Megbízható forrás, szakértő munkatárs

Előfizetés
    Előfizetés
    adozona.hu

    Az illetéktörvény egységes szerkezetben, magyarázatokkal 2012 (DEMO)

    Az illetéktörvény egységes szerkezetben, magyarázatokkal 2012 (DEMO)

    Kiválasztott időállapot: Mi ez?
    • Jogterület(ek):
    • Érvényesség kezdete: 
    • Érvényesség vége: 

    MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

    A hagyaték, mint vagyonösszesség megszerzése csak az öröklési illetéknek tárgya, az ajándékozási illeték és a visszterhes vagyonátruházási illeték már csak egyes vagyonelemeket, vagyontárgyakat terhel.
    Itv. 7. §
    Az öröklési és az ajándékozási illeték azokat a vagyonszerzéseket vonja illeték alá, melynél a vagyonszerző ellenszolgáltatás nélkül, azaz ingyenesen jut a vagyonhoz. A vagyonszerzés ilyenkor a vagyonszerző vagyonának gyarapodását jelenti.
    Vagyongyarapodás bekövetkezhet valakinek a...

    Csak a jogszabály szövegének mutatása
    Az illetéktörvény egységes szerkezetben, magyarázatokkal 2012 (DEMO)

    Kiadással kapcsolatos információk

    Szerzők:
    dr. H. Nagy Dániel
    dr. Sőrés Zsuzsa
    dr. Tóth György

    Szerkesztő:
    dr. Horváth Ilona

    Lektor:
    Csillag Dezsőné dr.
    Sorozatszerkesztő:
    dr. Baté Zsuzsanna

    ISSN 2060-8373
    ISSN 2061-246X

    Kiadja
    a SALDO Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Zrt. Felelős kiadó: dr. Bokor Pál a SALDO Zrt. vezérigazgatója
    A SALDO Kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja

    © A Saldo Kiadó valamennyi kiadványa szerzői jogvédelem alatt áll.
    E kiadvány bármely részének sokszorosítása, bármilyen adatrendszerben való tárolása (papír, elektronikus stb.) a kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül tilos!

    MÁSODIK RÉSZ
    A VAGYONSZERZÉSI ILLETÉK
    A hagyaték, mint vagyonösszesség megszerzése csak az öröklési illetéknek tárgya, az ajándékozási illeték és a visszterhes vagyonátruházási illeték már csak egyes vagyonelemeket, vagyontárgyakat terhel.
    II. Fejezet
    Az öröklési és az ajándékozási illeték
    Itv. 7. §
    Az öröklési és az ajándékozási illeték azokat a vagyonszerzéseket vonja illeték alá, melynél a vagyonszerző ellenszolgáltatás nélkül, azaz ingyenesen jut a vagyonhoz. A vagyonszerzés ilyenkor a vagyonszerző vagyonának gyarapodását jelenti.
    Vagyongyarapodás bekövetkezhet valakinek a halála folytán, ilyenkor az öröklési illeték hatálya alá tartozik, illetve élők közötti ingyenes jogügylet folytán, amely pedig az ajándékozási illeték tárgykörébe tartozik.
    1. Az öröklési illeték tárgya
    Itv. 8. §
    Az öröklési illeték tárgya a haláleset folytán bekövetkező ingyenes vagyonszerzés. Haláleset folytán szerzi meg a vagyont az is, akivel az elhunyt öröklési szerződést kötött, de az nem ingyenes, hanem visszterhes vagyonszerzés, ezért nem az öröklési illeték tárgya. Az elhalálozott személy vagyonából - a Polgári Törvénykönyv szerint - különböző jogcímek alapján lehet részesülni. Az ilyen vagyonszerzések egy része az elhunyt - az Itv. terminológiájában örökhagyó - akaratából, más része viszont ettől függetlenül, adott esetben az örökhagyó akarata ellenére, törvény kógens előírása alapján történik. Az öröklési illeték - nevétől eltérően - nem csak az öröklés jogcímén bekövetkezett vagyonszerzést tekinti tárgyának, hanem mindazon, az Itv.-ben tételesen nevesített eseteket is, amikor az elhunyt vagyonából a haláleset folytán ingyenes szerzésre kerül sor.
    Az öröklési illeték tárgyát az Itv. a többi vagyonszerzési illetékhez képest eltérően szabályozza, meghatározza azokat a jogcímeket, melyek alapján történő vagyonszerzésre az öröklési illeték rendelkezései vonatkoznak. Ilyen az örökség, a hagyomány, a meghagyás, a kötelesrész, a halál esetére szóló ajándékozás jogcímén történő szerzés. A Ptk. öröklési jogi rendelkezése értelmében az örökhagyó halálával hagyatéka, azaz vagyona, mint egész száll át az örökös(ök)re. Ugyanakkor az örökségnek lehetnek olyan vagyontárgyai, vagyonelemei, melyek - figyelemmel az Itv. területi és tárgyi hatályára vonatkozó rendelkezésekre - nem lehetnek tárgyai az öröklési illetéknek. A két jogszabályhely összevetéséből megállapítható, hogy az örökhagyó hagyatékából a belföldön található vagyonelemek (ingatlan, ingó és vagyoni értékű jogok), ezen felül a külföldön található ingó és ahhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok tartozhatnak az öröklési illeték tárgykörébe. Ha a hagyatékba tartozó ingatlanra olyan vagyoni értékű jog van az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezve, amely a tulajdonos személyében bekövetkező változásra tekintet nélkül fennmarad, az nem tárgya az öröklési illetéknek. Tipikusan ilyen a haszonélvezeti jog (ideértve az özvegyi jogot is).

    Az egyes vagyonelemek
    Az Itv. fogalom-meghatározása szerint ingatlan a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban - azaz olyan kapcsolatban, hogy az elválasztással a dolog, vagy az elválasztott rész elpusztulna, illetve értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne - álló minden dolog. A fizetőeszköz, az értékpapír, a gazdálkodó szervezetben fennálló vagyoni betét, valamint mindaz, ami nem minősül ingatlannak, ingónak minősül. Ezen belül az értékpapír az olyan okirat vagy - jogszabályban megjelölt - más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat tekinthető, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában történő megjelenítését jogszabály lehetővé teszi.
    Vagyoni értékű jog pedig a földhasználat, a haszonélvezet, a használat joga - ideértve a szövetkezeti háztulajdonra vonatkozó rendelkezések szerinti használati jogokat -, továbbá a vagyonkezelői jog és az önálló orvosi tevékenység működtetési joga (praxisjog), az üzembentartói jog, továbbá ingyenes vagyonszerzés esetén a követelés. E jogok tartalma a Ptk.-ban - illetve az üzembentartói jog esetében közúti közlekedési nyilvántartásról szóló törvényben valamint a szövetkezeti háztulajdonra vonatkozó rendelkezések szerinti használati jog esetében a lakásszövetkezetekről szóló törvényben - rögzítettek, az alábbiak szerint.
    - Ha az épület tulajdonjogát az építkező szerzi meg, akkor ebben az esetben az épület tulajdonosát az épület fennállásáig a földre (földrészletre) használati jog illeti meg. Az épület tulajdonjogának örökléssel vagy átruházással történő megszerzése esetén az épület új tulajdonosát a földhasználati jog változatlan feltételekkel illeti meg.
    - Haszonélvezeti jogánál fogva a jogosult a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja és hasznait szedheti. A haszonélvezeti jog a dolog tulajdonosának személyében beállott változásra tekintet nélkül fennmarad, ugyanakkor korlátozott időre és legfeljebb a jogosult élete végéig állhat fenn. A haszonélvező a haszonélvezeti jogot nem ruházhatja át, de annak gyakorlását átengedheti, ellenérték fejében a csak akkor, ha a tulajdonos - azonos feltételek mellett - a dolog használatára nem tart igényt. A kamatozó követelés vagy más hasznot hajtó jog haszonélvezetére a dolgok haszonélvezetének szabályait kell megfelelően alkalmazni.
    - A használat jogánál fogva a jogosult a dolgot a saját, valamint együtt élő családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben használhatja, és hasznait szedheti. A használat jogának gyakorlása másnak nem engedhető át. Egyebekben a használat jogára a haszonélvezet szabályait kell alkalmazni.
    Az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény alapján a földhasználati jogot, haszonélvezeti jogot és a használat jogát az ingatlan nyilvántartásba történő bejegyzés keletkezteti.
    - Az önálló orvosi tevékenység praxisjoga az illetéktörvény alkalmazásában vagyoni értékű jognak minősül. Az egyes gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi XCVI. törvény 15. §-a kivette az önálló orvosi tevékenység praxisjogának folytatását az öröklési illeték tárgyi hatálya alól. A módosítás érinti az Itv. 8. § (1), 12. § (5) és 13. § (7) bekezdését, illetve a 17/A. §-át is. Tekintve, hogy a praxis jog öröklése kikerült az Itv. tárgyi hatálya alól, ezért az ilyen vagyonszerzést a továbbiakban az állami adóhatósághoz bejelenteni sem kell.
    - A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 2. §-ának 9. pontja definiálja az üzembentartó fogalmát, amely szerint "üzembentartó a jármű tulajdonosa, illetve akit a jármű jogszerű üzemeltetésére szerződés vagy más hitelt érdemlően igazolt jogcím alapján a járműnyilvántartásba bejegyeztek". A közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) Kormányrendelet 46. § (4) bekezdése alapján az üzemben tartó - e jogának a jármű tulajdonosa által egyoldalú nyilatkozattal történő visszavonásáig - a jármű forgalomban tartásával, közúton való részvételével kapcsolatos jogokat teljes egészében gyakorolhatja. Ez magában foglalja a jármű időszakos műszaki vizsgáztatását, forgalomból történő ideiglenes kivonását, vagy ismételt forgalomba helyezését, az üzemben tartó adatai változásának bejelentését, valamint a forgalmi engedély, továbbá címke, rendszámtábla és regisztrációs matrica pótlását.
    - A lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény 12. § (1) bekezdése szerint, ha a lakások a lakásszövetkezet tulajdonában is állnak, a tagot a lakás állandó használatának a joga illeti meg. Az üdülőszövetkezet esetében a szövetkezet tulajdonában álló üdülőépületben a tagot - évenként, az alapszabályban meghatározott időtartamra - egy üdülőegység időleges használatának joga illeti meg.
    Kérdésként merült fel, hogy keletkeztet-e visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettséget az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződésekről szóló 20/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 2. §-a szerinti, ingatlan időben megosztott használati jogának megszerzése?
    A válasz az, hogy nem, az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzése nem tárgya a visszterhes vagyonátruházási illetéknek, mivel az nem sorolható az Itv. 102. § (1) bekezdés d) pontja szerinti vagyoni értékű jogok közé. Az Itv. 72. § (5) bekezdése a vagyoni értékű jogok egyik fajtájaként nevesíti az időleges üdülőhasználati jogot. E fogalom meghatározását nem az Itv., hanem a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény 13. §-a tartalmazza, amely szerint az időleges üdülőhasználati jog olyan használati jog, amely szövetkezeti tagsági jogviszonyt feltételez, örökölhető, és a tagot konkrétan meghatározott ingatlan évenkénti, meghatározott időtartamú használatára jogosítja fel. Az ilyen jog megszerzése értelemszerűen illetékkötelezettség alá esik.
    Ettől különböző jogintézmény az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződésekről szóló 20/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 2. §-a szerinti, ingatlan időben megosztott használati joga, amely lényeges ismérvei alapján nem sorolható be az időleges üdülőhasználati jog fogalomkörébe.
    Az ingatlanok időben megosztott használati joga nem tekinthető továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 165. §-a szerinti használat jogának sem, így az nem sorolható be az Itv. 102. § (1) bekezdésének d) pontjába, ezért nem minősül az Itv. hatálya alá tartozó vagyoni értékű jognak.

    Az öröklési illeték hatálya alá tartozó vagyonszerzés jogcímei
    Az öröklési illeték alá eső szerzésmódokról az alábbiakat kell ismerni.
    Az elhunyt vagyonából leggyakrabban öröklés címén részesülnek, az örökhagyó végintézkedése, vagy a Ptk. törvényes öröklési rendje alapján. Az örökös(ök) az örökhagyó általános jogutódja(i), aki/akik az örökhagyó vagyonát, mint egészet öröklik. A hagyomány, meghagyás címén történő vagyonszerzés mindig az örökhagyó végintézkedése alapján történik. (Pl. az örökhagyó úgy intézkedik, hogy a nyaralóját ne az örökös, hanem más személy szerezze meg. A meghagyás pedig arra kötelezi az örököst, hogy a hagyatékban lévő valamely vagyontárgyat meghatározott személynek adja ki.) A kötelesrész a Ptk. alapján az örökhagyó olyan meghatározott hozzátartozóját illeti meg, aki az örökhagyó végintézkedésének hiányában örökös lett volna.
    Haláleset folytán történik a vagyonszerzés a halál esetére szóló ajándékozás esetén is. Ez olyan ajándékozási - tehát ingyenes - szerződés, amely alapján az ajándék csak az ajándékozó halálával kerül a megajándékozott tulajdonába, feltéve, hogy a megajándékozott túléli az ajándékozót. Mivel a halál ténye feltétele a vagyonszerzésnek és ingyenes jogügyletről van szó, az Itv. ezt a vagyonszerzést is az öröklési illeték tárgykörébe vonja.
    Halál esetével összefüggő vagyonszerzés bekövetkezhet egyéb jogcímen is. Az életbiztosítás körében a biztosított elhalálozása esetén a biztosítás kedvezményezettjét - ezen a jogcímen - illeti a biztosítási összeg. Ezért fontos hangsúlyozni, hogy bár nem csak az öröklés címén történő vagyonszerzés tartozik az öröklési illeték hatálya alá, de öröklési illetékkötelezettség csak az Itv.-ben nevesített vagyonszerzések esetében áll fenn. Így a biztosítási jogviszonyra - kedvezményezetti pozícióra - tekintettel történő vagyonszerzés nem tárgya az öröklési illetéknek, mint ahogyan nem tárgya a magánnyugdíj pénztártag számláján felhalmozott összeg kedvezményezett általi megszerzése sem. Igaz ez akkor is, ha a biztosított, illetve a magánnyugdíj pénztártag kedvezményezettet nem jelölt, és külön törvény értelmében örökösét illeti meg a kedvezményezetti pozíció, mivel nem örökösként, hanem kvázi kedvezményezettként illeti meg a felhalmozott összeg.
    Az öröklési szerződéssel történő vagyonszerzést - mivel itt ellenszolgáltatásról is szó van - nem az öröklési illeték, hanem a visszterhes vagyonátruházási illetékek körében szabályozza az Itv. Az öröklési szerződés lényege ugyanis, hogy az egyik fél életjáradékot vagy tartást biztosít a másik félnek, és ennek fejében fog örökölni a másik fél után.
    Rendezi az Itv. az örökhagyóra szállott, de neki még át nem adott örökség sorsát is.
    A szabályozás kiinduló pontja az a polgári jogi rendelkezés, amely szerint a hagyaték az örökhagyó halálával száll át az örökösre. Ezzel összhangban az öröklési illetékkötelezettség is ehhez az időponthoz kötődik. Előfordulhat, hogy az örökhagyó a halálát rövid idővel megelőzően maga is örökölt, de ezt az örökséget még nem adták át neki, így abban a vagyonszerzésben az illeték megállapítására irányuló eljárás meg sem indulhatott. Az örökhagyó örököse(i) az örökhagyónak azt a vagyonát is öröklik, amelyet jogilag már megszerezett, de neki még nem adtak át, indokolt, hogy ez után is fizessenek illetéket. Mivel azonban az örökhagyó maga is örökölt, ez a vagyonszerzés sem mentesülhet az öröklési illeték alól, hiszen nyilvánvalóan nem szolgálhat az örökhagyó örököseinek javára az a tény, hogy az örökhagyó vagyonszerzése után még nem állapították meg jogerősen az illetéket. Ha ugyanis ez már megtörtént volna, akkor a megállapított illeték megfizetésével csökkent volna az örökhagyó vagyona, illetve, ha azt még nem fizette volna meg, akkor az hagyatéki teher lenne, melynek megfizetésére az ő örökösei lettek volna kötelezve. Az Art. 35. § (2) bekezdése szerint, ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető az adózó örököse az örökrésze erejéig, több örökös esetében örökrészük arányában.
    Némileg eltér az az eset, mikor az örökhagyó a reá szállott örökrész bejelentését követően, de a vagyonszerzés után kiszabott illetéket közlő határozat jogerőre emelkedése előtt halálozik el. Ilyenkor ugyanis az Art. 6. §-ának (3) bekezdése értelmében az elhalt örökös örökösei - mint általános jogutódok - a hatósági eljárásban is az örökhagyó helyébe lépnek. E jogszabályhely ugyanis azt rögzíti, hogy törvény eltérő rendelkezése hiányában a jogutód adózót megilletik mindazon jogok, amelyek a jogelődöt megillették, továbbá teljesíti a jogelőd által nem teljesített kötelezettségeket. Több jogutód esetén a jogelőd kötelezettségeit a jogutódok vagyonarányosan teljesítik, teljesítés hiányában pedig a jogelőd tartozásáért egyetemlegesen felelnek. Ennek értelmében az öröklés bekövetkezésétől kezdve az örökösök ügyfélként vesznek részt az eljárásban, ők gyakorolják azokat a jogokat és kötelezettségeket, melyek korábban az örökhagyót illeték vagy terhelték, vagyis ettől kezdve az elhalt személy illetékügyében is az örökösnek kell kézbesíteni a fizetési meghagyást, őket terheli a bejelentési, nyilatkozattételi és illetékfizetési kötelezettség is.
    Tekintettel arra, hogy az örökhagyóra átszállt, de neki még át nem adott hagyatékrész esetén nincs olyan határozat, amellyel megállapított öröklési illeték megfizetésére az örökhagyó örökösei kötelezhetők lennének, rögzíti az Itv., hogy ilyenkor az örökös által fizetendő illeték összegét az örökhagyó, mint örökös és a korábbi örökhagyó közötti rokonsági foknak megfelelően kell megállapítani.
    2. Lemondás az öröklésről, az örökség visszautasítása
    Itv. 9. §
    Lemondás az öröklésről
    Az Itv. csak a hagyatéki vagyonból való tényleges részesedést terheli illetékkel, azaz azt, amikor az örökös vagyona ténylegesen gyarapodik. Amikor ez nem történik meg, akkor nincs helye illetékezésnek. Az öröklésről történő ingyenes lemondás esetén a törvényes örökös az örökhagyóval kötött írásbeli szerződéssel lemondhat az öröklésről, ez azt jelenti, hogy nem fog örökölni az örökhagyó halálakor. Az öröklésről történő lemondás tehát kizárólag a hagyaték megnyílta előtt, még az örökhagyó életében történhet. A lemondás egy kétoldalú szerződés, amelyre akár ingyenesen, akár visszterhesen sor kerülhet. A lemondás terjedelmére vonatkozóan a felek szabadon megállapodhatnak, a lemondás ennek megfelelően részleges is lehet, azaz csak egyes a hagyatékba tartozó vagyontárgyakat érinthet. Az ingyenes lemondás esetén nem kell illetéket fizetni. Ha a lemondás nem ingyenesen történik, akkor van vagyonszerzés, ugyanis aki ellenérték fejében mond le az öröklésről, annak vagyona gyarapodik. Ez a gyarapodás azonban nem a halálesethez kapcsolódik. Ezt a vagyonszerzést - az örökség várományosa az öröklésről lemondása fejében kapott ellenérték megszerzését - az Itv. az ellenérték alapulvételével ajándékozási illeték alá vonja. Az ellenérték készpénzen túl bármely ingó, ingatlan vagyontárgy lehet. Ebben az esetben az ajándékozási illetékfizetési kötelezettséget az örökhagyó és örökségről lemondó közötti rokoni kapcsolatot kell figyelembe venni és az ajándékozási illetékfizetési kötelezettséget a vagyontárgy jellegére tekintettel kell megállapítani.
    Az örökség visszautasítása
    Az örökség visszautasításának joga azt fejezi ki, hogy senkit sem lehet akarata ellenére tényleges örökössé tenni. Ez a jogintézmény tehát azt jelenti, hogy az, aki egyébként az örökhagyó halálával jogilag már megszerezte a vagyont, ugyanakkor nem kívánja azt ténylegesen is megszerezni, ezért azt visszautasítja. Az örökséget visszautasítani kizárólag a már megnyílt hagyaték esetén lehet, egy olyan egyoldalú nyilatkozattal, amelyben az örökös egyértelműen kinyilvánítja, hogy nem kíván örökölni. Törvény kifejezett rendelkezése hiányában az öröklés részleges, egyes vagyontárgyakra kiterjedő visszautasítása érvénytelen. Az örökséget visszautasítani kizárólag ellenszolgáltatás nélkül lehet, így tehát a "visszautasító" terhére illetékfizetési kötelezettség - tényleges vagyongyarapodás hiányában - értelemszerűen nem keletkezik.
    3. Rendelkezés a megnyílt örökségről, hagyatéki osztályos egyezség
    Itv. 10. §
    Örökség átengedése
    A hagyatéki tárgyalás során más örökös javára átengedett örökség, továbbá a hagyatéki osztályos egyezség keretében átengedett örökrész után az örökséget (örökrészt) ingyenesen átengedő örökös terhére nem lehet öröklési illetéket megállapítani. Az Itv. tehát akceptálja, hogy végső soron az örökös vagyona nem gyarapodott. Az örökrészt ténylegesen megszerző természetesen úgy fizeti az öröklési illetéket, mintha közvetlenül az örökhagyó után örökölt volna. Azaz az örökhagyó és az "átvevő" közötti rokonsági fok alapján kell megállapítani az illeték mértékét. Más örökösön a törvényes öröklés rendje vagy végrendelet szerint részesedő örököstársakat (az állagörökös és vagyoni értékű jog örököse is) illetve annak visszautasítása esetén törvényes öröklés szerint részesedő személyeket kell érteni.
    Más a helyzet azonban akkor, ha az átengedés ellenérték fejében történt. Ilyenkor az örökös vagyona gyarapszik, az örökségnek ellenérték fejében való átengedése valójában annak értékesítése. Ezt a konstrukciót az Itv. is - a valóságnak megfelelően - két vagyonszerzésnek fogja fel. Ezért egyfelől az átengedő örökösnek meg kell fizetnie az öröklési illetéket (mivel ténylegesen megszerezte a vagyont, azaz a vagyona gyarapodott), másfelől pedig annak az örökösnek, aki az örökrészt ellenszolgáltatás fejében átveszi, visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetnie. Ebben az esetben a visszterhes vagyonátruházásra vonatkozó szabályok szerint történik az illeték megállapítása, ezért azon vagyontárgy után, amely visszterhes vagyonátruházási illeték tárgyát nem képezi illetéket megállapítani nem lehet. Az illetékfizetési kötelezettséget minden esetben a hagyatéki vagyon jellege és értéke határozza meg, abban az esetben is, ha az ellenérték nem készpénz, hanem ingó vagy ingatlan vagyontárgy.
    Az Itv. különös szabálya értelmében azonban, ha az örökös, a hagyatékból ráeső termőföldet a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély örököstársának ellenszolgáltatás fejében átengedi, az átengedett termőföld (tulajdoni hányad) után öröklési illeték nem terheli. [16]
    A hagyatéki hitelező vagyonszerzése
    Ha az örökhagyó hitelezője a hagyatékban lévő ingatlant az azt terhelő adósság fejében megszerzi, akkor a hitelezőnek nem öröklési, hanem visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetnie. Ebben az esetben ugyanis ellenérték - a hitelező követelése - fejében történt az ingatlanszerzés.
    Az örököst ilyen esetben öröklési illeték nem terheli, de ha a hagyatéki hitelező egyúttal az örökhagyó örököse is, akkor öröklési illetéket kell fizetnie.
    Osztályos egyezség
    Amennyiben egy örökhagyó után több örökös örököl, őket a hagyatéki vagyon közösen (eszmei tulajdoni hányadoknak megfelelően) illeti meg. Az örökösök a megnyílt örökségre nézve maguk között osztályos egyezséget köthetnek, ekkor mindegyik csak a neki juttatott örökrész értéke után járó öröklési illetéket köteles megfizetni. Az Itv. a rendelkezéssel elősegíti, hogy az örökösök az örökségen vita nélkül osztozzanak. Az osztályos egyezség intézménye ugyanis nem más, mint hogy az örökösök, akik a hagyatékból arányokat (tulajdoni hányadokat) örököltek, - tehát a hagyatékba tartozó valamennyi vagyontárgy (vagyoni elem) meghatározott hányadban illeti meg őket - a vagyon természetben való megosztásában állapodnak meg. Az osztályos egyezség tehát a hagyatéki eljárásban az örökösként érdekeltek között létrejött - a hagyatékban való részesedés mellett és kizárólag a hagyatéki vagyonra (annak egészére vagy részére) vonatkozóan kötött -, a hagyatékból való részesedést a hagyaték megnyíltára visszamenőleges hatállyal meghatározó egyezség. A hagyatéki eljárásban örökösként érdekelt, aki az eljárásban örökösként lép fel, ideértve azt is, akit az örökhagyó dologi hagyományban vagy halála esetére szóló ajándékban részesített, valamint az utóörököst és a dologi utóhagyományost is. Az ilyen egyezséget a közjegyző nem alakszerű végzéssel hagyja jóvá, hanem az egyezségnek megfelelő hagyatékátadó végzést hoz, vagy ha az osztályos egyezség jogszabályba ütközik, a hagyatékot az osztályos egyezségre tekintet nélkül adja át. A hagyatékot az osztályos egyezség alapján öröklés jogcímén kell átadni.
    Ilyenkor szinte elkerülhetetlen, hogy valamelyik örököstárs nagyobb, míg a másik kisebb értékhez jusson, mint amennyi az örökségből ráeső hányad értéke lett volna. (Például két örökös 50-50%-os arányban örökölt, az egyezség során az egyiknek a teljes örökség 48%-át kitevő vagyon jutott, míg a másiknak 52%.)
    Ha nincs a többletszerzéssel szemben a másik vagy a többi örökös felé teljesített külön ellenszolgáltatás, akkor mindegyik a saját maga által ténylegesen megszerzett vagyon értéke után fizeti az öröklési illetéket. Ha viszont az egyik örököstárs ellenértéket adott, akkor azt az Itv. úgy kezeli, mint visszterhes vagyonátruházást, azaz az ellenérték fejében megszerzett többlet örökrész értéke után nem öröklési, hanem visszterhes vagyonátruházási illetéket fizet a többletet szerző. A másik örökös pedig - aki az ellenértéket kapta - az átengedett rész után is megfizeti az öröklési illetéket.
    Itv. 11. §
    Ajándékozás általában
    Az Itv. maga sok fogalmat nem definiál, hanem háttér jogszabályként épít más jogszabályokra, elsősorban a Ptk.-ban szabályozott jogintézményekre. Ez különösen igaz az ajándékozási illeték szabályaira.
    Ajándékozási illetékkötelezettségről csak a következő követelmények együttes fennállása esetén beszélhetünk:
    1) a vagyongyarapodás élők közötti ingyenes jogügylet (ajándékozás) eredménye és
    2) az az Itv. 11. §-ában meghatározott vagyonelem formájában történik.
    Az ajándékozási illeték tárgya alapvetően a kétoldalú jogügylet alapján történő ingyenes vagyonszerzés. A vagyoni értékű jogról ellenszolgáltatás nélküli lemondás azonban a jogosult egyoldalú nyilatkozatával is végbe mehet.
    Az ajándékozás a Ptk. szerint olyan ingyenes jogügylet, amikor az egyik szerződő fél arra vállal kötelezettséget, hogy saját vagyonából ingyenesen - ellenszolgáltatás nélkül - juttat a másik szerződő fél részére vagyont. Ezáltal az ajándékozó vagyona csökken, a megajándékozotté pedig gyarapodik. Az Itv. az ilyen jogügyletek közül az ingatlan ajándékozását, az ingó ajándékozását, a vagyoni értékű jogok ingyenes alapítását, ilyen jognak, vagy gyakorlásának ingyenes átengedését, továbbá az ilyen jogról való ellenszolgáltatás nélküli lemondást vonja az ajándékozási illeték tárgykörébe, feltéve, hogy
    A) az ajándékozásról okiratot állítottak ki, vagy
    B) ennek hiányában az ingó ajándékozása esetén az egy megajándékozottnak jutó ingó forgalmi értéke a 150 ezer forintot meghaladja.
    Mivel az ingatlan ajándékozása illetve az ingatlanra vonatkozó vagyoni értékű jog alapítása mindig okirat kiállítását követeli meg, így jellemzően az ingó ajándékozásnál fordulhat elő - itt viszont igen gyakran - hogy arról nem állítanak ki okiratot. Ha az ingó ajándékozásánál okiratot állítottak ki, akkor függetlenül annak értékétől, ajándékozási illetékkötelezettség keletkezik. Ha okirat kiállítása nem történt, akkor az egy megajándékozottnak jutó ingó ajándék értéke dönti el, hogy illetékköteles-e az ajándékozás.
    Például, ha egy házaspár az egyikük szüleitől egy másfélmillió forint értékű műtárgyat kap ajándékba, az ajándék közös tulajdon lesz, így 750-750 ezer forint érték jut egy-egy megajándékozottra, azaz vagyonszerzésük illetékkötelezettség alá esik (bár a házaspár egyik tagjánál - tekintettel az egyenesági rokonságra - tényleges illetékfizetési kötelezettség nem keletkezik), ha azonban a házaspár egy 200 ezer forint értékű szobrot kap ajándékba, akkor fejenként 100-100 ezer forint, a megszerzett ajándék forgalmi értéke, mely okirat kiállítása hiányában nem tárgya az ajándékozási illetéknek és be sem kell jelenteni az adóhatósághoz.
    Illetékkötelezettség alá nem eső ügyletek
    Nem minden ingyenes szerzés esik ajándékozási illeték alá. Így a haláleset folytán történő vagyonszerzés - ideértve a halálesetre szóló ajándékozást is - nem tartozik ide. Nem esik az ajándékozási illeték alá az olyan vagyongyarapodás, amely nem jogügylet eredménye, hanem jogszabály vagy hatósági határozat alapján valósul meg. (Pl. önkormányzati rendeletben biztosított támogatás.) Szintén nem tartozik az ajándékozási illeték hatálya alá a vagyongyarapodás, ha annak formája nem ingatlan, ingó avagy vagyoni értékű jog, hanem szolgáltatás. Nem beszélhetünk jogi értelemben ajándékozásról akkor sem, ha valamely dolog juttatására nem a Ptk. alapján kerül sor, hanem a családi jogi törvény értelmében köteles a juttatásra az adott fél (pl. gyermek tartása).
    A jogszabályban szereplő 150 ezer forintos értékhatárt ügyletenként (vagyis nem naponta, hetente, havonta, évente stb.) kell számolni. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az illetékügyekben is érvényes az Art. 2. § (1) bekezdésének alapelvi szintű követelménye, mely alapján az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés, vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése. Nyilvánvalóan nem fog ezen elvnek megfelelni az, ha valaki pl. egy nap ugyanazon személynek tízszer átad pontosan 150 ezer forintot, ekkor ugyanis a vagyonszerzések elaprózásának célja kifejezetten az adó (illeték) fizetés elkerülése.
    Egy adott vagyonszerzés helyes megítélésének akkor is van jelentősége, ha egyébként a szerzés után ténylegesen nem kell illetéket fizetni. Ugyanis az ajándékozással történő vagyonszerzést - meghatározott szűk körű kivételekkel - akkor is be kell jelenteni az adóhatósághoz, ha az egyébként illetékmentes. A kivételek a következők:
    - az olyan ajándék megszerzése, amely után az ajándékozót vagy a megajándékozottat személyi jövedelemadó, társadalombiztosítási járulék vagy egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli, továbbá az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében megszerzett értékpapír, valamint a dolgozói üzletrészként, dolgozói részvényként személyi jövedelemadót nem viselő módon a társas vállalkozástól megszerzett üzletrész, részvény is;
    - a munkáltató által a munkavállaló számára adott olyan ingyenes juttatás, amely mentes a személyi jövedelemadó alól;
    - hitelintézet, befektetési szolgáltató, pénzügyi vállalkozás pénzügyi szolgáltatásból, kiegészítő pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatásból vagy azt kiegészítő szolgáltatásból származó 10 000 forintot meg nem haladó követelésének elengedése, feltéve, hogy az elengedéssel a hitelintézetnek, befektetési szolgáltatónak, pénzügyi vállalkozásnak az adott szolgáltatásból származó követelése a magánszeméllyel szemben végérvényesen megszűnik;
    - a közüzemi (vezetékes gáz-, áram-, távhő-szolgáltatási, víz- és csatornahasználati, szemétszállítási, központi fűtési) díjtartozásnak a szolgáltató általi elengedése, feltéve, hogy a magánszemély kötelezett (adós) és vele közös háztartásban élő hozzátartozójának egy főre eső jövedelme nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíjminimum összegének kétszeresét;
    - a Magyar Állam által a hiteladós lakása megvásárlásával összefüggésben, a hitelszerződésből eredő kötelezettségeiknek eleget tenni nem tudó természetes személyek lakhatásának biztosításáról szóló törvény rendelkezése alapján elengedett követelés;
    - lakóingatlanon alapított zálogjog fedezetével kötött, deviza alapú kölcsönszerződésből, illetve deviza alapú, lakóingatlanra vonatkozó pénzügyi lízingszerződésből származó követelés, ha az a törvényben rögzített árfolyamon végtörlesztő magánszeméllyel szemben végérvényesen megszűnik;
    - a pénzügyi intézmény által elengedett, lakóingatlanon alapított zálogjog fedezetével kötött, deviza alapú kölcsönszerződésből, illetve deviza alapú, lakóingatlanra vonatkozó pénzügyi lízingszerződésből származó követelés feltéve, hogy
    a) a magánszemély kötelezett (adós) és a vele közös háztartásban élő hozzátartozójának egy főre eső jövedelme - a kötelezett nyilatkozata alapján, a nyilatkozattétel hónapját megelőző három hónap átlagában - nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíjminimum összegének kétszeresét vagy
    b) a követelés biztosítékául szolgáló, a magánszemély tulajdonában álló lakásra a követelés elengedését megelőzően végrehajtási eljárás keretében árverést folytattak le.
    Ezekben az esetekben tehát az ajándékozást nem kell bejelenteni az adóhatósághoz.
    Az ajándék visszakövetelése
    Előfordul, hogy az ajándékozó és a megajándékozott közötti kapcsolat megromlik, és az ajándékot visszakövetelik. Az ajándék visszakövetelése a Kúria álláspontja alapján nem keletkeztet új vagyonátruházási szerződést a felek között (lsd Legf. Bír. Kfv. I. 35.139/2011., KGD2012.52.).
    Társaságok, jogi személyek ügyletei
    A gazdasági társaságok sokszor ingyenesen (térítés nélkül) juttatnak egymásnak eszközöket, ideértve a pénzeszközöket is. A számvitel ezt nem ajándékként, hanem ingyenes eszközátadásként definiálja. A térítés nélküli eszköz (pénzeszköz) átadással kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a Ptk. ajándékozásra vonatkozó rendelkezései nem zárják ki a társaságok egymás közötti ajándékozását, hiszen e jogügylet legfőbb ismérve nem az érzelmi-erkölcsi oldal, hanem az ajándékozó és a megajándékozott közötti vagyonmozgás, feltéve, hogy ennek eredményeként az ajándékozó vagyona csökken, a megajándékozotté pedig gyarapodik, és a kettő között ok-okozati összefüggés áll fenn.
    Az ingó is tárgya az ajándékozási illetéknek, az Itv. pedig az ingóságok között a fizetőeszközt (készpénz) is megjeleníti. Azáltal viszont, hogy a bankszámlapénz a készpénzzel (azaz fizetőeszközzel) esik egy tekintet alá, előbbi is bekerül az ajándékozási illeték hatókörébe.
    Az adott vagyongyarapodás illetékjogi megítéléséhez minden esetben vizsgálni kell, hogy polgári jogi jogügyletről van-e szó, s ha igen, akkor a jogügylet ajándékozási szerződésnek minősül-e. Azokban az esetekben, mikor az állam jogszabályban meghatározott feltételek alapján elérhető, vagy alanyi jogon járó támogatást ad - ideértve az uniós támogatásokat is - tekintve, hogy az nem polgári jogügyleten alapul, nem történik ajándékozás, így értelemszerűen ajándékozási illetékfizetési kötelezettség sem keletkezik.
    - A polgári jogi ügyletek esetén arról kell elsődlegesen dönteni, hogy a juttatással szemben áll-e ellenszolgáltatás, vagy sem.
    Ha az önkormányzat közfeladatát az általa létrehozott gazdasági társaság útján látja el, akkor a társaságnak ehhez biztosított (pénz)eszköz nem minősül ajándéknak, mert a gazdasági társaság ellenszolgáltatása az, hogy ellátja az egyébként az önkormányzat feladatkörébe tartozó közfeladatot, például temető fenntartása, szemétszállítás. A tagok által a gazdasági társaság felé teljesített tőkejuttatás - köznapi néven az apport - szintén nem tekinthető ingyenes juttatásnak, hiszen annak ellentételezésként az apportot adó tagot magasabb szavazati jog illeti meg, illetve nagyobb mértékű osztalékra számíthat.
    - Ennél jóval összetettebb kérdés a mellékszolgáltatás ajándékozási illetékvonzatának megítélése. A Gt. 119. §-a szerint a társaság tagjai törzsbetétjük szolgáltatásán kívül egyéb vagyoni értékű szolgáltatás (a mellékszolgáltatás) teljesítésére is kötelezettséget vállalhatnak, amelyért a tagot külön díjazás illetheti meg. Ez a szolgáltatási kötelezettség - figyelemmel a Gt. 119. §-ának (3) bekezdésére - főszabály szerint a tag személyéhez és nem a tulajdonában lévő üzletrészhez kapcsolódik, és nem része a törzsbetétnek. A bírói gyakorlat is azt az álláspontot erősíti, hogy a mellékszolgáltatás nem más, mint a társasági jog eszközeivel is megerősített polgári jogi szerződés. Mindezekből kiindulva annak megállapítása során, hogy az adott ügylet keletkeztet-e illetékkötelezettséget, mindenekelőtt azt kell vizsgálni, hogy ingyenes vagy visszterhes-e a szolgáltatás nyújtása. Amennyiben a tagot a szolgáltatás nyújtásáért külön díjazás nem illeti meg, a juttatás alapja feltehetőleg egy társasági jogi eszközökkel is kikényszeríthető ajándékozási szerződés. Ilyen esetben, ha a szolgáltatás tárgya ingatlan, ingó, illetőleg az Itv. alkalmazásában vagyoni értékű jognak minősülő jog, a társaság oldalán ajándékozási illetékkötelezettség keletkezik. Amennyiben viszont a tagot a mellékszolgáltatás nyújtásáért külön díjazás illeti meg, a társaság visszterhesen jut hozzá a szolgáltatás tárgyához, ilyen esetben akkor kell illetéket fizetni, ha az ügylet során ingatlant vagy az illetéktörvény 18. §-ának (2) bekezdésében meghatározott ingó vagyontárgyat vagy vagyoni értékű jogot szerez.
    - Különösen nonprofit szervezetek esetén jellemző, hogy a működésüket gazdasági társaságok - szponzorok - hozzájárulásai segítségével finanszírozzák, s ennek fejében bizonyos nem pénzbeli ellenszolgáltatást nyújtanak. Amennyiben az ügylet egyik résztvevője a kapott pénzeszközök ellenében például reklámozási tevékenységet végez, nem beszélhetünk ingyenességről, tehát az ügylet nem minősül ajándékozásnak. Így ajándékozási illetékfizetési kötelezettség sem keletkezik. Egy sportszervezet támogatása esetén például reklám-tevékenységnek minősülő ellenszolgáltatás lehet egyes sporteseményeknek a támogató logójával jelölt háttér előtt vagy pályán történő lebonyolítása, a csapat tagjainak részvétele a támogató cég egyes rendezvényein, stb. Nem minősül azonban ellenszolgáltatásnak például az ajándékozás megtörténtének puszta nyilvánosságra hozatala.
    - Ha a gyártó vagy nagykereskedő azért fizet a kiskereskedőnek, hogy az áruja a vevők által jól látható helyre kerüljön, szintén két szolgáltatás áll egymással szemben, azaz a pénzeszközátadás nem ingyenesen történik.
    - Speciális megítélés alá esnek továbbá a kereskedelmi célú akciók, árengedmények. Az árengedmény általános jellemzője, hogy nem ingyenes juttatásról, hanem az üzletmenet elősegítése érdekében nyújtott kedvezményes vételárról van szó. A szokásos forgalmi értéktől eltérő vételár főszabály szerint nem zárja ki az ügylet visszterhes jellegét. Például, ha ügyletben az eladó engedményt ad, ez úgy valósul meg, hogy a vevő előzetes szóbeli megállapodás alapján minden ötödik egységnyi árut "ingyen" kap, akkor a juttatás utólagos árengedménynek minősül, s így ajándékozási illetékkötelezettséget nem keletkeztet. Nem minősül utólagos árengedménynek azonban az, amikor a vevő a vásárlás kapcsán nyereményakcióban vehet részt. A nyereményakcióban a nyertesek az ingó nyereménytárgyakat ingyenesen szerzik meg, a nyereménytárgyak megszerzőinek az Itv. fenti rendelkezései alapján ajándékozási illetékfizetési kötelezettsége keletkezhet. Ez akkor következik be, ha az egy megajándékozottnak jutó ingó nyereménytárgy forgalmi értéke meghaladja a 150.000 forintot, vagy nem haladja ugyan meg a 150 000 forintot, de az ajándékozásról okiratot állítottak ki. Amennyiben azonban a nyeremény után az ajándékozót vagy a megajándékozottat személyi jövedelemadó, társadalombiztosítási járulék vagy egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli, annak megszerzése az Itv. 17. § (1) bekezdés c) pontja alapján mentes az ajándékozási illeték alól.
    Más "akciós" ajánlatok a hitelből vásárolt vagyontárgyak, tipikusan gépjárművek esetén 0%-os hitelkamatot ígérnek az adott kereskedőnél történő vásárlás esetére, melyet a kereskedővel szerződéses kapcsolatban álló pénzintézet biztosít. Ennek hátterében általában az áll, hogy a vásárló által fizetendő kamatot a kereskedő tulajdonképpen átvállalja (még akkor is, ha ez a vevő felé kedvezményes vagy 0%-os kamatozású hitelként jelenik meg), vagyis a hitelintézet számára megfizeti mintegy a vevő helyett. Egy ilyen együttműködés mind a kereskedő, mind a pénzügyi vállalkozás gazdasági érdekeit szolgálja. Ebben az esetben a gépjármű-kereskedőtől kapott pénzeszköz a kedvezményes kamatozású kölcsönök kieső kamatbevételeit kompenzálja, ezért illetékfizetési kötelezettség nem keletkezik.
    - Amennyiben egy üzleti ajándék, mintatermék átadásáról okiratot nem állítanak ki, és az egy vevőnek alkalmanként juttatott termékminta forgalmi értéke a 150 ezer forintot nem haladja meg, akkor az ilyen ingó dolog nyújtása nem tárgya az ajándékozási illetéknek, ilyen esetekben tehát illetékfizetési kötelezettségről sem beszélhetünk.
    Ha a feleken kívüli harmadik személy - pl. futár - kézbesít egy ajándékot, kérdéses lehet, hogy a fuvarlevél tekinthető-e az ajándékozási szerződés írásba foglalásáról szóló okiratnak. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a futárcég valószínűleg a Ptk. 488. § szerinti fuvarozási szerződés alapján szállítja ki a küldeményeket. Általában mind a fuvarozási szerződés, mind a fuvarlevél független a feladó és a címzett közötti jogviszonytól, nem tartalmazza azt, hogy a küldeményt milyen jogcímen vette át a címzett. A fuvarlevél tehát nem az ajándékozási szerződés írásba foglalásának, hanem a fuvarozási szerződés teljesítéséről szóló igazolásnak minősül, így a 150 ezer forint forgalmi érték alatti ajándék megszerzését nem kell az adóhatósághoz bejelenteni, ha a fuvarlevélen túl más okirat nem készült, illetve a fuvarlevél nem tartalmaz utalást arra nézve, hogy a küldemény ajándékozási szerződés keretében kerül megküldésre a címzettnek.
    - A közüzemi társaságok által - nem jogszabály alapján - átvett eszközök juttatása többféle konstrukcióban is megtörténhet. Minden esetben vizsgálni kell, hogy ingyenes szerzésről, s ha igen, polgári jogi aktusról, ezen belül ajándékozási szerződésről van-e szó. Például a kártérítésként, kártalanításként átadott pénzeszközök esetében a vagyonszerzőnél ellenszolgáltatásról nem beszélhetünk, de nem ajándékozás, hanem egy teljesen más jogcím a vagyonszerzés alapja. Ha azonban ilyen eltérő jogcím nincs, és a vagyonelemek átadása nem közvetlenül jogszabály vagy hatósági határozat alapján történik, azaz ajándékozási szerződésről van szó, főszabály szerint ajándékozási illetékfizetési kötelezettség is keletkezik. Ez alól kivételt jelent, ha a tranzakcióra az Itv. valamelyik mentességi szabálya alkalmazható. Az Itv. 17. § (1) bekezdésének e) pontja értelmében például lakosság ellátását szolgáló közüzemi létesítmény és az ehhez tartozó földrészlet kezelői jogának az üzemeltető által történő ingyenes megszerzése, j) pontja értelmében pedig a jogszabályi kötelezettségen alapuló ingyenes eszközátadás mentesül az ajándékozás illeték alól.
    - Ha egy gazdasági társaságban annak tulajdonosa úgy emel alaptőkét, hogy a jegyzett tőke emelése a névértéknél magasabb kibocsátási értéken történik, és a gazdasági társaság a névérték és a kibocsátási érték közötti különbözetet tőketartalékba helyezi, a tőkeemelés e különbözet ellenére visszterhes jogügyletnek minősül. Tekintettel arra, hogy az Itv. visszterhes vagyonátruházási illetékekre vonatkozó rendelkezései a pénzre, mint ingóra nem terjednek ki, a felvázolt ügylet nem tartozik az illetéktörvény hatálya alá, ezért illetékfizetési kötelezettséget nem keletkeztet.
    - Ajándékozási illetéket abban az esetben kell fizetni, ha vagyoni értékű jogról ellenszolgáltatás nélkül mondanak le és erről okiratot állítanak ki. Az Itv. szerint vagyoni értékű jognak minősül ingyenes vagyonszerzés esetén a követelés is. Ez alapján a tagi kölcsön - mint követelés - elengedése tárgya az ajándékozási illetéknek, mert a követelés elengedésével annak a cégnek, amelynek elengedték a kölcsönt, gyarapodik a vagyona.
    Magánszemélyek közötti ügyletek
    Azonban nem csak a gazdasági társaságok, hanem a magánszemélyek közötti ügyletek esetén is előfordulhat, hogy az ajándékozási illetékkötelezettség megállapítása gondot okoz.
    - Házastársak esetén nem hagyható figyelmen kívül, hogy ők egy speciális vagyonközösségben élnek, melyet a házassági vagyonjog szabályoz. Ellenkező rendelkezés hiányában ugyanis valamennyi, a házasság fennállása alatt szerzett vagyon a házastársi közös vagyon része. Amennyiben ebből bármit is vásárolnak, akkor a törvény rendelkezései értelmében, a közös vagyonba tartozó pénz helyébe lépő vagyontárgy is a közös vagyon része marad, azaz nincs ajándékozás. Persze előfordulhat, hogy a házastársak külön vagyonnal is rendelkeznek, melybe a házasság megkötése előtt szerzett, illetőleg kifejezetten ide utalt vagyontárgyak tartoznak. Ha a két fél külön vagyona között történik a vagyonmozgás, az már megfelel a Ptk.-beli ajándékozásnak, így okirat kiállítása esetén vagy 150 000 forintos értékhatár fölött ajándékozási illeték alá esik.
    - Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a gyermekek, szüleik részéről nagykorúságuk eléréséig, illetőleg az életpályához szükséges tanulmányaik befejezéséig tartásra jogosultak. A tartás magában foglalja a gyermek étkeztetését, lakhatását, ruházkodását, illetve egyéb, a tanulmányai folytatásához és fejlődéséhez szükséges kiadások fedezését is. Ez nem pusztán a létminimumnak megfelelő feltételek megteremtését foglalja magában, de nem terjed ki a luxuskörülmények biztosítására sem. Nem ajándékozás tehát például, ha a szülő készpénzt ad át gyermekének kollégiumi díjának fedezésére, vagy akár sporteszközt vagy számítógépet vásárol a számára. Egy személygépkocsi vagy egy lakás juttatása viszont már nyilvánvalóan kívül esik e körön. Tekintettel azonban arra, hogy egyenesági rokonok között az ajándékozás 2010. július 1-jei hatállyal illetékmentessé vált, illetékfizetési kötelezettség ilyen esetben sem kapcsolódik az ajándékozáshoz, e vagyonszerzéseket ugyanakkor a az Itv. 91. §-a alapján az állami adóhatóság felé be kell jelenteni.
    Vagyoni értékű jogok
    A vagyoni értékű jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás legtipikusabb - és legproblémásabb esete - amikor is olyan ingatlan eladására kerül sor, amelyet haszonélvezeti jog terhel. Ebben az esetben mindig vizsgálni kell, hogy - természetesen csak és kizárólag akkor, ha a haszonélvező joga megszűnik - kit fog terhelni a haszonélvezeti jog megszűnéséhez kapcsolódó illetékfizetési kötelezettség, és persze azt is, hogy ez mikor jelent ajándékozási illetékfizetési kötelezettséget.
    Ha a haszonélvező e jogáról a szerződés aláírásával egyidejűleg az eredeti tulajdonos (eladó) javára, véglegesen, ellenérték nélkül lemond, az eladónak nem kell "osztozkodnia" a vételáron, annak teljes összegét ő kapja meg. Az eladó vagyonában így bekövetkezett értéknövekedés - azaz a haszonélvezeti jog Itv. szerint számított értéke - képezi a fizetendő ajándékozási illeték alapját. A haszonélvezeti jog ugyanis jogosultságot jelent a dolog birtoklása, használata, hasznainak szedésére, ennél fogva korlátozza a tulajdonos tulajdonjogból eredő jogosultságait. Ezért van az, hogy ingatlan vásárlása esetén, ha az ingatlanra haszonélvezeti jog is kerül, akkor a tulajdonszerző az ingatlan haszonélvezeti jog értékével csökkentett forgalmi értéke után fizeti az illetéket. A haszonélvezeti jog megszűnése esetén azonban (így a jogról való lemondás esetén is) ez a korlátozás megszűnik, és a tulajdonos élhet a tulajdonjogból eredő jogainak teljességével. Ha azonban a haszonélvezeti jogról ellenszolgáltatás nélküli lemondás már a vevő javára történik, a vevő a haszonélvezeti jog számított értéke után ajándékozási, míg az ingatlan forgalmi értékének a haszonélvezeti jog értékével csökkentett értéke után visszterhes vagyonátruházási illetéket fog fizetni.
    Követelés
    Az Itv. 102. § (1) bekezdés d) pontja határozza meg a vagyoni értékű jog fogalmát. Ez a fogalom-meghatározás 2008. január 1-jétől kiegészült a követeléssel (ingyenes vagyonszerzés esetén). Mindezek alapján, amennyiben például egy személy kölcsönt nyújt egy másik személynek, majd az ebből származó követeléséről ellenszolgáltatás nélkül lemond (és erről okiratot állítanak ki), a másik félnél vagyongyarapodás történik, ez után tehát - amennyiben az Itv.-ben meghatározott mentességek nem állnak fenn - ajándékozási illetéket kell fizetni.
    4. Az öröklési és az ajándékozási illeték mértéke
    Itv. 12. §
    Az öröklési és ajándékozási illeték mértékére vonatkozó szabályokat a törvényhozó ugyanabban a §-ban helyezte el, ezáltal is hangsúlyozva a két - vagyongyarapodást terhelő - illetéknem hasonlóságát. A mérték megállapítás is azonos elvek alapján történik.
    Az ingyenes vagyonszerzéseknél (öröklés, ajándékozás) a törvény három szempont szerint differenciál.
    1.) Egyrészt a vagyonszerző (örökös, megajándékozott) és az örökhagyó, illetve ajándékozó közötti rokonsági fok, másrészt a megszerzett vagyontárgy jellege (lakás vagy más vagyontárgy), harmadrészt pedig a megszerzett vagyon nagysága befolyásolja az illeték mértékét. Emellett - az általános mérték(ek) - mellett két speciális illetékmérték is létezik. A gépjármű (és pótkocsi), valamint az önálló orvosi tevékenység praxisjogának megszerzésére ugyanis külön mértéket állapít meg az Itv.
    Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény alapvetően módosította mindkét táblázat felépítését tekintettel arra, hogy az egyenesági rokonok a rájuk vonatkozó mentesség miatt kikerültek a táblázat egyes csoportjaiból. Ez természetesen nem értelmezhető úgy, hogy a III. csoportba kerültek volna.
    Az egyenesági rokonok definícióját a Csjt. 34. § (1) bekezdése tartalmazza, ennek alapján egyenesági rokonság azon természetes személyek között áll fenn, akik közül az egyik a másiktól származik. Felmenő egyenesági rokonok az elődök, így a szülő, a nagyszülő, a dédszülő, míg lemenő egyenesági rokonok: gyermek, unoka, dédunoka, azaz az utódok.
    Fontos azonban, hogy házasságon kívül született gyermeknek vérszerinti apjával és annak felmenőivel jogilag értékelhető rokoni kapcsolata csak akkor jön létre, ha családi jogállást teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat vagy utólagos házasságkötés során tett elismerő nyilatkozat, illetőleg jogerős bírói ítélet rendezi. Az egyenes ági rokonságot megillető illetékmentesség kiterjed az örökbefogadással létrejött rokoni kapcsolatra is. Az örökbefogadás ugyanis a Csjt. alapján rokoni kapcsolatot hoz létre, nemcsak az örökbefogadott és az örökbefogadó között, hanem annak rokonsága között is. Miután azonban a törvényhozó az egyenesági vérrokonok és az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolaton alapuló rokonság szerzését mentesítette az illeték alól, így a mostoha és nevelt gyermek, valamint a mostoha és nevelőszülő az I. csoportban maradt. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 62. § (1) bekezdésében megfogalmazottak alapján, mostohagyermeknek minősül az együtt élő házastársnak vagy bejegyzett élettársnak olyan tartásra szoruló kiskorú gyermeke, akit házastárs vagy bejegyzett élettárs beleegyezéssel hozott a közös háztartásba. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 55. § (1) bekezdése szerint nevelőszülő az, aki a saját háztartásában nyújt teljes körű ellátást az ideiglenes hatállyal elhelyezett, az átmeneti és a tartós nevelésbe vett gyermeknek.
    Az örökhagyó és az örökös, illetve az ajándékozó és a megajándékozott közötti rokonsági fok szerint továbbra is három csoportot különböztet meg a törvény. Az elődök és utódok kihagyásával az első rokonsági csoportba az örökhagyó, illetve ajándékozó házastársa valamint a háztartásban eltartott a mostoha- és nevelt gyermeke tartozik.
    A második csoport az örökhagyó illetve ajándékozó testvérére szűkült. Minden más örökös, illetve megajándékozott már a harmadik csoportba tartozik. A rokonsági fok szerinti differenciálás vezérlő elve, hogy ugyanazon értékű hagyaték, ajándék után a közelebbi rokonok kevesebb illetéket viseljenek, mint a távolabbi rokonok, illetve egymással rokoni kapcsolatban nem állók. Ha nem magánszemély az örökös vagy a megajándékozott, illetve, ha az ajándékozó nem magánszemély, akkor főszabály szerint a harmadik rokonsági csoportra irányadó mértékeket kell alkalmazni. Ez alól kivételt állapít meg az Itv. 17. §-ának (4) bekezdése, amikor kimondja, hogy ha az ingyenes eszközátadásra irányuló ügylet "anya-leány", illetve "testvér" cégek között jön létre, avagy a gazdálkodónak nem minősülő ajándékozó a kizárólagos tulajdonában álló gazdálkodónak teljesít ingyenes juttatást, akkor az ajándékozási illeték mértékét az első rokonsági csoport szerint kell megállapítani.
    A családi állapotban az örökhagyó halálát, illetőleg az ajándékozást követően beállott esetleges változások irrelevánsak a rokonsági fok szerinti besorolás szempontjából. E rendelkezés összhangban áll az illetékkötelezettség keletkezésének időpontjához fűződő egyéb joghatásokkal, éppen ezért - egyébként a törvény külön rendelkezése hiányában is - ez az időpont irányadó a rokonsági fok megállapítása során. Ajándékozás esetén előfordulhat például ugyanis az, hogy az ajándékozó és a megajándékozott az illetékkötelezettség keletkezése után házasságot kötnek, vagy az ajándékozó örökbe fogadja a megajándékozottat. Ez azonban már nem befolyásolja azokat az ügyleteket, melyek tekintetében az illetékkötelezettség e változások előtt történtek meg, még akkor sem, ha a fizetési kötelezettséget megállapító fizetési meghagyás még nem emelkedett jogerőre.
    2.) A másik differenciáló tényező, hogy a megszerzett vagyon lakás-e vagy sem. A lakás mindig kedvezőbb mérték alá esik. Ezért fontos, hogy mi minősül lakásnak? Az Itv. szerint lakástulajdon a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan a hozzá tartozó földrészlettel. Ezen túlmenően az építési engedély szerint lakóház céljára létesülő építmény is lakásnak minősül, amennyiben annak készültségi foka a szerkezetkész állapotot (elkészült és ráépített tetőszerkezet) eléri. Ennek megállapítása legkönnyebben helyszíni szemle alapján, illetve az építkezés során készült munkanaplóból történhet.
    Ha az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként feltüntetett földrészleten lakóház van, az épületet - a hozzá tartozó kivett területtel együtt - lakástulajdonnak kell tekinteni. Ez összhangban áll a Tftv. fogalmával, mely szerint tanya a település külterületén lévő mezőgazdasági termelés (növénytermesztés és állattenyésztés, továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és terméktárolás) céljára létesített lakóés gazdasági épület, épületcsoport és az azonos helyrajzi szám alatt hozzá tartozó, legfeljebb 6000 m2 területű föld együttese.
    Ugyanakkor nem minősül lakástulajdonnak a lakóépülethez tartozó földrészleten létesített, a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült (garázs, műhely, üzlet, gazdasági épület stb.), továbbá az ingatlan-nyilvántartásban lakóházként (lakásként) nyilvántartott olyan épület, amelyet az illetékkötelezettség keletkezését megelőzően már legalább 5 éve más célra - például iroda, vegyesbolt, orvosi rendelő, stb. - hasznosítanak. Ennek bizonyítása az állami adóhatóságot terheli.
    3.) A harmadik differenciálási szempont a megszerzett vagyon értéke. Az Itv. e tekintetben három sávos, sávosan progresszív mértéket vezet be. Az első sáv határa 18 millió forint, a második sávé pedig 35 millió forint. Az illeték mértékének megállapítása során tehát most már nagy szerepet játszik az örökölt vagy ajándékba kapott vagyon értéke is, természetesen ez az egy örökösre, egy megajándékozottra jutó értéket jelenti. Az illetékalapot, és így az alkalmazandó illeték mértékét soha nem vagyontárgyanként, hanem vagyonszerzőnként kell megállapítani.
    Két "vagyontárgy" esetében a szabályozás eltér az általánostól.
    A gépjármű értékének a fizetendő vagyonszerzési (ingyenes és visszterhes esetében egyaránt) illeték szempontjából nincs jelentősége. Az illeték alapja valamennyi vagyonszerzési illeték esetében a hatósági nyilvántartásban feltüntetett - kilowattban kifejezett - teljesítménye alapján és a gépjármű életkorához igazodóan kerül megállapításra. Az Itv. 24. § (1) bekezdésében egy olyan táblázat található, amiben a jármű hajtómotorjának kilowattban kifejezett teljesítménye (0-40, 41-80, 81-120, 120 kW felett) és a jármű gyártástól számított életkora (0-3, 4-8, 8 év felett) alapján kell az illetéket kiszámítani.
    Pótkocsi esetében pedig a fizetendő illeték alapja a pótkocsi össztömege.
    A gépjármű az olyan közúti szállító- vagy vontatóeszköz - a mezőgazdasági vontató, az önjáró vagy vontatott munkagép, a lassú jármű és a segédmotoros kerékpár kivételével -, amelyet beépített erőgép hajt és nyilvántartásba vételét jogszabály írja elő. A pótkocsi gépjármű által vontatható teher- és sátras utánfutó, félpótkocsi, lakópótkocsi, műhelykocsi vagy hasonló jellegű, más nem önjáró jármű, amelyet rendszámtáblával láttak el, illetve közúti forgalomban való részvétele rendszámtáblával való ellátást igényel. Fontos összefüggés, hogy a gépjármű - az illeték szempontjából - nem attól lesz gépjármű, hogy hatósági nyilvántartásba veszik, hanem attól, hogy rendeltetésszerű használatához hatósági nyilvántartásba vétel van előírva.
    A gépjárművek közé tartozik a személyszállító gépjármű, amely lehet autóbusz, motorkerékpár továbbá a hatósági nyilvántartás szerint személyszállításra szolgáló más gépjármű (tipikusan a személygépkocsi), illetve a tehergépjármű, mely az előzőekben fel nem sorolt gépjármű, továbbá a pótkocsi.
    Eltérés a gépjármű ingyenes és visszterhes megszerzése esetében kizárólag az illeték mértékében van, ugyanis ingyenes szerzésekor a visszterhes szerzésekre előírt illetékmérték kétszeresét kell megfizetni. A gépjárműhöz és a pótkocsihoz kapcsolódó vagyoni értékű jog (haszonélvezeti jog, használat joga, üzembentartói jog) ingyenes megszerzéséért fizetendő illeték pedig a két ingyenes tulajdonszerzésért járó illeték 25%-a.
    Az önálló orvosi tevékenység praxisjogának megszerzése után fizetendő illeték esetén sem annak értéke, sem pedig a jogszerző és a jog korábbi jogosultja közötti rokonsági foknak nincs jelentősége az illeték mértéke szempontjából. A jog ajándékozása esetén az illeték mértéke 10%. (Megjegyzendő, hogy az illeték mértéke visszterhes vagyonátruházási illeték esetén is 10%.) Emellett - bár a praxisjog az illetéktörvény alkalmazásában vagyoni értékű jognak minősül - értékének, azaz az illeték alapjának a meghatározása eltérő módon történik. Adódik ez abból, hogy ez esetben nincs olyan vagyontárgy, amelyhez kötődne, így nincs kiindulópontként szolgáló forgalmi érték sem. Az Itv. 72. §-a ezért akként rendelkezik, hogy értékét a vonatkozó szerződésben megjelölt érték alapján lehet megállapítani, ennek hiányában az állami adóhatóság becslés útján állapítja meg azt.
    5. Az öröklési és az ajándékozási illeték alapja
    Itv. 13. §
    A forgalmi értéknek az illetékkiszabási eljárásban jelentős szerepe van, főszabályként ugyanis ez az alapja - ingyenes vagyonszerzések, és a vagyoni értékű jogok esetén az illeték alapja megállapításának kiinduló pontja - a fizetendő illetéknek. Éppen ezért az Itv. a forgalmi érték illetékjogi fogalmát pontosan meghatározza: alatta az a pénzben kifejezett érték értendő, amely a vagyontárgy eladása esetén az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában - a vagyontárgyat terhelő adósságok, továbbá az ingatlanon a vagyonszerző javára az elidegenítéskor megszűnő bérleti jog figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető. Az illeték alapjául szolgáló forgalmi értéket az illeték fizetésére kötelezett fél köteles bejelenteni a jogügylet vagy a hagyaték bejelentésekor, ha e kötelezettség őt terheli. Más esetben az adóhatóság felhívására kitűzött határidő alatt kell a forgalmi értéket bejelenteni.
    Az értékpapír öröklési és ajándékozási, valamint az üzletrész ajándékozási illetékmentességének megszüntetése szükségessé tette a forgalmi érték fogalmának kibővítését. Pénzre szóló követelést megtestesítő értékpapír esetén a forgalmi érték az illetékkötelezettség keletkezésének napján fennálló követelés értéke. Tagsági jogviszonyt megtestesítő értékpapír, valamint üzletrész, vagyoni betét esetén az illetékkötelezettség keletkezésének napján érvényes tőzsdei átlagár alapján számított érték, ennek hiányában annak a gazdasági társaságnak, szövetkezetnek, egyéb jogi személynek - amelyben a vagyonszerző tagsági jogot szerzett - az illetékkötelezettség keletkezésének napján rendelkezésre álló, a gazdasági társaság, szövetkezet, egyéb jogi személy arra feljogosított döntéshozó szerve által elfogadott utolsó számviteli beszámoló mérlegében (ilyen mérleg hiányában az alapításkori nyitó vagyonmérlegében, az illetékkötelezettség keletkezésekor felszámolás alatt álló gazdasági társaság, szövetkezet, egyéb jogi személy esetén a felszámolás kezdő napját megelőző napra elkészített zárómérlegében) szereplő saját tőke mérleg szerinti értékének a megszerzett értékpapírra, üzletrészre, vagyoni betétre jutó hányada.
    Tiszta érték
    Ingyenes vagyonszerzések esetén az illeték alapja a vagyonszerző által megszerzett vagyon ún. tiszta értéke.

    Öröklés
    Öröklési illeték esetén az egy vagyonszerzőre jutó tiszta érték megállapítása általában a hagyaték tiszta értékének megállapítását tételezi fel. Ugyanis amennyiben csak egy örökös van, akkor az általa megszerzett vagyon tiszta értéke megegyezik a hagyaték tiszta értékével, illetve ha több örökös van és azok a hagyaték meghatározott hányadait szerzik meg, akkor a hagyaték tiszta értékéből kell kiszámítani a hagyatékrész (hányad) tiszta értékét. Más a helyzet, ha a hagyatékból nem hányadokat szereznek meg egyes vagyonszerzők, hanem konkrét vagyontárgyakat. Ez a helyzet a meghagyás, a hagyomány megszerzésekor vagy az osztályos egyezség esetén. Ilyenkor előbb az egy-egy vagyonszerző által megszerzett vagyontárgy, vagyonelem forgalmi értékét kell megállapítani, és ha azt terheli tartozás, akkor annak tiszta értékét. A tiszta érték a hagyaték forgalmi értékének és az azt terhelő tartozásnak a különbözete. Az Itv. a Ptk. szerinti hagyatéki tartozásokon - temetési költségek, hagyatéki költségek, a hagyatéki eljárás költségei, az örökhagyó tartozásai, a kötelesrészen, valamint a hagyományon és meghagyáson alapuló kötelezettségeken - felül ide sorolja a hagyatéki eljárás során kirendelt gondnok és a végrendeleti végrehajtó tiszteletdíját is. A tartozások - terhek - összegét, a helyben szokásos temetési költségek kivételével, számlával kell igazolni.
    A hagyatéki terhek különbözők lehetnek, azok terhelhetik a hagyaték egészét, és kapcsolódhatnak kizárólagosan egy-egy meghatározott vagyontárgyhoz is. Így például a temetési költségek (kivéve, ha az örökösök közül csak egy valaki állta azokat), a közjegyzői díjak az egész hagyatékot terhelik, míg például egy lakáson fennálló jelzálogjoggal biztosított banki hiteltartozás kizárólag az adott lakás tiszta értékének megállapítása során vehető figyelembe. A banki hiteltartozás értelemszerűen csak akkor vehető teherként figyelembe, ha a tartozás kötelezettje azonos az ingatlan tulajdonosával. Így az olyan jelzálogjoggal biztosított bankkölcsön, ahol a hitelt felvevő személye nem azonos annak az ingatlannak a tulajdonosával, amelyet fedezetként felajánlottak, nem számít tehernek, tehát a tiszta érték megállapítása során figyelmen kívül marad. Tartozás esetén az adóhatóságnak meg kell állapítania azt a konkrét összeget, ami a kölcsönből még ténylegesen fennáll. Ha ugyanis egy 10 évvel az illetékkötelezettség keletkezése előtt 25 évre felvett bankkölcsön 10 millió forint volt, az ingatlant - papíron - 10 millió forint és járulékai fejében terheli jelzálogjog. Miután azonban a tőke - és így a fennálló járulékok - összege az eltelt 10 év alatt feltehetően csökkent a törlesztések által, ezért nem az eredeti, hanem az aktuálisan fennálló tartozás vehető figyelembe.
    Lényeges továbbá, hogy az örökség egészét terhelő hagyatéki terheket meg kell osztani az illetékterhet nem viselő és az illetékköteles vagyon között. Illetékterhet nem viselő vagyon (vagyontárgy, vagyonelem) lehet illetékmentes (pl. takarékbetét) és lehet az Itv. hatálya alá nem tartozó (például külföldön lévő ingatlan) vagyon. E tartozások fennállása ugyanis független attól, hogy kell-e az adott vagyontárgy megszerzéséért illetéket fizetni, az illetékmentes vagyontárgyat a közjegyző éppen úgy adja át, mint az illetékköteles vagyonelemeket. Így ezek a terhek a hagyatékot, mint egészet terhelik, így azokat a hagyatékba tartozó valamennyi vagyontárgy értékéből arányosan kell levonni.
    Pl. Az örökös a belföldi örökhagyó után örökölt egy belföldi ingatlant, melynek forgalmi értéke 100 millió forint, de amelyet 20 millió forint banki tartozás terhel, továbbá egy 50 millió forint értékű külföldi ingatlant, 30 millió forintot takarékbetétben és 20 millió forint további hagyatéki tartozást. A hagyaték tiszta értékének megállapítása során először a belföldi ingatlan tiszta értékét állapítja meg a hatóság, ez a példában 80 millió forint. A takarékbetétkönyv és a külföldi ingatlan (összesen 80 millió forint) nem visel illetékterhet. A 20 millió forint egyéb hagyatéki tartozást a 80 millió forint illetékköteles és a 80 millió forint illetékterhet nem viselő vagyon arányában kell megosztani, azaz 10 millió forint hagyatéki teherrel lehet csökkenteni a belföldi ingatlan tiszta értékét, azaz 70 millió forint lesz az illeték alapja.

    Ajándékozás
    Az ajándékozási illeték alapjának - azaz a tiszta értéknek - a megállapítása során a forgalmi értéket csökkenteni kell az ajándékot terhelő adósság és az egyéb teher értékének egy megajándékozottra eső részével. Ha több vagyontárgy ajándékozása egy szerződéssel történik, akkor a szerződéskötéssel kapcsolatos költségeket is meg kell osztani a vagyontárgyak között a tiszta érték megállapításához. Az egy meghatározott vagyontárgyat terhelő adósság itt is kizárólag annak a vagyontárgynak a forgalmi értékéből vonható le, amelyet terhel.

    A terhek után fizetendő illeték
    Van azonban egy lényeges különbség az öröklés és az ajándékozás között: ajándékozás esetén a tiszta érték megállapításánál számba vett terhek értékének alapulvételével visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetni. A terhek - pl. tartozás - ugyanis a megajándékozottra hárulnak, azokért ő áll helyt, azaz a terhek erejéig visszterhes szerzésről van szó. A visszterhes vagyonátruházási illeték mértéke természetesen ebben az esetben is az ingatlan jellegéhez igazodik.
    Nem tartozik a terhek körébe az ajándékot terhelő vagyoni értékű jog értéke.
    Ha például egy megajándékozott egy 25 millió forint forgalmi értékű lakást kap ajándékba azzal, hogy ő fizeti meg a lakást még terhelő 5 millió forint tartozást, akkor 20 millió forint után - a tiszta érték után - ajándékozási illetéket az 5 millió forint után pedig visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetni. (Az ügylet alapján a lakás 4/5 részét ajándékba kapta, 1/5 részét viszont megvásárolta.)
    Kérdésként merülhet fel, hogy kell-e visszterhes vagyonátruházási illetéket fizetni, ha egyenesági rokonok között olyan jelzálogjoggal terhelt ingatlan ajándékozására kerül sor, amely kapcsán a jelzálogjoggal biztosított tartozást a megajándékozott nem vállalja át, az továbbra is az ajándékozót terheli?
    A zálogtárgy tulajdonosának személye (dologi kötelezett) és a követelés kötelezettjének személye (személyes kötelezett) elválhat egymástól. A dologi kötelezett ebben az esetben a tartozás pénzbeli megtérítésére nem lesz köteles, ugyanakkor változatlanul tűrni köteles azt, hogy a személyes kötelezett nem teljesítése esetén a zálogjogosult a tulajdonát képező ingatlanból kielégítést keressen. Amennyiben ez megtörténik, a Ptk. 259. § (1) bekezdése alapján a zálogjog megszűnik, a követelés pedig egyéb biztosítékaival együtt a kielégítés erejéig a tulajdonosra száll át. Személyes kötelezettség hiányában a jelzálogjog fennállása nem tekinthető olyan tehernek, amely befolyásolná az ajándék tiszta értékét. Az ingatlan teljes értékét ebben az esetben ugyanis a megajándékozott ajándékba kapja, vagyis vagyongyarapodás a teljes értékre megállapítható. Még abban az esetben is igaz ez, amikor a személyes kötelezett nem teljesít és a zálogjogosult az ingatlanból keres kielégítést, hiszen ilyenkor a Ptk. idézett rendelkezése szerint a dologi kötelezettnek jelzálogjog értékének erejéig megtérítési igénye keletkezik.
    Ilyen esetben tehát - más teher, adósság hiányában - a teljes forgalmi érték után ajándékozási illetéket kell kiszabni. Amennyiben egyenesági rokonok között kerül sor az ajándékozásra az Itv 17. § (1) bekezdés p) pontja alapján a szerzés ajándékozási illetékmentes, vagyis illetékfizetési kötelezettség megállapítására nem kerül sor.

    Gépjármű
    A gépjármű és pótkocsi értékét a tiszta érték megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni, tekintve, hogy az illeték a visszterhes vagyonátruházásra irányadó illetékmérték figyelembevételével kerül megállapításra. Az illeték minden esetben a hatósági nyilvántartásban feltüntetett - kilowattban kifejezett - teljesítményéhez és a gépjármű életkorához igazodik. Pótkocsi esetében pedig a fizetendő illeték alapja a pótkocsi össztömege. Gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának öröklése és ajándékozása esetén az illeték mértéke a gépjármű és pótkocsi visszterhes vagyonátruházási illetékének kétszerese. Amennyiben a gépjárműre, pótkocsira vonatkozó vagyoni értékű jog szerzése következik be - például az özvegy gépjárművön haszonélvezetet szerez -, akkor a vagyoni értékű joggal nem terhelt tulajdonjog megszerzéséért járó illeték negyedét kell fizetni.

    Praxisjog
    A praxisjog ajándékozása esetén az illeték alapja a praxisjognak - terhekkel nem csökkentett - értéke. Az önálló orvosi tevékenység praxisjogának értékét - az öröklési illeték mértékére vonatkozó rendelkezéseknél már ismertetett módon - az Itv. 72. §-ának megfelelően kell megállapítani.

    TARTALOMJEGYZÉK
    Az illetéktörvény egységes szerkezetben, magyarázatokkal 2012
    Kiadással kapcsolatos információk
    ELŐSZÓ
    GYAKRABBAN HASZNÁLT RÖVIDÍTÉSEK
    1990. ÉVI XCIII. TÖRVÉNY AZ ILLETÉKEKRŐL
    ELSŐ RÉSZ
    ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
    I. Fejezet
    Az illetékekre vonatkozó általános rendelkezések
    1. Illeték- és díjfizetési kötelezettség
    Az illetékek csoportosítása
    2. A törvény területi és személyi hatálya
    Öröklési illeték
    Élők közötti jogügyletekhez kapcsolódó illetékek
    3. Az illetékkötelezettség keletkezése
    Az illetékkötelezettség jelentősége - elhatárolása az illetékfizetési kötelezettségtől
    Öröklési illeték
    Élők közötti jogügyletekhez kapcsolódó illetékek
    Eljárási illetékek
    4. Illetékmentesség
    MÁSODIK RÉSZ
    A VAGYONSZERZÉSI ILLETÉK
    II. Fejezet
    Az öröklési és az ajándékozási illeték
    1. Az öröklési illeték tárgya
    2. Lemondás az öröklésről, az örökség visszautasítása
    Lemondás az öröklésről
    Az örökség visszautasítása
    3. Rendelkezés a megnyílt örökségről, hagyatéki osztályos egyezség
    Örökség átengedése
    A hagyatéki hitelező vagyonszerzése
    Osztályos egyezség
    Ajándékozás általában
    Illetékkötelezettség alá nem eső ügyletek
    Az ajándék visszakövetelése
    Társaságok, jogi személyek ügyletei
    Magánszemélyek közötti ügyletek
    Vagyoni értékű jogok
    Követelés
    4. Az öröklési és az ajándékozási illeték mértéke
    5. Az öröklési és az ajándékozási illeték alapja
    Tiszta érték
    6. Kötelesrész
    7. A haszonélvezet, a használat öröklésének és ajándékozásának illetéke
    8. Öröklési és ajándékozási illetékmentesség, kedvezmény
    Egyenesági rokonok illetékmentessége
    A hazai tudományos, művészeti, oktatási, közművelődési, közjóléti célra juttatott örökség
    A takarékbetét öröklése
    20 millió forintig illetékmentesség
    A lakóházzal beépíthető telektulajdonhoz kapcsolódó mentesség
    A kiskorú örökösök illetékkedvezménye
    Termőföld öröklése
    Egyenes ági rokonok ajándékozási illetékmentessége
    Lakóházépítésre alkalmas telekszerzés mentessége
    Munkavállalói értékpapír-juttatási program
    Személyi jövedelemadó-köteles juttatás
    Takarékbetét ingyenes megszerzése
    Termőföld ingyenes megszerzése
    Közhasznú szervezetnek közhasznú tevékenység céljára juttatott ajándék
    Jogszabályi kötelezettségen alapuló ingyenes eszközátadás
    Térítésmentes eszközátruházás
    Követelés gazdálkodó szervezetek közötti ajándékozása
    Gazdálkodó szervezetek közötti ingyenes vagyonmozgások 100%-os tulajdoni hányad esetén
    Otthonvédelemmel kapcsolatos mentességek
    A kisvállalkozás vagyoni betétjének öröklési és ajándékozási illetékkedvezménye
    III. Fejezet
    A visszterhes vagyonátruházási illeték
    1. Az illeték tárgya
    A visszterhes vagyonátruházási illeték hatálya alá eső vagyontárgyak csoportjai
    Ingatlan tulajdonjogának megszerzése
    A visszterhes vagyonátruházási illeték hatálya alá nem tartozó ügyletek
    2. Az illeték általános mértéke
    3. Haszonélvezet, használat esetén a visszterhes vagyonátruházási illeték alapja
    4. Lakástulajdon és a hozzá kapcsolódó jogok visszterhes vagyonátruházási illetékének mértéke
    A lakástulajdon fogalma
    Tulajdoni hányad szerzése
    Lakásépítési kedvezmény ("Szocpol")
    Csere
    Cserét pótló vétel
    5. Ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzések visszterhes vagyonátruházási illetéke
    A kedvezményes szabály hatálya alá eső jogügyletek
    A vagyonszerző személye
    A vagyonszerzés célja
    A továbbértékesítés megvalósulása
    A vállalt feltételek elmaradásának szankcionálása
    A kedvezmény viszonya az Itv. más szabályaihoz
    A határidő meghosszabbítása
    6. Hitelintézet ingatlanszerzésének visszterhes vagyonátruházási illetéke
    7. A feltűnő értékaránytalanság mellett kötött ügyletek illetéke
    8. A szabályozott ingatlanbefektetési társaság egyes vagyonszerzései
    9. Gépjármű és pótkocsi visszterhes vagyonátruházási illetékének mértéke
    10. Illeték közös tulajdon megszüntetése esetén
    Osztatlan közös tulajdon
    Házastársi közös vagyon megosztása
    11. Illetékmentességek, illetékkedvezmények
    Lakóházzal beépíthető telek megszerzése
    Közcélú vízi létesítmények és tartozékaik kezelői jogának megszerzése
    Az állami tulajdonban levő természetvédelmi terület kezelői jogának a természetvédelmi kezelő által történő megszerzése
    Az állami vagyon vagyonkezelői jogának megszerzése
    Új lakás szerzése
    Gazdálkodó szervezet átalakulása
    Kedvezményezett részesedéscsere
    Látvány-csapatsport támogatásához kapcsolódó mentességek
    Kisajátított vagy bányakárt szenvedett ingatlan
    A kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra megvásárolt ingatlan vételárából történt ingatlanvásárlás
    Gépjármű, pótkocsi tulajdonjogának gépjármű-forgalmazó, továbbá gépjármű pénzügyi lízinget folytató, illetve ingatlanok és gépjárművek pénzügyi lízingjét egyaránt folytató vállalkozó általi megszerzése
    Elektromos gépjármű tulajdonjogának, ilyen gépjárműre vonatkozó vagyoni értékű jognak a megszerzése
    A helyi önkormányzat vagy az állam tulajdonában álló lakás tulajdonjogának elővásárlási joggal rendelkező által történő megszerzése
    A birtokösszevonási célú önkéntes földcsere keretében létrejött megállapodáson alapuló termőföld-szerzés
    Az ügyvédi iroda átalakulása
    Termőföldszerzés
    Mezőgazdasági termelők gazdaságátadási támogatással összefüggő vagyonszerzésének illetékmentessége
    Kedvezményezett eszközátadás keretében szerzett ingatlanok mentessége
    Kapcsolt vállalkozások közötti vagyoni betét és ingatlan átruházás
    Fiatalok első lakásszerzése
    Otthonvédelemmel kapcsolatos lakásvásárlás mentessége
    Önálló orvosi tevékenység praxisjogának megszerzése
    Az állami, helyi önkormányzati tulajdonban lévő forgalomképtelen műemlék vagy műemléki jellegű ingatlan (ingatlanegyüttes) haszonélvezeti jogának, az ingatlan helyreállítása, fejlesztése és ezt követő állagmegóvása ellenében történő megszerzése
    IV. Fejezet
    A vagyonszerzési illeték fizetésére kötelezettek
    HARMADIK RÉSZ
    AZ ELJÁRÁSI ILLETÉKEK ÉS AZ IGAZGATÁSI, BÍRÓSÁGI SZOLGÁLTATÁSOK DÍJA
    V. Fejezet
    A közigazgatási hatósági eljárási illetékek
    1. Az illeték tárgya
    2. Az illeték mértéke
    Illetékfizetési kötelezettség első fokú eljárásban
    Fellebbezés illetéke
    Felügyeleti eljárás illetéke
    Végzés elleni fellebbezés illetéke
    A végrehajtási kifogás illetéke
    Adóregisztrációs eljáráshoz kapcsolódó illetékkötelezettség
    3. Az eljárási illeték alapja
    4. Az illeték fizetésére kötelezettek
    Az illetékfizetési kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményei
    Szakhatósági eljárási illeték
    Az eljárási illeték visszafizetése az ügyintézési határidő túllépése miatt
    5. A jogorvoslati eljárás illetékének visszatérítése
    6. Illetékmentesség
    Személyes illetékmentesség és költségmentesség
    Tárgyi illetékmentes eljárások
    VI. Fejezet
    A bírósági eljárási illetékek
    1. Az illeték tárgya
    2. Az illeték fizetésére kötelezettek
    A polgári eljárási illetékek
    3. A polgári eljárás illetékének alapja
    Több igény érvényesítése egy eljárásban
    Illetékfizetési kötelezettség vagylagos kereseti kérelem esetén
    Illetékfizetési kötelezettség választottbírósági ítélet vagy egyezség érvénytelenítése iránti eljárásban
    Illetékfizetési kötelezettség fizetési meghagyásos eljárás során előterjesztett fellebbezés esetén
    4. Az elsőfokú polgári eljárások illetékének általános mértéke
    5. Tételes illetékek
    6. A csőd- és felszámolási eljárás illetéke
    7. A cégbírósági eljárás illetéke
    A jogorvoslat illetéke a polgári eljárásban
    8. A fellebbezés illetéke
    9. A perújítás illetéke
    10. A felülvizsgálati eljárás illetéke
    11. Jogorvoslati eljárásokban érvényesülő kedvezmények
    12. A büntetőeljárás illetéke
    13. A polgári jogi igény és az állammal szembeni kártalanítási igény érvényesítésének illetéke
    14. A büntetőeljárással kapcsolatos egyes kérelmek illetéke
    15. Választottbírósági eljárásban az illeték mértéke
    Illetékkedvezmények a bírósági eljárásban
    16. Illetékmentesség
    17. Mérsékelt illeték
    A közvetítői tevékenység igénybevételéhez kapcsolódó illetékkedvezmények
    Az illetékkülönbözet visszatérítése
    18. Illetékfeljegyzési jog
    19. Cégbírósági felügyeleti illeték
    VII. Fejezet
    Az igazgatási és bírósági szolgáltatások díja
    Az adóigazolvány kiadása
    NEGYEDIK RÉSZ
    AZ ILLETÉK MEGÁLLAPÍTÁSA ÉS FIZETÉSE
    VIII. Fejezet
    Az illeték alapjának megállapítása
    1. Az illeték alapjául szolgáló érték
    2. Az illeték alapjául szolgáló érték bejelentése és megállapítása
    3. A vagyoni értékű jogok értékének megállapítása
    IX. Fejezet
    Az illeték megfizetése
    1. A közigazgatási hatósági eljárási illeték megfizetése
    2. Hiánypótlás
    3. A bírósági eljárási illeték megfizetése
    Utólagos illetékfizetés
    4. Az eljárási illeték megfizetésére vonatkozó közös szabályok
    5. Az illetékbélyeg értéktelenítése
    6. Gépjármű, pótkocsi vagyonszerzési illetékének megfizetése
    7. Az illeték fizetése kiszabás alapján
    8. Az illetékelőleg
    9. Fizetési meghagyás
    10. Az illeték törlése és visszatérítése
    A szerződés megszüntetése és felbontása
    11. Mulasztási bírság, adóbírság
    12. Elévülés
    13. Késedelmi pótlék
    14. Az illeték biztosítása, behajtása, fizetési kedvezmények
    X. Fejezet
    Egyes eljárási rendelkezések
    1. A hagyaték (vagyonátszállás) bejelentése a közjegyző által
    2. A hagyaték bejelentése az örökös által
    3. Az ajándék és a visszterhes vagyonszerzés bejelentése
    4. Az illetékbélyeg értékének visszatérítése
    ÖTÖDIK RÉSZ
    ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
    XI. Fejezet
    Hatálybaléptető, módosító és értelmező rendelkezések
    1. Hatálybaléptető és átmeneti rendelkezések
    2. Felhatalmazás
    3. Adó- és értékbizonyítvány
    4. Értelmező rendelkezések
    5. Hatálybaléptető, záró és átmeneti rendelkezések az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításaihoz
    I. A szabálysértési eljárás illetéke
    II. Az állampolgársággal kapcsolatos eljárás illetéke
    III. Jogszabályról és joggyakorlatról kiállított bizonyítvány illetéke
    IV. A másolat és kivonat illetéke
    V. A fordítás illetéke
    VI. A hitelesítés illetéke
    VII. A levéltár által készített másolat illetéke
    VIII. Az iskolai, tanfolyami bizonyítványmásolat, másodlat illetéke
    IX. Egyes okmányok kiadásával kapcsolatos eljárások illetéke
    X. Anyakönyvi és névváltoztatási eljárás
    XI. A külön jogszabály szerinti nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokkal összefüggő hatósági eljárások illetéke
    XII. Hatályon kívül helyezve
    XIII. Egyes környezetés természetvédelmi, valamint vízügyi hatósági eljárási illetékek
    XIV. Hatályon kívül helyezve
    XV. Az építésügyi hatósági eljárás illetéke
    XVI.
    XVII. A vállalkozói igazolvány és az üzlet működési engedélyének illetéke
    XVIII. A külkereskedelemmel kapcsolatos eljárások illetéke
    XIX. A külön jogszabályban meghatározott eljárásokhoz szükséges adó- és értékbizonyítvány kiállítása iránti eljárás illetéke
    XX. Külföldiek ingatlanszerzéséhez szükséges engedély illetéke
    XXI. A hatósági bizonyítvány kiállítása iránti eljárás illetéke
    XXII. A vízgazdálkodással kapcsolatos helyi önkormányzati hatósági eljárások illetéke
    XXIII. A haditechnikai termékek gyártása és a haditechnikai szolgáltatások nyújtása engedélyezésének illetéke
    XXIV. A településrendezéssel kapcsolatos kártalanítási eljárás illetéke

    Lábjegyzet

    Itv. 102. § (1) bekezdés b) pont

    Itv. 102. § (1) bekezdés c) pont

    Itv. 102. § (1) bekezdés g) pont

    Itv. 102. § (1) bekezdés d) pont

    Ptk. 155-156. §

    Ptk. 157-165. §

    1997. évi CXLI. törvény 3. § (2) bekezdés

    2004. évi CXV. törvény 13. § (1) bekezdése

    Ptk. 598. §

    Ptk. 641-642. §

    Ptk. 661. §

    Ptk. 659. §

    Ptk. 655. §

    Ptk. 603. §

    Ptk. 674. § (2)

    Itv. 16. § (7) bekezdés

    A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény 6. § (1) bekezdés k) pont

    Ptk. 579. §

    Itv. 102. § (1) bekezdés f) pont

    A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 3. § (1) bekezdés b) pont.

    Itv. 102. § (1) bekezdés i) pont

    Itv. 102. § (1) bekezdés j) pont

    Itv. 102. § (1) bekezdés e) pont

    Itv. 69. §
    A folytatáshoz előfizetés szükséges.
    A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
    {{ item.ArticleTitle }}

    {{ item.ArticleLead }}

    A folytatáshoz előfizetés szükséges!
    A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

    A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.

    exit_to_app Belépés Előfizetés

    Keresés az oldal szövegében