adozona.hu
Mit kell tudni az uniós koordinációs tb-rendeletekről?
Mit kell tudni az uniós koordinációs tb-rendeletekről?
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Európai Unióban tagállamonként jelentősen eltérnek a társadalombiztosítási rendszerek. A szociális biztonság koordinációjára vonatkozó uniós szabályok nem is törekednek a tagállami tb-rendszerek összehangolására - csak koordinálják azokat, hogy az eltérő nemzeti szabályok alkalmazása ne hozza hátrányosabb helyzetbe a migráns munkavállalókat. Így nemzeti hatáskörbe tartozik annak megállapítása, hogy kinek kötelező a társadalombiztosítás, és hogy a biztosítottak milyen feltételek mellett, mi...
Mit kell tudni az uniós koordinációs tb-rendeletekről?
Az Európai Unióban tagállamonként jelentősen eltérnek a társadalombiztosítási rendszerek. A szociális biztonság koordinációjára vonatkozó uniós szabályok nem is törekednek a tagállami tb-rendszerek összehangolására - csak koordinálják azokat, hogy az eltérő nemzeti szabályok alkalmazása ne hozza hátrányosabb helyzetbe a migráns munkavállalókat. Így nemzeti hatáskörbe tartozik annak megállapítása, hogy kinek kötelező a társadalombiztosítás, és hogy a biztosítottak milyen feltételek mellett, milyen ellátásokra jogosultak.
A 40 éves 1408/71/EGK rendelet és végrehajtási rendelete helyett 2010. május 1-jétől két új, minden tagállamban kötelező hatályú rendeletet kell alkalmazni. Az egyik a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (röviden: koordinációs rendelet), a másik a rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (röviden: végrehajtási rendelet).
Az uniós rendeletekkel egy időben módosult a 195/1997. kormányrendelet, amely meghatározza az uniós előírások magyarországi végrehajtásával kapcsolatos részletszabályokat.
A koordináció alapelvei:
■ az egy állam tb-jogszabályai alkalmazásának elve,
■ az egyenlő bánásmód elve,
■ az ellátások exportálhatóságának elve és
■ a biztosítási idők összeszámításának elve.
A koordinációs rendelet hatálya minden uniós állampolgárra kiterjed, de még nem alkalmazható az EFTA-országokra, azaz Norvégiára, Izlandra, Liechtensteinre, valamint Svájcra. Az EU valamelyik tagállamában legálisan letelepedett, Közösségen belül mozgó harmadik országbeli állampolgárokra - az 1231/2010/EU rendelet alapján - 2011. január 1-jétől lehet a koordinációs rendeletet alkalmazni. Az EFTA-országokra és állampolgáraikra nézve továbbra is a korábbi 1408/71/EGK rendeletet kell alkalmazni (mindaddig, amíg az EFTA-államokkal meg nem állapodnak a koordinációs rendelet alkalmazásáról).
Alkalmazandó jog
A koordinációs rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam tb-jogszabályai alkalmazhatók.Több érintett tagállam esetén ezek közül meg kell határozni az illetékes tagállamot, és ennek szabályait kell alkalmazni a biztosítási és járulékfizetési kötelezettségekre. Az alkalmazandó jogról az adott ország, intézmény (ez Magyarországon az OEP területileg illetékes szerve) állít ki igazolást arról, hogy a munkavállalónak és a munkáltatónak az illetékes tagállamon (ez esetben Magyarországon) kívül más tagállamban nem keletkezik járulékfizetési kötelezettsége.
A munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként egy tagállamban tevékenységet folytató személyek főszabályként a munkavégzés helye szerinti állam tb-jogszabályainak a hatálya alá tartoznak. A főszabály alól kivétel a kiküldetés, a párhuzamos munkavégzés, valamint az az eset, amikor két tagállam illetékes szerve eltérően állapodik meg.
[Lásd a 883/2004/EK rendelet 11. cikkében.]
__________________________________________________________________________________Koordinált tb-ellátások
A koordinációs rendeletet a következő szociális és tb-ellátásokat érintő nemzeti jogszabályokra kell alkalmazni:■ betegségi ellátások,
■ anyasági és azzal egyenértékű apasági ellátások,
■ munkahelyi balesetek,
■ foglalkozási betegségek,
■ rokkantsági ellátások,
■ öregségi nyugdíjak,
■ túlélő hozzátartozónak nyújtott ellátások,
■ haláleseti juttatások,
■ munkanélküli-ellátások,
■ családi ellátások,
■ előnyugdíjak.
A koordinációs rendeletet akkor kell alkalmazni az uniós polgárokra, ha jogszerzésük és ellátásuk, továbbá járulékfizetésük tekintetében több tagállam érintett (például ha a nyugdíjjogosultság megállapításához különböző tagállamokban szerzett szolgálati időket kell összesíteni, vagy az uniós polgár másik tagállami ideiglenes tartózkodása alatt megbetegszik, és orvosi ellátásra szorul).
__________________________________________________________________________________
Kiküldetés
A koordinációs rendelet szerint ha egy munkavállalót a munkáltatója egy másik tagállamba küld, hogy ott a kiküldő munkáltató nevében és javára munkát végezzen, továbbra is a kiküldő tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik.Kiküldetésnél a munkavégzés várható időtartama nem haladhatja meg a 24 hónapot, és a kiküldetés célja nem lehet egy korábban kiküldött munkavállaló felváltása. A munkaerőkölcsönző vállalkozásokra nem vonatkoznak a kiküldetés uniós szabályai, az általuk kiköl-csönzöttekre a fogadó országok tb-előírásait kell alkalmazni.
A kiküldött több vállalkozásnál is dolgozhat ugyanabban a tagállamban. A fő követelmény az, hogy a munkavégzésre a kiküldő vállalkozás érdekében kerüljön sor.
[Lásd a 883/2004/EK rendelet 12. cikkében]
Magyarországon a járuléktörvény végrehajtási rendelete előírja, hogy a kiküldő munkáltatónak belföldön (Magyarországon) jelentős gazdasági tevékenységet kell folytatnia. Ennek a feltételnek a munkáltató akkor tesz eleget, ha■ foglalkoztatott munkavállalóinak átlagos állományi létszámán belül a belföldön foglalkoztatottak aránya eléri a 25 százalékot, vagy
■ külföldi telephellyel rendelkező vállalkozás esetén a kiküldetést megelőző adóévre vonatkozó összes bevételen belül a nem külföldi gazdálkodásból származó összes bevétel aránya elérte a 25 százalékot; egyszerűsített beszámoló készítésére kötelezett gazdálkodó, egyéni vállalkozó, bevételi nyilvántartást vezető egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá tartozó adóalany esetén az előző adóévi összes bevételen belül a belföldi tevékenységből származó összes bevétel aránya elérte a 25 százalékot, vagy
■ olyan tényeket, körülményeket igazol, amelyekből a jelentős belföldi gazdasági tevékenység valószínűsíthető (például hogy folyamatos termelőtevékenységet végez belföldön), vagy
■ legalább 25 százalékos tulajdoni hányaddal rendelkezik egy olyan vállalkozásban, amelynél teljesül a jelentős gazdasági tevékenység feltétele, vagy
■ jogelődje teljesítette a jelentős gazdasági tevékenység feltételét.
Nem kell a jelentős gazdasági tevékenységet vizsgálni, ha a munkáltató a munkavállalót a számvitelről szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásához küldi ki.
Nem alkalmazható a magyar jog, ha
■ a foglalkoztató előtársaság, vagy a kiküldetés teljes időtartama alatt csak olyan munkavállalókat foglalkoztat belföldön, akik a cég irányításával, adminisztratív tevékenységével kapcsolatos feladatokat látnak el,
■ a munkáltató a kiküldetés helye szerinti államban nem folytat a magyarországi tevékenységéhez hasonló (az 1893/2006/EK rendelet melléklete szerint azonos nemzetgazdasági ágazatba tartozó) tevékenységet,
■ a munkavállalónak nincs a kiküldetés kezdőnapját megelőzően legalább 30 napos biztosítása (az azonban nem feltétel, hogy e biztosítási előzmény a kiküldő munkáltatóval álljon fenn, vagyis nincs tiltva a kiküldetés céljából történő munkaerő-felvétel),
■ a munkavállaló korábban ugyanabban az államban 24 hónapig kiküldött volt, és a korábbi kiküldetés lejártától számítva nem telt el 60 nap,
■ a kiküldetésére azért kerül sor, hogy a kiküldetés helye szerinti vállalkozás a munkavállalót egy másik vállalkozás rendelkezésére bocsássa, vagy másik tagállamba küldje tovább,
■ a kiküldetésére azért került sor, hogy a kiküldetés helye szerinti államban a munkáltató által korábban kiküldött munkavállalót váltson fel,
■ a munkavállaló munkaszerződést köt azzal a vállalkozással, amelyhez kiküldték.
[Lásd a 987/2009/EK rendelet 14. cikk (1)-(2) bekezdéseiben és a 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 195/1997. kormányrendelet) 25. §-ában.]
__________________________________________________________________________________Példák kiküldetésre
I. Magyarországi székhelyű vállalkozás (amely jelentős tevékenységet fejt ki Magyarországon) ideiglenes munkavégzésre Németországba, egy ottani székhelyű vállalkozáshoz küldi munkavállalóját, hogy elvégezze a német céggel kötött szerelési szerződésben meghatározott munkát. A munkavégzés nem haladja meg a 24 hónapot. A munkavállaló magyar munkaszerződése továbbra is érvényes, munkabért kizárólag a magyar cégtől kap. Mivel a munkavállaló és a munkáltató között a kiküldetés ideje alatt is fennmarad a közvetlen kapcsolat, a kiküldetés nem haladja meg a 24 hónapot, és a munkavállalót nem másik dolgozó leváltása céljából küldték ki, magyar biztosított marad a kiküldetés alatt is. A munkavállaló Németországban az EU-s egészségügyi kártya felmutatásával kaphat orvosilag szükséges egészségügyi ellátást.
II. Magyar cég Ausztriába küldi munkavállalóját, hogy egy osztrák vállalkozásnál végezzen ideiglenesen munkát. A munkavállaló az osztrák céggel is munkaszerződést köt, és tőle is kap munkabért, így egyszerre két munkáltatója van.
A munkavállaló arra az időre, amely alatt csak Ausztriában dolgozik, az osztrák tb-jogszabályok hatálya alá kerül, és ha az osztrák jogszabályok úgy rendelkeznek, a magyarországi foglalkoztatójától kapott bére után is Ausztriában fizet járulékokat, és az osztrák biztosító terhére veheti igénybe Ausztriában az ottani állampolgárokra érvényes teljes körű ellátásokat, más uniós tagállamokban pedig az orvosilag szükséges ellátásokat. Ha azonban a munkavállaló időről időre Magyarországra is visszatér munkát végezni, abban az államban lesz biztosított, ahol a lakóhelye található.
III. Önálló vállalkozó, aki Franciaországban asztalosként dolgozik, 15 hónapra Németországba távozik, hogy ott nem asztalos önálló vállalkozói tevékenységet folytasson. Mivel Németországban más gazdasági ágazatban dolgozik, a két tevékenység nem minősül hasonló tevékenységnek, ezért nem alkalmazható rá a kiküldetési szabály, és így Németországban a német jog szerint lesz biztosított.
__________________________________________________________________________________
A kiküldetés igazolása
A munkáltatónak a kiküldetést megelőzően az OEP honlapjáról letölthető nyomtatványon biztosítási igazolás iránti kérelmet kell benyújtania a székhelye szerint illetékes egészségbiztosítási szakigazgatási szervhez (e szervek a regionális egészségbiztosítási pénztárak jogutódai, és a fővárosi, megyei kormányhivatalokon belül működnek). A szakigazgatási szerv a kérelmet 30 napon belül bírálja el, és a feltételek teljesülése esetén a magyarországi biztosítás fennállását - 2010. április 30-a után kezdődő kiküldetés esetén - az A1 jelű nyomtatványon igazolja (az igazolás legfeljebb 24 hónapra adható ki).[Lásd a 195/1997. kormányrendelet 27/A. §-ában.]
Norvégiára, Izlandra, Liechtensteinre, Svájcra 2010. május 1-je után is még a korábbi 1408/71/EGK rendeletet kell alkalmazni, ezért ha ide irányul a kiküldetés, vagy ezen országok állampolgára a kiküldött, továbbra is a korábbi nyomtatványok alkalmazandók (a kiküldő állam által kiadott E 101-es nyomtatvány legfeljebb 12 hónapra, amelyet E 102-es nyomtatvány kitöltésével a fogadó állam 12 hónappal meghosszabbíthat).Ugyanazon munkavállaló ugyanazon célországba történő kiküldetése esetén a munkáltató akkor kérhet újabb A1-es igazolást, ha a korábbi kiküldetés vége és az újabb kiküldetés kezdete között legalább 60 nap eltelt (az igazolás érvényessége ekkor is csak maximum 24 hónap lehet).
Egymást közvetlenül követő, különböző tagállamokba irányuló kiküldetések önálló kiküldetéseknek számítanak, és az igazolás kiadása államonként külön-külön történik.
[Lásd a 195/1997. kormányrendelet 27/A. § (4) bekezdésében.)
Önálló vállalkozó kiküldetése
A koordinációs rendelet nem definiálja, pontosan kiket kell önálló vállalkozónak tekinteni. A járuléktörvény végrehajtási rendelete viszont kimondja, hogy a járuléktörvény szerinti egyéni vállalkozó, a biztosított mezőgazdasági őstermelő, valamint a külföldi jog szerint ennek megfelelő státusú személy minősül önálló vállalkozónak. (Munkavállalónak pedig a munkaviszonyban foglalkoztatottak, a közalkalmazottak, köztisztviselők, a megbízási jogviszonyban foglalkoztatottak, a tiszteletdíjas tevékenységet végzők, a társas vállalkozásban személyesen közreműködő tagok, valamint a külföldi jogban hasonló jogállásúak számítanak.)A tagállamok egyikében önálló vállalkozóként tevékenykedő személy, ha hasonló tevékenység végzése céljából 24 hónapnál nem hosszabb időre egy másik tagállamba távozik, továbbra is az első tagállam tb-jogszabályainak a hatálya alá tartozik.
[Lásd a 883/2004/EK rendelet 12. cikkében.]
Az önálló vállalkozó "kiküldetésének" feltétele, hogy■ a letelepedése szerinti tagállamban a kiküldetést megelőzően legalább két hónappal érdemben tevékenységet folytasson, és
■ a másik tagállamban történő munkavégzése alatt a letelepedése szerinti tagállamban üzletszerűen továbbműködjön.
Az önálló vállalkozó másik tagállamban folytatott átmeneti tevékenysége akkor minősül hasonlónak az "otthonihoz", ha az ugyanabba a gazdasági ágazatba tartozik.
[Lásd a 987/2009/EK rendelet 14. cikk (3)-(4) bekezdéseiben.]
Az önálló vállalkozónak a lakóhelye, tartózkodási helye vagy vállalkozásának székhelye szerint illetékes egészségbiztosítási szakigazgatási szervtől kell kérnie A1-es igazolást. Ezzel biztosítható, hogy a fogadó államban ne kelljen járulékot fizetnie. A kérelmet az OEP által e célra rendszeresített (az OEP honlapján elérhető) nyomtatvány kitöltésével kell benyújtani, még a kiküldetés kezdete előtt.Tevékenység végzése több tagállamban
Ha a munkavállaló, önálló vállalkozó egyidejűleg vagy folyamatosan váltakozva két vagy több tagállamban végez keresőtevékenységet, a biztosítási kötelezettsége főszabályként a lakóhelye szerinti országban állapítandó meg.Ha a munkavállaló a különböző tagállamokban egy munkáltató javára végez munkát (feltéve, hogy a munkáltató az EU területén letelepedett), és a lakóhelye szerinti tagállamban végzett tevékenysége nem jelentős, biztosítási kötelezettsége a munkáltató székhelye szerinti államban van. Ha a munkavállaló különböző tagállamokban bejegyzett munkáltatóknak dolgozik, a lakóhelye szerinti állam jogát kell rá alkalmazni (ez esetben nem számít, hogy ott jelentős-e a tevékenysége).
[Lásd a 883/2004/EK rendelet 13. cikk (1) bekezdésében.]
Ha az önálló vállalkozó a lakóhelye szerinti tagállamban nem végez jelentős tevékenységet, annak a tagállamnak a joga alkalmazandó rá, ahol a tevékenységeinek központja található. A tevékenység központja ott van, ahol az önálló vállalkozó üzletvitelét szokásos jelleggel folytatja, ahol a legtöbb szolgáltatást nyújtja, és tervezi is nyújtani a következő 12 naptári hónapban.[Lásd a 883/2004/EK rendelet 13. cikk (2) és a 987/2009/EK rendelet 14. cikk (8), (10) bekezdéseiben.]
Magyarországon akkor jelentős a járuléktörvény végrehajtási rendelete szerint a tevékenység, ha a munkavállaló belföldön folytatott tevékenységéhez kapcsolódó munkaidő vagy munkabér (egyéb díjazás) eléri az összes munkaidő, illetve munkabér (díjazás) 25 százalékát; illetve ha az önálló vállalkozó belföldön elért bevétele eléri az összes vállalkozói bevételének 25 százalékát.[Lásd a 195/1997. kormányrendelet 27. § (3) bekezdésében.]
Az a személy, aki különböző tagállamokban szokásosan munkavállalóként és önálló vállalkozóként is végez tevékenységet, azon tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, amelyben a tevékenységet munkavállalóként végzi.[Lásd a 883/2004/EK rendelet 13. cikk (3) bekezdésében.]
Több tagállamban végzett munkavégzés esetén is kérni kell az alkalmazandó jogról az A1-es igazolást a lakóhely, tartózkodási hely vagy a munkáltató székhelye szerint illetékes egészségbiztosítási szakigazgatási szervnél. Ha a szakigazgatási szerv alkalmazandó jogként a magyar jogot állapítja meg, A1 jelű igazolást állít ki, legfeljebb 24 hónapos érvényességgel. Az igazolás kérelemre ismételten meghosszabbítható, ha a magyar jog alkalmazásának feltételei továbbra is fennállnak.[Lásd a 195/1997. kormányrendelet 27/A. § (1) bekezdésében.]
Biztosítás ideiglenes megállapítása
Biztosítás ideiglenes megállapítására is lehetőség van annak érdekében, hogy a munkavállaló ne maradjon ellátás nélkül.Ha nem egyértelmű, hogy melyik tagállam tb-jogát kell alkalmazni, ezt a következő szempontok alapján lehet eldönteni:
■ ha a munkavállaló vagy az önálló vállalkozó csak egy tagállamban végez munkát, akkor ennek a jogát,
■ ha az érintett személy keresőtevékenysége egy részét a lakóhelyén folytatja, vagy egyáltalán nem folytat keresőtevékenységet, akkor a lakóhely szerinti tagállam jogát,
■ ha az érintett több tagállamban végez munkát, a biztosítási igazolás iránti kérelmében megjelölt tagállam jogát kell ideiglenesen alkalmazni.
Magyarországon a biztosítás ideiglenes megállapítására a lakóhely szerint illetékes egészségbiztosítási szakigazgatási szerv hat hónapig érvényes A1-es igazolást ad ki, melynek egy-egy példányát megküldi a többi olyan tagállam intézményének, ahol az érintett személy keresőtevékenységet végez. A tájékoztatástól számított két hónap elteltével a biztosítást véglegesen meg kell állapítani, kivéve, ha egy másik tagállam a döntést vitatja. Vita esetén az intézményeknek egyeztetniük kell, és ha egy másik állam jogának alkalmazhatóságáról születik megegyezés, azt a tevékenység kezdőnapjára visszamenőlegesen kell alkalmazni.
[Lásd a 987/2009/EK rendelet 6. cikkében.]
Kivétel megállapítása
Egyes személyek vagy személycsoportok érdekében a tagállamok illetékes hatóságai közös megállapodással eltérhetnek a koordinációs rendelet szabályaitól.A magyar biztosítás megállapítása érdekében kivételt kérhet az OEP-től a munkáltató és a munkavállaló, illetve az önálló vállalkozó, ha
■ a kiküldetés, illetve az önálló vállalkozó átmeneti külföldi tevékenységének időtartama előre láthatóan meghaladja a 24 hónapot,
■ a kiküldetés feltételei fennállnak, de már eltelt 24 hónap a kiküldetés kezdete óta, és különös méltánylást érdemlő körülmények indokolják a kivétel megállapítását (például ha a munkavállaló korábban jellemzően Magyarországon szerzett nyugdíjjogosultságot, és a kivétel megadása nélkül csak rövid időre szerezne más tagállamban jogosultságot).
A kérelmező a kérelem benyújtásával egyidejűleg igazolja azokat a tényeket, körülményeket, amelyekre tekintettel a kivétel megállapítását kéri.
Az A1-es igazolás kiadásához elengedhetetlen, hogy az OEP a kérelmet támogassa, és hogy a kivétel megállapítására irányuló javaslatot a másik érintett tagállam intézménye is elfogadja. A1-es igazolás ebben az esetben legfeljebb öt évre adható ki.
[Lásd a 883/2004/EK rendelet 16., a 987/2009/EK rendelet 18. cikkeiben és a 195/1997. kormányrendelet 27/B. §-ában.]
Külföldi gyógykezelés
Ha a biztosított EGT-tagállam területén nem az uniós rendeletek alapján (EU-s egészségbiztosítási kártya nélkül) vesz igénybe egészségügyi szolgáltatást, az egészségbiztosító a felmerült és igazolt költségeket az igénybevétel idején érvényes belföldi költség, de legfeljebb a tényleges költség mértékének megfelelő összegben téríti meg.[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 27. §-ában.]
Az EU-kártya a kiállítástól számított 36 hónapig érvényes. A tartós külföldi szolgálatot teljesítő köztisztviselők és hozzátartozójuk EU-kártyája továbbra is a külszolgálat időtartamára, legfeljebb 48 hónapra érvényes.[Lásd. az 1997. évi LXXXIII. törvény 27. § és a 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 217/1997. kormányrendelet) 12/A. §-aiban.]
EGT-államban átmenetileg tartózkodó magyar biztosított az európai egészségbiztosítási kártyával igazolhatja, hogy a magyar egészségbiztosítás terhére jogosult ott orvosi ellátást igénybe venni.Az EU-kártya az egészségbiztosítási szakigazgatási szervek ügyfélszolgálatán igényelhető személyesen vagy írásban, elektronikus úton személyesen vagy meghatalmazott útján, kiskorúak esetén a törvényes képviselő közreműködésével. A kártya kiadása térítésmentes, kivéve ha megsemmisül, megrongálódik, elvész, vagy ellopják. Ilyenkor 2200 forint igazgatási szolgáltatási díj fizetendő.
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 27. § és a 217/1997. kormányrendelet 12/A. §-aiban.]
Aki EU-kártyával valamely EGT-tagállamban jogosulatlanul vesz igénybe egészségügyi szolgáltatást (például a kártyája még nem járt le, de a biztosítása már megszűnt), köteles megtéríteni az egészségügyi szolgáltatás Egészségbiztosítási Alapot terhelő költségeit. Ezt az OEP-nek határozatban kell elrendelnie.[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 66-67. §-aiban.)
A bármely jogcímen harmadik államban - vagyis nem EGT- és nem szociálpolitikai egyezményes országban - tartózkodó, például munkát vállaló vagy nyaraló magyar állampolgár által ott igénybe vett egészségügyi szolgáltatás költségét az egészségbiztosítás forintban, az igénybevételkor érvényes árfolyamon átszámítva megtéríti, ha a szolgáltatás elmaradása az élet vagy a testi épség súlyos veszélyeztetésével, illetve maradandó egészségkárosodással járt volna. A beavatkozás indokoltságáról, szükségességéről utólag az egészségbiztosító ellenőrző főorvosai döntenek. Az egészségbiztosítási pénztár a tényleges és számlával igazolt költségeket téríti meg, de legfeljebb az igénybevétel idején érvényes itthoni finanszírozási mértékig.Harmadik államban tartósan foglalkoztatott - és a vele együtt külföldön élő házastárs és gyermek - esetében az egészségbiztosítási pénztár a külföldi tartózkodás helyén indokoltan igénybe vett fogászati ellátás, járóbeteg-szakellátás, fekvőbeteg-gyógyintézeti és szülészeti ellátás, valamint sürgősségi betegszállítás igazolt költségeit szintén az itthoni finanszírozás mértékéig téríti meg.
Harmadik államban tartósan foglalkoztatott közalkalmazottnak, köztisztviselőnek és kormánytisztviselőnek a biztosító a külföldön indokoltan igénybe vett ellátás költségéből 85 százalékot téríti meg (függetlenül a költség nagyságától).
A költségtérítési igény bejelentésekor csatolni kell az eredeti külföldi számlát, igazolást annak kiegyenlítéséről, továbbá a számla magyar nyelvű fordítását. Ha a számlából nem állapítható meg az igénybe vett egészségügyi szolgáltatás, csatolni kell a kórházi zárójelentés akár nem hivatalos fordítását vagy az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére vonatkozó igazolást és annak fordítását is.
Az OEP akkor is engedélyezheti az összeg kifizetését, ha a biztosított maga nem egyenlítette ki a számlát, ilyenkor az azon szereplő összeget a külföldi gyógykezelést végző intézmény részére kell átutalni.
A másik uniós tagállamból érkezett állampolgárnak a helyben lakó biztosított állampolgárokkal azonos ellátásban kell részesülnie (az azonos elbírálásnak a 883/2004/EK és a végrehajtásáról szóló 987/2009/EK rendeletekben foglalt uniós elve alapján).
[Lásd az 1997. évi LXXXIII. törvény 27. és a 217/1997. kormányrendelet 12. §-aiban.]
Külföldön szerzett biztosítási idők
A szociálpolitikai egyezmények, illetve az EU-szabályok szerinti nyugdíjat a Központi Nyugdíjnyilvántartási és Informatikai Igazgatóság állapítja meg - mondja ki a 168/1997. kormányrendelet 1. paragrafus (2) bekezdés b) pontja. Kivétel, ha hozzátartozói ellátást állapítanak meg, és az elhunyt jogszerző részére már megállapítottak saját jogú vagy az ő jogán hozzátartozói ellátást. Ebben az esetben a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság állapítja meg.A külföldön szerzett biztosítási idők az erről szóló nemzetközi egyezmények, illetve az Európai Unió koordinációs rendelete szerint számíthatók be a nyugdíjra jogosultság eldöntésekor, illetve a nyugdíj kiszámításakor.
Az EU tagországaiban és az Európai Gazdasági Térség (EGT) további államaiban a 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendeletek érvényesek.
Az EU-tagországok maguk határozzák meg nyugdíjrendszerük szabályait, de a biztosítási idők összeszámítására létezik néhány közös előírás:
■ minden tagországban a saját szabályok szerint kell igazolni a biztosítási időket;
■ egyazon biztosítási idő nem ismerhető el kétszer;
■ a tagországok nem EU-tagállammal kötött szociálpolitikai egyezményeiben saját biztosítási időnek elismert időt szolgálati időnek kell tekinteni;
■ a speciális biztosítási időket (például bányászok, fegyveres szervek tagjai esetében) a másik ország hasonló rendszerében el kell ismerni; ahol ilyen speciális rendszer nincs, ott az általános rendszerben.
Ha a biztosított több EGT-országban is szerzett szolgálati időt, a nyugdíjra jogosultság megállapításakor a biztosítási időket össze kell adni. Ha valaki például Franciaországban 15, Németországban 10 és Magyarországon is 10 évet dolgozott,
akkor az itthoni szolgálati idő nem lenne elegendő a magyar nyugdíjhoz, de az együttes, vagyis a 35 év biztosítási idő már jogosulttá teszi (ha a nyugdíjhoz előírt egyéb feltételeknek is megfelel).
Több országban szerzett biztosítási idők esetén a magyar nyugdíjrész kétféleképpen számítható ki:
■ az összes biztosítási idő alapján, amikor is úgynevezett elméleti nyugdíjat kell megállapítani, amelyből egy-egy országra az egyes szolgálati idők arányában kell kiszámítani a tényleges nyugdíjat (például 15 év német idő és 20 év magyar idő esetén a magyar nyugdíj a 35 év alapján járó 73 százalék nyugdíj 57,1 százaléka, vagyis 41,7 százalék);
■ az országonként szerzett biztosítási idők alapján, azaz például 15 német év és 20 magyar év esetén a 20 év magyar idő alapján (ekkor a magyar nyugdíj a nettó átlagkereset 53 százaléka).
Az érintettnek mindig a neki kedvezőbb nyugdíjat kell megkapnia (vagyis az előbbi példában itthon az arányos számítás helyett a nemzeti szabályokat kell alkalmazni).
Magyarország kétoldalú szociálpolitikai (szociális biztonsági) egyezményeinek két alapmegoldása a nyugdíj megállapítására:
■ a biztosítási időket össze kell adni (hasonlóan az EU-szabályhoz), és a magyar nyugdíjrészt a magyar biztosítási idő arányában kell kiszámítani (ez az arányos teherviselés elve -ez szerepel Magyarországnak a jugoszláv utódállamokkal, Dél-Koreával és Kanadával kötött egyezményeiben);
■ a lakóhely szerinti ország fizeti a nyugdíjat a másik országban szerzett biztosítási idő után is (ez a területi elv - ilyen egyezménye van Magyarországnak a szovjet utódállamokkal).
Az utóbbi egyezménytípus esetében például az Ukrajnában szerzett 20 év és a Magyarországon szerzett 20 év alapján az Ukrajnában lakóhellyel rendelkező az ottani szabályok és az ottani hasonló munkakörben elért kereset alapján kap 40 év szolgálati időnek megfelelő nyugdíjat, a Magyarországon lakó pedig itt kap 40 év alapján nyugdíjat (a magyar nemzeti szabályok szerint, a hasonló munkakör magyar átlagkeresete alapján).
Akinek külföldi biztosítási ideje is van, a lakóhelye szerinti ország nyugdíj-biztosítási szerveinél - az ott magyar nyelven is rendelkezésre álló formanyomtatványokon - kérheti a nyugdíjat (Magyarországon a területi igazgatóságokon). A szociálpolitikai egyezmények, illetve az EU-szabályok szerinti nyugdíjat azonban a Központi Nyugdíj-nyilvántartási és Informatikai Igazgatóság állapítja meg, és ő jár el a külföldi partnerbiztosítóknál is. Kivétel ez alól a hozzátartozói ellátás abban az esetben, ha az elhunyt a magyar jogszabályok szerinti nyugdíjas volt. Ekkor ugyanis a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz kell fordulni, ha viszont a nyugdíjazás előtt a biztosított fegyveres szervek tagja volt, akkor a saját nyugdíj-megállapító szervhez.
__________________________________________________________________________________
Szociálpolitikai egyezmények
Magyarország hatályos és alkalmazandó kétoldalú szociális biztonsági (szociálpolitikai) egyezményei (az uniós tagállamok polgáraira a koordinációs tb-rendeleteket kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy van-e kétoldalú egyezmény):■ magyar-jugoszláv szociálpolitikai egyezmény (az 1959. évi 20. törvényerejű rendelet hirdette ki; Szerbiára, Macedóniára és Koszovóra alkalmazandó)
■ magyar-szovjet szociálpolitikai egyezmény (az 1963. évi 16. törvényerejű rendelet hirdette ki; Oroszországra és Ukrajnára alkalmazandó)
■ magyar-kanadai szociális biztonsági egyezmény (a 2003. évi LXIX. törvény hirdette ki)
■ magyar-horvát szociális biztonsági egyezmény (a 2005. évi CXXV. törvény hirdette ki)
■ magyar-québeci szociális biztonsági megállapodás (a 2006. évi XVII. törvény hirdette ki)
■ magyar-dél-koreai szociális biztonsági egyezmény (a 2006. évi LXXIX. törvény hirdette ki)
■ magyar-montenegrói szociális biztonsági egyezmény (a 2008. évi LXXII. törvény hirdette ki)
■ magyar-bosznia-hercegovinai szociális biztonsági egyezmény (a 2009. évi II. törvény hirdette ki)
■ magyar-indiai szociális biztonsági egyezmény (a 2010. évi XXIX. törvény hirdette ki, még nem hatályos)
■ magyar-ausztrál szociális biztonsági egyezmény (a 2011. évi CXVII. törvény hirdette ki, még nem hatályos)
■ magyar-mongol szociális biztonsági egyezmény (a 2010. évi CXVIII. törvény hirdette ki, még nem hatályos)