Társasági jogi perek 2018, Úmjs. 15. (HVG-ORAC, 428 B/5 oldal, 2018)

adozona.hu

Társasági jogi perek 2018, Úmjs. 15. (HVG-ORAC, 428 B/5 oldal, 2018)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Jogterület(ek): Társasági jog
Érvényesség kezdete: 2018.07.01
Érvényesség vége:

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Csak a jogszabály szövegének mutatása

Társasági jogi perek 2018, Úmjs. 15. (HVG-ORAC, 428 B/5 oldal, 2018)

Kiadással kapcsolatos információk

Szerkesztette:

Gál Judit

A kézirat lezárva: 2018. július 1.

Szerzők:

Gál Judit 1.1.; 1.4.; 2.1.; 2.2.; 2.3.; 2.4.; 2.5.; 2.14.; 2.15. fejezetek

Juhász László 1.2.; 2.6.; 2.7.; 2.8.; 2.9.; 2.10.; 2.11.; 2.12.; 2.13. fejezetek

Mika Ágnes 1.3.; 1.5. fejezetek; 2.1.12.; 2.2.14.; 2.3.11.; 2.4.10.; 2.5.3.; 2.6.14.;

2.7.5.; 2.8.5.; 2.9.10.; 2.10.8.; 2.11.9.; 2.12.6.; 2.13.3.; 2.14.6.; 2.15.4. részek

Lektor:

Vezekényi Ursula

Szerkesztette:

Gál Judit

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISSN 2064-7514

ISBN 978 963 258 388 4

Budapest, 2018

A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője

Internet: www.hvgorac.hu

E-mail: info@hvgorac.hu

Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt

Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Rövidítések jegyzéke

Át. - egyes jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról szóló 2013. évi CLXXVI. törvény
Ctv. - a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény
régi Ctv. - a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény
Ctvr. - a bírósági cégnyilvántartásról és a cégek törvényességi felügyeletéről szóló 1989. évi 23. törvényerejű rendelet
Cstv. - a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény
E-ügyintézési tv. - az elektronikus ügyintézés és bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény
Gt. - a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény
régi Gt., 1997. évi Gt. - a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény
1988. évi Gt. - a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény
Itv. - az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény
IM - Igazságügyi Minisztérium
KIM-névjegyzék - az Igazságügyi Minisztérium által nyilvántartott közvetítői névjegyzék
Kvtv. - a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény
Mt. - a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény
nemperes Pp. - a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény
Ptk. - a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény
régi Ptk. - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény
Ptké. - a Ptk. hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény
Pp. - a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény
régi Pp. - a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
Számv. tv. - a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény
Tpt. - a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény
Ütv. - az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény
Vbtv. - a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény
régi Vbtv. - a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény
Vht. - a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény
- 19/20 -

Egyéb rövidítések

BDT - Bírósági Döntések Tára
bt. - betéti társaság
BH - Bírósági Határozatok
CDT - Megyei bíróságok társasági és cégjogi döntéseinek tára (KJK)
EBH - Kúriai/LB Elvi Határozat
ÍH - Ítélőtáblai Határozatok
kft. - korlátolt felelősségű társaság
KGD - Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár
kkt. - közkereseti társaság
LB - Legfelsőbb Bíróság
ld. - lásd
nyrt. - nyilvánosan működő részvénytársaság
OBH - Országos Bírósági Hivatal
PJE - Polgári jogegységi határozat
PJK - Polgári Jogi Kodifikáció
PK - Polgári Kollégium
pl. - például
rt. - részvénytársaság
VB - Választottbírósági Határozat
zrt. - zártkörűen működő részvénytársaság
- 20/21 -

Bevezetés

A társasági jogi perekről - első ízben 2002-ben írt - könyvünk átdolgozva utoljára 2007-ben jelent meg. Az eltelt időszakban összegyűlt több mint évtizedes tapasztalat önmagában is indokolta az újraírását, de az időközben csaknem teljesen megváltozott jogszabályi környezet még sürgetőbbé tette azt.
A Gt. és a régi Ptk. helyébe a Ptk. lépett, a régi Pp.-t felváltotta az új eljárásjogi szabályozás, a Ctv. és a Cstv. is alapvető módosulásokon esett át, új a választottbíráskodásról szóló törvény. A 2018-tól hatályos eljárásjogi rendben koncepcionális változások történtek, a jogvitáknál pedig a korábbinál sokkal hangsúlyosabbá vált a mediáció.
Minderre figyelemmel szükségessé vált a témában mindvégig egyedüli kiadványként szereplő társasági jogi peres könyvünk újjáalkotása.
Ennek során nemcsak a megváltozott jogszabályi előírásokra és az időközben sok vonatkozásban kikristályosodott bírói gyakorlatra voltunk tekintettel, de tartalmilag is bővíteni kívántuk az általunk tárgyalt pertípusokat, felvéve soraikba a gazdasági társaságok fizetésképtelenségével, felelősségi jogviszonyaival kapcsolatos jogvitákat is.
Könyvünket változatlanul a gyakorló perjogászok, bírák, ügyvédek, jogtanácsosok, közjegyzők, titkárok, társasági, fizetésképtelenségi és mediációs ügyekben eljáró szakemberek kézikönyvének szántuk, mely jelentős segítséget nyújthat szakvizsgára, szakjogászi megméretésre történő felkészüléshez is.
A könyv első, általános ismereteket közlő részében a társasági-fizetésképtelenségi jogi pertípusok szempontjából fontos, 2018-tól hatályos eljárásjogi, törvényességi felügyeleti, a választottbírósági és a mediációt érintő szabályozást tekintjük át, részletesen taglalva a társasági jogi perek tekintetében nagy jelentőséggel bíró jogalanyiság kérdéseit.
A könyv - 2. fejezettől következő - második részében tizenöt pertípus szabályait és hasznos ismereteit részletezzük, s ennek során figyelemmel kellett lennünk arra is, hogy a jogalkotó - a bírósági gyakorlat ismeretében - egységesen újraszabályozta a felek megállapodásait segítő közvetítői jogintézményt a polgári, gazdasági jogi konfliktusok kialakulásától a peres eljárás befejezéséig.
A Pp. e körben irányadó jogszabályi rendelkezéseinek ismertetésén túl, ezeknél a speciális jogi szakértelmet igénylő - cégek alapításával, törvényes működésével, megszűnésével kapcsolatos - pereknél minden pertípusnál, az egyes fejezetek utolsó alcímében felhívjuk a figyelmet arra, ha a mediációra vonatkozó általános rendelkezéseket eltérően, vagy egyáltalán nem lehet alkalmazni; ismertetve a konkrét jogesetek kapcsán az ilyen ügyek alapjául szolgáló konfliktusok kezelésére vonatkozó alternatív megoldásokat.
- 21/22 -
Célunk - egyebek közt - az, hogy a már "kiépült bírósági közvetítői rendszerben" dolgozó kollégákat és a professzionális közvetítőket is segíteni tudjuk felelősségteljes munkájukban.
Az egyes fejezetek címeit, alcímeit olyan részletességgel állapítottuk meg, hogy az olvasó könnyen rátaláljon az adott, általa keresett jogi problémát tárgyaló részre.
Alapvetően a szerzők közös álláspontját közvetítjük, egyes - viszonylag ritka - esetekben, kiforratlan, vitatható jogalkalmazási kérdésekben azonban előfordul, hogy az adott rész szerzőjének egyéni véleményét közöljük, és erre a körülményre az ilyenkor használt egyes szám első személyű megfogalmazással utalunk. Bizonyos esetekben ugyanis ez is segítséget, kiindulási pontot jelenthet a konkrét ügyben megoldást kereső gyakorló jogász számára, de utal arra is, hogy a témában nincs általánosan elfogadott nézet.
A könyv használati értékét a kellő részletességű tartalomjegyzék, rövidítések jegyzéke és irodalomjegyzék összeállításával igyekeztünk elősegíteni, remélve, hogy e kiadvány - a korábbi kiadásokhoz hasonlóan - hosszú ideig alkalmas lesz arra, hogy a jogalkalmazók munkáját megkönnyítse.

Budapest, 2018. április 30.

Szerzők

- 22/23 -

1. Általános ismeretek

Társasági jogi perek alatt a gazdasági társaságok alapításával és törvényes működésével kapcsolatos, továbbá a gazdasági társaságok és tagjaik, volt tagjaik közötti, illetve a tagok, volt tagok egymás közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló pereket [Pp. 20. § (3) bek. ad) ae) pont] értjük. Terjedelmi okokból erre az alanyi körre szűkítettük le a Pp. fenti szabályában valamennyi jogi személyre megállapított hatásköri szabályt. Ugyanakkor a gyakori előfordulás és fogalmi összefüggések okán teret engedünk a társasági jogi perek mellett olyan pertípusoknak is, mint a vezető tisztségviselők, a felszámoló, illetve végelszámoló ellen - e minőségükkel összefüggésben - keletkezett jogviták miatt indított perek; a Cstv. 33/A. §, a Cstv. 40. § és 63/A. § szerint indult perek, és röviden áttekintjük a cégek névhasználatával összefüggésben indult perek előírásait is.
A társasági jogi perek speciális szabályainak ismertetése előtt szükség van arra, hogy e peres eljárások viszonyát feltérképezzük olyan jogintézmények tekintetében, amelyek nélkül ezek az eljárások alig értelmezhetők. Emiatt át kell tekinteni a gazdasági társaságok jogalanyiságának kérdéseit, az e vállalkozások jogvitáira alkalmazandó anyagi és eljárásjogi szabályokat, a társasági jogi perek és a cégnyilvántartási szabályok, a vállalkozások feletti törvényességi felügyelet, a választottbíráskodás és a társasági jogi jogvitákban végezhető mediáció lehetőségeit. Az alábbiakban ezeket az ismereteket vesszük sorra.

1.1. A cégnyilvántartás és a társasági jogi perek

1.1.1. A cégnyilvántartás, és az általa nyilvántartott cégek

A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 10. § értelmében cégnyilvántartás alatt a cégek cégjegyzékéből, valamint az ebben szereplő cégadatok igazolására, alátámasztására szolgáló okirati mellékletekből álló nyilvántartási rendszert értjük.
A Ctv. 2. § szerint a cégnyilvántartásban cégek szerepelhetnek, a cég az a jogalany, amely - fő szabályként - a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel, üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására jön létre, és amelynek bejegyzését jogszabály kötelezővé vagy lehetővé teszi. A Ctv. nem sorolja fel a cégjegyzékben feltüntethető cégeket, erről az egyes cégekre irányadó anyagi jogi jogszabályok tartalmaznak rendelkezéseket. Így például cégnek tekinthető, s így a cégjegyzékbe történő konstitutív hatályú bejegyzéssel jön létre a víziközmű-társulat az 1995. évi LVII. törvény; a lakásszövetkezet a 2004. évi CXV. törvény; az erdőbirtokossági társulat az 1994. évi XLIX. törvény, a külföldi cég magyarországi fióktelepe az 1997. évi CXXXII. törvény, az egyéni cég
- 23/24 -
a 2009. évi CXV. törvény; az egyesülés a Ptk. (a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény) 3:368. §; a szövetkezet a Ptk. 3:325. §, illetve a gazdasági társaságok a Ptk. 3:88. § alapján.
Megjegyzendő, hogy a cégek fő szabály szerint üzletszerű közös gazdasági tevékenységre alapított vállalkozások, a cégjegyzékben ugyanakkor a Ctv. 2. §-ának felhatalmazására, és a saját anyagi jogi szabályaikra figyelemmel számos olyan cég szerepel, amely a gazdasági élet szereplője ugyan, azonban nem profitorientált szerveződés. Így cégnek minősül, és a konstitutív cégbejegyzéssel keletkezik a víziközmű-társulat, a lakásszövetkezet, vagy az erdőbirtokossági társulat, ezek azonban a fő szabály alóli kivételek. A cégjegyzék alapvető jellemzője mégis csak az, hogy abban az üzletszerű, nyereségszerző gazdálkodásra alapított vállalkozások tüntethetők fel döntő részben.

1.1.1.1. A gazdasági társaságok

A gazdasági élet szereplőinek nagy többségét hazánkban a gazdasági társaságok teszik ki, s így a cégjegyzékben szereplő cégek is túlnyomó részben e szervezetek közül kerülnek ki.
A gazdasági társaságok alapvető anyagi jogi szabályozását 2014. március 15. előtt a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.), 2014. március 15-i hatálybalépésétől kezdve a Ptk. adja meg.
A Ptk. 3:88. § értelmében a gazdasági társaságok üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására, a tagok vagyoni hozzájárulásával létrehozott, jogi személyiséggel rendelkező vállalkozások, amelyekben a tagok a nyereségből közösen részesednek és a veszteséget közösen viselik, fő szabályként vagyoni hozzájárulásuk arányában.
A (3) bekezdés szerint a tag a többi taggal és a társaság szerveivel köteles együttműködni, nem fejthet ki olyan tevékenységet, amely a társaság céljainak elérését veszélyezteti.
A Ptk. 3:89. § értelmében gazdasági társaság csak a Ptk. által meghatározott formában hozható létre, így a gazdasági társaság csak közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság vagy részvénytársaság formájában alapítható.
A Ptk.-nak a jogi személyekre vonatkozó, s így a gazdasági társaságokra is érvényes 3:4. § (4) bekezdése szerint a jogi személy típusának megfelelő létesítő okiratán alapuló bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre. Mivel a gazdasági társaságok bírósági nyilvántartása a cégnyilvántartásban történik, az alapítás bejegyzése értelemszerűen konstitutív hatályú. A Ptk. 3:4. § (4) bekezdése értelmében a bíróság a bejegyzést csak jogszabályban meghatározott okból tagadhatja meg.

1.1.2. A cégnyilvántartás célja, jelentősége

A Ptk. 3:13. § valamennyi jogi személyre irányadóan fogalmazza meg, hogy a jogi személy nyilvántartásába jogot, tényt vagy adatot bejegyezni jogszabályban meghatározott okirat, vagy bírósági, hatósági határozat alapján lehet, a bejegyzés (fő sza-
- 24/25 -
bály szerint) kérelemre történik, és a kérelem benyújtására a jogi személy képviseletére kijelölt személy köteles, aki ezzel kapcsolatos kötelességszegéséből eredő károkért a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint felel az alapítók, tagok, tulajdonosok, a jogi személy irányában.
A Ptk. 3:13. § (2)-(3) bekezdése rendelkezik arról is, hogy a jogi személy nyilvántartása nyilvános és közhiteles.
A Ptk. általános előírásait a cégekre - és köztük a gazdasági társaságokra - a Ctv. konkretizálja.
A cégnyilvántartás szerepe a cégek vonatkozásában ugyanaz, mint az ingatlanok tekintetében az ingatlan-nyilvántartásnak, vagyis az, hogy a piaci élet szereplői, az ügyfelek és üzlettársak, valamint a hatóságok könnyen és különösebb ráfordítások nélkül elérhessék azt a közhiteles nyilvántartási rendszert, amelyből a keresett cég legfontosabb adatait bárki naprakészen megismerheti, és amelynek adataira támaszkodva üzleti tranzakcióit nagy biztonsággal megkötheti.

1.1.2.1. A cégnyilvántartás nyilvánossága

A Ptk. 3:13. § (3) bekezdése a jogi személyek nyilvántartásának alapelvei között fogalmazza meg, hogy a nyilvántartásba bárki betekinthet, a nyilvántartott adatról feljegyzést készíthet, valamint hiteles másolatot vagy kivonatot kérhet.
A Ctv. 10. § (2) bekezdése határozza meg, hogy a cégjegyzék fennálló, illetve törölt adatai, valamint az azok alátámasztására szolgáló, és közérdekből, továbbá forgalombiztonsági és hitelezővédelmi okokból a cégnyilvántartásba jogszabályi előírás folytán beadott elektronikus vagy elektronikus okirattá átalakított cégiratok teljeskörűen nyilvánosak.
Nemcsak a már bejegyzett cégalapítások és -változások cégjegyzéki adatai és cégiratai élveznek ilyen mértékű nyilvánosságot, hanem az adóregisztrációt [lásd a Ctv. 44. §, 44/A. §, valamint az adóregisztráció adóügyi előírásait tartalmazó, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 24/C-24/E. §-át] követően a már benyújtott, de még el nem bírált bejegyzési kérelmek is (bár ezeknél az eljárás folyamatban létére utalni kell).
Teljes mértékben nyilvánosak a cégek (törölt cégek) cégjegyzékében vezetett tagok, vezető tisztségviselők eltiltására vonatkozó információk a Ctv. 9/B-9/E. §-ának rendelkezései szerint, noha az eltiltási idő elteltével ezek az adatok a cégjegyzékből visszaállíthatatlanul, véglegesen kitörlődnek [Ctv. 10. § (3) bek.].
A bejegyzés alatt álló cégek/cégadatok nyilvánosságát forgalombiztonsági okok indokolják, különös tekintettel arra, hogy az alakuló gazdasági társaságok már konstitutív hatályú cégbejegyzésük előtt is előtársaságként működhetnek és - az engedélyköteles tevékenységek kivételével - gazdasági tevékenységeket is folytathatnak (Ptk. 3:101. §).
Az eltiltási adatok szintén közérdeklődésre tarthatnak számot, ennek megfelelően a Ctv. 14. § (6) bekezdése szerint az eltiltott személyekre vonatkozó adatok ingyenes céginformációként - külön jogszabályban meghatározott módon - keresőprogram
- 25/26 -
segítségével, csoportosított lekérdezés útján ismerhetők meg. [Ezt az ingyenes céginformációról szóló 47/2007. (X. 20.) IRM rendelet határozza meg.] Az eltiltási adatok az Igazságügyi Minisztérium Céginformációs és az Elektronikus Cégeljárásban Közreműködő Szolgálat www.e-cegjegyzek.hu honlapján tekinthetők meg egyéb céginformációk mellett.
A cégnyilvántartás nyilvánossága szempontjából nagy jelentősége van a törvényességi felügyeleti ügyekre vonatkozó információszerzés szabályainak. Az üzleti élet szereplői számára ugyanis nem közömbös, hogy olyan céggel szerződnek-e, amely a rá irányadó szabályok betartásával tevékenykedik, vagy olyannal, amelynek törvénysértő eljárása, működése miatt a cégbíróság - mint törvényességi felügyelet - közbelépésére volt szükség. Ennek mind a már lezajlott, mind pedig a még folyamatban lévő törvényességi felügyeleti eljárások tekintetében információértéke van, azonban az "ártatlanság vélelme" megfelelő interpretálásával, nyilvánvalóan méltánytalan lenne, ha olyan törvényességi felügyeleti ügyek dokumentációja válna bárki által megismerhetővé, amelyeknél a cég az eljárásra nem adott okot (vagyis alaptalan volt az erre irányuló kérelem, vagy az eljárás kezdeményezése, vagy a cég még az eljárás megindulása előtt helyreállította a törvényes cégműködést), vagy az eljárás jogerősen még nem zárult le, tehát nem tudni, hogy a jogszabályba vagy létesítő okiratba ütköző működés egyáltalán megvalósult-e.
Ezért a Ctv. 10. § (2) bekezdéséhez képest alkalmazandó 72. § (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a törvényességi felügyeleti eljárásban keletkezett ügyiratok akkor válnak nyilvánossá, ha a bíróság ezen eljárásban jogerősen a Ctv. 81-84. § szerinti intézkedést (vagyis szankciót) alkalmaz, mert a törvénysértő cégműködés bebizonyosodott. Nyilvánossá válnak a törvényességi felügyeleti ügy iratai akkor is, ha az intézkedés alkalmazása elmarad és az eljárás megszüntetésére kerül sor, de azért, mert a cég arra okot adott ugyan, de az eljárás folyamán (annak eredményeként) a cég a törvénysértő állapotot megszüntette, illetve a törvényes működését helyreállította. [Lásd a Ctv. 80. § (3) bekezdését.] [Egyéb esetekben a törvényességi felügyeleti eljárás iratai a Pp. általános előírásai (Pp. 162. §) szerint tekinthetők meg.]

1.1.2.1.1. A nyilvános informálódás fórumai

A Ctv. 11. § értelmében a cégnyilvánosságot a cégbíróság, a céginformációs szolgálat az Igazságügyi Minisztérium Céginformációs és az Elektronikus Cégeljárásban Közreműködő Szolgálata (a továbbiakban: céginformációs szolgálat) [Ctv. 1. § (2) bekezdés], valamint a Cégközlönyben történő közzététel biztosítja.
1.1.2.1.1.1. A cégbíróság
A cégbíróság közvetlen céginformációs szerepe az utóbbi években a cégnyilvántartás és a cégeljárás körében háttérbe szorult. Cégeljárás alatt a joggyakorlat a bejegyzési és változásbejegyzési eljárásokat érti, noha a Ctv. ilyen jogszabályi meghatározást nem tartalmaz, a gyakorlatban a "cégeljárás" kifejezést ilyen gyűjtőfogalomként használják olyankor, ha a közölt ismeret mind a bejegyzési, mind pedig a változásbejegyzési
- 26/27 -
eljárásra vonatkozik. A cégnyilvántartás, a cégeljárások és a törvényességi felügyeleti eljárás elektronizálása következtében nem vagy csak kivételes esetekben keletkeznek papíralapú dokumentumok az említett eljárásokban. (Csak a papíralapú, és nem digitalizált okiratok megismerése kötött a bíróságokhoz.) Mivel az elektronikus (vagy azzá alakított) okiratok megtekintésére a számítógépes rendszer segítségével bárki, bárhonnan képes, nincs többé komolyabb jelentősége a cégbíróságokon gyakorolható, és a cégbíróságok irodáinak feladatkörét képező iratbetekintés biztosításának.
Erre csak azon - egyre ritkábban előforduló - ügyekben van szükség, amelyek az elektronizáció időszaka előtt keletkeztek, és elektronikus iratokká alakításukra a vonatkozó jogszabályi rendelkezések folytán nem került sor. Mivel a cégiratok nem selejtezhetők, ezért az ilyen "régi" cégek iratanyaga a cégbíróságok irattáraiban lelhetők fel, és azok megtekintésére a cégbíróságok irodáinak felkeresésével van csak lehetőség.
A cégeljárás elektronizálása több lépcsőben, fokozatosan történt. 1992. szeptember 1-jétől elkezdődött, majd 1993 júniusától kiteljesedett a cégjegyzék számítógépes vezetése, ugyanis ez utóbbi időponttól a cégbíróságok számítógépen rögzítik és tárolják a cégjegyzéki adatokat. 2005-től a cégeljárásban választható volt az elektronikus eljárás, majd 2008 júliusától ez kötelezővé vált. A Ctv. 72/A. § értelmében a törvényességi felügyeleti eljárás is döntően elektronikussá vált, mivel a ma hatályos szabályok szerint már csak a jogi képviselő nélkül eljáró természetes személy kérelmező által választható a papíralapú eljárás.
A cégbíróságok az általuk nyilvántartott (illetékességi területükön székhellyel rendelkező) cégek cégjegyzéke és iratai vonatkozásában az iratbetekintés, a cégiratok tanulmányozásának biztosítása mellett cégiratokról elektronikus/papíralapú másolatok kiadásával is foglalkoznak, és kérelemre háromféle közokirat kiadására is jogosultak. Ezek a cégmásolat, a cégkivonat és a cégbizonyítvány (Ctv. 12. §).
A cégmásolat a cégjegyzék valamennyi fennálló és törölt adatát tartalmazza, lényegében a cég bejegyzésétől a cégmásolat kiadásáig eltelt időben bekövetkezett minden, a cégjegyzékben nyilvántartott jogilag jelentős tény és adat teljes körű felsorolását tartalmazza, azok valamennyi regisztrált változásával együtt.
A cégkivonat kizárólag a cég fennálló (vagyis "élő") cégjegyzéki adatait közli, így cégkivonat beszerzésével az adott cég teljes aktuális állapotát ismerjük meg.
A cégbizonyítvány a kérelemtől függően a cégjegyzéknek csak egyes, vagy néhány fennálló vagy törölt adatára vonatkozó hiteles tanúsítvány, de igazolhatja azt is, hogy valamely meghatározott bejegyzés a cégjegyzékben nem szerepel (vagy nem szerepelt).
A Ctv. 12. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint a fenti okiratok kiadásánál a cégbíróságnak fel kell tüntetnie az egyes adatok mellett az adat (vagy az arra vonatkozó törlés) bejegyzésének időpontját is, továbbá záradékban jeleznie kell, hogy a céggel kapcsolatban van-e folyamatban lévő változásbejegyzési eljárás, illetve hogy az mely cégadatot érinti [Ctv. 12. § (3) bekezdés].
- 27/28 -
1.1.2.1.1.2. A céginformációs szolgálat
A céginformációs szolgálat - azzal, hogy a cégbíróságok adatbevitelével létrehozott és állandóan frissített cégnyilvántartási rendszer részese - képes arra, hogy az elektronikus cégnyilvántartásban szereplő cégjegyzéki adatokról és cégiratokról céginformációt szolgáltasson.
A Ctv. 1. § (2) bekezdése határozza meg a céginformációs szolgálat feladatait, ezek között kitüntetett helyet foglal el az a követelmény, amely szerint a céginformációs szolgálat a Ctv. által szabályozott módon hozzájárul a cégnyilvánosság követelményének megvalósításához, a cégjegyzéki adatok és a cégiratok megismeréséhez.
A Ctv. 13. § értelmében a céginformációs szolgálat kérelemre tájékoztatást ad a cégjegyzékben szereplő fennálló vagy törölt, illetve bejegyzés (változásbejegyzés) alatt álló adatokról, és a hiteles cégmásolat, cégkivonat, cégbizonyítvány kiadására is jogosult. Kérelemre tájékoztatást ad az elektronikusan benyújtott vagy elektronikus okirattá alakított cégiratokról, továbbá a számviteli törvény szerinti beszámolókról. Biztosítja az ezen okiratokba és mérlegekbe történő ingyenes betekintést a céginformációs szolgálat helyiségeiben, és ezen dokumentumok és adatok a céginformációs szolgálat honlapjáról is megismerhetők. (Ezek az adatok, cégiratok a személyre szabott ügyintézési felület útján is megismerhetők.)
A 47/2007. (X. 20.) IRM rendelet értelmében a céginformációs szolgálat az ingyenes és elektronikus céginformációt a www.e-cegjegyzek.hu honlapján biztosítja. A cégek mérlegadatait ugyancsak ingyenesen a http://e-beszamolo.im.gov.hu honlapról lehet elektronikusan lekérdezni.
A céginformációs szolgálattól a cégjegyzékbe bejegyzett adatok csoportosított céginformációként történő szolgáltatása is kérhető, és ingyenes céginformációként ismerhető meg a céginformációs szolgálat honlapján keresztül valamely jogi személy vagy egyéb szervezet cégtulajdonosi minőségére, képviseleti jogosultságára vonatkozó vagy természetes személy tekintetében arra vonatkozó adat, hogy mely cégeknél lát el vezető tisztséget vagy felügyelőbizottsági tagságot (Ctv. 14. §).
A hatóságok, közfeladatokat ellátó szervek informálása mellett bárkinek elektronikusan lekérdezhető információt biztosít a honlapján nyújtott szolgáltatás keretében az eltiltás hatálya alatt álló személyekről [Ctv. 14. § (6) bekezdés].
A 25/2006. (V. 18.) IM rendelet 6-7. §-a tartalmaz rendelkezéseket a másolatkérés, illetve az elektronikus másolatok kérése költségtérítésének szabályairól.
Az 1/2006. (VI. 26.) IRM rendelet szabályozza a céginformációs szolgálat működését és az általa nem ingyen, hanem térítés ellenében nyújtott szolgáltatások költségtérítésének előírásait.
A cégiratok elektronikus úton történő megismerésével kapcsolatban az elektronikus cégbejegyzési eljárás és a cégnyilvántartás egyes kérdéseiről szóló 24/2006. (V. 18.) IM rendelet 11-12. §-ában találunk eljárási szabályokat.
1.1.2.1.1.3. A közzététel
A cégnyilvánosság biztosításának harmadik fóruma a cégek bejegyzésének, illetve a bejegyzett adatok változásainak közzététele. Ez a közzététel az igazságügyért felelős
- 28/29 -
miniszter által vezetett minisztérium hivatalos lapjában, a Cégközlönyben történik a Ctv. 20. § (1) bekezdése értelmében, és ezen - kizárólag elektronikusan, napi feltöltéssel megjelenő - médium közleményei bárki által ingyen megtekinthetők és letölthetők. Az egyes lapszámok - a későbbi megismerhetőség biztosítása érdekében - a honlapról nem távolíthatók el.
A cégbíróságok által a cégjegyzékbe bejegyzett adatok, változások és törlések költségtérítés ellenében a Cégközlönyben kerülnek közzétételre, az ezeket tartalmazó cégbírósági végzéseket a cégbíróság automatikusan, elektronikus úton juttatja el a Cégközlöny számára. [Lásd a Cégközlönyben megjelenő közlemények közzétételéről és költségtérítéséről szóló 22/2006. (V. 18.) IM rendeletet.] A Cégközlönyben megjelennek azok a cégjegyzéki adatok is, amelyekkel törvényi rendelkezés szerint - más szervezet döntése alapján - elektronikus úton egészül ki a cégjegyzék [Ctv. 20. § (2) bek.].
A Ctv. 20. § (3) bekezdése értelmében a cégbíróság a részvénytársaságok és a kft.-k cégjegyzéki adatainak közzétételével egyidejűleg gondoskodik e társaságok létesítő okiratainak, illetve azok módosításának Cégközlönyben való nyilvánosságra hozataláról.
Törvényben meghatározott esetekben [lásd a Ctv. 20. § (4)-(6) bekezdésében foglaltakat] egyéb (nem bejegyzési/változásbejegyzési eljárásban született) végzéseket, illetve más bírósági határozatok rendelkező részét is közzé kell tenni a Cégközlönyben, és vannak olyan közlemények, amelyeknek Cégközlönyben való nyilvánosságra hozatalára a céget közvetlenül kötelezi a jogalkotó.
Az "egyéb" cégbírósági végzések, amelyek bár nem cégeljárásban keletkeztek, de a piaci szereplők számára információértékkel bírnak, például a megszüntetési eljárással kapcsolatos, vagy a Ctv. 85. § (1) bekezdésében foglalt intézkedéssel összefüggő határozat, de a cégeljárásban hozott eljárást megszüntető vagy a kérelmet elutasító végzés közzétételére is szükség van.
Más bíróság határozata alapján kerül közzétételre egyebek közt a csődeljárás vagy a felszámolási eljárás megindulásával és bejegyzésével kapcsolatos közlemény, de közzétételi kötelezettség érvényesül a cégalapítás vagy a létesítő okirat módosítása érvénytelenségét megállapító határozat, illetve a bejegyző végzést hatályon kívül helyező ítélet rendelkező részére [Ctv. 20. § (5) bekezdés c) pontja].
Ezen közzétételi kötelezettségek teljesítéséről a cégbíróság gondoskodik, kivéve a fizetésképtelenségi [Ctv. 20. § (5) bekezdés g)-h) pontjában említett] közleményeket, amelyekre nézve a csőd-, illetve a felszámolási ügyben eljáró bíróságnak kell intézkednie.
A Ctv. 20. § (7) bekezdése szerint a szupranacionális cégek (európai gazdasági egyesülés, európai szövetkezet, európai rt., az európai gazdasági egyesülés telephelye) bejegyzésére és törlésére történő közzétételi kötelezettségről - mivel az nemcsak a hazai gazdasági életben bír jelentőséggel, hanem az unió más államaiban is, ezért a Cégközlönyben való közzétételt követően az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való nyilvánosságra hozatalról is gondoskodni kell.
A cégek közvetlen közleményei fő szabály szerint a Cégközlönyben kerülnek közzétételre [lásd a Ctv. 21. § (1) bekezdését], de ha a cég saját honlapot üzemeltet, a működését érintő fontos ismereteket ezen jelenteti meg. A jogalkotó néhány esetben lehető-
- 29/30 -
vé teszi, hogy bizonyos - egyébként a Cégközlönybe "tartozó" - saját megjelentetésű hirdetményt a Cégközlöny helyett - ha van a cégnek honlapja - ezen tegyék közzé.
Ilyen közlemény a Ctv. 21/A. § értelmében az átalakulási törvény [az egyes jogi személyek átalakulásáról szóló 2013. évi CLXXVI. törvény (Át.) 9. §] alapján két egymást követő lapszámban megjelentetendő átalakulási hirdetmény, vagy a Ctv. 21/B. §-ában meghatározott közlemény. Ez utóbbi jogszabály szerint a cég a gazdasági tevékenység folytatásához szükséges hatósági engedélyét - legkésőbb a tevékenység megkezdésével egyidejűleg - választása szerint a Cégközlönyben, vagy a cég honlapján köteles közzétenni. {Ez a választási lehetőség az alapítási engedélyre nem vonatkozik. Alapítási engedélyt a jogalkotó által forgalombiztonsági, hitelezővédelmi vagy más fontos okból különösen ellenőrizni kívánt tevékenységet végezni kívánó cégekre rendszeresítenek. Az ilyen engedélyköteles tevékenységek olyan kiemelt állami figyelmet kapnak, hogy már az olyan cég alapítását is szigorú engedélyezési eljáráshoz kötik, amely e tevékenység majdani végzésére jönne létre. Az ilyen cég bejegyzési kérelmét csak akkor lehet (és kell) benyújtani a cégbírósághoz, ha az előzetes közigazgatási hatósági eljárásban az engedélyt alapításához megszerezte. [Ilyenkor viszont az engedély kézhezvételétől számított 15 napon belül, a Ctv. 34. § (1) bekezdése szerint]. Alapítási engedélyhez kötött például a pénzügyi vállalkozás, a biztosító vagy viszontbiztosító, vagy a temetkezési vállalkozás létesítése.}
A jogszabályi felhatalmazás alapján a honlapon történő közzététel jogi jelentőségét tekintve a Cégközlönyben való közzététellel esik egy tekintet alá a Ctv. 21/A. § (1) bekezdése értelmében.
A honlapon történő közzététel legfontosabb szabályait a Ctv. 21/A. § (2)-(4) bekezdései tartalmazzák. Ezek közül kiemelést érdemel, hogy a honlap adatai, elérhetősége a cég cégjegyzékében kötelezően szerepeltetendő, enélkül ugyanis az üzleti partnerek csak véletlenszerűen értesülhetnének arról, hogy a cég közleményeit hol keressék.
A honlap folyamatosan működtetendő és rendszeres frissítéséről a cég köteles gondoskodni, e kötelezettségének elmulasztása törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására szolgáltat okot.
A közleményeket egyébként úgy kell a honlapon megjelentetni, hogy az a megjelenés időpontját igazolja. Ha a cég a Cégközlönyben való közzététel helyett a saját honlapon történő nyilvánosságra hozatalt választja, a közleményt a honlapon való közzétételekkel egyidejűleg ismert hitelezőinek elektronikus úton is meg kell küldenie, ha e hitelezők elektronikus elérhetőségüket a céggel közölték.
Amennyiben a cég a saját honlap üzemeltetését be akarja szüntetni, ezt a tényt - változásbejegyzési eljárás keretében - köteles a cégbíróságnak bejelenteni, egyúttal a kérelemhez elektronikus formában a korábban a honlapján közzétett közleményeit is csatolnia kell a cégiratok között történő elhelyezés céljából [Ctv. 21/A. § (4) bekezdés].
A cég honlapján való közzététel részletes szabályait az 50/2007. (XI. 14.) IRM rendelet határozza meg.
- 30/31 -

1.1.2.2. A cégnyilvántartás közhitelessége

A Ptk. 3:13. § (2) bekezdésében valamennyi jogi személyre vonatkozóan deklarálja, hogy a jogi személy nyilvántartása közhiteles: vélelmezni kell, hogy a nyilvántartott jogok, tények és adatok (együttesen: adatok) fennállnak és valósak. Senki sem hivatkozhat arra, hogy nyilvántartott adatról nem tudott. A jogi személy jóhiszemű személyekkel szemben nem hivatkozhat arra, hogy valamely általa bejelentett nyilvántartott adat nem felel meg a valóságnak. Ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot. A Ptk. minden jogi személyre irányadó általános szabályát a cégekre, és köztük a gazdasági társaságokra nézve a Ctv. bontja ki.
A Ctv. preambulumából megállapíthatóan a törvény célja, hogy a vállalkozások cégalapításának, nyilvántartásba vételének rendjét megállapítva, és a vállalkozások alkotmányos jogai érdekében, forgalombiztonsági, hitelezővédelmi és más közérdekvédelmi okból biztosítsa a közhiteles cégnyilvántartás vezetését és adatainak teljes körű nyilvánosságát.
A Ctv. 22. § (1) bekezdése deklarálja, hogy a cégnyilvántartás hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatok, a bejegyzett jogok és tények fennállását és azok változásait. Ellenkező bizonyításig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a cégnyilvántartásban szereplő, illetve a Cégközlönyben közzétett adatban bízva, ellenérték fejében szerez jogot.

1.1.2.2.1. A bejegyeztetési/változásbejegyeztetési kötelezettség és a cégeljárási határidők szerepe a közhitelesség biztosításában

A közhitelességnek számos pillére van, ennek egyik fontos tényezője a cégnyilvántartás naprakész állapota, amelynek alapvető feltétele, hogy a cégek alapítása a lehető leggyorsabban, kötelezően bekerüljön a cégjegyzékbe, és a bejegyzett adatok változásai is igen rövid idő alatt megjelenjenek e nyilvántartásban és közzétételük is megtörténjen.
Ezt hivatottak biztosítani a Ctv. cégeljárási szabályainak rövid eljárási, ügyintézési határidői és a cégalapítás és a változások bejelentésének a Ctv. 34. § (1) bekezdésében, 50. § (1), (4) és (5) bekezdésében meghatározott szabályai.
Az alapítás/változás bejelentésének határideje fő szabály szerint 30 (naptári) nap, bár egyes speciális esetekben jogszabály ennél rövidebb, olykor hosszabb határidőt állapít meg. Így az alapítási engedélyhez kötött tevékenységre létrehozandó cégalapítás bejelentési határideje a Ctv. 34. § (1) bekezdése értelmében az engedély kézhezvételétől számított 15 nap, a végelszámolás megindításával kapcsolatos változásbejelentés a végelszámolás kezdő időpontjától számított 15 nap [Ctv. 55. § (1) bek.]; az átalakulással kapcsolatos változásbejelentés határideje pedig a Ctv. 57. § (3) bekezdés értelmében a létesítő okirat aláírásától (elfogadásától) számított 60 nap alatt kell hogy megtörténjen. Az európai részvénytársaság bejegyzése iránti kérelmet a különleges tárgyaló testület megalakulásától számított 8 hónapon belül kell benyújtani.
- 31/32 -
A bejelentési/változásbejelentési kötelezettség teljesítését súlyos szankció kilátásba helyezésével is igyekszik biztosítani a jogalkotó.
A Ctv. 34. § (2) bekezdése értelmében ugyanis 50 ezer forinttól 900 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtja a cégbíróság azt a személyt, aki e bejelentési kötelezettségét késedelmesen teljesíti. (Megjegyzendő, hogy a jogszabályi szövegből következően a cégbíróságnak bármilyen csekély késedelem esetén is kötelező a bírságolást alkalmaznia. Mérlegelési joga csak a bírság mértékének megállapítása körében van.)
A kötelezettek által teljesített bejegyeztetési/változásbejegyeztetési kötelezettség kapcsán induló igen rövid ügyintézési idejű általános, illetve (cégalapításnál) egyszerűsített eljárás gyorsasága szintén a naprakész, és így az aktuális cégállapotot tükröző közhiteles nyilvántartás céljait szolgálja.
Ezzel a rapid bejegyzési/változásbejegyzési, és az ezekhez kapcsolódó - a cégjegyzéki adat rögzítésével csaknem egy időben történő közzététellel a jogalkotó Magyarország uniós tagállami kötelezettségének teljesítését is végrehajtja.
Az Európai Parlament és a Tanács 2012/17/EU irányelvének (amely a központi nyilvántartások, a kereskedelmi nyilvántartások és a cégjegyzékek összekapcsolására vonatkozó szabályozást ad) 18. cikke előírta, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy nyilvántartásaikat a vállalatokról bevitt adatok tekintetében naprakésszé tegyék. A frissítéseknek a teljes dokumentáció beérkezésétől számított 21 napon belül közzétételre kell kerülniük, a nemzeti szabályok szerinti jogszerűségi ellenőrzés esetén is. [Ezt szolgálja egyébként a Ctv. 20. § (3a) bekezdésében elrendelt, Cégközlöny napi feltöltéssel történő szerkesztésének 2014. július 1-jétől hatályos előírása is.]

1.1.2.2.2. A közhitelességet szolgáló törvényi vélelmek

A cégnyilvántartás közhitelességének lényege, hogy fő szabályként azt követően lehet hivatkozni a cégjegyzéket érintő, bejegyzett adatokra, ha azok közzététele - a cégbíróság által történt bejegyzés után - a Cégközlönyben már megtörtént.
A cégjegyzéki adatok hivatalos nyilvánosságra hozatala ezzel az aktussal történik meg, harmadik személlyel szemben tehát ekkortól hatályos.
A közhiteles nyilvántartás tartalmazza a bejegyzés alatt álló adatokat is, amelyek már benyújtásuktól kezdve, így elbírálásuk előtt is nyilvánosak.
Ha a bejegyzett adatot harmadik személy a Cégközlönyben történt közzétételt megelőzően is ismerhette, ennek bizonyítása a cégre hárul.
A közzététel után azonban annak kell igazolnia, hogy az adat nyilvánosságra hozatala ellenére nem volt lehetősége annak megismerésére, aki arra hivatkozik, arra jogot kíván alapítani.

A törvényi vélelem ugyanis amellett szól, hogy a hivatalos lapban történt közléssel a céginformáció mindenki számára megismerhetővé vált.

Ellenbizonyításra - harmadik személyeknek - a fentiek szerint van lehetőség, az azonban időben korlátozott, a Ctv. 22. § (3) bekezdése szerint tizenhat nap. Ez azt jelenti, hogy a közzétételt követő tizenhatodik nap után már nincs bizonyításnak helye a tekintetben sem, hogy akadályozva volt a harmadik személy a Cégközlönyből való
- 32/33 -
tájékozódásban (betegség, tartós külföldi távollét miatt), az erre alapított esetleges igényérvényesítésnél az ilyen hivatkozás már nem vehető figyelembe.
A sikeres bizonyításnak perdöntő jelentősége lehet a társasági jogvitákban, a jognyilatkozatok határidőben, vagy késedelmesen történt megtétele körében.
Ha valaki a Cégközlönyben nyilvánosságra hozott adatban bízva, ellenérték fejében szerez jogot, törvényi vélelem alapján jóhiszeműnek kell tekinteni az eljárását. Ez is megdönthető vélelem, ellenbizonyításnak annak részéről van helye, aki a jóhiszeműséget vitatja.
Jogszabályi meghatározás hiányában a bírósági gyakorlatban kialakult elvek szerint jóhiszemű az, aki valósnak tűnő jogi helyzettel szemben ellentétes tényről nem tud, és nem is kellene tudnia [Ctv. 22. § (1) bek.].
A Ctv. 22. § (2) bekezdése értelmében a cég - jóhiszemű személlyel szemben - nem hivatkozhat sikeresen arra, hogy az általa bejelentett, a cégjegyzékben bejegyzett (és közzétett) adat nem felel meg a valóságnak, ezért tehát helytállással tartozik.
A Ctv. 22. § (4) bekezdése szabályozást ad arra az esetre is, ha a cégjegyzékbe bejegyzett adat és a közzétételi közleményben szereplő adat egymástól eltér, prioritást biztosítva harmadik, jóhiszemű személy számára a közzétett, és így általa megismerhető adatnak. E szabálynak azonban azért nincs gyakorlati jelentősége (és alkalmazása), mert a cég- és változásbejegyzés, valamint a bejegyzett adat közzétételének informatikai lebonyolítási módja következtében nem fordulhat elő a kétféle adat eltérése.
Leszögezi ugyanakkor a Ctv. 22. § (4) bekezdése azt is, hogy harmadik személy hivatkozhat olyan adatra vagy okiratra is, amelyre nézve a cég bejelentési és közzétételi kötelezettségének nem tett eleget. Ez alól csak az az eset képez kivételt, ha olyan okiratról van szó, amelynek hatálya - nyilvánosságra hozatal hiányában - nem állt be.
1.1.2.2.2.1. Képviseletre vonatkozó szabályok
A gazdálkodó szervezetek, vállalkozások egymás elleni pereiben (az úgynevezett gazdasági perekben), és a vállalkozás-természetes személy között folyó társasági jogi perekben az egyik alapvető kérdés, hogy a peres félként szereplő cég perbeli jogképessége fennáll-e, cégjegyzékben (a konstitutív hatályú bejegyzés, illetve törlés eredményeként) szerepel-e. Ennek vizsgálata mellett döntő fontosságú annak megállapítása is, hogy a peres félként fellépő cég képviseletére ki jogosult, a képviseletében kötött ügylet során ki járhatott el jogszerűen. Emiatt a cégjegyzéki adatok közül a képviseletre vonatkozó közhiteles adatok vizsgálata sem mellőzhető.
Ha abban a kérdésben kell állást foglalni, hogy kit kell egy cég képviseletére (cégjegyzésre) jogosultjának tekinteni, a BH 2001.134. számú döntésben irányadóan kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy elsősorban a cégjegyzék ad e vonatkozásban eligazítást.
A cégjegyzékbe bejegyzett és közzétett adatban bízva, jóhiszeműen ügyletet kötő személlyel szemben nem hivatkozhat sikerrel a cég arra, hogy a cégjegyzékben feltüntetett és közzétett vezető tisztségviselő jogviszonya már megszűnt (de például az ezzel kap-
- 33/34 -
csolatos társasági határozat felülvizsgálata miatt folyó per miatt cégjegyzéki törlésére és ennek közzétételére még nem kerülhetett sor.)
A vezető tisztségviselő megbízatása a visszahívással megszűnik, annak cégjegyzékbe történő bejegyzése (és annak közzététele) ezzel a nappal, visszamenő hatállyal történik.
Addig, amíg a vezető tisztségviselő törlését elrendelő végzés a Cégközlönyben meg nem jelenik, a cég felel a visszahívott vezető tisztségviselő által, a cég nevében kötött ügyletekért, kivéve, ha a cég tudja bizonyítani, hogy a szerződő fél a vezető tisztségviselő visszahívásáról tudott.
A Ctv. 22. § (5) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, ha a cég a képviseletére jogosult személyre vonatkozó adatokat a cégbíróságnak bejelentette, és azokat a cégbíróság közzétette, a képviselő megválasztásával vagy kinevezésével kapcsolatos jogszabálysértésre harmadik személlyel szemben a cég csak akkor hivatkozhat, ha bizonyítja, hogy a harmadik személynek a jogszabálysértésről tudomása volt. A (6) bekezdés szerint a közzétételt követően a cég nem hivatkozhat harmadik személlyel szemben arra sem, hogy a bejegyzett képviselő a hatáskörét túllépve járt el.
Ez utóbbi rendelkezés oka, hogy - forgalombiztonsági okból - nincs arra törvényes lehetőség, hogy a vezető tisztségviselőnek, illetve a cég képviselőjének képviseleti (ezen belül írásbeli képviseleti, azaz cégjegyzési) joga korlátozását a cégjegyzékben feltüntessék. A képviselet és a cégjegyzés módja (vagyis, hogy az önálló vagy együttes) a Ctv. 8. § értelmében csak azonos lehet, de ugyanaz a személy csak egyféleképpen képviselhet szóban és írásban egyaránt.
A Ctv. 8. § (4) bekezdés értelmében pedig - bár "befelé", a cég belső viszonyaiban mind az önálló, mind az együttes cégjegyzési jog korlátozható (például bizonyos típusú vagy értékhatárú ügyletekben a legfőbb szerv vagy a felügyelőbizottság hozzájárulását kell kikérni), de ez a korlátozás harmadik személyekkel szemben hatálytalan. Ez azt jelenti, hogy a korlátozás megszegése belső viszonylatokban az előírást megsértő képviselő kártérítési felelősségét vonhatja maga után, vagy akár visszahívását eredményezheti, de a harmadik, jóhiszemű személlyel kötött jogügylet érvényességét, létrejöttét nem akadályozza, nem lehet sikerrel álképviseletre hivatkozni [lásd a Ctv. 22. § (4) bekezdés második fordulatát is].
E körben irányadóan alkalmazandók az alábbi eseti döntések is.
Az ügyvezető személyében bekövetkezett változás befelé a társaság vonatkozásában, a társaság és a tagok viszonyában, valamint a cégbíróság irányában azonnal hatályos. Harmadik személyek vonatkozásában pedig az új ügyvezető bejegyzésének közzétételét követően, de visszamenőleges hatállyal (EBH 2002.780.).
A Ctv.-ben megfogalmazott törvényi vélelmek csak a kívülálló, harmadik személyekre irányadóak (ÍH 2005.166.).
A kft. felszámolásának jogerős elrendelésével együtt járó cégjegyzéki változásokra vonatkozó változásbejegyzési eljárás nem teszi okafogyottá a korábban bekövetkezett változások cégjegyzéken történő átvezetését. Így például a felszámolást megelőzően lemondott ügyvezetőt e jogviszonya tényleges megszűnésének napjával, és nem a felszámolás kezdetével kell törölni a cégjegyzékből (ÍH 2005.36.).
- 34/35 -
Az egyszemélyes gazdasági társaság tagja (részvényese) a vezető tisztségviselő hatáskörét elvonhatja, részére írásban utasítást adhat. Ebből következően arra is joga van, hogy ügyvezető hiányában az ügyek intézésére más személy részére meghatalmazást adjon (EBH 2004.1137.).
1.1.2.2.2.2. Az aláírási címpéldány és az ügyvédi aláírásminta szerepe
A cégeljárás elektronizálása folytán a papíralapú okiratok jelentőségüket vesztették, mivel az eljárásban alapvetően elektronikus, illetve digitalizált papíralapú okiratok játszanak szerepet.
Erre tekintettel az aláírási címpéldánynak - amely a cég képviselőjének aláírásmintájaként vita esetére, egy esetleges szakértői vizsgálat összehasonlító, hiteles okiratául szolgált - a papíralapú cégeljárásban elengedhetetlenül fontos szerepe volt. Az elektronikus cégeljárásban már cégiratként történő benyújtása sem volt kötelező, noha a Ctv. 9. § szerint elkészített közjegyzői aláírási címpéldány, illetve ügyvédi aláírásminta elkészítésére és a cégiratokhoz történő csatolására lehetőség volt, és van jelenleg is.
A két okirat azonos célt szolgál: hitelesen megmutatja és tanúsítja a cég képviselőjének aláírási mintáját, és ha azt a cégiratokhoz csatolták, a cégjegyzésre (a cég írásbeli képviseletére) jogosult nem változtathat aláírásán, olyan formában kell azt végeznie, ahogyan az a cégbírósághoz benyújtott okiraton szerepel.
Az aláírási címpéldány közjegyző által aláírás-hitelesítéssel ellátott okirat. Az ügyvédi aláírásminta az ügyvéd által készített létesítő okirathoz vagy létesítő okiratmódosításhoz kapcsolódó, annak cégbejegyzési vagy változásbejegyzési ügyben felhasználandó, ellenjegyzésével ellátott okirati mellékletét képezi. (Miután az ügyvédi tevékenység rendes körülmények között [ellentétben a közjegyzőjével] nem terjed ki az okirat, illetve aláírás-hitelesítési feladatok végzésére, ezért a jogalkotó az ügyvéd, illetve a kamarai jogtanácsos számára csak azokban az esetekben tette lehetővé az aláírásminta készítését, ha az a bejegyzési/változásbejegyzési eljárás része.)
Ezen okiratok mellékletkénti benyújtása azonban - szemben a képviselő elektronikus aláírásának tanúsítványával - nem kötelező kelléke a cégeljárásnak, noha a közhiteles nyilvántartás részeként kétség esetén még ma is bizonyítási eszközként szolgálhat a digitalizált okirat szabályosan megőrzött papíralapú eredetijével együtt.
A Ctv. 31/A. § ugyanakkor új "feladatkört" határozott meg a cég képviselőjének közjegyzői aláírás-hitelesítéssel ellátott címpéldánya vagy ügyvéd által ellenjegyzett aláírás-mintája számára, ha azt a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelemhez, azon e körülményt megfelelően jelölve becsatolták. A cégbíróság ekkor a bejegyzés foganatosításával egyidejűleg fokozott biztonságú elektronikus aláírással és időbélyegzővel látja el ezeket az okiratokat, és ezzel a cégjegyzékhez kapcsolja, az pedig megismerhetővé válik a cégjegyzék egyéb adataival együtt. Ez lehetővé teszi, hogy egyéb hatósági és pénzintézeti eljárásokban (ha az adott hatósági eljárás jogi szabályozása ezt megengedi) az aláírási címpéldány igénylése helyett a cégjegyzékben rögzített aláírásminta elektronikus megtekintésével, elektronikus okirati formában elfogadhassa eljárása alapjául.
Ez a Ctv. 31/A. § által biztosított lehetőség - ha az szélesebb körben alkalmazást nyer -, szintén erősíti a cégnyilvántartás közhiteles minőségét.
- 35/36 -

1.1.3. A cégjegyzéki adatok és a társasági jogi perek

Az egyes cégek cégjegyzékeiben alapvetően kétféle cégadat szerepel. Találunk olyan cégadatokat, amelyek általánosak, valamennyi cégforma esetében nyilvántartandók, ilyenek például a cég székhelyére, telephelyére, fióktelepére, elnevezésére, tevékenységi köreire, képviseletére vonatkozó adatok.
Vannak olyan, speciális cégadatok, amelyek csak adott cégforma esetében értelmezhetők, így például a betéti társaság bel- és kültagjára, vagy a részvénytársaság részvényeire vonatkozó bejegyzések.
A Ctv. 26. § (1) bekezdése értelmében, a cégjegyzékben valamennyi cég esetében fel kell tüntetni - ha annak szükségessége felmerül - számos, a közhiteles nyilvántartás, illetve a hitelezők védelme szempontjából jelentős adatot is. Ilyenek például a cég ellen indult fizetésképtelenségi eljárások adatai, a megszűntnek nyilvánítással, kényszertörléssel kapcsolatos, vagy a cég vagy cégjegyzékben nyilvántartott tagja ellen indult végrehajtási eljárások.
A Ctv. 26. § (1) bekezdés f) pontja cégjegyzéki adatnak minősíti a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per megindítását és a per bejegyzését, a g) pontja a cégalapítást vagy a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti perindítást és a per befejezését, továbbá a h) pontja a cégformákra irányadó törvényekben szabályozott, a cég által hozott határozatok bírósági felülvizsgálata iránti perindítást és a per befejezését.
A Ctv. 26. § (3) bekezdése értelmében a cégbíróság a fenti adatokat a perbíróság elektronikus értesítése alapján, hivatalból jegyzi be. (A cég cégjegyzékadatait tartalmazó céginformációban a perre vonatkozó adat kizárólag abban az esetben tüntethető fel, ha a per jogerősen még nem fejeződött be. A jogintézmény célja ugyanis, hogy a piaci élet szereplőit a folyamatban lévő, jogerősen még el nem bírált peres eljárásról informálja. A jogerősen lezárult ügyek cégjogi konzekvenciáit - ha ilyenek vannak - nem ezen a módon kell levonni, hanem a szükség szerinti egyéb bejegyzéssel/törléssel/változásbejegyzéssel, illetve törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatásával kell biztosítani.
A Ctv. 71. § (3) bekezdése előírja, hogy a perbíróság jogerős ítéletét meg kell küldeni a cég cégjegyzékét vezető cégbíróságnak, amely gondoskodik a Ctv. 66. § (2)-(3) bekezdésében, 67. §-ában, 68. § (2)-(4) bekezdésében és 69. § (3)-(4) bekezdésében, illetve 70. §-ában megjelölt határozatok rendelkező részének Cégközlönyben való közzétételéről.
A Ctv. 26. § (1) bekezdés m) pontja szerint bejegyzendő az a tény, ha a cég képviseletére jogosult személynek, továbbá ha a cég minősített többséggel rendelkező tagjának vagy uralkodó tagjának korlátlan felelősségét állapították meg a cég tartozásaiért; ilyenkor a képviselő/tag nevét és lakóhelyét és a jogerős bírósági döntés számát és keltét kell feltüntetni a cégjegyzékben. Ezt a bejegyzést is a perbíróság elektronikus értesítése alapján, hivatalból jegyzi be a cégjegyzékbe a cégbíróság.
Nem cégjegyzéki adat ezzel szemben a tagkizárási per megindítása és befejezése, illetve az ilyen perben az alperes tagsági jogait felfüggesztő határozat meghozatalának ténye.
- 36/37 -
Ez oda vezet, hogy a Ptk. 3:108. § (5) bekezdésének betartását a cégbíróság nem tudja ellenőrizni, és a benne foglalt tilalmak megszegése esetén is foganatosítja a jogszabályba ütköző változások bejegyzését. A Ptk. 3:108. § (5) bekezdése értelmében a kizárási perben a tagsági jog felfüggesztésének időtartama alatt a létesítő okirat nem módosítható, más tag kizárása nem kezdeményezhető és nem hozható döntés a társaság átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról, valamint jogutód nélküli megszűnéséről.

1.2. Jogalanyiság

1.2.1. A jogalanyiság fogalma

Jogalanynak (azaz jogviszonyok alanyainak) olyan jogképes személyeket tekintünk, akik (amelyek) jogokat szerezhetnek és kötelezettségeket vállalhatnak. Jogalany lehet természetes személy, az állam, a jogi személyek és a jogképességgel felruházott nem jogi személy szervezetek. A jogalanyiságra vonatkozó alapvető szabályokat a Ptk. tartalmazza. A jogi személyeket és a nem jogi személy szervezeteket jogszabály ruházza fel a jogalanyisággal, s jogképességük terjedelme ugyancsak a működésüket szabályozó jogi normáktól függ. A Ptk. 3:1. § (5) mondja ki, hogy a jogi személynek saját névvel, székhellyel, tagjaitól, illetve alapítójától elkülönített vagyonnal, valamint az ügyvezetését és képviseletét ellátó szervezettel kell rendelkeznie. A jogi személy jogképessége fő szabályként általános, azaz kiterjed mindazon jogokra és kötelezettségekre, amelyek nem kizárólag a természetes személyekhez (emberekhez) kapcsolódhatnak [Ptk. 3:1. § (2) bekezdése]. Ily módon - egyebek közt - vagyoni jogi, pénzügyi jogi, munkajogi és főként eljárásjogi jogalanyisággal is rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy saját cégnevük alatt pert indíthatnak és perelhetők (perképességgel bírnak).
A Ptk. 3:3. § (3) értelmében, ha jogszabály nem jogi személy szervezeteket polgári jogi jogalanyisággal ruház fel, e jogalanyokra a jogi személyek általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A Ptk. hatálybalépésével megszűnt az a korábbi helyzet, miszerint jogi személyiség nélküli jogalanyként kezelték a közkereseti társaságot és a betéti társaságot, az új szabályozás szerint ma már ugyanolyan jogképes szervezetek, mint a többi jogi személy.
Témánk szempontjából annak van jelentősége, hogy az ex nunc hatállyal a cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaságok eljárásjogi jogalanyisággal (perképességgel) rendelkeznek, azaz az erre vonatkozó anyagi és eljárási szabályok keretei között alperesi és felperesi pozícióban szerepelhetnek a társasági jogi perekben, azaz félként részt vehetnek polgári peres és nemperes eljárásokban. A Pp. 33. §-a, a régi Pp. 48. § előírásával azonos módon mondja ki, hogy a perben fél az lehet, akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek. Az ún. perképesség nem önálló, hanem származékos fogalom, amely a perbeli jog- és cselekvőképesség szinonimájának tekinthető. A perbeli jogképesség tartalmilag a perbeli jogalanyiságra való képességet jelent. Ilyen képességgel rendelkezik az ember, az állam és a jogi személy. (Kengyel Miklós: A magyar polgári eljárásjog. Osiris Kiadó, Budapest, 2014. 134. o.)
- 37/38 -
A természetes személyek jogalanyiságának kérdésköre részletesen szabályozott (Pp. 34. §).
A Ptk. 3:1. § (1) bekezdése szerint a jogi személy jogképes, jogai és kötelezettségei lehetnek. A jogi személy jogképessége kiterjed minden olyan jogra és kötelezettségre, amely jellegénél fogva nem csupán az emberhez fűződhet [Ptk. 3:1. § (2) bekezdése].
A Ptk. a jogi személyek jogalanyisága mellett típuskényszert fogalmaz meg, azaz jogi személyt csak törvényben meghatározott típusban lehet létrehozni. Ezek a Ptk. Harmadik Könyvében találhatók.
A jogi személy jogképességétől meg kell különböztetni a gazdálkodó szervezet jogképességét. A Pp. 7. § (1) bekezdése sorolja fel a polgári eljárásjogi gazdálkodó szervezeteket, amelyek rendelkeznek polgári eljárásjogi jogképességgel:
6. gazdálkodó szervezet: a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, az európai területi társulás, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a külföldi székhelyű vállalat magyarországi fióktelepe, az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, az egyes jogi személyek vállalata, a közös vállalat, a végrehajtói iroda, a közjegyzői iroda, az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár, az egyéni cég, továbbá az egyéni vállalkozó, emellett gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataiban az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, jogszabály alapján a költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó szabályokat alkalmazó egyéb jogi személy, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány.
Az állam jogképes, az államot a polgári jogi jogviszonyokban az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter képviseli (Ptk. 3:405. §). A Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 152/2014. (VI. 6.) Korm. rendelet 109. § 3. pontja értelmében az állami vagyon felügyelete a nemzeti fejlesztési miniszter feladat- és határkörébe tartozik.
A felek fogalmán kívül eső, ám attól mégsem elválasztható kérdés az ún. perbeli (vagy ügybeli) legitimáció (legitimatio ad causam). Ez a fogalom a fél és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolatra vonatkozik, vagyis azt jelenti, hogy a felperest megilleti-e a keresettel érvényesített jog az alperessel szemben. A perbeli legitimáció anyagi jogi kérdés, amelynek hiánya a kereset érdemi elutasításához vezet. A perbeli legitimáció kivételesen eljárásjogi kérdés is lehet, éspedig akkor, ha a pert csak jogszabályban erre feljogosított személy indíthatja meg, vagy ha a per csak meghatározott személy vagy személyek ellen indítható meg. Az ún. aktív vagy passzív legitimáció hiányában a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül vissza kell utasítani [Pp. 176. § (1) bekezdés g) pont], illetve a pert meg kell szüntetni [Pp. 240. § (1) bekezdés a) pont].
Gazdasági társaságok esetében további vizsgálódást igényel, hogy a konstitutív cégbejegyzést még el nem nyert társaságok (előtársaságok) perképességgel rendelkeznek-e; mi a helyzet a megszűnt társaságokkal, és figyelmet kell szentelni a jogutódlás, illetve az alanyváltozás egyes kérdéseinek is.
- 38/39 -

1.2.2. Az előtársaság jogalanyisága

A Gt. szabályozásához hasonló módon a Ptk. 3:101. § (1) bekezdése előírja, hogy a gazdasági társaság a létesítő okirat közjegyzői okiratba foglalásától, vagy ügyvédi vagy kamarai jogtanácsosi ellenjegyzésétől kezdődően a létrehozni kívánt társaság előtársaságaként működhet. Üzletszerű gazdasági tevékenységet az előtársaság a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtását követően folytathat.
A Ptk. az előtársaság jogintézményének fenntartása mellett döntött, annak ellenére, hogy a gazdasági társaságok alapításának és nyilvántartásba vételének időigénye jelentősen csökkent. A kódex tervezetéhez fűzött indokolás mindazonáltal hangsúlyozza, hogy bár az előtársaság "létjogosultsága és jelentősége is csökken, teljes egészében még nem vált mellőzhetővé, hiszen továbbra is lehet olyan időbeli különbség a társaság létesítésének elhatározása és nyilvántartásba vétele között, amely igényli ennek a szakasznak a jogi rendezését". A Ptk. 3:101. § (1) bekezdése egyértelművé teszi, hogy az előtársaság nem önálló társasági forma, hanem a megalapított gazdasági társaságnak ún. "létformája" mindaddig, amíg a társaság nyilvántartásba vételéről a végső bírósági döntés meg nem születik.
A Ptk. 3:101. § több részletkérdésben a Gt. 15-16. §-ában foglaltaktól eltérően rendelkezik, így rugalmasabb a 2006. évi társasági törvénynél, nem tiltja meg azt, hogy az előtársaság hatósági engedélyhez kötött tevékenységet végezzen.
Azt, hogy az előtársasági jelleget ("ba") a társaság iratain és jognyilatkozatain fel kell tüntetni, nem a Ptk., hanem a Ctv. 5. § a) pontja tartalmazza.
Az előtársasági létszak egy sajátos függő jogi helyzetet eredményez, amely egy szerződés megkötésénél az üzleti partner szempontjából igen nagy jelentőségű lehet, ezért tájékoztatni kell erről a tényről. Ha a tájékoztatás elmarad, és a cégbíróság az előtársaság bejegyzési kérelmét elutasítja, a tudtán kívül előtársasággal szerződő fél helyzetét könnyíteni kívánja a jogalkotó, ugyanis a "b.a." toldat elhagyása esetén az előtársaság által tett jognyilatkozat - ha a nyilvántartó bíróság a társaságot nem jegyzi be - az alapítók által együttesen tett jognyilatkozatnak minősül. A Ptk. 3:101. §-ának (4) bekezdése ugyanakkor nem fűz ilyen joghatást azon szerződésekhez, amelyeknél az előtársasági létszakra történő figyelmeztetés rendben megtörtént.
A bejegyzési kérelem jogerős elutasítását követően - az erről történő tudomásszerzéstől kezdve nyomban - be kell szüntetni a cég működését. Az addig keletkezett tartozásokért a tagok (részvényesek) a megszűnt cég tartozásaiért való tagi helytállási kötelezettség mintájára felelnek, nem lépnek azonban a szerződéses jogviszonyokban az előtársaság helyébe. Az előtársaság jogalanyisága az elutasítással megszűnik, az általa kötött szerződések meghiúsulnak, és az erre vonatkozó szabályok szerint történik meg a felek közötti elszámolás.
A jogerős cégbejegyzéssel az előtársasági létszakasz ipso iure megszűnik, és az előtársasági létszakban kötött jogügyletek - külön aktus nélkül, szintén a törvényi rendelkezés folytán - a gazdasági társaság jogügyleteinek minősülnek [Ptk. 3:101. § (3) bekezdése].
- 39/40 -
A Ptk. 3:101. § (2) bekezdése az előtársaságot korlátozott jogalanyisággal ruházza fel, amikor azt deklarálja, hogy az előtársaságra a létrehozni kívánt gazdasági társaságra irányadó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy
- a tagok személyében kizárólag jogszabályon alapuló változás következhet be;
- a létesítő okirat módosítására - a nyilvántartó bíróság, valamint a hatósági engedély kiadására jogosult szerv felhívása teljesítésének kivételével - nem kerülhet sor;
- az előtársaság gazdasági társaságot nem alapíthat, és abban tagként nem vehet részt;
- nem kezdeményezhető tag kizárására irányuló per; és
- nem határozható el átalakulás, egyesülés, szétválás, valamint jogutód nélküli megszűnés.
A fenti esetektől eltekintve azonban az előtársaság korlátozottan ugyan, de jogképes. Tulajdont szerezhet, kötelezettségeket vállalhat a nevében eljáró tisztségviselők ténykedése révén, szerződések alanya lehet, jognyilatkozatokat tehet. Éppen ezért biztosítani kell, hogy üzleti partnere, hitelezője vele szemben felléphessen, illetve maga az előtársaság intézkedhessen követelései behajtása iránt, azaz eljárásjogi jogképességgel rendelkezzen. Véleményünk szerint azzal, hogy a Ptk. 3:101. § (1) bekezdése a gazdasági társaságokkal azonos elbánásban részesíti az előtársaságokat, s meghatározza azokat a jogviszonyokat, amelyeknek alanya nem lehet, illetve felállítja jogképességének konkrét korlátait, amelyek közt a perképesség hiánya nem szerepel, teljes eljárásjogi jogképességet biztosított az előtársaságoknak. Ez azt jelenti közelebbről, hogy az előtársaság saját nevében (bár "b.a." toldattal) pert indíthat és perelhető. Erre az álláspontra helyezkedett - már a korábbi szabályozás alapján is - a Baranya Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiumának 3/2001. (VII. 6.) számú kollégiumi ajánlása is (megjelent a Céghírnök című folyóirat 2002/3. számában), amely kimondta, hogy gazdasági társaság (továbbá szövetkezet, erdőbirtokossági társulat, egyesülés, közhasznú társaság, vízgazdálkodási társulat) előtársasága korlátozott polgári jogi jogképességgel, és teljes polgári eljárási jogképességgel rendelkezik.

1.2.3. A jogi személy szervezeti egységének jogalanyisága

A Ptk. kodifikálása során a jogalkotó figyelembe vette azt a tényt, hogy több jogi személy típusnál igény mutatkozott arra, hogy a jogi személy egyes szervezeti egységeit (például földrajzi területenként szerveződő egységeit) jogi személlyé lehessen nyilvánítani. A Ptk. ezt nem általános, minden jogi személyt megillető jogként szabályozza, hanem csak azzal a feltétellel teszi ezt lehetővé, hogy az adott jogi személy típusra vonatkozó törvényi szabályozás ezt megengedi. Ilyen rendelkezést tartalmaz például a Ptk. az egyesület [3:63. § (5) bekezdése] és az alapítvány [3:391. § (3) bekezdése] esetén. Ilyen esetben a jogi személy a létesítő okiratában rendelkezhet arról, hogy mely szervezeti egységeit kívánja jogi személyként elismertetni. Ennek tartalmi feltétele, hogy a szervezeti egység rendelkezzen a jogi személy alapítóitól és magától a jogi személytől is elkülöníthető vagyonnal és szervezettel [3:32. § (1) bekezdése]. Ilyennek
- 40/41 -
hiányában a szervezeti egység nem lenne megkülönböztethető magától a jogi személytől, és önálló jogalanyként való működése sem lenne lehetséges.
Az önálló jogalanyként elismertetni kívánt szervezeti egységekre a jogi személyek általános szabályait alkalmazni kell, az ilyen jogalany a jogi személyek nyilvántartásába való bejegyzéssel jön létre. Fontos előírás az, hogy a szervezeti egység elkülönült vagyonából ki nem elégíthető hitelezői követelésekért a jogi személy köteles helytállni [3:32. § (2) bekezdése]. Ezt erősíti az a szabály is, amely kimondja, hogy a szervezeti egység megszűnése esetén a szervezeti egységet megillető jogok a jogi személyre szállnak át.
Konfliktust okozhat az, ha olyan jogi személy megszüntetésére irányuló eljárás (felszámolás, végelszámolás) indul, amelynek van önálló jogalanyisággal rendelkező szervezeti egysége. A szervezeti egység ugyanis a jogi személy nélkül nem létezhet, ezért rendelkezik úgy a Ptk., hogy ilyen esetben a szervezeti egység jogalanyisága megszűnik, és a szervezeti egység jogai és kötelezettségei is részévé válnak az egész jogi személy megszüntetésére irányuló eljárásnak [3:33. § (3) bekezdése].

1.2.4. A megszűnt társaság

A jogalanyiság kérdéskörében kiemelt fontosságú a gazdasági társaság megszűnésével kapcsolatban előálló helyzet elemzése.
Ismeretes, hogy amint az ex nunc hatályú konstitutív cégbejegyzés keletkezteti a gazdasági társaságokat, úgy jogi értelemben vett megszűnésük is a cégjegyzékből való törléssel ("kifelé" a törlő végzés közzétételével) következik be. Igaz ez arra az esetre is, amikor a felszámolási eljárás befejezésekor a felszámoló bíró a cég megszűnését végzésében kimondja.
A Ctv. a fenti szemléletet (ellentmondásossága folytán) elvetette, a cégjegyzéki adatok bejegyzési időponthoz fűződő hatályossága helyett más időpontokat helyez előtérbe. Ezért mondta ki a Debreceni Ítélőtábla a BDT 2014.3087. számú döntésében, hogy a cégnek a felszámolási eljárást követő törlése esetén a törlés időpontja (hatálya) a felszámolási eljárásnak a befejezéséről rendelkező végzés jogerőre emelkedésének a napja.
Az indokolás kiemelte, hogy "a jelen eljárásban alkalmazandó Ctv. 62. § (2) bekezdése a) pontjának rendelkezése szerint a cégbíróság a céget hivatalból törli a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak a cég megszüntetéséről szóló, elektronikus úton megküldött jogerős végzése alapján. A cég a Ctv. 62. § (4) bekezdésének rendelkezése alapján a cégjegyzékből való törléssel szűnik meg. A Ctv. 26. § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ha a felszámolási eljárás a cég jogutód nélküli megszűnésével befejeződik, e végzés jogerőre emelkedésének napjával a céget elektronikus úton, automatikusan kell törölni a cégjegyzékből." (Debreceni Ítélőtábla Cgtf.III.30.577/2013/2.)
A fenti döntés indokaival egyetértve, a törvény értelmezésével az következik, hogy a felszámolási eljárás befejezésével - ha az a cég megszüntetéséből járt - a Ctv. 26. § (2) bekezdése értelmében a felszámoló bíróság megszüntető végzésének jogerőre emelkedésének napjával kell törölni a céget. (Ez egyébként elektronikus úton, automatikusan következik be.)
- 41/42 -
A végelszámolást követő törlésnél ilyen ex tunc hatályú törlésről nincs szó a Ctv.-ben, a cégjegyzék 26. rovatában azonban szerepeltetendő a végelszámolás befejezésének időpontja.
Az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás (Ctv. 89-90. §) kapcsán a Ctv. 26. § (1) bekezdés e) pontja értelmében az eljárás kezdő időpontja és befejezése szintén cégjegyzéki adat, és a 26. § (1) bekezdés n) pontja értelmében a kényszertörlési eljárás kezdő időpontját és befejezését is be kell jegyezni a cégjegyzékbe.
A cégjegyzékből törölt cég - akár végelszámolás, akár felszámolás, akár jogerősen befejezett kényszertörlési eljárás alapján került erre sor - jogalanyiságát elveszti, azaz jogképessége megszűnik.
Nem szerepelhet többé jogviszonyok alanyaként, nem lehetnek jogai és nem vállalhat kötelezettségeket, perképessége is megszűnik, azaz törlésétől kezdve peres vagy nemperes eljárásban félként nem vehet részt. Ez azzal jár, hogy ellene a hitelezői többé nem kezdeményezhetnek eljárást esetlegesen kifizetetlenül maradt követeléseik miatt, de arra sincs lehetőség, hogy a törölt cég uratlanul maradt - a likvidációs eljárásból "kifelejtett" - vagyontárgyának sorsát pótlólag rendezze, vagy behajtatlan követelését beszedje. Erre egy külön eljárás - a vagyonrendezési eljárás - ad korlátozottan lehetőséget vagyontárgyak esetében. (Ilyenkor fontos, hogy a szabályozás alapján van-e olyan mögöttes felelős, akivel szemben a hitelező felléphet.) A törölt cég peres vagy nemperes polgári eljárásban félként nem vehet részt, és a már folyamatban lévő ilyen eljárásokban is elveszti perképességét. Az eljárásokat meg kell szüntetni, kivéve, ha a perképességét vesztett peres fél tekintetében jogutódlás állapítható meg.

1.2.4.1. A peres fél megszűnésével kapcsolatos döntések

Az előző pontban leírtak alapján egyértelmű, hogy a perben törölt cég nem vehet részt sem felperesi, sem alperesi pozícióban. A Cstv. 2009-től tette lehetővé az ügyvédi irodák felszámolását, s ekkor kialakult egy kettőség, ugyanis az adott ügyvédi kamara is rendelkezett jogosultsággal az ügyvédi iroda törlésére nézve. Ilyen helyzetben mondta ki a Kúria a BH 2015.286. szám alatt közzétett döntésében, hogy az ügyvédi irodák névjegyzékéből már törölt ügyvédi iroda a törléssel megszűnt, jogképességgel nem rendelkezik, ellene nincs helye felszámolási eljárás kezdeményezésének. Az eljárás adataiból megállapíthatóan az adósként megjelölt ügyvédi iroda a kamarai nyilvántartásból 2008. augusztus 7-én történt törlésével jogilag megszűnt, az Ütv. 76. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően. Helytállóan állapította meg a bíróság jogerős végzésében, hogy a megszűnt ügyvédi iroda a továbbiakban nem lehet jogviszonyok alanya, ellene eljárás nem folytatható, mert elveszítette jogképességét (Kúria Gfv.VII.30.422/2014).
A Baranya Megyei Bíróság 5.Gf.40.025/1999/3. számú perében tett megállapítás szerint a városi bíróság tévedett, amikor érdemben bírálta el a kereseti kérelmet. A kereseti kérelem előterjesztésekor - gazdasági társaságok perbenállására tekintettel - cégkivonat beszerzésével kellett volna a felek perbeli jogképességét vizsgálnia, és a felperesi jogképesség hiányát észlelve a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül eluta-
- 42/43 -
sítania. Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét a régi Pp. 251. § (1) bekezdése értelmében teljes egészében hatályon kívül helyezte, és a pert a régi Pp. 157. § a) pontja alapján - utalással a 130. § (1) bekezdés e) pontjára - megszüntette.
A Fővárosi Bíróság 57.Pf.26.981/1997/4. számú döntésében kimondta, hogy amennyiben adat merül fel arra, hogy a gazdasági társaságot a cégjegyzékbe nem jegyezték be, a peres eljárásban be kell szerezni a cégbíróság határozatát a jogképesség vizsgálata miatt.
A Pest Megyei Bíróság 7.P.22.607/1995/2. számú döntése értelmében az alperes jogutód nélküli megszűnése perképességének elvesztését és a per megszüntetését eredményezi.
A Csongrád Megyei Bíróság 1.Gf.40.115/1996/2. számú határozata szerint, ha a felszámolás alatt lévő gazdasági társaságot a bíróság jogerős végzésével jogutód nélkül megszünteti, a társaság - jogképessége hiányában - peres eljárásban nem lehet fél, és a per megszüntetésének van helye.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.Gf.15-99-040153/2. számú végzésében ugyanerre a következtetésre jutott. Ezt az álláspontot foglalta el a Legfelsőbb Bíróság a Cgf.VII.32.860/2000/5. számú és a Gf.VII.32.459/2001/4. számú eseti döntésében is.
A magunk részéről a fentieket csak azzal kívánjuk bővíteni, hogy a kellően szakszerű és gondos bírói eljárás megköveteli, hogy a gazdasági társaságok, illetve konstitutív hatályú cégbejegyzési kötelezettséggel érintett cégek keresetindítása, illetve beperlése esetén az eljáró bírónak a Pp. 36. § (1) bekezdésében foglaltakra (régi Pp. 50. §) figyelemmel a keresetlevél kézhezvételekor meg kell vizsgálnia, hogy a cégjegyzéki adatok szerint a felperes(ek) és az alperes(ek) perbeli jogképességgel rendelkeznek-e.
A Pp. 36. § (1) bekezdése - a régi Pp. előírásával azonos módon - előírja, hogy a felek perbeli jog- és cselekvőképességét, valamint a törvényes képviselőnek és a támogatónak ezt a minőségét, ha ezek iránt kétség merül fel, a bíróság az eljárás bármely szakaszában hivatalból vizsgálja. A bíróság ugyancsak az eljárás bármely szakaszában hivatalból vizsgálja azt, hogy a törvényes képviselőnek a per viteléhez vagy az egyes perbeli cselekményekhez esetleg szükséges külön felhatalmazása igazolva van-e. Az utóbbi időben elterjedt gyakorlat szerint a gazdálkodó szervezetek peres és nemperes (pl. fizetési meghagyásos) eljárásaiban a bírák elvárják a felperestől (kérelmezőtől), hogy az alperes (kérelmezett, kötelezett) 30 napnál nem régebbi cégkivonatát csatolja. Amennyiben ezt nem teszi, hiánypótlási felhívásban, elutasítás terhe mellett kötelezik erre, holott ez csak akkor lenne kötelező, ha kétség merül fel.
Nem vitás, hogy a fentiekben elmondottak folytán igen fontos a felek jogképességének vizsgálata, az előtársaság jogalanyiságának ismeretében azonban nem lehet kizárólagos elvárás a cégkivonat szolgáltatása. Ráadásul a sematikus cégkivonatkérés megdrágítja (olykor feleslegesen) az igény érvényesítését a jogosult számára.

1.2.5. A perképesség vizsgálatával kapcsolatos fontosabb jogesetek

A peres felek perbeli jog- és cselekvőképességét a bíróságnak az eljárás egész folyamata alatt hivatalból vizsgálnia kell a Pp. 35. § (1) bekezdése [a régi Pp. 50. § (1) be-
- 43/44 -
kezdése] alapján. A régi Pp. szabályait alkalmazva több bírói döntés született ebben a kérdésben.
A Fővárosi Ítélőtábla a BDT 2013.2845. szám alatt közzétett döntésében vizsgálta ezt a kérdést. Elvi éllel mondta ki, hogy a gazdasági társaság szervei által hozott határozat bírósági felülvizsgálatát a társaság tagjai kérhetik. Annak elbírálása, hogy a keresetet megindító személyt ez a jogosultság megilleti-e, a per érdemére tartozó olyan kérdés, amelyről a bíróságnak ítéletében kell döntenie. A fél perbeli jogképességének fennállását a bíróságnak a fél személyes joga szerint kell elbírálnia.
Az indokolásban kiemelte, hogy a régi Pp. 50. § (2) bekezdése alapján a perbeli jogképesség igazolása abban az esetben nem szükséges, ha az köztudomású, vagy ha arról a bíróságnak hivatalos tudomása van, míg a 48. § értelmében a perben fél az lehet, akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek. A magyar jogrendszerben nincs a felperessel azonos jogi konstrukcióként szabályozott jogképes személy, míg a felperes külföldi illetőségű, így ha a felperes jogi személynek minősül, a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: tvr.) 18. § (1) bekezdése értelmében a jogképességét a személyes joga szerint kell elbírálni. A felperes személyes joga pedig annak az államnak a joga, amelynek területén nyilvántartásba vették [tvr. 18. § (1) bekezdése]. A fentiek alapján az elsőfokú bíróságnak az osztrák jog szabályai szerint kell elbírálnia a felperes jogképességét, és figyelemmel arra, hogy a nyugvó hagyaték perbeli jogképessége nem tekinthető köztudomású ténynek, illetőleg arról a bíróságnak hivatalos tudomása sincs, a régi Pp. 50. § (2) bekezdése értelmében a felperesnek a saját jogképességét igazolnia kell, amelynek hiánya a per érdemi tárgyalását akadályozó körülmény lehet. [A nemzetközi magánjogról szóló előírásokat jelenleg a 2017. évi XXVIII. tv. tartalmazza, a 22. § (1) bekezdés ugyanazt a szabályt tartalmazza, mint a tvr. 18. § (1) bekezdése.]
A Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.198/2012/4. számú határozatában kiemelte, hogy a Gt. 45. § (1) bekezdése értelmében a társaság szervei által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatát a társaság tagjai kérhetik. A társasági jogviszonyt alakító, annak megváltoztatását célzó kereseti kérelem alapjául szolgáló jogot a társaság és a tag közötti anyagi jogi jogviszony keletkezteti. A tagsági jogviszony a felperes által érvényesített jog ténybeli alapja, mert ebből származik az a jogosultság, amelyből eredően a tagot a perindítás joga megilleti. A fentiek alapján annak elbírálása, hogy a felperest megilleti-e a jogosultság arra, hogy az alperes társasági határozatának bírósági felülvizsgálatát kérje, a per érdemére tartozó olyan kérdés, amelyről az elsőfokú bíróságnak a régi Pp. 212. § (1) bekezdésének alkalmazásával ítéletben kell döntenie.
Egy konkrét jogesetben például (BH 1997.544.) a felülvizsgálati eljárásban derült fény arra, hogy az alperesi pénzintézet megyei igazgatósága - az alapszabályának rendelkezése szerint - csupán képviseleti jogosultsággal rendelkezett, önálló jogi személyiséggel nem, ezért a perbeli jogképességgel nem rendelkező alperesi igazgatósággal szemben a pert meg kellett szüntetni.
A Csongrád Megyei Bíróság 1.Gpkf.40.196/1995/2. számú határozata kifejti, hogy a régi Pp. 48. § értelmében a perben fél az lehet, akit a polgári jog szabályai szerint jogok il-
- 44/45 -
letnek és kötelezettségek terhelhetnek. A polgári jogi rendelkezések értelmében egyebek között a jogi személy jogképes [régi Ptk. 28. § (3) bekezdése]. A régi Ptk. 30. § (1) bekezdés szerint, ha jogszabály vagy - annak felhatalmazása alapján - az alapító határozat vagy okirat másként nem rendelkezik, a jogi személy szervezeti egysége (gyáregysége, fiókja, telepe, üzeme, irodája, helyi kirendeltsége vagy csoportja, alapszerve, szakosztálya stb.) nem jogi személy. A (2) bekezdése szerint a szervezeti egység vezetője az egység rendeltetésszerű működése által meghatározott körben a jogi személy képviselőjeként jár el. [Jogszabály, alapító határozat, vagy okirat ettől eltérően rendelkezhet. A perbeli rt. fiókja (fióktelepe) a régi Ptk. és a Gt. rendelkezése folytán nem minősült jogi személynek, az alapító okirat pedig nem tartalmaz olyan rendelkezést, amellyel a Szegedi Igazgatóságot mint fiókot jogi személyiséggel ruházná fel, s ezt nem is tehette volna jogszabályi felhatalmazás hiányában. Saját neve alatt ezért a perben az rt. fióktelepe félként nem szerepelhetett, figyelemmel azonban a régi Ptk. 30. § (2) bekezdésében foglaltakra "a Szegedi Igazgatóság által képviselt M. Rt. " elnevezés alatt érvényesíthette volna az igényét. (Hasonló a helyzet egyébként a MÁV Rt. vagy az OTP Bank Rt. esetében is.)]
A perbeli jogképesség, a keresetindítási jogosultság szempontjából figyelmet érdemel a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Gf.40.163/1998/2. számú döntése is, amely a közös tulajdonú üzletrész kapcsán kimondja, hogy a résztulajdonosok a társasággal szemben egy tagnak számítanak, tulajdonosi jogaikat csak az általuk kijelölt képviselőjük útján gyakorolhatják. A hányadtulajdonost ebből következően a társasági határozat önálló megtámadási joga nem illeti meg.
A Legfelsőbb Bíróság az EBH 2002.653. szám alatt közzétett döntésében fejtette ki, hogy a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül csak akkor utasíthatja el, ha a jogszabály valamely per megindítását csak meghatározott személyek számára teszi lehetővé, és a pert e körön kívül eső személy indította meg. Ilyen jogszabályi rendelkezés hiányában, ha a követelés a felperest bármely okból nem illeti meg, azt a bíróságnak érdemben (ítélettel) kell elbírálnia.
A régi Pp. 157. § a) pontja szerint a bíróság a pert megszünteti, ha a keresetlevelet már a régi Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a)-h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. A régi Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontja értelmében a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indította. A régi Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerint tehát a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül csak akkor utasíthatja el, ha a jogszabály valamely per megindítását csak meghatározott személyek számára teszi lehetővé, és a pert az e körön kívül eső személy indította meg. Ilyen perek például az egyes személyállapotra vonatkozó perek, így az apasági és a házasság felbontása iránt indított perek. Az engedményezett kölcsönszerződésből eredő követelések iránti perekre nézve jogszabály a perindításra jogosult személyi kört nem határoz meg, ezért az engedményező korábbi jogosult által indított keresetet a bíróságnak érdemben kell elbírálnia. Azt, hogy a követelés a felperest bármely okból nem illeti meg, az eljárás eredményeként, érdemben lehet megállapítani (Legfelsőbb Bíróság Gfv.I.31.343/2000).
- 45/46 -
A Fővárosi Ítélőtábla 13.Cgf.43.029/2005/2. számú határozata azt mondta ki, hogy eljárási képességgel (perképességgel) nem rendelkező költségvetési szerv törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésére nem jogosult.
Hasonló tárgyban a bíróság a BH 2004.52. szám alatt közzétett döntésében kimondta, hogy valamely szervezet akkor válik jogi személlyé, ha jogképességét az állam törvénnyel, vagy a törvény alapján valamely egyéb aktussal elismeri. Annak eldöntésekor, hogy valamely szervezet központi költségvetési szervként, jogképességgel rendelkező jogi személy-e, annak van ügydöntő jelentősége, hogy az adott időszakban hatályos költségvetési törvény milyen rendelkezéseket tartalmaz.
Ezek a döntések az új Pp. rendelkezései alapján is figyelembe vehetők.

1.2.6. Alanyváltozások társasági jogi perekben

Az alábbiakban a társasági jogi perekkel kapcsolatos lényegesebb alanyváltozásokat taglaljuk, illetve vizsgálat tárgyává tesszük - perjogi szempontból - hogy bizonyos változások szükségessé teszik-e a változással kapcsolatos Pp.-beli konzekvenciák levonását.
Ennek a kérdéskörnek különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy a Pp. 47-48. §-ában (régi Pp. 61-62. §) foglaltak alkalmazásának elmulasztása lényeges eljárási szabálysértésnek számít, és az elsőfokú döntés hatályon kívül helyezését vonhatja maga után. A Pp. 381. § alkalmazandó ebben az esetben, amely kimondja, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel hatályon kívül helyezheti, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasíthatja, ha szükséges az elsőfokú eljárás megismétlése vagy kiegészítése, mert az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése az ügy érdemi eldöntésére kihatott, és annak orvoslása a másodfokú eljárásban nem lehetséges, vagy nem észszerű. Látható a törvény szövegéből, hogy a régi Pp. előírásától eltérően, csak végső esetben lehet a hatályon kívül helyezés eszközét alkalmazni. [Lásd ezzel kapcsolatban A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2018.) Az ítélet mérlegelhető hatályon kívül helyezése eljárási szabálysértés miatt cím alatt írtakat. (1613-1618. o.)] A jogutód perbelépése vagy perbevonása a Pp. 47. §-ában foglalt eljárás mellett kell, hogy történjen, az ott írtak betartásával. A jogutódlásnak, illetve a perbeli alanyváltozások precíz kezelésének azért is nagy a súlya, mivel kerülendő, hogy az érdemi döntés olyan személyt jogosítson fel vagy kötelezzen valamire, aki (amely) a határozathozatalkor már nem létezik. Ez érthető módon hiábavalóvá és végrehajthatatlanná teszi a perbíróság döntését.

1.2.6.1. Az előtársaság bejegyzése, vagy a bejegyzési kérelem elutasítása

Az előtársasági lét a bejegyzésre váró társaságnak csupán egy korai létszakasza, amely állapot azzal jár, hogy az előtársaság korlátozott jogalanyisággal rendelkezik, tevékenységére nézve a Ptk., de más jogszabályok is korlátozó rendelkezéseket tartalmaznak. A cégbejegyzés megtörténte ugyanakkor - noha kiteljesíti az előtársaság jogképességét - a személyben változást nem hoz. A Ptk. 3:101. § (1) bekezdése egyér-
- 46/47 -
telművé teszi, hogy az előtársaság nem önálló társasági forma, hanem a megalapított gazdasági társaságnak ún. "létformája" mindaddig, amíg a társaság nyilvántartásba vételéről a végső bírósági döntés meg nem születik. (Ld. az 1.2.2. pontban írtakat.)
Az előtársaság perképességének elfogadása felvet egy további problémát. El kell dönteni ugyanis, hogy abban az esetben, ha az előtársaság cégbejegyzése megtörténik, bekövetkezik-e perjogi értelemben vett változás a fél személyében, szükséges-e a jogutódlás megállapítása, egyáltalán beszélhetünk-e jogutódlásról.
Ahogyan a kiskorú nagykorúvá válásával személyisége kiteljesedik, még sincs szükség ennek határozati rögzítésére, az előtársaság "nagykorúsítását" jelentő cégbejegyzés folytán a személyében beálló minőségi változás sem igényli azt. Az előtársasági [...] sajátos jogalanyiság azt jelenti, hogy ha a cégbíróság a társaságot jogerősen bejegyezte, az előtársasági jelleg megszűnik, és a társaság külön eljárás nélkül teljes értékű gazdasági társaságként folytathatja a tevékenységét, a bejegyzett gazdasági társaság nem jogutódja az előtársaságnak, annak ellenére, hogy Sárközy Tamás kifejezését használva "csendes, burkolt pszeudó jogutódlás" mégiscsak bekövetkezik. Ezt a csendes jogutódlást támasztja alá az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. tv. 14. §-a, amely előírja, hogy az előtársaságot terhelő, a cégbejegyzést követően teljesítendő adókötelezettségeket a gazdasági társaság, egyesülés, szövetkezet, erdőbirtokossági társulat és vízgazdálkodási társulat teljesíti, továbbá felel az előtársaságként teljesített vagy teljesíteni elmulasztott kötelezettségekért, továbbá gyakorolja annak jogait. Ha törvény másként nem rendelkezik, e törvény vagy adót, vámot, járulékot, költségvetési támogatást megállapító jogszabály alkalmazása során a gazdasági társaságra, egyesülésre, szövetkezetre, erdőbirtokossági társulatra és vízgazdálkodási társulatra vonatkozó rendelkezéseket annak előtársaságára is alkalmazni kell.
Az előtársasági időszakban kötött szerződések a végleges társaság taggyűlésének jóváhagyására nem szorulnak [...]. Arra figyelemmel, hogy az előtársaság a társaságnak egy létszakasza, a társaság bejegyzése esetén a jogutódlás megállapítására nem kerülhet sor, a már megindított perekben a "b.a." jelzést törölni kell.
Ezt a felfogást erősíti a Ptk. 3:101. § (3) bekezdése, miszerint ha a gazdasági társaságot a bíróság jogerősen bejegyzi, az előtársasági létszakasz megszűnik, és az előtársaságként kötött jogügyletek a gazdasági társaság jogügyleteinek minősülnek. Ilyenkor tehát a társaság és az (eredetileg előtársaság) ügyében eljáró bíróságnak sincs különösebb perjogi teendője. A bejegyzést elnyert fél természetesen e körülményt köteles az eljáró bíróság tudomására hozni, a bíróságnak pedig ettől kezdve az eljárásban végleges nevén ("b.a." toldat nélkül) kell érintkeznie a féllel, és így kell őt szerepeltetnie határozataiban is.
Más a helyzet, ha a cégbíróság a bejegyzési kérelmet jogerősen elutasítja. A Ptk. 3:101. § (4) bekezdése értelmében ilyenkor az előtársaság (a tudomásszerzést követően) további jogokat nem szerezhet, kötelezettségeket nem vállalhat, és köteles működését haladéktalanul megszüntetni. Ez azt jelenti, hogy korlátozott polgári jogi jogképességét és teljes polgári eljárásjogi jogképességét (perképességét) elveszti, így a perben többé félként nem szerepelhet.
- 47/48 -
Mindenesetre az megállapítható, hogy a cégbejegyzési kérelem jogerős elutasítása kapcsán a peres eljárás, amelyben az előtársaság peres félként szerepelt, a Pp. 119. § (1) bekezdése alapján félbeszakad, mivel az előtársaság ipso iure megszűnik. Nincs azonban akadálya a tagok perbelépésének, illetve perbevonásának.
A társaság tagjai hagyományos, klasszikus értelemben nem tekinthetők a megszűnt előtársaság (vagy akár a megszűnt társaság) jogutódjának. Perbevonásuk, illetve perbelépésük anyagi jogi alapját a Ptk. 3:101. § (5) bekezdése adja meg, amely szerint az előtársaság működésének megszűnése esetén a megszűnésig vállalt kötelezettségeket a létrehozni kívánt társaság rendelkezésére bocsátott vagyonból kell teljesíteni. Az ebből ki nem egyenlíthető követelésekért az alapítók harmadik személyekkel szemben egyetemlegesen kötelesek helytállni. Ha a létrehozni kívánt gazdasági társaságnál a tag felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért korlátozott volt, és a tag helytállása ellenére ki nem elégített követelések maradtak fenn, e tartozásokért harmadik személyek irányában a létrehozni kívánt gazdasági társaság vezető tisztségviselői korlátlanul és egyetemlegesen kötelesek helytállni.
A Ptk. 3:101. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezése, amely az előtársasági lét eltitkolásával kötött jogügyleteket a bejegyzési kérelem elutasítása esetén az alapítók együttesen kötött jogügyleteinek minősíti, szintén alanyváltozásra vezethet, ha eredetileg a "valódi" társaságnak hitt előtársaság volt az alperes. Ilyen esetben szintén módot kell adni arra, hogy a félbeszakadás megszüntetésével a felperes az alapítókat perbe vonhassa.

1.2.6.2. Az engedményezés és a jogátruházás

A Ptk. 6:193. § (1) bekezdése értelmében a jogosult a kötelezettel szembeni követelését másra ruházhatja át. A (2) bekezdés szerint a követelés átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a követelés engedményezése szükséges. Az engedményezés az engedményező és az engedményes szerződése, amellyel az engedményes az engedményező helyébe lép.
Új jogintézményként vezette be a Ptk. 6:202. § az ún. jogátruházás intézményét. Eszerint a jogosult jogát másra átruházhatja, kivéve, ha jogszabály a jog forgalomképességét kizárja vagy a forgalomképtelenség a jog természetéből egyértelműen következik. A jogátruházás az átruházó és az új jogosult szerződése, amellyel az új jogosult az átruházó helyébe lép. A jogok átruházására az engedményezésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
A társasági jogi perek legnagyobb részében az engedményezésre nincs mód, mivel a perek megindítása - mint például a társasági szerződés felülvizsgálata vagy a kizárás iránti pereknél - személyhez kötött. Előfordulhat azonban olyan percsoport, amelynél az engedményezés szerepet játszhat, például a társaságok és tagjaik (volt tagjaik) közötti elszámolási perekben, ahol a követelés marasztalásra irányul. Emiatt az engedményezéssel/jogátruházással kapcsolatos perjogi teendőket célszerű feltérképezni.
A Ptk. 6:197. § (1) bekezdése értelmében a követelés átruházásáról a kötelezettet értesíteni kell, ettől kezdve ugyanis jogszerűen csak az engedményező helyébe lépett
- 48/49 -
új jogosultnak, az engedményesnek a kezeihez teljesíthet. A Ptk. 6:193. § (1) bekezdése szerint az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép. Az anyagi jogi szabályozásból egyértelműen leszűrhető, hogy az engedményezéssel a jogviszonyban jogutódlás következik be, ami azzal jár, hogy ha erre per alatt kerül sor, akkor ennek perjogi konzekvenciáit le kell vonni.
A felperes helyére lépő engedményes önkéntes perbelépése esetén a bíróság a Pp. 48. § szabályai szerint jár el, a jogelődnek a perből való elbocsátása tárgyában határozathozatala előtt a felet akkor is meghallgathatja, ha hozzájárulásra nincs szükség. [A felperesi jogutód önkéntes perbelépéséhez egyébként a Pp. 47. § (3) bekezdése szerint a felperes hozzájárulása szükséges.]
A bíróságnak a perbevitt követelés engedményezése folytán a Pp. 48. §. alapján fellebbezhető végzéssel (Pp. 56. §) kell megállapítania a jogutódlás következtében beállott perbeli alanyváltozást, azaz engedélyezni az engedményes felperes perbelépését és az eredeti felperes perből való elbocsátását. Ennek elmaradása lényeges eljárási szabálysértés, és hatályon kívül helyezési ok. (Így döntött a Legfelsőbb Bíróság is egy konkrét ügyben - lásd a BH 2001.587. számú jogeseteként közölt Gf.VIII.30.174/2001. számú döntést.) Az új Pp. szabályai alapján a hatályon kívül helyezésnek ilyen ok miatt a Pp. 381. § alapján van helye, amely nem abszolút hatályon kívül helyezési ok. Ennek ellenére figyelemmel kell lenni az ismertetett előírásokra. (A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2018. II. kötet 1613-1614. o.)
A Pp. 48. § (5) bekezdés értelmében a jogutód a perből elbocsátott jogelőd helyébe lép, a jogelőd elbocsátásáig végzett perbeli cselekmények és az addig meghozott határozatok vele szemben is hatályosak. A Pp. 48. § (6) bekezdése azt is deklarálja, hogy akkor, ha a jogelődöt a perből nem bocsátják el, a jogutód a perben a jogelőd pertársaként vesz részt.

1.2.6.3. Tartozásátvállalás, teljesítéselvállalás, tartozáselvállalás

Társasági jogi perekben az engedményezésnél is ritkábban fordul elő a tartozásátvállalás miatti alanyváltozás, erre is elszámolási vitákban van elvileg lehetőség, hiszen a társasági jogi perek legtöbbjében a jogszabály konkrétan és kógensen megszabja az alperes személyét az eljárásban.
Míg az engedményezés és a jogátruházás a jogosulti pozícióban eredményez jogutódlást, a tartozásátvállalás a kötelezetti pozícióban vezet alanyváltozáshoz.
A tartozásátvállalásra az engedményezéssel kapcsolatos perjogi teendők vonatkoznak, értelemszerűen azonban - mivel itt az alperesi pozícióban történik alanycsere - a felperest igen érzékenyen érinti az alperes kiléte, az, hogy az eredeti adósa helyett jelentkező új kötelezett személye elegendő biztosítékot jelent-e a kielégítés tekintetében. A Ptk. 6:203-6:204. § a régi Ptk. szabályait modernizálta, ami nem változtat azon a tényen, hogy a tartozásátvállalás kizárólag a három érintett fél közreműködésével, konszenzusával lehetséges. Ha a tartozásátvállalás a per folyamán következik be, a Pp. 48. § szerint meghozandó és az alperes személyében a jogutódlást megállapító, a Pp.
- 49/50 -
56. § alapján külön fellebbezhető végzést kell hozni. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy az alperesi jogutód önkéntes perbelépéséhez mindkét fél hozzájárulása szükséges, ha a jogutódlás oka tartozásátvállalás, a jogelőd (eredeti) alperest pedig kérelmére, az ellenfél hozzájárulásával a perből el kell bocsátani.
A Ptk. szabályozza a teljesítéselvállalás (6:205. §) és a tartozáselvállalás (6:206. §) jogintézményét. A Ptk.-ban szabályozott teljesítésátvállalás nem valódi tartozásátvállalás, hanem a régi kötelezett és az átvállaló - a jogosult hozzájárulása nélkül kötött - szerződése, amelyben az átvállaló arra vállal kötelezettséget, hogy esedékességkor a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló tartozását az átvállaló fogja teljesíteni, vagy a kötelezettet olyan helyzetbe fogja hozni, hogy az lejáratkor teljesíthessen. Ebben az esetben nincs szó jogutódlásról, nem lehet ilyen rendelkezést hozni.
A Ptk. új jogintézményként tartozáselvállalás cím alatt szabályozza azt az esetet, amikor a régi adós szabadulása nélkül új adós jelenik meg a kötelemben. A tartozáselvállalás rokon a teljesítésátvállalással abban a tekintetben, hogy nem következik be alanycsere a kötelemben: a régi adós nem szabadul a kötelezettsége alól. A két intézmény között a legfőbb különbség az, hogy tartozáselvállalás esetén az átvállaló és a hitelező közvetlen jogviszonyba kerülnek egymással, a hitelező az eredeti kötelezett mellett az átvállalótól is jogosult követelni a tartozás teljesítését, a tartozáselvállalás eredményeként tehát egyetemleges kötelezetti pozíció jön létre (6:29. §). Folyamatban lévő perekben legfeljebb arra kerülhet sor, hogy a jogosult az átvállalót is perbe vonja, jogutódlás azonban nem történik.

1.2.6.4. A fél halála, megszűnése

A Pp. 119. § (1) bekezdés a) pont értelmében az eljárás félbeszakad, ha valamelyik fél meghal vagy megszűnik a jogutód perbelépéséig vagy perbevonásáig, kivéve, ha a jogviszony természete miatt a jogutódlás kizárt. A Pp. a félbeszakadás kezdő időpontját és a megszűnésének időpontját az esetkörre visszautaló szabállyal szabályozza, a félbeszakadás kezdő és annak megszűnésének időpontját is tartalmazó végzésben kell rendelkeznie a bíróságnak. A félbeszakadás kezdő időpontját megállapító határozat tekintetében külön fellebbezésnek van helye. A bíróság azonban nincs kötve a határozatához, azt maga is megváltoztathatja. Ki kell hangsúlyozni, hogy a félbeszakadás az esemény bekövetkezésekor objektíve, a törvény erejénél fogva megtörténik, a bíróság végzésében csak megállapítja annak bekövetkeztét és kezdő időpontját.
Kérdés, hogy a kizárási perben mi lesz az eljárás sorsa, ha a kizárandó tag a perindítást követően meghal. Véleményünk szerint a tagkizárás olyan konkrét személyhez fűződő igény, amelyben jogutódlás nem képzelhető el, ezért az ilyen perben nem félbeszakadás megállapításának, hanem a Pp. 240. § (1) bekezdés f) pont alapján permegszüntetésnek van helye.
A kft. természetes személy tagjának tagsági viszonya is megszűnik a tag halálával, noha ezt a Gt. kifejezett rendelkezéssel nem mondta ki, azonban a Ptk. vonatkozó szabályaiból kitűnt, hogy a természetes személy halálával vagyonjogi jogviszonyokban jogképességét elveszti. A Ptk. 3:170. § (1) bekezdése értelmében a tag halála esetén
- 50/51 -
örököse, a jogi személy tag átalakulása, egyesülése, szétválása vagy jogszabály alapján az üzletrésze tekintetében bekövetkezett jogutódlása esetén a jogutód - az örökösi minőség vagy a jogutódlás igazolása mellett - kérheti az ügyvezetőtől a tagjegyzékbe való bejegyzését. A (2) szerint az ügyvezető megtagadhatja az örökös vagy a jogutód bejegyzését, ha a társasági szerződés által erre feljogosított személyek a társasági szerződésben meghatározott feltételek szerint az üzletrész magukhoz váltásáról az örökös vagy a jogutód bejegyzési kérelmének hatályossá válásától számított harmincnapos, jogvesztő határidőn belül nyilatkoznak, és az üzletrész forgalmi értékét az örökösnek vagy a jogutódnak kifizetik. Semmis a társasági szerződés olyan rendelkezése, amely harminc napnál hosszabb határidőt állapít meg.
Miután a kizárási keresetben előterjesztett igény értelmében azt kérik a bíróságtól, hogy a tag személyében rejlő ok - az általa tanúsított magatartás - miatt a társaságból való kizárásával a tagi viszony megszüntetését biztosítsa, s ez az igény a tag halála révén természetes úton beteljesedett, a halál ténye okafogyottá teszi a kizárási pert.
Igaz, hogy a tag jogutódaként (ha az üzletrész átszállását a társasági szerződés nem zárja ki) örököse taggá válik, ez azonban nem jelent egyúttal a kizárási perben is jogutódlást. A kizárási perben csakis a meghalt taggal szembeni kizárási pert kezdeményező társasági határozatról, a keresetben megjelölt indokok és tényállás alapján dönthet a bíróság. Ha az örökössel szemben is kizárási pert kívánnak kezdeményezni, akkor vele szemben az ő saját személyében rejlő okra hivatkozással a társaságnak új kizárás kezdeményezését kell elhatároznia, és ennek alapján új pert indítania. Emiatt a kizárási perben az alperes halála esetén alanyváltozás nem lehetséges, ha az üzletrész átszállását a társasági szerződés nem tiltja, s még kevésbé akkor, ha az üzletrész átszállását a társasági szerződés kizárja.

1.2.6.5. A tag jogutódlás melletti megszűnése

A jogutódlás melletti megszűnést átalakulásnak nevezzük. A társasági jogi pereknél igen gyakori jelenség, hogy a gazdálkodó szervezet tag más cégformába átalakul, ezáltal személyében változás következik be. A gazdasági társaságok egymás közti átalakulását korábban a Gt. VI. fejezete, jelenleg a Ptk. XXI. fejezete szabályozza. Megemlítendő azonban, hogy a többszintű szabályozásnak megfelelően a jogi személy átalakulásának szabályrendszerét a Ptk. XIII. fejezete tartalmazza, ezért külön ismertetjük a szabályokat.

1.2.6.5.1. A jogi személy átalakulása

A Ptk. említett XIII. fejezete rendezi a jogi személyek átalakulásának, egyesülésének és szétválásának azokat a kérdéseit, amelyek minden jogi személy típusnál azonos módon vetődnek fel. Ez nem jelenti azt, hogy a szabályozás általánosságban megengedné minden jogi személy számára bármilyen irányban a státusváltozást. Arról, hogy egyes jogi személy típusok milyen más jogi személlyé alakulhatnak át, illetve milyen jogi személyekkel vagy milyen jogi személyekké való szétválásuk lehetséges, az adott típusra vonatkozó szabályoknak kell rendelkezniük. Az általános szabályok
- 51/52 -
akkor kerülnek alkalmazásra, ha valamely jogi személy - a rá vonatkozó szabályok figyelembevételével - átalakulást, egyesülést vagy szétválást határoz el.
A Ptk. az eddig használt terminológiától eltérően az átalakulást nem a típusváltás, egyesülés és szétválás gyűjtőfogalmaként használja, hanem átalakulás alatt kizárólag a jogi személy típusának megváltoztatását érti, amely úgy megy végbe, hogy az átalakuló jogi személy megszűnik, és általános jogutódjaként létrejön egy új típusú jogi személy. A legegyszerűbb esetben a jogutód jogi személynek ugyanazok a tagjai lesznek, mint a jogelődnek, és a vagyona is megegyezik a jogelődével, ez azonban nem szükségszerű, mert az átalakulás során mind a tagság, mind a vagyon változhat, akár negatív, akár pozitív irányban.
Az átalakulás egyben új jogi személy létrejöttét is jelenti, a 3:39. § (2) bekezdése az átalakulásra az alapítás szabályait is alkalmazni rendeli, mégpedig azon jogi személy alapítási szabályait, amelyik típusba a jogutód társaság tartozik. Ha például a jogutód jogi személyre vonatkozóan a jogszabályok előírják a jegyzett tőke minimális összegét, akkor az átalakulás csak azzal a feltétellel lehetséges, hogy a jogi személy rendelkezik az előírt mértékű vagyonnal.

1.2.6.5.2. A gazdasági társaság átalakulása

A témánk szempontjából kiemelt fontosságú a gazdasági társaságok átalakulása, amely többé nem gyűjtőfogalom, kizárólag a cégformaváltást jelenti (például egy betéti társaság kft.-vé alakul át); az egyesülés, amely szerint két vagy több gazdasági társaság fúziójából egyetlen közös jogutód keletkezik, és a szétválás, amelynél a kiinduló cégből két vagy több új társaság jön létre, önálló kategória lett.
A Ptk. 3:133. § (1) bekezdése értelmében gazdasági társaság más társasági formába tartozó gazdasági társasággá, egyesüléssé és szövetkezetté alakulhat át. Ezzel a szabállyal a Ptk. a gazdasági társaságok átalakulását csak úgy engedi meg, hogy az átalakulással létrejövő jogi személy is elsősorban gazdasági tevékenység folytatására rendelt szervezet legyen. Gazdasági társaság tehát nem alakulhat át olyan jogi személlyé, amely elsődlegesen gazdasági tevékenységet nem végezhet; így nem alakítható át például egyesületté vagy alapítvánnyá.
A 3:133. § (2) bekezdése mondja ki, ha egymást követő két üzleti évben a társaság saját tőkéje nem éri el az adott társasági formára kötelezően előírt jegyzett tőkét, és a tagok a második év beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak, e határidő lejártát követő hatvan napon belül a gazdasági társaság köteles elhatározni átalakulását. Átalakulás helyett a gazdasági társaság a jogutód nélküli megszűnést vagy az egyesülést is választhatja. Ez a szabály az átalakulás kötelező esete, amelynek célja a jegyzett tőke védelme, vagyis az, hogy egy gazdasági társaság ne működhessen tartósan az adott társasági típusra jogszabály által előírt kötelező tőkeminimumot el nem érő saját tőkével, mert a társaság vagyonának ilyen mértékű tartós csökkenése a hitelezői érdekeket veszélyezteti. A szabály a gazdasági társaságok általános rendelkezései között került elhelyezésre ugyan, mégis csak az olyan típusú társaságokat érinti, ahol van jogszabályban
- 52/53 -
rögzített minimuma a jegyzett tőkének, azaz a korlátolt felelősségű társaságnál és a részvénytársaságnál.
Gazdasági társaság más gazdasági társasággal, valamint szövetkezettel és egyesüléssel egyesülhet.
A közkereseti társaság betéti társasággá és a betéti társaság közkereseti társasággá a gazdasági társaságok átalakulására vonatkozó szabályok alkalmazása nélkül, társasági szerződése módosításával alakulhat át [3:153. § (1) bek.].
Részvénytársaság esetén a Ptk. XXXVIII. Fejezete rendelkezik az átalakulás, egyesülés, szétválás speciális szabályairól (3:118-3:321. §).
Szövetkezet esetében a Ptk. a szövetkezetek korlátolt felelősségű társasággá vagy zártkörűen alapított részvénytársasággá való átalakulását engedi meg, más jogi személlyé a szövetkezet nem alakulhat át. Az átalakulás, egyesülés vagy szétválás kezdeményezését a Ptk. nem korlátlanul engedi meg: ilyen kezdeményezéssel vagy az igazgatóság, vagy a tagság legalább tíz százalékát kitevő kisebbség élhet. Ilyen módon elejét lehet venni a megalapozatlan kezdeményezéseknek [3:366. § (1)-(4) bekezdése].
A gazdasági társaságok átalakulásának számviteli, eljárási és a Ptk. előírásait tovább részletező szabályait az egyes jogi személyek átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról szóló 2013. évi CLXXVI. törvény (Át.) tartalmazza.

1.2.6.5.3. A társaságiforma-váltás

Az egyszerű cégformaváltást jelentő átalakulás általános jogutódlással járó megszűnést jelent, azaz a jogelőd társaság cégjegyzékből való törlésével azonos időpontban bejegyzik "kvázi új" cégként az átalakulással keletkező jogutód társaságot. Az átalakulással történő megszűnés és keletkezés mindkét cég (az átalakulást elhatározó és a létrejövő) cégjegyzékéből kitűnik, mivel a jogelőd törlésénél a jogutódra (nevét és cégjegyzékszámát feltüntetve) utalni kell, azaz a törölt jogelőd cégmásolatának 22. rovatában a jogutód adatai megjelennek. A jogutód bejegyzése szintén a jogelődre utalással történhet, azaz a jogutód cégjegyzékének 16. rovatában a jogelőd neve és cégjegyzékszáma olvasható. E két cégjegyzéki adatot figyelve a cégmásolatból (cégkivonatból) megállapítható, ha egy bejegyzett cég jogutódlás mellett szűnt meg, illetve keletkezett.
Az átalakulás bejegyzése ex nunc hatállyal történik, az előtársasági működés ilyenkor tilos. Az átalakulással létrejövő gazdasági társaság az átalakulással megszűnő társaságnak jogutóda. A jogutódot illetik meg a jogelőd jogai, és terhelik a jogelőd kötelezettségei (munkajogi értelemben is), és a jogelőd hatósági engedélyeinek jogosultja is az átalakulással keletkező társaság lesz. (Más kérdés, hogy amennyiben az engedélyre jogosultság feltételeinek a jogutód már nem felel meg [például előírt cégforma esetén, vagy vagyoni minimumelvárásoknak nem tud eleget tenni], akkor az engedélyre való jogosultsága az átalakulással megszűnik. Ettől eltekintve azonban a jogutódlás minden más vonatkozásban teljes.)
A társaságiforma-váltás a fél személyében bekövetkezett alanyváltozást jelent, ezért a Pp. már ismertetett szabályai alapján a jogutódlást és a változást a felek személyében perben végzéssel meg kell állapítani, ennek elmaradása lényeges eljárási szabályértés.
- 53/54 -

1.2.6.5.4. Egyesülés

Egyesülés esetén a jogi személy más jogi személyekkel összeolvadás vagy beolvadás útján egyesülhet. Összeolvadásnál az összeolvadó jogi személyek megszűnnek, és új jogi személy jön létre általános jogutódlás mellett. Beolvadásnál a beolvadó jogi személy szűnik meg, általános jogutódja az egyesülésben részt vevő másik jogi személy [Ptk. 3:44. § (1) bekezdése].
Beolvadásnál is lehetséges, hogy egyszerre több beolvadó társaság olvadjon be az átvevő társaságba. Különböző társasági formában működő társaságok egyesülhetnek, olvadhatnak be, de az átvevő társaság társasági formája nem változhat.
A Ptk. szabályaiból látható, hogy az egyesülésnek két alfaja van, a beolvadás és az összeolvadás. Beolvadásnál a beolvadó társaság(ok) egy másik, úgynevezett "átvevő" társaságba fuzionálnak úgy, hogy a beolvadó társaság megszűnik, és az őt befogadó "átvevő" társaság a beolvadással többnyire együtt járó személyi és vagyoni bővüléssel megváltozott minőségben folytatja tevékenységét. A beolvadás cégbejegyzése ex nunc hatállyal, valamennyi érintett cégnél egy időben történik. A beolvadással megszűnő cég (cégek) cégjegyzékében szintén (lásd az előző pontot) feltüntetik a jogutód (átvevő) társaság nevét és cégjegyzékszámát, és az átvevő társaság változásbejegyzésének konstans része a beolvadó (jogelőd) társaságok neve és cégjegyzékszáma.
Az összeolvadás úgy történik, hogy az összeolvadó cégek mindegyike megszűnik (a jogutódra hivatkozással törlik e cégeket), és belőlük egyetlen "kvázi új" társaság jön létre, amely az előbbieknek jogutóda, és cégjegyzékében szerepeltetni kell azon jogelődök nevét és cégjegyzékszámát, amelyekből keletkezett.
Az egyesülés valamennyi esetkörére igaz, hogy a beolvadással módosult átvevő társaság, illetve az összeolvadással létrejött jogutód a beolvadásban, illetve összeolvadásban részes társaságoknak jogutóda éppúgy, amint azt a társaságiforma-váltásnál az 1.2.5.6.1. pontban leírtuk, és ennek megfelelően - ha ez peres eljárás alatt következik be - végzésben meg is kell állapítani a jogutódlást és az alanyváltozást.

1.2.6.5.5. Szétválás

A jogi személy különválás vagy kiválás útján több jogi személlyé szétválhat. Különválás esetén a jogi személy megszűnik, és vagyona a különválással létrejövő több jogi személyre mint jogutódra száll át. Kiválás esetén a jogi személy fennmarad, és vagyonának egy része a kiválással létrejövő jogi személyre mint jogutódra száll át. A jogi személy kiválással vagy különválással úgy is szétválhat, hogy
a) a kiváló tag a jogi személy vagyonának egy részével már működő jogi személyhez mint jogutódhoz csatlakozik (beolvadásos kiválás);
b) a különváló tagok a jogi személy vagyonának rájuk eső részével különböző, már működő jogi személyekhez mint jogutódokhoz csatlakoznak (beolvadásos különválás) [Ptk. 3:45. § (1)-(2) bekezdése].
A szétválás folyamata az egyesülésnek éppen a fordítottja: egyetlen társaságból két vagy több, akár különböző társasági formájú jogutód keletkezik. Ennek is két alfaja van: a kiválás és a különválás.
- 54/55 -
Kiválásnál a kiinduló (jogelőd) társaság tagjainak egy része a cégvagyon egy részével megválik az eredeti társaságtól. Ez a jogelőd megváltozott feltételek mellett továbbműködik (cégjegyzékében a kiválással bekövetkezett egyéb változások mellett a kiválással keletkezett cég nevét és cégjegyzékszámát is be kell jegyezni). A kiválással keletkező társaságot "kvázi új" cégként jegyzi be a cégbíróság, de cégjegyzékében a kiinduló (jogelőd) társaság nevét és cégjegyzékszámát feltünteti. (Kiválásnál természetesen sor kerülhet arra is, hogy nem egy, hanem több "kvázi új" társaság keletkezik az eredeti formában továbbműködő társaság mellett.)
A Ptk. 3:45. § (2) bekezdése értelmében kiválásra sor kerülhet úgy is, hogy a "kiinduló" társaságtól megváló tag (tagok) a társasági vagyon egy részével más, már működő társasághoz mint átvevő társasághoz csatlakoznak, ilyenkor tehát a beolvadás és a kiválás előírásai együttesen alkalmazandók.
Különválásnál (amely az összeolvadás ellentettje) a kiinduló (jogelőd) cég megszűnésével egyidejűleg két vagy több "kvázi új" jogutód cég keletkezik. A jogutódok cégjegyzékébe a jogelőd nevét és cégjegyzékszámát be kell jegyezni, a különválással, annak folytán törölt jogelőd cégjegyzékében pedig valamennyi jogutód nevét és cégjegyzékszámát fel kell tüntetni.
A szétválás minden esetkörében nehézséget jelenthet a jogutódlás tisztázása. A Ptk. 3:46. § szabályozza a szétváló jogi személy jogait és kötelezettségeit, kimondva, hogy a szétváló jogi személy jogutódjai - ideértve kiválás esetén a megmaradó jogi személyt is - a szétváló jogi személynek a szétválás előtt keletkezett kötelezettségeiért a szétválási terv rendelkezései szerint kötelesek helytállni. Ha az adott kötelezettséget a szétválási tervben nevesített jogutód nem teljesíti, azért valamennyi jogutód egyetemlegesen köteles helytállni. Ha egy kötelezettségről a szétválási tervben nem rendelkeznek, azért a jogutódok egyetemlegesen kötelesek helytállni. A szétváló jogi személy vagyonmegosztás előtt szerzett jogainak érvényesítésére a szétválás után az a jogutód jogosult, amelynek az adott jogot a szétválási terv juttatta. Ha valamely jogról a szétválási tervben nem rendelkeztek, az a jogutódokat a vagyonmegosztás arányában illeti meg.
Az egyes konkrét jogviszonyok tekintetében a szétválási terv tartalmazhat eligazítást arra nézve, hogy az adott jogosultság, vagy kötelezettség vonatkozásában melyik jogutód társaság bír legitimációval, illetve kivel szemben lehet az igényt érvényesíteni
(A vagyonmegosztás arányának a szétválási tervből, szerződésből, illetve a szétválásról a Cégközlönyben két ízben is megjelentetett hirdetmény szövegéből ki kell derülnie.)
Az ismertetett szabályokból leszűrhető, hogy a szétválás esetén a jogutód személyének megállapítása nem egyszerű. Amennyiben valamely peres eljárás alatt, félként érdekelt személynél következik be az alanyváltozás, nem maradhat el a jogutódlás tényének és a jogutód személyének a Pp. szabályai alapján történő vizsgálata és megállapítása az előbbiekben már ismertetett elvek szerint.
- 55/56 -

1.2.6.6. Alanyváltozás végrehajtási szakban

Megjegyzendő egyébként a jogutód melletti megszűnés kapcsán, hogy nem ritkán előfordul az is, hogy a fél személyében bekövetkező változás a peres eljárás jogerős befejezte után, a végrehajtási szakban következik be. Ilyenkor, ha a végrehajtást kérő vagy az adós személyében változás állt be, a végrehajtható okirat kiállítása előtt a kiállításra jogosult bíróság (hatóság), ha pedig a változás a végrehajtható okirat kiállítása után derült ki, a végrehajtást foganatosító bíróság a jogutódlás kérdésében - szükség esetén a felek és a jogutódok meghallgatása és bizonyítás után - végzéssel (határozattal) dönt. Amennyiben ez (nemperes eljárásként) jogerősen megtörtént, az így megállapított személlyel (személyekkel) szemben folyik tovább a végrehajtás (Vht. 39. §).
A Szegedi Ítélőtábla a BDT 2008.1752. szám alatt közzétett döntésében rámutatott, hogy amennyiben a felszámoló a zárómérlegben szereplő, jogerős határozaton alapuló, be nem hajtott követelést a hitelezőre engedményezi, a hitelező mint végrehajtást kérő által ezen összegre kért végrehajtási lap kiállítása nem tagadható meg. A bíróságnak ilyenkor a jogutódlást meg kell állapítania, és a végrehajtási kérelem egyéb jogszabályi feltételeit kell vizsgálnia.

1.2.7. A megszűnt társaság maradványvagyona és fennmaradt kötelezettségei

A Ctv. 94. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, ha a cég nem fizetésképtelen, és a cégre vonatkozó jogszabály eltérő rendelkezést nem tartalmaz, végelszámolásnak van helye. E rendelkezés azt jelenti, hogy a felszámolás elrendelésének és a kényszertörlési eljárásnak (Ctv. 116-118. §) eseteit kivéve végelszámolást kell lefolytatni. A végelszámolás, amelynek részletes szabályait a Ctv. VIII. fejezete adja meg, arra szolgál, hogy a jogutód nélkül megszűnni kívánó cég tartozásait rendezze, kinnlevőségeit behajtsa, vagyontárgyainak további sorsát rendezze, mégpedig úgy, hogy a teljes körben számba vett tiszta maradványvagyonát a tulajdonosok között, az általuk kötött vagyonmegosztási megállapodás alapján felossza. Az eljárást a végelszámolónak választott, a vezető tisztségviselőkkel egy tekintet alá eső személy végzi, aki jogszerű eljárásáért felelősséggel tartozik.
Ha a végelszámolást befejezte, vagyonfelosztási javaslatát, a zárómérleget és a zárójelentést elkészítette és ezt a társaság legfőbb szerve elé terjesztette, e fórum előtt születik meg a végső döntés, amely a megszűnő cég vagyonának sorsát végképp rendezi. E megállapodás a legfőbb szerv ülésén részt vevő tagok alkufolyamatának eredménye, végeredményben az általuk a záródokumentumok ismeretében kötött egyezséget tartalmazza. A végelszámolás befejeztével kérhető a cég cégjegyzékből való törlése, és ezzel az valóban jogutód nélkül megszűnik. A végelszámolási eljárás című könyv (Gál-Kiss-Ujvári: A végelszámolás. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2001. 187-188. o.) szerint "[...] A jogutód nélküli megszűnés azonban a törölt cég személyiségének folytatás nélküli megsemmisülését jelenti, de nem jár együtt azzal,
- 56/57 -
hogy azok a jogviszonyok, melyeknek részese volt, hasonlóképpen elenyésszenek. A végelszámolás lényege éppen az, hogy a megszűnő cég jogviszonyait számba vegyék, azokat, melyek végleg lezárhatóak, lezárják, azoknál pedig, ahol erre valamilyen okból nincs mód, megszervezzék a jogfolytonosságot. Ez történik a vagyonfelosztásnál akkor, ha egyes - a cég vonatkozásában fennálló - jogviszonyban tartozásátvállalás vagy engedményezés következik be, a cég bizonyos követeléseit faktorálják, a jogokkal vagy követelésekkel érintett vagyontárgyakat értékesítik, vagy a tagok között e jogokkal illetve követelésekkel együtt felosztják. Ezekben a vagyonfelosztási ügyletekben mindig meghatározandó, hogy az adott jogügyletben a megszűnő cég utóda ki lesz, ugyanis a megszűnést követően az adott jogviszonyban ő lép a cég helyére. Erre tekintettel megállapítható, hogy a jogutód nélküli megszűnés valójában csak a cég személyiségére vonatkozik, a vele kapcsolatos jogviszonyok legtöbbjében a jogutódlás - az alanycsere - fennáll. Éppen ezért olyan fontos a jól kidolgozott vagyonfelosztási megállapodás (határozat), mivel ez adja az alapdokumentációt ahhoz, hogy a cég jogviszonyaiban, pereiben a személyváltozás igazolható legyen."
A fentiekből következik, hogy a cég törlése nem okvetlenül jár együtt a per megszüntetésével, ha ugyanis a végelszámolás során - vagyis a jogalany megszűnése előtt - kötött megállapodás értelmében a perbevitt követelést a tagra engedményezték, vagy a vagyonfelosztási egyezség értelmében a tag a végelszámoló társaság kötelezettségét - az arra előírt szabályok szerint - átvállalta, a permegszüntetés helyett a perbeli alanyváltozás jogkövetkezményei alkalmazandók.
Hasonló helyzet előállhat a cég fizetésképtelensége folytán indult felszámolási eljárásban is. A Cstv. 52. § (5) bekezdése tartalmazza azt a szabályt, ha a felszámolási zárómérlegben szereplő be nem hajtott követelések tekintetében a hitelezői követelések erejéig engedményezésnek van helye azzal, hogy az ilyen követelésre a Ptk. 6:201. §-a az irányadó. A Cstv. 56. § (2) bekezdése is olyan rendelkezést tartalmaz, amely alapján jogutódlás következik be. Ha a felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat elkészítésére a felszámolás kezdetétől számított két év eltelte miatt került sor, és a zárómérlegben szereplő, be nem hajtott követelések jogi sorsa az 52. § (5) bekezdése folytán nem rendeződött, a bíróság a be nem hajtott követeléseket és az értékesítetlen vagyontárgyakat a hitelezők között - követelésük erejéig - az 57. §-ban foglalt kielégítési sorrend figyelembevételével felosztja. A Cstv. itt nem hivatkozik a Ptk. 6:201. §-ában foglaltakra, de valójában itt kerül sor bírósági határozaton alapuló követelésátszállásra. A Ptk. 6:201. § értelmében, ha a követelés jogszabály rendelkezése alapján száll át másra, az engedményezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben az engedményező helytállási kötelezettsége akkor marad fenn, ha ezt kifejezett rendelkezés írja elő.
Az engedményes a már folyamatban lévő peres eljárásban a megszűnt cég jogutódjaként érvényesítheti igényét. A perben a jogutódlást és az alanycserét ilyenkor is meg kell állapítani. A Kúria a BH 2014.186. számú döntésében kiemelte, hogy ha a hitelező a felszámolási eljárás befejezésekor az adós vagyonából követelést kap hitelezői igénye részbeni vagy teljes kielégítéseként, a kötelezettel szemben indított eljárásban
- 57/58 -
nem hitelezői igényt érvényesít, hanem az adós helyébe lépve követeli a kötelezettség teljesítését.
Előfordulhat, hogy az adós vagyona felszámolás esetén meghaladja a hitelezői követeléseket. Erre az esetre mondja ki a Cstv. 56. § (4) bekezdése, hogy az összes hitelezői igényt meghaladó be nem hajtott követelések felosztására a Cstv. 61. §-ban foglaltak az irányadók. Ebben az esetben a tulajdonosok kerülnek jogutódi helyzetbe, s esetükben is érvényesülnek a Pp.-nek a jogutódlás megállapítására vonatkozó szabályai.
Előfordul azonban mind a végelszámolás, mint a felszámolás során, hogy valamely jogosítványt, vagyontárgyat követelést vagy éppen tartozást "kifelejtenek" a likvidációs folyamatból, és a cég törlése anélkül történik meg, hogy ezek jogi sorsát rendezték volna. Arra is van példa, hogy a törölt cég aktívája vagy passzívája csak a cég törlése után válik ismertté, amikorra a cég a törlés folytán jogképességét már elvesztette.
Mindennek lehetősége fokozottan fennáll a fantommá lett cégek megszüntetési eljárása (Ctv. 89-90. §) révén, miután ilyenkor mindig olyan cégekről van szó, amelyek székhelyükön, telephelyükön, fióktelepükön nem lelhetők fel, tagjaikkal, képviselőikkel nem vehető fel a kapcsolat, mert ismeretlen helyen tartózkodnak. Az ilyen cég könyvviteli nyilvántartása, cégiratai is fellelhetetlenek. E cégeknek jellemzően szinte mindig marad kifizetetlen adósságuk, s gyakran gazdátlanná váló vagyontárgyuk is. Ezen vagyontárgyak jogi sorsát hivatott rendezni (ha nem is teljeskörűen) a Ctv. IX. fejezetében szabályozott vagyonrendezési eljárás.

1.2.7.1. A vagyonrendezési eljárás

1.2.7.1.1. A vagyonrendezési eljárás általános kérdései

Vagyonrendezési eljárást lehet - kérelemre vagy hivatalból - lefolytatni, ha a cég megszüntetési eljárást (felszámolást, végelszámolást vagy kényszertörlést) követő jogutód nélküli törlése után olyan vagyontárgy kerül elő, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa. Vagyonrendezési eljárásnak van helye abban az esetben is, ha a korlátolt felelősségű társaságban üzletrésszel rendelkező tag jogutód nélkül úgy szűnt meg, hogy üzletrészéről nem rendelkeztek. Az eljárást a törölt cég volt hitelezője, volt tagja (részvényese), illetve az kérheti, akinek az eljárás lefolytatásához jogi érdeke fűződik, mivel az általa megjelölt vagyontárgyra vonatkozóan követelése áll fenn [Ctv. 119. § (1) és (4) bekezdése].
Az eljárást - amely speciális polgári nemperes eljárás - a törölt cég utolsó bejegyzett székhelye szerint illetékes megyei bíróságnál lehet kezdeményezni, és a fenti körülményekre vonatkozó (a törölt cég, a vagyontárgy azonosításához szükséges) adatok megjelölésén túl csatolni kell a kérelemhez mindazon okiratokat is, amelyekkel a vagyontárgy létét, tulajdoni helyzetének rendezetlenségét, illetve a kérelmező követelésének fennállását kívánja igazolni a kérelmező [Ctv. 119. § (4) bekezdése].

1.2.7.1.2. A vagyonrendezési eljárás tárgya

Az 1997-es Ctv. 2004. január 1-jétől hatályban volt 58/C. § (1) bekezdése szerint vagyonrendezési eljárást kellett lefolytatni, ha a cég jogutód nélküli törlését követően
- 58/59 -
olyan vagyon került elő, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa. A hatályos szabályozás - a "vagyon" helyett a "vagyontárgy" kifejezést használja, ezzel szűkítette a "vagyon" körét, de a "vagyontárgy" fogalommeghatározását a törvény nem tartalmazza. A gyakorlatban jelentős vita alakult ki abban a kérdésben, hogy utólag előkerült követelés esetében alkalmazhatók-e a vagyon rendezés szabályai. A vagyon fogalmára vonatkozóan a kialakult bírói gyakorlat a Ptk., a Cstv. és az Szvt. rendelkezései alapján vont következtetést.
A Szegedi Ítélőtábla a BDT 2009/5/92. szám alatt közzétett eseti döntésében kifejtette, hogy a vagyon szélesebb körű fogalom, mint a tulajdon; a vagyon aktív oldalához tartozik mindaz, ami tulajdonjog tárgya lehet, de ezen túlmenően a vagyoni értékű jogok és követelések is, míg a vagyon passzív oldalához tartoznak a vagyontárgyak terhei és a tartozások. A vagyontárgy ugyancsak tágabb értelmű, mint a dolog; a vagyon aktív elemeinek megjelölése a vagyontárgy elnevezés. Mindebből következően a törölt cég vagyonához tartozó mindazon vagyoni elemek, amelyeknek átadása felszámolási vagy végelszámolási eljárás keretében nem történt meg, csak vagyonrendezési eljárás keretében adható át. A vagyontárgy szűkebb értelmezése azt eredményezné, hogy a törölt cég vagyonához tartozott, utóbb előkerülő nem dolog tulajdonjogában megtestesülő vagyoni jogosultság nem lenne érvényesíthető. A Ctv. szerinti vagyonrendezési eljárás ezért a megszűnt cég vagyonához tartozó pénzkövetelésre is lefolytatható.
A Szegedi Ítélőtábla a Vpkf.III.30.156/2016/2. számú döntésében a fenti okfejtést elfogadva kifejtette, hogy a vagyonrendezési eljárásban nem kerülhet sor a törölt cég követeléseinek elbírálására, ezért csak az igazoltan fennálló követelések tekintetében van helye a vagyonrendezési eljárás elrendelésének. A követelés fennállta bizonyítható jogerős bírósági határozattal, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozattal. A vagyonrendezési eljárás nem helyettesíti a kötelmi (vagy más esetben a tulajdoni) pert, és figyelemmel kell lenni arra is, hogy a vagyonrendezés tartamára a törölt cég még időlegesen sem éled fel (Fővárosi Ítélőtábla 15.Vpkf.45.584/2011/4., 15.Vpkf.45.753/2011/3.), azaz nem nyeri vissza jogképességét, ezért a régi Pp. 48. §-a szerint perindításra sem jogosult.
Más bíróságok azonban nem látnak lehetőséget arra, hogy követelés tekintetében vagyonrendezési eljárást lehessen lefolytatni. A Fővárosi Ítélőtábla a 15.Vpkf.43.913/2010/5. számú döntésében kifejtette, hogy a Ctv. 119. §-ának (1) bekezdése értelmében nem képezheti vagyonrendezési eljárás tárgyát olyan követelés, amely a törölt céget jogalanyiságának megszűnése előtt illette meg. A 2006. évi V. törvény 119. §-ának (1) bekezdése kifejezetten olyan vagyontárgyról rendelkezik, amelynek a törölt cég tulajdonosa volt; a törvényjavaslat 119. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint is az eljárás tárgyát képező vagyonnak a törölt cég tulajdonában kell állnia. Nem indítható vagyonrendezési eljárás olyan vagyon vonatkozásában, amelyre a törölt cégnek valamilyen más jogcímen áll fenn igénye, akkor sem, ha annak jelentős vagyoni értéke van. A törvényjavaslat indokolása fontos változásként hangsúlyozza, hogy a korábbi szabályozáshoz képest a törvény immár kifejezetten a cég tulajdonában álló
- 59/60 -
vagyontárgy előkerülése esetén ad lehetőséget a vagyonrendezési eljárásra: a törölt céget korábban megillető követelése nem ad tehát okot az eljárás megindítására. A szabályozás célja ugyanis éppen az, hogy a ténylegesen fellelhető, esetleg a közhiteles nyilvántartásban már félrevezető módon szereplő vagyontárgyak tulajdoni helyzetét rendezze a bíróság segítségével. A Legfelsőbb Bíróság a Gfv.XI.30.061/2008/4. számú végzésében kimondta: kötelmi jellegű követelés nem lehet tulajdonjog tárgya, ekként nem minősül olyan vagyontárgynak, amelyre a vagyonrendezési eljárás lefolytatható (Fővárosi Ítélőtábla 15.Vpkf.43.104/2007/3).
A Fővárosi Ítélőtábla a 15.Vpkf.44.843/2011/6. számú döntésében helybenhagyva az elsőfokú határozatot kifejtette, hogy a cégjegyzékből törölt kft. orosz vevőivel szembeni, az orosz állam által mintegy 23 170 000 USD összegben elismert tartozása nem szolgálhat alapul vagyonrendezési eljárás megindításához, a törölt céget jogalanyiságának megszűnése előtt megillető követelésre nem folytatható le vagyonrendezési eljárás.
A Debreceni Ítélőtábla a Vpkf.III.30.158/2011/4. számú döntésében hangsúlyozta, hogy a Szegedi Ítélőtábla Vpkf.I.30.027/2008. számú határozatában kifejtettekkel szemben a Fővárosi Ítélőtábla több határozatában (pl. 15.Vpkf.43.104/2007/3. szám) képviselt, a Ctv. 119. §-ával és annak törvényi indokolásával összhangban lévő álláspontot elfogadva a vagyonrendezési eljárás iránti kérelmet elutasította. A Cstv. 3. § (1) bekezdésének e) pontja szerint ugyanis vagyon mindaz, amit az Szvt. befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít. A Cstv. "vagyon"-t meghatározó szabályának alkalmazására törvényi felhatalmazás hiányában a vagyonrendezési eljárásban nem kerülhet sor. A 2003. évi XLIX. törvény 30. §-ához, valamint a Ctv. 119. §-ához fűzött miniszteri indokolásból az következik, hogy sem a régi, sem az új szabályozás nem irányul a cég cégjegyzékből törlését követően fellelt vagyon teljes körű rendezésére. A szabályozás célja éppen az, hogy a ténylegesen fellelhető, esetleg a közhiteles nyilvántartásban már félrevezető módon szereplő vagyontárgyak tulajdoni helyzetét rendezze a bíróság segítségével. A vagyonrendezési eljárásba az a vagyontárgy vonható be, amelyen a törölt cég tulajdonjoga áll fenn (Fővárosi Ítélőtábla 15.Vpkf. 43.104/2007/4.), a törölt cég tulajdonjogát igazolták (EBH 2010.2244.), és igazolták a vagyontárgy létét. Ezeknek a vagyonelemeknek a körére a Ptk. 5:14. §-a tekinthető iránymutatónak. A Ptk. 5:14. § (1) bekezdése értelmében a birtokba vehető testi tárgy tulajdonjog tárgya lehet, és a (2) bekezdés szerint a dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre. A dolog fogalma a fizikailag is birtokba vehető dolgok csoportjára terjed ki. Vagyontárgyak az aktív vagyon egyes elemei, egyrészt azok a dolgok, amelyeken tulajdonjog állhat fenn, másrészt egyéb vagyoni értékű jogok. A kötelmi viszonyból származó követelés a jogosult vagyonához tartozik, mivel azonban e vagyontárgy nem birtokba vehető dolog, a dologra vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazására nem kerülhet sor, nem minősül olyan vagyontárgynak, amelyen tulajdonjog állhat fenn.
- 60/61 -
Ezt az indokolást tekinthetjük általános álláspontnak, a bíróság az eljárást csak akkor rendeli el, ha a vagyontárgy holléte, és az, hogy a törölt cég tulajdonában állt, megállapítható, és az is valószínűsíthető, hogy értéke az eljárási költségeket fedezi majd.
Ha a vagyontárgy értéke (az értékesítéséből várhatóan befolyó összeg) az eljárás költségeire a feltételezések szerint nem lesz elegendő a bíróság a kérelmet elutasítja, egyben a vagyontárgyat a kérelmező, több kérelmező esetén pedig a kérelmezők közös tulajdonába adja.
Ha a kérelmező a vagyontárgyra természetben nem tart igényt, az a Ptk. szabályai szerint uratlan vagyonnak minősül a Ctv. 120. § (2) bekezdése szerint.

1.2.7.1.3. Az eljárás lefolytatása

A vagyonrendezési eljárás lefolytatásának elrendelése esetén a bíróság a felszámolók névjegyzékéből vagyonrendezőt jelöl ki, aki az igények bejelentését követően a vagyontárgyat nyilvánosan meghirdetett pályázat vagy árverés útján - a felszámolási eljárás során alkalmazott nyilvános értékesítésre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával - értékesíti, és az értékesítésből befolyt összeget az erre a célra nyitott elkülönített számláján helyezi el. Ingatlan vagy más nyilvántartásba bejegyzett vagyontárgy értékesítése esetében - annak ellenére, hogy a cég jogalanyisága már a törléssel megszűnt - az új tulajdonos tulajdonjogát kérelmére, a vagyonrendezési eljárás befejezését követően a bíróság határozata alapján a közhiteles vagy közérdekvédelmi célból vezetett nyilvántartásba be kell jegyezni [Ctv. 122. § (1) bekezdése].
A vagyontárgy értékesítése egyébként mellőzhető abban az esetben, ha az eljárás résztvevői ezt közösen kérik, és megelőlegezik, illetve viselik az eljárás valamennyi költségét (beleértve a vagyonrendező díját is). Ilyenkor a kérelmező (kérelmezők) tulajdonba kapják a kérdéses vagyontárgyat [Ctv. 122. § (2) bekezdése, 123. § (3) bekezdése].
Vagyonrendezési eljárásnak hivatalból van helye akkor, ha közhiteles vagy közérdekvédelmi célból vezetett nyilvántartást vezető szervezet bejelenti, hogy a nyilvántartásában valamely vagyontárgy tekintetében a törölt cég tulajdonosként szerepel [Ctv. 119. § (5) bekezdése]. Ebben az esetben is csak akkor rendelhető el a vagyonrendezési eljárás lefolytatása, ha a vagyontárgy ténylegesen fellelhető. Ha azonban holléte nem ismert, a bíróság az eljárás megindításának mellőzésével elrendeli a vagyontárgynak a nyilvántartásból való törlését [Ctv. 120. § (3) bekezdése].
A Ctv. 119. § (1) bekezdése szerint a vagyonrendezési eljárást alapvetően a fantommá lett és megszüntetési eljárás kapcsán törölt cégek utóbb előkerült vagyontárgyai jogi sorsának rendelkezésére vezették be. A Ctv. 124. § értelmében azonban akkor is kérhető a vagyonrendezési eljárás elrendelése, ha a végelszámolás vagy a felszámolási eljárás lefolytatása és a cég törlése után kerül elő olyan vagyontárgy, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa, és arról a végelszámolási, illetve a felszámolási eljárásban nem rendelkeztek.
A vagyonrendezési eljárás szabályait elemezve arra a megállapításra juthatunk, hogy az egyáltalán nem ad megoldást a törölt cégek utóbb előkerült, rendezetlen sorsú vagyontárgyainak döntő részére. Önmagában az a körülmény, hogy csak a törölt
- 61/62 -
cég tulajdonát képező vagyontárgyakra folytatható le az eljárás, kizárja e körből a törölt céget illető igényeket, követelésekét, mindazt, ami eredetileg a törölt cég vagyonába tartozott, de nem volt (vagy még nem volt) tulajdonának tárgya.
A vagyonrendezés jól látható, hogy lényegében két célt szolgál: ne maradjon ténylegesen meglévő, gazdátlan vagyontárgy, ennek valamilyen módon tulajdonost kell találni, továbbá ne legyen a közhiteles és közérdekvédelmi célból vezetett nyilvántartásokban nem létező személyek tulajdonaként nyilvántartott vagyontárgy. Utóbbi esetkör kizárólag a közhitelesség céljait szolgálja [lásd a fentebb ismertetett Ctv. 120. § (3) bekezdésében foglaltakat].
A ténylegesen lefolytatott vagyonrendezési eljárás szabályai sem fordítanak figyelmet az igénybejelentők jogcímeire, igényeik terjedelmére. Ezek körében lényegében nincs rangsorolás, a vagyonrendezési eljárás nem pótolja a megszüntetési eljárás miatt elmaradt végelszámolást vagy felszámolást, és nem kívánja valamiféle "póthagyatéki" eljárás szellemében folytatni az egyszer már - bár hiányosan - lezárt végelszámolást vagy felszámolást.
A vagyonrendezési eljárás során kizárólag az kapja a vagyontárgyat, vagy ellenértékét, aki az eljárás során jelentkezik. Az értékesítésből befolyt, és a költségek levonása után fennmaradó összeg a törölt cégnek az eljárásban bejelentkező hitelezőit illeti [Ctv. 122. § (3) bekezdése]. Ha ilyen hitelező nincsen, vagy a vagyontárgy ellenértéke a hitelezői igényeket meghaladja, az összeg a volt tagok (részvényesek) között osztandó fel a létesítő okirat rendelkezése szerint, vagy - ha ilyen az általános előírástól eltérő rendelkezést a törölt cég alapdokumentuma nem tartalmazott, akkor - a cég törlésekor fennállott tagi részesedésük arányában. A Ctv. 122. § (4) bekezdésének utolsó mondata azonban külön hangsúlyozza, hogy a felosztásnál azok a tagok (részvényesek), akik igényt nem jelentettek be, figyelmen kívül maradnak.
Ez a rendelkezés jól példázza, hogy a vagyonrendezési eljárás célja nem az, hogy a gazdátlanul maradt vagyontárgynak jogos tulajdonost keressen, csupán az, hogy valamilyen tulajdonost találjon, aki akár tényleges, jogszerű igényét meghaladóan is tulajdonhoz juthat, vagy jogalap nélkül gazdagodik a vagyontárgy ellenértékével.
A jogalkotó célja ezzel valószínűleg az, hogy a valóban fellelhető, törölt cég maradványvagyonát képező vagyontárgyakhoz olyan valódi (akár nem teljes mértékben jogos) tulajdonost állítson, aki azután - mint létező, jogalanyisággal rendelkező személy - a többi igényjogosult által már beperelhető lesz. (Az ilyen perben azonban a vagyonrendezési eljárással felmerült költségeinek arányos részét nyilvánvalóan beszámíthatja ellenfele követelésébe.)
A vagyonrendezési eljárásban a tárgyául szolgáló vagyontárgy értékesítésekor az azt megszerző árverési vevő, illetve a vagyontárgy természetbeni kiadását a költségek átvállalásának árán is igénylő kérelmező (hitelező, egyéb igénybejelentő) tulajdonjogát az eljárást lezáró bírói határozat állapítja meg, és szükség szerint rendelkezik az új tulajdonos tulajdonjogának a közhiteles vagy közérdekvédelmi nyilvántartáson történő átvezettetéséről is [Ctv. 122. § (1) bekezdése utolsó mondata, 123. § (2)-(4) bekezdése].
- 62/63 -

1.3. Az anyagi és eljárási törvények speciális alkalmazása a társasági jogi perekben; a közvetítői eljárás/mediáció szabályozása

1.3.1. A társasági jogi perek alapjául szolgáló törvények

A Ptk. gazdasági társaságokra vonatkozó, integrált, teljes körű szabályozása (a Harmadik Könyvben) "kiüresítette" a 2014. március 15-i hatálybalépésével egyidejűleg hatályát vesztő Gt.-t.
A Ptké. 9-10/A. § és 12-17. §-ai is teljeskörűen szabályozták a cégjegyzékbe már bejegyzett vagy bejegyzés alatt álló társaságokra vonatkozó átmeneti rendelkezéseket.
A társasági jog rendszerében bekövetkezett változások gyakorlati alkalmazásakor - hasonlóan a harmadik gazdasági társaságokról szóló törvényt (Gt.-t) hatályba léptető rendelkezések értelmezéséhez - az egységes álláspontot tükröző bírósági döntések adtak iránymutatást a társaságok és a jogi képviselőik számára.
Önmagában azért nem törvénysértő a kft. működése, mert a társasági szerződését nem módosította és nem helyezkedett a Ptk. hatálya alá - 2016. március 15-ig -, ha a társasági szerződése nem tartalmaz a Ptk.-val ellentétes rendelkezést és tartalmazza a jogszabályok által előírt valamennyi adatot (BDT 2017/3742.).
A Ptk. 3:161. § (4) bekezdése ismét kötelezően előírta a minimum hárommilliós törzstőkét, ezért azok a kft.-k, amelyeknek a jegyzett tőkéje ennél kevesebb volt - legkésőbb 2017. március 15-ig -, kötelesek voltak a törzstőkéjüket felemelni.
A Ptk. szerinti tovább működésre vonatkozó határozat meghozataláig a gazdasági társaság a Gt. szabályai szerint működött, az e határozat meghozatalának céljából tartott legfőbb szerve ülését ezért még a Gt. (és az annak megfelelő létesítő okirat) előírásai szerint kellett összehívni (BDT 2015/3349.).
Ha a cég a Ptk. rendelkezéseire való áttérés érdekében módosította a létesítő okiratát, és ennek keretében a törzstőkéjét félmillió forintról hárommillió forintra felemelte, de ezen kívül székhelyváltozást is elhatározott, a változások bejegyzésére irányuló eljárás nem volt illetékmentes, hanem a változásbejegyzési kérelem tartalmának megfelelő eljárási illetéket kellett megfizetni (BDT 2015/3273.).
A gazdasági társaságoknak a Ptk. Harmadik - Jogi Személyek - Könyvébe integrált kódexszerű szabályozásával megszűnt a kkt.-k és a bt.-k nem jogi személyként történő típusszabályozása.
A Ptk. a jogi személy abszolút jogképességének alapelvéből kiindulva, jogalanyiságuk általános elismerése mellett típuskényszert határoz meg a gazdasági társaságokra vonatkozóan, elismerve a tagok magánautonómiáját, alapvetően diszpozitív rendelkezésekkel.
Szerkezetét tekintve háromszintű a szabályozás - hasonlóan a Gt.-hez -, elsősorban a társasági formára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni; pl. kft.-nél a Harmadik rész XIII. Cím alatti XXIII-XXX. Fejezetek előírásait. Az itt nem rendezett kérdésekben a gazdasági társaságok közös szabályai kerülnek alkalmazásra a Harmadik rész X. Cím alatti XV-XXII. Fejezetek előírásaival; pl. A tag kizárása iránti perek (ld.
- 63/64 -
2.4.). A gazdasági társaságok határozatainak bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályozás (ld. 2.3.) - mint a törvényes működés egyik biztosítéka - átkerült a Jogi személyekre általánosan alkalmazandó Első rész IV. Cím XI. Fejezetébe.
A hatályát vesztett Gt. 9. § (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak a Gt.-ben nem szabályozott viszonyaira a régi Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az új, egy törvényben megvalósult szabályozás technikailag közelebb hozta a társasági jogot a polgári jog kapcsolódó dologi jogi, kötelmi jogi, a házassági vagyonjogi és az öröklési jogi rendelkezésekhez, azok értelemszerű alkalmazásával.
A 2. részben olyan perek szerepelnek, amelyekben a - korábban a Gt. - Ptk. hatálya alá tartozó gazdasági társaságok félként vesznek részt, vagy keresetindításra jogosultak.
A Ptk. szabályait kell alkalmazni a perben, ha a keresetlevelet a felperes azt követően nyújtja be, hogy a társasági szerződését a Ptk.-nak megfelelően módosította (BDT 2014/3200.).

1.3.1.1. A "mögöttesen" alkalmazandó anyagi jogszabályok

A teljesség igénye nélkül, tipikusan ilyen törvény pl. a gazdasági társaságnál foglalkoztatott munkavállalók jogaira és kötelezettségeire, valamint a gazdasági társasággal munkaviszonyban álló vezető tisztségviselőkre, tagokra, a munkaügyi kapcsolatokra vonatkozó Mt.
A könyvvizsgálati szolgáltatással és tevékenységgel kapcsolatos kérdésekben a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXX. törvény és a Számv. tv. szabályai kerülnek alkalmazásra.
A társasági jogvitákra állandó vagy eseti választottbíróság eljárását is kiköthetik a tagok a Vbtv. alapján (ld. 1.5.).
A felszámolás útján, jogutód nélkül történő megszűnésre a Cstv. rendelkezései az irányadók.
A társasági jogi perek kapcsán számos törvény és alacsonyabb szintű jogszabály alkalmazása is felmerülhet (ld. 2. Egyes pertípusok).
A kötelező jogi képviseletre tekintettel az Ütv. előírásainak értelemszerű alkalmazása mellett az E-ügyintézési tv. és az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló 451/2016. (XII. 19.) Korm. rendelet szabályozása az irányadó.
A Ptk. 3:95. § (2) bekezdése a létesítő okirat érvényességi kellékeként - változatlanul - minősített okirati formát, közokiratot, ügyvéd, illetve valamelyik alapító kamarai jogtanácsosa által ellenjegyzett magánokiratot ír elő. E körben alkalmazandó a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény is.
- 64/65 -

1.3.2. A Pp. és a Kvtv. szabályainak speciális alkalmazása a társasági jogi perekben

A 2018. január 1. napján és az ezt követően indult társasági jogi ügyekben alkalmazandó Pp. és Kvtv. rendelkezéseit - figyelemmel a Gt. és a régi Pp. alapján kialakult bírósági gyakorlatra is - a Ctv. és a Ptk. speciális eljárási rendelkezéseivel együtt ismertetjük; részletesen a 2. részben megjelölt pereknél.
Az alábbiakban a társasági jogvitákra egységesen irányadó szabályozást tekintjük át.
A Pp. 2015 januárjában elfogadott koncepciójában nevesített szabályozási célok közül kiemelést érdemel az új alapelvek hatékonyságának szolgálatában a perkoncentráció elvének hangsúlyos érvényesítése, a perelterelést, a felek közötti egyeztetést előmozdító eljárási szabályok kiépítése.
A perek "teljes életciklusa" alatt érvényesülő alapelvek közül a rendelkezési elv elvontabb definiálásával a jogalkotó a felek magánjogi cselekvési autonómiáját, egyfelől az anyagi jogok feletti szabad rendelkezést hangsúlyozza - amelynek egyik megnyilvánulása az, hogy a fél dönthet arról, hogy igényét bíróság előtt érvényesíti-e, vagy attól tartózkodik -, másfelől kifejezi azt, hogy a bíróság egyes perbeli cselekményeket is kizárólag a felek rendelkezési joga alapján végezhet.
A Kvtv. célja, hogy elősegítse a természetes személyek és más személyek (gazdasági társaságok) személyi és vagyoni jogaival kapcsolatban felmerült azon polgári jogviták rendezését, amelyekben a felek rendelkezési jogát törvény nem korlátozza; hatálya nem terjed ki pl. a választottbírósági eljárás során lefolytatandó közvetítésre [1. § (1) és (2) bek.].
A felek maguk dönthetik el, élnek-e a törvényben biztosított jogaikkal, ha azonban az eljárási jogaik gyakorlása mellett döntenek, akkor a jogok gyakorlásának módját a jóhiszemű joggyakorlás és az eljárástámogatási kötelezettség "korlátozza".
A perkoncentráció - mint a Pp. egyik kiemelt jogalkotói célkitűzése - azt célozza, hogy a felek közötti jogvita mibenléte minél korábban tisztázódjon. A peren kívüli elintézés és perelterelés érdekében az egyeztetés lefolytatásában a jogalkotó nem hagyta magára a vitában álló feleket, hanem intézményesített és professzionális kereteket kínál az alternatív vitarendezésre, emellett az esetleges megállapodás végrehajthatóságát is biztosítja. Megteremtette a piaci, illetve bírósági közvetítői jogintézmény és a régi Pp. 127. § (2) bekezdése szerinti egyezségi kísérletre idézés jogintézményének összekapcsolását is.
A bíróság közrehatási tevékenységének a feleket megillető rendelkezési jog érvényesülését kell hatékonyan elősegítenie, hangsúlyozottan pl. a tájékoztatási kötelezettséggel - a per bármely szakaszában, vagy ha a felek bármelyike kéri - a közvetítői eljárás lényegéről (a professzionális, illetve "piaci", vagy bírósági mediáció), igénybevételének lehetőségéről, feltételeiről és ezzel összefüggésben a szünetelés szabályairól, ha a jogvita vagy a vitás kérdések egy része egyezséggel rendezhetőségének sikeressége valószínűnek mutatkozik (Pp. 238. §).
- 65/66 -
A társasági jogi perek és a nemperes törvényességi felügyeleti eljárások speciális szabályozását - a jogalkalmazás szempontjából lényeges "párhuzamosan" folyó eljárások kizártságára vonatkozó Ctv. és Pp. rendelkezésein alapuló bírósági gyakorlat ismertetésével - az 1.4. pontban tekintjük át.
A törvényességi felügyeleti eljárásokban a közvetítői eljáráshoz kapcsolódó bírósági közrehatási tevékenységre vonatkozó Pp., és Kvtv. rendelkezések nem alkalmazhatók, kizárt a mediáció igénybevételéhez szükséges eljárás szünetelése, és egyezségi kísérletnek sincs helye a felek között [Ctv. 72. § (2) bek.].

1.3.2.1. Az eljáró bíróságok

A Pp. 8. §-ának szabályozása az elsőfokú eljárásra a régi Pp.-hez hasonlóan változatlanul fenntartja a két elsőfokú "bemeneti szintet", megosztva az elsőfokú ügyeket a járásbíróságok és a törvényszékek között.
A járásbíróság által elsőfokon elbírált ügyekben a törvényszékek járnak el másodfokon, míg a törvényszék által elsőfokon elbírált ügyekben az ítélőtábla dönt másodfokon.
A Kúria az ítélőtábla által meghozott fellebbezhető határozatok esetében másodfokon dönt; a felülvizsgálati ügyekben változatlanul kizárólag a Kúria jár el.
A Pp. nem tartja fenn az ún. ugró vagy közvetlen fellebbezés lehetőségét, mert a gyakorlati tapasztalatok alapján a felek ritkán éltek ezzel a lehetőséggel, figyelemmel arra is, hogy a Kúria határozata ellen már nem volt felülvizsgálatnak helye [régi Pp. 235. § (3)-(4) bek., 271. § (1) bek. e) pont].

1.3.2.1.1. A hatásköri és illetékességi szabályok

A Pp. - ellentétben a régi Pp. szabályozási rendszerével - egységes, professzionális perrendet alakított ki (pl. nincsenek speciális szabályok a kisértékű és kiemelt jelentőségű perekre), a nagyobb szakmai gyakorlatot, felkészültséget igénylő nehezebb jogi megítélésű ügyekben eljáró törvényszékek általános hatáskörére modellezve előírja a felek számára a kötelező jogi képviseletet az elektronikus első- és másodfokú eljárásokban.
A társasági jogviták közül - a Pp. 20. § (3) bekezdése szerint - az alperes lakóhelye szerint illetékes járásbíróság hatáskörébe tartoznak pl. a gazdasági társaságok által a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok ellen harmincmillió forintot meg nem haladó kártérítés megfizetése iránt indult eljárások [Pp. 25. § (1) bek.].
A per tárgyának értékére tekintet nélkül törvényszéki hatáskörben maradtak a gazdasági társaságok alapításával és törvényes működésével kapcsolatos perek; azokat konkrétan nevesítik az értelmező rendelkezések (7. § 9. pont), idetartoznak a Ctv. 65-70. §-aiban szabályozott jogorvoslati perek; azokban az alperesi cég székhelye szerinti illetékes törvényszékek - soron kívül - járnak el.
A 9. d) pontban megjelölt és a Ptk. 3:35. §-a alapján indult a gazdasági társaság határozatainak bírósági felülvizsgálata iránti perekben szintén az alperesi cégek székhelye szerint illetékes törvényszékek járnak el.
- 66/67 -
A Ptk. 3:107-108. §-ában szabályozott tag kizárására irányuló keresetet a 9. e) pont alapján a magánszemély alperes lakóhelye (cég esetén, annak székhelye) szerint illetékes törvényszék bírálja el.
A Pp. 20. § (3) bekezdés ae) pontja - a fentiek szerint illetékes törvényszéki hatáskörbe tartozó - a gazdasági társaságok és tagjaik, volt tagjai közötti, illetve a tagok, volt tagok egymás közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló pereket nevesíti.

1.3.2.2. A közvetítői eljáráshoz kapcsolódó egyezségi kísérlet

A közvetítés olyan sajátos permegelőző vagy bírósági eljárás befejezését elősegítő, egyeztető, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett, harmadik személy (közvetítő/mediátor) bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása (Kvtv. 2. §).
A Kvtv. 1. § (3) bekezdése sorolja fel azokat a Pp. szerinti pereket, amelyekben nincs helye a közvetítői eljárásnak, illetve azokat az ügyeket, amelyekben közjegyző döntése szükséges. A társasági jogi perek szempontjából csak a Pp. szerinti végrehajtási perekben nincs helye mediációnak (ld. Pp. XI. Fejezet).
A régi Pp. 121. § (4) bekezdése előírta, hogy ha a felek közötti jogvitában közvetítői eljárás volt folyamatban, a keresetlevélben erre utalni kellett.
A régi Pp. 121/A. § (1) bekezdése a jogi személy gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogvitái kapcsán úgy rendelkezett, hogy a keresetlevél benyújtása előtt a feleknek meg kellett kísérelniük a jogvita peren kívüli elintézését. A keresetlevél mellékleteként kötelező volt benyújtani a bírósághoz annak igazolását, hogy ennek eleget tettek.
A gyakorlatban nem vált be a peren kívüli elintézés megkísérlésére kötelezés, gyakran formális nyilatkozatokban rögzítették a felek a köztük fennálló véleményeltéréseket, ezért a jogalkotó nem tartotta fenn ezt a szabályozást.
A régi Pp. 127. §-ában szabályozott egyezségi kísérletre idézésre vonatkozó rendelkezéseket is módosította, megszüntette az idézés nélkül megjelent fél (felek) szóbeli keresetének (egyezségének) azonnali tárgyalását, és megakadályozta - eredménytelen egyezségi kísérlet esetén a kereset jegyzőkönyvbe foglalásával - az eljárás peres eljárásba fordulását.
Az egyezségi kísérletre idézés jogintézményét két esetkörre vonatkozóan újraszabályozta, bevezetve a felek között korábban (piaci) közvetítői eljárás keretében már létrejött megállapodás végrehajthatóvá válásához szükséges gyorsított, költségtakarékos nemperes eljárást.
Ha a felek közösen kérik az egyezségi kísérletre idézést a megállapodásuk bíróság által egyezségként történő jóváhagyása érdekében, akkor törvényszéki hatáskörbe tartozó jogvita esetén sem kell jogi képviselővel eljárniuk, és a bíróság a kérelem beérkezésétől számított tizenöt napon belüli időpontra tűzi ki a határnapot, amikor a jelen lévő felek között - a kérelemhez csatolt megállapodás alapján - létrejött egyezséget jegyzőkönyv-
- 67/68 -
be foglalja, és ha megfelel a jogszabályoknak, azt végzéssel jóváhagyja. Bírósági titkár az egyezség jóváhagyása tárgyában határozatot nem hozhat (Pp. 167. §).
A bíróság által jóváhagyott végzésnek ugyanaz a hatálya, mint az ítéletnek [Pp. 239. § (3) bek.].
Ha a kitűzött határnapon nem jön létre egyezség, a bíróság az eljárást végzéssel eredménytelennek nyilvánítja és lezárja [Pp. 167. § (5) bek.].

1.3.2.2.1. Közvetítői eljárás nélküli egyezségi kísérlet

A per megindítása előtt az illetékességgel rendelkező bíróságon - a törvényszék hatáskörébe tartozó jogvita tárgyának és a tervezett egyezség tartalmának az előadásával - a fél jogi képviselő útján kérhet egyezségi kísérletre idézést.
Ebben az eljárásban a törvény már nem enged eltérést a kötelező jogi képviseletre vonatkozó szabályoktól, mert a jogi képviselők szakismerete lényegesen hozzájárulhat, hogy az ügy peren kívül befejeződik [Pp. 168. § (3) bek.].
Ha a kitűzött határnapon nem jön létre egyezség, a bíróságnak akkor is tájékoztatási kötelezettsége van a közvetítői eljárás igénybevételének a lehetőségéről, ha csak az egyik fél (jogi képviselője) van jelen.
A tájékoztatási kötelezettség nemcsak a piaci, hanem a bírósági közvetítésre is vonatkozik a Kvtv. 38/B. § (3) bekezdése alapján, figyelemmel arra, hogy már megindult egy bírósági nemperes eljárás.
Ha a felek úgy nyilatkoznak, hogy a közvetítői eljárást igénybe veszik, akkor az eljárás - közös kérelemre - szünetel (ld. 1.3.2.7.1.).
A szabályszerű, határidőben előterjesztett eljárás folytatása iránti kérelem és a - közvetítői eljárásban a felek között létrejött - megállapodás bírósághoz történt beérkezésétől számított harminc napon belüli időpontra kitűzött határnapon a bíróság a felek között létrejött, jogszabályoknak megfelelő egyezséget jóváhagyja.
Az eljárás folytatására csak akkor kerül sor, ha a közvetítői eljárás eredményes volt, ellenkező esetben a - szünetelés időtartama alatt előterjesztett "alaptalan" - kérelmet a bíróság elutasítja.

1.3.2.3. A keresetlevél

A Pp. 114. § (2) és (3) bekezdése szabályozza a peres eljárást megindító keresetlevél alaki kellékeit, annak tartalma a régi Pp. 121. §-ához képest a Pp. 170. §-ában strukturáltabb, a - törvényszékre mint általános hatáskörű bíróságra és a fél jogi képviseletére építő - professzionális pervitel követelményéhez igazodik, figyelemmel az E-ügyintézési tv. alapján elektronikus úton történő kapcsolattartásra is (Pp. 608. §).
Kötelező jogi képviselet esetén a Pp. 72. § (1) bekezdés alapján az ügyvédet, az ügyvédi irodát, és a kamarai jogtanácsost (az Ütv.-ben meghatározott körben) lehet a feleknek meghatalmazniuk a peres eljárásban történő képviseletre [Pp. 75. § (1) bek. a) és b) pont].
A keresetlevélben a felperes jogi képviselőjének az elektronikuslevél-címét is fel kell tüntetni [Pp. 170. § (1) bek. c) pont].
- 68/69 -
A járásbíróság előtt jogi képviselő nélkül eljáró fél vonatkozásában a Pp. 247. §-a tartalmazza az eltérő rendelkezéseket.
Az E-ügyintézési tv. 14. § (1) bekezdése alapján a gazdasági társaság ügyfél a cégjegyzékbe történő bejegyzéshez köteles bejelenteni az elektronikus kapcsolattartásra szolgáló elérhetőségét (hivatalos - bíróság által történő - elérhetőségét), a cég elektronikus kézbesítési címét [Ctv. 24. § (1) bek. m) és n) pont].
A társasági jogi perek szempontjából kiemelendő, hogy a Pp. 170. § (3) bekezdés d) és e) pontja előírja a gazdasági társaságok perbeli jogképességének igazolását és a jogi képviselő részére meghatalmazást adó törvényes képviselőre vonatkozó adatokat [álláspontom szerint elégséges a 170. § (1) bekezdés b) pontban rögzített adatokat és a 13. rovat vezető tisztségviselőre vonatkozó adatokat tartalmazó hatályos cégbizonyítvány becsatolása]; a társaság cégjegyzékszáma alapján a bíróság a közhiteles cégnyilvántartás adatait ellenőrizheti (ld. 1.1.2.2.2.1., 1.1.3.).
A 2. részben a Ptk., a Ctv. és a Cstv. felhatalmazása alapján indult perek lefolytatásához szükséges "speciális" adatokat és mellékleteket (Pp. 171. §) megjelöljük.
A Ctv. alapján indult perekre vonatkozó eljárási szabályok között változatlanul nincs - a nemperes törvényességi felügyeleti eljárásokra vonatkozó, a 72. § (2) bekezdése szerinti - a Pp.-szabályok értelemszerű, "mögöttes" alkalmazására vonatkozó rendelkezés.
A Gt.-ben rögzített speciális, a régi Pp.-től eltérő eljárási szabályokat - amelyeket a gazdasági társaság tagjának kizárása iránti pereknél a Gt. 48. §-ának (2) és (3) bekezdése sorolt fel (pl. az eljárás szünetelésének, felfüggesztésének a tilalma) - a jogalkotó a tagkizárási perekre vonatkozó anyagi jogi Ptk. szabályozásra tekintettel (Ptk. 3:107-108. §) nem szabályozza.
Ezek a régi Pp.-rendelkezések alkalmazását tiltó, speciális eljárási szabályok átkerültek a Ctv. V. Fejezetében az új 6. Cím 71/A. § (1) és (2) bekezdésébe. Kiemelendő, hogy a tag kizárása iránti kereset más keresettel változatlanul nem kapcsolható össze, és a perben viszontkeresetnek sincs helye.
A 2018. január 1-jétől hatályos 71/A. § (1) bekezdés pedig már előírja, hogy a keresetlevélhez csatolni kell a legfőbb szervnek a tag kizárása és a perindítás tárgyában hozott határozatát is (részletesen ld. 2.4.6., 2.3.11.).
A Pp. 173. § (1) bekezdése szabályozza a - tárgyi vagy személyi - keresethalmazat előterjesztésének feltételeit.
A Ctv. 2018. január 1-jétől hatályos 71. § (1a) pontja úgy rendelkezik, hogy a 65-70. §-ban szabályozott jogorvoslati perekben a kereset más keresettel nem kapcsolható össze, viszontkeresetnek nincs helye.
Változatlanul irányadó a régi Pp. szabályai alapján kialakult egységes bírói gyakorlat, amely szerint a bíróságnak a felek jognyilatkozataihoz való kötöttsége nem jelenti azt, hogy ha valamelyik fél a perbeli jogviszony jogi minősítését illetően tévesen rossz jogcímet jelöl meg, azt a bíróság a határozata meghozatalánál ne minősíthesse a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően. Erre azonban csak akkor van lehetőség, ha a helyes minősítéshez valamennyi tény, bizonyíték, adat rendelkezésre áll (EBH 2004/1143.).
- 69/70 -

1.3.2.3.1. A közvetítői eljárás és a perindítás

A Kvtv. 36. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a közvetítői eljárásban létrejött megállapodás nem érinti a feleknek azt a jogát, hogy a vitás ügyben igényüket bírósági vagy választottbírósági eljárás (ld. 1.5.) keretében érvényesítsék.
A közvetítői eljárás befejezését követően indult bírósági eljárásban a felek nem hivatkozhatnak a másik fél által, a vita lehetséges megoldásával összefüggésben a közvetítői eljárásban kifejtett álláspontra, javaslatra és a másik félnek a közvetítői eljárásban tett elismerő, joglemondó nyilatkozatára.
Ha a felperes kizárólag a megállapodásban foglaltak iránt, annak nem teljesítése miatt indít pert - álláspontom szerint -, kötelező a kereseti kérelem mellékleteként becsatolni a felek között korábban létrejött megállapodást [Pp. 171. § (1) bek. b) pont].

1.3.2.4. A keresetlevél visszautasítása

A Pp. 176. §-a a régi Pp. 130. §-ában felsorolt elutasítási okokat részben pontosítja, illetve kiegészíti azokat, aszerint, hogy van-e helye hiánypótlási eljárásnak.
Változott a régi Pp. keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának terminológiája, a formai, alaki okból történő elutasítással a keresetlevél befogadhatóságának hiányát, az érdemi elbírálhatóság akadályozottságát fejezi ki a visszautasítás, annak okát a keresetlevél, a mellékletek és hivatalból rendelkezésre álló adatok alapján, hivatalból veszi figyelembe a bíróság.
A keresetlevél visszautasítása csak a kereset alperessel való közlése, azaz a perindítás joghatásainak beállta előtt lehetséges, a visszautasítási ok későbbi észlelése esetén (pl. az alperes ellenkérelmében megjelölt ok, ld. 1.5.3.5.) már csak az eljárás megszüntetésének van helye [Pp. 240. § (1) bek. a) pont].
Változott a tárgyalásra alkalmas keresetlevél alapján történő tárgyalás kitűzésére vonatkozó szabályozás, az új perrend szerint arra csak az írásbeli előkészítést követően kerülhet sor [Pp. 179. § (1) bek., Pp. 214. §].
A 2. részben ismertetett Ptk., Ctv. és Cstv. speciális, anyagi jogi jellegű, jogvesztő határidőt rögzítő, a perindításra nyitva álló határidőinek a betartását a bíróságnak elsődlegesen és minden esetben - hasonlóan a Gt. és a régi Pp. szabályozásához - hivatalból vizsgálnia kell.
E körben változatlanul irányadóan alkalmazandó a 4/2003. PJE, amely rögzíti, hogy a keresetlevél benyújtására a jogszabályban megállapított határidő számítására - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - a Pp. 149. § (4) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók [ld. régi Pp. 105. § (4) bek.].
A keresetlevélnek a határidő utolsó napján a törvényszékhez elektronikus úton be kell érkeznie, a határidő elmulasztása változatlanul jogvesztéssel jár, és a bíróság a keresetlevelet visszautasítja a Pp. 176. § (1) bekezdés i) pontja alapján.
Ha a keresetlevél késedelmes benyújtása nem vezet jogvesztésre, és a jogszabály a mulasztás orvoslására nem ír elő igazolást, a mulasztás jogkövetkezményéről az ellenérdekű fél elévülési kifogása alapján az ügy érdemében hozott ítéletben kell dönteni.
- 70/71 -
Elévülési kifogás esetén a bíróságnak először abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a perbeli követelés elévült-e. Az elévült követelés bírósági úton nem érvényesíthető, ezért a bíróság a keresetet érdemben nem bírálhatja el (BH 2006.220.).
A Pp. 176. § (1) bekezdés g) pontja [régi Pp. 130. § (1) bek g) pontja] alapján történik a keresetlevél visszautasítása, ha a jogszabály a per megindítását csak meghatározott személyek számára teszi lehetővé.
Az a fél, aki a társasági határozat felülvizsgálatát jogosult kérni, nincs elzárva attól a jogi lehetőségtől sem, hogy - ha annak feltételei egyébként fennállnak - a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítását kérhesse. Ha ez utóbbi perben a felperes jogi érdekét a részvényesi minőségére alapítja, és a per során részvényesi minősége megszűnik, elveszti perbeli legitimációját, amely a kereset elutasítását eredményezi (EBH 2011/2328.).
Jogszabályi rendelkezés hiányában, ha a követelés a felperest bármely okból nem illeti meg, azt a bíróságnak érdemben (ítélettel) kell elbírálnia (EBH 2002/653.).

1.3.2.5. A per tárgyának értéke, az elsőfokú eljárási illetékek

A Pp. 22. §-a - hasonlóan a régi Pp. 26. §-ának rendelkezéseihez - előírja, hogy a per tárgyának az értékét a felperes határozza meg; az igényérvényesítés időpontját alapul véve, forintban kell meghatározni.
A társasági jogi perek döntő része meg nem határozható pertárgyértékű keresetek alapján a törvényszékeken indul; a kártérítés megfizetése iránt indított pereknél kötelező az összeg meghatározása, valószínűsítése.
Az eljárási illeték megfelelő mértékű összegének a meghatározásához az Itv. 39. és 42. §-ainak rendelkezéseit kell alkalmazni, a Pp. 170. § (3) bekezdés a)-c) pontjában előírt, a keresetlevél zárórészében kötelezően feltüntetendő adatokra és igazolásokra figyelemmel.
2018. január 1. napjától hatályos a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog engedélyezésének alapjául szolgáló körülmények igazolásáról szóló 26/2017. (XII. 27.) IM rendelet.
Az egyezségi kísérletre idézés iránti kérelem - méltányos összegű illetékét - az Itv. 42. § (1) bekezdés c) pontja határozza meg.
Ha a felek a peres eljárásban egyezséget kötnek, akkor az Itv. 58. §-ában meghatározott mérsékelt összegű az eljárás illetéke, attól függően, hogy a peres eljárás melyik szakaszában hagyja jóvá azt a bíróság.
A Kvtv. 27. §-a rögzíti, hogy a közvetítő tevékenységéért díj jár és igényt tarthat a felmerült és igazolt költségei megtérítésére, továbbá a díj és költségek előlegezésére is. Az egyes ügyekben felszámítandó díj összegében a mediátor és a felek szabadon állapodnak meg.
A közvetítő a díj és költségek megfizetését (előlegezését), ha számlaadásra kötelezett, számla, ha számlaadásra nem kötelezett, átvételi elismervény kiállításával igazolja [Kvtv. 37. § (1) bek.].
- 71/72 -
Az Itv. 42. § (6) bekezdés rendelkezik arról, ha a felek a peres eljárást megelőzően közvetítői eljárásban vettek részt, meghatározva a közvetítő díjával csökkentett illeték számításának módját, mértékét, kiemelten arra az esetre, ha a per tárgya kizárólag a megállapodásban foglaltak érvényesítése.
Az Itv. 56. § (4) bekezdése szerint a bírósági közvetítés illetékmentes.

1.3.2.6. A perfelvétel

A Pp. XII. fejezete szabályozza az időben és funkcióját tekintve két részre bontott peres eljárás első szakaszát mint új jogintézményt, a perfelvételt, amely a keresetlevélre előterjesztett írásbeli ellenkérelemmel kezdődik; kiemelendő, hogy a perfelvételi tárgyaláson - a tény- és bizonyítási kérdésekben - nemcsak a jogi képviselő, de a fél is joghatályos nyilatkozatot tehet (189. §).
Amennyiben a felek közötti jogvita tartalma és keretei véglegesen meghatározhatók, a bíróság - fellebbezéssel nem támadható végzéssel - lezárja a perfelvételt.
A társasági jogvitákra irányadó speciális anyagi és eljárási rendelkezésekre tekintettel - szintén kiemelendőnek tartjuk, hogy - a bíróság az írásbeli ellenkérelem beérkezése után a perfelvételt mellőzheti, ha úgy ítéli meg, hogy nincs szükség további írásbeli előkészítésre; ebben az esetben tárgyaláson kívül hozza meg a perfelvételt lezáró végzést, és kitűzi az érdemi tárgyalást (Pp. 197-198. §).
A Ctv. 71. § (1a) bekezdése pl. elő is írja, hogy a 65-70. §-ban szabályozott speciális jogorvoslati eljárásokban a perfelvétel során további írásbeli perfelvétel elrendelésének nincs helye a 2018. január 1. napját követően indult perekben (ld. 2.1., 2.2.).

1.3.2.6.1. Egyezség létrehozásának megkísérlése a perfelvételi tárgyaláson és közvetítői eljárás útján

A Pp. 195. §-a biztosítja a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően - amikor a felek közötti jogvita tartalma és a bizonyítás keretei véglegesen megállapíthatók, de az érdemi tárgyalási szak, a szükséges és célirányos bizonyítás lefolytatása, a peres eljárás második szakasza még nem kezdődött meg -, hogy a bíróság megkísérelheti a felek közötti egyezség létrehozását, tájékoztatva őket a piaci és a bírósági közvetítés igénybevételének a lehetőségéről is, valamint a szünetelés szabályairól (ld. 1.3.2.7.1.).
Amennyiben egyezség nem jön létre és az eljárás szünetelésében sem egyeztek meg a felek, akkor az érdemi tárgyalás is nyomban megtartható, és ha nincs szükség bizonyításra, vagy a bizonyítási eszközök rendelkezésre állnak, illetve a szükséges bizonyítás lefolytatható, akkor a bíróság ítéletet is hozhat (Pp. 196. §).

1.3.2.7. Egyezségi kísérlet a perben és tájékoztatás a közvetítői eljárásról

A Pp. XIV. Fejezete nemcsak a perfelvételi, hanem az érdemi tárgyalási szakban alkalmazandó közös szabályokat is tartalmazza, ezek között változatlanul lehetővé teszi - a régi Pp. 148. §-ában előírt - a bíróság általi egyezségi kísérletet és a tájékoztatást a bírósági és a piaci közvetítői eljárásról a Pp. 238. §-ában.
- 72/73 -
Az alábbi rendelkezések a másodfokú eljárásban is irányadóan alkalmazandók.
A törvényszéki hatáskörbe tartozó társasági jogi perekben is a bíróság mérlegelésétől függ a tájékoztatás arról, hogy a felek jogi képviselőjének bármelyike kérheti a tárgyaláson, vagy a bírósághoz - jogi képviselő útján, elektronikus úton előterjesztett írásbeli kérelmében a jogvita bírósági vagy piaci mediátor közvetítésével létrehozott megállapodáson alapuló, a bíróság által jóváhagyott egyezséggel történő lezárásának érdekében az eljárás szünetelését. A peres felek megegyezése alapján - a jogi képviselők közös bejelentésére a bíróság megállapítja az eljárás szünetelését (ld. 1.3.2.7.1.), annak bírósághoz történő beérkezése napjától [Pp. 238. §, Pp. 121. § (1) bek. a) pont.].
Ha a határidőben benyújtott megállapodás megfelel a jogszabályoknak, azt a bíróság végzéssel jóváhagyja. Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen külön fellebbezésnek van helye [Pp. 239. § (2) bek.]. A jogerős határozatnak ugyanaz a hatálya, mint az ítéletnek [Pp. 239. § (3) bek.].
Ha az egyezség nem felel meg a jogszabályoknak, vagy a szünetelés időtartama alatt az eljárás folytatását kérik, a bíróság az eljárást folytatja [Pp. 122. § (2) bek.].
A régi Pp.-vel ellentétben a Pp. 239. § (2) bekezdése az egyezség jóváhagyását megtagadó végzéssel szemben is külön fellebbezési jogot biztosít, mert ez a döntés a jogvita érdemét érintő határozat.
A jóváhagyó végzés elleni fellebbezésnek az egyezség végrehajtására, a megtagadó végzés elleni fellebbezésnek pedig az eljárás folytatására nincs halasztó hatálya [Pp. 239. § (2) bek.].

1.3.2.7.1. Az eljárás szünetelése

A régi Pp. az elsőfokú eljárás tárgyalásra vonatkozó rendelkezései között szabályozta a szünetelés jogintézményét, a Pp. IX. Fejezete ezzel ellentétben az általános rendelkezések között tartalmazza, mert az alkalmazására nemcsak az elsőfokú, hanem a másodfokú eljárásban is sor kerülhet, illetve az ügy tárgyalását megelőzően is (ld. 1.3.2.2.1., 1.3.2.6.1.).
A szünetelési okok tartalmilag a régi Pp. szabályaiból kiindulva részletesebbek, pontosabbak, és a határidők, a bíróság által hozandó határozatokra vonatkozó rendelkezésekkel kiegészítve valóban segítik a jogalkalmazást.
A perhatékonyság szempontjából a jogviták lezárásának megegyezéssel történő lezárása mellett az is cél, hogy az "ésszerű időn belül" történjen.
Ezért rendelkezik úgy a Pp. 121. § (2) bekezdése, hogy ugyanazok a felek a szünetelésre vonatkozó megegyezésüket az eljárás jogerős befejezéséig három alkalommal jelenthetik be a bíróságnak. A szünetelés - a régi Pp. 137. § (3) bekezdésében rögzített hat hónap helyett - négy hónapig tarthat [Pp. 121. § (3) bek.].
Így, ha a peres felek a megegyezés reményében kihasználják az eljárás nyugvására irányuló lehetőségeket, akkor a per megindításától a másodfokú eljárás jogerős befejezéséig összesen egy év (háromszor négy hónap) áll rendelkezésükre.
A közvetítői eljárás nélküli egyezségi kísérlettel összefüggő eljárás egy pert megelőző nemperes eljárás, amelynek a szünetelése nem számít bele a három alkalomba (ld. 1.3.2.2.1.).
- 73/74 -
Az eljárás szüneteléséhez kapcsolódik az eljárás megszűnésének végleges joghatása is, amit a Pp. garanciális, kiegészítő rendelkezésekkel már szabályoz, ellentétben a régi Pp.-vel, egyértelművé téve, hogy annak kezdő és befejező időpontját, illetve az eljárás megszűnésének a tényét a bíróságnak végzésben kell meghatároznia.
A négy hónap határidő elmulasztása miatt változatlanul nincs helye igazolásnak. Az eljárás folytatására irányuló kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezésnek van helye [Pp. 121. § (6) bek.].
Ha az elsőfokú ítélet meghozatalát követően, annak jogerőre emelkedése előtt az eljárás szünetelés folytán megszűnik, az elsőfokú ítélet hatályát veszti [Pp. 121. § (5) bek.].

1.3.2.7.2. Felfüggesztés kötelező közvetítői eljárás esetén

A régi Pp. 152. § (3)-(5) bekezdése tartalmazta a kötelező közvetítői eljárás igénybevételére kötelezés esetén az eljárás felfüggesztésére vonatkozó szabályokat, azokat lényegében változatlanul rögzíti a Pp. 124. §-a, a szöveg pontosítása a Kvtv. rendelkezéseivel való összhang megteremtését szolgálta.
A polgári jog területén jelenleg egyetlen ilyen eset van, a Ptk. 4:172. §-a alapján a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránti perben a bíróság indokolt esetben kötelezheti a szülőket, hogy a szülői felügyelet megfelelő gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködésük biztosítása érdekében bírósági vagy piaci közvetítői eljárást vegyenek igénybe.
Ilyen esetekben nem a felek, hanem a bíróság dönt a mediáció szükségességéről.
A Pp. általános rendelkezései között történt szabályozás lehetővé teszi, hogy a jogalkotó által a jövőben bővítendő esetkörökre is irányadóan alkalmazható lesz a Pp. 124. §-a szerinti eljárási rend, amelyet a társasági jogi perek kapcsán most - értelemszerűen - nem ismertetünk.

1.3.2.7.3. Az eljárás kérelemre történő megszüntetése

Az eljárás elállás miatti megszüntetése esetén - ha az elállásra azért került sor, mert az alperes a követelést az eljárás megindítását követően teljesítette - a felperes perköltségét az alperes téríti meg [Pp. 85. § (2) bek.]. Új a szabályozás e körben, mert ilyen esetben nincs szükség az alperes hozzájárulására, az írásbeli ellenkérelme előterjesztése utáni perfelvételi szaktól kezdődően sem [Pp. 241. § (3) bek.].
A felek közös kérelme alapján a bíróság az eljárást - a kereset közlését megelőzően is, annak bármely szakaszában - megszünteti.
A felek rendelkezési jogán alapul a jogvita bíróság előtti - közös akarattal történő - lezárása anélkül, hogy annak okát bejelentenék, vagy pl. a köztük folyamatban volt közvetítői eljárást lezáró megállapodást a bírósághoz egyezségként történő jóváhagyás céljából előterjesztenék; a megállapodásuktól függ a perköltség megfizetésére vonatkozó bírósági döntés is [Pp. 85. § (4) bek.].
Az eljárást megszüntető végzés ellen és az eljárás megszüntetésére irányuló kérelmet (amelyben a felperes a keresetétől elállt, vagy a felek ezt közösen kérték) elutasító végzés ellen külön fellebbezésnek van helye [Pp. 241. § (4) bek.].
- 74/75 -

1.3.2.8. Az ítélet

Az ítéletben foglalt döntésnek változatlanul ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre (Pp. 341. §).
A Pp. 346. §-a kifejezetten nevesítve felsorolja az írásba foglalt ítélet egyes jól elkülöníthető részeit, rögzítve azok - régi Pp.-hez hasonló - meghatározott sorrendjét is (bevezető, rendelkező, perorvoslati, indokolási és záró rész).
A késedelmi kamat vonatkozásában a Ptk. 6:48. §-ának rendelkezései az irányadók.
A jogi indokolás tartalmát lényegében átveszi a régi Pp. 221. § (1) bekezdéséből, az ítélet alapjául szolgáló jogszabályok mellett azonban előírja azok értelmezését is, ha a felek közötti vita éppen abban áll, illetve, ha a bíróság értelmezése a felekétől eltér.
Tartalmazza a bíróság által megállapított tényekre vonatkozó bizonyítékokat azokkal a körülményekkel együtt, amelyeket a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, a tények megállapításának egyéb körülményeit, továbbá azokat az okokat, amelyek miatt valamely tényállítást nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte [Pp. 346. § (5) bek.].
A Pp. 271. §-a - a régi Pp.-hez képest új megjelöléssel - közreműködőként megnevezi azokat a tanúkat, a kirendelt szakértőket, az okirat- és szemletárgybirtokosokat és mindazokat, akiknek a bizonyításban történő részvételét a bíróság szükségesnek tartja, és kötelesek közreműködni a bizonyítás felvételében.
A jogvitával érintett ügyben lefolytatott közvetítői eljárásban eljárt közvetítő és szakértő a tanúvallomást megtagadhatja [Pp. 290. § (1) bek.]. A közvetítőt titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tényt és adatot illetően, amelyről a közvetítői tevékenységével összefüggésben szerzett tudomást. A közvetítő titoktartási kötelezettsége a közvetítői tevékenység megszűnése után is fennáll (Kvtv. 26. §).
A közvetítő a felek egyetértésével szakértőt vehet igénybe. Szakértőként bárki eljárhat, aki valamely kérdésben kellő szakértelemmel rendelkezik, és akinek a személyében a felek megegyeznek. A szakértőre a közvetítő összeférhetetlenségére és titoktartási kötelezettségére vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell [Kvtv. 33. § (1) bek.].
A felek ellenkező megállapodásának hiányában az a személy, aki közvetítőként, a felek képviselőjeként vagy szakértőként részt vett a közvetítői eljárásban, abban a jogvitában, amely a közvetítői eljárás tárgya volt, vagy az annak alapjául szolgáló vagy azzal összefüggő szerződésből, egyéb jogviszonyból keletkezett, nem járhat el valamelyik fél képviselőjeként, vagy szakértőként [Kvtv. 25. § (3) bek.].
A közvetítői eljárásban eljárt magánszakértő véleményének a benyújtását - a felek megállapodása alapján - a bizonyító fél indítványozhatja a peres eljárásban a Pp. 302. §-ának rendelkezései alapján.

1.3.2.8.1. A perköltség viselése

A régi Pp. 75. §-a részletes felsorolást tartalmazott arról, hogy a perköltség összegének a meghatározásához milyen költségek vehetők figyelembe. A (2) bekezdés meghatá-
- 75/76 -
rozta, hogy a perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő ügyvéd, jogtanácsos készkiadásait és munkadíját is.
A Pp. 80. §-ának perköltségre vonatkozó meghatározása ezzel ellentétben egy olyan "gyűjtőfogalom", amelybe a félnél - a perben, vagy azt megelőzően - a jog perbeli érvényesítésével okozati összefüggésben felmerült költség tartozhat.
A perköltségbe változatlanul beszámítható az ügyben jogi képviselőként eljárt ügyvéd, ügyvédi iroda, kamarai jogtanácsos munkadíja és igazolt készkiadásai. Az ügyvédi munkadíjról szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet előírásait értelemszerűen alkalmazni kell.
A közvetítő díjának perköltségként történő beszámítása esetén ld. az 1.3.2.5. pontban írtakat.
A szükségtelenül okozott perköltség viseléséről a Pp. 86. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a közvetítői eljárásban létrejött megállapodás ellenére a megállapodással rendezett jogvita tárgyában a megállapodást megkötő felek bármelyike a bírósághoz fordul, az alperes perköltségét a felperes téríti meg. A perköltségviselés általános szabályai irányadók, ha a felperes kizárólag a megállapodásban foglaltak iránt, annak nem teljesítése miatt indít pert.
A bíróság a felszámítható perköltségről az eljárást befejező érdemi határozatában dönt; a pernyertes fél perköltségét a pervesztes fél téríti meg, részleges pernyertesség esetén a fél az ellenfél perköltségét a pervesztessége arányában téríti meg [Pp. 82. § (1) bek., 83. § (1) és (2) bek.].
A bíróság a felet az eljárást befejező határozatában hivatalból kötelezi a meg nem fizetett illeték, valamint az állam által előlegezett költség megfizetésére.
A Pp. 84. §-a rendelkezik a bíróság által jóváhagyott egyezség esetén a perköltség viseléséről, amely szerint a felek megállapodása szerinti fél téríti meg az ellenfele perköltségét. Megállapodás hiányában az egyezség szerint pernyertes fél perköltségét az egyezség szerint pervesztes fél téríti meg. Ha a pernyertesség és pervesztesség aránya nem állapítható meg, egyik fél sem köteles perköltség megtérítésére.
A bíróságnak az egyezséget jóváhagyó végzésében - ha erről a felek nem állapodtak meg - hivatalból szintén rendelkeznie kell a meg nem fizetett illeték és az állam által előlegezett költség megfizetéséről (ld. 1.3.2.5.).
Ha az eljárás szünetelés folytán megszűnt, akkor a meg nem fizetett illeték és az állam által előlegezett költség megfizetéséről a bíróság külön határozatban rendelkezik, és - a megfizetés alól mentességet biztosító költségkedvezmény hiányában - a felperest kötelezi annak fizetésére, a végzés ellen külön fellebbezésnek van helye [Pp. 101. § (2) bek. b) pont, 102. § (2) bek.].

1.3.2.9. A fellebbezés

A másodfokú eljárást a fellebbezőnek a határozat (ítélet, részítélet, közbenső ítélet, bírósági meghagyás, fellebbezhető végzés) kézhezvételétől számított - változatlanul - 15 napos eljárási határidőn belül kell írásban előterjesztenie az elsőfokú bíróságon (Pp. 365. §).
- 76/77 -
Nem kötelező a jogi képviselet a járásbíróság hatáskörébe tartozó perrel összefüggő másodfokú eljárásban [Pp. 72. § (2) bek.].
Az ítélet elleni fellebbezési eljárási illetéket az Itv. 46. § (1) bekezdése határozza meg, a végzés elleni fellebbezési eljárási illetékről a 47. § (1) bekezdése rendelkezik.
A végzés elleni fellebbezést változatlanul az elsőfokú bíróságnak kell kézbesítenie az ellenérdekű fél részére az iratok másodfokú bírósághoz történő felterjesztése előtt, az esetleges észrevételek megtétele céljából [Pp. 390. § (2) bek.].
A Pp. - ellentétben a régi Pp.-vel - fő szabályként a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálásáról rendelkezik, biztosítva, hogy a felek írásban reagálhassanak egymás nyilatkozataira a másodfokú határozat meghozatala előtt (376. §).
A fellebbező fél a jogorvoslati kérelmében az ellenérdekű fél pedig a fellebbezési ellenkérelmében - tizenöt napon belül - kérheti a tárgyalás tartását.
A bíróság a felek erre irányuló kérelmének hiányában is tarthat tárgyalást, ha azt indokoltnak tartja, illetve ha tárgyaláson foganatosítható bizonyítást kell lefolytatnia.
A Pp. 364. §-a alapján a másodfokú bíróság is megkísérelheti, hogy a felek a jogvitát egyezséggel rendezzék (ld. 1.3.2.7.).
A bíróság tájékoztatása a közvetítői eljárásról, és ezzel összefüggésben a szünetelés szabályairól történhet a fellebbezési tárgyaláson is [Pp. 378. § (2) bek.].
A Pp. 385. §-a szabályozza az egyezség és a szünetelés joghatásait. Ha a másodfokú eljárásban megkötött egyezséget a bíróság végzéssel jóváhagyja, egyúttal megállapítja, hogy az elsőfokú bíróság ítélete abban a részében, amelyre az egyezség vonatkozik, hatályát veszti.
Ha a per a másodfokú eljárásban szünetelés folytán megszűnik, a másodfokú bíróság végzéssel megállapítja, hogy a fellebbezéssel megtámadott elsőfokú ítélet hatályát veszti (ld. 1.3.2.8.1.).
A másodfokú eljárásban sincs helye szünetelésnek, ha azt a törvény kizárja (ld. 2.4.); az eljárás korábban már három alkalommal szünetelt a felek között [Pp. 121. § (2) bek.].

1.3.2.10. A felülvizsgálat

A jogerős ítélet (az ügy érdemében hozott jogerős végzés) felülvizsgálatát a Kúriától - az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre hivatkozással - változatlanul az elsőfokú bírósághoz benyújtott kérelemben kell kérni, de a jogerős határozat közlésétől számított hatvan nap helyett, negyvenöt napon belül kell előterjeszteni (Pp. 410. §).
A Pp.-ben a felülvizsgálatból kizárt ügyek meghatározása - a régi Pp.-hez képest - egyszerűbben áttekinthető. Feltétel nélkül kizárt a felülvizsgálat pl. azokban az esetekben, ha a fél a fellebbezési jogával nem élt, és a másik fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az ítéletet helybenhagyta.
A Kúriának a joggyakorlat irányításával és egységesítésének biztosításával kapcsolatos feladatai megvalósítása érdekében - a feltételhez kötött ügyekben is - lehetséges a felülvizsgálat az új szabályozás szerint; ilyenkor előzetes kérdés a felülvizsgálat engedélyezése tárgyában hozandó határozat.
- 77/78 -
Nem kötelező a jogi képviselet a járásbíróság hatáskörébe tartozó perrel összefüggő felülvizsgálati eljárásban az ellenkérelmet előterjesztő fél számára [Pp. 72. § (2) bek.].
A jogerős ítélet elleni felülvizsgálati eljárási illetékről az Itv. 50. § (1) bekezdése, a jogerős végzés ellen előterjesztett eljárási illetékről a (2) bekezdés rendelkezik.
A jogerős végzéssel jóváhagyott egyezség mint ítéleti hatályú határozat külön nincs nevesítve a felülvizsgálattal megtámadható határozatok között, de nincs kizárva sem a felülvizsgálat köréből, ahogy pl. a gazdasági társaság tagjának kizárása iránti perekben hozott jogerős ítéletek ellen a Ctv. 71/A. § (6) bekezdése alapján nincs helye felülvizsgálatnak (ld. 2.4.).
A gyakorlatban a felek/jogi képviselők a végzés meghozatalát követően - esetleges bírói kérdésre - a határozat elleni fellebbezés jogáról általában lemondanak, nyilatkozatukat a bíróság a jegyzőkönyv lezárását megelőzően rögzíti; az egyezség első fokon jogerőre emelkedik, ami miatt kizárt a felülvizsgálat.
A Pp. 127. § (2) bekezdésének új rendelkezése szerint, ha a bíróság közbenső ítéletet hozott - ld. 2.9., 2.10., 2.12., 2.13. kártérítés megfizetése iránti perek -, és a fél a közbenső ítélet elleni felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, a bíróság a felek közös kérelme esetén a per tárgyalását a követelés összegére vagy mennyiségére vonatkozóan felfüggesztheti.
A jogerős közbenső ítélet hatályát nem érinti, ha a felek a követelés összegében megegyeznek (ld. 2.9.), és közös kérelmükre a bíróság az eljárást megszünteti [Pp. 122. § (3) bek.].

1.3.3. A gazdasági közvetítői eljárásra vonatkozó általános szabályok gyakorlati alkalmazása

"A konfliktus egyet nem értés, ellentét, vita vagy feszültség emberek vagy embercsoportok között, mely állapot vélt vagy valós ellentéteken alapul" (Herczog Mária szociológus - Lovas Zsuzsa pszichológus).
A mediáció fogalma a mediare latin eredetű szóból alakult ki, jelentése: békéltetni, egyeztetni, középen állni, közvetíteni.
A gazdasági társaságok alapításával, működésével kapcsolatosan felmerülő konfliktusok kezelése kooperatív módon elsődlegesen a felek közötti közvetlen tárgyalással történhet. Jogi képviselőik szakmai segítségével egyeztethetnek is a vitás kérdésekben, de felkérhetnek segítőként egy mediátort is olyan megállapodás létrehozásához, amely a jövőben való együttműködést, bizalmat erősíti, és mindkét fél számára előnyös.
A közvetítői eljárás további előnyei a cégeknél, hogy gyors, költséghatékony, és javítja a munkahelyi légkört.
Kiemelten ajánlott a gazdasági mediáció a cégek egymás közötti szerződéses vagy szerződésen kívüli kártérítési igényen alapuló jogvitáiban, különösen, ha a kár összegszerűségében nem tudnak megegyezni.
A cégek/képviselői és tagjaik közötti, illetve a tagok egymás közötti ún. emberi konfliktuson alapuló vitái a cég működését is veszélyeztethetik.
- 78/79 -
A cégjogi alapokra épülő társasági jogi jogviták tipikusan olyan ügyek, amelyekben törvény nem zárja ki az egyezségi kísérletet a perben, de a tájékoztatást a közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségéről és ezzel összefüggésben a szünetelés szabályairól (Pp. 238. §) a Ctv. speciális eljárási szabályai nem teszik lehetővé a bíróság számára.
A 2. részben ismertetett perekkel kapcsolatosan elsősorban ezekre a rendelkezésekre hívjuk fel a figyelmet, de a gazdasági, üzleti mediációhoz kapcsolódó cégjogi, csődjogi, felszámolási, munkaügyi, családi, válási, párkapcsolati közvetítői eljárások alkalmazási területeit is áttekintjük.

1.3.3.1. A "piaci" és a bírósági mediátor

A közvetítői szakmai képzésről és továbbképzésről szóló 63/2009. (XII. 17.) IRM rendelet 1. §-a alapján a KIM közvetítői névjegyzékbe történő felvételhez igazolni kell, hogy a kérelmező felsőfokú végzettséggel és a végzettség megszerzésétől számított, annak megfelelő legalább ötéves igazolt szakmai gyakorlattal rendelkezik, és teljesítette a 2-5. §-ban előírtaknak megfelelő elméleti, gyakorlati és vizsgakövetelményeket, az akkreditált képzést szervező intézmény által kiállított oklevéllel, bizonyítvánnyal.
A Kvtv. 5. § (2) bekezdés a) és b) pontja alapján a közvetítői névjegyzékbe fel kell venni azt a jogi személyt is, amelynek a létesítő okiratában a közvetítői tevékenység feltüntetésre került, és van a közvetítői tevékenység folytatására feljogosított tagja, vagy munkaviszony, továbbá munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében ilyen személyt foglalkoztat, és ennek a személynek a közvetítői tevékenysége nem szünetel (pl. felszámoló cég, ügyvédi iroda).
A képzés elméleti részének magában kell foglalnia a konfliktuselméleti, tárgyalási, közvetítői technikai, módszertani, folyamatvezetési, dinamikai, kérdezéstechnikai, különféle konfliktusszintekhez illeszkedő közvetítői technikai, problémás szereplők kezelésével kapcsolatos közvetítői technikai, pszichológiai ismereteket és készségeket; a közvetítői tevékenységre vonatkozó jogszabályok ismeretét.
Bírósági közvetítői tevékenységet az OBH elnöke által - a közvetítői szakmai képzés elvégzésének igazolását követően - kijelölt bírósági titkár, bíró és rendelkezési állományba helyezett bíró végezhet (Kvtv. 38/A. § (1) bek.).
A bírósági közvetítésről és a kijelölés szabályairól szóló 11/2014. (VII. 11.) OBH utasítás tartalmazza a kijelölés feltételeit, tartalmát, meghatározza a munkavégzésre, a koordinációra és a bírósági közvetítésről szóló tájékoztatásra vonatkozó szabályokat.
A 9. § (3) bekezdés a) pontja szerint, a bíróságok központi (OBH) honlapján közzétett általános tájékoztatás alapján elérhető az országos bírósági közvetítők névjegyzéke, közvetlen elérhetőségükkel (telefonszám, e-mail-cím).

1.3.3.1.1. Az ügyvédek tevékenysége a közvetítői eljárásokban

Az ügyvédi tevékenység gyakorlása keretében kiegészítő jelleggel folytatható közvetítői eljárásban végzett közvetítői tevékenység [Ütv. 3. § (1) bek. m) pont].
- 79/80 -
Társasági jogi jogvitákkal kapcsolatos közvetítésre társasági jogi és cégjogi szakjogász képesítéssel rendelkező ügyvéd felkérése ajánlott, aki a Kvtv. 30. § (1) bekezdés f) pontjában rögzített, az ügyhöz kapcsolódó speciális joganyagnak, szakmai tényeknek az ismertetéséhez - az első mediációs ülésen - professzionális szakmai gyakorlattal rendelkezik (ld. 1.4.).
Ha a közvetítői eljárásban ügyvéd vett részt közvetítőként, az eljárás során létrejött, írásba foglalt megállapodás alapján joghatás kiváltására alkalmas okiratot nem készíthet, és közvetítő ügyvédként annak ellenjegyzésére sem jogosult [Kvtv. 35. § (3) bek.].
A piaci, bírósági közvetítői eljárásban részt vevő jogi képviselők ügyfeleiket jogi tanácsokkal és tájékoztatással láthatják el; előzetesen megvizsgálhatják, hogy a felek által kötendő megállapodás megfelel-e a jogszabályoknak.
Kötelező jogi képviselettel eljáró felek nevében a perben joghatályos nyilatkozatot tesznek, ők kérhetik a peres eljárás szünetelését a bíróságtól; az eljárás folytatása iránti kérelem mellékleteként becsatolják a bíróság egyezséget jóváhagyó határozatának alapjául szolgáló - a peres felek között közvetítői eljárásban létrejött - megállapodást.

1.3.3.2. A közvetítői eljárás lefolytatása

A mediáció általános feltétele, hogy a vitás ügyben a felek számára fontos legyen az együttműködés a köztük fennálló kapcsolatra tekintettel, és ne legyen köztük olyan kiegyenlítetlen hatalmi különbség, amely az igényük érvényesítését csak bírósági (választottbírósági) eljárás keretében teszi lehetővé, továbbá felkészültek arra, hogy egy pártatlan "külső fél" segítségét elfogadják.
Ha a közvetítői eljárásban a vitában érdekelt fél (felek) gazdasági társaság(ok) a törvényes képviselet igazolása - álláspontom szerint - nem mellőzhető (ld. 1.1.2.2.2.1.).
A Kvtv. 30. § (1) bekezdése határozza meg a mediátor tájékoztatási kötelezettségét az első közvetítői megbeszélésen - a vitás ügyük megállapodással történő lezárása érdekében - megjelent felek számára, ami a hatékony megegyezési lehetőségek feltárásához vezető folyamat ismertetésén túl kiterjed az eljárásban betartandó magatartási szabályok ismertetésére is:
A felek kerülik a sértő, bántó, minősítő kifejezéseket, érzelmileg "telített" helyzetben nem hagyják el a mediációs termet, ilyen esetben szünetet kérhetnek. Szünet tartását a mediátor is kezdeményezheti. A felek az eljárásban együttműködve, a megoldási javaslatokat kölcsönösen megvitatva, aktívan vesznek részt. A mediációs eljárás bizalmi jellegéből következik, hogy hang-, képfelvétel készítése tilos, annak megszegése jogi következményeket von maga után. Az ülés megnyitása után - az ún. megszakítás nélküli időben - a másik felet közbeszólás nélkül végighallgatják, közben jegyzeteket készíthetnek; amennyiben egymással is titoktartási megállapodást kötnek, a jegyzeteiket az ülés végén megsemmisítik. A szabályok többszöri megsértése, és arra vonatkozó másodszori figyelmeztetés esetén a mediátor az ülést berekesztheti.
A felek a közvetítői eljárás megindítását - a mediátor aláírásával is ellátott - írásbeli nyilatkozattal kérhetik, abban az eljárás során felmerülő költségek előlegezéséről, megfizetésének módjáról, ideértve az elállás és megszüntetés eseteit is, megállapod-
- 80/81 -
nak, továbbá az egyéb általuk szükségesnek tartott egyéb kérdéseket is rögzítik (pl. szakértő igénybevétele).
A közvetítői eljárás megindítása az elévülést megszakítja. A közvetítői eljárás megállapodással történő eredményes befejezése után az elévülésre a Ptk.-nak az elévülés megszakítására, a közvetítői eljárás eredménytelensége esetén a Ptk.-nak az elévülés nyugvására vonatkozó rendelkezéseiben foglaltak irányadók (Kvtv. 31. §).
A közvetítői eljárás az együttesen, személyesen jelenlévő felek és a mediátor által aláírt, írásba foglalt megállapodással fejeződik be, vagy azon a napon, amikor a fél/felek bejelentik a közvetítőnek az eljárás befejezését; a felek eltérő megállapodása hiányában befejeződik a közvetítői eljárás a nyilatkozat aláírásának napjától számított négy hónap elteltével. A megállapodás írásba foglalásának elmaradása esetén a megállapodás részben vagy egészben történő teljesítése a kötelező alakiság mellőzése miatti érvénytelenséget nem orvosolja (Kvtv. 35. §).
A cégek közötti konfliktusok általános jellemzését a - mediátor segítségével történő - vita rendezésének a megoldását jelentő megállapodás létrehozásának feltételeit ld. a 2.15. fejezet végén.
A közvetítői eljárás lefolytatását kizáró okok felsorolását ld. a 2.4.10. utolsó bekezdésében.

1.4. Társasági jogi perek és a törvényességi felügyeleti eljárások viszonya

1.4.1. A törvényességi felügyeleti eljárás általános jellemzői

A törvényességi felügyeleti eljárás célja, hogy a cégnyilvántartás közhitelességének biztosítása érdekében a cégbíróság intézkedéseivel a cég törvényes működését kikényszerítse.
A törvényességi felügyeleti vizsgálat tárgyát, terjedelmét a Ctv. 74. § (1) és (3) bekezdésének rendelkezései határozzák meg, amelyek helyes értelmezése szerint törvényességi felügyeleti eljárás megindításának csakis a 74. § (1) bekezdésében felsorolt esetekben van helye. Nincs helye ugyanakkor törvényességi felügyeleti eljárásnak az arra vonatkozó igény perben vagy közigazgatási eljárásban érvényesíthetősége esetén, illetőleg nem terjed ki a törvényességi felügyelet a cég gazdálkodásának és döntéseinek gazdasági-célszerűségi szempontból való felülvizsgálatára. A vizsgálat terjedelmének pedig további korlátot szab, hogy a kérelmező a kérelme indokát nem változtathatja meg az eljárás során, tehát a törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményező kérelmében foglaltaktól eltérően okokat nem jelölhet meg, az ilyen okokra a cégbíróság vizsgálata nem terjedhet ki. A törvényességi felügyeleti eljárás alapjául szolgáló újabb törvényességi felügyelet nem a cég tevékenysége, gazdálkodása, a tisztségviselők cég képviseletében kifejtett magatartása ellenőrzésének, az egyéni érdekek védelmének eszköze, hanem a Ctv. 72. § (1) bekezdésében megfogalmazott célt, a cégnyilvántartás közhitelességének biztosítását szolgálja, és ezzel összefüggésben, ennek érdekében kerül sor a cég törvényes működése kikényszerítésére [Fővárosi Ítélőtábla 16.Cgtf.43.956/2017/3.].
- 81/82 -
A törvényességi felügyeleti (nemperes) eljárásokban a Pp. szabályait a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltéréssel, és a 2017. évi CXVIII. törvényben (a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvényben, a továbbiakban: nemperes Pp.-ben) foglaltakra figyelemmel akkor kell megfelelően alkalmazni, ha a Ctv. másként nem rendelkezik, azzal, hogy szünetelésnek az eljárásban nincs helye. A cégbíróság a cég törvényes működését intézkedésekkel kényszeríti ki abból a célból, hogy biztosítsa a cégnyilvántartás közhitelességét [Ctv. 72. § (1)-(2) bek.].
A törvényességi felügyeleti eljárásban bizonyításra csak korlátozottan kerülhet sor, a Ctv. 72. § (3) bekezdése értelmében okirati bizonyításra, illetve az ügyben érintettek (például a kérelmező, a kérelmezett cég tagjai, vezető tisztségviselője) személyes meghallgatására kerülhet sor, megkereséseket foganatosíthat, egyéb bizonyítási eszközök (tanú meghallgatása, szakértő bevezetése az eljárásba) nem lehetségesek, ezek ugyanis már a peres eljárások bizonyítási rendjébe tartoznak.
A cégek székhelye szerint illetékes törvényszékek mint cégbíróságok a cégeljárási (bejegyzési és változásbejegyzési) ügyeken kívül - általános törvényességi felügyeleti jogkörükből eredően - a Ctv. VI. fejezetében szabályozott általános, és a VII. fejezetben található különleges törvényességi felügyeleti eljárásokat is lefolytatnak, azonban ezen túlmenően számos más, anyagi jogszabályokban meghatározott (ilyen például a Ptk. 3:23. §-ában szabályozott iratbetekintési, felvilágosításkérési jog biztosítása; a Ptk. 3:103-104. § szerinti kisebbségvédelmi jogintézmények vagy a Ptk. 3:204. §, illetve 3:313. § szerinti biztosítékkérési jog megsértésével kapcsolatos eljárás), a törvényességi felügyeleti eljárás szabályai megfelelő alkalmazásával intézendő eljárással is foglalkoznak. (Megjegyzendő, hogy a Gt. vonatkozó szabályai kifejezetten visszautaltak a törvényességi felügyeleti eljárás előírásainak megfelelő alkalmazására, azonban a Ptk. ezen szabályai ilyen utalást nem tartalmaznak. Ennek ellenére úgy látjuk, hogy a hivatkozott ügyekben továbbra is az eljárások jellegéből adódóan a törvényességi felügyeleti eljárások szabályai értelemszerűen alkalmazandók, az eljárások tárgyából következő sajátosságok figyelembevételével.)
A törvényességi felügyeleti eljárásban a jogi képviselet nem kötelező. Ezt korábban (2018. január 1-je előtti hatállyal) a Ctv. 72. § (4) bekezdése deklarálta, a 2017. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi CXXX. törvény (a "Pp. salátatörvény") 62. §-a azonban e rendelkezést hatályon kívül helyezte. A szabályozás azonban nem változott, miután a 2017. évi CXVIII. törvény 1. § (6) bekezdése valamennyi polgári nemperes eljárásra általánosan kinyilvánította ezt a rendelkezést.
Az eljárás a Ctv. 72/A. §-ának rendelkezései szerinti elektronikus polgári nemperes eljárás.
A törvényességi felügyeleti eljárást - akár kérelemre, akár hivatalból indul - az arra okot adó körülményekről való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül lehet kezdeményezni.
- 82/83 -
A BH 2002.198. számú döntés a törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésére nyitva álló határidő számításánál irányadó szempontokról szól.
A törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelem határidőben történt benyújtásának vizsgálata megelőzi annak érdemi elbírálását (LB Cgf. II. 30.705/2000/2.).
A törvényességi felügyeleti eljárás megindítására okot adó körülményekről való tudomásszerzés megítélésének szempontjait tartalmazza a BH 2006.190. számú legfelsőbb bírósági eseti döntés.

Az eljárásra okot adó körülmény bekövetkezésétől számított egyéves jogvesztő határidőn túl előterjesztett kérelmet a cégbíróság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el.

A 4/2003. Polgári jogegységi határozatban írtak irányadóan alkalmazandók ezen nemperes eljárásokra is.
Mivel a fenti objektív határidő a cégbíróság hivatalból indítandó eljárásának is korlátja, a jogalkotó a Ctv. 79. § (2) bekezdésében, kivételesen indokolt esetben lehetőséget ad ezen jogvesztő határidőn túl is a cégbíróságnak a törvényes működés helyreállíttatására. Megfelelő tényállás mellett ezért - a közhiteles nyilvántartás és a hitelezővédelmi, forgalombiztonsági érdekekre is figyelemmel - a cégbíróság a fenti határidőn túl is indíthat hivatalból törvényességi felügyeleti eljárást.
A Ctv. 81. §-ának (1) bekezdésében felsorolt intézkedések alkalmazásával kényszerítheti ki a cégbíróság a törvényes működést, vagyis azt, hogy megszűnjön az az ok, ami miatt az eljárás lefolytatása szükségessé vált.
E körben még ma is irányadó az alábbi két döntés:
A törvényességi felügyeleti eljárásban - ha ennek jogszabályi feltételei fennállnak - a cégbíró szabadon mérlegeli, hogy milyen intézkedést alkalmaz, a kérelem erre nézve nem köti (ÍH 2005.35.).
A cég megszűntnek nyilvánításának nincs helye, ha a törvényes működés más intézkedéssel is biztosítható (ÍH 2004.109.).
A törvényességi felügyeleti eljárás során a lehetséges intézkedések közül a cégbíróságnak azt kell alkalmaznia, amelyik az adott esetben a legalkalmasabb a cég törvényes működésének a helyreállítására (BDT 2014.128.).
Amennyiben a cég nem tesz eleget változásbejegyeztetési kötelezettségének, a Ctv. 81. § (4) bekezdése szerint a cégbíróság a jogszabálysértő adatot hivatalból törölheti a cégjegyzékből, erre azonban csak a 81. § (1) bekezdésében foglalt valamely intézkedés alkalmazása mellett van lehetőség (Fővárosi Ítélőtábla 16.Cgtf.44.564/2017/2.).
A Ctv. 80. § (3) bekezdése értelmében, ha a cég helyreállítja a törvényes működést, a cégbíróság végzésével megszünteti az eljárást.
Ha a társaság a törvényességi felügyeleti eljárás során állította helyre törvényes működését, az eljárásra okot adott, ezért a mérsékelt felügyeleti illeték megfizetése alól nem mentesíthető (BDT 2016.179.).
Ha a törvényességi felügyeleti kérelem benyújtásakor a jogszabálysértő állapot már nem áll fenn, nem az eljárás megszüntetésének, hanem a kérelem elutasításának van helye (BDT 2014.102.).
- 83/84 -
Nem sérti meg a bíróság az eljárási szabályokat, ha a törvényességi felügyeleti eljárást a cég törvényes működésének helyreállítására tekintettel anélkül szünteti meg, hogy az eljárás megindításáról a céget a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel értesítette volna.
A törvényességi felügyeleti eljárásban illetéket csak akkor nem kell fizetni, ha a hivatalból indult törvényességi felügyeleti eljárást a cégbíróság jogsértés hiányában szünteti meg. A cég az illeték megfizetése alól csak akkor mentesíthető, ha az eljárás megindításakor a jogsértő állapot nem állt fenn, annak mérséklésére törvényes lehetőség nincs (BDT 2014.12.).
A Ctv. 77. §-ának (1) bekezdése határozza meg azoknak a személyeknek a körét, akik a törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhetik.
Nevesített jogosultak az ügyész, a cég tevékenységének ellenőrzésére jogosult hatóság vagy közigazgatási szerv tagjával szemben az illetékes kamara.
Az ebbe a személyi körbe tartozók jogi érdeküket az eljárás lefolytatására nem kell hogy igazolják.
A társaság tagjának, munkavállalójának, vezető tisztségviselőjének, felügyelőbizottsági tagjainak, könyvvizsgálójának az eljárás kezdeményezése iránti jogi érdekét a bírói gyakorlat szintén minden további igazolás nélkül elismeri.
A fenti személyeken túl az eljárás megindításához fűződő jogi érdekét a kérelmezőnek valószínűsítenie kell. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a jogi érdek akkor áll fenn a kérelmező oldalán, ha az eljárás lefolytatását követően hozott határozat a kérelmező élet- és vagyoni viszonyait befolyásolni tudja.
Az EBH 2004.1135. számú döntésben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy ha a kft. ügyvezetője a cégbíróságnak nem jelenti be a tagok személyében az üzletrész átruházása folytán bekövetkezett tagváltozást, nyilatkozatát a bíróság nem pótolhatja. A jogsérelem elhárítására az érdekelt - új üzletrész-tulajdonos - törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet.

Törvényességi felügyeleti eljárást az kezdeményezhet, akinek jogviszonyaira, jogainak gyakorlására, kötelezettségei teljesítésére közvetlen hatással van a bíróság döntése (BDT 2015.145.).

Ha a kérelmező a törvényességi felügyeleti eljáráshoz fűződő jogi érdekét nem valószínűsíti, a kérelmet el kell utasítani (a Pp. hatályos szabályai szerint vissza kell utasítani), és nem vizsgálhatók olyan kérdések, és nem tehetők olyan megállapítások, amelyekhez érdemi eljárás eredményeként jutna a bíróság. Nincs azonban akadálya annak, hogy a bíróság - ha ezt szükségesnek látja - az adott kérdésben hivatalból törvényességi felügyeleti eljárást indítson (BDT 2014.11., BDT 2015.61.).
A BDT 2017.93. számú jogesetben egyebek között azt mondta ki a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a jogi érdekeltségnek nemcsak a törvényességi felügyeleti eljárás megindításakor, hanem az eljárás folyamán mindvégig fenn kell állnia. Ha a tag jogi érdekeltsége a tagsági viszony megszűnése folytán elenyészik, egyéb közvetlen jogi érdek hiányában a törvényességi felügyeleti kérelme sem vizsgálható tovább, azt el kell utasítani.
- 84/85 -
A törvényességi felügyeleti eljárás alanya minden esetben a cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaság, kérelemre indult eljárásokban a kérelmezetti pozícióban mindig a cég áll.
A Ctv. VII. fejezetében szabályozott, illetve a speciális anyagi jogi szabályokban meghatározott törvényességi felügyeleti jellegű ügyek különlegessége éppen abban áll, hogy az általános szabályok szerinti törvényességi felügyeleti normák alapvető előírásaitól eltérnek. Ilyen eltérés lehet, hogy ezen eljárások alanya nem okvetlenül a cég [például a Ctv. 86. §-ában, a 98. § (5) bekezdésében vagy a 106. § (3) bekezdésében szabályozott eljárások].
A Ctv. 74. §-ának (1) bekezdése felsorolja a törvényességi felügyeleti eljárás tárgyát képező okokat, amelyek egyrészt a közhiteles cégnyilvántartásba bejegyzett adatok, illetve azok alapjául szolgáló okiratok jogszabálysértésével kapcsolatosak, másrészt a cégek szervezetére, működésére vonatkozó törvénysértések.
A közhiteles cégnyilvántartás a cégjegyzékből, a cégjegyzékben szereplő adat, jog vagy cég igazolására szolgáló okiratokból és más jogszabály által előírt mellékletként becsatolandó okiratokból áll, amelyek a forgalom biztonságát, valamint a hitelezői érdekek védelmét is szolgálják, ezeknek a benyújtására a cégeket a Ctv. anyagi jogi rendelkezések alapján kötelezi.
Törvényességi felügyeleti intézkedések alkalmazásával kell rábírni a céget azoknak az okiratoknak a benyújtására, amelyek alapján a cégbíróság a törvényes állapot helyreállítását foganatosíthatja, legtöbb esetben ezek a változásbejegyzés iránti kérelem mellékletei.
A cégbíróság eljárására akkor kerül sor, ha tudomására jut a mulasztás. Ez történhet hivatalból, bejelentésére, kérelemre, de a Ctv. 76. § (1) bekezdése szerint a cégbíróságnak akkor is le kell folytatnia az eljárást, ha azt más bíróság kezdeményezi; olyan ítéletről "tájékoztatja", amely megállapítja vagy valószínűsíti a cégjegyzékben szereplő adatról, hogy az törvénysértő. Tipikusan ilyen határozatok a Ctv. 65-70. §-ai szerinti speciális "jogorvoslati" perekben hozott jogerős ítéletek.
A Ctv. 80. § (1) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazásával felhívást kell kiadni a képviselő részére, hogy a fenti bejelentési és okiratcsatolási kötelezettségének tegyen eleget a társaság nevében.
A kérelmező által alkalmazni javasolt törvényességi felügyeleti intézkedéshez (szankcióhoz) a cégbíróság nincs kötve, attól eltérhet, annál szigorúbb vagy enyhébb szankciót, illetve több szankciót együttesen is alkalmazhat (BDT 2014.128.).
A törvényességi felügyeleti eljárás során a lehetséges intézkedések közül a cégbíróságnak azt kell alkalmaznia, amelyik az adott esetben a legalkalmasabb a cég törvényes működésének a helyreállítására (BDT 2014.128.).
Az érdemi döntés - a szükséges intézkedések alkalmazásával [Ctv. 81. § (1) bek.] - optimális esetben az eljárás megszüntetése lesz [Ctv. 80. § (3) bek.], mert a törvényes működés helyreállt. Ellenkező esetben a céget megszűntnek nyilvánítja a cégbíróság [Ctv. 84. § (1) bek.].
- 85/86 -
A jelenleg hatályos, általános jogszabályi előírásokra figyelemmel az állapítható meg, hogy a cégbíróságnak olyan általános hatáskörű ellenőrzési jogköre van a cégek felett, amelyet azok megalakulásától a cégjegyzékből való törlésükig gyakorol. Ez elvileg nemcsak a Ptk. és a Ctv. előírásai szerinti, megfelelő működésre vonatkozik, hanem felöleli a cégek belső jogviszonyaira, illetve a gazdasági élet más szereplőivel kapcsolatos jogviszonyaira irányadó jogszabályoknak való megfelelőségük vizsgálatát is.
A cégíróság törvényességi felügyeleti jogkörében tehát minden anyagi jogi törvényt alkalmazhat.
A 2018. július 1-je előtt indult eljárásokban a felszámolás alá került társaságok esetében sem volt kizárható a törvényességi felügyeleti eljárás.
Az egységes bírói gyakorlat alapján, figyelemmel a Cstv. irányadó szabályaira is, automatikusan nem állapítható meg ezekben az esetekben sem a cégbíróság hatáskörének hiánya, illetve az, hogy ezekben az ügyekben a törvényes működés helyreállítására való törekvés szükségtelen volna.
A BDT 2014.146. jogeseteként közzétett döntésben például az eljárt másodfokú bíróság leszögezte, hogy alappal kezdeményezhető a cégbíróságnál törvényességi felügyeleti eljárás, ha a felszámolás alá került cég könyvvizsgálójának mandátuma lejárt, és a cég erre vonatkozó változásbejegyeztetési kötelezettségét elmulasztja. A változásbejegyeztetési kötelezettség ugyanis nem függ a cég létszakaitól.
Egy másik döntésben azt mondta ki az eljárt bíróság, hogy egyéb feltételek hiányában nem szüntethető meg jogszerűen a törvényességi felügyeleti eljárás pusztán arra hivatkozással, hogy a kérelmezett cég felszámolás alatt áll (BDT 2016.111.).
A Ctv. 2018. július 1-jétől hatályos 77. § (3a) bekezdése azonban ettől eltérő álláspontra helyezkedik, amikor kimondja: nincs helye törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésének, ha a cég felszámolási vagy kényszertörlési eljárás alatt áll, ezekben az esetekben a bíróság a kérelmet elutasítja. Ha a törvényességi felügyeleti eljárás alatt a cég felszámolás alá kerül, vagy más törvényességi felügyeleti eljárásban a cégbíróság vele szemben kényszertörlési eljárás megindítását jogerősen elrendeli, a törvényességi felügyeleti eljárást meg kell szüntetni azzal, hogy ezzel egyidejűleg a cégbíróság a Ctv. 81. § (1) bekezdés b) pontja szerinti pénzbírság intézkedését szükség szerint még alkalmazhatja.

1.4.2. A törvényességi felügyeleti eljárás korlátai

Amennyiben a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelmet nem a Ctv. 77. §-ának (1) bekezdés a)-b) pontjában említett személy nyújtja be, és az eljárás lefolytatásához fűződő érdekét nem tudja valószínűsíteni, a cégbíróság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el a kérelmet.
A BH 2002.194. számú döntésében a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a hitelezők igényeinek kielégítése alapjaként a gazdasági társaság ténylegesen meglévő vagyonát kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy a társaság cégjegyzékébe milyen törzstőkét milyen hatállyal jegyeztek be. Ezért a törzstőke bejegyzésével vagy törlé-
- 86/87 -
sével kapcsolatban a társaság hitelezője - jogi érdekeltség hiányában - törvényességi felügyeleti eljárást nem kezdeményezhet.
A Ctv. 65. §-ának (1) bekezdése alapján a kérelemnek helyt adó bejegyző végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. A végzés vagy az annak meghozatala alapjául szolgáló iratok jogszabályba ütközése miatt viszont az ügyész, valamint az, akire a végzés rendelkezést tartalmaz - rendelkezés őt érintő részére vonatkozóan - pert (ún. kontrollpert) indíthat a cég ellen.
Ennek a keresetnek a tárgyát a Ctv. 74. §-ának (1) bekezdés c) pontja is meghatározza akkor, amikor rögzíti, hogy törvényességi felügyeleti eljárásnak van helye, ha a létesítő okirat vagy annak módosítása, illetve ennek alapján a cégjegyzék jogszabályba ütköző módon tartalmazza azt, amit a cégre vonatkozó anyagi jogszabályok kötelezően előírnak.
E rendelkezések egybevetéséből az következne, hogy a cégbíróságnak ugyanazt kellene vizsgálnia eljárása során, amit a perben, a kereset alapján a bíróságnak.
Az ügyész és a Ctv. 65. § (1) bekezdésében meghatározott érdekeltek számára azonban a Ctv. 74. § (3) bekezdése kizárja a törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésére való jogosultságot figyelemmel arra, hogy a jogszabálysértést perben kell orvosoltatniuk.
A Ctv. 74. § (1) bekezdés a) és c) pontjára alapított hivatalból indult, illetve a korlátozott személyi körön kívül esők által indított törvényességi eljárást pedig olyan cégbírónak kell lefolytatnia, aki nem járt el az eljárás tárgyát képező, és sérelmezett bejegyző végzés meghozatalában [Ctv. 75. § (2) bek.].
Akár a fentiek szerint hivatalból vagy kérelemre indult törvényességi felügyeleti, akár a Ctv. 65. § szerinti perről van szó, mindkét eljárásra vonatkozik, hogy csak azokat a jogszabálysértéseket vizsgálhatja mind a cégbíróság, mind a peres bíróság, amelyeket a cégbíróságnak a bejegyzési eljárásban is vizsgálnia kellett volna.
A Legfelsőbb Bíróság a Ctv. hatálya alá tartozó eljárások kapcsán is irányadóan rögzítette a Cgf.II.33.390/1999/2. számú határozatában a régi Ctv. 49. §-ának (1) bekezdése folytán megfelelően irányadó régi Pp. 252. §-ának (1) bekezdése alapján, hogy a végzést hatályon kívül kell helyezni a fellebbezés korlátaira tekintet nélkül, ha a döntés meghozatalában olyan bíró vesz részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn. Az új eljárásban a törvényességi felügyeleti eljárást olyan bírónak kell lefolytatnia, akinek az eljárása a jogszabályok értelmében nem kizárt.
A jogalkotó azonban ezen túlmenően sem tette parttalanná a cégbíróságok törvényességi felügyeleti jogkörét. Olyan korlátozó rendelkezéseket vezetett be, amelyek alapján nagyon sok esetben, hasonlóan a kereshetőségi jog érdemi vizsgálatához, a cégbíróságnak az adott ügyben mérlegelnie kell, hogy lefolytathatja-e eljárását, van-e rá hatásköre, akár hivatalból, akár kérelemre, az ő feladata-e a törvénysértő működés megszüntetése, vagy megelőző, peres eljárásban hozott jogerős ítélet alapján, egy speciális végrehajtási eljárás során, törvényességi felügyeleti jogkörben kell-e ezt "biztosítania".
- 87/88 -
A Ctv. 74. §-ának (3) bekezdése alapján nem terjed ki a törvényességi felügyelet olyan ügyre sem, amelyben az igény más polgári peres vagy közigazgatási eljárásban érvényesíthető, illetve a cég gazdálkodásának és döntéseinek gazdasági célszerűségi szempontból való felülvizsgálatára.
A Cgf.VII.32.541/2000/2. számú határozatában a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság törvényességi felügyeleti kérelmet elutasító döntését, amelyben a kérelmező az rt. kérelmezett igazgatósági határozata megsemmisítését kérte a cégbíróságtól, arra hivatkozással, hogy a társaság alaptőkéjének felemelését elhatározó döntés végrehajtása a részvénytársaság tulajdonosi szerkezetét megváltoztatja, ami számára elfogadhatatlan. Határozata indokolásában megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy megalapozottan utasította el a kérelmet arra hivatkozással az elsőfokú bíróság, hogy nem vizsgálhatja a cég döntéseinek gazdaságosságát, célszerűségét, a gazdálkodás helyességét vagy helytelenségét.
A Ctv. 69-70. §-ában szabályozott cégalapítás érvénytelensége, illetve az alapító okirat módosítás érvénytelenségének megállapítása iránt perindításra jogosultak, az ügyész és akinek jogi érdekeltsége fennáll, nem jogosultak törvényességi felügyeleti eljárás megindítására.
A Kúria Gfv.VII.30.572/2016/3. számú határozatában kifejtette: A kérelmezett társaság részvényese a Ptk. 3:35. § értelmében a közgyűlési határozatok bírósági felülvizsgálatát jogosult kezdeményezni, ez pedig e tárgyban a törvényességi felügyeleti eljárás iránti kérelme érdemi vizsgálatát kizárja.
A BDT 2017.117. számú döntése kimondja, hogy a változásbejegyzési kérelem tárgyához kapcsolódó, azzal együttesen elbírálandó törvényességi felügyeleti ügyre is irányadó az a szabály, amely szerint nincs helye törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésének, ha az igény peres úton érvényesíthető.
Az alábbi eseti döntések irányadóan alkalmazandók a jelenleg hatályos Ctv. és Ptk. alapján indított eljárásokban is.
A cégbíróság hatásköre nem terjed ki a kizárásról szóló határozat érdemi felülvizsgálatára (Cgf.VII.32.326/2002/2.).
A Ptk. 3:36. § (1) bekezdése értelmében a jogi személy (és így a gazdasági társaság) tagja, vezető tisztségviselője és felügyelőbizottsági tagja kérheti a bíróságtól a jogi személy (társaság) szervei által hozott határozat hatályon kívül helyezését, ha a határozat jogszabálysértő, vagy a létesítő okiratba ütközik.
A törvény által nevesített személyek tehát igényüket perben kell hogy érvényesítsék, ezért az ilyen irányú törvényességi felügyeleti kérelmeket a bíróság érdemben nem vizsgálhatja.
Az ügyésznek minden esetben lehetősége van a bejegyzési eljárás folyamatban léte alatt [Ctv. 78. § (1) bek.] törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelmét előterjeszteni, bejegyzés után azonban ez a jogosultság őt sem illeti meg.
Közgyűlési határozat felülvizsgálatának törvényességi felügyeleti eljárásban, részvényesi kérelem alapján nincs helye (LB Cgf.II.32.799/2000/2.).
- 88/89 -

A cégbejegyzést követően a törvényességi felügyeleti eljárásban a cégbíróság már nem vizsgálhatja, hogy a bejegyzett cégnév sérti-e a kérelmező névviseléséhez való jogát. A névviselés jogszerűsége tárgyában a polgári jog általános szabályai szerint, rendes peres eljárásnak van helye (ÍH 2004.107.).

A szerződések érvényességének vizsgálata a cégeljárás kereteit meghaladja, erre a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárása nem terjed ki (ÍH 2004.72.).

1.4.3. A bejegyzési eljárás és a törvényességi felügyeleti eljárás viszonya

A cégbíróság a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló határozatok és egyéb okiratok érvényességét hivatalból akkor is vizsgálhatja, ha az ügyben más bírósági eljárásnak van helye (EBH 2000.226.).
A cégbíróság a bejegyzési eljárás során - tartalmilag - tehát törvényességi felügyeleti jogkörében jár el, amikor a kérelem mellékleteként benyújtott okirat jogszabálysértésére hivatkozással - a kérelem elutasításának terhével - hiánypótlást ad ki a cég részére.
Ebből értelemszerűen következik, hogy nincs lehetősége egyben a törvényességi felügyeleti intézkedések érdemi alkalmazására is.
Erre figyelemmel mondja ki a Ctv. 78. § (1) bekezdése azt a tiltást, hogy - a bűnügyi nyilvántartás adataival való összevetés 2018. július 1-jétől hatályos esetét kivéve - hivatalból nem indítható a törvényességi felügyeleti eljárás a bejegyzési eljárás alatt, még a kérelem tárgyához kapcsolódóan sem.
A korábban már bejegyzett, és az újabb változásbejegyzési kérelemmel nem érintett cégadat ellenőrzésére ezen újabb változásbejegyzési eljárásban nincs törvényes lehetőség, mivel a bejegyzési (változásbejegyzési) eljárásban hivatalból törvényességi felügyeleti eljárás nem indítható. Erre figyelemmel a cég székhelyváltozással kapcsolatos újabb változásbejegyzési ügyében a korábban bejegyzett, változatlan adatokkal rendelkező külföldi tag hazai joga szerinti nyilvántartásba vételére, képviseletére vonatkozó adatokat igazoló okiratokat a cégbíróság ismételten nem kérheti be (BDT 2017.161.).
A BDT 2017.58. számú döntése pedig azt szögezte le, hogy a Ctv. 74. § (1) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott okokból (amikor a létesítő okirat, illetve annak módosítása már a bejegyzéskor, vagy utólag törvénysértőnek tekinthető) csak a cég szempontjából joghatást kiváltó okiratok vonatkozásában folytatható le törvényességi felügyeleti eljárás, az egységes szerkezetű okirat azonban csak technikai segédeszköz, ahhoz joghatások nem fűződnek, ha tehát hiányosságait a változásbejegyzési eljárásban nem észlelte a bíróság, utóbb erre hivatkozva nem indíthat törvényességi felügyeleti eljárást.
A cégbírósági bejegyzési eljárás folyamatban léte alatt azonban "mások által" kezdeményezhető törvényességi felügyeleti eljárás [Ctv. 78. § (1) bek.].
Az ilyen kérelmek elbírálásának jogszabályi feltételei megegyeznek azon törvényességi felügyeleti kérelmek elbírálásának jogszabályi feltételeivel, amelyeket olyan időpontban terjesztenek elő, amikor nincs folyamatban változásbejegyzési eljárás, de
- 89/90 -
a kérelem azzal kapcsolatos. Ilyenkor a bejegyzési kérelemről és a törvényességi felügyeleti kérelemről a bíróságnak együttesen kell döntenie (EBH 2002.663.).
A BDT 2016.161. jogesetének III. pontja azt mondja ki, hogy a változásbejegyzési kérelem tárgyához kapcsolódó törvényességi felügyeleti kérelem előterjesztésének határidejére nem kell alkalmazni a Ctv. 79. § (1) bekezdésében meghatározott 30 napos, illetve egyéves határidőt.
A jogeset indoklásában kifejtette, hogy az ilyen törvényességi felügyeleti eljárás hivatkozási alapjául nemcsak a Ctv. 74. § (1) bekezdésében írt okok szolgálhatnak, hanem bármely olyan ok, amely miatt a kérelmező álláspontja szerint a változásbejegyzési kérelemmel érintett, bejegyezni vagy törölni kért adat, jog vagy tény jogszabálysértő. Ha a cég a cégjegyzékben nyilvántartott, illetve nyilvántartandó adat, jog vagy tény megváltozását nem a változástól számított, a Ctv. 50. § (5) bekezdésében meghatározott 30 napos határidő alatt jelentette be a cégbírósághoz, hanem lényegesen később (akár egy évnél is hosszabb késedelemmel), és e késedelem nem jár a kérelem elutasításával, legfeljebb bírságolást von maga után, emiatt kifejezett jogszabályi rendelkezése nélkül is azt kell megállapítani, hogy a Ctv. 79. § (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint a 30 napos, illetve egyéves határidőt nem kell alkalmazni a változásbejegyzési kérelem tárgyához kapcsolódó törvényességi felügyeleti kérelem előterjesztésének határidejére.
Ugyanezen (BDT 2016.162.) döntés megállapította azt is, hogy a Ctv. 78. § (1) bekezdése szerinti eljárásban a változásbejegyzési ügyben nem kérhet be a cégbíróság más okiratokat, csak a Ctv. 1-2. számú mellékletében meghatározottakat, és azokról a változásbejegyzési eljárás szabályai szerint dönt (együttesen a törvényességi kérelem elbírálásával). Ha a lényegesen szélesebb körű okiratok benyújtását, személyes meghallgatást is lehetővé tevő kapcsolódó törvényességi felügyeleti eljárásban olyan igény kerül elő, amely peres eljárásra tartozik, akkor az adott esetben megfelelőnek talált változásbejegyzési eljárási dokumentáció alapján a változásbejegyzést a cégbíróság foganatosítja, a törvényességi felügyeleti eljárásban felmerült jogvitát peres útra utasítja. A per eredményeként hozott, a törvényességi kérelem előterjesztője számára kedvező ítélet esetén ez az ítélet alapja lehet új törvényességi felügyeleti eljárás vagy új változásbejegyzési eljárás kezdeményezésének.
Egy másik döntésben (ÍH 2016.3.) is azt hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy az együttes eljárásban a cégbíróságnak (és ha emiatt "kontrollpert", vagyis változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti pert indítanak, akkor ebben a perbíróság is) a változásbejegyzési és a törvényességi felügyeleti eljárásban benyújtott iratokat is vizsgálja.
A változásbejegyzési eljárás alatt indult törvényességi felügyeleti eljárásban a cégbíróság csak a változásbejegyzési kérelem jogszabályba ütközése miatt járhat el. A kérelemmel össze nem függő törvénysértés miatt ebben az eljárásban törvényességi felügyeleti intézkedés nem hozható (ÍH 2004.106.).
- 90/91 -
A Ctv. 78. §-ának (2) bekezdése alapján a bejegyzési kérelemnek helyt adó és ezáltal a törvényességi felügyeleti kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. A Ctv. 65. §-ában meghatározott perindítási jog azonban a kérelmezőt is megilleti ezekben az esetekben.

1.4.4. A cégbíróságok és a peres bíróságok együttműködése a cégek törvényes működése érdekében

Ha a perbíróság értesítése alapján a cégbíróság tudomást szerez társasági határozat felfüggesztéséről [korábban Gt. 45. § (5) bek., jelenleg Ptk. 3:36. § (4) bek.], a változásbejegyzési eljárás felfüggesztéséről dönthet [Ctv. 32. § (1) bek., Pp. 123. § (2) bek.].
Gyakran a peres felek jelentik be a bejegyzési eljárás tárgyát képező határozat felfüggesztésének a tényét a cégbíróságon.
A peres bíróság feladata, hogy ha társasági jogi per indul, a keresetről és az ügyben hozott határozatokról, azok megküldésével értesítse a cégbíróságot, annak érdekében, hogy az a hozzá beérkező kérelmeket, illetve hivatalból indított eljárását a perfüggőség figyelembevételével tudja lefolytatni. Kiemelendő e körben a cégjegyzék részét is képező, a Ctv. 26. § (1) bekezdés f)-h) pontjaiban meghatározott perek megindításának és befejezésének rögzítése a cégbíróság által, hivatalból. Ezeket a cégjegyzéki adatokat a cégbíróság a perbíróság elektronikus értesítése alapján automatikus bejegyzéssel tünteti fel a cégjegyzékben [Ctv. 26. § (3) bek.].
A cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörében - perjogi szempontból - szűk körű intézkedések meghozatalára jogosult csak [Ctv. 81. § (1) bek.], a szerződések érvénytelenségének a megállapítására nincs hatásköre. Anyagi jogi szempontból azonban hatáskörébe tartoznak hitelezővédelmi, kisebbségvédelmi eljárások, valamint a legszigorúbb intézkedés meghozatala egy céggel szemben, amikor azt megszűntnek nyilvánítja [Ctv. 84. § (1) bek.].
A társaság cégjegyzékből való törlése érdemben is befolyásolja az esetlegesen folyamatban lévő peres eljárást, hiszen bármelyik fél - perbeli pozíciójától függetlenül - elveszti jogképességét jogalanyisága megszűnésével. A peres bíróságnak a Pp. vonatkozó jogszabályi előírásai alapján kell határoznia a per megszüntetéséről, illetve a peres eljárás félbeszakadásának megállapításáról [Pp. 240. § (1) bek. a) és f) pontja, illetve 119. § (1) bek. a) pontja].
Azokban az esetekben, amikor a peres bíróság határozatának rendelkező részében a cégbíróságot törvényességi felügyeleti intézkedésre hívja fel, gyakorlatilag a határozat végrehajtását bízza a cégbíróságra (Ctv. 65-70. §).
A tag kizárását kimondó bírósági határozatok esetén, üzletrész-átruházás érvénytelensége megállapítása iránt indult kereseteknél, és minden olyan esetben, amikor a jogerős ítélet valamely rendelkezése cégjogi szempontból a cégre kihat, a határozat megküldésének - a döntés függvényében - ugyanez a célja, a törvényes működés helyreállítása érdekében.
- 91/92 -

1.5. A társasági jogi perek és a választottbíráskodás

1.5.1. A választottbíráskodás szabályozása

A választottbíróság eljárásának kikötésével a felek az államilag szervezett rendes bíróság eljárását a választottbírósági törvényben meghatározott körre korlátozzák. A választottbíráskodásról szóló törvényben foglalt szabályok megtartása esetén az állami bíróságok nem avatkozhatnak be a jogvita választottbíróság által történt elbírálásába (EBH 2002.772.).
A jogalkotó elsősorban annak érdekében, hogy a magyar vállalkozások a külföldi partnereikkel kötött szerződéseikben nagyobb arányban tudják elérni magyarországi állandó választottbíróság kikötését - figyelemmel a nemzetközi szabályozásra is (UNCITRAL által elfogadott modelltörvény 2006-os módosítása), a hazai anyagi és eljárásjogi új törvényekre (Ptk., Pp.) -, megalkotta a Vbtv.-t; annak rendelkezéseit a 2018. január 1. napján és azt követően indult választottbírósági eljárásokban, az anyagi jogi jellegű szabályokat a 2018. január 1-je után megkötött választottbírósági szerződésekre kell alkalmazni.
A választottbíráskodás előnyei elsősorban abban állnak, hogy az eljárás nem nyilvános, egyfokú, így gyorsabb és költségtakarékosabb általánosságban (ld. Itv. 55. §), mint a rendes bíróságok eljárása, preferálva a hazai intézményes választottbíróság kikötését, az ad hoc bíróságok bíróinak kijelölése mellett.
Összehasonlítva a két törvény e körben irányadóan alkalmazandó rendelkezéseit, megállapítható, hogy a Vbtv. változatlanul kizárja a választottbírósági ítélet elleni fellebbezés lehetőségét, rögzíti, hogy rendes bírósági úton csak az ítélet érvénytelenítése kérhető; ugyanakkor megteremti a beavatkozás lehetőségét a választottbírósági eljárásba, és lehetővé teszi szerződésbeli jogutódlást követően is a választottbíróság előtti igényérvényesítést; egy új jogintézmény bevezetésével, az eljárásújítással, illetve a 2017. december 31-i hatállyal megszűnt hazai állandó választottbíróságok helyett egy új, egységes Kereskedelmi Állandó Választottbíróság felállításával kívánja vonzóbbá tenni a jogviták felek akaratától függő, "békésebb lezárását"; külön nevesítve azok közvetítői eljárásban született megállapodásokkal történő lezárásának lehetőségét is.

1.5.1.1. A választottbírósági eljárásokra vonatkozó általános rendelkezések

A választottbíróságok olyan magánbíróságok, amelyek egy vagy több választottbíróból állnak, és amelyekre az állami bíróságok helyett a felek magánjogi akaratnyilatkozattal ráruházták a polgári jogi jogvitájuk eldöntését.
Az egyenlő elbánás alapelvén túl a felek joga az eljárási szabályok meghatározása, az elfogulatlan, pártatlan, hozzáértő bíróválasztás, az eljárás helyének és a használandó nyelvnek a meghatározása.
A választottbíráskodásra változatlanul kereskedelmi ügyekben van lehetőség, azonban - a régi Vbtv.-től eltérően - nem alanyi, hanem tartalmi szempontú ennek az
- 92/93 -
értelmezése, így idetartozik minden kereskedelmi vagy gazdasági, szerződéses vagy szerződésen kívüli jogviszony (kivéve a fogyasztói szerződésből eredő jogvitákat, a Pp. Hetedik Részében szabályozott Különleges eljárásokat és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény hatálya alá tartozó eljárásokban elintézendő ügyek).
A Vbtv. szabályozása is alapvetően diszpozitív, a felek döntésétől függ, hogy a jogvitát a hatálya alá tartozó belföldi Kereskedelmi Állandó Választottbíróság, vagy olyan eseti választottbíróság döntse el, amelynek a helye Magyarországon van. Meghatározza a speciális nemzetközi választottbíráskodásra vonatkozó minősítési feltételeket is; külföldi székhely esetén ismertetve az állami bíróságokra vonatkozó feladatokat.
A választottbírósági eljárásnak a Pp. nem háttérjoga. A választottbírósági eljárásban a Pp. szabályai csak akkor alkalmazhatók, ha a felek így állapodnak meg, vagy a választottbíróság jogosult az eljárás rendjét megállapítani, és így dönt. A feleknek azt a választottbírósági kikötésben foglalt rendelkezését, amely szerint szerződésükre a magyar jog szabályait kell alkalmazni, az alkalmazandó anyagi jogra és nem az eljárási jogra vonatkozó kikötésként kell értelmezni (EBH 1999.128.).

1.5.2. A választottbírósági szerződés

Választottbírósági szerződés az a megállapodás, amely szerint a felek meghatározott jogviszonyukból keletkezett vagy keletkező vitájukat - bírósági peres eljárás helyett - választottbíróság elé terjesztik (BDT 2013.3028.).
Változatlanul írásbeliséghez kötött a megállapodás, amely más szerződés része (választottbírósági kikötés) is lehet. A Vbtv. 8. §-a a kötelező alakiságot tágabb értelemben határozza meg: a felek egybehangzó akaratának írásbeli kifejezése értelmezésével; a technológiai fejlődéshez igazodó, az elektronikus kommunikáció útján létrejött megállapodások érvényességi feltételeinek részletesebb meghatározásával.
Ha a felperes a keresetét a választottbírósághoz nyújtotta be, az alperes pedig azzal szemben a hatáskör kifogásolása nélkül érdemben védekezik, ezt írásban létrejött választottbírósági szerződésnek kell tekinteni (VB 2004.2.).
A választottbírósági szerződés írásbeli létrejötte megállapítható a beszámítási kifogással érvényesített követelésre, ha az alperesnek a választottbíróságon írásban előterjesztett beszámítási kifogása ismeretében a felperes jegyzőkönyvbe foglaltan kijelenti, hogy a választottbíróság hatáskörével és összetételével kapcsolatban kifogása nincsen (EBH 2008.1705.).
Nem lehet írásban létrejött szerződésnek tekinteni azt, ha az egyik fél ajánlatára a másik fél ellentétes nyilatkozatot nem tesz (BDT 2004.941.).
Elfogadó írásbeli nyilatkozat hiányában a választottbírósági kikötésre vonatkozó megállapodás érvényesen nem jött létre (BDT 2003.757.).
A választottbírósági kikötés nem tekinthető a szokásos gyakorlatnak megfelelő kikötésnek, ezért csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően kifejezetten elfogadja (BH 2012.296.).
A választottbírósági szerződés vagy kikötés csak akkor tekinthető érvényesnek, illetőleg akkor betartható, ha abból pontosan kitűnik, hogy a felek eseti vagy állandó
- 93/94 -
választottbíróság, az utóbbi esetben pedig konkrétan melyik állandó választottbíróság eljárásában állapodtak meg (BDT 2011.2399.).
Ha a felek abban állapodnak meg, hogy a szerződésük - amely választottbírósági kikötést is tartalmazott - meghatározott időre szól, majd a szerződést továbbra is teljesítik, ráutaló magatartásuk nem eredményezi a választottbírósági kikötés fenntartását (BH 2005.397.).
A választottbírósági kikötés önállósággal rendelkezik azzal a szerződéssel szemben, amelynek részeként szerepel, és így e választottbírósági kikötés érvényes akkor is, ha a szerződés egyébként érvénytelen (VB 1996.6.).

1.5.2.1. A társasági jogi perek és a választottbíráskodás

A választottbírósági kikötés szerződésen alapuló bíróválasztás: az érintett felek akaratuk kölcsönös és egybehangzó kifejezésével abban állapodnak meg, hogy jogvitájuk eldöntését a választottbíróságra bízzák, ezzel együtt a rendes bíróságok eljárását mellőzik. Az ilyen megállapodásban a felek szabadon dönthetnek arról, mely ügyleteikre, illetve az adott ügylet keretében mely kérdésekre kötik ki a választottbíróság eljárását, és szabadon határozzák meg az eljáró választottbíróságot is (PJE 3.2013.).
A Ptk. indokolása szerint a jogalkotó a gazdasági társaságok viszonyait az érintett felek magánautonómiájának világába tartozó viszonyoknak tekintette, és ennek a megközelítésnek megfelelően széles körben kívánta lehetővé tenni - a választottbíráskodásról szóló törvényben meghatározott kereteken túl - a társasági jogviszonyokból eredő jogviták választottbíróság elé utalását, hasonlóan a Gt. 10. §-ában rögzített szabályozáshoz.
A Ptk. 3:92. § (2) bekezdése meghatározza azokat a társasági jogi jogvitákat, amelyekre a létesítő okiratban vagy az érintett személyek megállapodásában választottbírósági eljárás köthető ki: a gazdasági társaság és a tagja vagy volt tagja közti, a társasági jogviszonyból eredő jogvita, ideértve a társasági szervek által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatának a kezdeményezését; a tagok társasági jogviszonyával kapcsolatos, egymással szemben keletkezett jogvitája; a gazdasági társaság és a vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag közötti, a vezető tisztségviselői vagy a felügyelőbizottsági tagsági jogviszonyból eredő jogvita.
Választottbírósági eljárás a társaság tagja és a társaság közötti jogvitára is kiköthető. A társasági szerződés ilyen kikötése akkor is hatályos, ha a jogvita egyik fél gazdasági tevékenységével sem kapcsolatos (BDT 2008.1933.).
Ha a cégbejegyzés alatt álló kft. által kötött szerződésben érvényes választottbírósági kikötés van, s a kft. cégbejegyzési kérelme jogerős elutasítása után a szerződést a kft. nevében aláíró személy a saját nevében megkötöttnek ismerte el, ez az elismerés a választottbírósági kikötésre is kiterjed (VB 1999.4.).
A gyakorlatban felmerülhet az a kérdés, hogy a létesítő okiratban, annak módosításában megállapított választottbírósági kikötés mennyiben terjed ki arra a tagra, aki azt nem írta alá. E körben változatlanul irányadóan alkalmazhatók az alábbi döntések.
- 94/95 -
Ha utóbb a tag az alávetési nyilatkozatot - külön felhívás ellenére - nem írja alá, a vita választottbíróság útján történő elbírálása kizárt (BH 1999.218.).
A Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.064/2009/8. számú határozata szerint, ha a választottbírósági kikötés a társasági szerződés részévé vált, az a társasági szerződés módosítására vonatkozó szabályok szerint módosítható.
Választottbírósági kikötés érvénytelensége nem állapítható meg azon az alapon, hogy az erre vonatkozó megállapodást arra fel nem jogosított személyek írták alá, feltéve, hogy utóbb az érdekeltek a megállapodást jóváhagyták (BH 2000.216.).
Egy ügyben a felperesek a társasági szerződés kizáró rendelkezése folytán az örökhagyó tag üzletrészét az örökléssel nem szerezték meg, nem váltak az alperesi társaság tagjává. Az alperes társasági szerződése csak a szerződő felek - az alperes társaság tagjainak - egymás közötti jogvitái eldöntésére tartalmaztak választottbírósági kikötést, így ez a kikötés a nem tag felperesek alperessel szembeni jogvitájára nem vonatkozik (LB Gf.VI.32.893/2000/2.).

1.5.3. A hatáskör vizsgálata

A Vbtv. szabályozásához hasonlóan a választottbírósági tanács saját hatásköréről maga dönt, az ezzel kapcsolatos kifogásról - eljárás elhúzódásának megakadályozása érdekében - ítéletében, vagy előzetes kérdésként foglal állást.
Az állandó választottbíróság hatáskörét megállapító határozat ellen a felek a döntés átvételétől számított harminc napon belül kérhetik a székhely szerint illetékes törvényszéktől - soron kívüli nemperes eljárásban, szóbeli meghallgatásuk után -, hogy végzéssel döntsön a kifogásról; a határozat ellen felülvizsgálat előterjeszthető (Vbtv. 7. §, 13. §).
A választottbírósági eljárásban az alperes utóbb nem kifogásolhatja a választottbíróság hatáskörét, ha - a hatáskör kifogásolása nélkül - az ügy érdemében perbe bocsátkozott (VB 2002.6.).
A választottbírósági szerződés betarthatatlanságának a megállapításához az erre hivatkozó félnek a felek konkrét jogviszonyában rejlő okot kell megjelölnie. A választottbíróság eljárási szabályzatával, működésével kapcsolatos általános kifogások nem adnak alapot a konkrét szerződés betarthatatlanságának a megállapítására (LB Gfv.XI.30.124/2006/4.).
Az a körülmény, hogy a perbeli felek egymással összefonódó üzleti vállalkozást folytattak, még nem alapozza meg a választottbíróság hatáskörét (VB 2007/2.).
Az üzletszabályzatnak a választottbírósági kikötést tartalmazó rendelkezése a szokásostól eltérő rendelkezés. Ezért ez a kikötés csak akkor válik a szerződés részévé, ha erről a szerződés megkötése előtt a másik szerződő felet tájékoztatják, és a másik szerződő fél a választottbírósági kikötést az üzletszabályzatra mint ilyen kikötést tartalmazó okiratra utalással elfogadja (EBH 2003.875.).
- 95/96 -

1.5.3.1. A "rendes" bíróságok hatáskörének vizsgálata

A jogalkalmazóknak, a jogvitát bíróság elé vivő felperesnek, a perbevont alperesnek, a jogi képviselőknek és a bíróságoknak is figyelemmel kell lenniük a választottbíráskodás és a társasági jogi perek szabályozottságának speciális összhangjára. A viták gyors lezárása érdekében a feleknek együttműködve kell értelmezniük magának a választottbíráskodásról szóló kikötésnek a tartalmát, a peres felekre és a per tárgyára is figyelemmel.
Az a bíróság, amely előtt a választottbírósági szerződés tárgyát képező ügyben pert indítottak, az eljárást - a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt indított per kivételével - e kereseti kérelem tárgyában megszünteti, ha azt az alperes - legkésőbb a keresetlevélre benyújtott írásbeli ellenkérelmében kérte [Vbtv. 9. § (1) bek.].
A végzés ellen fellebbezésnek, a jogerős határozat ellen felülvizsgálatnak is helye van, a bíróságok soron kívül hozzák meg döntésüket [Vbtv. 7. § (4) és (7) bek., Pp. 406. § (2) bek.].
A per bármely szakaszában - elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati szakban is - az eljárás megszüntetésnek van helye, ha a fenti ok fennállt, de a bíróság(ok) nem észlelték hatáskörük hiányát [Pp. 379. §, 405. § (1) bek.].
Mindezek egybevetéséből következik, hogy pergazdaságossági szempontból is fontos és feltételezi a felek együttműködését, hogy "ideális" esetben a bíróságnak rendelkezésére áll már a kereset érdemi vizsgálatát megelőzően - a közhiteles cégnyilvántartás adatain túl - minden olyan okirat, amely - esetlegesen - megalapozza hatáskörének kizártságát.
Ha az alperes nem kérte az eljárás megszüntetését, vagy úgy ítéli meg a bíróság, hogy a választottbírósági szerződés nem jött létre, érvénytelen, hatálytalan vagy betarthatatlan, az eljárását le kell folytatnia.
Egy perben a bíróság tárgyalást tartott, amelyre a feleket megidézte, ezért utóbb a per megszüntetésére csak a felek valamelyikének a kérésére kerülhetett volna sor. A perben azonban a felek egyike sem terjesztett elő a per megszüntetése iránt kérelmet. A felperes a megszüntetés ellen kifejezetten tiltakozott, az alperes pedig nem terjesztett elő a per megszüntetésére irányuló ellenkérelmet, hanem korábban tett nyilatkozatát fenntartva a tárgyalás távollétében való megtartását kérte. Ilyen körülmények között a korábbi nyilatkozatát érdemi ellenkérelemként kellett volna a bíróságnak figyelembe vennie, a választottbírósági eljárás kikötése ellenére is érdemben kellett volna folytatnia a per tárgyalását (LB Gf.I.30.058/2000/2.).
A fenti rendelkezések értelemszerűen irányadók az ellentmondás folytán perré alakult fizetési meghagyásos eljárásokra is.
Ha a felek valamely jogviszonyból eredő jogviták elbírálására a Magyar Gazdasági Kamara mellett működő választottbíróság eljárását kötötték ki, akkor a rendes bíróság előtt az igény fizetési meghagyásos eljárás útján sem érvényesíthető (BDT 2002.642.).
Végül, nincs akadálya a "párhuzamosan" megindított választottbírósági eljárás lefolytatásának, a határozat meghozatalának (Vbtv. 9. §).
- 96/97 -

1.5.4. A választottbíróság eljárásának kizártsága a társasági jogi ügyekben

Kiemelést igényelnek a Ctv. 65-68. §-ában szabályozott, a cégbíróság - kérelemre történt - cégbejegyzést, változásbejegyzést, cégtörlést elrendelő végzéseinek hatályon kívül helyezése iránt indított perek, amelyek speciális jogorvoslatok; tárgyuk a nemperes eljárásban hozott határozatok perben történő felülvizsgálata.
Ezekben a perekben az alperes mindig a cég, de a peres bíróság érdemben a cégbíróság jogszabályoknak megfelelő eljárását vizsgálja; úgynevezett kontrollperek, amelyekre a választottbíráskodás érvényesen nem köthető ki.
A Vbtv. 55. §-a egyértelművé teszi a Cstv. rendelkezéseivel összhangban, hogy a felszámolási eljárás megindulása után a felszámolás alatt álló gazdasági társasággal szemben a pénzköveteléseket a felszámolás keretében lehet érvényesíteni; a nem pénzkövetelések választottbírósági eljárásban történő érvényesíthetőségének a lehetőségét ez nem zárja ki.
A felszámolás alá került, fizetésképtelen cég (adós) választottbíróság előtti, felperesként történő igényérvényesítése a felszámolási eljárás céljával, a hitelezők érdekeivel ellentétes, ezért a választottbírósági kikötés, annak betarthatatlansága miatt nem alkalmazható (EBD 2014.G4.).
A kisebbségvédelmi ügy sajátos törvényességi felügyeleti eljárás, amelyre nézve az állam - a védett jogi tárgy közösségi, társadalmi jelentősége és a jogintézmény célja következtében - joghatóságát fenntartja, így az ilyen jogvitában a felek választottbírósági kikötést nem alkalmazhatnak (BDT 2017.740.).

1.5.5. A választottbírósági ítélet

A régi Vbtv. szabályozásához hasonlóan a felek a jogvitát egyezséggel is rendezhetik; ha kérik, a választottbírósági tanács az egyezséget a megállapodásban foglalt feltételekkel ítéletbe foglalja, feltéve, hogy az egyezség megfelel a jogszabályoknak.
Az egyezség feltételeit magában foglaló ítélet hatálya azonos az ügy érdemében hozott ítélet hatályával.
A választottbíróságnak az ítéletét - az ítéletbe foglalt egyezség kivételével - a Vbtv. 44. § (2) bekezdése alapján mindig meg kell indokolni, annak mellőzéséről a felek nem állapodhatnak meg. Az eljárás költségének összegéről és viseléséről csak akkor kell döntenie a választottbírósági tanácsnak, ha azt valamelyik fél kéri.
A választottbírósági ítélet - hatálya változatlanul ugyanaz, mint a jogerős állami bírósági ítéleté, annak - végrehajtására a Vht. szabályai szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság jár el; megtagadható a végrehajtás akkor is, ha érvénytelenítési pert nem indítottak, de a kérelem mellékleteként becsatolt (eredeti, hiteles másolatú) ítélet alapján megállapítja, hogy a vita tárgya a magyar jog szerint választottbírósági útra nem tartozhat, vagy az ítélet közrendbe ütközik [Vbtv. 7. § (1) bek., 53-54. §].
- 97/98 -
A választottbírósági ítélet végrehajtásának a felfüggesztése iránti kérelem elbírálásánál a Vht. vonatkozó rendelkezéseit is figyelembe kell venni (EBH 2001.554.).
A választottbírósági ítélet végrehajtását felfüggesztő végzés ellen fellebbezésnek van helye (BH 2001.80.).
A kiegészítő választottbírósági ítélet meghozatalára - szükség esetén legfeljebb harminc nappal meghosszabbított - hatvannapos határidőt, az ítélet kijavítására, értelmezésére harminc napot biztosít a Vbtv. 46. §-a a választottbírósági tanácsnak.

1.5.5.1. A választottbírósági ítélet érvénytelenítése

A választottbírósági ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
A választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt - a döntés átvételét követő hatvannapos jogvesztő határidőn belül - terjeszthető elő kereset; a választottbíráskodás helye szerint, állandó választottbíróság eljárása esetén az annak székhelye szerint illetékes törvényszék jár el, peres eljárásban, a Pp. irányadó rendelkezései alapján.
A választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti perben hozott határozat ellen felülvizsgálati kérelem előterjeszthető [Vbtv. 7. § (4) bek.].
A Vbtv. 47. § (2) bekezdése - hasonlóan a régi rendelkezésekhez - részletesen tartalmazza azokat az alaki, eljárási-, anyagi jogsértéseket, amik alapján a választottbíróság nem járhatott volna el, külön nevesítve, hogy a vita tárgya a magyar jog szerint választottbírósági útra nem tartozhat, vagy a választottbírósági ítélet a magyar közrendbe ütközik.
A választottbírósági ítélet érvénytelenítése közrendbe ütközés jogcímén csak a jogrend alapelveinek nyilvánvaló és súlyos megsértése esetén alkalmazható. Olyan eljárási szabálysértések mint a szakvélemény ellentmondásainak tisztázatlanága, vagy az ítélet indokolásának hiányosságai nem alapozzák meg a pártatlan és igazságos eljáráshoz fűződő alkotmányos alapelv sérelmét (EBH 2006.1429.).
A választottbírósági ítélethez ugyanolyan anyagi jogerő fűződik, mint a jogerős bírósági ítélethez (EBH 2009.1969.).
A jogerő jogintézményének alkalmazása a választottbírósági eljárásban is alkotmányos követelmény. A közrendbe ütközés mint érvénytelenítési ok körében vizsgálható, hogy a választottbíróság jogerős ítéletében az anyagi jogerő alkotmányos követelményét mint a közrend részét, tartalmának megfelelően alkalmazta-e. Nem zárta-e el a választottbírósági szerződést megkötő felet attól, hogy igényét bírói úton - adott esetben a választottbíróság előtt - érvényesítse (EBH 2009.1969.).
A választottbírósági ítélet érvénytelenítésére ad alapot, ha az eljárást befejező határozat meghozatala előtt a választottbíróság egyik tagja lemond a választottbírósági tisztségéről és a tanács másik két tagja anélkül hozza meg a határozatát, hogy a felek a tisztség megszűnésében megállapodtak volna, illetve a megbízatás megszűnését a rendes bíróság megállapította volna (BH 2010.96.).
A választottbírósági döntés kedvezőtlen eredménye, a döntés megalapozatlanságára történő hivatkozás önmagában nem nyújt alapot a döntés megtámadására, mert a törvény az érvénytelenítési okokat kimerítően felsorolja (BH 1996.159.).
- 98/99 -
A felperes a választottbírósági ítélet érvénytelenítésének okaként nem hivatkozhat a választottbírósági tanács összetételét érintő eljárási szabálysértésre akkor, ha az eljárás során bejelentette, hogy a választottbíróság összetételével kapcsolatban kifogása nincsen. A felek szerződéses jogvitájában hozott választottbírósági döntés önmagában a polgári, anyagi vagy eljárási jog megsértése miatt nem minősíthető közrendbe ütközőnek (BH 2006.218.).
Az alperes részvénytársaság és a felperes részvényes között az alapító okiratnak a vételi jog kikötésére vonatkozó rendelkezésével kapcsolatos jogvitájára az alapító okiratban foglalt választottbírósági eljárás kikötése kiterjed, ezért a választottbírósági ítélet érvénytelenítése a választottbírósági út hiányára hivatkozva nem kérhető (BH 2007.59).
Ha a felperes a választottbírósághoz benyújtott keresetében állította, hogy közöttük választottbírósági szerződés jött létre, az alperes pedig az első válasziratában ezt nem tagadta, az alperes utóbb a választottbírósági közbenső ítélet érvénytelenségi okaként nem hivatkozhat arra, hogy közöttük választottbírósági szerződés nem jött létre (EBH 2006.1525.).
Az a tény, hogy az I. rendű felperes tagja volt a választottbíróság ítéletével hatályon kívül helyezett határozatot meghozó kft.-nek, és mint tag a határozatok meghozatalában részt vett, nem ad alapot annak megállapítására, hogy a választottbírósági ítélet reá vonatkozóan rendelkezést tartalmaz. A kft. tagja ebben a minőségében nem jogosult keresetet indítani a választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt (BH 2007.93.).
A választottbíróság eljárást megszüntető végzésének érvénytelenítése iránt bírósági út nem áll rendelkezésre (EBH 2003.876.).
A választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti perben az ítélet meghozatala után felmerülő új körülmények és bizonyítékok nem vizsgálhatók. Az érvénytelenítés iránti per perújítás helyett nem használható (BH 2009.57.).

1.5.5.2. Az eljárásújítás

A Vbtv. új szabályai közül kiemelést igényel, hogy a jogalkotó indokoltnak tartotta a választottbírósági eljárásokban el nem bírált tények, bizonyítékok alapján a választottbírósági ítéletek felülbírálatát.
Erre akkor kerülhet sor, ha a felek nem zárták ki a választottbírósági szerződésükben az eljárásújítás lehetőségét, továbbá, ha olyan tényre vagy bizonyítékra hivatkoznak - a választottbírósági ítélet átvételét követő egy éven belül -, amelyet az alapeljárásban önhibájukon kívül nem tudtak érvényesíteni, feltéve, hogy az - elbírálása esetén - rájuk nézve kedvezőbb döntést eredményezett volna.
A támadott ítéletet hozó választottbírósági tanács - jogorvoslattal nem támadható végzéssel - dönt a kérelem megengedhetősége tárgyában; az eljárást a kérelem korlátai között folytatja le; az alapeljárásban hozott ítélet végrehajtását felfüggesztheti; döntésével az alapeljárásban hozott ítéletet hatályában fenntartja, vagy új határozatot hoz (Vbtv. 48-52. §).
- 99/100 -

2. Egyes pertípusok

2.1. Érvénytelenségi perek

2.1.1. A társasági szerződések érvénytelensége

A társasági szerződések (módosításaik) érvénytelenségének szabályai nagymértékben eltérnek a Ptk.-ban rögzített általános előírásoktól.
Ennek oka, hogy a társasági szerződések mint organizációs megállapodások jellemzően többalanyúak, és a szerződéskötő felek személyétől elkülönült olyan üzletszerű gazdasági tevékenységet folytató szervezetek (gazdasági társaságok) létrehozatalát célozzák, amelyek önálló jogalanyisággal rendelkeznek, és üzletszerű vállalkozási tevékenységet folytatnak. Miután a társaságok a társasági szerződések alapján végbemenő cégbejegyzés eredményeképpen a piaci viszonyok szereplőiként működnek, forgalombiztonsági érdekek fűződnek ahhoz, hogy az üzleti partnereket ne tartsák sokáig bizonytalanságban arra nézve, hogy valamely társaság érvényesen létrejött-e, teljes jogú gazdálkodó szervezetnek tekinthető-e.
Ilyen megfontolásokból a jogalkotó nagyobb fontosságot tulajdonít a piaci forgalom zökkenőmentességének, mint annak, hogy az érvénytelen szerződések joghatásainak bekövetkeztét megakadályozza. Ebből eredően a társasági szerződések érvénytelenségét, valamint az érvénytelenség jogkövetkezményeit a társasági és cégjogi szabályozás a Ptk. általános (és alapvetően kétpólusú civil jogviszonyokra vonatkoztatott) normáitól eltérően rendezi.
A társasági jogviszony jellegzetessége ugyanis, hogy a társasági szerződéssel a felek nem csupán egymás között egyeztek meg közös gazdasági tevékenység folytatásában, hanem a szerződésre alapított cégbejegyzés folytán az érvénytelen szerződésnek különleges produktumaként egy önálló társaság is létrejött (Legfelsőbb Bíróság Cgf.II.32.432/92/5. számú eseti döntés).
Az ennek tevékenységével, működésével keletkezett jogviszonyok nem tehetők meg nem történtté, mivel a folyamat irreverzibilissé vált. A társaság üzleteket köt, megrendeléseket ad és teljesít, jogügyleteiből eredően különféle szavatossági, jótállási, egyéb felelősségi viszonyai támadnak, adó-, tb-, munkajogi stb. kötelezettségei keletkeznek. Ezeket nem lehet visszarendezni a társaságot alapító szerződés érvénytelensége miatt sem, így az érvénytelenség következtében az eredeti állapot helyreállítása nem lehetséges. A jogalkotói szándék az uniós jogi szabályokat is figyelembe véve ezért az, hogy az érvénytelenség csak nagyon kirívó esetben legyen megállapítható, és az érvénytelenség jogkövetkezménye sosem lehet az eredeti állapot helyreállítása. Ehelyett más megoldást kellett keresni.
A társasági-cégjogi normák ezért a már létrejött társaságok társasági szerződéseinek érvénytelenségi szabályait két rendezőelvre építik fel:
- 100/101 -

1. Az érvénytelenségi okokat csaknem végletesen leszűkítik. A cégbejegyzést követően társasági szerződés érvénytelensége csak a társasági, illetve cégjogi szabályokban meghatározott okokból állapítható meg, a Ptk.-beli hagyományos érvénytelenségi okok nem jöhetnek szóba. Ez a szabályozás hivatott biztosítani, hogy a társasági szerződés érvénytelensége miatt a lehető legkevesebb társaság státusa válhasson utólag bizonytalanná. (Megjegyzendő, hogy a 68/151/EGK irányelv, az 1. számú társasági jogi irányelv 11. cikkelye taxatíve felsorolja azokat az eseteket, amelyekben a tagállamok a már megalakított társaságok érvénytelenségét utólag megállapíthatják. Az irányelvben felsorolt okok a következők:
• nem készült létesítő okirat, illetve nem tartották be az előzetes ellenőrzési eljárásra vonatkozó előírásokat, vagy a létesítő okiratot nem foglalták közokiratba;
• a társaság tevékenysége jogszabályba ütközik, vagy ellentétes a közrenddel;
• a létesítő okirat vagy az alapszabály nem tartalmazza a társaság cégnevét, a tagok vagyoni hozzájárulását, a jegyzett tőke összegét vagy a társaság tevékenységi körét;
• a tagállamoknak a jegyzett tőke legkisebb összegére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseit nem tartották be;
• valamennyi alapító cselekvőképtelen;
• a társaságra vonatkozó tagállami jogszabály ellenére az alapító tagok létszáma kettőnél kevesebb.
Az irányelv tagállami jogba beültetendő szabályai csak a tőkeegyesítő társaságokra - hazai jogunk szerint kft.-re, rt.-re - vonatkoznak, azonban a jogalkotó az irányelven alapuló belföldi rendelkezéseket először valamennyi gazdasági társaságra, utóbb a cégekre nézve határozta meg.)

2. A második rendezőelv szerint az érvénytelenség jogkövetkezménye nem az in integrum restitutio. A fő cél, hogy az érvénytelenségi ok orvoslásával a cég további működése, létezése biztosítható legyen. Ha erre nincs lehetőség, a társaság megszűnése soha nem visszamenőleges, csak a jövőre szóló (ex nunc hatályú), és nem mehet végbe a cégbíróság törvényességi felügyeleti hatáskörében kötelezően elrendelt megszűnési eljárás (kényszertörlés), vagy a cégbíróság által kezdeményezett felszámolás nélkül.
A társasági szerződés érvénytelenségének megállapíthatósága, illetve az érvénytelenség jogkövetkezményei eltérően alakulnak attól függően, hogy a társaság bejegyzése végbement már, vagy nem. Ha ugyanis a szerződés alapján a társaság konstitutív hatályú cégbejegyzése még nem történt meg, az érvénytelenségi szabályok a Ptk. általános előírásai szerint alakulnak, az érvénytelenség fentiekben ismertetett megszorító rendelkezéseihez fűződő érdekek csak a már létrejött társaságok esetében állnak fenn. (Lásd a 2.1.6. és a 2.1.7. pontban írtakat is.)
- 101/102 -

2.1.2. A szabályozás változásai

A társasági szerződés érvénytelenségének szabályozása a Gt. hatálybalépése óta több ízben is változott. 1989. januárjától 1995. július 30-ig a Gt., azt követően a cégeljárási szabályok rendezték ezt a kérdést, azaz az eredeti anyagi jogit utóbb eljárásjogi normába telepített szabályozás váltotta fel, majd 2006. július 1-jétől ismét a Gt.-be kerültek a társasági szerződés érvénytelenségének normái.
A Ptk. 2014. március 15-től bekövetkezett hatálybalépésével (és a Gt. hatályon kívül helyezésével, a társasági jogi normák Ptk.-ba integrálásával) újra változott a helyzet: az érvénytelenségi szabályok újra a Ctv.-be kerültek át, valamennyi cégre irányadó szabályként.
Az 1989. január elsejétől 1992. január elsejéig hatályos, az 1988. évi VI. törvénnyel megállapított Gt. szabályozás szerint a társasági szerződés kötelező tartalmi elemeinek hiánya miatt a semmisség megállapítható volt, de ezen túlmenően a régi Ptk. általános semmisségi okaira is lehetett hivatkozni, és a cégbejegyzést követően sem változott ez, a jogalkotó ettől az időponttól kezdve csak a megtámadási okok érvényesítését tiltotta, viszont a feltűnő értékaránytalanságra még ekkor is igényt lehetett alapítani.
Az 1988. évi Gt.-t 1992. január elsejétől 1993. január elsejéig az 1991. évi LXV. törvény módosította. A társasági szerződés cégbejegyzés utáni megtámadását többé semmiféle jogcímen sem engedte meg, és az ekkortól taxatíve meghatározott érvénytelenségi okok körét is konkretizálta, s egyben szűkítette. Az érvénytelenség megállapítására csak bírói döntéssel kerülhetett sor, nem adott viszont módot arra a szabályozás, hogy az érvénytelenségi okot kiküszöbölhessék.
Az 1993. január 1-jétől 1995. július 30-ig hatályban volt szabályozás tovább pontosította - a cégformákra is figyelemmel - az érvénytelenségi okokat, és szakított a társaság kötelező megszüntetésének gondolatával.
Az 1995. évi LXII. törvény a Gt. érvénytelenségi szabályait 1995. július 30-tól a Ctvr.-be (az 1989. évi 23. törvénybe, a Ctv. "elődjébe") helyezte át, ettől kezdve háttérszabályuk a Pp. volt. Ez a szabályozás egyúttal azt is eredményezte, hogy az érvénytelenségi előírások ettől kezdve nem csak gazdasági társaságokra, hanem egyéb cégekre is irányadók voltak. A Ctvr. 18/A. §-ában írt érvénytelenségi okok egy részének olyan általános meghatározásokat adott a jogalkotó, amelyek ismét szélesebb körű igényérvényesítést tettek lehetővé.
Az 1998. június 16-tól hatályba lépett 1997. évi CXLV. törvény az érvénytelenségi okokat ismét leszűkítette, taxációkat alkalmazott, de a fő cél továbbra is az érvénytelenség okának kiküszöbölése maradt.
A 2003. évi XLIX. (jogharmonizációs) törvény 2004. január 1-jétől hat hónapos jogvesztő határidőhöz kötötte az érvénytelenségi per megindítását, az érvénytelenségi okokat pedig az 1. számú társasági jogi irányelv taxációjához igazította. Jelentős vívmánya volt e szabályozásnak, hogy e speciális, korlátozott perindítás előírásait csak a létesítő okirat érvénytelenségi ügyekre vonatkoztatták, a létesítő okirat bejegy-
- 102/103 -
zés utáni módosításával összefüggő jogvitáknál az érvénytelenségi kereset benyújtását a régi Ptk. általános előírásai szerint tették lehetővé.
A 2006. évi IV. törvénnyel megállapított Gt. és a 2006. évi V. törvénnyel megfogalmazott Ctv. 2006. július 1-jétől ismét változtatott a szabályozás rendjén úgy, hogy az érvénytelenségi okokat és egyes kapcsolódó előírásokat visszahelyezte a Gt. anyagi jogi normái közé, de ugyanakkor a jogalkotó meg akarta őrizni azt a lehetőséget, hogy az érvénytelenségi perek szabályait a lehető legtöbb cégforma tekintetében egységesen meghatározza. Emiatt a 2006. évi V. törvénnyel megállapított Ctv. 68-71. §-ai is tartalmaztak az érvénytelenségi perre nézve szabályokat.

2.1.3. A társasági szerződés érvénytelenségének szabályai a Gt.-ben

A Gt. (2006. évi IV. tv.) 12. § (3) bekezdése a gazdasági társaságok tekintetében deklarálta, hogy a társaság jogerős cégbejegyzése előtt a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) érvénytelenségére a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, azaz akár megtámadási, akár semmisségi ok alapján helye lehetett perindításnak.
A jogerős cégbejegyzés után azonban a létesítő okirat megtámadása kizárt, semmisségre pedig csak a Ctv.-ben szabályozott érvénytelenségi perben, és kizárólag a Gt. 12. § (4) bekezdésében taxatíve felsorolt okokból lehetett sikerrel hivatkozni.
Ezek az okok a következők voltak:
• a társasági szerződés ügyvédi, illetve az alapító jogtanácsosa általi ellenjegyzésére vagy közjegyzői okiratba foglalására nem került sor;
• a társasági szerződés nem tartalmazza a társaság cégnevét, fő tevékenységét, jegyzett tőkéjét, továbbá a tagok (részvényesek) vagyoni hozzájárulása mértékét;
• a társaság tevékenységi köre jogszabályba ütközik;
• a társaság alapításában részt vevő valamennyi tag (részvényes) cselekvőképtelen volt, vagy a társaság alapításában részt vevők a tagok legkisebb számára vonatkozó törvényi előírásokat megsértették;
• a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság esetében a jegyzett tőke legkisebb összegére vonatkozó törvényi előírásokat megszegték.
A Gt. 12. § (6) bekezdése szerint a társasági szerződés érvénytelenségének megállapítása a társaság ezt megelőzően keletkezett kötelezettségeit nem érintette (vagyis az ezekre vonatkozó jogügyletek érvénytelenségét nem vonta maga után a társasági szerződés érvénytelensége). A Gt. 12. § (5) bekezdése pedig hangsúlyozta, hogy a perbíróságnak elsődlegesen (forgalombiztonsági megfontolásból) meg kell kísérelnie az érvénytelenség kiküszöbölését, és csak ha nem jár sikerrel, kerülhet sor az érvénytelenség megállapítására. A határozatban megjelölt időpontig hatályossá nyilvánított társasági szerződés konzekvenciáit szükség szerint - törvényességi felügyeleti hatáskörben eljárva - a cégbíróság vonta (vonatta) le.
A bíróság eljárásának részletes előírásait a Gt. 12. § (5) bekezdésének utaló szabályai szerint a Ctv. határozta meg.
- 103/104 -

2.1.3.1. Az érvénytelenségi perek szabályai a Gt.-hez kapcsolódóan a Ctv.-ben, 2014. március 15. előtt

A Gt. 12. § (3)-(6) bekezdéséhez kapcsolódó, a Ctv.-be helyezett jogszabályok élesen megkülönböztették a cégalapítás érvénytelenségének és a létesítő okirat (a cég alapokmányának számító társasági szerződés, alapszabály, alapító okirat) módosítása érvénytelenségének megállapítását célzó pereket.
Hasonlóan a Gt.-hez és a korábbi (2004. január 1-jétől hatályos) szabályozáshoz, a jogalkotó megszorító előírásokat csak a cég létezését veszélyeztető, az alapítást megkérdőjelező pertípushoz kapcsolt. A működő cég létesítő okiratának változásaival összefüggő jogvitákat szabadabban kezelte.

2.1.3.1.1. A cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránti per a Gt. hatályossága idején, 2014. március 15-ig

A 2006. évi IV. törvénnyel megállapított Gt.-hez kapcsolódó Ctv. 69. §-ának (1) bekezdése értelmében a konstitutív hatályú bejegyzés után a cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránt csak korlátozott ideig, a bejegyzés közzétételétől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül lehetett keresetet indítani.
Eredményes perindításra továbbra is csak taxatíve meghatározott okokból kerülhetett sor, az okokat azonban a Ctv. nem kívánta megismételni, csupán visszautalt a Gt. 12. § (4) bekezdésében írt felsorolásra.
Ez tehát azt jelentette, hogy nem csak a Gt. hatálya alá tartozó gazdasági társaságok, hanem más cégek létesítő okiratának alapítással kapcsolatos érvénytelenségével összefüggésben is csak a Gt. szabályai szerint lehetett eljárni.
A perben - mint arra a gazdasági társaságokra vonatkozóan utaltunk - elsődleges cél a cég megmentése, az érvénytelenségi ok kiküszöbölése.
Az érvénytelenség megállapítására, és a cég megszűnésre kötelezésére (a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárása révén) csak akkor került sor, ha az érvénytelenség orvoslása nem történhetett meg.
Természetesen, a fenti szabályok szerint akkor folyhatott az érvénytelenségi per, ha a cég bejegyzése megtörtént. Cégbejegyzés előtt a cég létesítésére vonatkozó megállapodást a szerződő felek, illetve jogszabály által felhatalmazottak az általános szabályok szerint támadhatták. A cezúrát e vonatkozásban a bejegyzés megtörténte jelentette.

2.1.3.1.2. A létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti per a Gt. hatályossága idején, 2014. március 15-ig

A Ctv. 70. § deklarálta, hogy a cég bejegyzését követően a létesítő okirat cégjegyzékadattal össze nem függő módosítása érvénytelenségének megállapítása iránt a Ptk.-ban foglalt okokból indítható kereset az érvénytelenségi pereknek a Ctv. 69. § (1) bekezdésében írt szabályai szerint (ez a hatáskör, illetékesség, perbeli legitimációval, perindítási határidővel kapcsolatos szabályok értelemszerű alkalmazását jelentette).
- 104/105 -
Ezeknél a pereknél is törekedni kellett az érvénytelenség okának kiküszöbölésére, és az érvénytelenség megállapítására csak akkor kerülhetett sor, ha a törekvés nem járt eredménnyel.

2.1.4. Szabályozás a Ptk. hatálybalépése után

A Ptk. hatálybalépésével a Gt.-t 2014. március 15-től hatályon kívül helyezték. A társasági jogi szabályok döntő részét - többnyire módosított formában - a Ptk. 3. könyve vette át, a Gt. 12. §-ának érvénytelenségi okokat szabályozó rendelkezését azonban nem a Ptk.-ban, hanem a Ctv. érvénytelenségi perrel kapcsolatos szabályai között helyezték el.
A cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránti perekkel foglalkozó Ctv. 69. § (2) bekezdését [amely a Gt. érvénytelenségi szabályára, 12. §-ának (4) bekezdésére utalt vissza] módosították úgy, hogy a Gt. 12. § (4) bekezdését csaknem szó szerint átvette a Ctv. 69. § (2) bekezdése.
A jogalkotó ennek megfelelően deklarálta, hogy a cégalapítás érvénytelensége megállapítása iránti perindításnak valamennyi cégforma esetén csak az alábbi esetekben van helye:
• a létesítő okirat ügyvédi, illetve az alapító jogtanácsosa általi ellenjegyzésére vagy közjegyzői okiratba foglalására nem került sor; [2014. március 15. után ezt a szöveget a 2017. évi CXXXVI. törvény 56. § d) pontja 2018. július 1-jétől kezdődő hatállyal tovább pontosította az alapító kamarai jogtanácsosára történő utalással];
• a létesítő okirat nem tartalmazza a cég cégnevét, fő tevékenységét, jegyzett tőkéjét, továbbá a tag vagyoni hozzájárulása mértékét;
• a cég tevékenységi köre jogszabályba ütközik;
• a cég alapításában részt vevő valamennyi tag cselekvőképtelen volt vagy a cég alapításában részt vevők a tagok legkisebb számára vonatkozó törvényi előírásokat megsértették;
• a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság esetében a jegyzett tőke legkisebb összegére vonatkozó törvényi előírásokat megszegték.
Ezen túlmenően a Ctv. 69-71. §-ának rendezése változatlan maradt. Említést legfeljebb még az érdemel, hogy a Ptk. hatálybalépésével kapcsolatos törvénymódosításokról rendelkező 2013. évi CCLII. törvény (a "Ptk. salátatörvény") 112. § (54) bekezdésének 25. pontja a Ctv. 69. § (4) bekezdésében az érvénytelenség folytán megszüntetésre kerülő cég tekintetében a kényszer-végelszámolás helyett most már a kényszertörlési eljárásra utal.
A 2014. március 15-től hatályos normarendszer azonban ismét teljes egészében, az érvénytelenségi okok tekintetében is eljárási jogi szabályba került.
- 105/106 -

2.1.5. Az érvénytelenségi keresetre alkalmazandó jog

Az előbbiekben vázoltakból (lásd: 2.1.2-2.1.4. pontban írtak) látható, hogy az érvénytelenségi kereset előterjesztésének lehetősége, alkalmazási köre, az ilyen perben hozható döntés és az eljárással érintett társaság sorsa nagymértékben és viszonylag rövid időközönként változott az eltelt években.
A társasági jogi érvénytelenségi perekben sokáig vitatott volt (s gyakran még ma is az), hogy a társasági szerződés (módosítása) érvénytelenségének megítélésénél a szerződéskötéskor, vagy a kereset benyújtásakor hatályos társasági, illetve cégjogi normák szerint kell-e eljárni.
Mint láttuk, ennek eldöntése alapkérdés, mivel a - hol tágabb, hol erősen leszűkített - perlési lehetőségek meghatározók az igényérvényesítés szempontjából.
Tekintve, hogy az esetleges eljárásfelfüggesztés, -félbeszakadás, többszöri hatályon kívül helyezés folytán a perek gyakran 5-8 évig is folyamatban lehetnek, lényeges annak eldöntése, hogy ezeknek az elbírálása hogyan történjen, a felek számára pedig az alkalmazandó jog eldönti a kereshetőséget és a pertaktikát egyaránt.
A kérdés megválaszolásánál a legfontosabb rendezőelv, hogy az érvénytelenségi perek alapvető szabályait 1989. január 1-jétől 1995. július 30-ig anyagi jogszabály, a Gt. határozta meg. Ettől kezdve a szabályozás eljárási jellegűvé vált azzal, hogy a Gt.-ből kikerülve a cégeljárási szabályozás részévé lett. Volt ugyan olyan jogalkalmazói álláspont, hogy a Gt.-ben megfogalmazott eljárási jellegű normákat e minőségük folytán kezdettől fogva eljárási és nem anyagi szabályoknak kellett volna tekinteni, azonban ez az álláspont nem vált uralkodóvá. A magunk részéről azt a nézetet tartjuk elfogadhatónak, hogy mindaddig, amíg e kérdést a Gt. mint anyagi jogszabály rendezte, a Gt. e részének hatályossága idején a létesítő okirat érvénytelenségét az anyagi jogi elvek szerint kellett megítélni.
Az 1989. január 1. és 1995. július 29. között indított társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat), illetve módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti igényekre tehát a Gt. alkalmazandó, mégpedig úgy, hogy a társasági szerződés érvénytelenségét a szerződéskötéskor hatályos anyagi jogi szabályok alapján kell vizsgálni (ezt mondja ki a Legfelsőbb Bíróság Pfv.VI.21.525/1998. számú eseti döntése is egy adásvételi szerződés kapcsán a BH 2000.396. számú jogesetben), azonban az érvénytelenségi kereset előterjeszthetőségét már az határozza meg, hogy a kereset benyújtásakor a Gt. milyen körben nyújtott erre lehetőséget, melyek a figyelembe vehető érvénytelenségi okok. Erre nézve is eltérnek a Gt. társasági szerződés érvénytelensége iránti perei a Ptk.-n alapuló szerződések érvénytelenségi pereitől, mert bár a szerződéskötéskor hatályos anyagi szabályokra alapítottan, de a perindításkor meghatározott terjedelemben lehet csak érvénytelenségre hivatkozni. A Gf.VII.31.325/1993/10. számú ítélet az érvénytelenségi perek elbírálásánál irányadó szempontokat vizsgálta, s ennek során leszögezte, hogy az érvénytelenség megállapítását a bejegyzett társasággal szemben kell kérni, hangsúlyozta, hogy az érvénytelenségre hivatkozó keresetmódosítás előterjesztésekor hatályos anyagi jogi szabályozásban taxatíve felsorolt érvénytelen-
- 106/107 -
ségi okra lehet csak igényt alapítani, és részletesen elemezte az érvénytelenségi kereset előterjesztésekor hatályban volt vonatkozó Gt.-normákat.
Ennek különösen a hatályon kívül helyezett ügyekben van nagy jelentősége. A megismételt eljárás nem tekinthető önálló, új perindításnak, az eljárás logikai és eljárási egységet alkot a hatályon kívül helyezett elsőfokú döntés alapját jelentő üggyel, ezért nem lehet szó arról, hogy más Gt.-szabályozást vegyenek figyelembe a megismételt eljárásban, mint ami a szerződéskötéskor hatályban volt. A megismételt eljárásban is az eredeti, szerződéskötéskor hatályos Gt.-normákra lehet csak alapítani igényt.
Nem tekinthető új eljárásnak a szünetelésből felvett, félbeszakadást, felfüggesztést követően újraindult ügy sem, ezekre is vonatkoznak az előbbiekben elmondottak.
Az 1995. július 30-tól kezdve újként indult perekben más a helyzet. Ettől kezdve eljárási norma, előbb a Ctvr., majd a Ctv. adja meg a társasági (cégjogi) jogalanyok létesítő okiratainak (ezek módosításainak) érvénytelenségére alapított keresetek előterjeszthetőségének szabályait. Az eljárási szabályozás eredményeképpen kétséget kizáróan csak a kereset benyújtásának az időpontja válik irányadóvá a kereshetőségi jog szempontjából. Függetlenül attól, hogy a társasági szerződés (létesítő okirat) vagy ezek módosítása idején az adott jogügyletre milyen anyagi jogszabályok érvényesültek, az érvénytelenségi hivatkozás csak akkor állhatja meg a helyét, ha az a keresetlevél beadásakor hatályos cégeljárási jogszabály (a Ctvr. vagy a Ctv.) elvárásainak megfelelt.
Az 1997. évi Gt. (az 1997. évi CXLIV. tv.) 16. § (3) bekezdése kimondta, hogy a cégbejegyzést követően a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) és annak módosítása érvénytelenségének megállapítására a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvény rendelkezései az irányadók. Ennek megfelelően tehát az az 1997. évi Gt. (az anyagi jogszabály) a hatálya alá tartozó társasági szerződések (létesítő okiratok) érvénytelenségének megítélését a Ctv.-re mint eljárási szabályra bízta. (Az 1997. évi Gt.-nek visszamenőleges hatálya nem volt, így ez a rendelkezés csak 1998. június 16-tól, a hatálybalépése utáni ügyekre érvényesülhetett. Hasonlóképpen a régi Ctv. is csak a hatálybalépésétől [1998. június 16-tól] indult perekben számított irányadónak.)
A társasági szerződéseket az érvénytelenségük kimondásában érdekeltek gyakran támadják a Ptk.-ban írt általános érvénytelenségi okokra hivatkozva, és előfordult az is, hogy az elmúlt években többször is megváltoztatott érvénytelenségi szabályozásból a számukra legelőnyösebbet próbálták alkalmazni adott ügyben a felek.
A Legfelsőbb Bíróság számos döntésében kimondta, hogy a keresetlevél benyújtásának időpontjában hatályos szabályok szerint kell elbírálni az érvénytelenségi okot.
A Gf.II.31.162/1999/14. számú döntés szerint "[...] Az 1998. június 16-a után benyújtott, a létesítő - módosító - okirat érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetek elbírálására a Ctv. 59. §-ának és az annak alapján kialakult következetes bírói gyakorlat szerint nem a Ctvr., hanem a Ctv. rendelkezései az irányadóak. A Ctv. 48. §-ának (2) bekezdése pedig taxatíve sorolja fel, mely esetekben van mód az érvénytelenség megállapítására."
- 107/108 -
"[...] Az érvénytelenség megítélésénél azon időpontban fennálló hatályos szabályozást kell figyelembe venni, amely időpontban az érvénytelenségre első ízben hivatkoznak" (Gf.VII.32.715/1999/2.). Hasonlóan indokolta az érvénytelenséggel kapcsolatos jogi álláspontját a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.005/1998.; a Cgf.II.31.770/1999/7.; a Gf.II.30.964/1999/5.; a Gfv.X.32.156/2000/4.; a Gf.VII.31.071/1999/10.; a Gfv.X.31.161/2001/6.; a Cgf.II.30.489/2001/4.; a Gf.I.30.389/2001/9. számú döntése is.
A Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.049/2005/5. számú ítéletében az alábbiakat fejtette ki: "[...] Az állandó és egységes bírói gyakorlat alapján a cégbejegyzést követően nincs helye a Ptk. rendelkezéseire alapítottan a társasági szerződés, illetve a társasági szerződés módosítás érvénytelensége megállapításának. A Polgári Törvénykönyv szerződés semmisségére, illetve érvénytelenségére vonatkozó rendelkezései háttérjogszabályként nem alkalmazhatók. Az apportáláskor hatályos 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 17. §-a alapján a Ptk. rendelkezéseit csak akkor lehet alkalmazni, ha a Gt., és az ahhoz kapcsolódó cégeljárásról szóló jogszabály a kérdést nem szabályozza. Az érvénytelenség megítélésénél pedig az abban az időszakban hatályos szabályozást kell figyelembe venni, amely időpontban erre a keresetben először hivatkoztak." "[...] A bíróság csak a törvényben igen szűken meghatározott érvénytelenségi okokat vizsgálhatja a perben, ezen túl felhozott érvénytelenségi okra vagy okokra a felperes alappal nem hivatkozhat.
Erre tekintettel az elsőfokú bíróság nem vizsgálhatta volna érdemben a Ptk. 200. § (2) bekezdésére és 201. § (2) bekezdésére alapított kereseti kérelmeket [...]."
A törvényi szabályozás 2014. március 15-ig hatályos változása lényeges különbséget nem hozott, noha az érvénytelenségi okok megfogalmazása és az egyéb anyagi természetű szabályok 2006 júliusától a Gt.-be kerültek vissza. A perjogi normák azonban maradtak a Ctv.-ben, ráadásul tartalmilag a szabályozás nem változott.
A társasági szerződés (létesítő okirat) megítélése ugyan a szerződéskötés idején hatályos szabályok szerint kell hogy történjen (akár a 2006. évi Gt., akár korábbi "változata" alapján történt az alapítás), azonban a kereset előterjesztésének eredményessége azon múlik, hogy a Ctv. 69. § (2) bekezdésében hivatkozott [Gt. 12. § (4) bek. szerinti] érvénytelenségi okra alapítja-e azt a felperes.
2014. március 15. napjától az alkalmazandó jog szempontjából ismét egyértelmű szabályozás állt elő: mind az érvénytelenségi okok, mind az érvénytelenség perjogi szabályai eljárásjogi normában, a Ctv.-ben nyertek megfogalmazást, tehát vitán felül áll, hogy a cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránt csak a Ctv.-ben szabályozott okokra hivatkozással, a Ctv. 69. § szerint indítható eredményes kereset.

2.1.6. Érvénytelenségi per cégbejegyzés előtt

2.1.6.1. Az alapítás bejegyzése előtti per

A társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) érvénytelenségének megállapítása iránti keresetindítás témakörében különbséget kell tenni aszerint, hogy az érvénytelenségi keresetet a cég bejegyzése előtt, vagy azt követően nyújtják-e be.
- 108/109 -
A cégbejegyzés előtti keresetindításnál ugyanis még nem érvényesülnek a Ctv. 69. §-ában közölt megszorítások. Ilyenkor a létesítő okirat bármely, a Gt.-ből vagy a Ptk.-ból ismert okból támadható, tehát nem csak a Ctv. 69. §-ának (2) bekezdésében írt, taxatíve felsorolt érvénytelenségi okokra lehet alapítani az igényt. Lehetőség van akár semmisségi, akár megtámadási ok felhozatalára, az általános anyagi jogi normáknak megfelelően. A Ctv. 69. § ugyanis csak a bejegyzett cégekre állít fel perindítási korlátokat, amelyek ilyen tiltás hiányában a bejegyzés előtti állapotukra nem vonatkoznak.
A Ptk. 3:15. § (1) bekezdése valamennyi jogi személyre (köztük a gazdasági társaságokra is érvényesen) kimondja, hogy a jogi személy létesítő okiratának érvénytelenségére a jogi személynek a nyilvántartásba való bejegyzését elrendelő határozat jogerőre emelkedéséig a szerződések érvénytelenségének szabályait kell megfelelően alkalmazni. A létrehozandó jogi személy ezen létszakában tehát a Ptk.-ban szabályozott bármely semmisségi vagy megtámadhatósági okra hivatkozással érvénytelenségi pert lehet indítani, de a Ctv. 69. § (2) bekezdésében felsorolt valamely érvénytelenségi ok is állítható.
A per alapvetően nem különbözik a Ptk. alapján általában indítható érvénytelenségi perektől, a felek feje fölött azonban "Damoklesz kardjaként lebeg" a bejegyzés lehetősége.
Észszerű megoldás volna, ha kérni lehetne a bejegyzési eljárás felfüggesztését, de erre sajnos nincs törvényes lehetőség, mivel a Ctv. 32. § (1) bekezdésében taxatíve felsorolt, a cégalapítási bejegyzési eljárás felfüggesztésére okot adó körülmények között ez az esetkör nem szerepel. Így a bejegyzési kérelem elbírálásakor - ha értesül a perindításról - csak két dolgot tehet a cégbíró: eleget téve a bejegyzési kérelemnek, bejegyzi az alapítást, vagy elutasítja azt.
Egyik megoldás sem kielégítő, a bejegyzés ugyanis - mint majd látni fogjuk, a 2.1.7. pontban - felperes igényérvényesítését gyakorlatilag ellehetetleníti, de az sem jó megoldás, hogy egy - meglehet - alaptalan érvénytelenségi kereset előterjesztése miatt a cégalapítás meghiúsuljon. Kívánatos lenne, hogy a Ctv. legközelebbi módosításánál ezt a felfüggesztési okot is feltüntessék a Ctv. 32. § (1) bekezdésében.
A perben felperes bárki lehet, aki jogi érdekét valószínűsíti. A perindításra határidőt nem szab a Ctv., időbeli korlátját a cégbejegyzés megtörténte képezi.
A per alperesei az alapítók, amennyiben a létrehozni kívánt társaság bejegyzési kérelmét még nem adták be, illetve az előtársasági tevékenységet nem folytat.
Ebben az esetben valamennyi alapítónak perben kell állnia, ezért az érvénytelenségre hivatkozó felperesnek valamennyi alapítót perbe kell vonnia, s az alperesek kényszerű pertársak lesznek (Pp. 36. §), bármelyikük perben állásának hiánya akadályozza a jogvita érdemi elbírálását, és ha a perbevonásról a felperes hiánypótlási felhívás ellenére sem gondoskodik, a bíróság a keresetlevelet a Pp. 176. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint visszautasítja.
Az érvénytelenségi keresetet a Ptk. általános szabályai, jogkövetkezmények tekintetében a 6:108-115. § alkalmazásával bírálja el a bíróság. Ha előtársasági működésre nem került sor, kilátás lehet az eredeti állapot helyreállítására is.
- 109/110 -

2.1.6.1.1 Az előtársaság perben állása

A korábbi jogi szabályozás ismeretében vitatott volt az előtársaság jogalanyisága, a 2006. évi IV. törvény (Gt.) 16. § (1) bekezdése azonban e vitát eldöntötte annak kimondásával, hogy a létrehozni kívánt gazdasági társaság cégneve alatt az előtársasági létszakaszában is jogképes. Az előtársaságra a létrehozni kívánt gazdasági társaságra irányadó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a 16. § (1) bekezdés a)-f) pontja alatt taxatíve felsorolt esetekre nézve jogképessége hiányzik.
E szabályozás tehát az előtársaságot általános jogképességgel ruházta fel, mely alól azonban néhány kivételt nevezett meg.
Például nem volt helye élők között tagváltozásnak, nem végezhetett engedélyköteles tevékenységet; a bírói hiánypótlási felhívás esetét kivéve nem volt módosítható a társasági szerződés; nem volt helye jogutód nélküli megszűnésnek vagy átalakulásnak; nem vehetett részt az előtársaság más gazdasági társaság alapításában vagy másik működő társaságba nem társulhatott be, de e tilalmak között a perképesség kérdése nem szerepelt.
Erre figyelemmel leszögezhető volt, hogy a Gt. szabályai egyértelműen meghatározták, hogy az előtársaság általános jogalanyisága kiterjedt arra is, hogy polgári peres és nemperes eljárásokban félként vegyen részt, és ez alól nem jelentett kivételt az érvénytelenségi per sem.
Azoknál a cégeknél tehát, amelyeknél az előtársasági lét megengedett (gazdasági társaságok, egyesülés), mivel a per kimenetele az előtársaság jogviszonyait szükségképpen érinti, hiszen éppen léte vagy nemléte a per tárgya, a szerződéskötő felek (alapítók) mellett alperesi pertársként az előtársaságnak perben kell állnia.
Értelemszerűen, ha az adott cég előtársaságként nem működhet, az alperesek csak a szerződő felek lehetnek.
A Ptk. 3:101. §-ának (2) bekezdése a Gt.-hez hasonló szabályozást ad azzal, hogy kimondja: az előtársaságra a létrehozni kívánt gazdasági társaságra irányadó szabályokat kell alkalmazni, egyúttal taxatíve felsorolja azokat az eseteket, amelyekre nézve az előtársaság jogképessége mégis hiányzik. Ezen kivételek között azonban a perképesség nem szerepel, tehát a Gt.-vel kapcsolatban rögzítettek a Ptk. hatálybalépése után is érvényesek maradnak. Ennek megfelelően tehát a perben alperesként az előtársaság mellett az alapítóknak is perben kell állniuk.

2.1.6.1.2. A bejegyzés előtti érvénytelenségi per egyéb kérdései

A jelen pontban tárgyalt perekben felmerül a hatáskör és az illetékesség kérdése. A Ctv. 69. § csak a bejegyzés utáni keresetekre tartalmaz illetékességi szabályt, de erre az esetkörre nem. A cégbejegyzés előtt indult érvénytelenségi perekben így az általános hatásköri és illetékességi szabályok érvényesülnek, azaz a hatáskör tekintetében a Pp. 20. §-ának szabályai. Mivel a Pp. 20. § (1) bekezdése értelmében az általános hatáskörű bíróságok 2018. január 1-je, a Pp. hatálybalépése óta a törvényszékek, így - figyelemmel a Pp. 20. § (3) bekezdésének ad) pontjában írt szabályra is, amely szerint perértéktől függetlenül törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartoznak a jogi személyek
- 110/111 -
alapításával és törvényes működésével kapcsolatos perek - az alapítás érvénytelenségével kapcsolatos keresetlevelet törvényszéknél kell benyújtani a cégalapítás bejegyzése előtti perben is. A pertárgy értéke a meg nem határozható perérték, az eljárási illetéket ennek megfelelően kell megfizetni (lásd a 2.1.7.1.2. pontban írtakat is). Illetékesség tekintetében szintén a Pp. 25-29. § szerinti illetékességi szabályok érvényesülnek, mivel a Ctv. 69. §-a nem vonatkozik rá. Emiatt a perindítás nem okvetlenül az alapítandó cég székhelye szerinti törvényszék előtt kell hogy történjen, az illetékességet bármelyik alperes lakhelye (székhelye) megalapozhatja. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy az esetek döntő részében a per szükségképpeni alperese az előtársaság, az előtársaság székhelye szerinti törvényszék választása javasolható, egyrészt azért, mert így közvetlenebb kapcsolat biztosítható a perbíróság és a cégbíróság között, ami az ilyen pereknél nem előnytelen. Másrészt - miután számítani lehet a per folyamán bekövetkező cégbejegyzésre - az ennek kapcsán adott feltételek esetén folytatandó peres eljárásra már irányadó lesz a Ctv. 69. §-ának illetékességi szabálya, s ha arra már előre tekintettel volt a felperes, a folytatás zökkenőmentesen történhet.
A jogerős cégbejegyzés előtt indult érvénytelenségi perről a Ctv. nem tesz említést, de értelemszerű, hogy a Ptk. 6:88-89. § alapján kell eljárni, a jogviszony specialitására tekintettel azonban a Ctv. 69. § (3)-(4) bekezdésének szem előtt tartásával.
Az érvénytelenség megállapítása (és kiküszöbölhetetlensége) esetén, ha az előtársaság működését még nem kezdte meg, vagy elenyésző, mód van az eredeti állapot helyreállítására. Az előtársasági tevékenykedés visszafordíthatatlansága esetén, ha az érvénytelenség orvosolható, és a felek erre a bíróság felhívására hajlandók és képesek is, az érvénytelen szerződést a bíróság érvényessé nyilvánítja, és a bejegyzésnek nem lesz akadálya.
A Ctv. 26. § (1) bekezdés g) pontja értelmében a perbíróság a cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránti per megindítását és a per befejezését a Ctv. 26. § (3) bekezdése szerint elektronikusan köteles jelezni a cégbíróságnak, tekintve, hogy e körülmény cégjegyzéki adat. [A Ctv. 32. § (1) bekezdése értelmében a bejegyzési eljárás felfüggesztésének nincs helye.]

2.1.6.1.3. Az alapítás bejegyzése előtti per, ha időközben a bejegyzés megtörténik

Figyelemmel a bejegyzési eljárás rövid határidőire, és arra, hogy az érvénytelenségi per megindítása miatt a cégbejegyzési eljárás felfüggesztésének nincs helye, nagy valószínűséggel előáll a per folyamán az a helyzet, hogy a cégbíróság a bejegyzési kérelemnek eleget tesz.
Noha a keresetindításkor a jogvita még nem tartozott a Ctv. 69. § hatálya alá, ez a per tartama alatt bekövetkezik, kérdés, hogy mi lesz az érvénytelenségi per sorsa, hogyan változnak (változnak-e) a perben a felek, milyen határozatok hozhatók.
Az ilyen per megítélését alapvetően rendezte a Gt. 12. § (3) bekezdése, amely úgy rendelkezett, hogy "A jogerős cégbejegyzés után a társasági szerződés megtámadásra nincs mód, és a semmisség megállapításának is csak a Ctv.-ben szabályozott perben
- 111/112 -
a (4) bekezdésben meghatározott okból van helye." Ez tehát azt jelentette, hogy akár megindult a bejegyzés előtt az érvénytelenségi per, akár nem, ha a bejegyzés megtörtént, ezen aktustól kezdve már csak a Ctv. 69. § szerinti szabályoknak megfelelően folyó perben, és csak a taxatíve felsorolt - igen ritkán előforduló - okokból lehetett kérdésessé tenni az alapítást. (Miután pedig a Ctv. 32. § értelmében a bejegyzési eljárás felfüggesztése az érvénytelenségi per miatt nem volt lehetséges, csaknem biztos, hogy a bejegyzés a per tartama alatt létrejött, ha a cégbíróság a perről nem értesült, vagy az elutasításra nem látott elég okot.)
A jogalkotói szándék ugyanis a forgalombiztonsági szempontokat előtérbe helyező uniós szabályozás meghonosítása volt, annak érdekében, hogy a piaci életbe bekerült és ott tevékenykedő gazdasági szervezeteket még akkor se kelljen megszűnésre kötelezni, ha alapításuk hibás volt, erre csak egészen kirívó esetekben kerülhessen sor.
Minderre figyelemmel úgy látjuk, hogy akkor, ha az alapítás érvénytelenségének megállapítása végett indított per alatt a cégbejegyzés megtörténik, a peres eljárást már nem lehet az eredeti, általános szabályok szerint befejezni.
A Ptk. 3:15. §-ának (2) bekezdése kissé módosult szövegezéssel, de az előbbivel azonos tartalommal úgy rendelkezik, hogy a jogi személynek a nyilvántartásba való jogerős bejegyzését követően a jogi személy létesítő okiratának érvénytelenségére nem lehet hivatkozni a nyilvántartásból való törlés érdekében. Ha a létesítő okirat valamely rendelkezése jogszabályba ütközik, a törvényes működés biztosítására szolgáló eszközöket igénybe lehet venni.
Mind a Gt., mind a Ptk. fentiekben ismertetett szabályai egyértelműen meghatározzák, hogy a cégbejegyzést követően az előbb indított érvénytelenségi perben új helyzet állt elő, a per csak a Ctv. 69. §-ában írtak szerint folyhat tovább, vagyis csak akkor, ha annak feltételei biztosítottak.
A perbeli teendők attól függnek, hogy a felperes milyen okból állítja az alapítás érvénytelenségét. Ha Ptk. szerinti megtámadási okra, vagy olyan semmisségi okra hivatkozik, amely a Ctv. 69. § (2) bekezdésében [korábban a Gt. 12. § (4) bekezdésében] nem szerepel, akkor elállása esetén a Pp. 241. § (1) bekezdés a) pontja szerinti permegszüntetésnek van helye. Ha a keresetet változatlanul fenntartja, a bíróság a per érdemében határozva elutasító ítéletet hoz.
Ha azonban olyan érvénytelenségi okot állít a felperes, amely a Ctv. 69. § (2) bekezdésében felsorolást nyert, a per tovább folyhat, de nem a korábbi szabályok szerint. Be kell ugyanis tartani a Ctv. 69. § (1) bekezdésében írtakat, mivel a bejegyzés utáni érvénytelenségi per alperese már csak a társaság lehet. Ezért a szerződő fél alpereseket a felperes elállásával kapcsolatos nyilatkozatától függően a perből - ezt velük szemben megszüntetve - el kell bocsátani a Pp. 242. §-ának alkalmazásával.
Ha a felperes a keresetet a Ctv. 69. § rendelkezései ellenére továbbra is fenntartja velük szemben, az alperesi alapítók tekintetében a Pp. 176. § (2) bekezdés b) pontja szerinti perakadály áll fenn, mivel a per alperese a bejegyzés időpontjától már csak a társaság lehet. Ezért az ő vonatkozásukban a pert meg kell szüntetni hivatalból, a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján.
- 112/113 -
Ha a per alperese az előtársaság volt, akkor a fél személyében nem következett be olyan változás a bejegyzéssel, amely a Pp. 47-48. § szerinti jogutódlás megállapításával kapcsolatos eljárást igényelne. A per tovább folyhat azzal, hogy az alperes cégnevében a "bejegyzés alatt" ("b.a.") toldat többé nem szerepel.
Megjegyzendő, hogy korábban a bírói gyakorlatban vitás volt, hogy az előtársaság alperesi helyzetében a bejegyzéssel bekövetkezett változás miatt szükséges-e a jogutódlás megállapítása.
A Céghírnök című folyóirat 2002/3. számának 11-13. oldalán megjelent Baranya Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiuma 3/2001. (VII. 6.) számú kollégiumi ajánlásában e vonatkozásban úgy foglalt állást, hogy a társaságnak az előtársaság csak egy sajátos létszakasza, amelynél a bejegyzés tényével a hagyományos értelemben vett jogutódlás, személyváltozás nem következik be. Külön eljárás és határozathozatal nélkül "szilárdul meg" és teljesedik ki a cégbejegyzéssel a társaság személyisége és jogalanyisága, amely azonban nem azonos a jogutódlással. (Például a nagykorúságát elérő peres fél tekintetében sincs szükség jogutódlás megállapítására, noha a teljes cselekvőképesség elnyerésének [pl. a képviselet tárgyában] megvannak a maga perjogi következményei.) Ezt a kollégiumi ajánlást elfogadva, az abban foglaltakkal egyetértve helyezkedünk arra az álláspontra, hogy a teljes jogalanyiságát elnyert előtársaság tekintetében a bejegyzést követően tovább folyó perben sincs szükség a jogutódlás megállapítására, figyelemmel a Ptk. 3:101. § (3) bekezdésében írtakra is. E szabály ugyanis kimondja, hogy a bejegyzéssel az előtársasági létszakasz megszűnik, és az előtársaságként kötött ügyletek a gazdasági társaság jogügyleteinek számítanak. E rendelkezés analógiájára állíthatjuk azt is, hogy a perbeli helyzete és egyéb jogviszonyok tekintetében is külön jogi aktus nélkül a gazdasági társaság lép az előtársaság helyébe.
Ha a keresetet az előtársasággal szemben nem terjesztették elő, akkor a régi Pp. szerint a felperest fel kellett hívni a bejegyzett társaság perbevonására. Ha a felperes ezt nem teljesítette, a pert meg kellett szüntetni a régi Pp. 157. § a) pontja alapján. Ha a perbevonás megtörtént, a pert a céggel szemben kellett folytatni.
Álláspontunk szerint, ha a Ctv. 69. § (2) bekezdésére alapított az érvénytelenségi per, az előtársaság pedig nem szerepelt alperesként, a cégbejegyzést követően a perbeli jogutódlás [Pp. 7. § (1) bekezdés 10. pont, 47. § és 215. §] megfelelő alkalmazásával, az addigi alperesek (alapítók) helyett perbe vonható a társaság.
E szituációnak egyébként csekély előfordulási lehetősége miatt meglehetősen csekély a gyakorlati jelentősége. Ismereteink szerint e pertípus alig fordul elő, ha azonban mégis, akkor mindig ajánlott az előtársaság alpereskénti megnevezése már a keresetlevélben, elkerülendő a fenti dilemmát. Meglehet, hogy a Pp. vonatkozó szabályainak szigorúbb értelmezése mellett a fenti megoldást az eljáró bíró nem engedélyezi, ebben az esetben az időközbeni cégbejegyzésre és a Ctv. 69. § szabályaira figyelemmel a pert a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszünteti. (A felperes ezzel a perlési határidőből nem "csúszik ki", mivel nincs akadálya annak, hogy a Ctv. 69. §-ára alapítottan a már bejegyzett társasággal szemben újabb perben [a közzétételtől számított hat hónapon belül] igényét érvényesítse.)
- 113/114 -

2.1.6.1.4. A bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti és az érvénytelenségi per kapcsolata

A Ctv. 68. §-ában foglaltakra figyelemmel az alapítás érvénytelenségének megállapítása iránt a bejegyzés előtt indított per - ha a cég bejegyzése a perindítás után megtörténik - "kombinálódhat" a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perrel is.
Utóbbi pertípusnál (lásd a 2.2 pontban írtakat) előfordulhat, hogy a felperes a létesítő okiratnak a bejegyző végzésben foglalt cégjegyzékadattal összefüggő érvénytelenségére alapítja keresetét. Ilyenkor az eredetileg érvénytelenségi keresettel megindult eljárás a bejegyzés tényével a bejegyző végzés hatályon kívül helyezésére is kiterjedhet, sőt célszerű a keresetet - az arra irányadó szabályok szerint - erre kiterjeszteni, ha a felperesi igény a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti kereset feltételeinek egyébként megfelel. (Például a végzés közzétételétől számított harminc napon belül terjeszti azt elő, rendelkezik felperesi legitimációval [rá nézve a végzés rendelkezést tartalmaz], olyan okból állítja a bejegyzés alapjául szolgáló létesítő okirat érvénytelenségét, amely a végzéssel érintett cégjegyzéki adattal összefügg, és a végzés emiatt jogszabálysértő.)
A felperes eredeti keresetével elérni kívánt célját a fenti esetben a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti kereset előterjesztésével - a két pertípus összekapcsolásával - érheti el. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a bejegyző végzés hatályon kívül helyezésére ilyenkor is csak a Ctv. 69. § (2) bekezdésében foglalt okból és csak akkor kerülhet sor, ha az érvénytelenségi ok kiküszöbölése nem történt meg.
Ha az érvénytelenségi ok megszűnt, a bíróság a Ctv. 68. § (2) bekezdése szerint eljárva a bejegyző végzést hatályában fenntartja, és megkeresi a cégbíróságot a szükséges intézkedések megtétele végett a Ctv. 66. § (2) bekezdésében írtak szerint.
Az érvénytelenségi ok kiküszöbölhetetlensége az alapítást a bejegyző végzés teljes hatályon kívül helyezését és a létesítő okirat teljes érvénytelenségének megállapítását csak akkor eredményezheti, ha az a Ctv. 69. § (2) bekezdése szerinti okból történik. Ilyenkor a bíróság a Ctv. 69. § (4) bekezdése szerint (lásd a 2.1.7.1.3. pontban írtakat) jár el [Ctv. 68. § (4) bek.].
Ha az érvénytelenség oka a Ctv. 69. § (2) bekezdésében nem említett okból áll fenn, nincs helye a cégalapítás "eliminálásának". A bíróság ítélete ebben az esetben az érvénytelenséget megállapítja, és a végzést hatályában fenntartja (valamint a létesítő okiratot hatályossá nyilvánítja), és felhívja a cégbíróságot a szükséges intézkedések megtételére [Ctv. 68. § (4) bek. utolsó fordulata].
Megjegyzendő, hogy a Ctv. 84. § (3) bekezdésének értelmében a cégbíróság is csak olyan intézkedéseket alkalmazhat törvényességi felügyeleti hatáskörében eljárva, amelyek nem vezetnek a cég megszűntnek nyilvántartására. Kivételt képez a tiltás alól az az eset, amikor a cég alapítása bűncselekménnyel vagy annak elkövetése érdekében történt. (Abban az esetben azonban, ha a cég sorozatos bírságolása végül fizetésképtelenségének megállapítására és felszámolási eljárás elrendelésére vezet, végső fokon mégis megszűnés lesz a jogkövetkezmény.)
- 114/115 -
A perindításról (bármelyik pertípus legyen is az, érvénytelenségi, vagy bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per) mindig értesíteni kell a cégbíróságot, és a per jogerős befejezéséről ugyancsak megkeresést kell küldeni [Ctv. 26. § (1) bek. f)-g) pontja és (3) bek.].

2.1.7. Érvénytelenségi per cégbejegyzés után

A cég bejegyzését követően a létesítő okirat érvénytelenségére csak taxatíve meghatározott okokból lehet sikeresen hivatkozni. A törvényi szabályozás e vonatkozásban különbséget tesz a cégalapítás érvénytelenségének, és a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti eljárások között, és azokra eltérő szabályokat állapít meg.

2.1.7.1. Érvénytelenségi okok, az eljárás tárgya az alapítás érvénytelenségének megállapítására irányuló pernél

A cég bejegyzését követően a létesítő okirat érvénytelenségének megállapítása iránt indított perek a klasszikus érvénytelenségi perek, amelyeket elsődlegesen a Ctv. 69. §-a szabályoz.
Az a körülmény, hogy a keresetindítás a jogerős cégbejegyzés után következik be, lényegesen leszűkíti a perlési lehetőségeket. A Ptk. általános érvénytelenségi okai (mind a semmisség, mind a megtámadási okok) figyelmen kívül maradnak (lásd a Ptk. 3:15. §-át is), és kizárólag a Ctv. 69. § (2) bekezdése által taxatíve felsorolt okokból nyújtható be jogszerűen az érvénytelenségi kereset. (Ennek a korlátozásnak az az indoka, hogy a forgalombiztonságot, a működő cégek üzleti partnereit védő, és a létező, tevékenykedő cégek lehetőség szerinti fennmaradását biztosító szabályokat előnyben részesíti a jogalkotó a törvényességgel szemben.)
A jogerős cégbejegyzés után ezért csak az alábbi okokból lehet sikerrel hivatkozni a társasági szerződés (létesítő okirat) semmisségére:
• a létesítő okirat ügyvédi, illetve az alapító jogtanácsosa (a 2018. július 1-jétől hatályos szöveg szerint: az alapító kamarai jogtanácsosa) általi ellenjegyzésre vagy közjegyzői okiratba foglalásra nem került sor;
• a létesítő okirat nem tartalmazza a cég cégnevét, fő tevékenységét, jegyzett tőkéjét, továbbá a tag vagyoni hozzájárulása mértékét;
• a cég tevékenységi köre jogszabályba ütközik;
• a cég alapításában részt vevő valamennyi tag cselekvőképtelen volt vagy a cég alapításában részt vevők a tagok legkisebb számára vonatkozó törvényi előírásokat megsértették;
• a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság esetében a jegyzett tőke legkisebb összegére vonatkozó törvényi előírásokat megszegték.
A cég bejegyzése után kizárólag a tételesen felsorolt fenti okokból indítható érvényességi per, és egyéb semmisségi vagy megtámadási okokra bejegyzés után kifogásként sem lehet hivatkozni. A Legfelsőbb Bíróság például Gfv.X.31.161/2001/6. számú ítéletében
- 115/116 -
leszögezte, hogy a létesítő okirat tartalmi vizsgálata nem terjedhet ki a szolgáltatott vagyoni hozzájárulás (apport) jogszerűségének megítélésére.
Számos fellebbviteli döntés hangsúlyozza, hogy a létesítő okirat érvénytelenségének megállapítására a cégbejegyzést követően csak taxatíve felsorolt törvényi okok vezethetnek. Ilyen megállapításokat tartalmaz például a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.41.519/2003/4., a 16.Gf.41.877/2003/5., a 16.Gf.40.097/2004/7., a 14.Gf.40.091/2004/7., valamint a 10.Gf.40.354/2005/4. számú határozata.
A cég bejegyzését követően a Cstv. 40. §-a alapján, noha annak tényállásához az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása kapcsolódik, a társasági szerződés érvénytelensége nem állapítható meg (Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.285/2012/5.).
Az érvénytelenségi per tárgya csak a gazdasági társaság társasági szerződése (alapszabálya, alapító okirata), egyéb cégjegyzékbe bejegyzett cég esetén pedig ennek létesítő okirata lehet. Érvénytelenségi per indítható a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránt is, erre nézve azonban a Ctv. 70. §-a más eljárási szabályokat állapít meg (lásd a 2.1.7.2. és a 2.1.7.2.1. pontban írtakat).
Nem kezdeményezhető a Ctv. 69. § szerinti érvénytelenségi per a cégbejegyzés (változásbejegyzés) alapjául szolgáló egyéb okiratok érvénytelensége miatt. A létesítő okiraton (módosításon) túl bármely egyéb cégjegyzéki adat bejegyzése alapjául szolgáló okirat érvénytelensége iránt az általános (Ptk.) szabályok szerint kell a keresetet benyújtani. Ezekre nem vonatkoznak a Ctv. 69. §-ának megszorításai. A Legfelsőbb Bíróság Gf.II. 30.964/1995/5. számú határozatának indokolásában például kifejtette, hogy az alapítás érvénytelensége iránti perben csak a létesítő okirat, illetve annak módosítása érvényessége vizsgálható, az egyéb mellékletek érvényessége, így a tagjegyzék, a tőkeemelésről döntő alapítói határozat nem. Ez a fejtegetés az időközbeni jogszabályváltozás ellenére továbbra is megfelelően irányadó a fenti jogviszonyokra.

2.1.7.1.1. Az alapítás érvénytelenségének megállapítására irányuló kereset előterjesztésének határideje. A felperes és az alperes

Az érvénytelenségi kereset előterjesztésére a jogalkotó attól függően, hogy semmisségről vagy megtámadhatóságról van szó, a Ptk. általános szabályai szerint eltérő normákat határoz meg. Megtámadhatóság esetén a szerződéskötéstől számított egy éven belül, a sérelmet szenvedett fél jogosult (Ptk. 6:89. §), a semmisségre pedig az hivatkozhat, és erre nézve peres eljárást az indíthat, akinek ehhez jogi érdeke fűződik [Ptk. 6:88. § (3) bek.]. Érvénytelen szerződésre jogosultságot alapítani és a szerződést teljesítését követelni nem lehet, a további jogkövetkezményeket a bíróság - a fél kérelme alapján - az elévülés és az elbirtoklás határai között alkalmazza [Ptk. 6:108. § (1) bek.].
A fenti általános szabályokkal ellentétben a Ctv. 69. § (1) bekezdése az eredményes perindítást jogvesztő keresetindítási határidőhöz köti. Eszerint a keresetet a cég bejegyzését elrendelő végzés Cégközlönyben történő közzétételétől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül lehet előterjeszteni. A Legfelsőbb Bíróság 4/2003. Polgári jogegységi határozata értelmében a keresetlevél késedelmes benyújtása esetén, ha az
- 116/117 -
annak előterjesztésére megállapított határidő - jogszabály kifejezett rendelkezése folytán - jogvesztő, a keresetlevelet hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve vissza kell utasítani a Pp. 176. § (1) bekezdés i) pontja alapján, ennek elmaradása esetén a pert meg kell szüntetni [Pp. 240. § (1) bek. a) pontja].
A per felperese az ügyész, továbbá bárki lehet, aki jogi érdekét valószínűsíti. A jogi érdek fogalmát a bírói gyakorlat dolgozta ki, ezalatt az értendő, hogy az érdekelt személy az eljárás eredményeként kötelezettségtől szabadul vagy jogokat szerez, illetve a döntés egyéb módon jogviszonyára kihat (Legfelsőbb Bíróság Cgf.VII.33.251/1996.-KGD 1998/49. számú jogeset).
A Legfelsőbb Bíróság számos döntésében deklarálta, hogy a régi Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése, amely szerint a semmis szerződés érvénytelenségére bárki hivatkozhat, nem jelent egyben keresetindítási jogosultságot is. Semmis szerződéssel kapcsolatos perindítási lehetőséget csak jogi érdekeltség vagy a perlési jogosultságot kifejezetten biztosító jogszabályi felhatalmazás alapozhat meg (Legf. Bír. Pf.VI.20.618/1996 - BH 1997.439.; Gf.1.31.030/2000. - BH 2001.335., Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.265/2005/5., Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.131/2006/5.). A Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.32.715/1999/2. számú végzésének indokolása szerint "A cégbejegyzést követően a társasági szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt lehet keresetet benyújtani, de csak a jogszabályban meghatározott okokra alapítottan, és meg kell jelölni azt a jogi érdeket is, amely megalapozza a kereset megindításához való jogosultságot".
Elsődlegesen tehát a felperes perindításhoz fűződő jogi érdekét kell vizsgálni.
E körben figyelemmel kell lenni a Pp. 172. § (3) bekezdésére, amely kimondja, hogy megállapításra irányuló keresetnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból marasztalás nem követelhető. Ezért az érvénytelenségi per mint sajátos megállapítási per indításának is csak akkor lehet helye, ha a felperes jogvédelemre szorul.
A Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40296/2004/4. számú végzése egyebek közt kifejti, hogy csak a felperes jogi érdekének fennállása esetén kell az elsőfokú bíróságnak érdemben állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a cég létesítő okirata érvénytelen-e a keresetben megjelölt azon okból, hogy nem tartalmazza a cég tevékenységi körét, illetve az jogszabályba ütközik (jogellenes célra irányul).
A szerződés alanyain kívül álló személy a szerződés létre nem jöttének vagy érvénytelenségének megállapítása iránt akkor indíthat pert, ha az igényérvényesítéshez védendő jogi érdeke fűződik, és ennek fennállását igazolja. A jogerős cégbejegyzést követően a gazdasági társaság alapítása érvénytelenségének levonására csak a törvényben meghatározott érvénytelenségi okokra alapítva a Gt. 69. § (1) bekezdése szerinti perben van lehetőség (Fővárosi Ítélőtábla 10. Gf.40.431/2011/10.).
A keresetlevél megvizsgálásakor különös hangsúlyt kap a felperesi legitimáció meglétének ellenőrzése. A Legfelsőbb Bíróság BH 1989.13. számú jogesete hangsúlyozza, hogy a per érdemére tartozó kérdés annak vizsgálata, hogy a felperes jogosult-e a perbeli igény érvényesítésére, vagy sem, van-e kereshetőségi joga. Ha ez hiányzik, keresetét
- 117/118 -
érdemben el kell utasítani (amennyiben nem személyállapoti perről van szó). "Annak elbírálása, hogy a felperes igényérvényesítési jogosultsága (kereshetőségi joga) az általa nevezett alperesekkel szemben fennáll-e, az ügy érdemére tartozó olyan anyagi jogi kérdés, amelynek tárgyában a bíróságnak ítélettel kell határoznia. Ez esetben nem kerülhet sor sem a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására sem a per megszüntetésére" [Legfelsőbb Bíróság Pfv. X.23.052/2000 - BH 2001.388.].
Az EBH 2004.1042. számú döntésként megjelent Gfv.VI.31.599/2002. számú jogesetben a Legfelsőbb Bíróság azt hangsúlyozta, mivel a szerződés semmisségének megállapítása iránti per megindítására jogosult személyi kört a törvény nem határozza meg, ezért érdemben, ítélettel kell dönteni abban a kérdésben, hogy a megjelölt jogi érdek a kereshetőségi jogot megalapozza-e; a jogi érdek hiánya miatt a per megszüntetésére nem kerülhet sor.
Egy másik döntés szerint a régi Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja [Pp. 176. § (1) bekezdés g) pontja] szerinti vizsgálódást szükségképpen megelőzi annak vizsgálata, hogy a kérelem határidőben érkezett-e. Ha a keresetlevél elkésett, a régi Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja szerinti elutasításnak [a Pp. 176. § (1) bekezdés i) pontja szerinti visszautasításnak] van helye, vagy ha ez elmarad, akkor ezen okból permegszüntetésre kell hogy sor kerüljön [Legfelsőbb Bíróság Gfv.VII.32.954/1999 - BH 2001.186.].
A per alperese a Ctv. 69. § szerinti perben mindig maga a társaság, azaz a cég, amelynek létesítő okiratáról az érvénytelenséget állítják. Ezt a Ctv. 69. §-ának (12) bekezdése maga deklarálja, s ez azt is jelenti, hogy a társaság saját létesítő okirata érvénytelenségének megállapítása iránt keresetet nem indíthat, mivel a felperes és az alperes személye nem eshet egybe, alperesi pozícióban pedig mindig a cégnek kell lennie. A Legfelsőbb Bíróság Gf.II.31.667/1997. (BH 1998.549.) számú döntésében is kimondta, hogy ha a felperes gazdasági társaság keresete a saját társasági szerződése érvénytelenségének megállapítására irányul, a pert meg kell szüntetni, mert annak felperese és alperese így azonos személy lenne. Ugyanaz a személy pedig ugyanabban a perben a felperesi és az alperesi pozíciót egyszerre nem tölthet be, ezért a konkrét ügyben a per felperese saját társasági szerződése érvénytelenségének megállapítását nem kérhette.

2.1.7.1.2. Hatáskör, illetékesség, eljárási illeték megfizetése

A Ctv. 69. § alapján indítható perek a törvényszékek elsőfokú hatáskörébe tartoznak a Pp. 20. § (3) bekezdés ad) pontjának rendelkezése szerint. Ezt a szabályt (hatáskör tekintetében) megismétli a Ctv. 69. §-ának (1) bekezdése, amely kifejezetten megjelöli a perindítás kapcsán a törvényszéket, azonban a szabályt illetékesség szempontjából is meghatározza. Eszerint az érvénytelenségi perre az a törvényszék illetékes, amelynek illetékességi területén annak a cégnek a székhelye van, amelynek létesítő okiratáról a felperes az érvénytelenséget állítja.
A speciális hatásköri és illetékességi szabálynak vélhetően az az oka, hogy egyszerűbben elbírálhatja ezeket az a bíróság, amelynek szervezeti részlege a perrel érintett cég nyilvántartását végző bírósági részleg is, másrészt az ilyen perek megítéléséhez szükséges különleges szakértelem a törvényszékeken inkább rendelkezésre áll.
- 118/119 -
Gyakran érzékelünk bizonytalanságot abban a kérdésben, hogy az érvénytelenségi perben mi határozza meg a perértéket, mennyi a lerovandó eljárási illeték. Ennek különös jelentősége van a Pp. 176. § (1) bekezdésére figyelemmel, amely kimondja, hogy a bíróság a keresetlevelet hiánypótlási felhívás kiadása nélkül visszautasítja, ha a jogi képviselővel eljáró fél keresetlevele nem tartalmazza a Pp. 170. § szerinti minimális elemeket, ha a jogi képviselő nem csatolta meghatalmazását, vagy elmulasztották az eljárási illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettség teljesítését. (Elutasítási oknak számít a hiányos illetéklerovás is!)
A Pp. 21. § (1) bekezdése értelmében a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke az irányadó. A Pp. 21. § (1) bekezdésének a) pontjában megfogalmazott azon szabály, amely szerint a szerződés létrejöttének, létre nem jöttének, hatályosságának, hatálytalanságának, érvényességének vagy érvénytelenségének a megállapítására irányuló kereseti kérelem esetén a szerződésben kikötött szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás értékével azonos a pertárgy értéke, a Ctv. 69. § szerinti érvénytelenségi perre nem alkalmazható.
A létesítő okirat - mint organizációs szerződés - a felek között olyan bonyolult jogviszonyrendszert keletkeztet, amely a szolgáltatásért kikötött ellenszolgáltatást megállapíthatatlanná teszi. A Pp. 21. § idézett rendelkezései ezért a pertárgy értékének és az eljárási illetéknek a megállapításához nem adnak elegendő támpontot.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 39. §-ának (1) bekezdése szerint a polgári peres eljárásban az illeték alapja - eltérő törvényi rendelkezés hiányában - az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennállott értéke. Ha ez az érték a Pp. 21. § alkalmazásával nem állapítható meg, az úgynevezett meg nem határozható perértékű ügyekben az Itv. 39. § (3) bekezdés b) pontja szerint a törvényszékek előtt indult elsőfokú peres eljárásokban 600 000 Ft a perérték.
Miután az Itv. 42. § (1) bek. a) pontja szerint a kereseti illeték a perérték hat százaléka, de legalább 15 ezer, legfeljebb másfél millió forint, a 600 ezer forintos pertárgyértékre vonatkoztatva az érvénytelenségi keresetre 36 ezer Ft értékű eljárási illetéket kell megfizetni perindításkor.

2.1.7.1.3. Az érvénytelenségi perben hozható határozatok

Az előzőekben már szó volt arról, hogy az érvénytelenségi kereset hiánypótlási felhívás nélkül visszautasítható a Pp. 176. § (1) bekezdése alapján (például elkésettség esetén), vagy hiánypótlási eljárást követően a (2) bekezdés alapján. Bekövetkezhet az ügy Pp. 174. § szerinti áttétele is, ha a keresetet nem a cég székhelye szerint illetékes törvényszéken terjesztették elő, sor kerülhet a már folyamatban lévő per megszüntetésére is a Pp. 240-241. § szerint.
Érvénytelenségi perben nem kizárt az eljárás szünetelése, félbeszakadása és a tárgyalás felfüggesztése sem. Ha ezekre nem kerül sor, a bíróság az ügy érdemében [Pp. 340. § b) pont] ítélettel határoz.
Ha a keresetet alaptalannak találja, azt ítélettel elutasítja. (Mint láttuk a 2.1.7.1.1. pontban, ez történik akkor is, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a felperes nem rendelkezik kereshetőségi joggal.)
- 119/120 -
A kereset meglapozottsága esetén az ítélet rendelkező részének tartalmát elsődlegesen az határozza meg, hogy az érvénytelenség oka kiküszöbölhető-e, vagy sem, illetve hogy az alperes erre képes és hajlandó-e.
A perbíróság nincs elzárva attól, hogy az érvénytelenségi ok elhárítására viszonylag rövid, a pert szükségtelenül nem elhúzó, de méltányos határidő tűzésével határidőt adjon. Ilyenkor azt tartjuk követendő gyakorlatnak, ha a bíróság egy észszerűen megválasztott, és az előbbi felhívással összeegyeztetett későbbi időpontra a következő tárgyalást nyomban ki is tűzi.
Ilyenkor ugyanis az érdemi döntés nem szenved felesleges késedelmet. Ha az alperes a per során az érvénytelenséget orvosolja, a bíróság ítéletében csak az érvénytelenség tényét (a jogszabálysértést) állapítja meg: egyúttal felhívja (ha szükségesnek látja) a cégbíróságot a Ctv. 66. § (2) bekezdése szerinti intézkedések megtételére [Ctv. 69. § (3) bek.]. A perbíróság ítéleti rendelkezésétől függően a cégbíróságnak törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva, hivatalból be kell jegyeznie vagy éppen törölnie kell a cégjegyzékből a perrel érintett cégadatot, de az is lehet, hogy ehhez nem áll elegendő cégadat rendelkezésre, és ezért előbb fel kell hívnia a céget a további adatok bejelentésére, vagy a törvényes állapot helyreállításához szükséges intézkedések megtételére.
A fentiekből megállapítható, hogy a cégbíróság a jogerős ítélet kézhezvételét követően hivatalból törvényességi felügyeleti eljárást kell hogy indítson, és az ebben hozott, az ítéletnek megfelelő tartalmú bejegyző végzés ellen a Ctv. 64. § (2) bekezdése alapján fellebbezésnek, felülvizsgálatnak nincs helye, mivel a végzést a jogerősen lezárult peres eljárás alapozza meg.
Ha az érvénytelenségi ok nem küszöbölhető ki, vagy kiküszöbölhető, de erre vonatkozó felhívásnak a cég nem tett eleget, a bíróság a cégalapítás érvénytelenségének megállapítása mellett az ítéletében megállapított időpontig a létesítő okiratot hatályossá nyilvánítja. [Ez az időpont azonban nem lehet későbbi a Ctv. 69. § (4) bekezdése szerint, mint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 90 nap.]
Ilyen esetben a perbíróság az ítélet rendelkező részében arra utasítja a cégbíróságot, hogy intézkedjen (szintén törvényességi felügyeleti hatáskörében eljárva, de egyúttal a peres bíróság "végrehajthatójaként" is) a cég megszűntnek nyilvánításáról és ennek kapcsán a cég kényszertörlésének vagy felszámolásának lefolytatása iránt [Ctv. 69. § (4) bek. utolsó előtti fordulata].
A cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárást indít az ítélet nyomán ilyenkor is, de az eljárás specialitása az, hogy nincs több felhívás a cég számára. A cégbíróságnak egyéb törvényességi felügyeleti intézkedések mellőzésével nyomban a legsúlyosabbat, a megszűntnek nyilvánítást kell alkalmaznia. A megszűntnek nyilvánítás időpontját az ítéletben megállapított hatályossági időponttal egyezően kell meghatározni [Ctv. 69. § (4) bek. utolsó fordulata].
Az érvénytelen, de a jogerős ítéletben meghatározott időponttal hatályossá nyilvánított létesítő okirat alapján a kényszertörlés vagy erre irányuló konkrét fizetésképtelenségi adat (például eredménytelen végrehajtás) ismeretében a felszámolás befejeztéig a cég még tovább létezik, csak ezen eljárásokat követően kerülhet sor a cég törlésére.
- 120/121 -
A fentiekben ismertetett szabályozásból látható, hogy az érvénytelenségi ügyek ezen különleges típusánál az érvénytelenség jogkövetkezményei az általánostól igen eltérő szabályozás szerint vonhatók le.

2.1.7.2. A létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti per

A már működő gazdálkodó szervezet létesítő okiratának módosítására gyakran és különféle okokból kerül sor. Az e módosítások fogyatékossága miatt indult peres eljárások már nem veszélyeztetik a cég létét, ezért nincs szükség olyan forgalombiztonsági okból perakadályt támasztó törvényi védelemre, mint a cégalapításra vonatkozó létesítő okirat érvénytelensége kapcsán.
A Ctv. 70. § (1) bekezdése ezért azt deklarálja, hogy a létesítő okirat cégjegyzéki adattal össze nem függő módosítása érvénytelenségének megállapítása iránt a Ptk. általános szabályai szerint van helye perindításnak, nincs tehát a perlési okok tekintetében olyan taxáció, mint a cégalapítás érvénytelenségével kapcsolatos perekben. Eszerint a Ptk. bármely érvénytelenségi (megtámadást lehetővé tevő, vagy semmisséget eredményező) oka alapot adhat a keresetre.
A jogalkotó ugyanakkor jónak látta mégis bizonyos korlátozásokat beépíteni a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti perek szabályaiba úgy, hogy a Ctv. 70. § (1) bekezdése visszautal a Ctv. 69. § (1) bekezdésében foglaltakra. Ebből következően a hatáskör és illetékesség az alapítási érvénytelenségi perekkel azonosan kerül megállapításra: a jelen pontban tárgyalt pertípust a cég székhelye szerint illetékes törvényszék előtt lehet kezdeményezni.
Érvényesülnek az alapítás érvénytelenségének megállapításával kapcsolatos perek indításával összefüggő időbeli és a felek személyét érintő megszorítások is:
• Perindításnak a közzétételtől számított hat hónapos jogvesztő határidő alatt van helye. Nem lehet tehát évekkel később megkérdőjelezni a létesítő okirat módosításának érvényességét, csak viszonylag rövid időn belül, amikor a bizonyítékok még rendelkezésre állnak. (A létesítő okirat módosítása önmagában véve is cégjegyzéki adat, a cégjegyzékbe bejegyzendő a cég alapokmányának változtatása, így e végzés közzétételéhez lehet kapcsolni a perbeli határidő kezdetét.)
• A kereset előterjesztésére nem bárki jogosult, kizárólag az ügyész, illetőleg az, aki jogi érdekét valószínűsíti (lásd a 2.1.7.1.1. pontban írtakat).
• A létesítő okirat módosításának érvénytelenségére nem lehet általában hivatkozni. Különbség van ugyanis attól függően, hogy az érvénytelenség megállapítását olyan szerződési résszel kapcsolatban állítják-e, amellyel összefüggő cégadatot (adatváltozást) a változásbejegyzési eljárásban a cégjegyzékbe bejegyeznek, vagy a létesítő okirat módosításának érvénytelenségét egyéb, olyan okból állítják, amely a végzésben szereplő cégjegyzéki adattal nem érintett. (Egyebek közt ilyen lehet például a nyereségfelosztás, veszteségviselés szabálya, pótbefizetés, mellékszolgáltatás, tagi felelősséggel kapcsolatos szabályozás.)
- 121/122 -
Ha a módosítás érvénytelenségét és ezzel összefüggésben a végzés jogszabálysértő voltát a változásbejegyző végzésben írt cégjegyzékadattal kapcsolatban állítják, nem a Ctv. 70. § szerinti érvénytelenségi pert, hanem a Ctv. 68. § szerinti speciális változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti pert kell megindítani (lásd a 2.2. pontban írtakat).
Megjegyzendő, hogy a hatályos cégjogi szabályozás szerint a létesítő okirat kelte, illetve módosításának időpontja is bejegyzésre (változásbejegyzésre) szoruló cégjegyzéki adat, de a Ctv. 68. és 70. §-aiban tett megkülönböztetésnél a jogalkotó minden bizonnyal az egyéb cégjegyzékadatokkal összefüggő és a végzés jogszabályba ütközését okozó érvénytelenséget kívánta eljárás alá vonni a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perlés lehetővé tételével. A szabályozás módjából, a vonatkozó normák Ctv.-beli elhelyezéséből véleményünk szerint az következik, hogy akkor, ha a módosító okirat érvénytelensége egyéb cégjegyzéki adatot, a változásbejegyző végzés tartalmát egyéb módon nem érinti, csak azzal, hogy a módosítás időpontja is cégjegyzéki adat, a Ctv. 70. § szerinti érvénytelenségi pernek van helye, különösen, ha a harmincnapos perlési határidő a cégjegyzék 8. rovatával kapcsolatos változásbejegyzés támadása tekintetében már eltelt. (Mindenesetre helyesebb lett volna, ha a jogalkotó a fenti kérdésben világosabb megkülönböztetéssel él.)
Ha a per tárgya az egyéb, és nem a módosítás keltét érintő cégjegyzékadattal összefüggő, a változást bejegyző végzés jogszabályba ütközését okozó, alapul fekvő létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása, akkor a bíróság eljárására, az általa hozható határozatokra a Ctv. 68. §-ában foglaltak irányadók, és az eljárás a változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per (lásd a 2.2. pontot) szabályai szerint zajlik. [Nem indítható tehát ilyen esetben érvénytelenségi (Ctv. 70. § szerinti) per később sem, mert az ilyen jogsérelem speciális jogorvoslata a jogvesztő harmincnapos határidő alatt kezdeményezhető változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti kereset.]
Ha "valódi" érvénytelenségi perről (Ctv. 70. §) van szó, akkor a bíróság eljárására a Ctv. 69. § (3) bekezdésében foglaltak vonatkoznak, azaz meg kell kísérelnie az érvénytelenségi ok kiküszöbölését. Ha a cég a bíróság ezzel kapcsolatos felhívásának eleget tesz, a bíróság ítéletében csak az érvénytelenség tényét állapíthatja meg, és a cégbíróságot a Ctv. 66. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával felhívja (az esetleg, nem okvetlenül) szükséges intézkedések megtételére.
Kiküszöbölhetetlen érvénytelenségi ok esetén a bíróság a létesítő okirat módosításának érvénytelenségét megállapítja, egyben azt az ítéletben meghatározott (az ítélet jogerőre emelkedésétől számított kilencvenedik napnál nem távolabbi) időpontig hatályossá nyilvánítja. A perbíróság egyúttal a Ctv. 66. § (2) bekezdésének megfelelően felhívja a cégbíróságot a szükséges intézkedések megtételére. (Ilyen esetben nincs szó a megszűntnek nyilvánításról, ezt a létesítő okirat módosításának érvénytelenségi jogkövetkezményei nem teszik szükségessé, de a perbíróság ítélete alapján a cégbíróságnak minden bizonnyal lesznek teendői. A cégjegyzék adatai között ugyanis a fenti per jogerős befejeztét mindenképpen fel kell tüntetnie, de valószínű, hogy a létesí-
- 122/123 -
tő okirat módosításának érvénytelensége egyéb vonatkozásokban is érinti a cégnyilvántartást, és a konzekvenciákat e körben a cégbíróságnak kell levonnia.)
A Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.588/2009/5. számú határozata szerint a létesítő okirat módosítása alapján történt jogvesztő határidőn túl a régi Ptk. 210. § (1) bekezdésére hivatkozással előterjesztett keresetet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani, ezért az sem vizsgálható, hogy a módosítás érintett-e cégjegyzéki adatot, vagy sem.
A felperes mint a társaság tagja a Ctv. 70. §-a alapján, a Ptk. szerinti akarathibára (tévedés) és nyilatkozati (alaki) hibára tekintettel jogosult perindításra arra hivatkozással, hogy a társasági szerződésmódosítást megalapozó taggyűlési határozat felhatalmazásra vonatkozó részében tévedésben volt cégjegyzéki adattal nem érintett körben, abban az esetben is, ha egyébként a társasági szerződésmódosítás cégjegyzéki adatot is érintett. A Ctv. 65. § (1) és 70. § szerinti perindítás egymást nem zárja ki (Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.613/2015/4.).
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gpkf.43.227/2010/2. számú határozata szerint a Ctv. 70. §-a szerinti per sajátos tárgya a cégjegyzéket nem érintő létesítő okirati rendelkezés jogszabálysértő voltának kiküszöbölése, amihez a cég tagjának, részvényesének a perindítási jogosultságát, perbeli legitimációját megalapozó jogi érdekeltsége fűződik. A felperesi részvényes részvényeinek átruházása esetén a részvényátruházó és a társaság közötti korábbi részvényesi jogviszony megszűnik, míg a részvényszerző és a társaság között új részvényesi jogviszony jön létre. A régi Pp. 61. §-a alkalmazása körében ezért az új részvényes nem minősül a korábbi részvényes jogutódjának, az új részvényes perbe történő belépésének a régi Pp. 61. § (1) bekezdésében meghatározott feltételei nem állnak fenn.
A Kúria Gfv.X.30.001/2010/6. számú döntése értelmében a Ctv. 70. § (1) bekezdése a cégbejegyzést követően, a Ptk. alapján történő érvénytelenség megállapítása iránti kereset benyújtására csak a cégadattal össze nem függő módosítás esetén ad lehetőséget. A törzstőke-felemelés cégjegyzékbe történt bejegyzésének elrendelése után, a bejegyzés alapjául hozott, a cégjegyzéki adattal összefüggő társasági határozatok, illetve az azok alapján bekövetkezett létesítőokirat-módosítás a Ptk. szabályai alapján nem támadhatók.
A Kúria Gfv.X.30.094/2011/4. számú határozata szerint 1. Az a fél, aki a társasági határozat felülvizsgálatát jogosult kérni, nincs elzárva attól a jogi lehetőségtől sem, hogy - ha annak feltételei egyébként fennállnak - a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítását kérhesse. 2. Ha a felperes jogi érdekét a részvényesi minőségére alapítja, és a per során részvényesi minősége megszűnik, elveszti perbeli legitimációját, amely a kereset elutasítását eredményezi.
A Debreceni Ítélőtábla 4.Gf.30.364/2010/5. számú döntése szerint az ügyvezetői tisztség időtartamára vonatkozó létesítőokirat-módosítás a cégjegyzéki adattal összefügg, ezért annak érvénytelensége miatt a Ctv. 70. § (1) bekezdése alapján per nem indítható.
A bíróság ezen túlmenően arra az álláspontra helyezkedett, hogy a létesítő okirat módosítását elrendelő taggyűlési határozat felülvizsgálata iránt a Gt. 45. §-a alapján indított per folyamatban léte alatt a bíróság a létesítő okirat módosításának érvény-
- 123/124 -
telensége iránt a Ctv. 70. § (1) bekezdése alapján indított másik perben a társasági határozat meghozatalának formai követelményeit (pl. a taggyűlés összehívásának szabályszerűségét) nem vizsgálhatja, hanem arra csak a Gt. 45. §-a alapján indított perben van lehetősége.
A Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.317/2008/4. számú határozata hangsúlyozza, hogy társasági szerződés módosításának érvénytelenségére csak a céggel szemben lehet hivatkozni, illetőleg az erre vonatkozó érvénytelenségi kifogás érdemben csak akkor bírálható el, ha az ellenérdekű fél maga a cég.
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.349/2008/6. számú határozata szerint a létesítőokirat- módosítás cégjegyzéki adatra nem vonatkozó rendelkezésének jogsértő volta a Gt. 45. §-a szerinti pernek és a Ctv. 70. §-a szerinti pernek egyaránt alapja lehet. A Ctv.-beli "érvénytelenségi per" szabályai ugyanakkor a perindításra jogosultak körét a Gt. 45. §-ában foglaltaktól eltérően határozzák meg, az ügyész mellett egyéb perindításra jogosultak esetében a jogi érdek valószínűsítését írják elő feltételként. Tekintettel még arra, hogy a létesítő okirat (okirat-módosítás) törvényes tartalmához a tagoknak (részvényeseknek) egyértelműen érdekük fűződik, az említett per alkalmazásában a társaság tagjának (részvényesének) jogi érdekeltsége nem vitatható el. Kifejezett kizáró, korlátozó jogszabályi rendelkezés hiányában tehát az a körülmény, hogy a tag, részvényes a Gt. 45. §-ában hivatkozott perindítási jogával nem élt, a tag, részvényes terhére a Ctv. 70. §-a szerinti igényérvényesítés, perindítás jogát kizáró körülményként nem értékelhető. A Ctv. 70. §-a alkalmazásában bármely jogszabálysértés - nem csak a Ptk.-ban külön nevesített érvénytelenségi esetek - alapul szolgálhat a semmisség (érvénytelenség) megállapításához abban az esetben, ha az adott jogszabályhely a jogszabálysértéshez más jogkövetkezményt nem fűz.
A Fővárosi Ítélőtábla 14.Cgtf.44.688/2013/2. számú végzése megállapította, hogy a gazdasági társaság tagja kérheti a társaság szervei által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatát arra hivatkozással, hogy a határozat a Gt. vagy más jogszabály rendelkezéseibe, illetve a társasági szerződésbe ütközik, azonban nem illeti meg perindítás joga azt a tagot, akinek tagsági jogát a bíróság felfüggesztette a tagkizárás iránt indított perben, és ez a tilalom a tagsági jog felfüggesztésének teljes időtartama alatt fennáll.
Ugyanezen döntés azt is leszögezte, hogy a Ctv. egyáltalán nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely arra az esetre adna szabályozást, amikor a cégjegyzéki adatot érintő társaságiszerződés-módosítás jogszabályba ütközésére alapított érvénytelenségre olyan személy kíván hivatkozni, akinek a jogi érdeke fennáll, azonban a változásbejegyzést elrendelő végzés reá nem tartalmaz rendelkezést. Az e tárgyban lévő szabályozatlanság nem járhat azzal a jogkövetkezménnyel, hogy az ilyen személy jogvédelem nélkül maradjon, ezért az ilyen személy törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet a Ctv. rendelkezései alapján.
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf. 40.032/2015/5. számú határozata kifejti, hogy a Ctv. 70. § szerinti létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti per szabályai alkalmazásának feltétele, hogy megállapítható legyen, hogy a keresettel érintett
- 124/125 -
módosítás(ok) elfogadására jogszerű társasági határozattal került sor. Amennyiben a perbíróság a létesítőokirat-módosítást elfogadó társasági határozatot ítéletével - még nem jogerősen - hatályon kívül helyezte, a létesítőokirat-módosítás érvénytelenségének megállapítása iránti perben a másodfokú eljárás felfüggesztésének van helye a határozat felülvizsgálata iránti per jogerős eldöntéséig.
A Ptké. 2015. december 23-tól hatályos 10/A. § (1) bekezdése értelmében a jogi személy szervei által hozott határozat ellen a Ptk. hatálybalépését követően is csak az a tag kérheti a bíróságtól a határozat hatályon kívül helyezését, aki a határozathozatal során szavazati joggal rendelkezett.

2.1.7.2.1. A társasági határozat felülvizsgálata, a változásbejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezése és a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti perek elhatárolása, illetve egymáshoz való viszonya

A Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.202/2009/3. számú határozata a címben felsorolt három pertípus szabályait összevetve vont le igen fontos következtetéseket azok egymáshoz való viszonyára nézve, illetve elhatárolásuk szempontjait elemezte. Bár a döntés a Gt. hatályossága idején született, az abban boncolgatott szabályok Ptk.-ba történt átvétele, illetve lényegi változatlansága következtében (ha figyelembe vesszük a csekély számú változást is - például a társasági határozat felülvizsgálata iránti per objektív perlési határidejének meghosszabbodását) ma is érvényes iránymutatásokat adnak.
A 13.Gf.40.202/2009/3. számú ítélet indokolása szerint "A Gt. 45. § (1) bekezdése alapján a gazdasági társaság bármely tagja kérheti a társaság szervei által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatát arra hivatkozással, hogy a határozat a Gt. vagy más jogszabály rendelkezéseibe, illetve a társasági szerződésbe ütközik. A (3) bekezdés szerint a pert a határozatról való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül a gazdasági társaság ellen kell megindítani. A határozat meghozatalától számított kilencvennapos jogvesztő határidő elteltével a határozatot akkor sem lehet megtámadni, ha a perlésre jogosulttal azt nem közölték, illetve arról addig nem szerzett tudomást. A (4) bekezdés értelmében a keresetindítás joga nem illeti meg azt a személyt, aki - a tévedés, megtévesztés és a fenyegetés eseteit kivéve - a határozat meghozatalához szavazatával hozzájárult. A Gt. 46. § (2) bekezdése alapján a bíróság a jogsértő határozatot hatályon kívül helyezi.
Az említett per tárgyát tehát mindig valamely társasági határozat, így a legfőbb szerv határozata képezheti, függetlenül a határozat tartalmától, amely érintheti a társaság létesítő okiratát, annak bármely rendelkezését, vonatkozhat a létesítő okiratba foglalt cégjegyzéki adatra vagy cégjegyzéki adatot nem érintő más rendelkezésre, de olyan egyéb adatra, jogra, tényre, rendelkezésre vagy közleményre stb. is, amely annak ellenére érinti a cég működését, hogy a létesítő okirat hatályos rendelkezéseiben nem szerepel. A tagok [és a Gt. 45. §-ának (2) bekezdésében meghatározott más személyek] ilyen, társaság legfőbb szerve által hozott társasági határozat bírósági felül-
- 125/126 -
vizsgálata iránti pert kezdeményezhetnek alaki (pl. a határozatot hozó legfőbb szerv ülésének szabálytalan összehívása) és tartalmi (pl. a társasági szerződésmódosítás a Gt. kógens rendelkezésébe ütközik) okokra hivatkozással, de tévedésre, megtévesztésre és fenyegetésre hivatkozással is, amely utóbbiak a Ptk.-ban megtámadási oknak minősülnek. Ennél a pertípusnál a per eredményének tükrében a bíróság keresetet elutasító vagy - a keresetnek való helytadás esetén - a jogsértő határozatot hatályon kívül helyező ítéletet hozhat.
A taggyűlési határozat meghozatalában részt nem vett felperes a taggyűlési határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Gt. 45. § (3) bekezdésében meghatározott határidőn belül kezdeményezhetett volna peres eljárást. A jelen esetben az objektív határidő 2006. november 29-én, a szubjektív határidő pedig 2006. december 22-én lejárt, ezért helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy amennyiben a felperes 2007. február 6-án a Gt. 45. § (1) bekezdése alapján terjeszti elő a keresetlevelét, akkor azt az idézett jogszabályi rendelkezésben meghatározott jogvesztő határidő elmulasztása miatt idézés kibocsátása nélkül kellett volna elutasítani, valamint arra, hogy a felperes a keresetlevelében a Ctv. 70. §-ára hivatkozott, ezért a keresetét érdemben kellett elbírálni.
A létesítő okirat és a létesítő okirat módosítás jogszabálysértő volta a Ctv.-ben szabályozott sajátos perek megindításához is alapul szolgálhat. E körbe tartozik - többek között - a Ctv. 65-68. §-aiban szabályozott, a cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti per és a Ctv. 70. §-a alapján kezdeményezhető, a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti per is.
A Ctv. 65. § (1) bekezdésén alapuló perben a cégjegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti per megindításának a bejegyzést elrendelő végzés Cégközlönyben való közzétételétől számított 30 napon belül van helye, amely határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, és a keresetlevélben a (3) bekezdés értelmében csak olyan jogszabálysértésre lehet hivatkozni, amelyet a cégbíróságnak a cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárásban észlelnie kellett volna (pl. a szerződésmódosítás cégjegyzéki adatot érintő és cégjegyzéki adatot nem érintő részének jogszabályba ütközése miatt fennálló érvénytelensége, a taggyűlés szabálytalan összehívása, a taggyűlési meghívó alaki hiányossága stb.). A Ctv. 66-68. §-ai meghatározzák a perben eljáró bíróság feladatait és a perben hozható lehetséges határozatok tartalmát, amelyek egymástól eltérőek annak függvényében, hogy a felperes a keresetében a cégbejegyzést elrendelő végzés (változásbejegyzést elrendelő végzés) jogszabályba ütközését a létesítő okiratnak, illetve módosításának érvénytelenségére vagy egyéb okra alapítja, és a cégbejegyzést elrendelő végzés (változásbejegyzést elrendelő végzés) jogszabályba ütközése érint-e cégjegyzéki adatot [pl. a korlátolt felelősségű társaság törzstőke felemelésének bejegyzése szerint a Gt. 114. § (4) bekezdésébe ütköző módon a törzstőke nem osztható maradék nélkül tízezerrel; a változásbejegyző végzés alapjául szolgáló társasági szerződésmódosítás szerint a taggyűlés hatáskörébe került a tag kizárása tárgyában történő határozathozatal, amelyre a Gt. 47. § (1) bekezdése a bíróság kizárólagos hatáskörét állapítja meg; a tagváltozás bejegyzésénél alapul szolgáló, hatályos
- 126/127 -
adatokat tartalmazó tagjegyzék tartalma nem felel meg a Gt. 150. § (2) bekezdésének stb.]. Amennyiben a cégbíróság a létesítő okirat módosítás alapján a cég adataiban bekövetkezett változások bejegyzését elrendeli, akkor a létesítő okirat módosításának, illetve a létesítő okirat módosítás valamely rendelkezésének, valamint a változásbejegyzés alapjául szolgáló bármely más iratnak a változásbejegyzés akadályát képező és a cégbíróság által a változásbejegyzési eljárásban észlelendő érvénytelenségére [amely alatt a semmisségi okok értendők, tehát a megtámadási okok (tévedés, megtévesztés, fenyegetés stb.) nem] alapítottan a Ctv. 65. § (1) bekezdése alapján változásbejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránt pert indíthat az ügyész, valamint az, akire a végzés rendelkezést tartalmaz, de csak a rendelkezés őt érintő részére vonatkozóan a végzés Cégközlönyben való közzétételétől számított 30 napos jogvesztő határidő alatt.
A Ctv. 70. § (1) bekezdése alapján a cég bejegyzését követően a létesítő okirat cégjegyzékadattal össze nem függő módosítása érvénytelenségének megállapítása a Polgári Törvénykönyvben foglalt rendelkezések alapján a 69. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell.
A Ctv. 70. § (1) bekezdése alapján indított perben a létesítő okirat cégjegyzékadattal össze nem függő módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti pert a Ptk. érvénytelenségre vonatkozó szabályai szerint lehet kezdeményezni, amely alapján nemcsak semmisségre, hanem megtámadási okra [pl. tévedés, megtévesztés, fenyegetés stb.] is lehet hivatkozni.
A Ctv. 70. § (1) bekezdésének utaló rendelkezése értelmében a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti perben is alkalmazandó 69. § (1) bekezdése alapján a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti per a változásbejegyzést elrendelő végzés Cégközlönyben történő közzétételétől számított 6 hónapos jogvesztő határidőn belül kezdeményezhető, és ilyen per megindítására az ügyész, illetve az jogosult, aki a jogi érdekét valószínűsíti.
Annak ellenére, hogy a Ctv. 70. § (1) bekezdése kifejezetten a létesítő okirat cégjegyzékadattal össze nem függő módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti pert szabályozza, a változásbejegyzést elrendelő végzés közzétételének időpontjához kapcsolja a keresetindítás jogvesztő határidejét (végzés Cégközlönyben történő közzétételétől számított 6 hónap). Ez az ellentmondás azonban csak látszólagos, ugyanis a cégjegyzék valamennyi cégformánál tartalmazza a létesítő okirat keletkezésének időpontját, majd a cég működése során a létesítő okirat módosítások keletkezésének időpontjait (cégjegyzék 8/1., 8/2., 8/3 stb. rovatokban), amelyek - a bejegyzések megtörténte után - közzétételi adatok.
A Ctv. 70. § (1) bekezdésében meghatározott per tárgya kizárólag a cégjegyzékadattal össze nem függő létesítő okirat módosítása, illetve a létesítő okirat módosítás cégjegyzéki adatot nem érintő részének érvénytelensége lehet, és ilyen per kezdeményezhető a létesítő okirat módosításának bejegyzése előtt és a bejegyzése után, de nem kezdeményezhető a változásbejegyzés alapjául szolgáló egyéb okiratok (pl. a taggyűlési meghívó, taggyűlési jegyzőkönyv, tagjegyzék stb.) érvénytelensége miatt.
- 127/128 -
A fent ismertetett jogszabályi rendelkezések egybevetése alapján az a jogi következtetés vonható le, hogy a Ctv. 65. § (1) bekezdése alapján indult bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti pert és a Ctv. 70. § (1) bekezdése alapján indult létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti pert nem lehet egymást helyettesítő, illetve egymást kizáró pereknek tekinteni, valamint a Gt. 45. §-ában szabályozott pert nem helyettesíthetik a Ctv. 65. § (1) bekezdése és a Ctv. 70. § (1) bekezdése alapján kezdeményezett perek, továbbá a Gt. 45. § (1) bekezdése alapján indult per önmagában nem zárja ki a Ctv. 65. § (1) bekezdése alapján, illetve a Ctv. 70. § (1) bekezdése alapján történő perindítás lehetőségét, bár azok tárgya azonos is lehet [pl. valamely jogszabályi rendelkezésbe ütközés miatt az érvénytelen társasági szerződés-módosítást tartalmazó taggyűlési határozat a tárgya lehet egyrészt a Gt. 45. §-ában szabályozott taggyűlési határozat bírósági felülvizsgálata iránti pernek (amely pert a taggyűlési határozatba foglalt társasági szerződésmódosítás valamely rendelkezésének jogszabályba ütközésére is lehet alapítani), másrészt - ha a taggyűlési határozat társasági szerződést módosító okiratként változásbejegyzést elrendelő végzés alapjául szolgált - a Ctv. 65-68. §-aiban szabályozott bejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti pernek (amely pert a taggyűlési határozatba foglalt társasági szerződésmódosítás valamely rendelkezésének jogszabályba ütközésére is lehet alapítani), harmadrészt - ha a taggyűlési határozatba foglalt társasági szerződésmódosítás jogszabályba ütköző valamely rendelkezése cégjegyzéki adattal nem függ össze, a Ctv. 70. § (1) bekezdésében szabályozott pernek (amely pert a taggyűlési határozatba foglalt társasági szerződésmódosítás valamely rendelkezésének jogszabályba ütközésére is lehet alapítani)], azonban a három pertípusnál eltérő a perindításra jogosult személyi kör [az egyiknél tag (részvényes), vezető tisztségviselő, felügyelőbizottság tagja, a másiknál az ügyész és az akire a változásbejegyzést elrendelő végzés rendelkezést tartalmaz, a harmadiknál pedig az ügyész és az, aki a jogi érdekét valószínűsíti], eltérőek a keresetindításra megállapított határidők [az egyiknél a taggyűlési határozathozataltól számított 30, illetve 90 nap, a másiknál a változásbejegyzést elrendelő végzés Cégközlönyben való közzétételétől számított 30 nap, a harmadiknál a változásbejegyzést elrendelő végzés Cégközlönyben való közzétételétől számított 6 hónap], eltérőek a kereseti kérelemben megjelölhető jogszabálysértések és a perben eljáró bíróság vizsgálati jogköre, továbbá eltérőek a perben hozható bírósági határozatok. A Gt. 45. §-a és a Ctv. 70. § (1) bekezdése alapján pert lehet kezdeményezni a taggyűlési határozatban foglalt változás bejegyzése előtt és után, a Ctv. 65. § (1) bekezdése alapján pedig kizárólag a változásbejegyzés után.
Elvileg tehát előfordulhatnak párhuzamosan folyamatban lévő peres eljárások is, ilyen esetben a perben eljáró bíróságoknak gondosan kell vizsgálniuk azt a kérdést, hogy valamelyik per eldöntése szempontjából előkérdésnek minősül-e a másik per tárgyának az eredménye, amely miatt helye lehet a per tárgyalása felfüggesztésének [régi Pp. 152. § (2) bekezdése]. Elvileg előfordulhat olyan eset is, amikor a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per megindításának hiányában a bejegyzést elrendelő végzés meghozatalát megelőzően indult taggyűlési határozat bírósági felülvizsgálata
- 128/129 -
iránti perben előadottak érdemben nem bírálhatók el a taggyűlési határozaton alapuló változások bejegyzése miatt [pl. az átalakulással megszűnt gazdasági társaság átalakulási eljárással kapcsolatos taggyűlési határozatának bírósági felülvizsgálata iránti perben előadottak az átalakulás cégbejegyzését követően (BH 2004.116.)].
A felperes, aki tagja az alperesi gazdasági társaságnak, az alperes 2006. augusztus 31-én tartott taggyűlésén hozott taggyűlési határozatok meghozatalában nem vett részt, de nem élt a taggyűlési határozat bírósági felülvizsgálata iránti perindítási jogával (Gt. 45. §). A felperes nem kezdeményezett peres eljárást az ezen a taggyűlésen hozott taggyűlési határozatokon alapuló változásbejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránt sem, de a változásbejegyzést elrendelő végzés a felperesre vonatkozóan rendelkezést nem is tartalmazott, így abban a perben nem is rendelkezett volna perbeli legitimációval [Ctv. 65. § (1) bekezdése]. A felperes kizárólag a Ctv. 70. § (1) bekezdése alapján terjesztett elő kereseti kérelmet a társasági szerződésmódosítás cégjegyzéki adatot nem érintő rendelkezése érvénytelenségének megállapítása iránt, ezért a keresetét - a fent kifejtettek értelmében - érdemben kellett elbírálni.
A perben tehát a felperes terhére nem értékelhető az a körülmény, hogy a Gt. 45. §-a alapján perindítási jogával nem élt, ez részére nem zárja ki a Ctv. 70. § (1) bekezdése szerinti perindítás lehetőségét. A felperesnél mint az alperesi társaság tagjánál a Ctv. 70. § (1) bekezdésében meghatározott jogi érdeket elvitatni nem lehet, ugyanis a létesítő okirat és annak cégbíróság által elfogadott és cégnyilvántartásba bejegyzett módosítása alapján a létesítő okirat változásokkal egybefoglalt hatályos rendelkezései az alperesi társaság működését, valamint a társaság és tagjainak jogviszonyát hosszú távra meghatározzák, az a társaság alapokmányának tekintendő. A felperesnek a Ctv. 70. § (1) bekezdése alapján a cégjegyzékadattal össze nem függő módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti perindítási jogát nem befolyásolja az a körülmény sem, hogy a létesítő okirat módosítás egy része cégjegyzéki adatot érintett, és azok tárgyában a cégbíróság már bejegyzést elrendelő végzést hozott, ugyanis a felperes által a Ctv. 70. § (1) bekezdése alapján kezdeményezett per tárgya a társasági szerződés módosításának az a rendelkezése, amely cégjegyzéki adattal nem függ össze, de az adott rendelkezés a felperes álláspontja szerint érvénytelen.
A felperes a keresetét az erre nyitva álló 6 hónapos jogvesztő határidőn belül terjesztette elő a Ctv. 70. § (1) bekezdésére alapítottan. A keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes létesítő okiratának 2.1.2. pontja módosításának alapjául szolgáló társasági határozat - szabályszerűen összehívott taggyűlés hiányában - érvénytelen.
A fent kifejtettek szerint ebben a pertípusban a kereset alapjaként megjelölt érvénytelenségi ok (a létesítő okirat módosítás alapjául szolgáló taggyűlési határozat meghozatalának esetleges szabálytalansága) nem vizsgálható, ugyanis az nem minősül a Ptk. szabályai alapján érvénytelenségi (semmisségi vagy megtámadhatósági) oknak. A módosított társasági szerződés felperes által érvénytelennek tekintett 2.1.2. pontjának a Gt. 142. § (2) bekezdésében foglaltakkal azonos tartalmú rendelkezése nem ütközik jogszabályba, tehát nem semmis, vagyis nem érvénytelen, így a felperes keresete megalapozatlannak minősül."
- 129/130 -

2.1.8. Az érvénytelenségi, valamint a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perek közös szabályai

A bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti (lásd a 2.2. pontban írtakat), és a létesítő okirat, valamint annak módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti perek néhány közös eljárási szabályát a Ctv. 71. § foglalja össze.
Az egyik ilyen szabály abból ered, hogy a jogalkotó által elismerten kiemelt fontosságú a gazdálkodó szervezet és üzleti partnerei szempontjából annak biztos ismerete, hogy a piaci élet szereplői léteznek-e, és milyen cégadatokkal bírnak. A közhiteles cégnyilvántartás adatai megfelelő, helytálló volta és a cégek létezése tekintetében nem állhat fenn hosszabb ideig bizonytalanság, ez forgalombiztonsági követelmény. Erre figyelemmel valamennyi e cím alá tartozó pertípusra deklarálja a Ctv. 71. § (1) bekezdése a bíróság soronkívüli eljárását.
Hasonlóképpen eljárást gyorsító célokat szolgál annak törvényi rendezése, hogy ha a fenti perek bármelyikét (értelemszerűen a szétválással összefüggésben, nem azutáni, a jogutódkénti működéssel kapcsolatos okból) szétválás folytán létrejött valamely cég ellen indítják meg, akkor e perben a szétváló cég valamennyi jogutódját perbe kell vonni, és az eljárásra a jogelőd cég székhelye szerinti megyei bíróság rendelkezik különös illetékességgel [Ctv. 71. § (2) bek.].
Az érvénytelenségi és a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perek közös szabályaihoz tartoznak a Ctv. 71. § (3) bekezdésében részletezett, és általunk a következő, 2.1.9. pontban taglalt értesítési előírások.
A Ctv. 71. § (1a) bekezdéseként egy új, szintén az eljárások gyorsítását szolgáló szabályt iktatott be a 2017. évi CXXX. törvény ("Pp. salátatörvény") 59. § (2) bekezdése. Ez a 2018. január 1-jétől hatályos szabály (az ezt követően indult perekben) kimondja, hogy a cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti, illetve a Ctv. 69-70. § szerinti érvénytelenségi perekben a kereset más keresettel nem kapcsolható össze, viszontkeresetnek pedig nincs helye. Nem hozhatók be tehát az ilyen perbe a vitatott jogviszonyhoz kapcsolódó elszámolási, kártérítési, tulajdoni vagy egyéb jogviták. A Ctv. 71. § (1a) bekezdésének második fordulata az ilyen perekben - szintén az eljárás gördülékenyebbé tétele érdekében - az írásbeli perfelvétel elrendelését is tiltja.

2.1.9. A perbíróság értesítési kötelezettsége az érvénytelenségi perekben

A Ctv. 26. § (1) bekezdésének g) pontja minden cégjegyzékben szereplő cég kötelezően nyilvántartandó cégadatának tekinti a cégalapítás vagy a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti perindítást és a per befejezését.
A Ctv. 26. § (3) bekezdése azt is kimondja, hogy az ezzel kapcsolatos cégadatot a cégbíróság a perben eljáró bíróság értesítése alapján, hivatalból jegyzi be a cégjegyzékbe.
Az értesítési kötelezettség a jogerős befejezésre is vonatkozik, s ezalatt az úgynevezett "ügyviteli" befejezések, azaz például az eljárás szünetelése, félbeszakadása, fel-
- 130/131 -
függesztése is értendő, mivel a cégbíróság által intézett cégbejegyzési, változásbejegyzési és törvényességi felügyeleti ügyek elbírálásánál nem érdektelen az említett nem érdemi ügydöntő eljárásbefejezések bekövetkezte sem. A perindításról - véleményünk szerint - értesítendő a cégbíróság a még be nem jegyzett cég létesítő okiratának érvénytelenségi perében is, noha ennek "cégjegyzéke" még nincsen. (Más kérdés, hogy az értesítésnek jelentősége csak akkor lehet, ha a bejegyzési kérelmet a cégbíróságon már benyújtották, ellenkező esetben ugyanis a beadvány - kapcsolódása nem lévén - "egyéb", intézkedést nem igénylő beadványként irattárba kerül.) A cégbejegyzési eljárás gyorsasága folytán a cégnek a bejegyzés alatti, előtársasági létszakasza a pertartamhoz viszonyítva elenyészően csekély, így a véletlenszerűen jó időben érkezett értesítésre a lehető leghamarabb szükség van, különösen azért, mert célszerű lehet, ha a cégbíróság e körülmény ismeretében dönt a bejegyzési kérelemről, noha - sajnos - a Ctv. 32. § (1) bekezdése értelmében a cégalapítás bejegyzése iránti eljárás ez okból nem függeszthető fel. A létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti perrel párhuzamosan folyó változásbejegyzési eljárás azonban ilyen korlátozás alá nem esik. Ha a cégadatot érintő érvénytelenségről van szó, indokolt lehet a változásbejegyzési eljárás felfüggesztése.
Miután tapasztalataink szerint a perbírák a jelen pontban taglalt értesítési kötelezettségről olykor megfeledkeznek, nem árt, ha a felperes (akinek ez többnyire érdekében áll) a perben, sőt már a keresetlevélben erre indítványt tesz, esetleg a cégbíróságnak a perindítást maga bejelenti.
A cégbírósághoz intézett megkeresésben a perbíróságnak fel kell tüntetnie a cég (az alperes) nevét, székhelyét, cégjegyzékszámát; a keresetindítás időpontját, a per számát és annak a létesítő okiratnak a pontos megnevezését és keltét, amely érvénytelenségének a megállapítására a kereseti kérelem irányul. A megkeresés adatainak egy része az érintett cég cégbírósági azonosításához, a többi pedig a bejegyzés elvégzéséhez szükséges. A létesítő okirat érvénytelenségének megállapítása iránti per megindításánál egyébként a cégjegyzékben az alábbi adatok szerepelnek: a létesítő okirat kelte, a perindítás dátuma, a per ügyszáma és - a peres eljárás befejezéséről szóló perbírósági értesítés kézhezvétele nyomán - a per befejezésének dátuma. A perbíróságnak ezért a perindításról és a per befejezéséről is a fentiekre figyelemmel kell megfogalmaznia a cégbíróságnak megküldendő értesítését.
A cégbíróság a bejegyzést hivatalból foganatosítja.
Hasonlóképpen kell eljárnia a perbíróságnak az érvénytelenségi per jogerős befejeztekor (akár érdemi, akár ügyviteli befejezésről van szó), és határozata egy jogerős példányát is meg kell küldenie a cégbíróságnak. Ennek nemcsak az az oka, hogy enélkül a cégbíróság a szükséges intézkedések megtételére aligha lenne képes, de azért is, mert a Ctv. 71. § (3) bekezdése értelmében a Ctv. 66. § (2)-(3) bekezdésében, a 67. §-ban, a 68. § (2)-(4) bekezdésében a 69. § (3)-(4) bekezdésében és a 70. §-ban megjelölt határozatok rendelkező részét a Cégközlönyben közzé kell tennie. Emellett a per befejezésével kapcsolatos cégadatok bejegyzése és közzététele is hivatalból történik. (A hivatalbóliság egyúttal az eljárás ingyenességét is magával vonja.)
- 131/132 -

2.1.10. Az érvénytelenségi perben hozott döntés jogorvoslata

Az érvénytelenségi perben hozott döntések jogorvoslata az általános szabályoktól nem tér el, azonban említést érdemel, hogy a fellebbezési eljárási illetéket a meg nem határozható perérték, azaz az 1990. évi XCIII. tv. 39. § (3) bek. c) pontjában írt érték alapján számított - az Itv. 46. § (1) bek. szerinti nyolc százaléknak megfelelő összegben kell leróni.
A fellebbviteli fórum a területileg illetékes ítélőtábla.
A Pp. 72. § (1) bekezdése értelmében az eljárás kötelező jogi képviselethez kötött. Tekintettel arra, hogy ezen perek már az első fokon eljáró törvényszék előtt is kötelező jogi képviselettel folynak, a Pp. 2018 januárjától hatályos szabályai szerint legfeljebb akkor fordulhat elő, hogy a jogorvoslati eljárásra nem rendelkezik meghatalmazással a fél jogi képviselője, ha az elsőfokú eljárásban benyújtott meghatalmazás kizárólag az elsőfokú eljárásra (vagy - gyakori megfogalmazás szerint - az elsőfokú törvényszék előtti eljárásban való képviseletre) szól.
Ilyenkor az elsőfokú bíróság a Pp. 366. § (2) bekezdése alapján köteles észlelni, ha a fellebbezést illetékhiányosan, vagy a jogi képviselet mellőzésével nyújtották be, és e hiányok pótlására az iratok felterjesztése előtt a fellebbező felet fel kell hívnia. Ha a fél a fellebbezést felhívás ellenére nem vagy hiányosan adja be, az elsőfokú bíróság a fellebbezést - fellebbezhető végzéssel - visszautasítja.
Ilyenkor tehát az iratok felterjesztésére (ha az elutasító végzés első fokon jogerőre emelkedik) sor sem kerül.
Említést érdemel még az a körülmény is, hogy a perbíróság jogerős döntése "végrehajtásának" tekinthető cégbírósági határozat elleni jogorvoslat tekintetében bizonyos megszorítások alkalmazandók. Ha ugyanis a jogerős ítélet a cég megszűntnek nyilvánítására hívja fel a cégbíróságot, a cégbírósági végzés e rendelkezésére nézve a jogorvoslat megengedése azt jelentené, hogy a Pp. vonatkozó rendelkezéseivel ellentétben a jogerős ítélet meg nem engedett felülvizsgálatára adnánk módot.
Erre az álláspontra helyezkedett a fenti kérdésben kifejezett rendelkezést nem tartalmazó 1997. évi CXLIV. tv. (régi Gt.) hatályossága idején a Legfelsőbb Bíróság a Gf.VII.30.490/2002/2. számú végzésében is. A konkrét ügyben a cégbíróság egy céget megszűntnek nyilvánított, végelszámolásra kötelezett, és végzésében elrendelte a végelszámolással összefüggő cégjegyzéki változások jogerő utáni hivatalbóli bejegyzését.
A megszűntnek nyilvánító végzés jogerőre emelkedett, ennek alapján pedig a cégbíróság a végelszámolással összefüggő változásokat a cégjegyzéken hivatalból átvezette. A változásbejegyző végzés ellen a cég bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti keresetet terjesztett elő, amelyet a perbíróság idézés kibocsátása nélkül elutasított.
A Legfelsőbb Bíróság az elutasító végzést helybenhagyta azzal, hogy a változásbejegyző végzés a megszűntnek nyilvánító, jogerős törvényességi felügyeleti végzés "végrehajtásának" tekinthető, nem minősül olyan újabb - az ügy érdemében hozott - bejegyző végzésnek, amelyre nézve a régi Ctv. 46. §-ában szabályozott peres eljárás kiterjedne. Ellenkező értelmezés esetében sérelmet szenvednének a régi Pp.-nek a határozatok anyagi jogerejére vonatkozó rendelkezései is, és ténylegesen a már jogerős
- 132/133 -
megszűntnek nyilvánító végzés meg nem engedett ismételt felülvizsgálatára kerülne sor. Minderre tekintettel helyeselte a Legfelsőbb Bíróság a keresetlevélnek a régi Pp. 130. § (1) bek. d) pontjára alapított idézés kibocsátása nélküli elutasítását.
Az ismertetett indokokból meghonosodott bírói gyakorlatot a jogalkotó - részben - beépítette a Ctv.-be. A Ctv. 62. § (3) bekezdésében szabályozott esetekben, ha a cégbíróság a jogerősen lezajlott felszámolási, kényszertörlési eljárás nyomán vezeti át a cégjegyzéken a törlést, továbbá a 64. § (2) bekezdése szerint a hivatalból vagy (a 2018. július 1-jétől hatályos szöveg szerint) automatikusan meghozott bejegyzési végzés ellen sincs helye jogorvoslatnak, ha a bejegyzésre más bíróság vagy más hatóság határozata alapján kerül sor.
Sajnos ezt a szemléletet a jogalkotó elmulasztotta kiterjeszteni az érvénytelenségi per vagy a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per nyomán, "kvázi végrehajtásként" indítandó törvényességi felügyeleti eljárásokra. Ha a jogerős ítélet a konkrét törvényességi felügyeleti intézkedést (pl. megszűntnek nyilvánítást) nem tartalmazza, ez helyeselhető is, ugyanis a cégbíróság által lefolytatott eljárásban a cégbíróság szerint szükségesnek tartott terjedelemben végrehajtott intézkedések megkívánják a jogorvoslati lehetőség biztosítását.
Ha azonban a cégbíróság cselekvőségét a perbíróság ítélete behatárolja, a jogerős ítélet meghatározza a végrehajtásra szolgáló törvényességi felügyeleti eljárás kereteit, ezért - a Legfelsőbb Bíróság ismertetett döntésében foglaltak szerint - a jogorvoslati jog gyakorlásának engedélyezése nem volt indokolt. Remélhetőleg egy későbbi kodifikációs folyamatban e kérdés is rendezésre kerül majd.
Fenti megfontolásból leszögezhető, hogy a perbíróság jogerős érvénytelenségi ítéletében megfogalmazott, a cégbíróságot meghatározott törvényességi felügyeleti cselekmény lefolytatására felhívó - például megszűntnek nyilvánításra kötelező - rendelkezése ellen fellebbezésnek nincs helye. Természetesen a megszűntnek nyilvánító végzés egyéb, az ítéletben meg nem határozott rendelkezései ellen jogorvoslatot kell engedni ilyenkor is.

2.1.11. Érvénytelenségi hivatkozás lehetősége egyéb perben

Az érvénytelenségi perek mellett némi vizsgálódást érdemel az a kérdés, hogy a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály, létesítő okirat) érvénytelenségére hivatkozni lehet-e olyan perben, amely nem a létesítő okirat érvénytelenségének megállapítása iránt folyik, s ez a hivatkozás mire irányulhat. Előfordulhat-e például, hogy egy társasági határozat felülvizsgálata iránti perben a határozat támadásának olyan, a létesítő okirat érvénytelenségét vagy részleges érvénytelenségét jelentő ok legyen az alapja, amelyre egyébként érvénytelenségi pert nem lehetne indítani? (Például a határozathozatalra vagy a legfőbb szerv összehívására vonatkozó, törvénysértő társasági szerződési előírásoknál.)
E vonatkozásban teljes mértékben osztjuk dr. Bodor Máriának a Céghírnök 1999/1. számának 5. oldalán kifejtett álláspontját: "[...] ilyen esetekben alkalmazásra kerülhet esetleg a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése alapján az érvénytelenségi ok hivatalbóli
- 133/134 -
vagy akár hivatkozás alapján történő figyelembevétele. Ez azonban mindössze annyit jelent, hogy maga a határozat lesz érvénytelen, de arra a bíróságnak nincs lehetősége, hogy az érintetteket az érvénytelenségi ok kiküszöbölésére kötelezze. Ez a fajta érvénytelenség fel sem veti, fel sem vetheti magának a szerződés érvénytelenségének a kérdését. Mindössze annyi fog történni, hogy amikor a létesítő okirat valamely egyértelműen semmis rendelkezése alapján hoznak meg bizonyos döntéseket, ez minden esetben - ha ennek megállapítására pert indítanak - a határozat érvénytelenségének a megállapítására fog alapot adni."

2.1.12. A közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségei a perbeli jogvitában

A magánszemélyek, jogi személyek (tagok) az üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatásához olyan cégnevet és cégformát kell hogy válasszanak, amelyben a többi taggal és a társaság szerveivel - a kötelező jogi képviselet igénybevételével történő -, a közhiteles cégnyilvántartásba elrendelt bejegyzést követően valóban együtt tudnak működni a minél nagyobb nyereség elérése céljából.
Az Ütv. a jogi képviselethez szükséges alapító okirat szerkesztése, ellenjegyzése mellett felhatalmazza az ügyvédeket/kamarai jogtanácsosokat, hogy az ügyfeleket jogi tanácsokkal, ennek keretében javaslattal, véleménnyel segítsék a cég alapításakor pl. a számukra "megfelelő" cégnév, cégforma és tevékenységi körök kiválasztásában, a teljes körű tájékoztatás kiterjedhet pl. az alapító okiratban a társasági jogi jogvitákra kiköthető választottbírósági eljárások előnyeinek, hátrányainak ismertetésére (ld. 1.5.), a piaci, bírósági közvetítői eljárás lényegére, igénybevételének lehetőségére, feltételeire (ld. 1.3.3.), továbbá a tisztségviselők felelősségének szabályaira (ld. 2.9., 2.10.) is az Ütv. 2. § (1) bekezdése és a 41. § (1) bekezdése rendelkezései alapján.
A két tag részvételével működő, meghatározóan személyegyesítő, ún. családi, baráti vállalkozások bt. vagy kft. formában működnek, attól függően, hogy milyen tevékenységet folytatnak, mekkora vagyonnal rendelkeznek.
A tagok gyűlésén/taggyűlésén hozott határozatokkal kapcsolatos vitás kérdések leggyakrabban ún. emberi konfliktusokra vezethetők vissza, amelyeket a társaság jogi képviselőjének a segítségével, egyeztető tárgyalásokon lehet elsősorban megszüntetni, vagy - a jövőbeli együttműködés szándékával - a felek felkérhetnek egy piaci mediátort (ld. 1.3.3.1.), hogy segítse őket egy mindkettőjük számára elfogadható megállapodás létrehozásában; amennyiben ellehetetlenül az együttműködés a felek között, végső soron határozhatnak a cég megszüntetéséről. Tagkizárás iránti perindításra két tagú társaságnál nincs lehetőség (ld. 2.4., 2.14.).
A vagyonegyesítő zrt.-k, a gazdasági életben nagyobb kockázattal járó tevékenységet folytató, tőzsdére bevezetett nyrt.-k esetében a részvényesek személyes közreműködése, a közgyűlési határozatok felülvizsgálatára irányuló perindítás - figyelemmel a bírósági gyakorlatra is - nem jellemző. Ha a tag együttműködése a társasággal megszűnik, részvényének átruházásával kiválhat a társaságból. A jogalkotó - értelemsze-
- 134/135 -
rűen - a hatályos szabályozás szerint nem teszi lehetővé a társaság működését veszélyeztető nyrt. részvényesének a kizárását a társaságból (ld. 2.4.).
Kettőnél több, egymást személyesen ismerő, bizalmi viszonyban lévő személy minimum hárommillió forint törzstőkével működő kft.-t alapít.
A társaság törvényes működését a közhiteles cégnyilvántartásba bejegyzett üzletrész tulajdonosok/tagok alapvetően az ügyvezető által szabályosan összehívott taggyűléseken meghozott - jogszabályoknak és a társasági szerződésüknek - megfelelő döntéseikkel tudják megvalósítani (ld. 2.3.).
A társaság kötelezettségeiért - ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik - a kft. tagjai nem kötelesek helytállni, de a veszteséget közösen viselik (ld. 2.7., 2.8.).
Az ügyvédi hivatás - jogi szakértelemmel, törvényes eszközökkel és módon, a közhatalmi szervektől függetlenül - az ügyfél jogai és jogos érdekei érvényesítésének, kötelezettségei teljesítésének elősegítésére, az ellenérdekű felek közötti jogvita - lehetőség szerinti - megegyezéssel történő lezárására irányuló tevékenység, amely tevékenység magában foglalja az igazságszolgáltatásban való közreműködést. Az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia. Az ügyvédi tevékenység az ügyfél és az ügyvédi tevékenységet gyakorló közötti bizalmon alapul, amelyet mindenki köteles tiszteletben tartani [Ütv. 1. § (1)-(3) bek.].
Mindezek egybevetéséből következik, hogy a jogi képviselő teljes körű tájékoztatása kiterjed arra is, hogy ha az alapító tag szavazati jogának mértéke az ötven százalékot meghaladja, vagy a tag minősített többségű befolyással rendelkezik a társaságnál, akkor ezt a - hitelezők védelme és a konszernjogi felelősség szempontjából - jelentős adatot is tartalmazni fogja a kft. cégjegyzéke; a szavazatok legalább háromnegyedével rendelkező tag nem zárható ki a társaságból [Ctv. 27. § (3) bek. a) pont; ld. 1.1.3., 2.4., 2.8.].
A 2. részben a közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségeit - figyelemmel a bírósági gyakorlatra is - elsősorban kft. cégformában működő társaságok vonatkozásában ismertetjük (kivételt ld. a 2.14. fejezetben).
Az ügyvédi tevékenység gyakorlója nem vállalhatja ügyvédi tevékenység végzését olyan ügyben, amelyben korábban eljárt közvetítőként, választottbíróként, vagy egyéb vitarendezési minőségben, kivéve a közvetítés eredményeként létrejött egyezség okiratba foglalását és a kapcsolódó eljárásokban való jogi képviseletet (Ütv. 9-12. §, ld. még 1.3.3.1.1.).
A megbízó és az ügyvéd közötti, megbízási jogviszonyukkal összefüggésben álló vita közvetítői eljárás keretében is rendezhető, ha annak feltételei fennállnak (Ütv. 195. §).
Az ügyvédi tevékenységet kamarai jogtanácsos is elláthatja a kft.-vel létesített munkaviszony alapján [Ütv. 66. § (1) bek.].
A speciális cégjogi szakismeretekkel rendelkező jogi képviselő - a fentiek szerinti szükséges tájékoztatást és esetleges egyeztetéseket követően - az általa szerkesztett és ellenjegyzett/tagok által aláírt társasági szerződés alapján, elektronikus úton kérelmet terjeszt elő a cégbíróságon; a kft. cégbejegyzése a közhiteles cégnyilvántartásba gyorsított, nemperes, elektronikus cégeljárásban történik.
- 135/136 -
A cégbejegyzési eljárás "elhúzódását" a - jogszabályoknak és a ma már egységes bírói gyakorlat szerint - nem megfelelő cégnév választása okozhatja (ld. 2.15.).
A gyakorlatban a kft. cégbejegyzését megelőzően, de azt követően sem indul jelentős számú érvénytelenségi per (ld. 2.1.7.1.).
A tag felperes által társasági szerződés módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti perekben, az egyezségi kísérlet jogintézményéhez hasonló, speciális eljárásra van lehetőség - a bíróság felhívása alapján - az alperes kft./tagjai megszüntethetik a felperes keresetében megjelölt érvénytelenségi okot.
A perfelvétel mellőzésére vonatkozó eljárási szabályokat ld. a 1.3.2.6. pontban.
A soron kívüli eljárás nem zárja ki az eljárás szünetelését, a bírósági vagy piaci közvetítői eljárás lefolytatását (ld. 1.3.2.7.), de a felek között létrejött esetleges megállapodás "végrehajtása", a szükséges intézkedések megtétele a peres bíróság ítéleti rendelkezésének megfelelően lefolytatott törvényességi felügyeleti eljárásban történik.
A közvetítői eljárás lefolytatását kizáró okok felsorolását ld. a 2.4.10. pont utolsó bekezdésében.
A kft. működése során a taggyűlési határozatok felülvizsgálata (ld. 2.3.), a változásbejegyzést elrendelő végzések hatályon kívül helyezése (ld. 2.2.) és a társasági szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt indított perek alperese mindig a kft.
A kötelező jogi képviseletre tekintettel - a felperes részére, az általa meghatalmazott - társasági jogi és cégjogi szakjogász képesítéssel rendelkező ügyvéd adhat teljes körű tájékoztatást, hogy igényét melyik perben érvényesítheti. E körben irányadó a 2.1.7.2.1. pontban ismertetett 13.Gf.40.202/2009/3. számú ítélet indokolása.

2.2. A bejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti perek

2.2.1. A jogintézmény célja, szerepe a cégnyilvántartási rendszerben

A Ctv. 65. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint a kérelemnek helyt adó cégbejegyzési (változásbejegyzési) végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, a végzés nyomban jogerős, és köti az azt meghozó cégbíróságot. Fellebbezési jogot csak a kérelmet egészben (vagy elkülöníthető részében) elutasító végzés ellen biztosít a jogalkotó a Ctv. 64. § (1) bekezdése alapján a cég, továbbá azon személyek részére, akikre a végzés rendelkezést tartalmaz (a velük kapcsolatos végzési rendelkezés tekintetében).
A hivatalból (vagy a 2018. július 1-jétől hatályos szöveg szerint: automatikusan, azaz gépi úton) meghozott végzés ellen pedig fellebbezésnek és felülvizsgálatnak sincs helye, ha a bejegyzésre bíróság vagy hatóság végleges határozata alapján kerül sor.
Fenti rendelkezésekből látható, hogy a kérelmet elutasító végzés ellen van rendes jogorvoslat, a hivatalbóli/automatikusan bíróság, illetve hatóság határozata alapján végzett bejegyző végzések ellen pedig azért zárja ki a jogorvoslati jogot a jogalkotó, mert ilyenkor egy, már előzetesen, jogorvoslati jog biztosításával lefolyt bírósági/hatósági eljárás jogerős végeredményét kell csupán átvezetni a cégjegyzéken, ha ilyen
- 136/137 -
esetekre a változást bejegyző végzés ellen külön fellebbezési jogot engednénk, ezzel indokolatlanul megduplázódna a fél jogorvoslati lehetősége.
A kérelemnek helytadó nyomban jogerőssé váló bejegyző/változásbejegyző végzés ellen azonban (noha a végzés jellege folytán igen ritkán fordul elő, hogy ellene jogorvoslatot keresnének) mégis alkotmányossági kérdéseket vetne fel, ha az érintettek számára az ilyen határozat tekintetében teljességgel hiányozna a jogorvoslat lehetősége.
Ezekben az ügyekben két igény ütközik, és mindkettő kielégítésre érdemes: egyrészt a gyors ügyintézéshez, a közhiteles nyilvántartásba az aktuális cégadat mielőbbi bekerüléséhez fűződő forgalombiztonsági, piacvédelmi érdek, másrészt a jogorvoslathoz, a fair eljárás biztosításához kapcsolódó igény.
A jogalkotó ezt a dilemmát oldja fel úgy, hogy a bejegyzést/változásbejegyzést elrendelő végzéssel szemben biztosít ugyan jogorvoslatot, azonban nem a rendes jogorvoslatot (fellebbezést), hanem egy speciális, korlátozott ideig igénybe vehető, rendkívüli jogorvoslatot.
Ez a rendkívüli jogorvoslat egy különleges, fellebbezési jogot helyettesítő perindítási lehetőség, a Ctv. 65-68. § által biztosított bejegyző/változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti kereset.
A kereset nyomán lefolytatandó peres eljárás minden vonatkozásában a fellebbezést helyettesítő, úgynevezett "kontrollper". Ezt mutatja, hogy nem bárki kezdeményezheti, hanem (az ügyészen kívül, aki a törvényesség védelme érdekében szintén kapott perindítási jogot) csak azok a személyek, akikre a végzés rendelkezést tartalmaz a rá vonatkozó rendelkezés tekintetében. Korlátozott a perindítás ideje is (mint azt a 2.2.3. pontban látni fogjuk), és a perben csak azok a körülmények vizsgálhatók, amelyeket a bejegyzési/változásbejegyzési kérelmet intéző cégbíróságnak is vizsgálnia kellett. A kontrollper minőség éppen ebből adódik: a bejegyzést/változásbejegyzést foganatosító cégbíróság eljárását ellenőrzi, kontrollálja a perbíróság.

2.2.2. A bejegyzési/változásbejegyzési eljárás alatt indult törvényességi felügyeleti eljárás

A törvényességi felügyeleti eljárás társasági jogi pereket érintő, leglényegesebb szabályaival az 1.4. fejezetben részletesen foglalkoztunk. Ezen szabályok közül mégis kiemelést érdemel az 1.4.3. pontban részletezett, és a Ctv. 78. §-ában szabályozott azon speciális eset, amikor a törvényességi felügyeleti eljárás a bejegyzési/változásbejegyzési eljárás tartama alatt, annak tárgyához kapcsolódóan indul.
Az ilyen eljárásokban - mivel ellentétes tárgyú, de szorosan összetartozó kérelmekről van szó (a bejegyzési/változásbejegyzési kérelem elutasítását, a kérelem szerinti bejegyzés megtagadását szorgalmazza a törvényességi felügyeleti kérelem előterjesztője) - indokolt, hogy a kétféle kérelem együttes, egymásra tekintettel történő elbírálást nyerjen, ezért a kétféle kérelemhez tartozó kétféle cégbírósági eljárás több tekintetben eltérő szabályait össze kell hangolni.
Ennek egyik iránya, hogy az eljárásokban érvényesülő ügyintézési idő tartamát szinkronba kellett hozni [ennek érdekében engedte meg a Ctv. 78. § (3) bekezdése, hogy a tör-
- 137/138 -
vényességi felügyeleti vizsgálódás lebonyolíthatósága érdekében a cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárást legfeljebb hatvan napra a cégbíróság felfüggeszthesse.
A másik, összhangba hozatalt igénylő eljárási terület az ilyen egységesen elbírálandó, kettős kérelem jogorvoslati módja volt. A kérelemnek helytadó bejegyző/változásbejegyző végzésnek (mint láttuk az előző pontban) rendes jogorvoslata nincsen, az csak a jelen fejezetben tárgyalt speciális kontrollperben, keresetindítás révén támadható. Ezzel szemben, ha a bejegyzés/változásbejegyzés elrendelése mellett a törvényességi felügyeleti kérelmet elutasítja a cégbíróság, ez ellen fellebbezés lenne előterjeszthető a törvényességi felügyelet általános szabályai szerint. Az együttes elbírálás igénye azonban ki kell hogy terjedjen a jogorvoslati szakra is, ezért mondja ki a Ctv. 78. § (2) bekezdésének utolsó fordulata, hogy a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelemnek helyt adó, és ezáltal a törvényességi felügyeleti kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, azonban a Ctv. 65. §-ban meghatározott speciális kontrollper megindításának joga a bejegyzési kérelem teljesítésére figyelemmel elutasított törvényességi felügyeleti kérelem előterjesztőjét is megilleti. Ezzel tehát az ügyész és a végzéssel érintett személy mellett a Ctv. 78. § (2) bekezdés szerinti törvényességi panaszost is perindítási joggal ruházta fel a jogalkotó.
Megjegyzendő, hogy mindez csak a kérelemre indult törvényességi felügyeleti eljárásokra irányadó, hivatalból ugyanis nem indítható törvényességi felügyeleti eljárás a bejegyzési/változásbejegyzési eljárás során annak tárgyára nézve [Ctv. 78. § (1) bek.]. [E szabály alól 2018. július 1-jétől egy kivételt is megállapít a jogalkotó a Ctv. 78. § (1) bekezdésében az ezen időtől kezdve hatályos szöveg szerint. Kimondja ugyanis, hogy a kérelem tárgyához kapcsolódóan a cégjegyzékbe bejegyezni kért természetes személy adatainak tisztázása érdekében mégiscsak indítható (sőt indítandó) hivatalból törvényességi felügyeleti eljárás, ha a bűnügyi nyilvántartás adataival való összevetés kapcsán kizáró ok merült fel, ez az eljárás azonban a fejezetünkben taglalt kontroll-per témakörét nem érinti.]
A cégbírósági változásbejegyzési eljárás folyamatban léte alatt benyújtott törvényességi felügyeleti kérelmek elbírálásának jogszabályi feltételei megegyeznek azon törvényességi felügyeleti kérelmek elbírálásának jogszabályi feltételeivel, amelyeket olyan időpontban terjesztenek elő, amikor nincs folyamatban változásbejegyzési eljárás (BH 2001.591.).
Irányadóan alkalmazandó a 2002.656. számú Elvi határozat is, amely rögzíti, hogy cégbejegyzést követően kérelem alapján indult törvényességi felügyeleti eljárásban a cégbíróság nem vizsgálhatja, hogy például a bejegyzett cégnév sérti-e a kérelmező névviseléshez való jogát. A névviselés jogszerűsége tárgyában a polgári jog általános szabályai szerinti perindításnak van helye.
Amint azt az 1.4.4. pontban is kifejtettük, ma már egységes a gyakorlat abban is, hogy amennyiben a törvényességi kérelmet, amelyet a bejegyzési eljárásban terjesztenek elő, nem együttesen, egy eljárásban bírálja el a cégbíróság, a döntések érdemi vizsgálatát mellőzve, a másodfokú bíróság eljárási szabálysértésre hivatkozással hatályon kívül helyezi mind a cégbejegyzéssel kapcsolatos, mind a törvényességi kérelem
- 138/139 -
elbírálásakor hozott határozatot azzal, hogy a megismételt eljárásban együttesen kell a kérelmek felől dönteni.
Az együttes elbírálás elmulasztása álláspontunk szerint olyan, másodfokon orvosolhatatlan, lényeges eljárási szabálysértést eredményezhet, amelynek folytán a döntéshez szükséges információk másodfokon nem állnak rendelkezésre, emiatt a Pp. 389. §-ához képest alkalmazandó 381. § szerinti hatályon kívül helyezésre vezetnek. (A másodfokon történő érdemi döntés egyfokúvá tenné - jogorvoslati lehetőség hiányában - az eljárást.)
A BDT 2014.6. jogesetében az eljárt ítélőtábla kimondta: A cégbíróságnak a törvényességi felügyeleti kérelemről és az azzal összefüggő változásbejegyzési kérelemről egyidejűleg kell döntenie, és nincs jelentősége annak, hogy a taggyűlési határozat alapján a változásbejegyzési kérelem vagy a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelem érkezik előbb a cégbírósághoz. Az együttes elbírálási kötelezettség mindaddig fennáll, ameddig a két eljárás egyidejűleg folyamatban van.
Megjegyzendő, hogy az ilyen együttes eljárásban hozott (a bírósági ügykezelési szabályoknak formáját tekintve sajnálatos módon nem szabályozott) törvényességi felügyeleti kérelmet elutasító végzésben ügyelni kell arra, hogy a peres jogorvoslati jogról történjen tájékoztatás. Amennyiben a helyes jogorvoslati tájékoztatás ellenére fellebbezést terjeszt elő az elutasított törvényességi felügyeleti kérelem kérelmezője, az elsőfokú (cég)bíróság a fellebbezést a Pp. 366. § (1) bekezdése értelmében - külön fellebbezhető végzéssel - visszautasítja.
A bejegyzési eljárás folyamatban léte alatt olyan törvényességi felügyeleti kérelem is érkezhet a cégbírósághoz, amelyben nem az elbírálás alatt lévő kérelem, vagy annak egyes részei jogszabályba ütközésére történik hivatkozás, hanem attól független, annak érdemi elbírálását nem befolyásoló törvénysértés a beadvány tárgya.
Ilyen esetben az együttes elbírálásra nincs lehetőség, a kérelemről külön lefolytatott törvényességi eljárásban kell dönteni, biztosítva a fellebbezési jogot a kérelmező számára, annak elutasítása esetén.

2.2.3. A keresetben érvényesíthető igény és előterjesztésének határideje

A bejegyzési kérelemnek helyt adó cégbírósági végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, de a jogszabálysértő bejegyző végzéssel szemben jogorvoslati lehetőséget biztosít a jogalkotó a Ctv. 65. § (1) bekezdése szerint, a per indításának lehetővé tételével.
A bejegyzési eljárás tárgya a cégbejegyzési, illetve változásbejegyzési kérelem. Amennyiben a cégbíróság eljárása eredményeként a kérelemnek helyt adva, bejegyző végzést hoz, meghatározza a cégjegyzékbe bejegyzendő adatokat, adatváltozásokat is.
Az elutasító végzéssel szemben a Ctv. 32. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. szabályok szerint van fellebbezésnek helye.
Ha a bejegyző végzés a kérelemnek nem megfelelő tartalmú, de ennek oka adminisztrációs tévedés, elírás, a Pp. megfelelően irányadó szabályainak alkalmazásával kijavítás, kiegészítés iránti kérelem terjeszthető elő. A cégbíróság hivatalból is kijavít-
- 139/140 -
hatja, vagy kiegészítheti végzését. A kérelemtől eltérő tartalmú, vagy hivatalból meghozott kijavító végzés ellen a Pp. általános szabályai szerint van fellebbezésnek helye.
A hivatalból (illetve 2018. július 1-jétől automatikusan) hozott, bíróság vagy hatóság jogerős (végleges) határozatán alapuló végzés fellebbezhetőségének tilalmát a Ctv. 64. § (2) bekezdése mondja ki (lásd a 2.2.1. pontot is).
A cégjegyzékbe bejegyzett társaságok által nemcsak olyan kérelmek kerülnek előterjesztésre a cégbírósághoz, amelyek alapján bejegyzést kell elrendelni a már bejegyzett cégjegyzéki adatokban történt változások kapcsán, hanem például a nyilvánosan működő részvénytársaságok közgyűléseinek okiratait szintén be kell nyújtani a cégbírósághoz, és egyéb, a cégek által teljesítendő bejelentési kötelezettségeket is előírnak az anyagi jogi jogszabályok. Ilyen esetekben, mivel a benyújtott okiratok, illetve a kérelem nem tartalmaz cégjegyzéket érintő változást, a cégbíróság azt végzéssel tudomásul veszi, és a benyújtott okiratok elhelyezését rendeli el a társaság cégiratai között, de bejegyzésre nem kerül sor.
A Legfelsőbb Bíróság ma is irányadó Gf.VII.31.207/1999/4. számú ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, amelyben a felperes keresetét - aki az alperesi részvénytársaság részvényese volt - elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az alperesi társaság a perbeli közgyűlésen cégjegyzéket érintő határozatokat nem hozott, ebből következően változásbejegyzési kérelmet sem nyújtott, nyújthatott be, azonban köteles volt a közgyűlési jegyzőkönyvet a cégbírósághoz benyújtani. E kötelezettségének a társaság eleget tett. A benyújtott okiratok nem változásbejegyzés, hanem törvényességi felügyeleti eljárás tárgyát képezték. Ebből következően a cégbíróság keresettel támadott végzése sem minősül, nem is minősülhet olyan változásbejegyzést elrendelő végzésnek, amelynek hatályon kívül helyezése iránt per indítható lenne.
A Ctv. 65. § (1) bekezdése alapján kizárólag a kérelemnek helyt adó cégbejegyzési (változásbejegyzési) végzés támadható bíróság előtt, vagyis a cégbíróság olyan határozata, amelynek eredményeként egy gazdasági társaság cégjegyzékben szereplő adataiban változás következik be [Debreceni Ítélőtábla 4.Gf.30.523/2010/3.].
A Ctv. 65. § (1) bekezdése a cégbíróság határozata elleni jogorvoslat személyi és tárgyi feltételeit is magában foglaló rendelkezés, amely a hivatalból elrendelt cégbejegyző (változásbejegyző) végzést érintő felhatalmazást nem tartalmaz, ezért perindításnak csak a kérelemre indult eljárásban van helye [Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.117/2010/6.].
A Ctv. 65. § (1) bekezdése és 78. § (1), (2) bekezdése szerinti kereshetőségi jog kizárólag a bejegyzési, változásbejegyzési kérelem alapján meghozott, a kérelemnek helyt adó végzéssel szemben biztosítja a perindítás lehetőségét, a cégjegyzéki adat, adatváltozás bejegyzését hivatalból elrendelő végzés e rendelkezések alapján keresettel nem támadható [Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.361/2011/3.].
A per megindításának a bejegyző végzés Cégközlönyben való közzétételétől számított harminc napon belül van helye. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár [Ctv. 65. § (2) bek.].
- 140/141 -
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott Gfv.VII.31.184/2000/2. számú határozatában úgy foglalt állást, hogy a jogvesztő határidő utolsó napján, pénteki napon a bírósági határidő lejáratát követően, fax küldeményként érkezett keresetlevél a régi Pp. 103. §-ának (5) bekezdése értelmében elkésett, azt az ügyviteli szabályok szerint is csak a következő, hétfői munkanapon lehet érkezettnek tekinteni. [A döntés a hatályos Pp. 146. § (5)-(6) bekezdésének is megfelel.]
A Gf.VII.32.471/2000/3. számú határozatában kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy amennyiben a keresetlevelet a cégbírósághoz nyújtják be, az ugyanezen bíróság egyik szervezeti egységénél, azt határidőn belül benyújtott keresetlevélnek kell tekinteni, ha az egyébként a jogszabályban előírt határidőn belül érkezett a cégbírósághoz.
A Gf.VII.30.718/2000/6. számú végzésében megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy nincs jelentősége annak, hogy az eljárás során a felperes a perben alkalmazandó jogkövetkezményre vonatkozó kereseti kérelmét megváltoztatta, ez nem minősül olyan keresetváltoztatásnak, amely a kereset előterjesztésének határideje vonatkozásában az eljárás megszüntetésére adna alapot.
A bejegyző (változásbejegyző) végzés hatályon kívül helyezése iránti perben a végzés közzétételétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn túl állított további jogszabálysértésekre történő hivatkozás érdemben még nem vizsgálható (ÍH 2017.32.).
A külön jogszabályban megállapított keresetindítási határidő a határidő utolsó napján, a munkaidő végén jár le, addig a keresetlevélnek a bírósághoz meg kell érkeznie. Az elkésett keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának van helye (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.048/2010/2.).
(Megjegyzendő, hogy a döntés a papír alapon benyújtott keresetre irányadó. Elektronikus benyújtás esetén a beadvány irodai átvétele, érkeztetése nem jelent akadályt, ezért - figyelemmel a Pp. 612. §-ában foglaltakra is - a határidő utolsó napjának 12 órájáig informatikailag helyesen beadott keresetlevelet nem lehet elkésettnek tekinteni álláspontunk szerint.)
A keresetlevelet nem lehet idézés kibocsátása nélkül elutasítani, ha az a keresetindítási határidő utolsó napján a bírósághoz személyesen benyújtásra került. Ha a keresetindítási határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő csak az azt követő legközelebbi munkanapon jár le [Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.131/2011/2.].
Cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezésére irányuló perben a bíróság a jogvesztő határidőn belül a keresetben megjelölt okokhoz kötve van, hivatalból sem észlelhet további jogszabálysértést, ami a végzés hatályon kívül helyezését a keresetben foglaltak mellett vagy helyett megalapozná [Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.407/2013/3., 40.177/2014/4.].
A Ctv. 65. §-ában és a 4/2003.PJE határozatban foglaltak alapján a keresetlevélnek a határidő utolsó napján a munkaidő végéig a bírósághoz meg kell érkeznie [Fővárosi Ítélőtábla 14.Gpkf.45.107/2015/2.].
A 2006. évi V. törvény (Ctv.) 65. § (2) bekezdése szerinti 30 napos határidő anyagi jogi, jogvesztő határidő, elmulasztása esetén a - Ctv. 65. §-ának (1) bekezdésére ala-
- 141/142 -
pítottan előterjesztett kereseti kérelem tekintetében - a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül, hivatalból el kell utasítani (Debreceni Ítélőtábla 3.Gf.30.681/2012/4.).
Bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perekben kizárólag olyan jogszabálysértés fennállta vizsgálható, amelyre a felperes a perindításra meghatározott jogvesztő határidőn belül hivatkozott. A beavatkozó az általa támogatott fél pernyertességét segítheti elő, a felperes által határidőben megjelölteken túl további jogsértésekre nem hivatkozhat, azok érdemben nem vizsgálhatók (ÍH 2014.159.).
Változásbejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti perben - a jogvesztő határidő alatt - előterjesztett keresetlevélben meghatározott körben vizsgálható a végzés jogszabálysértő volta. A jogvesztő határidő elteltét követően, amikor a végzés hatályon kívül helyezése újabb indokok alapján már nem kérhető, ilyen indokokban megjelölt jogi érdekekre hivatkozással beavatkozásnak sincs helye [BDT 2013.2953].

2.2.4. A felperesre vonatkozó szabályok

A per megindítására az ügyész és az jogosult, akire a végzés rendelkezést tartalmaz.
Az ügyész a végzés teljes terjedelme tekintetében jogosult az eljárás kezdeményezésére.
A kereseti kérelmet azok a kérelmezők is jogosultak előterjeszteni a 2.2.2. pontban ismertetettek szerint, akik a cégbíróság előtti bejegyzési eljárásban törvényességi eljárást kezdeményeztek, és a kérelemnek megfelelő bejegyzés elrendelésével egyidejűleg törvényességi kérelmüket a cégbíróság elutasította [Ctv. 78. § (2) bek.].
Az "egyéb érdekeltek" (vagyis azok, akikre a végzés rendelkezést tartalmaz) csak a végzés őket érintő részére vonatkozóan jogosultak pert indítani.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az alperesi társaság által a cégbírósághoz benyújtott kérelem részeként olyan önálló kérelem is megjelölésre kellett hogy kerüljön, amely független, önálló elbírálására is alkalmas volt. Így a cégjegyzékbe bejegyzett rovatmódosulás a keresetet benyújtóra "személy szerint" vonatkozik.
A kereshetőségi jog terjedelméről foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a Gf.VII.31.132/2000/5. számú határozatában, amikor rámutatott, hogy a cégjegyzékből törölt ügyvezető az egyéb változásokat is tartalmazó bejegyző végzés teljes terjedelmével szemben benyújtott keresete csak részben lehet megalapozott, az csak a személyét törlő rendelkezésre korlátozódik.
Nemcsak a bejegyzést elrendelő, úgynevezett hatályosuló adatok vonatkozásában indítható per, hanem ha valakinek mint tagnak, vagy például mint képviselőnek a törlését rendeli el a cégbíróság, ez értelemszerűen azt jelenti, hogy a cégbíróság a cégjegyzékben lényegében bejegyezte a tag (képviselő) törlését.
A Legfelsőbb Bíróság a Gf.II.31.639/2000/3. számú határozatában kifejtette, hogy akkor, amikor a cégbíróság a keresetben támadott végzésében a felperes kizárása folytán bekövetkezett tagváltozással kapcsolatos változásbejegyzési kérelemnek megfelelően törölte a felperest a tagok sorából, jogszabálysértően járt el, mivel a kizárási határozat végrehajtását ezt megelőzően a peres bíróság felfüggesztette. Így megalapo-
- 142/143 -
zott volt a felperes keresete, amely annak megállapítására irányult, hogy őt mint tagot a cégbíróság jogszabálysértően törölte a cégjegyzékből.
Számos eseti döntésében (Gf.II.32.227/2001/3., Gf.VII.32.732/2000/2.) is kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a bírói gyakorlat a perindításra jogosultak körét szigorúan, a jogszabály szövege szerint értelmezi. Így az ügyészen felül csakis a végzéssel közvetlenül érintett, a végzésben nevesített személyek kereshetőségi jogát ismeri el.
Egységes a bírói gyakorlat abban is, hogy például a cégjegyzékbe bejegyzett cég elnevezése vonatkozásában más gazdasági társaságnak perindítási jogosultsága nincs, mivel a bejegyzett cégadatok az ilyen pert indító felperesre vonatkozóan nem tartalmaznak - közvetlenül őt érintő - rendelkezést (lásd a 2.15.3. alatt írtakat is).
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.138/2015/4. döntése szerint a Ctv. 65. § (1) bekezdésébe tartozó személyek perbeli legitimációját a bírói gyakorlat megszorítóan értelmezi. E perfajta sajátosságából következően a perindítási jogosultság szigorú szabályokhoz kötött, a jogorvoslat csak meghatározott személyi körben biztosított, az ügyészen kívül perindításra csak a végzéssel közvetlenül érintettek, vagyis a végzéssel törölt vagy bejegyzett, nevesített személyek jogosultak. (A fellebbviteli bíróságok igen sok hasonló tartalmú döntést hoztak. Így például a Győri Ítélőtábla a Gf.IV.20.067/2009/7. Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.115/2010/6., 16.Gf.40.680/2009/4., 13.Gf.40.123/2011/5. számú határozata is ezt fejti ki egyebek között).
A Pécsi Ítélőtábla Gf.V.40.017/2014/5. számú határozata szerint a cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt csak az indíthat pert, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, nem elegendő a perindításhoz az, hogy a végzés a jogait érinti.
A Debreceni Ítélőtábla 3.Gf.30.681/2012/4. számú határozata deklarálja, hogy a bejegyzési, változásbejegyzési kérelemnek helyt adó bejegyző végzéssel szemben az ügyészt, valamint a Ctv. 78. §-a szerinti sajátos, a bejegyzési, változásbejegyzési kérelem elutasítására irányuló törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezőjét korlátozás nélküli, a végzés teljes terjedelmére kiterjedő jog illeti meg, rajtuk kívül más személy csak akkor és annyiban rendelkezik kereshetőségi joggal, amennyiben rá nézve a cégbíróság határozata kifejezetten, nevesítve rendelkezést tartalmaz.
A Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.469/2014/3. számú határozata szerint megilleti perindítási jog azt a kérelmezőt is, akinek a változásbejegyzési kérelem tárgyához kapcsolódó törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelmét a cégbíróság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el (ÍH 2015.34.).
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.388/2007/6. számú határozata szerint a változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben perindítási jogosultság hiányában a kereset elutasításának van helye, ha a végzés felperesre nézve rendelkezést nem tartalmaz.
A Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.724/2009/5. számú döntése hangsúlyozza, hogy a bejegyző (változásbejegyző) végzés elleni sajátos peres jogorvoslatnak időbeli, személyi és tartalmi feltétele van, melyek fennállását a bíróság vizsgálni tartozik. A kereshetőségi jog hiánya a kereset elutasítására vezet.
- 143/144 -
A Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.421/2013/3. számú határozata szerint nincs kereshetőségi joga a változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben annak, akire a végzés nem tartalmaz rendelkezést, és az általa indított törvényességi felügyeleti eljárás sem kapcsolódik a változásbejegyzési eljáráshoz. Ilyen esetben a kereset ítélettel történő elutasításának van helye.
A Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.264/2015/4. számú határozata kimondja, hogy a törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményező fél a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése érdekében perindításra akkor jogosult, ha a törvényességi felügyeleti eljárást a bejegyzési eljárás alatt kezdeményezte. Az egyes egyedi pertípusok kezdeményezésére meghatározott - nem minden személyt érintő - személyi kör feljogosítása nem eredményezi az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített jogosultság sérelmét, ha a fél jogai egyéb eljárás, más per keretében maradéktalanul érvényesíthetők.
A bejegyző végzéssel szemben magát a céget perindítási jogosultság nem illeti meg. A Ctv. 65. § (1) bekezdése e pertípus szükségképpeni alpereseként a céget jelöli meg, az pedig értelemszerűen kizárt, hogy egy per felperese egyúttal ugyanezen per alperese is legyen.
Megjegyzendő, ha a cégbíróság tévesen, a kérelemtől eltérő adatot jegyez be a cégjegyzékbe, és a hiba kijavítással nem orvosolható a Pp. 352. §-a rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazásával, a társaság fellebbezési eljárásban kereshet jogorvoslatot, a Ctv. 64. §-ának (1) bekezdésében írtak szerinti, a kérelemnek részben helyt adó végzés elleni fellebbezésre irányadó szabályok szerint.

2.2.5. Az alperesre vonatkozó szabályok

A pert az ellen a gazdasági társaság ellen kell megindítani, amelynek a kérelme alapján a cégbíróság a cég bejegyzését, az adatok változásának a bejegyzését, vagy annak törlését a cégjegyzékbe elrendelte [Ctv. 65. § (1) bek.].
A régi Ctv. alapján indult perek kapcsán kialakult egységes bírói gyakorlatot támasztja alá az átalakulás folytán, szervezeti változással létrejött társaságok bejegyzésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott, Gfv.X.30.164/1995/5. számú határozata, amelyben rögzítésre került, hogy olyan tényállás mellett, amikor a felperes a szétválással létrejött, több jogutód egyikének a bejegyzését elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránt terjeszt elő keresetet, a per tárgyában való döntés szükségszerűen kiterjed a jogelőd, szétvált társaság valamennyi jogutódjára, hiszen bármely jogutód bejegyzésére csak akkor kerülhet sor, ha valamennyiük cégbejegyzésének feltételei fennállnak, így csak egységesen, kényszerű pertársaságként perelhető.
Ezt a bírói gyakorlatot építette be a jogszabályba a jogalkotó, amikor a 2011. évi CCI. törvénnyel módosított Ctv. 71. § (2) bekezdése kimondta, hogy ha a per szétválás folytán létrejött valamely cég ellen indul, a perben a szétváló cég valamennyi jogutódjának perben állása kötelező.
- 144/145 -
Ha az alperesi társaság utóbb, az eljárás során szervezeti változással, jogutódlással megszűnik, a peres eljárásban a megszűnt társaság perbeli jogutóda az utóbb szervezeti változással létrehozott, újabb jogutód társaság (LB Gf.VII.32.771/2000/2.).
A régi Ctv. alapján indult perek kapcsán megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy azt a gazdasági társaságot, amelyet a cégbíróság jogerős végzésével törölt a cégjegyzékből (kérelem alapján), alperesként - jogalanyiságának megszűnésére tekintettel - nem lehet perelni.
A régi Ctv. a céget kérelemre törlő végzés állami jogorvoslat lehetőségéről nem rendelkezett, a 2006. évi V. törvénnyel megállapított Ctv. tartalmazott rendelkezést először az ilyen végzés elleni rendkívüli jogorvoslatra nézve. A Ctv. 65. § (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy - miután a törölt és jogalanyiságát veszített cég alperes nem lehet, ugyanakkor a bejegyző (változásbejegyző) végzés hatályon kívül helyezése iránti pernek szükségképpeni alperese a cég kellene hogy legyen, ezt a dilemmát úgy oldja fel a jogalkotó, hogy a pert a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani. [Ez a jogintézmény a régi Pp.-ben és a Pp.-ben is ismert, például a származási perekben alkalmazott szabály - lásd a Ptk. 4:106. § (2)-(3) bekezdését, illetve a Pp. 466. § (3)-(4) bekezdését. Hasonlóképpen alkalmazza a fél helyébe lépő ügygondnokot a félbeszakadás jogintézménye kapcsán a régi Pp. 111. § (7) bekezdése, illetve a Pp. 119. § (4) bekezdése.]
A jogalkalmazók számára szükséges lehet e körben felhívni a figyelmet arra, hogy a Pp. mint a cégjog mögöttes joga szabályozza az ügygondnokrendelés rendjét és az ügygondnok jogállását. Fontos eltérés azonban, hogy az ebben a perben kirendelt ügygondnok nem a cég képviseletében jár el, hanem a cég helyett, ellene indul per.
Az ügygondnok ellen indított perben megfelelően alkalmazni kell a Pp. 79. § (5) bekezdését, amely új szabályként kimondja, hogy az állam előlegezi annak az ügygondnoknak a díját, aki ellen jogszabály értelmében kell a keresetet megindítani.
A perben alperesi oldalon alanyváltozás következett be, ha a per tartama alatt az alperes jogutódlás mellett megszűnik (átalakulás, egyesülés, szétválás). Ilyenkor az eljárás félbeszakad (Pp. 119. §), a jogutód(ok) perbelépéséig vagy perbevonásáig.
Ha a pert a társaság képviseletre feljogosított vezető tisztségviselője indítja, és a társaságnak nincs képviseletre jogosított más vezető tisztségviselője a társaság képviseletére a bíróság ügygondnokot rendel ki. [Van ugyan olyan nézet, amely szerint ilyenkor, ha a társaságnak van felügyelőbizottsága, és annak tagjai nem állnak perben, akkor a társaságot a felügyelőbizottság által kijelölt felügyelőbizottsági tag képviselheti a Ptk. 3:36. § (3) bekezdésében foglalt - jogi személy határozatának bírósági felülvizsgálata iránti - per analógiájára. Ez azonban véleményem szerint kifejezett jogszabályi rendelkezéshez kötött képviseleti jog, így analógia alkalmazása helyett inkább az ügygondnokrendelés kérelmezése a helyes megoldás.]

2.2.6. Hatásköri, illetékességi szabályok

A keresetlevelet az alperesi társaság székhelye szerint illetékes törvényszékhez kell benyújtani [Ctv. 65. § (1) bek.].
- 145/146 -
A keresetlevél más bírósághoz történő benyújtása esetén a Ctv. 32. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. általános eljárási szabályai szerint kell eljárnia a bíróságnak, ideértve a keresetlevél áttételére vonatkozó eljárási szabályokat is (Pp. 174-175. §).
A keresetlevelet gyakran az alperesi társaságot nyilvántartó cégbírósághoz nyújtják be, ilyen esetben rendelkezni kell a keresetlevél megküldéséről, az azonos hatáskörű és illetékességű bíróságon belül. (Áttételről csak más bíróság illetékessége, hatásköre esetében lehet szó.)
A szétválás bejegyzése körében a Ctv. 71. § (2) bekezdése előírja, hogy a pert a jogelőd cég székhelye szerint illetékes törvényszék előtt kell megindítani.
A Ctv. 65. §-ának (1) bekezdése rendelkezései alapján - figyelemmel a Ptk. 3:92. §-a rendelkezéseire is - ilyen perben választottbíróság nem járhat el. (Részletesen lásd az 1.5. alattiakat.)
A per tárgya ugyanis nem társasági jogvita, hanem a cégbíróság eljárásának, illetve döntésének "felülvizsgálata".
Érdemben erre vezethető vissza az a rendelkezés is, amellyel a gyorsított cégeljáráshoz hasonlóan előírja a Ctv. 71. § (1) bekezdése, hogy a kontrollperekben is soron kívül járnak el a bíróságok első és másodfokon is.

2.2.7. A keresetlevél tartalma; benyújtandó mellékletei

A Ctv. 65-68. §-ainak rendelkezéseiből és a 32. § (1) bekezdése értelemszerű alkalmazásából következik, hogy a polgári perrendtartás szabályait megfelelően alkalmazni kell a keresetlevélre vonatkozóan is.
A Pp. 170. §-ában meghatározott felépítésben kell elkészíteni a keresetlevelet, és az ott megjelölt adatokat kell feltüntetni. A keresetlevélnek tehát tartalmaznia kell a bevezető részt [Pp. 170. § (1) bekezdés a)-c) pont], az érdemi részt a határozott kereseti kérelemmel, megjelölve az érvényesíteni kívánt jogot és a jogalapot, az azt megalapozó tényeket, a jogi érvelést (különös tekintettel arra a körülményre, hogy a per törvényszék elsőfokú hatáskörbe tartozik és így kötelező jogi képviselet mellett jár el a felperes), meg kell jelölnie a tényállításait alátámasztó és rendelkezésére álló bizonyítékokat, bizonyítási indítványokat, a zárórészben pedig a Pp. 170. § (1) bekezdés a)-e) pontjában írtakat.
Az érdemi részben meg kell jelölni az alperesi társaságra vonatkozó, sérelmezett határozatot, a cégjegyzékbe történt bejegyzést, törlést elrendelő végzés pontos számát, annak dátumát, és hivatkozni kell arra is, hogy a határozat a Cégközlöny melyik számában jelent meg, annak megjelenési dátuma megjelölésével.
A csatolandó mellékleteket a Pp. 171. §-ában foglaltak szerint kell összeállítani. Ennek körében felmerül a kérdés, hogy az alperes cégkivonatát, illetve a támadott bejegyző/változásbejegyző/törlő végzés közzétételét igazoló Cégközlöny lappéldány kivonatát csatolni kell-e, vagy sem.
Figyelemmel a Pp. 112. §-ában foglaltakra, véleményünk szerint ezek bárki - így a perbíróság által is - elérhető, közhiteles nyilvántartásból megismerhető adatok, így ezek
- 146/147 -
keresetlevélhez történő csatolása szükségtelen, noha az érdemi részben történő hivatkozás reájuk elengedhetetlen tartalmi követelmény.
Megjegyzendő, hogy a Ctv. 2018. január 1-jétől hatályos 71. § (1a) bekezdése értelmében a bejegyző/változásbejegyző/törlő végzés hatályon kívül helyezése iránti kereset más keresettel nem kapcsolható össze, viszontkeresetnek a perben nincs helye, és a perfelvétel során további írásbeli perfelvétel elrendelésének sincs helye. (Ez összefüggésben van a per kontrollper jellegével, és azzal a forgalombiztonsági érdekhez fűződő igénnyel, hogy a közhiteles cégnyilvántartás részét jelentő bejegyző/változásbejegyző aktusok mielőbb végleges lezárásra kerüljenek, a lehető leggyorsabban eldőljön, hogy egy cégjegyzéki adat, tény jogerősen és jogszerűen került-e bejegyzésre (törlésre).

2.2.8. Az eljárási illeték összege

A bírói gyakorlat szerint, mivel a per tárgya maga a bejegyző végzés "felülvizsgálata", a perköltséget a meg nem határozható perértékre vonatkozó szabályok szerint kell meghatározni; az Itv. 39. §-ának (3) bekezdés d) pontja és 42. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján.

2.2.9. A keresetlevél visszautasítása, perfelvétel

A keresetlevél alaki és tartalmi vizsgálata során a bíróság a Pp. és a Ctv. előírásait egyaránt figyelembe véve dönt arról, hogy a keresetlevél szenved-e olyan, a minimális követelményrendszert el nem érő hiányosságban, amely a keresetlevél visszautasítására ad okot [Pp. 176. § (1) bekezdés] (például a perindítási határidő elmulasztása, keresetlevél kötelező kellékeinek hiánya, kötelező jogi képviselet hiánya, illetékfizetés, költségkedvezmény iránti kérelem hiánya).
Amennyiben a keresetlevél nyombani visszautasítására nem talál okot a bíróság, de az mégis olyan fogyatékosságban szenved, amely a Pp. 176. § (2) bekezdése szerint hiánypótlással orvosolható, a bíróság hiánypótlási felhívást ad ki. Ha a felperes a hiányokat a felhívás ellenére sem pótolja, a bíróság a keresetlevelet visszautasítja.
Olyan bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett keresetlevelet, amely valójában nem kérelem alapján történt bejegyzést, vagy törlést tartalmaz, vagy nem tartalmaz cégjegyzékbe történő bejegyzés- vagy törléselrendelést, a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontja alapján utasítja vissza a bíróság, ha egyben az is megállapítható, hogy az igény valójában törvényességi felügyeleti kérelemnek minősül és ezért annak elbírálása a cégbíróság hatáskörébe tartozik.
Ezekben a perekben nagyon gyakori, hogy csak a perindítás hatályainak beállta után [Pp. 180. §] állapítja meg az elsőfokú bíróság, hogy valamely körülmény eleve kizárja a kereset érdemi vizsgálatát. Ekkor azonban már csak a per megszüntetésének van helye [Pp. 240. § (1) bek. a) pont].
Ha nincs helye a keresetlevél visszautasításának és a keresetlevél hiánypótlásra sem szorul, vagy lezajlott ugyan hiánypótlási eljárás, de a felperes a felhívásnak szabályszerűen eleget tett, a bíróság a keresetlevelet közli az alperessel és felhívja őt a Pp.
- 147/148 -
179. § szerint írásbeli ellenkérelmének előterjesztésére, és megteszi a tárgyalás előkészítése körében szükséges további intézkedéseket [179. § (2) bek.].
A perindítás anyagi és eljárásjogi joghatásai a perfelvételre alkalmas keresetnek az alperessel való közlésével állnak be (Pp. 180. §).
A bíróság a keresetlevél kézbesítésével egyidejűleg felhívja alperest, hogy a kézbesítéstől számított 45 napon belül terjessze elő írásbeli ellenkérelmét (Pp. 179. §).
A perfelvétel a továbbiakban az általános szabályok szerint zajlik, azonban hangsúlyozni kell, hogy további írásbeli perfelvétel elrendelésének és viszontkereset előterjesztésének e speciális pertípusnál a Ctv. 71. § (1a) bekezdése értelmében nincs helye.

2.2.9.1. A kereshetőségi jog vizsgálata

Azt, hogy a pert a Ctv. 65. §-ának (1) bekezdésében feljogosított személy indította-e, a keresetlevélből ebben a pertípusban minden kétséget kizáróan megállapítani akkor lehet, ha a felperes az ügyész.
A Ctv. 78. §-ának (2) bekezdése szerinti felhatalmazás alapján a cégeljárásban törvényességi felügyeleti kérelmet előterjesztő fél által benyújtott keresetlevél vizsgálatánál nem mellőzhető, hogy a bejegyző végzés elrendelésével egyidejűleg, egy végzésben elutasított törvényességi felügyeleti kérelemben foglaltak változatlanok-e, megegyeznek-e a keresetlevélben előadottakkal.
A gyakorlatban előfordult, hogy a per tárgyát képező bejegyző végzésben a cégbíróság nem jelölte meg a cégügyhöz egyesített törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményező kérelmezőt (ld. 2.2.1.3.), megsértve ezzel a Ctv. 32. § (1) bekezdése és a Pp. 349. § (1)-(3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 346. § (2) bekezdés c)-e) pontja előírásait, illetve nem tartalmazta a határozat a Ctv. 78. § (2) bekezdésében rögzített, a perindítási jogról való tájékoztatást, vagy (és) a végzésben a cégbíróság nem indokolta meg a törvényességi kérelem elutasítását a Pp. 349. § (1)-(3) bekezdése és a 346. § (4) bekezdése alapján.
Álláspontom szerint, ilyen esetekben a bíróságnak be kell szereznie a cégiratokat a cégbíróságtól, és ettől függően lehet dönteni arról, hogy a kereset érdemi vizsgálatra alkalmas-e; tehát van-e perlési jogosultsága a felperesnek.
Annak megállapítása, hogy a felperesre vonatkozik-e az általa sérelmezett bejegyző végzés valamely rendelkezése, már a kereshetőségi jog érdemi vizsgálatát jelenti, így nincs helye a Pp. 176. §-ának (1) bekezdés g) pontja alapján történő visszautasításának, ahogy szintén érdemben, ítéletben és részben kell elutasítani a keresetet akkor is, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a felperes által teljes terjedelmében támadott bejegyző végzésnek csak egyes rendelkezései ütköznek jogszabályba, illetve hogy annak csak egyes rendelkezései érintik őt személy szerint.

2.2.10. Az alperesi ellenkérelem

Az alperes ellenkérelmében hivatkozhat arra, hogy a bejegyzésül szolgáló irat érvénytelenségét már kiküszöbölte, az újabb okirat-módosítás alapján a változást a cég-
- 148/149 -
bíróság a cégjegyzékbe már bejegyezte, így a jogszabálysértő állapot megszűnt, további intézkedésre nincs szükség.
A jogszabálysértést az alperes a kereseti kérelemben foglaltaknak megfelelően elismerheti, és azt kiküszöbölve önként, vagy a bíróság felhívására megszüntetheti az eljárás során.
Az alperesi ellenkérelemben általában - értelemszerűen - a cégbíróság törvényes, a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően lefolytatott eljárására történik hivatkozás, amely a bejegyző, törlő végzésből - jellegéből adódóan - esetlegesen nem állapítható meg, tehát a jogszabálysértés megvalósulását kell érdemben vizsgálni.
A Ctv. szabályozására figyelemmel ki kell emelni azt az esetkört, amikor a felperes a létesítő okirat érvénytelenségére hivatkozik a keresetében, azonban az nem esik a Ctv. 69. § (2) bekezdésében felsorolt valamely érvénytelenségi ok alá, ilyenkor az alperes megalapozottan hivatkozik arra, hogy nincs lehetőség a bejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezésére [Ctv. 68. § (4) bek.], (részletesebben lásd a 2.2.11. alatt).

2.2.11. A kereset - a bejegyzett adatok jogszabályba ütközésének - vizsgálata

Figyelemmel a tárgyalt pertípus fellebbezést helyettesítő kontrollper jellegére, a peres bíróság vizsgálatának terjedelme is korlátozott, csak olyan jogszabálysértést állapíthat meg, amelyet - eljárása során - a cégbíróságnak is észlelnie kellett volna [Ctv. 65. § (3) bek.].
Alapvetően tehát a cégeljárásokra vonatkozó, a támadott bejegyző, változásbejegyző végzés meghozatalára vezető eljárás idején hatályos rendelkezések alapján történik a végzések vagy azok meghozatala alapjául szolgáló iratok jogszabályba ütközésének vizsgálata. A vizsgálódásnak ezért annak az eljárási rendnek megfelelő eljárási szabályok alapján kell történnie, amelynek előírásai szerint a bejegyzési kérelmet előterjesztették, tehát az általános (Ctv. 46-47. §) vagy az egyszerűsített (Ctv. 48. §) eljárás szabályait kell alapul venni. Ha változásbejegyzési végzést támad a felperes, akkor a ma hatályos Ctv. 48. § (1) bekezdése és 50. §-ára figyelemmel kizárólag általános eljárási rend szerint zajlott a változásbejegyzési eljárás, tehát a perbíróság vizsgálatának terjedelme is ennek megfelelően alakul. Erre figyelemmel, mivel a jelen pertípus által biztosított speciális jogorvoslati lehetőség a fellebbezést helyettesíti, éppen úgy, mint a fellebbezés kapcsán folyó jogorvoslati eljárásban, a kontrollperben sem lehet túlterjeszkedni az elsőfokú cégbírósági eljárás bizonyítási lehetőségein, vizsgálódásának jogszabály (Ctv.) által behatárolt keretein. [Lásd a Ctv. 32. § (2) bekezdésében írtakat, amely szerint a cégeljárásban csak okirati bizonyítás folytatható le, a cégeljárási vizsgálat körét pedig a Ctv. 46. és 48. §, valamint a Ctv. 1-3. számú melléklete; 2018. július 1-je után benyújtott bejegyzési kérelmeknél 1-2. számú melléklete konkrétan meghatározzák.]
Ezekben a speciális perekben a Pp. 276. §-ának (1) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazása ma már egyértelmű a jogalkalmazók számára; a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapításához korlátozott körben folytathat le bizonyítást.
- 149/150 -
A Ctv. 65. §-ának (1) bekezdése alapján indított keresetek esetén az okirati bizonyításon felül ugyanis más bizonyításnak nem lehet helye. Ezt indokolja a cégeljárásra mint speciális nemperes eljárásra vonatkozó Ctv.-rendelkezések jellegéből fakadó, a cégbíróság által vizsgálható okiratok jogszabályi megfelelőségének köre.
A Ctv. egyértelműen három csoportba rendezi az eljárások lefolytatásának rendjét, attól függően, hogy a felperes keresete mire irányul, ezzel egyben meghatározza a bíróságok döntési "lehetőségeit" is:
• a sérelmezett végzés, a bejegyzés alapjául szolgáló okirat jogszabálysértő [Ctv. 66. § (1) bek];
• a fentiek szerinti jogszabálysértés csekély jelentőségű, feltételezve, hogy cégjegyzéki adatot nem érint (Ctv. 67. §);
• a létesítő okirat, illetve módosítása cégjegyzéki adatot érintően jogszabálysértő [Ctv. 68. § (1) bek.].
Mivel mindig az adott ügyben elbírálandó jogszabálysértéstől függ a peres bíróság vizsgálatának terjedelme, az alábbiakban néhány bírósági határozatot ismertetünk, amelyek segíthetik a jogalkalmazást. Ezek között néhány olyan is van, amely a Ctv. hatálybalépése előtt született, azonban a bennük foglalt megállapítások jelenleg is iránymutatók.
A cégbejegyzés alapjául csak magyar nyelvű okirat szolgálhat, a cégiratoknál a magyar nyelvű okirat mellett azonban annak idegen nyelvű fordítása is elhelyezhető (EBH 2000.224.). (Álláspontunk szerint tehát nincs akadálya annak, hogy a például létesítő okirat, vagy a bejegyzést, változásbejegyzést megalapozó társasági határozatot tartalmazó okirat magyar szövege mellé "tükörfordításban" annak idegen nyelvű szövegét is rávezessék.)
A tag által összehívni indítványozott taggyűlést az ügyvezető csak a tag által megjelölt valamennyi napirendi pont feltüntetésével hívhatja érvényesen össze. A cégbíróság a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló határozatok és egyéb okiratok érvényességét hivatalból akkor is vizsgálhatja, ha az ügyben más bírósági eljárásnak van helye (EBH 2000.226.).
A gazdasági társaságéval azonos tevékenységet is folytató más gazdálkodó szervezetben nemcsak a vezető tisztségviselői megbízás, hanem a társasági részesedés megszerzése vonatkozásában is hozzájárulást adhat a társaság legfőbb szerve (EBH 2003.964.).
Gazdasági társaság átalakulása (beolvadás) esetén a cégbejegyzési eljárás során a cégbíróság vizsgálódási kötelezettsége teljes körű. A kereset és a vonatkozó Ctv. rendelkezések alapján mind az adatokat, mind az okiratokat egymástól függetlenül is vizsgálni kell, illetőleg azt is vizsgálni kell, hogy az adatok között a megfelelő jogszabályi összhang fennáll-e (BH 2005.218.).
A tagváltozás alapjául szolgáló, vételi jog létesítéséről szóló megállapodást a cégbíróság nem vizsgálhatja abból a szempontból, hogy az érvényes-e. A tagváltozást bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perben a bíróság csak olyan
- 150/151 -
körben vizsgálhatja a jogszabálysértést, amelyre a cégbíróság bejegyzési eljárásban gyakorolt törvényességi felügyeleti joga kiterjed (EBH 2000.222.).
Tagváltozást bejegyző végzés hatályon kívül helyezésére irányuló keresetben nem lehet sikerrel hivatkozni a tagváltozás alapjául szolgáló üzletrész-adásvételi szerződés érvénytelenségére. E kérdést ugyanis a cégbíróság sem vizsgálhatta a változásbejegyzési eljárásban, ezért erre a változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben sincs lehetőség (ÍH 2005.128.).
A cégbíróságnak a bejegyzési eljárásban nem kell vizsgálnia az üzletrészt megszerző társaság nyilvántartásba vételének megtörténtét, így ennek hiányára változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti kereset sem alapítható (BDT 2010.2304.).
Az úgynevezett együttes eljárásban hozott, a változásbejegyzési kérelemnek helyt adó és a törvényességi kérelmet elutasító végzés hatályon kívül helyezése iránti perben a perbíróság vizsgálja a változásbejegyzési eljárásra kötelezően előírt okiratok benyújtását, illetve azt, hogy a csatolt okiratok megfelelnek-e a jogszabályok rendelkezéseinek, megvizsgálja továbbá a törvényességi felügyeleti kérelem mellékleteként, annak alátámasztására becsatolt okiratokat is. A változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti (kontroll-) perben pedig a perbíróság a Ctv. 65. § (3) bekezdése alapján mindazt vizsgálhatja, amit - a keresetlevélben megjelölt jogszabálysértésként - a cégbíróságnak az együttesen lefolytatott eljárásban észlelnie kellett (ÍH 2016.111.).
A Ctv. 1-2. számú melléklete taxatíve meghatározza, hogy üzletrész átruházásával kapcsolatos változásbejegyzési kérelemhez milyen okirati mellékleteket kell benyújtani a cégbírósághoz. Ezek között a jogalkotó az üzletrész-átruházási szerződést, valamint a tulajdonjog fenntartásával összefüggő jognyilatkozatokat nem nevesíti. Erre tekintettel a cégeljárásban ilyen okiratot nem kell csatolni, sőt - benyújtásuk esetén - azt a cégbíróság nem vizsgálhatja, miután vizsgálódási körét a Ctv. a kötelezően beadandó mellékletekre korlátozza. A perbíróságnak - az ilyen eljáráshoz kapcsolódó kontrollperben - csakis a cégeljárás keretei között kell (és lehet) vizsgálnia azt, hogy a tagváltozás bejegyzésére jogszerűen került-e sor (BDT 2015.124.).
A cégbíróság a változásbejegyzési eljárásban nem vizsgálhatja, hogy az üzletrész- átruházási szerződést a felek felbontották-e úgy, hogy az akaratuknak megfelelő tényleges állapot létrejött. Ebből következik, hogy a szerződés ilyen felbontására a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben nem lehet hivatkozni (Pécsi Ítélőtábla Gf.V.40021/2015/3.).
Ha a változásbejegyzési kérelem gazdasági társaság legfőbb szervének határozatán alapul, a cégbíróságnak a nemperes cégeljárás keretei között a legfőbb szerv határozata okiratokból megállapítható jogszerűségét is vizsgálnia kell. E vizsgálatnak értelemszerűen arra is ki kell terjednie, hogy a határozat meghozatalára a jogszabályok és a létesítő okirat rendelkezéseinek megfelelően a legfőbb szerv szabályszerűen megtartott ülésén került-e sor (Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40065/2017/9.).
A cégbejegyzés hatályon kívül helyezése iránti perekben a peres bíróság a cégbíróság eljárását vizsgálja felül, azaz helye volt-e a bejegyzésnek az irányadó jogszabályok-
- 151/152 -
nak és a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló okiratok alapján (Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.138/2008/4.).
A bejegyző (változásbejegyző) végzés hatályon kívül helyezése iránt indult perben - mint a cégeljárás kontrollperében - csak olyan jogszabálysértésre lehet hivatkozni, amelyet a cégbíróság eljárásában észlelhetett, illetve észlelnie kellett volna. - Miután a cégeljárásban csak okirati bizonyításra van lehetőség, a bejegyző (változásbejegyző) végzés hatályon kívül helyezése iránti perindításnál sikeresen csak olyan jogszabálysértést lehet indokul felhozni, amelyet a cégeljárásban lefolytatható okirati bizonyítás során, a cégeljárás adott ügyre vonatkozó eljárási szabályainak betartása mellett figyelembe kellett volna venni (Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.315/2009/6.).
A korlátolt felelősségű társaság esetén a tagváltozás bejegyzésének alapjául szolgáló üzletrész-adásvételi szerződést nem kell csatolni a változásbejegyzési kérelemhez, ezért a cégbíróságnak a változásbejegyzési eljárásban nem is kell vizsgálnia annak érvényességét (Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.690/2009/9.).
Változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben a bíróság vizsgálata csak arra terjedhet ki, a cégbíróság rendelkezésére álló, Ctv.-ben előírt okiratok alapján helye volt-e cégjegyzéki adat bejegyzésének (törlésének). Így a felügyelőbizottság által összehívott közgyűlés esetén nem képezheti a vizsgálat tárgyát a felügyelőbizottság és az ügyvezető elnök közgyűlést megelőző levélváltása, ennek alapján a közgyűlés összehívásának szabályszerűsége (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.627/2010/4.).
A cégeljárás okirati bizonyításon alapul, a cégnek a Ctv. rendelkezései szerinti mellékletek benyújtásával kell eleget tennie okirat szolgáltatási (bizonyítási) kötelezettségének. A cégbíróság vizsgálata pedig csak a kérelem alapjául szolgáló, a cég által benyújtott okiratokra terjedhet ki, további vizsgálódást hivatalból sem folytathat. Így ha a kérelem alapjául taggyűlési jegyzőkönyvbe foglalt határozat szolgál, nem vizsgálhatja azt, hogy a cég adott kérelme mellékletét nem képező létesítő okirata milyen rendelkezéseket tartalmaz a határozathozatalra, a szavazatarányra nézve. A kérelem elutasításának a határozat (jegyzőkönyv) alapján csak akkor lehet helye, ha a határozat érvénytelensége minden további vizsgálat nélkül a határozatból, jegyzőkönyvből megállapítható. A változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per tárgyát a cégbíróság végzése képezi, a vizsgálódás kereteit pedig a cégeljárás szabályai határozzák meg. Ennek megfelelően a perbíróság vizsgálata sem terjedhet ki a kérelem kötelező mellékletét nem képező okiratokra (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.028/2011.).
A változásbejegyző végzéssel szembeni per tárgyát a cégbíróság végzése, illetőleg a nem ügyész által indított perben kizárólag a végzés felperest érintő rendelkezése, valamint az annak meghozatala alapjául szolgáló okiratok képezik. A vizsgálódás kereteit a cégeljárás szabályai határozzák meg, így a felperes megalapozottan nem alapíthatja keresetét olyan okirat jogszabályba ütköző voltára, amely a Ctv. szerint nem tartozik a cégbíróság vizsgálati körébe (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.112/2012/4.).
A változásbejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perben a visszahívott ügyvezető akkor is csak a képviseleti jogának törlésével kapcsolatos
- 152/153 -
rendelkezést támadhatja, ha a társaság tagja, és visszahívásáról rendelkező taggyűlést ügyvezetőként ő hívta össze (Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.334/2012/6.).
A változásbejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránt indított perben kizárólag arra terjed ki a bíróság vizsgálati jogköre, hogy a cégbíróság a reá irányadó eljárási szabályoknak megfelelően járt-e el (Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40482/2016/4.).
A változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezésére irányuló perben a bíróság azt vizsgálja meg, hogy az adott eljárásban az alkalmazandó jogszabályok és a kérelem alapjául szolgáló, a cég által benyújtott okiratok alapján helye volt-e a bejegyzésnek (Debreceni Ítélőtábla 3.Gf.30.042/2011/12.).
A bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per megindítására jogosultak körét meghatározó jogszabályi rendelkezést nem lehet kiterjesztően értelmezni (Debreceni Ítélőtábla 3.Gf.30.470/2009/2.).
A Ctv. 65. § (1) bekezdésében meghatározott perindítási jogosultság - az ügyészen kívül - csak a bejegyző (változásbejegyző) végzésben kifejezetten nevesített személyt illeti meg, és ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a bejegyzés (változásbejegyzés) alapjául szolgáló okiratokban kik szerepelnek, illetőleg a végzés kiknek a jogát vagy jogos érdekét érinti (Debreceni Ítélőtábla 3.Gf.30.366/2010/2.).
A cégeljárásban a cégbíróság vizsgálatának terjedelmét az adatváltozás bejegyzéséhez benyújtani rendelt okiratok köre szabja meg, így a cégbíróság vizsgálata nem terjedhet ki a Ctv. mellékleteiben elő nem írt, de esetlegesen mégis becsatolt okiratokra, még kevésbé a benyújtani elő nem írt okiratok hiányára. A változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben a perbíróság vizsgálódásának kereteit a cégeljárás szabályai határozzák meg (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.664/2014/4.).

2.2.11.1. A Ctv. 78. § (2) bekezdése alapján indított perek

A Ctv. 78. §-ának (2) bekezdésének felhatalmazása alapján előterjesztett keresetek esetében az eljárásra okot adó körülmények csak a cégjegyzékbe bejegyzett adatokkal, azok alapjául szolgáló okiratokkal kapcsolatos jogszabálysértések lehetnek; a cég működése felett gyakorolt általános felügyelet és azok az esetek, amikor az eljárás lefolytatását jogszabály teszi kötelezővé, már nem tartoznak ebbe a körbe. (Lásd az 1.4.3. pontban írtakat is.)
A törvényességi felügyeleti eljárásban vizsgálható jogszabálysértések köréből adódóan ezekben a perekben - értelemszerűen - tágabb a "felülvizsgálat terjedelme", mivel a keresettel támadott végzés részét képező törvényességi felügyeleti kérelmet elutasító rendelkezések indokolása is vizsgálandó a bíróság által, figyelemmel a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátjaira is.
A kérelmező által indított perek esetén a bizonyítás lefolytatása körében irányadó a Ctv. 72. § (3) bekezdése, amely rögzíti, hogy az okirati bizonyításon túl az ügyben érintettek személyes meghallgatásának is helye van, ezért álláspontom szerint a tanúbizonyításra vonatkozó Pp. szabályok alkalmazásának a lehetősége is fennáll a kontrollperekben, de csak a fenti körben.
- 153/154 -
A bejegyzési, változásbejegyzési eljárással párhuzamosan folytatott, a Ctv. 78. §-a szerinti törvényességi felügyeleti eljárás esetén a bejegyzési, változásbejegyzési kérelemnek helyt adó végzés annak tartalma szerint a törvényességi felügyeleti kérelem elutasítását is jelenti. E végzéssel szemben a párhuzamos törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezőjét perindítási jog illeti meg, a végzés törvényességi felügyeleti eljárásban történő "felülvizsgálatára" nincs jogszabályi lehetőség. A tag a taggyűlési határozat felülvizsgálata iránti igényét perben érvényesítheti, az ilyen kérelem alapján törvényességi felügyeleti eljárásnak nincs helye (Fővárosi Ítélőtábla 16.Cgtf.44.320/2008/2.).
1. A változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per tárgyát a cégbíróság végzése képezi, a vizsgálódás kereteit pedig a cégeljárás szabályai határozzák meg. A vizsgálat csakis arra terjedhet ki, hogy a rendelkezésre álló adatok okiratok alapján helye volt-e a bejegyzésnek. 2. A Ctv. 78. § (1) bekezdése szerinti párhuzamos eljárásban a törvényességi felügyelet kérelem tartalma szerint a bejegyzési, változásbejegyzési kérelem vagy annak valamely része elutasítására, a bejegyzés megtagadására irányul. E sajátos igény pedig polgári peres eljárásban nem, csakis ezen párhuzamos eljárásban érvényesíthető. Ezért a bejegyzési kérelem alapjául szolgáló eljárás tárgyát képező okiratok, határozatok felülvizsgálata iránti perindítás lehetősége - a per esetleges folyamatban léte - sem zárja ki, hogy a kérelmező az okirat, határozat jogsértő voltára hivatkozzon (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.244/2009/6.).
Eljárási szabályt sért a cégbíróság, ha a változásbejegyzési eljárás alatt előterjesztett törvényességi felügyeleti kérelmet nem bírálja el (Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.43.104/2009/3.).
1. A változásbejegyzési eljárással párhuzamos törvényességi felügyeleti eljárásban a cégtörvényességi kérelmezőt attól függetlenül illeti meg a perindítás joga, hogy a változásbejegyző végzés tartalmaz-e rá rendelkezést. 2. A perindítás joga viszont csak akkor illeti meg, ha a cégbíróság a törvényességi kérelemről érdemben határozott, illetve érdemben kellett volna arról határoznia. Nem kell a törvényességi kérelemről a cégbíróságnak érdemben határoznia, ha annak elbírálására nincs hatásköre, vagy hiányzik a kérelmező eljárás megindításához fűződő jogi érdekeltsége (Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.015/2009/4.).
A cégbíróságnak a változásbejegyzési eljárás tárgyához kapcsolódóan előterjesztett törvényességi felügyeleti kérelem esetében is vizsgálnia szükséges az eljárás lefolytatásához fűződő jogi érdek fennálltát, annak hiányában pedig a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításával szükséges levonnia (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.431/2014/4.).
Az olyan személy, aki a Ctv. 78. §-a szerinti párhuzamos törvényességi felügyeleti eljárásban kérelmezőként nem vett részt, kizárólag a Ctv. 65. § (1) bekezdése szerinti korlátozott kereshetőségi joggal rendelkezik (Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.015/2015/6.).

2.2.12. A perben hozható érdemi határozat

Amennyiben a peres bíróság azt állapítja meg, hogy a kereset megalapozatlan, mert a cégbíróság bejegyző, törlő végzése vagy az annak meghozatala alapjául szolgáló iratok nem jogszabálysértők, illetve a cégbíróság a bejegyző végzését a cég bejegyzési
- 154/155 -
kérelmének helyt adva, egyben megalapozottan utasította el az eljárás során előterjesztett törvényességi felügyeleti kérelmet, a bíróság a keresetet elutasítja.
Ha a kereset megalapozott, az ügyek lényegében három nagy csoportba sorolhatók, attól függően, hogy a felperes a keresetben milyen jogszabálysértést jelöl meg.
Ha álláspontja szerint csak a bejegyző végzés jogszabálysértő, továbbá ez a jogszabálysértés csekély jelentőségű, akkor a bíróság ítéletében hatályában fenntartja a sérelmezett határozatot, egyben megállapítja a jogszabálysértés tényét, de további intézkedést nem rendel el (Ctv. 67. §).
A csekély jelentőségű jogsértések körét a bírósági gyakorlatnak kell meghatároznia.
Ha a bejegyző végzés és/vagy az alapjául szolgáló irat jogszabálysértő a kereset szerint, a bíróságnak elsődlegesen fel kell hívnia az alperest a perben a szükséges intézkedések megtételére.
Ettől függően a végzést hatályában fenntartja, vagy hatályon kívül helyezi a bíróság az ítéletében.
Ugyanis, ha a cég "akaratából" megszűnik a jogsértés, a cégbíróságot is csak akkor kell felhívni, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében járjon el, ha a helyreállított törvényes helyzet cégjegyzéki adatot is érint, illetve további intézkedés megtételére van szükség a cég irányában.
Ha pedig a perben az alperes nem vagy nem megfelelően szünteti meg a jogszabálysértő állapotot, a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése mellett a cégbíróságot hívja fel a peres bíróság törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására, a szükséges intézkedések megtételére a törvényes állapot helyreállítása érdekében.
Kiemelendő e körben, hogy elkülöníthető cégjegyzéki adatok esetén csak a jogszabálysértő cégjegyzéki adatot helyezheti hatályon kívül a cégbíróság (Ctv. 66. §).
Végül, a Ctv. 68. §-a szabályozza a létesítő okirat, illetve módosítása cégjegyzéki adatot érintő jogszabálysértésére alapított kereseteket.
Ezekben a perekben is az érvénytelenségi ok kiküszöbölésére kell törekednie a bíróságnak, lényegében a fentebb írtak szerint.
A szabályozás eltérő attól függően, hogy létesítő okirat, vagy annak módosítása a per tárgya.
A létesítő okirat ki nem küszöbölhető érvénytelenségének megállapítása esetén csak a Ctv. 69. § (2) bekezdésében rögzített okok miatt lehet a cégbejegyző végzést hatályon kívül helyezni [Ctv. 68. § (4) bek.].
Ezekre az esetekre pedig a Ctv. V. Fejezet 3. Címe alatt, önállóan szabályozott döntési jogkör, illetve eljárási rend vonatkozik (lásd a 2.1. alatti cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránti perek).
Ha a bíróság a létesítő okirat módosításának cégjegyzéki adattal összefüggő érvénytelenségét állapítja meg a perben, az ítélete jogerőre emelkedésétől számított legkésőbb kilencvenedik nappal helyezheti hatályon kívül a változást bejegyző végzést, és ugyanezen időpontig nyilváníthatja hatályossá az okirat-módosítást.
A határozatban ezekben az esetekben fel kell hívni a cégbíróságot, hogy törvényességi felügyeleti jogkörében, hivatalból "rendezze" a cégjegyzéki adatokat, és ha szükséges, tegye meg a további intézkedéseket [Ctv. 68. § (3) bek.].
- 155/156 -
Még a régi Ctv. hatályossága idején született, de a téma szempontjából ma is érvényes a Legfelsőbb Bíróság 1999.116. számú Elvi határozatának azon megállapítása, amely szerint a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben a gazdasági életben már hosszabb ideje részt vevő, létrejött cég sorsáról kell dönteni. Nem sért jogszabályt ezért a bíróság, ha a bejegyző végzést hatályon kívül helyezése esetén az okiratot a határozathozatalt követő későbbi időpontig nyilvánítja hatályossá, a cégjegyzék közhitelességének alapelvére is figyelemmel.
(Ezt az elvet fogalmazza meg a Ctv. 68. § (3) bekezdése, amely egyúttal azt is kimondja, hogy a hatályossá nyilvánítás időpontja nem lehet későbbi, mint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított kilencven nap.)
A változásbejegyző végzés kiküszöbölhető jogszabálysértése esetén a jogszabálysértés megállapítása mellett a végzés hatályában fenntartható. A jogvesztő keresetindítási határidő leteltét követően nincs mód keresetváltoztatásra, új érvénytelenségi okra hivatkozásra. Kizárólag olyan jogszabálysértésre alapítható a kereset, amit a cégbíróságnak észlelnie kellett volna (Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.324/2010/9.).
A Ctv. 66. § (1) és (2) bekezdésében, valamint a 67. §-ában meghatározott feltételek hiányában a jogszabálysértő változásbejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezése nem mellőzhető (Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.400/2014/5.).
A peres eljárás felülvizsgálati és jogorvoslati jellegéből fakad, hogy a Ctv. - feloldva a Pp. 215. §-ában foglalt korlátokat - a 66. § (2) bekezdésében felhatalmazza az elsőfokú bíróságot, hogy az érvényesíteni kívánt jog és az annak alapjául szolgáló tények fennállása esetén - eltérően a kereseti kérelem tartalmától - az ítélet rendelkező részében a cégbejegyző, változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezését mellőzve a jogszabálysértő állapot kiküszöböléséhez szükséges intézkedésekre való felhívás mellett a végzést hatályában fenntartsa. Ez utóbbi rendelkezés a kereseti kérelem teljesítésének kifejezett jogszabályi felhatalmazáson alapuló bírósági jogorvoslatot megvalósító teljesítése, amely a kérelem megalapozottságát önmagában nem érinti (Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.613/2011/5.).
Nem vizsgálható érdemben a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti kereset, ha a felperes nem rendelkezik kereshetőségi joggal (ÍH 2014.158.).
A cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés ellen indított per nem minden esetben irányul a végzés hatályon kívül helyezésére, a keresetben kérhető a törvényben meghatározott egyéb jogkövetkezmény alkalmazása is. A jogeset indokolása megállapítja, hogy a Ctv. V. Fejezet 2. Címe félreérthető módon határozza meg ugyan e perek elnevezését, ebből azonban nem vonható le azon következtetés, hogy a hivatkozott perekben a bíróság csak a bejegyző (változást bejegyző) végzés hatályon kívül helyezéséről határozhatna. Ha ugyanis a jogszabálysértés csekély súlyú, vagy a felperes a kereseti kérelmében csak a jogszabálysértés megállapítását kéri, de a változást bejegyző végzés hatályon kívül helyezését nem, a Ctv. rendelkezései lehetőséget adnak a végzés hatályon kívül helyezése helyett más tartalmú kereseti kérelem előterjesztésére (ÍH 2016.36.).
Ha a cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti per során a cégbíróság felhívására az alperes megszünteti a bejegyzés alapjául
- 156/157 -
szolgáló okirat jogszabálysértő állapotát, a bíróság az ítéletében hatályában fenntartja a végzést, és nem rendelkezik a jogszabálysértés megállapításáról. A perbíróság ekkor csupán megküldi ítéletét a cégbíróságnak a rendelkező rész Cégközlönyben történő közzététele és a per befejezésének a cégjegyzékbe való bejegyzése céljából. A Ctv. 67. §-a csak abban az esetben alkalmazható, ha a Ctv. 66. § (1) bekezdése alapján a jogszabálysértő állapot nem szüntethető meg, ugyanakkor a jogszabálysértés csekély jelentőségű és nem érint cégadatot (BDT 2016.129.).

2.2.13. A peres bíróság és a cégbíróság kapcsolata

A Ctv. 26. §-ának (1) bekezdés f) pontja előírja, hogy a jogerős bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perindítást és a per befejezését a cégjegyzék tartalmazza. A (3) bekezdés rendelkezik arról, hogy a cégbíróság a perben eljáró bíróság értesítése alapján automatikusan jegyzi be ezeket az adatokat azzal, hogy a cég cégkivonatában erre a perre vonatkozó adat is csak akkor tüntethető fel, ha a per jogerősen még nem fejeződött be.
A Ctv. 71. § (3) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet is meg kell küldeni a cégbíróságnak, amely gondoskodik a 66. § (2)-(3) bekezdésében, a 67. §-ban és a 68. § (2)-(4) bekezdésében megjelölt határozatok rendelkező részének a Cégközlönyben való közzétételéről.
Ezekből az előírásokból következik, hogy a peres bíróságnak a perindítás tényéről értesítenie kell a cégbíróságot, hogy a közhiteles cégnyilvántartás adatai tájékoztatást tudjanak nyújtani arról, hogy a társasággal szemben a Ctv. 65. §-ának (1) bekezdése, illetve 78. §-ának (2) bekezdése alapján peres eljárás indul.
Az eljárás befejezését, a jogerős ítélet dátumát hivatalból rögzíti a cégbíróság, továbbá annak rendelkező részében foglaltak szerint intézkedik a cégjegyzék közhiteles adatainak helyreállításáról.
Amennyiben az ítélet rendelkező része a jogszabálysértés megállapítása mellett a bejegyző végzést hatályában fenntartotta azzal, hogy a szükséges intézkedéseket, a határozat "végrehajtását" a cégbíróság hatáskörébe utalta, a cégbíróságnak a Ctv. 81. §-ának (1) bekezdése rendelkezései szerinti intézkedések alkalmazásával kell a törvényes működés helyreállításáról gondoskodnia. Amennyiben a társaság a határozatban foglalt jogsértés kiküszöbölését ezen intézkedés(ek) ellenére sem teszi meg, a cégbíróság végső soron a céget megszűntnek nyilváníthatja (Ctv. 84. §).
A Ctv. 68. § (4) bekezdése szerint csak a létesítő okirat Ctv. 69. § (2) bekezdésében foglalt érvénytelenség megállapítása esetén van helye a cég megszüntetésének.
Egy a régi Ctv. alapján indult perben, a Ctv. rendelkezései alkalmazása körében is irányadóan rögzítette a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a bejegyző (változásbejegyző) végzést hatályon kívül helyező ítélet végrehajtását a cégbíróság az ítélet kézhezvételét követően, hivatalból lefolytatott törvényességi felügyeleti eljárás keretében kényszeríti ki és ellenőrzi. A törvényes működés helyreállítási módjának kidolgozása az ítéletben foglaltak figyelembevételével, az ítélettel érintett személyek feladata (ÍH 2005.79.).
A kontrollperekben hozott ítéletek végrehajtására tehát mindig törvényességi felügyeleti eljárásban kerül sor, végrehajtási eljárásnak nincs helye (EBH 2002.783.).
- 157/158 -

2.2.14. A közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségei a perbeli jogvitában

"Az az ember, aki nem csinál semmi hibát, rendszeresen nem csinál semmit" (Edward John Phelps [1822-1900] amerikai ügyvéd és diplomata).
Csak az ügyész jogosult - a törvényesség védelme érdekében - a cégbíróság gyorsított eljárása során nem észlelt, minden cégjegyzéki adatra kiterjedően az érvénytelenségi ok kiküszöbölésére irányuló kereset előterjesztésére (ld. 2.2.1.).
A közhiteles cégnyilvántartás - jogszabályoknak megfelelő - adatainak forgalombiztonsági, piacvédelmi érdekeinek érvényesítésén túlmenően, a változásbejegyzési kérelmet előterjesztő jogi képviselő, az eljárásra meghatalmazást adó ügyvezető, végső soron a taggyűlésen megjelent, cégjegyzéki adatok változásával járó határozatok meghozatalában részt vett tagok érdekében is eljár az ügyész a speciális ún. kontroll-perek megindításával.
A perfelvételre alkalmas keresetlevél kézbesítésével egyidejűleg a peres bíróság felhívja az alperesi kft.-t, hogy jogi képviselő útján negyvenöt napon belül terjessze elő írásbeli ellenkérelmét, egyben felhívja a keresetben megjelölt érvénytelenségi ok kiküszöbölésére; az alperes indokolt kérelmére a határidő legfeljebb negyvenöt nappal meghosszabbítható [Pp. 179. § (1) és (5) bek.; Ctv. 68. § (1) bek.].
Az alperesi kft. jogi képviselőjének, az ügyvezetőnek és a tagoknak az ügyész felperessel való együttműködését feltételezi és a per mielőbbi befejezését szolgálja, ha a fenti határidő alatt, soron kívül, szabályosan összehívott taggyűlésen a jogszabálysértő határozat(ok) hatályon kívül helyezését követően a tagok érvényes határozata(i) alapján a jogi képviselő igazolhatja a peres bíróság előtt, hogy a keresetben megjelölt érvénytelenség oka már nem áll fenn.
Az írásbeli ellenkérelem beérkezése után a bíróság a perfelvételt mellőzi (figyelemmel arra is, hogy a kontrollperekben a perfelvétel során további írásbeli perfelvétel elrendelésének nincs helye), tárgyaláson kívül hozza meg a perfelvételt lezáró végzést, és kitűzi az érdemi tárgyalást (ld. 1.3.2.6.).
Ha a tárgyaláson - a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján, illetve a peres felek nyilatkozataira figyelemmel - a bíróság azt állapítja meg, hogy az érvénytelenség oka már nem áll fenn, ítéletében a változásbejegyző végzést hatályában fenntartja, egyben felhívja a cégbíróságot a jogszabályoknak megfelelő cégjegyzéki adatok helyreállításához szükséges intézkedések megtételére.
A 2.2.2., 2.2.11.1. pontokban ismertetett változásbejegyzési kérelem alapján indult eljárás alatt előterjesztett törvényességi felügyeleti kérelmek "együttes elbírálása" során irányadó szabályozás alapján a cégbíróság a tényállás tisztázása érdekében személyes meghallgatást tarthat, amelyre a kérelmezőt és a kérelmezett kft. képviselőjét - a törvényességi eljárás lefolytatására irányuló kérelem egyidejű megküldésével - idézi.
A példaként szolgáló ügyben az A. Kft. jogi képviselője a cég székhely módosításának cégjegyzékbe történő bejegyzését kérte a cégbíróságtól, a kérelemhez csatolta a székhelyhasználat jogszerűségét igazoló bérleti szerződést, amelyet bérbeadóként az ingatlan tulajdonosa, a B. Kft. nevében az ügyvezető, B. István írt alá.
- 158/159 -
Ezzel egyidőben a B. Kft. - meghatalmazással igazolt - jogi képviselője törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelmet terjesztett elő a cégbíróságon az A. Kft. mint kérelmezett társaság ellen, arra hivatkozással, hogy a bérleti szerződés érvénytelen, egyben kérte a székhelyváltozás bejegyzésére irányuló kérelem elutasítását.
A BDT 2016.3533. számú döntés jelen ügyben irányadóan alkalmazandó megállapításai szerint, ha a kérelmezett társaság a cégbíróság iratait a székhelye címén átveszi, és az eljárás során nyilatkozatot tesz, amelyből megállapítható, hogy a felek között a székhelyként bejegyzett ingatlan használati jogosultságára nézve polgári perre tartozó eljárásnak van helye, a kérelmezett társasággal szemben törvényességi felügyeleti eljárásra nincs lehetőség.
A bíró a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok és a B. Kft. képviseletére vonatkozó cégjegyzéki adatokból megállapította, hogy a bérleti szerződés aláírását követő időpontban B. István ügyvezetőt törölték a cégjegyzékből, a jogi képviselő részére - a törvényességi felügyeleti eljárás megindítására - meghatalmazást adó C. Kálmán ügyvezetőként történő bejegyzésével egyidejűleg.
A cégbíróság - soron kívül elrendelt kézbesítéssel - személyes meghallgatásra idézte a kérelmező jogi képviselőjét és a kérelmezett kft. jogi képviselőjét azzal, hogy az idézést a bejegyezni kért, új székhelyre is megküldeni rendelte, ahol azt - a tértivevény tanúsága szerint - az A. Kft. (kérelmezett társaság) nevében szabályosan átvették.
A személyes meghallgatáson a kérelmező jogi képviselője úgy nyilatkozott, hogy az új ügyvezető megbízása alapján megtámadja a bérleti szerződést - feltűnően nagy értékaránytalanságra hivatkozással - és kéri az eredeti állapot helyreállítását (ld. 2.6.); egyben kérte a változásbejegyzési eljárás felfüggesztését.
A kérelmezett jogi képviselője egyezségi kísérletre tett ajánlatot, és kérte a törvényességi felügyeleti eljárás szünetelésének megállapítását.
A bíró tájékoztatta a jogi képviselőket arról, hogy a törvényességi felügyeleti eljárásban szünetelésnek nincs helye, a bejegyezni kért székhely használati jogosultságára nézve polgári perre tartozó eljárásnak van helye. A jogi képviselők ezt követően úgy nyilatkoztak, hogy megkísérlik az egyezség létrehozását a felek között.
A személyes meghallgatásról készült jegyzőkönyv lezárását követően, a cégbíróság végzésében elrendelte a székhelyváltozás bejegyzését a cégjegyzékbe, egyben - érdemi vizsgálat nélkül - hatáskörének hiányában elutasította a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelmet a Ctv. 74. § (3) bekezdése alapján. Tájékoztatta a kérelmezőt a végzés kontrollperben történő felülvizsgálatának lehetőségéről, egyben felhívta, hogy amennyiben jogerős ítéletben állapítja meg a peres bíróság a bérleti szerződés érvénytelenségét, azt haladéktalanul jelentse be és igazolja a cégbíróságon, a törvényes működés helyreállításához szükséges intézkedések megtétele céljából.
Ebben az ügyben a vitában álló felek számára pl. a közvetítői eljáráshoz kapcsolódó egyezségi kísérlet, vagy a közvetítői eljárás nélküli egyezségi kísérlet Pp.-ben szabályozott új jogintézményei lehetőséget adnak arra, hogy a bérleti szerződésben meghatározott díj összegében - peren kívül - megállapodjanak (ld. 1.3.2.2., 1.3.2.2.1.).
A közös cél: egy olyan megállapodás aláírása, amelyben meghatározzák a bérleti díj "reális" - mindkét fél számára elfogadható -, a jövőben, havonta fizetendő összegét
- 159/160 -
- esetlegesen szakértő közreműködésével -, és ettől függően a bérlő által fizetendő, "elmaradt" díj megtérítésének feltételeit.
Amennyiben a B. Kft. keresettel támadja meg a bérleti szerződést, a per bármely szakaszában lehetőség van egyezségi kísérletre (ld. 1.3.2.6.1., 1.3.2.7.).
A cégek közötti konfliktusok általános jellemzését a - mediátor segítségével történő - vita rendezésének a megoldását jelentő megállapodás létrehozásának feltételeit ld. a 2.15. fejezet végén. A közvetítői eljárást kizáró okok felsorolását ld. a 2.4.10. pont utolsó bekezdésében.

2.3. Társasági határozatok felülvizsgálata iránti perek

2014. március 15. napja előtt a Gt. 45. §-ának (1) bekezdése, 2014. március 15-től a Ptk. 3:35. § ad lehetőséget arra, hogy a társaság bármely tagja (részvényese) keresettel kérje a bíróságtól a társaság szervei által hozott jogsértő határozatának felülvizsgálatát. A perindításra a Ptké. 10/A. § (1) bekezdése értelmében csak a határozathozatal során szavazati joggal rendelkezett tagok jogosultak. E perlési lehetőség lényegét tekintve kisebbségvédelmi eszköz, azonban nem alkalmas a határozathozatal során leszavazott kisebbségi tulajdonos(ok) bármilyen gazdasági, vagy más különös méltánylást érdemlő érdekeinek védelmére. (Ezt hangsúlyozta egy döntésében a Debreceni Ítélőtábla 3.Gf.30.674/2006/5. sz. döntése is.) Társasági határozat felülvizsgálatára csak jogszabálysértés, illetve a létesítő okiratot sértő határozat hozatala esetén van törvényes lehetőség.
I. A társasági határozatok bírósági felülvizsgálatának a Ptk. 3:35. §-ában megteremtett lehetősége a társaság többségi döntésével szemben a kisebbségben lévő tagok jogvédelmének eszköze, amely a bíróságot a kisebbségi jogok védelme érdekében a meglévő társasági jogok alakítására hatalmazza fel. A bíróság kasszációs jogkörében meghozott döntése a társaság legfőbb szerve által meghatározott és az ítélet meghozataláig - illetőleg a határozat végrehajtásának esetleges felfüggesztéséig - fennálló társasági jogok és kötelezettségek változását eredményező, alakító rendelkezés, amelynek visszaható hatálya nincs. A bíróság jogot alakító hatásköre magából a Ptk. 3:35. §-ából ered, amelyre kizárólag a Ptk. által pontosan meghatározott indokok alapján, de a kereseti kérelem korlátai között kerülhet sor.
II. A bíróság jogot alakító felhatalmazása a keresetben hivatkozott hatályon kívül helyezésre alapot szolgáltató okok, tények alapján áll fenn, nem kerülhet sor a felperes által a keresetben nem hivatkozott jogszabálysértés hivatalból történő vizsgálatára és figyelembevételére.
III. A taggyűlési határozat hatályon kívül helyezése iránt indított perben eljáró bíróság a taggyűlési határozat egyes önálló rendelkezéseit külön is vizsgálhatja, ha azok egymással nem függnek össze, de ha a kereset a teljes taggyűlési határozatot érinti, akkor a taggyűlési határozatot egységesen kell vizsgálni (Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf. 40.242/2017/3-II.).
- 160/161 -

2.3.1. Felülvizsgálati keresettel támadható határozatok

Társasági határozat felülvizsgálatát csak a társaság szervei által hozott határozat ellen lehet kérni. A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.007/2005/6. számú határozata ugyanakkor azt is kimondta, hogy a taggyűlési határozathozatal rendjére, a tagsági jogok (tagi részjogosítványok) gyakorlására vonatkozó jogszabályi rendelkezések a taggyűlés tartása nélküli határozathozatalra nézve is irányadók. E gondolatmenetet követve kiemelést érdemel, hogy a legfőbb szerv határozatának felülvizsgálata adott tényállás esetén egyaránt kérhető, akár "rendes" ülésen, akár taggyűlés tartása nélkül, írásban történt a határozathozatal, akár konferencia-taggyűlésen (közgyűlésen, legfőbb szervi ülésen) született meg a keresettel támadott döntés. A Gt. 45. § (1)-(2) bekezdése értelmében a társaság legfőbb szerve által hozott határozat felülvizsgálatát bármely tag (részvényes), illetve a társaság vezető tisztségviselője, felügyelőbizottságának tagja is kezdeményezhette. A társaság más szerveinek határozata megtámadását a hivatkozott jogszabályhely csak a tagok (részvényesek) számára engedélyezte. Erre utalt a törvény indoklása is, amely kimondta, hogy "a tagok a társaság bármely szervének döntéseit (pl. részvényesek az rt. igazgatóságának egyes határozatait) bíróság előtt megtámadhatják".
A Ptk. 2014. március 15-i hatálybalépésével a jelen pertípus szabályozása - valamennyi jogi személyre irányadóan - a Ptk.-ba került át (3:35-3:37. §), és bizonyos, nem jelentéktelen változtatásokon esett át.
Ezek között említést érdemel, hogy a fentiek szerint, a tagok és a tisztségviselők differenciált perindítási jogát a Ptk. elvetette, a 3:35. § nem tesz különbséget a legfőbb szerv és más társasági szervek határozatai elleni perindítási jognál, egységesen úgy rendelkezik, hogy a tag, a vezető tisztségviselő és a felügyelőbizottsági tag egyaránt jogosult a jogi személy (társaság) bármely szerve által hozott határozat bíróság előtti megtámadására, kérve annak hatályon kívül helyezését, jogszabályba vagy létesítő okiratba ütközés címén.
A társaság szervei által hozott határozat felülvizsgálati keresettel való megtámadásának lehetősége mindig a határozat konkrét tartalmától és meghozatalnak körülményeitől függ, lényeges követelmény azonban, hogy csak a társaság szervének határozata, és nem annak valamely egyéb nyilatkozata miatt kérhető a jogvédelem.
A Heves Megyei Bíróság Gf.10-01-040005/5. számú döntésében például kimondta, hogy a bt. olyan személyegyesítő társaság, amely a tagoktól elkülönülő szervezettel nem rendelkezik. A bt. képviselőjének a vagyoni betét szolgáltatására felhívó, és a tagsági viszony megszűnését kilátásba helyező nyilatkozata nem minősül olyan társasági határozatnak, amely felülvizsgálati keresettel volna támadható. Az ilyen egyoldalú címzett jognyilatkozat a régi Pp. 123. § [Pp. 172. § (3) bek.] szerinti jognyilatkozat jogszabályba ütközésének megállapítását célzó kereset tárgya lehet (Társasági jog Online, HVG-ORAC). (Noha a döntés első megállapításával vitába szállnék, azaz a bt. esetén is van legfőbb szerv - bár az a tagok összessége -, amelynek döntése felülvizsgálati perrel támadható, és a társaság szervének tekinthető az üzletvezetésre
- 161/162 -
és képviseletre feljogosított tag is, nem kétséges, hogy a fenti képviselői jognyilatkozat felülvizsgálati kereset előterjesztését nem alapozza meg.)
A társasági határozat alapját képező, kívülállóval kötött szerződés vagy ügyvezetői nyilatkozat tartalma nem képezheti a taggyűlési határozat bírósági felülvizsgálatának a tárgyát (BDT 2014.47.).
Nincs helye a határozatok bírósági felülvizsgálatának, ha a gazdasági társaság a támadott határozatokat maga hatályon kívül helyezte (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.458/2017/3., 13.Gf.40.370/2006/6.).
A társasági határozat csak akkor támadható eredményesen felülvizsgálati keresettel, ha megállapítható, hogy az jogszabálysértő, vagy sérti a cég létesítő okiratának valamely rendelkezését. Így rendelkezik a Ptk. 3:35. §, és ezt mondta ki számos jogerős bírósági döntés (például a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.039/2017/4. számú határozata, amely hangsúlyozta, hogy a bíróság vizsgálata csak arra terjed ki, hogy a határozat alaki és tartalmi okból jogszabálysértő vagy létesítő okiratba ütköző-e).
Felülvizsgálati per tehát csak a Ptk.-ba, más jogszabályba, vagy a létesítő okiratba ütköző társasági határozat ellen indítható.
Ugyanakkor megállapítható az is, hogy a társasági határozatba foglalt polgári jogi jogügyletre, elszámolásra a társasági határozatok felülvizsgálata iránti perre vonatkozó rendelkezések nem irányadók, az ilyen polgári jogi jogügyletet a polgári jog szabályai szerint kell megítélni (Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.30.006/1999/4.).
Ha a társasági határozat jogszabályt vagy a létesítő okiratot nem sérti, csak a társaság egy korábbi diszkrecionális jogkörben meghozott döntésével ellentétes, a Gt. 45. § (jelenleg: Ptk. 3:35. §) szerinti keresetindításnak nincs helye (Legfelsőbb Bíróság Pf.III.21.019/1999/3.).
A társasági határozat felülvizsgálata iránti perben nem a döntés gazdasági megalapozottsága, célszerűsége, hanem a jogszerűsége képezi a vizsgálat tárgyát.
A társasági határozat önmagában azzal nem sérti a jóhiszeműség és a tisztesség követelményét, illetve nem valósít meg joggal való visszaélést, hogy a törzstőkeemelés elhatározása lehetőséget biztosít valamelyik tag részére többségi, meghatározó, vagy minősített befolyás megszerzésére (Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.414/2007/4.).
A szabályszerűtlenül összehívott taggyűlésen jogszerű határozat nem hozható, függetlenül az összehívási időköz sérelme mértékétől (Győri Ítélőtábla Gf.II.20.356/2009/6.).
Egyetértünk dr. Wellmann Györgynek a Társasági határozatok bírósági felülvizsgálata című könyve (CO-NEX-TRAINING Bt., 1993.) 86-87. oldalán kifejtett azon álláspontjával, hogy az olyan súlyos formai fogyatékosságban szenvedő határozat elleni keresetindítást is meg kell engedni, amely hiányosság folytán az már nem létezőnek lenne tekinthető. Ugyancsak osztjuk azt a nézetet, hogy a meghozni elmulasztott (ámbár adott esetben kötelezően meghozandó) döntés miatt felülvizsgálati per nem indítható. Ilyenkor ugyanis nincs olyan határozat, amelynek hatályon kívül helyezését lehetne kérni, noha annak elmaradása megfelelő tényállás esetén törvénysértést, jogszabálysértést, illetve a létesítő okirat sérelmét eredményezheti. A sérelem orvoslása azonban ilyen esetben nem felülvizsgálati perben, hanem törvényességi felügyeleti eljárásban keresendő.
- 162/163 -

2.3.2. Perindításra jogosultak

Felülvizsgálati pert - mint azt a 2.3.1. pontban láttuk - bármely társasági határozat vonatkozásában a társaság szavazati joggal rendelkezett (Ptké. 10/A. §) tagjai, részvényesei indíthatnak, érdekeltségüket valószínűsíteni sem kell. A keresetindítási jogot kellőképpen megalapozza, hogy a társaság tulajdonosi körébe tartoznak, ezen túlmenően azt kell bizonyítani, hogy a támadott határozat jogsértő. A kereset alapja tehát a felperes álláspontja szerinti jogsértő (létesítő okiratot sértő), társaság szerve által hozott határozat, és nem kritériuma az eljárásnak a tag személyes érintettsége. A tagnak ezt a jogát a közös tulajdonú üzletrész hányadtulajdonosai értelemszerűen külön-külön nem, csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják a Ptk. 3:165. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel. Ugyanez érvényes a közös tulajdonú részvény résztulajdonosaira is a Ptk. 3:213. § (2) bekezdése értelmében.
A társaság szervei határozatait a tagon (részvényesen) kívül a felügyelőbizottság valamelyik tagja (vagy akár mind együtt), illetve a társaság bármely vezető tisztségviselője is támadhatja keresettel.
A Ptk. 3:36. § (2) bekezdése értelmében a keresetindítás joga nem illeti meg azt a személyt, aki - a tévedés, a megtévesztés és a jogellenes fenyegetés eseteit kivéve - a határozat meghozatalához szavazatával hozzájárult. Ezt mondta ki a Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.30.063/2001/3. számú döntése is, amely hangsúlyozta, hogy a határozat meghozatalához szavazatával hozzájáruló felperest nem illeti meg a Gt. 45. § szerinti keresetindítási jog, tekintve, hogy nem tudta bizonyítani, hogy a szavazáskor tévedésben volt, illetve hogy megtévesztették, s nem igazolta azt sem, hogy munkakörében eljáró jogi szakértőtől kapott volna a jogszabály tartalmára nézve nyilvánvalóan téves tájékoztatást.
A Gt. 45. §-ban szabályozott perindítási jog a tagi, részvényesi mivolthoz, részvényesi jogviszonyhoz kapcsolódik, e jog valamennyi részvényest részvényei fajtájától, névértékétől függetlenül azonosan megilleti, a törvény e jog gyakorlását nem köti az egyéb részvényesi jogok (szervezeti, vagyoni) gyakorlásához előírt további feltételekhez (Fővárosi Ítélőtábla 16.Fpkf.44.606/2007/2.).
A Gt.-nek azon szabályaiból, hogy egy üzletrésznek több tulajdonosa is lehet és ezek a személyek a társasággal szemben egy tagnak számítanak, nem következik az, hogy a tagsági jogokat az "üzletrész" gyakorolhatja. Az "üzletrész" perbeli jogképességgel nem rendelkezik, így társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránt nem indíthat pert (Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.452/2008/7.).

1. Az a fél, aki a társasági határozat felülvizsgálatát jogosult kérni, nincs elzárva attól a jogi lehetőségtől sem, hogy - ha annak feltételei egyébként fennállnak - a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítását kérhesse.

2. Ha a felperes jogi érdekét a részvényesi minőségére alapítja, és a per során részvényesi minősége megszűnik, elveszti perbeli legitimációját (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.094/2011/4.).

Ha a társasági határozat felülvizsgálata iránti per folyamatban léte alatt megszűnik a felperes tagsági viszonya, ezáltal megszűnik a tagsági jogviszonyán alapuló perbeli legitimációja is (Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.300/2013/8.).
- 163/164 -
A Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.211/2015/3. számú döntése szerint e perindítási jogosultság független a tag (részvényes) személyes érintettségétől, érdekeltségtől, nem korlátozódik azokra a határozatokra, amelyek a tag (részvényes) számára személyét érintően is valamely konkrét jogsérelemmel járnak. Ebből következően önmagában az, hogy a keresettel támadott határozatok számára közvetlen, egyedi jogsérelmet nem okoztak, a perindítási jog gyakorlását nem teszi visszaélésszerűvé, a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközővé.
Az ÍH 2014.117. jogesete szerint a társasági határozat felülvizsgálata iránti igény érvényesítésére irányuló perindítási jogot a társaság tagját megillető, a tagsági jogviszony fennálltához kapcsolódó sajátos tagi jogosultságként szabályozza a törvény. Ebből következően a tagsági jogviszonynak mint a társasági határozat felülvizsgálata iránti igény perbeli érvényesítéseire irányuló kereshetőségi jogot megalapozó jogi ténynek a perindításkor és azt követően, a per tartama alatt is mindvégig fenn kell állnia. A tagsági viszony per tartama alatti esetleges megszűnésével a kereshetőségi jog is megszűnik, elenyészik.
A 2015 decembere előtti gyakorlatban a legitimáció megszűnése a kereset ítélettel történő elutasítását vonta maga után. 2015. december 23-tól azonban hatályba lépett a Ptké. 10/A. §-a, amely erre nézve speciális szabályozást adott.
A Ptké. 10/A. § (1) bekezdése kimondta, hogy a jogi személy szervei által hozott határozat ellen a Ptk. hatálybalépését követően is csak az a tag kérheti a bíróságtól a határozat hatályon kívül helyezését, aki a határozathozatal során szavazati joggal rendelkezett.
A Ptké. 10/A. § (2) bekezdése szerint a keresetindításra, vagy a jogi személy határozata ellen benyújtott kereset tárgyában meghozott ítélet elleni felülvizsgálat kezdeményezésére való jogosultságnak, kereshetőségi jognak, illetve perbeli legitimációnak a per során folyamatosan, a per befejezéséig (a rendkívüli jogorvoslat idején is) fenn kell állnia. Ha a keresetindítási jogot megalapozó jogviszonyban bekövetkezett változás folytán - a jogutódlás esetét kivéve - a keresetindítási jog megszűnik, a bíróság a pert megszünteti.
Ha erre másodfokon, vagy a Kúria előtti felülvizsgálati eljárásban kerül sor, az ítélőtábla vagy a Kúria a pert megszünteti, egyúttal az az elsőfokú ítéletet (illetve a jogerős ítéletet) végzéssel teljes egészében vagy abban a részében, amelyre a megszüntetés oka fennáll, hatályon kívüli helyezi.
A BDT 2015.162. döntése szerint a közgyűlési határozat felülvizsgálata iránt a tagot önállóan megillető keresetindítási jog több tag általi gyakorlása nem eredményez egységes pertársaságot.
Az ÍH 2014.76. jogesete kimondja, hogy az ügyvezetőt az eljárás lefolytatásához fűződő jogi érdeke külön igazolása nélkül is megilleti a taggyűlési határozat felülvizsgálata iránti perindítás joga a határozat jogsértő voltára hivatkozással.
Az ÍH 2014.119. számú határozata szerint a taggyűlési határozat felülvizsgálata kezdeményezésének joga nem minősül olyan anyagi jognak, amely az örökléssel az örökösre, mint jogutódra átszállhatna. A tag halálával a közte és a társaság közötti
- 164/165 -
tagsági jogviszony megszűnik, az örökös és a társaság között pedig új tagsági jogviszony jön létre, azaz a tagsági jogviszonyban az örökös nem válik a felperesi tag jogutódjává.
Említést érdemel, hogy a Pp. 59. § (2) bekezdése értelmében az ügyész társasági határozat felülvizsgálata iránti keresetindításra nem jogosult: korábban ugyanis a Gt. 45. § (1)-(2) bekezdése, jelenleg pedig a Ptk. 3:35. §-a konkrétan meghatározza azon személyek körét, akik a kereset benyújtására jogosultak, ezek között viszont az ügyész szerepel. A Pp. 59. § (2) bekezdése értelmében nem indíthat az ügyész keresetet olyan jog iránt, amelyet csak jogszabályban meghatározott személy vagy szervezet érvényesíthet, a Ptk. 3:35. § pedig az ügyészi keresetindításra e perfajtánál nem ad felhatalmazást, noha törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésére jogosult.

2.3.3. A per alperese

A társasági határozat felülvizsgálata iránti keresetet a társaság ellen kell megindítani, akkor is, ha a támadott határozatot nem a legfőbb szerv, hanem a társaság valamely másik szerve hozta. A társaság szervei ugyanis önálló jogalanyisággal (s így perképességgel) nem rendelkeznek, az általuk meghozott döntések a cég akaratát közvetítik, cselekményeik a társaságot jogosítják, illetve kötelezik a jogkövetkezmények viselésére. A Ptk. 3:36. §-ának (1) bekezdése erre figyelemmel mondja ki, hogy a keresetet a társaság ellen kell megindítani, azaz az ilyen per alperese mindig maga a társaság, azonban annak nincs akadálya, hogy - megfelelő tényállás esetén - a tagjai beavatkozóként a perben részt vegyenek.

2.3.3.1. Az alperes perbeli képviselete

A társaság tagja (részvényese) által indított perben a társaságot értelemszerűen a Ptk. által az adott cégformára előírt törvényes (szervezeti) képviselők (vezető tisztségviselők) jogosultak képviselni, illetve az általuk meghatalmazott személyek járhatnak el képviselőként.
A Ptk. 3:36. §-ának (3) bekezdése ezen túlmenően szabályozza azt az esetkört is, amikor a vezető tisztségviselő (vagy tisztségviselők) felperesi pozícióban lévén, az érdekellentét folytán nem jogosultak az alperesi társaság képviseletében való eljárásra. Ilyenkor a felügyelőbizottság által kijelölt fb-tag látja el a képviseletet, ha pedig ilyen nincsen (akár mert valamennyien perben állnak, akár azért, mert a társaságnak nincs felügyelőbizottsága), a társaság képviseletére ügygondnokot kell kirendelni. (Ennek elmaradása lényeges eljárási szabálysértésnek minősül!)
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.156/2005/3. számú határozatában például az alábbiakat mondta ki: "Az ügyvezető által indított társasági határozat felülvizsgálata iránti perben a felperesi ügyvezető az alperesi társaságot nem képviselheti, képviseleti (cégjegyzési) joga hiányában az alperesnek címzett, de felperes által átvett idéző végzés nem minősül joghatályosnak, alperes szabályszerűen megidézettnek nem tekinthető."
- 165/166 -

2.3.4. Az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság, a lerovandó kereseti illeték

A társasági határozatok felülvizsgálata iránt indított perek hatásköri szabályai az elmúlt évtizedekben igen sokat változtak. A régi Pp. 1993. december 3-ig hatályos 23. § (1) bekezdés f) pontja megyei elsőfokú hatáskörbe utalta e peres eljárásokat, majd az 1992. évi LXVIII. törvénnyel bekövetkezett régi Pp.-módosítás elsőfokon helyi bíróság elé utalta elbírálásukat. A táblák felállításával kapcsolatos régi Pp.-módosítások folytán a 2003. január 1. napjától hatályos régi Pp. 23. § (1) bekezdés e) pontja értelmében a társasági határozatok felülvizsgálata iránt indított perek ismét megyei első fokra tartoztak.
A Pp. 20. § (1) bekezdése, valamint (3) bekezdés ad) pontja értelmében e perek továbbra is a törvényszék (a korábbi megyei bíróságok) elsőfokú hatáskörébe tartoznak.
A pertárgy értékének megállapítására lásd a 2.1.7.1.2. pontban írtakat. A meg nem határozható perérték folytán megfizetendő illetékre lásd ugyanezen pontot. Az eljárásra az általános illetékességi szabály - a Pp. 25. § (4) bekezdése az irányadó -, vagyis a társaság székhelye szerinti törvényszék jár el első fokon.
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.621/2016/4. számú határozata értelmében társasági határozat felülvizsgálata iránti perre általánosan az a bíróság illetékes, amelynek illetékességi területén van az alperes bejegyzett székhelye. A bejegyzett székhellyel szemben az illetékesség megállapítása során nem lehet prioritása annak a székhelynek, amely székhelyről a keresettel támadott társasági határozat döntött.

2.3.5. A perlési határidő

2.3.5.1. Szubjektív és objektív határidő és a Ptk.-val bekövetkezett változás

A Gt. 45. §-ának (3) bekezdése a keresetindításra egy szubjektív és egy objektív időhatárt állított fel, amikor kimondta, hogy a pert a határozatról való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül kell megindítani, de a határozat meghozatalától számított kilencvennapos jogvesztő határidő elteltével erre akkor sem volt mód, ha a jogosulttal a határozatot nem közölték, illetve arról nem szerzett tudomást.
E megszorításoknak vélhetően az volt az oka, hogy a társasági jogviszonyok körében a forgalombiztonsági érdek minden más igényt megelőz. Nem tarthatók hosszabb ideig bizonytalanságban az érintettek arra nézve, hogy egy társasági határozat érvényes és ahhoz joghatások fűződhetnek, vagy sem. A Gt. szigorú, és gyakran igazságtalannak tűnő szabályozása arra sarkallta a perindításra jogosultakat, hogy a lehető leggyorsabban érvényesítsék igényeiket, és mindent kövessenek el annak érdekében, hogy vállalkozásuk történéseiről naprakész információik legyenek. Aki ezt elmulasztotta, a jogalkotó megítélése szerint már nem is volt "érdemes" arra, hogy a jogsértő határozat hatályon kívül helyezését igényelhesse a bíróságtól.
Ez a kilencvennapos objektív határidő azonban olykor igen komoly méltánytalanságra vezetett, ezért a Ptk. 2014. március 15-től hatályos 3:36. § (1) bekezdése ponto-
- 166/167 -
sította a jogszabályi megfogalmazást, egyúttal a keresetindítás objektív, végső határidejét jelentősen meg is hosszabbította.
A 3:36. § (1) bekezdése szerint ugyanis a határozat hatályon kívül helyezése iránt attól az időponttól számított harminc napon belül lehet keresetet indítani a jogi személy ellen, amikor a jogosult a határozatról tudomást szerzett, vagy tudomást szerezhetett volna. Így nem lehet "kibújni" az előbbi, szubjektív határidő alól azzal, hogy bár megérkezik a határozatról szóló értesítés (például a taggyűlési jegyzőkönyv) az érintetthez, de azt nem veszi át, vagy nem hajlandó felbontani, vagy azt csak sokkal később teszi meg. Ha nem volt jelen a határozathozatalnál, és a társaság utóbb postai úton tájékoztatja, és az a taghoz megérkezik, már a tag döntése, hogy a hatalmában álló küldemény tartalmával megismerkedik-e, vagy sem.
Pontosabb tehát a Ptk. szövege a Gt. 45. §-nál, mert erre a helyzetre is gondol a szubjektív, harmincnapos perindítási határidő megfogalmazásánál.
A Ptk. 3:36. § (1) bekezdése a végső, Gt. szerinti kilencvennapos határidőt (véleményünk szerint kissé nagyvonalúan) egyévesre hosszabbítja meg, amikor kimondja: a határozat meghozatalától számított egyéves, jogvesztő határidő elteltével per már nem indítható, ugyanakkor az is igaz, hogy ez a rendelkezés összhangba hozza a perindítási határidőt a perlési legitimációval nem rendelkező személy törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezési határidejével.
A perlési határidő kezdetének számítása attól függ, hogy a perlésre jogosult a határozatról tudomással bírt-e, vagy sem. A határozathozatalnál jelen volt tag perlési határideje a taggyűlés napjával kezdődik (ekkor szerzett ugyanis arról tudomást), függetlenül attól, hogy azt esetleg később írásban is közölték vele (Tolna Megyei Bíróság Cg.17-09-001647/23. - CDT XVII.9.).
Ha a tag a határozathozatalnál nem volt jelen, de a határozatról értesítették, és a határozatról az értesítésből szerzett (illetve szerezhetett) tudomást, az előbbiekben kifejtettek szerint, perlési ideje ezzel nyílik meg. Ha azonban a határozatról nem szerzett (vagy szerezhetett) tudomást, a határozat meghozatalától számított egy év elteltével a határozat felülvizsgálata iránti keresetet többé nem terjeszthet elő (megfelelő tényállás esetén azonban kártérítési keresetet minden további nélkül indíthat.)

2.3.5.2. A keresetindítási határidő anyagi jogi jellege

A keresetindításnak az előző pontban ismertetett egyéves objektív határideje anyagi jogi szabályban, a Ptk.-ban nyert megfogalmazást, ráadásul azzal, hogy az jogvesztő jellegű.
A Legfelsőbb Bíróság számos határozatában kimondta (s erre nézve a bírói gyakorlat is egységes), hogy a társasági határozat felülvizsgálatára engedett határidő anyagi jogi határidő. E tekintetben tehát a Pp. 149. §-ának (4) bekezdésében írtak nem alkalmazhatók, tekintve, hogy az igazolás perjogi jogintézmény, amely eljárási cselekmények elmulasztásával kapcsolatos joghátrányok kiküszöbölésére szolgál. Igazolásnak tehát a perlési határidő elmulasztása miatt nincs helye.
- 167/168 -
A keresetindításra engedett határidő megtartásának vizsgálatára minden más körülményt megelőzően kell figyelmet fordítania a bíróságnak (Legfelsőbb Bíróság Gfv. VII.32.954/1999. - BH 2001.186.).
A CDT I.23. jogeseteként közzétett, a Fővárosi Bíróság által 57.Pf.26.216/1995/3. szám alatt meghozott döntés is azt mondja ki, hogy az elkésett felülvizsgálati keresetlevelet az elsőfokú bíróságnak a régi Pp. 130. § (1) bek. h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania (a Pp. terminológiája szerint: visszautasítania), illetőleg a per későbbi szakaszában a régi Pp. 157. § a) pontja szerint [a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja szerint] permegszüntetésről kellett volna rendelkeznie, mégpedig a Pp. szerint ezt hivatalból kell megtennie.
Tekintettel arra, hogy ha törvényben meghatározott esetben nem kerül sor bírósági meghagyás kibocsátására, a Pp. 340. § a)-c) pontja értelmében a bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben végzéssel határoz, a permegszüntetés ez esetben is végzéssel történik. (Így határozott [még a régi Pp. hatályossága idején, de jelenleg is érvényesen] a Legfelsőbb Bíróság BH 2001.186. számú döntése is.)
Megjegyzendő, hogy a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a bíróságnak az elkésettséget az eljárás bármely szakaszában hivatalból észlelnie kell, és a pert erre figyelemmel meg kell szüntetnie, ha azt állapítja meg, hogy a keresetlevelet a 176. § (1) bekezdés i) pontja alapján vissza kellett volna utasítani.
A perindítási határidő számításánál a Ptk. 8:3. §-ának szabályait kell szem előtt tartani. A napokban megállapított határidőbe ezért a kezdőnapot nem kell beleszámítani, s ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.
Az években megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdőnapnak. Ha ilyen nap az utolsó hónapban nincs, a határidő a hónap utolsó napján jár le.
Az alábbi - még a régi Pp.-re tekintettel hozott - döntések a téma szempontjából ma is érvényesek: A határidő elmulasztásának jogkövetkezményei csak a határidő utolsó napjának elteltével állnak be. A Pf.VI.22.941/1993. (BH 1996.21.) számú, a Legfelsőbb Bíróság által hozott döntés szerint az anyagi jogi határidő a határidő utolsó napján minden körülmények között lejár. A határidő lejártának szempontjából tehát a postára adás időpontja nem értékelhető, hanem a keresetlevél bírsághoz való érkezése időpontját kell figyelembe venni.
Egy konkrét esetben (CDT I.88.) a felperes mint az alperesi társaság egyik részvényese az 1999. június 25. napján megtartott folytatólagos taggyűlés 6. napirendi pontban "Egyebek" címszóval meghozott határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Keresetét 1999. július 23. napján, pénteki napon 15 óra 34 perckor faxon küldte meg a Pesti Központi Kerületi Bíróság 275-1895 faxszámára, amelyet a készülék július 27. napján érkeztetett. Néhány perccel később a felperes keresetét a Fővárosi Bíróság részére is megküldte faxon. A faxon előterjesztett keresetlevél az elsőfokú bírósághoz 1999. július 27. napján érkezett.
- 168/169 -
Az elsőfokú bíróság a keresetlevelet a régi Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján, idézés kibocsátása nélkül elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy mivel a felperes a közgyűlésen részt vett - ahol egyébként az alapító okiratot az új Gt.-nek megfelelően módosították -, vele szemben az 1997. évi CXLIV. tv. 47. § (3) bekezdésében írt harmincnapos perindítási határidő a kereset előterjesztésekor lejárt, tekintettel arra, hogy az anyagi jogi határidők számítására a régi Pp. 105. § (4) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók. Hivatkozott arra is, hogy a faxon benyújtott keresetlevél nem felel meg a régi Pp. 93. §-ában foglaltaknak, másrészt az egyébként szabályszerűen benyújtott keresetlevél is az adott bírósághoz érkezés időpontjában már elkésett.
A másodfokú bíróság a felperesi fellebbezést alaptalannak találta.
Döntésében egyebek közt kifejtette, hogy a régi Pp. 93. § (2) bekezdése alapján a beadványokat a perbíróságnál kell benyújtani, mely szabály a keresetlevél előterjesztésére is vonatkozik. Ebből, valamint a régi Pp. 121. § (1) bekezdésében foglaltakból egyértelműen következik, hogy a keresetlevelet az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnál kell benyújtani ahhoz, hogy a keresetindítás hatályai beálljanak, kivéve, ha áttételre kerül sor, amelynek alapján a keresetlevél benyújtásának időpontjaként az áttételt elrendelő bírósághoz érkezést kell tekintetni ügyviteli szempontból, de ez nem érinti az anyagi jogszabály rendelkezéseit.
Bár a Fővárosi Bíróságnak címzett és oda is faxon megküldött beadvány érkezésének időpontja a rendelkezésre álló iratokból nem állapítható meg, azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint ez esetben sem alkalmazható a régi Pp. 129. § (3) bekezdése, ugyanis a felperes beadványában a bíróság hatáskörét a régi Pp. 22. § (1) bekezdésére, az illetékességet pedig a régi Pp. 30. § (1) bekezdésére alapította, amelyből nyilvánvalóan következett, hogy beadványát a megjelölt címzés ellenére nem a Fővárosi Bírósághoz intézte.
Ebből következően a más bírósághoz "postázott", de a Pesti Központi Kerületi Bíróságnak címzett keresetlevél benyújtásának időpontja 1999. július 27. napja, így a kereset elkésett (Fővárosi Bíróság 2.Gf.75.248/2000/2.).
A Legfelsőbb Bíróság 4/2003. Polgári jogegységi határozata a keresetlevél benyújtására megállapított határidők számításával, jogi jellegével kapcsolatos előírásokat értelmezte. Kimondta a következőket:
"A keresetlevél benyújtására a jogszabályban megállapított határidő számítására - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 105. § (4) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók.
A keresetlevél késedelmes benyújtása esetén, ha a keresetlevél előterjesztésére megállapított határidő - jogszabály kifejezett rendelkezése folytán - jogvesztő, vagy a mulasztás kimentésére előírt igazolással (Pp. 107-110. §) a fél nem él, illetőleg az alaptalan, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül hivatalból el kell utasítani [Pp. 130. § (1) bekezdés h) pont], ennek elmaradása esetén a pert meg kell szüntetni [Pp. 157. § a) pont].
Ha a keresetlevél késedelmes benyújtása nem vezet jogvesztésre, és a jogszabály a mulasztás orvoslására nem ír elő igazolást, a mulasztás jogkövetkezményéről az
- 169/170 -
ellenérdekű fél elévülési kifogása alapján az ügy érdemében hozott ítéletben kell dönteni.
A kifejtettek irányadóak a bírósági nemperes eljárás megindítására előterjesztett kérelemre is."
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.121/2004/2. számú határozata - erre figyelemmel is - azt állapította meg, hogy a társasági határozat felülvizsgálata iránti igényérvényesítésre nyitva álló harmincnapos határidő elévülési jellegű, e határidő elmulasztásának jogkövetkezménye hivatalból nem vonható le. A Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.252/2004/2. számú döntése pedig megállapítja, hogy az anyagi jogszabály által meghatározott keresetindításra nyitva álló határidő esetén a határidő elmulasztásához fűződő jogkövetkezmények igazolással csakis abban az esetben menthetők ki, ha az adott jogszabály a határidőhöz a jogvesztés következményét nem fűzi. A társasági határozat megtámadására rendelkezésre álló harmincnapos határidő azonban nem ilyen, az elévülési jellegű, csak a kilencvennapos objektív határidő jogvesztő.
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.687/2014/4. számú határozata értelmében a társasági határozatról való tudomásszerzést jogszabály nem köti alakisághoz, az többféle módon is megtörténhet. A társaság tagja a határozatról tudomást szerez, ha a taggyűlésen személyesen vagy jogi képviselője útján jelen van, a határozathozatalban részt vesz. Kimondta azt is, hogy miután a perbeli határozatok meghozatalára a Ptk. szerinti továbbműködés elhatározásának napján került sor, ezért a keresettel támadott taggyűlési határozatok bírósági felülvizsgálatára a Ptk. szabályai alkalmazandók.
A Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.099/2015/4. számú döntése értelmében: 1. Ha a taggyűlésen jelen lévő tag a taggyűlés határozatáról annak szóbeli közlése útján már meghozatala időpontjában tudomást szerzett, a Gt. 45. § (3) bekezdése szerinti harmincnapos perindítási határidő ekkor veszi kezdetét, a taggyűlési jegyzőkönyv ezt követő időpontban történt írásbeli közléséhez nem fűződik a perindítási határidőt érintő jogszabály. 2. A kilencvennapos jogvesztő határidő lejártát követően a kereset módosítására, a keresettel támadott határozat hatályon kívül helyezésére alapul szolgáló további, újabb jogszabálysértések megjelölésére már nincs jogszabályi lehetőség, a jogvesztő határidő lejárta után megjelölt esetleges újabb jogszabálysértések a kereset elbírálásakor nem vehetők figyelembe.
A Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.732/2013/4. számú döntése értelmében a taggyűlésen akár meghatalmazott útján jelenlévő taggal szóban közölt határozat megtámadási határidejét az így megvalósult tudomásszerzéstől kell számítani, az utólagos írásbeli közléshez nem fűződik a perindítási határidőt érintő joghatás.
A Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.156/2014/10. számú döntése szerint a gazdasági társaság határozatainak bírósági felülvizsgálatára irányuló eljárásban a felperes által az anyagi jogi jogvesztő határidő elteltét követően megjelölt érvénytelenségi okok érdemi elbírálására nincs lehetőség. A keresetváltoztatásra vonatkozó eljárásjogi jogszabályi rendelkezéseknek is érvényre kell jutniuk.
Ezt hangsúlyozza az ÍH 2014.118. jogesete, valamint a BDT 2014.3. számú döntése is.
A Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.211/2015/3. számú határozatának indokolása leszö-
- 170/171 -
gezi: "A perindításra biztosított harminc napos, illetve egyéves határidő egyaránt anyagi jogi igényérvényesítési határidő. A jogszabály ugyanakkor csak az egyéves határidő elmulasztásához fűzi a jogvesztés jogkövetkezményét. Ily módon a harminc napos határidő - a 4/2003. PJE határozatban foglaltakra is figyelemmel, kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában - nem jogvesztő jellegű, és miután elmulasztásának kimentésére a jogszabály igazolási kérelem előterjesztését nem írja elő, elévülési jellegűnek kell tekinteni. Elmulasztásának jogkövetkezménye ezért - az alperesi fellebbezésben előadottakkal szemben - hivatalból nem vonható le.
Mindezekből az következik, hogy a keresettel támadott határozat hatályon kívül helyezésére alapul szolgáló olyan - további - jogszabálysértés esetén, amelyre a felperes az egyéves jogvesztő határidő lejártát követően hivatkozik, a bíróságnak hivatalból kell észlelnie azt, hogy a jogvesztő határidő elmulasztása következtében e jogszabálysértés a kereset elbírálásakor nem vehető figyelembe. Ezzel szemben a harminc napos, elévülési jellegű határidő lejárta után - ugyancsak elkésetten - megjelölt további jogszabálysértések érdemi vizsgálata csakis a határidő elmulasztásának alperesi kifogásolása (elévülési kifogás) esetén mellőzhető.
Nem tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor az alperes erre történő hivatkozása hiányában a keresettel támadott határozatok felperes által nem vitatott 2014. augusztus 7-i - megismerhetőségük lehetőségét vitathatatlanul felperes számára is biztosító - közzétételét követő harminc nap lejárta után előterjesztett keresetmódosításban megjelölt további jogszabálysértéseket is érdemben vizsgálta."
A Ptk. 3:36. § (1) bekezdése szerinti egy éves keresetindítási határidő jogvesztő jellege tehát azzal jár, hogy a határozat felülvizsgálata e határidőn túl sikerrel nem kérhető, a késedelem semmiféle okkal sem menthető ki.

2.3.6. A perindítás halasztó hatályának hiánya

A Ptk. 3:36. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a keresetindításnak a keresettel támadott határozat végrehajtására nézve halasztó hatálya nincsen, de a bíróság a határozat végrehajtását indokolt esetben felperesi kérelemre felfüggesztheti. E végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
A Ptk. idézett rendelkezésével azonos szabályozást tartalmazott a Gt. 45. § (5) bekezdése, ezért a Gt. hatályossága idején hozott döntések iránymutatást tartalmazhatnak a 2014. március 15. utáni jogalkalmazás tekintetében is.
A határozat végrehajtásának felfüggesztésére nézve a Baranya Megyei Bíróság 5.Gf.40.160/1999/3. számú döntésében (CDT II.5.) úgy látta, hogy ha a határozatokat már több mint fél éve hozták, s noha ezekkel kapcsolatban számos per van folyamatban, de eddig a felfüggesztésre nem került sor, a vonatkozó bejegyzési kérelmeket a cégbíróság a cégjegyzéken átvezette és a határozatok végrehajtása gyakorlatilag megtörtént, a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem nem teljesíthető. A Fővárosi Ítélőtábla 10.Cgf.44.871/2004/3. számú határozatában szintén azt hangsúlyozta adott ügyben, hogy a taggyűlési határozat végrehajtásának felfüggesztése hiányában a kapcsolódó változásbejegyzési eljárás felfüggesztése megalapozatlan.
- 171/172 -
A CDT XI.11. jogesetként közzétett, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 1.G.16-96-000010/11. számú határozatából megállapítható, hogy ha a perbíróság a társasági határozat végrehajtását felfüggeszti, az azzal összefüggő változásbejegyzési kérelem teljesítése helyett a cégbíróság a változásbejegyzési eljárást felfüggeszti.
A Legfelsőbb Bíróság Cgf.VII.30.910/1998. (KGD 1999.161.) számú döntésében kifejti ugyanakkor, hogy a társaság által hozott határozatot a társaság működésére nézve mindaddig irányadónak kell tekinteni, amíg végrehajtását a perbíróság fel nem függeszti. Amíg ez meg nem történik, a peres eljárás nem tekinthető a Pp. 152. § (2) bekezdése szerinti olyan előzetes eljárásnak, amely alapul szolgálhatna a cégbejegyzési eljárás felfüggesztéséhez.
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Cgf.43.945/2004/2. számú végzésében szintén azt mondta ki, hogy a legfőbb szerv határozata a társaság működését mindaddig meghatározza, amíg annak végrehajtását a határozat felülvizsgálata iránt indított perben a bíróság fel nem függeszti, illetve amíg jogerős ítélettel a határozatot hatályon kívül nem helyezi.
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.384/2004/3. számú végzése a perrel támadott társasági határozat végrehajtása felfüggesztésének szempontjait vizsgálta. Kimondta a következőket: "[…] Az idézett rendelkezésből az következik, a felülvizsgálni kért határozat végrehajtásának felfüggesztését a Gt. a bíróság mérlegelési jogkörébe utalja, csupán lehetőségként szabályozza. Ugyanakkor nem ad további eligazítást az alkalmazhatóság körében, a felfüggesztés feltételeire nézve nem tartalmaz kifejezett rendelkezést. Ebből következően a bíróságnak az eset összes körülményeinek figyelembevételével kell döntenie a felfüggesztésről. Ennek során nem hagyható figyelmen kívül a jogintézmény célja, preventív jellege. Így, ilyen intézkedés akkor lehet indokolt, ha a felfüggesztés elmaradása olyan visszafordíthatatlan - meg nem történtté tehető - jogkövetkezményekkel járna, amely a felperest - annak jogviszonyait - jelentős módon hátrányosan érintené. E körben pedig döntő súlya lehet a támadott határozat tartalmának, s a keresetben állított jogsértés jellegének is."
A Gt. 45. § (5) bekezdése és a Ptk. 3:36. § (4) bekezdése a határozat végrehajtásának felfüggesztését elrendelő határozat elleni fellebbezést egyaránt kizárja.
Kérdés, hogy a végrehajtás felfüggesztésének elrendelése iránt előterjesztett kérelmet elutasító végzés ellen van-e külön jogorvoslat.
Véleményünk szerint a jogorvoslati jogot kizáró törvényi rendelkezést kiterjesztően nem lehet értelmezni, a kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezési jogot kell engedni. A határozat végrehajtásának felfüggesztése tárgyában hozott bírói döntés olyan súlyos következményekkel jár, olyan komoly hatást gyakorol az esetek legnagyobb részében a felek viszonyaira, hogy a jogorvoslat e döntésekre nézve feltétlenül megengedő.
A jogi személy határozatának bírósági felülvizsgálata iránti per megindításának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, de a bíróság indokolt esetben a határozat végrehajtását kérelemre felfüggesztheti. A kérelemnek helytadó végzés elleni fellebbezés lehetőségét a törvény kizárja, a felfüggesztési kérelmet elutasító végzés ellen azonban - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - fellebbezésnek van helye (ÍH 2016.78.).
- 172/173 -
Megjegyzendő, hogy a Gt. 45. § (5) bekezdésének szövege úgy szólt, hogy a bíróság az általa elrendelt, határozat végrehajtásának felfüggesztését kimondó határozatához nincs kötve, azt a per folyamán - kérelemre - maga is megváltoztathatja.
Ezt a szabályt a Ptk. 3:36. § (4) bekezdésében nem találjuk. Kérdés, hogy változást jelent-e mindez a követendő joggyakorlatban. Véleményünk szerint - figyelemmel arra, hogy a határozat végrehajtása felfüggesztésének elrendelése is a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, nem történhet ez másképp a felfüggesztés megszüntetése vonatkozásában sem, ezért úgy hisszük, hogy a kifejezett jogszabályi felhatalmazás nélkül is beleértendő a bíróság jogkörébe ez a lehetőség.
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.41.452/2003/3. számú döntése értelmében a gazdasági társaság legfőbb szervének határozatát a társaság tagjaira nézve kötelezőnek, a cég működésére nézve irányadónak kell tekinteni mindaddig, amíg a perbíróság a határozat végrehajtását fel nem függesztette, vagy a határozatot hatályon kívül nem helyezte, illetve amíg a taggyűlés esetleg újabb határozatot nem hozott, vagy pedig a cégjegyzéket érintő határozat esetén a változásbejegyzési kérelmet a cégbíróság - a határozat érvénytelenségére tekintettel - el nem utasította.
A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30.435/2010/4. számú döntésében kimondta, hogy mindaddig, amíg az őt megválasztó és a per során végrehajtásában fel nem függesztett taggyűlési határozatot a bíróság jogerősen hatályon kívül nem helyezi, az ügyvezető jogosult taggyűlést összehívni.
A Kúria Gfv.VII.30.137/2013/7. számú határozata szerint a társasági határozat végrehajtásának perbíróság általi felfüggesztése esetén a felfüggesztés elrendelésétől annak megváltoztatásáig a határozat által kiváltott joghatás a felfüggesztés tartama alatt nem érvényesül, az adott társasági határozat joghatás kiváltására nem alkalmas.
A Debreceni Ítélőtábla 3.Cgf.30.268/2007/4. számú határozata értelmében a változásbejegyzési cégeljárás felfüggesztésének akkor van helye, ha a változásbejegyzési kérelem alapját képező taggyűlési határozat végrehajtását a perben eljáró bíróság felfüggesztette.
A Fővárosi Ítélőtábla 14.Cgf.44.815/2004/4. számú határozata szerint a társasági határozat felülvizsgálata iránt indított pernek nincs halasztó hatálya az ugyanezen határozattal kapcsolatos változásbejegyzési eljárásra. Erre csak az ad alapot, ha a bíróság a határozatok végrehajtását felfüggesztette. Hasonló tartalmi döntést találunk a BDT 2016.24. számú jogesetében is.

2.3.7. Bizonyítási eljárás, kapcsolat a cégbírósággal

2.3.7.1. Bizonyítási eljárás

A Pp. 265. § (1) bekezdése értelmében a perben jelentős, annak eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A társasági határozat felülvizsgálata iránt indított perben sincsenek az általánostól eltérő bizonyítási szabályok.
- 173/174 -
A felperes érdekében az áll, hogy a perbíróság az általa támadott társasági határozatot helyezze hatályon kívül, ezért neki azt kell bizonyítania, hogy a határozat törvénysértő (jogszabálysértő), illetve a létesítő okiratba ütközik.
Alperest terheli ezzel szemben annak bizonyítása, hogy a társasági határozat meghozatalára a Ptk., illetve a vonatkozó jogszabályok, valamint a létesítő okirat kötelező előírásainak megfelelően került sor, azaz alperes "dolga" a határozat szabályszerűségének igazolása. (Az alperest terhelő fenti bizonyítási kötelezettségről szól például a Legfelsőbb Bíróság Gfv.II.31.246/2001/6. számú ítélete.)

2.3.7.2. A perbíróság és a cégbíróság kapcsolata

A 2.3.6. pontban kifejtettekből is kitűnik, hogy adott esetben igen fontos, hogy a keresetindításról, a peres eljárás eredményéről, és különösen a határozat végrehajtásának felfüggesztéséről a perbíróság a társaság cégjegyzékét vezető cégbíróságot haladéktalanul értesítse. Erre természetesen csak olyankor van szükség, ha a felperes által támadott társasági határozat tartalmát tekintve olyan, hogy az cégjegyzéki adatot érint, illetve azzal összefüggésben a társaságnak változásbejegyeztetési kötelezettsége van.
A Ctv. 26. § (1) bekezdése h) pontjának 2006. július 1-jétől hatályba lépett szabálya előírja, hogy a cégbíróság a perben eljáró bíróság elektronikus értesítése alapján hivatalból jegyzi be a cégjegyzékbe a cégformákra irányadó törvényekben szabályozott, a cég által hozott határozatok bírósági felülvizsgálata iránti perindítást és a per befejezését [Ctv. 26. § (1) bek. h) pontja és (3) bek.]. Nem rendelkezik ugyanakkor a határozat végrehajtásának felfüggesztéséről, noha ennek cégeljárási vonatkozása lehet.
A magam részéről a cégbíróság értesítését akkor tartom különösen fontosnak, ha a perbíróság a cégjegyzéket érintő határozat végrehajtását felfüggeszti. A Legfelsőbb Bíróságnak a 2.3.6. pontban ismertetett Cgf.VII.30.910/1998. számú határozatában közöltek szerint ugyanis ilyenkor (és csakis ilyenkor) a cégbíróságnak a perbíróság döntését szem előtt tartva kell határoznia, felfüggesztve a perrel támadott határozat tárgyában indított változásbejegyzési eljárást, célszerű ezért a perbíróság végzésének cégbíróság számára történő kézbesítését indítványozni, ha azt a perbíróság maga nem rendeli el.
A téma kapcsán említést érdemelnek az alábbi határozatok is:
A Győri Ítélőtábla Cgf.IV.25.600/2005/2. számú végzése kimondta, hogy a bejegyzési, változásbejegyzési eljárásban körültekintően kell vizsgálni az eljárás felfüggesztésének feltételeit, és - figyelemmel a cégeljárás céljaira - csak kellően alapos indokból lehet megszakítani az eljárást. Az esetlegesen utóbb törvénysértővé vált cégjegyzéki adatok törvényességi felügyeleti eljárásban kiigazíthatók.
Egy másik döntésben azt hangsúlyozta, hogy a változásbejegyzési eljárás felfüggesztése indokolt, ha a társasági határozat felülvizsgálata iránti perben a bíróság a bejegyzés alapjául szolgáló határozat végrehajtását felfüggesztette (Győri Ítélőtábla Cgf.IV.25.011/2006/2.).
- 174/175 -

2.3.8. A perben hozott határozatok

A 2.3.5.2. pontban már tárgyaltuk az elkésetten benyújtott keresettel kapcsolatos döntéseket. Az ilyen keresetlevelet a bíróság a Pp. 176. § (1) bekezdése i) pontja alapján visszautasítja, ha pedig az elkésettséget később, a per folyamán észleli, a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja értelmében permegszüntető végzést hoz.
Ha a bizonyítási eljárás után, a peradatok, bizonyítékok mérlegelésével a keresetet alaptalannak találja, azt ítélettel elutasítja.
Ha az állapítható meg, hogy a kereset alapos, a bíróság a Ptk. 3:37. § (1) bekezdése értelmében - kasszációs jogkörében eljárva - a jogsértő határozatot hatályon kívül helyezi. A BH 2000.456. számú jogesetében közzétett Gfv.VI.30.394/2000. számú határozatában a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a bíróság, ha azt állapítja meg, hogy a cég taggyűlésének határozata jogszabálysértő, csak a határozat hatályon kívül helyezéséről határozhat, mert ebben a kérdésben nincs mérlegelési jogköre. Jogsértés esetén annak jogkövetkezményét a határozat hatályon kívül helyezésével kell levonni.
Egy másik ügyben a Fővárosi Bíróság azt mondta ki, hogy a felperes elenyésző szavazati aránya a per érdemét tekintve közömbös. A közgyűlésben való részvétel joga, vagy a közgyűlési határozat megtámadásának a joga minden részvényes tekintetében azonos, e jogok gyakorlását nem befolyásolhatja az, hogy a részvényes tulajdonában több vagy kevesebb névértékű részvény van-e. Amennyiben megállapítható, hogy a közgyűlésen hozott határozatok jogszabályba vagy alapszabályba ütköznek, a bíróságnak a jogsértő határozatot hatályon kívül kell helyeznie, függetlenül attól, hogy a határozatot keresetével támadó részvényes szavazata mennyiben befolyásolta volna a határozathozatalt (Fővárosi Bíróság 3.Gf.75.769/1998/6. - CDT I.56.).
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság I.Gf.15-01-040141/7. számú döntésében (CDT XVI.34.) hangsúlyozta, hogy a felülvizsgálati perben a bíróság a társaság határozatát akkor helyezi hatályon kívül, ha megállapította, hogy az jogszabálysértő, vagy sérti a cég létesítő okiratának valamely rendelkezését. Ennek hiányában a keresetet el kell utasítani.
A Ptk. 3:37. § (1) bekezdésének utolsó fordulata rendelkezik arról az esetről is, amikor a jogszabályt vagy létesítő okiratot sértő társasági határozatot hatályon kívül kell helyezni ugyan, azonban abban a kérdésben, amellyel a társasági határozat foglalkozik, mégis szükség van (jogszerűen meghozott) társasági döntésre. Mivel a bíróság határozatával a társaság autonóm döntési jogát nem vonhatja el, ezért a jogszabályt vagy létesítő okiratot sértő határozat hatályon kívül helyezése mellett csupán arról rendelkezhet, hogy a társaság hozzon az adott kérdésben új határozatot, ennek kikényszerítése pedig törvényességi felügyeleti hatáskörében (a perbíróság megkeresése alapján) a cégbíróságra hárul.
Említést érdemel, hogy a határozat hatályon kívül helyezését kimondó jogerős bírósági ítélet hatálya a felülvizsgálati per kezdeményezésére jogosult, de perben nem álló más személyekre is kiterjed [Ptk. 3:37. § (2) bek.].
E rendelkezés összhangban áll azzal a körülménnyel, hogy a nem támadott társasági határozat is érvényesül a társaság valamennyi tagja, tisztségviselője tekintetében,
- 175/176 -
így logikus, hogy ha a bíróság az ilyen határozatot hatályon kívül helyezi, ez a körülmény nem eredményezhet részleges hatálytalanságot.
[Megjegyzendő, hogy a Gt. 46. § (3) bekezdése a jelenleg hatályos Ptk. 3:37. § (2) bekezdésében írtakkal lényegében azonos rendelkezést tartalmazott, mindössze annyi változás történt, hogy a Ptk. pontosította a korábbi azonos tárgyú anyagi jogi rendelkezéseket.]
A Ptk. 3:36. § (4) bekezdésének utolsó mondata [a Gt. 45. § (5) bekezdésével azonosan] deklarálja, hogy a társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perekben bírósági meghagyás nem bocsátható ki. Konkrét ügyekben a gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy a bírósági meghagyás a jelen pertípus jogi természetével nem egyeztethető össze, az ilyen perekben való alkalmazása nehezen megoldható, ellentmondásos társasági jogi szituációkhoz vezet.
Egy konkrét ügyben a taggyűlés szabályszerűtlen összehívására figyelemmel a társasági határozat felülvizsgálata iránt indult perben a felperes a régi Pp. 156. § (1) bekezdésére hivatkozva ideiglenes intézkedésként az eljárás jogerős befejeztéig terjedő hatállyal a cégbíróság két változásbejegyző végzésének hatályon kívül helyezését, továbbá ezen végzésekkel bejegyzett változások törlése céljából a cégbíróság megkeresését kérte.
A fellebbviteli bíróság döntése indokolásában kifejtette, hogy "[...]az ideiglenes intézkedés célja kétségtelenül azonnali jogvédelem - az eredményes kereset esetére a határozat végrehajthatóságának - biztosítása, az időmúlás miatt utóbb már el nem hárítható jogsérelem megelőzése, a vissza nem fordítható változások elkerülése. Mindebből következően az ideiglenes intézkedés iránti kérelem kereteit a keresettel érvényesíthető igény, ezen belül pedig a kereseti kérelem, illetve annak alapján az eredményes kereset esetén az ítélettel elérhető jogkövetkezmény adja meg, semmiképp sem irányulhat olyan jogkövetkezmény elérésére, amelyet sikeres perlés esetén az ítélet sem eredményezhetne. A jelen per tárgya a társasági határozat felülvizsgálata. Amennyiben a kereseti kérelem megalapozott, ennek a jogkövetkezménye a határozat hatályon kívül helyezése lehet. E pernek tehát a bejegyző végzésre közvetlenül nem lehet kihatása, a keresetnek helytadás sem vezet közvetlenül a megtámadott és hatályon kívül helyezett határozaton alapuló cégbírósági bejegyző végzés hatályon kívül helyezéséhez. (A végzés hatályon kívül helyezése iránti per hiányában az ítélet jogkövetkezménye törvényességi felügyeleti eljárásban lenne levonható csupán.) A már kifejtettek szerint a taggyűlési határozat felülvizsgálata iránti perben ideiglenes intézkedésként a bejegyző végzés nem helyezhető hatályon kívül, tekintve, hogy az olyan joghatást váltana ki, amelyet a keresetnek helyt adó ítélettel sem lehetne elérni" (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40 332/2004/2.).
(A döntés a régi Pp. hatályossága idején született, de az idézett indokolásban foglaltak a Pp. 103-104. §-ra figyelemmel ma is érvényesek.)
A BDT 2016.109. jogesetében a Fővárosi Ítélőtábla kifejti, hogy "[...] a Pp. 156. §-ban szabályozott ideiglenes intézkedés célja az azonnali, átmeneti jogvédelem biztosítása az arra jogosult részére a perben vitt kereset tárgyában az érdemi döntés meghozata-
- 176/177 -
láig. Annak eldöntése, hogy a felperes keresete megalapozott-e, a keresetben megjelölt jogszabálysértések fennállnak-e a közgyűlési határozatnál és az alapszabály módosításában, nem az ideiglenes intézkedés iránti kérelem, hanem a kereset érdemi elbírálása körébe tartozik.
A társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben a bíróság a felperes kérelmére a határozat végrehajtását felfüggesztheti, erre mind a Gt., mind a Ptk. [Gt. 45. § (5) bekezdése, Ptk. 3:36. § (4) bekezdése] lehetőséget teremt, ami a Pp. 156. § (1) bekezdésében szabályozott ideiglenes intézkedéshez hasonló jogi eszköz, ugyanis mindkettő a peres eljárás folyamatban léte alatt alkalmazható átmeneti jellegű jogvédelemként, azonban a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben a Pp. 156. § alapján nem kérhető a társasági határozat végrehajtásának felfüggesztése.
A társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben a társasági határozat végrehajtásának a Gt. 45. § (5) bekezdése [a Ptk. 3:36. § (4) bekezdése] alapján történő felfüggesztése maga is egy ideiglenes intézkedés, amelyet a jogalkotó kifejezetten a jogi személy határozatának bírósági felülvizsgálata iránt indítható pertípushoz rendelve szabályozott, az tehát a Pp.-ben szabályozott ideiglenes intézkedéshez képest speciális. Így a »lex specialis derogat legi generali« elve alapján a társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben a felperes nem választhat szabadon abban, hogy a társasági határozat végrehajtásának felfüggesztését a Gt. (a Ptk.) vagy a Pp. 156. § alapján kérje. A jogi személy határozata végrehajtásának felfüggesztése (vagyis a perrel vitatott határozat további hatályosságának megszüntetése) csak az arra irányadó különös szabályok alapján kérhető, és a határozat végrehajtásának felfüggesztése is csak a Gt. (a Ptk.) különös szabályai szerint történhet.
Egyéb vonatkozásokban elvileg nem kizárt a Pp. 156. § alkalmazása a társasági határozat bírósági felülvizsgálata, illetve a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránt indított perekben, azonban a Pp. nem ad arra lehetőséget, hogy a bíróság az átmeneti jogvédelmet olyan tartalmú határozattal biztosítsa a felperes részére, amilyen tartalmú határozatot csak a keresetet teljes egészében elbíráló, a pert befejező érdemi határozatában hozhat. (Ezzel azonosan foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a BH 2000.406. szám alatt közzétett eseti döntésében.)
A társasági határozat bírósági felülvizsgálata és a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránt indított perben a Pp. 156. § (1) bekezdésének alkalmazásával ideiglenes intézkedéssel nincs lehetőség a perrel támadott társasági határozat hatályon kívül helyezésére és a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítására, mivel ilyen tartalmú határozatot a bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatásának eredményeként hozhat a keresetet teljes egészében, véglegesen elbíráló érdemi határozatában a Gt. 46. § (2) bekezdése [a Ptk. 3:37. § (1) bekezdése], illetve a Ctv. 70. § (2) bekezdése alapján.
A felperes az ideiglenes intézkedés iránti kérelme mellett a közgyűlési határozatok végrehajtásának felfüggesztését is kérte, amely kérelemről az elsőfokú bíróság a fellebbezés benyújtásáig még nem döntött. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem jog-
- 177/178 -
szerű elutasítása nem zárja ki azt, hogy a felperes a jogvédelmet ideiglenesen megkapja, ha annak jogszabályi feltételei fennállnak."
(A döntés a Gt. és a régi Pp. hatálya alá tartozó, de megállapításai a Ptk. és a Pp. szerint intézendő ügyekre is érvényesek.)
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gpkf.43.425/2005. számú ügyében kifejtette, hogy a társasági határozat felülvizsgálata iránti pernek a keresetet előterjesztő taggal szemben folyamatban lévő kizárási perben születő határozat abban az esetben sem előkérdése, ha a kizárási perben a társasági határozat felülvizsgálata iránt pert indító tag tagsági jogviszonyának gyakorlását a bíróság a keresettel támadott társasági határozatok meghozatalát megelőzően felfüggesztette. A régi Pp. 152. § (2) bekezdésében foglalt feltételek hiányában ezért a folyamatban lévő kizárási per a társasági határozat felülvizsgálata iránti per tárgyalásának felfüggesztéséhez nem szolgál alapul [a döntés a Pp. 123. § (2) bekezdésére történő hivatkozás esetében is érvényes álláspontunk szerint].
A Ptk. 3:37. § (3) bekezdése a jelen pertípus esetében hozható határozatok között még egy speciális döntést tesz lehetővé. Előfordulnak ugyanis olyan esetek, amelyeknél - bár a jogszabály vagy létesítő okiratba ütközés megállapítható, de - az olyan csekély súlyú, hogy a jogi személy törvényes működését nem veszélyezteti. Ilyenkor a bíróság (ha az eset összes körülményeinek mérlegelése során erre meggyőződésre jut) nem helyezi hatályon kívül, csupán a jogsértés tényét állapítja meg. [Megjegyzendő, hogy ilyen határozat csak akkor hozható, ha a jogsértés jelentéktelensége és az a körülmény, hogy ez a jogszerű működést nem veszélyezteti, együttesen fennáll. E konjunktív feltételek bármelyikének hiánya kizárja a Ptk. 3:37. § (3) bekezdés szerinti határozatot.]
Speciális esetet jelent, ha a felperesi legitimáció, keresetindítási jog, amelynek a per folyamán első- és másodfokon, és az esetleges felülvizsgálati eljárásban is mindvégig fenn kell állnia, a per tartama alatt megszűnik.
A 2015. december 23-tól hatályos Ptké. 10/A. § értelmében ilyenkor a pert meg kell szüntetni, és ha erre fellebbviteli/felülvizsgálati eljárásban kerül sor, akkor az elsőfokú/jogerős ítéletet végzéssel teljes egészében vagy azon részében, amelyre a megszüntetés oka fennáll, hatályon kívül kell helyezni.
A Ptké. 10/A. § (3) bekezdése szerint a Ptk. 3:37. §-ának alkalmazásában a határozat hatályon kívül helyezését kimondó bírósági ítélet hatálya annak jogerőre emelkedésével áll be. A jogi személy szervei által hozott határozat hatályon kívül helyezésének a meghozatalára visszamenőleges hatállyal történő elrendelésére csak akkor van lehetőség, ha jogszabály a bíróság számára ilyen hatályú határozat meghozatalát megengedi (lásd a 2.3.2. pontban írtakat is).

2.3.9. A felülvizsgálati per viszonya más polgári peres és nemperes eljárásokhoz

2.3.9.1. A felülvizsgálati és a kizárási per

E két perfajta megkülönböztetése az 1988. évi Gt. hatálya alá tartozó ügyekben nagyobb jelentőségű, mivel a tagkizárást az 1988. évi VI. tv. alapján társasági határozat-
- 178/179 -
tal mondták ki, az egyéb tárgyú felülvizsgálati perek és a tagkizárással foglalkozó társasági határozat megtámadása iránti perek között azonban voltak eljárásjogi differenciák.
Miután ez a szabályozás a tapasztalatok szerint nem vált be, az 1997. évi Gt. a kizárási perekre a fentiektől eltérő eljárási rendet állapított meg, és e szabályozást a 2006. évi Gt. lényegében teljes egészében megtartotta. Eszerint a társaság legfőbb szerve a Gt. 47. § (3) bekezdése értelmében csak arról hozott határozatot, hogy kezdeményezzen-e pert a tag kizárása iránt, a kizárásról azonban bíróság határoz.
A kizárási per szabályait a Gt. 47-48. § adta meg, ez olyan különleges, gyorsított menetű peres eljárás volt, amely a felülvizsgálati per általános perjogi előírásaitól gyökeresen eltért. A 2003. január 1-je előtti eljárási rendben hatásköri eltérés is volt a két pertípus között, mivel 2002. december 31-ig a felülvizsgálati per első fokon helyi bíróság, a Gt. 44-48. § szerinti kizárási per megyei bíróság hatáskörébe tartozott.
2003. január 1-jétől ugyan a régi Pp. ekkortól hatályos 23. § (1) bekezdés e) pontja értelmében a felülvizsgálati per is megyei elsőfokra tartozott, ez nem akadályozta volna a két pertípus összekapcsolását, azonban a kizárási per sommás jellege miatt a jogalkotó minden, az eljárás érdemi befejezését hátráltató jogi lehetőséget korlátozott. Ezért mondta ki egyebek közt azt is, hogy a kizárási per más keresettel nem kapcsolható össze, keresetváltoztatásnak, viszontkereset előterjesztésének nem volt helye [Gt. 48. § (2) bek.]. Arra mégis figyelemmel volt a jogalkotó, hogy a kizárási per kezdeményezését eldöntő, minősített (háromnegyedes) szótöbbséghez és írásbeliséghez kötött legfőbb szerv által hozott határozat jogsértő mivoltára való hivatkozás lehetőségétől a tagot nem lehet teljesen elzárni.
Gt. 47. §-ának (4) bekezdése ezért úgy rendelkezett, hogy a perindítást elhatározó társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránt külön per nem indítható, annak jogsértő voltára azonban a kizárási perben az alperes hivatkozhat. Ez azt jelentette, hogy a legfőbb szerv kizárási határozata elleni védekezésként - szemben a bármely tag (volt tag), vezető tisztségviselők, fb-tagok által kezdeményezhető általános felülvizsgálati per esetével - a kizárási perindítást elhatározó társasági határozat jogsértő voltára - ha kizárási per indult -, csak e per alperese (a kizárandó tag), és csak kifogásként hivatkozhat. Más személy e perben a határozat jogsértő voltát nem sérelmezhette, a Gt. 47. § (4) bekezdésének szövegéből pedig az is következik, hogy a kizárást elhatározó társasági határozatot felülvizsgálati keresettel akkor sem támadhatja senki, ha a társaság a kizárási pert mégsem indította meg, vagy a perindítás 15 napos jogvesztő határidejét elkéste.
A Ptk. a Gt. előbbiekben vázolt szabályozását lényegében megtartotta azzal, hogy csupán a jogintézmény legfontosabb normáit iktatta be a gazdasági társaságok közös szabályait tartalmazó szabályok között a 3:107-3:108. §-ában, a kizárási perek egyes eljárási természetű előírásait a Ctv. 71/A. §-ában találjuk.
A Ctv. 71/A. § (4) bekezdése azonban változatlanul úgy rendelkezik, hogy a perindítást elhatározó határozat bírósági felülvizsgálata iránt külön per nem indítható, annak jogsértő voltára a kizárási perben az alperes (vagyis a kizárandó tag) hivatkoz-
- 179/180 -
hat, a fentiekben a Gt. kapcsán ismertetett szabályok ezért 2014. március 15-től, a Ptk. hatálybalépése után indult perekre is érvényesülnek.
Megjegyzendő, hogy az új Pp.-vel a hatásköri szabályok sem változtak, a Pp. 20. § (3) bekezdés ad) és ae) pontja értelmében mind a felülvizsgálati, mind a kizárási perek törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartoznak.

2.3.9.2. A felülvizsgálati per és az érvénytelenségi perek kapcsolata

2.3.9.2.1. Ptk. szerinti "általános" érvénytelenség a társasági határozatban

A társasági határozatok különféle témájúak lehetnek, s előfordulhat, hogy a döntés (amely nem tartalmaz társaságiszerződés-, alapítóokirat- vagy alapszabály-módosítást), valamely jogszabályba ütközik. Kérdés, hogy a régi Ptk. 234. § (1) bekezdés szerinti semmisségre ilyenkor a régi Ptk. előírásai szerint (azaz bárki által, időbeli korlát nélkül), illetve a Ptk. 6:108. § (1) bekezdése szerint (az elévülés és az elbirtoklás határai között) lehet hivatkozni, illetve a jogkövetkezményeket levonni, vagy a felülvizsgálati keresetindítás szabályai érvényesülnek.
Az alábbi jogesetek még a régi Ptk. és a Gt. hatályossága idején születtek, de iránymutatásuk ma is érvényes, ezért felidézésük nem haszon nélkül való:
A BH 2001.182. jogeseteként megjelent Gfv.II.33.613/1999. számú ügyben az alperes a vele szemben előterjesztett kölcsönkövetelésbe beszámítani kívánta a felperesi cég legfőbb szerve által hozott, a tagok között vagyonarányosan felosztandó - s mint egykori tagot -, alperest is megillető amortizáció ráeső részét, figyelemmel arra is, hogy az erre vonatkozó társasági határozatot senki sem támadta meg. Az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróság úgy látta, hogy egyrészt a határozat a számviteli törvénnyel ellentétes volt, másrészt pedig a vagyoni hozzájárulások mértékének csökkentését csak társasági szerződés módosításával lehetett volna érvényesen végrehajtani, a határozat azonban ennek kritériumait nem elégítette ki, ezért a beszámítási kifogást elutasították.
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati döntésében kifejtette, hogy a társaság taggyűlési határozatai esetében a régi Ptk. 234. § (1) bekezdésében írtak nem érvényesülhetnek korlátlanul, e vonatkozásban ugyanis külön törvény, a Gt. rendelkezéseit kell irányadónak tekinteni.
A lex specialis derogat legi generali elve alapján a Gt. felülvizsgálati perre vonatkozó szabályai (a jogvesztő perindítási határidő, a meghatározott személyek aktorátusa) kizárják a semmisség régi Ptk. 200. § (2) bekezdés szerinti megállapítását. (A konkrét perben egyébként a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy az alperes beszámítási kifogása egyéb okból nem alkalmas a beszámításra, s ezért a jogerős ítéletet - eltérő indokok alapján - hatályában fenntartotta.)
Az 1.Gf. 15-01-040141/7. (CDT XVI.34.) számú ügyben hasonló döntést hozott a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság, kimondva, hogy a gazdasági társaság taggyűlési határozata esetében a Ptk. semmisségre vonatkozó általános szabályai alkalmazását a Gt. 45. §-ának speciális előírásai kizárják.
- 180/181 -

2.3.9.2.2. Létesítő okirat módosításának érvénytelensége a társasági határozatban

A társasági határozat tartalma gyakran a létesítő okirat módosítására irányul. Ilyenkor nem csupán a Ptk. 3:35-3:37. §-ának és a Ptk. általános érvénytelenségi szabályainak viszonyára kell figyelemmel lennünk, hanem arra a körülményre is, hogy a változásbejegyzési végzésben foglalt, cégjegyzéki adattal összefüggő létesítőokirat-módosítási érvénytelenségre a Ctv. 68. §, a létesítő okirat cégjegyzékadattal össze nem függő módosítása érvénytelenségére pedig a Ctv. 70. §-ának előírásai szerint lehet hivatkozni.
A perre mindaz igaz, amit a felülvizsgálati perre nézve általában elmondtunk, perindításra a felülvizsgálati perlés jogvesztő határideje alatt csak a Ptk. 3:35. §-ában felsorolt személyek jogosultak, kívülállók és az ügyész nem. Az ilyen pernél ötvöződnek az érvénytelenségi és a felülvizsgálati per szabályai.
A magam részéről hajlok arra a nézetre, hogy a felülvizsgálati per jogvesztő határideje alatt a társasági határozatba foglalt létesítő okirat módosításának érvénytelenségére mint jogsértő határozatra hivatkozva kétféle jogorvoslati lehetőség is van. Indítható felülvizsgálati per; az arra megszabott idő alatt és felek részvételével, ebben kérhető a határozathozatal körülményei miatt (előírt szavazati aránytól eltérés, összehívási anomáliák stb.) a jogszabályba (létesítő okiratba) ütköző határozat hatályon kívül helyezése. Tartalmi okból (azaz a határozatba foglalt létesítőokirat-módosítás érvénytelenségére hivatkozva) a Ptk.-ban foglalt okokból van helye a határozat hatályon kívül helyezésének. Az nyilvánvaló, hogy ilyen perben a Ctv. 68. és 70. § szerinti eljárás nem folytatható le, itt ugyanis a per tárgya nem az érvénytelenség megállapítása, hanem a jogsértő határozat hatályon kívül helyeztetése. (Ami természetesen azzal jár, hogy az érvénytelen létesítőokirat-módosítást is eliminálja.)
Olyan személyek (például az ügyész), akik felülvizsgálati per indítására nem jogosultak, kezdettől fogva érvényesíthetik igényüket a Ctv. 70. § szerinti érvénytelenségi perrel, és választhatja az érvénytelenségi keresetet olyan személy is, aki egyébként felülvizsgálati keresetet is előterjeszthetne.
A felülvizsgálati per megindításának jogvesztő határideje után a társasági határozatba foglalt érvénytelen létesítőokirat-módosítás miatt már csak a Ctv. 70. § szerinti érvénytelenségi kereset nyújtható be, annak előírásai szerint. Ilyenkor azonban a kereseti kérelem nem irányulhat a jogsértő határozat hatályon kívül helyezésére, az erre vonatkozó igény ugyanis a határidő elteltével az egyébként felperesi legitimációval rendelkező személy számára is elenyészett. A kereseti kérelem csak a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítására, illetve a Ctv. 70. §-ában foglaltakra vonatkozhat.
A Győri Ítélőtábla IV.Gf.20075/2008/3. számú határozata szerint a változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti perben nem lehet hivatkozni olyan jogszabálysértésekre, amelyekre figyelemmel társasági határozat felülvizsgálatának lenne helye.
A határozat végrehajtásának felfüggesztése és az ideiglenes intézkedés vonatkozásában utalunk a 2.3.8. pontban írtakra.
- 181/182 -

2.3.9.2.3. A felülvizsgálati per, a változásbejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezése és a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti perek egymáshoz való viszonya

A Céghírnök 2010/4. számának 13-14. oldalán, Társasági szerződés és társasági szerződésmódosítás érvénytelenségére hivatkozás perekben V. című cikkében dr. Koday Zsuzsanna az alábbiak szerint foglalta össze a címben jelzett perek sajátosságait, mely megállapítások ma is helytállóak:
"[…] A Ctv. 70. § (1) bekezdésében meghatározott létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti per kizárólag a cégjegyzékadattal össze nem függő létesítő okirat módosítása, illetve a létesítő okirat módosítás cégjegyzéki adatot nem érintő része érvénytelenségének megállapítására irányulhat. Ilyen per kezdeményezhető a létesítő okirat módosításának bejegyzése előtt és bejegyzése után, de nem kezdeményezhető a változásbejegyzés alapjául szolgáló egyéb okiratok (pl. a taggyűlési meghívó, taggyűlési jegyzőkönyv, tagjegyzék stb.) érvénytelensége miatt.
A Ctv. 65. § (1) bekezdése alapján indult bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti pert és a Ctv. 70. § (1) bekezdése alapján indult létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti pert nem lehet egymást helyettesítő, illetve egymást kizáró pereknek tekinteni, valamint a Gt. 45. §-ában szabályozott társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránti pert nem helyettesíthetik a Ctv. 65. § (1) bekezdése és a Ctv. 70. § (1) bekezdése alapján kezdeményezett perek, továbbá a Gt. 45. § (1) bekezdése alapján indult per önmagában nem zárja ki a Ctv. 65. § (1) bekezdése alapján, illetve a Ctv. 70. § (1) bekezdése alapján történő perindítás lehetőségét, bár azok tárgya azonos is lehet. Például jogszabályba ütközés miatt az érvénytelen társasági szerződésmódosítást tartalmazó taggyűlési határozat a tárgya lehet egyrészt a Gt. 45. §-a alapján indult taggyűlési határozat bírósági felülvizsgálata iránti pernek, másrészt - ha a taggyűlési határozat társasági szerződésmódosító okiratként változásbejegyzést elrendelő végzés alapjául szolgált - a Ctv. 65. § (1) bekezdése alapján indult változásbejegyzést elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti pernek, harmadrészt - ha a taggyűlési határozatba foglalt társasági szerződésmódosítás jogszabályba ütköző valamely rendelkezése cégjegyzéki adattal nem függ össze - a Ctv. 70. § (1) bekezdésében szabályozott pernek is.
A három pertípusnál eltérő a perindításra jogosult személyi kör [az egyiknél tag (részvényes), vezető tisztségviselő, felügyelőbizottság tagja, a másiknál az ügyész és az, akire a változásbejegyzést elrendelő végzés rendelkezést tartalmaz, a harmadiknál pedig az ügyész és az, aki a jogi érdekét valószínűsíti].
A három pertípusnál eltérőek a keresetindításra megállapított határidők [az egyiknél a taggyűlési határozathozataltól számított 30, illetve 90 nap (a hatályos Ptk. szabályozás szerint egy év), a másiknál a változásbejegyzést elrendelő végzés Cégközlönyben való közzétételétől számított 30 nap, a harmadiknál a változásbejegyzést elrendelő végzés Cégközlönyben való közzétételétől számított 6 hónap]. Eltérőek a kereseti kérelemben megjelölhető jogszabálysértések és a perben eljáró bíróság vizsgálati jogköre, továbbá eltérőek a perben hozható bírósági határozatok.
- 182/183 -
A Gt. 45. §-a alapján pert lehet kezdeményezni a taggyűlési határozatban foglalt változás bejegyzése előtt és után, a Ctv. 65. § (1) bekezdése és a Ctv. 70. § (1) bekezdése alapján pedig kizárólag a változásbejegyzés után. Elvileg tehát előfordulhatnak párhuzamosan folyamatban lévő peres eljárások is. Ilyen esetben a perben eljáró bíróságoknak gondosan kell vizsgálniuk azt a kérdést, hogy valamelyik per eldöntése szempontjából előkérdésnek minősül-e a másik per tárgyának az eredménye, amely miatt helye lehet a per tárgyalása felfüggesztésének [régi Pp. 152. § (2) bek.]. Előfordulhat, hogy a bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per megindításának hiányában a bejegyzést elrendelő végzés meghozatalát megelőzően indult taggyűlési határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben előadottak érdemben nem bírálhatók el a taggyűlési határozaton alapuló változások bejegyzése miatt [pl. az átalakulással megszűnt gazdasági társaság átalakulási eljárással kapcsolatos taggyűlési határozatának bírósági felülvizsgálata iránti perben előadottak az átalakulás cégbejegyzését követően (BH 2004.116.]."
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.349/2008/6. számú határozata egyebek közt a következőket mondja ki: "A létesítő okirat - módosítás cégjegyzéki adatra nem vonatkozó rendelkezésének jogsértő volta a Gt. 45. §-a szerinti pernek és a Ctv. 70. §-a szerinti pernek egyaránt alapja lehet. A Ctv.-beli »érvénytelenségi per« szabályai ugyanakkor a perindításra jogosultak körét a Gt. 45. §-ában foglaltaktól eltérően határozzák meg, az ügyész mellett egyéb perindításra jogosultak esetében a jogi érdek valószínűsítését írják elő feltételként. Tekintettel még arra, hogy a létesítő okirat (okiratmódosítás) törvényes tartalmához a tagoknak (részvényeseknek) egyértelműen érdeke fűződik, az említett per alkalmazásában a társaság tagjának (részvényesének) jogi érdekeltsége nem vitatható el. Kifejezett kizáró, korlátozó jogszabályi rendelkezés hiányában tehát az a körülmény, hogy a tag, részvényes a Gt. 45. §-ában hivatkozott perindítási jogával nem élt, a tag, részvényes terhére a Ctv. 70. §-a szerinti igényérvényesítés, perindítás jogát kizáró körülményként nem értékelhető. A Ctv. 70. §-a alkalmazásában bármely jogszabálysértés - nem csak Ptk.-ban külön nevesített érvénytelenségi esetek - alapul szolgálhatnak a semmisség (érvénytelenség) megállapításához abban az esetben, ha az adott jogszabályhely a jogszabálysértéshez más jogkövetkezményt nem fűz."
Említést érdemel ugyanakkor, hogy a Ctv. 2018. január 1-jétől hatályos 71. § (1a) bekezdése értelmében a cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti, illetve a Ctv. 69-70. §-ban meghatározott perekben a kereset más keresettel nem kapcsolható össze, viszontkeresetnek nincs helye.

2.3.9.3. A felülvizsgálati per és a törvényességi felügyeleti eljárás viszonya

A Ptk. 3:35-3:37. § szerinti társasági határozat felülvizsgálata iránti per és a jogszabálysértő, vagy létesítő okiratba ütköző társasági határozat miatti törvényességi felügyeleti eljárás nem konkurálhat egymással.
A Ctv. 74. §-ának (3) bekezdése értelmében ugyanis a törvényességi felügyelet nem terjed ki olyan ügyre, amelyre vonatkozó igény a Ctv. 65-70. §-ában meghatározott, vagy más polgári perben érvényesíthető.
- 183/184 -
Miután a Ptk. 3:35. § a jogsértő társasági határozat ellen peres eljárásban történő fellépésre ad módot, amely eljárás bizonyítási eszközeivel, eljárási intézményeivel mindenképpen alkalmasabb e jogviták elbírálására, mint a törvényességi felügyeleti eljárás, a felülvizsgálati perrel érintett kérdésekre nézve a törvényességi felügyeleti út igénybevétele kizárt. A jogalkotó forgalombiztonsági okból arra ösztönzi a felperesi legitimációval rendelkezőket, hogy a jogsértő társasági határozatok ellen a peres utat válasszák, ha azonban ezt elmulasztják, a határozat már törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésével sem támadható.
A Ctv. 74. § (3) bekezdésének megfogalmazása arra enged következtetni, hogy a felülvizsgálati perrel támadható társasági határozat ellen törvényességi panasszal nem fordulhat a cégbírósághoz olyan személy sem, akinek a felülvizsgálati perre perindítási lehetősége van, de perlési jogával nem élt, vagy a keresetét elutasították.
Nincs választási lehetőség a kétféle eljárás között, a jogsértő társasági határozat hatályon kívül helyezése csak polgári perben, a felülvizsgálati per szabályai szerinti eljárásban kérhető. Ezt mondta ki (még az 1988. évi Gt. és a Ctvr. alapján) a Legfelsőbb Bíróság Cgf.VII.30.167/1996. számú, a KGD 1997.277. számú jogeseteként megjelent döntése.
Hasonló tartalmú határozat született (már az 1997. évi Gt. és a Ctv. alapján) a Békés Megyei Bíróság Cgt. 04-00/000028/4., illetve a Legfelsőbb Bíróság Pk.VIII.25.991/2000. számú ügyében (CDT IV.15.). Ugyanígy foglalt állást a Tolna Megyei Bíróság a Cgt.17-99-000275/5. (CDT XVII.9.) számú törvényességi felügyeleti eljárásban is.
A Pécsi Ítélőtábla Cgtf.V.30.296/2005/2. számú határozatában az 1997. évi Gt.-re vonatkozóan, de a hatályos szabályozásra is érvényesen a következőket fejtette ki:
"[…] A Gt. 27. § (2) bekezdése alapján a cégbíróság a társaságot kötelezheti az iratbetekintés biztosítására nemperes eljárás keretében. Jelen esetben ez az iratbetekintés tárgyában meghozott 14/2005. (V.A 30.) T. GY. számú határozat felülvizsgálatát jelentené, a bíróság a taggyűlés határozatát nem tekintheti nem létezőnek. A nemperes eljárásban pedig sem a cégbíróság, sem a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta azt, hogy ez a taggyűlési határozat a jogszabályoknak és a társasági szerződésnek megfelel-e, mert a társasági határozat felülvizsgálata a Gt. 47. § (1) bekezdése alapján csak perben lehetséges. Helyesen döntött tehát az elsőfokú bíróság, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező 2005. február 21-én kelt levelében előterjesztett iratokba betekintés iránti kérés elutasításának felülvizsgálata csak perben történhet meg."
A Győri Ítélőtábla Cgtf.IV.25.939/2005/2. számú határozata szintén kizárta a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatásának lehetőségét olyan esetben, amikor az igény társasági határozat felülvizsgálata iránti perben volt érvényesíthető.
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Cgf.43.509/2005/2. számú döntése ugyancsak kimondta, hogy a törvényességi felügyeleti eljárás kizárt a Gt. alapján perben felülvizsgálható határozatokkal összefüggő - a közgyűlés összehívása körülményeit sérelmező - kérelmekre nézve.
A Debreceni Ítélőtábla 3.Cgtf.30.469/2010/2. számú döntése szerint nem jogosult törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezni az a személy, aki igényét felülvizsgálati per keretében érvényesítheti.
- 184/185 -
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Cgtf.43.306/2012. számú határozata értelmében a társasági határozattal szembeni jogorvoslat a tagot perben illeti meg, ebből következően a bármely okból sérelmesnek vélt társasági határozatokkal összefüggésben törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása nem kezdeményezhető. A jogsértő határozathozatal a társaság működését önmagában nem teszi törvénysértővé, a törvényes működés fő szabályként a Ctv. 74. § (1) bekezdésében megjelölt keretek között vizsgálható.
A Legfelsőbb Bíróság Cgf.VII.31.900/2001/4. számú határozatában a téma kapcsán leszögezte, hogy a Gt. értelmében a társaság tagja peres eljárást indíthat a sérelmesnek tartott társasági határozatok, így a legfőbb szerv határozatának felülvizsgálata iránt. Ez a perindítási lehetőség kizárja, hogy a társaság tagja a társasági határozat felülvizsgálatát törvényességi felügyeleti eljárásban kezdeményezze.
Ugyanakkor a cégbíróságnál előterjeszthet törvényességi felügyeleti kérelmet a társasági határozat ellen olyan személy, akinek más jogérvényesítési lehetősége nincs, azaz felülvizsgálati kereset indítására a Ptk. 3:35-3:37. § értelmében nem jogosult. Az ilyen személynek a Ctv. törvényességi felügyeleti előírásainak kell megfelelnie. Megalapozott kérelme esetén sor kerülhet a határozat Ctv. 81. § (1) bekezdés c) pontja szerinti megsemmisítésére is.

2.3.10. Az alkalmazandó jog

A 2.3.5.1. pontban kifejtettük, hogy a felülvizsgálati per megindításának objektív határideje a Gt. 45. § (3) bekezdésében meghatározott kilencvennapos időtartamhoz viszonyítva lényegesen megváltozott a Ptk.-ban, amelynek 3:36. § (1) bekezdése az objektív perindítási határidőt a határozat meghozatalától számított egyéves, jogvesztő határidőben határozza meg. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a Ptké.) 16. § értelmében a Ptk. rendelkezéseivel összhangban álló továbbműködés időpontjának napját megelőzően hozott társasági határozatok bírósági felülvizsgálatára a Gt. rendelkezéseit (így a Gt. szerinti perlési határidőt) kell alkalmazni. A Ptk. hatálya alá helyezkedéstől értelemszerűen a Ptk. 3:36. § (1) bekezdése szerinti perlési határidő vonatkozik a társasági határozat felülvizsgálati perrel való megtámadására. (Tekintve, hogy a szabályozásban ez az a pont, amely markáns változást mutat a Gt. vonatkozó előírásaihoz képest, így ezen szabály kiemelését tekintettük közlésre különösen érdemesnek.)

2.3.11. A közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségei a perbeli jogvitában

A 2.3.1-10. pontokban részletesen ismertetésre kerültek a perbeli jogvitákban alkalmazandó - az egységes bírósági gyakorlatot lényegében nem érintő - Gt., Ptk., régi Pp., Pp. és Ctv. speciális szabályozásában bekövetkezett változások.
A gazdasági életben működő társaság képviseletében az ügyvezető - döntően a taggyűléseken hozott határozatok alapján - pl. olyan szerződéseket köt jogi szemé-
- 185/186 -
lyekkel, magánszemélyekkel, pénzintézetekkel, amelyek a cég tevékenységéhez szükségesek; ő tárgyal a beruházókkal, a társasághoz tőkével csatlakozni kívánó jogi személyekkel, magánszemélyekkel, akik elsősorban a közhiteles cégnyilvántartás adatai alapján tájékozódhatnak arról, hogy a cég működése megfelel-e a jogszabályoknak. A cég által hozott határozatok bírósági felülvizsgálata iránti perindítás tényét a cégjegyzék tartalmazza (ld. 1.1.3.), ami kívülálló személy számára "megkérdőjelezheti" a törvényes működéshez szükséges együttműködést a tag(ok)/ügyvezetés/felügyelő bizottság és a legfőbb szerv között (ld. 1.1.2.2.).
Ezért is van jelentősége annak, hogy ne csak a kötelező jogi képviseletre tekintettel adjon meghatalmazást a társaság nevében a törvényes képviselő az ügyvédnek a cégbírósági változások bejelentésére, peres eljárásokban való képviseletre, hanem annak érdekében is, hogy - esetleg egy folyamatos/állandó - megbízási jogviszony keretében segíthesse az ügyvezetőt a taggyűlések szabályos összehívásában, a jogszabályoknak és az alapító okirat rendelkezéseinek megfelelő határozatok meghozatalában, tájékoztatva őt pl. az alkalmazandó jogszabályokról, azok változásairól (ld. 2.1.12., 2.2.14.).
Az eseti döntések alapján megállapítható, hogy megalapozott kereset nem terjeszthető elő a tag által, ha a szabályosan összehívott, a jegyzőkönyv tanúsága szerint a jogszabályoknak és a társasági szerződés rendelkezéseinek megfelelően lefolytatott taggyűlésen személyesen jelen van, a határozat(ok) meghozatalához - a szükséges tájékoztatást követően - szavazatával hozzájárult.
A jogsértő határozatok hatályon kívül helyezése nemcsak a tagnak/ügyvezetőnek, felügyelőbizottsági tagnak, hanem a társaságnak is érdeke.
A tag kizárása iránti perindításhoz (ld. 2.4.) és a társaság tisztségviselői elleni kártérítési igény érvényesítéséhez (ld. 2.9.) a legfőbb szerv döntése szükséges.
A keresetlevélhez - álláspontunk szerint - a taggyűlés tag kizárása és a perindítás tárgyában hozott határozata mellé csatolni kell annak igazolását is, hogy a legfőbb szerv ülésének összehívása szabályos volt, a meghívót a kizárandó tagnak, illetve annak az ügyvezetőnek is megküldték, aki egyben a társaság tagja is (ld. 2.4.6.).
Ha a határozat(ok) alapján változásbejegyzési kérelmet kell előterjeszteni a cégbíróságon, vagy pert kell indítani a cég nevében, akkor az ügyvezető meghatalmazza a jogi képviselőt a kérelem elektronikus úton történő benyújtására a cégbírósághoz, illetve a cég perbeli képviseletére.
Abban az esetben, ha a jogi képviselő a taggyűlésről készült jegyzőkönyvből/mellékletekből megállapítja a tagok által meghozott határozat(ok) jogsértését, tájékoztatja az ügyvezetőt a cégjegyzéki bejegyzés vagy a perindítás akadályáról, és javasolja a taggyűlés soron kívüli - szabályos - összehívását a jogsértő határozat(ok) hatályon kívül helyezése céljából. A jogszabályoknak és a társasági szerződés rendelkezéseinek megfelelő határozatok alapján a jogi képviselő elektronikus úton - harminc napon belül - már benyújtja a változásbejegyzési kérelmet a cégbírósághoz, illetve megindítja a pert a cég nevében.
A peres eljárás mielőbbi lezárását - a határozatok felülvizsgálatára irányuló jogviták speciális jellegéből következően, álláspontom szerint - nem a felek közötti egyez-
- 186/187 -
ségi kísérlet, hanem az szolgálja, hogy a per érdemi tárgyalási szakaszáig lehetősége van az alperesi cégnek a felperes tag által felülvizsgálni kért határozat hatályon kívül helyezésére - a felek jogi képviselői által bejelentett szünetelésre vonatkozó megegyezés alapján -, különösen akkor, ha a bíróság a határozat végrehajtását felfüggesztette (ld. 2.3.6., 1.3.2.7.1.).
Ezekben az esetekben a folytatódó eljárásban a felek - jogi képviselőik útján - kérhetik az eljárás közös kérelemre történő megszüntetését, vagy a felperes eláll a keresettől (ld. 1.3.2.7.3.).
Kiemelendő, hogy a bíróság ezekben a jogvitákban az írásbeli ellenkérelem beérkezése után a perfelvételt mellőzheti, ha úgy ítéli meg, hogy nincs szükség további írásbeli előkészítésre (ld. 1.3.2.6.).
A bírósági gyakorlatot ismertető döntésekből az is egyértelműen megállapítható, hogy egy kft. döntéseinek - a legfőbb szervük által hozott határozatoknak - gazdaságossági, célszerűségi szempontból való felülvizsgálatára a kisebbségi tulajdonosok még különös méltánylást érdemlő érdekeik védelme érdekében sem terjeszthetnek elő olyan keresetet, amely alapján a bíróság az általuk sérelmezett határozatot hatályon kívül helyezheti.
Ha a társaságnak és a kisebbségi tulajdonos tagnak attól függetlenül érdeke a jövőbeli együttműködés, hogy a tag a taggyűlésen nem járult hozzá egy olyan határozat meghozatalához, ami a személyes érdekeit sérti, és változatlanul partnerei és nem ellenfelei egymásnak, de a vitás kérdésben ragaszkodnak a saját álláspontjukhoz, akkor csak közvetítői eljárásban lehetséges egy kívülálló, harmadik személy - piaci mediátor - segítségével a konfliktus kezelése, egy mindkét fél számára előnyös megállapodással (ld. 1.3.3.).
Például a közvetítői eljárásban a felek között létrejött megállapodásban arra vállal kötelezettséget az ügyvezető a kft. nevében, hogy megtéríti a kisebbségi tulajdonos tagnak azt a jelentős összegű utazási többletköltségét, ami a többségi tulajdonosok által elhatározott vidéki városban lévő székhely - fővárosba történő - áthelyezése miatt ellehetetlenítené a tag számára, hogy a jövőben is elláthassa munkaviszonyban a cég adminisztrációs ügyeinek az intézését.
Ha az ügyvezető nem teljesíti a megállapodásban foglaltakat, a tag pert indíthat a kft. ellen (ld. 1.3.2.3.1.).
Egységes a bírói gyakorlat abban is, hogy azokban a jogvitákban, ahol a bíróság megállapítja a határozat jogszabályba vagy létesítő okiratba ütközését, de az eset összes körülményének a mérlegelése alapján azt állapítja meg, hogy a jogsértés olyan csekély súlyú, hogy az a jogi személy működését nem veszélyezteti, az alperesi határozatot nem helyezi hatályon kívül.
Ezekben a jogvitákban nincs elzárva a felperes/tag, ügyvezető, felügyelőbizottsági tag attól, hogy igényét a gyorsabb, egyfokú választottbírósági eljárás keretében érvényesítse a társasággal szemben, ha az 1.5.2.1. pontban írt feltételek fennállnak, de számolnia kell azzal is, hogy pl. a fenti, bírói mérlegelésen alapuló elsőfokú választottbírósági ítélet ellen - a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésére hivatkozással - nincs helye további jogorvoslatnak (ld. 1.5.3.1.; 1.5.5.1.).
- 187/188 -
A közös tulajdonú üzletrész-tulajdonosok képviselője akkor jár el jóhiszeműen és tulajdonostársai érdekében is, ha tájékoztatja őket a taggyűlés összehívásáról, a napirendre tűzött kérdésekről; a tulajdonostársak többségi akaratát képviselve szavaz a határozatok meghozatalakor.
A társaság működése során keletkezett jogvitáikból eredő igényeiket a tagok a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően érvényesíthetik a bíróság előtt (VI. Cím, XIX. Fejezet).
Vitás kérdéseik megoldására, illetve a társaság előtt őket képviselő taggal kialakult konfliktusaik megállapodással történő megszüntetésére piaci közvetítői eljárásban is lehetőség van. Ajánlott számukra a KIM-névjegyzékbe felvett ügyvédet felkérni mediátorként (ld. 1.3.3.1.1.).
A közvetítői eljárás lefolytatását kizáró okok felsorolását ld. a 2.4.10. pont utolsó bekezdésében.
Az ún. "notórius pereskedő" tagot - aki, ha részt vesz a legfőbb szerv ülésén, a határozatokhoz rendszeresen, indokolás nélkül nem járul hozzá, és ezzel a rosszhiszemű, visszaélésszerű joggyakorlással már a társaság törvényes működését is veszélyezteti - a kft. taggyűlésének határozata alapján a bíróság jogerős ítélettel kizárhatja a társaságból (ld. 2.4.).

2.4. Tag kizárása iránti perek

2.4.1. A jogintézmény célja; szabályozási rendszerének áttekintése

A kizárás jogintézményének általánosságban az a célja, hogy a cégjegyzékbe bejegyzett, a gazdasági életben részt vevő társaság meg tudjon válni (szabadulni) attól a tagjától, aki az üzletszerű, közös gazdasági tevékenység folytatásának a célját - személyében vagy tevékenységével - nagymértékben veszélyezteti.
Megalapozott kereset alapján a kizárt tagnak, a jövőre nézve, akaratától függetlenül megszűnik a tagsági jogviszonya. Mivel ez a társaság érdekeit védő, gyorsított peres eljárás igen súlyos jogkövetkezményekkel jár, ezért a jogalkotó mind az anyagi, mind az eljárási rendelkezéseket szigorúan szabályozza.
Az 1988. évi VI. törvénnyel elfogadott régi Gt. a kizárást még a társaságon belül a legfőbb szerv által hozható határozatként szabályozta, és ez a jogi megoldás rengeteg visszaélésre és hosszadalmas pereskedésekre adott alapot.
Az 1997. évi Gt. és a későbbiekben a 2006. évi IV. törvény (Gt.) is egészen más megoldást alkalmazott a tagkizárásra: a társaság legfőbb szerve csupán arról határozhatott, hogy valamely tagja ellen kizárási pert kell indítani, a kizárásról a társaság keresetlevelében megjelölt okok alapján a bíróság hozott határozatot.
A Gt. 47-48. §-ában szabályozott, fenti elveken alapuló tagkizárás jogintézménye gyorsított eljárással, valóban rövid idő alatt képes volt rendezni a tag és a társaság jogvitáját.
- 188/189 -
A Ptk. a gazdasági társaságok közös szabályai között, a 3:107-108. §-ban a Gt. 47-48. §-ával lényegében azonos kizárási szabályokat fogalmaz meg, a kizárási szabályokhoz kapcsolódó eljárási jellegű előírások pedig a Gt. szabályozásával csaknem azonos tartalommal a Ctv. 71/A. §-ába kerültek át.

2.4.1.1. A legfőbb szerv kizárási határozata

A hatályos szabályozás értelmében (és már a Gt. 47. §-a szerint is) a tag kizárását a bíróság ítéletével mondja ki, ha az erre irányuló keresetet alaposnak találja. A társaság legfőbb szerve csak arról határozhat, hogy a tag kizárása iránti eljárást kezdeményezzék-e, vagy sem.
A Ptk. 3:108. §-ának (1) bekezdése e vonatkozásban a Gt.-től eltérő, annál jóval szigorúbb határozathozatali körülményeket ír elő azzal, hogy a legfőbb szervnek az összes tag legalább háromnegyedes szótöbbséggel meghozott, a kizárás okát is megjelölő határozatát követeli meg. (A Gt. nem írta elő a határozatban a kizárási okok feltüntetését [noha a bírói gyakorlat ezt elvárta, legalábbis oly módon, hogy a határozatot is magában foglaló jegyzőkönyv, vagy a határozat melléklete tüntesse fel a kizárásra okot adó tagi magatartást.]) A Gt. csak a határozatképes legfőbb szervi ülés minősített szótöbbségét kívánta meg, ami nyilvánvalóan csekélyebb számú egyetértő szavazatot jelenthet adott esetben, mint a Ptk. 3:108. § (1) bekezdése szerint valamennyi taghoz viszonyított minősített szótöbbség.
Nincs változás viszont abban a szabályban, amely szerint az érintett (kizárandó) tag e tárgyban nem szavazhat. [Ez következik egyébként a 3:108. § (1) bekezdésének utolsó mondatán túlmenően a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés c) és f) pontjának szabályából is azonban, míg az előbbi szabály diszpozitív, a 3:108. § (1) bekezdése kógensen deklarálja az érintett tag szavazásból való kizártságát, s ezért az nem felesleges rendelkezés.]

2.4.2. A keresetben érvényesíthető igény előterjesztésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések

A gazdasági társaság tagjának kizárására a társaság által indított perben, bírósági határozattal kerülhet sor a Ptk. 3:107. § (1) bekezdése alapján.
A gazdasági társaság a legfőbb szerve által hozott, a perindításról szóló határozat meghozatalától számított tizenöt napos, jogvesztő határidőn belül terjesztheti elő a keresetét a törvényszéken [Ptk. 3:107. § (2) bekezdés, Pp. 20. § (3) bekezdés ae) pont].
Keresetet cégjegyzékbe bejegyzett társaság terjeszthet elő, mivel a Ptk. 3:101. § (2) bekezdés d) pontja értelmében előtársaság nem kezdeményezhet tag kizárására irányuló pert. A Ptk. 3:4. § (4) bekezdése értelmében a jogi személy a bíróság nyilvántartásba vételével mint konstitutív hatályú aktussal jön létre, kizárási pert ettől kezdve jogosult kezdeményezni.
A perindításra a 2014. március 15. napjától cégnyilvántartásba bejegyzett gazdasági társaságok jogosultak a Ptk. és Ctv. 71/A. §-ának szabályai szerint, továbbá azok a társaságok, amelyek a Ptk. hatálya alá helyezkedtek, illetve amelyekre e nélkül is a Ptk. szabályai alkalmazandók.
- 189/190 -
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a Ptké.) 12. § (1)-(2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Ptk. hatálybelépését (2014. március 15-ét) követő első létesítőokirat-módosítás alkalmával, de a kkt.-k, bt.-k legkésőbb 2015. március 15. napjáig, a kft.-k, rt.-k 2016. március 15-ig kötelesek a Ptk.-val összhangban álló továbbműködésükről (vagy megszűnésükről) dönteni, és az ezzel kapcsolatos változásbejegyzési kérelmüket előterjeszteni. Ezt követően létesítő okiratuk már nem tartalmazhat a Ptk. kógens szabályába ütköző rendelkezést.
Azon kft.-k, amelyek jegyzett tőkéje a Ptk. hatálybalépésekor a hárommillió forintot nem érte el, tehát feltőkésítési kötelezettségük is volt, a Ptké. 13. § (1)-(3) bekezdése a többi gazdasági társasághoz képest további egy év haladékot adott, kimondva, hogy a feltőkésítésről és a létesítő okirat Ptk.-val történő harmonizálásáról 2017. március 15. napjáig dönthettek jogszerűen, eddig a döntésig, de legkésőbb 2017. március 15-ig még a Gt. szabályai alapján működhettek.
A Ptké. 13. § (1) bekezdéséhez képest alkalmazandó 12. § előírásaira tekintettel azonban megállapítható, hogy legkésőbb 2017. március 15. napjától ezen társaságokra is a Ptk. új (noha a Gt. szabályozásával csaknem egybeeső) kizárási szabályai alkalmazandók.
Megjegyzendő, hogy a Ptké. 10. § értelmében a megszűnési eljárás (felszámolás, végelszámolás, kényszertörlés) hatálya alatt álló társaság mentesült a Ptk. hatálya alá helyezkedés kötelezettsége alól (ha a megszűnés valóban be is következett), így ezekre a társaságokra értelemszerűen a Gt. rendelkezéseit kell alkalmazni, bármeddig tartson is megszűnési eljárásuk.
Mindennek ismeretében álláspontunk szerint - bár ennek jelentősége az idő múlásával egyre csökken - a tagkizárási aktusok előkészítése, lefolytatása, elbírálása során vizsgálni kell, hogy minderre a Gt. vagy a Ptk. szabályai (szabályrendszere) alapján kerül-e sor.
A Pécsi Ítélőtábla Gpkf.V.40.248/2014/2. számú határozata szerint a Ptk. szabályait kell alkalmazni a perben, ha a keresetlevelet a felperes azt követően nyújtja be, hogy a társasági szerződését az új Ptk.-nak megfelelően módosította (BDT 2014.162.).

2.4.3. A felperesre vonatkozó szabályok

A Ptk. (Gt.-vel azonos) jogintézményi konstrukciója következtében a tagkizárási per felperese mindig a gazdasági társaság, amint ezt a Ptk. 3:107. § (1) bekezdése is kimondja. Amint arra az előző (2.4.2.) pontban is utaltunk, a gazdasági társaság konstitutív hatályú cégbejegyzésének időpontjától kezdve jogosult kizárási per kezdeményezésére, tekintettel arra, hogy a Ptk. 3:101. § (2) bekezdés d) pontja értelmében előtársaság tag kizárására irányuló pert nem indíthat.
Nem lehet felperese újabb tag kizárására irányuló pernek az olyan gazdasági társaság sem, amely egy másik tag vonatkozásában már indított kizárási pert, s ebben a kizárására irányuló perben az alperes tagsági jogait felfüggesztették a Ptk. 3:108. § (3) bekezdése alkalmazásával, mindaddig, amíg e felfüggesztés hatályban van.
- 190/191 -
A Ptk. 3:108. § (5) bekezdése értelmében ugyanis az alperesi tag tagsági jogának felfüggesztése időtartama alatt a társaság működésének lényeges megváltozását eredményező döntések tekintetében a társaság autonómiája korlátozott: egyebek mellett másik tag kizárásáról sem dönthet jogszerűen, s ebből következően újabb kizárási pert sem kezdeményezhet sikerrel. Értelemszerűen a tagsági jog felfüggesztésének megszűnésével intézkedési szabadságát a társaság visszanyeri, és újra megnyílik számára - másik tag tekintetében is - a kizárási per megindításának lehetősége.
A felperes személyét korlátozó további rendelkezéseket találunk a Ptk. 3:107. § (2) bekezdésében.
Nem indítható kizárási per a kétszemélyes társaságoknál, továbbá nyilvánosan működő részvénytársaságnál sem. [A Gt. 47. § (5) bekezdése még valamennyi részvénytársaság vonatkozásában megfogalmazta ezt a tilalmat, a gyakorlatban azonban megállapítható volt, hogy a zártkörűen működő részvénytársaságoknál, amelyek körülményeiket, működésük jellegzetességeit tekintve közelebb állnak a kft.-hez, szükség van a tagkizárás jogintézményére. Emiatt a jogalkotó a Ptk. 3:107. § (2) bekezdésében már csak a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényesének kizárása esetére fogalmaz meg tilalmat, így a hatályos szabályozás szerint zrt. már lehet kizárási per felperese.]
A felperesi gazdasági társaságot a perben a vezető tisztségviselő(k) képviseli(k) a Ptk. 3:29. § értelmében, fő szabály szerint önálló képviseleti és cégjegyzési joggal.
Az együttes képviseleti és cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselők a perben a képviseletet együttesen látják el, illetve adhatják szabályosan a jogi képviseletre történő megbízást a per vitelére.
Amennyiben a társaságokból kizárandó tag egyben a gazdasági társaság önálló aláírási joggal rendelkező, egyedüli vezető tisztségviselője, a bíróság a társaság képviseletére ügygondnokot rendel ki - álláspontunk szerint - a 3:36. §-ának (3) bekezdése rendelkezéseinek - analógia útján - történő alkalmazásával.
Az elmúlt időszak bírósági gyakorlati tapasztalatai alapján megállapítható, hogy jellemzően a kft. cégformában működő társaságok indítottak tagkizárás iránti pereket, ami a társaság markáns személyegyesítő jellegére és a működésére vonatkozó szabályozásra vezethető vissza.
Emiatt a későbbiekben, az előírások gyakorlatban való alkalmazása körében elsődlegesen ezzel a cégformával foglalkozunk részletesebben.

2.4.4. Az alperesre vonatkozó szabályok

Alperes a kizárási perekben mindig a társaság tagja, aki nemcsak külföldi, illetve belföldi természetes személy, hanem jogi személy is lehet, a gyakorlatban azonban legtöbbször természetes személyekkel szemben indítják az eljárást.
Részvényes - a Gt. 47. § (2) bekezdésének 2014. március 15. előtt hatályban volt szabályozása szerint - nem lehetett kizárási per alperese. A Ptk. hatályos szabályozása szerint azonban ez csak a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényesére igaz, így a felperes nevében kötelezően feltüntetendő, a részvényes működési formá-
- 191/192 -
jára utaló toldatból (nyrt. vagy zrt.) egyértelműen következtethetünk nemcsak a felperes, de az alperes személyének jogszerű megjelölésére is.
A társaság működése során a tagok személye - a vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően - változhat. A változást, a cégjegyzéken történő átvezetést követően, a felperesi társaság cégkivonata tartalmazza, a tag azonosító adatainak feltüntetése mellett. Megjegyzendő azonban, hogy részvénytársaság esetén a tagok (részvényesek) személye fő szabály szerint nem cégjegyzéki adat, így véleményünk szerint a részvényes zrt.-ből való kizárása iránt indítandó perben szükséges a társaság részvénykönyvének kivonatát vagy a részvénykönyv vonatkozó részének másolatát is csatolni a keresetlevélhez annak igazolására, hogy a kizárni kívánt részvényes a társaság tagja. (Ha a részvényes a részvénykönyvben nem szerepel, a társasággal szemben tagsági jogokat nem gyakorolhat, tehát nehezen képzelhető el részéről olyan tagi magatartás, amely a zrt. céljainak elérését nagymértékben veszélyeztethetné.)
Nem zárható ki a gazdasági társaságból az a tag - ezért már az alperesi pozíció is érdemben vizsgálandó -, aki legalább a szavazatok háromnegyedével rendelkezik a felperesi társaságban [Ptk. 3:107. § (2) bek.].
A közös tulajdonú üzletrész tulajdonosai a társasággal szemben egy tagnak számítanak, kizárásuk is csak egységesen, valamennyi résztulajdonosra kiterjedően történhet. Az egyes résztulajdonosok külön-külön való kizárására nincs jogi lehetőség (Heves Megyei Bíróság Gf.10-00-040020/5.).
A Győri Ítélőtábla Gf.II.20.174/2014/4. számú határozata kifejti, annak eldöntéséhez, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalakor az alperes tagsági viszonya fennállt-e, és így a társaságból kizárható-e, a fellebbezéshez mellékelt üzletrész-adásvételi, és a későbbi keltezésű üzletrész-ajándékozási szerződés körülményeiből, illetve a Gt. tagváltozás hatályára vonatkozó szabályaiból [127. § (4) bek.] kellett kiindulni. Ezen szabályokra figyelemmel, csak olyan személy zárható ki a gazdasági társaságból, akinek a tagváltozása a társasággal szemben hatályos, és újabb, a társasággal szemben szintén hatályos tagváltozás folytán a tagsági viszonya nem szűnt meg (BDT 2008.1909. sz. döntés is.).
Hasonlóképpen foglalt állást egy másik ügyben a Legfelsőbb Bíróság is, amikor a Gfv.X.30.226/2006/4. számú ítéletében kimondta: nem követett el jogszabálysértést a másodfokú bíróság, amikor vizsgálta, hogy az alperes a felperesi társaság tagjának tekinthető-e. A kizárás iránti perben a kizárandó tag tagsági viszonyának fennállta, illetve esetleges megszűnése alapkérdés, hiszen a bíróság csak olyan személyt zárhat ki egy gazdasági társasából, aki a társaságnak tagja.
Kifejtette azt is, hogy önmagában az a tény, hogy az alperes szerepel a cég cégjegyzékében, mint a kft. tagja, nem jelenti azt, hogy a felperesi kft. tagjának tekintendő a társaság viszonylatában.
A Pécsi Ítélőtábla Gf.V.30.273/2004/4. számú határozata is azt deklarálja, hogy ha a kizárási per megindításáról szóló taggyűlési határozat közös tulajdonban álló üzletrészt érint, a határozatban minden tulajdonostársat meg kell nevezni, és a pert mindegyikük ellen meg kell indítani.
- 192/193 -
Figyelemmel arra, hogy a Ptk. 3:165. § (1) bekezdése értelmében a közös tulajdonú üzletrész tulajdonostársai a társasággal szemben egy tagnak számítanak, és a tagi kötelezettségekért [például a Ptk. 3:88. § (3) bekezdése szerinti együttműködési kötelezettségért] egyetemlegesen felelnek, bármelyikük valósítja is meg a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztető magatartást, az tulajdonostársaira is kihat, és a közös tulajdonú üzletrész valamennyi (egy tagnak tekintendő) hányadtulajdonosnak együttes kizárását vonja maga után. Ezért van szükség arra, hogy a társaság legfőbb szervének kizárási per megindítását elhatároló döntésében valamennyi résztulajdonost nevesítsék, a keresetet is ekként indítsák meg, és értelemszerűen az ítélet fejrészét és rendelkező részét is erre tekintettel kell megfogalmazni.

2.4.5. Hatásköri, illetékességi szabályok

Amennyiben a felperesi gazdasági társaság társasági szerződésében a tagok a társasági jogviták tekintetében állandó vagy eseti választottbíráskodást kötöttek ki, a keresetlevelet a választottbíróságnál kell előterjeszteni [3:92. § (1) bek. és (2) bek. a) pontja].
Az 1.5. alatti részben írtak irányadóan alkalmazandók e körben.
A per - hasonlóan a társasági határozatok felülvizsgálata iránti perekhez -, ha választottbírósági eljárás nincs kikötve, akkor törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozik a Pp. 7. § (1) bekezdése 9. pontjának e) pontjához képest alkalmazandó 20. § (3) bekezdés ad) pontja értelmében mint a jogi személyek alapításával és működésével kapcsolatos pere.
Az 1997. évi Gt. egyértelműen meghatározta, hogy a tag kizárása iránti keresetet a felperesi gazdasági társaság székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróságnál kell előterjeszteni.
A Gt. és a 2014. március 15-től hatályos Ptk. 3:107-108. §, illetve a Ctv. 71/A. § ezzel kapcsolatos rendelkezést nem tartalmaz, kizárólagos illetékességet megállapító szabály tehát nincs, ezért a Pp. általános illetékességi szabályai alapján kell eljárni a keresetlevél benyújtása során (Pp. 25. §). Nincs akadálya illetékesség kikötésének (például a társasági szerződésben) a Pp. 27. § rendelkezéseinek szem előtt tartásával.

2.4.6. A keresetlevél

A keresetlevelet a Pp. általános előírásai szerint kell összeállítani (lásd a 2.1.3.2.3. pontban írtakat is, a kizárási határozat megfogalmazása, a tényelőadás és a bizonyítékok megjelölése kapcsán azonban az általánosnál is fokozottabban kell ügyelni a tényállítások, a kizárás alapjául szolgáló okok, magatartások részletes megjelölésére, mivel a Ctv. 71/A. § (3) bekezdése értelmében a legfőbb szerv határozatában foglaltakon kívül más kizárási okra nem lehet hivatkozni, és a keresettel érvényesített jog megváltoztatásának nincs helye. Ez azt jelenti, hogy más kizárási okra nem lehet áttérni, annak azonban nincs akadálya, hogy a kizárási per jogerős lezárultával újabb kizárási határozatot hozzon a társaság legfőbb szerve, és erre figyelemmel új perben próbálják elérni a tag kizárását [vagyis tagsági jogviszonyának Ptk. 3:107. § (3) bekezdése szerinti megszüntetését].
- 193/194 -

2.4.6.1. A tagsági jogok felfüggesztése iránti kérelem

A Ptk. 3:108. § (2)-(5) bekezdése a Gt. szabályozásához hasonlóan, azt némileg pontosítva, módot ad arra, hogy a kizárási per (viszonylag rövid) tartama alatt a bíróság kérelemre, a jogerős döntés megszületéséig a kizárással érintett tag tagsági jogait felfüggessze.
A tagsági jogok felfüggesztésére akkor kerülhet sor, ha azok gyakorlása a társaság súlyos érdeksérelmével járna. Ennek megítélésénél azt kell mérlegelni, hogy a tagsági jogok felfüggesztésének elmaradása hátrányosabb-e a társaságra nézve, mint amilyen érdeksérelmet jelent a felfüggesztés a tag számára. Az erre vonatkozó kérelmet értelemszerűen a felperes terjesztheti elő, bármikor a per folyamán (annak jogerős lezárása előtt) jellemzően azonban érdemes e kérelmet (ha annak feltételei fennállnak) már a keresetlevélben előterjeszteni, annak érdemi részében.
A tagsági jogok felfüggesztésére csak akkor kerülhet sor, ha a felperes pontosan megjelöli, hogy az alperes tagsági jogainak gyakorlása miért veszélyezteti súlyosan a társaság érdekeit (BDT 2014.162.).
A tagsági jogok felfüggesztésével kapcsolatos Ptk. szabályok [Ptk. 3:108. § (3) bek.] előírják, hogy noha egyéb, a társaság zavartalan működése szempontjából jelentős tagsági jogokat (pl. legfőbb szerv ülésén részvétel, indítványtétel, közreműködés a határozathozatalban, szavazás stb.) a tag nem gyakorolhat a felfüggesztés tartama alatt, de osztalékjoga van, a tagok között felosztható adózott eredmény rá eső részére ekkor is igényt tarthat.
Rendelkezik a Ptk. 3:108. § (4) bekezdése arról is, hogy a felfüggesztés tartama alatt, a tag távollétében hozott társasági döntések, kötelezettségvállalások tekintetében mennyiben áll fenn a tag helytállási kötelezettsége. A Ptk. 3:108. § (4) bekezdése értelmében az ilyen társasági tartozásért a tag - a tagok belső viszonyában - nem felel. Ez azt jelenti, hogy lényegében egyfajta felelősségkorlátozást mond ki a jogszabály. Ha a kizárandó és felfüggesztett tagsági jogú (vagyis a társasági döntésekre ráhatni képtelen) személy kft.-tag vagy részvényes, a társasági tartozásokért (rendes körülmények között) még mögöttesen sem felel magánvagyonával.
Ha azonban kkt.-tag vagy bt. beltagja, akkor kifelé, a hitelezők irányában egyébként fennálló mögöttes helytállási kötelezettsége legalább a tagok egymásközti viszonyában korlátozott: nem tartozik tagtársaival egy sorban viselni a "távoltartása" alatt vállalt társasági kötelezettségeket, ha mégis sor került vele szemben a hitelező általi behajtásra, az így megfizetett összeg erejéig megtérítési igénye van a többi taggal szemben.
A jogalkotó mindenesetre igyekszik megakadályozni, hogy a tagsági jogok felfüggesztésének tartama alatt visszafordíthatatlan változások álljanak be a társaságnál. Emiatt mondja ki a Ptk. 3:108. § (5) bekezdése, hogy a tagsági jogok felfüggesztésének tartama alatt a társaság a létesítő okiratot nem módosíthatja, más tag kizárását nem kezdeményezheti, nem dönthet a társaság átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról vagy jogutód nélküli megszűnéséről. (A jogszabály a saját elhatározásból történő döntést tiltja, de például nincs akadálya annak, hogy egy hitelező vagy a cégbíróság kezdeményezése alapján felszámolási eljárás induljon a peres fél ellen, sőt annak ered-
- 194/195 -
ményeként akár megszűnésére, törlésére is sor kerüljön. Ennek perjogi konzekvenciáit a perbíróságnak értelemszerűen le kell vonnia az általános szabályok szerint.)
Az alperes tagsági jogait felfüggesztő (vagyis a kérelemnek helytadó) végzés, és a felfüggesztő végzés megváltoztatása iránti kérelmet elutasító végzés ellen a Ctv. 71/A. § (5) bekezdése értelmében nincs helye fellebbezésnek. Ezzel szemben a felfüggesztés iránti kérelmet elutasító végzés önálló jogorvoslattal bír, vagyis fellebbezéssel támadható.
A Ctv. 71/A. § (5) bekezdése azt is kimondja, hogy a bíróság a felfüggesztő végzését kérelemre megváltoztathatja.
Mindebből látható, hogy a tagsági jogok felfüggesztése tárgyában a bíróság mindig kérelemre és nem hivatalból jár el, amely jogszabályi rendezésnek nyilván az az oka, hogy a bíróság nem ismerheti közvetlenül a tag és a társaság kapcsolatát, az erre vonatkozó információkat csak a felek közvetíthetik számára, az így nyert peradatok alapján és a felek kérelmeinek, indokainak, tényállításának és bizonyításainak tükrében hozhatja meg felfüggesztő, vagy azt megváltoztató, illetve a felfüggesztés tárgyában előterjesztett egyéb kérelmekről döntő végzését.
A Pécsi Ítélőtábla Gpkf.IV.30.087/2005/2. számú (még a Ptk. hatálybalépése előtti jogszabályi környezetben, de jelenleg is irányadó) döntése szerint a Gt. 50. § (4) bekezdése alapján a bíróság az alperes tagsági jogainak gyakorlását az eljárás jogerős befejezéséig kérelemre felfüggesztheti. Ennek célja a régi Pp. 156. §-ában szabályozott ideiglenes intézkedéshez hasonlóan az azonnali jogvédelem biztosítása a fenyegető, utóbb már el nem hárítható jogsérelem megelőzése érdekében.
A Fővárosi Ítélőtábla 13.Cgtf.43.146/2006/2. számú végzése kimondja, hogy a kizárt tag tagsági jogai a kizárási határozat hatályon kívül helyezését követően nem visszamenőlegesen állnak helyre, hanem csak a jövőre nézve, így a kizárt tag nem kérheti a nélküle meghozott társasági döntéseken alapuló cégjegyzékadatok cégjegyzékből való törlését a törvényességi felügyeleti kérelemben.
A BDT 2016.178. számú jogesetben a Pécsi Ítélőtábla a Ptk. 3:108. § és a Ctv. 71/A. § rendelkezéseire hivatkozással kifejti, hogy a jogalkotó a tag kizárása iránti keresetet elbíráló bíróságot ruházta fel azzal a jogkörrel, hogy belátása szerint döntsön a tagsági jogok gyakorlásának felfüggesztéséről vagy annak mellőzéséről. Ha a felfüggesztést indokoltnak tartja, e döntése külön fellebbezéssel nem támadható meg. Ez azt jelenti, hogy a másodfokú bíróság nem vizsgálhatja felül az elsőfokú bíróságnak a tagsági jogok felfüggesztéséről hozott döntését. Ebből következik, hogy ha az alperes e döntés megváltoztatása iránt terjeszt elő kérelmet, e döntésről csak az elsőfokú bíróság jogosult dönteni, mert ebben a kérdésben a döntés az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozik. Ellenkező esetben a külön fellebbezés kizárása formálissá válna, hiszen az alperes nyomban a tagsági jogainak felfüggesztéséről rendelkező végzés közlése után kezdeményezhetné azt, hogy az elsőfokú bíróság saját hatáskörében változtassa meg a döntését, majd ennek elutasítása esetén fellebbezést jelenthetne be, és ezzel a döntést a másodfokú bíróság hatáskörébe tenné át. Helyesen utalt a fellebbezési ellenkérelmében a felperes arra, hogy az elsőfokú bíróság 6/II. sorszámú végzésének megváltoztatása a 4/I. sorszámú végzés megváltoztatását jelentené, erre pedig a másodfokú
- 195/196 -
bíróságnak nincs lehetősége, hiszen a Ctv. 71/A. § (5) bekezdése e végzés elleni fellebbezést kizárja.
A fentiekre figyelemmel tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperes eljárás szabálytalansága elleni kifogásának helyt adott, és arról tájékoztatta az alperest, hogy az alperes tagsági jogait felfüggesztő végzés megváltoztatása iránti kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezésnek van helye. A Ctv. 71/A. § (5) bekezdéséből az következik, hogy e végzés külön fellebbezéssel nem támadható.
Megjegyzendő, hogy sem a Ptk., sem a Ctv. (de korábban a Gt. sem) írta elő, hogy a tagsági jogok felfüggesztésével (annak elrendelésével, illetve a felfüggesztés megváltoztatásával) kapcsolatos döntésről az adott felperesi cég cégjegyzékét vezető cégbíróságot értesíteni kellene. Ez véleményünk szerint komoly jogalkotói hiányosság, amelynek következtében számos törvényességi felügyeleti és változásbejegyzési kérelem elbírálása során a szükséges információk birtokában járhatna el a cégbíróság.
Mivel a tagsági jog felfüggesztésének időtartama alatt a gazdasági társaság a társasági szerződését nem módosíthatja, újabb tag kizárását nem kezdeményezheti, nem dönthet a társaság átalakulásáról, illetve jogutód nélküli megszűnéséről sem, így csak a perbíróság értesítését követően lehet a cégbíróság abban a helyzetben, hogy e tiltó rendelkezések ellenére esetlegesen meghozott társasági határozatok alapján indult eljárások során érdemben tudja vizsgálni és elutasíthassa az így jogszabályba ütköző határozatok alapján benyújtott kérelmeket.
Mindent egybevetve, csak akkor lenne képes a cégbíróság a cégek felett törvényességi felügyeleti eljárást - a jogszabályi előírásoknak megfelelően - gyakorolni, ha a kizárási per megindulásáról, a tagsági jogok felfüggesztéséről szóló végzésről a perbíróság értesítése alapján tudomást szerezhetne.
Félő, hogy ennek hiányában a kizárási per jogerős befejezéséig a társaság életében olyan, cégbejegyzéssel is jóváhagyott változások történnek, amelyek a céget működésképtelenné tehetik, mivel a tag kizárásáról szóló döntés után a tag és a társaság viszonya nehezen lesz rendezhető.
Ezért indokoltnak tartanánk, ha az érintett tag a perbíróságnál indítványozná a tagsági jogok felfüggesztésével, vagy annak megváltoztatásával kapcsolatos végzéséről a cégbíróság értesítését, esetleg ha azt maga benyújtaná - tájékoztatásul - a cégbírósághoz.

2.4.6.2. Mellékletek

A keresetlevélnek az általában csatolandó (Pp. 171. § szerinti) mellékletek mellett kötelező melléklete a Ctv. 71/A. § (1) bekezdése értelmében a legfőbb szerv tag kizárásának kezdeményezését elhatározó döntése, amelynél akár a legfőbb szerv határozatot hozó ülésének jegyzőkönyvébe foglalt tartalmából, akár a határozat számából, jelöléséből megállapítható a határozathozatal időpontja. Ebből is ellenőrizheti a bíróság, hogy a keresetindítás jogvesztő határidejét a felperesi társaság betartotta.
A keresetlevél melléklete - véleményem szerint - zrt. tagkizárási kérelme esetén a részvénykönyv kizárandó tagra vonatkozó részének kivonata vagy másolata, amelyből megállapítható a részvényes ebbéli minősége.
- 196/197 -
Ajánlatos a társaságnak a határozathozatal időpontjában hatályos, egységes szerkezetű létesítő okiratát is becsatolni. A Fővárosi Ítélőtábla 13.Cgf.40.189/2005/2. számú határozata kimondta, hogy a felperes a tag kizárásra irányuló perben köteles csatolni a cég társasági szerződését, és nem kérheti, hogy azt az eljáró bíróság egy másik, a bíróság előtt folyamatban volt perből "emelje át". Kérdés, hogy a társaság cégkivonatát kötelező mellékletnek tekintjük-e, mivel az olyan közhiteles nyilvántartásból elérhető, a bíróság által is kinyomtatható dokumentum (lásd a Pp. 112. §-ában foglaltakat), amelyre véleményünk szerint elegendő lenne hivatkozni (cégjegyzékszám közlésével), de figyelemmel a Pp. 170-171. § várhatóan igen szigorú alkalmazására, biztonságosabb, ha a felperes, és ha az alperes is jogi személy, akkor az alperes nyilvántartására vonatkozó okiratot, illetve cégkivonatát is becsatolják.
A törvényszék elsőfokú eljárásában a jogi képviselet kötelező, így a felperesi társaság jogi képviselő részére - az adott felperesi társaság képviseletének előírásai szerint adott - meghatalmazását is mellékelni kell.

2.4.7. Az eljárási illeték összege

Tekintettel arra, hogy a perben az eljárás tárgyának értéke nem határozható meg, az Itv. 39. §-ának (3) bekezdés b) pontjában meghatározott összeg az irányadó.

2.4.8. A keresetlevél visszautasítását megalapozó speciális okok

A tag kizárása iránti keresetet tizenöt napos, jogvesztő határidőn belül be kell nyújtani a bírósághoz [Ptk. 3:108. § (2) bek.]. E körben a kezdőnap a perindításról szóló határozat meghozatalát követő nap. [A Ptk. 8:3. § (1) bekezdése értelmében ugyanis a napokban megállapított határidőbe a kezdőnapot nem kell beleszámítani. A 8:3. § (3) bekezdése szerint pedig, ha a határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, a határidő a következő munkanapon jár le.]
Az elkésetten előterjesztett keresetlevelet a bíróság a Pp. 176. § (1) bekezdés i) pontja alapján visszautasítja. (Részletesebben lásd az 1.3.2.4. alatt írtakat.)
Ha a felperesi társasági szerződésben választottbírósági kikötés van, a Vbtv. 9. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság - a választottbírósági szerződés tárgyát képező ügyben - a keresetlevelet visszautasítja a Pp. 176. §-ának (1) bekezdés b) pontja alapján.
(A Vbtv. hivatkozott rendelkezése szerint az a bíróság, amely előtt a választottbírósági szerződés tárgyát képező ügyben pert indítottak, az eljárást e kereseti kérelem tárgyában megszünteti, ha azt az alperes legkésőbb a keresetlevélre benyújtott írásbeli ellenkérelemében kérte, kivéve, ha úgy ítéli meg, hogy a választottbírósági szerződés nem jött létre, érvénytelen, hatálytalan, vagy betarthatatlan.) (Lásd az 1.5.3.1. pontot is.)
A BH 1999.218. számú eseti döntés még a korábban hatályos szabályok alapján kimondta, hogy a tag kizárásával kapcsolatos vita választottbíróság útján történő elbírálásának kizártsága áll fenn, ha az alávetési nyilatkozatot a (kizárandó) tag - külön felhívás ellenére - nem írja alá. A bíróságnak a felperesi társaság cégkivonata és hatályos társasági szerződése alapján ezen alávetés vizsgálatára hivatalból nincs lehető-
- 197/198 -
sége. Ha azonban az alperes ellenkérelmében arra hivatkozik, és bizonyítja, hogy nem volt alapítója a felperesi kft.-nek, és üzletrész-átruházását követően úgy lett tagja a felperesnek, hogy a Gt. előírásai szerint nem nyilatkozott arról, hogy a társasági szerződés rendelkezéseit - így a választottbírósági kikötést - magára nézve elismeri kötelezőnek, a választottbíróság hatáskörének megállapítására nincs lehetőség.
E körben alkalmazandó a Gt. 127. § (4) bekezdése, amely előírja, hogy a tulajdonosváltozásról szóló bejelentést közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban kell megtenni a társaság felé, és mellékelni kell az üzletrész-adásvételi szerződést is [Gt. 127. § (2) bek.]. A Ptk. 3:168. § (2) bekezdése ezzel azonos szabályozást tartalmaz, így az alábbi jogeset megállapításai ma is érvényesek:
A 14.Gf.40.373/2004/2. számú határozatban rögzítette a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a felperesi kft. a keresetleveléhez csatolta az alperes ügyvezető igazgatójához írt levelét, amelyben bejelentette az üzletrész megszerzését, egyben nyilatkozott, hogy az alperes társasági szerződésének rendelkezéseit ismeri, és azokat magára nézve kötelezőnek elfogadja. Ennek alapján kérte a tulajdonjogának a tagjegyzéken való átvezetését. Ezt a nyilatkozatot egyedül a felperes írta alá. Ezt követően megállapította a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a bejelentés nem felel meg a régi Pp. 196. §-ában foglalt feltételeknek, így az nem teljes bizonyító erejű magánokirat. A Vbtv. 5. § (3) bekezdése a választottbírósági szerződés érvényességét csak írásbeli alakhoz köti ugyan, annak nem érvényességi kelléke a közokirati vagy a teljes bizonyító erejű magánokirati forma. Jelen esetben azonban a Gt. a Vbtv.-hez képest speciális rendelkezést tartalmaz, a tag csak a Gt.-ben foglalt alakisággal tett nyilatkozatával lép a szerződő fél pozíciójába. A felperes jognyilatkozata nem a választottbíróság kikötésére, hanem magára a társasági szerződésre vonatkozott, amely a fenti rendelkezések alapján érvényesnek nem tekinthető. Ebből következik, hogy választottbírósági szerződés hiányában nincs helye választottbírósági eljárásnak.
A Pp. 176. § (1) bekezdés g) pontja úgy rendelkezik, hogy a bíróság a keresetlevelet visszautasítja, ha a pert nem a jogszabályban feljogosított személy indítja.
E körben elvi jelentőséggel kell csak rögzíteni, hogy ha a keresetet nyilvánosan működő részvénytársaság terjeszti elő, részvényesének kizárása iránt [Ptk. 3:107. § (2) bek.] e fenti előírás szerint kell eljárnia a peres bíróságnak. (Megjegyzendő, hogy véleményünk szerint ilyen esetre nem kell számítani, mivel ismereteink szerint eddig zrt.-tag kizárására sem került sor, így valószínűleg nyrt. ilyen tévedése nem fordul majd elő a gyakorlatban.)
Ugyancsak a keresetlevél visszautasítása következhet be, ha a keresetlevélből (mellékletéből) egyértelműen megállapítható, hogy a társaságnak csak két tagja van, vagy az alperes a társaságban a szavazatok legalább háromnegyedével rendelkezik [Ptk. 3:107. § (2) bek., Pp. 176. § (1) bek. g) pont].
A tag kizárása iránti keresetlevélben megjelölt kizárási ok érdemi vizsgálatát mindig meg kell hogy előzze a perindítási határidő betartásának és a felperesi legitimációnak a fentiek szerinti vizsgálata, mert további intézkedésre (hiánypótlás elrendelésére, vagy a perfelvételre alkalmas keresetlevél kézbesítésére) (Pp. 179. §) csak ettől függően kerülhet sor.
- 198/199 -
[Megjegyzendő, hogy a régi Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja még úgy rendelkezett, hogy a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának van helye (ez feleltethető meg valamelyest a Pp. 176. § szerinti keresetlevél visszautasítása jogintézményének), ha a pert nem a jogszabályban feljogosított személy indítja, vagy a per csak jogszabályban meghatározott személy ellen indítható.]
A Pp. 176. § (1) bekezdés g) pontja a régi Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontjának csak az első fordulatát vette át a hiánypótlás nélküli visszautasítás eseteként, a régi Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontjának alperesre vonatkozó szabályát a Pp. 176. § (2) bekezdés b) pontjába helyezte át, azt deklarálva, ha a felperes nem gondoskodott azon személyek perben állásáról, akik ellen jogszabály szerint a per indítható, illetve akik perben állása kötelező, hiánypótlási felhívást kell kiadni, és csak ennek nem vagy nem megfelelő teljesítése esetén kerülhet sor a keresetlevél visszautasítására.
Miután a kizárási pert a régi Ptk. 107. § (1) bekezdése értelmében a kizárandó tag ellen kell indítani, nehezen képzelhető el, hogy a kötelező jogi képviselet mellett eljáró felperes ezt a keresetlevélben szem elől téveszti. Az inkább elképzelhető, hogy közös tulajdonú üzletrész valamelyik résztulajdonosának kizárását kívánja a felperes elérni, és a többi résztulajdonost - tévesen - alperesként nem nevezi meg. (Lásd a 2.4.4. pontban írtakat is.)

2.4.9. Különleges perjogi szabályok

2.4.9.1. A Pp. általános szabályainak érvényesülése, különös tekintettel a kötelező jogi képviseletre

A tagkizárási perekre - néhány speciális jogszabályi rendelkezésen túl - a Pp. általános szabályai vonatkoznak.
Amint azt a 2.4.5. pontban kifejtettük, a kizárási perek a Pp. 7. § (1) bekezdése 9. pontjának e) alpontjához képest alkalmazandó 20. § (3) bekezdés ad) pontja szerint törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozó perek, és mint ilyenek, a Pp. 72. § (1) bekezdése értelmében kötelező jogi képviselet szabálya alá esnek, ami a perben valamennyi fél (felperes és alperes) számára egyaránt kötelező.
A felperesi társaságnak eleve így kell indítania a keresetet [e szabály megszegése a Pp. 176. § (1) bekezdés l) pontja szerinti, nyombani, fellebbezéssel nem támadható visszautasítását vonja maga után]. A perfelvételre alkalmas keresetlevél alperessel történő közlésekor a Pp. 73. § (1) bekezdés b) pontja értelmében tájékoztatja alperest a bíróság a kötelező jogi képviselet szabályairól, és a jogi képviselő nevezésének 74. § szerinti jogkövetkezményeiről, így a jogi képviselő nélkül eljáró fél perbeli cselekményei, nyilatkozatai hatálytalanságáról.

2.4.9.2. Soronkívüliség

A Gt. 48. § (1) bekezdése még úgy rendelkezett, hogy a kizárási per tárgyalását (ha hiánypótlásra, egyéb intézkedésre nem szorult) legkésőbb a beérkezéstől számított
- 199/200 -
tizenötödik napra ki kell tűzni, az 1997. évi Gt. pedig soronkívüli eljárást írt elő (eredetileg első- és másodfokon is).
A Ptk. és a Ctv. ezt a szabályozást nem tartja fenn, elmarad a tizenötödik napra való kitűzés kötelezettsége (az értelemszerűen a perfelvétel és az írásbeli előkészítés intézményével aligha lenne összeegyeztethető), és bár néhány társasági jogi perre a Ctv. 71. § (1) bekezdése soron kívüli eljárást ír elő, ezen perek között a kizárási pert nem találjuk.

2.4.9.3. Az eljárás gyorsítását szolgáló perjogi előírások

A soronkívüliség tehát a kizárási perre többé nem érvényesül, ugyanakkor azonban a Ctv. 71/A. §-ában megfogalmazott, a jelen pertípusokra vonatkozó speciális perjogi szabályok mégis láthatóan azt célozzák, hogy a kizárási kereset elbírálása a lehető leggyorsabb eljárás mellett mielőbb megtörténjen.
Ezt a célt hivatott biztosítani a Ctv. 71/A. § (1) bekezdésének azon előírása, hogy a kizárási kereset más keresettel nem kapcsolható össze.

2.4.9.3.1. Kártérítési igény

A Ctv. 71/A. § (1) bekezdésének az előbbiekben hivatkozott azon szabálya, amely kimondja, hogy a kizárási kereset más keresettel nem kapcsolható össze, és a perben viszontkereset sem terjeszthető elő, azt eredményezi, hogy ezek az igények külön perben érvényesíthetők.
Nem lehet tehát egyéb, például a kizárandó taggal szembeni kártérítési igényt előterjeszteni ebben a perben. Amennyiben a tag kíván igényt érvényesíteni a társasággal szemben, akár esetleges kizárása esetére vagy egyéb, a társaság működésével kapcsolatos ténybeli alapból eredően, azt is külön eljárásban érvényesítheti csak.
A 71/A. § (2) bekezdésének a) pontja szerint a perben viszontkereset nem terjeszthető elő, a b) pont értelmében a perfelvétel során további írásbeli perfelvétel elrendelésének nincs helye.

2.4.9.4. A szünetelés és az eljárás felfüggesztésének tilalma

A 71/A. § (2) bekezdésének a) pontja tiltja a felek megegyezésén alapuló szünetelést [vagyis a Pp. 121. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szünetelésnek nincs helye, de a Pp. 121. § (1) bekezdésének más szünetelési tényállásai adott esetben megvalósulhatnak].
A kizárási perben nem kerülhet sor az eljárás felfüggesztésére [Ctv. 71/A. § (1) bek. d) pontja], a kizárási perrel "párhuzamosan", külön perben a kérdéses társasági határozat felülvizsgálata nem kérhető, de a kizárási perben az alperes annak jogsértő voltára hivatkozhat.
Amennyiben az eljárás folyamán a Pp. 123. § alapján a tagkizáráshoz való döntéshez előzetes kérdésben való, más eljárásban születendő határozat lenne szükséges, nincs helye az eljárás felfüggesztésének, hanem a rendelkezésre álló adatok alapján kell döntenie a bíróságnak, ezen határozat bevárása nélkül. Amennyiben a kizárási
- 200/201 -
ok megalapozottságának kérdése e nélkül a határozat nélkül érdemben nem vizsgálható, és így nem bizonyítható, a kereset elutasításának van helye az egységes bírói gyakorlat szerint.
A Legfelsőbb Bíróság - még az 1997. évi Gt. 50. § alapján, de a ma hatályos szabályozásra is irányadóan - Gfv.X.30.226/2006/4. számú ítéletében kimondta: a tagkizárási kereset vizsgálatának tisztáznia kellett, hogy a kizárandó tag tagsági viszonya fennáll-e, vagy az egy ajándékozási szerződés következtében megszűnt.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben hivatkoztak arra, hogy az ajándékozási szerződés érvénytelen voltának megállapítása iránt per van folyamatban. E vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság ugyancsak helytállónak találta a másodfokú bíróság álláspontját. A folyamatban lévő per, illetve a Gt. 50. § (2) bekezdésének azon rendelkezése, mely szerint a tagkizárás iránti kereset más keresettel nem kapcsolható össze, kizárta, hogy ezen eljárásban az ajándékozási szerződés jogszabályba ütközése, színleltsége vizsgálható legyen. A hivatkozott folyamatban levő per jogerős elbírálásáig sem lehetett jelen eljárást felfüggeszteni, figyelemmel a Gt. 50. §-ának (3) bekezdésében írtakra. Hatályában fenntartotta erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróságnak az elsőfokú ítéletet megváltoztató, és a keresetet elutasító ítéletét.
Az eljárás gyorsítását szolgálják a Ctv. 71/A. § (5) bekezdésében írt, a tagsági jogok felfüggesztésével kapcsolatos végzések jogorvoslati tilalmai is (lásd a 2.4.6.1. pontban írtakat), továbbá a 71/A. § (3) bekezdésének azon szabálya, hogy a felperes a kizárási (legfőbb szervi) határozatban megjelölt kizárási okokról a per folyamán más okokra nem térhet át, a keresettel érvényesített jog megváltoztatásának nincs helye.

2.4.9.5. Bírósági meghagyás

A Gt. 48. § (3) bekezdése kimondta, hogy a kizárási perben bírósági meghagyás kibocsátásának nincs helye. A Ptk., illetve a Ctv. ezt a szabályt nem tartotta fenn, ezért álláspontunk szerint - ha annak a Pp. általános szabályai (Pp. 181. §) szerinti feltételei fennállnak -, nincs akadálya bírósági meghagyás kibocsátásának a kizárási perben.

2.4.9.6. Változás a felek személyében

Ha a bíróság - kérelem hiányban - az alperes tagsági jogainak gyakorlását nem függeszti fel [Ptk. 3:107. § (3) bek.], az eljárás során előfordulhat, hogy a felperesi cég - tiltó rendelkezés hiányában - átalakulás folytán megszűnik. Elvben a jogutód perbelépéséig vagy perbevonásáig félbeszakad az eljárás a Pp. 119. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján. Az átalakulás, egyesülés, szétválás folytán cégjegyzékbe bejegyzett jogutódok cégkivonatának benyújtásával jelenthető be a Pp. 48. § (1) bekezdése szerint a perben a jogutódlás ténye. A Pp. 47. §-a és 48. § szerint a peres felek személyében történő változás tárgyában ebben az esetben is végzést kell hoznia a bíróságnak, amely ellen azonban a Pp. 56. § (2) bekezdésének értelmében (a korábbi eljárási szabályokkal szemben) már nem általánosan biztosított a jogorvoslati jog. A hivatkozott szabály szerint ugyanis már nem minden, a perbeli jogutódlás tárgyában hozott vég-
- 201/202 -
zés támadható fellebbezéssel, csak a perbelépési kérelmet, a perbevonási kérelmet, illetve a perből történő elbocsátás (például felperesi társaság különválással történő jogutód nélküli megszűnése esetén, megfelelő tényállás mellett) iránti kérelmet visszautasító határozat ellen van helye jogorvoslatnak, egyéb esetben a végzés fellebbezéssel nem támadható.
(Megjegyzendő, hogy a Pp. jogorvoslati rendszere szerint a végzések csak akkor fellebbezhetők, ha azt a Pp. kifejezetten megengedi. Ahol erről nem tesz említést, ott az adott végzés fellebbezéssel nem támadható.
Egyes végzéseknél - noha fellebbezésre a törvény nem biztosít lehetőséget, de - a végzés vitatását az ítélet elleni fellebbezésben megengedi. Ezek olyan végzések, melyekkel szemben külön fellebbezésnek nincs helye ugyan, de a Pp. esetükben indokolási kötelezettséget ír elő a bíróságnak.)
A gyakorlat alapján általánosságban kimondható az, hogy ha a kizárás iránti perben a felek bármelyike jogutód nélkül megszűnik (természetes személy alperes meghal) a Pp. 240. § (1) bekezdés f) pontja alapján meg kell szüntetnie az eljárást a bíróságnak.
A természetes személy alperes halálával lényegében okafogyottá válik a per, mivel megszűnik a társaság céljának elérését veszélyeztető magatartás jövőbeni megvalósulása. A felperes jogutód nélküli megszűnése szintén okafogyottá teszi a pert, hiszen alapvetően olyan jogviszonyról van szó, amelyben általában véve jogutódlásra - a jogvita jellegéből eredően - nem kerülhet sor.
Ugyanakkor a felperes jogutódlás melletti megszűnésénél (átalakulás, egyesülés, szétválás esetén) fő szabályként univerzális jogutódlás történik, a jogvitát viszont eredeti jelentőségével egyenértékűen konzerválja az a körülmény, hogy a pert indító felperesi társaság (ha más társasági formában is, de) a kizárni kívánt tag társasági tagsága mellett működik tovább, azok a szempontok és okok, amelyek a jogelőd legfőbb szervének kizárási határozathozatalára vezettek, a jogutódban változatlanul fennállnak. Szétválás esetén bonyolultabb a helyzet, felperesi pozícióban annak a jogutódnak kell maradnia (lásd a perbelépés, perbevonás kapcsán az előbbiekben írtakat), amelyben (amelyekben) a szétválás bejegyzését követően az alperes tagként szerepel. Miután a szétválás anyagi jogi szabályai nem tiltják, hogy az alperesi tag akár valamennyi jogutód társaság tagjává váljon, elképzelhető, hogy felperesként az összes jogutód perbe lép.

2.4.9.7. Beavatkozás

Nem kizárt a társasági tag kizárása iránti perbe történő beavatkozás, ennek során azonban a Pp. 41-44. §-aiban foglaltak szerint kell eljárni, és figyelemmel kell lenni az osztott perszerkezettel kapcsolatos bejelentésihatáridő-szabályokra. (Lásd A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata. Wolters Kluwer Kiadó, Budapest, 2017. 84. o. Szerk. Wopera Zsuzsa.)
A beavatkozás tárgyában hozott határozatokkal szemben fő szabály szerint fellebbezésnek nincs helye. A Pp. 43. § (3) bekezdésében és 365. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltakra tekintettel csak a beavatkozást elutasító, a beavatkozást a perből kizáró végzés ellen, és csak az önálló beavatkozó jogosult fellebbezés előterjesztésére. (Ön-
- 202/203 -
álló beavatkozónak akkor tekinthető a beavatkozó, ha a perben hozott ítélet anyagi jogerőhatása a beavatkozónak az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyaira is kiterjed [Pp. 43. § (3) bek.].
Az ÍH 2017.148. számú jogesetében - még a régi Pp. 54. § és 56. §-ára hivatkozással, de a Pp. hatálya alatt induló eljárásokra is érvényesen - a Pécsi Ítélőtábla kimondta, hogy a tag kizárása iránti perbe beavatkozni kívánó másik tag (egyéb tényállási elem hiányában) nem tekinthető önálló beavatkozónak, ezért a beavatkozási kérelmet elutasító végzés ellen nem élhet fellebbezéssel, a beavatkozót megillető jogokat nem gyakorolhatja.

2.4.9.8. Az alperesi ellenkérelem érdemi hivatkozásai

A Ctv. 71/A. §-ának (4) bekezdése alapján a perindítást elhatározó társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránt külön per nem indítható, annak jogsértő voltára azonban a kizárási perben az alperes hivatkozhat.
Figyelemmel a kizárási perek túlnyomó részét kezdeményező felperesek személyére, megállapítható, hogy szinte csak a kft. cégformában működő társaságok vonatkozásában születtek az elmúlt időszakban a bírósági gyakorlatot egységesítő legfelsőbb bírósági és ítélőtáblai határozatok.
Ezért indokolt álláspontunk szerint részletesebben a kft.-kre vonatkozó anyagi jogi szabályozással foglalkozni azzal, hogy a többi cégforma kapcsán a megfelelően irányadó rendelkezésekre kell a jogalkalmazóknak figyelemmel lenniük.
A keresetlevél benyújtását meg kell előznie egy szabályosan összehívott taggyűlésnek, amelynek előkészítése, összehívása, megtartása, határozathozatala tárgyában szem előtt tartották a Ptk. 3:16-3:20. §; 3:109-3:111. § és a 3:188-3:194. § rendelkezéseit.
Kiemelést érdemel, hogy a Ptk. 3:17. § (4) bekezdése értelmében a taggyűlést - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a kft. székhelyére kell összehívni.
A meghívóban a kizárással kapcsolatos napirendet pontosan fel kell tüntetni. Az ügyvezetőnek a meghívót - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - legalább tizenöt nappal a taggyűlés kitűzött időpontja előtt el kell küldenie a tagoknak.
A Ptk. 3:190. § (1) bekezdése értelmében azonban a fenti időközre a társasági szerződés három napján rövidebb időközt érvényesen nem határozhat meg.
A Ptk. 3:17. § (5) bekezdése szerint, ha a taggyűlést nem szabályszerűen hívták össze, az ülést akkor lehet megtartani, ha az ülésen valamennyi részvételre jogosult jelen van, és egyhangúlag hozzájárul az ülés megtartásához. [Mivel a kizárandó tag is a részvételre jogosult - ha nem is szavazhat -, ezért ha nem járul hozzá a szabályszerűtlenül összehívott taggyűlés megtartásához, akkor azt a 3:17. § (5) bekezdés alapján megakadályozhatja hozzájárulása megtagadásával.]
A szabályszerűtlenül összehívott vagy megtartott taggyűlés érvényes határozatot nem hozhat. A Ptk. 3:111. § (3) bekezdése szerint az ilyen érvénytelen határozat az elfogadásának időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé válik, ha azt az ülés napjától számított harminc napon belül valamennyi tag (így a kizárt tag is!) egyhangúlag érvényesnek ismeri el (amire a kizárási határozat tekintetében nem látunk reális esélyt).
- 203/204 -
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott határozatában kifejtett álláspontja szerint a taggyűlés összehívása akkor szabályszerű, ha a meghívót a taggyűlés előtt legalább 15 nappal elküldték, és a tag a meghívót vagy bizonyíthatóan ténylegesen legkésőbb a taggyűlés megtartása előtti napon megkapta, vagy pedig a Gt. 7. § (2) bekezdése szerinti vélelem fennáll. Az adott ügyben az alperes a taggyűlésről a taggyűlést megelőzően 10 nappal értesült, így a taggyűlés megtartására szabályszerűen került sor, ahogy azt a másodfokú bíróság helyesen megállapította. A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a felperes azon felülvizsgálati kérelemben kifejtett érvelését, amely szerint nincs jelentősége, hogy az alperes a taggyűlés előtt a taggyűlésről értesült-e, hiszen a taggyűlésen a kizárás kérdésében nem szavazhatott. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezen érvelés nem helytálló, hiszen a kizárandó tag is részt vehet a kizárásról döntő taggyűlésen, ott felszólalhat, elmondhatja érveit, ily módon akár a többi tag döntésére is kihatással lehet részvétele (LB Gfv.X.30.047/2006/3.).
A Fővárosi Ítélőtábla az ÍH 2005.83. számú határozatában irányadóan rögzítette, hogy a Gt. 144. §-ának (3) bekezdésében a napirend kiegészítéséhez előírt "ismertetés" fogalmilag nem azonos a (2) bekezdésének szövegében szereplő "megküldés"-sel. Ha a tagok valamelyike a meghívóhoz képest további napirendi pontok megtárgyalását javasolja, nem elég azt igazolnia, hogy a javaslatát a taggyűlés napja előtt legalább három nappal postára adta. Ahhoz, hogy a napirendre vétel törvényes legyen, szükséges, hogy a kezdeményező legkésőbb az említett időben, bármilyen, a közlés tartalmának megfelelő formában ténylegesen ismertesse a tagokkal a javaslatát.
A taggyűlésen készült jegyzőkönyvet a Ptk. 3:193. §-ának (1) bekezdése szerint kell elkészíteni, tartalmaznia kell a taggyűlés helyét, idejét, a jelenlévőket, az általuk képviselt szavazati jog mértékét, a fontosabb eseményeket, nyilatkozatokat és a kizárásról szóló határozatot; az arra leadott szavazatok és ellenszavazatok számát, a szavazástól tartózkodókat és abban részt nem vevőt. A perindítás kérdésében az érintett tag nem szavazhat [Ptk. 3:19. § (2) bek. c) pont és 3:108. § (1) bek.], a határozatképesség megállapításánál őt számításon kívül kell hagyni [Ptk. 3:18. § (2) bek.].
A korábbi bírói gyakorlat szerint, ha a tag kizárását kezdeményező társasági határozat nem, de a taggyűlésről készült jegyzőkönyv pontosan feltünteti azokat az okokat, amelyek alapján a tagok a perindítást elhatározták, a társasági határozat nem jogszabálysértő, és a jegyzőkönyvben feltüntetett okok megvalósulását vizsgálnia kell a bíróságnak (BH 2005.183.).
A Gt. - fenti határozat alapjául szolgáló - 47. § (3) bekezdése csupán a határozat írásbeliségét követelte meg (a háromnegyedes szótöbbség mellett), és a keresetlevélre írta elő, hogy az abban megjelölt kereseti tényálláshoz képest utóbb más ténybeli indokra áttérni a per folyamán nem lehet.
A Ptk. hatályos szabályai - túl azon, hogy valamennyi szavazásra jogosult tag háromnegyedes szótöbbségét írják elő - kifejezetten deklarálják a 3:108. § (1) bekezdésében, hogy a kizárási határozatban a kizárás okát kifejezetten fel kell tüntetni. Ez a szabály véleményünk szerint eltérést nem engedő, garanciális jellegű norma [3:4. § (3) bek. b) pontja], amelyre tekintettel a korábbi jogszabályi környezeten alapuló, megengedőbb
- 204/205 -
bírói gyakorlatot már nem lehet folytatni. Álláspontunk szerint a kizárási határozatban konkrétan fel kell tüntetni a kizárási per kezdeményezését megalapozó indokokat, és ebben legfeljebb odáig tudnánk "elmenni", hogy nem kifogásolható, és megfelel a Ptk. 3:108. § (1) bekezdése előírásának, ha a taggyűlési jegyzőkönyv pontosan rögzíti a kizárási okokat (akár határozati javaslatként), és a megfelelő többséggel elfogadott határozat szövege mindezt nem ismétli meg, csupán visszautal a határozati javaslatra, vagy a jegyzőkönyvbe foglalt előterjesztésre, a jegyzőkönyv megfelelő részére.
Megfelel ennek az elvárásnak az a Debreceni Ítélőtábla 3.Gf.30.583/2012/19. számú ítéletében rögzített álláspont, amelyben a kizárási határozat érdemi vizsgálatára alkalmasnak minősítette azt a döntést, amelynél a taggyűlési jegyzőkönyvben írtak szerinti kizárási előterjesztés a mellékletét képező, abban felsorolt kizárási okokkal együtt képezte a kizárási határozatban meghivatkozott jogalapot.
A Legfelsőbb Bíróság Gf.II.32.606/2001/5. számú határozatában helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak a felperes keresetét elutasító ítéletét, annak alábbi helyes indokolására tekintettel.
Az alperes arra hivatkozott az ellene indított kizárási perben, hogy a kizárása iránti határozatot taggyűlés megtartása nélkül hozták, és a határozat tervezetét nem küldték meg részére. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Gt. 9. §-ának (1) bekezdése alapján a tagok akkor térhetnek el a törvény rendelkezéseitől, ha azt a törvény megengedi. A Gt. 20. § (5) bekezdése szerint a határozat meghozatalánál nem szavazhat az a tag, aki ellen pert kell indítani. A Gt. 147. §-ának (1) bekezdése és 148. § (1)-(3) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően az ülésen kívül javasolt határozat tervezetét - ha arra a társasági szerződés ennél rövidebb határidőt nem állapít meg - nyolcnapos határidő kitűzésével, írásban kell a tagokkal közölni, akik szavazatukat írásban adják meg. Ezen jogszabályi előírások egybevetéséből az következik, hogy az ülésen kívüli szavazásnál a határozattervezetet minden tagnak meg kell küldeni, figyelemmel arra is, hogy a Gt. 147. §-ának (2) bekezdése szerint, ha bármelyik tag kéri, a taggyűlést össze kell hívni a határozattervezet megtárgyalására. Az adott ügyben a határozattervezet megküldése nem érinti a Gt. 20. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat, azaz ugyanúgy az alperesnek a határozattervezetet meg kell küldeni, azonban ő természetesen nem szavazhat, és a határozatképesség megállapításánál is számításon kívül kell hagyni.
Az alperes írásbeli ellenkérelme az anyagi jogszabályban (Ptk.-ban) előírt, a legfőbb szerv határozathozatalára vonatkozó körülményekre hivatkozva támadhatja a felperesi keresetet, hivatkozhat a Ctv. 71/A. § (4) bekezdése alapján a taggyűlési határozat jogsértő voltára, illetve vitathatja a keresetlevélben (és a kizárási határozatban ezzel egyezően) megjelölt kizárási okokat.
Azokban az esetekben, ahol az alperes sikeresen hivatkozik arra, hogy a felperesi társaság eljárási (garanciális) szabályt sértett a kereset előterjesztését megelőző, a legfőbb szerv összehívása vagy az ott hozott határozat vonatkozásában, a bíróság a kizárás indokait érdemben nem vizsgálva elutasítja a felperes keresetét ítéletében.
A keresetben érvényesített igény megalapozottságának (a kizárási okok) érdemi vizsgálatára csak ezt követően, a határozathozatal törvényi és létesítő okiratban rögzítettek szerinti helytállóságának vizsgálatát követően kerülhet sor.
- 205/206 -

2.4.9.9. A keresetlevélben megjelölt kizárási okok érdemi vizsgálata

A Ptk. 3:88. § (3) bekezdése értelmében a tag a többi taggal és a társaság szerveivel köteles együttműködni, nem fejthet ki olyan tevékenységet, amely a társaság céljainak a gyümölcsöző, nyereségorientált gazdasági eredményeket generáló cégműködést veszélyezteti.
A Ptk. 3:107. § (1) bekezdése szerint megfelelő feltételek fennállása esetén a társaságból az a tag zárható ki, akinek a társaságban való maradása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetné.
A Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.31.165/2000/3. számú döntése szerint a tagoknak jogaik gyakorlása, kötelezettségeik teljesítése során a társaság céljainak messzemenő figyelembevételével kell eljárniuk. E követelménynek érvényesülnie kell a tag és a társaság közötti polgári jogi jogviszonyokban is. Mindezen szempontok figyelembevételével kell alkalmazni a Gt.47. §-ának (1) bekezdésében írtakat is, amely szerint a gazdasági társaság tagját a bíróság a gazdasági társaságnak a tag ellen indított keresete alapján zárja ki a társaságból akkor, ha a tagnak a társaságban maradása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetné.
Ez megnyilvánulhat nemcsak aktív és tevőleges magatartásban, hanem lehet olyan jellegű passzivitás vagy a társaság közös döntését kívánó ügyeitől való sorozatos és indokolatlan távolmaradás is, ami adott esetben ugyancsak veszélyeztetheti a társaság szabályszerű vagy eredményes működését. Lényeges követelmény az is, hogy ez a fajta veszélyeztetés nagy mértékű, azaz jelentős és valós, reális legyen, továbbá nem szükséges a működés vagy a kitűzött célok tényleges ellehetetlenülésének a bekövetkezése. Elég, ha azok veszélye az előzőek szerint fennáll. Így a kizárást megalapozó magatartás értékelése mindig csak egyedileg és a felek által előadott bizonyítékokból megállapítható tényállás ismeretében lehetséges.
Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy önmagában a felperesi társaság ellen indított polgári vagy büntetőeljárás nem alapozza meg a tag kizárását a társaságból.
A tag volt ügyvezetői pozíciójával való visszaélés viszont megvalósíthat jogsértő magatartást, például ha a társaság gazdasági tevékenységével kapcsolatos iratanyagát megtagadja átadni az új vezető tisztségviselőnek.
A bíróságnak a felperes keresetének érdemi vizsgálatánál minden ügyben a bizonyítékok okszerű és ellentmondástól mentes mérlegelése alapján megállapított tényállásból kell jogi következtetését levonnia, a kizárás megalapozottsága tárgyában. A Pp. 265. §-ának (1) bekezdése megfelelő alkalmazásakor a fenti tényeket a felperesnek kell bizonyítania.
A hivatkozott jogszabály szerint ugyanis a perben jelentős tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el (a bizonyítási érdek az övé), és a bizonyítás elmaradásának vagy sikertelenségének következményeit is ő viseli.
A 2004.517. számú Elvi határozatában kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a kizárás alapjául olyan, a keresetindításról döntő társasági határozat meghozataláig bekövetkezett ok, magatartás szolgálhat, amelyre tekintettel az érintett tag társaságban
- 206/207 -
maradása a társaság jövőbeni működésére, céljának elérésére nézve nagy mértékű veszélyt jelentene. A kizárásnak nem feltétele a hátrány tényleges bekövetkezése.
A Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.30.168/2000/5. számú határozata a megalapozott tagkizárás iránti kereset kapcsán irányadóan rögzítette, hogy az alperes a felperesi társaság versenytársának, egy másik kft.-nek az érdekében szerezte meg üzletrészét. Így a Gt. 47. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyezteti. Helyesen utalt arra a felperes, hogy a kizáráshoz a károsodás bekövetkezése nem szükséges jelen esetben, elegendő annak bizonyítása, hogy a tag tagsági viszonya fennállta nagy mértékű veszélyt jelent, mivel mind a felperes, mind az üzletrész megszerzésében érdekelt - és az üzletrész vételárát az alperes részére biztosító - kft. azonos gazdasági területen működik. A szűkebb gazdasági környezetükben ugyanazokon a pályázatokon vesznek részt, ezért az alperes tagsági viszonya a felperesi társaság céljainak nagy mértékű veszélyeztetését jelenti (EBH 2001.447.).
A Legfelsőbb Bíróság a Gfv.X.30.047/2006/3. számú határozatában rögzítette, hogy az M. Bt. beltagja az M. Kft., míg kültagjai felperesi kft. és az E. Kft. GmbH. Az M. Bt. üzletvezetője a beltag kft., amelynek egyik ügyvezetője a per alperese, aki egyben tagja is a kizárási per felperesének.
A jogerős ítélet felülvizsgálata körében kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság - egyezően a másodfokú bírósággal - nem értett egyet azzal a felperesi véleménnyel, amely szerint az alperesnek az M. Bt. legfőbb szervi ülésén a felperes érdekeit kellett volna képviselnie, s mivel nem így járt el, jogszerű volt a kizárása. Az alperes a bt. legfőbb szervi ülésén a jogi személy beltag képviselőjeként járt el. Az alperes az M. Bt. üzletvezetőjeként kifejtett tevékenysége miatt a felperesi társaságból jogszerűen nem zárható ki, hiszen az üzletvezetőnek mint vezető tisztségviselőnek, az adott társaság, vagyis a bt. érdekeit kell képviselnie. Az üzletvezető az M. Bt.-t képviseli, így a másik társaságban folytatott üzletvezetői tevékenység miatt az alperes kizárása nem jogszerű. Ezt támasztja alá egyébként a felperes által hivatkozott választottbírósági ítélet, amikor kimondja, "a társaság ügyvezetőjének tevékenységét az illető társaságnak kell betudni". Ez vonatkozik a tájékoztatással kapcsolatos alperesi eljárásra is.
A Gt. 48. §-ának (2) bekezdése előírja, hogy a felperes az eredetileg előterjesztett kereseti tényálláshoz képest más ténybeli indokra a kizárási per folyamán nem térhet át, még akkor sem, ha ténylegesen kár érte a társaságot a per alatt, az eredetileg kifogásolt magatartással okozati összefüggésben.
I. A tagkizárás jogintézményének rendeltetése, hogy a társaság meg tudjon válni a tagjától, aki az üzletszerű, közös gazdasági tevékenység folytatásának célját - személyében vagy tevékenységével - nagymértékben veszélyezteti. Ennek vizsgálata során a bíróságnak a kizárási határozatot és az azt hozó legfőbb szerv üléséről készült jegyzőkönyvben foglaltakat együttesen, komplexen kell értelmeznie. II. A tagtól elvárható alapvető magatartás az együttműködési kötelezettség teljesítése a társaság vagyonának megóvása és céljainak elérése vonatkozásában. E kötelezettség súlyos megszegése alapul szolgálhat a tag kizárásához (ÍH 2015.74.).
- 207/208 -
A Győri Ítélőtábla Gf.II.20.174/2014/4. számú ítéletének indokolásában kifejti: "A Gt. 3. § (1) bekezdése szerint a gazdasági társaság célja az üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatása. A tagok alapvető kötelezettsége a közös cél, tevékenység segítése és támogatása (BH 2004.517.). Ezzel a közös céllal összhangban rendelkezik úgy a törvény a 47. § (1) bekezdésében, hogy a társaság tagját akkor lehet kizárni, ha a tagnak a társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné. A kizáráshoz nincs szükség a tagi magatartással összefüggésben tényleges károsodás bekövetkeztére, elegendő, ha az a társaság céljait jelentős mértékben veszélyezteti (EBH 2001.447.). A társasági közös célok támogatására vonatkozó tagi kötelezettségből következően a társasági tagoknak mindenkor a társasági érdekek szem előtt tartásával kell eljárniuk. Mivel a korlátolt felelősségű társaság egyben személyegyesítő jellegű társaság is, a tagok közötti szilárd bizalom fennállását feltételezi. Így a társasági érdekekkel ellentétes, a magánérdekek érvényesítését szolgáló, a tagokkal együttműködést gátló és a társaság céljainak elérését veszélyeztető tag megrendítheti a többi tag vele szembeni bizalmát is (BDT 2011.2451., Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.31.588/2001/4., Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.038/2005/3.).
A konkrét esetben az elsőfokú bíróság helyesen ítélte úgy, hogy az alperes keresetben részletezett magatartása (a tagsági jogviszonya keletkezését követően röviddel azonos tevékenységű, hasonló elnevezésű újabb gazdasági társaság létrehozása a felperes megváltoztatott székhelyével azonos székhellyel, közlekedési hatósági engedély nélküli utazás hirdetése, saját honlap létrehozása a felperes nevével és logójával, azon nem a felperes, hanem más cég bankszámlája feltüntetése) mind olyan, amely alapvetően ellentétes a felperesi társaság érdekeivel, és okot adhat az alperes taggal szembeni bizalom végleges megrendülésére. Ezért a kereset alapján a törvényszék helyesen határozott a tagkizárásról.
A Debreceni Ítélőtábla 3.Gf.30.337/2010/9. számú határozata szerint az elsőfokú bíróság által - helyesen - megállapított tényállás szerint 2008. év októbere óta a társaság működése ellehetetlenült, a törvényes működés helyreállítása érdekében javasolt határozatok mindegyike az alperes ellenszavazata miatt hiúsult meg. Az nem vitás, hogy a határozati javaslatok elleni szavazataival az alperes a tagsági jogait gyakorolta, azonban ez a tendenciózus joggyakorlása nem felelt meg a Gt. 9. § (2) bekezdésének utaló szabálya folytán alkalmazandó régi Ptk. 4. § (1) bekezdése szerinti rendeltetésszerű joggyakorlásnak. Nem a kft. társasági szerződésében rögzített közös cél elérését szolgálta, segítette, hanem az alperes saját, egyéni érdekeit szem előtt tartva, visszaélésszerű joggyakorlásnak minősül. Ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy az alperes több esetben eredményesen kezdeményezett jogorvoslatot a cégbíróságnak a társaság törvényes működésének a helyreállítása érdekében hozott intézkedései ellen, mivel az alperes célja ezen jogorvoslatokkal sem a felperesi társaság gazdasági érdekeinek az érvényesítése, hanem egyéni érdekei elérése volt.
Az alperesnek mint tagnak a szavazati joga gyakorlásával, illetve a cégbíróságnál a felperesi társaság kényszer-végelszámolásának sorozatos kezdeményezésével megvalósuló, szisztematikus magatartása az ítélőtábla álláspontja szerint is összeegyeztethe-
- 208/209 -
tetlen az alperes tagi mivoltával, és előre vetíti azt, hogy a felperesi társaság törvényes működését, gazdasági céljai elérését a jövőben is súlyosan veszélyezteti, ellehetetleníti az alperes társaságbeli jelenléte. Az alperes részéről az együttműködési készség sem a múltban, sem a jelenben egyáltalán nem mutatkozik meg a társaság irányában. Ezért az ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban, hogy a keresetlevélben megjelölt ezen okok megalapozzák az alperes kizárását.
A Debreceni Ítélőtábla 4.Gf.30.050/2008/4. számú ítélete megállapítja, hogy a társaság tagjainak személyes ellentéte önmagában nem szolgálhat a tag társaságból való kizárásának alapjául, ha az a helyzet nem csak a tag magatartásának az eredménye. A perbeli esetben a társaság működését nem a kizárt tag magatartása, hanem a tagok megromlott viszonya veszélyeztette, az pedig a kizárást nem indokolhatta. A társaság tagjainak belső vitája ugyanis a következetes bírósági gyakorlat szerint, önmagában nem minősíthető olyan fontos oknak, amely alapja lehetne az egyik tag társaságból történő kizárásának (BH 1998.389.).
A Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.221/2006/4. számú ítélete szerint az a körülmény, hogy az alperesi társaságban megélhetési tevékenységet folytató felperes, a tagok közötti viszony megromlása miatt a tevékenységét más keretek között, a társaságból történő kiválással kívánta folytatni, terhére nem róható. Az sem róható terhére, hogy a tevékenység feltételeinek biztosítása végett, a szükséges intézkedéseket megtette. Minderről, az 1999. évi november 23-án tartott taggyűlésről készült jegyzőkönyvben foglaltak szerint, az alperesi társaságot, illetve annak másik tagját tájékoztatta. Az alperesnek, az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett indokok alapján, nem sikerült bizonyítania, hogy a 2000. április 17-én tartott taggyűlésen hozott határozat időpontjában, a felperes a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztető tevékenységet folytatott volna. Az eljárt bíróságoknak nyomatékosan kellett mérlegelniük e kérdés eldöntésekor, hogy a felperes, a társaság tevékenységében, a kizárást kimondó határozathozatalt követően is, még több hónapon keresztül részt vett, elősegítve ezzel az alperesi gazdasági társaság közös céljait.
A tagkizárás alapjául csakis olyan tagi magatartás szolgálhat, amely valós és súlyos veszélyt jelent a társaság jövőbeli működésére. A kizárólag vezető tisztségviselőként végzett tevékenységeknek vagy mulasztásnak nem lehet a következménye a tag kizárása (Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.770/2011/10.).
Hasonlóképpen döntött a Fővárosi Ítélőtábla is az ÍH 2015.30. számú jogeset szerint, kimondva, hogy nem alapozhatja meg a tagsági jogviszony kizárással való megszüntetését a vezető tisztségviselői kötelezettség megszegése, a társaság képviselőjeként elkövetett cselekmény, vagy mulasztás.
A Legfelsőbb Bíróság a Gfv.X.30.153/2007/4. számú felülvizsgálati ügyben kifejtette, hogy az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a 2006-ban hozott határozatban kizárási okként megjelölt (alperes által 2003-ban tanúsított) magatartás bizonyítást nem nyert, de bizonyítottsága esetén sem alkalmas évekkel később a tag kizárásának megalapozására.
- 209/210 -
A Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.275/2009/5. számú döntése szerint I. A kizárás jogintézménye a társaság érdekvédelmét szolgálja, alkalmazása azonban a tag tulajdoni viszonyaiba történő súlyos beavatkozással jár. Ezért csak a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztető, kirívóan társaságellenes magatartást tanúsító taggal szemben alkalmazható. Nem minősíthető ilyennek, ha a társaság tagja tagsági jogait gyakorolja, így például - nem lévén meggyőződve annak szükségességéről - a pótbefizetés elrendelése ellen szavaz, vagy az általa vitatott elemeket is tartalmazó társasági szerződés módosításának aláírását megtagadja. II. A kizárási kereset hatályos szabályozása - egyebek közt - azt a célt szolgálja, hogy a társaság a kizárás indokának tekintett magatartással kapcsolatos jogvitát a lehető legrövidebb időn belül tárja a bíróság elé. A hosszú időn át be nem következett igényérvényesítés folytán a kizárás oka elenyészik, már nem alkalmas a tagsági viszony megszüntetésére.
A tagkizárás intézményét csak a törvényi rendeltetésének megfelelő célra lehet alkalmazni. Így nem lehet eszköze a tagok közötti személyes ellentétek elintézésének. A sérelmezett tagi magatartás után a kizárást kezdeményező határozatot észszerű időn belül meg kell hozni. Ha ez elmarad, abból az következik, hogy a magatartás nem veszélyeztette lényegesen a társaság működését (Győri Ítélőtábla Gf.II.20.185/2010/5.).
A Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.317/2005/5. számú határozata szerint érdekmúlás állapítható meg, ha a kizárási ok felmerülése és a jogkövetkezmény levonása - a kizárási per megindítása - között huzamosabb idő telik el.
A társaság üzletszerű közös gazdasági tevékenysége akadályozását, ellehetetlenítését célzó, kifejezetten erre irányuló tagi magatartás önmagában alkalmas az üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatásához szükséges tagok közötti kölcsönös bizalom megingatására, aláásására, ezen keresztül a társaság céljának meghiúsítására, ezért eredményétől függetlenül kirívóan súlyos, társaságellenes magatartásnak minősül (Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.623/2012/4.).
A gazdasági társaság tagja kizárásához vezet, ha a tagnak a társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné; utóbbi különösen akkor áll fenn, ha bizalmi válság alakul ki a társaságban a tag társasági célokat veszélyeztető magatartása vagy mulasztása miatt (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.536/2012/5.).
Többlettényállás hiányában nem értékelhető a tag kizárását maga után vonó, súlyosan társaságellenes magatartásnak önmagában az, hogy a tag nem vesz részt a gazdasági társaság legfőbb szervének döntéshozatalában, nem gyakorolja szavazati jogát, vagy szavazatával nem járul hozzá a legfőbb szerv határozatának meghozatalához (Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.548/2011/3.).
A tag kizárásának alapjául csak olyan tagi magatartás szolgálhat, amely a társaság jövőbeni működésére valós és súlyos veszélyt jelent (Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.116/2015/6.).
A társaság tagjának olyan magatartása, amely nem a társaság céljainak elérését, hanem saját - azzal ellentétes - magánérdekének érvényesítését szolgálja, rendeltetésellenes joggyakorlás esetén alapot adhat a tag kizárására. Másfelől nyomatékosan kell mérlegelni azt is, nem róható-e a társaság tagja terhére - ezért a tag kizárásának
- 210/211 -
alapja sem lehet -, hogy adott esetben a többi taggal ellentétes tartalommal gyakorolja szavazati jogát. A szavazati jog gyakorlása visszaélésszerű nem lehet, ha a tag az alapvető gazdasági érdekeivel ellentétes döntés meghozatalához nem járul hozzá (Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.384/2011/5.).
A társaság céljának nagy mértékű veszélyeztetése egy jövőbeli lehetőség, amelyben a tag múltbeli magatartásából lehet megalapozottan következtetni. Nemcsak hosszabb időn át huzamosan tanúsított magatartás, hanem egyszeri cselekmény vagy mulasztás is alapot adhat a kizárásra. A kizárás iránti perben a felperesnek azt kell bizonyítania, hogy a kizárni kért tag olyan magatartást tanúsított, amelyből az következik, hogy a tag társaságban való maradása a jövőre nézve a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyezteti (Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.232/2012/4.).
A gazdasági társaság tagjainak bíróság általi kizárására csak akkor kerülhet sor, ha minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a magatartása a társaság jövőbeni működésére valós és súlyos veszély jelent.
Alaptalan a kizárásra irányuló kereset, ha a társaság tagja a társaság tevékenységi körébe tartozó tevékenységet más javára is végez, de ahhoz a társaság hozzájárult (Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.440/2009/4.).
Abban a kérdésben, hogy a tagnak a társaságban maradása nagymértékben veszélyezteti-e a társaság céljának elérését, a bíróság csupán a körülmények - a tag magatartásának és a társaság egyedi sajátosságainak - összességére kiterjedő értékelés útján hozhat megalapozott döntést (Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.273/2007/4.).
A tag kizárására irányuló perben a bíróság nem vizsgálhatja a felperes által utóbb, a perben vagy a másodfokú eljárásban hivatkozott újabb okokat, még ha az elsőfokú ítélet meghozatalát követően jutottak is a felperes tudomására (Debreceni Ítélőtábla 3.Gf.30.313/2014/8.).
A tag kizárása iránti perben tehát csak azokat az alperesi magatartásokat és okokat lehet a bíróságnak vizsgálnia, amelyekre a taggyűlési határozat a kizárás kezdeményezését alapította (Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.413/2008/5.).
A tag kizárása iránti kereset csakis a társaság legfőbb szerve által a kizárási per megindításáról hozott határozat alapjául szolgáló okokra alapítható, a per során a felperes a kizárást megalapozó további tényeket, indokokat már nem hozhat fel. A kizárás alapjául kizárólag a keresetindításról döntő társasági határozat meghozataláig bekövetkezett ok, magatartás szolgálhat (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.41.378/2003/3.).
A tag kizárása iránti perindításról döntő társasági határozat tartalmára nézve a Gt. nem tartalmaz előírást. Az ilyen perben azonban a bíróság csakis azt vizsgálhatja, hogy azok az okok, amelyekre alapítva a társaság a kizárási per megindítását elhatározta, megalapozzák-e a kizárást. Ezért a kizárási okot a társaság legfőbb szervének egyértelműen meg kell határoznia. Az ok megjelölése pedig történhet magában a legfőbb szerv határozatában vagy akár a legfőbb szerv üléséről készült jegyzőkönyvbe foglaltan, továbbá annak sincs akadálya, hogy a legfőbb szerv határozata egy korábbi, a kizárási okot egyértelműen tartalmazó határozatra utaljon (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.192/2004.).
- 211/212 -
A tag kizárása iránti per kereteit a kizárás kezdeményezéséről szóló határozat szabja meg. A határozatban nem szereplő okokat a bíróság nem vizsgálhatja (Pécsi Ítélőtábla Gf.V.40.011/2017/3.).

2.4.9.10. Az eljárás megszüntetése elállás folytán

A kizárási jogviták könnyebb lezárását szolgálja a Ctv. 71/A. § (3) bekezdésének azon előírása, amely szerint a felperes a keresettől az eljárás bármely szakában alperesi hozzájárulás nélkül elállhat. Ilyenkor a bíróság az eljárást a Pp. 241. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszünteti, és a perköltség viseléséről a Pp. 85. § alapján határoz.

2.4.9.11. A perben hozott érdemi határozat

A keresetnek való helytadás esetén a bíróság "kimondja" a tag kizárását a társaságból, egyben kötelezi a felperes részére történő perköltség megfizetésére.
Amennyiben elutasítja a keresetet a bíróság, a felperest kötelezi a perköltség megfizetésére az alperes részére a Pp. 83. §-ának (1) bekezdése alapján.

2.4.9.12. Teendők a kizárást kimondó ítélet jogerőre emelkedése után

A jogerős kizárást követően a társaság kötelezettsége, hogy értékesítse a kizárt tag üzletrészét a Ptk. 3:177-3:181. § alkalmazásával, továbbá, hogy a cégjegyzéki változások bejegyzése iránti kérelmet a cégbírósághoz benyújtsa.
E körben ma is aktuálisak az alábbi - a Ptk. hatálybalépése előtt született - döntések.
A kizárt tag üzletrésze árverésének szabálytalansága, ennek alapján az árverési vevő tulajdonszerzése, a becsérték, illetve kikiáltási ár vagy vételár jogszabálysértő meghatározásának vizsgálata nem tartozik a cégbíróság hatáskörébe, erre a törvényességi felügyeleti jogköre nem terjed ki. Az ilyen igény perben érvényesíthető (EBH 2002.662.).
A korlátolt felelősségű társaságból kizárt tag üzletrészeinek értékesítése folytán a felszámolás alá kerülő adós kft. törzstőkéje nem csökkent, hanem csupán más személy vált az értékesített üzletrész tulajdonosává. Ezért az értékesített üzletrész ellenértéke (amennyiben még megvan) a kizárt tagot illeti meg, az nem lesz a felszámolási vagyon része. Amennyiben az adós azt nem tudja kiadni, a kizárt tag mint hitelező kártérítési igényét a megfelelő kielégítési rangsorba kell besorolni (EBH 2002.670.).
Az üzletrészt árverésen megszerző vevővel szemben a kizárt tag nem kérheti annak megállapítását, hogy a vevő az üzletrész tulajdonjogát nem szerezte meg, e kereset előterjesztéséhez fűződő jogi érdeke hiányzik, mert e megállapítás sem szerezhetné vissza üzletrésze tulajdonjogát, és a törvényi határidő lejárta folytán ismételt árverést sem tarthatna a társaság (BDT 2014.200.).
A hatályos Ptk. 3:181. § sikertelen árverés esetére rendezi a társaság és a kizárt tag viszonyát.
- 212/213 -

2.4.9.13. Jogorvoslatok

2.4.9.13.1. Fellebbezés

Az 1997. évi Gt. 50. § (6) bekezdése a kizárási perben hozott ítéletre az általánostól eltérő, nyolcnapos fellebbezési határidőt állapított meg, e szabályt azonban a Gt. nem vette át, a fellebbezési határidőt 15 napban határozta meg. Ezt a szabályozást követi jelenleg a Ptk. is, azzal, hogy a fellebbezési határidőre sem a Ptk., sem a Ctv. 71/A. § nem tartalmaz rendelkezést, tehát a Pp. általános jogorvoslati szabályai érvényesülnek.
A Pp. 72. § alapján az elsőfokú, törvényszék előtti, és a jogorvoslati eljárásban is kötelező a jogi képviselet.
2.4.9.13.2. Perújítás és felülvizsgálat
A Ctv. 71/A. § (6) bekezdésének előírása szerint a kizárási perben hozott ítélet ellen felülvizsgálatnak és perújításnak sincs helye, tehát az ilyen döntés kizárólag rendes jogorvoslattal támadható meg.
2.4.10. A közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségei a perbeli jogvitában
A tagkizárási jogvitában hozott - bírói mérlegelésen alapuló - választottbírósági ítéletre is értelemszerűen irányadók a 2.3.11. pontban írtak.
A taggyűlés szabályos összehívásának igazolása a felperesi legfőbb szerv, a cég törvényes képviselője és az általa a kereset előterjesztésére meghatalmazott jogi képviselő jóhiszemű, együttműködő eljárását feltételezi (ld. 2.3.11.).
A 2.4.9.8. pontban ismertetett, Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.047/2006/3. számú határozatának indokolása szerint a kizárandó tag is részt vehet a kizárásról döntő taggyűlésen, ott felszólalhat, elmondhatja érveit, ily módon akár a többi tag döntésére is kihatással lehet.
Ha a kizárandó tag racionálisan felméri a helyzetet, és előrelátóan gondolkozik, ezen a taggyűlésen még felajánlhatja a többi tagnak/a társaságnak, hogy vásárolják meg az üzletrészét; ezzel a nyilatkozattal valójában ajánlatot tesz arra, hogy önként megszünteti a tagsági jogviszonyát.
Az üzletrész-átruházási szerződés megkötéséhez szükséges - a cég forgalmi értékétől függő - vételár meghatározásában segíthet a feleknek egy piaci mediátor, közvetítői eljárás keretében, ha nincs megfelelő készségük a hatékony tárgyalásra (ld. 1.3.3.).
A Kvtv. 34. §-a úgy rendelkezik, hogy a közvetítő a közvetítői eljárásban a vitás ügy körülményeiről tudomással bíró más személyeket is meghallgathat, jelen esetben a cég aktuális értékének a meghatározásához pl. a kft. ügyvezetőjét, könyvelőjét; a felek egyetértésével szakértőt vehet igénybe (ld. 1.3.2.8.).
A közvetítői eljárásban létrejött megállapodás alapján az írásbeli adásvételi szerződést a társaság jogi képviselője is elkészítheti, és elektronikus úton bejelenti a tagok személyében bekövetkezett változást a cégbíróságon, az ügyvezető meghatalmazása alapján.
- 213/214 -
A tag kizárása iránti perek mielőbbi befejezését szolgáló eljárási szabályok közül kiemelést érdemel, hogy az esetleges egyezségi kísérlethez szükséges - a felek megegyezésén alapuló - szünetelés kizárt a per minden szakaszában, ezért a bírósági vagy piaci közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségeiről, feltételeiről és ezzel összefüggésben a szünetelés szabályairól a bíróság - értelemszerűen - nem tájékoztatja a feleket (ld. 1.3.2.6.1., 1.3.2.7.).
A szavazatok maximum egynegyedével rendelkező tagok nem tudják megakadályozni a szavazatok háromnegyedével rendelkező tag döntései alapján hozott olyan határozatok végrehajtását, amelyekhez nem kell egyhangúság a Ptk. 3:102. § (3) bekezdése, vagy a társasági szerződés rendelkezései alapján.
A döntések gazdaságossági, célszerűségi szempontból való - "rendes" bíróság által történő - felülvizsgálatának a kezdeményezésére perben sincs lehetőségük a kisebbségi tulajdonosoknak (ld. 2.3.11.). A kft. ügyvezetője - aki nem tagja a társaságnak - még törvényességi felügyeleti eljárásban sem kérheti a cég többségi tulajdonosa által hozott döntések gazdaságossági, célszerűségi szempontból való felülvizsgálatát, ha úgy ítéli meg, hogy azok veszélyeztetik a cég törvényes működését [Ptk. 3:34. § (1) bek.].
A többségi tulajdonost kizárni sem lehet a kft.-ből, a tartósan hátrányos üzletpolitikáján alapuló döntésekért csak a konszernjogi felelősség alapján marasztalható, saját vagyona terhére (ld. 2.8.).
Mindezekből következik, hogy ha a kisebbségi tulajdonosok "meg akarnak szabadulni" az uralkodó tagtól (többségi tulajdonostól), mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy megszűnjön a tagsági jogviszonyuk a társasággal, ezért önként felajánlhatják az üzletrészük megvásárlását (ld. a kizárandó tag fentebb ismertetett nyilatkozatát követő eljárást).
Az üzletrész átruházása érdekében a felek egyeztethetnek, a megállapodáshoz közvetítői eljárás akkor vehető igénybe, ha a többségi tulajdonos az eljárás során nem él vissza a hatalmi pozíciójával, mert ez a mediációt kizáró ok.
Kizárási pert kétszemélyes bt., kft. (általános jellemzésüket ld. 2.1.12.) nem indíthat.
Bt.-nél a tag a tagsági viszonyát felmondhatja, ha a társaság másik tagja olyan magatartást tanúsít, amely a vele való további együttműködést vagy a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyezteti (ld. 2.14.2.1.).
Az OBH honlapján közzétett általános tájékoztató tartalmazza, hogy milyen viták rendezhetők bírósági közvetítéssel. Ezek közül - jelen pertípusra figyelemmel - kiemelendők a családjogi viták, pl. vagyonmegosztás.
Házastársak által alapított kétszemélyes kft. esetén a tagok véglegesen ellehetetlenült együttműködésére tekintettel, a házassági vagyonjogi perükben - bírósági vagy piaci közvetítői eljárás során - megállapodhatnak úgy is, hogy csak az egyik tag marad a társaságban [Ptk. 3:172. § (2) bek., ld. 1.3.3.1.].
Ha a tagok között nincs tagsági jogviszonyukat is érintő peres eljárás folyamatban, piaci mediátor segítségével megállapodhatnak abban, hogy melyik tag szünteti meg a tagsági jogviszonyát a céggel - üzletrészének átruházásával -, végső soron a társaság megszüntetéséről is dönthetnek (ld. 1.3.3.).
- 214/215 -
A megállapodás "végrehajtása" a cégbírósághoz, jogi képviselő által, elektronikus úton benyújtott cégjegyzéket érintő változásbejegyzési eljárásban történik.
A közvetítői eljárást kizáró okok: pl. az önkéntesség hiánya, a vitában álló fél/felek számára nem az együttműködés fontos a megállapodás létrehozásában, hanem az időhúzás; zaklatás, az információszerzés szándéka; minimális a racionalitás és az előrelátás a közös érdekek, illetve a megtárgyalandó témák felderítéséhez; a szervezeten belül/kívül kiegyenlíthetetlen hatalmi különbség.

2.5. Átruházási perek

Az átruházás polgári jogi értelemben mindig olyan, élők közötti jogügyletet jelent, amely tulajdonjog átszállásával jár a felek megállapodása alapján. Legtöbbször adásvételi jogcímen kerül rá sor, de a tulajdonjog átruházása más - tulajdonátháramlással járó - szerződésekkel is bekövetkezhet, például csere, ajándékozás, apportálás stb. útján.
Az alábbiakban - terjedelmi okokból - nem foglalkozunk minden, a társasági jog keretében előforduló átruházásból eredő lehetséges jogvitával, például a házastársi vagyonközösség megszüntetésével kapcsolatban zajló - gyakran társasági vagyonrészeket is érintő - speciális családjogi perekkel. Ezek részletes taglalása a jelen (általában a társasági jogi-cégjogi perek jellegzetességeit vizsgáló) könyv kereteit meghaladják, a társasági jogviszonyokat érintő vonatkozásaik pedig nem különböznek lényegesen a tisztán társasági jogi átruházási (elővásárlási joggal, beleegyezés megtagadásával kapcsolatos, továbbá az átruházási nyilatkozatokhoz szükséges) társasági határozatokat támadó perektől.
Nem foglalkozunk külön a közkereseti társaság és a betéti társaságok tagjai számára eredetileg a Gt. 101. §-ával biztosított, majd a Ptk. 3:148. §-ával ahhoz hasonlóan szabályozott társasági részesedés (vagy hányada) átruházásával kapcsolatos lehetséges jogvitákkal sem. Az a körülmény, hogy a kkt. vagy a bt. tagja társasági vagyonrészét átruházhatja, az így kötött szerződés azonban csak akkor lép hatályba, ha a többi tag az új "tulajdonossal" a társasági szerződés módosítását megköti, lényegében a Ptk. 6:116. § (1) bekezdése szerinti - függő - jogi helyzetet eredményez a társasági taggal vagy kívülállóval megkötött szerződés vonatkozásában.
E jogviszonyhoz hasonló a Ptk. 3:141. §-ban írtak szerint a házastársi vagyonközösség megszüntetése kapcsán taggá válni kívánó személy helyzetének megítélése is. Az ilyen jogviszonyokkal kapcsolatos esetleges jogvitáknak különös, a Ptk. szabályaitól lényeges eltérő vonásuk nincsen, noha az előbbi esetkörökkel kapcsolatban az mindenesetre leszögezhető, hogy a társaság, illetve többi tagja a szükséges jognyilatkozat megadására, a szerződéskötésre nem kényszeríthető, erre nézve jognyilatkozat pótlása iránti per nem indítható. A társaság (illetve ott maradó tagjai) maga döntheti el, hogy bárki kívülállót befogad-e vállalkozásába, illetve elfogadja-e az addigi tulajdonosi szerkezet megváltozását, ha az értékesítés tag részére történne.
- 215/216 -
Ez a személyegyesülés jellegű kkt., bt., vagy a legalább részben személyesülésnek számító kft. esetében a közös vállalkozás bizalmi eleméhez kapcsolódik, de a társulási szabadság elvéből is következik. Mindenki szabadon döntheti el, hogy vállalkozik-e, illetve hogy kivel vállalkozik közös gazdasági tevékenységre. Sértené ez a szerződési szabadság elvét is, a bíróság ugyanis csak egészen kivételes, jogszabály által körülírt helyzetekben nyert felhatalmazást szerződés létrehozására, a fenti esetek pedig nem tartoznak ebbe a körbe.
Összefoglalva tehát, a következőkben a társasági vagyonrész átruházásával kapcsolatos legfontosabb, típusos jogvitákat tesszük vizsgálat tárgyává.

2.5.1. Elővásárlási joggal kapcsolatos perek

Az elővásárlási jog a régi Ptk. Kommentár (A Polgári Törvénykönyv magyarázata, KJK, 2004. 1440. o.) értelmében "ún. hatalmasságot biztosít a jogosultnak arra, hogy egyoldalú nyilatkozattal jogviszonyt létesítsen maga és a dolgot eladni szándékozó tulajdonos között: ha a tulajdonos a dolgot el kívánja adni, az elővásárlási jog jogosultja egyoldalú nyilatkozatával a vevő helyett maga léphet be az adásvételi szerződésbe. A jogosultnak tehát elsőbbségi joga van [...]"
Az elővásárlási jog szerződési vagy jogszabályi rendelkezésen alapuló olyan jogosultság, amely meghatározott személyt arra jogosít fel, hogy abban az esetben, ha a tulajdonos dolgát harmadik személytől származó ajánlat feltételei szerint el akarja adni, ő jogosult elővásárlásra e harmadik személyt megelőzve, annak helyébe lépve szerzi meg a dolgot, amennyiben ugyanolyan mértékű és ugyanúgy szolgáltatandó ellenszolgáltatást kínál, és annak teljesítésére képes és hajlandó is.
Elővásárlási jog kizárólag adásvételi szerződéshez kapcsolódhat, ez az egyetlen szerződési típus, ahol az ellenszolgáltatás (a pénzben teljesítendő vételár) megfizetésére bárki képes lehet. Az elővásárlási jog gyakorlásával létrejövő adásvételi szerződés lényegében ugyanolyan, mint bármely adásvételi szerződés, specialitása a megkötés módja: az, hogy lényegében egyoldalú (az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó) jognyilatkozat hozza létre, olyan feltételek szerint, amelyeket az eladó és a harmadik személy alkudtak ki. (Lásd részletesebben a Ptk. 6:221-6:223. § és a 6:226. §-át.)
Az elővásárlási jog intézménye a társasági jog körében is fellelhető, és a társasági részesedés átruházásával kapcsolatos perek között említést érdemelnek az elővásárlási jog megsértésével összefüggő keresetek. A Ptk. 3. könyvében szabályozott társasági tagsági viszonyok között két lényeges esetkör van, ahol az elővásárlási jog szerepet játszik: a részvénytársaságnál az elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvény és a kft.-üzletrész átruházása. Más társasági formánál - tekintve, hogy a társasági részesedések önállóan nem forgalomképesek, illetve dolognak (lásd. a 2.5.1.2.1 pontban leírtakat) vagy adásvétel tárgyául szolgáló vagyontárgynak még áttételesen sem tekinthetők - az elővásárlási jog nem köthető ki. Elővásárlási joggal összefüggő jogosítványok, és így az ezekre alapított jogviták csak kft. és rt. cégformánál adódhatnak.
- 216/217 -

2.5.1.1. Elővásárlási jog a részvénytársaságnál

2.5.1.1.1. Az elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvény

Az elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvény [Ptk. 3:230. § (2) bek. e) pontja] specialitásait a társasági jogi előírások adják, ezen belül azonban az elővásárlásra a Ptk. általános szabályai érvényesülnek. Társasági jogi vonatkozásai e jogintézménynek, hogy csak zártkörűen működő részvénytársaság részvényeire nézve alapítható így elővásárlási jog, s irányadó rá a törzsrészvények kivételével a társaság egyéb részvényeit sújtó korlátozás, nevezetesen, hogy a kibocsátás mértéke korlátozott. A Ptk. 3:229. § (2) bekezdése értelmében ugyanis a részvénytársaság által kibocsátott törzsrészvények névértéke összegének mindenkor meg kell haladnia az rt. alaptőkéjének felét.
Az elővásárlási jogot biztosító részvény csak névre szóló lehet (Ptk. 3:213. §), tekintve, hogy más típusú részvény a hatályos szabályozás szerint egyébként sem bocsátható ki. Mivel a korábban kibocsátott részvénysorozatokhoz fűződő jogokat érzékenyen érinti, vonatkozik rá a Ptk. 3:277. §-ának azon szabálya, amely kimondja: a közgyűlés olyan határozata, amely valamely részvénysorozathoz kapcsolódó jogot hátrányosan változtat meg, akkor hozható meg, ha ahhoz az érintett részvénysorozatok részvényesei az alapszabályban meghatározott módon külön is hozzájárulnak. Ennek során a részvényhez fűződő szavazati jog esetleges korlátozására vagy kizárására vonatkozó rendelkezések (a saját részvény esetét kivéve) nem alkalmazhatók.
Megjegyzendő, hogy az elővásárlási jog a Gt. szerint kizárólag az elővásárlási jogot biztosító, elsőbbségi részvények alapján volt megengedhető a zrt. részvényeire, és nem volt törvényes lehetőség arra, hogy azt az rt. valamennyi részvényese gyakorolhassa egyéb részvényei (például törzsrészvényei) alapján.
A Ptk. 3:240. § értelmében a részvénytársaság a Ptk.-ban meghatározottakon túl más részvényfajta vagy részvényosztály kibocsátását is elhatározhatja, ennek egyedüli feltétele az, hogy alapszabályában a kibocsátandó részvények által megtestesített tagsági jogok tartalmát és mértékét meghatározza, tehát nem kizárt az elővásárlási jog biztosítása más részvényosztály vagy -fajta tekintetében sem.
A Ptk. 3:234. §-ban szabályozott elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvény a tulajdonosa számára a részvénytársaság minden más (nem ebbe a részvényosztályba tartozó) részvénye felett elővásárlási jogot ad, ha a részvényt adásvétel címén értékesíteni kívánják.
Megjegyzendő, hogy a Ptk. 3:234. § (1) bekezdésében indokolatlan adásvétel helyett "pénzszolgáltatás ellenében átruházni kívánt" kifejezést használni a jogügylet megnevezésére (szemben a kft.-üzletrésszel - lásd. a 2.5.1.2.1. pontot), mivel a Ptk. 6:215. § (1) bekezdése értelmében az adásvételi szerződés elsődlegesen a dolgok átruházására szóló szerződéstípus, viszont a Ptk. 5:14. § értelmében a birtokba vehető testi tárgyakon kívül a dologfogalomba a pénzen és a dolog módjára hasznosítható természeti erőkön kívül az értékpapírok - s így a részvények - is beletartoznak.
Nincs akadálya tehát, hogy a részvényátruházás kapcsán adásvételi szerződésről, és ennek különös nemeként a Ptk. 6:221. § szerinti elővásárlási jogról beszéljünk, és
- 217/218 -
a Ptk. 3. könyvében nem rendezett kérdésekre a Ptk. 6:221-6:223. és a 6:226. § előírásait alkalmazzuk.
Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a Ptk. 3:234. § (2) bekezdése igen szűkös szabályozást ad az elővásárlási jogot biztosító részvényosztályra. Annyit határoz meg, hogy amennyiben az átruházási szándék és a kapott vételi ajánlat feltételeinek (teljes körű!) közlésétől számított tizenöt napon belül a jogosult nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy elővásárlási jogával nem él.
Ez a szabály nem ad bővebb eligazítást az elővásárlási jog gyakorlási lehetőségéről történő értesítés módjáról, szabályairól, a jognyilatkozat megtételének esetleges formaságairól. Mindezt az alapszabályban kell rögzíteni, figyelemmel a Ptk. 6. könyvének fentiek szerinti hivatkozott szabályaira.
Nyilvánosan működő részvénytársaságnak elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvénye nem lehet, így ha olyan zrt. kíván nyrt.-vé alakulni, amelynek elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvénye van, azt a tőzsdei bevezetés előtt át kell alakítani a Ptk. 3:235. § szerint.
A Ptk. 3:219. § (2) bekezdése alapján lehetőség van arra, hogy a részvényes kötelmi jogi alapon, szerződéssel részvényére valaki javára (egyedileg, tehát nem a zrt. részvényosztályának szintjén, csak saját meghatározott részvénye vagy részvényei tekintetében) elővásárlási (visszavásárlási, eladási vagy vételi) jogot engedjen.
Ez a konkrét jogügylet a szerződést megkötő felek között jelent kötöttséget, az ő viszonyukban bír hatállyal. Harmadik személlyel, illetve a társasággal szemben csak akkor hatályos, ha e körülmény nyomdai úton előállított részvényből, dematerializált részvénynél pedig az értékpapírszámla adataiból kiderül. (Vagyis, ha a szerződéskötő feleken kívüli, más személyek által is megismerhetővé válik ez a szerződési kikötés.)

2.5.1.1.2. A jegyzési jogot biztosító kötvény

A Ptk. 3:297. § (1) bekezdése értelmében a közgyűlés az alapszabályban meghatározott feltételek szerint jogosult jegyzési jogot biztosító kötvények kibocsátásáról határozni, amelyek az alaptőke új részvények forgalomba hozatalával történő felemelése esetén a részvények átvételére, illetve jegyzésére vonatkozó elsőbbséget biztosítanak a kötvény jogosultjának.
A kötvény hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, ha a részvénytársaság ilyen kötvényt bocsát ki, lényegében kölcsönt vesz fel a kötvényesektől, akiknek azt ígéri, hogy a futamidő alatt - ha új részvények kibocsátásával végbemenő alaptőke-emelésre kerül sor -, ha kívánják, másokkal szemben elsőbbséget élveznek az új részvények megszerzésére.
Az ezzel kapcsolatos részletszabályokat az elővásárlási joghoz hasonlóan az alapszabályban kell meghatározni.
Noha ez a jegyzési vagy részvényátvételi elsőbbség hasonlít az elővásárlási joghoz, azonban azzal nem azonos, ezért véleményünk szerint nem vonható a Ptk. elővásárlási szabályainak fogalmi körébe, s így megsértésekor nincs helye a Ptk. 6:223. §-ára alapított keresetindításnak.
- 218/219 -

2.5.1.2. Elővásárlási jog korlátolt felelősségű társaságnál

2.5.1.2.1. Üzletrész és átruházása

A Ptk. 3:164. § (3) bekezdésének definíciója szerint az üzletrész a törzsbetéthez kapcsolódó tagsági jogok és kötelezettségek összessége, amely a társaság nyilvántartásba vételével keletkezik.
A Ptk. (hasonlóan a régi Ptk.-hoz) a tulajdonjog tárgyai között üzletrészt nem említ, a tulajdonjog tárgya az 5:14. § (1) bekezdése szerint dolog (birtokba vehető testi tárgy) lehet, továbbá a (2) bekezdés értelmében a dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre és a (3) bekezdés szerint megfelelő eltérésekkel az állatokra is.
A régi Ptk. kissé eltérő (hiányzott az állatokra vonatkozó szabály), de lényegében azonos rendelkezéseket tartalmazott, tehát a tulajdonjog tárgyai közé 2014 márciusa előtt sem "fért be" a kft.-üzletrész.
A Ptk. 6:215. § az adásvételi szerződést kifejezetten (ingó és ingatlan) dolog tulajdonjogának vételár (pénz) ellenében történő átruházására irányuló jogügyletként fogalmazza meg, azzal, hogy a dolog adásvételére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni arra a szerződésre is, amelyből jog vagy követelés visszterhes átruházására vonatkozó kötelezettség fakad.
A régi Ptk. 365. § az adásvételt ugyancsak dolog tulajdonjogának pénz ellenében történő átruházását célzó jogügyletként fogalmazta meg, kimondva, hogy az eladó a dolgot köteles a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig a vételár megfizetése mellett azt köteles átvenni.
A régi Ptk. tehát (noha jog vagy követelés átruházásáról e körben nem tett említést, de) láthatóan úgy határozta meg az adásvétel fogalmát, hogy az - a maihoz hasonlóan - üzletrész-adásvételére fő szabály szerint nem szolgálhatott.
A 2014. március 15-ig hatályban volt Gt. ugyanakkor a 122-123. és azt követő néhány §-ában üzletrész tulajdonjogáról, közös tulajdonáról (az adásvétel különös nemének számító) elővásárlási jogáról, olykor adásvételről tett említést.
A Gt.-nek ezt a szabályozását úgy tekinthettük, hogy a Gt. a hozzá képest általánosabb szabályrendszert tartalmazó Ptk. tulajdoni tárgyainak körét a kft.-üzletrésszel mintegy "kívülről" bővítette, így a gyakorlatban is általánosan elterjedt és elfogadott volt a kft.-üzletrész adásvételére kötött szerződés, és az ilyen ügyletek esetén a törvényi és/vagy szerződési elővásárlási (vételi, visszavásárlási) jog szabályainak direkt alkalmazása.
Azzal, hogy a Gt. szabályai 2014. március 15-től beolvadtak a Ptk.-ba, a jogalkotó vélhetően szükségét érezte annak, hogy e téren dogmatikailag rendet tegyen.
A már hivatkozott Ptk. 5:14. és 6:215. § fogalomrendezésébe az üzletrész értelemszerűen nem férhetett bele, és nem volt többé lex specialisként felfogható Gt., amely az adásvételt és az elővásárlási jogot az üzletrészre (és olykor más társasági vagyonrészre) vonatkoztathassa.
- 219/220 -
A Ptk. 3:166. § az üzletrész átruházása kapcsán "pénzszolgáltatás ellenében történő átruházásáról" és ezzel összefüggésben "másokat megelőző megszerzésre irányuló jogról" tesz említést, azzal, hogy erre az elővásárlási jog szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ezt a szövegezést látjuk az üzletrésszel és átruházásával, átszállásával kapcsolatos további normaszövegekben is, noha nem egészen konzekvensen, miután a 3:179. § (2) bekezdése például - vélhetően pongyolaságból - ismét elővásárlási jogot említ az üzletrésszel kapcsolatban, és - noha az üzletrészre nézve tulajdonjogi tárggyá minősítésre nem ad módot a Ptk., a 3:165. § mégis közös tulajdonban álló üzletrész szabályait határozza meg. (Lásd a 2.5.1.2.4. alatt írtakat is.)
Mindezt leszámítva, érdemben az üzletrész-átruházás szabályai a Gt. előírásaihoz képest nem változtak, azzal, hogy az üzletrész (véleményem szerint) kvázi - adásvételét (Üzletrész-átruházás az új Ptk. szerint. Céghírnök 2013/9. szám. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2013.) lévén hogy az üzletrész nem testi tárgy, valódi adásvételi szerződésnek, az átruházás esetére kikötött vagy törvényi úton biztosított másokat megelőző megszerzési jogot valódi elővásárlási jognak nem nevezhetjük, bár e jogintézmények szabályai (megfelelően) alkalmazhatók és alkalmazandók.
Nem jelent megoldást e kérdéskörre a Ptk. 6:215. § (3) bekezdése sem, tekintve, hogy az a dolog adásvételére vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazását írja elő arra a szerződésre, amelyből jog vagy követelés visszterhes átruházására vonatkozó kötelezettség fakad, miután az üzletrész nem csupán jog vagy követelés, hanem jogok és kötelezettségek foglalata a Ptk. 3:164. § (1) bekezdése szerint, igaz, hogy a szerződésátruházás jogintézményénél még mindig közelebb áll az üzletrész-átruházás a Ptk. 6:215. § (3) bekezdésében foglaltakhoz.

Célszerűbbnek tartanám ezért, ha az üzletrész pénz ellenében történő átruházásánál a szerződésben az adásvétel szabályainak megfelelő alkalmazását írnák elő a felek, és nem adásvételi szerződésnek neveznék (jogcímként megjelölve) azt.

Miután az üzletrész-adásvételi szerződések kötése változatlanul napi gyakorlat, érdemes elgondolkodni azon a kérdésen, amelyet Pintér Attila Az üzletrész-átruházási szerződésről szóló cikkében (Gazdaság és Jog 2016/5. 11-15. o., HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2016.) feltesz: "[...] Érvénytelenek lennének tehát az üzletrész-adásvételi szerződések? Nos, annak biztosan nincs akadálya, hogy a szerződő felek a saját kontraktusukra az adásvétel szabályait rendeljék alkalmazni, még akkor is, ha egyébként az üzletrész nem dolog. Ez belefér a felek szerződési szabadságában, és önmagában nem teszi érvénytelenné a szerződést mint érvénytelen jogcím alatt kötött szerződést. Egyszerűen a felek az adásvételi szerződés szabályait és nem annak jogcímét tekintik alkalmazandónak [...]"
Ezzel a gondolatmenettel a magam részéről egyetértek, és helyeselhetőnek látom a cikk végkövetkeztetését is: "[…] Érthető álláspont, hogy a jogalkotó nem kívánta a régóta fennálló dologfogalmat annyira felpuhítani, hogy abba az üzletrész fogalma is beleférjen. Az is elfogadható, hogy ettől a gondolattól vezérelve az üzletrészre sem rendelte alkalmazni az adásvétel szabályait. Viszont úgy tűnik, hogy ez a dogmatikai tisztaság gyakorlati kérdéseket vetett fel, amit aligha tud feloldani a joggyakorlat. A legegysze-
- 220/221 -
rűbb megoldás talán mégiscsak az lenne, ha dolog fogalmának 5:14. § (2) bekezdése szerinti kiterjesztését az üzletrészre is megfelelően alkalmazni kellene."

2.5.1.2.2. Az üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jog korlátolt felelősségű társaságnál

A Gt. hatályossága idején a kft.-nél volt a legnagyobb jelentőségű az elővásárlási jog szabályainak alkalmazása. A Gt. 123. § (1) bekezdése szerint a kft. tagjai üzletrészeiket (a saját üzletrészt kivéve) egymás közt szabadon átruházhatják, a társasági szerződésben azonban ilyen esetre is kiköthetnek elővásárlási jogot.
A Ptk. 3:166. § a Gt.-vel egyezően mondja ki, hogy az üzletrész a társaság tagjai között szabadon átruházható.
A Ptk. 3:166. § (2) bekezdése azt deklarálja, hogy a tagok a társasági szerződésben egymás javára az üzletrész pénzszolgáltatás ellenében történő átruházása esetére (lásd az előző pontban írtakat) az üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jogot biztosíthatnak, és erre az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. A szabályozás tehát érdemben nem változott, csupán az üzletrész másokat megelőző megszerzésének joga megnevezés lépett a korábbi elővásárlási jog helyébe, tartalmilag azonban - éppen a Ptk. 3:166. § (2) bekezdésének utaló szabálya révén - változatlanul. Ezért a továbbiakban az egyszerűség kedvéért az üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jogot e fejezet alkalmazásában "elővásárlási" jognak fogjuk nevezni.
A Ptk. 3:166. § (1)-(2) bekezdésében említett, a tagok belső viszonyában társasági szerződésben kikötött "elővásárlási" jog a Ptk. 3:166. § (2) bekezdéséhez képest alkalmazandó 6:226. § (3) bekezdése alapján szerződési "elővásárlási" jognak tekintendő, s mint ilyet, a törvényi "elővásárlási" jog megelőzi.
A Ptk. 3:166. § (2) bekezdése kimondja, hogy e jog a tagokat üzletrészeik egymáshoz viszonyított mértéke szerint, arányosan illeti meg, azonban ez diszpozitív szabály, így a társasági szerződésben ettől eltérő rendelkezést is megfogalmazhatnak.
A Ptk. 3:167. § (2) bekezdése az üzletrész (Gt. szerinti) adásvételi szerződésének megfelelő, üzletrész pénzszolgáltatás ellenében történő átruházása esetére a többi tag, a társaság vagy a társaság által kijelölt személy részére ebben a sorrendben az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával másokat megelőző megszerzési jogot, "elővásárlási" jogot biztosít. Ez már törvényi jogosultság, amely a szerződési ilyen jog konkurálása esetén elsőbbséget élvez.
Fontos (szintén nem új) szabályt tartalmaz a Ptk. 3:167. § (1) bekezdése, amely szerint az üzletrészt csak teljes mértékű beszolgáltatottsága esetén lehet kívülállóra átruházni. Ez alól kivétel, ha az átruházásra pótbefizetés teljesítésének elmulasztása vagy kizárás miatti tagságiviszony-megszüntetés folytán kerül sor, és értelemszerűen nem feltétele a teljes befizetettség, illetve szolgáltatottság akkor sem, ha tagok egymás közötti átruházási ügyletéről van szó.
A BDT 2015.42. számú jogesete szerint semmis az üzletrész harmadik személy részére történő átruházására irányuló szerződés, ha az átruházó tag a törzsbetét teljes összegét nem fizette be.
- 221/222 -
Az ÍH 2016.76. számú jogesetében kimondja: a teljes mértékben be nem fizetett üzletrész kívülállóra történő átruházása kógens törvényi rendelkezésbe ütközik, az ilyen üzletrész-átruházási szerződés semmis, annak következtében a tagsági jogviszony megszűnésére nem kerülhet sor.
[E jogesetek még a Gt. hatálya alá tartozó ügyekben születtek, ám a vonatkozó szabályok tőkevédelmi és kívülállót is érintő jellegük miatt a Ptk.-ban is eltérést nem engedő rendelkezésnek tekintendők. A 3:167. § (1) bekezdésének is megfelelnek ezért véleményem szerint a hivatkozott döntések.]
A kívülállóra történő átruházás kapcsán is rögzíti a Ptk. 3:167. § (2) bekezdése, hogy e jog a tagokat üzletrészeik egymáshoz viszonyított mértéke szerint, arányosan illeti meg, de ez diszpozitív szabály, amelytől a társasági szerződésben a felek eltérhetnek. A Gt. 123. § (1) bekezdése eredetileg azt is kimondta, hogy az üzletrész harmadik személyre történő átruházása a törvényben nyújtott lehetőségek körén kívül eső, egyéb módon is korlátozható vagy feltételhez köthető.
Ezt a felhatalmazást a Ptk. nem tartalmazza, s ennek oka nem az, hogy a lehetőség megszűnt volna, hanem az, hogy a diszpozitívvá tett törvényszövegben ezt már nem kell külön kimondani, következik a szövegezés eltérést engedő jellegéből. Természetesen figyelemmel kell lenni a Ptk. 3:167. §-ában írt azon megszorításra, amely szerint a társasági szerződésben az üzletrész pénzszolgáltatás ellenében, kívülálló személyre történő átruházása érvényesen nem zárható ki. A Ptk. - éppen úgy, mint korábban a Gt. - az elővásárlásra jogosultak tekintetében sorrendiséget állít fel, ez a jog ugyanis elsősorban a kft. tagjait, másodsorban magát a társaságot, harmadsorban pedig a taggyűlés által kijelölt személyt illeti meg.
A Legfelsőbb Bíróság által még a Gt. szabályaira tekintettel hozott Gf.II.31.137/1997. (BH 1999.513.) számú döntése értelmében az üzletrész eladása esetén az elővásárlásra jogosultak körét a törvény taxatív módon határozza meg. Ez a jog kiterjesztően nem értelmezhető, ezért harmadik személy érdekében, annak javára nem gyakorolható. Az üzletrész-átruházással kapcsolatos elővásárlási jog személyhez kötött, ezért az ezzel ellentétes megállapodás a Gt. vonatkozó szabályait sérti.
Tekintettel arra, hogy a Ptk. által bevezetett üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jog, vonatkozásában a 3:166. § (2) bekezdése szerint az elővásárlási jog szabályai érvényesülnek, azok megfelelő alkalmazása történik, ezért a fenti jogeset a hatályos szabályozás mellett is irányadó.
Az elővásárlási jog útján kötött szerződés az adásvétel különös neme, értelemszerűen csak az adásvételi jogügylethez kapcsolódhat, ajándékozás, csereszerződés, apportálás esetén - mivel ott az ellenszolgáltatás vagy hiányzik, vagy nem pénz - kizárt.
Az ingyenes ügyleteknél (például ajándékozásnál) tehát az elővásárlási jog szóba sem jöhet, az egyéb, visszterhes jogügyleteknél (például cserénél, apportálásnál) viszont lehetetlen elővásárlási jogot gyakorolni, mivel az elővásárlási jog jogosultja nem képes a leendő vevő által felajánlott azonos tulajdonságokkal bíró szolgáltatást ígérni.
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Cgf.44.903/2004/2. számú döntése ilyen indokból hangsúlyozta, hogy az üzletrész-csereszerződésnél az adásvételhez kapcsolódó elővásárlási
- 222/223 -
jog nem érvényesül. Egy másik határozatban pedig azt mondta ki a fellebbviteli bíróság, hogy az elővásárlási jog jogintézménye az adásvételhez tapad, az üzletrész más jogcímen történő átruházása esetén az elővásárlási jog gyakorlása fogalmilag kizárt, és érvényesen ki sem köthető (Fővárosi Ítélőtábla 16.Cgf.43.876/2004/2.).
Az üzletrész-átruházás a társaság tagja és az üzletrész megszerzője közötti szerződés, amely kötelező alakisághoz kötött. Az írásba foglalt szerződés érvényességének azonban nem feltétele a felek megállapodásának teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalása, az üzletrész átruházását célzó szerződéseknek az alakszerűség szempontjából ezért nem érvényességi kelléke az sem, hogy az okiratot keltezéssel lássák el. Az érvényesség alaki kelléke viszont a felek általi aláírása (BDT 2016.128.). A jogeset a Gt. 127. § (2) bekezdése alapján született, de megfelel a Ptk. 3:168. § (1) bekezdése előírásainak is, mely egyúttal azt is kimondja [azonosan a Gt. 127. § (3) bekezdésével], hogy az üzletrész átruházása a társasági szerződés módosítását nem igényli.

2.5.1.2.3. Az átruházási szándék bejelentése

A Ptk. 3:167. § (5) bekezdésének előírásai szerint - a kívülállóra pénzszolgáltatás ellenében történő átruházási szándék esetén - a többi tag a velük közölt ajánlat bejelentésétől számított 15 napos határidővel rendelkezik, mely alatt nyilatkozhatnak, hogy "elővásárlási" jogukkal élnek-e, vagy sem.
Az átruházási szándék bejelentése során a vevőként jelentkező kívülállónak az - eladó tag által elfogadott - ajánlatát teljes terjedelmében közölni kell a szerződés megkötése előtt, a többi tag csak ennek ismeretében foglalhat állást, hogy a kívülállóval azonos feltételek mellett igényt tart-e a pénzszolgáltatás ellenében átruházni kívánt üzletrészre.
Nincs akadálya annak, hogy az eladó tag és a kívülálló vevő között megkötött szerződést közöljék az elővásárlásra jogosultakkal, azzal, hogy a szerződés hatálya a szerződő felek között az elővásárlási jog gyakorlásától függően áll be a régi Ptk. 145. § és a PK 9. sz. értelmében (Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.22.148/1998. BH 1999.63.). (Megjegyzendő, hogy a PK 9. számú kollégiumi véleményt a PK 272. hatályon kívül helyezte, de lényegesebb szabályai a Ptk.-ba beépítést nyertek.)
Egy másik döntésben a Fővárosi Bíróság kimondta, hogy üzletrész-átruházás esetén a vételi ajánlatot az elővásárlásra jogosultakkal konkrétan ismertetni kell, nem elégséges az ajánlat általános megjelölésével annak napilapban való közzététele (2.Gf.75.564/1999/4. - CDT I.90.).
A kapott ajánlat közlésének kötelezettsége nem terheli a tulajdonost, ha annak teljesítése a jogosult tartózkodási helye vagy más körülményei miatt rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna.
Ez a szabály, amely eredetileg a régi Ptk. 373. § (1) bekezdésében és a PK 9. sz. állásfoglalás 1. pontjában szerepelt, ma a Ptk. 6:222. § (1) bekezdésében található.
Ez egyébként a többi tag, illetve a társaság (taggyűlés által kijelölt személy) "elővásárlási" jogát nem csorbíthatja.
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.402/2005/6. számú döntése megállapította, hogy elővásárlás esetén az adásvételi szerződés az üzletrészre nézve is az ajánlattal és az aján-
- 223/224 -
lat ismeretében az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozattal jön létre, e nyilatkozat pótolja (jelenti) az ajánlat "elfogadását". A szerződés tartalmát tehát ilyenkor is az ajánlatban foglaltak adják. Az ajánlat lényeges elemeinek, köztük a vételár ismeretének hiányában az elővásárlási jog gyakorlása kiüresedik, az akaratnyilvánításnak nincs tárgya, az adásvételi szerződés tartalma, így a vételár nem állapítható meg, ily módon pedig szerződés létrejöttéről sem lehet beszélni.
Az "elővásárlásra" jogosultak sorrendjében a többi tagot a társaság, illetve a társaság által kijelölt személy követi. Az "elővásárlási" jog gyakorlásáról, illetve - amennyiben ezzel a társaság nem él (vagy a Ptk. 3:174. § szerint nem élhet), a jog gyakorlására általa kijelölhető személy kilétéről a legfőbb szerv, vagyis a kft. taggyűlése határozhat a Ptk. 3:167. § (3) bekezdése értelmében. Az (5) bekezdés szerint erre 30 nap áll rendelkezésére. (Megjegyzendő, hogy e sorrendtől el lehet térni a társasági szerződésben.)
Ha a többi tag az ajánlat közlésétől számított 15, illetve a taggyűlés 30 napon belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy jogával nem kíván élni [Ptk. 3:167. § (5) bek.].
A Ptk. 3:167. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó 6:222. § (1)-(2) bekezdése szerint az ajánlatot az "elővásárlási" jog jogosultjával teljes terjedelmében közölni kell. A kívülállóval kialkudott, és az "eladó" tag által elfogadni szándékozott ajánlatot kell tehát megismertetni az "elővásárlási" jog jogosultjával, ez számít az ő vonatkozásában (tőle származó) szerződési ajánlatnak, a távollévők között tett ajánlatra irányadó szabályok szerint, azzal, hogy a tulajdonos ajánlati kötöttségének idejét a szerződés általános szabályainál rövidebb időtartamban nem határozhatja meg.
Ha az elővásárlási jog jogosultja az ajánlatot elfogadja, a szerződésben a kívülálló ajánlattevő helyére lép, és a szerződés közte és az üzletrész-tulajdonos "eladói" pozícióban lévő tag között jön létre.

2.5.1.2.4. A közös tulajdonú üzletrész

A Ptk. 3:165. § (1) bekezdése határozza meg a közös tulajdonú üzletrészt, kimondva, hogy egy üzletrésznek több jogosultja is lehet. Ezek a személyek a társasággal szemben egy tagnak számítanak, jogaikat közös képviselőjük útján gyakorolhatják, és a tagot terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen kötelesek helytállni. Ezek a szabályok azonosak a Gt. 122. § (1) bekezdésében írtakkal, így a Gt.-hez kapcsolódó bírói gyakorlat a Ptk. szabályozásával összefüggésben is iránymutatással szolgálhat.
Több bírósági döntés foglalkozik a közös tulajdonú üzletrész átruházásának elővásárlási jogi kérdéseivel. A BH 1998.582. jogeseteként megjelent Pfv.23.222/1996. számú döntés szerint a kft. tagját önállóan gyakorolható elővásárlási jog csak akkor illeti meg, ha önálló üzletrésztulajdonnal rendelkezik.
A Somogy Megyei Bíróság Cg.14-09-300096/27. számú határozatában kifejtette, hogy közös tulajdonú üzletrész résztulajdonosa más üzletrészek tekintetében elővásárlási jogot önállóan nem gyakorolhat (CDT XV.7.).
A közös tulajdonú üzletrész résztulajdonának átruházására nem vonatkoztatható a Ptk. 3:167. § (2) bekezdésének törvényi elővásárlási joga, miután általános jogelvnek
- 224/225 -
tekintendő, hogy egy jogszabály korlátozó rendelkezéseit kiterjesztőleg értelmezni nem lehet, az csak arra az esetre vonatkozhat, amelyről a jogszabály rendelkezik. A tulajdonnal való szabad rendelkezés jogát kizárólag törvényi esetekben szabad korlátozni, az elővásárlási jog pedig nem vitásan a tulajdonos rendelkezési jogát szűkíti.
Erre az álláspontra helyezkedett a Fővárosi Ítélőtábla 13.Cgf.44.582/2004. számú döntése is, hangsúlyozva, hogy az üzletrész és az üzletrészhányad eltérő jogi kategória, amelyeknek átruházási szabályai nem azonosak.
A közös tulajdonú üzletrészre elsődlegesen a Ptk. közös tulajdoni szabályai érvényesülnek, így a résztulajdon értékesítésekor a Ptk. 5:80-5:81. §-ait kell alkalmazni.
A Kúria 3/2009. (VI. 24.) PK. véleményének 8. pontja szerint egy tag csak önálló üzletrésszel, továbbá egy vagy több üzletrészhányaddal rendelkezhet. Nincs tehát akadálya annak, hogy a kft. valamely önálló üzletrésszel rendelkező tagja a kft. közös tulajdonú üzletrészében vagy üzletrészeiben hányadot szerezzen. Ez - véleményünk szerint - nem "adódik hozzá" (a felosztás esetét leszámítva) önálló üzletrészéhez.
A 3/2009. PK. 8. b) pontja azt is kimondta, ha a tag az önálló üzletrészének csak meghatározott hányadát kívánja a társaságon kívüli személy részére eladni és ezáltal közös tulajdonban álló üzletrészt kíván létrehozni, a Gt. 123. § (2) bekezdés szerinti elővásárlási jogok érvényesülnek.
A 8. c) pont értelmében közös tulajdonú üzletrészben fennálló üzletrészhányadnak adásvétel útján a társaságon kívül álló személyre történő átruházása esetén a tulajdonostársakat a Ptk. alapján megillető elővásárlási jog megelőzi a Gt. szerinti elővásárlási jogok érvényesülését.
A 8. d) pont szerint pedig közös tulajdonban levő üzletrész alapján a tagot megillető elővásárlási jogot a tulajdonostársak csak együttesen gyakorolhatják közös képviselőjük útján. Az üzletrészhányad tulajdonosát az önálló üzletrész adásvétele során elővásárlási jog nem illeti meg.
A 3/2009. (VI. 24.) PK. vélemény számos rendelkezését hatályon kívül helyezték, azonban - a Ptk. eltérő szabályaival nem érintett részei - így a közös tulajdonú üzletrészre vonatkozó fenti megállapításai - véleményünk szerint változatlanul iránymutatók.
A BDT 2017.159. számú jogesete már a Ptk. 3:35. és 3:165. § alkalmazásával mondta ki, hogy a kft.-vel szemben az egy tagnak számító, közös tulajdonú üzletrész-tulajdonosokat az egyéb tagsági jogok mellett megilleti a tag számára biztosított, a társasági határozatok felülvizsgálatára irányuló perindítási jog is, e jogukat közös képviselőjük útján gyakorolhatják.

2.5.1.2.5. Az elővásárlási jog megsértése

Az elővásárlási jog megsértésével kötött adásvételi szerződés - bár az egyéb törvényi feltételek megléte esetén érvényes, azaz ahhoz joghatások fűződnek, sőt a szerződéskötő felek viszonylatában kikényszeríthető a teljesítés - hatályossága azonban relatív. Ezalatt az értendő, hogy a törvény által biztosított elővásárlási jog jogosultja elővásárlási jogának csorbítása miatt bírósághoz fordulhat, és keresettel kérheti annak
- 225/226 -
megállapítását, hogy a sérelmére megkötött adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan. Ezzel egyidejűleg vételi ajánlatot elfogadó nyilatkozatot is kell tennie, másként ugyanis értelmetlen az elővásárlási jog sérelmének vizsgálata. A perbíróság egyébként a vételi szándék komolyságát ellenőrzi, közelebbről azt kutatja, hogy az elővásárlás jogosultjának teljesítőképessége és készsége valóban fennáll-e. (E vonatkozásban a bíróság általában a vételárnak, illetve esedékessé vált részének bírói letétbe helyezésére hívja fel a felperest.)
A Ptk. 3:167. §-ának (4) bekezdése az ilyen per indítására az általánosnál rövidebb határidőt enged. Kimondja ugyanis, hogy az elővásárlási jog megsértésével kötött szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt csak a szerződéskötéstől számított egyéves jogvesztő határidőn belül lehet keresetet indítani, az üzleti élet speciális körülményei folytán ugyanis kerülni kell a hosszan tartó bizonytalan helyzeteket.
Az 1997. évi Gt. 136. § (1) bekezdése még általánosságban tiltotta az elővásárlási jogról való lemondást. A Gt. ezt nem tartotta fenn, az elővásárlási jog átruházását tiltó [a régi Gt. 136. § (1) bekezdésében szereplő, erre vonatkozó] szabályt 125. § (1) bekezdésében megismétli, és ezt teszi a Ptk. 3:167. § (2) bekezdésének második fordulata is, de a régi Gt. lemondási tilalmáról mindkét jogszabály hallgat.
Véleményem szerint a Gt. és a Ptk. esetében is a jogalkotó e kérdésben előtérbe kívánta helyezni a diszpozitivitást, rábízva az érintettekre, hogy elővásárlási jogukról érdekeik és körülményeik szerint szabadon döntsenek.
A PK. 9. sz. IX. pontja, majd a Ptk. 6:222. § (1) bekezdése szerint a tulajdonos által elfogadni szándékozott vételi ajánlatot teljes terjedelmében köteles közölni az elővásárlási jog jogosultjával, őt ugyanis olyan helyzetbe kell hoznia közlésével, hogy az összes feltétel ismeretében nyilatkozhassék a vételi ajánlat elfogadásáról. A teljes terjedelmében közlendő vételi ajánlatnak része kell hogy legyen az is, ki az üzletrészre vevőként jelentkező személy. A kft.-tagok között szükséges bizalmi viszony megkívánja ezt, különösen azért, mert lehet, hogy éppen a leendő tagtárs személyének ismeretében dönt úgy a jogosult, hogy elővásárlási jogát gyakorolni fogja.
A BH 1996.433. számú jogeseteként közzétett Gfv.X.32.547/1995. számú döntés szerint, ha az elővásárlásra jogosult a megismert vételi ajánlatot teljes terjedelmében nem fogadja el (nem a legmagasabb vételi összeget vállalja fizetni; nem készpénzzel, hanem részletfizetéssel kíván teljesíteni stb.), a tulajdonos szabadul kötelezettsége alól.
Egy másik ügyben (Gf.VI.30.602/2001. - BH 2002.107.) a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a bíróságnak az elővásárlási jog sérelmére alapított kereseti kérelem elbírálásánál vizsgálnia kell, hogy az elővásárlásra jogosult elfogadó nyilatkozata komoly és megalapozott-e. Abban az időpontban, amikor tudomást szerzett az elővásárlási jogát sértő szerződés létéről, rendelkezett-e a joga gyakorlásához szükséges teljesítőképességgel, vagy sem. Adott ügyben tehát azt kellett volna igazolnia, hogy a 40 millió forintos vételárat elfogadó nyilatkozat megtételének időpontjától számított nyolc napon belül a vételárat teljesíteni tudta volna. E körülmények igazolására nem elegendő, ha arra hivatkozik, hogy a kérdéses időszakban egy igen nagy értékű ingatlannal rendelkezett, amely vállalásához kellő fedezetül szolgált volna. Ilyen körülmények között pedig nyilatkozata
- 226/227 -
komolynak és megalapozottnak nem volt tekinthető. Ugyanezen ügyben azt is deklarálta a Legfelsőbb Bíróság, hogy elővásárlási jogot csak érvényes szerződés kapcsán lehet gyakorolni. (Az érvénytelen szerződéshez joghatás nem fűződhet ugyanis.)
A Gfv.I.30.037/2004/5. számú döntésében (bár nem üzletrész-adásvételi ügylet kapcsán, de e vonatkozásban is irányadóan) azt mondta ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elővásárlási jog megsértésével kötött adásvételi szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt a sérelmet szenvedett fél csak akkor indíthat sikerrel pert, ha a tudomásra jutáskor vételi szándéka már fennállt, és nem csak utóbb határozott úgy, hogy a dolgot megszerzi.
A Legfelsőbb Bíróság Gfv.II.31.529/2003/5. számú döntésében az üzletrész hányadának értékesítésével kapcsolatos helyzetet elemezte. Ennek során az alábbiakat mondta ki az 1997. évi Gt. alapján, de jelenleg is érvényesen: "[...] Az üzletrész egy hányadának kívülálló részére való értékesítése esetén azonban a cég tulajdonosi struktúrája megváltozik. A kívülálló személy akarata megjelenik a közös üzletrész döntéseiben, sőt adott esetben meghatározóvá is válhat, és közvetve befolyásolja a társasági döntések meghozatalát is. A Legfelsőbb Bíróságnak mint felülvizsgálati bíróságnak az az álláspontja, hogy az önálló üzletrész egységét érintő ilyen alapvető változás, azaz a korábban önálló üzletrész egy hányadának adásvétel útján kívülálló részére való értékesítése esetén is korlátként érvényesül az elővásárlási jog intézménye, azaz, az új Gt. 134. § (2) bekezdés második mondatában megjelölt személyek, így a tagok is jogosultak a kívülálló személyt megelőzve, a törvény alapján őket megillető elővásárlási joguk alapján megvásárolni az eladni szándékozott üzletrészhányadot. A Gt. 133-134. §-ainak kifejezett rendelkezései hiányában is nyilvánvaló, hogy az elővásárlási jog intézményének akkor is érvényesülnie kell, ha az önálló üzletrész egyetlen tulajdonosa nem üzletrészét, hanem csak annak egy hányadát értékesíti. Az üzletrészhányad ugyanis az üzletrész egy része, így az üzletrészhez tapadó elővásárlási jog - a többen a kevesebb elve alapján - nyilvánvalóan az üzletrészhányadhoz is kapcsolódik. Az elővásárlási jog intézményének mint a kívülálló szerzésének megakadályozására szolgáló törvényes eszköznek ilyen esetben is érvényesülnie kell. Az ezzel ellentétes megoldás lehetőséget adna az elővásárlási jog kijátszására, hiszen az eladó a hányadértékesítés utáni üzletrészhányadát már bármikor szabadon értékesíthetné tulajdonostársa részére.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság elvi álláspontja szerint tehát a kéttagú korlátolt felelősségű társaság egyik tagja jogosult elővásárlási jogával élni akkor, ha a másik tag - üzletrészének felosztása nélkül - üzletrésze 1/2 hányadát vételár fejében úgy ruházza át kívülálló személyre, hogy a továbbiakban az eladó és a vevő közös üzletrész tulajdonosaivá válnak."
Az időközben hatályon kívül helyezésre került, de a Ptk.-val nem érintett részeiben ma is irányadó 3/2009. (VI. 24.) PK. vélemény ezt az álláspontot megerősítette.
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.566/2015/4. számú ügyében egyebek közt megállapította, hogy az elővásárlási joga sérelmére hivatkozó tag a vételi ajánlatról 2013. március 27-én bizonyítottan értesült, a relatív hatálytalanságra nézve azonban először csak 2014. november 19-i keresetmódosításában nyilatkozott.
- 227/228 -
Mindezekre tekintettel pedig helytállónak tartotta az elsőfokú bíróság álláspontját arra nézve, hogy a felperes részint a részére nyitva álló határidőn túl, részint nem teljeskörűen tette meg a vételi ajánlatát. A felperesi teljesítőképesség nem igazolt, annak egyébként ellentmondott a költségmentesség elutasítása tárgyában meghozott végzéssel szembeni 2014. április 7-i felperesi fellebbezés is.
Az ÍH 2015.112. számú jogesetében a Debreceni Ítélőtábla kifejti: Az egységes bírói gyakorlat szerint az elővásárlási jog megsértésével kötött szerződés nem érvénytelen, hanem hatálytalan, így az erre hivatkozó félnek ennek megállapítását, és egyidejűleg az ajánlatot elfogadó nyilatkozat megtételével annak megállapítását is kérnie kell, hogy az adásvételi szerződés közte és az eladó között jött létre.
Az ajándékozási - felperesi állítás szerint leplező - szerződésben a szerződő felek az ajándék tárgyának értékét meghatározták. Ha a felperes igazolja, hogy az ajándékozási szerződéssel mint leplező szerződéssel a szerződést kötő I-IV. rendű alperesek adásvételi szerződést lepleztek, az ajándékozási szerződésben megjelölt érték mellett állíthatta volna azt, hogy az elővásárlási jogának megsértése miatt a leplezett adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan, és az abban megjelölt érték alapján tehetett volna elfogadó nyilatkozatot. Ha a leplezés igazolása után az alperesek eltérő vételárat jelölnek meg, annak összegszerűségét ők lettek volna kötelesek bizonyítani. A felperes azonban a leplezett szerződés hatálytalanságának megállapítása iránti kereseti kérelmet nem terjesztett elő, tényleges elfogadó nyilatkozat megtétele mellett nem kérte annak megállapítását, hogy az adásvételi szerződés a felperes és a II., III., IV. rendű alperesek között jött létre.
Mivel az elővásárlási jogra jogosult sérelmére megkötött adásvételi szerződés hatálytalanságának megállapítása iránti perben a jogosult és tulajdonostársa között adásvételi szerződésből eredő mindennemű igényt egy eljárásban (egy perben) kell érvényesíteni, nincs annak jelentősége, hogy a régi Ptk. 239/A. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít az érvénytelenség megállapítása iránti kereseti kérelem előterjesztésére is, hiszen jelen ügyben erre nem volt lehetőség, és a felperes nem is színleltségre, hanem arra hivatkozott, hogy az ajándékozási szerződés leplező, ténylegesen leplezett adásvételi szerződés jött létre.
A szerződés hatálytalanságának megállapítása és a szerződés létrehozása iránti kereseti kérelem előterjesztése hiányában a felperesi "elővásárlási jog sérelme miatti" kereseti kérelem az elsőfokú bíróság által sem lett volna érdemben vizsgálható. Mivel a felperesnek az I-IV. rendű alperesekkel szembeni kereseti kérelme nem volt alkalmas az érdemi vizsgálatra, az I. és V. rendű alperesek között adásvételi szerződés "semmissége" sem vizsgálható.
Mindezek alapján az ítélőtábla azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság tévesen vizsgálta azt, hogy a felperes bizonyítani tudta-e azt az állítását, amely szerint az ajándékozási szerződés adásvételi szerződést leplezett, mivel a felperes ténylegesen nem élt elővásárlási jogával, nem terjesztett elő a szerződés létrehozására irányuló kereseti kérelmet.
- 228/229 -

2.5.1.2.6. Az elővásárlási jog átruházásának tilalma

A Gt. 125. §-ának (1) bekezdése a régi Ptk. 373. §-ának (4) bekezdésével összhangban deklarálta, hogy az elővásárlási jog átruházása semmis.
Az elővásárlási jog átruházásának semmissége alól azonban a régi Ptk. maga is adott felmentést egy speciális esetben. A régi Ptk. 373. § (4) bekezdése szerint ugyanis az elővásárlási joggal rendelkező gazdálkodó szervezet - noha e jogosítvány "globális" átruházása számára sem megengedett - kijelölhette azt a személyt, aki e jog gyakorlására jogosult. A Legfelsőbb Bíróság Gf.VI.30.602/2001. számú döntése pedig azt is hangsúlyozta, ezt a rendelkezést nem csupán a szerződési, hanem a jogszabályon alapuló elővásárlási jogra is alkalmazni kell.
A 3/2009. (VI. 24.) PK. vélemény 7. pontja kifejtette, hogy az üzletrész-elővásárlási jog kijelölés útján nem gyakorolható, a Ptk. pedig ezt a társasági joggal össze nem egyeztethető anakronisztikus jogintézményt elhagyta, így alkalmazására többé nem kerülhet sor.
Változatlanul fennmaradt a 3:167. § (2) bekezdésében az üzletrész pénzszolgáltatás fejében, kívülállóra történő átruházása esetére deklarált, a többi tagot, a társaságot és a taggyűlés által kijelölt személyt megillető, másokat megelőző megszerzési jog átruházásának tilalma. Az ilyen ügylet a Ptk. 3:167. § (2) bekezdése értelmében semmis.

2.5.1.2.7. Elővásárlási jog végrehajtási, felszámolási értékesítésnél

A kft.-üzletrész végrehajtási értékesítésénél is megilleti a többi tagot, a társaságot, vagy a taggyűlés által kijelölt személyt (ebben a sorrendben) az "elővásárlási" jog a Ptk. 3:167. § (8) bekezdése értelmében.
Ez a jogszabály ugyanis azt mondja ki, hogy a Ptk. 3:167. § (2)-(6) bekezdésének rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni az üzletrész végrehajtási értékesítése esetén is. Nem vonatkozik ezért a végrehajtási értékesíthetőségre a Ptk. 3:167. § (1) bekezdésben írt azon kötelezettség, hogy csak teljes mértékben szolgáltatott üzletrész átruházása lehetséges. (Ellenkező esetben az értékesítés alapjául szolgáló - akár jogerős - bírósági ítéletet tennénk végrehajthatatlanná.)
A téma kapcsán (az 1997. évi Gt. szabályaira figyelemmel) a Győri Ítélőtábla Cgtf.IV.25.982/2005/2. számú döntésében kifejtette, hogy üzletrész végrehajtási árverése során a törvényi elővásárlási jogosultnak elővásárlási jogosultsága akkor nyílik meg, amikor az árverési liciten kialakult vételárat a végrehajtó az árverési jegyzőkönyv megküldésével velük közli.
Az ÍH 2014.77. számú jogesetében a bíróság - még a Gt. szabályaira figyelemmel - azt mondta ki, hogy az üzletrész végrehajtási árverésen történő értékesítése nem átruházásnak, hanem állami hatósági kényszerintézkedésen alapuló eredeti szerzésmódnak minősül, így ilyen esetben az üzletrész átruházásához a létesítő okiratban előírt taggyűlési hozzájárulásra nincs szükség.
A Ptk. 3:167. § (8) bekezdése ezzel szemben az üzletrész végrehajtási eljárás keretében (árverésen) történő értékesítése esetére is felhívja és kötelezővé teszi a Ptk. 3:167. § (6) bekezdésének megfelelő alkalmazását. Ez azt jelenti, hogy a Ptk. hatálya alá tar-
- 229/230 -
tozó végrehajtási értékesítésnél a sikeres árverésen történő üzletrésztulajdon megszerzéséhez - ha a kft. létesítő okiratában az átruházás beleegyezéshez kötése szerepel - még a taggyűlés beleegyező határozata, vagy a társaság harminc napon túli hallgatása is szükséges.
A fentiekben idézett ÍH 2014.77. számú jogeset tehát meghaladottá vált, vélhetően annak érdekében, hogy a társaság, illetve többi tagja szabadon dönthessen arról (figyelemmel a kft. bizonyos mértékig személyegyesítő bizalmi viszonyt is feltételező jellegére), hogy kivel kíván együtt vállalkozni, ki az, akinek tagi minőségét valamely fontos okból ellenzi. Miután erről taggyűlési határozatban kell dönteni, a határozat a Ptk. 3:35. § szerint, az ott írt személyek által keresettel támadható. (Kétségtelen ugyanakkor, hogy ezt a határozatot az árverési vevő nem támadhatja meg, noha ehhez valójában alapvető érdeke fűződne. Szerencsésebb lett volna a hivatkozott ÍH-döntés okfejtését követni a szabályozásban, vagy az árverési vevőt feljogosítani [tagsági jogviszonya hiányában is] a beleegyezéssel kapcsolatos taggyűlési határozat megtámadására.)
A BDT 2018.27. számú jogesete szerint az üzletrész végrehajtási árverésen való értékesítésének a Gt.-ben és Ptk.-ban írt szabályai lényegesen eltérők, a Ptk. ugyanis az üzletrész ily módon történő megszerzésénél a társaság beleegyezésének jogintézményét alkalmazhatóvá teszi. Annak eldöntésénél, hogy a kft. jogszerűen tagadta-e meg beleegyezését az árverési vevő üzletrészszerzéséhez, és ezért alappal mellőzte a tagváltozással kapcsolatos változásbejegyzési kérelem előterjesztését, elsődlegesen azt kell tisztázni, hogy a társaság e határozat meghozatalánál a Gt. vagy a Ptk. hatálya alá tartozott-e, vagy sem.
Az üzletrész végrehajtási árverésére a Vht. (1994. évi LIII. törvény) 132. § és a Vht. árverési szabályai vonatkoznak, a Ptk. szerinti jogosultakat (tagot, társaságot, taggyűlés által kijelölt személyt) előárverezési jog illeti meg.
Az ÍH 2017.108. számú jogesete értelmében a végrehajtási árverés eredeti szerzésmódnak minősül, az így megszerzett új tulajdonjogviszony tartalmára nem hatnak ki az adós terhei.
Az előző tulajdonos (adós) vagyonát (és a beletartozó üzletrészt) terhelő végrehajtási jog, elidegenítési és terhelési tilalom ezért a sikeres árveréssel az elárverezett vagyontárgy tekintetében megszűnik, nincs tehát akadálya annak, hogy az árverési vevő az árverésen megszerzett üzletrészt másnak elidegenítse.
A felszámolási eljárás mint totális végrehajtás során is bekövetkezhet az adós tulajdonában lévő üzletrész értékesítése. Ennek kapcsán a kft.-t, tagját, illetve a taggyűlés által kijelölt személyt megilleti az elővásárlási jog. A Cstv. 49. § (6) bekezdése értelmében, ha a felszámoló a vagyontárgy (így például a felszámolás alá került szervezet tulajdonában lévő üzletrész) értékesítése során az elővásárlási jog figyelembevételére vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, az elővásárlásra jogosult a Cstv. 49. § (5) bekezdésében foglalt - az értékesítéstől számított - harmincnapos jogvesztő határidő alatt keresetével a Cstv. 6. § (1) bekezdése szerinti (a felszámolást lefolytató) bírósághoz fordulhat igénye érvényesítése végett.
- 230/231 -

2.5.1.2.8. Elsőbbségi jog gyakorlása törzstőkeemelésnél

A Ptk. 3:199. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával megvalósuló törzstőkeemelés esetén a tagoknak a tőkeemelés elhatározásától számított tizenöt napon belül elsőbbségi joguk van arra, hogy a tőkeemelésben részt vegyenek.
A (2) bekezdés szerint, ha a tag nem él a fenti elsőbbségi jogával a megadott határidőn belül, helyette további tizenöt nap alatt a többi tag gyakorolhatja az elsőbbségi jogot. Ha a tagok nem éltek ezzel, a taggyűlés által kijelölt személyek jogosultak a tőkeemelés során vagyoni hozzájárulás szolgáltatására.
A (3) bekezdés azt is kimondja, hogy az elsőbbségi jog gyakorlására a tagok törzsbetétjeik arányában jogosultak.
E szabályozás alapvetően azt szolgálja, hogy ha kívánják és tehetik, a kft. tagjai megőrizhessék a korábbi tulajdonosi szerkezetet.
Az a körülmény, hogy a jogalkotó "elővásárlási" jog, másokat megelőző megszerzési jog helyett az "elsőbbségi jog" terminus technicust használja, arra vezet, hogy a kiterjesztő értelmezés tilalma folytán nem alkalmazhatók az elsőbbségi jog sérelme esetén az "elővásárlási" jog megsértésének jogkövetkezményei. (Az elsőbbségi jog ugyanis nem tekinthető "elővásárlási" jognak.) Véleményem szerint ilyen esetben a tag kártérítési igénnyel fordulhat a kft. ellen, de nem kérheti a kívülálló törzsbetétszerzésének (lényegében a társasági szerződés vonatkozó részének) hatálytalanítását. Az elsőbbségi jog és az elővásárlási jog közé egyenlőségjel nem tehető, ugyanis ha a törvényalkotói szándék ez lett volna, akkor nem tett volna különbséget a terminológiában.

2.5.1.2.9. Az üzletrész-átruházási szerződés és a kapcsolódó jognyilatkozatok alakiságai. Az üzletrész megszerzésének bejelentése

A Ptk. 3:168. § (1) bekezdése szerint az üzletrész átruházását írásba kell foglalni [ez a társasági szerződés módosítását - amely egyébként minősített írásbeliséghez kötött a Ptk. 3:95. § és a 3:102. § (4) bekezdése értelmében - nem igényli], így a jogalkotói elvárás az egyszerű írásbeliség.
A Ptk. 3:91. § (1) bekezdése szerint a társasággal kapcsolatos jognyilatkozatokat írásban lehet megtenni. (Lásd a Ptk. 6:7. §-át is.)
A Ptk. 3:168. § (2) bekezdése értelmében ezzel szemben a jogosultak személyének megváltozását és annak időpontját a tagjegyzékbe való bevezetés céljából az üzletrész megszerzője a szerzéstől számított nyolc napon belül köteles bejelenteni a társaságnak, közokirati, vagy teljes bizonyító erejű magánokirat formában, és mellékelni kell hozzá az üzletrész-átruházási szerződést. Egyúttal nyilatkozni kell a bejelentésben arra, hogy az üzletrész megszerzője a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el.
Figyelmet érdemel az a körülmény, hogy míg az átruházási szerződés csak egyszerű írásbeliséget igényel, addig a bejelentés csak közokirati vagy teljes bizonyító erejű magánokirati formában készíthető el jogszerűen.
- 231/232 -
A BDT 2017.57. számú jogesete ezzel összefüggésben kiemeli, hogy ha a fenti nyilatkozatot az üzletrész-átruházási szerződés tartalmazza, akkor e szerződést is közokirati vagy teljes bizonyító erejű magánokirati formában kell készíteni.
A BDT 2014.129. számú döntése pedig azt mondja ki, hogy az ügyvezető az üzletrész-átruházás kapcsán hozzá tett bejelentést a tagjegyzék vezetésével kapcsolatos feladatainak teljesítése során köteles intézni, nem jogosult az üzletrész-átruházás érvényességét vizsgálni. Ennek megszegése a társaság működését törvénysértővé teszi, és törvényességi felügyeleti eljárás alapjául szolgálhat.
Az üzletrész-átruházás elsődleges joghatása, hogy az átruházó tagsági jogviszonyából eredő jogai és kötelezettségei az üzletrész megszerzőjére szállnak át. A tagváltozás a társasággal szemben annak bejelentésétől hatályos, függetlenül attól, hogy ennek nyilvántartásba vételére mikor került sor. Az új tagot a bejelentéstől illetik meg a tagi jogosultságok és terhelik a tag kötelezettségei (Ptk. 3:169. §).
A bejelentés címzett, egyoldalú jognyilatkozat, amelynél a fentiekben ismertetett kötelező alakiságra ügyelni kell. Hatályosságára a Ptk. 6:5. § vonatkozik.

2.5.1.3. Perjogi szabályok

A Ptk. 3:167. § (4) bekezdése értelmében az üzletrész másokat megelőző megszerzésére irányuló jog (a továbbiakban röviden "elővásárlási" jog) megsértésével kötött szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt a szerződéskötéstől számított egyéves jogvesztő határidőn belül bírósághoz fordulhat, és pert indíthat.
A keresetet - figyelemmel a Pp. 20. § (1) bekezdésében és (3) bekezdésének ae) pontjában foglaltakra, s miután az üzletrészre vonatkozó "elővásárlási jog" gyakorlásával kapcsolatos kereset nyilvánvalóan tagsági jogviszonyon alapuló perfajta, törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozik.
A bíróság illetékessége az általános előírások szerint alakul.
Felperes mindig az elővásárlásra jogosult, aki a jogának sérelmét állítja, alperes pedig az eladó és a harmadik személy vevő is, aki - mivel e két utóbbi személy közötti szerződés hatálytalanságának megállapítását kéri a felperes - szükségképpen perben kell hogy álljon.
Az igényérvényesítési idő kft.-nél a Ptk. 3:167. § (4) bekezdése alapján indult perben a szerződéskötéstől számított egyéves jogvesztő határidő. (Anyagi jogi határidőről lévén szó, igazolásnak - mely perjogi intézmény - egyébként sem lenne helye.)
A határidő anyagi jogi jellege egyúttal azt is jelenti, hogy a keresetlevélnek legkésőbb a határidő utolsó napján meg kell érkeznie a bírósághoz.
A részvénytársasággal kapcsolatos eseti, illetve az elővásárlási jogot biztosító részvényhez kötődő elővásárlási jog (lásd a 2.5.1.1.1. alattiakat) sérelme miatt perindításra a Ptk. 3. könyve nem ad külön szabályokat. Ezért a Ptk. vonatkozó normáinak figyelembevételével megállapítható, hogy az elővásárlási igény (akár szerződésen, akár jogszabályon alapul e jog) kötelmi jellegű, ezért a Ptk. 6. könyvének elővásárlási jog sérelmével kapcsolatos szabályait kell alkalmazni, s ennek megfelelően a Ptk. 6:223. § (2) bekezdése alapján a szerződéskötésről való tudomásszerzéstől számított harminc
- 232/233 -
napon belül lehet igényt érvényesíteni, egyúttal elfogadó nyilatkozatot téve, és igazolva a teljesítőképességet. A hatálytalanságból eredő igények a szerződéskötéstől számított három évig érvényesíthetők.
A pertárgy értéke a támadott szerződésben foglalt vételár mértékével azonos. A Pp. 21. § (2) bekezdés a) pontja szerint ugyanis a követelés vagy más jog értéke [Pp. 21. § (1) bek.] szerződés hatálytalanságának megállapítása iránti kereseti kérelem esetén a szerződésben kikötött szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás.
Az elővásárlási jog megsértésével megkötött szerződésnek az elővásárlásra jogosulttal szembeni hatálytalanságának megállapítását kell kérni, az ilyen eljárásban így értelemszerűen a szerződésben az üzletrész ellenértékeképpen meghatározott értéket kell alapul venni a perérték megállapításánál, s ennek hat százalékát kell eljárási illetékként leróni. (Ingatlanrésszel kapcsolatos elővásárlási perben erre az álláspontra helyezkedett a Legfelsőbb Bíróság is a BH 1997.357. számú jogesetként közölt Gfv.IV.31.107/1996. számú döntésben.)
A keresetlevélben a felperes annak megállapítását kéri, hogy az elővásárlási joga sérelmére megkötött adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan, egyúttal a vételi ajánlatot elfogadó nyilatkozatot is kell tennie. [A bíróság - mint azt az előbbiekben láttuk - e nyilatkozat komolyságát és megalapozottságát a perben vizsgálja a PK 9. sz. VIII. pontja, illetve a Ptk. 6:223. § (2) bekezdése értelmében, szükség szerint letétbehelyezéssel igazoltatva a felperes igényérvényesítésének komolyságát.]
A keresetlevélben továbbá annak megállapítását is kérnie kell, hogy a szerződés közte és az üzletrészét átruházó ("eladó") tag között jött létre [2/2009. (VI. 24.) PK. 8. pontja].
Az elfogadó nyilatkozat folytán az elővásárlásra jogosult személy és az eredeti üzletrész-tulajdonos (eladó) között az adásvételi szerződés létrejön, és az ebből származó egyéb igények is a perben érvényesíthetők.
Jogszabály ugyan nem írja elő, de ajánlatos a cégbíróságot a keresetindításról értesíteni, különösen azért, mert a peres eljárás befejeztéig az adott üzletrész tulajdonosának személye kétséges. Ilyen esetben - a jogerős döntés megszületéséig - a társaság nem tudhatja, kit hívjon meg legfőbb szervének üléseire, ki jogosult gyakorolni a tagsági jogokat, és kinek kell helytállnia a tagi kötelezettségek teljesítéséért. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy ha a társaság abból indul ki, hogy a tag és vevője közötti szerződés (az egyéb feltételek megléte esetén) érvényes, és mindenkivel szemben (így a társasággal szemben is) hatályos, emiatt a vevő mindaddig teljes jogú tagként kezelhető, amíg perbíróság ennek ellenkezőjét jogerősen meg nem állapítja. Az is helyeselhető, ha a cégbíróság - ha a tagváltozás bejegyzése előtt az elővásárlási per megindításáról hitelt érdemlő tudomást szerez - a változásbejegyzési eljárást felfüggeszti.
A társaság működésének igénye azonban nem tűri a tag személyében való évekig tartó bizonytalanságot. Ha a határozatképességet nem veszélyezteti a kérdéses üzletrész, a működésnek nincs akadálya, ha viszont nagyobb üzletrészről van szó, a társaságnak valamilyen módon biztosítania kell a legfőbb szerv határozatképességét. Ezt csak egyféleképpen tehetik meg: úgy, hogy a szerződéssel igazolt vevőt tekintik tagnak
- 233/234 -
mindaddig, amíg jogerős bírói döntés mást nem állapít meg. Ettől kezdve ugyanis a szerződés relatív hatálytalansága folytán az eladó és az elővásárlásra jogosult között az ítéletben meghatározottak szerint a hatálytalan szerződéssel azonos tartalommal létrejött új szerződés alapján az elővásárlási jog jogosultja lép a vevő helyébe, ami viszont további kérdést vet fel: vajon van-e mód a korábban - közreműködése nélkül - meghozott társasági határozatok felülvizsgálatára, vagy sem? (A társasági határozatok felülvizsgálatával a 2.3. pontban bővebben foglalkozunk.) Az előbbi felvetésekre adható válaszok nem megnyugtatók. Célszerű lenne, ha a jogalkotó az ilyen és ehhez hasonló, a tagsági viszony bizonytalansága esetén követendő magatartásszabályokat megadná úgy, mint a kizárási pereknél.
Véleményem mindenesetre az, hogy a társasági határozatok ilyen okból történő felülvizsgálatának nincs helye. A relatív hatálytalanság azzal jár, hogy az elővásárlási jog sérelmével kötött adásvételi szerződés a társaság vonatkozásában mindaddig érvényes és hatályos, amíg a hatálytalanságot a jogosult vonatkozásában a jogerős bírói döntés ki nem mondja. Ez alanycserét eredményez az üzletrész tulajdonosánál, de a forgalombiztonság érdekeivel ellentétes lenne, ha az addig született társasági határozatok, gazdasági döntések utóbb megkérdőjelezhetők lennének. A társasági határozatok - meghozataluk idején - a társasággal szemben hatályos szerződéssel alátámasztott tagi jogállás szem előtt tartásával jogszerű körülmények között születtek. A társasági határozat utólagos felülvizsgálatára kizárólag a Ptk. 3:35-3:37. §-aiban írt okokból és módon van törvényes lehetőség.
Az elővásárlási jog jogosultjának felperesi pernyertessége esetén az üzletrész vevőjének megtérítési igénye támad az üzletrészt eladóval szemben, azaz az üzletrész vételárának visszakövetelését külön perben foganatosíthatja. Az elővásárlási jog jogosultjának pernyertessége azt a kötelezettséget is rója a perbíróságra, hogy - ha a perrel támadott adásvételi szerződés tagváltozását a cégjegyzéken átvezették - a cégbíróságot meg kell keresnie a szükséges intézkedések megtétele végett. A cégbíróságnak véleményem szerint az üzletrészt hatálytalanul szerzett vevőt ex tunc hatállyal törölnie kell a cégjegyzékből, s helyette az ítélettel egyezően az elővásárlásra jogosult (és e jogát gyakorló) felperest kell bejegyeznie tagként.
Az üzletrész-átruházási szerződésnek az elővásárlási jog megsértése miatti hatálytalanságára keresetben vagy viszontkeresetben lehet hivatkozni, ez az igény kifogásként nem érvényesíthető, az igényérvényesítésnek feltétele, hogy az ajánlatnak megfelelő elfogadó nyilatkozatot is megtegyék, és hogy valamennyi szerződő fél perben álljon (Legfelsőbb Bíróság Pfv.VI.22.899/7. - BH 1998.583.).
A témával kapcsolatban célszerű említést tenni néhány olyan fellebbviteli döntésről, amelyek a törvényességi felügyeleti és a változásbejegyzési eljáráshoz való viszonyát vizsgálják az elővásárlási jog gyakorlásával, illetve megsértésével összefüggő eseteknek.
A Pécsi Ítélőtábla Cgf.V.30.150/2003/4. és Cgf.V.30.194/2003/3. számú határozatai egyebek közt azt hangsúlyozták, hogy az elővásárlási jog megsértésével megkötött üzletrész-átruházási szerződés hatálytalansága törvényességi felügyeleti eljárásban
- 234/235 -
nem vizsgálható. Az erre irányuló kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, tekintve, hogy a jogvita peres útra tartozik.
A Fővárosi Ítélőtábla a 13.Gf.43.466/2005/4. számú ügyben kimondta: "[...] A cégbíróság a tagváltozás bejegyzésére irányuló eljárásban nem írhatja elő az elővásárlási joggal rendelkező személyektől származó írásbeli nyilatkozat beszerzésének kötelezettségét, hiszen az elővásárlási joggal kapcsolatos eljárás szabályszerűnek minősül akkor is, ha az elővásárlási jog jogosultjai a jog gyakorlására nyitva álló határidő alatt nem nyilatkoznak. A következetes bírói gyakorlat értelmében a tagváltozás bejegyzésére irányuló eljárásban és az esetleg kifejezetten az elővásárlási jog megsértésével kapcsolatosan előterjesztett kérelemre indult törvényességi felügyeleti eljárásban a cégbíróság nem vizsgálhatja, hogy az elővásárlási joggal kapcsolatos szabályokat az üzletrész átruházása során betartották-e, hanem az elővásárlási jogaiban megsértett személy peres eljárásban kérheti az üzletrész-átruházási szerződés vele szembeni hatálytalanságának megállapítását."

2.5.2. A beleegyezés hiánya miatti perek

A Ptk. 3:219. §-ának (1) bekezdése szerint a részvénytársaság alapszabályában a részvény átruházását korlátozhatja vagy a társaság beleegyezéséhez kötheti, ez azonban csak akkor hatályos harmadik személlyel szemben, ha a korlátozás és annak tartalma a részvényről, dematerializált részvény esetén az értékpapírszámla adataiból kitűnik. (Ugyanez vonatkozik egyébként a részvényre szerződéssel kikötött elővásárlási, visszavásárlási, eladási vagy vételi jogra is.) [Ptk. 3:219. § (2) bek.]
A Ptk. 3:220. § e körben szabályozza azt az esetet, amikor az rt. alapszabálya a részvények átruházásához az rt. beleegyezését írja elő. Ilyenkor az alapszabályban meg kell határozni azokat az okokat is, amelyek a beleegyezés megtagadásához vezethetnek. (Ezt nyilván csak viszonylag általánosan lehet szabályozni azzal, hogy az alapszabályban rögzített elveket lehet konkrét tartalommal megtölteni az egyedi részvényátruházási esetekben.)
A beleegyezésről a 3:220. § (1) bekezdése értelmében az igazgatóság jogosult dönteni, ha pedig az átruházási szándék bejelentésétől számított harminc napon belül az igazgatóság nem nyilatkozik, beleegyezését megadottnak kell tekinteni [Ptk. 3:220. § (2) bek.]. (Az átruházási szándékot a Ptk. 3:91. § értelmében írásban kell megtenni.)
Hasonló jogintézményt a kft.-nél is találunk. A Ptk. 3:167. § (6) bekezdése értelmében, ha a társasági szerződés az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a társaság beleegyezéséhez köti, a beleegyezés megadásáról a taggyűlés dönt. (Az átruházási szándék közlését és a beleegyezés megadása iránti kérelmet itt is írásban kell megtenni a Ptk. 3:91. §-ában foglaltakra figyelemmel.)
Ha a társaság a bejelentéstől számított harminc napon belül nem nyilatkozik, a beleegyezést megadottnak kell tekinteni.
A Ptk. 3:167. § (6) bekezdése azt is deklarálja, hogy semmis a társasági szerződés azon rendelkezésre, amely a törvényi harminc napnál hosszabb (és így az átruházó tagra sérelmesebb) határidőt biztosít. Annak viszont véleményem szerint nincs aka-
- 235/236 -
dálya, hogy a társasági szerződésben a harminc napnál rövidebb időt kössenek ki, noha az ilyen törekvéssel óvatosan kell bánni, mert az időközbe bele kell hogy férjen a taggyűlés szabályszerű összehívása is. Figyelmet érdemel, hogy - az rt. hasonló tárgyú szabályozásával ellentétben - a kft. nem írja elő a jogalkotó (a Gt.-től is eltérően), hogy a beleegyezés megtagadásának szempontjait a társasági szerződésnek tartalmaznia kellene. Véleményem szerint erre nincs is szükség, a létesítő okiratban elkészített szabályozás egyébként is - célszerűen - csak rendkívül általános irányelveket, szempontokat, és lehetőleg csak példálózva tartalmazhat, ellenkező esetben az adott, akár évekkel későbbi, előre kiszámíthatatlan körülményekkel bekövetkező konkrét helyzet tekintetében felesleges és alkalmatlan szabályrendszert képez majd. A létesítő okirati szabályozottság esetén nem volt annak sem akadálya, hogy szükséghez képest - egyazon taggyűlésen - a társasági szerződés módosításával az egyedi döntéshozatalt közvetlenül megelőzve a megfelelő szabályozást "előállítsák", így értelemszerűen felesleges volt a társasági szerződést terhelni a beleegyezés megtagadásával kapcsolatos (részlet)szabályozással. Elegendő, ha alkalmazását a létesítő okirat előírja, de nem ad szempontokat ehhez, hanem a döntést teljes egészében a majdani taggyűlésre bízza. (Sajnálatos, hogy az rt. esetében a jogalkotó nem ezt a megoldást követte.)
A téma szempontjából figyelmet érdemel az a tény, hogy a Ptk. 3:167. § (6) bekezdése átruházás esetére teszi lehetővé a társaság beleegyezésének kikötését, ami nem csupán adásvételre, hanem egyéb tulajdonjog átszállásával járó jogügyletre (például ajándékozásra, cserére, apportálásra) is irányadó. Ez a jogintézmény tehát védelmet képes nyújtani a társaságnak az "elővásárlási" joggal nem érintett átruházási ügyletek esetére is, vagyis olyankor, amikor az átruházási ügylet ingyenes, vagy az ellenszolgáltatás nyújtása nem pénzben történik.
A CDT III.5. jogeseteként megjelent Bács-Kiskun Megyei Bíróság Cg.03-09-105892/1997/23. számú határozata szerint a beleegyezés megadásának, illetve megtagadásának feltételeit úgy kell meghatározni a társasági szerződésben, hogy az visszaélésre lehetőséget ne adhasson. Ezért nem fogadta el a beleegyezés megtagadási okaként azt a megfogalmazást, amely szerint "egyéb nyomós és/vagy fontos társasági vagy tagi érdek" miatt lehet helye a beleegyezés megtagadásának. A társaság a bíróság felhívására a társasági szerződés fenti rendelkezését akként módosította, hogy "Az üzletrész kívülállóra történő átruházásához a taggyűlés legalább 3/4-es szótöbbséggel hozott egyetértő határozata szükséges. A hozzájárulás azonban csak abban az esetben tagadható meg, ha a tag üzletrészét a társaság tevékenységével azonos tevékenységet folytató, illetve üzleti konkurenciát jelentő szervezetre vagy személyre kívánja átruházni." Ezt a megfogalmazást a bíróság elfogadta és a társaság bejegyzését elrendelte, noha úgy tűnik, ez a szöveg az eredetivel ellentétben túlságosan is megköti a társaság taggyűlésének "kezét". Kft.-nél [a 3:167. § (6) bekezdésének új szövegezése ismeretében] már az ilyen és hasonló problémákkal nem kell számolni, rt.-nél sajnos igen, ott viszont a viszonylag (de nem túlzottan) általános megfogalmazást javasoljuk.
A Fővárosi Ítélőtábla 14.Cgf.41.152/2003/2. számú végzése kifejtette, hogy a Gt. 137. § (1) bekezdése diszpozitív szabályozást tartalmaz a tekintetben, hogy a tagok az
- 236/237 -
üzletrész kívülállóra történő átruházását a társaság beleegyezéséhez köthetik. Az tehát, hogy az üzletrész kívülállóra szabadon, vagy pedig a társaság beleegyezésével ruházható-e át, a tagok döntésétől függ. Abban az esetben viszont, ha a törvény felhatalmazása alapján azt a taggyűlés jóváhagyásához kötik, a társasági szerződésben szabályozniuk kellett a beleegyezés megadásának, illetve megtagadásának a feltételeit. E feltételek meghatározásához nem elegendő, ha a tagok a szavazat mértékéről rendelkeznek, hanem azt is meg kell határozni, hogy melyek azok az okok, körülmények, amelyek a megtagadáshoz vezetnek.
A bírói gyakorlat megengedőbbé válását mutatja az a Gt. hatálya alá tartozó, de már a Ptk. szabályozásának ismeretében hozott, az ÍH 2015.155. számú döntéseként közzétett jogeset, amelyben az ítélőtábla - egyebek közt - kifejti: "Az alperes határozott az üzletrész-átruházás jóváhagyásának megtagadásáról. A taggyűlés határozata meghozatala előtt rögzítette azokat az okokat, amelyek miatt az új tulajdonos társaságba történő bekerülését a társasági érdekeket veszélyeztetőnek tartotta. A társaság és tagjainak jogos érdeke, hogy eldöntsék, a belépni kívánó személlyel együtt kívánnak-e működni, vagy bizalmatlanság miatt azt megtagadják. A taggyűlésen a társaság, illetve a társasági tagok veszélyeztetését nem önmagában, elvileg határozták meg, hanem tényleges tartalommal megtöltve indokolták és a határozat meghozatala során a tagok nyilatkozatát figyelembe vették. A taggyűlési határozat indokolásának (alaki követelmény) hiánya nem teszi jogszabálysértővé a határozatot, amennyiben a taggyűlési jegyzőkönyv tartalmából megállapítható, hogy milyen okok miatt tagadta meg a taggyűlés a beleegyezését az új tag belépéséhez; ezáltal meghatározták a megtagadás konkrét, ellenőrizhető, és visszaélésre okot nem adó feltételét. Amennyiben a taggyűlés a megtagadási jogát nem visszaélésszerűen gyakorolja, úgy a bíróságnak a tagok akaratát és érdekét tiszteletben kell tartania.
A Fővárosi Ítélőtábla - a fellebbezési ellenkérelemben foglaltakkal egyezően - megállapította, hogy a taggyűlés a hozzájárulás megtagadási jogát nem visszaélésszerűen gyakorolta, nem igazolható, hogy a társaság több alkalommal, rendszeresen, a kívülálló, társaságba belépni kívánó tag belépéséhez a hozzájárulását megtagadta volna.
A bírói gyakorlat szerint, amennyiben a társasági szerződés a megtagadás feltételeit konkrétan nem tartalmazza, azt a taggyűlési határozat tényleges tartalommal megtöltve, pótolhatja. Helyesen hivatkozott az alperes az ellenkérelmében arra, hogy az új Ptk. 3:167. § (6) bekezdésében foglaltak is azt a jogalkotói szándékot tükrözik, hogy a társaság tagjai szabadon dönthessék el, kivel kívánnak együttműködni, közösen vállalkozni.
A beleegyezés megtagadásának jogkövetkezménye, hogy az átruházási szerződés, amely a taggyűlés (rt.-nél az igazgatóság) beleegyezését igényelte, nem lép hatályba (Ptk. 6:118. §).
Ez a szabályozás lényegesen eltér a Gt.-ben rögzítettől, mivel a Gt. hatályossága idején a beleegyezés megtagadása a régi Ptk. 215. § szerinti szerződés létre nem jöttét idézte elő (számos bírói döntés is kimondta ezt), míg a Ptk. fenti szabálya a jogirodalmi, jogtudományi álláspontokkal egyezően a szerződés hatálytalanságát állapította meg jogkövetkezményként.
- 237/238 -
A Ptk. 6:118. § (1) bekezdés értelmében, ha a szerződés hatályosságához jogszabály harmadik személy beleegyezését vagy hatósági jóváhagyást tesz szükségessé, a beleegyezés vagy jóváhagyás megadásával a szerződés megkötésére visszamenőleges hatállyal válik hatályossá.
A (2) bekezdés szerint a beleegyezéssel/jóváhagyással kapcsolatos nyilatkozattételig, illetve az erre nyitva álló határidő leteltéig a felek jogait és kötelezettségeit a függőben lévő feltétel (Ptk. 6:117. §) szabályai szerint kell megítélni.
A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a szerződés nem válik hatályossá, ha a harmadik személy (esetünkben a taggyűlés/igazgatóság) a beleegyezését vagy a hatóság a jóváhagyást megtagadja, vagy ha arról a bármelyik fél által a másik féllel közölt megfelelő határidőn belül nem nyilatkozik.
A tag által sérelmezett társasági határozat a Ptk. 3:35. § szerinti perben, annak feltételei szerint támadható.

2.5.2.1. A perjogi vonatkozások

A beleegyezés megtagadása miatt indított perekre hatáskör, illetékesség, pertárgy értéke tekintetében a 2.5.1.3. pontban elmondottak megfelelően érvényesek.
Tekintve, hogy ezen eljárások jellemzően a tag (részvényes) és a társaság közötti jogvitának tekinthetők (társasági határozat felülvizsgálata iránti perek), a felperes mindig a beleegyezés megtagadását sérelmező tag (részvényes), alperes pedig a társaság. A beleegyezés megtagadása folytán létre nem jött szerződés vevőjének nem kell perben állnia, de a felperes saját pernyertessége elősegítése érdekében perbe hívhatja, és a vevő a perbe maga is beavatkozhat (Pp. 41-46. §). (Noha az üzletrész vevője társasági határozat felülvizsgálata iránti per megindítására nem jogosult, törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet.)
A Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.085/2009/4. számú határozatában kifejti, ha a társasági szerződés az üzletrész elidegenítését a gazdasági társaság jóváhagyásához köti és a társaság határozatával a hozzájárulást megtagadja, nincs helye a hozzájáruló nyilatkozat bírósági ítélettel történő pótlásának.

2.5.3. A közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségei a perbeli jogvitában

A kft.-ből kiválni nem lehet. A társaságtól megválni szándékozó tag az üzletrészét átruházhatja.
Az alapító társasági szerződés, illetve a módosítás aláírását követően a tagok részére biztosítania kell az okiratot szerkesztő jogi képviselőnek, hogy annak egy példányával a tagok rendelkezzenek.
Az üzletrész értékesítését megelőzően akkor jár el körültekintően, jóhiszeműen, a jogszabályoknak és a hatályos társasági rendelkezéseknek megfelelően a kft.-től megválni szándékozó tag - az ügyvezetővel együttműködve -, ha biztosítja, elsősorban a tagok, másodsorban a társaság, harmadsorban a társaság által kijelölt személy(ek) számára az elővásárlási jog gyakorlását (ld. 2.5.1.2.2.).
- 238/239 -
A 2.5.1.3. Perjogi szabályokhoz kapcsolódik annak hangsúlyozása, hogy ha a kft. létesítő okiratában a társasági jogvitákra kikötötték a tagok a választottbírósági eljárást, akkor az elővásárlásra jogosult tag által indított perben alperesként nemcsak az üzletrészét eladó tagnak, de a "kívülálló" harmadik személy vevőnek is perben kell állnia, aki az üzletrész új tulajdonosaként írásban nyilatkozott, hogy a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el (ld. 1.5.2.1.).
Az ügyvezető akkor jár el körültekintően, és a társaság/tagjai érdekében, ha a 2.5.1.2.9. pont szerinti bejelentéskor - amennyiben az üzletrész eladója nem adta át a szerződés aláírását megelőzően a birtokában lévő hatályos társasági szerződést a vevőnek -, ha biztosítja a hatályos társasági szerződés rendelkezéseinek a megismerését az új üzletrész-tulajdonos számára, hogy a fenti nyilatkozat a valóságnak megfelelő, ne csak formális tartalmú legyen.
Az átruházási perek tipikusan olyan jogviták, ahol az egyeztetés, az egyezségi kísérlet, a közvetítői eljárás igénybevételének a feltételei nem állnak fenn, mert az egyik félnek már nem érdeke a jövőbeli együttműködés, megállapodás a társasággal, illetve tagjaival, mert üzletrésze átruházásával - cégjogilag - már megszüntette a tagsági jogviszonyát, vagy a kft. tagjainak gyűlése nem hagyta jóvá, hogy megválhasson a társaságtól.
A közvetítői eljárás lefolytatását kizáró további okok felsorolását ld. a 2.4.10. pont utolsó bekezdésében.

2.6. A feltűnő értékaránytalanság jogcímén megtámadott társasági részesedés átruházására kötött szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perek

2.6.1. A társasági részesedés fogalma, átruházására vonatkozó jogi szabályozás rendszerének áttekintése; a vételár meghatározása

Jelen fejezet a tipikus társasági részesedésekkel foglalkozik, amelyek a személy és tőkeegyesítő jelleget egyaránt magán viselő kft. esetén az üzletrész; az rt.-nél (nyrt., zrt.) - amely egy tőkeegyesítő társasági forma - a részvény, amely tagsági jogokat megtestesítő értékpapír.

2.6.1.1. Az üzletrész

Az üzletrész fogalmát a Ptk. újradefiniálta, a Ptk. 3:164. § kimondja, hogy az üzletrész a törzsbetéthez kapcsolódó tagsági jogok és kötelezettségek összessége. Az üzletrész a társaság nyilvántartásba vételével keletkezik. Az üzletrész mértéke a tagok törzsbetétjéhez igazodik. Azonos mértékű üzletrészhez azonos tagsági jogok fűződnek. Az üzletrész tehát olyan társasági részesedés, amely a kft. bejegyzését követően megtestesíti a tag jogait és a társaság vagyonából őt megillető hányadot, tagsági jogok és kötelezettségek összességét megtestesítő, vagyoni értékű jog. Az üzletrész által
- 239/240 -
teremtett egység nem bontható fel, az üzletrészbe foglalt jogok egy része a többi jogosultság, illetve kötelezettség nélkül nem ruházható át.
Az üzletrész alapja a törzsbetét, amelynek szabályait a Ptk. 3:161. § tartalmazza, eszerint a törzsbetét a tag vagyoni hozzájárulása. A tagok törzsbetétei különböző mértékűek lehetnek; az egyes törzsbetétek mértéke nem lehet kevesebb százezer forintnál. Minden tagnak egy törzsbetéte lehet. Ha egy törzsbetét szolgáltatására több személy közösen vállal kötelezettséget, a kötelezettséget vállaló személyeket a törzsbetét szolgáltatásának kötelezettsége egyetemlegesen terheli. A törzsbetétek összege a törzstőke, amely nem lehet kevesebb hárommillió forintnál.
A kft.-ből kiválni nem lehet. A társaságtól megválni szándékozó tag üzletrészét átruházhatja. A Ptk. 3:166. § (1) bekezdése előírásai alapján, a tag az üzletrészét a társaság tagjaira szabadon ruházhatja át; a társaság részére vagy kívülállóra történő átruházásokkal kapcsolatosan a társasági szerződésben rendelkezhetnek a tagok a Ptk. 3:167. § előírásai szerint. Az üzletrész átruházása nem igényli a társasági szerződés módosítását [Ptk. 3:168. § (1) bekezdése]. Az üzletrész-átruházás leggyakoribb esete a pénzszolgáltatás ellenében történő átruházás (adásvétel). (Lásd a 2.5.1.2.1. pontban írtakat is.)
Az eladó nevét (cégét), lakóhelyét (székhelyét), üzletrésztulajdonát a kft. cégkivonata tanúsítja. Az üzletrész névértékét - az alapításkor vagy törzstőkeemeléskor szolgáltatott törzsbetétek összegét - a cégiratok között "elhelyezett" utolsó, hatályos tagjegyzéken az ügyvezető tünteti fel [Ptk. 3:197. § (2) és (3) bekezdései].

2.6.1.2. A részvény

A Ptk. 3:213. § (1) bekezdése értelmében a részvény a kibocsátó részvénytársaságban gyakorolható tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló, névértékkel rendelkező, forgalomképes értékpapír.
Ha a részvénynek több tulajdonosa van, a részvénytársasággal szemben egy részvényesnek számítanak; jogaikat közös képviselőjük útján gyakorolhatják, és a részvényest terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen kötelesek helytállni.
Az összes részvény névértékének összege az rt. jegyzett tőkéje [Ptk. 3:212. § (1) bekezdése].
A részvény szabadon átruházható az általános szabályok szerint azzal, hogy ennek korlátozása harmadik személyek felé csak törvényi rendelkezés alapján hatályos. Az átruházás törvényi korlátozásának ismertetése e fejezet kereteit egyrészt meghaladná, másrészt a bírósági gyakorlat ismertetéséhez jelen perek szempontjából nem szükséges a speciális szabályozás áttekintése. A legfontosabb szabály az, hogy ha a részvénytársaság a részvény átruházását az alapszabályban korlátozza vagy az átruházást a társaság beleegyezéséhez köti, e korlátozások harmadik személyekkel szemben akkor hatályosak, ha a korlátozás és annak tartalma a részvényből, dematerializált részvény esetén az értékpapírszámla adataiból kitűnik. Ha a részvényre szerződéssel elővásárlási jogot, visszavásárlási jogot, eladási vagy vételi jogot kötöttek ki, az a részvénytársasággal, illetve harmadik személyekkel szemben akkor hatályos, ha az a részvényből,
- 240/241 -
dematerializált részvény esetén az értékpapírszámla adataiból kitűnik [Ptk. 3:219. § (1) és (2) bekezdése].
A névre szóló részvénnyel rendelkező részvényesről az rt. igazgatósága részvénykönyvet vezet (Ptk. 3:245. §), amelyben nyilvántartja a részvényes - közös tulajdonban álló részvény esetén a közös képviselő - nevét, lakóhelyét vagy székhelyét, részvénysorozatonként a részvényes részvényeinek vagy ideiglenes részvényeinek darabszámát, tulajdoni részesedésének mértékét. Ha a kibocsátott részvényben rögzített olyan adat változik meg, amelyet a részvénykönyvben is nyilvántartanak, a részvénykönyv adatait az ügyvezetés módosítja.
A zrt. cégkivonata az eladóra vonatkozóan adatokat (név, lakóhely, illetve cég, székhely) akkor tartalmaz, ha szavazati jogának mértéke az ötven százalékot meghaladja, vagy a részvényes minősített többségű befolyással rendelkezik a társaságban [Ctv. 27. § (4) bekezdés bc) pont].

2.6.1.3. Az adásvételi szerződésre vonatkozó rendelkezések a Ptk.-ban

Az üzletrész, a részvény olyan vagyoni részesedés, amely adásvétel tárgya lehet. (Lásd a 2.5.1.2.1. pontban írtakat is.) Az üzletrész-, részvényadásvételi szerződésekre vonatkozó jogszabályi előírásokat elsődlegesen a Ptk. gazdasági társaságokra vonatkozó Harmadik Része tartalmazza, és értelemszerűen a Ptk.-nak az adásvételi szerződésre vonatkozó előírásai is alkalmazandók.
A szerződés megkötése után a tulajdonosváltozást - társasági jogi szempontból - a cégjegyzékbe történő bejegyzés végett kft. esetén be kell jelenteni a cégbíróságon, ahol a társaság felé a vevőnek ezt megelőzően, külön bejelentési kötelezettsége is van, amelyet a Ptk. 3:168. §-ának (2) bekezdése alapján közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban kell megtenni. Ebben nyilatkoznia kell arról, hogy megszerezte az üzletrészt, továbbá arról, hogy az új tulajdonos a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el.
Egyesülésnél a tagsági jogviszony átruházással is megszüntethető [Ptk. 3:375. §]. Ekkor az újonnan csatlakozó felel az addig keletkezett tartozásokért, kivéve ha ez alól mentesítik [Ptk. 3:374. §, 3:375. § (2) bekezdése]. A tagok nevét (cégét), lakóhelyét (székhelyét) a cégjegyzék tartalmazza; továbbá a csatlakozás időpontját is [Ctv. 27. § (5) bekezdés a) és b) pont].
A Ptk. 3:146. §-a - átvéve a Gt. 108. § (3) bekezdése és 99. § f) pontja előírásait - rögzíti a társasági részesedés átruházhatóságának lehetőségét mint a tagsági jogviszony megszűnésének 2006-ig "tiltott" lehetőségét a bt. és kkt. cégformáknál.
A cégjegyzék mindkét cégformánál tartalmazza a tagok nevét (cégét), lakóhelyét (székhelyét) [Ctv. 27. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés a) pont].
A társasági vagyoni részesedések adásvétele kapcsán a Ptk. Harmadik Részében nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyokra a Ptk. kötelmi jogi rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni, ezek a tulajdonjog tárgyaira, az átruházással történő tulajdonszerzésre, a közös tulajdonra, (közös tulajdoni vagyoni részesedések), az általános szerződési feltételekre, az adásvételre vonatkozó rendelkezések.
- 241/242 -
Részvények értékesítése esetén a Ptk. értékpapírokra vonatkozó Ötödik Része szabályozásából következően - amely a tulajdonjog szabályait rendeli alkalmazni az értékpapírokra - a jogalkalmazók számára nem jelent problémát. A Ptk. a kötelezettségnek az értékpapírban való rögzítésével és a jogosultság gyakorlásának az értékpapírhoz kötésével teremti meg azt a szoros kapcsolatot az okirat és a benne foglalt jog között, amely ahhoz szükséges, hogy az értékpapírba foglalt jog az értékpapír forgalomba hozatalával váljon forgalom tárgyává, és ezzel betölthesse a papírban foglalt jog mobilizálásának funkcióját. E funkció jelenik meg abban a szabályban, amely általánosságban, minden értékpapírra kimondja az átruházhatóságot. Az olyan értékpapír, amely nem lehet forgalom tárgya, az értékpapír-funkciók teljesítésére kevéssé képes (Ptk. 6:565. §).
Az rt. tőkeegyesítő jellegéből adódóan a részvények adásvételénél a Ptk. általános kötelmi szabályai, nyrt. esetén a Tpt. alkalmazása értelemszerűen, illetve jogszabályi rendelkezések alapján történik.
A kft. személyegyesítő jellegéből adódó társasági jogi részesedés azonban fogalomként, még a részvényhez hasonlóan sem jelenik meg a Ptk. szabályozási rendszerében, mivel a tagsági jogokról nem lehet értékpapírt kiállítani.
A Gt. és Ptk. előírásainak egybevetésével mondta ki a Legfelsőbb Bíróság a BH 1994.202. számú eseti döntésében, hogy a Ptk.-nak a dolog tulajdonjogának átruházásánál alkalmazott szabályai az irányadók az üzletrész, így annak adásvétele vonatkozásában is.
A Ptk. 6:59. §-ának (1) és (2) bekezdése előírja, hogy a felek szabadon köthetnek szerződést, szabadon választhatják meg a másik szerződő felet, továbbá szabadon állapíthatják meg szerződés tartalmát. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.
A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár (Ptk. 6:61. §).

2.6.1.4. A társasági részesedés vételárának meghatározása

Ha az adásvétel tárgya vagyoni részesedés, annak vételárát a felek közösen állapítják meg. A vagyoni részesedéseknél a forgalmi érték meghatározása speciálisan történik, mivel azt meghatározza a társaság - vagyoni részesedés átruházásakor fennálló - "értéke".
A társaságok bejegyzését követően - a társaság működése során - a szolgáltatott vagyoni hozzájárulás mint vagyoni részesedés a névértékétől eltér. Gazdaságos, eredményes tevékenységnél annál jóval magasabb is lehet a forgalmi értéke, veszteséges társaság esetén akár nulla is lehet. A forgalmi érték megállapításakor a társaság számviteli előírásoknak megfelelően vezetett nyilvántartásai adnak eligazítást.
A vagyoni részesedés vételárának mindkét fél számára a jövőre nézve megnyugtató módon történő meghatározásához elengedhetetlenül szükséges ismerni tehát a társaságnak az adásvétel megkötése időpontjában fennálló helyzetét: a társaság cégjegyzékbe bejegyzett adatai szerinti tényleges működést; a gyakorolt tevékenységek-
- 242/243 -
hez szükséges engedélyek meglétét, azok esetleges időbeli korlátozottságát; a vagyonmérlegben kimutatott, az ott szereplő vagyontárgyak tényleges meglétét, értékét; az azokon fennálló esetleges terheket, a társaság kötelezettségeit (adó, tb stb.). A cégjegyzékbe bejegyzett, a társasággal szemben folyamatban lévő peres eljárásokon túl, az esetlegesen folyamatban lévő egyéb eljárásokat.

2.6.1.4.1. Az eladó tájékoztatási kötelezettsége

A Ptk. 6:62. §-ának (1) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségnek eleve korlátokat szab a vagyoni részesedés speciális jellege, a társaságra vonatkozó jogi szabályozás.
A tőzsdére bevezetett részvénytársaságoknál a kisrészvényes eladótól ez a tájékoztatási kötelezettség fogalmilag kizárt.
Itt maga a társaság köteles a társaság helyzetéről a jogszabályi előírásoknak megfelelő tájékoztatással szolgálni, a vezető tisztségviselő a felvilágosítást és az iratbetekintést a jogosult által tett írásbeli titoktartási nyilatkozat megtételéhez kötheti [Ptk. 3:23. § (1)-(2) bekezdései].
A tag (részvényes) a szokásos üzleti kockázat viselésére köteles, azonban annak érdekében, hogy a társaság működése során folyamatosan figyelemmel tudja követni, és mérlegelni tudja a kockázatokat, szüksége van arra, hogy megismerje a gazdasági társaság működésével (gazdálkodásával) összefüggő alapvető adatokat. Ezen adatok ismeretének hiányában pusztán "szerencsejáték" lenne a gazdasági társaság részére történő tagi vagyoni hozzájárulás szolgáltatása. A társasági jog a tag (részvényes) ezen alanyi jogosultságát a tájékoztatási jog (felvilágosítás adási jog, iratbetekintési jog) formájában határozza meg.
Mind a kft., mind az rt. vonatkozásában irányadó a Ptk. 3:23. §-ának (2) bekezdése szerinti, a vezető tisztségviselők tájékoztatási kötelezettségére vonatkozó azon szűkítő rendelkezés, hogy a vagyoni részesedések tulajdonosainak a társaság ügyeiről történő felvilágosítás adása nem sértheti a társaság üzleti érdekeit, illetve üzleti titkait.
Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a tagnak (részvényesnek) nincs alanyi joga arra, hogy a beszámolótervezetet alátámasztó okiratokat írásban megkapja, hiszen ez akár hatalmas dokumentáció is lehet, amelynek másolása, postázása a cégeknek jelentős költségeket okozhat (az eredeti okiratok megküldése nem lehetséges), a tagnál (részvényesnél) pedig nem feltétlenül biztosított, hogy az okiratok megfelelően kerülnek kezelésre. A tag tehát nem követelheti kérelemben a beszámolótervezetet alátámasztó okiratok megküldését, iratbetekintési jogát e fenti dokumentumok vonatkozásában a társaságnál gyakorolhatja, akár személyesen, akár szakértő igénybevétele mellett. A szakértőnek azonban olyan személynek kell lennie, aki független, nem érdekelt például a konkurens cégben.
Gyakran a konkurens céggel mint vevővel tárgyaló társasági részesedését eladni szándékozó taggal (részvényessel) szemben tagadják meg a vezető tisztségviselők a társaság tényleges vagyoni helyzetéről szóló teljes felvilágosításadást.
- 243/244 -
Összegezve megállapítható, hogy a vételár megállapításánál a felek közös kockázatára történik egy olyan összeg elfogadása, amely mögött megnyugtató teljes "céginformáció" nem áll mindig rendelkezésre.
Így a Ptk.-ban nem szabályozott olyan speciális helyzet áll elő, ahol a kétpólusú szerződéskötés egyik leglényegesebb pontja, a vételár meghatározása egy független jogi személyiségű társaság vezető tisztségviselőitől, az ügyvezetéstől is függ, korlátozva az eladó Ptk.-ban előírt tájékoztatási kötelezettségét, és az így nagyobb kockázattal járó adásvételi szerződést megkötni szándékozó kívülálló vevő, illetve az eladó oldaláról egy önálló, aktívabb, ténylegesen a társaság értékét feltáró vizsgálódást követel meg. Ez nem jelenti azonban azt, hogy az eladónak ne kelljen a rendelkezésre álló információkat a potenciális vevővel megosztania.
Ma már a nagyobb társaságok befolyásszerzéssel rendelkező vagyoni részesedésének megszerzésekor az ún. átvilágítások alkalmazása egyre gyakoribb, amelyet független könyvvizsgáló cégek végeznek el, a fentebb ismertetett teljes körű információk birtokában.

2.6.1.5. A "reális" forgalmi érték

A Ptk. jogszabályi előírásainak megfelelően megkötött adásvételi szerződést követő tulajdonosváltozástól számított viszonylag rövidebb időn belül gyakran kiderül a vagyoni részesedés új tulajdonosa számára, hogy jóval magasabb vételárat fizetett a vagyoni részesedésért, mint ami a szerződés megkötésének időpontjában a társaság és így a vételi jog tárgyának reális forgalmi értéke volt.
A feltűnő értékaránytalanságnak a régi Ptk. 201. §-ban szabályozott jogintézményét a Ptk. (szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalansága) 6:98. § (1) bekezdése fenntartotta, az új szabályozás is lehetőséget ad a vevő számára, hogy a megkötött adásvételi szerződést ezen a jogcímen megtámadja a peres bíróság előtt.
A régi Ptk. 201. § által adott megtámadási lehetőséget a hazai szakirodalom ellentmondásosan értékelte, és a piacgazdaság újbóli bevezetése után merült fel a jogirodalomban a kérdés, hogy szükséges-e egyáltalán a szerződéses értékviszonyok objektív alapon történő külön jogi védelme. Részben joggal hangzott el az a kritika is, hogy ez a védelem adott esetben a szabadpiaci árak "bírósági kontrolljára" nyithat lehetőséget. A Ptk. koncepciója világított rá arra, hogy működő piacgazdasági körülmények között maguk a piaci mechanizmusok (mindenekelőtt a verseny) ösztönöznek a szolgáltatások értékarányának betartására. E megtámadási ok fenntartását azonban már 2003 elején eldöntötte a Ptk. Koncepció.
Terminológiai pontosítás, hogy míg a régi Ptk. 201. § (2) bekezdése "értékkülönbségről" beszél, addig a Ptk. 6:98. §-a az "értékaránytalanság" kifejezést használja, ez azonban véleményünk szerint nem jelent tartalmi változást, hiszen a bírói gyakorlat (például a PK 267. számú állásfoglalás) eddig is felváltva használta ezeket a kifejezéseket. Az aránytalanság számítása során kiindulópont a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékkülönbözetének a valóságos forgalmi értékhez viszonyított, százalékos formában kifejezett aránya (aránytalansága). Azonban, hogy az így számított száza-
- 244/245 -
lékos értékaránytalanság az adott esetben feltűnően nagynak minősül-e vagy sem, a Ptk. sem kívánta jogszabályi "határértékhez" - így a "felén túli sérelem" törvényi kritériumához sem - kötni, hanem továbbra is az eset összes körülményeinek mérlegelése alapján akarja megítéltetni.
A hatályos szabályozást figyelembe véve azonban - álláspontunk szerint - ez a jogcím a legalkalmasabb arra, hogy a vevő az általa megszerzett vagyoni részesedésért kifizetett vételárat, vagy a bíróság által megállapított, "kompenzálásra alkalmas részt visszakapja" az eladótól.
A Ptk. szerződésszegések esetére vonatkozó, és esetlegesen ilyen ügyekben használható jogcímei közül a Ptk. 6:90. § (régi Ptk. 210. §) alapján a tévedés vagy megtévesztés, bizonyíthatóságának "hiányában" kevésbé alkalmazható; ahogy a Ptk. 6:519. §-a alapján történő kártérítési igény, az eladó oldaláról történő vétkességi alapú eljárásának szinte lehetetlen bizonyíthatósága miatt. A hibás teljesítés és szavatossági igény alkalmazása is kérdéseket vet fel.

2.6.2. A keresetben érvényesíthető igény; előterjesztésének határideje

A társasági részesedés (a gyakorlatban tehát az üzletrész, részvény) adásvételére kötött szerződés érvényességét támadja a sérelmet szenvedett fél (eladó vagy vevő), és keresetében kéri a bíróságtól, hogy a szerződés érvénytelenségét állapítsa meg, a Ptk. 6:98. §-ának (1) bekezdése alapján.
Az ilyen jogcímen előterjesztett keresetek esetén a felperes igénye általában nem a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítására irányul - figyelemmel a társasági részesedéshez kapcsolódó tulajdonosi joggyakorlás folyamatosságára a szerződés megkötése óta eltelt időszakban -, hanem a szerződés bíróság által történő érvényessé nyilvánítása mellett, az általa állított, a szolgáltatás (vételár) feltűnő aránytalanságának megszüntetésére, az aránytalan előny "kiküszöbölésével".
Erre tekintettel a keresetben az általa igényelt, a bíróság által megítélendő összeget is megjelölve terjeszti elő igényét, a vételárnak a szerződés megkötése időpontjában fennálló "általa meghatározott tényleges értéke", forgalmi értéke alapján, attól függően, hogy a felperes a vevő vagy az eladó pozíciójában volt-e a megtámadott szerződés megkötésekor, így az attól felfelé vagy lefelé - feltűnően aránytalanul - eltért.
A felperes a keresetlevélben a társasági részesedés általa hivatkozott valós vételárát a társaság vagyonához viszonyítottan határozza meg; megjelölve a szerződéskötés időpontjában a társaság értéke alapján reálisnak tartott tényleges vételárat, és annak általa megjelölt időponttól igényelt törvényes késedelmi kamatát.
A kereset mellékleteként a felperes egy általa elkészíttetett könyvszakértői véleményt is mellékel az esetek nagy részében, vagy a társaság könyvvizsgálója, könyvelését végző személy által elkészített mérlegre hivatkozik.
A sérelmet szenvedett fél ilyen jogcímen előterjesztett keresete esetén, a jogviszony természeténél fogva, önmagában jogai megóvására a másik féllel szemben nem hivatkozhat, így a Pp. 172. § (3) bekezdése alapján csak az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti keresetet nem terjeszthet elő joghatályosan.
- 245/246 -
A Ptk. 6:89. § (3) bekezdése értelmében a megtámadási jog a szerződés megkötésétől számított egyéves határidőn belül a másik félhez intézett jognyilatkozattal vagy közvetlenül bíróság előtti érvényesítéssel gyakorolható. A szerződés megkötésétől számított egyéves határidőn belül fordulhat bírósághoz a fél, ha a szerződést a másik félhez intézett jognyilatkozattal támadta meg, és a megtámadás eredménytelen volt.
A Ptk. nem tartotta fenn a megtámadási jog gyakorlására az írásbeli alakszerűségi követelményt. A szerződés megtámadásához ugyanis nem indokolt szigorúbb alaki követelményeket előírni, mint bármilyen más polgári jogi igény érvényesítéséhez. A bizonyíthatóságot a megtámadási jognyilatkozat írásba foglalása megkönnyíti - ezért célszerű írásban megtámadni a szerződést -, de az alakszerűség nem érvényességi követelmény. Természetesen a megtámadási jog gyakorlására is alkalmazni kell azt a szabályt, amely a jognyilatkozatra előírt alakszerűségi követelményt alkalmazni rendeli a jognyilatkozathoz kapcsolódó valamennyi egyéb jognyilatkozatra, így a jognyilatkozat megtámadására is [Ptk. 6:6. § (2) bekezdése]. Ez azt jelenti, hogy például ingatlan-adásvételi szerződés érvényes megtámadásához a Ptk. szerint is írásbeli jognyilatkozatra van szükség.
A megtámadási határidő a Ptk. szerint is egy év, amely igényérvényesítési idő elévülési jellegű. A szerződés megtámadása tehát egy kötelmi természetű polgári jogi igény érvényesítését jelenti, amelyre egyéves elévülési időn belül van lehetősége a jogosultnak.
Ahogy láttuk, a Ptk. jelentős változást hozott azzal, hogy nem állapít meg kötelező sorrendet a megtámadás módozatai tekintetében. Ehelyett szabályként fogadja el azt, a korábbi bírói gyakorlatban is képviselt (BH 1975.414.) álláspontot, hogy a megtámadási jogot akár a másik félhez intézett jognyilatkozattal és ennek eredménytelensége esetén keresetindítással, akár közvetlenül bíróság előtt lehet gyakorolni. A megtámadási jog gyakorlásának módját a fél maga választhatja meg; szabadon dönthet tehát arról, hogy a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja megtámadási jogát, és csak annak visszautasítása esetén peresíti igényét, vagy rögtön bíróságon támadja meg a szerződést.
A megtámadási határidőre az elévülés nyugvásának és megszakadásának szabályai megfelelően irányadók.
A perben az ellenérdekű félre hárul a bizonyítása annak, hogy a sérelmet szenvedő fél a megtámadási határidő megnyílta után a megtámadott szerződést írásban megerősítette, vagy a megtámadásról egyébként írásban lemondott, ezért a megtámadás joga megszűnt [régi Ptk. 689. § (5) bekezdése].
A társasági részesedés vételárának megfizetése iránt indult perekben - az általános szabályoknak megfelelően - az alperesnek lehetősége van a régi Ptk. 6:89. § (4) bekezdése alapján kifogás útján is megtámadni a szerződést feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással. A bírói gyakorlat kifogásnak tekinti a megtámadási határidőt követően, elkésetten előterjesztett viszontkeresetben érvényesített megtámadást. A Legfelsőbb Bíróság 2/2010. (VI. 28.) PK. véleményének 9. pontja szerint ugyanis a megtámadási határidő eltelte után a perben előterjesztett megtámadási kifogás a keresettel szemben
- 246/247 -
való védekezést szolgálja, legfeljebb a kereset elutasítását eredményezheti, de nem vezethet a felperes marasztalására. Az alperes kifogás útján gyakorolt megtámadása csak arra a szerződésre irányulhat, amelyre a felperes a követelését alapította. Az elévült megtámadási jog kifogás útján a szerződésből eredő követeléssel szemben legfeljebb annak összege erejéig érvényesíthető (BH 1997.392.).
Ha csak kifogást terjeszt elő a fél, a megtámadásra vonatkozó határidő, értelemszerűen nem vizsgálandó a bíróság által, hiszen ezt a kifogást az elsőfokú eljárás berekesztéséig előterjesztheti az alperes.

2.6.3. A felperesre vonatkozó szabályok

Ezekben a perekben csak a keresetben megjelölt társasági részesedés adásvételi szerződést megkötő felek eladó(k) vevő(k) közül, a sérelmet szenvedő fél jogosult a kereset előterjesztésére.
A Gf.II.33.049.1998.6. számú határozatában a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a felperes nem volt jogosult a perbeli üzletrész-átruházási szerződés megkötésének tényére alapítottan feltűnő értékaránytalanság címén megtámadni az alperesek hónapokkal korábban megkötött megállapodását. A szerződésnek a felperes nem volt alanya, nyilvánvalóan nem kérhet az általa anyagi jogilag jogosultnak tekintett egyik alperes javára sem jogvédelmet. Ilyen eljárásjogi jogosultsággal a Pp. szabályai szerint nem rendelkezik, nem kérheti külön jogszabályi felhatalmazás hiányában a szerződésben szereplő egyik fél jogainak védelmét, a másik fél javára való marasztalással egyidejűleg.
A perben támadott szerződés tárgya lehet olyan társasági részesedés is, amely közös tulajdonban állt, vagy a felperesek is többen vannak mint közös tulajdonosok. A Ptk. szabályozására tekintettel ezek a tulajdonosok képviselőik útján gyakorolják a kft.-nél a tagsági jogaikat, a társasággal szemben egy tagnak számítanak, jogaikat közös képviselőik útján gyakorolhatják, a tagot terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek [Ptk. 3:165. § (1) bekezdése]; ahogy közös tulajdonban álló részvény esetén is a közös képviselő adatait tartalmazza az igazgatóság által vezetett részvénykönyv [Ptk. 3:245. § (1) bekezdése].
A keresetlevelet a képviselők mint sérelmet szenvedett felek nyújtják be a bírósághoz, az ellenkező bizonyításáig a közös tulajdonban álló társasági részesedés többi tulajdonosának egyetértésével; a jogi képviselők részére is fenti személyek adhatják joghatályosan a meghatalmazást a perben való képviseletre. Jogi képviselő eljárása esetén a keresetlevelet csak elektronikusan lehet benyújtani, ez irányadó arra az esetre is, ha a felperes gazdálkodó szervezet [Pp. 605. § és 2015. évi CCXXII. tv. 9. § (1) bekezdése].

2.6.4. Az alperesre vonatkozó szabályok

A szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perben a szerződéskötésben részt vett, valamennyi, a keresettel érintett ellenérdekű felet alperesként meg kell jelölni, perbe kell vonni.
- 247/248 -
Ez nem jelenti annak a társaságnak az alpereskénti megjelölését, perbevonását, "amelyből" történő részesedés átruházása iránti szerződést támadja keresetében a felperes.
A perben a társaság közvetlenül nem érdekelt, bár a per eldöntéséhez, a vételár meghatározásához a társaság értékének "feltárása" elengedhetetlenül szükséges.
Így a felperesre vonatkozó előírások értelemszerűen vonatkoznak az alperes(ek)re is, a közös tulajdon, a képviselet, a jogi képviselet körében.

2.6.5. Hatásköri, illetékességi szabályok

Az új Pp. megváltozott koncepciója szerint a törvényszék hatáskörébe tartoznak mindazok a perek, amelyek elbírálását törvény nem utalja a járásbíróság hatáskörébe [Pp. 20. § (1) bekezdése]. Amennyiben a per tárgyának értéke a harmincmillió forintot nem haladja meg, a per elbírálása helyi bíróságok hatáskörébe tartozik [Pp. 20. § (3) bekezdése], mivel ezek a perek nem tartoznak a járásbírósági hatáskörből kivett perek közé.
A per tárgyának értékét a felperesnek kell megjelölnie. Ezekben a perekben, ahol a társasági részesedés adásvételére kötött szerződéseket támadja a felperes, a perbeli követelés értékét a keresetben érvényesített további igény alapján határozza meg, amely lehet a teljes vételár megjelölése, eredeti állapot helyreállítása iránti igény esetén; ha a feltűnő értékaránytalanság kiküszöbölésére irányul a kereseti kérelem, ez a különbözeti összeg lesz a pertárgy értéke meghatározásánál az irányadó [Pp. 21. § (2) bekezdése].
A felperes a keresetét választottbírósághoz nyújtja be, amennyiben annak hatásköre a vonatkozó jogszabályi előírások alapján fennáll a megtámadott szerződéssel kapcsolatos igény elbírálása vonatkozásában (ld. az 1.5. pont alattiakat).
A bíróság illetékességét az általános szabályok alapján kell megállapítani, így figyelemmel kell lenni a Pp. 25. §-ának (1) bekezdésének az általános illetékességre vonatkozó előírásaira, jogi személy alperesek esetén a Pp. 25. §-ának (4) bekezdésére. (A nem természetes személyek elleni perekben az általános illetékességet a nem természetes személy székhelye mellett az a hely is megalapozza, ahol a jogvitában érintett ügyben eljáró, képviseletére hivatott szerv, illetve szervezeti egység a működését kifejti. Székhelynek - kétség esetén - az ügyintézés helyét kell tekinteni. Ha a nem természetes személy székhelye Budapesten van, működési köre azonban Pest megye területére terjed ki, a Pest megye területére illetékes bíróság jár el.) Továbbá a 27. §-ban előírtakat is figyelembe kell venni, ha az alperes alávetette magát az ott szabályozottak szerinti, kizárólagosan eljáró bíróság illetékességének.

2.6.6. A keresetlevél tartalma; benyújtandó mellékletei

A Pp. a keresetlevél tartalmára vonatkozóan sokkal részletesebb előírásokat tartalmaz a régi Pp. 121. §-ának (1) és (2) bekezdésénél. A Pp. 170. § rendelkezései alapján
- 248/249 -
jelen perben, ahol a sérelmet szenvedő fél a bíróságtól azt kéri, hogy állapítsa meg a társasági részesedés adásvételére kötött szerződés érvénytelenségét, a jogcím és igény, a tényállás rögzítésén túl a hivatkozott megtámadási okot megalapozó bizonyítékokat is csatolni kell.
A felek által kikötött vételárat - ha volt ilyen - az írásbeli szerződés tartalmazza, így azt a keresetlevél mellékleteként, a vevő által megfizetett vételár igazolására be kell csatolni.
A Ptk. 3:168. § előírja az írásbeliséget a kft. üzletrészének adásvételére kötött szerződések esetén.
Nyomdai úton előállított, névre szóló részvény csak forgatmány útján ruházható át. A forgatmány nem érvényességi kelléke a részvényátruházás jogcíméül szolgáló szerződésnek (PJE 2000/1.).
A vételár meghatározása a felek megállapodása alapján történik, annak bizonyítása, írásbeli módon történő igazolása fogalmilag is kizárt, például a dematerializált részvények átruházásakor.
A nyilvánosan működő részvénytársaság részvényei kizárólag dematerializált módon állíthatók elő. A tulajdonosi igazolás kiállítója az értékpapírszámla-vezető [Ptk. 3:214. § (2) bekezdése, 3:254. § (3) bekezdése].
Az írásbeliséget a törvény azért írja elő a részesedés átruházását tartalmazó szerződések esetén, mert kft.-üzletrészeknél a társaság felé történő tulajdonosváltozás bejelentése is írásbeliséghez kötött. Önmagában a szerződés az eladó és a vevő jogviszonyában bír jogi relevanciával, a Gt. 127. § (2) bekezdése és a Ptk. 3:168. § szabályai alapján a cégbíróság és a peres bíróság felé is.
A társasági részesedés eladása történhet a társaság másik tagja vagy részvényese részére is, akik egymás közötti viszonyában a jognyilatkozatok írásbelisége általánosságban, a jelenleg hatályos Ptk. 3:91. § (1) bekezdése alapján is kötelező.
A keresetlevéllel együtt benyújtandó mellékletek között az esetek túlnyomó részében bizonyítékként a felperes egy általa felkért eseti szakértő (a társaság könyvvizsgálója, aki esetlegesen igazságügyi szakértő is egyben), ennek hiányában a könyvelést végző személy által adott véleményt is becsatol az iratokhoz; amelyből kimutatható - álláspontja szerint - a keresetben, a megtámadási okként megjelölt feltűnő értékaránytalanság, a vételárhoz viszonyítottan. Ezek az okiratok a perbeli részesedés forgalmi értékét a "társaság értékéből" levezetetten határozzák meg.

2.6.7. Az eljárási illeték összege

Az Itv. 39. §-ának (1) bekezdése és 42. §-ának (1) bekezdése előírásai alapján a keresetben megjelölt pertárgy értékének a hat százaléka, a jelenleg hatályos szabályozás szerint minimum tizenötezer, maximum egymillió-ötszázezer forint.
A gazdálkodó szervezetek illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelme kapcsán lásd az 1.3.7.4. pont alatt írtakat.
- 249/250 -

2.6.8. Az alperesi ellenkérelem vizsgálata

A felperes keresetének elutasítására irányuló alperesi ellenkérelemben alapvetően arra történhet hivatkozás, hogy a társasági részesedés az adásvételi szerződés megkötésének időpontjában a felek által közösen megállapított vételár volt, az a forgalmi értékhez viszonyítottan nem tartalmazott feltűnően nagy értékkülönbséget, annak megállapítása objektív alapokon történt; az ellenérdekű fél a társaságra vonatkozó minden fontos adat birtokában gyakorolta vételi vagy eladói jogát.
Az alperesi pozícióban lévő eladó ezen túl gyakran hivatkozik az eljárásban arra is, hogy a felperes által hivatkozott, a társaság értékét meghatározó olyan körülményről nem volt, a vezető tisztségviselők tájékoztatásának hiányában például nem is lehetett tudomása, amelyeknek figyelembevételével az árat eltérően határozták volna meg.
Vitatott forgalmi érték esetén az alperes - a felperesi bizonyítékok ellenében - ellenkérelmében a bíróságtól szakértő kirendelését kérheti az üzletrész értéke meghatározásához, hogy ahhoz képest a feltűnően nagy értékkülönbség megállapíthatóságát a bíróság kizárhassa.
Ha a vevő van alperesi pozícióban, védekezése gyakran nem a forgalmi érték összegére vonatkozik, hanem olyan körülményre, amely az eladó oldalán állt fenn a szerződés megkötésekor. Például egy kft. üzletrészének az eladásánál a társaság tagja a felperes, az alperesnek, aki a társaságnak szintén tagja volt, úgy adta el az üzletrészét, hogy tisztában volt a vételár alacsony értékben történő meghatározásával, de más kívülálló vevőt nem keresett, illetve nem talált, holott a társasági szerződés nem korlátozta - az elővásárlási joggyakorláson kívül - az értékesítést. Előfordulhat, hogy az üzletrész eladásakor olyan "kényszerhelyzetben" volt, amely a saját érdekkörében állt fenn.
Az ellenkérelemben az alperes hivatkozhat arra is, hogy a vételár alacsony meghatározása amiatt történt, mert az ügylet színlelt szerződést takart, ténylegesen társasági részesedés átruházására nem irányult a felek akarata. Ebben az esetben indítványozhatja az esetlegesen folyamatban volt büntetőeljárás iratainak beszerzését is.
A régi Pp. 156. §-ának (4) bekezdése alapján az alperes által kért, a társaság vagyonára vonatkozó ideiglenes intézkedés elrendelése kapcsán a Legfelsőbb Bíróság a Gf.II.31.490/1996/3. számú határozatában kifejtette, hogy a perben irányadóan alkalmazandó, az 1998. augusztus 28-a előtt kötött szerződés vonatkozásában, a régi Pp. 156. §-ának (4) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezetek egymás közötti pereiben a bíróság a nemzetgazdaság érdekének, valamely fél jogainak megóvása céljából, különösen fenyegető kár elhárítása érdekében a felek meghallgatása után, végzéssel megteheti a szükségesnek mutatkozó intézkedést. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint nem valósult meg az adott tényállás mellett olyan ok, amely szükségessé tenné az ideiglenes intézkedés elrendelését. A felperes az általa hivatkozottakat - vagyis azt, hogy az alperes visszaélt többségi tulajdonosi helyzetével - nem igazolta, nem valószínűsítette. Érvelése ezzel kapcsolatban nem helytálló, ugyanis a kft. jelenlegi működése, működésének eredménye nem befolyásolja az érdemi döntést, hiszen azt kell többek között a keresetnek megfelelően eldöntenie, hogy az üzletrész ellenértéke, annak el-
- 250/251 -
adása idején, mennyire felelt meg az üzletrész valós értékének. Ha azóta a kft. rosszabbul működik, és az üzletrész értéke esetleg csökken, ez a döntést nem befolyásolja. Egyébként is, ha a bíróság esetleg a felperes keresetének helyt adna, és az eredeti állapot helyreállítását rendelné el, a felek között elszámolásra kell hogy sor kerüljön, ahogy arra a felperes helyesen hivatkozott a fellebbezésében. Az adott tényállás mellett az alperes a kft. eredményes működésében ellenérdekeltnek bizonyítékok nélkül nem tekinthető. (A döntés a jelenleg hatályos Pp. 103. § rendelkezései alapján is irányadó.)
Nagyon lényeges, hogy az ideiglenes intézkedésnek csak a keresetként vagy viszontkeresetként érvényesített követelés tekintetében van helye, és annak tartalmát a jogvitára vonatkozó anyagi jogszabályok rendelkezései határozzák meg (BDT 2010.2344.).
Az ideiglenes intézkedés lényegéből következik, hogy kárnak a kérelmezőt kell közvetlenül fenyegetnie, mint ahogy az ő oldalán kell felmerülnie a különös méltánylást érdemlő jogvédelem szükségességének is (BDT 2014.3206.).
A Kúria Pf.VI.24.984/2012. számú döntésében mondta ki: nem kizárt, hogy a fél a fellebbezési eljárás során terjessze elő ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, ha az annak alapjául szolgáló körülmények az elsőfokú bíróság határozatának meghozatalát követően következtek be (BH 2013.345.).

2.6.9. A kereset - a szerződésben meghatározott vételár összegének - vizsgálata

A szolgáltatás és ellenszolgáltatás valóban feltűnően nagy értékkülönbségének megállapítására csak a forgalmi érték és a piaci viszonyok alapos vizsgálata alapján kerülhet sor. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely alapján általánosságban meg lehetne állapítani egy vagyoni részesedés értékét egy adott időpontban, vagy adhatna egy olyan viszonyítási alapot, amely egy működő társaság általános "állagát" úgy meg tudná határozni, hogy ahhoz viszonyítani lehet a vagyoni részesedés értékét.
Minden működő társaságnak vannak objektív és szubjektív adottságai, amelyek meghatározzák pénzügyi és gazdasági helyzetét. Vannak olyan külső és belső változások, amelyek kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolhatják a társaság működését, különös tekintettel a gyakorolt tevékenységi kör és a tényleges piaci igények viszonyára, az elkerülhetetlenül kockázattal járó gazdasági döntésekre. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy vagyoni részesedés vételekor, az eladót egyfelől behatárolják a vonatkozó anyagi jogszabályi (társasági jogi) rendelkezések, jogainak gyakorlásában, másfelől a vevőt vezethetik olyan szubjektív megfontolások az üzlet megkötésében, amelyikről esetleg sem maga a társaság, sem az eladó nem is tud (pl. konkurens társaság felvásárlása).
Ezekben a perekben is értelemszerűen irányadóan alkalmazni kell a Kúria 1/2014. Polgári jogegységi határozatával hatályában fenntartott PK 267. számú állásfoglalást, amely szerint a szerződés megtámadásának három, alábbi együttes (konjunktív) feltétele van.
A szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti feltűnően nagy értékkülönbség. Ennek meglétét, az adott ügyben, az összes körülmény gondos mérlegelése után lehet csak
- 251/252 -
megállapítani. A 40-50 százalékos értékkülönbséget - az ítélkezési gyakorlat - már minden esetben feltűnően nagynak tekinti.
Az üzletrész-átruházási szerződések kapcsán felmerült kérdésekben számtalan közzétett határozat született (EBH 2007.1625., EBH 2006.1528., BH 2007.267., BH 2002.149., BDT 2005.51.).
A Legfelsőbb Bíróság a Gfv.XI.30.305/2006. számú döntésében az üzletrész-adásvételi szerződésnek a szolgáltatás-ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságára alapított megtámadása esetén az üzletrész értékének meghatározásánál figyelembe veendő szempontokat határozta meg. A perbeli tényállás szerint két kft.-üzletrészt értékesített az alperes húszmillió forint értékben. A felperes módosított keresetében a szerződés érvénytelenségét a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalansága jogcímén kérte megállapítani azzal, hogy a bíróság a szerződést nyilvánítsa érvényessé, a szolgáltatás-ellenszolgáltatás közötti értékaránytalanságot küszöbölje ki, és az üzletrész értékét egymillió forintban állapítsa meg. Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott. A perben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyva hangsúlyozta: az üzletrész nagyfokú egyedisége folytán az értékmeghatározásnál összehasonlító forgalmi adatok felhasználására nincs vagy csak rendkívül korlátozott mértékben van lehetőség. A perbeli üzletrész értékének meghatározásánál is döntően annak volt jelentősége, hogy a T. út 13. Kft.-nek a szerződéskötés idején milyen vagyona volt, milyen eredményesen gazdálkodott, milyen üzleti kilátásai voltak a jövőre nézve. Az érték meghatározásánál jelentőséget kellett annak is tulajdonítani, hogy a T. út 13. Kft.-nek csak egyetlen üzleti célja volt: a társasház felépítése és a társasházi lakások értékesítése. Ennek a célnak a megvalósításához pedig az alperes nem járult hozzá. Utalt arra, hogy az alperes a fellebbezési tárgyaláson külön bírói kérdésre sem tudta megjelölni, hogy a szakértő által számításba vett körülményeken kívül, milyen tényezőket kellett volna még figyelembe vennie, melyek azok a körülmények, amelyek az üzletrész értékének a szerződésben kikötött húszmillió forintos vételárral arányos voltát megalapozzák. Az alperes a szakvélemény aggályosságát csak állította, ezt az állítását azonban megalapozni nem tudta. Az elsőfokú bíróság által megállapított árat a másodfokú bíróság olyannak tekintette, amely mellett az értékaránytalanság már nem feltűnően nagy, mert a perben vizsgált körülmények nem alapozták meg azt, hogy az üzletrész számottevő értéket képviselne (EBH 2007.1625.).
A Ptk. alapján is mértékadó példát ad a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.42.049/2003/5. számú döntése, amelyben kimondta, hogy az üzletrész átruházásával összefüggő, a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságával kapcsolatos jogvitánál az üzletrész forgalmi értéke megállapítása szempontjából különös jelentősége van a társaság ügyletkötéskori cégértékének. Az e vonatkozásban szerepet játszó különféle tények és körülmények vizsgálata akkor is elengedhetetlenül szükséges, ha a cégérték tekintetében egyes vagyonelemek meghatározó fontosságúak. Egy cég vagyoni részesedésének adásvétele esetén a forgalmi érték meghatározása speciálisan történik, mivel azt meghatározza a társaságnak - a vagyoni részesedés átruházásakor fennálló - "értéke". A vételár megnyugtató módon történő megállapításához elenged-
- 252/253 -
hetetlenül szükséges ismerni a társaságnak az adásvétel megkötése időpontjában fennálló helyzetét, az aktuális mérlegadatokat, a társaság cégjegyzékbe bejegyzett adatai szerinti tényleges működését, a gyakorolt, illetve tervezett tevékenységekhez szükséges engedélyek meglétét, azok esetleges időbeli korlátozottságát, a vagyonmérlegben kimutatott vagyontárgyak tényleges meglétét és értékét, az azokon fennálló esetleges terheket, a társaság kötelezettségeit, a hasznosítási, befektetési lehetőségeket stb. Mindezen körülmények vizsgálata az üzletrész reális értékének meghatározásához még abban az esetben sem mellőzhető, ha a P. Kft. üzletrészeinek értékét alapvetően a társaság vagyonát képező ingatlanok határozzák is meg (BDT 2005.1157.).
A Pécsi Ítélőtábla A Gf.IV.30.425/2010/6. számú döntésében kiemelte, hogy a kft.-üzletrészek cseréje esetén az üzletrészek értéke közti feltűnő értékaránytalanság megítélésénél jelentős szerepük van az üzletrészek megszerzéséhez fűződő érdekeknek, az üzletrész megszerzésével járó, pénzben ki nem fejezhető előnyöknek (BDT 2011.2551.). A bíróság az indokolásban hangsúlyozta, hogy "a perbeli jogügyletnél nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy a felperessel a szerződéskötést az alperesek, konkrétan I. rendű alperes kezdeményezte, aki nem vonta kétségbe, és még csak észrevételt sem tett a felperesi ügyletkötéskori képviselőnek arra az előadására, hogy a feleket a szerződéskötésben az motiválta, hogy a felperes rádióhoz, az alperesek pedig a konkurens cégben meghatározó arányt képviselő tulajdoni hányadhoz kívántak hozzájutni. Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a perbeli szolgáltatások esetében nincs köztudomású, közismert forgalmi érték, így nem lehet abból kiindulni, hogy a vásárlónak az adott szolgáltatás értékével megközelítőleg tisztában kellett lennie, ugyanis az adott szolgáltatás nem ítélhető meg úgy, mint a dologszolgáltatás (ingatlan, ingó), amelyről kora, külső megjelenése, feltárt állapota, az eladó közlései, használati értéke alapján laikus számára is egy körülbelüli értékkép alakulhat ki. Az alperesek részére a konkurens társaság értéke nyilvánvalóan nem volt felismerhető, hiszen a csereszerződési ajánlat megtételét megelőzően információt e cégről legfeljebb a cégbíróságnál letétbe helyezett mérlegek alapján szerezhettek volna, a perben azonban az alperesek nem is állították, hogy a cégbíróságnál letétbe helyezett mérlegeket megtekintették. Azt állították csupán, hogy a mérleget is csak egyszer nézhették meg, és végig azt állították a perben, hogy az E. Rt. vagyonértékelését sem ismerték, azt pedig nem is állították, hogy maguk bármiféle lépést tettek volna annak érdekében, hogy a felperes által szolgáltatott üzletrész értékét megismerjék. A fenti körülményekből az állapítható meg, hogy az alpereseket az ügyletkötésnél nem a megszerezni szándékozott üzletrész számviteli, könyv szerinti vagy piaci értéke motiválta, sőt éppen ellenkezőleg, az számukra - a peradatok szerint - az ügyletkötéskor jelentőséggel nem bírt."
A Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.015/2011/5. számú döntésében fejtette ki, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság más gazdasági társaság tulajdonában álló részvényeinek valós értéke - a feltűnő értékaránytalanság megítélése szempontjából - nem azonos a tulajdonos gazdasági társaság vagyonában a számviteli törvény szerint nyilvántartott, saját tőke/jegyzett tőke aránya alapján számítandó értékével. Helyesen
- 253/254 -
indult ki az elsőfokú bíróság abból, hogy a perbeli adásvételi szerződés szolgáltatása speciális szolgáltatás volt, az adásvétel tárgya nem dolog, hanem részvény volt, amely a 2006. évi IV. tv. (Gt.) 177. § szerint tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló, névértékkel rendelkező fogalomképes értékpapír, és amely a Gt. 178. § alapján - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - szabadon átruházható. Helyesen utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy egyedül az igazságügyi könyvszakértő véleményében részletezett számítások alapján a feltűnő értékaránytalanságot, illetve a szolgáltatás tárgyának forgalmi értékét nem lehet megállapítani, a szakértő által számított érték ugyanis a Számv. tv. felhívott rendelkezése szerint is legfeljebb a piaci árat elfogadhatóan közelítő érték. Bár a felhívott PK 267. számú Kollégiumi Állásfoglalás hangsúlyozza, hogy a szolgáltatás értékének a megállapításánál elsősorban a fogalmi érték jön figyelembe, a forgalmi értéket pedig a forgalmi viszonyok, a kereslet és a kínálat alakulása befolyásolja. A perbeli ügyletnél azonban a kereslet és a kínálat vizsgálatára, összehasonlító adatok beszerzésére nincs lehetőség, és nincs adat arra sem - érdeklődés, illetve a felszámolási eljárás során a felperes tulajdonában maradt részvények értékesítésének hiányában -, hogy a részvényeket más személy milyen áron vásárolná meg. Helyesen vette figyelembe az elsőfokú bíróság azt a tényt is, hogy az átruházott likvidációs hányadhoz fűződő részvények szavazati jogot nem biztosítanak, a törzsrészvények és a szavazatelsőbbségi részvények forgalma pedig korlátozott, ezek a körülmények azonban a számviteli törvény szerinti érték - más társaságban meglévő vagyoni részesedés értéke - meghatározáskor nem tudnak érvényesülni, ezért sem lehet mérvadó a forgalmi érték meghatározásánál a szakértő által számított érték (BDT 2011.2509.).
Az értékkülönbségnek a szerződés időpontjában kell fennállnia. A szerződéskötéskor fennálló forgalmi érték a kiindulási alap. Nincs tehát annak jelentősége, hogy a szerződéskötés és az igényérvényesítés közötti időben a forgalmi értékben milyen eltolódás következett be. Más kérdés az, hogy az időközben előállott értékemelkedést kinek a javára kell elszámolni. Ez az eredeti állapot visszaállítása keretében dönthető el (BH 1972.9.).
Részvényátruházási szerződés szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságára alapított megtámadása esetén, a részvény szerződéskötés időpontjában fennálló értékének megállapításánál valamennyi, a részvény értékét befolyásoló, alakító tényezőt figyelembe kell venni. Az értékelés nem szorítkozhat csak a kis számban teljesedésbe ment adásvételi ügyletekre, az értékviszonyokra nézve reálisabb képet ad a részvények értékének alakítására, befolyásolására alkalmas valamennyi tényező számbavétele (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.142/2006/5.).

2.6.10. A Pp. szabályainak alkalmazása

A bizonyítékok közül ki kell emelni a szakértő (könyv-, ingatlanforgalmi stb.) véleményét, amely a forgalmi érték, így a kereseti kérelem érdemben történő elbírálásához elengedhetetlenül szükséges, ha csak az eset összes körülményei a forgalmi érték meghatározását nem teszik szükségtelenné.
- 254/255 -
Annak megállapításához, hogy a vállalt szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltűnően nagy volt-e az értékkülönbség, nem elégségesek csupán hozzávetőleges adatok. E tekintetben nem lehet az olyan szakértői véleményre támaszkodni, amely pontos és konkrét összehasonlító adatokat nem tartalmaz (P. törv. V.20.456/1977.).
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Gfv.X.30.625/2000/3. számú határozatában kifejtette, hogy az ügyben alaptalan volt az arra történt hivatkozás, hogy a bizonyítékok körébe nem vonta be a bíróság az eljárt illetékhivatal értékbecslését. A bírói gyakorlat szerint az igazságügyi szakértői vélemény ellenében nem vizsgálja a bíróság az illetékhivatal illetékkiszabásának alapjául szolgáló értékmegállapítás körülményeit és indokát. A szakértői vélemény viszont rendelkezésre állt az ügyben, így a forgalmi érték meghatározásánál törvénysértés nem volt megállapítható.

2.6.11. A perben hozott érdemi határozat

2.6.11.1. A kereset elutasítása

Jelen perek elbírálása szempontjából irányadóan, az adott ügyben a perbeli részvények forgalmi értékének megállapításánál megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy a vételár meghatározásánál annak van jelentősége, hogy a részvények milyen piaci értéket képviseltek; azaz azokat milyen áron adták, illetve vették meg az érintettek. A részvények tagsági jogot megtestesítő értékpapírok, amelyeknek forgalmi értékét számos, a kibocsátó részvénytársaságtól független tényező befolyásolja, ezért a részvény forgalmi értéke a névértéktől mind felfelé, mind lefelé eltérhet. Azt nem kizárólag a kibocsátó részvénytársaság gazdasági eredményei mérlegében feltüntetett vagy abból megállapítható gazdasági helyzete határozza meg. A részvények forgalmi értékét ezeken túl a piac aktuális helyzete, valamint a részvénytársasággal kapcsolatos jövőbeli várakozások is befolyásolják (Legfelsőbb Bíróság Gf.I.32.620/2000/10.).
A megalapozatlan keresetet a bíróság elutasítja, és kötelezi a felperest az alperes részére történő perköltség megfizetésére.
A bíróság az adott ügyben megállapította határozatában, hogy a kirendelt igazságügyi szakértő véleményében rögzítésre került az, hogy az üzletrész forgalmi értéke utólagosan nem volt megállapítható. Tekintve, hogy a felperesek akkor, adott áron értékesítették üzletrészüket, feltételezve, hogy a legtöbbet ígérőnek adták el, valószínűsíthetőnek találta, hogy a forgalmi érték az eladási ár volt. Az ügyben előterjesztett szakértői vélemények egybevetéséből egyértelműen az volt megállapítható, hogy azok mindegyike a cég rossz pénzügyi, vagyoni, gazdasági helyzetét állapította meg a perbeli üzletrész átruházása időpontjában. A bíróság határozatában rámutatott, hogy az üzletrész forgalmi értékének megállapításánál ennek nagy jelentősége van. A vételár és forgalmi érték közötti különbség egyik szakértői véleményből sem volt megállapítható. Az ügyben kirendelt szakértő a forgalmi értéket végső soron a vételárban határozta meg. Azt, hogy a feltűnő értékaránytalanság megállapítható-e, a szerződés megkötésének időpontjában fennállott körülmények vizsgálatával kell megállapítani. A bíróság álláspontja szerint a felperesek nem bizonyították, hogy a szerződés meg-
- 255/256 -
kötésekor a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti értékkülönbség feltűnően nagy, erre tekintettel döntött a bíróság a kereset elutasítása felől (BH 2002.149.).
A Legfelsőbb Bíróság a Gf.II.31.290/2001/4. számú határozatában rögzítette, hogy helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy az üzletrész forgalmi értéke - az elsőfokú eljárásban kirendelt szakértők által elkészített szakvéleményekre is tekintettel - az üzletrész névértékénél magasabb összeg volt a szerződés megkötése idején. Egységes azonban a bírói gyakorlat abban, hogy kizárólag a szakértői vélemény alapján megállapítható tényleges forgalmi érték alapulvételével a feltűnő értékaránytalanság megállapítására nincs lehetőség, ha az eljárás során bizonyítást nyert, hogy az eladó az üzletrész adásvételi szerződés megkötésekor azért fogadta el a társaság másik tagjának mint vevőnek az ellenértékre vonatkozó ajánlatát, mert a társaságnak nem kívánt tagja maradni "szabadulni akart az üzletrésztől mint tehertől". A kft.-ből kiválni szándékozó tagnak üzletrészét értékesítenie kell. Az üzletrész a társaság tagjaira szabadon átruházható. A PK 267. számú állásfoglalásban rögzítésre került, hogy a forgalom biztonsága azt követeli meg, hogy a szerződő felek körültekintően járjanak el a szerződések megkötésénél, megfontoltan tegyék meg szerződési nyilatkozataikat, hogy kölcsönösen bízhassanak a szerződések fennmaradásában. A forgalom biztonsága érdekében meg kell akadályozni, hogy a megtámadási jogot bárki is, utólag, valamilyen okból megbánt szerződéstől való szabadulása vagy pedig kedvezőbb szerződési feltételek kikényszerítésének eszközéül használja fel. Így az együttműködés és a rendeltetésszerű joggyakorlás elveit a bíróság a megtámadás elbírálásánál is alkalmazza.
Alaptalan a feltűnő aránytalanságra hivatkozása az olyan üzletrészét eladó személynek, akinek a cég működéséről teljes áttekintése volt, többek között azért, mert a cég ügyvezetését huzamosabb időn keresztül ellátta (EBH 2006.1528.).
Az eladó tájékoztatási kötelezettsége részvényeladás esetén - figyelemmel a tagsági jogot megtestesítő értékpapír speciális jellegére - nem vagy nem olyan módon érvényesül, mint egyéb dolog esetén, hiszen tőzsdei kereskedés esetén kizárt a vevő eladó általi tájékoztatási kötelezettségének fennállása. Tőzsdén kívüli kereskedés esetén is nehezen várható el egy önálló szervezettel, önálló jogi személyiséggel rendelkező részvénytársaság résztulajdonosától, hogy olyan terjedelmű és olyan jellegű tájékoztatási kötelezettség terhelje, mint amilyen egy dolog tulajdonosától általában elvárható, foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a BH 1998.296. szám alatt közzétett ítéletében.

2.6.11.2. Megalapozott kereset

Ha a bíróság a keresetnek helyt adva megállapítja, hogy a társasági részesedés adásvételére kötött szerződés érvénytelen, határozatában rendelkeznie kell a döntésének a társaság székhelye szerint illetékes cégbíróság felé történő tájékoztatásáról, a szükséges intézkedések megtétele végett.
A Gfv.X.30.625/2000/3. számú határozatában a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság kifejtette azon álláspontját, hogy közbenső ítélet meghozatalának általában helye van a szerződés érvénytelensége megállapításával kapcsolatos perekben, ha a szerződés érvénytelenné nyilvánítása következtében a régi Ptk. 237. §-a értelmében
- 256/257 -
a szerződéskötés előtt fennálló helyzetet kell visszaállítani. A közbenső ítéletnek nem feltétele, hogy a bíróság a követelés jogalapját és az összegszerűséget a régi Pp. 149. § (1) bekezdése alapján elkülönítetten tárgyalja. A közbenső ítélet anyagi jogereje azonban nem vonja maga után feltétlenül a kereset mennyiségi teljesítését. Az eljárás során bármilyen kötelemmegszüntető tény felhozható, ebből eredően végső esetben a kereset elutasításának is helye lehet. A közbenső ítélet jogerőre emelkedése után kell lefolytatni a bizonyítást a jogkövetkezmények alkalmazásához. Ha az eredeti állapotot nem lehet helyreállítani, a szerződés nem válik érvényessé. Ebben az esetben felül kell vizsgálni a felek között kialakult helyzetet, olyan megoldást kell keresni, amely megfelel a jogszabályoknak, ugyanakkor a felek érdekeire is tekintettel van. Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet a vagyoni részesedés speciális jellegére tekintettel nem lehet visszaállítani, a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja a bíróság az érvénytelen szerződést [régi Ptk. 237. § (2) bekezdése]. (Megjegyzés: az új Ptk. már nem ismeri a hatályossá nyilvánítás jogintézményét, a jogeset egyéb megállapításai ma is alkalmazhatók.)
Ezekben az esetekben az eredeti állapot helyreállítása körében figyelemmel kell lenni arra, hogy a határozathozatalig eltelt időben a társaságban a tagi jogokat gyakorló vevő - perbeli pozíciójától függően - osztalékot kapott a társaságtól, illetőleg vagyoni részesedéséből kifolyólag a társaságnak szolgáltatásokat nyújtott. Az elszámolás körében ezt is rendezni kell a felek között.
A forgalom biztonsága és az értékarányosság szempontjainak figyelembevételével kell a bíróságnak döntését meghoznia, és bár e körben nem köti a bíróságot a kereseti kérelem, de a vevő érdeke általában nem az érvénytelenség jogkövetkezményeinek a megállapítása, hanem igényének rendezése. A szerződés megkötését követően a társaság folyamatosan működik a vevő új taggal. Kft. esetén, amelynek személyegyesítő jellegét nem lehet figyelmen kívül hagyni, a társaság életében a taggyűléseken történő részvétel és szavazati joggyakorlásra is tekintettel, az eredeti állapot helyreállítása nem méltányos. Így a feltűnő értékaránytalanság kiküszöbölésével kell a bíróságnak a szerződésben kikötött aránytalan előnyt megszüntetnie, rendelkeznie kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről is [régi Ptk. 237. § (2) bekezdése].
Azokban az esetekben, amikor a cég - amelynek részesedése kapcsán indult a per - törlésre kerül jogutód nélkül a cégjegyzékből, és így cégjogi szempontból értelemszerűen a szerződést megelőző helyzet nem állítható vissza, mert az eredeti tulajdonos tagsági jogviszonya például kft. esetén nem jegyezhető "vissza" a cégjegyzékbe, irányadóan alkalmazandó a 1/2005. számú Polgári jogegységi határozat, amely szerint dologszolgáltatásra irányuló és egészben vagy részben kölcsönösen teljesített visszterhes szerződés nem orvosolható érvénytelensége esetén a szerződéskötést megelőző helyzet nem állítható vissza, ha az érvénytelen szerződés megkötését követően bekövetkezett gazdasági változások következtében a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke közötti egyensúly oly mértékben megbomlott, hogy a teljesített szolgáltatások visszatérítése a méltányossággal már össze nem egyeztethető értékaránytalansággal
- 257/258 -
járna. Ilyen kivételes helyzet fennállása esetén a bíróság régi Ptk. szerint a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja, és gondoskodik a szolgáltatások egyensúlyáról. (A Ptk. a hatályossá nyilvánítás jogintézményét nem ismeri, így csak az érvényessé nyilvánítás és a feltűnő értékaránytalanság kiküszöbölése alkalmazható.)

2.6.12. A peres bíróság és a cégbíróság kapcsolata

2.6.12.1. A cégjegyzék adatai (ld. 2.6.1.3.)

2.6.12.2. A változásbejegyzési eljárás

Az üzletrész tulajdonváltozását az ügyvezetőnek kell bejelentenie a cégbíróságnál, a hatályos tagjegyzék egyidejű benyújtásával a Ptk. 3:197. §. §-ának (3) bekezdése alapján.
A kft. üzletrészének kívülállóra történő átruházása kapcsán előterjesztett kérelmeket a változástól számított harminc napon belül kell benyújtani a cégbíróságon, a Ctv. 50. § (5) bekezdése alapján, jogi képviselő meghatalmazásával egyidejűleg elektronikus úton [Ctv. 32. § (4) bekezdése], és a Ctv. 1-2. számú mellékletében előírtak szerinti okiratokkal együtt.
A cégbíróság a tulajdonosváltozás bejegyzése esetén a benyújtott okiratokat a Ctv. 46. §-ának (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően vizsgálja, így a vagyoni részesedés átruházására vonatkozó Ptk.-előírások, a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) speciális rendelkezéseinek betartását. Ha a vagyoni részesedés tulajdonosváltozásával kapcsolatos bejegyzési kérelmet a cégbíróság elutasítja, a hiánypótlás nem vagy nem megfelelő teljesítésére hivatkozással, mert például nem csatolják - felhívás ellenére - a kft.-üzletrész árverési megszerzése tárgyában készült okiratot; a közhiteles cégnyilvántartás alapelvére figyelemmel a változásbejegyzés iránti kérelmet ismételten elő kell terjeszteni a cégbíróságon [Ctv. 50. § (4) bekezdése].
A kérelem jogerős elutasítása nem érinti a társasági részesedés adásvételére kötött szerződés érvényességét.
A cégbíróság a társasági szerződés érvénytelenségét nem állapíthatja meg, a szerződésben kikötött vételárral kapcsolatos vizsgálódásra sincs hatásköre a Ctv. 74. § (3) bekezdése alapján, amely úgy rendelkezik, hogy a törvényességi felügyelet nem terjed ki olyan ügyre, amely más polgári perben érvényesíthető.
Az üzletrész, részvény átruházása a társasági szerződés, alapító okirat módosítását nem igényli. Az átruházás jogcímeit, a tulajdonjog átszállását eredményező jogügyleteket a Ptk. gazdasági társaságokra vonatkozó része nem szabályozza. A vagyoni részesedés átruházására a Ptk. által szabályozott kötelmi jogi megállapodásokkal, adásvétellel, ajándékozással vagy például cserével kerülhet sor. Az ilyen jogügyleteket, így az adásvételt is a polgári jog szabályai szerint kell megítélni, ahogy arra a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) több eseti döntésében is rámutatott, függetlenül attól, hogy az átruházással együtt járhat további olyan változás is, amely szükségszerűen a társasági szerződés módosítását is igényli.
- 258/259 -
Az Gt. 127. § (3) bekezdése azon előírását, hogy a tagváltozás nem igényli a társasági szerződés módosítását, a Ptk. változatlanul tartalmazza.
A zrt.-k és kft.-k vonatkozásában a 3:324. §-ában szabályozott, a minősített többséget biztosító befolyásszerzésre vonatkozó szabályokat lásd a 2.8. alatt.
Jelen fejezet kapcsán annak van jelentősége, hogy a zrt.-ben, kft.-ben minősített többséget biztosító befolyás (szavazatok legalább hetvenöt százaléka) megszerzése esetén a befolyás létrejöttét követő tizenöt napon belül köteles bejelenteni a cégbíróságon a befolyást szerző. Ennek késedelmes teljesítése vagy elmulasztása esetén törvényességi felügyeleti intézkedés alkalmazására van lehetőség.
A feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással megtámadott zrt., kft. vagyoni részesedéseit érintő pereknél cégjogi vonatkozásuk e fenti bejegyzéseknek van.

2.6.12.3. Értesítési kötelezettség

A Ctv. 76. §-ának (1) bekezdés b) pontja alapján, ha a peres bíróság a cégbíróságot olyan ítéletről vagy határozatról tájékoztatja, amely a cégjegyzékben szereplő adatról (bíróság által kezdeményezett hivatalbóli eljárás) megállapítja vagy valószínűsíti, hogy az törvénysértő, a cégbíróságnak a törvényességi felügyeleti eljárást hivatalból le kell folytatnia. Ebből a rendelkezésből következik, hogy amennyiben a perbíróság olyan jogerős határozatot hoz, amelyben megállapítja, hogy a társasági részesedés adásvételére kötött szerződés érvénytelen, és az eredeti állapotot helyreállítja, ezt megküldi a cégbíróságnak. Attól függően, hogy a cégjegyzéket ez a döntés mennyiben érinti, hivatalból lefolytatandó törvényességi felügyeleti eljárásban, például kft. esetén, az ügyvezetőt a cégbíróságnak fel kell hívnia arra, hogy a döntésnek megfelelő hatályos tagjegyzéket nyújtsa be változásbejegyzési kérelemként a cégnyilvántartás közhitelessége érdekében, hogy a törvénysértő állapot megszűnjön [Ctv. 80. § (1) bekezdése, 81. § (1) bekezdés].
Amennyiben a kft. ügyvezetője e kötelezettségének, felhívás ellenére, az ott megjelölt határidőben (harminc nap) nem tesz eleget, illetve ha az rt. igazgatósága nem nyújtja be azokat az okiratokat, amelyek alapján a cégjegyzéket érintő, a befolyásszerzéssel kapcsolatos törvénysértő adatot a cégbíróság a cégnyilvántartásból törölni tudja, végső soron a cég megszűntnek nyilvánítható [Ctv. 84. § (1) bekezdése].

2.6.13. Jogorvoslatok

2.6.13.1. Fellebbezés

Egységes a bírói gyakorlat, hogy abban az esetben, ha az elsőfokú eljárásban nem kerül tisztázásra, hogy a vagyonirészesedés-átruházási szerződésben eladóként/vevőként megjelölt személyek közös üzletrész-tulajdonosokként, vagy mint önálló vagyoni részesedéssel rendelkező tagok jelentek-e meg a cégnyilvántartásban, ezért nem állapítható meg, hogy a szerződés megkötésekor milyen névértékű vagyoni részesedésük volt, vagy külön-külön névértékű önálló vagyoni részesedéssel rendelkeztek, és ezért nem egyértelmű, hogy pontosan kik voltak a szerződés alanyai a szerződés
- 259/260 -
megkötésekor; ahhoz, hogy a szolgáltatás pontos tárgyát a bíróság meg tudja határozni, további bizonyítás szükséges, amelynek során be kell szerezni a cégiratokat is. Ezekben az esetekben a nagy terjedelmű bizonyítás lefolytatására tekintettel általában az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére került sor a régi Pp. 252. § (3) bekezdése alapján. A Pp. ezt a hatályon kívül helyezési okot nem tartalmazza, de a Pp. 381. § szabályai szerint is lehetséges az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezése. Várható azonban, hogy egyes ügyekben - amennyiben ennek eljárási feltételei fennállnak - másodfokon kerül sor további bizonyítás lefolytatására.
Az alábbi határozatok jól szemléltetik a másodfokú eljárásban hozott legtipikusabb döntéseket.
A vagyoni részesedés forgalmi értékével kapcsolatosan a szakértői vizsgálatnak pontos tényálláson kell alapulnia - a Legfelsőbb Bíróság Gf.II.30.622/1995/5. számú határozatának indokolása szerint -, amelyet az ügyben kirendelt könyvszakértő azért nem tudott kimunkálni és a forgalmi értéket meghatározni, mert az elsőfokú bíróság által feltárt adatok, így a társaság mérlege, szerződéses állománya, és például a környezetvédelmi engedélyek hiánya sem volt bizonyítottan megállapítható. Így a szakértői vélemény nem volt megalapozott a pontos adatok és a megfelelően feltett kérdések hiányában.
A Fővárosi Ítélőtábla a 14.Gf.40.303/2005/8. számú határozatában megállapította, hogy az üzletrész átruházáskori reális forgalmi értékének meghatározása szakkérdés. Az elsőfokú eljárásban beszerzett szakvélemény megállapításaiból kiindulva kellett az elsőfokú bíróságnak állást foglalnia az alperes kifogása megalapozottsága tárgyában. A Legfelsőbb Bíróság PK 267. számú állásfoglalására, és arra tekintettel, hogy az alperes és a felperesi jogelőd közötti bonyolult és több évet átölelő szerződéses kapcsolatot a perbeli üzletrész-átruházási szerződés körülményeként értékelni kellett, ebben a körben helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság. Ennek vizsgálata nem szakkérdés ugyan, de a szakértők is fontosnak tekintették egyesített szakvéleményükben azt rögzíteni, hogy az ár nem feltétlenül azonos a reális piaci értékkel, ha olyan speciális megfontolások befolyásolják, amelyek nem jellemzőek a tipikus eladóra vagy vevőre. Különösen igaz ez azokban az esetekben, amikor a szokásostól merőben eltérő körülmények és igen szokatlan vásárlói szempontok motiválják, illetve motiválhatták a vásárlást. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok együttes mérlegelésére alapított és megfelelően megindokolt döntésének felülmérlegelésére a másodfokú bíróság - a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel - nem látott törvényes lehetőséget.
Ezek a döntések ma is alkalmazandók a megváltozott jogszabályi környezet ellenére.

2.6.13.2. Felülvizsgálat

A Pp. a felülvizsgálat szabályait lényegesen megváltoztatta, ennek ismertetésére terjedelmi okokból nem kerülhet sor. A Pp. 408. § (1) bekezdése alapján nincs helye felülvizsgálatnak ezekben a perekben, ha a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték az ötmillió forintot nem haladja meg. (Az érték meghatározásakor figyelemmel kell lenni az e rendelkezésben részletezett tételekre.)
- 260/261 -
Nincs helye továbbá felülvizsgálatnak vagyonjogi perben a (2) bekezdés értelmében, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben.
A Gfv.X.30.625/2000/3. számú határozatában rögzítette a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság, hogy elfogadta ítélkezése alapjául a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által a régi Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti okszerű mérlegeléssel megállapított azt a tényt, hogy a keresettel támadott jogügylet feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügyletnek minősült. A bizonyítékoknak - amelyek a megállapítás alapjául szolgáltak - a felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban törvényes lehetőség nem volt.
Megállapította a Legfelsőbb Bíróság a Gfv.E.30.138/2006/2. számú határozatában, hogy az ügyben a régi Pp. 177. §-ának (1) bekezdése alapján szakértői bizonyításra is sor került. A szakvélemény - mint a bizonyító eszközök egyik fajtája - eleve és feltétlenül nem köti a bíróságot. Ez azt jelenti, hogy a bíróság a szakértői bizonyítás körében is vizsgálhatja, sőt köteles vizsgálni, hogy a perben meghallgatott szakértő véleménye meggyőző-e és megalapozott-e, elfogadható-e. Ezt ugyancsak szabad mérlegeléssel a régi Pp. 206. §-a alapján állapítja meg. Ezen jogszabályhely egyértelműen kizárja a megkötött bizonyítást a bírósági eljárásban. Ebből eredően nem tekinthető jogszabálysértőnek a másodfokú bíróság ítélete az alperesek által felülvizsgálati kérelmükben hivatkozott régi Pp. 182. § (4) bekezdése mellőzése vonatkozásában. A megállapított tényállással szemben az alperesek saját előadása nem foghat helyt. Mint arra a Legfelsőbb Bíróság már több közzétett határozatában rámutatott, a felülvizsgálati eljárás keretében újabb bizonyítás elrendelésére nem kerülhet sor, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére sem.
A fenti döntések a Pp. rendelkezései alapján is irányadók.

2.6.14. A közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségei a perbeli jogvitában

Az üzletrész vételára megállapításánál a felek közös kockázatára történik egy olyan összeg elfogadása, amely mögött megnyugtató, teljes "céginformáció" nem áll mindig rendelkezésre. Az üzletrész forgalmi értékének meghatározása speciálisan történik, mivel azt meghatározza a társaság - vagyoni részesedés átruházásakor fennálló - forgalmi "értéke" (ld. 2.6.1.4.).
Ebből következik, hogy az a személy, aki egy kft.-be üzletrész megvásárlása útján, tagként be kíván lépni, elsősorban a közhiteles cégnyilvántartás adataiból tájékozódhat, ellenőrizheti a társaság "cégjogilag" törvényes működését (ld. 1.1.2.2.); a tagokra vonatkozó adatok akkor teljes körűek, ha a hatályos társasági szerződés rendelkezéseit is megismerheti, mert a cégjegyzék nem tartalmazza pl. az eladó tag üzletrészének a névértékét.
Nagyobb vagyonnal, kockázatos piacon működő kft. esetében a cég "átvilágítása" is javasolt. Ennek célja nemcsak a cég aktuális "forgalmi értékének" a meghatározása - amelyből megállapítható az üzletrész reális vételára -, hanem megfelelő szakértők
- 261/262 -
bevonásával megismerhető a cég piaci, vezetési, pénzügyi, jogi helyzete; a piaci kockázatelemzés kiterjedhet az esetleges megoldási javaslatokra is.
A PK 267. számú állásfoglalás szerint a szerződéskötés körülményeit, annak lényeges tartalmát is vizsgálni kell, azzal, hogy egy üzletrész átruházáskori reális forgalmi értékének a meghatározása alapvetően szakkérdés, de az ár nem feltétlenül azonos a reális piaci értékkel, ha olyan speciális megfontolások befolyásolják, amelyek nem jellemzőek a tipikus eladóra vagy vevőre (ld. 2.6.1.3.1.: 14.Gf.40.303/2005/8.).
Például, ha az üzletrészét eladó tag egyben a kft. ügyvezetője is, akkor - a jogalkotó, de az egységes bírósági gyakorlat is feltételezi, hogy - tudomása van a reális forgalmi értékről.
E körben irányadó a Kúria döntése, amely szerint alaptalan a feltűnő aránytalanságra hivatkozása az üzletrészét eladó olyan személynek, akinek a cég működéséről teljes áttekintése volt, többek között azért, mert a cég ügyvezetését huzamosabb időn keresztül ellátta (ld. 2.6.11.1.: EBH 2006.1528.).
Abban az esetben, ha az eladó a tagsági jogait a jogszabályoknak és a társasági szerződés rendelkezéseinek megfelelően gyakorolta - részt vett pl. a beszámoló elfogadásáról döntő taggyűléseken, ahol megismerhette a cég működésével kapcsolatos tényeket, lényeges körülményeket, megszavazta az ügyvezető tevékenységének megfelelőségét igazoló felmentvények megadását (ld. 2.10.9.) -, önhibájából nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy az üzletrész eladáskori "reális forgalmi értékékét" 40-50 százalékkal nagyobb, vagy alacsonyabb összegben határozzák meg a vevővel aláírt szerződésben.
Ha a vevőjelöltnek sem az üzletrészét eladni szándékozó tag, sem a cég vezető tisztségviselője nem ad tájékoztatást a vételár összegének a reális megállapításához, továbbá a társaság jogi képviselője is elzárkózik attól, hogy a vevőjelölt jogi képviselőjével "egyeztessen" az írásbeli adásvételi szerződés megkötése érdekében, akkor érdemes racionálisan döntenie a vevőjelöltnek, hogy aláírja-e az adásvételi szerződést, "együttműködés" hiányában, saját kockázatára.
A 2.6.1.-2.6.13. pontokban ismertetett - az üzletrész-átruházási szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetek elbírálása körében irányadó - Ptk.- és Pp.-szabályok és eseti döntések alapján a bíróság a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően megkísérelheti a felek között egyezség létrehozását, ha annak feltételei fennállnak (ld. 1.3.2.6.1.).
A reális forgalmi értéket bizonyító fél megbízása alapján eljáró igazságügyi szakértő (magánszakértő) alkalmazásának - a keresetlevélben/ellenkérelemben előterjesztett indítvány alapján [Pp. 302. § (1) bek.] - akkor ad helyt a bíróság, ha a felperes az egyéves megtámadási határidőn belül a szerződést nem erősítette meg írásban, vagy a megtámadásról egyébként írásban nem mondott le, továbbá a szerződéskötés körülményei nem zárják ki a felperes által hivatkozott 40-50 százaléknál nagyobb értékaránytalanság vizsgálatát.
Az elsőfokú eljárásban - különösen az okirati bizonyítékok, tanúvallomások, szakértői vélemény(ek) alapján - a bíróság mérlegelésétől függ a peres felek (magánszemélyek, cégek) tájékoztatása, ha lehetőséget lát az alperest terhelő marasztalási összeg
- 262/263 -
"meghatározásához" egyeztetésre - bírósági vagy piaci közvetítői eljárásban létrejött -, írásbeli megállapodás létrehozására (ld. 1.3.2.7.).
A cégek közötti konfliktusok általános jellemzését a - mediátor segítségével történő - vita rendezésének a megoldását jelentő megállapodás létrehozásának feltételeit ld. a 2.15. fejezet végén.
A közvetítői eljárás lefolytatását kizáró okok felsorolását ld. a 2.4.10. rész utolsó bekezdésében.

2.7. Tagi felelősséggel kapcsolatos perek

2.7.1. A társasági és a tagi felelősségről általában

A gazdasági társaságok a Gt. 2. § (3) bekezdése értelmében saját cégnevük alatt jogképesek, jogokat szerezhetnek és kötelezettségeket vállalhatnak, így különösen tulajdont szerezhetnek, szerződést köthetnek, pert indíthatnak és perelhetők. Jogalanyiságuk fontos része, hogy saját, a tulajdonosaiktól elkülönült cégvagyonnal rendelkeznek, s e vagyonnal tartoznak helytállni a velük szemben támasztott követelésekért. A gazdasági társaságok tehát a saját társasági vagyonukkal korlátlanul felelnek, függetlenül attól, hogy korlátlan vagy korlátozott felelősségi formájú társaságról van szó. Ez a megkülönböztetés ugyanis nem a társaságnak, hanem tagjának a társasági tartozásokért megállapítható felelősségére vonatkozik. A bíróságok ezt a körülményt több döntésben is kifejtették.
A társaság felelőssége saját tartozásaiért korlátlan és elsődleges. Ezt a fő szabályt a Ptk. 3:2. § (1) bekezdése fogalmazza meg, kimondva, hogy a jogi személy kötelezettségeiért saját vagyonával köteles helytállni; a jogi személy tagjai és alapítója a jogi személy tartozásaiért nem felelnek.
A kivételes szabályt a (2) bekezdés tartalmazza, miszerint amennyiben a jogi személy tagja vagy alapítója korlátolt felelősségével visszaélt, és emiatt a jogi személy jogutód nélküli megszűnésekor kielégítetlen hitelezői követelések maradtak fenn, e tartozásokért a tag vagy az alapító korlátlanul köteles helytállni. A joggal való visszaélést a Ptk. a Bevezető rendelkezések között alapelvszerűen is szabályozza (1:5. §), ott azonban a tilalom érvényesüléséhez nem fűz semmilyen feltételt. A jogi személyek esetében a joggal való visszaélés tilalmának megszegéséhez csak akkor fűzi a Ptk. az alapító vagy a tag felelősségét, ha a visszaélésnek a hitelezőre nézve hátrányos hatása volt, azaz a visszaélés megakadályozta a jogi személlyel szembeni követelése érvényesítésében. Ez a feltétel jelenik meg a 3:2. § (2) bekezdés azon fordulatában, amely szerint a tag vagy alapító felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a jogi személy jogutód nélkül megszűnt, és visszamaradtak olyan kielégítetlen hitelezői követelések, amelyek kielégítésére a tag vagy az alapító visszaélésszerű magatartása vezetett.
A Ptk. - eltérően a Gt. megoldásától - nem ad még példálózó felsorolást sem arról, hogy mi tekinthető a tag vagy az alapító részéről a tag helytállási kötelezettségével való visszaélésnek, a példálózó szabályozás elhagyására azonban nem azért került sor,
- 263/264 -
mert a jogalkotó álláspontja szerint a példaként leírt esetekben nem valósul meg a korlátozott tagi vagy alapítói helytállással való visszaélés. Ebből pedig az következik, hogy továbbra is megállapítható lesz az egyébként helytállásra nem kötelezett tagok vagy alapítók felelőssége a jogi személy kötelezettségeiért. Így felelniük kell akkor, ha a jogi személy vagyonával sajátjukként rendelkeztek, a jogi személy vagyonát saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve az általában elvárható gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna, hogy ezáltal a jogi személy a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni, továbbá, ha a jogi személynek azért nem volt elegendő vagyona a hitelezői követelések kielégítésére, mert a tag vagy alapító nem pénzbeli hozzájárulásának értéke nem érte el a létesítő okiratban megjelölt értéket. A Ptk. alapján azonban a felelősségáttörésre a 3:2. § (2) bekezdésében írtak szerint bármely más esetben is sor kerülhet, ha a helytállási kötelezettség hiányával való visszaélés megállapítható.
Ezen túlmenően az adott társasági forma anyagi jogi szabályainak függvényében adott esetben sor kerülhet a társaság tagjának (részvényesének) (volt tagjának vagy volt részvényesének) helytállási kötelezettségére e tartozásokért, azonban ez a felelősség mindig másodlagos vagy más néven mögöttes. Ez a felelősség akkor áll fenn, ha a követelést az elsődlegesen felelős személy vagyonából nem lehet behajtani, vagyis a közvetetten, másodlagosan felelős személy felelőssége csak akkor nyílik meg, amikor bizonyossá válik, hogy az elsődlegesen felelős személy vagyona a követelést nem fedezi.
A mögöttes felelősséggel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság az 1/2007. PJE határozatában a következőkre mutatott rá:
1. A mögöttes felelősség olyan járulékos jellegű, másodlagos, közvetett helytállási kötelezettség, amely alapulhat szerződésen (pl. szerződéses egyszerű kezesség) vagy törvény rendelkezésén (törvényi kezesség, valamint a mögöttes felelősség egyéb törvényi esetei).
2. A mögöttes felelős ugyanazon kötelezettség teljesítéséért felel, mint a főkötelezett. Ebből következően a követelés elévülése mind a főkötelezettel, mind a mögöttesen felelőssel szemben ugyanabban az időpontban - a követelés az 1959-es Ptk. 326. § (1) bekezdése szerinti esedékessé válásának időpontjában - kezdődik.
3. Az elévülést a kötelezettel szemben megszakító jogcselekmények nem szakítják meg az elévülést a mögöttesen felelős személlyel szemben.
4. A mögöttesen felelős személlyel szembeni követelés elévülése a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságán nyugszik. Az elévülés nyugvása fogalmilag kizárja az elévülés megszakadását. A főkötelezettel szemben el nem évült követelés az elévülés nyugvásának megszűnésétől (vagyis a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságától) számított egy éven belül érvényesíthető a mögöttesen felelős személlyel szemben.
A Legfelsőbb Bíróságnak a 1/2007. PJE határozatában kifejtett jogi álláspontja a Ptk. hatálybalépése után is értékelhető megállapításokat tartalmaz - bár az 1/2014. PJE meghaladottnak minősítette az új Ptk. rendelkezései miatt - a mi témánk szempontjából a Ptk.-ban, a Ctv.-ben és a Cstv.-ben rögzített konszernjogi felelősségi alakzatokra.
- 264/265 -
A Ptk. megalkotása során a gazdasági társaságok jogutód nélküli megszűnésének esetére szabályozni kellett a tagoknak a megszűnt társaság tartozásaiért való helytállási kötelezettségét. Ez a helytállási kötelezettség eltérő tartalommal terheli a tagokat attól függően, hogy mögöttes felelősséget vállaltak-e a társasági kötelezettségekért, vagy sem. A mögöttes felelősséget a társaság jogutód nélküli megszűnése nyilván nem szünteti meg, sőt adott esetben éppen a jogutód nélküli megszűnés során bizonyosodik be, hogy a társasági vagyon nem fedezi a társaság kötelezettségeit, és ezért nyílik meg a tagok helytállási kötelezettsége.
Ha a társaság fennállása alatt a tagot nem terhelte helytállási kötelezettség a társasági tartozásokért, akkor nyilván a társaság jogutód nélküli megszűnése sem keletkeztet ilyen kötelezettséget. Ha azonban a társaság megszűnését követően az ismert hitelezői igények kielégítése után fennmaradó vagyont felosztották a tagok között, akkor - a jogi személyek jogutód nélküli megszűnésére vonatkozó általános szabályok szerint - az utóbb felmerülő hitelezői igényekért azoknak - a társasági tartozásokért egyébként nem felelős - tagoknak is helyt kell állniuk, akik részesedtek a társasági vagyonból. Helytállási kötelezettségük a részesedésük erejéig áll fenn, vagyis lényegében a hitelezők részére azt a vagyont kell biztosítaniuk, amely társasági vagyonként is helytállt volna a hitelezői igénnyel szemben.
A továbbiakban ebben a fejezetben kizárólag a tag hitelezővel szembeni felelősségének a legfontosabb kérdéseit tárgyaljuk. A 2.8. fejezet foglalkozik a konszernjogi felelősség kérdéseivel, a 2.9. fejezet a társaság tisztségviselői, a 2.10. a vezető tisztségviselők felelősségének a kérdéseit tárgyalja.

2.7.1.1. A mögöttes tagi felelősség kialakulása

A tagi felelősséggel kapcsolatos szabályokat az 1988. évi, majd az 1997. évi Gt. tartalmazta. A korabeli szabályozás szerint a gazdasági társaság tagja a társaság fennállása alatt - megfelelő tényállás esetén - a társasági tartozásokért (amennyiben azokat a cégvagyon nem fedezi) helytállásra köteles.
A Gt. a mögöttes tagi felelősséget nem definiálta, sőt a "mögöttes felelősség" kifejezést is csak alkalmilag használta, az döntően a jogirodalom szóhasználatával honosodott meg. A mögöttes tagi felelősség tekintetében megállapítható, hogy az jogi természetét tekintve rokonságot mutat a sortartásos kezesség jogintézményével, de attól számos vonatkozásban eltér és önálló, sui generis helytállási kötelezettségnek tekinthető, amelyet azonban a Gt. nem nevesített és nem definiált.
A mögöttes tagi felelősség másodlagos felelősséget jelent, amennyiben a tag csak akkor és olyan mértékben tartozik helytállni a társasági kötelezettségekért, amennyiben azokat a társasági vagyon nem fedezi. Az egyszerű kezességhez hasonlóan mindaddig élhet sortartási kifogásával, amíg a behajthatóság reális esélye a főadós társaság vonatkozásában fennáll. Ezen az sem változtat, hogy - mint a kezességnél, illetve egyes mögöttes tagi felelősséget megalapozó törvényi tényállásoknál - lehetőség van a főadóssal (a társasággal) történő együttperlésre is, ez azonban nem kötelezettség, csak a pertakarékosság és a praktikum irányába tett jogalkotói-jogalkalmazói
- 265/266 -
gesztus, a mögöttes felelős tag marasztalása ugyanis csak másodlagos, feltételtől függő lehet, miután helytállását minden tekintetben megelőzi a társaság helytállási kötelezettsége.
Ugyanakkor a taggal szemben is csak olyan követelés érvényesíthető, amelyért a társaság helytállásra köteles.
A tagi felelősség járulékosságához kapcsolódik annak kérdése is, hogy az elévülést megszakító, a társasághoz intézett jognyilatkozat vagy behajtási aktus kihat-e a mögöttesen felelős tagra. Noha kétségtelen, hogy a tagok egy része többnyire rendelkezik információval a társaság működését befolyásoló eseményekről, ennek igényét általános követelményként nem mondhatjuk ki, és még kevésbé fűzhetünk ehhez súlyos jogkövetkezményeket. Az elévülést megszakító jognyilatkozatnak, jogi aktusnak személyre szólónak, címzettnek kell lennie, csak így alkalmas a célzott joghatás elérésére. [...] A tag mögöttes helytállási kötelezettségének időtartamát (amely a legsúlyosabb esetekben - a kkt.-tag és a bt.-beltag esetében - gyakorlatilag objektív felelősség) vélhetően nem kívánta szinte végtelenné tágítani a jogalkotó, ráadásul gyakran a tag tudtán kívül bekövetkező jogi tények folytán. A mögöttes helytállási kötelezettség tartamát a jogalkotó észszerű időtartamra kívánta korlátozni, erre utal az a körülmény, hogy a Gt. legfontosabb mögöttes felelősségi tényállásai a tag mögöttes felelősségének időtartamát ötéves jogvesztő és nem elévülési határidőhöz kötik a jövőben.
Ilyen megfontolásokból is helyeselhető az a bírói gyakorlat, amely a mögöttesen felelős tag tekintetében megkívánja a célzott, személyre szóló jognyilatkozatot, másrészt az elévülés megszakadásának jogintézményével szemben az elévülés nyugvásával oldja meg a mögöttes adós helytállási kötelezettségének sorrendiségéből adódó problémákat. A mögöttesen felelős tag tehát mindaddig nem tartozik helytállással a társasági kötelezettségekért, amíg reálisan fennáll az esélye annak, hogy a követelés a társaságtól behajtható. Amíg ez a feltétel be nem következik, úgy kell tekinteni, hogy a hitelező menthető okból nem érvényesítheti igényét a mögöttes adós taggal szemben, és az elévülés erre nézve nyugszik (az elévülés nyugvásával kapcsolatos valamennyi szabály alkalmazhatósága mellett).
A mögöttes tagi felelősségre is igaz, hogy csak olyan követelés érvényesíthető a taggal szemben, amelynek a társasággal szembeni érvényesítése nem kizárt. Például a társasággal szemben elévült követelés iránti igény - a tag elévülési kifogása esetén - a taggal szemben sem terjeszthető elő; a társaság felszámolási eljárásában, a jogvesztő egyéves (jelenleg 180 napos) határidőn belül be nem jelentett igényért a tag sem köteles helytállni. Mindez abból a körülményből ered, hogy a társaság és tagja egyazon követelésért felel, nem fordulhat elő, hogy a társaság vonatkozásában elenyészett követelésre hivatkozással a tag tartozzon teljesítéssel. A tag helytállási kötelezettsége ugyanis nem önálló: azért a követelésért felel, amelyet a társaságnak ki kell elégítenie, és csak akkor, ha ez a kielégítés elmarad.
Az elévülés fentiek szerinti nyugvásának bekövetkezte és a nyugvás időtartama bizonyítási kérdés, az adott tényállás, az eset összes körülményeinek vizsgálata alapján lehet megállapítani, hogy mögöttes felelősség nyugvására okot adó körülmény bekövetkezett-e, és ha igen, mikor, és fennállása meddig tartott.
- 266/267 -

2.7.1.2. Igényérvényesítési határidő tagi felelősség esetén

Igényérvényesítési határidő az általános ötéves határidő [régi Ptk. 324. §, Ptk. 6:22. § (1) bekezdése], kivéve, ha az adott követelésre jogszabály ennél rövidebb elévülési időt rendel. Az 1988. és 1997. évi Gt. nem tartalmazott kifejezett rendelkezést arra nézve, hogy a tagi felelősség időtartama elévülési jellegű-e. A bírói gyakorlat azonban döntően arra az álláspontra helyezkedett, hogy - miután a törvényszöveg a jogvesztésre sem kifejezetten, sem áttételesen nem utalt, így az ötéves helytállási kötelezettség anyagi jogi elévülési határidőhöz kötött, de az elévülést csak a kilépett taggal szembeni jogcselekmény szakítja meg [Legfelsőbb Bíróság Gfv.IX.30.272/2004/13.; Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.41.267/2003/6. (ÍH 2004.70.)].
A Gt. a tagi helytállási kötelezettség időtartamát lekorlátozta, az addigi ötéves elévülési határidő helyett jogvesztő anyagi jogi határidőhöz kötve azt. Nincs helye tehát a határidő elmulasztása miatti igazolásnak (az igazolás ugyanis perjogi és nem anyagi jogi intézmény), a határidő számítására nem a régi Pp. 103. §, hanem a Ptké. 3. § az irányadó, és a határidő eredménytelen elteltével az igényérvényesítési lehetőség megszűnik, kimentésnek helye nincsen.
Sajnálatos módon azonban a Gt. a tagi felelősség különféle tényállásainak megfogalmazásánál nem mindig volt következetes. Egyes esetekben (igaz, hogy a legfontosabbaknál) kifejezetten kimondta a határidő jogvesztő jellegét. Ilyen a jogutód nélkül megszűnt társaság tagjának a fennmaradt társasági tartozásokért megállapítható felelőssége (Gt. 68. §); a kkt. és a bt. tagjának mögöttes felelőssége (Gt. 97. §, 104. §); a beltagból kültaggá váló tag felelőssége [Gt. 109. § (4) bekezdése]; az apportőri felelősség [Gt. 13. § (1) bekezdése].
Nem szólt ugyanakkor a jogalkotó a tag felelősségének időtartamáról (pontosabban annak jogvesztő jellegéről) számos más esetben. A bírói gyakorlat azonban egységes volt abban, hogy a tagi felelősséggel kapcsolatos Gt.-szabályokat egységesen kell értelmezni, és a helytállási kötelezettséget jogvesztő határidőnek kell tekinteni, legalábbis az objektív - társasági tartozásokért történő - helytállási kötelezettségnél mindenképpen.
A Ptk.-nak a gazdasági társaságokkal kapcsolatos legáltalánosabb szabálya szerint gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a megszűnő társaságot terhelő kötelezettségből származó követelés a társaság nyilvántartásból való törlésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül érvényesíthető a társaság volt tagjaival szemben. Ha a tag helytállási kötelezettsége a társaság kötelezettségeiért a társaság fennállása alatt korlátlan volt, helytállási kötelezettsége a megszűnt társaság kötelezettségeiért korlátlan és a többi korlátlan helytállásra köteles taggal egyetemleges. A tagok egymás közti viszonyukban a tartozást a felosztott társasági vagyonból való részesedésük arányában viselik [Ptk. 3:137. § (1) és (2) bekezdései].

2.7.2. A tagi felelősség speciális esetei

A gazdasági társaságok tagjainak a társaság tartozásaiért fennálló felelőssége - a felelősség mértéke és jellege - attól függ, hogy milyen társasági formáció tagja, illetve
- 267/268 -
hogy adott társaságnak (például betéti társaságnak) milyen felelősségi formát vállaló tagjáról van szó.
Tekintve, hogy a tagi felelősség mértékét, részletes szabályait az anyagi jogi normák - jelenleg a Ptk., korábban a Gt. előírásai - adják meg, s mivel számos még folyamatos jogvitát a jogviszony keletkezésekor hatályos anyagi jogi szabály alapján kell elbírálni, a hatályos szabályozás ismertetése mellett a 2006. évi Gt. előírásait is ismertetjük.

2.7.2.1. A kkt. tagjának és a bt. beltagjának felelőssége

2.7.2.1.1. A kkt. tagjának és a bt. beltagjának felelőssége a Gt. alapján

A Gt. szabályai szerint a kkt. és a bt. tagjának felelősségi szabályai esetében a felelősség fennállása időtartama jogvesztő (és nem elévülési) jellegű anyagi jogi határidő.
A Gt. 88. § (1) bekezdése és 97. § (1) bekezdése a tagok korlátlan és egyetemleges, de mögöttes helytállási kötelezettségét deklarálja a társasági tartozásokért az előbbi pontban ismertetettekkel egyezően, 97. §-ának (2) bekezdése pedig kifejezetten kimondja az együttperlés lehetőségét.
Új vonása a törvényi szabályozásnak, hogy a Gt. 97. § (3) bekezdése szerint a belépő tag a társasági szerződésben lekorlátozhatta a felelősségét, megegyezve a többi taggal arról, hogy a belépése előtt keletkezett tartozásokért nem felel. Ezért a perindítás előtt erre nézve a cégbíróságon célszerű volt előzetesen tájékozódni, hogy az e taggal szembeni eleve sikertelen perindításnak ne tegyük ki magunkat.
A Gt. 104. § értelmében a társaságtól megváló tag (a társasági részesedését átruházó tag is!) a tagsági viszonya megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül tartozott mögöttes felelősséggel a távozása előtt keletkezett társasági tartozásokért. A meghalt tag örököse (ha nem vált taggá) az örökhagyó tartozásaiért való felelősség szabályai szerint, szintén (a halál időpontjától számított) ötéves jogvesztő határidőn belül felelt, a halál időpontjáig keletkezett, és a társaság által ki nem elégített társasági tartozásokért.
A betéti társaság beltagjának a jogállása a Gt. 108. §-ának (1) és (3) bekezdése értelmében a kkt.-tagéval megegyezett.

2.7.2.1.2. A kkt. tagjának és a bt. beltagjának felelőssége a Ptk. alapján

A közkereseti társaság kapcsán a Ptk. 3:138. §-a kimondja, hogy közkereseti társaság (kkt.) létesítésére irányuló társasági szerződés megkötésével a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy a társaság gazdasági tevékenységének céljára a társaság részére vagyoni hozzájárulást teljesítenek, és a társaságnak a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségeiért korlátlanul és egyetemlegesen helytállnak. Ennek megfelelően a 3:139. § (1) bekezdése deklarálja, hogy a közkereseti társaság tagjai egyetemlegesen kötelesek helytállni a társaságnak a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségeiért.
A Ptk. a társaság tagjainak mögöttes felelőssége helyett tudatosan a tagok mögöttes helytállási kötelezettségét említi. A tagoknak ez a kötelezettsége ugyanis nem valami-
- 268/269 -
lyen hátrányos megítélés alá eső magatartásuk következménye, nem valamilyen elmarasztalandó cselekményük szankciója, hanem a társaság gazdasági tevékenységéből eredő kockázatoknak a hitelezők számára kedvező elosztását célozza. A hitelező indokolt védelmét jelenti ugyanis, hogy arra az esetre, ha adósa, vagyis a társaság nem tud teljesíteni, nem maga viseli a teljesítés elmaradásának kockázatát, hanem még megnyílik számára a lehetőség, hogy követelését a tagokkal szemben érvényesítse pusztán azon az alapon, hogy azok tagjai a társaságnak.
A tagok helytállási kötelezettségének szabályozása - néhány pontosítás mellett - lényegében megegyezik a tagok mögöttes felelősségére vonatkozó korábbi szabályozással.
A 3:139. § (2) bekezdés értelmében a társaság tagjaival szemben az (1) bekezdés szerinti helytállási kötelezettségük alapján perben állásuk esetén hozható marasztaló ítélet és vezethető végrehajtás. Végül a (3) bekezdés szabálya szerint a tagok a társasággal együtt is perelhetők. A bíróság a tagokkal szemben hozott marasztaló ítélet végrehajtását akkor rendelheti el, ha a társasággal szemben a követelés végrehajtása eredménytelen volt.
A fenti szabályozás a Gt. előírásainak pontosítását jelenti, a tag és a társaság együttes perlése esetén a Ptk. egyértelművé teszi azt, hogy a mögöttesség a taggal szemben meghozott ítélet végrehajtásának elrendelésekor nyilvánulhat meg, hiszen ennek feltétele lesz az, hogy a végrehajtás a társasággal szemben sikertelen maradjon.
A 3:139. § (4) bekezdése értelmében a társaságba belépő tag a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért a többi taggal azonos módon köteles helytállni. A tagok ezzel ellentétes megállapodása harmadik személyekkel szemben nem hatályos. Ez a megfogalmazás - szemben a Gt. azonos tárgyú szabályával - azt jelenti, hogy a tagi helytállási kötelezettség belső viszonyaikban korlátozható, de ez nem hat ki a külső hitelezők felé fennálló tagi helytállási kötelezettségre.

2.7.2.2. A kültag felelőssége

2.7.2.2.1. A kültag felelőssége a Gt. alapján

A betéti társaság kültagja a társaság tartozásaiért nem felel, csak a társasági szerződésben vállalt vagyoni betétje szolgáltatására köteles. Ha ezt megtette, a bt. tartozásaiért nem vonható felelősségre. Ezt fejtette ki bővebben dr. Wellmann György a Céghírnök 1998/2-3. számában megjelent A kültag felelősségéről szóló cikkében is, hangsúlyozva, hogy a kültag az 1988. évi Gt. vonatkozó szabályai alapján sem tartozott tagi felelősséggel a társasági tartozásért, ha vagyoni betétjét szolgáltatta. A vállalkozásban való részvétellel magánvagyonát nem, csak vállalt vagyoni betétjét kockáztatta.
A Gt. egyik lényeges változtatása e téren, hogy elhagyta a kültag felelősségének azt a speciális szabályát, miszerint a kültag a beltaggal azonos módon felel, ha neve a cégnévben szerepel. A Gt. hatálybalépése (2006. július 1-je) után alakult betéti társaságoknál ez a speciális felelősségi esetkör már nem létezik. A Gt. 334. § (2) bekezdése erre nézve átmeneti szabályt is ad: kimondja ugyanis, hogy a betéti társaság azon
- 269/270 -
kültagja, akinek a neve a 2006. évi IV. tv. hatálybalépése előtt szerepelt a társaság cégnevében, e helyzet megszűnésétől, de legfeljebb a Gt. hatálybalépésétől számított öt évig a beltaggal azonos módon felel a társaságnak azon tartozásaiért, amelyek nevének a társaság cégnevéből való törlése előtt keletkeztek.
A másik jelentős új szabály, hogy ha átalakulás [Gt. 107. § (1) bekezdése] vagy egyéb ok (pl. a tagok megegyezése) folytán a korlátlanul felelős tagból korlátozottan felelős tag lesz, e változás bekövetkeztétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül még korlátlanul felel a változást megelőzően keletkezett társasági tartozásokért.

2.7.2.2.2. A kültag felelőssége a Ptk. alapján

A Ptk. 3:154. § adja meg a bt. fogalmát. Eszerint a betéti társaság (bt.) létesítésére irányuló társasági szerződés megkötésével a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy a társaság gazdasági tevékenységének céljára a társaság részére vagyoni hozzájárulást teljesítenek, továbbá legalább az egyik tag (a továbbiakban: beltag) vállalja, hogy a társaságnak a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségeiért a többi beltaggal egyetemlegesen köteles helytállni, míg legalább egy másik tag (a továbbiakban: kültag) a társasági kötelezettségekért - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - nem tartozik helytállási kötelezettséggel.
A közkereseti társasággal azonos módon a betéti társaságot is jogi személynek ismeri el a Ptk., ez azonban a társaság fogalmát, jellegadó ismérveit és részletszabályait a betéti társaság esetén sem érinti. A betéti társaság továbbra is olyan személyegyesítő társasági forma, amelyben a tagoknak a társaság tartozásaiért fennálló helytállási kötelezettsége különböző: legalább egy tag, a beltag úgy köteles helytállni, mint a közkereseti társaság tagja, és legalább egy tag, a kültag nem tartozik helytállási kötelezettséggel, ha a törvény nem rendelkezik másként.
Ilyen eltérő rendelkezés a 3:157. §, amely kimondja, hogy ha a társaság beltagja kültaggá válik, a kültaggá válástól számított ötéves jogvesztő határidőn belül a beltagra vonatkozó rendelkezések szerint áll helyt a módosítást megelőzően keletkezett társasági tartozásokért.
Ezt a helyzetet azért kellett szabályozni, hogy ne szűnjön meg a korábbi beltag társasági tartozásokért való helytállási kötelezettsége. Ez a hitelezői érdekek védelme miatt csak úgy lehetséges, ha a változástól számított öt évig a kültaggá vált korábbi beltag még helytállni tartozik a korábban keletkezett társasági kötelezettségekért. A fordított irányú változás, tehát ha egy kültag beltaggá válik, azért nem igényel szabályozást, mert ilyenkor a beltagra vonatkozó szabályok szerint a korábban kültagi pozícióban volt tagot is korlátlan, egyetemleges és mögöttes helytállási kötelezettség terheli.
A betéti társaság jogutód nélküli megszűnésekor tagsági viszonyban állt kültag a megszűnéskor felosztott társasági vagyonból neki jutó rész erejéig a megszűnéstől számított ötéves jogvesztő határidő alatt helytállni tartozik a megszűnt betéti társaság kötelezettségeiért.
A Ptk. szabályai alapján is irányadó a korábbi bírói gyakorlat, ha az adós betéti társaság elleni felszámolási eljárásban a hitelező - a felszámolás közzétételétől számí-
- 270/271 -
tott egyéves jogvesztő határidőn belül (ez ma már 180 nap) - szabályszerűen nem érvényesíti a követelését, és emiatt a felszámoló őt hitelezőként nem veszi nyilvántartásba, a hitelező az igényérvényesítési jogát nemcsak a betéti társasággal, hanem annak mögöttesen felelős bel- és kültagjával szemben is elveszti (BH 2008.159.).
Gyakran fordul elő családi betéti társaságok esetében, hogy az egyik házastárs a beltag, a másik házastárs a kültag. Ebben az esetben a kültag felelőssége az általános felelősségi szabályoktól eltérően alakul, figyelemmel a házassági vagyonközösségre vonatkozó speciális családjogi szabályokra. A Ptk. 4:45. § kimondja, hogy a vagyonközösség fennállása alatt a házastársak a közös vagyonra vonatkozó rendelkezést együttesen vagy a másik házastárs hozzájárulásával tehetnek, s ez a hozzájárulás nincs alakszerűséghez kötve.
A bírói gyakorlat még a Ptk. hatálybalépése előtt kialakított azon álláspontja, miszerint a házastársak és a hitelező harmadik személy közötti külső jogviszonyban az egyik házastárs által a másik házastárs hozzájárulásával a vagyonközösség ideje alatt harmadik személlyel kötött visszterhes jellegű külön ügyletéért való felelősségét az adott ügyletre irányadó jogág, valamint a családjogi szabályok együttesen határozzák meg, ma is helytálló (BH 2013.305.). Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a BH 2006.82. szám alatt közzétett eseti döntésében mutatott rá arra, hogy a házastársak által a házassági életközösség fennállása alatt alapított betéti társaság esetében a társaságnak az életközösség alatt keletkezett tartozásaiért való felelőssége - az egyéb szerződésekhez hasonlóan - mindkét házastársnak fennáll. A társasági szerződés közös megkötésének a ténye ugyanis mindkét házastárs esetében a vagyonközösség idejére a másik házastárs kötelezettségvállalásához való - a Csjt. 30. § (1) bekezdése szerinti - kölcsönös hozzájárulás tényleges megadásának minősül. Ebből az következik, hogy a kültag házastársnak a Csjt.-n alapuló felelőssége fennáll a hitelezőkkel szemben a beltag házastársnak - a betéti társaság vagyonával nem fedezett - tartozásáért való helytállási kötelezettsége alapján.
Egy másik eseti döntésében a Legfelsőbb Bíróság ugyanezt az elvet követve mondta ki, hogy a kültag házastárs a családjogi szabályok alapján felel a beltag házastársnak a betéti társaság vagyonából behajthatatlan, a beltag mögöttes felelősségén alapuló tartozásáért (BH 2012.9.).

2.7.2.3. A kft. és az rt. tagjának felelőssége

A Ptk. 3:2. § (1) bekezdésében rögzített fő szabály valamennyi jogi személy típus vonatkozásában általános jelleggel mondja ki azt, hogy a jogi személy kötelezettségeiért saját vagyonával köteles helytállni; a jogi személy tagjai és alapítója a jogi személy tartozásaiért nem felelnek. Ez a rendelkezés vonatkozik a gazdasági társaságra mint a Ptk. által nevesített jogi személy típusra is. Ez a jogszabályi rendelkezés olyan fő szabálynak minősül, amely alól maga a Ptk., de más jogforrások is (Ctv., Cstv.) kivételes szabályokat tartalmaznak (tagra vonatkozó felelősségátviteli szabályok). "A főszabály a szigorú elválasztás alapelvét fogalmazza meg, vagyis azt az alapvető jogtételt, hogy a jogi személy kötelezettségeiért a saját vagyonával köteles helytállni hite-
- 271/272 -
lezőivel szemben, míg a jogi személyt alapítók és a jogi személy tagjai magánvagyonukkal nem tartoznak felelősséggel a jogi személy hitelezői irányában. Az idézett jogszabályi rendelkezés azt valóban nem mondja ki, hogy a jogi személy vezető tisztségviselője, cégvezetője, felügyelőbizottsági tagja, állandó könyvvizsgálója, valamint alkalmazottja a jogi személy tartozásaiért nem tartozik polgári jogi felelősséggel a jogi személy hitelezőivel szemben. A magunk részéről ennek okát mindössze abban látjuk, hogy a jogalkotó ezt evidensnek tekinti, ezért szükségtelennek tartotta ezt kifejezetten előírni" - írja Török Tamás a már többször idézett Felelősség a társasági jogban című könyvében.
A Ptk. hatálybalépése előtti tételes jogunk nem tartalmazta a szigorú elválasztás alapelvét. Sem a régi Ptk., sem a társasági törvények nem mondták ki ezt az alapelvet. Természetesen a törvények szabályoztak felelősségi tényállásokat, de nem a Ptk. által megvalósított rendszerben.
A továbbiakban először a Gt.-ben található tagi felelősségi szabályokat ismertetjük, majd a Ptk. idevonatkozó szabályait, azzal, hogy a konszernjogi, illetve a vezetői felelősség kérdését külön fejezetben tárgyaljuk.

2.7.2.3.1. A kft. és az rt. tagjának felelőssége a 2006. évi Gt. alapján

A Gt. a kft. és az rt. tagjának (részvényesének) korábbi felelősségi szabályain nem változtatott, rendes körülmények között e tulajdonosok a társasági tartozásokért nem felelnek a társaság fennállása alatt, ha vagyoni hozzájárulásukat, tagi kötelezettségeiket teljesítették.
A Gt. világossá teszi, hogy a kft. vagy rt. tagja (részvényese) a társaság fennállása alatt a speciális tagi kötelezettségekért is csak a társaságnak tartozik helytállással.
A Gt. 13. § (4) bekezdése kimondja, hogy az apportőr az apport szolgáltatásától számított ötéves jogvesztő határidőn belül tartozik helytállni a társaságnak azért, hogy a társasági szerződésben megjelölt érték nem haladja meg az apport szolgáltatási értékét. Azok a tagok, akik valamely tag apportját tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értékhez képest felülértékelve fogadták el, az apportőrrel együtt egyetemlegesen és korlátlanul felelnek a társaságnak az abból származó károkért.
A Gt. 14. (3) bekezdése értelmében a vagyoni hozzájárulás teljesítését elmulasztó tag az ezzel a társaságnak okozott kárért (más társaságoknál is, nem csak kft.-nél és rt.-nél) általános kártérítési felelősséggel tartozik a társaságnak. [A Gt. 120. § (3) bekezdése értelmében a pótbefizetés késedelmes teljesítése, vagy a teljesítés elmulasztása is ugyanilyen jogkövetkezményekkel jár.]
A Gt. 20. § (7) bekezdése szerint azok a tagok (részvényesek), akik olyan határozatot hoztak, amelyről tudták, vagy az elvárható gondosság mellett tudniuk kellett volna, hogy az a társaság jelentős érdekeit nyilvánvalóan sérti, fő szabály szerint korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társasággal szemben az ebből eredő károkért.
A kft. és rt. tagjának (részvényesének) "kifelé", a hitelezők felé fennálló felelőssége megállapításához mindig valamilyen többlettényállási elem szükséges. Ilyen különleges esetköröket tárgyalunk a konszernjogi perek (lásd a 2.8. pontban írtakat) vagy
- 272/273 -
a felelősségáttörés jogintézménye kapcsán. Wellmann György a témáról írt tanulmányában az alábbiakat fejti ki: "[...] Tágabb értelemben tehát az intézményes felelősségátvitelnek két fő módja, két fő esetköre van. Az egyik amikor egyes jogi személy fajták esetében a jogalkotó generálisan, magába a jogi személy fajta konstrukciójába (annak fogalmi elemeként) beépítve teszi mögöttesen felelőssé a tagot a jogi személy tartozásaiért. A társasági jogban ilyen a közkereseti társaság és a betéti társaság (amelynek nem jogi személyek ugyan, de saját cégnevük alatt elkülönült jogalanyok), az egyesülés, valamint a közös vállalat. E formáknál a működő társaság tartozásaiért fennálló mögöttes korlátlan tagi felelősség előírása a jegyzett tőke minimum hiányával áll összefüggésben, és egy objektív helytállási kötelezettséget jelent, vagyis nem szankciós jellegű. A felelősségátvitel másik esetköre az, amikor a jogalkotó korlátozott tagi felelősségű formáknál bizonyos esetkörökre nézve (tehát kivételes szabályként pontosan meghatározott tényállási elemek fennállta esetén) kifejezetten szankciós jelleggel (tehát vétkességi alapon) viszi át a felelősséget a tagra. Ha a felelősségáttörést szűkebb értelemben úgy fogjuk fel, mint a korlátozott tagi felelősség szankciós jellegű áttörését, akkor csak ez az utóbbi esetkör tartozik a felelőségáttörés fogalmi körébe. [...] Azt értjük alatta, amikor a jogalkotó kivételesen áttöri a társaság mint tagjaitól elkülönült jogalany önálló felelősségét és a társaság kötelezettségeiért való felelősséget valamely - a tételes jog által meghatározott - esetkörben szankciós jelleggel, vagyis vétkességi alapon átviszi a társaság - egyébként a társaság kötelezettségéért nem felelős - tagjára."
A felelősségátvitel, a korlátozott tagi felelősség áttörésének eseteit láthatjuk a Gt. 50. §-ában és 54. § (2) bekezdésében (lásd a 2.8. pontot) és a Ctv. 93. §-ában. A Gt. 54. § (2) bekezdésének ismertetésétől itt eltekintünk, mivel a konszernjogi felelősség kérdéskörét külön fejezetben (2.8. pont) tárgyaljuk.
A Gt. 50. § a kft. tagjainak, az rt. részvényesének és a külön tárgyalt bt. kültagjának a társasági tartozásokért fennálló korlátlan és (ha ebben többen részesek) egyetemleges felelősségét deklarálja hitelezővédelmi okból, ha
• a társaság jogutód nélkül szűnt meg, és kifizetetlen tartozásai maradtak, és ha
• a fenti tag (tagok) a társaság elkülönült jogalanyiságával és saját korlátozott tagi felelősségükkel a hitelezők rovására visszaélt(ek).
• [A Gt. 50. § (2) bekezdése példálózva említi ennek esetköreit:
• ha a társasági vagyonnal sajátjukként rendelkeztek;
• a cégvagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, vagy az általában elvárható gondosság mellett tudniuk kellett volna, hogy ezzel fedezetet vonnak el;
• a Gt. 13. § (4) bekezdése szerint apport rosszhiszemű túlértékelése esetében.]
E felelősségi esetkörökre külön hangsúlyozandó, hogy az ilyen tagi felelősség kívülálló, harmadik személy (azaz a hitelező) felé csak a társaság jogutód nélküli megszűnése után áll meg. Ezt hangsúlyozza Wellmann György is az előbbiekben idézett cikkének egy további részében. "[...] A felelősségátvitel valamennyi törvényi esetkörében közös az is, hogy mindegyik már megszűnt társaság tartozásáért teszi felelőssé
- 273/274 -
mögöttesen a tagot. Hatályos társasági jogunk tehát még működő, létező társaság esetén nem tesz lehetővé felelősségátvitelt. [...] A taggal szemben végrehajtásra is lehetőséget adó tényleges felelősség anyagi jogi előfeltétele az, hogy a társaság megszűnését követően kielégítetlen hitelezői követelések maradjanak. A felelősségátvitel egyes eseteiben [Gt. 50. §, Ctv. 93. § (1) bekezdés, (2) bekezdés] a tag elleni perindításra is csak a társaság megszűnését követően kerülhet sor, míg más esetekben [Gt. 54. § (2) bekezdés, Cstv. 63/A. §] a törvény lehetőséget ad a megszűnés előtti, a felszámolási eljárás alatti perlésre is. Ilyenkor azonban csak »feltételes« marasztalás kérhető, és a tag felelősségét kimondó marasztaló ítélet is csak olyan rendelkezést tartalmazhat, amely szerint a tagtól teljesítés csak akkor követelhető (vele szemben végrehajtás csak akkor vezethető), amikor a társaság megszűnte folytán már megállapítható, hogy a követelés a társaság vagyonából nem nyert kielégítést."
A Gt. az egyszemélyes kft. és az egyszemélyes rt. szabályozása során az 1997. évi Gt. előírásait megtartotta, az egyedüli tulajdonos különleges felelősségének normáját a 284. § (5) bekezdése tartalmazza, kimondva, hogy a részvényes felelősségére a minősített befolyással rendelkező részvényes felelősségi szabályai (Gt. 54. §) alkalmazandók. A Gt. V. fejezetében írt befolyásszerzési és az elismert vállalatcsoporttal kapcsolatos szabályok értelemszerűen érvényesek e társaságokra is.
A tagi korlátozott felelősség áttörésének másik jellegzetes szabályát a Ctv. 93. §-ában és a Cstv. 63/A. §-ában találjuk meg, ezeket külön pontokban tárgyaljuk.

2.7.2.3.2. A kft. és az rt. tagjának felelőssége hitelezők felé a Ptk. alapján

2.7.2.3.2.1. A vagyoni hozzájárulás rendelkezésre bocsátása
A kft. esetében a Ptk. 3:162. §-a egy meglehetősen bonyolult megoldást alakított ki a vagyoni hozzájárulás rendelkezésre bocsátásának határidejével összefüggésben. A jogalkotó félmillió forintról hárommillió forintra megnövelt mértékű törzstőke befizetésének bizonyos mértékű megkönnyítésével kívánta elősegíteni a korlátolt felelősségű társaság alapítását, ugyanakkor a hitelezők jogainak védelme érdekében garanciális szabályokat is előír. A szabályozás lényege az, hogy a pénzbeli vagyoni hozzájárulás (pénzbetét) befizetésének határidejét a tagok jelentős mértékben megnövelhetik, ugyanakkor mindaddig, amíg a teljes pénzbeli hozzájárulás nem kerül befizetésre, egyrészt a tagok nem részesülhetnek osztalékkifizetésben, másrészt a törvény a tagok mögöttes helytállását írja elő a még nem teljesített pénzbeli vagyoni hozzájárulásuk összegének erejéig. A tag mögöttes felelősségének anyagi jogi jogkövetkezménye a sortartási kifogás fennállása. A korlátolt felelősségű társaság tagjának a hitelezőkkel szembeni helytállása mögöttes, felróhatóság nélküli, deliktuális kötelezettség.
Ha a végelszámolás megindításakor vagy a felszámolás elrendelésekor a társaság törzstőkéje még nem került teljes egészében befizetésre, a végelszámoló és a felszámoló jogosult a még nem teljesített befizetésekre vonatkozó kötelezettséget azonnal esedékessé tenni és annak teljesítését a tagoktól megkövetelni, ha arra a társaság tartozásainak kiegyenlítése érdekében szükség van [Ptk. 3: 207. § (3) bek.].
- 274/275 -
2.7.2.3.2.2. Az átalakulás
A Ptk. 3:133. § (1) bekezdése értelmében gazdasági társaság más társasági formába tartozó gazdasági társasággá, egyesüléssé és szövetkezetté alakulhat át. A Ptk. 3:39. § (1) bekezdése alapján jogi személy más típusú jogi személlyé történő átalakulása esetén az átalakuló jogi személy megszűnik, jogai és kötelezettségei az átalakulással keletkező jogi személyre mint általános jogutódra szállnak át. A Ptk. 3:44. § (1) bekezdése szerint a jogi személy más jogi személyekkel összeolvadás vagy beolvadás útján egyesülhet. Összeolvadásnál az összeolvadó jogi személyek megszűnnek, és új jogi személy jön létre általános jogutódlás mellett. Beolvadásnál a beolvadó jogi személy szűnik meg, általános jogutódja az egyesülésben részt vevő másik jogi személy. A Ptk. 3:45. § (1) bekezdése értelmében a jogi személy különválás vagy kiválás útján több jogi személlyé szétválhat. Különválás esetén a jogi személy megszűnik, és vagyona a különválással létrejövő több jogi személyre mint jogutódra száll át. Kiválás esetén a jogi személy fennmarad, és vagyonának egy része a kiválással létrejövő jogi személyre mint jogutódra száll át.
A Ptk. átfogó jelleggel szabályozza az átalakuló gazdasági társaság kötelezettségeiért fennálló felelősségi viszonyokat. A törvény általános jelleggel - jóllehet három külön szakaszban - kimondja, hogy a jogutód gazdasági társaságnak áll fenn elsődleges felelőssége a jogelőd gazdasági társaság tartozásaiért a hitelezők irányában, míg a tagoknak (részvényeseknek) csak közvetett másodlagos felelőssége áll fenn a jogelőd gazdasági társaság tartozásaiért a hitelezők irányában. A tagok (részvényesek) tehát csak abban az esetben tartoznak helytállni a jogelőd gazdasági társaság tartozásaiért, ha azok a jogutód gazdasági társaságtól nem hajthatók be.
A Ptk. 3:135. § (1) bekezdése értelmében az átalakulás során a társaságtól megváló tag a társaság jogutód nélküli megszűnése esetén irányadó szabályok szerint köteles helytállni az átalakuló gazdasági társaságnak az átalakulással létrejövő jogi személy által nem teljesített kötelezettségeiért. E körben három felelősségi szabállyal kell megismerkednünk. Az átalakulás során a társaságtól megváló tag felelőssége aszerint alakul, hogy a társaság működése során fennállt-e közvetett, másodlagos felelőssége a társaság tartozásaiért (a Ptk. szóhasználatában a "korlátlanul felelős tag"), vagy a társaság működése során egyáltalán nem állt fenn felelőssége a társaság tartozásaiért (a Ptk. szóhasználatában "korlátozottan felelős tag"). Ebből fakadóan két felelősségi szabályt kell megvizsgálnunk a társaságtól megváló tag felelőssége vonatkozásában. A harmadik felelősségi szabály arra az esetre vonatkozik, amikor a "korlátlanul felelős tag" "korlátozottan felelős taggá" válik az átalakulás során.
2.7.2.3.2.3. A jogutód nélküli megszűnés
A Ptk. 3:137. § (1) bekezdése értelmében gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a megszűnő társaságot terhelő kötelezettségből származó követelés a társaság nyilvántartásból való törlésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül érvényesíthető a társaság volt tagjaival szemben. A Ptk. 3:137. § (2) bekezdése szerint, ha a tag helytállási kötelezettsége a társaság kötelezettségeiért a társaság fennállása alatt
- 275/276 -
korlátlan volt, helytállási kötelezettsége a megszűnt társaság kötelezettségeiért korlátlan és a többi korlátlan helytállásra köteles taggal egyetemleges. A tagok egymás közötti viszonyukban a tartozást a felosztott társasági vagyonból való részesedésük arányában viselik.
A felelősség kkt., bt. és egyesülés esetében korlátlan, egyéb megszűnt társaság tagjainak (részvényeseinek) felelőssége egységesen alakul. A megszűnt társaság kötelezettségeiért fennálló tagi (részvényesi) felelősség különös előfeltétele az, hogy maradjon fenn a jogutód nélkül megszűnő társaságot terhelő követelés.
A tagnak (részvényesnek) a hitelezővel szemben fennálló felelőssége felróhatóság nélküli felelősség, ugyanis a tag (részvényes) nem mentesül azzal, ha bizonyítja, hogy ő maga úgy járt el a gazdasági társaság működése során, ahogy általában elvárható. A tag (részvényes) csak akkor mentesül, ha azt bizonyítja sikeresen, hogy a megszűnt társaság úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A tag (részvényes) felelőssége egyben deliktuális felelősség, mert a tag és a hitelező között egyetlen esetben sem áll fenn szerződéses jogviszony.
A hitelező a megszűnt társaság bármelyik vagy valamennyi tagja (részvényese) ellen indíthat kártérítési pert. A per a végelszámolás, felszámolás, illetve a kényszertörlési eljárás jogerős befejezését követően indítható meg. A fentiekben kifejtettek szerint végelszámolás esetén a hitelező akkor is jogosult a perindításra, ha elmulasztotta a Ctv. 106. § (1) bekezdése szerinti negyvennapos határidőt; felszámolás esetén a hitelező csak akkor jogosult a perindításra, ha a Cstv. 37. § (1)-(3) bekezdéseiben előírt 180 napos jogvesztő határidőn belül bejelentette hitelezői igényét.
A Kúria a fentiekben kifejtetteknek megfelelően egy eseti döntésében kimondta azt, hogy ha a jogosult a társaság felszámolási eljárásában a követelését a jogvesztő határidőn belül nem jelentette be, a követelése a társasággal szemben megszűnt, és ez kihat a beltag kötelezettségére is (BH 2014.249.).
2.7.2.3.2.4. Tagi felelősség kényszertörlési eljárás esetén
A Ctv. 118/A. § szabályozza a tagok felelősségét arra az esetre, ha céget kényszertörlési eljárás lefolytatása után törölték. Eszerint, ha a korlátozott tagi felelősséggel működő céget a cégbíróság kényszertörlési eljárásban törölte a cégjegyzékből, a cég - a cég törlésének időpontjában a cégjegyzékbe bejegyzett - volt tagja korlátlanul felel a cég hitelezőjének kielégítetlen követelése erejéig, ha a tag (kft.-tag, részvényes, bt. kültagja) a korlátolt felelősségével visszaélt. Több tag felelőssége egyetemleges.
Korlátozott felelősségükkel visszaéltek azok a tagok, akik
• tartósan hátrányos üzletpolitikát folytattak;
• a cég vagyonával sajátjukként rendelkeztek; továbbá azok,
• akik olyan határozatot hoztak, amelyről tudták vagy az általában elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy az a cég törvényes működésével nyilvánvalóan ellentétes.
Ha a korlátozott tagi felelősséggel működő céget a cégbíróság a kényszertörlési eljárásban törölte a cégjegyzékből, az a volt tag, aki a kényszertörlési eljárás megindu-
- 276/277 -
lását megelőző három éven belül ruházta át részesedését, korlátlanul felel a cég hitelezőjének kielégítetlen követelése erejéig, ha
• a korlátolt felelősségével tagsági jogviszony alatt visszaélt; vagy
• a részesedésének átruházásakor rosszhiszemű volt.
Mentesül a tag a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezői érdekek figyelembevételével járt el. Több tag felelőssége egyetemleges [Ctv. 118/A. § (1)-(3) bek.].
A felelősségi szabályok alkalmazására az eljárás jogerős lezárását követő kilencven-napos jogvesztő határidőn belül peres eljárásban kerülhet sor. A felelősségi szabályok megállapítása hasonló a felszámolási eljárásban, illetve a felszámolás jogerős befejezését követően a Cstv.-ben megfogalmazott felelősségi alakzatokkal (Cstv. 33/A. §, 63/A. §).
Az eljárás a cég székhelye szerinti bíróság előtt indítható. A per felperese a cég hitelezője. Hitelező az a személy, aki követelését a kényszertörlési eljárásban a 117. § (2) bekezdése szerint bejelentette és követelése jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton, más végrehajtható okiraton alapul vagy nem vitatott vagy elismert, pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelés (Ctv. 118/C. §).
Alperes a cég kötelezettségeiért korlátozott felelősséggel tartozó tag(ok). A per tárgyát a törvény szövege a korlátlan felelősség megállapításában jelöli meg, emellett marasztalás kérhető. A tag bizonyíthatja, hogy a kényszertörlési eljárás Ctv. 116. § (1) bekezdés a), c)-d) pontjában foglaltak szerinti megindítása nem az ő mulasztásának következménye, visszaélésszerű magatartást nem követett el. (Megjegyzendő, hogy ez a kimentés a kényszertörlés jogi szabályozásából nem vezethető le, azonban egyes nézetek szerint, - lásd BDT 2015.44. jogeset - az Alaptörvényre hivatkozással nincs észszerű indoka olyan személy eltiltásának [illetve felelőssége megállapításának], akinek a kényszertörlési eljárás bekövetkezte nem róható fel, magatartásával nem áll összefüggésben.) Visszaélésszerű magatartást valósít meg és megalapozza a tagok felelősségét, ha a tagok hátrányos üzletpolitikát folytattak, a cég vagyonával sajátjukként rendelkeztek, olyan határozatot hoztak, amelyről tudták vagy az általában elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy az a cég törvényes működésével nyilvánvalóan ellentétes.
A vagyoni részesedését három éven belül átruházó taggal szemben kérheti a hitelező a ki nem elégített kötelezettség tekintetében a korlátlan felelősség megállapítását. Kimentésre van lehetőség, ha az átruházás időpontjában a cég fizetőképes volt, a vagyonvesztés az átruházást követően következett be, de az átruházó jóhiszeműen és a hitelezői érdekek figyelembevételével járt el.

2.7.3. A tagi felelősség alapján hitelező által indított perek

2.7.3.1. A társaság és a tag együttes perlése

Mindig a konkrét társasági forma speciális anyagi jogi szabályai határozzák meg, hogy a társaság tartozásaiért a társaság korlátlan felelőssége mellett adott tényállás alapján a tag felelőssége megállapítható-e, ez a felelősség milyen mértékű, és mások-
- 277/278 -
kal egyetemleges-e. Ha a fentiek szerint a tagi felelősség megállapítása lehetséges, a hitelezőnek jogában áll (és pertakarékossági megfontolásokból célszerű is) a társasággal szemben indított perben a tagokat is perelni, azt kérve, hogy marasztalásuk feltételes legyen, helytállásukra csak a társasággal szembeni sikertelen behajtás esetén kerülhessen sor.
Amennyiben a hitelező nem így jár el, kiteszi magát annak, hogy a társasággal szemben jogerősen befejezett perben született ítélet alapján elrendelt eredménytelen végrehajtás esetén a tagra vonatkozó végrehajtható okirat nincs, így a taggal szemben külön pert kell indítania, s csak ennek jogerős lezárultával tehet újra lépéseket a behajtásra. Az így eltelt idő azonban legtöbbször elegendő a különféle, nehezen bizonyítható vagyonkimentési akciókhoz, és a hitelezőnek igen kevés esélye marad követelése megtérülésére. (Perköltségei viszont nyilvánvalóan nőnek.)
A tag és a társaság együttes perlése esetén felelősségük jogalapja közös, a jogvita csak egységesen dönthető el, a közöttük fennálló pertársaság a Pp. szóhasználatában kényszerű pertársaság (Pp. 36. §) a régi Pp. szerint egységes, a régi Pp. 51. § a) pontja szerint. Ez csak arra az esetre igaz, ha az e körben választásra jogosult felperes a társaságot, és a mögöttes felelősséggel tartozó tagjait egy eljárásban perli. Ha így jár el, akkor a régi Pp. 51. § alapján keletkezik az egységes pertársaság (Legfelsőbb Bíróság Pfv.VI.21.247/1995. - BH 1997.235.).
A Pp. szabályainak változása miatt lehetséges az is, hogy bizonyos esetben célszerűségi pertársaság keletkezik, amelyet a Pp. 37. § szabályoz. Eszerint több felperes együtt indíthat pert, illetve több alperes együtt perelhető, ha
a) a perben hozott ítélet anyagi jogerőhatása a pertársakra a perben történő részvétel nélkül is kiterjedne;
b) a perbeli követelések ugyanabból a jogviszonyból erednek; vagy
c) a perbeli követelések hasonló ténybeli és jogi alapból erednek, és ugyanannak a bíróságnak az illetékessége a 29. § rendelkezéseinek alkalmazása nélkül is valamennyi alperessel szemben megállapítható.

2.7.3.2. Az egyetemleges tagi felelősség perjogi konzekvenciái

A tagi felelősséggel kapcsolatos társasági perekben gyakran szerepet játszik az érintett tagok egyetemleges helytállási kötelezettsége. A régi Ptk. 337. § (1) bekezdése értelmében egyetemleges kötelezettség esetén minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de amennyiben bármelyikük teljesít, vagy a kötelezettséget beszámítással megszünteti, a jogosulttal szemben a többiek kötelezettsége is megszűnik. A Ptk. 6:29. § (2) bekezdése ugyanezt az elvet fogalmazza meg.
Ez a szabályozás választási lehetőséget nyújt a felperesi hitelezőnek arra nézve, hogy a társaság elleni marasztalási igényt akár a társasággal együttesen, akár külön perben valamennyi egyetemleges felelősségű taggal szemben érvényesítse, vagy közülük egyet vagy néhányat kiválasztva, csak tőle (tőlük) követelje a teljes tartozást. Ez különösen akkor ajánlatos, ha az egyetemleges felelősségű tagok valamelyike nehezen elérhető (például csak nagy késedelemmel, diplomáciai úton történő kézbesítéssel idézhető, ez
- 278/279 -
ugyanis több évvel is elhúzhatja a peres eljárást), vagy teljesen vagyontalan. A hitelezőnek ajánlatos előre tájékozódnia, és csak az így szerzett információk ismeretében, az ilyen célszerűségi szempontok alapján kiválogatott egyetemleges felelősségű tagokkal szemben érdemes indítani a pert.
A Legfelsőbb Bíróság Cgf.II.31.368/2000. számú döntésében BH 2001.589. kimondta például, hogy az alperesek egyetemleges marasztalására irányuló pernek nem előzetes kérdése az, hogy a perben nem álló egyik egyetemleges kötelezett az ellene folyamatban lévő felszámolási eljárás során milyen mértékben tudja kielégíteni a felperes hitelezői igényét. Emiatt a felszámolási eljárás befejezéséig a per tárgyalásának felfüggesztésére nem kerülhet sor.
Az egyetemleges felelősség nem jelenti - éppen a Ptk. 6:29. § (2) bekezdés első mondata miatt (mivel minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik) -, hogy az egységes pertársaságot alkotó társaság és a vele együttesen beperelt egymás közt egyetemleges felelősséggel bíró tagok pertársasága egyúttal kényszerű pertársaság is lenne. Közelebbről: az egyetemlegesen felelős tagok közül csak azok szerepelnek alperesként, akiket a felperes az ilyen felelősségű tagok sorából tetszése szerint kiválaszt. (Igaz, hogy a perből "kimaradt" egyetemlegesen helytállni tartozó tagokkal szemben jogerős marasztalás hiányában nem lesz végrehajtható okirat, és így velük szemben behajtás sem kérhető). Az alperesként perbevont tag viszont a perben nem védekezhet eredményesen azzal, hogy a társaság tartozásaiért helytállni nemcsak ő, hanem más tagtársa is köteles. A felperes által megnevezett (alperesként perbevont) tag köteles a teljes társasági tartozásnak a társaság által nem teljesített részének kiegyenlítésére, s ha ez megtörtént, tagtársaival szemben - külön perben - megtérítési igénye támad.
A társaság helyett teljesítő tag helyzetét a vele egy sorban helytállásra köteles többi tag ellen indítható elszámolási perben [régi Ptk. 338. §, Ptk. 6:30. § (1) bekezdése] a társasági szerződésben meghatározott veszteségviselési szabályok determinálják. A Ptk. 6:30. § (1) bekezdése szerint az egyetemleges kötelezetteket a kötelezettség egymás között egyenlő arányban terheli ugyan, ez azonban csak annyiban kerülhet alkalmazásra, amennyiben a társasági szerződés más elosztási elveket nem deklarál. A társasági szerződések legtöbbször úgy rendelkeznek, hogy a tagok a társaság veszteségeit (s idetartozik a társasági vagyonnal nem fedezhető követelés is) vagyoni hozzájárulásuk arányában kötelesek viselni. Az ilyen elszámolási (megtérítési igényre alapított) keresettel kapcsolatos tárgyalás-előkészítésnek ezért igen fontos tényezője a társaság létesítő okiratának megismerése. A felperes akkor jár el helyesen, ha azt másolatban már keresetleveléhez csatolja, egyúttal hivatkozik a felperest marasztaló döntésre (vagy azt is becsatolja). Ha ez nem történik meg, véleményünk szerint az ügyben eljáró bíró hiánypótlási felhívás keretében kell erre felhívja.

2.7.3.3. A társasági tartozás miatt a taggal szemben indított per jellemzői

A tagi felelősségre alapított perben (és itt nem a tagok egymás közti elszámolásáról van szó) felperesi pozícióban a társaság hitelezője van, azaz bárki, aki bármilyen jog-
- 279/280 -
címen fennálló követelése alapján a társaság, illetve - a társaság tartozásaiért helytállásra köteles - tag marasztalását kéri.
A perben attól függően, hogy a társasággal együtt perli a tagot a hitelező, vagy igényét külön érvényesíti, I. rendű alperes a társaság és alperesi pertársa(i) az érintett tag(ok); illetve - külön perlés esetén - a társaság előzetes marasztalására és nemteljesítésére alapítottan - a felelősséggel tartozó tag az alperes.

2.7.3.4. Hatáskör, illetékesség

Hatáskör: A régi Pp. 2006. január 1-jétől hatályos 23. § (1) bekezdése e) pontja alapján a tag és a társaság ellen indított perek nem minősültek automatikusan megyei bírósági hatáskörbe tartozó pernek, az értékhatár döntötte el a hatáskör kérdését.
A Pp. alapvető szemléletbeli változás jeleként kimondja, hogy a törvényszék hatáskörébe tartoznak mindazok a perek, amelyek elbírálását törvény nem utalja a járásbíróság hatáskörébe [Pp. 20. § (1) bekezdése]. A 20. § (3) bekezdése értelmében a járásbíróság hatáskörébe tartoznak a témánk szempontjából:
a) azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke a harmincmillió forintot nem haladja meg vagy amelyekben a vagyoni jogon alapuló igény értéke nem meghatározható, kivéve
ad) a jogi személyek alapításával és törvényes működésével kapcsolatos perek;
ae) a jogi személyek és tagjaik, volt tagjaik közötti, illetve a tagok, volt tagok egymás közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló perek.
A fenti szabályozásból az következik, hogy a tagi felelősséggel kapcsolatos perek harmincmillió forint pertárgyérték alatt járásbírósági, afölött törvényszéki hatáskörbe tartoznak.
Illetékesség: Az adós társaság mellett a mögöttes felelőssel szemben is előterjesztett kereset esetén az általános illetékességi szabályok érvényesülnek. A társaság és a tagok együttperlése esetén az egyéb eljárási szabályok az általános peres szabályoktól nem térnek el (lásd az első részben írtakat), bár az ilyen perben hozott marasztaló ítéletben egyértelműen utalni kell arra, hogy a behajtást elsődlegesen a társasággal szemben kell megkísérelni, és csak annak eredménytelensége esetén (illetve a teljesítetlen rész erejéig) tartoznak helytállni a másodsorban szintén marasztalt társasági tagok.

2.7.3.5. A bírósági döntés mögöttes felelősség alapján

Mint láttuk, a közkereseti társaság tagjai, betéti társaság beltagjai a mögöttes felelősségük érintése nélkül perelhetők a közkereseti társasággal, betéti társasággal együtt a társaság tartozásainak megfizetésére. Ha a hitelező csak a társaságtól igényli követelése kiegyenlítését, akkor a bíróság csak a társaságot marasztalhatja, és csak a társaság vagyonára vezethet végrehajtást. Ha azonban a hitelező - költségkímélés és pergazdaságossági szempont miatt - az igényét a perben a társaság mellett a taggal szemben is előterjeszti, akkor a bíróság a tagok perbenállása miatt marasztaló határozatot hozhat nemcsak a társaság, hanem a perbenálló tagok vagyonára is, és arra is
- 280/281 -
vezethető végrehajtás. A tag mögöttes felelőssége miatt az alpereseket marasztaló rendelkezést úgy kell megszövegezni, hogy abból egyértelmű legyen; a tag csak mögöttesen és olyan mértékben felel, amilyen mértékben a társaság vagyona nem fedezi a társaság fizetési kötelezettségének mértékét. A közkereseti társaság tagjának, a bt. beltagjának felelőssége tehát nem közvetlen, hanem mögöttes, a társaság és a tag egyetemlegesen nem marasztalható a társaság tartozásának megfizetésében.
Ilyen esetben tehát az ítéletben elsődlegesen a társaságot kell marasztalni, másodsorban pedig a kkt. tagját, bt. beltagját vagy tagjait, annak a feltételnek a kimondásával, hogy a társaság kötelezettségeiért akkor felel, illetve felelnek, ha a követelés a társaság vagyonából behajthatatlan.
Példa egy ilyen bt. és két beltag ellen indított perben hozott ítélet rendelkező részére: "A bíróság kötelezi az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 2 000 000 Ft-ot, ezen összeg után 1015. január 1-től a kifizetés napjáig járó évi... kamatot, valamint 50.000 Ft perköltséget. Amennyiben a követelés az I. r. alperestől behajthatatlan, a II-III. r. alperesek egyetemlegesen kötelesek megfizetni a felperesnek 2 000 000 Ft-ot, ezen összeg után 2015. január 1-től a kifizetés napjáig járó évi %-os kamatot, valamint 50 000 Ft perköltséget."
Nagyon fontos az egyértelmű rendelkezés az egyetemlegesség kérdésében is, az egyetemleges felelősség ugyanis csak a kkt.-tagok és a bt.-beltagok egymás közötti viszonyában áll fenn, a társaság és a tagok között nincs egyetemleges felelősség. Helytelen tehát az olyan ítéleti megszövegezés, amely pl. a bt. I. r. és a beltag II. r. alperes esetében a következőket tartalmazza az I. r. alperesre vonatkozó marasztaló rendelkezés után: "Egyetemlegesen kötelezi a II. r. alperest ..."
Nagyon gyakran előfordul, hogy a társaság felszámolás alá kerül, s ezt követően érvényesítenek igényt a tagokkal szemben. Ha a társaság felszámolás alatt áll, csak a tago(ka)t lehet perelni, az adóssal szemben ugyanis a pénzkövetelést a felszámolási eljárásban kell érvényesíteni. A marasztalásnál a mögöttes felelősségre ilyenkor is utalni kell (lásd részletesebben Juhász László: Határozatszerkesztés a polgári eljárásokban. OITH Magyar Bíróképző Akadémia, Budapest, 2009.).

2.7.4. A megtérítési perek

A társasági tartozásért helytálló tag - ha a rá eső kötelezettségen túl is kénytelen volt teljesíteni - vele egy sorban felelős tagtársai ellen fordulhat, hogy külön perben (a továbbiakban: megtérítési per) kérje arányos marasztalásukat. Az eljárás célja tehát, hogy a belső viszonyaikat tekintve "túlfizető" tag a többi tagtól igényelje a társai felelőssége folytán őket terhelő összeget.
A megtérítési perek a tagok, volt tagok egymás közötti tagsági viszonyon alapuló pernek minősülnek, ezért eltérően a hitelező által a tagok ellen indított pereitől, a Pp. 20. § (3) bekezdés ac) pontja alapján értékhatártól függetlenül törvényszéki hatáskörbe tartoznak. Ez meglehetősen logikátlan.
Minden egyéb kérdésben a 2.7.3. pontban írtak irányadóak a tagok egymás elleni pereire.
- 281/282 -

2.7.5. A közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségei a perbeli jogvitában

A 2.7.1-2.7.4. pontokban ismertetett régi Ptk., Gt., Cstv., Ctv. és Ptk. - lényegében változatlan - szabályozási "rendszeréből" következik, hogy a peres bíróság a kkt. és bt. cégformában működő társaságok ellen indított perekben állapíthatja meg a tagok - mögöttes - felelősségét; az eseti döntések is a bt. beltagjára vonatkozóan adnak iránymutatást.
A bt. beltagja a jogerős ítéletben meghatározott marasztalási összegért nemcsak mögöttesen, de csak olyan mértékben felel, amilyen mértékben a bt. vagyona nem fedezi a fizetési kötelezettség mértékét (ld. 2.7.3.5.).
Kiemelendő e körben, hogy nincs helye közvetítői eljárásnak a Pp. szerinti végrehajtási perekben (ld. Pp. XI. Fejezet).
A kft./rt. cégformában működő társaságok tagjainak/részvényeseinek felelősségére vonatkozó szabályozásból következik, hogy a közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségeit a konszernjogi pereknél ismertetjük (ld. 2.8.5.).

2.8. Konszernjogi perek

2.8.1. Konszernjogi jogviszonyok

A konszernjog vagy vállalatcsoportok joga a modern társasági jog terméke, a 20. század második felében terjedt el az európai és az amerikai társasági jogokban. A konszernjog nem más, mint az egymásban részesedést szerző és ezáltal befolyással bíró, és így vállalatcsoportot képező gazdasági társaságok joga. A konszernjogi szabályozás azért vált elkerülhetetlenné, mert a modern piacgazdaságban olyan vállalatcsoportok alakultak/alakulnak ki és működnek, amelyekben létezik az ún. uralkodó társaság és egy vagy több ellenőrzött társaság. Az uralkodó társaság az ellenőrzött társaság üzletpolitikáját saját gazdasági érdekeire tekintettel többféle módon képes befolyásolni. A vállalatcsoport részét képező ellenőrzött társaság magánautonómiáját részben vagy egészben elveszíti, igazodik a vállalatcsoport mint egész üzletpolitikájához. A vállalatcsoport üzletpolitikája pedig az uralkodó társaság döntéseiben testesül meg - értékeli a konszernjogot Török Tamás a Felelősség a társasági jogban című könyvében. (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2015.). Az uralkodó társaság üzletpolitikája sértheti az ellenőrzött társaság érdekeit - ami ebben a viszonylatban a legkisebb gond -, de sértheti az ellenőrzött társaság kisebbségi tagjainak és az ellenőrzött társaság hitelezőinek érdekeit is.
A vállalatcsoportok szabályozása nem csak a konszernjog feladata, a versenyjogi és adójogi szabályozás legalább ennyire lényeges. A konszernjogi szabályozás célja, hogy a gyengébb helyzetű, érdekeinek érvényesítésére nem vagy csak kismértékben képes fél helyzetét erősítse, az ellenőrzött társaságban létrejövő kisebbség és az ellenőrzött társaság hitelezőinek fokozott jogi védelmet biztosítson.
- 282/283 -
A konszernjogi felelősség lényegében a tagi felelősség speciális esetköre, amelynél a kft., illetve rt. tagja (részvényese) az általános tagi kötelmeken túl, különleges feltételek bekövetkezte esetén kötelezhető a társasági tartozásokért való helytállásra. Az általános (jogellenességet nélkülöző, pusztán a tagsági viszony objektív tényében gyökerező) tagi felelősség - konszernjogi tényállásnál - további fontos elemekkel bővül. Ilyen helytállási kötelezettség csak olyan kft.-, illetve rt.-tagot terhel, aki jogszabály által meghatározott mértékű tulajdonosi befolyással rendelkezik, s aki ezzel a befolyással a társaság, a többi tulajdonos, illetve a társaság hitelezőinek hátrányára él. (Ez adja a konszernjogi felelősség szubjektív elemét.) Egyetérthetünk G. Farkas Judit Mögöttes tagi felelősség a magyar társasági jogban című cikkének vonatkozó részével, amely szerint: "[...] Ilyenkor a tagi felelősséget a szó szűkebb értelmében vett jogellenes tagi magatartás alapozza meg, nevezetesen az uralkodó tagnak az ellenőrzött társaságnak és hitelezőinek, illetve a többi tulajdonosnak hátrányára szolgáló, a rendes gazdálkodás elveit sértő gazdasági tevékenysége, pontosabban - befolyása révén - annak az ellenőrzött társaságra való rákényszerítése."
A konszernjog szabályozza a meghatározott mértékű befolyásszerzést, a meghatározott mértékű befolyásszerzés közzétételének kötelezettségét, üzletrész- (részvény-) eladási jogot biztosít a kisebbségi tagoknak (részvényeseknek), lehetővé teszi uralmi szerződés kötését, meghatározza az uralmi szerződés kötelező tartalmi elemeit, továbbá meghatározott tényállások esetében az intézményes felelősségátvitel szabályát alkalmazza.
A konszernjogi tényállások olyan szerteágazók, hogy teljes feldolgozásuk meghaladja a kézikönyv lehetőségét, ezért a továbbiakban csak két nagyon gyakori felelősségi esettel foglalkozunk, a minősített többséggel rendelkező tag és az egyedüli tag (részvényes) felelősségével és a társasági részesedését rosszhiszeműen átruházó tag felelősségével.

2.8.2. A minősített többséggel rendelkező tag és az egyedüli tag (részvényes) felelőssége

A minősített többséggel rendelkező, illetve az egyedüli tag (részvényes) felelősségéről a Cstv. 63. § (2) bekezdése rendelkezik. Eszerint a minősített többséget biztosító befolyás alatt álló, valamint az egyszemélyes gazdasági társaság, továbbá az egyéni cég felszámolása esetében a befolyással rendelkező, illetve az egyedüli tag (részvényes) korlátlan felelősséggel tartozik a társaság minden olyan kötelezettségéért, amelynek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós vagyona nem fedezi, ha a hitelezőnek a felszámolási eljárás során, vagy annak jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő kilencvennapos jogvesztő határidőn belül benyújtott keresete alapján a 6. § (1) bekezdése szerint illetékes bíróság a tagot (részvényest) - az adós társasággal összefüggő tartósan hátrányos üzletpolitikája miatt fennálló helytállási kötelezettségére tekintettel - a hitelező azon felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett követelésének megfizetésére kötelezi, amelynek kielégítésére a felszámolási eljárásban nincs fedezet. A felszámoló a keresetindítást megalapozó kö-
- 283/284 -
rülményekről és információkról köteles a hitelezői választmányt, a hitelezői képviselőt vagy a hozzá forduló hitelezőket tájékoztatni.
Az 1997. évi CXLIV. törvény (a régi Gt.) iktatta a Cstv.-be a fenti szabályokat, amely harmonizált a Gt. akkor hatályos rendelkezéseivel. A 2006. évi VI. törvény lényegesen módosította a szakasz rendelkezéseit, alapvető szabályaihoz azonban nem nyúlt. Szinte minden jelentős Cstv.-módosítás érintette a szakasz előírásait, a legutolsó módosítás a 2017. évi XLIX. törvényhez fűződik.
A Cstv.-ben szabályozott felelősségi eset kapcsán több elvi kérdéssel kell foglalkoznunk:
• mi a felelősség alapja;
• a többségi befolyás kérdése;
• a hátrányos üzletpolitika lényege; és
• a perindítás feltételei.

2.8.2.1. A felelősség alapja

A minősített többséget biztosító befolyás alatt álló, valamint az egyszemélyes gazdasági társaság, továbbá az egyéni cég felszámolása esetében a ki nem elégített hitelezői követelésekért való felelősség alapkérdéseit már a bevezetésben érintettük. A felelősséggel kapcsolatos legfontosabb kérdéseket a Kúria az EBH 2013.02.P4. számú eseti döntésében fejtette ki.
A konszernjogi felelősségátvitel alapja egy sui generis deliktuális kárfelelősség, ahol az ellenőrzött társaság hitelezője és az uralkodó (minősített befolyást szerző) tag között a károkozás ténye keletkeztet kötelmi jogviszonyt.
A Kúria tekintettel volt arra, hogy a tőkeegyesítő társaságok a tulajdonosaik kockázatát mérséklik, mert azok nem a teljes, hanem csak a bevitt vagyonukkal felelnek a társaság kötelezettségeiért. A társasági jogban alapelv, hogy a korlátolt felelősségű társaság tagja, a részvénytársaság részvényese a társaság tartozásaiért nem felel. Vannak azonban olyan esetek, amikor - elsősorban a hitelezők védelme érdekében - a tagot mégis felelőssé lehet tenni a tőle elkülönült jogi személyiségű társaság tartozásaiért. A jogalkotó kivételes szabályként, kifejezetten szankciós jelleggel viszi át a társaság felelősségét a tagra. A tagi felelősségátvitel célja a gazdasági társaság elkülönült jogi személyisége mögött megbújó, valamilyen jogellenes és vétkes magatartást tanúsító tag hitelezőkkel szembeni felelősségének megteremtése.
Ha a volt uralkodó tagnak az ellenőrzött társasággal szembeni "tartósan hátrányos üzletpolitikát" folytató magatartása alapján a kár - az ellenőrzött társaság vagyoncsökkenése - megállapítható, a kár bekövetkezte miatt az ellenőrzött társaság felszámolása megindult, és vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet, akkor a volt uralkodó taggal szemben a kártérítési felelősségének megállapítása iránti igény az elévülési időn belül érvényesíthető. A volt uralkodó tag tagsági viszonyának időközbeni megszűnése nem akadálya a kártérítési felelősség megállapításának (Juhász László: A Magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2017. II. rész 1163. o.). A konszernjogi felelősség esetén a bíróság az
- 284/285 -
uralkodó tag "tartósan hátrányos üzletpolitikájának" folytatását állapítja meg, aminek következtében maradtak kielégítetlenül hitelezői követelések az ellenőrzött társaságnál. Az uralkodó tag részéről a felelősséget megalapozó jogellenes és felróható magatartás abban áll, hogy meghiúsította egy másik jogalany (az ellenőrzött társaság) tartozásának a megfizetését. Az uralkodó tag felelőssége nem járulékos, nem az alapjogviszonyért áll fenn (tehát az uralkodó tag nem ugyanazon követelésért ugyanazon a jogcímen felel, mint az ellenőrzött társaság), hanem az uralkodó tag kártérítés jogcímén felel az alapjogviszonytól már elkülönült kárért. Tekintettel arra, hogy a törvény által felelőssé tett személy és a társaság hitelezője között szerződéses jogviszony nem áll fenn, a felelősség egyértelműen deliktuális felelősségtípus.
Az egymást követő uralkodó tagok felelőssége nem egyetemleges, egymás tevékenységéért nem tartoznak felelősséggel.

2.8.2.2. A minősített többséget biztosító befolyás

A minősített többségű befolyás, akár természetes személy, akár jogi személy, mint befolyásszerző és kft. vagy zrt., mint ellenőrzött társaság viszonylatában jöhet létre, éspedig akkor, ha a tag vagy részvényes az ellenőrzött társaság működése során a társaságban közvetlenül vagy közvetett módon megszerzi a szavazatok legalább 75 százalékát.
A minősített többséget biztosító befolyás a szavazatarányhoz, szavazatszámhoz igazodik. Így bár kétségtelenül nem tipikus, de lehetséges az is, hogy a társaság csekély tulajdoni részesedéssel rendelkező tagja, részvényese szerezzen ilyen mértékű befolyást.
A Cstv. 3. § (1) bekezdés i) pontja a Ptk. 3:324. §-t nevezi meg utaló szabályként. A Ptk. 3:324. § (1) bekezdése értelmében minősített többséggel rendelkezik az a tag, aki a korlátolt felelősségű társaságban, vagy a zártkörűen működő részvénytársaságban közvetlenül vagy közvetve a szavazatok legalább háromnegyedével rendelkezik. A Ptk. - a Gt.-vel megegyezően - már csak a legalább hetvenöt százalékos szavazati aránynak tulajdonít jelentőséget.
A tag akkor rendelkezik közvetlen befolyással a társaságban, ha a tag maga rendelkezik szavazati joggal. A közvetett befolyás fogalmát a Ptk. 8:2. § (4) bekezdése határozza meg. A Ptk. 8:2. § (4) bekezdése alapján közvetett befolyással rendelkezik a jogi személyben az, aki a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyben (köztes jogi személy) befolyással bír. A közvetett befolyás mértéke a köztes jogi személy befolyásának olyan hányada, amilyen mértékű befolyással a befolyással rendelkező a köztes jogi személyben rendelkezik. Ha a befolyással rendelkező a szavazatok felét meghaladó mértékű befolyással rendelkezik a köztes jogi személyben, akkor a köztes jogi személynek a jogi személyben fennálló befolyását teljes egészében a befolyással rendelkező közvetett befolyásaként kell figyelembe venni. A közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát egybe kell számítani.
A BDT 2005.9.117. szám alatt közzétett határozatában a Pécsi Ítélőtábla azt az álláspontot foglalta el, ha a befolyást szerző részvényes a Gt. 292. § (2) bekezdése sze-
- 285/286 -
rinti bejelentést elmulasztja, szavazati jogát csak a bejelentési kötelezettséggel nem érintett részesedése szerinti mértékben gyakorolhatja, de a közgyűlés határozatképességének megállapításánál a tulajdonába került összes részvény által megtestesített szavazatot kell figyelembe venni. Határozathozatalnál a leadott szavazatokat a jelenlévő összes szavazati jogot biztosító részvények által megtestesített szavazatokhoz kell viszonyítani, a bejelentési kötelezettséggel nem érintett részesedésen felüli szavazatokat nem lehet figyelmen kívül hagyni (Pécsi Ítélőtábla Cgf.V.30.093/2005/2.).
A régi Ptk. 324. § (3) bekezdése írja elő, ha a társaság jogutód nélkül megszűnik, a ki nem elégített követelésekért a hitelező keresete alapján a minősített többséggel rendelkezett tag köteles helytállni, feltéve, hogy a jogutód nélküli megszűnésre a minősített többséggel rendelkezett tag hátrányos üzletpolitikája miatt került sor. Ez a rendelkezés végelszámolással történő megszűnés esetén nem alkalmazható, csak a felszámolással és kényszertörléssel történt megszűnés esetére.
Végelszámolással csak úgy szűnhet meg jogszerűen a társaság, ha nincs kielégítetlen hitelezői követelés. Ezért mondja ki a Ptk. 3:324. § (3) bekezdése, hogy a minősített többséggel rendelkező tagot, az egyedüli tagot (a részvényest) terhelő felelősség végelszámolással történő megszűnés esetén nem áll fenn.
A leggyakoribb a felszámolási eljárással történő jogutód nélküli megszűnés, ezért elsősorban ennek a szabályait vizsgáljuk. Röviden azonban kitérünk a kényszertörlési eljárás során történt szabályozásra.

2.8.2.3. A tartósan hátrányos üzletpolitika megállapítása

Döntő kérdés ezekben a perekben a tartósan hátrányos üzletpolitika megállapítása, ezért ezt a kérdést külön tárgyaljuk. A Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria több döntésében foglalkozott a tartósan hátrányos üzletpolitika kérdésével, s miután sem a Ptk., sem a Cstv. nem ad fogalommeghatározást, a bírói döntésekből kell levonni a következtetéseket. (Megjegyzendő, hogy a Ptk. csak hátrányos üzletpolitikát említ.)
A minősített többséggel rendelkező tagot, az egyedüli tagot (részvényest) terhelő konszernjogi felelősség tartalmával és a "tartósan hátrányos üzletpolitika" fogalmával összefüggésben a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) három eseti döntését kell kiemelnünk azzal, hogy sok döntés foglalkozott ezzel a kérdéssel.
A Legfelsőbb Bíróság az EBH 2004.1038. számú eseti döntésében kifejtette, hogy a "tartósan hátrányos üzletpolitika" folytatását mindig az ellenőrzött társaság nézőpontjából kell megítélni. Az ellenőrzött társaságnak veszteséget okozó üzletpolitika objektíve akkor is hátrányos, ha a döntés tágabb értelemben racionális, mert a hátrányt a konszernen belül máshol jelentkező előny vagy veszteségcsökkenés kompenzálja, vagy esetleg meg is haladja. Ugyanakkor a tartós hátrányokozás egy szándékos, vagy súlyosan gondatlan magatartás kell hogy legyen, amelynek okozati összefüggésben kell állnia az ellenőrzött társaságnál keletkező, a felszámolási eljáráshoz vezető veszteséggel. Ha a veszteség keletkezése objektív gazdasági folyamatokra és nem az uralkodó tag befolyásoló magatartására vezethető vissza, akkor az a racionális tulajdonosi döntés, amellyel az uralkodó tag meg kívánja szüntetni a veszteséges leány-
- 286/287 -
vállalata további működését, nem alapozhat meg konszernjogi felelősséget. Ha az uralkodó tagnak is csak veszteséget jelentő elhibázott üzleti döntés miatt keletkezik vesztesége az ellenőrzött társaságnál, az nem von maga után konszernjogi felelősséget.
A Kúria a már ismertetett EBH 2013.02.P4. számú eseti döntésében fejtette ki, hogy az uralkodó tag részéről a felelősséget megalapozó jogellenes és felróható magatartás abban áll, hogy meghiúsította egy másik jogalany (az ellenőrzött társaság) tartozásának a megfizetését. Az uralkodó tag felelőssége nem járulékos jelleggel az alapjogviszonyért áll fenn (tehát az uralkodó tag nem ugyanazon követelésért ugyanazon a jogcímen felel, mint az ellenőrzött társaság), hanem az uralkodó tag kártérítés jogcímén felel az alapjogviszonytól már elkülönült kárért. Az egymást követő uralkodó tagok felelőssége nem egyetemleges, egymás tevékenységéért nem tartoznak felelősséggel.
A Kúria álláspontja szerint az uralkodó tag konszernjogi felelőssége csak azokért a tartozásokért állapítható meg, amelyek azért keletkeztek, mert az uralkodó tag egy adott időszakban az ellenőrzött társaságban tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott, tehát a más által folytatott "tartósan hátrányos üzletpolitikából" eredő következményekért nem felel.
Az előzőekben kifejtettek szerint a konszernjogi felelősség tartalmából - az önálló kárfelelősségből - az következik, hogy a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatásának eredményeként bekövetkezett kárért - de csak azért - az is feleljen, aki már nem rendelkezik vagyoni hányaddal a felszámolás alá került ellenőrzött társaságban, hiszen a korábbi uralkodó tag magatartása kárt okozott az ellenőrzött társaságnál, s ennek következtében nem elégíthetők ki az ellenőrzött társaság hitelezői.
Az uralkodó tagok csak egymást követően kerülhetnek ilyen pozícióba, nem közösen okozzák a kárt, s egymás tevékenységéért nem tartoznak felelősséggel, ezért egyetemleges kötelezettségük nem állapítható meg. Előfordulhat, hogy az új uralkodó tag az elődjének a hátrányos üzletpolitikáját folytatja - és emiatt a korábban elkezdett, tartósan hátrányos üzletpolitika folyamatába az új, esetleg csak rövidebb ideig uralkodó tagi pozícióban levő taggal szemben is megállapítható a konszernjogi felelősség. Minden uralkodó tag azonban a saját többségi irányításának időtartama alatt folytatott tartósan hátrányos üzletpolitikájáért tartozik felelősséggel, így azt tagonként külön-külön kell meghatározni, s a korlátlan és teljes felelősségük is csak az általuk okozott kár mértékéig állapítható meg.
A Kúria a tartósan hátrányos üzletpolitika vonatkozásában kihangsúlyozta, hogy nem állapítható meg a konszernjogi felelőssége annak, aki uralkodó tagja ugyan az ellenőrzött társaságnak az ellenőrzött társaság felszámolásának időpontjában, de uralkodó tagként kifejtett üzletpolitikájának célja az ellenőrzött társaság gazdasági helyzetének javítása, a hitelezők igénye kielégítési alapjának növelése volt. Ha próbálkozása sikertelen maradt, a konszernjogi felelőssége nem áll fenn, mert nem az üzletpolitikája volt hátrányos az ellenőrzött társaság tekintetében, hanem az nem vezetett az általa kívánt eredményre.
A Kúria Gfv.VII.30.147/2016/12. számú részítéletében vizsgálta a konszernjogi felelősség tartalmát abból a szempontból, hogy lényeges-e az a kérdés, ki az adós tulajdonosa:
- 287/288 -
"…gazdasági társaságok vonatkozásában fennálló jogok és teljesítendő kötelezettségek tekintetében nincs különbség aszerint, hogy milyen célra hozták létre azokat, vagy kik a tulajdonosaik. Ha egy közfeladatot a feladat ellátására kötelezett személy gazdasági társasági formájú szervezet segítségével kíván ellátni, úgy tudomásul kell vennie azt, hogy ehhez a szervezeti formához a törvényben írt kötelezettségek is járulnak. Jogbizonytalansághoz vezetne az, hogy ha - törvényi előírás nélkül - a tulajdonosok, vagy a feladatok alapján eltérő módon kellene megítélni az egyes gazdasági társaságok jogait vagy kötelezettségeit.
Ebből következően tehát a közfeladatot ellátó gazdasági társaságoknál is vizsgálható a tulajdonos tartósan hátrányos üzletpolitikájának folytatása, és a törvényi tényállítási elemek megvalósulása esetén megállapítható a felelőssége is.
Önmagában az a tény, hogy az alperes a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Gt.) foglaltaknak megfelelő szabályos tőkehelyzet helyreállítását elmulasztotta, nem alkalmas arra, hogy a tulajdonosnak az uralt társasággal szembeni tartósan hátrányos üzletpolitikája megállapítható legyen. A cégnyilvántartásba bejegyzett cégek működésének szabálytalansága esetén a cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörében hozott határozataival szankcionálhatja a cégeket.
Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 63. § (2) bekezdése alapján a bíróságnak azt kellett megítélnie, hogy az alperesnek az adós társaság felé érvényesített üzletpolitikája
− hátrányos volt-e,
− tartós volt-e, és
− ez eredményezte-e a felszámolási eljárás során a hitelezői igények kielégítésének az elmaradását.
A tartósan hátrányos üzletpolitikának tudatosnak kell lennie részben oly módon, hogy a tulajdonos akarata az uralt társaság számára hátrány okozására kiterjedjen, illetve tudomásul vegye, hogy a döntéseinek hiánya az uralt társaság vagyonának a csökkenését eredményezi. A tulajdonos gazdasági céljáról csak aktívan elkövetett tartósan hátrányos üzletpolitika esetén lehet beszélni. Ilyenkor a tulajdonos célja, hogy az uralt társaságot olyan módon irányítsa, mellyel az uralt társaságtól vagy közvetlenül vagyont von el, vagy pedig közvetetten. Ez utóbbi esetben az uralt társaságnál azért keletkezik veszteség, hogy a tulajdonosnál - vagy az érdekeltségi körébe tartozó más gazdálkodó szervezetnél - nyereség keletkezzen."
Az ebben a döntésben kifejtett állásponttal nem értünk egyet. Ellentétes a kártérítésre vonatkozó alapvető szabályokkal, a Ptk. 6:519. § rendelkezésével. Eszerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható. A felróhatóság fogalmát a Ptk. 1:4. § bontja ki, s az nem szűkíthető a tudatos, sőt célzatos magatartásra.
Ellentétes a döntés a Legfelsőbb Bíróság elsőként idézett EBH 2004.1038. számú elvi döntésében kifejtett álláspontjával, miszerint a tartós hátrányokozás egy szándékos, vagy súlyosan gondatlan magatartás kell hogy legyen, s a célzatos magatartás elvárása oly mértékben leszűkítené a többségi tulajdonos felelősségét, ami kiüresítené ezt a felelősségi alakzatot. A már idézett döntésen túl a Legfelsőbb Bíróság a BH
- 288/289 -
2012.295. szám alatt közzétett döntésben is kifejtette, hogy a tartósan hátrányos üzletpolitika nemcsak tevőleges magatartással, hanem az uralkodó tag (egyedüli részvényes) mulasztásával, illetve a saját gazdasági céljai elérése érdekében tanúsított passzív magatartással is megvalósítható.
A konkrét ügyben az indokolásban kiemelte, hogy a másodfokú bíróság által megjelölt okiratokból, tanúvallomásokból egyértelműen megállapítható, hogy az uralt cég fennállásának második szakaszában az alperes nem gondoskodott a társaság eredményes működésének megteremtéséről. Tudomással bírt a veszteségekről, arról, hogy a cégének napi likviditási gondjai vannak, a beszállítóit nem tudja idejében kifizetni. Ennek ellenére nem gondoskodott a Gt. 245. § (2) bekezdése szerint a veszteségek kiegyenlítéséről, vagy további veszteségek elkerülése végett az uralt társaság megszüntetéséről. A társaság érdekeit - maga által sem vitatottan - az ingatlantulajdonosi érdekei, az ingatlanaival kapcsolatos üzleti céljai alá rendelte.
A Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.453/2010/6. számú, a BDT 2012.2645. szám alatt közzétett döntésében azt hangsúlyozta, hogy a bíróság a részvényes korlátlan és teljes felelősségét a behajthatatlan tartozásért - egyéb előfeltételek fennállása esetén - akkor állapíthatja meg, ha az egyedüli tag (részvényes) által alkalmazott üzletpolitika - stratégiai irányító tevékenység - vizsgálata alapján arra a következtetésre jut, hogy az egyedüli tag e körbe sorolható tevékenysége, magatartása, mulasztása, döntései a társasági befolyás kezdetétől a felszámolási eljárás megindulásáig terjedő időszakban, vagy annak meghatározott részében az ellenőrzött társaság érdekeivel, a működés gazdaságos és észszerű folytatásának és fenntartásának elvével ellentétben álltak, és ezáltal veszteséget, s valamely hitelezőnek pedig kárt okoztak. E tevékenységnek szándékosnak, vagy súlyosan gondatlannak kell lennie, illetőleg a kialakult bírói gyakorlat szerint a következményeit tekintve összefüggésben kell állnia a végül felszámolási eljáráshoz vezető veszteség keletkezésével. A tartósan hátrányos üzletpolitika folytatását mindig az ellenőrzött társaság nézőpontjából kell megítélni. A társaságot uraló tag egyéb gazdasági érdekei, megfontolásai a kettejük jogviszonyának megítélésében nem játszhatnak szerepet.
A konkrét ügyben a felperes által csatolt bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a társaság fennállása alatt folyamatosan tájékoztatta az alperest a gazdálkodási nehézségekről és azok okairól. Felhívta figyelmét azon jogszabályi kötelezettségekre is, amelyek alapján az alperesnek - már évekkel a felszámolási eljárás tényleges megindulása előtt - a társaság megszüntetésére irányuló jogi lépéseket kellett volna kezdeményeznie. Az alperes az elsőfokú eljárás során és a fellebbezési ellenkérelmében sem vitatta, hogy a társaság gazdálkodása a kezdetektől veszteséges volt. Működését egy ideig a tőkeemelésekkel egyensúlyban tartotta. Előadásai szerint a társaságot azért próbálta ilyen anyagi áldozatok árán is fenntartani, mert célja a "társaság" - helyesen és valójában az "ingatlanvagyon" - privatizációja volt. A minél jobb vételár elérésének pedig egyetlen záloga volt, az ingatlanegyüttes folyamatos működtetése. Az alperesnek tudomása volt arról is, hogy a társaság napi működését a számlák kiegyenlítetlensége útján, a beszállító harmadik személyek terhére finanszírozza. E veszteséges működést
- 289/290 -
tartósan, hosszú ideig fenntartotta anélkül, hogy a gazdaságos működés feltételeit megteremtő beavatkozást érdemben megkísérelte volna.
Ezen tényállás alapján indokolt volt az alperes felelősségének megállapítása.
Ezt a döntést azért is idéztük részletesebben, mert a bíróság nemcsak megállapította az alperes felelősségét, de marasztaló döntést is hozott, s kötelezte az alperest késedelmi kamattal együtt 31 521 206 forint megfizetésére.

2.8.2.4. A hatáskör, joghatóság

A keresetet 2017. július 1-jétől a Cstv. 6. § (1) bekezdése szerinti bírósághoz, azaz a felszámolási eljárást lefolytató bírósághoz kell benyújtani. Korábban az általános hatáskörű és illetékességgel rendelkező bíróság bírálta el a kereseti kérelmet.
A Debreceni Ítélőtábla az ÍH 2007.1.36. szám alatt közzétett döntésében kimondta, hogy a konszernjogi felelősségre alapított igényt akkor is az általános hatáskörű bíróság előtt kell érvényesíteni, ha a követelés eredeti jogcíme munkabér volt (Pf.I.20.600/2006/2. szám). Ez a döntés annyiban irányadó, hogy a Cstv. 6. § (1) bekezdés szerinti bíróság jár el akkor is, ha munkabér volt a követelés eredeti jogcíme.
A Szegedi Ítélőtábla az ÍH 2006.3.125. szám alatt közzétett döntésében azt emelte ki, hogy a hatáskör és illetékesség szempontjából - idértve a tág értelemben vett hatáskört, a joghatóságot is - a keresetlevél benyújtásának, azaz az eljárás megindításának az időpontja az irányadó. A gazdasági társaság uralkodó tagjának tartós hátrányokozása társasági (tagsági) jogviszonyon alapuló "kvázi deliktuális" magatartás, amely okozati összefüggésben áll az ellenőrzött társaságnál keletkező, a felszámolási eljáráshoz vezető veszteséggel és a társaságot ért károsító eredmény bekövetkeztével. Az ilyen magatartás miatti (konszernjogi) felelősség jogellenes károkozás alá eső cselekménnyel egy tekintet alá esik, ezért az ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyek megindíthatók annak a tagállamnak a bíróság előtt, ahol a káresemény bekövetkezett (Gf.I.30.300/2005.).

2.8.2.5. A perlésre jogosultak és az alperes

A per csak akkor indítható, ha az adós felszámolási eljárás alá kerül, ebből következik, hogy a keresetet a bírósághoz az a hitelező nyújthatja be, aki a felszámolási eljárásban hitelezői igényt jelentett be. Ennek elbírálásánál a Cstv. 3. § (1) bekezdés cd) pontja az irányadó. 2017. július 1-jéig a törvény a felszámolót is feljogosította a per megindítására, a 2017. évi XLIX. törvény ezt a lehetőséget megvonta a felszámolótól, az indokolás szerint a felszámoló keresetindítási jogának ezekben az esetekben nincs értelme, mert a kereseti kérelem tárgya nem az adós csődvagyonával függ össze.
Alperesként azt vagy azokat a társaságokat, természetes személyeket kell megjelölni, amelyek, illetve akik a törvényben meghatározott többségi tulajdonnal rendelkeztek. Állami tulajdonban álló, felszámolás alá került adós esetében a magyar államot kell perelni.
A Kúria az EBH 2013.P4. számú határozatában fejtette ki, hogy az egymást követő uralkodó tagok felelőssége nem egyetemleges, egymás tevékenységéért nem tar-
- 290/291 -
toznak felelősséggel. Nincs akadálya annak, hogy mindazokat perelje a felperes, akik az elévülési időn belül uralmi viszonyban álltak a felszámolás alá került adóssal. A volt uralkodó tag tagsági viszonyának időközbeni megszűnése nem akadálya a kártérítési felelősség megállapításának.

2.8.2.6. A perindítás határideje

Ebben a kérdésben az előírás 2006. július 1-jén lényegesen megváltozott. Míg a korábban érkezett felszámolási ügyekben az volt az előírás, hogy a keresetet a "felszámolási eljárás során" kell benyújtani, a 2013. évi CCLII. törvény tovább pontosította a perindítási határidőt, az új szabályok szerint a keresetet a felszámolási eljárás során, vagy annak befejezéséről a Cégközlönyben megjelent hirdetéstől számított kilencvennapos határidőn belül kell benyújtani. Miután jogvesztő határidőről van szó, a keresetlevélnek legkésőbb a kilencvenedik napon be kell érkeznie a bírósághoz.

2.8.2.7. A kereseti kérelem, ellenkérelem

A törvény szövege alapján sokáig bizonytalan volt a gyakorlat abban a kérdésben, hogy kizárólag megállapítási vagy egyben marasztalási per is indítható a 63. § (2) bekezdése alapján. A perek nagy része kizárólag megállapításra irányult, ami logikus volt abból a szempontból, hogy a felszámolási eljárás alatt indított pereknél gyakran nem volt egyértelműen megállapítható, hogy a marasztalás feltételei fennállnak-e. A 2017. évi XLIX. tv. végül kimondta, hogy a bírósághoz nem megállapítási, hanem marasztalás iránti keresetet kell benyújtani. A kategorikus kijelentés ellenére a záróanyag benyújtása előtt indított pereknél nem biztos, hogy a marasztalási összeg megállapítható. A Pp. szabályai alapján ilyenkor nem kizárt a megállapítási kereset benyújtása [Pp. 172. § (3) bekezdése]. Elvileg az sem kizárt, hogy a felperes feltételes marasztalás iránti kérelmet terjesszen elő, ilyenkor a társasági vagyon által nem fedezett rész erejéig kell az alperesnek helytállnia.
Ebben az esetben a per tárgya nem annak megállapítása, hogy a felperes hitelezői igényét milyen mértékben nem lehet kiegyenlíteni, hanem az, hogy a tartósan hátrányos üzletpolitika miatt korlátlan és teljes felelősséggel tartozik az alperes. Ezért ebben az esetben nem meghatározható pertárgyértékről beszélhetünk, ennek illeték- és költségvonzatával egyetemben. Nem okoz gondot a pertárgy értékének meghatározása, ha a felperes marasztalás iránti kérelmet terjeszt elő.
A Cstv. 2017. évi módosítása előtti törvényszöveg alapján Török Tamás azt az álláspontját fejtette ki, hogy a Ptk. 3:324. § (3) bekezdésében írt jogszabályi rendelkezésből, amely szerint "a hitelező keresete alapján a minősített többséggel rendelkezett tag köteles helytállni", az következik, hogy a hitelezőnek marasztalásra irányuló kereseti kérelmet kell előterjesztenie. Ugyanakkor, mivel a Cstv. 63. § (2) bekezdése lehetővé teszi azt, hogy a hitelező már a felszámolási eljárás során előterjeszthesse keresetét, s ezáltal előfordulhat az, hogy még a felszámolás jogerős lezárását megelőzően megszületik a bíróság döntése a perben, a bíróságnak ebben az esetben feltételes marasztalásra irányuló ítéletet kell hoznia.
- 291/292 -
Véleményünk szerint nincs helye feltételes marasztalásnak, ilyenkor nincsenek meg a marasztalási ítélet meghozatalának feltételei, ezért csak megállapítást lehet kérni.
Az ellenkérelem: Az alperesek rendszeresen vitatják azt, hogy hátrányos üzletpolitikát folytattak, ezért az alább tárgyalandó bizonyításnak ez központi kérdése. Ugyanígy gyakori hivatkozás a követelés elévülése, amely esetében a felperest fogja terhelni a kár bekövetkezése időpontjának bizonyítása, amelyet a következő pontban tárgyalunk.
Felmerült a gyakorlatban, hogy az alperes vitathatja-e a kár összegét, azaz a hitelezői igény összegét akkor, ha a felszámoló azt nyilvántartásba vette.
A Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.029/2006. számú döntésében kifejtette, hogy a konszernjogi mögöttesen felelős az ellene indult perben vitássá teheti a hitelezők követelését függetlenül attól, hogy az adós felszámolója a nemperes felszámolási eljárás során elismerte. A hitelezőknek ezért a perben bizonyítaniuk kell, hogy a peresített követelések az adóssal szemben valóban fennálltak, ennélfogva a mögöttesen felelőssel szemben is érvényesíthetők (ÍH 2007.1.35.I.).

2.8.2.8. A bizonyítási teher

Az uralkodó tag ellen indított per egy klasszikus kártérítési per, s miután a felelősségi jogban valamennyi felelősségi alakzat esetén az általános együttes előfeltételeknek (jogellenesség, kár, okozati összefüggés, felróhatóság) fenn kell állniuk ahhoz, hogy a polgári jogi felelősség bekövetkezzék, a felperesnek a kár összegét, az okozati összefüggést bizonyítania kell. A jogellenesség bizonyítása a Ptk. hatálybalépése óta változott, a Ptk. 6:518. §-a ugyanis kimondja, hogy a törvény tiltja a jogellenes károkozást. Ez a szabály egyértelművé teszi azt, hogy a kártérítési perben a jogellenességet nem kell külön bizonyítani, mivel a károkozás önmagában véve jogellenes magatartás, kivéve, ha a törvény által meghatározott jogellenességet kizáró okok valamelyike áll fenn.
Egyes felelősségi alakzatok esetén pedig további speciális előfeltétel, illetőleg előfeltételek bekövetkezése is szükséges lehet a polgári jogi felelősség bekövetkezéséhez. A Fővárosi Ítélőtábla a 16.Gf.40.080/2004/3. számú döntésében mondta ki, hogy a közvetlen irányítást biztosító befolyással rendelkező uralkodó tag korlátlan tagi felelőssége megállapításának - a befolyás fennálltán túl - további konjuktív feltétele a társaságra hátrányos üzletpolitika folytatása, és hogy ez a társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyeztesse. E feltételek bármelyikének hiánya a korlátlan felelősség megállapítását kizárja (ÍH 2005.34.).
A Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.089/2006/4. számú döntésében ebben a kérdésben úgy foglalt állást, hogy ilyen helytállási kötelezettséget csak valamely többlettényállási elem alapozhat meg. A fantommá lett, hivatalból törölt, rendezetlen adósságokat hátrahagyó társaságok tisztségviselői és a rosszhiszemű eljárásban részes tagjai azonban elégendő alapot szolgáltatnak e felelősségátviteli szabály alkalmazására (ÍH 2006.3.124.I.).
Ebben a pertípusban tehát a felperes bizonyítási terhe a tartósan hátrányos üzletpolitika bizonyítása. Az idézett bírói döntések szinte mindig foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A Cstv. nem definiálja a fogalmat, így mindig az adott tényállás mellett kell
- 292/293 -
a bizonyítást felajánlani. A perek jelentős részében könyvszakértői bizonyítás tárgya ennek megállapítása.
Ehhez kapcsolódik az elévülés kérdése, illetve a kár bekövetkezésének az időpontja. Az uralkodó tag magatartása jellemzően nem egy mozzanatból áll, a tartósan hátrányos üzletpolitika egy folyamatot, akár hosszú évekig tartó magatartást jelent. A hitelezőnek azonban mindaddig nincs lehetősége ezen speciális szabály alapján fellépnie, amíg nem rendelik el a felszámolást (addig nem is minősül hitelezőnek), ezért fogalmilag kizárt a kár bekövetkezése a felszámolás elrendelését megelőzően. Ebből az is következik, hogy az uralkodó tag magatartását nem csak az elévülési időt jelentő öt évre visszamenőleg lehet vizsgálni. A határt az jelenti, hogy mikortól vezette be a jogalkotó ezt a jogintézményt. Ezt az elvet mondta ki a bíróság a BDT 2012.2620. számú döntésben, eszerint jogszabály kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.
A kár akkor következik be, amikor a felszámolás menetében egyértelműen megállapítható, hogy a hitelező követelésének kielégítésére nincs fedezet. A követelést ettől számított ötéves elévülési időn belül lehet érvényesíteni. Amennyiben az alperes elévülésre hivatkozik, a felperesnek kell bizonyítania a kár bekövetkezésének időpontját is.
Amennyiben a pert a felszámolási eljárás befejezése után indítják meg, a kár összege az adott hitelező kielégítetlen hitelezői igénye. A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf. 40.356/2004/4. szám alatti döntésében máig irányadóként mondta ki, hogy az uralkodó részvényes mögöttes konszernjogi helytállási kötelezettsége nem lehet súlyosabb, mint a főadós ellenőrzött társaságé. A felszámolás alá került ellenőrzött társasággal szembeni követelések érvényesítésének feltétele a követelésnek a felszámolás rendje szerinti bejelentése és nyilvántartásba vétele. Az uralkodó részvényes konszernjogi felelőssége ezért csak az ellenőrzött társaság felszámolási eljárásában szabályszerűen bejelentett és fedezet hiányában meg nem térült tartozásokért áll fenn (ÍH 2006.3.123.).

2.8.3. Kényszertörlési eljárásban törölt cég tagjának felelőssége tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása miatt

A Ctv. 118/A. § szabályai értelmében, ha a korlátozott tagi felelősséggel működő céget a cégbíróság kényszertörlési eljárásban törölte a cégjegyzékből, a cég - a cég törlésének időpontjában a cégjegyzékbe bejegyzett - volt tagja korlátlanul felel a cég hitelezőjének kielégítetlen követelése erejéig, ha a tag a korlátolt felelősségével visszaélt. Több tag felelőssége egyetemleges. Korlátozott felelősségükkel visszaéltek azok a tagok, akik tartósan hátrányos üzletpolitikát folytattak, a cég vagyonával sajátjukként rendelkeztek, továbbá azok, akik olyan határozatot hoztak, amelyről tudták vagy az általában elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy az a cég törvényes működésével nyilvánvalóan ellentétes.
Ez a felelősségi alakzat hasonló a Cstv. 63. § (2) bekezdésében megfogalmazott felelősségi szabályhoz, azzal a nem jelentéktelen különbséggel, hogy nemcsak a többségi tulajdonos felelősségét szabályozza, hanem általános tagi felelősséget. Összeköti
- 293/294 -
a két szabályt viszont a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása, ezért célszerűnek mutatkozott a konszernjogi szabályok között ismertetni.
A felelősségi szabályok alkalmazására az eljárás jogerős lezárását követő kilencvennapos jogvesztő határidőn belül peres eljárásban kerülhet sor. Az eljárás a cég székhelye szerinti bíróság előtt indítható.
A per felperese a cég hitelezője, alperes a cég kötelezettségeiért korlátozott felelősséggel tartozó tag.
A per tárgyát a törvény szövege a korlátlan felelősség megállapításában jelöli meg, emellett marasztalás kérhető. A tag bizonyíthatja, hogy a kényszertörlési eljárás Ctv. 116. § (1) bekezdés a), c)-d) pontjában foglaltak szerinti megindítása nem az ő mulasztásának következménye, visszaélésszerű magatartást nem követett el. (Lásd a 2.7.2.3.2.4. pontban írtakat is.) Visszaélésszerű magatartást valósít meg és megalapozza a tagok felelősségét, ha a tagok hátrányos üzletpolitikát folytattak, a cég vagyonával sajátjukként rendelkeztek, olyan határozatot hoztak, amelyről tudták vagy az általában elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy az a cég törvényes működésével nyilvánvalóan ellentétes.
A hátrányos üzletpolitika kapcsán alkalmazható a Cstv. 63. § (2) bekezdéséhez kapcsolt eseti döntésekben kifejtett álláspont.

2.8.4. A vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatt a korábbi tag (részvényes) felelőssége

2.8.4.1. Általános kérdések

Eredetileg a 2005. évi LXIX. törvény a törlési és a felszámolási eljárások körében szabályozta a vagyoni hányad rosszhiszemű átruházásáért való felelősség kérdését. A folyamatos jogalkotási kísérletek jogpolitikai célja a "fantomizálódott" cégek hátrahagyott tartozásaiért való tagi (részvényesi) felelősség megteremtése a hitelezőkkel szemben. A hitelezővédelem teljes körűvé tétele érdekében a jogalkotó nemcsak a gazdasági társasággal, a jogutód nélküli megszűnéskor tagsági jogviszonyban álló taggal (részvényessel) szemben történő igényérvényesítést szabályozza, hanem a gazdasági társasággal a jogutód nélküli megszűnéskor már jogviszonyban nem álló korábbi taggal (részvényessel) szemben is. A szabályozás sokat változott, amelyet terjedelmi okok miatt nem tudunk nyomon követni. A Cstv. jelenleg hatályos szabályait a 2017. évi XLIX. tv. alakította ki.
A Cstv. 63/A. § kimondja, hogy amennyiben az adósnak - a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg (egyszerűsített eljárás esetén pedig a bíróság által jóváhagyott vagyonfelosztási javaslat) szerint - a jegyzett tőkéjének 50 százalékát meghaladó mértékű tartozása van, a hitelező kereseti kérelmére a 6. § (1) bekezdése szerint illetékes bíróság megállapítja, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőző három éven belül részesedését átruházó, többségi befolyással rendelkező volt tag (részvényes) korlátlanul felel az adós ki nem elégített kötelezettségeiért, kivéve, ha a részesedését átruházó volt tag bizonyítja, hogy az átruházás időpontjában az adós még fizetőképes
- 294/295 -
volt, és a fenyegető fizetésképtelenség vagy a fizetésképtelenség csak ezt követően következett be, vagy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt ugyan vagy már fizetésképtelen volt, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezők érdekeinek figyelembevételével járt el. A felszámoló az e bekezdés szerinti felelősséget megalapozó, társasági részesedést átruházó jogügyletre vonatkozó információkról köteles a hitelezői választmányt, a hitelezői képviselőt és a nyilvántartásba vett hitelezőket tájékoztatni. A keresetet legkésőbb a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő kilencvennapos jogvesztő határidőn belül lehet benyújtani.

2.8.4.2. A felelősség megállapításának feltételei

A többségi befolyással rendelkező tag (részvényes) felelőssége a hitelezők irányában vagyoni felelősség, teljes, elsődleges, felróhatóságon alapuló és deliktuális felelősség. A többségi befolyással rendelkező volt tag (részvényes) önálló felróható magatartása miatt tartozik felelősséggel a társaság hitelezőivel szemben. A vagyoni hányad átruházása azért minősül rosszhiszeműnek, mert az átruházás időpontjában a társaság már fizetésképtelen, vagy ha még fizetőképes is, a tag az átruházás során nem vette figyelembe a hitelezők érdekeit. Tekintettel arra, hogy a törvény által felelőssé tett, többségi befolyással rendelkező volt tag (részvényes) és a társaság hitelezője között szerződéses jogviszony nem áll fenn, a felelősség egyértelműen deliktuális felelősség.
Ezt a szabályt az kapcsolja a konszernjogi felelősséghez, hogy a többségi befolyással rendelkező tag felelősségét állapítja meg a törvényben írt feltételek megvalósulása esetén.
A felelősség különös együttes (konjunktív) előfeltételei a következők:
• volt tagnak (részvényesnek) a felszámolási eljárás megindítását megelőző három éven belül kell a vagyoni hányadát átruháznia;
• a vagyoni hányadát átruházó korábbi tagnak (részvényesnek) többségi befolyással kell rendelkeznie;
• a gazdasági társaság felszámolás folytán szűnjön meg;
• a gazdasági társaság a jegyzett tőkéjének ötven százalékát meghaladó, ki nem elégített tartozást hagyjon hátra;
• a gazdasági társaságban fennálló társasági vagyoni hányad átruházása történjen;
• a volt tag (részvényes) a vagyoni hányad átruházásakor rosszhiszemű volt.

2.8.4.2.1. A vagyoni hányad átruházása

A törvényi előírás szerint a tagnak (részvényesnek) a felszámolási eljárás megindítását megelőző három éven belül kell a részesedését átruháznia. A felszámolási eljárás megindítása nem azonos a felszámolás kezdő időpontjával, amely a felszámolást elrendelő bírósági határozat közzététele, s szükségképpen későbbi időpont, mint a kérelem bírósághoz érkezésének napja. Az eljárás megindításának napja könnyen megállapítható a felszámolási iratokból. Miután többször előfordul, hogy több felszámo-
- 295/296 -
lási kérelem érkezik ugyanazon adós ellen, ezért egyesített kérelmek esetén a legelső kérelem beérkezése számít. E szakasz alapján az olyan tag (részvényes) felelőssége nyerhet megállapítást, aki a felszámolási eljárás megindításakor már nem tagja (részvényese) a társaságnak, mivel ezt megelőzően már átruházta részesedését.

2.8.4.2.2. A többségi részesedés

A felelősség megállapításának előfeltétele, hogy a korábbi tag (részvényes) többségi befolyással rendelkezzen az átruházás időpontjában a gazdasági társaságban. A többségi befolyás fogalmát a Cstv. 3. § (2) bekezdés i) pont utaló szabálya alapján a Ptk. 8:2. § határozza meg. A Ptk. 8:2. § (1) bekezdése értelmében többségi befolyás az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy vagy jogi személy (befolyással rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint felével vagy meghatározó befolyással rendelkezik. A (2) bekezdése szerint befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi személyben meghatározó befolyással, ha annak tagja vagy részvényese, és
a) jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására; vagy
b) a jogi személy más tagjai, illetve részvényesei a befolyással rendelkezővel kötött megállapodás alapján a befolyással rendelkezővel azonos tartalommal szavaznak, vagy a befolyással rendelkezőn keresztül gyakorolják szavazati jogukat, feltéve, hogy együtt a szavazatok több mint felével rendelkeznek.
Ezt a kérdést a Cstv. 63. § (2) bekezdés szabályai között részletesen taglaltuk, az ott írtakat nem ismételjük meg.

2.8.4.2.3. Az adós megszűnésének módja

A Cstv. 63/A. § alkalmazásának feltétele, hogy a társaság felszámolási eljárással szűnjön meg, ezzel határolja el a Ctv. 118/A. §-tól, ahol kényszertörléssel történik a megszűnés.

2.8.4.2.4. A tartozás mértéke mint felelősségi feltétel

Csak akkor áll fenn a korábbi tag (részvényes) felelőssége, ha a társaság jegyzett tőkéjének ötven százalékát meghaladó mértékű tartozása áll fenn a hitelezőkkel szemben. (A korábbi szabályozás még a társaság saját tőkéjének ötven százalékát követelte meg, ami adott esetben nagyobb mértékű lehetett, mint a jegyzett tőke, de lehetett kisebb is.) Egyetértünk Török Tamás álláspontjával, aki kifejti, hogy a kár a jegyzett tőkéhez, akár a saját tőkéhez viszonyított meghatározott arányú tartozás mint felelősségi előfeltétel előírása teljesen abszurd szabály. A teljes kártérítés elvéből fakadóan a polgári jogi felelősségnek nem lehet előfeltétele a hitelezők társasággal szembeni követeléseinek együttes mértéke. Amennyiben a többségi befolyással rendelkező volt tag (részvényes) felróható magatartásával okozati összefüggésben marad kielégítetlenül a hitelező követelése, úgy a teljes kártérítés elvéből fakadóan a kielégítetlenül maradó teljes hitelezői követelésért helyt kellene állni. (Felelősség a társasági jogban. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2015.)
- 296/297 -
A törvény értelmében a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg, egyszerűsített eljárás esetén pedig a bíróság által jóváhagyott vagyonfelosztási javaslat adatai alapján lehet eldönteni, hogy a feltétel megállapítható-e.

2.8.4.2.5. Az átruházás jogcíme

A felelősség megállapításának feltétele, hogy a korábbi tag (részvényes) akaratából történjen a vagyoni hányad (üzletrész, részvény) átruházása. Az átruházás jogcíme közömbös. Ha a korábbi tag (részvényes) vagyoni hányada nem átruházással, hanem egyéb jogcímen (pl. a vagyoni hányad szervezeti jogutódlás, vagyis egyesülés vagy szétválás, magánszemély esetében öröklés eredményeképpen) száll át, úgy e felelősség ezen előfeltétele nem valósul meg. A jogintézménynek az a célja, hogy ne lehessen kibújni a tagi felelősség alól oly módon, hogy elérhetetlen külföldi cégnek vagy hajléktalan személynek értékesítik az üzletrészeket vagy részvényeket.

2.8.4.2.6. Kimentési feltételek

A fenti feltételek megvalósulása esetén megállapítható a felelősség, a törvény azonban kimentési lehetőségeket is szabályoz. A többségi befolyással rendelkező volt tag (részvényes) csak akkor mentesül, ha
• a részesedését átruházó volt tag bizonyítja, hogy az átruházás időpontjában az adós még fizetőképes volt, és a fenyegető fizetésképtelenség vagy a fizetésképtelenség csak ezt követően következett be; vagy
• az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt ugyan vagy már fizetésképtelen volt, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen és a hitelezők érdekeinek figyelembevételével járt el.
A fenyegető fizetésképtelenség és a fizetésképtelenség fogalmakat a Cstv.-ben foglaltaknak megfelelően kell értelmezni. A fenygető fizetésképtelenség fogalmát a Cstv. 33/A. § (3) bekezdése adja meg. Eszerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondosság mellett látniuk kellett, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
A Kúria a Gfv.VII.30.247/2013. szám alatti döntésében vizsgálta a fenyegető fizetésképtelenség kérdését. A Kúria álláspontja szerint a 33/A. § (3) bekezdés értelmében a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy észszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. A törvény rendelkezéséből egyértelműen megállapítható, hogy e helyzet bekövetkezéséhez nincs szükség az adós fizetésképtelenségének bíróság általi megállapítására, mert a fenyegető fizetésképtelenség a Cstv.-ben megfogalmazott fizetésképtelenségi okok megvalósulását megelőzően bekövetkező állapot. A fenyegető fizetésképtelenség megállapíthatósága tekintetében az a lényeges kérdés, hogy az adós a tartozását az esedékességkor képes-e kiegyenlíteni. Ha erre nem képes, mert
- 297/298 -
nincs megfelelő pénzeszköze - vagy megfelelő hitele a tartozás kifizetésére, illetve nem tud megállapodni a hitelezővel a teljesítés más módjában vagy a teljesítési határidő módosításában -, akkor bekövetkezik a fenyegető fizetésképtelenség abban az esetben is, ha az adós egyéb vagyona - kimutatások szerint - fedezetet nyújtana a tartozások kielégítésére. Nem vitásan a Cstv. 27. § (2) bekezdésében található fizetésképtelenségi okok megvalósulása megállapíthatóságának is feltétele egy esedékes követelés (vagy a vagyon elégtelensége), azonban a Kúria álláspontja szerint a felszámolási eljárás megindításának kezdeményezése már mindenképpen későbbi állapot a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezéséhez képest. Ha az ott írt egyéb feltételek (fizetési felszólítás, jogerős ítélet, végrehajtás eredménytelensége, kényszeregyezség, vagyon elégtelensége) fennállnak, akkor már nem fenyegető a fizetésképtelenség, hanem tény.
Az első esetben tehát a többségi befolyással rendelkező volt tagnak (részvényesnek) az okozati összefüggés hiányát kell bizonyítania, vagyis azt, hogy a vagyoni hányad átruházásának időpontjában a társaság még fizetőképes volt, azaz nem álltak fenn a Cstv. 27. § (2) bekezdésben írt feltételek. (Nem a közgazdasági értelemben vett fizetésképtelenség vizsgálandó.)
A második esetben pedig a jóhiszeműségének fennállását kell bizonyítania, vagyis azt, hogy a vagyoni hányad átruházása során jóhiszeműen, a hitelezők érdekeinek figyelembevételével járt el. Fizetésképtelenségi helyzetben ez meglehetősen nehéz feladat elé állítja az alperest. A kimentő (exkulpációs) bizonyítási teher alkalmazása azonban nagyon helyes, ez felel meg a kárt szenvedett hitelező méltányos érdekének.

2.8.4.3. A kereset benyújtásának ideje

A keresetet legkésőbb a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő kilencvennapos jogvesztő határidőn belül kell előterjeszteni.
A "legkésőbb" szó helyes értelmezése az, hogy a keresetet már a felszámolási eljárás során is be lehet nyújtani a bíróságra. Ezt kifejezetten nem mondja ki a törvény, de miután a felelősség megállapításának egyik feltétele csak a bíróság által jóváhagyott közbenső mérlegből derülhet ki, ezt megelőzően nem célszerű keresetet benyújtani a bíróságra. Egyszerűsített felszámolás esetén nem kötelező a közbenső mérleg készítése, ezért itt a feltétel a bíróság által jóváhagyott vagyonfelosztási javaslat elkészítése.
A következő kérdés, hogy megállapítási vagy marasztalási kereset terjeszthető elő. A törvény szövege szerint "a 6. § (1) bekezdése szerint illetékes bíróság megállapítja" a felelősséget, amiből az a következtetés vonható le, hogy csak megállapítási kereset terjeszthető elő. A Cstv. 63. § (2) bekezdés hasonló korábbi szabályozása mellett is indultak marasztalási perek, ezért ebben az esetben is kérhető álláspontunk szerint marasztalás. Csőke Andrea a Complex Cstv. Nagykommentárban ugyanezt az álláspontot foglalja el, idézem:
"Kérdés, hogy ha csak egy hitelező indítja a pert, akkor a korlátlan felelősség megállapítása mellett kötelezni is lehet a volt tagot a hitelezőnek történő fizetésre? Álláspontom szerint igen, mert itt nem fogalmazott meg a jogalkotó egy második lépcsőt,
- 298/299 -
mint a Cstv. 33/A. §-nál, tehát feltételezhetően csak rossz fogalmazás okozza a félreértést. Ha tehát egy hitelező keresetére állapítja meg a volt tag korlátlan felelősségét a bíróság, akkor a hitelező rögtön kérheti is a bíróságtól, hogy az ő ki nem elégített követelésének megfizetésére kötelezzék a volt tagot. A többi hitelezőnek ezt követően már csak a marasztalásra kell pert indítani, a korlátlan felelősséget ezzel az ítélettel megállapították."

2.8.4.4. A peres felek

A pert felperesként csak a hitelező indíthatja meg, a 2017. évi XLIX. törvény ugyanis a felszámoló perindítási jogát 2017. július 1-jével - a 63. § (2) bekezdéshez hasonlóan - megszüntette. A hitelezői minőség szempontjából ezúttal is a Cstv. 3. § (1) bekezdés ad) pontja az irányadó, eszerint a felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénzkövetelése vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette.
Alperesként a többségi részesedéssel rendelkezőt kell perbevonni, amely a 63. § (2) bekezdésben szabályozott tényálláshoz hasonlóan lehet gazdálkodó szervezet, természetes személy, akár a magyar állam is.
A hitelező az ellenőrzött tag felszámolással történő megszűnésétől (cégjegyzékből való törléséről) számított ötéves elévülési határidőn belül az uralkodó tag (részvényes) ellen indíthat kártérítési pert. Amennyiben időben egymást követően több uralkodó tag (részvényes) volt a társaságnál, úgy mindegyik ellen megindítható a kártérítési per. E személyek felelőssége nem egyetemleges. Alperesi pertársak eltérő védekezést, önálló, a másik pertárs felelősségét nem érintő kifogásokat terjeszthetnek elő. Az alperesként perelt uralkodó tagok (részvényesek) tehát nem alkotnak egységes (kényszerű) pertársaságot (BH 1996.540., BH 2001.285.). A per "egyéb jogvitának" minősül.

2.8.4.5. Egyéb előírások

A Cstv. 63/A. § második mondata értelmében a hitelezői keresetindítás elősegítése érdekében előírja a felszámoló számára azt, hogy a többségi befolyással rendelkező volt tag (részvényes) vagyoni hányadának rosszhiszemű átruházó ügyletére vonatkozó információkról köteles a hitelezőt tájékoztatni. A felszámoló természetesen csak akkor tud ezen kötelezettségének eleget tenni, ha rendelkezik erre vonatkozó iratanyaggal, iratanyag hiányában nyilvánvalóan ilyen tájékoztatást nem képes adni.

2.8.5. A közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségei a perbeli jogvitában

Ezekben a speciális, nehéz jogi megítélésű jogvitákban - a bizonyítékok okszerű mérlegelése körében - irányadóan alkalmazandó eseti döntésekből megállapítható, hogy ha a többségi tulajdonos az ellenőrzött társaság taggyűlésein - szándékos, vagy súlyosan gondatlan, veszteséges üzletpolitikájából következő döntései meghozatalakor - visszaélt a kisebbségi tulajdonosok hátrányos helyzetével (ld. 2.3.11.); tartósan csök-
- 299/300 -
kentve a kft. vagyonát, meghiúsítva a hitelezők kielégítését, a konszernjogi felelőssége alapján köteles a hitelezőket saját vagyona terhére kielégíteni (ld. 2.1.12.).
A kisebbségi tulajdonosok - akik nem tudták üzletrészük átruházásával megszüntetni a tagsági jogviszonyukat a kft.-nél, amikor a társaság nyereséges működését veszélyeztető többségi tulajdonosnak felajánlották, hogy önként megválnak a társaságtól - nem kötelesek a felszámolás alá került kft. kötelezettségeiért helytállni (ld. 2.1.12., 2.4.10.).
A 2.8.1-2.8.4.5. pontokban ismertetett Cstv., Gt., régi Ptk. és Ptk. szabályozásából következik, hogy 2017. július 1-je után, a felszámolási eljárást követően a cégjegyzékből törölt, ellenőrzött kft./adós hitelezője által előterjesztett kereset alapján a bíróság akkor kötelezi a cégben többségi befolyással rendelkező "volt" tagot - a felperes által, a felszámolási eljárásban szabályszerűen bejelentett és fedezet hiányában meg nem térült összegű - kártérítés megfizetésére, ha megállapítja az alperes konszernjogi felelősségét.
A jogvita és a szabályozás jellegéből - az alperes megegyezést ellehetetlenítő, pert megelőző magatartásából - az következik, hogy egyezségi kísérletre a felek között az alperes konszernjogi felelősségét megállapító közbenső ítélet meghozatala után sem kerül sor (ld. 2.9.10.).

2.9. Gazdasági társaságok tisztségviselői ellen kártérítés iránt indított perek

2.9.1. A gazdasági társaságok tisztségviselőire vonatkozó lényeges jogszabályi rendelkezések: a törvényi szabályozás rendszerének általános áttekintése

A gazdasági társaság tisztségviselőire vonatkozó alapvető szabályokat korábban a Gt., jelenleg a Ptk. tartalmazza. A Ptk. szabályozási megoldása meglehetősen speciális, három szabályozási szinten történik a vonatkozó előírások kibontása. A gazdasági társaságokra mint jogi személyekre vonatkoznak a jogi személyek általános szabályai is, ez az első szint. A jogi személyeken belül a gazdasági társaságok szabályozása - a kódexszerű szabályozás módszerét követve - úgy épül föl, hogy a Ptk. X. Címe alatt az összes gazdasági társasági típusra általánosan irányadó, közös szabályok találhatók, és az egyes típusoknál már csak az arra a típusra vonatkozó speciális szabályok jelennek meg. Egy társaság esetén alkalmazni kell az adott társasági típusra vonatkozó speciális szabályokat, és ezzel párhuzamosan a gazdasági társaságok általános szabályait és a jogi személyek általános szabályait is. A többszintű szabályozás alkalmazása tehát úgy történik, hogy csak akkor kell a magasabb szintű szabályokhoz nyúlni, ha a specifikus szabályok nem tartalmaznak egy adott kérdésre rendelkezést. Ha van a speciális szabályok között rendelkezés, akkor azt kell alkalmazni, de ha az az ugyanerről a kérdésről rendelkező általános szabályokat csupán kiegészíti,
- 300/301 -
vagyis egyszerre is alkalmazható a két szabály, akkor az együttes alkalmazásra kell hogy sor kerüljön. Ha pedig a speciális szabály egy általános szabálytól eltérő rendelkezést tartalmaz, akkor a speciális szabályt kell figyelembe venni. Emiatt meglehetősen bonyolult - s ennek a kézkönyvnek a megalkotásánál is nehézséget okozott - egy adott kérdésben minden gazdálkodó szervezetre vonatkozó általános szabályok megállapítása.
A saját cégnév alatt jogképes, cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaságokat a tagok hozzák létre (személyek: külföldi és belföldi természetes és jogi személyek), akik a társaság szervezetén keresztül közös és üzletszerű gazdasági tevékenységet folytatnak [Ptk. 3:4. § (1) bekezdése].
Ebben a fejezetben a gazdasági társaságok szerveit, a társaság szerveinek egymás közötti viszonyait tekintjük át. Ezek: a társaság legfőbb szerve, a vezető tisztségviselő(k), a felügyelőbizottság és a könyvvizsgáló (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együttesen: tisztségviselők).
Ahogy említettük, a magyar társasági jog alapvető szabályait a Ptk. tartalmazza, átvéve a Gt. (2006. évi IV. tv.) több rendelkezését, a tisztségviselőkre azonban más törvényi és alacsonyabb szintű jogszabályok is tartalmaznak előírásokat. A Ptk. szabályozási rendszerének vizsgálata elsősorban a cégek és tisztségviselőik jogviszonya, és annak tartalma alapján történő csoportosítás segítségével történhet.

2.9.1.1. A gazdasági társaságok legfőbb szervei és tisztségviselői

2.9.1.1.1. A legfőbb szerv

A gazdasági társaság tagjainak döntéshozó szerve a legfőbb szerv [Ptk. 3:109. § (1) bekezdése]. A Ptk. 3:16. § (1) bekezdése rendelkezik a döntéshozó szervekről, eszerint a tagok vagy az alapítók a Ptk. vagy a létesítő okirat alapján őket megillető döntési jogköröket a tagok összességéből vagy a tagok által maguk közül választott küldöttekből álló testületben (a továbbiakban: küldöttgyűlés), vagy az alapítói jogokat birtokló személyek összességéből álló testületben gyakorolják.
A kkt.-nél és a bt.-nél: tagok gyűlése [3:142. § (1) bekezdése]; kft.-nél a taggyűlés (3:188. §); rt. esetében a közgyűlés [3:278. § (1) bekezdése]; szövetkezet esetében a közgyűlés (3:335. §), egyesülés esetében a taggyűlés [3:371. § (1) bekezdése] minősül döntéshozó szervnek.

2.9.1.1.2. Az ügyvezetés

A Ptk. 3:21. §-a határozza meg az ügyvezetés fogalmát és rendelkezik a vezető tisztségviselői megbízatás keletkezéséről. Eszerint a jogi személy irányításával kapcsolatos olyan döntések meghozatalára, amelyek nem tartoznak a tagok vagy az alapítók hatáskörébe, egy vagy több vezető tisztségviselő vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület jogosult. A jogi személy első vezető tisztségviselőit a jogi személy létesítő okiratában kell kijelölni. A jogi személy létrejöttét követően a vezető tisztségviselőket a jogi személy tagjai, tagság nélküli jogi személyek esetén a jogi személy alapítói választják meg, nevezik ki vagy hívják vissza. A vezető tisztségviselői megbízás a tiszt-
- 301/302 -
ségnek a kijelölt, megválasztott vagy kinevezett személy által történő elfogadásával jön létre.
A tisztségviselőket a társaság legfőbb szerve választja. A társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő - a társasággal kötött megállapodása szerint - megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el (3:112. §). A Ptk. vezető tisztségviselőre vonatkozó felelősségi szabályai azonban egyértelműen a megbízási jellegű jogviszonyra modellezettek és nem a munkaviszonyra. A vezető tisztségviselői jogviszony ugyanis általában faktikus szerződéssel jön létre (megválasztás és annak elfogadása), emellett ingyenes is lehet.
A Ptk. nem határozza meg a vezető tisztségviselő fogalmát, az egyes jogi személy típusoknál mondja meg, ki minősül vezető tisztségviselőnek. Ennek a felelősségi szabályok körében nagy jelentősége van, ezért felsoroljuk őket.
Gazdasági társaságok esetén az egyes társasági formáknál találjuk a vezető tisztségviselők meghatározását.
Kkt.-nál valamennyi tag ügyvezető, azaz vezető tisztségviselő, kivéve, ha a felek ettől eltérnek és az egyik tagot nevezik ki a társasági szerződésben [Ptk. 3:144. § (1) bekezdése].
Bt. esetében vezető tisztségviselő csak a beltag lehet fő szabály szerint (Ptk. 3:156. §), kivételes esetekre külön szabályozást találunk [ilyen a Ptk. 3:158. § (2) bekezdése]. A Ptk. 3:156. § diszpozitív szabály, így az sem kizárt, hogy a betéti társaság kültagja legyen vezető tisztségviselő.
Kft. esetében a vezető tisztségviselő az ügyvezető, a tisztség nincs tagsághoz kötve (Ptk. 3:196. §).
Rt.-nél, mint láttuk, a formától függ a vezető tisztségviselőre vonatkozó szabály. Zártkörűen működő rt. esetében a vezérigazgató (Ptk. 3:283. §), egyebekben igazgatóság (Ptk. 3:282. §). Az igazgatóság három természetes személy tagból áll. Semmis az alapszabály azon rendelkezése, amely háromnál kevesebb tagú igazgatóság felállítását írja elő [Ptk. 3:282. § (1) bekezdése]. Az igazgatóság az ügyvezetési kérdésekben, azaz a társaság irányításával kapcsolatos döntések meghozatala során testületként jár el, ugyanakkor nem a testület, hanem a testület tagjai, az igazgatósági tagok minősülnek vezető tisztségviselőnek, és a képviseleti jogot is a vezető tisztségviselők gyakorolják, fő szabály szerint önállóan.
Nyilvánosan működő rt. esetében elláthatja a feladatot az igazgatótanács is (Ptk. 3:285. §), nyrt. esetén egyszemélyes ügyvezetés kizárt.
Zártkörűen működő részvénytársaság alapszabályának rendelkezése esetén az igazgatóság jogait vezető tisztségviselőként vezérigazgató gyakorolja (Ptk. 3:283. §). Az ügyvezetési feladatokra kijelölt vezérigazgató lényegében ugyanazokat a feladatokat teljesíti, ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik és ugyanazok a kötelezettségek terhelik, mint az igazgatóságot. Ezért a vezérigazgató működésére is az igazgatóságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azzal a különbséggel, hogy a testületi működéssel összefüggő szabályok a vezérigazgató esetén nem értelmezhetők, így azok vezérigazgató esetén nem alkalmazandók.
- 302/303 -
Azokban az esetekben, amikor tag minősül vezető tisztségviselőnek, s a tag nem természetes személy, ki kell jelölni azt a természetes személyt, aki ténylegesen ellátja a vezető tisztségviselői feladatokat (Ptk. 3:22. §).
A gazdasági társaság cégvezetője a Ptk. 3:113. § (1) bekezdése szerint vezető munkavállaló, így rá nem a Ptk. vezető tisztségviselőkre vonatkozó kárfelelősségi szabályait, hanem az Mt. kártérítési rendelkezéseit kell alkalmazni, annak ellenére, hogy a Ptk. 3:113. § (2) bekezdése bizonyos vonatkozásokban a vezető tisztségviselőkre irányadó rendelkezéseket alkalmazni rendeli a cégvezetőkre is, de ezek a szabályok nem terjednek ki a kártérítési felelősségre.
A Ptk. 3:114. § értelmében a vezető tisztségviselői megbízatás öt évre - ha a társaság ennél rövidebb időtartamra jött létre, erre az időtartamra - szól. A Ptk. a diszpozitív szabályozásból eredő követelményeknek megfelelően meghatároz egy időtartamot, amely a gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek megbízatására vonatkozik akkor, ha a felek eltérően nem állapodnak meg. A törvény viszonylag hosszú, ötéves időtartamban határozza meg a vezető tisztségviselő megbízatásának idejét, és ez alól csak azt az esetet tekinti kivételnek, amikor a társaság eleve öt évnél rövidebb, határozott időtartamra jön létre, ilyen esetben ugyanis a megbízatás időtartama a társaság időtartamával lesz azonos.
A vezető tisztségviselők és a felügyelőbizottság megbízása a megbízás időtartamának lejártával, visszahívással, kizáró ok bekövetkeztével, lemondással, összeférhetetlenségi ok bekövetkezésével, elhalálozással szűnik meg (Ptk. 3:25. §). Ha a jogi személy működőképessége ezt megkívánja, a lemondás az új vezető tisztségviselő kijelölésével vagy megválasztásával, ennek hiányában legkésőbb a bejelentéstől számított hatvanadik napon válik hatályossá [Ptk. 3:25. § (4) bekezdése].

2.9.1.1.3. A felügyelőbizottság

Felügyelőbizottság létrehozása, könyvvizsgáló választása alapításkor, illetve a társaság működése során a tagok döntésétől függ, kivéve, amikor a Ptk. előírja ezeknek a szerveknek a működését. A felügyelőbizottságra vonatkozó általános szabályokat a Ptk. 3:26. § tartalmazza.
A jogi személy ügyvezetését a jogi személy tagjai, illetve - tagság nélkül működő jogi személy esetén - alapítói ellenőrizhetik abból a szempontból, hogy az ügyvezetés a jogi személy érdekeinek megfelelően végzi-e irányító tevékenységét. Ezt az ellenőrzést a tagok és alapítók elláthatják saját maguk, közvetlenül. Számolni kell azonban olyan esetekkel is, amikor a tagok nagy száma, a jogi személy tevékenységében való érdekeltség csekély hányada, az információk, ismeretek hiánya miatt a tagok és alapítók nem lehetnek alkalmasak az ellenőrzés közvetlen gyakorlására. Ilyenkor mód van arra, hogy a tulajdonosi ellenőrzés megvalósítására elkülönült szervet hozzanak létre. Mivel az ilyen szerveknek minden jogi személynél alapvetően azonos a funkciójuk, a Ptk. a jogi személy ilyen típusú szervére vonatkozó szabályokat a jogi személyekre vonatkozó szabályozás általános részében helyezte el (Ptk. 3:26-3:28. §). Ez nem azt jelenti, hogy minden jogi személynél vagy akár csak a jogi személyek nagyobb
- 303/304 -
hányadánál kötelező lenne a tulajdonosi ellenőrzés ellátására külön szerv felállítása, csupán arról van szó, hogy ha akár jogszabályi előírás folytán, akár az erre jogosultak döntése szerint szükség van ilyen szervre, akkor az fő vonalait tekintve minden jogi személynél azonos szabályok szerint működhet.
Általános szabályként a Ptk. 3:119. § írja elő, hogy kötelező felügyelőbizottság létrehozása, ha a társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak száma éves átlagban a kétszáz főt meghaladja, és az üzemi tanács nem mondott le a felügyelőbizottságban való munkavállalói részvételről. Ezen túlmenően rt.-nél a Ptk. 3:290. §, mondja ki, hogy nyilvánosan működő részvénytársaságnál - a gazdasági társaságok közös szabályaiban meghatározott eseteken kívül - felügyelőbizottság választása akkor is kötelező, ha a társaság nem egységes irányítási rendszerben működik. Az igazgatótanács független tagjainak arányára és függetlenségére vonatkozó szabályokat ebben az esetben a felügyelőbizottságra kell alkalmazni. Nyilvánosan működő részvénytársaságnál ügydöntő felügyelőbizottság nem működhet.
Zártkörűen működő részvénytársaságnál, ha a szavazati jogok legalább öt százalékával együttesen rendelkező részvényesek ezt kérik, a felügyelőbizottságot létre kell hozni, az alapszabály ezen előírásba ütköző rendelkezése semmis. Szövetkezet esetében a Ptk. 3:349. § tartalmazza a felügyelőbizottságra vonatkozó előírásokat.
A felügyelőbizottsági tagság megszűnésére a vezető tisztségviselői megbízatás megszűnésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azzal, hogy a felügyelőbizottsági tag lemondó nyilatkozatát a jogi személy vezető tisztségviselőjéhez intézi.

2.9.1.1.4. A könyvvizsgáló

A Ptk. a törvényesség biztosítását szolgáló eszközként szabályozza a jogi személy állandó könyvvizsgálóját. Könyvvizsgáló alkalmazását nem teszi általánosan kötelezővé, a szabályozás arra az esetkörre vonatkozik csupán, amikor a jogi személy más jogszabályban előírt könyvvizsgálói feladatok ellátására vagy esetleg jogszabályi kötelezés nélkül is állandó jelleggel veszi igénybe könyvvizsgáló tevékenységét. A könyvvizsgálói működés részletes szabályairól továbbra is külön jogszabályok rendelkeznek. (A legfontosabb a 2007. évi LXXV. törvény a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről.)
A könyvvizsgáló esetében felmondással szűnhet meg a megbízás.

2.9.1.2. A tisztségviselőkre vonatkozó szabályok

A tisztségviselőkre vonatkozó szabályozás a Ptk. rendszerében szerteágazó, itt csak a legfontosabb előírásokat ismertetjük.
A vezető tisztségviselő a jogi személy tagjai, tagság nélküli jogi személy esetén a jogi személy alapítói részére köteles a jogi személyre vonatkozóan felvilágosítást adni, és számukra a jogi személyre vonatkozó iratokba és nyilvántartásokba betekintést biztosítani. A felvilágosítást és az iratbetekintést a vezető tisztségviselő a jogosult által tett írásbeli titoktartási nyilatkozat tételéhez kötheti.
- 304/305 -
A vezető tisztségviselő megtagadhatja a felvilágosítást és az iratokba való betekintést, ha ez a jogi személy üzleti titkát sértené, ha a felvilágosítást kérő a jogát visszaélésszerűen gyakorolja, vagy felhívás ellenére nem tesz titoktartási nyilatkozatot (Ptk. 3:23. §).
A vezető tisztségviselő - a nyilvánosan működő részvénytársaság részvénye kivételével - nem szerezhet társasági részesedést, és nem lehet vezető tisztségviselő olyan gazdasági társaságban, amely főtevékenységként ugyanolyan gazdasági tevékenységet folytat, mint az a társaság, amelyben vezető tisztségviselő. Ha a vezető tisztségviselő új vezető tisztségviselői megbízást fogad el, a tisztség elfogadásától számított tizenöt napon belül köteles e tényről értesíteni azokat a társaságokat, ahol már vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag. A vezető tisztségviselő és hozzátartozója - a mindennapi élet szokásos ügyletei kivételével - nem köthet saját nevében vagy saját javára a gazdasági társaság főtevékenysége körébe tartozó szerződéseket [Ptk. 3:115. § (1) és (2) bekezdése].
A Ptk. a közérdek védelmében meghatároz olyan eseteket, amelyekben kizárt az, hogy valaki vezető tisztségviselői pozíciót töltsön be [Ptk. 3:22. § (4)-(6) bekezdései]. Ezek az esetkörök jelentős részben a társasági jogi szabályozás általánosításával kerültek meghatározásra, mert nemcsak gazdasági társaságoknál, hanem minden jogi személynél indokolt kizárni az irányításból olyan személyeket, akik szabadságvesztés-büntetés hatálya alatt állnak, vagy akiket büntetőítéletben eltiltottak a vezető tisztségviselői foglalkozástól vagy olyan tevékenységtől, amelyet jogi személy végez.
Új eleme a szabályozásnak, hogy feltételezi: nemcsak büntetőeljárásban lehet valakit eltiltani a vezető tisztségviselői tevékenységtől, hanem más eljárás keretei között - például felszámolási eljárás vagy e célból kidolgozandó speciális eljárás során - is. Ennek az eltiltásnak a szabályai a Ptk. hatálybalépéséhez kapcsolódó módosítás eredményeként a Ctv.-ben kerültek meghatározásra, ami egyben azt is jelenti, hogy a cégnek nem minősülő jogi személyeknél ezek a szabályok nem alkalmazhatók.
A Ctv. 9/B. §-a értelmében a cégbíróság eltiltja azt a személyt,
• akinek felelősségét a felszámolási vagy kényszertörlési eljárás során ki nem elégített hitelezői követelésért a bíróság jogerősen megállapította, és a jogerős bírósági határozat szerinti fizetési kötelezettségét nem teljesítette;
• aki a gazdasági társaság tartozásáért való korlátlan tagi helytállási kötelezettségének nem tett eleget; vagy
• akivel mint vezető tisztségviselővel szemben a cégbíróság pénzbírságot szabott ki, és a jogerős határozat szerinti fizetési kötelezettségét nem teljesítette,
feltéve, hogy a vele szembeni végrehajtás eredménytelen volt.
Ha a céget kényszertörlési eljárásban törlik a cégjegyzékből, a cégbíróság eltiltja azt a személyt, aki a kényszertörlési eljárás megindításának időpontjában vagy az azt megelőző évben vezető tisztségviselő, korlátlanul felelős tag, korlátolt tagi felelősséggel működő gazdasági társaságban többségi befolyással rendelkező tag volt (Ctv. 9/C. §).
Az eltiltott személy - akármelyik ok miatt mondták is ki az eltiltást - nem szerezhet gazdasági társaságban többségi befolyást, nem válhat gazdasági társaság korlátlanul felelős tagjává, egyéni cég tagjává, továbbá nem lehet cég vezető tisztségviselő-
- 305/306 -
je és képviselője (Ctv. 9/B.-9/C. §). Az eltiltás időtartama az eltiltást kimondó határozat jogerőre emelkedésétől számított öt év (Ctv. 9/D. §).
A felügyelőbizottságra vonatkozó alapvető rendelkezések szerint a felügyelőbizottság három tagból áll. Ha a társaságnál kötelező felügyelőbizottság létrehozása vagy ügydöntő felügyelőbizottság működik, semmis a létesítő okirat azon rendelkezése, amely háromnál kevesebb tagú felügyelőbizottság felállítását írja elő. A felügyelőbizottság testületként működik; az egyes ellenőrzési feladatok elvégzésével bármely tagját megbízhatja, és az ellenőrzési feladatokat megoszthatja tagjai között. A felügyelőbizottsági tag megbízatása öt évre - ha a társaság ennél rövidebb időtartamra jött létre, erre az időtartamra - szól. A felügyelőbizottsági tagsági jogviszonyra a megbízási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Az összeférhetetlenségi szabályok szerint a felügyelőbizottságnak - a munkavállalói részvétel szabályain alapuló tagságtól eltekintve - nem lehet tagja a társaság munkavállalója [Ptk. 3:121. § (1)-(4) bekezdései].

2.9.1.3. A jogviszonyok alanyai

A gazdasági társaságoknak minimum egy vezető tisztségviselője van, de a társasági szerződés úgy is rendelkezhet kft. esetében, hogy minden tag elláthatja a társaság képviseletét, ilyenkor ügyvezetőnek azokat a tagokat kell tekinteni, akik megfelelnek a vezető tisztségviselőkre vonatkozó rendelkezéseknek [Ptk. 3:196. § (3) bekezdése]. Az ügyvezető képviseleti jogának korlátozása, megosztása, és nyilatkozatának feltételhez vagy jóváhagyáshoz kötése harmadik személyekkel szemben nem hatályos.
Vezető tisztségviselő az a nagykorú személy lehet, akinek cselekvőképességét a tevékenysége ellátásához szükséges körben nem korlátozták. A vezető tisztségviselő ügyvezetési feladatait személyesen köteles ellátni (Ptk. 3:22. §). Ha a vezető tisztségviselő jogi személy, a jogi személy köteles kijelölni azt a természetes személyt, aki a vezető tisztségviselői feladatokat nevében ellátja. A vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályokat a kijelölt személyre is alkalmazni kell (Ptk. 3:22. §).
Könyvvizsgálatot mind gazdálkodó szervezet, mind egyéni könyvvizsgáló végezhet.
Természetes személyként jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenységet Magyarország területén az végezhet, aki a kamara tagja és rendelkezik az ezt igazoló könyvvizsgálói igazolvánnyal. Gazdálkodó szervezet (szervezet) - az egyéni vállalkozó kivételével - Magyarország területén jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenységet akkor végezhet, ha azt a közfelügyeleti hatóság engedélyezte, a kamara nyilvántartásba vette és arról igazolást adott [az engedéllyel és igazolással rendelkező gazdálkodó szervezet (szervezet) a továbbiakban: könyvvizsgáló cég] [2007. évi LXXV. tv. 10. § (1) bekezdése és 34. § (1) bekezdése].

2.9.1.4. A jogviszony törvényi szabályozása

A társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő - a társasággal kötött megállapodása szerint - megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el [Ptk. 3:112. §
- 306/307 -
(1) bekezdése]. Megbízási jogviszony esetén a vezető tisztségviselők és a felügyelőbizottsági tagok jogviszonyára a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai megfelelően irányadók (Ptk. 6:272-6:278. §).
A vezető tisztségviselő és a jogi személy közötti jogviszony kétoldalú, azaz nem elegendő az, hogy a jogi személy kiválasztja a vezető tisztségviselőt, hanem szükséges az is, hogy a vezető tisztségviselő elfogadja a megbízatást. A kijelöléssel, választással, illetve ezek elfogadásával azonban minden más cselekmény nélkül létrejön a vezető tisztségviselői jogviszony. Ehhez képest már csak a szükséges jogi kereteket adja meg az, ha a jogi személy a vezető tisztségviselőjével munkaszerződést vagy esetleg megbízási szerződést köt, a vezető tisztségviselői viszony azonban nem ezeken a szerződéseken fog alapulni. A jogviszony szerződéses jellegét támasztja alá az is, hogy a vezető tisztségviselők és felügyelőbizottsági tagok nyilatkozattal fogadják el a megbízást. Ezzel teljesül és jut kifejezésre a társasággal - és annak tagjaival - kölcsönös és egybehangzó akaratuk [Ptk. 3:21. § (3) bekezdése]. Majd látni fogjuk, hogy ennek a felelősség kérdésében nagy jelentősége van.
"A Ptk. vezető tisztségviselőre vonatkozó felelősségi szabályai azonban egyértelműen a megbízási jellegű jogviszonyra modellezettek és nem a munkaviszonyra. A vezető tisztségviselői jogviszony ugyanis általában faktikus szerződéssel jön létre (megválasztás és annak elfogadása), emellett ingyenes is lehet. A vezető tisztségviselő - az egyszemélyes társaság kivételes esetét leszámítva - nem utasítható, míg a munkaszerződés lényeges ismérve a munkáltatói utasítási jog. A Munka Törvénykönyve alapján több szerző szerint a munkaviszonyban álló vezető tisztségviselőkre a Ptk.-ban foglalt társasági jogi szabályok »mellett« (?) a Munka Törvénykönyvét is alkalmazni kell. Ez az álláspont azonban nem segít abban az esetben, ha a két szabályozás ütközik, márpedig a Ptk.-ban foglalt kontraktuális és deliktuális felelősségi szabályok eltérnek a vezetőkre vonatkozó munkajogi felelősségi szabályoktól. Mivel a Ptk. 3:24. §-a ütközik az Mt. 209. §-ával, azt kell eldönteni, hogy mely törvényt alkalmazzuk. Szerintem a munkavállalóként tevékenykedő vezető tisztségviselők vonatkozásában a Ptk. rendelkezése lex specialist képeznek a vezető munkavállalókra vonatkozó munkajogi kárfelelősségi szabályokhoz képest. Miután pedig a jogszabály-értelmezésnél a lex specialis megelőzi a lex generalist, szerintem a munkaviszonyban álló vezető tisztségviselőknél a Ptk. kártérítési szabályait kell alkalmazni. [Ezt az álláspontot alátámasztja az, hogy a Ptk. kihirdetése után a 2013. évi CCLII. törvény újraszabályozta az Mt. 209. §-át és az (5) bekezdésben megismételte a már korábban is ismert szabályt, hogy a »vezető gondatlan károkozás esetén a teljes kárért felel«.]". (Sárközy Tamás: Még egyszer a vezető tisztségviselők kártérítési felelősségéről (GJ, 2015/2., 3-11. o.)
A megbízási jellegű kötelmet keletkeztető társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) a vezető tisztségviselők és felügyelőbizottsági tagok a Ptk.-ban meghatározott feladataik körében lényegében azt vállalják el, hogy tisztségükből fakadóan, az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható megfelelő szakértelemmel, végzettséggel, felkészültséggel és gondossággal járnak el annak érdekében, hogy a társasági tagok által meghatározott gazdasági eredményeket a cég elérhesse.
- 307/308 -
A vezető tisztségviselő munkaviszony keretében is elláthatja feladatát, ilyenkor a jogviszonyra a 2012. évi I. tv. (Mt.) szabályai az irányadók. Ha munkaviszonyban áll is a vezető tisztségviselő, ez a munkaviszony annyiban bizonyosan atipikus, hogy a vezető tisztségviselővel szemben munkáltatói utasítási jog nem gyakorolható, a vezető tisztségviselő a hatáskörébe tartozó döntéseket önállóan hozhatja meg, s e döntési jog általában nem is vonható el tőle.
A vezető tisztségviselő önállóságát nem befolyásolja az, hogy megbízási vagy munkajogviszonyban látja el feladatát. Kétségtelen, hogy a munkajogviszony általában a munkáltató és a munkavállaló közötti alá-fölé rendeltségi viszonyt feltételez, azonban a munkajogi szabályok alkalmazása sem zárja ki azt, hogy egy vezető nagy önállósággal és teljes felelősséggel lássa el a munkakörébe tartozó feladatokat. A korábbi szabályozás alapján vita volt a gyakorlatban abban a kérdésben, hogy a vezérigazgató vezető tisztségviselőnek tekinthető-e. A hatályos szabályozás alapján a kérdés túlhaladott.
Az ügyvezetési feladatokra kijelölt vezérigazgató lényegében ugyanazokat a feladatokat teljesíti, ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik és ugyanazok a kötelezettségek terhelik, mint az igazgatóságot. Ezért a vezérigazgató működésére is az igazgatóságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azzal a különbséggel, hogy a testületi működéssel összefüggő szabályok a vezérigazgató esetén nem értelmezhetők, így azok vezérigazgató esetén nem alkalmazandók. Az ilyen vezérigazgató funkciója, jogi pozíciója jelentősen eltér azoktól a szintén szokásosan vezérigazgatónak nevezett alkalmazottaktól, akik a társaság munkaszervezetének irányítására hivatottak, de e minőségükben nem látnak el ügyvezetési feladatokat.

2.9.1.4.1. A könyvvizsgáló jogviszonya

Állandó könyvvizsgáló a könyvvizsgálói nyilvántartásban szereplő egyéni könyvvizsgáló vagy könyvvizsgáló cég lehet. Ha könyvvizsgáló cég látja el a könyvvizsgálói feladatokat, ki kell jelölnie azt a személyt, aki a könyvvizsgálatot személyében végzi [Ptk. 3:129. § (2) bekezdése]. A könyvvizsgálóval, a könyvvizsgálatot ellátó gazdálkodó szervezettel a gazdálkodó szervezet szerződést köt a polgári jog általános szabályai szerint. A megbízási szerződés kizárólag írásban jöhet létre, tartalmára a Ptk. 6:272-6:278. § szabályait kell alkalmazni. A könyvvizsgálónak is elfogadó nyilatkozatot kell tennie.
Az első állandó könyvvizsgálót a létesítő okiratban kell kijelölni, ezt követően a könyvvizsgálót a társaság legfőbb szerve választja. A könyvvizsgálóval a megbízási szerződést - a legfőbb szerv által meghatározott feltételekkel és díjazás mellett - az ügyvezetés a kijelölést vagy választást követő kilencven napon belül köti meg. Ha a szerződés megkötésére e határidőn belül nem kerül sor, a legfőbb szerv köteles új könyvvizsgálót választani. Az állandó könyvvizsgálót határozott időre, legfeljebb öt évre lehet megválasztani. Az állandó könyvvizsgáló megbízásának időtartama nem lehet rövidebb, mint a legfőbb szerv által történt megválasztásától a következő beszámolót elfogadó ülésig terjedő időszak. Semmis a létesítő okirat olyan rendelkezése, amely ettől a szabálytól eltér (Ptk. 3:130. §).
- 308/309 -

2.9.1.5. A vezető tisztségviselő feladatai

A vezető tisztségviselő feladatát legáltalánosabban a Ptk. 3:21. § (1) bekezdése fogalmazza meg, amikor kimondja, hogy egy vagy több vezető tisztségviselő vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület jogosult a jogi személy irányításával kapcsolatos olyan döntések meghozatalára, amelyek nem tartoznak a tagok vagy az alapítók hatáskörébe.
A vezető tisztségviselő a társaság ügyvezetését a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján önállóan látja el. E minőségében a jogszabályoknak, a létesítő okiratnak és a társaság legfőbb szerve határozatainak van alávetve. A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezése után a vezető tisztségviselő a hitelezői érdekeket is köteles figyelembe venni a döntései meghozatalakor. A vezető tisztségviselőt a társaság tagja nem utasíthatja, és hatáskörét a legfőbb szerv nem vonhatja el, egyszemélyes gazdasági társaságnál azonban az egyedüli tag az ügyvezetésnek utasítást adhat, amelyet a vezető tisztségviselő köteles végrehajtani [Ptk. 3:112. § (2)-(3) bekezdései].
A képviseleti jogot a Ptk. 3:116. § szabályozza, kimondva, hogy a gazdasági társaságot vezető tisztségviselői és képviseletre feljogosított munkavállalói írásban cégjegyzés útján képviselik. Az ügyvezetés a cégvezető (Ptk. 3:113. §) számára általános képviseleti jogot biztosíthat. A cégvezető és a képviseletre jogosult munkavállaló képviseleti jogát érvényesen nem ruházhatja át másra.
A cégjegyzés a társaság nevében történő írásbeli nyilatkozattételre irányuló jogosultság, ha a képviseleti jog valamilyen szervezeti kapcsolaton alapul: a törvényes képviseletre jogosult vezető tisztségviselő vagy a képviseletre felhatalmazott munkavállaló tesz képviselőként írásbeli nyilatkozatot. A meghatalmazáson mint a kötelmi jogban ismert ügyleten alapuló képviseletet ellátó személy írásbeli nyilatkozatát ugyanakkor nem tekintjük cégjegyzésnek.
A cégjegyzésre vonatkozóan a Ctv. is tartalmaz rendelkezéseket, a 8. § (1) bekezdése kimondja, hogy a cégjegyzési jog a cég írásbeli képviseletére, a cég nevében történő aláírásra való jogosultság. A cégjegyzés módja szerint a Ctv. különbséget tesz az önálló és együttes cégjegyzési jog között. Mivel pedig azt is rögzíti, hogy a képviselet és a cégjegyzés módja szükségszerűen azonos kell hogy legyen, ezért mind a képviseletre, mind a cégjegyzésre igaz, hogy a képviselő ezt a jogát vagy mindenki mástól függetlenül, önállóan, egyedül gyakorolja, vagy más képviselőkkel együttesen úgy, hogy csak az együttes képviseletre, illetve aláírásra jogosultak mindegyikének nyilatkozata tekinthető a társaság nevében tett nyilatkozatnak.
A képviselőként megtett nyilatkozat mögött egy társasági döntésnek kell lennie. Ez utóbbi kérdés a társaság belső ügyeire tartozik, és a törvény vagy a létesítő okirat rendelkezései szerint a döntés meghozatala lehetséges a legfőbb szerv vagy éppen az ügyvezetés részéről, és az így megszülető döntésben részt vehet több személy is, a képviselet során lehet, hogy a képviselő mégis egyedül fog eljárni, egyedül, önállóan tesz nyilatkozatot, és ez minden további nélkül kötni fogja a társaságot. Sőt, ha a képviselő által tett nyilatkozat mögött nincs a döntéshozatali rendnek megfelelő, szabályszerű döntés, a képviselőként megtett nyilatkozat akkor is a társaság nyilatkozatának
- 309/310 -
fog minősülni, és legfeljebb a belső viszonyokban lehet számonkérni azt, hogy a képviselő megfelelő döntés nélkül tette meg a külső viszonyokban a nyilatkozatát a társaság nevében. A képviselő nyilatkozata alapján jogosulttá vagy kötelezetté vált harmadik személy helyzetét azonban a döntés hiánya vagy hibás volta nem érinti.
Más a helyzet, ha a képviselet nem volt megfelelő. Ha a létesítő okirat vagy a jogszabály együttes képviseleti vagy cégjegyzési jogot ír elő, és a képviselő mégis egyedül tesz nyilatkozatot, ez a társaság nevében tett nyilatkozat hibájaként értékelendő már csak azért is, mert a cégjegyzési jog együttes vagy önálló voltáról a cégnyilvántartás is tartalmaz adatot, és ennek közhitelessége és nyilvánossága folytán mindenki számára ismert kell hogy legyen a képviseleti jog gyakorlásának módja, azaz a harmadik személy nem hivatkozhat arra, hogy nem tudott a képviselő nyilatkozatának hibás voltáról.
Ha a társaságnak több képviselője van, azok képviseleti joga nem feltétlenül azonos módon gyakorolható. Megengedett az, hogy egy képviselő önállóan, míg a másik csak együttesen gyakorolhatja képviseleti jogát. Egy személy azonban csak egyféleképpen járhat el képviselőként. A Ctv. 8. § (3) bekezdése nem engedi meg, hogy bizonyos feltételektől (például összeghatártól) függően ugyanaz a személy hol önállóan, hol pedig másokkal együttesen járhasson el képviselőként.
A cégvezetőt a Ptk. az ügyvezetési feladatok ellátásában közreműködő munkavállalóként definiálta, a jelen paragrafus rendelkezései szerint ugyanakkor képviseleti feladatok ellátása is kötelezettsége lehet. Bár a cégvezető munkavállaló, akinek a jogi személyek általános szabályai szerint csak az ügyek meghatározott csoportjára terjedhetne ki a képviseleti joga, a Ptk. speciális szabályként megengedi, hogy a cégvezető általános, azaz minden ügyre kiterjedő képviseleti joggal rendelkezzen.
A vezető tisztségviselők látják el a cég operatív vezetését, feladatuk nagyon sokrétű. Nemcsak a Ptk.-ban szabályozott feladataikat kell ellátniuk, a társaság belső ügyeit intézniük, hanem a képviseleti jog következtében a jogszabályokban írt kötelezettségeket is nekik kell teljesíteniük.
A Ptk.-nak az egyes társasági formákra vonatkozó rendelkezései szabják meg a feladatukat, amely szintén változatos. A cégbíróság felé történő bejelentések, a legfőbb szerv összehívása, a döntéshozó szervek üléseinek előkészítése, mind-mind a feladatkörükbe tartozik.
A vezető tisztségviselőnek a társaság bejegyzését megelőzően is el kell látnia az operatív vezetésből és képviseletből eredő kötelezettségeket, ugyanúgy, mint a társaság működésének megszűnésekor, végelszámolás, illetve felszámolás esetében.

2.9.1.6. A felügyelőbizottság feladatai

A jogi személyekre vonatkozó általános szabályok értelmében a felügyelőbizottság tevékenységét a Ptk. úgy határozza meg, hogy a tagok vagy alapítók döntéseinek előkészítése keretében a felügyelőbizottságnak meg kell vizsgálnia a tagok vagy alapítók elé kerülő javaslatokat, előterjesztéseket, és azokkal kapcsolatos álláspontjukat a döntésre jogosultakkal meg kell ismertetniük. Ezen túlmenően azonban a felügyelőbizottság bármilyen más területen is vizsgálódhat, és a Ptk. biztosítja az ilyen vizsgálatokhoz
- 310/311 -
szükséges jogosultságokat is a felügyelőbizottság tagjai számára. Eszerint a felügyelőbizottság a jogi személy irataiba, számviteli nyilvántartásaiba, könyveibe betekinthet, a vezető tisztségviselőktől és a jogi személy munkavállalóitól felvilágosítást kérhet, a jogi személy fizetési számláját, pénztárát, értékpapír- és áruállományát, valamint szerződéseit megvizsgálhatja és szakértővel megvizsgáltathatja (Ptk. 3:27. §).
Ha a felügyelőbizottság ellenőrző tevékenységéhez szakértőket kíván igénybe venni, a felügyelőbizottság erre irányuló kérelmét az ügyvezetés köteles teljesíteni.
Ha a társaságnál felügyelőbizottság működik, a beszámolóról a társaság legfőbb szerve a felügyelőbizottság írásbeli jelentésének birtokában dönthet. Ha a felügyelőbizottság szerint az ügyvezetés tevékenysége jogszabályba vagy a létesítő okiratba ütközik, ellentétes a társaság legfőbb szerve határozataival vagy egyébként sérti a gazdasági társaság érdekeit, a felügyelőbizottság jogosult összehívni a társaság legfőbb szervének ülését e kérdés megtárgyalása és a szükséges határozatok meghozatala érdekében (Ptk. 3:120. §).
A fenti előírásokból is látható, hogy a felügyelőbizottság jogi helyzete kissé ellentmondásos abból a szempontból, hogy ellenőrzési tevékenysége során elsősorban e szervnél keletkezhetnek az ügyvezetésre vonatkozó információk, azonban a felügyelőbizottság ezen információk alapján nem hozhat döntéseket: a döntés joga a tagoké. Az információknak a tagokhoz történő eljuttatását és az ezen információk alapján történő döntéshozatalt segíti az a szabály, amely feljogosítja a felügyelőbizottságot arra, hogy ha az ügyvezetés felelősségét felvető információ kerül birtokába, akkor összehívja a legfőbb szerv ülését a szükséges döntések meghozatala érdekében. Ilyenkor nyilvánvalóan nem lenne hatékony megoldás az, ha a felügyelőbizottságnak is a legfőbb szerv ülésének összehívására egyébként általában jogosult ügyvezetéshez kellene fordulnia a legfőbb szerv ülésének összehívása érdekében, hiszen ez az ügyvezetés ellenérdekeltsége miatt aligha kecsegtetne sikerrel. Ehelyett közvetlenül a felügyelőbizottság teheti meg a szükséges intézkedéseket, és küldheti ki vagy teheti közzé a legfőbb szerv ülésére szóló meghívót, amelyben a napirendi pontokat és határozati javaslatokat is a felügyelőbizottság határozhatja meg. Ennek során a felügyelőbizottságnak be kell tartania mindazokat a szabályokat, amelyek a legfőbb szerv ülésének összehívására vonatkoznak.
A felügyelőbizottság tevékenysége során döntéseket hoz. A döntéshozatal a felügyelőbizottság ülésein történik, és a döntések meghozatalához az ülésen jelenlévők szótöbbsége szükséges. Ennél kisebb szavazati arány a döntéshozatalt ellehetetlenítené, ezért ezt a törvény kógens szabállyal tiltja (Ptk. 3:27. §).

2.9.1.7. A könyvvizsgáló feladatai

A Ptk. a könyvvizsgálónak széles körű ellenőrzési jogokat biztosít feladata hatékony megvalósítása érdekében. Ha ellenőrzése során a jogi személy vagyonának jelentős csökkenését vagy a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok felelősségét megalapozó körülményeket észlel, azt elsősorban a társasági döntéshozatal keretében kell megkísérelni rendezni, ennek elmulasztása esetén viszont a könyvvizsgáló köte-
- 311/312 -
lezettsége a törvényességi felügyeletet ellátó nyilvántartó bíróság értesítése [Ptk. 3:38. § (1) bekezdése].
A Ptk. a gazdasági személyek általános szabályai között rendelkezik a könyvvizsgáló feladatáról, előírja, hogy a könyvvizsgálatot szabályszerűen kell elvégeznie, és ennek alapján független könyvvizsgálói jelentésben kell állást foglalni arról, hogy a gazdasági társaság beszámolója megfelel-e a jogszabályoknak és megbízható, valós képet ad-e a társaság vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, működésének gazdasági eredményeiről (Ptk. 3:129. §). A feladat meghatározása nélkülözi a könyvvizsgálói tevékenység részletes leírását, amire azért sincs szükség, mert erre speciális jogszabályok vonatkoznak. Ugyanígy elegendő annak rögzítése, hogy az állandó könyvvizsgálói feladatokat milyen személyi feltételekkel rendelkező személyek láthatják el, és a könyvvizsgálói nyilvántartásba való bejegyzés előfeltételeinek meghatározása megint csak speciális jogszabályokra tartozik. A könyvvizsgálói működés részletes szabályait a 2007. évi LXXV. törvény és egyéb jogszabályok tartalmazzák.

2.9.2. A tisztségviselők felelőssége

A tisztségviselők felelősségére vonatkozó szabályokat a Ptk. részletesen tartalmazza. A Ptk. megújította a felelősségi szabályokat, s ez elég nagy vitát kiváltva végül a Ptk. módosításához vezetett. Fő szabály szerint a tisztségviselők az e minőségükben kifejtett tevékenységükért felelősséggel tartoznak. Ez a felelősség különbözőképpen alakul a jogi személlyel, illetve harmadik személyekkel szemben.
"Az új Ptk. gyökeres fordulatot hozott a magyar kártérítési jogban, részben a bírói gyakorlat honorálásával, részben a nemzetközi fejlemények, főleg az angol-amerikai jogfelfogás Európába való behatolása eredményeként.
A változások lényegében négy alapvető területet érintenek:
a) kísérlet a felelősségi és a nem felelősségi tényállások elválasztására,
b) a kár vagyoni kárra való korlátozása,
c) a deliktuális és a szerződésszegésért való felelősség egymástól való elválasztása,
d) a jogi személyek egységes vagyoni felelősségének fellazítása és a vezető tisztségviselők önálló felelősségének kiépítése.
Az új Ptk. egyik - szerintem igen helyes törekvése - a jogellenesen okozott kárért való kártérítési jellegű tényállások elválasztása azoktól a tényállásoktól, amelyek alapján valamely jogi vagy természetes személynek ki kell elégítenie valamely követelést, helyt kell állnia valamely tartozásért. Ez ellentétben áll ugyan főleg a társasági jogi tradíciókkal, de elvileg helyes törekvés. A helytállási kötelezettség lehet feltétlen és lehet kimentést engedő.
Megjegyzem ugyanakkor, hogy a helytállási kötelezettség alkalmazását az új Ptk. jogi személy könyve több esetben eltúlozza. Ez egyébként összefügg azzal, hogy a jogi személyek közös szabályai túlzottan a társasági jogból mechanikusan átvett szabályokat tartalmaznak, amelyek a társasági jogon kívül mesterkéltek"- ad általános, s a könyvünk témája szempontjából is fontos értékelést Sárközy Tamás: Fordulat a magyar kártérítési jogban (MJ 2013/9., 535-542. o.) című tanulmányában.
- 312/313 -

2.9.2.1. A vezető tisztségviselő felelőssége a jogi személlyel szemben

A vezető tisztségviselőknek a jogi személlyel szembeni felelősségével kapcsolatban a Ptk. megalkotásakor meg kellett határozni, hogy ez kontraktuális vagy deliktuális felelősség. A jogalkotó a szerződésszegésért való felelősség szabályait választotta, mert mindazok a jogpolitikai célok, amelyek a kontraktuális felelősség megszigorítását indokolják, a vezető tisztségviselő és a jogi személy közötti viszonyban is fennálltak. A vezető tisztségviselő sohasem véletlenül, nem akarata ellenére kerül ebbe a pozícióba, hanem tudatosan vállalja a jogi személlyel szemben a jogi személy érdekeinek megfelelő irányítási feladatok ellátását. Ha ezt az előzetesen mérlegelt, tudatosan elvállalt kötelezettségét szegi meg a vezető tisztségviselő, akkor indokolt vele szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségnél szigorúbb fellépés.
A vezető tisztségviselő és a jogi személy között konszenzus alakul ki a tisztség keletkezését tekintve, és az egyező akaratnyilatkozat esetleges sajátos megnyilvánulása (például a jogi személy részéről választás, a vezető tisztségviselő részéről pedig a választás elfogadása) ellenére a két fél egybehangzó akaratnyilatkozata tartalmilag is szerződéses viszonyt hoz létre a két fél, azaz a jogi személy és a vezető tisztségviselő között. (Lásd a 2.9.1.4. pontban írtakat.)
A felelősséget tartalmazó legáltalánosabb előírás ezúttal is a jogi személyekre vonatkozó szabályok között található. A Ptk. 3:24. § (1) bekezdés értelmében a vezető tisztségviselő az ügyvezetési tevékenysége során a jogi személynek okozott károkért a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felel a jogi személlyel szemben.
A vezető tisztségviselő által e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott károkért a jogi személy felel. A vezető tisztségviselő a jogi személlyel egyetemlegesen felel, ha a kárt szándékosan okozta.
Külön szabályokat tartalmaz a Ptk. 3:117. § és 3:118. § a gazdasági társaságokra nézve, előbbi a társasággal szembeni, utóbbi a harmadik személyekkel szembeni felelősséget szabályozza.

2.9.2.2. A felügyelőbizottsági tagok felelőssége

A felügyelőbizottsági tagok az ellenőrzési kötelezettségük elmulasztásával vagy nem megfelelő teljesítésével a jogi személynek okozott károkért a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felelnek a jogi személlyel szemben (Ptk. 3:28. §).
Mivel a felügyelőbizottság tagjai mások - a tagok és alapítók - számára, mások érdekében végeznek ellenőrzési tevékenységet, indokolt felelősségük kimondása, mert ezen a módon ösztönzést lehet biztosítani számukra a megfelelő eljárásra, illetve biztosítani lehet azt, hogy a felügyelőbizottságban végzett tevékenységük során hozott döntéseik következményeit viselniük kelljen. A felelősség - mivel a felügyelőbizottsági tagok tudatosan vállalt kötelezettségeinek megszegéséről van szó - a szerződésszegését való felelősség szabályai szerint alakul.
- 313/314 -
Mivel a felügyelőbizottság nem ügydöntő, intézkedésre jogosult szerv, a tevékenységével okozati összefüggésbe hozható károk kimutatása nehézségbe ütközhet, hiszen akár megfelelően végzi tevékenységét, akár nem, a kárt okozó magatartást valaki más, többnyire a vezető tisztségviselő követi el. Ugyanakkor minden olyan esetben, ha a felügyelőbizottság megfelelő ellenőrző tevékenységével a károkozás elhárítható lett volna, a felügyelőbizottsági tagok mulasztását is a bekövetkezett kár okaként lehet felfogni, és akár a vezető tisztségviselőkkel való közös károkozás is megállapítható lehet.

2.9.2.3. A könyvvizsgálók felelőssége

A könyvvizsgálók felelősségére a Ptk. megbízási szerződésre és a kontraktuális felelősségre vonatkozó szabályai az irányadók. A Ptk. - eltérően a vezető tisztségviselők és a felügyelőbizottsági tagokra vonatkozó szabályozástól - kifejezett felelősségi szabályt a könyvvizsgálókra nézve nem tartalmaz, ezek a szabályok a 2007. évi LXXV. törvény 60. §-ban találhatók.
A törvény megkülönbözteti a szakmai és az anyagi felelősséget. A kamarai tag könyvvizsgálót (ideértve a könyvvizsgáló cég nevében eljáró kamarai tag könyvvizsgálót is), a könyvvizsgáló céget az e törvényben meghatározott felelősség terheli a jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenység megfelelő ellátásáért (szakmai felelősség). A kamarai tag könyvvizsgáló, a könyvvizsgáló cég a jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenység ellátása körében okozott kár megtérítéséért a Ptk. kártérítési felelősségre vonatkozó általános szabályai szerinti felelősséggel tartozik (anyagi felelősség).
A könyvvizsgáló cég nevében jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenységet végző kamarai tag könyvvizsgáló e tevékenységével összefüggő anyagi felelőssége a könyvvizsgáló céggel szemben a kamarai tag könyvvizsgáló és a könyvvizsgáló cég között fennálló jogviszony szerint alakul.
Külön jogszabály a kamarai tag könyvvizsgáló, a könyvvizsgáló cég tekintetében további felelősségi szabályokat állapíthat meg.

2.9.3. A kártérítési igényekről általában

A gazdasági társaság tisztségviselőjének kártérítési felelőssége a polgári jog általános szabályai szerint áll fenn. Ennek megfelelően akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítani tudja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Az általános elvárhatóság a Gt.-ben (jelenleg a Ptk.-ban) meghatározott, a tisztségviselőkkel szemben támasztott fokozott gondosságot jelenti (BH 2001.594.).
A vezető tisztségviselők - az operatív vezetés körében - számtalan jogszabállyal kapcsolatos kötelezettséget kell hogy teljesítsenek, így adó-, számviteli, vám-, a társaságok által végezhető tevékenység engedélyezésére, a társaságok alkalmazottaira vonatkozó szakmai, személyi feltételekre, a tőzsdére és minden olyan jogszabályi előírásra figyelemmel, amelyek a társaságok működése érdekében, a pénzügyi és egyéb adminisztratív feladatok ellátása körében szükségesek és ismertek kell hogy legyenek.
- 314/315 -
Valószínű, hogy a jogszabályok és az ebből eredő tisztségviselői kötelezettségek általános ismeretének hiánya a gazdasági társaságok tagjai részéről, továbbá a dokumentumok, a cég iratainak a vezető tisztségviselő által történő kezelése és tárolása lehet az oka alapvetően annak, hogy a vezető tisztségviselők ellen indított kártérítési perek száma csak az utóbbi években emelkedett jelentősen.
Az utóbbi években bekövetkezett jogszabályváltozások is megnehezítik a társaságok, illetve a tagok helyzetét, s ez vonatkozik a harmadik személy károsultakra is. A kézikönyvben részükre kívánunk segítséget nyújtani.
A vezető tisztségviselőkkel szemben a társaság és a tagok perindítási lehetőségeit tárgyaljuk először, majd külön pontban a harmadik személyek által a vezető tisztségviselők elleni, a Ptk. és a Cstv., illetve a Ctv. alapján indított kártérítési perekről szólunk.

2.9.3.1. A vezető tisztségviselő ellen a társaság vagy a tagok által előterjesztett kereset

A vezető tisztségviselő tevékenysége folytán a társaságot ért kár miatt a keresetet a Ptk. és a Ctv. rendelkezései alapján lehet előterjeszteni. A leggyakoribb kárt okozó magatartások a következők: a cégbírósági beadványok késedelmes benyújtása vagy annak elmaradása, a társaság legfőbb szerve összehívásának elmulasztása, a tájékoztatási kötelezettség megszegése, a versenytilalmi rendelkezések megsértése, a titoktartási kötelezettség megszegése, a képviselői jogkör túllépése, a tagokkal szembeni kötelezettségek (pótbefizetés, apportszolgáltatás stb.) érvényesítésének elmulasztása.
A jogi személy által a vezető tisztségviselő ellen indított perben a károsultnak, azaz a jogi személynek kell bizonyítania azt, hogy a vezető tisztségviselő megszegte kötelezettségét, továbbá hogy ezzel okozati összefüggésben kára keletkezett. A kötelezettségszegés körében központi kérdés, hogy mi a vezető tisztségviselőnek e tisztsége alapján ellátandó feladata. Ezt a törvény az ügyvezetés fogalmán keresztül definiálja, hiszen a vezető tisztségviselők kötelezettsége az ügyvezetés funkciójának ellátása a jogi személynél.
A vezető tisztségviselő felelősségének megállapításához nem elegendő az, hogy a károkozó magatartás az ügyvezetés körébe esett, de azt is bizonyítani kell, hogy az ügyvezető megszegte az ügyvezetési kötelezettségét. Ennek azért van különös jelentősége, mert az ügyvezetők az irányítás körében többnyire üzleti döntéseket hoznak, és ezek az üzleti döntések minden esetben kockázatot hordoznak magukban. Önmagában tehát az a körülmény, hogy az üzleti kockázat eredményeképpen a jogi személyt kár éri, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a vezető tisztségviselő megszegte az őt terhelő kötelezettségeket. Ha ugyanis az ügyvezető körültekintő, alapos mérlegelés alapján megalapozott üzleti döntést hoz, akkor ennek szükségszerű kockázata nem alapozza meg a felelősségét, hiszen hiányzik a kötelezettségszegés mozzanata. E mozzanatban értékelendő az ügyvezetési jogviszony megbízási jellege, amelyből következően a vezető tisztségviselő nem valamilyen eredmény bekövetkezéséért vállal felelősséget, hanem azt vállalja, hogy a jogi személy érdekében az adott helyzetben általában elvárható gondos-
- 315/316 -
sággal fog eljárni. Ha e kötelezettségét a vezető tisztségviselő teljesítette, akkor a bekövetkező esetleges veszteségért a jogi személlyel szemben nem felel.
A keletkezett kár, valamint a kötelességszegő magatartás és a kár közötti okozati összefüggés a jogi személy és vezető tisztségviselője viszonyában nem vet fel speciális kérdéseket.

2.9.3.1.1. A kimentés kérdései

Ha a jogi személy a felelősség megállapításának feltételeit bizonyítja, a vezető a felelősség alól kimentheti magát a Ptk. 6:142. §-ában meghatározott három konjunktív kimentési feltétel bizonyításával. (A kimentési okoknak a vezető tisztségviselők felelőssége körében történő alkalmazásával foglalkozik Bodzási Balázs: A jogi személyek körében felmerülő felelősségi kérdésekről, különös tekintettel a vezető tisztségviselőkre. Gazdaság és Jog, 2013/6., 8-14. o.).
a) Az első kimentési lehetőség az, hogy a szerződésszegést okozó körülmény a vezető tisztségviselő ellenőrzési körén kívüli legyen. Bodzási Balázs véleménye szerint nem az a kérdés, hogy a kötelességszegő magatartás maga a vezető tisztségviselő ellenőrzési körén kívül esett-e, hiszen felelősség csak akkor merülhet fel, ha a vezető tisztségviselő ügyvezetési feladatai körében szegi meg a kötelezettségét. Az ügyvezetés pedig semmiképpen sem lehet a vezető tisztségviselő ellenőrzési körén kívül eső mozzanat. A szabályozásból egyértelmű, hogy a szerződésszegést, jelen esetben a vezető tisztségviselő kötelezettségszegését előidéző körülményt kell abból a szempontból vizsgálni, hogy vajon az a szerződésszegő fél ellenőrzési körébe tartozott-e. (Ezzel szemben Sárközy Tamás magát a szerződésszegést vizsgálja abból a szempontból, hogy az eshet-e a vezető tisztségviselő ellenőrzési körén kívül; lásd Sárközy Tamás: Fordulat a magyar kártérítési jogban. Magyar Jog, 2013/9., 535-542. o.), akkor elvárható, hogy ő minden lehetségest megtegyen e kötelezettség teljesítése érdekében.
b) A felelősség alóli kimentés körében a második bizonyítandó tény, hogy a szerződésszegést okozó, ellenőrzési körön kívüli körülmény a szerződéskötéskor nem volt előre látható. Ez a jogi személyek vezető tisztségviselőinek felelőssége esetén nehezen értelmezhető problémát vet fel. A károkozó és a károsult közötti szerződéses viszony a vezető tisztségviselői megbízatás elfogadásával keletkezik. E megbízatás az esetek jelentős részében hosszú időre, évekre vagy akár határozatlan időre is szólhat. Ilyen módon a szerződéskötés időpontja és a tényleges károkozás olyan messzire kerülnének egymástól, hogy az előre nem láthatóság bizonyítása túlzottan egyszerűvé válna. Kérdés, hogy erre a problémára a bírósági gyakorlat fog-e olyan módon reagálni, hogy a szerződéskötés időpontjaként nem a vezető tisztségviselői jogviszony keletkezését, hanem a vezető tisztségviselő károkozó magatartásának elkövetését fogja tekinteni. Ez azért is vetődhet fel, mert az esetek jelentős részében a károkozó magatartás is egy szerződéshez kapcsolódik, a vezető tisztségviselő károkozó magatartása abban áll, hogy a társaság nevében egy szerződést nem kellő körültekintéssel köt meg (lásd például a BH 2011.288. és az EBH 2011.2417. számú döntéseket).
- 316/317 -
Ennek ellenére a felelősségi szabály szerkezetéből egyértelműen az a következtetés adódik, hogy a szerződéskötéskor előre látható körülmény annak a szerződésnek a megkötésére kell hogy vonatkozzon, amely szerződés megszegésére a kártérítési igényt alapítják. Márpedig a jogi személy az itt vizsgált szabály alapján a saját vezető tisztségviselőjével szemben léphet fel, tehát a közöttük fennálló szerződés megkötésének időpontja kell hogy irányadó legyen.
c) Harmadikként a vezető tisztségviselőnek azt kell bizonyítania, hogy nem volt elvárható a károkozó körülmény elkerülése, illetve a kár elhárítása. Vagyis akármilyen okból következett is be a szerződésszegést jelentő helyzet, a vezető tisztségviselő arra köteles, hogy még a kár bekövetkezése előtt megtegye azokat az intézkedéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy a kár bekövetkeztét megakadályozzák, vagy ha már bekövetkezett a kár, akkor megtegye azokat a lépéseket, amelyekkel a károkozás előtti helyzet visszaállítható. Az elvárhatóság mértékét illetően itt is a Ptk. Bevezető rendelkezésekben rögzített szabályt [Ptk. 1:4. § (1) bekezdése] kell alkalmazni, azaz a kimentés akkor lehet sikeres, ha bizonyítani lehet, hogy a vezető tisztségviselőnek az adott helyzetben általában elvárható magatartása mellett nem volt elkerülhető a károkozó körülmény vagy elhárítható a kár.
A kimentési feltételeket a Ptk. együttes feltételként fogalmazza meg, tehát az ügyvezetési kötelezettségeit megszegő vezető tisztségviselő a kötelezettségszegéssel okozott károkért való felelősség alól csak akkor mentesülhet, ha a fentebb részletezett három kimentési ok együttesen fennáll, és mindhármat sikerül bizonyítania. Akár egyetlen feltétel hiánya is a vezető tisztségviselő felelősségének megállapításához vezet. Hiába volt tehát a vezető tisztségviselő kötelezettségszegésének oka egy ellenőrzési körén kívül eső és elháríthatatlan ok, ha egyébként az ennek eredményeként bekövetkező kárt megfelelő magatartásával elháríthatta volna. Hasonlóképpen hiába volt elháríthatatlan a kár bekövetkezte, ha az ok a vezető tisztségviselő ellenőrzési körébe tartozott.
A Ptk. 3:24. § (1) bekezdésének az az utaló szabálya, amely szerint a vezető tisztségviselő a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint felel a jogi személlyel szemben az ügyvezetési tevékenysége során okozott károkért, nemcsak a felelősség előfeltételeire, hanem a kártérítés mértékére vonatkozó szabály alkalmazását is feltételezi. A Ptk. ugyanis a kontraktuális és deliktuális felelősség kritériumainak speciális meghatározásához illeszkedve a kártérítés mértékére is eltérő szabályokat határoz meg. A kártérítési kötelezettség kiterjed a jogosult, jelen esetben a jogi személy vagyonában keletkezett károkra és az elmaradt vagyoni előnyökre is, azonban ezeket csak olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja, hogy a kár mint a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt.
A szerződéskötéskori előreláthatóságot illetően ugyanazok az értelmezési szempontok vetődnek fel, mint a kimentési okok között, azt kell vizsgálni, hogy a vezető tisztségviselő a tisztsége keletkezésekor, azaz a vezető tisztségviselői feladatok ellátására kötött szerződés időpontjában milyen károkat láthatott előre. Nyilvánvaló, hogy
- 317/318 -
ebben a körben nem az az elvárás, hogy a károkozó a maga konkrétságában lássa a később bekövetkező kárt, hanem a károk bekövetkeztének lehetőségével és a lehetséges károk mértékével tisztában legyen.
Ez a jogi személyek esetében azt jelenti, hogy a vezető tisztségviselő csak olyan mértékű károk megtérítésére lesz köteles, amilyen mértékű károkozás lehetősége a tisztség elvállalásakor előre látható volt. Ez alapvetően a jogi személy vagyonának mértéke, tevékenységének jellege, kockázata alapján ítélhető meg. Egy nagy vagyonnal kockázatos piacon működő jogi személy esetén a vezető tisztségviselőnek már a tisztség elvállalásakor tisztában kell lennie azzal, hogy ügyvezetési feladatainak nem megfelelő teljesítésével milyen nagyságrendű károkat okozhat a jogi személynek, és ez minden bizonnyal nagyobb mértéket fog jelenteni, mint egy kis vagyont mozgató, kevéssé kockázatos tevékenységet folytató jogi személy esetén.
A kártérítés mértékéről szóló kötelmi jogi szabály arról is rendelkezik, hogy szándékos károkozás esetén a szerződésszegő fél teljes kártérítéssel tartozik, ami azt jelenti, hogy nem korlátozhatjuk a kártérítés mértékét az előre látható károkra, hanem minden olyan kárt meg kell téríteni, ami okozati összefüggésbe hozható a vezető tisztségviselő kötelezettségszegésével.

2.9.3.1.2. A felmentvény

A Ptk. 3:117. § (1) és (2) bekezdése szabályozza az ún. felmentvény kérdését. Az (1)-(2) bekezdései értelmében ha a társaság legfőbb szerve a vezető tisztségviselő kérésére a beszámoló elfogadásával egyidejűleg az előző üzleti évben kifejtett ügyvezetési tevékenység megfelelőségét megállapító felmentvényt ad, a társaság a vezető tisztségviselő ellen akkor léphet fel az ügyvezetési kötelezettségek megsértésére alapozott kártérítési igénnyel, ha a felmentvény megadásának alapjául szolgáló tények vagy adatok valótlanok vagy hiányosak voltak. Ha a vezető tisztségviselői jogviszony két egymást követő, beszámolóval foglalkozó ülés között megszűnik, a vezető tisztségviselő kérheti, hogy a legfőbb szerv következő ülésén döntsön a felmentvény kiadásáról.
A Ptk. a Gt. 30. § hasonló szabályát vette át. A Gt. 30. § ugyanis már tartalmazta, hogy társasági szerződés előírhatja, a társaság legfőbb szerve évente tűzze napirendjére a vezető tisztségviselők előző üzleti évben végzett munkájának értékelését, és határozzon a vezető tisztségviselők részére megadható felmentvény tárgyában. A felmentvény megadásával a legfőbb szerv igazolja, hogy a vezető tisztségviselők az értékelt időszakban munkájukat a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegességét szem előtt tartva végezték. A felmentvény hatálytalanná válik, ha utólag a bíróság jogerősen megállapítja, hogy a felmentvény megadására alapul szolgáló információk valótlanok vagy hiányosak voltak.

2.9.3.1.3. Felelősség, ha nem jegyzik be a társaságot

Amennyiben a gazdasági társaság nyilvántartásba vételét jogerősen elutasítják, az erről való tudomásszerzés után az előtársaság a működését késedelem nélkül köteles megszüntetni. E kötelezettség megszegésével okozott károkért az előtársaság vezető
- 318/319 -
tisztségviselői a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint felelnek [Ptk. 3:101. § (4) bekezdése].
Ebben az esetben a megszűnésig vállalt kötelezettségeket a létrehozni kívánt társaság rendelkezésére bocsátott vagyonból kell teljesíteni. Az ebből ki nem egyenlíthető követelésekért az alapítók harmadik személyekkel szemben egyetemlegesen kötelesek helytállni.
Ha a létrehozni kívánt gazdasági társaságnál a tag felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért korlátozott volt, és a tag helytállása ellenére ki nem elégített követelések maradtak fenn, e tartozásokért harmadik személyek irányában a létrehozni kívánt gazdasági társaság vezető tisztségviselői korlátlanul és egyetemlegesen kötelesek helytállni.

2.9.3.2. Határidők

A kártérítési igények a Ptk. általános szabályai szerint a kár bekövetkeztétől számított öt év alatt évülnek el [Ptk. 6:22. § (1) bekezdése]. Vannak azonban speciális határidők, amelyeket figyelembe kell venni. Ezekből pár példát itt is felsorolunk a teljesség igénye nélkül. Az egyes pertípusoknál amúgy is szerepeltetjük a perlési határidőket.
A Ptk. 3:117. § (3) bekezdése alapján történő igényérvényesítés esetén a gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése után a társaság vezető tisztségviselőivel szembeni kártérítési igényt - a társaság nyilvántartásból való törlésétől számított egyéves jogvesztő határidőn belül - lehet érvényesíteni.
A Ctv. 118/C. § (2) bekezdése értelmében a kényszertörlési eljárást követően a hitelező a keresetét a cég törlését elrendelő jogerős határozat Cégközlönyben való közzétételét követő kilencvennapos jogvesztő határidőn belül terjesztheti elő.
A Cstv. 33/A. § (11) bekezdés előírja, hogy a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő kilencvennapos jogvesztő határidőn belül bármely hitelező keresettel kérheti a bíróságtól, hogy a megállapítási perben jogerősen megállapított felelősség alapján, az okozott vagyoni hátrány mértékéig kötelezze az adós volt vezetőjét a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett, de ott meg nem térült követelésének kifizetésére.

2.9.3.3. A felperesre vonatkozó szabályok

Azokban az esetekben, amikor a társaság érvényesít igényt a vezető tisztségviselővel szemben, értelemszerűen a társaság lesz a felperes. Amennyiben a társaság cégjegyzékbe bejegyzett, működő cég, a perbeli képviseletét a vezető tisztségviselő látja el. Ez a könyvvizsgáló és a felügyelőbizottság tagjai ellen indított perekben nem vet fel eljárási kérdést. Azokban az esetekben, amikor az alperesi oldalon a vezető tisztségviselő szerepel, vagy ő is szerepel, az alábbiak szerint kell eljárni.
Ha több vezető tisztségviselője van a felperesi cégnek, akik önálló cégjegyzési joggal rendelkeznek, a perben nem álló vezető tisztségviselő látja el a társaság képviseletét.
- 319/320 -
Ha minden vezető tisztségviselő alperesként perben áll és a felperesnél működik felügyelőbizottság, a perben a társaságot a felügyelőbizottság által kijelölt tag képviseli. Amennyiben nincs felügyelőbizottság vagy annak minden tagja alperes, a társaság képviseletére ügygondok kirendelését kell kérni (Pp. 76. §).
A Ptk. 3:105. § alapján a kisebbség is indíthat pert a társaság nevében.
A végelszámolás, illetve felszámolás alatt álló társaságokat értelemszerűen a végelszámoló, illetve a felszámoló képviseli.
Egyszemélyes társaság esetén, amennyiben a tag a vezető tisztségviselő, perindításra értelemszerűen nem kerül sor. Harmadik személyek által indított perben, amikor a vezető felelősségét megállapítják, a társaságnak a másodlagos kártérítési igénye nem fog érvényesülni.
A felperes társaság mellett más társaság vagy természetes személy (például a társaság tagja) csak akkor szerepelhet, ha a törvény kifejezetten feljogosítja őket a perindításra. Ettől eltérő jogi helyzet, ha a törvény kifejezetten a tagokat jogosítja fel a vezető tisztségviselő elleni per megindítására [Ptk. 3:117. § (3) bekezdése]. Eszerint a gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése után a társaság vezető tisztségviselőivel szembeni kártérítési igényt - a társaság nyilvántartásból való törlésétől számított egyéves jogvesztő határidőn belül - a törlés időpontjában tagsági jogviszonyban állók érvényesíthetik. A törvény a gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetében egy különös felelősségi szabályt tartalmaz, amely szerint a vezető tisztségviselő kártérítő felelőssége a megszűnt gazdaság társaság megszűnéskori tagjaival (részvényeseivel) szemben áll fenn. Nyilvánvaló, hogy a jogutód nélkül megszűnt gazdasági társaság mint nem létező jogalany igényt már nem érvényesíthet, ezért a Ptk. 3:117. § (3) bekezdésében foglalt szabály - ami tartalmilag törvényi engedményezés - kimondja, hogy a gazdasági társaságot megillető kártérítési igény átszáll a társaság cégbírósági törlésének időpontjában tagsági jogviszonyban álló tagokra (részvényesekre). Ebből az is következik, hogy az a tag (részvényes), akinek tagsági jogviszonya korábban szűnt meg, igényt nem érvényesíthet a vezető tisztségviselővel szemben. Ez így van még abban az esetben is, ha a vezető tisztségviselő károkozása a korábbi tagok (részvényesek) tagságának időszakában következett be. A határidő jogvesztő jellegéből következően, az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkozó szabályok nem jönnek szóba.
A tag a kártérítési igényt a társaság megszűnésekor felosztott vagyonból őt megillető rész arányában érvényesítheti.

2.9.3.4. Az alperesre vonatkozó szabályok

A vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok, könyvvizsgáló adatait a cégjegyzék tartalmazza. A peres bíróság szükség esetén ellenőrizheti a megbízásuk fennállásának időtartamát, a kézbesítéshez szükséges adatokat. A Ctv. 24. § (1) bekezdése ugyanis előírja többek között, hogy a cégjegyzék valamennyi cég esetében tartalmazza a cég képviseletére jogosultak nevét, adóazonosító számát, természetes személy esetén lakóhelyét, születési idejét, anyja születési nevét, jogi személy esetén székhelyét, és cégjegyzékszámát vagy nyilvántartási számát, valamint a képviseletre jogo-
- 320/321 -
sultak tisztségét, e jogviszonyuk keletkezésének időpontját, határozott időre szóló képviselet esetében a jogviszony megszűnésének időpontját is, illetve ha a jogviszony megszűnésére a cégjegyzékben feltüntetett időpontnál korábban kerül sor, a megszűnés tényleges időpontját, továbbá azt a tényt, ha a cég képviselőjének közjegyzői aláírás-hitelesítéssel ellátott címpéldánya vagy ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos által ellenjegyzett aláírásmintája benyújtásra került.
A ma már kötelező elektronikus kapcsolattartás miatt fontos a Ctv. 25. § (1) bekezdés r) pontja, amely szerint a cégjegyzék a cég képviseletére jogosult elektronikus címpéldányának (ha ilyennel rendelkezik) tanúsítványát is tartalmazza, továbbá a könyvvizsgáló nevét (cégét) és lakóhelyét (székhelyét), e jogviszonya keletkezésének és megszűnésének időpontját, illetve ha a jogviszony megszűnésére a cégjegyzékben feltüntetett időpontnál korábban kerül sor, a megszűnés tényleges időpontját; könyvvizsgáló szervezet esetén annak a személynek a nevét és lakóhelyét is, aki a könyvvizsgálatért személyében is felelős, a felügyelőbizottsági tagok nevét és lakóhelyét - ha a felügyelőbizottsági tag munkavállalói küldött, ezt a tényt is -, e jogviszonyuk keletkezésének és megszűnésének időpontját, illetve ha a jogviszony megszűnésére a cégjegyzékben feltüntetett időpontnál korábban kerül sor, a megszűnés tényleges időpontját.
Az esetleges peres eljárások miatt fontos még a Ctv. 31. § (2) bekezdés azon rendelkezése, miszerint ha a bejegyzési kérelemben külföldi jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság szerepel, vagy a bejegyzési kérelemben feltüntetett külföldi természetes személy nem rendelkezik magyarországi lakóhellyel, a bejegyzési kérelemben kézbesítési megbízottat kell megjelölni. A kézbesítési megbízott magyarországi székhellyel rendelkező szervezet, illetve állandó lakóhellyel rendelkező természetes személy egyaránt lehet. Kézbesítési megbízotti feladatot a cég tagjai, vezető tisztségviselői, valamint felügyelőbizottsági tagjai nem láthatnak el. A bejegyzési kérelemhez mellékelni kell a kézbesítési megbízott megbízására, és a megbízatás elfogadására vonatkozó teljes bizonyító erejű magánokiratot vagy közokiratot.
Amennyiben a könyvvizsgálói feladatokat könyvvizsgáló társaság látja el, alperesként a társaság szerepel, a 2007. évi LXXV. törvény 60. § előírása szerint. A könyvvizsgáló cég nevében jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenységet végző kamarai tag könyvvizsgáló e tevékenységével összefüggő anyagi felelőssége a könyvvizsgáló céggel szemben a kamarai tag könyvvizsgáló és a könyvvizsgáló cég között fennálló jogviszony szerint alakul.

2.9.3.5. Hatásköri, illetékességi szabályok

2.9.3.5.1. Hatáskör

2018. január 1-jén lépett hatályba a Pp., amely a hatásköri szabályokat átrendezve kimondja, hogy a törvényszék hatáskörébe tartoznak mindazok a perek, amelyek elbírálását törvény nem utalja a járásbíróság hatáskörébe. Általános hatáskörű bíróság tehát a törvényszék (Pp. 20. §). A 20. § (3) bekezdés értelmében változatlanul a törvényszék hatáskörébe tartoznak a jogi személyek és tagjaik, volt tagjaik közötti, illetve a tagok, volt tagok egymás közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló perek.
- 321/322 -
A Pp. indokolása is azt emeli ki, hogy a jogi személyek és tagjaik, valamint a tagok egymás közötti tagsági viszonyon alapuló vagyonjogi perek, illetve a jogi személyek alapításával és törvényes működéssel kapcsolatos perek - értékhatártól függetlenül - törvényszéki hatáskörbe tartoznak, tehát a harmincmillió forintot el nem érő pertárgy- érték esetében is. A Varga István által szerkesztett A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2018. 214. pont), továbbá A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata (Wolters Kluwer Kft., Budapest, 2017. 56. o. szerk.: Wopera Zsuzsa) is hangsúlyozza, hogy az új szabályozás alapján is változatlanul törvényszékek döntenek ezekben a perekben.
A társaság és a vezető tisztségviselő közötti per azonban nem minősül tagsági jogviszonyon alapuló pernek akkor sem, ha a vezető tisztségviselő ilyen minőségéhez fűződik. A Debreceni Ítélőtábla Gkk.IV.30.213/2013/2. számú döntésében rámutatott, hogy a régi Pp. 23. § (1) bekezdésének ed) alpontja értelmében azonban csak a cégek és tagjaik (volt tagjaik), illetve a tagok (volt tagok) egymás közti, tagsági jogviszonyon alapuló perek tartoznak a törvényszék hatáskörébe. A cég és a tagjai közötti nem tagsági, hanem más jogviszonyon alapuló perekben azonban a törvényszék hatásköre e törvényhelyre nem alapítható, ugyanis a legutóbbi törvénymódosítás "a tagsági jogviszonyból származó" kitételt nem érintette. Ezért, mivel a perbeli esetben a felperes kereseti követelésének jogalapja nem az alperes tagsági jogviszonya, hanem a tagsági jogviszonytól elkülönülő vezető tisztségviselő minőségén mint sajátos jogviszonyon alapul, a pertárgy értékére figyelemmel a per elbírálása a régi Pp. 22. §-ának (1) bekezdése alapján a járásbíróság hatáskörébe tartozik, ugyanis nem állapítható meg a jelen pernek a régi Pp. 23. §-a (1) bekezdésének ed) alpontjában meghatározott percsoportba tartozása (BDT 2014.3120.).
A hatályos szabályozás alapján a döntés ma is irányadó, tehát a harmincmillió forint értékhatár alatti perek járásbíróság hatáskörébe tartoznak.
Amennyiben a vezető tisztségviselő munkaszerződés alapján látja el a feladatát, a kártérítési igények elbírálására a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogosult [Pp. 20. § (2) bekezdése, Mt. 2. § (1) bekezdése, Mt. 179. §].

2.9.3.5.2. Illetékesség

A per tárgyalására vonatkozó illetékességi szabályt a Pp. 25. § tartalmazza, eszerint az a bíróság, amelynek területén az alperes lakik, mindazokban a perekben illetékes, amelyekre más bíróság kizárólagos illetékessége megállapítva nincs.
Belföldi lakóhely hiányában az illetékesség az alperes belföldi tartózkodási helyéhez igazodik; ha az alperes tartózkodási helye ismeretlen vagy külföldön van, az utolsó belföldi lakóhely az irányadó, ha pedig ez nem állapítható meg, vagy az alperesnek belföldön lakóhelye nem is volt, az illetékességet a felperes belföldi lakóhelye, ennek hiányában a felperes belföldi tartózkodási helye, ha a felperes nem természetes személy, a felperes belföldi székhelye alapozza meg.
- 322/323 -

2.9.4. A keresetlevél tartalma

A tisztségviselők ellen indítható kártérítési perekben - a kártérítésre vonatkozó általános szabályok szerint - pontosan meg kell jelölni a kártérítési igény összegét, ez lesz a pertárgy értéke. A Pp. 21. § (1) bekezdése értelmében a per tárgyának az értéke a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értékével egyezik meg. A Pp. sokkal részletesebben szabályozza a keresetlevél tartalmi követelményeit, mint a régi Pp., erre figyelni kell. A Pp. 170. § (2) előírása szerint a keresetlevél érdemi részében fel kell tüntetni
a) a bíróság ítéleti rendelkezésére irányuló határozott kereseti kérelmet;
b) az érvényesíteni kívánt jogot a jogalap megjelölése útján;
c) az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tényeket;
d) az érvényesíteni kívánt jog, a tényállítás és a kereseti kérelem közötti összefüggés levezetésére vonatkozó jogi érvelést; és
e) a tényállításokat alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, bizonyítási indítványokat az e törvényben meghatározott módon.
Célszerű a követelést számszakilag alátámasztani, s mellékletként a követelést alátámasztó számviteli bizonylatokat, szakértői, könyvvizsgálói véleményt becsatolni.
A perben érintett gazdasági társaság és a tisztségviselők nyilvános cégadatait tartalmazó cégkivonat (szükség esetén cégmásolat) keresetlevél mellékleteként történő csatolása igazolja a kártérítési jogcímén előterjesztett igény alapjául szolgáló jogviszony ténybeli és időbeli fennállását. Ezen túlmenően a keresetlevél tartalmától függően célszerű minden olyan okiratot becsatolni, amelyre a keresetlevélben a felperes hivatkozik tényállítása alátámasztására. Ilyen lehet az alapító okirat, alapszabály, megbízási szerződés, a felügyelőbizottság, igazgatóság üléséről készült jegyzőkönyv.
Itt kell megemlíteni, hogy a törvényszék előtt indult perek esetében kötelező a jogi képviselet [Pp. 72. § (1) és (2) bekezdése], ezen túlmenően a keresetlevelet elektronikus úton nyújthatja be a jogi képviselő (Pp. 608. §). Eszerint a 2015. évi CCXXII. tv. (E-ügyintézési tv). alapján elektronikus úton történő kapcsolattartásra kötelezett minden beadványt kizárólag elektronikusan nyújthat be a bírósághoz, és a bíróság is elektronikusan kézbesít a részére. Az utóbbi törvény 9. § sorolja fel azokat a szervezeteket, amelyek kötelesek elektronikus úton kapcsolatot tartani a bírósággal. A gazdálkodó szervezet és a jogi képviselő is ebbe a kategóriába tartozik.

2.9.5. Az alperesi ellenkérelem vizsgálata

2.9.5.1. Az ellenkérelem általános szabályai

Az ellenkérelem tartalmát mindig a kereseti kérelem, a keresetlevélben felhozott tényállítások és bizonyítékok határozzák meg. A Pp. 179. § (1) bekezdése értelmében, ha a keresetlevél perfelvételre alkalmas, a bíróság a keresetlevél kézbesítésével egyidejűleg felhívja az alperest, hogy a keresetlevél kézbesítésétől számított negyvenöt napon belül terjessze elő az írásbeli ellenkérelmét. Az ellenkérelem tartalmát a Pp. 199. § a régi Pp. előírásainál részletesebben szabályozza. A formai kérdéseket (eljáró
- 323/324 -
bíróság neve, felek neve lakóhelye, per tárgya stb.) nem részletezve a 199. § (2) bekezdése alapján az alábbiakat kell az ellenkérelem érdemi részének tartalmaznia:
a) alaki védekezés esetén
aa) az eljárás megszüntetésére alapot adó okot, az azt megalapozó jogszabályhelyet és tényeket,
ab) a tényeket alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, bizonyítási indítványokat az e törvényben meghatározott módon,
b) érdemi védekezés esetén
ba) a beszámítás kivételével valamennyi anyagi jogi kifogást a jogalap megjelölése útján és az azt megalapozó tényeket, továbbá az ezek közötti összefüggés levezetésére vonatkozó jogi érvelést,
bb) a kereseti kérelem vitatott részét,
bc) a keresetlevélben feltüntetett tényekre, bizonyítékokra és bizonyítási indítványokra vonatkozó vitató nyilatkozatot és a védekezést megalapozó tényeket,
bd) a keresettel érvényesített jog, a tényállítás és a kereseti kérelem közötti összefüggést cáfoló jogi érvelést, és
be) a védekezést - ideértve az anyagi jogi kifogást is - megalapozó tényeket alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékokat, illetve bizonyítási indítványokat az e törvényben meghatározott módon.
Ha a fél a vele szemben érvényesített jogot és kérelmet elismeri, e nyilatkozatát kell feltüntetni.
Az ellenkérelemhez csatolni kell:
a) a 171. §-ban meghatározott fajtájú, az ellenkérelemhez kapcsolódó mellékleteket, és
b) az ellenfél felhívásának teljesítése esetén azon bizonyítékokat, amelyekre a felhívás vonatkozott.

2.9.5.2. Tisztségviselők érdemi ellenkérelme

A tisztségviselők gyakran hivatkoznak arra, hogy a feladataikat munkaviszony keretében látták el, ezért a polgári bíróság hatásköre nem állapítható meg. A bíróságnak természetesen ezt a kérdést vizsgálnia kell az alaki védekezés körében.
A tényállástól függően rendszeresen hivatkoznak az ellenkérelemben a követelés elévülésére, különösen rövidebb elévülési idő esetén. Ennek bekövetkezése a kereset elutasításához vezet. Az elévülés vizsgálata esetén nem mindegy, hogy a régi Ptk. vagy a Ptk. szabályai lesznek irányadók. A Ptk. 6:25. § (1) bekezdése értelmében az elévülést megszakítja
a) a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése;
b) a kötelem megegyezéssel történő módosítása és az egyezség;
c) a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott; vagy
d) a követelés csődeljárásban történő bejelentése.
- 324/325 -
Míg a régi Ptk. hatálya alá tartozó esetekben az írásbeli felszólítás is megszakítja az elévülést, a hatályos Ptk. előírása szerint ez nem elegendő, szükséges a bíróság előtti jogérvényesítés a c) pont szerint. Miután itt kártérítési keresetekről van szó, az alperesi ellenkérelemben legtöbbször arra hivatkoznak, hogy a társaságot nem érte kár, amennyiben igen, annak összegét is vitatják. Hivatkoznak a jogellenesség hiányára, arra, hogy nincs meg a kár és az alperesi magatartás közötti okozati összefüggés, továbbá a kimentés körében arra, hogy úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben egy tisztségviselőtől elvárható volt.

2.9.5.3. A vezető tisztségviselők ellenkérelme

A vezető tisztségviselők a fentieken túlmenően a kereseti kérelemtől függően az alábbi érdemi kimentési okokra hivatkoznak.
Az együttes cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselő, az igazgatóság tagja hivatkozhat arra, hogy nem vett részt a kereseti kérelemben megjelölt döntés meghozatalában, amennyiben részt vett, hivatkozhat arra, hogy a javaslat ellen szavazott. Ez könnyen ellenőrizhető, mivel a Ptk. 3:278. § (1) bekezdés e) pontja előírja, hogy a jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a határozati javaslatokat, minden határozat esetében azon részvények számát, amelyek tekintetében érvényes szavazat leadására került sor, az ezen szavazatok által képviselt alaptőke-részesedés mértékét, a leadott szavazatok és ellenszavazatok, valamint a szavazástól tartózkodók számát. A nyilvánosan működő részvénytársaság igazgatósága a közgyűlési jegyzőkönyvet és a jelenléti ívet a közgyűlés befejezését követő harminc napon belül köteles a nyilvántartó bíróságnak benyújtani.
A felelősség megosztása tekintetében hivatkozhat arra a vezető, hogy az együttes cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselők, illetve igazgatósági tagok a versenytilalmi, összeférhetetlenségi szabályokat nem szegték meg, nem tudtak a másik tisztségviselők cselekményéről. A cégbírósági bejelentési kötelezettség elmulasztására alapított kereseti kérelem esetében hivatkozhatnak az ügyvezetők közötti munkamegosztásra, esetlegesen a szindikátusi szerződésbe foglalt, a vezetői feladatok megosztását szabályozó megállapodásra.

2.9.6. A kártérítés jogcímén előterjesztett kereset vizsgálata

A bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia a hatáskör fennállását a gazdasági társaság által a vezető tisztségviselők ellen kártérítés címén indított perben, ha a vezető tisztségviselő a társasággal munkaviszonyban (is) áll [Legfelsőbb Bíróság Gf.II.30.176/2001/6.].
A Ptk.-ban [pl. Ptk. 3:117. § (3) bekezdése] és a Ctv.-ben írt jogvesztő határidőkre figyelemmel a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia a keresetlevél bírósághoz történő beadásának dátumát, az elkésetten előterjesztett keresetet érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani. A törvényszéki eljárásban érvényesülő kötelező jogi képviselet és ehhez kapcsolódva az elektronikus kapcsolattartás kötelező alkalmazása ezt a vizsgálatot megkönnyíti [Pp. 72. § (1) bekezdése és 608. § (1) és (2) bekezdései].
- 325/326 -
Az általános ötéves elévülési határidőt a bíróság hivatalból nem veheti figyelembe, azonban, ha az alperes elévülési kifogást terjeszt elő, s az megalapozott, ítélettel kell elutasítani a keresetet.
Ma is irányadó a Legfelsőbb Bíróság Pf.VI.21.128/1994/5. számú döntése, amelyben kifejtette, hogy a Gt.-ben rögzített és a Ptk. általános ötéves elévülési ideje az általános és a különös viszonyában vannak egymással, ami azt is jelenti, hogy a vezető tisztségviselő versenytilalomba ütköző magatartása a speciális elévülési idő eltelte után is alapot adhat a Ptk. általános kártérítési szabálya alapján [a jogesetben a régi Ptk. 339. §] a kárigény érvényesítésére.
A Szegedi Ítélőtábla az ÍH 2017.18. szám alatt közzétett Gf.III.30.413/2014/2. számú döntésében kiemelte a követelés elévülésével kapcsolatban, hogy a bűncselekményt is megvalósító károkozásból származó igény elévülése kérdésében az elévülés megszakadása és nyugvása szempontjából a polgári jogi szabályokat kell alkalmazni. A büntetőjogi intézkedések kizárólag a büntethetőség elévülését szakítják meg. Polgári jogi szempontból az elévülés nyugvása legfeljebb addig áll fenn, amíg a károsult a károkozó magatartásról és a károkozó személyéről egyértelműen tudomást nem szerez [régi Ptk. 339. §, régi Ptk. 360. § (4) bekezdés, régi Ptk. 325-327. §; régi Btk. 35. §].
A jelentős jogszabályváltozás ellenére szintén alkalmazható a Abtv.Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.407/1997/7. számú döntése, amelyben kimondta, hogy ha az alperes magatartása a kft. ügyvezetőjére vonatkozó szabályokat nem sértette meg, ennek hiánya sem mentesíti a vezető tisztségviselőt az alól, hogy ne tartsa szem előtt annak a társaságnak az üzleti érdekeit, amelynek vezető tisztségviselője lesz. Így az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek eljárni. A kötelezettségük megszegésével a gazdasági társaságnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint felelnek.
Az összeférhetetlenségi szabályokat a Ptk. 3:115. § tartalmazza, a fenti elveket a Ptk. 3:24. § alapján a vezető tisztségviselővel szemben indított kártérítési perben kell alkalmazni.
A jogalkotó által előírt, fokozott polgári jogi felelősségi mérce alapján kell a bíróságnak megállapítania, hogy a tisztségviselők magatartása hogyan viszonyul a felperesi társaság - a perbeli szerződések megkötése időszakában fennálló - gazdasági helyzetéhez, megtettek-e mindent annak érdekében, hogy a társaságot ne érje kár, a rendes gazdálkodással kapcsolatos szabályok szerint jártak el. Önmagában egy helytelen gazdasági döntés, ami utóbb tévesnek bizonyul, nem alapozza meg a vezető tisztségviselő kártérítési felelősségét. Bizonyítottnak kell lennie a perben, hogy a tisztségviselők mulasztása vagy szándékos magatartása okozta-e a felperesi társaságnál felmerült kárt. A tényállás tisztázása során az adott ügyben fel kell deríteni, hogy a szerződést milyen minőségükben írták alá az alperesek, a szerződésről tudomással bírtak-e a felügyelőbizottsági tagok, a tisztségük fennállása alatt következtek-e be a perben felhívott károkozó cselekmények, s azt pontosan kik okozták. Amikor több tisztségviselőt (vezető tisztségviselőt, felügyelőbizottsági tagot, esetleg könyvvizsgálót is) perelnek, a felperesnek a keresetet pontosan kell előterjesztenie, megjelölve,
- 326/327 -
hogy az alperesek vonatkozásában személyenként kit milyen jogviszony (tisztség) alapján terhel felelősség a társaság felé, továbbá azt is, hogy az igényelt kártérítés összegéből kit milyen összeg erejéig kér marasztalni vagy indokoltan egyetemleges marasztalást kérnek (Legfelsőbb Bíróság Gf.30.378/2000/3.).
A Kúria a BH 2013.12.346. szám alatt közzétett Gfv.VII.30.123/2013. számú döntésében mondta ki, hogy az érintett gazdasági társaság hozzájárulásának megszerzése csak a vezető tisztségviselőnek a gazdasági társaságával azonos főtevékenységet végző más gazdálkodó szervezetben való részesedés szerzéshez szükséges, de nincs ilyen kötelezettség a már meglévő részesedés további növelése esetén.
A vezető tisztségviselő saját nevében vagy javára vonatkozó ügyletkötési tilalma a harmadik személyekkel és nem a gazdasági társasággal kötendő ügyletekre vonatkozik. A képviselő eljárásának tilalma nem érvényesül a gazdasági társaság és a képviselő között kötött szerződés esetén, ha a gazdasági társaság taggyűlése eljárását jóváhagyta. Egyszemélyes társaságnál a taggyűlés határozatát az egyedüli tag döntése jelenti (ÍH 2014.29.; Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.550/2013/3.).
A könyvvizsgálók ellen indított perben, a szintén perben álló felügyelőbizottsági tagok eljárását is vizsgálni kell, hiszen a Gt. rájuk is ró bizonyos feladatokat. Így például meg kell vizsgálniuk többek között a mérleget és a vagyonkimutatást, erről véleményt kell készíteniük. Tisztázni kell, hogy miként teljesítette azt a kötelezettségét a felügyelőbizottság, s ha mulasztott, a kár mennyiben és milyen arányban róható a könyvvizsgáló terhére (Legfelsőbb Bíróság Gf.II.30.287/2000/3.).
A felügyelőbizottság működése során saját ügyrendje alapján jár el, és ezenkívül esetenként felkérést is kaphat a tulajdonosoktól. Ha és amennyiben vizsgálati kötelezettségét megszegi és/vagy nem megfelelően teljesíti és ezzel a jogi személynek kárt okoz, akkor a felügyelőbizottság tagjai a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felelnek. Feltehetően a jövőben is irányadó lesz - persze más tételes jogi alapokon - a felügyelőbizottság felelőssége tekintetében a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.329/2007. - 1788/2008. számú gazdasági elvi határozata:
"…a felügyelőbizottság feladata az ügyvezetés ellenőrzése, a társaság, vagyis a tagok irányába, és amennyiben az ügyvezetés ellenőrzése során rendellenességet, szabálytalanságot, a társaság céljait veszélyeztető magatartást tapasztal, a fent felsorolt eszközök igénybevételével a szükséges intézkedéseket meg kell tennie. Ebből a jogi szabályozásból az alábbi következtetések adódnak.
- A felügyelőbizottság feladata az ügyvezetés alapvetően károkozásra alkalmas, vagy arra vezethető magatartásának kiszűrése. Ha az ügyvezetés részéről ilyen magatartás objektíve nem észlelhető, vagy egyfajta veszélyhelyzet fennáll ugyan, de az végül is a társaságnak nem okoz kárt, az ügyvezető kártérítési felelősségének hiányában a felügyelőbizottság kárfelelőssége sem következhet be.
- Károsodás esetén az ügyvezetés és a felügyelőbizottság felelőssége ugyanazon káreseményért állhat be. Amíg azonban az ügyvezetés a reá irányadó, addig a felügyelőbizottság az őt érintő szabályok megsértése esetén tartozik helytállni. Az ügyvezetés jogellenes, felróható, kárt okozó magatartása tehát nem vonja automatikusan
- 327/328 -
maga után a felügyelőbizottság felelősségét, csak abban az esetben, ha a felügyelőbizottság az ismertetett kötelezettségeit megszegte.
- A felügyelőbizottságnak a Gt. szabályai szerint nem az volt a kötelessége, hogy a kárt ténylegesen elhárítsa, a társaságot a kártól megóvja, és ennek következtében egy kármentes állapotot mint eredményt hozzon létre, hanem az, hogy észlelése alapján a vészhelyzetre, a fenyegető károkozásra, vagy az ügyvezetés jogellenes, károkozó magatartására az ügyvezetés és a tagok figyelmét felhívja. Ez a figyelemfelhívás ugyanis már alkalmas lehet arra ugyanis, hogy az ügyvezetés vezetési magatartásán változtasson, vagy a tagok döntsenek abban a kérdésben, az adott ügyvezetésre a továbbiakban is igényt tartanak-e. Függetlenül attól, hogy eljárása akár az ügyvezetés, akár a tagok irányában eredményes volt-e, a tagok a felügyelőbizottság figyelemfelhívásával egyetértettek-e vagy sem, a fent felsorolt intézkedésekkel figyelemfelhívással, a tagok esetleg taggyűlés útján történő tájékoztatásával a felügyelőbizottság kötelezettségének eleget tett. A felügyelőbizottságnak ugyanis a Gt. nem biztosít olyan eszközrendszert, amellyel az ügyvezetés eljárását ténylegesen meg tudja akadályozni éppen ezért ezt az eredményt nem is várja el tőle."
A Ptk. 3:123. § szabályozza az ügydöntő felügyelőbizottságra vonatkozó szabályokat. Eszerint, ha a létesítő okirat a legfőbb szerv vagy az ügyvezetés hatáskörébe tartozó egyes döntések meghozatalát vagy azok jóváhagyását a felügyelőbizottság hatáskörébe utalja, a felügyelőbizottság tagjai az e hatáskörükben kifejtett tevékenységgel a társaságnak okozott károkat a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint kötelesek megtéríteni.
Ha a létesítő okirat az ügyvezetés hatáskörébe tartozó egyes döntések meghozatalát a felügyelőbizottság előzetes jóváhagyásához köti, és a felügyelőbizottság az ügyvezetés határozati javaslatát nem hagyja jóvá, de az ügyvezetés a javaslatot fenntartja, az ügyvezetés jogosult a társaság legfőbb szervének döntését kérni. Ha a felügyelőbizottság jóváhagyta az ügyvezetés javaslatát, a határozatból eredő károkért az azt megszavazó vezető tisztségviselők és felügyelőbizottsági tagok a társasággal szemben egyetemlegesen felelnek a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint.
A felügyelőbizottság tagjaira - ügydöntő tevékenységük tekintetében - megfelelően alkalmazni kell azokat a rendelkezéseket, amelyek az adott kérdésben az e törvény alapján döntésre jogosult személyekre vonatkoznak.

2.9.7. A Pp. szabályainak speciális alkalmazása

A Pp.-ben felsorolt bizonyítási eszközök (Pp. 268. §) közül kiemelkedő jelentősége van a szakértői bizonyításnak. Ennek elsődlegesen a kár összegszerűségének meghatározása körében van jelentősége, de a könyvszakértő kirendelésén túl például könyvvizsgálóval szemben előterjesztett igények elbírálása során esetleg könyvszakértői testület állásfoglalása is szükséges lehet.
Nagyon sok esetben kell tanúkat meghallgatni a tényállás tisztázása során, vallomásuk értékelése körében, ha a társaság tagjai, alkalmazottai tesznek tanúvallomást
- 328/329 -
figyelemmel kell lenni arra is, hogy mennyire tekintendők elfogulatlan tanúnak. A Kiss Daisy és Németh János által szerkesztett Nagykommentár a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényhez is foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a jogi személy törvényes képviselője kihallgatható-e tanúként. Idézzük a kommentárt:

"Jogi személy törvényes képviselője: Nem egységes a gyakorlat annak a kérdésnek a megítélésében sem, hogy a jogi személy törvényes képviselője (és tagja) kihallgatható-e tanúként. Mivel a Pp. nem szabályozza ezt a kérdést, a gyakorlatnak elsősorban a célszerűségi szempontokból kell kiindulnia, ami a tanúkénti kihallgatás mellett szól. Ezt támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság eseti döntése is, amely szerint a gazdálkodó szervezet ügyvezetőjének tanúvallomása nem minősül a fél olyan nyilatkozatának, amellyel kapcsolatban a Pp. 66. § (2) bekezdésének alkalmazására kerülhetne sor. Azt a bizonyítékok értékelése körében kell figyelembe venni (Legfelsőbb Bíróság. Gfv.X.32.304/2000. - BH 2001.437.). A Debreceni Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 2005-ben a következő ajánlást fogadta el: »A bíróság elrendelheti a gazdasági társaság ügyvezetőjének tanúkénti meghallgatását olyan ügyben is, amelyben a társaság félként vesz részt, s az ügyvezető a tanúvallomását a Pp. 170. §-ában felsorolt esetektől eltekintve nem tagadhatja meg. Ilyen esetben azonban a bizonyítási kérelem elbírálása során különös figyelemmel kell vizsgálni a felek jóhiszeműségét, valamint azt, hogy a bizonyítás kinek, milyen tényállására vonatkozik. Nem követelhető meg a vallomástétel az ügyvezetőtől olyan tényállításra vonatkozóan, amelyet törvényes képviselőként ő maga tett.« (2/2005. II. C. 54. sz. kollégiumi ajánlás.)"

Általános elvként ma is alkalmazandó a Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.31.361/2000/7. számú döntése, amelyben kimondta, hogy önmagában az a körülmény, hogy ugyanazokat a tanúkat kell kihallgatnia a polgári bíróságnak, mint a büntetőeljárás során, nem alapozza meg a polgári per felfüggesztését, mivel az esetlegesen párhuzamosan folyó bizonyítás ezt nem alapozza meg. A büntetőbíróság ugyanis teljesen más szempontokat vesz figyelembe a bizonyítás során, mint amelyeket a polgári perben kell értékelni a kártérítés kapcsán.

2.9.8. A perben hozott érdemi határozat

2.9.8.1. A kereset elutasítása

A régi Pp. Legfelsőbb Bíróság Pf.VI.20.111/1995/4. számú döntésben a bíróság megállapította, hogy a felperes keresete teljes egészében alaptalan, mert nem tudta bizonyítani a perben, hogy az alperes szabályszegése folytán őt kár érte volna. Nem lehetett megállapítani, hogy az alperes bármit tett volna annak érdekében, hogy a társasággal szerződő partnerek a felperes helyett, a vezetése alatt álló kft.-vel kössenek szerződést. Üzleti kapcsolataikat a felek saját üzleti érdekeiktől vezettetve szabadon alakítják ki, vagy szakítják meg.
Egy másik ügyben ténylegesen eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a felperesi társaságot érte-e kár a felperessel szemben érvényesített, de a felperes által még részben sem teljesített hitelezői igény miatt. A régi Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése értelmében kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást, vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez,
- 329/330 -
vagy kiküszöböléséhez szükséges. A Legfelsőbb Bíróság megítélése és a kialakult gyakorlat szerint a társasággal szemben érvényesített követelés - annak megtérítése hiányában - a felperesnél kárnak nem minősülhet. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes károsodása nem a jogellenes magatartás elkövetésével, nem az adóhatósági határozat jogerőre emelkedésével, hanem akkor következett volna be, amikor az adótartozást, az adóbírságot, illetve a késedelmi pótlékot vagy legalábbis annak egy részét a felperes megfizette volna. Mivel erre mind ez idáig nem került sor, így a kártérítési felelősség egyik eleme, a kár nem állapítható meg (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.303/2005/4.).
A BH 2017.407. számú döntésben a Kúria kimondta, hogy az ügyvezetők elleni követelések érvényesítése fogalmába a korábbi ügyvezetővel szembeni igényérvényesítés is beletartozik. A taggyűlési határozat hiánya az igényérvényesítési jog (kereshetőségi jog) hiányát jelenti, ami a kereset elutasítását eredményezi, azaz nem eljárásjogi perelőfeltételnek tekinthető kérdés [2006. évi IV. tv. (Gt.) 141. § (2) bekezdése].
A felperes felülvizsgálati kérelmében az 2006. évi IV. törvény 141. § (2) bekezdésének megsértésére hivatkozott, ezért elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felperesi igényérvényesítés vonatkozásában az elsőfokú bíróság által Gt.-ként megjelölt 1997. évi CXLIV. törvény, vagy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: új Gt.) alkalmazható a kereset elbírálása során. Az új Gt. 336. § (2)-(4) bekezdéseiben megfogalmazott átmeneti rendelkezésekből következően, a cégjegyzékbe az új Gt. 2006. július 1-jei hatálybalépésekor [Gt. 333. § (1) bekezdés] már bejegyzett társaságoknak - a társasági szerződésük módosításával, illetve az új Gt. szabályainak való megfelelésről való bejelentés megtételével - legkésőbb 2008. július 1-jéig volt lehetőségük aláhelyezkedni az új Gt. rendelkezéseinek. A felperes kártérítési keresetét az alperessel szemben ezen időpontot követően terjesztette elő, ezért ekkor a társaságnak már mindenképpen az új Gt. rendelkezéseinek megfelelően kellett működnie. Erre tekintettel a jogvitában nem az elsőfokú ítéletben Gt.-ként megnevezett - a másodfokú bíróság által e rövidítés feloldása nélkül elfogadott - 1997. évi CXLIV. törvény, hanem az új Gt. szabályait kellett alkalmazni. Ennyiben helyes a felperesi hivatkozás.
Az új Gt. 141. § (2) bekezdésének n) pontja a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdésként szabályozza - többek között - az ügyvezetők elleni követelések érvényesítéséről történő döntéshozatalt. Ilyen taggyűlési döntés nem született, ezért a felperes a törvényi előírás teljesítése, azaz taggyűlési felhatalmazás nélkül indított peres eljárást az alperes ellen.
Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy ez a törvényi követelmény a volt ügyvezetővel szembeni igényérvényesítésnél is irányadó (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.349/2010/6.), mert a korábbi ügyvezető perlési lehetősége kapcsán elsődlegesen maga a társaság tudja azt megítélni, hogy a korábbi vezetés mennyire szolgálta a társaság érdekeit. A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe utalt kérdéskörbe tartozik a gazdálkodás ellenőrzésének kérdése is, ami nem kizárólag az éppen aktuális ügyvezető személyét érintheti, így célszerűtlen e körből a volt ügyvezetőket kizárni.
- 330/331 -
Annak megítélése során, hogy perbeli legitimációs vagy kereshetőségi jogi kérdés a taggyűlési határozat hiánya, a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a felperest megilleti-e a keresettel érvényesített jog az alperessel szemben, azaz annak hiánya nem egyszerű perakadály, hanem az a kereset érdemi elutasítását eredményezi, vagy ez olyan eljárásjogi kérdés, ami annak vizsgálatára szolgál, hogy a pert arra feljogosított személy indította-e meg (aktív perbeli legitimáció), vagy az eljárást csak ilyen személlyel szemben kezdeményezték-e (passzív perbeli legitimáció).
A taggyűlési határozat hiánya az igényérvényesítési jog (kereshetőségi jog) hiányát jelenti, ami a kereset elutasítását eredményezi (Legfelsőbb Bíróság Mfv.I.10.269/2010/5.), azaz nem eljárásjogi perelőfeltételnek tekinthető kérdés. Ennek megfelelően irreleváns a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott hiánypótlásra és a taggyűlési pótlólagos jóváhagyásra történő előzetes felhívás kötelezettségének kérdése [régi Pp. 95. § (1) bekezdése], és nem alkalmazható a régi Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja, és 157. § a) pontja sem. (Kúria Pfv.V.21.340/2016.)

2.9.8.2. Megalapozott kereset

Az alábbiakban egy példát mutatunk be egy megalapozott keresetre, amelyben a bíróság az alperest kötelezte meghatározott összegű kártérítés, továbbá a kár bekövetkezésének napjától számított késedelmi kamat és a felperes részére történő perköltség megfizetésére.
A Legfelsőbb Bíróság a Pf.VI.21.128/1994/5. számú határozatában kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenkét és fél millió forintot és ennek 1992. május 1-jétől a kifizetésig járó kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolásában megállapította, hogy az alperes nem vitásan megsértette a versenytilalmi szabályokat, mert 1992. január és május között egyidejűleg volt ügyvezetője a felperes kft.-nek és a H. Kft.-nek. A perbeli ügylettel kapcsolatos felperesi kárigényt csak részben találta okozati összefüggésben állónak az alperes jogsértésével, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján ugyanis azt találta megállapíthatónak, hogy 1992. január 12. és 14. között a felperes által leszerződött, és eredetileg a felperesnek szánt perbeli tételek, az alperes személyes kérésére kerültek a felperes helyett a H. Kft. cég részére leszállításra. Ezáltal a felperes haszontól esett el, amelynek azonban csak 50 százalékát ítélte meg kárként az elsőfokú bíróság arra tekintettel, hogy ebben az időszakban az alperes 50 százalékban tulajdonosa volt a felperesi kft.-nek, így az elmaradt haszon fele eleve őt illette volna. Az alperes elévülési kifogását nem találta megalapozottnak a bíróság, figyelemmel az elévülési idő többszöri megszakadására.

2.9.9. A peres bíróság és a cégbíróság kapcsolata

A kártérítési perek megindításáról, befejezéséről a peres bíróságnak nem kell a cégbíróságot értesítenie, ezek az adatok ugyanis nem részei a cégjegyzéknek.
A nyilvános cégadatokkal kapcsolatos információk közül a tisztségviselőkkel szemben indított kártérítési perekben nélkülözhetetlen a peres felekre vonatkozó, cégjegyzéki adatok ellenőrzése.
- 331/332 -
A vezető tisztségviselők ellen a késedelmes cégbírósági bejelentés miatt indított perekben célszerű az esetleges bírsággal kapcsolatos iratokat is beszerezni [Ctv. 34. § (2), 50. § (1) bekezdése].
A cégbíróság törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva a régi Ctv. rendelkezései alapján alkalmazható szankciókat mindig a céggel szemben érvényesíthette, és az intézkedésként kiszabott pénzbírságot a társaságnak kellett megfizetnie, ez az összeg kártérítési igény alapjául is szolgálhatott, a társaság által a vezető tisztségviselő ellen indított perben, ha a törvényességi felügyeleti eljárásra ő adott okot. A Ctv. alapján, 2006. július 1-jét követően indult törvényességi felügyeleti eljárásokban azonban már a vezető tisztségviselő is sújtható százezertől tízmillió forintig terjedő pénzbírsággal [Ctv. 81. § (1) bekezdés b) pont].
A cégbíróság törvényességi felügyeleti jogköre a cég cégjegyzékből való törléséig, tehát a végelszámolás és a felszámolás alatt is fennáll. (2018. július 1-jétől nem lesz helye törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésének, ha a cég felszámolási vagy kényszertörlési eljárás alatt áll.) Az 1997. évi Gt. vezette be a kisebbségi jogok megvalósulása érdekében azt a lehetőséget, hogy a cégbíróság összehívhatja a társaság legfőbb szervét. A Gt. 49. § (1) és (2) bekezdése rendelkezései kis változtatással átkerültek a Ptk. 3:103. §-ba. A cégbíróság ilyen esetben törvényességi felügyeleti jogkörében eljárva teszi meg a szükséges intézkedéseket, és gondoskodik a cég törvényes működésének a helyreállításáról. Ha a vezető tisztségviselő vagy a felügyelőbizottság tagja a megbízatásáról való lemondása előtt nem gondoskodott az új vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag megválasztásáról, a cégbíróság hivatalból vagy a tag(ok), könyvvizsgáló, felügyelőbizottsági tag által indított törvényességi felügyeleti eljárásban alkalmazott szankciókkal kényszeríti ki a törvényes működés helyreállítását [Ctv. 81. § (1) bekezdése]. A tagok részére történő felvilágosításadás megtagadása esetén, az érdekelt a kérelmére a cégbíróság kötelezi a vezető tisztségviselőt a felvilágosításra, illetve a betekintés biztosítására [Ptk. 3:23. §, Gt. 27. § (2) bekezdése].
A cégbíróság csak a 81. §-ban felsorolt intézkedések alkalmazása közül választhat az általános szabályok szerinti törvényességi felügyeleti eljárásban, más szankciót nem "találhat ki", például a cég pénzforgalmi számlaszámát nem zárolhatja, a cég működését nem függesztheti fel stb.

2.9.10. A közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségei a perbeli jogvitában

Az OBH honlapján közzétett általános tájékoztató tartalmazza, hogy milyen viták rendezhetők bírósági közvetítéssel (ld. 1.3.3.1.). Ezek közül - jelen pertípusra figyelemmel - kiemelendők a szerződéses és szerződésen kívüli jogviták, például a kártérítés, gazdálkodó szervezetek egymás közötti vitái, munkajogi viták, amelyben a munkáltató és a dolgozó között rendezhetők a munkaviszonnyal, munkaszerződéssel kapcsolatos vitás kérdések.
A 2.9.6. pontban ismertetett legfelsőbb bírósági Gf.30.378/2000/3. számú határozat indokolása a tényállás tisztázása körében olyan nagy vagyonnal, kockázatos piacon
- 332/333 -
működő kft.-k és rt.-k által előterjesztett keresetek elbírálása során irányadó, ahol kötelező a felügyelő bizottság létrehozása és a könyvvizsgálói feladatokat cég látja el.
A Gt., a régi Ptk., a régi Pp. és a Kvtv. szabályozásából következően az ilyen felperesi cégek - különösen a kiemelt jelentőségű, négyszázmillió forint pertárgyértéket meghaladó - kártérítés megfizetése iránti igényüket - soron kívül intézendő - törvényszéki hatáskörbe tartozó bírósági eljárás keretében érvényesítették.
A jogalap tekintetében az alperesekkel (vezető tisztségviselő(k), felügyelőbizottsági tagok, könyvvizsgáló cég) együtt a bíróságtól kérték a döntést - közbenső ítélet meghozatalával -, annak jogerőre emelkedéséig a bírósági vagy piaci közvetítői eljárás igénybevétele, az egyezségi kísérlet feltételei nem is álltak fenn a felek között az alábbiakra tekintettel.
Amikor a felperesi legfőbb szerv határozott a bíróság előtti igény érvényesítéséről, akkor a tagok már "tény"-ként kezelték, hogy a cég vagyonát jelentős összeggel csökkentette a tisztségviselők magatartása; gyakran ugyanezen az ülésen döntött a tagság a vezető tisztségviselő(k), felügyelőbizottsági tagok visszahívásáról is, illetve a könyvvizsgáló céggel kötött megbízási jogviszony felmondással történő megszüntetéséről, büntetőeljárások kezdeményezéséről.
A Kvtv. szabályozásából következően a tagok és a perben őket képviselő törvényes képviselő - ezekben az ún. szervezeten belül keletkezett konfliktusokban - ekkor már nem voltak képesek a tisztségviselőkkel a kommunikációra még jogi képviselőik útján sem, mert az eltérő álláspontok megmerevedtek; a bírósági tárgyalásokon az alperesek személyesen nem vettek részt, vagy "destruktívan" viselkedtek (ld. 2.4.10. utolsó bekezdés).
A Ptk. és a Pp. ezeket a nagyobb pertárgyértékű, speciális szakmai ismereteket igénylő, bonyolult tényállású, a felelősség szabályozása körében eltérően értékelendő alperesi magatartások megítéléséhez szükséges - nagy terjedelmű, időigényes - bizonyítási eljárások lefolytatását lényegében változatlanul szabályozza.
A legfőbb szerv döntését a kártérítési igény érvényesítéséhez a Ptk. 3:109. § (3) bekezdése írja elő.
Az esetlegesen jogsértő határozatok legfőbb szerv által történő - önkéntes - hatályon kívül helyezéséről és a perbeli igényérvényesítéshez szükséges érvényes határozat - soron kívüli - meghozatala céljából történő "eljárásról" ld. a 2.3.11. pontban írtakat.
A Ptk. szabályozása lényeges változásként megteremtette annak lehetőségét, hogy a cégek a vezető tisztségviselő(k), felügyelőbizottsági tagok elleni igényüket választottbírósági eljárás keretében érvényesíthessék (ld. 1.5.2.1.).
A Vbtv. 35. §-a alapján a könyvvizsgáló cég is részt vehet alperesként az eljárásban, mert a vele szemben előterjesztett - fentebb írtak szerinti - kártérítési igény csak egységesen dönthető el, feltéve, ha írásbeli nyilatkozatban aláveti magát a választottbíróság hatáskörének.
A választottbírósági - mérlegelésen alapuló - ítéletek felülvizsgálatára, a precedens jellegű, ún. próbaperek esetén sem lesz lehetőségük a feleknek arra, hogy ügyükben - az egységes bírósági gyakorlat kialakítása érdekében - a Kúria állást foglalhasson felülvizsgálati határozatában (ld. 1.5.3.1., 1.5.5.1., 1.3.2.10.).
- 333/334 -
A Pp. hatálya alá tartozó ilyen típusú eljárásokban, ha a felek a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően, de egyszerűbb jogi megítélésű jogviták esetén (pl. alperesként csak a vezető tisztségviselő áll perben) sem veszik igénybe a piaci, vagy a bírósági közvetítést, akkor változatlanul csak a felperesi gazdasági társaság keresetének megfelelő közbenső ítélet jogerőre emelkedését követően - a kártérítés összege vonatkozásában - lehet az elsőfokon folytatódó eljárásban a bíróságnak megkísérelnie a felek között az egyeztetést (ld. 1.3.2.7.).
A közvetítői eljárás szempontjából - a per ezen szakaszában - annak is jelentősége van, hogy a felek közötti konfliktus - időbeni lefolyása - elért-e már a "kimerülés" szakaszába, amikorra csökkent a köztük fennálló feszültség, kevesebb az egymás ellehetetlenítésére irányuló interakció; készen állnak-e a peres felek a kártérítés összege meghatározása körében a kompromisszumos megállapodásokra, az egyezségek megkötésére.
A Ptk. 6:27. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a felek a kötelemből eredő vitás vagy bizonytalan kérdéseiket megegyezéssel úgy is rendezhetik, hogy kölcsönösen engednek egymásnak, vagy valamelyik fél egyoldalúan enged követeléséből.
Amennyiben az alperesek a jogellenes magatartásukat megállapító jogerős ítélet ellen felülvizsgálatot kezdeményeztek, az 1.3.2.7. pont szerinti egyezségi kísérlettől akkor sincsenek a felek elzárva.
Együttműködésüket az indokolja az eljárás ezen szakaszában, hogy az ügyet mielőbb, véglegesen lezárják, ezért a felperesi cég engedhet a követeléséből, figyelemmel arra is, hogy a magánszemélyek vagyonából a végrehajtás során bizonytalan, hogy ténylegesen mekkora összeg térülhet meg azzal, hogy a könyvvizsgáló cégektől a nagyobb összegű kártérítés is behajtható, az alpereseket pedig a késedelmi kamat mértékének folyamatos növekedése is motiválhatja a megegyezésre.
A jogalkotó az ilyen esetekre úgy rendelkezik, hogy a közbenső ítélet hatályát nem érinti, ha a felek a követelés összegében megegyeznek, és közös kérelmükre a bíróság az eljárást megszünteti [Pp. 122. § (3) bek.].
A Pp. szerinti végrehajtási perekben nincs helye mediációnak [Kvtv. 1. § (3) bek.].
Ha a vezető tisztségviselő a társaság ügyvezetését munkaviszonyban látja el, akkor a kártérítés megfizetése iránti igényt a felperesi cégnek munkaügyi perben kell érvényesítenie (Pp. XXXIX. Fejezet). A Pp. rendelkezéseit a munkaügyi perekben e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A Pp. 520. §-a rendelkezik a munkaügyi perben az egyeztetésről a perfelvételi tárgyaláson. Ha a perfelvételi tárgyaláson a felek személyesen vagy képviselőik útján megjelennek, a tárgyalás a felek megegyezésére irányuló egyeztetéssel kezdődik. Ebből a célból az elnök a jogvita egészét a felekkel megtárgyalja.
Álláspontom szerint, a felek nyilatkozatától függően - a bíróság tájékoztatását követően - értelemszerűen alkalmazandók az 1.3.2.6.1., 1.3.2.7. pontokban ismertetett szabályok az egyezség megkísérléséről, a bírósági vagy piaci mediáció igénybevételéről.
- 334/335 -

2.10. A vezető tisztségviselő által harmadik személyeknek okozott károkért való felelősség

2.10.1. Általános kérdések

A továbbiakban kizárólag a gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek (és nem az összes tisztségviselőnek) a harmadik személyek felé fennálló felelősségét vizsgáljuk. A magyar jogszabályi rendszer hosszú ideig nem biztosította, hogy a gazdálkodó szervezetek vezetői elszámoljanak tevékenységükről, hiszen ennek hiányában is szinte minden következmény nélkül befejezhették működésüket, akkor is, ha a tevékenységükkel harmadik személyeknek okozott kárt a gazdasági társaság vagyona nem fedezte. A gazdasági társaságokra vonatkozó 2006. július 1-je előtti szabályozás nem kényszerítette a menedzsmentet arra, hogy a közeli csődhelyzet felismerését követően a hitelezők jogos elvárásait is figyelembe vegye, a Gt. 30. § (1) bekezdése ugyanis kimondta, hogy a társaság felelős azért a kárért, amelyet vezető tisztségviselője e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott. A gazdasági és a fizetésképtelenségi jogba a 2006. évi módosítás során kerültek be azok a szabályok, amelyek a tagi és vezetői felelősséget harmadik személyek irányában megalapozták. A vezetői felelősség alapja a Gt. 30. § (3) bekezdés alábbi rendelkezése volt, amely kimondta, hogy a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény e követelmény felróható megszegése esetére - ha a gazdasági társaság fizetésképtelenné vált vagy külön jogszabály szerint, a fizetésképtelenség vizsgálata nélkül, jogutód nélkül megszüntették - előírhatja a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét. Ez a külön törvény a Cstv., amelynek 33/A. §-a 2006-tól tartalmazza a társaság vezetőinek a hitelezők felé fennálló felelősségét, ha a társaság felszámolása során az adós a hitelezők igényét nem tudta kielégíteni.
A fenti rendelkezések alapján tehát először a fizetésképtelenségi jog, majd a Ctv., s a Ptk. hatálybalépése után a Ptk. is rendelkezett a vezető tisztségviselők harmadik személyekkel szembeni kártérítési felelősségéről.
Miután a kézikönyv a hatályos jogi rendelkezéseket dolgozza fel, először a Ptk. szabályait ismertetjük, majd a Cstv. 33/A. § alapján kialakult gyakorlatot, illetve még a Ctv. alapján indítható pereket fogjuk feldolgozni.

2.10.2. Felelősség a Ptk. szabályai alapján

Ahogy már az előző fejezetben említettük, a Ptk. a vezető tisztségviselőnek a jogi személlyel szemben fennálló (ún. belső) felelőssége körében megváltoztatta a Gt. felróhatóságon alapuló felelősségi szabályát. A változás alapja, hogy a vezető tisztségviselő és a társaság között minden esetben szerződés áll fenn, így a kárfelelősség kérdésében is a Ptk.-nak a szerződésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. További változás, hogy a Ptk. külön szabályozza a jogi személy vezető tisztségviselőinek a har-
- 335/336 -
madik személyekkel szembeni felelősségét (Ptk. 3:24. §), és külön szabályt alkotott a gazdálkodó szervezetek, szövetkezetek vezető tisztségviselőre a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezése utáni károkozás esetére. (Ptk. 3:118. §). A Ptk. újdonsága, hogy - helyesen - törekszik elválasztani a tagok, illetve a vezető tisztségviselők jogi személy tartozásaiért való objektív helytállási kötelezettségét a tagok, illetve vezető tisztségviselők jogellenesen okozott károkért való kártérítési felelősségtől. A károkozás ugyanis - ha nincs jogellenességet kizáró körülmény - önmagában jogellenes (Ptk. 6:518. §).

2.10.2.1. A jogi személy vezető tisztségviselőinek a felelőssége, a szabályozás változása

A Ptk. eredeti szövege szerint vezető tisztségviselő által harmadik személyeknek okozott kár kérdésével a jogi személyek szabályai között nem foglalkozott, azt a deliktuális felelősség szabályainál (a 2016. július 1-jével hatályon kívül helyezett 6:541. §) helyezte el. Ez a rendelkezés azt tartalmazta, hogy ha a jogi személy vezető tisztségviselője e jogviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a vezető tisztségviselő a jogi személlyel egyetemlegesen felel. Ez a szabályozás logikus volt abban az értelemben, hogy ha a vezető tisztségviselő magatartása a jogi személy szerződésszegő magatartására vezetett, akkor - a korábbi gyakorlattal teljesen megegyező módon - a jogi személy mint szerződő fél szerződésszegését és a szerződésszegésért való felelősségét lehetett megállapítani, s ebben a körben nem volt szükség speciális szabályokra. A Ptk. 6:541. § új felelősségi tényállása a gazdasági életben komoly aggodalmat keltett. A vonatkozó szakirodalomból pedig az derült ki, hogy a jogalkotó eredeti szándéka nem arra irányult, ahogyan ezt az új felelősségi szabályt a gyakorlatban értelmezték, a Ptk.-t módosító 2016. évi LXXVII. törvény ezért ezt a rosszul megszövegezett és nehezen értelmezhető kárfelelősségi szabályt hatályon kívül helyezte.
A módosító törvény indokolása röviden azt emelte ki, hogy a módosítás a vezető tisztségviselő szerződésen kívüli károkozásáért egyetemleges felelősséget megállapító és a joggyakorlatban jelentős bizonytalanságot okozó Ptk. 6:541. §-nak hatályon kívül helyezésével párhuzamosan a Ptk. 3:24. §-át egy új (2) bekezdéssel egészítette ki. Eszerint a vezető tisztségviselő által e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott károkért a korábbi jogi szabályozásnak megfelelően fő szabályként a jogi személy felel. A módosítás továbbá beépítette a vezető tisztségviselők károkozásával összefüggésben a bírói gyakorlatban már kialakult azon tényállást, amely szerint, ha a vezető tisztségviselő a kárt szándékosan okozza, a jogi személy felelőssége mögé bújva nem tud mentesülni, hanem a harmadik személy felé közvetlenül is felel. A károsult érdekeinek védelme érdekében ebben az esetben a jogi személy vagyona is fedezetül szolgál azáltal, hogy a vezető tisztségviselő és a jogi személy egyetemlegesen felel. A vezető tisztségviselő felelősségének egységes meghatározása azzal az előnnyel is jár, hogy immár nem merül fel értelmezési kérdésként az, hogy a károsult és a jogi sze-
- 336/337 -
mély között fennállt-e jogviszony, vagy sem, hanem annak a kérdésnek van csupán jelentősége, hogy a vezető tisztségviselő a károkozáskor e jogkörében járt-e el.
A Ptk. 3:24. § (2) bekezdés első mondata nem tesz különbséget aszerint, hogy a kárt szerződésszegő vagy szerződésen kívüli magatartás okozta-e. A vezető tisztségviselő e minőségében eljárva elő tud idézni olyan helyzetet, amelyben a jogi személy szerződésszegővé válik, de lehetséges, hogy magatartása szerződésen kívül okoz kárt. Ezzel lehet összefüggésben az a körülmény, hogy a (2) bekezdésben nem rendelkezik a jogszabály arról, hogy a vezető tisztségviselő magatartásáért felelős jogi személy a kontraktuális vagy a deliktuális szabályoknak megfelelően felel, hiszen ez attól függhet, hogy a vezető tisztségviselő milyen körben járt el.
A szerződésszegéssel okozott károk esetén a (2) bekezdés rendelkezése feleslegesnek tűnhet, mivel a jogi személy már a szerződéskötéssel a jogviszony alanyává válik, a szerződés megszegéséből eredően pedig a szerződésszegő félre és nem az ő nevében vagy szervezeti keretei között eljáró személyekre hárulhatnak a jogkövetkezmények. A szerződésen kívüli felelősség körében a hatályos rendelkezés [Ptk. 3:24. § (1) bekezdése] a korábbi 6:541. § tartalmát megváltoztatva úgy rendelkezik, hogy a vezető tisztségviselő által e minőségében nem szándékosan okozott deliktuális károkért a vezető tisztségviselő nem tartozik felelősséggel, ez a felelősség ugyanis kizárólag a jogi személyt terheli. Ennek a módosításnak a jogpolitikai indoka valóban az lehetett, hogy korlátozzák a vezető tisztségviselő felelősségét (visszahozva ezzel a Ptk. előtti társasági jogi szabályozás lényegét), hiszen a jelen szabályozás mellett a vezető tisztségviselőnek egyáltalán nem kell felelősséget vállalnia vezető tisztségviselőként kifejtett nem szándékos magatartásáért. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a Ptk.-t megelőző társasági jogi szabályozáshoz képest szigorúbb a hatályos szabályozás a deliktuális kártérítési felelősség körében is annyiban, hogy szándékos károkozás esetén a vezető tisztségviselő és a jogi személy egyetemleges felelősségét írja elő.

2.10.2.2. A jogutód nélkül megszűnt gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének felelőssége harmadik személyek felé

A Ptk. módosítása nem érintette a 3:118. § előírását, amely - kizárólag a gazdasági társaságokra vonatkozóan - mondja ki, hogy ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, a hitelezők kielégítetlen követelésük erejéig kártérítési igényt érvényesíthetnek a társaság vezető tisztségviselőivel szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint, ha a vezető tisztségviselő a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe. Ez a rendelkezés végelszámolással történő megszűnés esetén nem alkalmazható.
A vezető tisztségviselő a hitelezőkkel nem áll szerződéses kapcsolatban, ezért felelősségére a szerződésen kívüli károkozás szabályait kell alkalmazni. A felelősség alapja az, hogy a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a vezető tisztségviselő a hitelezői érdekeket felróható módon figyelmen kívül hagyta. A Ptk. nem kívánt prioritásokat megfogalmazni, és nem rendelkezik arról, hogy ilyen helyzetben az ügyvezetési tevékenységet a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján
- 337/338 -
kellene ellátni, viszont azt elvárja, hogy a vezető tisztségviselők ezeket az érdekeket kellő súllyal vegyék figyelembe tevékenységük során. A Ptk.-nak ezt a szemléletét a Cstv. is átvette, s a Ptk. hatálybalépése után a Cstv. 33/A. § alapján indított perekben sem a hitelezői érdekek elsődlegessége, hanem "csak" figyelembevétele az elvárás.
E felelősségi szabály érvényesülésének általános előfeltétele, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet beálltát követően a társaság valóban jogutód nélkül szűnjön meg úgy, hogy kielégítetlen tartozások maradnak utána (erről részletesebben lásd Nochta Tibor: A vezető tisztségviselők magánjogi felelősségének mércéjéről és irányairól az új Ptk. alapján. Gazdaság és Jog, 2013/6., 3-8. o.). Ha a vezető tisztségviselő nem tesz eleget ugyan az e paragrafusban előírt kötelezettségeinek, ennek ellenére a társaság helyt tud állni a hitelezők követeléseiért, a felelősségi szabály nem alkalmazható, hiszen ez esetben nem lenne funkciója.
A Ptk. 3:118. § alapján azt a kérdést kellett a jogalkotásnak megválaszolni, hogy közvetlenül indítható per a vezető tisztségviselő ellen a Ptk. szabályai alapján vagy erre csak a Cstv. 33/A. § alapján van lehetőség. Ezt a kérdést végül a Cstv.-t módosító 2017. évi XLIX. tv. válaszolta meg, amikor kimondta - a Cstv. és a külön törvényekben a vezető tisztségviselők ugyanazon magatartásával összefüggő deliktuális felelősségi szabályok között megteremtve az összhangot -, hogy a módosítás azokra az esetekre, ha a vezető irányítása alatt álló jogi személy felszámolási eljárással szűnik meg jogutód nélkül, a Ptk. 3:86. § (2) bekezdésében, 3:118. §-ában, 3:347. § (3) bekezdésében, valamint a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényben a vezető tisztségviselők polgári jogi felelősségének megállapítására és velük szemben a szerződésen kívüli kártérítési igény érvényesítésére a Cstv. 33/A. §-ban foglaltak alapján kerülhet sor [Cstv. 33/A. § (14) bekezdése]. Nincs két külön felelősségi jogcím (polgári jogi és csődjogi), hanem a Ptk.-ban kimondott felelősségi alakzatra történik hivatkozás és az annak alapján a Cstv. 33/A. § szerinti pereket kell kezdeményezni, ha az adóst felszámolják, és vannak ki nem fizetett hitelezők. A keresetlevélben ennek megfelelően nemcsak a Cstv., hanem a Ptk. szabályait is fel kell hívni. (A két jogszabály kapcsolatáról lásd Bodzási Balázs: A jogi személyek körében felmerülő felelősségi kérdésekről, különös tekintettel a vezető tisztségviselőkre. Gazdaság és Jog, 2013/6., 8-14. o.).
A szabályozásnak tehát az a következménye, hogy a Ptk.-ban és más jogszabályokban meghatározott vezetői felelősségi szabályok alapján csak akkor lehet fellépni a vezető tisztségviselő ellen, ha nem indult felszámolási eljárás, vagy a felszámolási eljárás során nem indítottak ilyen pert.
Sem a párhuzamos perlésnek, s a kifejezetten a Ptk. rendelkezéseire alapított perindításnak nem alakult ki olyan gyakorlata, amelyet ismertetni tudnánk.
A vezető tisztségviselő felelősségével kapcsolatos kérdéskörnek nagy irodalma alakult ki, 2014 végén adta ki a Wolters Kluwer Kft. A vezető tisztségviselő felelőssége című könyvet, amely több szempontból körül járja a témát, a kiadás időpontja jelzi, hogy a szerzők megállapításai a Ptk. módosítása után már csak korlátozottan vehetők figyelembe.
- 338/339 -

2.10.3. A Cstv. 33/A. § alapján indult vezetői felelősséggel kapcsolatos perek

2.10.3.1. Jogtörténeti gyökerek

Amióta a korlátolt felelősségű társaságok létrejöttek, gondot okozott a gyakorlatban a korlátozott felelősség áttörése, mind a tagok, mind a vezetők felelősségének megteremtése érdekében. A korlátolt felelősség ugyanis többletkockázat vállalását rója mindenekelőtt a társaság hitelezőire, de a korlátlan felelősségű tagokra is. Ezáltal szétteríti (megosztja) az üzleti rizikót a tagok és a hitelezők között. Történeti változásának tendenciáját szemlélve elmondható, hogy kezdetekben a társaságok és a hitelezők közötti megállapodásra alapozódott, később azonban egyértelműen jogalkotói kézbe került a szabályozás. Döntően a tőketársulásokban meghonosodott tagi korlátozott felelősségnek a társaságok irányában érvényesülő állami befolyás növekedése lett az ára. Olyan fékek és ellensúlyok váltak szükségessé, amelyek a kockázatvállalás mérlegét egyensúlyközeli állapotban tudják tartani. Ennek egyik eszközévé vált a korlátolt tagi felelősség áttörésének (Haftungsdurchgriff) mint szankciónak a lehetősége - a társaság hátrányára történő - a korlátolt felelősséggel való visszaélés eseteiben. "Nem teremthet - sem hitelezővédelmi, sem a közérdek védelme miatt - a korlátozott tagi felelősség érinthetetlenséget jelentő szabadító levelet. A csalárd és jogellenes eljárások nem oldhatók fel a társaság jogi személyiségében, a jogi személyiség kérge tehát nem áttörhetetlen, a korlátozott felelősséggel való visszaélés áthatolhatóvá teszi" - írja Nochta Tibor. (Társasági jog. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2011. 227-228. o.).

2.10.3.2. A magyar jogi szabályozás kialakítása

A fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek gazdaságból való szabályozott kivezetése érdekében az államnak biztosítania kell a megfelelő jogszabályi keretet ahhoz, hogy a hitelezők a lehető legkisebb veszteséggel tudják lezárni a megszűnő gazdálkodó szervezettel fennálló kapcsolataikat. Megfelelő szankciókkal arra kell ösztönözni a gazdasági társaságok menedzsmentjét, hogy a szabályozott módot válasszák a gazdaságból történő kivonuláshoz. Ahogy már említettük, ezért került sor 2006-ban a vezetői felelősség (wrongful trading) szabályainak a bevezetésére a Cstv.-ben.
A vezetői felelősségre vonatkozó szabályokat bevezetésük óta minden nagyobb módosítás érintette. Ez jelzi, hogy a gyakorlatban nem működött a rendszer hatékonyan, és a jogalkotás kereste az optimális megoldást. Majd látni fogjuk, hogy a jogalkotás elég egyedi módon, kettős perlési lehetőséget vezetett be, először egy megállapítási perben kell a vezetői felelősség jogalapját megállapítani az okozott kár összegével együtt, majd a felszámolási eljárás jogerős lezárását követően kerülhet sor a marasztalási per megindítására. Emiatt joggal vetődött fel az a kérdés, hogy a jogerős marasztalási per lezárultát követően a vezető tisztségviselőknek lehetőségük van arra, hogy a vagyonukat elrejtsék, így kijátszva a marasztalási ítélet végrehajtásának lehetőségét. Ezért 2009-ben bevezettek egy olyan marasztalásiper-indítási lehetőséget, amellyel a hitelezők a közbenső mérleg elfogadása után élhettek, ha kiderült, hogy
- 339/340 -
a követelésük kiegyenlítésére nincs fedezet. A 2011. évi módosítás során kivezették ezt a perlési lehetőséget, 2013-ban ismét bevezették, majd 2017-ben ismét kivezették a jogi lehetőségek közül ezt a perlési formát. A jogalkotás hezitálása érthető, mivel a jogintézmény igazi rendeltetése az lenne, hogy a felszámoló az összhitelezői érdeket figyelembe véve indíthassa meg a pert, s az eredményes perlés növelje a hitelezők kielégítési alapját. Ezt a feltételt csak a közbenső mérleg utáni perindítási lehetőség adta meg. Jellemző, hogy a felszámolók ritkán indítanak pert, mert nem érdekük a per megindítása, ha az nem vezet a felszámolási vagyon növeléséhez és ezzel a felszámolói díj összegének az emeléshez. A kétlépcsős perlés elsősorban azoknak a hitelezőknek a felszámolási eljáráson kívüli kielégítésére szolgáló lehetőség, akik nem rendelkeznek biztosított követeléssel. "A nem biztosított hitelezők számára azonban nincs remény a felszámolás hatálya alá eső vagyonból történő kielégítésre, és ha a vezető tisztségviselőtől »visszaszerzett« vagyon is a felszámolási vagyonba kerülne be, akkor - ezzel ellentétes rendelkezés hiányában - az is a biztosított hitelezők kielégítését szolgálná. A banki hitelezők ugyanis minden lehetséges zálogjogot és biztosítékot kikötnek az adós vagyonára vonatkozóan, nincs olyan vagyonrész, amely ne lenne megterhelve. Ez tehát az egyetlen esélye a nem biztosított hitelezőknek" - írja Csőke Andrea. (Nagykommentár a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvényhez. Complex Jogtár elektronikus kiadás.)
Az ellentétes bírói gyakorlatra tekintettel a Kúrián joggyakorlat-elemző csoport alakult a jogintézmény és a bírói gyakorlat vizsgálatára. A joggyakorlat-elemző csoport 2016.El.II.JGY.G.2. szám alatt tette közzé "A vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni felelőssége" tárgykörben készült összefoglaló véleményét, amelyet a 2017. évi Cstv.-módosítás során figyelembe vettek, és több kérdésben módosult a Cstv. szövege is. Az összefoglaló vélemény részletesen foglalkozik a perekben felmerült kérdésekkel és a gyakorlat által adott válaszokkal. (Elérhető a www.lb.hu honlapon.)

2.10.3.3. A vezető tisztségviselő felelőssége a Cstv.-ben

A vezetői felelősség alaprendelkezését a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése tartalmazz. Ennek értelmében a hitelező vagy - az adós nevében - a felszámoló a felszámolási eljárás alatt keresettel kérheti a Cstv. 6. § szerint illetékes bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezzel okozati összefüggésben a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat. E bekezdés alkalmazásában a hitelezői érdekeket figyelmen kívül hagyó tevékenységnek minősül az is, ha a vezető elmulasztotta a környezetkárosodás megelőzésére, a környezetkárosítás abbahagyására, illetve a kármentesítésre vonatkozó, jogszabályban meghatározott kötelezettségeket, és ennek következtében a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése meghiúsulhat. Ha többen közösen okoztak kárt, felelősségük egyetemleges.
- 340/341 -

2.10.3.4. A felelősség megállapításának feltételei

A Cstv. egy speciális felelősségi alakzatot hozott létre ezzel a szabállyal. A vezető tisztségviselő felelőssége önálló és nem mögöttes, bár másodlagos felelősség. Igaz, hogy a törvény szövegében nem szerepel a felelősség kifejezés, ennek ellenére ezt a szakaszt másként nem lehet értelmezni, mint felelősséget alapító szabályként. Ez a felelősség azért másodlagos, mert elsődlegesen a társaság vagyonából kell megkísérelni a hitelezői követelések kielégítését. Ez a felelősség attól függetlenül másodlagos, hogy a vezető tisztségviselők szegték meg a hitelezők érdekeinek előnyben részesítésére irányuló kötelezettségüket, ezért tekintjük önálló felelősségi alakzatnak. További jellemzője, hogy összegszerűen korlátozott, hiszen a vezető tisztségviselők csak annak az összegnek az erejéig kötelesek helytállni, amilyen összeggel a társaság vagyona a jogellenes magatartásuk miatt csökkent.
A Cstv. 33/A. § alapján a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására akkor van lehetőség, ha:
• a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben;
• a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően,
• ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembe vételével látták el; és
• ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat.
A továbbiakban ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk a bírói gyakorlat felhasználásával.
A törvény háromféle per megindítását szabályozza:
• a megállapítási per;
• a felszámolás alatti marasztalási per (2009-2012 között indult és a 2014. március 15-e után indult ügyekben); és
• a felszámolás lezárása után indítható marasztalási per kérdéseit.

2.10.4. A megállapítási per megindítása

2.10.4.1. A per megindítására jogosultak

A megállapítási pert a hitelező és a felszámoló indíthatja meg. A bizonyítékokkal, iratokkal és információval a felszámoló rendelkezik, így célszerű, hogy a megállapítási pert ő indítsa. A törvény eredeti szövege alapján a gyakorlat bizonytalan volt abban a kérdésben, hogy a felszámoló ezt a pert a saját nevében vagy az adós cég képviselőjeként jogosult megindítani. A törvény 2009. évi módosítása visszamenőlegesen is azt a törvényalkotói szándékot erősítette meg, amely szerint a Cstv. 40. §-ában szabályozott perindításhoz hasonlóan a felszámoló az adós nevében indítja meg a pert.
A hitelező akkor jogosult a per megindítására, ha a felszámoló a követelését nyilvántartásba vette. A Cstv. 3. § (1) bekezdése újonnan beiktatott cd) pontja értelmében ugyanis a felszámolás kezdő időpontja után az minősül hitelezőnek, akinek az adós-
- 341/342 -
sal szemben pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és a felszámoló azt nyilvántartásba vette. A függő követeléssel rendelkező hitelező is jogosult a per megindítására, ha a fenti feltételeknek megfelel.
A vitatott követeléssel rendelkező hitelezőt a törvény és a bírói gyakorlat is hitelezőnek tekinti. Elvétve fordul elő, hogy a törvény az ilyen hitelező jogait a többi hitelezőhöz viszonyítva korlátozza, mint például az egyezségkötési folyamatban való részvételnél. A vitatott követeléssel rendelkező hitelező jogosult a per megindítására. Ha azonban a bíróság jogerős döntésével azt állapítja meg, hogy a követelése alaptalan, elveszti hitelezői minőségét. Ebben az esetben a perben megszűnik az aktív perbeli legitimációja, s vagy eláll a kereseti kérelmétől, vagy a bíróság érdemben elutasítja a keresetet. (A pozíciója hasonló a csődeljárásban kirendelt vagyonfelügyelő pozíciójához, amikor a megtámadási per közben szűnik meg a vagyonfelügyelői jogosítványa.)

2.10.4.2. A per alperesei

A pert azokkal a vezető tisztségviselőkkel szemben kell megindítani, akik a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben vezetők voltak, függetlenül attól, hogy ebben az időszakban milyen hosszú ideig töltötték be ezt a tisztséget.
A vezető tisztségviselők egyetemlegesen felelnek, ezért a felperes nem köteles minden vezető tisztségviselőt beperelni, mérlegelheti a végrehajthatóság kérdését.
Amennyiben a vezető tisztségviselők nem egy időben működtek, felelősségük nem egyetemleges, ezt a tényállás alapján kell megítélni.
A gyakorlatban többször előforduló esetre tekintettel mondja ki a Cstv. 33/A. § azt is, hogy a gazdálkodó szervezet vezetőjének minősül az a személy is, aki a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. (ún. "árnyékvezető" vagy "árnyékdirektor"). A törvény ezzel különösen a nagy méretű, illetve gazdasági pozíciójában alárendelt gazdálkodó szervetek esetében kívánja - a felelősség megállapítása körében - azon személyeket is felelősségi körbe vonni, akik a vagyonvesztést ténylegesen előidézték. Annak megítélése, hogy egy meghatározott adós szervezetnél mely személyek tekinthetők árnyékvezetőnek, a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik. A bíróság a BDT 2010.2282. számú döntésben mondta ki, hogy a társasági törvény nem ismeri a "névleges ügyvezető" fogalmát, így az az ügyvezető is felelősséggel tartozik a hitelezőket ért károkért, aki a gazdálkodó szervezet életében aktívan nem vesz részt.

2.10.4.3. A per megindításának határideje

A megállapítási pert a "felszámolási eljárás ideje alatt" lehet megindítani. A felszámolási eljárás hivatalosan a záróvégzés jogerőre emelkedése napjával szűnik meg, elvileg tehát eddig az időpontig a jogosultak megindíthatják a pert. A perindítási határidő nem jogvesztő, erről a törvény nem rendelkezik. A záróvégzés jogerőre emelkedése után indított perben a Legfelsőbb Bíróság perindítási határidővel foglalkozó
- 342/343 -
4/2003. számú Polgári jogegységi határozata alapján kell eljárni. A jogegységi határozat értelmében a keresetlevél benyújtására a jogszabályban megállapított határidő számítására - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - a régi Pp.105. § (4) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók.
A Kúria a Gfv.VII.30.709/2016/4. számú döntésében vizsgálta a perindítási határidő kérdését.
"A Kúriának elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, helytállóan állapította-e meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes nem késett el a keresetlevél benyújtásával.
Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti »felszámolási eljárás ideje alatt« kifejezés a jelen perbeli igény érvényesítésére nyitva álló határidőt nem napokban, hónapokban vagy években, hanem egy jól behatárolható időtartamban jelöli meg. Az adott jogszabályi rendelkezésből kitűnik, hogy ez az időtartam a felszámolás kezdő időpontjával - azaz a felszámolás elrendeléséről szóló végzés Cégközlönyben való közzétételével - indul.
Az időtartam végének is a felszámolási eljárás jogerős befejezéséről szóló közlemény Cégközlönyben való közzétételének időpontját kell tekinteni. A felszámolási eljárást befejező végzés jogerőre emelkedéséről ugyanis nem a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó régi Pp. 230/A. § (3) bekezdése alapján kell a feleket értesíteni, hanem az e körben speciális szabályokat tartalmazó Cstv. 60. § (3) bekezdése szerint, azaz, a Cégközlönyben való közzététellel. E hirdetménnyel válik ezért valamennyi érintett számára hatályossá a felszámolási eljárás jogerős befejeződése.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében azzal érvelt, hogy az adott ügyben a BH 2014.279. számú eseti döntés nem alkalmazható, mert abban a Kúria a felszámolási eljárás jogerős lezárásának időpontját értelmezte. A szerint az alatt azt kell érteni, amikor az adós társaság felszámolásának megszüntetéséről szóló végzésről valamennyi érintett hitelező tudomást szerezhetett, vagyis, amikor az arról szóló jogerős bírósági határozat a Cégközlönyben közzétételre került.
Nem vitásan, az eseti döntésben vizsgált, a marasztalási perekre vonatkozó szabályokban alkalmazott, »felszámolási eljárás jogerős lezárása« kifejezés nem azonos tartalmát tekintve a »felszámolási eljárás ideje alatt« kifejezéssel. Az előbbi a marasztalási kereset előterjesztésére nyitva álló jogvesztő határidő kezdő napja, az utóbbi a marasztalási keresetet megalapozó megállapítási kereset benyújtására nyitva álló határidő kezdő és végső időpontját foglalja magában. Helytállóan állapították meg azonban az eljárt bíróságok, hogy a vezető tisztségviselő marasztalása iránti igényérvényesítésnek a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránti igényérvényesítéssel való szoros kapcsolata, arra épülése, attól való függése miatt a felszámolási eljárás megszűnésének időpontja mindkét igényérvényesítés tekintetében csak azonosan határozható meg."
A keresetlevél késedelmes benyújtása esetén, ha a keresetlevél előterjesztésére megállapított határidő - jogszabály kifejezett rendelkezése folytán - jogvesztő, vagy a mulasztás kimentésére előírt igazolással (Pp. 151. §) a fél nem él, illetőleg az alaptalan, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül hivatalból vissza kell utasítani [Pp. 176. §
- 343/344 -
(1) bekezdés i) pont], ennek elmaradása esetén a pert meg kell szüntetni [Pp. 240. § (1) bekezdés a) pont].
Ha a keresetlevél késedelmes benyújtása nem vezet jogvesztésre, és a jogszabály a mulasztás orvoslására nem ír elő igazolást, a mulasztás jogkövetkezményéről az ellenérdekű fél elévülési kifogása alapján az ügy érdemében hozott ítéletben kell dönteni. A Cstv. idézett szabályai alapján indult perekben az utóbbi megoldás a helyes, miután nem jogvesztő keresetindítási határidőről van szó.
A Kúria Gfv.VII.30.063/2016/6. számú döntésében kimondta, hogy a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti, a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránti per a felszámolási eljárás ideje alatt indítható meg, az elévülés Ptk.-beli szabályai az ilyen keresetek esetében nem irányadók.

2.10.4.4. A perindítás költségei

A perindítás költségei közül a legjelentősebb tétel az illeték. A felszámolót az Itv. 62. § (1) bekezdés i) pontja alapján tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg, a csőd-, a felszámolási és a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárása alatt indított bírósági eljárásokban. A felszámoló perindítása esetén tehát az illetéket fel kell jegyezni. Ez a tárgyi illetékfeljegyzési jog a hitelezőt nem illeti meg, ő csak személyes illetékfeljegyzési jog kedvezményét kérheti az Itv. 60. § (1) bekezdése alapján. A 2017. évi CXXX. törvénnyel módosított Cstv. 6. § (3) bekezdés e) pontja értelmében a csőd- és felszámolási eljárásban a Pp. szerinti költségmentesség engedélyezésének nincs helye, a bíróság által engedélyezett költségfeljegyzési jog pedig nem terjed ki a csődeljárás és a felszámolási eljárás illetékére, továbbá a csődeljárásban és a felszámolási eljárásban benyújtott kifogás illetékére. Ebből a szabályból következik, hogy természetes személy hitelező sem kaphat költségmentességet, ha ezt a pert megindítja, viszont a költségfeljegyzési jog, illetve az illetékfeljegyzési jog kedvezménye megilletheti.
A gyakorlatban vita alakult ki abban a kérdésben, hogy a megállapítási perben milyen pertárgyérték alapján kell az illetéket megállapítani. A vitát az 1/2013. PJE határozat lezárta, kimondva, hogy a Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdése alapján indított per tárgya a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása. A peres eljárás illetékét ezért a meg nem határozható pertárgyérték alapulvételével kell megállapítani, tekintet nélkül arra, hogy a felperesnek a keresetlevélben az állított vagyoncsökkenés mértékét meg kell jelölnie, és azt a bíróságnak ítéletében összegszerűen meg kell határoznia.

2.10.4.5. A fenyegető fizetésképtelenség

A felszámolási eljárás szempontjából lényeges előírás az, hogy a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően, a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek figyelembevételével kötelesek ellátni, a korábbi hitelezői érdekek elsődlegessége helyett. A két fogalom között árnyalati különbség van, ennek a bírói mérlegelésben lesz szerepe.
- 344/345 -
A fenyegető fizetésképtelenség fogalma a törvény szerint a következő: "A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket."
A bírói gyakorlatra várt annak kidolgozása, hogy egy adott helyzet (bevételek elmaradása, jelentős per elvesztése stb.) mikor tekinthető olyannak, amelynek a bekövetkezte fizetésképtelenséggel fenyeget.

2.10.4.5.1. A fenyegető fizetésképtelenség a bírói gyakorlatban

A fenyegető fizetésképtelenség fogalmának értelmezését illetően eltérő döntések kerültek közlésre, jelezve, hogy a gyakorlat kereste az optimális megoldást.
A fenyegető fizetésképtelenség kérdésében a legfontosabb figyelembe veendő döntést a Kúria hozta, a Gfv.VII.30.247/2013/9. számú döntésében kifejtette, hogy ha az adós a tartozása kiegyenlítésére nem képes, mert nincs megfelelő pénzeszköze - vagy megfelelő hitele a tartozás kifizetésére, illetve nem tud megállapodni a hitelezővel a teljesítés más módjában, vagy a teljesítési határidő módosításában -, akkor bekövetkezik a fenyegető fizetésképtelenség abban az esetben is, ha az adós egyéb vagyona - kimutatások szerint - fedezetet nyújtana a tartozások kielégítésére.
Az indokolás szerint a Cstv. 33/A. § (1) bekezdés rendelkezéséből egyértelműen megállapítható, hogy e helyzet bekövetkezéséhez nincs szükség az adós fizetésképtelenségének bíróság általi megállapítására, mert a fenyegető fizetésképtelenség a Cstv.-ben megfogalmazott fizetésképtelenségi okok megvalósulását megelőzően bekövetkező állapot. A fenyegető fizetésképtelenség megállapíthatósága tekintetében az a lényeges kérdés, hogy az adós a tartozását az esedékességkor képes-e kiegyenlíteni. Ha erre nem képes, mert nincs megfelelő pénzeszköze - vagy megfelelő hitele a tartozás kifizetésére, illetve nem tud megállapodni a hitelezővel a teljesítés más módjában, vagy a teljesítési határidő módosításában -, akkor bekövetkezik a fenyegető fizetésképtelenség abban az esetben is, ha az adós egyéb vagyona - kimutatások szerint - fedezetet nyújtana a tartozások kielégítésére.
Nem vitásan a Cstv. 27. § (2) bekezdésében található fizetésképtelenségi okok megvalósulása megállapíthatóságának is feltétele egy esedékes követelés (vagy a vagyon elégtelensége), azonban a Kúria álláspontja szerint a felszámolási eljárás megindításának kezdeményezése már mindenképpen későbbi állapot a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezéséhez képest. Ha az ott írt egyéb feltételek (fizetési felszólítás, jogerős ítélet, végrehajtás eredménytelensége, kényszeregyezség, vagyon elégtelensége) fennállnak, akkor már nem fenyegető a fizetésképtelenség, hanem tény.
A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkeztét az adós ügyvezetőjének a tudata, az általa megismerhető tények szempontjából kell vizsgálni.
Az adós vezető tisztségviselőjének a fenyegető fizetésképtelenség elkerülése érdekében folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a gazdálkodó szervezet esedékes, lejárt tartozásait, és a cash-flow-kimutatását. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet be-
- 345/346 -
következésének jelentősége az, hogy ennek fennállása alatt a vezető tisztségviselőnek a hitelezői érdekeket szolgálva, és nem a gazdálkodó szervezet tulajdonosainak az érdekét figyelembe véve kell gazdálkodnia. Ez a kötelező gazdálkodási elv addig áll fenn, amíg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, azaz amíg a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
A BDT 2010.2282. számon közzétett döntésben a Pécsi Ítélőtábla kimondta, hogy bekövetkezik a fenyegető fizetésképtelenség, ha a termelőtevékenységet már nem folytató adós úgy nyújt kölcsönt egy (kapcsolt) vállalkozásnak, hogy a kölcsönadás időpontjában a vele szemben fennálló, felszámolási kérelmet is megalapozó követelések összege meghaladja a vagyonát.
A Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.276/2011/6. számú ítéletében megállapította, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet már a S. Kft. alapítását követően fennállt, az átalakulási vagyonmérleg-tervezet szerint elegendő pénzeszközzel a kft. nem rendelkezett. Miután a cég alapításától kezdődően fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, a társaság külső hitelezőinek érdeke azt kívánta meg, hogy az alperes a saját - a Cstv. kötelező kielégítési sorrendre vonatkozó szabályai folytán "hátrasorolt" - követeléséhez másokat megelőzően ne jusson hozzá, és ne csökkentse a társaság vagyonát úgy sem, hogy értékaránytalan adásvételi szerződést köt.
A fenyegető fizetésképtelenség a döntések alapján a vagyonhiányhoz, a vagyon nagyságát meghaladó tartozások mellett észszerűtlen kockázattal végzett gazdasági tevékenységhez kapcsolódik. Ez a szemlélet azt jelzi, hogy minden alultőkésített cég gyakorlatilag a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet utáni állapotában van, s a vezetők felelőssége megállapítható. (Juhász László: A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2017. I. kötet 537-574. o.)
Más megközelítés szerint, ha azért nem képes a tartozás kiegyenlítésére, mert nincs megfelelő pénzeszköze - vagy megfelelő hitele a tartozás kifizetésére, illetve nem tud megállapodni a hitelezővel a teljesítés más módjában vagy a teljesítési határidő módosításában -, akkor bekövetkezik a fenyegető fizetésképtelenség abban az esetben is, ha az adós egyéb vagyona - kimutatások szerint - fedezetet nyújtana a tartozások kielégítésére.
A fentiek alapján, miután az adós a 27. § (2) bekezdés f) pontja alapján akkor kezdeményezheti az eljárást, amikor a tartozásai meghaladják a vagyonát, tartozásait esedékességkor előreláthatóan nem tudja kifizetni, nyugodtan mondhatjuk, hogy mindazon esetekben, amikor az adós vezetői felmérik, hogy jelentősen eladósodtak, az adósságuk összege meghaladja a vagyon összegét, s már nemcsak a csődjogi értelemben, hanem a közgazdasági értelemben vett csődhelyzet bekövetkezésére reális a veszély, akkor a fenyegető fizetésképtelenség fogalmi elemei megvalósultak.
A fenyegető fizetésképtelenség helyzete ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a cég köteles lenne maga ellen csőd- vagy felszámolási eljárást indítani, erre csak lehetősége van. A perekben, a végrehajtási eljárásokban, az ellene indított felszámolási eljárásokban gondosan köteles eljárni, úgy, hogy alaptalan elismerésekkel ne nehezítsék a hitelezők helyzetét. Ebben a szituációban ugyanis már nem egyes hitelezők, hanem a hitelezők összességének érdekét köteles szem előtt tartani a cég vezetése.
- 346/347 -

2.10.4.5.2. A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezésének időpontja

A fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezésének időpontja az egyik központi kérdés ezekben a perekben.
A Pécsi Ítélőtábla a Gf.IV.30.248/2010/5. számú ítéletében a fizetésképtelenség és a fenyegető fizetésképtelenség, valamint a vezetői felelősség kapcsán kifejtette, hogy a Cstv. 33/A. §-a "nem a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezéséért való felelősség szabálya, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kialakulásáért ugyanis az ügyvezetőnek a társaság hitelezőivel szemben nincs helytállási kötelezettsége. A fizetésképtelenség előidézéséért, a fizetésképtelenség bekövetkezését megelőzően tanúsított magatartásokért, az ezt megelőző gazdasági tevékenység veszteségéért, és a bekövetkezett vagyonvesztésért az ügyvezető a társaság felé felel a Gt. 30. § (2) bekezdés alapján. Ugyancsak a társaság felé áll fenn az ügyvezető e jogviszony megszűnése miatti elszámolási kötelezettsége is, megbízási jogviszony esetén a régi Ptk. 479. § (2) bekezdése, munkaviszony esetén pedig az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 97. § (1) bekezdése alapján. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését megelőzően már bekövetkezett károkozásból, illetve az ügyvezető társaság felé fennálló elszámolási kötelezettsége elmulasztásából eredő, a társaságot megillető követelések sem szállnak - külön jogügylet, engedményezés hiányában - a Cstv. 33/A. §-a alapján a hitelezőkre. A Cstv. 33/A. §-a által alapított kártérítési felelősség megállapítására tehát csak a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése utáni vagyonvesztés, és csak az ezt követő időre eső ügyvezetői magatartás adhat alapot."
A fenti döntésből látható, hogy a bíróságok vizsgálják a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkezésének időpontját. Az általam kiemelt ügyön túlmenően is szinte minden ítélet tesz erre vonatkozóan megállapításokat.
Elterjedt a gyakorlatban, hogy a bíróságok szakértői bizonyítást rendelnek el abban a kérdésben, hogy mikor következett be a fenyegető fizetésképtelenség. Ez sokszor helyeselhető, de vannak olyan tényállások, amikor szükségtelen szakértő kirendelése. A Kúria a Gfv.VII.30.140/2015/5. számú döntésében például rámutatott, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontja a konkrét tényállás mellett szakértői bizonyítás lefolytatása nélkül megállapítható volt. Hasonló álláspontot képvisel a Fővárosi Ítélőtábla a Gf.15.40.660/2015/4. számú határozatában, amelyben kimondta, hogy a fenyegető fizetésképtelenség megállapítása során a könyvszakértő bevonása gyakori, de nem szükségképpeni bizonyítási eszköz. Önmagában az alperes számára kedvezőtlen bizonyossággal megállapított tényállás mellett nem indokolt szakértő bevonása.

2.10.4.6. A vagyoncsökkenés mint kár

A törvény meghatározza, hogy a keresetben a felperesnek mit kell kérnie. Amikor a felszámoló indítja meg a pert, nem is okoz gondot az a kérdés, hogy valamennyi hitelezőre kiterjedően határozza meg azt az összeget, amellyel az adós vagyona csökken. Amikor a hitelező indítja meg a pert, mindig a saját ki nem elégített követelését jelöli meg a kár összegeként. Ennek oka alapvetően az, hogy a rendelkezésre álló iratokból nem is tudja meghatározni a teljes kár összegét.
- 347/348 -
Két dologra kell figyelni:
• a vagyoncsökkenés nem azonos a kielégítetlen követeléssel;
• a vagyoncsökkenés nem azonos egyes hitelezők kielégítetlen követelésével.
A Legfelsőbb Bíróság a Gfv.X.30.047/2011/3. számú döntésében kimondta, hogy nem vitásan a felperesek a felszámoló által elfogadott követeléssel rendelkeztek az adóssal szemben, azonban ez az összeg nem feltétlenül egyezik meg a Cstv. 33/A. §-ban található vagyoncsökkenés mértékével. [...] A kereseti kérelem alapján ugyanis - a jelen perben alkalmazott rendelkezések szerint - nem a ki nem elégített hitelezői igények összessége érvényesíthető a vezető tisztségviselővel szemben, hanem az az összeg, amely az alperes mulasztása miatt jelenik meg vagyoncsökkenésként az adós társaságnál.
Más szempontból viszont a vagyoncsökkenés általában nem azonos egyetlen hitelező kielégítetlen tartozásával sem.
A gondot az okozza, hogy jelentős bizonyítással lehet a vagyoncsökkenés mértékét megállapítani, s amennyiben egyes hitelezők indítanak pert, nem is gondolnak arra, hogy a marasztalási perben azok is felléphetnek, aki megállapítási pert nem indítanak. A bíróság keze viszont kötve van, a kereseti kérelmen nem terjeszkedhet túl. Ez a kérdés különösen a közbenső mérleg után indítható marasztalási pereknél okozott gondot, ezért is vezették ki a 2017. évi módosítás során a peres lehetőségek közül.

2.10.4.7. A bizonyítási teher

A kialakított modell gyakorlatilag deliktuális kártérítési felelősséget állapít meg, ezt a Ptk. 3:118. §-a tételesen kimondja. Ennek során a bírói gyakorlatnak megfelelően a károsultnak kell bizonyítania a károkozó jogellenes magatartását (az új Ptk. hatálybalépése után már a törvény mondja ki, hogy minden károkozás jogellenes), a kár összegét és a károsulti magatartás és a kár közötti okozati összefüggést.
A felperes (a hitelező vagy a felszámoló) köteles bizonyítani, hogy a vezető jogellenes eljárása következtében milyen összeggel csökkent az adós vagyona (ez a kár összege), illetve azt, hogy a vezető a hitelezői érdekek figyelmen kívül hagyásával járt el, magatartása és a bekövetkezett vagyonvesztés között okozati összefüggés áll fenn. Már most látható, hogy ennek bizonyítása rendkívül nehéz helyzetbe hozza a bizonyító felet, de a mérlegelést végző bíróságokat is. A bírói gyakorlat kialakulásáig mindenestre a mögöttes felelőséggel kapcsolatosan kidolgozott bírói gyakorlat mindenképpen támpontokat adhat.

2.10.4.7.1. A mentesülés szabályozása

A károkozónak kell kimentenie magát a vétkesség tekintetében, azaz neki kell bizonyítania, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. Ezek a szabályok megfelelően irányadók ebben az esetben is. A magyar csődjogi szabályozás a vezető felelősség alóli mentesülés tekintetében is exkulpációs szabályt iktatott a törvénybe. Ennek szabályai a 2017. évi módosítást követően jelentősen változtak.
A korábbi (2017. július 1. előtt indult) perekben a vezető akkor mentesült a felelősség alól, ha bizonyította, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét
- 348/349 -
követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében. Amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolója (összevont [konszolidált] éves beszámolója) külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell, ez a vélelem azonban megdönthető.
A vezető tisztségviselők egyetemlegesen felelnek, de kimentheti magát az a vezető, aki bizonyítja, hogy részére a helytelen vállalatvezetés nem felróható, és mindent megtett annak megakadályozása, illetve a hitelezők veszteségeinek csökkentése (környezeti terhek rendezése) érdekében. Azt, hogy e körben konkrétan milyen vezetői magatartás alapozza meg az eredményes kimentést, a bírói gyakorlat fogja kialakítani. Nincs helye a kimentésnek azonban akkor, ha a vezető elmulasztotta az éves beszámoló letétbe helyezését és közzétételét. Ekkor a törvény erejénél fogva vélelmezni kell a hitelezői érdekek sérelmét, a felróhatóság vizsgálata nélkül.
A 2017. évi módosítást követően a 33/A. § (4) bekezdése szabályozza a mentesülés kérdését, s eszerint mentesül a felelősség alól a vezető, ha bizonyítja, hogy
• a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően nem vállalt az adós pénzügyi helyzetéhez képest indokolatlan üzleti kockázatot; illetve
• az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése; továbbá
• az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve (döntéshozó szerve) intézkedéseinek kezdeményezése érdekében.
Az (5) bekezdés továbbá kimondja, hogy amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően neki felróhatóan nem vagy nem megfelelően tett eleget a gazdálkodó szervezet éves beszámolója (összevont [konszolidált] éves beszámolója) külön jogszabályban meghatározott letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, vagy nem teljesíti a 31. § (1) bekezdés a)-d) pontja szerinti beszámolókészítési, irat- és vagyonátadási, továbbá tájékoztatási kötelezettségét, neki kell bizonyítania, hogy a vezetői tisztségének időtartama alatt nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt, a vezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette.
Új szabály, hogy a vezető kimentheti magát annak bizonyításával, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően nem vállalt az adós pénzügyi helyzetéhez képest indokolatlan üzleti kockázatot. Ennek bírói gyakorlata még nem alakulhatott ki, a kockázatviselés kérdését korábbi döntések is vizsgálták. A bíróság a BDT 2014.3212. szám alatt közzétett ügyben kimondta, hogy ha a pénzügyi intézmény túlzott kockázatvállalással nyújt hitelt, külső harmadik személyek, de még a szerződésben szereplő mellékkötelezettek (például kezes) sem hivatkozhatnak arra, hogy a kölcsönadó a hitelnyújtás során az adós hitelképessége tekintetében szakszerűtlenül, illetve gondatlanul járt el.
Mentesül továbbá abban az az esetben is, ha azt bizonyítja, hogy az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette
- 349/350 -
a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá az adós gazdálkodó szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében. A jogszabály-módosítás példája lehet a BDT 2014.3144. szám alatt közzétett ügy, amelyben a bíróság kiemelte, hogy a gazdálkodó szervezet vezetőjének kártérítési felelőssége fennáll, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezáltal a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, mert foglalóval biztosított olyan szerződést kötött, amelynek teljesítésére előreláthatóan a szervezet képtelen volt. Csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy valamennyi elvárható intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve intézkedései-nek kezdeményezése érdekében. Azzal nem védekezhet, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet nem ő idézte elő.
A Kúria a Gfv.VII.30.081/2013/6. számú döntésében a vezetői felelősség alóli kimentés kapcsán kiemelte, hogy ha az ügyvezető javasolja a tagok számára a határozat meghozatalát, de a tagok a javaslatot elvetik, nem azzal egyezően hozzák meg a határozatot, azért a vezető tisztségviselő - ilyen minőségében - nem tartozik felelősséggel.
A módosított (5) bekezdés értelmében, ha az adós volt vezetője oly módon nehezítette meg a vele üzleti kapcsolatba kerülők számára az adós valós pénzügyi helyzetének megismerését, hogy nem vagy nem megfelelően tett eleget a számviteli kötelezettségeinek, vagy a felszámolás elrendelését követően nem teljesítette a teljes körű vagyonleltár-készítési, illetve vagyon- és iratátadási kötelezettségét a felszámoló részére, ennek jogkövetkezménye az, hogy a felelősség megállapításának nem tényállási eleme a vagyoncsökkenés, illetve a vezető mulasztása és a vagyoncsökkenés közötti okozati összefüggés. Ezt azt jelenti, hogy a hitelezőnek (vagy a felszámolónak) elegendő a vezetőt terhelő mulasztást bizonyítania. Ez alól a vezető kimentheti ugyan magát, de a bizonyítási teher is megfordul. Ennek megfelelően a vezetőnek az őt terhelő felelősség alóli kimentéshez azt kell bizonyítania, hogy vezetői tisztségének időtartama alatt nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt, a vezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette. A mentesülésre vonatkozó szabályokat a 2017. július 1. után érkezett ügyekben már alkalmazni kell.

2.10.4.8. A biztosítékokra vonatkozó szabályok és azok változása

Új jogintézményként a 2009. évi módosítás vezette be a biztosíték nyújtására kötelezést, amellyel kapcsolatban az indokolás hangsúlyozta, a biztosíték célja az, hogy marasztaló bírósági döntés alapján a felszámolási eljárásnak már ezen szakaszában fedezet keletkezzék a hitelezők kielégítésére. A jogintézmény bevezetése egyben a korábbi szabályozás kritikája, a megállapítási pertől elkülönített marasztalási per befejezéséig várhatóan nem marad végrehajtható vagyon.
A 2009. évi törvényszöveg szerint a keresetben vagyoni biztosíték nyújtása is kérhető a hitelezők követelésének kielégítése céljából. A biztosíték a bíróság gazdasági hivatalában letéti számlára befizetendő pénzösszeg vagy hitelintézetnél lekötött és
- 350/351 -
elkülönítetten kezelt pénzösszeg (pénzbeli letét), EGT-állam vagy hitelintézet által kibocsátott vagy garantált, a letétbe helyezéstől számított 180 napnál hosszabb hátralévő futamidejű, azonnal beváltható vagy értékesíthető, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, bankgarancia, biztosítói garancia, biztosító által kiállított, készfizető kezességvállalást tartalmazó kötelezvény lehet.
A bíróság által megállapított biztosíték teljesítéséért az adós gazdálkodó szervezet többségi befolyással rendelkező tagja (egyszemélyes társaság esetén a tag, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén a külföldi székhelyű vállalkozás) kezesként felel.
A 2011. évi módosítás tovább finomította a szabályokat. Új előírás, hogy a keresetlevelet - a beavatkozás lehetőségére történő felhívással - és a vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelmet, valamint az eljárásban hozott határozatokat az adós gazdálkodó szervezet azon többségi befolyással (régi Ptk. 685/B. §) rendelkező tagjának (egyszemélyes társaság és egyéni cég esetén a tagnak, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén a külföldi székhelyű vállalkozásnak) is meg kell küldeni, amely az (1) bekezdés szerinti időszakban az említett részesedéssel rendelkezett. Ezek a rendelkezések biztosítják, hogy a cégtulajdonosok a vezető ellen benyújtott kérelemről kellő időben értesüljenek.
Az említett tag, illetőleg a külföldi székhelyű vállalkozás a pénzügyi biztosíték teljesítéséért a vezetőtől való behajthatatlanság esetén kezesként felel. A külföldi székhelyű vállalkozás az említett kezesi kötelezettségéből eredő fizetési kötelezettségét nem teljesítheti a fióktelepe rendelkezésére bocsátott vagyonból.
Ezen módosítások sem rendezték megnyugtatóan a gyakorlatban felmerült problémákat. A gyakorlatban vita bontakozott ki abban a kérdésben, hogy a biztosítékról mikor és milyen formában (végzés vagy az ítélet) kell határozni. A Debreceni Ítélőtábla például az ÍH 2012.43. szám alatt közzétett határozatában kifejtette, hogy a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében szabályozott vagyoni biztosíték nyújtására kötelezés nem különülhet el a megállapítás iránti kereseti kérelem tárgyában való érdemi döntéstől, nem tekinthető a Polgári perrendtartás szerinti ideiglenes intézkedésnek, és nem azonosítható a bírósági végrehajtásról szóló törvény szerinti biztosítási intézkedéssel sem (Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.846/2011/4.).
A módosítás során ezért úgy változott a törvényszöveg, hogy a biztosítéknyújtásra kötelező végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. Ez eldöntötte azt a kérdést is, hogy a vagyoni biztosítékról nem az ítéletben, hanem külön végzésben kell határozni.
A 2017. évi módosítás ezen a téren is változást hozott. Már a joggyakorlat-elemző csoport is megállapította, hogy a feldolgozott ügyek döntő többségében, ahol vagyoni biztosíték nyújtásra kötelezésre került sor, a kérelem és ennek megfelelően a bírósági határozat forintösszeg bírósági letétben történő elhelyezésére irányult, illetve arról rendelkezett. Erre figyelemmel a 33/A. § (9) bekezdése már azt tartalmazza, hogy a biztosítéknyújtás elrendelése esetén annak formája kizárólag bírósági letétbe helyezett pénzösszeg lehet, tekintettel arra, hogy más esetekben a vagyoni biztosíték végrehajtása, illetve későbbi felosztása nehézségekbe ütközött. A biztosítéknyújtás tárgyá-
- 351/352 -
ban hozott végzést külön is meg lehet fellebbezni. A kereseti kérelmet ennek megfelelően kell előterjeszteni.
A módosítás során előírták azt is, hogy a bíróság a biztosíték nyújtása iránti kérelmet soron kívül bírálja el. Nem lehet tehát az ítéletben rendelkezni róla, a soronkívüliség ugyanakkor problémás, mert nem biztos, hogy a bíróság megfelelő adatokkal rendelkezik a végzés meghozatalához. A perfeljegyzés elrendeléséhez hasonló rapid határozathozatal nem igazán szerencsés megoldás. A joggyakorlat-elemző csoport véleménye a korábbi előírás alapján az volt, hogy a vagyoni biztosíték nyújtására kötelezésről a bíróságnak az elsőfokú eljárás lehető legkorábbi szakaszában kell döntenie feltéve, hogy a vezető tisztségviselő felelősségének megállapításához szükséges tényállási elemek fennállását valószínűsítettnek találja. Ennek kell a soron kívüli eljárásban is irányadónak lennie. A gyorsítást szolgálja az is, hogy a biztosítéknyújtás tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek van helye, a fellebbezést soron kívül, de legfeljebb tizenöt napon belül kell elbírálni.
Ha a bíróság a megállapítási keresetet jogerősen elutasította, és a felszámolási eljárást befejező végzés meghozatalakor ugyanazon vezető más tevékenysége miatt nincs eljárás folyamatban, a biztosítékot a bíróság hivatalból, tizenöt napon belül visszautalja.
A biztosíték összegéről a törvény nem szól, a kereseti kérelem összegét nem haladhatja meg, illetve legfeljebb az adóssal szemben érvényesített hitelezői igények mértékéig terjedhet (ÍH 2013.161.).
A gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy a bíróság határozatát végre lehet-e hajtani a Vht. szabályai szerint. Erre vonatkozóan döntés nem született, véleményem szerint a Vht. ezt lehetővé teszi, s enélkül értelmetlen a kötelező határozat.

2.10.4.8.1. A biztosíték felosztása

A 2011. évi módosítás alapján a 33/A. § (5) bekezdése értelmében a vagyoni biztosíték hitelezők közötti felosztásáról a felszámolási eljárás jogerős lezárása után, a marasztalásra irányuló per jogerős lezárásakor kell rendelkezni, a hitelezők pernyertessége esetén. A felosztás a hitelezők között a felszámolási eljárásban meg nem térült követeléseik arányában történik.
A 2017. évi módosítás során egyértelművé tette a jogalkotó a marasztalási perek alapján történő kielégítés kérdését, és ez a biztosítékra is kihat. Eszerint, ha több hitelező terjeszt elő marasztalási keresetet, a bíróság a pereket egyesíti, és a hitelezők pernyertessége esetén a hitelezői követelések arányos kielégítéséről rendelkezik oly módon, hogy az 57. § szerinti kielégítési sorrendre vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni, és a biztosítékot is e bekezdésnek megfelelően kell a hitelezők követelésére felosztani.

2.10.5. Marasztalási per a közbenső mérleg alapján

A törvény 2009-ben a korábban bevezetett megállapítási per megindítása mellett egy újabb perindítási lehetőséget vett fel a vezetőkkel szembeni "küzdelemben" a törvény szabályai közé. A törvény indokolása szerint azért vezették be ezt a jogintézményt, hogy a biztosíték mielőbb felhasználható legyen a hitelezők követelésének kielégíté-
- 352/353 -
sére. Amennyiben kiderül, hogy a közbenső mérleg és részleges vagyonfelosztási javaslat alapján a hitelezők igényeire nem elegendő az adós felszámolás körébe tartozó vagyona, akkor a hitelezők - a törvény indokolása szerint - még a felszámolási eljárás lezárása előtt marasztalási keresettel kérhetik a bíróságtól, hogy a ki nem elégített követelés megfizetésére kötelezze az adós korábbi perben elmarasztalt volt vezetőjét a vagyoni biztosíték terhére.
Terjedelmi okokból nem tudjuk elemezni a közbenső mérleg utáni marasztalási per indítása feltételeinek változását, megtette ezt a Kúria Joggyakorlat-elemző Csoportja a 2016.El.II.JGY.G.2. számú jelentésében. A 2017. évi módosítás kivezette a törvényből ezt a jogintézményt, a korábbi szabályok alapján esetleg még folyamatban lévő ilyen perekre tekintettel a 2014. évi törvényszöveg előírásait röviden ismertetjük.
A 33/A. § (7) bekezdése mondta ki, hogy amennyiben a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg és részleges vagyonfelosztási javaslat alapján a hitelezők igényeinek kielégítéséhez nem elegendő az adós felszámolás körébe tartozó vagyona, bármely hitelező vagy az adós nevében a felszámoló az (1) bekezdés szerinti eljárásban (azaz a megállapítási perben) kérheti a bíróságtól azt is, hogy a bíróság a ki nem elégített követelés megfizetésére kötelezze az (1) bekezdés alapján az adós volt vezetőjét.
A közbenső mérleg elfogadása után benyújtott kereset ilyen esetben a vezető tisztségviselő felelősségének megállapításán túlmenően annak marasztalására is irányul. Előfordulhat, hogy a kereset az eljárás megindulásakor csak a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására irányul (mert akkor még nincs elfogadott közbenső mérleg, ezért másra nem is irányulhat), majd a marasztalási kereset előterjesztése feltételének megvalósulásával a keresetet a felperes kiterjeszti a vezető tisztségviselő marasztalására is. Az ÍH 2015.79. szám alatt közzétett döntésében a bíróság ezt az álláspontot erősítette meg, amikor kimondta, hogy kizárólag a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg és részleges vagyonfelosztási javaslat alapján kérhető a bíróságtól, hogy a ki nem elégített követelés megfizetésére kötelezze az adós volt vezetőjét. E feltételek hiányában csak az alperes felelősségének megállapítása kérhető, ezért a marasztalásra irányuló keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani, illetve ha már beállt a perindítás hatálya, a pert meg kell szüntetni.
A fentiekből következően a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása mellett marasztalására irányuló kereset esetén a kereseti kérelemnek, az abban előadottaknak meg kell egyezniük a megállapítási per kapcsán rögzítettekkel. A felpereseknek ezt kell kiegészíteniük a marasztalásra irányuló kereset miatt annak előadásával, hogy a marasztalásra irányuló kereset előterjesztésének törvényben rögzített feltétele fennáll, vagyis a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg és részleges vagyonfelosztási javaslat bizonyítja, hogy a hitelezők igényeinek kielégítéséhez nem elegendő az adós felszámolás körébe tartozó vagyona.
A joggyakorlat-elemző csoport tagjai túlnyomó többségének az volt az álláspontja, hogy akár az adós hitelezője a felperes, akár az adós felszámolója, csak az adós vagyona javára történhet a vezető tisztségviselő marasztalása. A hitelező nemcsak az ő ki nem elégített követelése erejéig kérheti a vezető tisztségviselő marasztalását, hanem
- 353/354 -
a bíróság által jóváhagyott közbenső mérleg és részleges vagyonfelosztási javaslat alapján megállapíthatóan az adós vagyonából ki nem elégíthető valamennyi követelés erejéig. Ezt a megállapítást azonban a törvény szövege nem támasztja alá, s a hitelezők is - saját érdeküket nézve - csak a saját ki nem elégített követelésük tekintetében kérnek marasztalást.
2017. július 1. napját követően ezt a típusú pert már nem lehet indítani.

2.10.6. A marasztalási per megindítása az eljárás befejezése után

A marasztalási per megindítására vonatkozó szabályok is többször változtak, ezeket nem tudjuk végigkísérni, a hatályos szabályozást ismertetjük. Azt azonban meg kell említeni, hogy a marasztalási per megindítására rendelkezésre álló jogvesztő határidőt a jogszabály többször megváltoztatta, először kilencven nap, majd hatvan nap, s a hatályos törvény szerint is kilencven nap áll rendelkezésre. Ezért mindig figyelemmel kell kísérni a törvény módosítását a kereseti kérelem benyújtása előtt.
A 2011. évi módosítás a marasztalási perre vonatkozó szabályokat áthelyezte a 33/A. § (6) bekezdésébe, egységesítve ezzel a szabályozást.

2.10.6.1. A per megindítására jogosultak

Ezt a pert a felszámoló már nem indíthatja meg, csak a hitelező. Miután a törvény kizáró rendelkezést nem tartalmaz, ezt a pert az a hitelező is megindíthatja, aki a megállapítási perben felperesként nem vett részt.
Bár ennek a perindításnak nagy kockázata nincs, nem biztos, hogy minden hitelező a peres utat választja, más módon is érvényesítheti a követelését.

2.10.6.2. A per megindításának határideje

A pert a 2017. július 1. után a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követő kilencvennapos jogvesztő határidőn belül kell megindítani. (Ahogy említettem, ezt megelőzően 2012. március 1-jéig kilencven nap, 2012. március 1-jétől 2017. július 1-jéig hatvannapos volt a perindítási határidő.)
A kilencvennapos határidő letelte után benyújtott keresetlevelet a Pp. 176. § (1) bekezdés i) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül vissza kell utasítani. A Pp. ezen szakasza úgy rendelkezik, hogy idézés kibocsátása nélkül vissza kell utasítani a keresetlevelet, ha a felperes a perindításra jogszabályban megállapított határidőt elmulasztja.
Előfordulhat, hogy a megállapítási per nem fejeződik be jogerősen a felszámolási eljárás befejezéséig, ezért szabályozta a törvény, hogy ilyenkor a kilencvennapos jogvesztő határidő kezdőnapja a bírósági határozat jogerőre emelkedésének napját követő nap.

2.10.6.3. A perindítás költségei

Az eljárást megindító hitelező az általános szabályok szerint köteles az illetéket leróni, amelynek összege az általa érvényesített követelés hat százaléka. Itt már szó sem lehet az illeték megfizetése tekintetében az általánostól eltérő megoldásra gondolni.
- 354/355 -

2.10.6.4. A kereseti kérelem és a bíróság döntése

A kereset marasztalásra irányul (Pp. 172. §), a törvény szövegéből következik, hogy minden hitelező a teljes ki nem elégített követelését igényelheti ebben a perben. Miután a marasztalásra irányuló pereket egyesíteni kell, a jogvesztő perindítási határidő letelte után derül ki, hogy a hitelező milyen arányban jut a követeléséhez, a bíróság ugyanis a hitelezők pernyertessége esetén a hitelezői követelések arányos kielégítéséről rendelkezik oly módon, hogy az 57. § szerinti kielégítési sorrendre vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni, és a biztosítékot is e bekezdésnek megfelelően kell a hitelezők követelésére felosztani.
A törvény nem korlátozza a vezető felelősségét, a marasztalási perben nem feladata a bíróságnak, hogy felmérje az alperes vagyonát és ehhez képest rendelkezzen a marasztalásról. Ha a vezető vagyona nem nyújt fedezetet minden követelés kielégítésére, akkor a végrehajtás szabályai alapján történik a kielégítés.

2.10.6.5. A Ptk. és a Cstv. alapján indítható per összefüggése

A Cstv. 33/A. § (14) bekezdése egyértelművé tette a Ptk., más jogszabályok és a Cstv. alapján folytatható vezetői felelősséget megállapító perek kapcsolatát. A Ptk. 3:86. § (2) bekezdésében, 3:118. §-ában, 3:347. § (3) bekezdésében, valamint a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényben a vezető tisztségviselők polgári jogi felelősségének megállapítására és velük szemben a szerződésen kívüli kártérítési igény érvényesítésére az e paragrafusban foglaltak alapján kerülhet sor, ha a jogi személy jogutód nélküli megszüntetésére felszámolási eljárásban kerül sor.
Miután az ezzel kapcsolatos kérdéseket már elemeztük, nem ismételjük meg a 2.10.2.2. pontban írtakat.

2.10.7. A vezetői felelősség szabályai a Ctv.-ben

2.10.7.1. Alapvető kérdések

A vezetői felelősség szabályai a Ctv. 2011. évi CXCVII. törvénnyel történt módosítása során kerültek a Ctv. 118/A. §-ba, majd az egyes törvényeknek a Ptk. hatálybalépésével kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazó 2013. évi CCLII. törvény alakította ki a hatályos szabályokat.
A vezető tisztségviselő Ctv. alapján történő perlésére abban az esetben kerülhet sor, ha a cég törlésére követelés bejelentése, de a felszámolási eljáráshoz szükséges vagyon hiányában kerülhet sor, megállapítható, hogy a cég fizetésképtelensége gyakorlatilag fennáll. Ebből következőn a fenyegető fizetésképtelenség mint a fizetésképtelenséget megelőző állapot is fenn kellett hogy álljon. A szabályozás így abból az előfeltevésből indul ki, hogy ebben az esetben a vezető tisztségviselő felelőssége az új Ptk. 3:118. § alapján biztosan bekövetkezett, illetve maga a kényszertörlési szabályrendszer is rögzít immár egy speciális "wrongful trading" szabályt [Ctv. 116. § (3) bekezdése].
A szabályozás a korábbihoz hasonlóan lehetővé teszi volt vezető tisztségviselő perlését is, azonban már nem tartalmaz hároméves időkorlátot, ennek oka, hogy a fenye-
- 355/356 -
gető fizetésképtelenség bekövetkeztét a jogalkotó előre nem ismerheti. A mentesülés rendszere kétfokú. Egyrészt mentesül a vezető tisztségviselő, ha bizonyítja, hogy nem az ő magatartása, intézkedése miatt, megbízatásának ideje alatt következett be a fenyegető fizetésképtelenség. Ha a fenyegető fizetésképtelenség miatta vagy az ő megbízatása alatt következett be (másrészről), mentesül, ha az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárt minden intézkedést megtette. Ezen intézkedések felsorolását nyilvánvalóan nem tartalmazhatja a törvény, az eset összes körülményei alapján kell megítélni azt, megfelelően járt-e el a vezető tisztségviselő. A szabályozás továbbra is fenntartja a hitelezői érdeksérelemre vonatkozó vélelmeket, pontosítva, kiegészítve őket.
A vezetői felelősségre vonatkozó jogelméleti megállapításokat itt nem kell megismételnünk, mivel mindazok az érvek, amelyek miatt a jogintézményt először a Cstv.-ben, majd a Ptk.-ban is szabályozták, ebben az esetben is helytállók.

2.10.7.2. A per felperese

A pert a hitelező indíthatja meg. A Ctv. 118/C. § (1) bekezdése értelmében hitelező az a személy, aki
• követelését a kényszertörlési eljárásban bejelentette; és
• követelése jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton, más végrehajtható okiraton alapul, vagy nem vitatott vagy elismert, pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelés.
Ez a szabályozás egyértelművé teszi a hitelezői státus feltételeit. A hitelezői minőséget a cégbíróság a kényszertörlési eljárásban nem vizsgálja, így az eljárást lezáró végzésében csupán felsorolja a bejelentett követelések jogosultjait.
A Ctv. 117. §-ból derül ki, hogy elvileg ki kerülhet hitelezői státusba. A 117. § (2) bekezdésének a mi szempontunkból fontos szabályai értelmében, akinek
a) a céggel szemben követelése van - ideértve a számviteli törvény szerinti függő követelést is;
b) tudomása van arról, hogy a cég ellen bírósági, közjegyzői vagy más hatósági eljárás van folyamatban;
e) a céggel fennálló munkaviszonyon alapuló bérkövetelése vagy munkaviszonyból származó egyéb követelése van,
azt a közzétételt követő hatvan napon belül kell bejelentenie a cégbíróságnak.
Ebből a körből kerülhetnek ki a hitelezők. A 118/B. § hitelezőfogalmából egyedül az elismert, nem vitatott követelést kell megmagyarázni. Az elismert követelés polgári jogi fogalom, az elismerésnek számtalan formája lehet a Ptk.-ban szabályozott tartozáselismerésen felül.
A nem vitatott követelés fogalom a felszámolási eljárás szabályozásában ismert [Cstv. 27. § (2) bekezdés], ahol a törvény megkívánja a követelés írásban, meghatározott határidőben történő vitatását. Ezeket a feltételeket a Ctv. nem tartalmazza, a szabályozás jellege miatt nem is tartalmazhatja, ezért zavaró ennek a fogalomnak a szerepeltetése. Miután a cégbíróság nem vizsgálja a bejelentett hitelezői követeléseket, ezért az esetleges vitatásra sem derül fény. Ez nem zárja ki, hogy az alperesként szereplő vezető tisztség-
- 356/357 -
viselő hivatkozzon arra, hogy ezt a követelést vitatta a cég. A törvényi szabályozásból következik, hogy a bíróságnak ezt vizsgálnia kell. Míg a felszámolási eljárásban a vitatott követelések elbírálásának a kérdése szabályozott, itt a jogalkotó ezt elmulasztotta, ezért bírói hozzáállás kérdése, hogy a követelés kérdésében bizonyítást folytat le vagy megelégszik annak igazolásával, hogy a követelést vitatták korábban.
Felperesként csak az indíthat pert, aki a követelését a kényszertörlési eljárásban bejelentette, aki ezt elmulasztja, a vezetővel szembeni fellépés jogát is elveszíti, keresetét a Pp. 176. § (1) bekezdés g) pont alapján visszautasíthatja a bíróság.

2.10.7.3. Az alperes

A vezető tisztségviselő vonatkozásában a szabályozás lényegében a korábbi - 2015. március 15-e előtti - elgondolást követi. A Ctv. alkalmazásában alperesként perelhető a vezető tisztségviselő, a cég által megválasztott végelszámoló, továbbá az a személy is, aki a cég döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt (árnyékdirektor).
Perelhető az a vezető tisztségviselő, akit kényszertörlési eljárás előtt a cégjegyzékből töröltek. A Ctv. nem mondja ki, hogy milyen időszakra visszamenőleg kell a vezetői tisztség fennállását vizsgálni, a Cstv.-vel ellentétben a hároméves időkorlátot nem tartalmazza a törvény, ennek oka, hogy a fenyegető fizetésképtelenség bekövetkeztét a jogalkotó előre nem ismerheti.

2.10.7.4. A per megindításának határideje, hatáskör, illetékesség

A hitelező a keresetét a cég törlését elrendelő jogerős határozat Cégközlönyben való közzétételét követő kilencvennapos jogvesztő határidőn belül a cég utolsó bejegyzett székhelye szerint illetékes törvényszéken terjesztheti elő.

2.10.7.5. A felelősség megállapításának feltétele

A vezető tisztségviselő Ctv. alapján történő perlésére abban az esetben kerülhet sor, ha a céggel szemben követelés bejelentése megtörtént, de a felszámolási eljárás elrendelésére vagyon hiányában nem került sor. Ilyenkor megállapítható, hogy a cég fizetésképtelensége gyakorlatilag fennáll. Ebből következően a fenyegető fizetésképtelenség mint a fizetésképtelenséget megelőző állapot is fenn kellett hogy álljon. A szabályozás így abból az előfeltevésből indul ki, hogy ebben az esetben a vezető tisztségviselő felelőssége az új Ptk. 3:118. § alapján biztosan bekövetkezett.
A Ctv. 118/B. § (1) bekezdése értelmében, ha a cégbíróság a céget kényszertörlési eljárásban törölte a cégjegyzékből, a cég vezető tisztségviselője az okozott hátrány erejéig felel a kielégítetlenül maradt hitelezői követelésekért, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek figyelembevételével látta el, és ezáltal a cég vagyona csökkent, illetve a hitelezők követeléseinek kielégítése meghiúsult. Több vezető tisztségviselő esetén felelősségük egyetemleges.
- 357/358 -
A törvény által megkívánt feltételek a következők:
• a cégbíróság a céget kényszertörlési eljárásban törölte;
• a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően a vezető tisztségviselő az ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek figyelembevételével látta el;
• a cég vagyona csökkent;
• a hitelezők követeléseinek kielégítése meghiúsult.
A feltételek jó része ismert a Cstv.33/A. § elemzéséből. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésének feltétele szó szerint megegyezik a csődtörvény szabályával, az ott írtak, s a bírói gyakorlat is alkalmazható.

2.10.7.6. A mentesülés szabályai

A mentesülés rendszere kétfokú.
Mentesül a felelősség alól a vezető tisztségviselő, ha bizonyítja, hogy
• a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem a vezető tisztségviselői jogviszonya alatt vagy ügyvezetési tevékenysége miatt következett be;
• a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően pedig az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá a cég legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében.
Ezen intézkedések felsorolását nyilvánvalóan nem tartalmazhatja a törvény, az eset összes körülményei alapján kell megítélni azt, megfelelően járt-e el a vezető tisztségviselő. A szabályozás továbbra is fenntartja a hitelezői érdeksérelemre vonatkozó vélelmeket, pontosítva, kiegészítve őket.
Ha a vezető tisztségviselő a kényszertörlés elrendelését megelőzően vagy a kényszertörlési eljárás alatt neki felróhatóan nem tett eleget a számviteli beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, neki kell bizonyítania azt is, hogy a vezető tisztségviselői jogviszonya, illetve a végelszámolói tevékenysége alatt nem következett be vagyonvesztés.
Ugyanez a helyzet végelszámolás esetén, ha a korábbi vezető tisztségviselő nem vagy nem teljeskörűen teljesítette a Ctv. 98. § (3) bekezdés a), c) és d) pontja szerinti kötelezettségét. A Ctv. említett szabálya értelmében a végelszámolás kezdő időpontját követő harminc napon belül a cég korábbi vezető tisztségviselője
a) elvégzi mindazon feladatokat, amelyeket számára a számviteli, az adóügyi vagy egyéb jogszabályok előírnak, és ezeket az okiratokat, valamint a cég iratanyagát a végelszámolónak legkésőbb a végelszámolás kezdő időpontjától számított harmincadik napon átadja;
c ) a folyamatban lévő ügyekről a végelszámolót tájékoztatja;
d) a nem selejtezhető és titkos minősítésű iratokról iratjegyzéket készít, és azokat, valamint az irattári anyagokat a végelszámolónak átadja. Ezek a szabályok irányadók akkor is, ha a kényszertörlési eljárást végelszámolás előzte meg, és a végelszámoló nem tett eleget a Ctv. 104. § (3) és (4) bekezdésében foglalt kötelezettségének.
- 358/359 -

2.10.7.7. A szabályozás kapcsolata a Ptk. előírásához

A Ctv. 118/B. § (7) bekezdése - a Cstv. 33/A. § rendelkezéséhez hasonlóan - tartalmazza, hogy a Ptk. 3:86. § (2) bekezdésében, 3:118. §-ában, 3:347. § (3) bekezdésében, valamint a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényben a vezető tisztségviselők polgári jogi felelősségének megállapítására és velük szemben a szerződésen kívüli kártérítési igény érvényesítésére csak a Ctv. 118/B. § alapján kerülhet sor, ha a jogi személy jogutód nélküli megszüntetésére kényszertörlési eljárásban kerül sor.

2.10.8. A közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségei a perbeli jogvitában

A felszámolás alá került kft. ügyvezetője ellen a Cstv. 33/A. §-a alapján megalapozott kereset nem terjeszthető elő a felszámoló/hitelező(k) által, ha a társaság törvényes működését biztosító jogszabályok alapján, a vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályozásra figyelemmel mindent megtesz annak érdekében, hogy a cég vagyona ne csökkenjen, és ne következzen be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet az alábbiak szerint.
Az ügyvezető a beszámoló elkészítéséhez - szükség szerint, a taggyűlés felhatalmazása alapján - alkalmaz pl. számviteli, adójogi, munkajogi szakmai ismeretekkel rendelkező személyeket; a cég jogi képviselőjével együttműködik (ld. 2.1.12., 2.3.11.); a cég szervezetén belül a vitás ügyeket elsősorban egyeztetéssel/közvetítői eljárásban, megállapodással rendezi.
Ennek alapján a szabályosan összehívott - beszámoló elfogadásáról döntő - taggyűlés az előző évben kifejtett ügyvezetési tevékenység megfelelőségét megállapító felmentvényt ad.
Az üzleti életben pl. a szerződések érvényességével, teljesítésével kapcsolatos vitákat - lehetőség szerint - egyezségi kísérlettel rendezi, ún. jogi pozíciók mentén zajló tárgyalások (collaborative praxis) keretében, ügyvédek, tanácsadók, szakértők közreműködésével; hosszú távú, jövőbeli együttműködést feltételező jogviszonyok esetén a jogvitákat - a másik féllel együtt - elsősorban közvetítői eljárásban rendezi, írásbeli megállapodás létrehozásával (ld. 1.3.3.); minden esetben a kft. érdekeinek elsődlegessége alapján jár el.
A cégek közötti konfliktusok általános jellemzését a - mediátor segítségével történő - vita rendezésének a megoldását jelentő megállapodás létrehozásának feltételeit ld. a 2.15. fejezet végén.
A piaci "verseny" természetéből következik, hogy objektív gazdasági folyamatokra visszavezethető ok folytán a cég vagyona csökkenhet.
Az ügyvezető haladéktalanul összehívja a taggyűlést, ha azt állapítja meg, hogy a kft. nem képes a hitelező(k) követeléseinek teljes mértékben történő kielégítésére.
A tagok felhatalmazása alapján, nemperes eljárásban csődegyezség megkötésére tesz kísérletet [Cstv. 1. § (2) bek.]; ennek meghiúsulása esetén - haladéktalanul - felszá-
- 359/360 -
molási eljárást kezdeményez [Cstv. 1. § (3) bek.], hasonlóan a végelszámoló eljárásához (ld. 2.13.3.).
A 2.10.3-2.10.7. pontokban ismertetett, irányadóan alkalmazandó bírósági döntésekből következik, hogy amennyiben a bíróság megállapítja, hogy a felszámolás alá került kft. ügyvezetője a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésekor nem a hitelező(k) érdekeinek (elsődleges) figyelembevételével járt el, és a kft. - felszámolási eljárást követően - a cégjegyzékből való törléssel megszűnik, a hitelező(k) - a jogvita jellegéből adódóan már "igazolt" - kártérítés összegének megfizetése iránti igényük perben történő érvényesítésekor egyezségi kísérletre nem tesznek javaslatot (ld. 2.8.5.).

2.11. A Cstv. 40. §-a alapján indított perek

2.11.1. Fogalommeghatározások, általános alapelvek

2.11.1.1. A szabályozás előzményei

A felszámoló egyik legfontosabb feladata az adós vagyonának felderítése és védelme a hitelezői igények minél nagyobb mértékű kielégítése érdekében. Ezért minden csődtörvény foglalkozik a csődnyitás, azaz a felszámolás kezdő időpontja előtt megkötött szerződések sorsával, s különleges jogokat ad a felszámolónak ezen szerződések megtámadását illetően.
Az 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) 3. § (3) bekezdése a hitelezők számára lehetővé tette, hogy a felszámolási eljárás során - legkésőbb az eljárás befejezéséig - a bíróság előtt a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás megindítását megelőző hat hónap alatt, továbbá a felszámolási eljárás közzétételéig kötött szerződéseit megtámadja, ha azok a hitelező követelésének kielégítését veszélyeztetik. A kialakult bírói gyakorlat ezt a megtámadást a régi Ptk. 203. §-ában szabályozott fedezetelvonó szerződéshez (az actio Pauliana Ptk.-beli megfelelőjéhez) hasonlította. (Juhász László: A magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2017. I. kötet 639-719. o.)
A Cstv. hatálybalépésekor annak miniszteri indokolása a Cstv. 40. § szabályozásával kapcsolatban kifejezetten utalt a régi Ptk. 203. §-ára, az eltérést abban látta megállapíthatónak, hogy a Cstv.-ben szabályozott megtámadással akkor is lehetett élni, ha egyik fél sem volt rosszhiszemű.
A szerződések megtámadására vonatkozó előírásokat a III. Cstv. Novella 2004. május 1-jétől alapvetően megváltoztatta, a változtatás az unióhoz történt csatlakozásunk miatt vált szükségessé. Ezt követően is módosultak a szabályok, de az előírások lényege, szerkezete nem változott. A 2017. évi XLIX. tv. a megtámadási határidőt kilencven napról százhúsz napra emelte fel, illetve egy új megtámadási okot vett fel a szabályok közé a 40. § (1) bek. d) pontba. Könyvünkben továbbiakban a hatályos szabályozást ismertetjük.
- 360/361 -

2.11.1.2. Az adós társaság vagyona

A Cstv. a vagyon fogalmát két szempontból közelíti meg. Egyrészt a Cstv. alkalmazásában vagyon: mindaz, amit a számvitelről szóló törvény befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít [Cstv. 3. § (1) bekezdés e) pont], másrészt a csődeljárás és a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a csőd- vagy a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez [Cstv. 4. § (1) bekezdése].
A gazdasági társaság fizetésképtelensége folytán történt megszüntetése esetén az alapításkori induló vagyon nem szolgál változatlan összegben a hitelezők követeléseinek fedezetéül. A felszámolás kezdő időpontjában az alapításkor meglévő vagyon általában csak részben, vagy egyáltalán nem áll rendelkezésre. A hitelezők igényeinek kielégítése alapjaként a gazdasági társaság ténylegesen meglévő vagyonát kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy a társaság cégjegyzékébe milyen törzstőkét milyen hatállyal jegyeztek be (BH 2002.194.).
A kft. törzstőkéjét nem kezelik "letétként", ez a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vagyonaként - ha nem áll rendelkezésre - figyelembe nem vehető, és a tagok a kft. tartozásaiért - a törzstőke erejéig - sem a felszámolási eljárás során, sem annak befejezését követően nem tartoznak felelősséggel (BH 1996.226.).
A bt. beltagjának vagyona a felszámolási eljárás során a hitelezők követeléseinek kielégítésére akkor sem használható fel, ha a társaság vagyona erre nem elegendő; a hitelező követelését csak külön, peres eljárásban érvényesítheti (BH 1996.169.).
Hitelező a felszámolási eljárásban - a felszámolás kezdő időpontjáig - az, akinek az adóssal szemben jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton (végrehajtható okiraton) alapuló, vagy az adós által nem vitatott, vagy elismert, lejárt pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van. A felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette [Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pont].
A felszámolás kezdő időpontja után az olyan személy, akinek nincs a felszámoló által nyilvántartásba vett követelése, nem minősül hitelezőnek (EBH 2000.230.).

2.11.1.3. A felszámoló, jogai és kötelezettségei

Lényeges kérdés, hogy a törvény a felszámolót milyen jogosultságokkal ruházza fel a feladatai ellátása érdekében. A Cstv. hatálybalépése óta vitatott a gyakorlatban a felszámoló státusa, a törvény ugyanis nem határozza meg egyértelműen a felszámoló jogi státuszát. A felszámoló kifogásokkal kapcsolatos jogi helyzete kapcsán a Kúrián joggyakorlat-elemző csoport jött létre, amely csak rögzíteni tudta, hogy a Kúria és az ítélőtáblák álláspontja teljesen eltérő. A Kúria az adósi képviseletet emelte ki lényegi meghatározóként, az ítélőtáblák viszont a felszámoló önálló státusát a törvényben meghatározott intézkedések során. (A joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye a www.lb.hu honlapon elérhető.)
- 361/362 -
A Kúria az EH 2015.11.G2. szám alatt közzétett döntésében kimondta, hogy a felszámoló a Cstv. 27/A. § (12) bekezdése alapján a vagyonnal kapcsolatos, harmadik személyek irányában fennálló jogviszonyokban a hatóságok, bíróságok irányában az adós vezető tisztségviselőjének helyébe lépő, a vezető tisztségviselő jogait gyakorló személy, jogszabály eltérő tételes rendelkezése hiányában. Mindazon jogok és kötelezettségek őt illetik, illetve terhelik, amelyeket a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.), illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) a vezető tisztségviselőkre telepít, hacsak jogszabály másként nem rendelkezik. A felszámoló jogköre egyrészt kiterjed azokra a feladatokra, amelyek egy felszámolási eljáráson kívül működő adósnál is felmerülnek, másrészt azokra is, amelyek a felszámolási eljárásból erednek (Fpkf.VII.30.037/2015.). A kifogás kapcsán a jogalkotás nem fogadta el ugyan a Kúria álláspontját, a fenti határozat azonban a felszámoló státusát illetően véleményünk szerint irányadó az általunk tárgyalt jogviszonyokban. Egyértelművé kell tenni ugyanakkor, hogy a felszámoló sem a Cstv., sem a Ptk. rendelkezései szerint nem minősül vezető tisztségviselőnek.
Bíró György professzor klasszikus megfogalmazása szerint a felszámoló a Cstv. rendelkezései alapján a bíróság által végzéssel kijelölt, állami feladatot ellátó teljesítési segéd, aki elsősorban a hitelezői érdekek hordozója, teljes körű anyagi felelősség mellett. Díjérdekeltségéből eredő "önérdeke" nem sértheti a képviselt adós érdekeit.
Jogi státusa kettős, egyrészt a hitelezők érdekét képviseli, másrészt az adós gazdálkodó szervezet törvényes képviselője. Ezt a pozícióját a legutóbb módosított, Cstv. 27/A. § (9) bekezdése egyértelműen kimondja. Ebbe az irányba hatott a Cstv. 40. § (1) bekezdésének azon szabályozása is, amely egyértelművé tette azt, hogy a felszámoló nem a saját nevében, hanem az adós képviseletében támadhatja meg az adós által kötött szerződéseket.

2.11.1.4. A felperes

A Cstv. 40. §-ban szabályozott megtámadási pereket a felszámoló - az adós nevében - és a hitelezők indíthatják meg.
Jelenleg - a felszámoló akár a Cstv. 40. §-a alapján, akár a Ptk. valamely nevesített szabálya alapján támadja meg a szerződést - felperesi pozícióban az "f.a." cég szerepel, alperesként pedig a szerződést kötő fél vagy felek.
Megtámadásra jogosult a hitelező is. Hitelezőnek az minősül, aki a felszámolási eljárásban bejelentette a követelését, azt a felszámoló nyilvántartásba vette. Hitelezőnek minősül a vitatott igénnyel rendelkező, illetve a függő követelés jogosultja. Aki nem jelent be hitelezői igényt, csak a behajthatatlansági igazolás kiállítását kéri, nem minősül hitelezőnek, ő nem jogosult a per megindítására. A bíróság a BDT 2006.1398. szám alatt közzétett döntésében kimondta, ha a felszámoló által nyilvántartásba vett hitelező a felszámolási törvény alapján szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indít pert, a peres felek nem vitathatják a felperes hitelezői minőségét. A hitelezői választmány nem jogosult a per megindítására, "perbeli" jogképessége csak a felszámolási eljárásra terjed ki.
- 362/363 -
A hitelező perindítása esetén az "f.a." cég alperesként áll perben és a felszámoló képviseli.
Ennek a résznek a kereteit meghaladja, hogy a Ptk. alapján - a hitelezők és az "f.a." cégek által - előterjeszthető keresetekben megjelölhető jogcímek, jogkövetkezmények részletesen ismertetésre kerüljenek.
A gyakorlatban leggyakrabban felmerülő jogcímek - az iránymutató döntések alapján - érdemben azonosak a Cstv. 40. §-ában rögzített megtámadási okokkal.
A jogi képviselő részére meghatalmazást a felszámoló cégjegyzékbe bejegyzett felszámoló biztosa ad. Amennyiben a felszámolást foganatosító bíróság új felszámolót rendel ki az adós cég felszámolási eljárásának folytatására, a korábban adott meghatalmazás nem válik érvénytelenné. Ha azonban az új felszámolóbiztos jogi képviselő részére újabb meghatalmazást ad, visszavonva a korábbi meghatalmazást, a perben a képviseletet az új jogi képviselő látja el.
A gyakorlatban a bíróság - ha tudomására jut az új felszámoló személye - általában felhívja a jogi képviselőt annak igazolására, hogy meghatalmazása továbbra is érvényes-e, azaz az új felszámolóbiztos által adott meghatalmazás csatolására hívja fel a jogi képviselőt.
Álláspontom szerint, mivel a korábban adott meghatalmazást érvényesen adta a cégjegyzékből törölt felszámoló, az új felszámoló kötelezettsége a perben történő képviselet kapcsán az esetleges intézkedések megtétele, új képviselő megbízása, ennek a perben történő bejelentése, igazolása.

2.11.1.5. Az alperes

A perbe alperesként az adós gazdálkodó szervezettel szerződést kötő, jogviszonyt létesítő - a kereset elbírálásához szükséges körben "érintett" - személyek (természetes; jogi, illetve nem jogi személyiségű társaságok) kerülnek. Gyakran előfordul, hogy az adós vagyonából kikerült vagyontárgyat tovább értékesítik. Ilyenkor ezt a szerződést is meg kell támadni, és gondoskodni kell a szerződő felek alperesként történő perbevonásáról.

2.11.2. A keresetben érvényesíthető igény; előterjesztésének határideje

2.11.2.1. A keresetben előterjeszthető igény

A Cstv. négy megtámadási és egy visszakövetelési jogcímet szabályoz a 40. §-ban. A perek tapasztalatai alapján rendszerint több jogcím megjelölésére kerül sor, ezen felül megjelölhetnek a felek polgári jogi megtámadási, illetve semmisségi jogcímet is, ezek általában eshetőleges tárgyi keresethalmazatot képeznek.
A továbbiakban egyenként tárgyaljuk a Cstv. által szabályozott jogcímeket.

2.11.2.1.1. A csalárd ügyletek

A Cstv. 40. § (1) a) pontja értelmében azok az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződések vagy más jognyilatkozatok támadhatók meg, amelyeket a felszá-
- 363/364 -
molási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző öt éven belül és azt követően kötöttek, ha az adós szándéka a hitelező vagy a hitelezők kijátszására irányult, és a másik fél erről a szándékról tudott vagy tudnia kellett.
Ezek kifejezetten csalárd ügyletek, ahol nemcsak az adós, de a vele szerződő fél is rosszhiszemű volt, tudott vagy tudnia kellett a hitelező kijátszására irányuló szándékról. Ezekben az esetekben nem elég annak bizonyítása, hogy a hitelezők kijátszására irányult a jogügylet, azt is bizonyítani kell, hogy a jogügylet csökkentette az adós vagyonát.
A gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy a vagyonra vonatkozó szabályok mennyiben értékelendők, ugyanis nagyon sokszor az adós egy olyan hitelezőjének értékesíti a vagyont, akinek zálogjoga is van az értékesített vagyontárgyon. Egy esetleges felszámolásnál az ilyen hitelező mindenki mást megelőzően jut kielégítéshez. A BDT 2011.2474.I. szám alatt közzétett döntésben a bíróság kimondta, hogy az adós által a felszámolás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezésének napját megelőző öt éven belül kötött ügylet esetében a megtámadhatóság egyik feltételeként előírt vagyoncsökkenés - adott esetben - akkor is megvalósulhat, ha egyébként a vagyon csökkenésével járó ügylet eredményeként egyes hitelezői követelések is megszűnnek. Más döntések ezzel ellentétes megállapításra jutottak (Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.109/2010/6., BDT 2011.2474.).
A bírói gyakorlatot nagyon sok döntés színesíti. Nem megtámadási ok önmagában az, hogy az adós a felszámolási kérelem beérkezése előtt értékesíti vagyontárgyait (BH 2016.90. III.). Az adós felszámolási eljárásának megindítása előtt a vételi jog kikötése önmagában a vételi joggal rendelkező hitelezőt nem juttatja előnyhöz a felszámolás során (BH 2014.189.). A felszámolási eljárást megelőzően az adós mint eladó által tulajdonjog-fenntartással kötött adásvételi szerződésnek az 1991. évi XLIX. törvény 40. § (1) bekezdésére alapított megtámadása az adós vagyonának csökkenése hiányában alaptalan, mivel ebben az esetben az adós vagyonában maradt az ingatlan (BDT 2016.3437.).
A Kúria a BH 2016.90. szám alatt közzétett döntésében kifejtette, hogy nem a cégalapítás érvénytelenségének megállapítására irányul az a per, amelyben az apportáló a Cstv. 40. §-a alapján az apportálásról szóló megállapodás érvénytelenségének megállapítását kéri. A Cstv. 40. §-a alapján indított perben érdemben vizsgálható, hogy az adós vagyontárgyainak más gazdasági társaságba történő apportálása a hitelezők érdekét sérti-e. Ezt a cégalapítás érvénytelenségére vonatkozó 2006. évi V. törvény szabályai nem zárják ki.
Ugyanebben a döntésben a Kúria megerősítette a korábbi bírói gyakorlatot, amely szerint az adós átruházhatja a vagyontárgyait a felszámolást közvetlenül megelőzően - azok működőképességének megőrzése érdekében -, de az átruházás a hitelezők érdekét nem sértheti.
- 364/365 -

2.11.2.1.2. Ingyenes elidegenítés, ingyenes kötelezettségvállalás, feltűnő aránytalanság

A 40. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a hitelező és a felszámoló megtámadhatja az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző két éven belül és azt követően megkötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás vagy a harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet.
Az adós vagyonának ingyenes elidegenítése és megterhelése a gazdasági életben szokásosnak minősül, különösen az egy cégcsoportba tartozó gazdálkodó szervezetek esetében. A szerződést csak az teszi utólag megtámadhatóvá, hogy a szerződés megkötését követő egy évben felszámolási eljárás indult az egyik - az ajándékozó - szervezet ellen. Még az sem szükséges, hogy a szerződés a hitelezők kielégítési alapját csökkentse, az adott időben gazdaságilag indokolt és észszerű szerződés is megtámadható. A Legfelsőbb Bíróság az EBH 2003.877. számú döntésében kimondta, hogy a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet által kötött szerződés semmissége jogkövetkezményeinek rendezése érdekében kötött engedményezési szerződés is minősülhet a további hitelezők kijátszására irányuló jogügyletnek.
A feltűnő aránytalanság: A harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet esetében a régi Ptk. 201. § (2) bekezdésének megfelelő megtámadási okkal találkozunk. A különbség az, hogy a Cstv. 40. § alapján akkor is megtámadható a szerződés, ha az egyik felet ajándékozási szándék vezette [ez logikusan következik a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pont szabályaiból], továbbá a Cstv.-ben szabályozott esetben a hitelező és a felszámoló élhet a megtámadási joggal, és nem a sérelmet szenvedett fél.
Az aránytalan értékkülönbözetre nézve a régi Ptk. 201. §-hoz kapcsolódó bírói gyakorlat az irányadó (PK 267. áf.) azzal, hogy több döntés kimondta, miszerint ilyen esetben nem az értékkülönbözet arányos részét kell kiküszöbölni, hanem a teljes értékkülönbség visszatérítésére kell törekedni. A Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.166/2008/4. számú határozatban úgy foglalt állást, hogy amennyiben a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontjának esetében a bíróság az érvénytelenségi ok kiküszöbölése mellett a szerződést érvényessé nyilvánítja, ebben az esetben nem az értékkülönbség aránytalan részét kell kiküszöbölni, hanem a teljes értékkülönbség megszüntetésére kell törekedni, mert ebben az esetben az érvénytelenség oka nem a régi Ptk. 201. § (2) bekezdésén, hanem a hitelezői érdekeket szem előtt tartó csődtörvényen alapul. Ezt a jogi álláspontot foglalta el a Pécsi Ítélőtábla is Gf.30.487/2003/10. számú, és a Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.359/2015/8. számú határozatában. Ebben lényegesen különbözik a szerződés polgári jogi címen történő megtámadása a csődjogi megtámadási októl.
A Legfelsőbb Bíróság az EBH 2010.2146. számú döntésében kifejtette, hogy a dologi zálogkötelezett és a jogosult között - a személyes adós követelésének a biztosítására - létrejött jelzálogszerződés nem minősül a zálogkötelezett vagyonát terhelő olyan ingyenes juttatásnak, amely alapul szolgálhatna arra, hogy a hitelező a dologi
- 365/366 -
zálogkötelezett (adós) elleni felszámolási eljárásra tekintettel, a Cstv. 40. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a zálogszerződést sikerrel megtámadhassa.
A 12.Gf.40.494/2008/4. számú határozatban a Fővárosi Ítélőtábla olyan iránymutatást adott, miszerint a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontjára alapított kereset esetén a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a szerződés kimeríti-e az ingyenes vagy a feltűnően aránytalan kötelezettségvállalás fogalmát. A Cstv. 40. §-ában, annak b) pontjában szabályozott tényállást e jogszabályi rendelkezés értelmében - egyebek mellett - az adós vagyonának terhére történt ingyenes, illetve feltűnően aránytalan értékkülönbözöttel megkötött visszterhes kötelezettségvállalás valósítja meg. Kétségtelen, hogy a felperes perbeli szerződésben tett kötelezettségvállalása még nem ment teljesedésbe, ily módon az adósi vagyon csökkenése még nem következett be. A felhívott jogszabályi rendelkezésnek azonban nem tényállási eleme az adósi vagyon csökkenésének mint eredménynek a bekövetkezése. Erre nyilvánvalóan a szerződés megtámadásának eredménytelensége esetén, akkor fog sor kerülni, ha az alperes érvényes szerződésből eredő, felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igényét a felszámoló kielégíti.

2.11.2.1.3. Hitelező előnyben részesítése

A Cstv. 40. § (1) c) pontja alapján a hitelező és a felszámoló megtámadhatja a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző kilencven napon belül és azt követően kötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése, különösen egy fennálló szerződésnek a hitelező javára történő módosítása vagy biztosítékkal nem rendelkező hitelező számára biztosíték nyújtása.
Az egyik fél előnyben részesítése érdekében kötött ügylet nem esik olyan negatív megítélés alá, mint a csalárd ügyletek. Az enyhébb megítélést az is jelzi, hogy ezeknél a szerződéseknél kilencven napban szabta meg a törvény azt az időszakot, amelyen belül a felszámolási kérelem beérkezése előtt a szerződést megkötötték.
A hitelezőt előnyben részesítő ügylet lényege három körülményben ragadható meg:
• a kérelem bíróságra történő beérkezésétől visszafelé számított, rövid időtartamon belül, amikor tehát már fizetésképtelenség-közeli helyzetben volt az adós;
• egy már fennálló kötelem jogosultja, tehát az egyik hitelező;
• egy jogügylet következtében többhöz, követelésének nagyobb hányadához jut hozzá, mint amihez, amennyihez a vele egy rangsorban lévő hitelezők hozzájutnak.
A Kúria a BH 2014.51. számú döntésében határolta el a c) pont, illetve a (2) bekezdés alkalmazhatóságát. A Cstv. 40. § (2) bekezdése szerinti visszakövetelési jog csak egy már korábban megkötött, létező szerződésnek a hitelező számára előnyösebb módon való teljesítése esetén alkalmazható. A hitelezőt előnyben részesítő új szerződés esetén a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja kerülhet alkalmazásra. Ez esetben a szerződés érvénytelenségét kell megállapítani.
Ezzel kapcsolatban több ítélőtáblai döntés született. A BDT 2010.2291. számú döntésben az ítélőtábla kimondta, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjának alkalma-
- 366/367 -
zása során a hitelező előnyben részesítése nem azt jelenti, hogy a vevő által beszámított ellenkövetelés jogszerűtlen volt, hanem azt, hogy a vevő - más hitelezőktől eltérően - a megkötött adásvételi szerződés eredményeként a beszámítás folytán az adóssal szemben fennálló teljes követeléséhez hozzájut.
Lényeges a Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.112/2007/5. számú döntése, amely szerint a hitelezők közötti egyensúly megbontására, valamely hitelező előnyben részesítésére irányuló ügylet eredményes megtámadásához nem szükséges, hogy a támadott ügyletet megkötő, fizetésképtelenség-közeli helyzetben lévő adós és a vele kötött ügylet folytán szerző fél magatartása célzatos legyen.
A BH 2009.216. számú döntésben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy megalapozzák egyes hitelezők indokolatlan előnyben részesítését azok a szerződések, amelyekkel a fizetésképtelen adós - pár héttel a felszámolás kezdő időpontját megelőzően - a vállalkozó kölcsönkövetelését akként egyenlíti ki, hogy átvállalja a vállalkozónak az alvállalkozók felé fennálló tartozásait, majd e követelések fejében ingatlanok tulajdonjogát ruházza át az alvállalkozókra.
Az adós ingatlanának értékesítése körében a felszámoló által kötött adásvételi szerződéseket a hitelezők a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján nem támadhatják, erre csak a Cstv. 49. § (5) bekezdés vagy a Ptk. alapján van jogi lehetőség.
A hitelező fogalma ebben a megközelítésben nem szűkíthető le a felszámolási eljárásban hitelezőként bejelentkező személyekre és szervezetekre, a megtámadási jog akkor is gyakorolható, ha az a hitelező, akit az adós előnyben részesített, nem jelentkezik be hitelezőként az eljárásba. "E jogszabályhely alkalmazása esetén - ahogyan az elsőfokú bíróság is helyesen tette - a hitelező fogalmát tágan kell értelmezni. Természetesen hitelezőnek tekintendők azon személyek, akik a felszámolásban hitelezői igényt jelentettek be és a felszámoló követelésüket nyilvántartásba vette, azonban ezen túlmenően hitelezőnek kell tekinteni mindazokat is, akiknek a megtámadási időn belül jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton alapuló vagy az adós által elismert, nem vitatott követelése állt fenn az adóssal szemben (ez áll összhangban a Cstv. 3. § c) pontjában foglaltakkal is" (Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.285/2008/7.).
Ugyancsak fontos a Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.296/2012. számú döntése (ÍH 2015.39.), amelyben kifejtette, hogy a hitelező a többi hitelezőhöz képest a jogügylet kapcsán előnyben részesül, ha a felek megállapodása hányában a hitelező csak a többi hitelezővel együtt jutott volna - arányosan - kielégítéshez a felszámolási eljárásban. A követelésének nagyobb hányadához jutó hitelezőt azonban nem a teljes összeg visszatérítésére kell kötelezni, hanem csak olyan összeg megfizetésére, amely tekintetében a többi hitelező kielégítési arányához képest jutott előnyhöz.

2.11.2.1.4. A hitelbiztosítéki szerződés megtámadása

A Cstv. 40. § (1) bekezdés d) pontja szerint a hitelező - vagy az adós nevében a felszámoló - megtámadhatja az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző három éven belül és azt követően megkötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya olyan biztosí-
- 367/368 -
téki célú tulajdonátruházás, illetve jog vagy követelés biztosítéki célú átruházása vagy biztosítéki célú vételi jog gyakorlása volt, amelynek alapján a jogosult a szerzett jogával olyan módon élt, hogy az adóssal szemben fennálló elszámolási kötelezettségét nem vagy nem megfelelően teljesítette, illetve a biztosított követelést meghaladó fedezetet az adósnak nem adta ki; ha a jogszerzésre jogosult a tulajdonjog más jog vagy követelés biztosítéki célból történő megszerzését a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, illetve vételi jogát az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyeztette be, a megtámadás feltételeinek fennállását vélelmezni kell.
Ezt a megtámadási okot a 2017. évi XLIX. tv. vezette be. Előzménye a Ptk. 2016. évi LXXVII. törvénnyel történt módosítása, amely a zálogjogot is érintette. A Ptk. a zálogjogi szabályozás átalakításához szorosan kapcsolódva, annak mintegy sarokpontjaként mondta ki a fiduciárius hitelbiztosítékok tilalmát, ezért ezek a biztosítékok a Cstv.-ből is kikerültek. A tilalom változatlan formában történő fenntartása azonban nem volt indokolt. Erre, valamint az önálló zálogjog újraszabályozására is tekintettel, a módosító törvény enyhítette az ún. fidúciatilalmat, ez a módosítást követően csak kizárólag a fogyasztói ügyletekre, valamint a fogyasztók egymás között kötött, de fogyasztói szerződésnek nem minősülő ügyleteire terjed ki. Vállalkozások egymás közötti viszonyrendszerében ugyanakkor sem gazdasági, sem pedig jogpolitikai szempontból nem indokolt a Ptk. 6:99. §-ában foglalt semmisségi szankció fenntartása. A módosítás következménye, hogy ezek a biztosítékok megjelentek a csőd- és felszámolási eljárásban.
A fiduciárius hitelbiztosítéki kikötést be kell jegyezni a hitelbiztosítéki nyilvántartásba - vagy az ingatlanra biztosítéki céllal kikötött vételi jogot az ingatlan-nyilvántartásba -, az ilyen biztosítékkal rendelkező hitelező a zálogjogosultakra irányadó szabályok szerint kap kielégítést a felszámolási eljárásban.
A Cstv. új d) pontjának tényállása szerint a felszámolási kérelem bírósághoz érkezését megelőző három éven belül kötött fiduciárius szerződésekkel vagy más jognyilatkozatokkal létrejött, de már lezárult jogviszonyokban lehet megtámadni a biztosítéki célú tulajdonátruházást, illetve követelésátruházást, vagy biztosítéki célú vételi jogot létrehozó szerződést vagy más jognyilatkozatot, ha utóbb a szerződést - az elszámolási kötelezettségét - a jogosult nem megfelelően teljesítette.
Vélelmezni kell a feltételek fennállását - azazhogy az elszámolási kötelezettségét a jogosult nem vagy nem megfelelően teljesítette, illetve a biztosított követelést meghaladó fedezetet az adósnak nem adta ki -, ha a jog megszerzését a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, illetve az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyeztették be. E szakasz alapján a bizonyítási teher száll át a jogosultra, s neki kell bizonyítania, hogy szabályosan járt el. Ez nyilván megkönnyíti a felszámolók, illetve a keresetet benyújtó hitelezők dolgát.
Bodzási Balázs véleménye szerint "a felszámolási eljárás előtt kötött és teljesített biztosítéki célú tulajdonát-ruházás egy tekintet alá esik az összes többi tulajdonát-ruházással. Ez pedig azt jelenti, hogy a biztosítéki célú tulajdon-átruházással érintett vagyontárgy kikerül az adós vagyonából, vagyis nem része a csődtömegnek. Ezzel
- 368/369 -
kapcsolatban a felszámoló, illetve az adós hitelezői számára csak a Cstv. 40. §-ában biztosított megtámadási lehetőség áll fenn." (Bodzási Balázs: A gazdasági jogot érintő főbb jogszabályváltozások 2016-17-ben.)
Speciális hatályba léptető rendelkezéseket tartalmaz a Cstv. 83/R. § (5) bekezdése, amely szerint e vélelmet a 2017. július 1-je előtt kötött ügyletekre akkor kell alkalmazni, ha a jogszerzési nyilatkozat 2017. július 1-jét követő hatvan napon belül sem került bejegyzésre a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, illetve a biztosítéki céllal kikötött vételi jogot nem jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba.

2.11.2.1.5. Szolgáltatás visszakövetelése egy hitelező előnyben részesítése miatt

A Cstv. 40. § (2) bekezdés előírása szerint a felszámoló az adós nevében százhúsz napos határidőn belül visszakövetelheti az adós által a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző hatvan napon belül és azt követően nyújtott szolgáltatást, ha annak eredménye egy hitelező előnyben részesítése és a szolgáltatás nem minősül a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak. Hitelező előnyben részesítésének minősül különösen valamely tartozás esedékesség előtti kiegyenlítése.
A Cstv. 40. § (2) bekezdésben az előző megtámadási okoktól elkülönítve vette fel a jogalkotó a szolgáltatás visszakövetelésének a lehetőségét. Ebben az esetben nem a szerződés megtámadásáról van szó, hanem szolgáltatás visszaköveteléséről. Ennek ellenére az elhatárolás nem egyszerű. A 40. § (2) bekezdésének beiktatása azért volt szükséges, mert a hitelező előnyben részesítése nemcsak úgy valósulhat meg, hogy az adós az egyik hitelezőjével új szerződést köt vagy jognyilatkozatot tesz (ilyen a fennálló szerződés módosítása vagy a szerződés mellé egy azt biztosító mellékkötelezettség kikötése, ami szintén egy újabb szerződést feltételez), hanem úgy is, hogy egy fennálló szerződés alapján az adós az esedékesség előtt teljesít, különösen, ha a tartozás csak a csődnyitás után válna esedékessé. Azaz a hitelező előnyben részesítése úgy is megvalósulhat, hogy az adós nem köt új szerződést, hanem egy fennálló szerződés alapján teljesít: kifizetést eszközöl, biztosítékot nyújt, kiegészítő vagy helyettesítő biztosítékot nyújt. A visszakövetelési jog gyakorlásának két konjunktív feltétele van:
• a szolgáltatás egy hitelező előnyben részesítését valósította meg; és
• nem tartozik az adós rendes gazdálkodása körébe.
Utóbbi feltétel azért szükséges, hogy ne legyen visszakövetelhető az olyan kifizetés, szolgáltatás, amelyet például egy tartós jogviszony alapján rendszeresen szállított áruk ellenértékeként szolgáltatott az adós. Mivel az a joggyakorlat számára nem volt egyértelmű, a régi Ptk. 203. § (2) bekezdését a Cstv. szerinti megtámadási jog gyakorlásakor is alkalmazni rendelte a törvényalkotó.
A Cstv. 2004. évi módosítása óta a gyakorlatban problémát okozott a 40. § (1) bekezdés c) pont és a 40. § (2) bekezdés viszonya. Volt, aki úgy értelmezte a két szakaszt, mint amelynek együttesen kell fennállnia ahhoz, hogy marasztaló döntés szülessen. A legfontosabb elhatárolás az, hogy az első esetben a szerződés megtámadásáról van
- 369/370 -
szó, míg a második esetben visszakövetelési jog gyakorlásáról, a szerződés érvényességének vitatása nélkül.
A Kúria a BH 2014.51. számú döntésében határolta el a c) pont, illetve a (2) bekezdés alkalmazhatóságát. A Cstv. 40. § (2) bekezdése szerinti visszakövetelési jog csak egy már korábban megkötött, létező szerződésnek a hitelező számára előnyösebb módon való teljesítése esetén alkalmazható. A hitelezőt előnyben részesítő új szerződés esetén a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja kerülhet alkalmazásra. Ez esetben a szerződés érvénytelenségét kell megállapítani.
A gyakorlatban többször vitássá vált, mit kell érteni a rendes gazdálkodás körén. A Győri Ítélőtábla Gf.IV.20.487/2008/6. számú, a BDT 2009.1.17. szám alatt közzétett döntésében hangsúlyozta, hogy a Cstv. alkalmazása körében az adós részéről valamely szolgáltatás teljesítése nem minősül sem szerződésnek, sem más jognyilatkozatnak, ennek visszakövetelésére az e törvényben meghatározott egyéb feltételek fennállása esetén van lehetőség. Nem a szolgáltatás felek általi jogi minősítése, hanem annak tényleges tartalma, jellege, indokoltsága, volumene, továbbá az adós gazdálkodásának jellemzői irányadók annak meghatározásakor, hogy a szolgáltatás a rendes gazdálkodás körébe tartozónak minősül-e.
A Legfelsőbb Bíróság a BH 2009.248. számú döntésben kimondta, hogy megvalósítja a hitelező előnyben részesítését a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtása után kötött szerződés, amelyben az adós harmadik személlyel szemben fennálló nagy értékű követelését ellenérték fejében a hitelezőjére engedményezi, aki az adóssal szembeni követelésébe az engedményezett követelésért fizetendő vételártartozását beszámítja. Az ilyen szerződés nem minősül a rendes gazdálkodás keretében kötött jogügyletnek.
A rendes gazdálkodás körének meghatározása körében a Pécsi Ítélőtábla a BDT 2008.1728. számú döntésben kihangsúlyozta, hogy nem tekinthető a rendes gazdálkodás körébe tartozó jogügyletnek az adós gazdálkodó szervezet nagy értékű követelésének átruházása.
A gyakorlatban az is problémás volt egyes esetekben, hogy a teljes összeget vissza kell fizettetni a szerződést kötő félnek, vagy esetleg más módszer szerint kell számolni.
A 40. § (2) bekezdés értelmezése során a Pécsi Ítélőtábla a Gf.IV.30.330/2010/7. számú határozatában (ÍH 2011.45.) olyan iránymutatást adott, amely szerint a visszakövetelés nem a felróhatóságon alapul, hanem azt a célt szolgálja, hogy a kezdő időpont előtt kifizetésben részesülő hitelező ugyanolyan kielégítést kapjon, mint amelyet akkor kapott volna, ha bejelentkezik a felszámolási eljárásba. Amennyiben szabályos bejelentkezés esetén részbeni kielégítéshez jutott volna, csak ezen összeg feletti rész megtérítésére kötelezhető. Ugyanezt az elvet mondta ki a Fővárosi Ítélőtábla a 11.Gf.40.285/2008/7. számú döntésében.
A Cstv. 40. § (4) bekezdése kifejezetten kizárja a megtámadási és a visszakövetelési jogot a pozíciólezáró nettósításra irányuló szerződés alapján történt nettósítás, és az óvadék tárgyának az egyenértékű fedezettel való helyettesítése és kiegészítő biztosíték nyújtása esetében.
- 370/371 -

2.11.2.1.6. A megtámadott szerződés megkötésének ideje

Míg a Cstv. 40. § (1) bekezdésének 2004. június 1-jéig hatályos szövege egységesen kezelte a szerződéseket, kimondva, hogy a felszámolási kérelem bírósághoz beérkezése napját megelőző egy évben vagy azt követően kötött szerződések támadhatók meg, a jelenleg hatályos szabályok - helyesen - sokkal korábban megkötött szerződések megtámadását teszik lehetővé, s árnyaltabb lett a szabályozás is.
a) A legsúlyosabb megítélés alá eső csalárd ügyletek esetén megtámadhatja a jogosult a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző öt éven belül és azt követően megkötött szerződését.
b) Az ingyenes és értékaránytalan szerződések esetében a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző három éven belül és azt követően megkötött szerződés vagy más jognyilatkozat támadható meg.
c) A valamely hitelezőt előnyben részesítő szerződés esetén viszonylag rövid időszakra adta meg a megtámadási jogot a törvényalkotó, ez a felszámolási kérelem bírósághoz érkezését megelőző kilencven nap.
d) A hitelbiztosítékkal kapcsolatos megtámadási lehetőség esetében a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző három éven belül és azt követően megkötött szerződés vagy más jognyilatkozat támadható meg.
e) Végül a rendes gazdálkodás körébe nem sorolható jogügyletek esetében hatvan napban határozta meg a törvény az érintett időtartamot.

2.11.2.1.7. A sikeres megtámadás eredménye

Bár a törvényalkotó a Cstv. 40. §-ának rendelkezéseit 2004-ben jelentős mértékben átírta, csak a 2009-ben hatályba lépett V. Cstv. Novella mondta ki, hogy a jogügyletek sikeres megtámadása esetén a Ptk. érvénytelen szerződésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezt a szabályt elvileg csak a 2009. szeptember 1. után érkezett ügyekben lehet kifejezetten alkalmazni. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a Legfelsőbb Bíróság a 3/2008. PJE határozatában az 1997. augusztus 6-tól 2004. április 30-ig hatályos szöveg alapján kimondta, hogy az eredményes megtámadás következménye a szerződés érvénytelensége, továbbá azt is kimondta az indokolásban, hogy a rendelkező részben kifejtettek irányadók a jelenleg hatályos Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjaira alapított eredményes megtámadás jogkövetkezményének levonása esetében is. A jogegységi határozat győzte meg a törvényalkotót arról, hogy a törvény kifejezetten mondja ki a sikeres megtámadás jogkövetkezményeként az érvénytelenséget.

2.11.2.1.8. Az érvénytelenség következménye

A Cstv. 40. § (1a) bekezdése az érvénytelenségi következmény alkalmazása mellett kimondja azt is, hogy a felszámoló és a hitelező érvénytelenség címén kérheti az eredeti állapot helyreállítását és a vagyontárgyra a vagyontárgy elidegenítését követően
- 371/372 -
alapított és közhiteles nyilvántartásba bejegyzett jog törlését is. Ezt a rendelkezést a 2011. évi Módtv. iktatta be a törvénybe, a gyakorlatban ugyanis kiderült, hogy amennyiben a szerződés tárgya ingatlan, a hitelező nem minősül törlési per indítására jogosult személynek. Ezt a hiányosságot pótolta a jogalkotás.
A Cstv. nem tartalmaz speciális szabályokat az érvénytelenség orvoslását illetően, ezért a mindenkori hatályos polgári jogi szabályok alapján kell dönteni. A régi Ptk. 237. § értelmében érvénytelen szerződés esetében az alábbi lehetőségek állnak a bíróság rendelkezésére:
a) az eredeti állapot helyreállítása;
b) a szerződés hatályossá nyilvánítása;
c) a szerződés érvényessé nyilvánítása.
A bírói gyakorlat ma már egyenrangú lehetőségként kezeli a szerződés érvényessé nyilvánítását az eredeti állapot helyreállításával. A hatályossá nyilvánítás viszonylag ritkán fordul elő a gyakorlatban. A Cstv. 40. § alkalmazása során azonban a per célja az, hogy a per által érintett vagyontárgy visszakerüljön a csődtömegbe, és a hitelezők kielégítését szolgálja. A Cstv. 38. § (3) bekezdése azonban nem teszi lehetővé az eredeti állapot helyreállítását, mivel a visszajáró pénzbeli szolgáltatást a másik szerződő fél nem kaphatja meg, azt a felszámolási eljárás során hitelezői követelésként kell bejelenteni, és a vonatkozó szabályok szerint kaphat a fél kielégítést.
A feltűnő aránytalanság kiküszöbölése esetében elvileg lehetőség van a szerződés érvényessé nyilvánítására, ebben az esetben azonban figyelembe kell venni az ezzel kapcsolatos bírói gyakorlatot. A polgári perekben követett gyakorlat értelmében érvényessé nyilvánítás esetén az adós csak az értékkülönbözet feltűnően aránytalan részét kapja vissza, ami a hitelezők részére kedvezőtlenebb, mint az eredeti állapot helyreállítása. Ezért mondta ki a Fővárosi Ítélőtábla a korábban már ismertetett döntésében, hogy a Cstv. 40. §-a alapján indított perben ez a gyakorlat nem alkalmazható, az értékkülönbözet teljes összegét vissza kell utalni az adós vagyonába (Gf.40.166/2008/4.). A határozatban közölt jogi érveléssel egyetértek.
Ugyancsak a gyakorlat dolgozta ki azt az elvet, hogy érvényessé lehet nyilvánítani a szerződést akkor is, ha az adóssal szerződő fél rosszhiszemű volt. Ezek az elvek az új Ptk. hatálybalépése után is alkalmazhatók, figyelemmel a Ptk. 6:110. és 6:112. § rendelkezéseire.
A Cstv. 40. §-ában meghatározott jogügylet eredményes megtámadása esetén a Ptk.-nak az érvénytelen szerződésre vonatkozó rendelkezéseit, az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni. Ennek során - az ingatlan-adásvételi szerződés érvénytelensége esetén - az ingatlannak az adós vagyonába történő visszajuttatása érdekében rendelkezni kell a korábbi tulajdoni állapot helyreállításáról. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállítása körében - pénzfizetés esetén - a vevőknek követelésüket a felszámolási eljárásban kell érvényesíteniük - mondta ki a Szegei Ítélőtábla a BDT 2010.2291. szám alatt közzétett döntésben.
- 372/373 -

2.11.2.2. A kereset előterjesztésének határideje

A 40. § (1) bekezdés értelmében a tudomásszerzéstől számított százhúsz napon, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított egyéves jogvesztő határidőn belül lehet a szerződéseket megtámadni. A szubjektív határidőt 2017-ben emelte fel a 2017. évi XLIX. tv. a korábbi kilencven napról százhúsz napra, ezt az új határidőt a 2017. július 1-jét követő perindításoknál lehet alkalmazni. A Cstv. 40. § (1) bekezdésében meghatározott százhúsz napos határidő anyagi jogi, elévülési jellegű - nem jogvesztő - határidő, amelynek számítására az anyagi jogi rendelkezések az irányadók. Ezért a keresetlevélnek a lejárat napjáig a bíróságra meg kell érkeznie, azonban az eset körülményeitől függően eltérő, korlátozó szabály hiányában az elévülés nyugvására és megszakadására vonatkozó régi Ptk. 326-327. §-ai szerinti rendelkezéseket kell alkalmazni. Eljárási szabályt sért ezért a bíróság, ha a keresetindítási határidő elmulasztásával kapcsolatos hivatkozással összefüggésben nem vizsgálja, hogy az előadottak a határidő meghosszabbodását eredményező, menthető okoknak tekinthetők-e (ÍH 2006.40.).
A törvény 2004. évi módosítása során a törvényalkotó a szubjektív, akkor hatályos kilencven napos határidő mellé egy objektív, gyakorlatilag jogvesztő határidőt is társított, amelyet a III. Cstv. Novella száznyolcvan napban határozott meg, s amelyet a IV. Cstv. Novella a most is hatályos egy évre emelt fel. Ma már a törvény kifejezetten tartalmazza azt, hogy az egyéves határidő jogvesztő.
A százhúsz napos határidő a tudomásszerzéstől indul, ezért ezekben a perekben rendkívül fontos annak bizonyítása, hogy a felszámoló, illetve a hitelező mikor szerzett tudomást a megtámadható szerződés megkötéséről. A kereseti kérelmet ettől számított százhúsz napos elévülési határidő alatt nyújthatja be. A bíróság nem köteles vizsgálni azt, hogy a felperes határidőben nyújtotta be a kereseti kérelmet vagy sem, arra az alperesnek kell elévülési kifogást előterjesztenie. A 4/2003. PJE határozatban foglaltak ebben az esetben is alkalmazandók.

A határidők számításánál a következőre kell figyelemmel lenni:

• A felszámolási ügyekben a hitelező/felszámoló a tudomásszerzéstől számított százhúsz napos határidő alatt indíthatja meg a pert.
• Ha a százhúsz napos határidő megszakad a régi Ptk. 327. § (1) bekezdés valamely esete, (írásbeli felszólítás, perindítás, elismerés stb.) miatt, akkor a régi Ptk. 327. § (2) bekezdése értelmében az elévülési határidő újból megkezdődik. Megszakadni azonban csak a folyamatban lévő elévülési határidő tud, a százhúsz napos határidő eltelte után semmilyen cselekmény nem vezet az elévülés megszakadásához.
• Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni a százhúsz napos határidőn belül, a régi Ptk. 326. § (2) bekezdés értelmében bekövetkezik az elévülés nyugvása, ebben az esetben további három hónap alatt perelnie kell. Ha pl. a negyvenedik napnál következik be az elévülés nyugvása, és a hatvanadik napnál megszűnik az akadályoztatás, az akadály megszűnésétől számított három hónapon belül érvényesítheti az igényét, s nem a hatvan és kilencven nap között rendelkezésre álló idő alatt. Ez a három hónapos határidő azonban szintén jog-
- 373/374 -
vesztő, nem nyugszik és nem szakad meg, tehát az akadály megszűnésétől számított három hónapon túl akkor sem lehet pert indítani, ha az egyéves jogvesztő határidő még nem telt el, a régi Ptk. hatálya alá tartozó esetekben.
• Amennyiben az elévülés nyugvása bekövetkezik és az akadály megszűnésétől számított három hónap túlnyúlna a száznyolcvan napos, illetve egyéves jogvesztő határidőn, akkor a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított egy év után már nem indíthatja meg a pert.
Amennyiben az adott perben a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni, arra kell figyelni, hogy a Ptk. 6:24. § (3) bekezdése kizárja az elévülés újbóli nyugvását az egyéves, illetve három hónapos határidő alatt. Az elévülés megszakadását lehetővé teszi a törvény azzal a korlátozással, hogy nem az eredeti teljes elévülési idő (pl. öt év), hanem a nyugvás következtében beálló határidők (három hónap, egy év) számítása kezdődik újra.
Az is fontos új szabály, hogy a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás nem szakítja meg az elévülést, a követelés csődeljárásban történő bejelentése viszont igen [Ptk. 6:25. § (1) bekezdés].

2.11.2.2.1. A tudomásszerzés időpontja

A megtámadási határidő elemzéséhez kapcsolódva a tudomásszerzés időpontjával kapcsolatos kérdéseket kell megvizsgálni, miután a tudomásszerzéssel indul a százhúsz napos határidő. A bíróságoknak több esetben kellett állást foglalniuk abban a kérdésben, hogy mely időpont tekinthető a tudomásszerzés időpontjának.
A Kúria egy friss, a BH 2018.21. szám alatt közzétett határozatában értelmezte a tudomásszerzés időpontját, ahol a 90/120 napos határidő kezdődik. A döntés szerint a Cstv. 40. § (1) bekezdésében írt kilencvennapos elévülési jellegű határidő kezdő időpontjának azt az időpontot kell tekinteni, amikor a felszámoló az érintett szerződés vagy szolgáltatás és az egyéb releváns körülmények megismerése alapján abba a helyzetbe került, hogy a szerződés megtámadhatóságát vagy a szolgáltatás visszakövetelhetőségét felismerhette, a megtámadásra, illetve a visszakövetelésre alapot adó okokról és az igényérvényesítéshez szükséges egyéb tényekről kellő gondosság mellett tudomást szerezhetett. A határidő számítása során nem a felszámolóbiztos, hanem a felszámolószervezet tudomásszerzésének van jogi jelentősége.
Más ügyben a Kúria a BH 2015.256. számú döntésében a keresetlevél késedelmes benyújtásával kapcsolatban kifejtette: "A felperesek szerződésről való tudomásszerzésének időpontja valóban csak a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével volt megállapítható. A felszámoló válaszlevele, a tulajdoni lapok beszerzésének időpontja alapján azonban a bíróság jogerős ítéletében a bizonyítékok régi Pp. 206. § (1) bekezdésében megkövetelt okszerű mérlegelésével, helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek nem késték el a kereset előterjesztésére megállapított határidőt." A döntésből látható, hogy gyakran ebben a kérdésben is bizonyítást kell lefolytatni, nem lehet automatikusan az iratok átvételével azonosítani a tudomásszerzés idejét.
A Fővárosi Ítélőtábla a 11.Gf.40.259/2008/5. számú döntésében kimondta, hogy a tudomásszerzés időpontja attól számít, amikor a hitelező vagy a felszámoló a megtá-
- 374/375 -
madási okról (és nem a szerződésről) tudomást szerez, feltéve, ha a szerződés nem tartalmaz minden - a szerződés megtámadása szempontjából - releváns információt.
A 11.Gf.40.445/2009/7. számú döntésben a Fővárosi Ítélőtábla a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perben a csődtörvény által meghatározott szubjektív határidő megállapítása kapcsán az alábbiak szerint fejtette ki álláspontját:
"… az elévülési kifogás előterjesztését követően az elsőfokú bíróság helyesen vizsgálta először azt, hogy a felperes határidőn belül nyújtotta-e be a keresetet. A keresetlevél bírósághoz történő benyújtásának határideje általában a megtámadható szerződésről való tudomásszerzéstől számít, de ha a szerződés nem tartalmaz minden releváns információt, ez a határidő kitolódhat a törvényi tényállásban megjelölt elemek felismerésének lehetőségéig. Nem a tényleges tudomásszerzés ténye bír jelentőséggel a keresetindítási határidő kezdő időpontjaként, hanem az a tény, hogy olyan helyzetbe került a felszámoló, hogy felismerhette a szerződés megtámadhatóságát."
Lényegében ugyanezt az elvet erősítette meg a Fővárosi Ítélőtábla a 11.Gf.40.445/2009/7. és Gf.10.40.192/2015/7. számú ítéletében.
A tudomásszerzés kapcsán tehát azt kell figyelembe venni, hogy a Cstv.40. § (1) bekezdésében szabályozott "tudomásszerzés" nem választható el a megtámadási okoktól. Nem a megtámadott szerződésről való tudomásszerzés, hanem a megtámadási okokról való tudomásszerzés időpontja számít, s a százhúsz napos megtámadási határidőt ezen időponttól kell számítani.
Ettől különálló kérdés az, ha a felszámoló az így számítandó százhúsz napos határidőt elmulasztja is, késedelmét miként tudja olyan "menthető okként" kimenteni, amely alkalmas az elévülés nyugvása megállapítására.

2.11.3. Hatásköri, illetékességi szabályok

Hosszabb ideig bizonytalanság mutatkozott abban a kérdésben, hogy mely bíróság előtt történhet a szerződések megtámadása. A Cstv. szövegének a 6. § (3) bekezdésére történő utalása egyértelművé teszi, hogy a felszámolási eljárást lefolytató megyei (fővárosi) törvényszéknek van hatásköre és rendelkezik illetékességgel a Cstv. 40. §-ára alapított per tárgyalására. A BH 1995.539. számú határozatában kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy az adós szerződésének és más jognyilatkozatának a felszámoló, illetve a hitelező által történt megtámadása esetén az ügy az adós székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe tartozik.
Ha a felszámoló vagy a hitelező csak a Ptk.-ban szabályozott jogcímre alapított jogcímen támadja a szerződést, az általános hatáskörrel rendelkező és illetékes bíróság előtt kell perelni. Amennyiben a felperes részben a Cstv. 40. §-a, részben más polgári jogi jogcímen támadja a szerződést, akkor a pert a "csődbíróság" előtt kell megindítani.

2.11.4. A keresetlevél tartalma; benyújtandó mellékletei

A szerződések megtámadásának polgári jogi szabályai a felszámolási eljárásban speciálisan érvényesülnek. A hatályos Ptk. 6:89. § (3) bekezdés előírja, hogy a megtáma-
- 375/376 -
dási jog a szerződés megkötésétől számított egyéves határidőn belül a másik félhez intézett jognyilatkozattal vagy közvetlenül bíróság előtti érvényesítéssel gyakorolható. A szerződés megkötésétől számított egyéves határidőn belül fordulhat bírósághoz a fél, ha a szerződést a másik félhez intézett jognyilatkozattal támadta meg, és a megtámadás eredménytelen volt. A Cstv. ilyen kettősséget nem tartalmaz, a törvényi határidőben bíróság előtt kell a megtámadást érvényesíteni. Az ÍH 2015.38. szám alatt közzétett döntésében a bíróság ennek megfelelően mondta ki, hogy a Cstv. 40. §-ának valamely tényállására alapított megtámadás kizárólag a bíróság előtt keresetlevél benyújtásával történhet. A megtámadást tartalmazó keresetlevélnek a törvényi határidőn belül a bírósághoz kell megérkeznie.
A keresetben meg kell jelölni az adós felszámolásának kezdő időpontját, pontosan kell hivatkozni a Cstv. 40. §-ának (1) bekezdésében meghatározott megtámadási okra, annak tárgyára.
A kereset benyújtásával egyidejűleg igazolni kell, hogy határidőben történt a kereset előterjesztése; ha a felperes benyújtja az adós cégkivonatát, abból megállapítható a felszámoló és a felszámolóbiztos személye is, a felszámolás kezdő időpontja.
Be kell csatolni a keresetben hivatkozott szerződést és minden olyan okiratot, amely alkalmas a keresetben előadottak bizonyítására.

2.11.5. Az eljárási illeték összege

Az ilyen perekben, a pertárgy értékének megállapításakor a szerződéses értéket kell alapul venni.
Az Itv. 62. § (1) bekezdés i) pontja alapján a felszámoló által indított bírósági eljárásokban a feleket illetékfeljegyzési jog illeti meg. Ez a kedvezmény a hitelezőket nem illeti meg, ráadásul a Pp. hatálybalépésével kapcsolatos módosításokat rendező 2017. évi CXXX. tv. által módosított Cstv. 6. § (3) bekezdése azt tartalmazza, hogy a Pp. szerinti költségmentesség engedélyezésének nincs helye, a bíróság által engedélyezett költségfeljegyzési jog pedig nem terjed ki a csődeljárás és a felszámolási eljárás illetékére, valamint a csőd- és a felszámolási eljárásban benyújtott kifogás illetékére.
A megtámadási perek nem tartoznak ebbe a körbe, a hitelező által indított perekben a költségmentesség megadhatósága természetes személyek számára kérdéses, költségfeljegyzési jogot azonban kaphatnak. Amennyiben csak polgári jogi jogcímen perel a hitelező, a költségmentesség megadására az általános szabályok az irányadók.

2.11.6. A kereset vizsgálata

Miután a Cstv. 40. § alapján benyújtott kereseti kérelem esetén a törvény négy megtámadási és egy visszakövetelési jogot szabályoz, speciális a megtámadási határidő, továbbá gyakran fordul elő keresethalmazat, ezért a bíróságtól a kereset vizsgálata különös gondosságot igényel.
A szokásos vizsgálat (nem kell-e a keresetlevelet visszautasítani, áttenni más bírósághoz) mellett ezekben a perekben a felperes aktív perbeli legitimációját, a benyújtási határidő megtartását, ezen belül a tudomásszerzés időpontját alaposan vizsgálni kell.
- 376/377 -

2.11.7. A perben hozott határozat

2.11.7.1. A kereset elutasítása

Ha a felperes keresete megalapozatlan, azt az elsőfokú bíróság ítélettel elutasítja.
A hitelező esetében a perköltség megfizetése kapcsán az általános Pp.-szabályok az irányadók.
Az "f.a." cég által indított perben, megalapozatlan kereset esetén az adós társaság perköltségben marasztalható, ennek viselésére az adós köteles.
Tipikus példa a kereset elutasítására, ha az adós felszámolási eljárásának megindítása előtt a vételi jog kikötése önmagában a vételi joggal rendelkező hitelezőt nem juttatja előnyhöz a felszámolás során (BH 2014.189.).
A felszámolási eljárást megelőzően az adós mint eladó által tulajdonjog-fenntartással kötött adásvételi szerződésnek a Cstv. 40. § (1) bekezdésére alapított megtámadása az adós vagyonának csökkenése hiányában alaptalan (BDT 2016.3437.).
Nem érvénytelen az olyan - engedményezést és tartozásátvállalást is tartalmazó - szerződési konstrukció, amelynek keretében a felszámolás alá került fővállalkozó az alvállalkozók jövőben elvégzendő, beruházást befejező munkálatai után a megrendelő felé keletkező díjfizetési igényét közvetlenül az alvállalkozókra engedményezi, és amelynek következményeként a jövőben a fővállalkozót terhelő, az alvállalkozókat megillető díjfizetési kötelezettségeket a megrendelő átvállalja (BDT 2015.3403.).

2.11.7.2. Megalapozott kereset

A Szegedi Ítélőtábla EBD 2012.G3. szám alatt közzétett elvi határozata - amely alapvetően az érvénytelenségi és a törlési kereset kapcsolatát elemezte - elvi éllel fejtette ki a Cstv. 40. § alapján indított perek kapcsán, hogy az érvénytelen szerződést a hiba orvoslásával a bíróság érvényessé nyilváníthatja, amely az eredeti állapot helyreállításával egyenrangú jogkövetkezmény. Az érvénytelenségi ok kiküszöbölése lényegét tekintve az érvénytelenségi ok miatt keletkezett érdeksérelem kiküszöbölését jelenti: a szerződés érvényessé nyilvánításához a bíróság a szerződés tartalmát úgy módosíthatja, hogy ezáltal az érvénytelenségi ok miatt keletkezett érdeksérelmet szünteti meg.
Az indokolásban a bíróság kifejtette, hogy a régi Ptk. 237. § (2) bekezdésében általános jelleggel megfogalmazott jogkövetkezmény, amely szerint az érvénytelen szerződést a hiba orvoslásával a bíróság érvényessé teheti, az eredeti állapot helyreállításával egyenrangú lehetőség. Az érvénytelenségi ok kiküszöbölése lényegét tekintve az érvénytelenségi ok miatt keletkezett érdeksérelem kiküszöbölését jelenti; a szerződés érvényessé nyilvánításához a bíróság a szerződés tartalmát úgy módosíthatja, hogy ezáltal az érvénytelenségi ok miatt keletkezett érdeksérelmet kiküszöböli (BDT 2009.3.).
A perbeli esetben az érvénytelenség okát az jelentette, hogy a vevő II. rendű alperes a vételárat egy értéktelen - az I. rendű alperes ügyvezetőjével szembeni - követelés engedményezése útján, tényleges kifizetés nélkül "egyenlítette ki". A külön okiratba
- 377/378 -
foglalt, de az adásvételi szerződés szerves részét képező engedményezés mint vételárfizetési kikötés okozza az érdeksérelmet, ezzel az érvénytelenséget, mely okot a bíróság úgy szüntetett meg, hogy az érvénytelen - engedményezéssel történő - vételárfizetési kikötés helyett a vevő II. rendű alperest a vételár tényleges, valós megfizetésére kötelezte és ezzel a tartalommal az adásvételt érvényessé nyilvánította. Ennek alapján a teljesítés követelhetővé vált [régi Ptk. 238. § (1) bekezdés].
Megvalósítja a hitelező előnyben részesítését a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtása után kötött szerződés, amelyben az adós harmadik személlyel szemben fennálló nagy értékű követelését ellenérték fejében a hitelezőjére engedményezi, aki az adóssal szembeni követelésébe az engedményezett követelésért fizetendő vételártartozását beszámítja. Az ilyen szerződés nem minősül a rendes gazdálkodás keretében kötött jogügyletnek (BH 2009.248.).
A vételár-beszámítás útján történő kiegyenlítésével az adós aktív, a hitelezők kielégítésére szolgáló likvid vagyona csökken. A vagyoncsökkenés megvalósulhat akkor is, ha a vagyoncsökkenéssel járó ügylet eredményeként egyes hitelezői követelések megszűnnek - mondta ki a Szegedi Ítélőtábla. A Cstv. az adós aktív, a hitelezők kielégítésére alkalmas vagyonát védi, a perbeli gépjárművek felperes általi értékesítésével ez az aktív adósi vagyon csökken. A vagyoncsökkenés a bírói gyakorlat szerint megvalósul akkor is, ha a vagyoncsökkenéssel járó ügylet (szerződés) eredményeként egyes hitelezői követelések is megszűnnek (BDT 2011.2474.). A hitelezők kijátszása is megállapítható a rendelkezésre álló adatok alapján. A hitelező a beszámítással teljes követeléséhez jut hozzá, míg a többi hitelező csak részben, vagy egyáltalán nem. A felszámolási eljárásban ugyanis a bejelentett és nyilvántartásba vett hitelezői igények kielégítése az adós vagyonából csak a Cstv. 57. §-a által meghatározott sorrendben lehetséges (BDT 2010.122.). A felperes mint adós magatartása tehát a vagyonába tartozó gépjárművek III. rendű alperes részére történő értékesítésével a hitelezők kijátszására irányult, és bár a szerződéskötés időpontjában a felperes még nem állt felszámolás alatt és a Cstv. 57. §-ában foglalt rangsor valóban csak a felszámolási eljárás során bejelentkezett hitelezők kielégítési sorrendjének megállapítására szolgál, azonban éppen a hitelezői érdekek védelmében, a Cstv. 40. §-a a jogszabályban meghatározott visszamenőleges határidőn belül lehetőséget biztosít az ezen időtartam alatt kötött szerződések megtámadására, ha valamely hitelező követelése teljes összegben kiegyenlítésre kerül vagy nagyobb összegben kerül kiegyenlítésre, mint a felszámolási eljárás során azonos csoportban található hitelezők követelése. A perbeli esetben a felperes szándékáról a III. rendű alperesnek tudnia kellett, mert erre a rendelkezésre álló körülményekből kétséget kizáróan következtetni lehet. A III. rendű alperes 2013. január 10-én került bejegyzésre a cégjegyzékbe, és egyetlen tagja a brit cég, a III. rendű alperes ügyvezetője 2013. június 28-tól az az E. Cs., aki ezt megelőzően a felperes munkavállalójaként operatív igazgató volt. A felperes és a III. rendű alperes közötti szerződések megkötésére a 2013. április-júniusi időszakban került sor. Ezeket a körülményeket - figyelemmel a személyes összefonódásra - összevetve megállapítható, hogy a III. rendű alperesnek legalább tudnia kellett arról, hogy a beszámítással
- 378/379 -
a többi hitelező igényének kielégítését hiúsítja meg részben vagy egészben. Az elsőfokú bíróság tehát helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a perbeli szerződések a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) és c) pontja szerinti törvényi feltételek megvalósulása folytán érvénytelenek (BDT 2018.3802.).
A Debreceni Ítélőtábla a Pf.II.20.611/2015/4. szám alatt elbírált ügyben lényeges körülményként értékelte azt, hogy a törvényi vélelem az egymással közeli hozzátartozói viszonyban álló természetes személyek, a szerződés kötésének időpontjában az adós - házaspár - két tagjának és ügyvezetőjének, illetve két gyermeküknek a magatartásához kapcsolódik. Ezért kiemelt jelentőséget tulajdonított a törvényi vélelem megdöntése kapcsán annak, hogy a család négy tagja által készített, ellenjegyzett okiratokon - számla, bevételi pénztárbizonylat, szerződéses nyilatkozat a vételár megfizetéséről, ajándékozási szerződés és annak okirati tanúsítása - túl van-e egyéb hitelt érdemlő adat, amely a szerződés visszterhességét, a vételár tényleges megfizetését kétséget kizáróan bizonyítja.
Az adott ügyben az volt megállapítható, hogy az ingyenesség/visszterhesség kérdését felvető szerződés megkötéséhez vezető körülmények az adós részéről a hitelezői kijátszására irányuló szándékot alátámasztották: 2012. október 3-tól adóvégrehajtás alatt állt, 2006 óta a vagyonát zálogjog terhelte, évek óta veszteséges volt, a vesztesége 2012. december 31-én meghaladta a 12 millió forintot, a hiteltartozása 20 millió forintot meghaladó volt. A bankszámláján pénzt nem tartott, a hitelszerződés 6.4. pontja szerint arról a hitelének esedékes részletét 2013. januárban már nem törlesztette. Két ingatlana közül a jelzálogjoggal meg nem terheltet, majd ingóságai közül a szintén zálogjoggal nem terhelt gépjárműveit is értékesítette. A nagy értékű b.-i ingatlanát nem a szabad piacon értékesítette, a gépjárműveket pedig végül a cégadatok szerint 2013. július 3-ig a szülők tulajdonában és ügyvezetése alatt álló, jelenleg is D. Z. ügyvezetésével működő A.-3000 Kft. szerezte meg. Az adós az ingatlan átruházásával megfosztotta a bankot attól a lehetőségtől, hogy a zálogjogi nyilvántartásba bejegyzett, vagyont terhelő zálogjogot jelzálogjoggá átalakítsa, kielégítési jogát a vagyont terhelő zálogjog bejegyzésének időpontja szerinti ranghelyen gyakorolhassa, a követelését a felszámolási eljárásban privilegizált biztosított követelésként érvényesíthesse. Ezért emelte ki az ítélőtábla, hogy ha a vezető tisztségviselő közvetlen hozzátartozóival készpénzben kötött ügyletek létrejöttét teljes bizonyító erejű magánokiratokkal kívánja bizonyítani, az ingyenesség vélelmének megdöntése érdekében az okiratokba foglalt nyilatkozatok valóságát is bizonyítani kell. Ez az adott ügyben nem vezetett eredményre, ezért a bíróság marasztaló döntést hozott (BDT 2016.3572.).
A Gf.IV.33.689/1998/4. számú határozatban a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a szerződéskötés körülményei, a szerződő felek mint gazdálkodó szervezetek tagjai közti személyes kapcsolat sem alap arra, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságára alapított kereset elbírálása során a bíróság a teljes értékkülönbözetet küszöbölje ki. Az értékegyensúly helyreállításával a szerződés érvényessé válik.
- 379/380 -

2.11.8. A peres bíróság és a cégbíróság kapcsolata

A hitelezők - amennyiben gazdasági társaságok - cégkivonatának beszerzése a perbeli jogképességük igazolása miatt ajánlatos a peres bíróság számára; továbbá annak ellenőrzésére, hogy a jogi képviselő részére adott meghatalmazás az arra jogosult képviselőtől származik-e. A per megindításáról a cégbíróságot nem kell tájékoztatni.

2.11.9. A közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségei a perbeli jogvitában

A 2.11.2.1.1-2.11.2.1.5. pontokban megjelölt "visszakövetelési" jogcímek közül - figyelemmel a közzétett bírósági határozatok iránymutató alkalmazására is - a felszámolás alá került kft. ügyvezetője által, feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet felszámoló által történő megtámadása iránti perben történő egyezségi kísérlet lehetőségét ismertetjük.
A régi Ptk., Ptk. lényegében változatlan szabályozása alapján az adós kft. képviseletében keresetet előterjesztő felszámoló cég jogi képviselőjének azt kell bizonyítania a perben, hogy a szerződés megkötésekor a kft. ügyvezetője a vagyontárgyat a reális forgalmi értéknél 40-50 százalékkal alacsonyabb vételárért értékesítette, és a vevőt a teljes értékkülönbség megfizetésére kéri kötelezni.
A PK 267. számú állásfoglalás alapján a bíróságnak a szerződéskötés körülményeit, annak egész tartalmát vizsgálnia kell az alperes/vevő jogi képviselőjének ellenkérelmében foglaltakra figyelemmel; a szerződéskötéskor fennálló forgalmi érték meghatározása általában szakkérdés (ld. 2.6.9.).
A perfelvételt lezáró végzés meghozatalát követően - amikor a peres felek közötti jogvita fenti tartalma és a bizonyítás keretei véglegesen megállapítható: az okirati bizonyítékok, pl. az "eredeti" szakvélemény mellett az alperes által felkért új magánszakértői vélemény is rendelkezésre áll, a közreműködők személye bejelentésre került: pl. az adós ügyvezetője, az alperes nevében az adásvételi szerződést aláíró személy, az ügyben eljárt szakértő tanúként - egyeztető tárgyalások lehetőséget adhatnak a jogvita egyezséggel történő rendezésére, bírósági/piaci közvetítői eljárásban létrejött megállapodás alapján (ld. 1.3.2.6.1.).
A közvetítői eljárást lefolytatását kizáró okok felsorolását ld. a 2.4.10. pont utolsó bekezdésében.

2.12. A felszámoló ellen, kártérítés iránt indított perek

2.12.1. A felszámoló eljárására vonatkozó lényeges jogszabályi előírások

A felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők a Cstv.-ben meghatározott módon ki-
- 380/381 -
elégítést nyerjenek [Cstv. 1. § (3) bekezdése]. Ennek érdekében történik a felszámoló kirendelése és feladatainak meghatározása.
A Cstv. 34. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet.
A felszámoló (felszámolóbiztos) nem minősül a Gt. hatálya alá tartozó vezető tisztségviselőnek, ezért rá a Gt.-ben a vezető tisztségviselőkre nézve megfogalmazott kizárási okok nem vonatkoznak.
A felszámoló tevékenysége nagyjából két részre osztható. A felszámoló feladatainak egy része olyan jellegű, amelyet saját magának kell elvégeznie (például nyitómérleg, közbenső és zárómérleg készítése, a hitelezői igénybejelentések értékelése, egyeztetés stb.). Más tevékenységek esetén nyilvánvalóan a felszámolóra csak a szervezési feladat hárul, ezt fejezi ki a "gondoskodik" szó alkalmazása. Idetartozik az adós vagyonának megóvása, megőrzése, a mezőgazdaságilag művelhető földek termőképességének fenntartása stb. [Cstv. 48. § (3) bekezdése], az adós követeléseinek behajtása igényeinek érvényesítése, a vagyon értékesítése.
Ezeket a feladatokat elsősorban az adós munkaszervezete, illetve saját munkaszervezete igénybevételével látja el, ideértve a jogszabályban meghatározott szakképzettségű, kötelezően foglalkoztatandó személyek polgári jogi jogviszonyban történő alkalmazását is. A felszámoló a feladatai ellátása érdekében polgári jogi jogviszonyt létesíthet.
Ezen sokrétű feladatai során fordulhat elő, hogy a hitelezőknek kárt okoz, ezért szabályozza a törvény a felszámoló kártérítési felelősségét.

2.12.1.1. A felszámoló kártérítési felelősségére vonatkozó előírás

A Cstv. 54. § (1) bekezdés hatályos előírása értelmében a felszámoló a felszámolás során az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondossággal köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség szabályai szerint felel.
A felszámoló felelőssége az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő - illetve a felszámolás alatt szerzett - vagyonával [4. § (1) bekezdés] összefüggésben áll fenn. A felszámoló elvárható gondosságának körébe tartozik, hogy amennyiben a fizetésképtelenség bírósági megállapítása előtti időszakban jogszabályellenes vagyonkimentés történt, és a felszámoló úgy látja, hogy az ilyen vagyonkimentéssel szembeni fellépéssel a felszámolói vagyon növelhető, köteles az eljárásokat megindítani, tájékoztatva erről a hitelezői választmányt is.
A (2) bekezdés mondja ki, hogy az ilyen keresetekre a Cstv. 6. § szerinti (tehát a felszámolási eljárást lefolytató) bíróság kizárólagosan illetékes.
A felszámoló felelőssége három irányban áll fenn: a hitelezőkkel szemben, az adós gazdasági társasággal szemben és harmadik személyekkel szemben. A felszámolóval szemben jellemzően a hitelezők és harmadik személyek lépnek fel kártérítési igénnyel. A hitelező fogalma alatt e körben a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pont cd) alpontja
- 381/382 -
szerinti, nyilvántartásba vett hitelezőt kell érteni. Harmadik személy fogalma alatt e körben azokat a személyeket értjük, akikkel a felszámoló bármilyen polgári jogi jogviszonyt létesít.

2.12.1.2. Általános kérdések a kártérítés érvényesítésével kapcsolatban

A felszámoló felelősségével kapcsolatban elsősorban arra kell utalni, hogy a felszámoló felelőssége, mint szervezet felelőssége vizsgálandó, és nem a felszámolóbiztos felelősségéről beszélünk. A törvény "az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondosság" kifejezést használja, ami természetes személyre utal, azonban a felszámoló szervezet által kijelölt felszámolóbiztos tevékenységét a felszámoló szervezetnek kell betudni. A felszámoló szervezetet terhelő felelősség eltér a bonus paterfamilias (gondos családapa) felelősségétől. Felszámolási tevékenységet csak az folytathat, aki megfelel az erre vonatkozó 114/2006. (V. 12.) Korm. rendeletben írt feltételeknek. Ezért a felszámoló nem hivatkozhat arra, hogy egy adott ügy elbírálása során nem rendelkezett kellő számviteli, adózásra vonatkozó vagy jogi ismerettel, mert felszámoló csak akkor lehet, ha ezen ismeretekkel rendelkező szakembereket alkalmaz.
A felszámoló felelőssége szempontjából közömbös, hogy a konkrét magatartást megvalósító felszámolóbiztos milyen jogviszony (megbízás, alkalmazotti) alapján járt el, magatartását a felszámoló szervezet magatartásának kell betudni. Természetesen adott esetben a felszámolóbiztos felelőssége is megállapítható, ha a rá vonatkozó jogszabályokban írt feltételek megvalósulnak, pl. bűncselekményt követ el és ehhez kapcsolódó többlettényállási elemek merülnek fel. (Ebben az esetben már azt is vizsgálni kell, hogy alkalmazottként vagy megbízottként járt el a felszámolóbiztos, mert az erre vonatkozó polgári jogi szabályok alapján lehet csak eldönteni, hogy közvetlenül perelhető vagy csak a felszámoló szervezet felel.)

2.12.1.2.1. A "vagyonnal összefüggésben" kifejezés értelmezése

2009. augusztus 31-ig a hatályos törvényszöveg a felszámoló felelősségét korlátozta az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő, illetve a felszámolás alatt szerzett vagyonának a mértékére (pro viribus felelősség), addig a hatályos 54. § (1) bekezdés szerint felelőssége "a felszámolási vagyonnal összefüggésben" áll fenn. A 2009. évi módosítás célja a felszámoló felelősségére vonatkozó szabályok egyértelművé tétele és pontosítása volt. Ez a cél nem teljesült, a módosítás ugyanis a jogalkotó szándékával ellentétben összezavarta a gyakorlatot. Ezt nagyon jól példázza a Fővárosi Törvényszék 4.Gf.76.028/2012/9. számú ítélélete, amelyben a bíróság a következőt írja:
"A felperesnek a Csődtv. 54. §-a alapján érvényesíthető kára esetlegesen akkor állhatott volna elő, ha a késedelmes nyilvántartásba vétellel összefüggésben az adós vagyona csökkent volna, vagy a felszámolási vagyonban elmaradt haszon keletkezett. Ilyen eset azonban a jelen perben nem merült fel. Pusztán az tehát, hogy a nyilvántartásba vételre nem, vagy nem időben, nem megfelelő módon került sor, még nem eredményezett kárt a felperes oldalán."
- 382/383 -
Ha elemezni akarjuk az ítélet nyilvánvaló tévedését, akkor abból kell kiindulnunk, hogy ki a károsult, kinek van kára. A Ptk. 6:519. § értelmében, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Amikor a felszámolási eljárással, vagy a felszámoló magatartásával összefüggésben károsodik valaki, akkor károsultként felléphet, s ebben az esetben bizonyítani kell, hogy kára keletkezett, okozati összefüggés van a felszámoló magatartása és a bekövetkezett kár között. A jogellenességet a Ptk. 6:520. § szerint külön nem kell bizonyítani, hiszen a törvény mondja ki, hogy minden károkozás jogellenes.
Azt, hogy ez a kártérítési igény csak akkor érvényesíthető, ha egyben az adós is károsodott, semmiképpen nem olvasható ki a Cstv.-ből, de a bírói gyakorlatból sem. Miután a hitelező az adós vagyonából részesül kielégítésben, a kettő összefügghet, de a károsult kártérítési igényének az érvényesítése nem az "adós testén át" valósítható meg, a károkozás ugyanis a károsult és a károkozó között keletkeztet kötelmet.
Egyértelmű, hogy a "vagyonnal összefüggésben" kifejezés azt akarja kizárni, hogy ne lehessen a felszámolót olyan károkért felelősségre vonni, amelyeknek az oka a felszámolás előtti időszakra vezethető vissza vagy olyan felszámolói tevékenység miatt, amely nem hozható összefüggésbe a felszámolási vagyonnal kapcsolatos teendőkkel. Nem lehet ezt a szabályt alkalmazni, ha a felszámoló magánügyletei révén károsodik valaki, mert ilyenkor nem releváns a felszámolói tevékenység.
Jól mutatja a álláspontnak a tarthatatlanságát, ha az egyik hitelezőt azért éri kár, mert a felszámoló a rangsorban őt követő más hitelezőt elégíti ki. Ilyen esetben az adósi vagyon nem károsodik, nem csökken, a károsult viszont csak a felszámolóval szemben tud fellépni, mert az ő felróható magatartása miatt nem jutott a megfelelő sorrendet megsértve kielégítéshez.
Helyesen alkalmazta a Fővárosi Ítélőtábla a 12.G.40.371/2014/5. számú döntésében a Cstv. 54. § rendelkezését, amikor kimondta, hogy "a felszámolóval szemben az adósi vagyon felmérése, értékesítése tekintetében fokozott elvárást támaszt a jogalkotó. Mindezt arra figyelemmel, hogy nem a saját érdekében, hanem a hitelezők, illetve a hitelezői igények minél magasabb összegben történő kielégítése érdekében jár el. A megfelelő szakértelemmel eljáró felszámolótól elvárható a vonatkozó jogszabályok alapos ismerete, azok betartása, illetve a hitelezők számára kedvezőbb kielégítést biztosító intézkedés alkalmazása."
Az ítélőtábla döntését a Kúria a Pfv.V.22.048/2014. számú, BH 2015.10.280. szám alatt közzétett döntésében hatályában fenntartotta. Rámutatott, ha az adós ingatlana kisajátítható, a felszámolónak a pályázati felhívásban az eladási ár meghatározása során az ingatlan kisajátítási értékére is figyelemmel kell lennie, és legalább az annak megfelelő vagy ahhoz közelítő áron kell az ingatlant meghirdetnie és értékesítenie.
Ebben az esetben nem vitásan az adósi vagyon is csorbult, de a hitelező nem azért kapott kártérítést, mert az áron aluli értékesítéssel csökkent az adós vagyona, hanem azért, mert őt károsodás érte.
Ezt az elvet tükrözi a Pécsi Ítélőtábla ÍH 2016.122. szám alatt közzétett döntése, amelyben kimondta, hogy ha a felszámoló a felszámolási költséget - esedékességkor
- 383/384 -
- annak ellenére nem egyenlíti ki, hogy arra az adós vagyonában a pénzügyi fedezet rendelkezésre áll, e mulasztás alapot ad a hitelezőnek kifogás benyújtására. A jogszabálysértő mulasztás következményeként a bíróság a felszámolót az esedékes felszámolási költségek kiegyenlítésére - mint intézkedésre - kötelezheti az adós meglévő pénzeszközeiből, illetve későbbiekben befolyó bevételeiből. Ha az adós vagyonában a kifizetéshez szükséges fedezet nem áll rendelkezésre, és az adósnak a felszámolás befejezése folytán bevétele már nem keletkezhet, a jogszabálysértő mulasztás a felszámolási eljárás keretei között nem orvosolható, a felszámoló intézkedésre, vagyon és várható bevétel hiányában az adós vagyona terhére kifizetésre nem kötelezhető. Amennyiben a hitelező álláspontja szerint a felszámoló a felszámolási eljárás során nem a tőle elvárható gondossággal járt el, az esedékességi sorrend megsértésével egyenlítette ki a felszámolási költséget, és ezzel kárt okozott, a hitelező ebből eredő igényét a Cstv. 54. §-a alapján perben érvényesítheti.

2.12.1.2.2. A vagyonkimentés és a perindítás megítélése

A Cstv. II. Novella iktatta be azt az előírást is, hogy az elvárható gondosság körébe tartozik annak vizsgálata, hogy vagyonkimentés történt-e az adós cégnél, és ha igen, az ilyen eljárást köteles megindítani. Az utóbbi azért lényeges, mert számtalan eseti döntés szól arról, hogy a felszámoló bizonyos perek és eljárások megindítására nem kötelezhető. A Legfelsőbb Bíróság elvi határozat szintjére emelte a korábbi eseti döntését, amelyben kimondta, hogy a felszámoló önállóan jogosult eldönteni, hogy valamely per megindítása az adós érdekében áll-e. Perindításra az adós felszámolója nem kötelezhető (EBH 2002.672.). Amikor az elvi határozat megszületett, már tartalmazta a Cstv. 54. §-a a perlési kötelezettséget.
A Cstv. 54. §-ának rendelkezései szerint azonban a felszámoló elvárható gondosságának körébe tartozik, hogy amennyiben a fizetésképtelenség bírósági megállapítása előtti időszakban jogszabályellenes vagyonkimentés történik, és a felszámoló úgy látja, hogy az ilyen vagyonkimentéssel szembeni fellépéssel a felszámolási vagyon növelhető, köteles az eljárásokat megindítani, tájékoztatva erről a hitelezői választmányt is. A vagyon növelésének lehetősége elég szubjektív, mert nehéz megjósolni egy per kimenetelét, ezért érthető a Legfelsőbb Bíróság elvi határozata.

2.12.1.3. Az adós és a felszámoló kárfelelősségének elhatárolása

A gyakorlatban problémát okoz annak elhatárolása, hogy mikor felel egy adott kár bekövetkezéséért az adós gazdálkodó szervezet, és mikor terheli kártérítési felelősség a nevében eljáró felszámolót. Például, ha az adós gazdálkodó szervezet termelőtevékenységet folytat, s az általa előállított termék kárt okoz, a Ptk. alapján érvényesíthető kártérítési igénnyel a károsult a felszámolóval szemben nem léphet fel, hanem csak az adós gazdálkodó szervezettel szemben. Ugyanígy, ha az "f.a." cég vagyonának értékesítése során hibás teljesítés történik, az "f.a." cég és nem a felszámoló köteles helytállni. Amennyiben az értékesítés során a vevőjelölt foglalót ad és a szerződés az "f.a." cég érdekkörében bekövetkezett okból nem jön létre, az ezzel kapcsola-
- 384/385 -
tos igény az "f.a." céggel szemben és nem a felszámolóval szemben érvényesíthető. Abban az esetben viszont, ha a felszámoló a vagyon értékesítése során elhallgatja a vagyontárgy lényeges tulajdonságait, vagy az értékesítésre vonatkozó előírásokat megszegi és a kár ebből következik be, a felszámoló önálló felelőssége megállapítható (EBH 2001.550., BH 2002.54.).
A felszámoló az adós törvényes képviselője, ezért mindig azt kell vizsgálni, hogy a kárt képviselői minőségében okozta vagy sem. A gyakorlatban abban a kérdésben is születtek eltérő döntések, hogy a felszámoló szervezeti képviselőnek tekinthető, vagy sem (Pécsi Ítélőtábla BDT 2008.9.9., Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.375/2006/5.). A felelőssége megállapításánál azonban mindig a Cstv. speciális rendelkezéseiből és nem az egyéb anyagi jogszabályok (Ptk., Gt., Mt.) előírásaiból kell kiindulni.

2.12.1.4. A kárigény érvényesítése, hatáskör

Ha a kár jellege miatt az adós gazdálkodó szervezet felel a kárért, azt be kell jelenteni negyven napon belül a felszámolónak, aki azt elismerheti és besorolhatja, ennek hiányában vitatott igényként a felszámolást lefolytató bíróság elbírálja az igényt. Minden más esetben felszámoló felelősségének megállapítására 2017. július 1-ig az általános hatáskörű bíróság volt jogosult, 2017. július 1-jétől a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak van - értékhatártól függetlenül - hatásköre a perek elbírálására. Ezt a követelést tehát nem lehet a felszámolási eljárás keretében érvényesíteni. Annak nincs akadálya, hogy ha a jogszabály lehetővé teszi külön per megindítását [pl. Cstv. 49. § (5) és (6) bekezdés], akkor a felszámolót is perbe vonja alperesként a sérelmet szenvedett fél, ebben az esetben tárgyi keresethalmazat keletkezik.

2.12.1.5. A kifogás és a kártérítési igény

Számtalan nemperes és peres eljárásban hozott döntés született az előterjesztett igények alapján a kifogás és kártérítési igény elhatárolásáról, annak szempontjairól. A legfontosabb az, hogy kifogásolási eljárásban (Cstv. 51. §) a felszámoló kártérítési felelőssége nem vizsgálható, erre csak külön peres eljárásban van lehetőség.
A Legfelsőbb Bíróság az EBH 2001.550. szám alatt közzétett határozatában kimondta, hogy a felszámolónak az adós vagyona értékesítésekor az értékesítésre vonatkozó szabályok szerint kell eljárnia. Ha azok megsértésével másnak kárt okoz, azért az adós felelősségétől független, önálló kártérítési felelősséggel tartozik. Az ilyen igény érvényesítésére nem a felszámolási eljárásban, hanem a felszámoló ellen indított perben kerülhet sor.
A bíróság a BDT 2010.2225. szám alatti döntésében mutatott rá, hogy ha a kifogással élő hitelezőt abból eredően éri károsodás, hogy a felszámoló a zálogjogával terhelt vagyontárgyakat nem a forgalomban elérhető legmagasabb áron értékesíti, igényét a Cstv. 54. §-a alapján a felszámoló ellen benyújtott keresettel érvényesítheti.
A többi hitelező és az adós hitelezői igény nyilvántartásba vételével kapcsolatosan csak akkor terjeszthet elő kifogást, ha megállapítható, hogy a hitelezői igény nyilván-
- 385/386 -
tartásba vétele jogszabályt sért. A kifogás intézménye azonban nem ad módot a felszámoló érdemi - a hitelezői igény megalapozottságát, összegszerűségét illető - döntéseinek vizsgálatára és felülbírálására. Ez utóbbi szempontok alapján a felszámoló eljárását - adott feltételek esetén - a felszámolótól elvárható gondosság hiányára hivatkozó kártérítés iránti perben lehet értékelni és szankcionálni (ÍH 2005.132.).
A felszámoló mérlegelési körébe tartozik, hogy az adós vagyonát szakértővel értékelteti-e, hogy a szakértői véleményt elfogadja-e, illetőleg az adós vagyonvesztését miként értékeli. E döntésekkel összefüggésben nincs helye kifogásnak, a felszámoló kártérítési felelőssége külön peres eljárásra tartozó jogkérdés (Legfelsőbb Bíróság Fpk.VI.30.667/2000/2.).
Összegezve az állapítható meg, hogy a felszámoló egyoldalú jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása elleni speciális jogvédelmi eszköz a kifogás, amelynek elbírálására a felszámolási eljárást foganatosító bíróságnak van hatásköre; a felszámoló intézkedésével vagy mulasztásával okozott kár megtérítése iránti igény a polgári jogi felelősség vizsgálatának kérdéskörébe tartozik.

2.12.2. A keresetben érvényesíthető igény

A felszámoló ellen indított kártérítési per egy klasszikus kártérítési ügy. A felszámoló a felszámolás hatálya alatt álló gazdasági társaság hitelezőivel szembeni felelőssége vagyoni felelősség, saját magatartásáért való, teljes, elsődleges, felróhatóságon alapuló, deliktuális felelősség.
A Cstv. a felszámolótól magasabb szintű gondosságot követel meg, mint a Ptk. a vezető tisztségviselőtől. A felszámoló az ilyen tisztséget ellátó személytől elvárható gondosság szigorú követelményének azon ok miatt kell hogy megfeleljen, mivel speciális szakértőket (jogász, közgazdász, könyvvizsgáló) köteles foglalkoztatni működése során.
A felszámoló felelőssége felróhatóságon alapuló felelősség. Felróhatóan jár el a felszámoló, ha nem tud elszámolni az átvett, illetve a felszámolás alatt szerzett felszámolási vagyonnal, ha nem számoltatja el az egykori vezető tisztségviselőt, ha az általa észlelt jogszabályellenes vagyonkimentéssel szemben nem lép fel, a szükséges eljárásokat nem indítja meg. A felelősségi szabály indirekt bizonyítási rendszert alkalmaz, vagyis a felszámoló akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A felszámoló mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy az egykori vezető tisztségviselők, tagok (részvényesek) jogszabályellenes vagyonkimentést hajtottak végre, emiatt ő a szükséges valamennyi eljárást lefolytatta, kezdeményezte, azonban mindezek ellenére csökkent a felszámolási vagyon.
A felszámolónak a hitelezőkkel szembeni felelősségét megalapozza egyrészt a saját felszámolói kötelezettségszegése, másrészt a felszámolói jogkörén kívüli, illetve az azon túllépve történő ténykedése.
A felperes jellemzően az őt ért, összegszerűen megjelölt kár, és annak törvényes kamata megfizetésére kéri kötelezni a felszámolót a Cstv. 54. §-a alapján, a Cstv.-ben előírt valamely konkrét kötelezettség megszegésére történő hivatkozással.
- 386/387 -

2.12.3. A peres felekre vonatkozó szabályok

Bárki, aki kárt szenvedett a felszámoló eljárása miatt, tehát nem csak a felszámolási eljárásban félnek minősülő személy, jogosult a kártérítési igény előterjesztésére. Ilyen károsult lehet a hitelező, harmadik személy, de maga az adós is.
A gazdasági társaság felszámolását elrendelő végzésben kijelölt felszámoló és nem a felszámolóbiztos az alperes a Cstv. 54. §-a alapján, kártérítés iránt indított perekben. Természetesen előfordulhatnak speciális esetek, különösen bűncselekmény elkövetése esetén, amikor olyan többlettényállási elemek találhatók, amelyek megalapozzák a felszámolóbiztos felelősségét. Fő szabály szerint azonban a felszámoló szervezet - amelyet a bíróság kijelöl - felel a kárért, akár munkaviszony, akár megbízási jogviszony alapján jár el a felszámolóbiztos.

2.12.4. A perben hozott érdemi határozat

2.12.4.1. A kereset elutasítása

A megalapozatlan keresetet a bíróság elutasítja, és kötelezi a felperest az alperes perköltségének megfizetésére.
A felszámoló csak akkor felel a felmerült kárért, ha a felszámolás során nem az adott helyzetben a felszámolótól általában elvárható gondosságot tanúsította.
Az adott ügyben megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy nem kötelessége az adós által nem szolgáltatott iratok pótlása, ezek hiányában az egyszerűsített eljárás lefolytatását kell kérni. Ha valaki fennálló munkaviszonyt állít, az erre vonatkozó bizonyítékot magának kell szolgáltatnia a perben (Legfelsőbb Bíróság Gfv.VIII.30.699/1998/3.).
A felszámoló kártérítési felelőssége nem volt megállapítható az adott ügyben, a kár és a jogellenes magatartás hiányában. A felperes kártérítési követelését arra alapította, hogy a felszámoló nem a tőle elvárható gondossággal járt el akkor, amikor nem indított pert a magyar állam ellen. A felperes állítása szerint a perben érvényesített kárt okozta a kft.-nek az állam azzal, hogy indokolatlanul bűnügyi zárlat alá kerültek az adós kft. ingatlanai. Határozatában rámutatott a Legfelsőbb Bíróság, hogy helyesen állapította meg azt az elsőfokú bíróság, hogy a felperes nem igazolta, bizonyítási kötelezettsége és felhívás ellenére, hogy őt mint a kft. egyik tulajdonosát a magyar állam elleni per kezdeményezésének elmaradása miatt kár érte. Nem nyert igazolást a perben az sem, hogy az alperes mint a kft. felszámolója jogellenesen járt el akkor, amikor a vagyonelkobzás, nem pedig a bűnügyi zárlat elrendelésének jogszerűtlenségét kimondó jogerős ítélet alapján nem tekintette a felperes által érvényesíteni kívánt kártérítési követelést olyannak, amelynek érvényesítésére a Cstv. alapján köteles lenne. Bizonyított kár és az alperes jogellenes magatartásának hiányában, helytállóan utasította el az elsőfokú bíróság a felperes keresetét (Legfelsőbb Bíróság Gf.VIII.32.521/1999/5.).
A Legfelsőbb Bíróság a Gfv.VIII.32.851/1998/7. számú határozatában megállapította, hogy nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság akkor, amikor nem látta megállapíthatónak a felszámoló kárt okozó magatartását. A felszámoló a bíróság törvényi
- 387/388 -
engedményezése alapján jogosult volt a felperes által átutalt összeget az engedményeseknek átadni. Az átutalt összeg visszafizetésére vonatkozó bírói döntésről akkor még nem volt tudomása, tehát úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

2.12.4.2. Megalapozott kereset, marasztaló ítélet

A felszámolók elleni kártérítési ügyek jelentős részében marasztaló határozat születik. A döntések elemzéséből látható, hogy részben gondatlanság, nagyon sok ügyben szándékos magatartás (esetenként bűncselekményt is megvalósítva) okoz kárt. Ha a bíróság, az általa megállapított tényállás alapján arra a jogi következtetésre jut, hogy a felperes megalapozott keresete alapján az alperes kártérítés megfizetésére köteles, ítéletében, annak általa megállapított összege és törvényes kamata, valamint a felperes pernyertessége arányában járó perköltség megfizetésére kötelezi az alperest.
A BH 2015.10.280. szám alatt közzétett ügyben a Kúria rámutatott, hogy ha az adós ingatlana kisajátítható, a felszámolónak a pályázati felhívásban az eladási ár meghatározása során az ingatlan kisajátítási értékére is figyelemmel kell lennie, és legalább az annak megfelelő vagy ahhoz közelítő áron kell az ingatlant meghirdetnie és értékesítenie. A Cstv. 49. § (1) bekezdése nem zárja ki azt sem, hogy a felszámoló - ha ez a hitelezők érdekei szempontjából megfelelőbb - az ingatlanra kisajátítást helyettesítő adásvételi szerződést kössön. A Kúria az ítélet indokolásában kihangsúlyozta, hogy az adós vagyontárgyainak értékesítésével kapcsolatban a Cstv. 49. § (1) bekezdése kifejezett elvárásként fogalmazza meg, hogy az értékesítésre a forgalomban elérhető legmagasabb áron kerüljön sor. A felszámolónak ezért e követelmény teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, az értékesítést úgy kell előkészítenie és lebonyolítania, hogy intézkedéseivel a lehető legmagasabb ár elérését biztosítsa. A perbeli esetben azonban az alperes (felszámoló) e kötelezettségének megfelelően nem tett eleget, az értékesítés során nem a tőle elvárható gondossággal járt el. A pályázati kiírás tartalmából és az értékesítés lebonyolítása érdekében általa 2012. augusztus 11-én kötött ügyvédi megbízási szerződésben foglaltakból kitűnően ugyanis az ingatlan sajátos jogi helyzetével, az árvízi tározóba történt besorolásával tisztában volt. Ennek alapján pedig a kisajátítás lehetőségéről is tudnia kellett. A Tisza-völgy árvízi biztonságának növelését, valamint az érintett térség terület- és vidékfejlesztését szolgáló program (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése) közérdekűségéről és megvalósításáról szóló 2004. évi LXVII. törvénynek a perbeli földrészlet árvízi tározóvá minősítésekor hatályban volt 7. § (2) bekezdés a) pontja és 9. § (3) bekezdése, valamint a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény 4. § (1) bekezdés kb) alpontja ugyanis lehetővé tette az ilyen ingatlanok kisajátítását. Az adós vagyonát, az egyes vagyontárgyak értékesítését érintő jogi szabályozást a legalább két jogi szakvizsgát tett jogászt foglalkoztatni köteles [114/2006. (V. 12.) Korm. rendelet 2. § (5) bekezdés] felszámolónak nyilvánvalóan ismernie kell. A perbeli esetben az alperes által az ingatlan értékesítéséhez szükséges ügyvédi közreműködésre 2012. augusztus 11-én adott megbízás egyébként - a megbízási szerződés 3. pontjából kitűnően - az ingatlan speciális jogi helyzetére, az árvízi tározóvá történt minősítésére tekintettel kifejezetten kiterjedt az ingatlanra vonat-
- 388/389 -
kozó jogszabályi rendelkezések feltárására is. Az árvízi tározóvá minősítés miatti kisajátításra ugyanakkor már az alperes által 2012. május 14-én készíttetett értékbecslés is utalt. Mindezekre tekintettel az alperesnek a tőle mint felszámolótól elvárható gondos eljárás esetében a pályázati felhívásban jeleznie kellett volna az ingatlan kisajátításának lehetőségét is. A pályázati felhívást ugyanis a felszámolónak a Cstv. 49. § (1) bekezdésének és a felszámolási eljárásban az adós vagyontárgyainak nyilvános értékesítésére vonatkozó részletes szabályokról, továbbá a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet módosításáról szóló 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdésének helyes értelme szerint a lehető legtöbb potenciális érdeklődő figyelmének felhívása és a lehetséges legmagasabb ár elérése érdekében úgy kell megfogalmaznia, hogy a felhívás a vagyontárgy minden, az értékesítés, az elérhető eladási ár szempontjából lényeges tulajdonságát, jellemzőjét tartalmazza (EBH 2013.G5.). A reális eladási ár meghatározása érdekében pedig az alperestől - amint arra a másodfokú bíróság is helyesen mutatott rá - elvárható lett volna, hogy feltárja a kisajátítás során elérhető kártalanítás mértékét, és az ingatlant annak megfelelő, vagy ahhoz közelítő áron kellett volna meghirdetnie és értékesítenie.
Az alperes azonban nem így járt el, a hitelezői érdekeket, a lehető legmagasabb ár elérésére vonatkozó kötelezettségét figyelmen kívül hagyva az ingatlant a kisajátítási érték töredékéért értékesítette. A Cstv. 49. § (1) bekezdésének megszegésével okozott kárt ezért az alperes - a jogerős ítélet indokolásában helytállóan kifejtetteknek megfelelően - köteles megtéríteni.
Nem csupán a költséges és felesleges kiadásokkal járó intézkedések, mulasztások alapíthatják meg a felszámoló polgári jogi felelősségét. Ha a hitelező azt állítja, hogy a felszámoló nem a leggondosabban járt el, és ezzel kárt okozott, amikor a munkabérkövetelést késedelmesen fizette meg, ez megalapozza a felszámoló polgári jogi felelősségét (BH 1997.410.).
Az adós más cégben fennálló üzletrésze anélkül szállt egy másik kft.-re átruházás folytán, hogy az adós vagyonában annak ellenértékeképpen bármilyen vételárrész befolyt volna. Ez a felszámoló tevékenysége során felmerült kárként jelentkezett a társaságnál (Legfelsőbb Bíróság Gf.II.32.347/1998/6.).
A Legfelsőbb Bíróság a Gf.II.32.347/1998/6. számú határozatában a felszámoló eljárása kapcsán irányadóan mondta ki azt, hogy feladataikat eljárásuk során úgy kell meghatározniuk, hogy a gazdasági tevékenység észszerű befejezésének követelményéből kiindulva, gondoskodniuk kell a követelések behajtásáról, az igények érvényesítéséről és a vagyonnak a forgalomban elérhető legmagasabb áron való értékesítéséről, valamint az adós vagyonának a megóvásáról, megőrzéséről is. Nem tekinthető jogellenesnek az, ha az eljárás folyamatban léte alatt igényérvényesítési és értékesítési feladataik elvégzése során, észszerű kockázatvállalás mellett gazdasági műveleteket végeznek.
Az EBH 2011.2331. számú döntésben a Legfelsőbb Bíróság kiemelte, hogy a felszámoló kártérítési felelősséggel tartozik a felszámolási költségek - Bérgarancia Alapból nyújtott támogatás - esedékességekor történő kielégítésének elmulasztása miatt, ha
- 389/390 -
annak akárcsak részbeni megfizetésére az adós - a felszámolás alatt - pénzeszközzel rendelkezett, de azt a felszámoló nem az esedékes felszámolási költség kifizetésére fordította (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.253/2010/10.).
Az EBH 2009.1972. szám alatt közzétett döntésben a bíróság elvi éllel szögezte le, hogy az 1959. évi IV. törvény 4. §-ában megfogalmazott alapelvek megsértése nem ad alapot a felszámolási eljárás során megkötött adásvételi szerződés semmisségének a megállapítására. A felszámoló az ingatlan értékesítése során tanúsított felróható magatartásáért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint tartozik helytállni.
A BH 2011.227. számú ügy tényállása szerint a bíróság előtt 1999. február 10-től folyamatban volt a felperes (későbbi adós) által az M. Rt.-vel szemben 74 455 000 forint és járulékai megfizetése iránti per, amelyben a bíróság 2000-ben szakértői véleményt szerzett be, amely a felperes követelését mintegy hatvanmillió forint + áfa tekintetében megalapozta. A szakértői véleményt az alperes nem fogadta el, és mintegy 48 500 000 forint tekintetében beszámítási kifogást is előterjesztett.
A felperes képviseletét a perben a felszámolóbiztos a 2001. március 14-én tartott tárgyaláson vette át, a bíróság ezt követően a 2002. május 22-i tárgyalást azzal halasztotta el, hogy a következő tárgyaláson ítélettel le kívánja zárni az ügyet. A felszámoló a 119 091 000 forint összegben könyv szerint nyilvántartott követeléseket pályázat útján értékesítésre hirdette meg 2002. július 11-én ötmillió forint vételár mellett. A kiírás szerint a követelések kifejezetten kétesek, bizonytalan kimenetelűek, 59 527 000 forint követelés külföldi adóssal szemben áll fenn, az ezt meghaladó 59 564 000 forint pedig per alatt áll. A kiírásra egyedül az I. r. alperes nyújtott be pályázatot, a perben érvényesített követelésre hatmillió forint vételárat ajánlott fel, a külföldi adóssal szemben fennálló követelést megvásárolni nem kívánta. A IV. r. alperes az I. r. alperes pályázatát elfogadta, és 2002. szeptember 12-én az I. r. alperesre engedményezte a felperes peresített 59 564 000 forint követelését és annak járulékait, majd az engedményezést 2002. október 9-én a bíróságnak bejelentette. Az engedményes a perbe II. r. felperesként belépett. Az azt követő első tárgyaláson - 2003. március 7-én - az elsőfokú bíróság ítéletet hozott, amelyben kötelezte az alperest a II. r. felperes (engedményes) javára 74 455 000 forint tőke és annak kamatai, valamint a perköltségek megfizetésére. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a per fő tárgya tekintetében helybenhagyta, ennek eredményeként az alperestől 156 120 409 forint folyt be. Ilyen tényállás mellett indult meg a felszámoló és az engedményes ellen a kártérítési per, amelyben a bíróság kimondta, hogy a felszámolás alatt álló céggel szemben egyetemleges kártérítési felelősséggel tartozik a felszámoló és a vevő, amennyiben a felszámoló a vevővel összejátszva a felszámolási vagyonba tartozó követelést a forgalmi érték töredékéért ruházza át.
BH 2009.185. számú ügy tényállása szerint az adóhatóság (a kártérítési perben felperes) által bejelentett 131 527 851 forint követelést a Cstv. 57. § (1) bekezdés "b" kielégítési kategóriájába sorolt hitelezői igényként 1998. május 4-jén igazolta vissza. A felperes 1998. április 21-én nyilatkozatot kért az alperestől, hogy milyen mértékű (százalékos, vagy összegszerű) megtérülés várható az adóhatóság elismert követelései tekintetében, figyelembe véve a Cstv. szerinti kielégítési sorrendet. A felszámolóbiztos 1998. április
- 390/391 -
28-án adott választ, kijelentve, hogy a jelenlegi hitelezői igények alapján az APEH hitelezői igényének megtérülése várhatóan nulla százalék, figyelembe véve a Cstv. szerinti kielégítési sorrendet. A felszámoló elmulasztotta közölni azt a mintegy négyszázmillió forintnyi készpénzt, amely az adós számlájára a tájékoztatást megelőző egy hónapban folyt be, s amely a felperes hitelezői igényének teljes kielégítését lehetővé tette.
Az adóhatóság a felszámoló tájékoztatására tekintettel a követelés eladását javasolta a 12 százalékos értéken. Az adóhatóság ezt követően 1998. június 12-én az adóssal szembeni követelését 16 millió forint ellenértékért engedményezte. Az adóhatóság 1998 decemberében ellenőrzést végzett az adósnál, és megállapította, hogy az adós részére a T. Rt., egyezség alapján, összesen 402 802 469 forint bérleti és lízingdíjat fizetett, és 1998. április 15-én az adós számláján az egyenleg 377 952 279 forint volt, amelyről a felszámoló nem tájékoztatta az adóhatóságot. Az adóhatóság ezt követően indított kártérítési pert a felszámoló ellen, amelyben a megtévesztő tájékoztatásra figyelemmel a követelés eladási ára és a tényleges követelés közötti összeg megfizetésére kérte kötelezni. A bíróság ezen tényállás alapján kötelezte a felszámolót 115 527 851 forint és ennek 1998. szeptember 4-től járó évi 20 százalékos kamata megfizetésére. Az alperes magatartását a Cstv. 5. § (1) bekezdésének a) pontja és 54. §-a alkalmazásával minősítette a bíróság olyan jogellenes és felróható magatartásnak, amely alapul szolgál a kártérítési felelősségének megállapítására [régi Ptk. 348. § (1) bekezdés és 339. § (1) bekezdés] (Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.388/2007.).
A Cstv. 39. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a felszámoló köteles a közzététel időpontjától számított negyvenöt nap elteltével az ismert hitelezőket összehívni úgy, hogy a választmány megalakítására a közzététel időpontját követő kilencven napon belül sor kerülhessen. Ha a hitelező arra hivatkozik, hogy nem kapott értesítést a hitelezők összehívásáról a hitelezői választmány megalakítása céljából, és nem került sor a Cstv. 63/A. §-a szerinti egyszerűsített felszámolás bejelentésére, a hitelező kártérítés iránti igényét kártérítési perben érvényesítheti (Legfelsőbb Bíróság Fpk.VIII.33.217/1999/2.).
A munkaviszony megszüntetése tárgyában a felszámoló és a hitelező által megkötött megállapodás felbontására - erre vonatkozó szerződéses kikötés hiányában - nem ad alapot az a tény, hogy a felszámoló a vállalt fizetési kötelezettségét késedelmesen teljesíti. A felszámolói késedelem, a vele szemben támasztott kárigény önálló perben történő érvényesítését eredményezheti (Legfelsőbb Bíróság Fpk.VIII.32.714/1998/2.).
A felszámoló kötelessége az adós iratanyagának megőrzéséről gondoskodni. Feladatának végrehajtásáért a Cstv. 54. §-ában foglaltak szerint felel (Legfeslőbb Bíróság Fpk.VIII.30.589/2000/2.).
A felszámoló által a hitelezői választmány részére adandó tájékoztatások körét a jogszabály behatárolja, a tájékoztatás megadása és az észrevételezés időpontjaitól a felszámoló indokolt esetben eltérhet. Amennyiben a hitelezők álláspontja szerint a szerződés megkötésével a felszámoló kárt okozott, pert indíthatnak ellene (Legfelsőbb Bíróság Fpk.VIII.30.736/2000/2.).
A fenti döntések a kereseti igények megalapozottságának előterjesztése vizsgálatánál nem teljes körűek, a felsorolás csak példálózó, azonban a kifogástól való elhatárolást is jól szolgálják.
- 391/392 -

2.12.5. A peres bíróság és a cégbíróság kapcsolata

A felszámoló ellen kártérítés iránt indított perindítás nem része a cégjegyzéknek. A peres bíróságnak így értesítési kötelezettsége nem áll fenn a cégbíróság felé.
Az alperesre vonatkozó cégjegyzéki adatok "ellenőrzése" azonban nem mellőzhető a perben az általános hatásköri és illetékességi szabályok alapján eljáró peres bíróság által, a kereset érdemi vizsgálatát megelőzően.

2.12.6. A közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségei a perbeli jogvitában

A felszámolási eljárásban - a bírósági közvetítői eljárásra vonatkozó szabályokat [Kvtv. 38. § (3) bek.] - a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel és a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes nemperes eljárásokról szóló törvénynek a bírósági polgári nemperes eljárásokra vonatkozó általános rendelkezéseire figyelemmel kell alkalmazni.
A felszámolási nemperes eljárásban egyezségi kísérletnek nincs helye; szünetelésnek - kizárólag az adós és a felszámolási eljárás lefolytatását kérő hitelező(k) együttes kérelmére - a felszámolás elrendeléséről szóló végzés jogerőre emelkedéséig van helye azzal, hogy három hónap szünetelés elteltével az eljárás megszűnik [Cstv. 6. § (1) és (3) bek. bc) pont].
Az adós cég és a hitelező(k) jóhiszemű, együttműködő - a felszámolóbiztos munkáját is segítő - eljárását feltételezi az eljárás szünetelése alatti egyeztetés - esetlegesen közvetítői eljárásban -, megállapodással véglegesen rendezhetők a hitelezői igények (ld. 1.3.3.).
A felszámolást elrendelő végzés közzétételét követő negyven nap eltelte után, a felszámolási zárómérleg benyújtásáig a hitelező(k) és az adós között bármikor helye van egyezségnek (Cstv. 41-45. §, ld. 1.3.3.1.).
A felszámolás elrendelésének cégjegyzékbe történő bejegyzését követően a felszámoló céggel munkaviszonyban/megbízási jogviszonyban eljáró felszámolóbiztos az adósi vagyonnal összefüggésben, annak haladéktalan felmérésekor, értékének meghatározásakor, értékesítése során együttműködik az "f. a." cég vezető tisztségviselőjével, továbbá szükség szerint a felszámoló cég által alkalmazott cégjogi, társasági jogi, végelszámolási, csődjogi, konszernjogi, munkajogi, számviteli, adójogi szakismeretekkel rendelkező személyekkel.
Vitás kérdések esetén, az egyeztető tárgyalások során lehetőség van mediátorral, "külső" szakértővel lefolytatott eljárásban megállapodások aláírására is (ld. KIM-névjegyzék, közvetítői szakismereteket tartalmazó nyilvántartás).
A közvetítői eljárás lefolytatását kizáró okok felsorolását ld. a 2.4.10. pont utolsó bekezdésében.
A Cstv., régi Ptk., Ptk. szabályozása alapján a felszámoló cég ellen kártérítés megfizetése iránt a hitelező/adós/harmadik személy által indított perekben az eljárás jogerős befejezéséig nem kerül sor egyezségi kísérletre, ha az alperes szándékos károkozó magatartását bizonyítja a felperes (ld. 2.9.10.).
- 392/393 -

2.13. A végelszámoló elleni kártérítési perek

2.13.1. Általános felelősségi tényállás

A Ctv. VIII. fejezetében újraszabályozott végelszámolásnak egyik fontos vívmánya, hogy a végelszámoló jogállását, kötelezettségeit és felelősségi viszonyait a lehető legpontosabban meghatározza.
A Ctv. 98. § (2) bekezdése kimondja, hogy a végelszámolás kezdő időpontjában a cég addigi vezető tisztségviselőjének megbízatása megszűnik, és ettől kezdve a cég önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselőjének a végelszámoló minősül. A végelszámoló megválasztásának időpontjától az ügydöntő felügyelőbizottság sem jogosult ügyvezetési feladatok ellátására.
Összeférhetetlenségére, kizárására, vele szemben támasztott elvárásokra - a Ctv. 99. §-ában írt specialitásokkal - a vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályok érvényesülnek, noha vezető tisztségviselői teendőiket a Ctv. VIII. fejezetében írtak szerint alapvetően az határozza meg, hogy nem egy továbbműködni kívánó vállalkozás prosperitásának növelése a feladatuk, hanem az, hogy egy még létező vállalkozást mielőbb, és a lehető legszabályosabban kivonjanak a gazdasági életből.
A cég legfőbb szerve végelszámolóvá bárkit megválaszthat, ha az a vezető tisztségviselővel szemben támasztott követelményeknek megfelel, és a megbízatást elfogadja. Végelszámolóvá a feladat ellátására alkalmas jogi személy is választható.
A Ctv. 99. § (4) bekezdése kimondja, hogy a végelszámoló az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható fokozott gondossággal, a végelszámolás alatt álló cég, valamint a hitelezők érdekeinek szem előtt tartásával köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel.
Különös figyelmet érdemel az előbbi tényállás abból a szempontból, hogy a végelszámoló - ellentétben az egyéb vezető tisztségviselőkkel - nemcsak a cégnek, hanem a kívülálló, kárt szenvedett hitelezőknek is felelősséggel tartozik.
Az ilyen per felperese tehát bárki lehet, aki a végelszámoló kötelezettségszegő magatartása (tevékenysége vagy mulasztása) folytán károsodik. Alperes értelemszerűen a végelszámoló.
A pertárgy értéke a kártérítési követelés összegétől függ, a hatáskörre és illetékességre a Ctv. 96. §-ának azon szabálya vonatkozik, amely kimondja:
A végelszámolással kapcsolatos cégbírósági eljárásokra az e törvény által nem szabályozott kérdésekben a Pp. szabályait a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel és a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló törvénynek a bírósági polgári nemperes eljárásokra vonatkozó általános rendelkezéseit - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - kell alkalmazni. A végelszámolással összefüggő nemperes eljárásokban a cég székhelye szerinti cégbíróság, az e fejezetbe foglalt peres eljárásokban pedig a cég székhelye szerint illetékes törvényszék jár el.
Erre a perre a Ctv. nem szab meg perindítási határidőt, így az értelemszerűen a károkozástól számított ötéves elévülési időn belül bármikor megindítható.
- 393/394 -

2.13.2. Speciális felelősségi tényállás

A Ctv. 99. § (5)-(6) bekezdése a végelszámoló kötelezettségszegő magatartásai között is kitüntetett figyelmet szentel egyes tényállásoknak, amelyeknél a kirívóan súlyosnak ítélt magatartáshoz speciális, az általánostól eltérő szankció alkalmazását írja elő.
Két felelősségi alakzatot szabályoz a törvény, az (5) bekezdés az általános szabályok szerint lefolytatott végelszámolás, a (6) bekezdés az egyszerűsített végelszámolás esetére tartalmaz rendelkezést.
A Ctv. 99. § (5) bekezdésében írt jogkövetkezmények alkalmazásának feltétele, hogy a végelszámolás alatt álló cég felszámolás alá kerüljön és emellett az alábbi végelszámolói magatartások bármelyike megállapítható legyen:
• a végelszámoló alapos ok nélkül késlekedett a felszámolási eljárás kezdeményezésével;
• nem tett meg mindent a hitelezők veszteségeinek csökkentése érdekében;
• nem tett meg mindent a környezeti károk mérséklése, a kármentesítés érdekében;
• egyes hitelezőket mások rovására előnyben részesített.
"A fenti jogszabályi rendelkezések alapján a végelszámoló felelőssége két irányban áll fenn: a gazdasági társaság és a hitelezők irányában. A Ctv. 99. § (4) bekezdésében írt szabály azt a nehezen teljesíthető követelményt támasztja a végelszámolóval szemben, hogy megbízatásának ellátása során egyidejűleg legyen figyelemmel a végelszámolás hatálya alatt álló gazdasági társaság érdekére és a hitelezők érdekeire. Az érdekek ilyen összeütközése azonban csak akkor merülhet fel, ha végelszámoló nem tudja az eljárást az összes hitelezői igény kielégítésével befejezni. A végelszámoló eljárása ugyanis megfelelő akkor is, ha kizárólagosan a gazdasági társaság érdekének elsődlegessége alapján cselekszik, ugyanis végelszámolás elrendelésére kizárólag akkor kerülhet sor, ha a gazdasági társaság, illetőleg a tagok (részvényesek) úgy látják, hogy a társaságnak egyáltalán nincsen tartozása, vagy ha van is, azt maradéktalanul képes megfizetni hitelezőinek. Abban az esetben, ha a végelszámolás elrendelését követően a végelszámoló az általa készítendő korrigált végelszámolási nyitómérleg vagy az éves beszámoló (mérleg) alapján arra a megállapításra jut, hogy a gazdasági társaság, illetőleg a tagok vélekedése téves volt, mert a társaságnak akkora mértékű tartozása van, hogy azt nem képes maradéktalanul megfizetni, a végelszámoló köteles a felszámolási eljárást kezdeményezni, figyelemmel a Ctv. 108. § (1) bekezdésében írt szabályra. Álláspontunk szerint elégséges lenne kimondani azt, hogy a végelszámoló felelőssége akkor következik be a hitelezők irányában, ha alapos ok nélkül késedelmeskedik a felszámolási eljárás kezdeményezésével." (Török Tamás: Felelősség a társasági jogban. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015.)
Ilyen esetben a felszámoló vagy a hitelezők keresetére a bíróság arra kötelezheti a végelszámolót, hogy a cég vagyonához a károkozás összege mértékéhez igazodó tőke-hozzájárulást teljesítsen, sőt végelszámolói díja is megvonható. Ez a szankció jogalkotási újítás, látszólag a kártérítés helyett alkalmazandó. (Török Tamás fent idézett
- 394/395 -
könyvében ezen az állásponton van, kifejtve, hogy mind a felszámoló, mind a hitelező perindítása esetén a felszámolási vagyonba kerül ez az összeg. A teljes kártérítés elvével ellentétes az, hogy a károkozó végelszámoló nem a károsult hitelezőnek köteles kártérítést fizetni, hanem feltehetően a felszámolási vagyonba köteles "tőke-hozzájárulást" teljesíteni, miközben a Cstv. 57. §-ában meghatározott kielégítési rangsorra tekintettel a károsult hitelező egyáltalán nem biztos, hogy hozzájut követeléséhez.)
Véleményünk szerint azonban a tőkepótlási kötelezettség is kártérítés, inkább a kártérítés mértékére utal a jogalkotó megoldása, azaz olyan összegű kártérítést kell fizetni, amely összegének megfelelő tőkepótlás esetén a hitelezői igények a végelszámolás szabályai szerint kielégíthetők lettek volna.
A törvényi rendelkezésből csak az állapítható meg egyértelműen, hogy a felszámolás elrendelését követően indítható meg a per, a "meddig" kérdésére a törvény nem ad választ. Az elévülés szabályai mindenképpen alkalmazandók, s álláspontunk szerint a felszámolás jogerős lezárását követően ilyen per nem indítható meg.
A Ctv. 99. § (5) bekezdése alapján indított perben tehát felperes mindig a felszámoló, vagy valamely [véleményünk szerint a Cstv. 3. § (1) bekezdése c) pontja szerinti] hitelező, alperes pedig mindig a végelszámoló, amely lehet jogi személy vagy természetes személy.
A pertárgy értékét a felszámolási vagyonba befizettetni kért összeg mértéke határozza meg. (Itt tehát nem élt a jogalkotó a Cstv. "kétlépcsős", megállapítási és marasztalási perből álló konstrukciójával, hanem egyszerűbbnek és célravezetőbbnek látta, ha a végelszámolóval egyenesen a felszámolási vagyontömegbe utaltat be meghatározott összeget.)
A Ctv. 99. § (5) bekezdésében írt pert a cég székhelye szerint illetékes törvényszéken kell megindítani (Ctv. 96. §). A szabályozásból egyenesen következik, hogy ilyen pert csak felszámolás tartama alatt lehet kezdeményezni. Ezt követően már csak a Ctv. 99. § (4) bekezdése szerint lehet kérni a végelszámoló marasztalását.
A Ctv. 99. § (6) bekezdésében foglaltak alkalmazására akkor is sor kerülhet az utóbb mégis felszámolás alá került cég esetében, ha a végelszámoló kötelezettségszegése abban áll, hogy
• törvényi feltételek ellenére sem tért át az általános szabályok szerinti végelszámolásra;
• nem csupán késlekedett a felszámolás kezdeményezésével, hanem azt a maga részéről teljességgel elmulasztotta;
• vagy kezdeményezte ugyan ("színleg") a felszámolást, de annak (az ő kérelmére történő) elrendelésére a végelszámoló hibájából (pl. hiánypótlás elmulasztása miatt) nem került sor.
A fenti esetekre értelemszerűen irányadók a Ctv. 99. § (5) bekezdésével kapcsolatban írtak.
- 395/396 -

2.13.3. A közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségei a perbeli jogvitában

Végelszámolásra a cég legfőbb szervének elhatározása alapján kerülhet sor [Ctv. 94. § (3) bek.].
A végelszámolással kapcsolatos cégbírósági eljárásban egyezségi kísérletnek nincs helye; az eljárás a felek közös kérelmére - a Pp. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - szünetel (Ctv. 96. §, ld. 1.3.2.7.1.).
A 2.6.11.1. pontban ismertetett EBH 2006.1528. számú döntés irányadóan alkalmazandó annak a kft.-nek az ügyvezetőjére is, aki a társaság végelszámolással történő megszűnéséről szóló taggyűlési döntéshez tagként hozzájárult úgy, hogy a határozat meghozatalakor tisztában volt a cég vagyoni helyzetével, mert a cég működéséről teljes áttekintése volt.
Ha az ügyvezető elfogadja a legfőbb szervi megbízatást, végelszámolóként akkor jár el a tőle elvárható gondossággal, ha a cég és a hitelező(k) érdekében - haladéktalanul - felszámolási eljárást kezdeményez, ha a korrigált végelszámolási nyitómérleg alapján arra a következtetésre jut, hogy a kft. a vagyonából mégsem képes maradéktalanul kielégíteni a hitelezői igényeket.
A végelszámolás során értelemszerűen és irányadóan alkalmazandók a 2.12.6. pontban írtak, különösen a hitelezőkkel folytatott egyeztető tárgyalások körében alkalmazandó adójogi, számviteli szakismereteket igénylő kérdésekben.
A felszámolás alá került kft. végelszámolója ellen, a felszámoló cég/hitelezők által indított kártérítés megfizetése iránt indított perekben az egyezségi kísérlet nem kizárt (ld. 2.9.10.).

2.14. A tagi felmondás érvényességével kapcsolatos perek

A közkereseti és a betéti társaság tagjának tagsági viszonya a Ptk. 3:146. § b) pontja értelmében a tag felmondásával is megszűnhet.
A felmondás egyoldalú, címzett (jelen esetben a társasághoz címzett) jognyilatkozat, amelynek hatályosulásához nincs szükség a címzett elfogadására vagy más aktusra, a felmondás hatálya beáll azzal, hogy a címzett tudomására jut (vagy azt akadálytalanul megismerheti).
A jelenlévők között tett jognyilatkozat a másik fél tudomásszerzésével, a távollévők közötti (például postán elküldött) a másik félhez (a társasághoz) történt megérkezésével lép hatályba [Ptk. 6:5. § (1)-(2) bek.].
A felmondás a jogviszonyt a jövőre nézve, ex nunc hatállyal szünteti meg, olyan jogviszonyokban alkalmazandó, amelyeknél az elállás azért kizárt, mert a felek addig nyújtott szolgáltatásaikat nem tudják visszaadni, mivel a jogviszony visszarendezése, az eredeti állapot visszaállítása lehetetlen. Emiatt a tagok és a társaság tartós jogviszonyát, a társaságalapítást, annak működtetését, önállósult, tagjaitól elkülönült jogi
- 396/397 -
személlyé válását, a tagok jogainak gyakorlását és kötelezettségeinek teljesítését nem lehet (és forgalombiztonsági okból nem ajánlatos) visszafordítani, így értelemszerűen a már létrejött tagsági jogviszonyt a tag egyoldalú jognyilatkozattal csak felmondás útján szüntetheti meg [Ptk. 6:213. § (1) és (3) bek.].

2.14.1. A rendes felmondás

A Ptk. 3:147. § (1) bekezdése szerint a tag tagsági viszonyát három hónapos felmondási idővel, írásban felmondhatja. Határozatlan időre létesített társaság esetén e jog kizárása vagy korlátozása semmis.
A "rendes" - felmondási idő biztosításával történő - tagi felmondás lehetősége bármely (határozott és határozatlan tartamú) kkt.-ra és bt.-re egyaránt érvényesül, és ugyanúgy módot ad a jogalkotó az azonnali felmondásra is [Ptk. 3:147. § (2) bek.].
Az azonnali hatályú (vagyis felmondási időt nem biztosító, rendkívüli) felmondás oka mindig súlyos szerződésszegő magatartás, amelyet akár határozott, akár határozatlan tartamú társaságnál meg kell engedni. A rendes felmondás nyilvánvalóan a tartós, hosszú távú működéssel járó, határozatlan tartamú társaságoknál szükségszerű, ezeknél a tagi felmondást mindenképpen lehetővé kell tenni, e jog korlátozása vagy megvonása komoly méltánytalanságot eredményezne.
Határozott tartamú kkt.-nál vagy bt.-nél a tagok valóban előre kikötötték a közös vállalkozás időtartamát, ez az időtartam azonban általában még így is évekig tartó jogviszonyt jelent. A tagnak a társulási szabadság jegyében meg kell engedni, hogy körülményeinek változása okán, vagy bármilyen egyéb megfontolásból a vállalkozásból tőkéjét kivonhassa akkor is, ha erre a többi tag okot nem szolgáltat. A rendes felmondás jogának bármiféle korlátozása azt eredményezi, hogy a tag társulási szabadságát csorbítják. Miután erre nézve a jogalkotó oldalán nyomós ok nem állt fenn, célszerűnek látszott a rendes felmondás jogának általánossá tétele.
A felmondás, mint a tagsági viszony megszüntetésnek speciális módja, kizárólag a közkereseti társaság, valamint a Ptk. 3:155. § utaló szabálya révén a betéti társaság esetében ismeretes.
A Ptk. a tagsági viszony felmondásának érvényességi kellékeként az írásbeliséget kötötte ki, ez az előírás a bizonyítás megkönnyítését szolgálja, és egyúttal harmonizál a 3:91. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott azon előírással, amely szerint a társasággal kapcsolatos jognyilatkozatokat írásban lehet megtenni, ezt a rendelkezést pedig alkalmazni kell a társaság határozatára, valamint jognyilatkozatnak és határozatnak a címzettel való közlésére.
A rendes felmondást nem kell indokolni, a tagsági jogviszonyt azonban nem azonnal szünteti meg, mivel három hónapos felmondási idő is közbeiktatódik a felmondás bejelentése és a tagsági jogviszony megszűnése közé.
A Pécsi Ítélőtábla Cgtf. V.30.119/2011/2. számú határozata a Gt. és a régi Ptké. (1960. évi 11. tvr.) alapján, de ma is alkalmazhatóan fejtette ki az alábbiakat: "[…] A Gt. 100. § (1) bekezdése szerinti rendes felmondás nem meghatározott időpontra szól, a törvény 3 hónapos felmondási időt jelöl meg. A felmondási idő a felmondás hatályos-
- 397/398 -
sá válásakor kezdődik és az 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (Ptké.) 3. § (2) bekezdése alapján azon a napon jár le, amely számánál fogva megfelel a kezdő napnak. Ebből következően a felmondásban nem kell határozott időpontot megjelölni. […]"
E rendelkezés célja az, hogy a társaság (a többi tag) kellő időben értesüljön a felmondó tag távozási szándékáról. Ily módon ugyanis van némi felkészülési idő az esetlegesen kieső személyes közreműködés pótlására, új tag beléptetésére, vagy a felmondó taggal megejtendő elszámoláshoz szükséges cégvagyon elkülönítésére.
Mindenképpen komoly kihatása lehet a felmondásnak, hiszen a személyes közreműködés, illetve a felmondó tag jutójának kiadása megrendítheti a társaság normális üzletmenetét, de ha a felmondás egyúttal az egy főre csökkenés vagy a Ptk. 3:152. § (1) bekezdése, illetve a Ptk. 3:158. § (1) bekezdése miatti megszűnés esetkörét vetíti előre, különösen indokolt, hogy a társaságban maradó tagnak (beltagnak, kültagnak) rendelkezésére álljon némi idő a cég megszűnési ok kiküszöbölésére.
Ilyen megfontolásokból tette a jogalkotó általános szabállyá a három hónapos felmondási időt, sőt lehetőséget biztosított arra is a Gt. a 100. § (1) bekezdésében, hogy az alkalmatlan időre eső lejáratra hivatkozással a többi tag további három hónappal meghosszabbíthassa a felmondási időt. Ilyen esetben tehát a tagsági viszony megszűnése a felmondásnak a társaság tudomására jutásától számítottan nem három, hanem hat hónap után következett be.
A Ptk. ezt a "meghosszabbítási" lehetőséget nem tartotta fenn, (nem kétséges, hogy az a tag számára igen sérelmes volt), a társaság ilyen egyoldalú hatalmassága mindenképpen ellentétben állna a Ptk. 3:147. § (1) bekezdésének a felmondási jog kizárását, korlátozását tiltó szabállyal.

2.14.1.1. Felmondás a hitelező által

A Ptk. 3:140. § (a Gt.-hez hasonlóan) rendelkezik a tag felmondási joga gyakorlásának egy speciális esetéről.
A tag hitelezője ugyanis (aki a társasággal nem áll jogviszonyban) a társasági vagyonhoz nem fér hozzá, a tag tartozása fejében csak azt a vagyonhányadot igényelheti, ami a tagot - tagsági jogviszonya megszűnése esetére - a társasági vagyonból megilleti. Ahhoz azonban, hogy ezt lefoglalhassa és kielégítési alapnak használhassa, előbb meg kell szüntetnie az adós tag tagsági viszonyát. Erre ad lehetőséget a Ptk. 3:140. §, amely kimondja: ha a hitelező az adós tag vagyonhányadára végrehajtást vezet, a tagot megillető felmondás jogát gyakorolhatja, és a felmondás folytán megszűnő tagsági viszonyra tekintettel a társaság által kiadandó vagyonhányadból kereshet kielégítést.
A Vht. (a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény) 132/A. § (1) bekezdése értelmében, ha az adósnak közkereseti, illetve betéti társaságban vagyonrésze van, a végrehajtó tájékoztatja a végrehajtást kérőt arról, hogy az adós tag helyett a rendes felmondás jogát gyakorolhatja. Ha a végrehajtást kérő a felmondást tartalmazó nyilatkozatát a végrehajtónak átadta, a végrehajtó megküldi azt a gazdasági társaságnak, egyúttal az adósnak a társasággal szemben a tagsági jogviszony megszűnése miatt fennálló követelését a Vht. 110-113. § alkalmazásával lefoglalja.
- 398/399 -
[A Vht. 132/A. § (2) bekezdése egyúttal azt is deklarálja, hogy az elszámolás megtörténte nem érinti az adós tagnak a társasági tartozásokért fennálló tagi felelősségét, viszont a végrehajtást kérő az elszámolás megtörténte esetén sem felel a társasági tartozásokért.]

2.14.2. Az azonnali hatályú felmondás

A Ptk. 3:147. § (2) bekezdése értelmében bármely tag a társaságban fennálló tagsági jogviszonyát írásban, az ok megjelölésével felmondhatja, ha a társaság valamely más tagja a társasági szerződést súlyosan megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a vele való további együttműködést, vagy a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyezteti.
A Ptk. fenti szakasza - noha nem tesz említést e felmondás azonnali hatályáról, de tekintve, hogy az előző bekezdés rendes felmondásánál a felmondási időt kifejezetten elrendeli, a (2) bekezdésnél a felmondási idő elhagyása egyet jelent azzal, hogy itt rendkívüli, azaz felmondási idő biztosítása nélküli, azonnali hatályú felmondásról van szó.
A szabályozásból megállapítható, hogy az azonnali hatályú felmondást is csak a tag gyakorolhatja, a társaság e címen nem szüntetheti meg tagjának tagsági viszonyát.
Azonnal hatályú felmondásról éppúgy, mint a rendes felmondásról csak közkereseti és betéti társaság esetében beszélhetünk.
A régi Gt. még különbséget tett a határozott és határozatlan tartamú társaságok között a gyakorolható rendes és rendkívüli felmondási jogok között. A Gt. és vele azonosan a Ptk. szerint a kkt.-k és bt.-k tekintetében a tagsági viszony rendes és azonnali hatállyal is felmondható megfelelő tényállás esetén.
Az azonnali hatályú felmondást szintén írásban lehet csak érvényesen előterjeszteni, azonban - ellentétben a rendes felmondással - a felmondási okot pontosan meg kell jelölni.
Az azonnali hatályú felmondás a tagsági jogviszonyt azonnal megszünteti, azaz - álláspontom szerint - abban az időpontban, amikor az a címzett tudomására jut, illetve hozzá megérkezik.
A társaságnak nincs lehetősége arra, hogy a felmondás hatályának beállását elodázza. Erre egyedüli lehetőség, ha a felmondás érvényességét támadják peres úton. (Lásd a 2.14.4. pontot.)

2.14.2.1. A felmondási okok

A Ptk. 3:147. § (2) bekezdése nem sorol fel taxatíve meghatározott felmondási okokat, azonban a benne foglalt megfogalmazás kellően orientál, amennyiben azt mindenképpen megállapíthatjuk, hogy valamely másik tag súlyosan jogsértő magatartása szolgálhat csak a felmondás indokául. Azonnali hatállyal lehet felmondani a tagsági viszonyt, ha a társaság valamely más tagja
- 399/400 -
• a társasági szerződést súlyosan megszegi;
• ha olyan magatartást tanúsít, amely a vele való további együttműködést veszélyezteti;

• ha olyan magatartást tanúsít, amely a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyezteti.

Az eset összes körülményeinek mérlegelésével lehet eldönteni azt, hogy az azonnali hatályú felmondásban megjelölt felmondási ok (azaz a felmondó tag által sérelmezett magatartás) a fenti tényállások valamelyikét kimerítette-e, volt-e a tagnak nyomós indoka a tagsági viszony azonnali megszüntetésére, vagy sem. A mérlegelés során arra is figyelemmel kell lenni, hogy a másik tag által tanúsított szerződésszegő, vagy az együttműködést ellehetetlenítő, illetve a társaság céljának elérését komolyan veszélyeztető magatartásának megvalósítását a felmondó tag sajátos szubjektumára kivetítve, az ő egyéni szempontjait, érzékelését szem előtt tartva kell megítélni. Emiatt nehéz objektíven eldönteni, hogy elegendő ok volt-e az azonnali hatályú felmondásra, vagy az megalapozatlan volt, netán egyenesen joggal való visszaélésnek minősülhetett adott esetben.
Nem kerülheti el figyelmünket az a körülmény, hogy az azonnali hatályú felmondás törvényi tényállása sokban hasonlít a Ptk.-nak a tagkizárás 3:107. § (1) bekezdésében meghatározott indokára ("…ha a társaságban való maradása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetné"). Az azonnali hatályú felmondás alternatív tényállási elemei közül az első - a súlyos szerződésszegő magatartás - lényegében a társaság céljának veszélyeztetése fogalmi körébe vonható. Az együttműködést veszélyeztető vagy ellehetetlenítő magatartás szintén a társaság céljának elérését veszélyezteti, hiszen egy elsődlegesen személyegyesítő, a tagok tevőleges közreműködésén alapuló társaságnál a nyereséges cégműködés folytatását kérdőjelezi meg az ilyen magatartás tanúsítása.
Azért tulajdonítok jelentőséget a kizárási és az azonnali hatályú felmondás bejelentése hasonló tényállási elemeinek, mert a két jogintézmény joghatásai között (különösen a régi Gt. alapján végrehajtott tagkizárások körében szerzett tapasztalatok ismeretében) is igen sok a hasonlóság. (Lásd a 2.14.4.3. pontban írtakat.)

2.14.3. A felmondás joghatása

A felmondásnak mint a Ptk. 6. könyvében szabályozott egyoldalú, címzett jognyilatkozatnak joghatása, hogy a szerződést megszünteti. Ex nunc hatályú, tehát a szerződés felmondás esetében a jövőre nézve szűnik meg, és így a már teljesített szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár, az ellenszolgáltatás nélkül fizetett pénzösszeg pedig visszakövetelhető, a felek között tehát elszámolási viszony keletkezik.
A Ptk. 6:213. § (1) bekezdése értelmében a felmondásra a szerződés megszüntetésének (6:212. §) szabályait kell alkalmazni.
A felmondás alapulhat a felek megállapodásán és jogszabályon is (utóbbi esetről van szó a Ptk. 3:147. § szerinti tagsági viszony felmondásánál). Az azonnali hatályú (úgynevezett rendkívüli) felmondás a szerződést nyomban megszünteti, a határidőre
- 400/401 -
szóló (rendes) felmondás esetén pedig a szerződés csak a felmondási idő lejártával szűnik meg.
A közkereseti vagy a betéti társaság tagjának tagsági viszonya ezért rendes felmondás esetén csak a három hónapos felmondási idő leteltével szűnik meg.
Azonnali hatályú felmondásnál, amelynek alapja - mint láttuk - mindig súlyos szerződésszegő magatartás, felmondási idő nincs, a jogviszony a felek között azonnal, a felmondás joghatályos közlésével egyidejűleg megszűnik. Megjegyzendő, hogy a felmondó tag cégjegyzékből való törlése is a fenti szabályokhoz igazodva kell hogy történjen, s ez különösen azért hangsúlyozandó, mert e cégadat cégnyilvántartásba történő bejegyzésénél a jogviszony kezdetét és végét erre tekintettel kell feltüntetni a cégjegyzékben.
A Legfelsőbb Bíróság több döntésében hangsúlyozta a felmondás fentiekben taglalt jogi természetét. A Cgf.VII.32.327/1999. számú döntésében kifejtette például, hogy e nyilatkozatok olyan címzett egyoldalú nyilatkozatok, amelyek csak akkor hatályosak, ha azt az érintett társasággal, illetve a társaság képviselőjével közlik. Az ezzel összefüggő változásbejegyzési kérelem előterjesztésére azonban a felmondó tag maga akkor sem jogosult, ha a társaság a változásbejegyzési kérelem előterjesztését elmulasztja, vagy azzal késedelmeskedik. A volt tag ilyenkor csak a Ctv. 88. § szerinti különleges törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet a társaság ellen, így próbálva kikényszeríteni a tagsági viszonyának cégjegyzékből való törlését (BH 2001.334.).
Egy másik jogesetben a Legfelsőbb Bíróság kimondta [még az 1988. évi Gt. 80. § (1) bekezdése és 77. § d) pontja alapján, de a hatályos szabályozásra is érvényesen], hogy a tagsági viszony a rendes felmondással megszűnik. A betéti társaság esetén a tagnak a cégjegyzékből való törlése nem konstitutív hatályú, a tagsági jogviszony megszűnése a felmondással, annak folytán bekövetkezik, ezért a tag a felmondást követően keletkezett társasági tartozásért akkor sem felel, ha a tagságiviszony-megszűnést a cégjegyzéken csak később vezették át (Gfv.II.31.010/1997. - BH 1998.90. számú jogeset.).

2.14.4. A felmondás érvénytelensége

A rendes felmondás érvényességének egyedüli formai követelménye az írásbeliség. A rendes felmondást indokolni nem kell, nincsenek törvényi felmondási okok. A felmondási jog szabad gyakorlása olyan alapvető garanciális jellegű jogosítvány, amely nem zárható ki és nem korlátozható érvényesen, és amely a társulási szabadság elvének velejárója. Erre figyelemmel a társaság (a többi tag) a rendes felmondás érvényességét (ha az a formai követelményeknek megfelel) a gyakorlására szóló jog tekintetében nem vitathatja.
A hatályos szabályozás szerint az alkalmatlan időpontra eső felmondási idő meghosszabbításának a Gt.-ben még biztosított lehetősége sem áll már fenn.
Természetesen szóbeli felmondással a tagsági jogviszonyt nem lehet megszüntetni, a kötelező alakiság mellőzésével bejelentett felmondáshoz ugyanis a célzott joghatás nem fűződhet.
Az írásbeliséghez egyes vélemények szerint legalább a Pp. 325. § szerinti teljes bizonyító erejű magánokirati formát kell megkövetelni.
- 401/402 -
Ezzel szemben úgy látjuk, hogy a Ptk. 3:147. § csak egyszerű írásos formát ír elő, nem utal ennél magasabb követelményekre. Leszögezhető ezért, noha a teljes bizonyító erejű okirati vagy a közokirati formában történő felmondás vita esetén megkönnyíti a bizonyítást, nem kötelező a minősített formájú írásbeliség.
A társaság a kötelező alakiság megsértése miatt indíthat ugyan felmondás érvénytelenségének megállapítása iránt keresetet, erre azonban rendes felmondásnál alig akad példa.
A tag ugyanis a formahibás felmondást bármikor megismételheti, immár hibátlanul, így a keresettel legfeljebb rövid idővel lehetne meghosszabbítani a tagsági viszony időtartamát. Gyakrabban fordulnak elő olyan jogviták, amelyekben a tag a korábbi rendes (vagy rendkívüli) felmondása érvényességének és tagsági viszonya megszűnésének megállapítását igényli a bíróságtól. Ezeknek az ügyeknek az az indokuk, hogy a tag a tagság által elmulasztott változásbejegyeztetés miatt a cégjegyzéki adatok ellenében kívánja igazolni (többnyire a társaság hitelezőinek, vagy esetleg más társaságban újabb korlátlan felelősségvállalása vagy egy esetleges eltiltás elkerülése érdekében), hogy hajdani felmondása folytán tagsági viszonya régebben megszűnt.

2.14.4.1. A felmondás közlése

A felmondási perek egy jellegzetes kérdése annak vizsgálata, hogy a felmondó nyilatkozat közlése joghatályosan megtörtént-e, mivel a célzott joghatás (a tagsági viszony megszűnése, vagy rendes felmondás esetén a felmondási idő kezdete) csak ekkortól datálódik. Szükség esetén a kézbesítés megtörténtére, szabályosságára részletes bizonyítást kell felvenni, különösen akkor, ha a tagok kölcsönösen felmondó nyilatkozatokat tesznek. Ilyenkor nagy jelentősége van annak, hogy melyikük nyilatkozata ért (szabályszerűen) előbb a társasághoz, mert az ilyen tag tagsági viszonya szűnik meg előbb, tehát a neki utóbb kézbesített felmondás - mint nem tag részére küldött - joghatályosnak nem tekinthető. A Legfelsőbb Bíróság Cgf.VII.31.704/1999/3. sorszámú határozatában egy bt.-ügy kapcsán például kifejtette, hogy a tagsági viszony felmondása esetén tisztázni kell azt, hogy a címzett az egyoldalú felmondó nyilatkozatról tudomást szerzett-e, az mikor történt, és a társaság élt-e a felmondási idő meghosszabbításának jogával, valamint azt, hogy bekövetkezett-e a társaság megszűnése a beltagok tagsági viszonyának megszűnése miatt (a régi Gt. szabályaira figyelemmel).
A gyakorlatban kérdéses lehet, hogy hogyan gyakorolhatja felmondási jogát a társaság olyan tagja, aki egyúttal annak egyedüli ügyvezetője is. Mivel a kkt.-nál és a bt.-nél a Ptk. 3:144. § értelmében a képviseleti jog a tagsági viszonyhoz kötődik, s cégvezetője az ilyen társaságnak igen ritkán van, a tagsági viszonyt felmondó és képviseleti jogosultságát is elvesztő tagnak kivel lehet joghatályosan közölnie e jognyilatkozatát?
Nyilvánvaló, hogy azt nem önmagának címezve kell előterjesztenie. Véleményem szerint az ilyen képviselő-tag akkor jár el helyesen, ha felmondását és tisztsége megszűnését valamennyi tagtársával írásban közli, sőt ha a társaságnak a felmondó tag lakásától eltérő helyen van székhelye, akkor a cég nevére és székhelyére is postáznia kell egy példányt a felmondásról. A leírtak nyilván az azonnali hatályú felmondásnál
- 402/403 -
bírnak különösebb jelentőséggel, de a felmondási idő számítása miatt a rendes felmondásnál sem érdektelenek. Ilyen esetben véleményem szerint a jognyilatkozat hatása az utolsó (szabályszerű) kézbesítés bekövetkeztével áll be. A felmondás joghatályosan közölhető a tagok gyűlésével is, ha arról jegyzőkönyvet vesznek fel, amelyben írásban rögzítik a felmondás tartalmát. Dokumentálható egyúttal a tudomásulvétel is. A képviselő felmondásának ez a legpraktikusabb módja. [Megjegyzendő, hogy a Ptk. 3:25. § (3) bekezdése is ilyen megoldást kodifikált, kimondva, hogy a vezető tisztségviselő megbízatásáról a jogi személyhez címzett, a jogi személly másik vezető tisztségviselőjéhez vagy döntéshozó szervéhez intézett nyilatkozattal bármikor lemondhat.]
A Fővárosi Ítélőtábla 13.Cgf.43.271/2005/2. számú határozata a téma kapcsán az alábbiakat fejtette ki az 1997. évi CXLIV. tv. alapján, de a 2006. évi Gt.-re és a Ptk. társasági jogi szabályozására is érvényesen:
"[…] A Gt. 101. § (3) bekezdése értelmében betéti társaságokra is irányadó 94. § szerinti bármely tag a társaságban fennálló tagsági jogviszonyát írásban, az ok megjelölésével azonnali hatállyal felmondhatja, ha a társaság valamely más tagja a társasági szerződést súlyosan megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a vele való további együttműködést, vagy a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyezteti. A tagsági viszony felmondása olyan egyoldalú és címzett jognyilatkozat, amely csak akkor hatályos, ha azt a társaság képviselőjével vagy a tagsággal közölték" (Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2001/1/144. számú jogeset).
A betéti társaság tagja a tagsági jogviszonyának felmondásáról szóló nyilatkozatát a betéti társaság mint címzett részére köteles joghatályosan megtenni. Ez akkor történhet meg, ha a betéti társaságnak van olyan képviselője, illetve vannak olyan képviselői, aki(k) a képviseleti jog(uk) módjával egyezően (önállóan vagy együttesen) a betéti társaság nevében jogosult(ak) a nyilatkozatról tudomást szerezni. Ennek hiányában a tag nem tud joghatályos nyilatkozatot tenni a társaság mint címzett irányában. Hasonló a jogi helyzet abban az esetben is, ha a betéti társaságnak van ugyan képviselője, de csak egy, és ez a képviselő azonos a tagsági jogviszonyát felmondó személlyel. Ebben az esetben sincs olyan, a betéti társaságot - mint önálló jogalanyt - képviselő természetes személytől eltérő más természetes személy, aki a beltag (és egyedüli képviselő) nyilatkozatáról a társaság nevében tudomást szerezhetne.
A kéttagú társaságban is megilleti a tagot a tagsági jogviszony felmondásának joga.
Ha a társaságtól megválni kívánó tag azonos a társaság önálló képviseletére jogosult képviselőjével, és a társaságnak nincs másik képviselője, akkor a kialakult gyakorlat és a Ptk. 3:25. § (3) bekezdése szerint a társasághoz címzett tagsági jogviszony felmondását tartalmazó nyilatkozatot - a Legfelsőbb Bíróság fent megjelölt elvi határozatában közzétett iránymutatás szerint - a másik, illetve a többi taghoz, illetve a döntéshozó legfőbb szervhez kell intézni, és a nyilatkozat hatálya a tudomásszerzés időpontjához igazodik. A társaságban maradó tagoknak ugyanis a tagváltozás jogkövetkezményeinek függvényében intézkedniük kell (például új tag beléptetéséről, a társaság vagyoni helyzetének rendezéséről, a volt taggal való elszámolásról, a képviseleti jog változásáról stb.), és a változásokat be kell jelenteni a cégbíróságnál.
- 403/404 -
A Gt. nem rendezi azt az esetet, hogy a kéttagú betéti társaság beltagja - aki szükségképpen egyedüli képviselő - milyen eljárásban gyakorolhatja a tagsági jogviszonyának felmondását, amennyiben a kültag ismeretlen helyen tartózkodik. A kültag ismeretlen helyen tartózkodása nemcsak e nyilatkozat megtételének akadálya, hanem a betéti társaság jogszabályoknak megfelelő működésének is (például az éves beszámoló elfogadása, a társaság szokásos üzleti tevékenységébe nem tartozó ügyekben történő határozathozatal stb.).
Ebben az esetben a beltag a cégbíróságnál törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet arra hivatkozással, hogy a cég a működése során nem tartja be a szervezetére és működésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, illetve a létesítő okiratában foglaltakat.
Ez az eljárás azonban a fenti esetekben legfeljebb a társaság megszűnésével együtt vezethet a tagsági viszony megszűnésére, de nem oldja meg a beltag felmondásának kérdését.
Mindebből az következik, hogy joghatályos felmondásra csak abban az esetben kerülhet sor, ha a felmondás közlése szabályszerűen megtörténik. Ennek hiányában a tagsági viszony a kkt.-ben, bt.-ben (e jogcímen) nem szűnhet meg.

2.14.4.2. A felmondás érvénytelenségének megállapítása iránti kereset előterjesztésének határideje

Az előbbiekben (lásd a 2.14.4. pontot) leírtakból látható, hogy a rendes felmondás érvényességének vitatására főként formai hiányosság miatt, és csak meglehetősen ritkán kerül sor. Ezzel szemben igen gyakori az azonnali hatályú felmondás érvényességével kapcsolatos jogvita. Ez nem véletlen, mivel a jogintézmény alkalmazhatósága eleve feltételezi a tagok vagy a tagok egy része között a meglehetősen elmérgesedett ellentéteket, másrészt az azonnali hatályú felmondás rögtöni tagsági viszonyt megszüntető hatása egy váratlan, és olykor nehezen kezelhető vagyoni, szervezeti, munkaszervezési konfliktushelyzetet teremt a társaság számára is. Érthető, ha e helyzet bekövetkeztét esetleg érvénytelenségre hivatkozással kívánják a társaságban maradó tagok elodázni, vagy akár kivédeni. (A társaságtól megválni kívánó tagot - mint láttuk - szándékában korlátozni nem lehet, hiszen az érvénytelenséggel "visszavert" azonnali hatályú felmondás helyett újabb felmondó nyilatkozatot tehet a tag, de arra is láttunk - véleményünk szerint nem követendő - példát, hogy a bíróság az azonnali hatályú felmondás sorsáról jogerősen úgy rendelkezett, hogy az - bár rendkívüli felmondásként nem, de rendes felmondásként megállt. Ilyen szempontból szemlélve pedig azt tapasztaljuk, hogy csupán a tagsági viszony megszűnésének időpontja módosul, a megszűnés viszont mindenképpen előre látható.)
Az azonnali hatályú felmondásnál nem csak a formahiba adhat okot a jognyilatkozat támadására. Mivel az ok megjelölésével kell a felmondást közölni, és mert a felmondásban megjelölt indok alapossága szubjektív megítélés kérdése, sikerrel kecsegtet egy esetleges érvénytelenségi per megindítása.
- 404/405 -
A régi Gt. a felmondás érvénytelenségének megállapítása iránti kereset tekintetében nem rendelkezett arról, hogy a keresetet a felmondás közlésétől kezdve mennyi időn belül kell előterjeszteni, így a gyakorlatban előfordult, hogy a közölt felmondásról való tudomásszerzést követően évekkel később indítottak ilyen pert.
Egy konkrét ügyben a bíróság álláspontja szerint azonban ezzel a jogosítvánnyal a felmondás érvényességét vitató félnek haladéktalanul élnie kell, még akkor is, ha az ilyen jogorvoslat keresésére a Gt.-nek (az ügyre irányadó) előírásai időbeli határt nem szabnak.
A másodfokú bíróság úgy látta, hogy a tagsági viszony felmondása - és különösen az azonnali hatályú felmondás - nem teszi lehetővé az érvényesség vitatása terén a hosszadalmas hezitálást. Ez mind a jogintézmény jogi természetével, mind pedig a gazdasági élet törvényszerűségeivel, a forgalom biztonságával ellenkezik. A gazdasági társaságnak, ha tagjának felmondási jogosultságát (illetve annak jogszerűségét) megkérdőjelezi, igényével haladéktalanul bírósághoz kell fordulnia. A felmondási jog gyakorlása a tagsági viszonyt azonnal megszünteti. Aki ennek ellenkezőjére hivatkozik, annak a felmondás érvénytelenségének megállapítását rögvest, de legalábbis a lehető legrövidebb időn belül kérnie kell, ellenkező esetben arra kellene számítani, hogy egy már régebben megszűnt jogviszonyt kellene helyreállítani, amelynél az eredeti állapot visszaállítása gyakorlatilag kizárt (Pest Megyei Bíróság 3.Gf.40.298/2000/17. - Társasági Jog Online - HVG-ORAC).
A Gt. kodifikációs revíziója kapcsán az ilyen és hasonló jogesetek ismeretében döntött úgy a jogalkotó, hogy nem szerencsés, ha a felmondás érvénytelenségét a jognyilatkozat megtételét követő hosszabb idő után kérdésessé tehetik.
A Gt. 100. § (3) bekezdése ezért kimondta, hogy a rendes vagy az azonnali hatályú felmondás érvénytelensége iránt a társaság az arról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napos jogvesztő határidőn belül indíthat pert.
Ezt az álláspontot osztotta a Ptk. is, melynek 3:147. § (3) bekezdése szerint a felmondás érvénytelenségének megállapítása iránt a társaság a felmondás hatályossá válásától számított tizenöt napos jogvesztő határidőn belül indíthat pert a tag ellen. (A szöveg - némi pontosítással - megfelel a Gt. szabályozásának.)

2.14.4.3. A felmondás érvénytelensége iránti per kimenetele és a tagsági jogviszony megszűnésének összefüggései

A felmondás a jogviszonyt - esetünkben a tagsági viszonyt - megszünteti, ebben áll a felmondás joghatása. (Lásd a 2.14.3. pontban írtakat.) Rendes felmondásnál a felmondás közlése és a tagsági viszony megszűnése között még hosszabb idő (a felmondási idő három hónapja) telik el, amely alatt az esetleges viták általában lezárhatók, vitára pedig - az egészen nyilvánvaló és könnyen elbírálható formahibákat leszámítva - alig van ok.
Ezzel szemben az azonnali hatályú felmondásnál már komoly bizonytalansági tényezők vannak.
- 405/406 -
Kérdéses ugyanis, hogy az azonnali hatályú felmondás gyakorlása esetén, amely mint tudjuk, egyoldalú jognyilatkozatként - külön elfogadó aktus nélkül - a tagsági viszonyt megszünteti, mi lesz a tagsági viszony sorsa, ha a társaság a felmondás érvénytelenségének megállapítása iránt pert indít.
A per évekig tarthat, ezalatt tagnak számít-e a felmondó személy, vagy sem, gyakorolhatja-e tagsági jogait, hozhat-e nélküle lényegi döntéseket a társaság, s mi történik, ha a bíróság jogerősen megállapítja a felmondás érvénytelenségét?
Ha igaz, hogy a felmondás (az azonnali hatályú is) a tagsági viszonyt megszünteti (az azonnali hatályú ráadásul a közléssel egyidejűleg), az érvénytelenség utólagos - évekkel későbbi! - megállapítása a közléskor megszűnt tagsági viszonyt vajon feléleszti? Hogyan lehet ezt a helyzetet kezelni, vissza lehet-e helyezni tagsági jogaiba (akarata ellenére) azt a tagot, aki e jogviszonyát évekkel korábban már megszüntetni törekedett?
Ismeretes, hogy az azonnali hatályú felmondás írásbelisége mellett a felmondási ok megjelölése is érvényességi kelléke a jognyilatkozatnak, az viszont a bizonyítási anyagtól és bírói mérlegeléstől függ, hogy a megjelölt felmondási okot elégségesnek tartja-e a perbíróság az azonnali hatályú felmondás megalapozására.
További kérdés (és lényegében az előbbi kérdések megválaszolásának függvénye), hogy az azonnali hatályú felmondást a cégbíróság (ha erre nézve a társaság vezető tisztségviselője változásbejegyzési kérelmet előterjeszt) a cégjegyzékbe bejegyezze-e, vagy a cégeljárással várja ki a peres eljárást végét.
A Gt. és a Ptk. ezekre a kérdésekre egyáltalán nem ad választ, a jogalkalmazók között azonban éles vitákat gerjesztenek az azonnali hatályú felmondás társasági és cégjogi jogkövetkezményeinek levonására vonatkozó nézetek. Az egyik markáns álláspont - noha az azonnali hatályú felmondás a tagsági viszonyt valóban megszünteti - tagadja, hogy az érvénytelen felmondás is ilyen jogkövetkezménnyel járhatna. Abból a megfontolásból, hogy az érvénytelen jognyilatkozathoz nem fűződhet a célzott joghatás, arra jut, hogy a perindítással (amellyel ezen álláspont képviselői szerint sem lehet késlekedni) függő jogi helyzet következik be, amely mindaddig fennáll, amíg a keresetet a perbíróság jogerősen el nem bírálja. Éppen emiatt az esetlegesen megindult változásbejegyzési eljárást, vagy az annak kikényszerítésére a felmondó tag által kezdeményezett törvényességi felügyeleti eljárást a cégbíróságnak fel kell függesztenie, hogy bevárja a peres eljárás eredményét, amelynek alapján tisztázódik, hogy a felmondás kapcsán a tag tagsági viszonya megszűnt-e, vagy sem, és ha igen, mikor.
Erre az álláspontra helyezkedett a Veszprém Megyei Bíróság a Cg.19-06-503171/21. számú döntésében. Az ügyben a bt. egyedüli beltagja tagsági viszonyát azonnali hatállyal felmondta, és e jognyilatkozatát a többi taggal közölte. Álláspontja szerint a cég felmondása következtében megszűnt, ezért kérte, hogy a cégbíróság intézkedjen végelszámoló kijelölése iránt. Az eljárás során a kültagok megküldték a cégbíróságnak a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő választottbíróság ítéletét, amely az azonnali hatályú felmondás érvénytelenségét megállapította, és elutasította alperesnek azt a viszontkeresetét is, amelyben az azonnali hatályú felmondás érvény-
- 406/407 -
telenségének megállapítása esetére kérte annak megállapítását, hogy felmondása rendes felmondásnak minősült.
A cégbíróság a beltag által előterjesztett változásbejegyzési kérelem elutasításáról döntött, mert a kérelem alapját képező azonnali hatályú felmondás érvénytelenségét a választottbíróság megállapította. A választottbíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az azonnali hatályú felmondás jogszabályi feltételeinek fennálltát a beltag nem bizonyította. Megalapozatlannak találta azt az alperesi érvelést, hogy az alaptalan azonnali hatályú felmondást rendes felmondásnak kell tekinteni. Ugyancsak alaptalannak találta az alperesnek azt az érvelését, hogy ő, mint beltag, a tagsági viszonyát felmondó nyilatkozatot a társasághoz intézte, s ebből következően e nyilatkozat érvénytelenségének megállapítása iránt csak a társaságnak, s nem a kültagoknak van keresetindítási joga. A választottbíróság megállapítása szerint a beltag az azonnali hatályú felmondást tartalmazó nyilatkozatát a kültagokhoz intézte. Az ebből származó, illetőleg keletkező jogsérelem a kültagokat sújtja. Ezért a kültag felperesek keresetindítási jogát el kell ismerni mint a jognyilatkozat címzettjeinek keresetindítási jogát. Ellenkező esetben meg lennének fosztva a régi Ptk. 7. §-ában megadott jogvédelemtől.
A választottbíróság ítéletének érvénytelenítését kérte a beltag, ezt a keresetet a megyei bíróság elutasította. Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VI.32.811/1999/5. sorszámú ítéletében a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Rámutatott arra, hogy téves a felperesnek az a jogi álláspontja, amely szerint az egyetlen beltag - s egyben az üzletvezetésre jogosult tag - azonnali hatályú felmondása azonnali hatállyal megszünteti a betéti társaságot is. A Gt. akként rendelkezik, hogy a gazdasági társaság a cégjegyzékből történő törléssel szűnik meg. A törlést a cégbíróság hivatalos lapban közzéteszi. Ebből következik, hogy a felperes által hivatkozott azonnali hatályú felmondás az egyetlen beltag részéről mint a betéti társaság speciális megszűnési oka, önmagában nem eredményezi a betéti társaság megszűnését. A megszűnéshez az erre vezető okon kívül a cégbíróságnak a társaság törlését elrendelő jogerős végzése, illetőleg a cégjegyzékből való tényleges törlése is szükséges. Ebből következően a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a betéti társaság nem létezik, mert azt az egyetlen beltag azonnali hatályú felmondása 1997. szeptember 18-án megszüntette. A fentiek szerint a felperes jogi okfejtésének a kiindulópontja téves, következésképpen hibás az ebből levezetett összes érvelése is (CDT XIX. 12-16.).
A magam részéről nem osztom teljes mértékben a fentiekben ismertetett álláspontot, Véleményem az, hogy különbséget kell tenni az azonnali hatályú felmondás érvénytelenségi okai között.
Amennyiben formahibáról van szó, nem kétséges, hogy a felmondás nem hatályosulhat, például a szóban vagy az indok megjelölése nélkül közölt rendkívüli felmondás semmis, s ahhoz joghatás nem fűződhet. A nem közölt vagy nem szabályszerűen közölt felmondással a tagsági viszony nem szűnhet meg, mivel a felmondás hatálya csak a szabályszerű közléssel áll be.
- 407/408 -
Más a helyzet a formailag hibátlanul és szabályosan közölt azonnali hatályú felmondás alaposságának vizsgálatával. Amennyiben igaz a tétel, hogy az azonnali hatályú felmondás a tagsági viszonyt nyomban megszünteti, a felmondási ok alaposságával kapcsolatos jogvita tárgyában folyó évekig tartó pereskedéssel okozott függő jogi helyzet nem korlátozhatja a társaságot a működésben. Ez következne be akkor, ha nem fogadnánk el a tagsági viszony megszűnésének tételét, hiszen nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a közkereseti és betéti társaság lényegesebb döntéseihez egyhangúság kell.
A tagsági viszony tehát véleményem szerint az azonnali hatályú felmondás közlésével megszűnik, kérdés, hogy akkor, ha a perbíróság a felmondási okot nem találta megalapozottnak, ez (évekkel később!) kihat-e a már megszűnt jogviszonyra. A kérdés tehát, hogy feléled-e ilyenkor a már megszűnt tagsági viszony, vagy sem.
E kérdés vizsgálatánál tekintetbe kell venni azt a körülményt, hogy az eredeti állapot helyreállítása teljességgel lehetetlen, a tag évek óta szünetelő joggyakorlása nem fordítható vissza. Nem érvényteleníthetők a nélküle meghozott társasági döntések, a társaság legfeljebb a nyereség felosztásából részesítheti a "visszahelyezett" tagot. A veszteségviselés még torzabb eredményt hoz, mivel a "feléledt" tagsági viszony révén a tag a pertartam alatti olyan gazdálkodási időszakért volna köteles helytállni (esetleg korlátlan felelősséggel), amelynek történéseire semmiféle ráhatása nem volt. A helyzet tehát igen sokban hasonlít az 1988. évi Gt. 192. § (3) bekezdése szerinti tag kizárását kimondó taggyűlési határozat hatályon kívül helyezésével kapcsolatos perekben hozott döntésekre (illetve az ezekhez fűződő konfliktusokra), amelyeknél a kezdeti bírói gyakorlat több döntésben ex tunc hatállyal mondta ki a kizárási határozat hatályon kívül helyezése mellett a tagsági jogviszony visszaállítását. A Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.32.916/1994/10. és Gf.VII.30.613/1998. számú határozatában (BH 1999.5. számú jogeset) ilyen ügy kapcsán szögezte le, hogy a tag kizárását kimondó taggyűlési határozat hatályon kívül helyezésével a tag tagsági jogai és kötelezettségei nem a kizárás időpontjára visszamenőlegesen, hanem ex nunc hatállyal élednek fel, ezért nem ütközik jogszabályba és nem semmis a tag kizártságának időtartama alatt a tag üzletrészének értékesítése. Az ilyen módon szerző jóhiszemű árverési vevőt tulajdonosnak kell tekinteni.
Minderre tekintettel, és azt is szem előtt tartva, hogy a Gt. és a Ptk. a nem kellően megalapozott azonnali hatályú felmondás jogi sorsáról nem rendelkezik, úgy látom, hogy a társasági jogviszonyok sajátos szempontjait szem előtt tartva, a felmondással megszűnt tagi jogviszony feléledése elfogadhatatlan, különösen, ha annak cégjogi rendezése is megtörtént. A tagsági viszony formailag hibátlan azonnali hatályú felmondása az azonnali hatályú felmondás szabályszerű közlésével hatályosul, a felmondó tag tagsági viszonyát nyomban megszünteti, és nem látok kivetnivalót abban, ha ezt a cégbíróság (regisztratív döntésével) a cégjegyzéken is átvezeti. (Ez nagy valószínűséggel bekövetkezik, mert amint a kizárási pernél, úgy a felmondás érvénytelenségével vagy érvényességével kapcsolatos pernél sem írja elő a Ctv. a perindítás cégjegyzéki feltüntetésének kötelezettségét.)
- 408/409 -
Véleményem szerint az azonnali hatályú felmondással kapcsolatos azon bírói döntés, amely a felmondás alaptalanságát állapítja meg jogerősen, nem a felmondás érvénytelenségét vonja maga után, hanem lényegében a felmondó tag szerződésszegő magatartását jelenti, azt, hogy a fennálló tagsági jogviszonyt a társasági szerződés és a kapcsolódó jogi előírások megsértésével szüntette meg. Ez gyakorlatilag kártérítési tényállást valósít meg, ezért az alaptalan felmondás révén nem a már megszűnt tagsági viszony felélesztésén fáradoznék, hanem a tag kártérítési felelősségét állapítanám meg.
Az igencsak eltérő álláspontok közelítése, az ebből eredő problémák megnyugtató rendezése jogalkalmazási szinten nem, csak jogalkotással oldható meg.

2.14.4.4. A felmondás érvénytelenségével és hatálytalanságával kapcsolatos perek perjogi ismeretei

A felmondás érvénytelenségének vagy hatálytalanságának megállapítása iránt felperesként a társaság (amelyet, ha a felmondó ügyvezető, és a társaságnak nem maradt más törvényes képviselője - kkt. esetében a Ptk. 3:144. § (1) bekezdésére, bt.-nél pedig a 3:158. § (2) bekezdésére figyelemmel -, a maradó tagok képviselnek) terjesztheti elő a keresetet. (Közelebbről: a kötelező jogi képviselet megvalósításához szükséges ügyvédi meghatalmazást ők adják, írják alá.)
Alperes a felmondó jognyilatkozatot tevő (volt) tag, a perre a Pp. 7. § (1) bekezdése 9. pontjának e) pontjához képest alkalmazandó 20. § (3) bekezdés ad) pontja értelmében törvényszéknek van hatásköre.
Mivel kizárólagos illetékességet meghatározó jogszabályi előírás nincsen, ezért a Pp. általános illetékességi szabályai alapján kell megállapítani az eljárásra illetékes törvényszéket.
Az eljárás illetékét a meg nem határozható perérték szerint, az Itv. 39. § (3) bekezdés b) pontjában és a 42. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján meghatározott összegben kell megfizetni.
A felmondás érvényességének vagy hatályosságának megállapítása iránt indított perekben az ezekben érvényesített igények természetéből eredően a felmondó tag a felperes, és az elperes mindig a társaság. [Megjegyzendő, hogy ilyen per megindítására jellemzően a Gt. előtti (régi Gt. hatálya alá tartozó) jogesetben került sor, tekintve, hogy a perindításra jogszabály által megszabott határidő hiányában a szabályszerű és hatályosult felmondás ellenére a társaságok nem tettek semmit, nem számoltak el a taggal és nem jelentették be a tagváltozást a cégbíróságnak. A tagok emiatt éltek olykor azzal a jogi eszközzel, hogy a felmondás érvényességének/hatályosságának megállapítása iránt perelték az érintett társaságot.]
A Gt. és a hatályos Ptk.-szabályozás által a felmondás érvényességének vitatására meghatározott igen rövid, jogvesztő határidő mellett erre aligha van szükség, hiszen a felmondás közlését követő hosszabb idő után már nem lehet kérdéses a jognyilatkozat érvényessége, és így a felmondó tagnak elszámolási igényének alátámasztásához nem kell ilyen eszközhöz folyamodnia. Amennyiben pedig tagsági viszonyának megszűnését a társaság nem vezetteti át a cégjegyzéken, módjában áll a Ctv. 88. § szerinti különleges törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezni.
- 409/410 -

2.14.5. A tagsági viszony felmondásával kapcsolatos elszámolási perek

A tagsági viszony megszűnése folytán a társaság volt tagjával köteles elszámolni. A Ptk. 3:150. § értelmében a társaságtól megváló taggal a tagsági jogviszonya megszűnésének időpontjában fennálló állapot szerint kell elszámolni. A volt tag követelését a tagsági jogviszony megszűnésétől számított három hónapon belül pénzben kell kifizetni, noha a tag és a társaság ettől eltérő megállapodást is köthet. (Rendes felmondásnál az ilyen megállapodás csaknem mindennapos, a rendkívüli felmondásnál azonban, ahol a felek viszonya többnyire igen rossz, ez szinte alig fordul elő.)
A tag jutójának kifizetése a tagsági jogviszony megszűnésétől számított három hónapon belül esedékes, azaz azonnali hatályú felmondásnál a felmondás közlésétől számított három hónapon belül kell az elszámolást és a tag kifizetését elvégezni. Rendes felmondásnál a felmondási idő leteltével esik egybe a tagsági viszony megszűnése. Ez rendes körülmények között (három hónapos felmondási időnél) további három hónapot jelent az esedékességig.
Az elszámolás tárgyában célszerű szem előtt tartani a Legfelsőbb Bíróság Gf.VII.31.983/2000. számú jogeseteként megjelent döntésében foglaltakat. Eszerint a betéti társaságból kilépő tagot nemcsak a tagsági viszonya alatt keletkezett vagyoni szaporulat, illetve az általa rendelkezésre bocsátott vagyoni betét illeti meg, hanem - a felek eltérő rendelkezése hiányában - az elszámolást a társaság teljes vagyonára nézve kell lefolytatni. Az elszámolásnál a vagyon forgalmi értékét kell irányadónak tekinteni, tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte, hogy a felperessel a könyv szerinti értéken kell elszámolni, és a vagyoni szaporulat hiányában kizárólag a felperes által szolgáltatott vagyoni betét, illetve a tagi kölcsön összege illette meg a felperest.
Említést érdemel, hogy az elszámolás tárgyában a társaság és volt tagja megállapodást köthet. Annak sincs akadálya, hogy ennek rendezőelveit már a társasági szerződésben lefektessék. Figyelemmel kell lenni azonban a Ptk. 3:150. § (3) bekezdésében foglaltakra, amely szerint semmis a társasági szerződés olyan rendelkezése, amely az elszámolási kötelezettséget kizárja, korlátozza, vagy annak szabályait a tagra nézve a Ptk.-ban meghatározottaknál kedvezőtlenebbül állapítja meg.
Az elszámolási jogvitákban felperes értelemszerűen a társaságtól megváló tag, aki járandóságát követeli, alperes pedig maga a társaság. A hatáskörre és illetékességre az előző pontban kifejtettek vonatkoznak, a pertárgy értéke a követelt összeg, ezután kell az eljárási illetéket megfizetni.
Egyebekben a tagsági jogviszony megszűnéséből eredő elszámolási viták perjogi specialitással nem rendelkeznek.

2.14.6. A közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségei a perbeli jogvitában

A 2.14.1-2.14.4. pontokban ismertetett szabályozásból és az irányadóan alkalmazandó eseti döntésekből következik, hogy a kéttagú bt. (ld. 2.1.12.) tagjának - a tagsági jogviszonyát megszüntető - azonnali hatályú felmondásából eredő jogviták közvetí-
- 410/411 -
tői eljárás igénybevételével nem rendezhetők, mert a peres felek között megszűnt a jövőbeli együttműködés szándéka, nincsenek közös érdekeik.
A közvetítői eljárás lefolytatását kizáró további okok felsorolását ld. a 2.4.10. pont utolsó bekezdésében.
A tagsági jogviszony felmondása érvénytelenségének a megállapítása és a felmondással kapcsolatos elszámolási igény választottbírósági eljárásban érvényesíthető, ha a bt. alapító okirata tartalmazza az erre vonatkozó kikötést (ld. 1.5.2.1.).
A járandóságát követelő - társaságtól megváló - felperes az igényét a rendes bírósági eljárás bármely szakaszában bírósági vagy piaci közvetítői eljárásban, írásbeli megállapodással rendezheti az alperesi bt.-vel.
A 2.14.5. pontban ismertetett BH 2002.104. számú döntés szerint az elszámolást a társaság teljes vagyonára nézve kell lefolytatni. A vagyon forgalmi értékének meghatározásához a mediátor a felek egyetértésével szakértőt vehet igénybe (ld. 1.3.2.8.).

2.15. Névhasználati perek

2.15.1. A Ptk. névhasználati szabályai

A Ptk. 2:42. § (2) bekezdése - egyebek közt - kimondja, hogy a személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, azok törvényi védelem alatt állnak.
A Ptk. 3:1. § (3) bekezdése értelmében a jogi személy (s így a gazdasági társaságok) személyhez fűződő jogaira a személyiségi jogokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, kivéve ha a védelem jellegénél fogva csak az embert illetheti meg.
A Ptk. 2:43. § f) pontja nevesíti a személyiségi jogok között a névviseléshez való jogot, illetve azt, hogy annak megsértése személyiségi jogi sérelmet valósít meg.
A Ptk. 3:1. § (5) bekezdése szerint a jogi személynek saját névvel, székhellyel, tagjaitól, illetve alapítójától elkülönített vagyonnal, valamint az ügyvezetését és képviseletét ellátó szervezettel kell rendelkeznie.
A jogi személynek (a gazdasági társaságnak) tehát igen fontos kritériuma az azonosítását és másoktól való megkülönböztetését szolgáló cégnév. Az ezzel kapcsolatos - alapvetően cégjogi szabálynak számító három alapelv, a cégkizárólagosság, a cégvalódiság és a cégszabatosság meghatározását a Ptk. 3:6. § is megfogalmazza. A 3:6. § (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a jogi személy nevének olyan mértékben kell különböznie a korábban nyilvántartásba vett más jogi személy elnevezésétől, hogy azzal ne legyen összetéveszthető. Ha több jogi személy nyilvántartásba vételét kérik azonos vagy összetéveszthető név alatt, a név viselésének joga azt illeti meg, aki kérelmét elsőként nyújtotta be (cégkizárólagosság).
A (2) bekezdés értelmében a jogi személy neve nem kelthet a valósággal ellentétes látszatot. A jogi személy nevében a jogi személy típusára vagy formájára vonatkozó elnevezést fel kell tüntetni (cégvalódiság).
A (3) bekezdés szerint a jogi személy nevében a jogi személy típusát, ha a név a jogi személy tevékenységét is tartalmazza, akkor a tevékenységet is magyar nyelven, a magyar helyesírás követelményeinek megfelelően kell feltüntetni (cégszabatosság).
- 411/412 -
A névviselési jog sérelmét jelenti különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja, vagy jogtalanul máshoz hasonló nevet használ. A név nem lehet összetéveszthető, s e vonatkozásban a saját név is csak megkülönböztető toldással vagy elhagyással használható (ahogyan azt a törvény a tudományos, irodalmi vagy művészi tevékenységet folytatók névhasználatával kapcsolatosan, de jelen témánk szempontjából is érvényesen kimondja). A Ptk. 2:42. § (3) bekezdésének értelmében azonban nem sért személyiségi jogot az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult.

2.15.2. A cégnévvel kapcsolatos fontosabb cégjogi előírások

2.15.2.1. A cégnév felépítése

A cégnév megválasztását a cégjogi szabályok viszonylag részletesen szabályozzák. A Ctv. 3. § (1) bekezdése szerint a cégnévnek a választott cégforma megnevezését, valamint legalább a vezérszót kell tartalmaznia, de szerepelhet benne a cég tevékenységére utaló jelző is.
A cégnév elemeinek sorrendje is kötött, a cégnévben a vezérszó első helyen áll, ezt követi - ha a névben szerepeltetnek ilyet - a tevékenységi jelző, majd pedig a cégforma meghatározása.
A cégnév két, olykor három elemből áll: szerepelhet benne első helyen úgynevezett vezérszó [Ctv. 3. § (1)-(2) bek.]; második helyen a cég alapvető tevékenységére utaló úgynevezett tevékenységi jelző (akár több is), továbbá a cég formáját meghatározó szavak (például betéti társaság) vagy annak rövidítése (bt.). A fenti elemek közül a vezérszó és a cég formáját meghatározó szó szerepeltetése kötelező, a tevékenységi jelző használata tetszés szerinti. [Lásd a Ptk. 3:6. § (3) bekezdését is.]
A vezérszó elősegíti a cég azonosítását, illetve más, azonos vagy hasonló tevékenységű cégtől való megkülönböztetését. A vezérszó a cégnévben az első helyen áll. Idegen nyelvű kifejezés rövidítése és mozaikszó is lehet, amelyet latin betűkkel kell feltüntetni.
A vezérszóban a cégtulajdonosnak vagy a cég tagjainak a neve is szerepelhet. Vezérszónak - ha a cégnévben tevékenységi jelző is szerepel - a cég alapvető tevékenységét és tényleges formáját megelőző szót vagy szavakat kell tekinteni. Nem csak egyetlen szóból állhat, lehet több szó együttese vagy egész szókapcsolat is.
Külföldi cég magyarországi fióktelepe, külföldiek magyarországi közvetlen kereskedelmi képviselete, valamint európai gazdasági egyesülés telephelye esetén a külföldi "anyacég" nevét köteles cégnevében feltüntetni.
A történelem kiemelkedő személyiségeinek nevét csak az MTA engedélyével lehet felvenni a cégnévbe, olyan elnevezést pedig, amelyhez másnak jogi érdeke fűződhet, csak e személy hozzájárulásával. További előírás, hogy a bejegyzés alatt álló cég nevét pedig "f. a." (= felszámolás alatt), illetve a "v. a." (= végelszámolás alatt) a kényszertörlés alá került cég nevét "kt. a." (= kényszertörlés alatt), a határokon átnyúló egyesülés céljára létrejövő cég esetén "e. a." (= egyesülés céljára alapított) toldattal kell használni a Ctv. 4. § (5) bekezdése és 5. §-a szerint.
- 412/413 -
A cégnévben a cég nonprofit jellegét a cégforma megjelölése előtt fel kell tüntetni, a közhasznú szervezeti minőség pedig feltüntethető [Ctv. 4. § (2) bek.].
A cégnévben az "állami" vagy "nemzeti" kifejezés csak abban az esetben szerepelhet, ha a cégben az állam közvetlenül vagy szervezetei útján a Ptk. szerinti többségi befolyással rendelkezik, vagy ha a cég külön törvényi rendelkezés szerint tartós állami tulajdoni körbe tartozik.
A cégnévben rövidítés csak a vezérszó esetén és a cégforma megjelölésénél lehetséges [Ctv. 3. § (2) bek.].
A Ctv. 3. § (5) bekezdése értelmében a cégnévnek egyértelműen különböznie kell a közhatalmi és közigazgatási szervek hivatalos és a köznyelvben használt elnevezésétől. Nem szerepelhet a cég elnevezésében olyan személy neve, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában vezető szerepet töltött be, vagy olyan kifejezés vagy olyan szervezet neve, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerrel közvetlenül összefüggésbe hozható [Ctv. 3. § (5) bek.].
A Ctv. 3. § is kimondja - a Ptk. előbbi pontban ismertetett szabályaival összhangban - a cégkizárólagosság, cégvalódiság és cégszabatosság alapvető elvét.
A 3. § (4) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy a cégnévnek (rövidített névnek) az ország területén bejegyzett más cég elnevezésétől, illetve a Ctv. 6. § (3) bekezdése szerint lefoglalt elnevezésétől - a cégforma különbözőségén túlmenően is - egyértelműen különböznie kell, és nem kelthet olyan látszatot, ami - különösen a cég tevékenységi körét és a választott cégformát illetően - megtévesztő.
A cégnévben idegen nyelvű szó, szóösszetétel, kifejezés csak a vezérszóban helyezhető el, de ebben az esetben is latin betűs írásmóddal. A cégnév többi részében (az eshetőleges tevékenységi jelző(k) és a kötelező cégforma-megnevezés esetében kizárólag magyar szavak szerepeltethetők, a magyar helyesírás szabályainak megfelelően. A cégnévben rövidítés csak a vezérszónál és a cégformánál lehetséges [Ctv. 3. § (2) bek.].
A Fővárosi Ítélőtábla 13.Cgf.43.481/2004/2. számú döntése a cég idegen nyelvű elnevezésével kapcsolatban az alábbiakat mondta ki: A cég idegen nyelvű elnevezésében vezérszóként szereplő önálló értelemmel nem rendelkező mozaikszó alapját képező szavak fordítására, és ezzel új, idegen nyelvű vezérszó kialakítására nincs törvényes lehetőség, miután a cég magyar és idegen nyelvű elnevezésének mozaikszó-vezérszava a cég azonosítása érdekében nem térhet el egymástól (ÍH 2004.108.).

2.15.2.2. A rövidített név

A cégnek rövidített neve is lehet, ez csak a vezérszóból és a cég formájából áll. A hatályos cégjogi szabályok szerint mód van arra, hogy a cég teljes ("hosszú") neve vezérszóból, egy vagy több tevékenységi jelzőből és a cégforma megnevezéséből álljon. Az is megengedett, hogy a cég teljes ("hosszú") neve a vezérszóból és a cégforma megnevezéséből álljon, s ezekben az esetekben a rövidített név a vezérszó és a cégforma, illetve a vezérszó és a rövidített cégforma megjelölésből képződik. A rövidített névben a vezérszónak teljes egészében szerepelnie kell, a teljes név és a rövidített név
- 413/414 -
vezérszavának eltérése ugyanis a cég azonosítását gátolja. Számos bírói döntés született erre nézve, például a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság Cg.05-06-011370/5. (DCT V.1.) számú; a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság Cg.16-02-001627/36. és Cg.16-02-001817/5. (CDT XI.29. és 32.) számú döntései.

2.15.2.3. Cégkizárólagossággal kapcsolatos döntések

Az alábbiakban ismertetendő jogesetek a bírói határozatokban ma is érvényesülő névhasználattal kapcsolatos gyakorlatot példázzák.
A Legfelsőbb Bíróság számos döntése foglalkozott a cégnév kérdésével, így például a Cgf.VII.31.144/94/2. számú, amely szerint a cég elnevezésének a mindennapi életben első pillantásra világosan különböznie kell más cég elnevezésétől. A Cgf.VII.30.602/1994/5. számú határozat szerint önmagában az írásmód különbözősége - az azonos hangzás mellett - nem biztosítja a két cég egyértelmű megkülönböztetését.
Ha a cégnéven belül domináns elemet jelentő vezérszó és a cégforma (amely két elemből a rövid név felépül - a szerk.) más, már bejegyzett társaságéval megegyezik, ez sérti az utóbbi cég névviselési jogát.
A Cg. törv. II.30.560/91/2. számú döntésében a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a cég elnevezése különbözik-e más cégek elnevezésétől, valamint azt, hogy megfelel-e a cégszabatosság és a cégvalódiság elvének. Az azonos cégnévvel bejegyzett cégek között a régi Ptk. 77. §-án alapuló igényérvényesítésnek van helye az általános polgári eljárásjogi szabályok szerint, s emiatt e kérdésben törvényességi felügyeleti eljárásnak helye nincs.
A cégkizárólagosság vizsgálatánál azt kell eldönteni a cégek kérelmei alapján, "[…] hogy a cégnévben feltüntetett tevékenységük figyelembevételével cégnevük a már korábban bejegyzett cég nevétől egyértelműen különbözik-e […] A fenti ismertetett előírás kógens, így a már bejegyzett cég engedélyével, hozzájáruló nyilatkozatával sem vehető fel a cégkizárólagosság elvébe ütköző cégnév, ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság Cgf.VII.31.278/1998/4. számú határozatában rámutatott […] Nem egyértelműen különbözik például két cégnév, ha csak írásmódjában tér el egymástól. […] A cégkizárólagosság elvének érvényesülését a cégbíróságoknak csak az országon belül kell vizsgálniuk. A Legfelsőbb Bíróság Cgf.II.31.008/1992/3. számú határozatában rámutatott, hogy nincs olyan jogszabályi követelmény, mely szerint a cég elnevezésének az ország területén kívül működő más cég elnevezésétől is különböznie kellene…" (Dr. Gál - Dr. Vezekényi: Cégjogi tanácsadó. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2001. 76-78. o.)
A Győri Ítélőtábla Cgf.IV.25.251/2005/2. számú határozata azt hangsúlyozta, hogy a cégek egyértelmű megkülönböztetésére nem alkalmas az azonos tevékenységet feltüntető cég cégnevének, illetve a rövidített név vezérszavának eltérő évszámmal való kiegészítése (ÍH 2005.170.).
A Szegedi Ítélőtábla Cgf.III.30.120/2003. számú határozata szerint a cégek elnevezésének olyan mértékben kell különbözőnek lennie, hogy az egyértelműen kizárja a más cégekkel való összetéveszthetőséget. Egyértelmű különbség akkor állapítható
- 414/415 -
meg a hasonló cégnevek között, ha átlagos figyelem mellett is első látásra vagy hallásra egyértelműen kizárható az összetéveszthetőség (ÍH 2004.107.).
A Ctv. 2006. évi V. törvénnyel megállapított szövege - a névfoglalás jogintézményén túl - a cégkizárólagosság szabályait is pontosította, beiktatta a bírói gyakorlatban kikristályosodott elveket, amelyek szerint a cégkizárólagosság előírásai a rövidített névre és a Ctv. 4. § (1) bekezdése értelmében arra az esetre is vonatkoznak, amikor a cégnévben a cég tulajdonosának, tagjainak neve szerepel.
(Például a Legfelsőbb Bíróság Cgf.II.32.831/1999/2. számú határozata kimondta, hogy a társaság tagja jogosult nevét a cégnévben feltüntetni, mód van kizárólag a vezetéknév feltüntetésére is, de a cégnévnek ezen túlmenően meg kell felelnie a cégkizárólagosság elvének is.)
A Fővárosi Ítélőtábla 13.Cgf.45.444/2004/3. számú határozata egyebek közt azt hangsúlyozta, hogy a cégkizárólagosság követelménye a rövidített cégnévnél is fennáll. Nem jelent egyértelmű megkülönböztetést a rövidített cégnévben a cégforma eltérése, és nem adhat felmentést a cégkizárólagosság követelményének betartása alól az egyik cég a másik számára.
Fővárosi Ítélőtábla 13.Cgf.43.481/2004/2. számú végzése - amint arról a 2.15.2.1. pontban már volt szó - kimondta azt is, hogy a cég idegen nyelvű elnevezésében vezérszóként szereplő önálló értelemmel nem rendelkező mozaikszó alapján képező szavak fordítására, és ezzel új, idegen nyelvű vezérszó kialakítására nincs törvényes lehetőség, miután a cég magyar és idegen nyelvű elnevezésének mozaikszó-vezérszava a cég azonosítása érdekében nem térhet el egymástól (ÍH 2004.109.).
Nem felel meg a cégnév a cégkizárólagosság elvének, ha csupán a vezérszóban feltüntetett szám, toldat, illetve évszám tekintetében tér el (Fővárosi Ítélőtábla 16.Cgf.43.395/2007/2.).
Nem felel meg a cégkizárólagosság követelményének, ha a cégek megkülönböztetése speciális nyelvi vagy egyéb ismeretet kíván, illetve ahhoz a cég nevének vezérszavát kell értelmezni (Fővárosi Ítélőtábla 10.Cgf.43.519/2009/2.).
A hasonló nevek egyértelmű megkülönböztethetősége akkor áll fenn, ha az átlagos ember, átlagos figyelem mellett első pillantásra, első olvasásra, első hallásra nem tévesztheti össze a két cégnevet (Győri Ítélőtábla Cgf.IV.25.390/2009/4.).

2.15.2.4. A cégvalódiság elve

A Ctv. 3. § (4) bekezdése egyebek közt kimondja, hogy a cég neve nem kelthet olyan látszatot, ami - különösen a cég tevékenységi körét és a választott cégformát illetően - megtévesztő.
A KGD 2001.145. jogeseteként közzétett Cgf.VII.32.469/1999. számú döntésében a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a Fővárosi Bíróság döntését, amely a tevékenységi kör megváltoztatásával összefüggésben a cégnév tevékenységi jelzői közül a "kereskedelmi" kifejezés elhagyását írta elő, tekintve, hogy ilyen tevékenységet a cég többé nem kívánt végezni.
- 415/416 -
A Fővárosi Bíróság Cg.01-09-686136/5. számú végzésében kifejtette, hogy a holding főtevékenység cégnévben való feltüntetése a cégvalódiság elvének megfelelően akkor jogszerű, ha a cég a tulajdonában lévő gazdasági szervezetek csoportja fölött irányító, ellenőrző tevékenységet végez (CDT I.83.). A Csongrád Megyei Bíróság 7.G40.103/1998/3. számú ítélete a befektetési tevékenység gyakorlásának és a cégelnevezésben való szerepeltetésének feltételeit határozta meg, még az Épt. - az 1996. évi CXI. tv. - 4. § (1)-(2) bekezdése alapján.
A cégvalódiság elvéhez kapcsolódó a Pest Megyei Bíróság 20.Cgt. 13-02-000178/2. (Társasági Jog Online - HVG-ORAC) számú döntése, amely azt deklarálta, hogy a cég idegen nyelvű nevét hazai üzleti kapcsolataiban nem használhatja, ez ugyanis a cég azonosítását gátolná, és a cég belföldi minőségével ellentétes látszatot keltene. Az idegen nyelvű név a cég nemzetközi ügyleteiben, külpiaci megjelenése során alkalmazható. A végzés azt is kimondta, hogy a cégnek a cégjegyzékben bejegyzett módon kell használnia teljes és rövid nevét, az ezzel ellentétes gyakorlat törvénysértő, mert gátolja a cég azonosítását.
A Ctv. 3. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a cégnév nem kelthet olyan látszatot, ami - különösen a cég tevékenységi körét és a választott cégformát illetően - megtévesztő.
A cégnévnek tehát a cég tényleges formáját kell tükröznie, igazodva a jogszabályi meghatározáshoz. Csak az ilyen elnevezés képes egzakt módon informálni a kívülállót a cég működési körülményeiről, felelősségi viszonyairól. (Például az "X. Művek" egy egyéni cég tekintetében kifejezetten megtévesztő véleményünk szerint.)
A cégnévnek a valóságnak megfelelően kell tartalmaznia azt is, hogy a cég tevékenysége alapvetően mire irányul. A cégnév tevékenységi jelzője a főtevékenységgel nem lehet ellentétes, és legalábbis utalnia kell arra.
A cégnév - első helyen álló - harmadik eleme, a vezérszó sem lehet megtévesztő. Így például, ha a cég főtevékenysége megváltozik, e változás a cégnévre is kihat, és azt a szükséghez képest módosítani kell.

A cégvalódiság követelményét sértik az olyan elnevezések, amelyek a cég gazdasági életben elfoglalt súlyához, helyzetéhez képest túlzók, hamis látszatot keltenek, alkalmasak a forgalom résztvevőinek megtévesztésére, például a cégnév azt a hamis látszatot kelti, hogy a kormány vagy kormányzati szervek alapították (KGD 2003.72.).

A "kereskedelmi iroda" cégnévben történő szerepeltetése jogszabálysértő, mert nem egyezik a cégforma hivatalos elnevezésével (BH 1993.455.).
Törvénysértő, ha a cégnévben a helyes "erdőbirtokossági társulat" helyett "erdő- és legelőbirtokossági társulat" megjelölés szerepel cégformaként (Fővárosi Ítélőtábla 16.Cgtf. 43.644/2007/2.).

2.15.2.5. A cégszabatosság elve

A Ctv. 3. § (2) bekezdése szerint a cégnévben a vezérszón kívül csak magyar szavak szerepelhetnek, a magyar helyesírás szabályainak megfelelőn. A cégnévben rövidítés csak a vezérszó esetén, illetve a cégforma meghatározásánál lehetséges.
- 416/417 -

Ha a vezérszó idegen nyelvű, a bírói gyakorlat megköveteli, hogy a cégnévben való alkalmazása során az adott idegen nyelv helyesírási szabályait tartsák be (Cgf.II.31.008/1992.).

A Ctv. 3. § (2) bekezdése a korábbival azonos módon úgy rendelkezik, hogy a vezérszó idegen nyelvű kifejezés, rövidítés és mozaikszó is lehet, de kizárólag latin betűs írásmóddal.
A Fővárosi Ítélőtábla 10.Cgf.44.434/2005/4. számú határozata például kimondta, hogy a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepének teljes és rövidített cégnevében a külföldi "anyacég" nevének szerepeltetése kötelező, a cégforma rövidítésére pedig - e vonatkozásban - jogszabályi felhatalmazás hiányában nincs törvényes lehetőség.
A latin betűkkel leírható vezérszóval rendelkező cégnevet a cégjegyzékben a kérelemnek kell feltüntetni. A számítógép billentyűzetén az "umlautos a" betű előállítható (Fővárosi Ítélőtábla 13.Cgf.43430/2008/2.).

2.15.3. Névhasználattal kapcsolatos jogviták

A cégnév bejegyzésével kapcsolatos alapítási és változásbejegyzési eljárások során a cégbíróság a bejegyzési kérelem vizsgálatakor bírálja el, hogy a választott cégnév a 2.15.1. pontban írt követelményeknek megfelel-e, s egyúttal igyekszik kiszűrni azokat az eseteket is, amelyeknél a cégnév másnak a személyiségi jogát sérti.
Ez nem mindig sikerül, részben azért, mert a cégnév sérthet olyan szóvédjegyet, márkanevet, amelynek védettsége, oltalma a cégbíróság előtt nem ismeretes, de azért sem, mert a cégnév bejegyezhetősége mérlegelés útján ítélhető meg, s ennek kihatásai, helyessége többnyire csak a gyakorlatban dől el. A Ptk. 3:6. § által tilalmazott összetéveszthetőség vizsgálata a cégeljárás kereteit meghaladja, hiszen a cégbíróság a Ctv. 32. § (2) bekezdése értelmében az okirati bizonyításon túl egyéb érdemi bizonyítást nem foganatosíthat, lévén hogy a cégeljárás - mint speciális nemperes eljárás - erre nem alkalmas.
A már bejegyzett cégnevet kifogásoló személy, aki azt állítja, hogy saját személyhez fűződő joga ennek folytán sérelmet szenvedett, polgári perben, illetve egyéb eljárásban érvényesítheti igényét.

2.15.3.1. A törvényességi felügyeleti eljárás kizártsága

Törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésére nincs lehetőség, mivel a Ctv. 74. § (3) bekezdése értelmében a törvényességi felügyelet nem terjed ki olyan ügyre, amelyben polgári peres vagy közigazgatási eljárásnak van helye, de a törvényességi felügyeleti eljárás a névhasználati viták rendezésére nem is alkalmas, tekintve, hogy a Ctv. 72. § (3) bekezdése értelmében fő szabály szerint az okirati bizonyításon és az ügyben érintettek személyes meghallgatásán kívül egyéb bizonyításnak itt sincs helye, névhasználati per pedig bizonyítási eljárás nélkül gyakorlatilag eldönthetetlen. Vitás lehet az elsőbbség, a használati jogosultság, a név hasonlósága, illetve az össze-
- 417/418 -
téveszthetősége; az érintett cégek működési körének hasonlósága és a tevékenység végzésének területi azonossága.
Ezekre a kérdésekre terjedelmes bizonyítás folytatható, s ez a cégeljárás (illetve a törvényességi felügyeleti eljárás) kereteit nyilvánvalóan meghaladja. Erre az álláspontra jutott a Szegedi Ítélőtábla a Cgf.III.30.120/2003. számú határozatában is, amelyben (még a régi Ctv. alapján, de a hatályos szabályozásra is érvényesen) kimondta: "[...] A cégbejegyzést követően a törvényességi felügyeleti eljárásban a cégbíróság már nem vizsgálhatja, hogy a bejegyzett cégnév sérti-e a kérelmező névviseléshez való jogát. A névviselés jogszerűsége tárgyában a polgári jog általános szabályai szerint (Ptk. 84. §) rendes peres eljárásnak van helye, amely a törvényességi felügyeleti eljárást kizárja" (ÍH 2004.107.).

2.15.3.2. Perjogi tudnivalók

A névhasználati perek a Pp. 20. § (1) bekezdése értelmében az általános hatáskörű törvényszékek elé tartoznak, az illetékességi szabály az általánostól nem tér el.
A pertárgy értéke az Itv. 39. § (3) bekezdés b) pontja szerinti meg nem határozható érték. (Lásd a 2.1.7.1.2. pont megfelelő részében írtakat.) Ha a felperes kártérítési követelést is előterjeszt, akkor értelemszerűen a követelt kártérítési összeg lesz az illetékalap az általános szabályok szerint.
A felperesnek egyébként a Ptk. 2:51. §-ában foglaltakra figyelemmel kell előterjesztenie követelését.
A névhasználati perben benyújtandó keresetlevélhez célszerű mellékletben csatolni a felperes és az alperes cégkivonatát, ennek adataiból ugyanis mindkét fél aktuális cégállapota megismerhető, és adatok találhatók benne a bejegyzés időpontjára, a pontos cégnévre, tevékenységi körökre, esetleges telephelyek, fióktelepek hollétére, amelyek a jogvita elbírálása szempontjából nem érdektelenek. [Noha a Legfelsőbb Bíróság a Pfv.IV.20.745/1999. (BH 2001.523.) számú döntésében azt hangsúlyozta, hogy a jogi személy névhasználathoz fűződő jogának megsértése miatt indult perben az összetéveszthetőség vizsgálata során általában nem annak van ügydöntő jelentősége, hogy a cégnyilvántartás milyen tevékenységi köröket sorol fel, hanem annak, hogy a felek ténylegesen milyen tevékenységet fejtenek ki.]

2.15.3.3. Néhány jogeset

A Pf.IV.25.804/1999. (BH 2001.73.) számú jogesetben azt nyilvánította ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy jogsértő az olyan cégnév használata, amelyről a versenytársakat szokták felismerni, függetlenül attól, hogy a versenytárs cégnevében használta-e a kifogásolt nevet. Ugyanakkor (nem névhasználati, hanem szellemi alkotás jogosulatlan felhasználása kapcsán indult perben) megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy a közkincsnek minősülő jelmondatot (szókapcsolatot) bárki szabadon felhasználhatja (Pf.IV.22.432/97. - BH 1999.252.).
- 418/419 -
Védjegyként is lajstromozott családi név kereskedelmi névként való használatára jogosultak körét, illetve a bírói vizsgálódás szempontjait taglalja a Legfelsőbb Bíróság a BH 1997.476. számú döntéseként közzétett Pf.IV.21.311/1994. számú határozata.
A KGD 2001.147. számú jogesetben ismertetett Cgf.VII.30.866/2000. számú döntésében a Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy ha a cégeljárásban a névviselési jog sérelmével kapcsolatban jogvita alakul ki, az érintettek peres eljárásban érvényesíthetik igényeiket.
A Pf.IV.20.219/1993/8. számú ítéletében a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: "[...] A »hasonló működési körben« való tevékenység akkor is megállapítható, ha a felek mindegyike vagy közülük az egyik nem csupán egy, hanem több működési körben fejt ki tevékenységet, de kettőjük vonatkozásában nem mindegyik működési körében áll fenn a hasonlóság, a működési körök csak részben esnek egybe. A perbeli esetben az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy mindkét fél tevékenységi köre kiterjedt az orvostechnikai eszközök forgalmazására. Nem zárja ki a Ptk. 77. §-ának (3) bekezdése szerinti hasonlóságot az, hogy a felperesnek volt olyan működési köre is, amelyhez hasonló körben az alperes nem működött. A jogalap megállapíthatóságának az további előfeltétele, hogy az alperes a hasonló működési körben folytatott tevékenységét »azonos területen« fejti ki. A per elsőfokú tárgyalásának az adatai alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek azonos területen (országosan) működtek. Ezeket a megállapításokat a fellebbezési tárgyalás adatai megerősítették. [...] A Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján helyes az elsőfokú ítéletnek a további jogsértéstől való eltiltást tartalmazó rendelkezése is. A Legfelsőbb Bíróság azonban a teljesítési határidőt a Pp. 217. §-ának (2) bekezdése alapján 60 napban határozta meg, mert az eltiltás hatályosulásához cégbírósági intézkedésre is szükség van. A Ct. értelmében ugyanis a cégjegyzékben - többek között - fel kell tüntetni a cég elnevezését. A Ct. [...] szerint pedig, ha cégjegyzékben szereplő bejegyzés alapjául szolgáló adat, jog vagy tény megváltoztatása folytán a bejegyzés jogszabályt sért, a cégbíróság a céget képviselője útján megfelelő határidő tűzésével felhívja a jogellenesség megszüntetésére, illetve az arra irányuló kérelem benyújtására. A névváltoztatásra kötelező rendelkezést a Legfelsőbb Bíróság mellőzte, mert az ítélet rendelkezése folytán az alperes névváltoztatás nélkül sem jogosult a perbeli nevet használni."
A Pvf.IV. 21.635/2001/3. számú ügyben a Legfelsőbb Bíróság azt hangsúlyozta, hogy a névviselési jogot - névkizárólagosságot - sérti, ha a gazdálkodó szervezet olyan kereskedelmi (cég-) nevet használ, amely más, korábban alakult gazdálkodó szervezet nevével összetéveszthető.
A Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.680/2005/3. számú határozata szerint hasonló területen tevékenykedő, későbbi bejegyzésű cég nevében szereplő, összetéveszthető vezérszó használata sérti a korábbi bejegyzésű cég névviseléséhez fűződő személyiségi jogait. A névhasználattal kapcsolatban a másodfokú bíróság rámutatott arra is, hogy az alperesi vezérszó végén szereplő "T" betű kivételével teljes egészében azonos a két vezérszó. Ez az egy többletbetű a cégnevek kiejtése vagy olvasása során szinte észrevehetetlen, nem zárja ki az összetéveszthetőséget.
- 419/420 -
Alaptalanul hivatkozott az alperes arra is, hogy a két cég nevében feltüntetett tevékenységi körök nem azonosak egymással. Általában nem annak van jelentősége, hogy a cégnévben milyen tevékenységi köröket sorolnak fel, hanem annak, hogy ténylegesen milyen tevékenységet fejtenek ki a felek. Az alperest terhelte volna annak bizonyítása, hogy a cégnyilvántartásban bejegyzett, és azonos tevékenységi köröktől függetlenül a tevékenységük a gyakorlatban oly mértékben különbözik, hogy az az összetévesztést kizárja. Megfelelően állapította meg tehát az ítélet, hogy a peres felek hasonló működési körben tevékenykednek.
A Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.22.918/2001/7. számú határozata úgy foglalt állást, hogy a doménnév az elektronikus szolgáltatások körében azonosítja a szolgáltatást nyújtó természetes vagy jogi személyt, mert annak nevét és elérhetőségét (címét) egyaránt meghatározza. Ezért a doménnév használatával is megvalósulhat a régi Ptk. 77. § (4) bekezdése szerinti jogsértés.
A Fővárosi Ítélőtábla 8. Pf.21.011/2005/4. számú döntése szintén azt mondja ki, hogy a máséhoz hasonló bármilyen névhasználat, és nem csak a személynévként való jogosulatlan névhasználat sérti a névviselési jogot. A névviselési jog sérelmét jelenti minden olyan névként funkcionáló megjelölés jogosulatlan használata, amelyről valamely más személyre lehet következtetni. Így megvalósítja a jogsértést a cégnév vezérszavával megegyező doménnév használata is.
A weblap elnevezéseként is funkcionáló doménnév az elektronikus szolgáltatások körében azonosítja a szolgáltatást nyújtó természetes vagy jogi személyt, amelynek használata, ha más személyhez hasonló és megtévesztésre alkalmas, jogtalan, és sérti a névviseléshez fűződő jogot. A névjogsérelem megvalósulása esetén annak szankciójaként nem a doménnév visszavonása, hanem a jogsértés abbahagyása, illetőleg a jogsértéstől való eltiltás alkalmazható. A közízlést sértő tartalom megjelenítése alkalmas a jóhírnév megsértésére (Kúria Pfv.IV.21.022/2008/5.).
A kereskedelmi névhez kapcsolható, ahhoz hasonló, vagy azzal összetéveszt- hető doménnév választása sérti a névviseléshez fűződő jogot (Pécsi Ítélőtábla Pf.I.20.320/2006/20.).
"[…] A két vezérszó teljes azonossága miatt az alperesi cégnévben szereplő további »Industry« kifejezés, valamint a cégnevekben a tevékenységre és a jogi személy formájára utaló eltérő szavak sem vizuálisan, sem fonetikusan nem biztosítják a kellő elhatárolást. A felperesi és az alperesi társaságok szóbeli megnevezésekor vagy a nevük olvasása során a vezérszavak egyezősége folytán a többlet szóelemek - figyelemmel a tőhangsúlyos magyar nyelvre - nem küszöbölik ki az összetéveszthetőséget. Ezért a korábbi bejegyzésű felperesi cég a névhasználati engedély megvonására tekintettel alappal lépett fel az alperessel szemben. […] Közömbös, hogy ténylegesen megvalósult-e az összetévesztés, mert a névjogi sérelem megállapításához az is elégséges, ha annak reálisan fennáll az elvi lehetősége" (Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.347/2017/4.).
A névviselési jog sérelmére való hivatkozás esetén elsősorban azt kell vizsgálni, hogy az adott működési körön belül melyik cég kezdte meg előbb a tevékenységét, és a működési kör azonossága szempontjából nem kizárólag a cégnyilvántartásba bejegyzett
- 420/421 -
főtevékenység az irányadó, hanem tekintettel kell lenni a köztudomású és történeti ismeretekre is (Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.037/2012/4.).
Azonos területen, hasonló működési körben tevékenykedő jogi személyek esetén a hasonló vezérnév használata a névviselési jog sérelmét önmagában megalapítja, függetlenül attól, hogy a hasonló nevek alapján e két személy összetéveszthető-e (Kúria Pfv.IV.21.428/2008/13.).
A családi név más által való használatához nem elegendő a család egyik tagjának a hozzájárulása. A családi név önállósult kereskedelmi névvé válásához jelentősebb időtartam és a család tagjai részéről erre irányuló szándék vagy a más által való névhasználat huzamosabb ideig való tűrése szükséges (Kúria Pfv.IV.20.999/2016/5.).
A közismertté vált terméknév árujelzőként való használatára a termék hasznosítására jogosult személyek engedélyt adhatnak. Az engedély alapján történő névhasználat nem jogtalan (Kúria Pfv.IV.21.590/2001/7.).
Jogsértő az olyan cégnév használata, amelyről a versenytársat szokták felismerni, függetlenül attól, hogy a versenytárs cégnevében használta-e a kifogásolt nevet (Kúria Pf.IV.25.804/1999.).
Ha a jogi személy alperes a jogi személy felperes nevéhez az összetéveszthetőségig hasonló nevet használ, attól függetlenül eltiltható a név használatától, illetve kötelezhető nevének megváltoztatására, hogy a per során az alperessel szemben felszámolási eljárás indult. Tartalmilag kell vizsgálni, hogy hasonló működési körben tevékenykednek-e a felek, de hogy ez a feltétel nem áll fenn, a cégjegyzék adataival szemben a jogsértő alperesnek kell bizonyítania (Kúria Pvf.IV.20.745/1999.).
Nem jelenti a névviselési jog sérelmét olyan cégnév használata, amelyben egy domináns névelemként alkalmazott toldat alkalmas a másik cég nevétől való markáns megkülönböztetésre (Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.299/2007/4.).
Amennyiben az alperes jogi személy névhasználata a bejegyzésének időpontjában a tevékenységének földrajzi területére tekintettel nem jogtalan, utóbb nem válhat jogtalanná azáltal, hogy a korábban bejegyzett - hasonló elnevezésű és működési körű - más területen működő jogi személy a tevékenységét később az alperes fölrajzi működési területére is kiterjeszteti (Kúria Pfv.IV.20.455/2012/6.).
Névviselési jog megsértése megállapítása esetén az össze körülmény vizsgálatakor nem kizárt az, hogy a jogsértő névviseléstől eltiltása földrajzi korlátozással történjék, ha jogosult csak meghatározható földrajzi körben tevékenykedik, míg a másik fél országosan működik (Kúria Pfv.IV.21.916/2012/6.).
A kereskedelmi név védelmét több jogintézmény biztosítja, így a polgári jog mellett a tisztességtelen piaci magatartásról szóló jogszabály, a védjegyoltalom és a cégjogi szabályok is. A be nem jegyzett kereskedelmi név védelme elsősorban a versenyjogi szabályok alapján kérhető. Az üzleti név azonban bizonyos esetekben a polgári jog által védett kizárólagos jogként is elismerhető, amennyiben az üzleti forgalomban a használat folytán arról jellemzően az adott vállalkozást lehet felismerni, azaz ha az üzleti név az egyedisége és a használat folytán az adott szolgáltatást nyújtó személyt azonosítja (Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.143/2013/4.).
- 421/422 -
A névviselési jog mint személyiségi jog azt a tilalmat testesíti meg, hogy a névtulajdonostól eltérő személy az adott névhez saját személyiségét jogtalanul, vagy megtévesztő módon társítsa (Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.061/2013/6.).
A névviselési jog sérelmének vizsgálatakor a jogi személyek esetén figyelemmel kell lenni a köztudomású tényleges tevékenység sajátosságaira, valamint a névben megtestesülő tevékenységre is (Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.949/2013/5.).
Sérti a névviseléshez fűződő személyiségi jogot a névválasztás, ha ezzel az a hamis látszat keletkezik, hogy az alperes a felperes tevékenységéhez kapcsolódóan tevékenykedik (Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21128/2009/4.).
Jogi személy névviseléséhez való jogának sérelménél a cégnevek hasonlóságán vagy azonosságán túl jelentősége van a társaságok által ténylegesen folytatott tevékenységek azonosságának, illetve hasonlóságának is (Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.858/209/6.).
A jogi személyek névviselési jogának sérelme azonos vagy hasonló név jogosulatlan használata esetén akkor állapítható meg, ha azonos területen és hasonló működési körben tevékenykednek. (Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.464/2009/5.).
Jogi személy névviseléséhez fűződő jogának érvényesítése esetén nem kizárt a jogutódlás, azonban csak akkor, ha a jogutód jogi személy jogfolytonosan úgy veszi át a jogelőd teljes tevékenységét, üzletkörét, nevét, hogy az indokolja a névhez való jog fenntartását, érvényesíthetőségét is (Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.789/2009/6.).
A megtévesztésre alkalmas névviseléstől való eltiltás iránti perben indokolt ideiglenes intézkedéssel rendelkezni a névviselés használatának eltiltásáról, ha igazolást nyert, hogy az alperes oldalán nem áll fenn olyan különös méltánylást érdemlő érdek, aminek sérelme számára nagyobb hátrányt jelentene, mint amilyen érdeksérelmet a felperes számára okoz az övével összetéveszthetőségig hasonló név viselése (Fővárosi Ítélőtábla 2.Pkf.25.679/2014/2.).
Névviseléshez való jog azzal a személlyel szemben érvényesíthető, aki a sérelmet szenvedett féllel azonos területen dolgozik és alkot, tevékenységét később kezdte meg, és jogosulatlanul alkalmaz más nevéhez hasonló nevet megkülönböztető jelző használata nélkül (Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.635/2013/3.).
A Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.751/1997/3. számú végzése a névviseléshez adott hozzájárulás kapcsán a következőket fejti ki: "[...] Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy eredetileg a felperes az alperes névviseléséhez hozzájárult és e hozzájárulás a személyhez fűződő jog megsértésének megállapítását kizárta. A Ptk. 75. §-ának (3) bekezdésében meghatározott hozzájárulás azonban nem tekinthető végleges, illetve visszavonhatatlan hatályú jognyilatkozatnak. Adott körülmények között bekövetkezhetnek olyan változások, amelyek a hozzájárulás feltételeit nem elégítik ki, vagy amelyek indokolják e hozzájárulás visszavonását. A perbeli esetben a jogerős ítéletet hozó bíróságok nem vizsgálják azt a lényegi kérdést, hogy a felperes miért kívánja az alperest a névviseléstől eltiltani, jóllehet ez az igénye tartalmilag a korábbi hozzájárulása visszavonásának is tekinthető. Adott esetben, ha a felperes kellő indokát adja annak, hogy az alperestől a névviseléshez való hozzájárulását megvonta, a jövőre nézve helye lehet az alperes névviseléstől való eltiltásának. Rendelkezésre állnak ugyanis a perben olyan adatok, amelyek-
- 422/423 -
re tekintettel felmerülhet az, hogy a felperes tartalmilag a korábbi hozzájárulását megvonta. Ilyennek minősülhet esetleg az alperes tagsági viszonyának megszűnése, vagy a peres felek között folyamatban lévő különböző peres eljárások, illetve általában a két jogi személy közötti viszony megromlása. Mindezek vizsgálata után lehet csak megalapozott döntés hozni abba a kérdésben, hogy a jövőre nézve is fennállónak kell-e tekinteni a felperes névviseléséhez való hozzájárulását, vagy a felperes e hozzájárulását kellő indokkal vonhatta-e meg az alperestől."

2.15.3.4. A perbíróság és a cégbíróság kapcsolata

A névhasználati perek kapcsán jogszabályi kötelezettség nincsen arra nézve, hogy a jogerős ítéletről a feleken kívül bárkit értesíteni kellene. A Ctv. sem írja elő, hogy az alperes cégjegyzékében a per megindítását, illetve befejeztét fel kellene tüntetni. (Mivel a Ctv. a bejegyzendő adatok körét taxatíve határozza meg, ilyen bejegyzésre nem is kerülhet sor.)
Ennek ellenére úgy látjuk, hogy a névhasználati perben az alperesi társaságot az addigi cégnévtől eltiltó határozatot - jogerőre emelkedése után - célszerű megküldeni tájékoztatásul az alperes székhelye szerint illetékes cégbíróságnak, sőt célszerű lenne olyan ítéleti rendelkezést tenni, hogy a perbíróság a jogerős ítélet egy példányát a szükséges intézkedések megtétele végett megküldeni rendeli a cégbíróságnak.
A cégbíróság feladata, törvényességi felügyeleti hatáskörben figyelemmel kísérni, hogy az alperes az ítéletnek eleget tesz-e, névmódosítási kötelezettségét teljesíti-e. Helyesnek tartanánk, ha ezt a jogszabályi előírás is tartalmazná, azonban addig is, amíg e tárgyban egy esetleges Ctv. - módosítás intézkedik, érdemes a határozatról külön törvényi rendelkezés nélkül is értesíteni az illetékes cégbíróságot.

2.15.4. A közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségei a perbeli jogvitában

A cégalapítással kapcsolatos - jogi képviselő és tagok közötti - együttműködést feltételező "eljárást", a cégformaválasztásra vonatkozó részletes tájékoztatást ld. a 2.1.12. pontban.
A jogi képviselő az alakuló ülésen a tagokat javaslattal, véleménnyel segítheti a megfelelő cégnév választásában is, tájékoztatva őket a 2.15.1-2.15.3. pontokban ismertetett jogszabályokról, az irányadóan alkalmazandó eseti döntésekről.
A cég bejegyzésére meghatalmazott jogi képviselő a cégbírósághoz elektronikus úton benyújtott kérelemben lefoglalhatja a tagok által választott - cégjogi szempontból a cégbíróság által megvizsgált és "jóváhagyott" - üzleti nevet (ld. 2.15.2.3.).
Az alapító tagok akaratának megfelelő létesítő okirat rendelkezéseinek a véglegesítéséhez, pl. a vagyoni hozzájárulások teljesítéséhez, a tevékenység(ek)hez szükséges hatósági engedély(ek) beszerzéséhez ebben az esetben hatvan nap áll rendelkezésre, ez alatt az idő alatt a vezető tisztségviselő már a lefoglalt cégnév "használatával" köthet szerződéseket a kft. nevében, pl. a székhelyhasználat jogszerűségének "biztosításához".
- 423/424 -
A cégbejegyzési kérelem benyújtása előtt gyakran elkészül a logó is, ami a cég, az általa nyújtott szolgáltatás, vagy általa forgalmazott áru azonosítására szolgáló egyedi, jól felismerhető jel. A logó elsődleges célja a megkülönböztetés, az egyértelmű jelölés megkönnyíti a tájékozódást a piac szereplői között.
A hasonló vagy azonos tevékenységet folytató piaci szereplők közötti névviseléssel kapcsolatos jogvita - a felek közötti jövőbeli együttműködés érdekében - közvetítői eljárás igénybevételével - a per megindítása előtt, de a peres eljárás bármely szakaszában - megállapodás létrehozásával rendezhető.
Kiemelendő példaként két jogeset a 2.15.3.3. pontban ismertetett döntések közül.
A Fővárosi Ítélőtábla 8. Pf. 20.143/2013/4 számú határozata, amelynek lényegi indokolása szerint, a "cégjogilag" megfelelő névválasztás/logó nem jelenti azt, hogy a társaság ellen nem indulhat per a cégbejegyzést követően - pl. a Ptk. személyiségi jogi szabályai, a védjegyoltalomról, vagy a tisztességtelen piaci magatartásról szóló jogszabályok rendelkezései alapján -, ha az üzleti név már olyan egyedi jellegre tett szert, amiről a használat folytán, jellemzően a felperesi vállalkozást lehet felismerni.
A Legfelsőbb Bíróság Pfv. IV.20.751/1997/3. számú határozata pedig nemcsak a bíróságok számára ad iránymutatást a névviseléshez korábban megadott hozzájáruló nyilatkozat visszavonására alapított igények elbírálásához, hanem a hasonló tényállás alapján vitában álló cégek számára is.
Lényegesnek tekinti a határozat indokolása annak vizsgálatát, hogy a cégek közötti viszony megromlásának milyen okai vannak, illetve azok megszüntethetők-e.
E körben ismertetjük a cégek közötti konfliktusok általános jellemzését a - mediátor segítségével történő - vita rendezésének a megoldását jelentő megállapodás létrehozásának feltételeit az alábbiak szerint.
"A konfliktus az emberek, vagy az emberek csoportjai közötti versengés egy formája. Akkor lép életbe, ha két vagy több személy verseng olyan célokért vagy korlátozott javakért, amelyek ténylegesen vagy az ő észlelésük szerint nem érhető el mindnyájuk számára" (Kenneth E. Boulding filozófus, közgazdász).
A cégek ("csoportok közötti"), érdekalapú konfliktus oka az érdekek, szükségletek látszólagos vagy tényleges ütközése.
A versengő konfliktusmegoldó stratégiával a cég a saját szándékait a másik fél rovására érvényesíti, bármilyen befolyásolási módot bevet a nyerő pozíció eléréséért.
A pozicionális tárgyalás: a jelenre koncentrál, a cégek offenzív tárgyalást folytatnak, mert sok a vesztenivalójuk, a tárgyaló fél nem ad információt a körülményeiről, hagyja, hogy a másik fél magyarázza a pozícióját, a felek "maximumot-minimumot" tűznek ki, "alább nem adják", az esetleges megoldás ezen a kijelölt sávon belül születik meg, az erőviszonyoktól függően.
Érdek: az a cél, amit el akarnak érni, hogy "szükségletük" kielégüljön, az, ahogyan szeretnék, hogy a sérült szükséglet helyreálljon.
Az érdekalapú tárgyalás jövőorientált, a cégek számára fontos a megegyezés, garancia van a megállapodás tartósságára, van "jó" megoldás, ami megvalósítható, betartható, valódi problémára, valódi megoldást ad, amelyet mindkét fél elfogad.
- 424/425 -
A problémamegoldó, együttműködő konfliktusmegoldó stratégiával a saját érdek érvényesítése mellett a másik fél érdekei érvényesülésének a segítése is cél, a hiányzó feltételek megteremtésére való törekvéssel, kreatív problémamegoldással.
A bővíthető javak olyan külső tényezők, képességek, lehetőségek, amelyeknek a feltárásával és a konfliktuskezelés folyamatába való beemelésével a konfliktus úgy oldható meg, hogy az a cégek legkisebb veszteségével jár, vagy egyáltalán nem jár veszteséggel.
A gazdasági, társasági jogi mediáció célja, hogy elősegítse a cégek közötti kommunikációt, megváltoztassa a felek tárgyalási stílusát, támogassa, hogy a felek között a bizalom kialakuljon, építse a felek közötti kapcsolatot, a pozicionális tárgyalást érdekalapú tárgyalássá alakítsa át, a versengést együttműködéssé, feltárja a konfliktus mögött rejlő érdekeket, szükségleteket a konfliktus megállapodással történő rendezése érdekében.
A közvetítői eljárás lefolytatását kizáró okok felsorolását ld. a 2.4.10. pont utolsó bekezdésében.

A 2. Egyes pertípusok fejezeteinek utolsó, a közvetítői eljárás lehetőségeit ismertető részeihez a szerző kiemelten felhasználta dr. Juhász Éva Anna (szakirodalomban hivatkozott) oktatási anyagát.

- 425/426 -

Felhasznált szakirodalom

Bánki-Horváth-Bodor-Gál-Koday-Rózsa-Vezekényi: Nagykommentár a cégtörvényhez. (Complex, Bp., 2014.)
Barcy Magdolna - Szamos Erzsébet: "Mediare necesse est". A mediáció technikái és társadalmi alkalmazása. (Animula Kiadó, Bp. 2005.)
Benke Gábor: A nemzetközi választottbírósági klauzula kikötése szerződésekben (Gazdaság és Jog, 2001/3.)
Bodor Mária: Az érvénytelenségi perek különleges esetei. (Céghírnök, 1999/5.)
Bodzási Balázs: A jogi személyek körében felmerülő felelősségi kérdésekről, különös tekintettel a vezető tisztségviselőkre. (Gazdaság és Jog, 2013/6.)
Bodzási Balázs: A gazdasági jogot érintő főbb jogszabályváltozások 2016-17-ben. A versenyképesség jogi kérdései 2017-ben - Tanulmányok a gazdasági jog köréből. (szerk. Bodzási Balázs) (HVG-ORAC, Bp., 2017.)
Boóc Ádám: A nemzetköz választottbíráskodás (HVG-ORAC, Bp., 2009.)
Boóc-Gadó-Gál-Komáromi-Pázmándi-Sándor-Sárközy-Török-Zsohár: Polgári jog. A jogi személy. (szerk. Sárközy Tamás) (HVG-ORAC, Bp., 2014.)
Boronkay Miklós - Ifj. Wellmann György: A választottbíráskodás helyzete Magyarországon. (MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont, Bp., 2015.)
Csehi Zoltán - Szabó Marianna: A vezető tisztségviselő felelőssége. (szerk. Csehi Zoltán) (Wolters Kluwer, Bp., 2014.)
Csillag György: A választottbíróságok működése (Cég és Jog, 2001/3.)
Csőke Andrea: Nagykommentár a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvényhez (Complex Jogtár elektronikus kiadás)
Dr. Dósa Ágnes: Konfliktusrendezés közvetítői eljárással. (Lege Artis Medicinae, 2001/11.)
Döme Attila: Költői kérdések a választottbíráskodás törvényi szabályozásának fogyatékosságai okán. (Magyar Jog, 2005/1.)
Dzsula Marianna: Miért kógens a diszpozitív? (Céghírnök, 2014/2-6.)
Éliás Eszter - Gyengéné Nagy Márta - Jeles Judit - Kiss Károly - Kőrös András - Krémer András: A bírósági közvetítésről - Mindenkinek. (HVG-ORAC, Bp., 2016.)
Fischer-Gadó-Gál-Győri-Komáromi-Makai-Sándor-Sárközy-T. Nagy-Vezekényi-Wellmann: Társasági törvény, Cégtörvény 2006-2007. (szerk. Sárközy Tamás) (HVG-ORAC, Bp., 2007.)
Gadó Gábor - Németh Anita - Sáriné Simkó Ágnes: Ptk. fordítókulcs Oda-Vissza. (HVG-ORAC, Bp., 2013.)
Gál-Kiss-Ujvári: A végelszámolás. (HVG-ORAC, Bp., 2001.)
Gál Judit - Pálinkásné Mika Ágnes: Társasági jogi perek 2007. (HVG-ORAC, Bp., 2007.)
Gál Judit: Üzletrész-átruházás az új Ptk. szerint. (Céghírnök, 2013/9.)
- 426/427 -
Gál-Vezekényi: Cégjogi tanácsadó. (HVG-ORAC, Bp., 2001.)
Horváth Éva: Nemzetközi választottbíráskodás. (HVG-ORAC, Bp., 2010.)
Horváth Éva: A választottbíráskodás néhány gyakorlati kérdése. (Gazdaság és Jog, 2001/3.)
Juhász Éva Anna: Mediáció - 60 óraszámú engedélyezett oktatási program. (VISTAVERDE Bt. Oktatási Központ, Bp., 2016.)
Juhász László: Határozatszerkesztés a polgári eljárásokban. (OITH Magyar Bíróképző Akadémia, Bp., 2009.)
Juhász László: A Magyar fizetésképtelenségi jog kézikönyve. (HVG-ORAC, Bp., 2017.)
Kecskés László - Lukács Józsefné: Választottbírók könyve. (HVG-ORAC, Bp., 2012.)
Kecskés László - Lukács Józsefné: Kiegészítő melléklet a Választottbírók könyve című kötethez. (HVG-ORAC, Bp., 2013.)
Kengyel Miklós: A magyar polgári eljárásjog. (Osiris Kiadó, Budapest, 2014.)
Kertész Tibor: Mediáció a gyakorlatban. (Bíbor Kiadó, Miskolc, 2010.)
Kisfaludi András: Az elővásárlási jog néhány kérdése. (PJK., 2003/6.)
Kisfaludi András: Társasági jog. (Complex, Bp., 2007.)
Kiss Daisy - Németh János: A polgári perrendtartás magyarázata. (Complex, Bp., 2007.)
Kiss Daisy - Német János: Nagykommentár a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényhez. (szerk. Kiss Daisy és Németh János) (Complex, Bp., 2013.)
Nagy Márta: Bírósági mediáció. (Bába Kiadó, Szeged, 2011.)
Németh János szerk.: Nagykommentár a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényhez. (Wolters Kluwer, Bp., 2013.)
Nochta Tibor: Társasági jog. (Dialóg Campus Kiadó, Bp.-Pécs 2007.)
Nochta Tibor: A vezető tisztségviselők magánjogi felelősségének mércéjéről és irányairól az új Ptk. alapján. (Gazdaság és Jog, 2013/6.)
Pintér Attila: Az üzletrész-átruházási szerződésről. (Gazdaság és Jog, 2016/5.)
Polgári Jog. Az új Ptk. magyarázata. (HVG-ORAC - Elektronikus, 2016. augusztus 15.)
Sáriné Simkó Ágnes szerk.: Mediáció/Közvetítői eljárások. (HVG-ORAC, Bp., 2012.)
Sárközy Tamás: Fordulat a magyar kártérítési jogban. (Magyar Jog, 2013/9.)
Sárközy Tamás: Még egyszer a vezető tisztségviselők kártérítési felelősségéről. (Gazdaság és Jog, 2015/2.)
Szalay Ágnes: A választottbírósági eljárásra és döntésre irányadó jogi szabályozás. (Jogtudományi Közlöny, 2000/4.)
Tóth Barbara: A polgári perrendtartás 1952-2016. (szerk. Wopera Zsuzsa) (Wolters Kluwer, Bp., 2017.)
Török Tamás: Felelősség a társasági jogban. (HVG-ORAC, Bp., 2015., Második kiadás)
Ujlaki László: Választottbírósági hatáskör ún. kapcsolt szerződések esetén. (Gazdaság és Jog, 2000/5.)
Varga István szerk.: A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja. (HVG-ORAC, Bp., 2018.)
- 427/428 -
Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv tervezetének néhány elméleti és rendszertani előkérdéséről. (Magyar Jog, 2006/7.)
Vékás Lajos szerk.: A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal. (Wolters Kluwer, Bp., 2013.)
Wellmann György: Társasági határozatok bírósági felülvizsgálata. (CO-NEX-TRAINING Bt., Bp., 1993.)
Wellmann György: A Ptk. és a Gt. kapcsolódási pontjai az új Ptk. koncepció tükrében. (Gazdaság és Jog, 2002/9.)
Wopera Zsuzsa szerk.: A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény magyarázata. (Wolters Kluwer, Bp., 2017.)

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu