A környezetvédelmi termékdíjról, a népegészségügyi termékadóról, az energiaadóról és a regisztrációs adóról szóló törvény egységes szerkezetben, magyarázatokkal 2012 (DEMO)

adozona.hu

A környezetvédelmi termékdíjról, a népegészségügyi termékadóról, az energiaadóról és a regisztrációs adóról szóló törvény egységes szerkezetben, magyarázatokkal 2012 (DEMO)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Jogterület(ek): Adójog, számviteli szabályok
Érvényesség kezdete: 2012.05.01
Érvényesség vége:

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Ktdt.)
A környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény végrehajtásáról szóló 343/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.)

A gumiabroncs, mint termékdíjköteles termék esetében is az általános szabályok szerint annak első belföldi forgalomba hozatala vagy saját célú felhasználása során keletkezik a termékdíj-kötelezettség.
Ezt a szabályozást egészíti ki a Ktdt. 26. §-a a következők ...

Csak a jogszabály szövegének mutatása

A környezetvédelmi termékdíjról, a népegészségügyi termékadóról, az energiaadóról és a regisztrációs adóról szóló törvény egységes szerkezetben, magyarázatokkal 2012 (DEMO)

Kiadással kapcsolatos információk

Szerzők:

Csikász Éva

Oláh Imre

dr. Szalkai Ágnes

Veres Gábor

Szerkesztő:

Tánczos Zoltán

Lektor:

Szabó Károly

Sorozatszerkesztő:

dr. Baté Zsuzsanna

ISSN 2060-8373

Kiadja

a SALDO Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Zrt. Felelős kiadó: dr. Bokor Pál a SALDO Zrt. vezérigazgatója

A SALDO Kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja

E kiadvány bármely részének sokszorosítása, bármilyen adatrendszerben való tárolása (papír, elektronikus stb.) a kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül tilos!

Jelmagyarázat:

III. FEJEZET

AZ EGYES TERMÉKDÍJKÖTELES TERMÉKEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK

III.1 A gumiabroncs termékdíja

A gumiabroncs, mint termékdíjköteles termék esetében is az általános szabályok szerint annak első belföldi forgalomba hozatala vagy saját célú felhasználása során keletkezik a termékdíj-kötelezettség.
Ezt a szabályozást egészíti ki a Ktdt. 26. §-a a következők szerint: "A Magyarországon begyűjtött használt gumiabroncs külföldön történő felújítását követően a felújított gumiabroncs Magyarországra történő behozatala esetén a felújítás során hozzáadott anyagmennyiség tömege alapján keletkezik a termékdíj-kötelezettség."
A gumiabroncsok felújításán a Ktdt. a gumiabroncsok újrafutózását érti. Ez az eljárás gyakorlatilag a gumiabroncs használata során lekopott futófelületének szigorú minőségellenőrzési és biztonságtechnikai szabályok betartása mellett történő helyreállítását jelenti, mellyel a lekopott felület helyébe vulkanizálással új futórészt visznek fel a gumiabroncsra. Ezt az eljárást kizárólag akkor lehet alkalmazni, ha a felújítandó gumiabroncs szerkezeti váza ép és más sérülést sem tartalmaz.
A futó pótlása a gumiabroncs teljes tömegéhez képest annak elenyésző súlyát érinti, így 2012. évtől a Ktdt. a külföldön felújított gumiabroncsok behozatala és annak első belföldi értékesítése vagy saját célú felhasználása címén csak a felújítás során hozzáadott anyagmennyiség tömege - a felújított futófelület súlya - alapján keletkezteti a termékdíj-kötelezettséget.

III.2 A csomagolószer környezetvédelmi termékdíja

A Ktdt. csomagolószerekre vonatkozó különös rendelkezéseit két témakörbe lehet sorolni, az egyik témakör az összetett vagy társított csomagolószerek, míg a másik az újrahasználható csomagolószerek témakörével foglalkozik. Mindkét témakör, így az azokba tartozó termékek is, a csomagolószerek között olyan egyedi sajátosságokkal rendelkeznek, melyek a különös rendelkezésekben való szabályozást indokolhatják.

Összetett vagy társított csomagolószer

Mint minden termékdíjköteles termék, így a csomagolószerek esetében is a termékdíj alapját a szóban forgó termékdíjköteles termék tömege határozza meg. Azonban egyes csomagolási formák esetében, amennyiben azok több különböző anyagáramba tartozó összetevő együttes felhasználása révén jönnek létre, szükség van egyfajta elhatárolásra, illetve szabályra melynek segítségével az ily módon több összetevőből álló termékek tömegére vetített termékdíj meghatározható.
Erre az elhatárolásra nyújt segítséget a Ktdt. 27. § (1) bekezdése, mely szerint "Összetett vagy társított csomagolószer esetén a fizetendő termékdíj megállapítására,
a) ha az fizikai módon összetevőire szétválasztható, az egyes összetevőkre vonatkozó termékdíjtételt,
b) ha az fizikai módon összetevőire szét nem választható és legalább 90%-ban egynemű anyagból áll, a csomagolószer terjes tömegére a fő összetevőre vonatkozó termékdíjtételt,
c) ha az fizikai módon összetevőire szét nem választható és nincs olyan összetevő, amely a csomagolószer tömegének 90%-át eléri, a társított anyagokra vonatkozó termékdíjtételt
kell alkalmazni."
Az összetett vagy társított csomagolószer esetén tehát az egyes összetevőkre vonatkozó termékdíjtételt kell alkalmazni, ha a csomagolószer fizikai módon összetevőire szétválasztható.
Abban az esetben azonban, ha a csomagolószer fizikai módon összetevőire nem választható szét és legalább 90%-ban egynemű anyagból áll, akkor a csomagolószer teljes tömegére a fő összetevőre vonatkozó termékdíjtétel, továbbá, ha a csomagolószer fizikai módon összetevőire szét nem választható és nincs olyan összetevő, amely a csomagolás tömegének 90%-át eléri, úgy a társított anyagokra vonatkozó termékdíjtétel alkalmazandó.
Az egyes anyagáramok egységnyi díjtételeit a Ktdt. 2. melléklete tartalmazza.

Újrahasználható csomagolószer

A Ktdt. 2. § 31. pontja értelmezésében "újrahasználat: a terméknek az eredeti célra történő ismételt felhasználása, mely során a többször felhasználható, újratölthető termék a forgási ciklusból történő kilépésekor válik hulladékká."
Az újrahasználat, mint a termékek egyfajta speciális felhasználási módja a termékdíjas szabályozásban preferált helyet foglal el, tekintettel arra, hogy a többszöri felhasználás eredményeként kevesebb környezetkárosító hulladék keletkezik. Ezen felhasználási mód minél szélesebb körben való elterjesztése, illetve a korábbi évek szabályozása lapján már kialakított újrahasználati rendszerek fenntartása és támogatása érdekében a Ktdt. és a Vhr. külön foglalkozik e témakörrel.
A Ktdt. 27. § (2) bekezdése szerint: "Az újrahasználható csomagolószert belföldi előállítású csomagolás részeként forgalomba hozó vagy csomagolásra felhasználó kötelezettnek nem keletkezik termékdíj-kötelezettsége, ha a termékdíjköteles termék az újrahasználható csomagolószerek - a törvény végrehajtási rendeletében meghatározott - nyilvántartásában szerepel, és a csomagolást végző a csomagolószerre betétdíjat alkalmaz. A betétdíjas újrahasználható csomagolást kibocsátót és a betétdíjas újrahasználati rendszer működtetésében közreműködőket a vámhatóság hatósági ellenőrzés keretében ellenőrizheti."
A jogalkotó az újrahasználati rendszer alkalmazásának feltételéül az újrahasználható csomagolószerek nyilvántartásba-vételét, valamint azokra vonatkozóan betétdíjas rendszer alkalmazását nevezi meg. Minimálisan e két feltétel szükséges az újrahasználati rendszer nyújtotta előnyök kihasználása érdekében. Mindezeknek együttesen megfelelve az újrahasználható csomagolószert belföldi előállítású csomagolás részeként kibocsátó (forgalomba hozó vagy saját célú felhasználás során csomagolásra felhasználó) kötelezettnek nem keletkezik termékdíj-kötelezettsége az újrahasználható csomagolószer mennyisége (tömege) után.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy e feltételeknek hogyan és milyen módon lehet eleget tenni?

Újrahasználható csomagolószerek nyilvántartása

A Vhr. 25. § (1) bekezdése a Ktdt. fent hivatkozott §-a kapcsán az alábbi kiegészítést tartalmazza: "A Főfelügyelőség a kötelezett, vagy a Ktdt. 3. § (6) bekezdés b) pontja szerinti nyilatkozó e rendelet 8. melléklet szerinti adatlapon benyújtott kérelmére akkor veszi fel a csomagolószert az újrahasználható csomagolószerek nyilvántartásába, ha az alkalmas csomagolásra történő többszöri felhasználásra. A Főfelügyelőség a nyilvántartásba vételről szóló döntést és annak alapjául szolgáló adatokat tájékoztatásul a vámhatóság részére megküldi."
Tehát az újrahasználati rendszer alkalmazásának feltételeként szabott újrahasználható csomagolószerek nyilvántartásába való felvételt az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőségnél kell kérelmezni. A csomagolószer újrahasználható csomagolószerek nyilvántartásába való felvételének alapkövetelménye, hogy a termék megfeleljen az újrahasználat feltételeinek, így alkalmas legyen a többszöri használatra, ellenkező esetben a Főfelügyelőség a nyilvántartásba vétel megtagadja.
A Főfelügyelőséghez benyújtott nyilvántartásba vételi kérelemnek elsődlegesen
- a kibocsátó adatait
- az ügyintéző nevét, ügyintéző telefonszámát,
- a képviselőjének nevét, képviselőjének adószámát,
- a csekély mennyiség mennyiségi határ átlépésének bejelentését, időpontját,
- újrahasználható csomagolószerre vonatkozó adatokat kell tartalmaznia.
A Vhr. 8. melléklete szerint az újrahasználható csomagolószerre vonatkozó adatok:
- adatsor sorszáma,
- GTIN azonosító száma, vagy ennek hiányában a nyilvántartást vezető által adott azonosítószám,
- megnevezése,
- vámtarifaszám,
- CsK kódjának 1-3 jegye,
- anyaga,
- nettó tömege (termékdíj alapja),
- mérete (szélesség, mélység, magasság),
- nettó töltési mennyisége,
- fényképe,
- átlagos élettartama,
- átlagos forgási sebessége,
- bejelentés érvényességének időpontja,
- keltezés, cégszerű aláírás.
A Főfelügyelőség a nyilvántartásba vételről hozott döntéséről tájékoztatja a vámhatóságot, mely tájékoztatásban szereplő tények az ellenőrzések során kaphatnak kiemelt figyelmet, ugyanis a Ktdt. fentebb hivatkozott 27. § (2) bekezdésének felhatalmazása szerint az újrahasználati rendszer szereplőit (így különösen a kötelezettet, továbbá a betétdíjas újrahasználati rendszer működtetésében közreműködőket és nyilatkozatot) a vámhatóság hatósági ellenőrzés keretében ellenőrizheti.

Betétdíj

A betétdíj rendszerét alapvetően a betétdíj alkalmazásának szabályairól szóló 209/2005. (X. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) határozza meg.
A Korm. rendelet alkalmazásában:
a) betétdíjas termék: "betétdíjas termék" megjelöléssel gyártott, illetve forgalmazott termék vagy a termék csomagolása, amelynek e megjelöléssel történő gyártását, illetve első forgalomba hozatalát az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőségnek (a továbbiakban: Főfelügyelőség) bejelentették;
b) betétdíj: a betétdíjas termék árával együtt felszámított, annak visszaváltásakor a forgalmazónak, illetve visszaváltójának maradéktalanul visszafizetett díj.
Lényeges elem, hogy a termék vagy a termék csomagolásának betétdíjas termékké minősítéséről maga a gyártó, kötelezett dönt. Azonban abban az esetben, ha a gazdálkodó valamely termékét ilyen minősítéssel látja el, úgy a Korm. rendelet kötelezettjévé válik és rá nézve az abban foglaltak irányadóak.
Abban az esetben, ha a gyártó döntésének megfelelően betétdíjas minősítéssel kívánja termékét vagy annak csomagolását forgalmazni a Korm. rendelet 3. § (2) bekezdésére figyelemmel köteles:
a) a betétdíjas terméken vagy annak címkéjén a "betétdíjas termék" megjelölés feltüntetéséről gondoskodni,
b) a betétdíjas terméket a forgalmazótól visszagyűjteni és számára a betétdíjat megfizetni, továbbá c) a betétdíjas termék visszaváltáskori állapotára vonatkozó követelményeket meghatározni, amelyek nem zárhatják ki a rendeltetésszerű használatából eredő változások esetén a betétdíjas termék visszaváltását.
A Korm. rendelet 6. §-ában megfogalmazottak alapján, a gyártó köteles továbbá a betétdíjas terméke vagy a termék csomagolása forgalmazásából eredő kötelezettsége keletkezését követő 15 napon belül - nyilvántartásba vétel céljából - a Főfelügyelőségnek bejelenteni:
a) a gyártó nevét, székhelyét, adószámát,
b) a betétdíjas termék megnevezését,
c) amennyiben a betétdíjas termék azonosító számmal vagy GTIN számmal rendelkezik, a termék azonosító számát, illetve GTIN számát és
d) a csomagolás kivételével a betétdíjas termék Kombinált Nómenklatúra szerinti vámtarifaszámát.
E rendszer keretében forgalmazott termékek esetén ugyanis a gyártó a betétdíj összegét a számlán, a betétdíjas termék árától elkülönítetten tünteti fel, mely összeget a betétdíjas termék visszaváltásakor a forgalmazó köteles készpénzben visszafizetni, vagy a felhasználó kérésére újabb termékvásárlás esetén azt a vételárba beszámítani, mindezzel mintegy biztosítva a termék forgási ciklusának és élettartamának meghosszabbítását.
A forgalmazó további kötelezettségeit a Korm. rendelet 4. §-a az alábbiak szerint tartalmazza:
(1) A forgalmazó a betétdíjas termék felhasználótól való visszaváltását a termék forgalmazásának feltételeivel azonos módon, folyamatosan, és - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - teljes nyitvatartási időben köteles biztosítani a betétdíjas termék forgalmazásának helyén, illetve az erre kijelölt helyen. A legalább 200 m2 alapterületű üzlettel rendelkező forgalmazó a forgalmazás helyén köteles a betétdíjas termék visszaváltását biztosítani.
(2) Amennyiben a betétdíjas termék visszaváltására kijelölt hely nem azonos a forgalmazás helyével, a visszaváltásra kijelölt hely nyitvatartási idejére
a) egy forgalmazó által kijelölt hely esetén a betétdíjas terméket forgalmazó üzlet nyitvatartási ideje szerinti,
b) több forgalmazó által kijelölt hely esetén a betétdíjas terméket forgalmazó üzletek nyitvatartási idején belül, munkanapokon legalább 6 óra időtartamot kell biztosítani oly módon, hogy helyének felkeresése se okozzon jelentős nehézséget a felhasználók számára.
(3) A forgalmazó köteles az általa forgalmazottal azonos jellemzőkkel bíró, azonos rendeltetésű, egy terméktípusba tartozó betétdíjas termék 7. § a) pontja szerint közzétett betétdíját a termék visszaváltójának megfizetni. [...]"
Azonban a betétdíjas termék gyártója és forgalmazója kötelezettségeik átruházása érdekében közvetítő szervezethez csatlakozhat, vagy létrehozhat ilyen szervezet. E közvetítő szervezetre a gyártó visszagyűjtési és visszaváltási kötelezettsége mellett a forgalmazó visszaváltási kötelezettsége is átruházható. E közvetítő szervezet tevékenysége megkezdéséhez illetve folytatásához a Főfelügyelőség engedélye szükséges.
A gyártó és forgalmazó egyéb kötelezettségeit, valamint a nyilvántartásba vétel szabályait a Korm. rendelet részletszabályai tartalmazzák.

Külföldről behozott csomagolás részét képező újrahasználható csomagolószer

A Ktdt. 27. § (3) bekezdése szerint: "A külföldről behozott csomagolás részét képező újrahasználható csomagolószer után nem keletkezik termékdíj-kötelezettség, amennyiben a kötelezett nyilvántartásával, bizonylatokkal alá tudja támasztani, hogy az újrahasználható csomagolószert a behozatal időpontjának a termékdíj-megállapítási időszakában a kötelezett megbízása alapján közvetlenül külföldre visszaszállították."
A jogalkotó rendezni kívánja a külföldről behozott csomagolás részét képező újrahasználható csomagolási összetevők (csomagolószerek) jogi helyzetét is, mégpedig oly módon, hogy azok vonatkozásában kizárólag abban az esetben nem keletkezik termékdíj-kötelezettség, amennyiben a behozatal időpontjának adó-megállapítási időszakában (tárgynegyedév) az újrahasználható csomagolószer igazoltan ismét külföldre visszaszállították. A visszaszállításról a kötelezett maga, vagy megbízása alapján megbízottja útján gondoskodhat.
A Vhr. 25. § (2) bekezdése meghatározza, hogy: "A Ktdt. 27. § (3) szerinti újrahasználható csomagolószer külföldre történő visszaszállításának igazolására a csomagolószer CsK kódjai, továbbá GTIN száma vagy ennek hiányában a 8. mellékletben foglalt adatok szerinti mennyiségi alapú nyilvántartás is alkalmas. A külföldre visszaszállítás igazoltnak tekintendő, ha a behozó nyilvántartása tartalmazza legalább a termékdíjköteles csomagolószer megnevezését, CsK kódját, GTIN számát, vagy ennek hiányában a 8. mellékletben foglalt adatokat, mennyiségét, kiszállításának dátumát és a kiszállítást igazoló fuvarokmányt, vagy annak hiányában a visszavételt igazoló adatokat."
Fentiekből egyenesen következik az a megállapítás is, hogy ha határidőn belül - tárgynegyedévben - az újrahasználható csomagolószer teljes mennyisége vagy annak része nem kerül külföldre visszaszállításra, akkor a Magyarországon maradt mennyiségre (tömeg) vonatkozóan a termékdíj-kötelezettség beáll. Ez esetben természetesen az adómegállapítási időn túli külföldre történő kiszállítás alapján - a Ktdt. 25. § (1) bekezdés f) pontjára hivatkozással - megnyílik a visszaigénylési jogosultság.
A termékdíj-fizetési kötelezettséggel kapcsolatban a Vhr. 25. § (3) bekezdése további részletszabályokat tartalmaz:
"A Ktdt. 27. § (3) bekezdésében meghatározott újrahasználható csomagolószer
a) tárgyidőszakon belüli kiszállítása esetén abban az esetben nem keletkezik termékdíj-fizetési kötelezettség, vagy
b) tárgyidőszakon túl történő kiszállítás következtében történő visszaigénylésre akkor kerülhet sor, ha a behozatalt követően további csomagolásra történő felhasználásra - a kiszállítás esetét kivéve - nem kerül sor és a csomagolószer megtalálható az újrahasználható csomagolószerek nyilvántartásában."
A Vhr. e rendelkezése szigorú feltételeket szab a fentebb kifejtett jogcímekkel kapcsolatosan, ugyanis a tárgyidőszakon belüli kiszállítás okán alkalmazható "nem keletkezik termékdíj-fizetési kötelezettség" jogintézményének, valamint a tárgyidőszakon túl történő kiszállítás következtében megnyíló visszaigénylési jogcím jogszerű érvényesítésének további feltételeként szabja, hogy a szóban forgó termékdíjköteles termékek az újrahasználható csomagolószerek nyilvántartásában szerepeljenek, továbbá tiltja azok további belföldi csomagolásra való felhasználását és kibocsátását. Így az újbóli csomagolásként történő felhasználást kizárólag a külföldre kiszállítás során engedi meg a Vhr.
Értelemszerűen e feltételek megsértése esetén a szóban forgó jogintézmények jogszerűen nem alkalmazhatók.
Az előzőekben kifejtettekhez a Vhr. 25. § (4) bekezdése adja meg az értelmező rendelkezést, mely alapján: "A külföldről behozott áru csomagolásának részeként behozott csomagolószer akkor tekinthető a Ktdt. 27. § (3) bekezdésében meghatározott újrahasználható csomagolásnak, ha
a) a csomagolószer megtalálható az (1) bekezdésében meghatározott újrahasználható csomagolószerek nyilvántartásában és
b) a külföldről behozott áru adásvételének tárgyát az újrahasználható csomagolószer nem képezi, a betétdíjas újrahasználható csomagolószer kivételével."

III.3 A reklámhordozó papír termékdíja

A belföldi előállítású reklámhordozó papír esetén - a Ktdt. 3. §-ában megfogalmazottakra figyelemmel - a nyomdai szolgáltatás teljesítése az, ami termékdíj-kötelezettség keletkezése szempontjából jelentőséggel bír, ugyanis a Ktdt. a szolgáltatás teljesítését e termékkör belföldi előállítása esetén az első belföldi forgalomba hozatallal azonosítja. Így a termékdíj-kötelezettség az általános szabályok szerint a nyomdai szolgáltatást teljesítőt terheli.
Nem elhanyagolható szempont azonban, hogy a Ktdt. 2. § 26. pontjában meghatározott - és a tárgyi hatály ismertetése során részletesen bemutatott - reklámhordozó papír fogalmi meghatározása magában hordozza a kivételként kezelt termékek körét és meghatározását is. Előfordulhat továbbá az is, hogy az előállított termék minden fogalmi elem kimerítése ellenére - a teljes nyomatott felületre vetített gazdasági reklám-tartalom 50%-os arányára vonatkozó szabály miatt - sem válik termékdíjköteles termékké.
Az ilyen és a jogszabályban kivételként meghatározott egyéb termékek nyomdai szolgáltatásának teljesítését méltánytalan lenne termékdíj-kötelezettséggel sújtani, ezért e kérdéskört a Ktdt. 27/A. § (1) bekezdése az alábbiak szerint rendezi: "Belföldi előállítású reklámhordozó papír esetén a megrendelőnek - a törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározottak szerint - a megrendelés, de legkésőbb a szerződéskötés során nyilatkoznia kell a termékdíj-kötelezettséget meghatározó feltételekről. A megrendelést teljesítő kötelezett köteles a nyilatkozatokat, valamint az előállított termék egy - nyomtatott, vagy a nyomtatottal azonos elektronikusan rögzített - példányát - a törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben foglaltak szerint - megőrizni."
A Ktdt. a megrendelő számára a termékdíj-kötelezettséget meghatározó feltételeket tartalmazó nyilatkozattételi kötelezettséget ír elő, melyet elsődlegesen a megrendelés, de legkésőbb a szerződéskötés során a nyomdai szolgáltatást teljesítő felé kell teljesítenie.
A Vhr. 26. § (1) bekezdése a megrendelő által teljesítendő nyilatkozattétellel kapcsolatos rendelkezést az alábbiakkal egészíti ki: "Az időszaki lap egyes lapszámai, a röplap és egyéb szöveges kiadvány, a grafikát, rajzot vagy fotót tartalmazó kiadvány, továbbá a térkép belföldi előállítása esetén a megrendelő írásban nyilatkozik a nyomdai szolgáltatást teljesítő felé arról, hogy az általa megrendelt termék - annak mellékletét is ideértve - reklámhordozó papírnak minősül-e. Amennyiben a nyomdai szolgáltatás keretében előállított termék megrendelése nem reklámhordozó papír belföldi előállítására vonatkozik, úgy a megrendelőnek jeleznie kell, hogy a megrendelt áru a Ktdt. 2. § 26. pontjában meghatározott reklámhordozó papír definíció melyik alpontja szerint nem tartozik a reklámhordozó papír fogalma alá."
Így a nyilatkozat részét képező, a megrendelt termék kapcsán felmerülő termékdíj-kötelezettséget meghatározó feltételek különösen:
- Ktdt. 2. § 26. pont szerint reklámhordozó papírnak, avagy
- kiadványonként, annak teljes nyomtatott felületére vetítve legalább 50%-ában nem gazdasági reklám terjesztésére szolgáló kiadványnak, időszaki lapnak,
- közhasznú szervezet, állami, önkormányzati szerv által, alapfeladata körében kiadott kiadványnak, időszaki lapnak,
- könyvnek, tankönyvnek minősül-e a megrendelt termék.
Figyelemmel továbbá a Vhr. 26. § (2) bekezdésében foglaltakra, a kötelezett köteles a megrendelő által a részére adott nyilatkozatot, valamint az előállított termék egy példányát (nyomtatott, vagy elektronikus formában) 6 évig megőrizni.
A szabályozás ezt a rendelkezést elsősorban a nyilatkozat valóságtartalmának ellenőrizhetősége miatt tartalmazza, ugyanis a reklámhordozó papír termékdíj-kötelezettségét meghatározó feltételekre vonatkozó nyilatkozat pozitív jogkövetkezménye (joghatás) - nem keletkezik termékdíj-kötelezettség - mellett megtalálható a szankciónak minősülő jogkövetkezmény is.
A Ktdt. 27/A. § (2) bekezdése szerint: "A belföldi előállítású reklámhordozó papír esetén, a nem a valóságnak megfelelően nyilatkozó megrendelő - a törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározottak szerint - termékdíj-kötelezetté válik."

Egyéb különös rendelkezés

A jogalkotó igyekszik rendezni e termékkör kapcsán jelentkező jogértelmezési kérdéseket is, így a Ktdt. 27/A. § (3) bekezdése kimondja, hogy "Amennyiben a termék egyidejűleg csomagolószer és reklámhordozó papír funkciót is betölt, akkor a termékdíj-kötelezettség a csomagolószer jelleg alapján áll fenn."

III.4 Egyéb kőolajtermék termékdíja

Bár a Ktdt., valamint a Vhr. külön címben nem rendelkezik az egyéb kőolajtermék termékdíjáról, azonban e ponton mégis érdemes megemlíteni a Ktdt. 12. § (3) bekezdésének rendelkezését, mely értelmében
"Nem kell megfizetni a termékdíjat:
a) az egyéb kőolajtermék alapanyagként történő felhasználása,
b) a Magyarországon hulladékká vált egyéb kőolajtermékből a hulladékgazdálkodásról szóló törvényben meghatározott R9 eljárással előállított termékdíjköteles termékforgalomba hozatala esetén."

IV. FEJEZET

A TERMÉKDÍJ-KÖTELEZETTSÉG TELJESÍTÉSÉNEK KÜLÖNÖS SZABÁLYAI

IV.1 A termékdíj-kötelezettség átvállalása

A Ktdt. és a végrehajtására kiadott Vhr. 2012. évtől jelentős eltéréssel szabályozza a környezetvédelmi termékdíj-kötelezettség átvállalását. Az alábbi összeállítás egységes szerkezetbe foglalja a Ktdt. és a Vhr. vonatkozó szabályait, valamint magyarázatot fűz a rendelkezések alkalmazásához.

Általános szabályok

A Ktdt. 14. § (1) bekezdése szerint: "A termékdíj-kötelezettség számla vagy szerződés alapján, az e törvényben, továbbá az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott módon átvállalható."
A Ktdt. 14. § (2) bekezdése szerint: "A termékdíj-kötelezettséget e § alapján átvállalóra a kötelezettre vonatkozó szabályok alkalmazandóak."
2012. évtől a termékdíjas szabályozás két féle jogszerűen alkalmazható átvállalási formát ismer el:
- számla alapján történő és
- szerződés alapján történő termékdíj-kötelezettség átvállalását.
Mindkét átvállalási formára jellemző, hogy az eredeti kötelezettet terhelő termékdíj-kötelezettség meghatározott időpontban az átvállaló személyére száll át. Az ilyen formán átszálló termékdíj-kötelezettség teljesítéséért az átvállaló felel, így az átvállalás megvalósulásának időpontjától rá a kötelezettre vonatkozó szabályok vonatkoznak.
Az átvállalás tehát:
- megváltoztatja a kötelezett személyét,
- megváltoztatja a kötelezettség keletkezésének időpontját, az általános szabályokhoz képest.

Számlán történő átvállalás

Általános szabályok

A Ktdt. 14. § (4) bekezdése szerint: "Számla alapján a termékdíj-kötelezettséget belföldi előállítású termékdíjköteles egyéb kőolajtermék esetén az első belföldi forgalomba hozó, annak a kibocsátott számlán történő feltüntetésével a kötelezettől átvállalhatja."
A Vhr. 8. § (1) bekezdése szerint: "Számlán történő átvállalás esetén a termékdíj-kötelezettség a Ktdt. 5. § (1) bekezdésében meghatározott időpontban száll át az átvállalóra."
2012. évtől hatályos termékdíjas szabályozás értelmében számlán kizárólag a belföldi előállítású termékdíjköteles egyéb kőolajtermék első belföldi forgalomba hozatala okán keletkező termékdíjkötelezettség vállalható át.
A Ktdt. 3. § (2) bekezdés b) pontja értelmében a belföldi előállítású egyéb kőolajtermék esetében az első belföldi forgalomba hozó első vevőjét, vagy a saját célú felhasználóját terheli a keletkező termékdíj-kötelezettség. Ennek megfelelően a szóban forgó termék belföldi forgalomba hozatal okán felmerülő kötelezettséget az első belföldi forgalomba hozatalt ténylegesen megvalósító gazdálkodó vállalhatja át.
A Vhr. fentebb hivatkozott rendelkezése a termékdíj-kötelezettség átvállalóra történő átszállását határozza meg, visszamutatva a Ktdt.-ben megfogalmazott, kötelezettség-keletkezés általános szabályára. Ennek értelmében a termékdíj-kötelezettség az első belföldi forgalomba hozatalkor a számlán vagy számlakibocsátás hiányában az ügylet teljesítését tanúsító egyéb okiraton feltüntetett teljesítés napján, ezek hiányában az ügylet teljesítésének napján száll át az átvállalóra.
A számlán történő átvállalás jogintézményének speciális hozadéka, hogy annak alkalmazása esetén a termékdíj-kötelezettség keletkezése, valamint annak az átvállalóra történő átszállása egyazon időpontban történik.

Számlazáradék

A Vhr. 8. § (2) bekezdése szerint: "Az egyéb kőolajtermék termékdíj-kötelezettség számla alapján való átvállalása esetén a számlán "az egyéb kőolajtermék vevője nem termékdíj-kötelezett, a bruttó árból ......... Ft termékdíj átvállalásra került" szövegű záradékot kell feltüntetni."
A Vhr. 8. § (3) bekezdése szerint: "A (2) bekezdés szerinti követelmény nem, vagy hibás teljesítése esetén a termékdíj-kötelezettség nem száll át az átvállalóra. Hibás a teljesítés, ha az átvállalás nem a kötelezettől történt, a záradékszöveg nem kerül a számlán feltüntetésre vagy a termékdíj nem a hatályos díjtétellel került kiszámításra. Nem minősül a követelmény hibás teljesítésének a betűhiba."
Az egyéb kőolajtermék belföldi forgalomba hozatala okán keletkező termékdíj-kötelezettség számla alapján való átvállalása esetén a számlán meghatározott számlazáradékot kell feltüntetni.
A számlazáradék alkalmazása az átvállalás megvalósulásának alapvető feltétele. Így annak hiánya, illetve hibás teljesítése esetén az átvállalás nem jön létre.
A Vhr. 8. § (3) bekezdése a fenti kitétellel kapcsolatban - a felmerülő jogértelmezési problémák megelőzése érdekében - meghatározza, a hibás teljesítés megvalósulási formáit, mely szerint, ha az átvállalás nem az első belföldi forgalomba hozó által, annak első vevőjétől történik, illetve a záradékszöveg nem kerül alkalmazásra - vagy a termékdíj nem a hatályos díjtétellel került kiszámításra, az átvállalás nem jön létre.

Szerződéses átvállalás

Általános szabályok

A Ktdt. 14. § (5) bekezdése szerint: "Szerződés alapján a termékdíj-kötelezettséget a kötelezettől
a) az első belföldi vevő, ha a kötelezettől megvásárolt termékdíjköteles termék legalább 60%át külföldre értékesíti,
b) a bérgyártó,
c) a 1234/2007/EK rendelet szerinti mezőgazdasági termelői szerveződésen keresztül forgalomba hozott termékdíjköteles termék esetén a termelői szerveződés,
d) a csomagolószer első belföldi vevője, ha csomagolást hoz létre a csomagolószerből,
e) csomagolóanyag esetében az azt csomagolóeszköz előállítására felhasználó első belföldi vevő átvállalhatja.
Átvállalás esetén a termékdíj-kötelezettség az átvállaló általi belföldi forgalomba hozatalkor, vagy saját célú felhasználáskor keletkezik."
A Vhr. 9. § (1) bekezdése szerint: "Szerződés alapján a teljes termékdíj-kötelezettség a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 685. § c) pontja szerinti gazdálkodó szervezet által legfeljebb 3 év időtartamra vállalható át."
A Vhr. 9. § (4) bekezdése szerint: "A termékdíj-kötelezettség a szerződés érvényességének időszaka alatt, a Ktdt. 5. § (1) bekezdésében meghatározott időpontban száll át az átvállalóra, amennyiben a (3) bekezdés szerinti bejelentés megvalósult, és a (7) bekezdés szerinti záradékszöveg a számlán feltüntetésre került."
A Vhr. 9. § (5) bekezdése szerint: "Az átvállaló az átvállalt kötelezettség teljesítését
a) külföldre történő értékesítés esetén az értékesítésről kiállított számlával és az értékesítéshez tartozó fuvarokmánnyal, fuvarokmány hiányában a vevő átvételt igazoló nyilatkozatával,
b) bérgyártás esetén a bérgyártást igazoló számlával,
c) termelői szerveződésen keresztüli forgalomba hozatal esetében az átvételhez és a továbbértékesítéshez kiállított számlával,
d) a csomagolást előállító első vevő átvállalása esetén a csomagolószer csomagolás részeként történő forgalomba hozatalát vagy felhasználását igazoló bizonylatokkal,
e) csomagolóanyagból csomagolóeszköz előállítása esetén anyagmérleggel (amely pontosan bemutatja a gyártáshoz közvetlen anyagként felhasznált csomagolóanyag mennyiségét, illetve a létrejött csomagolóeszköz mennyiségét), és az ahhoz kötődő, a termék előállításához felhasznált anyagok (anyagnorma) mennyiségével
igazolja."
A Vhr. 9. § (6) bekezdése szerint: "Átvállalás esetén a termékdíj-kötelezettség az átvállaló felet terheli."
A Vhr. 9. § (9) bekezdése szerint: "A csomagolószerekre vonatkozó szerződéses átvállalás során a csomagolóeszközt és az egyéb csomagolószert külön-külön termékdíjköteles termékként kell figyelembe venni."
A Vhr. 9. § (10) bekezdése szerint: "Bérgyártás során a bérgyártó anyagáramonként és termékáramonként legfeljebb a termékdíjköteles termék tömegében számított 50%-os mértéket meg nem haladóan adhat hozzá terméket a bérgyártató részére gyártott termékdíjköteles termékhez."
A Vhr. 10. §-a szerint: "A Ktdt. 14. § (5) bekezdésének a) pontja szerint tárgynegyedévben átvállalt termékdíjköteles termék mennyisége 60%-ának külföldre értékesítését az átvállalás tárgynegyedévének utolsó napjától a szerződés érvényességének utolsó napjáig, legfeljebb 365 napon belül kell igazoltan külföldre kiszállítani, ellenkező esetben a 366. napon a termékdíj-kötelezettség - az átvállalás napján hatályos szabályok szerint - beáll az átvállalónál, a ki nem szállított mennyiség tekintetében. Kiszállítás hiányában a vámhatóság mulasztási bírságot szabhat ki."
2012. évtől hatályos termékdíjas szabályozás értelmében a termékdíj-kötelezettséget a kötelezettől szerződés alapján:
- a külföldre értékesítő első vevő
- bérgyártó
- termelői szerveződés
- csomagolószerből csomagolást létrehozó első belföldi vevő
- csomagolóanyagot csomagolóeszköz előállítására felhasználó első belföldi vevő vállalhatja át.
A Ktdt. hivatkozott §-ának megfogalmazása szerint szerződéssel valamennyi termék kapcsán keletkező termékdíj-kötelezettség átvállalására lehetőség van, amennyiben a felsorolásban szereplő valamely pontot a felek saját magukra értelmezni tudják.
Az átvállalás alapvető feltétele, hogy a termékdíj-kötelezettség kizárólag a kötelezettől kerülhet átvállalásra.
Az átvállalásra a Vhr. 9. § (1) bekezdése értelmében az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, az európai területi együttműködési csoportosulás, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, az egyéni cég, továbbá az egyéni vállalkozó jogosult. Tehát a mezőgazdasági őstermelő által történő átvállalás nem jogszerű.
A Vhr. 9. § (4) bekezdése értelmében a termékdíj-kötelezettség a szerződés érvényességének időszaka alatt, az első belföldi forgalomba hozatalkor a számlán vagy számlakibocsátás hiányában az ügylet teljesítését tanúsító egyéb okiraton feltüntetett teljesítés napján, ezek hiányában az ügylet teljesítésének napján száll át az átvállalóra, amennyiben az átvállalásra vonatkozó bejelentés megvalósult, és a meghatározott záradékszöveg a számlán feltüntetésre került.
Fentiek értelmében tehát a szerződéses átvállalás jogszerű megvalósulásának feltétele az alkalmazandó átvállalási forma valamennyi elemének megvalósulása.

a) a külföldre értékesítő első vevő általi átvállalás szabályai

A Ktdt. 14. § (5) bekezdés a) pontja szerint a kötelezettől (azaz az első belföldi forgalomba hozatalt ténylegesen megvalósító gazdálkodótól) a termékdíj-kötelezettséget a külföldre értékesítő első vevője vállalhatja át, feltéve, hogy a tőle vásárolt termékdíjköteles termékek mennyiségének legalább 60%-át külföldre értékesíti.
Tehát az átvállalás létrejötte érdekében az első belföldi forgalomba hozó gazdálkodó és a külföldre értékesítő vevő közé további - továbbértékesítő - gazdálkodó nem ékelődhet.
További feltétel továbbá a megvásárolt termék 60%-ának külföldre való értékesítésének és határidőn belüli külföldre való kiszállításának megvalósítása.
A külföldre értékesítő első vevőnek a tárgynegyedévben átvállalt termékdíjköteles termék mennyiségének legalább 60%-át kell az átvállalás tárgynegyedévének utolsó napjától a szerződés érvényességének utolsó napjáig, legfeljebb 365 napon belül igazoltan külföldre értékesíteni és kiszállítani. Amennyiben adott mennyiség vonatkozásában az igazolt kiszállítás 365 napon belül nem történik meg, úgy arra a mennyiségre vonatkozóan a 366. napon beáll a külföldre értékesítő első vevő (mint átvállaló) termékdíj-kötelezettsége. A termékdíj-kötelezettség keletkezése szempontjából az átvállalás napján hatályos jogszabályi környezet az irányadó. A kiszállítás elmulasztásával kapcsolatban a jogszabály mulasztási bírság kiszabásának lehetőségével ruházza fel a vámhatóságot.
Arra a mennyiségre tehát, mely a 40 %-ot meg nem haladó mértékű belföldi értékesítés alapját képezi, az általános szabályok szerint keletkezik a termékdíj-kötelezettség; értelemszerűen a 60%nyi külföldre értékesített és igazolt módon kiszállított mennyiségre vonatkozóan termékdíj-fizetési kötelezettség nem keletkezik. Abban az esetben azonban, ha a belföldi értékesítés mennyisége meghaladja a 40%-ot vagyis a 14. § (5) bekezdés a) pontja szerinti átvállalás feltétele - a 60%-nyi külföldre történő értékesítés - nem teljesül, a teljes belföldön forgalomba hozott mennyiségre vonatkozóan az átvállalónál beáll a termékdíj-kötelezettség, mellyel egyidejűleg a hatóság mulasztási bírságot szabhat ki.
A külföldre értékesítő első vevő az átvállalás során őt terhelő kötelezettség teljesítését - figyelemmel a Vhr. 9. § (5) bekezdésére - az értékesítésről kiállított számlával és az értékesítéshez tartozó fuvarokmánnyal, fuvarokmány hiányában a vevő átvételt igazoló nyilatkozatával igazolja.

b) bérgyártó általi átvállalás szabályai

A Ktdt. lehetőséget biztosít az általános szabályok szerint kötelezetté váló bérgyártatótól (szolgáltatást megrendelő gazdálkodó) való termékdíj-kötelezettség átvállalására.
A bérgyártó által alkalmazandó átvállalás feltétele, hogy a bérgyártó a bérgyártási folyamat során előállított termékdíjköteles termékhez (késztermék) - anyagáramonként és termékáramonként - legfeljebb annak tömegében számított 50%-os mértéket meg nem haladó mértékben adhat hozzá terméket. Tehát, ha a bérgyártási szolgáltatás keretében előállított termékdíjköteles termék (késztermék) tömegében a bérgyártó által 50% feletti hozzáadott terméket tartalmaz, akkor az nem bérgyártás, így átvállalás az ilyen formán előállított termékre nem alkalmazható és a termékdíj-kötelezettségre vonatkozóan az általános szabályok az irányadóak.
A bérgyártó átvállaló az átvállalt kötelezettség teljesítését a bérgyártást igazoló számlával igazolja.

c) termelői szerveződés által való átvállalás szabályai

Alapvetően a mezőgazdasági termelői szervezeten keresztüli értékesítésre (forgalomba hozatal) mezőgazdasági termelő jogosult.
2012. évtől a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó átalány-termékdíj alkalmazása opcionálisan választható lehetőség. Tehát ezen átvállalási forma kizárólag akkor értelmezhető, ha adott mezőgazdasági termelő az átalány termékdíj alkalmazása érdekében arra vonatkozóan bejelentéssel nem él, így rá az általános kötelezettekre vonatkozó szabályok az irányadóak.
A termelői szerveződés a rajta keresztül történő forgalomba hozatal esetében az átvállalt kötelezettség teljesítését az átvételhez és a továbbértékesítéshez kiállított számlával igazolja.

d) csomagolószert csomagolás céljára felhasználó első belföldi vevő általi átvállalás szabályai

A Ktdt. vonatkozó §-a értelmében az átvállalás kizárólag akkor jöhet létre, ha a csomagolószer első belföldi vevője a belföldről beszerzett csomagolószerből csomagolást hoz létre. Tehát az értékesíteni kívánt termékével együtt fogja a beszerzett csomagolószert csomagolás részeként a későbbiek folyamán értékesíteni.
Ezen átvállalási jogintézménynél is megfigyelhető, hogy a csomagolószer első belföldi forgalomba hozójától, mint kötelezettől annak első vevője vállalhatja át a termékdíj-kötelezettséget a fentiekben kifejtett feltételek megvalósulása esetén.
A csomagolást előállító első vevő az átvállalt termékdíj-kötelezettséget a csomagolószer csomagolás részeként történő forgalomba hozatalát vagy felhasználását igazoló bizonylatokkal, igazolja.

e) csomagolóanyagot csomagolóeszköz előállítására felhasználó első belföldi vevő általi átvállalás szabályai

E jogcím szerint a csomagolóanyagból csomagolóeszközt előállító, a csomagolóanyag tekintetében első belföldi vevőnek minősülő gazdálkodó vállalhatja át a csomagolóanyag első belföldi forgalomba hozatala címén keletkezett termékdíj-kötelezettséget annak első belföldi értékesítőjétől.
A Vhr. 9. § (9) bekezdése értelmében a Ktdt. 1. § (3) b) pontjában nevesített csomagolószerre, mint termékdíjköteles termékre vonatkozó szerződéses átvállalás során a csomagolószer definícióját alkotó csomagolóeszközt és az egyéb csomagolószert külön-külön termékdíjköteles terméknek kell tekinteni.
A csomagolóanyag első belföldi vevője kizárólag akkor vállalhat át ezen a jogcímen, ha a csomagolóanyagból csomagolóeszközt hoz létre. Ebből következik, hogy az olyan műveletek, amelyek révén akár más vámtarifaszám és/vagy CsK kód alá tartozó másfajta csomagolóanyag vagy csomagolási segédanyag jön létre, az ilyen jogcímen való átvállalást nem teszik lehetővé.
Ezen az analógián tovább haladva kijelenthető, hogy egyedülálló módon, e termékkör tekintetében értelmezhető a "kettős" átvállalás, ugyanis a különálló termékek tekintetében külön-külön értelmezhető és azonosítható az első belföldi forgalomba hozó kötelezett személye. Ez esetben tehát a csomagolóanyagból gyártott csomagolóeszköz első belföldi értékesítése kapcsán felmerülő termékdíj-kötelezettség a csomagolóeszköz első vevője által átvállalható, feltéve, ha fenti pontban írt kitételeknek eleget tesz. (Tehát a háromszereplős értékesítési lánc első pozícióját betöltő csomagolóanyagot értékesítő kötelezettől, annak csomagolóeszközt előállító első vevője átvállalhatja a termékdíj-kötelezettséget, majd a termékdíj-kötelezettséget tőle továbbvállalhatja, a harmadik pozícióban elhelyezkedő, a csomagolóeszközből csomagolást előállító gazdálkodó. Ez kizárólag akkor érvényesíthető, ha a termék a csomagolóanyag-csomagolóeszköz-csomagolás minősítésen megy át, valamint ha az értékesítési láncban résztvevő gazdálkodók e termékek vonatkozásában első belföldi forgalomba hozónak minősülnek.)
Csomagolóanyagot csomagolóeszköz előállítására felhasználó első belföldi vevő az átvállalt kötelezettség teljesítését a csomagolóanyagból csomagolóeszköz előállítása esetén anyagmérleggel (amely pontosan bemutatja a gyártáshoz közvetlen anyagként felhasznált csomagolóanyag mennyiségét, illetve a létrejött csomagolóeszköz mennyiségét), és az ahhoz kötődő, a termék előállításához felhasznált anyagok (anyagnorma) mennyiségével igazolja.

Szerződés adattartalmi követelménye

A Vhr. 9. § (2) bekezdése szerint: "A termékdíj-kötelezettség szerződés alapján való átvállalása esetén a szerződés
a) a szerződő feleknek e rendelet 2. melléklete szerinti adatait,
b) a termékdíjköteles termék megnevezését, vámtarifaszámát, KT, CsK kódját, c) az átvállalás időszakának, illetve kezdő időpontjának meghatározását,
d) az átvállalás jogcímét tartalmazza."
Az átvállalási szerződést az általános szabály szerint 3 évre lehet kötni, természetesen a szerződő felek ennél rövidebb időtartamban is megállapodhatnak. A megállapodás időtartamának meghatározása során figyelemmel kell arra is lenni, hogy az "export céllal átvállalt" termékdíjköteles termékeket a szerződés érvényességén belül külföldre ki kell szállítani.
A szerződés kötelező tartalmai elemei:
- a szerződő feleknek neve és VPID száma
- a termékdíjköteles termék megnevezése, vámtarifaszáma, KT és CsK kódja,
- az átvállalás időszaka, kezdő időpontjának meghatározása, valamint
- az átvállalás Ktdt. 14. § (5) bekezdésének megfelelő jogcíme.
Az átvállalás bejelentésére a nyomtatványcsomag KT12BEJKE-ÁSZ lapja szolgál.

a) Átvállalás bejelentése

A Vhr. 9. § (3) bekezdése szerint: "Az átvállalási szerződés érvényességéhez, ideértve annak módosítását is, a vámhatósághoz történő bejelentése szükséges. A bejelentést az átvállaló a szerződés kezdő, vagy módosítási időpontjától, megszűnés esetén annak megszűnésétől számított 15 napon belül teszi meg."
A Vhr. rendelkezései szerint az átvállalási szerződés érvényességének - ideértve annak módosítását is - feltétele az átvállaló által történő, a vámhatóság részére benyújtott ez irányú bejelentésének teljesítése. Szintén be kell jelenteni az átvállalási szerződés megszűnését is abban az esetben, ha a szerződés az eredetileg bejelentett időtartamon belül szűnik meg.
Az általános szabályok értelmében a bejelentést az átvállalási szerződés kezdő, vagy módosítási időpontjától, annak megszűnése esetén a megszűnésétől számított 15 napon belül kell megtenni.
Fentiekből levonható az a következtetés, hogy nem az átvállaló által benyújtott bejelentés a vámhatóság részéről nem fogadható be, az határozattal elutasításra kerül.
A bejelentés teljesítésére nyitva álló 15 napos határidő elmulasztása esetén, amennyiben a határidő mulasztására vonatkozóan az átvállaló igazolási kérelmet nyújtott be a hatósághoz és azt a vámhatóság elfogadta, úgy az átvállalás bejelentése elfogadható. Abban az esetben azonban, ha a határidő mulasztásának kimentésére igazolási kérelem nem kerül benyújtásra, a vámhatóság a bejelentőt (átvállaló) hiánypótlásra szólítja fel! A hiánypótlásra nyitva álló 8 napos határidő elmulasztása - igazolási kérelem be nem nyújtása vagy az abban foglaltak vámhatóság általi el nem fogadása - a bejelentés elutasítását vonja maga után.
A 3 évnél hosszabb időtartamra kötött szerződések bejelentése - figyelemmel a Vhr. 9. § (1) bekezdésére - nem fogadható el, határozattal elutasításra kerül.

b) Számlazáradék

A Vhr. 9. § (7) bekezdése szerint: "Szerződéses átvállalás esetén a belföldi forgalomba hozatalról szóló számlán a következő szöveget kell feltüntetni: "a termékdíj-kötelezettség a Ktdt. 14. § (5) bekezdés ....) pontja alapján a vevőt terheli".
A Vhr. 9. § (8) bekezdése szerint: "A (7) bekezdésben meghatározott záradékszöveg hiányában a számlán értékesített termékre vonatkozó termékdíj-kötelezettség nem száll át a vevőre."
A Szerződéses átvállalás megvalósulásának szintén lényegi feltétele a meghatározott záradék számlán való feltüntetése, alkalmazása, melyben további követelmény az átvállalás jogcímének pontos megjelölése:
"a termékdíj-kötelezettség a Ktdt. 14. § (5) bekezdés ....) pontja alapján a vevőt terheli"
A záradékszöveg hiányában - melynek feltüntetési kötelezettsége továbbra is az eredeti kötelezettet terheli - a számlán értékesített termékre vonatkozó termékdíj-kötelezettség nem száll át a vevőre. Ebben az esetben tehát - a benyújtott és érvényes átvállalási szerződés ellenére is - az értékesítőt terheli a termékdíj-kötelezettség.

Egyéb átmeneti jellegű rendelkezések a Vhr-ben:

A Vhr. 34. § (1) bekezdése szerint: "A 7. § (2) és (4) bekezdésében, a 8. § (2) bekezdésében, továbbá a 9.§ (7) bekezdésében meghatározott számlazáradék szövege 2012. június 30-ig a számla mellékletén is feltüntethető."
A fentiekben meghatározott számlazáradékok szövegét a Ktdt. vonatkozó rendelkezése értelmében a számlán kötelező feltüntetni. Ezen általános szabály alól Vhr. 34. § (1) bekezdése enged eltérni, mely szerint a hivatkozott számlazáradékok szövege 2012. június 30-ig a számla mellékletén is feltüntethető. Ebből az a következtetés is egyenesen következik, hogy az átmeneti szabályok által biztosított határidőt követően a számlazáradékok már kizárólag csak a számlán kerülhetnek feltüntetésre, így a számla mellékletén feltüntetett átvállalásra vonatkozó számlazáradék esetén, a jogintézmény nem alkalmazható.

IV.2 Termékdíj átalány

A termékdíj átalány rendszere alapvetően két jogintézményt foglal magába, a csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó vagy saját célra felhasználó és a mezőgazdasági termelő jogintézményét.
Fentieknek megfelelően a Ktdt. 2. § 30. pontja a termékdíjátalány meghatározását a következőképpen fogalmazza meg: "a csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó kötelezett, továbbá a 73/2009/EK tanácsi rendelet szerinti mezőgazdasági termelő kötelezett számára meghatározott díjfizetési kötelezettség."
Tehát e jogintézmény nem jelent mást, mint a termékdíj-szabályozás hatálya alá tartozó tevékenységgel összefüggő meghatározott összegű (átalány) díj fizetését. Ennek megfelelően a Ktdt. az általános szabályoktól eltérő - könnyítő - rendelkezéseket tartalmaz.
A hivatkozott értelmező rendelkezéssel összhangban a Ktdt. 15. § (2) bekezdése szerint: "A csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó vagy saját célra felhasználó kötelezett, továbbá a (4) bekezdésben foglalt éves értékesítési nettó árbevétellel rendelkező, valamint a tárgyévben kötelezetté váló, 73/2009/EK tanácsi rendelet szerinti mezőgazdasági termelő kötelezett termékdíj átalány fizetésére jogosult."
Látható, hogy a termékdíjas szabályozásban 2012. évtől a termékdíj-átalány jogintézménye opcionálisan választható lehetőség, melyet a jogalkotó a "jogosult" szó használatával fejez ki, ezért igénybevételének előfeltétele az erre vonatkozó bejelentési kötelezettség teljesítése.
Ezt az okfejtést támasztja alá a - bejelentési kötelezettség teljesítéséről szóló részben is hivatkozott - Ktdt. 10. § (1) bekezdése, mely szerint: "A kötelezett a termékdíjköteles termékkel végzett tevékenységét a vámhatóságnál annak megkezdésétől számított 15 napon belül bejelenti, továbbá nyilatkozik arról, ha a termékdíj-kötelezettségét egyéni hulladékkezelést teljesítőként vagy termékdíj átalány-fizetésre jogosultként teljesíti.
Ugyanakkor a jogosultság igénybe vétele előtt figyelembe kell venni a Ktdt. 15. § (5) bekezdése szerinti rendelkezést, mely alapján "A kötelezett a termékdíj átalány-fizetési kötelezettségre vonatkozó választását - a (7) bekezdésben meghatározott kivétellel - nem változtathatja meg a tárgyéven belül."

Csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó vagy saját célra felhasználó kötelezett

A Ktdt. 2. § 6. pontja határozza meg e kötelezetti formát, mely szerint:
"csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó vagy saját célra felhasználó kötelezett: legfeljebb tárgyévi
a) 3000 kg üveg,
b) 300 kg - a műanyag bevásárló-reklám táska nélkül számított - műanyag,
c) 75 kg műanyag bevásárló-reklám táska,
d) 300 kg társított vagy rétegzett,
e) 500 kg papír, fa, természetes alapú textil,
f) 300 kg fém,
g) 300 kg egyéb,
azonban a b)-g) pontok esetén mindösszesen legfeljebb 1000 kg csomagolást kiskereskedelmi értékesítés során a fogyasztó számára forgalomba hozó vagy saját célra felhasználó kötelezett."
E szerint a csekély mennyiséget kibocsátó kötelezett vonatkozásában kizárólag kiskereskedelmi értékestés keretében végzett tevékenysége során forgalomba hozott termékdíjköteles termék mennyisége vehető figyelembe, természetesen a saját célra felhasznált mennyiség mellett. Azonban e rendelkezés szigorú szabályokat szab a csekély mennyiségű kibocsátás meghatározásakor, ugyanis a termékáramokra meghatározott mennyiségek nem egyenként értelmezendők. Így a b)-g) pontban meghatározottak közül együttesen maximálisan 1000 kg kibocsátási mennyiség után vehető igénybe e jogintézmény által kínált kedvezmény, illetve a b)- g) pontokban felsorolt termékáramok együttes 1000 kilogrammnyi mennyiségén felül további maximum 3000 kg üveg bocsátható ki.
A Ktdt. 15. § (3) bekezdése határozza meg az átalánydíj mértékét, mely szerint: "A csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó kötelezett termékdíj átalánya 12 000 Ft/év."
Arra az esetre vonatkozóan, ha a termékdíj átalány-fizetésre jogosult csekély mennyiségű csomagolást kibocsátó kötelezett a meghatározott mennyiségi határokat túllépi, a Ktdt. 15. § (7) bekezdése szerint kell eljárnia:
"Ha a termékdíj átalány-fizetést választó kötelezett - a mezőgazdasági termelő kivételével - a 2. § 6. pontjában meghatározott mennyiségi határt, vagy határokat túllépte, termékdíj átalány-fizetésre már nem jogosult. A túllépés időpontját követően termékdíj-kötelezettségének az általános szabályok szerint tesz eleget."
A Vhr. 11. § (1) bekezdése rendelkezik arról továbbá, hogy "Amennyiben a termékdíj átalány-fizetésre jogosult kötelezett a Ktdt. 2. § 6. pontjában meghatározott mennyiségi határt túllépi, 15 napon belül köteles azt a vámhatóságnak bejelenteni."
Fentiekkel összhangban a Vhr. ugyanezen szakaszának (2) bekezdése mondja ki, hogy az (1) bekezdésben foglalt "bejelentést követően a kötelezettre vonatkozó általános szabályok szerint kell eljárnia a kötelezettnek a termékdíj-kötelezettség tekintetében."
Hogyan is kell ezeket a rendelkezéseket átültetni a gyakorlatba? Tegyük fel, hogy adott gazdálkodó - az átmeneti szabályokra figyelemmel - 2012. április 20-ig átalány díjfizetésre jogosultként nyújtotta be bejelentését, mely során csekély mennyiségű kibocsátóként kívánta teljesíteni kötelezettségét. Azonban 2012. május 15-én átlépte a tárgyévre engedélyezett mennyiségi keretet, így a jogintézmény jogszerű alkalmazására ettől az időponttól már nem jogosult.
Ebben az esetben 2012. május 15-ig rá az átalánydíj-fizetésre vonatkozó szabályok az irányadók, így a tárgyévre vonatkozó 12.000 Ft megfizetésére továbbra is kötelezett.
Az átlépés dátumát, azaz 2012. május 15-ét követő 15 napon belül változás-bejelentési kötelezettségét teljesítenie kell, így az általános szabályok szerinti bejelentését a székhely szerint illetékes megyei (fővárosi) vámés pénzügyőri igazgatóság részére be kell nyújtania.
A 2012. május 15-ei időponttól kezdve őt valamennyi, az általános szabályok értelmében vett termékdíj-kötelezettség terheli, így például ezen időponttól rá a negyedéves tárgyidőszaki bevallási kötelezettség vonatkozik, melyet 2012. július 20-ig oly módon kell teljesítenie, hogy abban - elsőként - a 2012. május 15. és 2012. június 30. között kibocsátott termékdíjköteles termék mennyiségét kell feltüntetni. Természetesen ezzel egyidejűleg termékdíj-fizetési kötelezettsége is az általános szabályok szerint áll be.

Mezőgazdasági termelő kötelezett

A termékdíjas szabályozás mezőgazdasági termelő kötelezettnek a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 73/2009/EK Rendelet értelmében vett mezőgazdasági termelőt kell tekinteni.
A hivatkozott Közösségi szabályozás értelmében:
"mezőgazdasági termelő: olyan természetes vagy jogi személy illetve természetes vagy jogi személyek csoportja - tekintet nélkül az ilyen csoport vagy tagjainak nemzeti jog szerinti jogállására - akinek, illetve amelynek a gazdasága a Közösség területén található a Szerződés 299. cikkében meghatározottak szerint, és aki, illetve amely mezőgazdasági tevékenységet folytat".
Megállapítható, hogy mezőgazdasági termelő bárki lehet, akinek gazdasága - a Szerződés 299. cikkében meghatározottak szerint - a Közösség területén található és mezőgazdasági tevékenységet folytat.
Figyelemmel arra, hogy a termékdíjas szabályozás területi hatálya Magyarországra terjed ki, a mezőgazdasági termelő fogalma szempontjából további relevanciával a gazdaság és a mezőgazdasági tevékenység bír.
A 73/2009/EK Rendelet szerint:
"gazdaság: egy adott mezőgazdasági termelő által vezetett és egyazon tagállam területén található termelőegységek összessége.", illetve
"mezőgazdasági tevékenység: mezőgazdasági termékek termelése, tenyésztése vagy termesztése, ideértve a betakarítást, a fejést, az állattenyésztést és a mezőgazdasági célból történő állattartást, valamint a földterületek jó mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartását a 6. cikkben meghatározottak szerint."
Meghatározó jelentőséggel bír, hogy a mezőgazdasági tevékenység keretébe a mezőgazdasági termékek termelése, tenyésztése vagy termesztése értendő. Ennek szem előtt tartása sok esetben segítséget nyújt a mezőgazdasági termelő kötelezett termékdíj-kötelezettségének meghatározásával kapcsolatban. Így például mezőgazdasági tevékenységnek minősül a saját méhészetben előállított méz, így annak csomagolása (kiszerelése) az átalány termékdíj jogintézményében értelmezhető. (Azonban a megvásárolt bor palackozása, vagy a megvásárolt méz fogyasztó számára történő kiszerelése a fentiekkel szemben már csak egy csomagolási tevékenységet jelent, így arra nem alkalmazható e jogintézmény adta kedvezmény.)
Mezőgazdasági terméknek a Szerződés I. mellékletében felsorolt és az alábbiakban meghatározott termékek tekinthetők:

I. MELLÉKLET

a szerződés 32. cikkében hivatkozott LISTA

A Ktdt. 15. § (4) bekezdése a mezőgazdasági termelő átalány termékdíját az alábbiak szerint határozza meg: "A tárgyévet megelőző évben legfeljebb évi tíz millió forintos értékesítési nettó árbevételt elérő mezőgazdasági termelő termékdíj átalánya 2000 Ft/év. A tárgyévet megelőző évben évi tíz millió forintot meghaladó, azonban legfeljebb évi ötven millió forintos árbevételt elérő mezőgazdasági termelő termékdíj átalánya 7000 Ft/év, a tárgyévben kötelezetté váló mezőgazdasági termelő termékdíj átalánya 5000 Ft/év."

TARTALOMJEGYZÉK

A környezetvédelmi termékdíjról, a népegészségügyi termékadóról, az energiaadóról és a regisztrációs adóról szóló törvény egységes szerkezetben, magyarázatokkal 2012
Kiadással kapcsolatos információk
1. RÉSZ
A KÖRNYEZETVÉDELMI TERMÉKDÍJRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY ÉS VÉGREHAJTÁSI RENDELETE KOMMENTÁRRAL
I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I.1 A törvény célja
I.2 A törvény hatálya
I.2.1 Tárgyi hatály
I.2.2 Személyi hatály
I.2.3 Területi hatály
I.2.4 Időbeli hatály
I.3 Egyes termékdíjköteles termékek meghatározása
I.3.1 Akkumulátor
I.3.2 Csomagolószer
I.3.3 Egyéb kőolajtermék
I.3.4 Elektromos, elektronikai berendezés
I.3.5 Gumiabroncs
I.3.6 Reklámhordozó papír
I.4 A termékdíj alapja, összetevői, mértéke
I.4.1 Eljárási szabályok
I.4.2 Képviselet
II. FEJEZET
A TERMÉKDÍJ-KÖTELEZETTSÉG TELJESÍTÉSE
Termékdíj-kötelezettség
II.1 A termékdíj-kötelezettség általános szabályai
II.2 A termékdíj-kötelezettséggel kapcsolatos különös szabályok
II. 3 A termékdíj-kötelezettség keletkezésének időpontja
II.4 A bejelentési és nyilvántartásba vételi kötelezettség
II.5 Nyilvántartás-vezetési kötelezettség
II.6 A bevallási kötelezettség
II.7 A befizetési kötelezettség
II.8 Termékdíj-előleg megállapítási, bevallási, fizetési kötelezettség
II.9 A számlán történő termékdíj-feltüntetési kötelezettség
III. FEJEZET
AZ EGYES TERMÉKDÍJKÖTELES TERMÉKEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK
III.1 A gumiabroncs termékdíja
III.2 A csomagolószer környezetvédelmi termékdíja
III.3 A reklámhordozó papír termékdíja
III.4 Egyéb kőolajtermék termékdíja
IV. FEJEZET
A TERMÉKDÍJ-KÖTELEZETTSÉG TELJESÍTÉSÉNEK KÜLÖNÖS SZABÁLYAI
IV.1 A termékdíj-kötelezettség átvállalása
IV.2 Termékdíj átalány
IV.3 A termékdíj-kötelezettséggel kapcsolatos hulladékkezelési teljesítmény
V. FEJEZET
A TERMÉKDÍJ VISSZAIGÉNYLÉSE
VI. FEJEZET
A TERMÉKDÍJKÖTELES TERMÉKEKKEL KAPCSOLATOS HULLADÉKGAZDÁLKODÁS SZERVEZÉSE
VI.1 A Termékdíj Bizottság
VI.2 Az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség
VII. FEJEZET
NYILVÁNTARTÁS ÉS ADATKEZELÉS
VII.1 Nyilvántartás
VII.2 Adatkezelés
VIII. FEJEZET
ELLENŐRZÉS
VIII.1 Az ellenőrzés általános szabályai
VIII.2 A termékdíjköteles termékből képződött hulladékokkal kapcsolatos ellenőrzés
VIII.3 Hatósági felügyelet
IX. FEJEZET
JOGKÖVETKEZMÉNYEK
IX.1 Termékdíjbírság
IX.2 Mulasztási bírság
IX.3 Lefoglalás és elkobzás
X. FEJEZET
ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
Átmeneti rendelkezések
XI. FEJEZET
MELLÉKLETEK
2. RÉSZ
A NÉPEGÉSZSÉGÜGYI TERMÉKADÓRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY KOMMENTÁRRAL
I. FEJEZET
BEVEZETÉS, MAGYARÁZAT
II. FEJEZET
ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK
III. FEJEZET
AZ ADÓKÖTELEZETTSÉG
III.1 Üdítőital
III.2 Energiaital
III.3 Előrecsomagolt cukrozott készítmény
III.4 Sós snack
III.5 Ételízesítő
III.6 Ízesített sör
III.7 Alkoholos frissítő
III.8 Gyümölcsíz
III.9 Általános szabályok
III.10 Termékértékesítés, számlazáradék
IV. FEJEZET
AZ ADÓ ALANYA
V. FEJEZET
AZ ADÓ ALAPJA, MÉRTÉKE
VI. FEJEZET
ADÓMENTESSÉG
VI.1 Mennyiséghez kötött mentesség
VI.2 Értékesítéshez kötött mentesség
VII. FEJEZET
AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA
VIII. FEJEZET
NYILVÁNTARTÁS-VEZETÉSI KÖTELEZETTSÉG
IX. FEJEZET
ELJÁRÁSI RENDELKEZÉSEK
3. RÉSZ
AZ ENERGIAADÓRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY KOMMENTÁRRAL
I. FEJEZET
BEVEZETÉS
II. FEJEZET
A HAZAI SZABÁLYOZÁS
III. FEJEZET
A TÖRVÉNY CÉLJA ÉS ALKALMAZÁSI KÖRE
IV. FEJEZET
ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK
V. FEJEZET
AZ ENERGIAADÓ FIZETÉSÉNEK ESETEI ÉS AZ ADÓ ALANYA
VI. FEJEZET
AZ ADÓ ALAPJA ÉS MÉRTÉKE
VII. FEJEZET
AZ ADÓ VISSZAIGÉNYLÉSE
VII.1 A visszaigénylési jogosultság esetei
VII. 2 Az adó-visszaigénylésének, levonásának tárgyi feltételei
VIII. FEJEZET
HATÁSKÖRI ÉS ILLETÉKESSÉGI SZABÁLYOK
IX. FEJEZET
ELJÁRÁSI SZABÁLYOK
Melléklet
4. RÉSZ
A REGISZTRÁCIÓS ADÓRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY KOMMENTÁRRAL
I. FEJEZET
BEVEZETÉS, ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
II. FEJEZET
ADÓKÖTELEZETTSÉG
III. FEJEZET
AZ ADÓ ALANYA
IV. FEJEZET
AZ ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG KELETKEZÉSE
V. FEJEZET
AZ ADÓ ÖSSZEGE
VI. FEJEZET
ELJÁRÁSI ÉS ADÓ-MEGÁLLAPÍTÁSI SZABÁLYOK
VII. FEJEZET
AZ ELEKTRONIKUS ELJÁRÁS SZABÁLYAI
VIII. FEJEZET
AZ ADÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK SZERINTI MEGÁLLAPÍTÁSA
IX. FEJEZET
AZ ADÓIGAZOLÁS
X. FEJEZET
ADÓMENTESSÉGEK
XI. FEJEZET
AZ ADÓ VISSZAIGÉNYLÉSE
XII. FEJEZET
KÖRNYEZETVÉDELMI OSZTÁLYBA SOROLÁS
XIII. FEJEZET
MÓDOSULÓ JOGSZABÁLY
Gépjárműflotta-üzemeltető által bérbe adott személygépkocsi adókötelezettsége
XIV. FEJEZET
ZÁRÓ ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
Melléklet a 2003. évi CX. törvényhez
I. rész
Adótételek az egyes adókategóriákban
II. rész
Az adó összegének meghatározása a gépjármű forgalomba helyezésétől számított időtartam figyelembevételével
III. Az adó összege a flotta-üzemeltető által bérbe adott személygépkocsi vonatkozásában

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu