A környezetvédelmi termékdíjról, a népegészségügyi termékadóról, az energiaadóról és a regisztrációs adóról szóló törvény egységes szerkezetben, magyarázatokkal (Saldo, 232 A/4 oldal, 2012.)

adozona.hu

A környezetvédelmi termékdíjról, a népegészségügyi termékadóról, az energiaadóról és a regisztrációs adóról szóló törvény egységes szerkezetben, magyarázatokkal (Saldo, 232 A/4 oldal, 2012.)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Jogterület(ek): Adójog, számviteli szabályok
Érvényesség kezdete: 2012.05.01
Érvényesség vége:

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Ktdt.)
A környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény végrehajtásáról szóló 343/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.)
A Ktdt. 1. § (1) bekezdése szerint a "törvény céljának elérése érdekében környezetvédelmi termékdíjat (a továbbiakban: termékdíj) kell fizetni".
A jogalkotó a törvény preambulumában fogalmazza meg, hogy rendelkezéseit a céllal alkotta, hogy a hatálya alá tartozó ...

Csak a jogszabály szövegének mutatása

A környezetvédelmi termékdíjról, a népegészségügyi termékadóról, az energiaadóról és a regisztrációs adóról szóló törvény egységes szerkezetben, magyarázatokkal 2012 (Saldo, 232 A/4 oldal, 2012.)

Kiadással kapcsolatos információk

Szerzők:

Csikász Éva

Oláh Imre

dr. Szalkai Ágnes

Veres Gábor

Szerkesztő:

Tánczos Zoltán

Lektor:

Szabó Károly

Sorozatszerkesztő:

dr. Baté Zsuzsanna

ISSN 2060-8373

Kiadja

a SALDO Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Zrt. Felelős kiadó: dr. Bokor Pál a SALDO Zrt. vezérigazgatója

A SALDO Kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja

E kiadvány bármely részének sokszorosítása, bármilyen adatrendszerben való tárolása (papír, elektronikus stb.) a kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül tilos!

1. RÉSZ

A KÖRNYEZETVÉDELMI TERMÉKDÍJRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY ÉS VÉGREHAJTÁSI RENDELETE KOMMENTÁRRAL

Jelmagyarázat:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I.1 A törvény célja

A Ktdt. 1. § (1) bekezdése szerint a "törvény céljának elérése érdekében környezetvédelmi termékdíjat (a továbbiakban: termékdíj) kell fizetni".
A jogalkotó a törvény preambulumában fogalmazza meg, hogy rendelkezéseit a céllal alkotta, hogy a hatálya alá tartozó termékeket terhelő környezetvédelmi termékdíjjal hozzájáruljon a környezetszennyezés megelőzéséhez, csökkentéséhez, a természeti erőforrásokkal való takarékos gazdálkodáshoz. Pénzügyi forrásokat teremtsen a termékdíjas termékek előállítása, forgalmazása, felhasználása során, a környezetet terhelő vagy veszélyeztető szennyezések, károk megelőzéséhez és csökkentéséhez, továbbá elősegítse az európai uniós és a hazai hulladékgazdálkodási szabályozás által hazánk, illetve a piaci szereplők részére meghatározott környezetvédelmi előírások teljesítését.
A környezetvédelmi termékdíj ennek megfelelően a környezetvédelem, hulladékgazdálkodás gazdasági szabályozó eszköze.

I.2 A törvény hatálya

Valamennyi jogszabály alapvető követelménye a hatály, valamint annak pontos meghatározása, hiszen ez adja meg a szabályozás alkalmazhatósági kereteit.
Hatályon belül megkülönböztetünk időbeli, személyi, területi, és tárgyi hatályt, melyek azt mutatják meg, hogy mely időponttól (meddig), kikre nézve, illetve mire értelmezve és mely földrajzi területen belül kell alkalmazni a jogszabályt.

I.2.1 Tárgyi hatály

A Ktdt. 1. § (2) bekezdése szerint a "törvény hatálya a termékdíjköteles termékre és a termékdíjköteles termékkel kapcsolatos tevékenységre terjed ki".
A tárgyi hatályt tehát egyszerre két fogalmi elem alkotja: egyrészt a termékdíjköteles terméknek minősített termékek, valamint az ezen termékekkel végzett tevékenység. A jogalkotó az "és" kötőszó használatával fejez ki, hogy e két elem együttes fennállása eredményezi a szabályozás hatálya alá tartozást, így bármely fogalmi elem hiánya esetén nem beszélhetünk a törvény rendelkezéseinek alkalmazhatóságáról.
Fentieket értelmezve okkal merül fel a kérdés, hogy a szabályozás mely termékeket tekinti díjkötelesnek?
A Ktdt. 1. § (3) bekezdése adja meg kérdésünkre a választ, mely szerint, "termékdíjköteles termék:
a) az akkumulátor;
b) a csomagolóeszköz, az egyéb csomagolószer (a továbbiakban együtt: csomagolószer);
c) az egyéb kőolajtermék;
d) az elektromos, elektronikai berendezés;
e) a gumiabroncs;
f) a reklámhordozó papír."

I.2.2 Személyi hatály

A törvény személyi hatálya azon személyekre terjed ki, akik a tárgyi hatályban nevesített termékdíjköteles termékekkel a meghatározott tevékenységet - első belföldi forgalomba hozatal vagy saját célú felhasználás, továbbá bérgyártás - végzik.
Ennek megfelelően a Ktdt. 3. § (2) bekezdése szerint a "termékdíj-kötelezettség
a) az első belföldi forgalomba hozót vagy első saját célú felhasználót,
b) belföldi előállítású egyéb kőolajtermék esetében az első belföldi forgalomba hozó első vevőjét, vagy a saját célú felhasználót,
c) bérgyártás esetén a bérgyártatót (a továbbiakban a)-c) pontok együtt: kötelezett) terheli.
Reklámhordozó papír esetében az a) pont szerinti első belföldi forgalomba hozatalnak - belföldi előállítás esetén - a nyomdai szolgáltatás teljesítése (nyomtatás és átadás) minősül."
Kiegészítésként szerepel, hogy a reklámhordozó papír belföldi előállítása esetén a nyomdai szolgáltatás teljesítése (nyomtatás és átadás) első belföldi forgalomba hozatalnak minősül, mellyel a jogalkotó a jogértelmezési problémákat kívánja megelőzni.
Az általános szabályok szerinti kötelezettnek tehát az első belföldi forgalomba hozót vagy saját célú felhasználót valamint a bérgyártató személyét tekinti a jogalkotó.
Ahhoz, hogy e személyi kört meghatározhassuk elengedhetetlen a forgalomba hozatal, a saját célú felhasználás és a bérgyártás, mint tevékenységek fogalmi elemeinek definiálása.

a) Forgalomba hozatal

A Ktdt. 2. § 14. pontjában foglaltak szerint "forgalomba hozatal: termékdíjköteles termék tulajdonjogának első belföldi ingyenes vagy visszterhes átruházása, ideértve a más termék tartozékaként vagy alkotórészeként való átruházást, továbbá a csomagolószer csomagolás részekénti átruházását, nem minősül forgalomba hozatalnak a termékdíjköteles terméknek a természetes személy által nem gazdasági tevékenység keretében végzett átruházása."
A szabályozás egyértelműen kimondja, hogy a termékdíjköteles termék első belföldi forgalomba hozatalának a termék tulajdonjogának első belföldi átruházása tekintendő, függetlenül attól, hogy az ellenszolgáltatás fejében (visszterhes) vagy ingyenesen történik.
A korábbi évek jogalkalmazási problémájának feloldása érdekében a jogalkotó a Kdtd. 4. § (1) bekezdésében fogalmazta meg, hogy a "termékdíjköteles termék általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adóraktárba való beraktározása és az adóraktáron belüli értékesítése, továbbá a vámjogi szabadforgalomban nem lévő termékdíjköteles termék belföldi értékesítése nem minősül forgalomba hozatalnak."
Természetesen a tulajdonjog-átruházás, mint forgalomba hozatal, megvalósulhat olyan termékek esetében is, melyek nem tartoznak a törvény tárgyi hatálya alá. Ezen esetekre tartalmazza a definíció az alábbi kiegészítést: "ideértve a más termék tartozékaként vagy alkotórészeként való átruházást, továbbá a csomagolószer csomagolás részekénti átruházását".
Ezzel a megoldással, hogy a jogalkotó a forgalomba hozatal definíciójába beemeli a termékdíjköteles tartozékok és alkotórészek tulajdonjog-átruházását is mintegy kiterjeszti a -forgalomba hozatal értelmezésén túl azt, mint tevékenységet megvalósító - személyi hatályt.
A definíció meghatározása során továbbá - a tartozékok és alkatrészek körével való kiterjesztő értelmezésen, valamint a fentebb hivatkozott 4. § (1) bekezdésben megfogalmazottakon túl egyúttal - a jogalkotó kiveszi a törvény hatálya alól a "természetes személy által nem gazdasági tevékenység keretében végzett átruházás"-t.
Figyelemmel arra, hogy természetes személy e minőségében gazdasági tevékenységet jogszerűen nem végezhet, kijelenthető, hogy a Ktdt. személyi hatálya a természetes személy(ek)re nem terjed ki.

b) Saját célú felhasználás

A Ktdt. 3. § (3) bekezdése szerint: "Saját célú felhasználásnak minősül a termékdíjköteles termék, ideértve más termék tartozékaként vagy alkotórészeként, továbbá a csomagolószer esetében a csomagolás részeként:
a) a kötelezett saját vagy alkalmazottja magánszükséglete kielégítésére való felhasználása;
b) a számvitelről szóló törvényben meghatározott
ba) alapkutatás,
bb) alkalmazott kutatás, bc) kísérleti fejlesztés, bd) beruházás,
be) felújítás,
bf) karbantartás keretében való felhasználása;
c) megsemmisítése, alaktalanítása, elfogyasztása;
d) minden más, az a)-c) pontokban nem említett használata, ami nem a számvitelről szóló törvényben meghatározott saját termelésű készlet létrehozását eredményezi.
A meghatározás fentebb hivatkozott része a korábbi évek szabályozásának szövegezéséhez képest a 2012. évi változásoknak megfelelően - a csomagolás termékkör tárgyi hatályának változása okán - csupán a "továbbá a csomagolószer esetében a csomagolás részeként" szövegrésszel került kiegészítésre.
A Ktdt. tehát négy kategóriába sorolja a saját célú felhasználás fogalma alá tartozó tevékenységek körét:
1. a kötelezett saját vagy alkalmazottja magánszükséglete kielégítésére való felhasználás,
2. a számvitelről szóló törvény által meghatározott és a termékdíjas szabályozásba emelt tevékenységek,
3. megsemmisítés, alaktalanítás, elfogyasztás,
4. minden más használat, ami nem eredményez saját termelésű készlet létrehozását.

A kötelezett saját vagy alkalmazottja magánszükséglete kielégítésére való felhasználás

A magánszükséglet kielégítése igen tág fogalom, mégis e kategóriába olyan kézenfekvő dolgok tartoznak, melyek elsősorban nem gazdasági cél elérése érdekében, hanem bizonyos egyéni/magán fogyasztási igények kielégítésére szolgálnak.

A számvitelről szóló törvény által meghatározott és a termékdíjas szabályozásba emelt tevékenységek

E fenti négy kategóriából a számvitelről szóló törvényben meghatározottak igényelnek talán bővebb magyarázatot, melyre a hivatkozott jogszabályban megfogalmazottak nyújthatnak segítséget.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 3. § (4) bekezdés 2-4. pontja szerint:
"alapkutatás: a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvényben (a továbbiakban: Innovációs tv.) meghatározott alapkutatás;
alkalmazott kutatás: az Innovációs tv.-ben meghatározott alkalmazott kutatás;
kísérleti fejlesztés: az Innovációs tv.-ben meghatározott kísérleti fejlesztés."
A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló 2004. évi CXXXIV. törvény 4. § 1. pontja szerint:
"a) alapkutatás: kísérleti vagy elméleti munka, amelyet elsősorban a jelenségek vagy megfigyelhető tények hátterével kapcsolatos új ismeretek megszerzésének érdekében folytatnak, anélkül, hogy kilátásba helyeznék azok gyakorlati alkalmazását vagy felhasználását;
b) alkalmazott kutatás: tervezett kutatás vagy kritikus vizsgálat, amelynek célja új ismeretek és szakértelem megszerzése új termékek, eljárások vagy szolgáltatások kifejlesztéséhez, vagy a létező termékek, eljárások vagy szolgáltatások jelentős mértékű fejlesztésének elősegítéséhez. Magában foglalja az alkalmazott kutatáshoz - különösen a generikus technológiák ellenőrzéséhez - szükséges komplex rendszerek összetevőinek létrehozását is, a prototípusok kivételével;
c) kísérleti fejlesztés: a meglévő tudományos, technológiai, üzleti és egyéb, vonatkozó ismeretek és szakértelem megszerzése, összesítése, megosztása és felhasználása új, módosított vagy javított termékek, eljárások vagy szolgáltatások terveinek és szabályainak létrehozása vagy megtervezése céljából. Kísérleti fejlesztésnek minősülhetnek:
ca) az új termékek, eljárások és szolgáltatások fogalmi meghatározását, megtervezését és dokumentálását célzó tevékenységek;
cb) olyan tevékenységek melyek magukban foglalják tervezetek, tervrajzok, tervek és egyéb dokumentációk előállítását is, feltéve, hogy azokat nem kereskedelmi felhasználásra szánják;
cc) a kereskedelmi felhasználásra nem kerülő prototípusok elkészítése;
cd) a kereskedelmileg felhasználható prototípusok és kísérleti projektek kifejlesztése abban az esetben, ha a prototípus szükségszerűen maga a kereskedelmi végtermék, és előállítása túlságosan költséges ahhoz, hogy az kizárólag demonstrációs és hitelesítési céllal történjen;
ce) a termékek, eljárások és szolgáltatások kísérleti gyártása és tesztelése, feltéve, hogy azokat nem lehet felhasználni vagy átalakítani úgy, hogy azok ipari alkalmazásokban vagy kereskedelmileg hasznosíthatóak legyenek.
A kísérleti fejlesztésbe még akkor sem tartoznak bele azok a szokásos, időszakos vagy rutinszerű változtatások, amelyeket termékeken, gyártósorokon, előállítási eljárásokon, létező szolgáltatásokon és egyéb folyamatban lévő műveleteken végeznek, ha e változtatások fejlesztésnek minősülnek, illetve ha e változtatások az adott termék, eljárás, folyamat vagy szolgáltatás fejlődését is eredményezik."
Az Sztv. 3. § (4) bekezdése az alábbiak szerint határozza meg a Ktdt-ben hivatkozott definíciókat:
"7. beruházás: a tárgyi eszköz beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történő előállítása, a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése, rendeltetésszerű használatbavétele érdekében az üzembe helyezésig, a rendeltetésszerű használatbavételig végzett tevékenység (szállítás, vámkezelés, közvetítés, alapozás, üzembe helyezés, továbbá mindaz a tevékenység, amely a tárgyi eszköz beszerzéséhez hozzákapcsolható, ideértve a tervezést, az előkészítést, a lebonyolítást, a hitel-igénybevételt, a biztosítást is); beruházás a meglévő tárgyi eszköz bővítését, rendeltetésének megváltoztatását, átalakítását, élettartamának, teljesítőképességének közvetlen növelését eredményező tevékenység is, az előbbiekben felsorolt, e tevékenységhez hozzákapcsolható egyéb tevékenységekkel együtt;
8. felújítás: az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló, időszakonként visszatérő olyan tevékenység, amely mindenképpen azzal jár, hogy az adott eszköz élettartama megnövekszik, eredeti műszaki állapota, teljesítőképessége megközelítően vagy teljesen visszaáll, az előállított termékek minősége vagy az adott eszköz használata jelentősen javul és így a felújítás pótlólagos ráfordításából a jövőben gazdasági előnyök származnak; felújítás a korszerűsítés is, ha az a korszerű technika alkalmazásával a tárgyi eszköz egyes részeinek az eredetitől eltérő megoldásával vagy kicserélésével a tárgyi eszköz üzembiztonságát, teljesítőképességét, használhatóságát vagy gazdaságosságát növeli; a tárgyi eszközt akkor kell felújítani, amikor a folyamatosan, rendszeresen elvégzett karbantartás mellett a tárgyi eszköz oly mértékben elhasználódott (szerkezeti elemei elöregedtek), amely elhasználódottság már a rendeltetésszerű használatot veszélyezteti; nem felújítás az elmaradt és felhalmozódó karbantartás egy időben való elvégzése, függetlenül a költségek nagyságától;
9. karbantartás: a használatban lévő tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási tevékenység, ideértve a tervszerű megelőző karbantartást, a hosszabb időszakonként, de rendszeresen visszatérő nagyjavítást, és mindazon javítási, karbantartási tevékenységet, amelyet a rendeltetésszerű használat érdekében el kell végezni, amely a folyamatos elhasználódás rendszeres helyreállítását eredményezi."

Megsemmisítés, alaktalanítás, elfogyasztás

E három kategóriát egy alpontban tárgyalja a szabályozás. A megsemmisítés talán nem is igényel túlzott magyarázatot, mégis konkrét élethelyzetben nehéz eldönteni, hogy keletkezik-e termékdíj-kötelezettség.
Ilyen, konkrét eset előfordulhat például reklámhordozó papír belföldi előállítása esetén, mikor a nyomdai szolgáltatást teljesítő gazdálkodó elkészítette a megrendelt terméket, azonban azt a megrendelő valamely fennálló minőségi probléma (például nem megfelelő színkód, színárnyalat) okán nem vesz át. Ebben az esetben a késztermék valamennyi a termékköre vonatkozó fogalmi elemmel rendelkezik, így annak ilyetén minőségi kérdései irrelevánsnak tekintendők. Abban az esetben, ha az így elkészített végtermék elnyerte a reklámhordozó papír jellegét és a nyomdai szolgáltatást teljesítő gazdálkodó megsemmisíti azokat, úgy saját célú felhasználás címén termékdíj-kötelezettsége keletkezik.
Az alaktalanítás fogalma a termékdíjköteles termék eredeti célra történő felhasználásának alkalmatlanná tételét foglalja magába. Ilyen lehet akár egy termékből bemutató darab elkészítése.
Az elfogyasztás a termékdíj-köteles termék rendeltetésének megfelelő, a szükségletek kielégítésére szolgáló felhasználását jelenti, mint például a termékdíjköteles termék külföldről történő beszerzését követő, a gazdálkodó termelési, gyártási technológiájában való felhasználás.

Minden más használat, ami nem eredményez saját termelésű készlet létrehozását.

Ez a kategória egy gyűjtő jogcím, mely a saját termelésű készlet létrehozásának esetét kizárva magába foglal valamennyi olyan tevékenységet és esetet, mely a fentebbi három kategória egyikébe sem sorolható egyértelműen.
Az Sztv. 3. § (6) bekezdés 6. pont szerinti saját termelésű készlet: a befejezetlen termelés, a félkész termékek, a késztermékek, a növendék-, hízó- és egyéb állatok.
Ilyen, saját termelésű készletként kezelt lehet például egy gazdálkodó által külföldről történő behozatalt követően a termelési tevékenység és gyártástechnológia során alapanyagnak vagy félkész terméknek minősülő árufelhasználása, vagy a külföldről behozott áru késztermékbe való beépítése. Ebben az esetben nem keletkezik saját célú felhasználás jogcímén termékdíj-kötelezettség.
A Vhr. 2. § (1) bekezdése a saját termelésű készlet kapcsán keletkező termékdíj-kötelezettséggel kapcsolatban kimondja továbbá, hogy a Ktdt. "3. § (3) bekezdés d) pontja szerinti saját célú felhasználásnak nem minősül a termékdíjköteles termék alapanyagként történő felhasználása esetében a gyártási folyamat során keletkező gyártási selejt, hulladék. A gyártási selejt, hulladék a hulladékkezelési teljesítményben nem számolható el."

Külföldi előállítású csomagolás és a saját célú felhasználás kapcsolata

A Ktdt. 3. § (4) bekezdése további kiegészítést tartalmaz a saját célú felhasználás definíciójához, mely szerint: "Külföldi előállítású csomagolás esetén a csomagolószer saját célú felhasználásának minősül a csomagolás elválasztása a terméktől."
E kiegészítés szoros összefüggést mutat a csomagolás termékkörének 2012. évi változásával, melynek eredményeképpen a Ktdt. értelmezésében a csomagolást alkotó csomagolószer minősül termékdíjköteles terméknek.
Pusztán a külföldről történő beszerzés és az országba történő fizikális beszállítás az általános szabályok szerint nem keletkeztet termékdíj-kötelezettséget, kizárólag a termékdíjköteles termék belföldi kibocsátása, mely magába foglalja a belföldi forgalomba hozatalt vagy saját célú felhasználást. Azonban látni kell azt is, hogy előfordulhatnak olyan esetek, melyek során mégis belföldi hulladékká válik a külföldről behozott termék, ilyen például a szállítmányozás során alkalmazott szállítási és gyűjtő csomagolások bizonyos része. E kérdéskör kapcsán keletkező jogviták elkerülésére a jogalkotó a törvény szövegezésébe való beemeléssel nyomatékosítja az ilyen termékek megbontásával keletkező kötelezettség kérdését azzal, hogy a saját célú felhasználás jogcíméhez kapcsolja azt.
A korábbi évek jogalkalmazási gyakorlata során felmerült joghézag kitöltése érdekében 2012. évtől a jogalkotó rendezni kívánja a kötelezett gazdálkodó jogutód nélküli megszűnése, valamint a termékdíjköteles termék mennyiségében egyéb okból bekövetkezett hiány esetét azzal, hogy ezeket az eseményeket is beemeli a saját célú felhasználás tevékenységi körébe. Ugyanis tulajdonjog átruházás hiányában - a fentiekhez hasonlóan - ezen esetek egyike sem tartozhat a belföldi forgalomba hozatal forgalmi körébe, ezzel szemben mindkét esetben felmerülhet a belföldi hulladékképződésből eredő hulladékkezelés igénye.
Fentiekben említett két eset kérdéskörét a Ktdt. 3. § (5) bekezdése az alábbiak szerint rendezi:
"Saját célú felhasználás címén keletkezik termékdíj-kötelezettség: a) a kötelezett jogutód nélküli megszűnése esetében, ha a kötelezett aa) felszámolás esetén a felszámolási zárómérleg fordulónapján,
ab) végelszámolás esetén a végelszámolást lezáró beszámoló fordulónapján, vagy
ac) a kötelezett felszámolás vagy végelszámolás nélküli megszűnése esetén a megszűnés időpontjában olyan termékdíjköteles terméket tart tulajdonában, amelyre a termékdíj nem került megfizetésre,
b) a termékdíjköteles termék mennyiségében bekövetkezett, a törvény végrehajtási rendeletében meghatározott elszámolható hiányt meghaladó hiány és a termékdíjköteles termék megsemmisülése esetén - az elháríthatatlan külső okból bekövetkezett megsemmisülés kivételével - a megsemmisült mennyiségre."
A Vhr. 2. § (2) bekezdése szerint: "A Ktdt. 3. § (5) bekezdés b) pontja szerint elszámolható tényleges hiány mértéke - évente - a termékdíjköteles termék tömegében kifejezett mennyiségének legfeljebb 0,5%-a lehet."
A természetes személyek a törvény hatályán kívül való elhelyezkedéséről - fentebb a forgalomba hozatal kapcsán kifejtett állásponttal szoros összefüggésben - felállított hipotézist támasztja alá továbbá a Ktdt. 4. § (2) bekezdésének b) pontja, mely szerint termékdíj kötelezettség a "természetes személy esetén a termékdíjköteles termék személyes szükséglet kielégítését meg nem haladó mennyiségű saját célú felhasználása esetén nem keletkezik."

Bérgyártás

A Ktdt. 2. § 5. pontja az alábbiakat érti a bérgyártás fogalma alatt: "a megrendelő (bérgyártató) által a Magyarországon letelepedett természetes, vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság (a továbbiakban együtt: bérgyártó) részére ellenszolgáltatás nélkül - részben, vagy egészben - rendelkezésére bocsátott anyagokból, félkész termékekből ellenszolgáltatás ellenében termékdíjköteles termék előállítása."
E fogalom és kötelezetti forma nem újdonság a termékdíjas szabályozásban, mégis e jogintézmény a jogalkalmazás során magában hordozta a bizonytalanságot, mely elsősorban a keletkező kötelezettség-vállalás(ok) felek közötti elhatárolásából, megoszlásából adódtak.
Ennek feloldása érdekében a Ktdt. definíciójának szövegezése a bérgyártó, mint a bérgyártási tevékenységet végző személyének meghatározásával, valamint a részben vagy egészben rendelkezésre bocsátott anyagok és félkész termékek átadásával pontosításra került.
E kiegészítések és pontosítások értelmében bérgyártási tevékenységet (mint szolgáltatást) a Magyarországon letelepedett:
- természetes személy,
- jogi személy,
- jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság végezhet.
Látható, függetlenül attól, hogy a Ktdt. fentebb hivatkozott 2. § 14. pontja szerinti forgalomba hozatal definíciójába épített "[…]nem minősül forgalomba hozatalnak a termékdíjköteles terméknek a természetes személy által nem gazdasági tevékenység keretében végzett átruházása" kiegészítéssel gyakorlatilag a jogalkotó kiemeli a természetes személyt a törvény személyi hatálya alól, mégis a bérgyártás definíciójában - a szabályozás szempontjából mintegy közvetett alanyként - szerepet kap.
A hozzáadott anyagok rendelkezésre bocsátása kapcsán felmerülő "részben vagy egészben" szövegezésű kiegészítés elsősorban maga a bérgyártó által a szolgáltatás teljesítése során hozzáadott anyagok tekintetében felmerülő kötelezettség alanyát tisztázza, így 2012. évtől a bérgyártás keretében történő termékdíjköteles termék előállítása kapcsán egyértelműen a megrendelőt, mint bérgyártatót terheli valamennyi kötelezettség.

Egyéb kötelezettek

Fentiekben meghatározottakon túl a szabályozás tartalmaz speciális jogintézményeket, melyek alkalmazása - a személyi hatályra tekintettel - meghatározó jelentőséggel bír.
Az egyik ilyen kiemelt jelentőséggel bíró, az átvállalás jogintézménye, mely a IV. Fejezetben (A termékdíj-kötelezettség teljesítésének különös szabályai) kerül külön ismertetésre.
Mindazonáltal, a személyi hatály vizsgálata során nem elhanyagolható szempont, hogy - a Ktdt.-ben és a Vhr.-ben található szempontoknak megfelelő - érvényes és jogszerű átvállalás létrejötte esetén az átvállaló a kötelezettségek teljesítése tekintetében az eredeti kötelezett helyébe lép.
Visszamutatva a törvény preambulumára - valamint arra, hogy a termékdíjas szabályozás nemzeti szintű szabályozónk -, miszerint céljának a Magyarország területén keletkező hulladék okozta környezeti károk enyhítését tűzte ki, a termékdíjköteles termék külföldre történő kiszállítása, valamint a használt vagy hulladékká vált egyéb kőolajtermék meghatározott módon való hasznosítása kapcsán fontos szerepet kap a visszaigénylés jogintézménye.
Az első belföldi forgalomba hozó vagy saját célú felhasználó - valamint bérgyártás esetén a bérgyártató - gazdálkodó és ezen személyek, mint eredeti kötelezettek helyébe lépő átvállaló gazdálkodó mellett így kiemelt figyelem illeti a belföldi kereskedelmi lánc végén elhelyezkedő visszaigénylő személyét, bár a jogszabály konzekvensen nem mondja ki kötelezetti minőségét.
Fentieken túl a Ktdt. 3. § (6) bekezdése és a 27/A. § (1) bekezdése a termékdíj-kötelezettség teljesítése szempontjából jelentőséggel bíró nyilatkozattételi lehetőséget biztosít a csomagolószer, illetve a csomagolóanyag és a reklámhordozó papír felhasználása tekintetében. Mindkét jogszabályi helyre hivatkozással tett valótlan tartalmú nyilatkozat esetén a törvény kötelezettnek tekinti a valótlan nyilatkozatot adó személyt.
Összefoglalva tehát a Ktdt. személyi hatálya elsősorban
- az első belföldi forgalomba hozó vagy saját célú felhasználó, mint kötelezett,
- a számlán, illetve szerződésben átvállaló,
- a megfizetett termékdíjat visszaigénylő,
- a Ktdt. 3. § (6) bekezdésére hivatkozással valótlan nyilatkozatot tevő,
- a Ktdt. 27/A. § (1) bekezdésére hivatkozással valótlan nyilatkozatot tevő személyére terjed ki.

I.2.3 Területi hatály

A termékdíjas szabályozás - bár a környezetvédelem nemzetközi viszonylatokban is jelentős - alapvetően nemzeti szintű szabályozó, melynek hatálya így Magyarország határán belülre korlátozódik.
A Ktdt. 2. § 4. pontja az alábbiak szerint definiálja a belföld fogalmát:"Magyarország területe, ideértve a vámszabad és tranzitterületeket, valamint a vámszabad raktárakat is".
Azonban a nemzetközi gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok sokszínűsége révén az áruk és különféle termékek a határokat átívelve áramlanak az országok között.
Ennek megfelelően a Ktdt. további két meghatározást tartalmaz Magyarország határain kívül elhelyezkedő államok meghatározására. Ez alapján a törvény alkalmazásában külföldnek az "Európai Közösség Magyarországon kívüli állama és a harmadik ország", míg a külföldi állam definíciójának részét képező harmadik országnak az "Európai Közösségen kívüli állam" minősül.

I.2.4 Időbeli hatály

A Ktdt. hatályba lépésétől, tehát 2012. január 01-től az elsődleges jogforrása a termékdíjas szabályozásnak. Nem tartozik szorosan az időbeli hatályhoz, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a szabályozás bizonyos rendelkezéseit (számlazáradék számla mellékletén már nem tűntethető fel) csak 2012. július 1-jétől kell alkalmazni.

I.3 Egyes termékdíjköteles termékek meghatározása

A Ktdt. 1. § (3) bekezdése szerint "termékdíjköteles termék:
a) az akkumulátor;
b) a csomagolóeszköz, az egyéb csomagolószer (a továbbiakban együtt: csomagolószer);
c) az egyéb kőolajtermék;
d) az elektromos, elektronikai berendezés;
e) a gumiabroncs;
f) a reklámhordozó papír".
E meghatározás azonban csak összefoglalóan jelöli ki a termékdíjköteles termékek körét. Az egyes termékpályákat az áruk sokszínűsége okán további termékcsoportokra, kategóriákra lehet osztani. Az egyes termékek kategóriákba, termékcsoportokba való besorolása - rögzített időállapotú - Kombinált Nomenklatúra vámtarifaszámainak segítségével történik.
A Ktdt. által meghatározott akkumulátor, egyéb kőolajtermék, elektromos, elektronikai berendezés, gumiabroncs és reklámhordozó papír termékdíjköteles "termékek vámtarifaszámok alá osztályozott körét a 2010. január 1-jén hatályos Kombinált Nomenklatúra szerint - az 1. számú mellékletében - határozza meg".
Ugyanezen § (3) bekezdés b) pontja szerinti csomagolószer termékkörébe tartozó termékdíjköteles termékek a Ktdt. végrehajtására kiadott kormányrendeletben szereplő csomagolószer-katalógus kódszámaival kerültek meghatározásra.
A termékdíjköteles termékek azonosítása alapvetően egyfajta kódrendszer alkalmazásával történik. Ennek megfelelően a termékdíjas szabályozás megkülönböztet KT és CsK kódokat, melyek a termékek azonosításán túl a termékdíj-kötelezettség megállapítására egyaránt szolgálnak.
A Vhr. 1. § (1) bekezdése szerint a "termékdíjköteles csomagolószerek katalógusát"a Vhr. "1. melléklet A) címe", míg a "további termékdíjköteles termékek környezetvédelmi termékkódját (a továbbiakban: KT kód) az 1. melléklet B) címe tartalmazza".
Ugyanezen § (2) bekezdése rendelkezik arról , hogy "azokat a termékeket, melyeknek a vámtarifaszáma az 1. melléklet A) cím I. részében szerepel, az 1. melléklet A) cím II. része szerinti csomagolószer katalógusban található kódszámok (a továbbiakban: CsK kód) alá kell besorolni".

I.3.1 Akkumulátor

A 2012. évtől hatályos Ktdt. - a korábbi évek szabályozásához képest lényegi változás nélkül - az akkumulátor termékkörét az 1. számú mellékletében továbbra is az ex 8507 vámtarifaszám alá osztályozandó "Elektromos akkumulátorok a 8507 80 20 a 8507 80 30 és a 8507 90 kivételével" elnevezéssel határozza meg.
Az akkumulátorok termékkörébe tartozó alábbi vámtarifaszámok alá osztályozandó termékeket veszi ki a jogalkotó a szabályozás hatálya alól:

I.3.2 Csomagolószer

A csomagolószer termékkörében végbement változás tükrözi talán a 2012. évtől hatályos termékdíj szabályozás egyik legmeghatározóbb vonását, a Ktdt. 1. § (3) bekezdés b) pontja értelmezésében tehát már nem a csomagolás, hanem annak részét és összetevőjét képező "a csomagolóeszköz, az egyéb csomagolószer (a továbbiakban együtt: csomagolószer)" jelenik meg termékdíjköteles termék minősítésben.
Ennek érdekében elsősorban azon termékek körét és kategóriáját szükséges teljes pontossággal meghatározni, melyekből csomagolás hozható létre.
Első lépésben a termékdíjas szabályozás értelmében vett csomagolás fogalmát szükséges tisztázni, melyet a Ktdt. 2. § 7. pontja az alábbiak szerint határoz meg:
"csomagolás:
a) valamennyi olyan tétel, amelyet a termelő vagy a felhasználó valamely termék (a nyersanyagtól a feldolgozott termékig) befogadására, megóvására, kezelésére, szállítására és bemutatására (csomagolási funkció) használ, ideértve az ugyanilyen célra használt egyszer használatos tételt,
b) az a) pontban meghatározottaknak - a csomagolás által biztosított egyéb funkciók sérelme nélkül - megfelelő tételek, kivéve, ha az adott tétel a termék szerves részét képezi és a termék tárolásához, eltartásához vagy megőrzéséhez annak teljes élettartama alatt szükséges, és az egyes alkotóelemeket együttes felhasználásra, fogyasztásra vagy értékesítésre szánták,
c) a forgalmazás helyén történő megtöltésre tervezett és szánt, illetve a forgalmazási helyen eladott vagy megtöltött, csomagolási funkciót ellátó egyszer használatos tételek,
d) a termékre közvetlenül ráakasztott vagy ahhoz rögzített, csomagolási funkciót ellátó kiegészítő elemek, kivéve, ha azok a termékek szerves részét képezik, és az egyes alkotóelemeket együttes fogyasztásra vagy értékesítésre szánták; a csomagolásba beépülő egyéb összetevőket és kiegészítő elemeket azon csomagolás részének kell tekinteni, amelyikbe azokat beépítették".
A Ktdt. 1. § (3) bekezdésének b) pontjában nevesített - a csomagolás létrehozására alkalmas - csomagolószer, mint termékdíjköteles termék, további két fogalmi elemet ölel magába: a csomagolóeszközt és az egyéb csomagolószert.
Ahhoz, hogy e fogalmi halmazt értelmezni tudjuk a Ktdt. 2. § értelmező rendelkezései vonatkozó pontjainak megismerése szükséges:
"8. csomagolóanyag: a csomagolóeszközök előállítására, illetve az ideiglenes védőburkolat kialakítására közvetlenül alkalmazható szerkezeti anyagok gyűjtőfogalma;
9. csomagolóeszköz: a termék vagy a kisebb csomagolás befogadására, egységbe fogására kialakított, meghatározott anyagú, szerkezetű - általában ipari, vagy szolgáltató jellegű tevékenység keretében előállított - ideiglenes védőburkolat, továbbá a raklap;
10. csomagolási segédanyag: a csomagolás kiegészítő vagy járulékos részeként felhasználható - így különösen záró, rögzítő, párnázó, díszítő - elemek, valamint kellékek, így különösen címke, páralekötő anyag, hordfogantyú, ragasztó gyűjtőfogalma;
11. egyéb csomagolószer: csomagolóanyag, csomagolási segédanyag."
Fenti definíciók az egyes fogalmi elemekre vonatkozó magyar szabvány rendelkezésein alapulnak, azonban attól némileg eltérőek.

Kereskedelmi csomagolás létrehozására alkalmas csomagolószer (kereskedelmi csomagolószer)

A fenti meghatározásokon túl azonban a termékdíjas szabályozás továbbra is megkülönböztetetten kezeli a csomagolás és kereskedelmi csomagolás fogalmi körét, ezért a hivatkozott rendelkezések között fellelhető a kereskedelmi csomagolás meghatározása is:
"19. kereskedelmi csomagolás: a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, a Tanács 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelete 2009. január 1-jén hatályos I. melléklete szerinti
a) 2009 vámtarifaszámú gyümölcslé (beleértve a szőlőmustot is) és zöldséglé, nem erjesztve, hozzáadott alkoholtartalom nélkül, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával is,
b) 2106 90 20, 2106 90 30, 2106 90 51, 2106 90 55, 2106 90 59 vámtarifaszámú ízesített vagy színezett cukorszirup,
c) 2201 vámtarifaszámú (emberi fogyasztásra alkalmas) víz, beleértve a természetes vagy mesterséges ásványvizet és a szénsavas vizet is, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadása és ízesítés nélkül, kivéve a jég, a hó és a laboratóriumi vizsgálati vízminta,
d) 2202 vámtarifaszámú víz (beleértve a természetes vagy mesterséges ásványvizet és a szénsavas vizet is) cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával vagy ízesítve és más alkoholmentes ital, a 2009 vtsz. alá tartozó gyümölcs- és zöldséglevek és a 657/2008/EK bizottsági rendelet I. melléklete I. és II. kategóriájába tartozó készítmények kivételével,
e) 2203 vámtarifaszámú malátából készült sör,
f) 2204 vámtarifaszámú bor friss szőlőből, beleértve a szeszezett bort is; szőlőmust, a 2009 vtsz. alá tartozó kivételével,
g) 2205 vámtarifaszámú vermut és friss szőlőből készült más bor növényekkel vagy aromatikus anyagokkal ízesítve, a 2206 vámtarifaszámú más erjesztett ital (pl. almabor, körtebor, mézbor); erjesztett italok keverékei, és erjesztett italok és alkoholmentes italok másutt nem említett keverékei, a 2207 10 00 vámtarifaszámú nem denaturált etil-alkohol legalább 80 térfogatszázalék alkoholtartalommal, valamint a 2208 vámtarifaszámú nem denaturált etil-alkohol, kevesebb mint 80 térfogatszázalék alkoholtartalommal; szesz, likőr és más szeszes ital,
a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló külön jogszabály szerinti fogyasztói (elsődleges) csomagolása - a címke, kupak és az egyszer használatos ivópohár kivételével -, továbbá a műanyag bevásárló-reklám táska;"
Fentieket együtt értelmezve a Ktdt. 2. § 20. pontja szerinti kereskedelmi csomagolószer definíciója kapcsán - mely szerint "kereskedelmi csomagolószer: olyan csomagolószer, amely alkalmas kereskedelmi csomagolás létrehozására" - megállapítható, hogy a csomagolószer termékkörét képező ezen termékkategória akkor nyeri el lényegi jellemzőjét, ha az általa alkotott csomagolószerből - miszerint az alkalmas e célra - kereskedelmi csomagolást állítanak elő azzal, hogy a csomagolási funkcióját a meghatározott termékek valamelyike által éri el. (A felsorolásban meghatározott termékek csomagolásának összetevőjét képezi.)
Leegyszerűsítve a fentieket tehát: ha a PET palackba ásványvizet, üdítőt és hasonló terméket csomagolnak, akkor a PET palack, mint kereskedelmi csomagolószer; ha a PET palackba tejet csomagolnak, akkor mint csomagolószer minősítésében jelenik meg a termékdíjas szabályozásban.
E témakör vonatkozásában merül fel a szabályozás további fontos eleme, mely szerint a műanyag bevásárló-reklám táska - csakúgy, mint a korábbi évek szabályozásában - egyértelműen kereskedelmi csomagolásnak tekintendő, függetlenül attól tehát, hogy az milyen termék csomagolását adja majd a későbbiekben.
A Ktdt. 2. § 25. pontja szerint: "műanyag bevásárló-reklám táska: a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól szóló jogszabály szerinti fogyasztói (elsődleges) vagy gyűjtőcsomagolt, illetve csomagolatlanul forgalmazott termékek, áruk, reklámanyagok szállítására szolgáló, hajlékonyfalú műanyag hordtasak vagy hordtáska."

Egyéb, a csomagolószer termékkörére vonatkozó értelmező rendelkezések

Ktdt. 2. § értelmező rendelkezése további meghatározást tartalmaz a csomagolószer termékkörének értelmezéséhez, melynek 27. pontja alapján "rétegzett italkarton: az a legalább 75%-ban papír alapanyagú (karton) csomagolószer, amely alkalmas folyékony élelmiszer csomagolására." A Ktdt. 1. § (4) bekezdése szerint a csomagolószer termékkörét alkotó csomagolóeszközök és egyéb csomagolószerek a Vhr. mellékletét képező "csomagolószer-katalógus kódszámaival kerülnek meghatározásra".

I.3.3 Egyéb kőolajtermék

A Ktdt. 1. számú melléklete szerint az egyéb kőolajtermékek - mint termékdíjköteles termékek - körébe az alábbi vámtarifaszámok alá osztályozandó termékek tartoznak:

I.3.4 Elektromos, elektronikai berendezés

A Ktdt. 2. § 13. pontja határozza meg a termékkör definícióját, mely szerint:
"elektromos, elektronikai berendezés: legfeljebb 1000 V váltakozó feszültségű, illetve 1500 V egyenfeszültségű árammal működő berendezés, amelynek rendeltetésszerű működése elektromágneses mezőktől vagy villamos áramtól függ, ideértve az elektromágneses mező, illetve villamos áram előállítását, mérését, átvitelét biztosító eszközöket is."
A korábbi évek szabályozásának kiterjesztő értelmezését szüntette meg a jogalkotó a Ktdt. szövegezésekor azzal, hogy a definíció meghatározásakor törölte a termékkörök alkatrészeinek nevesítését a szövegezésből.
Az elektromos, elektronikai berendezések termékkörbe tartozó termékeket a jogalkotó további kilenc termékáramba osztályozza:
- Háztartási nagygépek
- Háztartási kisgépek
- Információs (IT) és távközlési berendezések, kivéve a rádiótelefon készülék
- Szórakoztató elektronikai cikkek
- Elektromos és elektronikus barkácsgépek, szerszámok, kivéve a helyhez kötött, nagyméretű ipari szerszámok
- Játékok, szabadidős és sportfelszerelések
- Ellenőrző, vezérlő és megfigyelő eszközök
- Adagoló automaták
- Rádiótelefon készülék
Valamennyi, a Ktdt. 1. mellékletében található konkrét vámtarifaszámmal azonosított termék a fent található valamely termékáramba osztályozandó, mely a későbbiekben az egységnyi díjtételek meghatározása során kap jelentőséget.

I.3.5 Gumiabroncs

A Ktdt. értelmező rendelkezései nem határozzák meg a gumiabroncs termékkör fogalmát, azonban az általános szabályokat értelmezve megállapítható, hogy a szóban forgó termékdíjköteles termék önálló termékként vagy jármű alkotórészeként és tartozékaként is díjköteles terméknek tekintendő.
A Ktdt. 2. § 18. pontja szerint: "jármű: a légi közlekedésről szóló külön törvény szerinti légi jármű, valamint a motorral meghajtott közúti szállító- vagy vontatóeszköz, ideértve az önjáró vagy vontatott munkagépet is, kivéve a kerekes szék."
Tehát a definíció értelmében - az önálló áruként megjelenő terméken túl - a jármű fogalmába tartozó légi jármű, valamint a motorral meghajtott közúti szállító- vagy vontatóeszköz gumiabroncsa is díjköteles terméknek minősül.
A jármű fogalmának meghatározásakor a jogalkotó kivételként kezeli a kerekes széket, így annak gumiabroncsa - tekintet nélkül arra, hogy az gépi vagy kézi meghajtású kerekes széknek minősül - nem tekinthető termékdíjköteles terméknek.
A kivételként kezelt kerekes szék kérdéskörén túl lényeges szempont továbbá, hogy a termékdíjszabályozás értelmezésében vett járműnek minősülő eszközök között a kerékpár sem került nevesítésre, így kijelenthető, hogy a kerékpárok új gumiabroncsa sem termékdíjköteles termék.
A Ktdt. 1. melléklete szerint a gumiabroncs termékköre alatt az alábbi vámtarifaszámok alá osztályozandó terméket kell érteni:
- ex 4011 - Új, gumi légabroncs
- ex 4012 - Újrafutózott vagy használt gumi légabroncs; tömör vagy kisnyomású gumiabroncs, gumiabroncs-futófelület és gumiabroncs-tömlővédő szalag
A kerékpár új, gumi légabroncsával kapcsolatos fentiekben részletezett okfejtést - miszerint az nem minősül termékdíjköteles terméknek - támasztja alá az ex 4011 vámtarifaszámhoz kivételként rendelt 4011 50 00 új, gumi légabroncs kerékpárhoz vámtarifaszám.
A Ktdt. az ex 4012 vámtarifaszámhoz kivételként az alábbiakat határozta meg:
- 4012 90 30 - Gumiabroncs-futófelület,
- 4012 90 90 - Gumiabroncs-tömlővédő szalag.

I.3.6 Reklámhordozó papír

A Ktdt. 2. § 26. pontja szerint: "reklámhordozó papír: a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvényben meghatározott gazdasági reklámot tartalmazó, a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény által meghatározott sajtótermékek közül az időszaki lap egyes lapszámai, a röplap és az egyéb szöveges kiadvány, a grafikát, rajzot vagy fotót tartalmazó kiadvány - beleértve azt is, ha mindezek más, nem termékdíjköteles kiadvány külön mellékletét képezik -, továbbá a térkép. Nem tartozik a reklámhordozó papír fogalmába:
a) a kiadványonként, annak teljes nyomtatott felületére vetítve legalább 50%-ában nem gazdasági reklám terjesztésére szolgáló kiadvány, időszaki lap,
b) a közhasznú szervezet, állami, önkormányzati szerv által, alapfeladata körében kiadott kiadvány, időszaki lap,
c) a könyv, tankönyv."
E termékkörbe a gazdasági reklámot tartalmazó időszaki lap egyes lapszámai, a röplap és az egyéb szöveges kiadvány, a grafikát, rajzot vagy fotót tartalmazó kiadvány és a térkép tartoznak.
A reklámhordozó papír definíciója azonban olyan meghatározásokat foglal magába, melyek ismerete és együttes értelmezése elengedhetetlen a termékkörbe tartozó termékek pontos meghatározásához. Ezek az ismérvek a gazdasági reklám, a sajtótermék és a kivételként kezelt egyéb meghatározások fogalmi körébe tartoznak.

Gazdasági reklám

A reklámhordozó papír definíciójába foglalt gazdasági reklám fogalmát a - hivatkozásként is feltüntetett - gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény 3. § d) pontja az alábbiak szerint határozza meg:
"gazdasági reklám: olyan közlés, tájékoztatás, illetve megjelenítési mód, amely valamely birtokba vehető forgalomképes ingó dolog - ideértve a pénzt, az értékpapírt és a pénzügyi eszközt, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőket - (a továbbiakban együtt: termék), szolgáltatás, ingatlan, vagyoni értékű jog (a továbbiakban mindezek együtt: áru) értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének előmozdítására, vagy e céllal összefüggésben a vállalkozás neve, megjelölése, tevékenysége népszerűsítésére vagy áru, árujelző ismertségének növelésére irányul (a továbbiakban: reklám)."
A gazdasági reklám tehát alapvetően egyfajta közlés, tájékoztatás vagy megjelenítési mód útján valósulhat meg, mely a reklámhordozó papír termékkörére vonatkoztatva kizárólag fizikai megjelenéssel, "nyomtatott" formában értelmezhető, ahol a nyomtatott forma alatt valamely olyan eljárás értendő, mellyel a reklám képi megjelenítési formát ölt.
A képi formában megjelenített reklám azzal nyeri el gazdasági jellegét, hogy valamely - a hivatkozásban nevesített - termék vagy áru értékesítésének előmozdítását, vagy azzal összefüggésben a vállalkozás nevének, megjelölésének, tevékenységének népszerűsítését vagy áru, árujelző ismertségének növelését tűzi ki célul. Tehát a reklám célzatos, közvetett vagy közvetlen módon gazdasági érdek fűződik hozzá.

Sajtótermék

A Ktdt. a sajtótermék definíciójának meghatározására a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvényt (a továbbiakban: Mttv.) idézi, melynek 203. § 60. pontja szerint:
"Sajtótermék: a napilap és más időszaki lap egyes számai, valamint az internetes újság vagy hírportál, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, amelynek tartalmáért valamely természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság szerkesztői felelősséget visel, és amelynek elsődleges célja szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatása tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából, nyomtatott formátumban vagy valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül. A szerkesztői felelősség a médiatartalom kiválasztása és összeállítása során megvalósuló tényleges ellenőrzésért való felelősséget jelenti, és nem eredményez szükségszerűen jogi felelősséget a sajtótermék tekintetében. Gazdasági szolgáltatás az önálló, üzletszerűen - rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett - végzett szolgáltatás."
A Ktdt. az Mttv. által meghatározott sajtótermékek közül az időszaki lap egyes számait tekinti termékdíjköteles terméknek, tehát a jogalkotó a napilapot nem emeli a szabályozás tárgyi hatályába.
A reklámpapír definíciójának szempontjából jelentőséggel bíró "röplap és az egyéb szöveges kiadvány, a grafikát, rajzot vagy fotót tartalmazó kiadvány" megnevezését az Mttv. 203. § 22. pontjában meghatározott Kiadvány definíciójában nevesíti:
"Kiadvány:[…]
c) egyéb nyomtatott anyag (címtár, névtár, grafikát, rajzot vagy fotót tartalmazó kiadvány, térkép; röplap; nyomtatott képeslap, üdvözlőés más hasonló kártya; nyomtatott kép, minta, fénykép; nyomtatott naptár; nyomtatott üzleti reklámanyag, katalógus, prospektus, reklámposzter és hasonlók; egyéb szöveges kiadvány) ide nem értve: nyomtatott öntapadó papír (matrica), postai, jövedéki, illeték- stb. bélyeg, bélyegnyomott papír, csekk, bankjegy, részvény, értékcikk, kötvény, okirat és hasonlók. […]"
Fentieken túl jelentőséggel bír a Ktdt. 2. § 26. pontjának fordulata, mely szerint a jogalkotó a törvény tárgyi hatályát kiterjeszti az Mttv. kiadvány definíciójában nevesített termékekre vonatkozóan akkor is, ha azok "más, nem termékdíjköteles kiadvány külön mellékletét képezik" és azok ilyen formán a nem termékdíjköteles kiadvánnyal együtt kerülnek terjesztésre.
Abból az analógiából kiindulva azonban, hogy a Kdtd. reklámhordozó papír definíciójába az Mttv. által a kiadvány meghatározásának részét képező egyéb nyomtatott anyagok közül csak az egyes kiadványokat emeli át a jogalkotó, megállapítható, hogy a további kiadványok nem minősülnek termékdíjköteles terméknek: címtár, névtár, nyomtatott képeslap, üdvözlő- és más hasonló kártya; nyomtatott kép, minta, fénykép; nyomtatott naptár; nyomtatott üzleti reklámanyag, katalógus, prospektus, reklámposzter és hasonlók.

Kivételek

A Ktdt. reklámhordozó papír definíciójának második fordulata határozza meg a tárgyi hatály alóli kivételként kezelt termékek körét.
Nem tartozik tehát a reklámhordozó papír fogalmába, így nem tekinthető termékdíjköteles terméknek az a kiadvány, illetve időszaki lap, mely kiadványonként, annak teljes nyomtatott felületére vetítve legalább 50%-ában nem gazdasági reklám terjesztésére szolgál.
További kivételként szerepelnek a közhasznú szervezet, állami, önkormányzati szerv által, alapfeladata körében kiadott kiadványok és időszaki lapok, továbbá a könyv és a tankönyv.
A Ktdt. 1. számú mellékletében reklámhordozó papírként az alábbi vámtarifaszámok alá sorolandó termékek kerültek meghatározásra:
- ex 48 - Papír és karton; papíripari rostanyagból, papírból vagy kartonból készült áruk,
- ex 49 - Könyvek, újságok, képek és más nyomdaipari termékek.
A reklámhordozó papír definíciójának értelmezése kapcsán szükséges továbbá megjegyezni, hogy adott termék, a reklámhordozó papír meghatározásában található feltételeknek való együttes megfelelés esetén válhat termékdíjköteles termékké.

I.4 A termékdíj alapja, összetevői, mértéke

A Ktdt. 7. § (1) bekezdése szerint: a "termékdíj alapja a termékdíjköteles termék tömege".
Az egyes termékkörökre vonatkozó kilogrammra vetített - teljes díjfizetés esetére - egységnyi termékdíj-tételt a Ktdt. Az egyes termékdíjköteles termékek termékdíjtételei című 2. melléklete tartalmazza.
Egyéni hulladékkezelés teljesítése során alkalmazandó, az egyes termékkörökre vonatkozó kilogrammra vetített egységnyi termékdíj-tételt és számítási módot a Ktdt. Az egyéni hulladékkezelést teljesítőkre vonatkozó egyes termék- és anyagáramok termékdíj tételeinek meghatározása című 3. melléklete tartalmazza.

I.4.1 Eljárási szabályok

A Ktdt. 8. § (1) bekezdése szerint: "Termékdíjjal valamint - a hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogszabályokban meghatározott hatósági ügy, illetve eljárás kivételével - a termékdíjköteles termékből képződött hulladékokkal kapcsolatos ügyben a (4) bekezdésben nevesített hatósági hatáskörbe tartozó eljárások során az e törvényben meghatározott eltérésekkel az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényt (a továbbiakban: Art.) kell alkalmazni.
(2) Az e törvényben, valamint az Art.-ben nem szabályozott közigazgatási hatósági ügyben a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvényt (a továbbiakban: Ket.) kell megfelelően alkalmazni.
(3) Termékdíjjal kapcsolatos ügyekben a Ket.-nek a kérelemre indult eljárásban az ügyfél által az eljárás megindulásáról kért értesítésre, továbbá az újrafelvételi eljárásra vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni. Az (1) bekezdés szerinti termékdíjköteles termékből képződött hulladékokkal kapcsolatos, (4) bekezdésben nevesített hatósági hatáskörbe tartozó eljárásban az Ket.-nek az újrafelvételi eljárásra vonatkozó szabályait nem kell alkalmazni.
(4) Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve (a továbbiakban: vámhatóság) jár el a kötelezettek nyilvántartása, a termékdíj bevallása, befizetése, visszaigénylése, - a hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogszabályokban meghatározott, a környezetvédelmi, vagy más hatóságok hatáskörébe tartozó hatósági ügy, illetve eljárás kivételével - a termékdíjköteles termékből képződött hulladékokkal kapcsolatos adó, hatósági ellenőrzése során.
(5) Az állami adó és vámhatóság a termékdíjfizetéssel kapcsolatos jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez nyomtatványt rendszeresíthet a bejelentésre, az adatszolgáltatásra, az önellenőrzésre, a termékdíjfizetésre, az átvezetésre, a kiutalásra, a visszaigénylésre és a termékdíj folyószámla egyeztetésére. A rendszeresített nyomtatvánnyal azonos értékű, ha az iratot a vámhatóság a honlapján közzétett számítógépes program segítségével elektronikusan támogatott formanyomtatványként teszi közzé."
A termékdíj-ügyekben tehát alapvetően a Ktdt. és annak végrehajtására kiadott végrehajtási rendeletében foglalt rendelkezések az irányadók, minden más, e jogszabályokban nem szabályozott esetben az Art. és a Ket. rendelkezéseit kell alapul venni.
A Ktdt. 8. § (4) bekezdésének felhatalmazása alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve (mint vámhatóság) jár el:
- a kötelezettek nyilvántartása,
- a termékdíj bevallása, befizetése, visszaigénylése,
- a hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogszabályokban meghatározott, a környezetvédelmi, vagy más hatóságok hatáskörébe tartozó hatósági ügy, illetve eljárás kivételével a termékdíjköteles termékből képződött hulladékokkal kapcsolatos adó, hatósági ellenőrzése során.
Az állami adó és vámhatóság a termékdíj fizetéssel kapcsolatos jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez nyomtatványt rendszeresíthet, mellyel egyenértékűnek tekintendő a hatóság honlapján közzétett számítógépes program segítségével kitölthető elektronikusan támogatott formanyomtatvány!
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal szervezetéről és egyes szervek kijelöléséről szóló 273/2010. (XII. 9.) Korm. rendelet (a továbbiakban: NAV Korm. rendelet) 15. § (1) bekezdésének e) pontja értelmében a megyei (fővárosi) vám- és pénzügyőri igazgatóságok látják el a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényben foglalt vámhatósági feladatokat.
A NAV Korm. rendelet a közép- és alsó fokú vámszervek székhelyét és illetékességi területét a 3. számú mellékletében szerepelteti.

Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszervei	Székhely	Illetékesség
Közép-magyarországi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága
Kiemelt Ügyek és Adózók Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága (KAVIG)	1135 Budapest, Frangepán út 87.	Hatáskörébe tartozó kiemelt adózók tekintetében Budapest és Pest megye közigazgatási területe,a hatáskörébe tartozó egyéb feladatok tekintetében – az e rendelet szerinti eltérésekkel – Magyarország területe.
Észak-budapesti Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága	1037 Budapest, Csillaghegyiút25.	Budapest I., II., III., IV.,V. és XIII. kerülete közigazgatási területe.
Kelet-budapesti Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága	1064 Budapest, Rózsa utca89.	Budapest VI., VII., VIII., X., XIV., XV., XVI. és XVII. kerülete közigazgatási területe.
Dél-budapesti Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága	1101 Budapest, Száva utca7.	Budapest IX., XI., XII., XVIII., XIX., XX., XXI., XXII. és XXIII. kerülete közigazgatási területe; ide nem értve a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 1.és 2. számú Repülőtéri Igazgatóság hatáskörébe tartozó ügyekben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 1.és 2. számú Repülőtéri Igazgatóság illetékességi területét.
Pest Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága	2040 Budaörs, Dózsa Györgyutca1/b.	Pest megye közigazgatási területe; ide nem értve a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 1.és 2. számú Repülőtéri Igazgatóság hatáskörébe tartozó ügyekben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 1. és 2. számú Repülőtéri Igazgatóság illetékességi területét.
Észak-magyarországi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága	3525Miskolc, Horváth I. u. 17-19.	Borsod-Abaúj-Zemplén megye közigazgatási területe.
Heves Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága	3300 Eger, Grónay S. u. 3.	Heves megye közigazgatási területe.
Nógrád Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága	3100Salgótarján, Mártírokútja2.	Nógrád megye közigazgatási területe.
Észak-alföldi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága
Hajdú-Bihar Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága	4034 Debrecen, Vágóhíd u. 2.	Hajdú-Bihar megye közigazgatási területe, beleértve a Debrecen nemzetközi repülőtér területét is.
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága	5000 Szolnok, Ady Endre u. 21.	Jász-Nagykun-Szolnok megye közigazgatási területe.
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága	4400Nyíregyháza, Dózsa György út 39.	Szabolcs-Szatmár-Beregmegye közigazgatási területe.
Dél-alföldi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága
Bács-Kiskun Megyei Vám-és Pénzügyőri Igazgatósága	6000Kecskemét, Kurucz krt. 14.	Bács-Kiskun megye közigazgatási területe.
Békés Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága	5600 Békéscsaba, Dr. Becsey O. u. 5.	Békés megye közigazgatási területe.
Csongrád Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága	6720 Szeged, Jókai utca7-9.	Csongrád megye közigazgatási területe.
Nyugat-dunántúli Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága
Győr-Moson-Sopron Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága	9024 Győr, Nádor u. 25.	Győr-Moson-Sopron megye közigazgatási területe.
Vas Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága	9700 Szombathely, SzéllKálmánu.24.	Vas megye közigazgatási területe.
Zala Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága	8900Zalaegerszeg, MikesKelemenu.2.	Zala megye közigazgatási területe, beleértve a Sármellék nemzetközi repülőtér területét is.
Közép-dunántúli Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága
Fejér Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága	8000 Székesfehérvár, Prohászka Ottokárút 42.	Fejér megye közigazgatási területe
Komárom-Esztergom Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága	2800Tatabánya, Erdészút F. épület	Komárom-Esztergommegye közigazgatási területe.
Veszprém Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága	8200 Veszprém, Pápai út 49.	Veszprém megye közigazgatási területe.
Dél-dunántúli Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága
Baranya Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága	7625 Pécs, Ágostontér 6.	Baranya megye közigazgatási területe, beleértve a Pécs-Pogány nemzetközi repülőtér területét is.
Somogy Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága	7400Kaposvár, Széchenyitér3.	Somogy megye közigazgatási területe.
Tolna Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága	7100 Szekszárd, Damjanich utca 50.	Tolna megye közigazgatási területe.
Repülőtéri Főigazgatósága
2.számúRepülőtéri Igazgatósága	1675 Budapest, Ferihegy Közforgalmú Repülőtér	Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, és légiforgalom tekintetében Pest megye közigazgatási területe

I.4.2 Képviselet

A Ktdt. 9. § (1) bekezdése szerint: "A kötelezettet kizárólag az Art. szerinti vagy termékdíj ügyintéző szakképesítésű állandó meghatalmazással rendelkező képviselő képviselheti:
a) a bejelentési kötelezettség teljesítése;
b) a bevallási kötelezettség teljesítése;
c) az igazolások kérése;
d) a termékdíj-visszaigénylési eljárás;
e) az ellenőrzés, hatósági eljárás, jogorvoslati eljárás;
f) a nyilvántartás-vezetéssel kapcsolatos kötelezettségek teljesítése;
g) a fizetéshalasztás, részletfizetési engedélyezési eljárások;
h) a termékdíj befizetése során."
Ugyanezen szakasz (2) bekezdése alapján a termékdíj befizetése "kötelezettséget teljesítő képviselő a termékdíj-kötelezettség teljesítéséért a megbízóval egyetemlegesen felel."
Megfigyelhető, hogy a termékdíjas szabályozás nem ismer eseti megbízást, tehát képviselőként csak állandó meghatalmazással lehet eljárni a hivatkozott § a)-h) pontjaiban meghatározott eljárásokban. A kötelezettnek lehetősége van arra, hogy a felsorolt esetek közül csak egy bizonyos eljárás vagy akár több eljárás, illetőleg valamennyi eljárás teljesítésére meghatalmazást adjon képviselőjének. Lényeges elem, hogy a szabályozás a termékdíj befizetésének teljesítésére adott meghatalmazás esetében egyetemleges felelősséget állapít meg a kötelezett és képviselője felé.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) szerinti képviselet szabályai

Tekintettel arra, hogy a Ktdt. a képviseletre vonatkozóan csak azon eljárástípusokat határozza meg, melyekben a képviseletre jogosult személy eljárhat, így az egyéb, a képviselettel kapcsolatos eljárási kérdésekben mögöttes jogszabályként az Art. rendelkezéseit kell alapul venni.
Az Art. vonatkozó 7. § (2) bekezdése szerint "Jogi személyt és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetet az adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium előtt a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal rendelkező személy vagy munkaviszonyban álló jogtanácsos, a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú tag, alkalmazott, megbízás alapján eljáró jogtanácsos, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász, adószakértő, okleveles adószakértő, adótanácsadó, könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja képviselheti."
A képviselet bejelentésével és azzal összefüggésben keletkező egyéb eljárási szabályokat az Art. 7. § (5) bekezdése az alábbiak szerint tartalmazza:
"Az adózó a képviselet ellátására állandó meghatalmazást vagy megbízást adhat, és ezt az adóhatósághoz bejelentheti. Az állandó meghatalmazás, megbízás - a külön jogszabályban meghatározott feltételek teljesítésén túl - az adóhatóság előtti eljárásban akkor érvényes, ha azt az adózó vagy képviselője az adóhatóság által rendszeresített formanyomtatványon jelenti be. Ha az állandó meghatalmazást, megbízást vagy annak megszűnését az adózó képviselője jelenti be, az adóhatóság a bejelentésről az adózót írásban értesíti. Az adózó az eseti, illetve az állandó meghatalmazás, megbízás visszavonását, felmondását haladéktalanul köteles bejelenteni az adóhatósághoz, illetve a képviseleti jog megszűnését a meghatalmazott, megbízott is bejelentheti az adóhatóságnál. A képviseleti jog keletkezése és megszűnése az adóhatósággal szemben az adóhatósághoz történő bejelentéstől hatályos azzal, hogy a képviseleti jog megszűnésének bejelentése napján a meghatalmazottat még az adóhatósági iratok átvételére jogosult személynek kell tekinteni."

Külföldi vállalkozás képviselete

a) Adózási ügyvivő

Az Art. 8. § (1) bekezdése szerint: "A külföldi vállalkozás nevében és érdekében belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben adózási ügyvivőként kizárólag belföldi fióktelepe járhat el, ha a külföldi vállalkozás belföldi fióktelep alapítására köteles vagy egyébként ilyennel rendelkezik.
(2) Az adózási ügyvivő teljesíti a külföldi vállalkozás belföldi adókötelezettségeit, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat is.
(3) Amennyiben a külföldi vállalkozás több fióktelepet létesít, az egyes fióktelepeken folytatott gazdasági tevékenységével összefüggő adókötelezettségeket a fióktelepek önállóan teljesítik, azonban olyan jognyilatkozatokat csak együttesen tehetnek meg, amelyek a külföldi vállalkozás más belföldi fióktelepeinek adózására is kihatnak."

b) Pénzügyi képviselő

A pénzügyi képviselő alkalmazására vonatkozó szabályt a Ktdt.9. § (3) bekezdésében az alábbiak szerint mondja ki: "Ha a kötelezett gazdasági céllal harmadik országban telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye harmadik országban van, a termékdíjjal kapcsolatos ügyének intézéséhez az Art. szerinti pénzügyi képviselő megbízása kötelező."
Fentiekkel kapcsolatban az Art. 9. § (1) bekezdését megvizsgálva - miszerint "Az a külföldi vállalkozás, amely belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben gazdasági célú letelepedésre nem köteles, belföldi adókötelezettségeinek teljesítésére pénzügyi képviselőt bízhat meg" - szembetűnő, hogy a termékdíjas szabályozás a háttérjogszabály rendelkezésein túlmutató, szigorúbb rendelkezést tartalmaz a pénzügyi képviselő alkalmazásával kapcsolatban.
Az Art. ugyanis bizonyos külföldi vállalkozások esetében azok belföldi adókötelezettségeinek teljesítésére lehetőségként kínálja pénzügyi képviselő igénybe vételét, melyet a "bízhat meg" kifejezéssel érzékelteti. A Ktdt. ezzel szemben kötelező jelleggel írja elő a pénzügyi képviselő alkalmazását a harmadik országban letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig harmadik országban lévő lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező kötelezett számára.
Szembetűnő, hogy míg az Art. "külföldi", addig a Ktdt. "harmadik országbeli" alanyról beszél. Ez az a második eltérésbeli elem, melynek eredményeként a Ktdt. eltérő szabályozást ír elő az Art. rendelkezésével szemben, ugyanis az Art. a "külföldi" kifejezés alatt a magyar államhatárokon kívüli területeket érti, míg a Ktdt. értelmezésében a "harmadik ország: az Európai Közösségen kívüli állam"-ot jelent.
Összegezve tehát, tekintettel arra, hogy a Ktdt. mint anyagi jogszabály, annak pénzügyi képviselő alkalmazására vonatkozó rendelkezését tartalommal feltöltő mögöttes jogszabály - az Art. - rendelkezésétől eltérő szabályozást tartalmaz, így elsődlegesen alkalmazandó jogforrásként a Ktdt. rendelkezéseit kell alapul venni. Így az Európai Közösségen kívüli államban gazdasági céllal, vagy gazdásági célú letelepedés hiányában az Európai Közösség államain kívüli államban lévő lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező kötelezett Magyarországon keletkezett termékdíjjal kapcsolatos ügyének intézéséhez egy, az Art. szerinti pénzügyi képviselőt köteles megbízni. Tehát e kötelezőség az Európai Közösség tagországában letelepedett kötelezettre nem vonatkozik.
Az Art. 9. § (2) bekezdése szerint: "Pénzügyi képviselő az a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság lehet, melynek jegyzett tőkéje az 50 millió forintot eléri, vagy ennek megfelelő összegű bankgaranciával rendelkezik, továbbá az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása nincs. A pénzügyi képviselő a feltételek meglétét a képviselet elfogadásának bejelentésekor, illetve ezt követően a tevékenység folyamatos végzése alatt évente az adóhatóságnál igazolja. […]
(5) A pénzügyi képviselő a külföldi vállalkozás nevében teljesíti annak belföldi adókötelezettségeit, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat. A pénzügyi képviselet fennállása alatt a külföldi vállalkozás az adóhatóság előtt személyesen vagy más képviselője útján nem járhat el.
(6) A külföldi vállalkozás adókötelezettségéért a külföldi vállalkozást és a pénzügyi képviselőt egyetemleges felelősség terheli. A képviselet megszűnése a külföldi vállalkozás adókötelezettségét nem érinti. […]"

A termékdíj ügyintéző szakképesítés

A termékdíj ügyintézői szakképesítés az Országos Képzési Jegyzékben szereplő, valamely, a szakképesítésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvényben meghatározott szakképzési intézmény oktatási tevékenysége keretében megszerezhető képesítés.

II. FEJEZET

A TERMÉKDÍJ-KÖTELEZETTSÉG TELJESÍTÉSE

Termékdíj-kötelezettség

Mielőtt megismerkednénk a termékdíj-kötelezettség teljesítésével kapcsolatos részletszabályokkal fontos tisztázni azt a kérdést, hogy mit is ért a termékdíj-szabályozás a termékdíj-kötelezettség kifejezés alatt.
Kérdésünkre a Ktdt. 2. § 29. pontja adja meg a választ, mely szerint:
"29. termékdíj-kötelezettség: termékdíjköteles termékkel, illetve a termékdíjjal összefüggő
a) bejelentkezési,
b) bejelentési, változás-bejelentési,
c) termékdíj-megállapítási, termékdíj-előleg megállapítási,
d) termékdíj-bevallási, termékdíj-előleg bevallási,
e) termékdíj-fizetési, termékdíj-előleg fizetési,
f) bizonylat kiállítási, -megőrzési, számlamegőrzési, számlán történő feltüntetési,
g) nyilvántartás-vezetési,
h) adatszolgáltatási, ideértve a nem csomagolószerként forgalomba hozott, az e törvényhez tartozó végrehajtási rendeletben meghatározott csomagolószer katalógusban szereplő árukra vonatkozóan is,
i) nyilatkozattételi kötelezettség."

II.1 A termékdíj-kötelezettség általános szabályai

A Ktdt. 3. § (1) bekezdése alapján "A környezetvédelmi termékdíj-fizetési kötelezettség a termékdíjköteles termék forgalomba hozatala vagy saját célú felhasználása esetén keletkezik."
Ennek megfelelően - visszautalva egyúttal az I. Fejezetben kifejtett személyi hatályra - ugyanezen § (2) bekezdése szerint: "A termékdíj-kötelezettség
a) az első belföldi forgalomba hozót vagy első saját célú felhasználót,
b) belföldi előállítású egyéb kőolajtermék esetében az első belföldi forgalomba hozó első vevőjét, vagy a saját célú felhasználót,
c) bérgyártás esetén a bérgyártatót (a továbbiakban a)-c) pontok együtt: kötelezett)
terheli."

II.2 A termékdíj-kötelezettséggel kapcsolatos különös szabályok

Csomagolószer termékdíját nem kell megfizetni

Ktdt. 3. § (6) bekezdése szerint: "A csomagolószer termékdíját nem kell megfizetni, ha - e törvény végrehajtási rendeletében meghatározottak szerint - nyilatkozik a kötelezett első vevője (a továbbiakban: nyilatkozó) arról, hogy
a) a csomagolószert csomagolás előállítására használja fel és a 15. § (4) bekezdés szerinti termékdíj átalány fizetésére jogosult, vagy
b) a csomagolószert csomagolás előállítására a 27. § (2) bekezdése feltételeinek megfelelő újrahasználható csomagolóeszközként használja fel, vagy
c) az egyéb csomagolószert, mint annak végfelhasználója nem csomagolás előállítására használja fel."
A Ktdt. bizonyos esetekben lehetőséget biztosít arra, hogy a termékdíjköteles termék első belföldi vevője által tett nyilatkozat alapján a kötelezett (a terméket első alkalommal forgalomba hozó) ne fizesse meg a forgalomba hozatal címén keletkezett termékdíjat.
Erre a lehetőségre azonban kizárólag a fenti hivatkozásban szereplő esetekben - a nyilatkozatban e pontokra történő hivatkozással - nyílik lehetőség.
Így a Ktdt. 3. § (6) bekezdés a) pontjára történő hivatkozással az átalány-fizetésre jogosult mezőgazdasági termelő, a Ktdt. 3. § (6) bekezdés b) pontjára való hivatkozással a csomagolószert újrahasználható csomagolóeszközként felhasználó vevő, valamint a Ktdt. 3. § (6) bekezdés c) pontjára való hivatkozással az egyéb csomagolószert nem csomagolás előállítására felhasználó végfelhasználó vevő nyilatkozata alapján a csomagolószer első belföldi forgalomba hozójának nem kell a termékdíjat megfizetnie.
Természetesen nyilatkozatot kizárólag a kötelezett (mint első belföldi forgalomba hozó) első vevője adhat, amennyiben valamely fent részletezett kitételnek megfelel, így teljesítette a termékdíj átalány fizetésre és az újrahasználható csomagolásra vonatkozó jogszabályi feltételeket, valamint ha a termék tekintetében ténylegesen végfelhasználónak minősül.
A termékdíj átalány, valamint az újrahasználható csomagolás tárgykörével kapcsolatos jogszabályi rendelkezések külön fejezetben kerülnek bemutatásra, azonban a "végfelhasználó" fogalmára vonatkozó megfelelő értelmezés igénye e pontban jogosan merül fel.
A végfelhasználás definiálására az egyik legkézenfekvőbb meghatározást maga a Ktdt. vonatkozó pontja tartalmazza a "nem csomagolás előállítására használja fel" kifejezéssel. Ez esetben a nem csomagolási célú felhasználása lehet akár építőipari, bútoripari vagy egyéb felhasználás. Lényeges, hogy ezt a tevékenységet, magát a felhasználást a nyilatkozatot adó első vevőnek kell teljesítenie. Tehát a továbbértékesítés semmi esetre sem minősíthető végfelhasználásnak, így az egyéb csomagolószert továbbértékesítő első vevő jogszerűen nem adhat nyilatkozatot a fenti jogcímre hivatkozással.
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy maga a "továbbértékesítés" kizárólag a termék változatlan formában történő továbbértékesítését jelenti vagy értelmezhető akár e kifejezés az egyéb megmunkálás mellett történő továbbértékesítésre is. Illetőleg adott megmunkálás (mint felhasználás) eredményezheti-e a termék nem csomagolás előállítására való felhasználását?
Talán ez utóbbival kapcsolatban adódik sok kérdés, pontosabban azzal kapcsolatban, hogy hol van az elhatárolási szempont a "végfelhasználás" - és az így előállított termék "továbbértékesítése" - fogalmi körében?
Ennek az elhatárolásnak az általánosságban való megfogalmazása igen nehézkes, különösen azért, mert maga a jogszabályi környezet e kérdéssel kifejezetten nem foglalkozik.
A fogalmi elem elhatárolására talán konkrét életpéldákon keresztül lehet útmutatást adni. Így a konkrét esetek kapcsán kialakított szakmai álláspont szerint nem minősül végfelhasználásnak - így jogszerűen nyilatkozatot adni nem lehet - az egyéb csomagolószer méretében történő változást eredményező megmunkálás (két részbe, esetleg több darabba történő felvágás, darabolás), egyfajta felületkezelés (nyomtatás) és minden más ilyen megmunkálási forma.
E nyilatkozattételi jogcímek alkalmazhatóságára is igaz az a megállapítás, hogy bármely kitétel hiánya esetén a jogintézményben foglaltak jogszerűen nem valósulhatnak meg.
Ez azért is lényeges szempont, mert a Ktdt. 3. § (7) bekezdése szerint a "(6) bekezdés szerinti nyilatkozó kötelezettnek minősül, ha a nyilatkozatával ellentétesen jár el, egyébként a kötelezett ellenőrzésére vonatkozó szabályokat kell rá alkalmazni."
Tehát a nyilatkozatot adó első vevőt a termékdíjas szabályozás kötelezettnek tekinti, ha a nyilatkozatával ellentétesen jár, de csakis ebben az esetben. E pontban nyer igazolást a nyilatkozathoz fűződő egyes fogalmi elemekről a fentebb részletezett okfejtés.
A nyilatkozat jogszerűtlen alkalmazása esetén az első vevőt terhelő jogkövetkezményről a Ktdt. 3. § (8) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: "Amennyiben a (6) bekezdés szerinti nyilatkozó a csomagolószert nem, vagy nem a nyilatkozat tartalma szerinti mértékben, nem a nyilatkozat tartalma szerint használja fel, illetőleg a felhasználás tényét nem tudja igazolni, az erre eső termékdíjat, és a csomagolószer beszerzésének időpontjától számított késedelmi pótlékot köteles megfizetni."
A nyilatkozattétellel, valamint annak formájával kapcsolatban a Vhr. 2. § (3) bekezdése rendelkezik: "A Ktdt. 3. § (6) bekezdése szerinti kötelezett első vevője írásban tesz nyilatkozatot, melyet teljesíthet alkalmanként az egyes ügyletek során (eseti nyilatkozat) vagy időszakra szólóan. A nyilatkozat szövegét a 3. melléklet tartalmazza."
Az első vevő tehát a nyilatkozatot írásban köteles megtenni, melyet akár eseti, akár időszakos (állandó) jelleggel teljesíthet. A nyilatkozatok formai követelményét a Vhr. 3. melléklete, valamint a Függelék is tartalmazza.
A Vhr. hivatkozott mellékletében az alábbiak szerint tartalmazza az alkalmazható nyilatkozatok mintáit:

ESETI NYILATKOZAT:

„A ......... számú számlán ......... tételsorok alatt feltüntetett csomagolószerekre vonatkozó termékdíj-kötelezettséget a Ktdt. 3. § (6) bekezdés ...) pontja alapján teljesítem.

Kelt,

P.H.

.................................

aláírás”

IDŐSZAKI NYILATKOZAT:

„A .................... VPID szám, ..................................név, .......................................cím eladótól 20....év ...........hónap ....napjától, 20....év .............hónap ...napjáig (teljesítés napja) megvásárolt, alábbi csomagolószerekre ..............CsKkód, ......................................megnevezés vonatkozó termékdíj-kötelezettséget a Ktdt. 3. § (6) bekezdés ...) pontja alapján teljesítem.

Kelt,

P.H.

..................................

cégszerű aláírás”

Nem keletkezik termékdíj-kötelezettség

A termékdíjas szabályozás a termékdíj-kötelezettséggel kapcsolatos kérdésekben - a fent említett nyilatkozat-tételi lehetőség mellett - további rendelkezéseket tartalmaz.
A Ktdt. 4. § (1) bekezdése szerint "A termékdíjköteles termék általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adóraktárba való beraktározása és az adóraktáron belüli értékesítése, továbbá a vámjogi szabadforgalomban nem lévő termékdíjköteles termék belföldi értékesítése nem minősül forgalomba hozatalnak."
Megállapítható, hogy ha az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adóraktárba való beraktározás és az adóraktáron belüli értékesítés, továbbá a vámjogi szabadforgalomban nem lévő termékdíjköteles termék belföldi értékesítése a Ktdt. szerint nem tartozik a forgalomba hozatal definíciójába - tehát nem értelmezhető forgalomba hozatalnak -, akkor a termékdíjköteles termékkel e tevékenységet megvalósító személy sem tartozik a szabályozás hatálya alá.
A Ktdt. 4. § (2) bekezdése szerint: "Termékdíj-kötelezettség
a) a termékdíjköteles termék külföldre történő értékesítése,
b) természetes személy esetén a termékdíjköteles termék személyes szükséglet kielégítését meg nem haladó mennyiségű saját célú felhasználása,
esetén nem keletkezik."
A törvény preambulumában megfogalmazott céllal összhangban a külföldre történő értékesítés sem keletkeztet termékdíj-kötelezettséget. E rendelkezés logikus is, hiszen adott termékdíjköteles termékből - annak külföldre történő értékesítésének eredményeként - nem Magyarországon keletkezik hulladék, így arra a mennyiségre vonatkozóan kötelezettséget keletkeztetni nem volna igazságos.
Továbbá e témakör bemutatásakor szükséges visszatekinteni a saját célú felhasználás során már említett jogcímre, mely szerint a termékdíjköteles termék alapanyagként történő felhasználása esetében a gyártási selejt és hulladék - azon túl, hogy annak keletkezése nem fér a saját célú felhasználás tevékenységébe - nem keletkeztet termékdíj-kötelezettséget.

II. 3 A termékdíj-kötelezettség keletkezésének időpontja

A Ktdt. 5. §-a szerint:
"(1) A termékdíj-kötelezettség - ha e törvény másként nem rendelkezik - az első belföldi forgalomba hozatalkor a számlán vagy számlakibocsátás hiányában az ügylet teljesítését tanúsító egyéb okiraton feltüntetett teljesítés napján, ezek hiányában az ügylet teljesítésének napján keletkezik.
(2) A termékdíj-kötelezettség a belföldi előállítású egyéb kőolajtermék esetében az első belföldi forgalomba hozó első vevője által kiállított számlán feltüntetett teljesítés napján vagy számlakibocsátás hiányában az ügylet teljesítését tanúsító egyéb okiraton feltüntetett teljesítés napján, ezek hiányában az ügylet teljesítésének napján vagy a saját célú felhasználás költségként történő elszámolásának napján keletkezik.
(3) A termékdíj-kötelezettség - ha e törvény másként nem rendelkezik - saját célú felhasználáskor a saját célú felhasználás költségként való elszámolásának napján keletkezik.
(4) A termékdíj-kötelezettség
a) a 3. § (5) bekezdés a) pontja esetén legkésőbb a végelszámolás utolsó napján,
b) a 3. § (5) bekezdés b) pontja esetén a hiányról vagy a termékdíjköteles termék megsemmisülése tényéről felvett okirat alapján, annak könyvelése napján keletkezik."
A termékdíj-kötelezettség keletkezése időpontjának pontos meghatározása valamennyi, a termékdíj-kötelezettség fogalmi elemébe tartozó egyéb kötelezettség teljesítésére jelentős kihatással van. Ugyanis bizonyos kötelezettségek teljesítésére a szabályozás határidőt ír elő, így például a bejelentés teljesítésével kapcsolatban is. A jogkövetkezmények elkerülése és a jogszerű eljárás érdekében fontos tehát, hogy az egyes határidőket mely időponttól szükséges számítani.
Az általános szabályok szerint a termékdíj-kötelezettség:
a) első belföldi forgalomba hozatalkor a számlán vagy számlakibocsátás hiányában az ügylet teljesítését tanúsító egyéb okiraton feltüntetett teljesítés napján, ezek hiányában az ügylet teljesítésének napján,
b) saját célú felhasználáskor a saját célú felhasználás költségként való elszámolásának napján keletkezik.
Figyelemmel arra, hogy a belföldi előállítású egyéb kőolajtermék vonatkozásában a szabályozás személyi hatálya az első belföldi forgalomba hozó első vevőjére terjed ki a termékdíj-kötelezettség az első belföldi forgalomba hozó első vevője által
a) kiállított számlán feltüntetett teljesítés napján vagy számlakibocsátás hiányában az ügylet teljesítését tanúsító egyéb okiraton feltüntetett teljesítés napján, ezek hiányában az ügylet teljesítésének napján,
b) az egyéb kőolajtermék saját célú felhasználása esetén a saját célú felhasználás költségként történő elszámolásának napján keletkezik.
A Ktdt. 3. § (5) bekezdésében meghatározott, a saját célú felhasználás különböző jogcímének termékdíj-kötelezettséget keletkeztető minősítése okán a saját célú felhasználás szabályai szerint keletkező termékdíj-kötelezettség keletkezésének időpontjait az egyes jogcímekhez szükséges igazítani.
Ennek megfelelően a termékdíj-kötelezettség:
a) a kötelezett jogutód nélküli megszűnése esetében - ha a kötelezett felszámolás esetén a felszámolási zárómérleg fordulónapján, végelszámolás esetén a végelszámolást lezáró beszámoló fordulónapján, vagy a kötelezett felszámolás vagy végelszámolás nélküli megszűnése esetén a megszűnés időpontjában olyan termékdíjköteles terméket tart tulajdonában, amelyre a termékdíj nem került megfizetésre- legkésőbb a végelszámolás utolsó napján,
b) a termékdíjköteles termék mennyiségében bekövetkezett, a Vhr.-ben meghatározott elszámolható hiányt meghaladó hiány és a termékdíjköteles termék megsemmisülése esetén a hiányról vagy a termékdíjköteles termék megsemmisülése tényéről felvett okirat alapján, annak könyvelése napján
keletkezik.
Tehát ezen időpontok valamelyikében hatályosulnak első ízben a termékdíjas szabályozás rendelkezései. A fenti időpontoktól minősül az adott személy kötelezettnek, és ettől az időponttól terheli a termékdíj-kötelezettség is.

Készletre vétel

Az általános szabályok mellett a termékdíjas szabályozás fentiektől eltérő rendelkezéseket is tartalmaz, így például az egyszerűsítés és az adminisztrációs terhek csökkentésének jegyében továbbra is tartalmazza a készletre vétel jogintézményét.
A Ktdt. 6. § (1) bekezdése szerint: "A kötelezett dönthet úgy, hogy tárgyévtől fennálló termékdíj-kötelezettsége a termékdíjköteles termék készletre történő felvételének napján keletkezzen (készletre vétel)."
A készletre vétellel történő teljesítés tehát lehetőséget biztosít a kötelezett számára, hogy a termékdíj-kötelezettségét ne a forgalomba hozatal, hanem beszerzései időpontjával (készletre vétel) összefüggésben keletkeztesse.
Az általános szabályok szerint alap esetben a termékdíj-kötelezettség például belföldi értékesítés során keletkezhet. Azonban az értékesítések egy adott mennyiség vagy készlet tekintetében különböző időpontokban (számlán feltüntetett teljesítés napja) keletkezik. A készletre vétel jogintézménye e részmennyiségek után különböző időpontokban fennálló termékdíj-kötelezettség keletkezésének időpontjait összevonja és időben visszahelyezi a teljes mennyiség készletre vételének időpontjához.
Ahhoz, hogy a kötelezett a készletre vétel jogintézményét jogszerűen alkalmazhassa a Ktdt. 6. § (2) bekezdésében foglaltaknak kell eleget tennie, mely szerint: "A termékdíj-kötelezettség készletre vétellel történő teljesítése esetén a kötelezett köteles a tárgyévet megelőző év december 31én készleten levő termékdíjköteles termékeiről leltárt készíteni, amely egyben a tárgyév nyitókészlete, és a termékdíjat - a tárgyévben érvényes termékdíjtétel mértékével - tárgyév január 20-ig bevallani és megfizetni."
A készletre vétellel történő teljesítés tehát egy választható lehetőség a kötelezett számára, mely választásának elsősorban ez irányú kifejezett nyilatkozatával, bejelentésével tehet eleget.
A bejelentés megtételét követően továbbá a kötelezett az év fordulónapján készleten lévő termékdíjköteles termékeiről készített leltár alapján tárgyév január 20-ig bevallási és befizetési kötelezettség terheli.
A bejelentés azonban a benyújtás évében nem értelmezhető, az kizárólag csak a következő évtől (tárgyévre vonatkozóan) nyeri el joghatását. Tehát jelen évben - 2012. évben - adott készletre vétellel történő teljesítésre vonatkozó bejelentés kizárólag 2013. évtől értelmezhető, hiszen másképp az év fordulónapján készítendő leltár, valamint a tárgyév január 20-ig történő bevallás és befizetés teljesítésének kötelezettsége nem értelmezhető.
Ezen okfejtés fordított esetéről a Ktdt. 6. § (3) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: "A termékdíj-kötelezettség készletre vétellel történő teljesítése esetén a kötelezett a termékdíj-kötelezettsége keletkezésének időpontját a tárgyéven belül nem változtathatja meg."
Abban az esetben, ha a kötelezett a készletre vétellel való teljesítést követően ismét az általános szabályok szerint szeretné kötelezettségét teljesíteni, úgy a Ktdt. 6. § (4) bekezdésében foglaltak szerint "[…] az év fordulónapján készleten levő termékdíjköteles termékeiről leltárt készít és ezen, készleten levő termékeket elkülönítetten nyilvántartja. A kötelezettnek a készleten levő termékek után az egyszer már megfizetett termékdíjat ismételten nem kell megfizetnie."
Természetesen mindez, az általános szabályok szerint történő kötelezettség-keletkeztetésre vonatkozó bejelentés teljesítésével együtt értelmezendő.

II.4 A bejelentési és nyilvántartásba vételi kötelezettség

A Ktdt. 10. § (1) bekezdése szerint: "A kötelezett a termékdíjköteles termékkel végzett tevékenységét a vámhatóságnál annak megkezdésétől számított 15 napon belül bejelenti, továbbá nyilatkozik arról, ha a termékdíj-kötelezettségét egyéni hulladékkezelést teljesítőként vagy termékdíj átalány-fizetésre jogosultként teljesíti.
Mint arra már a fentebb kifejtettek során utalás történt, a termékdíj-kötelezettség keletkezése időpontjának meghatározása a bejelentés teljesítésére nyitva álló határidő szempontjából kiemelt jelentőségű, ugyanis a késedelmes teljesítés jogkövetkezményt vonhat maga után.
A bejelentés teljesítésére az általános szabályok szerint 15 napos határidő áll rendelkezésre, csakúgy, mint a Ktdt. 10. § (5) bekezdés szerinti változás-bejelentésre is: "A termékdíj-kötelezettségre kiható bármely változást a kötelezett, annak bekövetkeztét követő 15 napon belül köteles bejelenteni."
Látható, hogy a bejelentési kötelezettség teljesítésére a Ktdt. napokban és nem munkanapokban adja meg a határidőt, így annak teljesítésekor erre külön figyelemmel kell lenni.
A Vhr. 3. § (1) bekezdése a bejelentés és változás-bejelentés teljesítésére további részletszabályokat tartalmaz, mely szerint: "A kötelezett vagy képviselője (a továbbiakban együtt: kötelezett) a Ktdt. 10. § szerinti bejelentését a 2. melléklet szerinti adattartalommal, elektronikus úton teljesíti - az első bejelentkezés vagy képviselő meghatalmazásnak bejelentése kivételével - a vámhatóság felé. Az adózás rendjéről szóló törvény eltérő rendelkezésének hiányában a termékdíj-kötelezettségre kiható változásnak minősül, ha a 2. melléklet szerinti adatok bármelyike módosul."

Nyilvántartásba vétel

A termékdíjas rendszerbe való bármely bejelentés és nyilatkozat-tétel teljesítésének előfeltétele az állami adó- és vámhatóság által a termékdíj szabályozás alanyai részére kiadott egyedi azonosító szám megléte, ugyanis a Ktdt. 10. § (3) bekezdése kimondja, hogy: "Az állami adó- és vámhatóság a kötelezettet, továbbá a képviselőt, pénzügyi képviselőt az általa adott azonosító szám (a továbbiakban: VPID szám) alapján nyilvántartásba veszi és nyilvántartja. Az e törvény hatálya alá tartozó személyek nyilvántartásba vételével és nyilvántartásával kapcsolatos ügyben az állami adó- és vámhatóság jár el. A nyilvántartásba vételre és nyilvántartásra vonatkozó részletes szabályokat az adózás rendjéről szóló törvény tartalmazza."
A NAV Korm. rendelet 15/A. §-a alapján a NAV középfokú vámszerveként a Bevetési Főigazgatóság hivatalból, a NAV alsó fokú vámszerveiként a megyei (fővárosi) vám- és pénzügyőri igazgatóságok, a Kiemelt Ügyek és Adózók Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága, az 1. számú Repülőtéri Igazgatóság és a 2. számú Repülőtéri Igazgatóság hivatalból, valamint - ha a vámhatóság hatáskörébe tartozó más eljárás ügyfél általi kezdeményezésekor az ügyfél nem rendelkezik vámazonosító számmal - kérelemre ellátja a vámazonosító szám megállapításával és nyilvántartásával kapcsolatos feladatokat.
Az Eljárási szabályok című részben - valamint a fentiekben - kifejtettekre figyelemmel, a kötelezett székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) vám- és pénzügyőri igazgatóságok a termékdíjas szabályozással összefüggésben teljesítendő kötelezettségek teljesítése érdekében a kötelezettet, annak kifejezett kérelmére vagy hivatalból nyilvántartásba veszi, részére egyedi azonosító számot (VPID szám) ad ki.

Bejelentésekkel kapcsolatos eljárás

A Vhr. 3. § (3) szerint: "A jogosulatlanul beküldött, vagy a kötelezett azonosítására alkalmatlan bejelentéseket, bevallásokat, adatszolgáltatásokat a vámhatóság nem fogadja be, és hiánypótlásra visszaküldi a beküldőnek."

Bejelentés különös szabályai

Bejelentési és nyilatkozattételi kötelezettségét a Ktdt. 10. § (2) bekezdése szerint "[...] az egyéni hulladékkezelést teljesítőnek termék- és anyagáramonként kell megtennie."
A Vhr. a 3. § (4) bekezdésében további részletszabályt fogalmaz meg: "A Ktdt. 10. § (2) bekezdésében meghatározott nyilatkozatot tárgyévenként teszi meg az egyéni hulladékkezelést teljesítő kötelezett."
Ennek értelmében az egyéni hulladékkezelést teljesítő kötelezett - az általános szabályoktól eltérően - mindaddig, míg egyéni teljesítőként kíván termékdíj-kötelezettségének eleget tenni - a változás-bejelentéstől eltekintve nem egyszeri, hanem - évente megújítandó, termék- és anyagáram tekintetében is részletezett bejelentésre és nyilatkozattételre kötelezett.
Bejelentésének ilyen formán való maradéktalan teljesítése az egyéni hulladékkezelés jogintézménye jogszerű alkalmazásának feltétele.
Ktdt. 10. § (4) bekezdése a fentieken túl jogvesztő határidőt is megfogalmaz az egyes jogcímek kapcsán teljesítendő bejelentések és nyilatkozatok megtételére, mely szerint: "Az egyéni hulladékkezelőként való teljesítésre, valamint a termékdíj átalány-fizetésre vonatkozó, az (1) és a 40. § (5) bekezdésben előírt határidő elmulasztása jogvesztő."
Figyelembe véve az általános és átmeneti szabályokat megállapítható, hogy 2012. évben ez egyéni hulladékkezelés teljesítését választó kötelezett ez irányú bejelentését és nyilatkozatát legkésőbb 2012. január 15-ig teljesíthette, míg a termékdíj átalány-fizetésre vonatkozó bejelentéseket legkésőbb 2012. április 20-ig lehetett benyújtani. E határidők a jogintézmények alkalmazhatóságának feltételei, a határidőn túli teljesítések esetén a bejelentések nem fogadhatók el, így az egyes jogcímek sem alkalmazhatók.
A vámhatóság a termékdíjjal összefüggő bejelentési kötelezettség teljesítésére elektronikusan támogatott az időállapot szerint hatályos jogszabályi környezetnek megfelelő formanyomtatványokat rendszeresített, melyek az alábbiak:

A korábbi évekre rendszeresített formanyomtatványok az általános 5 éves elévülési idő figyelembevételével nyerik el jelentőségüket, ugyanis ezen időtartamon belül az egyes kötelezettségek - az időállapot szerint hatályos jogszabályi környezetnek megfelelően - pótlólag teljesíthetők (valamint önellenőrzés esetén is a fentebb írtak az irányadóak).

II.5 Nyilvántartás-vezetési kötelezettség

A Ktdt. 10/A. § (1) bekezdése szerint "A kötelezett - e törvényben, a Hgt.-ben, valamint ezek felhatalmazása alapján kiadott jogszabályokban meghatározottak szerint - a termékdíjköteles termékekkel, hulladékaikkal, továbbá a nem csomagolószerként forgalomba hozott, e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott csomagolószer-katalógusban szereplő árukkal kapcsolatos kötelezettségek teljesítésének ellenőrizhetősége céljából a valóságot (tényhelyzetet) tükröző nyilvántartást vezet."
Vhr. ide vágó 4. §-a kimondja, hogy: "A Ktdt. 10/A. §-ában meghatározott nyilvántartásnak legalább az 5. mellékletben meghatározott adatokat kell tartalmaznia."
Tehát sem a Ktdt. sem a Vhr. nem határozza meg a nyilvántartás formai követelményeit, valamint annak módját (elektronikus vagy papír alapú), kizárólag arról rendelkeznek, hogy a nyilvántartásnak milyen minimális adattartalommal kell rendelkeznie, illetve, hogy annak a valóságot teljes körűen és naprakészen tükröznie kell.
A Vhr. hivatkozott melléklete szerint a termékdíjköteles termékek nyilvántartásának legalább az alábbi adatokat kell tartalmaznia: "A termékdíjköteles termék:
- megnevezése,
- CsK, KT kódja,
- a termék vámtarifaszáma,
- egységnyi mennyisége (kg),
- termékdíj-tétele,
- eredete (belföldi gyártású, külföldről behozott),
- a termékdíj-kötelezettség keletkezésének napja,
- a termékdíj bevallásának adó-megállapítási időszaka,
- a termékdíj megfizetésének napja."
A korábbi évek szabályozásához képest változást jelent, hogy a Ktdt. 10/A. § (2) bekezdése szerint: "A kötelezett a befizetendő termékdíj nettó összegét negyedéves bontásban tartja nyilván", ugyanis korábban ugyanezen kötelezettséget havi bontású részletezettséggel kellett teljesíteni. A jogszabály ezen rendelkezése kihatással van a bevallás teljesítésére is, ugyanis ennek megfelelően a tárgyidőszakban keletkezett kötelezettségről is negyedéves összesítésben kell adatot szolgáltatni.
E ponton szükséges a környezetvédelmi termékdíj nettó összegének meghatározását tisztázni, melyet a Ktdt. 2. § 22. pontja az alábbiak szerint határozza meg: "környezetvédelmi termékdíj nettó összege: a termékdíj megállapítási időszakban keletkezett termékdíj-fizetési kötelezettség és a visszaigényelhető termékdíj különbözete."
Az általános szabályként minden kötelezettre vonatkozó, a termékdíjköteles termékekről vezetett nyilvántartáson túl a termékdíjas szabályozás egyéb jogcímhez vagy termékhez kötött nyilvántartásvezetési kötelezettségeket is tartalmaz.
A Vhr. rendelkezik a termékdíjköteles termék alapanyagként történő felhasználásához köthető, a visszaigénylési jogcím alkalmazásának feltételét képező nyilvántartás adattartalmáról, továbbá a hulladékká vált egyéb kőolajtermékből R9 eljárással előállított termékdíjköteles termék forgalomba hozatala, a Ktdt. 3. §(6) bekezdése, valamint a 27/A. §-a alapján a kötelezett részére adott nyilatkozatkapcsán vezetendő nyilvántartási kötelezettségről is.

Alapanyagként történő felhasználás

Vhr. 5. § (1) bekezdése szerint: "Termékdíjköteles termék alapanyagként felhasználása esetén a kötelezett nyilvántartást vezet az alapanyagkénti felhasználás időpontjáról és az alapanyagként felhasznált termékdíjköteles termék mennyiségéről.
(2) A nyilvántartásnak tartalmaznia kell legalább az alapanyagként felhasznált termékdíjköteles termék:
a) megnevezését és vámtarifaszámát,
b) CsK, KT kódját,
c) saját azonosítószámát, vagy ennek hiányában a termék GTIN számát,
d) az egységnyi végtermék előállításához felhasználásra kerülő alapanyagok meghatározását (anyagnormáját)."

Hulladékká vált egyéb kőolajtermékből R9 eljárással előállított termékdíjköteles termék forgalomba hozatala

Vhr. 5. § (4) bekezdése szerint: "Hulladékká vált egyéb kőolajtermékből a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 4. számú mellékletében meghatározott R9 eljárással előállított termékdíjköteles termék forgalomba hozatala esetén a kötelezett - a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről szóló külön jogszabályban meghatározottakon túl - a forgalomba hozott termékdíjköteles termék vonatkozásában nyilvántartást vezet, amely tartalmazza a vevő nevét és címét, továbbá a forgalomba hozatalhoz kapcsolódóan kiállított számla vagy egyéb bizonylat sorszámát és kiállításának dátumát."
Tehát a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről szóló külön jogszabályban meghatározottakon túl az R9 eljárással előállított termékdíjköteles termék vonatkozásában további, az alábbi minimális adattartalmú nyilvántartást kell vezetni:
- vevő neve
- vevő címe
- kiállított számla száma / egyéb bizonylat sorszáma
- dátum

Ktdt. 3. § (6) bekezdése alapján adott nyilatkozat esetén

Vhr. 2. § (4) bekezdése szerint: "A Ktdt. 3. § (6) bekezdés szerinti esetben a kötelezett negyedéves bevallásában a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve (a továbbiakban: vámhatóság) részére adatot szolgáltat a nyilatkozóról, mely tartalmazza annak cégszerű adatait, és összesítetten azt a mennyiséget, amely után ilyen jogcímen nem fizetett termékdíjat. A kötelezett negyedéves gyakorisággal részletes nyilvántartást vezet az egyes nyilatkozók felé történő forgalomba hozatalról."
A bevallásban történő adatszolgáltatás előfeltétele egy tételes, a valóságot tükröző nyilvántartás felfektetése és annak pontos vezetése.
A nyilvántartásnak az alábbi minimális adattáralommal kell rendelkeznie:
1. Nyilatkozó adatai:
- név
- VPID /amennyiben rendelkezik vele/
- székhely
- adóazonosító szám
2. Termékdíjköteles termék CsK kódja, mennyisége (kg)
3. Nyilatkozat jogcíme

A Ktdt. 27/A. §-a szerint nyilatkozat esetén

A Ktdt. 27/A. §-a értelmében a belföldi előállítású reklámordózó papír megrendelőjének, a termékdíjkötelezettséget meghatározó feltételekről nyilatkozattételi kötelezettsége van a belföldi előállító kötelezett, azaz a nyomda felé. A kötelezett e nyilatkozatot, valamint a megrendelés teljesítéseként előállított termék egy nyomtatott vagy elektronikus példányát köteles megőrizni.
A Ktdt. és a Vhr. kifejezetten nem mondja ki, hogy ez esetben nyilvántartás-vezetési kötelezettsége is fennáll a kötelezettnek, azonban figyelemmel a Vhr. 26. § (2) bekezdésére - mely kimondja, hogy: "A megrendelést teljesítő köteles 6 évig megőrizni az (1) bekezdésben megnevezett, általa előállított termék elektronikus vagy nyomtatott példányát, és azt a vámhatóság ellenőrzése során kérésre bemutatni." - indokoltnak és célszerűnek tekinthető egy erre a jogcímre vonatkozó nyilvántartás felfektetése.

II.6 A bevallási kötelezettség

Ktdt. 11. § (1) bekezdése szerint: "A kötelezett - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - a nyilvántartása alapján a vámhatósághoz - annak honlapján közzétett - elektronikusan támogatott formanyomtatványon, elektronikus úton és formában, negyedévente a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig bevallást nyújt be."
Az általános szabályok szerint a kötelezettet negyedévente, a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig teljesítendő bevallási kötelezettség terheli a tárgyidőszakban kibocsátott (forgalomba hozott vagy saját célra felhasznált) termékdíjköteles termékek mennyisége után.
Vhr. 3. § (2) bekezdése szerint "A kötelezettnek a Ktdt. szerinti bevallási kötelezettségét számviteli bizonylattal és az e rendeletben előírt nyilvántartással megegyezően a 4. melléklet szerinti adattartalommal kell teljesítenie a vámhatóság felé."
Tehát a kötelezett bevallása adattartalmának alapjául a számviteli bizonylatai és a termékdíjköteles termékekről vezetett a "Nyilvántartás-vezetési kötelezettség" címszó alatt ismertetett nyilvántartásának adatai szolgálnak.
A Ktdt. 11. § (4) bekezdése rendelkezik továbbá arról is, hogy "A kötelezett a bevallás adatait forintban, a tömeg adatokat pedig - két tizedesjegy pontossággal - kilogrammban tünteti fel." A bevallás teljesítését 2012. évtől kizárólag elektronikus úton lehet teljesíteni, az erre a célra fejlesztett elektronikusan támogatott formanyomtatványokon. A formanyomtatványok az időállapot szerint hatályos jogszabályi környezetnek megfelelően kerültek kialakításra, ennek megfelelően a bevallás (ide értve az általános 5 éves elévülési időben történő pótbevallást és önellenőrzést is) teljesítésére az alábbi nyomtatványok alkalmazhatók:[1]

A bevallások elektronikus úton történő teljesítésének előfeltétele a regisztrációs eljárások előzetes teljesítése, így:
- a VPID szám igénylése,
- az Ügyfélkapu regisztráció és[2]
- a vámhatóság Elektronikus Ügyfél Címtár (EÜC) regisztrációja.[3]
A regisztrációs eljárások sikeres teljesítését követően az elektronikusan támogatott formanyomtatványok a megfelelő és kívánt adattartalommal - az ÁNYK-AbevJava nyomtatványkitöltő keretprogram segítségével - kitölthetők, majd az ellenőrzés után hibátlan jelzéssel ellátott nyomtatványok elektronikus úton beküldhetők.
Fontos még megjegyezni, hogy a felsorolásban szereplő formanyomtatványok kizárólag csak az ÁNYK-AbevJava nyomtatványkitöltő program 2.39-es, vagy annál magasabb verziószámú keretprogramjával működnek megfelelően. Alacsonyabb verziószámú keretprogram használata esetén a nyomtatványok kitöltése és elektronikus beküldésének teljesítése során nem várt hibák léphetnek fel.
A bevallás teljesítésével kapcsolatban részletezett általános szabályok azonban automatikusan nem minden kötelezettre értelmezendők.
Ugyanis a Ktdt. 11. § (2) bekezdése kimondja, hogy "A termékdíj átalány-fizetésre jogosult kötelezett, a tárgyévet követő év január hónap 20. napjáig teljesíti bevallási kötelezettségét." Látható tehát, hogy az általány termékdíj megfizetésére való jogosultság mellé - az adminisztráció csökkentés jegyében - nem negyedéves, hanem éves bevallási gyakoriság párosul.
Fentieken túl ugyanakkor hivatkozott § (3) bekezdése kimondja azt is, hogy "A termékdíj átalány fizetésére jogosult mezőgazdasági termelőt a (2) bekezdés szerinti bevallási és nyilvántartási kötelezettség nem terheli […]."
Termékdíj átalány-fizetésére 2012. évtől a Ktdt. 2. § 6. pontjában meghatározott csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó vagy saját célra felhasználó kötelezett, illetve a 73/2009/EK tanácsi rendelet szerinti mezőgazdasági termelő kötelezett jogosult.
A Ktdt. bevallási kötelezettséggel kapcsolatos - az általános szabályoktól eltérő - rendelkezései azt mondják ki, hogy a csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó vagy saját célra felhasználó kötelezettet évente egyszeri alkalommal, a tárgyévet követő év január hó 20. napjáig terhelő bevallási kötelezettségével szemben a 73/2009/EK tanácsi rendelet szerinti mezőgazdasági termelő kötelezett ilyen kötelezettség nem terheli.
A jogalkotó ezzel a rendelkezéssel a termékdíj általány-fizetésre jogosult mezőgazdasági termelőt teljes mértékben mentesíti a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettség alól.

II.7 A befizetési kötelezettség

A Ktdt. 12. § (1) bekezdése szerint: "A kötelezett a termékdíjat a bevallás benyújtására meghatározott határidőig az e célra vezetett központi költségvetési számlaszámra (a továbbiakban: termékdíj számla) forintban fizeti be."
Az adó-megállapítási időszakban (tárgyidőszakban) forgalomba hozott vagy saját célra felhasznált termékdíjköteles termék mennyisége után keletkezett termékdíj-fizetési kötelezettséget a bevallás benyújtására meghatározott határidőig kell teljesíteni. Ez az általános szabályok értelmében a tárgynegyedévet követő hónap 20. napját jelenti.
A termékdíjjal összefüggő befizetési kötelezettségek teljesítésére az alábbi számlaszámok használhatók:

A Ktdt. 12. § (2) bekezdése - az Art. rendelkezésével összhangban - rendelkezik továbbá arról is, hogy "Ha a bevallásban a termékdíj összege az ezer forintot nem éri el, továbbá az Art. szerinti ellenőrzés vagy önellenőrzés során a termékdíj-különbözet az ezer forintot nem éri el, azt nem kell megfizetni. A vámhatóság az ezer forintot el nem érő termékdíj-visszatérítést nem utalja ki."
Mint ahogy az már a nyilvántartás-vezetési és bevallási kötelezettség teljesítése esetén említésre került, a környezetvédelmi termékdíj nettó összegét (tárgyidőszakban keletkezett termékdíj-fizetési kötelezettség és a visszaigényelhető termékdíj különbözetét) kell nyilvántartani, bevallani és - jelen kötelezettség teljesítése során - befizetni.
E kötelezettség teljesítésére vonatkozó szabályok között tesz említést a Ktdt. 12. § (3) bekezdése arról, hogy "Nem kell megfizetni a termékdíjat:
a) az egyéb kőolajtermék alapanyagként történő felhasználása,
b) a Magyarországon hulladékká vált egyéb kőolajtermékből a hulladékgazdálkodásról szóló törvényben meghatározott R9 eljárással előállított termékdíjköteles termékforgalomba hozatala
esetén."

Csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó vagy saját célú felhasználó kötelezett

A befizetési határidővel kapcsolatosan azonban a Ktdt. az általános szabályoktól eltérően, a termékdíj átalány-fizetésre jogosult kötelezett számára - a bevallási kötelezettség teljesítése mellett - évi egyszeri befizetési kötelezettséget ír elő.
Az alapján, hogy a Ktdt. fentebb hivatkozott 11. § (2) bekezdése a termékdíj átalány-fizetésre jogosult csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó vagy saját célú felhasználó kötelezett részére évi egyszeri, a tárgyévet követő év január 20. napjáig teljesítendő bevallási kötelezettséget ír elő, így e rendelkezésre értelmezve a befizetési kötelezettségre vonatkozó általános szabályokat megállapítható, hogy befizetési kötelezettségének is ezen időpontig, tehát a tárgyévet követő év január 20. napjáig kell eleget tennie.

Mezőgazdasági termelő

A fentiektől eltérő a mezőgazdasági termelő befizetési kötelezettségével kapcsolatos szabályozás, ugyanis - mint ahogy az a bevallási kötelezettség teljesítését taglaló részben kifejtésre került - nem terheli bevallási kötelezettség. Ha nincs bevallási kötelezettség, akkor az általános szabályok szerinti, a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig teljesítendő befizetési kötelezettséget a mezőgazdasági termelő esetében értelmezni nem lehet.
Erre vonatkozóan a Ktdt. 11. § (3) bekezdésének második fordulatában kimondja, hogy a termékdíj átalány fizetésére jogosult mezőgazdasági termelő "[…] tárgyévi átalány megfizetési kötelezettségét a tárgyévet követő év április 20-ig teljesíti."

II.8 Termékdíj-előleg megállapítási, bevallási, fizetési kötelezettség

Az adózási szabályok alapján nem ismeretlen, mégis a termékdíjas szabályozás szempontjából 2012. évtől új jogcímként jelentkezik a termékdíj-előleg megállapítási és az azzal kapcsolatos bevallási és befizetési kötelezettség.
A Ktdt. 12/A. § (1) bekezdése szerint: "A kötelezettet - a 3. § (7) bekezdése, valamint a 15. § (2) bekezdése szerinti kötelezett kivételével - a tárgyév (adóév) negyedik negyedévére nézve - e törvény, valamint a végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározottak szerint - termékdíj-előleg megállapítási, bevallási és megfizetési kötelezettség terheli.
A jogalkotó a termékdíj-előleggel kapcsolatos kötelezettségek teljesítésére vonatkozóan kiveszi az általános kötelezetti körből a termékdíj átalány-fizetésre jogosult - csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó vagy saját célú felhasználó és a 73/2009/EK tanácsi rendelet szerinti mezőgazdasági termelő - kötelezett, valamint a Ktdt. 3. (6) bekezdésében foglalt valamely jogcímre adott nyilatkozatával ellentétesen eljáró kötelezett személyét.
A termékdíj-előleg mértékét a Ktdt. 12/A. § (2) bekezdésében "a tárgyév (adóév) első három negyedéve után fizetett termékdíj harmadának a 80%-a"-ban állapítja meg.
A Vhr. 6. §-a szerint: "A Ktdt. 12/A. § (2) bekezdésében meghatározott termékdíj előleg mértékét, összegét a tárgyév első három negyedévére megállapított és bevallott termékdíj adja, melyben figyelembe kell venni az erre az időszakra vonatkozóan benyújtott önellenőrzésben, pótbevallásban bevallott összeget is."
A Ktdt. 12/A. § (3) bekezdésére figyelemmel "A kötelezett a termékdíj-előlegre vonatkozó bevallási kötelezettségének a harmadik negyedévre vonatkozó bevallás benyújtásával együtt tesz eleget."
Azonban az általános szabályoktól eltérően a termékdíj-előleg megállapítására a kötelezett az előlegre vonatkozó befizetési kötelezettségét a Ktdt. 12/A. § (3) bekezdése szerint: "[…] a tárgyév december 20-ig" teljesíti.
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ez esetben a negyedik negyedéves bevallásban hogyan kell rendelkezni a befizetendő összeg felől, illetve a befizetési kötelezettség teljesítése során hogyan kell majd eljárni.
Erre vonatkozóan a Ktdt. 12/A. § (5) bekezdése az alábbi rendelkezést tartalmazza: "A termékdíj-előleget a kötelezett a negyedik negyedévi bevallásban a ténylegesen megfizetendő termékdíj mértékéig kiegészíti, vagy a különbözetet visszaigényli."
Tehát a bevallott és befizetett termékdíj-előleg összege a negyedik negyedéves teljesítés részét képezi, így abban az esetben, ha az első három negyedévi teljesítés alapján kalkulált termékdíj-előleg összege meghaladja a negyedik negyedévben összesen keletkeztetett fizetési kötelezettség összegét, akkor a különbözet visszaigényelhető, míg abban az esetben, ha a negyedik negyedévi fizetési kötelezettség összege meghaladja a befizetett előleg összegét, azt a különbözetként jelentkező rész befizetésével kiegészíteni szükséges.

II.9 A számlán történő termékdíj-feltüntetési kötelezettség

A Ktdt. 13. §-a szerint: "A számlán
a) számlán történő átvállalás esetén, vagy
b) a kötelezett és vevőinek visszaigénylésre jogosult vevő partnerei által igényelt esetben, vagy
c) csomagolószer, illetve reklámhordozó papír első belföldi forgalomba hozatalakor
az e törvény végrehajtására kiadott rendeletekben meghatározott számla záradékkal megegyező szöveget kell feltüntetni."
Látható, hogy Ktdt. három különböző esethez, jogcímhez köti a számlazáradék alkalmazásának kötelezőségét, így az egyes jogcímekhez fűződő részletszabályokat ezek mentén érdemes vizsgálni.

Számlán történő átvállalás

Első sorban tisztázni szükséges, hogy mely, a Ktdt. értelmében vett esetekben nyílik mód számlán való átvállalásra.
A Ktdt. 14. § (4) bekezdése szerint "Számla alapján a termékdíj-kötelezettséget belföldi előállítású termékdíjköteles egyéb kőolajtermék esetén az első belföldi forgalomba hozó, annak a kibocsátott számlán történő feltüntetésével a kötelezettől átvállalhatja."
Így 2012. évtől számla alapján kizárólag a belföldi előállítású termékdíjköteles egyéb kőolajtermék termékdíjának - annak első belföldi forgalomba hozója általi - átvállalására nyílik lehetőség.
Vhr. 8. § (2) bekezdése értelmében: "Az egyéb kőolajtermék termékdíj-kötelezettség számla alapján való átvállalása esetén a számlán "az egyéb kőolajtermék vevője nem termékdíj-kötelezett, a bruttó árból ......... Ft termékdíj átvállalásra került" szövegű záradékot kell feltüntetni."

A kötelezett és vevőinek visszaigénylésre jogosult vevő partnerei által igényelt esetben

A Vhr. 7. § (1) bekezdése szerint: "A Ktdt. 13. § b) pontja alapján a visszaigénylésre jogosult vevő igénye alapján a kötelezettnek, illetve a kötelezett vevőinek a számlán záradékot kell feltüntetni, amely tartalmazza a termékdíjköteles termék CsK, KT kódját, a termékdíj mértékét és összegét, továbbá a termékdíj megfizetését (bevallását) igazoló dokumentumok adatait. Megfizetést igazoló dokumentumok adatai közül - legalább a termék első belföldi forgalomba hozatalakor - a kötelezett által kibocsátott számla számát, keltét, a kötelezett nevét, címét, adószámát a záradéknak tartalmaznia kell."
A Ktdt. értelmében a visszaigénylési pozícióba került kötelezett személy igényére beszállítójának a visszaigénylési jogosultság érvényesítéséhez szükséges záradékot kell feltüntetnie a számlán. Fontos eleme a szabályozásnak, hogy a záradék alkalmazása általánosságban véve nem kötelező, azt csak a visszaigénylési pozícióba kerülő kötelezett kifejezett kérése alapján kell teljesíteni. (E ponton szükséges megjegyezni, hogy e fejezetnek nem témája a visszaigénylési jogosultsággal kapcsolatos szabályozás értelmezése, így annak részletszabályai külön fejezetben kerülnek bemutatásra.)
Abban az esetben, ha a visszaigénylési pozícióba került kötelezett azt igényli, a feltüntetendő számlazáradéknak
- a termékdíjköteles termék CsK és KT kódját;
- a termékdíj mértékét és összegét;
- a termékdíj megfizetését (bevallását) igazoló dokumentumok adatait, azon belül
" a kötelezett által kibocsátott számla számát és keltét,
" a kötelezett nevét, címét és adószámát kell tartalmaznia.
E kötelezettségnél látható, hogy a jogalkotó a záradékszöveg pontos meghatározását nem, azonban annak adattartalmát konzekvensen előírja.

Csomagolószer, illetve reklámhordozó papír első belföldi forgalomba hozatala

a) Csomagolószer első belföldi forgalomba hozatala
A Vhr. 7. § (2) bekezdése értelmében
"A csomagolószer első belföldi forgalomba hozója a számlán - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - köteles feltüntetni a számla tételeire hivatkozva:
amennyiben a csomagolószer termékdíj-kötelezettség az eladót terheli:
"a csomagolószer termékdíj összege bruttó árból ..................... Ft",
amennyiben a csomagolás részeként forgalomba hozott csomagolószer termékdíj-kötelezettség az eladót terheli:
"a csomagolás termékdíj-kötelezettség az eladót terheli", vagy amennyiben a kötelezettség a vevőt terheli:
ca) "a csomagolószer termékdíj-kötelezettség a vevő eseti nyilatkozata alapján a vevőt terheli", vagy cb) "a csomagolószer termékdíj-kötelezettség a vevő ... számon iktatott időszakra vonatkozó nyilatkozata alapján a vevőt terheli"
szöveget."
Lényeges eleme a Vhr fenti rendelkezésének, hogy az egyes záradékszövegeket a számla tételeire való hivatkozással együttesen kötelező feltüntetni.
A Vhr. továbbá a fent hivatkozott csomagolószer első belföldi forgalomba hozatalára vonatkozó rendelkezésében egyúttal kivételként nevesíti a 7. § (3) bekezdésében foglaltakat, mely szerint:
"Nem kell a számlán záradékot feltüntetni csomagolószer kiskereskedelmi értékesítése esetén."
b) Reklámhordozó papír első belföldi forgalomba hozatala
A Vhr. 7. § (4) bekezdése szerint: "A reklámhordozó papír első belföldi forgalomba hozója a számlán "a reklámhordozó papír termékdíj összege a bruttó árból ..................... Ft" szövegű záradékot tünteti fel."

Egyéb jogcímhez köthető számlazáradék-feltüntetési kötelezettség

Ugyan a Ktdt. 13. §-a külön nem nevesíti, azonban az egyes jogcímekre vonatkozó részletszabályok között kitűnik, hogy a szerződéses átvállalás jogszerű alkalmazásának egyik alapvető feltétele az átvállalással érintett mennyiség forgalomba hozatala során kiállított számlán való záradékszöveg feltüntetése.
A Vhr. 9. § (7) bekezdése alapján a" Szerződéses átvállalás esetén a belföldi forgalomba hozatalról szóló számlán a következő szöveget kell feltüntetni:
"a termékdíj-kötelezettség a Ktdt. 14. § (5) bekezdés ....) pontja alapján a vevőt terheli".
Látható, hogy a záradékszövegben nem a termékdíj mértékét, hanem az átvállalás pontos jogcímét szükséges megjelölni.

III. FEJEZET

AZ EGYES TERMÉKDÍJKÖTELES TERMÉKEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK

III.1 A gumiabroncs termékdíja

A gumiabroncs, mint termékdíjköteles termék esetében is az általános szabályok szerint annak első belföldi forgalomba hozatala vagy saját célú felhasználása során keletkezik a termékdíj-kötelezettség.
Ezt a szabályozást egészíti ki a Ktdt. 26. §-a a következők szerint: "A Magyarországon begyűjtött használt gumiabroncs külföldön történő felújítását követően a felújított gumiabroncs Magyarországra történő behozatala esetén a felújítás során hozzáadott anyagmennyiség tömege alapján keletkezik a termékdíj-kötelezettség."
A gumiabroncsok felújításán a Ktdt. a gumiabroncsok újrafutózását érti. Ez az eljárás gyakorlatilag a gumiabroncs használata során lekopott futófelületének szigorú minőségellenőrzési és biztonságtechnikai szabályok betartása mellett történő helyreállítását jelenti, mellyel a lekopott felület helyébe vulkanizálással új futórészt visznek fel a gumiabroncsra. Ezt az eljárást kizárólag akkor lehet alkalmazni, ha a felújítandó gumiabroncs szerkezeti váza ép és más sérülést sem tartalmaz.
A futó pótlása a gumiabroncs teljes tömegéhez képest annak elenyésző súlyát érinti, így 2012. évtől a Ktdt. a külföldön felújított gumiabroncsok behozatala és annak első belföldi értékesítése vagy saját célú felhasználása címén csak a felújítás során hozzáadott anyagmennyiség tömege - a felújított futófelület súlya - alapján keletkezteti a termékdíj-kötelezettséget.

III.2 A csomagolószer környezetvédelmi termékdíja

A Ktdt. csomagolószerekre vonatkozó különös rendelkezéseit két témakörbe lehet sorolni, az egyik témakör az összetett vagy társított csomagolószerek, míg a másik az újrahasználható csomagolószerek témakörével foglalkozik. Mindkét témakör, így az azokba tartozó termékek is, a csomagolószerek között olyan egyedi sajátosságokkal rendelkeznek, melyek a különös rendelkezésekben való szabályozást indokolhatják.

Összetett vagy társított csomagolószer

Mint minden termékdíjköteles termék, így a csomagolószerek esetében is a termékdíj alapját a szóban forgó termékdíjköteles termék tömege határozza meg. Azonban egyes csomagolási formák esetében, amennyiben azok több különböző anyagáramba tartozó összetevő együttes felhasználása révén jönnek létre, szükség van egyfajta elhatárolásra, illetve szabályra melynek segítségével az ily módon több összetevőből álló termékek tömegére vetített termékdíj meghatározható.
Erre az elhatárolásra nyújt segítséget a Ktdt. 27. § (1) bekezdése, mely szerint "Összetett vagy társított csomagolószer esetén a fizetendő termékdíj megállapítására,
a) ha az fizikai módon összetevőire szétválasztható, az egyes összetevőkre vonatkozó termékdíjtételt,
b) ha az fizikai módon összetevőire szét nem választható és legalább 90%-ban egynemű anyagból áll, a csomagolószer terjes tömegére a fő összetevőre vonatkozó termékdíjtételt,
c) ha az fizikai módon összetevőire szét nem választható és nincs olyan összetevő, amely a csomagolószer tömegének 90%-át eléri, a társított anyagokra vonatkozó termékdíjtételt
kell alkalmazni."
Az összetett vagy társított csomagolószer esetén tehát az egyes összetevőkre vonatkozó termékdíjtételt kell alkalmazni, ha a csomagolószer fizikai módon összetevőire szétválasztható.
Abban az esetben azonban, ha a csomagolószer fizikai módon összetevőire nem választható szét és legalább 90%-ban egynemű anyagból áll, akkor a csomagolószer teljes tömegére a fő összetevőre vonatkozó termékdíjtétel, továbbá, ha a csomagolószer fizikai módon összetevőire szét nem választható és nincs olyan összetevő, amely a csomagolás tömegének 90%-át eléri, úgy a társított anyagokra vonatkozó termékdíjtétel alkalmazandó.
Az egyes anyagáramok egységnyi díjtételeit a Ktdt. 2. melléklete tartalmazza.

Újrahasználható csomagolószer

A Ktdt. 2. § 31. pontja értelmezésében "újrahasználat: a terméknek az eredeti célra történő ismételt felhasználása, mely során a többször felhasználható, újratölthető termék a forgási ciklusból történő kilépésekor válik hulladékká."
Az újrahasználat, mint a termékek egyfajta speciális felhasználási módja a termékdíjas szabályozásban preferált helyet foglal el, tekintettel arra, hogy a többszöri felhasználás eredményeként kevesebb környezetkárosító hulladék keletkezik. Ezen felhasználási mód minél szélesebb körben való elterjesztése, illetve a korábbi évek szabályozása lapján már kialakított újrahasználati rendszerek fenntartása és támogatása érdekében a Ktdt. és a Vhr. külön foglalkozik e témakörrel.
A Ktdt. 27. § (2) bekezdése szerint: "Az újrahasználható csomagolószert belföldi előállítású csomagolás részeként forgalomba hozó vagy csomagolásra felhasználó kötelezettnek nem keletkezik termékdíj-kötelezettsége, ha a termékdíjköteles termék az újrahasználható csomagolószerek - a törvény végrehajtási rendeletében meghatározott - nyilvántartásában szerepel, és a csomagolást végző a csomagolószerre betétdíjat alkalmaz. A betétdíjas újrahasználható csomagolást kibocsátót és a betétdíjas újrahasználati rendszer működtetésében közreműködőket a vámhatóság hatósági ellenőrzés keretében ellenőrizheti."
A jogalkotó az újrahasználati rendszer alkalmazásának feltételéül az újrahasználható csomagolószerek nyilvántartásba-vételét, valamint azokra vonatkozóan betétdíjas rendszer alkalmazását nevezi meg. Minimálisan e két feltétel szükséges az újrahasználati rendszer nyújtotta előnyök kihasználása érdekében. Mindezeknek együttesen megfelelve az újrahasználható csomagolószert belföldi előállítású csomagolás részeként kibocsátó (forgalomba hozó vagy saját célú felhasználás során csomagolásra felhasználó) kötelezettnek nem keletkezik termékdíj-kötelezettsége az újrahasználható csomagolószer mennyisége (tömege) után.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy e feltételeknek hogyan és milyen módon lehet eleget tenni?

Újrahasználható csomagolószerek nyilvántartása

A Vhr. 25. § (1) bekezdése a Ktdt. fent hivatkozott §-a kapcsán az alábbi kiegészítést tartalmazza: "A Főfelügyelőség a kötelezett, vagy a Ktdt. 3. § (6) bekezdés b) pontja szerinti nyilatkozó e rendelet 8. melléklet szerinti adatlapon benyújtott kérelmére akkor veszi fel a csomagolószert az újrahasználható csomagolószerek nyilvántartásába, ha az alkalmas csomagolásra történő többszöri felhasználásra. A Főfelügyelőség a nyilvántartásba vételről szóló döntést és annak alapjául szolgáló adatokat tájékoztatásul a vámhatóság részére megküldi."
Tehát az újrahasználati rendszer alkalmazásának feltételeként szabott újrahasználható csomagolószerek nyilvántartásába való felvételt az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőségnél kell kérelmezni. A csomagolószer újrahasználható csomagolószerek nyilvántartásába való felvételének alapkövetelménye, hogy a termék megfeleljen az újrahasználat feltételeinek, így alkalmas legyen a többszöri használatra, ellenkező esetben a Főfelügyelőség a nyilvántartásba vétel megtagadja.
A Főfelügyelőséghez benyújtott nyilvántartásba vételi kérelemnek elsődlegesen
- a kibocsátó adatait
- az ügyintéző nevét, ügyintéző telefonszámát,
- a képviselőjének nevét, képviselőjének adószámát,
- a csekély mennyiség mennyiségi határ átlépésének bejelentését, időpontját,
- újrahasználható csomagolószerre vonatkozó adatokat kell tartalmaznia.
A Vhr. 8. melléklete szerint az újrahasználható csomagolószerre vonatkozó adatok:
- adatsor sorszáma,
- GTIN azonosító száma, vagy ennek hiányában a nyilvántartást vezető által adott azonosítószám,
- megnevezése,
- vámtarifaszám,
- CsK kódjának 1-3 jegye,
- anyaga,
- nettó tömege (termékdíj alapja),
- mérete (szélesség, mélység, magasság),
- nettó töltési mennyisége,
- fényképe,
- átlagos élettartama,
- átlagos forgási sebessége,
- bejelentés érvényességének időpontja,
- keltezés, cégszerű aláírás.
A Főfelügyelőség a nyilvántartásba vételről hozott döntéséről tájékoztatja a vámhatóságot, mely tájékoztatásban szereplő tények az ellenőrzések során kaphatnak kiemelt figyelmet, ugyanis a Ktdt. fentebb hivatkozott 27. § (2) bekezdésének felhatalmazása szerint az újrahasználati rendszer szereplőit (így különösen a kötelezettet, továbbá a betétdíjas újrahasználati rendszer működtetésében közreműködőket és nyilatkozatot) a vámhatóság hatósági ellenőrzés keretében ellenőrizheti.

Betétdíj

A betétdíj rendszerét alapvetően a betétdíj alkalmazásának szabályairól szóló 209/2005. (X. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) határozza meg.
A Korm. rendelet alkalmazásában:
a) betétdíjas termék: "betétdíjas termék" megjelöléssel gyártott, illetve forgalmazott termék vagy a termék csomagolása, amelynek e megjelöléssel történő gyártását, illetve első forgalomba hozatalát az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőségnek (a továbbiakban: Főfelügyelőség) bejelentették;
b) betétdíj: a betétdíjas termék árával együtt felszámított, annak visszaváltásakor a forgalmazónak, illetve visszaváltójának maradéktalanul visszafizetett díj.
Lényeges elem, hogy a termék vagy a termék csomagolásának betétdíjas termékké minősítéséről maga a gyártó, kötelezett dönt. Azonban abban az esetben, ha a gazdálkodó valamely termékét ilyen minősítéssel látja el, úgy a Korm. rendelet kötelezettjévé válik és rá nézve az abban foglaltak irányadóak.
Abban az esetben, ha a gyártó döntésének megfelelően betétdíjas minősítéssel kívánja termékét vagy annak csomagolását forgalmazni a Korm. rendelet 3. § (2) bekezdésére figyelemmel köteles:
a) a betétdíjas terméken vagy annak címkéjén a "betétdíjas termék" megjelölés feltüntetéséről gondoskodni,
b) a betétdíjas terméket a forgalmazótól visszagyűjteni és számára a betétdíjat megfizetni, továbbá c) a betétdíjas termék visszaváltáskori állapotára vonatkozó követelményeket meghatározni, amelyek nem zárhatják ki a rendeltetésszerű használatából eredő változások esetén a betétdíjas termék visszaváltását.
A Korm. rendelet 6. §-ában megfogalmazottak alapján, a gyártó köteles továbbá a betétdíjas terméke vagy a termék csomagolása forgalmazásából eredő kötelezettsége keletkezését követő 15 napon belül - nyilvántartásba vétel céljából - a Főfelügyelőségnek bejelenteni:
a) a gyártó nevét, székhelyét, adószámát,
b) a betétdíjas termék megnevezését,
c) amennyiben a betétdíjas termék azonosító számmal vagy GTIN számmal rendelkezik, a termék azonosító számát, illetve GTIN számát és
d) a csomagolás kivételével a betétdíjas termék Kombinált Nómenklatúra szerinti vámtarifaszámát.
E rendszer keretében forgalmazott termékek esetén ugyanis a gyártó a betétdíj összegét a számlán, a betétdíjas termék árától elkülönítetten tünteti fel, mely összeget a betétdíjas termék visszaváltásakor a forgalmazó köteles készpénzben visszafizetni, vagy a felhasználó kérésére újabb termékvásárlás esetén azt a vételárba beszámítani, mindezzel mintegy biztosítva a termék forgási ciklusának és élettartamának meghosszabbítását.
A forgalmazó további kötelezettségeit a Korm. rendelet 4. §-a az alábbiak szerint tartalmazza:
(1) A forgalmazó a betétdíjas termék felhasználótól való visszaváltását a termék forgalmazásának feltételeivel azonos módon, folyamatosan, és - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - teljes nyitvatartási időben köteles biztosítani a betétdíjas termék forgalmazásának helyén, illetve az erre kijelölt helyen. A legalább 200 m2 alapterületű üzlettel rendelkező forgalmazó a forgalmazás helyén köteles a betétdíjas termék visszaváltását biztosítani.
(2) Amennyiben a betétdíjas termék visszaváltására kijelölt hely nem azonos a forgalmazás helyével, a visszaváltásra kijelölt hely nyitvatartási idejére
a) egy forgalmazó által kijelölt hely esetén a betétdíjas terméket forgalmazó üzlet nyitvatartási ideje szerinti,
b) több forgalmazó által kijelölt hely esetén a betétdíjas terméket forgalmazó üzletek nyitvatartási idején belül, munkanapokon legalább 6 óra időtartamot kell biztosítani oly módon, hogy helyének felkeresése se okozzon jelentős nehézséget a felhasználók számára.
(3) A forgalmazó köteles az általa forgalmazottal azonos jellemzőkkel bíró, azonos rendeltetésű, egy terméktípusba tartozó betétdíjas termék 7. § a) pontja szerint közzétett betétdíját a termék visszaváltójának megfizetni. […]"
Azonban a betétdíjas termék gyártója és forgalmazója kötelezettségeik átruházása érdekében közvetítő szervezethez csatlakozhat, vagy létrehozhat ilyen szervezet. E közvetítő szervezetre a gyártó visszagyűjtési és visszaváltási kötelezettsége mellett a forgalmazó visszaváltási kötelezettsége is átruházható. E közvetítő szervezet tevékenysége megkezdéséhez illetve folytatásához a Főfelügyelőség engedélye szükséges.
A gyártó és forgalmazó egyéb kötelezettségeit, valamint a nyilvántartásba vétel szabályait a Korm. rendelet részletszabályai tartalmazzák.

Külföldről behozott csomagolás részét képező újrahasználható csomagolószer

A Ktdt. 27. § (3) bekezdése szerint: "A külföldről behozott csomagolás részét képező újrahasználható csomagolószer után nem keletkezik termékdíj-kötelezettség, amennyiben a kötelezett nyilvántartásával, bizonylatokkal alá tudja támasztani, hogy az újrahasználható csomagolószert a behozatal időpontjának a termékdíj-megállapítási időszakában a kötelezett megbízása alapján közvetlenül külföldre visszaszállították."
A jogalkotó rendezni kívánja a külföldről behozott csomagolás részét képező újrahasználható csomagolási összetevők (csomagolószerek) jogi helyzetét is, mégpedig oly módon, hogy azok vonatkozásában kizárólag abban az esetben nem keletkezik termékdíj-kötelezettség, amennyiben a behozatal időpontjának adó-megállapítási időszakában (tárgynegyedév) az újrahasználható csomagolószer igazoltan ismét külföldre visszaszállították. A visszaszállításról a kötelezett maga, vagy megbízása alapján megbízottja útján gondoskodhat.
A Vhr. 25. § (2) bekezdése meghatározza, hogy: "A Ktdt. 27. § (3) szerinti újrahasználható csomagolószer külföldre történő visszaszállításának igazolására a csomagolószer CsK kódjai, továbbá GTIN száma vagy ennek hiányában a 8. mellékletben foglalt adatok szerinti mennyiségi alapú nyilvántartás is alkalmas. A külföldre visszaszállítás igazoltnak tekintendő, ha a behozó nyilvántartása tartalmazza legalább a termékdíjköteles csomagolószer megnevezését, CsK kódját, GTIN számát, vagy ennek hiányában a 8. mellékletben foglalt adatokat, mennyiségét, kiszállításának dátumát és a kiszállítást igazoló fuvarokmányt, vagy annak hiányában a visszavételt igazoló adatokat."
Fentiekből egyenesen következik az a megállapítás is, hogy ha határidőn belül - tárgynegyedévben - az újrahasználható csomagolószer teljes mennyisége vagy annak része nem kerül külföldre visszaszállításra, akkor a Magyarországon maradt mennyiségre (tömeg) vonatkozóan a termékdíj-kötelezettség beáll. Ez esetben természetesen az adómegállapítási időn túli külföldre történő kiszállítás alapján - a Ktdt. 25. § (1) bekezdés f) pontjára hivatkozással - megnyílik a visszaigénylési jogosultság.
A termékdíj-fizetési kötelezettséggel kapcsolatban a Vhr. 25. § (3) bekezdése további részletszabályokat tartalmaz:
"A Ktdt. 27. § (3) bekezdésében meghatározott újrahasználható csomagolószer
a) tárgyidőszakon belüli kiszállítása esetén abban az esetben nem keletkezik termékdíj-fizetési kötelezettség, vagy
b) tárgyidőszakon túl történő kiszállítás következtében történő visszaigénylésre akkor kerülhet sor, ha a behozatalt követően további csomagolásra történő felhasználásra - a kiszállítás esetét kivéve - nem kerül sor és a csomagolószer megtalálható az újrahasználható csomagolószerek nyilvántartásában."
A Vhr. e rendelkezése szigorú feltételeket szab a fentebb kifejtett jogcímekkel kapcsolatosan, ugyanis a tárgyidőszakon belüli kiszállítás okán alkalmazható "nem keletkezik termékdíj-fizetési kötelezettség" jogintézményének, valamint a tárgyidőszakon túl történő kiszállítás következtében megnyíló visszaigénylési jogcím jogszerű érvényesítésének további feltételeként szabja, hogy a szóban forgó termékdíjköteles termékek az újrahasználható csomagolószerek nyilvántartásában szerepeljenek, továbbá tiltja azok további belföldi csomagolásra való felhasználását és kibocsátását. Így az újbóli csomagolásként történő felhasználást kizárólag a külföldre kiszállítás során engedi meg a Vhr.
Értelemszerűen e feltételek megsértése esetén a szóban forgó jogintézmények jogszerűen nem alkalmazhatók.
Az előzőekben kifejtettekhez a Vhr. 25. § (4) bekezdése adja meg az értelmező rendelkezést, mely alapján: "A külföldről behozott áru csomagolásának részeként behozott csomagolószer akkor tekinthető a Ktdt. 27. § (3) bekezdésében meghatározott újrahasználható csomagolásnak, ha
a) a csomagolószer megtalálható az (1) bekezdésében meghatározott újrahasználható csomagolószerek nyilvántartásában és
b) a külföldről behozott áru adásvételének tárgyát az újrahasználható csomagolószer nem képezi, a betétdíjas újrahasználható csomagolószer kivételével."

III.3 A reklámhordozó papír termékdíja

A belföldi előállítású reklámhordozó papír esetén - a Ktdt. 3. §-ában megfogalmazottakra figyelemmel - a nyomdai szolgáltatás teljesítése az, ami termékdíj-kötelezettség keletkezése szempontjából jelentőséggel bír, ugyanis a Ktdt. a szolgáltatás teljesítését e termékkör belföldi előállítása esetén az első belföldi forgalomba hozatallal azonosítja. Így a termékdíj-kötelezettség az általános szabályok szerint a nyomdai szolgáltatást teljesítőt terheli.
Nem elhanyagolható szempont azonban, hogy a Ktdt. 2. § 26. pontjában meghatározott - és a tárgyi hatály ismertetése során részletesen bemutatott - reklámhordozó papír fogalmi meghatározása magában hordozza a kivételként kezelt termékek körét és meghatározását is. Előfordulhat továbbá az is, hogy az előállított termék minden fogalmi elem kimerítése ellenére - a teljes nyomatott felületre vetített gazdasági reklám-tartalom 50%-os arányára vonatkozó szabály miatt - sem válik termékdíjköteles termékké.
Az ilyen és a jogszabályban kivételként meghatározott egyéb termékek nyomdai szolgáltatásának teljesítését méltánytalan lenne termékdíj-kötelezettséggel sújtani, ezért e kérdéskört a Ktdt. 27/A. § (1) bekezdése az alábbiak szerint rendezi: "Belföldi előállítású reklámhordozó papír esetén a megrendelőnek - a törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározottak szerint - a megrendelés, de legkésőbb a szerződéskötés során nyilatkoznia kell a termékdíj-kötelezettséget meghatározó feltételekről. A megrendelést teljesítő kötelezett köteles a nyilatkozatokat, valamint az előállított termék egy - nyomtatott, vagy a nyomtatottal azonos elektronikusan rögzített - példányát - a törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben foglaltak szerint - megőrizni."
A Ktdt. a megrendelő számára a termékdíj-kötelezettséget meghatározó feltételeket tartalmazó nyilatkozattételi kötelezettséget ír elő, melyet elsődlegesen a megrendelés, de legkésőbb a szerződéskötés során a nyomdai szolgáltatást teljesítő felé kell teljesítenie.
A Vhr. 26. § (1) bekezdése a megrendelő által teljesítendő nyilatkozattétellel kapcsolatos rendelkezést az alábbiakkal egészíti ki: "Az időszaki lap egyes lapszámai, a röplap és egyéb szöveges kiadvány, a grafikát, rajzot vagy fotót tartalmazó kiadvány, továbbá a térkép belföldi előállítása esetén a megrendelő írásban nyilatkozik a nyomdai szolgáltatást teljesítő felé arról, hogy az általa megrendelt termék - annak mellékletét is ideértve - reklámhordozó papírnak minősül-e. Amennyiben a nyomdai szolgáltatás keretében előállított termék megrendelése nem reklámhordozó papír belföldi előállítására vonatkozik, úgy a megrendelőnek jeleznie kell, hogy a megrendelt áru a Ktdt. 2. § 26. pontjában meghatározott reklámhordozó papír definíció melyik alpontja szerint nem tartozik a reklámhordozó papír fogalma alá."
Így a nyilatkozat részét képező, a megrendelt termék kapcsán felmerülő termékdíj-kötelezettséget meghatározó feltételek különösen:
- Ktdt. 2. § 26. pont szerint reklámhordozó papírnak, avagy
- kiadványonként, annak teljes nyomtatott felületére vetítve legalább 50%-ában nem gazdasági reklám terjesztésére szolgáló kiadványnak, időszaki lapnak,
- közhasznú szervezet, állami, önkormányzati szerv által, alapfeladata körében kiadott kiadványnak, időszaki lapnak,
- könyvnek, tankönyvnek minősül-e a megrendelt termék.
Figyelemmel továbbá a Vhr. 26. § (2) bekezdésében foglaltakra, a kötelezett köteles a megrendelő által a részére adott nyilatkozatot, valamint az előállított termék egy példányát (nyomtatott, vagy elektronikus formában) 6 évig megőrizni.
A szabályozás ezt a rendelkezést elsősorban a nyilatkozat valóságtartalmának ellenőrizhetősége miatt tartalmazza, ugyanis a reklámhordozó papír termékdíj-kötelezettségét meghatározó feltételekre vonatkozó nyilatkozat pozitív jogkövetkezménye (joghatás) - nem keletkezik termékdíj-kötelezettség - mellett megtalálható a szankciónak minősülő jogkövetkezmény is.
A Ktdt. 27/A. § (2) bekezdése szerint: "A belföldi előállítású reklámhordozó papír esetén, a nem a valóságnak megfelelően nyilatkozó megrendelő - a törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározottak szerint - termékdíj-kötelezetté válik."

Egyéb különös rendelkezés

A jogalkotó igyekszik rendezni e termékkör kapcsán jelentkező jogértelmezési kérdéseket is, így a Ktdt. 27/A. § (3) bekezdése kimondja, hogy "Amennyiben a termék egyidejűleg csomagolószer és reklámhordozó papír funkciót is betölt, akkor a termékdíj-kötelezettség a csomagolószer jelleg alapján áll fenn."

III.4 Egyéb kőolajtermék termékdíja

Bár a Ktdt., valamint a Vhr. külön címben nem rendelkezik az egyéb kőolajtermék termékdíjáról, azonban e ponton mégis érdemes megemlíteni a Ktdt. 12. § (3) bekezdésének rendelkezését, mely értelmében
"Nem kell megfizetni a termékdíjat:
a) az egyéb kőolajtermék alapanyagként történő felhasználása,
b) a Magyarországon hulladékká vált egyéb kőolajtermékből a hulladékgazdálkodásról szóló törvényben meghatározott R9 eljárással előállított termékdíjköteles termékforgalomba hozatala esetén."

IV. FEJEZET

A TERMÉKDÍJ-KÖTELEZETTSÉG TELJESÍTÉSÉNEK KÜLÖNÖS SZABÁLYAI

IV.1 A termékdíj-kötelezettség átvállalása

A Ktdt. és a végrehajtására kiadott Vhr. 2012. évtől jelentős eltéréssel szabályozza a környezetvédelmi termékdíj-kötelezettség átvállalását. Az alábbi összeállítás egységes szerkezetbe foglalja a Ktdt. és a Vhr. vonatkozó szabályait, valamint magyarázatot fűz a rendelkezések alkalmazásához.

Általános szabályok

A Ktdt. 14. § (1) bekezdése szerint: "A termékdíj-kötelezettség számla vagy szerződés alapján, az e törvényben, továbbá az e törvény végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott módon átvállalható."
A Ktdt. 14. § (2) bekezdése szerint: "A termékdíj-kötelezettséget e § alapján átvállalóra a kötelezettre vonatkozó szabályok alkalmazandóak."
2012. évtől a termékdíjas szabályozás két féle jogszerűen alkalmazható átvállalási formát ismer el:
- számla alapján történő és
- szerződés alapján történő termékdíj-kötelezettség átvállalását.
Mindkét átvállalási formára jellemző, hogy az eredeti kötelezettet terhelő termékdíj-kötelezettség meghatározott időpontban az átvállaló személyére száll át. Az ilyen formán átszálló termékdíj-kötelezettség teljesítéséért az átvállaló felel, így az átvállalás megvalósulásának időpontjától rá a kötelezettre vonatkozó szabályok vonatkoznak.
Az átvállalás tehát:
- megváltoztatja a kötelezett személyét,
- megváltoztatja a kötelezettség keletkezésének időpontját, az általános szabályokhoz képest.

Számlán történő átvállalás

Általános szabályok

A Ktdt. 14. § (4) bekezdése szerint: "Számla alapján a termékdíj-kötelezettséget belföldi előállítású termékdíjköteles egyéb kőolajtermék esetén az első belföldi forgalomba hozó, annak a kibocsátott számlán történő feltüntetésével a kötelezettől átvállalhatja."
A Vhr. 8. § (1) bekezdése szerint: "Számlán történő átvállalás esetén a termékdíj-kötelezettség a Ktdt. 5. § (1) bekezdésében meghatározott időpontban száll át az átvállalóra."
2012. évtől hatályos termékdíjas szabályozás értelmében számlán kizárólag a belföldi előállítású termékdíjköteles egyéb kőolajtermék első belföldi forgalomba hozatala okán keletkező termékdíjkötelezettség vállalható át.
A Ktdt. 3. § (2) bekezdés b) pontja értelmében a belföldi előállítású egyéb kőolajtermék esetében az első belföldi forgalomba hozó első vevőjét, vagy a saját célú felhasználóját terheli a keletkező termékdíj-kötelezettség. Ennek megfelelően a szóban forgó termék belföldi forgalomba hozatal okán felmerülő kötelezettséget az első belföldi forgalomba hozatalt ténylegesen megvalósító gazdálkodó vállalhatja át.
A Vhr. fentebb hivatkozott rendelkezése a termékdíj-kötelezettség átvállalóra történő átszállását határozza meg, visszamutatva a Ktdt.-ben megfogalmazott, kötelezettség-keletkezés általános szabályára. Ennek értelmében a termékdíj-kötelezettség az első belföldi forgalomba hozatalkor a számlán vagy számlakibocsátás hiányában az ügylet teljesítését tanúsító egyéb okiraton feltüntetett teljesítés napján, ezek hiányában az ügylet teljesítésének napján száll át az átvállalóra.
A számlán történő átvállalás jogintézményének speciális hozadéka, hogy annak alkalmazása esetén a termékdíj-kötelezettség keletkezése, valamint annak az átvállalóra történő átszállása egyazon időpontban történik.

Számlazáradék

A Vhr. 8. § (2) bekezdése szerint: "Az egyéb kőolajtermék termékdíj-kötelezettség számla alapján való átvállalása esetén a számlán "az egyéb kőolajtermék vevője nem termékdíj-kötelezett, a bruttó árból ......... Ft termékdíj átvállalásra került" szövegű záradékot kell feltüntetni."
A Vhr. 8. § (3) bekezdése szerint: "A (2) bekezdés szerinti követelmény nem, vagy hibás teljesítése esetén a termékdíj-kötelezettség nem száll át az átvállalóra. Hibás a teljesítés, ha az átvállalás nem a kötelezettől történt, a záradékszöveg nem kerül a számlán feltüntetésre vagy a termékdíj nem a hatályos díjtétellel került kiszámításra. Nem minősül a követelmény hibás teljesítésének a betűhiba."
Az egyéb kőolajtermék belföldi forgalomba hozatala okán keletkező termékdíj-kötelezettség számla alapján való átvállalása esetén a számlán meghatározott számlazáradékot kell feltüntetni.
A számlazáradék alkalmazása az átvállalás megvalósulásának alapvető feltétele. Így annak hiánya, illetve hibás teljesítése esetén az átvállalás nem jön létre.
A Vhr. 8. § (3) bekezdése a fenti kitétellel kapcsolatban - a felmerülő jogértelmezési problémák megelőzése érdekében - meghatározza, a hibás teljesítés megvalósulási formáit, mely szerint, ha az átvállalás nem az első belföldi forgalomba hozó által, annak első vevőjétől történik, illetve a záradékszöveg nem kerül alkalmazásra - vagy a termékdíj nem a hatályos díjtétellel került kiszámításra, az átvállalás nem jön létre.

Szerződéses átvállalás

Általános szabályok

A Ktdt. 14. § (5) bekezdése szerint: "Szerződés alapján a termékdíj-kötelezettséget a kötelezettől
a) az első belföldi vevő, ha a kötelezettől megvásárolt termékdíjköteles termék legalább 60%át külföldre értékesíti,
b) a bérgyártó,
c) a 1234/2007/EK rendelet szerinti mezőgazdasági termelői szerveződésen keresztül forgalomba hozott termékdíjköteles termék esetén a termelői szerveződés,
d) a csomagolószer első belföldi vevője, ha csomagolást hoz létre a csomagolószerből,
e) csomagolóanyag esetében az azt csomagolóeszköz előállítására felhasználó első belföldi vevő átvállalhatja.
Átvállalás esetén a termékdíj-kötelezettség az átvállaló általi belföldi forgalomba hozatalkor, vagy saját célú felhasználáskor keletkezik."
A Vhr. 9. § (1) bekezdése szerint: "Szerződés alapján a teljes termékdíj-kötelezettség a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 685. § c) pontja szerinti gazdálkodó szervezet által legfeljebb 3 év időtartamra vállalható át."
A Vhr. 9. § (4) bekezdése szerint: "A termékdíj-kötelezettség a szerződés érvényességének időszaka alatt, a Ktdt. 5. § (1) bekezdésében meghatározott időpontban száll át az átvállalóra, amennyiben a (3) bekezdés szerinti bejelentés megvalósult, és a (7) bekezdés szerinti záradékszöveg a számlán feltüntetésre került."
A Vhr. 9. § (5) bekezdése szerint: "Az átvállaló az átvállalt kötelezettség teljesítését
a) külföldre történő értékesítés esetén az értékesítésről kiállított számlával és az értékesítéshez tartozó fuvarokmánnyal, fuvarokmány hiányában a vevő átvételt igazoló nyilatkozatával,
b) bérgyártás esetén a bérgyártást igazoló számlával,
c) termelői szerveződésen keresztüli forgalomba hozatal esetében az átvételhez és a továbbértékesítéshez kiállított számlával,
d) a csomagolást előállító első vevő átvállalása esetén a csomagolószer csomagolás részeként történő forgalomba hozatalát vagy felhasználását igazoló bizonylatokkal,
e) csomagolóanyagból csomagolóeszköz előállítása esetén anyagmérleggel (amely pontosan bemutatja a gyártáshoz közvetlen anyagként felhasznált csomagolóanyag mennyiségét, illetve a létrejött csomagolóeszköz mennyiségét), és az ahhoz kötődő, a termék előállításához felhasznált anyagok (anyagnorma) mennyiségével
igazolja."
A Vhr. 9. § (6) bekezdése szerint: "Átvállalás esetén a termékdíj-kötelezettség az átvállaló felet terheli."
A Vhr. 9. § (9) bekezdése szerint: "A csomagolószerekre vonatkozó szerződéses átvállalás során a csomagolóeszközt és az egyéb csomagolószert külön-külön termékdíjköteles termékként kell figyelembe venni."
A Vhr. 9. § (10) bekezdése szerint: "Bérgyártás során a bérgyártó anyagáramonként és termékáramonként legfeljebb a termékdíjköteles termék tömegében számított 50%-os mértéket meg nem haladóan adhat hozzá terméket a bérgyártató részére gyártott termékdíjköteles termékhez."
A Vhr. 10. §-a szerint: "A Ktdt. 14. § (5) bekezdésének a) pontja szerint tárgynegyedévben átvállalt termékdíjköteles termék mennyisége 60%-ának külföldre értékesítését az átvállalás tárgynegyedévének utolsó napjától a szerződés érvényességének utolsó napjáig, legfeljebb 365 napon belül kell igazoltan külföldre kiszállítani, ellenkező esetben a 366. napon a termékdíj-kötelezettség - az átvállalás napján hatályos szabályok szerint - beáll az átvállalónál, a ki nem szállított mennyiség tekintetében. Kiszállítás hiányában a vámhatóság mulasztási bírságot szabhat ki."
2012. évtől hatályos termékdíjas szabályozás értelmében a termékdíj-kötelezettséget a kötelezettől szerződés alapján:
- a külföldre értékesítő első vevő
- bérgyártó
- termelői szerveződés
- csomagolószerből csomagolást létrehozó első belföldi vevő
- csomagolóanyagot csomagolóeszköz előállítására felhasználó első belföldi vevő vállalhatja át.
A Ktdt. hivatkozott §-ának megfogalmazása szerint szerződéssel valamennyi termék kapcsán keletkező termékdíj-kötelezettség átvállalására lehetőség van, amennyiben a felsorolásban szereplő valamely pontot a felek saját magukra értelmezni tudják.
Az átvállalás alapvető feltétele, hogy a termékdíj-kötelezettség kizárólag a kötelezettől kerülhet átvállalásra.
Az átvállalásra a Vhr. 9. § (1) bekezdése értelmében az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, az európai területi együttműködési csoportosulás, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, az egyéni cég, továbbá az egyéni vállalkozó jogosult. Tehát a mezőgazdasági őstermelő által történő átvállalás nem jogszerű.
A Vhr. 9. § (4) bekezdése értelmében a termékdíj-kötelezettség a szerződés érvényességének időszaka alatt, az első belföldi forgalomba hozatalkor a számlán vagy számlakibocsátás hiányában az ügylet teljesítését tanúsító egyéb okiraton feltüntetett teljesítés napján, ezek hiányában az ügylet teljesítésének napján száll át az átvállalóra, amennyiben az átvállalásra vonatkozó bejelentés megvalósult, és a meghatározott záradékszöveg a számlán feltüntetésre került.
Fentiek értelmében tehát a szerződéses átvállalás jogszerű megvalósulásának feltétele az alkalmazandó átvállalási forma valamennyi elemének megvalósulása.

a) a külföldre értékesítő első vevő általi átvállalás szabályai

A Ktdt. 14. § (5) bekezdés a) pontja szerint a kötelezettől (azaz az első belföldi forgalomba hozatalt ténylegesen megvalósító gazdálkodótól) a termékdíj-kötelezettséget a külföldre értékesítő első vevője vállalhatja át, feltéve, hogy a tőle vásárolt termékdíjköteles termékek mennyiségének legalább 60%-át külföldre értékesíti.
Tehát az átvállalás létrejötte érdekében az első belföldi forgalomba hozó gazdálkodó és a külföldre értékesítő vevő közé további - továbbértékesítő - gazdálkodó nem ékelődhet.
További feltétel továbbá a megvásárolt termék 60%-ának külföldre való értékesítésének és határidőn belüli külföldre való kiszállításának megvalósítása.
A külföldre értékesítő első vevőnek a tárgynegyedévben átvállalt termékdíjköteles termék mennyiségének legalább 60%-át kell az átvállalás tárgynegyedévének utolsó napjától a szerződés érvényességének utolsó napjáig, legfeljebb 365 napon belül igazoltan külföldre értékesíteni és kiszállítani. Amennyiben adott mennyiség vonatkozásában az igazolt kiszállítás 365 napon belül nem történik meg, úgy arra a mennyiségre vonatkozóan a 366. napon beáll a külföldre értékesítő első vevő (mint átvállaló) termékdíj-kötelezettsége. A termékdíj-kötelezettség keletkezése szempontjából az átvállalás napján hatályos jogszabályi környezet az irányadó. A kiszállítás elmulasztásával kapcsolatban a jogszabály mulasztási bírság kiszabásának lehetőségével ruházza fel a vámhatóságot.
Arra a mennyiségre tehát, mely a 40 %-ot meg nem haladó mértékű belföldi értékesítés alapját képezi, az általános szabályok szerint keletkezik a termékdíj-kötelezettség; értelemszerűen a 60%nyi külföldre értékesített és igazolt módon kiszállított mennyiségre vonatkozóan termékdíj-fizetési kötelezettség nem keletkezik. Abban az esetben azonban, ha a belföldi értékesítés mennyisége meghaladja a 40%-ot vagyis a 14. § (5) bekezdés a) pontja szerinti átvállalás feltétele - a 60%-nyi külföldre történő értékesítés - nem teljesül, a teljes belföldön forgalomba hozott mennyiségre vonatkozóan az átvállalónál beáll a termékdíj-kötelezettség, mellyel egyidejűleg a hatóság mulasztási bírságot szabhat ki.
A külföldre értékesítő első vevő az átvállalás során őt terhelő kötelezettség teljesítését - figyelemmel a Vhr. 9. § (5) bekezdésére - az értékesítésről kiállított számlával és az értékesítéshez tartozó fuvarokmánnyal, fuvarokmány hiányában a vevő átvételt igazoló nyilatkozatával igazolja.

b) bérgyártó általi átvállalás szabályai

A Ktdt. lehetőséget biztosít az általános szabályok szerint kötelezetté váló bérgyártatótól (szolgáltatást megrendelő gazdálkodó) való termékdíj-kötelezettség átvállalására.
A bérgyártó által alkalmazandó átvállalás feltétele, hogy a bérgyártó a bérgyártási folyamat során előállított termékdíjköteles termékhez (késztermék) - anyagáramonként és termékáramonként - legfeljebb annak tömegében számított 50%-os mértéket meg nem haladó mértékben adhat hozzá terméket. Tehát, ha a bérgyártási szolgáltatás keretében előállított termékdíjköteles termék (késztermék) tömegében a bérgyártó által 50% feletti hozzáadott terméket tartalmaz, akkor az nem bérgyártás, így átvállalás az ilyen formán előállított termékre nem alkalmazható és a termékdíj-kötelezettségre vonatkozóan az általános szabályok az irányadóak.
A bérgyártó átvállaló az átvállalt kötelezettség teljesítését a bérgyártást igazoló számlával igazolja.

c) termelői szerveződés által való átvállalás szabályai

Alapvetően a mezőgazdasági termelői szervezeten keresztüli értékesítésre (forgalomba hozatal) mezőgazdasági termelő jogosult.
2012. évtől a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó átalány-termékdíj alkalmazása opcionálisan választható lehetőség. Tehát ezen átvállalási forma kizárólag akkor értelmezhető, ha adott mezőgazdasági termelő az átalány termékdíj alkalmazása érdekében arra vonatkozóan bejelentéssel nem él, így rá az általános kötelezettekre vonatkozó szabályok az irányadóak.
A termelői szerveződés a rajta keresztül történő forgalomba hozatal esetében az átvállalt kötelezettség teljesítését az átvételhez és a továbbértékesítéshez kiállított számlával igazolja.

d) csomagolószert csomagolás céljára felhasználó első belföldi vevő általi átvállalás szabályai

A Ktdt. vonatkozó §-a értelmében az átvállalás kizárólag akkor jöhet létre, ha a csomagolószer első belföldi vevője a belföldről beszerzett csomagolószerből csomagolást hoz létre. Tehát az értékesíteni kívánt termékével együtt fogja a beszerzett csomagolószert csomagolás részeként a későbbiek folyamán értékesíteni.
Ezen átvállalási jogintézménynél is megfigyelhető, hogy a csomagolószer első belföldi forgalomba hozójától, mint kötelezettől annak első vevője vállalhatja át a termékdíj-kötelezettséget a fentiekben kifejtett feltételek megvalósulása esetén.
A csomagolást előállító első vevő az átvállalt termékdíj-kötelezettséget a csomagolószer csomagolás részeként történő forgalomba hozatalát vagy felhasználását igazoló bizonylatokkal, igazolja.

e) csomagolóanyagot csomagolóeszköz előállítására felhasználó első belföldi vevő általi átvállalás szabályai

E jogcím szerint a csomagolóanyagból csomagolóeszközt előállító, a csomagolóanyag tekintetében első belföldi vevőnek minősülő gazdálkodó vállalhatja át a csomagolóanyag első belföldi forgalomba hozatala címén keletkezett termékdíj-kötelezettséget annak első belföldi értékesítőjétől.
A Vhr. 9. § (9) bekezdése értelmében a Ktdt. 1. § (3) b) pontjában nevesített csomagolószerre, mint termékdíjköteles termékre vonatkozó szerződéses átvállalás során a csomagolószer definícióját alkotó csomagolóeszközt és az egyéb csomagolószert külön-külön termékdíjköteles terméknek kell tekinteni.
A csomagolóanyag első belföldi vevője kizárólag akkor vállalhat át ezen a jogcímen, ha a csomagolóanyagból csomagolóeszközt hoz létre. Ebből következik, hogy az olyan műveletek, amelyek révén akár más vámtarifaszám és/vagy CsK kód alá tartozó másfajta csomagolóanyag vagy csomagolási segédanyag jön létre, az ilyen jogcímen való átvállalást nem teszik lehetővé.
Ezen az analógián tovább haladva kijelenthető, hogy egyedülálló módon, e termékkör tekintetében értelmezhető a "kettős" átvállalás, ugyanis a különálló termékek tekintetében külön-külön értelmezhető és azonosítható az első belföldi forgalomba hozó kötelezett személye. Ez esetben tehát a csomagolóanyagból gyártott csomagolóeszköz első belföldi értékesítése kapcsán felmerülő termékdíj-kötelezettség a csomagolóeszköz első vevője által átvállalható, feltéve, ha fenti pontban írt kitételeknek eleget tesz. (Tehát a háromszereplős értékesítési lánc első pozícióját betöltő csomagolóanyagot értékesítő kötelezettől, annak csomagolóeszközt előállító első vevője átvállalhatja a termékdíj-kötelezettséget, majd a termékdíj-kötelezettséget tőle továbbvállalhatja, a harmadik pozícióban elhelyezkedő, a csomagolóeszközből csomagolást előállító gazdálkodó. Ez kizárólag akkor érvényesíthető, ha a termék a csomagolóanyag-csomagolóeszköz-csomagolás minősítésen megy át, valamint ha az értékesítési láncban résztvevő gazdálkodók e termékek vonatkozásában első belföldi forgalomba hozónak minősülnek.)
Csomagolóanyagot csomagolóeszköz előállítására felhasználó első belföldi vevő az átvállalt kötelezettség teljesítését a csomagolóanyagból csomagolóeszköz előállítása esetén anyagmérleggel (amely pontosan bemutatja a gyártáshoz közvetlen anyagként felhasznált csomagolóanyag mennyiségét, illetve a létrejött csomagolóeszköz mennyiségét), és az ahhoz kötődő, a termék előállításához felhasznált anyagok (anyagnorma) mennyiségével igazolja.

Szerződés adattartalmi követelménye

A Vhr. 9. § (2) bekezdése szerint: "A termékdíj-kötelezettség szerződés alapján való átvállalása esetén a szerződés
a) a szerződő feleknek e rendelet 2. melléklete szerinti adatait,
b) a termékdíjköteles termék megnevezését, vámtarifaszámát, KT, CsK kódját, c) az átvállalás időszakának, illetve kezdő időpontjának meghatározását,
d) az átvállalás jogcímét tartalmazza."
Az átvállalási szerződést az általános szabály szerint 3 évre lehet kötni, természetesen a szerződő felek ennél rövidebb időtartamban is megállapodhatnak. A megállapodás időtartamának meghatározása során figyelemmel kell arra is lenni, hogy az "export céllal átvállalt" termékdíjköteles termékeket a szerződés érvényességén belül külföldre ki kell szállítani.
A szerződés kötelező tartalmai elemei:
- a szerződő feleknek neve és VPID száma
- a termékdíjköteles termék megnevezése, vámtarifaszáma, KT és CsK kódja,
- az átvállalás időszaka, kezdő időpontjának meghatározása, valamint
- az átvállalás Ktdt. 14. § (5) bekezdésének megfelelő jogcíme.
Az átvállalás bejelentésére a nyomtatványcsomag KT12BEJKE-ÁSZ lapja szolgál.

a) Átvállalás bejelentése

A Vhr. 9. § (3) bekezdése szerint: "Az átvállalási szerződés érvényességéhez, ideértve annak módosítását is, a vámhatósághoz történő bejelentése szükséges. A bejelentést az átvállaló a szerződés kezdő, vagy módosítási időpontjától, megszűnés esetén annak megszűnésétől számított 15 napon belül teszi meg."
A Vhr. rendelkezései szerint az átvállalási szerződés érvényességének - ideértve annak módosítását is - feltétele az átvállaló által történő, a vámhatóság részére benyújtott ez irányú bejelentésének teljesítése. Szintén be kell jelenteni az átvállalási szerződés megszűnését is abban az esetben, ha a szerződés az eredetileg bejelentett időtartamon belül szűnik meg.
Az általános szabályok értelmében a bejelentést az átvállalási szerződés kezdő, vagy módosítási időpontjától, annak megszűnése esetén a megszűnésétől számított 15 napon belül kell megtenni.
Fentiekből levonható az a következtetés, hogy nem az átvállaló által benyújtott bejelentés a vámhatóság részéről nem fogadható be, az határozattal elutasításra kerül.
A bejelentés teljesítésére nyitva álló 15 napos határidő elmulasztása esetén, amennyiben a határidő mulasztására vonatkozóan az átvállaló igazolási kérelmet nyújtott be a hatósághoz és azt a vámhatóság elfogadta, úgy az átvállalás bejelentése elfogadható. Abban az esetben azonban, ha a határidő mulasztásának kimentésére igazolási kérelem nem kerül benyújtásra, a vámhatóság a bejelentőt (átvállaló) hiánypótlásra szólítja fel! A hiánypótlásra nyitva álló 8 napos határidő elmulasztása - igazolási kérelem be nem nyújtása vagy az abban foglaltak vámhatóság általi el nem fogadása - a bejelentés elutasítását vonja maga után.
A 3 évnél hosszabb időtartamra kötött szerződések bejelentése - figyelemmel a Vhr. 9. § (1) bekezdésére - nem fogadható el, határozattal elutasításra kerül.

b) Számlazáradék

A Vhr. 9. § (7) bekezdése szerint: "Szerződéses átvállalás esetén a belföldi forgalomba hozatalról szóló számlán a következő szöveget kell feltüntetni: "a termékdíj-kötelezettség a Ktdt. 14. § (5) bekezdés ....) pontja alapján a vevőt terheli".
A Vhr. 9. § (8) bekezdése szerint: "A (7) bekezdésben meghatározott záradékszöveg hiányában a számlán értékesített termékre vonatkozó termékdíj-kötelezettség nem száll át a vevőre."
A Szerződéses átvállalás megvalósulásának szintén lényegi feltétele a meghatározott záradék számlán való feltüntetése, alkalmazása, melyben további követelmény az átvállalás jogcímének pontos megjelölése:
"a termékdíj-kötelezettség a Ktdt. 14. § (5) bekezdés ....) pontja alapján a vevőt terheli"
A záradékszöveg hiányában - melynek feltüntetési kötelezettsége továbbra is az eredeti kötelezettet terheli - a számlán értékesített termékre vonatkozó termékdíj-kötelezettség nem száll át a vevőre. Ebben az esetben tehát - a benyújtott és érvényes átvállalási szerződés ellenére is - az értékesítőt terheli a termékdíj-kötelezettség.

Egyéb átmeneti jellegű rendelkezések a Vhr-ben:

A Vhr. 34. § (1) bekezdése szerint: "A 7. § (2) és (4) bekezdésében, a 8. § (2) bekezdésében, továbbá a 9.§ (7) bekezdésében meghatározott számlazáradék szövege 2012. június 30-ig a számla mellékletén is feltüntethető."
A fentiekben meghatározott számlazáradékok szövegét a Ktdt. vonatkozó rendelkezése értelmében a számlán kötelező feltüntetni. Ezen általános szabály alól Vhr. 34. § (1) bekezdése enged eltérni, mely szerint a hivatkozott számlazáradékok szövege 2012. június 30-ig a számla mellékletén is feltüntethető. Ebből az a következtetés is egyenesen következik, hogy az átmeneti szabályok által biztosított határidőt követően a számlazáradékok már kizárólag csak a számlán kerülhetnek feltüntetésre, így a számla mellékletén feltüntetett átvállalásra vonatkozó számlazáradék esetén, a jogintézmény nem alkalmazható.

IV.2 Termékdíj átalány

A termékdíj átalány rendszere alapvetően két jogintézményt foglal magába, a csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó vagy saját célra felhasználó és a mezőgazdasági termelő jogintézményét.
Fentieknek megfelelően a Ktdt. 2. § 30. pontja a termékdíjátalány meghatározását a következőképpen fogalmazza meg: "a csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó kötelezett, továbbá a 73/2009/EK tanácsi rendelet szerinti mezőgazdasági termelő kötelezett számára meghatározott díjfizetési kötelezettség."
Tehát e jogintézmény nem jelent mást, mint a termékdíj-szabályozás hatálya alá tartozó tevékenységgel összefüggő meghatározott összegű (átalány) díj fizetését. Ennek megfelelően a Ktdt. az általános szabályoktól eltérő - könnyítő - rendelkezéseket tartalmaz.
A hivatkozott értelmező rendelkezéssel összhangban a Ktdt. 15. § (2) bekezdése szerint: "A csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó vagy saját célra felhasználó kötelezett, továbbá a (4) bekezdésben foglalt éves értékesítési nettó árbevétellel rendelkező, valamint a tárgyévben kötelezetté váló, 73/2009/EK tanácsi rendelet szerinti mezőgazdasági termelő kötelezett termékdíj átalány fizetésére jogosult."
Látható, hogy a termékdíjas szabályozásban 2012. évtől a termékdíj-átalány jogintézménye opcionálisan választható lehetőség, melyet a jogalkotó a "jogosult" szó használatával fejez ki, ezért igénybevételének előfeltétele az erre vonatkozó bejelentési kötelezettség teljesítése.
Ezt az okfejtést támasztja alá a - bejelentési kötelezettség teljesítéséről szóló részben is hivatkozott - Ktdt. 10. § (1) bekezdése, mely szerint: "A kötelezett a termékdíjköteles termékkel végzett tevékenységét a vámhatóságnál annak megkezdésétől számított 15 napon belül bejelenti, továbbá nyilatkozik arról, ha a termékdíj-kötelezettségét egyéni hulladékkezelést teljesítőként vagy termékdíj átalány-fizetésre jogosultként teljesíti.
Ugyanakkor a jogosultság igénybe vétele előtt figyelembe kell venni a Ktdt. 15. § (5) bekezdése szerinti rendelkezést, mely alapján "A kötelezett a termékdíj átalány-fizetési kötelezettségre vonatkozó választását - a (7) bekezdésben meghatározott kivétellel - nem változtathatja meg a tárgyéven belül."

Csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó vagy saját célra felhasználó kötelezett

A Ktdt. 2. § 6. pontja határozza meg e kötelezetti formát, mely szerint:
"csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó vagy saját célra felhasználó kötelezett: legfeljebb tárgyévi
a) 3000 kg üveg,
b) 300 kg - a műanyag bevásárló-reklám táska nélkül számított - műanyag,
c) 75 kg műanyag bevásárló-reklám táska,
d) 300 kg társított vagy rétegzett,
e) 500 kg papír, fa, természetes alapú textil,
f) 300 kg fém,
g) 300 kg egyéb,
azonban a b)-g) pontok esetén mindösszesen legfeljebb 1000 kg csomagolást kiskereskedelmi értékesítés során a fogyasztó számára forgalomba hozó vagy saját célra felhasználó kötelezett."
E szerint a csekély mennyiséget kibocsátó kötelezett vonatkozásában kizárólag kiskereskedelmi értékestés keretében végzett tevékenysége során forgalomba hozott termékdíjköteles termék mennyisége vehető figyelembe, természetesen a saját célra felhasznált mennyiség mellett. Azonban e rendelkezés szigorú szabályokat szab a csekély mennyiségű kibocsátás meghatározásakor, ugyanis a termékáramokra meghatározott mennyiségek nem egyenként értelmezendők. Így a b)-g) pontban meghatározottak közül együttesen maximálisan 1000 kg kibocsátási mennyiség után vehető igénybe e jogintézmény által kínált kedvezmény, illetve a b)- g) pontokban felsorolt termékáramok együttes 1000 kilogrammnyi mennyiségén felül további maximum 3000 kg üveg bocsátható ki.
A Ktdt. 15. § (3) bekezdése határozza meg az átalánydíj mértékét, mely szerint: "A csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó kötelezett termékdíj átalánya 12 000 Ft/év."
Arra az esetre vonatkozóan, ha a termékdíj átalány-fizetésre jogosult csekély mennyiségű csomagolást kibocsátó kötelezett a meghatározott mennyiségi határokat túllépi, a Ktdt. 15. § (7) bekezdése szerint kell eljárnia:
"Ha a termékdíj átalány-fizetést választó kötelezett - a mezőgazdasági termelő kivételével - a 2. § 6. pontjában meghatározott mennyiségi határt, vagy határokat túllépte, termékdíj átalány-fizetésre már nem jogosult. A túllépés időpontját követően termékdíj-kötelezettségének az általános szabályok szerint tesz eleget."
A Vhr. 11. § (1) bekezdése rendelkezik arról továbbá, hogy "Amennyiben a termékdíj átalány-fizetésre jogosult kötelezett a Ktdt. 2. § 6. pontjában meghatározott mennyiségi határt túllépi, 15 napon belül köteles azt a vámhatóságnak bejelenteni."
Fentiekkel összhangban a Vhr. ugyanezen szakaszának (2) bekezdése mondja ki, hogy az (1) bekezdésben foglalt "bejelentést követően a kötelezettre vonatkozó általános szabályok szerint kell eljárnia a kötelezettnek a termékdíj-kötelezettség tekintetében."
Hogyan is kell ezeket a rendelkezéseket átültetni a gyakorlatba? Tegyük fel, hogy adott gazdálkodó - az átmeneti szabályokra figyelemmel - 2012. április 20-ig átalány díjfizetésre jogosultként nyújtotta be bejelentését, mely során csekély mennyiségű kibocsátóként kívánta teljesíteni kötelezettségét. Azonban 2012. május 15-én átlépte a tárgyévre engedélyezett mennyiségi keretet, így a jogintézmény jogszerű alkalmazására ettől az időponttól már nem jogosult.
Ebben az esetben 2012. május 15-ig rá az átalánydíj-fizetésre vonatkozó szabályok az irányadók, így a tárgyévre vonatkozó 12.000 Ft megfizetésére továbbra is kötelezett.
Az átlépés dátumát, azaz 2012. május 15-ét követő 15 napon belül változás-bejelentési kötelezettségét teljesítenie kell, így az általános szabályok szerinti bejelentését a székhely szerint illetékes megyei (fővárosi) vámés pénzügyőri igazgatóság részére be kell nyújtania.
A 2012. május 15-ei időponttól kezdve őt valamennyi, az általános szabályok értelmében vett termékdíj-kötelezettség terheli, így például ezen időponttól rá a negyedéves tárgyidőszaki bevallási kötelezettség vonatkozik, melyet 2012. július 20-ig oly módon kell teljesítenie, hogy abban - elsőként - a 2012. május 15. és 2012. június 30. között kibocsátott termékdíjköteles termék mennyiségét kell feltüntetni. Természetesen ezzel egyidejűleg termékdíj-fizetési kötelezettsége is az általános szabályok szerint áll be.

Mezőgazdasági termelő kötelezett

A termékdíjas szabályozás mezőgazdasági termelő kötelezettnek a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 73/2009/EK Rendelet értelmében vett mezőgazdasági termelőt kell tekinteni.
A hivatkozott Közösségi szabályozás értelmében:
"mezőgazdasági termelő: olyan természetes vagy jogi személy illetve természetes vagy jogi személyek csoportja - tekintet nélkül az ilyen csoport vagy tagjainak nemzeti jog szerinti jogállására - akinek, illetve amelynek a gazdasága a Közösség területén található a Szerződés 299. cikkében meghatározottak szerint, és aki, illetve amely mezőgazdasági tevékenységet folytat".
Megállapítható, hogy mezőgazdasági termelő bárki lehet, akinek gazdasága - a Szerződés 299. cikkében meghatározottak szerint - a Közösség területén található és mezőgazdasági tevékenységet folytat.
Figyelemmel arra, hogy a termékdíjas szabályozás területi hatálya Magyarországra terjed ki, a mezőgazdasági termelő fogalma szempontjából további relevanciával a gazdaság és a mezőgazdasági tevékenység bír.
A 73/2009/EK Rendelet szerint:
"gazdaság: egy adott mezőgazdasági termelő által vezetett és egyazon tagállam területén található termelőegységek összessége.", illetve
"mezőgazdasági tevékenység: mezőgazdasági termékek termelése, tenyésztése vagy termesztése, ideértve a betakarítást, a fejést, az állattenyésztést és a mezőgazdasági célból történő állattartást, valamint a földterületek jó mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartását a 6. cikkben meghatározottak szerint."
Meghatározó jelentőséggel bír, hogy a mezőgazdasági tevékenység keretébe a mezőgazdasági termékek termelése, tenyésztése vagy termesztése értendő. Ennek szem előtt tartása sok esetben segítséget nyújt a mezőgazdasági termelő kötelezett termékdíj-kötelezettségének meghatározásával kapcsolatban. Így például mezőgazdasági tevékenységnek minősül a saját méhészetben előállított méz, így annak csomagolása (kiszerelése) az átalány termékdíj jogintézményében értelmezhető. (Azonban a megvásárolt bor palackozása, vagy a megvásárolt méz fogyasztó számára történő kiszerelése a fentiekkel szemben már csak egy csomagolási tevékenységet jelent, így arra nem alkalmazható e jogintézmény adta kedvezmény.)
Mezőgazdasági terméknek a Szerződés I. mellékletében felsorolt és az alábbiakban meghatározott termékek tekinthetők:

I. MELLÉKLET

a szerződés 32. cikkében hivatkozott LISTA

A Ktdt. 15. § (4) bekezdése a mezőgazdasági termelő átalány termékdíját az alábbiak szerint határozza meg: "A tárgyévet megelőző évben legfeljebb évi tíz millió forintos értékesítési nettó árbevételt elérő mezőgazdasági termelő termékdíj átalánya 2000 Ft/év. A tárgyévet megelőző évben évi tíz millió forintot meghaladó, azonban legfeljebb évi ötven millió forintos árbevételt elérő mezőgazdasági termelő termékdíj átalánya 7000 Ft/év, a tárgyévben kötelezetté váló mezőgazdasági termelő termékdíj átalánya 5000 Ft/év."

IV.3 A termékdíj-kötelezettséggel kapcsolatos hulladékkezelési teljesítmény

Minden termék, így a termékdíjköteles termék is a fogyasztási társadalomban betöltött szerepének élete végén hulladékként jelentkezik. A termékdíjas szabályozás alapvető célja - visszautalva a törvény preambulumára - a keletkezett hulladék sorsának megfelelő rendezésével (gyűjtés, szállítás, kezelés, hasznosítás) a környezeti károk enyhítése és csökkentése. A termékdíj alapvetően egyfajta pénzbeli hozzájárulás - a kibocsátási mennyiségek után a gyártói felelősségnek megfelelően - e feladatok elvégzéséhez. Ennek megfelelően a termékdíjas szabályozás kétféle oldalról közelíti meg a hulladékkezelési teljesítményt, egyrészt a gyártói (kötelezetti), másrészt az állami oldalról végzett feladatok tekintetében. A gyártói oldal teljesítése önállóan, a kötelezett által végzett tevékenység, míg az állami teljesítés az erre a célra létrehozott állami szervezet - Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság (a továbbiakban: OHÜ) - által végzett tevékenység keretében valósul meg. (Az OHÜ által végzett állami feladatok külön részben kerülnek bemutatásra.)
A gyártói felelősség alapján végzett hulladékkezelési teljesítmény előmozdítása érdekében a Ktdt. szabályozza az egyéni hulladékkezelés jogintézményét, így a Ktdt. 2. § 12. pontja szerint
"egyéni hulladékkezelés: az 1. § (3) bekezdés a) és b), valamint d) és e) pontja szerinti termékdíjköteles termék termékés anyagáramából keletkezett hulladék
a) magánszemély vevőtől a kötelezett telephelyén történő saját gyűjtése, ideértve a kötelezettnek a termék forgalmazását végző kereskedelmi egységgel ténylegesen, közösen, az értékesítés helyén történő gyűjtését, illetve
b) saját célú felhasználás esetén kötelezett telephelyén történő gyűjtése
és az a) és b) pont szerint gyűjtött hulladék hasznosítása vagy hasznosíttatása."
A Ktdt. 16. § szerint:
"(1) Az egyéni hulladékkezelést teljesítő és a 19. § szerinti szervezet - e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott feltételek szerinti - hulladékkezelési teljesítményének meghatározása során - a hasznosításának helyétől függetlenül - kizárólag azt a Magyarország területén gyűjtött hulladékot veheti figyelembe, amelynek hasznosításra történő átvételét az átvevő hasznosító a tárgyévben folyamatosan, a teljesítéssel egyidejűleg kiállított és átadott átvételi elismervénnyel igazol és a tényleges hulladékhasznosítás megtörténtét a tárgyévet követő év február 20-ig a kötelezett számára leigazol. Amennyiben az egyéni hulladékkezelést teljesítő saját maga hasznosít, az erre vonatkozó adatokat a saját nyilvántartása tartalmazza.
(2) Az anyagában történő hasznosítás mértéke termék- és anyagáramonként legalább 75%-ot el kell érjen.
(3) Termék- és anyagáramonként az energetikai hasznosítás legfeljebb 25%-os arányban vehető figyelembe."
A fentieket erősíti meg a Vhr. 27. § (5) bekezdése, mely megfogalmazza, azt is, hogy: "A Ktdt.ben meghatározott egyéni hulladékkezelés teljesítése során a kötelezett az általa tárgyévben elsőként belföldi forgalomba hozott vagy saját célra felhasznált (a továbbiakban együtt: kibocsátott) termékdíjköteles termékek mennyiségét veszi alapul."
Az egyéni hulladékkezelés tehát a gyártó (kötelezett) által kibocsátott termékdíjköteles termékek - ez alól kivételt képez az egyéb kőolajtermék - mennyiségét alapul vevő olyan tevékenység, mely során a kötelezett az általa kibocsátott (termék) mennyiségek meghatározott hányadnak megfelelő, azonos termék- és anyagáramából keletkezett hulladék visszagyűjtését és hasznosítását vagy hasznosíttatását végzi. Alapvető követelmény, hogy e tevékenység végzése során kizárólag a Magyarország területén begyűjtött hulladékot lehet alapul venni, függetlenül attól, hogy a hulladék hasznosítása ténylegesen hol történik. Így a rendszer megengedi a magyarországi gyűjtésből származó hulladékok külföldi kezelését is, hiszen ezzel a felállított cél ugyanúgy megvalósul, azonban a teljesítmény arányszámát a külföldről származó (behozott) hulladék kezelésével "javítani" nem lehet.
Az egyéni hulladékkezelési tevékenység Ktdt. szerinti meghatározása további fogalmi elemeket hordoz magában, illetve egyes meghatározásai vonatkozásában a Vhr. további részletszabályokat tartalmaz, így e tevékenység értelmezéséhez valamennyi elem teljes körű megismerése szükséges.

Kereskedelmi egységgel ténylegesen, közösen történő gyűjtés

A Vhr. 27. §-a szerint:
"(3) Egyéni hulladékkezelést teljesítő kötelezettnek a termék forgalmazását végző kereskedelmi egységgel ténylegesen, közösen történő gyűjtést jelenti, ha erre a célra közösen finanszírozott és működtetett gyűjtőrendszert hoznak létre, és ezt az ellenőrzés során igazolni is tudják.
(4) Az egyéni hulladékkezelést teljesítő kötelezett jogosult a magánszemély vevőtől lakossági gyűjtésben a Ktdt. 3. mellékletében meghatározott kategóriák szerinti azonos anyagáramú homogén hulladékok visszagyűjtésére, ideértve azon csomagolási hulladékok visszavételét is, amelyet más hozott forgalomba."

Saját célú felhasználás esetén a kötelezett telephelyén történő gyűjtés

A Vhr. 27. § (6) bekezdése alapján: "Amennyiben az egyéni hulladékkezelést teljesítő kötelezett saját célú felhasználás mellett a telephelyén magánszemély vevőtől is végez gyűjtést, az azonos típusú hulladékok tekintetében a saját célú felhasználás és forgalomba hozott termékdíjköteles termék együttes mennyiségeire vonatkozóan az összes gyűjtött hulladékból összesítve teljesítheti a kötelezett a hulladékkezelést."

Hasznosítás és hasznosíttatás

A Ktdt. 2. § 16. pontja szerint a szabályozás értelmében vett hasznosítás: "a termékdíjköteles termékből képződő hulladéknak vagy valamely összetevőjének termelésben vagy szolgáltatásban a Hgt. szerinti hasznosítása."
A Ktdt. kiutal tehát a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény 3. § j) pontjára, mely alapján hasznosításnak a hulladéknak vagy valamely összetevőjének a termelésben vagy a szolgáltatásban - a 4. számú mellékletben felsorolt eljárások valamelyikének alkalmazásával - történő felhasználása tekinthető.

A Hgt. 4. számú mellékletében meghatározott hulladékhasznosítást szolgáló műveletek:

Ktdt. 2. § 17. pontja szerint "hasznosíttatás: a kötelezett 1. § (3) bekezdés a), b), d), e) pontja szerinti termékdíjköteles terméknek a termékés anyagáramából keletkezett - 12. pont a)-b) alpontjai szerint gyűjtött - hulladéka vállalkozási szerződés keretében más, erre feljogosított gazdálkodó szervezetnél történő hasznosítása."
Látható, hogy míg a hasznosítás definíciója valamennyi termékdíj-köteles termékre vonatkozik, addig hasznosíttatni kizárólag az akkumulátor, a csomagolószer, az elektromos, elektronikai termék és a gumiabroncs termékkörökből származó hulladékot lehet. (Tehát az egyéb kőolajtermék és reklámhordozó papír kizárt e tevékenységből.)
A hasznosíttatás során figyelemmel kell lenni arra, hogy a hulladék a termék forgalmazását végző kereskedelmi egységgel közösen vagy a kötelezett saját telephelyén végzett gyűjtésből származhat, ugyanis anélkül azt jogszerűen elszámolni nem lehet.

Teljesítésben közreműködők

A Vhr. 28. §-a szerint:
"(1) Az egyéni hulladékkezelők adott termékés anyagáramra vonatkozóan teljesíthetik kötelezettségüket begyűjtést végző teljesítésben közreműködőn keresztül is.
(2) A teljesítésben közreműködők az általuk gyűjtött hulladék mennyiségének az ugyanezen hulladéknak az OHÜ felé elszámolt mennyiségével csökkentett mennyiségét számolhatják el a szerződött egyéni hulladékkezelők felé.
(3) A teljesítésben közreműködők a szerződött egyéni hulladékkezelők (1) bekezdésben meghatározott termékeire vonatkozó kibocsátási arányának megfelelően osztják el az egyéni teljesítők között az általuk begyűjtött és hasznosításra átadott mennyiséget."
Az egyéni hulladékkezelés jogintézménye által biztosított termékáramokra és termékkörökre bontott díjtételeket és egyedi díjszámítást a Ktdt. 3. melléklete tartalmazza.

Az egyéni hulladékkezelésre vonatkozó részletszabályok

Bejelentés

Az egyéni hulladékkezelés útján való teljesítést - hasonlóan más jogintézményekhez - a kötelezett döntésének megfelelően lehet igénybe venni. Tehát erre vonatkozóan is bejelentéssel szükséges élni a jogintézmény alkalmazását megelőzően. A bejelentés teljesítését 2012. január 15-ig kellett megtenni, mely során a kötelezett nyilatkozott arról, hogy mely termék- és anyagáramokban kíván élni az egyéni teljesítés lehetőségével.
Ezt a Vhr. 27. §(1) bekezdése részletezi, mely szerint: "A Ktdt. szerinti egyéni hulladékkezelést végző bejelentésének tartalmaznia kell azt, hogy a tevékenység milyen termék- és anyagáramra vonatkozik, azok tárgyévre elszámolni tervezett mennyiségét - az egyéni hulladékkezelés alapját és a kezelt mennyiséget -, továbbá a hulladékkezelés során együttműködő szerződött partnerek, és a gyűjtési pontként felhasznált telephelyek felsorolását."
Az együttműködő szerződött partnerekkel kapcsolatos adatok változásának (változás-) bejelentésére - a változás-bejelentésre vonatkozó általános szabályokkal összhangban - a Vhr. 27. § (2) bekezdése az alábbiakat tartalmazza: "Amennyiben az egyéni hulladékkezelést teljesítő kötelezett teljesítésében közreműködők személyében, tevékenységében változás áll be, - különösen a gyűjtési pontok, a hulladékkezelők személye esetében - azt a kötelezett 15 napon belül köteles bejelenteni a vámhatóság felé."
Az egyéni teljesítés jogintézménye egy lehetőség a kötelezett számára, mely alkalmazásának nem feltétele, hogy valamennyi érintett termékáramra teljes körűen alkalmazásra kerüljön. Ennek eredményeként - a bejelentés során tett nyilatkozatok alapján - lehetőség nyílik arra is, hogy egyes termékáramok tekintetében ez egyéni teljesítés szabályai mellett más termékáramokra az általános szabályok legyenek az irányadóak. (Egy gyakorlati példával élve tehát: ugyanazon gazdálkodó gumiabroncs termékköre vonatkozóan egyéni teljesítő, azonban a csomagolószer kibocsátása után az általános szabályok szerint teljesíti kötelezettségét.)

Nyilvántartás-vezetés

A Vhr. 27. § (7) bekezdése a nyilvántartás-vezetési kötelezettséggel kapcsolatban kimondja, hogy: "Az egyéni hulladékkezelést teljesítő kötelezett és együttműködő partnerei nyilvántartásukat úgy vezetik, hogy azokból megállapítható legyen a teljesítés időpontja, a kezelt hulladék termékdíjköteles termékből képződő hulladék termékdíj kódja (a továbbiakban: HKT kód) és mennyisége. A hulladékkezelőkkel történt elszámolásokat és a cégszerűen aláírt igazolásokat a kötelezett a székhelyén gyűjti."
Fontos elem, hogy mind az egyéni hulladékkezelést teljesítő kötelezett, mind az együttműködő partner is nyilvántartás vezetésére kötelezett.
A termékdíjas szabályozás továbbra is követi azt az elvet, hogy a vezetendő nyilvántartás formáját, egy esetleges elektronikai rendszer alkalmazását határozza meg, így e tekintetben nem tartalmaz korlátokat, ugyanakkor a tartalmi elemek dominanciája megfigyelhető.
Olyan nyilvántartást kell vezetni, melyből a
- teljesítés időpontjára,
- kezelt hulladék HKT kódjára,
- kezelt hulladék mennyiségére
- vonatkozó információk kinyerhetők.

Bevallás

Az egyéni hulladékkezelést teljesítő kötelezett bevallási kötelezettségének teljesítésére az általános szabályokon túlmutató további különös rendelkezések is vonatkoznak, melyet a Vhr. 29. § (1) bekezdése az alábbiak szerint fogalmaz meg: "Az egyéni hulladékkezelést végző kötelezett negyedéves bevallásában a tárgyév befejezett negyedéveinek és a bevallás benyújtásáig hasznosításra történő, igazolt átvételének mennyiségeit összesítve, valamint kibocsátásainak mennyiségeit összesítve veszi figyelembe, és ennek megfelelően számolja ki a Ktdt. 3. mellékletben meghatározott eljárás szerint a lezárt negyedévek összesített kötelezettségét, amelyből a tárgyévben lezárt negyedévek után megfizetett termékdíjat levonja. Az így számított különbözet képezi az adott negyedév után megfizetendő termékdíjat."
Tehát az egyéni teljesítő kötelezett számára is negyedéves bevallási gyakoriságot ír elő a szabályozás, ugyanakkor a bevallás adattartalmára vonatkozóan eltérő rendelkezéseket tartalmaz, így az egyéni teljesítő negyedéves bevallásában a tárgyévre vonatkozóan göngyölítetten szolgáltat adatot, mely során:
- a tárgyév befejezett negyedéveinek és a bevallás benyújtásáig hasznosításra történő, igazolt átvételének mennyiségeinek összesített adatait, valamint a
- kibocsátása mennyiségeinek összesített adatait veszi alapul.
Ezt követően a 3. mellékletben meghatározott díjtétellel és számítási móddal kalkulálja ki a lezárt negyedévek összesített kötelezettségét, melyből a már lezárt negyedévek után teljesített kötelezettséget (megfizetett termékdíjat) levonhatja. E különbözet adja az aktuális negyedévre befizetendő termékdíj összegét.
Abban az esetben, ha az aktuális negyedév teljesítésére - fentiek szerint - kalkulált összeg eredménye negatív, úgy a Vhr. 29. § (2) bekezdése szerint "az adott negyedévben a megfizetést nem kell teljesíteni."
Visszaigénylésre ez esetben nincs mód, ugyanis, ha figyelembe vesszük, hogy a teljesítés során kizárólag a kötelezett által kibocsátott mennyiségeket lehet alapul venni, akkor a göngyölített adatok a tárgyévet követő év február 20-ig a hasznosításról kiállított és az egyéni teljesítő rendelkezésére bocsátott igazolás alapján maximum 100%-nyi mértékig terjedhetnek.
A Vhr. 29. § (3) bekezdése szerint: "Az (1) bekezdésben meghatározott hasznosításra történő átvétel igazolásának legalább az alábbi adatokat kell tartalmaznia:
a) az átadó egyéni hulladékkezelő nevét, címét, adószámát, VPID számát,
b) az átvevő hasznosító nevét, címét, - amennyiben rendelkezésre áll - adószámát, KÜJ számát, c) a termékdíjköteles termékből képződött hulladék termék- és anyagáram megnevezését, EWC, HKT kódját és mennyiségét,
d) keltezést és az átadó, átvevő aláírását."
Mint ahogy az a fentiekben részletezettek alapján is látszik, az egyéni hulladékkezelés teljesítő kötelezett tárgynegyedévi adatszolgáltatásának alapját elsődlegesen a hulladékhasznosításra átadott mennyiségek képezik, nem pedig a ténylegesen hasznosított (leigazolt) mennyiségek. Ugyanakkor a tárgyévi teljesítés és így a tárgyévre fizetendő termékdíj összege a ténylegesen hasznosított mennyiségeket veszi alapul.
A tárgyévi fizetendő termékdíj kiszámítására a Vhr. 29. § (4) bekezdése az irányadó, mely szerint: "Amennyiben a tárgyévben hulladékhasznosításra átadott mennyiség tényleges hasznosítása a hasznosítást végzők tárgyévet követő február 20-ig kiadott igazolásai alapján maradéktalanul nem teljesült, akkor az egyéni hulladékkezelést végzőnek a tárgyévi hulladékkezelési számítást el kell végezni az (1) bekezdésben meghatározott eljárás szerint, de a ténylegesen hasznosított, a 27. § (5) bekezdése szerinti mennyiség figyelembevételével. A termékdíj-különbözetet a tárgyév utolsó negyedévi bevallásának önellenőrzésével kell bevallani és megfizetni."
Tehát a negyedéves bevallásban szerepeltetett hasznosításra átadott mennyiségek egyfajta irányadó adatok az egyéni hulladékkezelést végző kötelezett teljesítésével kapcsolatban. Azonban a ténylegesen megfizetendő összeg (termékdíj) a tárgyévben ténylegesen hasznosított mennyiségek függvénye, így a tárgyévet követő év február 20-ig a hulladékhasznosítótól kapott igazolás alapján a tárgyévi teljesítést újrakalkulálni szükséges. Abban az esetben, ha a negyedéves adatszolgáltatásokhoz (bevallás) képest eltérés mutatkozik, úgy a negyedik negyedéves bevallás önellenőrzése során nyílik mód a tényleges tárgyévi adatok helyesbítésére és a helyesbített termékdíj összegének rendezésére.
A Vhr. 29. § (5) bekezdése szerint: "A (4) bekezdésben meghatározott hasznosításról szóló igazolásnak legalább az alábbi adatokat kell tartalmaznia:
a) az egyéni hulladékkezelő nevét, címét, adószámát, VPID számát,
b) a hasznosító nevét, címét, - amennyiben rendelkezésre áll - adószámát, KÜJ számát,
c) a termékdíjköteles termékből képződött hulladék termék- és anyagáram megnevezését, EWC, HKT kódját, Hgt. szerinti hasznosítási kódját és mennyiségét,
d) keltezést és a hasznosító aláírását."

V. FEJEZET

A TERMÉKDÍJ VISSZAIGÉNYLÉSE

A Ktdt. 25. § (1) bekezdése szerint: "A befizetett termékdíj
a) a termékdíjköteles termék külföldre történő igazolt kiszállítása;
b) a termékdíjköteles termék változatlan formában, illetve változatlan formában és állapotban más termékbe beépített külföldre történő értékesítése;
c) a nemzetközi szerződés szerint köztehermentes beszerzéssel összefüggő tevékenység;
d) az Észak-atlanti Szerződés Szervezete Biztonsági Beruházási Programja megvalósításával összefüggő tevékenység;
e) a termékdíjköteles termék gyártásához közvetlen anyagként (alapanyag) felhasznált termékdíjköteles termék felhasználása;
f) a 27. § (3) bekezdésben meghatározott csomagolószer termékdíj-megállapítási időszakon túli külföldre történő igazolt visszaszállítása,
g) egyéb csomagolószer esetében, annak - a továbbforgalmazás kivételével - nem csomagolás előállítására való felhasználása,
esetén visszaigényelhető."
A Ktdt. fentebb felsorolt visszaigénylési jogcímei mellé a 25. § (2) bekezdése további kiegészítéssel él, mely szerint: "A kötelezett az általa befizetett egyéb kőolajtermék termékdíjának viszszaigényelheti azon részét, amelyre vonatkozóan a használt vagy hulladékká vált, a kötelezettnél termékdíjköteles egyéb kőolajtermék anyagában történő hasznosításra történő átadás-átvételének tényét és a hasznosítás tényét igazolja."
E kiegészítés alapján a vámhatóság látja el a hulladékká vált egyéb kőolajtermék anyagában történő hasznosítása után megnyíló visszaigénylési jogosultsággal kapcsolatos hatósági feladatokat.
A Ktdt. hivatkozott 25. §-ának szövegezésére figyelemmel megállapítható, hogy kizárólag a befizetett termékdíj igényelhető vissza, melyet a Vhr. 23. § (1) bekezdése továbbá úgy egészít ki, hogy
"A termékdíjat azon termékek után lehet visszaigényelni, amelyekre vonatkozóan a termékdíj megfizetése ténylegesen és igazolható módon megtörtént."
Ez a kiegészítés a korábbi évek szabályozásához képest markáns változást jelent, ugyanis azzal, hogy nem csak a visszaigénylési jogosultságot kell igazolni, hanem a visszaigényelni kívánt termékdíj összegének korábbi befizetésének teljesítését is, szigorodik a szabályozás visszaigénylési rendszere.
A visszaigényelni kívánt termékdíj tényleges megfizetésének igazolásához kapcsolható - a számlazáradékok bemutatását tartalmazó részben is kifejtett - a Vhr. 7. § (1) bekezdésében meghatározott adattartalmú számlazáradék alkalmazása. Ennek hiánya vagy hiányos adattartalma esetén a visszaigénylési jogosultság jogszerűen nem érvényesíthető. A jogosulatlan visszaigénylés esetén alkalmazandó szankció bővebben a IX. fejezetben kerül bemutatásra.
Abból az alapelvből kiindulva tehát, hogy kizárólag a megfizetett termékdíj igényelhető vissza, egyenesen következik az is, hogy a visszaigényelni kívánt összeg mértéke a befizetett termékdíj mértékét nem haladhatja meg.
Fentieket támasztja alá a Vhr. 23. § (4) bekezdése mely szerint: "A visszaigénylés mértéke - a használt vagy hulladékká vált kenőolaj hasznosításával kapcsolatos visszaigénylés és a termékdíjelőleg visszaigénylése kivételével - a termékdíjköteles termék forgalomba hozója által az árban felszámított és a kiállított számlán feltüntetett termékdíj."
A Vhr. hivatkozott §-ának (3) bekezdése rendelkezik továbbá arról is, hogy: "A termékdíj visszaigénylésére - a használt vagy hulladékká vált kenőolaj hasznosításával kapcsolatos visszaigénylés kivételével - a visszaigénylésre való jogosultság keletkezésének időpontja szerinti tárgyidőszakra vonatkozó bevallásban kerülhet sor."
A Vhr. szövegezésében megjelenő, a Ktdt-ben meghatározott egyes visszaigénylési jogcímekhez kapcsolódó részletszabályokat és rendelkezéseket az egyes jogcímek mentén haladva érdemes értelmezni.

A termékdíjköteles termék külföldre történő igazolt kiszállítása

Az elsődleges és talán a gazdálkodói kört legszélesebb körben érintő visszaigénylési jogcím a termékdíjköteles termék külföldre történő igazolt kiszállításával hozható kapcsolatba. E jogcímben testet ölt a törvény preambulumában megfogalmazott cél is, így a nem Magyarországon szennyező termékdíjköteles termék mennyisége után megfizetett termékdíj visszaigénylésére a szabályozás megteremti a visszaigénylési jogcímet. Ez természetesen csak a belföldön már forgalomba hozott termékdíjköteles termékek kapcsán értelmezhető, hiszen a belföldi előállítású termékdíjköteles termék közvetlen külföldre értékesítése és kiszállítása nem keletkeztet termékdíj-kötelezettséget.
A Ktdt. e jogcímhez kapcsolódó szövegezése valamennyi termékdíjköteles termékkategóriára kiterjed, így bármely termékdíjköteles termék (csomagolás esetén az azt alkotó csomagolószer) külföldre történő igazolt kiszállítása visszaigénylési jogosultságot keletkeztet.
A Vhr. 23. § (5) bekezdése a visszaigénylő számára nyilvántartás-vezetési kötelezettséget ír elő, mely nyilvántartásának tartalmaznia kell:
"a) a termékdíj visszaigénylőjének 2. melléklet I. pontja szerinti alapadatait,
b) a termékdíjköteles termék megnevezését CsK, KT kódját,
c) amennyiben a visszaigénylő nem azonos a kötelezettel, a beszerzett termékdíjköteles termék mennyiségét,
d) a termékdíj megfizetését (bevallását) igazoló dokumentumok adatait,
e) a termékdíj befizetőjének (bevallójának) nevét, címét, VPID számát,
f) a külföldre kiszállított termékdíjköteles termék mennyiségét, értékesítés esetén az ellenértékről szóló számlát, a számla pénzügyi teljesítését igazoló bizonylatot, a vámokmányt (amennyiben a kiszállításhoz szükséges), egyéb esetekben az áruk szállítását igazoló fuvarokmányt, fuvarokmány hiányában a vevő átvételre vonatkozó igazolását."

A termékdíjköteles termék változatlan formában, illetve változatlan formában és állapotban más termékbe beépített külföldre történő értékesítése

E visszaigénylési jogcím nagyban hasonlít a termékdíjköteles termék külföldre történő kiszállítása kapcsán megnyíló visszaigénylési jogcímhez.
A Ktdt. e jogcímhez kapcsolódó szövegezése is valamennyi termékdíjköteles termékkategóriára kiterjed, így a termékdíjköteles termék változatlan formában önállóan, vagy változatlan formában és állapotban más termék részeként (így bármely termék részét képező termékdíjköteles termék) külföldre történő értékesítése visszaigénylési jogosultságot keletkeztet.
A Ktdt. 25. § (3) bekezdése tartalmazza a jogosultság igazolásához szükséges feltételeket, melynek szövegezése szerint: "A külföldre történő értékesítés számlával vagy az ügylet teljesítését igazoló egyéb okirattal és szállítólevéllel vagy fuvarokmánnyal igazolható. A visszaigénylés további feltétele a termék beszerzéséről kiállított számla vagy az ügylet teljesítését igazoló egyéb okirat, amely tartalmazza a termék első belföldi forgalomba hozatalakor a kötelezett által kibocsátott számla vagy az ügylet teljesítését igazoló egyéb okirat számát, azonosító adatát, a kötelezett nevét, címét, adószámát, és a kötelezett által kiállított számlán vagy annak mellékletében, illetve az ügylet teljesítését igazoló egyéb okiraton feltüntetett termékdíj mértékét és összegét."
A Vhr. 23. § (10) bekezdése e jogcímhez kapcsolódóan korlátozást is tartalmaz, ugyanis a "Használt vagy hulladékká vált termékdíjköteles termék után - az újrahasználható csomagolószer-nyilvántartásban található csomagolószer és az egyéb kőolajtermék hulladékának kivételével - nem lehet a termékdíjat külföldre történő értékesítés esetén visszaigényelni."
A Vhr. 23. § (5) bekezdése a visszaigénylő számára nyilvántartás-vezetési kötelezettséget ír elő, mely nyilvántartásnak az alábbi adattartalommal kell rendelkeznie:
"a) a termékdíj visszaigénylőjének 2. melléklet I. pontja szerinti alapadatait,
b) a termékdíjköteles termék megnevezését CsK, KT kódját,
c) amennyiben a visszaigénylő nem azonos a kötelezettel, a beszerzett termékdíjköteles termék mennyiségét,
d) a termékdíj megfizetését (bevallását) igazoló dokumentumok adatait,
e) a termékdíj befizetőjének (bevallójának) nevét, címét, VPID számát,
f) a külföldre kiszállított termékdíjköteles termék mennyiségét, értékesítés esetén az ellenértékről szóló számlát, a számla pénzügyi teljesítését igazoló bizonylatot, a vámokmányt (amennyiben a kiszállításhoz szükséges), egyéb esetekben az áruk szállítását igazoló fuvarokmányt, fuvarokmány hiányában a vevő átvételre vonatkozó igazolását."

A nemzetközi szerződés szerint köztehermentes beszerzéssel összefüggő, továbbá az Észak-atlanti Szerződés Szervezete Biztonsági Beruházási Programja megvalósításával összefüggő tevékenység

E jogcímek alapján történő visszaigénylések jogalapját valamely nemzetközi szerződés adja. Külön részletszabályokat sem a Ktdt. sem a Vhr. nem tartalmaz e jogcímekkel kapcsolatban, így azokra a nemzetközi szerződésekben megfogalmazottak az irányadóak.
A Vhr. 23. § (6) bekezdése szerint: "A Ktdt. 25. § (1) bekezdés c) és d) pontjai szerinti jogcímen történő visszaigénylések esetén a visszaigénylő nyilvántartásának tartalmaznia kell
a) a termékdíj visszaigénylőjének 2. melléklet I. pontja szerinti alapadatait,
b) a termékdíjköteles termék megnevezését CsK, KT kódját,
c) a beszerzett termékdíjköteles termék mennyiségét,
d) a termékdíj megfizetését (bevallását) igazoló dokumentumok adatait,
e) a termékdíj befizetőjének (bevallójának) nevét, címét, VPID számát,
f) a visszaigénylés jogalapját alátámasztó iratot."

A termékdíjköteles termék gyártásához közvetlen anyagként (alapanyag) felhasznált termékdíjköteles termék felhasználása

A termékdíjas szabályozás közvetlen módon nem határozza meg (nem mondja ki) a közvetlen anyagként (alapanyagként) történő felhasználás definícióját.
Az alapanyagként történő felhasználás értelmezésére a Vhr. 5. § (3) bekezdése adja meg az iránymutatást, mely szerint: "A termékdíjköteles termék alapanyagként történő felhasználásának minősül az a felhasználás, amely során a termékdíjköteles termék a technológiai eljárás szerint épül be egy másik termékdíjköteles termékbe. A visszaigénylés a gyártási selejt és hulladék mennyiségére is figyelembe vehető, de ebben az esetben a gyártási selejt és hulladék a hulladékhasznosítási teljesítménybe nem vehető figyelembe. A csomagolóeszköz, az egyéb csomagolószer önállóan termékdíjköteles termék."
Figyelembe véve a hivatkozott bekezdés rendelkezéseit, alapanyagként történő felhasználásnak minősül például a társított csomagolás vagy rétegzett italcsomagolás létrehozására alkalmas csomagolóanyag gyártása során az egyes csomagolóanyagok felhasználása. Tehát a különféle csomagolóanyagokból csomagolóeszköz létrehozása történik, mely által az egyes termékdíjköteles összetevőkből egy újabb termékdíjköteles termék kerül előállításra.
A termékdíjköteles termék alapanyagként való felhasználásának esetére a - nyilvántartás-vezetési kötelezettséget bemutató részben is hivatkozott - Vhr. 5. § (1) bekezdése a kötelezett részére az alapanyagkénti felhasználás időpontjáról és az alapanyagként felhasznált termékdíjköteles termék mennyiségéről nyilvántartás vezetését írja elő, melynek adattartalmát a (2) bekezdésben az alábbiak szerint határozza meg:
"A nyilvántartásnak tartalmaznia kell legalább az alapanyagként felhasznált termékdíjköteles termék:
a) megnevezését és vámtarifaszámát, b) CsK, KT kódját,
c) saját azonosítószámát, vagy ennek hiányában a termék GTIN számát,
d) az egységnyi végtermék előállításához felhasználásra kerülő alapanyagok meghatározását (anyagnormáját)."
E nyilvántartás-vezetési kötelezettség kizárólag a gyártási folyamathoz és annak eredményeként létrejövő termékdíjköteles termék kibocsátásához (forgalomba hozatal vagy saját célú felhasználás) köthető.
A Ktdt. visszaigénylési jogcíme az ehhez hasonló gyártástechnológiák során beszerzett termékdíjköteles alapanyagok mennyisége után megfizetett (és a beszerzés útján áthárított) termékdíj visszaigénylését teszi lehetővé.
Ugyanis az egyes összetevők mennyisége (tömege) részét képezi az előállított termék mennyiségének (tömegének). Az előállított termékdíjköteles termék kibocsátása pedig az általános szabályok szerint termékdíj-kötelezettséget keletkeztet, így abban az esetben, ha az egyes összetevők termékdíjjal növelt értéken kerülnek beszerzésre (és ugye tömegük ugyan más CsK és KT-kód alatt, de részét képezi az előállított terméknek) ugyanarra a mennyiségre vetítetten ismételt díjfizetési kötelezettség keletkezik.
A visszaigénylés alapja ez esetben is - az általános szabályokban megfogalmazott feltételeken túl - a nyilvántartásokkal való jogosultság-igazolás.
Ezzel összhangban a Vhr. 23. § (9) bekezdése az alábbi rendelkezést tartalmazza:
"Termékdíjköteles termék alapanyagként felhasználása esetén a visszaigénylésre jogosult nyilvántartást vezet az alapanyagként felhasználás időpontjáról és az alapanyagként felhasznált termékdíjköteles termék mennyiségéről. A visszaigénylés a gyártási selejtes hulladék mennyiségére is figyelembe vehető, de ebben az esetben a gyártási selejt és hulladéka hulladékhasznosítási teljesítménybe nem vehető figyelembe."
A nyilvántartás adattartalmát a Vhr. 23. § (7) bekezdése határozza meg: "A Ktdt. 25. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jogcímen történő visszaigénylés esetén a visszaigénylő nyilvántartásának tartalmaznia kell
a) a termékdíj visszaigénylőjének 2. melléklet I. pontja szerinti alapadatait,
b) a közvetlen anyagként (alapanyagként) felhasznált termékdíjköteles termék ba) megnevezését CsK, KT kódját,
bb) mennyiségét,
c) a felhasznált termék termékdíjának megfizetését (bevallását) igazoló dokumentumok adatait, d) a felhasznált termék utáni termékdíj befizetőjének (bevallójának) nevét, címét, VPID számát,
e) az előállított termékdíjköteles termék
ea) megnevezését CsK, KT kódját,
eb) mennyiségét,
f) az előállított termék termékdíjának megfizetését (bevallását) igazoló dokumentumok adatait,
g) a gyártási tevékenység és a felhasznált anyagok rövid leírását,
h) anyagmérleget, amely pontosan bemutatja a gyártáshoz közvetlen anyagként felhasznált termékdíjköteles termékek mennyiségét, illetve a létrejött termékdíjköteles termék mennyiségét és az egységnyi termékdíjköteles termék létrehozásához felhasznált anyagok mennyiségét (anyagnormáját)."

Újrahasználható csomagolószer termékdíj-megállapítási időszakon túli külföldre történő igazolt visszaszállítása

A csomagolószer környezetvédelmi termékdíjára vonatkozó különös rendelkezések között kaptak helyet az újrahasználható csomagolószerre vonatkozó szabályok. E szabályok között a jogalkotó a belföldi előállítású csomagolószerekkel kapcsolatos eljárás mellet rendezni kívánja a külföldről behozott csomagolószerek sorsát is.
A részletszabályokra figyelemmel megállapítható, hogy a külföldről behozott csomagolás részét képező újrahasználható csomagolószer után alapesetben akkor keletkezik termékdíjfizetési kötelezettség, amennyiben a külföldről behozott újrahasználható csomagolószer behozatalának időpontja szerinti termékdíj-megállapítási időszakban annak teljes mennyisége nem kerül igazoltan külföldre visszaszállításra.
Abban az esetben azonban, ha a termékdíj-megállapítási időszakon túl a szóban forgó termék ismételten külföldre kerül visszaszállításra, a termékdíj-megállapítási időszakban annak mennysége után keletkezett (és megfizetett) termékdíj visszaigényelhető.
Természetesen ez esetben is érvényes valamennyi, a visszaigénylésre vonatkozó szabály, miszerint kizárólag a megfizetett termékdíj igényelhető vissza, valamint a visszaigénylési jogosultságon túl a visszaigénylést alátámasztó bizonylatokkal, továbbá az előírt nyilvántartásokkal rendelkezni kell.
A Vhr. 23. § (5) bekezdése szerint "[…] a visszaigénylő nyilvántartásának tartalmaznia kell a) a termékdíj visszaigénylőjének 2. melléklet I. pontja szerinti alapadatait,
b) a termékdíjköteles termék megnevezését CsK, KT kódját,
c) amennyiben a visszaigénylő nem azonos a kötelezettel, a beszerzett termékdíjköteles termék mennyiségét,
d) a termékdíj megfizetését (bevallását) igazoló dokumentumok adatait,
e) a termékdíj befizetőjének (bevallójának) nevét, címét, VPID számát,
f) a külföldre kiszállított termékdíjköteles termék mennyiségét, értékesítés esetén az ellenértékről szóló számlát, a számla pénzügyi teljesítését igazoló bizonylatot, a vámokmányt (amennyiben a kiszállításhoz szükséges), egyéb esetekben az áruk szállítását igazoló fuvarokmányt, fuvarokmány hiányában a vevő átvételre vonatkozó igazolását."
Fentieken túl fontos megjegyezni, hogy a visszaigénylés feltétele - a külföldre történő kiszállítás teljesítésének igazolásán túl -, hogy a behozatalt követően - a kiszállítás esetét kivéve - a csomagolóeszköz csomagolásra történő felhasználására nem került sor. További feltétel, hogy a csomagolószer megtalálható legyen az OKTVF által közzétett, újrahasználható csomagolószerek nyilvántartásában, illetve a külföldről behozott csomagolószer nem képezte adás-vétel tárgyát, a betétdíjas csomagolószer kivételével.

Egyéb csomagolószer esetében, annak - a továbbforgalmazás kivételével - nem csomagolás előállítására való felhasználása

E visszaigénylési jogcím a Ktdt. 3. § (6) bekezdés c) pontjának párja. Joghatása szinte ugyanaz, mint a nyilatkozattételnek, azzal a különbséggel, hogy ez esetben az egyéb csomagolószer termékdíjjal növelt értéken való belföldi beszerzése már megtörtént, így a számlán továbbhárított termékdíj a kereskedelmi lánc végén elhelyezkedő számára visszaigényelhetővé válik, feltéve, ha a visszaigénylési jogcím feltételeinek eleget tesz.
A Ktdt. 3. § (6) bekezdés c) pontja alkalmazásával a csomagolószer termékdíját nem kell megfizetnie az első belföldi forgalomba hozójának, ha első vevője nyilatkozik arról, hogy a tőle megvásárolt egyéb csomagolószert, mint annak végfelhasználója nem csomagolás előállítására használja fel. Látható, hogy e jogintézmény kizárólag a kétszereplős értékesítési láncban értelmezhető, abban az esetben, ha az első belföldi forgalomba hozó és a végfelhasználó közé már egy harmadik fél (továbbértékesítő) is ékelődik, nyilatkozattételre nincs lehetőség, ugyanis e jogcím feltételei ebben az esetben nem teljesülnek. (A továbbértékesítés nem minősül végfelhasználásnak, így a továbbértékesítő vevő nem tekinthető végfelhasználónak sem.)
Azonban a beszerzéstől és az értékesítési lánc hosszától eltekintve ugyanúgy megvalósulhat az "egyéb csomagolószert nem csomagolás előállítására használja fel" kitétel, ezért egy, valamennyi élethelyzetre értelmezhető jogintézményre volt szükség, mely a gazdasági szereplők részére megteremti az azonos feltételeket.
Tehát e jogintézmény a kereskedelmi lánc végén elhelyezkedő "végfelhasználó" részére biztosít visszaigénylési jogcímet - a kereskedelmi láncba beékelődő továbbértékesítő gazdálkodónak nem - arra az esetre, ha az egyéb csomagolószert termékdíjjal növelt értéken szerezte be belföldről és azt nem csomagolás előállítására használta fel függetlenül a kereskedelmi lánc hosszától.
Vhr. 23. § (8) bekezdése szerint: "A Ktdt. 25. § (1) bekezdés g) pontja szerinti jogcímen történő visszaigénylés esetén a visszaigénylő nyilvántartásának tartalmaznia kell
a) a termékdíj visszaigénylőjének 2. melléklet I. pontja szerinti alapadatait, b) a beszerzett termékdíjköteles csomagolóeszköz vagy egyéb csomagolószer
ba) megnevezését CsK kódját, bb) mennyiségét,
bc) a kötelezett által kiállított számla számát, keltét a bevallott (befizetett) termékdíj tételét és összegét,
bd) a beszerzett termék utáni termékdíj befizetőjének (bevallójának) nevét, címét, VPID számát, c) a nem csomagolási célú felhasználás megnevezését."

Egyéb kőolajtermék

A Ktdt. ugyan nem foglalkozik kiemelten az egyéb kőolajtermék termékdíjának visszaigénylésével, mégis e témakör is, megérdemli, hogy néhány szóban külön is foglalkozzunk vele.
Az egyéb kőolajtermék anyagában történő hasznosításához köthető visszaigénylési jogcím 2012. évtől új feladatként jelentkezik a 2008. év óta a termékdíjjal kapcsolatos adóhatósági feladatokat ellátó vámhatóság életében is. Ugyanis a korábbi években a visszaigénylésekkel kapcsolatos vámhatósági feladatok között e jogcím nem kapott helyet.
A felhatalmazást a Vhr. 23. § (2) bekezdése adja meg, mely szerint: "A vámhatóság jár el a hulladékká vált egyéb kőolajtermék anyagában történő hasznosítása után történő termékdíj visszaigénylése során. Az anyagában történő hasznosítás esetében a hasznosítás tényére, körülményeire vonatkozó szakkérdések eldöntése érdekében a vámhatóság megkeresi a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőséget."
Látható, hogy a feladat-végrehajtás szempontjából egyfajta kettősség jelentkezik: a visszaigényléssel kapcsolatos hatósági feladat (jogosultság vizsgálat, ellenőrzés, kiutalás, stb.) a vámhatóság, míg az egyéb kőolajtermék anyagában történő hasznosítása kapcsán felmerülő szakkérdések eldöntése a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség feladatkörében található.
Nem csak e feladatmegosztás jelent a korábbiakhoz képest eltérést a szabályozásban, ugyanis az egyéb kőolajtermék termékdíjának visszaigénylésével kapcsolatos részletszabályok további speciális rendelkezéseket tartalmaznak.
A Ktdt. 25. § (2) bekezdése az alábbi szövegezést tartalmazza:
"A kötelezett az általa befizetett egyéb kőolajtermék termékdíjának visszaigényelheti azon részét, amelyre vonatkozóan a használt vagy hulladékká vált, a kötelezettnél termékdíjköteles egyéb kőolajtermék anyagában történő hasznosításra történő átadás-átvételének tényét és a hasznosítás tényét igazolja."
A jogalkotó e termékkör tekintetében szigorúbb szabályokat alkalmaz, hiszen a többi visszaigénylési jogcímmel ellentétben - ahol a visszaigénylési jogosultság bármely személynél megnyílhat, aki eleget tesz a jogszabályban foglalt feltételeknek - az egyéb kőolajtermék termékdíjának visszaigénylésre jogosult alanyaként kizárólagosan a kötelezettet nevezi meg.
A jogalkotó kizárólagossággal a kötelezett személyéhez köti az egyéb kőolajtermék anyagában történő hasznosításával kapcsolatba hozható visszaigénylési jogcím alkalmazását. (Ezzel szemben a külföldre történő értékesítés esetén a visszaigénylő személye már nem azonosítható a kötelezettel, de ez már egy másfajta visszaigénylési jogcímhez köthető jogosultságot jelent, így a kizárólagosság kizárólag az egyéb kőolajtermék hulladékának hasznosításához köthető.)
E ponton szükséges megemlíteni - a kizárólag a megfizetett termékdíj igényelhető vissza alapelvvel összhangban - a Vhr. 5. § (5) bekezdésének rendelkezését, mely a Ktdt. által biztosított egyéb kőolajtermék termékdíjának visszaigénylésére feljogosító jogcímének és a Ktdt. 12. § (3) bekezdésben meghatározott eljárásoknak együttes alkalmazására vonatkozó tilalmat tartalmazza! Ez érthető is, hiszen a Ktdt. hivatkozott bekezdése azokat a jogcímeket tartalmazza, amikor az egyéb kőolajtermék termékdíját nem kell megfizetni (kőolajtermék alapanyagként történő felhasználás, R9 eljárással előállított termékdíjköteles termék forgalomba hozatala). Ha pedig a termékdíjat nem kell megfizetni, akkor a visszaigénylés alapelve - az előzetes befizetés - sem teljesül.
A Vhr. fentebb hivatkozott 23. § (3)-(4) bekezdéseinek szövegezéséből is kitűnik, hogy a használt vagy hulladékká vált kenőolaj hasznosításával kapcsolatos visszaigénylés kérdéskörét a jogalkotó külön kívánja kezelni, ezért mind a visszaigénylésre való jogosultság keletkezésének időpontjára, mind a visszaigénylés mértékére (és alapjára) az általános szabályoktól eltérő rendelkezések vonatkoznak.
A használt vagy hulladékká vált kenőolaj hasznosításával kapcsolatos visszaigénylést a Vhr. 6. melléklete a következők szerint szabályozza:

Az egyéb kőolajtermék termékdíjának visszaigényelhető mértékét a következőképpen kell kiszámítani:

V = (H/A)xT x w
V = visszaigényelhető termékdíj, Ft
H = hasznosított hulladék olaj mennyisége (saját hasznosítás vagy hasznosításra átadott menynyiség), kg
A = termékdíjköteles termék összes mennyisége, kg
T = a befizetett összes termékdíj, Ft w = amelynek értéke:
1,0 anyagában történő hasznosítás esetén
0,5 energetikai célú hasznosítás esetén
Fontos megjegyezni, hogy attól függetlenül, hogy a Vhr. számítási módot tartalmaz a hulladékká vált egyéb kenőolajtermék energetikai hasznosítására, ezen a jogcímen környezetvédelmi termékdíj nem igényelhető vissza, figyelemmel arra, hogy a törvény csak az anyagában történő hasznosítást ismeri el visszaigénylési jogcímként. A kormányrendelet származékos jogalkotási hatáskörben alkotott jogszabály, rendelkezései nem lehetnek ellentétesek a törvényi rendelkezésekkel és azon nem is terjeszkedhetnek túl.
A Vhr. 24. § (2) bekezdése határozza meg a visszaigénylés alapját, mely szerint: "A Ktdt. 25. § (2) bekezdésében meghatározott visszaigénylés alapja a tárgynegyedévben hasznosításra átadott, ha a kötelezett egyben hasznosító is, akkor az általa hasznosításra átvett használt vagy hulladékká vált kenőolaj mennyisége. Abban az esetben, ha a kötelezett saját maga hasznosítja a saját célra felhasznált termékdíjköteles kenőolajból keletkezett használt vagy hulladékká vált kenőolajat, a visszaigénylés alapja a hasznosított használt vagy hulladékká vált kenőolaj mennyisége."
Fentieken túl, a használt vagy hulladékká vált kenőolaj hasznosításával kapcsolatos visszaigénylés esetén is érvényesíteni kívánja a jogalkotó azt az alapelvet, miszerint visszaigényelni kizárólag a megfizetett (és maximum az annak megfelelő mértékű) termékdíjat lehet. A "megfizetett termékdíj" kifejezetés magában hordozza azt a többletjelentést is, hogy a visszaigényelni kívánt összeg mértéke nem haladhatja meg a "megfizetett termékdíj" mértékét.
A Ktdt. 25. § (2) bekezdésének szövegezése mellett ezt támasztja alá továbbá a Vhr. 24. § (3) bekezdése, mely szerint: "A Ktdt. 25. § (2) bekezdésében meghatározott esetben a negyedévente visszaigényelt termékdíj összegének göngyölített összege nem haladhatja meg a tárgyévre vonatkozó befizetések göngyölített összegét."
Természetesen e visszaigénylési jogcím egyik alapvető feltétele, a jogosultság alátámasztására szolgáló, meghatározott adattartalmú nyilvántartás vezetése, melyet a Vhr. 24. § (4) bekezdése az alábbiak szerint határoz meg:
"A Ktdt. 25. § (2) bekezdésében meghatározott visszaigénylő kötelezett nyilvántartásának tartalmaznia kell
a) a termékdíj bevallását igazoló dokumentumok adatait,
b) a hasznosításra átadott, illetve átvett használt vagy hulladékká vált kenőolaj mennyiségét, az eredeti hulladéktulajdonosok szerinti bontásban, nevük, címük és adószámuk feltüntetésével;
c) a szállító, valamint a begyűjtő nevét, címét, adószámát, a veszélyes hulladék szállításához, valamint begyűjtéséhez szükséges engedély számát, a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló Korm. rendeletben meghatározott "SZ", valamint a "K" kísérőjegyek másolatát;
d) a hasznosításra átvevő nevét, címét, adószámát, engedélyének számát;
e) az átvevő által adott igazolást (ha kötelezett a hasznosítást maga végzi, akkor az átvételt igazoló dokumentumokat), amely tartalmazza a kötelezett nevét, címét, adószámát, a tárgynegyedévben a kötelezett nevében hasznosításra átvett használt vagy hulladékká vált kenőolaj mennyiségét és az átvétel tényét igazoló "SZ" kísérőjegyek sorszámát;
f) lakosságtól történő visszagyűjtés esetén a hasznosításra átadó nyilatkozatát az átadott mennyiség lakossági eredetéről."

VI. FEJEZET

A TERMÉKDÍJKÖTELES TERMÉKEKKEL KAPCSOLATOS HULLADÉKGAZDÁLKODÁS SZERVEZÉSE

A termékdíj-szabályozás alapvetően egy szervezet, az OHÜ, mint állami tulajdonú szerv feladatkörébe utalja a termékdíjköteles termékekkel kapcsolatos hulladékgazdálkodás szervezésével összefüggésbe hozható feladatokat. A hulladékgazdálkodási koordinációs feladatok ellátását végző szervezet mellett a szabályozásban nevesítésre került egy másik szervezet, a Termékdíj Bizottság, amely a környezetvédelemért felelős miniszter tanácsadó testülete.

VI.1 A Termékdíj Bizottság

A Ktdt. 17. §-ra figyelemmel elmondható, hogy a Termékdíj Bizottság egy javaslattevő országos testület, mely szakmai javaslataival elsősorban a miniszter, termékdíjköteles termékekkel kapcsolatos hulladékgazdálkodási stratégiájának szakmai megalapozását, valamint az ezekhez kapcsolódó társadalmi érdekegyeztetési, illetve konzultatív feladatainak hatékony ellátását kívánja elősegíteni.
A Termékdíj Bizottság összetételére, működésére vonatkozó részletes szabályokat a környezetvédelemért felelős miniszter rendeletben szabályozza.

VI.2 Az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség

Az OHÜ jogállását a Ktdt. 19. § (1) bekezdése tartalmazza, mely szerint: "Az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság (a továbbiakban: OHÜ) a hulladékká vált termékdíjköteles termékek hasznosításának az érdekében a környezetvédelemért felelős miniszter által alapított, a magyar állam kizárólagos tulajdonában álló társaság, amelynek üzletrésze forgalomképtelen."
E társaság szakmai felügyeletét, valamint a magyar államot megillető tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét a környezetvédelemért felelős miniszter gyakorolja.
A Ktdt. 19. § (3) bekezdése szerint: "Az OHÜ - a veszélyes hulladéknak minősülő csomagolási hulladékok kivételével - kizárólagosan jogosult a termékdíjköteles termékekből képződött hulladékok hulladékkezelési rendszerében közvetítői feladatkör ellátására. A veszélyes hulladéknak minősülő csomagolási hulladékok hulladékkezelési rendszerében a közvetítői feladatok ellátásának rendjét - az egyes veszélyes hulladékfajtákra vonatkozó eltérő szabályozásra figyelemmel - e törvény végrehajtására kiadott rendeletben a Kormány határozza meg."
Az OHÜ tehát a veszélyes hulladéknak minősülő csomagolási hulladékok kivételével valamennyi termékdíjköteles termékekből képződött hulladék hulladékkezelési rendszerével kapcsolatos közvetítői feladatkör ellátására kizárólagos jogosultsággal rendelkezik Magyarországon.

A veszélyes hulladéknak minősülő csomagolási hulladékok kezelése

Az elsődleges szempont annak meghatározása, hogy mely csomagolási hulladékok minősülnek a szabályozás értelmében vett veszélyes hulladéknak.
A Vhr. 12. § (1) bekezdése adja meg a választ, mely szerint: "A Ktdt. 19. § (3) bekezdésében meghatározott veszélyes csomagolási hulladék a növényvédő-szerrel szennyezett csomagolóeszköz-hulladékok kezeléséről szóló miniszteri rendeletben meghatározott hulladék."
A hivatkozott, a növényvédő szerrel szennyezett csomagolóeszköz hulladékok kezeléséről szóló 103/2003. (IX. 11.) FVM rendelet 2. § (2) bekezdése értelmében:
1. Szennyezett csomagolóeszköz hulladék: a növényvédő szerrel közvetlenül érintkező kiürült csomagolóeszköz, illetve olyan eszköz, amelyet növényvédő szer forgalomba hozatala, szállítása, tárolása, felhasználása során ezen készítmények csomagolására használtak.
2. Tisztított csomagolóeszköz hulladék: a növényvédő szernek a 4. § (1) bekezdése szerint megtisztított, szemmel láthatóan anyagmaradékot nem tartalmazó csomagolóeszköze.
E veszélyes csomagolóeszköz-hulladékok kezelésével kapcsolatos közvetítői feladatok ellátására tehát az OHÜ nem rendelkezik felhatalmazással. Azonban e hulladékok kezeléséről gondoskodni kell, ezért a Vhr. a veszélyes csomagolási hulladékká váló csomagolások első belföldi forgalomba hozóit vagy saját célú felhasználóit a veszélyes csomagolási hulladékok hulladékgazdálkodási kötelezettjeinek tekinti.
Ennek értelmében ezen kötelezetteket az általuk kibocsátott veszélyes csomagolási hulladékok mennyisége után hulladékkezelési kötelezettség terheli, melyet a hulladékkezelés szervezését ellátó non-profit szervezeten keresztül teljesítenek.
Ezeket a non-profit szervezeteket ugyan a Vhr. közvetítő szervezetnek nevezi, azonban az is látszik, hogy ezek a korábbi évek termékdíjas szabályozásában szerepet vállaló hasznosítást koordináló szervezetek megmaradt képviselői. Ezért a hulladékkezelés szervezéséért, mint szolgáltatás-megrendelésért a korábbi évek gyakorlata alapján, szolgáltatási díj megfizetésével lehet szerződést kötni. A közvetítői szervezet köteles az átvételi pontokon gyűjtött veszélyes csomagolási hulladékok teljes mennyiségének kezeléséről gondoskodni.
A közvetítő szervezetek - a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésén túl - kötelesek a velük szerződésben álló veszélyes csomagolási hulladékok hulladékgazdálkodási kötelezettjeiről bejelentést tenni az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség felé, mely bejelentésnek tartalmaznia kell:
- a közvetítő szervezet tevékenységét mely termék- és anyagáram vonatkozásában végzi,
- tárgyévre elszámolni tervezett veszélyes csomagolási hulladék mennyiségét (a hulladékkezelés alapja és a kezelt mennyiség),
- a hulladékkezelés során együttműködő szerződött partnerek adatait,
- a gyűjtési pontként felhasznált telephelyek és az egyéb, jogszabály alapján biztosított helyszínek felsorolását.
Fentieken túl a Vhr. 12. § (3) bekezdése szerint: "A veszélyes csomagolási hulladékká váló csomagolások saját célú felhasználója jogosult - erre engedéllyel rendelkező hulladékkezelőkkel történő közvetlen szerződésen keresztül - saját maga is teljesíteni a hulladékkezelési kötelezettséget."
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi a helyzet a gyógyszerek, gyógyszeripari alapanyagok csomagolásának visszagyűjtésével és hasznosításával, hiszen azok szennyezettségüket, a környezetre, az emberi szervezetre gyakorolt veszélyeztető, káros hatásukat tekintve azonos természetűek a növényvédő szerek csomagolásaival. A szabályozás rájuk vonatkozóan speciális rendelkezést nem tartalmaz, ezért visszagyűjtésük, hasznosításuk termékdíjas szempontból az általános szabályok szerint történik.
A Ktdt. 20. § (1) bekezdése szerint: "Az OHÜ
a) közvetíti és szervezi a termékdíjköteles termékekből keletkező hulladékok gyűjtését és hasznosítását;
b) előkészíti az Országos Gyűjtési és Hasznosítási Tervet (a továbbiakban: OGyHT) és gondoskodik a jóváhagyott OGyHT végrehajtásáról;
c) nyomon követi és értékeli a hulladékgazdálkodás - tevékenységi körébe tartozó - folyamatait;
d) támogatja a termékdíjköteles termékekkel kapcsolatos hulladékgazdálkodás fejlesztését;
e) közreműködik a lakosság környezettudatos nevelésével kapcsolatos teendők ellátásában;
f) ellenőrzi a vele szerződéses kapcsolatban állók, illetve a pályázatok, illetve szolgáltatás megrendelések kedvezményezettek által a termékdíjköteles termékből képződött hulladékokkal kapcsolatban folytatott tevékenységét;
g) közreműködik - a törvény végrehajtására kiadott rendeletben foglaltak szerint - a kötelezettek, ellenőrzésében;
h) innovációs tevékenységet folytat a termékdíjköteles termékekkel kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenység fejlesztése érdekében.
Az OHÜ a hulladékgazdálkodás egészére nézve komplex és átfogó feladatkörrel rendelkezik, hiszen előkészítő munkával tervezi, terv alapján szervezi, valamint folyamatában értékeli és ellenőrzi a hulladékgazdálkodási tevékenységgel összefüggő teljesítéseket.

Az OHÜ tervező tevékenysége

Az OHÜ a Ktdt. 20. § (1) bekezdés b) pontja alapján elkészíti a OGyHT-t, melynek alapjául az egyes termékdíjköteles termékek országos viszonylatú és éves kibocsátási mennyiségei szolgálnak alapul.
A Ktdt. 21. § (1) bekezdésére figyelemmel "Az OGyHT
a) a középtávon elérendő, az európai közösségi és hazai jogszabályokon, valamint az Országos Hulladékgazdálkodási Terven alapuló országos gyűjtési és hasznosítási mennyiségeket, arányokat (stratégiai célérték);
b) az OHÜ által a tárgyév során elérendő országos gyűjtési és hasznosítási mennyiségeket, arányokat (a továbbiakban: célérték), termékés anyagáramonkénti, hulladéktípusonkénti bontásban;
c) a tárgyévet megelőző évben szétosztható mennyiséget (a továbbiakban: induló érték), amely a tárgyévi célérték legfeljebb 75%-a lehet;
d) az OHÜ által tárgyév során a fenti célok elérését szolgáló prioritási sorrendet és az ezekhez rendelt eszközrendszert
tartalmazza.
A Ktdt. 21. § (4) bekezdése értelmében: "Az OHÜ vezetője az OHÜ üzleti tervének elkészítése és jóváhagyása során az OGyHT-ban foglaltakat köteles figyelembe venni […]".

Az OHÜ szervező tevékenysége

Az OHÜ a Ktdt-ben meghatározott feladatainak teljesítése érdekében pályázatokat ír ki, illetve szolgáltatás-megrendeléseket végez, valamint pályázatokon vesz részt. A szolgáltatás-megrendeléseket alapvetően a közbeszerzési eljárásra vonatkozó szabályok szerint bonyolítja le, mely eljárásban az ajánlatkérő pozícióját maga az OHÜ tölti be.
Az OHÜ tehát az állami költségvetésben a tevékenységére biztosított pénzügyi keret terhére - a módosított költségvetés következményeként a hulladékgazdálkodási feladatok finanszírozására a rendelkezésére álló kiadási előirányzat 13,5 milliárd forint - az OGyHT-ban meghatározott célértékek elérése céljából szolgáltatásokat rendel meg.
Figyelemmel a Ktdt. 22. § (3) - (5) bekezdéseire, az OHÜ a tárgyévet megelőző év augusztus 31ig írja ki a tárgyévi induló értékekre vonatkozó pályázatokat és szolgáltatás-megrendeléseket, mely pályázatok és közbeszerzési eljárások nyerteseit a tárgyévet megelőző év október 31-ig hirdeti ki. A nyertesekkel való szerződéskötésekre pedig a tárgyévet megelőző év november 30-ig kell sort keríteni.
Az OHÜ a fentieken túl jogosult közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül szerződési feltételekkel és szerződéskötési ajánlattal írásban megkeresni a települési szilárd hulladékkezelési közszolgáltatást ellátó közszolgáltatókat és közbeszerzési pályázat kiírása nélkül szolgáltatásvásárlási szerződést kötni.
A Ktdt. 22/A. § (6) bekezdése szerint: "A közszolgáltatóval kizárólag az általa közszolgáltatás keretében ellátott települési szilárd hulladékkezelési közszolgáltatásra (gyűjtés, begyűjtés, szállítás, hasznosítás, vagy hasznosítást előkészítő tevékenység) köthető az (1) bekezdés szerinti szerződés. A szerződés legfeljebb arra az időtartamra köthető meg, ameddig a közszolgáltató a közszolgáltatási feladat ellátására jogosult."

Az OHÜ ellenőrző tevékenysége

Az OHÜ ellenőrzési tevékenysége alapvetően a vele szerződéses kapcsolatban álló gazdálkodók termékdíjköteles termékekből képződött hulladékokkal kapcsolatos tevékenységére tejed ki, a Ktdt. 22. § (6) bekezdése is ezt erősíti meg: "Az (1) bekezdés szerinti pályázatok, illetve szolgáltatás megrendelések kedvezményezetteivel kötött szerződésben rendelkezni kell az OHÜ 20. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt ellenőrzési jogkör biztosításáról."
A Ktdt. 20. § (4) bekezdése szerint: "Az (1) bekezdés f) pontja keretében végzett ellenőrzés során az OHÜ jogosult:
a) az ellenőrzött székhelyére, telephelyére, az ott található építményekbe, műszaki létesítményekbe belépni,
b) a termékdíjköteles termékkel kapcsolatos hulladékok gyűjtésére, begyűjtésére, szállítására, hasznosításra előkészítésére, hasznosítására szolgáló eszközöket, létesítményeket, műtárgyakat, berendezéseket, gépeket, illetőleg rendszereket megvizsgálni,
c) a termékdíjköteles termékkel kapcsolatos hulladékok fizikai, kémiai, fizikai-kémiai tulajdonságait - szükség szerint mintavételezéssel - megvizsgálni és elemezni, továbbá az így képződött adatokból idősorokat képezni, monitoring tevékenységet folytatni,
d) a termékdíjköteles termékkel kapcsolatos hulladékokkal összefüggő munkafolyamatokat megtekinteni,
e) a termékdíjköteles termékkel kapcsolatos hulladékokra vonatkozó nyilvántartásokat, okiratokat, bizonylatokat megtekinteni, arról feljegyzést, másolatot készíteni,
f) olyan adatgyűjtést, feldolgozást elvégezni, amelyből a tevékenységet jellemző anyagmérleg meghatározható,
g) az ellenőrzésről jegyzőkönyvet készíteni."
A Vhr. 14. § (1) bekezdése határozza meg az OHÜ ellenőrzési tevékenységének célját: "Az OHÜ Ktdt. 20. § (1) bekezdés f) pontja szerinti ellenőrzési tevékenységének (a továbbiakban: saját jogú ellenőrzés) célja a vele szerződéses kapcsolatban állók, valamint a Ptk. szerinti teljesítési segédeik, alvállalkozóik (a továbbiakban együtt: ellenőrzöttek) szerződésszerű tevékenységének, a szerződés végrehajtásának folyamatos nyomon követése, a finanszírozott tevékenységek dokumentáltságának ellenőrzése, amely alapján a szerződéses teljesítés (szolgáltatás) ellenértéke kifizethető."
A fentiek alapján az OHÜ - ellenőrzési terv, az ellenőrzés elrendelésére jogosult döntése, hatósági megkeresés, illetve egyéb bejelentés alapján végzett - saját jogú ellenőrzése a jogszabályban, szerződésben foglaltak betartásának vizsgálatára, illetve helyszíni ellenőrzésre terjedhet ki.
A Vhr. 15. § (1) bekezdése határozza meg az OHÜ által lefolytatandó ellenőrzések formáját, mely szerint: "Az OHÜ saját jogú ellenőrzése lehet:
a) a részkifizetésekhez kapcsolódó aa) dokumentum alapú,
ab) helyszíni,
ac) kombinált [az aa)-ab) pontok együttesen];
b) a szerződés végleges lezárásáig a kifizetési időszakokat egyedileg vagy összevontan vizsgáló, a) pont szerinti ellenőrzés.
Az a) pontban meghatározott ellenőrzések nem keletkeztetnek ellenőrzéssel lezárt időszakot."

Dokumentum alapú ellenőrzés

A kifizetéshez kapcsolódó dokumentumalapú ellenőrzés - a Vhr. 15. § (2) bekezdésére figyelemmel - alapvetően a teljesítési igazolás és mellékletei ellenőrzéséből áll, amely többek között kiterjed annak vizsgálatára, hogy
- a benyújtott teljesítési igazolás és mellékletei az elnyert támogatási pályázat kapcsán merültek-e fel,
- a támogatási szerződésben foglalt mennyiségi és pénzügyi előrehaladási feltételeknek megfelelnek-e, illetve valós mennyiségi adatokon alapulnak-e,
- a benyújtott teljesítési igazolás és mellékletei adattartalma összhangban van-e az elszámolási időszakra vonatkozó kifizetési előrejelzéssel és az elszámolhatósági szabályokkal,
- az elszámolási időszakban a köztartozás-mentesség fennáll-e,
- az új technológia alkalmazására, a hasznosítási technológia megvalósításának, illetve megvalósíthatóságának technológiai ellenőrzésére,
- a Ktdt. 20. § (2) bekezdése alapján folyósított támogatást ténylegesen a lakossági környezettudatos nevelésre fordították-e.

Helyszíni ellenőrzés

A dokumentum alapú ellenőrzési formán túl az OHÜ jogosult a dokumentumokban foglalt adatok helyességének helyszínen történő ellenőrzésére is.
Erre a Vhr. 15. § (3) bekezdése biztosítja a részletszabályokat, mely szerint: "A helyszíni ellenőrzés kiterjed különösen arra, hogy:
a) a benyújtott teljesítési igazolás valós mennyiségi adatokon alapul-e, és megfelel-e a megkötött szerződésben vállalt kötelezettségeknek és szakmai célkitűzéseknek,
b) a teljesítési igazolás mellékleteként benyújtott alátámasztó bizonylatok, dokumentumok, igazolások és összesítő táblázatok eredeti példánya rendelkezésre áll-e, és megegyezik-e a kifizetés iránti kérelemhez benyújtott másolattal,
c) az ellenőrzött által benyújtott vezetői nyilatkozat (köztartozás-mentesség, egyéni teljesítésű hulladékhasznosítás) összhangban van-e az azt megalapozó bizonylatokkal,
d) a közbeszerzésekre vonatkozóan a dokumentumok alapján nem ellenőrizhető szabályokat betartották-e,
e) a szerződés szerinti tevékenység folytatásának helyén található hulladékkezeléssel érintett termékek, anyagok fizikai paramétereinek rögzítése megtörtént-e,
f) az új technológia alkalmazására, a hasznosítási technológia megvalósításának, illetve megvalósíthatóságának technológiai ellenőrzésére,
g) arra, hogy a Ktdt. 20. § (2) bekezdése alapján folyósított támogatást ténylegesen a lakossági környezettudatos nevelésre fordították-e."
A fentiekben meghatározott ellenőrzések lefolytatására az általános ellenőrzési szabályok vonatkoznak, így:
- az ellenőrzésre jogosult személyek megbízólevéllel kell, hogy rendelkezzenek,
- az ellenőrzésről az ellenőrzöttet annak megkezdése előtt értesíteni szükséges, kivéve, ha ezzel az ellenőrzés célja, vagy eredményessége veszélybe kerül, valamint
- az ellenőrzésről, annak dokumentálása érdekében jegyzőkönyv készül, melynek egy példányát az ellenőrzött részére át kell adni.
A Vhr. további, az ellenőrzésre vonatkozó részletszabályai szerint az OHÜ jogosult idő- és helymeghatározással ellátott eszközzel hang, kép és mozgókép rögzítésére, az így szerzett adat bizonyítékként való felhasználására, valamint mintavételezésre.
Mindezek mellett a szabályozás bizonyos esetekben felhatalmazást ad az OHÜ számára a termékdíjas kötelezettek ellenőrzésében való részvételre is, így a Vhr. 13. §-a felhatalmazásában a kötelezettek ellenőrzésében az OHÜ "[…] akkor vehet részt, ha
a) a kötelezett ellenőrzése az OHÜ felé fennálló kötelezettség teljesítésével közvetlen kapcsolatban van,
b) a kötelezett ellenőrzése az OHÜ által nyilvántartott adat, információ hiányában eredményesen nem hajtható végre,
c) a kötelezett ellenőrzése az OHÜ speciális szakismeretének hiányában eredményesen nem hajtható végre, vagy
d) ha a vámhatóság, illetve a környezetvédelmi hatóság és az OHÜ erről külön megállapodik."
Látható, hogy az OHÜ önállóan nem végezhet ellenőrzést a termékdíjas kötelezettekre nézve, kizárólag részt vehet abban, a fent meghatározott esetekben, illetve feltételek fennállása esetén.

VII. FEJEZET

NYILVÁNTARTÁS ÉS ADATKEZELÉS

E fejezet alapvetően a hulladékgazdálkodással és termékdíj-kötelezettséggel összefüggő adatok hatósági nyilvántartásával, kezelésével és a hatóságok valamint az OHÜ közötti adatszolgáltatás rendjét szabályozza.

VII.1 Nyilvántartás

A termékdíj-kötelezettséggel, illetve a hulladékgazdálkodással összefüggésben - az általános szabályokra figyelemmel - a kötelezettet elsődlegesen nyilvántartásba vételének kérelmezési és bejelentési kötelezettsége terheli. A kötelezett a nyilvántartásba vételét követően bejelentésében az alapadatain túl közli a vámhatósággal a termékdíjjal, illetve hulladékgazdálkodással összefüggő érintettségének jogalapját és a szabályozás szempontjából releváns adatokat és tényezőket.
A vámhatóság mellett az OHÜ is jogosult - a feladatainak ellátása érdekében- a felhatalmazó jogszabályok alapján birtokába kerülő hulladékgazdálkodással és termékdíj-kötelezettséggel kapcsolatos adatok kezelésére és nyilvántartására.
Bár az általános adó-elévülési idő 5 év, a Ktdt. 23. § (1) bekezdése az OHÜ, valamint a vámhatóság részére a kötelezett termékdíj-kötelezettségének keletkezésétől számított 6 évig terjedő adatmegőrzést ír elő.

VII.2 Adatkezelés

A termékdíjas szabályozásban hatósági feladatokat ellátó vámhatóság és a környezetvédelmi hatóság a termékdíj-kötelezettséggel, valamint a hulladékgazdálkodás terén szerepet kapott OHÜ a tevékenységével kapcsolatban birtokába jutott adatokat kezeli és nyilvántartja.
Azonban az egyes szereplők birtokába kerülő termékdíjjal kapcsolatos adatok elsődlegesen a szabályozás által a szereplőkre delegált feladatok végrehajtásához kötődnek, így a termékdíjas rendszerről, annak összefüggéseiben nem kapnak teljes képet, holott az egyes szereplőkhöz a törvény által delegált részfeladatok és tevékenységek szoros összefüggésben állnak egymással.
Ennek a helyzetnek az orvoslására tartalmazza a Ktdt. 24. § (1) bekezdése azt a felhatalmazást, miszerint: "Az OHÜ, a vámhatóság, valamint a környezetvédelmi hatóság a termékdíj-kötelezettséggel, továbbá az OHÜ tevékenységével összefüggő és a nyilvántartásában szereplő adatokat, a kiadott engedélyek, határozatok adatait a hulladékhasznosítás és termékdíj-fizetés ellenőrzése céljából - e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározottak szerint - a másik fél rendelkezésére bocsátja."
E felhatalmazás alapján a vámhatóság - a hulladékgazdálkodással kapcsolatos ellenőrzési és tervezési feladatok elősegítése érdekében - a kötelezett által teljesített termékdíjjal összefüggő bejelentésekben és bevallásokban feltüntetett, a termékdíj-kötelezettséggel kapcsolatos - adótitkot és személyes adatot nem képező, összesített - adattartalmat az OHÜ részére negyedévente átadja. Az OHÜ ezen adatok birtokában (is) tervezi például az OGyHT-ban megfogalmazott feladatokat.
Természetesen az adatátadás ebben az esetben is kétirányú, így az OHÜ a tevékenysége során birtokába került termékdíj-kötelezettséget érintő adatokat szintén meghatározott gyakorisággal átadja a vámhatóság részére. Az OHÜ részéről megküldött adatok a hulladékgazdálkodás ellenőrzésével kapcsolatos vámhatósági feladatok ellátása során bírnak jelentőséggel.
Fentieken túl a vámhatóság az egyéni hulladékkezelők hulladékgazdálkodással kapcsolatos adatait a Főfelügyelőség részére is rendszeresen megküldi.
E rendszeres adatszolgáltatásokon túl a felek a feladataik ellátása során felmerülő egyedi adatigényüket eseti adatszolgáltatás úján is kielégíthetik.

VIII. FEJEZET

ELLENŐRZÉS

E fejezet ellenőrzés címszó alatt elsősorban a vámhatóság ellenőrzési jogkörére vonatkozó rendelkezéseket taglalja.
Ez az ellenőrzési jogkör, annak tárgyára tekintettel két részre osztható:
- a termékdíj-kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos és
- a termékdíjköteles termékből képződött hulladékokkal kapcsolatos tevékenység ellenőrzésre.
A vámhatóság a termékdíjas jogszabályok felhatalmazásából kapott ellenőrzési jogkörének gyakorlása során a kötelezettet hatósági ellenőrzés keretében ellenőrizheti, illetve adóellenőrzés alá vonhatja, valamint hatósági felügyeletet gyakorolhat.

VIII.1 Az ellenőrzés általános szabályai

A Ktdt. 28. § (2) bekezdése szerint: "A vámhatóság hatósági ellenőrzés keretében vizsgálhatja:
a) a termékdíj-kötelezettség fennállását és azt, hogy a kötelezett a termékdíjköteles termékkel kapcsolatos tevékenységét bejelentette-e;
b) a termékdíj számlán való megjelenítésére vonatkozó szabályok betartását;
c) a számlán átvállaló az átvállalásra vonatkozó záradékolási kötelezettségének helyesen tett-e eleget;
d) a nyilvántartások adattartalma megfelel-e az előírásoknak;
e) korábbi hatósági ellenőrzés keretében hozott jogerős határozatban foglalt kötelezettségek teljesítését."
A hatósági ellenőrzés tehát a vámhatóság rendelkezésére álló olyan ellenőrzési forma, melynek alkalmazásával gyors, az elsődleges termékdíj-kötelezettségek teljesítését vizsgáló ellenőrzéseket lehet lefolytatni. Éppen ezért a hatósági ellenőrzéseknek nem célja a számviteli bizonylatok és a bevallási adatok összevetése, valóságtartalmuk vizsgálata, hanem sokkal inkább a feketegazdaság feltárása, a szabályozás rendelkezéseit elkerülő gazdálkodók termékdíjas rendszerbe való beterelése.
Ez az ellenőrzési forma - azon gazdálkodók vonatkozásában, melyek nyilvántartási és bejelentési kötelezettségüknek a jogszabályok szerint eleget tettek - lehetőséget biztosít továbbá az egyéb kötelezettségek, így a számlazáradékok alkalmazásának, nyilvántartás-vezetési kötelezettséggel kapcsolatos előírások vizsgálatára is.
A hatósági ellenőrzések eredményeiről a vámhatóság nyilvántartást vezet, így a lefolytatott ellenőrzések eredményei további információval szolgálhatnak további kockázati szempontok kiválasztására és az ellenőrzési irányelvek meghatározására.
A Ktdt. 28. § (3) bekezdése szerint: "A hatósági ellenőrzést a Ket. hatósági ellenőrzésre vonatkozó rendelkezései szerint kell lefolytatni az alábbi eltérésekkel:
a) a kötelezettet a hatósági ellenőrzésről nem kell előzetesen értesíteni;
b) termékdíjköteles tevékenységgel összefüggő jármű, jármű rakománya is megvizsgálható, illetve leltárfelvétel is végezhető;
c) a hatósági ellenőrzés során a kötelezett részéről jelen lévő személy köteles a vámhatósággal együttműködni, az ellenőrzés feltételeit biztosítani."
A termékdíjas hatósági ellenőrzések jelentőségét a váratlan ellenőrzések lefolytatásának lehetősége adja, ugyanis a Ktdt. a Ket. rendelkezéseivel ellentétben kifejezetten kimondja, hogy a hatósági ellenőrzések esetében a kötelezettet előzetesen nem kell értesíteni. Ez által biztosított, hogy a vámhatóság a Ktdt. 28. § (2) bekezdésében foglaltakat bárhol meglepetésszerűen bármikor ellenőrizheti.
A hatékonyságot a váratlanságra építő hatósági ellenőrzés mellet a Ktdt. és mögöttes jogszabályként az Art. egy átfogó, feltáró és az egyes kötelezettségeket összefüggéseiben vizsgáló ellenőrzési formára is lehetőséget biztosít.
A Ktdt. 28. §(5) bekezdése szerint: "A termékdíj-kötelezettség ellenőrzését az Art. adóellenőrzésre vonatkozó szabályai szerint kell lefolytatni. A termékdíj-kötelezettség ellenőrzése során a (2) bekezdés alapján korábban már vizsgált kötelezettségek is ellenőrzés alá vonhatók."
Az Art. 87. § (1) bekezdése alapján: "Az adóhatóság az ellenőrzés célját
a) a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló (ideértve az egyszerűsített ellenőrzést is),
b) az állami garancia beváltásához kapcsolódó,
c) az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló,
d) az adatok gyűjtését célzó, illetőleg egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló,
e) az illetékkötelezettségek teljesítésére vonatkozó,
f) az ellenőrzéssel lezárt időszakra vonatkozó ismételt ellenőrzéssel valósítja meg.
A felsorolásból a termékdíjas szabályozás szempontjából az a), c), d) és f) pontban nevesített ellenőrzési formák bírnak jelentőséggel, melyek során a hatósági ellenőrzések keretében korábban vizsgált kötelezettségek ismételt ellenőrzés alá vonhatók.
Ezek az (adó)ellenőrzési formák nem csak az ellenőrzésre kiválasztott kötelezettek vonatkozásában folytathatók le, ugyanis a Ktdt. 28/A. § (2) bekezdése - az Art. rendelkezéseivel összhangban - megadja a felhatalmazást arra, hogy "Az elrendelt ellenőrzéssel összefüggésben a vámhatóság kapcsolódó vizsgálatot végezhet olyan személynél, amely az ellenőrzés alanyával közvetett, vagy közvetlen kapcsolatban áll, feltéve, hogy az elrendelt ellenőrzés tényállásának teljes körű tisztázása érdekében e vizsgálat lefolytatása szükséges."
Így a kapcsolódó ellenőrzések segítségével az ellenőrzés alá vont kötelezettel kapcsolatban álló más gazdasági tevékenységet folytató gazdálkodók ellenőrzése is lehetővé válik.
Az ellenőrzés alá vont személy az ellenőrzés során élhet ügyféli jogaival, így megilleti a észrevétel tételi és jogorvoslati joga mellet a jelenléti és irat-betekintési (másolatkészítési) jog is. A vámhatóság az általa lefolytatott ellenőrzésekről jegyzőkönyvet készít, melyben foglalt megállapítások a későbbi hatósági döntést megalapozó tényállás alapjául szolgálnak.
Az ellenőrzés alá vont személyt a jogai gyakorlása mellett kötelezettségek is terhelik, így különösen:
- együttműködési és megjelenési,
- az ellenőrzés feltételeinek biztosítására vonatkozó,
- adatszolgáltatási,
- nyilatkozattételi kötelezettség.
Fentieken túl a vámhatóságnak bármely ellenőrzése során lehetősége van mintát venni, mely során - a Ktdt. 28/A. § (6) bekezdésére figyelemmel - "A mintát és a mintavételhez szükséges edényt díjmentesen az ellenőrzött személy vagy szervezet bocsátja rendelkezésre."

VIII.2 A termékdíjköteles termékből képződött hulladékokkal kapcsolatos ellenőrzés

A vámhatóság a termékdíjköteles termékekből képződött hulladékokkal kapcsolatos ellenőrzési jogköre kétirányú.
Egyrészt a Ktdt. 29. §-a szerint: "A vámhatóság az egyéni hulladékkezelést teljesítő kötelezett és az ennek érdekében vele szerződött hulladékkezelők által teljesített ügyletek - a hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogszabályokban meghatározott, a környezetvédelmi, vagy más hatóságok hatáskörébe tartozó hatósági ügy, illetve eljárás kivételével - tényleges megvalósulását ellenőrzi" másrészt a Ktdt. 29/A. § (1) bekezdésére figyelemmel - a kifizetésre jogosult személyek (pályázók és szerződéses viszonyban állók) vonatkozásában az OHÜ által finanszírozott hulladékhasznosítási szolgáltatások körébe tartozó ügyletek tényleges megvalósulását, illetve azok végrehajtásának szabályszerűségét ellenőrzi.
A hatáskört és illetékességet a Vhr. 30. § (1) bekezdése a következőképpen jelöli ki: "A hulladékgazdálkodás ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) ellenőrzött személy vagy szervezet székhelye, lakóhelye szerint illetékes alsófokú vámszerve, illetve azon jogszabályban meghatározott kiemelt adózók tekintetében, amelyeknek székhelye, akiknek lakóhelye a NAV Közép-magyarországi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatóság illetékességi területén található, a NAV Kiemelt Ügyek és Adózók Vám-és Pénzügyőri Igazgatóság végzi."
A Ktdt. 29/A. § (2) és (3) bekezdése alapján megállapítható, hogy: "Az OHÜ által történő kifizetés költségvetési támogatásnak (továbbiakban: támogatás) minősül. Az (1) bekezdés szerinti ellenőrzésre az Art. szabályait az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni. A támogatás igénybevételének jogszerűségét a vámhatóság - a kifizetések alapjául szolgáló bizonylatok adatai alapján - támogatásonként (kifizetésenként) vagy meghatározott időszak tekintetében is vizsgálhatja."
A kifizetésekhez kapcsolódó vámhatósági ellenőrzések hatékonyságának elősegítése érdekében a Ktdt. az OHÜ részére tájékoztatási kötelezettséget ír elő, mely teljesítése során az OHÜ elektronikus úton megküldi a szerződés, illetve a kifizetés alapjául szolgáló bizonylatok adatait a vámhatóság részére. E tájékoztatási kötelezettségének teljesítésére 15 nap áll nyitva, mely a szerződéskötéstől, illetve kifizetés esetén a kifizetés napjától számítandó. Ezzel az adatszolgáltatási tevékenységgel az ellenőrzésre történő kiválasztáshoz szükséges minimális információ a vámhatóság rendelkezésére áll.
A vámhatóságnak az ellenőrzés során joga van az ellenőrzés alá eső tevékenységgel kapcsolatos (különösen a kifizetés alapjául szolgáló) bizonylatot, könyvet, nyilvántartást és egyéb iratot bevonni, valamint az ellenőrzés megkezdése előtt, illetve során helyszíni szemlét tartani. (Helyszíni szemle alkalmával a vámhatóság próbagyártást rendelhet el, illetve mintát vehet.)
A Vhr. 30. § (2) bekezdésének felhatalmazása alapján: "A termékdíjköteles termékből képződött hulladékokkal kapcsolatos ügyben a telephely szerint illetékes vámhatóság is jogosult az illetékességi területén helyszíni szemle tartására, valamint telephely ellenőrzésének lefolytatására."
Az ellenőrzés során az ellenőrzött személy vagy szervezet köteles:
- a bizonyítékokat, szükség esetén a magyar nyelvű szakfordítását az ellenőrzést végzők rendelkezésére bocsátani;
- az ellenőrzés lefolytatását elősegítő tények, körülmények és egyéb feltételek megismerését biztosítani;
- tájékoztatást, magyarázatot adni és
- a dokumentációs anyagokba a betekintést lehetővé tenni.
Fentieken túl továbbá a vámhatóság az ellenőrzöttel közvetlen vagy közvetett kapcsolatban álló egyéb személyt az ellenőrzéssel érintett tények és körülmények vonatkozásában nyilatkoztathatja.
Abban az esetben, amennyiben a kötelezettségét az ellenőrzött személy vagy szervezet, illetve az ellenőrzés alanyával közvetett, vagy közvetlen kapcsolatban álló személy megszegi, a vámhatóság az Art.-ben meghatározott mulasztási bírságot szab ki.
Az ellenőrzésre nyitva álló határidő 60 napban került meghatározásra, mely egy alkalommal az ellenőrzést lefolytató vámszerv vezetője által további 30 nappal meghosszabbítható. Ezt követően - ha a tényállás további tisztázása ezt szükségessé teszi - a vámhatóság másodfokú szerve egyszer, legfeljebb további 30 nappal meghosszabbíthatja a határidőt. Így az ellenőrzés legfeljebb 120 napig tarthat, melynek kezdő napja a megbízólevél kézbesítésének, a kézbesítés mellőzése esetén a megbízólevél átadásának napjával azonos és az ellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyv átadásával zárul.
Az ellenőrzésről készült záró-jegyzőkönyv átadását követően a hatósági szakaszba lép az ellenőrzés, mely során a vámhatóság a záró-jegyzőkönyv tartalmát képező tényállásról és az azzal összefüggő megállapításairól döntést hoz.
A jogosulatlanul igénybevett támogatás esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről a Ktdt. 29/A. § (22) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: "Amennyiben a vámhatóság megállapítja, hogy az ellenőrzött személy vagy szervezet a támogatást jogosulatlanul vette igénybe, úgy a határozatban jogosulatlanul igénybe vett támogatás összege kétszeresének megfizetését rendeli el. A támogatási összeg kétszeresének megfizetésére a támogatást igénylő a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül köteles."
Az így kiszabott támogatási összeg kétszeresét a Vhr. 31. §-a szerint:
"[…] a 10032000-01037454-00000000 NAV környezetvédelmi termékdíj adóbevételi számlára kell beszedni."
A jogosulatlanul igénybe vett támogatás esetén a vámhatóság az ellenőrzött személy vagy szervezet terhére további 100 ezer forinttól 1 millió forintig terjedő bírságot szab ki.

VIII.3 Hatósági felügyelet

Hatósági felügyelet keretében - a Ket. hatósági ellenőrzésre vonatkozó rendelkezéseire figyelemmel - a vámhatóság elsősorban folyamatos jelenléttel és vizsgálattal vagy helyszíni, eseti vizsgálattal gyakorolja ellenőrzési jogkörét. Abban az esetben, ha a vámhatóság a hatósági felügyeletet folyamatos jelenlét mellett kívánja gyakorolni, annak elrendelése esetén köteles a kötelezettet előzetesen értesíteni.
A Ktdt. 30. § (2) bekezdése szerint: "Hatósági felügyelet keretében vizsgálható:
a) környezetvédelmi termékdíjköteles termék előállítása, raktározása, szállítása, felhasználása;
b) a hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogszabályokban meghatározott, a környezetvédelmi, vagy más hatóságok hatáskörébe tartozó hatósági ügy, illetve eljárás kivételével, a környezetvédelmi termékdíjköteles termékből keletkezett hulladék előkezelése, feldolgozása, ártalmatlanítása, hasznosítása;
c) környezetvédelmi termékdíjköteles termékkel kapcsolatos tevékenység, a készleten lévő környezetvédelmi termékdíjköteles termék utáni adófizetési kötelezettség rendezéséig."

IX. FEJEZET

JOGKÖVETKEZMÉNYEK

A Ktdt. a termékdíjas szabályozásban foglalt rendelkezések maradéktalan érvényesülése érdekében a rendelkezések be nem tartóival vagy megszegőivel szemben különböző hátrányos jogkövetkezmények (szankciókat) érvényesíthetőségét helyezi kilátásba.
E szankciórendszert az arányosság és fokozatosság elve jellemzi. Arányos, mert a mulasztás mértékének, súlyának megfelelő jogkövetkezmény (szankció) alkalmazásának lehetőségét helyezi kilátásba a jogalkotó, fokozatos továbbá, mert a jogérvényesítés során a vámhatóság jogalkalmazói gyakorlata a visszatérő mulasztások esetén egyre súlyosabb szankciókat alkalmaz.
A környezetvédelmi termékdíjjal összefüggésben alkalmazható jogkövetkezmény alapvetően:
- a termékdíjbírság,
- a mulasztási bírság,
- a lefoglalás és elkobzás.

IX.1 Termékdíjbírság

A Ktdt. 31. § (1) bekezdése szerint: "Termékdíjbírságot kell megállapítani a termékdíj
a) hiányos megfizetése, illetve megfizetésének elmulasztása,
b) jogellenes visszaigényelése, jogosulatlan visszatérítése,
c) egyéni hulladékkezelés teljesítését választó kötelezett nem teljesítése esetén."
A termékdíjbírság alkalmazása tehát nem lehetőség, hanem kötelezően alkalmazandó jogkövetkezmény a felsorolásban meghatározott esetekre nézve, melyek természetesen vámhatósági ellenőrzés keretében állapíthatók meg.
A termékdíjbírság mértékét a Ktdt. 31. § (2) bekezdése az (1) bekezdés szerinti felsorolásban szereplő esetekre nézve határozza meg, mely:
- a termékdíj hiányos megfizetése, illetve megfizetésének elmulasztása esetében a hiány 100%-a
- a termékdíj jogellenes visszaigényelése, jogosulatlan visszatérítése esetében a termékdíjköteles termék mennyisége után a Ktdt. 2. mellékletében meghatározott egységnyi díjtételének háromszorosával számított termékdíj,
- egyéni hulladékkezelés teljesítését választó kötelezett nem teljesítése esetében az egyéni hulladékkezelést végző az általa bevallott gyűjtési és hasznosítási mennyiség és a valóságos teljesítmény különbözetével (azaz a nem teljesített mennyiséggel), valamint a Ktdt. 2. mellékletben meghatározott díjtételek figyelembevételével kiszámított termékdíj háromszorosa szerinti összeg.
A termékdíjas szabályozás egészére nézve elmondható, hogy nincs olyan témakör, eljárás, ahol a csomagolószer vonatkozásában ne lennének az általános szabályoktól eltérő rendelkezések. Nincs ez másképp a termékdíjbírsággal kapcsolatban sem, ugyanis a bírság kiszámításának módját a jogalkotó ez esetre is külön bekezdésben rendezi.
A Ktdt. 31. § (3) bekezdése határozza meg, hogy a csomagolószer termékdíjának hiányos megfizetése vagy megfizetésének elmulasztása esetén milyen módon kell kiszámítani a termékdíjbírság összegét. E szerint a vámhatóság az egyéb anyagokra vonatkozó díjtétel alapulvételével szabja ki a termékdíjbírságot, ha a kötelezett nyilvántartásaiból a csomagolószer anyagárama tételesen nem állapítható meg.
A Ktdt. A termékdíjbírság alkalmazására kizárólag csak a keretet adja meg, minden más a bírsággal kapcsolatos eljárást a mögöttes jogszabályként alkalmazandó Art. tartalmaz. Így az adózási szabályok szerint a hatóságnak lehetősége nyílik a jogszabály szerint megállapított mértékű bírság öszszegének mérséklésére is, természetesen kizárólag abban az esetben, ha a mérséklésre vonatkozó feltételek fennállnak.
A Ktdt. 31. § (4) bekezdése szerint azonban: "Nincs helye a termékdíjbírság mérséklésének, ha a termékdíjhiány a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze."

IX.2 Mulasztási bírság

A mulasztási bírság kiszabására okot adó körülmény alapvetően valamely kötelezettség-teljesítés elmulasztása, vagy késedelmes teljesítése lehet. A mulasztási bírság alkalmazására és kiszabásának mértékére a Ktdt. 32. §-a az irányadó.
A Ktdt. 32. § (1) bekezdése szerint: "A kötelezettre a vámhatóság az Art. 172. §-ban meghatározott mulasztásáért az ott megállapított mulasztási bírságot szab ki."
Az (1) bekezdés - hasonlóan a termékdíjbírság szankciójához - nem lehetőségként, hanem alkalmazandó szankcióként írja elő a mulasztási bírság alkalmazását az Art. 172. §-ban meghatározott mulasztásokért. Az Art. hivatkozott szakaszában felsorolt esetekben tehát nincs mérlegelésre lehetőség.
Az Art. hivatkozott szakasza - a teljesség igénye nélkül, ugyanakkor a termékdíjas szabályozás szempontjából releváns - az alábbi mulasztásokat nevesíti:
- a bejelentési (bejelentkezési, változás-bejelentési), adatszolgáltatási kötelezettség késedelmes, hibás, valótlan adattartalommal vagy hiányos módon történő teljesítése,
- a bevallási kötelezettség a bevallás határidejét követően, de az adóhatóság felszólítását, ellenőrzését megelőzően késedelmesen kerül teljesítésre és késedelmét a kötelezett nem menti ki (bevallási késedelem),
- bejelentési (bejelentkezési, változás-bejelentési), adatszolgáltatási, pénzforgalmi számlanyitási kötelezettség, továbbá bevallási kötelezettség nem teljesítése,
- a jogszabályokban előírt bizonylatok kiállításának, illetve könyvek, nyilvántartások vezetésének elmulasztása,
- a bizonylatok előírásoktól eltérően való kiállítása, a könyvek, nyilvántartások hiányos vagy az előírásoktól eltérő vezetése,
- az ellenőrzés, a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más módon kerül akadályozásra.
Az Art. 172. § (1) bekezdése szerint - példálózó jellegű fenti esetekben -: "A (2) bekezdésben foglalt eltéréssel a magánszemély adózó 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható".
A Ktdt. 32. § (2) bekezdése a fentiekben nem szabályozott esetekre vonatkozóan az alábbiakat tartalmazza: "Amennyiben a kötelezett e törvény és a végrehajtására kiadott jogszabály szerinti kötelezettségeit nem az előírtak szerint teljesíti, a vámhatóság mulasztási bírságot szabhat ki. A vámhatóság az e törvényben, illetve e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban megállapított kötelezettségnek az Art. 172. §-ban nem szabályozott megszegése miatt a kötelezettet 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja."
A mulasztási bírság kapcsán a Ktdt. ugyancsak a keretszabályozást tartalmazza, így az egyes eljárási szabályokat mögöttes jogszabályként az Art. tartalmazza, így a vámhatóság számára biztosított az egyes esetek körülményeit alapul vevő mérlegelés, illetve a bírságtól való eltekintés lehetősége is, melyek minden egyes egyedi ügyre vonatkoztatva, valamennyi körülmény figyelembevétele mellett gyakorol.
A mulasztási bírság kiszabásánál - az Art. 172. § (21) bekezdésére figyelemmel - a vámhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, a kötelezett jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy a kötelezett, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján a vámhatóság a mulasztás súlyához igazodó, arányos bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellőzi.
Azonban az Art. 172. § (6) bekezdése szerint a bejelentési (bejelentkezési, változás-bejelentési), adatszolgáltatási kötelezettség, valamint a bevallási kötelezettség a bevallás határidejét követően, de az adóhatóság felszólítását, ellenőrzését megelőzően történő késedelmes teljesítése esetén nincs helye mulasztási bírság megállapításának abban az esetben, ha a kötelezett késedelmét annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A következetesség és fokozatosság jegyében az Art. hivatkozott § (7) bekezdése megadja a felhatalmazást a bejelentkezési, bejelentési, változás-bejelentési, bevallási, adatszolgáltatási kötelezettség ismételt elmulasztása esetén alkalmazandó kétszeres mértékű mulasztási bírság kiszabására is.

IX.3 Lefoglalás és elkobzás

Lefoglalás

A Ktdt. 33. § (1) bekezdése szerint: "A vámhatóság a termékdíjköteles termékhez kapcsolódó eljárása során (tényállás tisztázása), továbbá az e törvény szerinti elkobzás érvényesítése érdekében lefoglalást rendelhet el."
A vámhatóság alapvetően két okból foganatosíthat lefoglalást a termékdíjköteles termékek vonatkozásában:
- a termékekhez kapcsolódó eljárás (tényállás tisztázása) során, illetve
- elkobzás megelőzően, annak érvényesítése érdekében.
Lefoglalás jogintézményének alkalmazása során a kötelezettet megilletik ügyféli jogai, így különösen a jelenléti, észrevételi és jogorvoslati joga.
A Ktdt. 33. § (3) bekezdése szerint továbbá: "A lefoglalásról a vámhatóság a kötelezett, annak képviselője, meghatalmazottja, ezek hiányában két hatósági tanú jelenlétében jegyzőkönyvet vesz fel, a lefoglalt termékdíjköteles terméket és ha a termékdíjköteles termék más termékkel együtt képez egységet, más termék része vagy összetevője akkor a termékkel együtt (a továbbiakban: lefoglalt termék) zár alá veszi vagy a kötelezett költségére elszállíttatja és megőrzi."
A lefoglalásra okot adó körülmény - a Ktdt. 33. § (4) bekezdésére figyelemmel - különösen:
- a termékdíjköteles termék birtokosa a termékdíjköteles termék eredetét vagy felhasználásának célját nem igazolja, és
- az eljárás során felmerül,
-- a termékdíjköteles termék intézkedés alóli kivonásának lehetősége,
-- a kötelezett fizetésképtelenségének veszélye, vagy
-- a fizetési kötelezettség elkerülésének veszélye, illetve
- szükséges a tényállás tisztázása érdekében a termékdíjköteles termék, valamint előállítására, felhasználására, tárolására és szállítására használt eszköz tárgyi bizonyítási eszközként történő lefoglalása.
A Ktdt. 34. § (4) bekezdése alapján a lefoglalás megszüntetéséről akkor rendelkezik a vámhatóság, ha:
- ha a lefoglalt termékdíjköteles termékre az eljárás eredményes lefolytatása érdekében már nincs szükség,
- ha környezetvédelmi termékdíj és termékdíjbírság vagy mulasztási bírság nem kerül megállapításra,
- ha a lefoglalt termékre a tényállás tisztázása során a kiszabott környezetvédelmi termékdíjat és termékdíjbírságot mulasztási bírságot és termék elszállításával, tárolásával, őrzésével kapcsolatos költségeket befizették vagy arra - elidegenítési tilalom alkalmazása mellett - fizetéskönynyítést engedélyeztek,
- ha a termékdíjas szabályok megsértésével kapcsolatban indult büntetőeljárásban lefoglalásnak van helye, és ennek érdekében a büntetőügyben eljáró hatóság a vámhatóságot megkereste.

Lefoglalással kapcsolatos költségek viselése

A Ktdt. 35. § (3) bekezdése rendelkezik arról, hogy "A lefoglalt termék elszállításával, tárolásával, őrzésével, megsemmisítésével, valamint a szakértői vizsgálat díjával kapcsolatos költségek az ügyfelet terhelik, ha jogerősen végrehajtható környezetvédelmi termékdíj, termékdíjbírság, mulasztási bírság megfizetésére kötelezték. Ellenkező esetben a felmerült költségeket az állam viseli."
Tehát abban az esetben például, ha a tényállás tisztázása érdekében lefoglalt termékdíjköteles termékkel kapcsolatos lefoglalás úgy kerül megszüntetésre, hogy a tényállás tisztázása során a kötelezett terhére környezetvédelmi termékdíj, termékdíjbírság, illetve mulasztási bírság megfizetésére okot adó körülmény, jogsértés nem róható fel, a lefoglalással, mint intézkedéssel összefüggésben keletkezett költségek terhét a lefoglalást elszenvedőnek nem kell viselnie.

Elkobzás

A Ktdt. 36. § (1) bekezdése szerint: "A lefoglalt termékeket el kell kobozni, ha a környezetvédelmi termékdíjas ügyben jogerősen termékdíjbírság, mulasztási bírság kerül kiszabásra és azt a kötelezett az esedékességtől számított 15 napon belül nem fizette meg. Továbbá a jogerősen végrehajtható környezetvédelmi termékdíj és termékdíjbírság, mulasztási bírság megfizetésére kötelezett ügyfél tulajdonában lévő termék elszállításával, tárolásával, őrzésével, megsemmisítésével kapcsolatos költségek együttes összege eléri a termék lefoglaláskori értékét és a kötelezett a fizetési kötelezettségének nem tett eleget."
Az elkobzás jogintézményének alkalmazására a hatóság által jogerősen megállapított, az állami költségvetést jogosan megillető pénzügyi érdeksérelem esetén van mód. Az elkobzásnak így a keletkezett pénzügyi érdeksérelem kiegyenlítése az elsődleges feladata.
Ezzel összhangban a Ktdt. 36. § (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy: "Az elkobzott termékdíjköteles terméket a keletkezett fizetési kötelezettségek teljesítése és a költségek megtérülése érdekében a vámhatóság az állam javára az Art. szerinti végrehajtásra vonatkozó szabályok alapján értékesíti, ennek meghiúsulása esetén megsemmisíti."
Értelemszerű, hogy az a termékdíjköteles termék, melyre nézve a lefoglalás során részletfizetést vagy fizetési halasztást engedélyezett a hatóság, nem foglalható le, hiszen ily módon a keletkezett érdeksérelem megtérülni látszik.
A Ktdt. 36. § (6) bekezdésének felhatalmazása alapján: "A vámhatóság az elkobzásról rendelkező döntést követően, de annak jogerőre emelkedését megelőzően jogosult a lefoglalt termék előzetes megsemmisítésére, ha az gyors romlásnak van kitéve, huzamosabb tárolásra alkalmatlan vagy annak kezelése, tárolása, illetve őrzése - különösen a termék értékére vagy az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolására tekintettel - aránytalan és jelentős költséggel járna. Az elkobzás, az átadás és az előzetes megsemmisítés elrendeléséről végzésben kell intézkedni."

A megsemmisítés szabályai

A megsemmisítésre vonatkozó részletszabályokat a Ktdt. 36. § (3)-(4) bekezdései tartalmazzák, melyek alapján:
a) az elkobzott terméket nem kell megsemmisíteni, ha a vámhatóság, mint az állam nevében az elkobzott termék felett rendelkezésre jogosult, az OHÜ egyetértésével a terméket:
- a külön jogszabály szerinti katasztrófa esetén az illetékes védelmi bizottság elnökének, illetve I-III. fokú árvíz- és belvíz-védekezési készültség esetén az érintett terület települési önkormányzat polgármesterének vagy a vízügyi igazgatási szervezet területi szerve vezetőjének,
- a szellemi alkotáson fennálló jog jogosultja hozzájárulásával karitatív tevékenységet végző szervezet vezetőjének az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználására vonatkozó külön jogszabály rendelkezései szerint,
- az anyagában vagy energetikai célra hasznosítható termékdíjköteles termék esetében hasznosítási céllal a hasznosító üzem vezetőjének
- átadja és a kedvezményezettek azt elfogadják, továbbá a fenti pontokban meghatározott célokra használják fel.
b) az elkobzott termékek közül meg kell semmisíteni:
- az élelmiszerekről szóló törvény hatálya alá tartozó terméket, ha a külön jogszabály szerinti szakhatóság nem járul hozzá a megsemmisítés mellőzéséhez;
- azokat a termékeket, amelyek értékesítése valamely szellemi alkotáson fennálló tulajdonjogot sértene és a szellemi alkotáson fennálló jog jogosultja nem járul hozzá a megsemmisítés mellőzéséhez.

X. FEJEZET

ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

Átmeneti rendelkezések

A környezetvédelmi termékdíjról szóló - 2011. évi CLVI. törvénnyel és a 2011. évi CLXVI. törvénnyel módosított - 2011. LXXXV. törvény 2012. január 1-jén történő hatályba lépésével egyidejűleg hatályon kívül helyezi a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvényt (a továbbiakban: Kt.).
A Ktdt. és a végrehajtására kiadott 343/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet a hatályukat vesztő rendelkezések alapján a 2011. évben keletkezett, de 2012-ben esedékes kötelezettségek teljesítése, valamint az új szabályok alkalmazására való zökkenőmentes átállás érdekében átmeneti rendelkezéseiben rendezi az idevágó szabályokat. Az alábbiak összeállítás egységes szerkezetbe foglalja a Ktdt. és a Vhr. átmeneti szabályait, valamint - ahol az szükséges, visszautalva a hatályukat vesztő előírásokra - magyarázatot fűz a rendelkezések alkalmazásához.

2011. évre vonatkozó, de 2012. évben teljesítendő kötelezettség

A Ktdt. 40. § (10) bekezdése szerint: "A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Kt.) hatálya alá tartozó kötelezett a 2011. évre vonatkozó, de 2012-ben teljesítendő termékdíjjal kapcsolatos kötelezettségét a Kt. és végrehajtására kiadott jogszabályok szerinti tartalommal, határidőre és fizetési kötelezettség mértékével teljesíti."
A Vhr. 34. § (5) bekezdése szerint: "A Ktdt. 40. § (10) bekezdésében meghatározott, 2012. évben teljesítendő kötelezettségek alá a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény végrehajtásáról szóló 10/1995. (IX. 28.) KTM rendelet 8. § (8) bekezdésében meghatározott bejelentési kötelezettséget nem kell teljesíteni".
Ez a szabály általános jelleggel rendez minden olyan kötelezettséget, amelyek a Kt. és a végrehajtására kiadott rendeletek alapján a 2011. évre vonatkoznak, de azok teljesítési határideje már 2012-re csúszik. Alapelv, hogy minden kötelezettséget a 2011-ben hatályos szabályok szerint kell teljesíteni azzal, hogy az újrahasználható termék, valamint újrahasználható csomagolási összetevő adóévi nyitómérlegben szereplő készletadatait nem kell csatolni.
Az általános szabályhoz képest a Ktdt. átmeneti rendelkezései különös rendelkezéseket tartalmaznak egyes olyan kötelezettségekre, amelyek szintén a Kt-n alapulnak és 2012-ben teljesítendők, de az új szabályozásra tekintettel mégis speciális előírásokat igényelnek, pl.: szerződéses átvállalás szabályai. Az idevágó magyarázatot e tájékoztatás további pontjai tartalmazzák.
2011-re vonatkozó, de 2012-ben teljesítendő kötelezettségek különösen:
a) Kötelezetté válás 2011. "utolsó napjaiban": ha az adózónak 2011-ben olyan időpontban keletkezik először termékdíj kötelezettsége, hogy a vámhatósághoz való bejelentkezésre előírt 15 napos határidő 2012-re átcsúszik, a bejelentkezési kötelezettségének is a 2011-es, Kt-n alapuló szabályok szerint és módon kell eleget tennie, függetlenül attól, hogy a KT11BEJKE nyomtatvány már 2012-ben kerül benyújtásra.
b) 2011. év IV. negyedévére vonatkozó bevallás benyújtása és a termékdíj megfizetése. Az átmeneti szabályokra tekintettel ezt a kötelezettséget a 2011-ben hatályos szabályok szerint, a KT11BEV nyomtatvány felhasználásával 2012. január 20-ig kell teljesíteni.
c) Újrahasználható csomagolással kapcsolatos bevallási és termékdíj-fizetési kötelezettség: hasonlóan az előző pontban írtakhoz, a KT11UHA nyomtatvány felhasználásával 2012. február 25-ig teljesítendő, azzal, hogy - a 34. § (5) bekezdésre figyelemmel - a határidőig teljesítendő bevalláshoz nem kell csatolni az adott év nyitómérlegében szereplő újrahasználható termék, valamint a csomagolás újrahasználható összetevőinek készletadatait.

Hasznosítást koordináló szervezet kötelezettségei

A Ktdt. 40. § (11) bekezdése szerint: "A Kt. és végrehajtására kiadott jogszabályok, valamint a külön jogszabályok szerinti hasznosítást koordináló szervezet a 2011. évre vonatkozó és 2011ben hatályos jogszabályok szerinti kötelezettségét ezen jogszabályok szerinti tartalommal és határidőre teljesíti. Az adatszolgáltatási, tájékoztatási, bevallási kötelezettséget - ezen határidőn belül - az OHÜ felé is teljesíti."
A Vhr. 34. § (6) bekezdése szerint: "A Ktdt. 40. § (11) bekezdésében meghatározott hulladékhasznosítási teljesítményt a koordináló szervezetek vámhatóságnak történő bevallás adatainak a vámhatóság által, az OHÜ részére történő átadással történik."
A hasznosítást koordináló szervezettel kötött érvényes átvállalási szerződés birtokában megvalósuló átvállalás esetén az átvállalt mennyiségek és a hasznosítási teljesítés vonatkozásában a hasznosítást koordináló szervezetet, míg a díjfizetés kapcsán a kötelezettet terheli a bevallási kötelezettség.
A jogalkotó a Ktdt. átmeneti rendelkezéseiben olyan formán szabályozza a kérdéskört, hogy a 2011. év IV. negyedévi tárgyidőszakban átvállalt mennyiségekről a hasznosítást koordináló szervezetek részére - az átvállalt hasznosítási kötelezettségek vonatkozásában -, a 2011. évi hatályos jogszabályi környezetnek megfelelően 2012. január 30-ig bevallási, adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő.
Itt szükséges kiemelni, hogy a hasznosítást koordináló szervezetek 2012. január 30-ig kizárólag az átvállalt mennyiségek utáni hasznosítási kötelezettség teljesítéséről kötelesek adatszolgáltatást benyújtani. Abban az esetben, ha adott gazdálkodó átvállalással nem érintett kibocsátása okán (is) kötelezetté válik, úgy erről az általános szabályok szerint 2012. január 20-ig ugyancsak bevallást kell benyújtania.
A hasznosítást koordináló szervezet által átvállalt kis mennyiségű csomagolást forgalomba hozó kötelezett díjfizetési kötelezettségéről is a koordináló szervezet köteles bevallást benyújtani, mely kötelezettség teljesítésének határideje 2012. április 20. napja!
A 2012. évi átmeneti rendelkezésekbe átültetett szabály a Ktdt. alapján azzal egészül ki, hogy a hasznosítást koordináló szervezeteknek a határidőig teljesítendő kötelezettségüket egyidejűleg az OHÜ felé is teljesíteniük kell.
Az adatszolgáltatás teljesítésére vonatkozóan a Vhr. szövege pontosítja a Ktdt. előírását, mely szerint az OHÜ felé történő adatszolgáltatást a vámhatóság - a hasznosítást koordináló szervezetek által történt átvállalási és hulladékhasznosítási adatokat tartalmazó bevallások adatainak megküldésével - teljesíti.

Termékdíj-különbözet

A Ktdt. 40. § (8) bekezdése szerint: "E törvény szerinti kötelezettnek tekintendő az is, aki 2012. január 1. előtt szerezte be és 2012-ben vagy azt követően fogja forgalomba hozni, felhasználni a csomagolószert - kivéve a külföldről behozott áru csomagolásának részét képező csomagolószert -, illetve a reklámhordozó papírt. Termékdíj befizetési kötelezettségét - az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározottak szerint - úgy kell teljesítenie, hogy a 2012. január 1. előtt hatályos jogszabályok szerinti, ténylegesen megfizetett termék- , és hasznosítási díjat a 2012. évi termékdíjtételek alapján számított és fizetendő termékdíjból - legfeljebb 2012. első negyedévében - levonhatja és csak a különbözetet köteles megfizetni."
A Vhr. 33. § (1) bekezdése szerint: "A kötelezett dönthet úgy, hogy a Ktdt. 40. § (8) bekezdés szerinti kötelezettsége 2012. január 1-jén keletkezzen."
A Vhr. 33. § (2) bekezdése szerint: "A Ktdt. 40. § (8) bekezdése szerinti levonás mértékénél nem vehető figyelembe a csomagolási termékdíj tekintetében korábban a kötelezett által, a bevallásban alkalmazott levonás mértéke."
A Vhr. 33. § (3) bekezdése szerint: "A Ktdt. 40. § (8) bekezdésében kivételként meghatározott külföldről behozott áru csomagolásának részét képező csomagolószer után a Ktdt.-ben meghatározott általános szabályok szerint keletkezik a termékdíj-kötelezettség."
A Vhr. 33. § (7) bekezdése szerint: "A Ktdt. meghatározása szerinti reklámhordozó papír után a Ktdt. szerinti első belföldi forgalomba hozó első vevője a 2012. első negyedévében benyújtott bevallásában termékdíj különbözetet fizet a 2012. első negyedévében forgalomba hozott vagy saját célra felhasznált reklámhordozó papír után a 2012. évi díjtétel és a 2012. január 1-je előtti megállapítási időszakban a 2011. évre vonatkozó készletre vétele időpontjában bevallott és megfizetett termékdíjtétel különbözetével, ha a készletrevételre vonatkozó - a megállapítási időszakban hatályos - rendelkezéseknek eleget tett."
A Vhr. 33. § (8) bekezdése szerint: "A reklámhordozó papír után az első belföldi forgalomba hozó első vevője a 2012. első negyedévében benyújtott bevallásában levonhatja a 2012. első negyedévében forgalomba hozott vagy saját célra felhasznált reklámhordozó papír után a 2012. január 1je előtti megállapítási időszakban a 2011. évre vonatkozó készletre vétele időpontjában bevallott és megfizetett termékdíj összegét, ha a készletrevételre vonatkozó - a megállapítási időszakban hatályos - rendelkezéseknek eleget tett."
A Vhr. 33. § (9) bekezdése szerint: "Az újrahasználható csomagolási összetevő után nem keletkezik a Ktdt. szerinti termékdíj-fizetési kötelezettség, ha az első belföldi forgalombahozatal vagy első saját célú felhasználás a csomagolási összetevőre vonatkozóan a csomagolás részeként a Ktdt. hatálybalépését megelőzően megtörtént."
A Vhr. 33. § (10) bekezdése szerint: "A 2012 előtt belföldi forgalomba hozott csomagolási összetevők 2012. évben csomagolás részeként történő első belföldi forgalomba hozatala vagy első saját célú felhasználása után a csomagolás első belföldi forgalomba hozóját vagy első saját célú felhasználóját terheli a csomagolás részét képező csomagolószer termékdíj-kötelezettsége."
A Vhr. 33. § (11) bekezdése szerint: "Nem keletkezik a 2011. évi csomagolószer árukészlete utáni termékdíj-kötelezettsége annak, aki a Ktdt. 2. § (6) bekezdésében meghatározott mennyiségi határokat meg nem haladó mértékében - a Ktdt. hatályba lépése előtt - beszerzett csomagolószert csomagolás részeként 2012. január 1-jét követően forgalomba hozza vagy saját célra felhasználja."
A Vhr. 34. § (9) bekezdése szerint: "A rendelet hatálybelépését megelőzően egyéni mentességgel rendelkezők esetében az egyéni mentesség feltételeinek teljesítése során igazoltan felmerült hulladékkezelési költségeket is megfizetett hasznosítási díjnak kell tekinteni a Ktdt. 40. § (8) bekezdés szerinti kötelezettség teljesítése során."
Az átmeneti rendelkezések a 2012. évtől hatályos szabályozás tárgyi és alanyi hatályának változása okán külön rendelkezéseket tartalmaznak a csomagolószer, valamint a reklámhordozó papír 2012. évi környezetvédelmi termékdíjával kapcsolatban, melynek értelmében adott gazdálkodó 2011. évi beszerzése után - melyet 2012. évben vagy azt követően hoz forgalomba - termékdíj-különbözet megfizetésére kötelezett.
A termékdíj-különbözetet oly módon kell kiszámolni, hogy a 2012. évi vagy azt követő forgalomba hozatal vagy saját célú felhasználás okán, a hatályos termékdíjtétellel kalkulált fizetendő termékdíj összegéből levonható a 2012. január 01-je előtti időállapot szerint hatályos jogszabályi környezetnek megfelelőn ténylegesen megfizetett termék- és hasznosítási díj.
Az átmeneti rendelkezések értelmében a külföldről behozott áru csomagolásának részét képező csomagolószer 2012. évi forgalomba hozatala vagy saját célú felhasználása után keletkező díjfizetési kötelezettségre az általános szabályok az irányadóak. Ennek megfelelően, az így kalkulált összeget a termékdíj-különbözet számításánál figyelembe venni nem lehet.
Tekintettel arra, hogy a szabályozás értelmében a kötelezettség - 2012. évben vagy azt követően történő forgalomba hozatal vagy saját célú felhasználás címén - eltérő időpontokban keletkezhet, továbbá, hogy a levonás érvényesítésre kizárólag a 2012. évi I. negyedévi bevallásban van mód, a jogalkotó lehetőséget biztosít a kötelezett számára, hogy a teljes, 2011. évi beszerzése (készlete), majd annak 2012. évi vagy azt követő időpont(ok)ban feltételezett kibocsátása okán keletkező díjfizetési kötelezettségének megállapítási időpontját 2012. január 01-jére előrehozhatja.
Ha kötelezett ezzel a választási lehetőséggel nem él és a termékdíj-kötelezettséget keletkeztető forgalomba hozatal vagy saját célú felhasználás 2012. év második negyedévében vagy később keletkezik, levonásra nem jogosult.

Csomagolószer és csomagolóeszköz

A csomagolószer termékpályára vonatkozó átmeneti rendelkezés a szabályozás tárgyi és alanyi hatályának 2012. évi változása okán vált szükségessé. A változásokat összefoglalva elmondható, hogy míg a szabályozás 2011. évben a csomagolást tekintette termékdíjköteles terméknek, (a csomagolást alkotó összetevők nem tartoztak a díjköteles termékek körébe), addig 2012. évtől már nem maga a csomagolás, hanem annak összetevői, alkotói tekintendők díjköteles termékeknek. Tehát a 2011. évi szabályozás értelmében akkor tekintendő díjkötelesnek az adott csomagolás, ha az el is nyeri a csomagolási funkcióját (állagmegőrzés, fogyasztói, gyűjtő csomagolás, szállítás elősegítésére szolgál).
Fentiek alapján 2011. évben a csomagolás termékkör tekintetében az első belföldi forgalomba hozó, vagy saját célú felhasználó tekintendő kötelezettnek. Fő szabályként kötelezettsége a csomagolás saját célú felhasználása esetén annak költségként történő elszámolása napján, míg első belföldi forgalomba hozatala esetén az értékesítés során kiállított bizonylaton (számla) feltüntetett teljesítés napján keletkezik.
Ebben az esetben az átmeneti rendelkezések értelmében a 2011. IV. negyedévében forgalomba hozott vagy saját célra felhasznált csomagolás vonatkozásában keletkezett díjfizetési kötelezettségről - a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig - 2012. január 20-ig bevallást kell benyújtani.
Előfordulhat azonban az az eset is, hogy adott gazdálkodó a 2011. évi IV. negyedévben beszerzett csomagolási összetevők csak egy részét értékesíti csomagolásként 2011. december 31-ig, így tárgyidőszaki adó-megállapítása eredményeként csak a csomagolásként értékesített vagy saját célra felhasznált mennyiséget tudja 2012. január 20-ig bevallani. Ez esetben a 2011. évben beszerzett, de csak a 2012. évre "átnyúló" csomagolószer mennyiségeinek belföldi értékesítése vagy saját célú felhasználása okán keletkező bevallási és díjfizetési kötelezettségének a 2012. évi díjtételek és szabályok szerint kell eleget tennie 2012. április 20-ig.
Fentiektől eltérően a 2011. évben hatályos jogszabályi környezet lehetőséget biztosított a kötelezett számára, hogy díjfizetési kötelezettségét beszerzéskor, a csomagolás összetevője készletre történő felvétele napján állapítsa meg. Az így készletre vett csomagolási összetevő mennyisége után 2011. év IV. negyedévében keletkezett - 2011. évi díjtételekkel számított - díjfizetési kötelezettségről a csomagolás első belföldi vevője, illetve a külföldről beszerző kötelezett bevallást nyújt be 2012. január 20-ig.
Előfordulhat azonban az az eset is, hogy adott gazdálkodó a 2011. évi IV. negyedévben készletre vett csomagolási összetevők csak egy részét használja fel csomagolásként 2011. december 31ig. Azon gazdálkodónak, aki a készletre vett csomagolási összetevők teljes mennyiségére vonatkozóan a 2011. évi díjtételekkel számított bevallási és befizetési kötelezettségének 2012. január 20-ig eleget tett, azonban ezen termékek egy részének vagy akár egészének tényleges kibocsátása (csomagolásként vagy csomagolás részeként történő felhasználása, értékesítése) 2012. évben vagy azt követően történik meg, ebben az esetben a tárgyidőszaki negyedéves bevallásában - 2012. április 20-ig - ezen tételeket a Vhr. rendelkezéseinek figyelembe vételével szerepeltetnie kell. Tehát a kibocsátás szempontjából meghatározó a kibocsátás tényleges időpontja!
Az így teljesítendő bevallásban, a 2011. évben készletre vett és 2012. évben, vagy azt követően felhasznált és forgalomba hozott mennyiségek vonatkozásában keletkező díjfizetési kötelezettségét úgy kell megállapítani, hogy a 2012. évi hatályos díjtételek alkalmazásával kiszámított termékdíj összegéből levonható a 2011. évi készletre vétel okán keletkezett - 2011. évi díjtételekkel kalkulált és 2012. január 20-ig ténylegesen megfizetett - termékdíj összege. Tehát a 2012. évben forgalomba hozott vagy felhasznált mennyiségek után a kötelezettet termékdíj-különbözet bevallása és megfizetése terheli.
Abban az esetben, ha a 2011. évben csomagolási összetevőt vásárló, valamint az eredeti kötelezettől számlán átvállaló, továbbá a készletre vevő gazdálkodó kötelezett hasznosítást koordináló szervezettel kötött érvényes átvállalási szerződéssel rendelkezett, úgy a fenti eljárás (levonás) során a ténylegesen megfizetett termékdíj és a hasznosítási díj együttes összege vonható le a 2011. évi beszerzésből származó, de 2012. évben felhasznált és forgalomba hozott vagy saját célra felhasznált csomagolószer vonatkozásában keletkező díjfizetési kötelezettségből. A 2012. évet megelőzően egyéni mentességgel rendelkezők esetében az igazolt hulladékkezelési költségeket a Vhr. rendelkezése szerint hasznosítási díjnak kell tekinteni.
Fontos azonban, hogy a levonás mértékének kiszámításánál nem vehető figyelembe 2011. január 20-ig teljesítendő negyedéves bevallásban- a csomagolási termékdíj tekintetében - alkalmazott levonás mértéke.
Különös tekintettel a Vhr. 33. § (10) bekezdésében megfogalmazottakra megállapítható, hogy a 2011. évben már belföldi forgalomba hozott csomagolási összetevők 2012. évben csomagolás részeként történő kibocsátása (első belföldi forgalomba hozatala vagy első saját célú felhasználása) után a csomagolás első belföldi forgalomba hozóját vagy első saját célú felhasználóját terheli a csomagolás részét képező csomagolószer termékdíj-kötelezettsége.
A Vhr. további részletező átmeneti szabályozása értelmében a Ktdt. hatályba lépése előtt - tehát 2011. december 31-ig - forgalomba hozott újrahasználható csomagolás összetevői után díjfizetési kötelezettség nem keletkezik.
A fenti 1-2. pontban részletezett eljárás a külföldről behozott áru csomagolásának részét képező csomagolószer után keletkező termékdíj-kötelezettség vonatkozásában nem alkalmazható, tekintettel arra, hogy a Vhr. 33. § (3) bekezdése értelmében arra a Ktdt.-ben meghatározott általános szabályok vonatkoznak.
A termékkör kapcsán végezetül fontos tisztázni a Vhr. 33. § (11) bekezdésében megfogalmazott kedvezményes jogintézmény alkalmazhatóságával kapcsolatban felmerülő jogértelmezési problémákat. Ugyanis a hivatkozott jogszabályi hely szövegezését értelmezve elmondható, hogy adott gazdálkodónak kizárólag abban az esetben nem keletkezik a 2011. évi csomagolószer árukészletéből csomagolás részeként 2012. január 01-jét követően forgalomba hozott mennyisége kapcsán termékdíjkötelezettsége, ha a 2011. évi teljes beszerzésének teljes mértéke nem haladja meg a Ktdt. 2. § (6) bekezdésében meghatározott mennyiségi határokat (ez esetben tehát e mennyiségi határokat meg nem haladó mértékű beszerzett mennyiségből fennmaradó rész adja a 2011/2012. év fordulónapján készleten lévő termékek mennyiségét).

Reklámhordozó papír

2011. évben a belföldi előállítású reklámhordozó papír tekintetében az első belföldi forgalomba hozó első vevője (tehát a nyomdai szolgáltatást megrendelő gazdálkodó), míg a külföldi beszerzésből származó reklámhordozó papír tekintetben annak saját célú felhasználója, vagy első belföldi forgalomba hozója (a külföldről behozó, beszerző gazdálkodó) volt kötelezettnek tekintendő. Fő szabályként kötelezettsége a reklámhordozó papír saját célú felhasználása esetén annak költségként történő elszámolása napján, míg továbbértékesítés esetén az értékesítés során kiállított bizonylaton (számla) feltüntetett teljesítés napján keletkezett.
Az átmeneti rendelkezések értelmében, ebben az esetben az adó-megállapítási (2011. év IV. negyedév) időszakban keletkezett díjfizetési kötelezettségének a kötelezett 2012. január 20-ig teljesítendő negyedéves bevallásában tesz eleget.
Azon mennyiségeket azonban, melyeket az első belföldi vevő, illetve külföldről behozó 2011. évben szerzett be, de 2012. évben értékesítette, a Ktdt. általános szabályi szerint a 2012. évi díjtétel mértékével kalkulált összegben a 2012. évi I. negyedéves bevallásban - 2012. április 20-ig - kell szerepeltetni.
Fentiektől eltérően a 2011. évben hatályos jogszabályi környezet lehetőséget biztosított a kötelezett számára, hogy díjfizetési kötelezettségét beszerzéskor, a termék készletre történő felvétele napján állapítsa meg. Az így készletre vett reklámhordozó papír mennyisége után 2011. év IV. negyedévében keletkezett - 2011. évi díjtételekkel számított - díjfizetési kötelezettségről a reklámhordozó papír első belföldi vevője, illetve a külföldről beszerző kötelezett 2012. január 20-ig bevallást nyújt be.
E jogcímnek megfelelően adott termék vonatkozásában felmerülő díjfizetés úgymond előre megfizetésre kerül. Tehát előfordulhat az az élethelyzet is, hogy adott termék - mely után a termékdíj már megfizetésre került - fizikailag még mindig az adott gazdálkodó készletében szerepel (nem hozta forgalomba, saját célra nem használta fel).
A készletre vétellel keletkeztetett díjfizetési kötelezettség vonatkozásában azonban a Ktdt. és végrehajtási rendelete az általános szabályoktól eltérő kiegészítéseket tartalmaz a 2012. évre vonatkozóan. E rendelkezések értelmében a 2011. év IV. negyedévében készletre vett termék mennyiségét célszerű elkülönítetten kezelni, nyilvántartani, ugyanis az átmeneti rendelkezések különbséget tesznek a még 2011. évben forgalomba hozott vagy saját célra felhasznált és a 2012. évi kibocsátott mennyiségek között.
Alap esetben a 2011. IV. negyedévében beszerzett teljes mennyiségre vonatkozóan - a IV. negyedéves bevallás teljesítése során - 2012. január 20-ig megfizetésre kerül a termékdíj. Azonban az átmeneti rendelkezések értelmében a 2011. évben beszerzett, de 2012. évben vagy azt követően forgalomba hozott mennyiséget - mely érintheti akár a teljes mennyiséget, akár annak egy részét - termékdíj-különbözet megfizetésének kötelezettsége terheli. A különbözetet úgy kell kiszámolni, hogy a 2011. évben készletre vett mennyiség részét képező, a 2012. évben forgalomba hozott, felhasznált mennyiség után, 2012. évi díjtétellel kalkulált termékdíj összegéből levonható ugyanazon mennyiség vonatkozásában, már a 2011. IV. negyedévi beszerzés kapcsán megállapított és 2012. január 20ig befizetett termékdíj összege.
Az előzőekben írtak akkor is irányadók, ha a beszerzés, nyilvántartásba vétel, stb. 2011. IV. negyedéve előtt történt.

Termékdíj fizetési kötelezettség számla alapján történő átvállalása

A Ktdt. 40. § (9) bekezdése szerint: "A 2012. január 1. előtt hatályos jogszabályok szerinti csomagolásra vonatkozó számlás átvállalás esetére a (8) bekezdés rendelkezéseit - a törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott eltérésekkel - kell megfelelően alkalmazni."
A Vhr. 33. § (4) bekezdése szerint: "A Ktdt. 40. § (9) bekezdése szerinti termékdíj-különbözetnél nem vehető figyelembe a csomagolási termékdíj tekintetében korábban a számlán kötelezettként átvállaló által a bevallásban alkalmazott levonás mértéke."
A Vhr. 33. § (5) bekezdése szerint: "A kötelezett a 2012. első negyedévében benyújtott bevallásában levonhatja a 2012. első negyedévében forgalomba hozott vagy saját célra felhasznált csomagolószer után a számlán átvállaló által igazoltan megfizetett hasznosítási díj összegét, ha az ügylet az átvállalás időpontjában hatályos rendelkezéseknek megfelelt."
A Vhr. 33. § (6) bekezdése szerint: "A (4) és (5) bekezdések szerinti esetekben a számlán átvállaló a vevőjének igazolást állít ki a megfizetett csomagolási termékdíj összegéről és a megfizetett hasznosítási díj összegéről."
Az átmeneti rendelkezés a 2011. december 31-ig jogszerűen megvalósult - csomagolás összetevőire vonatkozó - a csomagolás után keletkezett termékdíj számlán történő átvállalása okán 2012. évben keletkező termékdíjfizetési kötelezettség kérdéskörét kívánja rendezni oly módon, hogy a 2012. évben, illetve ezt követően forgalomba hozott vagy saját célra felhasznált csomagolás összetevői után keletkező - a 2012. évi díjtételekkel számított - termékdíjából a kötelezett 2012. év I. negyedévi bevallásában levonhatja a 2011. évben beszerzett csomagolási összetevők mennyisége után megfizetett csomagolási termék- és hasznosítási díj összegét.
A jogintézmény jellegéből, valamint a végbement jogszabály-változásból adódóan a 2011. év - az eredeti kötelezett helyébe lépő átvállaló gazdálkodó - és a 2012. évi - levonás érvényesítésére jogosult gazdálkodó - kötelezett személye elválik egymástól.
A 2011. évben számlán átvállaló gazdálkodó a 2012. év I. negyedévében levonást érvényesítő kötelezett részére - a levonás összegének meghatározása érdekében - igazolást köteles kiállítani, mely tartalmazza a megfizetett csomagolási és hasznosítási díjat. Ebből egyenesen következik az, hogy a Kt. értelmében vett levonással érintett összeget, amely nem került megfizetésre - az igazolás kiállítása során, így - a termékdíj-különbözet számításánál figyelembe venni nem lehet!

Bejelentkezési kötelezettség

A Ktdt. 40. § (5) bekezdése szerint: "Az e törvény szerinti egyéni hulladékkezelést teljesítő kötelezett 2012-ben január 15-ig bejelentést tesz a vámhatóságnál. A 2012. január 15-i határidő elmulasztása jogvesztő. A további kötelezettek a bejelentést 2012. április 20-ig teljesítik."
A Vhr. 34. § (4) bekezdése szerint: "A 2012. január 1-jét követően benyújtott bejelentéseken, bevallásokon - a pótlólagos bejelentést, bevallást, önellenőrzést is ideértve - a benyújtó, képviselő GLN számát nem szükséges feltüntetni."
A Vhr. 34. § (7) bekezdése szerint: "Nem kell e rendelet szerint bejelenteni a 2012. január 1-jét megelőzően, szabályosan bejelentett
a) képviselőt, ha a képviseletre vonatkozó, továbbá
b) az elektronikus úton történő bejelentés, bevallás benyújtására vonatkozó bejelentőt (Egységes Ügyfél Címtár) regisztrációt,
amennyiben az adatokban és a megbízás, meghatalmazás körülményeiben változás nem következett be."
Az átmeneti rendelkezés azokra a kötelezettekre vonatkozik, akik már a Kt. alapján is kötelezettek és a Ktdt. alapján is kötelezettek maradnak, vagy 2012. évtől az új szabályozás alapján kerülnek a kötelezetti körbe. Ebben a körben eltérő szabályok vonatkoznak az egyéni hulladékkezelés teljesítését választó kötelezettekre.
Az egyéni hulladékkezelés teljesítését választó kötelezett ez irányú döntését 2012. január 15-ig jelentheti be, azonban ennek a határidőnek az elmulasztása jogvesztő, elmulasztása esetén igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni. Az egyéni hulladékkezelést választók bejelentésüket a KT12BEJKE nyomtatványon tehetik meg. (Mivel a Vhr. 3.§ (4) bekezdése alapján az egyéni hulladékkezelésre vonatkozó választást tárgyévenként kell megtenni, a határidőt mulasztó kötelezettek legkorábban 2013-ra nézve élhetnek ezzel a lehetőséggel, az időállapot szerint hatályos jogszabályi környezetnek megfelelően kialakított bejelentés nyomtatvány alkalmazásával.)
Valamennyi más, a 2012. évi termékdíjas szabályozás hatálya alá tartozó kötelezettnek - az átmeneti rendelkezéseket figyelembe véve - 2012. április 20-ig kell teljesíteni a bejelentési kötelezettségét. Ennek a bejelentésnek a keretében tehetnek nyilatkozatot arról is, hogy termékdíj átalányt kívánnak-e alkalmazni. A kötelezett természetesen április 20. előtt is eleget tehet a bejelentési kötelezettségének a KT12BEJKE nyomtatványcsomag kitöltésével és beküldésével.
Az átmeneti rendelkezésben foglalt határidőt követően az általános szabályok lépnek érvénybe, így a bejelentés/változás-bejelentés jogszerű teljesítésére 15 nap áll rendelkezésre.

Mentességi engedélyek

A Ktdt. 40. § (6) bekezdése szerint: "A 2012. január 1. előtt kiadott mentességi engedélyek 2012. január 1-jén érvényüket vesztik."
Mentességi engedélyek megszűnésnek kérdésköre a hasznosítást koordináló szervezetek munkájához, valamint az egyéni teljesítők tevékenységéhez kapcsolható. A Ktdt. vonatkozó rendelkezése egyértelműen kimondja, hogy a korábban kiadott és érvényben lévő mentességi engedélyek 2012. január 1-jén hatályukat vesztik.
Természetesen a hasznosítást koordináló szervezetek, valamint az egyéni teljesítők részére kiadott mentességi engedélyben foglalt 2011. évi hasznosítási kötelezettségek teljesítését az engedély birtokosának 2012. január 31-ig igazolnia kell a Főfelügyelőség felé.

Termékdíj-kötelezettség szerződéses átvállalása

A Ktdt. 40. § (7) bekezdése szerint: "A 2012. január 1. előtt megkötött termékdíj-kötelezettség szerződéses átvállalása esetén, ha a mentességgel rendelkező koordináló szervezet nem teljesíti a mentességi engedélyben foglalt kötelezettségét, az eredeti kötelezett a befizetési kötelezettség időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresével növelt mértékben köteles a termékdíjat 2012. február 15-ig befizetni. A fizetendő termékdíjból levonható a mentességi engedély érvényességi idejéig hasznosított hulladékmennyiség alapján meghatározott összeg."
A 2012. január 1. előtt megkötött termékdíj-kötelezettség szerződéses átvállalását alapvetően 2011. évben hatályos Kt. szabályozza, mely értelmében a kötelezettől a termékdíj-fizetési kötelezettséget a mentességgel rendelkező hasznosítást koordináló szervezet vállalhatja át.
Alapvetően a jogalkotó ezen átvállalási szerződésre vonatkozó átmeneti szabályokat kívánja rendezni, mely értelmében a hasznosítást koordináló szervezet teljesítésének elmaradása esetén az eredeti kötelezettet, a kötelezettség időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresével növelt mértékű fizetési kötelezettséggel sújtja. Az eredeti kötelezettnek az így visszaszálló kötelezettségét 2012. február 15-ig kell teljesítenie. A teljesítés elmaradása okán fennálló fizetési kötelezettségből a kötelezett levonhatja 2011. december 31-ig hasznosított hulladékmennyiség alapján meghatározott összeget.

Készletre vétellel történő teljesítés

A Ktdt. 40. § (12) bekezdése szerint: "Az a kötelezett, aki a termékdíj-kötelezettség készletre vétellel történő teljesítését választja, a 2012-es naptári évben bejelentési és bevallási kötelezettségét a 2012. január 1-jén készletén lévő termékdíjköteles termékek után április 20-ig teljesíti." A készletre vétel alapvetően a termékdíj-fizetési kötelezettség keletkezése időpontjának kötelezett által történő megválasztására vonatkozó jogintézmény. Ennek értelmében - gazdasági szempontokat is figyelembe véve - a kötelezettnek módjában áll beszerzési forgalma után megállapítani a termékdíj-fizetési kötelezettségének keletkezését. Erre vonatkozóan a Kt. a tárgyévet megelőző év december 20. napjáig teljesítendő bejelentési (nyilatkozat tételi) és az év forduló napján (december 31én) a nyitó készletre vonatkozóan leltár felvételi kötelezettséget, továbbá a készleten lévő termékdíjköteles termékekről (melyek után a termékdíj nem került megfizetésre) pedig tárgyév január hó 20. napjáig teljesítendő bevallási kötelezettség írt elő.
Tekintettel arra, hogy a Ktdt. 2012. január 01-jén történő hatályba lépésével egyidejűleg hatályon kívül helyezi a korábbi szabályozást, így a 2011. december 20-ig teljesítendő ez irányú bejelentés, a december 31-ei leltárfelvétel és a 2012. január 20-ig teljesítendő bevallási kötelezettség irrelevánsnak tekintendő. Tehát a Kt. szabályai szerint tett 2012. adóévre vonatkozó nyilatkozatok a Ktdt. 2012. január 01-jén történő hatályba lépésével egyidejűleg érvényüket vesztik.
Fentiekre figyelemmel tehát, azon kötelezett, aki 2012. évtől a készletre vétellel történő teljesítést kívánja alkalmazni, erre vonatkozóan 2012. április 20-ig bejelentési és bevallási kötelezettség terheli. A bejelentést az erre a célra rendszeresített KT12BEJKE nyomtatvány felhasználásával szükséges teljesíteni. A bevallás adattartalmának a 2012. január 01-jén készleten lévő termékdíjköteles termékek szolgálnak alapul, mely a KT12BEV nyomtatvány felhasználásával teljesítendő.

Egyéb átmeneti jellegű rendelkezések a vhr-ben:

Számlazáradékok

A Vhr. 34. § (1) bekezdése szerint: "A 7. § (2) és (4) bekezdésében, a 8. § (2) bekezdésében, továbbá a 9.§ (7) bekezdésében meghatározott számlazáradék szövege 2012. június 30-ig a számla mellékletén is feltüntethető."
A Ktdt. 13. §-a tartalmazza azon eseteket, mikor a kötelezettet a termékdíj számlán történő feltüntetési kötelezettsége terheli, melynek a Vhr. hivatkozott rendelkezései alapján az alábbi záradékszövegek alkalmazásával kell eleget tennie:
a) számlán történő átvállalás esetén,
Számlán történő átvállalás 2012. évtől kizárólag belföldi előállítású egyéb kőolajtermék esetében lehetséges, mely megvalósulásának feltétele - a korábbi években hatályos jogszabályi környezethez hasonlóan - a meghatározott számlazáradék alkalmazása.
Az egyéb kőolajtermék termékdíj-kötelezettség számla alapján való átvállalása esetén a számlán "az egyéb kőolajtermék vevője nem termékdíj-kötelezett, a bruttó árból ......... Ft termékdíj átvállalásra került" szövegű záradékot kell feltüntetni.
b) a kötelezett és vevőinek visszaigénylésre jogosult vevő partnerei által igényelt esetben, A Vhr. értelmében a Ktdt. 13. § b) pontjában meghatározott, a kötelezettnek a visszaigénylésre jogosult partnere által igényelt esetben feltüntetendő számlazáradék pontos szövegezését nem tartalmazza, ellenben annak kötelező adattartalmát igen.
E szerint a számlazáradék szövege tartalmazza:
- a termékdíjköteles termék CsK, KT kódját,
- a termékdíj mértékét, és összegét,
- a termékdíj megfizetését (bevallását) igazoló dokumentumok adatait.
A számlazáradék harmadik kötelező elemeként felsorolt termékdíj megfizetését igazoló dokumentum adatai közül kötelezően feltüntetendő a termékdíjköteles termék első belföldi forgalomba hozatalakor a kötelezett által kiállított számla száma és kelte, a kötelezett adatai (neve, címe, adószáma).
c) csomagolószer, illetve reklámhordozó papír első belföldi forgalomba hozatalakor,
A csomagolószer első belföldi forgalomba hozója - a számla tételeire való hivatkozással - a felsorolt esetekhez igazodva számlán az alábbi záradékszöveget köteles feltüntetni:
- ha a csomagolószer termékdíj-kötelezettség az eladót terheli
"a csomagolószer termékdíj összege bruttó árból ..................... Ft",
- ha a csomagolás részeként forgalomba hozott csomagolószer termékdíj-kötelezettség az eladót terheli
"a csomagolás termékdíj-kötelezettség az eladót terheli",
- ha a kötelezettség a vevőt terheli.
"a csomagolószer termékdíj-kötelezettség a vevő eseti nyilatkozata alapján a vevőt terheli",
vagy
"a csomagolószer termékdíj-kötelezettség a vevő … számon iktatott időszakra vonatkozó nyilatkozata alapján a vevőt terheli",
A csomagolószer kiskereskedelmi értékesítése esetén nem kell a számlán záradékot feltüntetni. d) a reklámhordozó papír első belföldi forgalomba hozója az általa kiállított számlán az alábbi záradékszöveg alkalmazására kötelezett:
"a reklámhordozó papír termékdíj összege a bruttó árból ..................... Ft",
e) a Vhr. 9. § (7) bekezdése rendelkezik a Ktdt. által meghatározott esetek alapján létrejövő szerződéses átvállaláshoz kötődő számlazáradék alkalmazásának kötelezőségéről. Ez esetben a meghatározott záradékszövegben a Ktdt. 14. § (5) bekezdése szerinti átvállalás típusának megfelelő pontos hivatkozást külön jelölni szükséges:
"a termékdíj-kötelezettség a Ktdt. 14. § (5) bekezdés ....) pontja alapján a vevőt terheli".
Amennyiben a meghatározott záradékszöveg az értékesítés során kiállított számlán nem kerül feltüntetésre, az így értékesített termék(ek)re vonatkozó termékdíj-kötelezettség nem száll át a vevőre.
A fentiekben meghatározott számlazáradékok szövegét a Ktdt. vonatkozó rendelkezése értelmében a számlán kötelező feltüntetni. Ezen általános szabály alól Vhr. 34. § (1) bekezdése enged eltérni, mely szerint a hivatkozott számlazáradékok szövege 2012. június 30-ig a számla mellékletén is feltüntethető. Ebből az a következtetés is egyenesen levonható, hogy az átmeneti szabályok által biztosított határidőt követően a számlazáradékok már kizárólag csak a számlán kerülhetnek feltüntetésre, így például 2012. év júliusában a számla mellékletén feltüntetett átvállalásra vonatkozó számlazáradék esetén, a jogintézmény nem alkalmazható.

Átvállalási szerződések bejelentése

A Vhr. 34. § (2) bekezdése szerint: "A 9. § (3) bekezdésében meghatározott bejelentés érvényes, ha a 2012. január 1-je és 15-e között megkötött szerződést az átvállaló 2012. január 31-ig bejelenti a vámhatóságnak és a bejelentést a vámhatóság befogadta."
Fő szabályként a bejelentést az átvállalási szerződés kezdő, vagy módosítási időpontjától, annak megszűnése esetén a megszűnésétől számított 15 napon belül kell megtenni.
A Vhr. hivatkozott jogszabályi helye a szerződéses átvállalásra vonatkozó azon átmeneti rendelkezést tartalmazza, mely értelmében a 2012. január 1-je és 15-e között megkötött átvállalási szerződések bejelentésére - a fő szabálytól eltérően - átmenetileg hosszabb időtartamot biztosít a gazdálkodók számára, így ezen bejelentéseket 2012. január 31-ig lehet megtenni.
A Vhr. hivatkozott átmeneti rendelkezése által biztosított határidőt követő bejelentésekre a Vhr. 9. § (3) bekezdésében foglaltak az irányadóak.

Visszaigénylés

A Vhr. 34. § (3) bekezdése szerint: "Az e rendelet 23. § (4) bekezdésében meghatározott visszaigénylés során a 2012. január 1. napja előtt keletkezett termékdíj-fizetési kötelezettségre vonatkozóan a 2012. évet megelőzően megfizetett termékdíjtétel mértékét kell alkalmazni."
A Ktdt. rendelkezéseit figyelemmel követve megállapítható, hogy - az arra jogosult által - kizárólag a ténylegesen befizetett termékdíj igényelhető vissza. Fő szabályként a termékdíjat befizető és visszaigénylő személye elválhat egymástól, tehát előfordulhat, hogy nem ugyanazon személy fizeti beilletve igényli vissza a termékdíjat. Ezen szabálytól eltérő rendelkezést kizárólag az egyéb kőolajtermék esetében tartalmaz a szabályozás, ahol a befizetett termékdíjat visszaigénylő személy kizárólag maga a kötelezett lehet.
2012. évtől a visszaigénylés mértékét a Vhr. 23. § (4) bekezdése tartalmazza, mely értelmében a termékdíjköteles termék forgalomba hozója által az árban felszámított és a kiállított számlán feltüntetett termékdíj igényelhető vissza.
A hivatkozott átmeneti rendelkezés célja, a Kt. hatályon kívül helyezését követően megnyílt viszszaigénylési jogcímek helyzetének jogszerű rendezése, mely alapján a visszaigénylésben a korábbi év(ek)ben érvényes, megfizetett termékdíjtétel mértékét kell alkalmazni.

Újrahasználható csomagolás

A Vhr. 34. § (8) bekezdése szerint: "A 23. § (10) bekezdésében meghatározott újrahasználható csomagolószer nyilvántartást a Főfelügyelőség 2012. január 2-tól teszi közzé honlapján."
A 23. § hivatkozott bekezdése alapján a használt, vagy hulladékká vált termékdíjköteles termék külföldre történő értékesítése esetén - fő szabályként - nem nyílik meg a jogszerű visszaigénylés lehetősége. E rendelkezés alól kivételt képeznek az újrahasználható csomagolószer-nyilvántartásban található csomagolószerekből, valamint az egyéb kőolajtermékből származó hulladékok.
Az újrahasználható csomagolószer-nyilvántartást az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség- a honlapján - 2012. január 02-tól teszi közzé.

XI. FEJEZET

MELLÉKLETEK

1. melléklet a 2011. évi LXXXV. törvényhez
2. melléklet a 2011. évi LXXXV. törvényhez
3. melléklet a 2011. évi LXXXV. törvényhez
1. melléklet a 343/2011. (XII. 29.) Korm. rendelethez
2. melléklet a 343/2011. (XII. 29.) Korm. rendelethez
3. melléklet a 343/2011. (XII. 29.) Korm. rendelethez
4. melléklet a 343/2011. (XII. 29.) Korm. rendelethez
5. melléklet a 343/2011. (XII. 29.) Korm. rendelethez
6. melléklet a 343/2011. (XII. 29.) Korm. rendelethez
8. melléklet a 343/2011. (XII. 29.) Korm. rendelethez

2. RÉSZ

A NÉPEGÉSZSÉGÜGYI TERMÉKADÓRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY KOMMENTÁRRAL

Jelmagyarázat:

A népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Neta tv.)

I. FEJEZET

BEVEZETÉS, MAGYARÁZAT

Az Országgyűlés a népegészségügyileg nem hasznos élelmiszerek fogyasztásának visszaszorítása és az egészséges táplálkozás előmozdítása, valamint az egészségügyi szolgáltatások, különösen a népegészségügyi célú programok finanszírozásának javítása érdekében a népegészségügyi termékadó fizetésének a kötelezettségéről a következő törvényt alkotja:
2011. július 19-én a Magyar Közlöny 85. számában került kihirdetésre a népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. törvény, melynek rendelkezései 2011. szeptember 1-jével léptek hatályba.
A jogszabály szövege nem adott felhatalmazást sem a kormánynak, sem pedig a pénzügyekért felelős miniszternek arra, hogy a törvény végrehajtása érdekében rendeletet alkosson, melyből következően a Neta tv-hez végrehajtási rendelet nem készült.
2011. november 29-én a Magyar Közlöny 140. számában az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény részeként (187. §-197. §) megjelent a Neta tv. módosítása.
A módosító rendelkezések kapcsán 2012. január 1-jétől a jogszabályt az alábbiakban részletezettek szerint kell alkalmazni.
A módosítás következtében a Neta tv. bővült egy új adónemmel, a baleseti adóval. Ennek következtében a törvény szerkezete is megváltozott, a korábbi paragrafusok egy önálló fejezet (I. fejezet Népegészségügyi termékadó) alá rendeződtek, míg új fejezetként felvételre kerültek az új adónemre vonatkozó (II. fejezet Baleseti adó) szakaszok.
Tekintettel arra, hogy a népegészségügyi termékadó és a baleseti adó nem azonos vagy hasonló életviszonyokat szabályoz, továbbá hasonlóság a két adónemre vonatkozó törvényi célban sem fedezhető fel, illetve a kapcsolódó hatósági feladatokat sem ugyanaz a szerv látja el (a termékadó esetében a Nemzeti Adóés Vámhivatal vámszerve, a baleseti adó esetében pedig az adóztatási szerv rendelkezik hatáskörrel), jelen kiadvány a törvény baleseti adóra vonatkozó részét nem taglalja.
A Neta tv. módosítása érintette az értelmező rendelkezéseket, az adóköteles termékköröket, az adó mértékét, valamint a mentességeket.
Az adókötelezettség keletkezésére, a számlazáradékolási kötelezettségre, az adó alanyára és alapjára, az adó megállapítására, a nyilvántartás-vezetési kötelezettségre, valamint az adó bevallására és megfizetésére vonatkozó rendelkezések a törvénymódosítás következtében nem változtak.
2011. december 14-én a Magyar Közlöny 151. számában megjelent, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény és egyes kacsolódó törvények, valamint a miniszteri hatósági hatáskörök felülvizsgálatával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXIV. törvény 79. §-a a Neta tv-t - kizárólag a 2. § h) pontot érintően - ismételten módosította. E rendelkezés vonatkozásában nevezett törvény a 2011. december 14ei kihirdetést követő 8. napon történő hatályba lépést írt elő. Tekintettel azonban arra, hogy ezen időpont korábbi, mint azon jogszabályi rendelkezés hatályba lépésének ideje, melyet módosított volna, a változás nem vált alkalmazhatóvá.
Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény módosításáról szóló 2012. évi XVIII. törvény 43. §-a a Neta tv. 2. § h) pontját - a korábbi módosítással megegyező szövegezéssel - újra megállapította. A rendelkezés ezen jogszabály 2012. március 30-ai kihirdetését követő tizenötödik napon, vagyis 2012. április 14-én lépett hatályba.
A jogszabályhoz fűzött kommentár a hatályos rendelkezések mellett kitér a 2011. évi szabályozásra is, hiszen egy esetleges önellenőrzés, illetve vámhatósági adóellenőrzés érintheti ezt az időszakot is.
A Neta tv. háttérjogszabályának elsősorban az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.), valamint az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) tekinthető, továbbá a Magyar Élelmiszerkönyv rendelkezései is irányadóak.

A törvény célja

A törvényben célként került megfogalmazásra a népegészségügyileg nem hasznos élelmiszerek fogyasztásának visszaszorítása és az egészséges táplálkozás előmozdítása, valamint az egészségügyi szolgáltatások, programok finanszírozásának javítása.
Táplálkozástudományi szakemberek szerint "egészségtelen élelmiszerek" elméletileg nem léteznek, az egészséges táplálkozás inkább az elfogyasztott élelmiszer mennyiségének, minőségének, a bevitel idejének, módjának, stb. függvénye, a cél mégis az, hogy a termékadóval érintett élelmiszerekből az emberek azáltal, hogy azokat drágábban tudják megvásárolni, kevesebb mennyiséget vegyenek, s ezáltal kevesebbet fogyasszanak belőlük.
A másik cél elérése, vagyis az egészségügyi szolgáltatások, programok finanszírozásának javítása érdekében pedig szükséges, hogy a termékadó befizetések hozzájáruljanak az állami bevételek fokozásához.

II. FEJEZET

ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK

Neta tv. 1. §
A Neta tv. értelmező rendelkezései az egyértelmű jogalkalmazás érdekében azoknak a fogalmaknak a magyarázatát tartalmazza, amelyeket a törvény alkalmaz, úgymint a belföld, a cukor, a só, az előrecsomagolt termék, az értékesítés, a teljesítési hely, a vámtarifaszám, a teljesítési időpont, a taurin, a sör, a cukrozott kakaópor és a metil-xantin fogalma.

Cukor és só

Cukornak minősül a 1701 vámtarifaszám alá tartozó nádcukor és répacukor, melyek kizárólag szilárd és por alakban, nyers vagy finomított állapotban osztályozhatók ezen vámtarifaszám alá, azonban hozzáadott ízesítő- vagy színezőanyagokat tartalmazhatnak.
Továbbá cukornak minősül a 1702 vámtarifaszám alá tartozó más cukor, cukorszirup, műméz, égetett cukor (karamell). Ide osztályozzuk mindazon szilárd és por alakú cukrokat (vegytisztán is), amelyek nem tartoznak a 1701 vtsz. alá. A hozzáadott ízesítő- vagy színezőanyag tartalom megengedett. Ide tartozik a tejcukor (laktóz), a szőlőcukor (glukóz), a gyümölcscukor (fruktóz) és a malátacukor (maltóz) is.
Sónak minősül a 2501 vámtarifaszám alá tartozó bányászott nyers só, a tengervízből nyert só (szolár só), a finomított só, az asztali (jódozott, csomósodást-gátló anyaggal dúsított) só, a denaturált só és a tiszta nátrium klorid.

Előrecsomagolt termék

A népegészségügyi termékadóhoz kapcsolódóan az előrecsomagolt termék fogalma azért került külön definiálásra, mert az nem egyezik meg más jogszabályok meghatározásaival (pl. az élelmiszerek jelöléséről szóló 19/2004. (II. 26.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendeletben szereplő "előrecsomagolt élelmiszer" fogalmával).
A jogszabályban felsorolt feltételeknek (4. a-d pont) egyidejűleg kell teljesülniük ahhoz, hogy egy termék elnyerje az előrecsomagolt termék státuszt. Ha ezek közül bármelyik feltétel nem áll fenn, akkor nem beszélhetünk előrecsomagolt termékről.
A Neta tv. alapján annak, hogy egy termék előrecsomagolt terméknek minősüljön, az egyik feltétele, hogy a terméket ne a fogyasztó vagy a végső felhasználó jelenlétében csomagolják.
Fogyasztó vagy végső felhasználó az a vevő, aki/amely a vásárolt terméket saját termék-előállításához nem használja fel, illetve nem értékesíti tovább más személynek. E két kifejezést a jogszabály csak ezen a helyen használja, tehát a Neta tv. többi rendelkezésének alkalmazása szempontjából nincs jelentősége. Ez tehát nem jelenti azt, hogy egy termék csak akkor lehet termékadó-köteles, ha az a fogyasztó vagy a végső felhasználó részére kerül értékesítésre.
A második és harmadik feltétel, hogy a csomagolásban található termék mennyisége előre meghatározott legyen és ezt a mennyiséget a csomagolás felbontása vagy észrevehető módosítása nélkül ne lehessen megváltoztatni.
Negyedik feltétel, hogy a terméket olyan névleges mennyiségű egységekben kell értékesíteni, amelyek megegyeznek a csomagoló által előre meghatározott értékekkel, és tömeg- vagy térfogategységekben vannak meghatározva.
Ezen kritérium akkor is teljesítettnek tekinthető, ha a mennyiségi egység a termék csomagolásán nem szerepel.
Névleges mennyiség kifejezés alatt - a szavak általános értelmezéséből következően - nem az aktuális pontos, hanem az adott mennyiség említésekor általában használt adatot kell érteni. Például egy üdítőital palackján fel van tüntetve, hogy a mennyisége, űrtartalma 2 liter. Azonban a tényleges mennyiség palackonként akár tized-, század-, ezred-milliliterekkel ettől eltérhet, mégis elmondható, hogy a termék 2 l mennyiségi egységben kerül értékesítésre.
2012. évben már előrecsomagolt terméknek minősül az a termék is, amelyet darabonként csomagolnak, függetlenül attól, hogy azt a fogyasztó részére darabonként vagy tömeg alapján értékesítik.
Tehát az a csomagolt termék, amelynek mennyisége darabban került meghatározásra, 2011. évben még nem felelt meg az előrecsomagolt termék feltételeinek, 2012. évben azonban már igen. Ennek jellemző példája a közvetlenül külföldről behozott, egyesével csomagolt szaloncukor, amelynek értékesített mennyiségét a vásárló döntése határozza meg.

Értékesítés

Értékesítés a törvény értelmében az adóköteles termék ellenérték fejében történő átadása akként, hogy az az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja.
Az ingyenes átadásra a jogszabályi definíció nem terjed ki. Tehát az ingyenesen (kis értékű ajándékként) átadott termék után nincs népegészségügyi termékadó kötelezettség. Például egy cég promóciót végez az egyik termékével, amely termék nem termékadó-köteles. Ajándékként adnak hozzá egy - az adókötelezettség feltételeinek egyébként megfelelő - pici kiszerelésű, néhány grammos csokoládét, kekszet, ami gyerekek számára vonzó lehet. Ez, a promóciós termék mellé adott kis ajándék nem termékadó-köteles.
Más a helyzet az ún. "kettőt fizet, hármat kap", illetve "2+1" akciókkal. Ekkor ugyanis valójában nem ajándékról, hanem mennyiségi engedményről van szó, hiszen a harmadik, illetve "+1" termék csak akkor jár, ha a vevő meghatározott mennyiségű terméket vásárol. Az ügylet ez esetben ellenérték fejében történik, csak az egy termékre jutó ár kisebb, vagyis ebben az esetben az átadott valamennyi termék után fennáll az adókötelezettség.

Teljesítési hely

A Neta tv. alkalmazásában teljesítési hely alatt az Áfa tv. szerinti teljesítési helyet kell érteni.
Az általános szabály szerint (Áfa tv. 25. §) abban az esetben, ha a terméket küldeményként nem adják fel vagy nem fuvarozzák el, a termék értékesítésének teljesítési helye az a hely, ahol a termék az értékesítés teljesítésekor ténylegesen van.

Teljesítési időpont

A jogszabály a teljesítési időpont kifejezést kezdetektől használta, csupán a hozzá tartozó definíció - miszerint ez alatt az Áfa tv. szerinti teljesítési időpontot kell érteni - 2012-ig hiányzott. A teljesítési időpontot (amennyiben az eltér a számla kibocsátásának keltétől) a termékértékesítésről kiállított számla tartalmazza.

Sör

A Neta tv. sörnek a 2203 vámtarifaszám alá tartozó terméket tekinti. A 2203 vámtarifaszám alá a malátából készült sör tartozik. A sör olyan alkoholos ital, amelyet malátázott árpából vagy búzából, vízből és komlóból készített folyadék (sörcefre) erjesztésével nyernek. Bizonyos mennyiségű nem malátázott gabonát (pl. kukoricát vagy rizst) is felhasználhatnak a sörcefre készítéséhez. Hozzáadott anyagként tartalmazhat cukrot, színezőanyagot, ízesítőanyagot, széndioxidot és más anyagokat is.

Cukrozott kakaópor

Cukrozott kakaópornak a 1806 10 vámtarifaszám alá tartozó termék minősül. A 1806 10 vámtarifaszám alá a csokoládé- és kakaótartalmú más élelmiszer-készítménynek minősülő, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával készült kakaópor tartozik.

III. FEJEZET

AZ ADÓKÖTELEZETTSÉG

Népegészségügyi termékadó kötelezettség terheli azt a terméket, amely
1. az előrecsomagolt termék feltételeinek eleget tesz,
2. meghatározott vámtarifaszámok alá besorolható,
3. adott kritériumoknak megfelel (illetve nem tartozik a kivételek közé), és
4. első belföldi értékesítése megvalósul.
Az adott kritériumoknak való megfelelőség alatt azt kell érteni, hogy a termék megfelel a jogszabályban meghatározott cukor-, metil-xantin-, taurin-, kakaó-, illetve sótartalomra vonatkozó határértékeknek, valamint bizonyos összetevők felhasználása, nevesített technológiai eljárások alkalmazása, esetenként azonnali fogyasztásra való alkalmasság tekintetében eleget tesz a törvényi előírásoknak.
A Neta tv. tárgyi hatálya alá tartozik, vagyis termékadó-köteles terméknek minősül az üdítőital, az energiaital, az előrecsomagolt cukrozott készítmény, a sós snack, az ételízesítő, valamint 2012. január 1-jétől az ízesített sör, az alkoholos frissítő és a gyümölcsíz. Azonban a már 2011-ben is termékadó-köteles termékek meghatározása is változott (kivéve: ételízesítő) a törvénymódosítás következtében.

III.1 Üdítőital

Neta tv. 2. § a) pont
Az üdítőital abban az esetben adóköteles, amennyiben a 2009 vagy a 2202 vámtarifaszám alá tartozik, hozzáadott cukrot tartalmaz és összcukortartalma meghaladja a 8 gramm cukor/100 milliliter mennyiséget. A kivonat alapú szörpöket (Magyar Élelmiszerkönyv szerint), a 25% vagy a feletti gyümölcs- és zöldséghányadot tartalmazó sűrítményeket, koncentrátumokat, szörpöket, nektárokat, gyümölcs- és zöldségleveket a Neta tv. kiveszi az adóköteles termékek köréből. Bár a gyümölcsital nem szerepel a felsorolásban, a jogalkotó szándéka szerint a 25 %-os gyümölcsital is a kivételek közé tartozik. Továbbá az 50%, vagy azt meghaladó tejalapanyag felhasználásával készült termékek sem adókötelesek (pl. kakaós ital, kakaós tej).

Tarifális besorolás

A 2009 vámtarifaszám alá tartozik a gyümölcs- és zöldséglé nem erjesztve, hozzáadott alkoholtartalom nélkül (max. 0,5 tf%). Tartalmazhat cukrot vagy más édesítőanyagot, tartósító és szabványosító anyagot. Ide sorolandó az eredeti lé, a szárított gyümölcsök leve, a szőlőmust, a különböző zöldség- és gyümölcslevek egymás közötti keverékei, a helyreállított levek.
A 2202 vámtarifaszám alá tartozik a víz, a természetes és mesterséges ásványvíz cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával vagy ízesítve, továbbá más alkoholmentes (max. 0,5 tf %) ital, amely italként közvetlenül fogyasztható. Az ital antioxidánsokat, vitaminokat, stabilizátorokat vagy kinint hozzáadott anyagként tartalmazhat. Ide sorolandó például a narancsüdítő, a limonádé, a kóla, a tonik, a tej és kakaó alapú italok.

Magyar Élelmiszerkönyv rendelkezései

A Magyar Élelmiszerkönyv meghatározása szerint a gyümölcsszörp olyan sűrűn folyó készítmény, amelyet friss vagy tartósított gyümölcsléből, sűrített gyümölcsléből, gyümölcsvelőből vagy ezek keverékéből, cukor és adalékanyagok hozzáadásával állítanak elő és vízben oldható szárazanyag tartalma legalább 60,0 ref.%. A gyümölcsszörpnek legalább 33% (m/m) gyümölcslevet vagy gyümölcsvelőt (gyümölcspürét) kell tartalmaznia.
Kivonat alapú szörp például a bodzaszörp és a hársszörp.

Tejalapanyag

Tejalapanyag-tartalom alatt - a Neta tv. eltérő rendelkezése hiányában - a jogalkotó szándéka szerint az adóköteles termék tejtartalmát kell érteni. Abban az esetben pedig, ha az adóköteles termék nem tej hozzáadásával, hanem valamely olyan összetevő hozzáadásával készül, amelyet - legalább részben - tejből állítanak elő, akkor a késztermék tejalapanyag-tartalma a késztermék valamennyi összetevője arányában vizsgálandó. Például, ha egy üdítőital joghurt hozzáadásával készül, amelynek tejtartalma 50 %, de a joghurt a kész üdítőitalnak csak 50 %-át teszi ki, akkor a kész üdítőital tejtartalma összesen 25 %. Ez pedig azt jelenti, hogy tejalapanyag tartalmára tekintettel a kérdéses ital nem emelhető ki az adóköteles üdítőital Neta tv-beli fogalmi köréből.

2011. év

2011. évben az üdítőital kategóriánál a jogszabály kizárólag a hozzáadott cukortartalom kifejezést alkalmazta, annak kellett meghaladnia a határértéket ahhoz, hogy a termék adókötelesnek minősüljön. A termék teljes cukortartalmának nem volt jelentősége. Továbbá a Magyar Élelmiszerkönyv szerinti kivonat alapú szörpök, a zöldséghányad és zöldséglé kifejezés, valamint a legalább 50%-ban tejalapanyag felhasználásával készült termékek sem jelentek meg a kivételek között.

Példa

1) Egy társaság a 2009 vámtarifaszám alá tartozó, műanyag dobozos kiszerelésű körtelé előállításával és forgalmazásával foglalkozik. Az üdítő teljes cukortartalma 18 %, melyből csupán 2 % mesterséges cukor, a fennmaradó rész a gyümölcs természetes cukortartalmából adódik.
Tekintettel arra, hogy a termék tartalmaz hozzáadott cukrot (bármilyen kis mértékben is), és összcukortartalma meghaladja a 8 g cukor/100 ml mennyiséget, amennyiben a gyümölcstartalom 25 % alatti, az első belföldi értékesítés termékadó-köteles.
2) Egy cég olyan üveges őszibarack gyümölcsitalt gyárt, melynek gyümölcstartalma eléri, de nem haladja meg a 25 %-ot, pontosan 25 %. A gyümölcsital hozzáadott cukortartalma meghaladja a 8 g/100 ml mennyiséget, vámtarifaszáma 22029010.
A jogszabály a legalább 25 % gyümölcshányadot tartalmazó gyümölcsitalokat kiveszi a termékadó-köteles termékek köréből. A legalább 25 % gyümölcshányad kifejezés azt jelenti, hogy a termékben lévő gyümölcshányad vagy 25 %, vagy annál magasabb. Tehát az a gyümölcsital, amelynek gyümölcstartalma pontosan 25 %, - függetlenül annak cukortartalmától - nem népegészségügyi termékadó-köteles.

III.2 Energiaital

Neta tv. 2. § b) pont
Az energiaital akkor termékadó-köteles, ha a termék a 2009 vagy a 2202 vámtarifaszám alá tartozik, metil-xantint és taurint tartalmaz, feltéve, hogy metil-xantin-tartalma több, mint 1 milligramm metil-xantin/100 milliliter mennyiség vagy taurintartalma több, mint 100 milligramm/100 milliliter mennyiség. Ide kell érteni azt az esetet is, ha ezeket a termék valamely összetevője tartalmazza.
Tehát az adóköteles terméknek mindkét alkotóelemet (metil-xantin és taurin) tartalmaznia kell, de a termék adóköteles volta szempontjából elegendő, ha az egyik alkotóelem mennyisége haladja meg a fenti határértéket. Metil-xantin alatt a koffeint, a teobormint és a teofillint kell érteni. Ugyanakkor az energiaital cukortartalmának nincs jelentősége.

Tarifális besorolás

A 2009 vámtarifaszám alá tartozik a gyümölcs- és zöldséglé nem erjesztve, hozzáadott alkoholtartalom nélkül (max. 0,5 tf%). Tartalmazhat cukrot vagy más édesítőanyagot, tartósító és szabványosító anyagot. Ide sorolandó az eredeti lé, a szárított gyümölcsök leve, a szőlőmust, a különböző zöldség- és gyümölcslevek egymás közötti keverékei, a helyreállított levek.
A 2202 vámtarifaszám alá tartozik a víz, a természetes és mesterséges ásványvíz cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával vagy ízesítve, továbbá más alkoholmentes (max. 0,5 tf%) ital, amely italként közvetlenül fogyasztható. Az ital antioxidánsokat, vitaminokat, stabilizátorokat vagy kinint hozzáadott anyagként tartalmazhat. Ide sorolandó például a narancsüdítő, a limonádé, a kóla, a tonik, a tej és kakaó alapú italok.

2011. év

2011. évben az energiaital akkor tartozott a termékadó hatálya alá, ha a 2009, 2202 vámtarifaszám alá tartozó üdítőital hozzáadott koffeintartalma meghaladta a 10 milligramm koffein/100 milliliter mennyiséget. Amennyiben a Neta tv. szerinti üdítőitalnak (hozzáadott cukortartalom meghaladta a 8 gramm cukor/100 milliliter mennyiséget) a hozzáadott koffeintartalma is meghaladta az előírt mennyiséget (tehát a cukor- és koffeintartalom is túllépte a határértéket), akkor a termék már energiaitalnak minősült. Tehát a jogszabályi hely "vagylagosságot" állapított meg, a termék vagy üdítő, vagy energiaital lehetett.

Példa

3) Egy társaság 2202 vámtarifaszám alá tartozó ún. jegeskávét forgalmaz, ami a gyártó leírása alapján 78 % tejet, 10 % cukrot és kb. 32 mg koffeint tartalmaz.
Tekintettel arra, hogy a termék taurint nem tartalmaz, vagyis a jogszabály által támasztott kettős feltétel (metil-xantin és taurin egyidejű jelenléte a termékben) nem teljesül, nem áll fenn termékadókötelezettség. Jelen esetben - az azonos vámtarifaszám miatt - vizsgálni kell, hogy a jegeskávé üdítőitalként nem minősül-e termékadó-kötelesnek. Miután a legalább 50%-ban tejalapanyag felhasználásával készült termékeket a törvény kiveszi az adóköteles körből, a termék üdítőitalként sem termékadó-köteles. (Ugyanakkor ezen paraméterekkel bíró termék - a hozzáadott cukortartalom miatt - 2011-ben még termékadó-köteles terméknek minősült!)

III.3 Előrecsomagolt cukrozott készítmény

Neta tv. 2. § c) pont
Előrecsomagolt cukrozott készítménynek minősül az a termék, amelyik a 1704, a 1905 vagy a 2105 vámtarifaszám alá besorolható, hozzáadott cukrot tartalmaz és összcukortartalma meghaladja a 25 gramm cukor/100 gramm mennyiséget, valamint az a 1806 vámtarifaszám alá tartozó termék, amelyik hozzáadott cukrot tartalmaz és összcukortartalma meghaladja a 40 gramm cukor/100 gramm mennyiséget és kakaótartalma 40 gramm/100 gramm mennyiségnél alacsonyabb. A 1806 vámtarifaszámú termékek esetében az 50% vagy a feletti tejalapanyag felhasználásával készült termékek kivételek.

Tarifális besorolás

A 1704 vámtarifaszám alá tartozik a kakaótartalom nélküli cukorkaáru. Ide osztályozandó például az édesített rágógumi, a fehér csokoládé, a vajkaramell, a toffee, a gumicukor, a zselécukor, a kandiscukor, a nugát, a fondant, a marcipán, a torokpasztilla, a köhögés elleni cukorka, a nugát massza, a fondant massza, a mandula massza, a cukrozott mandula cukormázzal bevonva.
A 1905 vámtarifaszám alá tartozik a kenyér, a cukrászsütemény, a keksz (biscuit) és más pékáru kakaótartalommal is, az áldozóostya, az üres gyógyszerkapszula, a pecsételőostya, a rizspapír és hasonló termékek. Ide osztályozandó például a mézeskalács, a goffri, a kétszersült, a pizza, a pék- és cukrászsütemények.
A 2105 vámtarifaszám alá sorolandó a fagylalt és más ehető jégkrém (pl.: parfé, sörbet) szilárd vagy pépes állapotban elkészítve, kiskereskedelmi csomagolásban kiszerelve. Tartalmazhat kakaót, csokoládét, tejet, gyümölcsöt, ízesítő- és színezőanyagot, stb.
A 1806 vámtarifaszám alá tartozik a csokoládé- és kakaótartalmú más élelmiszer-készítmény. Ide osztályozandó például a töltött vagy töltetlen csokoládékülönböző formákban (alkoholtartalommal is), az édesített kakaópor, a csokoládépor, a csokoládémáz.

Összetevők és fogyasztásra alkalmasság

Az előrecsomagolt cukrozott készítmények esetében - hasonlóan az üdítő- és energiaitalokhoz - is igaz, hogy csak a 1701, 1702 vámtarifaszám alá tartozó cukrot tartalmazó termékek esnek a törvény hatálya alá, kizárólag egyéb édesítőszerek (pl. melasz, szaharin) hozzáadása esetén a termékek nem lesznek termékadó-kötelesek.
Az adóköteles termék hozzáadott cukortartalma alatt azt a cukortartalmat kell érteni, amelyet nem a termék valamely természetes összetevője tartalmaz, hanem amelyet adalékanyagként adnak a termékhez. Tehát a hozzáadott cukortartalom kifejezés azt jelenti, hogy a termék a benne lévő alkotóelem, pl. gyümölcs, méz, liszt, tej cukortartalmán túl a 1701, 1702 vámtarifaszám alá tartozó cukrot is tartalmaz. Például a tejcsokoládé előállítása esetén a tejben lévő tejcukor nem tekinthető hozzáadott cukornak, tekintve, hogy az a tej természetes, ki nem vonható összetevője. Ugyanakkor a tejcsokoládé előállítása esetén a csokoládé masszájához kevert, a csokoládé édességét ténylegesen megteremtő egyéb cukortartalom hozzáadott cukornak minősül.
Az adóköteles termék hozzáadott cukortartalmának számítása esetén a termék egészéhez viszonyítva kell vizsgálni a cukortartalmat. Amennyiben a cukrot vízzel, vagy valamely más folyékony anyaggal hígítva adják a termékhez, ezen adalékból csak a cukortartalom releváns. Ennek következtében, ha a késztermék glükózszirup, vagy izoszörp hozzáadásával készül, ezek nedvességtartalma levonható a hozzáadott cukor számításakor.
A Neta tv. alkalmazásában kakaótartalom alatt a kakaóbabból származó valamennyi összetevőt (kakaópor, kakaóvaj, kakaómassza, stb.) érteni kell, és az adott paramétert a termék teljes tömegére kell számítani.
Tejalapanyag-tartalom alatt - mint ahogy az már az üdítőitalnál kifejtésre került - az adóköteles termék tejtartalmát kell érteni. Abban az esetben, ha az adóköteles termék nem tej hozzáadásával, hanem valamely olyan összetevő hozzáadásával készül, amelyet - legalább részben - tejből állítanak elő, akkor a késztermék tejalapanyag-tartalma a késztermék valamennyi összetevője arányában vizsgálandó.
Ezen termékeknél a jogszabály nem tartalmaz utalást arra vonatkozóan, hogy a terméknek azonnali fogyasztásra alkalmasnak kell lennie, tehát például a fagyasztott termékek is adókötelesek.

Késztermékek és alapanyagok

A késztermékek és az alapanyagok elhatárolása a Neta tv. szövegében nem jelenik meg. Ez a fajta megkülönböztetés a jogalkotó szándéka szerinti jogértelmezést tükrözi.
Általánosságban elmondható, hogy az a késztermék, amely a jogszabály szerint előrecsomagolt terméknek minősül, valamint a fenti vámtarifaszámok alá besorolható, illetve az ott felsorolt feltételeknek megfelel és az első belföldi értékesítése megvalósul, adóköteles terméknek minősül. Az előbbi felsorolás valamennyi elemének egyszerre kell fennállnia az adókötelezettséghez.
Tehát az adókötelezettség szempontjából elsősorban nem az a meghatározó, hogy az adóköteles termék ipari felhasználás vagy fogyasztás céljából, kis- vagy nagykereskedelmi forgalomban, továbbfelhasználó vagy végső felhasználó, illetve fogyasztó részére kerül értékesítésre.
Ugyanakkor az ipari felhasználóknak további feldolgozásra szállított alapanyagok közül azok minősülnek adókötelesnek, amelyek - bár alapanyagként, illetve más termék összetevőjeként is szolgálnak - az értékesítési formájuk szerint egyúttal fogyasztásra alkalmas készterméknek is tekinthetők (pl. a marcipánfigurák előállítására alkalmas marcipánrudak). A tankautóban, konténerben, zsákban, vödörben ömlesztve átadott, kisebb csomagolási egységekre nem bontott termék nem tartozik e körbe.
Adott esetben megtörténhet, hogy ugyanazon élelmiszer-alapanyag tekintetében, amennyiben az alapanyagot a továbbfelhasználó nagykereskedőtől szerzi be, a nagykereskedőt terheli termékadókötelezettség, ugyanakkor ha az alapanyag-feldolgozó az alapanyagot közvetlenül külföldről hozza be, esetlegesen nem keletkezik termékadó-kötelezettség.
Fenti példa szerint az alapanyagként beszerzett 20 dkg-os marcipánrúd, amennyiben annak beszerzésére belföldön kerül sor, adóköteles terméknek minősül, míg, ha a cukrászat ugyanezen kiszerelésű rudakat közvetlenül külföldről szerzi be, legfeljebb az általa készített előrecsomagolt termékként forgalomba hozott figurák értékesítésekor keletkezik népegészségügyi termékadó fizetési kötelezettség.

Darabonkénti értékesítés

Nincs jelentősége annak, hogy a termék vevője a gyártó által értékesített terméket nem változatlan formában értékesíti tovább vásárlói számára, hanem a hozzá érkezett csomagolást lebontja és a vevő dönthet a megvásárolandó mennyiségről. Az adóköteles termék vásárlója ugyanis ebben az esetben a kereskedő. Tehát például a kartondobozban, ömlesztve kiszerelt szaloncukor esetében - valamennyi jogszabályi feltétel fennállása esetén - a gyártót termékadó-kötelezettség terheli.
A kereskedő által darab (vagy akár tömeg) alapján értékesített termékek esetében, vagyis a második értékesítés esetén - tekintettel arra, hogy adókötelezettség az adóköteles termék első belföldi teljesítési helyű értékesítését terheli - termékadó kötelezettség már fel sem merül.
Más a helyzet akkor, ha a kereskedő például importból szerzi be ezt a terméket és a továbbiakban darabonként (vagy tömeg alapon) értékesíti a fogyasztók részére. Ebben az esetben ugyanis a darabonkénti értékesítéskor valósul meg az adóköteles termék első belföldi értékesítése, tehát 2012. évben - eltérően a 2011. évi szabályoktól, amikor az előrecsomagolt termék kritériumainak a darabonkénti értékesítés még nem felelt meg - fennáll a kereskedő termékadó-kötelezettsége.

Küllemhibás termékek

Az ún. küllemhibás termékeket - amennyiben előre meghatározott (pl. 1 kg-os) zárt csomagolású kiszerelésekbe csomagolva értékesítik - adókötelesnek kell tekinteni, mivel - attól függetlenül, hogy csomagolásuk nem a megszokott, a boltok polcaira jutó csomagolás - jellegüket tekintve teljesítik az előrecsomagolt termék valamennyi kritériumát. Az adókötelezettség szempontjából ez esetben teljesen irreleváns, hogy értékesítésük miként történik (jellemzően a gyár saját boltjában), illetve vásárlóik kicsodák (magánszemély fogyasztók, a terméket saját termékükhöz felhasználók, stb.).
Amennyiben a küllemhibás pl. arany fóliába csomagolt konyakmeggy desszertet egy nagy tárolóhelyről a vásárló saját döntése alapján maga szereli ki, 2012. január 1-jétől az előrecsomagolt terméknek a darabonkénti értékesítéssel kibővült fogalma miatt szintén fennáll a termékadó fizetési kötelezettség.

2011. év

2011. évben a jogszabály kizárólag a hozzáadott cukortartalom kifejezést alkalmazta, annak kellett meghaladnia - a tarifaszámonként eltérő - határértékeket ahhoz, hogy a termék adókötelesnek minősüljön. A termék teljes cukortartalmának nem volt jelentősége. Továbbá a legalább 50%-ban tejalapanyag felhasználásával készült termékek sem jelentek meg a kivételek között.

Példa

4) Egy édesipari cég olyan, 1806 vámtarifaszámú terméket állít elő, amelynek mind a kakaó-, mind a cukortartalma meghaladja a 40 %-ot.
Tekintettel arra, hogy az adókötelezettség fennállásához az összetevők vonatkozásában két feltétel egyidejű teljesülése szükséges (40 %-nál magasabb cukortartalom és 40 %-ot el nem érő kakaótartalom), ezen termék - a határértéket meghaladó kakaótartalma miatt - nem minősül adókötelesnek.
5) Egy nagykereskedelemmel foglalkozó társaság importból szerez be cukrászati alapanyagokat, melyeket cukrászoknak értékesít. Ezek az alapanyagok csomagolt termékek, nagy kiszerelésű (10-15 kg-os) csokoládék, bevonókrémek, stb. A vámtarifaszám szerint beletartoznak a termékadó-köteles körbe, viszont ebben a formában fogyasztásra nem kerülnek, hanem beépülnek a cukrásztermékekbe.
Miután ezen termékek a Neta tv. alkalmazásában olyan továbbfeldolgozásra szánt alapanyagok, amelyek értékesítési formájuk szerint fogyasztásra alkalmas készterméknek nem tekinthetők, mint ömlesztve átadott, kisebb csomagolási egységekre nem bontott termékek, nem adókötelesek.
6) Egy cég 1905 vámtarifaszám alá tartozó, 25 %-nál több cukrot tartalmazó, 400 g-os zacskóban kiszerelt csokoládé granulátumot értékesít gyorséttermek részére (első belföldi értékesítés), amit azok fagylaltjaik ízesítéséhez szóróanyagként használnak fel. A termék kiskereskedelmi forgalomba nem kerül.
Figyelemmel arra, hogy ezen termék a Neta tv. alkalmazásában, miután értékesítési formája szerint fogyasztásra alkalmas készterméknek is tekinthető, továbbá kisebb csomagolási egységekre bontott, termékadó-kötelesnek minősül.
7) Egy ital-automatákat forgalmazó és üzemeltető társaság külföldről vásárol forró csokoládé italpor töltőanyagot. A termék vámtarifaszáma 1806907010, kiszerelési egysége 1000 g-os zacskó. A cég a termék egy részét továbbértékesíti belföldi, kávé- és ital-automatákat üzemeltető társaságoknak, másik részét saját tulajdonú ital-automata gépei feltöltésére használja fel. A termék nem közvetlen fogyasztásra kiszerelt csomagolással rendelkezik, végső fogyasztók számára az értékesített formában nem vásárolható meg. A fogyasztók az automatákból fogyasztásra kész csokoládéitalt vásárolnak a bedobott egységár ellenében.
Amennyiben ezen forró csokoládé italpor töltőanyag 40 %-nál több cukrot, illetve 40 %-nál kevesebb kakaót tartalmaz, első magyarországi értékesítése népegészségügyi termékadó-köteles. Miután az érintett termék kisebb csomagolási egységekre van bontva, az, hogy élelmiszer-alapanyagként ne minősüljön termékadó-kötelesnek, nem jöhet szóba. Az, hogy a termék nem közvetlen fogyasztásra kiszerelt csomagolással rendelkezik, a végső fogyasztók számára az értékesített formában nem vásárolható meg, e tekintetben irreleváns.
Ugyanakkor a társaságnak azok után az italporok után, melyeket saját automata gépei feltöltésére használ fel (ahol az előrecsomagolt termék belföldi értékesítése nem valósul meg), nem keletkezik termékadó-kötelezettsége.
Az ital-automatából a fogyasztó által megvásárolható, előtte csomagolt csokoládéital, miután az nem teljesíti az előrecsomagolt termék valamennyi kritériumát, nem tartozik a termékadó-köteles termékek közé.

III.4 Sós snack

Neta tv. 2. § d) pont
A Neta tv. értelmében sós snack az a termék, amely nem minősül előrecsomagolt cukrozott készítménynek, a 1905, a 2005 20 20 vagy a 2008 vámtarifaszám alá tartozik, gabona, burgonya vagy olajos magvak felhasználásával, sütött, extrudált vagy pörkölt technológiai eljárással készült, ízesített és azonnali fogyasztásra alkalmas, amennyiben sótartalma több, mint 1 gramm só/100 gramm mennyiség. A kenyér és a legfeljebb 2 gramm só/100 gramm sótartalmú sütőipari termékek (Magyar Élelmiszerkönyv besorolása szerint) azonban kivételek, az ide sorolandó termékek nem adókötelesek.

Tarifális besorolás

A 1905 vámtarifaszám alá tartozik a kenyér, a cukrászsütemény, a keksz (biscuit) és más pékáru kakaótartalommal is, az áldozóostya, az üres gyógyszerkapszula, a pecsételőostya, a rizspapír és hasonló termékek. Ide osztályozandó például a mézeskalács, a goffri, a kétszersült, a pizza, a pék- és cukrászsütemények.
A 2005 20 20 vámtarifaszám alá tartozik a bármilyen vékony szeletekben, bármilyen alakban (pl. ovális, hullámos, pellet), zsiradékban vagy másképpen sütött burgonya, mely tartalmazhat sót vagy ízesítő anyagokat (pl. sajtpor, paprikapor) is és légmentes csomagolásban kiszerelve, azonnali fogyasztásra alkalmas állapotban, "chips"-ként vagy "snack"-ként fogyasztható.
A 2008 vámtarifaszám alá tartozik a más módon elkészített vagy tartósított, máshol nem említett gyümölcs, dióféle és más ehető növényrész, cukor vagy más édesítőanyag, illetve alkohol hozzáadásával is. Ide osztályozandó például a sós pörkölt földimogyoró.

Magyar Élelmiszerkönyv rendelkezései

A Magyar Élelmiszerkönyv vonatkozó irányelve szerint a kenyér döntő részben gabonaőrleményekből tésztakészítéssel, alakítással, lazítással, sütéssel előállított élelmiszer. A csomagolatlan termék tömege 250 g-mal osztható, de legalább 500 gramm. Ide tartoznak a többgabonás, a búzacsírás, a szójás, a burgonyás kenyerek is. A konyhasótartalomnak legalább 1,5% és legfeljebb 2,8% között kell lennie. (A kenyér fogalmának megfelelő termékek kivételek, nem tartoznak a népegészségügyi termékadó hatálya alá.)
A sütőipari termékek közé tartozik - amennyiben a Magyar Élelmiszerkönyvben meghatározott só- és cukortartalomnak megfelel - a zsemlecipó, zsemlevekni, magos zsemle, fonott/sós/foszlós kalács, tejes/sós/vajas/paprikás kifli, briós, puffancs, lekváros bukta, kuglóf, túrós batyu, pogácsa, pite, leveles rúd, lekváros táska, búrkifli, tiroli rétes, stb. (A MÉK szerint pl. a paprikás kifli, a pogácsa olyan mennyiségű sót tartalmazhat, hogy az nem feltétlenül tartozik a kivételek közé.)

Feldolgozás, fogyasztásra alkalmasság, alapanyag

A jogszabály három feldolgozási eljárást (sütött, extrudált, pörkölt) nevesít. Ennek értelmében azok a termékek, amelyek a jogszabályi kritériumoknak megfelelnek, de más technológiával készülnek (pl. pirítással, puffasztással), nem termékadó-kötelesek.
A sós snack definíciójának lényegi eleme, hogy a terméknek azonnali fogyasztásra alkalmasnak kell lennie. Ez a kritérium azt jelenti, hogy csupán azok a termékek tartoznak e körbe, amelyek a csomagolás felnyitását követően azonnal ehetőek. Ebből következően nem tartoznak ide sem a fagyasztott termékek (pl. mirelit pizza), sem a melegítésre szoruló termékek, még akkor sem, ha egyébként a többi feltételnek megfelelnek.

2011. év

2011. évben a jogszabály csak két feldolgozási eljárást (sütött vagy pörkölt) tartalmazott, tehát az extrudálással (túlnyomással) készült termékek ebben az évben még nem tartoztak az adóköteles körbe. Továbbá a törvény a kivételek között a pékáru kifejezést használta, mely alá kizárólag a kifli és a zsemle tartozott.

Példa

8) Egy élelmiszergyártó társaság 1905 vámtarifaszámú zsemlemorzsát állít elő, melynek sótartalma meghaladja az 1g só/100 g mennyiséget.
Tekintettel arra, hogy a zsemlemorzsa azonnali fogyasztásra nem alkalmas, hiába áll fenn a többi jogszabályi feltétel, ezen termék nem tartozik az adóköteles termékek közé.
9) Egy cég csomagolt friss és elősütött, fagyasztott pogácsa előállításával és forgalmazásával foglalkozik. A pogácsasótartalma 1,2 g só/100 g mennyiség.
Miután a pogácsa a Magyar Élelmiszerkönyv szerint a sütőipari termékek közé tartozik és sótartalma 2 g só/100 g mennyiségalatti, 2012-től nem tartozik a Neta tv. hatálya alá.
(Ugyanakkor 2011-ben - mivel pékáruként nem minősült kivételnek - a friss, előrecsomagolt termékként forgalomba hozott pogácsa még adókötelezettség alá esett. A fagyasztott termék 2011-ben sem volt termékadó-köteles az azonnali fogyasztásra alkalmatlansága miatt.)

III.5 Ételízesítő

Neta tv. 2. § e) pont
A Neta tv. értelmében ételízesítőnek minősül az a termék, amelyik a 2103 vagy a 2104 vámtarifaszám alá tartozik és sótartalma több, mint 5 gramm só/100 gramm mennyiség. Kivétel, tehát nem adóköteles a gyermektápszer, a fogyasztásra kész leves vagy mártás, továbbá a mustár, a ketchup és az olyan, nem szárított, aprított vagy pépesített, sózott ételízesítő zöldség készítmény, amelynek sótartalma nem haladja meg a 15 gramm só/100 gramm mennyiséget.
A kivételek között szereplő mustár és ketchup sótartalmától függetlenül nem tartozik a Neta tv. hatálya alá. A sótartalom tekintetében meghatározott feltétel (15 g só/100 g) kizárólag a nem szárított, aprított vagy pépesített zöldség készítményre vonatkozik.

Tarifális besorolás

A 2103 vámtarifaszám alá tartozik a mártás (szósz) és ennek előállítására szolgáló készítmény, az ételízesítő keverék, a mustárliszt- és dara, valamint az elkészített mustár. Ide osztályozandó például a bolognai mártás, a paradicsomketchup, a paprikakrém, a majonéz, a különféle salátaöntetek.
A 2104 vámtarifaszám alá tartozik a leves és erőleves és az ezek előállítására szolgáló készítmény, valamint az összetett homogenizált készítmény. Ide osztályozandó az a leves elkészítésére szolgáló készítmény, amelyhez csak vizet, tejet, stb. kell még hozzáadni, valamint az a leves, amely a melegítést követően azonnal fogyasztásra alkalmas. Ezeket általában tabletta, paszta, kocka, por vagy folyadék alakban állítják elő.

Minősítés

Az ételízesítők olyan adóköteles késztermékek, amelyek felhasználási módjukra tekintettel minden esetben alapanyagok is, így az ilyen módon való elhatárolás esetükben nem értelmezhető, tehát az ételízesítők a Neta tv. alkalmazásában sem készterméknek, sem alapanyagnak nem tekintendők.
Amennyiben a jogszabályi feltételek fennállnak, az előre meghatározott csomagolási egységekben kiszerelt ételízesítők - a kiszerelés mennyiségétől függetlenül - termékadó-köteles terméknek minősülnek.

Példa

10) Egy cég levesporok gyártásával és forgalmazásával foglalkozik. A levesporok sótartalma több, mint 5 g só/100 g mennyiség. Az értékesítésre kiskereskedelmi láncokon keresztül, magánszemély fogyasztók számára, 100 g-os, 250 g-os és 500 g-os tasakos kiszerelésben kerül sor.
Tekintettel arra, hogy ezen termékek valamennyi jogszabályi feltételnek megfelelnek, és előre meghatározott csomagolási egységekben kiszerelve (ideértve azt az esetet is, ha a vevő előre leadott megrendelése határozza meg a kiszerelés mennyiségét) kerülnek belföldi értékesítésre, termékadóköteles terméknek minősülnek.
11) Egy társaság kizárólag üzemi konyhák, éttermek részére, nagy kiszerelésben, 35 kg-os zsákban, illetve 15 kg-os műanyag vödörben értékesít ételízesítőt. A termékek más késztermékek alapanyagaként szolgálnak, kiskereskedelmi forgalomba nem kerülnek.
Miután az ételízesítők esetében a késztermék/alapanyag elhatárolás nem lehetséges, a többi jogszabályi kritérium fennállása esetén ezen előre meghatározott csomagolási egységekben értékesített termékek (a kiszerelés mennyiségétől függetlenül) termékadó-kötelesek.

III.6 Ízesített sör

Neta tv. 2. § f) pont
2012. január 1-jétől termékadó-köteles az az ital, amely a Neta tv. szerint üdítőitalnak (lásd 2. § a) pont) nem minősül, a 2203 vámtarifaszámot tartalmazó terméket (sört) és hozzáadott cukrot tartalmaz - abban az esetben is, ha valamely összetevője tartalmaz cukrot -, amennyiben a termék cukortartalma több, mint 5 gramm cukor/100 milliliter mennyiség.

Tarifális besorolás
A 2203 vámtarifaszám alá a malátából készült sör tartozik. A sör alkoholos ital, amelyet malátázott árpából vagy búzából, vízből és komlóból készített folyadék (sörcefre) erjesztésével nyernek. Bizonyos mennyiségű nem malátázott gabonát (pl. kukoricát vagy rizst) is felhasználhatnak a sörcefre készítéséhez. Hozzáadott anyagként tartalmazhat cukrot, színezőanyagot, ízesítőanyagot, széndioxidot és más anyagokat is.
Ízesített sörként termékadó-köteles termék lehet például a meggyes, a narancsos vagy a citromos sör. Amennyiben a termék nem a 2203 vámtarifaszámú malátából készült sört tartalmaz, hanem pl. a 2206 vámtarifaszám alá tartozó gyömbérsört, úgy a termék nem lehet termékadó-köteles.

III.7 Alkoholos frissítő

Neta tv. 2. § g) pont
2012. évtől adóköteles az az ital, amely a 2208 vámtarifaszám alá tartozik, a Neta tv. szerinti üdítőitalt tartalmaz, amennyiben a termék cukortartalma több, mint 5 gramm cukor/100 milliliter mennyiség.
Az üdítőital-tartalom azt feltételezi, hogy ezen italnak olyan, a 2009, 2202 vámtarifaszám alá tartozó terméket kell tartalmaznia, amelyben van hozzáadott cukor, ugyanakkor az összcukortartalomnak 8 g cukor/100 ml mennyiség helyett - az alkohollal történő "higítás" miatt - elegendő az 5 g cukor/100 ml mennyiséget meghaladnia.

Tarifális besorolás

A 2208 vámtarifaszám alá tartozik a kevesebb, mint 80 térfogatszázalék alkoholtartalmú nem denaturált etil-alkohol, valamint a szesz, a likőr és más szeszes ital bármilyen alkoholtartalommal. (Pl. whisky, rum, vodka, tojáslikőr, csokoládélikőr, szíverősítő)
Alkoholos frissítőként termékadó-köteles termék lehet például az őszibarackos rum.

III.8 Gyümölcsíz

Neta tv. 2. § h) pont
2012. január 1-jétől termékadó-kötelessé vált az a termék, amely a 2007 vámtarifaszám alá tartozik. Kivételt képez ez alól a Magyar Élelmiszerkönyv szerinti extradzsem, extrazselé, marmelád és különleges minőségű lekvárok.
2012. április 14-től a 2007 vámtarifaszám alá tartozó termék csak abban az esetben adóköteles, ha hozzáadott cukrot tartalmaz és összcukortartalma több, mint 35 gramm cukor/100 gramm mennyiség. A kivételek köre nem változott.
Vagyis 2012. január 1-jétől 2012. április 13-ig a 2007 vámtarifaszám alá tartozó termék cukortartalmától függetlenül a Neta tv. hatálya alá tartozott, 2012. április 14-től pedig csak abban az esetben termékadó-köteles, ha hozzáadott cukrot tartalmaz és teljes cukortartalma meghaladja a 35 g cukor/100 g mennyiséget. Az extradzsem, -zselé, marmelád és különleges minőségű lekvár sem január 1-jétől, sem április 14-től nem adóköteles.

Tarifális besorolás

A 2007 vámtarifaszám alá tartozik a főzéssel készített dzsem, gyümölcskocsonya (zselé), gyümölcsíz, püré és krém gyümölcsből vagy dióféléből. Cukor vagy más édesítőanyag hozzáadása megengedett.

Magyar Élelmiszerkönyv rendelkezései

A dzsem cukor, egy- vagy többféle sűrítetlen gyümölcspulp és víz megfelelően zselés állapotú keveréke. A zselé cukor, gyümölcslé és/vagy egy- vagy többféle gyümölcs vizes kivonatának megfelelően zselés keveréke. Általánosságban elmondható, hogy a kivételek között megjelenő "extra" kifejezés minden esetben magasabb gyümölcstartalmat jelent. A marmelád víz, cukor és meghatározott citrustermékek (pulp, püré, lé, vizes kivonat és héj) megfelelően zselés állományú keveréke. Az extradzsem, az extrazselé és a marmelád esetében a minimális gyümölcstartalom meghatározott.
A különleges minőségű lekvárok olyan készítmények, amelyeket egy vagy többféle, friss vagy tartósított gyümölcsből, édesítve vagy édesítés nélkül a kívánt sűrűségűre főznek. A termékben a gyümölcs darabos és/vagy áttört (passzírozott) formában van jelen. A termékre jellemző a magas gyümölcs- és alacsony hozzáadott cukortartalom. Tartósítószerrel tartósított összetevőket, valamint édesítőszereket tilos a termékhez felhasználni. Általános esetben a 100 g késztermékhez felhasznált előkészített gyümölcs mennyiségének legalább 60 g-nak kell lennie.

Alapanyag

A gyümölcsíz kategória esetében is igaz az előrecsomagolt cukrozott készítménynél az alapanyag tekintetében kifejtett azon álláspont, miszerint az ipari felhasználóknak további feldolgozásra szállított, tankautóban, konténerben, zsákban, vödörben ömlesztve átadott, kisebb csomagolási egységekre nem bontott alapanyagok, melyek az értékesítési formájuk szerint fogyasztásra alkalmas készterméknek nem tekinthetők, nem minősülnek adókötelesnek.

Példa

12) Egy társaság 2007 vámtarifaszám alá tartozó lekvárokat gyárt, de nem lakossági fogyasztásra. A nagy (lédig, azaz 10-15 kg-os vödrös) kiszerelésben gyártott és forgalmazott lekvárokat cukrászdák, süteménygyártók, pékek használják fel termékeik készítéséhez.
Ezen termék - alapanyag volta miatt - nem minősül termékadó-kötelesnek.
13) Egy élelmiszergyártó a 2007 vámtarifaszám alá tartozó gesztenyepüré készítésével foglalkozik, mely 72% gesztenyét, 28% cukrot (beleértve a hozzáadottat is), valamint rum és vanília aromát tartalmaz.
A kivételek között a gesztenyepüré nem szerepel. Amennyiben hozzáadott cukrot tartalmaz és cukortartalma összességében több mint 35 %, akkor előrecsomagolt termékként az első belföldi értékesítése termékadó-köteles. Mivel azonban a társaság által gyártott gesztenyepüré csak 28% cukrot tartalmaz, ezen termék nem minősül adókötelesnek.
(Ugyanakkor 2012. január 1-jétől 2012. április 13-ig az adott termék - mivel ezen időszakban a cukortartalom még nem volt meghatározó - adókötelezettség alá esett.)

III.9 Általános szabályok

A Neta tv. nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a 2. §-ban meghatározott adóköteles termékek cukor-, metil-xantin-, taurin-, kakaó-, illetve sótartalomra milyen módon igazolható. Tekintettel arra, hogy a termékadóval kapcsolatos kötelezettségeknek az adózó önadózás keretében tesz eleget, a termékösszetevők igazolása a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve által végzett adóellenőrzések során merülhet fel. A Neta törvénnyel érintett élelmiszeripari termékek cukor-, koffein-, teobromin-, teofillin-, taurin-, kakaó- és sótartalma - gyártók esetében - az adott termék összetevőit tartalmazó gyártmánylappal, termékleírással, gyártási technológiával, stb. igazolható.
Amennyiben ilyen okmány nem áll az adózó rendelkezésére - például import vagy közösségen belüli beszerzés esetén -, abban az esetben a termékösszetétel nyilatkozatba foglalható.
Amennyiben egy konkrét termék vámtarifaszámának meghatározása, összetételének megállapítása problémát jelent az adózónak, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Szakértői Intézete (1163 Budapest, Hősök Fasora 20-24., Tel.: 403-5090, 402-2233; E-mail: szi@nav.gov.hu) - költségtérítés ellenében - segítséget tud nyújtani.
A Szakértői Intézet a rendelkezésére álló adatok és a beküldött termékmintán elvégzett laboratóriumi vizsgálatok alapján elvégzi a termék árubesorolását (meghatározza a vámtarifaszámot) és közli a törvényi minősítést. Az áruosztályozás elvégzéséhez elengedhetetlen a késztermékre vonatkozó pontos összetételi, felhasználási, valamint előállítási (gyártási) információk megadása.

III.10 Termékértékesítés, számlazáradék

Neta tv. 3. § (1) bekezdés
A Neta tv. értelmében adókötelezettség az adóköteles termék első belföldi (magyarországi) értékesítését terheli.
Azon ügyletek kapcsán, amelyek az Áfa tv. 2. § b) pontja szerinti Közösségen belüli termékbeszerzést valósítanak meg - tekintve, hogy ez nem termékértékesítési tényállás -, népegészségügyi termékadót nem kell fizetni. Az így beszerzett terméknek az ezt követő belföldi értékesítése azonban már olyan első belföldi teljesítési helyű termékértékesítésnek minősül, amely termékadó kötelezettséget keletkeztet.
Népegészségügyi termékadót fizetni csak az után a termék után kell, amelynek első belföldi értékesítésére 2011. szeptember 1-jén vagy ezt követően került sor. Tehát ha az első belföldi értékesítés e dátumot megelőzően már megtörtént, adófizetési kötelezettség nem áll fenn.
Neta tv. 3. § (2) bekezdés
A Neta tv. a termékadó bevallási és befizetési kötelezettségen kívül további kötelezettségeket is megállapít az adó alanyára nézve. Az egyik ilyen a számlazáradék feltüntetési kötelezettség.
Az adó alanyának az adóköteles termék értékesítéséről kiállított számlán, számviteli bizonylaton, illetve az értékesítésről szóló okiraton záradékot kell feltüntetnie. Az adóalanynak a számlán csupán azt kell szerepeltetnie, hogy az adókötelezettség őt terheli. Papíralapú számla esetében ez egyszerűen például "a népegészségügyi termékadó kötelezettség az eladót terheli" szöveg rábélyegzésével, míg elektronikus számla esetén külön soron szerepeltethető. Megfelelő megoldás az is, ha az adott bizonylaton az adókötelezettség alá eső termékek nevét meghatározott jelöléssel (pl. * jellel) látják el és a jelölés magyarázatánál a záradékszöveget megjegyzésként szerepeltetik. Ezen túlmenően a Neta tv. szabályai a számla tartalmát illetően rendelkezést nem tartalmaznak.
Alapvetően a számla adattartalmának az Áfa tv-ben meghatározott feltételeknek kell megfelelnie. Így az Áfa tv. 169. § f) pontja értelmében a termékadó-köteles termék értékesítése kapcsán kiállított számlán - többek között - az értékesített termék megnevezésének és mennyiségének szerepelnie kell.
Mint ahogy a Neta tv. a számlán feltüntetendő pontos szöveget nem határozza meg, úgy az adó összegének feltüntetését sem írja elő, sem egy összegben, sem tételesen, mindazonáltal azt nem is tiltja meg. A lényeg, hogy az adóalanynak az adókötelezettség számlán történő feltüntetését úgy kell megvalósítania, hogy az, bárki számára egyértelmű és érthető legyen, illetve abból világosan kitűnjön, hogy az adókötelezettség őt terheli.
Az Áfa tv. 159. §-ában előírt számla-kibocsátási kötelezettség rendelkezéseiből következően az egy ügyletként teljesülő (azonos teljesítési időpontban, azonos vevő részére teljesített) termékértékesítésről egy darab számlát kell kiállítani. Abban az esetben is ez a szabályos eljárás - azaz ügyletenkénti egy darab számla kiállítása -, amennyiben az adott termékértékesítést a népegészségügyi termékadó szempontjából "vegyes" termékek alkotják, azaz a termékértékesítés magában foglal termékadó-köteles, illetve termékadó hatálya alá nem tartozó árukat is.
A népegészségügyi termékadó az általános forgalmi adó alapját képezi. Az Áfa tv. 70. § (1) bekezdés a) pontja szerint termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, kivéve magát az általános forgalmi adót. Tehát az értékesített termék áfaalapjába (az ún. nettó, azaz áfa nélküli árba) a termékadó összege beletartozik.

IV. FEJEZET

AZ ADÓ ALANYA

Neta tv. 4. §
A Neta tv. személyi hatályt meghatározó rendelkezése értelmében az adó alanya az adóköteles terméket Magyarország területén első alkalommal értékesítő személy, szervezet.
Az adóalanyok körét elsődlegesen az adóköteles termék hazai gyártói, illetve importőrei és közösségi beszerzői alkotják.
A jogszabály nem határozza meg azt a kört, akik/amelyek irányába az értékesítésnek be kell következnie. Tehát az adókötelezettség elvileg független attól, hogy az adóköteles termék értékesítése ipari továbbfelhasználó vagy végső felhasználó, illetve fogyasztó részére történik-e. Továbbá annak sincs jelentősége, hogy az, kis- vagy nagykereskedelmi forgalomban kerül értékesítésre.
Ugyanakkor - bár a jogszabály szövegéből ez nem olvasható ki - a jogalkotó szándéka szerint az ipari felhasználóknak további feldolgozásra szállított alapanyagok esetében az értelmezés a fentiektől eltér, mint ahogy az az adóköteles termékköröknél kifejtésre került.

V. FEJEZET

AZ ADÓ ALAPJA, MÉRTÉKE

Neta tv. 5. §
Az adó alapját az adóköteles termék mennyisége képezi kilogrammban vagy literben kifejezve. Ez alatt a nettó mennyiséget kell érteni, melybe a csomagolás tömege nem számít bele.
Bár 2012. évben már a darabonként előrecsomagolt termék is adókötelesnek minősülhet, az adó alapját ez esetben is a termék tömeg-, illetve térfogategysége képezi.
Neta tv. 6. §
A Neta tv. tételes adómértéket állapít meg. A törvény fogalmi rendszere kizárja, hogy valamely termék esetében egyidejűleg két adómérték alkalmazásának lehetősége is felmerüljön.
(Ez elsősorban 2011. évben merült fel kérdésként, az üdítőital és energiaital elhatárolása kapcsán. Az az ital, amely teljesítette az üdítőital fogalmi kritériumait, ugyanakkor koffeintartalma meghaladta a 10 mg koffein/100 ml mennyiséget, a Neta tv. vonatkozásában energiaitalnak minősült, s így esetében a 250 Ft/liter adómértéket kellett alkalmazni.)
A Neta tv. módosítása következtében 2012. évben az adóköteles termékek adómértéke - az energiaital adóját kivéve - emelkedett, illetve új adómértékek kerülnek bevezetésre.
Az adómértékekben bekövetkező változásokat az alábbi táblázat szemlélteti.

2011. év		2012. év
Termék megnevezése	Adómérték (Ft/l, ill. Ft/kg)	Termék megnevezése	Adómérték (Ft/l, ill. Ft/kg)
üdítőital	5	üdítőital sűrítmény, koncentrátum és szörpformában más üdítőital	200 7
energiaital	250	energiaital	250
előrecsomagolt cukrozott készítmény	100	cukrozott kakaópor előre csomagolt cukrozott készítmény	70 130
sóssnack	200	sóssnack	250
ételízesítő	200	ételízesítő	250
		ízesített sör	20
		alkoholos frissítő	20
		gyümölcsíz	500

VI. FEJEZET

ADÓMENTESSÉG

Neta tv. 7. § (1) bekezdés

VI.1 Mennyiséghez kötött mentesség

Az az adóalany, aki az adott naptári évben az adóköteles termékből 50 liternél vagy 50 kilogrammnál kisebb mennyiséget értékesít, mentesül az adó megfizetése alól.
A termékadó-mentes mennyiség meghatározása során az egyes termékkörök mennyiségét együttesen kell figyelembe venni, figyelemmel arra, hogy e termékek egy része folyadék, másik része pedig szilárd halmazállapotú. Ebből az következik, hogy az adóköteles termékek értékesítése akkor mentes a termékadó alól, ha a Neta tv. 2. § a), b), f) és g) pontja szerinti termékekből összességében 50 liter alatti mennyiséget, a 2. § c), d), e) és h) pontja szerinti termékekből pedig összességében 50 kilogrammnál kevesebbet értékesít az adóalany az adóév folyamán.
Az értékesített mennyiség nyomon követését segíti a jogszabályban előírt nyilvántartás vezetése.
Amennyiben az adóköteles termékek mennyisége az adott naptári évben eléri, illetve meghaladja az 50 kg-ot, illetve 50 l-t, kezdeményezni kell a vámhatósági regisztrációt, valamint a termékadó bevallást is el kell készíteni. A bevallásban nem csak az érintett termékkör adómentes mennyisége feletti mennyiséget, hanem a naptári évben értékesített valamennyi adóköteles termékkör teljes mennyiségét szerepeltetni kell, illetve az után a termékadót meg kell fizetni, tekintettel arra, hogy az adómentes mennyiségi határ elérése, illetőleg túllépése miatt az adóalany termékadó-mentes státuszát elveszítette.
Neta tv. 7. § (2)-(3) bekezdés

VI.2 Értékesítéshez kötött mentesség

Mentes a termékadó alól az adóköteles termék első belföldi értékesítése, illetve továbbértékesítése, ha az megfelel az Áfa tv. 89. § (1) bekezdése szerinti (Közösség területére történő értékesítés), vagy 98. §-a szerinti (Közösség területén kívülre történő értékesítés) feltételeinek.
Továbbértékesítés esetén a mentesség egyik feltétele, hogy e tényről a vevő az adóalany felé az értékesítéskor nyilatkozzon. Tehát az adóalany felé a nyilatkozatot a vevő, a számára történő értékesítés időpontjában köteles megtenni, s ebben ki kell nyilvánítania azt a szándékát, hogy a terméket az Európai Unió másik tagországába vagy 3. országba történő továbbértékesítés céljából vásárolja. Amennyiben a nyilatkozattételre az értékesítéskor nem került sor, az később nem pótolható. Tehát ez esetben termékadó alóli mentesség nem alkalmazható, miáltal önellenőrzésnek sincs helye.
Belföldi értékesítés esetén nem áll fenn nyilatkozattételi kötelezettség, miután ahhoz termékadó mentesség sem kapcsolódhat. Ebből következik, hogy a nyilatkozatnak az adott értékesítésre, illetve azon belül a Közösség (Magyarországon kívüli) területére, illetve a Közösség területén kívülre értékesített termékmennyiségre kell vonatkoznia. Mindezek alapján általános nyilatkozat tétele nem megfelelő, a vevőnek minden értékesítés alkalmával nyilatkozatot kell tennie az adóalany felé.
A mentesség másik feltétele a külföldre történő eladás tényét (azaz megtörténtét) bizonyító hitelt érdemlő igazolás megküldése az adóalany számára. Hitelt érdemlő igazolásnak minősül minden olyan okmány, amelynek tartalma alapján teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a terméket a vevő külföldre értékesítette (pl. a termék külföldre történő kiszállítását tanúsító fuvarokmány vagy a külföldi vevő által aláírt szerződés, átvételi elismervény hiteles másolata).
Az itt szabályozott adó alóli mentesség (ún. feltételtől függő mentesség) alkalmazásához a jogszabály együttes feltételként írja elő a vevőnek az értékesítéskor az adóalany részére tett nyilatkozatát, valamint a továbbértékesítés tényének adóalany részére történő hitelt érdemlő igazolását. A törvény az igazolás megtörténtére vonatkozóan egzakt határidőt nem határoz meg, viszont - az együttes feltételre tekintettel - az igazolásnak legkésőbb az adó bevallására meghatározott esedékességi időpontig az adóalany rendelkezésére kell állnia.
Amennyiben ezen időpontig a vevő hitelt érdemlően nem tudja igazolni az adóalany részére azt, hogy a terméket a Közösség (Magyarországon kívüli) területére, illetve a Közösség területén kívülre továbbértékesítette, úgy a terméket adóköteles terméknek kell tekinteni, mely után az adóalanynak teljesítenie kell az adókötelezettséget.
Ha a fent megjelölt időpontokat követően a vevő teljesíteni tudja az igazolás feltételét, abban az esetben az adóalany az Art. 49. § (1) bekezdése alapján a megállapított adót, adóalapot önellenőrzés útján helyesbítheti.
A jogszabály nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy az adó alanyának nyomon kellene követnie azt, hogy vevője a nyilatkozatában foglaltak ellenére az adóköteles terméket esetlegesen belföldön értékesíti tovább. Ugyanakkor tény, hogy addig, amíg a termékadó mentesség mindkét feltétele nem teljesül, vagyis a vevő nyilatkozata és a továbbértékesítés tényének hitelt érdemlő igazolása nem áll az adóalany rendelkezésére, addig a termékadó mentesség nem áll be, azaz a termékek adóalany általi értékesítése adókötelesnek minősül.
Ha a vevő a nyilatkozatában foglaltak ellenére az adóköteles terméket belföldön értékesíti tovább, akkor erről a tényről az adó alanyát köteles értesíteni.
Amennyiben az adóalany jogellenesen, a hitelt érdemlő igazolás kézhezvétele hiányában, már az értékesítéskor adómentesnek állította be a terméket, az adó alanya a vevő által belföldön továbbértékesített adóköteles termék utáni adót - az eredeti esedékességtől számított késedelmi pótlékkal növelten - a vevő által megküldött értesítés kézhezvételének napját magában foglaló adómegállapítási időszakban köteles megállapítani és esedékességkor megfizetni.
Amennyiben a vevő a belföldi értékesítésről szóló értesítési kötelezettségének határidőben (vagyis a belföldi értékesítés teljesítési időpontját követő 8 napon belül) nem tesz eleget, akkor a belföldön értékesített adóköteles termék után az adóalany által meg nem fizetett adót, a nyilatkozattétel esedékességétől számított késedelmi pótlékot, illetve - ha a mulasztást a hatóság tárja fel - a meg nem fizetett adóval összefüggő adóbírságot és késedelmi pótlékot a vevő köteles megfizetni. Tehát ez esetben az adóalany a teljes adókötelezettség alól mentesül.
Az itt megfogalmazott adómentesség - értelemszerűen - csak a népegészségügyi termékadó alóli mentességet jelenti.
2011. évben a Neta tv. még tartalmazott rendelkezést az iparűzési adóalap-mentesség összegének és a fizetendő adónak a kapcsolata tekintetében, ez a rendelkezés azonban nem lépett hatályba, illetve az erre vonatkozó záró rendelkezés a törvénymódosítás következtében hatályát vesztette.

VII. FEJEZET

AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA

Neta tv. 8. §
A Neta tv. értelmében azon adóköteles termék értékesítése utáni adót kell megállapítani és bevallani, amelynek az értékesítéséről kiállított számlán, számviteli bizonylaton vagy az értékesítésről kiállított okiraton szereplő teljesítési időpont vagy ennek hiányában a kiállítás időpontja az adóalanyra irányadó bevallási időszakra esik.

Időszakos elszámolás

Valamely ügylet akkor minősül elszámolási időszakos teljesítésűnek, ha a felek között folyamatos jogviszony van és ennek keretei között úgy állapodnak meg, hogy a közöttük megvalósult teljesítésekről az általuk megállapodott időszakokra vonatkozóan összevontan számolnak el. Az Áfa tv. szerinti időszakos (határozott idejű) elszámolású ügyletekre vonatkozó általános szabályt az 58. § (1) bekezdése tartalmazza, mely szerint termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik.
Tehát például azon ügylet esetében, amelynél a számla kelte 2011. október 05-e, a fizetési határidő 2011. december 5-e, az adóköteles termék tényleges, szállítólevéllel igazolt kiszállítási időpontja pedig 2011. szeptember 20-a, teljesítési időpontként a számlán szereplő fizetési határidő a meghatározó, vagyis az érintett terméket a 2011. december hónapot magában foglaló adóbevallásban kell szerepeltetni.

Helyesbítés

Ha az adómegállapítási időszakban értékesített adóköteles termék mennyisége a bevallás benyújtását követően csökken, az adó összege abban az adómegállapítási időszakban csökkenthető, amelyben a helyesbítésről, érvénytelenítésről szóló számlát, számviteli bizonylatot vagy más okiratot kiállították.
Például havi bevalló esetén, ha az adóalany egy 2011. november hónapban értékesített adóköteles termékről 2011. december 26-án (vagyis a november hónapra vonatkozó, december 20-ai bevallási határidőt követően) helyesbítő számlát állított ki, akkor a december hónapban értékesített mennyiséget kell a helyesbítéssel érintett mennyiséggel csökkentenie és a 2012. január 20-ai határidejű termékadó bevallásában szerepeltetnie.
Amennyiben az adó összegét csökkentő, vevőtől történő visszavétel esete áll elő, akkor az így visszavett, majd belföldön újra értékesített termék újraértékesítése a Neta tv. értelmében - tekintettel arra, hogy az előző ügylet voltaképp nem jött létre, illetve az adófizetés sem valósult meg - első értékesítésnek minősül, mely után az adó alanya köteles az adót megfizetni.
Termék visszavásárlása esetén más a helyzet, hiszen ez esetben egy új számlás ügylet jön létre, helyesbítő, érvénytelenítő számla nem készül. Az adóköteles termék mennyiségének, illetve a termékadó összegének csökkentése nem jöhet szóba, ugyanakkor az újraértékesítéskor - figyelemmel arra, hogy az már nem az első belföldi értékesítés - adófizetési kötelezettség sem keletkezik.

VIII. FEJEZET

NYILVÁNTARTÁS-VEZETÉSI KÖTELEZETTSÉG

Neta tv. 9. §
A jogszabály nem ír elő folyamatos nyilvántartás-vezetési kötelezettséget, hanem azt mondja, hogy az adómegállapítási időszak (adott hónap, negyedév vagy év) első és utolsó napján kell a nyilvántartásnak pontosnak lennie. Tehát pl. havi bevallás esetén az adott hónap első és utolsó napján kell a nyilvántartásnak naprakésznek lennie.
A Neta tv. egyértelműen meghatározza, hogy a nyilvántartásnak milyen adatokat kell tartalmaznia. Az adó alanyának olyan nyilvántartást kell vezetnie, amelyből kitűnik az adómegállapítási időszak első és utolsó napján az adóalany tulajdonában álló és az adómegállapítási időszakban beszerzett (ideértve a gyártottat is), vevőtől visszavett, más módon kapott (bevételi oldal), továbbá az adókötelesen, adómentesen értékesített, selejtezett, ingyenesen átadott, megsemmisült, eltűnt, más módon az adóalany tulajdonából kikerült (kiadási oldal) adóköteles termék mennyisége, termékenkénti bontásban.
Továbbá a nyilvántartásból ki kell tűnnie az adómentes értékesítés keretében eladott adóköteles termékek mennyiségének is, termékenkénti bontásban, mentességi jogcímenként.
A nyilvántartásnak kötött formája nincsen, amennyiben a termékadó-köteles termékek nyilvántartását a fentiekben leírt módon és tartalommal vezetik, az - annak formájától függetlenül - megfelel a jogszabályi előírásoknak.
Ha azonban az adózó áru-nyilvántartási rendszere a felsoroltak közül valamelyik adatot nem tartalmazza, akkor az nem alkalmas ezen jogszabály szerinti nyilvántartás vezetésére. Miután a jogszabály a nyilvántartás tartalmával kapcsolatban további rendelkezéseket nem tartalmaz, abban például a termékadó-köteles termékeket kiszerelési egységenként nem kell elkülöníteni.
Természetesen az elszámolási időszakban beszerzett/értékesített termékek nyilvántartásban feltüntetett mennyiségi adatait a befogadott/kiállított számlákkal alá kell tudni támasztani.
Az egyéni vállalkozónak nem minősülő, adófizetésre nem kötelezett magánszemély adóalany kivétel ezen kötelezettség alól, neki nem kell nyilvántartást vezetnie.

IX. FEJEZET

ELJÁRÁSI RENDELKEZÉSEK

Neta tv. 10. § (1) bekezdés
A Neta tv-ben meghatározott feladatok végrehajtása tekintetében a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vámszerve rendelkezik hatáskörrel.
A termékadóval kapcsolatos feladatok végrehajtása kiterjed a bevallások feldolgozására, az adófizetési kötelezettség, illetve egyéb, a jogszabály által meghatározott kötelezettségek betartatására, ellenőrzésére. Ezeket a feladatokat az adóalany székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) vám- és pénzügyőri igazgatóságok, illetve külföldi adózó esetén a Kiemelt Ügyek és Adózók Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága látja el.
A népegészségügyi termékadó szakterületen a vámhatóság ellenőrzési tevékenységét az Art. 87. § (1) bekezdés a), c) és d) pontja szerinti adóellenőrzés keretében gyakorolja. A bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló, valamint az adatok gyűjtését célzó ellenőrzés részletszabályait az Art. tartalmazza. Az adóellenőrzés keretében a vámhatóságnak lehetősége van arra is, hogy az adóalanytól az érintett termékből mintát kérjen.
Hatósági ellenőrzés végrehajtására a Neta tv. nem ad felhatalmazást.
Neta tv. 10. § (2)-(3) bekezdés
Általános esetben az adó alanya bevallási kötelezettségét a rá irányadó általános forgalmi adó bevallási időszak szerint teljesíti, vagyis a havi áfa-bevalló havonta, a negyedéves áfa-bevalló negyedévente, az éves áfa-bevalló pedig évente.
A termékadó bevallást az általános forgalmi adó bevallására előírt határidőig kell teljesíteni, tehát a tárgyhónapot, tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig, illetve a tárgyévet követő második hónap 25. napjáig.
A termékadó bevallást az e célra rendszeresített elektronikus nyomtatványon, elektronikus úton kell a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz benyújtani, melyet a rendszer - feldolgozás céljából - automatikusan továbbít az illetékes alsó fokú vám- és pénzügyőri igazgatóság felé.
A népegészségügyi termékadó bevallására szolgáló "BEV_12NETA" nyomtatványcsomag és a hozzá tartozó kitöltési útmutató a NAV internetes oldaláról (www.nav.gov.hu) letölthető.
A bevallási nyomtatványt az Általános Nyomtatványkitöltő (ÁNYK) programmal kell kitölteni.
Az adóalanyok egy szűk köre kivétel az általános szabály alól, nekik bevallási kötelezettségüknek évente egyszer kell eleget tenniük. Aki az általános forgalmi adóban alanyi mentességben részesül vagy bevallás benyújtására nem kötelezett, továbbá nem minősül az általános forgalmi adó alanyának, bevallási kötelezettségét az adóévet követő év második hónapjának 25. napjáig kell teljesítenie az e célra rendszeresített nyomtatványon.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy e körnek nem kell elektronikus úton benyújtania bevallását, hanem azt papír alapon is megteheti. Azonban a bevallási nyomtatványt ezen adóalanyok is az ÁNYK programmal kötelesek kitölteni, majd ezt követően benyújtani az illetékes vám- és pénzügyőri igazgatóság felé.
Neta tv. 10. § (4) bekezdés
A népegészségügyi termékadó megfizetését a termékadó bevallására előírt határidőig kell teljesíteni, tehát a tárgyhónapot, tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig, illetve a tárgyévet követő második hónap 25. napjáig.
Az önadózás útján megállapított termékadót a "NAV népegészségügyi termékadó bevételi számla" elnevezésű, 10032000-01077003 számú számlára kell megfizetni.
Neta tv. 10. § (5)-(7) bekezdés
Az adóalany bejelentkezési kötelezettségének azáltal, hogy adószámot igényelt, eleget tett. A jogszabály külön regisztrációs kötelezettséget nem határoz meg az adózók számára, azonban elengedhetetlen a Nemzeti Adó- és Vámhivatal által adott "technikai azonosító", a VPID szám megléte. A bevallás elektronikus benyújtásához szükséges továbbá az okmányirodai, valamint a vámhatósági regisztráció (EÜC - Egységes Ügyfél Címtár). A regisztrációs (R01-R04) lapok az új adónem bevezetése kapcsán módosításra kerültek. Az EÜC regisztrációt az adóalany székhelye szerint illetékes vám-és pénzügyőri igazgatóságnál kell kezdeményezni.
A termékadóhoz kapcsolódóan ún. "nullás bevallás"-t nem kell benyújtani. Tehát az a személy/vállalkozás, aki valamely adómegállapítási időszakban adóköteles termékértékesítést nem végzett, az adott időszakban nem minősül a termékadó alanyának, miáltal bevallási kötelezettség sem terheli.
Neta tv. 11. §
2012. évtől a termékadóból származó bevétel nem a központi költségvetés, hanem az Egészségbiztosítási Alap bevételét képezi.

3. RÉSZ

AZ ENERGIAADÓRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY KOMMENTÁRRAL

Jelmagyarázat

Az energiaadóról szóló 2003. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ea tv.)
2003/96 EK Tanácsi Irányelv az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről (a továbbiakban: Vhr.)

I. FEJEZET

BEVEZETÉS

Magyarországon 2004. január 1-jével lépett életbe az energiaadó, mint új adónem. Kidolgozására és bevezetésére az Európai Unió új irányelve, az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK Tanácsi Irányelv alapján került sor. Az új irányelv terjesztette ki az energiaadó hatályát a földgázra, a szénre és a villamos energiára, a már adóztatott ásványolaj termékek mellett.
Az új irányelv a belső piac megfelelő működése és az egyéb közösségi politikák célkitűzéseinek elérése érdekében az energiatermékekre közösségi szinten minimum adómértékeket állapított meg, mivel annak hiánya károsan befolyásolhatja a belső piac megfelelő működését. Az adóminimumok meghatározásának célja az egyes nemzeti adómértékek között fennálló különbségek csökkentése, a tagállamokra nézve kötelező egységes energiaadó bevezetése volt.
A minimum adómértékeket az irányelv aszerint különbözteti meg, hogy üzleti felhasználásról vagy nem üzleti felhasználásról van-e szó. Nem üzleti felhasználás esetén az uniós minimum az üzleti felhasználásra meghatározott értékek duplája.

Közösségi minimum adómértékek

Üzleti felhasználás

Nem üzleti felhasználás

Földgáz

(EUR/bruttó fűtőérték, gigajoule)

0,15

0,3

Szén és koksz

(EUR/bruttó fűtőérték, gigajoule)

0,15

0,3

Villamos energia

(EUR/MWh)

0,5

1,0

(Üzleti felhasználás: olyan, üzleti vállalkozás általi felhasználás, amely bárhol önállóan végez termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást, függetlenül attól, hogy milyen célja vagy eredménye van e gazdasági tevékenységeknek.
Gazdasági tevékenységek körébe tartozik a szolgáltatást nyújtó termelők, kereskedők és személyek minden tevékenysége, beleértve a bányászati és mezőgazdasági tevékenységeket és a szabadfoglalkozásúak tevékenységeit is.)
Az irányelv egyúttal lehetőséget is biztosít ugyanazon termékekre eltérő nemzeti adómértékek alkalmazására, a közösségi jog, a minimum közösségi adómértékek, valamint a belső piaci és versenyszabályok betartása mellett. Vagyis az eltérés csak felfelé lehetséges.
A tagállamok ennek figyelemmel követése érdekében kötelesek minden év január 1-jén és a nemzeti jog minden egyes változását követően tájékoztatni a Bizottságot az irányelvben foglalt egyes energiatermékekre alkalmazott adómértékekről, továbbá közölniük kell a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
Az irányelv megengedi a tagállamok számára az abban rögzítetteken túl bizonyos egyéb adómentességek vagy adókedvezmények alkalmazását is, amennyiben azok nem károsak a belső piac megfelelő működésére és nem eredményeznek torzulást a versenyben. Különösen a kapcsolt hőés villamosenergia-előállítás, valamint - az alternatív energiaforrások használatának előmozdítása érdekében - a megújuló energiaforrások szerezhetnek jogosultságot kedvezményes bánásmódra. Indokolt lehet még bizonyos adómentességek vagy adókedvezmények bevezetése a közösségi szintű erős harmonizáció hiánya, a nemzetközi versenyképesség elvesztésének kockázatai, illetve szociális vagy környezetvédelmi megfontolások miatt.
E körben az elektromos áram, a földgáz és a szén esetében az irányelv lehetővé teszi a lakossági végfelhasználás mentesítését az energiaadó alól. Ezáltal a tagállamokra bízza a döntést, hogy élnek-e ezzel a lehetőséggel vagy nem.
Az egyéb mentességeket vagy kedvezményes adómértékeket meghatározott időszakra engedélyezik a tagállamok számára, és azokat rendszeresen felül is vizsgálják.
Az irányelv az 1997-es Kiotói Egyezmény - mely 2005-ben lépett hatályba - célkitűzéseinek megvalósítását is szolgálja, az energiatermékek, és adott esetben a villamos energia adóztatása által. Az energia adóztatása eszköze tehát a Kiotói Egyezmény céljainak - az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése - valamint más környezetvédelmi elvárásoknak való megfelelésnek is.

II. FEJEZET

A HAZAI SZABÁLYOZÁS

Magyarországnak az uniós irányelv alapján keletkezett jogharmonizációs kötelezettsége folytán lépett hatályba 2004. január 1-jén - az uniós irányelvvel egyidejűleg - az energiaadóról szóló 2003. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ea tv.), melyet az uniós irányelv rendelkezései alapján alakítottak ki.
Érdekesség, hogy 2004. január 1-jével a csatlakozó államok közül csak Magyarország vezette be az energiaadót, a többi államban csak 2004. május 1-jén lépett hatályba nemzeti szabályozás.
Magyarország az Európai Unióhoz történt csatlakozásával egyidejűleg a szén és koksz adóztatására átmenetileg, 2008. december 31-ig mentességet kapott. A derogáció lejártával - a jogharmonizációs kötelezettségnek eleget téve - 2009. január 1-jétől a szén is a törvény hatálya alá került.
Az energiaadó egyfázisú, az áfa alapjába beszámítandó adó. Ugyanis az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa törvény) 70. § (1) bekezdés a) pontja alapján az általános forgalmi adó alapjába az áfa kivételével minden adó beletartozik, így az energiaadó is, ugyanúgy, mint az árat közvetlenül befolyásoló kötelező jellegű befizetések.
Közvetett adó is, mivel az adóteher a felhasználókra közvetetten jelenik meg.

III. FEJEZET

A TÖRVÉNY CÉLJA ÉS ALKALMAZÁSI KÖRE

Az energiatermékeket - földgáz, villamos energia és szén - terhelő adó bevezetésének, azaz a törvénynek a célja az externális környezeti károk energiaárakba történő környezetvédelmi szempontú beépítése, és a gazdasági szereplők energiatakarékosságra történő kényszerítése.
A törvény az alkalmazási körben meghatározza, hogy energiaadót a földgáz, a villamos energia és a szén mennyisége alapján kell fizetni, valamint azt, hogy a befolyt összeg a központi költségvetést illeti meg.
Ea tv. 1. §
Az energiaadóról szóló törvény hatálya - az irányelvtől eltérően - az energiatermékek közül csak a földgázra, a szénre - fajtától függetlenül - és a villamos energiára terjed ki. Az ásványolajtermékek esetében továbbra is jövedéki adó formájában valósul meg az energiatermékkénti adóztatás, tehát az ásványolajok továbbra is a jövedéki törvény hatálya alá tartoznak.

IV. FEJEZET

ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK

A törvény az értelmező részben (2. §) az átviteli hálózattól a villamos energiáig pontosan meghatároz minden olyan fogalmat, amely a rendelkezések megfelelő értelmezése és végrehajtása miatt szükséges.
Ea tv. 2. § 1-20. pont
Az uniós irányelv 2. cikk (5) bekezdése szerint az irányelvben a Kombinált Nómenklatúra szerinti kódokra való hivatkozások alatt a 2031/2001/EGK bizottsági rendelettel módosított, a vám- és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet 2002. január 1-jétől hatályos 1. számú mellékletében meghatározott Kombinált Nómenklatúra vámtarifaszámokat kell érteni. Az irányelv tehát rögzíti az egyes energiatermékek vámtarifaszámának megállapítása során alkalmazandó Kombinált Nómenklatúra időállapotát.
A hivatkozott külön rendelet az energiaadóról szóló 2003. évi LXXXVIII. törvényben megjelölt vámtarifaszámok alkalmazásáról szóló 45/2003. (XII. 29.) PM rendelet, amely 2004. január 1-jén lépett hatályba.
Ea tv. 2. § 21-22. pont

V. FEJEZET

AZ ENERGIAADÓ FIZETÉSÉNEK ESETEI ÉS AZ ADÓ ALANYA

Az energiaadó azt a személyt terheli, aki az energiaterméket ténylegesen felhasználja. Az adófizetési kötelezettség főszabályként az energiatermék forgalmazásának ahhoz a pontjához kapcsolódik, ahol először beazonosítható a termék felhasználója.
Ki kell emelni azonban azt, hogy az energiaadó kizárólag a nem lakossági felhasználót terheli, ugyanis a lakossági fogyasztók direkt adómentességet élveznek, így az általuk vásárolt energiát nem terheli adó.
A törvény meghatározza azokat a gazdasági eseményeket, amikor energiaadót kell fizetni, továbbá az egyes eseményeket illetően nevesíti az adóalanyokat.
A törvény az adókötelezettség keletkezésének az alábbi eseteit állapítja meg:
Ea tv. 3. § (1) bekezdés a)-b) pont
Az energiaadót a felhasználónak történő értékesítés esetén az energiakereskedő fizeti meg, önadózással. Az energiakereskedőnek az értékesítési bizonylaton (számlán) elkülönítve kell feltüntetnie az eladott energia energiaadóját.
Annak ellenére, hogy a törvénynek területi hatályra vonatkozó rendelkezése nincs, amennyiben az energiakereskedő energiát értékesít egy másik tagállami felhasználónak (pl. erőműnek), akkor szigorúan véve megvalósul a 3. § (1) bekezdés b) pontja szerinti adókötelezettség esete, mindazonáltal a törvény céljával nem egyeztethető össze olyan energia megadóztatása, amely nem Magyarország környezetét károsítja azáltal, hogy azt továbbértékesítik az ország határán kívülre, egy másik tagállamba. Így az országon kívülre értékesített energia után az energiakereskedőnek adófizetési kötelezettsége nem keletkezik.
Földgáz kereskedelmet működési engedélye alapján földgázkereskedő végezhet.
A felhasználók részére villamos energiát, illetve földgázt az a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság vagy az Európai Unió tagállamában, illetve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes, valamely más államban székhellyel rendelkező külföldi vállalkozás belföldön bejegyzett fióktelepe értékesíthet, amely erre a Magyar Energia Hivataltól engedélyt kapott, és rendelkezik a külön jogszabályban meghatározott pénzügyi biztosítékkal.
Villamos energia és földgáz kereskedelmi tevékenységet tehát csak engedély birtokában lehet végezni, míg a szénnel folytatott kereskedelem energia hivatali engedélyhez nem kötött. Szén kereskedelme a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Kormányrendelet szerint az illetékes önkormányzat jegyzője által kiadott működési engedély birtokában végezhető, míg az export és import tevékenység engedélyhez nem kötött.
Adókötelezettség csak akkor keletkezik, ha az energiakereskedő nem lakossági fogyasztó felé végez értékesítést. A lakossági fogyasztó részére végzett értékesítés mentes az adó alól.
Szén esetében akkor kell adót fizetni, ha a szénkereskedő felhasználónak értékesít szenet. Ebben az esetben az értékesítési bizonylaton (számlán) elkülönítve kell a szén energia adóját is feltüntetni. Az adófizetésre kötelezett személy a szénkereskedő.
Nem keletkezik adófizetési kötelezettsége a kereskedőnek, ha a szenet lakossági fogyasztónak értékesíti. A lakossági fogyasztónak történő értékesítés azonban csak akkor nem adóköteles, ha az energiakereskedőnek a szén vásárlásakor a fogyasztó írásban nyilatkozik a vásárlás céljáról. A nyilatkozatban fel kell tüntetni a lakossági fogyasztó nevét, címét, adóazonosító jelét és a termékértékesítésről kiállított bizonylat számát.
Nem keletkezik adófizetési kötelezettsége a szénkereskedőnek akkor sem, ha egy másik kereskedő részére értékesíti a szenet, aki azt továbbforgalmazza. Ekkor az utóbbi kereskedő lesz az adó alanya, mégpedig akkor, amikor a vásárolt szenet egy felhasználónak eladja.
A továbbforgalmazási célról az energiakereskedő az értékesítő energiakereskedőnek köteles írásban nyilatkozni, amelynek nevét, címét és adószámát is tartalmaznia kell.
Mindhárom energiatermék esetében az adófizetési kötelezettség az Áfa törvény szerinti teljesítés időpontjában az ellenérték, illetve a részletfizetések alapjául szolgáló mennyiségre keletkezik.
Az Áfa törvény 58. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében, ha a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg, teljesítés az ellenérték megtérítésének esedékessége, amelyre az adott részlet vagy elszámolás vonatkozik. Azaz a teljesítés időpontja megegyezik a fizetés időpontjával.
Az Áfa törvény külön rendelkezik az olyan ügyletekről, ahol a felek részletfizetésben vagy határozott időtartamra szóló elszámolásban állapodtak meg, mivel ilyen esetben az ellenérték fizetések jellemzően nem az ügylet tényállásszerű megvalósuláshoz kapcsolódnak.
Ilyen esetekben az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor az adott részlethez vagy elszámoláshoz kapcsolódó ellenérték megtérítése esedékessé válik. A 12 hónapot meghaladó időtartamhoz kötődő részlet vagy elszámolás esetén az adófizetési kötelezettség részben - mint részteljesítés - már a 12. hónap utolsó napján beáll.
A fizetendő adó megállapítása főszabály szerint a teljesítéshez kötött. Mivel az előleg fizetésekor csak az ellenérték egy részének kiegyenlítése történik meg, maga a teljesítés még nem, a törvény úgy rendelkezik, hogy előlegnél a fizetendő adót az előleg jóváírásakor, kézhezvételételekor kell megállapítani. Ez a rendelkezés minden adóalanyra érvényes, függetlenül attól, hogy milyen minőségében köteles adófizetésre.
Az Áfa törvény rendezi azt a helyzetet is, amikor a fizetendő adó megállapítása és a teljesítés között az adófizetésre kötelezett jogállásában változás történik, vagy tartozását átvállalták.
Az Áfa törvény különös szabályozás alá helyezi azokat az adóalanyokat, akik a nyilvántartásukat az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezetik, vagy nyilvántartási kötelezettségüknek módosított teljesítési szemléletben tesznek eleget. Ezek az adóalanyok készpénz ellenében teljesített értékesítéseik, szolgáltatásaik után a fizetendő adót legkésőbb az ellenérték megfizetésekor állapíthatják meg, azonban, ha az ellenérték megfizetése egészben vagy részben nem történik meg a teljesítéstől számított 45. napig, akkor az ezt követő napon a fizetendő adót meg kell állapítani.
Az Áfa törvény részletesen szabályozza az adó megállapítását olyan esetekben is, amikor a könyvvezetés módjában változás áll be.
Ea tv. 3. § (1) bekezdés c) pont
Adókötelezettség keletkezik, amikor a felhasználó földgázt, villamos energiát vagy szenet közvetlenül a termelőtől (pl. erőműtől) vagy a szervezett piacról (pl. energiatőzsdéről) vásárol.
Ebben az esetben az értékesítési bizonylaton (számlán) az értékesített energia energiaadóját nem kell feltüntetni.
Az adófizetésre kötelezett személy a felhasználó, akinek adófizetési kötelezettsége az Áfa törvény szerinti teljesítés időpontjában az ellenérték, illetve a részletfizetések alapjául szolgáló mennyiségre keletkezik.
Nem keletkezik adófizetési kötelezettség, ha az energiát közvetlenül a termelőtől lakossági fogyasztó vásárolja.
Ea tv. 3. § (1) bekezdés d) pont
Abban az esetben, ha a felhasználó közvetlenül más tagállamból vásárol saját célra energiát, az adót a felhasználónak kell megfizetni. Az adó alanya az energia végső felhasználója.
Az adófizetési kötelezettség ebben az esetben is az Áfa törvény szerinti teljesítés időpontjában az ellenérték, illetve a részletfizetések alapjául szolgáló mennyiségre keletkezik, melyet a felhasználó önadózás keretében teljesít.
Az Áfa törvény úgy rendelkezik, hogy termék Közösségen belüli beszerzése teljesítésének megállapítására azon rendelkezéseket kell alkalmazni, mint ami a hasonló belföldi termékértékesítésre irányadó.
A Közösségen belüli kereskedelemben lezajlott ügyletekre más adófizetési időpontok vonatkoznak, mint a belföldi ügyletekre. Ez az időpont pedig az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásának napja, de legkésőbb a teljesítés napját magába foglaló hónapot követő hónap 15. napja.
Nem keletkezik adófizetési kötelezettség, ha az Európai Unió más tagállamából az energiát lakossági fogyasztó vásárolja meg.
Ea tv. 3. § (1) bekezdés e) pont
Az unión kívüli (harmadik) országból beszállított energiatermék után csak akkor kell az adót a behozatalkor megfizetni, ha az importáló egy személyben a termék végső felhasználója is.
Az adófizetésre kötelezett személy ebben az esetben az importáló, akinek adófizetési kötelezettsége a vámjogi szabadforgalomba bocsátáskor, a vámjogi szabadforgalomba bocsátott mennyiségre keletkezik. Az energiaadót a vámhatóság veti ki, melyről határozatot hoz.
Nem keletkezik adófizetési kötelezettség, ha harmadik országból az energiát közvetlenül lakossági fogyasztó vásárolja meg.
Amennyiben az importáló továbbadási céllal importál, a vámkezeléskor nem kell az adót megfizetni. Az adófizetési kötelezettség a később keletkezik, attól függően, hogy ki a végső felhasználó.
Ea tv. 3. § (1) bekezdés f) pont
Nemcsak a vásárolt, hanem a saját előállítású energiatermék is felhasználható. A saját felhasználásra termelt energia esetén is adókötelezettség keletkezik, melyet az előállító fizet meg, önadózással. A törvény szerint ebben az esetben az adófizetésre kötelezett személy az előállító, azonban az előállító fogalmát nem, csupán a termelőt definiálja a jogszabály.
Az adófizetési kötelezettség a saját célra előállított energia felhasználásának időpontjában a felhasznált mennyiségre keletkezik.
Szén esetében meg kell említeni, hogy a kitermelés már engedélyhez kötött, az csak az illetékes bányafelügyelet által kiadott engedély birtokában végezhető.
A törvény kivételeket, mentességet biztosít az adófizetési kötelezettség alól. Így nem keletkezik adófizetési kötelezettség:
- a saját termelésű megújuló energiaforrásból előállított energiára,
- a saját termelésű azon energiafelhasználásokra, amelyek esetén a törvény szerinti adóvisszaigénylési jogosultság érvényesíthető,
- akkor, ha az előállított villamos energiához adóval terhelt energiát használnak fel, és azt 50 megawatt alatti teljesítményű erőműben állítják elő, feltéve, hogy nem élnek a kapcsolt hőés villamos energia előállításához felhasznált energiára, illetve a saját felhasználásra előállított villamos energia termelésére felhasznált energiára vonatkozó adó-visszaigénylési jogosultsággal.
Ea tv. 3. § (1) bekezdés g) pont
Ha az energiakereskedő saját célra használ fel energiát, ő maga lesz az adófizetésre kötelezett személy, mivel energiaadóval nem terhelt energiát vásárol és használ fel, és saját célra, vagyis végső fogyasztóként.
Adófizetési kötelezettsége a saját célra történő felhasználás időpontjában a felhasznált mennyiségre keletkezik.
Ea tv. 3. § (1) bekezdés h) pont
Ide kell érteni azt az esetet, amikor a felhasználó energiaadóval nem terhelt szenet, földgázt vagy villamos energiát vásárol, illetve azt, amikor energiaterméket energiaszállítási, átviteli, elosztási tevékenységet végző ún. ellátó hálózati engedélyesek használnak fel. Az általuk megvásárolt földgáz vagy villamos energia után adót kell fizetniük, ha azt, mint végső fogyasztó saját célra használják fel.
Adófizetésre kötelezett személy a felhasználó, akinek adófizetési kötelezettsége az Áfa törvény szerinti teljesítés időpontjában az ellenérték, illetve a részletfizetések alapjául szolgáló mennyiségre keletkezik.
Hangsúlyozandó, hogy a földgáz és a villamos energia fizikai szállítását, a fogyasztóhoz való eljuttatását végző energiaszállítási, átviteli, elosztási tevékenységet ellátó hálózati engedélyesek esetében az e tevékenység során keletkező ún. hálózati veszteség pótlása nem minősül saját célú felhasználásnak, így a hálózati engedélyesnek a veszteség pótlásához felhasznált energiatermék után nem kell adót fizetnie.
Ea tv. 3. § (1) bekezdés i) pont
Ebben az esetben az adófizetési kötelezettség nem vonatkozik valamennyi energiatermékre, csupán a szénre.
A felhasználó a szénkereskedőtől arra hivatkozással vásárolja meg a szenet, hogy lakossági fogyasztó, azt saját háztartásának fogyasztása céljára vásárolja, és azzal jövedelemszerzés céljából nem folytat gazdasági tevékenységet. Erről a törvény értelmező rendelkezésének 14. pontja szerint nyilatkozatot is ad a szénkereskedőnek.
Amennyiben viszont adóellenőrzés keretében fény derül arra, hogy a szenet megvásárló személy a vásárláskor a szén felhasználásáról valótlan nyilatkozatot adott, adófizetési kötelezettség keletkezik. Az adófizetésre kötelezett ebben az esetben nem a szénkereskedő, hanem a felhasználó, vagyis a valótlan nyilatkozatot adó vásárló személy.
A felhasználó adófizetési kötelezettsége a vásárláskor, a vásárolt szén mennyiségére keletkezik. A felhasználó ilyen esetben az adófizetési kötelezettségen túl adóbírság, mulasztási bírság és késedelmi pótlék megállapításával is számolhat.
Ea tv. 3. § (2) bekezdés
Az adó fizetésére kötelezett személyt az egyes adókötelezettséget keletkeztető eseményekhez kapcsolódóan tételesen határozza meg a törvény.
Ea tv. 5. §
Összefoglalva:

Az adó alanya

(3. § (2) bek.)

Az adó fizetésének esetei

(3. § (1) bek.)

A fizetési kötelezettség keletkezésének időpontja

Energiakereskedő

a felhasználónak értékesít energiát

az Áfa törvény szerinti teljesítés időpontjában

saját célra használ fel energiát

felhasználás időpontjában

Felhasználó

belföldön közvetlenül termelőtől vagy szervezett piacról energiát vásárol

az Áfa törvény szerinti teljesítés időpontjában

közvetlenül az Európai Unió más tagállamából energiát vásárol

az adóbevallási időszak utolsó napján

közvetlenül az Európai Unión kívüli országból energiát vásárol

a szabadforgalomba bocsátáskor

energiaadóval nem terhelt energiát vásárol vagy használ fel

az Áfa törvény szerinti teljesítés időpontjában

a szén vásárlásakor valótlan nyilatkozatot tesz az energiakereskedőnek arról, hogy lakossági fogyasztó

a vásárláskor

Előállító

saját felhasználásra termel energiát

felhasználás időpontjában

VI. FEJEZET

AZ ADÓ ALAPJA ÉS MÉRTÉKE

Az energiaadó a földgáz, a villamos energia és a szén mennyiségi egysége alapján fizetendő adó. Az energiaadó alapja az energiatermék mennyisége.
Ea tv. 4. §

Adóalap

Adómérték

villamosenergiaesetébenmegawattórában

295 Ft

földgázesetébengigajoule-ban

88,50 Ft

szénesetébenezerkg-ban

2390 Ft

VII. FEJEZET

AZ ADÓ VISSZAIGÉNYLÉSE

A törvény meghatározott felhasználások esetén lehetővé teszi a megfizetett energiaadó vámhatóságtól történő visszaigénylését, illetve az adónak az önadózás keretében megállapított, de meg nem fizetett (fizetendő) energiaadóból történő levonását.
A törvény 6.§-a pontosan meghatározza az adó visszaigénylésére, illetve levonására jogosultak körét, a visszaigénylés, levonás alapját képező felhasználási címeket, annak alapját, a jogosultság életbe lépésének időpontját, valamint annak tárgyi feltételeit.
Az energiaadó visszaigénylése során érvényesülnie kell annak az adójogi alapelvnek, hogy meg nem fizetett adót nem lehet visszaigényelni. A visszaigénylési jogcímek többségénél tehát, amennyiben az energiaadót nem fizették meg, adó-visszaigénylés sem lesz érvényesíthető.
Az adó-visszaigénylés, -levonás az adott célra ténylegesen felhasznált mennyiség után történik. Így mind a felhasználás, mind az adómegfizetés az adó-visszaigénylési jogosultság érvényesíthetőségének feltétele, melyeknek együttesen kell fennállniuk.

VII.1 A visszaigénylési jogosultság esetei

Ea tv. 6. § (1) bekezdés a) pont
A villamos energia előállításához beszerzett földgáz vagy villamos energia adózottan kerül felhasználásra. Az így előállított villamos energiát akár saját célra, akár értékesítésre használják fel, szintén energiaadó terheli, ezáltal kettős adóztatás valósulna meg.
Ezért a kettős adóztatás elkerülése érdekében az elosztó vagy átviteli hálózatra betáplált villamos energia előállításához ténylegesen felhasznált energia (alapanyag) mennyisége után a beszerzéskor a vételárban megfizetett energiaadó visszaigényelhető vagy levonásba helyezhető. Az adó-visszaigénylés, -levonás joga a vételár megfizetésének napján nyílik meg.
Azonban az így előállított, majd felhasznált villamos energia után a termelőnek (előállítónak) az energiaadót meg kell fizetnie.
Ebben az esetben a termelőnek a Magyar Energia Hivatal által kiadott, érvényes energiatermelői működési engedéllyel kell rendelkeznie.
Ea tv. 6. § (1) bekezdés b) pont
Visszaigényelhető a kapcsolt hő- és villamos energia előállításához felhasznált, adózott energia (alapanyag) adója. Visszaigénylésre, levonásra az erőművet vagy távhőtermelő létesítményt üzemeltető személy jogosult, aki energiát kapcsolt hő- és villamos energia előállításához használ fel.
Az adó-visszaigénylés, -levonás a kapcsolt hő- és villamos energia előállításához ténylegesen felhasznált energia mennyiségére érvényesíthető, a vételár megfizetésének napján.
A távhő termelő létesítmény létesítésére vonatkozó engedélyt, valamint a távhő termelői működési engedélyt, ha a létesítményben hőt és villamos energiát külön-külön vagy kapcsoltan állítanak elő, és a hőenergiát távhő szolgáltatási célra termelik, az engedélyt a Magyar Energia Hivatal adja ki.
Ea tv. 6. § (1) bekezdés c) pont
Visszaigényelhető a lakosságnak szolgáltatott távhő, továbbá a központi fűtés és meleg víz előállítására felhasznált energiatermék adója, ezáltal a lakosság teljes körben mentesül az energiaadó terhe alól.
Visszaigénylésre, levonásra a távhőtermelő létesítményt üzemeltető személy, a központi fűtést és melegvíz-szolgáltatást végző személy jogosult, de csakis a lakosságnak szolgáltatott hő, központi fűtés és meleg víz előállítására felhasznált energiára jutó adó után.
A törvény értelmező rendelkezése a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvényre tovább hivatkozva határozza meg a távhőtermelő létesítmény fogalmát.
Eszerint távhőtermelő létesítmény az erőmű távhő-szolgáltatási célra hőt termelő létesítménye, távhőt előállító fűtőmű, kazántelep, kazán, hulladékégető mű, geotermikus energiát távhőszolgáltatás céljára kitermelő vagy más megújuló energiát (pl. biokazán, hőszivattyú, napkollektor) és hulladékhőt hasznosító távhőtermelő berendezés.
A távhőtermelő létesítmény létesítése, távhőtermelés, valamint a távhőszolgáltatás engedélyköteles tevékenység.
A távhőtermelő létesítmény létesítésére vonatkozó engedélyt, valamint a távhőtermelői működési engedélyt, ha a létesítményben hő- és villamos energiát külön-külön vagy kapcsoltan állítanak elő és a hőenergiát - részben vagy egészben - távhő-szolgáltatási célra termelik, hatáskörének megfelelően a Magyar Energia Hivatal, illetve a területileg illetékes települési önkormányzat jegyzője, a fővárosban a főjegyző adja ki.
A távhőszolgáltató működési engedélyét a területileg illetékes települési önkormányzat jegyzője, a fővárosban a főjegyző adja ki.
A központi fűtés és meleg víz szolgáltatását végző személy a központi fűtésről és melegvíz-szolgáltatásról szóló 189/1998. (XI. 23.) Korm. rendelet szerint a központi hőellátó rendszer üzembentartója. A központi hőellátó rendszerből a legalább két lakással vagy nem lakás céljára szolgáló helyiséggel rendelkező épületnek vagy azzal együtt más épületnek a hőellátása távhővezeték nélkül történik. Ebből következően ebben az esetben távhőszolgáltatásról nem beszélhetünk, így a központi fűtés és meleg víz szolgáltatását végző személynek a tevékenység végzése érdekében engedéllyel nem kell rendelkeznie.
Távhő esetében a törvény kizárólag a távhő előállítására felhasznált energia tekintetében biztosít adó-visszaigénylési, levonási lehetőséget, a távhő szolgáltatása során végbemenő egyéb technológiai folyamatokhoz szükséges energiára, mint pl. a távhő keringetése, továbbítást segítő szivattyúk működtetése stb. nem.
Az adó-visszaigénylés, -levonás joga a ténylegesen felhasznált energia mennyiségére érvényesíthető, és annak joga a vételár megfizetésének napján nyílik meg.
Ea tv. 6. § (1) bekezdés d)-e) pont
Adó-visszaigénylést érvényesíthetnek meghatározott ipari felhasználók is. Ennek alapját a 2003/96/EK irányelv teremti meg a 2. cikk (4) bekezdés b) pontjában foglalt alábbi rendelkezéssel:
"(4) Ezen irányelvet nem lehet a következőkre alkalmazni:
a) …
b) az energiatermékek és a villamos energia következő felhasználásai:
…
- elsősorban kémiai redukció céljaira, valamint elektrolízisnél és fémipari folyamatokban használt villamos energia,
- villamos energia, ha egy termék költségének több mint 50 %-át teszi ki. A "termék költsége" a termékek és szolgáltatások teljes beszerzésének, valamint a bérköltségek és az állóeszközök felhasználásának összege az üzleti vállalkozás szintjén, a 11. cikk meghatározása szerint. Ezt a költséget egységenkénti átlagként számítják ki. A "villamos energia költsége" a villamos energia tényleges beszerzési értéke vagy a villamos energia előállítási költsége, ha azt az üzleti vállalkozáson belül állítják elő,
…"
Eszerint mentesíteni kell az adófizetési kötelezettség alól azokat, akik olyan termékeket állítanak elő, amelyek költségének több mint 50%-át a villamos energia költsége teszi ki, illetve kémiai redukciós eljárásban, elektrolízisnél és fémipari folyamatokban használnak fel energiát.
A nemzeti szabályozás ezen mentesség alapján visszaigénylési jogcím bevezetésével tesz eleget az irányelvben foglaltaknak.
Az adó-visszaigénylésre (levonásra) az a fenti tevékenységeket végző jogosult, aki az adózott energiát a megjelölt ipari tevékenységekre használta fel.
Visszaigényelhető az adó a kémiai redukció, elektrolitikus és kohászati folyamatok során felhasznált energiatermékre (jellemzően villamos energiára), továbbá a földgáznak vegyipari alapanyagként történő felhasználására.
Az adó visszaigénylésére, levonására az jogosult, aki az adózott energiát a megjelölt ipari tevékenységekre használta fel.
Az adó-visszaigénylés, -levonás joga a kémiai redukció, elektrolitikus és kohászati folyamatokhoz ténylegesen felhasznált energia mennyiségére, valamint a vegyipari alapanyagként ténylegesen felhasznált földgázra érvényesíthető. A visszaigénylés, levonás joga a vételár megfizetésének napján nyílik meg.
Ea tv. 6. § (1) bekezdés f) pont
A törvény energiaadó levonására ad lehetőséget, ha az adott személy saját felhasználásra történő villamos energia termeléséhez használ fel energiát, amely után az energiaadót megfizették.
Azonban ez a jogosultság csak akkor érvényesíthető, ha a saját felhasználásra termelt villamos energia után az energiaadót megfizeti.
Az így termelt villamos energiából saját célra felhasznált energia mennyiségéről a Magyar Energia Hivatal felé adatszolgáltatási kötelezettsége van az előállítónak.
Ea tv. 6. § (1) bekezdés g) pont
A törvény definiálja, hogy mit kell párnagázkészlet alatt érteni.
Párnagázkészlet az a gázmennyiség, amelyet a földgázellátásról szóló törvényben meghatározott föld alatti gáztároló megfelelő működéséhez állandóan biztosítani kell a tárolóréteg(ek)ben.
Amennyiben tehát a föld alatti gáztárolókban tárolt földgázból a párnagázkészlet részét képező gázkészletet is felhasználnak, azt energiaadó terheli. Tekintve, hogy a párnagázkészlet a gáztárolók működtetését szolgálják, az abból felhasznált mennyiséget vissza kell pótolni.
A pótlás csak adózott földgázzal történhet, amely azonban energetikai felhasználásra nem kerül. Ezért a párnagáz pótlására használt gázmennyiséget nem indokolt energiaadóval terhelni, az ilyen célra vásárolt, majd a gáztárolóba betárolt földgáz után a vételárban megfizetett adó visszaigényelhető, levonható. Ugyanez érvényesül a szállítóvagy elosztóvezeték feltöltése esetében is.
Az adó visszaigénylésére, levonására az jogosult, aki a földgázt betárolja a föld alatti gáztárolóba, illetve a szállító- vagy elosztóvezetékbe.
Az adó-visszaigénylés, -levonás joga a ténylegesen betárolt földgáz mennyiségére érvényesíthető, annak joga a vételár megfizetésének napján nyílik meg.
Ea tv. 6. § (1) bekezdés h) pont
A törvény értelmező rendelkezésében foglaltak szerint hálózati engedélyes a villamos energiáról szóló törvény, illetve a földgázellátásról szóló törvény szerint az elosztó hálózati engedélyes, valamint - hálózati tevékenysége vonatkozásában - a villamosenergia-ipari átviteli rendszerirányító és a földgáz szállítását végző személy.
A földgáz és a villamos energia fizikai szállítása, fogyasztóhoz való eljuttatása során, az azt végző energiaszállítási, átviteli, elosztási tevékenységet végző hálózati engedélyeseknél ún. hálózati veszteség is keletkezik.
A veszteség pótlása érdekében a hálózati engedélyes energiaterméket vásárol, amelyet - hasonlóan a párnagázkészlet pótlásához - nem indokolt energiaadóval terhelni, mivel azt sem energetikai célra, sem saját célra nem használja fel az engedélyes.
Az adó visszaigénylésére, levonására az a hálózati engedélyes jogosult, aki hálózati veszteség pótlása céljából használ fel energiát.
Az adó-visszaigénylés, -levonás joga a veszteség pótlására ténylegesen felhasznált energia mennyiségére érvényesíthető, annak joga a vételár megfizetésének napján nyílik meg.
Ea tv. 6. § (1) bekezdés i) pont
Ezen visszaigénylési jogcím alapját szintén a 2003/96/EK irányelv teremti meg a 2. cikk (4) bekezdés b) pontjában foglalt alábbi rendelkezéssel:
"(4) Ezen irányelvet nem lehet a következőkre alkalmazni:
a) …
b) az energiatermékek és a villamos energia következő felhasználásai:
- nem üzemanyagként vagy tüzelő-, fűtőanyagként felhasznált energiatermékek,
- energiatermékek kettős felhasználása.
Egy energiatermék akkor kettős felhasználású, ha egyaránt felhasználják tüzelő-, fűtőanyagként, valamint nem üzemanyagként vagy nem tüzelő-, fűtőanyagként. A kémiai redukciós eljárásban, valamint elektrolízisnél és fémipari folyamatokban felhasznált energiatermékeket kettős felhasználásúnak kell tekinteni"
Az irányelv ezen rendelkezése az alkalmazási köréből kizárja az energiatermékek kettős felhasználását, valamint a nem tüzelő-, fűtő- vagy üzemanyagként való felhasználását.
A hazai szabályozásban az irányelvnek való megfelelés, a jogharmonizáció érdekében újabb visszaigénylési jogcímet vezetett be a jogalkotó, amely 2011. január 1-jével lépett életbe.
Ugyanis az újabb visszaigénylési jogcím életbe lépéséig a felhasználónak, amennyiben nem tüzelő,fűtő vagy üzemanyagként használta fel az energiaterméket, energiaadót kellett fizetnie. A módosítással az addig fennálló, uniós szabályozással ellentétes szabályozás megszűnt.
Az adó visszaigénylésére, levonására az jogosult, aki a szenet nem tüzelő-, vagy fűtőanyagként használja fel.
Az adó-visszaigénylés, -levonás joga a ténylegesen nem tüzelő-, vagy fűtőanyagként felhasznált mennyiségére érvényesíthető, annak joga a vételár megfizetésének napján nyílik meg.
Ea tv. 6. § (2) bekezdés
Az adó visszaigénylésére, levonására jogosult személy az előzőekben meghatározott, kedvezményezett célra ténylegesen felhasznált mennyiség után, a vételárban megfizetett adót, a vámhatóság által kivetett és megfizetett adót, valamint a felhasználó által belföldön termelőtől vagy szervezett piacról, valamint az unió más tagállamából történő vásárlás esetén a bevallott adót igényelheti vissza vagy helyezheti levonásba.
Fontos kiemelni, hogy a törvény 6. § (1) bekezdés a) - c), f) pontjai esetében csak a termelési célt szolgáló berendezések, segédberendezések üzemeltetéséhez szükséges villamos energia után megfizetett energiaadó visszaigénylésére van mód.
Az egyéb (nem termelési célt szolgáló) úgynevezett kiszolgáló berendezések, helyiségek (pl. ügyfélszolgálati iroda, karbantartó-szerelő műhely, stb.) üzemeltetéséhez szükséges villamos energia után megfizetett energiaadó visszaigénylésére nincs lehetőség.
A kifejezetten termelési célt szolgáló berendezések és az úgynevezett kiszolgáló berendezések, helyiségek semmiképpen sem kezelhetők egy egészként.
Ea tv. 6. § (3) bekezdés
Amennyiben az a személy, aki elosztó vagy átviteli hálózatra betáplált villamos energia előállításához használ fel energiát, és jogosult energiaadó visszaigénylésére, levonására, de nem kell rendelkeznie a Magyar Energia Hivatal által kiadott energiatermelői működési engedéllyel, ténylegesen felhasznált mennyiségként a bevallási időszakban az elosztó vagy az átviteli hálózatra ténylegesen betáplált villamos energia mennyiségéből 40 százalékos fajlagos hatásfokkal visszaszámított földgáz mennyiségét kell figyelembe vennie.
Ea tv. 6. § (4) bekezdés
Az adó-visszaigénylés, adólevonás joga az adott célra ténylegesen felhasznált mennyiségre, a beszerzéshez kapcsolódó vételár, a vámhatóság által kivetett adó megfizetésének, illetve a fizetendő adó megállapításának napján nyílik meg.
A vételár megfizetésének napját a kötelezett bankszámlája megterhelésének időpontja jelenti.

VII. 2 Az adó-visszaigénylésének, levonásának tárgyi feltételei

A törvény a visszaigénylési jogosultság esetei mellett a visszaigénylés, levonás érvényesíthetősége érdekében további feltételeket is meghatároz.
Az adó-visszaigénylési, adólevonási jogosultság tényleges fennállását a beszerzéséről kiállított számlák, belső számviteli bizonylatok, felhasználásonkénti elszámolások igazolják.
Ea tv. 6. § (5) bekezdés
Az adó-visszaigénylési jogosultság érvényesítéséhez rendelkezni kell:
- az adót is tartalmazó energia-beszerzési számlával,
- kivetéses adózás esetén a vámhatóság határozatával,
- az energiaadó-levonásra jogosító célra történt felhasználását igazoló belső számviteli bizonylattal,
- az összesen beszerzett energiának adó-visszaigénylésre, adólevonásra jogosító és adó-visszaigénylésre, adólevonásra nem jogosító felhasználásonkénti elszámolásával,
- annak, aki elosztó vagy átviteli hálózatra betáplált villamos energia előállításához használt fel energiát és jogosult adó-visszaigénylésre (adólevonásra), de nem rendelkezik működési engedéllyel, ténylegesen felhasznált mennyiségként a bevallási időszakban az elosztó vagy az átviteli hálózatra ténylegesen betáplált villamos energia mennyiségéből 40 százalékos fajlagos hatásfokkal visszaszámított földgáz mennyiségét kell figyelembe vennie. Ebben az esetben az adó-visszaigénylés, adólevonás alapjául szolgáló mennyiség levezetése is szükséges az adóvisszaigénylési (adólevonási) jogosultság érvényesítéséhez.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 167. § (1) bekezdése szerint a könyvviteli elszámolást közvetlenül alátámasztó bizonylat általános alaki és tartalmi kellékei a következők:
a) a bizonylat megnevezése és sorszáma vagy egyéb más azonosítója;
b) a bizonylatot kiállító gazdálkodó (ezen belül a szervezeti egység) megjelölése;
c) a gazdasági műveletet elrendelő személy vagy szervezet megjelölése, az utalványozó és a rendelkezés végrehajtását igazoló személy, valamint a szervezettől függően az ellenőr aláírása; a készletmozgások bizonylatain és a pénzkezelési bizonylatokon az átvevő, az ellennyugtákon a befizető aláírása;
d) a bizonylat kiállításának időpontja, illetve - a gazdasági művelet jellegétől, időbeni hatályától függően - annak az időpontnak vagy időszaknak a megjelölése, amelyre a bizonylat adatait vonatkoztatni kell (a gazdasági művelet teljesítésének időpontja, időszaka);
e) a (megtörtént) gazdasági művelet tartalmának leírása vagy megjelölése, a gazdasági művelet okozta változások mennyiségi, minőségi és - a gazdasági művelet jellegétől, a könyvviteli elszámolás rendjétől függően - értékbeni adatai;
f) külső bizonylat esetében a bizonylatnak tartalmaznia kell többek között: a bizonylatot kiállító gazdálkodó nevét, címét;
g) bizonylatok adatainak összesítése esetén az összesítés alapjául szolgáló bizonylatok körének, valamint annak az időszaknak a megjelölése, amelyre az összesítés vonatkozik;
h) a könyvelés módjára, az érintett könyvviteli számlákra történő hivatkozás;
i) a könyvviteli nyilvántartásokban történt rögzítés időpontja, igazolása;
j) továbbá minden olyan adat, amelyet jogszabály előír.
Ea tv. 6. § (6) bekezdés
Az energiatermék továbbadását végző felhasználó lényegében az energiakereskedő és a végfogyasztó közé beékelődött "közvetítő". Az energiaterméket továbbadó személy a törvény értelmében nem minősül adóalanynak. Az energiatermék továbbadásáról számlát állít ki, azon azonban az energiaadót nem kell feltüntetnie.

VIII. FEJEZET

HATÁSKÖRI ÉS ILLETÉKESSÉGI SZABÁLYOK

Ea tv. 7. § (1) bekezdés
Az energiaadóval kapcsolatos adóztatási feladatokat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) hatáskörrel és illetékességgel rendelkező vámszervei látják el.
Az energiaadó tekintetében a NAV hatáskörét és illetékességét a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: NAV tv.), és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szervezetéről és egyes szervek kijelöléséről 273/2010. (XII. 09.) Kormányrendelet (a továbbiakban: NAV Kormányrendelet) rendelkezései határozzák meg.
A NAV tv. 13. § (9) bekezdés e) pontja szerint:
(9) A NAV végzi továbbá
…
e) az energiaadóval, a környezetvédelmi termékdíjjal, a regisztrációs adóval kapcsolatos adóztatási és ellenőrzési feladatokat.
A NAV Kormányrendelet 15. § (1) bekezdés g) pontja általános hatásköri szabályként határozza meg, hogy energiaadó ügyekben első fokon a megyei (fővárosi) vám- és pénzügyőri igazgatóságok járnak el. A 15. § (2) bekezdése alapján az 1. számú, valamint a 2. számú Repülőtéri Igazgatóság is ellátja az energiaadóval kapcsolatos feladatokat.
A NAV Kormányrendelet 27. §-a a NAV Kiemelt Ügyek és Adózók Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága (a továbbiakban: KAVIG) kizárólagos hatáskörébe utalja országos illetékességgel az elektromos vezetéken szállított energia tekintetében valamennyi vámeljárás lefolytatását.
A jogszabályban meghatározott azon kiemelt adózók tekintetében, akiknek a székhelye a Közép-magyarországi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatóság illetékességi területén található, a KAVIG végzi energiaadó ügyekben az első fokú eljárásokat. Ha az adózó az adóév első napján kiemelt adózónak minősül és ezáltal a KAVIG hatáskörébe tartozik, a KAVIG hatáskörébe utalt energiaadó ügyekben 3 adóéven át akkor is a KAVIG jár el, ha ezen időtartam alatt bármely adóévben az adózó bevallása szerint nem felel meg az előírt értékhatároknak, és nem lenne kiemelt adózó. Ha az adózó jogutódlással jött létre - ide nem értve a szétválást -, akkor is a KAVIG hatáskörébe tartozik, ha jogelődje megfelelt a KAVIG hatáskörét megalapozó jogszabályi feltételeknek (NAV Kormányrendelet 28. §).
Az általános illetékességi szabályokat a NAV Kormányrendelet 44. §-a tartalmazza. Eszerint energiaadó ügyben az eljárásra - ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik -
a) a magánszemély lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye, mindezek hiányában utolsó ismert belföldi lakóhelye,
b) a jogi személyiség nélküli vállalkozó - ideértve a vállalkozó magánszemélyt is - székhelye, ennek hiányában telephelye,
c) a jogi személy, illetve egyéb szervezet székhelye, ennek hiányában telephelye (a tevékenység gyakorlásának helye)
szerinti megyei (fővárosi) vám- és pénzügyőri igazgatóság, illetve az 1. és 2. számú Repülőtéri Igazgatóság az illetékes.
Amennyiben az a) pont alapján az eljárásra illetékes vámszerv nem állapítható meg, az eljárásra az Észak-budapesti Adóigazgatóság, illetve az Észak-budapesti Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság az illetékes.
Amennyiben a b)-c) pont alapján az eljárásra illetékes vámszerv nem állapítható meg, az eljárásra a jogi személyiség nélküli vállalkozó, a vállalkozó magánszemély, jogi személy, illetve egyéb szervezet számviteli nyilvántartásának helye szerinti megyei (fővárosi) vám- és pénzügyőri igazgatóság, illetve az 1. és 2. számú Repülőtéri Igazgatóság az illetékes.
A NAV Kormányrendelet a vámszervek vonatkozásában különös illetékességi szabályokat is meghatároz.
A regionális vám- és pénzügyőri főigazgatóság illetékességi területén működő megyei (fővárosi) vám- és pénzügyőri igazgatóságok, illetve Repülőtéri Főigazgatóság illetékességi területén az 1. sz. Repülőtéri Igazgatóság a főigazgató engedélyével a régió egész területén jogosult(ak) energiaadó ügyben ellenőrzés, valamint az azt követő hatósági eljárás lefolytatására. A regionális főigazgató erre akkor adhat engedélyt, ha az alapellenőrzést is a megyei (fővárosi) vám- és pénzügyőri igazgatóság végezte (NAV Kormányrendelet 50. §).
Különös illetékességi szabályt állapít meg a kormányrendelet az áruk vámeljárás alá vonása tekintetében is.
Ugyanis az áruk vámeljárás alá vonására - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - az a megyei (fővárosi) vám- és pénzügyőri igazgatóság, illetve az 1. és 2. számú Repülőtéri Igazgatóság illetékes, amelynek az illetékességi területén az árukat vámeljárás alá bejelentik.
Az energiaadóról szóló törvény alkalmazási körét megvizsgálva áruk alatt a szenet, földgázt és a villamos energiát kell érteni.
Jelen esetben azonban ez a különös illetékességi szabály nem vonatkozik mindhárom energiatermékre, hanem csak és kizárólag a szén Európai Unión kívüli országból történő vásárlására, behozatalára.
Annál is inkább, mivel villamos energia tekintetében valamennyi vámeljárás lefolytatását kizárólagos hatáskörben és országos illetékességgel a KAVIG végzi. Földgáz behozatali és kiviteli irányú forgalma esetén pedig - mivel az csővezetéken szállított áru - egyaránt a csővezetéket üzemeltető gazdálkodónak a szállított áru mennyiségének hiteles mérési adatait nyilvántartó székhelye/telephelye szerinti megyei (fővárosi) vám- és pénzügyőri igazgatóság illetékes.
Kiemelést érdemel még e körben az a szabály, hogy a megyei (fővárosi) vám- és pénzügyőri igazgatóság energiaadó ügyben a NAV elnökének utasítására (engedélyével) az illetékességi területén kívül is végezhet ellenőrzést (NAV Korm. rendelet 59. § (1) bekezdés).

IX. FEJEZET

ELJÁRÁSI SZABÁLYOK

Ea tv. 7. § (1a) bekezdés
E bekezdéssel 2012. január 1-jei hatállyal egészült ki a törvény. Ennek értelmében 2012. január 1-jétől a NAV egységes ügyfélnyilvántartásának megteremtésével nem csupán a vámhatóság adhat ki a törvény hatálya alá tartozó adózók részére vámazonosító számot (a továbbiakban: VPID szám), hanem azt kérelemre a vám- és pénzügyőri igazgatóságok mellett az adóigazgatóságok is kiadhatják.
Ezáltal csökkentek az ügyfelek adminisztrációs terhei, és az adó- és vámeljárásokkal kapcsolatos ügyintézés is egyszerűbbé vált.
Kiemelendő azonban, hogy a NAV Kormányrendelet módosítása alapján továbbra is vámhatóság állapítja meg a vámazonosító számot, ha azzal az ügyfél a vámhatóság hatáskörébe tartozó eljárás kezdeményezésekor nem rendelkezik.
A kizárólag vámhatósági eljárás keretében történő vámazonosító szám (VPID) kiadásához szükséges egységesített felépítésű nyomtatványok, kitöltési útmutatók és általános tájékoztatók a http://www.nav.gov.hu/magyar_oldalak/nav/letoltesek_egyeb/vam_dokutar/vpid_eori.html?query= VPID%20sz%C3%A1m internetes oldalról tölthetők le.
Ea tv. 7. § (2)-(3) bekezdés
Egyetlen esetet kivéve az energiaadót az adó alanyának önadózás keretében kell megállapítania, bevallania és megfizetnie, valamint a visszaigénylés is önadózással történik. Ilyenkor az energiaadó visszaigénylésére jogosult személy az önadózás keretében megállapított fizetendő energiaadóból levonja a visszaigényelhető adót.
A főszabálytól a kivetéses adózás esete jelent eltérést. Ekkor a felhasználó által közvetlenül az Európai Unión kívüli országból importált energia adóját a vámhatóság állapítja meg, veti ki határozattal, méghozzá a vámjogi szabadforgalomba bocsátáskor, a szabadforgalomba bocsátott mennyiségre.
Kivetéses adózás esetén a beszerzett és felhasznált energiaterméket terhelő, már megfizetett energiaadót igénylik vissza a vámhatóságtól.
Ea tv. 7. § (4) bekezdés
Ea tv. 7. § (11)-(13) bekezdés
A törvény nyilvántartási kötelezettséget ír elő az adóalanyok számára. Eszerint az adóalanynak az adó megállapítására, bevallására és elszámolására alkalmas nyilvántartással kell rendelkeznie.
Azonban nem határozza meg az elszámolás, nyilvántartás részletes szabályait, a nyilvántartás kötelező elemeit, nem ír elő szigorú alaki és tartalmi követelményeket. Csupán annyit mond, hogy annak az adó megállapítására, bevallására és elszámolására alkalmasnak kell lennie. Ezért az adóalanyok felelősségébe tartozik, hogy az adóbevalláshoz és adó-visszaigényléshez megfelelő dokumentációval rendelkezzenek.
Ha a szénkereskedő lakossági fogyasztónak adómentesen értékesít szenet, azt nyilatkozatban kell rögzítenie. A nyilatkozat a vásárló lakossági fogyasztói mivoltát tartalmazza, és hogy a szenet saját háztartásának fogyasztása céljára vásárolja, azzal jövedelemszerzés céljából nem folytat gazdasági tevékenységet.
Abban a törvény szerint szerepelnie kell a lakossági fogyasztó nevének, címének, adóazonosító jelének.
Amennyiben az energiakereskedő továbbforgalmazási céllal szerzi be a szenet, a beszerzése ezen céljáról az értékesítést végző energiakereskedőnek írásban kell nyilatkoznia, amely tartalmazza nevét, címét és adószámát is. Ezt a nyilatkozatot az energiakereskedő az adó-megállapítási jog elévüléséig köteles megőrizni.
Art. 164. § (1) bekezdése alapján az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni.
Ea tv. 7. § (5) bekezdés
Önadózás esetén az adókötelezettséget havonta kell bevallani és az adót megfizetni. Az adóalanynak és az adó-visszaigénylésre jogosult személynek az energiaadót a tárgyhót követő hó 20. napjáig kell bevallania és megfizetnie, illetve azt addig jogosult visszaigényelni.
Amennyiben az adóalanynak adófizetési kötelezettsége keletkezett és egyúttal adó-visszaigénylési jogosultsága is fennáll, a kettő különbözeteként megállapított nettó adót köteles havonta bevallani, a tárgyhó első napjától a tárgyhó utolsó napjáig terjedő adó-megállapítási időszakra.
Mivel sem ez a törvény, sem az Art. nem tartalmaz olyan speciális rendelkezést, amely felmentené az energiaadóról szóló törvény alanyát a nullás bevallás benyújtása alól, az adózót bevallási kötelezettség terheli abban az esetben is, ha az adó-megállapítási időszakban adófizetési kötelezettsége nem keletkezik.
A nullás bevallási kötelezettséget az Art. 31. § (6) bekezdése vezette be a 2008. december 31-ét követő adó-megállapítási időszakokra. Az adózónak ilyen esetben rendszeresített elektronikus űrlapon nyilatkoznia kell, hogy az adott időszakban azért nem nyújtott be bevallást, mert adókötelezettsége nem keletkezett.
Az adó-visszaigénylésre jogosult nem adóalany tekintetében a törvény külön rendelkezik a visszaigénylésről.
Ea tv. 7. § (6) bekezdés
A törvény alapján adó-visszaigénylésre jogosult - de adófizetésre nem kötelezett - személy a tárgyhó első napjától a tárgyhó utolsó napjáig terjedő adó-megállapítási időszakra, havonta, a tárgyhót követő hó 20. napjától érvényesítheti adó-visszaigénylési jogosultságát.
Ea tv. 7. § (7) bekezdés
A kémiai redukcióban, elektrolitikus és kohászati folyamatban felhasznált energia, illetve a vegyipari alapanyagként felhasznált földgáz után megfizetett adó visszaigénylésére ún. "gyakorított" adó-visszaigénylési lehetőséget biztosít a jogalkotó. Ez azt jelenti, hogy a tárgyhó 15. napjáig felhasznált energia utáni adó már a tárgyhó utolsó napjától visszaigényelhető, nem kell megvárni a tárgyhót követő hó 20. napját. Így havonta kétszer is lehet adó-visszaigénylést érvényesíteni.
Ennek a kedvezménynek a célja az energiaadó finanszírozási terhének csökkentése volt. Feltétele az, hogy a visszaigényelhető adó a tárgyhó 15. napjáig a 10 millió forintos értékhatár elérje.
A 9. §-ban foglalt hatálybaléptetésre vonatkozó szabály körében mondja ki a törvény, hogy a gyakorított visszaigénylés első alkalommal a 2004. február hónapban felhasznált energia (földgáz vagy villamos energia) utáni visszaigénylés esetén alkalmazható.
Ea tv. 7. § (8) bekezdés
A törvény ezen rendelkezése meghatározza, hogy az energiának adóval növelt áron történő értékesítése esetén az értékesítőnek, kereskedőnek számlát kell kiállítania. A számlán az energiaadó összegét elkülönítve kell feltüntetni.
Csak akkor kell az energiaadót feltüntetni a számlán, amikor az energiaadó áthárításra kerül, vagyis az adóalany személye elválik az adóterhet ténylegesen viselőtől.
Ha az értékesítés lakossági felhasználó részére történik, mivel nem adóval növelt áron történik az értékesítés, az energiaadó összegét nem lehet feltüntetni a számlán.
Fontos ebben a körben megemlíteni az energiaterméket továbbadó személyt, aki a törvény értelmében nem minősül adóalanynak. Az energiatermék továbbadásáról állít ki számlát, azon azonban az energiaadót nem kell feltüntetnie.
Ea tv. 7. § (9)-(10) bekezdés
A törvény szerint az adófizetésre kötelezett, illetőleg az adó-visszaigénylésre jogosult adóbevallási kötelezettségét kizárólag elektronikus úton teljesítheti.
A jövedéki adó- és energiaadó-bevallási, valamint a jövedéki adatszolgáltatási kötelezettségek elektronikus úton történő teljesítésének szabályairól szóló 12/2009. (VI. 12.) PM rendelet határozza meg az elektronikus energiaadó bevallás benyújtásának részletes szabályait, módját és technikai feltételeit.
A vámhatóság az energiaadó bevallási kötelezettség elektronikus úton történő teljesítéséhez informatikai rendszert működtet. Az adóbevallási kötelezettség elektronikus úton történő teljesítésének feltétele, hogy az adózó, illetve a képviselő az ügyfélkapu nyitásához szükséges regisztrációs eljárás során képzett felhasználói névvel és az általa meghatározott jelszóval rendelkezzen. Az elektronikus bevallások és adatszolgáltatások benyújtását megelőző vámhatósági regisztrációs eljárásról szóló tájékoztató a http://www.nav.gov.hu/magyar_oldalak/nav/ebevallas/ugyfelkapu/tajekoztato_vamhatosagi_regisztracios_eljaras.html internetes honlapon található meg.
A képviselő a vámhatóság által erre rendszeresített nyomtatványon jelenti be a képviseleti jogosultságát, és azt, hogy képviseleti joga az általa képviselt adózók tekintetében mely adóbevallási kötelezettség elektronikus úton történő teljesítésére terjed ki. Energiaadó-bevallási kötelezettség esetén a bejelentést a képviselő az első adóbevallás benyújtási hónapjának 3. munkanapjáig kell, hogy megtegye.
A vámhatóság az adóbevallási és adatszolgáltatási kötelezettség elektronikus úton történő teljesítéséhez a NAV internetes honlapján formanyomtatványt, elektronikus űrlapot tesz közzé. A mellékletben is megtalálható BEV_J03-as nyomtatvány az interneten bárki számára hozzáférhető, és a http://www.nav.gov.hu/magyar_oldalak/nav/letoltesek/nyomtatvanykitolto_programok/nyomtatvanykitolto_programok_nav/bevallasok/bev_j03.html címről tölthető le, a kitöltéshez szükséges nyomtatványkitöltő programmal együtt. A kitöltést követően az elektronikus űrlapot - iratbetekintés esetét kivéve - az adózón kívül csak a vámhatóság ismerhet meg.
Az adózó (képviselője) az adóbevallási kötelezettségének teljesítését tehát az ügyfélkapun keresztül kezdeményezheti.
Ea tv. 8. §
Azokban a kérdésekben, amelyekről az energiaadóról szóló törvény nem rendelkezik, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény, mint mögöttes jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni.
Ea tv. 9. §
A törvény ezen rendelkezése az energiaadóról szóló törvény hatálybaléptetésére vonatkozó szabályokat fogalmazza meg.
Ea tv. 10. § (1) bekezdés
Bár az adófizetési kötelezettség és az adó-visszaigénylési (adólevonási) jogosultság megállapításához az elszámolásra, nyilvántartásra vonatkozó részletes szabályok megállapítása érdekében a felhatalmazás megvan, e tárgyban rendelet kiadására nem került sor.
Ea tv. 10. § (2) bekezdés
A megfelelő árubesorolásra adott ezen felhatalmazás alapján került kiadásra az energiaadóról szóló 2003. évi LXXXVIII. törvényben megjelölt vámtarifaszámok alkalmazásáról szóló 45/2003. (XII. 29.) PM rendelet.
Erre az uniós irányelvben előírt vámtarifaszám állapotrögzítés miatt volt szükség. Célja a törvény hatálya alá tartozó energiatermékek megfelelő, pontos tarifális besorolásának megvalósulása.
A rendelet tartalmazza a tarifális besorolás elvégzéséhez szükséges, a Kombinált Nómenklatúra értelmezésére szolgáló általános szabályokat, az egyes energiatermékek megnevezését és vámtarifaszámát, valamint a tarifális besorolásuk részletes szabályait.
Ea tv. 10. § (3) bekezdés
A törvény ezen rendelkezése biztosította a felhatalmazást, hogy a pénzügyminiszter rendeletet alkosson az energiaadó bevallás elektronikus úton történő benyújtásának részletszabályairól.
Ezen felhatalmazás alapján jött létre a jövedéki adó- és energiaadó-bevallási, valamint a jövedéki adatszolgáltatási kötelezettségek elektronikus úton történő teljesítésének szabályairól szóló 12/2009. (VI. 12.) PM rendelet, amely az elektronikus energiaadó bevallás benyújtási módjának és technikai feltételeinek szabályait rendezi.
Ea tv. 11. §
A fenti két uniós irányelv az, amelyek alapján, és a fennálló jogharmonizációs kötelezettség folytán szükségessé vált az energiaadóról szóló 2003. évi LXXXVIII. törvény megalkotása.

Melléklet

4. RÉSZ

A REGISZTRÁCIÓS ADÓRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY KOMMENTÁRRAL

Jelmagyarázat

A regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény (a továbbiakban: Rega tv.)

I. FEJEZET

BEVEZETÉS, ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

Az államháztartás feladatainak ellátásához szükséges bevételek biztosítása érdekében, figyelemmel az állam intézményvédelmi kötelezettségére a környezetvédelem terén, a személygépkocsik és a lakóautók után fizetendő fogyasztási adó ellentételezésére az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
A regisztrációs adó egy viszonylag fiatal adónem a magyar adórendszerben, de nem minden előzmény nélküli. A fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló 1992. évi LXXVIII. törvény - többek között - a személygépkocsik belföldi előállítása, illetve importja estén adófizetési kötelezettséget állapított meg a belföldi előállító, illetve az importáló terhére. A fogyasztási adó egyfázisú adóként működött, azaz csak egyszer terhelte a személygépjárműveket. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásával a magyar államhatár jelentős részén megszűnt a határellenőrzés, így a korábban alkalmazott fogyasztási adóztatás rendszere nem volt fenntartható, a tagállamok vonatkozásában ugyanis megszűnt az import, mint az egyik meghatározó fontosságú adóztatási pont. Másfelől pedig az áruk szabad mozgásának elve, valamint a belső piac eleve kizárta volna azt, hogy Magyarország továbbra is a "behozatalhoz" kötötten alkalmazza ezen adónemet. Ennek megfelelően az adóztatási pont egységesen átkerült a forgalomba helyezésre, és a forgalomba helyezés egyik feltételeként került megfogalmazásra a regisztrációs adó megfizetése. Ennek ismeretében kijelenthető, hogy a regisztrációs adó "megszületését" az Európai Unióhoz való csatlakozásunknak köszönheti, bár az eredeti törvény még a csatlakozást megelőzően, 2004. február 1jén hatályba lépett.
Rega tv. 1. § (1) bekezdés
Az úgynevezett "külföldi rendszámos" jelenség visszaszorítása érdekében 2012. január 1-től már nem csak a gépjárművek forgalomba helyezése esetén kell regisztrációs adót fizetni, hanem a külföldi rendszámos személygépkocsik belföldi illetőségű személyek részére 1 napnál hosszabb időre történő bérbeadásakor is. A 2003. évi CX. törvény A regisztrációs adóról (továbbiakban: Rega tv.) külföldi rendszámos személygépkocsikkal kapcsolatos rendelkezései összhangban vannak a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény ide vonatkozó rendelkezéseivel.
Rega tv. 1. § (2) bekezdés
Rega tv. 2. § 1. pont
Hogy mikor lehet egy gépjárművet forgalomba helyezni, azt a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló a Kormány 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet 42. § (2) bekezdése mondja meg, mely szerint a járművet - többek között - akkor lehet forgalomba helyezni, ha:
a) a tulajdonjog megszerzését eredeti okirattal vagy eredeti hitelesített másolatával igazolták, vagy, ha az nem magyar nyelven került kiállításra, annak hiteles, magyar nyelvű fordítását a kérelemhez csatolták,
b) a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás meglétét, vagy a gépjármű-felelősségbiztosítás alóli mentességet igazolták,
c) a regisztrációs adóról szóló törvény hatálya alá tartozó járművek esetében a vámhatóság által kiállított regisztrációs adóigazolást bemutatták, amennyiben az papír alapon kiállításra került és annak valódiságát a rendelkezésre álló nyilvántartásban a közlekedési igazgatási hatóság ellenőrizte,
d) a jármű műszaki alkalmasságát a közlekedési hatóság megállapította, és,
e) a jármű üzemben tartója a Magyarország területén rendelkezik lakóhellyel, vagy székhellyel (telephellyel).
E fogalomnál a legnehezebben a c) pont értelmezhető. Sokak számára nem egyértelmű, hogy miért kell fizetni magyar rendszámmal és forgalmi engedéllyel rendelkező gépjármű után regisztrációs adót. Ez az eset csak akkor fordulhat elő, ha különleges rendszámtábla helyett "normál" rendszámtáblával látják el a gépjárművet. A 2008. április 1-jével életbe lépett Rega tv. módosítással - mely módosította, kiegészítette a fenti c) pontot - az volt a jogalkotó szándéka, hogy egyértelművé tegye a "DT" vagy "CK" betűjelű rendszámmal forgalomba helyezett járművekkel kapcsolatos regisztrációs adóigazgatási eljárásokat. Regisztrációs adófizetési kötelezettséget keletkeztet az, ha a korábban kiadott "DT" vagy "CK" betűjelű rendszám helyett más betűjelű rendszámmal (kivéve: ideiglenes rendszámtáblák) veszik nyilvántartásba a gépjárművet - Magyarországon történő végleges használat végett - olyan személy részére, aki nem jogosult "DT" vagy "CK" betűjelű rendszám használatára, függetlenül attól, hogy a gépjármű a Rega tv. hatályba lépése előtt már forgalomba volt helyezve Magyarországon.
A Rega tv. 2. § d) pontját 2011. május 1-jétől léptette hatályba a Magyar Köztársaság területén szolgálati céllal tartózkodó külföldi fegyveres erők, valamint a Magyar Köztársaság területén felállított nemzetközi katonai parancsnokságok és állományuk nyilvántartásáról, valamint jogállásukhoz kapcsolódó egyes rendelkezésekről szóló 2011. évi XXXIV. számú törvény. A jogalkotó ezen módosítással megteremtette annak lehetőségét, hogy a Magyarországon állomásozó külföldi katonák gépjárműveit a regisztrációs adó megfizetése nélkül lehessen forgalomba helyezni.
Rega tv. 2. § 2. pont
Az átalakításnak több formája lehetséges. A legtriviálisabb az, amikor tehergépjárművet alakítanak át személygépkocsivá. Ebben az esetben a törvény hatálya alá nem tartozó gépjárműből olyan gépjármű lesz, amely (új műszaki paraméterekkel történő) forgalomba helyezése esetén adófizetési kötelezettség keletkezik. Erre példa, amikor egy 3 személyes zárt furgon típusú gépjárművet egy további üléssor behelyezésével, 6 személyes gépjárművé alakítunk át.
További átalakítási formák lehetnek még például ha:
- egy 1600 cm3-es Otto-motoros gépjárműbe egy 2000 cm3-es dízel motort építenek be,
- egy 1600 cm3-es, Otto-motoros gépjárműbe egy nagyobb, 1800 cm3-es, Otto-motort építenek be, vagy,
- egy 1800 cm3-es, Otto-motoros gépjárműbe egy kisebb, 1600 cm3-es, Otto-motort építenek be,
- egy 1600 cm3-es, EURO 3-as környezetvédelmi osztályos motorral szerelt gépjárműbe egy 1600 cm3-es, EURO 4-es környezetvédelmi osztályos motort építenek be, vagy,
- egy 1600 cm3-es, EURO 4-es környezetvédelmi osztályos motorral szerelt gépjárműbe egy 1600 cm3-es, EURO 3-as környezetvédelmi osztályos motort építenek be,
- egy 1600 cm3-es, EURO 3-as környezetvédelmi osztályos motorral rendelkező gépjárműbe egy 1800 cm3-es, EURO 4-es környezetvédelmi osztályos motort építenek be, vagy,
- egy 1600 cm3-es, EURO 4-es környezetvédelmi osztályos motorral rendelkező gépjárműbe egy 1800 cm3-es, EURO 3-as környezetvédelmi osztályos motort építenek be.
Rega tv. 2. § 3. pont
KRESZ meghatározása szerint a személygépkocsi: személyszállítás céljára készült olyan gépkocsi, amelyben - a vezető ülését is beleértve - legfeljebb 9 állandó ülőhely van.
Az adózók számára a gépjárművek tarifális meghatározás nehezen értelmezhető. Sokan nem tudják, hogy egy zárt, körablakos furgon, amely 6 fő szállítására alkalmas már 8703 vtsz. alá tartozik és ezáltal a forgalomba helyezése adófizetési kötelezettséget von maga után. Ugyanezen furgon 3 személy szállítására alkalmas, nem körablakos kivitelben már tehergépjárműnek (vtsz: 8704) minősül. A Kereskedelmi Vámtarifa egy folyamatosan változó jogszabály, ezért a Rega tv. megalkotásakor szükséges volt megállapítani egy időpontot, hogy a törvény a Kereskedelmi Vámtarifa mely időpontban hatályos változatát vegye figyelembe a törvény §-ainak értelmezésekor. Ez a dátum 2002. július 31-e volt. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban Art.) 176. § (13) bekezdése a) pontjában rögzített állapot alapján érvényes Kereskedelmi Vámtarifa előírásai szerint kerül megállapításra a gépjárművek besorolása.
A Harmonizált Áruleíró és Összehangolt Kódrendszer Magyarázatának a 8703 vámtarifaszámhoz tartozó rendelkezései alapján egyes gépjárműveknek az e vámtarifaszám alá történő osztályozását néhány olyan jellemző alapján lehet elvégezni, amelyek arra utalnak, hogy a járművet elsősorban személyek szállítására tervezték és nem áruszállításra (vtsz: 8704).
Ezek a jellemzők különösen az olyan gépjárművek áruosztályozásánál hasznosak, melyek bruttó tömege általában 5 tonnánál kisebb és egységes zárt belső tere magában foglal egy, a vezető és az utasok szállítására szolgáló részt, illetve egy másikat, amely személyek és áru szállítására egyaránt szolgálhat. Az alábbi jellemzők mutatják ezen vámtarifaszám alá osztályozható járművekre általánosan alkalmazható konstrukciós jellemzőket:
- Állandó ülések biztonsági berendezésekkel (pl. biztonsági övvel vagy annak rögzítéséhez szükséges rögzítési pontokkal és szerelvényekkel) valamennyi személy részére vagy a vezető és az elől ülő utasok mögötti hátsó részben állandó rögzítési pontok és szerelvények ülések és biztonsági berendezések rögzítésére. Az ilyen ülések lehetnek állandóak, felhajthatóak, a rögzítési pontokról kivehetők vagy összecsukhatók.
- Hátsó ablakok a két oldalfalon.
- Ablakos toló-, oldalra vagy felfelé nyíló ajtó vagy ajtók az oldalfalakon vagy hátul.
- Állandó fal vagy elválasztó hiánya a vezető és az elől ülő utasok számára szolgáló terület, valamint a hátsó, mind személyek mind áruk szállítására használható térség között.
- Kényelmi berendezések és igényes belső kivitel és felszereltség a járműnek az utasok szállítására szolgáló területtel összefüggő teljes belső terében (pl. szőnyegpadló, szellőzés, belső világítás, hamutartók).
A gépjárművek besorolása alapvetően a Nemzeti Közlekedési Hatóság (a továbbiakban: NKH) feladata. Abban az esetben, ha az ügyfél nem ért egyet a műszaki vizsga alkalmával megállapított vámtarifaszámmal és jogorvoslattal él a határozat ellen a NAV Szakértő Intézete szakértőként jár el a fellebbezési eljárásban. Erre a közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 10. § (12) bekezdése ad felhatalmazást a vámhatóságnak.
Rega tv. 2. § 4. pont
Az 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról (továbbiakban áfa-törvény) az alábbiak szerint definiálja az új közlekedési eszköz fogalmát (259. § 25. pont):
új közlekedési eszköz a szárazföldi közlekedési eszköz esetében azt a gépjárművet jelenti, amelynek beépített erőgépének hengerűrtartalma meghaladja a 48 cm3-t, vagy teljesítménye meghaladja a 7,2 kilowattot, feltéve, hogy az értékesítés teljesítésekor az első forgalomba helyezéstől számítva legfeljebb 6 hónap telt el, vagy az általa megtett távolságból legfeljebb 6000 kilométert tett meg.
Sajnos sokan nem értelmezik helyesen a Rega tv. 2. § 4. pontját. A problémát a "vagy" kötőszó helytelen értelmezése generálja. Az adóalanyokban többségében az a helytelen értelmezés alakult ki, hogy az a gépjármű, amely 2 éves, de csak 4.000 km-t futott a megszerzés időpontjáig, illetve az a gépjármű, amely 10.000 km-t futott a megszerzés időpontjáig, de csak 5 hónap telt el az első forgalomba helyezéstől számítva használt gépjárműnek minősül.
A fentiek alapján tehát a következők szerint határozhatnánk meg a használt gépjármű fogalmát: az a személygépkocsi, illetve motorkerékpár, amely az adó alanya által történt megszerzésének időpontjában több mint 6000 kilométert futott, és amelynek első külföldi forgalomba helyezésétől számítva több mint 6 hónap telt el.
Amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek együttesen, akkor a gépjármű újnak minősül.
Rega tv. 2. § 5. pont
Muzeális jellegű az a gépjármű, amelyet legalább 30 éve gyártottak, használata kizárólag a jellegével összefüggő célból történik, továbbá az eredeti műszaki jellemzőit nem változtatták meg, vagy annak megfelelően helyreállították. A jármű muzeális jellegének megállapítására és igazolására az 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendeletben foglaltak az irányadók.
Rega tv. 2. § 6. pont
Járműnyilvántartás: a járműtulajdonos (üzemben tartó), a közúti közlekedésről szóló külön törvény alapján nyilvántartott jármű, illetve a járműokmány adatait, valamint az adatokban bekövetkezett változásokat (történeti állomány) tartalmazó nyilvántartás. Ezt a nyilvántartást az okmányirodák kezelik és a forgalomba helyezési eljárás során rögzítik a gépjárművek és azok tulajdonosainak az adatait.
Rega tv. 2. § 7-8. pont
Az áfa-törvény 24. § (1) bekezdése szerint termék importja: olyan terméknek a Közösség területére történő behozatala vagy egyéb módon való bejuttatása, amely - az Európai Közösséget létrehozó Szerződés (a továbbiakban: Szerződés) 24. cikkének értelmében - nincs szabad forgalomban.
(2) Termék importja az is, ha a szabad forgalomban levő terméket a Közösség vámterületének azon területrészéről hozzák be, vagy egyéb módon juttatják be a Közösség más területére, amely területrész e törvény alkalmazásában harmadik állam területével esik egy tekintet alá.
Rega tv. 2. § 9. pont
Az Európai Unió jelenleg 27 tagállamból áll, melyek a következők: Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország, Szlovákia, Szlovénia.
Sokan nem tudják, hogy Svájc nem tagja az uniónak. Ezt azért fontos megemlíteni, mivel az unióhoz történő csatlakozásunkat megelőzően a hazánkba behozott gépjárművek jelentős része Svájcból származott és még most is sokan azt gondolják, hogy az onnan származó gépjárművek után is csak regisztrációs adót kell fizetni. A Svájcból származó gépjárműveket előbb szabad forgalomba kell bocsátani (vámkezelni kell), melyet követően kerülhet sor az adóigazgatási eljárást lefolytatására.
Rega tv. 2. § 10. pont
KRESZ meghatározások:
Motorkerékpár: a külön jogszabályban L3e járműkategóriába sorolt kétkerekű oldalkocsi nélküli, L4e járműkategóriába sorolt oldalkocsival rendelkező jármű, továbbá a motoros tricikli.
Segédmotoros kerékpár: a külön jogszabályban L1e járműkategóriába sorolt kétkerekű, L2e járműkategóriába sorolt háromkerekű jármű, továbbá az L6e járműkategóriába sorolt quad és mopedautó.
Quad: a külön jogszabályban
- L6e járműkategóriába sorolt könnyű négykerekű segédmotoros kerékpár vagy
- L7e járműkategóriába sorolt négykerekű motorkerékpár,
amely nyitott utasterű, kormányműve nem áttételes és a motorkerékpárok esetében szokásos kezelőszervekkel van felszerelve.
Mopedautó: a külön jogszabályban L6e járműkategóriába sorolt könnyű négykerekű segédmotoros kerékpár, amely zárt utasterű, több személy szállítására kialakított, kormánykerékkel és a gépkocsikban szokásos kezelőszervekkel van felszerelve.
A NKH Hatóság a mopedautókat segédmotoros kerékpárnak minősíti a műszaki vizsgáztatáskor. Mivel a Rega tv. szerint a segédmotoros kerékpár motorkerékpárnak minősül, ezért annak forgalomba helyezése esetén regisztrációs adófizetési kötelezettség keletkezik. Az adó mértékét alapvetően a mopedautó hengerűrtartalma határozza meg. A jelenleg forgalomba lévő mopedautók zöme 400 és 550 cm3 hengerűrtartalmú, dízel motorokkal rendelkezik.
Rega tv. 2. § 11. pont
Bár a Rega tv. a 2008. január 1-je előtt hatályos áfa-törvényre törvényre hivatkozik, figyelembe kell venni az áfa-törvény 267. §-át, ami szerint ahol más jogszabály az áfa-törvényt említi, azon e törvény hatálybalépésétől kezdődően - ha e törvény másként nem rendelkezik - e törvény rendelkezéseit kell érteni. Ennek megfelelően az 1992. évi LXXIV. törvény 46. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyett a hatályos áfa-törvény 154. § (2) bekezdését kell irányadónak tekinteni.
Azt, hogy mit kell az áfa-törvény 154. § (2) bekezdésében írt Közösségen belüli termékbeszerzés alatt érteni, az áfa-törvény 19. és 21. §-a alapján kell megítélni. Eszerint "termék Közösségen belüli beszerzése a termék felett a tulajdonosként való rendelkezés olyan megszerzése, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy - bármelyikük javára - más végzi, amelyben a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor a Közösség más tagállamában van, mint ahol az a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor volt".
Közösségen belüli termékbeszerzés nem merülhet fel, ha az ügyletben nincs egy olyan értékesítési-beszerzési mozzanat, amellyel szoros összefüggésben a termék egyik tagállamból belföldre kerül át. Abban az esetben tehát, ha egy másik tagállamban megtörtént egy - az adott pillanatban új - gépjármű beszerzése, és az a beszerzéssel összefüggésben nem került át belföldre (Magyarországra), nem valósult meg Közösségen belüli beszerzés, hanem a másik tagállamban történt meg egy, az adott tagállam általános forgalmi adó szabályainak megfelelő belföldi termékértékesítés. A megszerzést - és a konkrét esetben külföldön megvalósult forgalomba helyezést - követően történt, azzal össze nem függő, egyik tagállamból belföldre történő behozatal tehát nem valósítja meg az áfa-törvényben írt adóztatási tényállást.
Rega tv. 2. § 12. pont
Az áfa-törvény 145. § (1) bekezdése alapján termék importja esetében az adót az importáló fizeti. Importáló az, aki (amely) a vámjogi rendelkezések értelmében adósként - ide nem értve a közvetett vámjogi képviselőt - behozatali vámtartozás megfizetésére kötelezett, vagy kötelezett lenne abban az esetben, ha a termék importja vámköteles lenne.
Rega tv. 2. § 13. pont
A referencia gépjármű meghatározásánál a vámhatóság az Eurotax programot veszi alapul. Ezt a programot alkalmazzák szinte az élet minden területén (pl.: biztosítók, hitelintézetek a gépjárművek értékének meghatározásakor). A program adatbázisa folyamatosan frissül, ezért minden esetben naprakész adatokkal dolgozik a vámhatóság.
Rega tv. 2. § 14. pont
Az elektronikus adóigazgatási eljárás jogalapját az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény teremtette meg. A bevezetésre került eljárás egy korszerű, hatékony, az ügyfelek igényeit középpontba állító és azt maximálisan kielégítő elektronikus informatikai rendszer.
Rega tv. 2. § 15. pont
Ezeket a feltételeket csak a tárgyévi első bérbeadást követő, első adóigazgatási eljárás kezdeményezésekor kell vizsgálni az adott év első napján fennálló adatok figyelembe vételével. Ha tehát év közben a gépjárműflotta-üzemeltető gépjárműveinek darab száma 100 alá csökken, az nem jár automatikusan a státusza megszűnésével. A gépjárműflotta-üzemeltetői státuszt évente meg kell újítani.
Az árbevétel megoszlására vonatkozó igazolásnak a bérbeadást megelőző utolsó lezárt üzleti évre kell vonatkoznia. Így ha a gépjárműflotta-üzemeltetőre vonatkozó üzleti év megegyezik a naptári évvel, akkor 2012-ben a 2011-es üzleti év bevételi adatait kell alapul venni, a könyvvizsgáló által kiadott igazolásnak erre az évre kell vonatkoznia. Mivel a törvény nem határozza meg az igazolás formáját és tartalmi elemeit, ezért minden olyan igazolást elfogadható, amit könyvvizsgáló adott ki, az adott üzleti évre vonatkozóan állítottak ki, és megállapítható belőle az árbevétel százalékos aránya.

II. FEJEZET

ADÓKÖTELEZETTSÉG

Rega tv. 3. § (1) bekezdés
Annak ellenére, hogy a forgalomba helyezés az adófizetési kötelezettség keletkezésének kiváltó oka, az adóigazgatási eljárás időben megelőzi a tényleges forgalomba helyezést.
Rega tv. 3. § (2)-(3) bekezdés

III. FEJEZET

AZ ADÓ ALANYA

Rega tv. 4. § (1) bekezdés
Az adóalany meghatározásának koncepciója azon alapul, hogy a forgalomba helyezés előfeltétele az adó megfizetése, így az adó alanyaként a tulajdonjog megszerzését igazoló okiratban feltüntetett új tulajdonos került meghatározásra, vagyis az a személy, aki (amely) a forgalomba helyezést követően a törzskönyvben is mint tulajdonos lesz feltüntetve.
Rega tv. 4. § (2) bekezdés
Import esetében - ha az importra kifejezetten azért kerül sor, mert a gépjárművet forgalomba kívánják helyezni - az adó alanya az importőr lesz.
Rega tv. 4. § (3) bekezdés
A regisztrációs adó alanya az áfa fizetésre kötelezett személy, ha a forgalomba helyezés a Közösségen belüli beszerzés közvetlen következményeként valósul meg. Ebben az összefüggésben adóalany is csak az lehet, aki Közösségen belüli termékbeszerzést a saját nevében valósította meg.
Rega tv. 4. § (4)-(6) bekezdés
A Rega tv. 9. § (6) bekezdése alapján az Art. általános eljárási háttérnormaként alkalmazandó a regisztrációs adó tekintetében is, mindazok a szabályok, amelyeket az Art. 9. §-a előír, e tekintetben is irányadóak.
Az adóigazgatási eljárást azonban nem csak személyesen, hanem képviselő/meghatalmazott által is lehet kezdeményezni. Az Art. az alábbiak szerint határozza meg a képviseletet:
Az Art.7. § (1) bekezdése szerint magánszemélyt az adóhatóság előtt - ha nem kíván személyesen eljárni - törvényes képviselője, képviseleti jogosultságát igazoló ügyvéd, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász, adószakértő, okleveles adószakértő, adótanácsadó, könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja, közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt eseti meghatalmazás, megbízás alapján más nagykorú személy képviselheti. Az egyéni vállalkozó magánszemélyt az adóhatóság előtt a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja is képviselheti.
Ugyanezen § (2) bekezdése alapján jogi személyt és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetet az adóhatóság előtt a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal rendelkező személy, a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú tag, alkalmazott, jogtanácsos, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász, adószakértő, okleveles adószakértő, adótanácsadó, könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja képviselheti.
Gyakori hiba, hogy gazdasági társaságok nevében olyan magánszemély jár el, aki nem rendelkezik a szükséges feltételekkel (azaz nem a cég képviselője, alkalmazottja, nem könyvelő, stb.), csak jártas az adóigazgatási eljárás lefolytatásában.
Üzembentartó csakis gépjárműflotta-üzemeltető által bérbe adott gépjármű adóigazgatási eljárása során járhat el képviselőként.

IV. FEJEZET

AZ ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG KELETKEZÉSE

Rega tv. 6. §
Rega tv. 7. § (1) bekezdés
Erre az estre a legjobb példa, amikor a márkaképviselet fizeti meg az adót a vevő helyett, ezzel is elősegítve a gépjármű mihamarabbi forgalomba helyezését. Ez egyrészt jó a vásárlónak, mert komplett szolgáltatást kap a pénzéért (regisztrációs adó ügyintézés, forgalomba helyezés), másrészt jó az eladónak, mert nem kell arra várni, hogy a vevő intézze az adóigazgatási eljárást, ezáltal hamarabb hozzájut a gépjármű vételárához.
Rega tv. 7. § (2) bekezdés
Az adóigazolás kettő példányban kerül kiállításra. Az egyik példány az adózóé, mellyel a későbbiek során igazolni tudja az adó megfizetésének megtörténtét, a másik példány pedig a vámhatóságé. Az igazolás megőrzése azért is fontos, mivel annak eredetben történő bemutatásával lehetséges az adó visszaigénylése.
Rega tv. 7. § (3) bekezdés
Kivetéses adózásról van szó, mely ügyféli kérelemre indul. Van azonban olyan eset is amikor hivatalból történik az adó megállapítása/kivetése. Erre a legjobb példa, amikor fény derült a regisztrációs adóval kapcsolatban elkövetett visszaélésekre. Ezekben az esetekben a vámhatóság vetette ki a meg nem fizetett adót hivatalból.

V. FEJEZET

AZ ADÓ ÖSSZEGE

Rega tv. 8. § (1) bekezdés
A regisztrációs adó úgynevezett tételes adó, annak mértéke a Rega tv. mellékletében maghatározott adókategóriák szerint változik. Az adókategóriákat a törvény 1. számú melléklete tartalmazza. A 9 adókategóriát áttekintve elmondható, hogy a regisztrációs adó mértékét a következő tényezők befolyásolják:
- a személygépkocsi motorjának működési elve (Otto-motor, Dízel-motor vagy más erőforrással - pl. hibrid meghajtás, kizárólag elektromos motor - szerelt, a Rega tv. szóhasználatával élve egyéb személygépkocsi);
- a személygépkocsi motorjának hengerűrtartalma;
- a személygépkocsi motorjának környezetvédelmi osztályba sorolása (kivéve a hybrid és elektromos meghajtású személygépkocsi);
- a személygépkocsi első forgalomba helyezésének ideje.
2012. január 1-jével változott - a Rega tv. szerint - 5-ös környezetvédelmi osztályba tartozó személygépjárművek csoportosítása.
Korábban az elektromos hajtású és a hybrid (ide tartoznak az elektromos és Otto-motoros, valamint az elektromos és dízelmotoros) hajtású személygépkocsik tartoztak egy adókategóriába, és a tiszta gázüzemű személygépkocsik alkottak önálló adókategóriát. Most a hybrid és a tiszta gázüzemű személygépkocsik tartoznak egy adókategóriába és a kizárólag elektromos meghajtású, kizárólag elektromos úton tölthető személygépkocsik alkotnak önálló adókategóriát. Érdekességként megemlíteném, hogy míg az elektromos személygépkocsik adótétele 0 Ft/db, addig az elektromos motorkerékpárok adótétele 20.000 Ft/db.
A hybrid személygépkocsik adótételét nem befolyásolja a benzinmotor és a dízelmotor környezetvédelmi besorolása, egységesen 76.000 Ft/db.
A motorkerékpárok után fizetendő adó mértékének megállapításához elegendő az első forgalomba helyezés ideje és a hengerűrtartalom megadása.
Rega tv. 8. § (2) bekezdés
Fontos kiemelni, hogy a Rega tv. szerint nem minősül átalakításnak a típus azonos motorcsere, amikor is egy 1600 cm3-es, Otto-motoros, EURO 3-as motorral szerelt gépjárműbe egy ugyan ilyen műszaki paraméterekkel rendelkező motort építenek be.
Továbbá az sem minősül átalakításnak, ha egy 1600 cm3-es, Otto-motors, EURO 3-as környezetvédelmi osztályos motorral szerelt gépjárműbe egy 1700 cm3-es, Dízel-motoros, EURO 3-as környezetvédelmi osztályos motort építenek be, mivel az ezekkel a paraméterekkel rendelkező gépjárművek egy adókategóriába tartoznak az e törvény melléklete szerint.
Rega tv. 8. § (3)-(4) bekezdés
Jelenleg csak a Mazda gyárt ilyen motorral szerelt gépjárműveket. A Mazda RX-8 típusú gépkocsiban egy 1308 cm3-es Wankel motor található, melyet a fenti § értelmében a 7-es adókategóriába kell sorolni (Otto-motoros személygépkocsi 2500 cm3 felett). Korábban is gyártott ilyen motorral szerelt gépjárműveket a Mazda (RX-7), melybe 1146 cm3-es Wankel motort szereltek.

VI. FEJEZET

ELJÁRÁSI ÉS ADÓ-MEGÁLLAPÍTÁSI SZABÁLYOK

Rega tv. 9. § (1) bekezdés
A regisztrációs adóigazgatási eljárás menete:
1. NKH (gépjármű műszaki vizsgáztatása).
2. Nemzeti Adó- és Vámhivatal Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága (regisztrációs adó kivetése, megfizetése).
3. Okmányiroda (gépjármű forgalomba helyeztetése).
A külföldről behozott használt gépjárművek forgalomba helyezési eljárását tehát az NKH illetékes szervénél kell elindítani. Azért nem lehetséges a regisztrációs adó megfizetése korábban, mint a műszaki vizsgáztatás, mivel a vámhatóság a műszaki adatlapon megállapított adatokat fogadja el és azok alapján állapítja meg az adó mértékét.
Az új, még forgalomba nem helyezett gépjárművek és a gépjárműflotta-üzemeltetők által bérbe adott személygépkocsik esetében nem kell műszaki adatlap az adóigazgatási eljárás lefolytatásához.
A vámhatóság az adó kivetéséről készült határozat egy példányát (ha az ügyfél megvárja annak elkészültét helyben) átadja személyesen vagy postázza az adózó/képviselő részére. Az Art. 37. § (1) bekezdése alapján a megállapított adót a jogerőre emelkedéstől számított 15 napon belül kell megfizetni. A határozat közlését követő 15 napon belül az ügyfél fellebbezést terjeszthet elő, azt követően a határozat jogerőssé válik.
A postai úton történő kézbesítés szabályait a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet határozza meg.
Rega tv. 9. § (2)-(3) bekezdés
A gyakorlatba a vámeljárás és az adóigazgatási eljárás egymástól helyben és időben elválik. Abban az esetben, ha az adózó később kívánja az adóigazgatási eljárást lefolytatni, akkor célszerű a vámeljárás során készült okmányokat is bemutatni/csatolni az adóigazgatási eljárás során.
Rega tv. 9. § (4) bekezdés
Erről a szabályozásról sajnálatos módon igen gyakran megfeledkeznek az ügyfelek és az NKH szakemberei sem minden esetben hívják fel az ügyfelek figyelmét az átalakítási szándék vámhatóságnál történő bejelentésére.
Rega tv. 9. § (5) bekezdés
A közlekedési igazgatási hatóság az okmányirodákat jelenti. 2006. március 1-jén a vámhatóság és az okmányirodák elektronikusan összekötésre kerültek a regisztrációs adóval kapcsolatos visszaélések elkerülése végett. Ennek köszönhetően a gépjárművek forgalomba helyezési eljárása során az okmányirodai ügyintéző elektronikusan bekérdez a vámhatóság adatbázisába és csak abban az esetben kerül sor a gépjármű forgalomba helyezésére, ha onnan pozitív választ kap az adó megfizetését illetően. Amennyiben a vámhatóságtól érkező válasz negatív, akkor a forgalomba helyezési eljárás felfüggesztésre kerül a tényállás tisztázásáig.
Rega tv. 9. § (6) bekezdés
A fentiek alapján a központi okmányiroda havi rendszerességgel megküldi a forgalomba helyezett gépjárművek adatait. A megküldött adatokat a vámhatóság összeveti a saját rendszerében szereplő adatokkal (alvázszám szerint összepárosítják az adatokat) és amennyiben eltérés tapasztalható a két adatbázis között az adatok megküldésre kerülnek az illetékes igazgatóságok részére ellenőrzés céljából.
Rega tv. 9. § (7) bekezdés
A Rega tv. elsődleges mögöttes jogszabálya az Art. Amely kérdéseket pedig az Art. sem szabályoz, azokra a Ket-ben találhatjuk meg az alkalmazandó előírásokat.
Rega tv. 9. § (8) bekezdés
2012. január 1-jét megelőzően adóigazgatási eljárásban olyan vámügynök, spedició nem járhatott el képviselőként, amelyik nem felelt meg az Art. képviseletre vonatkozó rendelkezéseinek.
Rega tv. 9. § (9) bekezdés
2012. január 1-jétől a NAV egységes ügyfélnyilvántartásának megteremtésével nem csupán a vámhatóság adhat ki a törvény hatálya alá tartozó adózók részére VPID számot, hanem az adóigazgatóságok is. A NAV Kormányrendelet alapján azonban továbbra is vámhatóság állapítja meg a vámazonosító számot, ha azzal az ügyfél a vámhatóság hatáskörébe tartozó eljárás kezdeményezésekor nem rendelkezik.

VII. FEJEZET

AZ ELEKTRONIKUS ELJÁRÁS SZABÁLYAI

Rega tv. 10. § (1) bekezdés
Az elektronikus eljárás választásának előny, hogy nem kell az adatlapok benyújtásakor, a határozat átvételekor, a befizetés igazolásakor személyesen megjelenni a vámhatóságnál, így lerövidül a várakozási idő.
Rega tv. 10. § (2)-(3) bekezdés
Várhatóan ebben az évben lehetőség nyílik az adózóknak arra, hogy Ügyfélkapun keresztül, elektronikusan tudjanak kérelmet benyújtani a vámhatósághoz.
Az elektronikus eljárás főbb ismérvei a következők:
- az RAA elektronikus üzenetcserén alapuló feldolgozása;
- elektronikus határozathozatal, és azok elektronikus úton történő kézbesítése;
- gyakorlatilag bárki (természetes és jogi személy) számára elérhető (VPID, továbbá Kormányzati Portál, és Egységes Ügyfél Címtár regisztráció szükséges csupán);
- új és használt gépjármű adóeljárás alá vonása is kérhető ilyen módon;
- az adatlap adatai elektronikus úton minden esetben ellenőrzésre kerülnek az NKH adatbázisában tárolt adatokkal.

VIII. FEJEZET

AZ ADÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK SZERINTI MEGÁLLAPÍTÁSA

Rega tv. 10/A. § (1) bekezdés
2008. április 1-jével bevezetésre került a regisztrációs adó egyedi (különös szabályok szerinti) megállapítására irányuló eljárás, amelynek értelmében az adóalanyok - tekintettel a jármű egyedi jellemzőire - kérhetik a regisztrációs adó eseti alapon történő megállapítását.
2008. április 1-jétől 2010. március 31-ig kizárólag a békéscsabai vámhatóságnál lehetett kezdeményezni ilyen jellegű eljárást. Az Európai Bizottság indokolással ellátott véleményt küldött Magyarországra, melyben kifogásolta a regisztrációs adó kivetésére vonatkozó szabályozást, ezen belül is a regisztrációs adó különös szabályok szerinti megállapítására vonatkozó rendelkezéseket. Az Európai Bizottság álláspontja az volt, hogy mivel Magyarországon mindössze egy vámszerv van kijelölve a regisztrációs adó különös szabályok szerinti megállapítására vonatkozó adóigazgatási eljárások lefolytatására, az visszatartja az adózókat attól, hogy ezen lehetőségükkel éljenek. A fenti okok alapján olyan döntés született a jogalkotó részéről, hogy további kettő helyszín (Szombathely és Tatabánya) került kijelölésre, melyek illetékességet kaptak ezen eljárások lefolytatására.
Rega tv. 10/A. § (2) bekezdés
Az adózó a regisztrációs adó megállapítására vonatkozó kérelmével egyidejűleg nyilatkozatot tehet arra, hogy indítványozni kívánja az adó különös szabályok szerint történő megállapítását. Az indítvány benyújtásának elmaradása esetén a regisztrációs adó az általános szabályok szerint kerül kivetésre a Rega tv. mellékletének II. részében foglalt táblázat szerinti adócsökkenést figyelembe véve.
Az indítvány benyújtásával egyidejűleg meg kell előlegezni a regisztrációs adó különös szabályok szerint történő megállapításának díját. Ez 45 000 Ft, melyből 30 000 Ft a szakhatósági eljárás díja. A díjat a Magyar Államkincstár 10028007-01455692-00000000 számú számlára történő banki átutalással vagy a regisztrációs adóigazgatási eljárások lefolytatására illetékességgel rendelkező vám- és pénzügyőri igazgatóságoknál beszerezhető készpénzátutalási megbízás felhasználásával kell megelőlegezni.
Rega tv. 10/A. § (3) bekezdés
Ebben a tekintetben nem a vételár az irányadó, hanem a gépjármű tényleges műszaki állapotának figyelembe vételével meghatározott értéke. A valószínűsítés alapjául szolgálhat különösen: a gépjármű gyártmánya, típusa, a megtett kilométerek száma, a motor típusa, a gépjármű műszaki és általános állapota, az első forgalomba helyezés idején a referencia gépjármű eredeti új belföldi árának és jelenlegi belföldi forgalmi értékének összevetése. A valószínűsítés megalapozottságát alátámasztó bizonyítékokat az indítványhoz csatolni kell. Ilyen bizonyíték lehet a gépjármű szervízkönyve.
Rega tv. 10/B. §
Ez az időtartam 169 hónapot jelent. Abban az esetben tehát, ha a gépjármű első forgalomba helyezése és az adóigazgatási eljárás kezdetéig 169, vagy annál több hónap telt el, nincs lehetőség az adó különös szabályok szerint történő megállapítására. 169 hónap után az adó mértéke 90 %-kal csökken.
Rega tv. 10/C. § (1) bekezdés
A vámhatóság a tényállás tisztázása érdekében az indítvány benyújtásától számított 15 napon belül megkeresi az NKH illetékes megyei szervét a szakhatósági állásfoglalás kiadása céljából.
Rega tv. 10/C. § (2) bekezdés
Rega tv. 10/D. § (1)-(3) bekezdés
Tehát abban az esetben, ha az adózó valószínűsíti, hogy a tulajdonát képező gépjármű után fizetendő adót nagyobb mértékben lehetne avultatni, mint amennyit a Rega tv. mellékletének II. része lehetővé tesz - és ezt a valószínűsítést a vámhatóság elfogadja - akkor beszélhetünk megalapozott kérelemről.
Konkrét példákat említve megalapozott lehet az indítvány, ha:
- a gépjármű futásteljesítménye nagyobb az átlagosnál,
- a gépjármű sérült volt és a javítási költségeket számlákkal tudja igazolni az adózó,
- a gépjármű időarányos értékvesztése nagyobb, mint a Rega tv. mellékletében megállapított avulási mérték.
Rega tv. 10/D. § (4) bekezdés
Rega tv. 10/E. §
Rega tv. 10/F. § (1)-(2) bekezdés
Azaz a díj visszafizetésre kerül abban az esetben, ha az adóigazgatási eljárás lefolytatása során a regisztrációs adó megállapítása a különös szabályok szerint történt.
Rega tv. 10/F. § (3) bekezdés
Amennyiben tehát a vámhatóság nem fogadja el az ügyfél indítványát, az eljárás teljes költségét az adózó viseli.
Rega tv. 10/F. § (4)-(5) bekezdés
Rega tv. 10/G. §

IX. FEJEZET

AZ ADÓIGAZOLÁS

Rega tv. 11. § (1) bekezdés
Negatív előjelű, ami azt jelenti, hogy a vámhatóságnak kell az adózó részére meghatározott összeget visszautalni. Ez abban az esetben lehetséges, ha átalakítást követően a gépjármű kedvezőbb adókategóriába kerül és a korábban megfizetett adó összege nagyobb volt, mint az átalakítást követően fizetendő adó összege lett volna.
Rega tv. 11. § (2)-(3) bekezdés
Amennyiben közösségen belüli termékbeszerzés keretében a Rega tv. hatálya alá tartozó, újnak minősülő gépjárművet szereznek be, akkor az áfa-törvény 143. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdése alapján a regisztrációs adó mellett áfa fizetési kötelezettség is keletkezik. Az áfa kivetését a vámhatóság végzi a regisztrációs adó kivetésével együtt, egy eljárás keretében.
A vámhatóság akkor veti ki az áfát, ha az új közlekedési eszközt beszerző:
- általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő magánszemély, illetve egyéb szervezet, vagy
- általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, vagy
- kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, vagy
- alanyi adómentességet választó adóalany, vagy
- mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany, vagy
- egyszerűsített vállalkozói adó alanya.
Rega tv. 11. § (4)-(5) bekezdés
Abban az esetben tehát, ha a különös szabályok szerint történt meg az adó kivetése az igazolás tartalmazza (nem csak a ténylegesen eltelt hónapok számát az első forgalomba helyezéstől számítva, hanem) a fizetendő adó mértékének megfelelő forgalomba helyezés dátumát is.

X. FEJEZET

ADÓMENTESSÉGEK

Rega tv. 12. §
Nem található meg a felsorolásban, de "E" betűjelű ideiglenes rendszám kiváltásakor sem kell regisztrációs adót fizetni. A vámhatóság az "E" betűjelű rendszámot a nem EU-s tagállamból belépő gépjárművekre adja ki a vámhatáron, melyeket vámkezelés céljából hoznak be az országba.
Muzeális jellegű gépjármű forgalomba helyezése után 2006. január 1-je óta nem kell fizetni regisztrációs adót.

XI. FEJEZET

AZ ADÓ VISSZAIGÉNYLÉSE

Rega tv. 13. § (1)-(2) bekezdés
A gépjármű külföldi okmányainak bemutatásával 2012. január 1-jét megelőzően nem volt lehetőség a megfizetett regisztrációs adót visszaigényelni.
Rega tv. 13. § (3) bekezdés
Korábban csak az igényelhette vissza az adót, aki azt ténylegesen megfizette. A 2009. január 1jétől életbe lépett Rega tv. módosítással az volt a jogalkotói szándék, hogy a regisztrációs adó visszaigényelhetővé váljon abban az esetben is, ha azt nem az adót ténylegesen megfizető személy, hanem a gépjárművet regisztrációs adóval terhelten megvásároló és azt - belföldön forgalomba helyezés nélkül - később külföldre értékesítő, illetve kiszállító személy kérelmezi.
A regisztrációs adó visszaigénylésére tehát az a személy jogosult, aki a járműre vonatkozó adóigazolás eredeti példányával rendelkezik, és igazolja a Rega tv. 13. § (1) bekezdésében meghatározott feltétel valamelyikének teljesülését, függetlenül attól, hogy a regisztrációs adót ki fizette meg.
Fontos megjegyezni, hogy Magyarországon végleges rendeltetéssel forgalomba helyezett gépjárművek után az adót visszaigényelni nem lehet! Ez alól egy kivétel van csak, ha a gépjármű forgalomba helyezése adómentes. Konkrét példán bemutatva az esetet: ha egy márkakereskedő megfizeti az adót egy gépkocsi után, amit végül egy Magyarországon működő diplomáciai képviselet részére helyeztet forgalomba, akkor az adó visszaigényelhető, mivel a forgalomba helyezés a Rega tv. 12. §-a alapján adómentes lett volna.
Abban az esetben viszont, ha egy márkakereskedő megfizeti az adót és forgalomba helyezteti a gépjárművet saját részére, majd pár nap múlva értékesíti a gépjárművet külföldre, akkor már semmilyen körülmény között nem lehetséges az adó visszaigénylése.
Rega tv. 13. § (4)-(5) bekezdés
Amennyiben tehát a bérleti szerződésben foglalt időtartam előtt a bérlet megszűnik, a korábban megfizetett regisztrációs adó és a szerződés lejárata alapján számított adó különbözete visszaigényelhető. A visszaigénylésnek természetesen továbbra is feltétele a kiadott igazolás vámhatóság részére történő visszaszolgáltatása és erre vonatkozó kérelem benyújtása.
Rega tv. 14. §

XII. FEJEZET

KÖRNYEZETVÉDELMI OSZTÁLYBA SOROLÁS

Rega tv. 15. §
A gépjárműnek a besorolását (személygépkocsi, tehergépkocsi, stb.), továbbá annak műszaki és környezetvédelmi osztályba sorolási adatait az NKH a forgalomba helyezés engedélyezésének eljárásában állapítja meg, és a Jármű Műszaki Adatlap elnevezésű okmányon rögzíti. Ugyancsak a műszaki adatlapon rögzíti a közlekedési hatóság a gépjárművek első forgalomba helyezésének időpontját.
Jelenleg az alábbi környezetvédelmi osztályokba lehetséges a gépjárművek besorolása:

A környezetvédelmi osztályjelzés (kód)	A környezetvédelmi osztályt meghatározó jellemző
0	katalizátornélküli, Otto-motoros, a jóváhagyási előírások szerint nem minősített Dízel-motoros, ENSZ-EGB83.00-83.01/Avagy49.00-49.01/A előírás szerinti jóváhagyási jellel ellátott Dízel-motoros
1	katalizátoros, nem szabályozott keverékképzésű, Otto-motoros
2	katalizátoros, szabályozott keverékképzésű, Otto-motoros [kivéve a 4. osztályba sorolt ENSZ-EGB 83.02/B. előírás (Euro-II.) szerinti jóváhagyási jellel ellátott gépjárművet]
3	az ENSZ-EGB83.01/C, vagy49.02/A előírás (EURO-I.)szerinti jóváhagyási jellel ellátott, Dízel-motoros
4	az ENSZ-EGB 83.02/B. előírás (Euro-II.)szerinti jóváhagyási jellel ellátott katalizátoros, szabályozott keverékképzésű Otto-motoros, az ENSZ-EGB 83.02/C, 83.03/C, 83.03/D, 83.04/C, 83.04/D, illetőleg a 49.02/B és 51.02 előírások (EURO-II.)szerinti jóváhagyási jellel ellátott Dízelmotoros
5	tiszta gázüzemű vagy elektromos meghajtású, illetőleg hibrid (a gépjárművet meghajtó elektromos-, valamint Otto vagy Dízelmotorral is ellátott) hajtású
6	katalizátoros, szabályozott keverék képzésű, az ENSZ-EGB 83.05 előírás B jóváhagyás A. szintje szerint jóváhagyott, OBD-rendszerrel ellátott Otto-motoros (EURO-III)
7	az ENSZ-EGB 83.05 előírás C és D jóváhagyás (A), illetőleg a 49.03 előírás I. jóváhagyás és 51.02 előírás szerinti jóváhagyási jellel ellátott Dízel-motoros (EURO-III)
8	az ENSZ-EGB 83.05 előírás C és D jóváhagyás (A), vagy 49.03 előírás I. jóváhagyás és 51.02 előírás szerinti jóváhagyási jellel, OBD-rendszerrel ellátott Dízel-motoros (EURO-III)
9	katalizátoros, szabályozott keverékképzésű, az ENSZ-EGB 83.05 előírás B jóváhagyás B. szintje szerint jóváhagyott, OBD-rendszerrel ellátott Otto-motoros (EURO-IV.)
10	az ENSZ-EGB 83.05 előírás C jóváhagyás (B) és 51.02 előírás szerinti jóváhagyási jellel, OBD-rendszerrel ellátott Dízel-motoros (EURO-IV.)
11	az ENSZ-EGB 49.03 előírás II jóváhagyás és 51.02előírás szerinti jóváhagyási jellel, OBD-rendszerrel ellátott Dízel-motoros (EURO-IV.)
12	az ENSZ-EGB 49.03 előírás III jóváhagyás és 51.02 előírás szerinti jóváhagyási jellel,OBD-rendszerrel ellátott Dízel-motoros (EURO-V.)
13	az ENSZ-EGB 49.03előírás IV jóváhagyás és 51.02 előírás szerinti jóváhagyási jellel,OBD-rendszerrel ellátott Dízel-motoros (EEV)
14	a 692/2008/EK bizottsági rendelettel módosított 715/2007/EK parlamenti és tanácsi rendelet I. mellékletének 1. táblázatában meghatározott határértékek alapján jóváhagyott légszennyezésű gépkocsi (Euro5.)
15	a 692/2008/EK bizottsági rendelettel módosított 715/2007/EK parlamenti és tanácsi rendelet I. mellékletének 2. táblázatában meghatározott határértékek alapján jóváhagyott légszennyezésű gépkocsi (Euro6.)

XIII. FEJEZET

MÓDOSULÓ JOGSZABÁLY

Rega tv. 16. § Hatályon kívül helyezett §.

Gépjárműflotta-üzemeltető által bérbe adott személygépkocsi adókötelezettsége

Rega tv. 16/A. § (1) bekezdés
Ezen adóigazgatási eljárásoknál az adó alanya minden esetben a gépjárműflotta-üzemeltető, de adófizetési kötelezettségének eleget tehet a képviselője által is, aki egyrészt pénzügyi képviselő, másrészt belföldön lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező üzembentartó lehet. Amennyiben az üzembentartó személye nem megállapítható a benyújtott okmányokból, akkor üzembentartó alatt a bérleti szerződésben bérlőként szereplő személyt kell érteni. Az adófizetési kötelezettség a bérleti szerződés megkötésének napján keletkezik, melyet attól számítva legkésőbb 15 napon belül kell benyújtani a vámhatósághoz. A regisztrációs adóigazgatási eljárás kezdeményezéséhez természetesen nem elegendő a bérleti szerződés benyújtása, továbbra is be kell nyújtani az adatlapot, valamint a szükséges mellékleteket. A gépjárműflotta-üzemeltetőt terhelő regisztrációs adókötelezettségnek nem feltétele a tulajdonában álló vagy üzembentartói jogával érintett gépjármű magyarországi forgalomba helyezése, az adókötelezettség a külföldi rendszámú - bérbe adott - személygépkocsira vonatkozik. Tehát a gépjárműflotta-üzemeltető esetén nem értelmezhető a Melléklet II. részében a műszaki adatlapra és az egyedi forgalomba helyezési engedélyre való utalás, továbbá az ezen adatok hiánya esetére vonatkozó rendelkezések.
Rega tv. 16/A. § (2) bekezdés
Az adóalanyi státusz igazolására tehát első alkalommal be kell nyújtani a következő okmányokat:
- a gépjárműflotta-üzemeltető tulajdonában álló vagy üzembentartói jogával érintett személygépkocsi honossága szerint illetékes járműnyilvántartó hatóság igazolásának hiteles, magyar nyelvű fordítását,
- a cégnyilvántartó hatóság igazolásának hiteles, magyar nyelvű fordítását,
- az árbevétel megoszlására vonatkozóan könyvvizsgáló által kiadott igazolás hiteles, magyar nyelvű fordítását.
Rega tv. 16/A. § (3)-(4) bekezdés

XIV. FEJEZET

ZÁRÓ ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

Rega tv. 17-20/A. §

Melléklet a 2003. évi CX. törvényhez

I. rész

Adótételek az egyes adókategóriákban

1. Adótételek személygépkocsik esetén:

Adókategória

A személygépkocsi műszaki tulajdonságai

Adótétel

[A személygépkocsi környezetvédelmi osztályba sorolása a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 5. számú mellékletének II. pontja szerint]

11-nél jobb

9-11

6-8

4-nél rosszabb

Otto-motoros személygépkocsi 1100 cm3-ig és dízelmotoros személygépkocsi 1300 cm3-ig

45 000

Ft/db

180 000

Ft/db

270 000

Ft/db

360 000

Ft/db

540 000

Ft/db

Otto-motoros személygépkocsi

1101-1400 cm3-ig és dízelmotoros személygépkocsi 1301-1500 cm3-ig

65 000

Ft/db

260 000

Ft/db

390 000

Ft/db

520 000

Ft/db

780 000

Ft/db

Otto-motoros személygépkocsi

1401-1600 cm3-ig és dízelmotoros személygépkocsi 1501-1700 cm3-ig

85 000

Ft/db

340 000

Ft/db

510 000

Ft/db

680 000

Ft/db

1 020 000

Ft/db

Otto-motoros személygépkocsi

1601-1800 cm3-ig és dízelmotoros személygépkocsi 1701-2000 cm3-ig

135 000

Ft/db

540 000

Ft/db

810 000

Ft/db

1 080 000

Ft/db

1 620 000

Ft/db

Otto-motoros személygépkocsi

1801-2000 cm3-ig és dízelmotoros személygépkocsi 2001-2500 cm3-ig

185 000

Ft/db

740 000

Ft/db

1 110 000

Ft/db

1 480 000

Ft/db

2 220 000

Ft/db

Otto-motoros személygépkocsi

2001-2500 cm3-ig és dízelmotoros személygépkocsi 2501-3000 cm3-ig

265 000

Ft/db

1 060 000

Ft/db

1 590 000

Ft/db

2 120 000

Ft/db

3 180 000

Ft/db

Otto-motoros személygépkocsi 2500 cm3 felett és dízelmotoros személygépkocsi 3000 cm3 felett

400 000

Ft/db

1 600 000

Ft/db

2 400 000

Ft/db

3 200 000

Ft/db

4 800 000

Ft/db

A 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 5. számú mellékletének II. pontja szerinti 5 környezetvédelmi osztályba tartozó elektromos meghajtású, kizárólag elektromos úton tölthető személygépkocsi

0 Ft/db

A6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 5. számú mellékletének II. pontja szerinti 5 környezetvédelmi osztályba tartozó hybrid (elektromos és Ottó-, vagy elektromos és dízelmotoros) hajtású, illetőleg a 8. pont alá nemtartozó egyéb személygépkocsi

76 00 Ft/db

2. Az adó összege motorkerékpárok esetén

Adókategória	A motorkerékpár műszaki tulajdonságai	Adótétel
1.	80cm3-ig	20 000 Ft/db
2.	81-125cm3-ig	95 000 Ft/db
3.	126-500cm3-ig	135 000 Ft/db
4.	501-900cm3-ig	180 000 Ft/db
5.	901cm3-től	230 000 Ft/db

A gépjármű e törvény szerinti kategóriába sorolását, továbbá a gépjármű műszaki és környezetvédelmi osztályba sorolási adatait a közlekedési hatóság a forgalomba helyezés engedélyezésének eljárásában állapítja meg, és a közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 1. számú melléklet II. részében meghatározott Műszaki adatlapon rögzíti.
Az elmúlt években megszaporodtak hazánkban az elektromos motorkerékpárokat forgalmazó üzletek. Sokan nem tudják, hogy ezek a gépjárművek is regisztrációs adó kötelesek, amennyiben azok forgalomba helyezését kezdeményezik. Nem mindenki számára egyértelmű, hogy melyik adókategóriába tartoznak ezek a motorkerékpárok, mivel ezen motorkerékpárok műszaki adatlapján a hengerűrtartalomra vonatkozó rovatban az olvasható, hogy a motorkerékpár hengerűrtartalma 0 cm3. Az elektromos motorkerékpárok esetében is a Rega tv. Mellékletének I. rész 2. táblázatában szereplő 1. adókategória alapján kell megállapítani az adót, ebből következően az elektromos motorkerékpárokra alkalmazandó adótétel a motorkerékpárokra vonatkozó legkisebb adótétel, vagyis 20 000 Ft.

II. rész

Az adó összegének meghatározása a gépjármű forgalomba helyezésétől számított időtartam figyelembevételével

Az adó összegét a vámhatóság az alábbi táblázat és képlet együttes alkalmazásával állapítja meg. A számításnál minden megkezdett hónap egész hónapnak minősül. E melléklet alkalmazásában forgalomba helyezés alatt a közlekedési hatóság által lefolytatott eljárásban, a közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 1. számú melléklet II. részében meghatározott Műszaki adatlapon vagy az egyedi forgalomba helyezési engedélyen rögzített első forgalomba helyezés vagy az első hazai nyilvántartásba vétel időpontja értendő. Ezen adatok hiányában a gépjármű esetében e melléklet I. részében meghatározott adótételek e melléklet II. részében található előírások figyelembevétele nélkül alkalmazandók.
Elektronikus eljárás esetén a Műszaki adatlap meglétét és adatai valódiságát a vámhatóság a Nemzeti Közlekedési Hatóság és a vámhatóság között fennálló elektronikus adatkapcsolaton keresztül ellenőrzi.

I. A gépjármű forgalomba helyezésétől az adóigazgatási eljárás kezdetének hónapjáig eltelt hónapok száma	II. A Melléklet I. része szerinti adótétel csökkenés mértéke
2-ig	0,06
3-4	0,10
5-6	0,14
7-12	0,20
13-24	0,31
25-36	0,41
37-48	0,49
49-60	0,56
61-72	0,62
73-84	0,68
85-96	0,72
97-108	0,76
109-120	0,79
121-132	0,82
133-144	0,85
145-156	0,87
157-168	0,89
169-	0,90

F = A x (1 K k x t/T) F= fizetendő adó;
A = adótétel (a Melléklet I. részének adókategóriáiban az adott gépjármű motortípusának, hengerűrtartalmának és környezetvédelmi besorolásának megfelelően meghatározott forintban kifejezett összeg);
K = Az adó csökkentésének a táblázat II. oszlopában meghatározott mértéke, amely a gépjármű forgalomba helyezésétől számított időtartam alapján az adócsökkentő mértékek alkalmazása tekintetében az utolsó előtti időszakra vonatkozik;
k = A gépjármű forgalomba helyezésétől számított időtartam utolsó időszakára irányadó, a táblázat II. oszlopában meghatározott mérték csökkentve a "K" mértékével;
T = Az adóigazgatási eljárás kezdetének hónapját magában foglaló, a táblázat I. oszlopában meghatározott időtartamon belüli hónapok száma;
t = a gépjármű forgalomba helyezésétől számított hónapok száma csökkentve a "K" adócsökkentő mértékhez tartozó, a táblázat I. oszlopa szerinti, felső korlátként megállapított hónapok számával.

III. Az adó összege a flotta-üzemeltető által bérbe adott személygépkocsi vonatkozásában

I. A személygépkocsi Magyarországon való közlekedésének megkezdése és a bérleti szerződésből hátralévő időtartam közötti hónapok száma	II. Fizetendő adó a Melléklet I. és II. része szerint számított adó százalékában
2-ig	4%
3-6	8%
7-12	16%
13-18	24%
19-24	32%
25-30	40%
31-36	48%
37-42	56%
43-48	64%
49-54	72%
55-60	80%
61-90	87%
91-120	94%
121-	100%

A www.euvonal.hu oldalon található "Regisztrációs adó kalkulátor" segítségével bárki ki tudja kalkulálni a regisztrációs adó arányosított összegét kerekítve, amennyiben az ahhoz szükséges adatok rendelkezésére állnak.

Lábjegyzet

[1]A bevallás teljesítésére rendszeresített formanyomtatványok a http://www.nav.gov.hu/magyar_oldalak/letoltesek/nyomtatvanykitolto_programok internet oldalról tölthetők le..

[2]A regisztráció menetéhez segítség a https://segitseg.magyarorszag.hu/ oldalon található

[3]A regisztráció menetéhez segítség a http://www.vam.gov.hu/ado/dok/R01_04_tajekoztato.pdf, http://www.vam.gov.hu/ado/dok/TAJEKOZTATO_A_KKKWEBEN_TORTENO_ELEKTRONIKUS_KERELMEK_BENYUJTASAHOZ.pdf oldalon található

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu