőségű személy, amelynek a székhelye olyan államban van, amellyel Magyarországnak hatályos egyezménye van a kettős adóztatás elkerüléséről.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 2. § (4) bek. b) pontjában.]

Külföldi szervezet adóalapja

Új előírás 2010. január 1-jétől.

A kamat, a jogdíj és a szolgáltatási díj teljes összege része az adóalapnak, azt a felmerült költségekkel nem lehet csökkenteni.
Az adó mértéke 30 százalék.
Kamatnak a számviteli előírások alapján a fizetendő kamatok között kimutatott, ráfordításként vagy eszköz bekerülési értékében elszámolt összeg tekintendő (például a kölcsönök, hitelek, kötvénykibocsátásból és más hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-kibocsátásból fennálló tartozások után fizetett, fizetendő - esedékes - kamat vagy befektetési jegyek eladásakor, beváltásakor a nettó eszközérték és a könyv szerinti érték különbözetében realizált veszteség és az értékpapír-kölcsönzés díja is), de a késedelmi kamat és a hitelintézetnél elhelyezett betétre fizetett kamat nem.
Nem adóköteles a magyar állam, az államháztartás alrendszere, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., a Magyar Fejlesztési Bank, a Magyar Export-import Bank, a Magyar Exporthitel Biztosító vagy a Magyar Nemzeti Bank által fizetett kamat. Nem adóköteles továbbá az EU-, EGT- vagy OECD-tagállamban elismert tőzsdére bevezetett, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kamata.
Jogdíj a társaságiadó-törvényben definiált jogdíj teljes összege.
Szolgáltatási díj az üzletvezetés, az üzletviteli tanácsadás, a reklám, a piac-, a közvélemény-kutatás, valamint a máshová nem sorolt egyéb szakmai, tudományos, műszaki tevékenységből az üzleti ügynöki tevékenység címén nyújtott szolgáltatás díja.
Az adó megállapítása és megfizetése attól függ, hogy a külföldi szervezet pénzben vagy nem pénzben kapta a juttatást, illetve hogy akitől kapta, kifizetőnek minősül-e. Ha a külföldi szervezet kifizetőtől és pénzben kapta a bevételt, akkor a kifizető a kifizetendő összegből megállapítja, levonja és a kifizetést követő hó 12-éig megfizeti az adót. Ha a külföldi szervezet a kifizetőtől nem pénzben kapta a bevételt, akkor a kifizető megállapítja és meg is fizeti az adót a külföldi szervezet helyett a juttatást követő hó 12-éig. A kifizető a könyveiben a külföldi szervezettel szembeni követelésként tartja nyilván a megfizetett adót.
A kifizetőnek az adómegállapításhoz mindkét esetben tudnia kell a külföldi szervezet illetőségét. A külföldi adóhatósága által kiállított illetőségigazolás hiteles magyar nyelvű fordításáról készült másolattal adóévenként kell igazolnia az illetőségét (akkor is, ha az illetőség nem változik). A külföldi az illetőségigazolást az adóévi első kifizetés időpontját, illetősége változása esetén a változást követő első kifizetés időpontját megelőzően köteles átadni a kifizetőnek.
Ha a külföldi szervezet a kifizetés időpontjáig nem tudja igazolni illetőségét, a kifizető átmenetileg elfogadhatja az ő erről adott írásbeli nyilatkozatát is. Ha a külföldi a nyilatkozatában olyan államot ad meg, amellyel a magyar államnak egyezménye van a kettős adóztatás elkerüléséről, és ezért a kifizető nem vonja le az adót, de a külföldi az illetőségigazolást a kifizető adóbevallásának benyújtásáig nem mutatja be, az adót a kifizetőnek be kell vallania és meg kell fizetnie. Ha a külföldi ezt követően bemutatja az illetőségigazolást, a kifizető az elévülési időn belül önellenőrzéssel helyesbíthet.
A kifizetőnek a nyilatkozatot és az illetőségigazolást meg kell őriznie.
A kifizetőnek a külföldi szervezet társasági adóját a saját társaságiadó-bevallásában, ha ilyen kötelezettsége nincs (mert például nem társaságiadó-alany), az erre szolgáló nyomtatványon kell bevallania az adóévet követő év május 31-éig.
Ha a külföldi szervezet nem kifizetőtől kap jövedelmet, neki kell bevallania és megfizetnie az adót a jövedelem megszerzésétől számított 30 napon belül.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 6. § (3) bekezdésében, 15. §-ában, 19. § (9) bekezdésében, a 2003. évi XCII. törvény 4. melléklet 1-2., 7., 12-13. pontjaiban és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdésében.]

Ingatlannal rendelkező társaság tagja

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Társaságiadó-alannyá válik a Magyarországon ingatlannal rendelkező társaság nem magánszemély külföldi tagja is - a belföldi tagot viszont ilyen jogcímen nem terheli adókötelezettség -, ha a társaságban meglévő részesedését a naptári évben elidegeníti vagy kivonja, és ebből jövedelme származik.
Ingatlannal rendelkező társaság csak belföldi adózó vagy külföldi vállalkozó lehet. Nem minősül annak a társaság, ha elismert tőzsdére bevezették. Az elismert tőzsdére nem bevezetett adózó akkor minősülhet ingatlannal rendelkező társaságnak, ha neki magának, belföldi illetőségű vagy külföldi vállalkozó kapcsolt vállalkozásának legalább egy olyan tagja van (legalább egy adóév egy napján), amelynek az illetősége szerinti állammal Magyarországnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerüléséről, vagy olyan egyezménye van, amely lehetővé teszi az árfolyamnyereség adóztatását Magyarországon (ez utóbbi államok listáját lásd táblázatunkban az 56. oldalon).
Egyezmény esetén az abban foglalt előírások alapján kell megítélni a külföldi adókötelezettségét. Például a Máltával kötött egyezmény 13. cikke lehetővé teszi a részesedésen elért nyereség adóztatását abban az államban, amelyben a társaság vagyona vagy vagyonának nagy része van, ha a nyereség olyan társaságban fennálló részvény vagy hasonló érdekeltség elidegenítéséből származik, amelynek vagyona egészben vagy főként ingatlanvagyonból áll. Eszerint máltai személy nyeresége Magyarországon csak akkor adóztatható, ha a máltai közvetlenül az ingatlantulajdonos társaságban rendelkezik részesedéssel, de akkor nem, ha csak a kapcsolt vállalkozása rendelkezik ingatlannal.
A részesedését elidegenítő, kivonó tagnak nyilatkoznia kell az illetőségéről. Ha nem nyilatkozik, akkor azt kell feltételezni, hogy olyan államból való, amelyikkel Magyarországnak vagy nincs kettős adóztatást kizáró egyezménye, vagy éppen az adóztatást megengedő van, tehát a társaság ingatlannal rendelkezőnek, a részesedést elidegenítő, kivonó tag pedig társaságiadó-alanynak minősülhet.
Ingatlannal rendelkező társasággá minősítéshez további feltétel, hogy a társaság adóévi beszámolójában eszközként szereplő, Magyarországon fekvő ingatlanainak a mérlegforduló-napi piaci értéke meghaladja az összes eszközei értékének a 75 százalékát.
Az adózó a beszámolójában szereplő eszközök és az ingatlanok piaci értékéről a naptári év július 31-éig tájékoztatni köteles kapcsolt vállalkozásait (első naptári évnek 2011-et tekintve). A kapcsolt vállalkozás az adatokat összeadva meghatározza, hogy abból a belföldön fekvő ingatlan értéke több-e, mint 75 százalék. Ha több, akkor az adózó és valamennyi kapcsolt vállalkozása ingatlannal rendelkező társaságnak minősül, még akkor is, ha közülük egy-egy adózó a saját adatai alapján nem lenne az. A számítást az egyes beszámolók, nem pedig a konszolidált beszámoló adatai alapján kell elvégezni.
Az adózó évente augusztus 31-éig köteles bejelenteni az adóhatóságnak, ha ingatlannal rendelkező társaságnak minősül, illetve ha e minősége megszűnt. Az ingatlannal rendelkező társaságnak e bejelentésében - a benyújtás időpontját megelőző naptári évre -nyilatkoznia kell arról is, hogy külföldi tagjai elidegenítettek-e részesedést, s ha igen, mikor, mennyi volt a részesedés névértéke, továbbá hogy mi e tag(ok) illetősége.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 2. § (4) bek. c), 4. § 10/a), 18/a) pontjaiban.]

Ingatlannal rendelkező társasági tag adója

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Ingatlannal rendelkező társaság tagjának a részesedése elidegenítését, kivonását terhelő adót az elidegenítést, kivonást követő naptári év november 20-áig kell bevallania és megfizetnie (először 2011-ben). Az ingatlannal rendelkező társaság tagjának erről nem kell adóelőleget bevallania és befizetnie.
Ingatlannal rendelkező társaság tagjának adóalapja a részesedés elidegenítésekori, illetve a társaság jegyzett tőkéjének leszállításkori - a részesedés kivonásakor - ellenértéke, csökkentve a részesedés szerzési (a szerződés szerinti) értékével és a szerzéshez vagy a tartáshoz kapcsolódó, igazolt kiadásokkal (nyereség). Elidegenítésnek nemcsak az értékesítés számít, hanem a nem pénzbeli hozzájárulásként adott juttatás (apport), valamint a térítés nélküli átadás is. Ellenértéknek minősül
■ eladáskor a szerződés szerinti ellenérték, kapcsolt vállalkozás részére történő elidegenítéskor a szokásos piaci érték;
■ apportnál a létesítő okirat szerinti szerződésben meghatározott érték, kapcsolt vállalkozás részére történő rendelkezésre bocsátáskor a szokásos piaci érték;
■ ellenérték nélküli átadáskor a piaci érték;
■ jegyzett tőke kivonással történő leszállításakor a bevont részesedés névértéke fejében átvett (járó) eszközöknek a számviteli előírások szerint meghatározott értéke.
Az adó mértéke az adóalap 19 százaléka. Ingatlannal rendelkező társaság tagja nem alkalmazhatja a 10 százalékos adókulcsot.
Az ingatlannal rendelkező társaság tagjának az adófizetési kötelezettsége az ingatlannal rendelkező társaságban lévő részesedés elidegenítésének, a jegyzett tőke tőkekivonás útján történő leszállításának napján keletkezik.
Ha az ingatlannal rendelkező társaság tagja azért nem tudja megállapítani és bevallani az adóját, mert a társasága nem jelentette be e minőségét az állami adóhatósághoz, az állami adóhatóság által megállapított, a tagot emiatt később terhelő adóért a társaság korlátlanul és egyetemlegesen felel (vagyis neki kell megfizetnie a tagra kirótt adótartozást és annak pótlékait).

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 5. § (9), 6. § (3) bekezdéseiben, 15/A. §-ában, 19. § (1) pontjában, a 2003. évi XCII. törvény 17. § (16) bekezdésében, 4. melléklet 15-16. pontjaiban és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdésében.]

__________________________________________________________________________________

Példa ingatlannal rendelkező társaságra

1. Anyavállalat elismert tőzsdén jegyzett társaság. Emiatt nem minősülhet ingatlannal rendelkező társaságnak, kapcsolt vállalkozásai azonban lehetnek azok. A kapcsolt vállalkozásoknak nem kell figyelembe venniük Anyavállalat adatait, hanem kapcsolt vállalkozásonként és összesítve is meg kell nézniük, mekkora a belföldön fekvő ingatlanok piaci értéke az összes eszköz piaci értékéhez viszonyítva. Eszerint "A" és "B" "saját jogon" ingatlannal rendelkező társaságnak minősül, "C" az összesített arányok alapján sem, mivel hármuk összes eszközének piaci értéke 250 MFt, belföldi ingatlanaiké 175 MFt, vagyis az arány 70%.
2. Anyavállalat nem elismert tőzsdén jegyzett társaság. A cégcsoport összes eszközeinek piaci értéke 450 MFt, a belföldi ingatlanoké 355 MFt, vagyis az ingatlanérték-arány 79%, tehát valamennyi társaság, Anyavállalat, "A", "B" és "C" kapcsolt vállalkozások is ingatlannal rendelkező társaságnak minősülnek (noha "C" "saját jogon" nem minősül annak).
Adatszolgáltatás a csoporton belül. Anyavállalat 2011. július 31-éig szolgáltat adatot "A", "B" és "C" leányvállalatnak a 2010-es adóévről (a 2010. december 31-ei mérlegforduló-napi, 2011. május 30-ai beszámolóban szereplő eszközök piaci értéke alapján).
"A" leányvállalat 2011. július 31-éig szolgáltat adatot Anyavállalat, illetve "B" és "C" leányvállalat részére a 2009-es adóévről (a 2010. augusztus 31-ei mérlegforduló-napi, 2011. január 28-ai beszámolóban szereplő eszközök piaci értéke alapján).
"B" leányvállalat 2011. július 31-éig szolgáltat adatot Anyavállalat, "A" és "C" leányvállalat részére a 2009- es adóévről (a 2010. november 30-ai mérlegforduló-napi, 2011. április 29-ei beszámolóban szereplő eszközök piaci értéke alapján).
"C" leányvállalat 2011. július 31-éig szolgáltat adatot Anyavállalat, "A" és "B" leányvállalat részére a 2010-es adóévről (a 2010. december 31-ei mérlegforduló-napi, 2011. május 30-ai beszámolóban szereplő eszközök piaci értéke alapján).
Adatszolgáltatás az adóhatóságnak. Mivel Anyavállalat, "A", "B" és "C" is ingatlannal rendelkező társaság, ezt 2011. augusztus 31-éig be kell jelenteniük az APEH-nak.
3. Anyavállalat nem elismert tőzsdén jegyzett társaság. Ha sem neki, sem "A", "B" és "C" kapcsolt vállalkozásoknak nincs olyan tagjuk (részvényesük), amely az adóév legalább egy napján olyan államban rendelkezik külföldi illetőséggel, amellyel Magyarországnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerüléséről, vagy olyan államban, amellyel van egyezmény, és az lehetővé teszi az árfolyamnyereség Magyarországon történő adóztatását, akkor sem Anyavállalat, sem "A", "B" és "C" nem minősül ingatlannal rendelkező társaságnak.
__________________________________________________________________________________

Bejelentett részesedés

Változás 2010. január 1-jétől.

A más társaságban szerzett, legalább 30 százalékos részesedését az adóhatóságnak bejelentő adózó ezentúl minden további részesedését is bejelentheti, és ezekre is érvényesítheti az adóalap-kedvezményt, függetlenül attól, hogy a további részesedések külön-külön elérik-e a 30 százalékot.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 5. pontjában, és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdésében.]

Nem változott.

Bejelentett részesedésnek minősül a belföldi jogszabályok alapján létrejött jogi személyben, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cégben és - az ellenőrzött külföldi társaságot kivéve - a külföldi személyben szerzett legalább 30 százalékos részesedés, feltéve, hogy az adózó a részesedés megszerzését a szerzést követő 30 napon belül bejelenti az adóhatóságnak.
A bejelentett részesedés értékesítésének adóévi árfolyamnyeresége csökkenti az adózás előtti eredményt, de csak abban az esetben, ha a részesedést az adózó az értékesítést megelőzően legalább egy éve szerezte. Ha az adózó a meglévő részesedései mellé továbbiakat szerez, és élni kíván az adóalap-kedvezménnyel, akkor azt a legalább egy éve az eszközei között nyilvántartott részesedésekre jogosult érvényesíteni.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 5. pontjában, 7. § (1) bek. dz) pontjában és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdésében.]

Ellenőrzött külföldi társaság

Változás 2010. január 1-jétől.

Ellenőrzött külföldi társaság a külföldi jogszabály szerint létrejött vagy az üzletvezetési helye alapján külföldi illetőségű, magánszemélynek nem minősülő személy, külföldi társaság lehet.
A külföldi társaság nem lehet ellenőrzött külföldi társaság,
■ ha tagjai vagy tagjai kapcsolt vállalkozásai valamelyikének a részesedését az adóév első napján már legalább öt éve elismert tőzsdén jegyzik, és az adóévben ez a részesedés mindennap eléri a 25 százalékot (ha magát a külföldi társaságot jegyzik elismert tőzsdén, de ilyen tagja nincs, ellenőrzött külföldi társasággá minősíthető);
■ ha a székhelye, illetősége az Európai Unió vagy az OECD tagállamában van, vagy olyan államban, amellyel Magyarország hatályos egyezményt kötött a kettős adóztatás elkerüléséről, és ott van valódi gazdasági jelenléte (lásd erről keretes írásunkat).
A külföldi társaság ellenőrzött külföldi társaság lehet,
■ ha az adóéve napjainak több mint felében belföldi illetőségű magánszemély közvetlenül vagy közvetve legalább 10 százalékos részesedéssel vagy a polgári törvénykönyv 685/B paragrafusában definiált meghatározó befolyással rendelkezik, vagy ha adóévi bevételének nagyobbik része magyarországi forrásból származik, és ha bármelyik esetben
■ az adóévre a magyarországi társasági adókulcs kétharmadát (vagyis 12,67 százalékot) el nem érő társasági adónak megfelelő adót fizetett (a fizetett adót csökkenti az adóvisszatérítés, csoportos adóalanyiság esetén ezt csoportszinten kell nézni);
■ nem fizet társasági adó típusú adót, mert nulla vagy negatív az adóalapja, bár eredménye pozitív;
■ adóalapja nulla vagy negatív, és a külföldi állam által jogszabályban előírt társasági adónak megfelelő adó mértéke nem éri el a 12,67 százalékot.
A feltételeket önállóan kell vizsgálni a társaság székhelyétől, illetőségétől eltérő államban lévő telephely esetén is. Ekkor az a meghatározó, hogy a magyar illetőségű személy jövedelme a telephely vagy a külföldi társaság székhelye szerinti államból származik-e.
Az előzőek alapján egy magas (12,67 százalékot meghaladó) adókulcsú államban illetőséggel rendelkező társaság nem tekintendő ellenőrzött külföldi társaságnak, ameddig az eredménye és az adóalapja negatív. Ugyanakkor ha eredménye pozitív, csak például az elhatárolt veszteségei miatt nem keletkezik adófizetési kötelezettsége, akkor ebben az évben ellenőrzött külföldi társaságnak minősül (feltéve, hogy nem olyan államban van a székhelye vagy az illetősége, amely EU- vagy OECD-tagállam, illetve hatályos adóegyezménye van Magyarországgal, és - bármelyik esetben - az adott államban valódi gazdasági jelenléttel bír).
A külföldi társaság adóéve alatt a külföldi társaságnak a részesedéssel rendelkező (magánszemély) adóévének utolsó napján (jellemzően december 31-én), vagy utolsó napjáig lezárult utolsó adóévét kell érteni. Például ha a részesedéssel rendelkező magánszemély 2010-es adóévének utolsó napja 2010. december 31-e, a külföldi társaság adóéve pedig április 1-jétől március 31-éig tart, akkor annak vizsgálatához, hogy a külföldi társaság ellenőrzött külföldi társaságnak minősül-e, a 2009. április 1.-2010. március 31. közötti adóévében kell megvizsgálni, hogy az adóévben legalább 183 napig van-e belföldi magánszemély tagja. A külföldi társaság 2010. április 1-jén kezdődő adóéve nem vehető figyelembe, mert az csak a magánszemély 2010. adóévének utolsó napját követő időpontban (2011. március 31-én) zárul le.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 11. pontjában és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdésében.]

__________________________________________________________________________________

Ellenőrzött külföldi társasággá minősülés

Belföldi magánszemély tulajdonos:

a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti belföldi magánszemély, aki közvetve vagy közvetlenül rendelkezik a szavazati jogok vagy tulajdoni hányad legalább 10%-ával vagy a Ptk. szerinti meghatározó befolyással

Valódi gazdasági jelenlét:

ha külföldi társaságnak és kapcsolt vállalkozásának termelő, feldolgozó, mezőgazdasági, szolgáltató, befektetői és kereskedelmi tevékenységből az adott államban elért bevétele meghaladja az összes bevétele 50%-át

Elismert tőzsde:

a hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatóság által elismert tőzsde, amely
■ rendszeresen működik,
■ működését, a kereskedési rendszerhez való hozzáférést, a tőzsdei bevezetést és a szerződéskötés feltételeit a székhelye szerinti állam felügyeleti hatósága által meghatározott vagy elfogadott előírások szabályozzák,
■ olyan elszámolási rendszerrel rendelkezik, amely a határidős ügyletekre napi letételhelyezési követelményt ír elő, és ez a székhely szerinti állam felügyeleti hatósága szerint megfelelő biztonságot nyújt
__________________________________________________________________________________

Ellenőrzött külföldi társaság fel nem osztott nyereségének adóalapja

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Az ellenőrzött külföldi társaság fel nem osztott nyereségének az arra a tagra eső része adóköteles, amelyik tagnak az ellenőrzött külföldiben meghatározó befolyása, vagy legalább 25 százalékos tulajdoni hányada, szavazati joga van, és e tagnak nincs olyan belföldi magánszemély tulajdonosa, aki az ellenőrzött külföldi társaságban (a tagon keresztül és saját jogán) legalább 10 százalék részesedéssel, szavazati joggal, illetve meghatározó befolyással bír (vagyis ha a legalább 25 százalékos tagnak van olyan magánszemély tulajdonosa, akinek az ellenőrzött külföldi társaságban legalább 10 százalék a részesedése, akkor a tagra eső fel nem osztott nyereség nem adóköteles). Ekkor a magyar adózónak meg kell növelnie az adózás előtti eredményét az ellenőrzött külföldi társaság mérlegében kimutatott pozitív adózott eredmény osztalékkal csökkentett összegének akkora részével, amennyi abból az ő részesedésére jut.
Ha az adózónak akár közvetlenül, akár közvetve olyan belföldi magánszemély tulajdonosa van, akinek az ellenőrzött külföldi társaságban nincs részesedése, vagy az 10 százalék alatti, akkor a társaság - az ellenőrzött külföldi társaságban fennálló részesedés mértékétől függetlenül - csak a felosztott nyereség (osztalék) és az ellenőrzött külföldi társaságból a részesedés részleges vagy teljes kivonásával ténylegesen kivont jövedelem után adózik (mivel ezekkel a bevételekkel nem csökkenthető az adóalap).
Ha az adózó megnövelte az adóalapját az ellenőrzött külföldi társaság fel nem osztott nyereségével, akkor ezzel az összeggel csökkentheti az adóalapját, amikor a nyereséget osztalék formájában bevételként elszámolja (vagy a részesedés kivonásakor nyereséget realizál).
Az adóalap-csökkenés a fel nem osztott nyereségként adózott jövedelemnek csak arra a részére érvényesíthető, amelyet az adózó adóalap-csökkentésként még nem számolt el.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bek. g) 2, gy) 2., 8. § (1) bek. f) pontjaiban

__________________________________________________________________________________

Valódi gazdasági jelenlét

Valódi gazdasági jelenlét akkor áll fenn, ha a külföldi társaság az adott államban lévő kapcsolt vállalkozásaival együtt termelő, feldolgozó, mezőgazdasági, szolgáltató, befektetői, illetve kereskedelmi tevékenységet saját eszközzel és munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalókkal folytat, és az ebből származó bevétele eléri az összes bevétele legalább 50 százalékát.
A valódi gazdasági jelenlét fennállását az adózónak kell bizonyítania.
A szolgáltatási tevékenység fogalmába beleértendő a tulajdonosi kapcsolatban álló vállalkozások közötti csoportfinanszírozási tevékenység is, így ha ezzel kapcsolatban a külföldi társaság kamatbevételt realizál, az a szolgáltatói tevékenységből származó bevételének minősül.
Befektetői tevékenységből származó bevételnek minősül a tulajdoni részesedést jelentő befektetésből realizált bevétel (például osztalék, a részesedés kivezetése során realizált bevétel) és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírral kapcsolatban realizált bármilyen bevétel (például kamat, a bekerülési érték és az értékesítési ár közötti különbözet), valamint olyan alap befektetése, tevékenysége, amely alapot annak az államnak a felügyeleti hatósága felügyel, amelynek joga alapján az alap létrejött.
Saját eszköznek a társaság könyveiben kimutatott eszközök számítanak, így idetartozik a társaság tulajdonában lévő vagy a társaság által pénzügyi lízingbe vett eszköz, de nem számít saját eszköznek a társaság által bérelt eszköz.
A munkavállalókat a felsorolt tevékenységek keretén belül kell munkaviszonyban foglalkoztatni, ezért nem elégséges, ha a társaság csak könyvelőt vagy más adminisztratív alkalmazottat foglalkoztat.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 11. a) pontjában.]

__________________________________________________________________________________

Ellenőrzött külföldi társaság felosztott nyereségének adója

Nem változott.

Az adózó nem csökkentheti adózás előtti eredményét az ellenőrzött külföldi társaságtól kapott (járó) osztalékkal és a részesedés címén elszámolt bevétellel. Nem csökkenthető az adóalap az ellenőrzött külföldi társaságban fennálló részesedés kivonásakor elszámolt bevétellel sem, ha a tulajdoni részesedést jelentő befektetés jogutód nélküli megszűnés, jegyzett tőke tőkekivonással történő leszállítása vagy kedvezményezett átalakulás következtében szűnt meg.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bek. g) 1., gy) 1. pontjaiban.]

__________________________________________________________________________________

Példa nem egyezményes állami ellenőrzött külföldi társaságtól kapott osztalékra

2010.adóév			ezer forint
	Ellenőrzött külföldi társaságtól	Belföldről	Összesen
1. Árbevétel		5 000	5 000
2. Osztalékbevétel	10 000		10 000
3. Költség*	1 000	2 000	3 000
4. Adózás előtti eredmény [1. + 2. - 3.]	9 000	3 000	12 000
5. Adózás előtti eredményt csökkentő tételek	0	0	0
6. Adózás előtti eredményt növelő tétel [külföldön megfizetett osztalékadó; 10 000 x 10%]	1 000	0	1 000
7. Társaságiadó-alap [4. - 5. + 6.]	10 000	3 000	13 000
8. Számított társasági adó [7. x 19%]			2 470
9. Adókedvezmény			500
10. Átlagos adókulcs [(8.- 9.) / 7.]			15,15°%
11. Külföldi jövedelemre számított átlagos adó [10 000 x 10.]	1 515
12. Külföldön megfizetett osztalékadóra tekintettel levonható adó**			900
13. Fizetendő társasági adó [8.-9.-12.]			1070
* Ellenőrzött külföldi társaságtól származó osztalék esetében a külföldön levont forrásadó. **A beszámítható adó nem haladhatja meg a külföldön fizetett (fizetendő), illetve nemzetközi szerződés hiányában a jövedelemre külföldön megfizetett (fizetendő) adó ráfordításként elszámolt összegének 90 százalékát - 1 000 x 90% = 900 de minden esetben legfeljebb az adott jövedelemre az átlagos adókulcs szerint kiszámított adót.

__________________________________________________________________________________

Példa egyezményes állami nem ellenőrzött külföldi társaságtól kapott osztalékra

2010.adóév			ezer forint
	Külföldi társaságtól	Belföldről	Összesen
1. Árbevétel		5 000	5 000
2. Osztalékbevétel	10 000		10 000
3. Költség*	1 000	2 000	3 000
4. Adózás előtti eredmény [1. + 2. - 3.]	9 000	3 000	12 000
5. Adózás előtti eredményt csökkentő tételek [külföldről kapott osztalék]	10 000	0	10 000
6. Adózás előtti eredményt növelő tétel [külföldön megfi- zetett osztalékadó; 10 000 x 10°%]	1 000	0	1 000
7. Társaságiadó-alap [4. - 5. + 6.]	0	3 000	3 000
8. Számított társasági adó [7. x 19%]			570
9. Adókedvezmény			200
10. Átlagos adókulcs [(8. - 9.) / 7.]			12,33%
11. Külföldi jövedelemre számított átlagos adó [0 x 10.]	0
12. Külföldön megfizetett osztalékadóra tekintettel levonható adó**			0
13. Fizetendő társasági adó [8. - 9. - 12.]			370
Külföldi társaságtól származó osztalék esetében a külföldön levont forrásadó. *A külföldről származó jövedelem nulla, ezért az arra számított átlagos adó is nulla, tehát a külföldön "megfizetett" adóval nem csökkenthető az adóalap.

__________________________________________________________________________________

Kapcsolt vállalkozás

Változás 2010. január 1-jétől.

A kapcsolt vállalkozási viszony két társaság között ezentúl akkor is fennáll, ha közeli hozzátartozóknak van a társaságokban külön-külön többségi befolyásuk (őket ilyenkor olyan harmadik személynek kell tekinteni, aki mindkét társaságban többségi befolyással rendelkezik). Például ha "A" társaságban az apának, "B" társaságban a fiúnak van 100 százalékos részesedése és szavazati joga, akkor - bár egyiküknek sincs a másik cégében részesedése - "A" és "B" vállalkozás egyaránt kapcsoltnak minősül.
Kapcsolt vállalkozásnak minősül továbbá az adózó és külföldi telephelye, illetve az adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval kapcsolt vállalkozási viszonyban áll.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 23. c), e) pontjaiban és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdésében.]

Nem változott.

A többségi befolyás megállapításához változatlanul a polgári törvénykönyv meghatározását - 1959. évi IV. törvény 685/B § - kell figyelembe venni. Többségi befolyás az, ha a befolyással rendelkező a szavazatok több mint 50 százalékával vagy meghatározó befolyással rendelkezik a társaságban. A tag (részvényes) akkor rendelkezik meghatározó befolyással, ha jogosult a vezető tisztségviselők vagy a felügyelőbizottsági tagok többségének megválasztására, illetve visszahívására, vagy más tagokkal, illetve részvényesekkel kötött megállapodás alapján egyedül rendelkezik a szavazatok több mint 50 százalékával. A meghatározó befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára e jogosultságok közvetett módon biztosítottak. A közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát össze kell adni.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 23. a)-b) pontjaiban és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdésében.]

Szokásos piaci ár

Változás 2010. január 1-jétől.

Az adózás előtti eredményt ezentúl módosítani kell akkor is, ha cégalapításkor a nem pénzbeli hozzájárulás értéke eltér a szokásos piaci ártól, és az alapító többségi befolyással fog rendelkezni az adózóban. Az adózó és külföldi telephelye közötti ügyleteknél is adókorrekciós tétellé válik a nem szokásos piaci ár alkalmazása.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 18. § (6)-(7) és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdéseiben.]

Veszteségelhatárolás

Változás a 2009-ben kezdődő adóévtől.

Hitelintézetek is alkalmazhatják a veszteségelhatárolási szabályokat, visszamenőlegesen a 2009. évi negatív adóalapra is.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 17. § (5) és a 2009. évi LXXVII. törvény 207. § (3) bekezdéseiben.]

A negatív adóalap csak akkor határolható el, ha a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének betartásával keletkezett. Ezt a rendelkezést már a 2009. adóévi negatív adóalap elhatárolására is alkalmazni kell. Negatív adóalap elhatárolását nem kell engedélyeztetni az adóhatósággal már a 2009. adóévre sem.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 7. § (1), (8)-(9) és az adómódosító törvény1. 145. § (2) bekezdéseiben.]

Nem változott.

Továbbra is az adózás előtti eredmény (a növelő és csökkentő tételekkel módosított) negatív összegét lehet elhatárolni akkor is, ha az adózó a jövedelem-(nyereség-) minimum alapján fizetett adót. Az elhatárolt veszteség bármelyik későbbi évben az adózó döntése szerint használható fel az adózás előtti eredmény csökkentésére, legfeljebb olyan összegben, hogy az adóalap ne váljon negatívvá. Ez alól kivétel a 2004. adóévet megelőzően keletkezett negatív adóalap, amely a keletkezését követő öt adóévben vonható le az adózás előtti eredményből.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 17. § (1) és a 29/F. § (2) bekezdéseiben.]

Fejlesztési tartalék

Változás a 2009-ben kezdődő adóévtől.

A 2008-as beszámolóban lekötött tartalékként kimutatott fejlesztési tartalék feloldására rendelkezésre álló időtartam hat adóévre nő (négy adóévről). Az időtartamot a fejlesztési tartalék képzésének adóévétől kell számítani.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 29/I. § (5) és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (1), 207. § (1) bekezdéseiben.]

Nem változott.

Fejlesztési tartalék címen csökkenthető az adózás előtti eredmény, ha az adózó a fejlesztési tartalékot a beszámolóban lekötött tartalékként mutatja ki. Az adózás előtti eredményből e jogcímen legfeljebb az adózás előtti nyereség 50 százaléka, de legfeljebb 500 millió forint vonható le. A fejlesztési tartalék meghatározott beruházásra használható fel.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bek. f) pontjában, (15) bekezdésében.]

Behajthatatlan követelés, nyilvántartott értékvesztés

Új előírás a 2009-ben kezdődő adóévtől.

A társaságiadó-törvény szempontjából ezentúl behajthatatlan követelésnek minősül (vagyis adóalap-csökkentő tétel) az olyan követelés bekerülési értékének 20 százaléka is, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető. A törvény új fogalmat ad a nyilvántartott értékvesztésre, ami a követelésekre a számviteli előírások alapján elszámolt és adózás előtti eredménynövelésként figyelembe vett értékvesztés és az adózás előtti eredmény csökkentéseként számításba vett összeg különbsége.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 4/a, 26, 7. § (1) bek. n), 8. § (1) bek. gy) pontjaiban és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (1), 207. § (1) bekezdéseiben.]

__________________________________________________________________________________

Példa behajthatatlan követelésre

Adózó követeléseinek bekerülési értéke 1100 egység. Ebből
"A" követelés eredeti bekerülési értéke 600 egység, amelyre 2009-et megelőzően 350 egység értékvesztést számolt el, amellyel megnövelte az adózás előtti eredményt, és ebből korábban visszaírt 50 egységet, amellyel csökkentette az adózás előtti eredményt; a követelés 2009-ben válik 365 napon belül ki nem egyenlítetté;
"B" követelés bekerülési értéke 400 egység, amelyből 2009-ben 200 egység a számviteli szabályok szerint behajthatatlan rész, értékvesztés-elszámolás nem történt;
"C" követelés bekerülési értéke 100 egység, értékvesztést nem számoltak el, de a követelés 2009-ben teljes egészében elévült.

	Korábbi adóév(ek)	2009.adóév
"A" követelés bekerülési értéke	600	-
Elszámolt értékvesztés	-350	-
Visszaírt értékvesztés	50	-
"A" követelés nyilvántartott értékvesztése [350 - 50 = 300]	300	-
Adózás előtti eredménycsökkentés ["A" követelés bekerülési értékének 20%-a, azaz 120 egység [600 x 0,2 = 120), legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés, vagyis 300]	-	-120
Adózás előtti eredmény növelése ["C" követelésből 100 egység elévült követelés, mint nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költség]	-	+100

A "B" követelés behajthatatlanná válása miatt elszámolt hitelezési veszteség nem módosítja (nem növeli és nem csökkenti) az adózás előtti eredményt.
__________________________________________________________________________________

Értékvesztés megtérülése, beszámítása

Változás a 2009-ben kezdődő adóévtől.

A követelés átruházásakor, kiegyenlítésekor, beszámításakor a kapott ellenértékkel, de legfeljebb a nyilvántartott értékvesztéssel csökkenthető az adózás előtti eredmény (2010 előtt csak a könyv szerinti értéket meghaladó bevétel volt levonható az adóalapból).

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 4/a, 26., 7. § (1) bek. n) pontjaiban és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (1), 207. § (1) bekezdéseiben.]

Részesedésre visszaírt értékvesztés

Új előírás a 2009-ben kezdődő adóévtől.

Csökkenthető az adóalap a tulajdoni részesedésre elszámolt értékvesztés visszaírásával, ha az adózó ezen értékvesztéssel már növelte az adóalapját.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bek. q) pontjában és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (1), 207. § (1) bekezdéseiben.]

K+F tevékenység adóalap-kedvezménye

Változás 2010. január 1-jétől.

A törvény egyértelművé teszi, hogy csak a saját tevékenységként végzett kutatás közvetlen költsége vonható le az adózás előtti eredményből. Így például a kapcsolt vállalkozásnál felmerülő K+F költség megtérítése költségmegosztási megállapodás alapján nem minősül közvetlen K+F költségnek, így azzal az adózás előtti eredmény nem csökkenthető.
A K+F tevékenység meghatározásakor a számviteli törvényben szereplő fogalom mellett a Frascati Kézikönyvre is tekintettel kell lenni (ez alapján - jellemzően határesetekben - eldönthető, hogy egy tevékenység tekinthető-e kutatásnak, kísérleti fejlesztésnek, továbbá hogy egy-egy költség lehet-e kutatási költség).

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bek. t), 31. § (2) bek. c) pontjaiban és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdésében.]

Nem változott.

Továbbra is csak a számviteli előírások szerinti közvetlen költség vonható le, vagyis az a költség, amely a szolgáltatás végzése, nyújtása, teljesítése során közvetlenül felmerült, a teljesítéssel szoros kapcsolatban volt, továbbá megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolható (együtt: közvetlen önköltség). Továbbra sem vonható le az adóalapból a közvetlen költségnek a támogatással fedezett, továbbá az a része, amelyet másik adózó, külföldi vállalkozó belföldi telephelye vagy egyéni vállalkozó K+F szolgáltatásként nyújtott az adózó számára.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bek. t) pontjában, (18) bekezdésében.]

Műemlék-felújítás adóalapkedvezménye

Új előírás 2010. január 1-jétől.

A műemlék, illetve a helyi egyedi védelem alatt álló épület, építmény értékét növelő felújítási költség levonható az adózás előtti eredményből a műemléket, illetve a helyi egyedi védelem alatt álló épületet, építményt tárgyi eszközként nyilvántartó adózónál.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bek. ty) pontjában és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdésében.]

Kiemelkedően közhasznú szervezet adóalap-kedvezménye

Változás 2010. január 1-jétől.

Közhasznú szervezetnek nyújtott támogatással a támogató adózás előtti eredményét nem kell növelni, de e címen nem is csökkenthető.
Ezentúl a kiemelkedően közhasznú szervezet részére adott támogatás 50 százaléka, a tartós adományozási szerződés alapján nyújtott támogatás 20 százaléka csökkenti az adózás előtti eredményt. A csökkentés egyik esetben, illetve összesen sem haladhatja meg a támogatást nyújtó adózó adózás előtti nyereségét (2010-ig az adomány 50, illetve 20 százaléka volt levonható, s a külön kedvezmény az adománnyal együtt nem haladhatta meg az adózott eredmény 25 százalékát).

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bek. z) pontjában és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdésében.]

Nem változott.

Az adózó támogatás címén akkor csökkentheti az adózás előtti eredményt, ha rendelkezik a közhasznú szervezet, a kiemelkedően közhasznú szervezet által az adóalap megállapítása céljából kiállított igazolással, amely tartalmazza a kiállító és az adózó megnevezését, székhelyét, adószámát, a támogatás, juttatás összegét, célját, továbbá a közhasznú szervezet közhasznúsági fokozatát.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 7. § (7) bekezdésében.]

__________________________________________________________________________________

Példa kiemelkedően közhasznú szervezet támogatására

Adózó kiemelkedően közhasznú szervezetet támogat tartós adományozási szerződés keretében. Ha az az adózás előtti nyereség 500 egység, a kiemelkedően közhasznú szervezet támogatása tartós adományozási szerződés keretében 300 egység, az adózó adóalapja 500 - (300 x 0,7) = 290. Az adózó 210 egységgel csökkentheti adózás előtti eredményét (és nem kell növelnie a 300 egységgel).
Ha az adózó adózás előtti nyeresége 200 egység, akkor a 300 egység adóalap-kedvezmény egy részét nem tudja érvényesíteni (annak korlátot szab a 200 egység adózás előtti nyereség), 90 egység adóalap-kedvezményt "elveszít".
Ha az adózó közhasznú szervezetet támogat tartós adományozási szerződés keretében, a kedvezmény 20 százalék, azaz (300 x 0,2) 60 egység. Ha az adózó kiemelkedően közhasznú szervezetet támogat, de nem tartós adományozási szerződés keretében, akkor a kedvezmény 50 százalék, azaz (300 x 0,5) 150 egység.
__________________________________________________________________________________

Elismert költségek

Változás 2010. január 1-jétől.

A képzés adózó által viselt költsége - függetlenül a képzés céljától, formájától - teljes egészében a vállalkozási tevékenység érdekében elismert költség, nem növeli az adóalapot (2010-ig csak a tevékenységhez szükséges képzés költsége volt elismert).

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 8. § (1) bek. d), 3. melléklet B) 2-3., 14. pontjaiban.]

Nem elismert költségek

Változás 2010. január 1-jétől.

A reprezentáció és üzleti ajándék címen elszámolt ráfordítás - összefüggésben azzal, hogy ezek a juttatások a magánszemélynél adómentessé válnak - nem minősül a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, azaz az ilyen jogcímen elszámolt ráfordítás növeli az adóalapot.
Visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás, végleges pénzeszközátadás, térítés nélküli eszközátadás, átvállalt kötelezettség, térítés nélkül nyújtott szolgáltatás nem minősül a vállalkozási tevékenység érdekében elismert költségnek, ráfordításnak, ha a juttatást
■ olyan külföldi személy kapja, amelynek államával Magyarországnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerüléséről,
■ ellenőrzött külföldi társaság kapja;
■ olyan személy kapja, amelynek a gazdálkodása veszteséges.
A veszteségesség megítéléséhez a juttatónak be kell szereznie a juttatásban részesülő nyilatkozatát, amely szerint a juttatás adóévében az eredménye a juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív, és ezt a beszámolója elkészítését követően azzal igazolja is. Ha az adózó a támogatást nonprofit szervezetnek nem a vállalkozási tevékenységéhez nyújtja, arra ez a korlátozás nem vonatkozik.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 3. melléklet A) 9., 12.-13. pontjaiban és az adómódosító törvény1. 145. § (1) bekezdésében.]

Nem változott.

A reprezentáció és az üzleti ajándék definíciója változatlan. Reprezentáció a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti rendezvény, esemény keretében, továbbá az állami, egyházi ünnepek alkalmával nyújtott vendéglátás (étel, ital) és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás (például utazás, szállás, szabadidőprogram). Üzleti ajándék a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti kapcsolatok keretében adott ajándék (ingyenesen vagy kedvezményesen adott termék, nyújtott szolgáltatás, valamint a kizárólag erre szóló utalvány), ide nem értve az értékpapírt.
A vállalkozási tevékenység érdekében el nem ismert, illetve elismert költségeket a törvény továbbra is példálózó jelleggel sorolja fel. Ebből következően az elismert vagy el nem ismert költségek között fel nem sorolt jogcímen felmerülő költségnél, ráfordításnál a körülmények vizsgálata alapján kell eldönteni, hogy az a vállalkozási tevékenység, a bevételszerző tevékenység érdekében merült-e fel. A vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségként el nem ismert költséggel, ráfordítással az adózónak növelnie kell az adózás előtti eredményt.

[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 69. § (10) bek. d)-e) és az 1996. évi LXXXI. törvény 8. § (1) bek. d) pontjaiban, 3. mellékletében.]

Hitelezési veszteség

Változás 2010. január 1-jétől.

A behajthatatlan követelésnek nem minősülő követelés elengedése miatt a követelés jogosultja által elszámolt hitelezési veszteség csak akkor növeli az adóalapot, ha az adózó magánszemélynek nem minősülő kapcsolt vállalkozás tartozását engedi el. Nem növelő tétel tehát az elszámolt ráfordítás, ha azt az adós magánszemély vagy az elengedőtől független belföldi vagy külföldi személy adósságának elengedése alapján kell elszámolni. Az elengedett követelésből származó jövedelem után az adósnak kell adóznia.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 8. § (1) bek. h) pontjában és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdésében.]

Kedvezményezett átalakulás és részesedéscsere

Változás 2010. január 1-jétől.

Ismételt kedvezményezett átalakulás vagy kedvezményezett részesedéscsere esetén nem keletkezik adókötelezettség az átalakuló, a részesedéscserét kezdeményező társaság tagjánál addig, amíg a részesedést nem vonja ki véglegesen.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 8. § (1) bek. r), t) pontjaiban, (7) és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdésében.]

Kedvezményezett átalakulás és eszközátruházás

Változás 2010. január 1-jétől.

Ha kedvezményezett átalakulásnál, eszközátruházásnál a jogutód, illetve az átvevő társaság külföldi, a jogelőd, illetve az átruházó csak azon átadott eszközök tekintetében élhet "adóhalasztással", amelyeket a külföldi a belföldi telephelyén használ.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 16. § (15) bekezdésében és az adómódosító törvény1. 145. § (1) bekezdésében.]

Megszűnő korrekciós tételek

Változás 2010. január 1-jétől.

Számos adóalap-kedvezmény megszűnik. Így nem módosítja az adóalapot például a környezetvédelmi céltartalék, a szabályozott piacon kötött ügylet nyeresége, a kapcsolt vállalkozások közötti kamatfizetés, a képzőművészeti alkotás beszerzési értéke, az adott, a kapott támogatás, az üvegházhatású gázok kibocsátási egységének elidegenítésekor elért nyereség, szabadalom, mintaoltalom költsége a kis- és középvállalkozásoknál, a kis- és középvállalkozásokba történő befektetésen realizált árfolyamnyereség, a helyi iparűzési adó.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 7-8. §-aiban és a 2009. évi LXXVII. törvény 188. § (1) bekezdésében.]

Átmenettel megszűnő kedvezmények

Változás 2010. január 1-jétől.

A több adóévhez kapcsolódó, részben már 2010. január 1-je előtt is érvényesített adóalap-kedvezmények átmeneti idő elteltével szűnnek meg. Így:
■ a 2009. december 31-éig beszerzett kortárs képző- és iparművészeti alkotás esetében a 2009-ben hatályos előírások szerint (a beszerzési érték 20-20 százalékával) csökkenthető az adóalap a beszerzés évében és az azt követő négy adóévben, ha a beszerzés adóévében e kedvezményt alkalmazta az adózó;
■ a 2009. december 31-éig elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás, kapott támogatás, juttatás miatt az adóévben elszámolt bevétellel (időbeli elhatárolás megszüntetése esetén) a 2009-ben hatályos előírások szerint utoljára még abban az adóévben csökkenthető az adóalap, amelynek utolsó napja 2012-ben van;
■ a 2009-ben hatályos feltételek mellett csökkenthető az adóalap a kis- és középvállalkozásban 2009. december 31-éig pénzben történő tőkeemelés révén megszerzett részesedés elidegenítésekor realizált árfolyamnyereséggel, ha az adózó a részesedést 2014. december 31-éig ruházza át.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 29/I. §-ában és a 2009. évi LXXVII. törvény 166.§ (6) bekezdésében.]

Pénzügyi vállalkozások

Változás a 2009-ben kezdődő adóévtől.

A pénzügyi vállalkozásokra is a hitelintézetekre érvényes szabályok vonatkoznak a tekintetben, hogy
■ az árbevétel esetükben is a kapott kamat és kamatjellegű bevétel, csökkentve a fizetett kamattal és kamatjellegű ráfordítással, növelve az egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételeivel és a nem pénzügyi befektetési szolgáltatás nettó árbevételével;
■ a pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatási tevékenységből származó követelésre elszámolt értékvesztéssel nem kell növelniük (a visszaírással, behajthatatlan követeléssel nem csökkentheti) az adóalapot, átmeneti szabályként az adózás előtti eredmény növeléseként elszámolt, de csökkentéseként még nem érvényesített értékvesztéssel öt adóévben egyenlő részletekben (először a 2009-es adóévről készített bevallásában) csökkenthetik az adózás előtti eredményüket;
■ a pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatos vagy annak érdekében fennálló tartozást az úgynevezett alultőkésítés megállapításánál nem kell kötelezettségként figyelembe venniük.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 4. b), 7. § (1) bek. n), 8. § (1) bek. gy), (5) bek. a) pontjaiban, 17. § (5), 29/I. § (3) és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (1) bekezdéseiben.]

Nonprofit szervezetek adózása

Változás 2010. január 1-jétől.

Az iskolaszövetkezet, a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezete, a vízitársulat, a közhasznú, a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági és szociális szövetkezet, az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, a lakásszövetkezet, az egyház, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár, a felsőoktatási intézmény, az európai területi együttműködési csoportosulás nem csökkentheti és nem növeli adóalapját a (társaságoknál is) megszűnő korrekciós tételekkel (lásd az 54. oldalon).

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 9. § (2)-(3), (7), 12. § (2)-(3), 13/A § (1)-(2), 20. § (6) és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdéseiben.]

Ezentúl a cél szerinti tevékenységhez kapott támogatással, juttatással (nem pedig az adománnyal) kell az alapítványnak, közalapítványnak, a társadalmi szervezetnek, a köztestületnek, a felsőoktatási intézménynek, a közhasznú, a kiemelkedően közhasznú szervezetnek besorolásától függetlenül növelnie az adóalapját, ha az adóév utolsó napján az állami vagy az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása van. Ugyancsak a kapott támogatás, juttatás (és nem az adomány) összegének arányos részével kell a közhasznú, kiemelkedően közhasznú szervezetnek az adóalapot növelnie, ha a vállalkozási tevékenységből származó bevétele meghaladja a kedvezményezett mértéket.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 9. § 3) b) pontjában, (7) és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdéseiben.]

A közhasznú, valamint a kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaságnak a nem a vállalkozási tevékenységéhez kapott támogatás, juttatás (nem pedig az adomány) összegével kell növelnie az adózás előtti eredményét, ha az adóév utolsó napján az állami vagy önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása van.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 13/A. § (2) bek. d) pontjában és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdésében.]

Fejlesztési adókedvezmény

Új előírás 2010. január 1-jétől.

A kis- és középvállalkozások jelenértéken legalább 500 millió forint beruházással jogot szerezhetnek fejlesztési adókedvezményre, függetlenül attól, hogy a beruházást milyen térségben valósítják meg. Az adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a létszám kisvállalkozásnál legalább 20, középvállalkozásnál legalább 50 fővel nőjön. A foglalkoztatottak átlagos állományi létszámát - az adózó választása szerint - a beruházás megkezdése előtti adóév vagy a beruházás megkezdését megelőző három adóév számtani átlagához lehet viszonyítani. Érvényesíthető a fejlesztési adókedvezmény akkor is, ha a kis-, illetve középvállalkozás nem a létszámot, hanem a bérköltséget növeli. Ekkor az éves bérköltségnek kisvállalkozásnál legalább az adóév első napján érvényes minimálbér adóévre számított összegének ötvenszeresével, középvállalkozásnál százszorosával kell meghaladnia - az adózó választása szerint - a beruházás megkezdése előtti adóév évesített vagy a beruházás megkezdését megelőző három adóév évesített számtani átlagának megfelelő bérköltségét.
Az új előírásokat először a 2009. december 31-ét követően benyújtott kérelemre, bejelentésre és az ezek alapján érvényesített fejlesztési adókedvezményre kell alkalmazni.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 22/B. § (1) bek. j) pontjában, (14), 31. § (5) és az adómódosító törvény1. 145. § (3) bekezdéseiben.]

Változás 2010. január 1-jétől.

A jelenértéken legalább 3 milliárd vagy 1 milliárd forint értékű beruházáshoz igényelt fejlesztési adókedvezménynél a létszám- vagy a bérköltség-növelési követelmény viszonyítási alapja a beruházás megkezdését megelőző három adóév átlaga is lehet (2010-ig csak a beruházás megkezdését megelőző adóév volt a viszonyítási alap). Az új előírásokat először a 2009. december 31-ét követően benyújtott kérelemre, bejelentésre és az ezek alapján érvényesített fejlesztési adókedvezményre kell alkalmazni.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 22/B. § (9) és az adómódosító törvény1. 145. § (3) bekezdéseiben.]

Munkahelyteremtést szolgáló beruházást megvalósító vállalkozások akkor is érvényesíthetnek adókedvezményt, ha az új munkakörben foglalkoztatottakon felül nem növelik a létszámot. Az adókedvezmény érvényesítésének ezentúl az sem feltétele, hogy az újonnan létrehozott munkakörökben foglalkoztatott munkavállalók legalább 20 százaléka pályakezdő legyen. Így az adózó akár egyfős létszámnöveléssel is teljesíti a fejlesztési adókedvezmény feltételét, ha újonnan létrehozott munkakörben alkalmazza, és ezt a munkahelyet nagyvállalkozás öt, kis- és középvállalkozás három éven át az érintett régióban fenntartja. Az új előírásokat először a 2009. december 31-ét követően benyújtott kérelemre, bejelentésre és az ezek alapján érvényesített fejlesztési adókedvezményre kell alkalmazni.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 22/B. § (11) bekezdésében és az adómódosító törvény1. 135. § 5. pontjában, 145. § (3) bekezdésében.]

Változás az Európai Bizottság jóváhagyó határozata meghozatalát követő 15. napon.

A jelenértéken legalább 3 milliárd vagy 1 milliárd forint beruházásnál - ha azt 2008. október 1-je előtt kezdték, és 2009-ben vagy 2010-ben üzembe helyezik - a létszám- vagy a bérköltség-növelési követelmény viszonyítási alapjaként választható a beruházás megkezdését megelőző három adóév átlaga is (nem csak a megelőző adóév adata).
Ha az adózó (a 2009. adóévben vagy a 2009. és a 2010. adóévekben) nem teljesíti a létszám- vagy a bérköltség-növelési feltételt, nem veszíti el a jogot az adókedvezményre, és a már igénybe vett adókedvezményt nem kell visszafizetnie. E könnyítés alkalmazásának az a feltétele, hogy az adózó ezekben az adóévekben ne vegyen igénybe fejlesztési adókedvezményt, és létszáma vagy bérköltsége a beruházás megkezdését megelőző adóévhez képest ne csökkenjen. Az adózónak, ha élni kíván e lehetőséggel, a 2009. adóévről szóló adóbevallásának esedékességéig (naptári évvel megegyező adóév esetén 2010. május 31-éig) bejelentést kell tennie a Pénzügyminisztériumhoz. A bejelentésnek határozattal engedélyezett fejlesztési adókedvezménynél tartalmaznia kell a határozat számát, más esetben a bejelentés időpontját (év, hónap, nap) és a beruházás helyét.
A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye.
A feltételek teljesítésének felfüggesztése az adókedvezmény tízéves igénybevételi időtartamába nem számít bele. Ha az adózó nem teljesíti a feltételt azon adóévet vagy adóéveket követően, amikor az átmeneti előírás alapján nem érvényesített adókedvezményt, akkor nem jogosult az adókedvezményre, és a már igénybe vett adókedvezményt önellenőrzési pótlékkal (ha maga tárja fel) vagy késedelmi pótlékkal és adóbírsággal növelten kell visz-szafizetnie.
Ha az adózó a fejlesztési adókedvezmény feltételét 2009-ben nem teljesítette, választhatja, hogy a már igénybe vett adókedvezményt önellenőrzési pótlék nélkül részletfizetési lehetőséggel fizeti vissza. A visszafizetésnek három adóévben egyenlő részletekben, utoljára a 2011-es adóévről szóló adóbevallás esedékességéig kell eleget tenni.
E rendelkezések legkorábban 2010. január 1-jétől, de a 2009. adóévi adókötelezettségre is alkalmazhatók.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 29/J. §-ában és az adómódosító törvény1. 135. § 5. pontjában, 145. § (4) bekezdésében.]

Nem változott.

A jelenértéken legalább 3 milliárd forint beruházásnál az adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a foglalkoztatottak száma legalább 150 fővel vagy a bérköltség az adóév első napján érvényes évi minimálbér hatszázszorosával nőjön, kedvezményezett települési önkormányzat területén üzembe helyezett, jelenértéken legalább 1 milliárd forint értékű beruházás esetén a létszámnak legalább 75 fővel vagy a bérnek a minimálbér háromszázszorosával kell emelkednie.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 22/B. § (9) bekezdésében.]

Munkahelyteremtést szolgáló beruházásnál a fejlesztési adókedvezmény az újonnan létrehozott munkakörökben foglalkoztatott munkavállalókra fordított személyi jellegű ráfordítások 24 havi összegének a régióra meghatározott támogatási intenzitással számított értéke.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 22/B. § (7) bekezdésében.]

__________________________________________________________________________________

Példák fejlesztési tartalékokra

A) Adózó adóéve megegyezik a naptári évvel, és a 2008-as beszámolójában lekötött tartalékként kimutatott 300 egység fejlesztési tartalékot, amelyből 100 egységet a 2007. adóévi beszámolójában, 200 egységet a 2008. adóévi beszámolóban képzett. A feloldására hat adóév áll rendelkezésre, ami azt jelenti, hogy a 100 egységet jogszerűen 2013. december 31-éig, a 200 egységet 2014. december 31-éig használhatja fel.
B) Adózó 2008-as beszámolójában szereplő 300 egység fejlesztési tartalékból 20 egységet 2005-ben képzett, és a társaság 2007-ben átalakult (vagyis 2007-ben két adóéve volt). Erre a fejlesztési tartalékra az átmeneti előírás nem vonatkozik, mert a 2005-ben képzett fejlesztési tartalékra 2008. december 31-én lejárt a négy adóév. A fel nem használt 20 egység után 2009. január 31-éig 16 százalékos adókulccsal meg kellett fizetni az adót, továbbá a késedelmi pótlékot. Az adót és a késedelmi pótlékot is a 2008. adóévről 2009. május 31-éig benyújtandó adóbevallásban kellett bevallani.
__________________________________________________________________________________

Kettős adóztatás elkerülése

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Az osztalékból külföldön levont forrásadó is növeli az adóalapot, és a levont adó a beszámítás szabályai szerint csökkenti a társaság fizetendő társasági adóját. Ha az osztalék nem adóköteles Magyarországon, akkor a külföldről származó jövedelemre jutó magyar társasági adó nulla, így már nincs mód a külföldön levont forrásadó beszámítására.
A külföldről származó kamatjövedelem adómentes. Kamatjövedelem a kamatbevétel 75 százaléka és a megszerzéséhez közvetlenül hozzárendelhető költségek, ráfordítások különbözete, módosítva az adózás előtti eredményt növelő vagy csökkentő tételekkel.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 28. §; (2), (4), (6) bekezdéseiben.]

Előadó-művészeti szervezetek támogatása

Változás 2009. november 12-étől.

Az előadó-művészeti szervezetet (például színházat, bábszínházat, balett- vagy táncegyüttest, zenekart, énekkart) támogató adózónak e támogatással nem kell növelnie adózás előtti eredményét.
Az adózó a támogatás nyújtásának adóévében és az azt követő három adóévben adókedvezményt érvényesíthet, ha a támogatásról az előadó-művészeti államigazgatási szerv támogatási igazolást állít ki számára. A kedvezmény az igazolásban szereplő összegig vehető igénybe. A támogatási igazolásokban szereplő összérték nem haladhatja meg az előadó-művészeti szervezet tárgyévi jegybevételének a 80 százalékát.
2010-től az előadó-művészeti szervezetet támogató adózók csak adókedvezményt érvényesíthetnek, adóalap-kedvezményt nem.

[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 37-39., 8. § (1) bek. nf) pontjaiban, 22. § (1) bekezdésében.]

__________________________________________________________________________________

A részesedéskivonás adóztatását lehetővé tevő kétoldalú egyezmények

Ország	Aláírás dátuma	Kihirdette*
Ausztrália	1990. 11. 29.	1993/XXXVI. tv.
Azerbajdzsán	2008. 02. 18.	2008/LXXXIX. tv.
Egyiptom	1991. 11. 05.	1995/XVII.tv.
Észtország	2002. 09. 11.	2004/CXXVIII. tv.
Finnország	1978. 10. 25.	66/1981. Mt-r.
Fülöp-szigetek	1997. 06. 13.	2000/XVII. tv.
India	2003. 11. 03.	2005/CXLIV. tv.
Írország	1995. 04. 25.	1999/XI. tv.
Izland	2005. 11. 23.	2005/CXLV. tv.
Izrael	1991. 05. 14.	1993/LXIII. tv.
Kanada	1992. 04. 15.	1995/XVI. tv.
Kazahsztán	1994. 12. 07.	1999/XIV. tv.
Kína	1992. 06. 17.	1999/XV. tv.
Lettország	2004. 05. 14.	2004/CXXX. tv.
Litvánia	2004. 05. 12.	2004/CXXIX. tv.
Málta	1991. 08. 06.	1993/LXVII. tv.
Pakisztán	1992. 02. 24.	1996/11. tv.
Svédország	1981. 10. 12.	55/1982. Mt-r.
Szlovénia	2004. 08. 26.	2005/CXLVI. tv.
Ukrajna	1995. 05. 19.	1999/XXX. tv.
Üzbegisztán	2008. 04. 17.	2008/XC. tv.
Vietnam	1994. 06. 26.	1996/CII. tv.
*tv. = törvény, Mt-r. = minisztertanácsi rendelet

Mit kell tudni az egyéni vállalkozóról és cégről?

Az egyéni vállalkozói kör

Változás 2010. január 1-jétől.

Az őstermelők, a magánállatorvosok, az ügyvédek, az egyéni szabadalmi ügyvivők, a közjegyzők és az önálló bírósági végrehajtók nem tartoznak a törvény hatálya alá, vagyis nem lehetnek egyéni vállalkozók. Mindenki más lehet, aki saját gazdasági kockázatvállalás mellett végez Magyarországon letelepedett, üzletszerű, rendszeres, nyereség- és vagyonszerzésre alkalmas gazdasági tevékenységet.

[Lásd az egyéni vállalkozóról és cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 2. § (1) bekezdésében.]

Jogosultságot kizáró okok

Változás 2010. január 1-jétől.

Az adó-, vám- vagy tébéjárulék-tartozás nem zárja ki az egyéni vállalkozói tevékenységnek sem a megkezdését, sem a folytatását. A foglalkozástól eltiltás szintén nem kizáró ok, mivel az egyéni vállalkozói jogviszony létesítésének nem feltétele a tevékenység hatósági engedélyezése, fennmaradásának pedig csak akkor akadálya, ha az egyéni vállalkozót valameny-nyi, az egyéni vállalkozók nyilvántartásában megjelölt tevékenységére eltiltják.

[Lásd az egyéni vállalkozóról és cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 3. §-ában, 19. § (2) bek. c) pontjában.]

Kizárólagosan elektronikus ügyintézés

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Ha egyéni vállalkozói tevékenységre a körzetközponti jegyzőnél (az okmányirodán) bejelentkező nem rendelkezik ügyfélkapuval, az okmányiroda, ingyenesen létrehozza azt számára. A bejelentő a saját e-mail címe helyett kézbesítési megbízottjáét is megadhatja, aki majd a kötelezően elektronikusan érkező küldeményeket a bejelentő részére továbbítja. A kézbesítési megbízott elfogadó nyilatkozatát a bejelentéshez mellékelni kell.

[Lásd az egyéni vállalkozóról és cégről szóló, 2009. évi CXV. törvény 4-5. §-aiban.]

Változás 2010. január 1-jétől.

Az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos valamennyi eljárás kizárólag elektronikusan folytatható le.

[Lásd az egyéni vállalkozóról és cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 4. § (3) bekezdésében.]

Eljárási díjak, illetékek

Változás 2010. január 1-jétől.

Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének, szünetelésének, megszüntetésének és a változásoknak a bejelentéséért nem kell sem illetéket, sem igazgatási szolgáltatási díjat fizetni.

[Lásd az egyéni vállalkozóról és cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 8. §-ában.]

Tevékenység bejelentése

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Mivel az egyéni vállalkozói tevékenység bejelentéséhez nem kérhető igazolás (például erkölcsi igazolvány), a bejelentés során eljáró hatóságnak kell ellenőriznie, nem áll-e fenn valamilyen, a büntetett előélettel kapcsolatos kizáró ok. A hatóság az ellenőrzéshez információt kérhet a bűnügyi nyilvántartó szervtől.

[Lásd az egyéni vállalkozóról és cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 11. § (3)-(6) bekezdéseiben.]

Változás 2010. január 1-jétől.

Az egyéni vállalkozói tevékenységhez a továbbiakban nem kell engedély, megkezdését csupán be kell jelenteni az okmányirodához. A bejelentéshez nem kell csatolni semmilyen iratot, igazolást - ezeket a hatóság sem kérheti -, csak nyilatkozni kell arról, hogy a tevékenység megkezdését kizáró okok nem állnak fenn. Az eljáró hatóságnak nincs mérlegelési jogköre, vagyis ha a bejelentő hiánytalanul töltötte ki a bejelentési űrlapot, tudomásul kell vennie a bejelentést, és haladéktalanul meg kell küldenie neki az erről szóló - az egyéni vállalkozó adószámát, statisztikai számjelét és nyilvántartási számát is tartalmazó - igazolást. A hatóságnak utólag ellenőriznie kell, nem állnak-e fenn kizáró okok. Ha igen, akkor az egyéni vállalkozót eltiltja az egyéni vállalkozása folytatásától.
Új bejelentés- vagy engedélyköteles tevékenység felvételét az egyéni vállalkozónak nem kell bejelentenie, mert ilyenkor erről a bejelentő vagy engedélyező hatóságnak hivatalból értesítenie kell az okmányirodát.

[Lásd az egyéni vállalkozóról és cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 7. § (2)-(3) bekezdéseiben, 19. § (2) bek. a) pontjában.]

A törvény nem nevezi meg az eljáró hatóságot, ez a 2009 decemberében megjelenő idevágó kormányrendelet szerint várhatóan továbbra is a körzetközponti jegyző, vagyis az okmányiroda.
Az egyéni vállalkozó a nyilvántartott adataiban bekövetkezett változást 15 napon belül köteles bejelenteni az eljáró hatóságnak.

[Lásd az egyéni vállalkozóról és cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 5-7. §-aiban.]

Egyéni vállalkozói tevékenység

Változás 2010. január 1-jétől.

Elválik egymástól az egyéni vállalkozói státus és a jogosultság a tevékenységre. Hatósági működési engedélyhez kötött tevékenység esetén például az egyéni vállalkozó nem végezheti a tevékenységet, ha hiányzik az engedély, de ettől még nem veszti el egyéni vállalkozói státusát.
Ha külön jogszabály előírja, hogy az egyéni vállalkozó saját maga feleljen meg a képzettségi követelményeknek, akkor nem elegendő, ha az egyéni vállalkozó alkalmazottja vagy közreműködője rendelkezik a szükséges képesítéssel (a kereskedelmi törvény például előírja ezt).

[Lásd az egyéni vállalkozóról és cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 14-15. §-aiban.]

Tevékenység szünetelése

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Az egyéni vállalkozói tevékenység legalább egy hónapig, de legfeljebb öt évig szüneteltethető, ha ezt az egyéni vállalkozó az eljáró hatóságnak bejelenti, illetve leadja neki az igazolványát (ha van). A szünetelés alatt az egyéni vállalkozó - ebben a minőségében - jogot nem szerezhet, kötelezettséget nem vállalhat, a szünetelésig keletkezett kötelezettségeiért viszont helyt kell állnia. A szünetelésnek az egyéni vállalkozó bármikor véget vethet azzal, hogy bejelenti, folytatja egyéni vállalkozói tevékenységét. Ha a tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozó öt év elteltével sem jelenti be, hogy folytatja vagy megszünteti a tevékenységet, az eljáró hatóság határozatban megtiltja neki, hogy a tevékenységét végezze, s e határozata megszünteti a jogosultságát is egyéni vállalkozói tevékenységre.

[Lásd az egyéni vállalkozóról és cégről szóló 2009. évi CXV. törvény törvény 18. §-ában]

Jogosultság megszűnése

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Az egyéni vállalkozói tevékenységre jogosultság megszűnik, ha az egyéni vállalkozó
■ egyéni céget alapít, ezt követően bármilyen tevékenységét már csak az egyéni cég keretei között folytathatja (a cégalapításról a cégbíróság értesíti az egyéni vállalkozók nyilvántartását vezető szervet, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalát - KEKKH -, amely törölni köteles őt a nyilvántartásból);
■ öt éven túl szünetelteti tevékenységét.

[Lásd az egyéni vállalkozóról és cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 19. § (1) bek. b) pontjában, 87. § (3) bekezdésében.]

Változás 2010. január 1-jétől.

Az egyéni vállalkozói jogosultság akkor is megszűnik, ha az egyéni vállalkozónak egyetlen olyan, a nyilvántartásban szereplő tevékenysége sem marad, amelyet jogszerűen folytathatna.

[Lásd az egyéni vállalkozóról és cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 19. § (2) bek. c) pontjában.]

Egyéni vállalkozók nyilvántartása

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Az egyéni vállalkozók nyilvántartásának naprakész adatai - egyes személyes adatok kivételével - bárki számára ingyen, folyamatosan hozzáférhetők az interneten (várhatóan a KEKKH honlapján).

[Lásd az egyéni vállalkozóról és cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 12. § (2) bekezdésében.]

Változás 2010. január 1-jétől.

Az egyéni vállalkozói tevékenységét befejező (illetve a nyilvántartásból például egyénicég-alapítás miatt törölt) egyéni vállalkozó adatait a KEKKH tíz évig köteles megőrizni. Az egyéni vállalkozók nyilvántartásába adatokat csak a nyilvántartást vezető szerv rögzíthet.

[Lásd az egyéni vállalkozóról és cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 11. § (1), 13. § (1) bekezdéseiben.]

Egyéni vállalkozói igazolvány

Változás 2010. január 1-jétől.

Az egyéni vállalkozói igazolvány kiváltása nem kötelező. Az egyéni vállalkozónak a nyilvántartási számát kell használnia ott, ahol 2010 előtt az egyéni vállalkozói igazolványa számát kellett megadnia.
Az igazolványt az egyéni vállalkozó kiválthatja, ha akarja, erre a kérelem az egyéni vállalkozói tevékenység bejelentésekor vagy később bármikor előterjeszthető a körzetközponti jegyzőnél.

[Lásd az egyéni vállalkozóról és cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 10. §-ában.]

Egyéni cég alapítása

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Az egyéni cég jogi személyiség nélküli jogalany, amely azzal jön létre, hogy bejegyzik a cégjegyzékbe.
Egyéni céget kizárólag egyéni vállalkozó alapíthat. A 2010 előtt a cégnyilvántartásban regisztrált egyéni vállalkozók 2010. július 1-jé-ig kötelesek eldönteni, hogy tevékenységüket a továbbiakban egyéni vállalkozóként vagy egyéni cégként végzik. E határidőig az egyéni vállalkozónak meg kell tudnia felelni az egyéni cég szabályainak. Az egyéni vállalkozó az egyéni cég alapításával - vagy az egyéni cég megvásárlásával - elveszti jogosultságát egyéni vállalkozói tevékenységre.
Az egyéni cég nem működhet előtársaságként, azaz tevékenységét a jogerős cégbejegyzésig nem kezdheti meg.
Egyéni cégnek főszabály szerint csak egy tagja lehet (mégpedig az, aki az alapításkor, illetve a cég megvásárlásakor egyéni vállalkozóként tevékenykedik); több taggal csak egy esetben és csak átmenetileg működhet: a tag halála esetén az örökösök három hónapig a cég tagjaivá válhatnak, ha e szándékukat a cégbíróságnak bejelentik.

[Lásd az egyéni vállalkozóról és cégről szóló 2009. évi CXV. törvény törvény 19-25.,32. §-aiban.]

Egyéni cég vagyona és felelőssége

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Az egyéni cég jegyzett tőkéjét a tagja határozza meg, a törvény tőkeminimumot sem ír elő. Az egyéni cég tagja eldöntheti, hogy korlátolt vagy korlátlan felelősséggel akar-e tartozni a cég cégvagyont meghaladó tartozásaiért. A korlátolt felelősség itt azt jelenti, hogy az egyéni cég tagja köteles megnevezni azt az összeget, amelynek erejéig a cég vagyonát meghaladó tartozásokért a saját vagyona terhére is felel. Az úgynevezett pótbefizetési összeget az alapításkor nem kell felmutatni - csupán az összeget kell megnevezni az alapító okiratban -, és csak akkor kell rendelkezésre bocsátani, ha az egyéni cég vagyona már nem fedezi a követeléseket.
A választott felelősségi alakzatot - korlátolt felelősség esetén a pótbefizetés összegét is - szerepeltetni kell a cégnyilvántartásban. Korlátlan felelősség esetén az egyéni cég megjelölést (vagy annak ec. rövidítését), egyébként pedig a korlátolt felelősségű egyéni cég megjelölést (vagy annak kfc. rövidítését) kell használni.

[Lásd az egyéni vállalkozóról és cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 26-29. §-aiban.]

Hitelezővédelmi szabályok

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Korlátlan felelősségű egyéni cég tagja nem lehet gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja (vagyis nem lehet például bt-beltag). Ha az egyéni cég tagja működés közben vált át a korlátozott felelősségre, a felelősség korlátozásáig vállalt kötelezettségeiért akkor is teljes vagyonával, korlátlanul felel. Az egyéni cég tagja és - felelősségi alakzatától függetlenül - a cég korlátlanul és egyetemlegesen felelősek az alapító egyéni vállalkozóként végzett tevékenységéből eredő kötelezettségeiért.

[Lásd az egyéni vállalkozóról és cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 27. §; (4), (6) bekezdéseiben, 28. §-ában.]

Egyéni cég működése

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Egyéni cég ügyvezetését tagsági jogviszony keretében maga a tag vagy vezető tisztségviselő láthatja el.
Engedélyhez kötött tevékenységet egyéni cég is csak az engedély birtokában végezhet. Az egyéni vállalkozó által a cég alapítása előtt vagy az egyéni cég alapítása során megszerzett engedély az általa alapított egyéni céget illeti meg, feltéve, hogy a cég maga is megfelel az előírt feltételeknek.
A tevékenységhez az ágazati jogszabályok szerint szükséges képesítéssel nem muszáj az egyéni cég tagjának rendelkeznie, elegendő, ha azzal a tevékenységében személyesen közreműködő foglalkoztatottja rendelkezik, de jogszabály előírhatja, hogy az egyéni cég tagjának kell megfelelnie a képesítési követelményeknek.

[Lásd az egyéni vállalkozóról és cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 30-31. §-aiban.]

Egyéni cég átalakulása és megszűnése

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Egyéni cég bármilyen gazdasági társasággá átalakulhat, s a többi céghez hasonló okokból szűnhet is meg. Az egyéni cégre is a felszámolás, a csődeljárás és a végelszámolás általános szabályai érvényesek.

[Lásd az egyéni vállalkozóról és cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 33-34. §-aiban.]

Mit kell tudni a jövedéki adóról?

Dohánygyártmányok adómértéke

Változás 2010. január 1-jétől.

A cigaretta tételes adója ezerszálanként 8405 forintról 9350 forintra nő (a százalékos adója nem változik). Emelkedik a kivethető adó minimuma is, ezerszálanként 16 ezer forintról 17 330 forintra (vagyis egy 19 szálas dobozra számolva 304,00 forint helyett 329,30 forint).
A finomra vágott fogyasztási dohányok (cigarettadohányok) és az egyéb fogyasztási dohányok (pipadohányok) adóminimuma kilogrammonként 6720 forint helyett 7280 forint (egy 40 grammos csomagra 268,80 forint helyett 291,20 forint).

[Lásd a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: törvény) 97. § (2) és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdésében.]

Nem változott.

A cigaretta kiskereskedelmi ár után fizetendő értékarányos adója továbbra is 28,3 százalék, a finomra vágott fogyasztási dohányoké 52 százalék, az egyéb fogyasztási dohányoké 32,5 százalék, a szivar, szivarka adója pedig 28,5 százalék.

[Lásd a törvény 97. § (2) bekezdésében.]

Üzemanyagok adómértéke

Változás 2010. január 1-jétől.

Az ólmozatlan benzin adója literenként 11 forinttal, 109 forintról 120 forintra, az ólmozott benziné 6,90 forinttal, 117,30 forintról 124,20 forintra, a gázolajé 6,85 forinttal, 90,50 forintról 97,35 forintra emelkedik. A sűrített földgáz üzemanyag adója a köbméterenkénti 24,50 forintról 0 forintra csökken.

[Lásd a törvény 52. § (1) bek. a)-b), d), g) pontjaiban, és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdésében.]

Nem változott.

A cseppfolyósított gáz üzemanyag (LPG) adómértéke továbbra is 47,90 forint kilogrammonként. A benzin és a gázolaj adómértéke nem függ a biotartalmuktól.

[Lásd a törvény 52. § (1) bek. a), d), f) pontjaiban.]

Tüzelőanyagok, nem üzemanyag cseppfolyósított gáz adómértéke

Változás 2010. január 1-jétől.

A tüzelő-, fűtőanyag célú gázolaj adója literenként 90,50 forintról 97,35 forintra nő. A fűtőolajok közül az 1 százalék kéntartalmú nehéz fűtőolajé kilogrammonként 3,90 forintról 4,425 forintra, az extra könnyű fűtőolajé küogrammonként 102 forintról 116 forintra változik. A nem közúti motorikus cseppfolyósított gáz (például targoncagáz) adómértéke kilogrammonként 10,50 forintról 12,095 forintra emelkedik.

[Lásd a törvény 52. § (1) bek. c), e)-f) pontjaiban és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdésében.]

Nem változott.

A magas kéntartalmú nehéz fűtőolaj, valamint a nem motorikus célú cseppfolyósított gáz (háztartási pb-gáz) adómértéke változatlanul kilogrammonként 40 forint, illetve 0 forint.

[Lásd a törvény 52. § (1) bek. e)-f) pontjaiban.]

Italok adómértéke

Változás 2010. január 1-jétől.

Az alkoholok jövedékiadó-tételei 10 százalékkal emelkednek.
A tömény szesz, szeszes ital adója 2510 forint helyett 2761 forint - 1 liter 100 százalékos alkoholra (tiszta szeszre) számítva -, a bérfőzött pálinka utáni kedvezményes bérfőzési szeszadó (ez gyümölcstermesztő háztartásonként évente legfeljebb 50 literig érvényesíthető) 1255 forintról 1380,50 forintra emelkedik, az e fölötti mennyiség új adója 2761 forint.
A sör adója hektoliterenként és Balling-fokonként 575 forintról 633 forintra, a pezsgőé literenként 129,50 forintról 142,50 forintra, a köztes alkoholtermékeké pedig literenként 201 forintról 221 forintra nő. A szőlőboron kívüli egyéb bor (például a gyümölcsbor) esetében az 1 literre vetülő adó 85,50 forintról 94,00 forintra változik.

[Lásd a törvény 64. § (2)-(3), 76. § (3), 80. § (2), 89. § (2), 93. §; (2) bekezdéseiben és a 2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdésében.]

Nem változott.

A szőlőbor adója továbbra is 0 forint literenként.

[Lásd a törvény 80. § (2) bekezdésében.]

Bejegyzett feladó

Új előírás 2010. április 1-jétől.

A bejegyzett feladó a vámhatóság engedélye birtokában jogosult a vámjogilag belföldön szabad forgalomba bocsátott jövedéki terméket az importálás helyéről adófelfüggesztéssel feladni belföldre (adóraktár-engedélyesnek vagy adómentes felhasználónak) vagy másik tagállamba (tagállami adóraktár-engedélyesnek, bejegyzett kereskedőnek, NATO-s fegyveres erők és azok polgári állománya vagy étterme, kantinja részére, diplomáciai és konzuli képviseletek, nemzetközi szervezetek vagy azok tagjai számára, illetve másik tagállamon keresztül harmadik országba). Bejegyzett feladói tevékenységre az kaphat engedélyt, aki kettős könyvvezetést (egyéni vállalkozó esetében személyijövedelemadó-törvény szerinti nyilvántartás-vezetést) alkalmaz, nincs adótartozása, nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolás alatt, vezetője büntetlen előéletű, van jövedéki ügyintézője. Az engedélyhez szükséges továbbá, hogy a bejegyzett feladónak tevékenysége során olyan összegben álljon rendelkezésre jövedéki biztosíték, amely a feladásra kerülő jövedéki termék belföldi szabad forgalomba bocsátása esetén fedezetet nyújt az adófizetési kötelezettségre (a korábbi szállításokkal lekötött, de időközben felszabaduló és ismételten felhasználható összegek beszámítanak). A jövedéki biztosítéknak valamennyi tagállamban érvényesnek kell lennie.

[Lásd a törvény 7. § 17, 10. § (3) bek. b) bb) pontjaiban, (9) bekezdésében, 18. § (2) bekezdésében, 26/A. §-ában.]

Ha bejegyzett feladó harmadik országból behozott, vámjogilag szabad forgalomba bocsátott jövedéki terméket elektronikus termékkísérő okmánnyal (e-TKO-val) belföldre vagy másik tagállamba adófelfüggesztéssel felad, az importáló helyett a bejegyzett feladó lesz az adó alanya, akinek ezzel egyidejűleg halasztódik adómegállapítási és adófizetési kötelezettsége, ami alól mentesül is, ha a jövedéki terméket a címzettje átveszi (betárolja), és az átvételt a bejegyzett feladó számára visszaigazolja. Ha ez belföldre történt feladás esetében - attól számítva - 30 napon belül, másik tagállamba történt feladás esetében négy hónapon belül nem következik be, a bejegyzett feladónak meg kell állapítania és be kell fizetnie az adót. Másik tagállamba történt feladás esetén akkor is meg kell fizetnie az adót, ha a feladott jövedéki termék eltűnik, vagy ha hiányosan veszik át a szállítmányt. Utóbbi esetben a hiányzó mennyiségre kell az adót megfizetni, leszámítva belőle azt a mennyiséget, amelyet a hiány keletkezése szerinti tagállam - a bejegyzett feladó kérelme alapján - igazolt hiányként (például szállítási veszteségként) ismer el.

[Lásd a törvény 8. § (1) bekezdésében, 10. §; (3) bek. b) bb), 11. § (1) bek. a)-b) pontjaiban, 13. § (7), 14. § (3), 26/B. § (1), (3)-(4) bekezdéseiben, 48/B. § (1) bek. a) pontjában.]

A bejegyzett feladó köteles a felfüggesztett adófizetési kötelezettsége beálltának megállapítására alkalmas nyilvántartást vezetni, amelyet havonta kell lezárnia (a nyilvántartás adattartalmát a még 2009-ben megszülető, de csak a 2010. április 1-jétől hatályosan módosuló 8/2004. PM-rendelet határozza meg). A bejegyzett feladó havonta - ügyfélkapun keresztül - köteles adóbevallást tenni, abban az esetben is, ha a tárgyhóban nem keletkezett adókötelezettsége.

[Lásd a törvény 26/A. § (5), 48. § (9) bekezdéseiben.]

__________________________________________________________________________________

Jövedékiadó-mértékek 2010. január 1-jétől

Termék	Adó	EU-minimum
ÁSVÁNYOLAJTERMÉKEK
Ólmozatlan benzin	120 000 Ft/ezer l	359 euró/ezer liter
Ólmozott benzin	124 200 Ft/ezer l	421 euró/ezer liter
Gázolaj
Tüzelő-, fűtőanyagként	97 350 Ft/ezer l	21 euró/ezer liter
Üzemanyagként	97 350 Ft/ezer l	330 euró/ezer liter
Cseppfolyósított gáz (LPG)
- üzemanyag	47 900 Ft/ezer kg	125 euró/ezer kg
- nem közúti motorikus	12 095 Ft/ezer kg	41 euró/ezer kg
- egyéb célra (háztartás)	0 Ft/ezer kg	0 euró/ezer kg
Sűrített földgáz üzemanyag	0 Ft/nm³	2,6 euró/GJ
Fűtőolaj
- 1%-nál kisebb kéntartalommal, gázolajtól eltérő	4425 Ft/ezer kg	15 euró/ezer kg
paraméterekkel	4425 Ft/ezer kg	15 euró/ezer kg
- 1%-nál nagyobb kéntartalommal, gázolajtól eltérő paraméterekkel	40 000 Ft/ezer kg	15 euró/ezer kg
- egyébként	116 000 Ft/ezer kg	15 euró/ezer kg
EGYÉB TERMÉKEK
Alkoholtermékek	276 100 Ft/hl/100^o	5,5 euró/ hl/100^o
Bérfőzési szeszadó
- 50 hektoliterfok/év alatt	138 050 Ft/hl/100^o	normál adó 50%-a
- 50 hektoliterfok/év fölött	276 100 Ft/hl/100^o	normál adó
Szőlőbor	0 Ft/hl	0 euró/hl
Egyéb bor	9400Ft/hl	0 euró/hl
Pezsgő	14 250 Ft/hl	0 euró/hl
Köztes alkoholtermék	22 100 Ft/hl	45 euró/hl
Sör	633 Ft/B^o/hl	0,748 euró/B^o/hl
Dohánygyártmányok
	9350 Ft/ezer db és a kiskerár	a kiskerár 57%-a, illetve 64 euró/ezer db*
Cigaretta	28,3%-a, de min. 17 330 Ft/
	ezer db,
Szivar, szivarka	a kiskerár 28,5%-a	a kiskerár 5%-a
Finomra vágott dohány	a kiskerár 52%-a, de min. 7280 Ft/kg	a kiskerár 36%-a
Egyéb fogyasztási dohány	a kiskerár 32,5%-a, de min. 7280 Ft/kg	a kiskerár 20%-a
*Ha a magyar adómértéket EU-módszer szerint számítjuk, vagyis a 2010. január 1-jén ismert adatok szerint
legkelendőbb, 19 szálas csomagolású cigaretta fogyasztói árához viszonyítjuk, akkor az adó az arra érvényes
580 forintos árnak 58,9%-a, ezerdarabonként 66,6 euró (a 2009. október 1-jei 270, 26 forintos euroárfolya-
mon).

__________________________________________________________________________________

Tagállamba szállítás adófelfüggesztéssel

Változás 2010. április 1-jétől.

Az adóraktár-engedélyes, a bejegyzett feladó jövedéki terméket adófelfüggesztéssel - főszabályként - csak e-TKO-val szállíthat másik tagállam adóraktár-engedélyesének, bejegyzett kereskedőjének, továbbá a másik tagállamban állomásozó NATO-s fegyveres erők és azok polgári állománya vagy étterme, kantinja részére, illetve másik tagállamban lévő diplomáciai és konzuli képviseletek, nemzetközi szervezetek vagy azok tagjai számára, továbbá másik tagállamon keresztül harmadik országba (2010 előtt használhatta a papír termékkísérő okmányt, a TKO-t). Ugyancsak e-TKO szükséges az adóraktár-engedélyes által harmadik országba másik tagállamból történő kiléptetésre feladott jövedéki termék szállításához is. Adófelfüggesztéssel másik tagállamba az egyéb ellenőrzött ásványolajok is csak e-TKO-val szállíthatók.

[Lásd a törvény 18. § (1) bek. a) pontjában, (2), (6), 62. § (5) bekezdéseiben.]

Tagállamba szállítás e-TKO nélkül

Új előírás 2010. április 1-jétől.

Nem kell e-TKO-t használni, ha adóraktárból a NATO részére az Észak-atlanti Szerződésen közvetlenül alapuló valamely eljárás szerint szállítanak, vagy ha a jövedéki terméket az adóraktárból egy tagállamba harmadik országon keresztül a vámjogszabályok szerinti külső árutovábbítási eljárásban szállítanák.

[Lásd a törvény 18. § (7) bekezdésében.]

Az e-TKO

Új előírás 2010. április 1-jétől.

Az e-TKO olyan elektronikus okmány, amelyet az adófelfüggesztéses szállításra jogosultak az Európai Bizottság és a tagállamok illetékes hatóságai által működtetett számítógépes rendszeren, az úgynevezett EMCS-rendszeren keresztül állíthatnak ki. (Az okmány egységes adattartalmát, a kitöltési előírásokat a 684/2009/EK-rendelet határozza meg, de néhány kérdést tagállami hatáskörbe utalt, ezekről a 8/2004. PM-rendelet 2010. áprilisától hatályos módosítása fog rendelkezni.)

[Lásd a törvény 7. § 7/A. pontjában.]

Kiegészítő adatok az e-TKO-tervezetben

Új előírás 2010. április 1-jétől.

Az e-TKO tervezetének az elektronikus okmányok kitöltését szabályozó 684/2009/EK-rendelet szerinti adatokon kívül tartalmaznia kell a külön jogszabályban meghatározott kiegészítő adatokat is. Nevezetesen a 8/2004. PM-rendelet azt írja majd elő, hogy az okmányban a jövedéki termékek mindenkori vámtarifaszámán kívül szerepeltetni kell a törvényben használt vámtarifaszámokat (ezek az ásványolajoknál a 2002. január 1-jén, az alkoholtartalmú italoknál az 1992. január 1-jén hatályosak, dohánytermékekre nincs vámtarifaszám), valamint a Magyarországon kialakított, az adóbevallásnál használt úgynevezett jövedéki fajtakódot is.

[Lásd a törvény 20. § (1) bekezdésében, 129. § (2) bek. c) pontjában.]

Szállítás, kitárolás adófelfüggesztéssel belföldi relációban

Változás 2010. április 1-jétől.

Ezentúl főszabályként belföldön is e-TKO-val kell minden arra jogosultnak (adóraktár-engedélyes, adómentes felhasználó, bejegyzett feladó) jövedéki terméket adófelfüggesztéssel szállítania, illetve kitárolnia.

[Lásd a törvény 11. § (3) bekezdésében, 40. § (1) bek. a) pontjában.]

Nem változott.

Továbbra is papíralapú okmányok kísérhetik az ásványolajtermékek ásványolaj-adóraktárból indított csővezetékes szállítását, repülőtéri adóraktárból a repülőgépekbe való betöltésre történő kitárolását, valamint adómentes felhasználótól a rendkívüli helyzetben vagy a hadgyakorlatok idején felállított üzemanyagtöltő pontokra történő kiszállítását. Ilyen esetekben az adóraktár-engedélyesnek, illetve az adómentes felhasználónak a 8/2004. PM-rendelet még 2009-ben megszülető módosításai szerinti okmányokat kell alkalmazni.

[Lásd a törvény 11. § (3) bekezdésében, 40. § (1) bek. a) pontjában.]

Az e-TKO kiállítása, továbbítása

Új előírás 2010. április 1-jétől.

Az e-TKO kiállításához a jövedéki termék feladójának - legkorábban a kitárolást hét nappal megelőzően - elektronikus úton be kell nyújtania az e-TKO tervezetét a vámhatósághoz, amely ellenőrzi az adatokat (például a feladó, illetve a címzett jövedéki termék feladására és fogadására való jogosultságát), kijavíttatja az esetleges hibát, ezt követően jóváhagyja az e-TKO-t, és arról elektronikus úton értesítést küld a tervezet ki-áUítójának (a feladónak). A jóváhagyás aktusa az, hogy az uniós számítógépes rendszerben a vámhatóság kódszámot rendel az e-TKO tervezetéhez. Ez az úgynevezett AHK-szám (egyedi adminisztratív hivatkozási kód), amely arra szolgál, hogy a szállítmány a szállítás során végig beazonosítható legyen. Ha a tervezet kiállítója nem jogosult a szállítmány indítására vagy a címzett a szállítmány fogadására, a vámhatóság az e-TKO tervezetét elutasítja.

[Lásd a törvény 7. § 7/A., 11. § (7) bek. b) pontjaiban, 20. § (1)-(2), 26/B. § (2) bekezdéseiben.]

Az e-TKO tervezete benyújtható az ügyfélkapun vagy a vámhatósággal kifejezetten erre a célra a feladó által egyénileg létesített közvetlen számítógépes kapcsolati rendszeren keresztül is. Belföldi szállítás esetén a vámhatóság az AHK-számot a tervezet kiállítójának - a választott csatornán keresztül - juttatja el, ha másik tagállamba szállítanak, akkor a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságának (amely azt automatikusan továbbítja a címzettnek), ha harmadik országba másik tagállamon keresztül szállítanak, akkor a kivitel helye szerinti tagállam illetékes hatóságának továbbítja az uniós számítógépes rendszerben.

[Lásd a törvény 11. § (7) bek. b) pontjában, 20. § (1)-(3), 26/B. § (2) bekezdéseiben.]

Importálás adófelfüggesztéssel

Új előírás 2010. április 1-jétől.

Ha harmadik országból behozott jövedéki terméket nem adóraktárban vagy nem adómentes felhasználó üzemében bocsátanak vámjogi szabad forgalomba, a terméket az importálás (vámjogi szabad forgalomba bocsátás) helyéről e-TKO-val kell szállítani. Az e-TKO tervezetét a vámáru-nyilatkozat benyújtásával egyidejűleg kell az importáló adóraktárengedélyesnek, az adómentes felhasználónak vagy a bejegyzett feladónak benyújtania a vámhatósághoz. Ilyenkor a vámhatóság a jövedéki termék vámjogi szabad forgalomba bocsátásával egyidejűleg hagyja jóvá az e-TKO tervezetét, és küldi meg az AHK-számot a tervezet kiállítójának.

[Lásd a törvény 11. § (10), 26/B. § (2) bekezdésében.]

Az importált jövedéki termék jövedéki biztosítékát az e-TKO kiállítója (az importáló adóraktár-engedélyes, adómentes felhasználó vagy a bejegyzett feladó) köteles felmutatni. Ha az adóraktár-engedélyes vagy az adómentes felhasználó egyébként nyújtott jövedéki biztosítéka nem elégséges, azt ki kell egészítenie (vagy olyan bejegyzett feladó közbeiktatásával kell a szállítást lebonyolítania, aki teljesíteni tudja a biztosítékkövetelményt). Ugyanilyen feltételekkel importálható és szállítható az importálás helyéről az 5 litert vagy 5 kilogrammot meghaladó kiszerelésű egyéb ellenőrzött ásványolaj az adó megfizetése nélkül, azzal az eltéréssel, hogy ilyenkor a termék az adómentes felhasználó helyett a felhasználói engedélyeshez is szállítható, ha az fel tudja mutatni a biztosítékot, s benyújtja az e-TKO tervezetét.

[Lásd a törvény 10. § (3) bek. b) pontjában, 62. § (1) bekezdésében.]

Nem változott.

Ha az importálás (vámjogi szabad forgalomba bocsátás) helye adóraktár vagy egy adómentes felhasználó üzeme (egyéb ellenőrzött ásványolaj esetén felhasználói engedélyes üzeme is lehet), az adófelfüggesztés a vámjogi szabad forgalomba bocsátástól lép életbe. Mivel szállítás ilyen esetben nincs, nem kell e-TKO-t kiállítani, és nincs szükség jövedéki biztosítékra sem.

[Lásd a törvény 10. § (3) bek. a) pontjában.]

Kitárolás e-TKO-val végzett szállítás esetén

Új előírás 2010. április 1-jétől.

A belföldön vagy másik tagállamba, harmadik országba e-TKO-val szállított jövedéki termék csak azt követően tárolható ki az adóraktárból, az adómentes felhasználó üzeméből, raktárából, illetve adható fel az importálás helyéről, ha a szállítmányra a vámhatóság kiadta az AHK-számot, vagyis jóváhagyta az e-TKO tervezetét. Feltétel továbbá, hogy a kitároló adóraktár-engedélyes, adómentes felhasználó, illetve a feladó a szállítást végző személynek átadja vagy az e-TKO kinyomtatott példányát, vagy az AHK-számot tartalmazó számlát, szállítólevelet, egyéb fuvarokmányt (ezen okmányokkal igazolható a szállítás során annak jogszerűsége).

[Lásd a törvény 11. § (7) bek. a) pontjában, 20. § (4), 26/B. § (2) bekezdéseiben.]

Rendeltetési hely megváltoztatása, e-TKO törlése

Új előírás 2010. április 1-jétől.

E-TKO alkalmazása esetén mind közösségi, mind belföldi adófelfüggesztéses szállításoknál bármikor megváltoztatható a már elindult szállítmány rendeltetési helye - kivéve, ha a címzett NATO-s fegyveres erő, diplomáciai és konzuli képviselet, nemzetközi szervezet vagy azok tagja -, törölni viszont egy jóváhagyott e-TKO-t csak a jövedéki termék adóraktárból történő kitárolását megelőzően lehet. E változtatásokat az e-TKO benyújtásánál alkalmazottal azonos módon, elektronikusan kell a vámhatóságnál kezdeményezni (a részletes eljárást a 684/2009/EK-rendelet tartalmazza).

[Lásd a törvény 11. § (7) bek. b) pontjában, 20. § (5)-(6) bekezdéseiben.]

Elektronikus átvételi és kiviteli elismervény

Új előírás 2010. április 1-jétől.

Másik tagállamba vagy belföldre e-TKO-val feladott szállítmányok átvételét a címzett által elektronikusan kiállított átvételi elismervénnyel, harmadik országba történt kilépését pedig a vámhatóság vagy a kivitel helye szerinti tagállam hatósága által kiállított elektronikus kiviteli elismervénnyel kell igazolni. Ha másik tagállamba szállítanak, a vámhatóság a rendeltetési tagállam, illetve a kivitel helye szerinti tagállam illetékes hatósága által megküldött elektronikus átvételi vagy kiviteli elismervényt továbbítja a feladónak, belföldre szállítás esetén pedig a belföldi címzett által kiállított átvételi elismervényt küldi meg a szállítónak. Ha harmadik országba belföldről léptetik ki a szállítmányt, s a feladó belföldi, a vámhatóság - a kiléptető vámhivatalának igazolása alapján - állítja ki és küldi meg neki az elektronikus kiviteli elismervényt, ha pedig a feladó másik tagállambeli, a vámhatóság a tagállami hatóságnak továbbítja az elektronikus kiviteli elismervényt, s az küldi majd tovább a feladónak.
A jövedéki terméket adófelfüggesztéssel fogadó adóraktár-engedélyes, adómentes felhasználó, bejegyzett kereskedő a betárolást, fogadást követő öt munkanapon belül köteles kiállítani és benyújtani az elektronikus átvételi elismervényt a vámhatóságnak.

[Lásd a törvény 11. § (5) bek. a) pontjában, (6) bekezdésében, (7) bek. c) pontjában, (8), 18. § (8)-(9) bekezdéseiben, 21/A. §-ában, 22. § (5) bekezdésében, 24/A. § b) pontjában.]

Kivétel az elektronikus átvételi elismervény alól

Új előírás 2010. április 1-jétől.

Bár gázolajat kikötői adóraktárból kitárolni és hajók üzemanyagtartályába tölteni - főszabály szerint - csak e-TKO alkalmazásával lehet, az átvételről nem kell elektronikus átvételi elismervényt kiállítani ahhoz, hogy az adóraktár-engedélyes mentesüljön a felfüggesztett adófizetési kötelezettsége alól. Ebben az esetben az átvételt a hajó üzemeltetője a külön jogszabályban foglaltak szerint igazolja (a részletszabályokat a 8/2004. PM-rendelet még 2009-ben megjelenő módosítása tartalmazza majd).

[Lásd a törvény 13. § (1) bek. g), 40. § (1) bek. a) aa) pontjaiban.]

Mentesített szervezetek elektronikus átvételi elismervénye

Új előírás 2010. április 1-jétől.

Ha másik tagállamból adófelfüggesztéssel érkezik mentesített szervezetek (diplomáciai testületek, diplomaták, nemzetközi szervezetek, NATO) részére e-TKO-val feladott jövedéki termék, a szállítás visszaigazolásához szükséges elektronikus átvételi elismervényt a számítógépes rendszerben a vámhatóság állítja ki azt követően, hogy a mentesített szervezet írásos nyilatkozatot ad a részére az átvételről.

[Lásd a törvény 18. § (4) bekezdésében.]

Kiegészítő adatok az elektronikus átvételi elismervényen

Új előírás 2011. január 1-jétől.

Az adóraktár-engedélyesek, a bejegyzett kereskedők, az adómentes felhasználók az elektronikus átvételi elismervényben az elektronikus okmányok kitöltését szabályozó 684/2009/ EK-rendelet szerinti adatokon kívül kötelesek a külön jogszabályban meghatározott kiegészítő adatokat is szerepeltetni. (A 8/2004. PM-rendelet 2011. január 1-jétől ugyanazon kiegészítő adatok megadását írja majd elő, mint amelyeket az e-TKO tervezetében már 2010. április 1-jétől fel kell tüntetni, vagyis a jövedéki termékek törvény szerinti vámtarifaszámát és a jövedéki fajtakódot.)

[Lásd a törvény 22. § (4) bekezdésében, 129. § (2) bek. c) pontjában és a 2009. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: jövedékiadó-módosító törvény) 64. § (3) bekezdésében.]

Átmeneti szabályok

2010. március 31-éig le nem zárt szállítások.

A 2010. április 1-je előtt adófelfüggesztéssel indított, illetve fogadott, és március 31-éig vissza nem igazolt szállítmányok esetében az adóalanyoknak és a vámhatóságnak a 2010. március 31-én hatályos szabályok szerint kell eljárniuk, vagyis az akkori szabályok vonatkoznak az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség alóli végleges mentesülésre, illetve az adómegállapítási és adófizetési kötelezettség keletkezésére.

[Lásd a jövedékiadó-módosító törvény 69. § (1)-(2) bekezdéseiben.]

Haladék elektronikus visszaigazolásra.

2010. április 1-jétől nem mindegyik tagállam alkalmazza teljeskörűen (a feladásra és a fogadásra is) az uniós számítógépes okmányolást, egyes tagállamokban továbbra is papírokmányokkal adnak fel. Ezért a magyar adóraktárengedélyesek és bejegyzett kereskedők 2010. december 31-éig az ilyen tagállamokból papírokmánnyal érkező szállítmányokat továbbra is a korábbi szabályok szerint igazolhatják vissza (vagyis papíron, a TKO 3. példányán, vámhatósági ellenjegyzéssel).

[Lásd a jövedékiadómódosító törvény 69. § (3)-(5) bekezdéseiben.]

Feladás belföldről e-TKO-t nem alkalmazó tagállamba.

Az adóraktár-engedélyesek 2010. április 1-je és december 31-e között továbbra is papíralapú okmányolással (TKO) indíthatják adófelfüggesztéses szállításaikat azokba az EU-tagállamokba, amelyek az uniós számítógépes rendszerben még az elektronikus okmányok fogadására is képtelenek. E tagállamok körét a pénzügyminiszter a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Hivatalos Értesítőben az Európai Bizottságtól történt tudomásszerzést követően haladéktalanul, de legkésőbb 2010. február 28-áig tájékoztatóban teszi közzé.

[Lásd a jövedékiadó-módosító törvény 69. §; (4) és (5) bekezdéseiben.]

Üzemszüneti eljárás

Új előírás 2010. április 1-jétől.

Ha a jövedéki alany a saját, az ügyfélkapus vagy az uniós számítógépes rendszer üzemzavara miatt nem tud benyújtani e-TKO-tervezetet, illetve jóváhagyni elektronikus átvételi elismervényt, kiállítani elektronikus kiviteli elismervényt, úgynevezett üzemszüneti eljárásra kell áttérni. Az üzemszünet ideje alatt a szállítmányok papírokmánnyal - az üzemszüneti TKO-val - indulhatnak, és az elektronikus okmányok kiállítására kötelezetteknek üzemszüneti átvételi, illetve kiviteli elismervényt kell kiállítaniuk az átvételről, illetve a harmadik országba történt kiléptetésről. Amint helyreáll a számítógépes rendszer, haladéktalanul ki kell állítani az elektronikus okmányokat, mivel csak azok tekinthetők a kitárolás, illetve a betárolás bizonylatának. Az üzemszüneti okmányokat az adó elévüléséig meg kell őrizni.

[Lásd a törvény 11. § (9), 18. § (11)-(12), 20/A. § (1), 20/B § (2)-(4), 22/A § (1), (3)-(4) bekezdéseiben, 24/A. § b) pontjában, 26/C. § (1) bekezdésében.]

A másik tagállamból belföldre behozott jövedéki termék üzemszünet alatti átvételéről, illetve a másik tagállamból feladott jövedéki termék harmadik országba üzemszünet alatt belföldről történt kiléptetéséről kiállított üzemszüneti átvételi, illetve kiviteli elismervényt a vámhatóság akkor küldi meg a feladás helye szerinti tagállam illetékes hatóságának, ha nem várható, hogy az üzemszünet rövid időn belül elmúlik.

[Lásd a törvény 18. § (11) bek., 22/A. § (2) bekezdéseiben.]

Üzemszünet a hatóságnál és az ügyfeleknél is bekövetkezhet. Az üzemszünet a vámhatóságnál akkor kezdődik, amikor ezt ügyfeleivel elektronikusan közli, az ügyfélkapus rendszerben akkor, ha azt az elektronikus kormányzati portálon bejelentik, az ügyfélnél pedig akkor, amikor az üzemzavart a vámhatóságnak bejelenti, s ezzel azt a vámhatóság nyilvántartásba veszi.
Az üzemszünet végét szintén az érintetteknek kell közzétenniük, illetve bejelenteniük, haladéktalanul.
A vámhatóság az üzemszünete kezdetéről és végéről közvetlenül - elektronikusan - köteles értesíteni minden nyilvántartott adóraktár-engedélyest, bejegyzett feladót, bejegyzett kereskedőt, adómentes felhasználót.

[Lásd a törvény 11. § (9) bekezdésében, 20/A. § (2) bek. a) pontjában, (3)-(5) bekezdéseiben.]

Jövedéki termék üzemszüneti TKO-val történő adófelfüggesztés melletti kitárolása, feladása esetén az adóraktár-engedélyesnek, a bejegyzett feladónak, az adómentes felhasználónak előzetesen be kell jelentenie a vámhatósághoz a kitárolás, feladás tényleges időpontját, ami nem lehet más, mint az üzemszüneti TKO-n a szállítás megkezdésére megadott időpont.

[Lásd a törvény 11. § (9), 20/B. § (1), 26/C. § (1) bekezdéseiben.]

Ha az adóraktár-engedélyes vagy a bejegyzett feladó a szállítás ideje közben beálló üzemszünet időtartama alatt kívánja megváltoztatni az e-TKO-val másik tagállamba már elindított adó-felfüggesztéses szállítmány rendeltetési helyét, ezt csak akkor teheti meg, ha a vámhatóságot előzetesen írásban (faxon, elektronikus levélben) értesíti erről a szándékáról (az értesítés formáját, adattartalmát, illetve a részletes eljárást a 684/2009/EK-rendelet szabályozza). A rendeltetési hely megváltoztatására a kérelmet az üzemszünet elmúltát követően elektronikusan is be kell nyújtani (a 684/2009/EK-rendeletben foglaltaik szerint).

[Lásd a törvény 20/B. § (5), 26/C. § (1) bekezdéseiben.]

Felfüggesztett adófizetés alóli mentesülés

Változás 2010. április 1-jétől.

Az adóraktárengedélyesnek, a bejegyzett feladónak és az adómentes femasználónak 2010-től elektronikus átvételi elismervénnyel, harmadik országba történő értékesítés esetén pedig elektronikus kiviteli elismervénnyel kell rendelkeznie ahhoz, hogy véglegesen mentesüljön a felfüggesztett adófizetési kötelezettsége alól.

[Lásd a törvény 13. § (1), (4), (7)-(9) bekezdéseiben, 21. § (1) bek. a)-c), 26/B. § (3) bek. a) pontjaiban.]

Nem változott.

Ha az adóraktár-engedélyes másik tagállamba mentesített szervezetnek (diplomáciai testület, diplomata, nemzetközi szervezet, NATO) szállít jövedéki terméket, a felfüggesztett adófizetési kötelezettsége alóli mentesüléséhez továbbra is szükséges a mentesített szervezet által kiállított - az Európai Bizottság külön rendelete szerinti adattartalmú - úgynevezett adómentességi igazolás is.

[Lásd a törvény 21. § (1) bek. b) pontjában.]

Mentesülés adófizetés alól egyéb módon tagállami feladásnál

Új előírás 2010. április 1-jétől.

A főszabálytól eltérően a másik tagállamba, illetve másik tagállamon keresztül harmadik országba adófelfüggesztéssel végzett szállítás esetén az adóraktár-engedélyes, a bejegyzett feladó az elektronikus átvételi elismervény vagy elektronikus kiviteli elismervény hiányában is mentesülhet a felfüggesztett adófizetési kötelezettsége alól, ha a jövedéki termék címzett általi átvételéről vagy harmadik országba másik tagállamból történt kiléptetéséről
■ igazolást tud beszerezni a rendeltetési hely szerinti, illetve a kiléptető vámhivatal helye szerinti tagállam jövedéki hatóságától,
■ megfelelő bizonyítékot (például a tagállami címzett által kiállított, a jövedéki termék átvételét tanúsító olyan okmányt, amely ugyanazon adatokat tartalmazza, mint az elektronikus átvételi elismervény) tud benyújtani a magyar vámhatósághoz, és azt a vámhatóság elfogadja.

[Lásd a törvény 21. § (9)-(10) bekezdéseiben, 26/B. § (3) bek. b) pontjában.]

Ha az elektronikus átvételi elismervényen vagy az elektronikus kiviteli elismervényen a feladottnál kisebb mennyiség átvételét, kiléptetését igazolják vissza, az adóraktár-engedélyes vagy a bejegyzett feladó megfelelő bizonyítékok benyújtásával kérheti a hiány keletkezése szerinti tagállam illetékes hatóságától, hogy a hiányt vagy annak egy részét igazolt hiányként (például szállítási veszteségként) fogadja el. Ha a hatóság a kérést teljesíti, az adóraktár-engedélyes vagy a bejegyzett feladó az elismert hiányra mentesülhet az adófizetés alól.

[Lásd a törvény 7. §; 46., 21. § (1) bek. d), (4) bek. c) pontjaiban.]

Ha a magyar vámhatósághoz másik tagállam adóraktár-engedélyese vagy bejegyzett feladója részéről érkezik a kérés, a vámhatóság a szállítás során keletkezett tényleges veszteséget, legfeljebb a külön jogszabályban (43/1997. PM-rendelet) meghatározott mértékig, valamint a baleset vagy a tagállami adóraktár-engedélyes tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok miatt történt, igazolt megsemmisülést vagy helyrehozhatatlan károsodást ismerheti el és igazolhatja vissza az adó alól mentesítő hiányként. A vámhatóság a döntéséről a tagállami adóraktár-engedélyest, a bejegyzett feladót és annak illetékes hatóságát is értesíti.

[Lásd a törvény 22. § (6)-(7), 26/B. § (6) bekezdéseiben.]

Mentesülés adófizetés alól egyéb módon belföldön

Új előírás 2010. április 1-jétől.

Ha az adóraktár-engedélyes vagy az adómentes felhasználó nem rendelkezik elektronikus kiviteli elismervénnyel harmadik országba adófelfüggesztéssel feladott szállítmány belföldről történt kiléptetéséről, mentesülhet a felfüggesztett adófizetési kötelezettsége alól, ha a kiléptető vámhivatal igazolja a számára, hogy a jövedéki termék kilépett harmadik országba.

[Lásd a törvény 13. § (11) bekezdésében.]

Vámhatósági értesítés

Új előírás 2010. április 1-jétől.
A vámhatóság a jövedéki terméket másik tagállamba adófelfüggesztéssel szállító, illetve feladó adóraktár-engedélyest és bejegyzett feladót köteles a számítógépes rendszerben értesíteni arról, ha a szállítmány a számítógépes rendszerbe befutott adatok szerint nem érkezett meg a rendeltetési helyre a szállítási okmányban jelzett időpontig. Ennek ellenkezőjét az adóraktár-engedélyes az értesítéstől számított egy hónapon belül bizonyíthatja.

[Lásd a törvény 21. § (2), 26/B. § (4) bekezdéseiben.]

Felfüggesztett adó megfizetése

Változás 2010. április 1-jétől.

Az adó felfüggesztése - főszabályként - akkor szűnik meg, vagyis az adót akkor kell megfizetni, ha a címzett nem állít ki elektronikus átvételi elismervényt a jövedéki termék átvételéről, betárolásáról, illetve a vámhatóság elektronikus kiviteli elismervénnyel nem igazolta, hogy a termék kilépett harmadik országba.

[Lásd a törvény 14. § (2)-(3) bekezdéseiben, 21. § (4) bek. b) pontjában, 26/B. § (4) bek. bekezdésében.]

Nem változott.

Ha az átvételről, illetve a kiléptetésről nincs elektronikus átvételi, illetve kiviteli elismervény, az adófizetési kötelezettség felfüggesztése belföldi rendeltetésű vagy harmadik országba kiléptetendő szállítmány esetén a feladástól számított 31. napon, másik tagállamba történő feladás esetén a feladástól számított négy hónap leteltét követő napon szűnik meg.

[Lásd a törvény 14. § (2)-(3) bekezdéseiben, 21. § (4) bek. b) pontjában, 26/B. § (4) bekezdésében.]

Vámhatóság adó-visszatérítési kötelezettsége

Változás 2010. április 1-jétől.

A másik tagállamból adófelfüggesztéssel feladott, belföldön keresztül másik tagállamba vagy harmadik országba átszállított jövedéki termék szállítása során belföldön észlelt szabálytalanság miatt itt kivetett, a jövedéki biztosíték nyújtójától beszedett adót a vámhatóságnak vissza kell térítenie, ha a jövedéki termék feladásától számított három éven belül megállapítják, hogy a szabálytalanságot mégsem Magyarországon követték el, hanem másik tagállamban. A visszatérítést kérelmezni kell a vámhatóságtól, s az csak akkor téríti vissza az adót, ha hivatalos értesítést kap arról, hogy a másik tagállamban kivetették az adót. (Eddig csak azt mondta ki a törvény, hogy a Magyarországon észlelt szabálytalanságok esetén kivethető az adó, az esetleges kettős beszedés lehetőségét nem zárta ki.)

[Lásd a törvény 23. § (5) bekezdésében.]

Jövedéki biztosíték felszabadítása

Új előírás 2010. április 1-jétől.

A tagállamba adófelfüggesztéssel végzett szállítások esetében lekötött szállítási jövedéki biztosíték, illetve a bejegyzett feladó lekötött jövedéki biztosítéka attól az időponttól szabadul fel, illetve attól a naptól kezdődően használható fel ismételten, amikor az elektronikus átvételi, illetve kiviteli elismervényt a rendeltetési hely, illetve a kivitel helye szerinti tagállam illetékes hatósága az uniós számítógépes rendszerben megküldi a vámhatóságnak (vagyis a számítógépes rendszerben a szállítás befejeződésének igazolása megjelenik). Ha üzemszünettől eltérő okból nem állítottak ki elektronikus átvételi, illetve kiviteli elismervényt, a szállítási jövedéki biztosíték, illetve a bejegyzett feladó jövedéki biztosítéka azon a napon szabadítható fel, amikor az adóraktár-engedélyes vagy a bejegyzett feladó bemutatja a vámhatóságnak az illetékes tagállam hatósága által kiadott igazolást az átvételről, illetve a kiléptetésről, illetve amikor a vámhatóság elfogadja az adóraktár-engedélyes vagy a bejegyzett feladó által hozzá benyújtott bizonyítékokat.

[Lásd a törvény 19. § (7), 26/A. § (3) bekezdéseiben.]

Ha bejegyzett feladó belföldre szállít, lekötött jövedéki biztosítéka attól a naptól szabadul fel és válik ismételten felhasználhatóvá, amikor a jövedéki termék adóraktár-engedélyes vagy adómentes felhasználó által történt átvételéről kiállított elektronikus átvételi elismervényt a vámhatóság számítógépen a részére továbbította.

[Lásd a törvény 10. § (9) bekezdésében.]

Bejegyzett kereskedő

Új előírás 2010. április 1-jétől.

Ha a bejegyzett kereskedő másik tagállamból kizárólag adómentes felhasználó részére közvetlenül az adómentes felhasználó üzemébe szállítással szerez be ásványolajat vagy alkoholterméket, az átvételről neki kell az elektronikus átvételi elismervényt (üzemszünet esetén az üzemszüneti átvételi elismervényt) kiállítania.

[Lásd a törvény 24/A. § c) pontjában.]

Változás 2010. április 1-jétől.

A bejegyzett kereskedőknek is elektronikus átvételi elismervényt kell kiállítaniuk a jövedéki termék átvételéről. Megszűnik az a lehetőség, hogy a bejegyzett kereskedő adóképviselőt alkalmazzon.
A "nem bejegyzett kereskedő" elnevezés "eseti bejegyzett kereskedőre" változik.

[Lásd a törvény 24-24/A. §-aiban.]

Nem változott.

Az eseti bejegyzett kereskedő egy-egy szállítmány erejéig jogosult másik tagállamból adófelfüggesztéssel jövedéki termékeket fogadni.

[Lásd a törvény 24. § (2) bekezdésében.]

Felhasználói engedélyes bejegyzett kereskedő

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Bejegyzett kereskedői engedély könnyített feltételekkel adható azoknak, akik érvényes felhasználói engedéllyel is rendelkeznek. Nekik az engedélyt egyszerűsített eljárásban (a 8/2004. PM-rendelet még 2009-ben megjelenő módosítása szerint várhatóan rövidebb idő alatt) kell kiadni, és tőlük nem kell külön jövedéki biztosítékot megkövetelni, elégséges a felhasználói engedélyes tevékenységéhez nyújtott biztosíték.

[Lásd a törvény 24. § (6) bek. b) pontjában.]

Ha a bejegyzett kereskedő egyben felhasználói engedélyes, és engedélye csak a felhasználói engedéllyel beszerezhető jövedéki termékekre (egyéb ellenőrzött ásványolajra, megfigyelt termékre) terjed ki, a jövedéki termék fogadásával nem keletkezik adófizetési kötelezettsége.

[Lásd a törvény 25. § (1) bekezdésében.]

Adóköteles termékbehozatal tagállamból

Változás 2010. április 1-jétől.

Másik tagállamban szabad forgalomba bocsátott jövedéki termék behozatala esetén az adófizetési kötelezettség ezentúl a kereskedelmi célú birtokoláshoz kapcsolódik. Kereskedelmi célú birtokolás, amikor nem magánszemélyek által adómentesen behozható jövedéki terméket birtokolnak. (2010 áprilisa előtt magát a behozatalt - nevezetesen a gazdasági tevékenység keretében megvalósuló, kereskedelmi vagy felhasználási célú, illetve közjogi intézményeknek szánt behozatalt - terhelte belföldi adó.)

[Lásd a törvény 27. § (1)-(2) bekezdéseiben.]

Nem változott.

Magánszemély adómentes behozatalának továbbra is az a feltétele, hogy a jövedéki terméket a magánszemély saját maga hozza be, és ő maga használja fel.

[Lásd a törvény 29. § (1) bekezdésében.]

Tranzit

Új előírás 2010. április 1-jétől.

Nem kell belföldön kereskedelmi célú birtokolásnak tekinteni, ha másik tagállamból belföldön keresztül harmadik tagállamba szállítanak jövedéki terméket, s nem magánszemély esetében - a kereskedelmi célú szállításoknál előírt - EKO-val szállítják, magánszemély esetében pedig saját felhasználásra szánják a terméket. Ugyancsak nem minősülnek belföldön adókötelesnek (kereskedelmi célból birtokoltnak) a két tagállam között közlekedő hajók vagy repülőgépek fedélzetén található jövedéki termékek, ha azokat nem hozzák forgalomba, amíg a hajó vagy a repülőgép belföldön tartózkodik.

[Lásd a törvény 27. § (2) bekezdésében.]

Mentesülés adó alól

Új előírás 2010. április 1-jétől.

Nem kell az adót belföldön megfizetni (vagy a már megfizetett adó utólag visszaigényelhető) a belföldre feladott, az EKO-n feltüntetett mennyiségből arra a részre, amely azért nem érkezik meg a belföldi címzetthez, mert ez a jövedéki termék tulajdonságaiból adódik (például szállítási veszteség), vagy a termék (egy része) előre nem látható körülmények, vis major következtében megsemmisül. E körülményeket az adóalanynak a felmerülésük helye szerinti tagállam illetékes hatóságánál kell bizonyítania, amely mérlegeli, elfogadja-e a bizonyítást. Szállítás közben bekövetkezett szabálytalanság esetén az adót akkor sem kell megfizetni, illetve a megfizetett adó akkor is visszaigényelhető, ha a jövedéki termék érintett hányadára az elkövetés helye szerinti tagállamban igazoltan megfizették az adót.

[Lásd a törvény 27. § (6) bekezdésében.]

Adózott termék kivitele tagállamba

Új előírás 2010. április 1-jétől.

Adózott termék tagállamba történő kivitele esetén az adó nemcsak az átvett mennyiségre igényelhető vissza, hanem a címzett által az EKO-n vissza nem igazolt mennyiség azon részére is, amely szállítási veszteség miatt nem érkezett meg hozzá, vagy előre nem látható körülmények, vis major következtében megsemmisült. Az adót a vámhatóság abban az esetben téríti vissza, ha az adóalany e körülményeket a felmerülésük helye szerinti tagállam illetékes hatóságánál bizonyította, és a bizonyítást a tagállami hatóság elfogadta. Szállítás közben bekövetkezett szabálytalanság esetén visszaigényelhető az adó akkor is, ha a jövedéki termék érintett mennyiségére az elkövetés helye szerinti tagállamban igazoltan megfizették az adót.

[Lásd a törvény 28. § (6) bekezdésében.]

Változás 2010. április 1-jétől.

Adózott termék tagállamba történő kivitele esetén az adó-visszaigénylés feltétele, hogy az adózó a szállítmány elindításáról előzetesen értesítse a vámhatóságot.

[Lásd a törvény 28. § (1) bekezdésében.]

Új előírás 2011. január 1-jétől.

Az adózott jövedéki termék másik tagállamba történő, kereskedelmi célú kiszállításakor alkalmazandó EKO-t annak kiállításával egyidejűleg elektronikusan az e-TKO tervezetének benyújtására kialakított kétféle lehetőség szerint, lásd a 61. oldalon - "Az e-TKO kiállítása, továbbítása" cím alatt - be kell nyújtani a vámhatósághoz.

[Lásd a törvény 28. § (7) bekezdésében.]

Változás 2011. január 1-jétől.

A belföldön szabad forgalomba bocsátott (adózott), másik tagállamba kereskedelmi céllal kiszállított jövedéki termék utáni adó visszaigénylésének ezentúl nem feltétele, hogy az adó-visszaigénylési kérelmet még a kiszállítást megelőzően benyújtsák.

[Lásd a törvény 28. § (1) bek. a) pontjában.]

Csomagküldő kereskedő

Változás 2010. április 1-jétől.

Másik tagállamból belföldre értékesítő csomagküldő kereskedő belföldi adóügyi képviselőjének nem kell engedélyt kérnie, elegendő, ha a vámhatóság nyilvántartásba veszi. A nyilvántartásba vételre kijelölt hatóságot még 2010. április előtt kormányrendelet nevezi majd meg.

[Lásd a törvény 30. §-ában, 129. § (1) bek. c) pontjában.]

A másik tagállamba értékesítő belföldi csomagküldő kereskedőt - tevékenységének bejelentése alapján - a vámhatóságán nyilvántartásba veszik. Az adó másik tagállambeli megfizetésére a garanciát a tagállam kijelölt hatóságához kell benyújtani, s csak ennek a hatóságnak az igazolása fogadható el az adó megfizetéséről a belföldi adó-visszaigényléshez.

[Lásd a törvény 32. § (1) bek. a)-b) pontjaiban, (2) bekezdésében.]

Nem változott.

Másik tagállam csomagküldő kereskedője belföldön csak akkor értékesíthet, ha adózói kötelezettségeit belföldi székhelyű adóügyi képviselőn keresztül teljesíti. Csomagküldő kereskedelemnek a másik tagállamba magánszemély vagy független gazdasági tevékenységet nem folytató személy részére történő értékesítés minősül, ha a szállítást - közvetlenül vagy megbízottja útján közvetve - a csomagküldő kereskedő maga végzi.

[Lásd a törvény 30-31. §-aiban.]

Adómentes felhasználás

Változás 2010. január 1-jétől.

Villamos energia, illetve kapcsolt hő és villamos energia egyszerre történő előállításához ásványolajtermék felhasználása attól függetlenül adómentes, hogy azt erőműben vagy távhő-termelő létesítményben végzik-e.

[Lásd a törvény 53. § (1) bek. b) pontjában.]

Adóraktárban adómentes felhasználás

Változás 2010. január 1-jétől.

Adóraktár-engedélyes csak akkor mentesül a nem jövedéki termék előállításához felhasznált jövedéki termék után az adó alól, ha a terméket a törvényben meghatározott adómentes célra használják fel (például ásványolajat villamos energia, illetve kapcsolt hő és villamos energia előállítására). A mentesülés feltétele, hogy az adóraktár-engedélyes előzetesen bejelentse a vámhatóságnak e felhasználást, a jövedéki termék várhatóan felhasználandó mennyiségét, a felhasználás alátámasztásával, és a felhasználásról az adómentes felhasználókra vonatkozó szabályok szerint számoljon el.

[Lásd a törvény 13. § (3) bek. a) ab) pontjában, (12) bekezdésében.]

A 2010. január 1-jét megelőzően adóraktári adómentes célú felhasználást folytató adóraktár-engedélyesnek 2010. december 15-éig kell bejelentenie a vámhatóságnak, ha e tevékenységét fenn kívánja tartani.

[Lásd a jövedékiadó-módosító törvény 71. §-ában.]

Adóraktár olajtermékekre

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Olajterméknek - ami fogalomként eddig nem szerepelt a törvényben - minősülnek az üzemanyag vagy tüzelő-, fűtőanyag céljára előállított, az adómértékek meghatározásánál önálló vámtarifaszámmal nem szereplő ásványolajtermékek, kivéve a biogázt.
Az olajtermékeket is adóraktárban kell előállítani. (Biogázon a biomasszából vagy más megújuló energiából előállított gáznemű, nem sűrítettgáz-halmazállapotú - vagyis nem járműüzemanyag - terméket kell érteni.)

[Lásd a törvény 7. § 37/D-E. pontjaiban, 34. § (3) bekezdésében.]

Hulladékból ásványolaj

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Az ásványolajadóraktárak közül az egyébásványolaj-gyártó adóraktárban kell előállítani a hulladékokból kinyert ásványolajtermékeket. Az adóraktári engedély könnyített feltételekkel kapható meg, ha a hulladékhasznosítást engedéllyel, a rá vonatkozó jogszabályoknak megfelelően végzik. A könnyítés mértéke attól függ, hogy az adóraktárban milyen ásványolajterméket állítanak elő. Ha az előállított termék kizárólag egyéb ellenőrzött ásványolaj vagy nem üzemanyagkénti felhasználásra gyártott olajtermék, a jövedéki biztosíték minimuma 10 millió forint (az általában előírt 50 millió forinttal szemben), az adóraktáranként szükséges hitelesített tárolótartály-kapacitás 30 köbméter (az egyébként előírt 500 köbméterrel szemben). Tüzelési célú gázolaj vagy fűtőolaj előállítása esetén a tárolókapacitás-követelmény adóraktáranként 100 köbméter, a jövedéki biztosíték minimuma 50 millió forint. Ha viszont üzemanyagot (benzin, gázolaj vámtarifaszámú terméket) állítanak elő, a jövedéki biztosíték minimuma magasabb az általában előírtnál, 100 millió forint (a tárolótartály-követelmény nem tér el, azaz 500 köbméter). Ha üzemanyagot és más, nem üzemanyag ásványolajat is előállítanak, akkor a jövedéki biztosíték legalább 150 millió forint, a tárolókapacitás-minimum viszont ugyanannyi, mint általában (500 köbméter). Ha csak tüzelési célú termékeket állítanak elő, a tárolókapacitás-feltétel 130 köbméter, a jövedéki biztosíték 60 millió forint.

[Lásd a törvény 58. § (1) bek. i) pontjában, (16) bekezdésében.]

Ásványolaj előállítása esetén a 2010. január 1-jén érvényes hulladékkezelési engedéllyel rendelkezők 2010. március 31-éig halasztást kaphatnak adóraktári engedélyük megszerzésére. Ehhez legkésőbb 2010. január 15-éig be kell jelenteniük a vámhatóságnak adóraktáriengedély-köteles tevékenységüket, megadva hulladékkezelési engedélyük számát, az előállított ásványolajtermékek megnevezését, vámtarifaszámát, rendeltetését, s a 2010. március 31-éig várható előállításra vonatkozó adatokat. 2010. január 1-jével leltárt kell felvenniük, és a bejelentésben annak adatait is meg kell adniuk, továbbá legkésőbb 2010. február 15-éig be kell nyújtaniuk adóraktáriengedély-kérelmüket az előállított ásványolaj vámtarifaszám-besorolására vonatkozó, a VPOP Vegyvizsgáló Intézete által kiadott szakértői véleménnyel együtt.
A vámhatóságnak legkésőbb 2010. március 31-éig kell elbírálnia a kérelmeket. Az átmeneti időszakban a vámhatóság kiveti az adót, amit havonta, a tárgyhót követő hó 5-éig kell a kérni. Aki az átmeneti időszakban kéri, mentesülhet az adó megfizetése alól az ezen időszakban villamos energia, illetve kapcsolt hő és villamos energia előállításához történt felhasználás után. A mentesülés egyaránt vonatkozik arra az esetre, ha az előállító az ásványolajat maga használja fel az üzemében (a majdani adóraktárban) villamos energia, illetve kapcsolt hő és villamos energia előállítására, és arra is, ha az értékesített ásványolajat ilyen célra adómentes felhasználó használja fel. Az utóbbi esetben az adómentes felhasználó adatait is meg kell adni, amikor az adó kivetését kérik.

[Lásd a jövedékiadó-módosító törvény 68. § (1)-(6) bekezdéseiben.]

Az érvényes hulladékkezelési engedély birtokában egyéb ellenőrzött ásványolajterméket vagy a nem a benzin, gázolaj vagy fűtőolaj vámtarifaszámok alá tartozó más ásványolajterméket előállító személy mentesül a 2010. január 1-je előtt e termékekre keletkezett adófizetési kötelezettsége alól, ha azokat igazoltan villamos energia, illetve villamos energia és kapcsolt hő előállítására használták fel.

[Lásd a jövedékiadó-módosító törvény 68. § (7) bekezdésében.]

Változás 2010. január 1-jétől.

Ezentúl nem kell megfizetni a szabványosság hiánya miatt a literenként 40 forintot többletadót a hulladékkezelés keretében előállított egyéb ellenőrzött ásványolajokra és a nem a benzin, gázolaj vagy fűtőolaj vámtarifaszámok alá tartozó más ásványolajtermékekre, kivéve, ha azokat üzemanyagnak állítják elő.

[Lásd a törvény 52. § (4) bekezdésében.]

Termékkísérő okmányok küldése

Változás 2010. április 1-jétől.

Csak az olyan adófelfüggesztéses kitárolások esetében kell a termékkísérő okmányok adatait - a kiállításukkal egyidejűleg - külön megküldeni a vámhatósághoz, amelyeket nem e-TKO alkalmazásával végeznek. Csővezetékes szállítás esetében nem a bizonylat kiállításával egyidejűleg, hanem a 8/2004. PM-rendelet még 2009-ben megszülető módosítása szerinti módon (gyakorisággal) kell az adatokat küldeni.

[Lásd a törvény 40. § (9) bekezdésében.]

Új előírás 2011. január 1-jétől.

A közösségi kereskedő is köteles megküldeni a vámhatóságnak az adózott jövedéki termék másik tagállamba kereskedelmi céllal történő kiszállításakor alkalmazandó EKO-k adatait, mégpedig az EKO kiállításával egyidejűleg, az e-TKO-ra 2010. április 1-jétől használt elektronikus úton (vagyis ügyfélkapun keresztül vagy az uniós számítógépes rendszerhez való kapcsolódásra a vámhatósággal kiépített külön számítógépes kapcsolati rendszerben).

[Lásd a törvény 28. § (7) bekezdésében.]

Változás 2011. január 1-jétől.

Az EKO-k és a nem e-TKO-s adófelfüggesztéses kitárolások bizonylatainak adatait az e-TKO-ra 2010. április 1-jétől használt elektronikus úton kell - a kiállításukkal egyidejűleg - megküldeni a vámhatóságnak (vagyis ügyfélkapun keresztül vagy az uniós számítógépes rendszerhez való kapcsolódásra a vámhatósággal kiépített külön számítógépes kapcsolati rendszerben). A sörfőzdékre ez nem vonatkozik, ők továbbra is az EKO-k másolatát küldik meg a vámhatóságnak.

[Lásd a törvény 40. § (13) bekezdésében.]

Nem változott.

A szabad forgalomba bocsátásról kiállítandó termékkísérő okmányok (EKO) adatait, sörfőzde esetében az EKO másolatát továbbra is - a kiállításukkal egyidejűleg - meg kell küldeni a vámhatóságnak.

[Lásd a törvény 40. § (9) bekezdésében.]

Kiszerelési előírások italokra

Változás 2010. január 1-jétől.

Az egyéb borok (a gyümölcsborok) 2 litert meghaladó kiszerelésben, a szőlőborok 25 litert meghaladó (hordós) kiszerelésben is forgalmazhatók. Ezt előzetesen - a forgalmazást, illetve tagállamból történő behozatal esetében a behozatalt, importálás esetében pedig az importálást megelőző harmadik munkanapig - be kell jelenteni a vámhatóságnak, amely a bejelentést legkésőbb a bejelentést követő munkanapon nyilvántartásba veszi. A bejelentést és a nyilvántartásba vételt visszaigazoló értesítést is elektronikus úton, az ügyfélkapun keresztül kell megküldeni. Két litert meghaladó kiszerelésű gyümölcsbor csak - a kannás és hordós szőlőborra eddig is alkalmazott - hivatalos zárral ellátva forgalmazható.

[Lásd a törvény 85. § (1) bekezdésében.]

A tömény szeszes italok 2 literes kiszerelésben engedély nélkül forgalmazhatók (korábban csak a 2 liter alattiak voltak azok). A 2 litert meghaladó kiszerelésű tömény szeszek forgalmazásának előzetes engedélyeztetését
- a gyümölcsborokéval azonos eljárás szerint
- az előzetes bejelentési kötelezettség és nyilvántartásba vétel váltja fel.

[Lásd a törvény 73. § (9)-(10) bekezdéseiben.]

Nem változott.

Termelői borkimérésben hordós szőlőbor továbbra is külön bejelentés nélkül értékesíthető helyben fogyasztásra vagy - legfeljebb 10 literes kannás kiszerelésben - elvitelre kimérve.

[Lásd a törvény 85. § (2) bekezdésében.]

Jövedéki bírság kiszerelés miatt

Új előírás 2010. január 1-jétől.

A vámhatósági nyilvántartásba vétel nélkül forgalmazott, 2 liternél nagyobb kiszerelésű egyéb bor és tömény szesz adózás alól elvontnak minősül (a jövedéki bírság legkisebb összege változatlanul 150 ezer forint, illetve az adó háromszorosa vagy kereskedelmi mennyiség - bornál 90 liter, tömény szesznél 10 liter - fölött az ötszöröse).

[Lásd a törvény 114. § (2) d) pontjában.]

Boradóraktár jövedéki biztosítéka

Változás 2010. január 1-jétől.

A boradóraktár jövedéki biztosítékának plafonja nem 10 millió, hanem 20 millió forint, ha az adóraktár-engedélyes 2 litert meghaladó kiszerelésben is előállít egyéb bort. A tároló adóraktár által minimálisan nyújtandó jövedéki biztosíték ilyen kiszerelésű egyéb bor készletezése esetén 2 millió forint (a korábbi 1 millió forint helyett), maximum 20 millió forint.

[Lásd a törvény 84. § (7) bekezdésében.]

Zárjegyhiány "bírsága"

Változás 2010. január 1-jétől.

Zárjegyhiány esetén (vagyis ha a zárjegyek felhasználója nem tud elszámolni az átvett zárjegyek mennyiségével) a hiányzó zárjegyek után darabonként 1000 forintot kell fizetni a korábbi 800 forint helyett.

[Lásd a törvény 73. § (5) bekezdésében.]

Elektronikus adójegyrendelés

Változás 2010. január 1-jétől.

A dohánygyártmányokra az adójegyeket csak elektronikusan, az ügyfélkapun keresztül lehet megrendelni.

[Lásd a törvény 99. § (4) bekezdésében.]

Nem jövedéki engedélyes tevékenység

Változás 2010. január 1-jétől.

A település jegyzője által kiadott működési engedély ezentúl csak a dohánygyártmányok kiskereskedelmi forgalmazásának feltétele, más jövedéki termékekhez nem szükséges. Ezeket főszabály szerint üzlethelyiségben (üzemanyagot automatából is) lehet árulni.

[Lásd a törvény 109. § (1) bekezdésében.]

Mozgóboltban, vasúti étkezőkocsiban és büfében, nemzetközi autóbuszjáraton, személyhajón, belföldi repülőgépjáraton nem értékesíthető dohánygyártmány (kizárólag üzletben, működési engedéllyel).

[Lásd a törvény 109. §; (2) és (5) bekezdésében.]

Nemcsak a jövedéki italok (tömény szesz, bor, sör, pezsgő, köztes alkoholtermék) alkalmi rendezvényi árusítását kell három munkanappal korábban bejelenteni az értékesítés helye szerint illetékes vámhatóságnak, hanem közterületi vagy vásári, illetve piacon nem üzleti értékesítését is. A bejelentésben meg kell adni az értékesítés helyét és időpontját, ismétlődő értékesítés esetén az értékesítési napokat és az egyes napokon az értékesítés kezdő és befejező időpontját, valamint a jövedéki termék raktározására használt épület, épületrész címét (helyrajzi számát).

[Lásd a törvény 110. § (10) bekezdésében.]

A jegyző dohánygyártmányok forgalmazása esetén a működési engedélyekről ezentúl az engedélykiadásról hozott döntés meghozatalával egyidejűleg, más jövedéki termékeknél a kiskereskedelmi tevékenység folytatásáról tett bejelentés nyilvántartásba vételét követő munkanapon köteles tájékoztatni a vámhatóságot.

[Lásd a törvény 109. § (4) bekezdésében.]

A nem jövedéki engedélyes kereskedőnek az eladó kérésére csak a dohánygyártmányok beszerzésekor kell a működési engedélyét vagy az arról szóló igazolást felmutatnia, egyéb jövedéki termékek esetében a kereskedelmi tevékenység folytatásáról a jegyzőhöz tett bejelentéséről kapott igazolást (annak másolatát).

[Lásd a törvény 110. § (1) bekezdésében.]

Nem változott.

Mozgóboltban - a dohánygyártmányok kivételével - továbbra is a korábbi szabályok szerint értékesíthetők jövedéki termékek. Üzemanyag csak üzemanyagtöltő állomáson értékesíthető jövedéki engedély nélkül (egyébként jövedéki engedély kell hozzá).

[Lásd a törvény 109. § (3), (5)-(7) bekezdéseiben.]

Jövedéki ellenőrzés

Új előírás 2010. január 1-jétől.

A vámhatóság a nem jövedéki engedélyes kereskedőknél folytatott jövedéki ellenőrzés keretében a nyugtaadási kötelezettséget is ellenőrizheti (nem kell a próbavásárlás miatt másik eljárást lefolytatnia).

[Lásd a törvény 111. § (1) bek. b) pontjában.]

Változás 2010. január 1-jétől.

A járművek, szállítmányok közúti ellenőrzés keretében végzett jövedéki ellenőrzése során mellőzhető a jegyzőkönyv felvétele, ha nem történt jövedékijog-sértés (kivéve, ha az ellenőrzött személy kéri a jegyzőkönyvezést).

[Lásd a törvény 111. § (8) bekezdésében.]

Jogkövetkezmények

Változás 2010. január 1-jétől.

A vámhatóság akkor is eltekinthet az üzletbezárás elrendelésétől, ha megsértették ugyan a jövedéki törvényt, de az érintett a tőle elvárható körültekintéssel járt el a jövedéki termék beszerzése során. Az új rendelkezést a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

[Lásd a törvény 117. § (3)-(4) és a 2009. évi CXIII. törvény 63. § (6) bekezdéseiben.]

Gyümölcsbor előállítása

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Jövedéki szabály lett, hogy a gyümölcsborok előállításánál és kezelésénél be kell tartani a szakmai jogszabályokat. Az ezek megsértésével előállított és kezelt gyümölcsborok is - hasonlóan a szőlőborhoz - adózás alól elvontnak minősülnek, és forgalmazásukat literenként 3000 forint, de legalább 100 ezer forint jövedéki bírság terheli.

[Lásd a törvény 86. § (1) bekezdésében.]

Elkobzott ásványolaj felhasználása

Változás 2010. január 1-jétől.

Katasztrófavédelmi szerv oktatási, gyakorlatozási célra is felhasználhatja az elkobzott ásványolajtermékeket (a gyakorlatok során például elégetheti az elkobzott ásványolajterméket).

[Lásd a törvény 120. § (8) bek. c) pontjában.]

Gázolaj-adókedvezmény földgázellátási üzemzavar idején

Változás az Európai Bizottság jóváhagyását követően.

Gázolajliterenként 90,30 forint jövedéki adót visszaigényelhetnek a 97,35 forint teljes adóból azok az óránként legalább 500 köbméter földgázt felhasználó fogyasztók (nagyfelhasználók), amelyek minősített földgázellátási üzemzavar esetén annak időtartamára földgázról gázolajra térnek át.
A minősített földgázellátási üzemzavar beálltát és befejeztét a kormány vagy az energiapolitikáért felelős miniszter (a gazdasági miniszter) rendeletben hirdeti ki.
Az adó akkor igényelhető vissza, ha a felhasználó
■ legkésőbb a helyettesítő gázolaj első felhasználását követő napon bejelenti a vámhatóságnak, hogy a földgázról áttért gázolajra;
■ csatolja a bejelentéséhez a földgázkereskedővel kötött szerződése másolatát, valamint felhasználási helyenként, ezen belül gázfogyasztó készülékenként és technológiai felhasználás szerint részletezve megadja a megelőző három hónap napi átlagos földgázfelhasználását és a gázolajból rendelkezésre álló nyitókészletet;
■ a gázolaj utolsó napi felhasználását követően, legkésőbb az üzemzavar megszűnését követő negyedik munkanapon írásban bejelenti a vámhatóságnak, hogy összesen mennyi gázolajat használt fel, illetve mekkora a gázolaj-zárókészlete.
Jövedéki adó olyan gázolajra igényelhető vissza, amelyet
■ az üzemzavar idején vagy legfeljebb öt munkanappal annak kezdete előtt szereztek be kizárólag ásványolaj-adóraktárból, és amelyet az üzemzavar alatt vagy még az azt követő második munkanap végéig fel is használnak földgáz helyett;
■ a vámhatósághoz bejelentett felhasználási helyen és gázfogyasztó készülékben vagy technológiai célra használnak fel, feltéve, hogy a földgázkereskedővel kötött szerződés legalább óránként 500 köbméter földgáz felhasználásának lehetőségéről szól.
Az adó-visszaigénylési kérelem havonta, a tárgyhót követő 20-ától nyújtható be, és az adó legfeljebb a felhasználás napját követő 12 hónapon belül igényelhető vissza.
Az adó-visszaigénylésre jogosultságot, tehát a tényleges felhasználást a vámhatóság a helyszínen is ellenőrizheti, vagyis azt, hogy
■ a kötelezően benyújtandó adatok (a gázolaj nyitó- és zárókészlete, a felhasználáshelyek szerinti bontott és az összesített napi felhasználás) valódiak-e;
■ a visszaigénylő tudja-e igazolni, hogy a gázolajat valóban földgáz helyett használta fel.
A rendelkezés az EB jóváhagyó határozatának meghozatalát követő második hónap első napján lép hatályba, s azt az adópolitikáért felelős miniszternek (a pénzügyminiszternek) a Magyar Közlönyben kell nyilvánosságra hoznia.

[Lásd a törvény 57. §-ában és a 2009. évi XXXV. törvény 39. § (1)-(2) bekezdéseiben.]

Mit kell tudni az adózás rendjéről?

Egyéni vállalkozó, egyéni cég bejelentése

Változás 2010. január 1-jétől.

Az egyéni vállalkozói tevékenységet nem kell engedélyeztetni, csak a hatósági engedélyhez kötött tevékenységet. Az egyéni vállalkozói tevékenységhez nem szükséges egyéni vállalkozói igazolvány, elegendő a tevékenység bejelentése.
Az alapnyilvántartást - hatósági jogkör nélkül - a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEKKH) vezeti, nem pedig a körzetközponti jegyző (okmányiroda), de elektronikus beadvány a KEKKH-nek csak az okmányirodán keresztül küldhető.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 16. § (3) bek. d), 17. § (1) bek. a) pontjában, 17. § (2)-(3), 23. § (6) bekezdéseiben, 23/A. §-ában.]

Egyéni vállalkozói tevékenység szünetelése

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének időtartama a KEKKH által vezetett nyilvántartásba bejegyzett szünetelés kezdő és záró időpontja közötti időszak. A szünetelés időtartama alatt az egyéni vállalkozó nem végezhet egyéni vállalkozói tevékenységet.
Ha az egyéni vállalkozó jogszabályszerűen jár el - vagyis nem végez egyéni vállalkozói tevékenységet -, akkor nem kell fenntartania pénzforgalmi számlát. Ha jogszabálysértő módon jár el - folytatja egyéni vállalkozói tevékenységét -, nem érvényesíthet adó-visszaigénylést és adó-visszatérítést sem a szünetelés alatt, sem azt követően.
A szünetelés előtti időszakra soron kívüli bevallást kell benyújtani, s az ahhoz kapcsolódó, illetve az azt megelőzően keletkezett bevallási, adófizetési és egyéb adókötelezettségeket a szünetelés alatt is teljesíteni kell. A szünetelés alatt is érvényesíthető adó-visszaigénylés, beadható túlfizetés-visszaigénylési kérelem a megelőző időszakra, az elévülési időn belül.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 14. § (8)-(9), 33. § (3) bekezdéseiben.]

Egyéni vállalkozó adószámának felfüggesztése, szankciós törlés

Változás 2010. január 1-jétől.

Az egyéni vállalkozó adószámának felfüggesztéséről, illetve annak megszüntetéséről az APEH automatikusan értesíti a KEKKH-et (korábban az okmányirodát kellett), amely bejegyzi a nyilvántartásába a felfüggesztést, illetve annak megszüntetésekor törli onnan a bejegyzést, bejegyzi a határozatok megsemmisítését vagy hatályon kívül helyezését, a határozatok jogerőre emelkedésének napját.
A KEKKH, illetve az okmányiroda az adószám felfüggesztése miatt nem indít szabálytalansági, törlési eljárást az egyéni vállalkozó ellen, vagyis az adószám felfüggesztése önmagában nem eredményezi az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnését. Az adószám felfüggesztését kiváltó okból, például fiktív székhely, más szabálytalan működés miatt egyéb közigazgatási szervek indíthatnak szabálytalansági eljárást az egyéni vállalkozó ellen. Ez vezethet az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság megszűnéséhez (ha például visszavonják az egyéni vállalkozó hatósági engedélyét, eltiltják őt a foglalkozás gyakorlásától).
Ha a felfüggesztést követően az APEH arról értesíti a KEKKH-et, hogy törölte az egyéni vállalkozó adószámát, a KEKKH az egyéni vállalkozót automatikusan, vizsgálat nélkül törli a nyilvántartásából. Az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság nem akkor szűnik meg, amikor az egyéni vállalkozót a KEKKH törli a nyilvántartásából, hanem az adószám törlését kimondó adóhatósági határozat jogerőre emelkedésének napján.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 24/A. §; (2), (8) bekezdéseiben.]

Helyi iparűzési adó az állami adóhatóságnál

Változás 2010. január 1-jétől.

A helyi iparűzési adót az adózóknak az állami adóhatósághoz kell bevallaniuk és befizetniük. A több telephellyel rendelkező adózóknak is egyetlen bevallást kell benyújtaniuk (nem pedig telephelyenként, mint 2010 előtt), s az állami adóhatóság által vezetett helyiiparűzési adószámlára kell befizetniük az adót (nem pedig külön elutalniuk az egyes önkormányzati adóhatóságokhoz).

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 43. §-ában.]

Helyi iparűzési adó nyilvántartása, felosztása

Változás 2010. január 1-jétől.

Az adózónak a bevallásában telephelyei szerint megbontva kell feltüntetnie az adóját.
A helyi iparűzési adót, valamint az ahhoz kapcsolódó késedelmi pótlékot, bírságot, mulasztási bírságot az állami adóhatóság külön számlán tartja nyilván, és az egyes számlákon szereplő kötelezettségeket, továbbá befizetéseket a befizetést követő 30 napon belül felosztja a jogosult települési önkormányzatok között, és a felosztást követő öt napon belül átutalja a jogosult települési önkormányzatok költségvetési számlájára.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 43. § (10) bekezdésében.]

Késedelmes felosztás, illetve az APEH hibájából bekövetkező késedelmes utalás esetén az APEH a késedelem minden napjára a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizet.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 43. § (10), 52. § (18), (21) bekezdéseiben.]

Az APEH a helyi iparűzési adó előlegének az adózó bevallásában szereplő összegét, az adóelőleg-kiegészítésnek és az éves adónak az adóhatóság által az előző év adatai alapján számított várható összegét a tárgyévi esedékességüket megelőző munkanapon átutalja az érintett önkormányzat(ok)nak. Ha a települési önkormányzatnak átutalt előleg nem egyezik meg az adózó éves bevallása alapján őt ténylegesen megillető helyi iparűzési adóval, vagy ha a bevallott adó megegyezik, de utóbb a bevallás önellenőrzése, javítása következtében a két összeg már eltér, a különbözetet az APEH átutalja az önkormányzatnak, illetve visszaköveteli tőle. Ha az önkormányzat kevesebb adót kapott meg a kelleténél, akkor a különbözetet az APEH-nak a befizetés napjától számított 30 + 5 napon belül át kell utalnia. Az adóhatóságnak 30 napja van az adatok feldolgozására, és öt az átutalásra, fordított esetben pedig felszólítja az önkormányzatot, hogy az fizesse vissza a többletet. Ha az önkormányzat ezt 30 napon belül nem teljesíti, az adóhatóság hatósági átutalási megbízást bocsát ki, s ha ez is eredménytelen, akkor a többletet a legközelebbi kifizetéskor levonja.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 43/A. §-ában.]

Helyi iparűzési adó fizetési könnyítése, mérséklése

Változás 2010. január 1-jétől.

Az állami adóhatóság bírálja el az adómérséklésre és a fizetési könnyítésre irányuló kérelmeket, de első fokon az önkormányzatnak önálló döntési jogköre marad. Ez azt jelenti, hogy a helyi iparűzési adót érintő fizetési könnyítési, adómérséklési kérelmekről az önkormányzat nyilatkozhat, a megindokolt nyilatkozat a felhozott indoktól függetlenül köti az állami adóhatóságot, vagyis a döntését (határozatát) az önkormányzat álláspontja szerint kell meghoznia. A jogorvoslati eljárásba viszont az önkormányzatnak már nincs beleszólási joga, az teljesen az állami adóhatóság hatáskörébe tartozik.
Az adómérséklés és a fizetési könnyítés iránti kérelmet az állami adóhatósághoz kell előterjeszteni. Az állami adóhatóság első ízben benyújtott kérelem esetén a kérelmet és az adózónak nála nyilvántartott helyi iparűzési adóban, azzal összefüggő bírságban, késedelmi pótlékban mutatkozó, az önkormányzatra vonatkozó tartozási adatait öt napon belül továbbítja az önkormányzati adóhatósághoz, és adott esetben intézkedik például a végrehajtás szüneteltetéséről. Az önkormányzati adóhatóságnak 30 nap áll rendelkezésére, hogy az állami adóhatóság részére megküldje a kérelemről kialakított, megindokolt álláspontját. Ha az önkormányzat 30 napon belül nem nyilatkozik, az állami adóhatóság az általános szabályok szerint maga bírálja el az adózó kérelmét.
Ha az önkormányzati adóhatóság hozzájárul a fizetési könnyítéshez vagy az adó mérsékléséhez (elengedéséhez), de az adózót terhelő adót az állami adóhatóság korábban már megelőlegezte az önkormányzatnak, akkor azt haladéktalanul vissza kell követelnie az önkormányzattól.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 133/B. , 134/A. §-aiban.]

Átmeneti szabály helyi iparűzési adóra

A 2009-ben kezdődő adóévi adót az önkormányzati adóhatósághoz kell bevallani, és a 2010-ben teljesítendő első adóelőleget is a helyi adóhatóságnak kell befizetni (ez az előleg még az önkormányzati adóhatóság által kivetett kötelezettség). A 2010-es adóévet megelőző adóévekkel kapcsolatos adóhatósági feladatokat (például ellenőrzés, végrehajtás) szintén az önkormányzati adóhatóságnak kell ellátnia.

[Lásd a 2009. évi LXXVII. törvény 214. §-ában.]

Az önkormányzati adóhatóság 2010. január 15-éig köteles megküldeni az állami adóhatóságnak helyi iparűzési adóról szóló, 2010-ben hatályos rendeletét. Ha az önkormányzat ezt követően vezet be iparűzési adót, vagy megváltoztatja az addigi rendeletét, a kihirdetéstől számított nyolc napon belül köteles megküldeni az APEH-nak az új vagy módosult rendeletet.

[Lásd a 2009. évi LXXVII. törvény 215. §-ában és a 2003. évi XCII. törvény 52. § (18) bekezdésében.]

Az önkormányzati adóhatóság 2010. január 31-éig köteles megadni az állami adóhatóságnak az illetékességi területén nyilvántartott helyiiparűzésiadó-alanyok adatait (név - elnevezés -, adószám, székhely, telephely). Az adózónak 2010. január 1-jétől az állami adóhatósághoz kell bejelentenie helyiiparűzésiadókötelezettsége keletkezését és megszűnését - a helyi iparűzési adóra jogosult települési önkormányzat megjelölésével - a kötelezettség keletkezésétől (azaz a tevékenység megkezdésétől), illetve megszűnésétől számított 15 napon belül. Az iparűzési tevékenységet ideiglenesen vagy alkalomszerűen folytató adózónak e bejelentést az adóköteles tevékenység megkezdése előtt, de legkésőbb a tevékenység megkezdésének napján kell megtennie.

[Lásd a 2009. évi LXXVII. törvény 215. §-ában és a 2003. évi XCII. törvény 17. § (15) bekezdésében.]

Megszűnik az adóelőleg-kivetés, az adózó - a társasági adóhoz hasonlóan - az éves bevallásában vallja be a következő időszakra vonatkozó előlegeket, első alkalommal a 2009. adóévről benyújtott bevallásban. Ennek összegéről az önkormányzati adóhatóságnak 2010. június 30-áig tájékoztatnia kell az állami adóhatóságot.
Az állami adóhatóság első alkalommal a 2010. szeptember 15-én esedékes előlegeket osztja fel és utalja ki az önkormányzatok részére.
Öt évről két évre csökken az önkormányzatok adómegállapításhoz való jogának elévülése, s az adózóknak szintén csak két éven belül van lehetőségük önellenőrzésre.

[Lásd a 2009. évi LXXVII. törvény 218. §-ában.]

Ingatlannal rendelkező társaság

Változás 2010. január 1-jétől.

Az adózónak évente augusztus 31-éig kell bejelentenie az állami adóhatósághoz, ha a társaságiadó-törvény szerinti ingatlannal rendelkező társaságnak minősül, illetve ha e minősége megszűnik. A bejelentésben a társaságnak - a benyújtás időpontját megelőző naptári évet illetően - nyilatkoznia kell a társaság külföldi tagjai általi részesedés elidegenítéséről, az elidegenítés időpontjáról, a részesedés névértékéről, illetve a tag adóügyi illetőségéről.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 17. § (16) bekezdésében.]

A bejelentés alapján az állami adóhatóságnak a honlapján minden év szeptember 30-áig közzé kell tennie a megelőző naptári évben ingatlannal rendelkező társaságnak minősülő adózók nevét (elnevezését), székhelyét, adószámát.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 55/A. §-ában.]

Ha ingatlannal rendelkező társaság tagja eladja részesedését, nem kell adóelőleget bevallania és fizetnie, az értékesítést terhelő adót pedig a naptári évet követő naptári év november 20-áig kell bevallania az erre a célra szolgáló nyomtatványon, és befizetnie, először 2011-ben (a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózóknak is).
Ha az ingatlannal rendelkező társaság tagja azért nem vallja be és fizeti meg az adót, mert az ingatlannal rendelkező társaság e minőségét nem jelentette be az állami adóhatósághoz, a tagot emiatt terhelő, az állami adóhatóság által később megállapított adóért a társaságot terheli korlátlan és egyetemleges felelősség (vagyis neki kell megfizetnie az adót a tag helyett).

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 4. számú mellékletében.]

Adóhatósági adatszolgáltatás

Változás 2010. január 1-jétől.

Az állami adóhatóság a magán-nyugdíjpénztári tagok tárgyhavi tagdíjának pénzforgalmi adatait a tárgyhót követő hónap utolsó napjáig magánnyugdíjpénztáranként összesítve továbbítja a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény (7) bek. h) pontjában.]

A felszolgálási díj után 2010-től nem kell fizetni a nyugdíjjárulékot is magában foglaló nyugdíj-biztosítási járulékot, ezért megszűnt a bevallásának a kötelezettsége is.
A Start kártyákkal kapcsolatos adatokat az állami adóhatóság ezentúl nem továbbítja az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóságnak.
Az állami adóhatóság - a 2011-re megszűnő nyenyi-lapos adatszolgáltatás kiváltása érdekében - az önellenőrzés, illetve az adóhatósági ellenőrzés következtében utólag módosuló adatokat is továbbítja az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak.
Az állami adóhatóságnak a munkaadói, munkavállalói és vállalkozói járulék helyett 2010. január 1-jén belépő munkaerő-piaci járulék adatait kell továbbítania elektronikusan az állami foglalkoztatási szervhez, illetve a munkaügyi hatósághoz.
Az állami adóhatóság az állami foglalkoztatási szerv részére hivatalból nemcsak a munkáltató vagy kifizető által havonként, a tárgyhót követő hó 12-éig benyújtott hibátlan bevallások adatait továbbítja - elektronikus úton -, hanem évente egyszer a személyijövedelemadó-bevallásban szereplő munkaerő-piaci járulék adatait is.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 52. § (7) bek. b) pontjában.]

Start kártya

Változás 2010. január 1-jétől.

A pályakezdők Start kártyája érvényességi ideje a felsőfokú végzettségűek esetében két évről egyre csökken, s a foglalkoztatásukhoz kapcsolódó járulékkedvezmény is csak egy évre vehető igénybe (két év helyett).

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 20/A. § (2) bek. da) pontjában.]

Feketefoglalkoztatás

Változás 2009. június 1-jétől.

Az adóhatóság az internetes honlapján nyilvánosságra hozza azon munkáltatók adatait, amelyek - 2009. június 1-jét követően - elmulasztották bejelenteni nála foglalkoztatottjaikat. Az adóhatóság a jogsértő munkáltatók adatait a honlapjáról két év múlva törli, s ha ezalatt a munkáltató ugyanezt a jogsértést ismételten elköveti, újraindul a két év.
Az állami adóhatóságnak kötelező mulasztási bírságot kiszabnia (2010-ig erre csak lehetősége volt), ha a munkáltató a foglalkoztatottakra vonatkozó bejelentési kötelezettségét nem teljesítette. E szabályt a 2009. június 1-je után elvégzett hatósági ellenőrzés alapján megindult eljárásokban kell alkalmazni.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 55. § (6) bekezdésében.]

Változás 2010. január 1-jétől.

Az állami adóhatóság közzéteszi a bejelentési kötelezettségét elmulasztó adózó adatait akkor is, ha az adózó a terhére megállapított, jogerős közigazgatási határozatban vagy jogerős bírósági határozattal elbírált közigazgatási határozatban előírt befizetési kötelezettségét az előírt határidőben vagy határnapon teljesíti. Vagyis a jogsértő foglalkoztató, munkáltató a jogsértés utólagos megszüntetése, illetve az ehhez kapcsolódó pénzügyi szankciók teljesítése esetén sem mentesül a rendezett munkaügyi kapcsolatok megsértésével kapcsolatos hátrányos jogkövetkezmények alól.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 55. § (6)-(7) bekezdéseiben.]

Adminisztráció egyszerűsítése

Változás 2010. január 1-jétől.

Mivel a nyugdíjtörvény szerint a nyugdíj-biztosítási egyéni nyilvántartó lapokat (nyenyi-lapokat) utoljára 2009-ről kell benyújtani 2010-ben a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervekhez, 2010-től az állami adóhatóság a hozzá benyújtott adó- és járulékbevallások nyugdíjjogosultsághoz, nyugdíj megállapításához szükséges hibátlan adatait továbbítja évente az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóságnak.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 31. § (2), 52. § (7) bekezdéseiben.]

A havi adó- és járulékbevallás adattartalma

Változás 2010. január 1-jétől.

Az egyidejűleg több társas vállalkozásban személyesen közreműködő tagnak nyilatkoznia kell arról, hogy melyik társas vállalkozásában választja a járulékminimum megfizetését. A választott társaságnak ezt havi adó- és járulékbevallásában szerepeltetnie kell. Ugyanezt kell tennie annak az egyéni vállalkozónak havi adó- és járulékbevallásában, aki egyidejűleg társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja, és egyéni vállalkozóként vállalja a járulékminimumot, ha pedig társas vállalkozásában, akkor annak kell e választást a bevallásában szerepeltetnie.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 31. § (2) bekezdésében.]

Adótartozás átvállalása egyoldalú nyilatkozattal

Változás 2009. július 9-étől.

Az adótartozás egyoldalúan is átvállalható, ha a kezességvállalásra elvben nincs lehetőség (mert például nem érhető el az adós), de a tartozás átvállalásához az azt átvállalni kívánó személynek különösen méltányolható érdeke fűződik. Ha például egy építési vállalkozó eladja a lakópark lakásait, de a vevők elmulasztják benyújtani a tulajdonjogbejegyzési kérelmet, a végrehajtható vagyon az övé (az ingatlan az ő nevén van), a végrehajtás viszont a lakások vásárlóit terhelné (mert ők laknak bennük), akkor a ház lakóinak méltányolható érdeke, hogy átvállalják az adótartozást. A tartozásátvállaláshoz az adóhatóság csak akkor járulhat hozzá, ha a tartozást az átvállaló meg is tudja fizetni (megvan rá a fedezete).

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 36. § (3) bekezdésében.]

Közbeszerzési tartozás vizsgálata

Átmeneti szabály 2008. szeptember 30-a és 2010. július 1-je között.

Közbeszerzéshez kapcsolódó szerződések esetén az adóigazolásban feltüntetett tartozás ellenére jogkövetkezmények nélkül kifizethető 200 ezer forintot meghaladó összeg is, ha a tartozás 2008. szeptember 30-a és 2010. július 1-je között keletkezett.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 36/A. § (9) bekezdésében.]

Vagyonadó-eljárások

Új előírás 2010. január 1-jétől.

A vagyonadó (egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adó, lásd a 29. oldalon) alanyának önadózással kell teljesítenie adókötelezettségeit.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 26. § (3) bek. d) pontjában.]

A vagyonadót - az egyes nagy értékű vagyontárgyak azonosító adatainak feltüntetésével -az adóévre kell megállapítania és bevallania
■ magánszemély adózónak - ha adóját nem a munkáltatója állapítja meg, vagy nem él az egyszerűsített bevallás lehetőségével - a személyijövedelemadó-bevallásában (május 20-áig);
■ nem magánszemély adózónak a társaságiadó-bevallásában (május 31-éig);
■ a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózónak május 31-éig;
■ az egyszerűsített vállalkozói adó alanyának az evabevallásában (az adóév február 25-éig vagy május 31-éig);
■ egyéni vállalkozó adóalanynak a személyijövedelemadó-bevallásában (az adóév február 25-éig);
■ a személyijövedelemadó-, társaságiadó- és evabevallásra sem kötelezett adózónak, továbbá a munkáltatói adómegállapítást, illetve az egyszerűsített bevallást választó magánszemély adózónak a külön az erre a célra szolgáló nyomtatványon (május 20-áig).

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 33. § (10) bekezdésében, 1. mellékletében.]

A vagyonadót az adóévben két egyenlő részletben kell megfizetni, az első részletet az adózóra irányadó éves bevallás benyújtására előírt határidőig, a második részletet az adóév szeptember 30-áig.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 2. melléklet I./Határidők/8. pontjában.]

Bevallást kell benyújtani arról a lakóingatlanról is, amelynek a tényleges forgalmi értéke nem éri el a 30 millió forintos, illetőleg 15 millió forintos adómentességi értékhatárt, a számított értéke viszont igen (lásd a 32. oldalon). Ha az adózó nem tesz eleget bevallási kötelezettségének, mulasztási bírság szabható ki rá. Nem köteles a vagyonadó-bevallást benyújtani az, akit teljes személyes mentesség illet meg. Nem kell bevallást adni a vízi járműről, a légi járműről, a nagyteljesítményű személygépkocsiról, ha nem kell utánuk adót fizetni, s a lakóingatlanról sem (feltéve, hogy annak számított értéke is az adómentes határokon belül van).

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 33. § (11)-(12) bekezdéseiben.]

Az adóhatósági vagyonadó-ellenőrzés során feltárt adóhiány után az adóhatóság nem szabhat ki adóbírságot és nem számíthat fel késedelmi pótlékot, ha az adózó terhére megállapított adókülönbözet ugyan abból ered, hogy az adózó által adóalapnak tekintett forgalmi értéket az adóhatóság utóbb tévesnek minősíti, de az adózó és az adóhatóság által becsült érték különbözete nem haladja meg a 10 százalékot.
Ez érvényes arra az esetre is, ha az adózó bevallásában szereplő és az adóhatóság szerinti forgalmi érték legfeljebb 10 százalékkal eltér egymástól, s akkor is, ha az adózó azért nem vallott be vagyonadót, mert lakóingatlana forgalmi értékét az adómentességi értékhatár alá becsülte, az adóhatóság szerint viszont a forgalmi érték ép-penhogy afölött van de legfeljebb 10 százalékkal.
Az adóhiányt ilyenkor is meg kell fizetni. Ha az eltérés meghaladja a 10 százalékot, az adózót az adóhiány mellett adóbírság és késedelmi pótlék is terheli.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 129. § (2) bekezdésében.]

Ha az adózó önellenőrzéssel legfeljebb 10 százalék erejéig korrigálja a bevallásában megadott forgalmi értéket, első alkalommal mentesül az önellenőrzési pótlék megfizetése alól, az ugyanazon bevallási időszakra benyújtott további önellenőrzés(ek)re viszont meg kell fizetnie azt.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 168. § (8) bekezdésében.]

Ha vagyoni értékű jog jogosítottja nem fizeti meg a vagyonadót, és vele szemben a végrehajtás sem vezet eredményre, az állami adóhatóság az adót a lakóingatlan tulajdonosára veti ki (annak tulajdoni hányada arányában).

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 35. § (7) bekezdésében.]

Adatszolgáltatás illetékfizetéshez

Új előírás 2010. január 1-jétől.

A cégbíróság január 31-éig közli az állami adóhatósággal, ha az előző évben az általa nyilvántartott cég(ek)ben
■ valamely tag minősített többségi befolyást ért el;
■ a minősített többségi befolyás alatt álló cég tagjainak (részvényeseinek) tulajdonában lévő vagyoni betétek arányában változás következett be;
■ az egyedüli részvényes tag bejegyzésére került sor.
A cégbíróság továbbítja az előző év egészében vagy egy részében tagként (részvényesként) nyilvántartott valamennyi érintett személy nevét, elnevezését, a cégjegyzékszámot, a természetes azonosító adatokat, illetve a tag (részvényes) tulajdonában lévő vagyoni betétek arányát, ennek előző évi változását és az egyes vagyoni betétek megszerzésének időpontjait.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 3. melléklet N) pontjában.]

A jegyző az ingatlanokat terhelő helyi adókról szóló bevallás benyújtására nyitva álló határidő lejártát követő 45 napon belül a külföldi szervezetek ingatlanadó-bevallásában feltüntetett adatok alapján közli az állami adóhatósággal e szervezetek tagjainak (tulajdonosainak) nevét, illetve részesedésük arányát, ha ezek az önkormányzat illetékességi területén rendelkeznek
■ korrigált forgalmi érték szerinti építményadó, illetve telekadó esetén 500 millió forint forgalmi értéket elérő ingatlannal;
■ alapterület szerinti adóztatás esetén 1000 négyzetmétert elérő épülettel, illetve 10 000 négyzetmétert elérő telekkel.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 3. melléklet o) pontjában.]

Építményadó-, illetve telekadóalany külföldi szervezetnek az építményadóról, illetve telekadóról szóló bevallásában fel kell tüntetnie - az adóév első napjának megfelelő állapot szerint - a szervezet tagjainak (részvényeseinek) nevét (elnevezését), lakóhelyét (székhelyét) és az egyes tagokat megillető tulajdoni részesedés arányát.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 32. § (5) bekezdésében.]

Pénzforgalmi szolgáltatás

Változás 2009. november 1-jétől.

A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvény a hitelintézetet pénzforgalmi szolgáltatónak, a pénzforgalmi bankszámlát pénzforgalmi számlának, a folyószámlát fizetési számlának, az azonnali beszedési megbízást hatósági átutalási megbízásnak nevezi.
A 2009. október 31-éig kormányrendeletben szabályozott pénzforgalmiszámla-nyitási kötelezettség az adózás rendjéről szóló törvény előírásává, így adókötelezettséggé vált (vagyis a pénzforgalmi számla előírt megnyitásának elmulasztása bírságolható).

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 38. §-ában.]

Idegen nyelvű transzferár-nyilvántartás

Változás 2010. január 1-jétől.

Ha az adózó a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartást, illetve az azt alátámasztó dokumentációt nem magyar nyelven készíti el, szükség esetén az adózónak szakfordítóval le kell fordíttatnia az adóhatóság felszólítására a megjelölt határidőn belül. A felszólítástól az annak teljesítéséig eltelt időtartam nem számít bele az ellenőrzés időtartamába.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 95. § (2) bekezdésében.]

Ellenőrzési határidő csődeljárásnál

Változás 2010. január 1-jétől.

Azon adózóknál, amelyek ellen csődeljárás indult, a csődeljárás kezdő időpontjától számított 90 napon belül kell befejezni a csődeljárást megelőző időszakra vonatkozó ellenőrzést (eltérően a 30 napos főszabálytól).

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 92. § (4) bekezdésében.]

Ellenőrzési határidő egyszerűsített felszámolásnál

Változás 2010. január 1-jétől.

Egyszerűsített felszámolási eljárásban az adóhatóságnak a tevékenység záróbevallása és az ezt követő időszakra vonatkozó bevallások ellenőrzését 120 nap alatt kell befejeznie (45 nap helyett).

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 92. § (4) bekezdésében.]

Ellenőrzési határidő állami garancia beváltásánál

Változás 2009. július 9-jétől.

Állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés esetén az ellenőrzési határidő 90 nap (az általános 30 nap helyett), központosított ellenőrzés esetén pedig 120 nap (90 nap helyett).

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 92. § (7)-(8) bekezdéseiben.]

Kézbesítési vélelem elektronikus kézbesítésnél

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Ha a címzett az azt követő öt munkanapon belül nem nyitja ki a hivatalos iratot, hogy a küldeményt az elektronikus tárhelyén elhelyezték, az iratot az ezt követő munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni (a hivatalos iratok elekronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló 2009. évi LII. törvény szerint). Adóügyekben ugyanakkor továbbra is csak a kézbesítés ismételt megkísérlését követő 5. munkanapon áll be a kézbesítettség vélelme (vagyis ha az adózó továbbra sem veszi le a küldeményt a tárhelyről), csakúgy, mint a postai úton kézbesített adóhatósági iratok esetében.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 124. § (5) bekezdésében.]

Az ország területét elhagyó adózó

Változás 2010. január 1-jétől.

Ha az ország területét elhagyó adózó az elhagyás bejelentéskor nem tudja csatolni az adóhatóság számára az adómegállapításhoz szükséges iratokat, azokat attól az időponttól számított 15 napon belül kell pótolnia, amikor az lehetővé válik (például amikor igazolást kap jövedelméről). Főszabályként az adózó az ország elhagyása előtt 30 nappal köteles ezt bejelenteni, és a bejelentéshez csatolni az adó megállapításához szükséges iratokat.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 131. § (5) bekezdésében.]

Szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárás díja

Változás 2009. július 9-étől.

Csökkennek a szokásos piaci ár megállapítása iránti eljárás díjai. A díj
■ egyoldalú eljárás esetén legalább 500 ezer forint, legfeljebb 5 millió forint, ha a szokásos piaci ár az összehasonlító árak módszerével, a viszonteladási árak módszerével vagy költség és jövedelem módszerrel, akkor legalább 2 millió forint, legfeljebb 7 millió forint, ha egyéb módszerrel állapítható meg (a legalacsonyabb 5 millió és a legmagasabb 12 millió forint díj helyett);
■ kétoldalú eljárás esetén legalább 3 millió forint, legfeljebb 8 millió forint (a legalacsonyabb 10 millió és a legmagasabb 17 millió forint díj helyett);
■ többoldalú eljárás esetén legalább 5 millió forint, legfeljebb 10 millió forint (a legalacsonyabb 15 millió és a legmagasabb 20 millió forint díj helyett).
Ha az eljárásért fizetendő díj összegszerűen nem állapítható meg (például nem árat, ártartományt, hanem követendő számítási módszert hagynak jóvá), a díj továbbra is az eljárástípusoktól függő díjminimum.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 132/B. § (9) bekezdésében.]

Annak, hogy az adóhatóságot kösse a határozata, egyoldalú eljárás esetén ezentúl nem feltétele az érintett kapcsolt vállalkozások nyilatkozata arról, hogy elfogadják-e a határozatot.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 132/B. § (2) bekezdésében.]

A szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelmeknél elegendő a szakfordítás (hiteles fordítás helyett). Két- vagy többoldalú eljárás esetén az adóhatóság felszólítására az adózónak csatolnia kell az eljáráshoz szükséges dokumentáció angol nyelvű szakfordítását.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 132/B. § (5) bekezdésében.]

Feltételes adómegállapítás

Új előírás 2009. október 1-jétől.

Feltételes adómegállapítás iránti eljárásban nem kell alkalmazni a közigazgatási eljárási törvénynek (Ket.) a hiánypótlási felhívás kibocsátási határidejére vonatkozó rendelkezéseit, vagyis adó feltételes megállapítására irányuló eljárás esetén a hiánypótlástól elölről kell kezdeni a határidő-számítást.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 5/A. § (4), 132. § (3) bekezdéseiben.]

Új előírás a 2009. november 9-én elfogadott adómódosító törvény kihirdetését követő 8. naptól.

Tényállásbeli vagy jogszabályváltozás esetén az érintett adózó kérheti a Pénzügyminisztériumtól, hogy bírálja el, a tényállás vagy a jogszabály változása érinti-e a korábbi feltételes adómegállapítási határozat kötőerejét (vagyis hogy a változások után is alkalmazhatja-e a határozatot, vagy sem).
A kérelem csökkentett eljárási díja az alapdíj 50 százaléka.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 132/A. §-ában.]

Új előírás a 2009. november 9-én elfogadott adómódosító törvény kihirdetését követő 8. naptól.

A feltételes adómegállapítási ügyletek köre a folyamatos teljesítésű ügyletekkel bővül. Folyamatos teljesítésűnek az a szerződés vagy egyéb jogügylet minősül, amelyet legalább hat hónap időtartamra kötöttek meg vagy jött létre, és amely alapján kéthavonta legalább egyszer teljesítenek. Ha az adózó által kért feltételes adómegállapítás szerint addig nem jól állapította meg az adókötelezettségét, módjában áll önellenőrzéssel korrigálnia addigi adóbefizetéseit.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 178. § 16. pontjában.]

Változás 2009. október 1-jétől.

A feltételes adómegállapítás díjának alsó összege 300 ezer forintról 1 millió forintra, a felső pedig 7 millió forintról 8 millió forintra emelkedik.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 132. § (4) bekezdésében.]

Változás a 2009. november 9-én elfogadott adómódosító törvény kihirdetésének napjától.

A feltételes adómegállapítási eljárásban adószakértők és okleveles adószakértők is közreműködhetnek, nem csak adótanácsadók.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 132. § (4) bekezdésében.]

Elkésett fellebbezés

Új előírás a 2009. november 9-én elfogadott adómódosító törvény kihirdetését követő naptól.

Az elkésett fellebbezés felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek minősül, így az érdemi vizsgálat nélkül - pusztán az elkésettség miatt - nem utasítható el.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 136. § (6) bekezdésében.]

Adóbírság minősített adózóknál

Változás 2010. január 1-jétől.

A minősített adózók terhére első alkalommal megállapított adóhiány után ezentúl maximum az adóhiány 20 százalékának megfelelő mértékű adóbírság szabható ki (50 százalék helyett). E kedvezmény a szándékos adórövidítés (például bevételek eltitkolása, iratok meghamisítása) következtében keletkezett adóhiányra - értelemszerűen - nem vonatkozik.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 170. § (1) bekezdésében.]

Egycsatornás engedményezés helyett pályáztatás

Változás 2010. január 1-jétől.

Az APEH ezentúl pályázatot ír ki a követelés engedményezésére az államháztartás egyes alrendszereit megillető követelésekkel kapcsolatban, ideértve a települési önkormányzatokat megillető helyi iparűzési adóval kapcsolatos követeléseket is. (Korábban e jogát átruházta a Magyar Követeléskezelő Zrt.-re).

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 177/A. §-ában.]

Áfaösszesítő nyilatkozat

Változás 2010. január 1-jétől.

Az összesítő nyilatkozatot az áfaalany főszabály szerint a bevallási gyakoriságával egyező gyakorisággal köteles előterjeszteni az állami adóhatósághoz, vagyis a havi bevallók havonta, a negyedéves bevallók negyedévente, a bevallással egyidejűleg (és azzal egyező módon, elektronikusan). A bevallási gyakoriság változásakor az összesítő nyilatkozat előterjesztésének határideje is változik (ha az adózó például havi bevallásra vált, akkor az összesítő nyilatkozat beadási kötelezettsége is havi gyakoriságú lesz). Ha bevallásigyakoriság-váltás esetén közösségi kereskedelemhez kapcsolódó ügyletről törtidőszakra kell összesítő nyilatkozatot tenni, ezt az adózó a törtidőszakról szóló bevallással egyidejűleg köteles előterjeszteni.
Az áfaalanynak negyedéves helyett havi gyakorisággal kell beadnia az összesítő nyilatkozatot, ha a negyedévben uniós forgalma átlépi a 100 ezer eurós küszöböt (a bevallással nem kell átállnia havira). Az első havi összesítő nyilatkozatot a küszöbérték-átlépés hónapját követő hónapról kell benyújtani, a törtidőszaki összesítő nyilatkozatot a negyedév kezdőnapjától a küszöbérték-átlépés hónapjának utolsó napjáig tartó időszakról. Az összesítő nyilatkozat benyújtásának határideje a törtidőszaki és az első havi összesítő nyilatkozat esetében egyaránt az elszámolási időszakot követő hónap 20. napja. A 100 ezer eurós bevételi küszöbérték miatti havi gyakoriságról az adózó újra negyedéves gyakoriságra térhet át, ha a gyakoriságváltást követő négy negyedév egyikében sem lépte át ismét a 100 ezer eurós határt (és nem kötelezett havi bevallásra sem). A 100 ezer eurós küszöbérték első "figyelési időszaka" a teljes 2009. év, vagyis ha az adózó 2009. bármely negyedévében átlépte a 100 ezer eurót, 2010. január 1-jétől havi gyakorisággal köteles benyújtani az összesítő nyilatkozatot.
A speciális áfaalanyoknál klasszikus értelemben nincs áfabevallási és összesítőnyilatkozat-tételi gyakoriság, így nekik a közösségi kereskedelemmel érintett ügyletről az ügylet teljesítését követő hónap 20. napjáig kell bevallást tenniük, és a bevallással egyidejűleg előterjeszteniük az összesítő nyilatkozatot. (Speciális áfaalany a közösségi adószámmal rendelkező általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató, az alanyi adómentességet választó, illetve a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó alanya.) Az összesítő nyilatkozat tartalmára és arra, hogy mely közösségi kereskedelemmel érintett ügyletről mely összesítő nyilatkozatban kell számot adni, a főszabály szerinti áfaalanyokra irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni.
Nem kell összesítő nyilatkozatot tenni arra az időszakra, amelyben az adózó nem folytatott közösségi kereskedelmet (nem kell tehát nullás összesítő nyilatkozatot benyújtani). Az összesítő nyilatkozat kizárólag elektronikus úton terjeszthető elő, annak is, aki egyébként nem kötelezett elektronikus bevallásra.
A küszöbérték forintra átszámításakor az MNB 2004. május 1-jén közzétett 252,19 forintos euróárfolyamát kell alkalmazni.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 8. mellékletében]

Áfa-visszatéríttetés

Új előírás 2010. január 1-jétől.

A magyar adóalany másik tagállami, illetve elismert harmadik állami adóalany (Liechtenstein és Svájc) adó-visszatérítésének magyarországi szabályait a 2010. január 1-jétől benyújtott kérelmekre kell alkalmazni abban az esetben is, ha azok korábbi időszakra vonatkoznak. Az adóalany az adóhatósággal kizárólag elektronikus úton kommunikálhat.

[Lásd a 2009. évi CX. törvény (a továbbiakban: 2009. október 26-án elfogadott áfamódosító törvény) 61. § (11) bekezdésében.]

Magyar adóalany más tagállami eljárása.

A kérelem előterjesztésére az az áfaalany jogosult, aki (amely) a visszatéríttetési időszakban Magyarországon gazdasági céllal letelepedett, vagy itt lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik. Nem jogosult a kérelem benyújtására az az adóalany, amely kizárólag a tevékenység közérdekű vagy egyéb sajátos jellegére tekintettel adómentes tevékenységet végez, vagy alanyi adómentességet választott, vagy a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különös szabályok hatálya alá tartozik.
A magyar adóalany a más tagállamban érvényesíteni kívánt kérelmét elektronikus úton, a visszatérítési időszakot követő év szeptember 30-áig terjesztheti elő a magyar állami adóhatósághoz (a magyar adóhatóság nem ellenőrzi, hogy betartják-e a határidőt, mivel ennek szankcionálása a visszatéríttetés tagállama adóhatóságának a hatásköre).
Az állami adóhatóság a kérelem benyújtására magyar és angol nyelvű űrlapot nyit az internetes honlapján, de az űrlap az unió bármely hivatalos nyelvén kitölthető, kivéve, ha a visszatéríttetés állama meghatározza a nyelvet, mert akkor csak azon a nyelven tölthető ki. (A nyelvkövetelmény megsértésének szankcionálása is a visszatéríttetés tagállama hatóságának a jogköre.)
A kérelem akkor minősül benyújtottnak, ha azt elektronikus űrlapon, az erről szóló, még a 2009. november 9-én elfogadott adómódosító törvény hatálybalépése előtt megjelenő PM-rendeletben meghatározott tartalommal, az unió valamely hivatalos nyelvén terjesztik elő, és az adózó a tevékenységeket - ha ezt a visszatérítési állam előírja - a megfelelő statisztikai osztályozásnak megfelelően jelöli meg. Ha a kérelem nem felel meg e feltételeknek (az űrlapot nem eszerint töltik ki), a befogadására alkalmas elektronikus rendszer nem érzékeli, nem iktatja, és arról nem küld elektronikus visszajelzést az adózónak. A feltételeknek megfelelő beadvány benyújtásának tényéről és időpontjáról az állami adóhatóság a kérelmezőnek elektronikus visszaigazolást küld.
Az állami adóhatóság a kérelmet csak abból a szempontból vizsgálhatja - a benyújtás napját követő 15 napig -, hogy a kérelmező megfelel-e az adóalanyisági feltételnek. Ha az adóalanyisági feltétel teljesül, az APEH a kérelmet az 1798/2003/EK-rendelet szerinti - a CCN/ CSI-rendszeren - továbbítja a visszatéríttetés államának, és ezzel az aktussal az eljárás magyarországi szakasza főszabály szerint befejeződik. Ha a kérelmező nem felel meg az adóalanyisági feltételnek, a kérelmet az APEH elutasítja, erről az adózót elektronikus úton értesíti.
Ha a kérelmet utóbb módosítani szükséges, az adózó a következő év szeptember 30-áig ugyanazon állami hatósághoz címzett és a magyar állami adóhatóságnak beadott visszatéríttetési kérelmében, ilyen kérelem hiányában úgynevezett kiigazítási nyilatkozatban módosíthatja eredeti kérelmét. A benyújtottnak minősülő kiigazítási nyilatkozatot az APEH nem vizsgálja, azt haladéktalanul elektronikusan továbbítja a visszatéríttetés államába, a kérelmezőnek pedig szintén elektronikusan visszaigazolja a kiigazítási kérelem benyújtásának tényét, időpontját.
Csoportos adóalanyiság esetén a visszatéríttetési jog és a visszatéríttetési kérelemmel érintett ügyletek alanya a csoportos adóalanyiságtól függetlenül a csoporttag, ezért a csoportos adóalanyiság időszakára vonatkozó visszatéríttetési kérelmet (kiigazítási nyilatkozatot) maga a tag érvényesítheti. Mivel a tag áfaazonosítója a csoportidőszak alatt a csoportazonosító szám, az APEH-nek a csoporttag visszatéríttetési kérelme (kiigazítási nyilatkozata) továbbításakor elektronikus üzenetben tájékoztatnia kell a visszatérítés tagállamát arról, hogy a tag önállóan, saját nevében jogosult a visszatéríttetés érvényesítésére.
A magyar adószámmal rendelkező, itt letelepedett adóalanynak ügyfélkaput kell nyitnia, és azon keresztül nyújthatja be a más tagállami adóhatósághoz címzett kérelmét a magyar állami adóhatóságnak (vagyis a kérelem benyújtásához az adóalanynak vagy a képviselőjének okmányirodai regisztrációval kell rendelkeznie). Ha a magyar adóalany más tagállamban letelepedett képviselőt kíván az eljárás magyarországi szakaszában igénybe venni, annak is az itteni szabályok szerint kell ügyfélkaput nyitnia.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 9. mellékletében.]

Más tagállami adóalany magyarországi adó-visszatéríttetési eljárása.

A más tagállami vagy liechtensteini, svájci adóalany magyarországi eljárásában a saját tagállama által előírt kérelem a 1798/2003/EK-rendelet szerinti CCN/CSI-rendszeren át érkezik az APEH-hoz. Az eljárásrend ezt követően kétféle lehet: a főszabály szerinti elektronikus kapcsolattartás vagy egyszerű elektronikus levélcímen történő kapcsolattartás. A főszabály szerinti elektronikus kapcsolattartás, hasonlóan az elektronikus bevalláshoz, adatszolgáltatáshoz, ügyfélkapu nyitását igényli, az elektronikus levélcímen való kapcsolattartás alacsony biztonsági fokozatú (az ügyfél akár gmail-, freemailcímet is megadhat).
Ha az adóalany vagy képviselője a kérelem beérkezésekor már rendelkezik hazai okmányirodai regisztrációval, és ezt az APEH-nak bejelentette, akkor a főszabály szerinti elektronikus kapcsolattartást kell használni. Az APEH a kérelem beérkezéséről az adóalanyt az elektronikus tárhelyére küldött elektronikus üzenettel tájékoztatja.
Ha az adóalany vagy képviselője a kérelem APEH-hoz érkezésekor nem rendelkezik még ügyfélkapuval, az APEH a kérelem beérkezésének tényéről és időpontjáról, valamint a főbb eljárási szabályokról az elektronikus levélcímén értesíti az adóalanyt. Ha az adóalany a kérelem beérkezésétől számított 15 napon belül jelzi az APEH-nak, hogy az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint szeretne eljárni, és ennek érdekében a kérelem beérkezésétől számított 30 napon belül ő vagy képviselője ügyfélkaput létesít, és a létesítést az APEH-nak bejelenti, az eljárásban át kell térni az elektronikus kapcsolattartásra.
Ha az adóalany nem él e lehetőséggel, akkor az eljárásban az elektronikus levélcímen való kapcsolattartás szerint kell eljárni. Az APEH közléseit (határozatát, végzését, egyéb értesítését) az elküldés napjától számított 5. napon közöltnek kell tekinteni, az adózó közlései pedig azon a napon minősülnek az APEH-hoz benyújtottnak, amely napon a közlést tartalmazó e-mail oda beérkezett. Az APEH a hatósági döntés, értesítés közlésének napjáról, illetve az adóalany beadványának beérkezése napjáról külön e-mailben értesíti az adóalanyt.
A kapcsolattartás megválasztására nyitva álló határidőt követően nem lehet átállni másik kapcsolatra. Ha az elektronikus levélcímen való kapcsolattartás technikailag ellehetetlenül, az eljárást papíron, postai kézbesítés útján kell folytatni és befejezni. Erre elsősorban az adóalany bejelentése alapján kerülhet sor, ha bejelenti például e-mail címének a megszűnését, de nem ad meg újat. A postázásra kell áttérni akkor is, ha az adóhatóság az adóalany bejelentése hiányában maga észleli, hogy az e-mailes kapcsolattartás a bejelentett címen technikai vagy egyéb okból nem lehetséges. Ebben az esetben az APEH a sikertelen közlés tényéről külön döntést hoz, amelyet a sikertelen közléssel érintett döntéssel, értesítéssel együtt postán küld meg az adóalanynak, ezt követően pedig az eljárást a postai úton való kézbesítés szabályai szerint folytatja le.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 9. mellékletében.]

Külföldi személyek adózási szabályai

Változás 2010. január 1-jétől.

Adó-visszatérítésre irányuló eljárásban nemcsak külföldi magánszemélyt képviselhet az adóhatóság előtt a képviseleti jogosultságát igazoló letétkezelő, hanem külföldi nem magánszemély adózót is.
Az adóhatóság határozattal állapítja meg, ha az adózó az adóév végét megelőzően azzal a szándékkal hagyja el az ország területét, hogy az adóévben adóköteles tevékenység vagy jövedelemszerzés céljából nem tér vissza. Az ország területét elhagyó adózónak az elhagyás időpontja előtt 30 nappal be kell jelentenie e szándékát, a bejelentéshez csatolnia kell az adó megállapításához szükséges iratokat. Ha a bejelentés és az iratok csatolása a megállapított határidőn belül nem lehetséges, ezen kötelezettséget attól az időponttól számított 15 napon belül kell együtt teljesíteni, amelytől teljesítésük lehetővé válik.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 4. mellékletében.]

Vámhatóság

Változás 2010. január 1-jétől.

Központosított ellenőrzést rendelhet el a vámhatóság is (nemcsak az állami adóhatóság), ha valószínűsíthető, hogy az adókötelezettséget a vámhatóság hatáskörébe tartozó, kiemelkedő jelentőségű adóügyben sértik meg.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 88/A. § (1) bekezdésében, (2) bek. e) pontjában.]

A vámhatóságnál is kötelező működtetni az állami adóhatóságnál 2004-ben bevezetett célzott kiválasztási rendszert, és ehhez a országos vámparancsnoknak is olyan ellenőrzési irányelvet kell készítenie és közzétennie, mint az APEH elnökének.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 90. § (9) bekezdésében.]

Végrehajtási eljárás

Új előírás 2009. július 9-étől.

Ha magánszemély esetében a belföldi lakóhely, szokásos tartózkodási hely vagy szokásos fellelhetőségi hely alapján az eljáró adóhatóság nem határozható meg, az az önkormányzati adóhatóság jogosult a végrehajtás lefolytatására, amelynek illetékességi területén a magánszemély utolsó ismert belföldi lakóhelye volt. Ha például külföldi magánszemély esetén ez alapján sem határozható meg az illetékes önkormányzati adóhatóság, akkor a fővárosi főjegyző az illetékes önkormányzati adóhatóság.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 146. § (1) bekezdésében.]

Előzés a végrehajtási eljárásban

Új előírás 2010. január 1-jétől.

Ha az állami adóhatóság más adóhatósággal egy időben foglal, a végrehajtást az állami adóhatóság folytatja le.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 146. § (4) bekezdésében.]

Dolog zárlata

Változás 2009. július 10-étől.

A biztosítási intézkedés körében megszűnik a meghatározott dolog zárlata elnevezésű intézkedés.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 149. § (1) bekezdésében.]

Gépjármű lefoglalása

Változás 2009. július 9-étől.

Lefoglalás esetén nem kell kivonni a forgalomból a magánszemély nem üzemi vagy üzleti célú járműveit (elegendő a gépjármű-lefoglalásról foglalási jegyzőkönyvet felvenni vagy a törzskönyvet lefoglalni).

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 149. § (4) bekezdésében.]

Önkormányzatok elővásárlási joga

Új előírás 2009. augusztus 21-étől.

Ha árverés vagy pályázat útján adóvégrehajtás keretében értékesített lakóingatlanra önkormányzatnak elővásárlási joga van, a pályázati, árverési hirdetménynek ezt tartalmaznia kell. A hirdetményt az elővásárlási joggal rendelkező települési önkormányzatnak meg kell küldeni. A pályázati hirdetményt 15 nap helyett 30 napra kell kifüggeszteni, ha a lakóingatlanra települési önkormányzatnak elővásárlási joga van.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 156. § (2), 156/B. § (5) bekezdéseiben.]

A települési önkormányzat akkor élhet elővásárlási jogával, ha a legmagasabb érvényes vételi ajánlattal azonos ajánlatot tesz. E jogát pályázati értékesítés esetén az ajánlatok felbontásakor, ismertetésekor, elektronikus árverés esetén az árverés lezárását követő munkanap 17 óráig gyakorolhatja, az adóhatóság hivatalos internetes honlapjához kapcsolódó, úgynevezett elektronikus árverési felületen. Ha elővásárlási jogát gyakorolta, a települési önkormányzatot kell az árverés, pályázat nyertesének tekinteni.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 156/A. § (2), (6)-(7), (10), 156/E. § (2) bekezdéseiben.]

Eljárási határidők

Változás 2009. október 1-jétől.

A közigazgatási eljárási törvény (Ket.) áttért a határidők munkanapokban való meghatározására, az adózás rendjéről szóló törvény viszont megmaradt a naptári napnál, s a közigazgatási eljárási törvény korábban hatályos rendelkezéseiből átemelte azon határidőket rögzítő szabályokat, amelyeket az adózás rendjéről szóló törvény korábban nem tartalmazott (például az általános ügyintézési határidőt, valamint annak meghosszabbítási határidejét, az áttételre, az illetékességi összeütközés feloldására, a hiánypótlási felszólítás kibocsátására vonatkozó határidőket).
Az adótanácsadók, adószakértők, okleveles adószakértők nyilvántartásával kapcsolatos eljárások nem minősülnek adóügynek, ezért az ezen eljárásokra vonatkozó határidőket naptári napok helyett munkanapban kell számolni (pédául az adószakértői igazolvány cseréjével, pótlásával kapcsolatos eljárás határideje 60 nap helyett 45 munkanap lett).

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 5/A. §-ában, 175. § (20) bekezdésében.]

Hiánypótlási határidő

Változás 2009. október 1-jétől.

A szokásos piaci ár megállapítására, illetve a fejlesztési adókedvezményre irányuló kérelmek esetén az eljárásokban az ügyintézési határidőn belül bármikor kibocsátható hiánypótlási felhívás.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 5/A. § (4) bekezdésében.]

Adóügyi határozatok titkossága

Változás 2009. október 1-jétől.

A közigazgatási eljárási törvény előírja, hogy a hatóság köteles közzétenni azt a jogerős vagy fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánított határozatot, amelyet a jogi személy, a jogi személyiség nélküli szervezet, az egyéni vállalkozó vállalkozási tevékenységének hatósági ellenőrzésével kapcsolatban hozott. Az adózás rendjéről szóló törvény ezt kizárja, mert ezen előírás alkalmazása adóügyekben megszüntetné az adótitkot), vagyis az adóügyi hatósági határozatok továbbra sem hozhatók nyilvánosságra.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 105/A. §-ában.]

Elektronikus kapcsolattartás önkormányzati adóügyekben

Új előírás 2009. október 1-jétől.

Az önkormányzat rendelete alapján az önkormányzati adóhatósághoz teljesítendő bejelentés, bevallás, illetve adatszolgáltatás az önkormányzat rendeletében meghatározott elektronikus módon is teljesíthető.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 175. §; (2) és (24) bekezdéseiben.]

Adóeljárásban igazolandó adatok

Új előírás 2010. július 1-jétől.

Az adózótól, az azonosításához szükséges adatok kivételével, nem kérhető olyan adat igazolása, amelyet valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara nyilvános nyilvántartásának tartalmaznia kell, vagy amelyet ilyen nyilvántartásból az adóhatóság megszerezhet.

[Lásd a 2003. évi XCII. törvény 120. § (8) bekezdésében.]

Lábjegyzet

[1]Távhőszolgáltatás, ideértve a villamos energiáról szóló törvény alapján megújuló energiaforrásnak minősülő energiaforráson alapuló hőszolgáltatást is, és feltételezve, hogy e szolgáltatások 2010. január 15-én átkerülnek az 5 százalékos adómérték alá.

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu