adozona.hu
A jogi személyek alapításával és törvényes működésével kapcsolatos perek /in: A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja III/III., HVG-ORAC, 2018, 2210-2245. o./
A jogi személyek alapításával és törvényes működésével kapcsolatos perek /in: A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja III/III., HVG-ORAC, 2018, 2210-2245. o./

- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Pp. 7. § (1) bekezdés 9. pontja határozza meg a jogi személyek (és így a gazdasági társaságok) alapításával és törvényes működésével kapcsolatos pereket. Az itt felsorolt pertípusok jelentős részének speciális perjogi szabályait a Ctv. tartalmazza az alábbiak szerint:
- Ctv. 65-68. §-ok: a cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti per,
- Ctv. 69. §-a: a cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránti per,
- Ctv. 70. §-a: a...
- Ctv. 65-68. §-ok: a cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti per,
- Ctv. 69. §-a: a cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránti per,
- Ctv. 70. §-a: a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti per,
- Ctv. 71/A. §-a: a gazdasági társaság és a szövetkezet tagjának kizárása iránti per.
A Pp. 7. § (1) bekezdés 9. pontjában felsorolt pertípusok közül a jogi személy határozatainak bírósági felülvizsgálata iránti perre alkalmazandó különleges eljárásjogi rendelkezéseket a Ptk. 3:35-3:37. §-ai tartalmazzák, a cégnek nem minősülő szervezetek ellen a törvényességi felügyeletet, törvényességi ellenőrzést gyakorló szerv által indított perhez kapcsolódó speciális normákat az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény határozza meg, a gazdasági társaságban történő befolyásszerzéssel kapcsolatos per, a társaság tartozásaiért korlátozott felelősséggel tartozó tag vagy részvényes felelősségének korlátlanná minősítése iránti perhez illeszkedő speciális eljárásjogi rendelkezések ugyanakkor - egy eltéréssel - nem kerültek kodifikálásra. Ez az egy kivétel pedig az, hogy valamennyi, a Pp. 7. § (1) bekezdésének 9. pontjában meghatározott per - kivétel nélkül - a törvényszék hatáskörébe tartozik.
Releváns, hogy a Pp. 20. § (3) bekezdés a) pont ad) alpontja szerinti perekbe beletartoznak a cég létesítő okirata vagy annak módosítása hatálytalanságának vagy létre nem jöttének a megállapítása iránti perek is.
Jelen fejezetben a jogi személyek alapításával és törvényes működésével kapcsolatos pereket elsősorban a gazdasági társaságok működése szempontjából elemezzük. Bár gazdasági társaságokat érintő perek, de nem ismertetjük a tagnak a társaság felé fennálló apportfelelősségével és az apportnak annak értékét meghaladó értékben történő elfogadásában közreműködők felelősségével kapcsolatos pereket, a vagyoni hozzájárulást nem szolgáltató tag kárfelelősségével kapcsolatos, továbbá a vezető tisztségviselővel szembeni kártérítési pereket. Jóllehet a Pp. alapján nem minősül a jogi személyek (így a gazdasági társaságok) alapításával és törvényes működésével kapcsolatos pernek, szoros tartalmi összefüggésre tekintettel azonban vizsgáljuk
- a létesítő okirat jogi személy (gazdasági társaság) cégbejegyzését megelőzően történő érvénytelenségével kapcsolatos,
- valamint a betéti társaság és a közkereseti társaságok esetén a tagsági jogviszony tag felmondásával történő megszüntetését követőn a felmondás érvénytelenségének megállapítása iránti pereket is.
A bejegyző végzés jogerőre emelkedését követően - a forgalombiztonságot, a hitelezők védelmét és a jogbiztonságot szem előtt tartva - azonban már csak nagyon szűk körben lehetséges a létesítő okirat érvénytelenségével összefüggésben peres eljárást indítani. "A jogi személy a közhiteles nyilvántartásba vétel után úgy jelenik meg a nyilvánosság, a forgalom többi szereplője előtt, mint létező jogalany, amely az általa vállalt kötelezettségek hordozója lehet. Ha az érvénytelenség következtében visszaható hatállyal, az akaratnyilatkozat időpontjától megtagadnánk a joghatást a jogi személy létesítő okiratától, akkor a gazdasági forgalom résztvevői viselnék annak kockázatát, hogy a jogi személy a bejegyzés ellenére sem tekinthető létrejöttnek, nem minősül jogalanynak."
A Ptk. 3:15. § (2) bekezdése értelmében a jogi személynek a nyilvántartásba való jogerős bejegyzését követően a jogi személy létesítő okiratának érvénytelenségére nem lehet hivatkozni a nyilvántartásból való törlés érdekében. Ha a létesítő okirat valamely rendelkezése jogszabályba ütközik, a törvényes működés biztosítására szolgáló eszközöket (például: törvényességi felügyeleti eljárás) lehet igénybe venni.
A cégbejegyzési eljárás során a cégbíróság Ctv. 46. § (1) bekezdése alapján vizsgálja, hogy azok az adatok, amelyeknek bejegyzését az adott cégformára vonatkozóan a törvény előírja, illetve a létesítő okirat, valamint a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló, az 1-2. számú mellékletben felsorolt, kötelezően, illetve szükség szerint csatolandó egyéb okiratok megfelelnek-e a jogszabályok rendelkezéseinek. A cégbíróság elektronikusan, számítógépes program útján ellenőrzi továbbá, hogy a cégjegyzék nem tartalmaz-e a cég tagjai, vezető tisztségviselői, illetve cégvezetői vonatkozásában e törvény szerinti eltiltási bejegyzést. Releváns, hogy a cégbíróság a Ctv. 46. § (1) bekezdése alapján nem vizsgálhat valamennyi semmiségi (például az uzsorás jelleget, a szerződő fél cselekvőképességének hiányát) okot, csak a kifejezett jogszabályba ütközést, elsősorban azért, mert a cégbejegyzési eljárásban csak az okirati bizonyítás megengedett. Egyszerűsített cégeljárásban a cégbíróság egyáltalán nem veheti figyelembe a lehetséges semmiségi okokat, mert a Ctv. 48. § (5) bekezdése nem ad lehetőség a létesítő okirat jogszabályszerűségének vizsgálatára. Azaz létesítő okirat semmiségét a bíróság teljeskörűen csak az érvénytelenségi perben értékelheti.
A társasági szerződés megtámadására a Ptk.-ban meghatározott rendben kerülhet sor, így a társasági szerződés megtámadásának a másik (többi) szerződő féllel (taggal) történt eredménytelen közlését követően a bíróság előtt keresettel érvényesíthető. Lényeges, hogy az érvénytelenségi perről a perbíróságnak nem kell a cégbíróságot értesítenie, és az érvénytelenségi per nem szolgáltat alapot a cégbejegyzési eljárás felfüggesztésére [erre hivatkozással nem engedi meg a Ctv. 32. § (1) bekezdése a cégbejegyzési eljárás felfüggesztését], ekként a per nem hatékony eszköz annak elkerülésére, hogy érvénytelen társasági szerződés alapján gazdaság társaság cégbejegyzésére kerüljön sor, annak ellenére, hogy ahhoz társadalmi érdek fűződnék.
A társasági jogvita fogalmát azonban a Ptk. 3:92. § (2) bekezdése alapján akként definiálja, hogy társasági jogi jogvitának minősül
a) a gazdasági társaság és a tagja vagy volt tagja közti, a társasági jogviszonyból eredő jogvita, ideértve a társasági szervek által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatának kezdeményezését;
b) a tagok társasági jogviszonyával kapcsolatos, egymással szemben keletkezett jogvitája; és
c) a gazdasági társaság és a vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag közötti, a vezető tisztségviselői vagy a felügyelőbizottsági tagsági jogviszonyból eredő jogvita.
A Ptk. 3:92. § (1) bekezdése szerint pedig társasági jogvita esetén köthető ki választottbírósági eljárás.
Azaz a Ptk. 3:92. § (2) bekezdése eltérően rendezi a társasági jogvita fogalmát, így értelmezési kérdést vet fel, vajon a jövőben kiköthető-e jelen perre a választottbíróság eljárása. Az új Vbt. 1. § (3) bekezdése alapján nem kizárt tárgyánál fogva a választottbíróság eljárása, azonban a Ptk. 3:92. §-a egyértelműen meghatározza, hogy mely esetekben lehetséges a kikötés. Így vizsgálandó, a Ptk. Harmadik Könyvének diszpozítiv szabályozása kiterjed-e a Ptk. 3:92. §-ára, vagy sem? A Ptk. 3:4. § (2) bekezdése szerint a jogi személy tagjai, illetve alapítói az egymás közötti és a jogi személyhez fűződő viszonyuk, valamint a jogi személy szervezetének és működésének szabályozása során a létesítő okiratban - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - eltérhetnek e törvénynek a jogi személyekre vonatkozó szabályaitól.
Azaz a magánjogi kódex alapján a tagok az egymás közötti viszony, valamint gazdasági társaság szervezetének és működésének szabályozása során térhetnek el a törvényi rendelkezésektől.
Mindezek alapján álláspontunk szerint levezethető az az értelmezés, hogy nem terjed ki a felek rendelkezési hatalma a jogi személy (gazdasági társaság) létrehozására, annak során felmerülő esetleges vitás kérdések rendezésére vonatkozó jogszabályi rendelkezésektől történő eltérésre.
Fentieket követve arra az álláspontra kell jutnunk, hogy jelen perre érvényesen nem kerülhet sor választottbírósági kikötésre.
A joghatóság körében kiemelendő, hogy a magyar bíróságok joghatósága a létesítő okirat érvénytelenségével kapcsolatos perekben - az esetben, ha a nemzetközi elem az Európai Unión belül merül fel Brüsszel-Ia.-R. 24. cikk 3. bekezdése alapján - kizárólagos. Ellenben, ha a nemzetközi elem nem az Európai Unión belül merül fel, úgy már kizárólagos joghatóságról nem beszélhetünk, mert az Nmjtv. 88. §-a nem tartja fenn az Nmjtvr. 62/A. § g) pontját. A jogvita elbírálása a törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozik, ugyanakkor ezekre a perekre különös illetékességi szabály nem vonatkozik.
Az anyagi jogi perbeli legitimáció az érvényesített jog alapjául fekvő anyagi jogi jogviszony szerkezetéből vezethető le. Ezért minden cégbejegyzést megelőző érvénytelenséggel kapcsolatos per esetében vizsgálat tárgyát kell képezze az anyagi jogi perbeli legitimáció, mind a felperesi, mind az alperesi oldalon, azaz, hogy ki és ki ellen léphet fel a jog érvényesítése iránt. Az a dilemma, hogy a társasági szerződés érvénytelensége alapján - az esetleges vagyonmozgásokra is tekintettel - marasztalási keresetnek van-e helye, vagy önmagában az érvénytelenség iránt megállapítási kereset terjeszthető elő, kihat a legitimáció kérdésére is.
A Ptk.-nak a szerződések érvénytelenségére vonatkozó szabályai alapján a társasági szerződés érvénytelenségével kapcsolatos pernek az alperese a másik, illetve többi szerződő fél, azaz a társaságnak a másik, illetve többi tagja lehet (alperesi anyagi jogi perbeli legitimáció). Ilyen per esetében a társasági minden tagjának mint szerződő félnek perben kell állnia (kötelező perben állás), perben állásuk hiánya perakadályt képez. Azaz a bíróságnak a Pp. 176. § (2) bekezdésének b) pontja alapján a megfelelő tartalmú hiánypótlási felhívás eredménytelensége esetén kötelessége a keresetlevél visszautasítása. Osztjuk Éless Tamás azon nézetét, amely szerint az előtársaságnak az őt létrehozó társasági szerződés érvénytelenségével kapcsolatos megállapítási perben nincs alperesi legitimációja, mert léte ugyan a társasági szerződés jogkövetkezménye, de abban nem szerződő fél. A jogirodalom ezzel ellentétesen akként foglalt állást, hogy a társasági szerződés érvénytelenségével kapcsolatos perben az előtársaság perben állása is szükséges. Abban az esetben, amikor a társasági szerződés semmisségére történő hivatkozás, illetve a társasági szerződés megtámadása a már teljesített vagyoni hozzájárulásra tekintettel, az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásán keresztül teljesítésre kötelezésre irányul, erre azzal a jogalannyal szemben van lehetőség, akinél a visszatérítendő vagyon (vagyoni hozzájárulás) van, ez pedig az előtársasági létszakaszban lévő gazdasági társaság perlését alapozza meg.
Éless Tamás rámutat, ha a teljesítésre kötelezés iránti jog a társasági szerződés érvénytelenségén alapul, úgy az érvénytelenség megállapításával megkérdőjeleződik a létrehozni kívánt gazdasági társaság jogképessége, következésképp kötelezhetősége is. Kiemeli, ha a gazdasági társaság (tagsági jogviszony) fennállása alatt sem a vagyoni hozzájárulás, sem annak értéke nem követelhető vissza, illetve a gazdasági társaság saját tőkéjéből a tagnak (részvényesnek) a tagsági jogviszonyára figyelemmel kizárólag a Ptk. Harmadik Könyvében meghatározott feltételek teljesülése esetén lehet kifizetést teljesíteni, és tisztázatlan, hogy a társasági jog tőkevédelmi szabályaiból levezethető tilalom hogyan viszonyul az érvénytelenség polgári jogi jogkövetkezményeinek alkalmazásához.
Az alanyváltozásokkal összefüggésben a Pp. vonatkozó szabályai (eljárás félbeszakadása, vagy a jogviszony természete miatt az eljárás megszüntetése) megfelelően alkalmazandóak. Kiemelendő azonban, hogy érvénytelenségi perben - álláspontunk szerint - a pertárgyigénylés esete nem merül fel, mint ahogy az sem, hogy az érvénytelenségi perben kiderüljön, miszerint valamelyik tag más nevében gyakorolja azt jogot, amely iránt vele szemben pert indítottak és ekként e harmadik személy perbeállításának a kezdeményezésére kerülhetne sor. Rosszul megválasztott alperes perlése esetén lehetőséget látunk arra, hogy a felperes a megfelelő alperesi legitimációval rendelkező személy idézését kérje, amennyiben az eljáró bíróság illetékessége ezzel a személlyel szemben is fennáll. Végezetül, a felperesi perbelépés lehetőségét annak fényében kell vizsgálni, hogy a társasági szerződés érvénytelenségével kapcsolatos perben a társasági szerződés szerződő feleinek (a társaság tagjainak) perben kell állnia, ezért minden érdekelt perbe állítására a perakadály elhárítása érdekében a keresetlevél vizsgálata során közölt bírósági felhívás alapján már sor kerül.
Releváns továbbá, hogy nemcsak a semmiség lehetséges okait korlátozza a Ctv., hanem ezáltal az érvénytelenség lehetséges jogkövetkezményeit is. Érvénytelenség esetén ugyanis nem alkalmazhatók a Ptk. kötelmi jogában ismert általános jogkövetkezmények, hanem csak a Ctv. 69. §-ában írtak. A Ctv. 69. § (2) bekezdése által meghatározott semmisségi okok valójában kimerülnek a társasági szerződés (alapító okirat) alakiságainak megsértésében, illetve olyan tartalmi hiányosságokban, amelyek a társasági szerződés (alapító okirat) egyszerű megszemlélése alapján megállapíthatók anélkül, hogy a társasági szerződés tartalmi vizsgálatára sor kerülne. Ezeknek a semmisségi okoknak a kiszűrésére a cégbejegyzési eljárásban is sor kerülhet a Ctv. 46. §-a alapján.
A Ctv. 69. § (2) bekezdésében szereplő felsorolás taxatív, azok köre összhangban áll az Európai Közösség első társasági jogi irányelvével. Ezen irányelv kapcsán fogalmazta meg az Európai Unió Bírósága a Marleasing-ügyben, miszerint "az irányelv megtiltja, hogy a tagállamok jogszabályai lehetővé tegyék a bíró által történő semmissé nyilvánítást az irányelvben kimerítő jelleggel felsorolt eseteken kívül, amelyek magukban foglalják a társaság céljának jogszabályba vagy közrendbe ütköző voltát."
Osztjuk azt az álláspontot, amely szerint ez a szabály a bírói út igénybevételét zárja ki és ezáltal perakadályt képez olyan semmisségi okok esetében, amiket a Ctv. nem sorol fel, ezért a keresetlevelet, amely nem a Ctv. 69. § (2) bekezdésében meghatározott valamely semmisségi okra hivatkozik, hiánypótlási felhívás nélkül vissza kell utasítani, illetve ennek elmaradása esetén az eljárást meg kell szüntetni. Megállapította a legfőbb bírói fórum, hogy nem a cégalapítás érvénytelenségének megállapítására irányul az a per, amelyben az apportáló a Cstv. 40. §-a alapján az apportálásról szóló megállapodás érvénytelenségének megállapítását kéri.
Ugyanakkor megfigyelhető az a folyamat, amely az állami nyilvántartásokkal kapcsolatos eljárásokat kizárja a választottbírósági eljárása alól, figyelemmel arra, hogy ezen nyilvántartások - közvetve mindenképpen - a közhatalmi jellegű jogviszonyok tartamát befolyásolják. A cégalapítás érvénytelenségének megállapítása esetén a cégbíróságot az ezt követő eljárásban önálló döntési jogkör nem illeti meg, hiszen kényszertörlési vagy a felszámolási eljárás megindításáról kell gondoskodnia.
A joghatóság kapcsán kiemelendő, ha a külföldi (nemzetközi elem) az Európai Unión belül merült fel, úgy a Brüsszel-Ia-R. 24. cikk 3. bekezdése alapján megállapítható a magyar bíróságok kizárólagos joghatósága, míg ha a külföldi elem nem az Európai Unión belül valósul meg, úgy az Nmjtv. 88. § d) pontja alapján áll fenn a kizárólagos joghatóság. Az Nmjtv. 88. § d) pontja szerint ugyanis kizárólag magyar bíróság járhat el jogoknak, tényeknek és adatoknak belföldön vezetett közhiteles nyilvántartásba történő bejegyzését érintő eljárásban. A cégalapítás érvénytelenségének megállapítása folytán bekövetkezett jogkövetkezmények kihatással bírnak a cégnyilvántartásra is (mint közhiteles nyilvántartás), így következik a magyar bíróságok kizárólagos joghatósága.
A per a törvényszék hatáskörébe tartozik, míg a cég székhelye szerinti bíróság kizárólagos illetékességgel rendelkezik a Ctv. 69. § (1) bekezdése alapján. A Ctv. 71. § (3) bekezdése szerint pedig, ha a per szétválás folytán létrejött valamely cég ellen indul, a pert pedig a jogelőd cég székhelye szerint illetékes törvényszék előtt kell megindítani. Azaz a jogszabály itt is egy kizárólagos illetékességi szabályt alkotott.
Alanyváltozások körében az általános perjogi rendelkezéseket kell alkalmazni, így sor kerülhet élők közötti jogutódlásra is, valamint - ha a jogviszony természete indokolja - úgy az eljárás félbeszakadása helyett, annak megszüntetésére kerül sor. A jogi érdek átszállása élők közötti jogutódlás esetén igazolható.
A Ctv. 69. § (3) bekezdése révén a bíróságnak meg kell kísérelnie az érvénytelenségi ok megszüntetését, így ennek érdekében a céghez (azaz nem a felpereshez és nem is tagokhoz) felhívást kell intéznie. Amennyiben ez eredményes, úgy a bíróság ítéletében csak az érvénytelenség tényét állapítja meg és felhívja a cégbíróságot a Ctv. 66. § (2) bekezdésében foglalt intézkedések megtételére. Azaz felhívja a cégbíróságot, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében hivatalból jegyezze be vagy törölje az érintett cégjegyzékadatot, illetve - indokolt esetben - hívja fel a céget a bejegyzéshez szükséges további adatok bejelentésére, illetve a törvényes állapot helyreállításához szükséges intézkedések megtételére. Mindez azért is lényeges, mert a Ctv. 81. § (4) bekezdése a törvényességi felügyeleti intézkedések körében mindössze arra utal, hogy a cégbíróság a jogszabálysértő adatot hivatalból csak törölheti cégjegyzékből. A Ctv. 69. § (3) bekezdése és 66. § (2) bekezdése ezen túlmenően már a hivatalbóli bejegyzés lehetőségét is biztosítja a cégbíróság számára. Mindez azt segíti, hogy a cégalapítás érvénytelenségének a megállapítására csak a legvégső esetben kerüljön sor.
Kiemelendő azonban, hogy az intézkedések mibenléte nem tisztázott, és az sem világos, hogy miként mérhető azok eredményessége. Vélhetően a felhívással címzett cég intézkedése abban állhat, hogy tájékoztatja tagjait (részvényeseit) a társasági szerződés (alapító okirat) érvénytelenségének a bírósági felhívásban megjelölt okáról. A gondos vezető tisztségviselő összehívja a társaság legfőbb szervét az érvénytelenségi ok kiküszöböléséhez szükséges határozatok meghozatala érdekében. Meglátásunk szerint az érvénytelenségi ok kiküszöbölésére alkalmas határozatok meghozatala esetén az intézkedéseket eredményesnek kell tekinteni. Az ilyen határozatok alapján szükségessé váló változások cégbejegyzésének megtörténte azonban már nem tekinthető az eredményesség feltételének, hiszen a bíróság az érdemi határozatában éppen ezek bejegyzése vagy törlése végett közöl felhívást a cégbírósággal.
Ha az érvénytelenség kiküszöbölésére irányuló felhívás eredménytelen volt, vagy az nem küszöbölhető ki, úgy a bíróság a Ctv. 69. § (4) bekezdése alapján a cégalapítás érvénytelenségének megállapítása mellett a létesítő okiratot az ítéletében megállapított időpontig hatályossá nyilvánítja. Mindez a forgalombiztonságot és a hitelezők érdekeinek a védelmét is szolgálja, ugyanis a hatályossági időpont nem lehet kevesebb, mint kilencben nap. A bíróság ezzel egyidejűleg felhívja a cégbíróságot, hogy intézkedjen kényszertörlési vagy felszámolási eljárás megindításáról. Az, hogy melyik eljárás indul, a cég fizetésképtelenségétől függ: fizetésképtelensége esetén ugyanis felszámolási eljárásnak van helye.
Rögzíti továbbá a Ctv. 69. § (4) bekezdése, hogy a cégbíróság a cég megszűntnek nyilvánítási időpontját a bíróság ítéletében megállapított hatályossági időponttal azonos időpontban határozza meg.
A bíróság a jogerős ítélettel a Ctv. 71. § (4) bekezdése szerint megküldi a cégbíróságnak, amely gondoskodik a rendelkező rész Cégközlönyben történő közzétételéről.
A létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti per leginkább abban különbözik a cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránti pertől, hogy annak eredményeként a cég jogutód nélküli megszüntetésére nem kerülhet sor, azaz a bíróság nem hívhatja fel a cégbíróságot, hogy indítson a céggel szemben kényszertörlési vagy felszámolási eljárást.
Figyelemre méltó rendelkezés továbbá, hogy e perben csak a cégjegyzékadattal össze nem függő módosításának érvénytelensége állapítható meg, a Ptk. rendelkezése alapján. Azaz nemcsak a Ctv. 69. § (2) bekezdésében írtakat lehet vizsgálni (ez természetszerűleg következik abból is, hogy a két pernek más a célja és az esetleges jogkövetkezménye), hanem a Ptk. vonatkozó szabályai alapján kell eljárni.
A keresetindítási határidővel, a perbeli legitimációval, a hatáskörrel és illetékességgel kapcsolatban visszautalunk a Ctv. 69. § (1) bekezdése során kifejtettekre.
A keresetindítási határidő kapcsán értelemszerűen nem a bejegyző végzés, hanem változásbejegyzési végzés Cégközlönyben történő közzétételétől számít a 6 hónapos jogvesztő határidő. A cégjegyzékadatot érintő módosítással kapcsolatosan bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per keretében megvalósuló jogorvoslat áll rendelkezésre.
A joghatóság kapcsán értelmezési kérdést vet fel az Nmjtv. 88. § d) pontja, amely a kizárólagosságot világosan jogoknak, tényeknek, adatoknak a belföldön vezetett nyilvántartásba történő bejegyzéséhez köti. Ebben az értelemben a Brüsszel-Ia.-R. 24. cikk 3. bekezdése is csak annyit rögzít, hogy a kizárólagos joghatóság azon eljárásokra vonatkozik, amelyeknek tárgya közhitelű nyilvántartásba történő bejegyzés érvényessége. Ugyanakkor a Ctv. 26. § (1) bekezdés g) pontja szerint a cégjegyzékben valamennyi cég esetében fel kell tüntetni a következő, a közhiteles nyilvántartás, illetve a hitelezők védelme szempontjából jelentős adatokat, így a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti per indítását, valamint a per befejezését is. Azaz a per következtében a közhiteles nyilvántartásban meghatározott adat bejegyzése - szükségszerűen - megtörténik, ez pedig már mind az Nmjtv. 88. § d) pontja, mind a Brüsszel-Ia-R. 24. cikk 3. pontja megalapozza a kizárólagos joghatóságot.
A per a törvényszék hatáskörébe tartozik, a Ctv. 70. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ctv. 69. § (1) bekezdése alapján pedig a cég székhelyéhez igazodó kizárólagos illetékességet szabályoz a törvény.
Jelen perben a bíróságnak először - megfelelő tartalmú felhívással - meg kell kísérelnie az érvénytelenség kiküszöbölését, annak eredményessége esetén pedig a Ctv. 69. § (3) bekezdése szerint kell eljárni (részletesen lásd ott.).
Álláspontunk szerint a felhívás a gyakorlatban az alapító okirat módosítása keltének mint cégjegyzékadatnak törlésén, valamint a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti per befejezésének feltüntetésén kívül másra nem irányulhat, hiszen a módosítás más cégjegyzékadatot nem érint, ugyanakkor az érvénytelenség kiküszöbölése vagy már a per folyamán, az érvénytelenség kiküszöbölésére alkalmas intézkedés megtételével vagy a létesítő okirat érvénytelenségének megállapításával megtörtént.
A Ctv. 70. § (2) bekezdése alapján, amennyiben az érvénytelenség oka nem küszöbölhető ki, úgy a bíróság a létesítő okirat módosításának érvénytelenségét megállapítja és a létesítő okirat módosítását ítéletében megállapított időpontig hatályossá nyilvánítja. Ez az időpont nem lehet későbbi, mint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított kilencven nap. Jóllehet a Ctv. 70. § (2) bekezdése nem szabályozza külön - ellentétben a Ctv. 69. § (4) bekezdésével - azt az esetet, ha cég nem tesz eleget a bíróság felhívásában foglaltaknak, azáltal azonban, hogy a Ctv. 70. § (1) bekezdése utal a Ctv. 69. § (3) bekezdésére - meglátásunk szerint -, következik az, hogy akkor is a Ctv. 70. § (2) bekezdésében írtaknak megfelelően kell eljárni, ha a cég nem tesz eleget a bíróság felhívásának.
A Ctv. 70. § (2) bekezdésének utolsó mondata alapján a bíróság ítéletében felhívja a cégbíróságot a Ctv. 66. § (2) bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazására, azaz, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva biztosítsa a jogszerűséget. Egyebekben visszautalunk a Ctv. 69. § (3) bekezdésében írtakra. Jelen perben is megfelelően irányadóak azon eljárási szabályok, amelyeket a Ctv. 71. §-a a cégalapítás érvénytelensége megállapítása iránti per kapcsán korábban tárgyaltunk.
A Ctv. 65. § (3) bekezdése szerint a keresetlevélben, illetve az eljárás során csak olyan jogszabálysértésre lehet hivatkozni, amelyet a cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárásban a cégbíróságnak észlelnie kellett volna. Azaz mindazokat a jogszabálysértéseket vizsgálhatja a bíróság, amelyeket a Ctv. 46. § (1) bekezdése, míg egyszerűsített cégeljárásban a Ctv. 48. § (5) bekezdése alapján értékelnie kellett volna. Utalunk a korábban írtakra, miszerint egyszerűsített cégeljárásban a cégbíróság lényegében csak alaki feltételeket vizsgál, így még a tartalmi jogszabálysértést sem értékelheti. Álláspontunk szerint a cégbíróságnak csak azokra a jogi tényekre kell tekintettel lennie, amelyek az eljárása tárgyához kapcsolódóan valamely jognak vagy ténynek a cégnyilvántartásba történő bejegyzésére vagy az abból való törlésére irányuló jogot megalapozzák. A cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárás eljárásjogi keretei ugyanis szükségképpen meghatározzák a perben végezhető jogszerűségi felülvizsgálat kereteit is.
Mindezt megerősíti, hogy az Nmjtv. 88. §-ához fűzött részletes indokolás kifejezetten utal a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perre, mint kizárólagos joghatósági okra.
A per a törvényszék hatáskörébe tartozik, a Ctv. 65. § (1) bekezdése alapján a cég székhelye szerinti törvényszék kizárólagos illetékességgel rendelkezik. Tekintettel kell lenni azonban a Ctv. 71. § (2) bekezdésében írt speciális rendelkezésre, amely szerint ha a per szétválás folytán létrejött valamely cég ellen indul, a pert a jogelőd cég székhelye szerint illetékes törvényszék előtt kell megindítani.
Anyagi jogi perbeli legitimációval rendelkezik az a felperes, aki arra hivatkozással él a perindítás jogával, hogy a végzés rá rendelkezést tartalmaz. Ennek hiánya esetén a keresetet ítélettel kell elutasítani. Ehhez kapcsolódóan továbbra is irányadónak tartjuk azon elvet, amely szerint a cégbejegyző végzéssel szemben benyújtott keresetet akkor lehet idézés kibocsátása nélkül elutasítani vagy a pert megszüntetni, ha már a keresetlevélből egyértelműen megállapítható, hogy a felperesnek nincs kereshetőségi joga. Ha mindez a keresetlevélből nem állapítható meg egyértelműen, és csak a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként jut a bíróság arra a következtetésre, hogy a felperest a keresettel érvényesített jog nem illeti meg, a keresetet érdemben kell elutasítani.
Kivételes esetben a cég is szerepelhet felperesként, ez esetben azonban a pert a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell indítani. Ekkor a cég törvényes képviselője a felperes, aki a céget mint alperest nem képviselheti. Így szükséges, hogy a bíróság a társaság képviseletére ügygondnokot rendeljen.
A Ctv. 78. § (1) bekezdése rögzíti, hogy törvényességi felügyeleti eljárás a cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelem elbírálása során, a bejegyzési kérelem tárgyához kapcsolódóan hivatalból nem indítható. A kérelemre indítható törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása azonban - ha az a bejegyzési kérelem tárgyához kapcsolódik - a bejegyzési eljárás alatt is kérelmezhető, ha a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelem vagy annak egyes részei, mellékletei jogszabályba ütköznek. Ilyen esetben a Ctv. 75. § (2) bekezdésében foglalt kizáró rendelkezést nem kell alkalmazni. Ehhez kapcsolódóan pedig a Ctv. 75. § (2) bekezdése kimondja, hogy az (1) bekezdés alapján indult törvényességi felügyeleti eljárásban a cégbíróság a bejegyzési kérelemről, illetve a törvényességi felügyeleti kérelemről együttesen dönt, azonban ilyen esetben a változásbejegyzési kérelem Ctv. 64. § (1) bekezdése szerinti részben történő elutasítására nem kerülhet sor. A bejegyzési kérelemnek helyt adó és ezáltal a törvényességi felügyeleti kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, azonban a 65. §-ban meghatározott perindítási jog a kérelmezőt is megilleti. A kérelmező tehát a cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránt pert indíthat.
A változásbejegyzési kérelem tárgyához kapcsolódó, azzal együttesen elbírálandó törvényességi felügyeleti ügyre is irányadó az a szabály, amely szerint nincs helye törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésének, ha az igény peres úton érvényesíthető. Ezért, ha a változásbejegyzési kérelem alapja valamely, a tag által alaki vagy tartalmi okból sérelmesnek vélt társasági határozat, ennek jogorvoslata a tagot peres eljárásban illeti meg. Ilyenkor a törvényességi felügyeleti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani, és - megfelelően előterjesztett kérelem alapján - a változás bejegyzése iránt kell intézkedni.
A bírói gyakorlat szerint a peres bíróságnak a változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezésére irányuló perben elsődlegesen azt szükséges vizsgálnia, hogy a bejegyzési kérelem elbírálásának folyamatban léte alatt benyújtott törvényességi felügyeleti kérelem érdemi elbírálásának feltételei fennálltak-e. Hasonlóan fontos azon döntés, amely szerint a cégbíróság a Ctv. 78. §-a szerinti eljárásban sem vizsgálhat a perbíróság hatáskörébe tartozó kérdéseket, így az üzletrész-átruházási szerződés létrejöttét, érvényességét, de az e körbe nem tartozó valamennyi kérelem tárgyában állást kell foglalnia.
Ha a Ctv. 66. § (2) bekezdésében foglalt intézkedések eredményre vezettek, a bíróság ítéletében a végzést hatályában fenntartja [a terminológiát az indokolja, hogy egy már korábban jogerőre emelkedett határozatról van szó a Ctv. 65. § (1) bekezdése alapján] és felhívja a cégbíróságot, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében hivatalból jegyezze be vagy törölje az érintett cégjegyzékadatot, illetve - indokolt esetben - hívja fel a céget a bejegyzéshez szükséges további adatok bejelentésére, illetve a törvényes állapot helyreállításához szükséges intézkedések megtételére.
A Ctv. 66. § (2) bekezdése példa a Ctv. 81. § (4) bekezdésében írtakra, amely szerint ha a cég nem tesz eleget a törvénysértő állapot megszüntetése kapcsán a változásbejegyzési kérelem előterjesztésére vonatkozó kötelezettségének, a cégbíróság az egyéb intézkedések alkalmazása mellett a jogszabálysértő adatot hivatalból törölheti a cégjegyzékből.
A Ctv. 66. § (3) bekezdése kezeli azt a helyzetet, ha a változásbejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti perben a jogszabálysértés nem küszöbölhető ki, vagy a felhívásnak a cég nem tesz eleget. Hangsúlyozandó, hogy ez a rendelkezés csak a változásbejegyzést elrendelő végzésre vonatkozik, a bejegyzést elrendelő határozatra nem. A bíróság a végzést (azaz a változásbejegyzést elrendelő végzést), illetve a végzésben szereplő többi adattól elkülöníthető jogszabálysértő adatot hatályon kívül helyezi és a Ctv. 66. § (2) bekezdés megfelelő alkalmazásával jár el azzal, hogy az utóbbi esetben a céggel szemben törvényességi felügyeleti intézkedés alkalmazását is kezdeményezheti.
Hitelezővédelmi okból, valamint a forgalombiztonságot szem előtt tartva, a Ctv. 67. §-a a csekély jelentőségű jogszabálysértés esetén (ha az cégjegyzékadatot nem érint), a bíróság a jogszabálysértés puszta megállapítása mellett a végzést - további intézkedés elrendelése nélkül - hatályában fenntartja.
A Ctv. 68. § (1) bekezdése kifejezetten a létesítő okirat, illetve annak módosítása vonatkozásában tartalmaz rendelkezéseket. Kiemelendő, hogy e § csak a cégjegyzékadattal összefüggő érvénytelenségre alkalmazható. Ezt a bírói gyakorlat is konzekvensen megköveteli. Ez esetben is a létesítő okirat, illetve annak módosítása "megmentése" érdekében a bíróságnak először meg kell kísérelnie az érvénytelenség kiküszöbölését. Ha ennek eredményeként az érvénytelenség már nem áll fenn, úgy a bíróság végzést hatályában fenntartja és a Ctv. 66. § (2) bekezdése szerint jár el (részletesen lásd ott). Bár a törvény kifejezetten nem rendelkezik arról, hogy miként küszöböli ki a bíróság az érvénytelenséget, ennek egyik módja továbbra is lehet a céghez intézett, megfelelő tartalmú felhívás.
A Ctv. 68. § (3) bekezdése alapján, ha az érvénytelenség oka változatlanul fennáll (akár mert a cég nem tett eleget a felhívásnak, akár mert az érvénytelenség oka nem küszöbölhető ki), úgy a bíróság a létesítő okirat módosítását az ítélethozatalt követő meghatározott időpontig hatályossá nyilvánítja. A hatályossá nyilvánítás időpontja nem lehet későbbi, mint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított kilencven nap. A bíróság továbbá, ezzel egyidejűleg felhívja a cégbíróságot a Ctv. 66. § (2) bekezdésében foglaltakra, azaz, hogy törvényességi felügyeleti eljárás keretében, hivatalból intézkedjen a jogszabálysértő állapot megszüntetéséről.
Kiemelendő, hogy a Ctv. 68. § (3) bekezdése a létesítő okiratmódosítására vonatkozik, a létesítő okiratra nem, arra a Ctv. 68. § (4) bekezdése irányadó.
A Ctv. 68. § (4) bekezdése szabályozza a bejegyző végzés teljes hatályon kívül helyezésének, illetve a létesítő okirat érvénytelenségének megállapítására alkalmazandó szabályokat. Releváns egyrészt, hogy a Ctv. 69. § (4) bekezdése a bejegyző (és a nem változásbejegyző) végzés teljes hatályon kívül helyezéséről rendelkezik, másrészt, hogy a létesítő okirat érvénytelensége megállapításának csak a Ctv. 69. § (2) bekezdésében, taxatíve felsorolt okok miatt lehetséges. Ezen okok fennállás esetén a bíróság pedig a Ctv. 69. § (4) bekezdése szerint jár el, azaz az eljárás végén felhívja a cégbíróságot a kényszertörlési eljárás vagy felszámolási eljárás lefolytatására (részletesen lásd ott).
Minden egyéb érvénytelenségi ok esetén a bíróság megállapítja az érvénytelenséget, a végzést hatályában fenntartja, és a Ctv. 66. § (2) bekezdésében foglaltak szerint felhívja a cégbíróságot a szükséges intézkedések megtételére, azaz, hogy hivatalból eljárva - törvényességi felügyeleti intézkedésként - jegyezze be vagy törölje az érintett cégjegyzékadatot, vagy a céget hívja fel a bejegyzéshez szükséges adatok bejelentésére, illetve a törvényes állapot helyreállításához szükséges intézkedések megtételére.
A perben érvényesített jog szempontjából meghatározó szabályt tartalmaz a Ctv. 71/A. § (4) bekezdése, amely szerint a perindítást elhatározó társasági, szövetkezeti határozat bírósági felülvizsgálata iránt külön per nem indítható, annak jogsértő voltára azonban a kizárási perben az alperes hivatkozhat. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy az alperes írásbeli ellenkérelmének érdemi részében mint anyagi jogi kifogás hivatkozhat a perindítást elhatározó határozat jogsértő voltára. Azaz nem viszontkereset formájában kell érvényesíteni.
A per - mint a jogi személyek és tagjaik, volt tagjaik közötti, illetve a tagok, volt tagok egymás közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló perek - a törvényszék hatáskörébe tartozik a Pp. 20. § (3) bekezdés ae) alpontja alapján, az illetékességet pedig az általános szabályok alapján kell megállapítani.
Kérdésként merülhet fel, a jogviszony természete megengedi-e a jogutódlást, azaz a kizárási per folytatható-e mással szemben, mint az, akinek a magatartása a társaság érdekének a sérelmével járt. Különbséget kell tenni a természetes személy tag, valamint a nem természetes személy tag között. Természetes személy tag esetén a jogviszony természete miatt a jogutódlás kizárt, így az alperes halála esetén az eljárás megszüntetésének van helye. Nem természetes személy tag esetén lehetséges a jogutódlás, mind átalakulás, egyesülés és szétválás esetén. Egyesülés és szétválás esetén azonban vizsgálandó, hogy jogutód (illetve, hogy melyik jogutód) oldalán továbbra is fennáll-e az az ok, amely miatt jogelődjének kizárására sor kerülhet. Mindez azt jelenti, hogy nem természetes személy tag esetén az eljárás a Pp. 119. § (1) bekezdés a) pontja szerint félbeszakad, majd a jogutód perbelépése, illetve perbevonása esetén folytathat, és a kizárás kérdésében érdemi döntést kell hozni.
Ettől eltérő eset az, ha az alperes tagsági jogviszony, a társasági részesedés átruházása révén szűnik meg. Ekkor ugyanis a jogutód oldalán nem áll fenn a kizárási ok, így a kizárására nem kerülhet sor. Ugyanakkor az eljárás megszüntetése sem lehetséges, hiszen a jogviszony természete a jogutódlást nem zárja ki, azaz a bíróságnak ez esetben érdemben, ítélettel kell elutasítania a kerestet.
A Ctv. 71/A. § (1) bekezdése szerint a tag kizárása iránti kereset más keresettel nem kapcsolható össze. A keresetlevélhez pedig - a Pp. 171. §-ában meghatározottakon túl - csatolni kell a legfőbb szervnek a tag kizárása és a perindítás tárgyában hozott határozatát. Azaz a perben tárgyi keresethalmazat kizárt, ha a felperes pedig a legfőbb szerv határozatát nem csatolja, úgy a keresetlevél visszautasítandó a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja alapján.
A Ctv. 71/A. § (3) bekezdése alapján a felperes a perindítást elhatározó társasági, szövetkezeti határozatban foglaltakon kívül más kizárási okra nem hivatkozhat és a keresettel érvényesített jog megváltoztatásának nincs helye. A törvény ezáltal az eljárás gyorsítása érdekében e pereknél is bővíti a kizárt percselekményeket, valamint a keresetváltoztatás megváltozott definíciójára tekintettel pontosítja a szabályozást.
A Ptk. 3:108. § (3) bekezdése alapján a bíróság az érintett tag tagsági jogait - kérelemre - jogerős döntéséig felfüggesztheti, ha a tagsági jogok gyakorlása a társaság súlyos érdeksérelmével járna. A felfüggesztés a tag nyereségre vonatkozó igényét nem érinti. Ehhez kapcsolódóan a Ctv. 71/A. § (5) bekezdése értelmében az alperes tagsági jogait felfüggesztő végzés és a felfüggesztő végzés megváltoztatása iránti kérelmet elutasító végzés ellen nincs helye fellebbezésnek; a bíróság a felfüggesztő végzést kérelemre megváltoztathatja. A törvény nem szól arról, hogy ezt a kérelmet ki terjesztheti elő, így mind a felperes, mind az alperes kérelmére sor kerülhet az egyszerű kötőerő feloldására. Az ítélkezési gyakorlat azonban kialakította azt az elvet, amely szerint a tagsági jogok felfüggesztésére csak akkor kerülhet sor, ha a felperes pontosan megjelöli, hogy az alperes tagsági jogainak gyakorlása miért veszélyezteti súlyosan a társaság érdekeit.
A felfüggesztés iránti kérelmet elutasító végzés ellen ugyanakkor külön fellebbezésnek van helye. A felfüggesztés megszünteti az alperes tevékenységének káros hatását, ugyanakkor az alperesnek is előnyös lehet, hiszen a felfüggesztés ideje alatt keletkezett kötelezettség a felfüggesztés hatálya alatt álló tagot a tagok egymás közötti viszonyában akkor sem terheli, ha a társaság tartozásaiért harmadik személlyel szemben köteles helytállni. A tagsági jogok felfüggesztésének további fontos relevanciája, hogy annak időtartama alatt a létesítő okirat nem módosítható, más tag kizárása nem kezdeményezhető és nem hozható döntés a társaság átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról, valamint jogutód nélküli megszűnéséről.
Amennyiben az alperes írásbeli ellenkérelmében a kizárás indítványozásáról szóló társasági határozat jogsértő voltára hivatkozik, úgy a bíróságnak elsődlegesen ebben a kérdésben kell állást foglalnia. Amennyiben megállapítja, hogy a társasági határozat jogsértő, úgy a kizárási okok tárgyalására nem is kerül sor, a bíróság a keresetet ítéletével elutasítja.
Ebben az esetben az ítélet anyagi jogerőhatásának tárgyi terjedelme nem állja útját annak, hogy a társaság ugyanazon okokra alapozva, immáron szabályosan meghozott társasági határozat alapján ismét kereset indítson a tag kizárása iránt.
Amennyiben a kizárási okok érdemi vizsgálatára kerül sor, úgy a bíróság azok megalapozatlansága esetén a keresetet érdemben elutasítja, ellenkező esetben a tagot ítéletével a társaságból kizárja. A kizárás révén a tag tagsági jogviszonya megszűnik. Éppen ezért megszűnt tagsági viszonyú alperessel szemben előterjesztett tagkizárási keresetet érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani.
Kiemelt társadalmi és gazdasági érdek (forgalombiztonság, hitelezők védelme) szól amellett, hogy a tagsági viszony fennállása a lehető legrövidebb ideig legyen bizonytalan, ezért az ítélettel szemben sem felülvizsgálatnak, sem perújításnak nincs helye.
Rendes felmondásként a Ptk. 3:147. § (1) bekezdése szerint a tag a tagsági jogviszonyát három hónapos felmondási idővel írásban felmondhatja. Határozatlan időre létesített társaság esetén e jog kizárása vagy korlátozása semmis. A tag a társaságban fennálló tagsági jogviszonyát írásban, az ok megjelölésével felmondhatja (rendkívüli felmondás), ha a társaság másik tagja a társasági szerződést súlyosan megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a vele való további együttműködést vagy a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyezteti.
A speciális eljárásjogi normákat mindösszesen a Ptk. 3:147. § (3) bekezdése szabályozza, amely szerint a felmondás érvénytelenségének megállapítása iránt a társaság a felmondás hatályossá válásától számított tizenöt napos jogvesztő határidőn belül indíthat pert a tag ellen. Véleményünk szerint ez egy sui generis megállapítási per, azaz a bíróságnak nem kell vizsgálnia a Pp. 172. § (3) bekezdésében írtakat. A per a törvényszék hatáskörébe tartozik, az általános illetékességi szabályok alkalmazandóak. A Ptk. 3:92. § (2) bekezdés b) pontja alapján választottbírósági kikötésre érvényesen sor kerülhet.
Felperesként a gazdasági társaságnak, míg alperesként az érintett tagnak kell perben állnia (eljárásjogi perbeli legitimáció). Ellenkező esetben a bíróság a keresetlevelet a Pp. 176. § (1) bekezdés g) pontja (felperesi oldal), illetve a Pp. 176. § (2) bekezdés b) pontja alapján visszautasítja. A Ptk. tizenöt napos, objektív, jogvesztő keresetindítási határidőt ír elő.
A törvényességi felügyeleti eljárás és a jogi személyek határozatainak felülvizsgálata iránti per viszonya kapcsán a Ctv. 74. § (3) bekezdése alapján nincs helye törvényességi felügyeleti eljárásnak, ha az igény polgári peres eljárásban érvényesíthető. Kiemelendő ugyanakkor, hogy az a fél, aki a társasági határozat felülvizsgálatát jogosult kérni, nincs elzárva attól a jogi lehetőségtől sem, hogy - ha annak feltételei egyébként fennállnak - a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítását kérhesse. Ha ez utóbbi perben a felperes jogi érdekét a részvényesi minőségére alapítja, és a per során részvényesi minősége megszűnik, elveszti perbeli legitimációját, amely a kereset elutasítását eredményezi.
A Ptk. 3:35. § (1) bekezdése alapján a jogi személy tagja, tagság nélküli jogi személy esetén az alapítói jogok gyakorlója, a jogi személy vezető tisztségviselője és felügyelőbizottsági tagja kérheti a bíróságtól a tagok vagy az alapítók és a jogi személy szervei által hozott határozat hatályon kívül helyezését, ha a határozat jogszabálysértő vagy a létesítő okiratba ütközik.
A határozatok felülvizsgálata jogszabálysértés vagy létesítő okiratba ütközés címén kérhető. Az ítélkezési gyakorlat kiemeli, hogy a taggyűlésen meghozott határozatokhoz a társaság működését jelentősen meghatározó joghatások fűződnek. A taggyűlési jegyzőkönyv ezzel szemben a Gt. (az akkor hatályos jogszabály - a szerző megjegyzése) által előírt tartalommal szerkesztett olyan okirat, amely a döntések meghozatalát tanúsítja, de a taggyűlési jegyzőkönyvre vonatkozó alaki és tartalmi szabályok megsértésének önmagában a meghozott határozatok érvényességére is kiható jogkövetkezménye nincs, ezért a taggyűlési jegyzőkönyv hiányossága a taggyűlési határozat hatályon kívül helyezésének ténybeli alapjaként nem szolgál.
A perbeli legitimáció szempontjából a döntő, hogy a felperes tagsági jogviszonya fennállt-e a társasági határozat meghozatalakor, illetve a keresetlevél benyújtásakor. Ezt az elvet az ítélkezési gyakorlat is követi, amely szerint a közgyűlés határozatának megtámadására a részvényes jogosult. Részvényesnek az tekinthető, aki a részvénykönyvben szerepel, és akinek a nevén a részvényeket - dematerializált értékpapír esetében - az értékpapírszámla-vezető nyilvántartja. Annak, aki tulajdonosi minőségét nem tudja igazolni az általa indított perben, a keresetét idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani, vagy a pert (a hatályos jogi környezetben az eljárást - a szerző megjegyzése) meg kell szüntetni. A Ptk. megfelelően rendezi az alperes képviseletét, a Ptk. 3:36. § (3) bekezdése alapján, ha a határozatot a jogi személy vezető tisztségviselője támadja meg, és a jogi személynek nincs más olyan vezető tisztségviselője, aki a jogi személy képviseletét elláthatná, a perben a jogi személyt a felügyelőbizottság által kijelölt felügyelőbizottsági tag képviseli. Ha a jogi személynek nincs felügyelőbizottsága, vagy a felügyelőbizottság valamennyi tagja felperesként perben áll, a bíróság a jogi személy perbeli képviseletére ügygondnokot rendel ki.
A tagsági jogviszony hiánya nem minősül perakadálynak, hanem annak hiánya esetén ítélettel kell elutasítani a keresetet.
A Ptk. 3:36. § (2) bekezdése alapján nem jogosult perindításra az, aki a határozat meghozatalához szavazatával hozzájárult, kivéve, ha tévedés, megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés miatt szavazott a határozat mellett. "Bár a jogszabály, annak szövege szerint a keresetindítás jogát látszik kizárni, a szabály anyagi jogi beágyazottságára tekintettel egyetértünk azzal az állásponttal, amely ezt a megtámadási jog elvesztése eseteként érdemi kérdésnek tekinti."
Éppen ezért, ha vitatott, hogy a felperes a szavazatával hozzájárult-e a határozat meghozatalához, úgy annak hiánya esetén a kereset ítélettel történő elutasítása indokolt. Releváns, ha egy személy bármely minőségében szavazatával támogatta valamely társasági határozat meghozatalát, a határozatot más minőségében sem támadhatja.
Azaz a Ptk. harmincnapos szubjektív, elévülési, illetve egyéves, objektív, jogvesztő határidőt szabályoz. A Pp. 176. § (1) bekezdés i) pontja alapján a bíróság - hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve - a keresetlevelet visszautasítja, ha a felperes a perindításra jogszabályban megállapított határidőt elmulasztja. A Pp. ezen rendelkezése kifejezetten nem tesz különbséget az elévülési és a jogvesztő határidők között. Ez azonban nem azt jelenti, hogy annak a gyakorlatba ne lenne jelentősége. A 4/2003. PJE határozat alapján a jogvesztő határidő elmulasztását a bíróság hivatalból veszi figyelembe, így a keresetlevél visszautasításának van helye, míg elévülési határidő elmulasztása esetén azt csak az alperes kifogása esetén veheti figyelembe a bíróság.
A szubjektív határidő esetén mérlegelést, bizonyítást igénylő kérdés lehet a "tudomást szerezhetett volna" fordulat. Ennek vizsgálata érdemi kérdés, így ha a bíróság arra az álláspontra helyezkedik, hogy a felperes azt elmulasztotta, úgy a kereset elutasításának van helye.
A határidő jogvesztő jellege alapján (azaz, hogy az alapul fekvő alanyi jog megszűnik), azt eredményezi, hogy a kereset elbírálása során csak azoknak a jogszabályi, létesítő okiratbeli rendelkezéseknek a megsértése vizsgálható, melyekre a felperes a keresettel támadott határozat meghozatalától számított jogvesztő perindítási határidő lejártát megelőzően hivatkozott. Azt követően már nincs jogszabályi lehetőség a kereset módosítására, pontosítására, a keresettel támadott határozat hatályon kívül helyezésére alapul szolgáló jogsértések megjelölésére, további jogsértések előadására.
A Ptk. 3:36. § (4) bekezdése rögzíti, hogy a határozat hatályon kívül helyezése iránti per megindításának a határozat végrehajtására halasztó hatálya nincs. A bíróság indokolt esetben a felperes kérelmére a határozat végrehajtását felfüggesztheti. A felfüggesztést elrendelő végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.
Kiemelendő, hogy csak a felperes kérelmére kerülhet sor a határozat végrehajtásának felfüggesztésére, azaz hivatalból nem. A Ptk. kizárja a fellebbezési jogot a felfüggesztést elrendelő végzés ellen, ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a felfüggesztési iránti kérelmet elutasító végzés ellen biztosítva lenne a perorvoslat joga.
A Pp. szabályozási koncepciója szerint ugyanis végzés ellen fellebbezésnek akkor van helye, ha azt a törvény kifejezetten megengedi. A Ptk. 3:36. §-a még az 1952. évi Pp. rendszere alapján a fellebbezés kizártságáról rendelkezik, az 1952. évi Pp. 233. § (1) és (3) bekezdésének értelmezése alapján ugyanis a határozatok ellen fő szabályként a rendes perorvoslat joga biztosított volt, így csak a fellebbezési jog kizártságáról kellett külön rendelkezni.
Azaz a fentiek alapján megállapítható, hogy a határozat végrehajtásának felfüggesztése tárgyában hozott végzéssel szemben fellebbezésnek nincs helye.
A végrehajtás felfüggesztéséhez jelentős joghatások fűződnek, ugyanis a felfüggesztés elrendelésétől annak megváltoztatásáig a határozat által kiváltott joghatás a felfüggesztés tartama alatt nem érvényesül, az adott társasági határozat joghatás kiváltására nem alkalmas. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a társaság mindaddig a keresettel támadott határozat alapján működik, amíg annak végrehajtását a bíróság fel nem függesztette, vagy amíg a határozatot ítéletével hatályon kívül nem helyezte.
A Ptk. 3:37. § (1) bekezdése alapján ha a határozat jogszabályt sért vagy a létesítő okiratba ütközik, a bíróság a határozatot hatályon kívül helyezi és szükség esetén új határozat meghozatalát rendeli el. A Kúria elnöke által felállított új Ptk. Tanácsadó Testület vizsgálta azt a kérdést, hogy hatályon kívül helyezhető-e a határozat, ha az megfelel a léteső okiratban foglaltaknak, a létesítő okirat azonban ellentétes a Ptk. 3:4. § (3) bekezdésével. A Tanácsadó Testület álláspontja szerint a jogi személy létesítő okiratának a Ptk. eltérést nem engedő normáiba ütköző rendelkezése érvénytelen marad akkor is, ha a jogi személyt a nyilvántartó bíróság az érvénytelenség észlelése nélkül nyilvántartásba veszi. A létesítő okirat érvénytelen rendelkezésébe ütköző határozat - az érvénytelenség miatt - nem tekinthető a létesítő okiratba ütköző határozatnak, ugyanakkor a határozat mégsem lehet jogszerű, ha a létesítő okirat jogszabályba ütköző tartalmának felel meg.
A Ptk. 3:37. § (2) bekezdése kimondja, hogy a határozat hatályon kívül helyezését kimondó bírósági ítélet hatálya a határozat felülvizsgálatának kezdeményezésére jogosult, de perben nem álló más személyekre is kiterjed. Ez a szabály valójában az anyagi jogerőhatás személyi terjedelmét terjeszti ki a perben nem álló más személyekre is, de csak az esetben, ha a bíróság hatályon kívül helyezi a határozatot. Ennek eredményeként a perben eredetileg nem álló személy esetén ugyanezen határozat hatályon kívül helyezése esetén perakadály áll fenn, és a keresetlevél visszautasítandó.
A kereset elutasítása esetén azonban nem, az ugyanis, hogy egy felperes által felhozott okok alapján a bíróság nem találta jogsértőnek a jogi személy határozatát, még nem jelenti azt, hogy egy másik okra hivatkozással ne lehetne elérni a hatályon kívül helyezést.
Értelmezési kérdéseket vet fel, ha ugyanannak a társasági határozatnak a bírósági felülvizsgálata iránt többen is keresetet indítanak. A célszerűség ezeknek a pereknek az egyesítését indokolná, de az a Pp. 117. § (2) bekezdése alapján nem kötelező.
Ekként kérdés, hogy a nem egyesített perek egyikében hozott, időben elsőként jogerőre emelkedő ítélet milyen hatást gyakorol a többi eljárásra, az azokban részes felek eljárási és anyagi jogaira. A keresetnek helyt adó és ekként a társasági határozatot hatályon kívül helyező ítélet jogerőre emelkedésével - tekintettel arra, hogy a hatályon kívül helyezett határozat többé nem alkalmas joghatás kiváltására - nem létezőnek kell tekinteni, miáltal a többi per okafogyottá válik. Emiatt azonban az eljárás megszüntetésére nem kerülhet sor. A jogerős ítélet pozitív anyagi jogi jogerőhatása az, hogy azt a magánjogi jogviszonyokban irányadónak kell tekinteni: az ítélet megszüntette a társasági határozat hatályait, mely körülményt minden további perben jogi tényként kell figyelembe venni. Tekintettel arra, hogy csak hatályban lévő társasági határozat fosztható meg a hatályaitól (helyezhető hatályon kívül), a bíróságnak a további perekben a kereseteket ítéletével el kell utasítsa.
Amennyiben keresetet elutasító ítélet emelkedik jogerőre, a társasági határozat továbbra is hatályban marad, ezért a többi eljárás semmiképpen sem tekinthető okafogyottnak. Elutasító ítélet esetén az ítélet indokolásának vizsgálata alapján lehet meghatározni az ítélethez fűződő anyagi jogerőhatás tárgyi terjedelmét. Azaz azon felülvizsgálati ok, amely miatt a bíróság a keresetet elutasította, ismételten egy újabb perben - azonos tényalap esetén - nem vizsgálható. Más okból azonban - akár azonos tényalap mellett is - helye lehet az ismételt perindításnak.
A Ptk. 3:37. § (3) bekezdése szerint ha a jogszabálysértés vagy a létesítő okiratba ütközés nem jelentős és nem veszélyezteti a jogi személy jogszerű működését, a bíróság a jogsértés tényét állapítja meg. A "nem jelentős" fordulat a bírói gyakorlatban akként értelmezi, hogy a jogszabálysértés nem veszélyezteti a jogi személy jogszerű működését. A szabályozási modell lehetővé teszi a rugalmasabb jogalkalmazást, kevésbé avatkozik be a társaság ügyeibe, ugyanakkor mégis kifejezi a jogsértés miatti rosszallást.
A Ptk. 3:103. § (1) bekezdése a legfőbb szerv összehívásának kezdeményezési jogát az együttesen a szavazati jogok legalább öt százalékával rendelkező tagok részére biztosítja, annak érdekében, hogy a nyilvántartó bírósághoz fordulhatnak, ha az ügyvezetés a kérelem kézhezvételétől számított nyolc napon belül nem intézkedik a legfőbb szerv ülésének a lehető legkorábbi időpontra történő összehívása érdekében. Az ítélkezési gyakorlat szerint ez az eljárás sajátos törvényességi felügyeleti eljárásnak minősül.
Az egyedi könyvvizsgáló kezdeményezésével kapcsolatos kisebbségi jogosítvány körében a Ptk. 3:104. § (1) bekezdése rögzíti, hogy azt a nyilvántartó bíróság a legfőbb szerv ülésétől számított harmincnapos, objektív, jogvesztő belül benyújtott - a szavazati jogok legalább öt százalékával rendelkező tag(ok)tól származó - kérelemre a társaság költségére köteles elrendelni és a könyvvizsgálót kijelölni. Ezen eljárás is sajátos törvényességi felügyeleti eljárásnak minősül, amelyben kérelmező a tag, kérelmezett a gazdasági társaság. Ezen törvényességi felügyeleti eljárásra az állam joghatóságát fenntartja, így az ilyen jogvitában a felek választottbírósági kikötést érvényesen nem alkalmazhatnak.
A Ptk. 3:105. §-a az igényérvényesítés kezdeményezése körében speciális rendelkezést tartalmaz, amely szerint a szavazati jogok öt százalékával rendelkező tagok igényüket (valamely tag, vezető tisztségviselő, felügyelőbizottsági tag, továbbá a könyvvizsgáló ellen támasztható követelés körében) a legfőbb szerv ülésétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül a gazdasági társaság képviseletében a társaság javára maguk is érvényesíthetik. Ez a norma egy sajátos képviseleti jogot keletkeztet, amikor is megmondja, hogy felperesként a gazdasági társaság jár el, és quasi törvényes képviselőnek minősül(nek) a szavazati jogok öt százalékával rendelkező tag(ok).
Ezzel szemben a tényleges vállaltcsoportként került meghatározásra az a helyzet, ha az uralmi szerződés megkötésének a feltételei legalább három éven keresztül megszakítás nélkül fennállnak, és bármely jogilag érdekelt kérelmére a bíróság kötelezheti a tényleges uralkodó tagot, illetve az ellenőrzött tagokat az uralmi szerződés megkötésére és a vállalatcsoport bírósági nyilvántartásba vételének kezdeményezésére. A Ptk. szövege alapján a bíróság kötelezi a tényleges uralkodó tagot (így marasztalási kereset alapján marasztalást tartalmazó ítélet hozhat) szerződéskötésre, azaz bírósági határozat alapján keletkező szerződéskötési kötelezettséget szabályoz a törvény. Kötelezi továbbá a bíróság a tényleges uralkodó tagot, hogy az kezdeményezze a vállalatcsoport bírósági nyilvántartásba vételére.
A Ctv. 25. § (1) bekezdés p) pontja alapján ugyanis a cégjegyzék szükség szerint, valamennyi cég esetében tartalmazza, ha a cég elismert vállalatcsoport tagja, vagy uralkodó tagja, ezt a tényt, a csoporthoz tartozó cégek nevének, székhelyének és cégjegyzékszámának feltüntetésével.
A Ptk. 3:62. § (2) bekezdése alapján legalább hároméves megszakítás nélküli tényleges vállalatcsoportként való működés esetén a bíróság a jogilag érdekelt kérelmére az uralkodó tag és az ellenőrzött tag viszonyában az uralkodó tag és az ellenőrzött tag ügyvezetése közötti viszonyra vonatkozó rendelkezéseket uralmi szerződés és vállalatcsoportként való nyilvántartásba vétel hiányában is alkalmazhatja. A Ptk. 3:62. § (2) bekezdése során - szemben az (1) bekezdéssel - a bíróság nem kötelez uralmi szerződés megkötésére, hanem alkalmazza az elismert vállalatcsoportra vonatkozó rendelkezéseket.
Az ehhez kapcsolódó eljárásjogi szabályokat a Cstv. 33/A. §-a rendezi. Az (1) bekezdés első mondata alapján a hitelező vagy - az adós nevében - a felszámoló a felszámolási eljárás alatt keresettel kérheti a Cstv. 6. §-a szerint illetékes bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezzel okozati összefüggésben a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat.
A peres eljárás szabályai közül kiemelendő, hogy a Cstv. 33/A. §-a egyszerre szabályoz egy marasztalási és egy megállapítási keresetet. A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése rendelkezik a megállapítási keresetről, ezt a felszámoló az adós nevében, vagy a hitelező indíthatja a vezető tisztségviselőkkel szemben. A Cstv. 33/A. § (2) bekezdése egyfajta értelmező rendelkezésként tágítja a vezető tisztségviselő társasági jogi fogalmát, így a gazdálkodó szervezet vezetőjének minősül az a személy is, aki a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt (shadow director).
A keresetlevelet a bíróság visszautasítja, ha ugyanazon vezető ugyanazon tevékenységére tekintettel kezdeményezett megállapítási pert már jogerősen elbírálták, vagy ha a per még folyamatban van, de az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalást már berekesztették. A Cstv. 33/A. § (8) bekezdése rögzíti, ha a keresetet hitelező nyújtotta be, és azt a bíróság nem utasította vissza, (értelemszerűen a keresetlevél visszautasítására kerülhet sor), a bíróság a keresetindításról a keresetlevél megküldésével értesíti a felszámolót.
A megállapítási perben biztosíték is kérhető a hitelezők követelésének kielégítése céljából. A keresetlevelet - a beavatkozás lehetőségére történő felhívással - és a biztosíték nyújtása iránti kérelmet, valamint az eljárásban hozott határozatokat az adós gazdálkodó szervezet azon többségi befolyással rendelkező tagjának (egyszemélyes társaság és egyéni cég esetén a tagnak, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén a külföldi székhelyű vállalkozásnak) is meg kell küldeni, amely a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben az említett részesedéssel rendelkezett. A bíróság a biztosíték nyújtása iránti kérelmet soron kívül bírálja el.
A felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő 90 napos jogvesztő határidőn belül bármely hitelező keresettel kérheti a gazdasági társaság székhelye szerint illetékes bíróságtól, hogy a megállapítás iránti perben jogerősen megállapított felelősség alapján, az okozott vagyoni hátrány mértékéig kötelezze az adós volt vezetőjét a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett, de ott meg nem térült követelésének kifizetésére (marasztalási kereset). Ha a felszámolási eljárás jogerős lezárásáig a megállapítási perben még nincs jogerős határozat, a 90 napos jogvesztő határidő kezdő napja a bírósági határozat jogerőre emelkedésének napját követő nap. Ha több hitelező terjeszt elő a marasztalási keresetet, a bíróság a pereket egyesíti.
Ehhez kapcsolódó eljárási szabályokat rendezi a Cstv. 63. § (2) bekezdése, azaz a minősített többséget biztosító befolyás alatt álló felszámolása esetében a befolyással rendelkező korlátlan felelősséggel tartozik a társaság minden olyan kötelezettségéért, amelynek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós vagyona nem fedezi, ha a hitelezőnek a felszámolási eljárás során, vagy annak jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő 90 napos jogvesztő határidőn belül benyújtott keresete alapján a gazdasági társaság székhelye szerint illetékes bíróság a tagot (részvényest) - az adós társasággal összefüggő tartósan hátrányos üzletpolitikája miatt fennálló helytállási kötelezettségére tekintettel - a hitelező azon felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett követelésének megfizetésére kötelezi, amelynek kielégítésére a felszámolási eljárásban nincs fedezet.
Jelen perben a felperesnek nem megállapítási, hanem marasztalás iránti keresetet kell benyújtani.