HVG Különszám, Társadalombiztosítás 2017

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

2017-ben sem lesznek jelentős átalakítások a hazai társadalombiztosítás rendszerében, ennek ellenére paragrafusok százai módosulnak. A fontosabb változások közül kiemelkedő, hogy jelentősen nő a minimálbér, s egyidejűleg 27 százalékról 22 százalékra csökken a szociális hozzájárulási adó. Ugyanennyi lesz a kifizetőt terhelő eho. A béren kívüli juttatások után 1,18-as szorzóval kell ehót fizetni, a kamatjövedelmek 6 százalékos ehója pedig megszűnik. 100 ezer forintig 14 százalék ehóval lehet pé...

HVG Különszám, Társadalombiztosítás 2017
Tisztelt Olvasó!

2017-ben sem lesznek jelentős átalakítások a hazai társadalombiztosítás rendszerében, ennek ellenére paragrafusok százai módosulnak. A fontosabb változások közül kiemelkedő, hogy jelentősen nő a minimálbér, s egyidejűleg 27 százalékról 22 százalékra csökken a szociális hozzájárulási adó. Ugyanennyi lesz a kifizetőt terhelő eho. A béren kívüli juttatások után 1,18-as szorzóval kell ehót fizetni, a kamatjövedelmek 6 százalékos ehója pedig megszűnik. 100 ezer forintig 14 százalék ehóval lehet pénzjuttatást adni a dolgozóknak. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elnevezése Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőre (NEAK) változik, és a pénzbeli ellátásokkal, táppénzzel kapcsolatos feladatait átveszi az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF). A pénzbeli ellátásoknál az eljáró hatóságok a járási hivatalok lesznek (nem a kormányhivatal). Továbbra is a minimálbér, illetve a garantált bérminimum 1,5-szerese után kell megfizetni az egészségbiztosítási és a munkaerőpiaci járulékot, vagyis 2017-ben már 191 250, illetve 241 500 forint a teher havi alapja.
A nem biztosítottaknak az egészségügyi szolgáltatásért 2017-től havi 7110 forintot kell fizetniük.
Jelentős szochokedvezményeket is megszavaztak a képviselők: a 25 év alattiak és az 55 év felettiek 100 ezer forint szochóig 50 százalék kedvezményt kapnak, és ugyanekkora kedvezmény jár a Karrier Híd Programban érintetteknek és a mezőgazdasági foglalkoztatottaknak. 50 százalék kedvezmény érvényesíthető a tartósan állást keresők foglalkoztatása esetén és az anyasági ellátásról munkába visszatérőknél, továbbá kedvezmény jár a kutatók és fejlesztők és maga a kutatás-fejlesztési tevékenység után is.
Kérelemre fele-fele arányban megosztható a szülők között a családi pótlék, szigorodik az élettársaknak nyújtott családi pótlék feltételrendszere. A nem kifizetőhely munkáltatók 2017-től csak elektronikusan nyújthatják be ellátások igénylésére vonatkozó kérelmeiket. A szakképzési hozzájárulás keretében a saját munkavállalók képzési költségeit azok tudják elszámolni, akik az eddigi 45 helyett legalább 30 fő tanulószerződéses tanuló gyakorlati képzését végzik. A főállású kisadózók a járuléktörvény szerint is biztosítottak lesznek, és az 50 ezer forintos tételes adófizetéssel 90 ezer forint lesz a tb-ellátásuk alapja.
Az uniós koordinációs rendeletben szigorodik a kiküldetés szabályozása, de a Magyarországra kiküldött munkavállalók jó része mentesül a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség alól, ha másutt már biztosított.
Szokásos, ezúttal 2017-re szóló - a Nemzetgazdasági Minisztérium munkatársai és más tb-szakértők közreműködésével készült - társadalombiztosítási különszámunkban 13 törvényt közlünk teljes terjedelmében, a hozzájuk kapcsolódó végrehajtási rendeletekkel egységes szerkezetben. A változások miatt az idén ismét írtunk kommentárt a magánnyugdíjpénztárak szabályairól és az önkéntes pénztárak működéséről, beleértve a 2017-es adózási szabályokat is. Részletesen ismertetjük az uniós munkavégzés és ellátás szabályait.
Mivel adókülönszámunk decemberi megjelenése óta új adóamnesztia-törvény és - rendelet is megjelent, ennek megértéséhez is igyekszünk magyarázatokat fűzni.
A fizetendő járulékokról, a foglalkoztatói juttatások közterheiről, a tartós jövedelempótló ellátásokról közlünk táblázatot is. Példákkal mutatjuk be a cafeteriajuttatások közterheit.
Reméljük, kiadványunk magyarázatai és példái ezúttal is hasznosnak bizonyulnak a gyakorlatban, és segíteni tudnak a 2017-ben is bonyolult tb-rendszer megértésében.
A gyorskommentárokat az év folyamán számos részletesebb követi majd a www.adozona.hu weboldalunkon, ahol előfizetőink napi gyakorisággal találnak meg minden fontos tb-, adó-, társasági jogi, munkajogi változást, információt. (Erről szóló tájékoztatónkat lásd a 125. oldalon.)
Egyúttal kérjük Önöket, hogy a kiadvány 401. oldalán található kérdőív kitöltésével segítsék munkánkat.
a HVG-különszám szerkesztői
Mit kell tudni a tb-ről általában?
Járulékmértékek
Nem változott.
A munkavállaló (biztosított) által fizetendő egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulék 8,5 százalék, ezen belül a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 3 százalék, a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4 százalék, a munkaerőpiaci járulék 1,5 százalék.
A nyugdíjjárulék továbbra is 10 százalék.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 19. § (2)-(3) bekezdéseiben.]
Családi járulékkedvezmény
Nem változott.
Ha a természetes személy az őt megilletőnél több családi járulékkedvezményt érvényesített, a különbözetet szja-kötelezettségként az éves elszámoláskor kell visszafizetnie. Ha az éves bevallásban több családi járulékkedvezmény jár neki, mint amennyit az év folyamán igényelt, azt a személyi jövedelemadóból igényelheti vissza.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 51/B. § (4) bekezdésében.]
Az a kifizető is köteles a családi járulékkedvezmény megállapítására, amelyik a személyijövedelemadó-törvény szerinti összevont adóalapba tartozó rendszeres jövedelmet juttat.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 51. § (1) bekezdésében.]
A személyi jövedelemadó alapjából - kellő jövedelem hiányában - nem érvényesíthető kedvezmény levonható az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékból.
Családi járulékkedvezményre jogosult:
■ a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti családi kedvezmény érvényesítésére jogosult, biztosítottnak minősülő személy, valamint
■ a családi kedvezményt megosztással érvényesítő biztosított házastárs (vagyis a nevelőszülő házastársa) és biztosított élettárs.
A családi járulékkedvezmény összege:
■ a biztosított által önállóan,
■ a családi kedvezményt közös igénybevétellel vagy megosztással érvényesítő személyek által együttesen
ténylegesen érvényesített családi kedvezmény összegével csökkentett családi kedvezmény 15 százaléka (a nem érvényesített családi kedvezmény személyijövedelemadó-tartalma), de legfeljebb a biztosított által fizetendő 4 százalékos természetbeni, 3 százalékos pénzbeli egészségbiztosítási járulék és 10 százalékos nyugdíjjárulék együttes összege.
A családi járulékkedvezmény több jogosult esetén is csak egyszeresen érvényesíthető. A jogosultak - az adóbevallásukban, munkáltatói adómegállapításukban tett, egymás adóazonosító jelét is tartalmazó nyilatkozatukkal - együttesen is igénybe vehetik a családi járulékkedvezményt (a nyilatkozatnak tartalmaznia kell a magánszemélyek döntését a kedvezmény összegének felosztásáról).
Nem érvényesíthető a családi járulékkedvezmény az olyan járulékokkal szemben, amelyeket a személyijövedelemadó-törvény szerint adómentes bevétel vagy bevételnek nem minősülő összeg (például gyermekgondozást segítő ellátás) után kell fizetni (kivétel a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére az adóévben levont, befizetett tagdíj).
Az egyéni és társas vállalkozók a családi járulékkedvezményt a ténylegesen megszerzett jövedelem - vállalkozói kivét, átalányban megállapított jövedelem, személyes közreműködői díj - után fizetendő járulékokból vehetik igénybe (tehát a főállású vállalkozókra előírt minimum-járulékalap összegéből nem érvényesíthetik, ha a tényleges járulékalapot képező jövedelmük annál kisebb).
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 24/A. §-ában.]
Év közben csak a családi kedvezményre jogosult érvényesíthet járulékkedvezményt (vagyis a családi kedvezményt nem a saját jogán, hanem megosztással, az adóévet követően érvényesítő személy a járulékból sem jogosult évközi kedvezményre).
Az adóelőleget megállapító munkáltatónak, kifizetőnek minősülő foglalkoztató (valamint a rendszeres jövedelmet juttató kifizető) köteles a családi járulékkedvezmény havi összegének megállapítására. Az előlegnyilatkozaton közölt családikedvezmény-összeget először a személyijövedelemadó-alapból kell levonni, és ha az nem nyújt teljes fedezetet a családi kedvezményre, a fennmaradó kedvezményösszeg 15 százalékával lehet csökkenteni a biztosítottat terhelő járulékokat. A családi járulékkedvezmény elsőként a természetbeni (4 százalékos) egészségbiztosítási járulékból, másodsorban a pénzbeli (3 százalékos) egészségbiztosítási járulékból jár, és ha még így is marad fel nem használt családi kedvezmény, a (10 százalékos) nyugdíjjárulékból érvényesíthető. A megállapított családi járulékkedvezményt a foglalkoztató úgy érvényesíti, hogy az annak megfelelő összeget a foglalkoztatott járulékaiból nem vonja le, és nem fizeti be az adóhatóságnak (a járulékbevallásban azonban be kell vallani).
A biztosított a munkáltatónak tett adóelőleg-nyilatkozatában rendelkezhet arról is, hogy nem kéri a családi járulékkedvezmény havi összegének megállapítását.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 51. §-ában.]
Az évközi családi járulékkedvezményt a biztosított egyéni vállalkozó havonta, a biztosított mezőgazdasági őstermelő negyedévente saját maga állapítja meg. A biztosított egyéni vállalkozó a havi, a mezőgazdasági őstermelő a negyedéves családi járulékkedvezményét úgy érvényesíti, hogy az annak megfelelő összeget természetbeni egészségbiztosítási járulékként, ha az kisebb, mint az érvényesíteni kívánt kedvezmény, a kedvezményből fennmaradó részt pénzbeli egészségbiztosítási járulékként, a továbbra is fennmaradó kedvezményrészt nyugdíjjárulékként nem fizeti meg az állami adóhatóságnak. Az egyéni vállalkozó a családi járulékkedvezmény havi, a mezőgazdasági őstermelő a negyedéves összegét a járulékokról szóló bevallásában vallja be.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 51/A. §-ában.]
A biztosított a családi járulékkedvezményről köteles az éves bevallásában vagy a munkáltatói adómegállapítás során elszámolni. Az elszámolásában fel kell tüntetni a családi járulékkedvezmény megállapított alapját, összegét, valamint azt az összeget, amelyet a tárgyévre a családi járulékkedvezmény havi összegeként a foglalkoztató, a biztosított egyéni vállalkozó vagy negyedéves összegeként a mezőgazdasági őstermelő már érvényesített. Ha a családi járulékkedvezmény összege a jogosult által évközben érvényesítettnél nagyobb, a különbözet az adóbevallásban visszaigényelhető [munkáltatói adómegállapítás esetén a személyi jövedelemadó különbözetére vonatkozó szabályok szerint kell eljárni a személyi jövedelemadóról szóló törvény 14. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően].
Ha a biztosított a családi járulékkedvezményt úgy vette igénybe, hogy arra nem volt jogosult, a jogosulatlanul igénybe vett családi járulékkedvezményt az adóbevallás benyújtására előírt határidőig vissza kell fizetnie, a befizetési kötelezettség 12 százalékának megfelelő különbözeti bírsággal együtt (nem kell bírságot fizetni, ha a fizetési kötelezettség nem több 10 ezer forintnál).
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 51/B. §-ában.]
A személyi jövedelemadóról szóló törvény 29/B. § (6) bekezdése előírja azt is, hogy a magánszemély bevallás, munkáltatói adómegállapítás során érvényesíthető családi kedvezményének összegét csökkenti az év közben igénybe vett családi járulékkedvezmény összegének 667 százaléka (azért, hogy ne lehessen duplán érvényesíteni a kedvezményt az adóból és a járulékokból is).
Ha a biztosított a családi járulékkedvezményt havonta vagy negyedévente jogszerűen érvényesítette, és az összevont adóalapja után az éves bevallásában (például év végi előre nem vár jutalom miatt) mégis személyijövedelemadó-kötelezettséget állapít meg, a családi járulékkedvezmény összegét nem kell újra megállapítania, és nem kell visszafizetnie.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 24/C. §-ában.]
A foglalkoztató az éves járulékigazoláson és a tárgyhavi jövedelemelszámolásokon is köteles feltüntetni az egyes járulékokból érvényesített kedvezményt.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 47. § (3) bek. és 50. § (6) bekezdésében.]
A családi járulékkedvezmény érvényesítése nem befolyásolja a természetes személy társadalombiztosítási ellátásainak összegét (vagyis nem lesz emiatt például kevesebb nyugdíja, táppénze).
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 24/B. §-ában.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Példa családi kedvezményre (2015-2019 között), Ft

Megnevezés

2015

2016

2017

2018

2019

1. Jogosultakat együttesen megillető családi
kedvezmény / hó

125 000

166 660

200 000

233 340

266 660

2. Havi bruttó munkabér / fő

110 000

110 000

110 000

110 000

110 000

3. Adóelőleg-nyilatkozatban közölt, közösen
érvényesíteni kívánt családi kedvezmény
egy-egy szülőre eső összege

62 500

83 330

100 000

116 670

133 330

4. Családi kedvezménnyel csökkentett össze-
vont adóalap

47 500

26 670

10 000

0

0

5. Személyijövedelemadó-előleg
(4. x 0,16, 2016-tól x 0,15)

7 600

4 001

1500

0

0

6. Egészségbiztosítási járulék számított összege
fejenként (2. x 0,07)

7 700

7 700

7 700

7 700

7 700

7. Nyugdíjjárulék számított összege fejenként
(2. x 0,1)

11 000

11 000

11 000

11 000

11 000

8. Családi járulékkedvezmény összege fejenként
[(3. - 2.) x 0,16, 2016-tól x 0,15],
maximum (6. + 7.)

0

0

0

1 001

3 500

9. Fizetendő egészségbiztosítási járulék

7 700

7 700

7 700

6 700

4 201

10. Fizetendő nyugdíjjárulék

11 000

11 000

11 000

11 000

11 000

________________________________________________________________________________________________________________________
Járulékfizetési alsó határ
Nem változott.
A főállású egyéni és társas vállalkozónak az egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékot havonta legalább a minimálbér (legalább középfokú végzettséget, illetve szakképzettséget igénylő főtevékenység esetén a garantált bérminimum) másfélszerese (2017-ben havi 191 250, illetve 241 500 forint) után kell megfizetnie.
Az egyéni nyugdíjjárulékot továbbra is legalább a minimálbér után kell megfizetni. A minimálbér a járulékfizetési alsó határ szempontjából változatlanul jelenti a garantált bérminimumot is, ha az egyéni vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége, illetve a társas vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget, középfokú szakképzettséget igényel.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 4. § s) pontjában, valamint 27. § és 29. §-aiban.]
Költségvetési kötelezettségek
Új előírás 2017. január 1-jétől.
A nemzeti kockázatközösségbe tartoznak a rendvédelmi egészségkárosodási és a honvédelmi egészségkárosodási járadékban részesülő személyek is.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 16. §-ában.]
Nem változott.
A nemzeti kockázatközösségbe tartozók után a központi költségvetés személyenként havonta 5790 forint egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet az Egészségbiztosítási Alapnak.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 26. § (5) bekezdésében.]
A nemzeti kockázatközösség részesei:
■ a nyugdíjasok,
■ a gyermekgondozást segítő ellátásban, gyesben, gyedben részesülők,
■ az időskorúak járadékában, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban, álláskeresési juttatásban részesülők,
■ a középfokú nevelési-oktatási vagy felsőoktatási intézményben nappali tagozaton tanuló nagykorú magyar állampolgárok,
■ a Magyarországon lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező kiskorú magyar állampolgárok,
■ a személyes gondoskodást nyújtó, bentlakásos szociális intézményben elhelyezettek,
■ a fogvatartottak,
■ a szociálisan rászorulók,
■ a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló törvény alapján korhatár előtti ellátásban vagy szolgálati járandóságban részesülők,
■ az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényben meghatározott táncművészeti életjáradékban részesülők,
■ a megváltozott munkaképességű személyek ellátásában, bányászok egészségkárosodási járadékában részesülők,
■ a hajléktalanok.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 16. §-ában.]
Nem biztosítottak havi járuléka
Változás 2017. január 1-jétől.
A természetbeni egészségbiztosítási ellátások fedezetéül az egészségügyi szolgáltatásra biztosítottként és egyéb jogcímen sem jogosultaknak havi 7110 (napi 237) forint egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetniük (2016-ban havonta 7050 forintot, naponta 235 forintot kellett).
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 19. § (4) bekezdésében.]
Nem változott.
A fizetési kötelezettséget bárki más átvállalhatja, ha a nem biztosított ebbe beleegyezik, s azt az adóhatóság is jóváhagyja. Ezt a nem biztosítottnak 15 napon belül be kell jelentenie az adóhatóságnak. A bejelentett adatokat az adóhatóság tíz napon belül köteles - elektronikus úton - megküldeni az egészségbiztosítási alap kezeléséért felelős szervnek.
Ha a járási hivatal megállapítja, hogy a kérelmező szociálisan rászorult, vagyis családjában az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a nyugdíjminimum (2017-ben is havi 28 500 forint) 120 százalékát, illetve az egyedülálló jövedelme a nyugdíjminimum 150 százalékát, és a családnak vagyona sincs, a járulékot nem kell megfizetni.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 39. § (5)-(6) bekezdéseiben.]
Foglalkoztatói járulékalap
Nem változott.
A felszolgálási díj után a foglalkoztató 15 százalék nyugdíjjárulékot fizet.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 26. § (7) bekezdésében.]
________________________________________________________________________________________________________________________
A fizetendő járulékok havi alapja, mértéke 2017. január 1-jétől

Státus (jogviszony)

22%-os szociális hozzájárulási adó

10%-os nyugdíjjárulék

Egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulék

Egészségügyi szolgáltatási járulék

egészségbiztosítási: 7 (4 + 3)%

munkaerőpiaci: 1,5%

Munkaviszony, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, választott tisztségviselői jogviszony

Munkaviszony

Az adóelőleg-számításnál figyelembe vett jövedelem,
de legalább a minimálbér

Járulékalapot képező jövedelem

7%: Járulékalapot képező jövedelem

Járulékalapot képező jövedelem

Nincs

Megbízás, választott tisztségviselő

Az adóelőleg-számításnál figyelembe vett jövedelem

Járulékalapot képező jövedelem

7%: Járulékalapot képező jövedelem

Nincs

Nincs

Heti 36 órás munkaviszony melletti további foglalkoz-
tatási jogviszony

Az adóelőleg-számításnál figyelembe vett jövedelem

Járulékalapot képező jövedelem

7%: Járulékalapot képező jövedelem

Munkaviszony: a járulékalapot képező jövedelem. Munkavégzésre
irányuló egyéb jogviszony: nincs

Nincs

Közép- vagy felsőfokú nappalis tanuló, hallgató

Az adóelőleg-számításnál figyelembe vett jövedelem

Járulékalapot képező jövedelem

7%: Járulékalapot képező jövedelem

Munkaviszony: a járulékalapot képező jövedelem. Munkavégzésre
irányuló egyéb jogviszony: nincs

Nincs

Nyugdíj melletti jogviszony

Az adóelőleg-számításnál figyelembe vett jövedelem

Járulékalapot képező jövedelem

4%: Járulékalapot képező jövedelem;

7%: Csak a nyugdíj folyósításának szüneteltetése esetén

Nincs

Nincs

Társas vállalkozás és társas vállalkozó

Főfoglalkozású (ideértve az evás cég társas vállalkozó
tagját is)

Az adóelőleg-számításnál figyelembe vett jövedelem, legalább a
minimálbér (középfokú végzettséget igénylő főtevekénység esetén
pedig legalább a garantált bérminimum) 112,5%-a

Járulékalapot képező jövedelem, legalább a minimálbér
(legalább középfokú végzettséget igénylő főtevékenység
esetén legalább a garantált bérminimum)

7%: Járulékalapot képező jövedelem, legalább a minimálbér
(legalább középfokú végzettséget igénylő főtevékenység esetén
legalább a garantált bérminimum) 150%-a

Járulékalapot képező jövedelem, legalább a minimálbér (legalább
középfokú végzettséget igénylő tevékenység esetén legalább a
garantált bérminimum) 150%-a

Nincs

Heti 36 órás munkaviszony mellett

Az adóelőleg-számításnál figyelembe vett jövedelem

Járulékalapot képező jövedelem

7%: Járulékalapot képező jövedelem

Nincs

Nincs

Közép- vagy felsőfokú nappalis tanuló, hallgató

Az adóelőleg-számításnál figyelembe vett jövedelem

Járulékalapot képező jövedelem

7%: Járulékalapot képező jövedelem

Nincs

Nincs

Másik társas vállalkozás főfoglalkozású tagja

Az adóelőleg-számításnál figyelembe vett jövedelem

Járulékalapot képező jövedelem

7%: Járulékalapot képező jövedelem

Járulékalapot képező jövedelem

Nincs

Főfoglalkozású egyéni vállalkozó is

Járulékalapot képező jövedelem, vagy nyilatkozata alapján a
főfoglalkozásúakra vonatkozó szabályok szerint

Járulékalapot képező jövedelem, vagy nyilatkozata alap-
ján a főfoglalkozásúakra vonatkozó szabályok szerint

7%: Járulékalapot képező jövedelem, vagy nyilatkozata alapján
a főfoglalkozásúakra vonatkozó szabályok szerint

Járulékalapot képező jövedelem, vagy nyilatkozata alapján a főfog-
lalkozásúakra vonatkozó szabályok szerint

Nincs

Kiegészítő tevékenységű (nyugdíjas)

Nincs

Járulékalapot képező jövedelem

Nincs

Nincs

Havi 7110, napi 237 Ft,
a társas vállalkozás fizeti

Kiegészítő tevékenységű (nyugdíjas), legalább heti 36
órás munkaviszony mellett

Nincs

Járulékalapot képező jövedelem

Nincs

Nincs

Nincs

Egyéni vállalkozó

Főfoglalkozású

Az adóelőleg-számításnál figyelembe vett jövedelem, legalább a
minimálbér (legalább középfokú végzettséget igénylő főtevékeny-
ség esetén legalább a garantált bérminimum) 112,5%-a

Járulékalapot képező jövedelem, legalább a minimálbér
(legalább középfokú végzettséget igénylő főtevékenység
esetén legalább a garantált bérminimum)

7%: Járulékalapot képező jövedelem, legalább a minimálbér
(legalább középfokú végzettséget igénylő főtevékenység esetén
legalább a garantált bérminimum) 150%-a

Járulékalapot képező jövedelem, legalább a minimálbér (legalább
középfokú végzettséget igénylő tevékenység esetén legalább a
garantált bérminimum) 150%-a

Nincs

Főfoglalkozású evás

A minimálbér (legalább középfokú végzettséget igénylő főte-
vékenység esetén a garantált bérminimum) 112,5%-a, illetve
magasabb összeg vállalása esetén a vállalt összeg

A minimálbér (legalább középfokú végzettséget igénylő
főtevékenység esetén a garantált bérminimum) vagy a
vállalt magasabb összeg

7%: a minimálbér (legalább középfokú végzettséget igénylő
főtevékenység esetén a garantált bérminimum) 150%-a,
magasabb összeg vállalása esetén a vállalt összeg

A minimálbér (legalább középfokú végzettséget igénylő tevékenység
esetén legalább a garantált bérminimum) 150%-a, vállalt magasabb
járulékalap

Nincs

Heti 36 órás munkaviszony mellett

Az adóelőleg-számításnál figyelembe vett jövedelem

Járulékalapot képező jövedelem

7%: Járulékalapot képező jövedelem

Nincs

Nincs

Közép- vagy felsőfokú nappalis tanuló, hallgató

Az adóelőleg-számításnál figyelembe vett jövedelem

Járulékalapot képező jövedelem

7%: Járulékalapot képező jövedelem

Nincs

Nincs

Evás, heti 36 órás munkaviszony mellett

Evaalap 4%-a

Evaalap 4%-a

7%: Evaalap 4%-a

Nincs

Nincs

Evás, közép- vagy felsőfokú nappalis tanuló, hallgató

Evaalap 4%-a

Evaalap 4%-a

7%: Evaalap 4%-a

Nincs

Nincs

Evás, aki után főfoglalkozású társas vállalkozóként
fizetnek járulékot, szochót

Evaalap 4%-a

Evaalap 4%-a

7%: Evaalap 4%-a

7%: Evaalap 4%-a

Nincs

Főfoglalkozású társas vállalkozó is

Az adóelőleg-számításnál figyelembe vett jövedelem

Járulékalapot képező jövedelem

7%: Járulékalapot képező jövedelem

Járulékalapot képező jövedelem

Nincs

Kiegészítő tevékenységű (nyugdíjas)

Nincs

Járulékalapot képező jövedelem

Nincs

Nincs

Havi 7110, napi 237 Ft

Kiegészítő tevékenységű (nyugdíjas) evás

Nincs

Evaalap 10%-a

Nincs

Nincs

Havi 7110, napi 237 Ft

Kiegészítő tevékenységű (nyugdíjas), legalább heti
36 órás munkaviszony mellett

Nincs

Járulékalapot képező jövedelem

Nincs

Nincs

Nincs

Biztosított mezőgazdasági őstermelő

Tárgyévben kezdő őstermelő, vagy akinek a megelőző
évben bevétele 8 000 000 Ft-nál több

Minimálbér. Magasabb összeg vállalható

Minimálbér. Magasabb összeg vállalható

7%: Minimálbér. Magasabb összeg vállalható

Nincs

Nincs

Tárgyév előtti évben
maximum 8 000 000 Ft bevétel

Nincs

Megelőző évi bevétel 20%-ának 1/12 része

4%: Megelőző évi bevétel 20%-ának 1/12 része. 3%: Nincs

Nincs

Nincs

________________________________________________________________________________________________________________________
Miért mi jár?
Egészségügyi szolgáltatási járulék
Nem változott.
Természetbeni egészségügyi szolgáltatások (például kórházi ellátás, gyógyszertámogatás) igénybevételére jogosultak a nem biztosítottak, illetve más társadalombiztosítási jogviszonyuk alapján egészségügyi szolgáltatásra nem jogosultak (például eltartott nagykorú hozzátartozók), ha megfizetik az egészségügyi szolgáltatási járulékot, ami 2017-ben napi 237 forint, havi 7110 forint.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 16. § (1) bek. r) pontjában, 39. §-ában.]
Többes jogviszony
Nem változott.
Mindegyik biztosítási jogviszony után kell pénzbeli egészségbiztosítási járulékot fizetni, ezért mindegyik után jár pénzbeli ellátás, például táppénz.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 31. § (3) bekezdésében.]
Egészségbiztosítási ellátások
Nem változott.
Aki 4 százalékos természetbeni egészségbiztosítási járulékot fizet, az egészségügyi szolgáltatásokra (például kórházi, orvosi ellátásra, gyógyszertámogatásra), aki 3 százalékos pénzbeli egészségbiztosítási járulékot fizet, pénzbeli egészségbiztosítási ellátásokra (például táppénzre, csecsemőgondozási díjra, gyedre) jogosult.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 14. § és 18. §-ában.]
Aki kiegészítő tevékenység után egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet - vagy aki után ezt megfizetik -, annak baleseti ellátás és természetbeni egészségügyi szolgáltatás jár.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 15. §, 19. §-ában.]
Munkaerőpiaci járulék
Nem változott.
Aki megfizeti a munkaerőpiaci járulékot, az jogosult álláskeresési ellátásokra.
[Lásd az 1991. évi IV. törvény 26-30. §-aiban.]
Katások
Változás 2016. június 16-ától.
A főállású kisadózó ezentúl a tb alapján is biztosítottnak minősül, nemcsak a katatörvény alapján.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 5. § (1) bek. j) pontjában.]
Változás 2017. január 1-jétől.
Emelkedik a főállású kisadózó által igénybe vehető társadalombiztosítási és munkanélküli ellátások alapja.
■ a havi 75 ezer forint adót fizető főállású kisadózó esetében 150 000 forintra (2016-ban ez 136 250 forint volt),
■ a főállású, havi 50 ezer forint tételes adó megfizetésével a katás a tb összes ellátására és a munkanélküli-ellátásra is jogosultságot szerez. Pénzbeli ellátásainak havi alapja 90 ezer forint lesz (2016-ban ez 81 300 forint volt).
A katás időszak teljes egészében szolgálati idő, de a majdani nyugdíj összegét a 90 ezer forint (2016-ban 81 300 forint) és a minimálbér arányában határozzák meg.
[2012. évi CXLVII. törvény 10. § (1) bek.]
Nem változott.
A kisadózó vállalkozások tételes adóját választó adózó járulékfizetésére és bejelentésére a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvényben foglaltak irányadóak. (A főállású kisadózó biztosítottat a 'T101, 'T101E, 'T201T jelű adatlapon kell bejelenteni.)
A főállású kisadózó biztosítottnak minősül, így a Tbj.-ben és a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben meghatározott valamennyi ellátásra jogosultságot szerezhet.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 5. § (1) bekezdés j) pontjában és 45. §-ában.]
Felszolgálási díj utáni nyugdíj
Nem változott.
Ha a felszolgálási díj után a foglalkoztató megfizeti a 15 százalék nyugdíjjárulékot, a díj 81 százaléka beleszámít a nyugdíjalapba.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 26. § (7) bek. és az 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (1) bekezdéseiben.]
Megállapodás szolgálati időre
Nem változott.
Aki megállapodás alapján - legalább a minimálbér után - 34 százalék nyugdíjjárulékot fizet, annak szolgálati idő jár. A megállapodást a kedvezményezett helyett más személy vagy szerv is megkötheti.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 34. §-ában.]
Megállapodás egészségügyi szolgáltatásra
Változás 2016. augusztus 1-jétől.
Az egészségügyi szolgáltatásra megállapodás alapján jogosultak (a korábbi 6 hónap helyett) 24 hónap elteltével szerezhetnek jogosultságot az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére. Ezért az ellátásra való azonnali jogosultsághoz az egy összegben befizetett járulékok huszonnégy hónapra visszamenőleg történő megfizetése szükséges. (Sürgősségi ellátásra továbbra is jogosult minden, Magyarországon tartózkodó személy.)
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 35. § (5) bekezdésében.]
Ekhózók
Nem változott.
A 15 százalékos ekhóból
■ 1,6 százalék a természetbeni egészségbiztosítási járulék, ezért az ekhózó - az ekhóról szóló 2005. évi CXX. törvény 9. §-ának (1) bekezdése szerint - egészségügyi és baleseti szolgáltatásra, illetve baleseti járadékra jogosult;
■ 3,9 százalék a nyugdíjjárulék, ennek fejében az ekhoalap 61 százaléka beszámít a nyugdíjba.
________________________________________________________________________________________________________________________
Egyéni járulékalap
Új előírás 2016. november 26-ától.
A járulékfizetési kötelezettségre vonatkozó új szabályként kerül beiktatásra az úgynevezett vonatkozási időszak. Ha egy jövedelem kifizetése (juttatása) olyan időszakra tekintettel történik, amely időszakban a járuléktörvény szerinti biztosítás (Tbj. 11. §-a, 11/A. §-a, 11/B. §-a vagy 13. §-a alapján) a magánszemélyre nem terjedt ki, akkor ezen későbbi időpontban kifizetett jövedelem ugyanazon elbírálás alá tartozik, mint a vonatkozó időszakban szerzett jövedelem, ezért nem képezi az egyéni járulékok alapját. E szabályt visszamenőleg 2015. július 1-jétől lehet alkalmazni.
[Lásd a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 4/A. § (7) bekezdésében.]
Nem változott.
Egyéni járulék alapját képezi a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőlegalap-számításnál figyelembe vett jövedelem, a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a tanulószerződés alapján ténylegesen kifizetett díj, az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj.
Ha nincs olyan jövedelem, amelyet a személyi jövedelemadó előlegének számításánál jövedelemnek kell tekinteni, a járulék alapja munkaszerződés esetén a munkaszerződésben meghatározott alapbér, ha pedig a munkát nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony (például megbízás) keretében végzik, a szerződésben meghatározott díj. Külföldi kiküldetés esetén az alapbér (vagyis járulékalap): a munkaszerződésben meghatározott alapbér alapján a kiküldetést megelőző egy évben ténylegesen fizetett, juttatott havi bér átlagos összege (törzsbér); ha ilyen nincs, a tárgyhavi alapbér.
Ha a magyarországi munkavégzésre külföldi munkaszerződés alapján kerül sor, a járulékalapot képező jövedelem a szerződésben meghatározott díj.
Nem képezi a biztosított nyugdíjjárulékának és egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékának alapját a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, a személyi jövedelemadóról szóló törvény 71. §-a szerinti béren kívüli juttatás (az éves keretösszegig a SZÉP-kártya és a pénzjuttatás), a jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék), a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj, a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat, valamint a felszolgálási díj.
A foglalkoztatott továbbra sem fizet egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékot a felszolgálási díj és a borravaló, pénzbeli egészségbiztosítási járulékot a prémium évek program és a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás után.
A munkaerőpiaci járulékot továbbra is a munkaviszonyban foglalkoztatott és a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni és társas vállalkozó fizeti. Továbbra sem fizet munkaerőpiaci járulékot az a vállalkozó, aki nappali tagozaton tanul, vagy munkaviszonnyal is rendelkezik, valamint az a munkavállaló és vállalkozó sem, aki saját jogú nyugdíjas, vagy olyan, nyugdíjban nem részesülő, aki az öregséginyugdíj-korhatárt már betöltötte.
A vendéglátó üzlet felszolgálója a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló után vállalhatja, hogy 15 százalék nyugdíjjárulékot fizet.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 4. § k) pontjában, 21. §-ában, 24. § (1) bekezdésében, 25/A. §-ában, a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdésében.]
Egyéni vállalkozó járulékai, járulékalapja
Változás 2016. június 16-ától.
Nem kell alkalmazni az egyidejűleg csecsemőgondozási díjban vagy gyermekgondozási díjban és gyermeknevelést segítő ellátásban (gyes) is részesülő - tevékenységét személyesen végző - egyéni vállalkozó esetében a minimum-járulékalap és a minimum-szociálishozzájárulásiadóalap szerinti fizetési kötelezettségre vonatkozó szabályt. Vagyis a járulékalap a ténylegesen elért jövedelem. (Amennyiben kizárólag gyes kerül folyósításra, és a vállalkozói tevékenység folytatása személyesen történik, a korábbi szabályoknak megfelelően nem csökkenthető a járulék alapja.)
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 28. § (1) bekezdés c) pontjában.]
Nem változott.
A főállású egyéni vállalkozó egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékának minimális alapja (járulékfizetési alsó határ) a minimálbér, illetve - ha a vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége legalább középfokú végzettséget, szakképzettséget igényel - a garantált bérminimum másfélszerese (2017-ben havi 191 250, illetve 241 500 forint). A járulékfizetési alsó határ után minden naptári hónapban - és nem csak havi átlagban - kell a járulékfizetést teljesíteni.
Az egyéni vállalkozó által fizetendő pénzbeli egészségbiztosítási járulék 3 százalék, a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4 százalék, a munkaerőpiaci járulék 1,5 százalék. A nyugdíjjárulék 10 százalék.
A főállású egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem szerinti adózás esetén a vállalkozói kivét, átalányadózás esetén az átalányban megállapított jövedelem alapján köteles egyéni járulékot fizetni, kivéve, ha az alacsonyabb a járulékfizetési alsó határnál.
Az egyéni nyugdíjjárulékot változatlanul legalább a minimálbér után kell megfizetni. A járulékfizetési alsó határ szempontjából a minimálbér továbbra is a garantált bérminimumot jelenti, ha a vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége legalább középfokú végzettséget, illetve szakképzettséget igényel.
Az egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége - s így biztosítása - a nyilvántartásba bejegyzés napjától a vállalkozói nyilvántartásból való törlés napjáig áll fenn.
Ha az egyéni vállalkozó szünetelteti egyéni vállalkozói tevékenységét, a szünetelés időtartama alatt nem kell fizetnie járulékokat (az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény szerint az egyéni vállalkozói tevékenység legalább egy hónapig és legfeljebb öt évig szüneteltethető).
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 29. § (3) bekezdésében.]
A gyermeknevelési támogatásban (gyet) részesülő egyéni vállalkozó akkor sem köteles a minimum-járulékalap után járulék fizetésére, ha a gyermeknevelési támogatás mellett vállalkozói tevékenységét személyesen gyakorolja. A vállalkozónak tehát csak akkor kell járulékokat fizetnie, ha e tevékenységéből tényleges - járulékalapot képező - jövedelmet realizál, azaz egyéni vállalkozóként vállalkozói kivétet számol el, vagy átalányban megállapított jövedelme van.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 29. § (4) bek. a) pontjában.]
Társas vállalkozás
Változás 2016. június 16-ától.
Nem kell alkalmazni az egyidejűleg csecsemőgondozási díjban vagy gyermekgondozási díjban és gyermeknevelést segítő ellátásban (gyes) is részesülő - tevékenységét személyesen végző - társas vállalkozó esetében a minimum-járulékalap szerinti fizetési kötelezettségre vonatkozó szabályt. Vagyis a járulékalap a tényleges jövedelem. (Amennyiben kizárólag gyes kerül folyósításra, és a vállalkozói tevékenység folytatása személyesen történik, a korábbi szabályoknak megfelelően nem csökkenthető a járulék alapja.)
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 29. § (4) bekezdés c) pontjában.]
Nem változott.
A vállalkozó által fizetendő pénzbeli egészségbiztosítási járulék 3 százalék, a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4 százalék, a munkaerőpiaci járulék 1,5 százalék. A főállású társas vállalkozóknak az egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékot havonta legalább a minimálbér, illetve - ha a vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú végzettséget, szakképzettséget igényel - a garantált bérminimum másfélszerese (2017-ben havi 191 250, illetve 241 500 forint) után kell megfizetniük.
A nyugdíjjárulék mértéke 10 százalék, amelyet legalább a minimálbér után kell megfizetni. A minimálbér a járulékfizetési alsó határ szempontjából továbbra is a garantált bérminimumot jelenti, ha a társas vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget, középfokú szakképzettséget igényel.
A gazdasági társaság megbízási jogviszonyban álló vezető tisztségviselő tagja is társas vállalkozónak minősül, kivéve, ha személyes közreműködési kötelezettsége is van a társaságban (aki nem tag, az nem lehet társas vállalkozóként biztosított, és az a tag sem, aki munkaviszony keretében látja el az ügyvezetői feladatokat). A társas vállalkozóként biztosítottá váló ügyvezető járulékalapot képező jövedelme az ügyvezetés díjazása, ha az magasabb a járulékalap alsó határánál.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 27. §-ában.]
A gyermeknevelési támogatásban (gyet) részesülő társas vállalkozó (ideértve a nem munkaviszonyban foglalkoztatott, társas vállalkozónak minősülő ügyvezető tagot is) akkor sem köteles minimum-járulékalap utáni járulék fizetésére, ha a gyermeknevelési támogatás mellett vállalkozói tevékenységét személyesen gyakorolja. A vállalkozónak csak akkor kell járulékokat fizetnie, ha személyes közreműködői díjat vagy vezető tisztségviselőként ügyvezetői díjazást kap.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 28. § (1) bek. a) pontjában.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Példák társas vállalkozó ügyvezetőkre
1. Természetes személy korlátolt felelősségű társaság tevékenységi körében személyesen közreműködik (mellékszolgáltatást nyújt), emellett megbízás keretében ellátja az ügyvezetői feladatokat is. Mivel mellékszolgáltatása olyan munkavégzés, amely alapján társas vállalkozóként biztosított, ezért ügyvezetőként munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony címén aszerint jön létre a biztosítási kötelezettsége, hogy az ügyvezetői díjazásból származó, járulékalapot képező jövedelme eléri-e a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér 30 százalékát (ez 2017-ben havi 38 250 forint).
2. Betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja nem munkaviszonyban látja el a vezető tisztséggel járó feladatokat, emiatt társas vállalkozóként biztosított lesz. Emellett heti 36 órás foglalkoztatással járó más munkaviszonnyal is rendelkezik, ezért vezető tisztségviselői jogviszonyában a tényleges jövedelme (ügyvezetői díjazása) után fizet járulékokat.
3. Természetes személy három cégben is ellátja az ügyvezetői teendőket (mindegyiknek tagja is). Egyikben sincs személyes közreműködési/mellékszolgáltatási kötelezettsége és munkaviszonya, ezért társas vállalkozóként mindegyikben létrejön a biztosítása, és biztosítottként be is kell jelenteni az adóhatósághoz. Járulékokat csak az egyik társaságban fizet a járulékfizetési alsó határ után, a többiben akkor keletkezik járulékfizetési kötelezettsége, ha tényleges járulékalapot képező jövedelmet realizál.
________________________________________________________________________________________________________________________
Egyéni cég mint társas vállalkozás
Nem változott.
Az egyéni cég is társas vállalkozás, az egyéni cég tagja pedig társas vállalkozó.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 4. § c)-d) pontjaiban.]
Többes jogviszony
Új előírás 2017. január 1-jétől.
Ha az egyéni vállalkozó vagy a társas vállalkozó többes biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya hónap közben keletkezik vagy szűnik meg, akkor a tárgyhónap azon részére, amikor az egyéni vállalkozó vagy a társas vállalkozó nem rendelkezett több jogviszonnyal, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy-egy naptári napra a járulékalap harmincadrészét kell figyelembe venni. Továbbá ha az egyéni vállalkozó, a társas vállalkozó legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll, de ez nem terjed ki a naptári hónap egészére, úgy a járulékfizetési kötelezettség kiszámításánál egy-egy naptári napra a járulékalap harmincadrészét kell alapul venni.
[Lásd a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 7/A. § (1)-(2) bekezdéseiben.]
Nem változott.
Ha a társas vállalkozó legalább heti 36 órás munkaviszonyban is áll, vagy közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali tagozaton tanul, társas vállalkozói járulékának alapja a ténylegesen kapott - elszámolt - járulékalapot képező jövedelem. Ez azt jelenti, hogy ha az adott hónapban nincs a társas vállalkozói jogviszonyával összefüggő - személyes közreműködés címén kifizetett - jövedelme, járulékot sem kell fizetnie.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 31. § (4) bekezdésében.]
Többes vállalkozó
Új előírás 2017. január 1-jétől.
Ha a többes vállalkozói jogviszonya hónap közben keletkezik, vagy szűnik meg, akkor a tárgyhónap azon részére, amikor az egyéni vállalkozó vagy a társas vállalkozó nem rendelkezett több jogviszonnyal, a járulékfizetési alsó határ kiszámításánál egy-egy naptári napra a járulékalap harmincadrészét kell figyelembe venni.
[Lásd a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 7/A. § (1)-(2) bekezdéseiben.]
Nem változott.
Legalább a járulékfizetési alsó határ (minimum-járulékalap után kell a járulékot megfizetnie az egyidejűleg társas és egyéni vállalkozónak, mégpedig az egyéni vállalkozásában.
Az egyéni vállalkozó az adóév egészére - a társas vállalkozás felé a tárgyév január 31. napjáig tett nyilatkozattal - választhatja azt is, hogy társas vállalkozóként fizeti a járulékfizetési alsó határ után a járulékot. Ha az egyéni vállalkozó több társas vállalkozásban is tag, akkor a választása szerinti vállalkozásában legalább a járulékfizetési alsó határ, a többi vállalkozásában és egyéni vállalkozóként pedig a tényleges járulékalapot képező jövedelme után fizet járulékot.
Az egyidejűleg több gazdasági társaságban személyesen közreműködő tag társas vállalkozónak elegendő csak az egyik tagi jogviszonyában megfizetnie a járulékokat a járulékfizetési alsó határ után, a többiben a ténylegesen elért jövedelem a járulékalapja.
A többes társas vállalkozónak továbbra is egy évre előre el kell döntenie, melyik jogviszonyában fizeti meg a járulékokat a járulékfizetési alsó határ után, s erről valamennyi társas vállalkozását a tárgyév január 31-éig írásban értesítenie kell. Ha év közben biztosítással járó újabb társas vállalkozói jogviszonyt létesít, az új vállalkozást is tájékoztatnia kell korábbi választásáról. Ha többes társasági jogviszonya év közben jön létre, vagy a járulékfizetésre választott jogviszonya megszűnik, de több társas vállalkozói jogviszonya marad fenn, újra választania kell, és erről a többi társas vállalkozását - a jogviszony keletkezését, illetve megszűnését követő 15 napon belül - értesítenie kell.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 31. § (5)-(6) bekezdéseiben és a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 7. §-ában.]
Vállalkozó diák
Változás 2016. november 26-ától.
Már nemcsak a Magyarországon folytatott tanulmányokat, hanem az Európai Gazdasági Térség tagállamában vagy Svájcban közép- vagy felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytatott tanulmányokat is figyelembe lehet venni a többes jogviszony esetében alkalmazott járulékfizetési szabályoknál. Vagyis ezekben az esetekben a tényleges jövedelem után kell megfizetni a járulékokat.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 31. § (4) bek. b) pontjában.]
Nem változott.
A közép- vagy felsőfokú intézmény nappali tagozatán tanuló egyéni vagy társas vállalkozónak a járulékokat a vállalkozói kivét vagy az átalányban megállapított jövedelme, illetve a személyes közreműködés alapján kiosztott jövedelem után kell csak fizetnie (vagyis nincs járulékalap-minimuma).
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 31. § (4) bek. b) pontjában.]
Nyugdíjas foglalkoztatott
Nem változott.
Saját jogú nyugdíjas az a személy, aki a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, illetve nemzetközi egyezmény alkalmazásával öregségi nyugdíjban vagy rehabilitációs járadékban, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben, nyugdíjban, egyházi jogi személytől nyugdíjban vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül.
A saját jogon nyugdíjas foglalkoztatott 10 százalék nyugdíjjárulékot és 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot köteles fizetni a járulékalapot képező jövedelme után. Ha a nyugdíjfolyósítás szünetel, a 3 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is meg kell fizetni.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 4. § f) pontjában, 25. §-ában.]
Nyugdíjas vállalkozó
Változás 2016. június 16-ától.
Az év közben kiegészítő tevékenységűvé váló és egyidejűleg több társas vállalkozói jogviszonnyal rendelkező társas vállalkozónak az adóév bármely napján választási lehetősége van arra nézve, hogy melyik társas vállalkozás fizesse meg utána az egészségügyi szolgáltatási járulékot. (Eddig a tárgyévre január 31-éig kellett nyilatkoznia.)
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 38. § (5) bekezdésében.]
Nem változott.
Saját jogú nyugdíjas az a személy, aki a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, illetve nemzetközi egyezmény alkalmazásával öregségi nyugdíjban vagy rehabilitációs járadékban, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben, nyugdíjban, egyházi jogi személytől nyugdíjban vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül.
A nyugdíjas - kiegészítő tevékenységet folytató - vállalkozó egészségügyi szolgáltatási járuléka havi 7110 (napi 237) forint (2016-ban havi 7050, napi 235 forint volt).
Csak egyik jogviszonyában kell megfizetnie az egészségügyi szolgáltatási járulékot annak a nyugdíjas egyéni vállalkozónak, aki egyidejűleg társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja is.
Ha a nyugdíjas egyéni vállalkozó társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja is, az egészségügyi szolgáltatási járulékot főszabályként egyéni vállalkozói tevékenysége után kell megfizetnie, de a tárgyév január 31-éig - az adóév egészére - a társas vállalkozásnak tett nyilatkozatában választhatja azt is, hogy azt a társas vállalkozás havonta fizesse meg utána.
Ha a nyugdíjas egyidejűleg több társas vállalkozásban működik személyesen közre, a tárgyév január 31-éig az adóév egészére vonatkozóan nyilatkozni köteles, hogy melyik társas vállalkozás fizeti meg utána az egészségügyi szolgáltatási járulékot.
Kiegészítő tevékenységűnek a saját jogon nyugdíjas vagy az öregséginyugdíj-korhatárt már betöltött özvegyi nyugdíjas egyéni vagy társas vállalkozó számít, akkor is, ha saját jogú nyugdíja folyósítása szünetel.
Nem kell az egyéni vállalkozónak és a társas vállalkozásnak egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni arra az időre, amely alatt a kiegészítő tevékenységet folytató (nyugdíjas) egyéni vállalkozó, illetve társas vállalkozás tagja munkaviszonnyal is rendelkezik, és foglalkoztatása a munkaviszonyában vagy egyidejűleg fennálló több munkaviszonyában együttesen eléri a heti 36 órát.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 4. § f) pontjában, 19. § (4) bekezdésében, 37/A. §, 38. §-ában.]
Szociális szövetkezet
Nem változott.
Nem biztosított az a szociális szövetkezeti tag, aki tagi munkavégzés keretében végez munkát. A szövetkezeti tagi munkavégzés esetén a szociális szövetkezet egészségügyi szolgáltatási járulékot (2017-ben havi 7110 forintot) fizet a tagja után, kivéve, ha a tagi jogviszony szünetel. A tag az e tevékenysége ellenértékeként kapott pénzbeli juttatás után 10 százalék nyugdíjjárulék fizetésére köteles.
A szociális szövetkezet által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulékból az első négy évben kedvezmény jár: a szociális szövetkezet az egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetése alól a tagi munkavégzési jogviszony létrejöttét követő első évben mentesül, a második évben az egészségügyi szolgáltatási járulék 25 százalékának, a harmadik évben 50 százalékának, a negyedik évben 75 százalékának megfizetésére köteles (az ötödik évtől a járulék 100 százalékát fizeti). A kedvezményt ugyanazon személy után egyszerre csak egy szociális szövetkezet és ugyanazon tag után a szociális szövetkezet csak egyszer veheti igénybe.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 5. § (1) bek. b) pontjában, 39/B. §-ában.]
Iskolaszövetkezeti tag
Új előírás 2017. január 1-jétől.
A biztosítási és járulékfizetési kötelezettség elbírálása során a tanulmányok szünetelésének időtartama alatt azt az időtartamot kell érteni, amíg a tanulói, hallgatói jogviszony szünetel, valamint a szünetelést közvetlenül követő 3 hónapot.
[Lásd a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 4. § (8) bekezdésében.]
Nem változott.
Nem terheli iskolaszövetkezeti tagként biztosítási kötelezettség 25. életévének betöltéséig azt a nappali rendszerű oktatásban részt vevő hallgatót, aki hallgatói jogviszonyát szünetelteti. Ez azt jelenti, hogy ha a hallgató a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény alapján hallgatói jogviszonyát - akár több félévre is - szünetelteti, és foglalkoztatására ezen időtartam alatt kerül sor, akkor nem kell egyéni járulékot fizetnie.
Az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagja nem minősül biztosítottnak, és így nem kötelezett egyéni járulékfizetésre sem.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 5. § (1) bek. b) pontjában.]
Hallgatói munkaviszony, nevelőszülők, bedolgozás, megbízás
Új előírás 2016. június 16-ától.
A nevelőszülői jogviszony tb-szempontból teljes munkaidős jogviszony.
[Lásd a 1997. évi LXXX. törvény 4. § q) pontjában.]
Nem változott.
Nem terjed ki a járulékfizetési kötelezettség a hallgatói munkaszerződés alapján képzési program keretében vagy a képzés részeként megszervezett szakmai gyakorlat vagy gyakorlati képzés keretében foglalkoztatott hallgatóra.
A nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony munkaviszonynak minősül tb-járulék szempontjából, így minden nevelőszülő biztosított.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 5. § (1) bek. a) pont, 11. § d) pontjában.]
A bedolgozói jogviszony munkaviszonynak minősül, így a bedolgozóként foglalkoztatott is munkaviszonyban álló személyként biztosított.
A megbízott, a vállalkozási jellegű jogviszony keretében személyesen munkát végző továbbra is akkor kötelezett járulékok fizetésére, ha havi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér 30 százalékát, egy-egy naptári napra annak harmincadrészét (2017-ben havi 38 250, napi 1275 forintot).
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 5. § (1) bek. g) pontjában.]
Szellemi alkotás
Nem változott.
Továbbra sem terheli nyugdíj- és egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulék a szellemi alkotások ellenértékeként kifizetett díj azon részét, amelyet felhasználási, hasznosítási vagy használati szerződés alapján vagyoni jog felhasználása ellenében fizetnek ki.
A szellemi alkotások utáni jövedelmeket továbbra is fel kell osztani személyes tevékenységért járó részre és felhasználáshoz kapcsolódó értékhányadra. Azt mindenki maga döntheti el, mekkora az egyik, s mekkora a másik rész. A szellemi alkotásból származó jövedelem esetén az alkotók változatlanul akkor válnak biztosítottá, vagyis járulékfizetésre kötelezetté, ha díjazásuk személyes tevékenységért járó - jövedelemadóelőleg-alapot képező - része eléri a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér 30 százalékát (2017-ben ez havi 38 250).
Ha a felhasználói (hasznosítási) szerződés alapján a díjat (előleget) nem havonta, hanem ennél sűrűbben vagy ritkábban fizetik, az alkotó biztosítási helyzete a díjazás kifizetésekor bírálható el. Ehhez ki kell számítani a személyes tevékenységre kifizetett díj adóelőleg-alapjának jövedelemrészét, továbbá hogy hány naptári napra járt a díjazás (vagyis hány napig állt fenn a biztosítás alapjául szolgáló jogviszony). Ezt az adóelőleg alapjául szolgáló jövedelmet el kell osztani a naptári napok számával. Ha az így kapott napi összeg eléri vagy meghaladja a hónap első napján érvényes minimálbér 30 százalékának harmincadrészét, a szerzőt (alkotót) járulékfizetési kötelezettség terheli.
Mivel a biztosítási kötelezettséget a díjazás kifizetésekor kell elbírálni, a biztosított bejelentésére, valamint a járulék bevallására és befizetésére vonatkozó határidők is a díjazás (előleg) kifizetéséhez igazodnak.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 21. § d) pontjában.]
Összeszámítási szabály
Nem változott.
A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végzők járulékfizetését havonta vagy utólag, a díj kifizetésekor kell elbírálni, de az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képező jövedelmeket egybe kell számítani. Vagyis például hiába köt a megbízó és a megbízott több megbízási szerződést, a megbízási díjakat nem külön-külön kell számításba venni, hanem össze kell adni, s ezt kell összevetni a minimálbér 30 százalékával (2017-ben havi 38 250, napi 1275 forinttal).
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 9. § (2) bekezdésében.]
Mezőgazdasági őstermelő
Változás 2017. január 1-jétől.
A magasabb járulékalapról szóló nyilatkozat megtételére vonatkozó időpont megváltozik úgy, hogy a tárgyév első negyedévére vonatkozó járulékbevallásban megtett nyilatkozat az adóévre, az ezt követő időszakra vonatkozó járulékbevallásban megtett nyilatkozat az adóév bevallással le nem fedett, az adóévből még hátralévő időszakára szól.
Az év közben biztosítottá váló mezőgazdasági őstermelő a magasabb járulékalap választásáról az adóévben első ízben benyújtott járulékbevallásban nyilatkozhat. (2016. június 16-a előtt az első negyedévi bevallásában, ezt követően már bármely negyedévben nyilatkozhat.)
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 30/A. § (3) bek. és (5) bekezdésében.]
Nem változott.
A biztosított mezőgazdasági őstermelő nem köteles járulékokat fizetni a minimálbér vagy az előző évi bevételének egyötöde után, ha gyermeknevelési támogatásban (gyetben) részesül.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 30/A. § (4) bekezdésében.]
Ha az őstermelő tárgyévet megelőző évi - támogatások nélküli - bevétele nem haladja meg a 8 millió forintot, a tárgyévet megelőző évben elért bevétel 20 százaléka után kell összesen 14 százalék járulékot fizetnie (a járulékalapba beszámít az adóköteles bevételnek minősülő nemzeti és uniós támogatás). Ebből 4 százalék a természetbeni egészségbiztosítási, 10 százalék a nyugdíjjárulék.
Ha a nemzeti vagy uniós támogatás nélküli bevétel meghaladja a 8 millió forintot, továbbá ha az őstermelő kezdőnek minősül, a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér (2017-ben havi 127 500 forint) után kell megfizetnie a természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékot és a nyugdíjjárulékot.
Ha a biztosított őstermelő nem érvényesítteti az értékesítési betétlapját az év első napjától, őstermelőként nem biztosított. Ilyenkor egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetnie, ami 2017-ben havi 7110 forint (2016-ban 7050 forint volt).
A bevétel 20 százaléka után járulékot fizető - vagyis a tárgyévet megelőző évben 8 millió forint vagy annál kisebb éves bevételt elérő - őstermelő nyugdíjalapja az éves bevétel 6 százaléka. Az őstermelő ilyenkor nem fizet egyéni pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, ezért pénzbeli ellátásra - vagyis gyedre, táppénzre - sem jogosult.
Kezdő - és ily módon a minimálbér után járulékot fizető - mezőgazdasági őstermelőnek az számít, aki a tárgyévet megelőző évben nem minősült mezőgazdasági őstermelőnek.
Őstermelőként csak az biztosított, akinek az esetében a nyugdíjkorhatárig hátralévő idő és a már megszerzett szolgálati idő együtt legalább húsz év.
Az őstermelő nyilatkozhat, hogy választ-e a minimálbérnél, illetve a bevétel 20 százalékánál magasabb járulékalapot, és ha igen, mekkorát (ez esetben összesen 17 százalék egyéni járulékot és emellett még 22 százalék szociális hozzájárulási adót is fizetnie kell). A pénzbeli egészségbiztosítási járulék megfizetésével jogosultságot szerez a pénzbeli egészségbiztosítási ellátásokra is.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 30/A. § (3) bekezdésében.]
Járulékfizetésre az a főállású őstermelő kötelezett (s így őstermelőként biztosított),
■ akit a személyi jövedelemadóról szóló törvény ekként határoz meg, vagyis a 16. életévét betöltött, nem egyéni vállalkozó magánszemély, aki a saját gazdaságában a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott őstermelői termékeket állít elő, és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik;
■ aki a termőföldről szóló törvény szerint családi gazdálkodónak minősül, és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtag.
Őstermelőként nem biztosított, s nem is kötelezett járulék fizetésére, aki
■ munkavállalóként, közalkalmazottként, vállalkozóként biztosított;
■ saját jogon nyugdíjas vagy az öregséginyugdíj-korhatárt betöltött özvegyi nyugdíjas;
■ őstermelői tevékenységét közös őstermelői igazolvány alapján kiskorúként folytatja, vagy gazdálkodó család kiskorú tagja.
Járulékfizetésre kötelezett, így őstermelőként is biztosított lehet az az őstermelő is, aki őstermelői tevékenysége mellett úgynevezett munkavégzésre irányuló egyéb (például megbízási, választott tisztségviselői) jogviszony alapján biztosított.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 5. § (1) bek. i) pontjában, 30/A. §-ában, valamint az 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (1) bek. i) pontjában.]
Egyéb jogviszony
Nem változott.
Ha a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban szerzett jövedelem nem éri el a minimálbér 30 százalékát (2017-ben havi 38 250 forint), nincs járulékkötelezettség.
Ha a munkavégzés nem tart egy naptári hónapig, egy-egy napra ezen összeg harmincadrészével (2017-ben 1275 forinttal) kell számolni.
Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony a megbízási szerződés alapján létrejött jogviszony, az egyéni vállalkozóinak nem minősülő vállalkozási jogviszony.
Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személynek kell tekinteni azt is, aki alapítvány, társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, társasházközösség, egyesület, köztestület, kamara, gazdálkodó szervezet választott tisztségviselője, gazdasági társaság társas vállalkozónak nem minősülő vezető tisztségviselője, szövetkezet vezető tisztségviselője, továbbá Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezete, önkéntes kölcsönös biztosítópénztár, magánnyugdíjpénztár választott tisztségviselője vagy helyi (települési) önkormányzat választott képviselője (tisztségviselője), társadalmi megbízatású polgármestere.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 5. § (2) bekezdésében.]
Utólag fizetett jövedelem
Nem változott.
A foglalkoztatónak a járulékot a járulékalapot képező jövedelem kifizetésének időpontjában érvényes mértékek szerint kell levonnia és megfizetnie, nem pedig az akkori szabályok szerint, amikor a kifizetés eredetileg esedékes lett volna (ez előállhat például akkor, ha munkaügyi perben visszamenőleg megítélnek bért).
A járulékokat a jogviszony megszűnését követően kifizetett jövedelmek után is meg kell fizetni.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 18. § (5) bekezdésében.]
Külföldiek biztosítása
Új előírás 2016. június 16-ától.
A Magyarországra kiküldött munkavállaló - egyéb feltételek teljesítése mellett - akkor mentesülhet a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség alól, ha
■ olyan ország állampolgára, amellyel Magyarországnak szociális biztonsági egyezménye van, és
■ az állampolgársága szerinti államtól különböző, harmadik államban biztosított és ennek fennállásáról igazolással rendelkezik, és
■ e harmadik államból kerül sor a kiküldetésre.
Mentesülnek a magyarországi biztosítási kötelezettség alól az olyan EU-s állampolgárok is, akikre nem terjed ki a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendelet és harmadik államban biztosítottak, és e harmadik államból kerül sor a kiküldetésre.
A mentesítési szabály visszamenőlegesen már 2016. január 1-jétől alkalmazható.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 11/B. §-ában, 65/G. §-ában, a 2011. évi CLVI. törvény 455. § (4) bekezdés d) pontjában, 467/H. §-ában.]
Új előírás 2017. január 1-jétől.
Két évnél hosszabb munkavégzés esetén a kiküldetés meghosszabbításának bejelentésére akkor van lehetőség, ha a kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés kezdetekor előre nem látható olyan körülmény következik be, ami alapján a magyarországi munkavégzése ténylegesen vagy várhatóan két évnél hosszabb időtartamúvá válik, és e körülmény a magyarországi munkavégzése kezdetét követő legalább egy év után következik be. Ezt a munkavállaló 8 napon belül bejelenti az állami adóhatóságnak. A kiküldetés meghosszabbításának bejelentése esetén a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség a kiküldetés kezdetét követő második év végétől áll fenn.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 56/K. § (1)-(2) bekezdéseiben.]
Változás 2017. január 1-jétől.
Hatályát veszti az a rendelkezés, amely lehetővé tette, hogy a két évnél hosszabb munkavégzés esetén mentesülhessen a munkavállaló a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség alól (járuléktörvény 11/A. §). Ha a 2016. december 31-én hatályos szabályok alapján 2016. december 31-éig kiküldetéshosszabbítás történt, akkor a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség alóli mentesítés legfeljebb 2017. június 30-áig állhat fenn.
(E mentesítésre abban az esetben kerülhetett sor, ha a kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés kezdetekor előre nem látható olyan körülmény következett be, ami alapján a munkavállaló magyarországi munkavégzése ténylegesen vagy várhatóan két évnél hosszabb időtartamúvá vált, és e körülmény a magyarországi munkavégzése kezdetét követő legalább egy év után következett be, és a munkavállaló az előzőekről 8 napon belül bejelentést tett az állami adóhatóság részére. Ebben az esetben a munkavállaló mentesült a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség alól, ugyanakkor a szociális hozzájárulási adót a kiküldetés első napjától kellett megfizetni.)
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 11/A. §-ában, 65. § (1) bekezdésében.]
Nem változott.
Főszabályként csak két évet meg nem haladó munkavégzés esetén mentesül a biztosítási kötelezettség alól a Magyarországon be nem jegyzett külföldi vállalkozás kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében belföldön foglalkoztatott munkavállalója, aki harmadik állam állampolgárságával rendelkezik, és nem bevándorolt vagy letelepedett jogállású. Ha egy munkáltató ugyanazon munkavállalóját - akár egy másik munkakörben - újra Magyarországra küldi dolgozni, a mentesség csak akkor érvényes, ha az előző munka befejezésétől számítva három év eltelt.
A 2013. július 1-je előtt megkezdett kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés esetén az úgynevezett kétéves időtartamot 2013. július 1-jétől kell számítani. A külföldiek kiküldetése, kirendelése, munkaerő-kölcsönzése alapján biztosítási kötelezettség (egyéni járulék és szociális hozzájárulási adó fizetésének kötelezettsége) legkorábban 2015. július 1-jével jöhetett létre.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 65. § (1) bekezdésében.]
A várhatóan két évet meghaladó munkavégzés esetén a járulékokat a belföldi munkavégzés első napjától kell megfizetni.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 11. § (2) bek. a) pontjában.]
Főszabály szerint minden külföldi állampolgár biztosított, aki Magyarországon biztosítással járó jogviszony keretében folytat keresőtevékenységet, kivéve, ha nemzetközi egyezmény vagy a közösségi jog másként rendelkezik. A biztosítási kötelezettség nem függ attól, hogy a foglalkoztatónak van-e székhelye, telephelye Magyarországon.
A külföldi állam Magyarországra akkreditált diplomáciai és konzuli képviselete személyzetének külföldi állampolgárságú tagja nem biztosított Magyarországon, valamint a külföldi állam diplomatájának Magyarországon tartózkodó családtagja és külföldi háztartási alkalmazottja sem, feltéve, hogy azok a küldő - vagy bármely más - államban biztosítottak. A nemzetközi szervezet nemzetközi szerződés alapján mentességet élvező tisztviselője (alkalmazottja) és vele közös háztartásban élő családtagja (házastársa, gyermeke) sem biztosított, feltéve, hogy kiterjed rájuk a nemzetközi szervezet szociális biztonsági rendszere.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 5. §, 11. §, 13. §-ában.]
Külföldi, belföldi
Nem változott.
Külföldi az a természetes személy, aki nem minősül belföldinek.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 4. § j) pontjában.]
Belföldi
■ a Magyarország területén bejelentett lakóhellyel (állandó lakcímmel) rendelkező magyar állampolgár;
■ a bevándorolt, a letelepedett jogállású, az oltalmazottként, valamint menekültként elismert személy;
■ a hontalan;
■ a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény hatálya alá tartozó személy, aki a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodás jogát Magyarország területén gyakorolja, és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkezik.
A személyi jövedelemadóról szóló törvény 1/B. §-a szerinti adózást választó külföldi előadóművészt (például színészt, zenészt, statisztát) nem terheli biztosítási és járulékfizetési kötelezettség.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 4. § u) pontjában.]
Egyházi személyek járuléka
Nem változott.
Az egyháznak az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy után - kivéve a saját jogán nyugdíjast - 4 százalék egyéni természetbeni egészségbiztosítási járulékot és 10 százalék nyugdíjjárulékot kell fizetnie, a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér (ez 2017-ben havi 127 500 forint) alapulvételével.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 5. § (1) bek. h) pontjában, 26. § (3) bekezdésében.]
Egyéni munkaerőpiaci járulék
Nem változott.
A biztosítottnak nem kell munkaerőpiaci járulékot fizetnie, ha
■ szövetkezeti tag, és a szövetkezet tevékenységében vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik;
■ tanulószerződés alapján szakképző iskolában tanuló;
■ álláskeresési támogatásban részesül;
■ díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban) személyesen munkát végez;
■ biztosított mezőgazdasági őstermelő;
■ alapítvány, társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, társasházi közösség, egyesület, köztestület, kamara, gazdálkodó szervezet választott tisztségviselője, gazdasági társaság társas vállalkozónak nem minősülő vezető tisztségviselője, szövetkezet vezető tisztségviselője, továbbá Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezete, önkéntes kölcsönös biztosítópénztár, magánnyugdíjpénztár választott tisztségviselője, helyi (települési) önkormányzat választott képviselője (tisztségviselője), társadalmi megbízatású polgármester;
■ közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali tagozaton tanuló egyéni és társas vállalkozó;
■ vállalkozói tevékenysége mellett munkaviszonnyal is rendelkezik (csak a vállalkozói tevékenységével összefüggő járulékot nem kell megfizetnie);
■ saját jogon nyugdíjas vagy a rá irányadó öregséginyugdíj-korhatárnál idősebb foglalkoztatott, egyéni és társas vállalkozó.
Az egyéni munkaerőpiacijárulék-fizetéssel nem járó jogviszonyban állók e jogviszonyuk alapján nem szereznek jogosultságot álláskeresési ellátásra.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 25/A. §-ában.]
Rehabilitációs hozzájárulás
Változás 2017. január 1-jétől.
A rehabilitációs hozzájárulás mértéke a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére a tárgyév első napján megállapított alapbér legkisebb összegének kilencszerese/fő/év, vagyis 1 147 500 forint (korábban 964 500 forint/fő/év volt.)
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 23. §-ában.]
Nem változott.
A munkaadó akkor fizet rehabilitációs hozzájárulást, ha a foglalkoztatottjainak száma 25 főnél több. A kötelező foglalkoztatási szint 5 százalék, vagyis rehabilitációshozzájárulás-fizetési kötelezettsége annak a munkaadónak van, aki az összlétszám 5 százalékánál kevesebb megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztat. A hozzájárulás mértéke 964 500 forint/fő/év. A munkaadó rehabilitációs hozzájárulásának éves összege a kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó létszám és a rehabilitációs hozzájárulás szorzata.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 23. §-ában.]
Mit kell tudni a szociális hozzájárulási adóról?
A szociális hozzájárulási adó megfizetése nem jogosít társadalombiztosítási ellátásra és álláskeresési ellátásra, vagyis nem jár érte ellenszolgáltatás.
Az adó mértéke
Változás 2017. január 1-jétől.
Az adó mértéke 22 százalék (2016-ban 27 százalék volt). A fizetendő adó az adóalap után számított adó (számított adó), csökkentve a kedvezmények összegével.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 459. §-ában.]
Adóalanyok
Nem változott.
A szociális hozzájárulási adó alanyai:
■ a kifizető,
■ az egyéni vállalkozó,
■ a mezőgazdasági őstermelő. Nem adóalany:
■ a saját jogán nyugdíjas és az özvegyi nyugdíjban részesülő olyan egyéni vállalkozó, aki a rá irányadó öregséginyugdíj-korhatárt már betöltötte [ők a járuléktörvény 5. § (1) bekezdés e) pontja alapján biztosítottnak sem minősülnek]. Nekik "munkáltatói" közteherként továbbra is - a 2017-ben havi 7110 forint összegű - egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetniük;
■ a mezőgazdasági őstermelő, akinek a járuléktörvény alapján nincs biztosítási kötelezettsége, neki az adóköteles jövedelme után ehót kell fizetni;
■ a mezőgazdasági őstermelő abban az adóévben, amelyet megelőző adóévben a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján mezőgazdasági kistermelőnek minősült, kivéve, ha a járuléktörvény alapján az adóévre magasabb járulékalap választásáról tesz nyilatkozatot, rá a kedvezményes járulékfizetési szabályok vonatkoznak, azaz 14 százalék járulékot fizet bevételei egyötöde után.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 454. § (1) bek., (6) bekezdésében.]
Adóalany kifizetők
Nem változott.
Kifizető a természetes személlyel szociálishozzájárulásiadó-fizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyban álló másik személy. Szociális hozzájárulási adó szempontjából kifizető bárki lehet - természetes, jogi személy, egyéb szervezet -, tehát a kifizető fogalom itt nem ugyanaz, mint az adózás rendjéről szóló törvényben.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 454. § (2) bekezdésében.]
További kifizető
■ a belföldön állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel vagy székhellyel nem rendelkező külföldi kifizető, feltéve, hogy a vele adófizetési kötelezettséggel járó jogviszonyban álló, magyar tb-jogszabályok hatálya alatt álló személy a munkát Magyarországon vagy másik uniós, illetve EGT-tagállamban vagy Svájcban végzi [e szabály ugyanazt a személyi kört fedi le, mint a járuléktörvény 5. § (3) bek. és 56/A. § (1) bekezdésében említett kötelezettekél];
■ a természetes személy, feltéve, hogy a belföldön állandó lakóhellyel vagy székhellyel nem rendelkező külföldi kifizetője vagy annak képviselője az adófizetést elmulasztja [hasonlóan rendelkezik a járuléktörvény 56/A. § (3) bekezdése];
■ a természetes személyt kirendelés alapján foglalkoztató, ha a kirendelést elrendelő kifizetővel megállapodott arról, hogy a természetes személy foglalkoztatásához kapcsolódó munkabér és közterhek őt terhelik;
■ a munkavállalót kölcsönbe vevő, ha a kölcsönbe adó kifizető nem rendelkezik belföldön állandó lakóhellyel, székhellyel [hasonló előírást tartalmaz a járuléktörvény 56/A. § (4) bekezdése].
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 454. § (2)-(5) bekezdéseiben.]
Több munkáltatóval létesített munkaviszony esetén kifizetőnek az adózás rendjéről szóló törvény szerint meghatározott munkáltató minősül, akit a munkáltatók a munkaviszony létesítésével egyidejűleg maguk közül írásban kijelöltek.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 454. § (5a) bekezdésében.]
Adófizetéssel járó jogviszonyok
Új előírás 2017. január 1-jétől.
A szociálishozzájárulásiadó-fizetési kötelezettség elbírálásakor a tanulói, hallgatói jogviszony szünetelésének időtartama alatt azt az időtartamot kell érteni, amíg a tanulói, hallgatói jogviszony szünetel, valamint a szünetelést közvetlenül követő 3 hónapot.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 466. § 11. pontjában.]
Nem változott.
Nem eredményez adófizetési kötelezettséget az iskolaszövetkezet számára a hallgatói jogviszonyát szüneteltető 25 év alatti hallgató iskolaszövetkezeten keresztül történő foglalkoztatása. (A tanulmányaikat folytató hallgatók után is fennáll a mentesség.)
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 455. § (2) bek. b) pont, (3) bek. b) pontjában.]
A kifizetőnek az alábbi jogviszonyok esetén kell adót fizetnie:
■ munkaviszony, közalkalmazotti jogviszony, közszolgálati jogviszony, kormányzati szolgálati viszony, bírósági jogviszony, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszony, ügyészségi szolgálati jogviszony, ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony, közfoglalkoztatási jogviszony, Magyar Honvédség, rendvédelmi szervek, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagjának jogviszonya, Magyar Honvédség szerződéses állományú tagjának jogviszonya, katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona jogviszonya, illetve ezeknek megfelelő, külföldi jog alapján fennálló jogviszony, ha a munkát belföldön végzik;
■ szövetkezet és természetes személy tagja között fennálló, a tag részére munkavégzési kötelezettséggel járó vállalkozási, megbízási jogviszony;
■ közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság, közös vállalat, egyesülés, európai gazdasági egyesülés, szabadalmi ügyvivői társaság, szabadalmi ügyvivői iroda és természetes személy tagja között fennálló, a tag személyes közreműködési kötelezettséget eredményező tagi jogviszonya (ideértve a nem munkaviszony keretében ellátott vezető tisztségviselői jogviszonyt is);
■ ügyvédi iroda, közjegyzői iroda, végrehajtói iroda, egyéni cég és természetes személy tagja között fennálló tagi jogviszony;
■ gazdálkodó szervezet és a tanuló között tanulószerződés alapján fennálló jogviszony;
■ egyház és az egyházi szolgálatot teljesítő egyházi személy között fennálló, az egyházi szolgálat teljesítése alapjául szolgáló jogviszony;
■ a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti nem önálló tevékenység vagy önálló tevékenység (ide nem értve a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény hatálya alá tartozó közérdekű önkéntes tevékenységet, az egyéni vállalkozói tevékenységet, a mezőgazdasági őstermelői tevékenységet, a bérbeadói tevékenységet és az európai parlamenti képviselő e tevékenységét) végzésének alapjául szolgáló, előzőek alá nem sorolható jogviszony. A nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyban végzett tevékenység mint nem önálló tevékenység adófizetési kötelezettséggel jár.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 455. § (2) bekezdésében.]
Nem kell adót fizetni, ha
■ a társas vállalkozás tagja vagy az egyházi személy saját jogán nyugdíjas, vagy a tag olyan özvegyi nyugdíjas, aki a rá irányadó öregséginyugdíj-korhatárt betöltötte [e személyek a járuléktörvény 5. § (1) bek. f) és h) pontjai alapján biztosítottnak sem minősülnek];
■ a jogviszony az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló (hallgató) tagjával áll fenn, akkor sem, ha hallgatói jogviszonyát szünetelteti, és a 25. életévét még nem töltötte be (e jogviszony a járuléktörvény 5. § (1) b) pontja alapján biztosítással járó jogviszonynak sem minősül).
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 455. § (3) bekezdésében.]
Csak akkor kell szochót fizetni a külföldi jog alapján fennálló jogviszony után, ha a munkát Magyarországon vagy az uniós tb-rendelet hatálya alá tartozó másik tagállam területén végzik.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 455. § (2) bek. h) pontjában, 466. § 7. pont m) alpontjában, 467/A. §-ában.]
Nem eredményez adófizetési kötelezettséget a szociális szövetkezetnek a tagi munkavégzési jogviszonyban álló tagjával fennálló jogviszonya.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 455. § (3) c) pontjában.]
Nem eredményez adófizetési kötelezettséget a gyakorlati képzés, szakmai gyakorlat céljából létrejött hallgatói jogviszony.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 455. § (2) bek. h) pont, (3) bek. d) pontjában.]
Kifizetői adóalap
Új előírás 2017. január 1-jétől.
Nem képezi a szociális hozzájárulási adó alapját az olyan időszakra tekintettel kifizetett bevétel, amelyre a járuléktörvény 11. §-a, 11/B. §-a, és 13. §-a szerint a biztosítási kötelezettség nem terjed ki (vonatkozási időszak).
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 455. § (4) bekezdés h) pontjában.]
Nem változott.
A kifizetőt terhelő adó alapja:
■ a kifizetőnek a természetes személlyel fennálló, adófizetési kötelezettséggel járó jogviszonya alapján kifizetett (juttatott), a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint adókötelezettség alá eső önálló vagy nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem, növelve a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíjjal;
■ a tanulószerződés alapján ténylegesen fizetett díj;
■ az előzőek szerinti juttatások hiányában az adófizetési kötelezettséggel járó munkaviszonyt vagy más jogviszonyt megalapozó munkaszerződésben rögzített alapbér, illetve egyéb szerződésben meghatározott díjazás (külföldi kiküldetés esetén alapbér alatt az adott munkakörben foglalkoztatott kiküldetését megelőző egy évben a munkavállaló teljesítményétől, ledolgozott munkaidejétől közvetlenül függő, a munkavállaló alapbérén vagy az alkalmazott bérformán alapuló, a munkaszerződés alapján ténylegesen számfejtett és kifizetett munkabér - a statisztikai elszámolások szerinti törzsbér - havi átlagos összegét, ennek hiányában a tárgyhavi alapbért kell érteni).
[A felsorolás tartalmilag megfelel a járuléktörvény 4. § k) pont szerinti járulékalapot képező jövedelmek definíciójának, ideértve a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdését is. Ez utóbbi a külföldre kiküldött és külföldön adózó olyan munkavállalókra vonatkozik, akik a más uniós állambeli munkavégzésük alatt is a magyar tb-rendszer hatálya alatt maradnak.]
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 455. § (1) bekezdésében.]
Ha a kifizető a természetes személlyel fennálló, adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonya alapján ugyanazon adómegállapítási időszakra Magyarországon adóztatható és Magyarországon nem adóztatható jövedelmet is kifizet (juttat), az adóalap megállapításánál az adóelőleg-számításnál figyelembe vett jövedelem mellett számításba kell venni a szerződésben rögzített alapbér vagy más díjazás időarányos részét is. Külföldi kiküldetés esetén az alapbér - vagy más díjazás - azon időszakra (naptári napokra) vonatkozó arányos részét kell figyelembe venni, amelyben a jövedelem külföldön adóztatható, egyszerre több államban végzett tevékenység esetén pedig azt az időszakot, amelyre a külföldön adóztatható jövedelem jár.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 455. § (1a) bekezdésében.]
Az adóalap megállapításánál a jövedelmet akkor is számításba kell venni, ha annak kifizetésére az adófizetési kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően kerül sor. E jövedelmet úgy kell figyelembe venni, mintha a kifizetésre a jogviszony megszűnése napján került volna sor.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 455. § (1b)-(1c) bekezdéseiben.]
A személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti egyéb jövedelmek után 22 százalékos ehót kell fizetni. A megbízási és munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból származó, a minimálbér 30 százalékát el nem érő jövedelmek után szociális hozzájárulási adót kell fizetni (ehót nem).
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 3. § (5) bekezdésében.]
Nem adóalap:
■ a külföldi állam Magyarországra akkreditált diplomáciai és konzuli képviselete személyzetének külföldi állampolgárságú tagja részére kifizetett bevétel;
■ a külföldi állam Magyarországra akkreditált diplomáciai és konzuli képviselete személyzetének külföldi állampolgárságú tagja által munkaviszony keretében háztartási alkalmazottként foglalkoztatott külföldi állampolgár részére kizárólag e jogviszonyára tekintettel vagy azzal összefüggésben kifizetett, juttatott bevétel;
■ a nemzetközi szervezet nemzetközi szerződés alapján mentességet élvező tisztviselője, alkalmazottja részére kifizetett, juttatott bevétel;
■ a belföldön állandó lakóhellyel, székhellyel nem rendelkező külföldi kifizető által Magyarországon kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében munkaviszonyban foglalkoztatott olyan - bevándorolt vagy letelepedett jogállással nem rendelkező - harmadik állambeli munkavállaló részére kifizetett (juttatott) bevétel, akit legfeljebb két évig foglalkoztatnak belföldön, és a korábbi belföldi foglalkoztatásától számítva a foglalkoztatás ismételt megkezdéséig három év eltelt (e pont és az előző pontok ugyanazokat a belföldön dolgozó, de itt nem biztosított személyeket sorolják fel, mint a járuléktörvény 11. §-a);
■ a kifizető által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás [ugyanaz, mint a járuléktörvény 21. § a) pontja];
■ a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj [tartalmilag megfelel a járuléktörvény 21. § d) pontjának];
■ a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat
[Lásd a járuléktörvény 21. § e) pontjában.]
■ az olyan személynek juttatott bevétel, aki az uniós koordinációs tb-rendelet hatálya alá tartozó vagy szociális biztonsági egyezményben részes másik államban biztosított;
■ az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem (e jövedelmet az szja mellett 14 százalékos egyéni eho is terhelheti).
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 455. § (4) bekezdésében.]
Egyéni vállalkozók
Változás 2016. június 16-ától.
Nem kell alkalmazni az egyidejűleg csecsemőgondozási díjban vagy gyermekgondozási díjban és gyermeknevelést segítő ellátásban (gyes) is részesülő - tevékenységét személyesen végző - egyéni vállalkozó esetében a minimum-szociálishozzájárulásiadóalap szerinti fizetési kötelezettségre vonatkozó szabályt. Amennyiben kizárólag gyes kerül folyósításra, és a vállalkozói tevékenység folytatása személyesen történik, a korábbi szabályoknak megfelelően nem csökkenthető a járulék és a szociális hozzájárulási adó alapja.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 458. § (1) bekezdés c) pontjában.]
Új előírás 2017. január 1-jétől.
Ha a heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszony, illetve közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében végzett tanulmányok a naptári hónap egészében nem állnak fenn, akkor az egyéni vállalkozó esetében egy-egy naptári napra az adófizetési kötelezettség kiszámításánál az adóalap harmincadrészét kell figyelembe venni.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 458. § (5a) bekezdésében.]
Nem változott.
Egyéni vállalkozó
■ a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint egyéni vállalkozónak minősülő személy (az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy akkor is, ha a nyilvántartásban rögzített tevékenysége ingatlan-bérbeadás vagy egyéb szálláshely-szolgáltatás), valamint
■ a gyógyszerészeti magántevékenységet, falugondnoki tevékenységet, tanyagondnoki tevékenységet végző természetes személy és a szociális szolgáltatótevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező természetes személy.
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó saját maga után a vállalkozói kivétje, az átalányadózó egyéni vállalkozó az átalányban megállapított jövedelme, de legalább a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér - ha a személyesen végzett főtevékenysége legalább középfokú végzettséget, szakképzettséget igényel, a garantált bérminimum - (2017-ben ez havi 127 500 - illetve 161 000 forint) 112,5 százaléka után fizet adót.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 456. § (1) bek., 457. § (3) bekezdésében.]
Ha az egyéni vállalkozó e jogállása nem áll fenn a teljes naptári hónapban, csak a jogállása naptári napjaira kell adót fizetnie, naponként legalább a minimálbér (garantált bérminimum) 112,5 százalékának harmincadrésze után. Nem kell figyelembe vennie az adóalapminimum-számításnál azokat a napokat, amelyekre (amelyeken)
■ legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll, illetve közép-vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytat (egyidejűleg fennálló több munkaviszonynál az egyes munkaviszonyokban előírt munkaidő összeszámítandó);
■ táppénzben, baleseti táppénzben, csecsemőgondozási díjban, gyermekgondozási díjban részesül;
■ gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül, kivéve, ha a gyes vagy az ápolási díj tartama alatt az egyéni vállalkozó tevékenységét személyesen folytatja;
■ önkéntes tartalékos katonaként katonai szolgálatot teljesít;
■ fogvatartott;
■ egyéni vállalkozói tevékenységét szünetelteti, ügyvédi tevékenysége szünetel, szabadalmi ügyvivői kamarai, közjegyzői kamarai tagsága szünetel; vagy
■ kifizetővel fennálló, adófizetéssel járó jogviszonya alapján a kifizető - a tárgyév január 31-éig tett, adóévre szóló nyilatkozat alapján - az adóalap-minimum (a minimálbér, illetve a garantált bérminimum 112,5 százaléka) alapulvételével adót fizet utána.
A vállalkozói szociálishozzájárulásiadó-alap megegyezik az egyéni járulékalappal, azzal a különbséggel, hogy a járulékfizetési alsó határ havonta a minimálbér (illetve a garantált bérminimum) 112,5 százaléka.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 457. § (3) bek., 458. § (1)-(2) bek., (4)-(5), (8) bekezdéseiben.]
A gyermeknevelési támogatásban (gyet) részesülő egyéni vállalkozónak nem kell a minimálbér, illetve garantált bérminimum 112,5 százaléka után adót fizetni akkor sem, ha munkát végez.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 458. § (1) bek. b) pontjában.]
Evás egyéni vállalkozó
Nem változott.
Az evás egyéni vállalkozó által saját maga után havonta fizetendő adó alapja:
■ a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében a járuléktörvény szerint - az adóévre vagy az adóévnek a munkaviszonya vagy tanulói (hallgatói) jogviszonya megszűnését követő hátralévő részére - tett nyilatkozatában vállalt összeg;
■ a minimálbér - ha a vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége legalább középfokú végzettséget, szakképzettséget igényel, a garantált bérminimum - (2017-ben ez havi 127 500, illetve 161 000 forint) 112,5 százaléka;
■ az evaalap 4 százaléka, ha legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonya van, vagy közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat. Az evás vállalkozó sem fizet adót az úgynevezett kieső időkre (például táppénz, gyes folyósítása, tevékenység szünetelése alatt).
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 456. § (2)-(3) bekezdéseiben.]
Az evaalany egyéni vállalkozó adóalapja az evaalap 4 százaléka, ha társas vállalkozó is egyben, és a társas vállalkozás a minimálbér, illetve garantált bérminimum 112,5 százaléka után fizet szociális hozzájárulási adót.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 456. § (4) bekezdésében.]
Társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja
Változás 2016. június 16-ától.
Nem kell alkalmazni az egyidejűleg csecsemőgondozási díjban vagy gyermekgondozási díjban és gyermeknevelést segítő ellátásban (gyes) is részesülő - tevékenységét személyesen végző - társas vállalkozás tagja esetében a minimum-szociálishozzájárulásiadóalap szerinti fizetési kötelezettségre vonatkozó szabályt. Amennyiben kizárólag gyes kerül folyósításra, és a vállalkozói tevékenység folytatása személyesen történik, a korábbi szabályoknak megfelelően nem csökkenthető a járulék és a szociális hozzájárulási adó alapja.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 458. § (1) bekezdés c) pontjában.]
Új előírás 2017. január 1-jétől.
Ha a heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszony, illetve közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében végzett tanulmányok a naptári hónap egészében nem állnak fenn, akkor a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja esetében egy-egy naptári napra az adófizetési kötelezettség kiszámításánál az adóalap harmincadrészét kell figyelembe venni.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 458. § (5a) bekezdésében.].
Nem változott.
A társas vállalkozás (közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság, közös vállalat, egyesülés, európai gazdasági egyesülés, szabadalmi ügyvivői iroda, szabadalmi ügyvivői társaság, ügyvédi iroda, közjegyzői iroda, végrehajtói iroda, egyéni cég) személyesen közreműködő vagy - nem munkaviszonyban eljáró - ügyvezető tagja után az adót a tevékenység ellenértékeként juttatott jövedelem alapján kell fizetni, de legalább a minimálbér, illetve a garantált bérminimum (2017-ben ez havi 127 500, illetve 161 000 forint) 112,5 százaléka után.
Tört hónap esetén az adó alapja az adófizetési kötelezettséggel járó jogviszony minden napjára legalább a minimálbér (garantált bérminimum) 112,5 százalékának harmincadrésze.
Nem kell figyelembe venni az adóalapminimum-számításnál azokat a napokat, amelyekre (amelyeken) a tag
■ legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll, illetve közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytat (egyidejűleg fennálló több munkaviszonynál az egyes munkaviszonyokban előírt munkaidő összeszámítandó);
■ táppénzben, baleseti táppénzben, csecsemőgondozási díjban, gyermekgondozási díjban részesül;
■ gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül, kivéve, ha a gyes vagy az ápolási díj tartama alatt tevékenységét személyesen folytatja;
■ önkéntes tartalékos katonaként katonai szolgálatot teljesít;
■ fogvatartott;
■ ügyvédi tevékenysége, szabadalmi ügyvivői kamarai, közjegyzői kamarai tagsága szünetel; vagy
■ más olyan kifizetővel is adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyban áll, amely legalább a minimálbér (illetve a garantált bérminimum) 112,5 százaléka alapján megfizeti utána az adót;
■ egyéni vállalkozó jogállásában saját maga után legalább a minimálbér (illetve garantált bérminimum) 112,5 százaléka alapján megfizeti az adót.
A szociálishozzájárulásiadó-alap a társas vállalkozás tagjainál is megegyezik az egyéni járulékalappal, azzal a különbséggel, hogy a járulékfizetési alsó határ havonta a minimálbér (illetve a garantált bérminimum) 112,5 százaléka.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 457. § (1) bek., 458. § (1)-(3) bek., (5)-(6) bekezdéseiben.]
A gyermeknevelési támogatásban (gyet) részesülő társas vállalkozónak nem kell a minimálbér, illetve garantált bérminimum 112,5 százaléka után adót fizetni akkor sem, ha munkát végez.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 458. § (1) bek. b) pontjában.]
Mezőgazdasági őstermelők
Nem változott.
A szociális hozzájárulási adó szempontjából őstermelő a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott mezőgazdasági őstermelő.
Az adóalany őstermelő adóalapja havonta a tárgyév első napján érvényes minimálbér (ez 2017-ben havi 127 500 forint) vagy a járuléktörvény alapján magasabb járulékalap választásáról tett nyilatkozata szerinti összeg. Tört hónap esetén az őstermelő csak e jogállása naptári napjaira fizet adót, naponként a minimálbér harmincadrésze után.
Nem kell figyelembe venni azokat a napokat, amelyeken
■ táppénzben, baleseti táppénzben, csecsemőgondozási díjban, gyermekgondozási díjban részesül;
■ gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül, kivéve, ha a gyermekgondozást segítő ellátás, gyes vagy az ápolási díj tartama alatt őstermelői tevékenységét személyesen folytatja;
■ önkéntes tartalékos katonaként katonai szolgálatot teljesít;
■ fogvatartott.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 456. § (2) bek., 457. § (4)-(5) bek., 458. § (1)-(2) bekezdéseiben.]
Nyilatkozatok másodfoglalkozásban
Nem változott.
A természetes személynek nyilatkoznia kell a kifizetője részére a heti 36 órát elérő munkaviszonyáról, nappali tagozatos tanulói (hallgatói) jogviszonyáról, valamint olyan más jogviszonyáról, amelyben legalább a minimálbér 112,5 százaléka után megfizetik az adót; ilyenkor a kifizető csak a tényleges jövedelem után fizeti az adót.
Ha a nyilatkozat alapjául szolgáló körülmény megváltozik (például megszűnt a heti 36 órát elérő munkaviszony), a természetes személy ismételten nyilatkozik kifizetőjének. Ha ezt elmulasztja, a kifizető követelheti tőle az adóhiányt és a pótlékokat. Ha az adóhiány és a pótlék nem hajtható be a kifizetőn, az adóhatóság a nyilatkozatot elmulasztó természetes személyt - határozattal - kötelezi fizetésre.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 458. § (7) bekezdésében.]
Karrier Híd Program kedvezménye
Új előírás 2016. augusztus 1-jétől.
Szocho-kedvezmény vehető igénybe a felmentését közvetlenül megelőzően közszolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati jogviszonyban, állami szolgálati jogviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, a Magyar Honvédséggel, a rendvédelmi szervekkel, az Országgyűlési Őrséggel, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokkal, a Nemzeti Adó- és Vámhivatallal hivatásos jogviszonyban, a Magyar Honvédséggel szerződéses jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban vagy költségvetési szervnél munkaviszonyban történő foglalkoztatás esetén.
A kedvezmény az állami foglalkoztatási szerv által kiállított - a kiállításának napjától a kiállításának hónapját követő tizenkettedik hónap utolsó napjáig érvényes - hatósági bizonyítvány alapján érvényesíthető. Ennek kiállítására 2017. augusztus 31-éig van mód.
A kedvezményt 12 hónapon át érvényesítheti a foglalkoztató.
[Lásd 2011. évi CLVI. törvény 462. §-ában.]
Változás 2017. január 1-jétől.
A kedvezmény az adómérték 50 százaléka (korábban 13,5 százalékpont volt), amelyet a foglalkoztató a minimálbér kétszereséig érvényesíthet.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 462. § (3) bekezdésében.]
Szakképzetlenek adókedvezménye
Változás 2017. január 1-jétől.
A szakképzettséget nem igénylő (a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszeréről szóló, 2012. január 1-jén hatályos KSH-közlemény FEOR-08 9. főcsoportjába tartozó) munkakörben foglalkoztatott munkavállalók esetén a kedvezmény egyenlő a havi bruttó munkabér - de legfeljebb 100 ezer forint - után az adómérték 50 százalékával megállapított összeggel (korábban ez 14,5 százalék volt). Vagyis a fizetendő szociális hozzájárulási adó -100 ezer forintig - 11 százalék (ami mellett az 1,5 százalék szakképzési hozzájárulást továbbra is meg kell fizetni).
A kedvezmény az ellátott munkakörhöz kötődik (nem a munkavállaló képzettségéhez). Ha a munkavállalót nem az adómegállapítási időszak (tárgyhónap) teljes egészében foglalkoztatták szakképzettséget nem igénylő munkakörben, vagy nem kizárólagosan ilyen munkakörben alkalmazták, nem jár adókedvezmény az adómegállapítási időszakra. (A kedvezményalap 100 ezer forintos felső határát részmunkaidő esetén továbbra is időarányosan csökkenteni kell.)
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 461. §-ában, valamint a 463. § (5) bekezdésében.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozások

FEOR-
szám

Foglalkozás neve

91

Takarítók és hasonló jellegű egyszerű
foglalkozások

911

Takarítók és kisegítők

9111

Háztartási takarító és kisegítő

9112

Intézményi takarító és kisegítő

9113

Kézi mosó, vasaló

9114

Járműtakarító

9115

Ablaktisztító

9119

Egyéb takarító és kisegítő

92

Egyszerű szolgáltatási, szállítási és hasonló
foglalkozások

921

Szemétgyűjtők és hasonló foglalkozások

9211

Szemétgyűjtő, utcaseprő

9212

Hulladékosztályozó

922

Szállítási foglalkozások és rakodók

9221

Pedálos vagy kézi hajtású gépek vezetője

9222

Állati erővel vont jármű hajtója

9223

Rakodómunkás

9224

Pultfeltöltő, árufeltöltő

9225

Kézi csomagoló

923

Egyéb egyszerű szolgáltatási és szállítási
foglalkozások

9231

Portás, telepőr, egyszerű őr

9232

Mérőóra-leolvasó és hasonló egyszerű
foglalkozás

9233

Hivatalsegéd, kézbesítő

9234

Hordár, csomagkihordó

9235

Gyorséttermi eladó

9236

Konyhai kisegítő

9237

Háztartási alkalmazott

9238

Parkolóőr

9239

Egyéb, máshova nem sorolható egyszerű
szolgáltatási és szállítási foglalkozású

93

Egyszerű ipari, építőipari, mezőgazdasági
foglalkozások

931

Egyszerű ipari foglalkozások

9310

Egyszerű ipari foglalkozású

932

Egyszerű építőipari foglalkozások

9321

Kubikos

9329

Egyéb egyszerű építőipari foglalkozású

933

Egyszerű mezőgazdasági, erdészeti, vadá-
szati és halászati foglalkozások

9331

Egyszerű mezőgazdasági foglalkozású

9332

Egyszerű erdészeti, vadászati és halászati
foglalkozású

________________________________________________________________________________________________________________________
25 év alattiak és 55 év felettiek utáni kedvezmény
Változás 2016. június 16-ától.
A pályakezdőkedvezmény a munkáltató személyében bekövetkező változás esetében is tovább érvényesíthető.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 464. § (10) bekezdésében.]
Változás 2017. január 1-jétől.
A 25 év alatti és 55 év feletti munkavállalók foglalkoztatása esetén a munkáltatóknak járó kedvezmény egyenlő a havi bruttó munkabér - de legfeljebb 100 ezer forint - után az adómérték 50 százalékával megállapított összeggel (korábban 14,5 százalék volt). A fizetendő szociális hozzájárulási adó - 100 ezer forintig - 11 százalék (ami mellett az 1,5 százalék szakképzési hozzájárulást is meg kell fizetni). A munkabér 100 ezer forint feletti részére a szociális hozzájárulási adót a normál, 22 százalékos mértékkel kell megállapítani.
A pályakezdő utáni kedvezmény a foglalkoztatás első két évében egyenlő a havi bruttó munkabér - de legfeljebb 100 ezer forint - 22 százalékával (a szociális hozzájárulási adó alól mentes kétéves időszakban szakképzési hozzájárulást sem kell fizetni 100 ezer forintos munkabérig). A kedvezményalap 100 ezer forintos felső határát részmunkaidő esetén időarányosan csökkenteni kell.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 462/B. § (2)-(3) bekezdésében.]
Nem változott.
Nagyobb a kedvezmény a 25 év alatti munkavállaló után, ha pályakezdő, azaz legfeljebb 180 nap biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonnyal rendelkezik.
A hónap egészére jár a kedvezmény abban a hónapban is, amelyben a munkavállaló a 25. vagy 55. évét betölti. A kedvezmény nyugdíjas munkavállaló után is jár.
A 180 napba a biztosítási (járulékfizetési) kötelezettséggel járó munkaviszonyok számítanak be, tehát az egyszerűsített foglalkoztatás (alkalmi, idénymunka) vagy az iskolaszövetkezetben végzett munka időtartamát nem kell figyelembe venni.
A pályakezdőkre is érvényes, hogy nem kell töredék hónappal számolni, vagyis teljes hónapra jár a kedvezmény abban a hónapban is, amelyben a munkavállaló betölti a 25. életévét, vagy a foglalkoztatás második éve véget ér.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 4. § (1a) bekezdésében, valamint a 2011. évi CLVI. törvény 462/B. §-ában és 463. § (5) bekezdésében.]
Tartósan álláskeresők kedvezménye
Változás 2016. június 16-ától.
Az adókedvezmény alkalmazásában a tartósan álláskereső személyekre irányadó időtartam számítása során a közfoglalkoztatásban történő részvétel időtartamát figyelembe lehet venni. (Vagyis a 275 napon belül legalább 183 napig álláskeresőként nyilvántartott időszakba a közfoglalkoztatás időtartama beleszámít.)
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 462/C. § (3) bekezdésében.]
Változás 2017. január 1-jétől.
A szociális hozzájárulási adó számított összegéből a tartósan álláskeresők foglalkoztatására tekintettel igénybe vehető kedvezmény a foglalkoztatás első két évében egyenlő a havi bruttó munkabér - de legfeljebb 100 ezer forint - 22 százalékával (ebben az időszakban szakképzési hozzájárulást sem kell fizetni 100 ezer forint munkabérig), majd a foglalkoztatás harmadik évében az adómérték 50 százalékával megállapított összeggel (korábban 14,5 százalék volt). Emellett az 1,5 százalék szakképzési hozzájárulást meg kell fizetni.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 462/C. § (2) bekezdésében.]
Nem változott.
A kedvezményalap 100 ezer forintos felső határát részmunkaidő esetén időarányosan csökkenteni kell.
Az egész hónapra megilleti a szociális hozzájárulási adó és a szakképzési hozzájárulás alóli teljes mentesség az adózót abban a hónapban is, amelyben a kedvezményezett foglalkoztatás első két éve lejár. Az 50%-os s szociálishozzájárulásiadó-kedvezményt is teljes hónapra lehet érvényesíteni, ha a kedvezményezett foglalkoztatás harmadik éve hónap közben jár le.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 4. § (1a) bekezdésében, valamint a 2011. évi CLVI. törvény 462/C. §-ában és 463. § (5) bekezdésében.]
A kedvezményhez a foglalkoztatást megelőző 275 napon belül legalább 183 napig kell álláskeresőként a nyilvántartásban szerepelni.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 462/C. § (3) bekezdésében.]
Anyasági ellátásról munkába visszatérők kedvezménye
Új előírás 2017. január 1-jétől.
A kedvezményre jogosító feltételeknek a kedvezményezett foglalkoztatás kezdetének időpontjában kell fennállniuk.
Ha a 3 vagy több gyermekes kedvezmény igénybevételére való jogosultság a Szocho törvény 462/D. § (2) bekezdés szerinti 2+1 éves kedvezmény érvényesítése alatt keletkezik, a nagyobb kedvezmény (3 + 2 éves) teljes egészében érvényesíthető.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 464/E. §-ban.]
Változás 2017. január 1-jétől.
A gyermekgondozási díj, illetve a gyermekgondozást segítő ellátás (gyermekgondozási segély) és a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt vagy azt követően foglalkoztatott munkavállalók esetén a szociális hozzájárulási adó számított összegéből igénybe vehető kedvezmény a foglalkoztatás első két évében egyenlő a havi bruttó munkabér - de legfeljebb 100 ezer forint - 22 százalékával (ekkor szakképzési hozzájárulást továbbra sem kell fizetni 100 ezer forint munkabérig). A foglalkoztatás harmadik évében a kedvezmény egyenlő a bruttó munkabér - de legfeljebb 100 ezer forint - után az adómérték 50 százalékával megállapított összeggel (korábban 14,5 százalék volt). A fizetendő szociális hozzájárulási adó - 100 ezer forintig - 11 százalék (ami mellett az 1,5 százalék szakképzési hozzájárulást is meg kell fizetni).
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 462/D. § (2) bekezdésében.]
Nem változott.
A kedvezményes hároméves foglalkoztatás kezdete az az időpont, amikor az anyasági ellátás lejártát követő, illetve az ellátás igénybevétele melletti foglalkoztatás megkezdődik.
A három évig járó kedvezmény legkésőbb az anyasági ellátás folyósításának megszűnését követő hónaptól számított 45. hónap utolsó napjáig érvényesíthető. A folyósítás megszűnésének hónapja az, amelyre az anyasági ellátások valamelyike utoljára megillette az érintett személyt. Egymást követő több ellátás esetén a határidőt a legutoljára folyósított anyasági ellátás folyósításának megszűnésétől kell számítani.
Ha a kedvezményezett foglalkoztatás első két éve az adott hónapban lejár, az egész hónapra jár a teljes mentesség a szociális hozzájárulási adó (és a szakképzési hozzájárulás) alól. Az 50 százalékos szociálishozzájárulásiadó-kedvezményt is teljes hónapra lehet érvényesíteni, ha a kedvezményezett foglalkoztatás harmadik éve hónap közben ér véget.
Plusz két évre kapnak adókedvezményt azok a foglalkoztatók, akik (amelyek) legalább három gyermeket nevelő munkavállalókat alkalmaznak.
A foglalkoztatás első három évében a kedvezmény egyenlő a munkavállalót az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett havi bruttó munkabér, de legfeljebb 100 ezer forint 22 százalékával, a foglalkoztatás negyedik és ötödik évében az adómérték 50 százalékával megállapított összeggel (a korábbi 14,5 százalék helyett), ha a foglalkoztatott a családok támogatásáról szóló törvény szerint legalább három gyermekre tekintettel családi pótlékra szülőként jogosult, és gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozást segítő ellátásban (gyermekgondozási segélyben) részesült vagy részesül, vagy gyermeknevelési támogatásban részesült vagy részesül.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 4. § (1a) bekezdésében, valamint a 2011. évi CLVI. törvény 462/D. §-ában és 463. § (5) bekezdésében.]
A kedvezményt a kifizető az anyasági ellátások folyósításának megszűnését követő hónaptól számított 69. hónap végéig, de legfeljebb öt évig érvényesítheti. A kedvezmény igénybevételéhez gyermekgondozási díj és gyermekgondozást segítő ellátás (gyermekgondozási segély) esetén szükséges családtámogatási feladatokat ellátó fővárosi és megyei kormányhivatal által kiadott igazolás is, amely igazolja a legalább három gyermek után a szülőnek járó családi pótlékra való jogosultságot.
A kedvezmény igénybe vehető akkor is, ha az anyasági ellátás folyósítása alatti vagy folyósításának megszűnését követő foglalkoztatás 2014. január 1-jét megelőzően kezdődött.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 462/D. §-ában.]
Részmunkaidő esetén nem kell a kedvezményalap havi 100 ezer forintos felső határát időarányosan csökkenteni. Vagyis az érvényesíthető kedvezmény összege nem függ attól, hogy a foglalkoztatás teljes vagy részmunkaidőben történik. Az érvényesíthető kedvezmény összege havi 22 ezer (a szakképzési hozzájárulással együtt 23 500) forint, 100 ezer forintos vagy ezt meghaladó havi munkabér kifizetése esetén a munkaidőre tekintet nélkül.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 463. § (5) bekezdésében.]
Az adókedvezmény a gyed melletti foglalkoztatásra is kiterjed.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 462/D. § (1) bekezdésében.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Szochokedvezmények 2017-ben

Megnevezés

A szakképzettséget nem
igénylő munkakörben
foglalkoztatott munkavál-
lalók után érvényesíthető
adókedvezmény: 50%

Az 55 év feletti foglal-
koztatott munkavállaló
után érvényesíthető
adókedvezmény: 50%

Mezőgazdasági munka-
körben foglalkoztatott
munkavállalók után
érvényesíthető adóked-
vezmény: 50%

Gyed, gyes, gyet utáni
adókedvezmény egy-két
gyermek esetén első két
évben: 100%

Gyed, gyes, gyet utáni
adókedvezmény egy-két
gyermek esetén harma-
dik évben: 50%

I.

Havi bruttó munkabér
(Ft/hó)

127 500

161 000

100 000

150 000

150 000

II.

Szociálishozzájárulási-
adó-kulcs (22%)

22%

22%

22%

22%

22%

III.

Kedvezmény nélkül
számított szociális hoz-
zájárulási adó (I.) x (II.)

28 050

35 420

22 000

33 000

33 000

IV.

Heti munkaidő (óra)

40

40

20

30

30

V.

Kedvezményalap*

100 000

100 000

50 000

100 000

100 000

VI.

Szochokedvezmény
mértéke (459. § (1)
bekezdés szerinti
adómérték vagy annak
50%-a)

50%

50%

50%

100%

50%

VII.

Szocho. kedvezmény
(II.) x (VI.) x (V.)

11 000

11 000

5 500

22 000

11 000

VIII.

Fizetendő szociális hozzá-
járulási adó (III.) - (VII.)

17 050

24 420

16 500

11 000

22 000

* A gyermekgondozási díjban, gyermekgondozást segítő ellátásban vagy gyermeknevelési támogatásban részesülő munkavállaló után érvényesíthető adókedvezmény esetében nem kell az alapot
arányosítani.

[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 463. § (5) bekezdésében.]

________________________________________________________________________________________________________________________
Kedvezmény szabad vállalkozási zónában
Változás 2017. január 1-jétől.
A foglalkoztatás első két évében a kedvezmény egyenlő az új munkavállalóval létesített, adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszony alapján a munkavállalót az adómegállapítási időszakra megillető - az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett - havi (bruttó) munkabér, de legfeljebb 100 ezer forint 22 százalékával (ekkor szakképzési hozzájárulást sem kell fizetni 100 ezer forint munkabérig), a foglalkoztatás harmadik évében pedig az adómérték 50 százalékával megállapított összeggel.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 462/E. § (2) bekezdésében.]
Nem változott.
A szabad vállalkozási zónában működő vállalkozás (kivéve a munkaerő-kölcsönzést folytató munkáltatót) szociálishozzájárulásiadó-kedvezményt érvényesíthet, ha a megelőző hónap átlagos statisztikai állományi létszámához képest bővíti munkavállalóinak létszámát.
A kedvezményalap 100 ezer forintos felső határát részmunkaidő esetén időarányosan csökkenteni kell.
Az adókedvezményre való jogosultság feltétele, hogy a kedvezménnyel érintett munkavállalók tényleges munkavégzési helye a szabad vállalkozási zóna területén legyen.
Az egész hónapra megilleti az adózót a teljes mentesség a szociális hozzájárulási adó és a szakképzési hozzájárulás alól abban a hónapban is, amelyben a kedvezményezett foglalkoztatás első két éve az adott hónapban lejár. Az 50 százalékos szociálishozzájárulásiadó-kedvezményt is teljes hónapra lehet érvényesíteni, ha a kedvezményezett foglalkoztatás harmadik éve hónap közben ér véget.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 4. § (1a) bekezdésében, a 2011. évi CLVI. törvény 462/E. §-ában, 463. § (5) bekezdésében.]
A szociálishozzájárulásiadó-részkedvezményre való jogosultság további feltétele, hogy
■ a kifizető a kedvezményezett munkavállalóval növelt létszámot az új munkavállaló foglalkoztatása alatt, de legalább az adott munkavállalóhoz kapcsolódó kedvezményes időszakban nem csökkenti, és
■ a kedvezménnyel érintett munkavállaló bejelentett lakóhelye legalább hat hónapja abban a szabad vállalkozási zónában található, amelyben a kifizető működik.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 462/E. §-ában.]
Nem feltétel a munkáltatónál a társaságiadó-törvény szerinti fejlesztési adókedvezményre való jogosultság (vagyis nincs szükség a zónában eszközölt nagy értékű beruházásra).
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 462/E. §-ában.]
Nem kizárólagos feltétel, hogy a munkavállaló lakóhelye (legalább hat hónapja) a munkavégzési hely szerinti szabad vállalkozási zónában legyen; a lakóhely lehet e szabad vállalkozási zóna közigazgatási határától - közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton számított - legfeljebb 20 kilométerre levő szabad vállalkozási zónában is, vagy ugyanabban - a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény szerinti - területfejlesztési-statisztikai kistérségben, mint amelyben a munkavégzési hely (kifizető működési helye) szerinti szabad vállalkozási zóna is található.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 462/E. §-ában.]
Kedvezmény kutatók, fejlesztők után
Változás 2017. január 1-jétől.
A vállalkozásként működő kutatóhelyek által foglalkoztatott, doktori (PhD) vagy ennél magasabb tudományos fokozattal vagy tudományos címmel rendelkező kutatók, fejlesztők után érvényesíthető adókedvezmény egyenlő a munkavállalót az adómegállapítási időszakra megillető havi bruttó munkabér - de legfeljebb 500 ezer forint - 22 százalékával. (Emellett a kutatóhely a szakképzési hozzájárulás alapját továbbra is csökkentheti a kedvezményezett munkavállaló munkabérével, de legfeljebb havi 500 ezer forinttal.)
A doktori képzésben részt vevő hallgató vagy doktorjelölt kutató, fejlesztő munkavállaló után is jár adókedvezmény. A kedvezmény egyenlő a munkavállalót az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett havi bruttó munkabér, de legfeljebb 200 ezer forint után az adómérték 50 százalékával megállapított összeggel.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 462/F. §-ában.]
Nem változott.
A kedvezményalap
■ 500 ezer forintos felső határát részmunkaidő esetén időarányosan csökkenteni kell a doktori (PhD) vagy ennél magasabb tudományos fokozottal vagy tudományos címmel rendelkező kutató, fejlesztő esetén;
■ 200 ezer forintos felső határát részmunkaidő esetén időarányosan csökkenteni kell a doktori képzésben részt vevő hallgató vagy doktorjelölt foglalkoztatása során.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 462/F. §-ában, 463. § (5) bekezdésében.]
A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény rendelkezései szerint
■ kutatóhely az alap-, illetve főtevékenységként vagy ahhoz kapcsolódóan kutatás-fejlesztési tevékenységet folytató intézmény, szervezeti egység vagy vállalkozás;
■ kutató, fejlesztő az a természetes személy, aki új ismeret, szellemi alkotás, termék, szolgáltatás, eljárás, módszer, rendszer létrehozásával vagy fejlesztésével, valamint az ezt célzó projektek megvalósításának irányításával foglalkozik.
[Lásd az 2011. évi CLV. törvény 4. § (1b) bekezdésében, valamint a 2011. évi CLVI. törvény 462/F. §-ában és 463. § (5) bekezdésében.]
Kedvezmény mezőgazdasági foglalkoztatott után
Változás 2017. január 1-jétől.
A mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatott 25 év feletti és 55 év alatti munkavállalók esetében a munkáltató az adómérték 50 százalékával megállapított összegű kedvezményt érvényesíthet a bruttó munkabér, de legfeljebb 100 ezer forint után. A fizetendő szociális hozzájárulási adó tehát - 100 ezer forintig -22 százalék helyett 11 százalék.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 462/G. § (2) bekezdésében.]
Nem változott.
Az adókedvezmény a mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatottak után vehető igénybe. Ilyen munkakörnek minősülnek a FEOR-08 6. főcsoport 61. csoportjába tartozó, a 7. főcsoport 7333 számú foglalkozásából a mezőgazdasági gép (motor) karbantartója, javítója munkakörben és a 8. főcsoport 8421 számú foglalkozás szerinti munkakörök (lásd a táblázatunkat).
A kedvezmény igénybevételére nincs időbeli korlát, vagyis az mindaddig érvényesíthető, amíg a munkavállalót mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatják. Ugyanakkor egész hónapra csak abban az esetben érvényesíthető a kedvezmény, ha a munkavállaló a hónap egészében ilyen munkakörben végzi munkáját. A kedvezmény nem vehető igénybe azokban a hónapokban, amelyekben a munkavállaló betölti a 25. és 55. életévét.
Ha a munkavállaló havi munkabére meghaladja a havi 100 ezer forintot, a 100 ezer forint feletti részre a szociális hozzájárulási adót a normál, 22 százalékos mértékkel, a szakképzési hozzájárulást pedig 1,5 százalékos mértékkel kell megállapítani.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 462/G. §-ában.]
A kedvezményalap 100 ezer forintos felső határát részmunkaidő esetén időarányosan csökkenteni kell.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 463. § (5) bekezdésében.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Mezőgazdasági munkakörök

Száma

Foglalkozás neve

6

Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási
foglalkozások

61

Mezőgazdasági foglalkozások

611

Növénytermesztési foglalkozások

6111

Szántóföldinövény-termesztő

6112

Bionövény-termesztő

6113

Zöldségtermesztő

6114

Szőlő-, gyümölcstermesztő

6115

Dísznövény-, virág- és faiskolai kertész,
csemetenevelő

6116

Gyógynövénytermesztő

6119

Egyéb növénytermesztési foglalkozású

612

Állattenyésztési és állatgondozási foglalko-
zások

6121

Szarvasmarha-, ló-, sertés-, juhtartó és
-tenyésztő

6122

Baromfitartó és -tenyésztő

6123

Méhész

6124

Kisállattartó és -tenyésztő

613

Vegyes profilú gazdálkodók

6130

Vegyes profilú gazdálkodó

7

Ipari és építőipari foglalkozások

73

Fém- és villamosipari foglalkozások

733

Gépek és berendezések karbantartói, javítói

7333

Mezőgazdasági és ipari gép (motor) karban-
tartója, javítója

8.

Gépkezelők, összeszerelők, járműkezelők

84

Járművezetők és mobil gépek vezetői

842

Mobil gépek kezelói

8421

Mezőgazdasági, erdőgazdasági, növényvédő
gép kezelője

________________________________________________________________________________________________________________________
K+F tevékenység adókedvezménye
Új előírás 2016. június 16-ától.
Csökkenti a kutatás-fejlesztési tevékenység közvetlen költségei között kimutatott, munkaviszonyban foglalkoztatott természetes személyek után keletkező szociális hozzájárulási adó összegét a kifizető saját tevékenységi körében végzett K+F tevékenység közvetlen költségének levonására tekintettel keletkező negatív társasági adóalap 50 százalékának a társasági adóról szóló törvényben meghatározott adókulccsal megállapított összege.
E kedvezmény érvényesítésére a szochóból más jogcímen már érvényesített kedvezményeket követően fennmaradó fizetési kötelezettség összegéig kerülhet sor.
Az adókedvezmény az alábbi feltételek együttes fennállása esetén érvényesíthető:
■ a kifizető a társasági adóról szóló törvény szerinti összes bevételének 40 százaléka a negatív adózás előtti eredmény keletkezésének adóévében kutatás-fejlesztési tevékenységből származik;
■ a kifizető külső gyakorlóhelyként - kis- és középvállalkozás legalább egy fő, nagyvállalkozás legalább öt fő - a felsőoktatási intézménnyel hallgatói jogviszonyban álló személyt fogad egybefüggő legalább 3 hónap időtartamra a kedvezményezett adóévben;
■ a kifizető által foglalkoztatott kutató-fejlesztők átlagos statisztikai állományi létszáma a kedvezményezett adóévben az ezen adóévet közvetlenül megelőző adóévhez képest legfeljebb 10 százalékos mértékben csökken.
E feltételek teljesítése szempontjából a jogelőd teljesítményét is figyelembe lehet venni, ha e feltételek a kifizető esetén nem állnak fenn és a kedvezményezett adóévben átalakul (egyesül, szétválik).
A kedvezményt a társasági adóbevallás benyújtását követő hónaptól lehet igénybe venni 12 hónapon keresztül, legkorábban 2016. július 1-jétől, már a június hónapról szóló bevallás esetében is.
Az adókedvezmény feltételeinek teljesítését az állami adó- és vámhatóság az adókedvezmény első igénybevételét követő harmadik naptári év végéig legalább egyszer ellenőrzi.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 462/H. § és 467/F. §-ában.]
Kedvezmények érvényesítése
Nem változott.
A kedvezmény érvényesítéséhez igazolás szükséges a tartósan álláskereső után járó és a kisgyermekes munkavállalóra tekintettel érvényesíthető kedvezményeknél. Az előbbinél az igazolást kiállító szerv a munkaügyi központ, az utóbbinál az anyasági ellátást folyósító egészségbiztosítási szerv, társadalombiztosítási kifizetőhely, családtámogatási feladatokat ellátó fővárosi és megyei kormányhivatal vagy családtámogatási kifizetőhely.
A 25 év alatti és az 55 év feletti munkavállalóknál, valamint a szakképzettséget nem igénylő munkakörben dolgozóknál a kedvezmény érvényesítéséhez nem szükséges igazolás. A pályakezdő 25 év alatti munkavállaló esetében szükséges olyan - 15 napnál nem régebbi - igazolás, amellyel a foglalkoztatott egy alkalommal igazolja a munkáltatójának, hogy legfeljebb 180 nap biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonnyal rendelkezik. Az igazolást az állami adóhatóságtól kell kérnie a pályakezdőnek.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 462/B. § (6) bek. és 462/D. § (5) bekezdésében.]
A társadalombiztosítási vagy családtámogatási kifizetőhely megszűnése esetén az egészségbiztosítási szerv, illetve a családtámogatási feladatokat ellátó kormányhivatal adja ki az ellátásban részesülő kérelmére az adókedvezményhez szükséges igazolást.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 462/D. § (5) bekezdésében.]
Rehabilitációs, közfoglalkoztatási és egyéb kedvezmények
Változás 2017. január 1-jétől.
A részkedvezmény egyenlő az adómegállapítási időszakra az egyéni vállalkozó által saját maga után megállapított, illetve a tag után a kifizető által megállapított adóalap - de legfeljebb a minimálbér kétszeresének - 22 százalékával.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 462/A. §-ában.]
A közfoglalkoztatási adókedvezmény a közfoglalkoztatási bér, de legfeljebb a közfoglalkoztatási garantált bér 130 százalékának az adómérték 50 százalékával megállapított összege. Közfoglalkoztatás esetén a munkáltató kizárólag közfoglalkoztatási adókedvezményt érvényesíthet (vagyis más jogcímen szociálishozzájárulásiadó-kedvezmény nem jár a közfoglalkoztatott után).
[Lásd a 2004. évi CXXIII. törvény 8/A. §-ában.]
Nem változott.
Vállalkozói jogviszony alapján is érvényesíthető adókedvezmény, ha a vállalkozó megváltozott munkaképességű. A szociális hozzájárulási adóból részkedvezmény illeti meg az egyéni vállalkozót a saját maga után fizetendő adóból, a közkereseti társaságot, a betéti társaságot, a korlátolt felelősségű társaságot, a közös vállalatot, az egyesülést, az európai gazdasági egyesülést, a szabadalmi ügyvivői irodát, a szabadalmi ügyvivői társaságot, az ügyvédi irodát, a közjegyzői irodát, a végrehajtói irodát, az egyéni céget a tagjával fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező (tagsági) jogviszonyára tekintettel terhelő adóból, ha
■ az egyéni vállalkozó, illetve a tag 2011. december 31-én - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján megállapított - I., II. vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult, és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 32-33. §-a alapján rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül, vagy
■ az egyéni vállalkozó, illetve a tag rokkantsági ellátásban részesül, és egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékű.
Az adókedvezmény az uniós jog alapján csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 462/A. §, 465/A. §-ában.]
A közfoglalkoztatási adókedvezmény alanya a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény 1. § (3) bekezdésében felsorolt közfoglalkoztató, azaz a
■ helyi és nemzetiségi önkormányzat, valamint ezek jogi személyiséggel rendelkező társulása;
■ költségvetési szerv;
■ egyház;
■ közhasznú jogállású szervezet;
■ civil szervezet;
■ állami és önkormányzati tulajdon kezelésével és fenntartásával megbízott, vagy erre a célra az állam, önkormányzat által létrehozott gazdálkodó szervezet;
■ vízitársulat;
■ erdőgazdálkodó, amennyiben a közfoglalkoztatás keretében az erdő külön törvényben meghatározott közjóléti céljainak megvalósítása érdekében végzett feladatok ellátására, a természeti károkat szenvedett erdőterületek rehabilitációjára, erdészeti sétautak, turistautak és tanösvények kijelölésére, karbantartására, határjelek és környezetének karbantartására, tűzpászták készítését és tűzmegelőzést szolgáló feladatok ellátására, kommunális hulladék gyűjtésére és elszállítására, az erdőterület kommunális szennyeződéstől való tisztítására kerül sor;
■ törvényben meghatározott feladatok ellátása esetén a szociális szövetkezet;
■ vasútipályahálózat-működtető szervezet a vasúti pálya és környezete tisztán tartásával, a kapcsolódó területek növényzetének karbantartásával, továbbá a vasúti üzemi létesítmények fenntartója az üzemi létesítmény állagmegóvásával kapcsolatos feladatai ellátásában.
[Lásd a 2004. évi CXXIII. törvény 8/A. §-ában.]
Rehabilitációs kártyára jogosult a megváltozott munkaképességű személy, ha a rehabilitációs hatóság által végzett hatályos komplex minősítés szerint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 3. § (2) bekezdés a) pontjában, vagy b) pont ba) vagy bb) alpontjában foglalt minősítési kategóriába tartozik. (A rehabilitációs kártyára való jogosultság megszűnik, ha a rehabilitációs hatóság megállapítja, hogy az előző feltétel nem teljesül.)
Rehabilitációs kártyára az a személy is jogosult, aki 2011. december 31-én III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban vagy rendszeres szociális járadékban részesült.
A munkaadó az érvényes rehabilitációs kártyával rendelkező megváltozott munkaképességű személlyel fennálló, adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyra tekintettel kedvezményt vehet igénybe a szociális hozzájárulási adóból. Ennek mértéke az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett havi (bruttó) munkabér - de legfeljebb a minimálbér kétszeresének - 22 százaléka.
[Lásd a 2004. évi CXXIII. törvény 16/A.-B. §-aiban.]
A gyermekgondozási szabadságról részmunkaidőbe visszatérő munkavállaló és az ugyanabban vagy hasonló munkakörben alkalmazott másik részmunkaidős munkavállaló után kedvezmény jár a munkáltatónak a szociális hozzájárulási adóból. A kedvezmény mértéke a két részmunkaidős havi bruttó munkabérének - de legfeljebb a minimálbér kétszeresének - 7 százaléka.
A munkaadónak a kedvezmény akkor jár, ha a gyermekgondozási szabadságról visszatérő munkavállaló (aki a szabadság alatt csecsemőgondozási díjban, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozást segítő ellátásban, gyermekgondozási segélyben vagy gyermekgondozási díjban részesült) munkakörét közvetlenül a visszatérését követően a gyermekgondozási szabadságról visszatérő munkavállaló és mellette a munkavállaló gyermekgondozási szabadságának időtartama alatt e munkavállaló munkakörének ellátására létesített munkaviszonyban foglalkoztatott (helyettesítő) munkavállaló - vagy a szabadság lejártát követően vele azonos vagy hasonló munkakör ellátására létesített munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállaló - heti 20-20 órás részmunkaidős munkaviszony keretében látja el.
A kedvezmény a munkaadót abban az esetben illeti meg, ha a létszámát a részmunkaidős foglalkoztatás kezdetét megelőző hónap átlagos statisztikai állományi létszámához képest növeli, és azt a részmunkaidős foglalkoztatás időtartama alatt nem csökkenti.
Nem minősül az állományi létszám csökkentésének, ha a létszám olyan munkavállalóval csökken, aki
■ a statisztikai előírások szerint nem tartozik az átlagos statisztikai állományi létszámba, vagy
■ munkaviszonyát felmondással vagy azonnali hatályú felmondással szüntette meg.
A gyermekgondozási szabadságról való visszatérést követően a "megosztott" munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után abban az esetben jár kedvezmény, ha a részmunkaidős foglalkoztatás a gyermekgondozási szabadságról való visszatéréstől számítva legalább egy évig fennáll. A kedvezmény a foglalkoztatás fennállása alatt, legfeljebb három évig jár.
[Lásd a 2004. évi CXXIII. törvény 8/B. §-ában.]
Adókedvezmények korlátozása
Változás 2016. június 16-ától.
Az azonos felek között párhuzamosan fennálló munkaviszonyok esetében - a kifizető döntése alapján - csak az egyik munkaviszony után érvényesíthető kedvezmény; továbbá ha ugyanazon felek között egy adott hónapban új munkaszerződéssel ismételten munkaviszony jön létre, akkor a kedvezmény újbóli érvényesítésére már nincs lehetőség.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 463/B. §-ában.]
Nem változott.
Az adókedvezmények közül, ha egy jogviszony alapján a kifizetőt több is megilleti, a kifizető választhatja ki, hogy melyiket érvényesíti.
Közös szabály az adókedvezményeknél, hogy az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonyból származó bér az adókedvezmény alapjánál nem vehető figyelembe.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 463. §-ában.]
Bevallás, befizetés
Új előírás 2017. január 1-jétől.
Az adó, az adókedvezmény mértékének változása esetén az adó alanya a megváltozott adómértéket, kedvezménymértéket arra a hónapra vonatkozóan bevallott jövedelmekre alkalmazza először, amely hónapban a megváltozott adómérték, kedvezménymérték hatályba lép.
A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózó a kutatás-fejlesztési tevékenység után érvényesíthető szochókedvezményt az egyes pénzügyi és gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló 2016. évi CLXXXII. törvény hatálybalépését magában foglaló adóévet követő első hónaptól alkalmazza.
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 462/H. § és 467/J. §-ában.]
Nem változott.
Az adóalany kifizető az adót havonta állapítja meg, és a tárgyhónapot követő hónap 12-éig vallja be és fizeti meg. Az adó összegét természetes személy részére kiállított igazoláson nem kell feltüntetni. Ha az adóalany foglalkoztatási kedvezményt vagy támogatást vesz igénybe, az adózás rendjéről szóló törvény 31. § (2) bekezdése szerinti bevallását úgy köteles teljesíteni, hogy abból a kedvezmény vagy támogatás jogcíme, alapja és a kedvezmény vagy támogatás összege személyenként megállapítható legyen.
Az egyéni vállalkozó havonta, az őstermelő negyedévente állapítja meg az adót, és azt a tárgyhónapot, illetve negyedévet követő hónap 12-éig vallja be és fizeti meg.
A legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal rendelkező, valamint a közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali tagozaton tanuló evás egyéni vállalkozó az adót negyedévente állapítja meg, és azt a tárgynegyedévet követő hónap 12-éig vallja be és fizeti meg.
A külföldi kifizető telephelye, pénzügyi vagy más meghatalmazott képviselője útján, ezek hiányában közvetlenül saját maga teljesíti adókötelezettségeit. Ha ezt elmulasztja, a vele adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyban álló természetes személy válik kötelezetté az adó fizetésére, és ő viseli az adókötelezettségek elmulasztása miatti jogkövetkezményeket is (kivéve a mulasztási és az adóbírságot).
[Lásd a 2011. évi CLVI. törvény 464. §-ában.]
Mit kell tudni az egészségügyi hozzájárulásról?
Egyéni százalékos eho
Változás 2017. január 1-jétől.
Megszűnik a 6 százalékos eho, amely a személyijövedelemadó-törvény 65. §-a szerinti kamatjövedelmet és a személyijövedelemadó-törvény 67/B. §-a alapján a TBSZ hároméves lekötési időszakon belüli megszakítása esetén megállapítandó lekötési hozamot terhelte.
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 3/A. § és 11/C. §-ában.]
Nem változott.
Az egyént terhelő százalékos eho 14 százalék, és a vállalkozásból kivont, az értékpapír-kölcsönzésből, az árfolyamnyereségből származó jövedelem, az osztalék, a vállalkozói osztalékalap, továbbá az ingatlan-bérbeadásból származó, évi 1 millió forintnál nagyobb adóköteles jövedelem teljes összegére kell megfizetni. Osztalékelőlegre nem kell ehót fizetni.
A hozzájárulás-fizetési felső határ évi 450 ezer forint, vagyis maximum ennyi ehót kell megfizetni akkor is, ha a 14 százalékkal számított eho ennél több. A 450 ezer forintba beleszámítanak az egyéni egészségbiztosítási járulékok (4 százalék természetbeni és a 3 százalék mértékű pénzbeli egészségbiztosítási járulék), a magánszemélyt terhelő egyszerűsített közteherviselési hozzájáruláson belüli 1,6 százalékos egészségbiztosítási járulék, továbbá az egészségügyi szolgáltatási járulék (utóbbi összege 2017. január 1-jétől havi 7110 forint). Ha e járulékok összege meghaladja a 450 ezer forintot, a magánszemélynek már nem kell 14 százalék ehót fizetni, ha azonban ennél kevesebb az éves járulék, akkor az összeghatár eléréséig kell.
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 3. § (3) bekezdésében.]
A magánszemélyek egyéb jövedelmét is terhelheti 14 százalékos eho. A személyi jövedelemadóról szóló törvény 28. § (2) bekezdésében meghatározott jövedelem után (vagyis amikor életbiztosításból származó egyes ügyletek esetén egyéb jövedelem keletkezik) a magánszemély 14 százalék ehót fizet, ha a jövedelem megszerzésének időpontja a lejárati szolgáltatással nem bíró, teljes életre (kizárólag halál esetére) szóló, visszavásárlási értékkel bíró életbiztosítás megkötésétől - de legkorábban 2013. január 1-jétől - számított tíz évet követő időpontra esik. (Az e jövedelem után megfizetett eho nem számít be a 450 ezer forintos felső határba.)
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 3. § (7) bekezdésében, 11. § (11) bek. e) pontjában.]
Ehoköteles az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány, és mivel e jövedelemnél a pénztár nem minősül kifizetőnek, a jövedelmet szerző magánszemély fizeti meg az egyébként a kifizetőket terhelő 22 százalékos mértékű ehót (a jövedelemadó-törvény 82 százalékos jövedelemmegállapítási szabályának alkalmazásával).
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 3. § (1) bek. a) pont, 11. § (11) bek. d) pontjában.]
A személyijövedelemadó-törvény 1/B. §-a szerinti adózást választó külföldi előadóművésznek (például színésznek, zenésznek, statisztának, stábtagoknak) 14 százalékos egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie, de egy adóéven belül legfeljebb 450 ezer forintig. Nem kell megfizetni az egészségügyi hozzájárulást a külföldi előadóművésznek, ha igazolja, hogy más EU-tagállamban biztosított.
Kifizetői százalékos eho
Változás 2017. január 1-jétől.
A kifizetőt terhelő eho mértéke 22 százalék (a korábbi 27 százalék helyett). A béren kívüli juttatás 1,18-szorosa után kell az ehót megfizetni (a korábbi 1,19-es szorzó helyett).
A béren kívüli juttatásnak minősülő pénzösszeg juttatás 100 ezer forintos éves keretösszegéig a kifizetőnek 14 százalékos ehót kell fizetnie. (A 100 ezer forintot meghaladó pénzösszegjuttatás után a bért terhelő közterheket kell megfizetni.)
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 3. § (4) bekezdésében.]
22 százalékos ehofizetési kötelezettség terheli a kifizetőt, ha
■ az éves rekreációs keretösszegen (450 ezer forint) felül adott SZÉP-kártya-juttatást,
■ a SZÉP-kártya-juttatás meghaladja az adott alszámlára vonatkozó értékhatárt.
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 3. § (1) bekezdésében.]
Nem változott.
A SZÉP-kártya egyes alszámláira adott juttatás után 450 ezer forint éves keretösszegig (éves rekreációs keretösszeg) a kifizetőnek 14 százalékos ehót kell fizetnie az adóalapként meghatározott összeg, vagyis a jövedelem 1,18-szorosa után.
A kifizetőt terhelő százalékos eho 22 százalék (kivéve a béren kívüli juttatásoknak a jövedelemadóról szóló törvény 71. §-ban szereplő körét, ami után 14 százalék ehót kell fizetniük a kifizetőknek).
Kifizetői eho terheli az összevont személyijövedelemadó-alapba tartozó adó-(adóelőleg-)köteles jövedelmek közül azokat, amelyeket a tb-szabályok szerint nem terhel járulék vagy szociális hozzájárulási adó (ilyenek például a személyijövedelemadó-törvény szerinti egyéb jövedelmek, például a titoktartási, hallgatási díj), valamint a kamatkedvezményből származó külön adózó jövedelmet.
Az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem után a kifizetőnek nem kell 22 százalék ehót fizetnie.
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 3. § (1) bek. és 5. § (2) bekezdésében.]
A kifizetőnek 22 százalék ehót kell fizetnie a személyijövedelemadó-törvény 70. §-ában felsorolt, úgynevezett béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes juttatások adóalapként meghatározott összege után. Ilyen juttatás például a cégtelefon magáncélú használata, a reprezentáció és az üzleti ajándék személyijövedelemadó-köteles része. E jövedelmek után a juttatás értékének 1,18-szorosa után a kifizető 22 százalék ehót köteles fizetni (a 15 százalék személyi jövedelemadón felül).
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 3. § (1) bek. ba) alpontjában.]
A magánszemély akkor fizet 22 százalékos ehót, ha nincs kifizető, vagy a kifizető nem köteles a jövedelem után adót (adóelőleget) megállapítani. Ebben az esetben a személyijövedelemadó-törvény 29. §-a az összevont adóalap megállapítását 2017-től a jövedelem 82 százalékában (2016-ban 78 százalékában) határozza meg.
A biztosítási jogviszonyon kívüli juttatások után nem kell járulékot fizetni, ezért ilyenkor ehofizetési kötelezettség van (feltéve, hogy a jövedelem szocho alapját sem képezi). Így például a munkavállalónak a munkáltató belföldi vagy külföldi anyavállalatától kapott adó-(adóelőleg-) köteles jövedelme után a kifizetőnek 22 százalék ehót kell fizetnie. Ha a juttató nem minősül kifizetőnek, akkor a jövedelemszerző magánszemély fizeti a 22 százalékos ehót.
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 3. § (1) bekezdésében.]
A járuléktörvény szerinti foglalkoztató a magánszeméllyel közös nyilatkozat alapján átvállalhatja az összevont adóalapba tartozó jövedelem utáni 22 százalékos eho megfizetését és bevallását, ha a magánszemély a foglalkoztatójával fennálló jogviszonyára tekintettel - kifizetőnek nem minősülő - külföldi személytől szerez jövedelmet. A fizetési, bevallási kötelezettség átvállalásának feltétele a magánszemély nyilatkozata arról, hogy a kötelezettség teljesítéséhez szükséges adatokat a foglalkoztató rendelkezésére bocsátja. Az átvállalt kötelezettség teljesítéséért a foglalkoztató és a magánszemély egyetemlegesen felel.
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 11. § (10) bekezdésében.]
Más tagállami biztosítottak
Nem változott.
A Magyarországon kívüli EU-, EGT-tagállamban és a Svájcban biztosítottaknak, illetve kifizetőiknek nem kell ehót fizetniük. A másik tagállami vagy svájci biztosítás igazolható
■ az ottani illetékes hatóság által a biztosításról kiállított bármilyen formájú igazolással;
■ az úgynevezett A1-es uniós nyomtatvánnyal (amelyet kiküldetés vagy egyszerre több tagállamban történő munkavégzés esetén a biztosítás helye szerinti állam illetékes szerve állít ki).
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 5. § (3) bekezdésében.]
________________________________________________________________________________________________________________________
A cafeteria közterheinek változása

Cafeteriaelem

Közterhek 2016-ban

Közterhek 2017-ben

Erzsébet-utalvány

34,51% (havi 8 ezer forint)

43,66% (korlátozás nélkül)

Munkahelyi étkezés

34,51% (havi 12 500 forint)

43,66% (korlátozás nélkül)

Ajándékutalvány

49,98% (szabályozva, de korlátlanul)

43,66% (szabályozva, de korlátlanul)

Helyi bérlet

34,51 % (havonta a bérlet árából)

43,66% (havonta a bérlet árából)

Iskolakezdési támogatás

34,51%

(évi 33 300 forint gyermekenként)

43,66% (korlátozás nélkül)

Önkéntes nyugdíjpénztári
hozzájárulás

34,51% (havi 55 500 forint)

43,66% (korlátozás nélkül)

Önkéntes egészségpénztári
hozzájárulás

34,51% (havi 33 300 forint)

43,66% (korlátozás nélkül)

Készpénzkifizetés béren kívül*

-

34,22% (évi 100 ezer forintig)

Széchenyi-pihenőkártya
vendéglátás alszámla

34,51% (évi 150 ezer forintig)

34,22% (évi 150 ezer forintig)

Széchenyi-pihenőkártya
szállás alszámla

34,51% (évi 225 ezer forintig)

34,22% (évi 225 ezer forintig)

Széchenyi-pihenőkártya
szabadidő alszámla

34,51% (évi 75 ezer forintig)

34,22% (évi 75 ezer forintig)

Sportrendezvényekre szóló
belépő

adómentes (korlátozás nélkül)

adómentes (korlátozás nélkül)

Kulturális belépő

adómentes (évi 50 ezer forintig)

adómentes (évi 50 ezer forintig)

Bölcsődei ellátás, szolgáltatás

adómentes (költség mértékéig)

mindkettő adómentes (költség mértékéig)

Óvodai ellátás, szolgáltatás

az ellátás adómentes

mindkettő adómentes (költség mértékéig)

Mobilitás célú lakhatási
támogatás

adómentes

adómentes

(feltételekhez, értékhatárhoz kötött)

Lakáscélú támogatás

adómentes (max. 5 millió forint 5 évben)

adómentes (max. 5 millió forint 5 évben)

Kockázati biztosítás

adómentes

(havonta a minimálbér 30%-áig)

adómentes

(havonta a minimálbér 30%-áig)

* 2017-től létező juttatás.

________________________________________________________________________________________________________________________
Nyilatkozat az egyéni ehóról
Nem változott.
Az egyéni ehót a kifizetőnek a naptári évben mindaddig le kell vonnia a magánszemélynek kifizetett jövedelmekből, amíg az nem ad nyilatkozatot neki, hogy a biztosítási jogviszonyában megfizetett egészségbiztosítási járulék, illetve egészségügyi szolgáltatási járulék és a külön adózó jövedelmei után megfizetett 14 százalékos eho összege elérte a hozzájárulás-fizetési felső határt (2017-ben ez továbbra is 450 ezer forint).
A magánszemély nyilatkozhat arról is, hogy egészségbiztosítási járuléka év közben vagy az év végére várhatóan eléri a hozzájárulás-fizetési felső határt; ekkor a kifizető nem vonhatja le a 14 százalék ehót. Ha az év végén kiderül, hogy a járulék mégsem érte el a felső határt, a magánszemélynek a tárgyévi személyijövedelemadó-bevallásában 14 százalék (plusz az ehokülönbözetre 6 százalék) ehót kell bevallania és a bevallási határidőig megfizetnie.
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 11/A. §-ában.]
Kivételek a százalékos eho alól
Nem változott.
Az iskolaszövetkezetnek nem keletkezik egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettsége a 25 év alatti passzív féléves hallgató által az iskolaszövetkezet tevékenységében kifejtett személyes közreműködéséért kapott ellenszolgáltatás után sem. (Korábban csak akkor nem keletkezett egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettsége az iskolaszövetkezetnek, ha nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagjának személyes közreműködéséért juttatott ellenszolgáltatást.)
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 5. § (1) bek. f) pontjában.]
Nem változott.
A kifizetőnek nem kell (22 százalékos) ehót fizetnie
■ a táppénz, a baleseti táppénz, a csecsemőgondozási díj, a gyermeknevelési támogatás, a gyermekgondozási díj után;
■ a kifizető által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a kifizetőt terhelő összege után;
■ a kedvezményezett részére történő egyösszegű pénztári kifizetés után a magánnyugdíjpénztári tag felhalmozási időszakban bekövetkezett halála esetén;
■ az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár megszűnése esetén a tag részére teljesített adóköteles pénztári kifizetés után;
■ az egészségpénztár által nyújtott életmódjavító szolgáltatások (például természetgyógyászati szolgáltatás, sporteszköz vásárlásának támogatása) után;
■ a bányászati dolgozók keresetkiegészítése után;
■ az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagjának - 25. életévének betöltéséig a tanulói, hallgatói jogviszonya szünetelésének időtartama alatt is - az iskolaszövetkezet tevékenységében kifejtett személyes közreműködéséért kapott ellenszolgáltatás után.
A magánszemélyt nem terheli 14 százalékos ehofizetési kötelezettség a tőzsdei osztalék után.
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 5. § (1) bekezdésében.]
Egyéni ehobevallás
Változás 2017. január 1-jétől.
Az átalányadózó mezőgazdasági kistermelő által fizetendő százalékos eho az átalányban megállapított jövedelem 14 százaléka (korábban 15 százaléka volt).
A tételes költségelszámolást választó, egyszerűsített bevallási nyilatkozatot benyújtó őstermelő a bevétel 5 százaléka után 14 százalékos ehót fizet (korábban 15 százalékot fizetett).
Nem kell a fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemélynek ehót fizetnie. A korábban 20 százalékos mértékű eho beépül a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti tételes átalányadóba (melynek szobánkénti éves összege 32 ezer forintról 38 400 forintra emelkedik).
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 4. §-ában.]
Nem változott.
A tételes költségelszámolást választó, egyszerűsített bevallási nyilatkozatot benyújtó őstermelő bevétele 5 százaléka után fizeti meg (a 14 százalékos mértékű) egészségügyi hozzájárulást.
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 4. § (3) bekezdésében.]
Ha a kifizető levonta az ehót, és a magánszemélyt a személyi jövedelemadóról vagy az adózás rendjéről szóló törvény szerint nem terheli bevallási kötelezettség, akkor ezen ehoköteles jövedelmének ehóját nem kell bevallania.
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 11/A. § (4) bekezdésében.]
Az ingatlant bérbe adó magánszemélynek az adóbevallásában be kell vallania az ebből származó jövedelmét terhelő 14 százalékos egészségügyi hozzájárulást (6 százalékkal növelten), ha a kifizető az ő téves nyilatkozata miatt nem vonta le tőle azt. Az adóévre megállapított ehót a magánszemélynek a jövedelemszerzés évéről szóló bevallásban kell bevallania és a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizetnie.
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 11/A. § (3) bekezdésében.]
A jövedelemszerzőnek kell a százalékos ehót bevallania és megfizetnie a jövedelemre, ha az nem kifizetőtől származik, vagy ha a kifizető az ehotörvény alkalmazásában nem minősül annak.
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 11. § (8) bekezdésében.]
A külföldi előadóművész az egészségügyi hozzájárulást a személyi jövedelemadóval egyidejűleg állapítja meg és vallja be.
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 11. § (2a) bekezdésében.]
Bevallás, befizetés
Nem változott.
A béren kívüli juttatások (pénzjuttatás és a SZÉP-kártyára utalt munkáltatói támogatás) esetében az éves rekreációs keretösszeg utáni 14 százalék egészségügyi hozzájárulást a kifizető a jövedelemadóval egyidejűleg állapítja meg, vallja be és fizeti meg.
A béren kívüli juttatások (pénzjuttatás és a SZÉP-kártyára utalt munkáltatói támogatás) együttesen meghaladják a 450 ezer forintot, akkor - mint egyes meghatározott juttatás után - megállapított 22 százalékos ehót az adóévet követő év május hónapjának kötelezettségeként kell bevallani és megfizetni. A kiszámított ehót csökkenti az ugyanazon alap utáni 14 százalékos eho (mivel a kifizető azt egyszer már, mint béren kívüli juttatás utáni ehót, megfizette).
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 3. § (6) bek., 11. § (6) bekezdéseiben.]
A kifizetőnek a százalékos ehót havonta kell megállapítania, bevallania és megfizetnie, a tárgyhót követő hónap 12-éig.
Ha a jövedelem nem kifizetőtől származik, vagy a kifizető az ehót nem tudja levonni (mert például az osztalékelőleg teljes összege osztalékká vált), a magánszemélynek a százalékos ehót év közben előlegként kell megfizetnie - az adóelőleg, illetve az adó megfizetésével egyidejűleg -, és véglegesen a tárgyévi jövedelemadó-bevallásában kell elszámolnia.
A béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes juttatások után a kifizető a 22 százalék ehót a jövedelemadóval egyidejűleg állapítja meg, vallja be és fizeti meg.
A kamatkedvezményből származó jövedelem utáni százalékos egészségügyi hozzájárulást évente, az adóévet követő január 12-éig kell megfizetni.
Ha a kamatkedvezmény év közben megszűnik, a megszűnés napját követő hónap 12-éig kell megfizetni a százalékos ehót.
Az egyéni vállalkozónak a vállalkozói osztalékalapja utáni ehót az éves bevallásában kell bevallania, és a bevallásra előírt határidő végéig kell megfizetnie.
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 11. § (2) bek., (6) bek. és (8) bekezdésében.]
Mit kell tudni az evások járulékáról és ehójáról?
Főállású egyéni vállalkozó járulékalapja
Nem változott.
A főállású evás egyéni vállalkozónak a minimálbér (ha a személyesen végzett főtevékenység legalább középfokú végzettséget, szakképzettséget igényel, a garantált bérminimum) másfélszerese után kell megfizetnie az egyéni egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékot.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 29/A. § (1) bekezdésében.]
A nyugdíjjárulék alapja a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér (2017-ben havi 127 500 ezer forint) vagy - ha a személyesen végzett főtevékenysége legalább középfokú végzettséget, szakképzettséget igényel - a tárgyhónap első napján érvényes garantált bérminimum (2017-ben 161 000 ezer forint).
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 29/A. § (1) bekezdésében.]
Magasabb járulékalap választása
Változás 2017. január 1-jétől.
Ha főállású evás egyéni vállalkozó - magasabb összegű tb-ellátások megszerzése érdekében - a törvényben előírtnál nagyobb járulékalap után kíván járulékot fizetni, ezt a nyilatkozatát a tárgyév első járulékbevallásában teheti meg. Így a hatályos minimálbér ismeretében választható a magasabb járulékalap. (Korábban első ízben december 20-áig külön bejelentőlapon kellett nyilatkoznia és ezt követően a november hónapra vonatkozó bevallással egyidejűleg nyújtotta be).
[Lásd az 1996. évi LXXX. törvény 29/A. § (3) bekezdésében.]
Nem változott.
Magasabb járulékalap választása esetén az egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulék kötelező alapjánál (a minimálbér, illetve a garantált bérminimum másfélszeresénél) magasabb összeget kell vállalni egyéni járulékalapként.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 29/A. § (3) bekezdésében.]
Ha többes jogviszonyban álló evás egyéni vállalkozó év közben főfoglalkozású egyéni vállalkozóvá válik - például megszűnik a heti 36 órás munkaviszonya -, a tárgyév hátralévő részére is választhatja a magasabb járulékalap utáni járulékfizetést.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 29/A. § (3)-(4) bekezdéseiben.]
Járulékmérték
Nem változott.
Az evás egyéni vállalkozó által fizetendő egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulék 8,5 százalék (az egyéni természetbeni egészségbiztosítási járulék 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 3 százalék, a munkaerőpiaci járulék 1,5 százalék). A nyugdíjjárulék 10 százalék.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 29/A. § (1) bekezdésében.]
Járulék szünetelése, mentességek
Nem változott.
Az evás egyén i vállalkozó is dönthet úgy, hogy szünetelteti tevékenységét, méghozzá minimum egy hónapig és maximum öt évig - ezt az egyéni vállalkozóról és egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 18. §-a rögzíti. A szünetelés alatt járulékokat sem kell fizetnie.
Nem kell járulékot fizetnie a tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozó ügyvédnek, a kamarai tagságát szüneteltető egyéni vállalkozó közjegyzőnek, szabadalmi ügyvivőnek sem.
Az evás egyéni vállalkozó nem köteles nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni a táppénz, a baleseti táppénz, a csecsemőgondozási díj, a gyed, a gyermekgondozást segítő ellátás, a gyermekgondozási segély, az ápolási díj folyósításának időtartama alatt, kivéve, ha gyes vagy ápolási díj folyósítása alatt személyesen végez vállalkozói tevékenységet.
A gyermeknevelési támogatásban részesülő evás egyéni vállalkozó akkor sem köteles járulékot fizetni, ha a gyermeknevelési támogatás mellett vállalkozói tevékenységét személyesen gyakorolja.
Töredék hónapban a járulékfizetési alsó határt arányosan csökkenteni kell.
A magasabb járulékalapot választó evás egyéni vállalkozónak is arányosan csökkentenie kell a járulékalapját (például a táppénz folyósításának időtartamával arányosan).
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 8. § és 29/A. §, valamint a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 6/A. §-aiban.]
Egyéni vállalkozó többes jogviszonya
Nem változott.
Ha evás egyéni vállalkozó legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal is rendelkezik, a vállalkozásában is meg kell fizetnie - a természetbeni egészségbiztosítási járulék mellett - a pénzbeli egészségbiztosítási járulékot.
Nem kell az álláskeresési ellátások fedezetére járulékot fizetnie az evás egyéni vállalkozónak, ha nappali rendszerű oktatás keretében tanul, vagy a vállalkozói tevékenysége mellett - akár részmunkaidőben - munkaviszonnyal is rendelkezik (kivéve, ha munkaviszonyában fizetés nélküli szabadságon van).
A többes jogviszonyban álló, nappali tagozatos vagy legalább heti 36 órás munkaviszonyú evás egyéni vállalkozó járulékalapja az evaalap 4 százaléka.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 25/A. §-ában, 31. § (3)-(4) bekezdéseiben.]
Nyugdíjas vállalkozó
Új előírás 2016. június 16-ától.
Ha az egyidejűleg több társas vállalkozói jogviszonnyal rendelkező társas vállalkozó év közben válik kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozóvá, akkor az adóév fennmaradó időszakára nyilatkozik arról, hogy az egészségügyi szolgáltatási járulékot melyik társas vállalkozás fizeti meg utána.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 38. § (5) bekezdésében.]
Változás 2017. január 1-jétől.
A nyugdíjas evás egyéni vállalkozó egészségügyi szolgáltatási járuléka havi 7110, napi 237 forint (2016-ban havi 7050, napi 235 forint volt).
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 19. § (4) bekezdésében.]
Nem kell az evás egyéni vállalkozónak és az evás társas vállalkozásnak egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni arra az időre, amely alatt a kiegészítő tevékenységet folytató (nyugdíjas) egyéni vállalkozó, illetve társas vállalkozás tagja munkaviszonnyal is rendelkezik, és foglalkoztatása a munkaviszonyában vagy egyidejűleg fennálló több munkaviszonyában együttesen eléri a heti 36 órát.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 37/A. § f) pontjában.]
Nem változott.
Annak a nyugdíjas evás vállalkozónak, aki egyidejűleg társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja is, az egészségügyi szolgáltatási járulékot csak az egyik jogviszonyában kell megfizetnie.
Ha a nyugdíjas egyéni vállalkozó egyidejűleg társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja is, az egészségügyi szolgáltatási járulékot főszabályként egyéni vállalkozói tevékenysége után kell megfizetnie, de - a tárgyév január 31-éig a társas vállalkozásnak tett nyilatkozatában - az adóév egészére választhatja azt is, hogy az egészségügyi szolgáltatási járulékot a társas vállalkozás fizeti meg utána.
Ha a nyugdíjas egyidejűleg több társas vállalkozásban személyesen közreműködik, a tárgyév január 31-éig köteles az adóév egészére érvényesen nyilatkozni, melyik társas vállalkozás fizeti meg utána az egészségügyi szolgáltatási járulékot.
Az egyszerűsített vállalkozói adó fizetését választó nyugdíjas egyéni vállalkozó az egészségügyi szolgáltatási járulékot bevétele mértékétől függetlenül megfizeti, tehát akkor is, ha egyáltalán nincs bevétele.
A keresőképtelen, gyermekgondozási segélyben részesülő, fogva tartott vagy tevékenységét szüneteltető nyugdíjas vállalkozónak nem kell egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetnie.
Az evás nyugdíjas egyéni vállalkozó nyugdíjjárulék-alapja továbbra is az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény szerinti adóalap 10 százaléka.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 37. § (2) bekezdésében, 38. §-ában.]
Járulék fizetése, bevallása
Nem változott.
A főállású evás egyéni vállalkozó havonta, a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig köteles megfizetni a járulékot - írja elő az evatörvény. Járulékbevallását a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig elektronikus úton kell benyújtania. A többes jogviszonyban álló nappali tagozatos vagy legalább heti 36 órás munkaviszonyú evás egyéni vállalkozónak a járulékot negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig kell megfizetnie és bevallania. A kiegészítő tevékenységet folytató, vagyis nyugdíjas evás egyéni vállalkozónak az egészségügyi szolgáltatási járulékot és a nyugdíjjárulékot évente, az adóévet követő hónap 12. napjáig kell megfizetnie és az éves evabevallásában bevallania.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 50. §-ában.]
Társas vállalkozás és vállalkozó
Nem változott.
Az evás társaság főállású társas vállalkozó tagja az egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulékot a személyes közreműködésre tekintettel kapott tagi jövedelem, de havonta legalább a minimálbér - vagy ha a vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú végzettséget, szakképzettséget igényel, a garantált bérminimum - másfélszerese után fizeti meg.
A nyugdíjjárulékot havonta legalább a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér (2017-ben havi 127 500 ezer forint) vagy - ha a főtevékenység legalább középfokú végzettséget, szakképzettséget igényel - a garantált bérminimum (2017-ben 161 000 ezer forint) után kell megfizetni.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 27. §-ában.]
Táppénzes állomány, csecsemőgondozási díj, gyermekgondozást segítő ellátás, gyes, gyed, gyet és ápolási díj esetén a járulékfizetési alsó határt az ellátás folyósításának időtartamával arányosan csökkenteni kell.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 28. §-ában.]
Egészségügyi hozzájárulás
Nem változott.
Az evás egyéni vállalkozó vállalkozói osztalékalapját nem terheli 14 százalékos eho.
Az osztalék vagy a vállalkozásból kivont jövedelem után az evaalany társaság magánszemély tagját nem terheli a 14 százalékos ehofizetési kötelezettség.
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 3. § (3) bekezdésében.]
Mit kell tudni az öregségi nyugdíjról?
Nyugdíjemelés
Nem változott.
A januári nyugdíjemelés mértéke kizárólag a tárgyévre tervezett fogyasztóiár-indextől függ, azaz a költségvetési törvényben elfogadott infláció mértékével emelik a nyugdíjakat.
1,6 százalékkal kell emelni 2017. január 1-jétől a 2016-ban vagy azt megelőzően megállapított nyugellátásokat.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 62. §-ában.]
Ha a KSH inflációs adatai alapján kalkulált nyugdíjemelési mérték a januárit
■ legalább 1 százalékponttal meghaladja, a nyugdíjasok a többletet novemberben - kiegészítő nyugdíjemelésként - januárig visszamenően megkapják;
■ 1 százalékpontnál kisebb mértékben haladja meg, akkor a nyugdíjasok az egész évre felszorzott nyugdíjtöbbletet egy összegben kapják meg a novemberi nyugdíjukkal,
s e nyugdíjkülönbözettel növelt összeg lesz a következő januári nyugdíjemelés alapja.
A novemberi nyugdíjemelésnél a KSH által a nyugdíjasok fogyasztásáról közzétett január és augusztus közötti adatokból számított éves fogyasztóiár-indexet kell figyelembe venni, ha ez meghaladja az átlagosból számíthatót.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 62. § (3)-(5) bekezdéseiben.]
Januárban és novemberben továbbra is csak azokat a nyugdíjakat kell emelni, amelyeket az előző év végéig már megállapítottak (vagyis mindkét nyugdíjemelés mindig csak a nyugdíjba menetelt követő években jár).
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 62. § (1) bekezdésében.]
Nyugdíjprémium
Nem változott.
A kormánynak a novemberi nyugellátást és annak esetleges emelését ki kell egészítenie egyszeri nyugdíjprémiummal, ha év közben (legkésőbb szeptemberben) úgy értékeli, hogy a bruttó hazai termék változatlan áron számított növekedése év végére eléri a 3,5 százalékot, a költségvetési hiány pedig nem lesz nagyobb a költségvetési törvényben elfogadottnál.
Azok kaphatnak nyugdíjprémiumot, akik az előző év végéig betöltötték a rájuk irányadó öregséginyugdíj-korhatárt. Nem adható nyugdíjprémium ideiglenes özvegyi nyugdíjasnak és rehabilitációs járadékosnak.
A nyugdíjprémium összegét úgy kell kiszámítani, hogy a GDP becsült növekedési üteméből ki kell vonni 3,5-et, és az eredménnyel - de legfeljebb 4-gyel - meg kell szorozni a havi nyugdíj egynegyedét, de legfeljebb 20 ezer forintot. A nyugdíjprémium tehát maximum 80 ezer (4 x 20 000) forint lehet, amihez azonban az szükséges, hogy a GDP várható évi növekedése legalább 7,5 százalék legyen, s akkor is maximum 80 ezer, ha a GDP-növekedés bármennyivel is 7,5 százalék fölött lenne.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 101. § (1) bek. d) pontjában, (5)-(8) bekezdéseiben.]
Havi nyugdíjminimumok
Nem változott.
2017-ben a 2008 óta változatlan nyugdíjminimumok (az öregségi nyugdíj legkisebb összege havi 28 500 forint, az árvaellátásé havi 24 250 forint) maradnak érvényben.
[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 11. §, 64/D. §-aiban.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Nyugdíjminimumok

Ellátás megnevezése

A nyugdíjminimum havi
összege

Öregségi nyugdíj

28 500 Ft

Árvaellátás

24 250 Ft

________________________________________________________________________________________________________________________
Öregségi nyugdíj
Nem változott.
A nyugdíjkorhatár 62 évről fokozatosan 65 évre nő: az 1952-ben születettek 62 és fél éves korukban töltötték be a nyugdíjkorhatárt, amely az 1952-t követő születési évenként fél évvel emelkedik, így az 1957-ben születettek és a náluk fiatalabbak már 65 évesen mehetnek majd nyugdíjba.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 18. §-ában.]
A nyugdíjkorhatár elérése esetén továbbra is 20 év szolgálati idő szükséges az öregségi teljes nyugdíj és 15 év az öregségi résznyugdíj megállapításához. A résznyugdíjnak továbbra sincs minimuma; az öregségi résznyugdíjat akkor is a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset szolgálati időtől függő százalékában kell megállapítani, ha a kapott összeg nem éri el a nyugdíjminimumot.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 18. § (2) bek., (3) bekezdésében.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Nyugdíjkorhatár

Születési
év

Nyugdíj-
korhatár*

Nyugdíjkorhatár eléré-
sének éve (féléve)

1950

62 év

2012

1951

62 év

2013

1952

62,5 év

2014. II.-2015. I.

1953

63 év

2016

1954

63,5 év

2017. II.-2018. I.

1955

64 év

2019

1956

64,5 év

2020. II.-2021. I.

1957

65 év

2022

1958-ban
és később
születettek

65 év

2023

* Férfiaknál és nőknél egységesen.

________________________________________________________________________________________________________________________
Biztosítási jogviszony megszüntetése nyugdíjazáskor
Nem változott.
Az öregséginyugdíj-jogosultság érvényesítésének - a szükséges szolgálati idő megszerzésén túl - az is feltétele, hogy a biztosítási jogviszonyt legkésőbb a nyugdíj megállapításának napján, illetve legalább arra a napra megszüntessék. Így ha például egy 1953 novemberében született közalkalmazott férfi 2016 novemberében elérte a 63. életévét, de felmentési ideje miatt a biztosítási jogviszonya áthúzódik 2017. évre, a korhatár és a szolgálati ideje alapján a jogosultságot már 2016-ban megszerzi, de azt csak 2017-ben, a biztosítási jogviszonya megszűnését követő naptól érvényesítheti.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 18. § (2) bek. c) pont, (3) bek. c) pontjában.]
A korhatár betöltése után nyugdíjba vonulónak legalább a nyugdíjba menetele napjára itthon, valamint az EGT-államokban, illetve a Magyarországgal kétoldalú szociális biztonsági egyezményt kötött országokban is meg kell szüntetnie minden biztosítási jogviszonyát.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 18. § (4) bekezdésében.]
Nem kell megszüntetniük biztosítási jogviszonyukat azoknak, akik 2009 végéig elérték a nyugdíjkorhatárt, és megszerezték a szükséges szolgálati időt.
[Lásd a 1997. évi LXXXI. törvény 102/E. §-ában.]
Nem kell megszüntetniük biztosítási jogviszonyukat az egyéni és társas vállalkozóknak, ugyanis esetükben a biztosítási jogviszony megszűnése napjának azt a napot kell tekinteni, amelytől kezdődően a nyugellátást megállapítják.
[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 9/A. §-ában.]
Ugyanígy nem kell megszüntetni a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 66/D. §-ának (15) bekezdése alapján a nevelőszülői jogviszonyt, elegendő csupán szüneteltetni azt.
Méltányosságok
Változás 2017. január 1-jétől.
Azok kaphatnak kivételes nyugdíjemelést, akiknek a havi nyugdíja és egyéb ellátása együttesen nem haladja meg a 85 ezer forintot (eddig a 75 ezer forintnál alacsonyabb ellátásban részesülők kaphattak).
[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 72/B. § (9) bekezdésében.]
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központja ezentúl akkor is emelheti méltányosságból a nyugdíjat, ha a kérelmező havi jövedelme nem több 90 ezer forintnál. (Eddig csak a 85 ezer forintot meg nem haladó jövedelem esetén tehette ezt.)
[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 72/B. § (20) bekezdésében.]
A méltányossági nyugdíjemelés iránti kérelmek rangsorolásakor az a kérelmező is előnyben részesül, aki saját háztartásában vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermeket nevelt. Továbbra is előnyben részesül az idős, egyedülálló, vagy hosszú - férfiak esetében legalább 35, nők esetében minimum 30 év - szolgálati időt szerzett igénylő, illetve az, aki még soha nem kapott méltányossági nyugdíjemelést.
[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 72/B. § (17) bek., (20) bekezdésében.]
Nem változott.
Kivételes nyugdíjemelést az kaphat, akinek - amellett, hogy havi nyugdíja és egyéb ellátása együtt nem haladja meg az előírt összeghatárt - az élethelyzete is indokolja az emelést, például nyugdíjához képest jelentős a havi gyógyszerkiadása, eltartó rokonsága nincs.
Egyszeri segély annak adható, akinek a szociális törvény szerint figyelembe vett egy főre jutó havi jövedelme nem haladja meg a 75 ezer forintot, egyedülálló esetén a 85 ezer forintot.
[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 72/B. § (17) bek., (20) bekezdésében.]
Ha az öregséginyugdíj-korhatárt elérő személynek nincs meg ugyan a résznyugdíjhoz szükséges szolgálati ideje, de annak legalább a felével - 7,5 év - rendelkezik, méltányossági nyugdíjat kaphat.
Méltányossági özvegyi nyugdíj vagy árvaellátás akkor állapítható meg, ha az elhunyt az előírt szolgálati idő felével rendelkezett.
A nyugdíjkorhatárt be nem töltött özvegy csak akkor kaphat méltányossági nyugdíjat, ha megváltozott munkaképességűnek minősítik, tehát ha a rehabilitációs hatóság megállapítja, hogy egészségi állapota 50 százalékos vagy annál kisebb mértékű.
Kivételes árvaellátás rendkívül indokolt esetben akkor is megállapítható, ha az elhunyt szülő nem szerzett szolgálati időt (például ha meghal az egyetemista apa, akinek nem volt még szolgálati ideje, s a másik szülőnek nincs jövedelme). Az árva addig kaphatja az árvaellátást, amíg az első alap- és mester- vagy osztatlan képzésében a képzési és kimeneti időn belül tanul, de 25 éves kora után méltányosságból is legfeljebb 27 éves koráig.
Méltányossági árvaellátást kaphatnak azok a 16. életévüket betöltött, egészségkárosodással vagy fogyatékossággal élő személyek, akik 20 százalékos vagy annál rosszabb egészségi állapotuk miatt nem folytathatják tanulmányaikat. Ellátásuk addig tart, amíg egészségkárosodásuk, fogyatékosságuk fennáll. Árvaellátás méltányosságból akkor is megállapítható, ha bizonyítható, hogy az elhunyt szülő uniós tagállamban vagy szociális biztonsági egyezményben részes államban végzett munkavállalás révén nyugdíjjogosultságot szerzett, de az adatok beszerzése több hónapot vesz igénybe. Ebben az esetben a méltányosságból megállapított és folyósított árvaellátás összegét előlegként kell kezelni.
A kivételes nyugdíjemelés engedélyezése esetén az öregséginyugdíj-korhatárt betöltött személynek folyósított mezőgazdasági szövetkezeti járadékot, a mezőgazdasági szakszövetkezeti járadékot és a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű járadékát is társadalombiztosítási nyugellátásnak kell tekinteni.
A nyugellátásban részesülő rendkívüli élethelyzetben évente egyszer segélyt kaphat. Rendkívüli élethelyzetnek számít például az elemi csapás, a közeli hozzátartozó halála, a hirtelen fellépő, nagy kiadással járó betegség.
Az egyszeri segély legalább 15 ezer forint, de legfeljebb az öregséginyugdíj-minimum összegének másfélszerese (2017-ben 42 750 forint) lehet.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 66. §, a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 72/B. §-aiban.]
Az öregségi nyugdíj alapja
Új előírás 2017. január 1-jétől.
A honvédelmi egészségkárosodási ellátás és a rendvédelmi egészségkárosodási ellátás összegét csak akkor kell figyelembe venni a nyugdíj kiszámításakor, ha ez az igénylőnek kedvezőbb.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (1) bek. f) pontjában.]
Változás 2017. január 1-jétől.
A főállású kisadózó nyugdíjának kiszámításakor havi 50 ezer forintos tételes adó fizetése esetén ezentúl havi 90 ezer forintot, a magasabb összegű, tehát havi 75 ezer forintos tételes adó fizetésekor pedig havi 150 ezer forintot kell beszámítani. (Eddig 81 300 forintot, illetve 136 250 forintot kellett.)
(A főállású kisadózó nyugdíjának kiszámításakor 2018. január 1-jétől havi 50 ezer forintos tételes adó fizetése esetén havi 93 500 forintot, a magasabb összegű, tehát havi 75 ezer forintos tételes adó fizetésekor pedig havi 157 ezer forintot kell beszámítani.)
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (1) bek. j) pontjában.]
Havi 50 ezer forint tételes adót fizető főállású kisadózó tevékenysége után egy naptári évben a nyugdíjba beszámítandó jövedelem és a minimálbér arányának megfelelő szolgálati időt - a lehetséges 365-ből 2017-ben 258 napot, 2018-ban pedig 248 napot - ismernek el a nyugdíj kiszámításához, de a nyugdíjjogosultság megállapításakor minden ilyen év teljes évnek minősül. A magasabb összegű (havi 75 ezer forintos) tételes adó fizetésének választása esetén a nyugdíj kiszámításánál a teljes 365 - szökőévenként 366 - nap beleszámít a szolgálati időbe.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 39. §-ában.]
Nem változott.
A nyugdíj alapját az 1988-tól megszerzett nettó jövedelemből határozzák meg.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 20-22. §-aiban.]
A keresetet a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályokban meghatározott járulékmértékekkel számított nyugdíjjárulék, magánnyugdíjpénztári tagdíj, természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, munkavállalói járulék, vállalkozói járulék (2010. január 1-jétől egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulék) összegével kell csökkenteni. Ezt követően le kell vonni a bérből a rá eső, adott évben érvényes személyi jövedelemadót is. A személyi jövedelemadó számított alapja különböző, annak függvényében, mikori is a jövedelem. Azaz a számított adóalap:
■ a 2009 végéig, valamint a 2013-tól megszerzett keresetek, jövedelmek esetén a járulékokkal csökkentett összeg,
■ a 2010-2012 években szerzett keresetek, jövedelmek esetén a járulékokkal csökkentett összeg plusz a járulékokkal csökkentett összeg 27 százaléka (vagyis az adóalap-kiegészítés) a személyi jövedelemadó szabályai szerint. (Tehát a 2012. évi jövedelem beszámításakor az évi 2 millió 424 ezer forint feletti jövedelemrészt kell emelni.)
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (6)-(8) bekezdéseiben.]
Az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdőnapjáig szerzett keresetbe (jövedelembe) kizárólag az a kereset (jövedelem) számít bele, amely a kifizetésekor hatályos rendelkezések szerint nyugdíjjárulék-alap volt.
A havi átlagkeresetbe számít
■ 1988. január 1-je és 1996. december 31-e között a főfoglalkozás keretében elért kereset, az ezen idő alatt kifizetett év végi részesedés, prémium, jutalom és a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó baleseti járadék;
■ 1997. január 1-je után a biztosítással járó jogviszonyból származó, nyugdíjjárulék-alapot képező minden kereset, jövedelem, több biztosítással járó jogviszony esetén pedig a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségre meghatározott összeghatárig számított valamennyi kereset, jövedelem.
Ha a nyugdíjjárulékot a biztosítási jogviszony keretében meghatározott fix összeg után kellett fizetni - például ha 1992. április 1-je előtt fizették háztartási alkalmazott után -, akkor ez az összeg a nyugdíjalap.
Annál a nyugdíjigénylőnél, aki nem rendelkezik 1988 és a nyugdíjba vonulás időpontja között legalább a fele időre keresettel, figyelembe kell venni az 1988. január 1-je előtti időszakok keresetét is. Ha még így sem igazolható kereset az irányadó időszak legalább felére, a hiányzó időszakra az adott időszakban érvényben volt minimálbérekkel számolnak. Kivétel ez alól, ha valaki az átlagkereset-számítási időszak éveinél kevesebb szolgálati időt szerzett (például összesen 20 évet). Ez esetben az 1988 és a megállapítás közötti időszakban e rövidebb idő felére - tehát 20 év szolgálati idő esetén az 1988-tól eltelt időszakból 10 évre - kell tényleges jövedelemmel rendelkeznie.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (1)-(5) bekezdéseiben.]
Az öregségi nyugdíj alapjába havi 372 ezer forint valorizált nettó átlagkereset számítható be teljesen, az ezt meghaladó részből pedig fokozatosan csökkenő hányad. Például 500 ezer forintos nettó átlagkereset esetében a nyugdíjalap 372 ezer forint plusz a 372 ezer és a 421 ezer forint közötti rész 90 százaléka, vagyis 44 100 forint, valamint a 421 ezer forint feletti rész 80 százaléka, vagyis 63 200 forint; a nyugdíjalap így összesen 479 300 forint.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (11) bekezdésében.]
A nyugdíjalap meghatározásakor - ha a kérelmező számára ez a kedvezőbb - figyelmen kívül kell hagyni a munkanélküli-járadékot, a vállalkozói járadékot, a nyugdíj előtti munkanélküli-segélyt, az álláskeresést ösztönző juttatást, a gyest és a nyugdíjjárulék-köteles szociális ellátásokat [a gyermeknevelési támogatást, gyermekgondozást segítő ellátást (gyes) és az ápolási díjat), a rehabilitációs járadékot, valamint a nyugdíjjárulék-köteles (tehát a 2012. január 1-jétől megállapított] rehabilitációs ellátás összegét. Továbbra is számításon kívül kell hagyni az ezen juttatások folyósítása idején kapott, biztosítással járó jogviszonyból származó keresetet, jövedelmet, kivéve, ha az ezen juttatások és keresetek beszámításával megállapított nyugdíj kedvezőbb lenne, mint a nélkül (a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv automatikusan e szabály szerint végzi el a számítást).
A közszférában a prémium évek program keretében járó juttatás összegét szintén figyelmen kívül kell hagyni az átlagkereset számításakor, ha az érintettnek ez a kedvezőbb (részmunkaidős foglalkoztatásnál a közalkalmazottnak a teljes munkaidős bére számít a nyugdíjalapjába).
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (2) bekezdésében.]
A rehabilitációs járadék melletti munkavégzésből származó nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereseteket az öregségi nyugdíj megállapításakor nem lehet figyelembe venni. Ezen keresetek alapján kizárólag nyugdíjnövelést lehet megállapítani.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 22/A. §-ában.]
Az öregségi nyugdíj összege
Nem változott.
Az öregségi nyugdíjat továbbra is a nettó átlagkereset alapján meghatározott nyugdíjalapból a szolgálati idő hosszától függő mértékkel megszorozva kell kiszámítani. Például 20 év szolgálati idő esetén a nyugdíjalap 53, míg 40 év szolgálati idő esetén a nyugdíjalap 80 százaléka lesz a nyugdíj. A 40 évnél több szolgálati idővel rendelkezők nyugdíja a plusz szolgálati évekre 2-2 százalékkal nő. 50 év vagy ennél hosszabb szolgálati idő esetén a nyugdíjalap 100 százaléka a nyugdíj összege.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 20. §-ában, 21. § (1) bekezdésében, 2. mellékletében.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Az öregségi nyugdíj mértéke

A

B

Szolgálati idő
(év)

Az öregségi nyugdíj alapját képező
havi átlagkereset százaléka

15

43,0

16

45,0

17

47,0

18

49,0

19

51,0

20

53,0

21

55,0

22

57,0

23

59,0

24

61,0

25

63,0

26

64,0

27

65,0

28

66,0

29

67,0

30

68,0

31

69,0

32

70,0

33

71,0

34

72,0

35

73,0

36

74,0

37

75,5

38

77,0

39

78,5

40

80,0

________________________________________________________________________________________________________________________
Keresetvalorizáció
Nem változott.
A nyugdíjazás évét megelőző év előtti évi nettó átlagkereseteket a nyugdíjazás előtti év átlagkeresetének szintjére kell felszorozni. A valorizációs szorzókat tényadatok alapján kell - azaz csak utólag lehet - megállapítani. A 2016-ra vonatkozó szorzó csak 2017. márciusban lesz ismert, így az első három hónapra a nyugdíj-megállapító szervek csak nyugdíjelőleget állapítanak majd meg, amelyet a 2016-os valorizációs szorzókkal számítanak ki.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (9) bek., a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 15. § (6) bekezdéseiben, 2. mellékletében.]
Minden év márciusában kormányrendeletben közzé kell tenni azokat a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján kiszámított valorizációs szorzókat, amelyeket az öregségi nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset megállapításakor alkalmazni kell.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 101. § (1) bek. a) pontjában.]
Pénztártagság és tb-nyugdíj
Nem változott.
A pénztári tag tb-nyugdíjának csökkentése során az általános szabályok szerint kiszámított nyugdíjat a 2010. október 1-je előtt megszerzett szolgálatiidő-részarány 75 százalékának és a 2010. október 1-jétől kezdődő időszakban szerzett szolgálatiidő-részarány 100 százalékának összegével kell megszorozni.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 21/A. § (1) bekezdésében, 1. mellékletében.]
A magánnyugdíjpénztárból a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe nyugdíjasként visszalépett öregségi nyugdíjas ellátását a pénztártagság miatt alkalmazott csökkentések nélkül, tehát teljes összegben kell a megállapítás napjára visszamenőlegesen újra megállapítani. Ennek előfeltétele, hogy a tagi kifizetéssel csökkentett pénztári követelést a magánnyugdíjpénztár átutalja a Nyugdíjbiztosítási Alap részére.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 21/A. § (2) bekezdésében.]
A magánnyugdíjpénztári tagsági jogviszony teljes időtartama beszámít a társadalombiztosítási nyugdíj kiszámításánál figyelembe vett szolgálati időbe, és a tagsági idő alatt megszerzett jövedelmeket figyelembe veszik a nyugdíj kiszámításakor.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 20. § (1) bek., 37. § (1) bekezdésében.]
Egyéb nyugdíjszámítási szabályok
Nem változott.
A megállapított öregségi nyugdíj nem haladhatja meg az igénylő keresetei alapján kiszámított havi átlagkeresetét (kivéve, ha a nyugdíjigénylő nyugdíjnövelésre jogosult, és e növelés folytán nő a kereset fölé a nyugdíja).
A nyugdíjminimum alatti nyugdíjat a megállapításkor kiegészítik az adott évben érvényes minimumra. Nem érvényesül a nyugdíjminimum résznyugdíj esetében, vagy ha a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset kisebb, mint a nyugdíjminimum.
Az, akinek a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresete nem éri el a mindenkori nyugdíjminimumot, de legalább 20 év szolgálati ideje van - azaz a nyugdíjkorhatár betöltése esetén öregségi teljes nyugdíjra jogosult -, nyugdíjként a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetét kapja.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 20. § (3)-(4) bek., 21. § (1) bek., (3) bekezdésében, a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 11. §-ában.]
Továbbdolgozók nyugdíjának növelése
Változás 2017. január 1-jétől.
A nyugdíj mellett szerzett jövedelem utáni járulékfizetés esetén járó nyugdíjnövelés összegének megállapítására nem kérelemre, hanem hivatalból kerül sor. A 2016. évben nyugdíjasként szerzett keresetek alapján a nyugdíjnövelést az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központja legkésőbb 2017. október 31-éig hivatalból fogja megállapítani az állami adóhatóság által szolgáltatott adatok alapján. A növelés, függetlenül azon ténytől, hogy év közben hány napig szerzett jövedelmet a nyugdíjas, 2017. január 1-jétől kerül megállapításra.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 22/A. §-ában.]
Ugyancsak hivatalból kerülnek megállapításra azok a 2016. január 1-jét megelőző időben nyugdíjasként elért nyugdíjjárulék-fizetésen alapuló jogszerzések, amelyek beszámítását az érintett személyek 2016. december 31-éig még nem igényelték. A nyugdíjnövelések megállapítására visszamenőlegesen kerül sor, attól a legkorábbi jogosultsági időponttól kezdődően, amelytől az a jogosultnak járt volna, ha kérelmet nyújt be. A 2007-2010. évben szerzett jövedelmek után legkorábban minden 365 naptári napi kereset után lehet megállapítani a nyugdíjnövelést, míg a 2010 után szerzett keresetek esetén a nyugdíjnövelés megállapítására kizárólag a kereset megszerzését követő év január 1-jétől kerülhet sor. A 2016. január 1-jét megelőző időszakban elért jövedelmek alapján a nyugdíjnövelés hivatalból történő megállapításáról szintén az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központja intézkedik, 2017. június 30-áig.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 102/A. §-ában]
A törvény egyértelművé teszi, hogy a nyugdíjnövelés abban az esetben is megállapításra kerül, ha a nyugdíjjárulékkal fedezett keresetet egy korábban megszűnt saját jogú nyugellátás, például 2012 előtt egy rokkantsági nyugellátás mellett szerezték meg, amely 2012. január 1-jén rokkantsági ellátássá alakult. Ebben az esetben viszont a megállapított nyugdíjnövelést kizárólag az öregségi nyugellátás megállapítását követően folyósítják.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 22/A. § (4) bekezdésében.]
Nem változott.
A havi nyugdíjat az év során szerzett jövedelem átlagos havi összegének 0,5 százalékával - tehát az éves jövedelem 2400-ad részével - emelik. (Függetlenül attól, hogy év közben hány napig szerzett jövedelmet a nyugdíjas.)
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 22/A. §-ában.]
Ha a korhatár elérését követően új öregségi nyugdíjat állapítanak meg, az ellátás összegénél a korábbi öregségi nyugdíj melletti nyugdíjnövelést is figyelembe kell venni.
[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 68. § (2) bekezdésében.]
Aki a nyugdíj mellett dolgozik tovább, nyugdíjjárulékot köteles fizetni a keresete után.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 19. § (2) bekezdésében.]
Csak nyugdíjnövelés állapítható meg a nyugdíjas részére akkor, ha korábban rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj vagy rehabilitációs járadék folyósítása melletti kereset után fizetett nyugdíjjárulékot. A saját jogú nyugdíj melletti munkavégzés ideje nem tekinthető szolgálati időnek. Az ilyen időszakban fizetett nyugdíjjárulék alapja az öregségi nyugdíj megállapításakor nem számítható be az átlagkeresetbe.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 22/A. §-ában.]
Nyugdíjnövelés iránti igényt kizárólag hozzátartozói nyugellátás iránti igénylés során lehet érvényesíteni, abban az esetben, ha az elhunyt jogszerző még a nyugdíjnövelés megállapítása előtt elhunyt.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 22/A. § (5) bekezdésében.]
Ellátásszerzés korhatár felett
Nem változott.
Nyugdíjnövelési pótlékkal kell kiszámítani azoknak a nyugdíját, akik tovább dolgoztak, miután legalább 20 év szolgálati időt szereztek, a rájuk irányadó korhatárt betöltötték, és nem vettek fel nyugdíjat, bár az járt volna nekik, a megszerzett szolgálati időtől és a tovább dolgozás időtartamától függetlenül. A nyugdíjnövelés mértéke 30 naponként a nyugdíj 0,5 százaléka.
Például az az 1951. november 5-én született férfi, aki 2017. november 5-étől kéri öregségi nyugdíja megállapítását, és 62 éves kora után folyamatosan összesen 48-szor 30 napot (négy évet) dolgozott, járulékot fizetett, és 62 éves koráig legalább 20 év szolgálati idővel rendelkezett, 24 (48 x 0,5) százalékkal növelt nyugdíjat kap.
Az öregségi nyugdíj e növeléssel meghaladhatja a nyugdíj alapját képező havi átlagkeresetet.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 21. § (2)-(3) bekezdéseiben.]
Nyugdíjösszeg-rögzítés
Nem változott.
Aki elérte az öregséginyugdíj-korhatárt, és megszerezte az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt (20 évet), kérheti, hogy a nyugdíját állapítsák meg, de azt ne folyósítsák.
Ha a nyugdíja rögzítését kérő biztosított tovább dolgozik, s a nyugdíjra jogosító öregséginyugdíj-korhatár betöltését követően legalább egy év (365 naptári nap) szolgálati időt szerez, és ez idő alatt nem kéri nyugdíja folyósítását, tényleges nyugdíjazásakor választhat a tényleges nyugdíjazás időpontjához igazodóan megállapított öregségi nyugdíj, illetve az öregséginyugdíj-korhatára időpontjához igazodóan megállapított nyugdíj összege között.
Nem választhat az, aki a nyugdíja rögzítését követő és a tényleges nyugdíjazása közötti időnek legalább a fele részében özvegyi nyugdíjat vett fel.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 82. §, a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 67. §-aiban.]
Nyugdíj-szüneteltetés
Változás 2016. július 1-jétől.
Az állami szolgálati jogviszonyban álló személy korhatár előtti öregségi nyugdíját is szüneteltetik a jogviszony létesítését követő hónap első napjától.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 83/C. § (1) bekezdésében.]
Nem változott.
Annak az öregségi nyugdíjasnak a nyugdíját, aki 2013. január 1-je után közalkalmazotti jogviszonyt, kormányzati, állami szolgálati jogviszonyban, állami vezetői szolgálati jogviszonyban, köztisztviselőként vagy közszolgálati ügykezelőként közszolgálati jogviszonyt, bírói, igazságügyi alkalmazotti, ügyészségi szolgálati viszonyt, rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény szerinti hivatásos szolgálati jogviszonyban vagy a Magyar Honvédséggel szerződéses vagy hivatásos szolgálati viszonyt létesít, a jogviszony-létesítést követő hónap első napjától szüneteltetik.
A nyugdíjasnak a jogviszony létesítését - a létesítés napjától számított 15 napon belül - be kell jelentenie a területileg illetékes nyugdíjbiztosítási szervnél vagy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságon. A foglalkoztatásra vonatkozó adatról az adóhatóság is értesíti a nyugdíjfolyósítót, amely külön kezdeményezés nélkül, tehát hivatalból dönt a nyugdíj szüneteltetéséről.
Ha az öregségi nyugdíj szüneteltetését megalapozó jogviszony már nem áll fenn, a nyugdíjasnak a területileg illetékes nyugdíjbiztosítási szervnél vagy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságon kell kérelmeznie nyugdíja ismételt folyósítását, és a kérelem mellé csatolnia kell a jogviszony megszűnését igazoló okiratot. Az ellátást a jogviszonymegszűnést követő hónap első napjától kezdik el ismét folyósítani.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 83/C. §-ában, 97. § (5) bekezdésében.]
Az öregségi és az öregségi jellegű nyugdíjakat a biztosítási jogviszonyban álló nyugdíjas kérelmére mindaddig szüneteltetni kell, amíg nem kéri az újbóli folyósítást. A nyugellátás szüneteltetése alatt az érintett nyugdíjasnak minősül, a nyugdíj újbóli folyósításakor a szünetelés alatti emeléseket megkapja.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 83/A. §-ában.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Példa katás vállalkozó jövedelmének beszámítására nyugdíj megállapítása során
Főállású egyéni vállalkozó a kisvállalkozók tételes adóját és az alacsonyabb összegű - tehát a havonta 50 ezer forintos - adó fizetését választja. A nyugdíj igénylésekor a tételesadó-fizetés időszakát teljes egészében figyelembe veszik a nyugdíjjogosultság legalább 15 éves szolgálatiidő-követelményének, illetve nők esetében a 40 éves jogosultságiidő-feltételének elbírálásakor. A nyugdíj kiszámításakor 2017-ben havonta 90 ezer forintot számítanak be a tételesadó-fizetés idejére, ha azonban nem főállású vállalkozóként havonta 25 ezer forint tételes adót fizetett volna, ennek időszakára egyáltalán nem vennék figyelembe a kisadózó vállalkozói tevékenységből származó jövedelmét. A főállású kisadózónál figyelembe vett havi 90 ezer forintos összeg alacsonyabb a minimálbérnél (2017-ben annak 70,6 százaléka), így a nyugdíjkiszámításkor a szolgálati időt - ellentétben a jogosultsághoz szükséges időszak meghatározásával - is csak ilyen arányban veszik figyelembe. Ha tehát a főállású vállalkozó 2017-ben végig a kisadózók tételes adóját fizeti, és más jogcímen sem fizet nyugdíjjárulékot, erre az évre nem 365 napot, hanem ennek csak 70,6 százalékát, tehát 258 szolgálati napot számítanak be neki. Így ha például a 2017-ben kisadózást választó főállású egyéni vállalkozónak 2016 végén 40 év és 5 nap szolgálati ideje van, akkor a nyugdíj 2017. december 31-ei megállapításakor csak 40 szolgálati évet számítanak be, mivel a 2017-ben szerzett 258 nappal együtt sem lesz meg a 41 év. Ha nem választotta volna a kisadózást, hanem a minimálbér után megfizette volna a nyugdíjjárulékot, nyugdíját nem 40, hanem 41 év szolgálati idő alapján állapítanák meg, és így ellátása a nyugdíjalapnak (valorizált átlagjövedelemnek) nem 80, hanem 82 százaléka lenne. Ugyancsak 41 szolgálati év és 82 százalékos hányad beszámításával kalkulálnák a nyugdíját, ha 2017-ben nem havi 50 ezer, hanem a 2014. január 1-jétől érvényes szabály által adott lehetőség alapján havi 75 ezer forint befizetését vállalná. Ekkor ugyanis nem havi 90 ezer, hanem havi 150 ezer forintot számítanak be a nyugdíjába, és mivel ez meghaladja a minimálbért, nem kell arányosan csökkenteni a szolgálati idő 2017-re beszámítandó napjait a nyugdíj-kalkuláció során.
________________________________________________________________________________________________________________________
Szolgálati idő
Változás 2017. január 1-jétől.
Szolgálati időként kell számításba venni a rendvédelmi egészségkárosodási járadék vagy a honvédelmi egészségkárosodási járadék folyósításának időtartamát.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 38. § (1) bek. l) pontjában.]
Nem változott.
A nyugdíjjogosultságot a szolgálati idő alapozza meg. Szolgálati időnek számít - az 1997 végéig megszerzetteken túl - az 1997. december 31-e után biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban eltöltött minden olyan idő, amelyre az előírt nyugdíjjárulékot megfizették.
Szolgálati idő a biztosítási idő azon része is, amelyre a munkáltató a biztosított keresetéből, jövedelméből levonta a nyugdíjjárulékot, de annak befizetését részben vagy teljesen elmulasztotta. Ha a biztosítás ténye a társadalombiztosítás nyilvántartásaiból megállapítható, de a nyugdíjjárulék befizetése a rendelkezésre álló okiratok, igazolások alapján nem bizonyítható, a nyugdíjjárulék levonását (megfizetését) vélelmezni kell.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 37-43/A. §, a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 29-59/B. §-aiban.]
Az 1997. december 31-e utáni egyetemi, főiskolai tanulmányi idő nem számít bele a szolgálati időbe.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 37. §, 41. §-aiban, a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 59/B. § (3) bekezdésében.]
A gyed, gyes, gyet, gyermekgondozást segítő ellátást, az ápolási díj, a munkanélküli-ellátások folyósításának időtartama szolgálati idő, ha arra megfizették az előírt nyugdíjjárulékot. A táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély és a sorkatonaság időtartama szolgálati idő.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 38. § (1) bek. c)-e) pontjaiban.]
Az egyéni és a társas vállalkozók szolgálatiidő-számításához az adóhatóság igazolja a nyugdíjbiztosítási és a nyugdíjjárulék befizetését, illetve az esetleges tartozás összegét. Az adóhatósági igazolás kiadásáig az érintettek szolgálati idejét saját igazolásuk vagy nyilatkozatuk alapján kell elismerni. Ha a vállalkozónak járuléktartozása van, és az adóhatóság, illetve a vállalkozó nem közli, hogy a tartozás melyik időszakra vonatkozik, a szolgálati időt annyi nappal kell csökkenteni, amennyi a tartozás összegének és a nyugdíj-megállapítás előtti hónapban érvényes minimálbér harmincadrésze után számított nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék összegének a hányadosa. Ha a tartozást utólag megfizetik, a szolgálati idő a befizetés napját magában foglaló naptári hónap első napjától vehető figyelembe, tehát a korábbi dátumtól megállapított nyugdíj visszamenőleg nem korrigálható (vagyis nem vehető fel a különbözet).
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 38. § (2)-(3) bekezdéseiben.]
A minimálbérnél kisebb összeg után járulékot fizetők esetében a nyugdíjjogosultság elbírálásakor nem kell arányosan csökkenteni a szolgálati időt. Ha például valaki 20 évig részmunkaidőben dolgozik, és a minimálbér fele után fizet járulékot, jogosult a nyugdíjra - mivel 20 évet dolgozott -, de azt csak 10 év szolgálati időre számítják ki neki.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 39. §-ában.]
Ha főállású kisadózó a magasabb összegű, tehát a havi 75 ezer forintos tételes adó megfizetését választja, a jogviszonyának teljes időtartama beszámít a szolgálati időbe.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (1) bek. j) pontjában.]
Havi 50 ezer forint tételes adót fizető főállású kisadózó tevékenysége után egy naptári évben a nyugdíjba beszámítandó jövedelem és a minimálbér arányának megfelelő szolgálati időt - 2017-ben 258 napot, 2018-ban pedig 248 napot a lehetséges 365-ból - ismernek el a nyugdíj kiszámításához, de a nyugdíjjogosultság megállapításakor minden ilyen év teljes évnek minősül. Ha 2017-től a magasabb összegű tételes adó fizetését választja, a nyugdíj kiszámításánál az év összes napja beleszámít a szolgálati időbe.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 39. §-ában.]
Az egészségügyi dolgozók a 2004. május 1-je utáni időszakra a heti 48 órát meghaladó, önként vállalt többletmunkavégzés arányában kiegészítő szolgálati időt szerezhetnek. Nyolc óra többletmunka számít egy napnak.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 43/A. §-ában.]
Az arányos szolgálati időt (például részmunkaidős, minimálbért el nem érő keresettel) a munkáltatónak nem kell kiszámolnia, csak azt kell jeleznie, hogy a foglalkoztatás részmunkaidőben történik, és szükséges az arányos szolgálati idő számítása.
[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 56. § (1) bekezdésében.]
Özvegyi járadék
Nem változott.
A magánnyugdíjrendszerből visszalépett tagok halála esetén özvegyi járadék is megállapítható. Erre akkor kerül sor, ha az özvegyi nyugdíjnál magasabb ellátás állapítható meg. Ebben az esetben az özvegyi járadékot az özvegyi nyugdíj helyett folyósítják.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 61/A. §-ában, 101. § (1) bek. p) pontjában.]
Az özvegyi járadékot az elhunyt volt magánnyugdíjpénztári tag visszalépésekor a Nyugdíjbiztosítási Alap vagy a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap részére átutalt követelés összege alapján kell megállapítani.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 61/A. § (1) bekezdésében.]
Özvegyi nyugdíj
Nem változott.
Özvegyi nyugdíjat a házastárs, az elvált házastárs és az élettárs kaphat - akár külön-, akár azonos neműek -, de élettárs csak akkor, ha társával annak halálát megelőzően legalább egy évig megszakítás nélkül együtt élt, és van közös (bármikor is született) gyermekük, vagy legalább tíz év óta megszakítás nélkül együtt éltek (ilyenkor nem kell közös gyermeküknek lennie).
Nem jogosult élettársa után özvegyi nyugdíjra az, aki az együttélési idő vagy annak egy része alatt özvegyi vagy baleseti özvegyi nyugdíjban részesült.
Özvegyi nyugdíjra az jogosult, akinek elhunyt házastársa (élettársa) jogosult lett volna öregségi nyugdíjra, illetve öregségi nyugdíjas volt, vagy megszerezte a rokkantsági nyugdíj megállapításához a 2011. december 31-ei szabályok szerint szükséges szolgálati időt. Nem jogosult az özvegyi nyugdíjra e feltételek fennállása esetén sem az, aki jogerős bírói ítélet szerint szándékosan okozta házastársa (élettársa) halálát.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 44/A. §, 45-46. §-aiban.]
A házastárs (élettárs) halála után az özvegynek egy évig ideiglenes özvegyi nyugdíj jár. Ha az özvegy - árvaellátásra jogosult - másfél évesnél kisebb gyermeket tart el, az ideiglenes özvegyi nyugdíj legalább a gyermek 18 hónapos koráig jár. Ha a gyermek fogyatékos vagy tartósan beteg, az ideiglenes özvegyi nyugdíj a gyermek harmadik életévéig jár. Az az árva minősül tartósan betegnek vagy fogyatékosnak a 18 év alattiak esetében, aki után magasabb összegű családi pótlék jár, illetve a 18 év felettiek közül pedig az, amelyik legfeljebb 50 százalékos egészségi állapotú. Akkor is teljesül a feltétel, ha az árva után tovább folyósítják a magasabb összegű családi pótlékot, illetve fogyatékossági támogatásban részesül.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 47. § (1) bekezdésében és a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 61. § (1) bekezdésében.]
Az ideiglenes özvegyi nyugdíj annak az öregségi nyugdíjnak a 60 százaléka, amely az elhunytat a halála időpontjában megillette vagy megillette volna. Ha az elhunyt nem érte el a nyugdíjkorhatárt, a részére 2011. december 31-ei szabályok szerint megállapítható rokkantsági nyugdíj alapján számítják ki az ideiglenes özvegyi nyugdíjat. Az ellátás az özvegy saját keresetétől, jövedelmétől, nyugdíjától függetlenül teljes egészében jár.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 50. § (1) bekezdésében.]
Az özvegyi nyugdíjra jogosultság házasság esetén főszabályként nem kötődik együttélési időhöz. Ha azonban az elhunyt a házasságkötéskor már betöltötte az öregségi nyugdíjra jogosító életkort, az özvegy az özvegyi nyugdíjra csak akkor jogosult, ha a házasságkötéstől számítva öt éven át együtt éltek. Nem vonatkozik ez a megkötés azokra, akiknek közös gyermekük van, vagy korábban elváltak ugyan, de az öregséginyugdíj-korhatár betöltését követően kötöttek ismét házasságot.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 48. §-ában.]
Az ideiglenes özvegyi nyugdíj folyósításának megszűnése után az jogosult özvegyi nyugdíjra, aki házastársa halálakor az öregséginyugdíj-korhatárt már betöltötte, vagy megváltozott munkaképességű, vagy házastársa (élettársa) jogán legalább két, árvaellátásra jogosult gyermeket tart el. Az özvegy munkaképesség-csökkenése akkor jogosít özvegyi nyugdíjra az ideiglenes ellátás egyéves időtartamának lejárta után, ha a rehabilitációs hatóság megállapítja, hogy egészségi állapota 50 százalék alatti. A fogyatékos gyermeket nevelő özvegy akkor is jogosult özvegyi nyugdíjra, ha csak egy gyermeket nevel.
Az özvegyi nyugdíj abban az esetben is jár, ha az előbbi feltételek valamelyike a házastárs (élettárs) halálától számított tíz éven belül következik be.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 47. § (2)-(3) bekezdéseiben.]
Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően járó özvegyi nyugdíj összege annak az öregségi nyugdíjnak a 30 százaléka, amely az elhunytat a halála időpontjában megillette vagy megillette volna. Ha az elhunyt nem érte el a nyugdíjkorhatárt, a részére 2011. december 31-ei szabályok szerint megállapítható rokkantsági nyugdíj 30 százaléka az özvegyi nyugdíj. Ez az özvegy nyugdíjának összegére, keresetére, jövedelmére tekintet nélkül jár.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 50. §-ában.]
Az özvegyi nyugdíj 30 helyett 60 százalék, ha az ellátást az özvegy nyugdíjkorhatár-betöltése vagy megváltozott munkaképessége miatt állapítják meg, és az özvegy nem részesül az öregségi nyugdíj, az 1998 előtt hatályos rendelkezések szerint megállapított mezőgazdasági szövetkezeti öregségi, munkaképtelenségi vagy növelt összegű járadék, rokkantsági ellátás, rehabilitációs ellátás, korhatár előtti ellátás, átmeneti bányászjáradék, illetve táncművészeti életjáradék ellátások egyikében sem.
A 60 százalékos özvegyi nyugdíj az özvegyet mindaddig megilleti, amíg saját jogán nem állapítanak meg a részére öregségi nyugellátást, mezőgazdasági szövetkezeti járadékot, rokkantsági ellátást, rehabilitációs ellátást, korhatár előtti ellátást, átmeneti bányászjáradékot, illetve táncművészeti életjáradékot. Akkortól a megállapított ellátás mellett már csak az elhunyt nyugdíjának 30 százaléka jár neki.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 50. § (2) bek. a-b) pontjaiban.]
Az elváltak vagy egy évnél régebben külön élők abban az esetben jogosultak özvegyi nyugdíjra, ha házastársuktól annak haláláig tartásdíjban részesültek (vagy bíróság azt megítélte), és az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek valamelyike a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkezett (például az özvegy eléri a nyugdíjkorhatárt). Az özvegyi nyugdíj ebben az esetben nem haladhatja meg a tartásdíj összegét.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 49. §-ában, 50. § (5) bekezdésében.]
Ha az elhunyt magánnyugdíjpénztári tag volt, és özvegye (illetve az árva vagy a szülő) nem szerepelt a kedvezményezettek között, de valamennyi kedvezményezett átutaltatta az elhunyt egyéni számláján lévő összeget a Nyugdíjbiztosítási Alapba, akkor az özvegy (árva, szülő) nem csökkentett, hanem teljes nyugdíjra (árvaellátásra, szülői nyugdíjra) lesz jogosult.
[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 59/C. §-ában.]
Élettársnak a polgári törvénykönyvben ekként meghatározott személyeket kell tekinteni, az érintettek nemétől függetlenül. Az együttélést azonos lakóhellyel, tartózkodási hellyel vagy egyéb, hitelt érdemlő módon igazolni kell.
[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 60. §-ában.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Nyugdíjkiszámítási séma 2017-ben

Naptári év*

1988

1989

1990

1991

1992

(...)

2012

2013

2014

2015

2016

2017

Nyugdíjba beszámító
jövedelem és jövede-
lemszerző napok

Nyugdíjba beszámító éves bruttó jövedelem meghatározása.
Megegyezik a nyugdíjjárulék alapjával.
A járulékplafon feletti rész nem számít be.

Nyugdíjba beszámító éves bruttó jövedelem meghatározása.
Megegyezik a járulékalappal. Valamennyi jövedelmet egyéni
járulék terheli, tehát nincs járulékplafon.

A jövedelemszerző napok évenkénti meghatározása

Nettó jövedelem
kiszámítása

Évenkénti nettó jövedelem kiszámítása. A tárgyévi szabályok alapján, speciális jogszabályi előírások figyelembevételével.

Így például: - a beszámítandó bruttó jövedelem egyéni járulékokkal csökkentett összege alapján kell a levonandó személyi jövedelemadót kiszámítani

- az egyes években a 168/1997. kormányrendelet 15. § (4)-(5) bekezdéseiben rögzített adókedvezmény-elemeket lehet a számítás során

figyelembe venni

Valorizáció

Az így kiszámított nettó jövedelmek valorizálása (felszorzása) a nyugdíjazást megelőző év szintjére (tehát 2017-ben 2016. évi szintre).
A 2017. évi szorzók még nem ismertek. A 2016. évi szorzók:

1988. évre

1989. évre

1990. évre

1991. évre

1992. évre

(...)

2012. évre

2013. évre

2014. évre

2015. évre

2016. évre

23,048

19,716

16,214

12,920

10,651

(...)

1,126

1,073

1,042

1,000

1,000

Nyugdíjalap
meghatározása

A nyugdíjazási év előtti évre valorizált (felszorzott) nettó jövedelmek éves jövedelemszerző napokkal súlyozott átlagának meghatározása

Degresszió alkalmazása: a 372 ezer és 421 ezer forint közötti átlagkeresetrész 90, a 421 ezer feletti jövedelemrész 80 százalékát kell beszámítani

Nyugdíjösszeg

A nyugdíj összege az így kiszámított átlagkereset és a szolgálati időtől függő tényező** szorzata

* Ha a jövedelemszerző napok száma nem éri el a 1988. január 1-jétől a nyugdíjazásig terjedő időszak (vagy a teljes szolgálati idő) felét, akkor a hiányzó napokra az 1988-at megelőző jövedelmeket,
ennek hiányában a nyugdíjazáshoz legközelebb eső időszak minimálbérét is be kell számítani.
** A szolgálati időtől függő szorzószámokat lásd a 34. oldalon.

________________________________________________________________________________________________________________________
Példák a nyugdíjkiszámítási sémához
1. 1954 januárjában született mérnök 2017 júliusában eléri a 63 és fél éves nyugdíjkorhatárt, és benyújtja nyugellátás iránti igényét. Ekkor 42 év szolgálati ideje van. Pályafutása során a jövedelme folyamatosan az országos átlagkeresetnek megfelelő volt. Jövedelmét teljes egészében figyelembe veszik, mivel az átlagkereset többszörösét kitevő járulékplafont soha nem lépte túl.
Az 1988-tól megszerzett jövedelme alapján a nettó átlagkeresetet jelenleg még változatlan 2016-os és 2017. első félévi jövedelmet feltételezve sem lehet meghatározni, mivel nem ismertek a 2017-ben alkalmazásra kerülő úgynevezett valorizációs szorzók (tehát azok az értékek, amelyekkel a 2016 előtti jövedelmeket meg kell szorozni, és a nyugdíj számításakor az így kapott összeget kell figyelembe venni). Ezeket csak 2017 márciusában, a 2016. évi országos nettó átlagkereset ismeretében hozza nyilvánosságra a kormány, így a nyugdíj 2017. júliusi megállapításakor már ismertek lesznek.
Azt feltételezve, hogy a 2016. évi országos nettó átlagkereset nem fog lényegesen eltérni a KSH által közreadott I-X. havi folyamatoktól, az igénylő nettó átlagkeresete - az úgynevezett nyugdíjalap - 190 ezer forint lesz. Ez alacsonyabb a 372 ezer forintos határösszegnél, így az átlagkeresete teljes egészében beszámít a nyugdíjába, nem kell alkalmazni a degressziós szabályt.
A 42 év szolgálati időhöz 84 százalékos szorzó tartozik, így az igénylő ellátását 190 ezer x 84 százalék = 159 600 forintos összegben állapítják meg. 40 év esetén csak 152 000 forintot kapna.
2. Az előzőekkel megegyező feltételű életkorú és jogszerzési idejű, tehát szintén 1954 januárjában született és a 63 és fél éves életkora betöltésekor 42 év szolgálati idővel rendelkező nő élete során pedagógusként dolgozott. Így karrierje során az országos átlagkeresetet mintegy másfélszeresét érte el.
Ebben az esetben a nyugdíjba beszámító átlagkeresete várhatóan 268 ezer forint, nyugellátása pedig valamelyest meghaladja a 225 ezer forintot. 40 év szolgálati idő esetén ellátása pedig mintegy 214 ezer forintra mérséklődne.
3. 1954 áprilisában született férfi 1992 előtt olyan országban élt, amely nem tagja az EGT-nek, és nincs hatályos szociálpolitikai szerződése Magyarországgal, ott dolgozott. Csak 1992-ben települt haza Magyarországra. Ezért nyugdíja kiszámításakor a külföldi jogszerzését nem fogják figyelembe venni. Mivel azonban Magyarországon megszerezte a 15 év szolgálati időt, ezért a nyugdíjkorhatár betöltésekor kaphat öregségi nyugdíjat.
Vállalatvezetőként jóval az átlagkereset feletti jövedelmet ért el, minden évben annak tízszeresét kereste. A nyugdíjkorhatár 2017. októberi betöltésekor nyugdíjat igényel. Az ellátást a kiemelkedően magas jövedelme és az 1991-től összegyűlt 25 év szolgálati ideje alapján állapítják meg. Nyugdíjának várható összege mintegy 400 ezer forint.
Ennek kiszámításakor közel 695 ezer forintos nettó átlagkeresetet kalkulálnak. Ez alacsony összeg ahhoz képest, hogy a 2017. évi havi nettó átlagkeresete megközelíti az 1 millió 800 ezer forintot. A nyugdíjkiszámításkor azonban figyelembe veszik az 1992 márciusától 2012 végéig hatályos úgynevezett járulékplafont. Erre az időszakra csak azt a jövedelemrészt - az időszak során jellemző átlagkereset két-háromszorosát - számítják be, amely után az igénylő jövedelmét egyéni járulék terhelte. Ilyen magas jövedelemszint esetén csak az 1988-tól 1992. február végéig terjedő, valamint a 2012 utáni időszak jövedelme számít be teljes egészében a nyugdíjba, ebben a példában tehát kevesebb mint öt év a teljes, 25 évet meghaladó kereseti időszakból.
Mivel átlagkeresete meghaladja a 372 ezer forintot, alkalmazni kell rá a degressziós szabályt. Így a nyugdíjkiszámításkor figyelembe veendő átlagkeresete mintegy 635 ezer forint lesz. 25 év szolgálati idő esetén 63 százalékos szorzóval számítják ki a nyugdíjösszeget, így állapítják meg a 635 ezer x 63% ~ 400 ezer forintos összeget. Ha az igénylő végig Magyarországon élt volna, 42 év szolgálati idővel és 1988-tól elért tízszeres átlagkeresetnek megfelelő jövedelemszinttel, akkor közel 590 ezer forintos ellátást kaphatna nyugdíjazásakor.
4. 1953 márciusában született személy élete során rövid ideig dolgozott, és 1988-tól munkavállalásai során mindig minimálbér körüli jövedelmet szerzett. Bár a nyugdíjkorhatára 62 év, mégsem mehetett nyugdíjba ennek betöltésekor, 2013 márciusában, mert még nem rendelkezett a minimálisan szükséges 15 év szolgálati idővel. Ezt az időtartamot 2017 júniusában szerzi meg, amivel jogosulttá válik öregségi résznyugdíjra.
A minimálbéres időszakok alapján 81 500 forintos nettó átlagkereset kerül figyelembevételre a nyugdíj kiszámítása során. Ezt megszorozva a 15 szolgálati évhez tartozó szorzószámmal - tehát 43 százalékkal - adódik a mintegy 35 ezer forintos nyugdíjösszeg.
5. 1954 márciusában született nő 2017 szeptemberében éri el a 63 és fél éves nyugdíjkorhatárt. Ekkor 39 év szolgálati idővel rendelkezik, amelynek része az 1987 végétől 1990 végéig tartó gyermekgondozási ellátási időszak is. Szolgálati ideje alapján nem érte el a 40 éves - egyetemi éveket, munkanélküliségi időszakot és egyéb időszakokat nem tartalmazó - jogosultsági időt, ezért nem kaphatott e jogcímen korhatár előtti nyugellátást. Az 1954-ben született nők már nem jogosultak a nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően korhatár előtti ellátásra sem, amelyet az 1953-ban születettek még igényelhettek, ha legalább 37 év szolgálati időt szereztek.
A gyermeknevelési időt követően általában az országos bruttó átlagkereset kétszeresének megfelelő jövedelmet szerzett. Ez egyes években - 1995 és 1998, valamint 2000 és 2002 között - némileg meghaladta a járulékplafont, így ezekben az időszakokban nem a teljes összeget veszik figyelembe a nyugdíj kiszámításakor.
Ezen életpálya alapján a nyugdíjba beszámító nettó átlagkeresete (az úgynevezett nyugdíjalap) 316 ezer forint. A 39 év szolgálati időhöz 78,5 százalékos szorzó tartozik, így a nyugellátás 248 ezer forint körüli összegben kerül részére megállapításra.
Az átlagkereset számításakor a gyermekgondozási ellátások 1988-1990. évi összegeit nem vették figyelembe. Ez kedvező a nyugdíjasnak, mivel ezek az ellátások jóval alacsonyabbak voltak az országos átlagkereset kétszeresénél, de beszámításuk hiányában nem hatnak csökkentően. Ha ezen ellátásokat is beszámítanák a nyugdíjba, mintegy 20 ezer forinttal alacsonyabb lenne a havi ellátása.
________________________________________________________________________________________________________________________
Együtt folyósított ellátások
Változás 2017. január 1-jétől.
Az 1998. január 1-je előtt megözvegyültek számára - akik együtt kaphatják saját nyugdíjukat és mellé elhunyt házastársuk nyugdíjának a 60 százalékát - az együtt folyósított saját jogú és özvegyi nyugdíj felső határa 87 720 forint (2016-ban 86 335 forint volt).
[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 62. § (7) bekezdésében.]
Nem változott.
A 30 százalékos özvegyi nyugdíj az özvegy saját jogán járó ellátásának összegétől függetlenül jár.
Ha az özvegyi nyugdíj az elhunyt 1998. január 1-je előtti halála okán jár, az özvegy saját jogú nyugellátását főszabály szerint a 60 százalékos özvegyi nyugdíjjal kiegészítve kell folyósítani - függetlenül attól, hogy az özvegyi ellátást 1998. január 1-je előtt vagy után állapították meg -, de csak a kormány által évente meghatározott összegig (2017-ben 87 720 forintig), ha az özvegy számára ez a kedvezőbb.
Az özvegy kérheti, hogy 30 százalékos özvegyi nyugdíjat állapítson meg neki a nyugdíjfolyósító, és ezzel együtt folyósítsa saját jogú nyugellátását; ekkor nem érvényes az együttfolyósítási összeghatár.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 50. §-ában.]
Özvegyi nyugdíjra jogosultság feléledése
Nem változott.
Az özvegyi nyugdíj 1993. február 28-át követő megözvegyülés esetén tíz éven belül éledhet fel. Ha az özvegyi nyugdíjra jogosultság nem házasságkötés - hanem például az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnése, a megváltozott munkaképességű özvegy állapotjavulása - miatt szűnt meg, a jogosultság akkor éled fel, ha a feltételek (nyugdíjkorhatár-betöltés, munkaképesség-változás) valamelyike az özvegyi nyugdíj megszűnését követő tíz éven belül beáll.
Ha az özvegyi nyugdíj "feléled", a jogosultat megilletik a megszűnés óta érvényesült emelések, kiegészítések. Az özvegyi nyugdíj feléledésekor a nyugdíjkorhatár-betöltés időpontját az elhunyt házastárs halálakor érvényes szabályok szerint kell meghatározni. Így például, ha a megszűnt özvegyi nyugdíjat 1997. január 1-je előtt állapították meg, akkor az 1996. december 31-én érvényes nyugdíjkorhatárt (nőknél 55, férfiaknál 60 évet) kell figyelembe venni.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 53. §-ában.]
Feléled az özvegyinyugdíj-jogosultsága annak, akinek a házastársa (élettársa) 1993. március 1-je előtt hunyt el, és az elhunyt jogán folyósított özvegyi nyugdíj beszüntetésétől számított 15 éven belül betöltötte a nyugdíjkorhatárt, vagy 50 százalékos munkaképesség-változást szenvedett el (ez esetben sincs feléledés akkor, ha az özvegy közben házasságot kötött). Tehát például annak, akinek a házastársa (élettársa) 1993. február 28-án hunyt el, és ő árvaellátásra jogosult gyermekek miatt 2002. május 15-éig özvegyi nyugdíjat kapott, 2017. május 15-éig kell betöltenie az öregséginyugdíj-korhatárt ahhoz, hogy özvegyi nyugdíja feléledjen.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 47. §, 53. §-aiban.]
Egyéb özvegyinyugdíjszabályok
Nem változott.
Ha többen is jogosultak özvegyi nyugdíjra - például a külön élő házastárs és az élettárs -, az ellátást egyenlő arányban kell közöttük megosztani.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 51. §-ában.]
Megszűnik az özvegyinyugdíj-jogosultság, ha az özvegy az öregséginyugdíj-korhatára betöltése előtt házasságot köt.
Az özvegy munkaképesség-változása okán megállapított özvegyi nyugdíjra akkor szűnik meg a jogosultság, ha a munkaképesség-változásának mértéke már nem éri el az 50 százalékot, az árvaellátás címén megállapított özvegyi nyugdíjra pedig akkor, ha már egyik gyermeket sem illeti meg az árvaellátás.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 52. §-ában.]
Árvaellátás
Nem változott.
Az árvaellátás annak az öregségi nyugdíjnak a 30 százaléka, amely az elhunytat a halála időpontjában megillette vagy megillette volna. Ha az elhunyt nem érte el a nyugdíjkorhatárt, részére a 2011. december 31-ei szabályok szerint megállapítható rokkantsági nyugdíj 30 százaléka az ellátási összeg.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 56. §-ában.]
Az árvaellátás gyermekenként 2017-ben is minimum havi 24 250 forint.
[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 64/D. §-ában.]
Az árvaellátás a 16-25 éves korúaknak akkor jár (a korhatár méltányosságból 27 éves korig meghosszabbítható), ha az árva nappali rendszerű iskolai oktatásban vagy felsőoktatási intézményben nappali képzésben vesz részt. Ha az árva közben megrokkan, az árvaellátás életkortól függetlenül jár (mint a már az elhunyt halálakor rokkant kiskorú árvák esetében). A középiskolai tanulói jogviszony fennállását évente, a felsőfokú iskolaiét félévente kell igazolni. A 16. életévet betöltött árva a tanulmányokat a megkezdésüktől számított egy hónapon belül köteles igazolni.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 55. § (1) bek. ,(4) bekezdésében, valamint a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 72/B. §-ának (7) bekezdésében.]
A hallgatói jogviszony szünetelése alatt kizárólag akkor jár az árvaellátás, ha a szünetelés betegség vagy szülés miatt következik be.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 55. § (5) bekezdésében.]
A 16-25 éves közötti árva akkor jogosult árvaellátásra, ha olyan felnőttképzésben vesz részt, amely nem távoktatásban zajlik, s a képzés heti óraszáma legalább hét óra. Ezt a szabályt 2015. január 1-je előtt elhunyt személy árvája ügyében akkor kell alkalmazni, ha az árvára nézve kedvezőbb. Ha az árva számára kedvezőbb, ügyének elbírálásakor a 2014. december 31-én hatályos szabályt kell alkalmazni, vagyis azt kell vizsgálni, nappali rendszerűnek tekinthető felnőttképzésben folytatja-e tanulmányait.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 55. § (3) bek. b) pontjában és 102/L. § (2) bekezdésében.]
Szülői nyugdíj
Nem változott.
Szülői nyugdíjra az jogosult, akit gyermeke (unokája) a halála előtti évben túlnyomó részben eltartott. Túlnyomó részben eltartottnak az minősül, akinek nyugellátása, hozzátartozói nyugellátása a gyermek (unoka) elhalálozása időpontjában nem haladta meg az öregséginyugdíj-minimumot (havi 28 500 forintot).
A szülői nyugdíj összege azonos az özvegyi nyugdíjéval. Tehát abban az esetben, ha a szülőnek (nagyszülőnek) öregségi nyugdíja, rokkantsági ellátása, rehabilitációs ellátása, korhatár előtti ellátása, átmeneti bányászjáradéka vagy táncművészeti életjáradéka is van, akkor a gyermek (unoka) öregségi nyugdíjának vagy a 2011. december 31-ei szabályok szerint megállapítható rokkantsági nyugdíjának 30 százaléka az ellátási összeg. Ha viszont a szülő (nagyszülő) nem kapja a felsorolt ellátások egyikét sem, a szülői nyugdíj 60 százalékos lesz.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 58-59. §-aiban.]
Hozzátartozói ellátás üzemi balesetben elhunyt után
Nem változott.
Az üzemi baleset következtében elhunytak hozzátartozóit az általános szabályok szerint illeti meg az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás és a szülői nyugdíj. Ugyanakkor nem jogosultsági feltétel, hogy az elhunyt az öregségi vagy a rokkantsági nyugdíjhoz 2011. december 31-én szükséges szolgálati időt megszerezze (vagyis a nyugdíj szolgálati időtől függetlenül jár). A hozzátartozói ellátást a baleseti rokkantsági nyugdíj kiszámításának 2011. december 31-én érvényes előírásai szerint kell megállapítani.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 60-61. §-aiban.]
Eljárási szabályok
Változás 2017. január 1-jétől.
Magyarországon ezentúl a nyugdíjbiztosítási ügyintézés - saját jogú, illetve hozzátartozói nyugdíjigények, baleseti járadék, rokkantságijáradék-igények, adategyeztetés, valamint szolgálati idő szerzésére irányuló megállapodáskötésére irányuló igények - a fővárosi és megyei kormányhivatalok járási hivatalainak hatáskörébe került. Azon hozzátartozói nyugdíjigények elbírálása, amelyekben az elhunyt jogszerző a halála időpontjában saját jogú nyugdíjas volt, vagy nyugdíjszerű ellátásban - például korhatár előtti ellátás, szolgálati járandóság, táncművészeti életjáradék, átmeneti bányászjáradék - részesült, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatóságának hatáskörébe tartozik. Ugyanez a szervezet az illetékes a fegyveres szervek állományi tagjainak öregségi nyugdíjazásakor.
[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 2-4. §-aiban.]
A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek hatáskörébe tartozó nyugellátásokkal és más ellátásokkal kapcsolatos eljárásokban az ügyintézési határidő az eddigi 22 munkanapról 30 naptári napra változott. Ha az eljárás során a nyugdíjbiztosítási szerv az egészségi állapot szakkérdését is vizsgálja, az ügyintézési határidő (az eddigi 35 munkanap helyett) 45 naptári nap. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv által nyilvántartott adatokról szóló kivonat vagy hatósági bizonyítvány kiadásának ügyintézési határideje (az eddigi 10 munkanap helyett) 15 naptári nap.
A nyugdíjfolyósító szerv a megállapított nyugellátást az eddigi 10 munkanap helyett a határozat közlését, illetve a folyósításhoz szükséges adatokat tartalmazó elektronikus adatállomány beérkezését követő 13 naptári napon belül folyósítja.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 72. § és 79. §-ában.]
Nem változott.
A nyugdíjbiztosítási szervek a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvénynek megfelelően az igénybejelentéstől számított nyolc napon belül kell függő hatályú döntést hoznia. Ha a benyújtott igény 60 nap alatt sem kerül elbírálásra, az igénylőt 10 ezer forint illeti meg. A 60 napba az igénybejelentés óta eltelt teljes időtartam beszámít, tehát azok a napok is, amelyek - például a hiányzó bérigazolás beszerzésének időtartama - a megállapítási, nyugdíjnövelési határidőbe nem számítanak be.
Az ügyintézési határidő nem hosszabbítható meg. A korábban lejáró határidőt április 15-ére kell megváltoztatni, ha az ellátási összeg meghatározásához a tárgyévben érvényes valorizációs szorzószámok ismerete szükséges, de a folyamat idejéig azok jogszabályi kihirdetése még nem történt meg.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 72. §-ában.]
Az adategyeztetési eljárás 60 napos határideje nem hosszabbítható meg.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 96/B. § (6) bekezdésében.]
A felszámolással, végelszámolással megszűnő magánnyugdíjpénztárból a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépő tagra vonatkozóan a nyugdíjbiztosítási szervek nyilvántartják a felszámolótól, végelszámolótól átvett adatokat.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 96. § (2) bek. j) pontjában.]
A biztosított vagy képviselője a róla nyilvántartott nyugdíjbiztosítási adatokról az igazgatási szervtől kivonatot kérhet.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 96. § (8) bekezdésében.]
A társadalombiztosítási egyéni számla a biztosított személyazonosító okiratait, valamint az utána a 2012 utáni időszakra bevallott nyugdíjjárulék összegére vonatkozó adatokat tartalmazza. A tárgyévet követően kerül feltüntetésre az egyéni számlán a megállapodás alapján fizetett járulék összege, a megállapodás időtartama, a rehabilitációs járadék, a rehabilitációs ellátás összegéből levont nyugdíjjárulék összege és az ellátás folyósításának ideje.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 96/A. §-ában.]
A nyugdíjfolyósító Magyarországgal szociálpolitikai egyezményt kötött államban élő személy részére Magyarországon, az EGT-államokban és a szerződő államban nyitott pénzforgalmi számlára is folyósíthatja a nyugellátást. Ebben az esetben az utalás költségét a nyugdíjasnak kell viselnie.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 79. § (2) bek., (4) bekezdésében.]
Nyugellátás írásban, formanyomtatványon, az elbíráláshoz szükséges igazolások, adatok csatolásával igényelhető, visszamenőleg legfeljebb hat hónapra.
A nyugellátási igény a nyugdíjbiztosítási szervhez nyújtható be, személyesen, postai úton, vagy elektronikusan. Az igény bejelentési időpontjának a nyugdíjbiztosítási szervhez beérkezésének a napja számít.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 64. §-ában.]
Ha a nyugdíjra jogosultság megállapítható, de határozat 30 napon belül nem hozható meg (például adatpótlás szükséges), az igénylő részére előleget állapítanak meg. A nyugellátás megállapításakor a nyugellátás összegébe a folyósított előleget be kell számítani.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 73. §-ában.]
A külföldön élő vagy ott tartózkodó nyugdíjas az ellátása külföldre folyósításához évente köteles megadni a szükséges adatokat a nyugdíjfolyósító szervnek.
[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 76. §-ában.]
A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság minden januárban köteles ügyfeleit tájékoztatni arról, hogy az előző évben és a tárgyév január hónapjában kifizetett összeg milyen ellátásokat tartalmaz.
[Lásd a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 75/B. §-ában.]
A nyugdíjbiztosítási szerv felhívására történő bejelentéssel, valamint a nyugellátásban részesülő személynek a jogosultságáról és az ellátás folyósításáról, illetve a hozzátartozóknak a nyugdíjas haláláról szóló bejelentések határideje a felhívástól, az adat megváltozásától, valamint a halálozástól számított 15 naptári nap.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 97. § (1) bek., (5) bekezdésében.]
Adategyeztetési eljárás
Új előírás 2017. január 1-jétől.
A hivatalbóli adategyeztetési eljárásokat ismételten le kell folytatni az abban részt vevő korcsoportok kiértesítési időszakának lezárását követő két év múlva. Nem kell lefolytatni a megismételt eljárást azok esetében, akik öregségi nyugdíjasnak minősülnek, vagy szolgálati idő és havi átlagkereset alapján megállapítandó ellátásra vonatkozó igényt nyújtottak be, illetve ha adategyeztetési eljárásuk már folyamatban van.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 96/C. § (2)-(3) bekezdéseiben.]
Nem kell adategyeztetési eljárást lefolytatni, ha a mezőgazdasági őstermelő azért kéri a hatósági bizonyítvány kiállítását, hogy megállapíthassa, hogy biztosított lehet-e, azaz a reá irányadó nyugdíjkorhatárig hátralévő idő és a már megszerzett szolgálati ideje együttesen eléri-e a 20 évet.
[Lásd 1997. évi LXXXI. törvény 96/E. § (3) bekezdésében.]
Nem változott.
A lakhely szerint illetékes nyugdíjbiztosítási szerveknek 2014. december 31-éig külön kérés nélkül (tehát hivatalból) adategyeztetési eljárást kellett kezdeményezniük az 1955-1959-ben született biztosítottakkal, volt biztosítottakkal. Az egyeztetési eljárás megkezdésekor a nyugdíjbiztosítási szerv tájékoztatást ad az eljárás menetéről, és részletes kimutatást küld a biztosított
■ megszerzett szolgálati idejéről (nőknél a 40 éves időtartam alapján megállapítható nyugellátáshoz megszerzett jogosultsági időről is);
■ foglalkoztatásának adatairól;
■ 1988-tól kezdődően megszerzett nyugdíjjárulék-köteles jövedelméről;
■ 1988-tól kezdődően a jövedelméből levont és a foglalkoztatója által befizetett nyugdíjjárulékról;
■ járulékfizetés nélkül, jogszabályi rendelkezés alapján megszerzett szolgálati idejéről.
Az egyeztetési eljárást a nyugdíjbiztosítási szervnek 60 nap alatt kell lefolytatnia. Ebbe az időtartamba nem számít bele a nyugdíjbiztosítási szerv adatközlése és a biztosított válasza között eltelt idő. (A nyugdíjbiztosítási szerv 60 napot vár a válaszra, és ha a biztosított a megkeresésre nem reagál, az ügyintézési idő csak e válaszadási határidő elmúltával folytatódik.)
Az egyeztetési eljárást a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv határozattal zárja le. Ebben részletes kimutatást közöl a biztosítottnak megküldött nyugdíj-nyilvántartási adatokról, ezeken át kell vezetnie a biztosított által kezdeményezett, dokumentumokkal alátámasztható módosításokat. Ha a kezdeményezett módosítások hiteles dokumentumokkal nem támaszthatók alá, fel kell tüntetni az átvezetés elutasításának indokait is.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 96/B.-C. §-aiban.]
Az a biztosított, volt biztosított, akinek egyeztetési eljárását nem indítják meg hivatalból, elektronikus ügyintézés keretében - tehát ügyfélkapun keresztül - kérheti naptári évenként egyszer az adategyeztetés lefolytatását.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 96/B. § (2) bekezdésében.]
Nem indítják meg hivatalból az egyeztetési eljárást, ha a biztosított, volt biztosított öregségi nyugdíjasnak minősül, illetve ha az adategyeztetési eljárás már folyamatban van. Nem kell a nyugdíjbiztosítási szervnek megindítania az eljárást akkor sem, ha a biztosított, korábban biztosított személy öregségi nyugdíjat, korhatár előtti ellátást, szolgálati járandóságot, átmeneti bányászjáradékot, táncművészeti életjáradékot kap, vagy bármely más olyan ellátást, melynek megállapításakor a szolgálati időt meghatározzák (illetve ha ezen ellátások valamelyikének a megállapítása már folyik).
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 96/C. § (3) bekezdésében.]
Az adategyeztetési eljárás során a biztosított az értesítés kézhezvételétől számított 60 napon belül jelezheti az igazgatási szervnek, ha adathiányt vagy téves adatot tapasztal, s egyúttal mellékelnie kell - ha megvannak - a korábbi foglalkoztatására vonatkozó okiratokat is. (Ha a biztosított nem tud megfelelő okiratokat benyújtani, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv vizsgálja ki a biztosított állításait bizonyító okiratok fellelhetőségét.)
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 96/B. § (4) bekezdésében.]
Az 1960-ban és azt követően születettek esetében 2016 után folytatják le az egyeztetési eljárást. A pontos ütemtervet az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ vezetőjének kell jóváhagynia. Az ütemtervre vonatkozó előírás szerint egy ötéves korcsoport egyeztetési eljárását két év alatt kell elvégezni.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 96/C. § (1) bekezdésében.]
Ha az egyeztetési eljárás lezárását követően új egyeztetési eljárás indul, akkor csak korábban nem vizsgált tény, adat vagy más bizonyíték alapján módosítható a nyugdíjbiztosítási szerv által már közölt adat.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 96/D. § (1) bekezdésében.]
Nyilvántartásban nem szereplő adat elismerésének kérelme, illetve olyan, 1955-ben vagy ezt követően született biztosított kérelme esetén, akinek egyeztetési eljárását még nem folytatták le, a hatósági bizonyítvány kiállítására irányuló eljárást a nyugdíjbiztosítási szervnek fel kell függesztenie, és ehelyett egyeztetési eljárást kell lefolytatnia.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 96/E. § (2) bekezdésében.]
A biztosított, korábban biztosított személy személyesen, levélben vagy elektronikus úton (ügyfélkapun) keresztül hatósági bizonyítvány kiállítását kérheti szolgálati idejéről (nők esetében a 40 év jogosultsági idő alapján járó nyugellátáshoz megszerzett időről), korkedvezményes vagy más, foglalkozáshoz kötött kedvezményes idejéről, valamint 1988-tól megszerzett jövedelméről.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 96/E. § (1) bekezdésében.]
Mit kell tudni a nyugdíjkorhatár előtti ellátásokról?
Nők kedvezményes nyugdíjazása
Nem változott.
Életkorától függetlenül nyugdíjba mehet az a nő, akinek a keresőtevékenységgel és gyermekneveléssel szerzett együttes szolgálati ideje, illetve jogosultsági ideje eléri a 40 évet, és ebből legalább 32 évet szerzett keresőtevékenységgel. Az általános szabályok szerint szolgálati időnek minősülő időknek csak meghatározott elemei számítanak jogosultsági időnek. A szolgálati időbe beleszámít például a felsőoktatási intézmény nappali tagozatán 1998 előtt végzett tanulmányok ideje vagy az álláskeresési járadék folyósításának időtartama, de a nyugdíjazási feltételt jelentő 40 éves időtartam kiszámításakor ezek nem vehetők figyelembe.
Legalább öt gyermek felnevelése esetén a négy feletti gyerekszámmal csökken a keresőtevékenység 32 éves követelménye. Ha egy nő például öt, hat, hét, illetve nyolc gyermeket nevelt, a nyugdíjazásához elegendő, ha 31, 30, 29, illetve 28 év keresőtevékenységgel rendelkezik, feltéve, hogy ezt kiegészíti legalább 9, 10, 11, illetve 12 év gyerekneveléssel szerzett szolgálati idő. A keresőtevékenység időtartamának a 25 évet mindenképpen el kell érnie, nem jogosít tehát ellátásra 24 év keresőtevékenység és 16 év gyereknevelési idő. (Kivéve, amikor súlyosan fogyatékos gyermek miatt folyósított ápolási díj esetén a 40 éves jogszerző időn belül a keresőtevékenység szükséges időtartama további két évvel rövidebb.)
A keresőtevékenység és a gyereknevelés együttes idejének kizárólag a nyugdíjazás lehetőségének a megállapításakor van jelentősége. A nyugdíj kiszámításakor továbbra is a teljes szolgálati időt kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy a nyugdíjat igénylő nő annak egészét vagy csak egy részét szerezte keresőtevékenységgel, illetve gyermekneveléssel.
Ha egy nő súlyosan fogyatékos gyermekének ápolására tekintettel ápolási díjban részesült, a jogosultsági időbe beleszámítható keresőtevékenység minimális időtartama - egytől négy gyermekig - 32 helyett 30 év, amit a gyerekneveléssel szerzett szolgálati időnek kell legalább 40 évre kiegészítenie. (Legalább öt gyermek felnevelése esetén a négy feletti gyerekszámmal csökken a keresőtevékenység 30 éves követelménye.) Az ápolási díj bevezetését megelőzően a tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermek otthoni ápolása miatt igénybe vett fizetés nélküli szabadság idejét az ápolási díjjal azonosan kell számításba venni.
Jogosultsági időként kell számításba venni a szakmunkástanulók és a szakközépiskolások kötelező nyári gyakorlatával szerzett szolgálati időt.
Így például ha egy 1955 májusában született nő 2017 májusában négy év gyermeknevelési és 36 év keresőtevékenységgel szerzett szolgálati idővel rendelkezik, ezek összege 40 év, tehát két évvel a 64 éves nyugdíjkorhatárt megelőzően, 62 éves korában jogosult nyugdíjba menni. Ha a teljes szolgálati ideje két év nappali tagozatos főiskolai tanulmányi idővel is kiegészül, nyugdíját nem 40, hanem 42 év szolgálati idő alapján számítják ki. A nyugdíj összege így az 1988. január 1-jétől elért nettó jövedelmek valorizált átlagának 84 (40 évre 80 százalék és minden további évre 2-2) százaléka lesz (ha nem magánnyugdíjpénztári tag).
A 40 éves jogosultság alapján megállapított nyugdíjak érvényesítésének is feltétele, hogy a biztosítási jogviszonyt legkésőbb a nyugdíj megállapításának napján, illetve legalább arra a napra megszüntessék.
A 40 év jogosultsági időre tekintettel megállapított nyugdíjak teljes összegűek, nem csökkentik a korhatár alatti megállapításuk miatt.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 18. § (2a)-(2d) bekezdéseiben, a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 12. §-ában.]
A prémium évek programban részt vevők jogviszonya az öregséginyugdíj-jogosultság megszerzése esetén szűnik meg, függetlenül a határozott idejű szerződés lejáratától.
[2004. évi CXXII. törvény 8. §]
Szolgálati nyugdíjból öregségi nyugdíj
Nem változott.
A nyugdíjkorhatár alatt saját jogú nyugellátásban kizárólag a 2011. december 31-én 57. életévüket betöltött, ezen a napon szolgálati nyugdíjban részesülők, valamint - 2011. december 31-ét követően tovább folyósított vagy újonnan megállapított ellátásként - a társadalombiztosítási nyugdíjtörvényben meghatározottak szerinti 40 év jogosultsági idővel rendelkező nők részesülhetnek.
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 3. §-ában.]
Szolgálati járandóság összege
Nem változott.
A szolgálati járandóság és a korhatár előtti ellátássá átalakított országgyűlési képviselői nyugdíj csökkentett összege adó- és ehomentes, azt az adóbevallás során nem kell figyelembe venni. Családi kedvezmény akkor érvényesíthető utána, ha az ellátás mellett szerzett jövedelem a kedvezmény érvényesítéséhez a házastárssal vagy élettárssal megosztva sem elegendő. Ebben az esetben a járadékost megilleti a hiányzó összegre számított adóval megegyező, de legfeljebb az ellátás csökkentésével azonos összeg. Ezt a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság fizeti ki neki, miután megkapta tőle az adóhatóság által - az adóbevallási év június 30-ától kezdődően, kérelemre - kiadott igazolást.
Ha a jogosult a családi kedvezményt a házastársával, élettársával megosztva veszi igénybe, az adóhatósági igazolás igényléséhez a házastárs meghatalmazása is szükséges, hogy az adóhatóság kiadhassa az egyébként adótitkot képező adatot. Az adóhatóság csak azt tudja igazolni, hogy a jogosult, illetve házastársa az év folyamán milyen összegű családi kedvezményt vett igénybe, azt nem, hogy mennyire voltak jogosultak. A családi kedvezmény a magzat után is igénybe vehető, ehhez a várandósságról orvosi igazolást kell csatolni a kérelemhez.
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 4. § (4) bek., 5. § (5) bekezdésében, a 333/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet 9. §-ában.]
A csökkentett mértékben folyósított szolgálati nyugdíjból 2012. január 1-jén átalakított, 16 százalékkal tovább mérsékelt szolgálati járandóság összegét kiegészítik a 2011. december 31-én érvényes minimálbér 150 százalékának, tehát 117 ezer forintnak az ellátással megegyező arányban csökkentett összegére, tehát például 50 százalékkal csökkentett ellátás esetén 58 500 forintra. Ha az ellátás a 16 százalékos mérséklés előtt sem érte el ezt a szintet, akkor egyáltalán nem kellett mérsékelni az ellátást. Ha a mérsékelt ellátás meghaladja a határösszeget, az ellátás összege nem változik.
Nem csökkentették a szolgálati járandóságot akkor sem, ha a szolgálati nyugdíjast a szolgálati kötelmekkel összefüggő egészségi, pszichikai vagy fizikai alkalmatlanság miatt szerelték le, továbbá ha önkéntes tartalékos jogviszonyban áll. Az ellátás emelése során a szolgálati járandóság így megállapított összegét veszik alapul.
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 5. § (2)-(3) bekezdéseiben.]
Az 50 százalékkal csökkentett szolgálati nyugdíjból 2012. január 1-jén átalakított szolgálati járandóságot már a nyugdíjkorhatár elérése előtt teljes összegben folyósítják. Az eredetileg a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény szabályai szerint megállapított ellátásnál 50, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény alapján megállapítottnál 52, a fegyveres erők és fegyveres testületek hivatásos állományú tagjainak nyugdíjáról szóló 22/1971. (VI. 1.) Korm. rendelet alapján megállapítottnál pedig 55 éves korban szüntetik meg a csökkentést. Az 50 százalékos mérséklés megszüntetését követően a 100 százalékos szintre növelt ellátási összegre kell alkalmazni a személyijövedelemadó-mértékkel megegyező csökkentést.
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 5. § (6) bekezdésében.]
Ha a személyijövedelemadó-kulcs megváltozik, ennek megfelelően kell módosítani a szolgálati járandóság és a korhatár előtti ellátássá átalakított országgyűlési képviselői nyugdíj összegét. 2016. január 1-jétől a személyijövedelmadó-kulcs 16 százalékról 15 százalékra csökkenése miatt a - szolgálati nyugdíjból 2012 január 1-jén átalakított, az adómértékkel csökkentett - szolgálati járandóságot 85 százalékon kellett tovább folyósítani (84 százalék helyett).
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 4. § (3) bek., 5. § (4) bekezdésében.]
Adó- és járulékkedvezmény az ellátásban
Új előírás 2017. január 1-jétől.
Ha a szolgálati járadékos vagy korhatár előtti ellátássá átalakított országgyűlési képviselői nyugdíjban részesülő személy meghal, a vele együtt élő házastárs, vagy ennek hiányában a - hagyatékadó végzés bemutatásával - a törvényes örökös kérelmezheti a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál az ellátás után járó családi kedvezmény érvényesítését.
[Lásd a 333/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet 9. § (9) bekezdésében.]
Nem változott.
Az ellátása mellett keresőtevékenységet folytató, szolgálati járandóságban vagy korhatár előtti ellátássá átalakított országgyűlési képviselői nyugdíjban részesülő személy ellátás utáni családi kedvezményének meghatározásakor figyelembe kell venni az ellátás mellett szerzett jövedelme után az adóévben általa már igénybe vett családi adó- és járulékkedvezményt is.
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 4. § (4) bek., 5. § (5) bekezdésében.]
Korhatár előtti ellátás megállapítása
Változás 2017. január 1-jétől.
Nem állapítható meg korhatár előtti ellátás kizárólag egy meghatározott életkor elérése és szolgálati idő megszerzése alapján. (2016-ban például az 1953-ban született, 2012 végéig legalább 37 év szolgálati időt szerzett nők igényelhették ezt az öregséginyugdíj-korhatár betöltését megelőzően.)
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 7. §-ában.]
Nem változott.
Továbbra is korhatár előtti ellátás állapítható meg a bányász-, illetve művésznyugdíjra 2012. január 1-je előtt jogosultságot szerző, de nem nyugdíjazott személynek. Ha valaki az átmeneti bányászjáradék vagy táncművészeti életjáradék jogosultsági feltételeit is teljesíti, akkor ezen ellátások valamelyikét igényelheti.
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 7. § (1) bekezdés felvezető és záró szövegében, d)-e) pontjaiban.]
A korhatár előtti ellátás összegét a megállapításkor érvényes öregséginyugdíj-kiszámítási szabályok szerint állapítják meg.
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 8. §-ában.]
Korhatár előtti ellátás kizárólag a nyugdíjkorhatárt be nem töltött személy részére állapítható meg. Az igénylő az ellátás kezdőnapján nem állhat biztosítási jogviszonyban, és - hozzátartozói nyugellátás, hadi- vagy nemzeti gondozotti pénzellátás, nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék, illetve ezekkel azonos, az Európai Unió más országából járó ellátás kivételével - nem kaphat rendszeres pénzellátást.
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 7. § (1) bekezdésében.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Példák korhatár előtti ellátásokra
1. 1954 januárjában született nő 2016 decemberére 37 év szolgálati idővel rendelkezik. Mivel korkedvezményes időt nem szerzett, valamint átmeneti bányászjáradékra és táncművészeti életjáradékra sem jogosult, rendszeres pénzellátást életkorára tekintettel csak a 63 és fél éves nyugdíjkorhatár 2017. júliusi betöltésekor kaphat, amikor öregségi nyugdíjat állapítanak meg részére. Ha 1953-ban, vagy korábban született volna, legkésőbb 2016 decemberében betöltötte volna az öregséginyugdíj-korhatárt, így már öregségi nyugdíjban részesülne.
2. 1956 novemberében született férfi 2017. január 1-jén mozdonyvezetőként - tehát 2015 előtt korkedvezményre jogosító munkakörben - dolgozott, és 2014 végéig korkedvezményes munkakörben összesen 14 évet és 11 hónapot töltött el, ami két év korkedvezményt jelent (mivel ötévenként jár egy év kedvezmény). Így a 64 éves nyugdíjkorhatár 2019. novemberi betöltése előtt két évvel, 2017 novemberében igényelhet korhatár előtti ellátást. A három év korkedvezményhez szükséges 15 éves időt 2014 végéig nem tudta megszerezni, a hiányzó egy hónapot később sem tudja pótolni, ezért nem lehetett részére már 2016 novemberében - tehát a korhatár betöltése előtt három évvel - megállapítani a korhatár előtti ellátást. Ha a mozdonyvezető 2014-ig tíz év korkedvezményre jogosító időt sem szerzett volna, akkor a korhatárelérésig egyáltalán nem kaphatna ellátást, mivel a korkedvezmény érvényesítéséhez legalább ennyi kedvezményre jogosító munkakörben ledolgozott idő szükséges.
Ugyanígy két év lenne a korkedvezmény, ha a férfi 2014 végéig négy évvel kevesebbet (10 év 11 hónap) dolgozott volna mozdonyvezetőként korkedvezményes munkakörben.
3. 1951 novemberében született férfinak 2011 novemberében 60 életévére és 39 év szolgálati idejére tekintettel csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjat állapítottak meg, amelyet 2012. január 1-jétől változatlan összegben korhatár előtti ellátásként folyósítottak tovább. A nyugdíjkorhatár betöltését követően, 2013 novemberétől korhatár alatti ellátását változatlan összegben ismét öregségi nyugellátásként folyósítják. 2017. február 1-jétől közalkalmazottként tanít egy gimnáziumban, jogviszonyát a létesítés időpontjától számított 15 napon belül, tehát 2017. február 15-éig be kell jelentenie a területileg illetékes nyugdíjbiztosítási szervnél vagy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságon. Ezt követően a közalkalmazotti jogviszony fennállásának befejezéséig öregségi nyugellátását szüneteltetik.
________________________________________________________________________________________________________________________
Korkedvezményes ellátásra jogosultság
Nem változott.
Korhatár előtti ellátásra jogosult a korkedvezményes nyugdíjhoz a 2011-ben hatályos szabályok szerint szükséges jogosultságot 2014 végéig megszerző személy. Ahány év korkedvezményt szerez - a 2011-ben hatályos szabályok szerint számítva -, annyi évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt kérheti az ellátás megállapítását. 2015-től már nem szerezhető további jogosultság.
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 7. § (1) bek. c) pontjában, (2) bekezdésében.]
A korkedvezményre jogosító munkakörben legalább három évet eltöltött bányász akkor is jogosult egy év korkedvezményre - tehát a korhatár előtti ellátás igénybevételére - a nyugdíjkorhatár előtt egy évvel, ha nem szerzi meg a tíz év korkedvezményre jogosító időt. Ezt a kedvezményt kizárólag azok vehetik igénybe, akiknek a munkaviszonya bányászati szerkezetátalakítás, korszerűsítés vagy bányabezárás miatt szűnt meg.
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 7. § (1) bek. c) pontjában.]
Korkedvezményre azok szereztek jogosultságot, akik a szervezet fokozott igénybevételével járó vagy az egészségre különösen ártalmas munkát végeztek, azaz korkedvezményre jogosító munkakörben dolgoztak. Azoknak a férfiaknak, akik ilyen munkakörben dolgoztak, minden öt, a nőknek minden négy - a 100 kilopascalnál nagyobb nyomású légtérben dolgozó férfiaknak és nőknek egységesen három - szolgálati év után egy-egy év kedvezmény jár. A jogosultsághoz minimálisan szükséges szolgálati idő férfiaknál tíz, nőknél nyolc, a 100 kilopascalnál nagyobb nyomású légtérben dolgozóknál mindkét nem esetében hat munkaév.
[168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 1. mellékletének 2011-ben hatályos szövege szerint.]
Szolgálati járandóság megállapítása
Nem változott.
Szolgálati járandóság állapítható meg annak, aki a fegyveres szervek, testületek által megállapított rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat kapott, ha a szolgálati viszonyban és a rokkantsági nyugdíjban töltött együttes ideje 2011. december 31-én elérte a 25 évet.
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 9. § b) pontjában.]
Szolgálati járandóságra jogosult a 2011. december 31-én a fegyveres szerveknél hivatásos, illetve a Magyar Honvédségnél hivatásos vagy szerződéses állományban állt, 1954-ben született személy, amennyiben legalább 25 évig állt szolgálati viszonyban.
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 9. § c) pontjában.]
Szolgálati járandóság kizárólag az ellátás kezdőnapján az öregséginyugdíj-korhatárt be nem töltött, biztosítási jogviszonyban nem álló és rendszeres pénzellátásban - a hozzátartozói nyugellátás, a hadi- vagy nemzeti gondozotti pénzellátás, a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék, illetve ezekkel azonos, az Európai Unió más országából járó ellátás kivételével - nem részesülő személy részére állapítható meg.
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 9. §-ában.]
A szolgálati járandóság összegét a szolgálati nyugdíj 2011. december 31-én érvényes szabályai szerint - tehát az igénylést megelőző 12 hónap átlagkeresete alapján - kell megállapítani, de csökkenteni kell a személyi jövedelemadó 15 százalékos mértékével megegyezően. (Kivéve, ha az igénylőt a szolgálati kötelmekkel összefüggésben egészségi, pszichikai vagy fizikai alkalmatlanság miatt szerelték le, valamint ha az ellátást az önkéntes tartalékos jogviszony időtartama alatt kéri.)
Nem csökkenthető azonban a szolgálati járandóság összege a megállapítást megelőző napon érvényes minimálbér havi összegének másfélszerese (2017-ben 191 250 forint) alá. A csökkentést a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság - az adóhatóság által a bevallási év június 30-áig kiállított igazolás alapján - a személyijövedelemadó-törvény szerint járó családi kedvezmény adójának (de elegendő jövedelem híján nem érvényesíthető) mértékéig visszautalja.
Ha a szolgálati járandóságot a szolgálati viszony és a rokkantsági nyugdíj 25 évet elérő időtartamára tekintettel állapítják meg, a korábbi rokkantsági nyugdíj 15 százalékkal csökkentett és az időközi nyugdíjemelésekkel növelt összege lesz az ellátási összeg. A nem érvényesíthető családi kedvezmény adóját ebben az esetben is - a csökkentés mértékéig - kifizeti a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság.
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 10. §-ában.]
Átmeneti bányászjáradék megállapítása
Nem változott.
Átmeneti bányászjáradék állapítható meg a magyarországi mélyművelésű bányában föld alatti munkakörben legalább 25 év szolgálati évet vagy 5 ezer, szolgálati időként figyelembe vehető műszakot eltöltött személynek (a mecseki ércbányászati műszakszámot 1,67-szoros, a mecseki szénbányászati műszakszámot pedig 1,25-szoros szorzóval számítják be).
A jogosultság további feltétele, hogy az igénylő az ellátás kezdőnapján még nem töltötte be az öregségi nyugdíj rá vonatkozó korhatárát, nem áll biztosítási jogviszonyban, és - a hozzátartozói nyugellátás, a hadi- vagy nemzeti gondozotti pénzellátás, a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék, illetve az ezekkel azonos, az Európai Unió más országából járó ellátás kivételével - nem részesül rendszeres pénzellátásban.
[Lásd az 1993. évi XLVIII. törvény 49/B. §-ában.]
Táncművészeti életjáradék
Változás 2017. január 1-jétől.
Táncművészeti járadék állapítható meg a Magyar Nemzeti Balett, a Győri Balett, a Pécsi Balett, a Szegedi Kortárs Balett együtteseiben, továbbá a Magyar Állami Népi Együttesnél, a Magyar Nemzeti Táncegyüttesnél, a Duna Művészegyüttesnél és a Budapesti Operettszínháznál, valamint ezek jogelődjeinél legalább 25 évig magántáncosi vagy tánckari tevékenységet végzett személynek. (Korábban csak balettegyüttesek magántáncosi és tánckari tevékenysége alapján járt az eddig balettművészeti életjáradék elnevezésű ellátás.)
[Lásd a 2008. évi XCIX. törvény 43/A. § (1) bekezdésében.]
A törvény pontosítja a magántáncos, táncos szólista vagy tánckari tag főfoglalkozásszerű tevékenységének meghatározását. E szerint e személyek akkor főfoglalkozásúak, ha mellette nem folytatnak más biztosítási kötelezettséggel járó tevékenységet. Kivétel ez alól bármely tudományos, ismeretterjesztő, oktatói vagy szerzői jogi védelem alá eső tevékenység, valamint a táncművészet területén végzett rendezői, koreográfusi, balettmesteri, művészeti vezetői és koreográfusasszisztensi tevékenység, melyek párhuzamos ellátása esetén a táncos, tánckari tevékenység továbbra is főfoglalkozású.
[Lásd a 2008. évi XCIX. törvény 43/A. § (1a) bekezdésében.]
A 2017 előtt megállapított balettművészeti életjáradékot 2017. január 1-jétől - külön kérvényezés nélkül - táncművészeti életjáradékként folyósítják tovább. Ha a 2016 végéig megállapított korhatár előtti ellátásban részesülő személy teljesíti az előírt feltételeket, a továbbiakban táncművészeti életjáradékot kap, amennyiben ezt 2017. február 28-áig kéri a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól.
[Lásd a 2008. évi XCIX. törvény 46/A. §-ában.]
Nem változott.
A 25 éves időtartam ba csak a főfoglalkozásszerűen végzett tevékenység számít be, és a képzés idejét nem veszik figyelembe. A táncművészeti járadék megállapításának további feltétele, hogy az igénylő az ellátás kezdőnapján legalább 25 év szolgálati idővel rendelkezzen, a nyugdíjkorhatárt még ne töltse be, ne álljon biztosítási jogviszonyban, és - hozzátartozói nyugellátás, hadi- vagy nemzeti gondozotti pénzellátás, nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék, illetve ezekkel azonos, az Európai Unió más országából járó ellátás kivételével - ne részesüljön rendszeres pénzellátásban.
[Lásd a 2008. évi XCIX. törvény 43/A. § (1) bekezdésében.]
A táncművészeti életjáradékot a nyugdíjakkal megegyezően számítják ki és azzal azonos mértékben emelik, illetve a korhatár előtti ellátással megegyezően szüneteltetik és szüntetik meg.
[Lásd a 2008. évi XCIX. törvény 43/A. § (3) bek. és 43/B. § (2) bekezdésében.]
Ellátottak nyugdíjkorhatárbetöltése
Nem változott.
A nyugdíjkorhatár betöltése miatt megszűnő korhatár előtti ellátást, szolgálati járandóságot, átmeneti bányászjáradékot és táncművészeti életjáradékot öregségi nyugdíjként kell tovább folyósítani. A korhatár betöltésekor a korábban korhatár előtti ellátásban részesülő volt országgyűlési képviselők és a szolgálati járandóságban részesülők öregségi nyugdíjukban visszakapják a személyijövedelemadó-kulcs mértékével történt korábbi csökkentést. Ellátásuk tehát a továbbiakban csökkentés nélkül kerül saját jogú nyugdíjként továbbfolyósításra.
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 18. § (1)-(2) bekezdéseiben.]
A nyugdíjkorhatár betöltését követő hat hónapon belül kérhető az öregségi nyugdíj ismételt megállapítása, ha a korábbi korhatár előtti ellátás, szolgálati járandóság időtartama alatt a nyugdíjas legalább 365 nap szolgálati időt szerzett, és a kérelem időpontjában hatályos szabályok szerint magasabb ellátási összeg jár a részére.
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 18. § (3) bekezdésében.]
A fegyveres szervezeteknek 2011. december 31-én meg kellett állapítani azt a szolgálatinyugdíj-összeget, amelyet 25 év szolgálati jogviszonnyal rendelkező hivatásos állományú tagjának járna, ha a jogosultsági feltételeket teljesítené, és az ellátást igényelné. Az 57 éves életkort betöltött, szolgálati viszonyban álló szolgálati nyugdíjas esetében ez a nyugdíjrögzítés nem végezhető el. A kiszámított összeg közvetlenül a rögzítés után még nem fizethető ki. Ha azonban az időközi nyugdíjemelésekkel megnövelt összeg meghaladja a hivatásos állományú tag korhatár előtti ellátását, illetve szolgálati járandóságát követően folyósított öregséginyugdíj-összeget, akkor a magasabb összeget fogja kapni. Ugyanígy magasabb ellátásra jogosíthat a 2011. december 31-e előtt rögzített nyugdíj is.
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 19-20. §-aiban.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Nők kedvezményes nyugdíjjogosultságát megalapozó szolgálati idők
Keresőtevékenységgel szerzett biztosítási idők:
■ a munkaviszony,
■ a közalkalmazotti, közszolgálati jogviszony,
■ az országgyűlési képviselői jogviszony,
■ az ügyészségi szolgálati jogviszony,
■ a bírósági jogviszony,
■ az igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszony,
■ a hivatásos nevelőszülői jogviszony,
■ az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony,
■ a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagsága,
■ a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes katonaság
(fentieknél mind a teljes, mind a részmunkaidős foglalkoztatás időtartama elismerésre kerül; nem számít munkaviszonynak a hallgatói munkaszerződés alapján létrejött jogviszony),
■ a szövetkezeti tagság személyes közreműködés esetén,
■ a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozói jogviszony,
■ a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozói jogviszony,
■ a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony (a közérdekű önkéntes tevékenység kivételével), ha a járulékalapot képező jövedelem eléri a minimálbér 30 százalékát,
■ az egyházi szolgálat, szerzetesrendi tagság,
■ a biztosítottnak minősülő mezőgazdasági őstermelői jogviszony,
■ a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony,
■ a szakmunkástanuló és szakközépiskolai tanuló kötelező nyári gyakorlata,
■ a biztosítási jogviszonyhoz kapcsolódóan külföldi illetékességű személytől szerzett jövedelem megszerzésének időtartama,
■ az alkalmi munkavállalói könyvvel foglalkoztatás időtartama,
■ az egyszerűsített foglalkoztatás időtartama,
■ a végkielégítés időtartama alatt szerzett szolgálati idő 1998-1999. években;
■ valamint az 1998 előtt
■ kisiparosként,
■ magánkereskedőként,
■ alkalmi fizikai munkát végzőként,
■ szerződéses üzemeltetésű üzlet biztosított vezetőjeként,
■ gépjárművezető-képző munkaközösség tagjaként,
■ gazdasági munkaközösség tagjaként,
■ ipari szövetkezet tagjaként, ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport tagjaként,
■ kisszövetkezet tagjaként,
■ mezőgazdasági (halászati) termelőszövetkezeti tagként, mezőgazdasági szakszövetkezeti tagként,
■ mezőgazdasági szakcsoport tagjaként,
■ egyéni gazdálkodóként,
■ nemzetközi szervhez tagként vagy munkatársként kiküldött személyként,
■ külföldi munkavállalóként,
■ külföldi munkavállaló előadóművészként,
■ ügyvédi munkaközösség tagjaként,
■ jogtanácsosi munkaközösség tagjaként,
■ szabadalmi ügyvivői iroda vagy társaság tagjaként,
■ közjegyzőként,
■ önálló bírósági végrehajtóként,
■ szerzői jogvédelem alá tartozó személyes alkotótevékenységet, előadóművészi tevékenységet folytatóként,
■ munkaviszonyban nem álló előadóművészként, valamint
■ a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 29. § (8) bekezdése, a 36. §, a 41. § és a 44. § (2) bekezdése alapján
szerzett szolgálati idő.
Gyermekvállalással, gyermekneveléssel szerzett szolgálati idők:
■ a terhességi-gyermekágyi segély,
■ a gyermekgondozási díj,
■ a gyermekgondozást segítő ellátás,
■ a gyermekgondozási segély,
■ a gyermeknevelési támogatás,
■ a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermek ápolására tekintettel megállapított ápolási díj folyósításának időtartama,
■ a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos, tizenkét évesnél fiatalabb vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermek gondozásával a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 29. § (5) bekezdés a) pontja alapján szerzett szolgálati idő (fizetés nélküli szabadság ideje).
________________________________________________________________________________________________________________________
Igénybenyújtás
Változás 2017. január 1-jétől.
A korhatár előtti ellátás iránti igények ügyintézési határideje (az eddigi 22 munkanap helyett) 30 naptári nap, amely továbbra sem hosszabbítható meg.
[Lásd 2011. évi CLXVII. törvény 2. § (1) bekezdésében, a 1997. évi LXXXI. törvény 72. §-ában.]
Nem változott.
A korábban lejáró határidőt április 15-ére kell meghosszabbítani, ha az ellátási összeg meghatározásához a tárgyévben érvényes valorizációs szorzószámok ismerete szükséges, de azok jogszabályi kihirdetése még nem történt meg.
[Lásd 2011. évi CLXVII. törvény 2. § (1) bekezdésében, a 1997. évi LXXXI. törvény 72. §-ában.]
A nyugdíjbiztosítási szervnek az igénybejelentéstől számított nyolc napon belül a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény alapján függő hatályú döntést kell hoznia. Ez azt tartalmazza, hogy ha a benyújtott igény 60 nap alatt sem kerül elbírálásra, az igénylőt 10 ezer forint illeti meg. A 60 napba az igénybejelentés óta eltelt teljes időtartam beszámít, tehát azok a napok is, amelyeket - például a hiányzó bérigazolás beszerzésének időtartamát - a megállapítási határidő meghatározásakor nem vesznek figyelembe.
Szolgálatiidő-szerzés
Nem változott.
A korhatár előtti ellátás, szolgálati járandóság, átmeneti bányászjáradék és táncművészeti életjáradék mellett megszerzett jövedelem utáni nyugdíjjárulék-fizetés időszaka szolgálati időnek számít. A nyugdíjjárulék havi átlagos alapja után azonban nem érvényesíthető a 0,5 százalékos nyugdíjnövelés.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 22/A. §, 37. §-aiban.]
Közlekedési kedvezmény
Nem változott.
A korhatár előtti ellátásban, átmeneti bányászjáradékban, táncművészeti életjáradékban, szolgálati járandóságban részesülő akkor jogosult a nyugdíjasokat megillető közlekedési kedvezményekre, ha 2011. december 31-én már elmúlt 57 éves, és ezen a napon korhatár előtti öregségi nyugdíjban részesült.
[85/2007. (IV. 25.) Korm. rendelet 4. § (1) bek. ac) pont]
Az ellátás szüneteltetése
Változás 2016. július 1-jétől.
Az állami szolgálati jogviszonyban álló személy korhatár előtti öregségi nyugdíját, korhatár előtti ellátását, szolgálati járandóságát, átmeneti bányászjáradékát, táncművészeti életjáradékát is szüneteltetik a jogviszony létesítését követő hónap első napjától.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 83/C. § (1) bekezdésében, a 2011. évi CLXVII. törvény 11. §-ában, az 1993. évi XLVIII. törvény 49/C. § (2) bek., a 2008. évi XCIX. törvény 43/B. § (2) bekezdésében.]
Nem változott.
Annak a korhatár előtti öregségi nyugdíjasnak, aki közalkalmazotti jogviszonyt, kormányzati, állami vezetői, köztisztviselőként vagy közszolgálati ügykezelőként közszolgálati, bírói, igazságügyi alkalmazotti, ügyészségi szolgálati viszonyt, fegyveres szervvel hivatásos, valamint a Magyar Honvédséggel szerződéses vagy hivatásos szolgálati viszonyt létesít, nyugdíjának folyósítását a jogviszony-létesítést követő hónap első napjától szüneteltetik. Ezen közszolgálati viszonyban állók korhatár előtti ellátását, szolgálati járandóságát, átmeneti bányászjáradékát és táncművészeti életjáradékát is szüneteltetni kell.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 83/C. § (1) bekezdésében, a 2011. évi CLXVII. törvény 11. §-ában, az 1993. évi XLVIII. törvény 49/C. § (2) bek., a 2008. évi XCIX. törvény 43/B. § (2) bekezdésében.]
A nyugdíjasnak a jogviszony létesítését a létesítés napjától számított 15 napon belül be kell jelentenie a területileg illetékes nyugdíj-biztosítási szervnél vagy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságon. A foglalkoztatásra vonatkozó adatról az adóhatóság is értesíti a nyugdíjfolyósítót, amely külön kérelem nélkül, tehát hivatalból dönt az ellátás szüneteltetéséről.
Ha az ellátás szüneteltetését megalapozó jogviszony már nem áll fenn, az ismételt folyósítást a területileg illetékes nyugdíj-biztosítási szervnél vagy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságon kell kérelmezni. A kérelemhez csatolni kell a jogviszony megszűnését igazoló okiratot is.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 83/C. § (2) bek., (4) bek., 97. § (5) bekezdésében.]
Ha a 40 év jogosultsági idő alapján megállapított korhatár előtti nyugellátásban részesülő nő nem a közszférából szerez jövedelmet, és ennek egy naptári évi összege az irányadó korhatár betöltését megelőzően eléri a minimálbér 18-szorosát (2017-ben ez 2 295 000 forint), ellátását a naptári év végéig felfüggesztik. E szabály érvényes a - 2012 elején nyugdíjból átalakított vagy 2011 után megállapított - korhatár előtti ellátásra, szolgálati járandóságra, átmeneti bányászjáradékra, táncművészeti életjáradékra is. Ezeket az ellátásokat az álláskeresési járadék folyósítási hónapjaira is szüneteltetni kell.
A jövedelemkorlát túllépését az ellátott is köteles bejelenteni, de az adóhatóság is értesíti róla a nyugdíjfolyósítót. A túllépés utáni hónaptól folyósított ellátást vissza kell fizetni. Ha valaki decemberben lépi túl a korlátot, a decemberi ellátást kell visszafizetni.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 83/B. §-ában, a 2011. évi CLXVII. törvény 11. § (1) bekezdésében, 13. §-ában.]
Nem kell szüneteltetni azok - szolgálati nyugdíjból átalakított - öregségi nyugdíját, akik 2012 előtt betöltötték 57. életévüket, és nem a közszférából szereznek jövedelmet.
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 3. § (2)-(3) bekezdéseiben.]
Ha a nyugdíjkorhatár előtt nyugdíjban vagy más ellátásban részesülő személy nem közszférából megszerzett járulékköteles keresete a tárgyévben elérte az éves keretösszeget, azt 15 naptári napon belül be kell jelentenie - a folyósítási törzsszámra hivatkozással - a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak, amely a bejelentés alapján (vagy az állami adóhatóság által közölt adatok alapján hivatalból) dönt a nyugdíj folyósításának szüneteltetéséről.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 83/B. § (2) bek., 97. § (5) bek., a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 85. § (2) bekezdésében.]
Az ellátás szüneteltetése nem változtat az ellátott e státusán, azaz továbbra is nyugdíjasnak, korhatár előtti ellátottnak vagy más ellátásban részesülőnek minősül. Így tehát járnak neki a szüneteltetés előtti utazási és egyéb kedvezmények. A szüneteltetés ideje alatt bekövetkezett nyugdíjemelésekkel számolt új ellátási összeget az érintett az újbóli folyósítás idejétől kapja meg.
[Lásd az 1997. évi LXXXI. törvény 83/A. § (2)-(3) bek., 83/B. § (4) bek., 83/C. § (3) bek., (5) bekezdésében.]
A szolgálati járandóságot szüneteltetni kell akkor is, ha a korábban nyugállományba helyezett hivatásos állományú tag a reaktiválása miatt kéri ezt. Az újralétesített szolgálati viszony megszűnésének igazolását követően a szolgálati járandóságot tovább folyósítják.
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 12. §-ában.]
Az ellátás megszüntetése
Nem változott.
Megszűnik annak a személynek a korhatár előtti ellátása, illetve szolgálati járandósága, aki meghal, betölti az öregséginyugdíj-korhatárt, akinek a 40 év jogosultsági idejére tekintettel a nők részére járó kedvezményes nyugdíjat állapítanak meg, vagy aki maga kéri a megszüntetést. A korengedményes nyugdíjból átalakított korhatár előtti ellátást akkor is meg kell szüntetni, ha a korengedményes nyugdíjazásról 2012 előtt megállapodó munkáltató és munkavállaló a polgári törvénykönyv 203. § (2) bekezdésében meghatározott jogviszonyban állnak (például közeli hozzátartozók), és a munkáltató a későbbiekben újabb biztosítási jogviszonyt létesít a nyugdíjazottal .
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 17. § (1) bek., 21. § (2) bekezdésében.]
Ha a korhatár előtti ellátásban, illetve szolgálati járandóságban részesülő személyt munkaszerződés vagy ezzel egyenértékű dokumentum aláírása nélkül foglalkoztatják - tehát feketemunkát végez -, ellátását a jogsértést megállapító határozat jogerőre emelkedését követő hónaptól megszüntetik, és vissza kell fizetnie a megelőző egy évben kapott ellátási összeget.
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 17. § (2) bekezdésében.]
A megszüntetett korhatár előtti ellátás, illetve szolgálati járandóság akkor sem állapítható meg újra, ha ennek feltételei továbbra is fennállnak vagy ismételten beállnak.
[Lásd a 2011. évi CLXVII. törvény 17. § (3) bekezdésében.]
Mit kell tudni a megváltozott munkaképességűek ellátásairól?
Megállapodást kötők ellátási jogosultsága
Új előírás 2017. január 1-jétől.
2017. január 31-éig a nyugdíjbiztosítási szerv nyilatkozattételre hívja fel azokat, akiknek szolgálati idő megszerzése céljából 2012 előtt megkötött megállapodása 2011. november 1-je és 2012. július 25. között a járulékfizetés megszüntetése miatt szűnt meg. Az ügyfélnek arról kell nyilatkoznia, hogy a megállapodás alapján elért szolgálati időt a megváltozott munkaképességűek ellátásához előzetes biztosítási időként kéri-e figyelembe venni, vagy a befizetett járulék visszafizetését kéri.
Azok választhatják ezeket a lehetőségeket, akik 2012. január 1-jén megváltozott munkaképességűek voltak, de sem akkor, sem azt követően 2016. december 31-éig, és jelenleg sem részesülnek rehabilitációs vagy rokkantsági ellátásban, illetve öregségi nyugdíjban, és a járulékot sem kapták vissza.
Nyilatkozat 2017. április 30-áig tehető, s egyúttal igazolni kell a 2012. január 1-jén fennállt megváltozott munkaképességet. Ha a jogosult 2012. január 1-jén rokkantsági járadékban részesült, az egészségi állapotáról nem kell igazolást benyújtania. Ha a jogosultnak nem állapítottak meg rokkantsági járadékot, és nincs dokumentuma az egészségi állapotáról, a komplex felülvizsgálatát kell kezdeményeznie. Ha a komplex felülvizsgálat eredménye ellen fellebbezést nyújt be, a nyilatkozattételi határidő 2017. május 31-éig meghosszabbodik. A komplex felülvizsgálat kezdeményezéséhez szükséges nyomtatványt a nyilatkozathoz mellékelik.
Ha a jogosult a járulék visszafizetését kéri, és a jogosultsági feltételek fennállását igazolja, a visszafizetést a nyilatkozat beérkezésétől számított 30 napon belül teljesíteni kell.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 38/G. §-ában és a 327/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet 29. §-ában, valamint a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 8/B. §-ában.]
Fogalmak
Új előírás 2016. május 1-jétől.
Az egyéni és a társas vállalkozók akkor tekinthetők keresőtevékenységet folytatónak, ha e jogviszonyuk alapján biztosítottnak minősülnek, biztosításuk (tevékenységük) nem szünetel. Az egyéni és társas vállalkozó fogalma azonos a társadalombiztosítási és járulékfizetési kötelezettséget tartalmazó törvényben meghatározottakkal.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 1. § (2) bekezdés 4. pontjában.]
Ellátástípusok
Nem változott.
Új ellátásként állapítható meg és folyósítható
■ a rehabilitációs ellátás,
■ a rokkantsági ellátás, és
■ a bányászok egészségkárosodási járadéka.
Az ellátásokat a 2011. december 31-én törvényi rendelkezés alapján megszűnő rokkantsági nyugdíjban, megváltozott munkaképességre tekintettel megállapított szociális ellátásban részesülő nyugdíjkorhatár alattiak, valamint új jogosultak is megkaphatják, ha megfelelnek az előírt feltételeknek.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 2-13. §, 30-33. §, 35. §-ában.]
Ellátásátalakítás
Nem változott.
2012. január 1-jétől a korhatár alattiak rokkantsági nyugdíja egészségbiztosítási - rokkantsági vagy rehabilitációs - ellátássá, a korhatár felettieké öregségi nyugdíjjá alakult át. Ugyanekkor a 2011 végéig megállapított rendszeres szociális járadék, átmeneti járadék egészségbiztosítási - rokkantsági vagy rehabilitációs - ellátássá alakult át.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 31-33. §-aiban.]
Rokkantsági nyugellátás, rehabilitációs járadék, rendszeres szociális járadék és átmeneti járadék 2012-től már nem állapítható meg.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 30. § (1) bekezdésében.]
Jogosultság rokkantsági ellátásra
Változás 2016. május 1-jétől.
A 35 évesnél fiatalabb megváltozott munkaképességű személy akkor jogosult rehabilitációs vagy rokkantsági ellátásra, ha az egészségkárosodást a 35 éves kora előtt megkezdett iskolai tanulmányai folytatása alatt szenvedte el. Az a 35 évesnél fiatalabb személy akkor is jogosult a megváltozott munkaképességűek ellátására, aki az említett tanulmányai befejezését követően 180 napon belül biztosítottá vált, és a biztosítási idejében nincs 30 napnál hosszabb megszakítás. (A korábbi szabály nem tartalmazta a 35 éves korhatárt.)
Az is jogosult a megváltozott munkaképességűek ellátására, aki 2011. december 31-én rokkantsági nyugdíjban, rehabilitációs ellátásban, rendszeres szociális járadékban vagy átmeneti járadékban részesült, vagy a felsorolt ellátások valamelyikére a jogosultságát megállapították, de annak folyósítása 2011. december 31-én szünetelt. Korábban csak az volt jogosult, aki 2011. december 31-én a felsorolt ellátások valamelyikében részesült, vagyis folyósították számára.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 2. § (2) bek. a) pont és b) pontjában.]
A megváltozott munkaképességűek ellátását a havi átlagjövedelemből kell kiszámítani, de az ellátás minimumát és maximumát a 2012-es minimálbér helyett a 2016-ban meghatározott alapösszeg törvényben előírt mértéke szerint kell meghatározni. Az alapösszeg 2016-ban 94 500 forint, amely a nyugellátásokkal azonos mértékben emelkedik, így 2017-es összege 96 ezer forint.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 9. § (3)-(4) bekezdésében.]
Az új igénylőnek járó rokkantsági ellátás összegét a megállapítást megelőző naptári évben szerzett, pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező havi átlagjövedelme (tehát napi átlagjövedelmének 30-szorosa) és a rehabilitációs javaslat - vagy a nyugdíjkorhatárt öt éven belül betöltő személy rehabilitálhatóságának foka - határozza meg. A rokkantsági ellátás ezektől függően a 2017-ben érvényes alapösszeg 30, illetve 150 százaléka - 28 800 és 144 000 forint - közötti összegben állapítható meg (lásd erről táblázatunkat az 50. oldalon).
Ha a rokkantsági ellátásban részesülőnek nincs havi átlagjövedelme, ellátása az alapösszeg 30 százaléka és 55 százaléka - 2017-ben 28 800 és 52 800 forint - közötti összegben állapítható meg.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 12. §-ában.]
Nem változott.
Rokkantsági ellátás állapítható meg a 60 százalékos vagy annál rosszabb egészségi állapotú, rehabilitációra nem javasolt igénylőnek, ha az igénybenyújtást megelőzően rendelkezik a szükséges biztosítási idővel, valamint nem végez keresőtevékenységet, és - meghatározott kivételekkel - nem kap rendszeres pénzellátást. További feltétel, hogy az igénylő a kérelem benyújtását megelőző öt évben legalább 1095 nap biztosítási időt szerzett, vagy hogy tíz éven belül legalább 2555 napig vagy 15 éven belül legalább 3650 napig biztosított volt.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 1. § (2) bek. 1. pont, 4. pont, 10. pontjában, 2. §, 5. §-aiban.]
A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényben felsorolt rendszeres pénzellátások közül csak a gyermekgondozási segély, a hozzátartozói nyugellátás, a hadi- vagy nemzeti gondozotti pénzellátás, a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék, illetve az ezekkel azonos, az Európai Unió más országából vagy kétoldalú szociális egyezmény alapján járó ellátás folyósítása mellett lehet megállapítani rokkantsági ellátást.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 1. § (2) bek. 10. pont, 2. § (1) bek. c) pontjában.]
Rokkantsági ellátást kell megállapítani a rehabilitálható - s a jogosultsági feltételeknek egyébként megfelelő - igénylőnek, ha a kérelem benyújtásakor kevesebb mint öt éve van hátra a nyugdíjkorhatár eléréséig (2017-ben tehát az 1954-ben születettek a 63 és fél éves nyugdíjkorhatár betöltése előtt, továbbá az 1955-ben, 1956-ban, valamint - 60 éves koruk betöltése után - az 1957-ben születettek).
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 5. § (2) bekezdésében.]
Rokkantsági ellátás a jogosultsági feltételek fennállásának napjától állapítható meg. Ha a jogosultság már az igény benyújtását megelőzően fennállt, az ellátás legkorábban a benyújtást megelőző hatodik hónap első napjával állapítható meg. Ha a jogosultság rendszeres pénzellátás folyósítása miatt nem áll fenn, az ellátást az ennek megszüntetését követő naptól folyósítják.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 11. §-ában.]
Rokkantsági ellátásban részesül a teljesen munkaképtelen - tehát az I. és II. csoportba sorolt - korábbi rokkantsági nyugdíjas, ha a nyugdíjkorhatárt még nem töltötte be, vagy annak elérésekor nem kérte ellátásának öregségi nyugdíjjá alakítását. A III. csoportos rokkantnyugdíjasok és a rendszeres szociális járadékosok közül a 2011 végéig 57 éves életkorukat betöltöttek (tehát az 1954-ben vagy azt megelőzően születettek) kapnak 2012-től rokkantsági ellátást, valamint az átmeneti járadékosok is.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 32. § (1) bekezdésében.]
A rokkantsági ellátásban részesülő, 2011 végéig 57. életévét betöltő (tehát 1954-ben vagy azt megelőzően született) személy a nyugdíjkorhatár betöltése után kérelmezheti, hogy a továbbiakban öregségi nyugdíjként folyósítsák ellátását. A nyugdíjjá alakított ellátás a megszüntetett rokkantsági ellátással azonos összegben jár.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 32. § (4) bekezdésében.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Példák megváltozott munkaképességűek ellátására
1. 1956 januárjában született, 2017 januárjában 61 éves, 30 éves kora óta sportedzőként dolgozó tanár 2017 márciusában súlyosan megbetegszik. Fizikai teljesítménye nagymértékben korlátozottá válik, ezért edzői állása megszűnik. A területileg illetékes kormányhivatalnál igényt nyújt be megváltozott munkaképességű személyeknek járó ellátás iránt.
A rehabilitációs hatóság elvégzi egészségi állapotának komplex minősítését, és megvizsgálja rehabilitálhatóságát. Egészségi állapotát 48 százalékosnak és rehabilitálhatónak minősítik, és megállapítják, hogy tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, tehát C1 kategóriába sorolják. Mégsem rehabilitációs ellátást, hanem rokkantsági ellátást kap, mivel öt éven belül - 64 és fél évesen, 2020 júliusában - eléri az öregséginyugdíj-korhatárt. Betegségéig folyamatosan dolgozott, így rendelkezik a kérelme benyújtását megelőző öt évben a jogosultsághoz szükséges 1095 napos biztosítási jogviszonnyal. A betegségét megelőző évben egészségbiztosítási járulékot havi átlagban 450 ezer forint után fizetett.
Ellátása az átlagjövedelme 60 százaléka, tehát 270 ezer forint lenne, de mivel nem kaphat többet az alapösszeg, azaz 96 ezer forint 150 százalékánál (tehát 144 ezer forintnál), így ellátását ebben az összegben állapítják meg. Ha egészségi állapota az orvosi minősítés szerint elérte volna az 51 százalékos mértéket, és foglalkoztatása rehabilitációval helyreállítható lenne, tehát B1 kategóriába sorolnák be, csak az alapösszeg 45 százalékával megegyező (43 200 forintos) ellátást állapítottak volna meg neki.
Ha betegsége korábban következik be, és igénylését az öregséginyugdíj-korhatár elérése előtt több mint öt évvel - például 2015 márciusában - adta volna be, akkor rehabilitációs ellátásra lett volna jogosult, és C1 kategóriásként csak a 2012. évi minimálbér 50 százalékát kapná. Ennek megfelelően 2015-ben 46 500 forintot állapítottak volna meg részére, amely 2016-ban a nyugdíjemelés mértékével azonosan, 1,6 százalékkal emelkedett volna, így 47 245 forint lenne, és ugyanígy emelkedne 2017-ben is, vagyis a 2017. évi rehabilitációs ellátása 48 ezer forint lenne.
2. 1959-ben született, tehát 2011-ben 52 éves személy rokkantsági nyugdíja 2012 januárjától rehabilitációs ellátássá alakult át, így nem minősül tovább nyugdíjasnak. Ellátásként a 2016 májusi komplex felülvizsgálat időpontjában 108 ezer forintot kap, azaz a 2011 decemberi rokkantsági nyugdíj időközben végrehajtott nyugdíjemelésekkel megemelt összegét. A komplex felülvizsgálaton megállapítják, hogy foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, így a közfoglalkoztatási bér 40 százalékával megegyező összegű ellátást állapítanak meg neki, amelyet az átsorolást követő harmadik hónaptól, 2016 augusztusától kap. Az ellátás további időtartamát két és fél évben határozzák meg, 2019 februárig. A határozat kézhezvételét követően tíz munkanapon belül fel kell keresnie a területileg illetékes kormányhivatal rehabilitációs szakigazgatási szervét, ahol elkészítik rehabilitációs tervét, és megkezdik rehabilitációját. Közben munkát vállal, de figyelnie kell a megváltozott szabályra. 2016-ban szüneteltették volna az ellátás folyósítását, ha a keresőtevékenysége meghaladta volna a heti 20 órát. 2017-ben viszont akkor szüntetik meg az ellátást, ha a keresőtevékenységből származó jövedelme három egymást követő hónapon át meghaladja a minimálbér 150 százalékát, azaz a 191 250 forintot.
3. 1955-ben született, tehát 2011-ben 56 éves személy rokkantsági nyugdíja 2012 januárjától rehabilitációs ellátássá alakult át. Ha egy évvel korábban, 1954-ben született volna, 2012-től a nyugdíjkorhatár betöltéséig, vagy élethosszig változatlan összegben rokkantsági ellátásban részesült volna. A rokkantsági ellátás mellett végzett munkáért járó keresetére vonatkozó korlátot a 2011. december 31-én hatályos szabályok szerint kellett volna számítani. Az 1955-ös születésére tekintettel komplex felülvizsgálatra kötelezték, amelynek megindulásáról azonban 2015 végéig nem kapott értesítést. 2016 elején már kevesebb mint öt éve van hátra a nyugdíjkorhatár 2019. évi betöltéséig. Így a 2016 áprilisában kezdeményezett komplex felülvizsgálatát már nem végzik el, annak kezdeményezését követően a kormányhivatal vizsgálat nélkül döntést hoz ellátása változatlan összegű, rokkantsági ellátásként történő továbbfolyósításáról. Ha a rokkantsági ellátás mellett keresőtevékenységet folytat, figyelni kell arra, hogy ha a jövedelme három egymást követő hónapon át meghaladja a minimálbér 150 százalékát, azaz a 191 250 Ft-ot, ellátását megszüntetik.
________________________________________________________________________________________________________________________
Megváltozott munkaképességűek részére megállapítható ellátások 2017-ben

Orvosi
minősítés

Rehabilitálhatóság

Kategória

Születési év

Ellátás

megnevezése

Ellátás összege*

Ellátás folyósítása

51-60%-os

egészségi

állapot

Foglalkoztathatósága rehabilitá-
cióval helyreállítható

B1

1956 után született személyek 60
éves koruk betöltése előtt, vagyis
a nyugdíjkorhatárt több mint 5 év
múlva betöltők

Rehabilitációs
ellátás, legfeljebb
hároméves
időtartamra

Havi átlagjövedelem 35%-a, de legalább az alapösszeg, 2017-
ben 96 000 Ft 30%-a és legfeljebb a 40%-a (28 800 és 38 400
forint között), nyugdíjjárulék terheli.

Meg kell szüntetni, ha a keresőtevékenységből származó
jövedelem három egymást követő hónapban meghaladja
a minimálbér 150%-át (191 250 Ft). A keresőtevékeny-
ség ideje alatt bekövetkezett keresőképtelenség időtar-
tamára táppénz, baleseti táppénz állapítható meg.

1957-ben vagy korábban szü-
letett, 60 éves életkort betöltött
személyek a nyugdíjkorhatár
elérése előtt, mert 5 éven belül
betöltik a nyugdíjkorhatárt

Rokkantsági
ellátás

Havi átlagjövedelem 40%-a, de legalább az alapösszeg, 2017-
ben 96 000 Ft 30%-a és legfeljebb a 45%-a (28 800 és 43 200
forint között), nyugdíjjárulék nem terheli.

Megszűnik, ha keresete három egymást követő hónapon
át a minimálbér 150%-át (2017-ben a 191 250 forintot)
meghaladja.

Az egyéni és társas vállalkozók rokkantsági ellátása
akkor szűnik meg, ha középfokú iskolai végzettséget
vagy középfokú szakképesítést igénylő főtevékenység
folytatása esetén a garantált bérminimum 150%-át
(2017-ben a 241 500 forintot) három hónapon át megha-
ladó keresetet érnek el.

Foglalkoztathatósága rehabilitá-
cióval helyreállítható, de egyéb
(foglalkoztatási vagy szociális)
körülményei miatt a rehabilitáció
nem javasolt

B2

Bármikor

Rokkantsági
ellátás

Havi átlagjövedelem 40%-a, de legalább az alapösszeg, 2017-
ben 96 000 Ft 30%-a és legfeljebb a 45%-a (28 800 és 43 200
forint között), nyugdíjjárulék nem terheli.

31-50%-os

egészségi

állapot

Tartós foglalkozási
rehabilitációt igényel

C1

1957-ben vagy később született
személyek 60 éves koruk betölté-
se előtt, vagyis a nyugdíjkorhatárt
több mint 5 év múlva betöltők

Rehabilitációs
ellátás, legfeljebb
hároméves
időtartamra

Havi átlagjövedelem 45%-a, de legalább az alapösszeg, 2017-
ben 96 000 Ft 40%-a és legfeljebb 50%-a (38 400 és 48 000
forint között), nyugdíjjárulék terheli.

Meg kell szüntetni, ha a keresőtevékenységből
származó jövedelem három egymást követő hónapban
meghaladja a minimálbér 150%-át (191 250 Ft).
A keresőtevékenység ideje alatt bekövetkezett keresőképtelenség időtartamára táppénz, baleseti táppénz
állapítható meg.

1957-ben vagy korábban szü-
letett, 60 éves életkort betöltött
személyek a nyugdíjkorhatár
elérése előtt, mert 5 éven belül
betöltik a nyugdíjkorhatárt

Rokkantsági
ellátás

Havi átlagjövedelem 60%-a, de legalább az alapösszeg, 2017-
ben 96 000 Ft 45%-a és legfeljebb a 150%-a (43 2000 és
144 000 forint között), nyugdíjjárulék nem terheli.

Megszűnik, ha keresete három egymást követő hónapon
át a minimálbér 150%-át (2017-ben a 191 250 forintot)
meghaladja.

Az egyéni és társas vállalkozók rokkantsági ellátása
akkor szűnik meg, ha középfokú iskolai végzettséget
vagy középfokú szakképesítést igénylő főtevékenység
folytatása esetén a garantált bérminimum 150%-át
(2017-ben a 241 500 forintot) három hónapon át megha-
ladó keresetet érnek el.

Tartós foglalkozási rehabilitációt
igényel, de egyéb (foglalkozta-
tási vagy szociális) körülményei
miatt a rehabilitáció nem javasolt

C2

Bármikor

Rokkantsági
ellátás

Havi átlagjövedelem 60%-a, de legalább az alapösszeg,
2017-ben 96 000 Ft 45%-a és legfeljebb 150%-a (43 200 és
144 000 forint között), nyugdíjjárulék nem terheli.

1-30%-os

egészségi
állapot

Kizárólag folyamatos támo-
gatással foglalkoztatható,
önellátásra képes

D

Bármikor

Rokkantsági
ellátás

Havi átlagjövedelem 65%-a, de legalább az alapösszeg,
2017-ben 96 000 Ft 50%-a és legfeljebb a 150%-a (48 000 és
144 000 forint között), nyugdíjjárulék nem terheli.

Jelentős egészségkárosodás,
önellátásra nem vagy csak
segítséggel képes

E

Bármikor

Rokkantsági
ellátás

Havi átlagjövedelem 70%-a, de legalább az alapösszeg,
2017-ben 96 000 Ft 55%-a és legfeljebb a 150%-a (52 800 és
144 000 forint között), nyugdíjjárulék nem terheli.

* 2013-tól minden ellátás a nyugdíjemelkedéssel megegyezően emelkedik.

Megjegyzések: 1. A rokkantsági ellátás, rehabilitációs ellátás megállapítási feltétele az igénybenyújtást megelőző 5 éven belüli legalább 1095 napos, 10 éven belül legalább 2555 napos, 15 éven belül
legalább 3650 napos biztosítási jogviszony. 2. A rehabilitációs ellátásban részesülők a pénzbeli ellátás mellett rehabilitációs szolgáltatásra is jogosultak, ugyanakkor a rehabilitációs hatóságokkal
együttműködni kötelesek. 3. Bányászok egészségkárosodási járadékára jogosult a keresőtevékenység megszűnése előtt munkaképesség-változás miatt keresetkiegészítésben részesült, legalább 29
százalékos egészségkárosodást elszenvedett bányász (a keresetkiegészítéssel megegyező, valamint a 2011. december 31-én III. csoportos rokkantsági nyugdíjas, a korábbi nyugdíj időközben végrehaj-
tott emelésével megegyező összegben). Az ellátást a nyugdíjakkal megegyezően emelik. 4. A megváltozott munkaképességűek részére megállapított ellátások mentesek a személyi jövedelemadó alól.

________________________________________________________________________________________________________________________
Jogosultság rehabilitációs ellátásra
Változás 2016. május 1-jétől.
A 2012. január 1-jei ellátásátalakítást követően folyósított rehabilitációs ellátás melletti jövedelemszerzésre is az új megállapításokra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, ha az ellátásban részesülők komplex minősítése megtörtént (például 5 éven túl töltik be az öregséginyugdíj-korhatárt), s ennek alapján megtörtént az új ellátásokba átsorolásuk. Meg kell szüntetni az ellátást, ha a keresőtevékenységből származó jövedelem három egymást követő hónapon át meghaladja a minimálbér 150 százalékát, 2017-ben 191 250 forintot.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 33. § (2) bekezdésében.]
A rehabilitációs ellátást az elsőfokú eljárást lezáró döntés dátumát követő naptól (nem pedig a jogosultsági feltételek fennállásától) állapítják meg. A rehabilitációs ellátás a rehabilitációhoz szükséges időtartamra, de legfeljebb 36 hónapra állapítható meg.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 7. § (1) bekezdésében.]
Akinek az ellátás iránti kérelem benyújtásakor már van hatályos komplex minősítése, és azt ismételten nem végzik el, a rehabilitációs ellátást a jogosultsági feltételek fennállásától, legkorábban a kérelem benyújtásától kell megállapítani, a komplex minősítés hatályának végéig.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 7. § (1a) bekezdésében.]
Nem változott.
Rehabilitációs ellátás állapítható meg a 60 százalékos vagy annál rosszabb egészségi állapotú, rehabilitálható igénylőnek, ha az igénybenyújtást megelőzően rendelkezik a szükséges biztosítási idővel, valamint nem végez keresőtevékenységet, és - meghatározott kivételekkel - nem kap rendszeres pénzellátást.
A szükséges biztosítási idővel az rendelkezik, aki a kérelem benyújtását megelőző
■ öt éven belül legalább 1095 napon át, vagy
■ tíz éven belül legalább 2555 napig, vagy
■ 15 éven belül legalább 3650 napig biztosított volt.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 1. § (2) bek. 1. pont, 4. pont, 10. pontjában, 2. §, 4. §-aiban.]
A szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvényben felsorolt rendszeres pénzellátások közül csak a gyermekgondozási segély, a hozzátartozói nyugellátás, a hadi- vagy nemzeti gondozotti pénzellátás, a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék, illetve az ezekkel azonos, az Európai Unió más országából vagy kétoldalú szociális egyezmény alapján járó ellátás folyósítása mellett lehet megállapítani a rehabilitációs ellátást.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 1. § (1) bek. 10. pont, 2. § (1) bek. c) pontjában.]
A megszüntetett rehabilitációs ellátást (például a határozott időtartam lejárta miatt) kérelemre ismételten megállapítják, ha a kérelmezőnek olyan egészségkárosodása alakul ki, amelyet a korábbi komplex minősítésen még nem vettek figyelembe, és a jogosultsági feltételek egyébként fennállnak.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 7. § (6) bekezdésében.]
A rehabilitációs ellátásra jogosult személy pénzbeli ellátást és rehabilitációt elősegítő szolgáltatásokat - például munkavégzés-felkészítést, munkaközvetítést - is kap.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 6. § (1) bek., 8. § (1) bekezdésében.]
Rehabilitációs ellátásban részesül a munkaképességgel még rendelkező - korábban a III. csoportba sorolt -, 2011. december 31-én 57 év alatti (tehát 1955-ben vagy azt követően született) személy. Ugyancsak rehabilitációs ellátást kapnak 2012 januárjától az 57 éves életkort 2011 után betöltött rendszeres szociális járadékosok.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 33. § (1) bekezdésében.]
A 2012. január 1-jei ellátásátalakítást követően folyósított rehabilitációs ellátás melletti jövedelemszerzésre vonatkozó szabályok nem változnak azok számára, akiknek a komplex újraminősítését azért nem kellett elvégezni, mert 2011. december 31-éhez számítva öt éven belül betöltik a reájuk irányadó öregséginyugdíj-korhatárt, vagyis az 1954-es születésűek. Rájuk vonatkozóan továbbra is a 2011-es szabályokat alkalmazzák. Megszüntetik tehát a III. csoportos rokkantsági nyugdíjból átalakított ellátást hat hónapi keresőtevékenység, illetve ennek során a minimálbért, valamint az ellátás kétszeresét is meghaladó havi átlagjövedelem megszerzésekor. A rendszeres szociális járadékból átalakított rehabilitációs ellátást a havi minimálbér 80 százalékának (2017-ben 102 ezer forintnak) hat hónapon keresztüli megszerzése esetén szüntetik meg.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 33. § (2) bekezdésében.]
A rehabilitációs ellátás összege
Változás 2016. május 1-jétől.
A rehabilitációs ellátás összegét a megállapítást megelőző naptári évben szerzett, pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező havi átlagjövedelem (tehát a napi átlagjövedelem 30-szorosa) és a rehabilitálhatóság várható időtartama határozza meg. Ha az igénylő rehabilitációs intézkedéssel foglalkoztatható, a megelőző évi átlagjövedelem 35 százalékát, de a 96 ezer forintos alapösszeg legalább 30 és legfeljebb 40 százalékát kapja (azaz legalább 28 800 és legfeljebb 38 400 forintot). Ha az igénylő számára tartós rehabilitációs foglalkoztatás szükséges, az előző évi átlagjövedelmének 45 százaléka, de az alapösszeg legalább 40 és legfeljebb 50 százaléka (38 400 és 48 000 forint között) lesz a megállapított ellátásának összege (lásd erről táblázatunkat).
Ha a rehabilitációs ellátásra jogosultnak nincs átlagjövedelme, és foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, az ellátás összege az alapösszeg 30 százaléka, (28 800 forint). Aki tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, annak az alapösszeg 40 százaléka jár (38 400 forint).
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 9. § (1)-(2) bekezdéseiben.]
Nyugdíjnövelés-érvényesítés
Változás 2017. január 1-jétől.
A 2012 előtt folyósított rokkantsági nyugdíj melletti munkavégzés esetén a havi átlagos nyugdíjjárulék-alap 0,5 százalékának megfelelő nyugdíjnövelést a rokkantsági és a rehabilitációs ellátás időszaka alatt visszamenőleg hivatalból elszámolja az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 30. § (6) bekezdésében és az 1997. évi LXXXI. törvény 22/A. §-ában]
Orvos szakértői minősítés
Változás 2016. május 1-jétől.
A megváltozott munkaképességűek ellátására jogosultságot megállapító vagy azt elutasító döntés jogerőre emelkedését követő 12 hónapon belül előterjesztett újabb kérelmet csak akkor kell elbírálni, ha az egészségügyi dokumentáció alapján megállapítható, hogy a jogosult egészségi állapotában tartós változás következett be. (Korábban csak a rosszabbodásra vonatkozott ez a szabály.)
Ha a megváltozott munkaképességűek ellátásában részesülő személy az ellátást megállapító döntést követően újabb kérelmet terjeszt elő, azt felülvizsgálati kérelemnek kell tekinteni.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 14. § (1) bek. és (1a) bekezdésében.]
A komplex minősítést nem kell elvégezni, ha a korábban elvégzett minősítésről kiadott hatósági bizonyítvány még érvényes, kivéve, ha a vizsgálatot az ügyfél kéri.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 15. § (3) bekezdésében.]
A komplex minősítés időbeli hatálya - érvényessége - az eljárást lezáró döntést követő naptól kezdődik. A minősítés érvényessége a végleges egészségi állapotú és a nyugdíjkorhatárt öt éven belül betöltők esetében élethosszig tart, a rehabilitációs ellátásban részesülőknél a rehabilitációhoz szükséges időtartam végéig. Akinek rokkantsági ellátást állapítottak meg, és előírták a felülvizsgálat időpontját, a felülvizsgálati eljárás lezárásáig, ha rokkantsági ellátást nem állapítottak meg, vagy megállapították, de felülvizsgálat időpontja előtt megszüntették, az előírt felülvizsgálat hónapjának utolsó napjáig tart. Ha ezen időtartamon belül újabb komplex felülvizsgálatot végeztek, az érvényesség az újabb döntés keltéig tart.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 15/A. §-ában.]
A megváltozott munkaképesség és a rehabilitálhatóság minősítését első fokon a megyei kormányhivatal megyeszékhely szerinti járási hivatal, valamint Budapest Főváros Kormányhivatala III. kerületi Hivatala, másodfokon Budapest Főváros Kormányhivatala végzi.
[Lásd a 327/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdésében.]
A megváltozott munkaképességű személy kérésére elvégzett komplex minősítésről szóló hatósági bizonyítványt (a korábbi 60 nap helyett) 50 nap alatt kell kiállítani.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 26/A. §-ában.]
Nem változott.
A megváltozott munkaképességű személy kérésére a rehabilitációs hatóságnak el kell végeznie a komplex minősítést, és ennek eredményéről hatósági bizonyítványt kell kiállítania.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 26/A. §-ában.]
A rehabilitálható személyek közül
■ rehabilitációval helyreállítható foglalkoztathatóságúnak az 51-60 százalékos (B1 minősítési kategóriájú),
■ tartós foglalkoztatási rehabilitációt igénylőnek a 31-50 százalékos (C1 kategóriájú) egészségi állapotú személyt kell tekinteni. A rehabilitációra nem javasoltak közül
■ rehabilitációval helyreállítható foglalkoztathatóságúnak, de egyéb körülmények miatt nem rehabilitálhatónak az 51-60 százalékos (B2 kategóriájú),
■ tartós foglalkoztatási rehabilitációt igénylőnek, de egyéb körülmények miatt nem rehabilitálhatónak a 31-50 százalékos (C2 kategóriájú),
■ kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztathatónak az önellátásra képes, 1-30 százalékos (D kategóriájú),
■ önellátásra nem vagy csak segítséggel képesnek az ilyen orvosszakmai minősítést kapott, 1-30 százalékos (E kategóriájú)
egészségi állapotú személyt kell tekinteni.
[Lásd a 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet 3. §-ában.]
Az ellátást igénylők, felülvizsgáltak vagy újraminősítettek munkaképesség - változásának vizsgálatakor az egészségi állapot megmaradt mértékét mérik. Azt vizsgálják tehát, hogy a betegségek, sérülések, veleszületett rendellenességek figyelembevételével hány százalékosnak tekinthető az egészségi állapot.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 1. § (2) bek. 1. pontjában, 2. § (1) bekezdésében.]
A rehabilitációs hatóságnak a munkaképesség-változás komplex minősítése során az egészségi állapot százalékos mértékének és a rehabilitálhatóságnak a megítélése mellett rehabilitációs javaslatot is kell készítenie (feltéve, hogy az igénylőt rehabilitálhatónak minősítették). Ennek során meg kell határoznia a rehabilitáció irányát, szükségleteit, időtartamát, feltételeit.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 15. § (2) bekezdésében.]
Felülvizsgálat a 2012-től megállapított ellátásokra
Új előírás 2016. május 1-jétől.
Az orvosi felülvizsgálatról szóló döntés közlésétől számított három éven belül kérelemre, öt éven belül hivatalból a döntést követően felmerült tények, adatok alapján a nem jogszabálysértő döntést a rehabilitációs hatóság az ügyfél javára korlátozás nélkül módosíthatja. A magasabb összegű ellátás legfeljebb hat hónapra visszamenőleg jár.
Ha a rehabilitációs hatóság utóbb megállapítja, hogy a bíróság által el nem bírált döntés jogszabályt sért, azt az ügyfél javára korlátozás nélkül, terhére egy alkalommal öt éven belül módosítja vagy visszavonja.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 19/A. §-ában.]
Nem változott.
Ha a felülvizsgálat eredményeként megállapított minősítési kategória eltér a vizsgálat előttitől, a döntést követő naptól az új minősítési kategória szerint kell megállapítani az ellátást. Az új ellátás összege csak állapotjavulás esetén lehet kevesebb a felülvizsgálatot megelőző havinál. Ha az ellátás összege csökken a döntést követő második hónap első napjától kell az alacsonyabb összeget folyósítani.
A módosított ellátás összegének meghatározásakor a korábban figyelembe vett átlagjövedelmet meg kell szorozni a korábbi megállapítás óta bekövetkezett fogyasztói-ár-növekedés mértékével. Ha a rehabilitációs hatóság nem állapít meg állapotváltozást, az ellátási összeg változatlan marad.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 19. §-ában.]
A rokkantsági ellátás komplex felülvizsgálatát nem kell elvégezni, ha annak korábban rögzített időpontjában vagy a felülvizsgálati eljárás kezdetekor az ellátott öt éven belül eléri a nyugdíjkorhatárt. 2017-ben tehát az 1956-ban vagy korábban születettek ellátását nem vizsgálják felül, az 1957-ben születettekét pedig csak akkor, ha a felülvizsgálati időpontban vagy az eljárás megindításakor még nem érték el a 60 éves életkort. Ebben az esetben a rehabilitációs hatóságnak döntést kell hoznia az ellátás változatlan összegű továbbfolyósításáról.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 19. § (1a) bekezdésében.]
A rehabilitációs ellátást 60 napig elhúzódó keresőképtelenség esetén soron kívül felülvizsgálja a rehabilitációs hatóság.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 19. § (1) bek. c) pontjában, a 327/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet 16. § (4) bekezdésében.]
A rehabilitációs hatóság a komplex minősítés során megállapított rokkantsági ellátás, rehabilitációs ellátás egészségi állapottal, rehabilitálhatósággal kapcsolatos feltételeinek felülvizsgálatát a korábban meghozott határozat időpontjában végzi el. Soron kívüli felülvizsgálatot végez az egészségi állapot rehabilitációt megakadályozó rosszabbodása, új körülmény felmerülése vagy adott szempont célzott áttekintése esetén, valamint az ellátott kérelmére.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 19. § (1) bekezdésében.]
Felülvizsgálat 2012 előtti ellátásokra
Új előírás 2016. május 1-jétől.
Ha a korábban a közfoglalkoztatotti bér alapján rehabilitációs ellátásban részesülő személyt ismételten felülvizsgálják, új ellátásának összegét a minimálbér alapján kell megállapítani.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 33/A. § (1) bek. b)-bb) pontjaiban és (2a) bekezdésében.]
Változás 2016. május 1-jétől.
Azok is kérhetik a komplex vizsgálat elvégzését, akik az életkoruk vagy korábban megállapított egészségkárosodásuk miatt mentesültek a felülvizsgálat alól. A vizsgálatot kezdeményezheti a hatóság is, rendkívüli felülvizsgálat vagy célzott vizsgálat elrendelésekor.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 38/C. § (2) bekezdésében.]
A rehabilitációs ellátásban részesülő személy a minősítési eredmény és az új igénylőkre érvényes jogosultsági szabályok alapján kaphat rokkantsági ellátást, rehabilitációs ellátást, vagy már nem lesz jogosult ellátásra. Az új feltételek szerinti ellátást az erről szóló határozatot követő második hónap első napjától hajtják végre. Jogosultság hiányában az ezt megállapító határozatot követő hónap 1-jétől szüntetik meg az ellátást. (Eddig mindkét esetben a döntést követő harmadik hónap első napján lépett életbe a változás.)
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 10. § (2)-(3) bek., 13. § (2)-(3) bek., 33. § (7) bekezdésében.]
A 2011. december 31-én a nyugdíjkorhatárt öt éven belül betöltőkön kívül azok számára is komplex felülvizsgálat nélkül, változatlan összegben kell folyósítani a 2012 előtt megállapított ellátásokat, akik a felülvizsgálat idején öt éven belül betöltik a nyugdíjkorhatárt. E jogosultak munkavállalásakor azt kell vizsgálni, hogy a keresőtevékenységből származó jövedelmük három egymást követő hónapban meghaladja-e a minimálbér 150 százalékát (2017-ben 191 250 forintot). Ha a kereset e korlátnál magasabb, az ellátást meg kell szüntetni. A kereseti korlát vizsgálatakor csak a 2016. április 30-át követően szerzett jövedelmet lehet figyelembe venni. Ekkortól tehát nem a 2011. december 31. előtti kereseti szabályok vonatkoznak rájuk.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 38/C. § (3) bekezdésében.]
Nem változott.
A 2012 januárjában átalakított rokkantsági ellátásban részesülőnek a 2012 előtt meghatározott időpontban részt kell vennie az előírt (soros) orvos szakértői felülvizsgálaton. A felülvizsgálat után egészségi állapotának és rehabilitálhatóságának megfelelő ellátást fog kapni, vagy nem részesül tovább ellátásban. A felülvizsgált személy ellátási jogosultságának megítélésekor a biztosítási időtartamot nem kell figyelembe venni.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 2. § (2) bek. b) pontjában, 32. § (1) bek., 33. § (7) bekezdésében.]
Nem kell elvégezni 2012 előtt a rokkantsági nyugdíjban, azt követően pedig folyamatosan rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásban részesülők komplex minősítését, ha a felülvizsgálatra meghatározott időpontban vagy az eljárás kezdetekor az ellátott személy öt éven belül eléri a nyugdíjkorhatárt. 2017-ben tehát az 1956-ban vagy korábban születettek ellátását nem vizsgálják felül, az 1957-ben születettekét pedig csak akkor, ha az esedékes felülvizsgálat, illetve az eljárás kezdeményezésének időpontjában még nem érték el a 60 éves életkort. Szintén nem vizsgálják felül a korábbi I. és II. rokkantsági csoportba soroltakat.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 38/C.-D. §-aiban.]
A 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátássá alakított juttatásban részesülő komplex egészségiállapot-újraminősítését a rehabilitációs hatóság az életkorra, keresőtevékenységre és egészségkárosodási mértékre tekintettel kialakított sorrend alapján, legkésőbb a soros felülvizsgálat 2012 előtt meghatározott időpontjában végzi el.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 33. § (6) bekezdésében.]
A 2012. január 1-je után rehabilitációs ellátássá átalakított juttatásban részesülők komplex felülvizsgálatot (vagy soron kívüli újraminősítést) követő ellátási jogosultságának elbírálásakor nem kell vizsgálni a biztosítási jogviszonyban töltött korábbi időtartamot.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 2. § (2) bek. b) pontjában, 33. § (7) bekezdésében.]
A 2012 januárjában átalakított, majd felülvizsgált vagy újraminősített ellátást a nyugdíjemelések mértékével kell emelni.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 33/A. § (3) bekezdésében.]
A 2012. január 1-jétől átalakított rokkantsági ellátásban, rehabilitációs ellátásban részesülő személy felülvizsgálatát követően megállapított rokkantsági ellátást az új megállapításra vonatkozó szabályok szerint, de legalább a felülvizsgálatot megelőző összegben kell megállapítani. Kiszámításakor átlagkeresetként a 2011. december 31-én rendszeres szociális járadékban részesült személy felülvizsgálat előtti hónapi ellátásának két és félszeresét kell tekinteni. Ha a felülvizsgált személy 2011. december 31-én átmeneti járadékban részesült, akkor a felülvizsgálat előtti hónap jövedelmének a kétszeresét, ha III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat kapott, akkor a 165 százalékát, ha II., illetve I. csoportosat, akkor a 155, illetve a 145 százalékát kell átlagkeresetként figyelembe venni.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 33/A. § (1) bek. a) pontjában, (2) bekezdésében.]
Ha a 2012. január 1-jétől átalakított rokkantsági ellátásban, rehabilitációs ellátásban részesülő személy a felülvizsgálatát követően rehabilitációs ellátásra szerez jogosultságot, és egészségi állapota rehabilitációval helyreállítható, akkor ellátásként a bruttó közfoglalkoztatási bér (2017-ben 81 530 forint) 40 százalékát, ha tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, akkor a 80 százalékát kapja. A felülvizsgálatot követően megállapított rehabilitációs ellátásból 10 százalék nyugdíjjárulékot vonnak.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 26. § (1) bekezdésében és a 2011. évi CXCI. törvény 33/A. § (1) bekezdésének b) pont, ba) alpont, bb) alpontjában.]
Rehabilitációs terv
Változás 2016. június 9-étől.
A jogosultnak a rehabilitációs ellátást megállapító határozat közlésétől számított 10 napon belül fel kell keresnie a rehabilitációs hatóságot, ahol elkészítik rehabilitációs tervét. (Eddig 10 munkanapon belül kellett.) Ha a határidőt elmulasztja, a mulasztási okot bemutató igazolási kérelem benyújtása és elfogadása esetén pótolhatja kötelezettségét.
[Lásd a 327/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet 16. § (1) bekezdésében.]
Nem változott.
A rehabilitációs ellátásban részesülő személy köteles teljesíteni a rehabilitációs tervben meghatározott - például a rehabilitációs hatóságnál történő megjelenési, munkahelykeresési, képzési, munkahely-elfogadási - kötelezettségeit.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 6. § (3) bekezdésében.]
A rehabilitációs terv elkészítése és megvalósítása során a rehabilitációs ellátásban részesülő személynek a területileg illetékes kormányhivatal első fokon eljáró rehabilitációs hatóságával kell kapcsolatot tartania.
[Lásd a 327/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet 16-19. §-aiban.]
A rehabilitációs hatóságnak a rehabilitációs ellátás megállapításának jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell rehabilitációsterv-javaslatát elkészítenie és azt az ellátottal ismertetnie. A terv az ellátott személy elfogadó aláírásával válik érvényessé, amivel a jogosult az együttműködésre is kötelezettséget vállal. A rehabilitációs tervet - az abban meghatározott rendszerességgel megtartott közös értékelő megbeszélést követően - az elsőfokú rehabilitációs hatóság és az ellátott közösen módosíthatja.
[Lásd a 327/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet 17. §-ában, 18. § (2) bek., (4) bekezdésében.]
A rehabilitációs tervnek tartalmaznia kell a folyamat során elérni szándékozott foglalkozást, munkaköröket, időrendben az ehhez szükséges szolgáltatásokat, támogatásokat, valamint a rehabilitációs hatóság kötelezettségeit, ezek határidejét. A tervben ki kell térni a szükséges orvosi és szociális eszközökre, valamint a sikeres rehabilitációhoz szükséges további intézkedésekre is. Rögzíteni kell továbbá az ellátott személy kötelezettségeit, ezek határidejét, beleértve a rehabilitációs hatóságnál történő jelentkezéseinek gyakoriságát, valamint a kapcsolattartás módját is.
[Lásd a 327/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet 18. § (1) bekezdésében.]
Jogosultság rehabilitációs kártyára
Nem változott.
A legfeljebb 60 százalékos egészségi állapotú, rehabilitálható, továbbá a 2011. december 31-én rokkantsági nyugdíjban, rendszeres szociális járadékban vagy rehabilitációs járadékban részesült személy rehabilitációs kártyára jogosult.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 2. § (1) bekezdésében, 26. §-ában.]
A rehabilitációs kártyával rendelkező munkavállaló után a foglalkoztatónak csak a minimálbér kétszerese (2017-ben havi 255 ezer forint) feletti jövedelemrészre kell szociális hozzájárulási adót fizetnie.
[Lásd a 2004. évi CXXIII. törvény 16/A.-B. §-aiban.]
Rehabilitációs ellátás szüneteltetése
Változás 2016. május 1-jétől.
Ha a rehabilitációs ellátásban részesülő nem teljesíti az együttműködési vagy a rehabilitációs tervben foglalt kötelezettségét, a rehabilitációs ellátás folyósítását a kötelezettségszegésről való tudomásszerzés hónapját követő második hónap első napjától 3 hónap időtartamra, vagy ha az ellátás ennél előbb szűnik meg, a megszűnésig tartó időre, fel kell függeszteni. A folyósítás felfüggesztésének időtartama a rehabilitációs ellátásra való jogosultság időtartamába beleszámít. A felfüggesztés időtartamának lejártát követően az ellátást ismét folyósítják.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 7. § (4) bek., (4a) bek., (4b) bekezdésében.]
Nem változott.
A rehabilitációs ellátást nem hosszabbítják meg az ellátás szüneteltetése alatti keresőtevékenység ideje alatti keresőképtelenség időtartamával.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 7. § (3) bekezdésében.]
Ellátásmegszüntetés
Változás 2016. május 1-jétől.
A megváltozott munkaképességűek ellátásait - a rehabilitációs és a rokkantsági ellátást is - a kereseti korlát túllépése esetén meg kell szüntetni. A kereseti korlátot akkor haladja meg a kereset, ha 3 egymást követő hónapon át meghaladja a minimálbér 150 százalékát, 2017-ben a 191 250 forintot.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 10. § (2) bek. b) pontjában és a 13. § (2) bek. d) pontjában.]
E szabály vonatkozik azokra is, akiket azért nem kell felülvizsgálni, mert a felülvizsgálat tervezett időpontjában 5 éven belül betöltik a nyugdíjkorhatárt. Korábban - a várható felülvizsgálatig - a 2011. december 31-én érvényes kereseti szabályok vonatkoztak rájuk.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 38/C. § (3) bekezdésében.]
Nem változott.
Megszüntetik a rokkantsági, illetve a rehabilitációs ellátást, ha az ellátott egészségi állapota, rehabilitálhatósága vagy a részére járó rendszeres pénzellátás miatt ellátási jogosultsága már nem áll fenn. Táppénz, baleseti táppénz folyósítása esetén a rokkantsági ellátást nem szüntetik meg, a rehabilitációs ellátás pedig szünetel. Az értesítési vagy a felülvizsgálat során adódó kötelezettségét neki felróható okból elmulasztó személy rokkantsági, illetve rehabilitációs ellátását is megszüntetik a mulasztás megállapítását követő hónap első napjától. A rehabilitálhatóság vagy az egészségi állapot változása miatt az e megállapítást követő első naptól szüntetik meg az ellátást.
A jogosult kérésére is meg kell szüntetni az ellátást, a kérelemben megjelölt időpontban, illetve ennek hiányában a kérelem benyújtását követő hónap első napjától. Az elhunyt személy ellátását a halálát követő hónap első napján szüntetik meg. A rehabilitációs ellátást a határozott időtartam lejártakor is meg kell szüntetni.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 10. § (1)-(3) bek., 13. § (1)-(3) bekezdéseiben.]
Az egyéni és a társas vállalkozóknál az ellátást meg kell szüntetni, ha a kereset három egymást követő hónapon át meghaladja a garantált bérminimum 150 százalékát (2017-ben 241 500 forintot), ha a vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igényel.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 13. § (2a) bekezdésében.]
A munkaszerződés vagy ezzel egyenértékű dokumentum nélkül foglalkoztatott - feketemunkát végző - személy rokkantsági vagy rehabilitációs ellátását megszüntetik a jogsértést megállapító határozat jogerőre emelkedését követő hónaptól, és a megelőző egy évben kapott ellátási összeget vissza kell fizetnie.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 10. § (2) bekezdésének h) pontjában, (5) bekezdésében, 13. § (2) bekezdésének e) pontjában, (5) bekezdésében.]
Biztosításiidőtartam-számítás
Változás 2016. május 1-jétől.
Annak a 35 éves kora előtt megváltozott munkaképességűvé vált személynek, aki a 35 éves kora előtt megkezdett iskolai tanulmányai alatt, vagy azt követő 180 napon belül vált biztosítottá, akkor is megállapítják a rokkantsági ellátást, rehabilitációs ellátást, ha nem rendelkezik az előírt jogviszonnyal, de az egyéb jogosultsági feltételek fennállnak, és nincsen 30 napnál hosszabb biztosítási megszakítása. (Korábban az életkort nem határozta meg a törvény.)
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 2. § (2) bek. a) pontjában.]
Nem változott.
A rokkantsági ellátás, rehabilitációs ellátás megállapításához szükséges jogosultsági időbe a nyugellátásba beszámításra kerülő szolgálati idő és jövedelem megszerzésére 2012 előtt megkötött megállapodás időtartamát is be kell számítani.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 2. § (3) bek. c) pontjában.]
Az ellátási jogosultsághoz szükséges biztosítási időbe a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj, rehabilitációs járadék, rendszeres szociális járadék, átmeneti járadék, bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka, rehabilitációs ellátás, rokkantsági ellátás, valamint a biztosítási jogviszony megszűnését követően folyósított táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, csecsemőgondozási díj, gyermekgondozási díj, álláskeresési támogatás folyósítási idejét is be kell számítani.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 2. § (3) bekezdésében.]
Átlagjövedelem-számítás
Változás 2016. május 1-jétől.
Ha a jogosultnak nincs figyelembe vehető átlagkeresete, ellátásának alapjaként az úgynevezett alapösszeget (2016-ban 94 500 forintot, 2017-ben pedig 96 ezer forintot) kell figyelembe venni. Az alapösszeget a nyugdíjjal azonos mértékben kell emelni.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 9. § (3) bekezdésében.]
Nem változott.
A rokkantsági ellátást, rehabilitációs ellátást igénylő személy ellátását a kérelem benyújtásának napja előtti naptári évben megszerzett, legalább 180 napi jövedelem havi átlaga (napi átlagának 30-szorosa) alapján számítják ki. Ha ebben az időszakban nem igazolható legalább 180 napi kereset, a jogosultság napját közvetlenül megelőző 180 napon át elért kereset alapján kell az ellátást megállapítani, folyamatos keresőtevékenységet feltételezve ezen időszakban. Például ha a kérelem benyújtásának napja azonos a jogosultság első napjával (amely 2017. április 1-je), akkor az ezt megelőző 180 nap alatt (vagyis a 2016. október 3-ától 2017. március 31-éig terjedő időszakban) elért kereset alapján. Ha egyik időszakban sincs 180 napi kereset, vagy egyáltalán nem szerzett még jövedelmet, és a rehabilitációs ellátásban részesülő személynek foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, az alapösszeg 30 százaléka, ha tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, az alapösszeg 40 százaléka jár. Ha a rokkantsági ellátásra jogosult személynek nincs havi átlagjövedelme, az alapösszeg 30 és 55 százaléka közötti összeg jár.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 1. § (2) bek. 3. pontjában.]
Ha a rokkantsági ellátást, rehabilitációs ellátást igénylő személy azért nem rendelkezik 180 naptári napi jövedelemmel a jogosultság kezdőnapját megelőző naptári évben (valamint a jogosultságot közvetlenül megelőző 180 napban sem), mert táppénzben vagy baleseti táppénzben részesült, akkor a hiányzó napokra a táppénzes időszakot megelőző 180 naptári napi jövedelmét kell az ellátás megállapításakor figyelembe venni.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 1. § (2) bek. 3. pontjában, bekezdéseiben.]
Ellátások emelése
Nem változott.
A rokkantsági nyugellátásból, rendszeres szociális járadékból, átmeneti járadékból 2012. január 1-jén átalakított, valamint a 2011 után újonnan megállapított rokkantsági, rehabilitációs ellátást is a mindenkori nyugdíjemelés mértékével (2017. január 1-jétől tehát 1,6 százalékkal) kell emelni.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 9. § (3) bek., 12. § (3) bek., 32. § (3) bek., 33/A. § (3) bekezdésében.]
Adó- és járulékfizetés
Nem változott.
Sem a rokkantsági ellátás, sem a rehabilitációs ellátás után nem kell személyi jövedelemadót fizetni.
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 3. § (5) bekezdésében.]
A 2012. január 1-jét követően az új igény és az ellátásátalakítást követő újraminősítés alapján megállapított rehabilitációs ellátás után meg kell fizetni a 10 százalékos egyéni nyugdíjjárulékot, s a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a csökkentett ellátási összeget folyósítja. A járulékkal terhelt rehabilitációs ellátás folyósítási időszaka az öregségi nyugdíj szempontjából a szolgálati időbe beszámít, de összegét a nyugellátás kiszámítása során nem kell figyelembe venni.
A 2012. január 1-jén rokkantsági ellátássá alakult korábbi rokkantsági nyugdíj után nem kell nyugdíjjárulékot vagy más közterhet fizetni. Így a folyósítási időszak nem számít szolgálati időnek az öregségi nyugdíj szempontjából. (Az ellátást kiegészítő, a nyugdíjjárulék alapjába beszámító jövedelem megszerzésének időszaka a szolgálati időbe beszámít.)
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 26. § (1) bek. és az 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (2) bek., 37. § (1) bekezdésében.]
Igénybenyújtás
Változás 2017. január 1-jétől.
A megváltozott munkaképességűeknek járó ellátások megállapítására, illetve módosítására irányuló igényeket első fokon a megyei kormányhivatalok járási hivatalainak , valamint Budapest Főváros Kormányhivatala III. kerületi hivatala bírálja el (a fővárosi és megyei kormányhivatalok helyett). Ugyanez a szerv végzi az orvos szakértői elbírálást is. Másodfokon orvos szakértői szervként is Budapest Főváros Kormányhivatala jár el.
[Lásd a 327/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet 1. § (1) bek. a) pont és b) pontjában.]
Nem változott.
A rehabilitációs hatóságnak az igénybejelentéstől számított nyolc napon belül a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény alapján függő hatályú döntést kell hoznia. Ez azt tartalmazza, hogy a benyújtott igény 60 napon túli elbírálása esetén az igénylőt 10 ezer forint illeti meg. A 60 napba az igénybejelentés óta eltelt teljes időtartam beszámít, tehát azok a napok is, amelyek - például a hiányzó bérigazolás beszerzésének időtartama - az 50 napos megállapítási határidőbe nem számítanak be.
A rokkantsági ellátás, rehabilitációs ellátás ügyintézési határideje 50 nap, ebbe nem számítanak be azok az időszakok, amikor a megállapítás érdemi folyamata - például hiányzó iratok beszerzése miatt - szünetel.
Ha az igényelt ellátást adathiány miatt nem állapítják meg az igénybenyújtástól számított 50 napon belül, akkor a rehabilitációs hatóságnak a megállapítható legkisebb ellátási összegű - 2017-ben havi 28 800 forintos - előleget kell megállapítania, melyet a végleges ellátás folyósítási összegébe beszámítanak.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 16/A. §-ában.]
A rehabilitációs hatóság 21 nap alatt köteles elbírálni azokat az igényeket, melyek nem rokkantsági, illetve rehabilitációs ellátással kapcsolatosak, kivéve a súlyos mozgáskorlátozottak közlekedőképességére vonatkozó vizsgálatot, ahol 50 nap alatt kell a döntést meghozni.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 16/B. §-ában.]
A rokkantsági ellátás, rehabilitációs ellátás iránti kérelmet az erre rendszeresített nyomtatványon vagy elektronikus űrlapon kell benyújtani. Elutasítás esetén a jogerőre emelkedéstől számított 12 hónapon belül előterjesztett kérelmet csak akkor bírálják el, ha az igénylő állapota időközben tartósan rosszabbodott.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 14. § (1) bekezdésében.]
Az igénylési, tartozáselengedési, - mérséklési, részletfizetés-engedélyezési eljárást nem terheli illeték.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 14. § (2) bekezdésében.]
Ha az igénylő önhibájából nem jelenik meg a minősítési vizsgálaton, az igénylési eljárást megszüntetik.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 16. §-ában.]
Adatszolgáltatás
Változás 2016. május 1-jétől.
A rehabilitációs ellátásban részesülőnek egészségi állapota megváltozásáról, valamint keresőtevékenysége megkezdéséről, illetve megszüntetéséről 10 napon belül kell értesítenie a rehabilitációs hatóságot. (Eddig 15 napon belül kellett.)
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 17. § (3) bekezdésében.]
Változás 2016. június 9-étől.
A rehabilitációs ellátásban részesülőnek a keresőtevékenysége alatti keresőképtelenségéről (az eddigi 10 munkanap helyett) 10 napon belül kell értesítenie a rehabilitációs hatóságot.
[Lásd a 327/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet 1. § (3) bek., 16. § (3) bekezdésében.]
Visszafizetési, megtérítési kötelezettség
Nem változott.
A jogosulatlanul felvett rehabilitációs, illetve rokkantsági ellátás visszafizetésére, megtérítésére, az ellátások késedelmes kifizetésére, a követelés érvényesítésére, a tartozás elengedésére, mérséklésére, a részletfizetés engedélyezésére csak akkor kell a kötelező egészségbiztosításról szóló törvény rendelkezéseit alkalmazni, ha az adott esetre nem tartalmaz külön rendelkezést a megváltozott munkaképességűekről szóló törvény.
A megváltozott munkaképességűek ellátásainak visszafizetésére, megtérítésére jogalap nélkül felvett rehabilitációs vagy rokkantsági ellátást a felróhatóságtól függetlenül 90 napon túl is vissza kell fizetni, ha a pénzfelvétel azért jogalap nélküli, mert az ellátásban részesülő ugyanabban az időszakban más EGT-államtól is azonos típusú ellátásban részesült. (Tehát nem csupán attól lehet visszakövetelni, akinek a pénz felvétele felróható, például ha téves adatközlése vezet a megalapozatlan kifizetéshez.)
A foglalkoztató a munkavállaló üzemi balesete miatt járó ellátását olyan mértékben köteles megtéríteni, amilyen az üzemi balesetből vagy foglalkozási betegségből eredő egészségkárosodás és az össz-szervezeti egészségkárosodás mértékének aránya, vagyis nem minden esetben kell a teljes ellátást megtérítenie.
Ha az ellátást több foglalkoztatónál elszenvedett foglalkozási betegség, üzemi baleset miatt állapítják meg, a foglalkoztatókat olyan arányban terheli a megtérítési kötelezettség, amilyen az egyes megbetegedésekből, balesetekből eredő egészségkárosodások egymáshoz viszonyított aránya.
A megtérítésre kötelezett kérheti, hogy egy összegben, s ne hosszú éveken át teljesíthesse megtérítési kötelezettségét. Ha a foglalkoztató jogutód nélkül megszűnik, akkor a felszámolási vagy végelszámolási eljárás során csak egy összegben teljesítheti megtérítési kötelezettségét. A megtérítendő összeget rehabilitációs pénzellátás esetén annak folyósításának tartama alapján kell megállapítani. Rokkantsági ellátás megállapításakor a következő felülvizsgálatig, véglegesnek minősített egészségi állapot esetén a nyugdíjkorhatár betöltéséig terjedő időtartamra tekintettel kell kiszámítani a megtérítendő összeget. Ha a kötelezett kéri az egyösszegű megtérítést, annak összegét a kérelem benyújtását megelőző hónapban folyósított ellátás összege alapján kell kiszámítani, a kötelezett jogutód nélküli megszűnése miatti egyösszegű megtérítéskor pedig a felszámolást, végelszámolást elrendelő végzés közzétételét megelőző havi ellátás összege szerint. A rehabilitációs hatóság megtérítésre, visszafizetésre kötelező határozattal érvényesíti a követelését.
[Lásd a 2011. évi CXCI. törvény 20-20/D. §-aiban.]
Közlekedési kedvezmény
Nem változott.
A rokkantsági ellátásban részesülő akkor jogosult a nyugdíjasokat megillető közlekedési kedvezményekre, ha 2011. december 31-én I. vagy II. csoportos rokkantsági nyugellátást kapott, vagy egészségi állapotát a rehabilitációs hatóság 30 százalékosnak vagy annál alacsonyabbnak minősíti. Akkor is megkapja a kedvezményt, ha 2011. december 31-én csak III. csoportos rokkantsági nyugdíjat vagy átmeneti járadékot kapott, de ezen a napon már elmúlt 57 éves. A közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 85/2007. (IV. 25.) Korm. rendelet alapján rehabilitációs ellátásban részesülő személy közlekedési kedvezményre nem jogosult.
Bányászellátás
Nem változott.
Az emelés évét megelőzően megállapított bányász-egészségkárosodási járadékot meg kell emelni a mindenkori nyugdíjemelés mértékével. Így a 2017 előtt megállapított bányász-egészségkárosodási járadékban részesülők ellátását 2017 januárjában 1,6 százalékkal fel kell emelni.
Bányászok egészségkárosodási járadékát igényelheti a legalább 29 százalékos egészségkárosodást elszenvedett, nyugellátásra nem jogosult személy, ha keresőtevékenysége megszűnésekor munkaképesség-változása, egészségkárosodása miatt bányászoknak járó keresetkiegészítést, átmeneti keresetkiegészítést kapott. (Továbbra sem állapítható meg az ellátás a rendszeres pénzellátásban, beleértve a rendszeres vagy átmeneti kereset-, jövedelemkiegészítésben részesülőknek.)
A bányász dolgozók 2011 végéig megállapított egészségkárosodási járadéka 2012. január 1-jén változatlan összegben bányászok egészségkárosodási járadékává alakult.
Bányászok egészségkárosodási járadékát igényelheti az a bányász is, akinek a III. csoportos rokkantsági nyugdíját 2012. január 1-jén rehabilitációs ellátássá alakították, és a felülvizsgálat során rehabilitálhatónak minősítették, vagy felülvizsgálatára még nem került sor. Az egészségkárosodási járadék összege ezekben az esetekben a 2011. december 31-ei rokkantsági nyugdíjnak az azóta eltelt időszakban végrehajtott nyugdíjemelésekkel növelt összege. Ezt a lehetőséget 2012. január 1-jéig visszamenőleg érvényesíteni kellett azok esetében is, akiknek az ellátása a felülvizsgálatot követően csökkent.
A bányászok egészségkárosodási járadékát szüneteltetni kell a tárgyév végéig, ha az ellátás mellett szerzett éves jövedelem meghaladja a minimálbér 18-szorosát (2017-ben a 2 millió 295 ezer forintot).
[23/1991. (II. 9.) Korm. rendelet]
A bányászok egészségkárosodási járadéka után nem kell személyi jövedelemadót fizetni.
[1995. évi CXVII. törvény 3. § 23. pont l) alpont és 1. számú melléklet 1.2. pont]
Honvédelmi egészségkárosodási ellátási jogosultság
Új előírás 2017. január 1-jétől.
Honvédelmi egészségkárosodási ellátás állapítható meg a honvédségi állomány tagja, vagy volt tagja részére, amennyiben egészségi állapota nem teszi alkalmassá katonai szolgálatra, vagy szolgálati beosztásának ellátására, feltéve, hogy öregségi nyugdíjra, szolgálati járandóságra nem jogosult. Ha az egészségi alkalmatlanság a szolgálati kötelmek ellátása során szerzett betegség, vagy baleset miatt alakult ki, a jogosultság a szolgálati időtől függetlenül fennáll. Ha az egészségi alkalmatlanság nem erre vezethető vissza, legalább 10 év tényleges szolgálati viszony és a rehabilitációs hatóság komplex minősítése szerinti legfeljebb 80 százalékos egészségi állapot az ellátás megállapításának további feltétele. Nem áll fenn azonban a jogosultság, ha az egészségi alkalmatlanság részben, vagy egészben az állomány tagjának (volt tagjának) saját szándékos, vagy súlyosan gondatlan közrehatása miatt alakult ki (például alkohol- vagy kábítószer-függőség, vagy ezek fogyasztása esetén). Ugyancsak a megállapítást kizáró ok az állomány tagjának nyugdíj előtti rendelkezési állományi státusa az egészségi alkalmatlanság megállapításakor.
[Lásd a 2012. évi CCV. törvény 68/A. §-ában.]
A honvédelmi egészségkárosodási ellátás keresetkiegészítés és járadék formájában állapítható meg.
[Lásd a 2012. évi CCV. törvény 68/A. § (1) bekezdésében.]
Honvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítést kell megállapítani, ha az állomány tagját másik beosztásba, közalkalmazotti, kormányzati szolgálati jogviszonyba helyezik át, vagy a felajánlott munkakört elfogadva honvédségi szervezetnél munkaviszonyt létesít az egészségi alkalmatlanság kimondását követő negyvenöt napon belül, feltéve, hogy ennek következtében illetménye, munkabére csökken.
[Lásd a 2012. évi CCV. törvény 68/B. §-ában.]
Honvédelmi egészségkárosodási járadék állapítható meg a honvédelmi állomány tagjának, ha egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján legfeljebb 50 százalékos, és a honvédelmi miniszter a további foglalkoztatás alól mentesíti.
[Lásd a 2012. évi CCV. törvény 68/C. §-ában.]
A honvédelmi egészségkárosodási ellátást a rehabilitációs hatóság eljárásakor meghatározott felülvizsgálat időpontjáig tartó határozott időtartamra állapítják meg. Ha a felülvizsgálat során a rehabilitációs hatóság újból megállapítja a feltételek meglétét, az ellátást a következő felülvizsgálati időpontig hosszabbítják meg.
A rehabilitációs szerv korábbi, baleseti ellátással, rehabilitációs ellátással, vagy rokkantsági ellátással kapcsolatos megállapításait a honvédelmi egészségkárosodási ellátás iránti igény esetén is figyelembe kell venni. Ha a korábbi vizsgálatok során a rehabilitációs szerv nem írt elő további felülvizsgálatot, akkor a honvédelmi egészségkárosodási ellátást ötéves időtartamra állapítják meg, vagy hosszabbítják meg.
A honvédelmi egészségkárosodási ellátást legfeljebb a saját jogú nyugellátási jogosultság eléréséig lehet meghosszabbítani.
[Lásd a 2012. évi CCV. törvény 68/E. §-ában.]
Honvédelmi egészségkárosodási ellátási összeg
Új előírás 2017. január 1-jétől.
Ha az állományi tag szolgálati alkalmatlansága a szolgálati kötelmek ellátása során szerzett betegség vagy baleset miatt alakult ki, akkor az ennek megállapítását megelőző hónapban járó távolléti díj teljes összege alapján állapítják meg a honvédelmi egészségkárosodási ellátás összegét. Ha az állomány tagja baleseti ellátásban, rokkantsági ellátásban, vagy rehabilitációs ellátásban részesül, akkor az alapösszeget ezeknek az ellátásoknak az összegével csökkenteni kell.
[Lásd a 2012. évi CCV. törvény 68/G. § (1) bekezdésében.]
Ha nem a szolgálati kötelmek ellátása során szerzett betegség vagy baleset miatt alakult ki az állományi tag szolgálati alkalmatlansága, akkor az ellátás alapját az állományi tag tényleges szolgálati viszonyban töltött ideje határozza meg. Az ellátási alap az alkalmatlanság megállapítását megelőző hónapra járó távolléti díj
■ 65 százaléka, ha a szolgálati viszony időtartama legalább 10 év, de kevesebb, mint 15 év;
■ 70 százaléka, ha a szolgálati viszony időtartama legalább 15 év, de kevesebb, mint 20 év;
■ 75 százaléka, ha a szolgálati viszony időtartama legalább 20 év, de kevesebb, mint 25 év;
■ 80 százaléka, ha a szolgálati viszony időtartama legalább 25 év.
Amennyiben az állomány tagja baleseti ellátásban, rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül, akkor az alapösszeget ezeknek az ellátásoknak az összegével csökkenteni kell.
[Lásd a 2012. évi CCV. törvény 68/G. § (2)-(3) bekezdéseiben.]
A honvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítés összege az ellátási alap és az áthelyezést követő havi illetmény vagy munkabér összegének különbözete, amennyiben ez utóbbi alacsonyabb. Az illetmény vagy munkabér összegének változása esetén a honvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítés összegét módosítják. Nem érinti azonban ennek az ellátásnak az összegét a távolléti díj vagy táppénz - illetmény, munkabér helyetti - folyósítása.
[Lásd a 2012. évi CCV. törvény 68/G. § (2)-(4) bekezdéseiben.]
A honvédelmi egészségkárosodási járadék összege megegyezik az ellátás alapjával.
[Lásd a 2012. évi CCV. törvény 68/G. § (5) bekezdésében.]
A honvédelmi egészségkárosodási ellátás típusát vagy összegét a megállapítási szabályok szerint újraszámítják az egészségi állapot változása, vagy a keresetkiegészítés megállapításakor figyelembe vett jogviszony megszűnése esetén.
A honvédségi illetményalap emelkedésekor az ellátási alapot is ugyanilyen mértékben meg kell emelni, és ennek alapján a honvédelmi egészségkárosodási ellátást újra ki kell számítani.
[Lásd a 2012. évi CCV. törvény 68/H. §-ában.]
A honvédelmi egészségkárosodási ellátás a személyi jövedelemadó szempontjából bérnek minősül, így adóköteles, mondja ki a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. §-ában a 21. pont f) alpontja. Az ellátás után a 10 százalékos nyugdíjjárulékot is ki kell fizetni.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 26. § (1) bekezdésében.]
Honvédelmi egészségkárosodási ellátás megszűnése
Új előírás 2017. január 1-jétől.
A honvédelmi egészségkárosodási járadék megszűnik a jogosult halála, ellátásról lemondása esetén, illetve ha a volt állományi tag - közszolgálati tisztviselői vagy állami tisztviselői státuszk kivételével - olyan jogviszonyt létesít, mely nem alapozza meg a honvédelmi egészségkárosodási ellátási jogosultságot. A jogosultság a foglalkoztatási jogviszony továbbfoglalkoztatott jogosult érdekkörében felmerült megszüntetésekor is megszűnik, kivéve, ha a jogosult ismételten szolgálati viszonyt létesít, és a honvédelmi egészségkárosodási keresetkiegészítés kiszámításakor figyelembe vett illetménye a korábbinál kisebb. Ugyancsak megszűnik az ellátás, ha a jogosult egészségi állapota 100 százalékosra javul vagy 80 százalékos megállapítási feltétel esetén ennél magasabb lesz, valamint ha neki felróható okból nem működik együtt a felülvizsgálati eljárás során, vagy jogosultsága nem kerül meghosszabbításra. Megszűnik a jogosultság a jogosult szándékos bűncselekmény miatti jogerős szabadságvesztésre vagy elzárásra ítélésekor, vagy kényszergyógykezelésének elrendelésekor is.
[Lásd a 2012. évi CCV. törvény 68/J. § (1)-(2) bekezdéseiben.]
A honvédelmi egészségkárosodási ellátásról a jogosult bármikor lemondhat. Ezt követően azonban nem kérheti az ellátás újbóli megállapítását.
[Lásd a 2012. évi CCV. törvény 68/J. § (3) bekezdésében.]
Rendvédelmi egészségkárosodási ellátás
Új előírás 2017. január 1-jétől.
A rendőrség, a hivatásos katasztrófavédelmi szerv, a büntetés-végrehajtási szervezet, az Országgyűlési Őrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal rendvédelmi feladatait ellátó hivatásos állományú tagjai, volt tagjai részére rendvédelmi egészségkárosodási ellátás állapítható meg. A rendvédelmi egészségkárosodási járadék típusai, jogosultsági feltételei és kiszámítási előírásai megegyeznek a honvédelmi egészségkárosodási ellátás szabályaival.
[Lásd a 2015. évi XLII. törvény 82/A.-82/K. §-aiban.]
Mit kell tudni az önkéntes pénztárakról?
Pénztártípusok
Változás 2016. július 1-jétől.
Az alapszabály módosításával, a szolgáltatások felvételével létrejövő egészség- és önsegélyező pénztár is köteles megőrizni az alapszabály módosítást megelőző szolgáltatási körét. Így a tagság a korábban megszokott szolgáltatásokhoz a pénztár átalakulása után is hozzájuthat. A jövőben egészség- és önsegélyező pénztár alapítással is létrejöhet.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 10. § (1) bek. d) pontjában, (2) bekezdésében.]
Nem változott.
A következő típusú önkéntes pénztárak hozhatók létre:
■ nyugdíjpénztár, amely meghatározott feltételek mellett nyugdíjszolgáltatást nyújthat;
■ önsegélyező pénztár, amely kiegészíti a társadalombiztosítási, a munkanélküliségi és a szociális ellátórendszer ellátásait (például munkanélküliek, keresőképtelenek segélyezése, hátramaradottak támogatása), illetve támogatást nyújt a térítésköteles egészségbiztosítási szolgáltatások igénybevételéhez (például gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-vásárláshoz);
■ egészségpénztár, amely egészségvédelmi programok szervezését, finanszírozását, egészségügyi szolgáltatások vásárlását, továbbá pénzbeli ellátások nyújtását teszi lehetővé;
■ egészség- és önsegélyező pénztár, amely elláthatja az önsegélyező, valamint az egészségpénztári, egészségügyi célú önsegélyező feladatokat is. Az egészség-és önsegélyező pénztár nem tekinthet el a kiegészítő önsegélyező pénztárakra, valamint a kiegészítő egészségpénztárakra vonatkozó speciális rendelkezések alkalmazásától. Ez a pénztártípus vagy egyesüléssel jön létre, vagy úgy, hogy a tevékenységi engedéllyel rendelkező egészség- vagy önsegélyező pénztár alapszabályának módosításával - külön engedélyezési kötelezettség nélkül - felveszi a másik pénztártípus szolgáltatásait.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 2. § (5)-(7) bekezdéseiben, 10. § (1) bekezdés d) pontjában, (2) bekezdésében, valamint a 47. §, 50/A. § és 51/A. §-aiban.]
Tagi jogok
Változás 2016. július 1-jétől.
A pénztár csak akkor köteles elektronikus iratként (elektronikus aláírással ellátott bizonylatként) a tag kérésére megküldeni a tagsági jogviszony záradékolását követően az alapszabályt, a záradékolt belépési nyilatkozatot, a tagsági okiratot (nyilatkozatokat, igazolásokat), ha ezt a pénztár alapszabálya tartalmazza.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 2. § (2) bekezdés h) pont és i) pontjában.]
A tagszervezőkön keresztül belépett új pénztártagok tekintetében a pénztárak a működési tartalék terhére a belépést követő első tizenkét hónapban befizetett tagdíjból tagszervezési díjat fizethetnek ki. (A tagszervezőkön keresztül más pénztárba átlépő tagok után a pénztárak továbbra is csak a jelenlegi díjkorlátnak megfelelő összegű díjat - a befizetett tagdíj első naptári éve működési tartalékra jutó része - fizethetnek a tagszervezők részére.) Az újonnan belépő tagokért járó díjazás összege nem haladhatja meg a belépést követő első évre vállalt tagdíj 20 százalékát. Ez a díjazás a tagsági viszony létrejöttétől két évig adható a tagszervezőnek, visszaírásra pedig három év áll rendelkezésre a pénztárnak.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 11/A. § (3) bek., (3a) bekezdésében.]
Nem változott.
A tagsági jogviszony kezdete általában a belépési nyilatkozat pénztár általi elfogadásának (záradékolásának) időpontja. Az alapszabály azonban rendelkezhet ettől eltérően úgy is, hogy a tagsági jogviszony az első havi tagdíj befizetésének napján kezdődik. Ha a pénztári alapszabály e rendelkezést tartalmazza, s a belépni kívánó tag elmulasztja a tagdíj befizetését, a pénztár köteles felhívni figyelmét a mulasztásra. Ha a tagdíjat az értesítésben megadott pótlólagos határidőre sem fizetik be, a pénztárnak nem kell létrehoznia a tagi jogviszonyt (a nem fizető személy adatait törölheti a nyilvántartásából).
A pénztártagnak joga van a (küldöttközgyűlésen tisztségviselőt választani, s alapesetben ő maga is választható ezen testületekbe. A pénztár alapszabálya azonban eltérhet ettől (rendelkezhet például úgy is, hogy a pénztártagok a pénztár vezető szerveibe nem választhatók meg tisztségviselőknek).
Bármely pénztártag jogosult betekinteni a pénztári iratokba és könyvekbe, kivéve a zárt tanácskozások jegyzőkönyveit és határozatait, de a megszerzett információkat nem használhatja fel a pénztár érdekeit vagy a pénztártagok személyes adatait sértő módon.
A pénztár szolgáltatásainak igénybevételére a tag a pénztár alapszabályában leírtak szerint jogosult.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 11. § (2) bek., (4) bekezdésében, 16. §-ában.]
Pénztártagság
Új előírás 2016. július 1-jétől.
Egészség- és önsegélyező pénztárból át lehet lépni másik egészség- és önsegélyező pénztárba, valamint egészségpénztárba és önsegélyező pénztárba is. A nyugdíjkorhatár betöltését követően az önsegélyező pénztár mellett az egészség- és önsegélyező pénztárakból és az egészségpénztárakból is át lehet lépni nyugdíjpénztárba. Az átadó pénztárnak kifejezetten fel kell hívnia a tag figyelmét a nyugdíjszolgáltatás adómentes igénybevételéhez szükséges időre. Az átlépéshez szükséges a tag megerősítő nyilatkozata.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 15. § (4) bek. és (4a) bekezdésében.]
Nem változott.
A világ bármely országának állampolgára azonos feltételekkel léphet be magyar önkéntes pénztárba. Pénztártag lehet tehát bármely, legalább 16 éves személy, aki elfogadja az adott pénztár alapszabályát, s vállalja a tagdíj fizetését.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 11. § (1) bekezdésében.]
A tagság megszűnik a pénztártag halálával, kilépésével vagy rendezetlen tagdíjhátralék esetén (az utóbbival kapcsolatos szabályokat - például a hátralékkiegyenlítés határidejét - az alapszabályban kell részletezni).
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 15. §-ában.]
Kizárható a pénztárból az a pénztártag, aki nem tesz eleget az alapszabályban foglalt követelményeknek, és a pénztár írásbeli felszólítása ellenére sem kezdeményezi átlépését más pénztárba.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 15. § (1) bek., (3) bekezdésében.]
Ha a pénztártag már nem tagja annak a pénztárnak, ahová a tagi befizetései utáni adókedvezményt utaltatja, csak akkor jogosult az adókedvezményre, ha tagsági jogviszonya azért szűnt meg, mert átlépett másik pénztárba, vagy pénztári nyugdíjszolgáltatást vett igénybe, továbbá ha az adóhatóság elismerte, hogy a tagsági jogviszony nem a tagnak felróható okból szűnt meg. Egyéb esetekben a volt pénztártag nem tarthat igényt a kedvezmény összegére (azt a pénztár köteles visszautalni az adóhatóságnak).
[Lásd az 1995.CXVII. törvény 44/A. §-ában.]
Tagdíjfizetés
Változás 2016. július 1-jétől.
A tagdíjfizetési kötelezettség szüneteltetésére az alapszabály már nem adhat lehetőséget.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 14. § (1) bekezdésében.]
Nem változott.
A nem fizető tagokkal szembeni levonásra - a tagdíjfizetési gyakorisághoz igazodóan - a pénztár választásától függően az egyéni számlán a tárgynegyedévben, a tárgyfélévben vagy a tárgyévben jóváírt hozam terhére kerülhet sor. A tagdíjfizetési kötelezettség elmulasztásának kezdő időpontjától a pénztár jogosult a tag egyéni számlájának befektetéséből származó hozamát csökkenteni.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 14. § (1)-(9) bekezdéseiben.]
Az önkéntes kölcsönös pénztári tagi saját befizetés után - a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 44/A. §-a alapján - az egyes jogcímen járó kedvezmények együttes összege továbbra is egységesen legfeljebb 150 ezer forint lehet, függetlenül attól, hogy a kedvezmény egyes elemeit a pénztártag milyen jogcímen és milyen mértékben veszi igénybe.
A magánszemély a tagi jogviszonyára tekintettel bármely típusú pénztárba befizetett, valamint az egyéni számláján jóváírt, egyéb jövedelemnek minősülő összeg 20 százalékának megfelelő adóról rendelkezhet - a személyi jövedelemadóról szóló törvény 44/A. § szerint -, s továbbra is lehet rendelkezni az egészség-, illetve önsegélyező pénztári egyéni számlán elkülönített, legalább 24 hónapra lekötött összeg 10 százalékáról, illetve a prevenciós szolgáltatás ellenértékeként kifizetett összeg 10 százalékáról.
Összevontan, maximum évi 280 ezer forint összegben érvényesíthető a nyugdíjbiztosításba, önkéntes pénztárba, nyugdíj-előtakarékossági számlára (nyesz) történő befizetés után járó adókedvezmény.
A pénztártag által vállalt legkisebb összegű, úgynevezett egységes tagdíj mértékét a pénztár alapszabályának kell tartalmaznia. Az önsegélyező pénztárakra vonatkozó speciális előírás szerint évente kell meghatározni az egységes tagdíj összegét.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 2. § (3) bek. c) pontjában, 13. § (1) bek., 50. § (3) bekezdéseiben.]
A tagsági jogviszony keletkezésekor a tagnak tagdíjfizetést kell vállalnia. A tagdíj későbbi nemfizetése azonban nem jelenti annak automatikus megszűnését. Arról, hogy a pénztártag számára milyen - az egyéni számlát vagy a tagsági jogviszonyt érintő - következményekkel jár a tagdíj nemfizetése, a pénztár alapszabályában kell rendelkezni.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 11. § (1) bekezdésében, 14. §-ában.]
A pénztártag az általa vállalt tagdíj összegét az alapszabályban előírtak szerint köteles bejelenteni és befizetni a pénztárnak. A befizetett tagdíjnak a pénztár alapszabálya szerinti hányada a pénztár működési költségei fedezetéül szolgál; az ennek levonása után megmaradó tagdíjrész - a szolgáltatások fedezete - a pénztártag egyéni számlájára kerül. Az egyéni számla befektetéséből származó hozamot a számlán jóvá kell írni.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 13. §-ában, 18. § (1) bek. g) pontjában.]
A tagok csak akkor vehetik igénybe a saját befizetéseik után járó kedvezményt, ha egyúttal rendelkeznek arról, hogy az adókedvezménynek megfelelő összeget az adóhatóság utalja át önkéntes pénztári egyéni számlájukra. Ezen átutalás határideje az adóbevallás beérkezésétől számított 30. nap, de legkorábbi időpontja az adóév utáni március 1-je.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 2. § (3) bek. g) pont, 36. § (3) bek. e) pontjában.]
Munkáltatói hozzájárulás
Változás 2017. január 1-jétől.
Megszűnik a minimálbér legfeljebb 50, illetve 30 százalékát elérő munkáltatói hozzájárulásra vonatkozó korábbi kedvezmény azáltal, hogy az önkéntes pénztárakba kedvezményes összeghatár alatt befizetett munkáltatói hozzájárulás kikerül a béren kívüli juttatások közül, és a továbbiakban egyes meghatározott juttatásnak minősül. Így a munkáltatói hozzájárulást a befizetés összegétől függetlenül egységes mértékű adó és járulék terheli. A kifizetőt terhelő adó alapja a jövedelem 1,19-szorosáról 1,18-szorosára, az egészségügyi hozzájárulás mértéke 27 százalékról 22 százalékra csökken. Személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás címén - összeghatártól független - összesen 43,66 százalék terhet kell fizetni a foglalkoztatónak (eddig 49,98 százalék volt a kedvezményes összeghatár feletti teher, az az alatti pedig 34,51 százalék). Ebből az összegből a személyi jövedelemadó 17,7 százalékos, az egészségügyi hozzájárulás 25,96 százalékos kötelezettséget jelent. (2018-ban további 2 százalékpontos ehokulcscsökkentés lesz, ennek következtében a közteher tovább csökken 41,3 százalékra.)
[1995. évi CXVII. törvény 70. § (3a) bek. és 89. § (6) bek. és lásd az 1998. évi LXVI. törvény 3. § (1) bekezdésében.]
Nem változott.
A nyugdíjkorhatár előtt álló személyek részére nyújtott magasabb juttatástól eltekintve a munkáltatói hozzájárulásnak egységesnek, minden munkavállalóra azonos összegűnek, illetve mértékűnek kell lennie. A munkáltató pénztártípusonként fizethet eltérő összegű hozzájárulást - százalékos hozzájárulás esetén meghatározhatja a minimum- és a maximumösszeget is -, de azonos típusba tartozó pénztárak közt nem tehet különbséget. Nem választhatja tehát azt a megoldást, hogy az egyik nyugdíjpénztárban tag munkavállalóinak fizet hozzájárulást, de egy másikban tagoknak nem (vagy kevesebbet).
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 12. § (3) bekezdésében.]
A munkáltató az általános feltételeknél magasabb mértékű munkáltatói hozzájárulást állapíthat meg azok részére, akik 15 éven belül érik el a nyugdíjkorhatárukat. Az 1967-ben született önkéntes pénztári tagok részére ezt a kedvezményt az 50. születésnapjuktól kezdve megadhatja (az idősebbeknek pedig már az év elejétől).
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 12. § (4) bekezdésében.]
Bármely természetes vagy jogi személy, illetve nem jogi személy gazdasági társaság szerződést köthet a pénztárral arról, hogy részben vagy egészben átvállalja alkalmazottja tagdíjfizetési kötelezettségét. A szerződés megkötésével létrejön a munkáltatói tagsági jogviszony.
Ha a munkáltatói tag hozzájárulást fizet, ezt minden olyan alkalmazottja után fizetnie kell, aki legalább hat hónapja munkaviszonyban áll nála (nem teheti meg tehát, hogy csak bizonyos "kiválasztott" munkavállalók javára fizet be munkáltatói hozzájárulást). Ha a munkáltatónál cafeteria-rendszer működik, a dolgozó lemondhat a munkáltató önkéntes pénztári hozzájárulásáról vagy annak egy részéről is, és helyette választhat más juttatást.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 12. §-ában.]
________________________________________________________________________________________________________________________
ÖNKÉNTES NYUGDÍJPÉNZTÁRI ADÓZÁSI SZABÁLYOK 2017-BEN

Befizetés, jóváírás

Jövedelem, jogcím

Adózási szabály és adómérték

Összes
teher

Kedvezmény

Jogszabályi hely

szja

eho

Magánszemély javára havonta átutalt munkáltatói
hozzájárulás

Egyes meghatározott juttatásnak minősül, a foglalkoz-
tatónak kell a juttatás 1,18-szorosa után 15%-os adót
fizetni (azaz a juttatás után számítva 17,7%-ot)

A foglalkozatónak kell a juttatás 1,18-szo-
rosa után 22%-os adót fizetni (azaz a jutta-
tás után számítva 25,96%-ot)

A juttatás
43,66%-a

-

szja tv. 69. §
(1)-(2); 70. § (3a);
89. § (6);
eho tv 3. § (1) ba)

Munkáltatói
hozzá-
járulás,
adomány

Célzott szolgáltatás

Támogatói adomány

A jóváírt összeg 82%-a egyéb jövedelemnek minősül,
ezen összeg után a 15%-os adót kell fizetni (tehát
a juttatás után számítva 12,3%-ot), ezt vagy levonja
a munkáltató, vagy a pénztártag fizeti meg egyidejűleg
az ehóval

A jóváírt összeg 82%-a egyéb jövedelem-
nek minősül, ezen összeg után a 22%-os
adót (azaz a juttatás után számítva
18,04%-ot) a pénztártagnak kell bevalla-
nia és megfizetnie

A juttatás
30,34%-a

A pénztártag az adomány 20%-át visszaigényelheti személyi jövedelemadójából.
Az önkéntes pénztári befizetések 20%-a és az egyéni számlán jóváírt, egyéb jöve-
delemnek minősülő összegek együttes értékének 20%-a, valamint az egészség- és
önsegélyező pénztári tagi lekötés 10%-a és prevenciós szolgáltatás értékének
10%-a, együttesen legfeljebb évi 150 ezer forint. A tag választása szerinti (egy)
önkéntes pénztári számlán írják jóvá

szja tv. 28. § (1)

f)-fd);

29. §; 44/A (1) a);
eho tv. 3. § (1) a);

11.§ (11) d)

Tagok
befizetései

Magánszemély tag által befizetett összeg

Nem terheli adóelőleg

Eho nem terheli

-

A pénztártag a befizetések 20%-át visszaigényelheti személyi jövedelemadójából.
Az önkéntes pénztári befizetések 20%-a és az egyéni számlán jóváírt, egyéb jöve-
delemnek minősülő összegek együttes értékének 20%-a, valamint az egészség- és
önsegélyező pénztári tagi lekötés 10%-a és prevenciós szolgáltatás értékének
10%-a, együttesen legfeljebb évi 150 ezer forint. A tag választása szerinti (egy)
önkéntes pénztári számlán írják jóvá

szja tv. 44/A §

Egyebek

Adóhatóság által kiutalt, egyéni számlán jóváírt összeg

Pénztártagnál a jövedelem kiszámításakor nem bevétel

Eho nem terheli

-

-

szja tv. 7. § (1) e)

Átutalás más önkéntes pénztárba: átlépéskor, illetve kedvez-
ményezett rendelkezése alapján (pénztártag halála esetén)

Pénztártagnál/kedvezményezettnél a jövedelem kiszá-
mításakor nem bevétel

Eho nem terheli

-

-

szja tv. 7. § (1) j)-ja)

Kedvezményezett rendelkezése alapján az egyéni számlán
jóváírt összeg

Kedvezményezettnél a jövedelem kiszámításakor nem
bevétel

Eho nem terheli

-

-

szja tv. 7. § (1) j)-jb)

Pénztári tag kedvezményezettjének hiányában a pénztári
tagok egyéni számláinak javára jóváírt összeg

Pénztári tagoknál a jövedelem kiszámításakor nem
bevétel

Eho nem terheli

-

-

Önkéntes pénztár által egyéni számlán jóváírt más összegek
(kivétel: saját befizetés; az a jóváírás, amelynek forrásául
szolgáló összeget más jövedelemként kell figyelembe venni,
vagy a jövedelem megállapításánál bevételként nem kell figye-
lembe venni; a fedezeti alapból történő befektetések hozama;
értékelési különbözet)

A jóváírt összeg 82%-a egyéb jövedelemnek minősül,
ezen összeg után a 15%-os adót kell fizetni (tehát
a juttatás után számítva 12,3%-ot), ezt vagy levonja
a munkáltató, vagy a pénztártag fizeti meg egyidejűleg
az ehóval

A jóváírt összeg 82%-a egyéb jövedelem-
nek minősül, ezen összeg után a 22%-os
adót (azaz a juttatás után számítva
18,04%-ot) a pénztártagnak kell bevalla-
nia és megfizetnie

A juttatás

30,34

százaléka

A pénztártag a jóváírt összeg 20%-át visszaigényelheti személyi jövedelemadójá-
ból. Az önkéntes pénztári befizetések 20%-a és az egyéni számlán jóváírt, egyéb
jövedelemnek minősülő összegek együttes értékének 20%-a, valamint az egész-
ség- és önsegélyező pénztári tagi lekötés 10%-a és prevenciós szolgáltatás értéké-
nek 10%-a, együttesen legfeljebb évi 150 ezer forint. A tag választása szerinti (egy)
önkéntes pénztári számlán írják jóvá

szja tv. 28. § (1)

f)-fd);

29. §; 44/A (1) a);

eho tv. 3. § (1) a);

11. § (11) d)

Önkéntes pénztár által a magánszemély egyéni számláján
jóváírt összeg, ha az egyéb jövedelemnek minősül

Nem terheli adóelőleg

Eho nem terheli

-

-

szja tv. 46. § (2) d)

A magánnyugdíjpénztárból történő visszalépések esetén
a visszalépő tagi kifizetések (reálhozam, kiegészítő tagdíj)
önkéntes nyugdíjpénztárba utalt összege

A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni

Eho nem terheli

-

Az átutalt összeg 20%-a, legfeljebb 300 ezer forint; az önkéntes nyugdíjpénztári
számlán kerül jóváírásra; az önkéntes pénztári és nyugdíj-előtakarékossági számlá-
ra teljesített befizetés utáni átutalással csökkentett összegének erejéig teljesíthető

szja tv. 84/L §;
84/M §

Befektetések hozamaként jóváírt összeg (ideértve az értékelé-
si különbözetet is)

Adómentes

Eho nem terheli

-

-

szja tv. 1. számú
melléklet 6.4. a)

Kifizetés

Jövedelem, jogcím

Adózási szabály

Összes teher

Kedvezmény

Jogszabályi hely

szja

eho

Nyugdíj-
pénztári
szolgál-
tatásként
kifizetett
összeg

Egyösszegű nyugdíj, járadék, ha a tagsági jogviszony
(átlépés esetén a korábbi tagsági jogviszony)

- 2013-tól létesített tagság esetén a kifizetést megelőző
10. évben vagy azt megelőzően kezdődött;

- 2013 előtt létesített tagsági jogviszony esetén a kifizetést
megelőző harmadik évben vagy azt megelőzően kezdődött

Nyugdíjnak minősül, adómentes

Eho nem terheli

-

-

szja tv. 84/W § (8),

1. számú melléklet 6.5. aa)

Egyösszegű nyugdíj, járadék egyéb esetben

Egyéb jövedelem, a pénztártagnak kell levonnia és megfizetnie az adót

Eho nem terheli

A kifizetés 15%-a (pénztár-
tag fizeti meg)

-

szja tv. 28. § (1) d); eho tv.
5. § (1) b)

Rokkanttá nyilvánítás alapján történő kifizetés

Nyugdíjnak minősül, adómentes

Eho nem terheli

-

-

szja tv. 84/W (8),

1. számú melléklet 6.5. aa)

Egyösszegű
kifizetés
a felhal-
mozási
időszakban

Egyösszegű kifizetésre a nyugdíjkorhatár elérése előtt csak
a 10 éves várakozási idő leteltét követően van lehetőség

Tőkerész: A várakozási idő lejártának évében, illetve az azt követő évben 100 százalék, az ezt követő évek-
ben folyamatosan évente 10 százalékponttal csökkenő mérték az adóköteles rész. Így a kifizetés a 11. évtől
adómentes. A 2007. december 31-e után jóváírt tételek esetében a bevétel teljes egészében egyéb
jövedelem arra az összegre vonatkozóan, amelynél a jóváírás és a kifizetés (juttatás) időpontja között 10 év
még nem telt el. A kifizetés adóköteles részének 82 százaléka után kell a pénztárnak levonnia az adóelőleget

Az adóköteles rész után
22% ehót kell fizetni
a pénztártagnak

Az eltelt időtől függően
0-30,34%

-

szja tv. 28. § (8); 29. §;
eho tv. 11. § (11) a)

Hozam: adómentes

Eho nem terheli

-

-

Kifizetés
kedvez-
ményezett
részére

Haláleseti (pénztári nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő)
kifizetés a kedvezményezett részére

Adómentes

Eho nem terheli

-

-

szja tv. 1. számú melléklet
6.5 ab)

________________________________________________________________________________________________________________________
ÖNKÉNTES EGÉSZSÉG- ÉS ÖNSEGÉLYEZŐ PÉNZTÁRI ADÓZÁSI SZABÁLYOK 2017-BEN

Befizetés, jóváírás

Jövedelem, jogcím

Adózási szabály

Összes
teher

Kedvezmény

Jogszabályi hely

szja

eho

Munkáltatói
hozzá-
járulás,
adomány

Magánszemély javára havonta átutalt munkáltatói
hozzájárulás

Egyes meghatározott juttatásnak minősül, a foglalkozta-
tónak kell a juttatás 1,18-szorosa után 15 százalékos adót
fizetni (azaz a juttatás után számítva 17,7 százalékot)

A foglalkozatónak kell a juttatás 1,18-szo-
rosa után 22 százalékos adót fizetni (azaz
a juttatás után számítva 25,96 százalékot)

A juttatás

43,66

százaléka

-

szja tv. 69. §
(1)-(2); 70. § (3a);
89. § (6); eho tv
3. § (1) ba)

Célzott szolgáltatás

Támogatói adomány

A jóváírt összeg 82 százaléka egyéb jövedelemnek
minősül, ezen összeg után a 15 százalékos adót kell
fizetni (tehát a juttatás után számítva 12,3 százalékot),
ezt vagy levonja a munkáltató, vagy a pénztártag fizeti
meg egyidejűleg az ehóval

A jóváírt összeg 82 százaléka egyéb
jövedelemnek minősül, ezen összeg után
a 22 százalékos adót (azaz a juttatás után
számítva 18,04 százalékot) a pénztártag-
nak kell bevallania és megfizetnie

 A juttatás

30,34

százaléka

A pénztártag az adomány 20 százalékát visszaigényelheti személyi jövedelemadó-
jából. Az önkéntes pénztári befizetések 20 százaléka és az egyéni számlán jóváírt,
egyéb jövedelemnek minősülő összegek együttes értékének 20 százaléka, vala-
mint az egészség- és önsegélyező pénztári tagi lekötés 10 százaléka és prevenciós
szolgáltatás értékének 10 százaléka, együttesen legfeljebb évi 150 ezer forint.
A tag választása szerinti (egy) önkéntes pénztári számlán írják jóvá

szja tv. 28. § (1)

f)-fd);

29. §; 44/A (1) a);

eho tv. 3. § (1) a)

11.§ (11) d)

Tagok
befizetései

Magánszemély által befizetett összeg: önkéntes
egészségpénztárba és önsegélyező pénztárba

Nem terheli adóelőleg

Eho nem terheli

-

A pénztártag a befizetések 20 százalékát visszaigényelheti személyi jövedelem-
adójából. Az önkéntes pénztári befizetések 20 százaléka és az egyéni számlán
jóváírt, egyéb jövedelemnek minősülő összegek együttes értékének 20 százaléka,
valamint az egészség- és önsegélyező pénztári tagi lekötés 10 százaléka és
prevenciós szolgáltatás értékének 10 százaléka, együttesen legfeljebb évi 150 ezer
forint. A tag választása szerinti (egy) önkéntes pénztári számlán írják jóvá

szja tv. 44/A §

Egyebek

Két évre lekötött összeg

-

-

-

A pénztártag a lekötött összeg 10 százalékát visszaigényelheti személyi jövede-
lemadójából. Az önkéntes pénztári befizetések 20 százaléka és az egyéni számlán
jóváírt, egyéb jövedelemnek minősülő összegek együttes értékének 20 százaléka,
valamint az egészség- és önsegélyező pénztári tagi lekötés 10 százaléka és
prevenciós szolgáltatás értékének 10 százaléka, együttesen legfeljebb évi 150 ezer
forint. A tag választása szerinti (egy) önkéntes pénztári számlán írják jóvá

szja tv. 44/A § (1)

b)-ba)

Lekötött összeg feltörése, részbeni feltörése

A jóváírt, adóhatóság által átutalt összeget 20 százalék-
kal növelten kell az adóévre vonatkozó adóbevallásban
bevallani, valamint az adóbevallás benyújtási határidejé-
ig megfizetni

Eho nem terheli

Adóhatóság
által átutalt
összeg
120 %-a

-

szja tv. 44/A § (4)

Adóhatóság által kiutalt, egyéni számlán jóváírt összeg

Pénztártagnál a jövedelem kiszámításakor nem bevétel

Eho nem terheli

-

-

szja tv. 7. § (1) e)

Átutalás más önkéntes pénztárba: átlépéskor, illetve kedvez-
ményezett rendelkezése alapján (pénztártag halála esetén)

Pénztártagnál/kedvezményezettnél a jövedelem kiszá-
mításakor nem bevétel

Eho nem terheli

-

-

szja tv. 7. § (1) j)-ja)

Kedvezményezett rendelkezése alapján az egyéni számlán
jóváírt összeg

Kedvezményezettnél a jövedelem kiszámításakor nem
bevétel

Eho nem terheli

-

-

szja tv. 7. § (1) j)-jb)

Pénztári tag kedvezményezettjének hiányában a pénztári
tagok egyéni számláinak javára jóváírt összeg

Pénztári tagoknál a jövedelem kiszámításakor nem
bevétel

Eho nem terheli

-

-

Önkéntes pénztár által egyéni számlán jóváírt más összegek
(kivétel: saját befizetés; az a jóváírás, amelynek forrásául
szolgáló összeget más jövedelemként kell figyelembe venni,
vagy a jövedelem megállapításánál bevételként nem kell figye-
lembe venni; a fedezeti alapból történő befektetések hozama;
értékelési különbözet)

A jóváírt összeg 82 százaléka egyéb jövedelemnek
minősül, ezen összeg után a 15 százalékos adót kell
fizetni (tehát a juttatás után számítva 12,3 százalékot),
ezt vagy levonja a munkáltató, vagy a pénztártag fizeti
meg egyidejűleg az ehóval

A jóváírt összeg 82 százaléka egyéb
jövedelemnek minősül, ezen összeg után
a 22 százalékos adót (azaz a juttatás után
számítva 18,04 százalékot) a pénztártag-
nak kell bevallania és megfizetnie

A juttatás

30,34

százaléka

A pénztártag a jóváírt összeg 20 százalékát visszaigényelheti személyi jövede-
lemadójából. Az önkéntes pénztári befizetések 20 százaléka és az egyéni számlán
jóváírt, egyéb jövedelemnek minősülő összegek együttes értékének 20 százaléka,
valamint az egészség- és önsegélyező pénztári tagi lekötés 10 százaléka és
prevenciós szolgáltatás értékének 10 százaléka, együttesen legfeljebb évi 150 ezer
forint. A tag választása szerinti (egy) önkéntes pénztári számlán írják jóvá.

szja tv. 28. § (1)

f)-fd)

Önkéntes pénztár által a magánszemély egyéni számláján
jóváírt összeg, ha az egyéb jövedelemnek minősül

Nem terheli adóelőleg

Eho nem terheli

-

-

szja tv. 46. § (2) d)

Kifizetés

Jövedelem, jogcím

Adózási szabály

Összes teher

Kedvezmény

Jogszabályi hely

szja

eho

Pénztár által
kifizetett összeg

adómentesnek nem minősülő
(pl. életmódjavító szolgáltatások)

A kifizetett összeg egyéb jövedelemnek minősül, ezen összeg után 15
százalékos adót kell fizetni

Eho nem terheli

A kifizetés 15 százaléka
(pénztártag fizeti meg)

-

szja tv. 28. § (1) e);
eho tv. 5. § (1) b)-e)

adómentesnek minősülő

Adómentes

Eho nem terheli

-

-

Jogosulatlanul igénybevett szolgáltatás

Egyéb jövedelemnek minősül, a szolgáltatás összegének 82 százaléka után
a pénztártagnak kell megfizetnie a tagot terhelő 15 százalékos adóelőleget
(tehát a szolgáltatási összeg után számítva 12,3 százalékot), ezt vagy
levonja a munkaváltató, vagy a pénztártag fizeti meg egyidejűleg az ehóval

A szolgáltatási összeg 82 százaléka után a
tagnak kell megfizetnie a 22 százalékos adót
(azaz a szolgáltatási összeg után számítva 18,04
százalékot)

A szolgáltatási összeg
30,34 százaléka

-

szja tv. 28. § (1) e),
29. §; eho tv. 11. §
(11) c)

Igénybe vett prevenciós szolgáltatás (pl. szűrések)
ellenértéke

-

-

-

A pénztártag a kifizetett összeg 10 százalékát visszaigényelheti személyi
jövedelemadójából. Az önkéntes pénztári befizetések 20 százaléka és az
egyéni számlán jóváírt, egyéb jövedelemnek minősülő összegek együttes
értékének 20 százaléka, valamint az egészség- és önsegélyező pénztári tagi
lekötés 10 százaléka és prevenciós szolgáltatás értékének 10 százaléka,
együttesen legfeljebb évi 150 ezer forint. A tag választása szerinti (egy)
önkéntes pénztári számlán írják jóvá

szja tv. 44/A §
(1) b)-bb)

Kiegészítő egészségpénztári és önsegélyező
pénztári szolgáltatások

Adómentes bevételnek minősül

Eho nem terheli

-

-

szja tv. 1. számú
melléklet 6.5. d)

Egészségpénztári és önsegélyező pénztár által
nyújtott életmódjavító szolgáltatás

A kifizetett összeg egyéb jövedelemnek minősül, ezen összeg után 15
százalékos adót kell fizetni

Eho nem terheli

A kifizetés 15 százaléka
(pénztártag fizeti meg)

-

________________________________________________________________________________________________________________________
Célzott szolgáltatás, pénztártámogató
Változás 2017. január 1-jétől.
A célzott szolgáltatásra befizetett összeg szintén egyes meghatározott juttatásként adózik. Így személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás címén összesen 43,66 százalék terhet kell fizetni a foglalkoztatónak (a korábbi 34,51, illetve 49,98 százalék helyett).
A pénztártagnak a támogatói adomány egyéni számlán jóváírt összegének 82 százaléka után (a korábbi 78 százalék helyett) kell személyi jövedelemadót és egészségügyi hozzájárulást fizetnie, ugyanakkor 22 százalékra csökken az egészségügyi hozzájárulás mértéke. Így összesen 30,34 százalékos közterhet kell a pénztártagnak a jóváírt adomány után megfizetnie (a korábbi 32,76 százalék helyett). Ebből az összegből a személyi jövedelemadó 12,3 százalékos, az egészségügyi hozzájárulás 18,04 százalékos kötelezettséget jelent.
2018-ban a további 2 százalékos ehokulcscsökkentés következtében a közteher tovább csökken 28,7 százalékra.
[1995. évi CXVII. törvény 70. § (3a) bek. és 89. § (6) bek., illetve lásd az 1998. évi LXVI. törvény 3. § (1) bekezdésében és 11. § (11) bek. d) pontjában.]
Nem változott.
Munkáltatói tag és a pénztár támogatója nyújthat támogatói adományként célzott szolgáltatást. A célzott szolgáltatásokat a támogató minden, a támogatott pénztárban tagsággal rendelkező alkalmazottja, vagy a támogatási szerződésben meghatározott tagsági köre, illetve azoknak a pénztári alapszabályban foglaltak szerinti közeli hozzátartozói is igénybe vehetik. A célzott szolgáltatás a magánszemély szempontjából adómentes.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 12/A. § (1)-(6) bekezdéseiben, 17. § (2) bekezdésében.]
Önkéntes kölcsönös pénztári támogató az a természetes vagy jogi személy, aki ellenszolgáltatás nélkül nyújt a pénztárnak eseti vagy rendszeres pénzbeli, illetve nem pénzbeli szolgáltatást. A támogató meghatározhatja, hogy a 12/A. §- szerint célzott szolgáltatásra fizetett összeg és a támogatás milyen célra és módon használható fel. Támogatás a tagság egészének vagy a pénztár alapszabályában meghatározott tagsági körnek nyújtható.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 17. §-ában.]
A célzott szolgáltatás nyújtásáról a pénztár és a munkáltatói tag és a támogató szerződést köt, amelyben meghatározzák a támogatott szolgáltatásokat, a támogatási összeget és ennek pénztári szolgáltatás és működés közötti megoszlását, valamint a szerződés megszűnését követően még igénybe nem vett összeg felhasználását. A szerződésben rögzíteni kell a támogatás módját, rendjét, határidejét, elszámolási formáját, valamint az eredményesség értékelésének szabályait is.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 12/A. § (4) bekezdésében.]
A célzott szolgáltatásokra fordítható összeget a pénztárnak a fedezeti alapon belül, munkáltatói tagonként, támogatónként és szerződésenként elkülönített tartalékban, a célzott szolgáltatások tartalékaiban kell nyilvántartania. Ezeket az összegeket csak a munkáltatói taggal, illetve a támogatóval kötött szerződés szerinti célra lehet felhasználni.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 12/A. § (5) bekezdésében.]
A pénztár az alapszabályában előírhatja, hogy a támogatói adomány legfeljebb 3 százalékát a működési költségek fedezetére fordítja.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 17. § (3) bekezdésében.]
Pénztártag halála, számlaöröklés
Nem változott.
A törvény mindegyik pénztártípusra meghatározza a pénztártag halála esetén követendő eljárást, a kedvezményezett jelölésének módját, valamint azt, hogy a kedvezményezett hogyan férhet hozzá az egyéni számlához.
A kedvezményezett jelölését a pénztárnak nyilvántartásba kell vennie, méghozzá a jelölés - nem pedig a nyilvántartásba vétel - időpontjára visszamenő hatállyal. A tagsági okiraton meg kell jelölni a kedvezményezett(ek) nevét, személyes adatait, a jogosultság arányát és a kedvezményezett jelölésének időpontját is. A pénztártagnak bármikor jogában áll megváltoztatni korábbi döntését és új kedvezményezettet jelölni.
Ha a pénztártag meghal, a kedvezményezett (ennek hiányában a tag törvényben szabályozott rendje szerinti örököse) a saját nevén folytathatja a tagsági jogviszonyt, vagy fel is veheti az összeget, de át is utaltathatja másik, azonos típusú pénztárba. A pénztár a jogosultság igazolását követő három munkanapon belül köteles intézkedni a kedvezményezett döntésének teljesítése ügyében.
Az elhunyt pénztártag számláján lévő összeg után a kedvezményezettnek sem adót, sem illetéket nem kell fizetnie.
Kedvezményezett és örökös hiányában a pénztártag felhalmozását a pénztár tagjai között kell felosztani.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 16/A. §-ában.]
A pénztártag halálának esetére jelölt kedvezményezettet is tartalmazó belépési nyilatkozatot vagy tagsági okiratot a pénztár a tag kérésére elektronikus iratként (elektronikus aláírással ellátott bizonylatként) is megküldheti a tag részére.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény16/A. § (2) bekezdésében.]
Pénztárszervezet
Változás 2016. július 1-jétől.
Az igazgatótanács mint testület jogkörébe az ügyvezető és - amennyiben a pénztár ügyvezetőt nem alkalmaz - a pénztár alkalmazottai feletti munkáltatói jogok közül a munkaviszony létesítésére, megszüntetésére, illetve javadalmazásra vonatkozó jogosultság tartoznak (korábban ezeket a jogokat a közgyűlés gyakorolta). A napi szintű operatív jellegű munkáltatói jogok gyakorlása (ügyvezető hiányában, vagy akadályoztatása esetén) az igazgatótanács elnökének jogkörébe kerül.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 20. § (5) bekezdés b) pontjában, és 24. § (3) bekezdésében.]
Jelentős tagdíj-hozzájárulást fizető munkáltató (ha egy munkáltatói tag éves hozzájárulásának befizetése eléri vagy meghaladja a pénztár tagdíjbevételének 50 százalékát) jelölhet egy tagot az ellenőrző bizottságba, legfeljebb ötéves időtartamra, mellyel biztosítható a munkáltató ellenőrzési funkciója is.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 29. § (2) bekezdésében.]
Nem változott.
A tag a tagszervezői minőségében eljáró biztosítónál, illetve pénzügyi intézménynél adatmódosítási igényeket is benyújthat (például személyiadat-változással, portfólióváltással, kedvezményezettjelöléssel, tagdíjmódosítással összefüggésben), továbbá szolgáltatáskifizetést igényelhet. A tagi igényekkel (például kedvezményezettjelölés vagy portfólióváltás) kapcsolatos teljesítési határidők a tagszervezőhöz történt érkezéstől számítandók.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 11/A. § (1) bekezdésében.]
A pénztár szervei a közgyűlés, az igazgatótanács (it) és az ellenőrző bizottság. A pénztár legfőbb szerve a (küldött)közgyűlés, amely a tagok vagy a küldöttek összességéből áll. Az it a pénztár ügyvezető szerve, amely gondoskodik a közgyűlési határozatok végrehajtásáról, a pénztári könyvek vezetéséről, a pénztár üzletpolitikájának kialakításáról. Az ellenőrző bizottságnak rendszeresen ellenőriznie kell a pénztár gazdálkodását, számvitelét, ügyvitelét. Az ügyvezetőnek - amennyiben van - a pénztárral munkaviszonyban kell állnia, ő a felelős a közgyűlés és az it határozatainak végrehajtásáért, a pénztár eredményes működéséért és a folyamatos ügyvitelért.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 19-28. §-aiban.]
A pénztár igazgatótanácsa ülés nélkül - telefonos, faxos, telexes vagy e-mailes szavazással - is hozhat érvényes határozatot. Ez a határozat azonban csak akkor érvényes, ha az it-tagoknak a pénztár alapszabályában meghatározott hányada, de legalább a fele teljes bizonyító erejű magánokiratba (vagyis kézzel írt és aláírt, illetve géppel írt és tanúk előtt aláírt nyilatkozatba) foglalja a szavazatát. A határozatot nyolc napon belül meg kell küldeni a pénztár székhelyére.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 24. § (5) bekezdésében.]
A pénztár a felügyelettől kapott jogerős tevékenységi engedély birtokában kezdheti meg a pénztártagok tagdíjainak fogadását, illetve - az alapítókon kívüli - más tagok felvételét.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 11. § (3) bekezdésében.]
A pénztár tagszervezője természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság is lehet. A tagszervező alvállalkozót is igénybe vehet, melynek tevékenysége után teljes körű felelősséget kell vállalnia. Az alvállalkozó további alvállalkozót nem vehet igénybe. A tagszervező e tevékenysége során nem közölhet ügyfeleivel megtévesztő információkat, más pénztárakra vonatkozó olyan megállapítást, amely azokra nézve hátrányos, és köteles gondoskodni ügyfelei személyes adatainak védelméről.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 11/A.-B. §-aiban.]
A pénztár közgyűlését évente legalább egyszer össze kell hívni. Az ülésen el kell fogadni az éves beszámolót és a közgyűlést követő négy negyedévre vonatkozó pénzügyi tervet.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 34. § (1) bek., (6) bekezdéseiben.]
A küldöttközgyűlésen tanácskozási joggal a pénztár bármely tagja részt vehet.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 22. § (1) bekezdésében.]
Az ellenőrző bizottsági ülésről készített beszámolónak tartalmaznia kell az előző beszámolót követően megtett ellenőrzéseket és azok megállapításait is. Az ellenőrző bizottsági ülés közgyűlés elé terjesztett jegyzőkönyvét a közgyűlést követő 30 napon belül meg kell küldeni a felügyeletnek.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 27. § (6) bekezdésében.]
Jogosultság nyugdíjpénztári szolgáltatásra
Változás 2016. július 1-jétől.
Évente egyszer dönthetnek arról a már nyugdíjas tagok, hogy az egyéni számlán lévő összeg
■ meghatározott részét egy összegben vagy járadék formájában veszik igénybe, és a tagdíjat tovább fizetik, vagy
■ egy meghatározott részt egy összegben vagy járadék formájában vesznek igénybe, és a tagdíjat nem fizetik tovább.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 47. § (5)-(6j) bekezdéseiben.]
Nem változott.
A nyugdíjkorhatárt elérő pénztártag írásbeli nyilatkozattal választhat az alábbiak közül:
■ egy összegben vagy járadék formájában veszi igénybe a nyugdíjszolgáltatást és a tagdíjat tovább nem fizeti, vagy
■ az egyéni nyugdíjszámláján lévő összeg meghatározott részét egy összegben, a fennmaradó részt pedig járadék formájában veszi igénybe és a tagdíjat tovább nem fizeti, vagy
■ a tagdíjat fizeti és a nyugdíjszolgáltatást nem veszi igénybe, vagy
■ az egyéni nyugdíjszámláján felhalmozott összeget a pénztárban hagyja és a tagdíjat tovább nem fizeti, vagy
■ az egyéni nyugdíjszámláján lévő összeg meghatározott részét egy összegben vagy járadék formájában igénybe veszi és a tagdíjat tovább fizeti, vagy
■ az egyéni nyugdíjszámláján lévő összeg meghatározott részét egy összegben vagy járadék formájában igénybe veszi és a tagdíjat tovább nem fizeti.
Ezen lehetőségeket a pénztárnak biztosítania kell tagjai számára.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 47. § (5) bekezdésében.]
A nyugdíjpénztáraknak járadékszolgáltatást is biztosítaniuk kell tagjaik részére. Ez - az alapszabályban foglalt feltételek szerint - az elért hozamokat és költségeket figyelembe vevő határozott tartamú (banktechnikai) járadék, illetve évente újraszámított, az elért hozamokat és költségeket figyelembe vevő ütemezett pénzkivonás. Az eljárási szabályokat a pénztáraknak kell rögzíteniük szolgáltatási szabályzatukban.
A pénztár biztosítótól vásárolt életjáradékot is kínálhat a tagok részére.
A járadékszolgáltatási kötelezettség alól az ezer fő alatti pénztárak mentesülnek.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 47. § (6a)-(6j) bekezdéseiben.]
Egészség- és önsegélyező pénztáraknak az egészségpénztári szolgáltatásokat a jogosultság igazolását követő 15 munkanapon belül, az önsegélyező szolgáltatásokat pedig 25 munkanapon belül kell kifizetniük.
[268/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet 24/M. §]
A rokkantsági ellátás folyósítása automatikusan önkéntes nyugdíjpénztári szolgáltatásra jogosít.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 2. § (5) bekezdésében.]
A nyugdíjkorhatár elérését követő nyugdíjszolgáltatást - a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény előírásai szerint - a 2013-tól pénztártagságot létesített személyek esetében akkor nem terheli személyi jövedelemadó, ha a szolgáltatásban részesülő személy tagsági jogviszonya a teljesítést megelőző tizedik adóévben már fennállt (vagy csak átlépés miatt változott). 2013 előtt létesített pénztártagság esetén az adómentesség feltétele legalább hároméves megelőző tagság.
Bármilyen időtartamú jogviszony esetén sem kell adót fizetni a szolgáltatás után, ha azt rokkantság miatt igényelték.
A nyugdíjkorhatár betöltésével azonos megítélés alá esik az önkéntes nyugdíjpénztári tag részére folyósított öregségi nyugdíj, korhatár előtti ellátás, szolgálati járandóság, táncművészeti életjáradék, átmeneti bányászjáradék, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegély, a növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadék, valamint a nyugdíj előtti álláskeresési segély folyósítása. A pénztártag tehát az irányadó korhatár betöltésekor, illetve a felsorolt ellátások folyósítása esetén jogosult önkéntes nyugdíjpénztári szolgáltatásra.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 2. § (5) bekezdésében.]
A várakozási idő letelte előtt a pénztártag átléphet egészség- vagy önsegélyező pénztárba, illetve egészség- és önsegélyező pénztárba, ha munkaképességét a 2011. december 31-én hatályos szabályok szerint legalább 50 százalékban elvesztette (régi szakvélemény), illetve 2012. január 1-jét követően a megváltozott munkaképességűek ellátásairól szóló 2011. évi CXCI. törvény 2. § (1) bekezdése alapján az egészségi állapota nem éri el a 60 százalékot (új szakvélemény), és ebben az állapotában legalább egy évig javulás nem várható, valamint bemutatja az illetékes hatóság igazolását. Átlépése után tehát a nyugdíjpénztári egyéni számláján felhalmozott összeget akár egészségügyi szolgáltatásra, gyógyszervásárlás támogatására, illetve egészségkárosodás vagy keresőképtelenség esetén járó pénzbeli ellátásra fordíthatja.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 47. § (3) bekezdésében.]
A nyugdíjkorhatárt még be nem töltött önkéntes nyugdíjpénztári tag az egyéni számlán lévő követeléséhez - egy összegben vagy részletekben - hozzájuthat, ha tízéves várakozási ideje letelt. A várakozási idő letelte előtti "részletfelvételre" csak háromévente van lehetőség (vagyis aki 2017-ben felvesz a követeléséből, az ezt 2020-ban teheti meg ismét).
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 47. § (1) bek., (4) bekezdéseiben.]
Ha a pénztártag átlép egy másik önkéntes nyugdíjpénztárba, az elhagyott pénztár köteles tájékoztatni a befogadó pénztárat arról, hogy az átutalandó számlaegyenleg mekkora része származik a befektetési hozamból, illetve a 2007. december 31-ét követő befizetésekből (azokat ugyanis a pénztártag csak akkor veheti majd fel, ha a befizetésük óta legalább tíz év eltelt).
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 47/B. § (3) bekezdésében.]
A nyugdíjpénztári tagnak a 2008. január 1-je előtt jóváírt, a tízéves várakozási idő leteltét követően, de még a nyugdíjkorhatára elérését megelőzően felvett megtakarítása után - a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerint - a felvétel időpontjától függően fokozatosan csökkenő hányad után kell jövedelemadót és ehót fizetnie. Ha a megtakarítást a várakozási idő lejártát követő évben veszi fel, akkor az teljes egészében adóköteles, ha a második évben, a juttatás 90 százaléka után kell adót fizetnie, ha még egy évet vár, a juttatás 80 százaléka után, és így tovább. Ha a tízéves várakozási idő lejártát követő tíz évig nem nyúl a megtakarításához, azt a 11. évben teljes egészében adó- és ehomentesen veheti fel.
Ha a tag hozamként elszámolt összeget vesz ki, akkor az - a jóváírás időpontjától függetlenül - teljes egészében adó- és ehomentes.
A nyugdíjpénztári egyéni számlán 2007. december 31-e után jóváírt befizetések nyugdíjkorhatárt megelőző felvétele esetén az adókötelezettség keletkezése és mértéke az egyes befizetések időpontjától függ. Ez azt jelenti, hogy ha a tagi számlán jóváírt összeget utóbb a tag felveszi, akkor a jóváírástól számított tíz évig a kivét időpontjában érvényes adószabályok szerint adózik utána. Ha a befizetéstől eltelt a tíz év várakozási idő, akkor az adóköteles rész például egy 2008-as befizetés esetében 2029-re "fogy el".
A nyugdíjpénztárból a tag tízéves várakozási idejének leteltét követően, de még a nyugdíjkorhatára elérése előtt felvett megtakarítás adóköteles részét - az szja adókötelezettség mellett - eho (2017-től 22 százalék) terheli, amit a tagnak kell megfizetnie.
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 3. § (1) bekezdésében, 11. § (11) bek. a) pontjában.]
A pénztárnak a kifizetést a jogosult kérésének megfelelően postai úton vagy átutalással kell teljesítenie. Ha a pénztár ezt az alapszabályában lehetővé teszi, akkor a jogosult kérheti azt is, hogy a házipénztárból fizessék ki.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 48. §-ában.]
Aki rokkantság címén igényelt 2012 előtti időponttól pénztári nyugdíjszolgáltatást, és 2012 előtt rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesült, az igény benyújtásának időpontjától függetlenül jogosult a pénztári szolgáltatásra.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 81. § (10) bekezdésében.]
Az önkéntes pénztár nem nyújthat a férfiaknak és a nőknek eltérő - mértékű, típusú vagy formájú - szolgáltatást.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 82. § b) pontjában.]
Egyéniszámla-értesítő
Változás 2016. július 1-jétől.
A pénztártag kérésére csak akkor küldi meg a pénztár az egyéni számla alakulását bemutató tájékoztatást elektronikus iratként (elektronikus aláírással ellátott bizonylatként), ha azt a pénztár alapszabálya tartalmazza.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 2. § (2) bekezdés h) pont és i) pontjában.]
Nem változott.
Ha a tag öt éven belül eléri a rá irányadó öregséginyugdíj-korhatárt, a részére várhatóan folyósítandó ötéves határozott tartamú havi gyakoriságú saját járadék folyósításáról tájékoztatást kell kapnia.
[281/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet 30. § (2) bek. v) pont, u) pont]
Az önkéntes pénztárnak minden évben egyéniszámla-értesítőt kell küldenie a pénztártag részére, melynek az egyéni számla év végi záróegyenlegét, évközi pénzforgalmát, valamint a tagsággal összefüggő egyéb pénzügyi folyamatokat - például a még vissza nem fizetett tagi kölcsön összegét - kell tartalmaznia. A számlaértesítőt a tárgyévben már elszámolóegységes rendszert működtető nyugdíjpénztárnak a tárgyévet követő év február 28-áig, az önkéntes önsegélyező pénztárnak, önkéntes egészségpénztárnak, valamint a tárgyévben elszámolóegységre épülő rendszert nem működtető nyugdíjpénztárnak június 30-áig kell elküldenie.
[281/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet 30. §, illetve 268/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet 21/D. §]
Tagi lekötés hitelfedezetre
Nem változott.
Az önkéntes nyugdíjpénztár tagja banki hitel felvétele esetén fedezetként felajánlhatja egyéniszámla-egyenlegének legfeljebb 50 százalékát. Előtte azonban rendelkeznie kell arról, hogy a hitel fedezetéül szolgáló összeget a pénztár tagi lekötésként tartsa nyilván, vagyis zárolja. E lekötésre a pénztártagnak csak akkor van lehetősége, ha a tízéves várakozási idő letelt - vagy ha a tag a nyugdíjkorhatárt betöltötte -, és nincsen tagikölcsön-tartozása.
A hitelfedezetként szolgáló, lekötött (zárolt) összeget a tag a későbbiekben a várakozási idő letelte utáni kifizetésként, illetve szolgáltatás formájában csak akkor veheti fel, ha előtte - a lekötéssel biztosított követelés megszűntének igazolása mellett - kezdeményezi a lekötés megszüntetését. Ha a pénztártag meghalna, a kedvezményezett is csak ezen igazolás bemutatásával kezdeményezheti a lekötés megszüntetését.
Ha a hitelező bank a tagi lekötés terhére igényt érvényesít, azt adózási szempontból úgy kell tekinteni, mintha a pénztártag felvette volna az összeget. Ha tehát az összeg adóköteles, a pénztártagnak adót és ehót kell fizetnie utána. Az utóbbiakat a tárgyévről szóló bevallásban kell szerepeltetni és az adófizetés határidejéig megfizetni.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 2. § (3) bek. d) pontjában, 13. § (3) bek., 47. § (7) bek., 47/B. § (3) bekezdésében.]
Tagi kölcsön
Nem változott.
Nyugdíjpénztári tagi kölcsön - ha ezt egyébként az alapszabály tartalmazza - csak a várakozási idő harmadik évét követően nyújtható. Összege nem haladhatja meg a kölcsönfelvétel időpontjában a tag egyéni számláján nyilvántartott összeg 30 százalékát, lejárati ideje pedig legfeljebb 12 hónap lehet.
Ha a tagi kölcsönt a tag felszólítás ellenére sem fizeti vissza, a hátralék összegét s a pénztár költségeit a pénztár leemelheti a tag egyéni számlájáról. A leemelt hátralék a hátralékos tag jövedelme, akinek adóelőleget, továbbá (2017-től 22 százalékos) ehót kell fizetnie utána. Az egyéni számla megterheléséről a pénztárnak jövedelemigazolást kell kiállítania.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 46. § (1) bek. b) pontjában, (3) bekezdésében.]
Nyugdíjpénztári tagi kölcsön akárhány alkalommal nyújtható. Nem adható viszont tagi kölcsön fennálló tagikölcsön-tartozás, fennálló tagi lekötés esetén, továbbá ha a tag már bejelentette a pénztárnak kilépési, átlépési szándékát. Nem adható tagi kölcsön akkor sem, ha a tag korábban nem fizette vissza felvett kölcsönét, és a hátralékot a pénztárnak az egyéni számláról kellett leemelnie.
[281/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet 27. §]
Panaszkezelés, ügyfélszolgálat
Változás 2017. január 1-jétől.
A telefonos panaszkezelésnél a pénztári ügyintézőnek a tag sikeres hívásától számított öt percen belüli élőhangos bejelentkezése érdekében úgy kell eljárnia, ahogyan az adott helyzetben általánosan elvárható.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 29/A. § (3) bekezdésében.]
Nem változott.
A pénztárnak a hozzá intézett szóbeli panaszokat azonnal ki kell vizsgálnia és orvosolnia. Ha erre nincs lehetőség - például mert a pénztárnak az adott ügyben más szerveket is meg kell keresnie -, a panaszról jegyzőkönyvet kell felvennie a pénztárnak. Ezt követően a panasszal kapcsolatos megindokolt álláspontját 30 napon belül köteles megküldeni a pénztártag részére. Írásbeli panasz esetén ugyancsak az annak közlésétől számított 30 napon belül kell a megindokolt választ a pénztártag részére megküldeni.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 29/A. §-ában.]
A pénztárnak lehetőséget kell teremtenie arra, hogy a pénztártagok részére nyitott ügyfélszolgálati irodában vagy a pénztár székhelyén minden munkanapon 8 órától 16 óráig fogadhassa a hozzá intézett panaszokat. Telefonos ügyfélszolgálatot a hét legalább egy munkanapján 8 órától 20 óráig, az elektronikus (e-mailes vagy internetes) elérhetőségét pedig folyamatosan kell fenntartania.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 29/A. § (2) bekezdésében.]
A befektetések biztonsági szabályai
Nem változott.
A letétkezelőnek elkülönítve kell nyilvántartania a tagok megtakarításainak fedezetét képező eszközöket (például bankszámlák, értékpapírok, ingatlanok) a pénztár vagyonának többi részétől (működési, likviditási alap tartalékának portfóliója, függő tételek portfóliója).
[281/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet 13. § (4) bek. és (4a) bek.]
A szolgáltatási tartalékra vonatkozó befektetési politikának tartalmaznia kell a pénztár befektetési politikáját is.
[281/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet 16. § (1) bek.]
Hozammutatók nyilvánosságra hozatala
Nem változott.
A pénztárak tizenöt, illetve a tízéves átlagos hozamrátáját, valamint a tárgyévi bruttó és a nettó hozamrátáját nyilvánosságra hozza a felügyelet.
A pénztáraknál a fedezeti tartalékra, nem pedig a teljes pénztári vagyonra vonatkoztatott mutatókat kell megjeleníteni.
[281/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet 24. § (2) bek. és 25. §]
Választható portfóliós rendszer működtetése esetén a választható portfóliókra vonatkozó bruttó, illetve nettó hozamrátákat, referenciahozamokat és a portfóliók fordulónapi záró piaci értékét jelenteni kell a felügyelet részére.
A pénztár a tájékoztatóiban, hirdetéseiben vagy más kereskedelmi kommunikációs csatornán csak úgy teheti közzé az előző évben elért hozamrátáját, ha egyúttal azonos méretben (például azonos betűnagyságban) megjelenteti az előző tíz év és tizenöt év átlagos hozamrátáját. A pénztár megteheti viszont, hogy csak a tízéves mutatókat teszi közzé.
Ha a nyugdíjpénztár választható portfóliós rendszert működtet, a hozammutatókat csak választható portfóliónként kell a felügyelet részére jelentenie, és azokat a tájékoztatóiban, hirdetéseiben vagy más kereskedelmi kommunikációs csatornán is csak így teheti közzé. A felügyelet is csak ilyen bontásban hozhatja nyilvánosságra a hozammutatókat. A nyilvánosságra hozatal során a pénztárnak és a felügyeletnek is fel kell tüntetnie, hogy az egyes portfóliók vagyona a pénztári összvagyon mekkora hányada.
[281/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet 24. § (2) bek. és 25. §]
Határidők
Nem változott.
A pénztáraknak az éves mérleget, az eredménykimutatást és a kiegészítő mellékletet - a könyvvizsgálói záradékkal együtt - a tárgyévet követő év június 30-áig a felügyelet honlapján kell közzétenniük.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 40. § (6) bekezdésében.]
A pénztáraknak beszámolójukat a tárgyévet követő év június 30-áig a honlapjukon is közzé kell tenniük. Ha a pénztárnak nincs internetes honlapja, akkor a közzététel kizárólag a felügyelet kötelezettsége.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 40. § (5) bekezdésében.]
A könyvszakértővel hitelesített pénztári beszámolót a pénzügyi évet követő ötödik hónap végéig kell a pénztárnak a közgyűlés elé terjesztenie.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 40. § (2) bekezdésében.]
Ha az önkéntes nyugdíjpénztár nem működtet elszámolóegységre épülő nyilvántartási rendszert, a pénztártag vagy annak halála esetén a kedvezményezett részére az egyéni számlán lévő összeg maximum 85 százalékát utalhatja át. Ugyanez érvényes arra az esetre is, ha a tagsági jogviszony bármilyen okból (például másik pénztárba átlépés miatt) megszűnik, vagyis a pénztár ilyenkor is csak az egyéni számla összegének legfeljebb 85 százalékát utalhatja át, fizetheti ki. Ezt a pénztárnak a bejelentéstől, illetve a jogosultság igazolásától számított 15 napon belül kell megtennie. A maradékot a pénztárnak minden esetben az átutalási igény bejelentésének negyedévét követő 50 napon belül kell majd utalnia.
Az elszámolóegységes nyilvántartási rendszert működtető nyugdíjpénztárnak a kifizetés fordulónapját úgy kell meghatároznia, hogy az legfeljebb tíz munkanappal követheti az igény bejelentését. A pénztártag vagy a kedvezményezettje részére járó kifizetéseket, valamint a tag átlépésével kapcsolatos pénzkifizetést vagy átutalást tehát a szabályzatában meghatározott (de az igénybejelentést legfeljebb tíz munkanappal követő) fordulónap után nyolc munkanapon belül kell teljesítenie.
[281/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet, 29. § (3) bek.]
Számlalezárási költség
Nem változott.
Ha a tagsági jogviszony megszűnik - például mert a tag átlép másik pénztárba -, vagy ha a tag felveszi megtakarítása egy részét vagy egészét, a felhalmozott megtakarításból a nyugdíjpénztár költségként legfeljebb 3 ezer forintot vonhat le, és ezen felül a felvett összeg utalási költségét. Egészségpénztári és önsegélyező pénztári jogviszony megszüntetésekor 4 ezer forint vonható le a felhalmozott megtakarításból
[281/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet 29. § (2) bek., valamint 268/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet 21/A. § (2) bek.]
Tagdíjból levonható költségek, tagdíjfelosztási arány
Nem változott.
Az egészségpénztárak a befizetésekből maximum 10 százalékot vonhatnak le a működési és a likviditási alapra. Azon egészségpénztáraknál, melyek szolgáltatásaikat közösségi alapon szervezik és nyújtják, a levonható költség maximuma 30 százalék lehet.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 51. § (6) bekezdésében.]
A pénztárak nem alkalmazhatnak eltérő tagdíjfelosztási arányt a tagok által fizetett tagdíjra, valamint a munkáltatói tag (munkáltatói tagok) által fizetett hozzájárulásra, vagyis az alapszabályban meghatározottak szerint, a működési szükségletekhez igazodóan kell a megfelelő tartalékokba helyezni a pénztár bevételeit.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 36. § (3) bekezdés a) pontjában.]
A nyugdíjpénztár esetében a befizetett tagdíjból, illetve a tagok befektetési hozamából korlátozottan vonható le költség. A tagdíj évi 10 ezer forintig terjedő részének legfeljebb 10 százaléka, az a feletti részének pedig 6 százaléka vonható le a működési és a likviditási tartalék javára. A fennmaradó összeget teljes egészében a tagok egyéni számláján kell jóváírni.
A vagyonkezelővel kötött szerződésben rögzített vagyonkezelési díj és a nyugdíjpénztár által - a maga kezelte vagyon, illetve vagyonrész után - elszámolt vagyonkezelési költség sem együtt, sem külön-külön nem haladhatja meg a tárgyévi kezelt átlagvagyon 0,8 százalékát.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 49. §-ában.]
Az önkéntes nyugdíjpénztári igazgatótanács bármikor dönthet úgy, hogy a pénztár áttér az úgynevezett elszámolóegységre épülő nyilvántartási rendszerre. Ebben a tag a tagdíjbefizetéseivel egységeket "vásárol". Befizetéseit - a befektetésijegy-vásárlással analóg módon - egységekké konvertálva írják jóvá egyéni számláján. A rendszer elindításakor a tag addig felgyűlt számlakövetelését is egységekben fejezik ki. Induláskor 1 forint egy egység (az elszámolóegység induló árfolyama 1 forint).
Az elszámolóegység árfolyamát a pénztári befektetések hozamai növelik (a tagdíjbefizetések nem). A hozamot az egység árfolyamváltozása jeleníti meg, ezt a pénztárnak minden munkanapra és a hónap utolsó napjára - bármilyen napra essék is az - közzé kell tennie a honlapján. (A tagnak csak az egységei darabszámát és egy egység aktuális árfolyamát kell összeszoroznia ahhoz, hogy a követelése, vagyis egyéniszámla-egyenlege értékét meghatározza.)
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 49/A. § (5)-(8) bekezdéseiben, 49/E. §-ában.]
Informatikai előírások
Nem változott.
A pénztáraknak informatikai rendszerük biztonsága érdekében szabályzatot kell készíteniük. Ebben meg kell határozni a pénztár által működtetett információs rendszerrel szemben támasztott követelményeket, valamint az annak használatából adódó biztonsági kockázatokat a tervezési, beszerzési, üzemeltetési és ellenőrzési fázisokban. A rendszerkockázatokat legalább kétévente felül kell vizsgálni. A pénztáraknak külön szabályzatot kell készíteniük az informatikai rendszer ellenőrzéséről.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 40/C. §-ában.]
Ha a pénztár másra bízza (kiszervezi) adatai kezelését, adatfeldolgozását, a megbízottnak minden olyan személyi és tárgyi feltételt teljesítenie kell, amely a pénztárra elő van írva. Így például rendelkeznie kell a tevékenység ellátásához szükséges irodahelyiséggel, adószámmal, lennie kell legalább mérlegképes könyvelői képesítésű alkalmazottjának, nyugdíjpénztár esetén befektetési szakértőjének, járadékszolgáltató pénztár esetén pedig aktuáriusának. A kiszervezésről szóló szerződésben rendelkezni kell arról, hogy a szolgáltató érvényesíti az adatvédelmi előírásokat, továbbá hogy a kiszervezett tevékenységet végző hozzájárul, hogy munkáját a pénztár és a felügyelet ellenőrizze, valamint hogy szerződéses tevékenysége során ő a felelős az adatvédelmi és adatbiztonsági előírások teljesítéséért, s hogy a szerződést a megszegése esetén a pénztár azonnal felmondhatja.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 40/D. §-ában.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmények
Változás 2016. július 1-jétől.
Öt évről három évre csökkent az intézmény által kínált nyugdíjkonstrukcióban meghatározható feltételes jogszerzési időtartam (ezt követően válik garantálttá a szolgáltatás).
[2007. évi CXVII. törvény 27. §]
Nem változott.
A tagi számlán jóváírt összeg, illetve a nyilvántartott jogosultságok a tag tulajdonát képezik, arra harmadik személy vagy hitelező nem tarthat igényt. A tag halála esetére kedvezményezettet jelölhet. Kedvezményezett jelölése hiányában a tag jogosultságait a tag halála esetén örökösei öröklik. A kizárólag foglalkoztatói hozzájárulást tartalmazó nyugdíjkonstrukciók esetén kizárható a kedvezményezett jelölésének lehetősége.
Ha a tag és a foglalkoztató között fennálló munkaviszony a feltételes jogszerzési időtartam előtt megszűnik, a tag csak az általa befizetett kiegészítésre, illetve az ahhoz kapcsolódó hozamokra jogosult. Ha a munkaviszony a tag halála miatt szűnt meg, a tag részére visszajáró összeg a kedvezményezettet vagy az örököst illeti meg.
[2007. évi CXVII. törvény 27. § és 31. §]
Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményt bank, biztosító részvénytársaság, befektetési társaság vagy olyan foglalkoztató hozhat létre, amely vállalja, hogy munkavállalói részére foglalkoztatói hozzájárulást fizet. Több foglalkoztató közösen is alapíthat foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményt. A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmények egyaránt nyújthatnak befizetéssel és szolgáltatással meghatározott nyugdíjkonstrukciót.
[2007. évi CXVII. törvény 7. § (1) bek. és 33. §]
A tagsági jogviszony alapja a tag és a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény alapítója, illetve az ahhoz csatlakozó foglalkoztató között fennálló munkaviszony vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszony. A tagsági jogviszony a foglalkoztatóval történő munkaszerződés megkötésével vagy módosításával jön létre. A hozzájárulást a munkáltató fizeti, de a munkavállaló vállalhatja a foglalkoztató által fizetett hozzájárulás kiegészítését. A munkáltató fizetési kötelezettsége a munkaviszony megszűnéséig áll fenn.
[2007. évi CXVII. törvény 26. §]
Abban az esetben, ha a tagsági jogviszony a feltételes jogszerzési időtartam lejárta után szűnik meg, a tag dönthet arról, hogy jogosultságait a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményben hagyja, vagy átlép új foglalkoztatója foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményébe.
[2007. évi CXVII. törvény 30. §]
A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménynek részletes leírást kell készítenie valamennyi általa nyújtott nyugdíjkonstrukcióról. A leírás tartalmazza a nyugdíjkonstrukció nyújtásának feltételeit, a hozzájárulás és tagi kiegészítés kalkulációjának, valamint a nyugdíjszolgáltatás megállapításának módját. A nyugdíjszolgáltatást a tag a nyugdíjkorhatár betöltése után vagy a nyugdíjkonstrukcióban meghatározott munkaképesség-csökkenést meghaladó megrokkanás esetén igényelheti. A nyugdíjszolgáltatás lehet egyösszegű szolgáltatás, határozott idejű járadék vagy életjáradék, illetve ezek kombinációja.
[2007. évi CXVII. törvény 33-34. §]
________________________________________________________________________________________________________________________
Pénztári alapok, pénztári vagyon
Nem változott.
A pénztárnak kötelező fedezeti, működési és likviditási alapokat létrehoznia. A fedezeti alap a szolgáltatások finanszírozására, a működési a költségek fedezetére, a likviditási az átmenetileg szabad pénzeszközök gyűjtésére s a pénztári fizetőképesség biztosítására szolgál. A pénztárak további alapokat is létrehozhatnak (például egyes kockázatok kezelésére).
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 36. §-ában.]
Az 1 milliárd forint feletti vagyonnal rendelkező önkéntes nyugdíjpénztárakban az eszközöket naponta kell piaci áron értékelni.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 49/A. § (1)-(2) bekezdéseiben.]
Az önkéntes nyugdíjpénztárak több eltérő kockázatú portfólióba is befektethetnek. A pénztártagok ez esetben választhatnak, hogy egyéni számlájuk melyik portfólióhoz tartozzon.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 49/B.-D. §-aiban.]
Ha a pénztár a tagi követelések fedezetét képező tartalékból a pénztár elhelyezésére szolgáló ingatlant vásárol (vagy már vásárolt), hozamként a működési költségek fedezetére szolgáló tartalék terhére kell az ingatlanértékelő által meghatározott minimális bérleti díjnak megfelelő összeget a tagi számlákon jóváírnia.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 38/A. § (3) bekezdésében.]
A választható portfóliós rendszert működtető pénztárak tagjai megtakarításaik (az egyéni számlájukon lévő összeg) egy részét nem csak egy portfólióban helyezhetik el.
A tagdíjbefizetések portfóliók közötti megosztásának egyszeri díja nem haladhatja meg az egyéni számlakövetelés egy ezrelékét, és nem lehet magasabb 2000 forintnál.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 49/B. § (1) bek., (4) bek., (6) bekezdésében.]
A pénztár a választható portfóliós rendszer részeként olyan portfóliót is működtethet, amelynek befektetési összetétele előre meghatározott időpontban vagy meghatározott esemény bekövetkezésekor változik meg.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 49/D. § (7) bekezdésében.]
Átalakulás, megszűnés
Nem változott.
A pénztár végelszámolással, illetve felszámolással szűnhet meg. Végelszámolásos megszűnésről kizárólag a közgyűlés dönthet. Ha a pénztártag végelszámoláskor másik pénztárba lép át, a rá jutó vagyonrészt átviheti oda, vagy egy összegben is felveheti (az utóbbi esetben a kifizetés nem minősül pénztári szolgáltatásnak, vagyis adó- és ehoköteles jövedelemnek számít).
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 45-45/B. §-aiban.]
Az átalakulásról a pénztárnak két közgyűlésen kell döntenie. Az első közgyűlésen az átalakulási szándékról kell és lehet határozni, a másodikon a vagyonmérleg-tervezeteket, illetve a vagyonleltárt kell elfogadni.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 42. §-ában.]
Felszámolási eljárás indul, ha a pénztár fizetésképtelen, vagy ha az eljárást a felügyelet kezdeményezi (mert például a pénztár működésének súlyos szabálytalansága másként nem orvosolható, de ilyen eset az is, ha a felügyelet visszavonja a pénztár tevékenységi engedélyét). Ha a felszámolási eljárást a felügyelet kezdeményezi, a bíróság köteles azt elrendelni a pénztár fizetésképtelenségének megállapítása nélkül is. A tagok követelése csak a felszámolási eljárás költségeinek kifizetését követően egyenlíthető ki (a nyilvántartott egyéniszámla-egyenlegükkel arányosan). A felszámolás kezdőnapja a felszámolást elrendelő végzés meghozatalának a napja.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 45/B. § (1) bek., (4) bekezdésében, 69/A. §-ában.]
Pénztár szétválásakor a pénztártagoknak írásban kell nyilatkozniuk arról, melyik pénztárban folytatják tagságukat. Nyilatkozat hiányában a pénztártag az átalakulási tervben rögzítettek szerinti pénztárban lesz tag.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 44. § (1) bekezdésében.]
Önsegélyező pénztári szolgáltatások
Változás 2016. július 1-jétől.
A lakáscélú jelzáloghitel törlesztésének támogatása során a hitelintézet a tagtól mint adóstól emeli le a tartozás összegét (tehát már nem a pénztártól). A törlesztést követően a bank a kiegyenlítésről igazolást állít ki a pénztártag részére, mely alapján a pénztártag utólag, az igazolás pénztárhoz való benyújtásával igényelheti a pénztári szolgáltatást.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 50/B. § (1) bekezdés j) pontjában.]
Nem változott.
A lakáscélú hiteltörlesztéshez nyújtott támogatás havi összege nem haladhatja meg a tárgyév első napján érvényes havi minimálbér 15 százalékát, tehát 2017-ben a 19 125 forintot. A szolgáltatás igénybevételéhez a pénztártagnak be kell mutatnia a hitelszerződést, valamint az utolsó háromhavi törlesztőrészlet hitelintézeti igazolását vagy ezen iratok hiteles másolatát.
Az önsegélyező pénztár a tag közüzemi díját - tehát villamosenergia-, gáz-, ivóvíz- és csatornadíját - is megtérítheti. Ennek havi összege nem haladhatja meg a tárgyév első napján érvényes minimálbér havi összegének 15 százalékát, tehát 2017-ben a 19 125 forintot. A szolgáltatást csak a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény és a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvényben meghatározottak szerinti védendő fogyasztók vehetik igénybe. Ebbéli minőségét a pénztártagnak az igénybevétel előtt igazolnia kell.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 50/B. § (1) bek. i) pont, 50/D. § (2) bek. l) pontjában, 50/E. § (3) bekezdésében.]
Az önsegélyező pénztárak által nyújtható szolgáltatások:
■ gyermek születéséhez kapcsolódó ellátások;
■ természetgyógyászati szolgáltatás;
■ munkanélküliséghez kapcsolódó ellátások;
■ tűz- és elemi károkhoz kapcsolódó segélyek;
■ betegséghez, egészségi állapothoz kapcsolódó segélyek;
■ megváltozott munkaképességűeknek járó ellátások kiegészítése;
■ hátramaradottak segélyezése halál esetén;
■ tanévkezdési (beiskolázási) támogatás;
■ gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának támogatása;
■ az egészségügyi államigazgatási szerv által engedélyezett gyógyhatású termékek megvásárlásának ártámogatása;
■ látássérült, mozgáskorlátozott vagy fogyatékos személy életvitelének támogatása.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 50/B. §-ában.]
Az önsegélyező pénztárak a szolgáltatásokat valamennyi egyéni számla egyidejű megterhelésével képzett úgynevezett szolgáltatási tartalékból is finanszírozhatják. A szolgáltatási tartalék terhére finanszírozott úgynevezett közösségi szolgáltatások várakozási idő nélkül igénybe vehetők. A közvetlenül az egyéni számlákról finanszírozható szolgáltatások jogcímeit a törvény tételesen felsorolja, a közösségi szolgáltatásként nyújtott támogatásoknál csak kategóriákat rögzít, azokon belül a pénztár döntheti el, mit nyújt.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 50. § és 50/D. §-aiban.]
Az önsegélyező pénztár a rehabilitációs ellátást, a rokkantsági ellátást és a bányászok egészségkárosodásijáradék-ellátását is kiegészítheti. A kiegészítés - legfeljebb a kiszámítás alapjáig - a tagi egyéni számla megterhelésével is adható.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 50/B. § (1) bek. d) pont, 50/D. § (2) bek. c)-cc) pontjaiban.]
A kizárólag egyéni számláról finanszírozott önsegélyező pénztári szolgáltatások egy részét a tag csak akkor veheti igénybe az egyéni számláján jóváírt - tagi, munkáltatói vagy támogatói - befizetés terhére, ha a befizetéstől számítva legalább 180 nap eltelt. Nem korlátozza várakozási idő az önsegélyező pénztár finanszírozta szolgáltatások közül
■ a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök vásárlásának ártámogatását;
■ a keresőképtelenség miatt kieső jövedelem pótlását;
■ a pénztártag halála esetén a hátramaradottak támogatását;
■ a vakoknak készült speciális könyvek vásárlásának támogatását;
■ a vakvezető kutya költségeinek támogatását;
■ a megváltozott munkaképességűek életvitele javítását célzó támogatásokat.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 50. § (2) bekezdésében.]
Csakúgy, mint az egészségpénztári tagok, az önsegélyező pénztáriak is rendelkezhetnek arról, hogy az egyéni számlájukon lévő összeget vagy annak egy részét két évig nem használják fel. Ebben az esetben a lekötött összeg 10 százalékát az adóhatóság a tag által - az adóbevallásban - megjelölt önkéntes pénztári számlára utalja, és a pénztár az összeget a tag egyéni számláján jóváírja.
Ha a pénztártag a lekötött összeget a két év lejárta előtt "feltöri", tehát annak terhére szolgáltatást vesz igénybe, akkor az igénybe vett adókedvezményt (jóváírást) a 20 százalékával növelten kell az adott évről szóló bevallásban szerepeltetnie és az adófizetés határidejéig befizetnie. (Ehót nem kell fizetnie utána.)
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 50. § (6) bekezdésében.]
Az önsegélyező pénztárak valamennyi szolgáltatásukat finanszírozhatják közösségi szolgáltatásként (közösségi szolgáltatás továbbra is az egyéni számlák terhére létrehozott tartalékból finanszírozott szolgáltatás), de közvetlenül az egyéni számlák terhére csak
■ a gyermek születésekor, örökbefogadásakor nyújtható egyszeri támogatást;
■ a táppénznek, a baleseti táppénznek, a baleseti járadéknak, a csecsemőgondozási díjnak, a gyednek, az álláskeresési járadéknak és segélynek a folyósításuk időtartama alatti, legfeljebb az ellátás alapjául szolgáló összeg mértékéig terjedő kiegészítését;
■ a gyermekgondozási segélynek és a gyermeknevelési támogatásnak, a rokkantsági járadéknak a folyósításuk időtartama alatti, legfeljebb az ellátással megegyező mértékű kiegészítését;
■ a nevelési, beiskolázási, tanévkezdési támogatást;
■ a pénztártag vagy közeli hozzátartozója halála esetén a temetés igazolt költségeinek támogatását;
■ a gyógyteák, a fog- és szájápolók, az egészségügyi államigazgatási szerv által minősített, gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékek megvásárlásának támogatását;
■ a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök vásárlásának támogatását;
■ a vakok speciális könyvei, a megváltozott egészségi állapotúak életvitelét megkönnyítő speciális eszközök vásárlásának, továbbá a lakókörnyezetük átalakítása, a vakvezető kutya költségeinek a támogatását.
Kizárólag közösségi szolgáltatásként finanszírozhatók a fenti körbe nem tartozó szolgáltatások - például a munkanélküli-hozzájárulás, az álláskeresési járadék, illetve segély kiegészítése -, ha a pénztártag ezek folyósításának lejártát követően is munkanélküli.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 50/B. § (1) bek. j) pontjában, 50/D. §-ában, 50/E. § (7) bekezdésében.]
Az önsegélyező pénztár a helyi önkormányzat által kiadott működési engedéllyel rendelkező szolgáltató általi otthoni gondozást, valamint a pénztártag vagy közeli hozzátartozója által igénybe vett idősgondozást is támogathatja (idősgondozás esetén a gondozási, ápolási intézmény napi vagy havi díjának megtérítésével). Ezek a szolgáltatások havonta az igazolt gondozási díj, de legfeljebb nyugdíjminimum - 2017-ben havi 28 500 forintos - összegének erejéig a tag egyéni számlájának megterhelésével is igénybe vehetők.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 50/B. § (1) bek. k)-l) pontjaiban, 50/D. § (2) bek. j)-k) pontjaiban.]
Az önsegélyező pénztár évente gyermekenként a havi minimálbér összegéig (2017-ben 127 500 forint) beiskolázási támogatást nyújthat. Ilyen támogatás költségtérítésre (tandíj), térítési díj, kollégiumi díj, albérleti díj megtérítésére is fordítható. A szolgáltatás igénybevételének feltétele, hogy a számlát a tanév (nevelési év) kezdetét megelőző 15. nap és a végét követő 15. nap között állítsák ki.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 50/B. § (1) bek. g) pontjában, 50/E. § (3) bekezdésében.]
A gyermek születéséhez kapcsolódó ellátások a várandósság ideje alatt már a magzat 91 napos korától a megszületéséig is igénybe vehetők.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 50/B. § (1) bek. a) pont, 50/D. § (2) bek. aa) pontjában.]
Egészségpénztári szolgáltatások
Új előírás 2016. július 1-jétől.
Az egészségpénztárból egészség- és önsegélyező pénztárba átlépéskor az átadó pénztárnak az átvevő részére meg kell adnia az egyéni egészségszámlára teljesített befizetések időpontját. Így a tagok az átlépést követően a befizetéseik időpontjához igazodóan tudnak az egyéni számla terhére önsegélyező pénztári szolgáltatásokat igénybe venni, anélkül hogy a 180 nap (felhasználási korlát) újbóli leteltét meg kellene várniuk.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 51. § (7)-(8) bekezdéseiben.]
Nem változott.
Az egészségpénztárak által továbbra is szolgáltatható főbb ellátások:
■ a tb keretében igénybe vehető egészségügyi szolgáltatás kiegészítése vagy helyettesítése;
■ az otthoni gondozás;
■ a gyógytorna, gyógymasszázs igénybevételének támogatása;
■ a látássérült, mozgáskorlátozott vagy fogyatékos személy életvitelének támogatása;
■ a gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának támogatása;
■ az egészségügyi államigazgatási szerv által engedélyezett gyógyhatású termékek megvásárlásának támogatása;
■ a hátramaradottak segélyezése.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 51/B. §-ában.]
A pénztártag által igénybe vett úgynevezett életmódjavító szolgáltatás ellenértéke - tehát az az összeg, amennyit a pénztártag az egyéni számlájáról a szolgáltatásra fordít - adóköteles jövedelem, a pénztártagnak az éves adóbevallásában egyéb jövedelemként kell azt bevallania és utána az adót megfizetnie. Életmódjavító szolgáltatás
■ a tb-finanszírozási körbe nem tartozó természetgyógyászati szolgáltatás;
■ a sporteszközvásárlás támogatása.
Az egészség- és az önsegélyező pénztáraknál egyaránt életmódjavító szolgáltatás a gyógytea, a fog- és szájápoló vásárlásának támogatása.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 51/C. §-ában.]
Az egészségpénztár a rehabilitációs ellátást, a rokkantsági ellátást és a bányászok egészségkárosodásijáradék-ellátását is kiegészítheti.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 51/B. § (1) bek. j) pontjában.]
Az egészségpénztár az egészségügyi államigazgatási szerv által nyilvántartásba vett, gluténmentes speciális élelmiszerek vásárlását is támogathatja.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 51/B. § (1) bek. l) pontjában.]
Az egészségpénztár üzleti egészségbiztosítások, betegségbiztosítások díjának fizetését is támogathatja. Az egészségpénztár és a biztosító közötti, erre vonatkozó szolgáltatási szerződésben a pénztárnak ki kell kötnie, hogy az egészségbiztosítás kedvezményezettje csak a pénztártag vagy közvetlen hozzátartozója lehet. Rögzíteni kell azt is, hogy a biztosító pénzbeli kifizetést csak a pénztártag ugyanazon pénztárban vezetett egészségszámlájára vagy a pénztár erre kijelölt szolgáltatási számlájára teljesíthet.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 51/A. § (2) bekezdésében, 51/B. § (1) bek. m) pontjában.]
Befektetési politika
Nem változott.
Befektetési politikát kell készíteni azon egészségpénztáraknak, melyek befektethető vagyona három egymást követő negyedéven keresztül meghaladja az egymilliárd forintot (önsegélyező pénztárak nem rendelkeznek ilyen vagyonnal). Ezt az elfogadást követő 15 napon belül a tagokkal meg kell ismertetni, és a felügyeletnek meg kell küldeni.
[268/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet 3. § (1) bek.]
Egészség- és önsegélyező pénztári adókedvezmény
Nem változott.
A tagi befizetés, az egyéni számla kétéves lekötése, illetve az egészségpénztárak által nyújtott prevenciós szolgáltatás után - a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény alapján - járó adókedvezmény egyéniszámla-jóváírás formájában vehető igénybe.
Ha az egészség- vagy önsegélyező pénztár tagja úgy rendelkezik, hogy az egyéni számláján lévő összeget vagy annak egy részét két évig nem használja fel, a lekötött összeg 10 százalékát az adóhatóság a tag által - az adóbevallásban - megjelölt önkéntes pénztári számlán íratja jóvá.
Ha viszont a pénztártag a lekötött összeget a két év lejárta előtt "feltöri", tehát annak terhére szolgáltatást vesz igénybe, akkor az igénybe vett adókedvezményt (jóváírást) a 20 százalékával növelten kell az adott évről szóló bevallásban szerepeltetnie és az adófizetés határidejéig befizetnie.
Ugyancsak a pénztári számlán lehet jóváírni az egészségpénztári tag által igénybe vett prevenciós egészségügyi szolgáltatások (például szűrések) ellenértékének 10 százalékát. A lekötés, illetve a prevenciós szolgáltatások igénybevétele után járó számlajóváírást be kell számítani a pénztártag saját befizetései után érvényesíthető jóváírás maximális összegébe.
Felügyelet (Magyar Nemzeti Bank)
Változás 2016. július 1-jétől.
A pénztár tevékenységi engedélyének visszavonására a súlyos jogszabálysértések és a felügyeleti határozatok kötelezéseinek való meg nem felelés esetén is mód van, amennyiben ezzel a pénztártagok érdekét súlyosan veszélyezteti a pénztár.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 65. § (3) bek. d) pontjában és da)-db) alpontjaiban.]
Az Öpt. nem határozza meg a pénztár működésében bekövetkezett súlyos veszélyhelyzet kialakulása esetén az MNB által alkalmazható intézkedések körét. A módosítás alapján ilyen helyzet bekövetkezte esetén az MNB - mérlegelési jogkörében - az Öpt. 65. §-ában foglalt bármely intézkedést alkalmazhatja. Az ilyen helyzetbe került biztosítókról hasonló szabályozást tartalmaz a biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvény (Bit.) is.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 69. §-ában.]
Nem változott.
A felügyelet a legenyhébb szankcióként figyelmeztetésben részesítheti a pénztárakat.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 65. § (3) bek. n) pontjában.]
Azzal is szankcionálhat a felügyelet, hogy az önkéntes pénztárat felszólítja intézkedés megtételére, tagfelvételi zárlatot rendel el, vagy rendkívüli közgyűlést hív össze. Ha a pénztár működésének biztonsága ezt megkívánja, a felügyelet kifizetési tilalmat is elrendelhet, felfüggesztheti a pénztár működését, felügyeleti biztost rendelhet ki, illetve visszavonhatja a pénztár tevékenységi engedélyét.
A felügyelet meghatározott esetekben felszámolási eljárást kezdeményezhet a bíróságon, ha a pénztári működés helyreállítására más lehetőség nincs, valamint ha a felügyelet a pénztár működési engedélyét visszavonta, továbbá ha a pénztár végelszámolása az arról történő döntést követő egy éven belül - amelyet a felügyelet egy évvel meghosszabbíthat - nem zárul le, illetve ha a pénztár a bíróságon bejelentett székhelyén nem lelhető fel.
Az MNB látja el a pénz-, tőke- és biztosítási piac felügyeletével kapcsolatos funkciókat, valamint a fogyasztóvédelmi és piacfelügyeleti funkciókat is. Az önkéntes kölcsönös pénztárak felügyeletére a valamennyi pénzügyi szervezetre egységes előírások vonatkoznak. E szerint a felügyelet a pénztáraknál is végezhet átfogó ellenőrzést vagy célvizsgálatot, illetve ha egy adott ügyben több szervezetnél is ellenőrzést kell végeznie, témavizsgálatot. Az ellenőrzöttek kötelesek lehetővé tenni az ellenőrzést, annak során a felügyelettel együttműködni, és gondoskodni arról, hogy a felügyelet hozzáférjen az ellenőrzéshez szükséges adatokhoz, információkhoz. Ha az ellenőrzött nem teljesíti a jogszabályokban, a felügyeleti határozatokban, illetve a saját szabályzataiban foglalt kötelezettségeket, a felügyelet szankciókkal élhet.
[Lásd az 1993. évi XCVI. törvény 65. §, 68-70. §-aiban.]
Mit kell tudni a magánnyugdíjpénztárakról?
Önkéntes pénztártagság
Nem változott.
Bármely ország állampolgára bármikor beléphet magyar magánnyugdíjpénztárba. A belépés senkinek sem kötelező.
[1997. évi LXXXII. törvény 3. §]
Visszalépés a tb-be
Nem változott.
A szolgáltatásra jogosult tag nyilatkozhat, hogy pénztári járadékszolgáltatást vesz-e igénybe, vagy visszalép a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. Visszalépés esetén nyilatkozhat, hogy a visszalépő tagi kifizetést (reálhozam, kiegészítő tagdíj, önkéntesen befizetett tagdíj) veszi-e fel, vagy azt jóváíratja önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztárnál lévő számláján.
[1997. évi LXXXII. törvény 30/A. § (4) bek.]
A pénztártag bármikor, időbeli megkötés nélkül kezdeményezheti visszalépését a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. A tag egyéni számlájának összegét a Nyugdíjbiztosítási Alapba utalják, a tag a visszalépéskor azonban rendelkezhet az esetlegesen képződött reálhozamának, önkéntes alapon befizetett tagdíjának, tagdíj-kiegészítésének a felvételéről, vagy önkéntes kiegészítő pénztári számlájára történő átutalásáról. A megszüntetés szándékát a tagnak annál a pénztárnál kell jeleznie, ahol tagsági viszonya fennáll. A tag tagsági jogviszonyát a megszüntetési szándékának bejelentésétől számított 60 napon belül kell megszüntetni.
[1997. évi LXXXII. törvény 24. § (15) bek.]
Ha a tag nem nyilatkozik 30 napon belül az egyéni számláján képződött reálhozama és kiegészítő tagdíja felől, megtakarításának teljes - tehát a reálhozamot és a kiegészítő tagdíjat is tartalmazó - összegét kell a Nyugdíjbiztosítási Alapba utalnia a megszűnő pénztárnak.
[1997. évi LXXXII. törvény 83. § (7), 84. § (4) bek.]
A magánnyugdíjpénztár végelszámolását, felszámolását követően a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépő pénztártagot is megilleti a pénztártagsága ideje alatt elért reálhozam. A visszalépő tag választhat, hogy a reálhozam és a kiegészítő tagdíj összegét készpénzben felveszi (bankszámlájára utaltatja), vagy önkéntes nyugdíjpénztári számlájára utaltatja, vagy a megegyező összegnek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben nyilvántartásáról rendelkezik.
Ha a tag a pénztár felszámolása vagy végelszámolása során a felszámoló, illetve a végelszámoló felszólítására 30 napon belül nem nyilatkozik arról, melyik pénztárba kíván átlépni, visszaléptetik a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.
[1997. évi LXXXII. törvény 83. § (7) bek., 84. § (4) bek.]
A visszalépő pénztártag társadalombiztosítási nyugdíját nem csökkentik megszüntetett magánnyugdíjpénztári tagsága miatt, vagyis teljes összegű társadalombiztosítási nyugdíjra lesz jogosult éppen úgy, mint az a magánszemély, aki sosem volt magánnyugdíjpénztári tag.
[1997. évi LXXXI. törvény 21-21/A. §]
A visszalépő tagot megillető, önkéntes nyugdíjpénztárba utalt vagy társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben nyilvántartott összeg adó- és ehomentes.
Ha a tag önkéntes nyugdíjpénztárba utaltatja az összeget, ennek 20 százalékával, de legfeljebb 300 ezer forinttal az adóhatóság (a pénztár igazolása alapján) kiegészíti a pénztártag számláját.
[1995. évi CXVII. törvény 84/M. § (1) bek. c) pont]
Tagdíjfizetés
Nem változott.
A pénztártagok maguk döntik el, mekkora mértékű vagy összegű tagdíjat fizetnek a magánnyugdíjpénztárba. A pénztártagok nyugdíjjárulék-köteles jövedelme után tehát nem kötelező a tagdíjfizetés.
A magánnyugdíjpénztári tagok jövedelme utáni nyugdíjjárulék teljes összegét a Nyugdíjbiztosítási Alapba kell befizetni. A pénztár alapszabályában meg kell határozni a kötelezően befizetendő legkisebb tagdíjösszeget, az úgynevezett egységes tagdíjat.
[1997. évi LXXXII. törvény 26. §]
Pénztártag tb-nyugdíja
Nem változott.
A magánnyugdíjpénztári tagok biztosítási jogviszonyának időtartama beleszámít a társadalombiztosítási nyugdíj kiszámításánál figyelembe vett szolgálati időbe, és jövedelmeiket is figyelembe veszik a tb-nyugdíj kiszámítása során.
[1997. évi LXXXI. törvény 2. § (6) bek., 21. §, 37. §]
A magánpénztári tag tb-nyugdíjának csökkentése során az általános szabályok szerint kiszámított nyugdíjat a 2010. október 1-je előtt megszerzett szolgálatiidő-részarány 75 százalékának és a 2010. október 1-jétől kezdődő időszakban szerzett szolgálatiidő-részarány 100 százalékának összegével kell megszorozni.
[1997. évi LXXXI. törvény 21/A. § (1) bek., 1. melléklet]
A magánnyugdíjpénztárból a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe nyugdíjasként visszalépett öregségi nyugdíjas ellátását a pénztártagság miatt alkalmazott csökkentések nélkül, tehát teljes összegben kell a megállapítás napjára visszamenőlegesen újra megállapítani. A módosítás előfeltétele, hogy a tagi kifizetéssel csökkentett pénztári követelést a magánnyugdíjpénztár visszautalja a Nyugdíjbiztosítási Alap részére.
[1997. évi LXXXI. törvény 21/A. § (2) bek.]
Tagsági viszony keletkezése
Nem változott.
A leendő magánnyugdíjpénztári tagoknak belépési nyilatkozatot kell kitölteniük. A nyilatkozatot a pénztárnak 15 napon belül kell elfogadnia vagy elutasítania (nem utasíthatja el, ha a jelentkező megfelel a törvényben meghatározott, valamint a pénztár szervezeti és működési szabályzatában foglalt követelményeknek).
Ha a pénztár elfogadja a tag jelentkezését, nyilvántartásba veszi, és erről egyúttal értesíti is. A tagság kezdete a belépési nyilatkozat pénztár általi elfogadását - záradékolását - követő hónap első napja.
[1997. évi LXXXII. törvény 22. §]
Tagsági viszony megszűnése
Változás 2016. július 1-jétől.
A tag tagsági jogviszonya a Nyugdíjbiztosítási Alap részére történő átutalást megelőző nappal szűnik meg
■ ha a tag a pénztári szolgáltatásra való jogosultsága igazolásakor a pénztártól kapható nyugdíjszolgáltatás mértékének ismeretében nyilatkozik arról, hogy vissza kíván lépni a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, valamint
■ ha a pénztár végelszámolására és felszámolására kerül sor. (Korábban a nyugdíj megállapítását megelőző nappal szűnt meg.)
[1997. évi LXXXII. törvény 23. § (1) bek k) pont és 23. § (1) bek. l) pont]
Nem változott.
A tag tagsági jogviszonya a nyugdíja megállapítását megelőző napon megszűnik, ha a pénztári járadékszolgáltatás igénybevétele helyett a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés mellett dönt.
[1997. évi LXXXII. törvény 23. § (1) bek.]
A tagsági jogviszonya jellemzően megszűnik a pénztártag más pénztárba történő átlépésével, elhalálozásával, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépéssel.
[1997. évi LXXXII. törvény 23. §]
Tagi jogok, kötelezettségek
Nem változott.
A magánnyugdíjpénztári tagdíjat a pénztár részére annak szabályzataiban foglaltak szerint kell bevallani és megfizetni.
[1997. évi LXXXII. törvény 26. §]
Ha a pénztártag 2009. július 8-a után két éven belül másodszor lép át másik pénztárba, és ennek az elhagyott pénztárat terhelő költségei meghaladják a tag számlaegyenlegének 1 ezrelékét, akkor az átlépő tag nem csupán az 1 ezreléket köteles megfizetni, hanem az elhagyott pénztár további költségeit is, de legfeljebb 5 ezer forintot.
Az 1 ezreléken felüli költségeket az újonnan választott pénztár nem vállalhatja át a tagtól, és azzal annak pénztári számlaegyenlege sem terhelhető meg (az 1 ezrelékkel viszont továbbra is azt kell megterhelni).
[1997. évi LXXXII. törvény 24. § (3) bek.]
A pénztártag megteheti, hogy átlépését csak az újonnan választott pénztárnál kezdeményezi, s azt hatalmazza meg (írásban), hogy átlépési nyilatkozatát juttassa el az elhagyni kívánt pénztárhoz.
A pénztár, ahol a tag az átlépést kezdeményezi, a tagnak átadott tájékoztatóhoz köteles csatolni egy összehasonlító kimutatást is a két - az elhagyott és az újonnan választott - pénztár legfőbb hozammutatóiról (előző évi nettó hozam, a megelőző tíz év nettó átlaghozama és vagyonnövekedési mutatója).
[1997. évi LXXXII. törvény 24. § (1) bek.]
Ha a pénztártag 2009. december 31-e után öt éven belül másodszor is pénztárat vált, a magánnyugdíj igénybevételekor számára nem lesz érvényesíthető a hozamgarancia.
[1997. évi LXXXII. törvény 89. § (4) bek. b) pont]
A pénztártag legkorábban hat hónapos pénztártagságot követően kezdeményezheti az átlépést másik pénztárba.
[1997. évi LXXXII. törvény 23. § (4) bek.]
Ha a pénztártag más pénztárba kíván átlépni, és átlépését a hónap vége előtt legalább tíz munkanappal bejelenti, az átadó pénztárnak már a hónap utolsó napjával meg kell szüntetnie a tag tagsági jogviszonyát. Későbbi bejelentés esetén a pénztár eldöntheti, hogy még az adott hónap vagy csak a következő hónap végéig szünteti-e meg a jogviszonyt (a szabályzatában rögzítenie kell, melyik lehetőséggel él).
Ha a tag az átlépésre vonatkozó bejelentésében megjelöli azt az időpontot, amikor át szeretne lépni, akkor az átadó pénztárnak a megjelölt időpont hónapjának utolsó napjával kell megszüntetnie a tag tagsági jogviszonyát. Ha a tagi bejelentés időpontja a megjelölt hónap utolsó tíz munkanapjának valamelyikére esik, a pénztár egy hónappal később is megszüntetheti a tagságot.
A tag átlépésekor a tagi követelést az átadó pénztár az átvevő felszólítására, legkésőbb a tagsági jogviszony megszűnését követő nyolcadik munkanapon utalja át. Az átadó pénztár az átutalandó összeget csökkentheti az átlépés tényleges költségeivel, de maximum a tag követelésének 1 ezrelékével.
[1997. évi LXXXII. törvény 24. § (1) bek., (3) bek.]
A pénztár tagjai jogosultak a pénztári tisztségviselők megválasztására, illetve maguk is tisztségviselővé választhatók, részt vehetnek a pénztár stratégiai döntéseinek meghozatalában, az éves beszámoló és a tervek jóváhagyásában. A pénztártagok ezeket a jogaikat személyesen vagy választott küldöttek útján gyakorolhatják.
A pénztártagnak eleget kell tennie adatszolgáltatási kötelezettségének.
[1997. évi LXXXII. törvény 21. §]
Szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából magánnyugdíjpénztári tag is köthet megállapodást a társadalombiztosítási szervekkel.
[1997. évi LXXX. törvény 34. § (1) bek.]
A pénztár jogosult a tag egyéni számlájának befektetéséből származó hozamát -a mindenkori pénztári egységes tagdíjnak a működési és likviditási alapra jutó hányadnak megfelelő összeggel, de legfeljebb a hozam összegével - csökkenteni, és azt a működési és likviditási alap javára jóváírni.
[1997. évi LXXXII. törvény 62/A. §]
A pénztártagnak nem kell aláírásával igazolnia az átlépéshez kapcsolódóan a Felügyelet által eddig megkövetelt útmutató átvételét.
[1997. évi LXXXII. törvény 24. § (1) bek.]
Pénztári szolgáltatások
Változás 2016. július 1-jétől.
A saját tevékenységi tartalék fedezetének meghatározásakor a működési célú tartalékok negyven százaléka és a likviditási és kockázati céltartalék hetven százaléka vehető figyelembe.
[1997. évi LXXXII. törvény 58. § (2)-(3) bek.]
Nem változott.
A pénztári járadék havi összege az egyéni járadékszámla egyenlegének és a tag hátralévő várható élettartamának (hónapokban kifejezett) hányadosa. Ha a pénztári havi járadék nem éri el havi szinten - a folyósítási költségek levonását követően - az öregséginyugdíj-minimum összegének felét (jelenleg 14 250 forintot), akkor a kifizetést évente egy alkalommal kell teljesíteni a tagnak, az egyéni számlaértesítő kiküldésével egyidejűleg. A tag kizárólag akkor kaphatja meg egy összegben a megtakarítását, ha a járadék havi összege nem éri el az öregséginyugdíj-minimum 25 százalékát. A járadékkal szemben a folyósítás költségei érvényesíthetők. A járadékot évente újra kell kalkulálni (a hozamok jóváírását követően). A járadékos pénztártag halála esetén az egyéni járadékszámlán maradó összeg a kedvezményezettet, annak hiányában az örököst illeti meg.
[1997. évi LXXXII. törvény 30/A. § (1)-(3) bek.]
A nyugdíjkorhatárt elért pénztártagok már nem vehetnek igénybe egyösszegű kifizetést (csak járadékszolgáltatást).
[1997. évi LXXXII. törvény 27-28. §]
Az a pénztártag szerez jogosultságot szolgáltatásra, aki betöltötte a rá irányadó öregséginyugdíj-korhatárt, vagy öregségi nyugdíjban, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben, valamint növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül. Nem jogosít pénztári szolgáltatásra a korhatár előtti ellátás, szolgálati járandóság, átmeneti bányászjáradék, balettművészeti életjáradék, valamint a rokkantsági ellátás, rehabilitációs ellátás igénybevétele.
[1997. évi LXXXII. törvény 4. § (2) bek. a)-b) pont, j) pont]
A pénztár szolgáltatási szabályzatának tartalmaznia kell a választásra rendelkezésre álló időt, a választható járadéktípusokat, azok várható összegét, továbbá az ezekről szóló kötelező tájékoztatás legkorábbi és legkésőbbi időpontját, a garanciatartam idejét, a járadékok emelésének mértékét, szabályait. A magánnyugdíjpénztári szolgáltatások közül az életjáradék nyugellátásnak minősül, ezért nem kell utánuk jövedelemadót fizetni.
[1997. évi LXXXII. törvény 27. §]
Pénztártag halála
Nem változott.
A tagsági okiraton - a pénztártag halála esetére - szerepeltetni kell a kedvezményezett nevét, személyes adatait, a jogosultsága arányát és a kedvezményezett jelölésének időpontját is. A pénztártagnak bármikor jogában áll megváltoztatni korábbi döntését.
Ha a pénztártag a felhalmozási időszakban - még a nyugdíjszolgáltatás megállapítása előtt - meghal, megtakarításához a kedvezményezett juthat hozzá. Ha a pénztártag nem jelölt ki kedvezményezettet, a törvényes örökös jogosult arra, hogy a pénztártag egyéni számláján lévő pénzt egy összegben felvegye. A kedvezményezett, illetve a törvényes örökös megteheti azt is, hogy nem veszi fel az örökölt követelést, hanem átutaltatja azt saját magánnyugdíjpénztári számlájára. Emellett dönthet úgy is, hogy - a tb-nyugdíj-törvény szerinti magasabb hozzátartozói nyugellátás megállapítása érdekében - az egyéni számlán lévő, rá jutó összeget átutaltatja a Nyugdíjbiztosítási Alapba.
A hozzátartozói nyugellátás összegét ilyenkor úgy állapítják meg, mintha az elhunyt személy a biztosítási idejének teljes tartama alatt kizárólag nyugdíjjárulékot fizetett volna. (A nem hozzátartozó kedvezményezett nem jogosult hozzátartozói ellátásra, következésképpen nem áll érdekében, hogy az összeget a Nyugdíjbiztosítási Alapba utaltassa át.)
Az egyéni számla nem része a hagyatéknak (vagyis a rajta lévő összeg felvétele illetékmentes).
[1997. évi LXXXII. törvény 29. §]
Pénztári garancia
Nem változott.
Ha a magánnyugdíjpénztár a pénztártag követelését nem tudja kifizetni, tehát a követelés - átlépés másik magánpénztárba, visszalépés a társadalombiztosítás nyugdíjrendszerébe, egyösszegű kifizetés, járadékszolgáltatás vagy a tag elhalálozása esetén - befagy, a hiányzó összeget a Pénztárak Garanciaalapjából kell kipótolni. A garanciaalap kötelezettsége a járadékfolyósítási időszakban a szolgáltatások fedezetének megteremtése is: ki kell egészítenie a pénztár szolgáltatási tartalékát, ha az nem éri el a tagok elismert felhalmozásának összegét, más, kötelezően felhalmozott tartalékok bevonása ellenére sem.
[1997. évi LXXXII. törvény 88. § (1) bek., 89. § (1) bek. a) pont, c) pont]
A Pénztárak Garanciaalapjának igazgatósága dönthet úgy is, hogy nem állapít meg garanciadíj-fizetési kötelezettséget. A díjfizetéssel nem fedezett időszakban keletkezett megtakarításokra az alap által nyújtott garancia már nem terjed ki. Az alap garanciális feladata a 2010. október 31-éig terjedő időszaki befizetési kötelezettségekre vonatkozó garanciális kifizetésekre terjed ki.
[1997. évi LXXXII. törvény 88. §, 91. §, 93. §]
Panaszkezelés, ügyfélszolgálat
Változás 2017. január 1-jétől.
A telefonos panaszkezelésnél a pénztári ügyintézőnek a tag sikeres hívásától számított öt percen belüli élőhangos bejelentkezése érdekében úgy kell eljárnia, ahogyan az adott helyzetben általánosan elvárható.
[1997. évi LXXXII. törvény 77/C. § (3) bek.]
Nem változott.
A pénztárnak lehetőséget kell teremtenie arra, hogy ügyfélszolgálati irodában vagy a pénztár székhelyén minden munkanapon 8 órától 16 óráig fogadhassa a hozzá intézett panaszokat. A telefonos ügyfélszolgálatot a hét legalább egy munkanapján 8 órától 20 óráig, az elektronikus elérhetőséget pedig folyamatosan kell fenntartania.
[1997. évi LXXXII. törvény 77/C. § (2) bek.]
A pénztárnak a hozzá intézett szóbeli panaszokat azonnal ki kell vizsgálnia és orvosolnia. Ha erre nincs lehetősége - például mert az adott ügyben más szerveket is meg kell keresnie -, a pénztárnak jegyzőkönyvet kell felvennie a panaszról. Ezt követően a panasszal kapcsolatos megindokolt álláspontját 30 napon belül köteles megküldeni a pénztártagnak. Írásbeli panasz esetén az annak kézhezvételétől számított 30 napon belül kell a megindokolt választ a pénztártagnak megküldeni.
[1997. évi LXXXII. törvény 77/C. § (5) bek.]
Pénztári működés
Változás 2016. július 1-jétől.
A pénztár a tagok egyéni számlája tárgyévet megelőző év utolsó napján fennálló egyenlegének 0,3 százalékát számolhatja el költségként abban az esetben, ha ebbe a vagyonkezelési tevékenység ellenértékét beszámítja (korábban csak a vagyonkezelési költségre volt 0,2 százalékos limit).
[1997. évi LXXXII. törvény 74. § (4)-(5) bek.]
Ha a pénztár vagyonkezelését részben vagy egészen önállóan végzi, a saját kezelésében lévő befektetések vagyonarányos költségeire elszámolt éves összeg nem haladhatja meg a saját kezelésű vagyon(rész) napi bruttó piaci értékei számtani átlagának 0,2 százalékát (a korábbi 0,4 százalék helyett).
[1997. évi LXXXII. törvény 66. § (6) bek.]
Nem változott.
Az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság tagjainak nem választhatók meg a pénztár kötelező alkalmazottai, foglalkoztatottjai (ügyvezető, főkönyvelő, befektetésért felelős vezető, biztosításmatematikus, könyvvizsgáló, jogász).
[1997. évi LXXXII. törvény 44. § (3) bek.]
A befizetett magánnyugdíjpénztári tagdíjnak legfeljebb a 2,5 százaléka vonható le működési célokra. A levonást követően fennmaradó összeget teljes egészében a tagok egyéni számláján kell jóváírni.
[1997. évi LXXXII. törvény 62/A. §]
A magánnyugdíjpénztárnak elszámolóegységre épülő nyilvántartási rendszert kell működtetnie. A tagi számla pénzmozgásainak, valamint a hozamjóváírásnak a kezelésében a befektetési alapokéhoz hasonló logikát érvényesítő rendszerben a tag minden tagdíjbefizetéssel egységeket "vásárol", vagyis befizetéseit - a befektetésijegy-vásárlással analóg módon - egységekké konvertálva írják jóvá egyéni számláján. A hozam az egység árfolyamváltozásában jelenik meg, és a pénztárnak az aktuális árfolyamot minden egyes munkanapra, valamint a hónap utolsó napjára is közzé kell tennie a honlapján. A tag a követelésének összegét (egyéni számlájának egyenlegét) bármely nap meg tudja határozni egységei darabszámának és egy egység aktuális árfolyamának összeszorzásával.
[1997. évi LXXXII. törvény 69. § (8)-(15) bek., 70. § (10)-(11) bek.]
Ha a pénztár a tagi követelések fedezetét képező tartalékból a pénztár elhelyezésére szolgáló ingatlant vásárol (vagy már van ilyen ingatlana), hozamként a működési költségek fedezetére szolgáló tartalék terhére kell az ingatlanértékelő által meghatározott minimális bérleti díjnak megfelelő összeget a tagi számlákon jóváírnia.
[1997. évi LXXXII. törvény 67/B. § (3) bek.]
A pénztári beszámolót és mérleget - a könyvvizsgálói záradékkal együtt - a tárgyévet követő év június 30-áig a Pénzügyi Közlönyben kell közzétenni.
[1997. évi LXXXII. törvény 39. § (2) bek.]
A pénztár alapításával és működtetésével összefüggő legfontosabb szabályokat a szervezeti és működési szabályzatban (szmsz) kell rögzíteni.
A pénztár legfontosabb szervei a közgyűlés, az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság. A közgyűlés a pénztár legfőbb döntéshozó szerve (amelyet a pénztár küldöttközgyűlés formájában is megtarthat). A közgyűlést évente legalább kétszer össze kell hívni; az egyiket azért, hogy elfogadja a tárgyévet követő évi pénzügyi tervet, a másikat azért, hogy jóváhagyja az előző évről készített pénzügyi beszámolót.
A pénztár ügyvezető szerve a páratlan számú és legalább hét tagból álló igazgatótanács. Tagjait a közgyűlés választja. Az igazgatótanács hatáskörébe tartozik az ügyvezető feletti munkáltatói jogok gyakorlása, az ügyvezető helyetteseinek kinevezése, felmentése. Az ellenőrző bizottság feladata a gazdálkodási tevékenység rendszeres ellenőrzése.
[1997. évi LXXXII. törvény 36-48. §]
A pénztárnak 30 napon belül be kell jelentenie a felügyeletnek, ha megváltozik a neve, székhelye, vezető tisztségviselőinek, illetve pénztári vezetőinek személye. Csatolni kell egyúttal az új vezetők erkölcsi bizonyítványát, valamint nyilatkozatukat arról, hogy nem áll fenn összeférhetetlenség, továbbá a megfelelő végzettséget és gyakorlatot igazoló dokumentumaikat, valamint a vezető tisztségviselők nyilatkozatát a tisztség elfogadásáról.
[1997. évi LXXXII. törvény 44. § (5) bek.]
A pénztár a bevételeiből köteles fedezeti és likviditási tartalékot létrehozni. A fedezeti tartalék a pénztári szolgáltatások finanszírozását szolgálja, a likviditásit a pénztár fizetőképességének fenntartására, a fel nem használt pénztári eszközök gyűjtésére, a befektetési és demográfiai kockázatok kiegyenlítésére kell elkülöníteni. A pénztár szmsz-e rendelkezhet egyéb tartalékok képzéséről is.
A működéssel kapcsolatos bevételeket, költségeket és ráfordításokat a pénztárnak elkülönítetten kell nyilvántartania.
[1997. évi LXXXII. törvény 57-62. §]
A pénztár ügyvezetője, vagyonkezelője és letétkezelője csak nyílt pályázaton választható ki.
[1997. évi LXXXII. törvény 40. § (8) bek.]
Választható portfóliók
Nem változott.
A pénztár köteles felkínálni a tagnak, hogy legalább háromféle összetételű befektetés közül választhasson.
A három összetétel-változat:
■ klasszikus portfólió: a három portfólió közül a legnagyobb mértékben tartalmaz állampapírokat és más alacsony kockázatú értékpapírokat;
■ kiegyensúlyozott portfólió: mérsékelt arányban tartalmaz nagy kockázatú befektetési formákat (például részvényt, vállalati kötvényt, ingatlant);
■ növekedési portfólió: a három portfólió közül ebben a legjelentősebb arányú a nagy kockázatú befektetés. Ha a pénztár felajánlja a portfólióválasztást, de a tag nem kíván élni vele, a pénztár automatikusan besorolja
■ a növekedési portfóliósok közé, ha 15 évnél több van neki hátra a nyugdíjkorhatár betöltéséig;
■ a kiegyensúlyozott portfólióval rendelkezők közé, ha 5-15 éve van hátra a nyugdíjkorhatárig;
■ a klasszikus portfóliósok közé, ha öt éven belül lesz nyugdíjaskorú.
A besorolást a tag felülbírálhatja, de ha a nyugdíjkorhatáráig öt évnél kevesebb van hátra, nem lehet növekedési portfóliós.
[1997. évi LXXXII. törvény 68/A.-C. §]
A pénztárnak a portfóliók közötti kötelező átsorolásokat minden év január 1-jén el kell végeznie.
Portfólióváltási igény esetén a tag maga határozhatja meg azt a fordulónapot, amellyel át kíván térni a más összetételű befektetésre. Az igényt legkésőbb a fordulónapot megelőző 10. munkanapig kell benyújtani, és a pénztárnak a fordulónapot követő nyolc munkanapon belül kell azt teljesítenie.
[1997. évi LXXXII. törvény 68/A. § (8) bek.]
Az egyes portfólióknál nincs előírt hányad az egyes befektetési típusokra. (Nincs tehát kötelező részvény- vagy állampapír-befektetési hányad.)
[282/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet 34. §, 2/A. melléklet III. rész]
Átalakulás, megszűnés
Nem változott.
Végelszámolással megszűnik az a pénztár, amelyben a tagdíjfizető tagok száma a megelőző hat hónap átlagában legalább két hónapon keresztül a taglétszám 70 százaléka alá csökken.
[1997. évi LXXXII. törvény 83. § (1) bek. a) pont]
A törvény lehetővé teszi vegyes pénztárak szétválását (ágazatok szétválása).
[1997. évi LXXXII. törvény 81/B. §]
Ha a magánnyugdíjpénztár szétválik, beolvad, megszűnik - azaz átalakul -, a pénztártagoknak az átalakulásról határozó első közgyűlésen arról kell dönteniük, egyetértenek-e az átalakulási szándékkal, és a másodikon kell elfogadniuk a vagyonmérleg-tervezeteket, valamint a vagyonleltárt.
[1997. évi LXXXII. törvény 79/A.-D. §, 84. §]
Az átalakulás (szétválás) napja a jogutód pénztár alapszabálya hatálybalépésének napja. A hatálybalépés legkorábbi időpontja a második közgyűlés napja, a legkésőbbi az azt követő 30. nap lehet.
[1997. évi LXXXII. törvény 79/B. § (11) bek.]
Pénztár szétválásakor a tagoknak írásban kell nyilatkozniuk arról, hogy a létrejövő új pénztárak közül melyikbe kívánnak kerülni. Aki nem nyilatkozik, annak tagsága az átalakulási tervben rögzítettek szerinti pénztárban folytatódik.
[1997. évi LXXXII. törvény 81. § (1) bek.]
Állami felügyelet
Nem változott.
Továbbra is a Magyar Nemzeti Bank látja el a pénztárak fogyasztóvédelmi- és piacfelügyeletét. Ha a pénztár a tagok nem megfelelő arányú tagdíjfizetése miatt szűnik meg, a Felügyeletnek vissza kell vonnia a pénztár tevékenységi engedélyét.
[1997. évi LXXXII. törvény 110. § (3) bek.]
A pénztáraknak 2 millió forint alapdíjat, továbbá a vagyonuk piaci értékének 0,25 ezrelékével megegyező éves felügyeleti díjat kell fizetniük.
[1997. évi LXXXII. törvény 116. §]
A felügyelet a magánnyugdíjpénztáraknál is végezhet átfogó ellenőrzést vagy célvizsgálatot, illetve ha egy probléma rendezéséhez több szervezetnél is ellenőrzést kell tartania, úgynevezett témavizsgálatot.
Az átfogó ellenőrzés gyakoriságát a felügyelet határozza meg.
A magánnyugdíjpénztárak kötelesek az ellenőrzést lehetővé tenni, annak során a felügyelettel együttműködni, és gondoskodni arról, hogy az hozzáférjen az ellenőrzéshez szükséges információkhoz.
A felügyelet szankciókkal élhet, ha a magánnyugdíjpénztár nem teljesíti a jogszabályokban, a felügyeleti határozatokban, illetve a saját szabályzataiban foglalt kötelezettségeket.
[1997. évi LXXXII. törvény 109/A.-C. §, 109/G. §]
Szankcióként a felügyelet felszólíthatja a pénztárt a rendelkezések megtartására, az igazgatótanács vagy rendkívüli közgyűlés összehívására, illetve bírságot szabhat ki. Ha úgy látja, hogy a pénztár működésének biztonsága megkívánja,
■ tagfelvételi zárlatot vagy kifizetési tilalmat rendelhet el;
■ felfüggesztheti a pénztár működését;
■ felügyeleti biztost rendelhet ki;
■ visszavonhatja a pénztár tevékenységi engedélyét;
■ kezdeményezheti bírósági felszámolási eljárás megindítását (ha a pénztári működés helyreállítására nem lát más lehetőséget, ha a pénztár tevékenységi engedélyét visszavonta, vagy a pénztár végelszámolása az előírt határidőre - az arról szóló döntést követő egy éven belül, amit a felügyelet további egy évvel meghosszabbíthat - nem zárul le, illetve ha a pénztár nem található a bíróságon bejelentett székhelyén).
[1997. évi LXXXII. törvény 110-115. §]
Mit kell tudni az egészségbiztosítási ellátásokról?
Eljáró hatóságok a pénzbeli ellátásoknál
Változás 2017. január 1-jétől.
Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai, a baleseti táppénz és az utazási költségtérítéssel kapcsolatos kérelmek elbírálása a kormányhivataloktól átkerül a járási hivatalokhoz. A járási hivatalok megyei illetékességgel eljáró hivatalokká válnak. Így azon foglalkoztatóknak, akik nem működtetnek társadalombiztosítási kifizetőhelyet, a biztosítottak által igényelt ellátás iránti kérelmeket a székhelyük szerint illetékes járási hivatalhoz kell benyújtani.
A fegyveres testületek, rendvédelmi szervek (vagyis azon szervek, akik a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban Tbj.,) végrehajtásáról rendelkező 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 5/D. §-ában meghatározott - az elszámolásra megállapodást kötő - szervek) a kifizetőhelyi elszámolást az ONYF-hez nyújtják be.
Az ellátásokat: a táppénzt, a csecsemőgondozási díjat, a gyermekgondozási díjat, az utazási költségtérítést a fővárosi/megyei kormányhivatal utalja.
(Továbbra is a kifizetőhely székhelye szerint illetékes kormányhivatal intézi a pénzbeli ellátások iránti méltányossági kérelmek elbírálását és engedélyezését, az egyszeri segély iránti kérelmek elbírálását, a hatósági ellenőrzést, illetve a kifizetőhelyeket ellenőrző felügyeleti ellenőrzést, valamint a kifizetőhelyek által hozott I. fokú döntés elleni fellebbezések elbírálását, továbbá a kifizetőhelyi elszámolást azon foglalkoztatóknak, akik társadalombiztosítási kifizetőhelyet működtetnek.)
Kizárólagos illetékességgel rendelkezik Budapest Főváros Kormányhivatala a járási hivatal által hozott I. fokú döntések jogorvoslati eljárásának lefolytatására.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elnevezése Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőre (NEAK) változik. Az OEP pénzbeli ellátásokkal kapcsolatos feladatai átkerülnek az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatósághoz.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 1. § (4)-(8) bekezdéseiben.]
Táppénzjogosultság
Nem változott.
Táppénzre az a biztosított jogosult, aki a biztosítási jogviszony fennállása alatt válik keresőképtelenné, és a társadalombiztosítás ellátásairól szóló törvényben meghatározott mértékű (3%) pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére köteles. Ha jogviszonya a keresőképtelensége alatt szűnik meg, a megszűnés napját követő naptól táppénz nem illeti meg.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 43. § (1) bekezdésében.]
Ha közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanuló diák létesít a társadalombiztosítás ellátásairól szóló törvény 5. §-a alá tartozó biztosítási jogviszonyt, akkor pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére is kötelezett, így táppénzre is jogosult.
Szintén jogosult a keresőképtelenség alatt táppénzre a gyermekgondozási díj vagy a gyermeknevelést segítő ellátás folyósítása mellett munkát végző biztosított. Részére az általános szabályok szerint kell az ellátást megállapítani.
Az álláskeresési támogatásban részesülőnek akkor sem jár táppénz, ha ellátásának folyósítása alatt válik keresőképtelenné (mivel az ellátásból nem kell pénzbeli egészségbiztosítási járulékot levonni).
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 43. § (1) bekezdésében.]
A gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, táncművészeti életjáradékban, illetve átmeneti bányászjáradékban részesülő munkát vállaló az ellátás, a járandóság, a járadék folyósítása mellett köteles pénzbeli egészségbiztosítási járulékot fizetni. Ezért táppénzre is jogosult lesz, de csak annyi napra, ahányat a támogatás folyósítása mellett biztosítási jogviszonyban töltött (ahány napot dolgozott), és a táppénz összegét is csak a járandóság melletti munkavégzés alapján lehet megállapítani.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 49. § (1) bekezdésében.]
Többes jogviszony
Változás 2017. január 1-jétől.
Az egyidejűleg fennálló többes jogviszony esetén, ha a biztosítás az egyik jogviszonyban szünetel, de az ellátásra való jogosultság előtt a másik jogviszony megszűnik, úgy a szünetelés idejére be kell számítani a másik jogviszonyból származó biztosítási időt.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 27/A. § (1a) bekezdésében.]
Nem változott.
Egyidejűleg fennálló több jogviszony esetén a fennálló biztosítási napokkal össze kell számítani azokat a megszűnt biztosításból származó napokat is, amelyek megelőzik az ellátásra való jogosultság első napján fennálló biztosítás kezdőnapját.
A megszűnt biztosítási napokat ahhoz (azokhoz) a fennálló jogviszonyhoz (jogviszonyokhoz) kell hozzászámítani, amely(ek)ből a biztosított az ellátást kéri. Azoknak, akik egyidejűleg többes jogviszonnyal rendelkeznek, minden jogviszonyban külön-külön kell az ellátást megállapítani és folyósítani, függetlenül attól, hogy bármelyik jogviszonyban működik-e tb-kifizetőhely. Kivétel ez alól a gyermekgondozási díj. (Többes jogviszonyban gyedre való jogosultság esetén a kérelmet mindig a foglalkoztató székhelye szerinti megyei illetékességgel eljáró járási hivatalhoz - a fővárosban a XIII. Kerületi Hivatal egészségbiztosítási főosztályához - kell benyújtani, és az fogja elbírálni, akár kifizetőhely a foglalkoztató, akár nem.)
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 63. §-ában, a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 27/A. § (1)-(3) bekezdéseiben.]
Aki többes biztosítási jogviszonnyal rendelkezik, és minden jogviszonyában pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett, ha minden jogviszonyában igazoltan keresőképtelen állományba veszi az arra jogosult orvos, táppénzre is minden jogviszonya után jogosult lesz.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 31. §-ában.]
A táppénzjogosultság időtartama
Változás 2017. január 1-jétől.
A törvény pontosítja, hogy táppénz a keresőképtelenség tartamára jár, de csak a biztosítási jogviszony fennállásának időtartama alatt, és legfeljebb annyi napra, ahány biztosításban töltött nappal rendelkezik a keresőképtelenséget megelőzően a biztosított a folyamatos biztosítási idő alatt. Egy évnél hosszabb nem lehet a táppénz folyósításának időtartama.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 46. § (1) bekezdésében.]
Nem változott.
A táppénzt megállapító szerv (2017-től a járási hivatal) az ellátás folyósításának 240. napját követő 15 napon belül köteles a keresőképtelenséget igazoló orvost értesíteni a táppénz lejártának időpontjáról.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 42. § (1) bekezdésében.]
Más uniós állam Magyarországon biztosítási jogviszonyban álló, itt keresőképtelenné váló polgára csak magyar táppénzre jogosult. Jogosultsága időtartamának, táppénze mértékének és folyamatos biztosítási idejének megállapításakor számolni kell azzal az idővel is, amely alatt bármely tagállamban biztosított volt. A külföldi biztosítási időkről a járási hivatal a másik állam teherviselőjétől (az ottani biztosítótól) kéri meg az igazolást.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (1)-(5) bekezdéseiben.]
Jövedelem
Nem változott.
Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai összegének kiszámításánál jövedelemként csak az ellátásra való jogosultság kezdőnapján fennálló biztosítási jogviszonyban, a számítási időszakban az adóelőleg megállapításához az állami adóhatóságnál bevallott, pénzbeliegészségbiztosításijárulék-alapot képező jövedelmet lehet figyelembe venni.
A pénzbeli ellátások alapjának számításánál a tényleges jövedelem csak akkor vehető figyelembe, ha abból legalább 30 naptári napnyival rendelkezik a biztosított. Ha nem, akkor az ellátások alapjának megállapításánál a jogosultság kezdőnapjának hónapjára járó, szerződés szerinti jövedelmet kell figyelembe venni.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 5/C. § (1) bek., 39/A. § (1)-(2) bekezdéseiben.]
A szerződés szerinti havi jövedelem
■ a foglalkoztatottak esetében az ellátásra való jogosultság kezdőnapjának hónapjára számított távolléti díj, illetve az illetmény egy hónapra járó összege,
■ a vállalkozási típusú jogviszonyok - mint egyéni és társas vállalkozók - esetében a jogosultság kezdőnapján érvényes minimálbér másfélszerese;
■ megbízási jellegű jogviszonyoknál a 30 napot meg nem haladó biztosítási jogviszony esetén a jogosultság kezdőnapján érvényes minimálbér, egyéb esetben a jogviszony alapjául szolgáló szerződésben meghatározott díj;
■ mezőgazdasági őstermelő esetében a jogosultság kezdőnapján érvényes minimálbér.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 5/C. § (1) bek. ba) pontjában.]
Időszakfogalmak
Nem változott.
Folyamatos biztosítás esetén irányadó időszak az ellátásra való jogosultság kezdőnapján fennálló biztosítási jogviszony első napjától az ellátásra való jogosultságot megelőző harmadik hónap utolsó napjáig terjedő időszak, melynek kezdőnapja nem lehet korábbi az ellátásra való jogosultságot megelőző naptári év első napjánál.
A számítási időszak az irányadó időszakon belül az egészségbiztosítási törvény 48. § (1)-(4) bekezdéseiben meghatározott időszak azon naptári napjainak a száma, amelyekre pénzbeliegészségbiztosításijárulék-alapot képező jövedelmet vallottak be; ez az időszak legfeljebb azon hónapig tarthat, ameddig a biztosított jövedelméről bevallást nyújtottak be.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 1. § (2) bek. c)-d) pontjaiban.]
Az ellátási összegek naptári napi átlagának meghatározásánál kizárólag a társadalombiztosítás ellátásairól szóló törvény 5. §-ában meghatározott biztosítási időket lehet folyamatos biztosításban töltött időként figyelembe venni. Nem számít biztosításban töltött időnek például a biztosítási jogviszony megszűnését követően folyósított csecsemőgondozási díj, valamint gyermekgondozási díj. A diplomás gyed ideje nem számít biztosításban töltött időnek.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 48/A. § (1)-(2) bekezdéseiben.]
A biztosítás szünetelésének időszaka a folyamatos biztosítási időbe nem számít bele, továbbá az sem, ha valaki az álláskeresési támogatás szünetelése alatt részesül gyesben, csecsemőgondozási díjban, gyermekgondozási díjban.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 5. §, 8. §-aiban.]
Táppénzalap-számítás
Nem változott.
A táppénz összegének kiszámításánál kizárólag a táppénzjogosultság kezdőnapján fennálló biztosítási jogviszonyban elért, a személyijövedelemadó-előleg megállapításához az állami adóhatóságnál bevallott, pénzbeliegészségbiztosításijárulék-alapot képező jövedelmet lehet figyelembe venni.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 39/A. §-ában.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Példák táppénzre
1. A táppénzigénylő 2012. 09. 16-ától munkaviszonyban állóként "A" munkáltatónál jelenleg is biztosított. Az igénylő a betegszabadság kiadását követően táppénzt igényel 2017. 03. 08-ától. Az igénylő az egészségbiztosító nyilvántartása szerint 2016. 10. hóban 12 napig táppénzben részesült.

Számítási időszak

Kieső
napok
száma

Tárgyhavi számítási
időszakhoz figye-
lembe vehetőjöve-
delemmel ellátott
napok száma

NAV-hoz
bevallott
teljes havi
jövedelem
(Ft)

Figyelembe
vehetőjöve-
delem (Ft)

2016. 12. 01.-2016. 12. 31.

0

31

265 000

265 000

2016. 11. 01.-2016. 11. 30.

0

30

265 000

265 000

2016. 10. 01.-2016. 10. 31.

12

19

180 000

180 000

2016. 09. 01.-2016. 09. 30.

0

30

275 000

275 000

2016. 08. 01.-2016. 08. 31.

0

31

265 000

265 000

2016. 07. 01.-2016. 07. 31.

0

31

285 000

285 000

2016.06.23.-2016.06.30.

0

8

265 000

70 667

Összesen

180

1 605 667

Az irányadó időszak 2016. 01. 01-jétől 2016. 12. 31-éig, a számítási időszak 2016. 06. 23-ától 2016. 12. 31-éig tart. A naptári napi alap 1 605 667 Ft / 180 = 8920,37 (100%).
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (1) bekezdésében.]
A táppénz mértéke 60% lesz, mert a biztosított rendelkezik 730 nap folyamatos biztosításban töltött idővel. A táppénz napi összege 8920,37 x 60% = 5352,22 Ft.
2. Az apa 2013. 08. 15-étől 2016. 07. 31-éig "A" munkáltatónál volt biztosított, majd 2016. 09. 01-jétől munkaviszonyban állóként jelenleg is biztosított "B" munkáltatónál. Az apa gyermekápolási táppénzt igényel 2017. 04. 06-ától 7 éves gyermeke (születése napja 06. 10-én van) betegsége miatt. Anya a gyermek betegsége jogán 2016. 09. hónapban 14 nap gyermekápolási táppénzben részesült. Apa 2016. 10. hóban 4 nap fizetés nélküli szabadságban, 2016. 11. hóban saját betegsége miatt 12 nap táppénzben részesült.

Számítási időszak

Kieső
napok
száma

Tárgyhavi számítási
időszakhoz figye-
lembe vehetőjöve-
delemmel ellátott
napok száma

NAV-hoz

bevallott
teljes havi
jövedelem
(Ft)

Figyelembe
vehetőjöve-
delem (Ft)

2017. 01. 01.-2017. 01. 31.

0

31

420 000

420 000

2016. 12. 01.-2016. 12. 31.

0

31

450 000

450 000

2016. 11. 01.-2016. 11. 30.

12

18

260 000

260 000

2016. 10. 01.-2016. 10. 31.

4

27

400 000

400 000

2016. 09. 18.-2016. 09. 30.

0

13

450 000

195 000

Összesen

120

1 725 000

Az irányadó időszak 2016. 09. 01-jétől 2017. 01. 31-éig tart. A számítási időszak 2016. 09. 18-ától 2017. 01. 31-éig tart. A biztosított a táppénzre jogosultságot megelőzően rendelkezik 180 nap Tbj. 5. § szerinti folyamatos biztosításban töltött idővel. A naptári napi alap 1 725 000 Ft / 120 = 14 375 Ft (100%).
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (2) bekezdésében.]
A táppénz mértéke 50% lesz, mert nem rendelkezik a biztosított 730 nap folyamatos biztosításban töltött idővel. A táppénz napi összege 14 375 x 50% = 7187,5 Ft.
3. A táppénzigénylő 2012. 09. 15-étől munkaviszonyban állóként biztosított volt "A" munkáltatónál 2016. 09. 30-áig. Majd 2016. 11. 15-étől létesít munkaviszonyt "B" munkáltatónál. Az igénylő veszélyeztetett terhessége miatt "9"-es kóddal táppénzt igényel 2017. 03. 03-ától.

Számítási időszak

Kieső
napok
száma

Tárgyhavi számítási
időszakhoz figye-
lembe vehetőjöve-
delemmel ellátott
napok száma

NAV-hoz

bevallott
teljes havi
jövedelem
(Ft)

Figyelembe
vehető jöve-
delem (Ft)

2016. 12. 01.-2016. 12. 31.

0

31

340 000

340 000

2016. 11. 15.-2016. 11. 30.

0

15

180 000

180 000

Összesen

46

520 000

Az irányadó időszak 2016. 11. 15-étől 2016. 12. 31-éig, a számítási időszak 2016. 11. 15-étől 2016. 12. 31-éig tart. Mivel a biztosított a táppénzre való jogosultság első napját megelőzően nem rendelkezik 180 napnyi - a 48/A. § (2) bekezdése szerinti - folyamatos biztosítási jogviszonnyal, a táppénz naptári napi alapját a minimálbér harmincadrésze alapján kell megállapítani.
A tényleges 46 napi bevallott jövedelmet nem lehet figyelembe venni, mert az több, mint a minimálbér [520 000 Ft / 46 = 11 304,34 Ft (100%)]. A táppénz naptári napi alapja a minimálbér harmincadrésze, azaz 127 500 / 30 = 4250 Ft (100%). Mértéke: 50%. A táppénz naptári napi összege 4250 x 50% = 2125 Ft.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (4) bekezdésében.]
4. A táppénzigénylő 2010. 05. 02-ától munkaviszonyban állóként jelenleg is biztosított "A" munkáltatónál. 2016. 01. 01-jétől 2016. 09. 30-áig az "A" munkáltatónál fizetés nélküli szabadságot kér, mert ezen időszak alatt "B" munkáltatóhoz ment el dolgozni. Az igénylő a betegszabadság kiadását követően táppénzt igényel 2017. 02.02-ától az "A" jogviszonyban.

Számítási időszak

Kieső
napok
száma

Tárgyhavi számítási
időszakhoz figye-
lembe vehető jöve-
delemmel ellátott
napok száma

NAV-hoz
bevallott
teljes havi

jövedelem
(Ft)

Figyelembe
vehető jöve-
delem (Ft)

2016. 11. 01.-2016. 11. 30.

0

30

320 000

320 000

2016. 10. 01.-2016. 10. 31.

0

31

320 000

320 000

Összesen

61

640 000

Az irányadó időszak 2016. 01. 01-jétől 2016. 11. 30-ig, a számítási időszak 2016. 10. 01-jétől 2016. 11. 30-áig tart. A naptári napi alap 640 000 Ft / 61 = 10 491,8 (100%).
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (3) bekezdésében.]
A biztosított a táppénzre jogosultságot megelőzően rendelkezik 180 nap Tbj. 5. § szerinti folyamatos biztosításban töltött idővel, mert a Vhr 27/A. § (1a) bekezdése szerint a megszűnt "B" jogviszonyból a szünetelés idejére be lehet venni a biztosítási időt a fennálló "A" jogviszonyba. A táppénz mértéke így 60%, mert a biztosítottnak van két év folyamatos biztosítási ideje. A táppénz naptári napi összege 10 491,8 x 60% = 6295,08 Ft.
5. A 2012. 09. 15-étől biztosított anya a 2015. 02. 03-án született gyermeke jogán csecsemőgondozási díjban, majd a lejártát követően 2017. 02. 03-áig gyermekgondozási díjban részesül. A csecsemőgondozási díj naptári napi alapja 12 500 Ft, a gyermekgondozási díj naptári napi alapja 14 520 Ft. A biztosított még a gyermekgondozási díj folyósításának ideje alatt visszamegy dolgozni 2017. 01. 01-jétől. 2017. 04. 10-étől veszélyeztetett terhességére tekintettel "9"-es kóddal táppénzt igényel.

Számítási időszak

Kieső
napok
száma

Tárgyhavi számítási
időszakhoz figye-
lembe vehető jöve-
delemmel ellátott
napok száma

NAV-hoz

bevallott
teljes havi
jövedelem
(Ft)

Figyelembe
vehető jöve-
delem (Ft)

2017.01. 01.-2017. 01. 31.

0

31

350 000

350 000

Összesen

31

350 000

Az irányadó időszak 2016. 01. 01-jétől 2017. 01. 31-éig tart, a számítási időszak 2017. 01. 01-jétől 2017. 01. 31-éig tart. A naptári napi alap 350 000 Ft / 31 = 11 290,3 (100%).
A biztosított az irányadó időszakon belül azért nem rendelkezik 180 napi jövedelemmel, mert több mint 180 napig gyermekgondozási díjban részesült. A biztosított rendelkezik 31 napi tényleges jövedelemmel, azonban a táppénz naptári napi összegét az utolsóként megállapított gyermekgondozási díj alapjának figyelembevételével kell megállapítani, mivel az a tényleges jövedelménél kedvezőbb. A táppénz összege így 14 520 x 60% = 8712 Ft.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (5) bekezdésében.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Táppénzalap-számítás menete
Nem változott.
Folyamatos biztosítás esetén, ha az igénylő a táppénzjogosultság kezdőnapján fennálló biztosítási jogviszonyban, a táppénzjogosultság kezdőnapját közvetlenül megelőző harmadik hónap utolsó napjától visszafele számítva - az irányadó időszakban - rendelkezik 180 naptári napi jövedelemmel, akkor a táppénz alapját ezen 180 napi jövedelem figyelembevételével kell megállapítani.
A biztosítás akkor folyamatos, ha abban 30 napnál több megszakítás nincs. A folyamatos biztosítási idő megszakítása esetén a megszakítást megelőző jövedelmet nem lehet figyelembe venni.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (1) bekezdésében.]
Ha az igénylőnek a táppénzjogosultság kezdőnapján fennálló biztosítási jogviszonyában a táppénzjogosultság kezdőnapját megelőző naptári év első napjától a jogosultságot közvetlenül megelőző harmadik hónap utolsó napjáig terjedő időtartam alatt nincs 180 naptári napi jövedelme, de az irányadó időszakban legalább 120 naptári napi jövedelemmel rendelkezik, és van az ellátásra való jogosultságot közvetlenül megelőzően legalább 180 nap folyamatos - Tbj. 5. § szerinti - biztosítási jogviszonya, akkor a táppénz alapját ezen 120 naptári napi tényleges jövedelem figyelembevételével kell megállapítani.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (2) bekezdésében.]
Ha a fentiekben meghatározottak szerint nem lehet megállapítani a táppénz alapját, vizsgálni kell, hogy az igénylő rendelkezik-e a jogosultság kezdőnapját megelőzően 180 napi folyamatos - Tbj. 5. § szerinti - biztosításban töltött idővel, és
■ ha igen, akkor a táppénz alapját az ellátásra való jogosultság kezdőnapján fennálló biztosítási jogviszonyában elért - legalább 30 napnyi - tényleges jövedelem, ennek hiányában a szerződés szerinti jövedelem figyelembevételével kell megállapítani;
■ ha nem, akkor az ellátást a jogosultság kezdőnapján érvényes minimálbér alapulvételével kell megállapítani, kivéve, ha a táppénzjogosultság kezdőnapján fennálló biztosítási jogviszonyában elért - legalább 30 naptári napi - tényleges jövedelme (ennek hiányában szerződés szerinti jövedelme) kevesebb a minimálbérnél. Ez esetben a tényleges vagy szerződés szerinti jövedelem alapján kell megállapítani a táppénz alapját.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (3)-(4) bekezdéseiben.]
A táppénz összegének megállapítása során kizárólag a táppénzre való jogosultság kezdőnapján fennálló biztosítási jogviszonyban elért jövedelmet lehet figyelembe venni.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 39/A. § (1) bekezdésében.]
Kedvezményszabály
Változás 2017. január 1-jétől.
Ha az igénylőnek a táppénzre való jogosultság kezdőnapján fennálló biztosítási jogviszonyában (az irányadó időszakban) azért nincs 180 naptári napi tényleges jövedelme, mert legkevesebb 180 napig táppénzben, baleseti táppénzben, csecsemőgondozási díjban, illetve gyedben részesült, a táppénz naptári napi összegét az utolsóként megállapított ellátás alapjának figyelembevételével kell megállapítani, ha az kedvezőbb a tényleges jövedelem alapulvételével meghatározott összegnél, ennek hiányában a szerződés szerinti jövedelemnél. A 180 napi ellátási időbe a méltányosságból megállapított ellátásokat nem lehet figyelembe venni.
Ezen szabály csak akkor alkalmazható, ha az utolsóként megállapított ellátás alapját a táppénzjogosultság kezdőnapján fennálló jogviszonyban elért jövedelem alapján állapították meg.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (5) bekezdésében.]
Előleg
Változás 2017. január 1-jétől.
Megszűnik az előleg jogintézménye. Már nem állapítható meg előleg, ha a pénzbeli ellátás összegét a bevallási adatok hiányossága miatt nem lehet pontosan meghatározni.
Amennyiben - a pénzbeli ellátásra, baleseti táppénzre való jogosultság megállapítása során - az ellátás összege 21 napon belül azért nem állapítható meg, mert a biztosított jövedelméről nem nyújtottak be bevallást az adóelőleg megállapításához, a rendelkezésre álló adatok alapján kell megállapítani az ellátást.
Ha a bevallást pótlólag benyújtották, akkor a szerv ennek alapján módosítja a döntését, vagy visszavonja és a bevallási adatok alapján állapítja meg az ellátás összegét.
Amennyiben az ellátást folyósító szerv megállapítja, hogy az igénylőnek a megállapított pénzbeli ellátás, illetve baleseti táppénz nem jár (vagy a megállapított összegnél alacsonyabb összeg jár), és az a már megállapított összegbe nem számítható be, az igénylő köteles a folyósított összeget, vagy a különbözetet (felróhatóságra való tekintet nélkül) a visszafizetésre kötelező határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül visszafizetni.
[Lásd a 1997. évi LXXXIII. törvény 39/B. § (1)-(6) bekezdéseiben.]
Ha a kérelmező balesetet szenved, és baleseti táppénz iránti kérelmet nyújt be, de a baleset üzemisége az elbíráláshoz szükséges adatok hiányossága miatt nem állapítható meg, a kérelembenyújtástól számított 21 napon belül táppénzt kell megállapítani a számára. Amennyiben nem állapítják meg a baleset üzemiségét, akkor a már folyósított táppénzt hivatalból megállapított táppénznek kell tekintetni.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 52/A. §-ában.]
Újabb táppénz éven belül
Nem változott.
Miután a számítási időszakot mindig a táppénzre való jogosultság kezdőnapját megelőző harmadik hónap utolsó napjától visszafelé számított 180 vagy 120 napi jövedelemből állapítják meg, így hónapon belüli ismételt keresőképtelenség esetén nem kell újra megállapítani a táppénz összegét, de ha két különböző hónapban válik a biztosított keresőképtelenné és egyben táppénzre jogosulttá, mindig újból meg kell állapítani a táppénzét.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (1)-(5) bekezdéseiben.]
Táppénzmérték
Változás 2017. január 1-jétől.
A törvény kimondja, hogy a táppénz mértéke alapjának 60 százaléka, ha a biztosított a folyamatos biztosítási idő alatt rendelkezik legalább 730 nap biztosításban töltött nappal. Ennél rövidebb biztosításban töltött idő esetén, vagy fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás tartama alatt az alapjának 50 százaléka. (Korábban legalább két év biztosítási idő szerepelt a törvényben.)
[Lásd az 1997. évi LXXXII. törvény 48. § (7) bekezdésében.]
Nem változott.
A táppénz egy napra járó összege nem haladhatja meg a jogosultság kezdőnapján érvényes minimálbér kétszeresének harmincadrészét, vagyis a biztosítási jogviszony fennállása alatt folyósított táppénz naptári napi összege 2017-ben legfeljebb 8500 forint lehet. A folyó ellátásoknál a maximum változatlan, vagyis ha valaki december 31-én táppénzt kap, és következő év január 1-jén is táppénzben részesül, nem változik a táppénz összege.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 48. § (7) bekezdésében.]
Gyermekápolási táppénz
Változás 2016. július 1-jétől.
A gyermek ápolása címén igénybe vehető táppénzes napok nem együttesen illetik meg a szülőket, hanem szülőnként. A szülőnek a beteg gyermek ápolása címén gyermekápolási táppénz jár a gyermek 12 éves koráig, ezen belül
■ a gyermek egyéves koráig korlátlan ideig;
■ 1-3 éves gyermek esetén évenként és gyermekenként 84 naptári napig (egyedülálló esetében is);
■ 3-6 éves gyermek esetén évenként és gyermekenként 42, egyedülálló szülő esetében 84 naptári napig;
■ 6-12 éves gyermek esetén évenként és gyermekenként 14, egyedülálló esetében 28 naptári napig.
A 3 évesnél idősebb, de 12 évesnél fiatalabb gyermekek ápolása esetén az együtt élő szülők (apa-anya összesen) által igénybe vehető gyermekápolási táppénzes napok számát megduplázzák; annak érdekében, hogy ugyanannyi napnyi gyermekápolási táppénzre szerezhessenek jogosultságot, mint az egyedülálló szülő. A gyermekápolási táppénzes napok számának szülőnként történő meghatározása azt is jelenti, hogy ha az egyik szülő már igénybe vette a törvény szerint neki járó napokat, a gyermek következő születésnapjáig már csak a másik szülő kérheti a táppénz megállapítását. Nincs tehát lehetőség arra, hogy családon belül az apa, illetve az anya részére járó táppénzes napok részben vagy egészben átcsoportosításra kerüljenek a másik szülőhöz.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 46. § (1) bek. és (1a) bekezdéseiben.]
Nem változott.
Gyermekápolási táppénzt vehet igénybe a nevelő- és a helyettes szülő is (helyettes az, aki az átmenetileg szülő nélkül maradt gyermeket a saját családjában gondozza), valamint a gyám.
A gyermekápolásra igénybe vehető táppénzes napok száma nem naptári évre, hanem a gyermek két születésnapja közti időszakra vonatkozik (a két születésnap között igénybe nem vett napok nem vihetők át a következő terminusra).
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 44. §, 46. § és a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 27. §-aiban.]
A beteg gyermek ápolása címén igénybe vehető napok számát befolyásolja, hogy a szülő egyedülálló-e, vagy sem. Egyedülálló az, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált, vagy házastársától külön él, és élettársa nincs (különélőnek kell tekinteni azt is, aki házastársával egyazon lakásban lakik, de a házasság felbontására már megindult a bírói eljárás).
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 46. § (1) bekezdésében és a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 27. §-ában.]
Gyermekápolási táppénz tekintetében egyedülállónak kell tekinteni azt, akinek a házastársa a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény szerint
■ rokkantsági ellátásban részesül, és 2011. december 31-én I. vagy II. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult;
■ öregségi nyugdíjban részesül, és 2011. december 31-én I. vagy II. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult;
■ rokkantsági ellátásban részesül, és az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján nem haladja meg a 30 százalékos mértéket;
■ volt hivatásos állományú, 2011. december 31-én I. vagy II. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő személy, aki a szolgálati járandóság megállapítását kérte, amennyiben megfelelt a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvényben meghatározott feltételeknek;
■ akinek a házastársa előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztés-büntetését tölti, továbbá
■ azokat a házastársakat, akik a vakok személyi járadékában részesülnek, vagy arra jogosultak.
A rendelkezéseket az élettársak esetében is alkalmazni kell.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 46. §-ában, a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 27. § (3) bekezdésében.]
A gyermekápolási táppénz a gyermek kórházi tartózkodásának az idejére is jár a szülő részére, ha a kórházi ápolás ideje alatt a beteg gyermek mellett volt. A beteg gyermek mellett tartózkodás tényét a kórház által kiállított nyomtatványon kell igazolni.
Méltányosságból a gyermek 18 éves koráig adható gyermekápolási táppénz.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 44. § d)-e) pontjaiban.]
Betegszabadság
Nem változott.
A munkaviszonyban, közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban álló biztosított betegszabadságának időtartama ugyanannál a munkáltatónál naptári évenként legfeljebb 15 munkanap lehet, és a "fel nem használt" napok nem vihetők át a következő évre.
Ha a munkavállaló év közben munkahelyet változtat, és korábbi munkahelyén kimerítette a 15 munkanap betegszabadságot, új munkáltatójánál időarányosan megilleti a betegszabadság - írja elő a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 126. §-a.
Munkaviszonyban, közalkalmazotti, kormánytisztviselői jogviszonyban a betegszabadság időtartamára távolléti díjként a munkaszerződésben meghatározott havi személyi alapbér 70 százaléka jár. (A távolléti díjat a munkáltató fizeti, s szociális hozzájárulási adót kell utána fizetnie.)
A szakképző iskola tanulójának - a szakképzésről szóló 2011. CLXXXVII. törvény 67. § (1) bekezdése szerint - továbbra is tíz munkanap betegszabadság jár, de díjazása a munka törvénykönyve előírásai szerint történik, így az ő esetükben is 70 százalékos ellátást kell fizetnie a munkáltatónak.
Az óra- és teljesítménybérben foglalkoztatottak részére, ha munkaszüneti napon keresőképtelenek, de egyébként aznap nem lett volna munkavégzési kötelezettségük, a munkaszüneti napra nem betegszabadságot kell kiadni, hanem a távolléti díj 70 százaléka illeti meg őket (de ez nem minősül betegszabadságnak).
[2012. évi I. törvény 146. § (4) bek.]
Táppénz az első betegnaptól
Nem változott.
Nem kell a munkáltatónak betegszabadságot fizetnie, azaz a keresőképtelenség első napjától táppénz illeti meg a biztosítottat, ha veszélyeztetett terhesként vagy beteg gyermeke ápolása, üzemi baleset, illetve foglalkozási megbetegedés miatt válik keresőképtelenné.
Táppénz jár a keresőképtelenség első napjától abban az esetben is,
■ ha a dolgozó várandósság vagy szülés miatt nem tudja végezni a munkáját, és csecsemőgondozási díjra nem jogosult;
■ ha a munkahelyén járványügyi, illetve állategészségügyi zárlat miatt nem tud megjelenni, és más munkahelyen (munkakörben) átmenetileg sem foglalkoztatható.
A betegszabadságra nem jogosultak - például egyéni és társas vállalkozók, megbízásos jogviszonyban állók, választott tisztségviselők - keresőképtelenségük első napjától kaphatnak táppénzt.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 46. § (2) bekezdésében.]
Baleseti ellátások
Nem változott.
Baleseti ellátás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár. Üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben, illetve munkába vagy onnan hazamenet, továbbá ha közcélú munkavégzés közben éri. Az egyes tb-ellátások igénybevétele közbeni baleset akkor üzemi, ha az a biztosítottat a keresőképtelenségének vagy a rokkantságának (egészségkárosodásának) az elbírálása céljából elrendelt, illetve a keresőképessé váláshoz szükséges egyéb orvosi vizsgálaton vagy kezelésen való megjelenésével összefüggésben érte.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 51-52. §-aiban.]
Továbbra sem minősül üzemi balesetnek, ha az munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli járműhasználat, munkahelyi rendbontás miatt következik be, továbbá ha a biztosított akkor szenvedte el, amikor a lakásáról (szállásáról) munkába, munkából a lakására (szállására) indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedett, vagy amikor az utat indokolatlanul megszakította.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 53. §-ában.]
Nem minősül üzeminek a baleset, ha az részben vagy egészben a biztosított alkohol vagy kábítószer általi - igazolt - befolyásoltsága miatt következett be.
Igazoltnak akkor tekinthető az alkohol vagy kábítószer általi befolyásoltság, ha a baleset kivizsgálásában, illetve a sérült ellátásában részt vevő, az alkohol vagy kábítószer általi befolyásoltság vizsgálatára feljogosított szervnek a vizsgáló egyedi mérlegelése által nem befolyásolható módszerrel végrehajtott mérése ezt alátámasztotta. (Tehát csak az egészségügyi szolgáltató vagy a rendőrségi vizsgálat által megállapított befolyásoltság fogadható el, a munkáltató által megállapított nem.)
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 32. § (3) bekezdésében.]
Foglalkozási betegség a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza, illetve a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 52. § (3) bekezdésében.]
Baleseti természetbeni ellátásként a sérültet - illetve a foglalkozási betegségben megbetegedettet - baleseti egészségügyi szolgáltatás, baleseti pénzbeli ellátásként pedig baleseti táppénz és baleseti járadék illeti meg.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 54-55. §, 57. §-aiban.]
Az üzemi balesetből (foglalkozási megbetegedésből) eredő egészségkárosodás miatt szükségessé vált gyógyszerre, gyógyászati segédeszközre 100 százalékos ártámogatás jár, de csak akkor, ha az igénybe vett gyógyszer, gyógyászati segédeszköz tb-támogatott. A biztosított térítésmentesen jogosult az üzemi balesetével közvetlenül összefüggő fogászati ellátásra is.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 54. §-ában.]
Baleseti táppénz
Nem változott.
A baleseti táppénz alapját is a NAV-nak benyújtott személyijövedelemadóelőleg-bevallásból kell megállapítani. A baleseti táppénzt is hasonlóan kell kiszámolni, mint a táppénzt. Baleseti táppénzre a jogosultság kezdőnapját közvetlenül megelőző harmadik hónap utolsó napjától visszafelé számított 180 naptári napi jövedelem alapján kell megállapítani, azzal, hogy a jövedelmet legfeljebb a baleseti táppénzre való jogosultság kezdőnapját megelőző naptári év első napjáig lehet figyelembe venni, ha a biztosítás folyamatos. A folyamatos biztosítási idő megszakítása esetén a baleseti táppénz alapjaként a megszakítást megelőző jövedelmet nem lehet figyelembe venni.
Ha a biztosított a fentiekben meghatározott időszakban nem rendelkezik 180 napi jövedelemmel, a baleseti táppénz alapját a tényleges, ennek hiányában a szerződés szerinti jövedelme alapján kell megállapítani. A tényleges jövedelem csak akkor vehető figyelembe, ha legalább 30 napnyi jövedelemmel rendelkezik a biztosított. Baleseti táppénznél a tényleges jövedelem alapulvételéhez nem feltétel a Tbj. 5. §-a szerinti 180 napi folyamatos biztosításban töltött idő.
Az egyéni és társas vállalkozók baleseti táppénzét is az általános szabályok szerint kell megállapítani.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 55. § (7)-(8) bekezdéseiben.]
Baleseti táppénzre az jogosult, aki üzemi balesetből eredően vagy foglalkozási megbetegedés miatt a biztosítás fennállása alatt vagy az annak megszűnését követő három napon belül válik keresőképtelenné. Nem jogosult baleseti táppénzre az a biztosított, aki ugyanazon üzemi balesetből eredően baleseti járadékban részesül.
Ha a sérült a baleseti táppénzre jogosultság megszűnését követően 180 napon belül ugyanazon üzemi balesetből kifolyólag ismét keresőképtelen lesz, csak akkor nem lehet a baleseti táppénze kevesebb, mint a korábban folyósított összeg, ha ugyanabban a jogviszonyában lesz keresőképtelen, mint amelyikben a baleset érte.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 55-56. §-aiban.]
Határozat üzemi balesetről
Változás 2017. január 1-jétől.
A társadalombiztosítási kifizetőhely, illetve a járási hivatal a kezelő-, illetve háziorvostól beérkező igazolást a baleset üzemiségét elismerő határozattal együtt megküldi a biztosított lakóhelye szerint illetékes egészségbiztosítási feladatokat ellátó járási hivatalnak, amely a biztosított által megfizetett térítési díjakat soron kívül visszafizeti.
(A baleset üzemiségét elismerő határozat egy példányát a foglalkoztató székhelye szerint illetékes kormányhivatalhoz továbbra is meg kell küldeni a megtérítési eljárás megindításának vizsgálata céljából. A határozathoz mellékelni kell a munka-, illetve üzemi baleseti jegyzőkönyvet, valamint a foglalkozási megbetegedés tényét igazoló értesítést.)
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 1. § (4)-(8) bekezdéseiben.]
Nem változott.
A baleset üzemiségének a kivizsgálása és elbírálása a társadalombiztosítási kifizetőhelyek, valamint az egészségbiztosítási feladatokat ellátó járási hivatal feladata. Ha a baleset üzemisége elismerésre kerül, a határozat egy-egy példányát a sérült biztosítottnak, a háziorvosnak és (amennyiben ismert) a kezelőorvosnak meg kell küldeni.
Az orvosnak az üzemi balesettel összefüggésben rendelt ellátásokról igazolást kell kiállítania, és azt el kell küldenie az üzemi baleset tényét elismerő jogerős határozatot hozó járási hivatalnak vagy társadalombiztosítási kifizetőhelynek, a határozat kézhezvételét követő öt munkanapon belül.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 64. § (2) bek., 65. § (2) bekezdésében, a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 45. §-ában.]
Halált okozó baleset vagy foglalkozási betegség esetén az üzemi balesetet a táppénz folyósítására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervnek (tb-kifizetőhelynek és járási hivatalnak) kell elbírálnia.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 45. § (1) bekezdésében.]
A baleset üzemiségének elismerése iránti kérelmet (a foglalkozási megbetegedést kivéve) legkésőbb a baleset bekövetkezésétől számított egy éven belül lehet benyújtani az egészségbiztosítási feladatokat ellátó kormányhivatalhoz vagy a társadalombiztosítási kifizetőhelyhez. A határidő jogvesztő, elmulasztása esetén nem lehet igazolással élni.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 64. § (2) bekezdésében.]
A bejelentett üzemi baleset vagy foglalkozási betegség tényét a táppénz folyósítására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervnek kell elbírálnia abban az esetben is, ha a biztosított a balesetből eredően nem vált keresőképtelenné. A határozatnak tartalmaznia kell a baleseti sérülés vagy foglalkozási betegség pontos leírását.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 45. § (1) bekezdésében.]
A baleseti táppénz mértéke
Nem változott.
A baleseti táppénz mértéke üzemi baleset, illetve foglalkozási megbetegedés esetén 100 százalék, úti baleset esetén 90 százalék.
A baleseti táppénz a biztosított előzetes folyamatos biztosítási idejétől függetlenül a keresőképtelenség teljes időtartamára, de legfeljebb egy évig jár. Az egy évbe beleszámít a baleseti táppénznek az e táppénzre jogosultság első napját megelőző egy éven belüli folyósítási időtartama (de például a saját betegségre vagy gyermekápolásra fizetett táppénz időtartama nem). A baleseti táppénz folyósítását az országos szakértői és rehabilitációs tevékenységet végző bizottság maximum egy évvel meghosszabbíthatja.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 55. §-ában, a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 33. § (1) bekezdésében.]
Kiegészítő tevékenységű vállalkozók
Nem változott.
A pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére nem kötelezett biztosított által elszenvedett balesetet nem a munkavégzés helye szerint illetékes egészségbiztosítási szakigazgatási szervnek kell kivizsgálnia és arról baleseti jegyzőkönyvet felvennie, hanem a balesetet szenvedett személy lakóhelye szerint illetékes egészségbiztosítási feladatokat ellátó járási hivatalnak.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 44. § (1) bekezdésében.]
Pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére nem kötelezett biztosított, illetve baleseti ellátásra jogosult baleseti táppénze azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összege 150 százalékának naptári napi összegével, úti üzemi baleset esetén az utóbbi 90 százalékával.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 56. §-ában.]
Kifizetői igazolás
Nem változott.
A baleseti táppénzt megállapító szerv (a járási hivatal vagy a kifizetőhely) az ellátás folyósításának 240. napját követő 15 napon belül köteles a keresőképtelenséget igazoló orvost értesíteni a baleseti táppénz lejártának időpontjáról.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 42. § (1) bekezdésében.]
Baleseti járadék
Nem változott.
Baleseti járadékra az jogosult, akinek üzemi baleset következtében legalább 13 százalékot meghaladó egészségkárosodása keletkezett, de nem illetik meg a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai.
A baleseti járadék mértéke az üzemi baleset okozta egészségkárosodás mértékétől függ. Az egészségkárosodás mértékének megfelelően
■ az 1. baleseti fokozatba tartozik az, akinek az egészségkárosodása 14-20 százalék,
■ a 2. baleseti fokozatba az, akinek az egészségkárosodása 21 -28 százalék,
■ a 3. fokozatba az, akinek az egészségkárosodása 29-39 százalék,
■ a 4. baleseti fokozatba pedig az, akinek az egészségkárosodása meghaladja a 39 százalékot.
A baleseti járadék összege a fokozatok sorrendjében a havi átlagkereset 8, 10, 15, a 4. fokozatban pedig 30 százaléka.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 58. §-ában.]
Nem kaphat egyidejűleg baleseti járadékot a baleseti rokkantsági nyugdíjból átalakított öregségi nyugdíjban részesülő személy. Kivétel ez alól az öregséginyugdíj-korhatárt betöltött személy, ha üzemi balesete a korhatár betöltését követően a fennálló jogviszonyban következett be.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 57. § (1)-(1a) bekezdéseiben.]
Baleseti járadék attól a naptól jár, amelytől az igénylő 13 százalékot meghaladó munkaképesség-csökkenését megállapították. Ha az igénylő ekkor még baleseti táppénzben részesül, a jogosultság a táppénz megszűnését követő nappal nyílik meg.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 57. §-ában.]
A baleseti járadékra vonatkozó igény a foglalkozási megbetegedés megállapítását követő egy éven belül, az üzemi baleset bekövetkezése napjától számítva pedig három éven belül - kérelem benyújtásával - érvényesíthető.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 65. §-ában.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Példák baleseti táppénzre
1. A munkavállaló 2014. 03. 01-jétől dolgozik "A" munkáltatónál, 2017. 05. 25-én reggel munkába menet balesetet szenved, még aznap orvoshoz megy, keresőképtelen 2017. 05. 25-étől, és baleseti táppénzt igényel. A járási hivatal (úti) üzemi balesetnek elismeri a balesetet.
A biztosított gyermekápolási táppénzben részesül 2016. 09. hóban 5 napot, majd saját keresőképtelensége miatt 2016. 12. hóban 9 napot.

Számítási időszak

Kieső
napok
száma

Tárgyhavi számítási
időszakhoz figye-
lembe vehető jöve-
delemmel ellátott
napok száma

NAV-hoz
bevallott

havi
jövedelem
(Ft)

Figyelembe
vehető jöve-
delem (Ft)

2017. 02. 01.-2017. 02. 28.

0

28

260 000

260 000

2017. 01. 01.-2017. 01. 31.

0

31

280 000

280 000

2016. 12. 01.-2016. 12. 31.

9

22

250 000

300 000

2016. 11. 01.-2016. 11. 30.

0

30

280 000

280 000

2016. 10. 01.-2016. 10. 31.

0

31

220 000

220 000

2016. 09. 01.-2016. 09. 30.

5

25

200 000

200 000

2016. 08. 19.-2016. 08. 31.

0

13

280 000

117 419

Összesen

180

1 657 419

Az irányadó időszak 2016. 01. 01-jétől 2017. 02. 28-áig, a számítási időszak 2016. 08. 19-étől 2017. 02. 28-áig tart. A baleseti táppénz naptári napi alapja: 1 657 419 Ft/180 = 9207,88 Ft (100%).
[Lásd a 1997. évi LXXXIII. törvény 55. § (7) bekezdésében.]
Mivel úti üzemi baleset, ezért a baleseti táppénz mértéke 90%. A baleseti táppénz naptári napi összege 9207,88 x 90% = 8287,09 Ft.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 55. § (9) bekezdésében.]
2. 2015. 04. 05-étől fennálló biztosítási jogviszonyában a munkavállaló 2017. 02. 28-án munkahelyén eltöri a jobb lábát. A mentő kórházba szállítja, így a baleset napjától keresőképtelen. A munkahelyen működő társadalombiztosítási kifizetőhely a balesetet üzemi balesetnek elismeri. A biztosított munkavállaló baleseti táppénzt 2017. 02. 28-ától igényel.
A biztosított táppénzben részesül 2016. 07. hóban 20 napon, 2016. 11. hóban 5 napon át. Fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe 2016. 10. hóban 2 napot.

Számítási időszak

Kieső
napok
száma

Tárgyhavi számítási
időszakhoz figye-
lembe vehető jöve-
delemmel ellátott
napok száma

NAV-hoz
bevallott

havi
jövedelem
(Ft)

Figyelembe
vehető jöve-
delem (Ft)

2016. 11. 01.-2016. 11. 30

5

25

310 000

310 000

2016. 10. 01.-2016. 10. 31.

2

29

320 000

320 000

2016. 09. 01.-2016. 09. 30.

0

30

340 000

340 000

2016. 08. 01.-2016. 08. 31.

0

31

350 000

350 000

2016. 07. 01.-2016. 07. 31.

20

11

100 000

100 000

2016. 06. 01.-2016. 06. 30.

0

30

340 000

340 000

2016. 05. 08.-2016. 05. 31.

0

24

350 000

270 968

Összesen

180

2 030 968

Az irányadó időszak 2016. 01. 01-jétől 2016. 11. 30-áig, a számítási időszak 2016. 05. 08-ától 2016. 11. 30-áig tart. A baleseti táppénz naptári napi alapja: 2 030 968 Ft/180 = 11 283,15 Ft.
A táppénz mértéke 100%, így az megegyezik a naptári napi alappal.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 55. § (7) bek., (9) bekezdéseiben.]
3. A biztosított 2014. 01. 01-jétől 2016. 11. 30-áig "A" munkáltatónál dolgozik, majd 2017. 01. 01-től létesít "B" munkáltatónál biztosítási jogviszonyt. 2017. 03. 31-én, pénteken a munkavállaló munkából hazafelé menet a buszról leszállás közben balesetet szenved. Hétvégén pihentette karját, de hétfőn már nem tudott munkába menni, hanem felkereste orvosát, aki keresőképtelen állományba vette 2017. 04. 03-ától.
A járási hivatal (úti) üzemi balesetnek elismeri a balesetet. A biztosított baleseti táppénz iránti kérelmet nyújt be 2017. 04. 03-ától.

Számítási időszak

Kieső
napok
száma

Tárgyhavi számítási
időszakhoz figye-
lembe vehető jöve-
delemmel ellátott
napok száma

NAV-hoz
bevallott

havi
jövedelem
(Ft)

Figyelembe
vehető jöve-
delem (Ft)

2017. 01. 01.-2017. 01. 31.

0

31

325 000

325 000

Összesen

31

325 000

325 000

Az irányadó időszak 2017. 01. 01-jétől 2017. 01. 31-éig, a számítási időszak 2017. 01. 01-jétől 2017. 01. 31-éig tart.
A baleseti táppénz naptári napi alapja: 325 000/31 = 10 483,87 Ft (100%).
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 55. § (8) bekezdésében.]
Mivel úti üzemi baleset, ezért a baleseti táppénz mértéke 90% lesz. A baleseti táppénz naptári napi összege 10 483,87 x 90% = 9435,48 Ft.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 55. § (9) bekezdésében.]
4. A biztosított folyamatos biztosítási jogviszonya 2017. 06. 01-jén kezdődik munkáltatójánál. 2017. 06. 08-án munkahelyi balesetet szenved, melyet üzemi balesetnek ismer el a járási hivatal. A munkaideje reggel 8 órától 16 óráig tart, a baleset 12 órakor következik be. A balesetére tekintettel a baleset napjától baleseti táppénzt igényel. Miután a baleset napján már 8 órától 12 óráig dolgozott (4 órán keresztül), így a ledolgozott órákra munkabér jár a munkavállalónak, a baleset napján csak 12 órától illeti meg a baleseti táppénz.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 56. § (4) bekezdésében, 47. § (2) bekezdés b) pontjában.]
A baleseti táppénz iránti kérelmét a járási hivatal a baleset napjára csak részben teljesíti, így határozathozatali kötelezettsége van a baleseti táppénzt elbíráló hivatalnak.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 62. § (4) bekezdésében.]
A biztosítottnak nincs az irányadó időszakon belül tényleges jövedelme, így a szerződés szerinti jövedelem alapján kell a baleseti táppénzt megállapítani. A munkáltató által közölt szerződés szerinti jövedelem: 220 000 Ft A baleseti táppénz naptári napi alapja: 220 000/30 = 7333,33 Ft. A táppénz mértéke 100% lesz. A baleseti táppénz napi összege így megegyezik a naptári napi alappal.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 5/C. § (1) bekezdés ba) pontjában, 55. § (8) bek., (9) bekezdésében.]
5. A nyugdíjas munkavállaló 2013. 01. 01. óta dolgozik "A" munkáltatónál. 2017. 08. 02-án a munkahelyén balesetet szenved, beüti az irodában található asztal sarkába a jobb kézfejét. Aznap végigdolgozza a munkaidejét, de másnapra duzzadt lesz a kézfeje, ezért orvoshoz megy, aki keresőképtelen állományba veszi 2017. 08. 03-ától. A munkavállaló 2017. 08. 03-ától baleseti táppénzt kér. A balesetet a munkáltató által működtetett kifizetőhely üzemi balesetnek elismeri.
A baleseti táppénz naptári napi összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének százötven százalékának naptári napi összegével egyezik meg, azaz 28 500 Ft 150%-a, 42 750 Ft harmincadrésze = 1425 Ft.
[Lásd a 1997. évi LXXXIII. törvény 56. § (2) bekezdésében.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Csecsemőgondozási díj (csed)
Változás 2017. január 1-jétől.
Csecsemőgondozási díjra az a nő jogosult, aki a gyermeke születését megelőző két éven belül összesen legalább 365 naptári napon át biztosított volt (korábban a jogosultságot a szülés napjához igazították). A 365 biztosításban töltött napba a közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideje folytatott tanulmányok idejéből 180 naptári nap számítható be (vagyis a tanulmányi idő mellett legalább fél évet dolgozni is kell). Bele kell továbbá számítani biztosítás megszűnését követő baleseti táppénz, csecsemőgondozási díj, gyermekgondozási díj folyósításának az idejét, és a rehabilitációs járadék, rehabilitációs ellátás folyósításának idejét.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 40. § (1)-(2) bekezdéseiben.]
Ha az örökbe fogadó nő, a családba fogadó gyám, valamint a vér szerinti apa és az örökbe fogadó apa jogosult csedre, akkor a csed
■ az örökbefogadás esetén a gyermek gondozásba vételének napjától,
■ a családba fogadás esetén a gyámkirendelés napjától,
■ az egészségi állapot miatt az orvosi igazoláson feltüntetett naptól,
■ az elhalálozás esetén a halál napjától a gyermek születését követő 168 napig jár.
A fenti személyek esetében a csedre való jogosultságot kiváltó esemény bekövetkeztének napján kell megfelelni a jogosultsági feltételeknek.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 40. § (4) bek. és (5) bekezdésében.]
Nem változott.
A csecsemőgondozási díj az anyát a szülési szabadságnak a munka törvénykönyvében meghatározott időtartamára, azaz 168 naptári napra illeti meg (a szülési szabadság előírásait a munka törvénykönyve tartalmazza). A várandós anya választhat, hogy a szülési szabadságot a szülés várható időpontját megelőző 28 napon belül vagy a szülés napjától kezdi-e meg.
A csecsemőgondozási díj a szülést követő 42 napig akkor is jár, ha a gyermek halva születik, illetve ha a gyermeket állami gondozásba adják.
Ha a gyermek a szülési szabadság időtartama alatt meghal, a csecsemőgondozási díj a halált követő 15. napon szűnik meg, de ebben az esetben sem lehet kevesebb 42 napnál (de több sem 168 napnál).
Ha a gyermek a születését követő 42 napon túl elkerül az anya háztartásából (például állami gondozásba), a csecsemőgondozási díj folyósítását a következő naptól meg kell szüntetni. Ha a gyermeket koraszülöttek ápolására fenntartott intézetben gondozzák, a szülési szabadság erre az időre megszakítható, és a gyermek hazakerülése után - legfeljebb a születéstől számított egy évig, a 168 napból még hátralévő időtartamra - ismét igénybe vehető.
A "diplomás gyed" folyósításának az ideje nem számítható be a csecsemőgondozási díj jogosultságához szükséges 365 napos biztosítási időbe.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 40. § (2) bekezdésében.]
Ha a csecsemőgondozási díj iránti kérelmet a szülés várható időpontját megelőző 28 napnál korábban nyújtják be, a kérelem elbírálásának határideje a szülés várható időpontját megelőző 28. napon kezdődik.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 40. § (3) bekezdésében.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Példák csedre
1. A kérelmező anya 2012. 06. 15-étől munkaviszonyban állóként jelenleg is biztosított. Munkaviszonyában heti 40 órás (napi 8 órás) munkaidőben dolgozik. Munkabére havi 400 000 Ft. A gyermek születésének várható időpontja 2017. február 25-e. Veszélyeztetett terhessége miatt 2016. november 5-e óta táppénzben részesül. Csecsemőgondozási díjat igényel 2017. január 30-ától.
Táppénzben részesült 2016. augusztus hónapban 10 napot, május hónapban 11 napot.
Az irányadó időszak 2016. 01. 01-jétől 2016. 10. 31-éig, a számítási időszak 2016. 04. 14-étől 2016. 10. 31-éig tart.

Számítási időszak

Kieső
napok
száma

Tárgyhavi számítási
időszakhoz figye-
lembe vehető jöve-
delemmel ellátott
napok száma

NAV-hoz

bevallott

havi
jövedelem
(Ft)

Figyelembe
vehető jöve-
delem (Ft)

2016. 04. 14.-2016. 04. 30.

0

17

400 000

266 667

2016. 05. 01.-2016. 05. 31.

11

20

258 000

258 000

2016. 06. 01.-2016. 06. 30.

0

30

400 000

400 000

2016. 07. 01.-2016. 07. 31.

0

31

400 000

400 000

2016. 08. 01.-2016. 08. 31.

10

21

270 960

270 960

2016. 09. 01.-2016. 09. 30.

0

30

400 000

400 000

2016. 10. 01.-2016. 10. 31.

0

31

400 000

400 000

Összesen

180

2 395 627

A csecsemőgondozási díj naptári napi alapja 2.395.627/180 = 13 309,04 Ft (100%).
A csecsemőgondozási díj naptári napi összege 13 309,04 x 70% = 9316,33 Ft.
[Lásd a 1997. évi LXXXIII. törvény 42. § (2) bekezdésében.]
2. Az igénylő anya 2012. 05. 02-ától 2016. 10. 31-éig "A" munkáltatónál állt jogviszonyban, ahol havi 150 000 Ft volt a munkabére. 2016. november 1-jétől munkaviszonyban állóként jelenleg is biztosított "B" munkáltatónál. Munkaviszonyában heti 40 órás munkaidőben dolgozik. Munkabére havi 200 000 Ft. 2017. április 10-én megszületik első gyermeke. A szülés napjától csecsemőgondozási díjat igényel.

Számítási időszak

Kieső
napok
száma

Tárgyhavi számítási
időszakhoz figye-
lembe vehető jöve-
delemmel ellátott
napok száma

NAV-hoz

bevallott

havi
jövedelem
(Ft)

Figyelembe
vehető jöve-
delem (Ft)

2016. 11. 01.-2016. 11. 30.

0

30

200 000

200 000

2016. 12. 01.-2016. 12. 31.

0

31

200 000

200 000

2017. 01. 01.-2017. 01. 31.

0

31

200 000

200 000

Összesen

92

600 000

600 000

Az irányadó időszak 2016. 11. 01-jétől 2017. 01. 31-éig tart. Miután az irányadó időszakban nem rendelkezik sem 180 napi, sem 120 napi pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelemmel, így a tényleges jövedelme alapján kell az ellátást részére megállapítani, miután az kevesebb, mint a minimálbér kétszerese.
A csecsemőgondozási díj naptári napi alapja 600 000 Ft/92 = 6521,74 (100%). a csecsemőgondozási díj naptári napi összege 6521,74 x 70% = 4565,22 Ft.
[Lásd a 1997. évi LXXXIII. törvény 42. § (3) bekezdésében.]
3. Az anya 2013. 04. 01-jétől munkaviszonyban állóként jelenleg is biztosított. Munkaviszonyában heti 40 órás munkaidőben dolgozott. Munkabére havi 350 000 Ft volt. Az igénylő terhességi-gyermekágyi segélyben részesült a 2014. 01. 22-én született beteg gyermeke jogán a gyermek születése napjától. A terhességi-gyermekágyi segély naptári nap alapja 11 600 Ft. 2014. 07. 09-étől gyermekgondozási díjban, majd 2016. 01. 23-ától gyermekgondozási segítő ellátásban (gyes) részesül. A gyes folyósításának ideje alatt, 2017. 03. 15-én megszületik a második gyermeke, aki után 2017. 03. 01-jétől csecsemőgondozási díjat igényel.
Az irányadó időszak 2016. 01. 01-jétől 2016. 12. 31-éig tart. Mivel a jogosultnak nincs az irányadó időszakban tényleges jövedelme, ezért a második gyermek jogán megállapított csecsemőgondozási díj naptári napi alapját az ellátásra való jogosultság kezdőnapján érvényes minimálbér kétszeresének harmincadrésze alapján kellene megállapítani.
A kedvezményszabály értelmében a biztosított második gyermeke az első gyermek jogán folyósított gyermekgondozást segítő ellátás igénybevétele alatt született, és az újabb gyermek születését megelőzően utolsóként született gyermek jogán megállapított terhességi-gyermekágyi segély naptári napi alapja magasabb összegű, mint a minimálbér kétszeresének harmincadrésze, ezért részére a magasabb összeg alapulvételével kerül sor az ellátás naptári napi összegének megállapítására, a csecsemőgondozási díj napi összege 11 600 x 70% = 8120 Ft.
(A fenti 4. és 5. példában azért lehet a kedvezményszabályt alkalmazni, mert a jogosult megfelel annak a feltételnek, hogy az előző gyermek után megállapított gyed, gyes ideje alatt születik meg az újabb gyermek és az előző gyermek jogán megállapított terhességi-gyermekágyi segély/csecsemőgondozási díj alapja kizárólag a jogosultság kezdőnapján fennálló foglalkoztatónál elért jövedelem figyelembevételével került megállapításra.)
[Lásd a 1997. évi LXXXIII. törvény 42. § (4a) bek. és (4b) bekezdésében.]
4. Az igénylő anya 2014. 06. 02-ától 2016. 12. 31-éig "A" munkáltatónál állt jogviszonyban, ahol havi 500 000 Ft volt a munkabére. 2017. január 1-jétől munkáltatót vált és munkaviszonyban állóként jelenleg is biztosított "B" munkáltatónál. Munkaviszonyában heti 40 órás munkaidőben dolgozik. Munkabére szintén havi 500 000 Ft. 2017. június 30-án megszületik első gyermeke. A szülés napjától csecsemőgondozási díjat igényel.
Az irányadó időszak 2017. 01. 01-jétől 2017. 03. 31-éig tart. Miután az irányadó időszakban nem rendelkezik sem 180 napi, sem 120 napi pénzbeliegészségbiztosításijárulék-alapot képező jövedelemmel, így a minimálbér kétszerese alapján kell az ellátást megállapítani, mert a tényleges jövedelme magasabb, mint a minimálbér kétszerese.
A csecsemőgondozási díj naptári napi alapja 255 000 Ft/30 = 8 500 (100%). a csecsemőgondozási díj naptári napi összege 8500 x 70% = 5950 Ft.
Megjegyzés: Ha a gyermek júliusban születik, akkor már a 120 napi jövedelem alapján lehetne számolni, feltéve, hogy a számítási időszakban nem volna kieső idő, ami kedvezőbb naptári napi összeget eredményezne.
[Lásd a 1997. évi LXXXIII. törvény 42. § (3) bekezdésében.]
5. A kérelmező anya 2012. 02. 15-étől munkaviszonyban állóként jelenleg is biztosított. Munkaviszonyában heti 40 órás (napi 8 órás) munkaidőben dolgozott. Munkabére havi 300 000 Ft. Az igénylő csecsemőgondozási díjban részesült a 2016. 01. 06-án született gyermeke jogán. A csecsemőgondozási díj naptári napi alapja 10 200 Ft volt. 2016. 06. 22-étől gyermekgondozási díjban részesül. 2017. 01. 01-jétől a gyed mellett napi 4 órás munkaidőben visszament a munkahelyére dolgozni. Munkabére havi 200 000 Ft. A gyermekgondozási díj folyósításának ideje alatt, 2017. 11. 05-én megszületik a második gyermeke. 2017. 11. 01-jétől csecsemőgondozási díjat igényel.
Saját betegsége jogán táppénzben részesül 2017. május hónapban 11 napot, első gyermeke betegsége jogán táppénzben részesül áprilisban 13 napot, márciusban 15 napot.

Számítási időszak

Kieső
napok
száma

Tárgyhavi számítási
időszakhoz figye-
lembe vehető jöve-
delemmel ellátott
napok száma

NAV-hoz

bevallott

havi
jövedelem
(Ft)

Figyelembe
vehető jöve-
delem (Ft)

2017. 01. 01.-2017. 01. 31.

0

7

200 000

45 161

2017. 02. 01.-2017. 02. 28.

0

28

200 000

200 000

2017. 03. 01.-2017. 03. 31.

15

16

103 200

103 200

2017. 04. 01.-2017. 04. 30.

13

17

113 500

113 500

2017. 05. 01.-2017. 05 31.

11

20

129 000

129 000

2017. 06. 01.-2017. 06. 30.

0

30

200 000

200 000

2017. 07. 01.-2017. 07. 31.

0

31

200 000

200 000

2017. 08. 01.- 2017. 08.31.*

0

31

350 000

350 000

Összesen

180

1 340 861

* 150 000 Ft prémiumban részesül.

Az irányadó időszak 2016. 01. 01-jétől 2017. 08. 31-éig, a számítási időszak 2017. 01. 24-étől 2017. 08. 31-éig tart.
A csecsemőgondozási díj naptári napi alapja 1 340 861 Ft/180 = 7449,22 Ft (100%).
A kismama részére az első gyermeke jogán megállapított csecsemőgondozási díj napi alapja kedvezőbb, mint a második gyermek jogán megállapított csecsemőgondozási díj napi alapja, ezért az első gyermek jogán megállapított csecsemőgondozási díj napi alapjának, azaz a napi 10 200 Ft alapulvételével kell megállapítani a csecsemőgondozási díj napi összegét: 10 200 x 70% = 7140 Ft.
[Lásd a 1997. évi LXXXIII. törvény 42. § (4a) bek. és (4b) bekezdésében.]
________________________________________________________________________________________________________________________
A csecsemőgondozási díj összege
Nem változott.
A csecsemőgondozási díj összegének megállapításakor csak az ellátásra való jogosultság kezdőnapján fennálló biztosítási jogviszonyban elért jövedelmet lehet figyelembe venni.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 39/A. §-ában.]
A csecsemőgondozási díjat részben a táppénzszabályok szerint kell megállapítani (ha a jogosult az irányadó időszakban legalább 180 napi, NAV felé bevallott pénzbeliegészségbiztosításijárulék-alapot képező jövedelemmel rendelkezik). Az irányadó időszak kezdete ez esetben a szülési szabadság - munka törvénykönyve szerint meghatározott - kezdőnapját megelőző harmadik hónap utolsó napjától az előző év első napjáig tart, ha a biztosítás folyamatos.
Ha a jogosultnak az irányadó időszakban bármely okból nincs 180 napi jövedelme, de van a Tbj. 5. § szerinti 180 nap folyamatos biztosításban töltött napja, és rendelkezik az irányadó időszakban legalább 120 napi jövedelemmel, akkor az alapján kell a csecsemőgondozási díjat meghatározni.
Ha a fenti feltételek egyikének sem felel meg a biztosított, akkor a csecsemőgondozási díj napi alapja a jogosultság kezdőnapján érvényes havi minimálbér kétszeresének (2017-ben 255 ezer forintnak) a harmincadrésze, azaz 8500 forint.
Ha a biztosított - pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező - jövedelme az irányadó időszakban nem éri el a minimálbér kétszeresét, az ellátás alapja a tényleges, ennek hiányában a szerződés szerinti jövedelem. Ha a biztosított nem rendelkezik legalább 30 naptári napi jövedelemmel, akkor csak az egészségbiztosításról szóló törvényben meghatározott szerződés szerinti jövedelemmel lehet számolni.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42. § (2)-(3) bekezdéseiben.]
Aki az álláskeresési támogatás folyósításának az ideje vagy a folyósítás szünetelése alatt (például az első gyermek után gyedben részesül az anya, és emiatt szünetel az álláskeresési támogatás folyósítása, és ezen időtartam alatt születik az újabb gyermek) vagy az álláskeresési támogatás folyósításának megszűnését követő 42 napon belül szül, annak a csed összegét a jogosultság kezdőnapján érvényes minimálbér alapulvételével kell megállapítani, de az nem haladhatja meg az álláskeresési támogatás, illetve a vállalkozói járadék alapját képező összeg harmincadrészét.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 26. § (2) bekezdésében.]
A csecsemőgondozási díj mértéke a napi átlagkereset 70 százaléka, és nincs felső korlátja.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42. § (1) bekezdésében.]
Az ellátás adóköteles, de sem egészségbiztosítási, sem nyugdíjjárulékot nem kell fizetni utána.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 21. §-ában.]
Kedvezményszabály a csednél
Nem változott.
Ha a második, harmadik vagy többedik gyermek úgy születik meg, hogy az anya még az előző gyermek után járó gyermekgondozási díjat vagy gyest veszi igénybe, akkor az újabb gyermek után járó csecsemőgondozási díj naptári napi alapja nem lehet kevesebb, mint az előző gyermek után megállapított terhességi-gyermekágyi segély, illetve csecsemőgondozási díj napi alapja.
Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a gyermekgondozási díj vagy a gyes lejártát követő egy éven belül születik meg a következő gyermek. A kedvezményszabályt csak akkor lehet alkalmazni, ha a megállapított csed napi alapját ugyanazon biztosítási jogviszonyban szerzett jövedelem alapján állapítják meg, mint a korábbi terhességi-gyermekágyi segély vagy csecsemőgondozási díj napi alapját.
A jogszabály azokra az apákra, gyámokra, örökbe fogadó anyákra is vonatkozik, akik az előző gyermek után a terhességi-gyermekágyi segély/csed hátralevő részére váltak jogosulttá, és a következő gyermek esetében is a csed hátralevő időtartamára szereznek jogosultságot.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42. § (4a)-(4b) bekezdéseiben.]
Az újonnan megállapított ellátások esetében azon terhességi-gyermekágyi segély összegét is figyelembe kell venni, amelynek folyósítására azért nem került sor, mert a 2013. július 14-én hatályos szabályok alapján megállapított terhességi-gyermekágyi segély összege volt a kedvezőbb.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 82/J. §-ában.]
Gyermekgondozási díj (gyed)
Változás 2017. január 1-jétől.
Gyedre akkor jogosult a biztosított szülő, ha a gyermek születését megelőző két éven belül 365 napon át biztosított volt, és a gyermeket a saját háztartásában neveli.
Megszűnt a különbség a szülő nő és az egyéb személyek (apa, örökbe fogadó szülő, gyám) jogosultsági feltétele között. Mindenkinek a gyermek születését megelőző két éven belül kell 365 nap biztosításban töltött időt összegyűjtenie. (Korábban az apának, a gyámnak, az örökbe fogadó szülőnek az igénylést megelőzően kellett 365 nap biztosítási idővel rendelkeznie.)
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/A. § (1) bekezdésében.]
Nem változott.
A szükséges 365 napba a közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideje folytatott tanulmányok idejéből 180 naptári nap számít bele (vagyis emellett legalább fél évet dolgozni is kell). Bele kell számítani a biztosítás megszűnését követően folyósított baleseti táppénz idejét, valamint a rehabilitációs járadék, rehabilitációs ellátás folyósításának idejét is.
A gyed idejére fizetés nélküli szabadságot kell kivenni.
A gyedjogosultság szempontjából saját háztartásban nevelésnek az minősül, ha a gyermek a szülővel közös háztartásban életvitelszerűen együtt él, és a gyermeket a szülő neveli, illetve gondozza. Mindez a diplomás gyedre is vonatkozik.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/A. § (4) bekezdésében és 42/F. §-ában.]
Szülőnek a vér szerinti és az örökbe fogadó szülőt, a szülővel együtt élő házastársat kell tekinteni, továbbá azt, aki a saját háztartásában élő gyermeket örökbe kívánja fogadni - és az erre irányuló eljárás már folyamatban van -, valamint a családba fogadó gyámot.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/C. §-ában.]
A gyedre jogosultság szempontjából nem minősül szülőnek a gyermekvédelmi gyám és a nevelőszülő, függetlenül attól, hogy a nála elhelyezett, gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekhez kirendelték-e gyámként. Részükre tehát nem állapítható meg gyed.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 5/B. § p) pontjában és 42/A. § (2) bekezdésében.]
Azok is jogosultak gyedre, akik csak a 168 napos csecsemőgondozási díj fennmaradt időtartamára szereztek jogosultságot (mint például a vér szerinti apa, ha az anya meghal vagy kórházban ápolják, a gyám, az örökbe fogadó anya), és a biztosítási jogviszonyuk a terhességi-gyermekágyi segély/csecsemőgondozási díj időtartama alatt szűnik meg. Ennek feltétele, hogy terhességi-gyermekágyi segélyre/csecsemőgondozási díjra való jogosultságuk a biztosítási jogviszony fennállása alatt keletkezett, és a gyermeket saját háztartásban nevelik. Ezt a lehetőséget a jogszabály jogosultsághoz köti. Tehát az anya akkor is kaphat gyermekgondozási díjat, ha jogosult az ellátásra, csak azt nem folyósították, és ez idő alatt szűnik meg a biztosítási jogviszony.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/A. § (1) bek. b) pontjában.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Példák gyedre
1. Az igénylő 2013. 07. 01-jétől 2015. 01. 31-éig állt biztosítási jogviszonyban. Az igénylő csecsemőgondozási díjban részesült 2015. 01. 02-án született gyermeke jogán. A csecsemőgondozási díj naptári napi alapja 10 300 Ft. 2015. 06. 19-étől gyermekgondozási díjban részesül. Gyermekgondozási díj folyósítása mellett 2016. 11. 01-jétől munkaviszonyban állóként jelenleg is biztosított. Munkaviszonyában heti 40 órás munkaidőben dolgozik. Munkabére havi 310 000 Ft.
2017. 04. 05-én megszületik második gyermeke. A szülés napjától csecsemőgondozási díjban részesül, majd 2017. 09. 20-ától gyermekgondozási díjat igényel. Gyermekgondozási díjra nem lesz jogosult, mert a gyermek születését megelőző 2 éven belül nem rendelkezik 365 nap biztosításban töltött idővel (csak 155 nap biztosításban töltött napja van). A gyermekgondozási díj esetében a 365 nap előzetes biztosításban töltött időbe nem lehet beleszámítani a biztosítási jogviszony megszűnését követően folyósított (ún. passzív) ellátás idejét. Csecsemőgondozási díjra azért volt jogosult, mert ott az előzetes 365 napba beleszámítják a passzív jogon folyósított csed és gyed idejét is.
[Lásd a 1997. évi LXXXIII. törvény 42/A. § (1) bek. és (3) bekezdéseiben.]
2. Az anya 2011. 08. 15-étől áll biztosítási jogviszonyban "A" munkáltatónál. 2015. 07. 27-én született gyermeke után 3150 Ft-os napi alappal részesült csecsemőgondozási díjban. A gyermekgondozási díjat 2016. 01. 11-étől keresőtevékenység folytatása mellett apa veszi igénybe, mert az ő jövedelme alapján magasabb összegű a gyermekgondozási díj. Az anya fizetés nélküli szabadságon otthon van, a biztosítása szünetel az általános szabályok szerint. 2017. 08. 03-án megszületik a második gyermek. Anya ettől a naptól csecsemőgondozási díjat igényel. Nem lesz jogosult sem csecsemőgondozási díjra, sem gyermekgondozási díjra, mert a gyermek születését megelőző két éven belül nem rendelkezik 365 nap biztosításban töltött idővel, hiszen amíg apa részesült gyermekgondozási díjban az első gyermek után, addig anya biztosítási jogviszonya szünetelt.
[Lásd a 1997. évi LXXXIII. törvény 42/A. § (1) bekezdésében.]
3. 2016. augusztus 20-án született gyermek után 2017. február 3-áig az anya részesül csecsemőgondozási díjban. 2017. február 4-étől az apa kívánja a gyermekgondozási díjat a gyermek után igénybe venni. (Apa 2016. január 1-je óta rendelkezik munkaviszonnyal, előtte évekig regisztrált munkanélküli volt.) Apa nem lesz jogosult gyedre, mert a gyermek születése napját megelőző két éven belül nem rendelkezik 365 nap biztosításban töltött idővel. (A jogszabály-módosítást megelőzően jogosult lett volna, hiszen a 2016. december 31-éig hatályos rendelkezés szerint a gyermekgondozási díj igénylését megelőző két éven belül rendelkezett volna 365 nap előzetes biztosítási idővel.)
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/A. § (1) bekezdésében.]
4. A kismama 2014. 05. 10-étől katás egyéni vállalkozóként biztosított. 2017. 02. 22-étől heti 30 órás munkaviszonyt létesít. Így egyidejűleg fennálló többes jogviszonya lesz. 2017. 07. 11-én gyermeke születése napjától először csecsemőgondozási díjat, majd 2017. 12. 26-ától gyermekgondozási díjat igényel a munkaviszonyában.
Sem csecsemőgondozási díjra, sem gyermekgondozási díjra nem lesz jogosult a munkaviszonyában, mert nincs a gyermekszületést megelőző két éven belül 365 nap biztosításban töltött ideje.
Csecsemőgondozási díjra és gyermekgondozási díjra is a katás egyéni vállalkozásában válik csak jogosulttá, 81 300 Ft alapulvételével, kivéve, ha magasabb összegű járulékfizetést vállalt.
[Lásd a 1997. évi LXXXIII. törvény 42/A. § (1) bekezdésében.]
5. Az igénylő 2008. 04. 01-jétől munkaviszonyban állóként jelenleg is biztosított. Az igénylő terhességi-gyermekágyi segélyben részesült a 2014. 02. 21-én született gyermeke jogán. A terhességi-gyermekágyi segély naptári napi alapja 11 450 Ft. 2014. 08. 08-ától 2016. 02. 21-éig gyermekgondozási díjban, majd gyermekgondozást segítő ellátásban részesült. A gyermekgondozást segítő ellátás lejártát követő naptól (2017. 02. 22) ismét dolgozik. Munkabére havi 320 000 Ft. 2017. 06. 15-én megszületik a második gyermeke. A gyermek születése napjától csecsemőgondozási díjat, majd 2017. 11. 30-ától gyermekgondozási díjat igényel.

Számítási időszak

Kieső
napok
száma

Tárgyhavi számítási
időszakhoz figye-
lembe vehetőjöve-
delemmel ellátott
napok száma

NAV-hoz

bevallott

havi
jövedelem
(Ft)

Figyelembe
vehetőjöve-
delem (Ft)

2017. 02.22.-2017. 02. 28.*

0

7

80 000

80 000

2017. 03. 01.-2017. 03. 31.

0

31

320 000

320 000

2017. 04. 01.-2017. 04. 30.

0

30

320 000

320 000

2017. 05. 01.-2017. 05. 31.

0

31

320 000

320 000

2017. 06. 01.-2017. 06. 30.

16

14

150 000

150 000

Összesen

113

1 190 000

1 190 000

* Megjegyzés: 2017. 02. 21-éig gyesben részesül, így ezen időszak alatt pénzbeliegészségbiz-

tosításijárulék-alapot képező jövedelemmel nem rendelkezik.

Az irányadó időszak 2016. 01. 01-jétől 2017. 08. 31-éig tart. A gyermekgondozási díj naptári napi alapja 1 190 000 Ft / 113 = 10 530,97 Ft (100%).
Mivel az első gyermek jogán megállapított ellátás alapja kizárólag a jogosultság kezdőnapján fennálló foglalkoztatónál elért jövedelem figyelembevételével került megállapításra, és a kismama részére az első gyermeke jogán megállapított terhességi-gyermekágyi segély napi alapja kedvezőbb, mint a második gyermek jogán megállapított gyermekgondozási díj napi alapja, ezért a második gyermek jogán megállapított gyermekgondozási díjat a kedvezőbb, azaz a napi 11 450 forint alapulvételével kell megállapítani, így a gyermekgondozási díj napi összege 11 450 x 70% = 8015 Ft, de a havonta folyósított gyermekgondozási díj nem lehet több, mint a 2017. 01. 01-jétől érvényes gyedmaximum összege, azaz 178 500 Ft.
[Lásd a 1997. évi LXXXIII. törvény 42/D. § (5) bek. és (6) bekezdésében.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Gyed folyósítási ideje
Nem változott.
Aki megszerezte a gyedre a jogosultságot, annak a gyermek kétéves koráig jár az ellátás, függetlenül attól, hogy hányadik gyermekre tekintettel igényli azt.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/B. § (1) bekezdésében.]
A gyedet legkorábban a csecsemőgondozási díj - vagy annak megfelelő időtartam - lejártát követő naptól lehet megállapítani. Az ikergyermekek után a gyed a gyermekek hároméves koráig jár.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/B. § (1) bekezdésében.]
Ha a gyedfolyósítás idején a gyermek meghal, a gyedet az elhalálozás időpontját követő hónap első napjától kell leállítani. Ha a halál időpontjától számítva az adott hónapból 15 napnál kevesebb van hátra, az elhalálozást követő 16. naptól szűnik meg a gyed folyósítása.
Ha ikergyermekek esetén az egyik gyermek a gyermekgondozási díjra való jogosultság ideje alatt meghal, a gyed addig jár, ameddig egygyermekesként a gyedjogosultság fennáll.
Ha az általános szabályokon túl, már a plusz egyéves meghosszabbítás ideje alatt hal meg a gyermekek egyike, az elhalálozás időpontját követő hónap első napjától, vagy ha addig a halál időpontjától számítva az adott hónapból 15 napnál kevesebb van hátra, akkor az elhalálozást követő 16. naptól szűnik meg a jogosultság.
A fenti szabály ellenére sem lehet a gyedet a jogosultsági időn túl folyósítani.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/C. § (1) bek., (3) bekezdésében.]
Diplomás gyed
Nem változott.
Diplomás gyermekgondozási díjra jogosult az a szülő nő is, aki
■ az általános szabályok szerint gyermekgondozási díjra nem jogosult;
■ a gyermeke születését megelőző két éven belül államilag elismert felsőoktatási intézményben magyar nyelvű nappali képzésben legalább két félév aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkezik, azzal, hogy egy félévre csak egy aktív hallgatói jogviszony vehető figyelembe;
■ gyermeke a hallgatói jogviszony fennállása alatt vagy a hallgatói jogviszony szünetelését, illetve megszűnését követő egy éven belül születik meg;
■ a gyermeket saját háztartásában neveli;
■ magyar állampolgár, vagy másik EGT-tagállam állampolgára, és a szülés időpontjában rendelkezik magyarországi bejelentett lakóhellyel.
Ezeknek a feltételeknek együttesen kell fennállni a "diplomás gyedre" való jogosultsághoz.
A diplomás gyermekgondozási díj a gyermek születésének napjától a gyermek egyéves koráig jár.
A vér szerinti apa akkor jogosult a diplomás gyedre, ha a szülőnő meghal, vagy az anya a szülőnőre vonatkozó feltételek valamelyikének nem felel meg, az apa viszont a feltételek mindegyikének megfelel.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/E. § (1)-(4) bek., (8)-(10) bekezdéseiben.]
A diplomás gyedre való jogosultsági feltételek között meghatározott két aktív félév megállapításához a gyermek születését megelőző két éven belüli aktív félévekben összesen 260 naptári napi hallgatói jogviszonnyal kell rendelkezni.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/E. § (1) bek. b) pontjában, a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 26/D. § (1) bekezdésében.]
A diplomás gyed összege felsőfokú alapképzésben részt vevő hallgató esetén a jogosultság kezdőnapján érvényes minimálbér (2017-ben havi 127 500 ezer forint), mesterképzés esetén a jogosultság kezdőnapján érvényes garantált bérminimum (2017-ben havi 161 ezer forint) 70 százaléka.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/E. § (5)-(7) bekezdéseiben.]
Gyedszámítás
Nem változott.
A gyed összegének számításánál a jogosultság első napján fennálló biztosítási jogviszonyban elért jövedelmet kell figyelembe venni.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 39/A. § (1) bekezdésében.]
A gyed alapját a táppénzszabályokhoz hasonlóan kell számolni, azonban csak a törvény 48. § (1)-(3) bekezdését lehet figyelembe venni.
Ha van az irányadó időszakban bevallott 180 napi jövedelem, akkor az alapján, ha nincs 180 napi jövedelem, de a biztosított rendelkezik 180 napi - a Tbj. 5. §-ában meghatározott - folyamatos biztosításban töltött idővel és 120 napi jövedelemmel, akkor a 120 napi jövedelem alapján kell a gyedet megállapítani.
Ha 120 napi jövedelem sincs az irányadó időszakban, de van a Tbj. 5. §-a szerinti 180 napi folyamatos biztosításban töltött idő, akkor a 30 és 119 nap közötti tényleges jövedelem alapján kell megállapítani a gyed alapját.
Ha még 30 napnyi jövedelem sincs, akkor a szerződés szerinti jövedelemmel kell számolni.
Ha nincs a biztosítottnak 180 napi - a Tbj. 5. § szerinti - folyamatos biztosításban töltött ideje, vagy megszakadt a biztosítás folyamatossága, akkor a minimálbér kétszerese alapján kell a gyedet megállapítani, kivéve, ha a tényleges jövedelem (amivel csak akkor kell számolni, ha van 30 napnyi belőle) vagy a szerződés szerinti jövedelme ennél kevesebb.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/D. § (2)-(3) bek., 48. § (1)-(3) bekezdéseiben.]
Annak, aki az álláskeresési támogatás folyósításának a szünetelése alatt válik gyedre jogosulttá, a gyedet a jogosultság kezdőnapján érvényes minimálbér alapulvételével kell megállapítani, de az összeg nem haladhatja meg az álláskeresési támogatás, illetve a vállalkozói járadék alapját képező összeg harmincadrészét.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 26. § (2) bekezdésében.]
A gyed szüneteltethető, de összege a szüneteltetést követően azonos a jogosultság kezdőnapján megállapítottal.
A gyermekgondozási díj adóköteles jövedelem, abból az adószabályok szerint adót (előleget) és nyugdíjjárulékot kell levonni, de pénzbeli egészségbiztosítási járulék nem terheli.
A gyermekgondozási díj legmagasabb összege továbbra is legfeljebb a minimálbér (2017-ben havi 127 500 forint) kétszeresének a 70 százaléka lehet (vagyis 2017-ben havi 178 500 forint).
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/D. § (1) bekezdésében.]
Kedvezményszabály a gyednél
Nem változott.
Második vagy többedik gyermek születésekor, ha az anya gyedben vagy gyesben részesül, vagy már ellátásban nem részesül ugyan, de a folyósítás megszűnésétől számítva még nem telt el egy év, akkor a gyed naptári napi alapját össze kell hasonlítani az előző gyermek után folyósított csecsemőgondozási díj naptári napi alapjával, és amelyik kedvezőbb, azt kell részére megállapítani.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/D. § (5) bekezdésében.]
E kedvezményszabály csak akkor alkalmazható, ha a korábban megállapított csecsemőgondozási díj napi alapját is abban a jogviszonyban elért jövedelem alapján számolták ki, mint az újabb gyermek után megállapított gyermekgondozási díj naptári napi alapját.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/D. § (6) bekezdésében.]
Amennyiben lehetséges alkalmazni a speciális kedvezményszabályt a megállapított ellátások esetében, akkor figyelembe kell venni azon megállapított terhességi-gyermekágyi segély összegét is, amelyet a biztosított részére azért nem folyósítottak, mert a 2013. július 14-én hatályos szabályok alapján megállapított terhességi-gyermekágyi segély összege volt a kedvezőbb.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 82/J. §-ában.]
Gyedmaximum felülvizsgálata
Nem változott.
Minden maximális összegben megállapított gyed összegét felül kell vizsgálni, és a tárgyévre érvényes összeghatár figyelembevételével január 1-jei időponttól újra meg kell állapítani.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/D. § (4) bekezdésében.]
A hallgatói vagy diplomás gyed összegét is hivatalból felül kell vizsgálni január 15-éig, és a tárgyévre érvényes kötelező legkisebb munkabér, illetve garantált bérminimum figyelembevételével január 1-jei időponttól újra meg kell állapítani.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/E. § (9) bekezdésében.]
Munkavégzés gyed mellett
Nem változott.
A gyed folyósításának teljes tartama alatt - korlátlan időtartamban - lehet munkát végezni, legkorábban a csecsemőgondozási díj lejártát követő naptól. A diplomás/hallgatói gyed esetében keresőtevékenységet a gyermek születését követő 169. naptól lehet folytatni.
Az ellátást bármelyik szülő igénybe veheti, és folytathat mellette keresőtevékenységet. Tehát ha az anya helyett az apa kéri az ellátást, és dolgozik a gyed mellett, akkor az ellátásra való jogosultság kezdőnapjától jár a gyed.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/C. § (1) bek. és a 42/E. § (4a) bekezdésében.]
Ha keresőtevékenység mellett apa veszi igénybe a gyedet és anya otthon marad a gyermekkel, az általános szabályok szerint szünetel a biztosítása az anyának.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 8. §-ában.]
Keresőtevékenység a Tbj. 5. §-ában meghatározott biztosítási jogviszonyban, valamint egyszerűsített foglalkoztatás keretében végzett személyes tevékenység. Ez azt jelenti, hogy például ha a gyed folyósításának ideje alatt felmondanak a biztosítottnak, akkor a felmentési időre járó díjazás nem zárja ki a gyed folyósítását.
Nem minősül keresőtevékenységnek az ellátásra való jogosultság kezdőnapját megelőzően végzett tevékenységből származó jövedelem - ideértve a szerzői jog védelme alatt álló alkotásért járó díjazást és a személyijövedelemadó-mentes tiszteletdíjat is -, ha az az ellátás folyósításának ideje alatt kerül kifizetésre.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/C. § (1) bekezdésében.]
Nyugdíjjárulék gyedből
Nem változott.
A gyed összegéből 10 százalék nyugdíjjárulékot kell levonni.
A gyed összegéből levont 10 százalék nyugdíjjárulékból érvényesíteni lehet a családi járulékkedvezményt azoknál, akiknél a gyed folyósítása alatt fennáll a biztosítási jogviszony - mondja ki a társadalombiztosítás ellátásairól szóló törvény 24/A. §-a.
A gyed összegéből személyijövedelemadó-előleget is kell vonni, így a biztosítottak esetében családi kedvezmény is érvényesíthető az ellátásból.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 19. §-ában.]
Csed és gyed igénylése, folyósítása
Nem változott.
A csed iránti kérelemmel egyidejűleg, egy nyomtatványon be lehet nyújtani a gyed iránti kérelmet is. (Az egyes ellátások iránti igényeket külön-külön is be lehet nyújtani.)
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/B. § (2) bekezdésében.]
Aki egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonnyal rendelkezik, és minden jogviszonyában egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett, a táppénz, a baleseti táppénz, a csecsemőgondozási díj iránti kérelmét minden jogviszonyában oda kell benyújtania, ahol az ellátás iránti kérelme keletkezik. Minden jogviszonyban külön fogják megállapítani és folyósítani, függetlenül attól, hogy bármelyik jogviszonyában működik-e társadalombiztosítási kifizetőhely.
A gyedmaximum miatt a gyed iránti kérelmet a többes jogviszonyban állók esetében a járási hivatal bírálja el, hiszen a gyedmaximumot nem jogviszonyonként kell megállapítani.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 63. § (1) bekezdésében.]
Ha a biztosított a szülés időpontjától igényli a csedet, és az ellátást a egészségbiztosítási feladatokat ellátó járási hivatal bírálja el, csak az igényt kell benyújtani, a születési anyakönyvi kivonatot nem. Ha a kérelmet társadalombiztosítási kifizetőhely bírálja el, a születési anyakönyvi kivonat másolatát csatolni kell.
A gyed iránti igényt is a foglalkoztatóhoz (munkáltatóhoz) kell - az előírt nyomtatványon - írásban benyújtani.
A gyed igényléséhez csak akkor kell csatolni a gyermek születési anyakönyvi kivonatának másolatát, ha ugyanazon gyermekre vonatkozóan más személy igényli az ellátást, mint akinek a részére a csedet megállapították.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 39/A. §-ában, 41. § (2) bekezdésében.]
Ha a gyermekgondozási díj iránti kérelmet a szülési szabadság vagy az annak megfelelő időtartam lejárta előtt nyújtják be, a kérelem elbírálására vonatkozó határidő kezdőnapja a szülési szabadság (illetve az annak megfelelő időtartam) lejártát követő nap.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 40. § (3) bekezdésében.]
Ha a biztosított a csedet a szülés várható időpontja előtt kéri, a kérelemhez csatolni kell a terhesállományba vételi orvosi igazolást vagy a várandós gondozási kiskönyv másolatát.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 39/A. §-ában, 41. § (1) bekezdésében.]
Ha a foglalkoztatónál nincs társadalombiztosítási kifizetőhely, az igénybejelentő nyomtatványt a foglalkoztatói igazolással együtt a munkáltató öt napon belül köteles az illetékes járási hivatalhoz továbbítani.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 37. §-ában, 41. § (2) bekezdésében.]
A csecsemőgondozási díj és a gyermekgondozási díj esetében az elbíráló szervnek akkor is határozatot kell hoznia az ellátás folyósításának időtartamáról és naptári napi összegéről, ha az ellátás megállapításra kerül. A határozat formája közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 72. § (4) bekezdése szerinti egyszerűsített határozat. Az egyszerűsített határozat nem tartalmazza az indoklást és a határozattal szembeni jogorvoslatról való tájékoztatást.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42. § (5) bekezdésében.]
A diplomás gyed esetén, ha a szülőnő biztosított, a kérelmét a foglalkoztatóhoz kell benyújtania. Ha nem biztosított, vagy ha az ellátást a gyermek vér szerinti apja kéri, a kérelmet a lakóhely szerint illetékes fővárosi vagy megyei kormányhivatalhoz kell benyújtani. A kérelemhez csatolni kell a hallgatói jogviszonyról szóló igazolást és a gyermek születési anyakönyvi kivonatának másolatát, valamint ha a kérelmező az EGT más tagállamának állampolgára, a magyarországi lakcíméről kiadott hatósági igazolvány másolatát is.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 62. § (1a) bek., 61. § (5b) bek., a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 38. § (12)-(14) bekezdéseiben.]
Gyedfolyósítás szünetelése
Változás 2017. január 1-jétől.
Nem jár a gyed akkor sem, ha a gyermeket minibölcsődében vagy munkahelyi bölcsődében helyezték el, kivéve, ha a jogosult keresőtevékenységet folytat. (Korábban a folyósítási tilalom csak a bölcsődére, a családi bölcsődére és a napközbeni gyermekfelügyeletre vonatkozott.)
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/C. § (1) bek. d) pontjában.]
Nem változott.
Továbbra sem lehet a gyedet folyósítani, ha
■ a jogosult a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 4. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott egyéb rendszeres pénzellátásban részesül, ide nem értve a táppénzt, a baleseti táppénzt, a csecsemőgondozási díjat, a gyermekgondozási díjat, a gyermekgondozási támogatást, az álláskeresési járadékot és segélyt, a vállalkozói és a munkanélküli-járadékot, valamint az álláskeresést ösztönző juttatást, vagy ha a jogosult rendszeres pénzellátásban részesül, és a csecsemőgondozási díjra vagy a gyermekgondozási díjra való jogosultság kezdőnapján pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett;
■ a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték, nevelésbe vették, továbbá ha harminc napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el;
■ a jogosult előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztés-, elzárásbüntetését tölti.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 42/C. §-ában.]
Ellátásválasztás
Nem változott.
Aki egyidejűleg jogosult lenne táppénzre, baleseti táppénzre, valamint ugyanazon gyermek jogán csecsemőgondozási díjra, gyedre, gyesre, gyetre, az ezek közül csak egyet választhat. Ha azonban gyed, gyes mellett végez munkát, és keresőképtelenné válik, akkor táppénzt is kaphat.
Az újonnan választott ellátás összegéből az ellátást folyósító szerv levonhatja az addig folyósított nettó ellátás összegét.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 25/B. §-ában.]
Ha a biztosított ugyanazon gyermek jogán választott a pénzbeli ellátások közül, családtámogatási kérelmét a családtámogatási feladatokat ellátó kormányhivatalhoz kell benyújtania, pénzbeli ellátási igényét pedig az egészségbiztosítási feladatokat ellátó kormányhivatalhoz, vagy ha a foglalkoztatójánál társadalombiztosítási kifizetőhely működik, a társadalombiztosítási kifizetőhelyhez. Egyúttal be kell jelentenie, hogy kéri, szüntessék be másik ellátása folyósítását.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 39. § (1)-(3) bek., a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 25/B. § (1) bekezdésében.]
Együtt folyósítható ellátások
Nem változott.
A különböző korú gyerekek jogán járó ellátások együttesen is folyósíthatóak. Ez azt jelenti, hogy három gyermek esetén akár három ellátás egyidejűleg is folyósítható (például a 2,5 éves gyermek után járó gyes, a 1,5 éves gyermek után a gyed és az újszülött csecsemő után a csed). Azaz egyidejűleg több ellátás is folyósítható, de csak egy személy részére, vagyis valamennyi ellátásra egyidejűleg mindig csak egy személy válhat jogosulttá.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 39. § (4)-(6) bekezdéseiben.]
Levonható a szülő pénzbeli ellátásának összegéből a másik szülő gyermek után jogalap nélkül felvett pénzbeli ellátása vagy gyermekgondozási támogatása, ha erről mindkét szülő egybehangzóan nyilatkozik. Ha a szülők nem járulnak hozzá egybehangzó nyilatkozattal a levonáshoz, a jogalap nélkül felvett ellátást - felróhatóságra tekintet nélkül - az a szülő köteles visszafizetni, amelyik az ellátást felvette.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 66. § (1b) bekezdésében.]
Utazásiköltség-térítés
Új előírás 2017. január 1-jétől.
A tételes elszámolás alá eső hatóanyagot tartalmazó gyógyszerekkel történő ellátás igénybevétele céljából az utazás során felmerülő utazásiköltség-térítés megállapításához szükséges nyomtatványt (U.T.K. 30. vagy U.T.K. 20/a.) a gyógyszer kiadására jogosult egészségügyi szolgáltató, vagy az ellátócentrumban a beteget kezelő szakorvos is kiállíthatja és leigazolhatja.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 11. § (3) bekezdés c) pontjában és (7b) bekezdésében.]
Nem változott.
A járóbeteg-szakellátásra, a fekvőbeteg-gyógyintézetbe, továbbá gyógyászati ellátásra, rehabilitációra beutalt biztosítottat utazási költségeihez támogatás illeti meg,
■ ha orvos szakértői vizsgálatra utalták vagy rendelték be; vagy
■ ha a beutalás olyan egészségügyi szolgáltatóhoz történik,
■ amely a biztosított területi ellátására kötelezett, vagy
■ amely az előző pont szerinti egészségügyi szolgáltatónál a biztosított lakóhelyéhez (tartózkodási helyéhez) közelebb esik, ha az oda történő beutalásba a biztosított beleegyezett; vagy
■ a megfelelő feltételekkel rendelkező, bármely más - a biztosított lakóhelyéhez (tartózkodási helyéhez) legközelebb eső - egészségügyi szolgáltatóhoz történő beutalás esetén, ha az egészségügyi szolgáltató által nyújtott ellátás biztosítására a fent felsorolt egészségügyi szolgáltatók szakmai indokok alapján nem alkalmasak.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 22. § (1) bekezdésében.]
Utazásiköltség-térítésben részesíthető az anya, ha koraszülött gyermekét koraszülött-intézményben ápolják, és gyermekének anyatejellátása érdekében jelenik meg az egészségügyi szolgáltatónál.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 11. § (7a) bekezdésében.]
Utazásiköltség-térítés esetén a település közigazgatási határán belül történő utazás helyi utazásnak minősül, így az ilyen utazásokra nem jár utazásiköltség-térítés.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 5/B. § f) pontjában.]
A beteg magánjárművön is utazhat, ha egészségi állapota, betegsége miatt nem tud közforgalmú közlekedési eszközön utazni -a beutalásra jogosult orvosnak ilyenkor az utazási utalványon jelölnie kell ezt a tényt -, s utazásiköltség-térítésként kilométerenként 21 forintot kaphat. Akkor is csak ennyit, ha az utazáshoz kísérőre van szüksége (a kísérő viszont a hazaútra, illetve amikor a biztosítottért visszamegy, kilométerenként 18 forint utazásiköltség-térítést kaphat).
Az útiköltségigényt a jogosultnak az utolsó igazolt utazástól számított hat hónapon belül kell beadnia a lakóhelye szerint illetékes egészségbiztosítási feladatokat ellátó kormányhivatalnál vagy annak ügyfélszolgálatán.
A háziorvosnak, illetve a házi gyermekorvosnak távolsági közlekedési eszköz ingyenes igénybevételére jogosító, úgynevezett utazásiköltség-térítési utalványt kell kiállítania azon beteg részére,
■ akinek közgyógyellátásra jogosító igazolványa van;
■ aki krónikus betegsége vagy állandósult egészségi állapota miatt legalább havi egy alkalommal kezelésre jár, illetve kúraszerű ellátást vesz igénybe;
■ akinek a kezelésére szakorvosi vélemény alapján kijelölt egészségügyi szolgáltató távolabb van a lakóhelyétől (tartózkodási helyétől), mint a területi ellátására egyébként kötelezett egészségügyi szolgáltató.
A biztosított a következő orvos-beteg találkozón köteles átadni háziorvosának, házi gyermekorvosának - a "kiírt" egészségügyi szolgáltatás igénybevételének igazolásával együtt - a költségtérítési utalvány (például MÁV vagy Volán által) lepecsételt pénztári és ellenőrző szelvényét. Ha ezt nem teszi meg, hat hónapon belül nem állítható ki neki újabb utazásiköltség-térítési utalvány.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 11. § (14)-(22) bekezdéseiben.]
A sajátos nevelési igényű gyermekek utazási utalványán a feltüntetett időponttól csak akkor vehető igénybe az utazási költségekhez nyújtott támogatás, ha az utazási utalványt a kiállításától számított hat hónapon belül benyújtják a szakigazgatási szervhez. (Az ő esetükben az utazásiköltség-térítés érvényesítéséhez nem kell menetjegyet csatolni.)
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 11. § (1)-(3) bek., (6) bekezdésében.]
Egy utazási utalványon legfeljebb hatszori orvosnál történő megjelenés igazolható.
A legolcsóbb díjtételű, közigazgatási határtól közigazgatási határig szóló vasúti vagy buszmenetjegy ára téríthető meg, vagyis a hely- és pótjegyek ára nem, az esetleges jegyárkedvezményekkel viszont csökkenteni kell a térítést. A jogosultság igazolása az erre a célra rendszeresített, szigorú számadású, "utazási utalvány" elnevezésű nyomtatványon történik.
Sajátos nevelési igényű gyermek esetén az utazási utalvány kiállításakor fel kell tüntetni azt az időpontot, amikortól a gyermek jogosult az utazási utalványon megjelölt intézmény szolgáltatásának igénybevételére, így ezen időponttól kezdve állapítható meg utazásiköltség-térítés a fogyatékos gyermek utaztatásával kapcsolatban.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 22. § (4) bek., a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 11. § (6) bekezdéseiben.]
Jövedelemigazolás
Nem változott.
A szigorú számadású, kézzel kitöltendő jövedelemigazolást a munkáltatónak csak azon biztosítottak részére kell kiállítania, akik ezt írásban kérik a foglalkoztatótól. A foglalkoztatónak igazolást kell kiadnia arról, hogy átvette a biztosított jövedelemigazolás kiadása iránti írásbeli kérelmét.
Ha a biztosított a biztosítási jogviszony megszűnésekor írásban kéri a jövedelemigazolás kiállítását, továbbra is a kiállításra vonatkozó korábbi szabályok szerint kell eljárni.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 37/A. §-ában.]
Az igazolvány "Jövedelemigazolás" rovatában fel kell tüntetni, hogy a Jövedelemigazolás kiadásra került, vagy sem ("kérésre kiadva" vagy "nem kérte" szöveg javasolt). Ha kiadtak jövedelemigazolást, annak sorszámát is fel kell tüntetni.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 37/A. §-ában.]
Tb-igazolvány
Nem változott.
A foglalkoztató a munkavállalótól átvett igazolványba három napon belül bejegyzi a biztosítási jogviszony kezdetét, és az igazolványt a jogviszony megszűnéséig megőrzi.
Ha az igazolvány betelt, újat kell kiállítani, és ahhoz csatolni kell a visszamenőleg két éven belüli biztosítási időket tartalmazó igazolványokat.
Ha a biztosított az újabb biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyának kezdetekor az igazolványt nem adja át, a foglalkoztató köteles a biztosítottat felhívni, hogy azt az előző foglalkoztatójától szerezze be.
Ha a biztosított az igazolványt nem szerzi be, erről írásban kell nyilatkoznia. Az írásbeli felhívást és a biztosított nyilatkozatát a foglalkoztató köteles öt évig megőrizni. Ha az igazolványt a biztosított az előző foglalkoztatójától a felhívást követő 30 napon belül nem szerzi be, a foglalkoztató új igazolványt állít ki.
Nem kell a biztosítottat írásban felkérni az igazolvány utólagos beszerzésére, ha egyéni vállalkozóként vagy mezőgazdasági őstermelőként volt biztosított. Erről a biztosított írásban tett nyilatkozata elfogadható.
Ha a biztosítás megszüntetését követően a biztosított baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély/csed vagy gyermekgondozási díj iránti kérelmet nyújt be, a kérelemhez mellékelni kell a korábban átvett igazolványt. A folyósító szerv a pénzbeli ellátás és a baleseti táppénz folyósításának befejezésekor az igazolványba bejegyzi a passzív jogon folyósított ellátás időtartamát, és az igazolványt öt napon belül visszaadja (visszaküldi) a biztosítottnak.
Ha a biztosított az előző foglalkoztató által kiadott igazolványát az új biztosítási jogviszony létesítésekor nem adja át az új munkáltatójának, és az igazolvánnyal kapcsolatos hiánypótlási eljárás sem vezet eredményre - azaz azt a biztosított nem szerzi be -, a rendelkezésére álló adatok alapján kell elbírálni a kérelmet.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 37. §-ában.]
Az igazolványt az utolsó biztosításban töltött napon kell kiadni a volt biztosított részére.
A kifizetőhellyel rendelkező foglalkoztató a biztosítási jogviszony megszűnésekor az igazolványba - a biztosítás megszűnésének időpontján és a jövedelemigazolásra vonatkozó információkon kívül - bejegyzi a biztosítási jogviszony megszűnését közvetlenül megelőző két éven belül folyósított táppénz, terhességi-gyermekágyi segély/csed és gyermekgondozási díj időtartamát is.
Ha a biztosított a megszűnés évében pénzbeli ellátásban részesült, az annak alapját képező naptári napi jövedelmet már nem kell bejegyezni az igazolványba.
A megbízási szerződéssel létrejött biztosítási jogviszonyt nem kell bejegyezni az igazolványba, ha a megbízott személy a megbízás ideje alatt - igazoltan - rendelkezik más, biztosítási jogviszonnyal.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 37. §-ában.]
Ellátáskifizetés
Nem változott.
Az ügyintézési határidő nyolc nap - a közigazgatási eljárási szabályáról szóló törvény szabályainak megfelelő, úgynevezett sommás eljárás szerint -, ha a pénzbeli ellátások iránti kérelem a benyújtásakor rendelkezésre álló adatok alapján teljes mértékben teljesíthető.
A társadalombiztosítási kifizetőhely is köteles (nem csak a kormányhivatal, járási hivatal) az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamatot fizetni a jogosult részére, ha nem gondoskodik határidőben az ellátás kifizetéséről. Nem kell megfizetni a kamatot, ha az nem haladja meg az ezer forintot.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 69. §-ában.]
Visszafizetési, megtérítési kötelezettség
Nem változott.
Újra el kell bírálni a már megállapított pénzbeli ellátás összegét, ha az ellátásra való jogosultság kezdőnapjától számított egy éven belül az állami adóhatóságnál módosításra kerülnek az ellátás megállapításakor figyelembe vett számítási időszakra vonatkozó bevallott jövedelemadatok.
Ha az elbírálás során a biztosítottnak a bevallásban tett módosítás (önrevízió) miatt még jár ellátás, akkor azt ki kell utalni. Ha azonban többet utaltak, azt - felróhatóságra tekintet nélkül - vissza kell fizettetni azzal, aki az ellátást felvette.
Csak akkor kell a kiutalásról vagy a visszafizetésről intézkedni, ha a kiutalandó vagy a visszafizetendő összeg eléri az ezer forintot.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 39/C. §-ában, 66. § (1a) bekezdésében.]
Az, aki az egészségbiztosítás ellátásai közül pénzbeli ellátást, baleseti járadékot, baleseti táppénzt vagy utazási költséghez nyújtott támogatást jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított kilencven napon belül írásban kötelezik.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 66. § (1) bekezdésében.]
Ha az egészségbiztosítási ellátásra jogosult egészsége károsodik, az emiatt nyújtott táppénzt, baleseti táppénzt és járadékot annak kell megtérítenie az Egészségbiztosítási Alapnak, aki az egészségkárosodásért felelős. A megtérítési kötelezettség olyan mértékű, amilyen mértékben a felelősséget az egészségbiztosítási feladatokat ellátó kormányhivatal a megtérítésre kötelezettel szemben megállapítja.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 68. §-ában.]
A kormányhivatal által a foglalkoztató, illetve a magánszemély terhére kiszámolt visszafizetendő vagy megtérítendő összeget nem kell befizetni, ha az nem több 5 ezer forintnál.
Az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedések miatt felmerült egészségbiztosítási ellátást a foglalkoztató akkor köteles megtéríteni az Egészségbiztosítási Alapnak, ha a baleset vagy a megbetegedés annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja nem tett eleget a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályoknak, illetve ha ő vagy alkalmazottja (tagja) szándékosan idézte elő a balesetet.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 68-68/A. §-aiban.]
Elektronikus ügyintézés
Változás 2017. július 1-jétől.
A kifizetőhellyel nem rendelkező munkáltató a csecsemőgondozási díj, a gyermekgondozási díj, a táppénz, a baleseti táppénz iránti kérelmeket kizárólag az egészségbiztosító honlapján közzétett számítógépes program segítségével töltheti ki és regisztrációt követően, kizárólagosan elektronikus úton nyújthatja be (postai, illetve személyes benyújtás helyett).
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 61. § (5) bekezdésében.]
Nem változott.
A programmal előállított nyomtatvány - regisztrációt követően - továbbítható elektronikus úton.
Elektronikus kapcsolattartás esetén a pénzbeli ellátásra, illetve baleseti táppénzre vonatkozó igényérvényesítés során az egyes ellátásokhoz a törvényben meghatározott igazolásokat papíralapúból digitalizált dokumentumként csatolni kell az elektronikus űrlaphoz, kivéve a tb-kiskönyvet, amit továbbra is papíron kell csatolni.
A papíralapúból digitalizált dokumentumon, elektronizált űrlapon, illetve az eredeti papírigazoláson lévő adatok egyezőségéért a beküldő felel.
A digitalizált igazolások eredeti példányát a kérelem benyújtásától számított öt évig meg kell őrizni. Aki a megőrzési kötelezettségét megszegi, 10 ezer forinttól 1 millió forintig terjedő bírsággal sújtható.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 61. § (5) bekezdésében.]
Kizárt az elektronikus kapcsolattartás az utazásiköltség-térítéssel, a külföldi gyógykezeléssel összefüggő eljárásokkal, a méltányosságból igénybe vehető egészségügyi szolgáltatásokkal és pénzbeli ellátásokkal (ideértve az egyszeri segélyt is) kapcsolatos ügyekben, valamint a tb-ellátásokról szóló 1997. évi LXXX. törvény 13. §-a (szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló uniós rendeletek és a nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó személyekre vonatkozó szabályok) alapján indult eljárásokban. Ez utóbbi alól kivétel az európai egészségbiztosítási kártyával kapcsolatos eljárás.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 5/A. §, a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 38/B. §-ában.]
Egészségügyi szolgáltatás
Nem változott.
Az egészségügyi szolgáltatónak ellenőriznie kell, hogy a betegek jogosultak-e térítésmentes egészségügyi ellátásra (van-e biztosítási jogviszonyuk), s ha nem jogosultak, adataikat az egészségbiztosító köteles átadni az állami adóhatóságnak. Ennek nyomán az adóhatóság vizsgálatot kezdeményez, s ha elmaradt egészségügyi szolgáltatási járulékot tár fel, azt - a mulasztási bírsággal együtt - az ellátást igénybe vevő személyen (az elévülési idő figyelembevételével) be kell hajtania.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 29. §-ában.]
A 14. életévét betöltött biztosított az egészségügyi szolgáltatás igénybevételéhez a taj-kártya mellett köteles bemutatni a személyazonosság megállapítására alkalmas, érvényes igazolványát is.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 29. § (4) bekezdésében.]
A biztosítás szünetelése - például fizetés nélküli szabadság (kivéve a gyermekgondozás miatti fizetés nélküli szabadságot, ha erre az időszakra ellátást is kap a szülő) - esetén nem vehető igénybe térítésmentes egészségügyi szolgáltatás.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 29. § (9)-(10) bekezdéseiben.]
Ha a taj-számmal rendelkező személy az EGT másik tagállamában, Svájcban, valamint a Magyarország által kötött nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó más államban biztosítottá válik, ezt 15 napon belül köteles bejelenteni az egészségbiztosítónál. Érvénytelenítik azon egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett, belföldinek minősülő személy taj-számát, aki hitelt érdemlően bizonyítja - a NAV felé -, hogy életvitelszerűen külföldön tartózkodik, és ott rendelkezik egészségbiztosítással. Az érintett, ha az adóhatóság eljárása alapján utólagosan mentesül az egészségbiztosítási járulék megfizetése alól, de a taj-kártyával az érvénytelenítést megelőzően jogosulatlanul vett igénybe egészségügyi szolgáltatást, köteles e szolgáltatás költségeit megtéríteni az Egészségbiztosítási Alapnak.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 66. § (8)-(9) bekezdéseiben.]
Térítésköteles egészségügyi szolgáltatások
Nem változott.
Továbbra sem vehetők igénybe az Egészségbiztosítási Alap terhére például
■ a munkahigiénés szűrő- és ellenőrző vizsgálatok, a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatások, ha azok nem az ellátást igénybe vevő biztosított foglalkozási megbetegedése, illetve üzemi balesete miatt váltak szükségessé;
■ az orvos szakértői vizsgálat és szakvéleményezés, kivéve, ha a vizsgálat és szakvéleményezés azért szükséges, hogy társadalombiztosítási vagy szociális juttatásra, kedvezményre, illetve egészségbiztosítási ellátásra állapítsanak meg jogosultságot;
■ a különösen veszélyes (extrém) sportolás, szórakoztató szabadidős tevékenység (például jet-ski, vadvízi evezés) közben bekövetkezett baleset miatt szükségessé vált ellátások;
■ a hivatásos sportolók sportegészségügyi ellátása;
■ a kizárólag orvostudományi kutatás keretében nyújtott ellátások;
■ a nem gyógyító célú, kizárólag esztétikai vagy rekreációs célból nyújtott egészségügyi szolgáltatás;
■ a biztosított kísérőjének részére az egészségügyi szolgáltató által biztosított szállás és étkezés, kivéve, ha a biztosított a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény szerint fogyatékos személynek minősül;
■ a látlelet;
■ a nem egészségügyi indokból végzett művi meddővé tétel;
■ a járművezetői alkalmassági vizsgálatok;
■ a lőfegyvertartásra vonatkozó orvosi alkalmassági vizsgálatok;
■ az alkohol, illetve kábítószer hatása alatt állók detoxikálása;
■ az alkohol-, illetve kábítószerszint kimutatására végzett vérvizsgálatok.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 18. § (6) bekezdésében.]
Ellátás méltányosságból
Nem változott.
A biztosított a pénzbeli ellátások iránti méltányossági kérelmét a foglalkoztatójához nyújtja be. A táppénz folyósítására vonatkozó kérelemhez csatolni kell az orvosi igazolást és javaslatot, valamint az orvosi szakvéleményt a keresőképtelenség várható időtartamáról. A foglalkoztató a biztosított méltányossági kérelmét és a rendelkezésére bocsátott valamennyi dokumentumot - valamint ha a foglalkoztató társadalombiztosítási kifizetőhelyet működtet, akkor az egészségbiztosító által rendszeresített nyomtatványt kitöltve - a kérelem kézhezvételétől számított öt napon belül továbbítja a székhelye szerint illetékes kormányhivatalhoz.
A 12 évesnél idősebb, de 18 évesnél fiatalabb beteg gyermek esetén is kaphat méltányosságból táppénzt a szülő, függetlenül attól, hogy kórházban vagy otthon kezelik a gyermeket.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 31/D. § (1)-(2) bekezdéseiben.]
A táppénz folyósításának időtartama a méltányosságból engedélyezett ellátás folyósításának időtartamával együtt sem haladhatja meg az egy évet, és a méltányosságból folyósított táppénzt a táppénzelőzmény számításakor figyelembe kell venni.
Nem engedélyezhető méltányosságból táppénz, ha a biztosított jogszabály alapján egyéb ellátásra (például gyermekgondozási díjra) szerzett jogosultságot, illetve ellátásban részesül, kivéve, ha a gyermekgondozási támogatás mellett munkavégzési kötelezettsége van, azaz például gyermekgondozási segély folyósítása mellett dolgozik a szülő.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 44. § h) pontjában, 50. § (3) bekezdésében, a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 31/A.-B. §, 31/D. §-ában.]
Az egészségi állapottal összefüggésben, évente egyszeri segélyben részesülhet a biztosított, valamint az egészségügyi szolgáltatásra jogosult személy. Az egyszeri segély iránti kérelmet a lakóhely szerint illetékes kormányhivatalnál vagy a kormányablaknál lehet benyújtani.
[Lásd a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 31/F.-G. §-aiban.]
A méltányossági ellátások alapja:
■ csecsemőgondozási díj esetén az ellátás legfeljebb a jogosultság kezdőnapján érvényes minimálbér (2017-ben havi 127 500 forint) kétszeresének harmincadrésze (2017-ben 8500 forint) alapján állapítható meg;
■ gyermekgondozási díj esetén az ellátás legfeljebb a jogosultság kezdőnapján érvényes minimálbér harmincadrészében állapítható meg (2017-ben 4250 Ft);
■ biztosítási idő tartama alatt az engedélyezett naptári napi táppénz legfeljebb a minimálbér (2017-ben havi 127 500 forint) kétszeresének a harmincadrésze (2017-ben 8500 forint) lehet.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 50. § (4) bekezdésében.]
A biztosított a segély megállapításának időpontjától számított egy éven belül csak különös méltánylást érdemlő körülmény bekövetkezése esetén részesíthető ismételten segélyben.
A kérelemnek tartalmaznia kell a kérelmező taj-számát. A kérelemhez csatolni kell a biztosított egészségi állapotára, kezelésére vonatkozó és a kérelemmel összefüggő egészségügyi dokumentációt, továbbá a biztosított nyilatkozatát a saját és a vele közös háztartásban élők által - a kérelem benyújtását megelőző három hónapban - megszerzett jövedelemről.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 50. § (5) bekezdésében és, a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 31/F.-G. §-aiban.]
Méltányosság a természetbeni ellátásoknál
Nem változott.
Az egészségbiztosító méltányosságból átvállalhatja a Magyarországon szakmailag elfogadott, de finanszírozásba még nem be nem fogadott eljárások, a befogadott egészségügyi szolgáltatás befogadástól eltérő alkalmazása, illetve a biztosított által részleges, illetve kiegészítő térítési díj megfizetése mellett az egészségbiztosítás terhére igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások térítési díját vagy annak egy részét.
Támogatást nyújthat
■ társadalombiztosítási támogatással nem rendelhető allopátiás gyógyszer, különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszer, gyógyászati segédeszköz árához,
■ méltányosságból már támogatott gyógyászati segédeszköz javítási díjához,
■ már támogatott, egyedi méretvétel alapján gyártott gyógyászati segédeszköz alkatrészének árához, ha annak cseréjét a beteg testi állapotában bekövetkezett változás indokolja.
A természetbeni egészségügyi ellátások iránti méltányossági kérelmet az egészségbiztosítóhoz kell benyújtani.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 26. §-ában.]
Nem nyújtható méltányossági támogatás:
■ az egészségügyi ellátás keretében saját kezdeményezésre igénybe vett egyéb kényelmi szolgáltatásokra,
■ amennyiben a biztosított állapota indokolja, az e feladatra finanszírozott szolgáltatónál ápolás céljából történő elhelyezésre és ápolásra, ideértve a szükséges gyógyszereket és az étkezést is,
■ a szakmai szempontok figyelembevételével összeállított várólista alapján igénybe vehető ellátásokra,
■ azoknak a szolgáltatásoknak a költségére, amelyekre a beteg a finanszírozott egészségügyi szolgáltatónál egyébként is térítésmentesen jogosult,
■ olyan esetekre, ha az ellátás igénybevétele méltányossági engedély hiányában már megtörtént, vagy amelynek részleges térítési díját az engedély előtt már megfizették.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 26. §-ában.]
Külföldi kezelés a hazai helyett
Nem változott.
Külföldi gyógykezelésre jogosult az a személy, aki a kérelem benyújtásának időpontjától az ellátás külföldi igénybevételének időpontjáig biztosított vagy egészségügyi szolgáltatásra jogosult.
A külföldi gyógykezelésre jogosult személy külföldi gyógykezelést
■ uniós rendeletek rendelkezései szerint az Európai Gazdasági Térség vagy Svájc területén letelepedett közfinanszírozott szolgáltatónál,
■ a határon átnyúló egészségügyi ellátás keretében az Európai Unióban letelepedett szolgáltatónál, valamint
■ méltányosságból bármely országban, de elsősorban az EGT vagy Svájc területén letelepedett szolgáltatónál vehet igénybe.
Közös szabály, hogy valamennyi esetben
■ a külföldi ellátás igénybevételére benyújtott igény elbírálása kérelemre indul, a kérelem elbírálása hatósági eljárás keretében történik,
■ a külföldi gyógykezelés (például a fekvőbeteg-szakellátás, az egynapos és a kúraszerűen végzett ellátás, a CT, MRI diagnosztikai és terápiás beavatkozás, a labordiagnosztikai és a molekuláris biológiai diagnosztikai eljárás) a külföldön történő gyógykezelések részletes szabályairól szóló kormányrendeletben rögzített ellátások esetében előzetes engedély alapján vehető igénybe,
■ az ellátás orvosszakmai indokoltságát független szakértőnek kell megállapítania,
■ a teljes eljárási időtartamra a kérelmezőnek magyar társadalombiztosítási jogviszonnyal kell rendelkeznie.
A külföldi gyógykezelés akkor engedélyezhető, ha a társadalombiztosítás által be nem fogadott gyógykezelés Magyarországon szakmailag elfogadott és reális egészségnyereséggel jár (ez esetben méltányosságból állapítható meg a külföldi gyógykezelés).
A külföldi gyógykezelést akkor kell engedélyezni, ha a társadalombiztosítás által befogadott gyógykezelés Magyarországon a betegnek az engedély iránti kérelem benyújtása időpontjában fennálló egészségi állapotára és betegségének várható lefolyására tekintettel orvosszakmai szempontból elfogadható időn belül magyarországi közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatónál nem biztosítható.
Ha nincs olyan magyar közfinanszírozott egészségügyi szolgáltató, amely a kérelmezett beavatkozást az orvosilag indokolt időn belül el tudja végezni, akkor a beteg által megjelölt közfinanszírozott uniós szolgáltató megfelelőségét ellenőrizheti az egészségbiztosító.
Ha a beteg az uniós rendeletek alapján kéri a külföldi gyógykezelést - azaz a teljes ellátás megtérítését (S2-es nyomtatvány) választja -, és a beteg által választott szolgáltató a hazai finanszírozásnál 30 százalékkal nagyobb összegért vállalja az ellátást, az egészségbiztosító jogosult másik uniós közfinanszírozott szolgáltatót keresni.
Ha a beteg határon átnyúló egészségügyi szolgáltatás alapján veszi igénybe a külföldi gyógykezelést, választhat uniós magánszolgáltatót is.
Ez esetben az ellátás alkalmával a külföldi szolgáltató részére közvetlenül ki kell fizetnie az ellátás díját, az egészségbiztosító pedig a beteg részére csak utólag, a hazai finanszírozási összegnek megfelelő költséget téríti meg. Ehhez azonban az ellátottnak csatolnia kell a számlát vagy ennek másolatát, a zárójelentés hiteles hivatalos fordítását, illetve szükség esetén egyéb orvosi dokumentációkat.
Nincs költségtérítés a határon átnyúló egészségügyi szolgáltatás alapján igénybe vett külföldi gyógykezelés esetén, ha
■ megjelenési esetenként a finanszírozási érték 2000 forint alatti,
■ gyógyszer, gyógyászati segédeszköz esetén, orvosi rendelvényenként 2000 forint alatti támogatási érték,
■ valamint ha az elvégzett beavatkozás engedélyköteles, de a betegnek nincsen rá engedélye.
Ha a beteg méltányosságból kéri a külföldi gyógykezelést, akkor a szakmai kollégium illetékes tagozata dönt a Magyarországon nem végzett beavatkozás orvosszakmai indokoltságáról. A választott egészségügyi szolgáltatónak főszabály szerint uniós közfinanszírozott intézménynek kell lennie.
Járulékos költségként az utazásiköltség-térítés kérelmezhető, de csak az uniós rendeletek alapján vagy méltányosságból engedélyezett külföldi gyógykezelés esetén, és csakis méltányosságból engedélyezhető.
Az ellátás igénybevételét követően 30 napon belül a betegnek be kell mutatnia az ellátást tanúsító zárójelentést, és igazolnia kell a hazai utógondozásra közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatóhoz való bejelentkezését.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 27. § (3) bek., (6) bekezdésében.]
Mit kell tudni a családtámogatásról?
Eljáró hatóságok
Változás 2017. január 1-jétől.
A családtámogatási igények elbírálását a benyújtó lakóhelye szerinti illetékes - családtámogatási feladatkörben eljáró - fővárosi és megyei kormányhivatal, megyeszékhely szerinti járási hivatalai végzik (korábban a kormányhivatalok feladata volt). Budapesti lakcímmel rendelkezők esetében az egész fővárosra kiterjedően Budapest Főváros VIII. kerületi járási hivatala, Pest megyei lakcímmel rendelkezők esetében a Pest Megyei Kormányhivatal Váci Járási Hivatala jár el.
Ha a kérelmező vagy a kérelem elbírálása szempontjából figyelembe veendő családtagja az Osztrák Köztársaságban folytat keresőtevékenységet, vagy e családtagok valamelyike életvitelszerűen az Osztrák Köztársaságban tartózkodik, vagy az ügy elbírálásához osztrák hatóság megkeresése szükséges, akkor a Győri Járási Hivatal jár el, ha az ügyfél lakcíme (ennek hiányában utolsó magyarországi lakcíme) Budapest, Győr-Moson-Sopron megye, Komárom-Esztergom megye vagy Pest megye.
Ha az ügyfél lakcíme (ennek hiányában utolsó magyarországi lakcíme) a fentieken kívüli, akkor az eljáró hivatal a Szombathelyi Járási Hivatal. Más EGT-s tagállamban munkát végzők esetében az eljáró hatóság Budapest Főváros VIII. Kerületi Hivatala.
[Lásd a 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 1/A.-1/C. §-aiban.]
Nevelési ellátás, iskoláztatási támogatás
Nem változott.
A családi pótléknak két típusa van: a nevelési ellátás és az iskoláztatási támogatás.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 5. §-ában.]
A nevelési ellátás a gyermek születésétől a tankötelezetté válása évének október 31-éig jár az ellátásra jogosultnak.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 7. §-ában.]
Az iskoláztatási támogatás a tanköteles gyermekre tekintettel, a gyermek tankötelessé válása évének november 1-jétől a tankötelezettség teljes időtartamára jár az ellátásra jogosultnak.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 8. §-ában.]
Jogosultak
Változás 2017. január 1-jétől.
A szülővel együtt élő élettárs csak akkor lehet családi pótlékra jogosult, ha az ellátással érintett gyermekkel életvitelszerűen együtt él és az élettársi kapcsolat legalább egy éve szerepel az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásában, vagy az élettársi kapcsolatot olyan közokirat igazolja, melyet legalább egy évvel a kérelem benyújtása előtt állítottak ki. (Korábban elegendő volt az ellátásra érintett gyermekkel a közös lakóhely vagy tartózkodási hely a jogosultsághoz.)
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 7. § (1) bekezdés a) pontjában.]
A büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka vagy a javítóintézet igazgatója is jogosult nevelési ellátásra, a büntetés-végrehajtási intézet anya-gyermek részlegén vagy a javítóintézet fiatalkorú és gyermeke együttes elhelyezését biztosító részlegén elhelyezett még nem tanköteles gyermekre tekintettel.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 7. § (1) bekezdés d) pontjában.]
Nevelési ellátásra jogosult a gyermekotthon vezetője a gyermekotthonban nevelt, a szociális intézmény vezetője az intézményben elhelyezett tizenhatodik életévét betöltött azon gyermek után, aki a tankötelezettsége megszűnését követően súlyos betegsége vagy fogyatékossága következtében önálló életvitelre és önellátásra képtelen.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 7. § (3) bekezdés c) pontjában.]
Nem változott.
Nevelési ellátásra jogosult
■ a vér szerinti vagy örökbe fogadó szülő; a szülővel együtt élő házastárs; az a személy, aki a saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni és az erre irányuló eljárás már folyamatban van; a nevelőszülő; a gyám; továbbá az a személy, akihez a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték, a saját háztartásában nevelt,
■ a gyermekotthon vezetője a gyermekotthonban nevelt,
■ a szociális intézmény vezetője az intézményben elhelyezett,
még nem tanköteles gyermekre tekintettel, a gyermek tankötelessé válása évének október 31-éig.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 7. §-ában.]
Iskoláztatási támogatásra jogosult:
■ a vér szerinti, az örökbe fogadó szülő, a szülővel együtt élő házastárs, az a személy, aki a saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van, a nevelőszülő, a gyám, továbbá az a személy, akihez a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték, a saját háztartásában nevelt gyermek után,
■ a gyermekotthon vezetője a gyermekotthonban nevelt gyermek után,
■ a szociális intézmény vezetője az intézményben elhelyezett gyermek után a tanköteles gyermekre tekintettel a gyermek tankötelessé válása évének november 1-jétől a tankötelezettség teljes időtartamára, valamint
■ a tankötelezettsége megszűnését követően köznevelési intézményben tanulmányokat folytató gyermekre (személyre) tekintettel annak a tanévnek az utolsó napjáig, amelyben a gyermek (személy) a 20. életévét betölti.
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény alapján a fogyatékossági támogatásra nem jogosult, de sajátos nevelési igényű tanuló esetében a huszonharmadik életév betöltéséig jár az iskoláztatási támogatás.
A büntetés-végrehajtási vagy javítóintézetben lévő és gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló kiskorúak esetében a tankötelezettség befejezését követően a köznevelési tanulmányok idejére is - de legfeljebb a 18. életév betöltését magában foglaló tanév végéig - kiterjed a jogosultak iskoláztatási támogatása.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 8. §-ában.]
Iskoláztatási támogatásra jogosult továbbá
■ a szülői házat engedéllyel elhagyó gyermek, a tankötelezetté válása évének november 1-jétől a 20. (a fogyatékossági támogatásra nem jogosult, de sajátos nevelési igényű gyermek a 23.) életéve betöltéséig,
■ a nevelési ellátásra jogosult szülő.
Saját jogán az a személy kérelmezhet iskoláztatási támogatást, aki közoktatási intézményben tanulmányokat folytat, a tankötelezettsége megszűnt, és akinek mindkét szülője (vagy vele egy háztartásban élő hajadon, nőtlen, elvált vagy házastársától külön élő szülője) elhunyt, illetve aki kikerült az átmeneti vagy tartós nevelésből, vagy akinek a gyámsága nagykorúvá válása miatt szűnt meg, s aki nem él egy háztartásban a vér szerinti, örökbe fogadó vagy nevelőszülőjével, illetve gyámjával.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 8. § (3) bekezdésében.]
A - sajátos nevelési igény tényét megállapító szakértői vélemény szerint - középsúlyosan vagy súlyosan értelmi fogyatékos, siketvak, illetve speciális fejlesztő intézményekben tanult gyermek után annak 18. életéve betöltéséig kaphat nevelési támogatást a szülő.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 7. § (3) bekezdésében.]
Családi pótlék
Változás 2017. január 1-jétől.
Ha a szülők időszakonként felváltva gondozzák gyermeküket és a szülői felügyeleti jog mindkét szülő esetében fennáll, a családi pótlékra - közös kérelmükre, 50-50 százalékos arányban - mindkét szülő jogosult. A kérelemhez csatolni kell a szülők arról szóló közös nyilatkozatát, hogy a gyermek gondozásáról, neveléséről saját háztartásaikban felváltva gondoskodnak (korábban ehhez bírósági döntés kellett).
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 9. § (4) bekezdésében.]
Nem változott.
A családi pótlékra való jogosultság szempontjából saját háztartásban nevelt, gondozott gyermeknek kell tekinteni azt, aki a szülővel életvitelszerűen él együtt, és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközben kerül ki. Saját háztartásban nevelt, gondozott gyermeknek kell tekinteni azt a gyermeket is, aki kül- és belföldi tanulmányai vagy gyógykezelése okán átmeneti jelleggel tartózkodik a jogosult háztartásán kívül, akit szociális intézményben 30 napot meghaladóan helyeztek el, vagy aki a szülő kérelmére átmeneti gondozásban részesül, vagy szülőjével együtt családok átmeneti otthonában tartózkodik.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 12. § (2) bekezdésében.]
A gyermekotthon vezetője, a javítóintézet igazgatója, a büntetés-végrehajtási intézet igazgatója a gyermekotthonban, javítóintézetben, büntetés-végrehajtási intézetben lévő és gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekre tekintettel járó családi pótlék teljes összegét a gyermek teljes körű ellátására vagy ellátásának kiegészítésére használja fel. A szociális intézmény vezetője a szociális intézményben elhelyezett gyermekre tekintettel járó családi pótlék teljes összegét a teljes körű ellátás biztosítására vagy annak kiegészítésére használja fel.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 13. §-ában.]
A családi pótlék folyósítása függ az óvodai nevelésben való kötelező részvételtől. Ha a gyermek igazolatlanul nem ment óvodába legalább öt nevelési napon, úgy az óvoda vezetőjének jelzése alapján a gyámhatóság értesíti a szülőt a mulasztás jogkövetkezményeiről, vagyis hogy 20 nevelési nap hiányzást követően kezdeményezni kell a családi pótlék szüneteltetését.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 15. §-ában.]
Azoknál a gyermekeknél, akiket nevelőszülőnél, gyermekotthonban vagy szociális intézményben helyeztek el, akik gyermekvédelmi gondoskodás alatt állnak, illetve javítóintézetben vagy büntetés-végrehajtási intézetben vannak, nem vizsgálják a mulasztott nevelési napokat.
Tankötelezettség esetén a gyámhatóság 10 igazolatlanul mulasztott tanóra után felhívja a szülő figyelmét, hogy 50 igazolatlan óra után szünetelteti a nevelési ellátás folyósítását.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 15. §-ában.]
A gyám a gyámkirendelés tényleges időpontját megelőzően is jogosult lehet családi pótlékra, ha saját háztartásában már korábban gondoskodott a gyermek neveléséről, és erre a korábbi időtartamra más személy nem részesült ellátásban.
[Lásd a 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 6. § (4) bekezdésében.]
A családi pótlék összege
Nem változott.
A havi családi pótlék összege (függetlenül attól, hogy nevelési ellátásként vagy iskoláztatási támogatásként állapítják-e meg):
■ egy gyermeket nevelő család esetén 12 200 forint,
■ egyedülálló esetén 13 700 forint,
■ kétgyermekes család esetén gyermekenként 13 300 forint,
■ kétgyermekes egyedülálló esetén gyermekenként 14 800 forint,
■ három vagy több gyermeket nevelő család esetén gyermekenként 16 000 forint,
■ három vagy több gyermeket nevelő egyedülálló személy esetén gyermekenként 17 000 forint,
■ tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő személy esetén 23 300 forint,
■ tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő egyedülálló személy esetén 25 900 forint,
■ a saját jogon járó (tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos, 18. életévét betöltött, közoktatási intézményben nem tanuló személyt megillető) nevelési ellátás összege 20 300 forint,
■ gyermekotthonban, javítóintézetben, büntetés-végrehajtási intézetben lévő, gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló, illetve szociális intézményben élő, nevelőszülőnél elhelyezett gyermek esetén, valamint az iskoláztatási támogatást saját jogon kérelmező esetén 14 800 forint.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 11. § (1) bekezdésében.]
Az a 18 év alatti gyermek minősül tartósan betegnek, illetve súlyosan fogyatékosnak - és jár utána 18 éves koráig magasabb összegű pótlék -, aki a magasabb összegű családi pótlékra jogosító betegségekről és fogyatékosságokról szóló 5/2003. (II. 19.) ESZCSM rendelet szerinti betegsége, fogyatékossága miatt állandó vagy fokozott felügyeletre, gondozásra szorul. Ezt a rendelet melléklete szerinti, "Igazolás tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermekről" elnevezésű nyomtatványon kell igazolni. Az igazolást a gyermekklinika, gyermekszakkórház, kórházi gyermekosztály, szakambulancia, szakrendelő vagy szakgondozó intézmény szakorvosa állítja ki két példányban. Az igazoláson a szakorvos jelzi a legközelebbi - legkorábban egy, legkésőbb öt év múlva esedékes - felülvizsgálat időpontját, illetve az állapot véglegességének tényét. A tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek után járó magasabb összegű családi pótlék annak a hónapnak a végéig jár, ameddig a betegség, súlyos fogyatékosság tényét igazolták.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 11. § (3) bekezdésében.]
A szülő lemondhat a családi pótlékról vagy annak egy részéről, úgy, hogy eközben e jogosultsága nem szűnik meg (ez a lemondás nem befolyásolja a családi kedvezmény igénybevételét).
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 6. § (1) bekezdésében.]
Egyedülálló
Nem változott.
Egyedülálló az, aki hajadon, nőtlen, elvált, illetve házastársától külön él, és nincs élettársa. Egyedülállóságának tényéről az igénylőnek írásban kell nyilatkoznia. A családi pótlék összegének megállapítása szempontjából egyedülállónak kell tekinteni azt a szülőt vagy gyámot is, aki saját maga vagy a házastársa, élettársa
■ közoktatási intézmény tanulója vagy felsőoktatási intézmény első oklevelet szerző tanulója, és nem rendelkezik jövedelemmel,
■ vakok személyi járadékában vagy fogyatékossági támogatásban részesül,
■ időskorúak járadékában, rendszeres szociális járadékban, rokkantsági járadékban, hadigondozási járadékban részesül, és egyéb jövedelme nincs, illetve
■ az aktív korúak ellátására való jogosultságát megállapították, a reá irányadó öregséginyugdíj-korhatárt betöltötte, és jövedelme nincs.
Egyedülállónak minősül az is, aki nyugellátásban, átmeneti járadékban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban vagy átmeneti bányászjáradékban részesül, feltéve, hogy nyugdíjának, ellátásának összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, és egyéb jövedelme nincs.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 4. § a) pontjában, 12. § (3) bekezdésében.]
Anyasági támogatás
Nem változott.
Anyasági támogatásra az a nő jogosult, aki a terhessége alatt legalább négyszer - koraszülés esetén legalább egyszer - részt vett várandósgondozáson. A várandósgondozó igazolása nélkül is részesülhet anyasági támogatásban, ha legalább öt hónapig külföldön tartózkodott és ezt dokumentálni tudja.
Anyasági támogatásra jogosult az örökbe fogadó szülő is, ha az örökbefogadást a születést követő hat hónapon belül jogerősen engedélyezték. Anyasági támogatásra jogosult a gyám, ha a gyermek a születését követő hat hónapon belül - jogerős határozattal - a gondozásába kerül.
Támogatásra jogosult az a nő is, aki az anyasági támogatás igénylésének időpontjában jogszerűen tartózkodik Magyarország területén, és a várandóssága alatt legalább négy alkalommal - koraszülés esetén legalább egyszer - Magyarország területén várandósgondozáson vett részt.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 29. § (1)-(3) bekezdéseiben.]
Az anyasági támogatás összege gyermekenként a gyermek születésének időpontjában érvényes öregséginyugdíj-minimum - 28 500 forint - 225 százaléka, ikergyermekekre 300 százaléka (tehát 64 125, illetve 85 500 forint).
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 29. §-ában.]
Gyes, gyet
Új előírás 2017. január 1-jétől.
Amennyiben a gyám egyidejűleg több gyermek után lenne jogosult a gyermekgondozási támogatás egyik vagy mindkét formájára, a támogatást részére csak egy jogcímen lehet megállapítani. Amennyiben ez az ellátás gyes, akkor rá is vonatkozik az a szabály, hogy egyidejűleg legfeljebb két gyermekre tekintettel lehet gyest megállapítani.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 25. § (2a) bekezdésében.]
Nem változott.
Gyesre az a szülő vagy gyám jogosult, aki a háztartásában legfeljebb hároméves gyermeket gondoz, vagy tízévesnél fiatalabb tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket tart el. A gyám is jogosult gyesre, kivétel a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony keretében nem vér szerinti gyermekét nevelő gyám.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 20. §-ában.]
Gyesben részesülő örökbe fogadó szülő, nagyszülő esetében a gyermek napközbeni ellátást biztosító intézetben történő elhelyezése esetén a jogosultságot nem érinti, ha a gyermek egész nap óvodában, bölcsődében van elhelyezve.
[Lásd a 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 22. §-ában.]
Gyetre a szülő és a gyám jogosult, ha a saját háztartásában legalább három kiskorú gyermeket nevel és a legfiatalabb gyermek a harmadik életévét betöltötte, de a nyolcadikat nem.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 23. §-ában.]
A gyest és a gyetet a közös háztartásban élő bármelyik szülő igénybe veheti, de egyidejűleg csak egyikük (vagyis az nem osztható meg).
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 25. § (1)-(2) bekezdéseiben.]
A 16. életévét betöltött kiskorú szülő is jogosult gyesre, ha nem él egy háztartásban nevelt gyermekének gyámjával. Ekkor a gyest a kiskorú szülő számára kell megállapítani és folyósítani. Ikergyermekek esetén a gyes a gyermekek tankötelessé válása évének végéig jár.
Ha a gyermek tízéves koráig nem kezdi el az iskolát, akkor azt az évet kell tankötelessé válása évének tekinteni, amelyikben betölti a 10. életévét.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 20. §-ában.]
Ha a gyermekgondozási támogatásban részesülő személy az általa nevelt gyermek halála miatt elveszti támogatásra való jogosultságát, a támogatás folyósítását a halálesetet követő hónap első napjától számított három hónap múlva kell megszüntetni.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 28. § (1) bekezdésében.]
Egyidejűleg két gyermek után is kaphat gyest a szülő, azzal, hogy az ikreket ilyenkor egy gyermeknek kell tekinteni.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 25. § (3) bekezdésében.]
A nevelt gyermek után nem jár gyes, és a nevelt gyermek nem számítható be a gyerekek számába a gyet megállapításakor.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 20. §, 23. §-aiban.]
Több gyermek esetén a szülő az egyik gyermekre tekintettel gyesben, míg a másik után csecsemőgondozási díjban, illetve gyermekgondozási díjban részesülhet.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 27. § (1) bek. a) pont aa)-ab) alpontjaiban.]
Méltányosságból engedélyezhető a gyes továbbfolyósítása a gyermek általános iskolai tanulmányainak megkezdéséig - legfeljebb nyolcéves koráig -, ha betegsége miatt nem járhat óvodába, más napközis intézménybe (gyet méltányosságból semmilyen címen nem engedélyezhető).
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 22. §-ában.]
Nem jár gyermekgondozási támogatás, ha olyan gyermek után igénylik, akit ideiglenes hatállyal elhelyeztek, nevelésbe vettek, illetve napközbeni ellátásra vagy 30 napot meghaladóan szociális intézményben helyeztek el.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 27. § (1) bek. b) pontjában.]
Munka gyes, gyet mellett
Nem változott.
Gyesen lévők a gyermek féléves kora után korlátlan időtartamban végezhetnek keresőtevékenységet.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 21. § (1) bekezdésében.]
Gyeten lévők továbbra is csak heti 30 órát meg nem haladó időtartamban végezhetnek keresőtevékenységet, kivéve, ha tevékenységüket otthonukban végzik, akkor időkorlát nélkül végezhető keresőtevékenység.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 24. §-ában.]
A szülő jogosultságát nem zárja ki, ha a gyermeket óvodában, bölcsődében helyezi el.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 21. §, 27. §-aiban.]
Nagyszülő gyesen
Nem változott.
A szülő helyett a nagyszülő is igénybe veheti a gyest (a gyetet nem), ha a gyermek elmúlt egyéves. A nagyszülő gyesjogosultságának további feltétele, hogy a gyermek szülei lemondjanak erről az ellátásról, és mindketten egyetértsenek azzal, hogy a gyest a nagyszülő kapja.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 20/A. §, 21/A. §-aiban.]
A nagyszülő kizárólag akkor kaphat gyest, ha a szülő háztartásában nincs másik olyan gyermek, akire tekintettel a szülő gyermekgondozási segélyt kap.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 20/A. § (1) bek. d) pontjában.]
A gyes folyósításának szempontjából nem minősül keresőtevékenységnek a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony keretében folytatott tevékenység.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 21/B. §-ában.]
Gyes, gyet összege
Nem változott.
A gyes és a gyet összege megegyezik az öregséginyugdíj-minimummal (ez 2017-ben havi 28 500 forint). Ha a gyes vagy a gyet nem teljes hónapra jár, a naptári naponként kapható összeg a támogatás havi összegének harmincadrésze.
Ikergyermekek esetén a gyes összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének két gyermek esetén 200 százaléka, három gyermek esetén 300, négy gyermek esetén 400, öt gyermek esetén 500, hat gyermek esetén 600 százaléka.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 26. §-ában.]
Ha a gyermekgondozási támogatásban részesülő személy az általa nevelt gyermek halála miatt elveszti támogatásra való jogosultságát, a támogatás folyósítását a halálesetet követő hónap első napjától számított három hónap múlva kell megszüntetni.
Ha a szülő ikergyermekei egyikének halála miatt veszti el jogosultságát a 200 százalékos gyermekgondozási segélyre, a gyermekgondozási segély összegét a halálesetet követő három hónap múlva kell csökkenteni.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 28. § (1)-(2) bekezdéseiben.]
Igényérvényesítés, ellátásfolyósítás
Változás 2017. január 1-jétől.
A jogerős határozattal megállapított családtámogatási ellátást a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság folyósítja (korábban a fővárosi/megyei kormányhivatal folyósította) a tárgyhónapot követő hónap 10-éig, bankszámlára utalás esetén a tárgyhónapot követő hónap 3-áig (ha ez nem munkanap, határidő az azt követő első munkanapon jár le).
Ha a kiutalt és át nem vett ellátás folyósításának sikertelensége a jogosult érdekkörében fennálló okra vezethető vissza, a folyósító szerv az ellátás ismételt folyósításával kapcsolatos tényleges, de legfeljebb 1000 forintban megállapított költségeit az ellátásból vonja le.
[Lásd a 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 4/C. § (1) bek., (4) bek. és a 27/A. § (1) bekezdéseiben.]
Nem változott.
Az augusztus hónapra járó ellátás a tárgyhónapban kerül kiutalásra, postai utalványon történő kifizetés esetén augusztus 24-éig, fizetési számlára utalás esetén augusztus 26-áig. Ha augusztus 26-a nem munkanap, akkor a folyósítási határidő az augusztus 26-át megelőző utolsó munkanapon jár le.
[Lásd a 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 4/C. § (6) bek. és a 27/A. § (1a) bekezdésében.]
Az anyasági támogatás megállapítása iránti kérelem késedelmes benyújtása esetén igazolási kérelmet lehet benyújtani.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 32. §-ában.]
Családtámogatási ellátás visszamenőleg az igény benyújtását megelőző legfeljebb két hónapra állapítható meg.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 37. § (1) bekezdésében.]
Ha a csecsemőgondozási díj vagy a gyermekgondozási díj iránti igényt elutasítják, és az igény benyújtását követően az igénylő gyes iránti kérelmet is benyújt, akkor úgy kell tekinteni, mintha a gyes iránti kérelmet is a csed vagy gyed iránti igény előterjesztésének időpontjában nyújtotta volna be (vagyis a gyest eddig az időpontig visszamenőleg megkapja).
[Lásd a 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 19. §-ában.]
A köznevelési intézményben tanulmányokat folytatók tanulói jogviszonyának létesítéséről, fennállásáról és megszűnésének várható időpontjáról a név és a tajszám közlésével az Oktatási Hivatal évente október 15-éig adatot szolgáltat az illetékes szerv részére.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 36/A. § (1) bekezdésében.]
A szülő köteles az igényelbíráló szervhez - írásban - bejelenteni minden olyan tényt és adatot, amely a szülő családtámogatási ellátásra való jogosultságát érinti. Ha a bejelentés elmulasztása miatt jogosulatlanul kapnak ellátást, azt vissza kell fizetni.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 39. § és a 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 3. §-aiban.]
Családtámogatási ellátások iránti kérelmet az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főigazgatója által e célra rendszeresített formanyomtatványon vagy az annak megfelelő adattartalommal rendelkező elektronikus űrlapon kell benyújtani.
[Lásd a 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 1. §-ában.]
A családtámogatási ellátásokra vonatkozó kérelem benyújtható, személyesen vagy postai úton, a fővárosi és megyei kormányhivatal ügyfélszolgálatánál, a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatalánál vagy a kormányablaknál, illetve a kérelmező munkahelyén működő társadalombiztosítási kifizetőhelyen.
[Lásd a 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdésében.]
Ha a kérelmező részére már folyósítanak családtámogatási ellátást, és az adataiban időközben nem következett be változás, úgy a kérelmező és a gyermek azonosításához szükséges adatokat kell csak közölni, a korábbi kérelemnél már csatolt iratokat nem kell újból benyújtani.
[Lásd a 233/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 1. § (6a) bekezdésében.]
Jogalap nélküli ellátás
Változás 2017. január 1-jétől.
Ha a szülők egyike jogalap nélkül vette fel a gyermekük után járó gyest vagy az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásának minősülő csedet, gyedet, mindkét szülő erre irányuló egybehangzó nyilatkozata alapján a jogalap nélkül felvett ellátás a másik szülőnek - a közös háztartásban nevelt gyermekükre tekintettel - megállapított gyermekgondozási támogatás összegéből levonható. Ha a szülők nem járulnak hozzá egybehangzó nyilatkozattal a levonáshoz, a jogalap nélkül felvett ellátást - felróhatóságra tekintet nélkül - az a szülő köteles visszafizetni, aki az ellátást felvette. (Ez a rendelkezés korábban csak a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény rendelkezései alapján volt levezethető.)
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 41. § (4a) bekezdésében.]
Nem változott.
A jogalap nélkül felvett ellátást elsősorban a még folyósított ellátásból kell levonni. Ha abból már nem lehet levonni, akkor a jogalap nélkül felvett ellátás összege bármely folyósított ellátás összegéből levonható. Az együtt élő szülők háztartásában élő gyermekre tekintettel folyósított, jogalap nélkül felvett családtámogatási ellátás bármelyik szülő részére folyósított ellátásból levonható.
A jogalap nélkül - vagyis nem jogosult által felvett - családtámogatási, nevelési ellátás visszafizetése méltányosságból elengedhető, ha a felvett és a jogosultat egyébként megillető ellátást a felvevője átadta a jogosultnak, és az a saját jogán nem vette fel azt. Az elengedésre irányuló kérelemhez csatolni kell a családtámogatási ellátás átadója és átvevője által is aláírt nyilatkozatot arról, hogy az átadás megtörtént.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 43. §, a 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 26. §-aiban.]
Ellenőrzés
Nem változott.
A központi családtámogatási szerv ellenőrzése kiterjed az igényelbíráló szervek hatáskörébe tartozó ellátások megállapítására, folyósítására, továbbá az ezekkel összefüggő ügyviteli feladatok ellátására, valamint az ellátásra való jogosultságot megalapozó igazolás jogszabályi követelményeknek való megfelelőségének vizsgálatára.
A családtámogatási ügyben eljáró hatóság - családtámogatási kifizetőhely esetében a központi családtámogatási szerv - a jogosultsági feltételek meglétét az ellátást igénylőknél ellenőrizheti.
[Lásd az 1998. évi LXXXIV. törvény 49. § (1)-(2) bekezdéseiben.]
Mit kell tudni a szakképzési hozzájárulásról?
A hozzájárulás kötelezettjei
Nem változott.
Hozzájárulás-fizetésre kötelezett a belföldi székhelyű
■ gazdasági társaság,
■ szövetkezet (kivéve a lakás-, a szociális, valamint az iskolaszövetkezetet);
■ állami vállalat, tröszt, tröszti vállalat, közös vállalat, erdőbirtokossági társulat, vízgazdálkodási társulat (kivéve a víziközmű-társulatot), egyes jogi személyek vállalata és a leányvállalat;
■ ügyvédi iroda, végrehajtó iroda, szabadalmi ügyvivő iroda;
■ közjegyzői iroda;
■ a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó;
■ egyéni cég; valamint
■ a belföldön vállalkozási tevékenységet folytató, külföldi székhelyű jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet is, ha belföldön telephellyel, fiókteleppel rendelkezik.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 2. § (1) bek. a)-g) pontjaiban, (2) bekezdésében.]
Az átalányadózónak nincs bevallási és elszámolási kötelezettsége, fizetési kötelezettségét pedig az átalányadó megfizetésével teljesíti.
Az evaalany adózó az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvényben meghatározott módon teljesíti szakképzésihozzájárulás-fizetési kötelezettségét.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 2. § (3)-(4) bekezdéseiben.]
Szakképzési hozzájárulásra kötelezettek a tanulószerződés alapján gyakorlati képzést folytató egyéb szervezetek, ha az állami adóhatóságnak az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelentik, hogy a szakképzési hozzájárulást tanulószerződés alapján teljesítik, a választás bejelentését követő hónap első napjától. (Ezeknek a szervezeteknek nulla a szakképzési hozzájárulási alapja, de szakképzési többletköltségeiket a normatíva szerint visszaigényelhetik.)
Egyéb szervezetek:
■ a köznevelési intézmények kivételével az egészségügy, az egészségügyi technika, a szociális, a pedagógia, a képző- és iparművészet, a hang-, film- és színháztechnika ágazatba tartozó, valamint a honvédelemért felelős miniszter hatáskörébe tartozó szakképesítések megszerzésére irányuló gyakorlati képzést szervező, költségvetési szervként működő intézmények, illetve alapítványok, egyesületek, egyházi jogi személyek, valamint a fenntartásukban működő intézmények, továbbá az agrárpolitikáért felelős miniszter által fenntartott szakképző iskola.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 2. § (1) bek. h) pontjában.]
A hozzájárulás alapja, mértéke
Nem változott.
A szakképzési hozzájárulás alapja főszabály szerint megegyezik a hozzájárulásra kötelezettet terhelő szociális hozzájárulási adó alapjával.
A szakképzési hozzájárulás mértéke 1,5 százalék (bruttó kötelezettség).
A hozzájárulásra kötelezett a szakképzési hozzájárulást naptári évre állapítja meg.
A szakképzési hozzájárulás kiszámításához a számviteli törvény hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltatónak a szociális hozzájárulási adó alapját a számviteli törvény szerint megállapított éves árbevétele és az egészségbiztosítási szervtől származó árbevétele arányában, minden más hozzájárulás-kötelezettnek pedig - a közhasznú nonprofit gazdasági társaság kivételével - az éves bevétele és az egészségbiztosítási szervtől származó bevétele arányában kell megosztania.
A közhasznú nonprofit gazdasági társaságnak a szakképzési hozzájárulás kiszámításához a szociális hozzájárulási adó alapját a számvitelről szóló törvény szerint megállapított éves árbevételéből a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény 6. számú melléklet E) fejezete alapján meghatározott kedvezményezett tevékenysége és a vállalkozási tevékenysége árbevétele arányában kell megosztania.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 4. §-ában.]
Csökkentési lehetőség
Nem változott.
A szakképzési hozzájárulás alapja csökkenthető
■ a 25 év alatti foglalkoztatottak,
■ a tartósan álláskereső személyek,
■ a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély vagy a gyermeknevelési támogatás folyósítása alatt vagy azt követően foglalkoztatott munkavállalók,
■ a szabad vállalkozási zónákban működő vállalkozások által foglalkoztatott új munkavállalók
esetében a bruttó munkabér összegével, de személyenként havonta legfeljebb 100 ezer forinttal (kutatók foglalkoztatása esetén személyenként legfeljebb havi 500 ezer forinttal). Részmunkaidős foglalkoztatottnál - kivéve a kisgyermekes szülőt - legfeljebb a felső határ arányosan csökkentett része vehető figyelembe.
A gyedben, gyesben részesülő és három vagy több gyermeket nevelő, valamint a gyetben részesülő szülőket foglalkoztató kifizetők a foglalkoztatás első három évében mentesülnek a szakképzési hozzájárulás megfizetése alól. A kedvezmény alapja személyenként legfeljebb havi 100 ezer forint.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 4. § (1a) bekezdésében.]
Mentesség hozzájárulás alól
Nem változott.
Nem köteles a szakképzési hozzájárulásra a szakképzési törvény szerinti egyéb szervezet a szociálishozzájárulásiadó-alapja után.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 2. § (5) bek. f) pontjában.]
Továbbra sem kötelezett szakképzési hozzájárulásra
■ a fogvatartottak kötelező foglalkoztatására létrehozott gazdálkodó szervezet;
■ az egészségügyről szóló törvényben meghatározott egészségügyi szolgáltató - feltéve, hogy az egészségbiztosítási szervvel szerződést kötött, és nem költségvetési szervként működik - az őt az egészségügyi közszolgáltatás ellátásával összefüggésben terhelő szociális hozzájárulási adó alapja után;
■ az egyéni vállalkozó önmaga után (de az általa foglalkoztatott után igen);
■ a közhasznú nonprofit gazdasági társaság a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény 6. számú melléklete alapján megállapított kedvezményezett tevékenység ellátásával összefüggésben a társaságot terhelő szociális hozzájárulási adó alapja után;
■ az egyéni cég, a végrehajtó iroda, a szabadalmi ügyvivő iroda, az ügyvédi iroda, a közjegyzői iroda a tevékenységében személyesen közreműködő tag után (a foglalkoztatottak után viszont fizet hozzájárulást).
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 2. § (5) bekezdésében.]
A hozzájárulás teljesítése
Változás 2017. január 1-jétől.
A saját munkavállalók képzési költségeit azok tudják
elszámolni, akik havonta legalább 30 fő tanulószerződéses tanuló gyakorlati képzését végzik (korábban ez a létszám 45 fő volt). A tanulószerződéses létszámot július és augusztus kivételével kell minden hónapban teljesíteni.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 5. § e) pontjában.]
Nem változott.
Az elszámolható mérték a gyakorlati képzés alapján számított csökkentő tétel, de legfeljebb a bruttó kötelezettség 16,5 százaléka. A gyakorlati képzésre és a saját dolgozók képzésére elszámolható költségek együttes összege legfeljebb a kötelezettség mértékéig terjedhet. (A szabályozás részleteit lásd a 100. és a 104. oldalon.)
A szakképzési hozzájárulás - az államilag támogatott létszám erejéig - teljesíthető duális képzés keretében szervezett gyakorlati képzéssel is.
Duális képzés
■ a műszaki, informatikai, agrár, természettudományos vagy gazdaságtudományi képzési területen indított gyakorlatigényes alapképzési szakon,
■ szociális munka alapképzési szakon, illetve
■ a fenti képzési területhez tartozó mesterképzési szakon
folytatott képzés. (További követelményeket a felsőoktatási törvény tartalmaz.)
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 3. § a) pont 3. alpontjában és az 5. § c) pont cb) alpontjában.]
A szakképzési hozzájárulás egyes, a közúti közlekedéssel összefüggő, saját dolgozók részére szervezett hatósági képzéssel is teljesíthető. (A többi hatósági jellegű képzés továbbra sem számolható el.)
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 5. § d) pontjában.]
A saját dolgozó képzési költségének elszámolásaként a 30 fős feltételt a kkv-k partner- vagy kapcsolódó vállalkozás esetében együttesen is teljesíthetik.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 5. § e) pont ea) alpontjában.]
A szakképzési hozzájárulás teljesíthető
■ együttműködési megállapodással,
■ tanulószerződés alapján,
■ szakmai gyakorlat szervezésével hallgatói munkaszerződés alapján.
A kötelezettség képzéssel teljesített részének levonását követően a nettó hozzájárulást az állami adóhatóságnál vezetett számlára kell befizetni.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 5-6. §-aiban.]
Visszatérítés
Nem változott.
A tanulószerződéssel teljesítő hozzájárulásra kötelezett az alapnormatíva alapján számított összeggel (a továbbiakban: kiegészítő csökkentő tétel) is csökkentheti a fizetendő hozzájárulást az alábbiak szerint:
■ beruházási kiegészítő csökkentő tétellel az aktiválás évében, ha kizárólag a gyakorlati képzés folytatásához szükséges beruházást hajt végre,
■ nem főtevékenységként gyakorlati képzést folytató hozzájárulás-kötelezett (a szakképzési törvény szerinti egyéb szervezetek kivételével),
■ oktatói kiegészítő csökkentő tétellel, ha kis- és középvállalkozásnak minősül,
■ tanműhelyfenntartási kiegészítő csökkentő tétellel a 9. évfolyamon tanműhelyben oktatott tanulószerződéses tanulók esetében, ha a hozzájárulásra kötelezett a gyakorlati képzést - a szakképzésről szóló törvényben meghatározott - kizárólag gyakorlati képzési célt szolgáló tanműhelyben végzi.
Az agrárpolitikáért felelős miniszter által fenntartott szakképző iskolák a költségvetési törvényben meghatározott alapnormatíva 100 százalékával csökkenthetik bruttó kötelezettségük mértékét.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 8. § (1a)-(1b) bekezdéseiben.]
Az úgynevezett egyéb szervezeteknek (lásd a 96. oldalon) nincs hozzájárulás-fizetési kötelezettségük, ugyanakkor visszaigénylők lehetnek. E szervezetek kizárólag tanulószerződés és beruházási kiegészítő csökkentő tétel alapján számított csökkentő tételeket vehetnek figyelembe visszaigénylésnél.
Az agrárpolitikáért felelős miniszter által fenntartott szakképző iskolák az alapnormatíva 100 százalékát igényelhetik vissza.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 8. § (2c) bekezdésében.]
Nonprofit gazdasági társaságot semmilyen formában nem illet meg visszatérítés, ha árbevétele a tárgyévet megelőző két üzleti évben nem éri el az elszámolható éves csökkentő tétel összegének 400 százalékát.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 8. § (3a) bekezdésében.]
A kötelezettségét duális képzéssel teljesítő - az egyéb szervezet kivételével - is visszaigényelheti az állami adóhatóságtól a bruttó kötelezettsége mértékét meghaladó részt.
A kkv-k a bruttó kötelezettség mértékét meghaladó teljes összeget, a nem kkv-k a bruttó kötelezettség mértékét meghaladó összeget, de legfeljebb a tanulószerződés és a duális képzés alapján számított alapcsökkentő tételt igényelhetik vissza.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 8. § (2) bekezdésében.]
A visszatérítésnél alkalmazott alapnormatíva összege 2017-ben is évi 453 ezer forint tanulónként-hallgatónként - a 2017. évi költségvetésről szóló törvény alapján.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 8. § (1) bek. b) pontjában.]
A gyakorlati képzést szervező átalányadózó hozzájárulás-kötelezettet nem illeti meg visszatérítés. Nem csökkentheti bruttó kötelezettségét az, aki a szakképző iskolával kötött együttműködési megállapodásban a szakképzésről szóló törvényben meghatározott időtartamnál hosszabb kötelezettséget vállal, és nem rendelkezik tanulószerződéssel.
Ha a hozzájárulásra kötelezett a tanulószerződést határidő előtt jogellenesen felmondja, az ezt követő 15 napon belül köteles az állami adóhatóságnál vezetett számlára visszatéríteni a tanulószerződés felmondásáig elszámolt csökkentő tétel teljes összegét.
Ezenfelül ez esetben nem jogosult a saját dolgozó részére megszervezett képzés költségeinek levonására sem. Ha ilyet mégis levont, a teljes levont összeget be kell fizetnie az állami adóhatóságnál vezetett számlára.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 8. § (3)-(4) bek., (8)-(9) bekezdéseiben.]
Tanuló átirányítása - teljesítési megbízott
Új előírás 2016. szeptember 1-jétől.
Teljesítési megbízott lehet a szakképző intézmény is: a gyakorlati képzési idő 5 százaléka iskolai tanműhelyben is megvalósítható. Ebben az esetben gyakorlati képzés szervezésével teljesítő hozzájárulásra kötelezettnek a gyakorlati képzés ezen részére a szakképző intézménnyel teljesítési megbízottként megállapodást kell kötnie. Az e megállapodás alapján megvalósuló átirányítás időtartama nem számít bele az átirányítás időtartamára meghatározott felső korlátba (ez a gyakorlati képzési idő 50 százaléka). A teljesítési megbízottat a kormányrendelet súlyszorzói alapján számított összeg arányos része illeti meg, amit a hozzájárulásra kötelezett által a tanulónak ezen időszakra is fizetett juttatással csökkenteni kell.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 8. § (5a) bekezdésében]
Nem változott.
A teljesítési megbízott az általa (az átirányítottaknak) tartott gyakorlati képzésre nem érvényesítheti sem az alapcsökkentő, sem a kiegészítő csökkentő tételt.
Ha a hozzájárulásra kötelezett a tanulószerződésben rögzített gyakorlati képzés teljesítéséhez a gyakorlati képzési idő 50 százalékát meghaladóan vesz igénybe teljesítési megbízottat, az adott tanulószerződéses tanuló után nem érvényesítheti sem az alapcsökkentő, sem a kiegészítő csökkentő tételt.
Az átirányítással megvalósuló gyakorlati képzésre vonatkozó megállapodásnak tartalmaznia kell a gyakorlati képzés helyszínét is.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 8. § (5) bekezdésében, (6) bek. i) pontjában, (7) bekezdésében.]
Aki tanulószerződés alapján gyakorlati képzés szervezésével teljesíti hozzájárulási kötelezettségét, és csak részben rendelkezik a gyakorlati képzés teljesítéséhez szükséges (a szakképzésről szóló törvényben meghatározott és a tanulószerződésben rögzített) feltételekkel, megállapodást köthet egy másik, gyakorlati képzésre jogosult szervezettel vagy szakképző intézménnyel (teljesítési megbízott), amelyhez gyakorlati képzésre átirányíthatja tanulószerződéses tanulóját. Az átirányítás időtartama a tanulószerződésben meghatározott gyakorlati képzési idő legfeljebb 50 százaléka lehet. A teljesítési megbízott a gyakorlati képzéssel kapcsolatosan költségei fedezetére díjat jogosult felszámítani a hozzájárulásra kötelezettnek.
Az átirányítással megvalósuló gyakorlati képzésre vonatkozó megállapodásnak tartalmaznia kell
■ az együttműködési megállapodást kötő felek (a hozzájárulásra kötelezett és a teljesítési megbízott) nevét (cégnevét), székhelyét, adószámát, statisztikai számjelét, cégjegyzék- vagy nyilvántartási számát, kamarai nyilvántartási számát;
■ a hozzájárulásra kötelezettnél azon gyakorlati képzésben részesülő tanulószerződéses tanulók szakképesítésenkénti, évfolyamonkénti létszámát, akiket más gyakorlatiképzés-szervezőhöz, teljesítési megbízotthoz irányítanak át;
■ a szakképzési kerettantervben szereplő gyakorlati képzés időtartamát, a hozzájárulásra kötelezettnél a tanulószerződés keretében végzett gyakorlati képzés időtartamát, valamint az átirányítás időtartamát s annak arányát tanévenként;
■ a gyakorlati képzés tárgyi feltételrendszerének leírását;
■ az együttműködési megállapodást kötő feleknek a gyakorlati képzés végrehajtásával kapcsolatos jogait és kötelezettségeit;
■ a gyakorlati képzésre átirányított tanulókat a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény szerint megillető természetbeni juttatások biztosításának rendjét, a tanulók felelősségbiztosításának költségviselőjét;
■ a teljesítési megbízottat a gyakorlati képzéssel összefüggésben megillető díjazást, vagy az iskolai tanműhelyben végzett képzési időre számított összeget;
■ a tanuló felügyeletéről a gyakorlati képzés időtartama alatt gondoskodni köteles személy megnevezését.
Ha a hozzájárulásra kötelezett a gyakorlati képzési idő 50 százalékát meghaladó mértékben teljesítési megbízottat vesz igénybe, akkor (az érintett adóévek tekintetében) a saját dolgozó részére megszervezett képzés költségeit sem számolhatja el, és a teljes levont összeget be kell fizetnie az állami adóhatóságnál vezetett számlára.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 8. § (5)-(7) bek., (9) bekezdésében.]
Bevallás, befizetés, határidők
Nem változott.
A hozzájárulásra kötelezett a tárgyévet követő év január 12-éig saját maga megállapítja, és elektronikus úton bevallja és befizeti az állami adóhatóságnak
■ a szakképzési hozzájárulás alapját és az éves bruttó kötelezettségét,
■ az alapcsökkentő tétel és a kiegészítő csökkentő tétel, valamint a saját dolgozó képzésére elszámolható csökkentő rész éves összegét,
■ az éves bruttó kötelezettség és a csökkentő tételek különbözeteként megállapított éves nettó (befizetési) kötelezettségét,
vagy visszaigényelheti a figyelembe vehető összeget abban az esetben, ha
■ a tanulószerződéssel vagy duális képzéssel teljesítő nem a szakképzési törvény szerinti egyéb szervezet (az egyéb szervezet meghatározását lásd a 96. oldalon), és
■ az alapcsökkentő tétel és a kiegészítő csökkentő tétel együttes összege meghaladja a bruttó kötelezettség mértékét.
A kötelezettségek befizetésének vagy visszaigénylésének határideje szintén január 12-e.
Az előleg mértéke a tárgyhavi bruttó kötelezettség. Az előlegbefizetésnél figyelembe vehető:
■ az alapcsökkentő tétel,
■ az oktatói kiegészítő csökkentő tétel és a tanműhelyfenntartási kiegészítő csökkentő tétel,
■ a saját dolgozó képzésére fordított, pénzügyileg teljesített költségek időarányos része.
Ha a kötelezett (a szakképzési törvény szerinti egyéb szervezet kivételével) tanulószerződéssel vagy duális képzéssel teljesíti kötelezettségét, és az alapcsökkentő tétel, valamint a kiegészítő csökkentő tételek együttes összege meghaladja a bruttó kötelezettsége mértékét, akkor a meghaladó részt visszaigényelheti az állami adóhatóságtól.
A kkv-k a bruttó kötelezettség mértékét meghaladó teljes összeget, a nem kkv-k a bruttó kötelezettség mértékét meghaladó összeget, de legfeljebb a tanulószerződés és a duális képzés alapján számított alapcsökkentő tételt igényelhetik vissza.
A szakképzési törvény szerinti egyéb szervezetek havonta igényelhetik vissza a tanulószerződés és a beruházási kiegészítő csökkentő tétel alapján számított összeget.
Az agrárpolitikáért felelős miniszter által fenntartott szakképző iskolák az alapnormatíva 100 százalékát igényelhetik vissza.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 9. § (1)-(3) bekezdéseiben.]
A hozzájárulásra kötelezett az év 1-11. hónapjára havonta szakképzési hozzájárulási előleget fizet. Az előleg összegét a kötelezett havonta maga állapítja meg (elektronikus úton vallja be) és fizeti meg - a tárgyhót követő hónap 12. napjáig - az állami adóhatóságnak, vagy visszaigényli az előzőek szerinti összeget.
A befizetett előleg és az éves nettó kötelezettség különbözetét a tárgyévet követő év január 12-éig kell befizetni, illetve a többletbefizetést ettől az időponttól lehet visszaigényelni.
A kettős könyvvitelt vezető, a naptári évtől eltérő üzleti éves egészségügyi szolgáltató vagy a közhasznú nonprofit társaság a fizetendő szakképzési hozzájárulás alapjának meghatározásához szükséges árbevétele összetételében bekövetkezett - a főszabály szerinti éves bevallásában figyelembe nem vett - változás esetén a szakképzési hozzájárulás különbözetét az üzleti évet követő év ötödik hónap utolsó napjáig vallja be (a társasági adóról készítendő bevallásában), fizeti meg vagy igényli vissza.
A hozzájárulásra kötelezett a visszajáró összeg kiutalását vagy átvezetését a bevallás esedékességének napjától kezdeményezheti.
Az állami adóhatóság a visszatérítésnél az adózás rendjéről szóló törvény szerint jár el. A kapott visszatérítést egyéb bevételként kell elszámolni.
A gyakorlati képzést szervező átalányadózó hozzájárulás-kötelezettet nem illeti meg visszatérítés.
A hozzájárulásra kötelezettnek a szakképzési hozzájárulás bevallásával, befizetésével, elszámolásával és ellenőrzésével kapcsolatos kötelezettségei során az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmaznia a szakképzési hozzájárulási törvény által nem szabályozott kérdésekben. A gazdasági kamara az állami adóhatóságnak közvetlen hozzáférést biztosít a gyakorlatiképzés-szervezésre jogosult hozzájárulás-kötelezettekről, illetve a tanulószerződésekről vezetett nyilvántartásokhoz.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 9. § (4)-(7) bekezdéseiben és 11. §-ában.]
Képzés, képzési rendszer fejlesztésének támogatása
Nem változott.
A szakképzési hozzájárulásból származó, a Nemzeti Foglalkoztatási Alapot megillető bevételek felhasználhatók
■ a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter döntése alapján a szakképzési hozzájárulásra kötelezett kérelmére nyújtható képzési támogatásra:
■ legalább 50 fő részére munkahelyteremtéshez, vagy
■ saját tulajdonában álló olyan tanműhely létesítéséhez, amelyben az iskolai rendszerű szakképzés keretében tanulószerződés szerinti gyakorlati képzés folytatását tervezi, vagy
■ tanműhelyben tanulószerződés szerint folytatott gyakorlati képzés tárgyi feltételeinek fejlesztésére irányuló beruházáshoz, valamint a vagyoni értékű jogok közé sorolható szoftverfelhasználási jog megszerzéséhez és szellemi jogvédelem alatt álló szoftvertermék beszerzéséhez ilyen kérelmet benyújthat: gazdasági társaság, szövetkezet (kivéve a lakásszövetkezetet, a szociális szövetkezetet, valamint az iskolaszövetkezetet); állami vállalat, tröszt, tröszti vállalat, közös vállalat, erdőbirtokossági társulat, vízgazdálkodási társulat (kivéve a víziközmű-társulatot); egyes jogi személyek vállalata és a leányvállalat; valamint a belföldön vállalkozási tevékenységet folytató, külföldi székhelyű jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet (ha belföldön telephellyel, fiókteleppel rendelkezik);
■ a költségvetési törvény által előírt európai uniós társfinanszírozási kötelezettség keretében szak- és felnőttképzési célokra;
■ a Szabóky Adolf szakképzési ösztöndíj és az ezzel összefüggésben felmerült költségek támogatására;
■ a decentralizált (a megyéknek leosztott) keretből finanszírozható célokra;
■ a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter által fenntartott szakképző iskolák fejlesztésére;
■ a szakképesítésért felelős miniszter által fenntartott szakképző iskolák fejlesztésére;
■ az állami fenntartású szakképző iskolák felnőttoktatási tevékenységének támogatására;
■ az állami szakképzési és felnőttképzési szervezet egyes feladatainak finanszírozására;
■ a központi keretből finanszírozható célokra;
■ a WorldSkills és EuroSkills versenyeken érmet szerző magyar versenyzők díjazására.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 12. §, 14. § és 19. §-ában,]
A decentralizált (a megyéknek leosztott) keretből beruházási célú támogatás nyújtható
■ az iskolai rendszerű képzéssel összefüggésben a szakképzésről szóló törvényben meghatározott szakképzési megállapodással rendelkező szakképzést folytató intézményben vagy felsőoktatási intézményben a gyakorlatigényes alapképzési szak keretében folytatott, szakképesítést vagy szakképzettséget és végzettséget nyújtó képzés tárgyi feltételeinek a fejlesztésére,
■ az előzőek szerinti iskolai rendszerű képzéssel összefüggésben vagyoni értékű jogok közé sorolható szoftverfelhasználási jog megszerzésére, illetve szellemi termékek közé sorolható, szellemi jogvédelemben részesülő szoftvertermék beszerzésére.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 17. §-ában.]
A központi keretből támogatás nyújtható
■ beruházási céllal az állami szak- és felnőttképzési szervnek;
■ a szakképzésről szóló törvény alapján működtetett fejlesztő-szolgáltató intézetnek a szakképzés korszerűsítéséhez szükséges tananyag- és taneszközfejlesztéshez, központi programok kidolgozásához, valamint az általa szervezett szakmai elméleti és gyakorlati tantárgyakat oktató tanárok, szak- és gyakorlati oktatók továbbképzéséhez, országos szakmai tanulmányi versenyek szervezéséhez (az intézet a szakképzés fejlesztése érdekében nyilvános pályázatot írhat ki);
■ a gazdasági kamaráknak a gazdasági kamarákról szóló törvényekben, valamint a szakképzésről szóló törvényben meghatározott feladataik, továbbá a szakképesítésért felelős miniszterrel kötött megállapodásban foglalt szakképzési feladatok ellátására;
■ az országos gazdasági érdekképviseletek, a szakképzés fejlesztésében közreműködő közalapítványok és szakmai szervezetek részére a szakképzésfejlesztéssel összefüggő feladataik ellátásához, valamint - nyilvános pályázat útján - országos szakmai tanulmányi versenyek szervezéséhez;
■ beruházási céllal a szakképzés korszerűsítéséhez szükséges tananyag-és taneszközfejlesztésre, továbbá az elméleti, gyakorlati tantárgyakat oktató tanárok, szak- és gyakorlati oktatók akkreditált továbbképzésére;
■ a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvényben meghatározott iskolarendszeren kívüli felnőttképzési célokra;
■ az állami szakképzési és felnőttképzési szerv, a szakképzés fejlesztésében közreműködő közalapítvány és szakmai szervezet részére a szakképző intézményben tanulók lemorzsolódásának csökkentését, illetve a lemorzsolódottak képzésbe történő visszavezetését célzó programok megvalósítására;
■ szakképzési és felnőttképzési kutatási-fejlesztési célú tevékenységre az állami szakképzési és felnőttképzési szerv részére;
■ szakképzési, illetve felnőttképzési célú uniós finanszírozású program előfinanszírozására állami szakképzési és felnőttképzési szerv részére;
■ a kormány döntésén alapuló, szakképzéssel, illetve felnőttképzéssel összefüggő központi program megvalósításához;
■ az oktatási miniszter feladatai közül a pályaorientációra;
■ a szakképző iskolai általános műveltséget megalapozó oktatás kerettanterveinek kialakítására és fejlesztésére, a szakképző iskolai beiskolázás központi írásbeli felvételi vizsgájának előkészítéséhez, szervezéséhez kapcsolódó, valamint a szakképző iskolákat érintő hatósági ellenőrzéssel kapcsolatos fejlesztési feladatok ellátására, a szakképző iskolai tanulói létszámarány alapján az alapkészségek teljes körű mérésére, a szakképző iskolákra vonatkozó adatfeldolgozás esetén az információs rendszer fejlesztésére;
■ a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény szerinti szomszédos államban működő, magyar nyelvű szakképző iskolában folytatott képzésnek az állami szakképzési és felnőttképzési szerv koordinációjával megvalósuló fejlesztésére.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 18-19. §-aiban.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Hozzájárulás-teljesítés gyakorlati képzéssel
Gyakorlati képzésre elszámolható normatíva
Új előírás 2016. szeptember 1-jétől.
Új, 3. számú melléklet került a rendeletbe, melyet a 2016. augusztus 31-ét követően (az új OKJ szerint felmenő rendszerben) induló, a szakképzési hozzájárulás terhére elszámolható képzések esetében kell alkalmazni.
[Lásd a 280/2011. (XII. 20.) Korm. rendelet 8. §-ában.]
Változás 2016. szeptember 1-jétől.
A vállalkozó hozzájárulási kötelezettségét nem csökkentheti a felsőfokú szakképzés keretében együttműködési megállapodás alapján folytatott gyakorlati képzés szervezésével (mert megszűnt a felsőfokú szakképzés, korábban az alapnormatíva 1/130-ad részével volt csökkenthető).
[Lásd a 280/2011. (XII. 20.) Korm. rendelet 4. § (5) bekezdésében.]
Változás 2017. január 1-jétől.
Duális képzés esetén a gyakorlati képzési normatíva napi összegét az alapnormatíva összegének
■ szociális munka alapképzési szakon és a gazdaságtudományok képzési területen 75-tel,
■ a műszaki, informatika, agrár és természettudomány képzési területen 56-tal történő elosztásával kell kiszámítani.
(Korábban a századrészét lehetett elszámolni.)
[Lásd a 280/2011. (XII. 20.) Korm. rendelet 6. § (2) bekezdésében.]
Nem változott.
Együttműködési megállapodás esetén a szakképzésihozzájárulás-fizetési kötelezettség a szakmai gyakorlat idejével (napjaival) arányosan csökkenthető.
Az egynapi gyakorlati képzési normatíva egyenlő az alapnormatíva
■ 1/130 részével tanulók együttműködési megállapodás alapján folytatott gyakorlati képzése esetén,
■ 1/100 részével azon hallgatók esetén, akik gyakorlatigényes alapképzési szak keretében folytatott gyakorlati képzésben vesznek részt.
A hozzájárulás-fizetési kötelezettség a napi normatíva, valamint a képzési napok és a tanulók (hallgatók) számának szorzatával csökkenthető.
[Lásd a 280/2011. (XII. 20.) Korm. rendelet 4. § (2)-(5) bek. és 6. § (2) bekezdésében.]
Az iskolai rendszerben oktatható szakképesítések gyakorlati képzésének a szakképzési hozzájárulásra kötelezettek által elszámolható költségeire differenciált normatíva van kialakítva. Az alapnormatíva 453 000 forint/fő/év, amit 2017-re is a költségvetési törvény rögzít.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 8. § (1) bekezdésében, a 280/2011. (XII. 20.) Korm. rendelet 2. §-ában.]
Osztószám együttműködési megállapodásnál
Nem változott.
Egy tanítási évben átlagosan 183 tanítási nap és 20 nap összefüggő szakmai gyakorlati nap van. A szakmai és vizsgakövetelményekben rögzített elméleti és gyakorlati oktatás arányát - az OKJ-ban szereplő szakképesítésekre átlagosan jellemző 40-60 százalékos arányt - figyelembe véve tehát a szakképesítések túlnyomó többségében az előírt gyakorlati képzési idő (183 oktatási nap 60 százaléka) 110 nap a szorgalmi időben és 20 nap a szorgalmi időt követő összefüggő szakmai gyakorlat idején, vagyis összesen 130 gyakorlati képzési nap évente. Ezzel az osztószámmal kell meghatározni az egynapi gyakorlati képzési normatívát, melynek az összege 2017-ben (453 ezer forint/fő/év osztva 130 nappal) napi 3485 forint.
Tehát például az összefüggő szakmai gyakorlat megszervezése esetén a gazdálkodók tanulónként (20 nap x 3485 forint) 69 700 forint alapcsökkentő tételt számolhatnak el az adott szakmai gyakorlati hónapra.
[Lásd a 280/2011. (XII. 20.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdésében.]
Osztószám gyakorlatigényes alapképzési szak esetén
Nem változott.
Gyakorlatigényes alapképzési szak esetében az osztószám 100.
A felsőoktatási törvény alapján a félév öt hónapból álló oktatásszervezési időszak, átlagosan 20 hét, vagyis 100 nap évente, ezért az egynapi gyakorlati képzési normatíva összege 2017-ben (453 ezer forint/fő/év osztva 100 nappal) 4530 forint. Így például a gyakorlatigényes szak vagy duális képzés esetén a gazdálkodók hallgatónként (20 nap x 4530 forint) 90 600 forint csökkentő tételt számolhatnak el havonta.
[Lásd a 280/2011. (XII. 20.) Korm. rendelet 6. § (2) bekezdésében.]
Osztószámok duális képzések esetén
Változás 2017. január 1-jétől.
Szociális munka alapképzési szakon és a gazdaságtudományok képzési területen 75-tel, a műszaki, informatika, agrár és természettudomány képzési területen 56-tal kell elosztani az alapnormatívát (453 ezer Ft/ fő/év), a korábbi 100 helyett.
[Lásd a 280/2011. (XII. 20.) Korm. rendelet 6. § (2) bekezdés b) pontjában.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Előlegfizetés
Nem változott.
A szakképzési hozzájárulási előleg fizetésénél a tárgyév 1-11. hónapjára az alapcsökkentő tétel havi összegét a gyakorlati képzési normatíva napi összege és a tárgyhónapban teljesített gyakorlati képzési napok számának a szorzata képezi tanulónként, illetve hallgatónként.
[Lásd a 280/2011. (XII. 20.) Korm. rendelet 6. § (4) bekezdésében.]
Tanulószerződéses gyakorlati képzés
Változás 2016. szeptember 1-jétől.
Éves bruttó kötelezettségét a számított alap-és kiegészítő csökkentő tétel összegével csökkentheti a hozzájárulásra kötelezett, ha tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés szervezésével tesz eleget hozzájárulási kötelezettségének. Az alapcsökkentő tétel éves összege a tárgyévre - ha a tanulószerződés a tárgyév egészére fennáll - tanulónként az alapnormatíva-összeg és a tanulószerződésben megnevezett szakképesítéshez tartozó,
■ a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény alapján indított szakképzés esetében a rendelet 1. számú mellékletében, meghatározott súlyszorzó szorzata alapján határozható meg;
■ a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény alapján indított
- nappali rendszerű iskolai oktatás és a nappali oktatás munkarendje szerint folyó felnőttoktatás esetében a 2. vagy 3. számú mellékletben meghatározott szakképesítésenkénti súlyszorzó szorzata alapján határozható meg;
- esti oktatás munkarendje szerint folyó felnőttoktatás esetében a 2. vagy 3. számú mellékletben meghatározott szakképesítésenkénti súlyszorzó szorzatának 60 százaléka;
- levelező oktatás munkarendje szerint folyó felnőttoktatás esetében a 2. vagy 3. számú mellékletben meghatározott szakképesítésenkénti súlyszorzó szorzatának 20 százaléka.
A 3. számú melléklet szerinti súlyszorzókat a 2016. augusztus 31-ét követően induló, a felmenő rendszerű új OKJ szerinti szakmák esetében kell alkalmazni.
[Lásd a 280/2011. (XII. 20.) Korm. rendelet 5. § (2) bekezdésében és 8. §-ában.]
Nem változott.
Ha a tanulószerződés hatálya nem áll fenn a tárgyév egészére, tanulónként az előlegfizetési szabályok szerint számított havi alapcsökkentő tételek összege adja az alapcsökkentő tétel éves összegét.
[Lásd a 280/2011. (XII. 20.) Korm. rendelet 5. § (1)-(3) bekezdéseiben.]
A tárgyév teljes időtartamára fennálló tanulószerződés esetén a szakképzési hozzájárulási előleg fizetésénél az alapcsökkentő tétel havi összegét a tárgyév 1-11. hónapjára tanulónként a súlyszorzóval kiszámított alapcsökkentő tétel éves összegének egytizenketted része képezi.
Ha a tanulószerződést hónap közben kötik meg, az alapcsökkentő tétel - az előlegszámítás szabálya szerint meghatározott - összege azon hónapra számolható el a tanuló után először, amelyben a hozzájárulásra kötelezett legalább egy nap gyakorlati képzést teljesített.
Ha a tanulószerződés hónap közben szűnik meg, az adott hónapra vonatkozóan az alapcsökkentő tétel - az előlegszámítás szabálya szerint - számított összegét az adott hónapból a tanulószerződés megszűnésének napjáig eltelt napok és az adott hónap naptári napjai számának arányában kell meghatározni.
[Lásd a 280/2011. (XII. 20.) Korm. rendelet 5. § (4)-(6) bekezdéseiben.]
Kiegészítő normatíva
Nem változott.
Az a hozzájárulásra kötelezett, amelyik a szakképző iskola tanulójával kötött tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés szervezésével teljesíti hozzájárulási kötelezettségét, a szakképzési hozzájárulási törvényben meghatározott kiegészítő csökkentő tételeket (beruházási kiegészítő csökkentő tétel, oktatói kiegészítő csökkentő tétel, tanműhelyfenntartási kiegészítő csökkentő tétel) a következők szerint veheti figyelembe:
A beruházási kiegészítő csökkentő tétel kizárólag az aktiválás évében vehető igénybe, mértéke pedig évente úgy állapítandó meg, hogy a tanulószerződéses tanulók éves létszáma átlagát és az alapnormatíva összegének
■ 1-10 főt foglalkoztató kötelezett esetén 38 százalékát,
■ 11-50 főt foglalkoztató kötelezett esetén 18 százalékát,
■ 50 főnél többet foglalkoztató kötelezett esetén 9 százalékát
össze kell szorozni.
A beruházási kiegészítő csökkentő tétel összege nem haladhatja meg a beruházás - a beruházáshoz nyújtott állami támogatás esetén a támogatás összegével csökkentett - összköltségének a mértékét, és évente legfeljebb 15 millió forint összegben vehető figyelembe. A beruházási kiegészítő csökkentő tétel számításánál a tanulók éves létszámának az átlagát - az alapcsökkentő tétel tört hónapra vonatkozó szabályaira is figyelemmel - a tanulók havi létszámának számtani átlaga alapján kell meghatározni.
Az oktatói kiegészítő csökkentő tétel mértéke évente és tanulónként az alapnormatíva összegének 21 százaléka. A tanműhelyfenntartási kiegészítő csökkentő tétel mértéke évente és tanulónként az alapnormatíva összegének 25 százaléka. Az oktatói kiegészítő csökkentő tétel és a tanműhelyfenntartási kiegészítő csökkentő tétel éves és - szakképzési hozzájárulási előleg fizetése esetén - havi mértékének a megállapítása során az alapcsökkentő tételre vonatkozó szabályokat is alkalmazni kell.
[Lásd a 280/2011. (XII. 20.) Korm. rendelet 5/A. §-ában.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Támogatási szerződés
Nem változott.
A támogatásból beszerzett tárgyi eszközt a támogatott köteles elkülönítetten nyilvántartani és öt - ingatlan esetén tíz - évig költségvetési hozzájárulással támogatott gyakorlati képzés céljaira használni, ha nem kkv-s részére olyan tanműhelyt létesít, amelyben tanulószerződés alapján gyakorlati képzést tervez, vagy saját tulajdonú tanműhelyébe beruház, szoftverterméket vásárol.
A támogatások részletes feltételeiről szerződésben kell megállapodni. A szerződést az állami szak- és felnőttképzési szerv köti a támogatottal. A támogatási szerződés tartalmazza:
■ a támogatásban részesülő nevét, székhelyét, adószámát, statisztikai számjelét, cégjegyzékszámát, egyéni vállalkozó esetén nyilvántartási számát, szakképző iskola és felsőoktatási intézmény esetében az intézmény OM-azonosítóját;
■ a támogatásban részesülő - állami adóhatóságnál bejelentett - pénzforgalmiszámla-számát (a fenntartó elszámolási számlájához kapcsolódó alszámlaszámot) és a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató megnevezését, ahova a támogatás összege átutalható;
■ a támogatás célját, a felhasználás részletes leírását;
■ a támogatásban részesülőnek a támogatott programhoz rendelkezésre álló, elkülönített saját és egyéb pénzeszközei összegét;
■ a beruházási célú támogatásoknál a fejlesztéssel közvetlenül érintett tanulói, illetve hallgatói létszámot;
■ a szerződésszegés, illetve a nem rendeltetésszerű támogatásfelhasználás jogkövetkezményeit;
■ a beruházási célú támogatásoknál a jelzálogjog megszűnésének feltételeit;
■ azon körülményeket, amelyek fennállása esetén a támogatást nyújtó eláll a szerződéstől;
■ mindazt, amit az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet előír.
Az alaprészből nyújtott támogatások felhasználását az állami szak- és felnőttképzési szerv, a szak- és felnőttképzésért felelős miniszter által vezetett minisztérium, valamint a jogszabályokban meghatározott egyéb szervek ellenőrzik.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 20-20/A. §-aiban.]
A hozzájárulásra kötelezett a kormány, illetve a szakképzésért felelős miniszter egyedi döntésén alapuló beruházási célú támogatást tőketartalékba helyezi, majd azt lekötött tartalékként mutatja ki. A lekötött tartalékba helyezés időtartamáról a támogatási szerződésben kell rendelkezni.
Ha a támogatásban részesülő a támogatást nem a szerződésben meghatározott célra fordítja, vagy a kapott támogatásból beszerzett eszközt, megvalósított létesítményt nem a szerződésben meghatározott rendeltetés szerint használja, illetve az a támogatási szerződésben meghatározott idő előtt kikerül birtokából, vagy a létesítményt megszünteti, a kapott összeget visszafizetendő kölcsönként kell kezelni, és azt a támogatás folyósításától számítva a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresével növelt összegben vissza kell fizetni a Nemzeti Foglalkoztatási Alap Magyar Államkincstárnál vezetett számlájára. A visszafizetett támogatás összegével a kedvezményezettnél a tőketartalékot - a lekötött tartalék megszüntetése után - csökkenteni kell.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 22. §-ában.]
Átmeneti rendelkezések 2018. december 31-éig
Nem változott.
Ha a hozzájárulásra kötelezett megszünteti a gyakorlati képzés vagy egy adott szakképesítés gyakorlati képzése szervezését, legkésőbb a megszüntetéssel egyidejűleg köteles befizetni a 2011. december 31-én hatályos szabályok szerint a szakképzési hozzájárulási kötelezettség terhére beszerzett tárgyi eszközöknek és beruházásoknak - a képzésmegszűnés időpontjában fennálló - a még hátralévő használati kötelezettségi idővel arányos bekerülési értékét az állami szak- és felnőttképzési szerv részére a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak a Magyar Államkincstárnál vezetett területi előirányzat-felhasználási keretszámlájára (EFK-számla).
Mentesül e befizetési kötelezettség alól
■ a jogutóddal megszűnő gyakorlati képzést szervező hozzájárulás-kötelezett, ha jogutódja is hozzájárulás-kötelezett, és a gyakorlati képzést azonos feltételekkel jogszerűen folytatja, továbbá
■ a jogutód nélkül megszűnő vagy a gyakorlati képzést jogutód nélkül megszüntető gyakorlati képzést szervező hozzájárulásra kötelezett, ha a gyakorlati képzést közvetlenül szolgáló tárgyi eszközök tulajdonjogát térítésmentesen átadja a szakképzésről szóló törvényben meghatározott állami fenntartású, nappali iskolai rendszerű szakképzést folytató intézménynek.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 30. §-ában.]
Annak a hozzájárulásra kötelezettnek, amelyik hozzájárulási kötelezettségét 2012. január 1-je előtt felsőfokú szakképzés keretében gyakorlati képzés szervezésével teljesítette, és a gyakorlati képzésre
■ együttműködési megállapodás alapján került sor, 2012. január 1-jét követően az együttműködési megállapodás szerinti időtartamból még hátralevő időre a hozzájárulási kötelezettsége teljesítésénél a normatíva szerinti elszámolási szabályokat kell alkalmaznia;
■ hallgatói szerződés alapján került sor, 2012. január 1-jét követően a hallgatói szerződésben meghatározott időtartamból még hátralevő időre a hozzájárulási kötelezettsége teljesítésénél a normatívára és a visszaigénylésre vonatkozó szabályokat kell alkalmaznia.
A felsőfokú szakképzés keretében folyó gyakorlati képzésre (akár együttműködési megállapodás, akár hallgatói szerződés alapján került rá sor) a képzésből 2012. január 1-jét követően még hátralevő időre a hozzájárulási kötelezettség teljesítésénél a normatívára és a visszaigénylésre vonatkozó szabályokat, valamint a korlátozó feltételeket is megfelelően alkalmazni kell.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 27. §-ában.]
A 2012. január 1-je előtt a Munkaerőpiaci Alap képzési alaprészéből, valamint annak jogelődjétől, a fejlesztési és képzési alaprészből kapott beruházási célú támogatással megvalósított, gyakorlati képzést szolgáló létesítményt nem lehet az eredeti rendeltetéstől eltérő céllal működtetni, ha a támogatási szerződésben meghatározott időtartam még nem telt el. Ha a gyakorlati képzést szolgáló létesítmény eredeti rendeltetésének megfelelően nem működtethető tovább, a létesítmény elidegenítése esetén elővásárlási jog illeti meg az érintett szakképző iskola fenntartóját, ha az a létesítményt szakképző iskolai tanulók gyakorlati képzésére kívánja továbbműködtetni. Ha nem él elővásárlási jogával, akkor az azt a hozzájárulásra kötelezettet illeti meg, amelyik a legelőnyösebb vételi ajánlatot teszi (feltéve, hogy a létesítményt szakképző iskolai tanulók gyakorlati képzésére kívánja továbbműködtetni). A vételi ajánlatok elbírálásáról a szak- és felnőttképzésért felelős miniszter dönt. Ha az elővásárlási jog jogosultjai e jogukkal nem élnek, az ingatlan vételárából az ingatlanhoz nyújtott támogatást vissza kell fizetni a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 28. §-ában.]
A támogatott a tárgyi eszközt köteles elkülönítetten nyilvántartani és öt - ingatlan esetén tíz - évig költségvetési hozzájárulással támogatott gyakorlati képzés céljaira használni, ideértve a 2012 előtt kapott támogatásokat is.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 28/A. §-ában.]
Ha a hozzájárulásra kötelezett az általa 2012. január 1-je előtt megkötött tanuló- vagy hallgatói szerződést az abban foglalt határidő lejárta előtt jogellenesen felmondja, 15 napon belül köteles a szerződés alapján annak felmondásáig
■ az elszámolt költségek teljes, kamattal növelt összegét az EFK-számlára befizetni,
■ az érvényesíthető csökkentő tétel teljes összegét az adózás rendjéről szóló törvény önellenőrzésre vonatkozó szabályainak megfelelően az állami adóhatóságnál vezetett számlára visszatéríteni.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 29. §-ában.]
A támogatott a tárgyi eszközt köteles elkülönítetten nyilvántartani és öt - ha a tárgyi eszköz ingatlan, tíz - évig gyakorlati képzés céljaira használni, ha 2012. január 1-je előtt gyakorlati képzés szervezésével teljesítette szakképzési hozzájárulási kötelezettségét, és gyakorlati képzést közvetlenül szolgáló tárgyi eszköz beszerzésére fordított kiadását, költségét a szakképzési hozzájárulás terhére legkésőbb 2011. december 31-éig elszámolta.
2011-ben nyújtott fejlesztési támogatást a 2012. január 1-je előtt hatályos szabályok szerint legkésőbb 2012. december 31-éig lehetett felhasználni a támogatási szerződésben meghatározott célokra; az ezen időpontig fel nem használt fejlesztési támogatási összeget 2013. január 30-áig be kellett fizetni az EFK-számlára.
A fejlesztési támogatásban részesített 2012. január 1-jét megelőzően öt - ingatlan esetén tíz - évre vonatkozóan köteles volt elszámolást készíteni, valamint 2013. március 15-éig adatot kellett szolgáltatnia az állami szak- és felnőttképzési szerv részére a 2011. december 31-éig hatályos szabályok szerint fogadott fejlesztési támogatásból megvalósult fejlesztésekről.
Az állami szak- és felnőttképzési szerv az elszámolást 60 napon belül ellenőrzi, és azt elfogadja, vagy jogszerűtlen felhasználás miatt befizetési kötelezettséget állapít meg. A megállapított összeget a fejlesztési támogatásban részesített 30 napon belül köteles befizetni az EFK-számlára.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 31. §-ában.]
Az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott elévülés időtartama alatt - a benyújtott elszámolás alapján - továbbra is az állami szak- és felnőttképzési szerv ellenőrzi a hozzájárulási kötelezettségüket a 2012. január 1-je előtt hatályos szabályok szerint gyakorlati képzés szervezésével teljesítők kötelezettségteljesítését. Nekik az önellenőrzést is az állami szak- és felnőttképzési szervhez kell benyújtaniuk. Esetükben az ellenőrzésre és az önellenőrzésre, továbbá az ezek alapján a kötelezettet terhelő befizetésre vagy a visszatérítési igény érvényesítésére a 2012. január 1-jét megelőzően hatályos szabályok az irányadók.
A 2012. január 1-je előtt hatályos szabályok szerint nyújtott fejlesztési támogatások, valamint a Munkaerőpiaci Alap képzési alaprészéből nyújtott támogatások felhasználásának elszámoltatását és ellenőrzését az állami szak- és felnőttképzési szerv végzi.
[Lásd a 2011. évi CLV. törvény 32. §-ában.]
Mit kell tudni saját dolgozó képzéséről a szakképzési hozzájárulás terhére?
Csekély összegű támogatás
Nem változott.
A munkáltató szakképzési hozzájárulásként elszámolhatja a saját dolgozók képzésére fordított költségeket.
A szakképzési hozzájárulási kötelezettség saját munkavállaló képzésére elszámolható költségekkel történő csökkentése állami támogatásnak minősül, és az európai uniós csekély összegű támogatásokról szóló bizottsági szabályok vonatkoznak rá.
[21/2013. (VI. 18.) NGM rendelet 2. § a) pont]
A hozzájárulás-csökkentés feltételei
Változás 2017. január 1-jétől.
A hozzájárulásra kötelezett a saját dolgozó képzésére fordított költségekkel akkor csökkentheti bruttó kötelezettségét, ha július és augusztus kivételével az év többi hónapjában legalább 30 tanulószerződéses tanuló gyakorlati képzését végzi (kkv-k esetében a partner- vagy kapcsolódó vállalkozások együttesen is teljesíthetik ezt a létszámot), és megfelel a következő (korábban is meglévő) feltételeknek:
■ a képzés a felnőttképzési törvényben foglaltak szerint történik;
■ a képzés nem távoktatási formában valósul meg;
■ a képzés megfelel a felnőttképzési tevékenység nevesített formái egyikének, vagy a szakképzésről szóló törvény alapján rehabilitációs képzésnek minősül;
■ a munkakör betöltéséhez szükséges, foglalkozás, tevékenység gyakorlására képesítő végzettség megszerzésére vagy a szakmai tevékenység magasabb szintű gyakorlásához, a mestervizsgához szükséges ismeretek elsajátítására irányul;
■ a képzés minimális időtartama 20 óra;
■ a képzésre az Európai Unió tagállamainak és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államoknak a területén kerül sor; és
■ a képzésről a hozzájárulásra kötelezett a meghatározott adatszolgáltatást teljesítette.
[21/2013. (VI. 18.) NGM rendelet 3. § (1) bek.]
Közúti közlekedési szolgáltatók
Változás 2017. január 1-jétől.
A közúti közlekedési szolgáltatóknak is legfeljebb 30 tanulószerződéses tanuló gyakorlati képzését kell végeznie (a korábbi 45 fő helyett) július és augusztus kivételével az év minden hónapjában.
[21/2013. (VI. 18.) NGM rendelet 3. § (2) bek.]
Nem változott.
A közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló külön jogszabályban - a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendeletben - meghatározott közúti közlekedési szolgáltatást végző hozzájárulás-kötelezett akkor csökkentheti bruttó kötelezettségét a minimum C, illetve C+E vagy D, illetve D+E vezetőiengedély-kategóriához kötött gépkocsivezetői munkakör ellátásához szükséges vezetői engedélyek megszerzését célzó képzések (és az ezekhez kapcsolódó, külön jogszabályban meghatározott, valamint a közúti árufuvarozás és személyszállítás végzéséhez kötelezően előírt egyéb szaktanfolyami képzések és továbbképzések) költségeivel, ha
■ a képzés nem távoktatási formában valósul meg;
■ a képzés minimális időtartama 20 óra;
■ a képzésre az Európai Unió tagállamainak és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államoknak a területén kerül sor; és
■ a képzésről a hozzájárulásra kötelezett a meghatározott adatszolgáltatást teljesítette.
[21/2013. (VI. 18.) NGM rendelet 3. § (2) bek.]
Támogatások halmozhatósága
Nem változott.
Nem zárja ki más állami támogatás igénybevételét, ha a munkáltató a saját dolgozó képzésével teljesíti a szakképzési hozzájárulást. Azonos vagy részben azonos elszámolható költségek esetében a támogatás abban az esetben halmozható más helyi, regionális, államháztartási vagy európai uniós forrásból származó állami támogatással, ha az nem vezet az érintett támogatásra alkalmazandó európai uniós állami támogatási szabályok szerinti vagy az Európai Bizottságnak a jóváhagyó határozatában meghatározott legmagasabb támogatási intenzitás, illetve támogatási összeg túllépéséhez.
[21/2013. (VI. 18.) NGM rendelet 3. § (3) bek.]
A hozzájárulásra kötelezett nem csökkentheti bruttó kötelezettségét az egyébként engedélyezett költségelemekkel, ha
■ exporttal kapcsolatos tevékenysége (az exportált mennyiségekhez, az értékesítési hálózat kialakításához és működtetéséhez vagy az exporttevékenységgel összefüggésben felmerülő egyéb folyó kiadásokhoz közvetlenül kapcsolódó) támogatásban részesül;
■ az importtermékekkel szemben hazai termékek felhasználásához kötött támogatásban részesül;
■ a mezőgazdasági termékek feldolgozásának és forgalmazásának ágazatában nyújtott olyan támogatásban részesül, amelynél a támogatás összegét az elsődleges termelőktől beszerzett vagy az érintett vállalkozások által forgalomba hozott ilyen termékek ára vagy mennyisége alapján rögzítik, vagy amelynél a támogatás feltétele, hogy azt teljesen vagy részben továbbítsák az elsődleges termelőknek;
■ versenyképtelen szénbányák bezárását elősegítő támogatásban részesül;
■ olyan támogatási programok részese, amelyek nem zárják ki kifejezetten az egyedi támogatást olyan vállalkozás javára, amellyel szemben teljesítetlen visszafizetési felszólítás van érvényben olyan korábbi bizottsági határozat nyomán, amely valamely támogatást jogellenesnek és a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított (a természeti katasztrófa okozta károk helyreállítására irányuló támogatási programok kivételével);
■ nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott támogatásban részesül (a természeti katasztrófa okozta károk helyreállítására irányuló támogatási programok kivételével);
■ olyan állami támogatásokban részesül, amelyek az uniós jog megsértéséhez vezetnek. Ilyenek különösen
■ az olyan támogatási intézkedések, amelyek esetében a támogatás nyújtását ahhoz a feltételhez kötik, hogy a kedvezményezett székhelye az adott tagállamban legyen, vagy a kedvezményezett elsődlegesen abban a tagállamban végezze üzleti tevékenységét (ugyanakkor a kedvezményezett a támogatás kifizetésének időpontjában rendelkezhet
telephellyel vagy fiókteleppel a támogatást nyújtó tagállamban);
■ az olyan támogatások, amelyek esetében a támogatás nyújtását ahhoz a feltételhez kötik, hogy a kedvezményezett belföldön előállított termékeket, illetve belföldi szolgáltatásokat vegyen igénybe;
■ az olyan támogatások, amelyek korlátozzák a kedvezményezettek azon lehetőségét, hogy a kutatás-fejlesztés és innováció eredményeit más tagállamokban hasznosítsák.
[21/2013. (VI. 18.) NGM rendelet 3. § (4) bek.]
Előzetesen be kell jelenteni az Európai Bizottság részére a hozzájárulásra kötelezett által igénybe vett támogatást, ha a támogatás összege képzési projektenként meghaladja a 2 millió eurónak megfelelő forintösszeget.
[21/2013. (VI. 18.) NGM rendelet 3. § (5) bek.]
Képzéstípusok
Nem változott.
A rendelet külső, belső, illetve ezeken belül áthúzódó képzést különböztet meg.
Külső képzés: az a képzés, amelyet a hozzájárulásra kötelezett saját munkavállalói részére, teljes egészében saját szervezetétől elkülönült, a felnőttképzési törvény szerinti engedéllyel rendelkező felnőttképzést folytató intézmény közreműködésével - szolgáltatási szerződés alapján - valósít meg.
Belső képzés: a munkáltató által a saját munkavállalói részére saját munkaszervezetén belül, nem üzletszerűen szervezett, központi költségvetési forrás vagy a szakképzési hozzájárulás terhére megvalósuló képzés, amely nem lehet OKJ-s végzettség megszerzésére irányuló képzés, valamint általános nyelvi képzés.
Az áthúzódó képzés több évig tart.
[21/2013. (VI. 18.) NGM rendelet 2. § d)-f) pontok]
A külső képzés költsége képzésenként kiállított számla és az ahhoz csatolt, a külső képző intézmény által cégszerűen aláírt és csak az elszámolható költségeket tartalmazó analitikus költségkimutatás alapján számolható el. A képző intézmény köteles a hozzájárulásra kötelezettnek átadni az annak munkavállalójával az intézmény által megkötött felnőttképzési szerződés cégszerűen hitelesített másolatát.
[21/2013. (VI. 18.) NGM rendelet 4. § (1)-(2) bek.]
Belső képzés költsége csak képzésenként elkülönítetten nyilvántartott és az elszámolható költségeket részletesen tartalmazó számviteli bizonylatok alapján számolható el.
[21/2013. (VI. 18.) NGM rendelet 4. § (3) bek.]
Áthúzódó képzés esetén a hozzájárulásra kötelezett a képzés költségeit évente, a hatályos számviteli szabályoknak, valamint a képzés tárgyévében érvényes pénzügyi előírásoknak megfelelően, teljesítésarányosan számolhatja el, ha a képzés megkezdésének tárgyévétől kezdve a képzés költségeit a szakképzési hozzájárulási kötelezettség terhére évente elszámolta.
[21/2013. (VI. 18.) NGM rendelet 4. § (5) bek.]
Elszámolható költségek, támogatási intenzitás maximuma
Nem változott.
A külső képzés esetén a munkáltató elszámolhatja a képzésben részt vevő munkavállalóknak a képzéssel összefüggő igazolt utazási költségét - megváltozott munkaképességű munkavállalók esetében az igazolt szállásköltségeiket is -, ha a képzés nem a hozzájárulásra kötelezett által a munkavállalója munkavégzési helyeként megjelölt székhelyén, telephelyén történik.
[21/2013. (VI. 18.) NGM rendelet 9. § (1) bek. d) pont]
Belső képzés esetén a maximális támogatási intenzitás mértékéig elszámolhatók az oktatóknak kizárólag csak a ténylegesen megtartott órákra vonatkozó, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 79. § (1) bekezdésében meghatározott személyi jellegű ráfordításai.
Elszámolható a képzésben részt vevő munkavállalóknak a képzéssel összefüggő igazolt utazási költsége - megváltozott munkaképességű munkavállalók esetében az igazolt szállásköltség is -, ha a képzés nem a hozzájárulásra kötelezett által a munkavállalója munkavégzési helyeként megjelölt székhelyén, telephelyén történik.
[21/2013. (VI. 18.) NGM rendelet 9. § (2) bek. a) pont, e) pont]
A hozzájárulásra kötelezett külső képzés esetén a maximális támogatási intenzitás mértékéig továbbra is elszámolhatja
■ a képző intézmény által lebonyolított képzésnek az alábbiak figyelembevételével számított díját,
■ az oktatók személyi jellegű ráfordításait azokra az órákra vonatkozóan, amikor az oktatók részt vesznek a képzésen;
■ az oktatóknak és a képzés résztvevőinek a közvetlenül a képzési projekthez kapcsolódó működési költségeit, például a közvetlenül a projekthez kapcsolódó útiköltséget, anyagok és fogyóeszközök, az eszközök és berendezések értékcsökkenését, a képzési projekt céljaira való használatuk mértékéig (nem számolható el szállásköltség, kivéve a képzésben részt vevő megváltozott munkaképességű munkavállalók minimálisan szükséges szállásköltsége);
■ a képzési projekthez kapcsolódó tanácsadás költségeit;
■ a képzés résztvevőinek személyi jellegű ráfordításait és az általános közvetett költségeket (adminisztrációs költségeket, bérleti díjat, rezsiköltségeket) azokra az órákra vonatkozóan, amikor a képzés résztvevői részt vesznek a képzésen;
■ a képzéshez kapcsolódó, a felnőttképzésről szóló törvény szerinti bemeneti kompetenciamérés és előzetes tudásmérés díját,
■ a képzés során felhasznált, a képzésben részt vevőknek véglegesen átadott képzési tananyagok, taneszközök költségeit,
■ jogszabályban meghatározott vizsga- és vizsgáztatási díjat, valamint a képzésben részt vevő munkavállalónak a számvitelről szóló törvényben meghatározott személyi jellegű költségeit.
[21/2013. (VI. 18.) NGM rendelet 9. § (1) bek.]
Belső képzésnél a maximális támogatási intenzitás mértékéig elszámolhatók:
■ az oktatóknak és a képzésben részt vevő munkavállalóknak a képzési projekthez közvetlenül kapcsolódó működési költségei - így a felhasznált anyagok és fogyóeszközök, az eszközök és berendezések értékcsökkenése - a képzési projekt céljaira való tényleges használatuk mértékéig,
■ a képzési projekthez kapcsolódó tanácsadás költségei, valamint
■ a képzésben részt vevő munkavállalóknak a számviteli törvény 79. § (1) bekezdésében meghatározott személyi jellegű ráfordításai és általános közvetett költségek - így adminisztrációs költségek, bérleti díj, rezsiköltségek - azokra az órákra vonatkozóan, amikor ténylegesen részt vettek a képzésen.
[21/2013. (VI. 18.) NGM rendelet 9. § (2) bek.]
A képzés típusától függetlenül a személyi jellegű költségek tekintetében
■ a képzésben részt vevő munkavállaló személyi jellegű költségeiből csak a képzésben ténylegesen eltöltött idő vehető számításba,
■ az oktatók, tanácsadók, illetve a képzésben részt vevő munkavállaló személyi jellegű ráfordításaiból elszámolható költség havi (22 munkanapra vetített) mértéke nem haladhatja meg a tárgyévet megelőző második évre vonatkozó, Központi Statisztikai Hivatal által nyilvántartott adatok szerint a versenyszférában foglalkoztatottak havi átlagkeresetének kétszeresét (2017-ben ez 525 400 forint).
[21/2013. (VI. 18.) NGM rendelet 9. § (4) bek.]
A szakképzési hozzájárulási kötelezettség terhére elszámolható költségek maximális támogatási intenzitása főszabályként nem haladhatja meg a dolgozók képzésére fordított költségek 50 százalékát.
A maximális támogatási intenzitás az elszámolható költségek 70 százalékának megfelelő maximális támogatási intenzitásig növelhető a következők szerint:
■ 10 százalékponttal a megváltozott munkaképességű vagy hátrányos helyzetű munkavállalóknak nyújtott képzés esetén, az e munkavállalókra jutó költségekre vonatkozóan,
■ 10 százalékponttal középvállalkozásnak és 20 százalékponttal mikro- vagy kisvállalkozásnak nyújtott támogatás esetén.
A támogatás mértéke nem lehet több a képzésben résztvevőnként és képzési óránként a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított személyi alapbér kötelező legkisebb havi összegének (minimálbér) 6 százalékánál. (A havi minimálbér 2017-ben 127 500 forint.)
A támogatási intenzitás kiszámítása során a költségeket az adók és illetékek levonása előtt kell figyelembe venni.
[21/2013. (VI. 18.) NGM rendelet 10. §]
Adatszolgáltatás
Nem változott.
A hozzájárulásra kötelezettnek a tárgyévet követő év január 12. napjáig - meghatározott adattartalommal - adatot kell szolgáltatnia a tárgyévre elszámolt képzésről a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatalhoz (NSZFH). Egy bejelentőlaphoz több képzésre vonatkozó adatlap is csatolható.
Az adatszolgáltatás helyességét annak benyújtásától számított 60 napon belül az NSZFH megvizsgálja. Hibásan vagy pontatlanul kitöltött, illetve ellentmondó adatokat tartalmazó adatszolgáltatás esetén az NSZFH felszólítja a hozzájárulás-kötelezettet, hogy írásban - 15 nap alatt - pótolja a hiányosságokat.
[21/2013. (VI. 18.) NGM rendelet 5. § (1)-(2) bekezdéseiben, 1-2. melléklet]
Az NSZFH ellenőrzi az adatszolgáltatás megfelelő teljesítését és a benyújtott dokumentumokban szereplő adatok tartalmát. Az ellenőrzés során feltárt szabálytalanságokról (vagy a hiánypótlás késedelmes teljesítéséről, illetve elmaradásáról) a hivatal az ellenőrzést követő 30 napon belül - az ellenőrzéssel összefüggő dokumentumok egyidejű megküldésével - tájékoztatja a NAV területileg illetékes igazgatóságát.
[21/2013. (VI. 18.) NGM rendelet 8. § (1) bek.]
A hozzájárulásra kötelezett az adatszolgáltatástól számított tíz évig köteles megőrizni
■ külső képzés esetén
- a felnőttképzési szerződés cégszerűen hitelesített másolatát,
- a tanulmányi szerződést vagy a tanulmányok folytatására vonatkozó munkáltatói kötelezést,
- a szolgáltatási szerződést,
- a szolgáltatási szerződés alapján képzésenként kiállított számlát, valamint
- elkülönített pénzügyi elszámolást képzésenként az elszámolható költségekről;
■ belső képzés esetén
- a felnőttképzési szerződést,
- a tanulmányi szerződést vagy a tanulmányok folytatására vonatkozó munkáltatói kötelezést,
- a képzési programot, mely tartalmazza a képzés során megszerezhető kompetenciát, a tervezett képzési időt, a maximális csoportlétszámot, a képzésről, a képzés egyes tananyagegységeinek elvégzéséről szóló igazolás kiadásának feltételeit,
- az elméleti tanórán, gyakorlati foglalkozáson, konzultáción vezetett, a képzésben részt vevő felnőtt által aláírt jelenléti íveket, valamint a képzésben részt vevővel elektronikus úton folytatott szakmai felkészítést, ellenőrzést igazoló dokumentumokat,
- a képzésben részt vevő személyi adatait (név, születési név, anyja neve, születési hely és idő, nem, állampolgárság, lakóhely, tartózkodási hely, telefonszám, nem magyar állampolgár Magyarországon való tartózkodásának jogcíme és a tartózkodásra jogosító okirat, okmány megnevezése és száma),
- a képzési jogviszonnyal összefüggő adatokat (a képzésben részt vevő iskolai és szakmai végzettsége, nyelvi ismeretei, képzésbe történő felvétele, tanulmányainak értékelése és minősítése, a képzéssel megszerzett szakképesítés vagy egyéb kompetencia megnevezése, a vizsga helye, időpontja, eredménye), valamint a képzés megkezdéséhez és folytatásához szükséges feltételeket igazoló eredeti dokumentumokat vagy azoknak a felnőttképzést folytató intézmény által hitelesített másolatait,
- a képzésnek a képzési program szerinti megvalósítását igazoló dokumentumokat, valamint a résztvevők hiányzásait dokumentáló haladási naplót,
- a sikeres vizsga letételét vagy a képzés elvégzését igazoló dokumentumnak a kiállító által hitelesített másolatát, illetve a felnőttképzést folytató intézmény vizsgaszervezése esetén a bizonyítvány átvételéről szóló elismervény eredeti példányát,
- a képzés megvalósításához szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítását szolgáló szerződések eredeti példányát,
- a felnőttképzési törvényben előírt statisztikai adatszolgáltatási kötelezettség teljesítését igazoló adatlap eredeti példányát, valamint
- elkülönített pénzügyi elszámolást képzésenként az elszámolható költségekről, tényleges önköltségen számolva.
[21/2013. (VI. 18.) NGM rendelet 6. § (1)-(2) bek., 8. § (2) bek.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Fogalmak
Kapcsolódó vállalkozások
■ Kapcsolódó vállalkozásnak minősül, ha
■ egy vállalkozás egy másik vállalkozás tulajdoni részesedésének (részvényeinek) vagy a szavazatának a többségével rendelkezik, vagy
■ egy vállalkozás egy másik vállalkozásban jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők vagy a felügyelőbizottság tagjai többségét megválassza vagy visszahívja, vagy
■ egy vállalkozás egy másik vállalkozás felett a tulajdonosokkal (részvényesekkel) kötött szerződés vagy a létesítő okirat rendelkezése alapján - függetlenül a tulajdoni hányadtól, a szavazati aránytól, a megválasztási és visszahívási jogtól - döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol, vagy
■ egy vállalkozás egy másik vállalkozásban - más tulajdonosokkal (részvényesekkel) kötött megállapodás alapján - a szavazatok többségét egyedül birtokolja.
Kapcsolódó vállalkozásnak minősülnek azok a vállalkozások is, amelyek egy vagy több vállalkozáson keresztül állnak egymással az előzőekben felsorolt kapcsolatban.
Kapcsolódó vállalkozásnak minősülnek továbbá azok a vállalkozások, amelyek egy természetes személy vagy közösen fellépő természetes személyek egy csoportja révén az előzőekben meghatározott jellegű kapcsolatban állnak egymással, ha tevékenységüket vagy tevékenységük egy részét az érintett piacon vagy egymással szomszédos piacokon folytatják.
A befektetők érdekeltsége tekintetében - az előzőektől eltérően - önálló vállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amellyel külön meghatározott befektetők külön-külön és együttesen sem állnak a fentiekben meghatározott kapcsolatban, vagy amelynek a befektetői sem közvetlenül, sem közvetve nem vesznek részt az irányításban, vagy amelynek a befektetői nem vállalkozásként működnek. Ellenkező esetben a vállalkozás kapcsolódó vállalkozásnak minősül.
Partnervállalkozás
■ Partnervállalkozásnak minősül az a vállalkozás,
■ amely az előzőek alapján nem minősül kapcsolódó vállalkozásnak, és
■ amelyben más vállalkozásnak kizárólagosan vagy több kapcsolódó vállalkozásnak együttesen, illetve amelynek más vállalkozásban kizárólagosan vagy több kapcsolódó vállalkozással együttesen a tulajdoni részesedése - jegyzett tőkéje vagy szavazati joga alapján - legalább 25 százalék.
Külön meghatározott befektetők
Külön meghatározott befektetők az
■ állami befektetőtársaságok,
■ finanszírozáshoz való hozzáférés elősegítése céljából rendszeresen kockázatitőke-befektetést folytató egyének vagy csoportok, akik vagy amelyek a tőzsdén nem jegyzett vállalkozások alaptőkéjébe fektetnek be, azzal a feltétellel, hogy az érdekeltségük az adott vállalkozásban kevesebb, mint 1 250 000 euró, illetve az annak megfelelő forintösszeg,
■ a szövetkezetiüzletrész-hasznosító gazdasági társaság,
■ felsőoktatási intézmények, nem felsőoktatási intézmény szervezetében működő oktatási és szaktanácsadási intézmények, a felső- vagy középfokú oktatás gyakorlati háttereként termelőtevékenységet folytató tangazdaságok és tanüzemek, nonprofit kutatási központok, valamint nem felsőoktatási intézmény szervezeteként - költségvetési formában működő - egyéb kutatóhelyek,
■ a tőkepiacról szóló törvényben meghatározott intézményi befektetők,
■ az évi 10 millió eurót, illetve az annak megfelelő forintösszeget meg nem haladó költségvetéssel és kevesebb mint 5 ezer lakossal rendelkező helyi önkormányzatok.
[2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról 4. § (2)-(6) bek., 19. § 1. pont]
________________________________________________________________________________________________________________________
Mit kell tudni a képzési és a tanműhelytámogatásokról?
A támogatás formái
Nem változott.
A szakképzési hozzájárulásra kötelezettek munkahelyteremtéshez kapcsolódó képzés folytatása esetén többféle támogatásban részesülhetnek: képzési támogatásban, továbbá tanműhely-létesítési és - fejlesztési támogatásban.
A támogatás nem működési célú, visszafizetési kötelezettség nélküli végleges támogatás.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 3. §]
A kérelmezőnek a támogatásra vonatkozó igényét
■ szándéknyilatkozatban és támogatás iránti kérelemben, vagy
■ támogatás iránti kérelemben kell bejelentenie a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszternek.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 12. §]
A miniszter a kérelmező szándéknyilatkozatának benyújtását követő 30 napon belül - a támogatási célra rendelkezésre álló keret figyelembevételével - írásban állást foglal a támogatás iránti kérelem benyújthatóságáról, és erről írásban értesíti a kérelmezőt. A miniszteri állásfoglalás nem minősül kötelezettségvállalásnak. Ha a kérelmező támogatásra vonatkozó igényét szándéknyilatkozatban jelentette be, a támogatás iránti kérelmet a miniszteri értesítés kézhezvételétől számított egy éven belül kell benyújtania a miniszterhez. Ha a kérelmező a támogatási kérelmet egy éven belül nem terjeszti elő, de a támogatásra vonatkozó igényét fenntartja, támogatásigényét szándéknyilatkozat formájában ismételten be kell nyújtania.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 13. § (3)-(6) bek.]
A támogatás iránti kérelem befogadására, hiánypótlására és a kérelmező rendelkezésére bocsátandó befogadó nyilatkozatra vagy a támogatási kérelem elutasítására az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet 70. §-ában foglaltakat megfelelően alkalmazni kell. A miniszter a támogatás iránti kérelem benyújtását követő 30 napon belül dönt a támogatásról, és döntéséről írásban értesíti a kedvezményezettet.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 14. § (3)-(5) bek.]
Támogatási szerződés, támogatás folyósítása
Nem változott.
A miniszter döntésétől számított 30 napon belül a támogató (a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal) és a kedvezményezett szerződést köt.
A képzési támogatási szerződés tartalmazza:
■ a szerződést kötő felek képviseletére jogosult, valamint a szerződés teljesítésével összefüggésben eljáró személy nevét,
■ a kedvezményezettnek a támogatás felhasználására, a beszámolásra vonatkozó kötelezettségeit, azok teljesítésének határidejét,
■ a kedvezményezett támogatási szerződés szerinti adataiban, valamint a projekt megvalósulását érintő körülményeiben bekövetkezett változásra vonatkozó bejelentési kötelezettségét,
■ a biztosítékok előírását,
■ a tervezett és tényleges létszámok eltérésére vonatkozó rendelkezéseket,
■ a projekt megkezdésének és befejezésének végső időpontját.
A kedvezményezett a támogatás legalább 120 százalékának megfelelő értékű biztosítékot köteles a támogató rendelkezésére bocsátani. A támogató a támogatási szerződésben az alábbi biztosítékok benyújtását írhatja elő a kedvezményezett számára:
■ a kedvezményezettnek valamennyi - jogszabály alapján beszedési megbízással terhelhető - pénzforgalmi számlájára vonatkozó, a támogató javára szóló beszedési megbízás benyújtására vonatkozó felhatalmazó nyilatkozatát,
■ óvadék alapítását,
■ hitelintézettel kötött garanciaszerződést,
■ kezességi szerződést,
■ jelzálogjog alapítását.
A támogatónak a támogatási szerződésben a biztosítékok körét úgy kell meghatároznia, hogy az a támogatás maradéktalan, lehető legrövidebb időn belüli visszafizetését - ideértve a jogszabály vagy a támogatási szerződés alapján járó esetleges kamatokat is - eredményesen szolgálja. A beszedési megbízásra vonatkozó biztosítékot a támogatási szerződés aláírását megelőzően, a további biztosítékok bármelyikét legkésőbb a támogatás első folyósítását megelőzően kell a támogató rendelkezésére bocsátani. A biztosítékoknak a támogatási szerződés alapján fennálló kötelezettségek megszűnéséig a támogatási szerződésben meghatározottak szerint rendelkezésre kell állniuk.
A kedvezményezett a támogatási szerződésben meghatározottak szerint jogosult a támogatást lehívni. Ha a támogatási szerződés alapján a folyósítás több részletben történik, a támogatás utólag, teljesítés- és forrásarányosan folyósítható. Támogatási előleg a támogatott projektre nem nyújtható.
A támogató a támogatási szerződésben meghatározottak szerint
■ ellátja a támogatásoknak a kedvezményezett részére történő utalásával kapcsolatos feladatokat,
■ dönt a kedvezményezett által a támogatás felhasználásáról benyújtott pénzügyi részbeszámolók, beszámolók (szakmai és pénzügyi elszámolások) elfogadásáról és a teljesítés igazolásáról,
■ szükség esetén intézkedik a kedvezményezettel szemben a visszafizetési kötelezettség elrendeléséről, fogadja a visszafizetésekből befolyt bevételeket, és
■ ellenőrzi a támogatás felhasználásának jogszerűségét.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 15-16. §, 17. § (1)-(3) bek.]
A beszámolás és a költségelszámolás szabályai
Nem változott.
A kedvezményezett kizárólag a támogatott tevékenység időtartama alatt felmerült költségeket számolhatja el, azzal, hogy a költségelszámolásnál csak a
■ szándéknyilatkozatban és a támogatás iránti kérelemben történt támogatásra vonatkozó igénybejelentés esetén a miniszteri állásfoglalásról,
■ vagy támogatás iránti kérelemben történt támogatásra vonatkozó igénybejelentés esetén a miniszteri döntésről szóló értesítés kézhezvételét követően felmerült költségek vehetők figyelembe.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 18. §]
A támogatott projekt keretében elszámolt költségeket alátámasztó eredeti bizonylatokat nem kell benyújtani, azokat - a támogatásra vonatkozó egyéb dokumentumokkal együtt - a kedvezményezett a könyvelés szabályainak megfelelően, a záró beszámolójának támogató általi jóváhagyásától számított tíz évig köteles megőrizni, valamint a támogatás megvalósulásának helyszíni ellenőrzésekor az ellenőrzést végző szerv rendelkezésére bocsátani.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 21. §]
A támogatott projektek megvalósítása során nem forintban keletkező költségek összegét a számlán, számviteli bizonylaton megjelölt teljesítés időpontjában érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett középárfolyamon kell forintra átszámítani, a Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett pénznemben kiállított számla, számviteli bizonylat esetén az Európai Központi Bank által közzétett középárfolyamon kell euróra átváltani. Ha a támogatási szerződésben szereplő támogatási összeg adott évre jutó keretösszegét a kedvezményezett a tárgyévben nem használja fel, a fel nem használt keretösszeg a támogatási szerződés módosításával átcsoportosítható a támogatással érintett következő évre vagy évekre.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 24. §]
Ellenőrzés, támogatásvisszakövetelés
Nem változott.
A támogató a projekt megvalósítása alatt - továbbá képzési támogatás esetén a foglalkoztatási kötelezettség lejártát követő két évig - előzetes értesítés nélkül is jogosult a támogatási szerződés betartásának ellenőrzésére.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 26. § (1) bek.]
Az ellenőrzés során a támogató a támogatási szerződés teljesülésével, a támogatási összeg jogszerű felhasználásával kapcsolatban vizsgálatot tarthat, iratokat és más dokumentációkat kérhet, azokról másolatot készíthet.
A kedvezményezett köteles
■ az ellenőrzésre jogosult megkeresésének soron kívül eleget tenni,
■ az ellenőrzésre jogosult részére szóban vagy írásban tájékoztatást adni, és a dokumentációs anyagokba a betekintést lehetővé tenni,
■ az ellenőrzést végző személy kérésére az általa szolgáltatott adatok és rendelkezésre bocsátott dokumentáció teljességéről nyilatkozatot tenni, és
■ az ellenőrzés zavartalan elvégzéséhez szükséges egyéb feltételeket megteremteni.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 26. § (3)-(4) bek.]
Képzési támogatás
Nem változott.
A képzési támogatás intenzitása főszabályként nem haladhatja meg az elszámolható költségek 50 százalékát. A támogatási intenzitás kiszámításakor figyelembe kell venni a projekthez más forrásból kapott állami támogatást is. A maximális támogatási intenzitás az elszámolható költségek 70 százalékának megfelelő maximális támogatási intenzitásig növelhető a következők szerint:
■ 10 százalékponttal a megváltozott munkaképességű vagy hátrányos helyzetű munkavállalóknak nyújtott képzés esetén, az ezen munkavállalókra jutó költségek viszonylatában,
■ 10 százalékponttal középvállalkozás és 20 százalékponttal kisvállalkozás esetén.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 4. § (1)-(2) bek.]
A támogatási intenzitás kiszámításakor a projekt költségét az adók vagy egyéb illetékek levonása előtt kell figyelembe venni. A képzési támogatás mértéke a támogatással érintett képzésben részt vevő személyenként legfeljebb 3 ezer eurónak megfelelő forintösszeg, azzal, hogy
■ 50 és 250 fő közötti képzési létszám esetén legfeljebb 500 ezer eurónak,
■ 251 és 500 fő közötti képzési létszám esetén legfeljebb 1 millió eurónak,
■ 501 és 750 fő közötti képzési létszám esetén legfeljebb 1,5 millió eurónak,
■ 750 főt meghaladó képzési létszám esetén legfeljebb 2 millió eurónak
megfelelő forintösszegben nyújtható képzési támogatás.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 4. § (3)-(4) bek.]
Képzési támogatásban az a szakképzési hozzájárulásra kötelezett részesíthető,
■ amely legalább 50 fő részére munkahelyet teremt,
■ amelynél a támogatással érintett képzésben a munka törvénykönyve szerint munkaviszonyban álló munkavállalók vesznek részt,
■ amelynél a támogatással érintett képzésben részt vevő munkavállalók tervezett létszáma nem több, mint az újonnan létesített munkahelyek tervezett száma,
■ amely vállalja a képzésben részt vevők legalább 70 százalékának munkaviszonyban és teljes munkaidőben történő foglalkoztatását a képzés befejezését követő legalább 18 hónapon keresztül,
■ amely vállalja, hogy a támogatással érintett képzésben részt vevők közül az első támogatásban részesülő képzésének megkezdése és az utolsó támogatásban részesülő képzésének befejezése közötti időszak legfeljebb 18 hónap,
■ amelynél a támogatással érintett képzési program nem tartozik külön jogszabályban meghatározott munkakör betöltésének feltételeként előírt képzések közé, és amelynél a képzési program nem tartozik azon képzések körébe, melyekről a szakképzési hozzájárulásra kötelezettnek külön jogszabály alapján gondoskodnia kell,
■ amely betartja a támogatásokra vonatkozó EU-bizottsági rendeletben meghatározott korlátozásokat,
■ amely nem minősül nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 7. § (1) bek.]
Az újonnan létrehozott munkahelyek számának megállapításakor a részmunkaidős és az idénymunkás alkalmazottakat a teljes munkaidőben alkalmazottak arányos törtrészeként kell figyelembe venni. A foglalkoztatási kötelezettség teljesítése szempontjából a képzésben részt vevők összlétszámának meghatározása során a több támogatott képzésben is részt vett munkavállaló csak egyszer vehető figyelembe.
A támogatással érintett képzés befejezésének időpontját, valamint az ezen időponttól számított 18 hónapos foglalkoztatási kötelezettség teljesülését a képzésben rész vett személyekre külön-külön kell meghatározni. A 18 hónapos foglalkoztatási kötelezettség a képzésben részt vevő személy utolsó, támogatott képzésének befejezésétől kezdődik.
Ha a képzési támogatást olyan projekthez nyújtják, amelynek céljai között szerepel egy regionális beruházási támogatásban részesülő beruházás munkavállalóinak képzése, olyan képzés nem támogatható, amely az új beruházás beindításához és működtetéséhez feltétlenül szükséges.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 7. § (2)-(8) bek.]
Képzési és más támogatások összeszámítása
Nem változott.
A képzési támogatás nem zár ki más állami támogatást, ha az nem vezet az érintett támogatásra alkalmazandó uniós állami támogatási szabályok szerinti legmagasabb támogatási intenzitás, illetve támogatási összeg túllépéséhez. A képzési támogatást kérelmezőnek a támogatás iránti kérelem benyújtásakor nyilatkoznia kell, hogy részesül-e olyan, az uniós állami támogatási szabályok hatálya alá tartozó támogatási jogcímen nyújtott támogatásban vagy csekély összegű támogatásban, amelynek a képzési támogatással azonos vagy részben azonos elszámolható költségei vannak.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 10. § (1)-(2) bek.]
Képzési támogatás igénylése, támogatói döntés
Nem változott.
A képzési támogatásra vonatkozó szándéknyilatkozatot a rendelet 1. melléklete szerinti adatlapon kell benyújtani. A képzési támogatás iránti kérelmet a 3. melléklet szerinti adatlapon, az 5. melléklet szerinti nyilatkozat csatolásával kell benyújtani.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 13. § (1) bek., 14. § (1) bek.]
Képzési támogatás részletben
Nem változott.
Több részletben kifizetett képzési támogatást a támogatási döntés időpontja szerinti értékre kell diszkontálni.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 17. § (4) bek.]
Beszámolás, költségelszámolás képzési támogatásnál
Nem változott.
A képzési támogatásban részesülő projekt során elszámolható költségeket a 651/2014/EU bizottsági rendelet 31. cikk (3) bekezdése tartalmazza. Elszámolható költségek:
■ az oktatók képzési óráira elszámolt személyi jellegű ráfordítások;
■ az oktatóknak és a képzés résztvevőinek közvetlenül a képzési projekthez kapcsolódó működési költségei, például a közvetlenül a projekthez kapcsolódó útiköltség, anyagok és fogyóeszközök, az eszközök és berendezések értékcsökkenése, kizárólag a képzési projekt céljaira való használatuk mértékéig. Nem számolható el szállásköltség, kivéve a képzésben részt vevő megváltozott munkaképességű munkavállalók minimálisan szükséges szállásköltségét;
■ a képzési projekthez kapcsolódó tanácsadás költségei;
■ a képzés résztvevőinek a képzési órákra jutó személyi jellegű ráfordításai és általános közvetett költségei (adminisztrációs költségek, bérleti díj, rezsiköltségek).
Belső képzés költsége képzésenként elkülönítetten nyilvántartott és csak az elszámolható költségeket részletesen tartalmazó számviteli bizonylatok alapján számolható el. Külső képzés költsége képzésenként kiállított szám la és az ahhoz csatolt, csak az elszámolható költségeket tartalmazó, a külső képző intézmény által cégszerűen aláírt analitikus költségkimutatás alapján számolható el.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 18-19. §]
Ha a képzési projekt megvalósítása során a képzésben részt vevő munkavállalók összlétszáma a támogatási kérelemben megjelölt létszámához viszonyítva
■ növekedett, a támogatási összeghatár nem emelhető meg,
■ nem éri el a 80 százalékot, a támogatási összeg a tervezett létszám 80 százalékához viszonyított tényleges létszám figyelembevételével arányosan csökkentendő.
A különbséget a még folyósítandó támogatási összegből le kell vonni. Ha a levonandó támogatás mértéke nagyobb, mint a még folyósítandó támogatási összeg, további támogatás nem folyósítható, továbbá a támogatási különbözetet vissza kell követelni.
A kedvezményezett csak a támogatás iránti kérelemben megjelölt képzéseket végezhet, ugyanakkor az azonos képzéscsoportba tartozó képzéseket - a támogató egyetértésével - más, ugyanazon képzéscsoportba tartozó képzésekkel felválthatja, és kiegészítheti új képzésekkel is a teljes támogatási összeghatáron belül.
A kedvezményezett a képzési időszak alatt benyújtott beszámolóiban az egyes elszámolható költségek teljes költséghez viszonyított arányát illetően legfeljebb 50 százalékban térhet el a támogatás iránti kérelemben foglalt arányoktól, azzal, hogy a képzési időszak végén a beszámolók összesített adatai alapján az egyes költségek teljes költséghez viszonyított aránya legfeljebb 20 százalékkal térhet el a támogatás iránti kérelemben megjelölt arányoktól. A kedvezményezett az utolsó beszámoló benyújtásáig a teljes támogatási összeg legfeljebb 85 százalékát hívhatja le.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 22. §]
Ellenőrzés, támogatásvisszakövetelés
Nem változott.
A kedvezményezett a képzési támogatáshoz kapcsolódó foglalkoztatási kötelezettség teljesítésének igazolásaként az utolsó, támogatással érintett képzés megvalósulását követő 18 hónap elteltét követő 60 napon belül foglalkoztatási zárójelentést nyújt be a támogató részére. A szerződésben vállalt foglalkoztatást a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal (NSZFH) ellenőrzi.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 26. § (2) bek., 27. § (1) bek., 7. melléklet]
Létesítési és fejlesztési támogatások
Nem változott.
Létesítési támogatás nyújtható a kedvezményezett saját tulajdonában álló olyan tanműhely létesítéséhez, amelyben az iskolai rendszerű szakképzés keretében az tanulószerződés alapján gyakorlati képzés folytatását tervezi.
Fejlesztési támogatás nyújtható a kedvezményezett tanműhelyben tanulószerződés alapján folytatott gyakorlati képzés tárgyi feltételeinek fejlesztésére irányuló beruházásához, valamint a vagyoni értékű jogok közé sorolható szoftverfelhasználási jogának a megszerzéséhez és szellemi jogvédelem alatt álló szoftvertermék beszerzéséhez.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 1. §, és lásd a 2011. évi CLV. törvény 14. § a)-c) pont]
A tanműhely-létesítési vagy -fejlesztési támogatás intenzitása nem haladhatja meg az elszámolható költségek 73 százalékát. A tanműhely-létesítési vagy -fejlesztési támogatás mértéke tanulónként legfeljebb 8 ezer eurónak megfelelő forintösszeg, azzal, hogy a támogatás kedvezményezettenként a 2 millió eurót nem haladhatja meg. A támogatás maximumának számításához szükséges tanulói létszám meghatározásakor a támogatási kérelem benyújtása napján már tanulószerződéssel foglalkoztatott azon tanulót is figyelembe kell venni, akinek a gyakorlati képzése a létrehozandó tanműhelyben fog megvalósulni.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 5. §]
A létesítési-fejlesztési támogatások feltételei
Nem változott.
A tanműhely-létesítési, -fejlesztési támogatásban az a szakképzési hozzájárulásra kötelezett részesíthető, amelyik a tanulószerződés keretében foglalkoztatott tanulók létszámát a támogatás iránti kérelem benyújtását követő második tanév végéig a létrehozandó tanműhelyben tervezett gyakorlati képzésben legalább 50 fővel növeli - a támogatás iránti kérelem benyújtását megelőző két tanév szakképző iskolai tanulólétszám átlagához képest -, és ezt a létszámot további legalább öt tanévig folyamatosan fenntartja. Csak olyan hozzájárulásra kötelezett részesíthető támogatásban, amelynek az árbevétele a támogatás iránti kérelem benyújtását megelőző két üzleti évben az általa gyakorlati képzésben részesített tanulószerződéses tanulók után elszámolható éves csökkentő tétel összegének legalább 400 százaléka volt. A projekt megkezdésének napja nem lehet korábbi, mint a miniszteri állásfoglalásról vagy döntésről szóló értesítés kézhezvételének napja.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 8-9. §]
A tanműhely-létesítési vagy -fejlesztési támogatás kedvezményezettje nem számolhat el olyan költségeket, amelyeket már más támogatásból finanszírozott.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 11. §]
Létesítési-fejlesztési támogatás igénylése, támogatói döntés
Nem változott.
A tanműhely-létesítési vagy -fejlesztési támogatásra vonatkozó szándéknyilatkozatot a 2. melléklet szerinti adatlapon kell benyújtani.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 13. § (2) bek.]
A tanműhely-létesítési, -fejlesztési támogatás iránti kérelmet a 4. melléklet szerinti adatlapon, az 5. melléklet szerinti nyilatkozat csatolásával kell benyújtani.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 14. § (2) bek.]
Beszámolás, költségelszámolás létesítési-fejlesztési támogatásnál
Nem változott.
A gyakorlati képzést közvetlenül szolgáló tárgyi eszközt és ingatlant a kedvezményezett köteles elkülönítetten nyilvántartani és a rendeltetésszerű használatba vétel hónapját magában foglaló tanévtől számított öt tanévig a gyakorlati képzés céljaira használni. Az ötéves időtartamba nem számítható be a gyakorlati képzés szünetelésének időtartama. Az ötéves időszak alatt a tárgyi eszköz vagy ingatlan termelési célra történő használatából származó bevételt a kedvezményezett köteles az általa folytatott gyakorlati képzés céljaira fordítani a támogatási szerződésben meghatározott módon.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 25. §]
Ellenőrzés, támogatásvisszakövetelés
Nem változott.
Ha a kedvezményezett a rendeltetésszerű használatba vétel hónapját magában foglaló tanévtől számított öt tanéven belül megszűnik, vagy a támogatással érintett gyakorlati képzést két, egymást követő tanítási éven túl szünetelteti, vagy a támogatással érintett gyakorlati képzést megszünteti, a fenntartási időszak hátralévő hónapjaira időarányosan eső tanműhely-létesítési, illetve -fejlesztési támogatási összegnek azt a hányadát kell tőle visszakövetelni, amilyen arányban a tárgyi eszköz beszerzését a támogatás terhére elszámolták.
Ha a tanműhely-létesítési, -fejlesztési támogatásban részesített kedvezményezett a tanulóilétszám-fejlesztési kötelezettségét a vállaltnál alacsonyabb mértékben teljesíti, a létszámarányos támogatási összeget vissza kell tőle követelni.
Ha a tanműhely-létesítési, -fejlesztési támogatásban részesített kedvezményezett nem teljesíti tanulóilétszám-fenntartási kötelezettségét - akár az öt tanéves időtartamot, akár a létszámot illetően -, a támogatási összegnek a hiányzó létszámra, illetve időtartamra eső arányos részét kell tőle visszakövetelni.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 27. § (2)-(4) bek.]
Elszámolható költségek
Nem változott.
Tanműhely-létesítési vagy -fejlesztési támogatások esetén a költségelszámolásnál az alábbiakat kell figyelembe venni:
■ Az eszközök bekerülési értékének megállapítására a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 47-51. §-ai az irányadók. Az így meghatározott bekerülési értékből nem számolhatók el a kedvezményezett saját maga által előállított, forgalmazott eszköz, szoftver, saját maga által nyújtott szolgáltatás, saját maga által forgalmazott rendszer bevezetésének költségei; garanciális költségek; a kedvezményezettnél meglévő termelőkapacitások telephelyen belüli vagy más telephelyre történő áttelepítési költsége; franchise-díj; a támogatásiigény-bejelentés visszaigazolása előtt felmerült költségek (kivéve előkészítés címén a beruházás előkészítési tevékenységéhez kapcsolódó kiviteli terv elkészítésének költségét); előkészítési célú tevékenység költségei, így különösen pályázatkészítés, pályázati menedzsment, kifizetési igénylés összeállítása, engedélyezési tervek készítése, megvalósíthatósági tanulmány készítése, közjegyzői díj; adótanácsadás és könyvelés díja; forráslehetőségek feltérképezésére és támogatásikérelem-írásra, valamint a támogatás életútja alatti bármilyen, a támogatás megvalósítására irányuló tanácsadás díja; biztosítéknyújtáshoz kapcsolódó költségek; jelzálog, hitelintézettel kötött garanciaszerződés költségei; kamatráfordítások; árfolyamveszteségek; működési és általános költségek (rezsi); reprezentációs költségek; utazási és szállásköltségek, így különösen gépek üzembe helyezéséhez kapcsolódóan vagy vásárokon, kiállításokon való megjelenés esetén; kiszállási díj; jogszabályfrissítési díj; fordítási költségek; szerszámkészlet, tartozékok költségei; műszaki eszközök felújítási költségei; meglévő gépek átalakításának költségei (még akkor sem, ha az átalakítás után a gép teljesítménye, paramétere megváltozik); eszközök leszerelési költsége; a szállítási biztosítás és a vámkezelés költsége; olyan tárgyi eszköz bekerülési értéke, amelyet a kedvezményezett csődeljárás vagy felszámolás alatt álló társaságtól vagy végrehajtási eljárás alatt álló magánszemélytől szerzett be; azon eszközök, berendezések értéke, amelyek az igénybejelentés benyújtása előtt bérleti vagy egyéb hasonló konstrukció keretében, továbbá tesztelési, próbaüzemi céllal a kedvezményezettnél bármely telephelyen már használatban voltak; anyagok, készletek beszerzése; fogyasztási cikkek beszerzése; jármű (gépjármű, vízi jármű, légi jármű, vasúti jármű), pótkocsi, félpótkocsi beszerzése; az apportált eszköz értéke; az olyan, közvetítőkkel vagy tanácsadókkal kötött vállalkozási vagy megbízási szerződéssel kapcsolatban felmerült költségek, amely szerződés a kifizetést a tevékenység összköltségének százalékos arányában határozza meg (kivéve, ha a részteljesítés lehetőségét a szerződés tartalmazza, és az ilyen ténylegesen felmerült és kiegyenlített részköltségeket a végső kedvezményezett alátámasztja a munka vagy a szolgáltatás tartalmára és valóságos értékére való hivatkozással, részletes teljesítésigazolással).
■ Az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga helyreállítását szolgáló ("szinten tartó") felújítási munka költségei és az üzemszerű működést szolgáló költségek nem támogathatóak.
■ A tárgyi eszközök körében a kedvezményezett szakképzési tevékenységét közvetlenül, rendszeres használat mellett tartósan, legalább öt tanévig szolgáló eszközök elszámolása lehetséges.
■ A támogatásból csak új tárgyi eszköz szerezhető be. A támogató előzetes jóváhagyásával lehetséges a működtetési kötelezettség ideje alatt elhasználódott vagy elavult vagyontárgyak pótlással együtt járó teljes vagy részleges elidegenítése.
■ Ha a kedvezményezett a beruházás, illetve a beruházás hasznosítása során általános forgalmi adó levonására nem jogosult, akkor a támogatás számításának alapja a projekt áfával növelt, bruttó összköltsége (a projekt költségvetését bruttó módon kell megtervezni).
■ Ha a kedvezményezett áfaalany - vagy még nem áfaalany, de a beruházás, illetve a beruházás hasznosításával azzá válik, és áfa levonására egészben vagy részben jogosult -, a támogatás alapja a projekt áfa nélkül számított nettó összköltsége.
■ A földterület, a telek, az épületek és az egyéb eszközök lízingbevételével kapcsolatos költségek abban az esetben számolhatóak el, ha a projekt zártvégű pénzügyi lízing formájában valósul meg, és a lízingszerződés tartalmazza az eszköznek a lízing időtartam lejárta utáni megvásárlására vonatkozó kötelezettségét, mely határidő azonban nem lehet későbbi, mint a beruházás befejezésének dátuma.
■ Bérelt ingatlanon történő megvalósítás esetén a földterület, a telek és az épületek a beruházás megvalósítási időszaka alatt felmerülő bérleti díja elszámolható költségnek minősül. További feltétel, hogy a bérleti szerződés határozatlan idejű legyen, vagy határozott idejű szerződés esetén annak időtartama tíz évvel haladja meg a beruházás befejezésének tervezett dátumát.
[3/2015. (II. 13.) NGM rendelet 20. § 6. melléklet]
Mit kell tudni a bevallásról, befizetésről, adatszolgáltatásról?
Járulékbevallás
Nem változott.
A foglalkoztatónak és a biztosított egyéni vállalkozónak havonként, a tárgyhónapot követő hónap 12-éig elektronikus úton kell járulékbevallást benyújtania és járulékadatokat szolgáltatnia.
A szociális szövetkezet a havi elektronikus bevallásában teljesíti bevallási kötelezettségét a tagja után fizetendő nyugdíjjárulék alapjáról és összegéről, valamint az egészségügyi szolgáltatási járulékról - írja elő az adózás rendjéről szóló törvény 31. § (2) bekezdés 29. pontja.
A mezőgazdasági őstermelő negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-éig köteles a járulékokat - elektronikus úton - bevallani.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 50. §-ában.]
Nem kell a járulékot (és szociális hozzájárulási adót sem) bevallania annak a munkavállalónak, aki magyarországi biztosítási jogviszonyára tekintettel külfölditől kap járulékalapot képező jövedelmet (például belföldi munkáltatója külföldi anyavállalatától részvényopciós jövedelmet, bónuszt). E külföldi juttatótól származó jövedelmek után a magánszemély 22 százalékos ehót fizet, amelyet az éves bevallásában vall be.
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 3. § (1) bekezdésében.]
A Magyarországon bejegyzésre nem kötelezett külföldi vállalkozás által foglalkoztatott, a magyar jog szerint biztosított munkavállaló után a járulékokat a tárgyhónapot követő hónap 12-éig elektronikus úton, egyszerűsített, magyar-angol nyelvű űrlapon kell bevallani. A bevallást a külföldi vállalkozás nevében a belföldi fióktelep, ha nincs fióktelep, a pénzügyi képviselője - vagy az adózás rendjéről szóló törvény szerint meghatalmazott más képviselője - nyújtja be. Ha a külföldi vállalkozásnak nincs fióktelepe, megbízott pénzügyi vagy más képviselője belföldön, mint foglalkoztatónak kérnie kell a magyar adóhatóságnál saját nyilvántartásba vételét, és így közvetlenül teljesítheti bevallási kötelezettségét. Ha a külföldi vállalkozás nem kérte az adóhatóságtól, hogy az foglalkoztatóként vegye nyilvántartásba, a munkavállalónak kell a járulékokat a saját nevében bevallania.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 56/A. § (1)-(3) bekezdéseiben.]
Ha a munkavállaló belföldi foglalkoztatására munkaerő-kölcsönzés keretében kerül sor, és a kölcsönbeadó külföldi vállalkozás, a járulékokat a belföldön bejegyzett kölcsönbevevő vállalkozásnak kell bevallani.
Ha a munkavállalót kirendelés alapján egy másik belföldi vállalkozás foglalkoztatja, és a munkáltatók megállapodása alapján a bért és annak közterheit az a vállalkozás fizeti, amelyhez a dolgozót kirendelték, akkor e munkavállaló után a bevallást is ez utóbbi vállalkozás köteles benyújtani.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 56/A. § (4) bekezdésében.]
Járulékbefizetés
Nem változott.
A foglalkoztatónak és a biztosított egyéni vállalkozónak a járulékokat a tárgyhónapot követő 12-éig kell megfizetnie.
A mezőgazdasági őstermelő negyedévente, a negyedévet követő hónap 12-éig köteles megfizetni a járulékokat.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 50. § (1)-(4) bekezdéseiben.]
A munkavállalónak nem járulékokat kell fizetni, ha magyarországi biztosítási jogviszonyára tekintettel külfölditől kap járulékalapot képező jövedelmet. A magánszemély e jövedelme után 22 százalék eho fizetésére köteles, amelyet az adóelőleggel egyidejűleg, negyedévente fizet be.
[Lásd az 1998. évi LXVI. törvény 3. § (1) bekezdésében.]
Nyugdíjas egyéni vállalkozó járuléka
Nem változott.
A nyugdíj mellett kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak az egészségügyi szolgáltatási, illetve a nyugdíjjárulékot negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig kell megfizetnie és személyijövedelemadó-bevallásában bevallania - mondja ki az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 1-2. melléklete.
Evás egyéni vállalkozó járuléka
Nem változott.
A főállású evás egyéni vállalkozó a járulékot - az eváról szóló 2002. évi XLIII. törvény 22. §-ának (8) bekezdése alapján - havonta, a tárgyhónapot követő 12-éig köteles megfizetni és bevallani. A többes jogviszonyban álló, nappali tagozatos vagy heti 36 órás munkaviszonnyal rendelkező evás egyéni vállalkozónak a járulékot negyedévente, a negyedévet követő 12-éig kell megfizetnie és a tárgynegyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként bevallania. A kiegészítő tevékenységű (nyugdíjas) evás egyéni vállalkozó az egészségügyi szolgáltatási és a nyugdíjjárulékot évente, az adóévet követő hónap 12. napjáig köteles megfizetni és az éves evabevallásában bevallani.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 50. § (2) bekezdésében.]
Bejelentés és adatszolgáltatás
Nem változott.
A foglalkoztató legkésőbb a bejelentést követő napon köteles igazolást kiadni a biztosítottnak a bejelentés időpontjáról, s arról, milyen adatokat jelentett be. A foglalkoztató a biztosított kérésére ismételten is köteles - három munkanapon belül - kiadni az igazolást arról, hogy a biztosítottat bejelentette. Az igazolásnak ekkor is tartalmaznia kell a bejelentésben közölt adatokat és a bejelentés teljesítésének időpontját. Az igazolás kiadásának elmulasztásáért a foglalkoztató 100 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 44. § (5) bek. és 44/A. § (7) bekezdéseiben.]
A szociális szövetkezet a tagi munkavégzési jogviszonyban álló tagját köteles bejelenteni az egészségbiztosítónak; a jogviszony kezdetét legkésőbb a jogviszony első napján a munkavégzés megkezdése előtt, a jogviszony megszűnését, szünetelésének kezdetét és befejezését pedig nyolc napon belül.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 44/A. § (3a) bekezdésében.]
A külföldi vállalkozás magyar jog szerint biztosított munkavállalóját a külföldi vállalkozás fióktelepe, pénzügyi képviselője vagy az adózás rendjéről szóló törvény alapján meghatalmazott más képviselője, ezek hiányában a külföldi vállalkozás közvetlenül maga jelenti be, feltéve, hogy az adóhatóságtól előzetesen kérte nyilvántartásba vételét foglalkoztatóként. Ha ezt a külföldi vállalkozás elmulasztja, a munkavállaló köteles saját magát bejelenteni.
Ha a munkavállaló belföldi foglalkoztatására munkaerő-kölcsönzés keretében kerül sor, és a kölcsönbeadó külföldi vállalkozás, a munkavállalót a belföldön bejegyzett kölcsönbevevő köteles bejelenteni.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 56/A. § (1)-(4) bekezdéseiben.]
Ha nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra egyéb jogcímen sem jogosult belfölditől az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetését más - személy vagy szerv, szervezet - átvállalja, ezt a fizetésre eredetileg kötelezett 15 napon belül köteles bejelenteni az adóhatóságnak; az átvállalás csak akkor válik érvényessé, ha az adóhatóság azt jóváhagyja.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 39. § (4)-(5) bekezdéseiben.]
Egyéni vállalkozói bejelentés
Nem változott.
Az egyéni vállalkozó 15 napon belül köteles bejelenteni az állami adóhatóságnak, ha biztosítási, járulékfizetési kötelezettsége megváltozik, ha tehát
■ saját jogú nyugellátást állapítottak meg részére, vagy nyugellátása folyósítása megszűnt;
■ legalább heti 36 órás munkaviszonyt létesített, vagy ilyen munkaviszonya megszűnt;
■ közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytat.
[Lásd a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 18. §-ában.]
Egyéni járulék elszámolása
Nem változott.
Ha a járulékkötelezettség nem pénzbeli jövedelem (hanem például részvényjuttatás) után áll fenn, a foglalkoztató által megelőlegezett egyéni járulékokat a biztosítottnak később kifizetett jövedelemből kell levonni.
A foglalkoztató a biztosítottat terhelő járulékot akkor is köteles bevallani és befizetni, ha annak levonása a tárgyhónapban kifizetett jövedelemből nem lehetséges.
[Lásd az 1997. évi LXXX. törvény 50. § (5) bekezdésében.]
Mit kell tudni az adózás rendjéről a tb-ben?
Bejelentés
Változás 2016. szeptember 1-jétől.
Az iskolaszövetkezetnek be kell jelentenie a biztosítottnak nem minősülő, az iskolaszövetkezet és az iskolaszövetkezet nappali tagozatos tanuló, hallgató tagja közötti külső szolgáltatásra vonatkozó tagsági (a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 10/B. § (2) bekezdése szerinti) megállapodás alapján személyesen közreműködő tagokat is. Ezt a bejelentést az iskolaszövetkezet az adóhatóság felé a külső szolgáltatásra vonatkozó tagsági megállapodás megkötésének napján teljesíti.
[2003. évi XCII. törvény 16. § (11) bek.]
A nem biztosított magánszemélynek - a 2017-ben havi 7110 forint - egészségügyiszolgáltatásijárulék-fizetési kötelezettsége keletkezését és megszűnését 15 napon belül kell bejelentenie az adóhatósághoz.
Nem kell bejelenteni a magánszemély e kötelezettségének megszűnését, ha annak oka biztosítási jogviszony létesítése (az adóhatóság ilyenkor a foglalkoztatói bejelentés alapján a biztosítási jogviszony első napjától hivatalból intézkedik az egészségügyiszolgáltatásijárulék-fizetési kötelezettség törléséről).
[2003. évi XCII. törvény 20. § (6)-(7) bek.]
Ha az állami adóhatóság hitelt érdemlően tudomást szerez arról, hogy a magánszemély külföldön tartózkodik, és a társadalombiztosítás ellátásairól szóló törvény alapján nem minősül belföldinek, vagy hogy a magánszemély elhalálozott, az érintett egészségügyiszolgáltatásijárulék-fizetési kötelezettségének megszűnését nyilvántartásba veszi, és a kötelezettség megszűnése napjával, a magánszemély elhalálozása esetén a halála napjával törli a havi járulékfizetési kötelezettséget.
[2003. évi XCII. törvény 20. § (7a) bek.]
Az egészségügyiszolgáltatásijárulék-fizetési kötelezettség törlésének feltétele, hogy a magánszemély huzamos ideje Magyarország területén kívül tartózkodjon, és tartózkodási helyén okiratokkal bizonyítottan az ottani egészségbiztosítási rendszer hatálya alatt álljon. Ennek bizonyítása esetén az adóhatóság - akár visszamenőlegesen is - törli e járulékfizetési kötelezettségét. A járulékfizetési kötelezettség törléséhez különösen a tartózkodást, illetve az egészségbiztosítási jogviszonyt igazoló dokumentum bemutatása szükséges.
[2003. évi XCII. törvény 20. § (7c) bek.]
Nem változott.
Legkésőbb a biztosítási jogviszony első napjáig, de még a foglalkoztatás megkezdése előtt kell a munkáltatónak, a kifizetőnek az adóhatósághoz elektronikus úton vagy papíralapon bejelentenie biztosítottját, a biztosított egyéni vállalkozónak és őstermelőnek saját magát.
E határidőszabály alól kivétel az álláskeresési támogatás, illetve az, amikor a biztosítás csak utólag - például megbízásnál gyakran csak a kifizetéskor - állapítható meg; ilyenkor a bejelentést legkésőbb a biztosítás megállapítását követő napon kell megtenni.
A biztosítás megszűnését és szünetelését nyolc napon belül kell bejelenteni.
Nem kell bejelentenie a kifizetőnek az eseti megbízás keretében foglalkoztatott biztosítottját, ha a foglalkoztatott igazolja, hogy másik biztosítási jogviszonnyal is rendelkezik (vagyis másik foglalkoztató már bejelentette).
[2003. évi XCII. törvény 16. § (4) bek., (8) bek., (11) bek.]
A bejelentés tartalma, kötelezetti kör
Változás 2017. január 1-jétől.
Az adóhatósághoz be kell jelenteni az üzletvezetés helyét, székhelyszolgáltatás igénybevétele esetén a székhelyszolgáltató elnevezését, székhelyét, adószámát, e jogviszony keletkezésének - és határozott idejű jogviszony esetén megszűnésének - időpontját.
[2003. évi XCII. törvény 16. § (4) bek.]
Nem változott.
A munkáltatónak, kifizetőnek be kell jelentenie a biztosított végzettségét, szakképzettségét, szakképesítését, továbbá az ezt igazoló okiratot kibocsátó intézmény nevét és az okirat számát is.
[2003. évi XCII. törvény 16. § (4) bek.]
A biztosítás kezdetéről szóló bejelentésben közölni kell
■ a bejelentő adóazonosító számát,
■ nevét, elnevezését,
■ székhelyét, telephelyét, lakóhelyét, továbbá
■ jogelődje nevét és adószámát.
A bejelentésnek tartalmaznia kell a foglalkoztatott biztosított
■ természetes személyazonosító adatait,
■ állampolgárságát,
■ adóazonosító jelét,
■ biztosítási jogviszonya kezdetét, megszűnését, kódját,
■ a biztosítás szünetelésének időtartamát,
■ heti munkaidejét,
■ FEOR-számát,
■ a végzettségét, szakképzettségét, szakképesítését, továbbá
■ az ezt igazoló okiratot kibocsátó intézmény nevét és az okirat számát.
Ha a biztosítottnak van adóazonosító jele, születési családi és utónevét, születési helyét, anyja születési nevét, valamint az állampolgárságát nem kell bejelenteni.
A jogutód munkáltató köteles a jogelőd adatait is feltüntetve bejelenteni a jogutódlással érintett biztosítottakat.
[2003. évi XCII. törvény 16. § (4) bek.]
Járulékbevallás
Nem változott.
A járulékbevallásban a munkáltatónak, a kifizetőnek, a biztosított egyéni vállalkozónak havonta, a tárgyhót követő hónap 12-éig elektronikus úton az alábbi adatokat kell közölnie:
■ a foglalkoztató, az egyéni vállalkozó adatai (neve, székhelye, adóazonosító száma);
■ a magánszemély természetes személyazonosító adatai, neme, állampolgársága, adóazonosító jele;
■ a biztosítás időtartama, az alkalmazás minőségének, jogcímének kódja, nyugdíjas státus, arányos szolgálati idő napjai;
■ a nyugdíjjárulék alapja, összege;
■ a magánszemély által fizetendő természetbeni egészségbiztosítási járulék, pénzbeli egészségbiztosítási járulék és munkaerőpiaci járulék alapja, a levont (befizetett) természetbeni egészségbiztosítási járulék, pénzbeli egészségbiztosítási járulék és munkaerőpiaci járulék összege;
■ a természetbeni egészségbiztosítási, a pénzbeli egészségbiztosítási, a munkaerőpiaci, a nyugdíjjárulék levonása elmaradásának oka;
■ a tárgyhónaptól eltérő biztosítási jogviszony időtartama, amelyre a tárgyhónapban járulékalapot képező jövedelmet fizettek ki, illetve az ezen időtartamra vonatkozó, levont természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási, munkaerőpiaci és nyugdíjjárulék alapja, összege;
■ a biztosítás szünetelése;
■ a foglalkozás FEOR-száma, a heti munkaidő, a korkedvezményre jogosító munkakör időtartama;
■ a százalékos egészségügyi hozzájárulás alapja és összege;
■ a foglalkoztatási (Start, Start Plusz, Extra, Bónusz stb.) kedvezményekkel összefüggésben a szociális hozzájárulási adóból igénybe vett részkedvezmények alapja és összege;
■ a társas vállalkozóként biztosított, egyidejűleg több gazdasági társaság személyesen közreműködő tagjának azon választása, hogy mely gazdasági társaságnál fizeti meg a járulékfizetési alsó határ utáni járulékokat;
■ a társas vállalkozóként is biztosított egyéni vállalkozó azon választása, hogy mely vállalkozásában fizeti meg a járulékfizetési alsó határ utáni járulékokat;
■ a felszolgálási díj után fizetett nyugdíjjárulék alapja és összege. A foglalkoztató, aki (amely) az adóév bármely hónapjára járulékbevallást nyújtott be, az ezt követő olyan hónapokra is köteles bevallást (vagy az azt helyettesítő nyilatkozatot) benyújtani, amelyekben járulékalapot képező jövedelem, juttatás hiányában nem keletkezett járulékbevallási kötelezettsége.
[2003. évi XCII. törvény 31. § (2)-(2a) bek.]
A szociális szövetkezet a tagja után fizetendő nyugdíjjárulék alapjáról és összegéről, valamint az egészségügyi szolgáltatási járulékról a havi elektronikus bevallásában teljesíti bevallási kötelezettségét.
[2003. évi XCII. törvény 31. § (2) bek. 29. pont]
Járulékkülönbözet elszámolása
Nem változott.
Ha a munkáltató (kifizető) a magánszemélynek teljesített kifizetésről szóló igazolás kiállítását követően tárja fel, hogy a magánszemélyt terhelő járulékot nem a törvényben meghatározottak szerint állapította meg és vonta le, a feltárt hibát nyilvántartásba veszi. Ha a hiba a törvényben meghatározottnál alacsonyabb összegű járulék levonását eredményezte, a munkáltató (kifizető) az igazolás kiállításának napjától a nyilvántartásba vétel napjáig a levonni elmulasztott járulék után önellenőrzési pótlékot állapít meg, vall be és fizet meg.
A munkáltató, ha vele a magánszemély még munkaviszonyban áll, a rosszul megállapított és levont járulék nyilvántartásba vételét követően a járulékkülönbözetet a magánszemély részére visszatéríti, ha pedig kevesebb járulékot állapított meg, a következő kifizetéskor levonja. A levonás nem haladhatja meg az esedékes egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal, valamint adóelőleggel csökkentett havi munkabér 15 százalékát. Ha a különbözet egy összegben nem vonható le, a munkáltató a levonást további hat hónapon keresztül folytathatja. A munkáltató a levont, illetve visszatérített járulékkülönbözetet bevallja, befizeti, túlfizetés esetén visszaigényli. Ha a járulékkülönbözet nem vonható le teljes egészében, vagy ha a magánszemély időközben munkahelyet változtatott, a munkáltató a levonás meghiúsulásától számított 15 napon belül a különbözet fennmaradó összegéről és a magánszemély adóazonosító számáról értesíti az állami adóhatóságot, amely intézkedik a hátralék beszedése érdekében. Késedelmi pótlék a fizetési felhívásban megjelölt teljesítési határidő lejártát követően számítható fel. A magánszemély csak akkor kérhet fizetési könnyítést az adóhatóságtól, ha az előzőek szerinti levonás meghiúsult.
A kifizető a járulékkülönbözet összegéről, a kifizetés jogcíméről, valamint a kifizetésről szóló igazolás kiállításának időpontjáról az adóazonosító szám feltüntetésével 15 napon belül bejelentést tesz a magánszemély állami adóhatóságához, és értesíti a magánszemélyt (kivéve, ha a magánszemély értesítési címét nem ismeri).
A munkáltató (kifizető) bejelentése alapján a járulékkülönbözetet az állami adóhatóság határozattal írja elő a magánszemély terhére, illetve járuléktúlfizetés esetén a javára.
Ha a munkáltató a magánszeméllyel a járulékkülönbözetet elszámolta, az önellenőrzésipótlék-megállapítási és -bevallási kötelezettség teljesítésével mentesül a levonási kötelezettség megsértésével összefüggő jogkövetkezmények (bírságok) alól. Ha a járulékkülönbözet elszámolása meghiúsult, a munkáltató (kifizető) az önellenőrzésipótlék-megállapítási és -bevallási, valamint a bejelentési kötelezettség teljesítésével mentesül a levonási kötelezettség megsértésével összefüggő jogkövetkezmények alól.
Ha a munkáltató a vele munkaviszonyban már nem álló magánszemélytől a munkaviszony fennállása alatt a biztosítottat terhelő járulékot nem vonta le, de azt a járuléktörvény szabályai szerint bevallotta és megfizette, erről - a le nem vont járulék összegének és a magánszemély adóazonosító jelének közlésével - értesíti az állami adóhatóságot. Az adóhatóság a le nem vont járulékot határozattal írja elő a magánszemély terhére, és intézkedik az előírt járulék beszedése érdekében. Ha a magánszemélyt terhelő járulékot megfizették, beszedték, erről az adóhatóság értesíti a magánszemély volt munkáltatóját. Ez alapján a munkáltató az általa megelőlegezett és bevallott, a biztosítottat terhelő járulékot önellenőrzéssel helyesbíti, és rendelkezik a visszajáró összegről.
[2003. évi XCII. törvény 30. § (3)-(8) bek.]
Ha a magánszemély a munkáltató (kifizető) jogutód nélküli megszűnését követően észleli, hogy a munkáltató (kifizető) az adóelőlegét, adóját, járulékát magasabb összegben állapította meg és vonta le, erről adóazonosító számának feltüntetésével bejelentést tehet az állami adóhatóságnak. A bejelentés alapján az adókülönbözetet az állami adóhatóság határozattal írja elő a magánszemély javára, ha a túlfizetés tényét nyilvántartása igazolja.
[2003. évi XCII. törvény 30/A. §]
Nyilatkozat a járulékról
Nem változott.
A magánszemély a munkáltatónál, kifizetőnél a kifizetést megelőzően nyilatkozhat (a jogcímet is megjelölve), hogy a kifizetést nem terheli járulékfizetési kötelezettség. A magánszemély nyilatkozata az adóbevallással egyenértékű.
[2003. évi XCII. törvény 30. § (1) bek.]
Adatszolgáltatás
Nem változott.
Az állami adóhatóság megkeresésre adatot szolgáltat a nyugdíjbiztosítási, az egészségbiztosítási, a foglalkoztatási szervnek, a rehabilitációs, a munkaügyi, valamint a menekültügyi és idegenrendészeti hatóságnak, ha az valamely ellátás vagy támogatás megállapítása, valamint a folyósítás és a jogviszonyok jogszerűségének ellenőrzéséhez vagy az állami foglalkoztatási szerv statisztikai célú adatfeldolgozásához szükséges.
Az adóhatóság elektronikus úton átadja a Nyugdíjbiztosítási Alapot kezelő szerv részére a magánszemélyek nyugdíjjogosultságához, nyugdíj-megállapításához szükséges éves összesített adatokat.
Az állami adóhatóság a bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig átadja a nyugdíjfolyósító szerv részére a nyugdíjas, korhatár előtti ellátásban, illetve szolgálati járandóságban részesülő magánszemélyre vonatkozó, tárgyévi nyugdíjjárulék-alapot képező összesített jövedelmi adatokat, ahhoz az időponthoz igazodva, amikor a magánszemély tárgyévi nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelme meghaladja a havi minimálbér 18-szorosát.
Az adóhatóság tb-szervek részére teljesítendő adatszolgáltatásának határidejét és tartalmát nem az adózás rendjéről szóló törvény, hanem az erről szóló külön kormányrendelet szabályozza.
[2003. évi XCII. törvény 52. § (7) bek.]
Elszámolás a kifizetésekről
Nem változott.
A kifizető és a munkáltató köteles olyan bizonylatot kiállítani és a kifizetéskor átadni, amelyből kitűnik a magánszemély bevételének teljes összege és jogcíme, az adóelőleg, az adó, a járulék, valamint a kifizetőt és a munkáltatót terhelő közteher alapja és összege, valamint a levont adóelőleg, adó és járulék.
A társadalombiztosítási szerv az általa kifizetett adóköteles társadalombiztosítási ellátás teljes összegéről, a kifizetett összegről és a levont adóelőlegről naptári éven belül az ellátási időszak végén (az utolsó kifizetéskor), teljes naptári évben folyósított ellátás esetén a naptári évet követő január 31-éig ad igazolást a magánszemély részére (korábban minden kifizetéskor kellett).
[2003. évi XCII. törvény 46. § (1) bek., (3) bek.]
Külföldi foglalkoztató
Nem változott.
Foglalkoztatónak minősül a külföldi vállalkozás, ha munkavállalója a járuléktörvény szerint biztosított, ennek ellenére nem tekinthető az adózás rendjéről szóló törvény szerinti kifizetőnek. Emiatt nem kell teljesítenie a kifizetőt terhelő, az adózás rendjéről szóló törvény szerinti adminisztrációs kötelezettségeket, például igazolások kiállítását. (A külföldi foglalkoztató magyar biztosítottja utáni bevallási-befizetési szabályokat a járuléktörvény írja elő.)
[2003. évi XCII. törvény 178. § 18. pont]
Több munkáltató egy munkaviszonyban
Nem változott.
Több munkáltató által létesített munkaviszony esetén (munka törvénykönyve 195. §) a munkáltatók kötelesek a munkaviszony létesítésével egyidejűleg valamelyiküket írásban kijelölni az adókötelezettségek teljesítésére és a kijelöltről a munkavállalót is tájékoztatni. Kijelölés hiányában a munkaviszonyból eredő adókötelezettségek teljesítésére a munkaviszonyban érintett bármely munkáltató kötelezhető. A kijelölt munkáltató az adókötelezettségeit saját nevében teljesíti. A biztosított bejelentésében a kijelölt munkáltató közli az ugyanazon munkaviszonyban lévő további foglalkoztatók adóazonosító számát, nevét, székhelyét és a munkaviszonyban való részvételük kezdetét és végét.
[2003. évi XCII. törvény 16. § (4b) bek.]
Becslés
Nem változott.
Ha az adóhatóság megállapítja, hogy a munkáltató nem jelentette be munkavállalóját, a járulékokat minimum háromhavi foglalkoztatást vélelmezve, legalább a mindenkori minimálbér kétszerese után határozza meg. Ha az adóhatóság az elévülési időn belül ugyanannál a munkáltatónál ismételten be nem jelentett foglalkoztatást állapít meg, a járulékokat legalább a korábbi ellenőrzés kezdete és az újabb ellenőrzés kezdete közötti időszakra, a két ellenőrzés során fellelt be nem jelentett foglalkoztatottak számának átlaga és a minimálbér kétszerese alapján határozza meg.
[2003. évi XCII. törvény 108. § (8) bek.]
Méltányosság járuléktartozásnál
Nem változott.
Az adóhatóság a magánszemély kérelmére mérsékelheti vagy elengedheti az adó- és járulék-, valamint bírság- és pótléktartozást, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti.
[2003. évi XCII. törvény 134. § (1) bek.]
Ismételt ellenőrzés
Nem változott.
Ellenőrzéssel lezárt bevallási időszak ismételt vizsgálatára akkor is sor kerülhet, ha az adóhatóság a rendelkezésére álló adatokból úgy látja, hogy az ismételt ellenőrzés eredménye tb-ellátási jogosultságot teremt.
[2003. évi XCII. törvény 115. § (1) bek. c) pont]
Mulasztási bírság
Nem változott.
Magánszemély legfeljebb 200 ezer, más adózó legfeljebb 500 ezer forinttal bírságolható. Mulasztási bírság fenyegeti az adózót, ha
■ bejelentése, adatszolgáltatása késedelmes, vagy valótlan adatot tartalmaz, vagy hiányos;
■ járulékbevallását késve - vagyis a bevallási határidőn túl, de még az adóhatóság felszólítását, ellenőrzését megelőzően - nyújtja be, és késedelmét nem menti ki;
■ nem teljesíti bejelentési, bevallási kötelezettségét;
■ nem vagy hiányosan vezeti a jogszabályokban előírt nyilvántartásokat;
■ iratmegőrzési kötelezettségét elmulasztja;
■ nyilatkozattételt, tanúvallomást megtagad.
A biztosítás kezdetére vonatkozó bejelentés elmulasztása miatt kiszabható mulasztási bírság maximuma annyiszor 1 millió forint, ahány munkavállaló bejelentését mulasztotta el a munkáltató.
Hibás bevallás esetén a nem magánszemély 100 ezer, a magánszemély 20 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal büntethető. Ha a későn benyújtott bevallás hibás, az adózó csak a késedelem miatt büntethető. Ha a foglalkoztató elmulasztja levonni a járulékot, vagy a levont járulékot nem fizeti be, a késedelmi pótlék mellett a levonni, megfizetni elmulasztott járulék 50 százalékáig terjedő mulasztási bírságot is fizetnie kell. A mulasztási bírság kiszabásakor az adóhatóságnak mérlegelnie kell az eset összes körülményét, a jogellenes magatartás súlyát és gyakoriságát.
Késedelmi pótlékot kell fizetni, ha a járulékot az esedékességig nem fizették meg. A késedelmi pótlék mértéke a jegybanki alapkamat kétszerese.
[2003. évi XCII. törvény 172. §]
Ha több munkáltató által létesített munkaviszonynál nem jelöltek ki az adókötelezettségek teljesítésére köteles munkáltatót, a munkaviszony minden munkáltatója 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.
[2003. évi XCII. törvény 172. §]
Mit kell tudni a választható 10 százalékos közteherről?
A 2016. évi CLXXXI. törvény a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény módosításával utólagos adófizetési, illetve kedvezményes részesedésszerzési lehetőséget biztosít, és módosítja az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályrendszert.
Utólagos adófizetés
Változás 2017. január 1-jétől.
A személyi jövedelemadó alanyának minősülő természetes személy nem kifizetőtől (jellemzően külföldről) származó és 2016. június 30-áig megszerzett egyes jövedelmeit a jövedelem megszerzésének évében hatályos általános szabályok - a szerzés időpontjában hatályos személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás - helyett 10 százalékos személyi jövedelemadó megfizetésével leadózhatja. E lehetőség az alábbi (jellemzően külföldi) jövedelmekre terjed ki:
■ egyéb jövedelem;
■ kamatjövedelem;
■ értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem;
■ csereügyletből származó jövedelem;
■ osztalékból származó jövedelem;
■ árfolyamnyereségből származó jövedelem;
■ ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem;
■ vállalkozásból kivont jövedelem.
E jövedelmet a 10 százalékos személyi jövedelemadón kívül önellenőrzési pótlék terheli. Az önellenőrzési pótlékot a természetes személy nyilatkozata alapján a bank számítja ki. Ha a természetes személy nyilatkozatában nem jelöli meg, hogy a jövedelmet mely adóévben szerezte, úgy a banknak azt kell feltételeznie, hogy a jövedelem megszerzése a nyilatkozattétel adóévét megelőző hatodik adóévben - 2017-es nyilatkozat esetében 2011-ben - történt. Az önellenőrzési pótlék az általános szabályok szerint a meg nem fizetett adó alapján számolt minden naptári nap után az érintett időszakokban érvényes jegybanki alapkamat 365-öd része.
Az adókötelezettség teljesítésére kizárólag az állami adóhatósághoz bejelentkező és általa kijelölt (Magyarországon vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államban székhellyel rendelkező) bankon keresztül van lehetőség. A kedvezményes adózásnak az is feltétele, hogy a természetes személy 2017. június 30-áig utalja a bank által az adókötelezettség teljesítése céljából megnyitott bankszámlára a személyi jövedelemadó alapjául szolgáló pénzt.
A bank a természetes személy részére az adott jövedelemmel összefüggő adókötelezettségek jogszerű teljesítését bizonyító okiratot állít ki.
[2011. évi CXCIV. törvény 39/D. §.]
Eljárási szabályok
Változás 2017. január 1-jétől.
Az adókötelezettséggel kapcsolatos eljárási szabályokat az utólagos adófizetés és a részesedés kedvezményes megszerzése részletes szabályairól szóló 59/2016. (XII. 22.) NGM rendelet (rendelet) tartalmazza.
Az utólagos adófizetéshez a természetes személynek írásban nyilatkoznia kell. A nyilatkozat tartalmazza:
■ a nyilatkozattevő természetes személy azonosító adatait (családi és utóneve, adóazonosító jele, születési helye és ideje, valamint anyja születési családi és utóneve);
■ a nyilatkozatot átvevő bank azonosító adatait és a kijelöléséről rendelkező adóhatósági határozat számát;
■ a megszerzett jövedelem összegét és pénznemét (önkéntesen a jövedelem megszerzésének adóéve is feltüntethető);
A nyilatkozatában a természetes személy kijelenti, hogy
■ nem keletkezett önellenőrzési pótlék alapját képező adókülönbözet és ezt a nyilatkozathoz mellékelt okiratokkal igazolni tudja;
■ az utólagos adófizetési kötelezettség teljesítése érdekében befizetett összegek nem bűncselekményből származnak.
Az utólagos adófizetésről a kijelölt bank által a természetes személy számára kiállított banki igazolásnak a természetes személy azonosító adatain kívül tartalmaznia kell az érintett jövedelem összegét és pénznemét, a jövedelem megszerzésének adóévét, a levont személyi jövedelemadó összegét, és az önellenőrzési pótlék összegét.
(Mivel nem csak magyar bank jelölhető ki, az "adóalapnak" nem feltétlenül kell hazajönnie. Az eljárásra jogosult bankokról szóló tájékoztatást az állami adóhatóság a honlapján folyamatosan közzéteszi.)
Részesedés kedvezményes megszerzése
Változás 2017. január 1-jétől.
Nem kell adót és illetéket fizetni a jogi személy, valamint az egyéb szervezet által kibocsátott részvényt vagy más forgalomképes tagi részesedést (például külföldi offshore cégben lévő részesedést) megszerző személynek (természetes személynek, jogi személynek, egyéb szervezetnek), ha a megszerzett tagi részesedés legalább 10 százalékos. További feltétel, hogy a tagi részesedést 2017. június 30-áig közokiratba, vagy ügyvéd, jogtanácsos által ellenjegyzett okiratba foglalt szerződéssel az adott személy megszerezze.
Csak a belföldön székhellyel nem rendelkező jogi személytől, egyéb szervezettől, vagy belföldön állandó lakóhellyel nem rendelkező természetes személytől lehet Magyarországon székhellyel rendelkező jogi személy, egyéb szervezet által kibocsátott tagi részesedést kedvezményesen (adómentesen) megszerezni. A szerzés lehet ingyenes is, mely esetben a tagi részesedés megszerzését 2017. június 30-áig be kell jelenteni az adóhatóságnak. Ha a szerzés ellenérték fejében történik, akkor a kifizetés az állami adóhatóság által erre kijelölt banknál vezetett bankszámla megterhelésével történhet. A tagi részesedés megszerzését ez esetben a bankszámlát vezető bank által kiállított igazolás bizonyítja.
[2011. évi CXCIV. törvény 39/E. §]
Eljárási szabályok részesedésnél
Változás 2017. január 1-jétől.
A részesedés kedvezményes megszerzéséről szóló szerződésnek az alábbi követelményeknek kell megfelelnie:
■ magyar nyelven készült (vagy hiteles, illetve hitelesített magyar nyelvű fordítása rendelkezésre áll),
■ tartalmaznia kell valamennyi személyre vonatkozóan a
- a természetes személy családi és utónevét, születési családi és utónevét, születési helyét és idejét, anyja születési családi és utónevét és lakcímét vagy levelezési címét,
- a jogi személy és egyéb szervezet elnevezését, székhelyét, cégjegyzékszámát (nyilvántartási számát), valamint a cégjegyzékét (nyilvántartását) vezető bíróság, hatóság megnevezését és székhelyét;
■ tartalmazza az átruházott tagi részesedés névértékét (vagy más azonosítóját), a kibocsátó megnevezését, székhelyét, valamint - ha rendelkezik ilyennel - cégjegyzékszámát (nyilvántartási számát), a cégjegyzékét (nyilvántartását) vezető bíróság, hatóság megnevezését, továbbá az átruházott tagi részesedések darabszámát;
■ tartalmazza annak meghatározását, hogy a tagi részesedés megszerzése révén az azt megszerző személy mekkora részesedést szerez a (tagi részesedést kibocsátó jogi személy, egyéb szervezet) saját tőkéjében;
■ valamennyi fél tekintetében meghatározza a teljesítés határidejét, továbbá rendelkezik arról, hogy az átruházás ingyenesen vagy ellenérték fejében történik, továbbá az ellenérték fejében történő átruházás esetében kimondja, hogy az ellenérték teljesítése kizárólag a kijelölt bank által vezetett bankszámla megterhelésével történhet, valamint tartalmazza a kijelölt bank megnevezését;
■ tartalmazza a tagi részesedést átruházó fél arra vonatkozó kijelentését, hogy vagyona részben sem ered bűncselekményből, valamint a tagi részesedés átruházása bűncselekményt nem valósít meg;
■ tartalmazza megkötésének helyét és idejét, valamint a szerződéses felek aláírását.
[59/2016. (XII. 29.) NGM rendelet]
Stabilitás Megtakarítási Számla
Változás 2017. január 18-ától.
A külföldön tartott adózatlan pénzek repatriálása céljából 2013-ban bevezetett Stabilitás Megtakarítási Számla 2017. január 18-a után már nem nyitható. (Az eddig az időpontig megnyitott számlákra a korábban hatályos szabályok alkalmazhatók.)
[2011. évi CXCIV. törvény 39/A.-C. §]
Ellenőrzött külföldi társaságok
Változás 2017. január 18-ától.
Az ellenőrzött külföldi társaságként való minősítéshez nem kell vizsgálni, hogy a külföldi társaságnak van-e
■ magyar magánszemély tulajdonosa, vagy
■ Magyarországról származó bevétele.
Csak azt kell vizsgálni, hogy a külföldi személyben a magyar társaságiadó-alany
■ rendelkezik-e a szavazati jogok vagy a jegyzett tőke 50 százalékát meghaladó részesedéssel, vagy
■ jogosult-e az adózott nyereségből 50 százalékot meghaladó részre.
Az ellenőrzött külföldi társaságként történő minősítés feltétele, hogy a külföldön ténylegesen megfizetett adó kisebb legyen, mint a Magyarországon elvi szinten fizetendő adó fele. Például ha az adózó külföldön 8 egység társasági adót fizetett, a magyar szabályok alapulvételével pedig 6 egységet fizetne, akkor nem áll fenn az ellenőrzött külföldi társaság státus (még akkor sem, ha például az adózó 51 százalékos részesedéssel rendelkezik a külföldi személyben). Akkor sem áll fenn az ellenőrzött külföldi társaság státus, ha az adózó külföldön 3 egység társasági adót fizetett és a magyar szabályok alapulvételével pedig 6 egységet fizetne.
Nem minősülhet ellenőrzött külföldi társaságnak a külföldi személy (külföldi telephely), ha megfelelő személyzettel és felszereltséggel érdemi gazdasági tevékenységet folytat.
[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 11. pontjában.]
Növelő tételek változása
Változás 2017. január 18-ától.
Növelő tételt kell alkalmazni az ellenőrzött külföldi társaságnál keletkező alábbi jövedelmekre (a továbbiakban: passzív jövedelmek), ha e jövedelmek összege pozitív és meghaladja az ellenőrzött külföldi társaság teljes jövedelmének egyharmadát:
■ kamat és pénzügyi eszközből származó jövedelem,
■ szellemi termékekből származó jövedelem,
■ részesedés tartásából és kivezetéséből származó jövedelem,
■ pénzügyi lízing tevékenységből származó jövedelem,
■ biztosítási, banki és egyéb pénzügyi tevékenységből származó jövedelem,
■ olyan személytől származó jövedelem, amely áruk és szolgáltatások kapcsolt vállalkozások számára való értékesítéséből/tőlük való beszerzéséből származik, amennyiben ezen személy nem vagy csak kismértékben valósít meg hozzáadott gazdasági értéket.
Ha a külföldi társaság pénzügyi lízing tevékenységet, biztosítási, banki és egyéb pénzügyi tevékenységet végez, növelő tételt csak akkor kell alkalmazni, ha a teljes jövedelmének több mint egyharmada származik az adózóval vagy az adózó kapcsolt vállalkozásaival folytatott ügyletből.
[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 8. § (1) bekezdés f) pontjában.]
Ha a magyar adóalany részesedéssel rendelkezik az ellenőrzött külföldi társaságban, adózás előtti eredményét növelnie kell az ellenőrzött külföldi társaságban fennálló részesedésre az adóévben ráfordításként elszámolt értékvesztésnek, árfolyamveszteségnek, valamint e részesedés kivezetése következtében elszámolt veszteségnek, árfolyamveszteségnek azzal a részével, amely meghaladja az ellenőrzött külföldi társaság passzív jövedelmeire tekintettel alkalmazott növelő tétel összegét. Például egy olyan adózó, amely ellenőrzött külföldi társaságban fennálló részesedését 50 egység veszteséggel vezeti ki, ugyanakkor a Tao. törvény 8. § (1) bekezdés f) pontja alapján adóalapját e részesedésre tekintettel 20 egységgel már növelte az adóévben, akkor a Tao. törvény e pontja szerint alkalmazandó növelő tétel összege 30 egység.
[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 8. § (1) bekezdés m) pontjában]
Kettős adóztatás megakadályozása
Változás 2017. január 18-ától.
A belföldi illetőségű adózó (és a külföldi vállalkozó) adóvisszatartás formájában érvényesítheti az ellenőrzött külföldi társaság által külföldön megfizetett társasági adónak megfelelő adóból azt a részt is, amely azon passzív jövedelmére jut, amellyel a belföldi illetőségű adózó az adózás előtti eredményét növelte. Például az ellenőrzött külföldi társaságnak 10 egység kamatjövedelme volt, melyre fél egység társasági adót fizetett az illetősége szerinti államban. Tekintettel arra, hogy az ellenőrzött külföldi társaságban részesedéssel rendelkező belföldi illetőségű adózó az ellenőrzött külföldi társaság kamatjövedelmére tekintettel alkalmazta a 8. § (1) bekezdés f) pontja szerinti növelő tételt, fél egység adóval, azaz az ellenőrzött külföldi társaság által megfizetett adóval csökkentheti társaságiadó-kötelezettségét.
[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 28. § (3) bekezdésében.]
Egyéb változások
Változás 2017. január 1-jétől.
Az adózó az ellenőrzött külföldi társaságra vonatkozó módosításokat a 2016-ban kezdődő adóévre választása szerint alkalmazhatja.
[Lásd az 1996. évi LXXXI. törvény 29/A. § (53) bekezdésében.]
Megszűnik az ellenőrzött külföldi társaság fogalma a személyi jövedelemadóról szóló törvényben. Ugyanakkor a nem egyezményes, alacsony adókulcsot alkalmazó államokban (az úgynevezett alacsony adókulcsú államokban) székhellyel rendelkező offshore cégekre vonatkozó büntető jellegű szabályok továbbra is hatályban maradnak. (Vagyis az ilyen jövedelem továbbra is az szja-törvény szerinti egyéb jövedelemnek minősül.)
[Lásd az 1995. évi CXVII. törvény 28. § (12)-(13) bekezdéseiben.]
Mit kell tudni az európai uniós alkalmazottak nyugdíjbiztosításáról?
Átutalás az unióhoz
Nem változott.
Az Európai Unió intézményeiben tisztviselőként, alkalmazottként állást vállaló biztosított beiktatásakor - a hozzátartozó a tisztviselő halála esetén - kérheti a Magyarországon megszerzett nyugdíjjogosultság tőkeértékének átutalását az EU tisztviselőinek nyugdíjrendszeréhez. Az átutalt összeget az Európai Unió tisztviselői nyugdíjának kiszámításakor veszik figyelembe.
[Lásd a 2012. évi CXII. törvény 1. § c) pontjában.]
Nem kérheti az átutalást az öregségi nyugdíjban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, átmeneti bányászjáradékban, táncművészeti életjáradékban, magánnyugdíjpénztári szolgáltatásban részesült vagy részesülő személy. Az elhunyt uniós tisztviselő hozzátartozója akkor nem jogosult kérni az átutalást, ha a tisztviselő után már megállapítottak társadalombiztosítási hozzátartozói nyugdíjat, vagy magánnyugdíjpénztári felhalmozása alapján már nyújtottak szolgáltatást a hozzátartozó részére.
[Lásd a 2012. évi CXII. törvény 1. § c) pontjában, 2. §-ában.]
Az átutalással az uniós tisztviselő elveszti a magyar nyugdíjrendszerben addig megszerzett szolgálati idejét, valamint jogosultságát az addig megszerzett nyugdíjjárulék-köteles jövedelmének beszámítására. A hozzátartozók részére megállapított ellátásnál sem fogják beszámítani az elhunyt uniós tisztviselő jövedelmét, szolgálati idejét.
[Lásd a 2012. évi CXII. törvény 2. § (3) bekezdésében.]
Átutalási összeg
Változás 2017. január 1-jétől.
A 2017. évi keresetre vonatkozó átutalási összeg kiszámításakor 25,75 százalékos járulékmértéket kell alkalmazni (a 2011 óta érvényes 30,1 százalék helyett).
[Lásd a 219/2012. (VIII. 13.) Korm. rendelet 2. számú mellékletében.]
Nem változott.
Az Európai Unió részére átutalt összeg meghatározásakor a szolgálati idő minden egyes évében megszerzett nyugdíjjárulék-köteles jövedelmet meg kell szorozni a nyugdíjkiszámítás során az arra az évre meghatározott valorizációs szorzószámmal. A valorizált keresetnek a kormányrendeletben erre a célra előírt - az öregségi és a hozzátartozói nyugellátást abban az évben fedező - nyugdíjjárulék-mérték szerinti hányadát kell az átutalásnál figyelembe venni. (Ez az összeg általában eltér az adott évben ténylegesen befizetett járulékösszegtől.) A nyugdíjátutaláskor a kalkulált járulékösszegeket és - ha volt ilyen - a korábbi nyugdíjbiztosítási visszautalásból a Nyugdíjbiztosítási Alapba utalt résznek az összegét kell átutalni. Ha az uniós tisztviselő magánnyugdíjpénztári tag, az átutalási összeg kiegészül pénztári egyéni számlájának egyenlegével is.
[Lásd a 2012. évi CXII. törvény 3. §, 5. §-ában, a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 2. mellékletében, a 219/2012. (VIII. 13.) Korm. rendelet 2. §-ában, 2. mellékletében.]
A nyugdíjbiztosítási átutalás összegét az erre vonatkozó kérelem uniós intézménynél történő benyújtásának évére, legkorábban 2012-re kell kiszámítani.
[Lásd a 219/2012. (VIII. 13.) Korm. rendelet 3. § (1) bek. b) pontjában.]
Ha a megállapított összeg átutalására a megállapítást követő évben kerül sor, az átutalandó összeget hivatalból újra kell számítani, az új valorizációs szorzókkal.
[Lásd a 219/2012. (VIII. 13.) Korm. rendelet 3. § (1a) bekezdésében.]
Eljáró hatóság
Változás 2017. január 1-jétől.
A nyugdíjbiztosítási járulékok átutalására, illetve az európai uniós nyugdíjjogosultság ellenértékének visszautalására irányuló kérelmet Magyarországon az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatósága helyett Budapest Főváros Kormányhivatalának VIII. kerületi Hivatala bírálja el.
[Lásd a 219/2012. (VIII. 13.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdésében]
Átutalási eljárás
Változás 2017. január 1-jétől.
A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerből kezdeményezett nyugdíjbiztosítási átutalás összegét a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek 30 naptári napon belül meg kell határoznia (eddig a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak 22 munkanapon belül kellett), amely határidő nem hosszabbítható meg. Ha az átutalási összeg meghatározásához a tárgyévben érvényes valorizációs szorzószámok ismerete szükséges, de azok jogszabályi kihirdetése még nem történt meg, a végső határidő továbbra is április 15-e.
[Lásd a 2012. évi CXII. törvény 4. § (1) bek., a 1997. évi LXXXI. törvény 72. § (1)-(2) bekezdéseiben.]
Az átutalást igénylőnek az átutaláshoz szükséges adatokat a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv felhívásától számított 25 naptári napon (az eddigi 20 munkanap helyett) belül kell bejelentenie (papíralapon, vagy a kormányzati portálon - ügyfélkapun - megtalálható elektronikus űrlap kitöltésével).
[Lásd a 219/2012. (VIII. 13.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdésében.]
A nem magánnyugdíjpénztári tag uniós tisztviselő jogosultsága tőkeértékét a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek legkésőbb 20 naptári nappal a tisztviselő - vagy túlélő hozzátartozója - az uniós intézményhez küldött elfogadó nyilatkozata alapján kiállított uniós felhívás beérkeztét követően kell az Európai Unióhoz átutalnia. (Eddig az uniós felhívást követő 18 munkanapon belül kellett.) Az átutalás, illetve az elfogadó nyilatkozat kiállításának előfeltétele továbbra is az összeget tartalmazó határozat elleni 15 napos fellebbezési határidő letelte, illetve annak jogerőre emelkedése.
[Lásd a 2012. évi CXII. törvény 4. § (2) bek., a 219/2012. (VIII. 13.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdéseiben.]
A magánnyugdíjpénztári tagok számlaegyenlegét az uniós intézmény átutalási felhívásának időpontjára kell meghatározni. Az összeget (az eddigi 18 munkanap helyett) a társadalombiztosítási átutalás végrehajthatóságát közlő értesítés kézhezvételét követő 20 naptári napon belül kell a magánnyugdíjpénztárnak átutalnia a Nyugdíjbiztosítási Alapba. Ezt követően a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek (az eddigi tíz munkanap helyett) 15 naptári napon belül kell a magánnyugdíjpénztári számlaegyenleggel kiegészített összeget az unió részére utalnia.
[Lásd a 2012. évi CXII. törvény 5. §, a 219/2012. (VIII. 13.) Korm. rendelet 4. §-aiban.]
Visszautalás az unióból
Nem változott.
A Magyarországon vagy más uniós országban biztosítási jogviszonyt létesítő - tehát európai uniós állását megszüntető - személy kérheti, hogy az uniónál fennálló nyugdíjjogosultsága tőkeértékét utalják át az új jogviszony országának nyugdíjrendszerébe. Tehát ha az uniós tisztviselő Magyarországon válik biztosítottá, az unióban felhalmozott nyugdíjjogosultságát Magyarországra utaltathatja, függetlenül attól, hogy uniós állását megelőzően hol dolgozott, kért-e átutalást, és honnan. A visszautalást például akkor érdemes kérnie, ha az uniós szabályok szerint nem szerzett jogosultságot nyugellátásra. Az uniós tisztviselő halála esetén hozzátartozója is kérheti a visszautalást, annak érdekében, hogy magyarországi hozzátartozói nyugellátást kaphasson.
[Lásd a 2012. évi CXII. törvény 1. § d) pontjában.]
Jogosultság visszautaláskor
Nem változott.
A visszautalással a volt tisztviselő a magyar nyugdíjrendszerben szolgálati időt szerez az uniós intézmény által igazolt időszakra, és ha korábban az unióba történő átutalással élt, azt megelőzően megszerzett szolgálati idejét is teljes mértékben elismerik. Ha az uniós munkavállaláskor az átutalást nem Magyarországról, hanem másik tagállamból kérte, akkor a magyar nyugdíjrendszerben az ezt megelőző időszakra vonatkozó szolgálati időt az unió igazolása alapján kell meghatározni.
[Lásd a 2012. évi CXII. törvény 6. §-ában.]
A Magyarországról teljesített átutalás előtti időszakra az akkor megszerzett jövedelmet kell figyelembe venni.
A bármely nyugdíjrendszerből származó jövedelem beszámítása során kapott összeget csak az adott évben hatályos járulékplafon összegéig (2013-tól azonban már teljes egészében) lehet beszámítani a nyugdíjba.
[Lásd a 2012. évi CXII. törvény 7. §-ában.]
Visszautaláskor - a Magyarországról teljesített átutalás előtti időszak kivételével - a nyugdíjba beszámítható jövedelmet a törvény 1. számú mellékletében található képlet szerint kell meghatározni.
[Lásd a 2012. évi CXII. törvény 7. § (1) bekezdésében és 1. mellékletében.]
Visszautalt összeg jóváírása
Nem változott.
A Nyugdíjbiztosítási Alapot illeti meg az uniós intézmény által és esetlegesen másik tagállamból származó, az uniós intézményhez korábban átutalt összegből a beszámított jövedelemre jutó nyugdíjjárulék és a törvény 1. számú melléklete szerint kiszámított nyugdíjbiztosítási járulék, valamint a szociális hozzájárulási adó valorizált értéke. A jelenértékre számítást a visszautalás évében érvényes valorizációs szorzókkal kell elvégezni.
Ha az uniós intézményhez ezt megelőzően átutalás történt, az átutalás összegének a visszautalás évében hatályos, az átutalás évéhez tartozó valorizációs szorzószámmal növelt összege is a Nyugdíjbiztosítási Alapot illeti meg.
Ha az uniós tisztviselő a 2013. január 1-jét megelőző időszak ugyanazon napjára a magyar nyugdíjrendszerben is szerzett szolgálati időt, a járulékfizetési felső határ helyett a járulékfizetési felső határnak a magyar nyugdíjrendszerben szerzett, nyugdíjjárulék-alapot képező keresettel, jövedelemmel csökkentett összegét kell figyelembe venni.
[Lásd a 2012. évi CXII. törvény 8. § (1) bekezdésében.]
A visszautalásnak a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető jóváírásrészét meghaladó összege a Magyarországon jogviszonyt létesített volt uniós tisztviselőt - vagy ha a visszautalást a hozzátartozója kezdeményezte, őt - illeti meg. Az összeget azonban nem veheti fel, hanem önkéntes nyugdíjpénztári számlára, foglalkoztatói nyugdíjintézménybe tagi kiegészítésként, illetve nyugdíj-előtakarékossági számlára utaltathatja. Ha a volt uniós tisztviselő vagy hozzátartozója egyik intézménynek sem tagja, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv erre vonatkozó felhívását követő 90 napon belül kell létesítenie valamely tagsági jogviszonyt és rendelkeznie az összeg egyéni számlájára utalásáról. E határidő elmulasztása esetén a volt tisztviselőt - vagy hozzátartozóját - megillető összeget is a Nyugdíjbiztosítási Alapban írják jóvá.
[Lásd a 2012. évi CXII. törvény 8. § (2)-(3) bekezdéseiben.]
Visszautalási eljárás
Változás 2017. január 1-jétől.
A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek (az eddigi 22 munkanap helyett) a visszautalás kezdeményezésétől számított 30 naptári napon belül kell határozatot hoznia a szolgálati időről, a jövedelembeszámításról, a Nyugdíjbiztosítási Alapot és a volt uniós tisztviselőt - vagy hozzátartozóját - megillető összegről; ez a határidő nem hosszabbítható meg. Ha az átutalási összeg meghatározásához a tárgyévben érvényes valorizációs szorzószámok ismerete szükséges, de ha a határidő lejártáig azok jogszabályi kihirdetése még nem történt meg, a végső határidő április 15-e.
[Lásd a 1997. évi LXXXI. törvény 72. § (1) bekezdésében, a 2012. évi CXII. törvény 9. §-ában, a 219/2012. (VIII. 13.) Korm. rendelet 1. § (1) bek. és 5. § (2) bekezdésében.]
Az uniós tisztviselőnek - halála esetén hozzátartozójának - a visszautaláshoz szükséges adatokat (a korábbi 20 munkanap helyett) a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv felhívásától számított 25 naptári napon belül kell bejelentenie. Ezt beküldheti, illetve beadhatja papíralapon, illetve a kormányzati portálon (ügyfélkapun) megtalálható elektronikus űrlapot elektronikus úton is továbbíthatja. Ezzel egyidejűleg meg kell küldenie a nyugdíjfolyósítónak az uniós foglalkoztató intézmény igazolását a visszautalás megállapításához szükséges adatokról.
[Lásd a 219/2012. (VIII. 13.) Korm. rendelet 1. § (2) bek., 5. § (1) bekezdésében, 1. mellékletében.]
A visszautalási határozat akkor hajtható végre, ha az uniós intézmény utalását jóváírták a Nyugdíjbiztosítási Alapban. Ezt követően a volt tisztviselőt - hozzátartozóját - megillető összeget (a korábbi 18 munkanap helyett) 20 naptári napon belül kell átutalni a választott önkéntes nyugdíjpénztárba, foglalkoztatói nyugdíjintézményhez vagy nyugdíj-előtakarékossági számlára.
[Lásd a 2012. évi CXII. törvény 9. § (2) bek., a 219/2012. (VIII. 13.) Korm. rendelet 5. § (3) bekezdésében.]
Nem változott.
A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a visszautalásról új határozatot hoz, ha a nyugdíjbiztosítási visszautalás összege eltér az uniós intézmény által előzetesen jelzett adatoktól.
[Lásd a 219/2012. (VIII. 13.) Korm. rendelet 5. § (2a) bekezdésében.]
Mit kell tudni az uniós koordinációs tb-rendeletekről?
Az Európai Unióban tagállamonként jelentősen eltérnek a társadalombiztosítási rendszerek. A szociális biztonság koordinációjára vonatkozó uniós szabályok nem is törekednek a tagállam i tb-rendszerek összehangolására, csak koordinálják azokat, hogy az eltérő nemzeti szabályok alkalmazása ne hozza hátrányosabb helyzetbe a migráns munkavállalókat. Így nemzeti hatáskörbe tartozik annak megállapítása, hogy kinek kötelező a társadalombiztosítás, és hogy a biztosítottak milyen feltételek mellett milyen ellátásokra jogosultak.
2010. május 1-jétől két, minden tagállamban kötelező hatályú rendeletet kell alkalmazni. Az egyik a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004. évi EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (röviden: koordinációs rendelet), a másik a rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (röviden: végrehajtási rendelet).
A 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet határozza meg az uniós előírások magyarországi végrehajtásával kapcsolatos részletszabályokat.
A koordináció alapelvei
■ az egy állam tb-jogszabályai alkalmazásának elve,
■ az egyenlő bánásmód elve,
■ az ellátások exportálhatóságának elve és
■ a biztosítási idők összeszámításának elve.
A koordinációs rendelet hatálya minden uniós állampolgárra kiterjed, és 2012. június 1-jétől már az EFTA-országokra, azaz Norvégiára, Izlandra, Liechtensteinre, valamint 2012. április 1-jétől Svájcra is alkalmazható. Az EU valamelyik tagállamában legálisan letelepedett, Közösségen belül mozgó harmadik országbeli állampolgárokra - az 1231/2010/EU rendelet alapján - 2011. január 1-jétől lehet a koordinációs rendeletet alkalmazni.
Alkalmazandó jog
Nem változott.
A koordinációs rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam tb-jogszabályai alkalmazhatók.
Több érintett tagállam esetén meg kell határozni, hogy melyik az illetékes tagállam, és annak a szabályait kell alkalmazni a biztosítási és járulékfizetési kötelezettségekre. Az alkalmazandó jogról az adott ország, intézmény (ez Magyarországon a munkavállaló lakóhelye, tartózkodási helye, vagy a munkáltató székhelye szerint illetékes egészségbiztosítási szerv) állít ki igazolást arról, hogy a munkavállalónak és a munkáltatónak az illetékes tagállamon (ez esetben Magyarországon) kívül más tagállamban nem keletkezik járulékfizetési kötelezettsége.
A munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként egy tagállamban tevékenységet folytató személyek főszabályként a munkavégzés helye szerinti állam tb-jogszabályainak a hatálya alá tartoznak. A főszabály alól kivétel a kiküldetés, a párhuzamos munkavégzés, valamint az az eset, amikor két tagállam illetékes szerve eltérően állapodik meg.
[883/2004/EK rendelet 11. cikk]
A hajózószemélyzet és a légiutas-kísérő személyzet légi személy- vagy árufuvarozási szolgáltatásokat lebonyolító tagjainak tevékenységét azon tagállamban végzett tevékenységnek kell tekinteni, amelyben (a 3922/91/EGK rendelet III. mellékletében meghatározottak szerint) a bázishelyük található.
[883/2004/EK rendelet 11. cikk (5) bek.]
Kiküldetés
Új előírás 2017. január 1-jétől.
A kiküldött munkavállaló és a küldő munkáltató közötti közvetlen kapcsolatot folyamatosan vizsgálni szükséges, ezért a munkáltatónak nyilatkoznia kell arról is, hogy a kiküldetés időtartama alatt a kiküldött munkavállaló felett teljes körűen gyakorolja a munkáltatói jogkört. (Ennek hiányában nem maradhat a magyar tb-rendszer hatálya alatt.)
[Lásd a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 24. § (2) bekezdés i) pontjában.]
Nem alkalmazható a magyar jog, ha
■ a foglalkoztató a kiküldetés időtartama alatt a kiküldött munkavállaló felett nem gyakorolja teljes körűen a munkáltatói jogkört;
■ a foglalkoztató előtársaság, vagy a kiküldetés teljes időtartama alatt csak olyan munkavállalókat foglalkoztat belföldön, akik a cég irányításával, adminisztratív tevékenységével kapcsolatos feladatokat látnak el;
■ a munkáltató a kiküldetés helye szerinti államban nem folytat a magyarországi tevékenységéhez hasonló (az 1893/2006/EK rendelet melléklete szerint azonos nemzetgazdasági ágazatba tartozó) tevékenységet;
■ a munkavállalónak nincs a kiküldetés kezdőnapját közvetlenül megelőzően legalább 30 nap megszakítás nélküli egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsága (tehát nincs tiltva a kiküldetés céljából történő munkaerő-felvétel);
■ a munkavállaló korábban ugyanabban az államban 24 hónapig kiküldött volt, és a korábbi kiküldetés lejártától számítva nem telt el 60 nap;
■ a kiküldetésére azért kerül sor, hogy a kiküldetés helye szerinti vállalkozás a munkavállalót egy másik vállalkozás rendelkezésére bocsássa, vagy másik tagállamba küldje tovább;
■ a munkavállaló kiküldetés keretében történő foglalkoztatására a koordinációs rendeletekben vagy az egyezményekben a kiküldetésre meghatározott leghosszabb időtartamon túl, egy korábban kiküldött munkavállaló munkakörével azonos munkakörben kerül sor;
■ a munkavállaló munkaszerződést köt azzal a vállalkozással, amelyhez kiküldték.
[987/2009/EK rendelet 14. cikk (1)-(2) bek. és lásd még a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 25. §-ában.]
Változás 2017. január 1-jétől.
A felváltó kiküldetés tilalma azt jelenti, hogy nem csak egy adott vállalat, hanem másik vállalat sem küldhet ki egy kiküldöttet felváltó másik munkavállalót. Tehát a felváltást az adott álláshely betöltése szempontjából, és nem a küldő munkáltató szempontjából szükséges vizsgálni. Ezért a munkáltatónak már nemcsak arról kell nyilatkoznia, hogy a munkavállalót nem abból a célból küldi ki, hogy egy korábban kiküldött munkavállalót felváltson, hanem arról is, hogy nincs tudomása arról, hogy az álláshelyet a kiküldetést megelőzően egy másik kiküldött töltötte be.
[Lásd a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 24. § (2) bekezdés d) pontjában.]
Nem marad a magyar tb-rendszer hatálya alatt az a munkavállaló, akinek kiküldetésére azért került sor, hogy a kiküldetés helye szerinti államban egy kiküldött munkavállalót felváltson (korábban csak az adott munkáltató által kiküldött munkavállalókat kellett figyelembe venni).
[Lásd a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 25. § (6) bekezdés bb) alpontjában.]
Nem minősül jelentős belföldi gazdasági tevékenységnek, ha a kiküldő munkáltató legalább 25 százalékos tulajdoni hányaddal rendelkezik egy olyan vállalkozásban, amelynél teljesül a jelentős gazdasági tevékenység feltétele.
A kapcsolt vállalkozások esetén a jelentős belföldi gazdasági tevékenység vizsgálatától nem lehet eltekinteni, mivel uniós előírások alapján a kiküldő munkáltató belföldi tevékenységének ténylegesnek és valósnak kell lennie.
[Lásd a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 25. § (4) bek. a) pontjának (5) bekezdésében.]
Magyarországon a járuléktörvény végrehajtási rendelete előírja, hogy a kiküldő munkáltatónak belföldön (Magyarországon) jelentős gazdasági tevékenységet kell folytatnia. Ennek a feltételnek a munkáltató akkor tesz eleget, ha
■ foglalkoztatott munkavállalóinak átlagos állományi létszámán belül a belföldön foglalkoztatottak aránya eléri a 25 százalékot, vagy
■ külföldi telephellyel rendelkező vállalkozás esetén a kiküldetést megelőző adóévre vonatkozó összes bevételen belül a nem külföldi gazdálkodásból származó összes bevétel aránya elérte a 25 százalékot; egyszerűsített beszámoló készítésére kötelezett gazdálkodó, egyéni vállalkozó, bevételi nyilvántartást vezető egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá tartozó adóalany esetén az előző adóévi összes bevételen belül a belföldi tevékenységből származó összes bevétel aránya elérte a 25 százalékot, vagy
■ olyan tényeket, körülményeket igazol, amelyekből a jelentős belföldi gazdasági tevékenység valószínűsíthető (például hogy folyamatos termelőtevékenységet végez belföldön), vagy
■ jogelődje teljesítette a jelentős gazdasági tevékenység feltételét.
________________________________________________________________________________________________________________________
Példák kiküldetésre
1. Magyarországi székhelyű, belföldön jelentős tevékenységű vállalkozás ideiglenes munkavégzésre Ausztriába küldi munkavállalóját, hogy ott elvégezze az osztrák céggel kötött építési-szerelési szerződésben meghatározott munkát. A munkavégzés nem haladja meg a 24 hónapot. A munkavállaló magyar munkaszerződése továbbra is érvényes, munkabért kizárólag a magyar cégtől kap.
Mivel a munkavállaló és a munkáltató között a kiküldetés ideje alatt is közvetlen a kapcsolat, a kiküldetés nem haladja meg a 24 hónapot, és a munkavállalót nem azért küldték ki, hogy egy másik kiküldött munkavállalót felváltson, magyar biztosított marad a kiküldetés alatt is. A munkavállaló Ausztriában az EU-s egészségügyi kártya felmutatásával kaphat orvosilag szükséges egészségügyi ellátást.
2. Magyar cég Belgiumba küldi munkavállalóját, hogy egy ottani vállalkozásnál végezzen munkát. A munkavállaló a belga céggel is munkaszerződést köt, tőle is kap munkabért, így egyszerre két munkáltatója van.
A munkavállaló arra az időre, amely alatt csak Belgiumban dolgozik, a belga tb-jogszabályok hatálya alá kerül, és a belga biztosító terhére veheti igénybe Belgiumban az ottani állampolgárokra érvényes ellátásokat. Más uniós tagállamokban orvosilag szükséges ellátásokat kaphat az EU-kártyája alapján. Ha a munkavállaló egyidejűleg vagy váltakozva dolgozik Belgiumban és Magyarországon, abban az államban lesz biztosított, ahol a lakóhelye található, feltéve, hogy ott jelentős a tevékenysége (azaz a lakóhelyén tölti munkaidejének vagy szerzi jövedelmének legkevesebb 25 százalékát).
3. Francia önálló vállalkozó cukrász 15 hónapra Angliába távozik, megszakítva franciaországi tevékenységét, hogy ott másfajta önálló vállalkozói tevékenységet folytasson.
Mivel Angliában más gazdasági ágazatban dolgozik, a két tevékenység nem minősül hasonló tevékenységnek, ezért nem alkalmazható rá a kiküldetési szabály, és így Angliában az ottani jog szerint lesz biztosított.
________________________________________________________________________________________________________________________
A kiküldetés igazolása
Új előírás 2017. január 1-jétől.
A végrehajtási szabályok alapján az A1 dokumentumok visszavonhatóak, ha más EU-tagállami hatóság megkeresése alapján az egészségbiztosítási szerv a kiküldetés fennállását igazoló tények vonatkozásában adatszolgáltatásra, és/vagy hiánypótlásra szólítja fel a kiküldő munkáltatót, és ennek a kiküldő munkáltató határidőben nem tesz eleget - és kimentésre sem kerül sor.
[Lásd a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 27/A. § (7) bekezdésében.]
Nem változott.
Kiküldetésnél a munkavégzés várható időtartama nem haladhatja meg a 24 hónapot, és a kiküldetés célja nem lehet egy korábban kiküldött munkavállaló felváltása. A munkaerő-kölcsönző vállalkozásokra nem vonatkoznak a kiküldetés uniós szabályai, az általuk kikölcsönzöttekre a fogadó országok tb-előírásait kell alkalmazni.
A kiküldött több vállalkozásnál is dolgozhat ugyanabban a tagállamban. A fő követelmény az, hogy a munkavégzésre a kiküldő vállalkozás érdekében kerüljön sor.
[883/2004/EK rendelet 12. cikk]
A munkáltatónak a kiküldetést megelőzően a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) honlapjáról (korábban az OEP) letölthető nyomtatványon biztosítási igazolás iránti kérelmet kell benyújtania a székhelye szerint illetékes kormányhivatalhoz. Az illetékes szerv a kérelmet 30 napon belül bírálja el, és a feltételek teljesülése esetén a magyarországi biztosítás fennállását az A1 jelű nyomtatványon igazolja (az igazolás legfeljebb 24 hónapra adható ki).
[Lásd a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 27/A. §-ában.]
Ugyanazon munkavállaló ugyanazon célországba történő kiküldetése esetén a munkáltató akkor kérhet újabb A1-es igazolást, ha a korábbi kiküldetés vége és az újabb kiküldetés kezdete között legalább 60 nap eltelt (az igazolás érvényessége ekkor is csak maximum 24 hónap lehet).
Egymást közvetlenül követő, különböző tagállamokba irányuló kiküldetések önálló kiküldetéseknek számítanak, és az igazolás kiadása államonként külön-külön történik.
[Lásd a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 27/A. § (4) bekezdésében.]
Önálló vállalkozó kiküldetése
Nem változott.
A koordinációs rendelet nem definiálja, pontosan kiket kell önálló vállalkozónak tekinteni. A járuléktörvény végrehajtási rendelete viszont kimondja, hogy a járuléktörvény szerinti egyéni vállalkozó, a biztosított mezőgazdasági őstermelő, valamint a külföldi jog szerint ennek megfelelő státusú személy minősül önálló vállalkozónak. (Munkavállalónak pedig a munkaviszonyban foglalkoztatottak, a közalkalmazottak, a köztisztviselők, a megbízási jogviszonyban foglalkoztatottak, a tiszteletdíjas tevékenységet végzők, a társas vállalkozásban személyesen közreműködő tagok, valamint a külföldi jogban hasonló jogállásúak számítanak.)
A tagállamok egyikében önálló vállalkozóként tevékenykedő személy, ha hasonló tevékenység végzése céljából 24 hónapnál nem hosszabb időre egy másik tagállamba távozik, továbbra is az első tagállam tb-jogszabályainak a hatálya alá tartozik.
[883/2004/EK rendelet 12. cikk]
Az önálló vállalkozó "kiküldetésének" feltétele, hogy a letelepedése szerinti tagállamban a kiküldetést megelőzően legalább két hónappal érdemben tevékenységet folytasson, és a másik tagállamban történő munkavégzése alatt a letelepedése szerinti tagállamban üzletszerűen továbbműködjön.
Az önálló vállalkozó másik tagállamban folytatott átmeneti tevékenysége akkor minősül hasonlónak az "otthonihoz", ha az ugyanabba a gazdasági ágazatba tartozik.
[987/2009/EK rendelet 14. cikk (3)-(4) bekezdései]
Az önálló vállalkozónak a lakóhelye, tartózkodási helye vagy vállalkozásának székhelye szerint illetékes kormányhivataltól kell kérnie A1-es igazolást. Ezzel biztosítható, hogy a fogadó államban ne kelljen járulékot fizetnie. A kérelmet a NEAK (korábban az OEP) által e célra rendszeresített, a honlapján elérhető nyomtatvány kitöltésével kell benyújtani, még a kiküldetés kezdete előtt.
[Lásd a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 27/A. § (1) bekezdésében.]
Tevékenység végzése több államban
Nem változott.
Egy vagy több munkáltató alkalmazásában álló, egyidejűleg vagy váltakozva egy vagy több különálló tevékenységet folytató és két vagy több tagállamban munkát végző munkavállaló biztosítási kötelezettsége csak akkor állapítható meg a lakóhelye szerinti államban, ha ott jelentős a tevékenysége.
Ha a lakóhelye szerinti államban a munkavállaló tevékenysége nem jelentős,
■ annak a tagállamnak a jogszabályai alkalmazandók, amelyben a vállalkozás vagy munkáltató bejegyzett székhelye vagy üzletviteli helye található, ha a személyt egyetlen munkáltató alkalmazza;
■ annak a tagállamnak a jogszabályai alkalmazandók, amelyben a vállalkozások vagy munkáltatók bejegyzett székhelye vagy üzletviteli helye található, ha a személyt két vagy több vállalkozás vagy munkáltató alkalmazza, és e vállalkozások bejegyzett székhelye vagy üzletviteli helye egyetlen tagállamban található;
■ annak a lakóhely szerinti tagállamtól eltérő tagállamnak a jogszabályai alkalmazandók, amelyben a vállalkozás vagy munkáltató bejegyzett székhelye vagy üzletviteli helye található, ha a személyt két vagy több vállalkozás vagy munkáltató alkalmazza, amelyek bejegyzett székhelye vagy üzletviteli helye két tagállamban található, amelyek egyike a lakóhely szerinti tagállam; vagy
■ a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai alkalmazandók, ha a személyt két vagy több vállalkozás vagy munkáltató alkalmazza, amelyek közül legalább kettőnek a bejegyzett székhelye vagy üzletviteli helye a lakóhely szerintitől eltérő tagállamokban található.
[883/2004/EK rendelet 13. cikk (1) bek.]
Több tagállami munkavégzés esetén az alkalmazandó jog meghatározásakor elhanyagolható tevékenységeket nem kell figyelembe venni.
[987/2009/EK rendelet 14. cikk (5b) bek.]
A hajózószemélyzet és a légiutas-kísérő személyzet munkaviszonyban álló olyan tagja, aki rendszerint két vagy több tagállamban nyújt légi személy- vagy árufuvarozási szolgáltatásokat, azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, ahol a - polgári légi közlekedés területén a műszaki előírások és a közigazgatási eljárások összehangolásáról szóló, 1991. december 16-ai 3922/91/EGK tanácsi rendelet III. mellékletében meghatározott - bázishely található.
[987/2009/EK rendelet 14. cikk (5a) bek.]
A két vagy több tagállamban szokásosan önálló vállalkozóként tevékenykedő személy a lakóhelye szerinti tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, ha tevékenységének jelentős részét ott végzi. Ha az önálló vállalkozó a lakóhelye szerinti tagállamban nem végez jelentős tevékenységet, annak a tagállamnak a joga alkalmazandó rá, ahol a tevékenységeinek központja található. A tevékenység központja ott van, ahol az önálló vállalkozó üzletvitelét szokásos jelleggel folytatja, ahol a legtöbb szolgáltatást nyújtja, és tervezi is nyújtani a következő 12 naptári hónapban.
[883/2004/EK rendelet 13. cikk (2) bek. és 987/2009/EK rendelet 14. cikk (8) bek., (10) bek.]
Magyarországon akkor jelentős - a járuléktörvény végrehajtási rendelete szerint - a tevékenység, ha a munkavállaló belföldön folytatott tevékenységéhez kapcsolódó munkaidő vagy munkabér (egyéb díjazás) eléri az összes munkaidő, illetve munkabér (díjazás) 25 százalékát; illetve ha az önálló vállalkozó belföldön elért bevétele eléri az összes vállalkozói bevételének 25 százalékát.
[Lásd a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 27. § (3) bekezdésében.]
Az a személy, aki különböző tagállamokban szokásosan munkavállalóként és önálló vállalkozóként is végez tevékenységet, azon tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, amelyben a tevékenységét munkavállalóként végzi.
[883/2004/EK rendelet 13. cikk (3) bekezdése]
Több tagállamban végzett munkavégzés esetén is kérni kell az alkalmazandó jogról az A1-es igazolást a lakóhely, tartózkodási hely vagy a munkáltató székhelye szerint illetékes kormányhivatalnál. Ha a kormányhivatal alkalmazandó jogként a magyar jogot állapítja meg, A1 jelű igazolást állít ki, legfeljebb 24 hónapos érvényességgel. Az igazolás kérelemre ismételten meghosszabbítható, ha a magyar jog alkalmazásának feltételei továbbra is fennállnak.
[Lásd a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 27/A. § (1) bekezdésében.]
Biztosítás ideiglenes megállapítása
Nem változott.
Biztosítás ideiglenes megállapítására is lehetőség van annak érdekében, hogy a munkavállaló ne maradjon ellátás nélkül.
Ha nem egyértelmű, hogy melyik tagállam tb-jogát kell alkalmazni, ezt a következő szempontok alapján lehet eldönteni:
■ ha a munkavállaló vagy az önálló vállalkozó csak egy tagállamban végez munkát, akkor ennek a jogát;
■ ha az érintett személy keresőtevékenysége egy részét a lakóhelyén folytatja, vagy egyáltalán nem folytat keresőtevékenységet, akkor a lakóhely szerinti tagállam jogát;
■ minden egyéb esetben, ha az érintett több tagállamban végez munkát, a biztosítási igazolás iránti kérelmében megjelölt tagállam jogát kell ideiglenesen alkalmazni.
Magyarországon a biztosítás ideiglenes megállapítására a lakóhely szerint illetékes kormányhivatal hat hónapig érvényes A1-es igazolást ad ki, melynek egy-egy példányát megküldi a többi olyan tagállam intézményének, ahol az érintett keresőtevékenységet végez. A tájékoztatástól számított két hónap elteltével a biztosítást véglegesen meg kell állapítani, kivéve, ha egy másik tagállam a döntést vitatja. Vita esetén az intézményeknek egyeztetniük kell, és ha egy másik állam jogának alkalmazhatóságáról születik megegyezés, azt a tevékenység kezdőnapjától kell alkalmazni.
[987/2009/EK rendelet 6. cikk]
________________________________________________________________________________________________________________________
Koordinált tb-ellátások
A koordinációs rendeletet a következő szociális és tb-ellátásokat érintő nemzeti jogszabályokra kell alkalmazni:
■ betegségi ellátások,
■ anyasági és azzal egyenértékű apasági ellátások,
■ munkahelyi balesetek,
■ foglalkozási betegségek,
■ rokkantsági ellátások,
■ öregségi nyugdíjak,
■ túlélő hozzátartozónak nyújtott ellátások,
■ haláleseti juttatások,
■ munkanélküli-ellátások,
■ családi ellátások,
■ előnyugdíjak.
A koordinációs rendeletet akkor kell alkalmazni az uniós polgárokra, ha jogszerzésük és ellátásuk, továbbá járulékfizetésük tekintetében több tagállam érintett (például ha a nyugdíjjogosultság megállapításához különböző tagállamokban szerzett szolgálati időket kell összesíteni, vagy ha az uniós polgár másik tagállami ideiglenes tartózkodása alatt megbetegszik, és orvosi ellátásra szorul).
________________________________________________________________________________________________________________________
Kivétel megállapítása
Nem változott.
Egyes személyek vagy személycsoportok érdekében a tagállamok illetékes hatóságai közös megállapodással eltérhetnek a koordinációs rendelet szabályaitól.
A magyar biztosítás megállapítása érdekében kivételt kérhet a NEAK-tól (korábban az OEP-től) a munkáltató és a munkavállaló, illetve az önálló vállalkozó, ha
■ a kiküldetés, illetve az önálló vállalkozó átmeneti külföldi tevékenységének időtartama előreláthatóan meghaladja a 24 hónapot,
■ a kiküldetés feltételei fennállnak, de már eltelt 24 hónap a kiküldetés kezdete óta, és különös méltánylást érdemlő körülmények indokolják a kivétel megállapítását (például ha a munkavállaló korábban jellemzően Magyarországon szerzett nyugdíjjogosultságot, és a kivétel megadása nélkül csak rövid időre szerezne más tagállamban jogosultságot).
A kérelmező a kérelem benyújtásával egyidejűleg igazolja azokat a tényeket, körülményeket, amelyekre tekintettel a kivétel megállapítását kéri.
Az A1-es igazolás kiadásához elengedhetetlen, hogy a NEAK a kérelmet támogassa, és a kivétel megállapítására irányuló javaslatot a másik érintett tagállam intézménye is elfogadja. A1-es igazolás ebben az esetben legfeljebb öt évre adható ki.
[883/2004/EK rendelet 16. cikk és 987/2009/EK rendelet 18. cikk, lásd a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet 27/B. §-ában.]
________________________________________________________________________________________________________________________
Szociálpolitikai és szociális biztonsági egyezmények
Magyarország hatályos és alkalmazandó kétoldalú szociális biztonsági/szociálpolitikai egyezményei (az uniós tagállamok polgáraira a koordinációs tb-rendeleteket kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy van-e kétoldalú egyezmény):
2015-2016. év közben hatályba lépett egyezmények
■ magyar-albán szociális biztonsági egyezmény (a 2015. évi XVIII. törvény hirdette ki);
■ magyar-macedón szociális biztonsági egyezmény (a 2015. évi XXIII. törvény hirdette ki);
■ magyar-amerikai szociális biztonsági egyezmény (a 2015. évi XXIX. törvénynyel hirdette ki).
Korábban hatályba lépett egyezmények:
■ magyar-jugoszláv szociálpolitikai egyezmény (az 1959. évi 20. törvényerejű rendelet hirdette ki; Macedóniára és Koszovóra alkalmazandó);
■ magyar-szovjet szociálpolitikai egyezmény (az 1963. évi 16. törvényerejű rendelet hirdette ki; Oroszországra és Ukrajnára alkalmazandó);
■ magyar-kanadai szociális biztonsági egyezmény (a 2003. évi LXIX. törvény hirdette ki);
■ magyar-québeci szociális biztonsági megállapodás (a 2006. évi XVII. törvény hirdette ki);
■ magyar-dél-koreai szociális biztonsági egyezmény (a 2006. évi LXXIX. törvény hirdette ki);
■ magyar-montenegrói szociális biztonsági egyezmény (a 2008. évi LXXII. törvény hirdette ki);
■ magyar-bosznia-hercegovinai szociális biztonsági egyezmény (a 2009. évi II. törvény hirdette ki);
■ magyar-indiai szociális biztonsági egyezmény (a 2010. évi XXIX. törvény hirdette ki, nem hatályos);
■ magyar-ausztrál szociális biztonsági egyezmény (a 2011. évi CXVII. törvény hirdette ki);
■ magyar-mongol szociális biztonsági egyezmény (a 2011. évi CXVIII. törvény hirdette ki);
■ magyar-japán szociális biztonsági egyezmény (a 2013. évi CLII. törvény hirdette ki);
■ magyar-moldovai szociális biztonsági egyezmény (a 2013. évi CCXXXIII. törvény hirdette ki);
■ magyar-szerb szociális biztonsági egyezmény (a 2013. évi CCXXXIV. törvény hirdette ki).
________________________________________________________________________________________________________________________
Külföldi gyógykezelés
Nem változott.
Ha a biztosított EGT-tagállam területén nem az uniós rendeletek alapján (EU-s egészségbiztosítási kártya nélkül) vesz igénybe egészségügyi szolgáltatást, az egészségbiztosító a felmerült és igazolt költségeket az igénybevétel idején érvényes belföldi költség, de legfeljebb a tényleges költség mértékének megfelelő összegben téríti meg.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 27. §-ában.]
Az EU-kártya a kiállítástól számított 36 hónapig érvényes. A tartós külföldi szolgálatot teljesítő köztisztviselők és hozzátartozójuk EU-kártyája továbbra is a külszolgálat időtartamára, legfeljebb 48 hónapra érvényes.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 27. § és a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 12/A. §-aiban.]
EGT-államban átmenetileg tartózkodó magyar biztosított az európai egészségbiztosítási kártyával igazolhatja, hogy a magyar egészségbiztosítás terhére jogosult ott orvosi ellátást igénybe venni.
Az EU-kártya a kormányhivatal meg a NEAK (a volt OEP) ügyfélszolgálatán igényelhető személyesen vagy írásban, elektronikus úton személyesen vagy meghatalmazott útján, kiskorúak esetén a törvényes képviselő közreműködésével. A kártya kiadása térítésmentes, kivéve, ha megsemmisül, megrongálódik, elvész vagy ellopják. Ilyenkor 2200 forint igazgatási szolgáltatási díj fizetendő.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 27. § és a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 12/A. §-aiban.]
Aki EU-kártyával valamely EGT-tagállamban jogosulatlanul vesz igénybe egészségügyi szolgáltatást (például a kártyája még nem járt le, de a biztosítása már megszűnt), köteles megtéríteni az egészségügyi szolgáltatás Egészségbiztosítási Alapot terhelő költségeit. Ezt a NEAK-nak határozatban kell elrendelnie.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 66-67. §-aiban.]
A bármely jogcímen harmadik államban - vagyis nem EGT- és nem szociálpolitikai/szociális biztonsági egyezményes országban - tartózkodó, például munkát vállaló vagy nyaraló magyar állampolgár által ott igénybe vett egészségügyi szolgáltatás költségét az egészségbiztosítás forintban, az igénybevételkor érvényes árfolyamon átszámítva megtéríti, ha a szolgáltatás elmaradása az élet vagy a testi épség súlyos veszélyeztetésével, illetve maradandó egészségkárosodással járt volna. A beavatkozás indokoltságáról, szükségességéről utólag az egészségbiztosító ellenőrző főorvosai döntenek. Az egészségbiztosítási pénztár a tényleges és számlával igazolt költségeket téríti meg, de legfeljebb az igénybevétel idején érvényes itthoni finanszírozási mértékig.
Harmadik államban tartósan foglalkoztatott - és a vele együtt külföldön élő házastárs és gyermek - esetében az egészségbiztosítási pénztár a külföldi tartózkodás helyén indokoltan igénybe vett fogászati ellátás, járóbeteg-szakellátás, fekvőbeteg-gyógyintézeti és szülészeti ellátás, valamint sürgősségi betegszállítás igazolt költségeit szintén az itthoni finanszírozás mértékéig téríti meg.
Harmadik államban tartósan foglalkoztatott közalkalmazottnak, köztisztviselőnek és kormánytisztviselőnek a biztosító a külföldön indokoltan igénybe vett ellátás költségéből 85 százalékot térít meg (függetlenül a költség nagyságától).
A költségtérítési igény bejelentésekor csatolni kell az eredeti külföldi számlát, igazolást annak kiegyenlítéséről, továbbá a számla magyar nyelvű fordítását.
Ha a számlából nem állapítható meg az igénybe vett egészségügyi szolgáltatás, csatolni kell a kórházi zárójelentés akár nem hivatalos fordítását vagy az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére vonatkozó igazolást és annak fordítását is.
A NEAK (a volt OEP) akkor is engedélyezheti az összeg kifizetését, ha a biztosított maga nem egyenlítette ki a számlát, ilyenkor az azon szereplő összeget a külföldi gyógykezelést végző intézmény részére kell átutalni.
A másik uniós tagállamból érkezett állampolgárnak a helyben lakó biztosított állampolgárokkal azonos ellátásban kell részesülnie (az azonos elbírálásnak a 883/2004/EK és a végrehajtásáról szóló 987/2009/EK rendeletekben foglalt uniós elve alapján).
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 27. § és a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 12. §-aiban.]
Külföldön szerzett biztosítási idők
Nem változott.
A szociálpolitikai, illetve a szociális biztonsági egyezmények, valamint az EU-szabályok szerinti nyugdíjat a Budapest Főváros Kormányhivatalának VIII. Kerületi hivatala a (a továbbiakban: nemzetközi ügyekben eljáró nyugdíjfolyósító szerv) állapítja meg.
[168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdés a) és b) pontok]
A külföldön szerzett biztosítási idők az erről szóló nemzetközi egyezmények, illetve az Európai Unió koordinációs rendelete szerint számíthatók be a nyugdíjra jogosultság eldöntésekor, illetve a nyugdíj kiszámításakor.
Az EU tagországaiban és az Európai Gazdasági Térség (EGT) további államaiban, beleértve Svájcot is, a 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendeletek érvényesek.
Az EU-tagországok maguk határozzák meg nyugdíjrendszerük szabályait, de a biztosítási idők összeszámítására létezik néhány közös előírás:
■ minden tagországban a saját szabályok szerint kell igazolni a biztosítási időket;
■ egyazon napra biztosítási idő nem ismerhető el kétszer;
■ a tagországok figyelembe veszik a nyugellátásra való jogosultság megállapításához a nem EU-tagállammal kötött szociálpolitikai/szociális biztonsági egyezmények alapján igazolt biztosítási időket is, amennyiben a jogosultság anélkül nem állna fenn;
■ a speciális biztosítási időket (például bányászok, fegyveres szervek tagjai esetében) a másik ország hasonló rendszerében el kell ismerni; ahol ilyen speciális rendszer nincs, ott az általános rendszerben.
Ha a biztosított több EGT-országban is szerzett szolgálati időt, a nyugdíjra jogosultság megállapításakor a biztosítási időket össze kell adni. Ha valaki például Franciaországban 15, Németországban 10 és Magyarországon is 10 évet dolgozott, akkor az itthoni szolgálati idő nem lenne elegendő a magyar öregségi nyugdíjhoz, de az együttes, vagyis a 35 év biztosítási idő már jogosulttá teszi (ha a nyugdíjhoz előírt egyéb feltételeknek is megfelel).
Több országban szerzett biztosítási idők esetén a magyar nyugdíj kétféleképpen számítható ki:
■ az összes biztosítási idő alapján (arányos számítás), amikor is úgynevezett elméleti nyugdíjat kell megállapítani, amelyből egy-egy országra az egyes szolgálati idők arányában kell kiszámítani a tényleges nyugdíjat (például 15 év német idő és 20 év magyar idő esetén a magyar nyugdíj a 35 év alapján járó nettó átlagkereset 73 százalékának 57,1 százaléka);
■ az országonként szerzett biztosítási idők alapján (független ellátás), azaz például 15 német év és 20 magyar év esetén a (15 német évtől függetlenül) 20 év magyar idő alapján (ekkor a magyar nyugdíj a nettó átlagkereset 53 százaléka).
Az érintettnek mindig a neki kedvezőbb nyugdíjat kell megkapnia, vagyis a példában a független ellátást [arányos számítás esetén például 100 000 x 0,73 = 73 000 forint (elméleti nyugdíj) 57,1 százaléka 41 683 forint, míg a független ellátás a 100 000 forint 53 százaléka, azaz 53 000 forint].
Aki tehát több tagállamban dolgozott több tagállamból kap nyugellátást (amennyiben az adott tagállam nyugellátásra vonatkozó szabályai szerint a jogosultság fennáll).
Magyarország kétoldalú szociálpolitikai/szociális biztonsági egyezményeinek két alapmegoldása a nyugdíj megállapítására:
■ a biztosítási időket össze kell adni (hasonlóan az EU-szabályhoz), és a magyar nyugdíjrészt a magyar biztosítási idő arányában kell kiszámítani (ez az arányos teherviselés elve, ez szerepel Magyarországnak a jugoszláv utódállamokkal, Dél-Koreával és Kanadával kötött egyezményeiben);
■ a lakóhely szerinti ország fizeti a nyugdíjat a másik országban szerzett biztosítási idő után is (ez a területi elv, ilyen egyezménye van Magyarországnak a szovjet utódállamok közül az Oroszországi Föderációval és Ukrajnával).
Az utóbbi egyezménytípus esetében például az Ukrajnában szerzett 20 év és a Magyarországon szerzett 20 év alapján az Ukrajnában lakóhellyel rendelkező az ottani szabályok és az ottani hasonló munkakörben elért kereset alapján kap 40 év szolgálati időnek megfelelő nyugdíjat, a Magyarországon lakó pedig itt kap 40 év alapján nyugdíjat (a magyar nemzeti szabályok szerint, a jellemző - azaz a leghosszabb - munkakör magyar átlagkeresete alapján).
Akinek külföldi biztosítási ideje is van, a lakóhelye szerinti ország nyugdíjbiztosítási szerveinél (Magyarországon a nemzetközi ügyekben eljáró nyugdíjfolyósító szervnél) - az ott rendszeresített formanyomtatványokon - kérheti a nyugdíjat, mely szerv hivatalból továbbítja a kérelmet a magyar szerv felé. A szociálpolitikai és szociális biztonsági egyezmények, illetve az EU-szabályok szerinti nyugdíjat azonban a nemzetközi ügyekben eljáró nyugdíjfolyósító szerv állapítja meg, és ő jár el a külföldi partnerbiztosítóknál is.
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.