Adóeljárási törvény magyarázatokkal (Saldo, 606 A/4 oldal, 2012.)

adozona.hu

Adóeljárási törvény magyarázatokkal (Saldo, 606 A/4 oldal, 2012.)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Jogterület(ek): Adójog, számviteli szabályok
Érvényesség kezdete: 2012.05.01
Érvényesség vége:

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Csak a jogszabály szövegének mutatása

Adóeljárási törvény magyarázatokkal 2012 (Saldo, 606 A/4 oldal, 2012.)

Kiadással kapcsolatos információk

Szerzők:

dr. Kabai Mónika

dr. Kovács Edina

dr. Farkas Zoltán

dr. Németh Andrea

dr. Papp Adrienn

Magóné dr. Pálos Mária

Lektorálta:

Csillag Dezsőné dr.

Szerkesztő:

Sinkáné dr. Csendes Ágnes

Sorozatszerkesztő:

Dr. Baté Zsuzsanna

ISSN 2060-8373

ISSN 2062-8285

Kiadja

a SALDO Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Zrt.

Budapest, XIII. Mór u. 2-4.

Felelős kiadó: dr. Bokor Pál, a SALDO Zrt. vezérigazgatója

A SALDO Kiadó az 1795-ben alapított

Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja.

©A SALDO Kiadó valamennyi kiadványa szerzői jogvédelem alatt áll.

E kiadvány bármely részének sokszorosítása, bármilyen adatrendszerben való tárolása (papír, elektronikus stb.) a kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül TILOS!

GYAKRABBAN HASZNÁLT RÖVIDÍTÉSEK

Art. - Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény
régi Art. - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény
APEH Korm. r. - Az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 273/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet
régi Áfa tv. - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény
Áfa tv. - Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény
Áht. - Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény
Ámr. - Az államháztartás működési rendjéről szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet
Be. - A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény
Btk. - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény
Csődtv. - A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény
Ctv. - A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény
Eva tv. - Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény
Etv. - Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény
régi Gt. - A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény
Gt. - A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény
Hpt. - A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv.
Itv. - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény
Ket. - A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény
NAV tv. - A Nemzeti Adó és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény
NAV Korm. r. - A Nemzeti Adó és Vámhivatal szervezetéről és egyes szervek kijelöléséről szóló 273/2006. (XII. 9.) Korm. rendelet
Pftv. - A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény
Pp. - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
Ptk. - A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény
Szja tv. - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény
Sztv. - A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény
Tao. tv. - A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény
Tbj. - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény
Vht. - A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény
Ütv. - Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény
áfa - általános forgalmi adó
szja - magánszemélyek jövedelemadója
KSH - Központi Statisztikai Hivatal
Kft. - Korlátolt felelősségű társaság
Rt. - Részvénytársaság

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

Alapelvek

Art. 1. §

Art. 1. § (1) bekezdés
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) kódex jelleggel határozza meg az adózási eljárás rendjét, illetőleg megállapítja az adózás során érvényesülő, adónemektől független, közös szabályokat. Az adófizetési kötelezettséget megállapító, absztrakt törvényi tényállásokat tartalmazó anyagi jogi előírások döntően az Art.-ban előírt adótechnikai és eljárási szabályok érvényesülése útján válnak konkrét jogviszonyokká. Az anyagi adójogi normákat az Art. szabályai teszik teljessé az adójogi jogkövetkezmények egységes szabályozásán keresztül.
A törvény átfogóan és egységesen az adózás rendjét, vagyis az adózás "hogyanját", az adózók és az adóhatóságok kapcsolatrendszerét - kölcsönös jogait és kötelezettségeit - vonta szabályozási körébe.
Az egységességre való törekvés mellett természetesen az egyes anyagi adójogszabályok is tartalmaznak az adózással összefüggő (a konkrét adóra vonatkozó) előírásokat, sőt más törvények is foglalkoznak az adózás során figyelembe veendő eljárási kérdésekkel [a Ket., az Itv., az Eva tv. vagy az Etv.].
Az Alapelvek között olyan elvek szerepelnek, amelyek egyrészt garanciális jelleggel meghatározzák az adózó és az adóhatóság kapcsolatát, másrészt az adózási folyamat valamennyi szakaszában érvényesítendő követelményt fogalmaznak meg.
Érdemes az adózásra érvényes, különböző helyeken megjelenő eljárási alapelvek körét jelzésszerűen számba venni:
- kölcsönös együttműködés elve: Art. 1. § (2) és (5) bekezdés
- a törvénynek megfelelő joggyakorlás és kötelezettségteljesítés elve (legalitás): Art. 1. § (2) bekezdés első mondat,
- a mérlegelési jog - a felhatalmazás céljának megfelelő - gyakorlása: Art. 1. § (2) bekezdés második mondat
- a megkülönböztetés és részrehajlás általános tilalma: Art. 1. § (3) bekezdés
- az állampolgárság szerinti megkülönböztetés tilalma: Art. 1. § (4) bekezdés
- az anyanyelv használatának joga: Ket. 4. § (1) bekezdés
- nyilatkozattételhez való jog: Ket. 51. § (1) bekezdés
- az ügyfél jóhiszemű joggyakorlása és jóhiszemű közreműködési kötelezettsége az eljárásban: Art. 1. § (5) bekezdés második mondata és Ket. 6. § (1) bekezdés
- az adóhatóság általános tájékoztatási kötelezettsége: Art. 1. § (5) bekezdés első mondat, Ket. 5. § (1)-(3) bekezdés
- méltányos eljárás elve: Art. 1. § (6) bekezdés
- gyors és egyszerű eljárásra törekvés elve: Ket. 7. §
- a szerződések tartalma szerinti minősítés elve: Art. 1. § (7) bekezdés,
- a szokásos piaci ártól való eltérés tilalma kapcsolt vállalkozások esetén: Art. 1. § (8) bekezdés
- az illegális vagy jóerkölcsöt sértő cselekményekből (gazdasági eseményekből) származó anyagi előnyök adóztatása: Art. 1. § (9) bekezdés
- rendeltetésszerű joggyakorlás elve: Art. 2. § (1) bekezdés.
Az említett alapelvek mindegyikének jól meghatározható normatív tartalma van, azaz a jogalkalmazóra és/vagy az adózóra nézve - máshol kifejezetten nem megjelenő - konkrét rendelkezést írnak elő. Alapelvi jellegük abból fakad, hogy e szabályokat valamennyi adóügyben, egységesen alkalmazni kell.
Art. 1. § (2) bekezdés
A rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye azt jelenti, hogy az egyes törvényi rendelkezések adta lehetőségekkel az adójogviszonyok alanyai csak azok céljának, funkciójának megfelelően élhetnek (joggal való visszaélés tilalma).
Az Art. a 2. §-ában már kifejezetten is rendelkezik arról, hogy az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az alapelvekben kifejezésre jutnak azok a szabályok, melyek kizárják, hogy érvénytelen vagy akár érvényes szerződéskötéssel, a törvényekben biztosított egyes jogok rosszhiszemű vagy rendeltetésellenes gyakorlásával, illegális vagy jóerkölcsbe ütköző magatartással a ténylegesen elért jövedelem utáni adókötelezettség alól ki lehessen bújni. [Art. 1. § (2) bekezdés első mondata, 1. § (5) bekezdés második mondata, 1. § (7) bekezdés, 1. § (8) bekezdés, 1. § (9) bekezdés, 2. § (1) bekezdés.] Ezt egészítik ki még az egyes adótörvények (Szja tv., Tao. tv.) hasonló rendelkezései is.
Az alapelvekben megfogalmazott összes olyan szabály, mely a kizárólag az adókikerülési célú jogügyleteken alapuló adóelőny igénybevételét célozza kizárni, Magyarország Alaptörvényének XXX. cikk (1) bekezdésében és 40. cikkében illetve Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 28. § (1) bekezdésében foglaltakra vezethető vissza. A hivatkozott jogszabályi rendelkezések értelmében teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételének megfelelően mindenki hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez. A közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvető szabályait a közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás és az időskori létbiztonság érdekében sarkalatos törvény határozza meg. Magyarországon minden természetes személy, jogi személy és más jogalany adó, járulék, hozzájárulás, vagyonszerzési illeték, bírság, pótlék vagy más hasonló - az állam közvetlen ellenszolgáltatása nélküli - rendszeres vagy rendkívüli fizetési kötelezettség, továbbá az állami közhatalom birtokában nyújtható szolgáltatásért, eljárásért fizetendő eljárási és felügyeleti illeték, igazgatási szolgáltatási díj, pótdíj [együtt: fizetési kötelezettség] teljesítésével járul hozzá a közös szükségletek fedezetéhez.
A törvénynek megfelelő eljárás követelménye az adóhatóság számára azt jelenti, hogy csak a törvényben megállapított eljárás keretében, az ott meghatározott módon járhat el, és csak a törvényben rögzített jogkövetkezményeket alkalmazhatja.
Az Art. a mérlegelést végző jogalkalmazóra nézve két további szemponttal is kiegészíti a törvénynek megfelelő eljárás követelményét. A mérlegelés törvényes keretein való túllépés tilalma, valamint a felhatalmazás (mérlegelési lehetőség) céljához való kötöttség követelménye a mérlegelési tevékenység korlátjaként is felfogható.
Art. 1. § (3) bekezdés
Az adóhatóság eljárása során az adózók között sem előnyös, sem hátrányos megkülönböztetést nem alkalmazhat. Ez természetesen nem zárja ki, hogy az anyagi adótörvények rendelkezései folytán az adózók egyes csoportjainak adóterhei vagy adókötelezettségei eltérőek legyenek, de az adóhatóságnak a törvényes keretek között egységesen kell intézkednie. Egyedi ügyekben - a törvényes feltételek megléte esetén - az Art. is lehetővé tesz pl. fizetési könnyítést; a "megkülönböztetés nélküli eljárás" követelménye itt azt jelenti, hogy az elbírálás során egységes elveket és mércét kell alkalmazni.
Art. 1. § (4) bekezdés
Jogrendszerünk az adózók jogait és kötelezettségeit nem az állampolgársághoz, hanem az illetőséghez (lakóhely, székhely, stb.) köti. A "külföldi" minőség meghatározása az adótörvényben [Szja tv. 2. § (4) bekezdés és 3. § 2-3. pont] az illetőség fogalmához kapcsolódik. Az ilyenformán azonos adózói körbe tartozók állampolgárság szerinti megkülönböztetésének tilalma a nyitott gazdaság és a vállalkozási szabadság követelménye. Bár a nemzetközi adóegyezmények gyakorlatában sem jellemző, előfordul, hogy valamely mentesség alapjaként az állampolgárság szerepel. Ez indokolja a megszorító rendelkezést.
Art. 1. § (5) bekezdés
Az adózás folyamata több szakaszra tagolódik, és ezeken belül a "tájékoztatás" jellege, tartalma eltérő lehet. Alapvető elv, hogy az adóhatóság segítse elő az adózó jogkövető magatartását, korrekt adózását. Általában ide tartozik mindaz az (országos és helyi) sajtó- és propagandatevékenység, amelyet az adóhatóság a helyes adózás érdekében - különösen az önadózás rendszerének térhódításával folytat. Ezen túlmenően mind az egyes adókkal kapcsolatos jogalkalmazási problémákról, mind az adóbevallások és befizetések rendjéről, de még a különböző adóellenőrzési módszerekről is rendszeresen tájékoztatásokat, útmutatókat tesz közzé az adóhatóság.
Az adózók konkrét tennivalóiról való tájékoztatást szolgálják az egyes adózással kapcsolatos nyomtatványokhoz fűzött útmutatók, tájékoztatások, valamint az adóhatóság szakmai és a Nemzetgazdasági Minisztérium hivatalos lapjában [Adó és Vám Értesítő, Pénzügyi Közlöny], az adóhatóság internetes honlapján közzétett a jogalkalmazást segítő szabályozók. Az említett tájékoztatások, útmutatók azonban nem minősülnek jogszabálynak, közjogi szervezetszabályozó eszköznek, ezért alkalmazásuk az ügyfelekre és a bíróságokra nézve nem kötelezőek.
Az adóbevallás, adóbefizetés rendjének ismertetésére főként a gazdasági tevékenységet önállóan nem végző adózó állampolgárok körében van szükség, akár konkrét egyedi esetekben is.
Nem elhanyagolható az a felvilágosító, tájékoztató tevékenység sem, amelyet az adóhatóság a hozzá intézett írásbeli kérdések megválaszolásával, esetenként a válaszok szakmai csoportok szerinti közzétételével végez.
A fentieknél konkrétabb - és zömében törvényben megfogalmazott - tájékoztatási kötelezettség áll fenn az adóellenőrzés és a hatósági eljárás során. Ekkor már az adózó helyes adózásának ellenőrzése folyik, így jellegéből adódóan a tájékoztatási kötelezettség sokkal szűkebb terjedelmű. Lényegében azokra a jogosítványokra és tilalmakra korlátozódik, amelyekkel az adózó az eljárás során élhet, illetve már nem élhet (pl. önellenőrzés) és figyelmeztetést jelent a törvényben meghatározott kötelezettségekre, jogorvoslati lehetőségekre.
Bár a tájékoztatási kötelezettség alapelv, és mint ilyen, generális érvényű szabály, mégsem jelent mindenkire azonos mértéket. A törvény szerint a "törvények megtartásához szükséges" tájékoztatást kell megadni, adott esetben tehát - különösen a gazdasági tevékenységet önállóan nem végző természetes személyek körében - az adózót hivatalból, illetve a feltett kérdést meghaladóan is tájékoztatni kell jogairól, kötelezettségeiről. Ugyanakkor a "szükségesség" azt is jelenti, hogy más és más terjedelmű, mélységű lehet a tájékoztatás attól függően, hogy milyen az adózótól elvárható tájékozottság mértéke, illetve, hogy az adóhatóság magával az adózóval, vagy az adózó képviseletére jogosított szakképzett, szakértelemmel rendelkező személyekkel, szervezetekkel (pl. ügyvédi irodák, adótanácsadók) kapcsolatban tesz-e eleget tájékoztatási kötelezettségének.
Mindezek mellett az adóhatóság természetesen nem adótanácsadói szervezet, nem kell felhívnia a figyelmet a legális adókikerülési lehetőségekre, és nem készíti (nem készítheti) el az adózó helyett az adóbevallást (kivéve az Art. 28.§ és 28/A. §-ában, valamint az Szja tv. 12. §-ában szabályozott, az adóhatóság közreműködésével elkészülő egyszerűsített bevallást), vagy egyéb elszámolásokat.
Az adózóra vonatkozó jóhiszemű joggyakorlás elvének és a közreműködés követelményének elsősorban az ellenőrzésnél, a tényállás tisztázása, a bizonyítás során kell érvényesülni, de természetesen más eljárásokban is érvényesül az adózó ezen kötelezettsége (pl. fizetési könnyítés iránti vagy méltányosság gyakorlása iránti kérelmekre indult eljárás).
Az adózó rosszhiszemű joggyakorlásának jogkövetkezménye lehet mulasztási bírság kiszabása az Art. 172. § (1) bekezdése alapján, vagy az esetleges többletköltség viselése is [Art. 179. § (2) bekezdés], valamint az is, hogy ilyen esetben nem érvényesül az a korlátozás, hogy az adózóval szemben meghozott határozat a terhére csak egy éven belül módosítható [Art. 135. § (2) bekezdés c) pont]. A rosszhiszeműséget mindhárom esetben az adóhatóságnak kell bizonyítania.
Az adózó azonban nemcsak az adóhatóság eljárásában köteles jóhiszeműen közreműködni, hanem az adókötelezettségei teljesítése során is jóhiszeműen köteles gyakorolni a törvényekben biztosított egyes jogait.
Art. 1. § (6) bekezdés
A méltányosság a jelen rendelkezésben kettős értelemben jelenik meg. Az Art. egyrészt általános eljárási normává teszi a méltányosságot, azaz a törvényi rendelkezések egységes érvényesítése során a körültekintő és "igazságos" ügyintézés követelményét. Ugyanakkor az adótörvények alkalmazása során - a jogalkotói szándék ellenére is - előállhat olyan helyzet, amikor az arányos adózás (anyagi jogi) alapelve csorbát szenved. A törvény ezért meghatározott feltételek mellett kifejezett méltányossági jogkört biztosít az adóhatóság számára, amely egyedi esetekben lehetőséget ad az enyhítésre a törvény szigorával szemben.
A bekezdés második fordulata a méltányossági jogkör gyakorlására nézve a következő két előírást fogalmazza meg:
a) Az adóhatóság ilyen jogkörben csak akkor járhat el, ha ezt törvény lehetővé teszi. Így pl. nincs lehetőség annak az engedélyezésére, hogy az adózó bevallását az előírttól eltérő rendszerben tegye meg (még akkor sem, ha erre valamilyen elfogadható indokot tudna felhozni), mivel a törvény e tárgyban nem tesz lehetővé eltérő megoldást.
b) Másrészt viszont, ahol a törvény utal a méltányosság lehetőségére, ott ennek konkrét feltételeit is meghatározza. Ha az adózó bizonyítja, hogy magatartása vagy körülményei e feltételeknek megfelelnek, az adóhatóság köteles méltányossági jogával élni.
Art. 1. § (7) bekezdés
Az adóztatás alapja mindig a valóságos gazdasági esemény. Az esetek túlnyomó többségében a gazdasági esemény valamilyen többoldalú kötelmi jogviszony keretében valósul meg. A többoldalú kötelmek jellemzően szerződés útján jönnek létre. Kézenfekvő tehát, hogy egy-egy jogviszony tartalmát elsősorban az azt keletkeztető szerződés (a felek egybehangzó akaratnyilatkozata) alapján állapítjuk meg.
Az 1. § (7) bekezdésben foglalt alapelvek arra az esetre szolgálnak iránymutatóul, amikor a szerződés nem egyértelműen, nem teljesen vagy egyáltalán nem fedi a felek valóságos szándékát, vagy más hibában szenved.
Az adóhatóságnak nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy a szerződést és más hasonló cselekményeket a valódi tartalmuk szerint minősítse. A szerződések adójogi sorsát azok valóságos tartalma határozza meg. Ennek megállapítása eredményeképpen az adóhatóság a szerződést adott esetben a felektől eltérő módon is minősítheti.
Az adóhatóság, ha a szerződési nyilatkozatok és a felek valóságosan kifejtett tevékenysége között ellentmondás van, a szerződés tartalmát ez utóbbi alapján állapítja meg. A felek titkos fenntartása vagy rejtett indoka a polgári jogi minősítés szempontjából közömbösek [Ptk. 207. § (5) bekezdés], az adójogi jogalkalmazás során azonban a szerződés eltérő minősítésének indokául szolgálhatnak. Az Art. tárgyalt rendelkezésével viszont egybevág az a polgári jogi rendelkezés, miszerint ha egy színlelt szerződés más szerződést leplez, azt a leplezett szerződés szerint kell megítélni [Ptk. 207. § (6) bekezdés]. Ez összhangban van a joggal való visszaélés tilalmával is.
Ha az adóhatóság álláspontja szerint a szerződés - a tartalma alapján - nem az, aminek a felek nevezik, akkor ezt az adóhatósági határozatban bizonyítékokkal alátámasztva kell indokolnia. Az indokolási kötelezettség része annak feltüntetése is, hogy a színlelt szerződés milyen más szerződést leplez.
Az Art. 1. § (7) bekezdés alkalmazásában az adóhatóság az adózók által kötött szerződések érvénytelenségét nem vizsgálja, mert ha egy érvénytelen szerződésnek kimutatható gazdasági eredménye van, az ilyen szerződés alapján is beáll az adókötelezettség.
Amennyiben az érvénytelen szerződéssel előidézett állapot súlya (nagyságrend, gyakoriság, stb.) megköveteli, az adóhatóság az illetékes szervekhez (pl. ügyészség, Gazdasági Versenyhivatal) jelzéssel élhet, sőt büntetőeljárás kezdeményezésére is sor kerülhet.
Az Art. e rendelkezésének alkotmányosságát bírói kezdeményezésre valamint alkotmányjogi panaszra az Alkotmánybíróság is vizsgálta. Az Alkotmánybíróság 724/B/1994. AB határozatával az adózás rendjéről szóló, többször módosított 1990. évi XCI. törvény 1. § (7) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezést és az előterjesztett alkotmányjogi panaszt elutasította. Indokolásában többek között a következőket fejtette ki: a felek szerződési akarata kétségtelenül az alkotmányosan is garantált szerződési szabadságnak fontos eleme.
Az Art. 1. § (7) bekezdése azonban nem arra biztosít az adóhatóságnak jogosultságot, hogy a szerződő felek szerződési autonómiájába beavatkozzon.
Az adóügyi és a polgári jogi jogviszony ugyanis egymástól elválnak és az adóhatóság megállapítása nem hat ki a felek polgári jogi jogviszonyára. Az adóhatóság minősítése kizárólag adóügyi szempontból releváns és az a közjogi jogviszonyban nem álló harmadik személyre (személyekre) kihatással nincs. Az adóhatóság értékelése a szerződő felek közötti polgári jogi jogviszony szempontjából tehát közömbös, így e rendelkezés és a szerződési autonómia között nincs releváns alkotmányossági összefüggés.
Az Art. 1. § (7) bekezdése a jognyilatkozatok értelmezésére vonatkozó olyan általános szabály, amelyre az adóhatóság minden külön felhatalmazása nélkül is hivatkozhatna.
Az Art. 1. § (7) bekezdésében megfogalmazott általános szabály mellett az egyes adójogszabályok a különböző adókedvezmények érvényesíthetősége, az adót csökkentő ügyletek alkalmazhatósága körében - további rendelkezéseket is tartalmaznak. Lényegük e rendelkezéseknek is az, hogy a kedvezmény alapjául szolgáló szerződéseket, jogügyleteket a tényleges tartalmuk szerint kell minősíteni és ennek alapján kell vizsgálni, hogy az ügylet megvalósítja-e a kedvezmény, adóelőny célját. [Szja tv. 1. § (4) bekezdés; Tao. tv. 1. § (2) bekezdés]
Art. 1. § (8) bekezdés
Az elmúlt évek tapasztalatai szerint az összefüggő cégcsoportok (kapcsolt vállalkozások) közötti ügyletek jelentős része kizárólag csak az adófizetési kötelezettség mérséklésére irányuló szándékkal magyarázható. Könnyen belátható, hogy az azonos érdekkörbe tartozó vállalkozások esetén nem ütközik nehézségbe az egyes termékek vagy szolgáltatások árainak eltérítése a szokásos piaci ártól, melyek leggyakoribb megnyilvánulása a belső elszámoló árak (transzferárak) alkalmazása. A szokásos piaci ártól való eltérés tilalmának általános bevezetése azt a célt szolgálja, hogy az adózás megítélése szempontjából a kapcsolt vállalkozások közötti kereskedelmi, pénzügyi feltételek - csakúgy, mint az egymástól független vállalkozások üzletkötési feltételei - a piaci viszonyokat tükrözzék, az egymás között alkalmazott árak ne térhessenek el a reális, szokásos piaci ártól; biztosítani kívánja tehát, hogy az azonos érdekkörbe tartozó vállalkozások és a független vállalkozások adózásában érvényesüljön a jogegyenlőség.
A kapcsolt vállalkozás fogalmát az Art. 178. § 17. pontja tartalmazza. A szokásos piaci ár az az ár, amelyet az egymástól független felek - az adott esettel - összehasonlítható körülmények esetén érvényesítenek vagy érvényesítenének. A körülmények összehasonlíthatóak, ha az összehasonlított ügyletek gazdasági jellemzői lényegében megegyeznek, vagy az eltérések a főbb jellemzőket lényegesen nem befolyásolják, vagy pontos módosítások végezhetők az eltérések kiküszöbölésére.
Az Art. 1. § (8) bekezdés alkalmazhatósága érdekében meg kell vizsgálni, hogy a kapcsolt vállalkozások közötti kérdéses ügylet megfelel-e a független felektől az adott esetben elvárható piaci magatartásnak. Ha annak nem felel meg, úgy az Art. 1. § (8) bekezdését alkalmazni kell. Ilyenkor a szokásos piaci ár meghatározására a Tao. tv. 18. § (2) bekezdése nyújthat segítséget, mely erre 2011. január 1-jétől hat - kötelező sorrendiség nélkül alkalmazható - módszert tartalmaz: az összehasonlító árak módszerét, a viszonteladási árak módszerét, a költség és jövedelem módszert, az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszert, a nyereségmegosztásos módszert, valamint az egyéb módszert. Utóbbi alkalmazására természetesen akkor kerülhet sor, ha a piaci ár az előbbi módszerek valamelyikével nem határozható meg. A módszerek közül azt kell alkalmazni, amelyikkel a leginkább megközelíthető a reális piaci ár.
A Tao. tv. - módosítása folytán - az adóhatóságnak is lehetőséget ad arra, hogy egyéb módszert alakítson ki a szokásos piaci ár meghatározására, ha az a nevesített öt módszer valamelyikével nem határozható meg.
Az alkalmazott módszer kiválasztására az ellenőrzés során az adóhatóságnak különös gondot kell fordítania, mivel őt terheli annak bizonyítása, hogy a kapcsolt vállalkozások közötti ügyletekben alkalmazott ár nem felel meg a szokásos piaci árnak. E mellett az alkalmazott módszert, annak logikai és számszerűsíthető összefüggéseit a jegyzőkönyvben érthető módon, lépésenként levezetve, a szükséges részletezéssel kell rögzíteni, azaz nem elegendő kizárólag az alapul szolgáló jogszabályhelyek rögzítése. Ugyanakkor figyelemmel kell lenni az Art. adótitokra vonatkozó szabályaira is, azaz az összehasonlítás alapjául szolgáló másik adózót nem szabad azonosításra alkalmas módon megjelölni a jegyzőkönyvben illetve a határozatban. Az erre vonatkozó adatokat azonban a jogorvoslati kérelmek felterjesztéséhez rendezett és logikus formában természetesen csatolni kell.
Az állami adóhatóság az adózó kérelmére megállapítja a szokásos piaci árat, melynek részletszabályait a törvény 132/B.-132/C. §-ai határozzák meg. Ezzel mentesülhetnek az adózók az alól, hogy az adóhatóság egy ellenőrzés során az Art. 1. § (8) bekezdését alkalmazva adókülönbözetet állapítson meg terhükre. [a részletszabályokról lásd a 132/B.-132/C. §-okhoz fűzött magyarázatot]
Art. 1. § (9) bekezdés
Az alapelvek között általános érvénnyel mondja ki a törvény azt is, hogy az illegális vagy a jó erkölcsöt sértő cselekmények révén elért anyagi előny is adóztatható. Az ilyen szerződések a Ptk. 200.§ (2) bekezdésére figyelemmel rendszerint semmisek, ugyanakkor nem kizárt, hogy az ilyen ügyletek gazdasági eredménye ennek ellenére kimutatható.
A jó erkölcsöt sértő szerződésnek azok a szerződések minősülnek, melyeket jogszabály ugyan nem tilt, de az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege, vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat vagy szokásokat nyilvánvalóan sérti, és ezért azt az általános társadalmi megítélés is tisztességtelennek, elfogadhatatlannak minősíti.
Az illegális tevékenységből származó anyagi előnyök adóztatása is, mint általános alapelv került bevezetésre, ez alól azonban az Szja tv. 7. § (1) bekezdés f) pontja - mint speciális rendelkezés - kivételt határoz meg; azaz a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a jogerős bírói ítélettel megállapított bűncselekmény révén szerzett vagyoni értéket, ha azt ténylegesen elvonták.

Art. 2. §

Art. 2. § (1) bekezdés
Napjainkban is előfordulnak olyan, nyilvánvalóan adórövidítési vagy adómegkerülési célból létrehozott szerződési és szervezeti konstrukciók, amelyek működésének egyetlen ésszerű magyarázata az elérhető adónyereség.
Az ilyen ügyletek kárvallottja tehát - milliárdos nagyságrendben - a költségvetés és ezen keresztül a többi adózó állampolgár volt, ezért az Art. elvi éllel mondja ki a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét az adójogviszonyokban is. Ez az adózói kötelezettség közel áll az Art. 1. § (5) bekezdésben szabályozott jóhiszemű joggyakorláshoz, ám az elv rögzítésén túl a rendeltetésellenes joggyakorláshoz jogkövetkezményt is fűz a törvény, hiszen a 2. § (2) bekezdésben előírja, hogy ilyen esetben az adóhatóság az összes körülményre, de különösen a rendeltetésszerű joggyakorlás esetén irányadó adófizetési kötelezettségre figyelemmel állapítja meg az adót.
Ez a rendelkezés tehát nem tiltja meg általánosságban a legális eszközökre szorítkozó adóminimalizálást.
Rendeltetésellenes joggyakorlásnak azt az esetet minősíti a törvény, amikor a szerződés vagy más jogügylet létrehozásának célja nem a piacon elérhető gazdasági előny, hanem kizárólag vagy döntően a kölcsönösen vagy egyoldalúan elérhető adómegtakarítás, azaz közvetve az államháztartásnak okozott kár. Ha a jogügylethez kapcsolódó adóelőny a jogügyletnek csupán az egyik célja, de döntően más gazdasági indok érvényesül benne, úgy nincs helye az Art. 2. §-a szerinti beavatkozásnak. Hasonlóképp nem minősíthető rendeltetésellenes joggyakorlásnak az ügylet kizárólag azon az alapon, hogy az adózó olyan tevékenységet végez, melynek gyakorlásához a törvény adómentességet vagy adókedvezményt fűz.
Art. 2. § (2) bekezdés
Az adóhatóság a rendeltetésellenes joggyakorlás esetére sem kapott általános felhatalmazást a becslés alkalmazására. Az adóhatóság működése, az adóztatás a valódi bevételi-jövedelmi viszonyoknak megfelelő adóalap és adó megállapítására irányul.
Ha a körülményekből a tényleges adófizetési kötelezettség pontosan megállapítható, akkor nincs szükség a becslés alkalmazására (pl. adókedvezmény jogosulatlan igénybevétele). Gyakoriak azonban azok az esetek is, amelyekben a nyilvántartások alkalmatlanok a rendeltetésszerű joggyakorlás esetén fizetendő adó alapjának, s így az adónak a megállapítására. Ilyenkor viszont joggal alkalmaz az adóhatóság becslést.

A törvény hatálya

Art. 3. §

Art. 3. § (1) bekezdés
Az Art. 3. §-ának (1) bekezdése a törvény területi és személyi hatályát együttesen fogalmazza meg, mégpedig olyan terjedelemben, hogy az mind a központi és önkormányzati adókkal, mind az illetékekkel kapcsolatos eljárás alapjául szolgálhasson.
Az itt felsorolt személyek közül elvben bármelyik lehet adózó, vagyis terhelheti valamilyen adóval, illetékkel kapcsolatos kötelezettség, illetve lehet költségvetési támogatás jogosultja.
A felsorolásban szereplő fogalmak [székhely, telephely, lakóhely, egyéb szervezet, stb.] részletes értelmezését az Art. 178. §-a és a hozzá fűzött magyarázatok tartalmazzák.
Art. 3. § (2)-(3) bekezdés
A szabályozás 2004. május 1-jétől lépett hatályba összhangban a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásának időpontjával. Az Art. 3. § (3) bekezdésével a törvény hatálya kiterjed az Európai Közösségen kívüli, az Áfa tv. szerint elektronikus szolgáltatást nyújtó [Áfa tv. 46.§ (2) bekezdés k) pontja és (5) bekezdése valamint 252-253. §-a] adóalanyra, aki (amely) az EU területén székhellyel, telephellyel, lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel rendelkező, adóalanynak nem minősülő személy számára teljesíti szolgáltatását. További feltétel az Art. hatálya kiterjedésének, hogy az Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem rendelkező, elektronikus szolgáltatást nyújtó személy (szervezet) a magyar állami adóhatósághoz elektronikus úton bejelentkezzen. (Megjegyzendő, hogy a szóban forgó elektronikus szolgáltatást nyújtó az Európai Közösség bármely tagállamának adóhatóságához bejelentkezhet, de kizárólag egyetlen adóhatósághoz.)
Amennyiben az állami adóhatósághoz bejelentkezik a nevezett szolgáltatást nyújtó, akkor adókötelezettségét kizárólag saját maga teljesíti, adóügyei intézésére pénzügyi képviselőt nem bízhat meg [Áfa tv. 148. § (3) bekezdés].
Az állami adóhatósághoz elektronikus úton bejelentkezett, az Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró adózóra összességében vonatkozik az Art., azonban az általánostól eltérő, kizárólag a nevezett adózóra vonatkozó szabályokat (pl. bejelentkezés, bevallás, adatszolgáltatás, befizetés) az Art. 10. számú melléklete tartalmazza.

Art. 4. §

Art. 4. § (1) bekezdés
A 4. § (1)-(4) bekezdések az Art. tárgyi hatályát állapítják meg. A köznapi szóhasználatban "adó" névvel illetett, a költségvetésnek járó befizetések eddig is többfélék voltak. Egyesek elnevezése is egyértelműen adóra utal (pl. forgalmi adó, társasági adó), másoknál viszont a létrehozó anyagi jogszabály más nevet használ.
Az egyértelmű szabályozás érdekében a törvényhozó a valós helyzetnek megfelelően a kormányrendeletben és miniszteri rendeletben megállapított költségvetési támogatást is bevonja az Art. tárgyi hatálya alá. Ezzel elkerülhetők a vitás helyzetek.
Art. 4. § (2) bekezdés
Az Alkotmánybíróság 59/1996. (XII. 22.) AB határozatában megállapította, hogy a közteherviselésre, a közjogi bevételek körének megállapítására, így az e bevételek elmaradása esetén keletkező bevételkiesés, azaz tartozás köztartozássá minősítésére kizárólag törvény jogosult. Különösen indokolja a törvényi szabályozás igényét az a körülmény, hogy a közterhek beszedését az állam kényszer útján - végrehajtási intézkedésekkel is - biztosítja.
Köztartozást adók módjára behajtani csak akkor lehet, ha ezt törvény rendeli el. Ezen tartozások - miként az igazgatási és bírósági szolgáltatások díjai (nem tévesztve össze az eljárási illetékkel!) - nem adó jellegűek, ezért ezekre a törvény csak a végrehajtás és az ezzel összefüggő nyilvántartás tekintetében terjed ki.
Magánszemélyek adók módjára behajtandó köztartozása esetén - fő szabály szerint - az illetékes önkormányzati adóhatóság, jogi személy és egyéb szervezet esetében pedig az illetékes állami adóhatóság jár el, kivéve, ha törvény a köztartozás beszedését más szerv hatáskörébe utalja [lásd Art. 146. § (2) bekezdését és 177. § (2) bekezdését].
Art. 4. § (3) bekezdés
A törvény "másként rendelkezése" néhány esetben konkrétan kifejezett [pl. az Art. 133. §-ánál], néhol azonban csak a szabályozás egyes elemeinek összevetésével lehet megállapítani, hogy az "adó" kifejezésbe az előleg, pótlék, bírság, költség beleértendő-e vagy sem.
Az adóbevallás [Art. 31-34. §] szabályai az önadózás rendszerében az itt felsorolt fizetési kötelezettségekre általában nem érvényesek, tehát az Art. 31-34. §-ainak "adó" szóhasználatába a bírság, a pótlék és a költség nem értendő bele.
Ugyanakkor pl. a megfizetés [Art. 35-43. §], vagy a végrehajtás [Art. 144-163. §] során ilyen különbségtétel nem indokolt, ezért itt az "adó" kifejezés minden esetben vonatkozik az adóelőlegre, bírságra, pótlékra, illetve költségre is.
A költségvetési támogatás és az adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés viszonya kevesebb problémát vet fel. Az általánostól eltérő szabályok (pl. az áfa visszaigénylés különleges esetei) az adótörvények és az Art. alapján egyértelműek.
Art. 4. § (4) bekezdés
A fenti rendelkezések alapján az Art. hatálya nem terjed ki a vámra, valamint a nem közösségi adókra és díjakra, vagyis azokra a fizetési kötelezettségekre (így többek között jövedéki adó, környezetvédelmi termékdíj, áfa), amelyeket a vámhatóság a vámeljárás során szab ki.
Az Art. 4. § (4) bekezdés b) pontja alapján a vámtartozásokra is alkalmazni kell azonban az Art. 151. § (2) bekezdése szerinti visszatartási jogot. Az Art. tárgyi hatálya tehát e tekintetben az említett tartozásokra is kiterjed.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal létrehozásával a vámszakmai és adózási nyilvántartások egy szervhez kerültek, amelyek integrációja okán indokolt volt megszüntetni a vámigazgatási eljárást szabályozó nemzeti vámtörvény és az adózás rendjéről szóló törvény közti elhatárolást, így a jogalkotó egyértelművé tette, hogy 2012. január 1-jétől a vámhatóság hatáskörébe tartozó eljárásokban alkalmazott vámazonosító szám kiadását illetően az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni.

Art. 5. §

Art. 5. § (1) bekezdés
A Ket. generális hatálya (12. § (2) bekezdés) jellemzően minden közigazgatási eljárásra kiterjed, tehát minden olyan ügyre, amikor a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt, jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet, vagy hatósági ellenőrzést végez. Közigazgatási hatósági ügy továbbá a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel, az abból való törlés, ha törvény valamely tevékenység végzését, foglalkozás gyakorlását köztestületi, vagy más szervezeti tagsághoz köti.
Maga a Ket. azonban több kivételt is enged a fenti általános szabály alól. Így pl. eleve nem terjed ki a Ket. hatálya a szabálysértési eljárásra, erről külön törvény, a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény rendelkezik, a területszervezési eljárásra, amiről az 1999. évi XLI. törvény tartalmaz rendelkezéseket. Több közigazgatási feladat ellátása tartalmaz továbbá olyan speciális jegyeket, amelyek miatt - a Ket.-ben megfogalmazott néhány diszpozitív szabályon túl is - eljárási vonatkozásban a Ket. szabályaitól való jelentős eltérések indokoltak. Ezért az Art. 5. § (1) bekezdésével összhangban a Ket. 13. § (2) bekezdés b) pontja úgy rendelkezik, hogy az államháztartás javára teljesítendő, törvényben meghatározott, illetve a Közösségek költségvetésével megosztásra kerülő, kötelező befizetésekkel és a központi költségvetés, valamint az elkülönített állami pénzalap terhére jogszabály alapján jutatott támogatással összefüggő eljárásokban csak akkor kell alkalmazni a Ket. rendelkezéseit, ha az ügyfajtára vonatkozó törvény eltérő szabályokat nem állapít meg.
A Ket. rendelkezéseitől az Art. számos esetben eltér, ahol ilyen eltérő rendelkezés nincs, ott a Ket. automatikusan érvényesül. A Ket. szabályai alól azonban nem csak az Art. rendelkezései jelenthetnek kivételt, hanem bármelyik adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást megállapító törvény is. Az Art. az eltérő szabályok mellett meghatározza azokat a Ket. szabályokat is, amelyeket nem kell adóügyekben alkalmazni.
Art. 5. § (2) bekezdés
Az Art. 5. § (2) bekezdése 2009. szeptember 30-ig konkrétan megjelölte a Ket. azon rendelkezéseit (paragrafus, szakasz számmal), amelyeket az adóügyek során figyelmen kívül kellett hagyni. 2009. október 1-jétől kizárólag tartalmában utal azokra a Ket. rendelkezésekre, melyeket adóügyekben nem kell alkalmazni.
2012. január 1-jétől a törvény rögzíti továbbá, hogy a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítésével összefüggő eljárás lefolytatásra hatáskörrel rendelkező szakértői intézmény kirendelése során a Ket. mely rendelkezéseinek alkalmazásától lehet eltekinteni.
Art. 5. § (3) bekezdés
A Ket. önálló fejezetben (X. Fejezet) rendelkezik az elektronikus ügyintézés szabályairól. Adóügyekben elektronikus kapcsolattartásra csak akkor van azonban lehetőség, ha azt jogszabály lehetővé teszi. Adóügyekben az elektronikus ügyintézés elterjedése volt jellemző az elmúlt években. Az Art. - 2006 áprilisától - fokozatosan kiterjesztette a bevallások elektronikus úton történő benyújtására kötelezett adózók körét. Az Art. 175. § (9) bekezdése alapján 2007. január 1-től a 31. § (2) bekezdés szerinti bevallás benyújtására kötelezettek e kötelezettségük keletkezése időpontjától már valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségüket elektronikus úton kell, hogy teljesítsék. 2010. január 1-jétől tovább bővült a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségüket kizárólag elektronikus úton teljesítők köre. Az Art. 175. § (9) bekezdése ugyanis kiegészült azzal, hogy az Art. 8. számú melléklete alapján összesítő nyilatkozat benyújtására kötelezett adózó, e kötelezettsége keletkezésének időpontjától, az állami adóhatósághoz teljesítendő valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton kell, hogy teljesítse.
Az Art. 175. § (10) bekezdése alapján 2008. január 1-től a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton teljesítő adózó jogosult arra, hogy az állami adóhatósághoz teljesítendő bejelentési és változás-bejelentési kötelezettségének elektronikus úton tegyen eleget, illetőleg, hogy az adóügyeiben a beadványait elektronikus úton terjessze elő. A jogalkotó a rendelkezést 2011. január 1-jétől kiterjesztette valamennyi, adóazonosító számmal rendelkező adózóra, függetlenül a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésnek módjától, továbbá pontosította, hogy adóügyekben az Art. 175. § (13) bekezdés szerinti beadványok terjeszthetők elő elektronikusan.
A szintén 2008. január 1-től hatályos Art. 175. § (11) bekezdése alapján valamennyi adózó - a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésének formájától függetlenül - az általános, a nemleges adóigazolás, illetve az együttes adóigazolás iránti kérelmét elektronikus úton is előterjesztheti. Ebben az esetben az állami adóhatóság az igazolást - adózó választása szerint - elektronikus űrlapon vagy papíralapon állítja ki és küldi meg az adózó részére. 2011. január 1-jétől a törvény lehetővé teszi, hogy az adózók az általános, nemleges adóigazolás illetve az együttes adóigazolás iránti kérelem mellett a jövedelemigazolás iránti kérelmét is előterjeszthessék elektronikusan az adó- és vámhatósághoz. Ez esetben az adó- és vámhatóság az igazolást elektronikus űrlapon állítja ki és küldi meg az adózó részére.
Az Art. 175. § (13) bekezdésében biztosított felhatalmazás alapján a pénzügyminiszter a 34/2007. (XII. 29.) PM rendeletben szabályozta részletesen az adóügyek elektronikus intézésének szabályait.
Art. 5. § (4) bekezdés
Az Art. 5. § (4) bekezdése általánosságban mentesíti az adóhatóságot az automatikus belföldi jogsegély igénybevétele alól. Adóügyekben a Ket.-nek a kérelemre vonatkozó szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy
a) az adózótól - az azonosításához szükséges adatok kivételével - nem kérhető olyan adat igazolása, amelyet valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvános nyilvántartásának tartalmaznia kell, vagy amelyet ilyen nyilvántartásból az adóhatóság közvetlen adathozzáféréssel megszerezhet, ebben az esetben az adatszolgáltatásért díj nem számítható fel,
b) jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az adózó nem kérheti az adóhatóságnál, hogy az a) pontban foglaltakon túlmenően más szervet adatszolgáltatás iránt keressen meg.
Art. 5. § (5) bekezdés
Az Art. az Európai Unió kötelező jogi aktusának, továbbá törvénnyel és kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés (egyezmény) figyelembevételét is megengedi. Ennek oka egyrészt Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásában, másrészt a régi Áfa tv. 72. § (2) bekezdésének módosításában keresendő. A gyakorlatban sűrűn fordult elő, hogy nemzetközi egyezmények alapján olyan segélyeket folyósítottak, melyeknél az adományozó feltételül szabta az adómentes felhasználást. Az ilyen nemzetközi egyezményeket a gyakorlat szerint nem kizárólag törvényben, hanem adott esetben kormányrendeletben hirdettek ki. Ezért a régi Áfa tv. enyhítette a nemzetközi egyezményekkel szemben támasztott követelményeket, és az egyébként le nem vonható előzetesen felszámított adó visszatérítésének lehetőségét kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján is lehetővé tette.
A 2004. január 1-je előtt alacsonyabb szintű jogszabállyal kihirdetett ilyen nemzetközi szerződéseket, egyezményeket természetesen az eljárás során figyelembe kell venni, illetve alkalmazni kell [lásd még az Art. 182. §-ának (4) bekezdését].
A viszonosság nemzetközi jogi fogalom, amely azt jelenti, hogy adott államok jogalkalmazó szervei szerződés hiányában is figyelembe veszik a kölcsönösen elismert gyakorlatot. Miután e kérdés megítélése szakmai és nemzetközi áttekintést igényel, a viszonosság kérdésében az adópolitikáért felelős miniszter illetve a külpolitikáért felelős miniszter együttes állásfoglalása az irányadó. Ez történhet egyedi ügyben konkrét állásfoglalással, vagy általánosabb érvénnyel.

Art. 5/A. §

Art. 5/A. §
A Ket. 2009. október 1-jével áttért az eljárási határidők munkanapokban való számítására. A napban történő határidő-számítás kivételesen, valamely uniós jogi aktussal való harmonizáció fenntartása érdekében (így például a közbeszerzési jogorvoslati eljárásban vagy az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerek klinikai vizsgálatának engedélyezése esetén) vagy valamely különös méltánylást érdemlő esetben (adóigazgatási eljárás) maradhatott csak fenn. Az adóigazgatási eljárás esetén gyakorlati szempontból okozott volna különös nehézséget a határidő-számítás megváltoztatása, ezen eljárások kapcsán kiemelkedő problémaként jelentkezett volna, hogy mivel az Art. által nem szabályozott eljárási kérdésekben a Ket.-et kell alkalmazni (pl.: belföldi jogsegély, kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása, hiánypótlási felhívás), a határidőkre vonatkozóan vegyes rendszer alakult volna ki, amely áttekinthetetlenné tette volna az ügyintézést, egyaránt jelentős terhet róva az ügyfelek és az ügyintézők számára. Ezért az Art. kiegészült egy új 5/A. §-sal, mely megállapítja valamennyi olyan eljárási cselekmény határidejét, amelyek tekintetében egyébként a Ket. szubszidiáriusan érvényesül.
A hatályos előírások szerint az ügyintézési határidő adóügyekben - ha az Art. eltérően nem rendelkezik - 30 nap.

II. FEJEZET

AZ ADÓZÓ ÉS AZ ADÓHATÓSÁGOK

Az adózó

Art. 6. §

Art. 6. § (1) bekezdés
Az adózó fogalma szélesebb, mint az egyes adótörvények által meghatározott "adóalanyok" köre. Ide tartoznak ezen felül mindazok, akikre az egyes adótörvények vagy az Art. valamilyen adókötelezettséget [lásd az Art. 14. §-át] ír elő. Az adózói minőség el is válhat az adóalanyiságtól, hiszen pl. a kifizető, munkáltató általában nem szja alany, de az szja-val kapcsolatban igen jelentős adókötelezettségei vannak (adóelőleg levonás, nyilvántartás, bevallás benyújtás stb.).
Art. 6. § (2) bekezdés
A törvény kifejezett rendelkezése folytán az adózói körtől élesen elválnak az Art. 35. §-ának (2) bekezdése alapján az adó megfizetésére kötelezett személyek. Ők nem adózók, így őket az adó megfizetésén kívül - e vonatkozásban - más adókötelezettség (pl. adóbevallás, nyilvántartás, adatszolgáltatás) nem terheli.
Az Art. rendelkezései értelemszerűen zömmel az "adózókra" vonatkoznak, azonban az adó megfizetésére köteles más személyt (az ún. "mögöttes felelőst") sem lehet kirekeszteni abból a lehetőségből, hogy indokolt esetben pl. fizetési kötelezettségének könnyítését kérje, illetve 2009. január 1-től felügyeleti intézkedés iránti kérelmet terjesszen elő az Art. 141/A. §-a alapján. Az "adó" fogalma azonban itt is az Art. 4. § (3) bekezdésének figyelembevételével értendő, beletartozik tehát a bírság, pótlék és a költség is.
Art. 6. § (3) bekezdés
A Gt. 70. § (1) bekezdése szerint a társaság szervezeti változása általános jogutódlással jár. Ennek eredményeként a jogutód gyakorolja azokat a jogokat, amelyek a jogelődöt megillették, de terhelik azok a kötelezettségek is, amelyeket a jogelőd még nem teljesített.
A jogutódlással kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről az Art. 6. § (3) bekezdése rendelkezik az adójogviszonyokban azzal, hogy a jogok az erről szóló megállapodás szerint illetik meg a jogutódokat, a kötelezettségekért a jogutódok a felosztott vagyon arányában felelnek, azonban az önkéntes teljesítés elmaradása esetén a felelősség egyetemleges. A hivatkozott szabály nem csak gazdasági társaságok átalakulása esetére, hanem valamennyi jogutódlásnál irányadó.
Az Áfa tv. különleges szabályt tartalmaz az átalakuló társaságok tekintetében az adólevonási jog érvényesítése szempontjából. Az Áfa tv. 127. § (2) bekezdése e vonatkozásban úgy rendelkezik, hogy abban az esetben, ha az adólevonási jog tényleges gyakorlását megelőzően az adóalany megszűnik, de van a törvényben szabályozott jogok és kötelezettségek tekintetében jogutód adóalany, az adólevonási jog gyakorlása egyéb feltételeinek sérelme nélkül az adólevonási jogot a jogutód adóalany abban az esetben is gyakorolhatja, ha az adólevonási jog gyakorlásának alapjául szolgáló okiratok jogelődjének nevére szólnak.

Az adózó képviselete

Art. 7. §

Art. 7. § (1)-(2) bekezdés
Az Art. 2005. január 1-jétől újraszabályozta az adóztatás során alkalmazandó képviseleti szabályokat, mégpedig akként, hogy megszüntette a hatósági és a nem hatósági eljárás szerinti különbségtételt. Az említett változás eredményeként ugyanazok a személyek, szervezetek jogosultak az adózót képviselni a hatósági eljárásban és az ún. adótechnikai ügyekben (adóigazolás kérés, folyószámla egyeztetés). Az adózó képviseletére jogosultak köre 2006. január 1-jétől kiegészült az európai közösségi jogásszal, valamint az okleveles adószakértővel.
Az Ütv. módosításának eredményeként az Európai Unióhoz történő csatlakozással a hivatkozott törvény 5. § szerinti tevékenységet (pl. ügyfél képviselete, jogi tanácsadás, szerződés, beadvány készítése stb.) már nem csak ügyvéd, ügyvédi iroda, hanem európai közösségi jogász is elláthat. Az európai közösségi jogász az Ütv. 89/A § (1) bekezdése alapján az a magyar állampolgár, illetve a külön törvény alapján szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy, aki Magyarország területén fejti ki tevékenységét és aki a külön jogszabályban meghatározott szakmai megnevezések valamelyike alatt ügyvédi tevékenység folytatására jogosult az Európai Gazdasági Térség (továbbiakban: EGT) valamely tagállamában. Az EGT tagállamának kell tekinteni az Európai Unió tagállamát és az EGT-ről szóló megállapodásban részes más államot, továbbá az olyan államot, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az EGT-ről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján az EGT-ről szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállást élvez, ha a vonatkozó szerződés eltérően nem rendelkezik. Az európai közösségi jogász saját EGT-tagállamának az EGT-nek az a tagállama tekintendő, amelyben az európai közösségi jogász megszerezte a külön jogszabályban felsorolt szakmai megnevezések egyikének használatára való jogosultságot.
Azokban az ügyekben azonban, amelyekben jogszabály kötelező jogi képviseletet ír elő, európai közösségi jogász csak akkor láthat el képviseletet, ha e célból ügyvéddel, vagy ügyvédi irodával együttműködési szerződést kötött. A Magyarországon állandó jelleggel ügyvédi tevékenységet folytató európai közösségi jogászokról az Ügyvédi Kamara névjegyzéket vezet. A Magyarországon eseti jelleggel ügyvédi tevékenységet folytató közösségi jogászok, amennyiben bíróság vagy más hatóság előtt (pl. adóhatóság) képviseletet látnak el, kötelesek e tevékenységükről az illetékes területi Ügyvédi Kamarát értesíteni.
Az okleveles adószakértőt ugyancsak 2006. január 1-jétől nevesíti az Art. Ezek a személyek - hasonlóan az európai közösségi jogászhoz - jogosultak mind a magánszemély, mind pedig a jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet képviseletére.
2007. január 1-től a gazdasági társaságnak nem minősülő, de számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult egyéb szervezet alkalmazottja, tagja is jogosult képviselet ellátására, de kizárólag jogi személyek illetve jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetek esetén.
Megjegyzést érdemel még, hogy az Art. hatályos szabályozása továbbra is elkülöníti a magánszemélyt, adott esetben ezen belül az egyéni vállalkozót, valamint az egyéb adózókat.
2011. január 1-jétől a jogszabály egyértelműsíti, hogy az adópolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium előtti eljárásokban is (pl.: felügyeleti intézkedés iránti kérelem) ugyanazok a képviseleti szabályok érvényesülnek, mint az adóhatóság előtti eljárásban.
Ugyancsak 2011. január 1-jétől az Art. 7. § (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező adózót nagykorú tag is képviselje.
1. A képviselet az adózás körében jellemzően eljárási képviseletet jelent, az adózó ugyanis az adókötelezettségének rendszerint személyesen, szervezet esetében maga a szervezet aláírásra jogosult képviselője útján köteles eleget tenni.
A képviselet (törvényes vagy meghatalmazáson, megbízáson alapuló) nem más, mint az adózó helyett vagy mellett eljárási cselekmények végzése abból a célból, hogy az eljárás során az adózó jogai maradéktalanul érvényesüljenek.
A képviselő általában az eljárás valamennyi szakaszában elvégezheti azokat az eljárási cselekményeket, amelyek az ügyfelet megilletik vagy terhelik (pl. kérelem benyújtása, jogorvoslati kérelem előterjesztése), kivéve pl. az adózó idézése esetén, ha az eljárás során az adózó személyes meghallgatása válik szükségessé.
Az Art. lehetőséget ad arra is, hogy a képviselő, meghatalmazott a bevallást és az egyéb nyomtatványokat az adózó helyett aláírja. [Lásd még az Art. 175. § (3) bekezdéséhez fűzött magyarázatot.] Ez azonban már nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi képviseletet jelent, ugyanis bevallás stb. benyújtásával a képviselő az adózó számára közvetlenül teremt kötelezettséget, illetve jogot.
Az adóhatóság előtti eljárásban mind a magánszemélyt, mind a jogi személyt és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetet a törvényes képviselőn túl meghatalmazott is képviselheti. A meghatalmazás olyan jognyilatkozat (a megbízás: szerződés), amellyel a meghatalmazó feljogosítja a meghatalmazottat a képviseletére, azaz a meghatalmazott képviseleti joga közvetlenül az ügyféltől vagy a törvényes képviselőtől kapott meghatalmazáson alapul. A meghatalmazás szólhat az adott ügy egészére vagy csak egyes eljárási cselekményekre. A meghatalmazás korlátozásának azonban magából a meghatalmazásból egyértelműen ki kell tűnnie. A meghatalmazás visszavonása, felmondása az adóhatóság irányában akkor érvényes, ha a visszavonást, felmondást az adóhatósághoz bejelentették. Az eseti illetve az állandó meghatalmazás, megbízás visszavonását, felmondását elsődlegesen az adózónak kell bejelentenie az adóhatósághoz, de a képviseleti jog megszűnését a meghatalmazott, megbízott is bejelentheti. A képviseleti jog keletkezése és megszűnése 2011. december 31-ig az adóhatósághoz történő bejelentéstől volt hatályos, ami visszaélésre adhatott lehetőséget. A 2012. január 1-jétől hatályba lépett módosítás eredményeként a meghatalmazott abban az esetben, ha a kézbesítést megelőzően az adózó, vagy meghatalmazottja nem jelentette be a képviseleti jog megszűnését az adóhatósághoz, az iratok átvétele során már nem hivatkozhat arra, hogy képviseleti joga megszűnt, azaz a képviseleti jog megszűnésének bejelentése napján a meghatalmazottat még az adóhatósági iratok átvételére jogosult személynek kell tekinteni.
2. A magánszemély adózó (ide értendő az egyéni vállalkozó is) képviseletére - ha nem személyesen jár el - a 7. § (1) bekezdésében meghatározott szervezetek és személyek jogosultak. Ezek között szerepel a más nagykorú személy, aki közokiratban, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt eseti megbízás, meghatalmazás alapján járhat el. Hangsúlyozni szükséges, hogy a nevezett személy kizárólag eseti megbízás, meghatalmazás alapján járhat el, tehát részére általános meghatalmazás, megbízás nem adható.
3. A jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet adózó képviseletére a 7. § (2) bekezdésében meghatározott személyek, illetőleg szervezetek jogosultak.
A Gt. (2006. június 30-ig pedig a régi Gt.) a társaságok egyes formáira vonatkozó rendelkezései meghatározzák, hogy a társaság törvényes képviseletére kik jogosultak. Így pl. a Kkt-nél és a Bt-nél főszabályként a társaság képviseletére - a Bt. kültagját kivéve - mindegyik tag jogosult, az egyesülés képviselője az igazgató, az Rt.-nél az igazgatóság, illetve ezen belül az igazgatóság minden tagja, Kft-nél az ügyvezető.
A 2006. július 1-től hatályos, szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény értelmében a szövetkezetet törvényes képviselőként az igazgatóság elnöke, illetve 50 főnél kisebb létszámú szövetkezet esetén az ügyvezető elnök vagy az alapszabályban meghatározott igazgatósági tag képviseli. (Más tag vagy munkavállaló az alapszabály felhatalmazása alapján képviselheti a szövetkezetet.)
A Ptk. értelmében az állami vállalat, a leányvállalat, egyes jogi személyek vállalata képviseletére az igazgató, az alapítvány képviseletére a kezelő szerv jogosult.
A képviseleti jog tehát általában a vezető tisztségviselőket illeti meg. A gazdasági társaság legfőbb szerve az általa kijelölt munkavállalót általános jellegű képviseleti joggal ruházhatja fel (cégvezető). A vezető tisztségviselők pedig az ügyek meghatározott csoportjaira nézve ruházhatják fel képviseleti joggal a társaság munkavállalóit. A képviseleti jogosultság vezető tisztségviselő esetén vélelmezhető, tehát nem szükséges a társasági szerződés, alapító okirat, alapszabály becsatolása, hiszen ezen adat a cégnyilvántartásból ellenőrizhető. A gazdálkodó szervezet más munkavállalója azonban képviseleti jogosultságát írásbeli meghatalmazással igazolja.
Végelszámolás, felszámolás esetén a vezető tisztségviselő cégjegyzési, illetve képviseleti joga megszűnik, képviselőnek, illetve cégjegyzésre jogosultnak a végelszámoló, illetve a felszámoló minősül.
4. A könyvelő, illetve az olyan gazdasági társaság illetve egyéb szervezet alkalmazottja, tagja, amely könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult (pl. könyvelőiroda) eljárhat jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet meghatalmazottjaként. Magánszemélyt az adóhatóság előtt könyvelő illetve számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja képviselheti, az említett szolgáltatások nyújtására jogosult egyéb szervezet alkalmazottja, tagja nem.
Az Art. 175. § (16)-(19) bekezdései értelmében adótanácsadói, adószakértői, illetve okleveles adószakértői tevékenység kizárólag az adópolitikáért felelős miniszter engedélyével folytatható. E tevékenységek folytatását a miniszter annak engedélyezi, aki büntetlen előéletű, és nem áll gazdasági, pénzügyi-számviteli vagy jogi végzettséghez kötött munkakörnek megfelelő foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, továbbá rendelkezik az Art-ben és a felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban meghatározott szakmai képesítéssel, szakképzettséggel és gyakorlattal, valamint megfelel az ott meghatározott egyéb feltételeknek. Az adópolitikáért felelős miniszter a tevékenység folytatására engedéllyel rendelkező személyekről nyilvántartást vezet. Az adópolitikáért felelős miniszter az engedély megadásával egyidejűleg hivatalból igazolványt állít ki. Jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet adótanácsadói, adószakértői, illetve okleveles adószakértői tevékenységet akkor folytathat, ha legalább egy tagja vagy alkalmazottja az e bekezdés szerinti nyilvántartásban szerepel.
Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kapott arra, hogy rendeletben állapítsa meg az engedély kibocsátásának és visszavonásának feltételeit, a nyilvántartás vezetésének szabályait, az eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét, valamint az engedéllyel rendelkezők kötelező továbbképzésére vonatkozó részletes szabályokat azzal, hogy az eljárás során méltányossági eljárásnak nincs helye. 2008. szeptember 29-től az adótanácsadói, az adószakértői és az okleveles adószakértői tevékenység végzésére jogosító engedélyek kiadásának és visszavonásának feltételeiről, továbbá a kapcsolódó nyilvántartás vezetésének és a nyilvántartásban szereplők továbbképzésének szabályairól a 26/2008. (VIII. 30.) PM rendelet rendelkezik.
A nyilvántartásban szereplő természetes személyre vonatkozó adatok illetve az abból nyilvános adatok körét Art. 175. § (18)-(19) bekezdése határozza meg.
5. A törvény lehetővé teszi a jogtanácsosok eljárási jogosultságát is. A jogtanácsos valamennyi eljárásban eljárhat a jogi személy és jogi személyiség nélküli egyéb szervezet meghatalmazottjaként. Ugyanakkor magánszemély (ideértve az egyéni vállalkozót is) esetében jogtanácsosként (ezen minőségében) nem, csak mint más nagykorú személy járhat el meghatalmazottként, mivel a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. tvr. 1. § (5) bekezdése szerint a jogtanácsos a jogi tevékenység ellátására magánszemélytől megbízást nem fogadhat el.
6. Az egyéni vállalkozót - a képviseleti jog igazolása mellett - nagykorú alkalmazottja is képviselheti valamennyi eljárásban.
7. Az ügyvéd, ügyvédi iroda, adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő képviseleti jogosultsága - tevékenységéből eredően - közismert, külön magyarázatra nem szorul. [lásd a 6. pontban foglaltakat]
8. Az adóhatóságnak vizsgálnia kell, hogy a meghatalmazást az arra jogosult állította-e ki, és kiterjed-e mindazokra az eljárási cselekményekre, amelyeket a képviselő el kíván végezni. A vizsgálati kötelezettség a Ket. 40. § (2) bekezdésében foglaltakból, valamint az Art. 53. § (3) bekezdésében foglalt tilalomból ered, amely szerint illetéktelen személy az adótitokhoz nem férhet hozzá. A Ket. 40. § (4) bekezdése értelmében az adóhatóság visszautasítja az olyan meghatalmazott eljárását, aki az ügyben a képviselet ellátására nem alkalmas, vagy a képviseleti jogosultságát a hatóság erre irányuló felhívása ellenére nem igazolja. Ebben az esetben a hatóság felhívja az ügyfelet, hogy járjon el személyesen vagy gondoskodjék a képviselet ellátására alkalmas képviselőről. Ha az eljáró személy képviseleti jogosultsága megfelelő, akkor külön intézkedést tenni nem kell, azonban a becsatolt meghatalmazást az érintett ügy irataival együtt kell kezelni.
Ha az ügyfelet törvényes képviselő, ügygondnok vagy meghatalmazott képviseli, úgy az iratokat elsősorban részére kell kézbesíteni. 2012. január 1-jétől azonban az adóhatósági irat - a meghatalmazott képviselő mellett - a meghatalmazott képviselővel rendelkező adózó részére is kézbesíthető. Ilyen esetben az iratot az adózó, valamint a meghatalmazott részére ugyanazon a napon kell postára adni. Ha az irat az adózó és a meghatalmazott részére is kézbesítettnek minősül, úgy a kézbesítés joghatásai az első kézbesítés időpontjában állnak be. Az idézés kézbesítése azonban a megidézett részére történik, képviselője egyidejű értesítése mellett.
9. A képviselet szabályait az Art. 6. § (2) bekezdése értelmében a kizárólag az adó megfizetésére kötelezett személyre [Art. 35. § (2) bekezdés] is alkalmazni kell.
Art. 7. § (3)-(4) bekezdés [hatályon kívül helyezve]
Az állandó meghatalmazott mögöttes felelősségére vonatkozó szabályok az Art. 7. § rendelkezései közül 2012. január 1-jével kikerültek, mivel az adózó és az állandó meghatalmazott közötti jogvita tisztázása nem az adóhatóság hatáskörébe tartozik, tekintve, hogy polgári jogi felelősségi szabályok képezik a vita tárgyát. Az adóhatóság eljárást kizárólag az adózóval szemben folytat, melyben az állandó meghatalmazott részt vehet ugyan, azonban az adóhatóság az eljárás során kizárólag az adózóra vonatkozóan állapít meg jogot, illetve kötelezettséget.
Art. 7. § (5) bekezdés
Art. 7. § (6)-(7) bekezdés [hatályon kívül helyezve]
A törvény az állandó meghatalmazás adóhatóság előtti eljárásban való érvényességének feltételeként előírja a meghatalmazás, megbízás formanyomtatványon történő bejelentését.
2009. január 1-től a megbízás, meghatalmazás keletkezését, 2012. január 1-jétől pedig annak megszűnését is nemcsak az adózó, hanem a meghatalmazott képviselő is bejelentheti az adóhatósághoz. A meghatalmazó érdekeinek védelmében a törvény kifejezetten kimondja, hogy az adóhatóság kontrollinformációként értesíteni köteles a meghatalmazót a képviseleti jog bejelentéséről. Az adózó az eseti, valamint az állandó meghatalmazás, megbízás visszavonását, felmondását időpontjának megjelölésével haladéktalanul köteles bejelenteni az adóhatósághoz. A képviseleti jog időbeli hatályának meghatározásánál a törvény az eseti és az állandó meghatalmazotti képviseletre kiterjedően egyértelművé teszi, hogy nemcsak a képviseleti jog megszűnése, hanem a keletkezése is az adóhatósághoz való bejelentéstől hatályos. Így 2012. január 1-jétől, ha a kézbesítést megelőzően az adózó, vagy meghatalmazottja nem jelentette be a képviseleti jog megszűnését az adóhatósághoz, az iratok átvétele során már nem hivatkozhat arra, hogy képviseleti joga megszűnt, azaz a képviseleti jog megszűnésének bejelentése napján a meghatalmazottat még az adóhatósági iratok átvételére jogosult személynek kell tekinteni.

Art. 8. §

Art. 8. §
A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény alapján külföldi vállalkozás gazdasági tevékenységet Magyarországon fióktelep útján végezhet, szerződések közvetítésével, előkészítésével, az üzletfelek tájékoztatásával és a velük való kapcsolattartással összefüggő feladatok ellátásra pedig vállalkozási tevékenységet nem folytató kereskedelmi képviseletet hozhat létre.
Az Art. a fióktelep fogalmának meghatározásakor visszautal az 1997. évi CXXXII. törvényre, amely szerint fióktelepnek minősül a külföldi vállalkozás jogi személyiséggel nem rendelkező, gazdálkodási önállósággal felruházott olyan szervezeti egysége, amelyet önálló cégformaként a belföldi cégnyilvántartásban a külföldi vállalkozás fióktelepeként bejegyeztek.
A fióktelep tehát a külföldi vállalkozás adózási ügyvivőjeként gyakorolja az adózói jogokat, teljesíti az adókötelezettségeket, eljár a hatóságokkal és harmadik személyekkel szemben fennálló jogviszonyokban, valamint a külföldi vállalkozás más fióktelepeivel fennálló kapcsolatokban.
A külföldi vállalkozás több fióktelepet is létesíthet, s abban sincs korlátozás, hogy egy fióktelep az ország több településén is fenntarthasson telephelyet. [Lásd még Art. 18. §-át, 178. § 11. pontját.]

Art. 9. §

Art. 9. § (1) bekezdés
A külföldi vállalkozások magyarországi adókötelezettségeinek teljesítését pénzügyi képviselő útján teljesíthetik. E célból pénzügyi képviselőt bízhatnak meg. A pénzügyi képviselőre vonatkozó különös szabályokat 2004. május 1-jétől 2007. december 31-ig a régi Áfa tv. 66/B. §-a tartalmazta, 2008. január 1-től pedig az Áfa tv. 148-149. §-a rendelkezik róla.
Art. 9. § (2) bekezdés
Az Art. 9. § (2) bekezdése pontosan meghatározza azokat a feltételeket, amelyek megléte szükséges ahhoz, hogy a megbízást el lehessen fogadni. Pénzügyi képviselő kizárólag jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság lehet, amennyiben a jegyzett tőkéje eléri az 50 millió forintot, vagy ugyanilyen összegű bankgaranciával rendelkezik. Az Art. tehát nem teszi lehetővé, hogy az említett összeghatár részben jegyzett tőkéből, részben pedig bankgaranciából tevődjön össze.
További feltétel, hogy az adott szervezetnek egyetlen adóhatóságnál sem lehet adótartozása.
A pénzügyi képviselő a képviselet elfogadásának állami adóhatósághoz történő bejelentése során illetve - 2012. január 1-jétől - a tevékenység folyamatos végzése alatt évente a jelzett feltételek meglétét igazolni köteles. A módosítás célja az volt, hogy az Art. 9. § (6) bekezdés szerinti kötelezettségre is tekintettel egy jelentősebb összegű kötelezettség mögött is megfelelő fedezet álljon rendelkezésre, amire a bankgarancia akkor jelenthet biztosítékot, ha az mindvégig, amíg a pénzügyi képviselet fennáll, lehívható.
Nem vonatkozik az igazolás a jogi személyiségre tekintve, hogy ez a körülmény a táraság cégbejegyzési adataiból az adóhatóság rendelkezésére áll, továbbá az állami adó és vámhatóság vonatkozásában arról, hogy nincs adótartozása.
A pénzügyi képviselő számára előírt követelmények teljesítését az állami adóhatóság minden esetben megvizsgálja. Amennyiben a feltételeket az adott társaság nem teljesíti, az adóhatóság határozattal utasítja el a pénzügyi képviselő bejelentését ideértve a külföldi vállalkozás számára az adószám kiadásának megtagadását is. Minderről kizárólag a pénzügyi képviselőt tájékoztatja az adóhatóság.
Art. 9. § (3) bekezdés
A pénzügyi képviselő a képviselet elfogadásával együtt a külföldi vállalkozás adatait is bejelenti. E tekintetben az Art. különleges szabályt nem tartalmaz, tehát a bejelentendő adatok vonatkozásában (ide értve a változás-bejelentést is) az Art. 16-17. §, valamint 23. §-a az irányadó.
A külföldi vállalkozással összefüggésben - amennyiben pénzügyi képviselő teljesíti az adókötelezettségeket - kötelező erővel írja elő az Art. 9. § (3) bekezdése a számlanyittatási kötelezettséget, amelyet szintén a pénzügyi képviselő jelent be az adóhatósághoz. Megjegyzést érdemel, hogy míg más adózók esetében nem áll fenn a megnyittatott pénzforgalmi számla bejelentési kötelezettség, addig a belföldi letelepedésre nem kötelezett külföldi vállalkozás adóügyeinek rendezésére a pénzügyi képviselő által megnyittatott pénzforgalmi számla számát be kell jelenteni az állami adóhatósághoz.
A pénzügyi képviselettel kapcsolatos adóhatósági feladatokat a Kiemelt Ügyek Adóigazgatósága látja el. A NAV korm. r. 18. § (5) bekezdése alapján az Art. 9. § (3) bekezdése szerinti, a pénzügyi képviselőt terhelő bejelentési kötelezettséget a Kiemelt Ügyek Adóigazgatóságához kell teljesíteni.
Art. 9. § (4) bekezdés
A pénzügyi képviselő bejelentése alapján a külföldi vállalkozás számára az adóhatóság az általános rendelkezések szerint adószámot állapít meg (Art. 24. §). Az adószám kiadásának esetleges megtagadásáról ugyancsak a pénzügyi képviselőt tájékoztatja az adóhatóság.
Art. 9. § (5)-(6) bekezdés
A képviselet fennállása alatt kizárólag a pénzügyi képviselő jogosult, de egyben köteles is a külföldi vállalkozás nevében teljesíteni az adókötelezettségeket (bevallás, befizetés stb.). Ez azt is jelenti, hogy a pénzügyi képviselet fennállása alatt a külföldi vállalkozás saját maga nem teljesítheti adókötelezettségét, de arra sincs mód, hogy akár az adózó, akár a pénzügyi képviselő más személyt, szervezetet bízzon meg a külföldi vállalkozás adóügyeinek intézésére.
A pénzügyi képviselőt és a külföldi vállalkozást a külföldi vállalkozás adókötelezettségeiért egyetemleges felelősség terheli.
Art. 9. § (7)-(8) bekezdés
Az Art. 9. § (7)-(8) bekezdése a pénzügyi képviselő kötelezettségeit rendezi. Ennek keretében a pénzügyi képviselő feladataként határozza meg a külföldi vállalkozás bevallási, adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítését, amit elektronikus úton kell teljesíteni.
A pénzügyi képviselő kötelezettsége a külföldi vállalkozás iratainak őrzése, nyilvántartása, amire elkülönített kezelést ír elő az Art. Ez a kitétel egyrészt a pénzügyi képviselő saját irataitól való elkülönítést jelent, másrészt pedig amennyiben több külföldi vállalkozás ügyeit is intézi az adott pénzügyi képviselő, akkor azok vonatkozásában is biztosítania kell az egymás anyagától történő elkülönítést.
Art. 9. § (9) bekezdés
A külföldi vállalkozást megillető adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést az adóhatóság az e célra megnyittatott számlára utalja ki, ami egyébként az egyéb adófizetési kötelezettség teljesítésére is szolgál. Lényeges előírás, hogy a jelzett számla csak belföldi pénzforgalmi számla lehet, továbbá eltérő szabály hiányában a kiutalás kizárólag forintban teljesíthető (Art. 39. §).
Art. 9. § (10) bekezdés
A képviselet több ok miatt szűnhet meg. Az egyik ok, a külföldi vállalkozás Magyarországon végzett tevékenységének megszűnése. Ez esetben a pénzügyi képviselő záróbevallást köteles benyújtani [Art. 33. § (3) bekezdése]. Természetesen, ha csak a pénzügyi képviselet szűnik meg, az nem eredményezi záróbevallás benyújtásának kötelezettségét.
Abban az esetben, ha a külföldi vállalkozásnak a tevékenysége szűnik meg Magyarországon, az adózással kapcsolatos iratokat az adó megállapításához való jog elévülésének időpontjáig (Art. 164. §) a pénzügyi képviselő köteles őrizni.

Az adóhatóságok

Art. 10. §

Art. 10. § (1) bekezdés
ad a)-b) Az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló 2002. évi LXV. törvény 2006. december 31-én hatályát vesztette. 2007. január 1-jétől 2010. december 31-ig az APEH Korm. r. határozta meg az állami adóhatóság feladatait, szerveit, jogállását, illetve az adóügyekben (illetékügyekben) alkalmazandó illetékességi szabályokat, illetve kijelölte állami adóhatóságként az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalt.
A vám- és pénzügyőrség feladatát, szervezetét, hatáskörét a vám- és pénzügyőrségről szóló 2004. évi XIX. törvény határozta meg 2010. december 31-ig.
Az állami adóhatósági és vámhatósági feladatoknak a minőségileg új, hatékonyabb, átláthatóbb és költségtakarékosabb ellátása, és az azokhoz szükséges információáramlás korszerű biztosítása, valamint egységes elvek alapján felépülő és egységes irányítású szervezet kialakítása alapján a költségvetési bevételek integrált szervezet általi biztosítása, továbbá a pénzügyi és egyes más bűncselekményeket hatékonyan és eredményesen felderítő bűnügyi szervezetrendszer kialakítása érdekében a jogalkotó a 2010. évi CXXII. törvénnyel létrehozta a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt.
A hivatal 2011. január 1-jével az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és a Vám- és Pénzügyőrség összeolvadásával jött létre, ezzel egyidejűleg az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és a Vám- és Pénzügyőrség megszűnt.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és a Vám- és Pénzügyőrség általános jogutódja, ideértve a megszűnő szervek valamennyi közfeladatának jövőbeni ellátását, továbbá valamennyi jogát és kötelezettségét.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal államigazgatási és fegyveres rendvédelmi feladatokat is ellátó kormányhivatal. A NAV állami adóhatósági feladatokat ellátó szerve az állami adó- és vámhatóság adóztatási szerve. A NAV adóztatási szerve a Központi Hivatal valamint a közép- és alsó fokú adóztatási szervek. A NAV vámhatósági feladatokat ellátó szerve az állami adó- és vámhatóság vámszerve. A NAV vámszerve a Központi Hivatal valamint a közép- és alsó fokú vámszervek. A NAV bűnügyi főigazgatósága középfokú szervekkel és alsó fokú szervvel rendelkezik. A NAV nyomozó hatósága a bűnügyi főigazgatóság és annak középfokú szervei.
ad c) Az önkormányzat jegyzője jár el első fokon a helyi adók, az önkormányzat költségvetése javára más törvényben megállapított adók (pl. belföldi rendszámú gépjárművek utáni adó, termőföld bérbeadásából származó jövedelem adója), valamint - törvényben meghatározott esetben - az adók módjára behajtandó köztartozások ügyében. 1998. január 1-től az önkormányzati adóhatóság csak a magánszemélyek köztartozása ügyében köteles eljárni, más személy (jogi személy, egyéb szervezet) adók módjára behajtandó köztartozását az állami adóhatóság hajtja be, feltéve mindkét esetben, hogy a köztartozást konstituáló törvény a behajtásra nem jelöl ki más szervet.
ad d) 2007. január 1-től az állami adóhatóság feladatköre kibővült az illetékekkel kapcsolatos feladatokkal, erre tekintettel az illetékhivatalok megszűntek (az állami adóhatóság szervezeti keretei között működnek tovább).
Art. 10. § (2) bekezdés
Az Art. meghatározza az adóhatóságok általános feladatkörét. Mint az Art. 10. §-ának (1) bekezdéséhez fűzött magyarázatból látható, az adóhatóságok konkrét feladatait az egyes adóhatóságokról szóló jogszabályok tartalmazzák. Az adó megállapítására vonatkozó megszorítás arra utal, hogy az önadózás rendszerében ez alapvetően az adózó feladata, az adóhatóság általi adómegállapításra bevallás alapján kivetéssel, kiszabással illetve utólagos adómegállapítás keretében kerül sor. [Art. 25. § (1) bekezdés c) pontja]
Art. 10. § (3) bekezdés
Az Art. meghatározza azokat az adóhatóságok által elvégzendő további feladatokat is, amelyek elősegítik az adóztatási tevékenység ellátását, valamint az adózók egyes adókötelezettségeinek teljesítését.
Ennek keretében - többek között - az adóhatóság feladata a befizetések és kiutalások teljesítéséhez a szükséges számlák megnyittatása és közzététele. Az állami adóhatóság az Adó- és Vámértesítőben illetve internetes honlapján is megjelenteti a hatáskörébe tartozó adók és támogatások pénzügyi lebonyolítására szolgáló adott évi számlaszámokat.
Art. 10. § (4) bekezdés
Az eredményesebb és költségtakarékos adóztatás érdekében az egyes adóhatóságok a törvény keretei között információk átadásával segítik egymás munkáját. Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása időpontjától a magyar adóhatóságokat nemcsak egymással, hanem az Európai Bizottság illetékes főigazgatóságával, továbbá a közösség tagállamainak adóhatóságaival is együttműködési kötelezettség terheli. Ennek kereteit szabályozza az Art. V. fejezete Az Európai Közösségek adóügyi együttműködési szabályainak alkalmazása címszó alatt.

Az adóhatóságok felügyelete

Art. 11. §

Art. 11. § (1) bekezdés
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal 2011. január 1-jei létrejöttével módosult az Art. 11. §-a, mely ettől az időponttal kezdve kizárólag az önkormányzati adóhatóság vonatkozásában rendelkezik részletesen az adópolitikáért felelős minisztert illetve a NAV felügyeletére kirendelt minisztert megillető felügyeleti jogkör tartalmáról. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal vonatkozásában, külön törvény, a NAV tv. 5. § (1) bekezdése rendezi a NAV felügyeletére kijelölt minisztert megillető jogosultságokat. Ennek értelmében a kijelölt miniszter
a) felügyeli az adóztatás, a vámok és a NAV hatáskörébe tartozó nem közösségi adók és díjak kiszabásának, beszedésének törvényességét,
b) felügyeli és ellenőrzi a NAV tevékenységét és vezetését, a törvények és más jogszabályok végrehajtását,
c) előterjeszti a kormányhoz a NAV szervezeti rendszerére, feladataira vonatkozó törvények vagy kormányrendeletek tervezetét, illetve törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján jogszabályt alkot a NAV feladatkörébe tartozó kérdésekben,
d) feladatai ellátásához, továbbá a törvényesség és szakszerűség ellenőrzése érdekében a NAV vezetőjétől jelentéseket, beszámolókat, adatszolgáltatásokat kérhet, továbbá - amennyiben az jogszabályban meghatározott feladata ellátásához szükséges - bármely ügyről tájékoztatást kérhet,
e) adóügyben (ideértve a vámokat és a NAV hatáskörébe tartozó nem közösségi adókat és díjakat is) megváltoztatja, megsemmisíti a NAV elnökének jogszabálysértő határozatát (végzését), illetőleg a határozat, végzés meghozatalának törvénysértő mulasztása esetén az eljárás lefolytatására utasítja,
f) a NAV vezetőjének különösen az adóztatás, a vám- és jövedéki igazgatás működési feltételeinek kialakítása, szakszerű működtetése tekintetében iránymutatást adhat,
g) ellátja azokat a feladatokat, amelyeket jogszabály önállóan vagy az érintett miniszterrel egyetértésben gyakorolt jogkörébe utal.
A kijelölt miniszter az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott hatáskörének gyakorlását másra nem ruházhatja át.
Art. 11. § (2) bekezdés
Az adópolitikáért felelős miniszter a 11. § (1) bekezdésében meghatározott hatáskörének egy részét átruházhatja más személyre, azonban a (2) bekezdés megjelöli, hogy melyet gyakorolhat kizárólag saját maga. Az utóbbi körbe a 11. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott tevékenység tartozik.

Iratbetekintés

Art. 12. §

Art. 12. § (1) bekezdés
Az iratbetekintési jog a lehető legszélesebb körben megilleti az adózót (és képviselőjét), továbbá az adó megfizetésére kötelezett személyt, amennyiben az irat az adózására vonatkozik, és jogainak érvényesítéséhez, kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges. A megtekintett iratról az adózó (képviselője), az adó megfizetésére kötelezett személy feljegyzést, másolatot készíthet vagy kérhet.
Az Itv. mellékletének IV/1. pontja értelmében az adóhatóság által készített másolat után az ott meghatározott illetéket kell fizetni. (Megjegyzendő, hogy maga az első fokú adóhatósági eljárás illetékmentes, tehát az ellenőrzés megállapításairól felvett jegyzőkönyvet illetékmentesen kell az adózó rendelkezésére bocsátani. Ha azonban a későbbiek során e jegyzőkönyvről másolatot kérnek, az illetékkötelezettség alá esik.) Abban az esetben azonban, ha a másolatot az adózó saját maga készíti el - amire az Art. 12. § (1) bekezdése lehetőséget is biztosít - az Itv. pozitív rendelkezésének hiányában az illetékmentes.
Art. 12. § (2) bekezdés
Az ellenőrzés megkezdése előtt az adóhatóságok rendelkezésére álló kontrolladatok és egyéb információk megismerése a reális ellenőrzést veszélyeztetheti, így az azokba való betekintést végzéssel korlátozni lehet. Ilyen címen sem korlátozható azonban az olyan adatok megtekintése, amelyek magától az adózótól származnak (pl. bevallás, korábbi beadványok, levelezés stb.).
Ha szóbeli kérelmet csak részben lehet teljesíteni vagy el kell utasítani, a kérelemről jegyzőkönyvet kell felvenni (Ket. 39. § (2)-(3) bekezdés). Az iratbetekintés korlátozásáról (megtagadásáról) hozott végzéssel szemben jogorvoslatot, önálló fellebbezést biztosít az Art. 136. § (3) bekezdés e) pontja. Tekintve azonban, hogy a bíróságon csak a jogerős másodfokú határozat felülvizsgálatának van helye, így az iratbetekintés korlátozása tárgyában kiadott másodfokú végzéssel szemben - ahogyan az az Art. 143. § (1) bekezdésében nevesítetten is szerepel - nincs további jogorvoslati lehetőség.
Art. 12. § (3) bekezdés
Az Art. a Ket. rendelkezéseivel összhangban, de attól némileg eltérő módon rendelkezik azokról az iratokról, amelyekbe az adózó nem, vagy csak meghatározott körülmények esetén tekinthet be. Az adótitok mellett nevesítette az Art. 12. § (3) bekezdése 2010. március 31-ig az államtitkot és a szolgálati titkot, 2010. április 1-jétől pedig a minősített adatot (amely jogintézményt a minősített adatok védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény hozott létre a korábbi államtitok és szolgálati titok helyébe léptetve azt), valamint törvény által védett iratot, az adóhatóság és a felettes szerv közötti döntést előkészítő levelezést is. Nem érvényesül azonban az adótitok megtartásának kötelezettsége, amennyiben az adóhatóság a vizsgálatának megállapításait más adózónál végzett kapcsolódó vizsgálat eredményével támasztja alá, mivel ilyenkor e más adózónál végzett ellenőrzésről szóló jegyzőkönyvnek, illetőleg határozatnak az eredetileg vizsgálat alá vont adózót érintő részét az adózóval részletesen ismertetni kell.
Ugyancsak a Ket. szabályaira tekintettel az Art. alapján sincs lehetőség a tanú, az eljárásban résztvevő más személy természetes adatainak más által történő megismerésére, ha azokat zártan kezeli az adóhatóság. A természetes adatok zárt kezelésének szabályait az Art. nem részletezi, az megtalálható a Ket. 39/A. § és 73. §-ában.

Önellenőrzési jog

Art. 13. §

Art. 13. § (1) bekezdés
Az önellenőrzés az önadózás rendszeréből adódó jogosultság, amely általában megilleti az adózót és amely nem más, mint a bevallott adó helyesbítése. Az általános jogosítványt nem csorbítja, hogy az Art. néhány esetben technikai korlátot állít fel az önellenőrzés időpontjára (az ellenőrzés megkezdése), vagy tárgyára (az adóhatóság által utólag megállapított adó, illetve költségvetési támogatás helyesbítése). [lásd bővebben az Art. 49. §-ánál, valamint a 93. § (1) bekezdésénél leírtakat].
A § második mondatában foglalt rendelkezés a helyi adókra vonatkozik.
Art. 13. § (2) bekezdés [hatályon kívül helyezve]

Az adókötelezettség

Art. 14. §

Art. 14. § (1) bekezdés
A törvény a lehetséges adókötelezettségek változatait sorolja fel, de nem biztos, hogy az itt felsoroltak minden adózót egyformán terhelnek. Miként a törvény szövege is utal rá, az adókötelezettségek egy részét az Art. tárgyalja részletesebben (a III. fejezetben), míg másokról az egyes anyagi adótörvények, sőt adózáson kívüli (pl. számviteli) jogszabályok szólnak.
A törvény 2008. december 31-ig a pénzforgalmi bankszámla megnyitásának kötelezettségét nem nevesítette az egyes adókötelezettségek körében, annak ellenére, hogy a pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről szóló 227/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet bankszámlanyitási kötelezettséget írt elő az adózók meghatározott köre számára illetve, hogy a bankszámlanyitási kötelezettség megsértése esetén mulasztási bírság kiszabását teszi lehetővé. Az Art. ezért e hiányosság pótlása érdekében 2009. február 1-től deklarálja, hogy a bankszámlanyitási kötelezettség adókötelezettségnek minősül. A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény hatálybalépésével egyidejűleg, a törvény által bevezetett új kifejezések (pl.: fizetési számla, fizetési titok, pénzforgalmi szolgáltató és hatósági átutalás) használata miatt szükségessé vált 2009. november 1-jével az Art. 14. § (1) bekezdés i) pontjának módosítása is illetve ezen időponttól kezdve már az Art. 38. § (2) bekezdése határozza meg a pénzforgalmi számla nyitására kötelezettek körét.
Art. 14. § (2) bekezdés
Az Art. 14. §-ának (2) bekezdése értelmében a magánszemélyre csak kivételesen - vállalkozói, munkáltatói, vagy kifizetői minőségében - terjedhet ki az adatszolgáltatási, adólevonási, az egyes helyi adókkal összefüggésben az adóbeszedési kötelezettség. A kifizető, a munkáltató ezen minősége miatt abban az esetben is köteles bejelentkezni az adóhatósághoz, ha vállalkozói tevékenységet nem folytat, és ez a szabály vonatkozik a magánszemélyre is [Art. 17. § (6) bekezdés], ha csak kifizető, illetőleg munkáltató.
Az adózót törvény (bármilyen törvény, azaz nemcsak az Art.) más kötelezettség alól is mentesítheti. Ilyen pl. az Áfa tv. 167. §-a, amely az adózók bizonyos köreit mentesíti a nyugtaadási kötelezettség alól. Hasonló lehetőséget tartalmaz az Szja tv. 5. számú mellékletének V. pontja az egyes nyilvántartások alóli felmentésre. Ezekben az esetekben az adókötelezettségek közül az Art. 14. § (1) bekezdésének e) pontja szerinti bizonylat kiállítási illetve f) pontja szerinti nyilvántartási kötelezettség csak a jelzett korlátokkal (vagy egyáltalán nem) érvényesül.
Art. 14. § (3) bekezdés
Költségvetési támogatás alatt itt az Art. 4. § (1) bekezdésének b) és a 4. § (3) bekezdésének b) pontjában foglaltakat együttesen értjük.
Az esetek többségében a támogatás igénylése adóbevallásnak minősül [Art. 31. § (1) bekezdése]. Kivételt csak az jelent, amikor az adózó az adóhatóság engedélye alapján egyszeri támogatási előleget igényel, vagy az általános szabálytól eltérően gyakrabban veszi igénybe a támogatást. A felsorolt esetekben természetesen utóbb megtörténik az adózót megillető költségvetési támogatás bevallása.
Tekintve, hogy a bevallási kötelezettség a "bejelentéssel" vagylagosan szerepel, így amennyiben ez utóbbi megtörtént (az igénylőlapon) a kiutalásnak nincs akadálya.
Természetesen a támogatás igénybevétele objektíve lehet jogosulatlan (még szabályszerűen kitöltött igénylőlap és bevallás ellenére is), de ez már az utólagos ellenőrzés és adómegállapítás körébe tartozik.
Art. 14. § (4) bekezdés
A bíróság által kijelölt felszámoló a felszámolás kezdő időpontjától kezdve átveszi a felszámolás alatt álló adózó irányítását, és az Art. 14. § (4) bekezdésének értelmében - a felszámolás időtartama alatt - teljes egészében őt terhelik az adózó adókötelezettségei, illetve gyakorolja annak jogait. Természetesen a felszámoló a felszámolás megkezdése előtt esedékessé vált kötelezettségek teljesítéséért nem felel, viszont a felszámolás alatt folyamatosan jelentkező adókötelezettségeket (bevallás, befizetés, adatszolgáltatás stb.) a felszámolás alatt álló adózónak is teljesítenie kell (az Art. mellékleteiben foglalt általános előírások szerint). A kötelezettségek elmulasztása esetén - a felszámolás időszaka alatt keletkezett adókötelezettségek tekintetében - a megállapított adóhiány és adóbírság a felszámolás alatt álló adózót, míg az egyéb mulasztások szankciói a felszámolót terhelik. A jogkövetkezmények (pl. mulasztási bírság) alkalmazásánál az adózóra irányadó rendelkezéseket kell figyelembe venni, azaz a mulasztási bírság mértéke az adózóra és nem a felszámolóra irányadó bírság mértékéhez igazodik. Ha a jogsértés a felszámoló érdekkörében felmerült okra vezethető vissza, az adózóval szemben kiszabott mulasztási bírság a felszámoló jogsértő magatartásának befolyásolására alkalmatlan. A felszámoló közvetlen bírságolásának bevezetése azért is indokolt volt, mert a tipikusan állandó meghatalmazottként, megbízottként eljáró személyekhez hasonlóan a felszámoló speciális, az adózóra is kiterjedő szakértelemmel rendelkezik. A rendelkezés szövegezése alapján egyértelmű, hogy a bíróság végzésében kijelölt felszámoló gazdasági társaság által kinevezett, a felszámoló gazdasági társaság nevében - munkaviszonya, megbízási jogviszonya vagy tagsági jogviszonya alapján - eljáró felszámolóbiztos jogsértése esetén a mulasztási bírságot a felszámoló gazdasági társasággal szemben kell megállapítani. A felszámoló mentesülhet a mulasztási bírság alól, amennyiben bizonyítja, hogy az őt terhelő kötelezettségekkel kapcsolatos jogsértés az ő érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza.
Az Art. 14. § (4) bekezdése 2011. december 31-ig csak felszámolás esetén mondta ki, hogy az adózó adókötelezettségeit a felszámoló teljesíti. Indokolttá vált ennek a rendelkezésnek a végelszámolásokra történő kiterjesztése, amellyel a végelszámoló a felszámolóhoz hasonlóan közvetlenül felelőssé tehető és szankcionálható az adózó adókötelezettségeinek megszegéséért, kivéve, ha bizonyítja, hogy a jogsértés az ő érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza.
Art. 14. § (5)-(7) bekezdés
A régi Gt. egyik legjelentősebb újítása az előtársaság intézményének bevezetése volt, összefüggésben azzal, hogy megszűnt a gazdasági társaságok visszamenőleges bejegyzése.
A fenti törvény illetve a 2006. július 1-től hatályos 2006. évi IV. törvény (új Gt.) szerint a gazdasági társaság a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre, a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságaként (Art. 178. § 10. pont) működhet. A működésnek azonban az is feltétele, hogy az előtársaság adószámmal rendelkezzen [Art. 16. § (1) bekezdése]. Az előtársaságra a "végleges" társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, lényegében azzal a kivétellel, hogy a cégbejegyzésig hatósági engedélyhez kötött tevékenységet nem végezhet. Az előtársaság üzletszerű gazdasági tevékenységet csak a gazdasági társaság adószámának megállapítását követően folytathat azzal, hogy a cégbejegyzésig hatósági engedélyhez kötött tevékenységet nem végezhet. Az Art. meghatározza az előtársasági szakaszban megszerzett jogokkal, vállalt kötelezettségekkel kapcsolatos adózási szabályokat. Fő szabályként az adókötelezettség teljesítése az előtársaságot terheli, azonban azon kötelezettségek tekintetében, amelyek a cégbejegyzést megelőzően keletkeztek ugyan, de teljesítésük a cégbejegyzést követően esedékes, a már bejegyzett, "végleges" adózót terheli a teljesítési kötelezettség. A jogfolytonosság biztosítása érdekében a cégbejegyzést követően az adózó felel az előtársaság kötelezettségeiért, és megilletik az előtársaság jogai is. [Lásd még az Art. 24/C. §, 33. § (3)-(5) bekezdéseit, valamint a 178. § 10. pontját.]
Art. 14. § (8) bekezdés
Az Art. előzőekben ismertetett rendelkezésének eredményeként a nevezett személyek a meghatározott tevékenységük tekintetében mentesülnek az azzal összefüggő adókötelezettségek teljesítése alól a tevékenységük szünetelésének időtartama alatt. Korábban - az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivő és a közjegyző kivételével - az egyéni vállalkozónak nem volt lehetősége tevékenysége szüneteltetésére.
2010. január 1-jén azonban hatályba lépett az egyéni vállalkozásról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény, mely lehetőséget ad arra, hogy az egyéni vállalkozó tevékenységét legalább egy hónapig és legfeljebb öt évig szüneteltesse. Ebben az esetben köteles ezt a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalánál vagy és a körzetközponti feladatokat ellátó települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzőjénél az e célra rendszeresített elektronikus űrlapon, nyilvántartási száma feltüntetésével bejelenteni. A szünetelés bejelentését követően, annak tartama alatt az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységet nem végezhet, egyéni vállalkozói tevékenységhez kötődő új jogosultságot nem szerezhet, új kötelezettséget nem vállalhat, azonban a szünetelésig keletkezett és azt követően esedékessé váló fizetési kötelezettségeit a szünetelés ideje alatt is köteles teljesíteni. Erre tekintettel, az említett fizetési kötelezettségek teljesítéséig a pénzforgalmi számla fenntartásának kötelezettsége alól nem mentesül. Igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalkozó tevékenysége szüneteltetésének az is a feltétele, hogy az egyéni vállalkozó igazolványát a hatóságnak személyesen vagy postai úton leadja.
Az Ütv. 17. § (1) bekezdése alapján az ügyvéd tevékenységét - a kamara engedélyével - szüneteltetheti. Az ügyvéd szüneteltetheti tevékenységét akkor is, ha ügyvédi iroda tagja, ehhez azonban az iroda előzetes hozzájárulása szükséges.
Az Art. 14. § (8) bekezdésének 2011. január 1-jén hatályba lépett módosítása az egyéni vállalkozói, ügyvédi, szabadalmi ügyvivői, közjegyzői minőségre való ismételt utalással egyértelművé teszi, hogy a hivatkozott rendelkezés kizárólag az ilyen minőségben keletkezett adókötelezettségekre vonatkozik. Az eredeti jogalkotói szándékkal összhangban a pontosító rendelkezéssel nyilvánvalóvá vált, hogy például a közjegyző a közjegyzői tevékenység szünetelése alatti időtartamban is kötelezett a közjegyzői tevékenységétől független, nem e minőségéhez kapcsolódó adókötelezettségei teljesítésére.
Art. 14. § (9) bekezdés
2010. január 1-jétől új szabály, hogy a tevékenységüket szüneteltető adózók a szünetelés időtartamára adó-visszaigénylést, adóvisszatérítést, költségvetési támogatás-igénylést a szünetelés megszűnését követően sem kérhetnek, illetve a szünetelés időtartama alatt túlfizetés visszatérítését nem kérheti. A rendelkezések megegyeznek az adószám felfüggesztése esetén irányadó szabályokkal (jogkövetkezményekkel).
Az Art. 14. § (9) bekezdésében 2011. január 1-jén hatályba lépett módosítása az egyéni vállalkozói, ügyvédi, szabadalmi ügyvivői, közjegyzői minőségre való ismételt utalással egyértelművé tette, hogy a hivatkozott rendelkezés kizárólag az ilyen minőségben érvényesített adó-visszaigénylésre, adóvisszatérítésre, költségvetési támogatás igénylésre vonatkozik. Az eredeti jogalkotói szándékkal összhangban a pontosító rendelkezéssel nyilvánvalóvá válik, hogy például a közjegyző a közjegyzői tevékenység szünetelése alatti időtartamban is jogosult a közjegyzői minőségétől független adó-visszaigénylései érvényesítésére.

Art. 15. §

Art. 15. §
Az adózás és a költségvetési kapcsolatok természetesen szorosan összefüggenek, mégsem vetíthetők közvetlenül egymásra. Az adózó helyzetét, jogait, kötelezettségeit nem befolyásolja az, hogy az általa teljesítendő befizetés az államháztartás mely részébe kerül.
Az adózó nem tarthat igényt többletjogokra az alapján sem, hogy más személyeknél több adót fizetett a költségvetésbe, másrészt az adóhatóság sem utasíthatja el az adózó fizetési könnyítésre irányuló kérelmét csupán a központi, illetve az önkormányzati költségvetés pillanatnyi helyzetére, likviditási zavaraira hivatkozva, ha a kérelem teljesítésének törvényi feltételei egyébként adottak.

III. FEJEZET

EGYES ADÓKÖTELEZETTSÉGEK

A bejelentés szabályai

Art. 16. §

Art. 16. § (1)-(2) bekezdés
Az adóköteles tevékenység folytatásának feltétele, hogy az adózó - az Art. 20-21. §-ában foglaltak kivételével - adószámmal rendelkezzen. Az adószám megállapítása az állami adóhatóság hatáskörébe tartozik, azonban nem minden esetben kerül az adózó és az adóhatóság egymással közvetlen kapcsolatba az adószám megállapítása során. Az egyéni vállalkozók a körzetközponti jegyzőhöz (a továbbiakban: okmányiroda) személyesen vagy elektronikus úton történő bejelentéssel, míg a cégbejegyzésre kötelezett adózók a cégbírósághoz intézett bejegyzés iránti kérelem benyújtásával kérik az adószám megállapítását, amellyel teljesítik az állami adóhatósághoz történő bejelentési kötelezettségüket. [Art.17. § (1) bekezdés a)-b) pontja]
Azok az adózók, akiknek a tevékenységük az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyekben eljáró, országos illetékességű hatósághoz (a körzetközponti jegyzőhöz, az okmányirodához) intézett bejelentéshez, cégbírósági bejegyzéshez nem kötött, bejelentkezési kötelezettségüket közvetlenül az állami adóhatósághoz teljesítik [Art. 17. § (1) bekezdés c) pont]. Ebbe a körbe tartoznak pl. az általános forgalmi adó köteles tevékenységet végző magánszemélyek. Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény 2012. június 30-ától hatályos rendelkezései alapján 2012. június 30-ától az alapítványok, egyesületek meghatározott adatait is országos, nyilvános, közhiteles és elektronikus nyilvántartásban rögzítik. Az alapítványok és egyesületek is egyablakos rendszerben jelentkezhetnek be, a bírósági nyilvántartási szám, az átadott adatok és a bejelentkezéskor kitöltött áfanyilatkozat alapján az állami adóhatóság megállapítja az adószámot és azt közli a bírósággal.
A bejelentést minden adózónak írásban, formanyomtatványon kell teljesítenie. Ez biztosítja ugyanis, hogy a nyilvántartás az adózó azonosítására alkalmas, az adókötelezettséggel összefüggő nélkülözhetetlen adatokat tartalmazza.
Az adózót a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak az adózó székhelye (telephelye, állandó lakóhelye) szerint illetékes adóigazgatóságának adóalany-nyilvántartással foglalkozó szervezeti egysége veszi nyilvántartásba.
Art. 16. § (3) bekezdés
A bejelentendő adatokat az Art. 16. § (3) bekezdésén túlmenően a 17. §, 17/A. §, a 18. §, a 23. § (4) bekezdése is érinti, tehát az állami adóhatósághoz bejelentendő adatokat több helyen nevesíti az Art. Az önkormányzati adóhatósághoz bejelentendő adatok körét a 19. § szabályozza.
A bejelentkezés szabályai egyrészt a Ctv., másrészt az Etv. rendelkezéseivel függenek össze. A hivatkozott törvények közös rendelkezése, hogy akiknek a tevékenysége cégbejegyzéshez, illetőleg vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyekben eljáró hatósághoz intézett bejelentéshez kötött, a cégbíróságnál, illetőleg az okmányirodánál jelentkeznek be, jelentik be a vonatkozó törvényekben előírt adataikat, és ennek alapján a cégbíróság, illetőleg az okmányiroda szerzi be az állami adóhatóságtól az adószámot és a cégbíróság, illetve a nyilvántartást vezető KEK KH közli az adózóval. A cégbíróság, illetőleg az okmányiroda az állami adóhatóság rendelkezésére bocsátja a vonatkozó törvényekben meghatározott, az adószám meghatározásához és az adóhatósági adóalany-nyilvántartás kialakításához nélkülözhetetlen adatokat. A cégbejegyzéshez kötött tevékenységet folytatók esetében az Art. 17. § (2) bekezdése és a Ctv. 44. §-a határozza meg az állami adóhatósághoz továbbítandó, az adózó által bejelentett adatokat, a bejelentéshez kötött tevékenységet folytatók vonatkozásában az Art. 17. § (2) bekezdésében meghatározott adatokat továbbítja az okmányiroda az állami adóhatóság részére, az Art. hivatkozott rendelkezése mellett az Etv. 7. § (2) bekezdése alapján. A bejelentkezés tehát ezekben az esetekben egyablakos, vagyis az adózónak a cégbíróságon, illetőleg az okmányirodánál történő bejelentkezésével megvalósul az állami adóhatósághoz való bejelentkezése is. [Lásd még a 17. § (1) bekezdését is.] A cégbíróság, az okmányiroda és az állami adóhatóság közötti adatkapcsolat számítógépes rendszer segítségével valósul meg.
A Ctv. rendelkezései szerint a bejegyzési ügyekben − nem számítva a hiánypótlás idejét − 8-15 munkanapon illetve az egyszerűsített cégeljárás esetén a bejegyzési kérelem érkezését követően, az adószám megállapításától számított egy munkaórán belül kell döntenie a cégbíróságnak a bejegyzésről vagy annak elutasításáról. A gazdasági társaság a bejegyzés napjával fog létrejönni. A társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától a bejegyzésig a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságként működhet, amelynek szabályait a Gt. 15-16. §-ai tartalmazzák.
Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének feltétele, hogy az erre irányuló szándékáról a természetes személy az okmányirodához bejelentést nyújtson be személyesen vagy elektronikus űrlapon. A vállalkozói igazolvány kiváltása nem kötelező, és az okmányirodának nincs mérlegelési joga, hogy nyilvántartásba veszi-e a bejelentést teljesítő egyéni vállalkozót.
Azok az adózók, akiknek tevékenysége nem kötött sem cégbírósági bejegyzéshez, sem pedig vállalkozói bejelentéshez, bejelentési kötelezettségüket közvetlenül az állami adóhatósághoz teljesítik [Art. 17. § (1) bekezdés c) pontja].
Az Art. 16. § (3) bekezdése határozza meg a bejelentendő adatok körét.
ad a) Adózó neve alatt a másoktól való megkülönböztetésre alkalmas megjelölést értjük. Magánszemély és egyéni vállalkozó esetében ez a személynév. A többi adózó nevét - a forgalmi élet biztonsága érdekében - úgy kell meghatározni, hogy az másokétól megkülönböztethető legyen, tartalmazza a választott cégforma megnevezését és legalább a vezérszót. A bejelentkezéskor az adózónak teljes nevét - az alapító okiratban rögzített nevet - mindenfajta rövidítés nélkül kell feltüntetnie. Amennyiben az adózónak rövidített neve is van, azt is be kell jelentenie. Megkönnyíti a külföldi vállalkozások azonosítását az a rendelkezés, mely szerint a nevezett szervezeteknek az illetősége szerinti állam adóhatósága által kiadott azonosító számot is be kell jelentenie.
ad b) Székhely alatt a jogi személy alapszabályában meghatározott, a cégjegyzékbe bejegyzett helyet kell érteni, ilyen hely hiányában, vagy ha több ilyen hely van, a központi ügyintézés helye [lásd az Art. 178. §-ának 25. pontjához fűzött magyarázatot]. A telephely az a hely, ahol az adóköteles tevékenységet folytatják, ideértve különösen a vállalkozó állandó üzleti (üzemi), termelő, szolgáltató tevékenységének helyét függetlenül attól, hogy a telephely és a vállalkozás székhelye eltérő területen található. A helyi adók tekintetében telephelynek minősül minden olyan hely, ahol üzleti (üzemi) termelő, szolgáltató tevékenységet folytatnak [lásd az Art. 178. §-ának 27. pontjához fűzött magyarázatot]. Az adózó bejelentési kötelezettsége kiterjed az üzletei bejelentésére is, mivel egyes adók az üzlethez kapcsolódnak, illetve csak ott ellenőrizhetők. A nyugta-, illetve számlaadási kötelezettség teljesítésének ellenőrzése ugyancsak az üzletben történhet. Így az üzletek címének ismerete valamennyi adózó esetében szükséges az adóhatóság számára. Székhely, telephely, üzlet címeként postafiókot bejelenteni nem lehet. Nem minősülnek telephelynek a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 26.§ (7) bekezdésében meghatározott, II. kategóriába sorolt játéktermek. Ilyen játékteremnek minősül pl. a vendéglátóipari üzlet, ahol a pénznyerő automatát elhelyezték. Ugyancsak nem minősül telephelynek az áru- vagy jegyautomata, így azzal kapcsolatosan sem terheli bejelentési kötelezettség az adózót.
A cégjegyzék tartalmazza a cég elektronikus elérhetőségét (honlapját), ha a cég döntése szerint a közvetlen közleményeit a honlapján teszi közzé. A cég honlapjának adatai az adóhatósághoz az egyablakos rendszeren keresztül érkeznek.
A Ctv. rendelkezése szerint a központi ügyintézés helyét a létesítő okiratban és a cégjegyzékben fel kell tüntetni, ha a cég székhelye és a központi ügyintézés helye nem azonos. Az Art. 16. § (3) bekezdése ennek megfelelően előírja, hogy a cég a székhelyétől eltérő központi ügyintézés helyét jelentse be az állami adóhatósághoz. Nincs szükség külön bejelentésre, a cégjegyzékben is szereplő adatot a cégbíróság továbbítja elektronikus úton az adóhatósághoz.
A Ctv. 2012. március 1-jétől hatályos 129. § (5) bekezdése alapján a 2011. évi CXCVII. törvény (Módtv.) hatálybalépése előtt ügyvédi székhelyszolgáltatással rendelkező cégek vonatkozásában az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Ütv.) Módtv. hatálybalépése előtt hatályos 25/A. §-át kell alkalmazni.
A fentiek alapján, 2012. március 1-jétől székhelyszolgáltatási megállapodást nem lehet kötni. Amennyiben 2012. március 1-jét megelőzően a cég székhelyszolgáltatási megállapodást kötött, továbbra is a székhelyet szolgáltató ügyvéd székhelye minősül a cég székhelyének, mivel az Ütv. hivatkozott rendelkezése alapján ilyen esetben az ügyvéd (ügyvédi iroda) székhelye kerül a cég székhelyeként feltüntetésre.
2012. január 1-jétől az adóztatási feladatok hatékonyabb ellátása érdekében a bejelentendő adatok köre bővült a több államban illetőséggel rendelkező gazdasági társaságnak a tényleges üzletvezetés helyére vonatkozó adattal.
A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények szerint (az adott vonatkozó egyezmény rendelkezése alapján) azon társaságok illetőségét, amelyek két szerződő államban is illetőséggel bírnak a tényleges üzletvezetés helye szerint kell megállapítani. Ha a Magyarországon cégjogi szempontból székhellyel rendelkező társaság áthelyezi tényleges üzletvezetés helyét külföldre, ez esetben a társaság megszűnik a társasági adó szempontjából belföldi illetőségű adózónak minősülni, és a jogutód nélküli megszűnés szabályai vonatkoznak rá, míg egyéb adónemek tekintetében továbbra is élő adózónak tekintendő. A módosítással az adózónak a tényleges üzletvezetés helye áthelyezését is be kell jelentenie, így az adóhatóság is értesül erről az adatról és a szükséges törzsadat módosításokat ennek birtokában el tudja végezni.
ad c) A létesítő okirat (alapító okirat, társasági szerződés, alapszabály) az az okmány, mellyel az alapító az adózót létrehozza. Az alapító okirat kötelező tartalmi elemeit az egyes adózókra vonatkozó szervezeti jogszabályok tételesen meghatározzák. Ilyen elemek általában a név, székhely, tevékenységi kör, vagyon, képviselet stb. Bejelenteni a létesítő okirat keltét, számát kell.
A bejelentendő adatok között szerepel a képviselő és a könyvvizsgáló neve és lakóhelye, e jogviszony keletkezésének és − határozott idejű jogviszony esetén − megszűnésének időpontja. Az adózó a rá vonatkozó jogszabály szerinti képviselője bejelentésére kötelezett. Ebben az esetben a törvényes képviselőről van szó, és nem a meghatalmazott személyről. Az adózó képviseletével összefüggő további rendelkezéseket az Art. 7. § (1)-(2) és (5) bekezdései tartalmazzák. Ez utóbbiak bejelentésénél az Art. 7. § (5) bekezdésében foglaltak az irányadók. Közvetlenül az állami adóhatósághoz bejelentendő a szervezeti képviselő adóazonosító száma.
ad d) 1. Cégbejegyzésre kötelezett adózók:
A jogi személyek jelentős körének az adóhatóság általi azonosító − az adószám [Art. 24. § (2) bekezdés] − meghatározásához a KSH-nál való nyilvántartásba vétel is szükséges. A KSH a statisztikai célú nyilvántartásba vétel során statisztikai számjelet ad, és az adóhatóság e számjelből képezi a jogi személy adószámát. Ezáltal biztosítható a statisztikai és az adónyilvántartás összefüggése és azonossága.
A KSH számjel elemei:
- a törzsszám, azaz egy nyolc számjegyből álló sorszám,
- a szakágazat 4 jegyből álló kódja,
- a 3 számjegyből álló gazdálkodási forma kód,
- a megyekód, amely a főváros és a 19 megye jelölésére szolgál.
A gazdálkodási formát, valamint az azt jelölő megfelelő számjelet a 8/2010. (VIII.10.) KSH közleményben foglaltak szerint kell bejelenteni.
A tevékenységek besorolását a gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere alapján kell megállapítani oly módon, hogy a jogi személynek a tevékenysége szerint megfelelő TEÁOR megnevezést és számjelet kell kiválasztania. Az osztályozási rendszert a KSH dolgozta ki. Jelenleg a TEÁOR’08 nómenklatúra alapján kell meghatározni a tevékenységi köröket az 1893/2006/EK rendelet alapján, amely a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról szól. 2012. március 1-jétől hatályos a Ctv. azon szabálya, mely szerint a cégbírósági bejegyzésre kötelezett adózók alapításakor a bejegyzési kérelemben fel kell tüntetni a cég főtevékenységét és további tevékenységi köreit, TEÁOR számmal. Ezeket az adatokat a cégbíróság továbbítja a NAV részére, így azt a cégnek ismételten nem kell bejelentenie. Amennyiben a cég főtevékenysége vagy tevékenységi körei változnak, úgy azt az állami adóhatóság elektronikus úton közli a cégbírósággal, a cégjegyzék pedig gépi úton egészül ki azzal. [Ctv.24. § (4a) bekezdése, 53. § (2) bekezdése.]
2. Egyéni vállalkozók:
Az egyéni vállalkozók nyilvántartása tartalmazza a vállalkozó főtevékenységét és az általa végzett egyéb tevékenységeket. A tevékenységi köröket az egyéni vállalkozó a bejelentkezéskor jelenti be az okmányirodánál, vagy közvetlenül az ügyfélkapun keresztül. Az egyéni vállalkozók nyilvántartását vezető szerv (KEK KH) tájékoztatja az állami adóhatóságot a tevékenységi körökről. 2012. január 1-jétől a főtevékenységet, és a folytatni kívánt egyéb tevékenységet (tevékenységeket) a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról szóló 1893/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeleten alapuló TEÁOR-számokból képzett a mindenkor hatályos Önálló vállalkozók tevékenységi jegyzéke (ÖVTJ) szerinti ÖVTJ kód szerint megjelölve kell bejelenteni és nyilvántartani. [Etv. 6. § (1) bekezdés c) pontja, 7. § (5) bekezdése.] Be kell jelenteni az egyéni vállalkozó tevékenységének szünetelésekor a szünetelés kezdő- és zárónapját is. Az egyéni vállalkozók a szünetelés tényét az ügyfélkapun keresztül jelentik be. [Etv.4. § (3) bekezdése.] A KEK KH a szünetelésről szintén elektronikus úton értesíti az állami adóhatóságot.
ad e) A kapcsolt vállalkozások hatékonyabb adóhatósági ellenőrzését célozza az a rendelkezés, amely szerint egyes társasági típusoknál be kell jelenteni a társaság tulajdonosainak nevét (cégnevét) székhelyét, illetve telephelyét, vagy lakóhelyét, az adószámát, illetve adóazonosító jelét. 2012. január 1-jétől az adóregisztrációs eljárás bevezetésével összefüggésben az adóhatósághoz be kell jelenteni a korlátolt felelősségű társaság, illetve a zártkörűen működő részvénytársaság vonatkozásában a tag (részvényes) szavazati jogának mértékével kapcsolatos, a törvényben meghatározott adatot, zrt. tekintetében a bejelentéssel érintett részvényes egyéb, meghatározott adatait is.
ad f) A bejelentendő adatok között szerepel a magánszemély − vagyis az egyéni vállalkozó és az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemély − levelezési címe is. Ezt akkor kell bejelentenie, ha a levelezési cím nem azonos az adóköteles tevékenység folytatására megjelölt székhellyel, telephellyel. Ezen adózóknak az adóazonosító jelüket is be kell jelenteniük, illetőleg amennyiben a bejelentkezés időpontjában ezzel még nem rendelkeznek, akkor az adóazonosító jel megállapítására irányuló igényüket a bejelentkezéssel egyidejűleg teljesítik [Art. 17. § (7) bekezdése]. A levelezési cím bejelentése kizárólag az említett adózókra vonatkozik, ugyanis a gazdasági társaságok esetében az üzletvezetés helyén, vagyis a székhelyén biztosítani kell, hogy az adózónak érkező küldeményeket a munkaidőn belül valaki átvegye.
A Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező külföldi személy esetében kézbesítési meghatalmazott bejelentése is kötelező. Ez a személy nem azonos az adózó képviselőjével, szerepe mindössze az, hogy az adóhatóság a kézbesítési meghatalmazott útján tartja − adott esetben − a kapcsolatot az adózóval.
ad g) Bejelentkezésével egyidejűleg az adózó köteles bejelenteni iratai őrzésének helyét is, feltéve, hogy ez a hely nem azonos az adózó székhelyével, [Art. 178. § 25. pont], illetve lakóhelyével [Art. 178. § 7. pont]. A bejelentendő cím értelemszerűen nem lehet postafiók. E szabály indoka az, hogy egy esetleges adóhatósági ellenőrzéshez a szükséges iratok rendelkezésre álljanak, tekintve, hogy a helyszíni ellenőrzés részét képezi az adózó székhelyén kívül tárolt iratok vizsgálata is. Ezt a kérdést az Art. 94. § (2) bekezdése rendezi. A törvény egyértelművé teszi, hogy az iratőrzés helyének bejelentésére vonatkozó kötelezettség magában foglalja az elektronikus alapon rendelkezésre álló bizonylatok, nyilvántartások őrzési helyének bejelentésére vonatkozó kötelezettséget is.
ad h) Az adózók − amennyiben a rájuk vonatkozó jogszabály ezt lehetővé teszi − jogelőd nélküli alapításon túl átalakulással (társasági formaváltással, egyesüléssel és szétválással) is létrejöhetnek. E felsorolt szervezeti változások során az új szervezet mintegy "megörökli" a régi jogait és kötelezettségeit. E jogi kapcsolat ismerete nélkülözhetetlen az adóhatóság számára, ezért írja elő az Art. a jogelőd bejelentését. A bejelentésnek tartalmaznia kell a jogelőd adószámát is [lásd az Art. 24.§-ának (2) bekezdéséhez fűzött magyarázatot]. Az Áfa tv. 127. § (2) bekezdése alapján átalakulás esetén a jogelődnél előzetesen felszámított áfa tekintetében az adólevonási jogot a jogutód gyakorolja. Az áfával kapcsolatos adóbevallás gyakorisága tekintetében az Art. 1. számú mellékletének I/B/3/b) pontja tartalmaz szabályozást.
ad i) A vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély azt is bejelenti az adóhatósághoz, hogy tevékenységét fő-, vagy mellékfoglalkozásként, vagy nyugdíj melletti kiegészítő tevékenységként végzi. Ez az információ a járulékfizetési kötelezettség szabályszerű teljesítésének ellenőrzéséhez nyújt segítséget.
ad j) Az adózó a bejelentkezésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy az általános forgalmi adónak alanya-e vagy sem, továbbá - figyelemmel a tevékenységére, a várható bevételére - milyen adómegállapítási módot, alanyi mentességet választ, közérdekű vagy egyéb speciális jellegére tekintettel adómentes tevékenységet végez, illetve egyéb speciális jellegére tekintettel adómentes tevékenység esetén az adókötelessé tételt választja. A nyilatkozat tartalmazza, ha a bejelentkező az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni, vagy kizárólag az adómentes termékimportot megalapozó Közösségen belüli termékértékesítés miatt válik az áfa alanyává, illetve ha közvetett vámjogi képviselőként jár el.
ad k) Az Szja tv. 50-56. §-ai rendezik az átalányadózással kapcsolatos kérdéseket, ide értve azt is, hogy mely tevékenységek végzése esetén választható ez az adózási mód. Az Szja tv. 50. § (6) bekezdése alapján a tevékenységét az adóévben kezdő egyéni vállalkozó, illetőleg mezőgazdasági kistermelő is választhatja az átalányadózást az Szja tv.-ben meghatározott feltételek fennállása esetén. Az Art. 5. sz. melléklet 2. pontja alapján, ha az átalányadózó ezen választását a következő évre is fenntartja, erről külön nyilatkoznia nem kell.
Amennyiben az adózó korábban nem választotta az átalányadózást, akkor ezen szándékát a jövőben is az előző évre vonatkozó éves bevallásában jelentheti be az állami adóhatósághoz. A bevallás benyújtására elrendelt határidő elmulasztása jogvesztő, tehát a nyilatkozat a bejelentési határidő letelte után már nem pótolható [Art. 5. sz. melléklet 3. pont].
ad l) Az Sztv. lehetővé teszi az adózók meghatározott körében az adóévtől eltérő üzleti év választását [Sztv. 11. §], amit az adózónak be kell jelentenie.
Az üzleti év a naptári évtől eltérhet a hitelintézetnek, pénzügyi vállalkozásnak vagy biztosítóintézetnek nem minősülő vállalkozónál, a nemzetközi jellegű felsőoktatási intézménynél, amennyiben azt a működés jellemzői (különösen az üzletmenet ciklikussága, illetve konszolidálásba bevont vállalkozás esetén az anyavállalat információs igénye) indokolttá teszik. Annál a vállalkozónál, amely alkalmazza az Sztv. 9. § (6) bekezdését, valamint annál az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó vállalkozónál, amely nyilvántartásait az Sztv. szerint vezeti, az üzleti év nem térhet el a naptári évtől.
Az üzleti év mérleg fordulónapjának újabb megváltoztatására - főszabályként - három, beszámolóval lezárt üzleti év után, vagy az anyavállalat személyében bekövetkezett változás esetén van lehetőség, a létesítő okirat ennek megfelelő módosítása mellett. A megváltozott mérleg fordulónappal készített éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló kiegészítő mellékletében be kell mutatni a mérleg és az eredménykimutatás adatai mellett az azokkal összehasonlítható (egy üzleti évvel korábbi) bázisadatokat tartalmazó mérleget és eredménykimutatást is.
Az üzleti év időtartama - a kivételektől eltekintve - 12 naptári hónap.
ad m) Az adóhatósághoz bejelentendő adat a közhasznú szervezetként történő nyilvántartásba-vétel. Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény a korábbi minősítést (közhasznú, kiemelkedően közhasznú) egyfokozatúvá tette.
ad n) Az adóztatási feladatok hatékonyabb ellátása érdekében a bejelentendő adatok köre 2012. január 1-jétől bővült a jegyzett tőke összegére vonatkozó adatokkal.
ad o) Szintén az adóztatási feladatok hatékonyabb ellátása érdekében a bejelentendő adatok köre 2012. január 1-jétől bővült a külföldi vállalkozás elérhetőségével kapcsolatos adatokkal.
ad p) 2012. január 1-jétől bejelentendő adat a magyarországi tényleges üzletvezetés helye.
ad q) Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény 2012. június 30-ától hatályos rendelkezései alapján 2012. június 30-ától az alapítványok, egyesületek meghatározott adatait is országos, nyilvános, közhiteles és elektronikus nyilvántartásban rögzítik. Az alapítványok és egyesületek is egyablakos rendszerben jelentkezhetnek be, a bírósági nyilvántartási szám, az átadott adatok és a bejelentkezéskor kitöltött áfanyilatkozat alapján az állami adóhatóság megállapítja az adószámot és azt közli a bírósággal.
Art. 16. § (4) bekezdés
A foglalkoztatók az állami adóhatóságnak elektronikus úton vagy az erre a célra rendszeresített nyomtatványon kötelesek bejelenteni az általuk foglalkoztatott biztosított személyi adatait, állampolgárságát, adóazonosító jelét, a biztosítási jogviszonynak kezdetét, kódját, megszűnését, a biztosítás szünetelésének időtartamát, a heti munkaidejét, a FEOR-számát. A bejelentést a biztosítás kezdetére vonatkozóan a biztosítási jogviszony első napját megelőzően, de legkésőbb a biztosítási jogviszony első napján a foglalkoztatás megkezdése előtt, ha a biztosítás elbírálására utólag kerül sor, legkésőbb a biztosítási kötelezettség megállapítását követő napon kell teljesíteni. A jogviszony megszűnését, a szünetelés kezdetét és befejezését az azt követő 8 napon belül kell bejelenteni.
A bejelentési kötelezettség meghatározott személyeket saját biztosítási jogviszonyuk vonatkozásában is terhel. A Tbj. 56/A. §-a értelmében a Magyarországon bejegyzésre nem kötelezett külföldi foglalkoztatónak (külföldi vállalkozásnak) a biztosítottal kapcsolatos bejelentési, járulékfizetési és bevallási kötelezettséget az Art. 8. és 9. §-ában meghatározott képviselő útján, ennek hiányában közvetlenül saját magának kell teljesítenie. Ez utóbbi esetben a külföldi vállalkozásnak foglalkoztatóként be kell jelentkeznie az állami adóhatóságnál. Ha a külföldi vállalkozás nem rendelkezik Art. szerinti képviselővel, és elmulasztja a bejelentkezést, a foglalkoztatott teljesíti a fenti kötelezettségeket, és viseli a járulékkötelezettségek elmulasztása miatti jogkövetkezményeket (ide nem értve a mulasztási bírságot és az adóbírságot).
Bejelentendő adat a foglalkoztató telephelye, lakóhelye, illetőleg a foglalkoztató jogelődjének neve és adószáma, ezek az adatok segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a bejelentett foglalkoztatók és biztosított személyek beazonosíthatóvá váljanak az egészségbiztosítás biztosítotti nyilvántartásában is.
Az Egészségbiztosítási Alap kezeléséért felelős szerv - az adóhatóság által megküldött adatok alapján - a jogelődnél lezárja az adott magánszemély biztosítási jogviszonyát az egészségbiztosítási nyilvántartásban, és az átalakulás napjával a jogutód foglalkoztatónál kezdődő biztosítotti jogviszonyt is rögzíti a nyilvántartásban a jogutód bejelentése alapján.
Art. 16. § (4a) bekezdés
Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény (Efo.tv.) a bejelentésre speciális szabályokat állapított meg, amikor azonban az egyszerűsített foglalkoztatottként bejelentett személy(ek) esetében túllépik a létszám- vagy az időkorlátot, akkor az Efo.tv. szerinti foglalkoztatás és közteherfizetés helyett az általános munkajogi szabályok alapján történő foglalkoztatáshoz kötődő adó- és járulékfizetési szabályokat kell alkalmazni. Ilyen esetekben az alkalmazottak a Tbj. rendelkezései szerint biztosítottnak minősülnek, ezért be kell őket jelenteni, de a jogviszony létrejöttét megelőzően nem lehet, ezért a jogsértés feltárásától számított 8 napon belül kell bejelenteni. Nem kell viszont bejelenteni biztosítottként azt a korábban egyszerűsített foglalkoztatottként bejelentett személyt, aki meg sem kezdte a munkát, és így jövedelmet sem fizetett neki a munkáltató.
Art. 16. § (5) bekezdés
Az állami adóhatóság a beérkezett elektronikus adatszolgáltatást haladéktalanul továbbítja az egészségbiztosítási szervhez. A papíron teljesített bejelentésről az adóhatóság elektronikus dokumentumot készít, és azt továbbítja. Az átadott adatok bekerülnek az egészségbiztosítás biztosítotti nyilvántartásába, amelyből így megállapítható, ki minősül biztosítottnak. Ez a változásokról szóló adatszolgáltatás független attól, hogy az adóhatóság az Art. 31. § (2) bekezdés alapján benyújtott adóbevallások meghatározott adatait is továbbítja a törvényben megjelölt szerveknek az Art. 52. § (7) bekezdés előírásainak megfelelően.
Art. 16. § (6) bekezdés
A foglalkoztatotti adatbázisból az állami adóhatóság átadja a munkáltató, kifizető azonosítására szolgáló adatokat, a biztosított személyi adatait, állampolgárságát, a biztosítási jogviszonyának kezdetét, kódját, megszűnését, a biztosítás szünetelésének időtartamát, a heti munkaidőt és a FEOR-számot, ezek bejelentése időpontját, az iskolaszövetkezet munkáltató által az Art. 16. § (11) bekezdése alapján bejelentett adatokat a munkaügyi hatóság, azaz a Nemzeti Munkaügyi Hivatal (NMH) részére. A feketegazdaság elleni hatékonyabb fellépés érdekében az állami adóhatóság a munkaügyi hatóság részére az Art. 16. § (4) bekezdésében meghatározott adatokon túl átadja az adózó valamennyi általa ismert pénzforgalmi számlájának jelzőszámát is.
Az NMH számára a munkajogviszonyok jogszerűségének ellenőrzése céljából az Art. 52. § (7) bekezdés c) pontja szerint az állami adóhatóság hivatalból átadja az Art. 31. § (2) bekezdés 1-3., 5., 12. és a - korkedvezményre jogosító munkakör tartama kivételével - 13., továbbá 27. pontjaiban meghatározott adatokat, valamint 10. pontjából a tárgyhónaptól eltérő biztosítási jogviszony időtartamára vonatkozó adatot. Az Art. 54. § (1) bekezdés d) pontja szerint egyedi megkeresésre az adóhatóság átadja a vállalkozási tevékenységet folytató adózó nevére, elnevezésére, székhelyére, telephelyére, adószámára vonatkozó adatot, ha arra a munkaügyi hatóságnak törvényben meghatározott feladata ellátása érdekében van szüksége.
Az állami adóhatóság az országos, illetve ágazati érdekegyeztetésben történő részvétel megállapítása céljából, a megállapításra külön törvényben feljogosított hatóság (Országos Érdekegyeztető Tanács, Ágazati Részvételt Megállapító Bizottság) igénylése alapján 15 napon belül elektronikus úton megküldi a munkáltató fő tevékenységének 1893/2006/EK rendelet szerinti besorolását, ezenkívül az ágazati érdekegyeztetésben történő részvétel megállapítása céljából a munkáltató bevallásában szereplő, a tárgyévet megelőző második évi éves nettó árbevételére vonatkozó adatokat.
Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény alapján az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony esetén legkésőbb a munkavégzés megkezdéséig a munkáltató bejelenti az adóhatósághoz a munkaviszonnyal kapcsolatos főbb adatokat: a munkáltató adószáma, a munkavállaló adóazonosító jele és TAJ száma, az egyszerűsített foglalkoztatás jellege (mezőgazdasági, turisztikai idénymunka vagy alkalmi munka), a munkaviszony napjainak száma. Ezeket az adatokat továbbítja az állami adóhatóság a munkaügyi hatóságnak, az állami foglalkoztatási szervnek, valamint az egészségbiztosítás biztosítotti nyilvántartásának.
Art. 16. § (7) bekezdés
Az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet nem rendelkezik arról, hogy az Art. 16. § (4) bekezdésében meghatározott bejelentési kötelezettséget - a központosított illetményszámfejtés rendszerébe tartozó helyi önkormányzatok, helyi nemzetiségi önkormányzatok, többcélú kistérségi társulások és az általuk irányított költségvetési szervek vonatkozásában, illetve a központosított illetményszámfejtési körbe tartozók esetében - a MÁK igazgatóság teljesíti-e, vagy a szerv maga.
Art. 16. § (8) bekezdés
A rendelkezés célja az adózással kapcsolatos adminisztráció csökkentése. Ha a megbízási jogviszony alapján a magánszemély alkalomszerűen válik biztosítottá, és más jogviszonya, jogállása alapján egyébként is biztosított, azaz társadalombiztosítási ellátásra jogot szerez, indokolatlan a főállású jogviszonya mellett az alkalmi megbízási jogviszonya alapján létrejött biztosítási jogviszony bejelentése.
Art. 16. § (9) bekezdés
Az előtársaság adószám hiányában is teljesítheti bejelentési kötelezettségét. Előfordulhat ugyanis, hogy az előtársaság már a cégbejegyzési kérelem benyújtása előtt biztosított személyt (pl. ügyvezetőt) foglalkoztat, akit haladéktalanul be kell jelenteni. Az előtársaság csak a cégbejegyzési kérelem benyújtásának napjától végezhet gazdasági tevékenységet, azonban a társasági szerződés ellenjegyzésétől a cégbejegyzési kérelem benyújtásáig terjedő időszakban is lehet adóköteles tevékenysége, pl. létrehozhat foglalkoztatási jogviszonyt. Általában az adózónak az adózással kapcsolatos valamennyi iratán fel kell tüntetnie az adószámát, ugyanakkor a gazdasági társaság a cégbírósági egyablakos rendszeren keresztül csak a bejegyzési kérelem benyújtása napján kap adóazonosító számot. Ezért szükséges a speciális rendelkezés, hogy adószám hiányában is teljesíthető legyen az előtársaság által foglalkoztatott személy biztosítotti bejelentése. Így a biztosított már biztosítási jogviszonya első napján is igénybe vehet egészségügyi szolgáltatást. A bejelentést az előtársaságnak a cégbejegyzési kérelem benyújtását követően ismét teljesítenie kell, az adószám megszerzését követő nyolc napon belül.
Art. 16. § (10) bekezdés
Az előtársaság a cégbejegyzési kérelem benyújtásának napjáig tartó időszakban adószámmal még nem rendelkezik, ugyanakkor az alapító okirat keltétől már foglalkoztató lehet, és akár az Efo.tv. alapján is foglalkoztathat idény- vagy alkalmi munkást. Ilyen esetben az előtársaságnak előbb adószám nélkül, elektronikus úton kell teljesítenie bejelentési kötelezettségét, majd az adószám megszerzését követő 8 napon belül ezt meg kell ismételnie az adószám közlésével.
Art. 16. § (11)-(12) bekezdés
Az iskolaszövetkezet és tagja között fennálló munkaviszonyt a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény XII. fejezete szabályozza. Az Art. 2012. január 1-jétől tartalmazza a Tbj. 5. § (1) bekezdés b) pontja alapján biztosítottnak nem minősülő iskolaszövetkezeti tagra vonatkozó, a munkáltató iskolaszövetkezetet terhelő bejelentési szabályokat. Ezek alapján a munkáltató az állami adóhatóság felé köteles a munkaszerződés megkötésének napján bejelenteni a munkáltató (iskolaszövetkezet) adószámát, a munkavállaló iskolaszövetkezeti tag adóazonosító jelét és társadalombiztosítási azonosító jelét, a nappali tagozatos tanuló, hallgató iskolaszövetkezeti tag munkavállaló esetében a diákigazolvány azonosító számát. A munkaviszony megszűnésének bejelentése az adóhatósági, munkaügyi ellenőrzések hatékonyságát szolgálja. Az adózói adminisztrációs terheket csökkenti a bejelentés megtételének elektronikus úton, illetve telefonon történő lehető tétele.

Art. 17. §

Art. 17. § (1) bekezdés
A 17. § (1) bekezdés a) és b) pontjának rendelkezései a Ctv. és az Etv. rendelkezéseivel függnek össze. Az egyéni vállalkozói tevékenységet folytató adózó a tevékenység megkezdésének az okmányirodához történő bejelentésével, a cégbejegyzéshez kötött tevékenységet folytató adózó a cégbírósághoz történő bejelentkezésével tesz eleget az állami adóhatósághoz teljesítendő bejelentkezési kötelezettségének [Art. 16. § (1)-(3) bekezdése]. Az okmányiroda és a cégbíróság számítástechnikai úton továbbítja az állami adóhatóság részére a hivatkozott törvényben meghatározott adatokat az adószám meghatározása érdekében, az állami adóhatóság pedig az okmányiroda, illetőleg a cégbíróság közreműködésével közli az adózóval az adószámot.
Az adózók egy részére [Art. 17. § (1) bekezdés c) pont] azonban nem vonatkozik sem a vállalkozói tevékenység megkezdésének bejelentésére vonatkozó, sem pedig a cégbejegyzési kötelezettség. Ebbe a körbe sorolható pl. az általános forgalmi adó köteles tevékenységet folytató magánszemély. Ezen adózók közvetlenül az állami adóhatóságnál teljesítik bejelentkezési kötelezettségüket. Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény 2012. június 30-ától hatályos rendelkezései alapján 2012. június 30-ától az alapítványok, egyesületek meghatározott adatait is országos, nyilvános, közhiteles és elektronikus nyilvántartásban rögzítik. Az alapítványok és egyesületek is egyablakos rendszerben jelentkezhetnek be, a bírósági nyilvántartási szám, az átadott adatok és a bejelentkezéskor kitöltött áfanyilatkozat alapján az állami adóhatóság megállapítja az adószámot és azt közli a bírósággal.
Lényeges, hogy adóköteles tevékenységet kizárólag adószámmal rendelkező adózó folytathat. Ez azt jelenti, hogy a tevékenység megkezdése előtt kell az adózónak kezdeményeznie az adószám kiadását, vagyis eleget kell tennie bejelentkezési kötelezettségének. Amennyiben az adózó működésének feltétele bírósági bejegyzés, akkor adószám kizárólag azt követően adható ki az adózónak, ha a bírósági nyilvántartásba vétel jogerősen megtörtént.
Speciális a belső egyházi jogi személyek esete. A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 11.§ (3)-(4) bekezdései alapján a belső egyházi jogi személyt az egyházakkal való kapcsolattartás koordinációjáért felelős miniszter veszi nyilvántartásba. A nyilvántartásba nem vett belső egyházi jogi személy jogi személyiségét az egyház egészének, illetve legfőbb szervének vagy az adott jogi személy közvetlen felettes egyházi szervének a miniszternél bejelentett képviselője vagy az egyház belső egyházi szabálya szerint erre feljogosított tisztségviselője igazolja.
A hivatkozott rendelkezések alapján, ameddig nem történik meg a belső egyházi jogi személy nyilvántartásba vétele a miniszternél, addig sem lehet elutasítani a belső egyházi jogi személy adószám kiadás iránti kérelmét, vagy a képviselő változás bejelentési kérelmét, amennyiben teljesíti a 11. § (4) bekezdésében foglalt jogi személyiségének igazolását, mely független a miniszter nyilvántartásba vételétől.
A kifizető, illetőleg a munkáltató - ha más adókötelezettség nem terheli - akkor e minőségét az első adóköteles kifizetéstől számított 15 napon belül köteles az állami adóhatósághoz bejelenteni, vagyis bejelentkezési kötelezettségének eleget tenni [Art. 17. § (6) bekezdése]. A bejelentésük alapján részükre is adószámot állapít meg az adóhatóság.
Art. 17. § (2) bekezdés
A vállalkozói bejelentéshez, illetve a cégbejegyzéshez kötött tevékenységet folytató adózó az okmányirodához, illetőleg a cégbírósághoz nyújtja be azon adatokat tartalmazó bejelentkezési nyomtatványát, amely a vállalkozói nyilvántartásba vételen, a cégbejegyzésen túl az adószám meghatározásához is szükségesek. Ennek keretében - többek között - az adózónak nyilatkoznia kell, hogy az általános forgalmi adó vonatkozásában alanyi mentességet választ, közérdekű vagy egyéb speciális jellegére tekintettel adómentes tevékenységet folytat, az egyéb speciális jellegére tekintettel adómentes tevékenység esetén az adókötelessé tételt választja, vagy valamely különleges adómegállapítási módot választ figyelemmel az általa folytatandó tevékenységre és az Áfa tv. szabályaira, továbbá az egyéni vállalkozó arról is köteles nyilatkozni, hogy választja-e a tételes átalányadózást.
Az adózó adatait a cégjegyzékszámmal és az okmányirodai nyilvántartási számmal együtt a cégbíróság, illetve az okmányiroda az állami adóhatósághoz továbbítja számítástechnikai úton az adószám kialakítása érdekében. Az állami adóhatóság köteles az adószámot az okmányirodával, illetőleg a cégbírósággal közölni, illetve amennyiben az adószám megállapításának törvényi akadálya van, erről kell értesítenie a cégbíróságot, vagy az okmányirodát. Az adószám megképzését követően a nyilvántartást vezető KEK KH nyilvántartásba veszi az egyéni vállalkozót, és a nyilvántartási számot közli az adóhatósággal. Előfordulhat, hogy a magánszemély az egyéni vállalkozói tevékenység bejelentésekor még nem rendelkezik adóazonosító jellel, aminek meghatározása az adószámmal egyidejűleg történik az okmányiroda által az adóhatósághoz továbbított adatok alapján. Az adószámot, az adóazonosító jelet az állami adóhatóság köteles közölni az okmányirodával. Nincs azonban akadálya annak, hogy az adóazonosító jelről a magánszemélyt közvetlenül is tájékoztassa az adóhatóság.
Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény 2012. június 30-ától hatályos rendelkezései alapján 2012. június 30-ától az alapítványok, egyesületek meghatározott adatait is országos, nyilvános, közhiteles és elektronikus nyilvántartásban rögzítik. Az alapítványok és egyesületek is egyablakos rendszerben jelentkezhetnek be, a bírósági nyilvántartási szám, az átadott adatok és a bejelentkezéskor kitöltött áfanyilatkozat alapján az állami adóhatóság megállapítja az adószámot és azt közli a bírósággal.
Art. 17. § (2a) bekezdés
Az Art. 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezése garanciális szabályként kimondja, hogy a cégbíróságon keresztül bejelentkező adózók vonatkozásában nem tekinthető jogerősnek az adóhatóság adószám megállapításának megtagadásáról hozott határozata, ha a bírósági felülvizsgálat megindítására nyitva álló határidő még nem telt el, illetőleg az adózó által kezdeményezett, a határozat felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárás jogerősen nem zárult le. Ugyanilyen megítélés alá esik a 2012. január 1-jétől bevezetett ún. adóregisztrációs eljárás során az adószám megállapítását megtagadó határozat jogerőre emelkedése azzal a különbséggel, hogy ez utóbbi eljárás során ún. kimentési kérelmet terjeszthet elő az adózó, melyet az állami adóhatóság szintén határozattal bírál el. [Az adóregisztrációs eljárással kapcsolatban lásd bővebben az Art. 24/C-24/E. §-aihoz fűzött magyarázatot.]
A cégbíróság ugyanis csak jogerős adószámot megtagadó határozat esetén alkalmazhatja a Ctv. 44/A. § (1) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményt, azaz a bejegyzési kérelmet elutasítja.
Art. 17. § (3) bekezdés
Figyelemmel arra, hogy a Ctv.-ben meghatározott, bejelentendő adatok köre nem teljesen azonos az adóztatáshoz szükséges, az állami adóhatósághoz bejelentendő adatok körével, így az Art. 17. § (3) bekezdése további adatközlési kötelezettséget ír elő a cégbejegyzéshez kötött tevékenységet folytató adózók részére. A további adatközlés azonban nem jelenti azt, hogy a 17. § (3) bekezdése újabb, korábban még nem nevesített adatokat tartalmaz. Az itt felsorolt adatokat az Art. 16. § (3) bekezdése is tartalmazza. Mindössze arról van szó, hogy a 17. § (3) bekezdésében megjelölt adatokat mely időpontig kell bejelentenie a cégbírósági bejegyzéshez kötött tevékenységet folytató adózónak. A cégbejegyzéssel érintett adózók a bejelentkezés napjától számított 15 napon belül kötelesek a meghatározott adatokat az állami adóhatósághoz bejelenteni.
Figyelemmel az Art. 17. § (1) bekezdés b) pontjának rendelkezésére, a cégbejegyzéssel érintett adózóknál a bejelentkezés napjának az a nap tekinthető, amikor az adózó a bejegyzés iránti kérelmét a cégbírósághoz benyújtotta. Tehát e napot követő 15. napig kell az Art. 17. § (3) bekezdésében felsorolt adatokat az adózónak bejelentenie, ellenkező esetben az Art. 172. § (1) bekezdés a) pontja alapján a késedelem miatt, az Art. 172. § (1) bekezdés c) pontja alapján a bejelentés elmulasztása miatt mulasztási bírsággal sújtható.
Az egyéni vállalkozó a bejelentkezéssel egyidejűleg köteles írásban bejelenteni az állami adóhatósághoz az Art. 17. § (3) bekezdésében felsorolt adatokat. Így nincs szükség külön bejelentés kitöltésére, mert az egyablakos bejelentkezés során megadott adatokat az okmányiroda továbbítja az adóhatóságnak.
2012. január 1-jétől a bejelentkezést követő 15 napon belüli, az adóazonosító szám bejelentésére vonatkozó kötelezettség megszűnik (kivéve a közös vállalat esetében), mert az adóregisztrációs eljárással összefüggő módosításként a Ctv. 36. § (4a) bekezdése előírja, hogy az állami adóhatóság és a cégnyilvántartás közötti, az adóregisztrációs eljáráshoz kapcsolódó adatszolgáltatás érdekében a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelemben fel kell tüntetni a cégjegyzékbe bejegyzett (bejegyezni kívánt) tagok (részvényesek) adóazonosító számát.
Lehetőség van arra, hogy amennyiben a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, korlátolt felelősségű társaság, egyesülés, közös vállalat tulajdonosa még nem rendelkezik adóazonosító jellel, akkor az egyéb adatok bejelentésével egyidejűleg az adóazonosító jel képzéséhez szükséges adatok közlésével tegyen eleget ezen kötelezettségének.
2012. március 1-jétől hatályát vesztette a 17. § (3) bekezdés f) pontja. Figyelemmel arra, hogy a cég ténylegesen végzett tevékenységi köreinek az adózó általi bejelentésére külön nincs szükség, mivel 2012. március 1-jétől a cégbírósági bejegyzésre kötelezett adózóknak alapításakor a bejegyzési kérelemben fel kell tüntetni a cég főtevékenységét és további tevékenységi köreit, TEÁOR számmal. Ezeket az adatokat a cégbíróság továbbítja a NAV részére, így azt a cégnek ismételten nem kell bejelentenie [Ctv. 24. § (4a) bekezdése]. Az egyéni vállalkozóknak szintén nem kell külön bejelentenie a tevékenységi köreit, mert az szintén az egyablakos rendszeren keresztül érkezik az adóhatósághoz. [Etv. 6. § (1) bekezdés c) pontja, 7. § (5) bekezdése.]
A Ctv. 2012. március 1-jétől hatályos 129. § (5) bekezdése alapján 2012. március 1-jétől székhelyszolgáltatási megállapodást nem lehet kötni. Amennyiben 2012. március 1-jét megelőzően a cég székhelyszolgáltatási megállapodást kötött, továbbra is a székhelyet szolgáltató ügyvéd székhelye minősül a cég székhelyének, mivel az Ütv. hivatkozott rendelkezése alapján ilyen esetben az ügyvéd (ügyvédi iroda) székhelye kerül a cég székhelyeként feltüntetésre. Erre tekintettel 2012. március 1-jével kikerült az Art.-ból a székhelyszolgáltatásra vonatkozó bejelentési kötelezettség (korábbi 17.§ (3) bekezdés g) pontja).
Az állami adóhatósághoz kell közvetlenül bejelenteni a cégbírósághoz be nem jelentett telephelyet, mivel az adóhatósági ellenőrzésekhez szükség van valamennyi telephely ismeretére, ahol az adózó gazdasági tevékenységet végez.
Art. 17. § (3a) bekezdés
Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény 2012. június 30-ától hatályos rendelkezései alapján 2012. június 30-ától az alapítványok, egyesületek meghatározott adatait is országos, nyilvános, közhiteles és elektronikus nyilvántartásban rögzítik. Az alapítványok és egyesületek is egyablakos rendszerben jelentkezhetnek be az állami adóhatósághoz, és külön bejelentési kötelezettség csak a 16. § (3) bekezdés a), c) és f) pontjaiban meghatározott adatok tekintetében terheli a szervezeteket.
Art. 17. § (4) bekezdés
Az állami adóhatósághoz bejelentendő adatok körét az Art. 16. § (3) bekezdésén túlmenően az Art. egyéb rendelkezései is meghatározzák. A 17. § (4) bekezdése is megjelöl bejelentendő adatot. A (4) bekezdés valamennyi adózóra vonatkozik az egyéni vállalkozók kivételével, akiknek (amelyeknek) a tevékenység folytatásához engedély, jóváhagyás szükséges.
Art. 17. § (5) bekezdés
Az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallást, illetve az Art. 8. számú melléklete szerinti összesítő nyilatkozatot az adózó kizárólag elektronikus úton teljesítheti. Ennek érdekében az adózónak, illetőleg ezen kötelezettség teljesítése tekintetében az állandó meghatalmazottjának ügyfélkapu létesítését kell kezdeményeznie, melyet megtehet az okmányirodánál, kormányhivataloknál, a diplomáciai vagy konzuli képviseleteknél és az adóhatóságnál. Az adózó regisztrációjára az adószám megszerzésétől számított 8 napot biztosít a törvény, aminek megtörténtét újabb 8 napon belül kell az adóhatósághoz bejelenteni. Amennyiben az adózó az adószám megszerzését megelőzően már létesített ügyfélkaput, úgy a 8 napos bejelentési határidőt az adószám megszerzésétől kell számítani.
Amennyiben meghatalmazással, megbízással rendelkező képviselője útján teljesíti a nevezett bevallási kötelezettségét az adózó, akkor a meghatalmazott (megbízott) a megbízást követő 8 napon belül jelenti be az adóhatósághoz az általa képviselt adózó nevét és adóazonosító számát. Az ügyfélkapu létesítésére azért van szükség, hogy a magánszemély a bevallásokat, adatszolgáltatásokat be tudja adni a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül, az ügyfélkapu létesítés adóhatósági bejelentésére pedig azért, hogy a kötelezettséget teljesítő magánszemélyt és az adózót az adóhatóság össze tudja kapcsolni.
Art. 17. § (6) bekezdés
Az Art. 16. § (1) bekezdése alapján adóköteles tevékenység csak adószám birtokában folytatható. A 17. § (6) bekezdése azon adózók vonatkozásában tartalmaz bejelentkezési kötelezettséggel kapcsolatos előírást, amelyek kizárólag kifizetői, munkáltatói funkciók ellátása alapján válnak az állami adóhatóságnál adózóvá. Esetükben az Art. 17. § (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy bejelentkezési kötelezettségüknek az első adóköteles kifizetéstől számított 15 napon belül kötelesek eleget tenni. A bejelentkezés alapján részükre is adószámot állapít meg az adóhatóság.
Art. 17. § (7) bekezdés
Az Art 17. § (1) bekezdés a) pontja alapján az egyéni vállalkozó adózó a vállalkozói tevékenység megkezdésének bejelentésével teljesíti az állami adóhatóság vonatkozásában előírt bejelentkezési kötelezettségét. Amennyiben a magánszemély még nem rendelkezik adóazonosító jellel, akkor erről is nyilatkozik az okmányirodának. Az okmányiroda mind az adóazonosító jel, mind pedig az adószám megállapításához szükséges, az adózó által közölt adatokat továbbítja az állami adóhatóság részére az adóazonosító szám kialakítása érdekében.
Art. 17. § (8) bekezdés
A bejelentkezés szempontjából az adózók három csoportba sorolhatók:
a) vállalkozói tevékenység megkezdésének bejelentéséhez kötött tevékenységet folytatók,
b) cégbejegyzéshez kötött tevékenységet folytatók,
c) az a)-b) pontban felsoroltak közé nem tartozók.
Bármelyik csoportba tartozik is az ügyfélkapu létesítésére nem kötelezett adózó, az Art. 17. § (8) bekezdése alapján az állami adóhatóság a nyilvántartásba vételtől (adószám kiadása) számított 30 napon belül köteles az adózót tájékoztatni az általa nyilvántartott adatokról. A tájékoztatási kötelezettség valamennyi adatra kiterjed függetlenül attól, hogy az okmányirodán, a cégbíróságon keresztül jutott az állami adóhatóság tudomására, vagy az adózó közvetlenül az állami adóhatósághoz jelentette be azokat. Az Art. 17. § (8) bekezdése azért biztosít 30 napot az állami adóhatóság számára a "visszajelzésre", hogy az adózónak az Art. 17. § (3)-(5) bekezdése, a 18. § (2) bekezdése alapján bejelentett adatait is tartalmazhassa az adóhatósági tájékoztatás. Az ügyfélkapu létesítésére kötelezett adózók nem kapnak külön értesítést az adóhatóságtól, mivel törzsadataikat elektronikus úton bármikor megtekinthetik.
Art. 17. § (9) bekezdés
A készpénzzel történő fizetés az adózás szempontjából több ok miatt nem kívánatos. A készpénzfizetés esetén előfordulhat, hogy az így keletkezett bevételét (jövedelmét) az adózó kivonja az adózás alól, és egy esetleges utólagos adóhatósági ellenőrzésnél nehezen állapítható meg a valós bevétel, az adó alapja. Az Art. 17. § (9) bekezdése szerint az adóhatóság információt szerez a meghatározott nagyságrend felett készpénzben teljesített kifizetésekről a bejelentés alapján. Ezt a vevő, a szolgáltatást igénybe vevő teljesíti a készpénzfizetés napjától számított 15 napon belül. A bejelentési kötelezettség kizárólag akkor áll fenn, ha az adott napon egy konkrét eladó részére egy összegben teljesített készpénzfizetés meghaladta a kétmillió forintot, kapcsolt vállalkozások közötti ügylet esetén az egymillió forintot. Nem érinti a bejelentési kötelezettség a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély vevőt az általa teljesített, értékhatár feletti kifizetések tekintetében. A bejelentés teljesítésére az állami adóhatóság formanyomtatványt alakított ki [Art. 175. § (1) bekezdés], tehát a vevő, a szolgáltatást igénybe vevő ezen köteles az adatszolgáltatást teljesíteni.
Art. 17. § (10) bekezdés
A külföldről Magyarországra kiküldött külföldi munkavállalók bejelentése útján értesül e személyekről az állami adóhatóság, tekintettel arra, hogy e személyeknek adókötelezettségük keletkezik. A 2012. január 1-jétől módosuló szabályok alapján a bejelentési kötelezettség általánossá válik (az ún.183 napos szabály helyett a kötelezettség minden, a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmények és/vagy az Szja tv. szerint adóköteles, kirendelésben végzett tevékenységre vonatkozik, továbbá ezentúl nem kell figyelembe venni a bejelentés szempontjából, hogy a magánszemély díjazását, fizetését melyik munkáltató fizeti). A bejelentési kötelezettség a tevékenység megkezdésekor ismert és az ezt követően megváltozott körülmények alapján teljesítendő.
Art. 17. § (11) bekezdés
Az Art. 17. § (11) bekezdés határozza meg a nem önálló munkavégzésre kirendelt külföldi illetőségű magánszeméllyel összefüggésben bejelentendő adatok körét.
Art. 17. § (12) bekezdés
A jogi személy és a jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet már nemcsak azt köteles bejelenteni, ha nem önálló tevékenység végzésére külföldi magánszemélyt alkalmaz, hanem a külföldi magánszemély munkavégzése befejezését, illetve azt az időpontot is, amikor elhagyja az ország területét. E kötelezettséget Magyarország területének elhagyását megelőző 30 nappal kell teljesíteni, vagy kivételesen a munkavégzés befejezése napját követő napon, ha a jogviszony azonnali hatállyal szűnik meg. E rendelkezés a soron kívüli adómegállapításhoz szükséges, ha a belföldön lakóhellyel, tartózkodási hellyel, székhellyel, telephellyel nem rendelkező magánszemély adóját állapítja meg az adóhatóság. [lásd Art. 131. §]
Art. 17. § (13) bekezdés [hatályon kívül helyezve]
A Ctv. 2012. március 1-jétől hatályos 129. § (5) bekezdése alapján 2012. március 1-jétől székhelyszolgáltatási megállapodást nem lehet kötni. Amennyiben 2012. március 1-jét megelőzően a cég székhelyszolgáltatási megállapodást kötött, továbbra is a székhelyet szolgáltató ügyvéd székhelye minősül a cég székhelyének, mivel az Ütv. hivatkozott rendelkezése alapján ilyen esetben az ügyvéd (ügyvédi iroda) székhelye kerül a cég székhelyeként feltüntetésre. Erre tekintettel 2012. március 1-jével kikerült az Art.-ból a székhelyszolgáltatással kapcsolatos rendelkezés.
Art. 17. § (14) bekezdés
Az 1893/2006/EK rendelet szerinti bejelentést a cégek esetében a TEÁOR’08 alapján, az egyéni vállalkozók és az adószám birtokában tevékenységet végző magánszemélyek esetében - a korábbi szakmakód szerinti jelölés helyett - 2012. január 1-jétől az Önálló vállalkozások tevékenységi jegyzéke (ÖVTJ) szerinti ÖVTJ kódokon kell teljesíteni.
Art. 17. § (15) bekezdés
Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény 2012. június 30-ától hatályos rendelkezései alapján 2012. június 30-ától az alapítványok, egyesületek meghatározott adatait is országos, nyilvános, közhiteles és elektronikus nyilvántartásban rögzítik. Az alapítványok és egyesületek is egyablakos rendszerben jelentkezhetnek be az állami adóhatósághoz, ezzel függ össze a fenti rendelkezés, mely szerint az állami adóhatóság az alapítvány, egyesület adószámáról értesíti a nyilvántartásba vételt elrendelő bíróságot.
Art. 17. § (16) bekezdés
Az ingatlannal rendelkező társaságnak bejelentést kell tennie évente egyszer e minőségének keletkezéséről illetve megszűnéséről a társasági adóbevallás benyújtásának időpontjától számított 90 napon belül. A bejelentésében nyilatkozik - a társasági adóbevallás adóéve vonatkozásában - a társaság külföldi tagjai általi részesedés elidegenítéséről, az elidegenítés időpontjáról, a részesedés névértékéről, illetve a tag illetőségéről. Ez alapján az állami adóhatóság minden év szeptember 30-áig honlapján közzéteszi az ingatlannal rendelkező társaságok listáját. A 4. számú melléklet rendelkezései szerint a külföldi tagot (részvényest) külön adóelőleg-bevallási és fizetési kötelezettség nem terheli, azonban az adót az adóévet követő év november 20-áig kell befizetni és bevallani. A tagot terhelő adóért a társaságot korlátlan és egyetemleges felelősség terheli, ha az ingatlannal rendelkező társaság tagja adókötelezettségét azért nem tudja megállapítani és bevallani, mert az ingatlannal rendelkező társaság e minőségét nem jelentette be az állami adóhatósághoz.
Art. 17. § (17) bekezdés
Az Art. 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezése az adóellenőrzés hatékonyságának növelése érdekében szabályozza a munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatással kapcsolatos bejelentési kötelezettséget.

Art. 17/A. §

Art. 17/A. § (1) bekezdés
A kincstár által vezetett törzskönyvi nyilvántartásba bejegyzett, adóköteles tevékenységet végző költségvetési szervek, valamint a külön törvény alapján nyilvántartandó egyéb jogi személyek (e két kör együtt: a törzskönyvi jogi személyek) bejelentése, változásbejelentése is egyablakos rendszerben történik a törzskönyvi jogi személyek bejelentkezéssel, változásbejelentéssel járó adminisztrációs terheinek csökkentése érdekében.
Art. 17/A. § (2) bekezdés
Hasonló módon a cégbejegyzésre kötelezett adózókhoz, illetve az egyéni vállalkozókhoz, az adóköteles tevékenységet folytató törzskönyvi jogi személyek is az ún. egyablakos rendszerben teljesítik bejelentkezési és változásbejelentési kötelezettségüket, azaz a törzskönyvi jogi személy bejelentkezési, változásbejelentési kötelezettségét a kincstár felé teljesíti, és a kincstár továbbítja az állami adóhatóság felé a bejelentett adatok közül azokat, amelyeket a törvény vonatkozó rendelkezései szerint az állami adóhatósághoz is be kell jelenteni.
Art. 17/A. § (3) bekezdés
Ha a törzskönyvi jogi személy nem végez adóköteles tevékenységet a nyilvántartásba vételkor, de később adóköteles tevékenységet kezdene, az adóhatósághoz bejelentkezési kötelezettségét a kincstár útján teljesíti, a kincstár a számítógépes rendszer útján közli az adóhatósággal a törzskönyvi jogi személy adatait.
Art. 17/A. § (4) bekezdés
A cégbejegyzésre kötelezett adózók, illetve az egyéni vállalkozók egyablakos rendszeréhez hasonlóan az állami adóhatóság a számítógépes rendszer útján közli a kincstárral a törzskönyvi jogi személy adóazonosító számát. Ha az adóazonosító szám megállapítása akadályba ütközik, az adóhatóság ezt közli a kincstárral. Ha az akadály nem hárítható el, az adóhatóság határozattal tagadja meg az adószám megállapítását, és határozatát megküldi a kincstárnak is.
Art. 17/A. § (5) bekezdés
A törzskönyvi jogi személy azokat az adatokat, amelyeket a törzskönyvi nyilvántartás nem tartalmaz, a nyilvántartásba vételi kérelem (vagy az adószám kiváltása iránti kérelem) benyújtását követő 15 napon belül küldi meg az adóhatóság számára.
Art. 17/A. § (6) bekezdés
Az egyablakos rendszer a változásbejelentésre is kiterjed, a törzskönyvi jogi személy adókötelezettségét érintő adatainak változását a kincstárhoz jelenti be, ezzel tesz eleget változásbejelentési kötelezettségének, a kincstár a számítógépes rendszer útján küldi meg a megváltozott adatokat az adóhatóságnak.
Art. 17/A. § (7) bekezdés
Hasonlóan a cégbejegyzésre kötelezett adózókhoz, illetve az egyéni vállalkozókhoz, a törzskönyvi jogi személyek esetében is vannak olyan adatok, amelyeket a nyilvántartásukat vezető szerv - ebben az esetben a kincstár - nem tart nyilván, így ezeket az adatokat a 17/A. § (5) bekezdése szerint közvetlenül az állami adóhatósághoz kell bejelenteni, és a változás bekövetkezésétől számított 15 napon belül szintén az adóhatóságnál kell bejelenteni ezen adatok megváltozását. A változás bekövetkezésétől számított 15 napos bejelentési kötelezettség alól kivételként említi a bekezdés első mondata az Art. 22. § (2) bekezdése szerinti bejelentést, amelynek határidejére vonatkozóan utaló szabályt alkalmaz a törvény. [ld. Art. 22. § (2) bekezdés]
Art. 17/A. § (8) bekezdés
Az adóhatóságnál nyilvántartott adatok változása, elsősorban a székhely illetve az áfa adózási mód változása a törzskönyvi jogi személy adószámának megváltozását eredményezi. A kincstárat ezekben az esetekben az állami adóhatóság értesíti az adószám megváltozásáról, így a két szerv nyilvántartási adatai megegyeznek egymással.

Art. 18. §

Art. 18. §
A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről az 1997. évi CXXXII. törvény rendelkezik. A hivatkozott törvény 4. §, illetve 26. §-a alapján a fióktelep, illetőleg a kereskedelmi képviselet kizárólag a cégbejegyzést követően kezdheti meg tevékenységét. Tekintve, hogy a Ctv. nem tartalmaz olyan előírást, mely szerint a már működő fióktelepek adószámát az újonnan létrejövő fióktelepnek a cégbírósághoz be kellene jelentenie, így az Art. tartalmaz erre vonatkozó előírást. Ezt a kötelezettségét az adószámról szóló értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül kell teljesítenie a fióktelepnek, egyúttal csatolnia kell a külföldi vállalkozás illetőségét igazoló 90 napnál nem régebbi okirat hiteles magyar nyelvű fordítását.

Art. 19. §

Art. 19. §
Az Art. 19. §-ának rendelkezései az önkormányzati adóhatósághoz történő bejelentkezés szabályait tartalmazzák. Az Art. 175. § (2) bekezdése szerint a helyi iparűzési adóval, illetve az idegenforgalmi adóval kapcsolatos bejelentési (változásbejelentési) kötelezettségeket az adópolitikáért felelős miniszter által az erre a célra rendszeresített nyomtatványon kell teljesíteni.

Art. 20. §

Art. 20. § (1) bekezdés
Mivel az Alkotmánybíróság döntése szerint a személyazonosító jelet nem alkalmazhatja az adóhatóság a magánszemély azonosítására, más azonosító rendszert kellett kialakítania az adóhatóságnak. Az adóazonosító jel azonosítja a magánszemélyt az adózás és adóztatás folyamatában. Az adóazonosító jelet hivatalból alakította ki az adóhatóság azon állampolgároknak, akik 1995. december 31ig keletkezett személyi jövedelemadó kötelezettségükről adóbevallást nyújtottak be, továbbá akikkel munkáltatójuk számolt el. Ha valaki nem rendelkezik adóazonosító jellel, bejelentési kötelezettség terheli a jövedelemadó köteles bevételének megszerzése, illetve a költségvetési támogatás igénylése előtt. Az adóazonosító jel "megszerzése" a magánszemély érdeke, mivel ennek hiányában a kifizető, a munkáltató megtagadja a kifizetést az adóazonosító jel közléséig. Hasonlóképpen megtagadja az adókedvezmény, a költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiadását az adatszolgáltatásra kötelezett szerv mindaddig, amíg adóazonosító számát a magánszemély nem közli [Art. 24. § (5) bekezdése]. Támogatás igénylésére mindaddig nincs mód, amíg az adózó nem tudja az adóhatósággal közölni az adóazonosító jelét [Art. 24. § (7) bekezdés]. Az adóazonosító jel nem kötött az állampolgársághoz, így a nem magyar állampolgárnak is rendelkeznie kell adóazonosító jellel, amennyiben adóköteles bevételt szerez, adókedvezményt kíván igénybe venni vagy költségvetési támogatást igényel. Az útlevélszám 2005. január 1-jétől nem azonosítja az adózásban a nem magyar állampolgárságú magánszemélyt sem.
Az adóazonosító jel meghatározása érdekében bejelentendő adatok körét az Art. 20. § (1) bekezdése határozza meg. Az adóhatóság az adatok bejelentésére nyomtatványt alakított ki. Az állami adóhatóság jogosult a bejelentett adatokat a magánszemély személyazonosító igazolványának és lakcímet igazoló hatósági igazolványának adataival egybevetni. A magánszemély - ideértve a nem magyar állampolgárságú magánszemélyt is - adatbejelentése alapján az erre irányuló igény (nyomtatvány) adóhatósághoz történő beérkezésétől számított 15 napon belül hatósági igazolványt (adóigazolványt) állít ki az adóhatóság, és megküldi a magánszemély címére.
Az adóigazolvány adattartalmát törvény határozza meg. Ennek megfelelően tartalmazza a polgár
- családi és utónevét,
- anyja nevét,
- születési helyét és idejét,
- kiállításának keltét,
- adóazonosító jelét.
Az adóazonosító jel matematikai módszerrel képzett 10 pozícióból álló számsor. Képzésének mechanizmusát az 1996. évi XX. törvény melléklete tartalmazza. Az adóazonosító jelből nem lehet megállapítani az érintett polgár nemét, állampolgárságát, a képzési módszer ismeretében azonban kiszámítható belőle a magánszemély születésének időpontja. Az adóazonosító jel kapcsán említést érdemel a fiatalok életkezdési támogatásáról szóló 2005. évi CLXXIV. törvény, amelynek előírása alapján nem a magánszemély kezdeményezésére alakít ki adóazonosító jelet az adóhatóság a magánszemély részére. Ilyen esetekben a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szerv a gyermek adóazonosító jelének megállapítása céljából a természetes személyazonosító adatokról és a gyermek lakcíméről adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére, amely a gyermek adóazonosító jelét a támogatást kiutaló részére megküldi, az adóigazolványt kiállítja és postán megküldi a gyermek lakóhelyére, továbbá a kiutalást végző kötelezettségei teljesítéséhez szükséges adatokat elektronikus úton megküldi a kiutaló részére.
Hivatalból képez adóazonosító jelet az adóhatóság azokban az esetekben, amikor ezzel még nem rendelkezik a magánszemély, azonban az adóhatóságnak a feladatai végrehajtásához erre szüksége van [Art. 24. § (13) bekezdés].
Art. 20. § (2) bekezdés
A polgárok személyi adatait és lakcímét Magyarországon a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH) tartja nyilván. A vonatkozó törvényi rendelkezések lehetővé teszik, hogy az adóhatóság a magánszemély meghatározott adatait (pl. aktuális név és lakcím, elhalálozás, az ország végleges elhagyása) e hivataltól vegye át, kapcsolati kód segítségével, mivel az egyes szervezetek adatállományai - az Alkotmánybíróság döntése szerint - közvetlenül nem kapcsolhatók össze. A polgár természetes azonosító adatai (név, születési hely, idő stb.) tekintetében a kapcsolati kód segítségével teremthető meg a különböző nyilvántartásokat vezető hatóságok közötti kommunikáció lehetősége.
Az adózó által bejelentett természetes azonosító adatokat az adóhatóság egyezteti a KEK KH nyilvántartásával. Adategyezés esetén az állami adóhatóság meghatározza a polgár adóazonosító jelét, és kiküldi részére az adóigazolványt [Art. 20. § (1) bekezdés]. A fiatalok életkezdési támogatásáról szóló 2005. év CLXXIV. törvény alapján nem a magánszemély kezdeményezésére állapítja meg az adóazonosító jelet az adóhatóság [lásd az Art. 20. § (1) bekezdéséhez írt magyarázatot.]
Art. 20. § (3) bekezdés
Előfordulhat, hogy az adategyeztetés nem eredményes, aminek több oka lehet. Előfordulhat, hogy a magánszemély a személyi adat és lakcímnyilvántartást vezető szervhez korábban tett adatbejelentésében hibázott vagy rosszul olvashatóan jegyezte be valamely adatát, elmulasztotta a természetes személyazonosító adataiban bekövetkezett változást közölni stb. Az is lehetséges, hogy az adóazonosító jel kialakítása érdekében az adóhatósághoz benyújtott nyomtatvány kitöltése során követett el hibát, vagy a nehezen olvasható kézírás következtében jelentkezik eltérés a KEK KH nyilvántartásához képest. Az eltérést természetesen tisztázni kell a polgár közreműködésével. Annak érdekében, hogy az adóazonosító jel hiányából a magánszemélynek ne származzon hátránya, az adóhatóság megképzi ugyan az adóazonosító jelet, de erről ideiglenes igazolványt állít ki. Az ideiglenes igazolvány a kiállítás időpontjától számított 60 napig érvényes. Az erre való utalást az adóigazolvány tartalmazza.
Art. 20. § (4) bekezdés
Az adateltérés tisztázását az adóhatóság kezdeményezi. Ennek érdekében - amennyiben postán érkezett az adóazonosító jel kialakítására irányuló adatlap - felhívhatja a magánszemélyt személyazonosító igazolványának bemutatására. Az is előfordulhat, hogy a személyazonosító igazolvány sem a valós adatokat tartalmazza (pl. még nem kezdeményezte a polgár bizonyos adatok bejegyzését). Ebben az esetben azt is kérheti az adóhatóság, hogy a magánszemély mutassa be azt a hiteles iratot, amely megalapozta a bejelentési nyomtatvány kitöltését. Előfordulhat, hogy mindössze adatelírás idézi elő az eltérést.
Amennyiben a polgár által igazolt és az adóhatóság nyilvántartásában javított adatok továbbra sem egyeznek a KEK KH adataival, az adóhatóság haladéktalanul megkeresi a magánszemély lakóhelye szerint illetékes település jegyzőjét. Az ő közreműködésével nyílik lehetőség a KEK KH nyilvántartásának módosítására.
Előfordulhat, hogy az ideiglenes adóigazolvány érvényességi ideje alatt (60 nap) nem tisztázódik, illetve nem rendeződik az adateltérés. Ebben az esetben az ideiglenes adóigazolvány érvényességi idejét az adóhatóság 60 nappal meghosszabbítja, ezt akár többször is megteheti. Ennek ellenére az adózó és az adóhatóság közös érdeke az adateltérés mielőbbi rendezése és a "végleges" adóigazolvány kiadása.
Art. 20. § (5) bekezdés
Az ideiglenes adóigazolvány csak az érvényességi ideje vonatkozásában tér el az adóigazolványtól. Ebből az is következik, hogy az érvényességi idején belül ugyanazt a szerepet tölti be, mint az adóigazolvány.
Art. 20. § (6) bekezdés
Azok a magánszemélyek, akik nem rendelkeznek biztosítási jogviszonnyal, és egészségügyi szolgáltatásra más jogcímen sem jogosultak, kötelesek az adóhatósághoz bejelentkezni és egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni. Így fizetésre kötelezettek pl. azok a nagykorú eltartott hozzátartozók is, akik nem nappali tagozatos tanulók vagy hallgatók. A bejelentkezési kötelezettséget a fizetési kötelezettség keletkezésétől számított 15 napon belül teljesíti a magánszemély, és annak megszűnésével kapcsolatos bejelentését is 15 napon belül kell megtennie. 2012-ben az egészségügyi szolgáltatási járulék összege havi 6390 Ft.[1]
A kötelezettséggel összefüggésben a magánszemélyt bevallási kötelezettség nem terheli, a bejelentés alapján az adóhatóság az adóévre a havi járulékfizetési kötelezettséget az adófolyószámlán előírja.
2012. január 1-jétől erről külön határozatot nem kell hoznia az adóhatóságnak, mert az Art. 145. § (1) bekezdés f) pontja alapján a bejelentés végrehajtható okiratnak minősül, ezzel az eljárási költségek jelentősen csökkennek.
Art. 20. § (7) bekezdés
A nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra a Tbj. 16. § (1) bekezdése, valamint 13. §-a szerint sem jogosult belföldi személy az egészségügyi szolgáltatási járulékot a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony első napjáig köteles fizetni. A biztosítási jogviszony létesítése esetén az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség megszűnését a magánszemélynek nem kell bejelentenie az adóhatósághoz. A foglalkoztató bejelenti az új biztosítási jogviszonyt, és e bejelentés alapján az adóhatóság hivatalból állapítja meg a magánszemély egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettsége megszűnését, melyről a magánszemélyt értesíti, és az OEP részére adatszolgáltatást teljesít.
Art. 20. § (8) bekezdés
A Tbj. 44/B. és 44/C. §-ai rendelkezéseinek megfelelően az egészségbiztosítási szerv átadja az állami adóhatóságnak azon magánszemélyek adatait, akik az általa vezetett nyilvántartásban biztosítottként vagy egyéb jogcímen egészségügyi szolgáltatásra jogosultként nem szerepelnek. Az állami adóhatóság a saját nyilvántartásaiban szereplő adatok, természetes személyazonosító adatok segítségével megvizsgálja, hogy a magánszemély után fizetnek-e járulékot. Amennyiben az adóhatóság nyilvántartásaiból az derül ki, hogy a magánszemély után senki sem fizet járulékot, felszólítja a magánszemélyt, hogy megadott határidőn belül hitelt érdemlő módon bizonyítsa egészségügyi szolgáltatásra jogosultságát. Ha a magánszemély (vagy képviselője) e határidőn belül nem tesz eleget bizonyítási kötelezettségének, az adóhatóság a Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettséget határozattal előírja.
Art. 20. § (9) bekezdés
Ha a magánszemély (vagy képviselője) határidőn belül bizonyítja, hogy az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság fennáll (pl. egyetemi hallgató vagy nyugdíjas), vagy a Tbj. alapján nem minősül belföldinek, és ezért egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére sem kötelezett, akkor az adóhatóság az okirat vagy nyilatkozat másolatát megküldi az egészségbiztosítási szervnek.
Art. 20. § (10) bekezdés
A bekezdés meghatározza az adóhatóság által az egészségbiztosítási szerv részére teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettségére vonatkozó határidőket és az adatszolgáltatás módját. Az állami adóhatóság az egészségbiztosítási szerv részére az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett, és ezzel egészségügyi szolgáltatásra jogosult magánszemélyek adatairól havonta, illetve a magánszemélynek szóló felszólítást követően határozattal előírt járulékkötelezettségről a határozat jogerőre emelkedését követően szolgáltat adatot.
Art. 20. § (11) bekezdés
A Tbj. 44/B.-44/C. §-a alapján az egészségbiztosítási szerv az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak nyilvántartásában biztosítottként vagy egyéb jogcímen nem szereplő személyekről havonta adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak. Az állami adóhatóság az adatszolgáltatás alapján ellenőrzi a bejelentési- és járulékfizetési kötelezettség teljesítését. Ha az ellenőrzés nem folytatható le, mert az adóhatóság az átadott adatok alapján nem tudja azonosítani az adott személyt, ezt jelzi az egészségbiztosítási szervnek.

Art. 20/A. §

Art. 20/A. §
2012. január 1-jétől bevezetésre került a START BÓNUSZ kártya, mely a jelenleg működő START PLUSZ és EXTRA programokat váltja fel, az érvényességi ideje egy év, legfeljebb az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig vehető igénybe. START PLUSZ és START EXTRA kártyákat 2011. december 31-ig lehetett kiváltani, a kártyák az érvényességi idejük alatt még felhasználhatóak. A START BÓNUSZ, START PLUSZ és START EXTRA kártyák alapján a munkáltatót a szociális hozzájárulási adóból igénybe vehető részkedvezmény illeti meg. A START kártyával történő foglalkoztatás részletes szabályait a Pftv., valamint a START kártyák felhasználásának, illetve az ahhoz kapcsolódó szociális hozzájárulási adókedvezmény érvényesítésének, továbbá elszámolásának részletes szabályairól szóló 55/2011. (XII. 30.) NGM rendelet határozza meg.
2012. január 1-jével a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási támogatásának új formája került bevezetésre, a munkáltatót érintő terhek alóli kedvezményt nyújtó rehabilitációs kártya formájában. A rehabilitációs kártyára való jogosultság feltételeit a Pftv. határozza meg. A kártyát a rehabilitációs hatóság adatszolgáltatása alapján az állami adóhatóság állítja ki. A Pftv. alapján a munkaadó az őt az érvényes Rehabilitációs kártyával rendelkező megváltozott munkaképességű személlyel fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyra tekintettel terhelő szociális hozzájárulási adóból adókedvezményt vehet igénybe.

Art. 20/B. §

Art. 20/B. §
Termékimport esetén, amennyiben az importáló helyett közvetett vámjogi képviselő jár el a vámeljárásban, az adófizetési kötelezettség is őt terheli. Amennyiben adómentes termékimport esetén a belföldön nyilvántartásba nem vett külföldi adóalany közvetett vámjogi képviselőt bíz meg azzal, hogy járjon el helyette a kapcsolódó adózási ügyekben, mentesül a bejelentkezési kötelezettség teljesítése alól, ha a bejelentkezésre egyéb okból sem köteles, azaz az adóalany belföldön egyéb adóköteles tevékenységet nem végez.

Art. 21. §

Art. 21. § (1) bekezdés
Az illetékfizetés eseti jellegű kötelezettség, az illetékfizetés alanya általában nem ugyanaz a személy, mint akinek jövedelemadó köteles bevétele keletkezik, ezért a külön bejelentés e körben sem nélkülözhető. A bejelentés részletes szabályait az Itv. határozza meg. [Itv. 89-92. §]
Art. 21. § (2) bekezdés
A bejelentési kötelezettség a vevőt terheli, amelynek során az ingatlant értékesítő, illetőleg az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogról ellenérték fejében történő lemondás, vagy ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása, átengedése, megszüntetése esetén a bevételt szerző magánszemély adóazonosító jelét, ennek hiányában természetes személyazonosító adatait és lakcímét kell bejelenteni a földhivatalhoz. Hangsúlyozni szükséges, hogy az útlevélszámot a nem magyar állampolgárságú magánszemély sem alkalmazhatja az azonosítására. Amennyiben az ingatlan értékesítője, vagy a bevétel szerzője nem magyar állampolgár és nem rendelkezik adóazonosító jellel, akkor a természetes azonosító adatait kell feltüntetnie, a nem magyar állampolgárságú magánszemélynek állampolgárságát is közölnie kell. A bejelentést a jogügyletet tartalmazó okiratnak az ingatlanügyi hatósághoz (a földhivatalhoz) történő benyújtásával egyidejűleg kell teljesíteni az állami adóhatóság által kialakított formanyomtatványon. A vagyonszerzőnek lehetősége van arra, hogy a bejelentéssel egyidejűleg a nyomtatványon nyilatkozzon arról, ha illetékkedvezmény vagy illetékmentesség illeti meg.
Art. 21. § (3) bekezdés [hatályon kívül helyezve]

Az általános forgalmi adókötelezettség bejelentése

Art. 22. §

Art. 22. § (1) bekezdés
Az Art. az általános forgalmi adó alanyai számára speciális bejelentési kötelezettségeket is előír. Az általános forgalmi adó alanyának minősül az Áfa tv. 5. §-a alapján az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére. Az érintett személy vagy szervezet jog- és cselekvőképességére személyes joga az irányadó, ha azonban személyes joga alapján nem lenne jog- és cselekvőképes, de a magyar jog alapján igen, akkor jog- és cselekvőképességét a magyar jog alapján kell elbírálni.
A közös tulajdonban és közös használatban lévő ingó és ingatlan dolog tekintetében a tulajdonostársak közössége minősül adóalanynak. Az adóalanyisághoz fűződő jogokat és kötelezettségeket a tulajdonostársak közössége az általa kijelölt képviselő útján gyakorolja, illetve kijelölés hiányában képviselő a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs, egyenlő tulajdoni hányad esetében pedig az adóhatóság által kijelölt tulajdonostárs. [Áfa tv. 5. § (2) bekezdés]. A gazdasági tevékenység körébe tartozik az Áfa tv. szerint valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik, így különösen: a termelésre, forgalmazásra irányuló ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tevékenység, valamint az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is. Gazdasági tevékenység az is, ha az adóalany a vállalkozásának részét képező, illetőleg a vállalkozása folytatásának eredményeként keletkező vagyont ellenérték fejében hasznosítja.
Nem minősül ugyanakkor gazdasági tevékenységnek, ha azt munkaviszony, vagy olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik, amelyben a jogosult irányítása és felelőssége mellett a kötelezett alárendelt helyzetben van a tevékenység végzése eredményének, díjazásának, valamint egyéb feltételeinek és körülményeinek meghatározásában. Nem gazdasági tevékenység és nem eredményez adóalanyiságot a közhatalom gyakorlására jogosított személy, szervezet által ellátott közhatalmi tevékenysége, különösen a jogszabály-alkotási, az igazságszolgáltatási, az ügyészi, a védelmi, a rendvédelmi, a külügyi és igazságügyi igazgatási, a közigazgatási jogalkalmazói, a hatósági ellenőrzési és pénzügyi ellenőrzési, a törvényességi felügyeleti és ellenőrzési, az államháztartási, európai uniós és egyéb nemzetközi támogatás elosztásáról való döntési tevékenység.
A bejelentési kötelezettség az Áfa tv. alanyára vonatkozik. Értelemszerűen az Áfa tv. alanya az az adózó is, aki a törvény rendelkezései alapján alanyi mentességet választott, vagy kizárólag közérdekű vagy egyéb speciális jellegére tekintettel adómentes tevékenységet végez.
Az áfa bejelentkezési szabályok körében különleges előírások is találhatók az Áfa tv.-ben. Ezen rendelkezések ismertetésére a terjedelmi korlátokra tekintettel nem kerül sor.
Azok az áfa alanyok, akik/amelyek az Európai Unió területén illetőséggel rendelkező cégekkel kívánnak kereskedelmi kapcsolatot folytatni, ezen körülményt az adóköteles tevékenység megkezdésével egyidejűleg is bejelenthetik. [Art. 22. § (1) bekezdés e) pontja.] A bejelentés eredményeként közösségi adószámot állapít meg az állami adóhatóság. A kereskedelmi kapcsolat fogalmát az Art. 178. § 34. pontja határozza meg. [Ld. bővebben az értelmező rendelkezésekhez fűzött magyarázatoknál.] A közösségi adószám bevezetését hazánk európai uniós csatlakozása tette indokolttá. Az Európai Unión belüli kereskedelemben a közösségi adószám (vagy közösségi áfa azonosító szám) használatát a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv írja elő, amely a korábbi 77/388/ EGK (ún. hatodik) áfa irányelvet és annak összes módosítását tartalmazza (a továbbiakban: közösségi áfa-irányelv). E szám használatával elkerülhető a Közösségen belül az áfa (más néven: hozzáadottérték-adó) halmozódása. A közösségi adóazonosító számra elsősorban annak lesz szüksége, aki az Unió tagországainak területén bonyolít le forgalmat.
A közösségi kereskedelmi forgalom szándékát előzetesen kell bejelenteni már a tevékenység megkezdésekor. Ez a kötelezettség minden adószámmal rendelkező adóalanyt érint, aki az EU területén illetőséggel bíró áfa-alannyal eladóként vagy vevőként, illetve szolgáltatóként vagy ennek igénybevevőjeként kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni. [Art. 22. § (1) bekezdés e) pontja]
Termékimport esetén, amennyiben az importáló helyett közvetett vámjogi képviselő jár el a vámeljárásban, az adófizetési kötelezettség is őt terheli.
A 2011. január 1-jétől hatályos h) pont a jogalkalmazást segíti. Az Art. korábban hatályos 22. §-a alapján tett áfanyilatkozatban az adózó csak az általánostól eltérő szabályok alkalmazásáról nyilatkozhatott, ha ilyen nyilatkozatot nem tett, azt az állami adóhatóság úgy tekintette, hogy az adózó az általános forgalmi adó általános szabályait alkalmazza. Gyakran előfordult azonban, hogy adózói figyelmetlenségből maradt el a speciális adózási mód választására vonatkozó nyilatkozat, és ez mind az adózó, mind az adóhatóság számára jelentős terhet jelentett, mivel utólag kellett az adójogviszonyokat értelmezni, minősíteni. Annak érdekében, hogy a véletlenül elmaradt adózói nyilatkozatot el lehessen választani a tudatos adózói döntéstől, nyilatkozatot kell tenni akkor is, ha az adózó az általános forgalmi adó törvény általános szabályai szerint kíván adózni.
Art. 22. § (2) bekezdés
Az általános forgalmi adó alanyának a bejelentkezésével egyidejűleg tett nyilatkozatához képest újabb bejelentést kell tennie, ha adózásának feltételei megváltoznak. A bejelentést a változtatást megelőző év utolsó napjáig kell megtenni. E rendelkezés célja nem más, minthogy az adózó döntésének megfelelően már az év első napjától kezdődően az új szabályok szerint tudjon eljárni, nyilvántartását, számlázását módosítani tudja. Kivételt jelent a megelőző év végéig történő bejelentés alól a közösségi adószám, amelyet év közben is igényelhet az adózó [Art. 22. § (4) bekezdése].
Az adózónak az adómentességre jogosító értékhatár elérését [lásd az Art. 23. §-ának (3) bekezdéséhez fűzött magyarázatot] 15 napon belül be kell jelentenie az adóhatóságnak.
Ha adómentes termékimport esetén a belföldön nyilvántartásba nem vett külföldi adóalany közvetett vámjogi képviselőt bíz meg, mentesül az áfa-nyilatkozat megtétele alól. (A bejelentkezési kötelezettség alól ugyanez a kör mentesül az Art. 20/B. §-a alapján.)
Art. 22. § (3) bekezdés
Az általános forgalmi adóval kapcsolatos változásokat - kivéve az Art. 22. § (1) bekezdés e)-g) pontjában meghatározott eseteket és az értékhatár túllépését - a változást megelőző adóév utolsó napjáig kell bejelenteni. E főszabálynak az az indoka - ahogy arra már az Art. 22. §-ának (2) bekezdése kapcsán is rámutattunk - hogy az Áfa tv. az adómentességet, valamint a különleges adómegállapítási módokat rendszerint naptári évhez köti, így mind a nyilvántartást, mind pedig a számlázást az év első napjától kell módosítani. [Lásd az Art. 22. § (1) bekezdéshez fűzött magyarázatot is.]
Az Áfa tv. rendelkezései szerint lehet választani az alanyi adómentességet, illetve az adófizetés valamelyik különleges módját. Az adózó választási jogának feltételeit az Áfa tv. határozza meg. Az Art. 22. §-ának (3) bekezdése azokról az esetekről rendelkezik, amikor az adózó az Áfa tv. feltételeinek hiányában választott korábban olyan adózási módszert, vagy alanyi adómentességet, amelyet nem választhatott volna. Előfordulhat az is, hogy az Áfa tv. szerinti adómentesség, különleges adómegállapítási mód feltételeként meghatározott értékhatár elérését illetve túllépését az adózó csak a naptári évet követően tudja pontosan megállapítani, bejelentését azonban a pontatlan adatok alapján - és utóbb megállapíthatóan az Áfa tv.-ben előírt feltételek hiányában - már megtette. Ennek rendezésére teszi lehetővé az Art., hogy a bejelentést az adózó módosíthassa az adóév első napjára visszaható hatállyal, az előző adóévre, illetőleg az előző adóév utolsó hónapjára, vagy negyedévére vonatkozó bevallás benyújtásával egyidejűleg. E szabály azonban nem tesz lehetővé olyan kiterjesztő értelmezést, hogy az adózó bármikor tetszése szerint megváltoztathatja korábbi bejelentését. Ha pl. az adózó az adóév utolsó napjáig tett bejelentésében áfa alanyiságot választott, ezt az adóbevallás benyújtásáig már nem módosíthatja alanyi adómentességre akkor sem, ha az általa teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás összesített ellenértéke az Áfa tv. 188. § (2) bekezdésében meghatározott érték alatt maradt. Ez a helyzet ugyanis nem jelenti a törvényben előírt feltételek hiányát.
Art. 22. § (4) bekezdés
A már működő, tevékenységet folytató adózók számára is lehetővé teszi az Art., hogy az Európai Közösség tagállamában illetőséggel rendelkező társasággal folytatandó kereskedelmi kapcsolatot bejelentse az állami adóhatósághoz. Ennek alapján az állami adóhatóság megállapítja az adózó közösségi adószámát. Az adóhatóság nem vizsgálja az adózó bejelentésének szükségességét vagy indokoltságát. Az adózó kezdeményezése alapján a közösségi adószám megállapítása nem tagadható meg, ha egyéb tekintetben az adószám kiadásának feltételei fennállnak.
Art. 22. § (5) bekezdés
A közösségi adószám megképzése érdekében az adózók meghatározott köre számára különleges bejelentési szabályokat állapít meg az (5) bekezdés. Azok a már működő áfa-alanyok, akik/amelyek közösségi kereskedelmet kívánnak folytatni, előzetesen kötelesek közösségi adószámot kérni az állami adóhatóságtól. Az Art. eltérő rendelkezéseket állapít meg egyes adózói csoportokra - összhangban a közösségi áfa-irányelvvel -, így a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany és a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany, valamint az áfa-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy és az eva-alany abban az esetben köteles közösségi adószámot kérni, ha közösségen belüli beszerzéseinek adó nélkül összesített ellenértéke az adóévben meghaladja a 10.000 eurót és ezért belföldön kell beszerzései után áfát fizetnie. Közösségi adószámot kell előzetesen kérnie a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalanynak, az alanyi adómentességet választó adóalanynak és a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalanynak, ha a Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanynak nyújt szolgáltatást, vagy tőle szolgáltatást vesz igénybe. Itt utalunk arra, hogy az Art. 178. § 34. pontja alapján a kereskedelmi kapcsolat fogalmába már a szolgáltatásnyújtás és szolgáltatás-igénybevétel is beletartozik.
Art. 22. § (6) bekezdés
A 22. § (6) bekezdés ugyancsak különleges szabályokat állapít meg az adózók meghatározott körére, amennyiben az Európai Közösség más tagállamában beszerzett termék adó nélkül számított ellenértéke a 10.000 eurót nem haladja meg, és az említett beszerzéssel kapcsolatos áfa fizetési kötelezettséget - választása alapján - a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany, az áfa-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy és az eva-alany belföldön kívánja teljesíteni. Ezek az adóalanyok a 10.000 eurós értékhatár alatt is választhatják a belföldi áfa-fizetést. E választásukat a tárgyévet megelőző adóév utolsó napjáig be kell jelenteniük az állami adóhatóságnak. A közösségen belüli beszerzései miatt közösségi adószámmal rendelkező, egyébként áfa-bevallásra nem kötelezett jogi személyt, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó alanyát e beszerzései tekintetében - mivel belföldön kell az áfát megfizetniük - áfa-bevallási kötelezettség terheli. Az alanyi adómentességet választó adóalany, kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, valamint a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállású adóalany az általános forgalmi adó bevallási kötelezettségének minden esetben havi gyakorisággal tesz eleget. [Art. 1. számú melléklet I./B)/3./d) pontja]
Art. 22. § (7) bekezdés
A rendelkezés értelmében akkor is közösségi adószámot kell kérnie a speciális kötelezetti körbe tartozóknak (az általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő, adófizetésre kötelezett jogi személynek, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalanynak, az alanyi adómentességet választó adóalanynak, a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalanynak), ha a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény hatálya alá tartozó terméket szerez be az Európai Közösségen belülről, és emiatt belföldön keletkezik áfa fizetési kötelezettsége.
Art. 22. § (8) bekezdés
Az Art. rendelkezik arról, hogy az adózó az Áfa tv. 20. §-ának (7) bekezdése alkalmazása esetén utólag, az e rendelkezéssel érintett első Közösségen belüli beszerzés teljesítését követő hónap 20. napjáig köteles bejelenteni az állami adóhatósághoz, hogy közösségi adószámát megadta az értékesítőnek.
Art. 22. § (9) bekezdés
Az eva-alanyok a fentieken túlmenően akkor is kötelesek - az értékesítést, a szolgáltatásnyújtást vagy a szolgáltatás igénybevételét megelőzően - közösségi adószámot kérni, ha más tagállami illetőségű adóalanynak terméket értékesítenek, szolgáltatást nyújtanak vagy a más tagállami adóalanytól szolgáltatást vesznek igénybe.
Art. 22. § (10) bekezdés
Az alanyi mentes áfa-alany a 10.000 eurót meghaladó összegű tagállami beszerzésein túl akkor is köteles közösségi adószámot kérni, ha más tagállami illetőségű személynek, illetve szervezetnek új közlekedési eszközt értékesít.
Az Áfa tv. szerint új közlekedési eszköz az a szárazföldi közlekedési eszköz, amely legfeljebb 6000 kilométert futott, vagy amelynek első forgalomba helyezésétől számítva legfeljebb 6 hónap telt el, az a vízi közlekedési eszköz, amely legfeljebb 100 hajózott órát volt használatban, vagy amelynek első forgalomba helyezésétől számítva legfeljebb 3 hónap telt el, valamint az a légi közlekedési eszköz, amely legfeljebb 40 repült órát volt használatban, vagy amelynek első forgalomba helyezésétől számítva legfeljebb 3 hónap telt el. [Áfa tv. 259. § 25. pontja]
Art. 22. § (11) bekezdés
A kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató áfa-alany a 10.000 eurót meghaladó összegű tagállami beszerzésein túl akkor is köteles közösségi adószámot kérni, ha más tagállami illetőségű adóalanynak terméket értékesít, mely értékesítés belföldi teljesítése esetén adóköteles lenne.
Art. 22. § (12) bekezdés
Különleges szabályokat ír elő az Art. a más tagállami illetőségű, távértékesítési tevékenységet folytató áfa-alanyokra (csomagküldő szolgálat).
Az eltérő adózási szabályokat akkor lehet alkalmazni, ha
a) az értékesített termék nem jövedéki termék,
b) az adott naptári évben az a) pontban említett termékek értékesítéséből származó ellenérték - adó nélkül számított és göngyölített összege - nem haladja meg a Közösség e tagállamában megállapított felső értékhatárt. A felső értékhatár Magyarország esetében 35 000 eurónak megfelelő pénzösszeg.
Az értékhatár túllépése esetén az adózó köteles a magyarországi értékesítései utáni áfát Magyarországon megfizetni, az értékhatár alatt pedig önként választhatja ezt a lehetőséget. A távértékesítők hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatósága a Kiemelt Ügyek Adóigazgatósága, melyhez a csomagküldő szolgálat azon termékértékesítését megelőzően köteles bejelentkezni, mellyel túllépi az értékhatárt. Amennyiben választása alapján fizeti belföldön az általános forgalmi adót, választását a tárgyévre a tárgyévet megelőző év december 31-ig jelentheti be.
Art. 22. § (13) bekezdés
A más tagállami illetőségű, távértékesítési tevékenységet folytató áfa-alanyokra vonatkozó szabályokhoz hasonló előírásokat tartalmaz az Art. a magyarországi illetőségű, távértékesítési tevékenységet folytató áfa-alanyokra más tagállami illetőségű vevők számára történő termékértékesítéseik tekintetében is. Ha ezen termékértékesítéseinek ellenértéke meghaladta az érintett tagállam által meghatározott értékhatárt, és ezért áfa-fizetési kötelezettségét a másik tagállamban kell teljesítenie, vagy az értékhatár alatt önként választotta azt a lehetőséget, hogy a más tagállami illetőségű vevői tagállamában kívánja teljesíteni áfa-fizetési kötelezettségét, ezt a tényt az értékhatár túllépését illetve a választását követő 15 napon belül be kell jelentenie az állami adóhatóságnak.
Art. 22. § (14) bekezdés
Az euróban meghatározott értéket a forintra történő átváltás során a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napján (2004. május 1-jén) érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamának (252,19 forint/euró) alapulvételével, a matematikai szabályok szerint százezer forintra kerekítve, illetőleg ha az átváltás eredményeként kapott összeg nem haladja meg a 100.000 forintot, 1000 forintra kerekítve kell megállapítani. [Áfa tv. 256. §]
Az értékhatár túllépéséről szóló bejelentést az adózónak azon termékbeszerzését megelőzően kell teljesítenie az adóhatóságnál, amelynek ellenértékével túllépi az értékhatárt. A beszerzések összesített ellenértékének megállapításánál nem kell figyelembe venni az új közlekedési eszköz, illetőleg a jövedéki termék adó nélkül számított ellenértékét.
Art. 22. § (15) bekezdés
Az áfa-alanynak nem minősülő, de az áfa visszaigénylésére jogosult jogi személyek és egyéb szervezetek e jogosultságukat bejelenthetik az adóhatóságnak, és így ugyanazon a módon igényelhetik vissza az általános forgalmi adót, mint az áfa-alanyok.
Art. 22. § (16) bekezdés
A rendelkezés a magánszemélyt (kivéve az egyéni vállalkozót illetve az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot létesítőt) mentesíti a bejelentkezési kötelezettség alól ingatlan bérbe/haszonbérbe adása esetén, és nem kell adószámot kérnie, ha ezen tevékenységére nem választja az általános forgalmi adófizetési kötelezettséget.

Art. 22/A. §

Art. 22/A. §
A kapcsolt vállalkozások kizárólag az általános forgalmi adó tekintetében csoportos adóalanyiságot választhatnak. A csoportos adóalanyiság a tagok írásbeli kérelme alapján hatósági eljárást követően, az adóhatóság engedélyével jön létre (és adóhatósági határozat alapján szűnik meg). [Áfa tv. 8. §] A kapcsolt vállalkozások mindegyike belép a csoportos áfa-alanyi körbe. Ha van olyan kapcsolt vállalkozás, amely nem lép be a csoportba (kívül maradó adóalany), akkor is hozzájáruló nyilatkozatot kell adnia. Ha a csoporton kívüli vállalkozás később mégis a csoport tagjává kívánna válni, csatlakozhat a többi vállalkozás által létrehozott csoporthoz. A csoport nevében a csoporttagok által választott tag mint csoportképviselő tehet jognyilatkozatot, a képviselő adja be az áfa-bevallást és az összesítő nyilatkozatot. A csoporton belüli ügyletekre nem kell áfát felszámítani, csak a csoporton kívüli fél részére. Az áfa-csoport tagja a többi adónem tekintetében megtartja a régi adószámát, az áfára pedig a csoport kap egy adószámot. Ez egy újfajta adóazonosító szám, egyfajta áfaazonosító. A csoport minden tagja a saját adószámán kívül köteles feltüntetni a csoportazonosító számot is valamennyi általa kiállított számlán.

Art. 22/B. §

Art. 22/B. §
A rendelkezés az Áfa tv.-ben szereplő együttműködő közösség bejelentkezésével kapcsolatos szabályokat állapítja meg. Az együttműködő közösség a leendő tagjai által a közös cél elérésére létrehozott polgári jogi társaság, amely valamennyi szerződő fél közös, kifejezett és egybehangzó írásos kérelmére az állami adóhatóság engedélyével jön létre, az adóhatóság az együttműködő közösség számára az adóalanyiságot engedélyező határozatában adószámot állapít meg. Az egyébként adóalany személy vagy szervezet is lehet együttműködő közösség, ha ezt az adóhatóságnak írásban bejelenti. Csoportos adóalany is lehet együttműködő közösség tagja. Áfamentes az együttműködő közösség által a közös cél elérésére az együttműködő közösség tagjának nyújtott szolgáltatás, feltéve, hogy
- az együttműködő közösség tagja nem adóalany, vagy
- a szolgáltatás igénybevétele során nem adóalanyi minőségében jár el, vagy
- áfamentes tevékenységéhez kapcsolódóan az együttműködő közösség adóalany tagját adólevonási jog nem illeti meg, vagy
- az együttműködő közösségnek járó ellenérték nem több annál, mint a nála ezzel összefüggésben felmerült igazolt költség, valamint
- az ellenérték göngyölített összege nem haladja meg azt a vagyoni hozzájárulást, amelyet az együttműködő közösség tagjának kell a közös cél elérése érdekében az együttműködő közösségnek rendelkezésre bocsátania.
Az együttműködő közösség bármely adatának változását, illetve a közösség által létrehozott polgári jogi társaság megszűnését, vagy a közös cél megvalósulását, illetve a cél megvalósításának lehetetlenné válását az együttműködő közösség képviselője vagy annak hiányában tagja jelenti be, a változás bekövetkezésétől számított 15 napon belül.

A vámazonosító számmal összefüggő bejelentési kötelezettség

Art. 22/C. §

Art. 22/C. § (1)-(3) bekezdés
Az állami adóhatóság által nyilvántartásba vett személy azonosítására továbbra is az adószám, illetve az adóazonosító jel szolgált. A 2011. december 31-ig a vámhatóság által nyilvántartásba vett személyek azonosítására az ún. vámazonosító szám (VPID-szám) szolgál, amelynek kiadása 2011. december 31-ig a Vámtv., illetve a vámhatóság hatáskörébe tartozó eljárások tekintetében az egyes külön jogszabályok alapján történt.
Az EORI-szám (gazdasági szereplők nyilvántartási és azonosító száma) olyan, az Európai Közösségben alkalmazott egyedi szám, amelyet a tagállam vámhatósága, kijelölt hatósága ad a gazdasági szereplőknek és más személyeknek, és amelyet e személyek a vámhatóságokkal való kapcsolattartás során a Közösség egész területén használnak. 2009. július 1-jét követően valamennyi, vámeljárásban érintett/érintetté váló ügyfél VPID száma automatikusan EORI-számmá vált.
A Vámtv.-nek az ügyfél nyilvántartásba vételére vonatkozó rendelkezései 2012. január 1-jétől átkerültek az Art.-be, a vámhatóság hatáskörébe tartozó feladatokról rendelkező egyéb jogszabályok nyilvántartásba-vételre vonatkozó rendelkezései annyiban változnak, hogy immár a vámhatóságon kívül az állami adóhatóságnak is hatáskört biztosítanak az adóalany nyilvántartásba vételére. Abban viszont nem történik változás, hogy ezen külön jogszabályok alapján nyilvántartásba vett adóalanyok azonosító száma továbbra is a VPID lesz.
Art. 22/C. § (4) bekezdés
Az EORI-számokat egy közösségi számítógépes rendszer tartja nyilván. Fő szabályként a vámjogszabályok hatálya alá tartozó vámeljárásokban részt vevő adózók VPID száma minősül egyben EORI számnak is, míg azok az adózók, akiknek/amelyeknek a VPID számukat a vámhatóság hatáskörébe tartozó egyéb adóztatási (tehát nem vám-) feladattal összefüggésben állapították meg (pl. környezetvédelmi termékdíj ügyek), azoknak a VPID száma nem minősül EORI számnak, kivéve az erre vonatkozó kifejezett kérelem esetét.
Art. 22/C. § (5) bekezdés
Fontos kiemelni, hogy a vámhatóság 2012-től sem adóazonosító jelet, sem pedig adószámot nem adhat ki, mivel erre hatásköre továbbra sem lesz, VPID-számot azonban továbbra is kiadhat. Az állami adóhatóságnál 2012-től a bejelentkezéssel egyidejűleg lehet VPID-számot is kérni (12T101-es, 12T201-es, 12T201TSZ adatlap), melynek következtében az adózó egyszerre kérhet és kaphat adószámot és VPID-számot is. Hangsúlyozandó, hogy az ún. egyablakos rendszeren keresztül bejelentkező adózók, a (cégbíróságnál, illetve az okmányirodában, továbbá a MÁK-nál történő) bejelentkezésükkor nem kérhetik ezt.

A változás bejelentése

Art. 23. §

Art. 23. § (1) bekezdés
Az állami adó- és vámhatóság, valamint az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó feladatok ellátásához nélkülözhetetlen, hogy az általuk vezetett hatósági nyilvántartások pontos, naprakész adatokkal szolgáljanak. Ennek érdekében írja elő az Art., hogy az adózó az adókötelezettség körében bekövetkező valamennyi változás bejelentésére is köteles. Az adózó csak azon adatváltozást köteles közvetlenül bejelenteni, amelyeket a cégbíróság, illetőleg az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyekben eljáró hatóság (az okmányiroda), az alapítványt, egyesületet nyilvántartó bíróság (2012. június 30-ától hatályos változás) nem továbbít az adóhatóság részére. A Ctv. 63. § (1) bekezdése alapján a cégbíróság a cég bejegyzéséről, a cégnyilvántartásban átvezetett változásokról (pl. a cég székhelyének, a tulajdonosok személyének változásáról), valamint az eljárás megszüntetéséről, a bejegyzési kérelem elutasításáról, illetve a cég törléséről értesíti az illetékes adóhatóságot. A nem továbbított adatok tekintetében a változást annak bekövetkezésétől számított 15 napon belül kell az adózónak bejelentenie. E szabály alól kivétel az áfa nyilatkozat megváltoztatásának [Art. 22. § (2) bekezdés] és a magánszemélyek természetes személyazonosító adatainak illetve lakcímének megváltozásáról szóló bejelentés. Ez utóbbi bejelentése alól azért ad felmentést az Art, mivel az 1996. évi XX. törvény alapján a KEK KH nyilvántartásából ezen adatok változásáról rendszeresen adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak.
A bejelentést minden esetben írásban kell az adózónak megtennie az előírt nyomtatványon, amelyek az adóhatóságoknál szerezhetők be, illetve az adóhatóság internetes honlapjáról tölthetők le. A változás bejelentésének kötelezettsége jellemzően az adózót terheli. A változásbejelentési kötelezettség elmulasztása mulasztási bírság kiszabását vonja maga után [Art. 172. § (1) bekezdés c) pontja].
Itt is utalunk az Art 5. sz. mellékletének az átalányadó választásának, illetve az azzal összefüggő változás bejelentésének szabályaira.
Art. 23. § (2) bekezdés
A 23. § (1) bekezdése általános elvként határozza meg az adatokban bekövetkezett változás bejelentését, a 23. § (2) bekezdése pedig azt, hogy különösen mely adatok tartoznak ebbe a körbe. Bár nincs nevesítve pl. az iratok őrzési helyének megváltoztatása, de a 23. § (1) bekezdés rendelkezéséből egyértelműen következik az ezzel összefüggő változás bejelentési kötelezettség. A már működő adózók az üzleti év mérlegforduló napjának megváltozását is kötelesek bejelenteni az erről hozott döntést követő 15 napon belül. A cégbejegyzésre nem kötelezett adózónak a végelszámolás kezdetének és befejezésének időpontját kell bejelentenie, mivel az adókötelezettségek teljesítésének szempontjából ezeknek az időpontoknak van jelentősége. 2012. január 1-jétől az adókötelezettséget érintő változások példálózó felsorolása kiegészült a cégbejegyzésre nem kötelezett jogi személy, egyéb szervezet által a végelszámolás nélküli megszűnése esetén a jogutód nélküli megszűnésről szóló döntés bejelentésével, valamint az egyszerűsített végelszámolás megindulásáról, valamint annak megszüntetéséről és a cég működésének továbbfolytatásáról a Cégközlönyben megjelentetett közlemény adatainak bejelentésével, tekintettel arra, hogy ezen adatokról sem értesül hivatalból az adóhatóság, és az ellenőrzési tevékenység hatékony lefolytatásához szükségesek.
A bejelentésre előírt időpont - ideértve a naptári évtől eltérő üzleti év választásának bejelentésére vonatkozót is - elmulasztása csak mulasztási bírság kiszabását eredményezi, a határidő után történő bejelentés regisztrálását az adóhatóság nem utasíthatja vissza, mivel a határidő nem jogvesztő. A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózó ezen bejelentett szándékát meg is változtathatja az Sztv.-ben foglalt korlátokon túlmenően abban az esetben, ha a bejelentésnek megfelelő mérleg fordulónappal lezárt üzleti éve még nincs.
A Gt. és Ctv. rendelkezései szerint a cégbejegyzésre kötelezett társaság társasági szerződésében (alapszabályában, alapító okiratában) csak a főtevénységet és azon tevékenységeket szerepelteti, amelyeket a cégjegyzékben fel kíván tüntetni. A cégbíróság az egyablakos rendszerben a cégbejegyzési kérelem adatai között kizárólag a főtevékenységet és a társasági szerződésben esetlegesen szerepeltetett egyéb tevékenységek adatait közli az állami adóhatósággal, mivel a társaság által ténylegesen végzett egyéb tevékenységekről a cégbíróság nem rendelkezik információval. Az Art. ezért közvetlenül az állami adóhatósághoz teljesítendő bejelentési kötelezettséget ír elő a ténylegesen végzett tevékenységekre.
Ha a cég főtevékenysége változik, vagy emellett más tevékenységeket is végez a cég, azt közvetlenül az adóhatósághoz köteles bejelenteni. A főés egyéb tevékenységi körök változásának cégbíróság felé történő továbbításának törvényi alapját a Ctv. 2012. március 1-jétől hatályos 53. § (2) bekezdése teremtette meg. Az alapítványok, egyesületek tevékenységi körének változás-bejelentésére vonatkozó rendelkezés 2012. június 30-ától, e szervezetek egyablakos bejelentkezési rendszerének bevezetésétől került be az Art. 23. § (2) bekezdésébe.
Art. 23. § (3) bekezdés
Az egyes adókra vonatkozó anyagi jogszabályok esetenként az adókötelezettség keletkezését értékhatárhoz kötik. Ide sorolható különösen az Áfa tv., mely szerint az adózó a törvényi feltételek fennállása esetén alanyi mentességet választhat. Az alanyi mentesség megszűnik, ha az adóéven belül az adóalany gazdasági tevékenységéből - ide nem értve például az adómentes termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást, valamint a mezőgazdasági tevékenységet, az adóalany vállalkozásában használt tárgyi eszköz értékesítését, az új közlekedési eszköz értékesítését, illetve a beépített ingatlan és a hozzá tartozó földrészlet, illetve az építési telek értékesítését - származó tényleges bevétel meghaladja az alanyi mentesség választására jogosító összeghatárt (5.000.000 Ft-ot). Az alanyi adómentesség arra az értékesítésre és szolgáltatásnyújtásra nem vonatkozik először, amelynek ellenértékével az adózó túllépi a jelzett összeghatárt. Az összeghatár túllépését az adózónak 15 napon belül kell bejelentenie.
Art. 23. § (4) bekezdés
2012. január 1-jétől az adózó adókötelezettségei szempontjából releváns információk közvetlenül kerülnek az adó- és vámhatóság nyilvántartásába, tekintve, hogy az adózónak a tényleges üzletvezetési hely külföldre történő áthelyezését is be kell jelentenie. E változással ugyanis Magyarországon a társasági adóalanyiság megszűnik.
A kapcsolt vállalkozás fogalmát az Art. 178. § 17. pontja határozza meg. A kapcsolt vállalkozások fogalmát az Art. 178. § 17. pontjában foglaltaknak megfelelően tartalmazza a Tao. tv. 4. § 23. pontja is. A hatályos rendelkezés szerint a kapcsolt vállalkozásnak minősülő másik személy nevét (elnevezését) és adóazonosító számát az első szerződéskötést követő 15 napon belül kell bejelenteni. Nem kell viszont bejelenteni a kapcsolt vállalkozást érintő körülmények megváltozását, továbbá az ugyanazon társaság tekintetében az ismételt szerződéskötést, a szerződésekből eredő kötelezettségek meghiúsulását. Fennáll azonban az adózó bejelentési kötelezettsége, ha kapcsolt vállalkozásnak minősülő újabb adózóval köti meg az első szerződést. Ezen körülményt a szerződéskötést követő 15 napon belül kell az állami adóhatósághoz bejelenteni az Art. 23. § (4) bekezdés b) pontja szerinti adatok közlésével.
2012. január 1-jétől a kapcsolt vállalkozási viszony megszűnését is be kell jelentenie az adózónak a megszűnést követő 15 napon belül.
Art. 23. § (5) bekezdés
Egyes esetekben előfordulhat, hogy az adózó adataiban bekövetkező változás az adózó adószámának megváltozását eredményezi. Jellemzően két esetben kerülhet erre sor. Az egyik lehetséges eset az Áfa tv. szabályaira vezethető vissza, nevezetesen: amikor az adózó alanyi mentességet választott és elérte az alanyi mentesség választására jogosító értékhatárt, illetőleg kizárólag egyéb speciális jellegére tekintettel adómentes tevékenységet végzett és ez megszűnik. Természetesen mindez fordított esetben is igaz. Az adószám 9. pozíciója kifejezi az adózó Áfa tv. szerinti státuszát, vagyis "áfás" vagy nem. Ugyancsak az adószám 9. pozíciójának értéke jelöli azt is, hogy az adózó az Eva tv. hatálya alá tartozik. Ez esetben ugyanis az adószám 9. pozíciójának értéke: 3. Tehát ha e vonatkozásban változik az adózó adata, akkor változik az adószáma is. A másik tipikus eset, amikor megváltozik az adózó székhelye (telephelye). Az adószám utolsó két pozíciója az illetékes adóhatóságot jelöli, így a székhely (telephely) változás megalapozza az adószám változását.
Függetlenül attól, hogy a változás bejelentést közvetlenül az állami adóhatósághoz (pl. Áfa tv. miatti) vagy a cégbírósághoz, okmányirodához, bírósághoz kell az adózónak teljesítenie (és ez utóbbi adatváltozásról a cégbíróság, az okmányiroda, a bíróság tájékoztatja az állami adóhatóságot) az adószám változásról köteles az állami adóhatóság a cégbíróságot, illetőleg az okmányirodát és a nyilvántartást vezető KEK KH-t, illetve bíróságot tájékoztatni az adózó értesítésével egyidejűleg.
Az alapítványok, egyesületek adószáma változására vonatkozó közlési kötelezettség 2012. június 30-ától, e szervezetek egyablakos bejelentkezési rendszerének bevezetésétől került be az Art. 23. § (5) bekezdésébe.
Art. 23. § (6) bekezdés
A vállalkozói tevékenység bejelentéséhez kötött tevékenységet folytató [Art. 17. § (1) bekezdés a) pont], illetve a cégbejegyzéshez kötött tevékenységet folytató [Art. 17. § (1) bekezdés b) pont] adózók az okmányirodához, a cégbírósághoz bejelentett adataikban bekövetkező változást is jelenteni kötelesek. A Ctv. 63. § (1) bekezdése alapján a cégbíróság a cég bejegyzéséről, a cégnyilvántartásban átvezetett változásokról (pl. a cég székhelyének, a tulajdonosok személyének változásáról), valamint az eljárás megszüntetéséről, a bejegyzési kérelem elutasításáról, illetve a cég törléséről értesíti az illetékes adóhatóságot, az egyéni vállalkozók nyilvántartását vezető szerv pedig az Etv. 7. § (5) bekezdése és 14. § (6) bekezdése alapján a vállalkozói tevékenység megkezdésének bejelentéséről, a vállalkozó székhelyének, telephelyének, tevékenységi körének megváltozásáról, a tevékenység megszűnéséről ad tájékoztatást.
Az állami adóhatóságnál nyilvántartott minden más adatban bekövetkező változást, amelyet nem ad át részére a cégbíróság, az adózó köteles közvetlenül az illetékes állami adóhatósághoz bejelenteni.
Az egyablakos rendszerben bejelentkező cégek és egyéni vállalkozók az alapításkori főtevékenységet a cégbíróságon és az egyéni vállalkozók ügyeiben eljáró hatóságon keresztül jelentik be, vagy 2012. január 1-jétől az egyéni vállalkozók ügyfélkapunk keresztül közvetlenül is bejelenthetik. Míg egyéni vállalkozók esetében a tevékenységi körök változásáról a nyilvántartást vezető szerv tájékoztatja az állami adóhatóságot (Etv. 14. § (6) bekezdése), addig cégek esetében a főtevékenység változását az állami adóhatósághoz kell bejelenteni, mely adatot az állami adóhatóság elektronikus úton továbbítja a cégbíróságnak. [Ctv. 24. § (4a) bekezdése, 53. § (2) bekezdése.]
Az alapítványok, egyesületek változás-bejelentésére vonatkozó rendelkezések 2012. június 30ától, e szervezetek egyablakos bejelentkezési rendszerének bevezetésétől került be az Art. 23. § (6) bekezdésébe.
Art. 23. § (7) bekezdés
Esetenként előfordul, hogy a pénzforgalmi szolgáltató belső rendelkezései miatt változtatja meg az adózó korábban nála megnyittatott pénzforgalmi számlájának számát. Az adózók adminisztrációs terheinek mérséklése érdekében az Art. 23. § (7) bekezdése alapján az említett esetben nem az adózót, hanem a pénzforgalmi szolgáltatót terheli bejelentési kötelezettség.
A bejelentési kötelezettség teljesítése során - amelyet a változás bekövetkezésétől számított 15 napon belül kell teljesíteni az állami adóhatósághoz - a pénzforgalmi szolgáltató közli az eredeti és a megváltozott pénzforgalmi számlaszámot, továbbá az érintett adózó adószámát is.

Art. 23/A. §

Art. 23/A. §
Az egyéni vállalkozók választhatják, hogy az egyéni vállalkozók nyilvántartásban nem szereplő adataik változását sem közvetlenül az állami adóhatósághoz jelentik be, hanem az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos hatóságnál, azaz a körzetközponti jegyzőnél, aki továbbítja azt az adóhatóságnak.

Az adózó bejelentés szerinti nyilvántartásba vétele

Art. 24. §

Art. 24. § (1) bekezdés
Az adóhatóság a hatáskörébe utalt feladatok ellátása érdekében az adózókról nyilvántartást vezet. A nyilvántartásban azok az adatok szerepelnek, amelyeket a vonatkozó törvények lehetővé tesznek, ezek az adatok szükségesek az adóztatással összefüggő feladatok ellátásához.
Az önadózás elvével összhangban e hatósági nyilvántartás az adózók bejelentésén, az általuk közölt adatokon alapul.
A nyilvántartásba vételt az adózó székhelye, telephelye, vagy lakóhelye szerint illetékes [NAV Korm. r. 44. §] elsőfokú adóhatóságnál kell kezdeményezni, és az adózókat a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak az adózó székhelye (telephelye) szerint illetékes adóigazgatósága adóalany nyilvántartással foglalkozó szervezeti egysége veszi nyilvántartásba. Vannak adózók, akik bejelentkezési kötelezettségüknek az okmányirodához történő bejelentéssel, vagy a cégbírósági bejegyzés iránti kérelmüknek a cégbírósághoz történő benyújtásával tesznek eleget [Art. 17. § (1) bekezdés a)-b) pontja]. Az említett szervek az állami adóhatósághoz továbbítják az adózók adatait, az adóhatóság nyilvántartásba veszi az adatokat és megállapítja az adózó adószámát.
Azok az adózók, akikre nem vonatkozik a vállalkozói tevékenység megkezdésének bejelentési kötelezettsége, illetőleg a cégbírósági bejegyzés, a bejelentkezési kötelezettségüket nem csak a lakóhelyük illetve székhelyük (telephelyük) szerint illetékes igazgatósághoz benyújtott bejelentkezési nyomtatvánnyal teljesíthetik, hanem a NAV Korm. r. 45. § (4) bekezdése alapján az adózó kérelmére a NAV bármelyik megyei (fővárosi) adóigazgatósága eljárhat, amikor adószámot ad ki a közvetlenül az állami adóhatóságnál bejelentésre kötelezett személyek, illetve szervezetek részére.
A Kiemelt Adózók Adóigazgatóságához (KAIG) tartozókat a KAIG, a Kiemelt Ügyek Adóigazgatóságához (KÜIG) tartozókat a KÜIG veszi nyilvántartásba.
Art. 24. § (2) bekezdés
A bejelentkezés, bejelentés napja az a nap, amelyen a cég cégbejegyzési kérelmét, az egyéni vállalkozó a tevékenység megkezdésére vonatkozó bejelentését, illetve más adózó a bejelentkezésre rendszeresített nyomtatványt előterjeszti, még abban az esetben is, ha az adószámot az adóhatóság ténylegesen ennél későbbi időpontban állapítja meg (például hiánypótlásra kerül sor). A törvény az egyablakos rendszeren kívüli adózók részére lehetővé teszi késedelmes bejelentkezés esetén az adószám − adóköteles tevékenység megkezdésére − visszamenőleges hatályú kiadását.
Az adószám megállapításánál, illetve annak az adózóval történő közlésénél az általános ügyintézési idő, vagyis a 30 nap érvényes. Amennyiben a körülmények lehetővé teszik, az adóhatóság - a törvényes határidőn belül - a legrövidebb idő alatt gondoskodik az adószám kiadásáról.
Az előzőekben leírtak alól kivételt jelent az az eset, amikor a bejelentkezés teljesítése során az adózók meghatározott köre nem kerül közvetlen kapcsolatba az állami adóhatósággal [Art. 17. § (1) bekezdés a)-b) pontjai] és az adószámot - az Art. 24. § (8) bekezdésében meghatározott kivételtől eltekintve - az állami adóhatóság kialakítja, amit közöl a cégbírósággal és az okmányirodával, illetve az adózó nyilvántartását vezető szervvel.
Az állami adóhatóság jogosult az adószám kiadásának megtagadására, ha az adózó által bejelentett adatok hiányosak, vagy valótlanok, vagy az adóregisztrációs eljárás során megállapítja, hogy az adószám megállapításának törvényi akadálya áll fenn. [Art. 24. § (9) bekezdés]. Az adószám kiadásának megtagadásról határozatot hoz az adóhatóság, és a jogerős határozat egy példányát megküldi a cégbíróságnak, alapítványok, egyesületek esetében a bíróságnak, illetőleg a körzetközponti jegyzőnek [Art.17. § (2) bekezdése].
Az adózónak az állami adóhatóság általi nyilvántartásba vétele az adószám megállapításával, kiadásával történik. Az adószám 11 számjegyből álló azonosító szám, melynek első nyolc számjegye az ún. törzsszám. A törzsszámot a jogi személyek esetében a KSH - egyébként pedig az adóhatóság határozza meg. (Ez az indoka annak, hogy a jogi személyek adószámának megállapítását meg kell előznie a KSH által való nyilvántartásba vételnek és a KSH számjel kiadásának.)
A törzsszámot követő 9. számjegy az áfa azonosító. E kódot az adózó az Art. 22. §-ának (1) bekezdése szerinti választása határozza meg. A mentességet választó adózó esetén a kód értéke "1", egyéb esetekben pedig "2". Az adószám 9. pozíciója jelöli továbbá, ha az adózó az Eva tv. hatálya alá bejelentkezett. Ez esetben a kód értéke: 3. A 9. pozíció jelöli azt is, ha az adózó az általános forgalmi adó szempontjából csoportos adóalanyiságot választott, a csoporttag esetében ez a kód a 4-es, a csoportképviselő esetében pedig 5-ös.
Az adószám 10. és 11. számjegye az illetékes adóhatóságot jelzi.
Az Art. 24. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati adóhatóság is adószámon illetőleg adóazonosító jelen köteles az adózóit nyilvántartani. Az Art. szerint adóazonosító szám az adószám, a csoport azonosító szám, a közösségi adószám, a magánszemély adóazonosító jele [Art. 178. § 1. pont].
Art. 24. § (3) bekezdés
A magánszemély adózással összefüggő adatainak számítógépes nyilvántartásának, kezelésének elengedhetetlen feltétele az egyértelmű és egyszerű azonosítás. A polgár természetes személyazonosító adatai és lakcíme ugyan biztosítják az egyedi azonosítást, de ezen adatok számítástechnikai kezelése bonyolult, helyigényes, ezen túlmenően bizonyos adatok bármikor megváltozhatnak (pl. név, lakcím). A legegyszerűbben kezelhető azonosítási mód a matematikai módszerrel képzett számsor, az adóazonosító jel.
A vállalkozás azonosítása és nyilvántartása az adószámon történik, míg a polgárt adóazonosító jelén tartja nyilván az adóhatóság. A nem magyar állampolgárokat is adóazonosító jelen tartja nyilván az adóhatóság. Az említett azonosító megképzése érdekében a nem magyar állampolgárokat is terheli a bejelentési kötelezettség az állami adóhatósághoz. A bejelentendő adatok körét az Art. 20. § (1) bekezdése meghatározza. A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról az 1996. évi XX. törvény rendelkezik.
Az Art. lehetővé teszi azt is, hogy amennyiben a magánszemély eseti jelleggel szerez adóköteles jövedelmet, akkor helyette a kifizető is megkérheti az adóhatóságtól az adóazonosító jelet. Ehhez közölnie kell a nem magyar állampolgárságú magánszemély általa ismert adatait, a magyar állampolgárságú magánszemély természetes személyazonosító adatait, lakcímét. Hangsúlyozni szükséges, hogy az azonosító megképzéséhez feltétlenül közölnie kell azokat az adatokat, amelyeket az 1996. évi XX. törvény meghatároz, továbbá kizárólag eseti kifizetés esetén jogosult a kifizető a magánszemély adóazonosító jelének megképzését kezdeményezni az adóhatóságnál.
Art. 24. § (4) bekezdés
Az Art. kötelező erővel írja elő az önkormányzati adóhatóság számára, hogy az illetékességi körébe tartozó adózókat adószámon, illetőleg adóazonosító jelen tartsa nyilván. Amennyiben az önkormányzati adóhatóság olyan személlyel kerül adókapcsolatba, aki még nem rendelkezik adóazonosító jellel, megkeresi az állami adóhatóságot ennek meghatározása érdekében.
Ebben az esetben az önkormányzat az Art. 20. § (1) bekezdésében meghatározott adatok közlésével kezdeményezi az állami adóhatóságnál az adóazonosító jel megképzését. Az állami adóhatóság az adóigazolvány kiküldésével tájékoztatja a polgárt az adóazonosító jeléről, egyidejűleg közli az önkormányzati adóhatósággal a magánszemély azonosító jelét.
Art. 24. § (5) bekezdés
Az adózónak adószámát, illetve adóazonosító jelét - mint a másoktól való megkülönböztetés eszközét - az adóhatósággal való kapcsolattartás során használnia kell. Az adóazonosító számot valamennyi bizonylaton, adatszolgáltatáson, bevalláson és minden egyéb iraton, befizetési csekken, átutalási megbízáson fel kell tüntetnie.
A magánszemély adókötelezettségének teljesítése során az adóazonosító jelét köteles használni az adóhatósággal való kapcsolattartása során. Ezen túlmenően közölnie kell a munkáltatójával és a kifizetővel, továbbá az adókedvezmény igénybevételére jogosító igazolást kiállító, adatszolgáltatásra kötelezett szervvel. Az adóazonosító jel tehát nemcsak az állami adóhatóság nyilvántartásában, hanem az Szja tv. alapján jövedelemadó köteles bevételt kifizető, illetve adókedvezmény érvényesítésére feljogosító igazolást kibocsátó - és ezzel összefüggésben az adóhatóság felé adatszolgáltatásra kötelezett - szervnél is biztosítja a polgár egyedi azonosítását. Az Art. 24. § (5) bekezdése szerint a kifizetőnek, a munkáltatónak módja van a kifizetés megtagadására mindaddig, amíg a magánszemély nem közli adóazonosító jelét. Az adókedvezmény igénybevételére jogosító igazolás kiadását ugyancsak megtagadja az azt kiállító szerv mindaddig, amíg a magánszemély adóazonosító számát nem közli. A magánszemélynek a kamat kifizetését, jóváírását a kifizető azért teljesítheti adóazonosító jel hiányában is, mert a kifizető köteles a kamatadót a kifizetett kamatból levonni és befizetni, bruttó módon, magánszemélyekre le nem bontva.
Az említett rendelkezés a nem magyar állampolgárságú magánszemélyekre is vonatkozik. A nem magyar állampolgárságú magánszemélyek tekintetében az adóazonosító jel megképzésével kapcsolatos szabályokat az Art. 20. § (1) bekezdése, valamint a 24. § (3), (6) bekezdései tartalmazzák.
Art. 24. § (6) bekezdés
A bírósági, hatósági, közjegyzői eljárásokban gyakori, hogy a fizetendő illetékről, illetőleg a megfizetésére kötelezett személyéről utólag születik döntés. Ahhoz, hogy az állami adóhatóság - a vagyonszerzési illetve eljárási illeték kiszabására, beszedésére vagy visszatérítésére vonatkozó eljárás során - elő tudja írni folyószámla-rendszerében a kötelezettséget, szüksége van adóazonosító számra. Ezért a bíróságoknak, hatóságoknak, közjegyzőknek közölniük kell az illeték fizetésére kötelezett, illetőleg a visszatérítésre jogosult adózók általuk ismert adóazonosító számát, ennek hiányában az azonosító szám megállapításához szükséges személyes adatait. A külföldi illetőségű, adóazonosító jellel nem rendelkező személyek számára az állami adóhatóság technikai azonosító számot állapít meg, melyet az érintettel nem kell közölni.
Art. 24. § (7) bekezdés
Az adóazonosító szám az azonosításon túl egyéb rendeltetéssel is bír. Az adóazonosító szám a feltétele ugyanis a költségvetési támogatás kiutalásának.
Az adóazonosító szám fogalmát az Art. 178. § 1. pontja határozza meg, mely szerint az adóazonosító jel, az adószám, a csoport azonosító szám és a közösségi adószám értendő ide. Tekintve, hogy egyes esetekben a támogatás igénybevételének az is feltétele, hogy az igénybevételhez szükséges igazolást más szerv kiállítsa [Art. 3. sz. melléklet L) pont], az igazolás pedig csak akkor adható ki, ha az adózó közli adóazonosító jelét, illetőleg adószámát, így többszörösen indokolt az adóazonosító szám költségvetési támogatás igénylése előtti megléte.
Adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést is csak olyan időszakra érvényesíthet az adózó, amely időszakban adóazonosító számmal rendelkezett, és csak azt követően, hogy teljesítette bejelentkezési kötelezettségét. E rendelkezés is elősegíti, hogy az adózók csak adóazonosító szám birtokában folytassanak adóköteles tevékenységet, azaz eleget tegyenek bejelentkezési kötelezettségüknek. Ha az adózó a bejelentkezési nyomtatvány előterjesztését követően, de a bejelentkezés napjával kapja meg adószámát, az adószám birtokában a bejelentkezés előterjesztésének napjától kezdődő időszakra érvényesíthet adó-visszatérítést, adó-visszaigénylést, hiszen az adó-visszaigénylési, -visszatérítési kérelmet a bejelentkezést követően, és olyan időszakra terjesztette elő, amelyben adószámmal rendelkezett.
Art. 24. § (8) bekezdés
Az adózó bejelentése alapján számára az adóhatóság közösségi adószámot állapít meg. Ez a bejelentés történhet az adózó tevékenységének megkezdése előtti bejelentkezésével egyidejűleg [Art. 22. § (1) bekezdés e) pont], de történhet később is, amikor az adózó már tevékenykedik, és ennek során az Európai Unió tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni [Art. 22. § (4) bekezdés].
A közösségi adószámot az Art. 22. § (7) bekezdése alapján állapítja meg az állami adóhatóság. A közösségi adószám a közösségen belüli kereskedelemben azonosítja az adózót, ezért ezt az azonosító számot a közösségi kereskedelemmel összefüggő valamennyi iratán az adózónak fel kell tüntetnie.
Amennyiben az adózó már nem kíván az Unión belül kereskedelmi tevékenységet folytatni, akkor visszaadja közösségi adószámát, ezt év közben is megteheti. Természetesen annak sincs akadálya, hogy később ismét kezdeményezze az adózó a közösségi adószám megképzését.
A kérelem előterjesztésének napja fordulatnak a közösségi adószám kiadása iránti kérelem esetében is jelentősége van. 2012. január 1-jétől az adószám megállapításának dátumát is figyelembe kell vennie az adóhatóságnak, tekintve, hogy közösségi adószám legkorábban az adószám megállapításának napjával adható. Szintén 2012. január 1-jétől mondja ki a törvény, hogy közösségi adószámot az adószám iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg is lehet kérni. A közösségi adószám megállapításának nincs visszaható hatálya az adóköteles tevékenység kezdő időpontjára.
Art. 24. § (9) bekezdés
Az Art. 24. § (9) bekezdése lehetőséget biztosít az állami adóhatóság számára az ún. fantom cégek előzetes kiszűrésére azáltal, hogy meghatározott körülmények esetén az adóhatóság megtagadja az adószám kiadását. Adószám hiányában pedig legálisan nem végezhető vállalkozási tevékenység.
Az adóhatósághoz bejelentendő adatok körét az Art. 16. §-a határozza meg. Amennyiben a bejelentett adatok hibásak, hiányosak, az adóhatóság - határidő kitűzésével - felhívja az adózót az adatok pótlására, illetve kiegészítésére. Amennyiben ennek az adózó nem tesz eleget, az adóhatóság határozattal tagadja meg az adószám kiadását.
Előfordulhat, hogy a bejelentett adatok valótlanok. Pl. a településen nem létező utcát, házszámot tüntet fel az adózó székhelyként, illetve telephelyként, vagy a megjelölt címen a végezni kívánt tevékenység nem folytatható. Nem kizárt, hogy ezek a hibák elírásból erednek, de az sem, hogy az adóhatóság megtévesztésére irányulnak. Nincs akadálya annak, hogy az adóhatóság ennek tisztázása végett felvegye a kapcsolatot az adózóval, és azt követően döntsön az adószám kiadásáról. Amennyiben az adategyeztetés (javítás kezdeményezés) nem vezet eredményre, az adóhatóság a rendelkezésére álló adatok alapján hozza meg a döntését, vagyis határozattal tagadja meg az adószám kiadását.
Az adószám kiadásának megtagadása határozattal történik, az adózó élhet a fellebbezés lehetőségével. Amennyiben az adószám megállapításának akadálya az Art. 17. § (1) bekezdés a)-b) pontjai szerinti adózóknál merült fel, akkor az állami adóhatóság tájékoztatja a megkereső szervet az adószám megállapításának megtagadása okáról [Art. 17. § (2) bekezdése].
Az adóregisztrációs eljárás 2012. január 1-jei bevezetésével összefüggésben az állami adóhatóság az adószám megállapítását akkor is megtagadja, ha az adóregisztrációs eljárás során merül fel az adószám kiadásának törvényi akadálya.
Art. 24. § (10) bekezdés
A 24. § (10) bekezdése azokat az eseteket szabályozza, amikor az állami adóhatóság törli a nyilvántartásából az adózót. Az adózó nyilvántartásból való törlését megelőzően az adózónak záróbevallást kell adnia, [Art. 33. § (3) bekezdése] továbbá meg kell fizetnie az esetleges adótartozást, az adóhatóság pedig még záróvizsgálatot is tarthat az adózónál. Amennyiben az adózót jogerős határozattal törölte nyilvántartásából az adóhatóság, vállalkozási tevékenységet nem folytathat, mivel úgy minősül, mint aki bejelentkezési kötelezettségének nem tett eleget.
Az adóhatóság több ok miatt törölheti nyilvántartásából az adózót. A nyilvántartásból való törlés okait az Art. 24. § (10) bekezdése határozza meg.
ad a) A bekezdés a) pontjának első fordulata szerint az adóhatóság törli nyilvántartásából azt az adózót, akinek cégbírósági bejegyzés, a törzskönyvi nyilvántartásba vétel iránti kérelmét a cégbíróság, illetve a kincstár jogerősen elutasította. Ezt a körülményt a cégbíróság köteles közölni az állami adóhatósággal [Ctv. 63. §]. A második fordulat azokra az adózókra vonatkozik, akiknek a bejegyzését a cégbíróság jogerősen elutasította ugyan, de azok az elutasítást követő 8 napon belül ismételten benyújtották bejegyzés iránti kérelmüket és ezt a tényt a cégbírósági végzés kézhezvételétől számított 30 napon belül az adózó hitelt érdemlően igazolja az adóhatóságnál.
ad b) Ugyancsak törli az adóhatóság a nyilvántartásból azt az adózót, akit a cégbíróság jogerős végzéssel törölt a cégjegyzékből. Ez történhet a cég kérelmére [Ctv. 62. § (1) bekezdés] pl. a végelszámolás befejezésekor, de hivatalból is. A hivatalbóli törlési eljárás 2012. március 1-jétől hatályos szabályai szerint a cégbíróság a céget hivatalból törli a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak a cég megszüntetéséről szóló, elektronikus úton megküldött jogerős végzése alapján, továbbá kényszertörlési eljárás során. A kényszertörlési eljárás 2012. március 1-jétől váltotta fel a kényszer-végelszámolást, tekintettel arra, hogy a cégek a kényszertörlési eljárás feltételeinek fennállása esetén nagy valószínűséggel már végelszámoló segítségével sem tudják a cég működésének lezárásával kapcsolatos feladatokat ellátni. A cégbíróság kényszertörlési eljárás megindítását rendeli el, ha
a) törvényességi felügyeleti hatáskörében eljárva a céget megszűntnek nyilvánítja - ideértve a Ctv. 87. § (2) bekezdését és a 90. § (3) bekezdését is,
b) a cég a végelszámolást három éven belül nem fejezte be, és a Ctv. 34. § (1) bekezdés szerinti határidőn belül törlése iránt szabályszerű kérelmet nem terjesztett elő,
c) a cég a végelszámolás általános szabályaira történő áttérést nem hajtotta végre, vagy
d) a cég jogutód nélküli megszűnését előidéző ok következett be, és végelszámolási eljárás lefolytatásának nincs helye. [Ctv. 62. § (2) bekezdés]. A cég a cégjegyzékből való törléssel szűnik meg. A cégbíróság hivatalból tájékoztatja az adóhatóságot a cég törléséről [Ctv. 63. §].
Amennyiben az egyéni vállalkozók nyilvántartásából törlik az adózót, a vállalkozót törölni kell az adóhatósági nyilvántartásból. Ehhez segítséget nyújt az egyéni vállalkozó nyilvántartását vezető szerv (a KEK KH) adatközlési kötelezettsége [Etv. 19. § (4) bekezdés].
ad c) Törli a nyilvántartásból az adóhatóság azt az adózót, aki bejelenti tevékenységének megszüntetését, illetőleg azt, akinek a tevékenysége folytatásához szükséges engedélyét visszavonták. Ebbe az adózói körbe tartoznak pl. az adószámos magánszemélyek.
ad d) Amennyiben a cégbejegyzési eljárást a cégbíróság megszüntette, akkor az adózót törli az adóhatóság a nyilvántartásából. Az eljárás megszüntetéséről a cégbíróság tájékoztatni köteles az adóhatóságot [Ctv. 63. §]. Az eljárás megszüntetésére akkor kerül sor, ha az adózó visszavonja bejegyzés iránti kérelmét [Ctv. 33. § (3) bekezdés].
ad e) Amennyiben a kincstár törli a költségvetési szervet a törzskönyvi nyilvántartásból, az adóhatóság is törli nyilvántartásából az adózót.
Art. 24. § (11) bekezdés
A 24. § (10) bekezdés c) pontja szerinti esetben az adózó törléséről határozattal dönt az adóhatóság. A határozat kiadásáról haladéktalanul intézkednie kell az adóhatóságnak. Egyéb esetekben nem terheli határozathozatali kötelezettség az adóhatóságot, mivel a cégbírósági illetve az okmányirodai törlésről már tudomással rendelkezik az adózó.
Art. 24. § (12) bekezdés
A Ctv. 45. §-a lehetővé teszi, hogy amennyiben a bejegyzési kérelmet a cégbíróság hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül elutasítja, de az adózó az elutasító végzés közlését követő 8 napon belül ismételten kéri a cég bejegyzését, akkor a korábbi eljárás során benyújtott okiratokat ismételten fel lehet használni az új bejegyzési kérelemhez. Ezzel a rendelkezéssel függ össze az Art. 24. § (12) bekezdésének rendelkezése. Ésszerűtlen lenne, ha az ismételt bejegyzési kérelem esetén új adószámot kellene az adózó részére kialakítani a régi törlésével egyidejűleg.
Art. 24. § (13) bekezdés
Az állami adóhatóság hivatalból állapítja meg a magánszemély adóazonosító jelét, egyrészt akkor, ha az adózó elmulasztja bejelentkezési kötelezettségét, másrészt pedig abban az esetben, ha a magánszemély adatainak kezelése szükségessé válik az állami adóhatóságnál a feladatainak ellátása során.
Az adóhatóság hivatalból állapítja meg annak a magánszemélynek az adóazonosító jelét, aki adóköteles tevékenységet (például kereskedelmi tevékenységet) adóazonosító jel megszerzése nélkül végzett, mivel bejelentési (bejelentkezési) kötelezettségét nem teljesítette. Sor kerülhet hivatalból az adóazonosító jel megállapítására abban az esetben is, ha az adózó bevallást nyújt be, de adóazonosító jellel nem rendelkezik, vagy az adóazonosító jellel nem rendelkező elhunyt adóját állapítja meg az adóhatóság, vagy pl. adóazonosító jellel nem rendelkező külföldi szerez Magyarországon jövedelmet.
Art. 24. § (14) bekezdés
Az Art. 24. § (14) bekezdése arra az esetre írja elő a nem magánszemély esetén az adószám megállapítását, amikor az adózónak kizárólag az önkormányzati adóhatóságnál keletkezik adókötelezettsége.
Az önkormányzati adóhatóság is adóazonosító számon tartja nyilván adózóit [Art. 24. § (4) bekezdés], így a vonatkozó azonosítóval valamennyi, az önkormányzati adóhatóság tekintetében adókötelezettséggel érintett adózónak rendelkeznie kell. Az adószámot az állami adóhatóság alakítja ki az adózó bejelentkezése alapján (Art. 16. §, 20. §). Az Art. 24. § (14) bekezdése alapján abban az esetben is az állami adóhatósághoz jelentkezik be az adózó az adószámának megállapítása érdekében, ha kizárólag az önkormányzati adóhatóságnál keletkezik adókötelezettsége.
Ebben az esetben önmagában az adószám nem eredményezi az adókötelezettségek, különösen a bevallási kötelezettség teljesítését az állami adóhatóság felé. Az adatokban bekövetkezett változást sem kell jelezni az állami adóhatósághoz, amennyiben kizárólag az önkormányzati adóhatóságnál keletkezik adókötelezettsége az adózónak.
Más a helyzet abban az esetben, ha az állami adóhatósághoz teljesítendő adókötelezettsége keletkezik az adózónak. Ennek bejelentésére a már korábban megállapított adószámát használja az adózó azzal, hogy valamennyi, az Art. 16. §-ában meghatározott adatát is bejelenti az állami adóhatósághoz.
Art. 24. § (15) bekezdés
Az Art. fenti rendelkezése a nem magánszemély adózók részére megállapítható, adóazonosító számnak nem minősülő technikai azonosító szám megállapításáról és törléséről hasonlóan rendelkezik, mint az Art. 24. § (6) bekezdése. A technikai azonosító szám az adóköteles tevékenységet nem végző, azaz bejelentkezésre és adószám igénylésére nem kötelezett, az egyablakos rendszeren kívüli, nem magánszemély adózók adóhatósági azonosítására és nyilvántartására szolgál, ha törvény az adózó adóhatósági nyilvántartását szükségessé teszi. Ilyen eset lehet pl., ha egy külföldön bejegyzett társaság adóköteles tevékenységet nem végez, de az állami adóhatóság adók módjára behajtandó köztartozás miatt végrehajtási eljárást folytat az adózó ellen. A rendelkezés ugyanazt az adózói kört érinti, amely adóköteles tevékenység folytatása esetén visszamenőleges (azaz a bejelentkezést megelőzően megkezdett tevékenység kezdő napjától hatályos) adószám igénylésre jogosult. A technikai azonosító szám a visszamenőleges bejelentkezésnek nem akadálya, ekkor az adóhatóság a technikai azonosító számot visszamenőlegesen, az adószám kiadásának napjával törli a nyilvántartásából.
Art. 24. § (16) bekezdés
Az Art. 2012. január 1-jétől hatályos fenti rendelkezése bevezetésének indoka, hogy a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet 40. cikk (2) bekezdésében és 38d. mellékletében foglaltak alapján egy VPID számhoz egy tagállami adóazonosító szám tartozhat. Ha az egyéni vállalkozó tevékenysége megszüntetését követően tevékenységét folytatta, és korábbi egyéni vállalkozói adószámát megtartotta (amelyhez VPID is kapcsolódik), azonban az egyéni vállalkozók nyilvántartásába való újabb bejelentkezése miatt a hivatkozott EGK rendelet szerint újabb VPID számot kell számára képezni, akkor már több VPID-hez is ugyanaz az adószám tartozna. Ezért volt szükséges az Art. 24. §-át a (16) bekezdéssel kiegészíteni.

Art. 24/A. §

Art. 24/A. § (1) bekezdés
Az adószám alkalmazásának felfüggesztése elsősorban a fiktív adózók elleni hatékonyabb fellépést szolgálja. Az állami adóhatóság az adózó adószámát felfüggeszti, és kivételes esetben az adószámot az adózó megszűnése előtt törli. A szigorú jogkövetkezményekkel járó felfüggesztésre kizárólag a törvényben felsorolt tényállások esetén kerül sor, a tényállás fennállása esetén az állami adóhatóság mérlegelés nélkül köteles a felfüggesztés elrendeléséről határozni. Nem akadálya az adószám felfüggesztésének, ha az adózó végelszámolási, felszámolási vagy csődeljárás alatt áll.
Az adózó adószáma a felfüggesztés időtartama alatt az adózással összefüggő iratokon, bizonylatokon csak a felfüggesztésre utaló toldattal tüntethető fel, és a felfüggesztés időtartamára az adózó sem a felfüggesztés alatt, sem azt követően nem érvényesíthet adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést. A felfüggesztés időpontjában folyamatban levő, vagy a felfüggesztés időtartama alatt előterjesztett, a felfüggesztést megelőző időszakra vonatkozó adó-visszaigénylési, adó-visszatérítési kérelmeit az adóhatóság csak a felfüggesztés megszüntetését követően teljesíti.
A felfüggesztést megalapozó tényállások:
a) az adóhatóság eljárása során hitelt érdemlő adatok utalnak arra, hogy az adózó székhelye fiktív, illetve amikor a címzett ismeretlensége miatt nem kézbesíthető a hivatalos iratként kézbesítendő adóhatósági irat, így pl. akkor is, amikor a tértivevényen az szerepel, hogy a címzett ismeretlen helyre költözött, és nem az, hogy a címzett ismeretlen, illetve a levélszekrény hiánya miatt nem volt kézbesíthető az irat. [24/A. § (1) bek. a)-b) pont],
b) az adózó a bevallási vagy adófizetési kötelezettségének az eredeti határidőtől, esedékességtől számított egy éven belül nem tesz eleget [24/A. § (1) bek. c) pont].
2012. január 1-jétől változás, hogy az adózó adószámát nem függeszti fel az adóhatóság, hanem felfüggesztés nélkül törli, ha az adózó székhelyként nem valós címet jelent be, vagy képviselője nem valós személy, illetve elmulasztja a képviselő bejelentését. Így az adószám felfüggesztés esetköre szűkül, azonban a jogerőssé váló adószám felfüggesztő határozatot követően az adószámot törlő határozat kiadására rövidebb időn belül sor kerül.
2012. január 1-jétől kikerültek az adószám felfüggesztési okok közül az adóhatóság által elrendelt 60 napos üzletlezárás illetve a tevékenység 60 napos felfüggesztésének ismételt elrendelése mellett alkalmazható, határozott időre szóló adószám felfüggesztés esetei.
Art. 24/A. § (2) bekezdés
Garanciális szabály, hogy a felfüggesztés elrendeléséről, megszüntetéséről az adóhatóság határozattal dönt. A felfüggesztéssel kapcsolatban hozott valamennyi döntés ellen fellebbezésnek van helye, a felfüggesztést megszüntető határozat kivételével, illetve a fellebbezés alapján hozott másodfokú határozat esetében bírósági felülvizsgálat kérhető.
Az adószám felfüggesztése csak az adójogi jogviszonyban alkalmazott jogkövetkezmény, ezért az adóhatóságnak értesítenie kell a fiktív működésről a nyilvántartást vezető szervet, aki döntést hozhat az adózó jogalanyiságával kapcsolatban. Az adóhatóság a jogerős felfüggesztő, illetve felfüggesztést megszüntető határozatról az adózó nyilvántartását vezető szervet (cégbíróság, KEK KH vagy egyéb szerv, pl. az illetékes bíróság vagy a Magyar Államkincstár) a jogerőre emelkedés napját követő napon értesíti.
A Ctv. hatálya alá tartozó adózók esetében a fiktív székhely, az adóhatósági irat kézbesíthetetlensége miatt hozott felfüggesztő határozat esetén az állami adóhatóság köteles megindítani a törvényességi felügyeleti vagy az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárást is (természetesen csak akkor, ha az adóhatóság tudomása szerint ilyen eljárás még nincs folyamatban).
Az adóhatóság internetes honlapján kell közzétenni a 24/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján meghozott felfüggesztést elrendelő határozatot, valamint az ugyanezen pont alapján elrendelt felfüggesztést követően az adószám törlését elrendelő határozatot. Ugyanakkor postai úton kell az adózóval közölni, ha a fellebbezésnek megfelelően az elsőfokú adóhatóság módosítja, kijavítja, kiegészíti, illetve még a jogerőre emelkedés előtt a fellebbezésnek megfelelően vagy hivatalból visszavonja a felfüggesztő határozatot, mivel ebben az esetben az adózó "előkerült", így nincs szükség hirdetményi közlésre. A 24/A. § (1) bekezdés b) és c) pontjai alapján meghozott felfüggesztést elrendelő határozatokra a kézbesítés általános szabályai vonatkoznak.
Art. 24/A. § (3) bekezdés
Ha a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedett, a felfüggesztés megszüntetésének az adózó kérelmére és hivatalból is helye van.
Ha az adózó fiktív székhelye vagy az adóhatósági irat kézbesíthetetlensége miatt rendelte el a felfüggesztést az adóhatóság, a székhely valódiságát a helyszínen is vizsgálja a felfüggesztés megszüntetése iránti kérelmet elbíráló eljárásban. Ha az adóhatóság a kérelem alapján megállapítja, hogy a felfüggesztés elrendelésének oka megszűnt, a felfüggesztés megszüntetését határozattal elrendeli, más esetben a kérelmet elutasítja. Ha a felfüggesztés megszüntetése iránti ismételt kérelemben az adózó új tényre, körülményre nem hivatkozik, a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja az adóhatóság.
Ha az adóhatóság tudomást szerez arról, hogy a felfüggesztés elrendelésének oka megszűnt, a felfüggesztést az adóhatóság határozattal hivatalból is megszüntetheti.
A felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozat ellen fellebbezésnek nincs helye. Ha az adóhatóság a felfüggesztés megszüntetésére irányuló kérelmet elutasítja, határozata ellen az adózó 15 napon belül fellebbezést nyújthat be. Ha az adóhatóság a fellebbezésnek megfelelően visszavonja határozatát, a visszavonó határozatban rendelkezik a felfüggesztés megszüntetéséről is.
Art. 24/A. § (4) bekezdés
Az adószám felfüggesztésének időtartama a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedésétől a felfüggesztést megszüntető (vagy az adószám törlését elrendelő) határozat jogerőre emelkedéséig tart. Ha az adóhatóság törli az adószámot, a felfüggesztés időtartama a felfüggesztő határozat jogerőre emelkedésétől a törlést elrendelő határozat jogerőre emelkedéséig tart, ebben az esetben az adóhatóság külön határozatot a felfüggesztés megszüntetéséről nem hoz.
Három feltétel együttes fennállása esetén lehetséges a felfüggesztés alatt álló adószám törlése. A feltételek: a felfüggesztés jogerőre emelkedését követő 15 napon belül a felfüggesztés megszüntetésére nem került sor, az adóhatóság az Art. 24. § (10) bekezdése alapján nem törölte az adószámot és az adózó nem áll felszámolás, végelszámolás hatálya alatt.
A törlés járulékos külön rendelkezéssel a közösségi adószámra is kiterjed, a határozat elleni fellebbezésre a felfüggesztésnél említett szabályok alkalmazandók (kivéve a fellebbezésre nyitva álló határidőt, mely törlés esetén a közléstől számított 8 nap), továbbá a törlésről értesíteni kell az adózó nyilvántartását vezető szervet is.
A 24/A. § (4) bekezdése alkalmazásával törölt adószám, közösségi adószám esetén - a Ctv. 24. § (1) bekezdés i) pontja, illetve 25. § (1) bekezdés m) pontja alapján - a felfüggesztés illetve törlés tényét és időpontját a cégjegyzékbe be kell jegyezni.
Az adószám jogerős felfüggesztése és törlése közötti időtartam 2008 óta 90 napról előbb 45 napra, majd 45 nap helyett 30 napra rövidült, 2012. január 1-jétől pedig 15 nap lett.
Art. 24/A. § (5) bekezdés
Ha az adózó közösségi adószámmal is rendelkezik, az adóhatóság nem hoz külön határozatot ebben a kérdésben, hanem az adószám felfüggesztéséről szóló határozatban a közösségi adószámot is felfüggeszti, illetve a felfüggesztést a közösségi adószámra kiterjedően is megszünteti. Mivel a közösségi adószámról hozott rendelkezés járulékos természetű, ezért a kizárólag e kérdésben előterjesztett fellebbezés lehetőségét a törvény kizárja.
Ha az adózó a felfüggesztésről szóló határozat meghozatalakor közösségi adószámmal nem rendelkezik, a felfüggesztés időtartama alatt közösségi adószám kiadására irányuló kérelmét a felfüggesztés megszüntetéséig az adóhatóság nem teljesíti. Ha a törvény nem tartalmazná ezt a rendelkezést, a kiadott közösségi adószám alkalmazását külön határozattal fel kellene függeszteni.
Art. 24/A. § (6) bekezdés
Az Art.-ben szereplő, az adószám felfüggesztésével kapcsolatos adóvisszatérítésre, adóvisszaigénylésre vonatkozó speciális szabályokat az Áfa tv. 137. §-a részletezi. E szerint, amennyiben az adóalany adószámát az adóhatóság jogerősen felfüggesztette, az adóalany a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napját követően - az adószám felfüggesztésének időtartama alatt - megnyílt levonási jogát, az adószám felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozat jogerőre emelkedését követő naptól kezdődően, a levonási jog megnyílásakor hatályos szabályok alapján gyakorolhatja. Az az adóalany, akinek (amelynek) adószámát az adóhatóság jogerősen felfüggesztette, a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napjától az adószám felfüggesztésének időtartama alatt a felfüggesztéssel érintett adómegállapítási időszakában, illetve időszakaiban adólevonási jogát nem gyakorolhatja. Ha az állami adóhatóság az adóalany adószámának felfüggesztését úgy szünteti meg, hogy nem törli az adószámát, az adóalany adólevonási jogát az adószám felfüggesztését megszüntető határozat jogerőre emelkedésének napjától kezdődően ismét gyakorolhatja. Ha az állami adóhatóság az adóalany adószámának felfüggesztését úgy szünteti meg, hogy törli az adószámát, az adóalany adólevonási joga az adószám törlését elrendelő határozat jogerőre emelkedésének napjával elenyészik.
Az Art. 4. § (3) bekezdésének b) pontja alapján az adóvisszaigénylésre, adóvisszatérítésre - az Art. eltérő rendelkezése hiányában - a költségvetési támogatásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ebből azonban nem következik, hogy az adóvisszaigénylésre, adóvisszatérítésre vonatkozó speciális rendelkezéseket a költségvetési támogatásokra is alkalmazni lehetne. Ezért a 24/A. § (6) bekezdésében külön is szerepel a költségvetési támogatásra vonatkozó szabály, amely az adóvisszaigényléssel, adóvisszatérítéssel azonos módon korlátozza a költségvetési támogatás igénylését/kiutalását.
Az Art. 43. § (5) és (6) bekezdése alapján az adótartozásnál nagyobb összegű befizetés esetén jelentkező túlfizetés adóvisszatérítésnek minősül, ebben az esetben azonban az Art. 24/A. § (6) bekezdésének alkalmazásakor a túlfizetés meghatározott időszakra vonatkoztatása okozott értelmezési nehézséget. Az egységes jogértelmezés érdekében az Art. 24/A. § (6) bekezdése a jogerős felfüggesztés időszakában külön rendelkezéssel tiltja a túlfizetés visszatérítése iránti kérelem benyújtását (gyakorlatilag a túlfizetés visszatérítését).
Az Art. 24/A. § (6) bekezdés második mondatában az adóhatóság kifejezés szerepel, egyértelművé téve, hogy a felfüggesztés jogerőre emelkedése előtti időszakra vonatkozó szankciót nemcsak az állami adó- és vámhatóság, hanem az önkormányzati adóhatóság is alkalmazhatja.
Art. 24/A. § (7) bekezdés
A törvény az elrendelt felfüggesztés illetve az ezt követő törlés esetén kötelezővé teszi a felfüggesztést illetve törlést elrendelő határozat hirdetményi úton való közlését, amennyiben a felfüggesztésre a 24/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján került sor. A hirdetményt tizenöt - törlést elrendelő határozat esetén nyolc - napra az állami adóhatóság internetes honlapján közzé kell tenni. A hirdetmény tartalma: a honlapon való közzététel napja, a határozatot hozó adóhatóság megnevezése, az ügy száma és tárgya, az adózó elnevezése, székhelye és adószáma, valamint az a figyelemfelhívás, hogy az adóhatóság az adószám (közösségi adószám) felfüggesztéséről, illetve törléséről határozatot hozott, melyet az adózó vagy képviselője a határozatot hozó adóhatóságnál átvehet, továbbá utalás arra, hogy a határozat nem emelkedett jogerőre. A hirdetményi úton közlendő határozatot a hirdetmény honlapon történő közzétételét követő tizenötödik - törlést elrendelő határozat esetén nyolcadik - napon kell közöltnek tekinteni.
Az Art. 54. § (5) bekezdése lehetővé teszi a felfüggesztés alatt álló adózók nevének, elnevezésének, adószámának és a felfüggesztés kezdő és záró időpontjának, valamint az adószám törlésére utalással az Art. 24/A. § (4) bekezdése alkalmazásával a törölt adószámú adózók nevének, elnevezésének és adószámának közzétételét az állami adóhatóság honlapján. A Ctv. 24. § (1) bekezdés i) pontja, illetve 25. § (1) bekezdés m) pontja a cégbejegyzésre kötelezett adózók esetén kötelezővé teszi a felfüggesztés tényének, kezdő és záró időpontjának, illetve az adószám törlésének bejegyzését a cégjegyzékbe. A rendelkezés a felfüggesztett adózóval kapcsolatban állók érdekét védi, a gazdasági forgalom biztonságát szolgálja. A cégjegyzék tartalmazza a felfüggesztésről, a felfüggesztés megszüntetéséről, az adószám törléséről szóló határozat jogerőre emelkedésének napját, illetve e határozatok megsemmisítését vagy hatályon kívül helyezését.
Art. 24/A. § (8) bekezdés
Ha az adószám törlését követően az adózó nyilvántartását vezető szerv eljárása alapján az adózó megszűnésére, megszüntetésére nem kerül sor és az adózó a jogszabályoknak megfelelő működését helyreállítja, az adózó új adószám megállapítását kérheti. Az új adószám kiadása érdekében az egyablakos rendszerbe tartozó adózók (pl. cégek) is kizárólag az Art. 17. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásával, közvetlenül az állami adóhatósághoz kötelesek bejelentkezni.
Mivel az adószám szankciós törlése esetén az Art. hatályos rendelkezése a törölt adószámú cégek, egyéni vállalkozók és egyéb adózók részére egyaránt az egyablakos rendszeren kívüli bejelentkezés szabályainak megfelelő alkalmazásával teszi lehetővé az új adószám kiadását, az adószám jogerős felfüggesztése és az új adószám kiadása közötti időszakhoz kapcsolódó hátrányos jogkövetkezmények fenntartása érdekében az Art. 24/A. § (8) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy az adószám szankciós törlését követően az adószám az adóköteles tevékenység megkezdésére visszamenőleg nem adható ki.
Art. 24/A. § (9) bekezdés
Az adóhatóság nemcsak az adószám felfüggesztését elrendelő határozatról, a felfüggesztés megszüntetését elrendelő határozatról és az adószám törlését elrendelő határozatról értesíti az adózó nyilvántartását vezető szervet, hanem az ezen határozatokat módosító, kiegészítő, visszavonó vagy hatályon kívül helyező határozatokról is.
Art. 24/A. § (10) bekezdés
A csoportos áfa-alanyiságot választó adózókra vonatkozó speciális szabály szerint, ha a csoport bármely tagjának adószámát felfüggeszti illetve törli az adóhatóság, rendelkeznie kell a csoport azonosító szám, közösségi adószám felfüggesztéséről, törléséről is. A felfüggesztés csak abban az esetben szüntethető meg, ha a csoport valamennyi tagja esetében teljesülnek a felfüggesztés megszüntetésének feltételei.
Art. 24/A. § (11) bekezdés [Hatályon kívül helyezve]
2012. január 1-jétől hatálytalan a 60 napos üzletlezárás mellett alkalmazható, határozott időre szóló adószám-felfüggesztésre vonatkozó rendelkezés.
Art. 24/A. § (12) bekezdés
A bevallási, adófizetési kötelezettség elmulasztása miatti felfüggesztés határozatlan időtartamú, a mulasztás pótlásának igazolásáig tart. Ez alól kivételt jelent az az eset, ha pl. az elmulasztott bevallást az adózó az ellenőrzés megkezdése miatt már nem pótolhatja, de a felfüggesztésnek adófizetési kötelezettség elmulasztása miatt nem lenne helye. Ilyen esetekben a felfüggesztést az ellenőrzés, hatósági eljárás jogerős befejezésével az állami adóhatóságnak hivatalból kell megszüntetnie. Mivel ez a megszüntetés kifejezetten az adózó érdekét szolgálja, a felfüggesztés hátrányos jogkövetkezményeinek mielőbbi megszüntetése érdekében e döntés ellen nincs helye fellebbezésnek. A bírság, pótlék, költség megfizetésének elmulasztása miatt nem kerülhet sor az adószám felfüggesztésére, és ha az adózó a tőketartozást megfizeti, akkor a felfüggesztést az adóhatóság akkor is megszünteti, ha a bírság-, pótlék-, költségtartozás megfizetésére nem került sor.

Art. 24/B. §

Art. 24/B. § (1) bekezdés
A feketegazdaság visszaszorítása érdekében a fiktív, tényleges gazdasági tevékenységet nem végző, adókötelezettségeiket huzamosabb ideje nem teljesítő, az adóhatóság számára elérhetetlen adózókkal szembeni adóhatósági fellépés szigorítását teremti meg az Art. 2012. január 1-jétől hatályos 24/B. §-a. Az új rendelkezés lehetőséget ad az adóhatóság számára, hogy az adószám felfüggesztésének alkalmazása nélkül, a törvényben megahatározott feltételek fennállása esetén az adószám törlését rendelje el. A nem valós cím, képviselő vagy a képviselő bejelentésének elmulasztása esetén az adózó adószámát az állami adóhatóság törli. Ezzel párhuzamosan az adószám felfüggesztés lehetősége is szűkül, és a jogerőssé váló adószám felfüggesztő határozatot követően az adószám törlő határozat kiadásának időtartalma csökken.
Art. 24/B. § (2) bekezdés
Garanciális szabály, hogy az adószám törléséről az adóhatóság határozattal dönt. A döntés ellen fellebbezésnek van helye.
Az adószám törlése csak az adójogi jogviszonyban alkalmazott jogkövetkezmény, ezért az adóhatóságnak értesítenie kell a fiktív működésről a nyilvántartást vezető szervet, aki döntést hozhat az adózó jogalanyiságával kapcsolatban. Az adóhatóság a jogerős törlő határozatról az adózó nyilvántartását vezető szervet (cégbíróság, KEK KH vagy egyéb szerv, pl. az illetékes bíróság vagy a Magyar Államkincstár) a jogerőre emelkedés napját követő napon értesíti. A Ctv. 24. § (1) bekezdés i) pontja, illetve 25. § (1) bekezdés m) pontja a cégbejegyzésre kötelezett adózók esetén kötelezővé teszi az adószám törlésének bejegyzését a cégjegyzékbe. A rendelkezés a törléssel érintett adózóval kapcsolatban állók érdekét védi, a gazdasági forgalom biztonságát szolgálja. A cégjegyzék tartalmazza az adószám törléséről szóló határozat jogerőre emelkedésének napját, illetve e határozat megsemmisítését vagy hatályon kívül helyezését.
A Ctv. hatálya alá tartozó adózók esetében hozott adószámot törlő határozat esetén az állami adóhatóság köteles megindítani a törvényességi felügyeleti vagy az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárást is (természetesen csak akkor, ha az adóhatóság tudomása szerint ilyen eljárás még nincs folyamatban).
Art. 24/B. § (3) bekezdés
Ha az adózó közösségi adószámmal is rendelkezik, az adóhatóság nem hoz külön határozatot ebben a kérdésben, hanem az adószám törléséről szóló határozatban a közösségi adószámot is törli. Mivel a közösségi adószámról hozott rendelkezés járulékos természetű, ezért a kizárólag e kérdésben előterjesztett fellebbezés lehetőségét a törvény kizárja.
Art. 24/B. § (4) bekezdés
Az adóhatóság internetes honlapján kell közzétenni a 24/B. § (1) bekezdése alapján meghozott, adószám törlését elrendelő határozatot. A törvény meghatározza a hirdetmény kötelező tartalmi elemeit, valamint azt, hogy a határozatot a hirdetmény közzétételét követő tizenötödik napon kell közöltnek tekinteni.
Art. 24/B. § (5) bekezdés
Az adóhatóság nemcsak az adószám törlését elrendelő határozatról értesíti az adózó nyilvántartását vezető szervet, hanem az ezen határozatokat módosító, kiegészítő, visszavonó vagy hatályon kívül helyező határozatokról is.
Art. 24/B. § (6) bekezdés
A csoportos áfa-alanyiságot választó adózókra vonatkozó speciális szabály szerint, ha a csoport bármely tagjának adószámát törli az adóhatóság, rendelkeznie kell a csoport azonosító szám, közösségi adószám törléséről is.
Art. 24/B. § (7) bekezdés
A módosítás cégek esetében szakít azzal a - felfüggesztést követő adószám törlésre vonatkozó - szabályozással, amely szerint az adózó az adószám törlését követően kérheti az adószám megállapítását, amennyiben tevékenységét folytatni kívánja. Amennyiben tehát az állami adóhatóság cégbejegyzésre kötelezett adózó adószámát az Art. 24/B. § (1) bekezdése alapján törölte, a törlést követően adószám nem állapítható meg. Egyéb adózók esetében az adószám törlését követően lehetőség van a tevékenység folytatására és adószám kiadására, azonban kizárólag az Art. 17. § (1) bek. c) pontjának alkalmazásával, tehát közvetlenül az állami adóhatósághoz történő bejelentkezéssel.
Mivel az adószám szankciós törlése esetén az Art. hatályos rendelkezése a törölt adószámú egyéni vállalkozók és egyéb adózók részére egyaránt az egyablakos rendszeren kívüli bejelentkezés szabályainak megfelelő alkalmazásával teszi lehetővé az új adószám kiadását, az adószám jogerős törlése és az új adószám kiadása közötti időszakhoz kapcsolódó hátrányos jogkövetkezmények fenntartása érdekében az Art. kifejezetten kimondja, hogy az adószám szankciós törlését követően az adószám az adóköteles tevékenység megkezdésére visszamenőleg nem adható ki.

Adóregisztrációs eljárás

Art. 24/C. §

Art. 24/C. § (1) bekezdés
A 2012. január 1-jéig hatályos szabályok szerint a cégek a cégbírósághoz történő bejelentkezéssel egyidejűleg - gyakorlatilag azonnal - adószámhoz juthattak, amelynek birtokában adóköteles tevékenységet végezhetnek, számlát bocsáthatnak ki. E szabályozás gyakorlatilag megkönnyíti a csalárd szándékkal (elsősorban az adóval kapcsolatos visszaélések elkövetése céljából) alapított cégek számára a működés megkezdését.
Annak érdekében, hogy a csalárd szándékkal céget alapítani szándékozó adózók új adózó alapításában, vagy működésében a törvényben meghatározott körülmények fennállásáig, vagy meghatározott ideig ne vehessenek részt, a törvénybe bekerült 2012. január 1-jétől a több uniós országban is évek óta sikerrel alkalmazott ún. adóregisztrációs eljárás jogintézménye. Az adóhatóság az előzetes - adószám megállapítását megelőző - szűrést a bejelentkezéssel bejelentett és a rendelkezésére álló adatok egybevetésével - főszabályként - informatikai úton végzi. Ez az indoka annak, hogy a törvény főszabályként 1 munkanapos határidőt rögzít az adószám megállapítására. Az informatikai szűréshez azonban az szükséges, hogy valamennyi, az Art. 24/C. § (2) bekezdésében nevesített tag, vezető tisztségviselő adóazonosító száma az adóhatóság rendelkezésére álljon, ezért a Ctv. új 36. § (4a) bekezdése előírja, hogy a cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelmen fel kell tüntetni a cégjegyzékbe bejegyzett/ bejegyzendő tagok adóazonosító számát, amelyet a cégbíróság az adószám megállapítására irányuló kérelemmel együtt továbbít az adóhatóság részére.
Art. 24/C. § (2) bekezdés
A törvény az adószám megállapítását kérő cég vezető tisztségviselői, és a cég irányítására döntő befolyással bíró - 50%-os mértéket meghaladó szavazati joggal vagy minősített többségi befolyással rendelkező -, valamint a cég képviseletére jogosult tagok (a továbbiakban: tagok) vonatkozásában, e személyek adózói múltjával kapcsolatos objektív kizáró okokat határoz meg. Amennyiben a kizáró ok fennáll, úgy az adóhatóság a cég adószámának megállapítását határozattal megtagadja.
Ilyen kizáró oknak minősül, ha a tag, vezető tisztségviselő másik cége (vagyis az a cég, ahol a kérdéses személy vezető tisztségviselő vagy a fentiek szerinti, a társaság ügyeire döntő befolyással bíró tag):
- meghatározott mértékű (15 millió, a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében 30 millió forint), legalább 180 napon keresztül folyamatosan fennálló adótartozással rendelkezik,
- 5 éven belül, az előzőekben meghatározott mértékű adótartozással jogutód nélkül szűnt meg, vagy
- adószámát az adóhatóság 5 éven belül szankciós jelleggel (felfüggesztést követően vagy anélkül) törölte.
Az előzőeken túl, kizáró oknak minősül az is, ha az adószám megállapítása iránti kérelmet benyújtó adózó tagja, vezető tisztségviselője maga rendelkezik a fentiekben meghatározott összegű tartozással.
Art. 24/C. § (3) bekezdés
Az Art. 17. § (2a) bekezdésével összhangban a törvény kimondja, hogy a 24/C. § (2) bekezdés ac) pontja alapján nem hozható adószám megállapítását megtagadó határozat, ha az érintett cég adószámának törlését elrendelő határozat még nem jogerős.
Art. 24/C. § (4) bekezdés
A törvény - annak érdekében, hogy az önhibájukon kívül tartozást felhalmozó adózók vezető tisztségviselői, illetve tagjai, részvényesei ne essenek el az új adózó alapításának, illetve más adózó működésében történő részvételnek a lehetőségétől - lehetőséget biztosít a törvényben felsorolt esetekben és módon a jogkövetkezmények alóli kimentésre.
Art. 24/C. § (5) bekezdés
Az adószám megállapításának megtagadása esetén az érintett jogorvoslattal élhet. Az a vezető tisztségviselő vagy tag, akire tekintettel az adóhatóság az adószám megállapítását megtagadta, kimentési kérelmet terjeszthet elő. Ha az adószám kiadásának megtagadására adótartozás miatt került sor, úgy a kimentés során az érintettnek annak bizonyítására van lehetősége, hogy az adótartozás "körbetartozás" miatt keletkezett, vagyis arra vezethető vissza, hogy az általa (vagy az adótartozással érintett érdekeltsége által) teljesített szolgáltatásnyújtás vagy termékértékesítés ellenértékét a vevők, megrendelők nem fizették ki.
Art. 24/C. § (6) bekezdés
Ha az adószám kiadásának megtagadására azért került sor, mert a tag, vezető tisztségviselő korábbi érdekeltségének adószámát az adóhatóság szankciós jelleggel törölte, úgy a törvény kizárólag a törölt adószámú társaság volt vezető tisztségviselője részére biztosít kimentési lehetőséget - tehát a volt tagok kimentéssel nem élhetnek - abban az esetben, ha okirattal bizonyítja, hogy a törölt adószámú társaság törvényes működésének helyreállítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Az adóhatóság az adószám megállapításának megtagadása tárgyában hozott határozatot visszavonja, és az adószámot megállapítja, ha a 24/C. § (5)-(6) bekezdései alapján helyt ad valamennyi olyan tag, vezető tisztségviselő kimentési kérelmének, akivel szemben kizáró ok fennállását állapította meg.
Art. 24/C. § (7)-(8) bekezdés
Az állami adóhatóság a kérelemben foglaltak valódiságát vizsgálhatja nemcsak a kérelmet benyújtó adózónál, hanem a tartozással érintett cégnél, valamint a céggel kereskedelmi kapcsolatban állt vagy álló személyeknél is. A vizsgálat időtartama a kérelem elbírálására nyitva álló határidőbe nem számít bele.
Art. 24/C. § (9) bekezdés
A törvényi feltételek vizsgálata során az adóhatóság - főszabályként - informatikai úton képes szűrni a bejelentett cégeket, ezért az adóregisztrációs eljárás az esetek túlnyomó többségében nem fogja érdemben meghosszabbítani az adószám megállapításának időtartamát. Ez az indoka annak, hogy a törvény főszabályként 1 munkanapos határidőt rögzít az adószám megállapítására.
Az informatikai szűréshez azonban az szükséges, hogy valamennyi, a 24/C. § (2) bekezdésében felsorolt tag, vezető tisztségviselő adóazonosító száma az adóhatóság rendelkezésére álljon, ezért a Ctv. új 36. § (4a) bekezdése előírja, hogy a cégbejegyzési (változásbejegyzési) kérelmen fel kell tüntetni a cégjegyzékbe bejegyzett/bejegyzendő tagok adóazonosító számát, amelyet a cégbíróság az adószám megállapítására irányuló kérelemmel együtt továbbít az adóhatóság részére. Amennyiben az eljárás az adatok hiánya miatt egy munkanapon belül mégsem folytatható le, úgy az adóhatóság 8 munkanapon belül dönt az adószám megállapításáról vagy annak megtagadásáról, erről értesíti a cégbíróságot. Ezzel összefüggésben tartalmazza a Ctv. 44. § (2) bekezdése, hogy amennyiben az állami adóhatóság az adatok rendelkezésre bocsátásától számított 1 munkanapon belül a cég adószámát nem állapítja meg, a cégbíróság a kérelem elbírálását az állami adóhatóság értesítéséig felfüggeszti.
Art. 24/C. § (10) bekezdés
A törvényi akadály fennállása esetén az adóhatóság az adószám megállapítását megtagadja, amely esetben az előtársaság adókötelezettségeinek teljesítéséért az előtársaság tagjai (részvényesei) egyetemlegesen felelnek, kötelezettségük elmulasztása esetén a mulasztási bírság - magánszemély esetén a magánszemély adózókra meghatározott bírságmérték alkalmazásával - valamennyi taggal szemben (részvényesre) kiszabásra kerülhet.
Art. 24/C. § (11) bekezdés
Amennyiben az adószám megállapítására nem kerül sor egy munkanapon belül, az adóhatóság technikai azonosítószámot képez az adózó részére. Az Art. technikai azonosító alkalmazására vonatkozó rendelkezései (24. § (6) és (15) bekezdései) alapján a technikai azonosító kizárólag adóhatóságon belüli nyilvántartási célt szolgál. Az adóregisztrációs eljárás kapcsán 2012. január 1-jétől bevezetett, technikai azonosító használatára vonatkozó rendelkezés azonban ebben az eljárásban lehetővé teszi az azonosító adózó általi alkalmazását. Ez azért szükséges, mert az adózó (cég) a bejegyzéséig előtársaságként működhet, melynek során az adózással kapcsolatos tevékenységeinek nyomon követhetőségét megkönnyíti az ideiglenes azonosító használata.
Art. 24/C. § (12) bekezdés
Az adószám megállapítását követő egy éven belül lehetősége van az adóhatóságnak az adószám megállapítása iránti eljárás során fel nem tárt kizáró okok alapján a törvényi jogkövetkezmények alkalmazására.

Art. 24/D. §

Art. 24/D. § (1) bekezdés
Az adóregisztrációs eljárás 24/C. §-ban meghatározott szabályait a cégalapításból, cégvezetésből kizárt személyek könnyen megkerülhetnék azzal, ha cégalapítás helyett már létező céget vásárolnak meg, ezért ezt a törvény a vezető tisztségviselő, illetve tag személyében bekövetkezett változás vizsgálatával megakadályozza. Az Art. fenti rendelkezésével összhangban a Ctv. 61/B. § (1) bekezdése kimondja, hogy a cégjegyzékbe bejegyzett tag részesedésének átruházása esetén a cégbíróság a változásbejegyzési kérelem benyújtásáról elektronikus úton értesíti az állami adóhatóságot.
Art. 24/D. § (2) bekezdés
A változás bejelentése esetén az adóhatóság megvizsgálja, hogy az új taggal/vezető tisztségviselővel szemben fennáll-e a kizáró okok valamelyike. Ha az adóhatóság megállapítja a kizáró ok fennállását, úgy felszólítja a céget, hogy 15 napon belül szüntesse meg az akadályt - vagyis a törvényi feltételeknek megfelelő vezető tisztségviselőket, tagokat jelentsen be -, ennek elmulasztása esetén az adózó adószámát határozattal törli. Az előzőek szerint jár el az adóhatóság abban az esetben is, ha az adószám kiadását követő egy éven belül megállapítja, hogy az adószám megállapítására valamely, a törvényben meghatározott akadály fennállása ellenére került sor.
Art. 24/D. § (3) bekezdés
Az érintett személy, akire tekintettel az adóhatóság a változásbejegyzési kérelmet előterjesztő társaságot az akadály megszüntetésére felszólította, kimentési kérelmet terjeszthet elő. Ha a kimentési kérelemnek az adóhatóság helyt ad, nem törli az adózó adószámát.

Art. 24/E. §

Art. 24/E. § (1) bekezdés
Lényeges szabály, hogy az adóregisztrációs eljárás lefolytatása már a cégbírósághoz történő bejelentkezést megelőzően is kérelmezhető. A tag, vezető tisztségviselő ugyanis kérheti, hogy az adóhatóság állítson ki részére hatósági bizonyítványnak minősülő igazolást arról, hogy az igazolás kiállításának napján nem áll fenn vele szemben olyan kizáró ok, amely az alapítandó cég adószámának megtagadását eredményezné.
Az adóhatóság által végzett vizsgálat - fő szabály szerint - informatikai eszközökkel történik. Az informatikai szűréshez az szükséges, hogy valamennyi, a 24/C. § (2) bekezdésében meghatározott tag, vezető tisztségviselő adóazonosító száma az adóhatóság rendelkezésére álljon, amennyiben a kérelem ezt az adatot nem tartalmazza, az az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás jogkövetkezményét vonja maga után.
Art. 24/E. § (2)-(3) bekezdés
A törvény lehetőséget biztosít azon adózók és adózónak nem minősülő magánszemélyek részére, akikkel szemben fennálló okra tekintettel tagadta meg az igazolás kiállítását az adóhatóság, hogy kimenthessék a velük szemben felmerült akadályt.
Az adóregisztrációs eljárásban tehát háromféle okból terjeszthető elő kimentési kérelem. Az a vezető tisztségviselő vagy tag, akire tekintettel az adóhatóság az adószám megállapítását megtagadta; az az adózó, vagy adózónak nem minősülő magánszemély, akire tekintettel az adóhatóság az igazolás kiállítását megtagadta; illetve az a vezető tisztségviselő vagy tag, akire tekintettel az adóhatóság a változásbejegyzési kérelmet előterjesztő társaságot az akadály megszüntetésére felszólította, terjeszthet elő jogorvoslati kérelmet.
Art. 24/E. § (4) bekezdés
Az Art. fenti rendelkezése kimondja, hogy az igazolás kiállítását az adóhatóság határozattal tagadja meg, továbbá szabályozza az igazolás kiállításának megtagadására okot adó körülményeket. Megtagadási ok az is, amennyiben a kérelmező olyan cég vezető tisztségviselője, tagja, amellyel szemben adóregisztrációs eljárás van folyamatban.
Art. 24/E. § (5) bekezdés.
Az igazolás 15 napig érvényes, és amennyiben az érvényességi időn belül kezdeményezi a cég az adószám megállapítását, és valamennyi tag, vezető tisztségviselő rendelkezik igazolással, úgy az igazolással rendelkező tag, vezető tisztségviselő esetében az adóhatóság csak azt vizsgálhatja, hogy annak kiadását követően bekövetkezett-e olyan körülmény, amely az adószám megtagadására ad okot.
Art. 24/E. § (6) bekezdés
Az igazolás 15 napig érvényes, és amennyiben az érvényességi időn belül kezdeményezi a cég az adószám megállapítását, úgy az adóhatóság akkor sem tagadhatja meg azt, ha az igazolással rendelkező tag, vezető tisztségviselő személyében fennáll a kizárási ok. E szabály alól csak az az eset jelent kivételt, ha az igazolással kimentett akadályon kívül további akadály fennállása is megállapítható.

Fokozott adóhatósági felügyelet

Art. 24/F. §

Art. 24/F. § (1) bekezdés
Új előírás, hogy az adóhatóság az adószám megállapítását követően kockázatelemzési eljárást folytat le, amelynek keretében a cég részére kérdőívet küldhet ki. Ezen a cégnek be kell mutatnia a tervezett gazdasági tevékenységet, továbbá, hogy a tevékenység végzéséhez milyen vagyoni, személyi és tárgyi feltételekkel (például műhely, gépek, banki, finanszírozási háttér) rendelkezik. A fokozott adóhatósági felügyelet célja, hogy kockázatelemzést követően kiválasztott, adózási szempontból kockázatosnak ítélt adózók működésük első időszakában folyamatosan adóhatóság felügyelet mellett működjenek.
Art. 24/F. § (2) bekezdés
Az adóhatóság a kockázatelemzési eljárás eredményeként legfeljebb egy évre fokozott adóhatósági felügyelet alá vonhatja azon cégeket, amelyek esetében megállapítja, hogy a gazdasági tevékenység megvalósulása az adózó tagjainak (részvényeseinek), illetve vezető tisztségviselőinek korábbi gazdasági tevékenységével, adózói múltjával kapcsolatban rendelkezésére álló adatokra tekintettel kockázatos, vagy a gazdasági tevékenység megvalósulásához szükséges személyi, tárgyi és pénzügyi feltételek nem állnak az adózó rendelkezésére, vagy ha a fenti feltételek valószínűsíthetően nem elegendőek a gazdasági tevékenység megvalósításához.
Art. 24/F. § (3) bekezdés
A kockázatossá minősítés további feltételeit állapítja meg a törvény, mikor kimondja, hogy még a kimentési kérelmet korábban sikeresen érvényesítő adózók is kockázatosnak minősíthetők.
Art. 24/F. § (4) bekezdés
A bekezdés az adóhatóság által a kockázatelemzési eljárás és a fokozott adóhatósági felügyelet időtartama alatti ellenőrzési cselekményeket szabályozza. Az ellenőrzés megállapításai eredményeként lehetőség van az adószám felfüggesztésére, törlésére.
Art. 24/F. § (5) bekezdés
A fokozott adóhatósági felügyeletet elrendelő határozatban az adóhatóság az adózókra egyébként kötelező adókötelezettségeknél szigorúbb adókötelezettségeket írhat elő.
A határozatban az adóhatóság a cég részére az alábbi többletkötelezettségeket írhatja elő:
- az adózót az áfa bevallás, valamint az összesítő nyilatkozat gyakoribb benyújtására kötelezheti,
- az adózót kötelezheti adóbevallásának adótanácsadóval, adószakértővel, vagy okleveles adószakértővel történő ellenjegyeztetésére, illetve
- kötelezheti arra, hogy az általános forgalmi adó bevallásával egyidejűleg nyújtsa be papír alapon az állami adóhatósághoz a bevallás alapjául szolgáló bizonylatok másolatát.
Art. 24/F. § (6) bekezdés
A fokozott adóhatósági felügyelet elrendelésének további jogkövetkezménye, hogy annak ideje alatt a törvényben meghatározott súlyos jogszabálysértések (pl. a bevételek eltitkolása, bizonylatok könyvek meghamisítása) esetén az adóhatóság az adózóval szemben az adószám felfüggesztése nélkül az Art. 24/B. §-a szerint léphet fel és az adószámot törli.

A vámazonosító számmal összefüggő bejelentés szerinti nyilvántartásba vétel

Art. 24/G. §

Art. 24/G. § (1) bekezdés
Az állami adóhatóság által nyilvántartásba vett személy azonosítására továbbra is az adószám, illetve az adóazonosító jel szolgál. A 2011. december 31-ig a vámhatóság által nyilvántartásba vett személyek azonosítására az ún. vámazonosító szám (VPID-szám) szolgál, amelynek kiadása 2011. december 31-ig a Vám tv., illetve a vámhatóság hatáskörébe tartozó eljárások tekintetében az egyes külön jogszabályok alapján történt.
Az EORI-szám (gazdasági szereplők nyilvántartási és azonosító száma) olyan, az Európai Közösségben alkalmazott egyedi szám, amelyet a tagállam vámhatósága, kijelölt hatósága ad a gazdasági szereplőknek és más személyeknek, és amelyet e személyek a vámhatóságokkal való kapcsolattartás során a Közösség egész területén használnak. 2009. július 1-jét követően valamennyi, vámeljárásban érintett/érintetté váló ügyfél VPID száma automatikusan EORI-számmá vált.
A Vámtv.-nek az ügyfél nyilvántartásba vételére vonatkozó rendelkezései 2012. január 1-jétől átkerültek az Art.-be, a vámhatóság hatáskörébe tartozó feladatokról rendelkező egyéb jogszabályok nyilvántartásba-vételre vonatkozó rendelkezései annyiban változnak, hogy immár a vámhatóságon kívül az állami adóhatóságnak is hatáskört biztosítanak az adóalany nyilvántartásba vételére. Abban viszont nem történik változás, hogy ezen külön jogszabályok alapján nyilvántartásba vett adóalanyok azonosító száma továbbra is a VPID lesz.
Az EORI-számokat egy közösségi számítógépes rendszer tartja nyilván. Fő szabályként a vámjogszabályok hatálya alá tartozó vámeljárásokban részt vevő adózók VPID száma minősül egyben EORI számnak is, míg azok az adózók, akiknek/amelyeknek a VPID számukat a vámhatóság hatáskörébe tartozó egyéb adóztatási (tehát nem vám-) feladattal összefüggésben állapították meg (pl. környezetvédelmi termékdíj ügyek), azoknak a VPID száma nem minősül EORI számnak, kivéve az erre vonatkozó kifejezett kérelem esetét.
Art. 24/G. § (2) bekezdés
A VPID szám kiadása iránti kérelem hiányossága esetén nem kerül sor hiánypótlási felhívás kibocsátására, a hiányosság önmagában megalapozza a kérelem megtagadását.
Art. 24/G. § (3) bekezdés
Tekintettel arra, hogy a VPID szám a vámhatósági eljárások során történő azonosításra szolgál, azt minden ezzel összefüggő iraton fel kell tüntetni.
Art. 24/G. § (4) bekezdés
A szabályozás megegyezik a magánszemély adóazonosító jelének hivatalból, az adóhatóság által történő kiállítására vonatkozó szabályokkal. Az állami adó- és vámhatóság hivatalból állapítja meg a VPID számot, egyrészt akkor, ha az adózó elmulasztja bejelentkezési kötelezettségét, másrészt pedig abban az esetben, ha az adózó adatainak kezelése szükségessé válik az állami adó- és vámhatóságnál a feladatainak ellátása során.

Adómegállapítás

Art. 25. §

Art. 25. § (1) bekezdés
Az adókra és költségvetési támogatásokra vonatkozó anyagi jogszabályok határozzák meg:
- az adó befizetésére kötelezettek és költségvetési támogatásra jogosultak körét,
- azt a tevékenységet, vagy dolgot, amely adókötelezettséget, illetve támogatási jogosultságot von maga után,
-a fizetendő adó, az igénybe vehető költségvetési támogatás alapját és mértékét.
Az Art. viszont azt szabályozza, hogy az anyagi jogszabályokban előírt adót és költségvetési támogatást hogyan, kinek és mikor kell megállapítania.
Az Art. az adó megállapításának a következő módjait különbözteti meg:
- Önadózás: amikor az adót (költségvetési támogatást) az adózó saját maga állapítja meg és vallja be az adóhatósághoz [Art. 26. §].
- Az adómegállapítás speciális esete: amikor az adót (költségvetési támogatást) az adózó helyett a kifizető, munkáltató, illetve az adó beszedésére kötelezett állapítja meg [Art 27. §]. Az Art. az adózók egyes csoportjaira vonatkozóan kötelezően határozza meg az adózás módját. Az önadózás esete alóli kivétel: egyes helyi adók vonatkozásában a magánszemélyek nem önadózással teljesítik kötelezettségüket, ezekben az esetekben az önkormányzati adóhatóság veti ki az adót.
- Hatósági adómegállapítás: amikor az adót (költségvetési támogatást) az adózó terhére (javára) az adóhatóság állapítja meg. Az önadózók esetében a hatósági adómegállapításra az adóbevallás ellenőrzése alapján kerül sor, amely történhet az adóbevallás és az adóhatóság rendelkezésére álló adatok egybevetése és ellenőrzése alapján egyszerűsített ellenőrzéssel [Art. 107. §], vagy az általános szabályok szerinti adóellenőrzést követő utólagos adómegállapítással [Art. 106. §]. Az adóhatóság természetesen ugyanazon szabályok alapján vizsgálja az adókötelezettség teljesítését és állapítja meg az adót (adókülönbözetet), mint amelyek szerint az adózónak kellett (volna) azt annak idején megállapítania. Amennyiben az önadózó az ellenőrzés megkezdéséig adómegállapítási kötelezettségének nem tesz eleget, az ellenőrzés az adót a rendelkezésre álló bizonylatok alapján állapítja meg és annak összegét a teljesített pénzügyi befizetésektől, vagy visszaigénylésektől függően adókülönbözetként, illetve adóhiányként írja elő.
Az Art. 28/A. § szerint - az egyszerűsített bevallás választásakor - az adóhatóság a magánszemély nyilatkozata és az adatszolgáltatók által közölt adatok alapján a magánszemély helyett megállapítja az szja alapját, összegét, valamint a túlvont járulék összegét. Bár az adóhatóság végzi jelen esetben az adómegállapítást, azonban ez tartalmában önadózás, mivel az adóhatóság részére visszaküldött egyszerűsített bevallás az adózó által benyújtott bevallásnak, a megállapított, és az adózóval közölt adó az adózó által bevallott adónak minősül. [Art. 28/A. § (7) bekezdése].
Az adókivetést azoknál az adóknál alkalmazzák, amelyek esetében nem változik meg gyakran az adó alanya vagy az adó összege, így pl. a vagyontárgyak esetében célszerű kivetéssel megállapítani az adót. Egyes helyi adókat az adóhatóság kivetéssel állapít meg. Ugyancsak kivetéssel állapítja meg a vámhatóság az általános forgalmi adó kivételével a termékimportot terhelő adót, a termékimportot terhelő általános forgalmi adót pedig akkor, ha az adózó az Áfa tv. szerint nem általános forgalmiadó-alany, alanyi adómentességet választó adóalany, kizárólag közérdekű vagy egyéb speciális jellegére tekintettel adómentes tevékenységet végző adóalany, kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany, az egyszerűsített vállalkozói adó alanya, vagy a vámhatóság engedélyével nem rendelkező általános forgalmiadó-alany. Kivetéssel állapítja meg a vámhatóság a regisztrációs adót is, valamint új közlekedési eszköznek minősülő személygépkocsinak, illetőleg regisztrációs adó köteles motorkerékpárnak az Európai Közösség más tagállamából történő beszerzése esetén az általános forgalmi adót.
Kiszabással állapítja meg az állami adóhatóság a vagyonszerzési illetéket, továbbá a kiszabás alapján fizetendő eljárási illetéket.
Az adó kivetése és kiszabása elsősorban az adózó bejelentése alapján történik, amelyet az Art. több helyen bevallásnak is nevez. Ezt a bevallásnak nevezett bejelentést azonban meg kell különböztetni az önadózás során használt bevallástól, mivel az adózó az adó megállapításához csupán adatokat közöl (jelent be), a fizetendő adó összegét viszont az adóhatóság állapítja meg.
A bevallás fogalom használatát a "kivetéses" adózásnál az indokolja, hogy az adó összegét az adóhatóság az adózó adóalapra vonatkozó bejelentése (nyilatkozata), bevallása alapján állapítja meg. Az adó kivetés vagy kiszabás útján történő megállapításánál ugyanúgy helye van a bejelentés egyidejű, vagy az elévülési időn belüli utólagos ellenőrzésének.
Art. 25. § (2) bekezdés
Az egyes adók és költségvetési támogatások alapja, megállapításuk (és befizetésük) esedékessége eltérő, ezért az adókat és költségvetési támogatásokat (adó és támogatási nemenként) külön-külön kell a törvényben előírt határidőig és időszakra megállapítani. Ez azt jelenti, hogy ha az adózóra az adójogszabályok több adónemben (pl.: szja, áfa) írnak elő adókötelezettséget, a fizetendő adó összegét vagy az igényjogosultságot adónemenként kell megállapítania az anyagi jogszabályban meghatározott módon.
Art. 25. § (3)-(4) bekezdés
A munkáltatói és kifizetői adómegállapítás, továbbá az adóbeszedés önálló adómegállapítási mód [Art. 25. § (1) bekezdés b) pontja], de a kifizetők, munkáltatók, beszedésre kötelezettek kötelezettségei (adómegállapítás, bevallás, adófizetés) hasonlítanak az önadózáshoz.
Az adóbeszedés a levonással rokon intézmény. A helyi adóról szóló törvény az idegenforgalmi adóra írja elő az adóbeszedési kötelezettséget, amely a helyiség tulajdonosát vagy a használni és hasznosítani jogosultat terheli, és az idegenforgalmi adóval összefüggő összes adózási kötelezettségeket (pl. bejelentés, bevallás) is az adó alanyai helyett a beszedésre kötelezettek teljesítik.
A levont adót, adóelőleget a munkáltatónak, illetőleg kifizetőnek kell megfizetnie. Ha a levonás megtörtént, az adó az adó alanyától nem követelhető. Ugyanez igaz az adóbeszedésre is: a beszedést követően az adót az adóbeszedésre kötelezettnek kell megfizetnie, illetve az csak tőle követelhető.
A felelősség kérdését illetően lényeges különbség van a két adómegállapítási mód között abban az esetben, ha bármely okból elmarad az adóelőleg, illetve az adó levonása, beszedése. Az Art. rendelkezései szerint a kifizető akkor felelős, ha az adót, az adóelőleget levonták. Ebből arra a következtetésre is lehet jutni, hogy a le nem vont adót, adóelőleget a magánszemély adóalanytól lehet utólag követelni. Ezzel szemben az adóbeszedésre kötelezett a fizetendő idegenforgalmi adót akkor is tartozik befizetni, ha annak beszedését elmulasztotta [Htv. 34. § (2) bekezdés].
Az Art. súlyos mulasztási bírsággal sújtja a levonási kötelezettséget elmulasztó kifizetőt, az adóbeszedést elmulasztót, illetve ha a levont, beszedett adót nem fizeti meg a munkáltató, kifizető vagy az adóbeszedésre kötelezett. [Art. 172. § (14) bekezdés] A mulasztási bírság melletti jogkövetkezményeket (adóbírság, késedelmi pótlék) sem a munkavállaló, hanem a munkáltató viseli.

Önadózás

Art. 26. §

Art. 26. § (1) bekezdés
Az önadózás rendszerében az adózó saját maga számítja ki a fizetendő adóját vagy támogatási jogosultságát, és azt a törvényben meghatározott időszakonként (és határidőig) az adóhatósághoz bevallja és befizeti, illetve a támogatás folyósítását igényelheti. Az adózásnak ez a módja "bizalmi" elven alapul, azaz mindaddig, amíg az adóhatóság a bevallásban szereplő adatok valótlanságát nem bizonyítja, azokat valósnak kell tekinteni. A bizonyítás az adóhatóságot terheli.
Art. 26. § (2) bekezdés
A jogi személyekre és az egyéb szervezetekre (függetlenül attól, hogy e szervezetek vállalkozónak minősülnek-e vagy sem) az Art. az önadózási kötelezettséget általános szabályként írja elő. Ez azt jelenti, hogy az e körbe tartozók mind az állami adóhatóságnál, mind pedig az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adók tekintetében önadózók.
Az előző adózói körben az önadózás alól csupán a vagyonszerzési és a kiszabással megállapított eljárási illeték, továbbá egyes helyi adók (pl. építményadó) képeznek kivételt. Az iparűzési adót és az adóbeszedéssel megállapított adót a jogi személy és egyéb szervezet maga állapítja meg.
Art. 26. § (3) bekezdés
Magánszemélyek esetében az önadózás nem válik általánossá. A magánszemélynek csak akkor van az állami és az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adókra is kiterjedő általános önadózási kötelezettsége, ha vállalkozónak [Art. 178. § 29. pont] minősül. Az önadózás alól ugyanazok a kivételek érvényesülnek, mint az Art. 26. § (2) bekezdése szerint a jogi személyek és egyéb szervezetek esetén [Art. 125. § (2) és (3) bekezdés].
Az Art. 26. § (3) bekezdés c) pontja tekintetbe veszi a munkáltatói adómegállapítást is. Így azokban az esetekben, amikor nem munkáltatói adómegállapítás történik, a magánszemélynek saját magának kell a személyi jövedelemadót megállapítania, vagyis az ezzel kapcsolatos adóbevallást elkészítenie és határidőre benyújtania.

A munkáltató adómegállapítása

Art. 27. §

Art. 27. § (1) bekezdés
A munkáltató adómegállapításának a feltételeit az Szja tv. 14. §-a szabályozza. A magánszemély munkáltatói adómegállapítást akkor kérhet, ha kizárólag az adó elszámolását vállaló munkáltatótól vagy kizárólag egymást követően fennálló munkaviszonya alapján szerzett bevételt, illetve a költségvetési szervek központosított illetmény-számfejtési körébe tartozó kifizető munkavállalójaként az adóévben kizárólag ugyanazon illetményszámfejtő helyhez tartozó kifizető(k)től szerezte a bevételét. Emellett munkáltatói adómegállapítás kérhető akkor is, ha a magánszemély e bevételek mellett kizárólag adóköteles társadalombiztosítási, családtámogatási ellátás, önkéntes tartalékos katonai szolgálatot teljesítők illetménye, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján folyósított ellátás címén szerzett bevételt, feltéve, hogy a bevétel folyósítója az adó elszámolását vállaló munkáltató, vagy a magánszemély a bevételről kiállított igazolást átadja az adó elszámolását vállaló munkáltatónak.
A jogalkotó a munkáltató választására bízta, megállapítja-e a munkavállaló adóját. Ha a magánszemély kérésére a munkáltató nem állapítja meg a munkavállaló személyi jövedelemadóját, köteles tájékoztatni a magánszemélyt, hogy választhatja az adónyilatkozat vagy az egyszerűsített bevallás lehetőségét.
Az adónyilatkozat helyettesíti a személyi jövedelemadó bevallást. A magánszemély tehát választhat az adónyilatkozat, az adóbevallás, az egyszerűsített bevallás és a munkáltatói adómegállapítás között. Alkalmazásának feltételeit az Szja tv. 11/A. §-a tartalmazza. [ld. A 27/A. §-hoz fűzött magyarázatot.]
Art. 27. § (2) bekezdés
A munkáltatói adómegállapítás az ellenőrzés és a jogkövetkezmények szempontjából a magánszemély bevallásának minősül, tehát az adóhatóság a munkáltatói adómegállapítást egyszerűsített ellenőrzés keretében is vizsgálhatja.
Art. 27. § (3) bekezdés
Ha a magánszemély az adóévet követő év január 31-ig változtat munkahelyet, és a korábbi munkáltatónál még nem tett az adómegállapításhoz szükséges nyilatkozatot, a nyilatkozatot új munkáltatójánál teheti meg. Nyilatkozatához csatolnia kell az előző munkáltató jövedelemigazolását, tekintettel arra, hogy az éves kötelezettséget a munkáltató csak az előző munkáltató által juttatott jövedelem ismeretében tudja megállapítani a magánszemély adóját.
Art. 27. § (4) bekezdés
Ha a munkáltató állapítja meg az adót a magánszemély nyilatkozata alapján, akkor a magánszemély által az adóévet követő március 20-áig átadott igazolások figyelembevételével az adóévet követő május 20-áig állapítja meg az adót, és erről igazolást ad. A magánszemély ebből a munkáltatói igazolásból ellenőrizheti, hogy munkáltatója helyesen állapította-e meg az adóját. A munkáltató az adómegállapítást az adóévet követő év június 10-éig elektronikus úton továbbítja az állami adóhatósághoz. Az igazolásokat át kell adni a munkáltatónak, mivel azok az adómegállapítás alapbizonylatai. A magánszemély bevallással egyenértékű nyilatkozatát és az általa átadott igazolásokat meg kell őriznie a munkáltatónak az elévülési idő végéig.
Ha a fizetendő adó és a levont adóelőleg között különbözet van, azt a munkáltató legkésőbb június 20-áig vonja le vagy fizeti vissza. A munkáltató nemcsak a magánszemély személyi jövedelemadóját, hanem a nyugdíjjárulékát és egészségbiztosítási járulékát is megállapítja. A magánszemély a munkáltatónál a kifizetést megelőzően nyilatkozhat arról, hogy a kifizetést járulékfizetési kötelezettség nem terheli, és az erről szóló igazolást átadja.
A munkáltatót terheli a bevallás és a befizetés kötelezettsége is, a levont jövedelemadót és járulékot a munkáltató saját bevallásában vallja be.
Amennyiben a magánszemély adóját nem a munkáltató állapítja meg, akkor az adóbevallás elkészítéséhez szükséges igazolást a kifizetett jövedelemről és a levont adóelőleg összegéről a munkáltató köteles átadni számára az adóévet követő év január 31-éig. [Art. 46. § (1) bekezdés]
Art. 27. § (5) bekezdés
Ha a magánszemély a munkáltatói adómegállapítást választotta, de emellett benyújtja adóbevallását is, akkor kétszeresen számol el az adóhatósággal, egyszer a munkáltatón keresztül, egyszer pedig közvetlenül. A 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezés alapján a munkáltató adatot szolgáltat az adóhatóságnak azokról a magánszemélyekről, akik munkáltatói adómegállapítást választottak, ezzel megakadályozható a kétszeres elszámolás. Az adóhatóság a magánszemély által benyújtott bevallást csak abban az esetben dolgozza fel, ha az adóhatóság felhívására a megadott határidőn belül igazolja, hogy a munkáltatói adómegállapítás választására nem volt jogosult.
Art. 27. § (6) bekezdés
Amennyiben az előző bekezdésben foglaltak szerint a magánszemély igazolja, hogy a munkáltatói adómegállapítás választására nem volt jogosult, az adóhatóság feldolgozza az önadózás keretében benyújtott személyi jövedelemadó bevallást, és a kiutalásra nyitva álló határidőt az igazolás benyújtásának napjától számítja.

Az adónyilatkozat

Art. 27/A. §

Art. 27/A. § (1)-(4) bekezdés
A köznyelvben "söralátét"-ként emlegetett adónyilatkozat a személyi jövedelemadó bevallás egyszerűsített formája. A magánszemély négy forma közül választhat: az adóbevallás, az egyszerűsített bevallás, az adónyilatkozat és a munkáltatói adómegállapítás között. Az adónyilatkozatnak minimális az adattartalma, kizárólag a személyes adatokat (természetes személyazonosító adatok, lakcím, adóazonosító jel), az adóköteles jövedelmet, az adófizetési kötelezettséget és a levont személyi jövedelemadót és adóelőleget tartalmazza.
Az adónyilatkozat az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon, papíron vagy elektronikus úton nyújtható be. Az adónyilatkozat az adózó által beadott adóbevallásnak minősül, az adóévet követő május 20-áig kell azt benyújtani, első alkalommal erre 2012-ben van mód, a 2011. évi kötelezettségekről.
Az adónyilatkozat választása az alábbi feltételek esetén lehetséges [Szja tv. 11/A. §]. A magánszemély választhatja az adónyilatkozatot, ha:
- ugyanattól a munkáltatótól szerezte összes jövedelmét, és a levont adó/adóelőleg, valamint a ténylegesen fizetendő adó különbözete az ezer forintot nem haladja meg, és tételes költségelszámolással költséget nem számolt/számol el, a bevételből levonást, a jövedelemből családi kedvezményt, az adóból adójóváírást, adókedvezményt annyiban érvényesít, amennyiben az adóelőlegnyilatkozata szerint a munkáltató azt figyelembe vette, és az adójáról rendelkező önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozatot, valamint nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatot nem ad.
- kizárólag kifizetőtől származó olyan bevételt szerzett, amely kifizetésenként a 100 ezer forintot nem haladta meg, és tételes költségelszámolással költséget, nem számolt/számol el, a bevételből levonást, a jövedelemből családi kedvezményt, az adóból adójóváírást, adókedvezményt nem vett/vesz igénybe, és az adójáról rendelkező önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozatot, valamint nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatot nem ad, és az adót, adóelőleget a kifizető hiánytalanul levonta.
- egyrészt adóelőleget megállapító munkáltató(k)tól szerzett jövedelmet úgy, hogy a levont adó/ adóelőleg és a ténylegesen fizetendő adó különbözete az ezer forintot nem haladja meg, és emellett más kifizető(k)től is szerzett kifizetésenként 100 ezer forintot meg nem haladó bevételt, tételes költségelszámolással költséget nem számolt/számol el, a bevételből levonást, a jövedelemből családi kedvezményt, az adóból adójóváírást, adókedvezményt csak egy - adóelőleget megállapító - munkáltatónál érvényesített, és csak annyiban érvényesít, amennyiben az adóelőleg-nyilatkozata szerint ez a munkáltató azt figyelembe vette, és az adójáról rendelkező önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozatot, valamint nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatot nem ad, és az adót, adóelőleget a kifizető hiánytalanul levonta.

Az egyszerűsített bevallás

Art. 28. §

Art. 28. § (1) bekezdés
Az Art. lehetővé teszi, hogy a magánszemély - amennyiben annak feltételei fennállnak - az adóhatóság közreműködését vegye igénybe a személyi jövedelemadó alapjának és összegének megállapításához. Ezt a módszert abban az esetben választhatja a magánszemély, ha megfelel az Szja tv. 12. §-ban meghatározott feltételeknek, és nem állnak fenn kizáró körülmények, azaz nem egyéni vállalkozó a magánszemély, és nem szerzett mezőgazdasági őstermelői tevékenységből olyan adóköteles bevételt, amelyből jövedelmet kell megállapítani. A korábbi megoldás, az adatszolgáltatáson alapuló adóhatósági adómegállapítás célja az volt, hogy úgy könnyítsen a munkáltatók adminisztratív terhein, hogy segítséget nyújt a magánszemélyeknek az adó megállapításához. E célt nem sikerült megvalósítani, mivel a magánszemélynek nyilatkoznia kellett minden olyan adatról, amely nem állt az adóhatóság rendelkezésére, így a nyilatkozat bonyolultsága nem jelentett az önadózáshoz képest jelentős könnyítést a magánszemélyek számára. Emiatt nem sokan választották ezt a megoldást, inkább a munkáltatói adómegállapítás mellett döntöttek. 2009. január 1-jétől a korábbi, adatszolgáltatáson alapuló adóhatósági adómegállapítás helyetti lehetőség az egyszerűsített bevallás, amikor az önadózó magánszemély, ha megfelel az Szja tv.-ben meghatározott feltételeknek, személyi jövedelemadó bevallása elkészítéséhez az adóhatóság közreműködését veheti igénybe. Az egyszerűsítést elsősorban az teszi lehetővé, hogy a havi adó- és járulékbevallásokból a korábbinál részletesebb adatokkal rendelkezik a magánszemélyekről az adóhatóság. [Lásd bővebben az Art. 31. § (2) bekezdésénél.]
Az egyszerűsített bevallási lehetőség választásáról az adózónak az adóévet követő év február 15-ig papíron vagy elektronikus úton bejelentést kell tennie az adóhatósághoz. A február 15-i határidő jogvesztő, ezért ennek elmulasztása esetén a magánszemélynek magának kell elkészítenie adóbevallását.
Art. 28. § (2) bekezdés
Ha az adózó nem kér munkáltatói adómegállapítást, és nem választja az egyszerűsített bevallás lehetőségét sem, akkor önadózó lesz, azaz önállóan kell teljesítenie bevallási kötelezettségét. Előfordul, hogy az adózó több bevallást nyújt be ugyanazon adóévre vonatkozóan, ezért e rendelkezés meghatározza, hogy ezekben az esetekben az elsőként megtett bevallást veszi figyelembe az adóhatóság. Kivételnek minősül az az eset, ha a magánszemély munkáltatói adómegállapítást kért, és ennek ellenére benyújtja a bevallását. Ebben az esetben ugyanis a 27. § (5) bekezdésében foglaltak az irányadóak, azaz az adóhatóság csak akkor dolgozza fel a magánszemély adóbevallását, ha az adóhatóság felhívására 15 napon belül igazolja, hogy a munkáltatói adómegállapítás választására nem volt jogosult. Ha a magánszemély nem nyújt be igazolást, az adóhatóság a magánszemély által benyújtott adóbevallást abban az esetben sem dolgozza fel, ha annak benyújtása megelőzte a munkáltatói adómegállapítás adóhatósághoz történő továbbításának időpontját.
Art. 28. § (3) bekezdés
A magánszemély a február 15-ig tett nyilatkozatában kezdeményezheti, ha az adóhatóság közreműködésével szeretné teljesíteni adóbevallási kötelezettségét. Ez az időpont jogvesztő, a határidő elmulasztása esetén - amennyiben nem kért munkáltatói adómegállapítást sem vagy azt a munkáltató nem vállalta -, a magánszemélynek saját magának kell a bevallását elkészíteni.
Art. 28. § (4) bekezdés
A magánszemély az adóévet követő év február 15-éig bejelenti az adóhatóságnak, ha az egyszerűsített bevallást választja, ezzel egyidejűleg nyilatkoznia kell az egyszerűsített bevallás kitöltéséhez szükséges, az adóhatóság nyilvántartásában nem szereplő adatokról, pl. a családi kedvezmény megosztásáról. Ez a nyilatkozat sokkal egyszerűbb, mint az adatszolgáltatáson alapuló adóhatósági adómegállapítás esetében volt. Csak a személyes adatokat tartalmazza, valamint egyszerű, eldöntendő kérdésekre kell oly módon válaszolni, hogy a magánszemély x-szel jelöli válaszát.

Art. 28/A. §

Art. 28/A. § (1) bekezdés
Az adóhatóság az adózó nyilatkozata, valamint a havi adó- és járulékbevallásra és adatszolgáltatásra kötelezettek bevallása és adatszolgáltatása alapján megállapítja az adó alapját, az adót, a befizetendő illetve a visszatérítendő adót, majd az ezt tartalmazó bevallási ajánlatot, valamint az annak alapjául szolgáló nyilvántartásában szereplő adatokat április 30-áig közli az adózóval. Az adóhatóság a visszatérítendő személyi jövedelemadó megállapítása mellett a visszatérítendő nyugdíjjárulékot is megállapítja, ha a járulékfizetési felső határt meghaladóan vonták le a magánszemélytől a nyugdíjjárulékot.
Art. 28/A. § (2) bekezdés
Ha az adózó a bevallási ajánlatban és az annak alapjául szolgáló, az adóhatóság nyilvántartásában szereplő adatokkal egyetért, akkor a bevallást aláírja és május 20-áig visszaküldi az adóhatósághoz. Ha a bevallási ajánlatban foglalt adatokkal a magánszemély nem ért egyet, akkor a bevallás adatait javíthatja, és a javított adatokat tartalmazó bevallását aláírásával ellátva szintén május 20-ig kell az adóhatósághoz eljuttatnia.
Art. 28/A. § (3) bekezdés
Ha a magánszemély az egyszerűsített bevallását aláírva - javítva vagy javítások nélkül - május 20-áig visszaküldi, ezzel teljesíti bevallási kötelezettségét. Ha a bevallási ajánlat adatainak javítására nem került sor, a befizetendő adót május 20-áig kell megfizetni, a visszatérítendő adót az adóhatóság a bevallás beérkezésétől számított 30 napon belül utalja ki.
Art. 28/A. § (4) bekezdés
Ha a magánszemély a bevallási ajánlat adatait javítja, és május 20-áig visszaküldi az adóhatóságnak, akkor az adóhatóság a javított adatok alapján ismét kiszámítja az adóalapot, az adót, a befizetendő vagy visszatérítendő adót, és erről az adózót június 20-áig értesíti.
Art. 28/A. § (5) bekezdés
Ha az adózó elfogadja az adóhatóság bevallási ajánlatát, május 20-áig kell az adót megfizetnie. Ha az adatokat javítja a magánszemély, az adóhatóság által ismét kiszámított adóról, a visszatérítendő vagy befizetendő adóról értesíti az adózót. Ebben az esetben az adót az adóhatósági értesítés kézhezvételétől számított 30 napon belül kell megfizetni, illetve az adóhatóság a visszatérítendő adót a bevallás beérkezésétől vagy az értesítés kézhezvételétől számított 30 napon belül utalja ki.
Art. 28/A. § (6) bekezdés
Az adózó nemcsak papíron, hanem az adóhatósági honlapon közzétett program segítségével is javíthatja bevallását. Ebben az esetben a javításról az adóhatóság nem küld értesítést, és az adózó május 20-áig köteles adója megfizetésére.
Art. 28/A. § (7) bekezdés
Az egyszerűsített bevallást az adózónak vissza kell küldenie az adóhatóságnak, amennyiben annak tartalmával egyetért. Ha az adózó visszaküldi bevallását, az az általa benyújtott bevallásnak minősül, az így megállapított és az adózóval közölt adó pedig az adózó által bevallott adónak számít. Az adóhatóság jogosult az egyszerűsített bevallás esetében is adóellenőrzést végezni és a jogkövetkezményeket alkalmazni.

Az adó- és járulékkülönbözet elszámolása

Art. 28/B. §

Art. 28/B. § (1) bekezdés
Amennyiben a magánszemély még alkalmazásban áll a munkáltatónál, amikor az felismeri, hogy a munkavállaló adóját tévesen állapította meg, akkor az adót a munkáltató a magánszeméllyel elszámolja. A munkáltató nyilvántartásba veszi a hibás adómegállapításból eredő adókülönbözetet (ez lehet adónövekedés vagy adócsökkenés is), és a magánszemélynek a módosított adómegállapításról igazolást ad. Ha korábban kevesebb összeget vont le a munkáltató a magánszemélytől, mint amennyi a tényleges kötelezettsége lenne, a különbözetet levonja a munkavállalójától, amely levonás az Art. 41.§ (1)-(2) bekezdései szerinti levonással együtt nem haladhatja meg az esedékes egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal és adóelőleggel csökkentett havi munkabér 15%-át. Ha egy összegben nem vonható le az adókülönbözet, a munkáltató további hat hónapon át folytathatja a levonást. A munkáltató mind a levont, mind a magánszemélynek visszatérített adókülönbözetet saját bevallásában vallja be, fizeti meg vagy igényli vissza.
A munkáltatónak a hibás adómegállapítást érintő korrekciója nem minősül önellenőrzésnek, de a levonni elmulasztott adó után a munkáltatónak önellenőrzési pótlékot kell fizetnie, a munkáltatói adómegállapításra előírt határidőt követő naptól a nyilvántartásba vétel napjáig.
Amennyiben az összeg a magánszemélytől nem vonható le teljes egészében, vagy időközben a munkavállaló munkahelyet változtat, a munkáltatónak a fennmaradt összegről a levonás meghiúsulásától számított 15 napon belül tájékoztatnia kell a magánszemély adóhatóságát. Az adóhatóság a jelzés alapján határozattal állapítja meg a magánszemély által fizetendő összeget.
Art. 28/B. § (2) bekezdés
Amennyiben a munkavállaló munkahelyet változtat, vagy önellenőrzést nyújtott be a munkáltatói adómegállapítással kapcsolatban, vagy a magánszemély meghalt és adóját az adóhatóság állapította meg, a munkáltatónak a téves adómegállapításból eredő adókülönbözetről a tévedés feltárásától számított 15 napon belül tájékoztatnia kell a magánszemély adóhatóságát. Az adóhatóság a bejelentés alapján határozattal állapítja meg a magánszemély által fizetendő összeget. A levonni elmulasztott adó után a munkáltatónak önellenőrzési pótlékot kell fizetnie, a munkáltatói adómegállapításra előírt határidőt követő naptól a nyilvántartásba vétel napjáig.

Art. 29. §

Art. 29. §
A munkáltató az összesített igazolás, a kifizető pedig a kifizetésről szóló igazolás adattartalmát korrigálhatja, azonban az nem minősül önellenőrzésnek. Ennek során a feltárt hibát nyilvántartásba veszi, és az adókülönbözet összegéről, a kifizetés jogcíméről, továbbá a kifizetésről szóló igazolás kiállításának időpontjáról a magánszemély adóazonosító jelének feltüntetésével bejelentést tesz az állami adóhatósághoz. Az érintett magánszemély tájékoztatását is előírja az Art. 29. §-a abban az esetben, ha a kifizető, a munkáltató előtt ismert a magánszemély címe.
A tévedés szankciója az önellenőrzési pótlék, amit csak akkor kell kiszámítani, bevallani és megfizetni, ha a tévedés a törvényben előírtnál alacsonyabb adó, adóelőleg levonását eredményezte.
A munkáltató (kifizető) bejelentése alapján az adókülönbözetet az adóhatóság határozattal írja elő, vagy jóvá a magánszemély folyószámláján.

Art. 30. §

Art. 30. § (1)-(3) bekezdés
A törvényben elkülönülnek a járulékfizetési felső határ elérésével kapcsolatos eljárási szabályok az adómegállapításokra vonatkozó szabályoktól, és a jogszabályoktól eltérően levont egyéni járulékok vonatkozásában is külön rendelkezéseket tartalmaz az Art. 30. §-a. Az éves elszámolású személyi jövedelemadó illetve adóelőleg elszámolására vonatkozó rendelkezések nem minden esetben alkalmazhatóak a havi elszámolású járulékok esetében. A személyi jövedelemadó elszámolásához hasonló a járulékkal kapcsolatos elszámolás: ha el tud számolni a munkáltató a magánszeméllyel (mert pl. a magánszemély a munkáltatóval még munkaviszonyban áll), akkor elsősorban a következő kifizetési időszakokban levonással vagy visszafizetéssel teszi meg, ha nem tud elszámolni vele, akkor ezt bejelenti az adóhatóságnak, és az adóhatóság írja elő a járulékkülönbözetet a magánszemély terhére vagy javára.
Az Art. 4. § (1) bekezdés a) pontja alapján a járulék adónak minősül. A járulék fogalmát az Art. 178. § 15. pontja határozza meg. Az Art. 30. § (1) bekezdése szerint a nyilatkozat megtételének nem feltétele a járulékfizetési kötelezettség felső határának elérése, mivel ezen körülményt igazolnia sem kell a magánszemélynek. Az Art. rendelkezéseiből az a következtetés vonható le, hogy a magánszemély akár év elején is megteheti az említett nyilatkozatot, és ennek eredményeként a kifizető(k) nem fog(nak) járulékot levonni. Szükséges azonban jelezni, hogy a Tbj. 31. § (2) bekezdése szerint akkor tehető meg a jelzett nyilatkozat, ha a magánszemély a naptári éven belül együttesen már megfizette a járulékfizetési felső határ napi összegének a naptári évre számított összege utáni nyugdíjjárulékot.
Természetesen a magánszemélyt terheli a felelősség, hogy összességében eleget tegyen a járulékfizetési kötelezettségének. A magánszemély nyilatkozata az adóbevallással egyenértékű, tehát az esetleges jogszerűtlen nyilatkozat megtétele esetén azok a jogkövetkezmények terhelhetik a magánszemélyt, mint amelyek a valótlan adattartalmú bevalláshoz kapcsolódhatnak.
A járulékfizetési kötelezettség tekintetében évenként felső határt állapít meg a törvény, 2001. évtől kizárólag a nyugdíjjárulék tekintetében van felső határ, az egészségbiztosítási járulék vonatkozásában a felső határ megszűnt. 2012-ben a nyugdíjjárulék fizetési felső határ napi 21.700 Ft, éves szinten 7.942.200 Ft. Amennyiben ezt az összeget a magánszemély év közben már elérte, akkor az Art. 30. § (1) bekezdése alapján a kifizetést megelőzően nyilatkozhat a munkáltató, a kifizető felé, hogy őt járulékfizetési kötelezettség már nem terheli.[2]
A Tbj. 24. § (4) bekezdése alapján mód van arra, hogy év közben a magánszemélytől a járulékfizetési felső határt meghaladóan levont járulékot a magánszemély a foglalkoztatójával elszámolja. Ennek eredményeként a foglalkoztató a "többletlevonást" visszafizeti a magánszemély részére.
Amennyiben a magánszemély nem kíván élni ezzel a lehetőséggel, akkor az Art. 30. § (2) bekezdése lehetőséget nyújt arra, hogy a felső határt meghaladóan levont nyugdíjjárulék különbözetet a magánszemély közvetlenül az állami adóhatósággal számolja el. A felső határt meghaladóan levont járulék összegét a magánszemély a személyi jövedelemadó bevallásában igényelheti vissza.
A járulékot a munkáltató, a kifizető a saját bevallásában vallja be, ezért a tévesen megállapított és bevallott járulék összegét a munkáltató, a kifizető az önellenőrzés szabályai szerint helyesbítheti. Az önellenőrzés szabályait az Art. 49-51. §-ai, az önellenőrzési pótlék megállapításának módját és mértékét az Art. 168-169. §-ai tartalmazzák.
Az Art. 168. § (7) bekezdése alapján nem kell önellenőrzési pótlékot fizetni, ha a munkáltató (kifizető) az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti adó- és járulékbevallást a magánszemély hibás nyilatkozata miatt önellenőrzéssel helyesbíti.
Art. 30. § (4) bekezdés
A jogszabályoktól eltérően levont egyéni járulékok vonatkozásában önálló szabályozást tartalmaz az Art., mivel a kifejezetten az éves elszámolású személyi jövedelemadó, illetve adóelőleg elszámolására vonatkozó elszámolási szabályok a havi elszámolású járulékok esetén nem alkalmazhatók. Ha a munkáltató el tud számolni a magánszeméllyel (mert a magánszemély a munkáltatóval még munkaviszonyban áll), akkor a következő kifizetési időszakokban levonja vagy visszafizeti a járulék különbözetet. Ha nem tud elszámolni a munkáltató a magánszeméllyel, pl. már nem áll vele munkaviszonyban, akkor ezt bejelenti az adóhatóságnak, és az adóhatóság fogja előírni a járulékkülönbözetet a magánszemély terhére vagy jóváírni a javára.
Art. 30. § (5) bekezdés
Ha nem tud elszámolni a kifizető a magánszeméllyel, mert a járulékkülönbözet egészét nem tudja levonni, akkor ezt bejelenti az adóhatóságnak. A magánszemélynek akkor küld értesítést erről a kifizető, ha a magánszemély címét ismeri.
Art. 30. § (6) bekezdés
Ha a munkáltató vagy a kifizető bejelenti az adóhatóságnak, hogy a magánszeméllyel nem tudott elszámolni és közli a járulékkülönbözet összegét, az adóhatóság fogja előírni a járulékkülönbözetet a magánszemély terhére vagy jóváírni a javára.
Art. 30. § (7) bekezdés
A magánszemélyekkel való elszámolás vagy az adóhatóságnak történő bejelentés természetesen nem jelenti azt, hogy a munkáltatónak vagy a kifizetőnek nem kell az általános szabályok alapján a havi adó- és járulékbevallását önellenőriznie, mert csak ezzel lesz teljes a korrekció. A munkáltató vagy a kifizető a járulékkülönbözet elszámolásával, a bejelentéssel, az önellenőrzés benyújtásával és az önellenőrzési pótlék megállapításával mentesül a jogkövetkezmények alól, azaz nem kell mulasztási bírságot, késedelmi pótlékot fizetnie, és terhére adókülönbözet, adóbírság sem állapítható meg.
Art. 30. § (8) bekezdés
Ha a munkáltató a biztosítottat terhelő járulékot nem vonta le a magánszemélytől, de azt bevallotta és megfizette, amennyiben a magánszeméllyel elszámolni nem tud, pl. mert már nem áll vele munkaviszonyban, akkor ezt bejelenti az adóhatóságnak, és az adóhatóság fogja határozattal előírni a magánszemélyt terhelő járulékkülönbözetet. Amennyiben a határozatban foglaltaknak megfelelően a magánszemély megfizeti a járulékot (vagy azt végrehajtja az adóhatóság), az adóhatóság értesíti a munkáltatót, aki önellenőrzéssel helyesbíti járulékbevallását.

Adóbevallás

Art. 31. §

Art. 31. § (1) bekezdés
Az önadózónak az Art. 25. § (2) bekezdésében foglaltak szerint megállapított adót, költségvetési támogatást adónként, illetve költségvetési támogatásonként külön-külön kell bevallania a törvényben meghatározott határidőig és időszakra az e célra rendszeresített nyomtatványon. A költségvetési támogatás igénylése adóbevallásnak minősül. Kivételt csak az egyszeri támogatási előleg és az általános szabálytól eltérő gyakoribb igénylés képez. Ezek az esetek nem minősülnek bevallásnak, de természetesen az adózó bevallást nyújt be azon időszak és jogcím valós igényjogosultságáról is, amellyel összefüggésben az adóhatóság gyakorított igénylést, vagy egyszeri támogatási előleg igénybevételét engedélyezte.
Az adóbevallást kizárólag az adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon lehet teljesíteni, illetőleg az adózók meghatározott köre csak elektronikus úton tehet eleget ezen kötelezettségének. Egy-egy adóbevallás "képe" és a kitöltést segítő ellenőrző program az internetről letölthető. Az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás illetve a 8. számú melléklet szerint összesítő nyilatkozat benyújtására köteles adózó valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét elektronikus úton köteles teljesíteni. Az elektronikus úton történő teljesítésre nem kötelezett adózó bevallásait benyújthatja nyomtatványon, illetve választása szerint az internetről letöltött és aláírt bevallással is teljesítheti bevallási kötelezettségét, vagy elektronikus úton is továbbíthatja azt. Az adóhatóság az adóbevallás formájáról, tartalmáról a kitöltéssel kapcsolatos tudnivalókról tájékoztatót tesz közzé.
Az adóbevallás pontos kitöltéséhez az adózónak jelentős érdeke fűződik, mivel az adó (támogatás) a bevallásban feltüntetettek szerint kerül az adózó terhére előírásra (illetve javára jóváírásra), továbbá az ellenőrzés az adókülönbözetet az adóbevalláshoz viszonyítva állapítja meg.
Az Art. 1. számú melléklet I. rész 1. pontja értelmében az adóbevallás adatait - a 31. § (2) bekezdésben meghatározott bevallást, a magánszemélynek a saját jövedelemadójáról illetőleg a saját egészségügyi hozzájárulásáról, a különadójáról, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásáról, a járulékáról, a cégautó-adójáról benyújtott adóbevallást kivéve - 1000 forintra kerekítve, 1000 forintban kell feltüntetnie. A 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás adatait az adónemenként meghatározott összesített sorokban 1000 forintra kerekítve, 1000 forintban kell feltüntetni. Az adóbevallásba kizárólag magyar forintban lehet az adatokat bejegyezni, más pénznemben a bevallás adatai nem tölthetők ki. Kivételt jelent az Art. 10. számú melléklete szerinti adózók által teljesítendő bevallás, amelyben euróban kell az adatokat szerepeltetni.
Mivel a közvetett vámjogi képviselő a saját nevében, az importáló helyett teljesíti az adómentes termékimporthoz kapcsolódó adókötelezettségeket (pl. termékimport esetén, ha az importáló helyett közvetett vámjogi képviselő jár el a vámeljárásban, az adófizetési kötelezettség is őt terheli), ezért az Art. adóbevallásra vonatkozó általános rendelkezését is kiegészítették a közvetett vámjogi képviselőnek az importáló helyett, de saját nevében teljesített bevallására történő utalással.
Art. 31. § (2) bekezdés
Az Art. 31. § (2) bekezdése elrendeli, hogy a kifizető, a munkáltató havonként, a tárgyhónapot követő hó 12-éig bevallást nyújtson be a bekezdésben meghatározott adattartalommal a juttatott jövedelmekkel összefüggő adókról, járulékokról. A kifizető, a munkáltató magánszemélyenkénti bontásban teljesíti a havonkénti bevallást.
A kibővített adattartalmú bevallás az adóhatóság számára nélkülözhetetlen információkat is tartalmazza, tehát nincs szükség a korábbi évenkénti kifizetői, munkáltatói adatszolgáltatásra. Erre tekintettel már nem terheli a kifizetőt, a munkáltatót a kifizetett jövedelmekkel kapcsolatos külön adatszolgáltatás.
Valamennyi munkáltató, kifizető (ideértve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély munkáltatót is), illetve az állami foglalkoztatási szerv, a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó, a Magyarországon bejegyzett egyház, a szakképző iskolai tanulót foglalkoztató és a Magyarországon be nem jegyzett foglalkoztató képviselője (vagy a foglalkoztató képviseletében eljáró foglalkoztatott) köteles havonként bevallást tenni az adó- és/vagy társadalombiztosítási kötelezettséget eredményező, magánszemélyeknek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő valamennyi adóról - kivéve a kamatjövedelem adóról -, járulékról és/vagy a bekezdésben felsorolt adatokról.
Az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás kizárólag elektronikus úton teljesíthető, a benyújtásra kötelezett adózók az Art. 175. § (9) bekezdése alapján valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségüket elektronikus úton teljesítik függetlenül attól, hogy az mely időszakra vonatkozik.
2012. január 1-jétől már nem az állami adóhatósághoz, hanem a magán-nyugdíjpénztárakhoz kell ismét benyújtani a tagdíjbevallást, így az már nem része a havi adó- és járulékbevallásnak.
A bevallásban szerepeltetni kell az arányos szolgálati idő naptári napjainak számát, a korkedvezménybiztosítási-járulék alapját és összegét is, valamint a Pftv. módosításának megfelelően START-, START PLUSZ-, START EXTRA, START BÓNUSZ, Rehabilitációs kártyával rendelkező személy után, valamint a Karrier Híd programban résztvevő személy után a kedvezmény figyelembevétele nélkül számított szociális hozzájárulási adó alapját és összegét. A Pftv. 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezése alapján a közcélú foglalkoztatás keretében történő foglalkoztatás esetén a munkaadót a szociális hozzájárulási adóból igénybe vehető részkedvezmény illeti meg. A részkedvezmény a közfoglalkoztatott személy bruttó munkabérének, de legfeljebb a minimálbér 130 százalékának tizenhárom és fél százaléka.
A Pftv. alapján a munkaadót szociális hozzájárulási adó kedvezmény illeti meg, ha terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben vagy gyermekgondozási díjban részesült, visszatérő munkavállaló munkakörét a visszatérő munkavállaló és az őt a gyes, gyed időtartama alatt helyettesítő munkavállaló heti 20-20 órás részmunkaidős munkaviszony keretében látják el. A munkaadót ebben az esetben megillető részkedvezmény egyenlő a két munkavállalót megillető bruttó munkabérnek, de legfeljebb a minimálbér kétszeresének hét százaléka. Az ugyanabban a munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után részkedvezmény csak abban az esetben jár, ha a fenti feltételek a gyermekgondozási szabadságról visszatérő munkavállaló munkába állását követően legalább egy évig fennállnak, a kedvezmény a feltételek fennállása alatt, legfeljebb azonban három évig jár.
2012. január 1-jétől a társadalombiztosítási járulék helyett a munkáltató szociális hozzájárulási adót fizet. Emiatt szükségessé vált az Art. 31. § (2) bekezdésének vonatkozó pontjaiban a társadalombiztosítási járulék helyett a szociális hozzájárulási adóra vonatkozó kötelezettséget előírni.
Ha a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó az adóév egészére azt választotta, hogy a minimum járulékfizetési kötelezettségét társas vállalkozóként teljesíti, vagy a társas vállalkozóként biztosított több gazdasági társaság személyesen közreműködő tagja, az állami adóhatóság az erről szóló adatszolgáltatás birtokában tudja vizsgálni az egyidejűleg társas vállalkozóként is biztosított egyéni vállalkozók, illetőleg az egyidejűleg több gazdasági társaságban személyesen közreműködő tagok tekintetében a járulék-bevallási és fizetési kötelezettség megtörténtét. Ezért az erről szóló adatszolgáltatást is előírja az Art. 31. § (2) bekezdés 24 és 26. pontja.
A 27. pont alapján a munkáltatónak az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallásában az egyszerűsített foglalkoztatás napjaira kifizetett munkabért és a foglalkoztatás napjait kell feltüntetnie.
2012. január 1-jétől megszűnt a korhatár előtti nyugellátás, és emiatt az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, balettművészeti életjáradékban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő személyekről kell adatot szolgáltatni az állami adóhatóságnak.
Art. 31. § (2a) bekezdés
Annak érdekében, hogy az adóhatóság egyértelműen vizsgálni tudja, miszerint a munkáltatónak nem volt adó- és/vagy járulékalapot képező kifizetése, illetve elmulasztotta a havi adó- és járulékbevallás benyújtását, a törvény előírja, hogy a valamely hónapban a 31. § (2) bekezdés szerinti bevallás benyújtására köteles adózó az adóév következő hónapjaiban az úgynevezett "nullás" bevallás vagy az azt helyettesítő nyilatkozat benyújtására köteles.
Art. 31. § (3) bekezdés
Az Art. 31. § (3) bekezdése szerint az adózó adóbevallásában az adózó azonosításához szükséges adatok között köteles adóazonosító számát feltüntetni. Az adóazonosító szám feltüntetése feltételezi, hogy az adózó az adóbevallás benyújtását megelőzően az adóazonosító szám megszerzése érdekében bejelentkezési, bejelentési kötelezettségét teljesítette vagy az adóhatóság a magánszemélynek hivatalból adóazonosító jelet állapított meg. Másként megfogalmazva: az adózó önadózás útján csak akkor állapíthatja meg adóját, ha adóazonosító számmal rendelkezik. Ettől azonban eltérő kérdés az, hogy ha az adózó bejelentési, bejelentkezési kötelezettségét az adóazonosító szám megszerzése érdekében már teljesítette (vagy egyébként rendelkezik adóazonosító jellel), akkor az adóazonosító szám birtokában csak az adóazonosító szám kiadását követő vagy az azt megelőző időszakról is tehet-e az adóhatóság előtt jognyilatkozatot (terjeszthet-e elő adóbevallást). Mivel az adózói státus az Art. 6. § (1) bekezdése szerint - az anyagi jogi jogszabályok, illetve az Art. rendelkezései alapján - a törvény erejénél fogva és nem az adóazonosító szám megállapításával keletkezik, az adóazonosító szám késedelmes megszerzése természetesen nem jár azzal a következménnyel, hogy az adóköteles tevékenységgel kapcsolatban az adózónak az adóazonosító szám megszerzése előtt nem keletkeznek adókötelezettségei. Az adóazonosító szám megszerzését megelőző időszakra vonatkozó adókötelezettségeket az adóhatóság határozattal az eddigi gyakorlat szerint is megállapíthatta. Az adózó adóazonosító szám birtokában olyan időszakról is tehet bevallást, amelyben adóazonosító számmal nem rendelkezett.
A 31. § (3) bekezdése - az Art. 24. § (7) bekezdésével összhangban - kimondja, hogy az adóazonosító szám nélküli időszakra az adózó csak a 24. § (7) bekezdésében foglalt korlátozással érvényesíthet adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést (lásd az Art. 24. § (7) bekezdéséhez fűzött magyarázatot is).
Art. 31. § (4) bekezdés
Előfordulhat, hogy az adózó adóbevallási kötelezettségének - a törvényben előírt határidőben - önhibáján kívül nem tud eleget tenni. A törvény a Ket. szabályaihoz hasonlóan lehetőséget ad az adózónak arra, hogy mulasztását a cselekmény egyidejű pótlása mellett igazolja. Az Art.-ben a mulasztás kimentésének a lehetősége valamennyi adózóra kiterjed. Igazolási kérelemnek azonban csak akkor van helye, ha az adózó az adóbevallást az akadályoztatás megszűnését követő 15 napon belül benyújtja, és kérelmét előterjeszti. Ha az igazolási kérelem eredményre vezet, a bevallást olyannak kell tekinteni, mintha azt az előírt határidőn belül benyújtotta volna az adózó.
Az igazolási kérelem elutasításáról az első fokú adóhatóságnak az adózót végzéssel kell értesítenie. Az említett végzéssel szemben az Art. 136. § (3) bekezdés d) pontja alapján az adózó önálló fellebbezés benyújtására jogosult. Az igazolási kérelem elutasítása esetén a késedelmesen benyújtott adóbevallás miatt az Art. 172. § (1) bekezdés b) pontja szerinti mulasztási bírság szabható ki, amiről viszont határozattal rendelkezik az adóhatóság az Art. 123. § rendelkezései alapján.
A magánszemély a bevallási késedelemről a bevallás benyújtására előírt határidőn belül bejelentést tehet, ha a személyi jövedelemadó-bevallás elkészítéséhez szükséges iratok, igazolások önhibáján kívül nem állnak rendelkezésére és emiatt a bevallását nem tudja határidőben benyújtani. Ha a bejelentést megtette és a bevallással egyidejűleg igazolási kérelmet nyújt be, mentesül a bevallási késedelem miatt fizetendő mulasztási bírság alól november 20-áig (ez a kedvezmény nem illeti meg, ha igazolási kérelmet nem nyújt be). 2012. január 1-jétől a szabály kiegészült azzal, hogy az adóhatóság nem utasíthatja el az igazolási kérelmet, ha a magánszemély a határidő elmulasztását azzal menti ki, hogy külföldről származó jövedelmével kapcsolatban az adókötelezettségének megállapításához nemzetközi egyezmény, viszonosság, vagy külföldi adójog vizsgálata szükséges.
Art. 31. § (5) bekezdés
Meghatározott esetekben mentesül az adózó az adóbevallás benyújtási kötelezettség alól. Speciális szabály vonatkozik az adózók meghatározott körére, amelyek - adott esetben - a társasági adóbevallást helyettesítő nyilatkozatot tehetnek az adóévet követő február 25-éig. Amennyiben az adózó az említett időpontig nyilatkozatot nem tesz, akkor fennáll a társasági adóval kapcsolatos adóbevallás benyújtási kötelezettsége. Ilyen különleges szabályokat tartalmaznak továbbá a 31. § (9)-(10) bekezdései is, amelyek egyes adózói köröket mentesítenek az Art. 31. § (2) bekezdés szerinti havi bevallás benyújtása alól.
Art. 31. § (6) bekezdés
Az Art. 31. § (2a) bekezdése alapján az olyan adózó, aki/amely az adóév során bármely hónapban köteles volt az Art. 31. § (2) bekezdés szerinti bevallás benyújtására, ezt követően az adóév minden hónapjában akkor is köteles a bevallást benyújtani, ha az adott hónapban adó- és/vagy járulék kötelezettsége - kifizetés hiányában - nem keletkezett. Így lehetővé válik az állami adóhatóság számára, hogy ún. teljességvizsgálatot végezzen, mely adózók mulasztották el bevallási kötelezettségük teljesítését. Az adózó később önellenőrizheti a nulla értékadatot, mivel a nyilatkozat benyújtása az adóbevallás benyújtásával egyenértékű. Nem alkalmazható azonban a nulla értékadatot tartalmazó bevallást helyettesítő nyilatkozat benyújtására vonatkozó szabály az adóköteles tevékenység megszűnése (megszüntetése), a felszámolás, végelszámolás esetére, amikor az adózó gazdasági tevékenységét be kívánja fejezni, költségvetési kapcsolatait lezárja, vagyonát értékesíti. Ezekben az esetekben az adózónak általában adókötelezettsége is keletkezik, ezért a tevékenységet záró bevallás és a záró adóbevallás benyújtására továbbra is szükség van.
A gyakorlatban problémát okozott, hogy az egyidejűleg több biztosítási jogviszonyban álló (másodfoglalkozású) egyéni vállalkozó mikor köteles az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás benyújtására. Ilyennek minősül, aki a vállalkozás folytatásával egyidejűleg legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal rendelkezik vagy közép-, illetőleg felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat, illetve egyidejűleg társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja.
Annak az egyéni vállalkozónak, aki egyben társas vállalkozóként is biztosított, egyéni vállalkozói járulékfizetési kötelezettsége fennáll. Az egyéni vállalkozó a társas vállalkozás részére a tárgyév január 31-éig tett nyilatkozat alapján évenként az adóév egészére választhatja, hogy a tevékenységre jellemző kereset, illetőleg - az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban tett bejelentés esetén - legalább a minimálbér után történő szociális hozzájárulási adó és járulékfizetési kötelezettséget társas vállalkozóként teljesíti. E választása alapján az egyéni vállalkozásában, illetőleg a további tagsági jogviszonyában a szociális hozzájárulási adó, az egészségbiztosítási járulék és a nyugdíjjárulék (tagdíj) alapja a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem, eva adózó egyéni vállalkozó esetében az Eva tv. meghatározott adóalap 4 százaléka, átalányadózó egyéni vállalkozó esetében az átalányadó alapját képező jövedelem.
Art. 31. § (7)-(9) bekezdés
Ha a mezőgazdasági őstermelőnek a tárgyévet megelőző évben elért bevétele nem haladja meg a nyolcmillió forintot, a Tbj. 30/A. § (2) bekezdése alapján csak a bevétel 20 százaléka után kell természetbeni egészségbiztosítási járulékot és 10 százalék nyugdíjjárulékot fizetnie. A többi mezőgazdasági őstermelő, ideértve a tevékenységét a tárgyévben kezdő mezőgazdasági őstermelőt is, a Tbj. 30/A. § (1) bekezdése alapján a minimálbérnek megfelelő összeg után fizeti meg az egyéni természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, valamint a nyugdíjjárulékot, illetőleg az őstermelő nyilatkozattal vállalhatja a Tbj. 30/A. § (3) bekezdése szerint, hogy a Tbj. 30/A. §-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott járulékalapnál, azaz a minimálbérnél illetve az őstermelői tevékenységéből származó bevétel 20 százalékánál nagyobb összeg után fizeti meg a járulékokat. Ezekben az esetekben járulékfizetési kötelezettség áll fenn, így ezek az őstermelők az adó- és járulékbevallás benyújtására is kötelezettek lesznek.
Art. 31. § (10) bekezdés
A nyugdíj korábban adóterhet nem viselő járandóságnak minősült, azaz akkor volt adómentes, ha a magánszemélynek nem volt más jövedelme. Ezért, ha valaki a nyugdíj mellett önálló vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelmet szerzett, úgy a nyugdíj (járadék) összegét az összevont adóalapba be kellett számítani, és a nyugdíjra (járadékra) jutó adó csökkentette a számított adót. 2011. január 1-jétől egykulcsossá vált a személyi jövedelemadó, megszűntek a sávhatárok, és megszűnt az adóterhet nem viselő járandóság fogalma. A korábban adóterhet nem viselő járandóságnak számító jövedelmek 2011-től adómentesek.
Felesleges és indokolatlan lenne, ha a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a több mint 3 millió nyugdíjasra vonatkozóan havonként bevallásra lenne kötelezett.
A rehabilitációs járadék nyugdíjjárulék fizetési kötelezettséggel járó juttatás. A rehabilitációs járadékot folyósító szerv mentesül a havi adó-és járulékbevallás benyújtási kötelezettsége alól a rehabilitációs járadékból levont nyugdíjjárulék tekintetében. A rehabilitációs járadék nettó módon, azaz a nyugdíjjárulékkal csökkentett összegben kerül kifizetésre, így a járadékot terhelő nyugdíjjárulék eleve a Nyugdíjbiztosítási Alapban marad. Ebből következően felesleges a nyugdíjat, rehabilitációs járadékot folyósító szerv számára bevallási kötelezettséget előírni, mivel azzal együtt járna a befizetési kötelezettség teljesítése is. Indokolatlan lenne, ha a rehabilitációs járadékból levont nyugdíjjárulékot, mely eleve a Nyugdíjbiztosítási Alapban van, a Nyugdíjbiztosítási Alapból a NAV nevén vezetett Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető bevételek beszedési számlára kellene befizettetni, hogy onnan kerüljön vissza a Nyugdíjbiztosítási Alapba.
Az Art. 3. számú melléklete alapján a nyugdíjat, rehabilitációs járadékot, korhatár előtti ellátást, szolgálati járandóságot, balettművészeti életjáradékot, átmeneti bányászjáradékot folyósító szerv adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak a kifizetett ellátás adóévi összegéről.
Art. 31. § (11) bekezdés [hatályon kívül helyezve]
Art. 31. § (12) bekezdés
Az adóigazgatási eljárás változatlan alapelve, hogy az adó bevallása és az adó megfizetése az adózó két, egymástól viszonylag független és egymást nem helyettesítő kötelezettsége.
Az adóhatóság számára az adóbevallás alapvető jelentőségű, mert ez a kiindulási alap az adófizetési kötelezettség megállapításához. Az adóhatóság a bevallásban közölt kötelezettségeket és juttatási (adó-visszatérítési) igényeket könyveli le az adófolyószámlákon kötelezettségként, illetve juttatási igényként, ehhez képest tudja megállapítani, hogy az adózó helyes összegben teljesítette-e adófizetési kötelezettségét, van-e adótartozása, vagy túlfizetése.
Az adóbevalláshoz fűződő érdek miatt az Art. az adó megfizetése esetén is szankcionálja az adóbevallás benyújtásának elmulasztását, benyújtási késedelmét, vagy a kötelezettségek, illetve támogatási igények helytelen összegben történő bevallását.
Art. 31. § (13) bekezdés
Az elmulasztott bevallás pótlása tekintetében az Art. 31. § (13) bekezdése különös szabályt tartalmaz. Ennek eredményeként nincs lehetősége az adózónak azon bevallását pótolni, amely időszak és jogcím tekintetében ellenőrzés lefolytatását kezdte meg az adóhatóság. Az ellenőrzés megkezdése szempontjából az Art. 93. § (1) bekezdése az irányadó, vagyis ha az utólagos ellenőrzésről szóló megbízólevelet az adózónak átadták vagy kézbesítés esetén azt átvette, akkor az elmulasztott bevallás pótlása már nem lehetséges, mivel megkezdődött az ellenőrzés. Ezért a törvény rögzíti, hogy a pótbevallás benyújtására legkésőbb az ellenőrzés megkezdését megelőző napig kerülhet sor. Az Art. 31. § (13) bekezdése természetesen csak arra az esetre vonatkozik, ha bevallás utólagos ellenőrzését kívánja lefolytatni az adóhatóság a bevallással le nem fedett időszak tekintetében. Egyéb ellenőrzési típusok esetében a pótló bevallás benyújtásának nincs akadálya.
Art. 31. § (14) bekezdés
Az Art. alapján az adóbevallást, az adóbevallással egyenértékű nyilatkozatot (vagyis munkáltatói adómegállapítást kezdeményező nyilatkozatot) adószakértő, adótanácsadó, okleveles adószakértő ellenjegyezheti. Az Art. 175. § (16) bekezdése szerint adótanácsadói, adószakértői, illetve okleveles adószakértői tevékenység az adópolitikáért felelős miniszter engedélyével folytatható. Engedélyt kaphat, aki büntetlen előéletű, és nem áll gazdasági, pénzügyi-számviteli vagy jogi végzettséghez kötött munkakörnek megfelelő foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, továbbá rendelkezik az Art.-ben és a felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban meghatározott szakmai képesítéssel, szakképzettséggel és gyakorlattal, valamint megfelel az ott meghatározott egyéb feltételeknek. Az adópolitikáért felelős miniszter a tevékenység folytatására engedéllyel rendelkező személyekről nyilvántartást vezet és igazolványt állít ki. Jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet adótanácsadói, adószakértői, illetve okleveles adószakértői tevékenységet akkor folytathat, ha legalább egy tagja, vagy alkalmazottja az adópolitikáért felelős miniszter által vezetett nyilvántartásban szerepel.
Amennyiben az adószakértő, az adótanácsadó, vagy az okleveles adószakértő ellenjegyezte a bevallást, illetőleg az említett nyilatkozatot és az utóbb hibásnak bizonyul, akkor a hibás adóbevallás, nyilatkozat miatti mulasztási bírságot az adóhatóság az ellenjegyző személy terhére állapítja meg. A mulasztási bírság kiszabására az ellenjegyző adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő székhelye (lakóhelye) szerinti igazgatóság jogosult. Annak sincs akadálya, hogy több hibás bevallás ellenjegyzése miatt, több mulasztási bírságról rendelkező határozat kerüljön kiadásra ugyanazon ellenjegyző személy részére. Nem szükséges azonban külön határozatokban megállapítani a mulasztási bírságot, adott esetben több adózóval kapcsolatos bevallási hiba miatt egy határozattal megállapítható a szankció. Az ellenjegyző felelőssége azonban csak a bevallás, a nyilatkozat számszaki hibáira (pl. számelírás, számítási hiba) terjed ki, az esetleges tartalmi hibák miatt nincs felelőssége.
Art. 31. § (15) bekezdés
Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény szerint foglalkoztatott személyről az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti adatoknak csak egy szűk körét kell feltüntetni az adóbevallásban, ezzel csökkentve a munkáltatók adminisztrációs terheit.

A helyi adók bevallása

Art. 32. §

Art. 32. § (1) bekezdés
Az árbevételhez kapcsolódó adók, így az iparűzési adó is csak az éves adatok ismeretében állapíthatók meg. Ezért az Sztv.-vel összhangban az iparűzési adót a mérlegkészítés (leadás) határidejével egyezően az adóévet követő év május 31-ig kell bevallani. Az önkormányzati adóhatósághoz az adót évente egy alkalommal kell bevallani. Kivételt jelentett ez alól az ideiglenesen végzett iparűzési tevékenység után fizetendő iparűzési adó, erről a megfizetéssel egyidejűleg, a tevékenység befejezése napját követő hónap 15. napjáig kell az adóbevallást benyújtani. Az Art. 178. § 29. pontjában meghatározott vállalkozó minden esetben önadózásra kötelezett, míg a vállalkozónak nem minősülő magánszemély jellemzően kivetés alapján tesz eleget a helyi adók tekintetében fizetési kötelezettségének.
Art. 32. § (2) bekezdés
A nem önadózó magánszemélynek az adókivetéséhez szükséges adatokat (adóalapot) az adókötelezettség keletkezését, vagy változását követő 15 napon belül kell az önkormányzati adóhatósághoz bevallania.
Art. 32. § (3) bekezdés
Amennyiben a magánszemély adóbevallásában szereplő és az adókötelezettségét érintő adatai nem változnak, újabb adóbevallásra nem kötelezett, mert az adóalap az adó megállapításához és kivetéséhez az adóhatóság rendelkezésére áll.
Art. 32. § (4) bekezdés
Az adóbeszedésre kötelezett (pl. az idegenforgalmi adó tekintetében a szállásadó illetve az üdülőt fenntartó szerv) bevallási kötelezettségének a tárgyhót követő hó 15-éig tesz eleget.
Art. 32. § (5) bekezdés
A rendelkezés előírja a külföldön bejegyzett szervezetnek, hogy az építményadóról, illetve telekadóról szóló bevallásban tüntesse fel - az adóév első napjának megfelelő állapot szerint - a szervezet tagjainak (részvényeseinek) nevét (elnevezését), lakóhelyét (székhelyét), és az egyes tagokat megillető tulajdoni részesedés arányát. E rendelkezés teremti meg az alapot ahhoz, hogy a külföldi szervezetek ingatlanadó bevallásából az Art. 3. számú melléklete szerint a jegyző adatokat szolgáltasson az állami adóhatóságnak az önkormányzat illetékességi területén 500 millió forint forgalmi értéket elérő ingatlannal, illetve 1000 m2-t elérő épülettel vagy 10.000 m2-t elérő telekkel rendelkező, külföldön bejegyzett szervezetek tagjairól (tulajdonosairól), illetve az egyes tagokat megillető részesedés arányáról. Az új rendelkezés az Itv. azon módosításához kapcsolódik, hogy illetékköteles a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét (részvény, üzletrész, szövetkezeti részjegy, befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy) megszerzése. (Lásd a 3. számú melléklet O) pontjához fűzött magyarázatot is.)

Az adóbevallás különös szabályai

Art. 33. §

Art. 33. § (1) bekezdés
A magánszemély vagy saját maga köteles bevallást benyújtani, vagy - amennyiben annak feltételei fennállnak - munkáltatói adómegállapítást illetve egyszerűsített bevallást kezdeményezhet.
Art. 33. § (2) bekezdés
A rendelkezés alapvetően nem az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó támogatással kapcsolatos, hanem a családi pótlékkal összefüggő támogatás igénylésének módját rendezi. Amennyiben a családi pótlék igénybevételére jogosult magánszemély a Szja tv. alapján adóbevallás benyújtására kötelezett, akkor ezt a nyilatkozatot a bevallásával együtt teszi meg.
Art. 33. § (3) bekezdés
Az Art. 33. § (3) bekezdése meghatározza azokat az eseményeket, amikor az általános szabályoktól eltérően soron kívüli bevallási kötelezettség terheli az adózót. A soron kívüli bevallási kötelezettséget kiváltó esemény bekövetkezése esetén az adózó - a bevallással még le nem fedett időszakról - valamennyi adójáról bevallást ad be. Kivételt jelentenek a magánszemélyt saját személyében terhelő azon kötelezettségek (pl. saját szja, egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék), amelyekről éves bevallást köteles benyújtani.
ad a) Az Sztv. VII. fejezete sajátos beszámolási kötelezettséget ír elő
- az előtársasági időszakra,
- a gazdasági társaság átalakulására,
- a gazdasági társaságon kívüli egyéb vállalkozó átalakulására,
- a devizanemek közötti áttérés esetére.
A jogelőd nélkül alapított társaság a Gt. alapján előtársaságnak minősül, adott esetben annak sincs akadálya, hogy adóköteles tevékenységet folytasson.
Az Sztv. szerint az előtársasági időszak mindaddig meghosszabbodik, amíg a cégbejegyzési eljárás folyamatban van, vagyis a cégbíróság nem döntött a bejegyzésről, a bejegyzési kérelem elutasításáról, illetőleg az adózó vissza nem vonta bejegyzési kérelmét. Az előzőekben felsorolt események bekövetkezhetnek abban az évben, amikor az adózó kezdeményezi cégbírósági bejegyeztetését, de az azt követő évben is. Az adóbevallási kötelezettség szempontjából azonban ennek nincs jelentősége.
Függetlenül attól, hogy mikor születik döntés a bejegyzésről, az Sztv. szerinti beszámoló készítési kötelezettségnek a vállalkozó cégjegyzékbe való bejegyzésének, illetve a cégbejegyzés iránti kérelem jogerős elutasításának, vagy a cégbejegyzési eljárás megszüntetésének napját követő harmadik hónap utolsó napjáig köteles eleget tenni [Sztv. 135. § (2) bekezdése].
A társaság és a gazdasági társaságon kívüli egyéb vállalkozó átalakulása esetén is fennáll a soron kívüli bevallási kötelezettség, a beszámolási kötelezettséget az Sztv. rendezi.
Az Sztv. alapján a devizakülföldi társaságnak (a vámszabadterületi társaságnak, ideértve a devizajogszabály szerint devizakülföldinek minősülő egyéb társaságot is) az éves beszámolót, a létesítő okiratban rögzített devizában kell elkészítenie. A létesítő okiratban rögzített devizában készítheti el éves beszámolóját az európai gazdasági egyesülés, az európai részvénytársaság és az európai szövetkezet is. Bármely vállalkozó euróban készítheti el éves beszámolóját, ha erre vonatkozó döntését a számviteli politikájában az üzleti év első napját megelőzően rögzítette és a létesítő okirata szerinti devizaként az eurót jelölte meg.
A létesítő okiratban rögzített - eurótól eltérő - devizában készítheti el éves beszámolóját az a vállalkozó is, amelynél a tevékenység pénzneme az eurótól eltérő deviza, feltéve, hogy bevételei, költségei és ráfordításai, valamint pénzügyi eszközei és pénzügyi kötelezettségei az előző és a tárgyévi üzleti évben külön-külön több mint 25%-ban az adott devizában merülnek fel. Ugyancsak az Sztv. alapján, amennyiben a társaság arra kötelezett, hogy a beszámoló szerinti adatokat forint helyett a létesítő okiratban rögzített devizában, vagy e helyett forintban, illetőleg a létesítő okiratban rögzített deviza helyett más - a létesítő okirat módosításában szereplő - devizában adja meg, akkor az áttérés időpontjával, ezen időponttól számított ötödik hónap utolsó napjáig beszámolót kell készítenie.
ad b) A Tao. tv. 5. § (4) bekezdése szerint, amennyiben az adózó az adóévre vonatkozó beszámoló készítésére az adóévről készítendő bevallás határidejéig nem kötelezett, a fizetendő adót az adóév utolsó napjára készített könyvviteli zárlat alapján állapítja meg. Ha az adózó az adóévre vonatkozó beszámoló készítésére utólag válik kötelezetté, az utólag készített beszámoló alapján adóévenként utólag állapítja meg a ténylegesen fizetendő adót, valamint ennek és a könyvviteli zárlat alapján bevallott fizetendő adónak a különbözetét.
ad c)-e) A felszámolási vagy végelszámolási eljárás nélkül megszűnő adózó, a jogutód nélküli megszűnés hatálya alá kerülő adózó (pl. a székhelyét, üzletvezetési helyét más országba áthelyező külföldi vállalkozás), az adóbeszedésre kötelezett tevékenységének megszüntetése esetén, továbbá az Szja tv. szerinti egyéni vállalkozó, ha tevékenységét megszünteti illetve szünetelteti, vagy ha a tevékenysége folytatására való jogosultsága megszűnik, soron kívüli bevallás benyújtására kötelezett. Ugyancsak soron kívüli bevallás benyújtására kötelezett az ügyvéd, a közjegyző, a szabadalmi ügyvivő, ha tevékenységét szünetelteti és ezt a körülményt az érintett kamarához bejelenti, vagy a szüneteltetés során tevékenysége megszűnik. A cégbejegyzésre nem kötelezett jogi személy, egyéb szervezet végelszámolás nélküli megszűnése esetén már a jogutód nélküli megszűnésről hozott döntéssel egyidejűleg kell a soron kívüli bevallási kötelezettséget teljesíteni annak érdekében, hogy az adóhatóság a megszűnést megelőzően teljesíthesse a kiutalást, illetve ellenőrizhesse a soron kívüli adóbevallást, vagy az azt megelőző időszakot.
Art. 33. § (4) bekezdés
Az Art. 33. § (3) bekezdés a) és b) pontja szerinti esetekben az éves elszámolású adókról (pl. társasági adó) a soron kívüli bevallást a számviteli törvényben a beszámoló készítésére meghatározott időpontig kell az érintett adózónak elkészítenie és az adóhatósághoz benyújtania. A jogelőd nélkül alapított vállalkozó az előtársasági időszakról beszámolókészítési, nyilvánosságra hozatali és közzétételi, valamint soron kívüli bevallási kötelezettségnek a cégjegyzékbe való bejegyzésének, illetve a cégbejegyzés iránti kérelem jogerős elutasításának, vagy a cégbejegyzési eljárás megszüntetésének napját követő harmadik hónap utolsó napjáig köteles eleget tenni.
A forintról devizára, a devizáról forintra, illetve a devizáról más devizára való áttéréskor az áttérési időponttal (mint mérlegfordulónappal) éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót kell készíteni az áttérés előtti pénznemben, és azt az áttérést követő ötödik hónap utolsó napjáig letétbe kell helyezni, közzé kell tenni, és ezen időpontig kell soron kívüli bevallását is benyújtani az adóhatósághoz.
Az Art. 33. § (3) bekezdés c)-e) pontjaiban meghatározott esetben a soron kívüli bevallást az azt kiváltó esemény bekövetkeztétől számított 30 napon belül kell az adózónak benyújtani. A (3) bekezdés c)-e) pontjai szerinti adózóknál - figyelemmel az Art. 33. § (5) bekezdésének előírásaira - a soron kívüli bevallás teljesítésére megállapított esedékességi időpont nem válik szét aszerint, hogy éves megállapítású adókról vagy havi, illetve negyedéves adókról kell azt teljesíteni.
Art. 33. § (5) bekezdés
Az Art. 33. § (5) bekezdésének rendelkezése elsődlegesen a 33. § (3) bekezdés a)-b) pontjaiban nevesített adózók esetében értelmezhető, mivel az Art. ezen adózói körnél állapít meg eltérő esedékességi időpontot az éves adó-megállapítású kötelezettségek, illetőleg a havi, negyedéves adók bevallására. Az (5) bekezdés szerint a havi, negyedéves megállapítású adókról a bevallással még le nem fedett időszakról kell az adózónak a soron kívüli bevallását benyújtania az azt kiváltó esemény bekövetkeztétől számított 30 napon belül.
Art. 33. § (6) bekezdés
Az Art. hatályos rendelkezése oly módon szabályozza a felszámolás esetén a bevallási kötelezettséget, hogy a Csődtv. és az Art. vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmaznia az érintett adózónak a soron kívüli bevallás teljesítése során.
A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetője a felszámolás kezdő napját megelőző nappal, mint fordulónappal adóbevallást köteles készíteni és azt a felszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül kell benyújtania az adóhatósághoz és átadnia a felszámoló részére [Csődtv. 31. § (1) bekezdés]. A felszámolás ideje alatt a felszámoló teljesíti az adózó kötelezettségeit, ide értve a felszámolás befejezésekor benyújtandó adóbevallást is. A felszámolás befejezésekor a felszámoló - többek között - zárómérleget készít és a zárómérleg elkészítésének napját követő napon a záró adóbevallást is be kell nyújtania az állami adóhatósághoz [Csődtv. 52. § (1) bekezdés].
A gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnése esetén - a felszámolás esetét kivéve - eltérő törvényi rendelkezés hiányában - végelszámolásnak van helye. A gazdálkodó szerv vezetője a végelszámolás kezdő napját megelőző nappal bevallást készít és azt a végelszámolás kezdő időpontjától számított 30 napon belül kell az adóhatósághoz benyújtania.
A végelszámolásról a Ctv. rendelkezik, de az adóbevallás benyújtásával kapcsolatos határidőket az Art. tartalmazza. A végelszámolás befejezésekor a záróbevallást a végelszámolási zárómérleg elkészítésének napját követő 30 napon belül kell a végelszámolónak az adóhatóság részére megküldenie. A cégnyilvántartásból csak abban az esetben törölhető a cég, ha igazolást visz, hogy adó- és vámtartozása nincs, illetve adóhatósági eljárás a cégnél nincs folyamatban, így a cég jogalanyisága nem szűnik meg addig, amíg az adóhatósági eljárások be nem fejeződtek, illetve a cégnek köztartozása van. A végelszámolás számviteli feladatairól szóló 72/2006. (IV. 3.) Kormányrendelet 7. § (6) bekezdése alapján a beszámoló letétbehelyezésére, közzétételére előírt határidő 60 nap, a záróbevallás benyújtására nyitva álló időtartam szintén a beszámoló mérlegfordulónapjától számított 60 nap, azaz a beszámoló letétbehelyezének/közzétételének napján kell a záró bevallást benyújtani. A végelszámoláshoz kapcsolódó záró bevallás érdemi ellenőrzése érdekében a cégjegyzékben nem szereplő, de a végelszámolás szabályai szerint megszűnő adózóknak a záró bevallást a végelszámolást lezáró beszámoló elkészítése (elfogadása) napját követő napon kell benyújtani. Előfordulhat, hogy a végelszámolási eljárás évekig elhúzódik. A két bevallás közötti időszakról az Art. általános rendelkezései szerint kell a bevallásokat benyújtani. A felszámolási, illetve a végelszámolási eljárás során előfordulhat, hogy a soron kívüli bevallás esedékessége megelőzi a soron kívüli bevallással nem érintett időszakra vonatkozó bevallás esedékességét. Ezért a törvény 2012. január 1-jétől soron kívüli bevallási kötelezettséget ír elő minden olyan bevallással kapcsolatban, amelyek benyújtása a soron kívüli bevallások benyújtásakor még nem esedékes.
Art. 33. § (7) bekezdés
A Tao. tv. 5. § (3) bekezdése szerint a külföldi vállalkozó adókötelezettsége az általa belföldön végzett építkezés esetén az építkezés kezdetének napján kezdődik, ha az építkezés időtartama meg haladja az egyezményben meghatározott időtartamot, egyezmény hiányában a 3 hónapot. A külföldi vállalkozó tehát utólag állapítja meg a kötelezettségét, amit annak az adóévnek a kötelezettségével egyidejűleg teljesít, amelyben az építkezés időtartama meghaladja az építkezés telephellyé minősítéséhez a nemzetközi egyezményben meghatározott időtartamot, illetve a 3 hónapot.
Art. 33. § (8) bekezdés
Az adóévben átalakuló adózó fogalmát a társasági adóelőleg-bevallási kötelezettség szempontjából az Art. 33. § (8) bekezdése határozza meg. A rendelkezés szerint az átalakulással létrejövő társaságok mindegyike, a megmaradó és a kiválással létrejött, az új helyzethez igazodva köteles társasági adóelőleg-bevallást tenni az átalakulás napjától számított 30 napon belül.
Art. 33. § (9) bekezdés
Az Áfa tv. 8. §-ában meghatározott csoportos adóalanyisághoz kapcsolódóan a csoport keletkezéséhez, megszűnéséhez, a csoporthoz csatlakozáshoz, valamint a csoportból való kiváláshoz soron kívüli bevallási kötelezettséget ír elő az Art. 33. § (9) bekezdése. A bevallási kötelezettséget keletkeztető eseménytől - a csoport létrejöttét, a csatlakozást vagy kiválást engedélyező, illetve a törlést elrendelő határozat jogerőre emelkedésétől - számított 30 napon belül kell a soron kívüli bevallást benyújtani
- a csoport keletkezésekor és a csoporthoz csatlakozáskor a csoporttagnak az áfáról,
- a csoport megszűnésekor a csoport képviselőjének az áfáról.
A csoport keletkezésekor, megszűnésekor illetve a csoporthoz csatlakozáskor korábban előírt soron kívüli bevallási kötelezettség csak az általános forgalmi adó vonatkozásában áll fenn, más adókról nem kell soron kívül bevallást benyújtani.
Art. 33. § (10) bekezdés
A felmondási védelem alatt álló munkavállalók (pl. keresőképtelenek, vagy gyesen, gyeden lévők) munkaviszonyát a felszámoló, végelszámoló a felszámolás alatt nem tudja megszüntetni, ezért az ilyen munkavállalók munkaviszonya csak a munkáltató jogutód nélküli megszűnésekor szűnik meg, amelyre azonban csak a felszámolási, végelszámolási záró adóbevallás benyújtását követően kerül sor (mivel a cégbírósági törlés időben elválik a felszámolás befejezésétől, vagyis a záró bevallás benyújtásától). Ilyenkor pedig a felszámoló illetve a végelszámoló jogosult a bevallást benyújtani, így ebben a rendkívüli esetben is sor kerülhet a munkabér és egyéb bérjellegű juttatások bevallására.
Art. 33. § (11)-(12) bekezdés [hatályon kívül helyezve]

Bizonytalan adójogi helyzet bejelentése

Art. 33/A. §

Art. 33/A. § [hatályon kívül helyezve]
A bizonytalan adójogi helyzettel kapcsolatos rendelkezést a 2012. évi V. tv. 2012. március 1-jétől hatályon kívül helyezte.

Az adóbevallás kijavítása

Art. 34. §

Art. 34. § (1) bekezdés
Az adózó adóbevallását az adóhatóság számítástechnikai úton dolgozza fel. Számtalan olyan hiba fordulhat elő, ami az adóbevallást feldolgozásra alkalmatlanná teszi. Ilyen hiba lehet: a számelírás, téves összeadás, stb. Ezeket a hibákat a feldolgozás során ki kell szűrni, és az elírásokat, számítási hibákat javítani kell. A javítás természetesen csak az adóbevallás adatai alapján megállapítható és nyilvánvaló számítási hibából vagy elírásból eredő tévedésekre terjedhet ki. E kijavítás jogcímén az adóbevallás tartalma nem változtatható meg. Így pl. a bevallott jövedelem összege nem vethető össze és nem javítható ki a kifizetők által közölt jövedelmek összegével, mivel az már az adóellenőrzés körébe tartozik (egyszerűsített ellenőrzés).
Amennyiben a kijavítás a bevallott adó, valamint a befizetendő, illetve visszatérítendő adó összegét módosítja, erről az adózót a hiba kijavítástól számított 30 napon belül írásban értesíteni kell. Lényeges, hogy a 30 napos határidőt nem a bevallás benyújtásától (átvételétől), hanem az adóbevallás kijavításától kell számítani. Az adózóval az értesítésben egyértelműen közölni kell a helyesbített, illetve kijavított összeget.
A számszaki hiba miatt történő kijavítás eredményeként az adózó fizetési kötelezettsége, vagy az adó-visszatérítés összege növekedhet vagy csökkenhet, de az is előfordulhat, hogy a visszatérítési jogosultság helyett befizetési kötelezettség keletkezik (természetesen ez fordítva is lehet). Az adózó terhére mutatkozó javítás esetén (amennyiben az befizetési kötelezettséggel is jár) az adózót fel kell hívni a különbözet megfizetésére, a javára mutatkozó különbözetet pedig vissza kell téríteni. A kijavítás miatti adókülönbözet megfizetésének időpontjáról, illetve az adó-visszatérítésről az Art. 34. § (3)-(5) bekezdései rendelkeznek.
Az adóbevallás kijavításának minősül az az eset is, amikor az adózó bevonása szükséges a javításhoz (pl. adózó azonosító adatainak elírása, továbbá az olyan számszaki hiba, amiről az adóalap, a mentességek, kedvezmények téves bejegyzése is feltételezhető). Mindaddig, amíg a jelzett hibák kijavítása meg nem történik, az adóbevallást nem lehet szabályszerűnek tekinteni.
Art. 34. § (2) bekezdés
E rendelkezés biztosítja az adózó részére az adóbevallás kijavítása elleni jogorvoslati lehetőséget. Az adózó részére, amennyiben a kijavítással nem ért egyet, az értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül egyeztetési lehetőséget biztosít. Amennyiben az adózó 15 napon belül az Art. 34. § (1) bekezdés szerinti értesítésre észrevételt nem tesz, az adófizetési kötelezettségének a kijavítás szerint kell eleget tennie. Ezért az esetleges későbbi viták elkerülése miatt az értesítést tértivevénnyel kell közölni, és az adózó figyelmét az egyeztetés lehetőségére fel kell hívni.
Az egyeztetés eredményességét vagy eredménytelenségét a hozzá fűződő jogkövetkezmények miatt jegyzőkönyvbe kell foglalni. Abban az esetben, ha az egyeztetés nem vezet eredményre - azaz a kijavítást, vagy annak összegszerűségét az adózó vitatja - az adót határozattal kell megállapítani. Miután az említett határozat csak az adóbevallás adatain alapuló számítási hiba, vagy egyéb elírás kijavításáról rendelkezik, nem tekinthető ellenőrzésnek, vagyis adómegállapításnak. Éppen ezért nincs akadálya annak, hogy az adóhatóság - amennyiben a bevallás hibáinak száma, vagy jellege azt indokolttá teszi - a bevallás utólagos ellenőrzését végezze el az adózónál.
Art. 34. § (3) bekezdés
A visszatérítendő adót az eredményes egyeztetésig, illetve a határozat jogerőre emelkedéséig a kijavított összeg szerint kell kiutalni. Ésszerűtlen lenne, ha az adóhatóság az adózó részére a téves összeget utalná ki, majd a későbbiek során egy külön eljárásban kötelezné az adózót a kiutalt összeg visszafizetésére. E rendelkezés ellenkezője is igaz, méltánytalan lenne, ha az adózó részére - a számszaki tévedése miatt - az őt ténylegesen megillető visszatérítésnél alacsonyabb összeget utalna ki az adóhatóság.
Art. 34. § (4) bekezdés
Az adóbevallás nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adózó a bevallott összeget maradéktalanul be is fizette. Éppen ezért az adó visszafizetésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha az adózó a tévesen bevallott összeg befizetését igazolja. Az igazolás benyújtását követően - az adózó kérelmére - a javára mutatkozó összeget 30 napon belül vissza kell téríteni. Az Art. 43. § (4) bekezdése szerint az adózó dönt arról, hogy visszaigényli-e a befizetett adótöbbletet, vagy azt a később esedékes kötelezettségének teljesítésére kívánja fordítani. Az adózót a befizetés igazolására vonatkozó értesítésben (vagy az igazolás bemutatásakor) fel kell hívni a befizetett többlet feletti rendelkezés jogára, figyelemmel az Art.-nek a köztartozással kapcsolatos 151. §-ának rendelkezéseire is.
Ha az adózó a bevallott adót nem fizette meg, úgy azt természetesen csak a kijavított, alacsonyabb összegben kell megfizetnie.
Art. 34. § (5) bekezdés
Amennyiben az adózó a kijavítással egyetért, azaz a kijavításról szóló értesítésre 15 napon belül észrevételt nem tesz (vagy az egyeztetésen a kijavítást elfogadja), a már befizetett adó és a kijavított bevallás alapján fizetendő adó különbözetét a kijavításról szóló értesítés kézhezvételét követő 30 napon belül kell megfizetnie.
Ha a kijavított adót az adóhatóság az Art. 34. § (2) bekezdésében foglaltak szerint határozatban állapítja meg, abban az esetben a fizetendő különbözetet az általános szabályok szerint a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül kell megfizetni, illetőleg a ki nem fizetett visszaigénylés összegét kiutalni.
Art. 34. § (6) bekezdés
Ez a rendelkezés alapvetően azt a célt szolgálja, hogy az adóhatóságot ne terhelje kamatfizetési kötelezettség, ha nem követett el hibát. A rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha az adóbevallást, igénylőlapot az adóhatóság a rendelkezésre álló egyéb információkat is figyelembe véve nem tudja kijavítani, és ehhez az adózó bevonása szükséges. Amennyiben e törvény vagy más jogszabály igazolások becsatolását írja elő, és azt az adózó elmulasztja, ugyancsak alkalmazni kell ezt a rendelkezést.
A felszólítást a bevallás, igénylés beérkezésétől számított 15 napon belül kell az adóhatóságnak megtennie ahhoz, hogy alkalmazhassa az Art. 37. § (4) bekezdés a) pontja szerinti rendelkezést, amely szerint a kamatmentes kiutalásra nyitva álló határidő az adóbevallás kijavításának napjától kezdődik, ha az adózó adóbevallásának kijavítását az adóhatóság a 34. § (6) bekezdésének alkalmazásával rendelte el.
Art. 34. § (7) bekezdés
Az adóbevallás adókülönbözetre nem vezető hibáját az adóhatóság hivatalból javítja. Az adózónak e rendelkezés hatályba lépése előtt csak önellenőrzéssel volt módja a bevallás helyesbítésére, és csak akkor, ha a hiba érintette az adó, illetőleg a költségvetési támogatás alapját, összegét. A 34. § (7) bekezdése lehetővé teszi, hogy a bevallás olyan hibájának kijavítását az adózó is kezdeményezhesse, amikor a hiba nem érinti az adót (a költségvetési támogatás összegét) vagy az adóalapot (a költségvetési támogatás alapját), és azt az adóhatóság hivatalból nem javította ki. Ilyen hiba lehet pl., amikor az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti havi adó- és járulékbevallásban felcserélődik két magánszemély adata, de a hiba javítása adózói (munkáltatói) szinten nem eredményez az adó alapjában, összegében változást.

Az adó megfizetése

Art. 35. §

Art. 35. § (1) bekezdés
Az adót általában az adó alanyának kell megfizetnie. Adóalany az, akinek az anyagi jogszabályok az adó tárgya után adókötelezettséget (fizetési kötelezettség), írnak elő, vagy támogatási jogosultságot állapítanak meg.
Az adóalany és az adózó elkülönülésének sajátos esete a kifizető, munkáltató és az adóbeszedésre kötelezett adó-, adóelőleg levonási, illetve adóbeszedési kötelezettsége. Ezen esetekben az adó alanya helyett a kifizető, a munkáltató és az adóbeszedésre kötelezett kerül közvetlen kapcsolatba az adóhatósággal, és értelemszerűen a levont, beszedett adót a kifizető, a munkáltató, illetve az adóbeszedésre kötelezett köteles az adóhatósághoz befizetni. A levont adót a befizetés elmaradása esetén az adóhatóság nem követelheti az adóalanytól, csak attól, aki azt az adó alanyától levonta.
Art. 35. § (2) bekezdés
Az Art. 35. § (2) bekezdéséből következően az adót elsősorban annak kell megfizetnie, akinek az adókötelezettségét a jogszabály előírta.
Ha az adózó az esedékes adóját nem fizette meg, és azt tőle nem lehetett behajtani, a törvény az úgynevezett "mögöttes felelősség" elve alapján meghatározza az adótartozásért helytállni kötelesek körét és az anyagi felelősség mértékét. Az adó megfizetésére kötelezettek köre (és az anyagi felelősség mértéke) az adótörvényeken kívüli, egyéb jogszabályokban meghatározott harmadik személlyel szemben fennálló helytállási kötelezettségen alapul. E felelősség alapján az igény az adójogi szabályozás nélkül is érvényesíthető lenne. A felelősség adóigazgatási eljárásba történő beépítését az indokolja, hogy csak így van lehetőség annak adóigazgatási eljárás keretén belüli érvényesítésére.
Az adózó helyett helytállni kötelezetteket az adótartozás megfizetésére csak határozat útján lehet kötelezni. A kötelezettek a határozat ellen önálló jogorvoslati joggal rendelkeznek, a jogerős határozat bíróság előtt megtámadható.
Az adó megfizetésére kötelezettet általában az adózóval azonos jogok illetik meg. Pl. jogosult az adómegállapítással kapcsolatos iratokba betekinteni, a jogorvoslatra nyitva álló határidőn belül az adókötelezettséget megállapító határozatot megfellebbezni, fizetési halasztást, részletfizetést kérni. Az adótartozás megfizetésére kötelező jogerős határozat vele szemben az adóigazgatási eljárás szabályai szerint hajtható végre.
ad a)-b) Az örökös, a megajándékozott helytállása a polgári jog szabályain alapul. A Ptk. 679. §-a alapján az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és hasznaival felel. Hagyatéki tartozásnak minősülnek - többek között - az örökhagyó tartozásai, függetlenül attól, hogy azok milyen jogviszonyból származnak, illetve kinek a javára szólnak.
Amennyiben a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai, vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, annyiban az örökös öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel. Az örökös felelőssége az örökrésze erejéig terjed, lényeges azonban, hogy több örökös esetén az örökösök örökrészük erejéig az örökrészük arányában felelnek az örökhagyó adótartozásaiért, a megajándékozott esetében ez a felelősség korlátozottabb, mivel csak olyan ajándékra vonatkozik, amelyet a megajándékozott az adózó adókötelezettségének keletkezése után kapott és az ajándékozásnak okirattal kell megtörténnie.
A megajándékozott felelőssége a Ptk. 203. §-ában foglaltakon alapszik: "az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben, vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott." E felelősségi szabály az Art. 35. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt korlátozás mellett alkalmazható. (Az adókötelezettség keletkezése nem azonos az adófizetési kötelezettség keletkezésével.) [Lásd Art. 14. §].
ad c) Jogutódlás esetén, ideértve az átalakulást is, az egyes szervezetekről szóló külön jogszabályok mondják ki, hogy a jogelőd jogai és kötelezettségei a jogutódra átszállnak. A jogutód a jogelőd tartozásaiért teljes vagyonával felel. Figyelemmel azonban az Art. 43. § (1) bekezdésére, átalakulás esetén a jogelőd tartozásai és túlfizetései határozat meghozatala nélkül vezethetők át az átalakulással létrejött jogutód adófolyószámlájára.
ad d) Az Art 36. §-a szerinti kezesi felelősség a Ptk. 272-276. §-ának rendelkezésein alapul. [Lásd: az Art. 36. §-nál.]
A 2012. január 1-jétől kiegészített rendelkezés egyértelművé teszi, hogy azon esetekben, amikor külön törvény meg nem fizetett adótartozásáért kezesi felelősséget állapít meg, a kezesi felelősség érvényesítése a kezes külön határozattal való kötelezésével érvényesíthető.
ad e) Az adóbevétel csökkentéssel kapcsolatos bűncselekmény elkövetőjének mögöttes felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a bűncselekmény elkövetését (a tettes, társtettes, bűnsegéd vonatkozásában) jogerős bírói ítélet megállapította és az elkövetett bűncselekmény az adótartozással függ össze.
A felelősség végső soron szintén a polgári jog szabályaira vezethető vissza. A Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges.
ad f) A Gt. az egyes társasági formákhoz eltérő felelősségi szabályokat rendel. Korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társaság tartozásaiért a közkereseti társaság tagjai [Gt. 88. § (1) bekezdés], főszabály szerint a betéti társaság beltagjai [Gt. 108. § (1) bekezdés], az egyesülés tagjai [Gt. 316. § (1) bekezdés], továbbá a közös név alatt vállalt kötelezettségekért azok, akik a cégbejegyzés megtörténte előtt a társaság nevében eljártak.
Előtársaság esetén [Art. 178. § 10. pont], ha a cégbejegyzési kérelmet a cégbíróság elutasítja, a vezető tisztségviselők kötelezettségvállalásaiból eredő tartozásokért a tagok (részvényesek) a gazdasági társaság megszűnése esetére irányadó szabályok szerint kötelesek helytállni. Ha a létrehozni kívánt gazdasági társaság formájából következően a tagok felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért korlátozott és a tagok (részvényesek) helytállása ellenére ki nem elégített követelések maradtak fenn, harmadik személyek irányában a létrehozni kívánt gazdasági társaság vezető tisztségviselői korlátlanul és egyetemlegesen kötelesek helytállni.
A kft. tagjának a társasággal szembeni kötelezettsége csak a törzsbetétjének szolgáltatására és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki [Gt. 119. § (1) bekezdés]. A kft. tartozásaiért a tag nem felel.
A részvénytársaság tagjának felelőssége a társasággal szemben a részvény névértékének, vagy a kibocsátáskori értékének szolgáltatására terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért a részvényes nem felel [Gt. 171. § (1) bekezdés].
A közös vállalat elsősorban vagyonával felel a kötelezettségeiért. Ha viszont a vagyona nem fedezi a tartozásokat, a tagok tartozásaiért együttesen - vagyoni hozzájárulásuk arányában - kezesként felelnek [régi Gt. 106. § (1) bekezdés, az új Gt. hatálybalépése után új közös vállalat nem alapítható, az új Gt. hatálybalépése napján a cégnyilvántartásba bejegyzett, vagy bejegyzés alatt álló közös vállalat a régi Gt.-nek a 2006. június 30-án hatályos rendelkezései szerint működhet tovább.].
ad g) A társasház (társasüdülő, társasgarázs, stb.) tartozásaiért a tulajdonostársak tulajdoni hányaduk arányában felelnek [Ptk. 141. §, a társasházakról 2003. évi CXXXIII. tv. 3. § (3) bekezdés].
ad h) Az adóköteles vagyontárgy tulajdonosainak a felelőssége az egyetemleges felelősség szabályai szerint szintén a polgári jog rendelkezésén alapul és a tárgyi adókra vonatkozik.
ad i) A szülő felelősségét a házasságról, a családról és a gyámságról szóló törvény [1952. évi IV. tv.] szabályozza.
Art. 35. § (3) bekezdés
Az engedményezett adóhatósági követelések érvényesítése során többször előfordult, hogy az engedményes a Gt.-ben foglalt szabályok alapján a mögöttes felelősökkel, például a betéti társaság beltagjával szemben kívánt fellépni. A Gt. szerint a társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel vagyonával, azonban abban az esetben, ha a társasági vagyon a követelést nem fedezi, a tagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A mögöttes felelősök ugyanakkor vitatták, hogy az engedményesnek erre a fizetési kötelezettséget előíró határozata hiányában joga lenne.
Az ilyen ügyekben indított perekben egymásnak ellentmondó ítéletek születtek, ezért a Legfelsőbb Bíróság 2/2004. Polgári jogegységi határozatában megállapította, hogy "a felszámolási eljárás során hitelezői igényként bejelentett, a felszámoló által besorolt és visszaigazolt adókövetelésnek az APEH által harmadik személy javára történt engedményezése esetén a kötelezett tartozásaiért a rá vonatkozó anyagi jogi szabályok szerint helytállni köteles (mögöttesen felelős) személytől az engedményes polgári peres eljárásban nem követelheti az adótartozás megfizetését, mivel a mögöttesen felelős személy - az adó megfizetésére kötelező határozat hiányában - nem válik az ilyen tartozás kötelezettjévé". A jogegységi döntésben foglaltak szerint az Art. 35. § (2) bekezdése nem eljárási, hanem anyagi jogi természetű szabály. Azoknak a személyeknek a felsorolását tartalmazza, akik az eredeti adóalany helyett a velük szemben lefolytatott adóigazgatási eljárásban hozott határozat alapján kötelezhetők a lejárt és behajthatatlanná vált adó megfizetésére, vagyis az Art. a gazdasági társaság tagjának mögöttes felelősségét adótartozás esetén speciálisan rendezi. Az engedményezés a tartozás jogcímében nem idéz elő változást, az továbbra is adótartozás marad, melynek megfizetésére a mögöttes felelős csak akkor köteles, ha arra őt az adóhatóság határozatban kötelezte. Ilyen határozat hiányában a követelés érvényesítésének feltételeit az engedményezést követően nem lehet pótolni, mivel az adótartozásról engedményezéssel történt lemondás után az adóhatóságnak már nincs olyan követelése, aminek megfizetésére más (a megszűnt adós tartozásaiért felelős) személyt határozattal kötelezhetne.
Eredetileg a 35. § (2) bekezdésével kapcsolatos jogalkotói szándék az adóeljárás alanyi körének bővítése volt, a peres úton való igényérvényesítés lehetősége mellett az állami adóhatóság számára annak biztosítása, hogy az adóeljárásban kötelezhesse a mögöttesen felelős személyeket a tartozás megfizetésére. Ez állt volna összhangban a mögöttes felelősség alapjául szolgáló polgári és gazdasági jogi szabályokkal, a Ptk. jogérvényesítésre vonatkozó 7. § (1) bekezdésével, a bírói úthoz való alkotmányos alapvető jog szabályaival. Az eredeti jogalkotói szándék érvényre juttatása érdekében az Art. 35. §-a kiegészült egy (3) bekezdéssel, mely kimondja, hogy a mögöttes felelősök terhére fizetési kötelezettséget előíró határozat hiánya nem zárja ki a követelés peres vagy nemperes eljárásban történő érvényesítését.
Art. 35. § (4) bekezdés
Az adó rendeltetéséből következik, hogy az adó megfizetésére kötelezett az állammal, vagy az önkormányzattal szemben fennálló adózás körén kívül eső követeléseit nem számíthatja be.
Art. 35. § (5) bekezdés
A rendelkezés a külföldi székhelyű vállalkozások által létrehozott fióktelepekkel függ össze, gyakorlatilag a fióktelep is köteles helytállni a külföldi vállalkozást közvetlenül vagy közvetve terhelő adótartozásért. A megfizetésre határozattal kell kötelezni a fióktelepet.
Art. 35. § (6) bekezdés
A START, a START PLUSZ a START EXTRA vagy a START BÓNUSZ kártyával történő foglalkoztatással kapcsolatos szabályokat Pftv., valamint a START kártya felhasználásának, a START kártyák felhasználásának, illetve az ahhoz kapcsolódó szociális hozzájárulási adókedvezmény érvényesítésének, továbbá elszámolásának részletes szabályairól szóló 55/2011. (XII. 30.) NGM rendelet tartalmazza. Az Art. 35. § (6) bekezdése a kedvezmény visszafizetésével kapcsolatos speciális szabályokat tartalmazza: bár a szociális hozzájárulási adó kedvezményt a foglalkoztató veheti igénybe, a kártya igénylőjének valótlan tartalmú nyilatkozata miatt a jogkövetkezmények nem a foglalkoztatót terhelik, az általános szabályok szerint kiszámított szociális hozzájárulási adó és a kedvezményes szociális hozzájárulási adó közötti különbözet visszafizetésére a valótlan adatokat feltüntető igénylő kötelezhető.
Art. 35. § (7) bekezdés [hatályon kívül helyezve]

Art. 36. §

Art. 36. § (1) bekezdés
Az Art. 36. § (1) bekezdése következtében lehetővé vált - adóhatósági jóváhagyással - a kezességvállalás, illetve a tartozásátvállalás. A rendelkezés első fordulata a jövőben esedékes adó megfizetésére, míg a második fordulata a már fennálló adótartozás megfizetésére (átvállalására) biztosítja a Ptk. szerinti kezességvállalást, illetve tartozásátvállalást. A Ptk. szerint a kezességvállalással, tartozásátvállalással rokon jogintézmény az engedményezés [Ptk. 328-331. §], erre vonatkozóan azonban sem az Art.-ben, sem más adótörvényben nincs pozitív rendelkezés, így ennek szabályai az eljárásban nem alkalmazhatók. Utalunk azonban arra, hogy az Art. 38. § (5) bekezdése alapján a költségvetési támogatás, az adóvisszaigénylés faktorálható a hivatkozott jogszabályhely előírásai szerint.
Art. 36. § (2) bekezdés
A kezesség vállalása és a tartozás átvállalása eljárási szabályait az Art. 36. § (2) bekezdése rendezi. Az adótartozásért való kezességvállalás, illetőleg az ezzel kapcsolatos tartozásátvállalás megtagadásának akkor lehet helye, ha a tartozás megfizetése a kezes, illetve a tartozást átvállaló személyében nem biztosított. Ezek a körülmények szoros összefüggésben vannak a kezes, illetőleg a tartozást átvállaló fizetőképességével, fizetőkészségével, vagyoni helyzetével és az esetleges biztosítékokkal.
A kezességvállalás szabályait a Ptk. 272-276. §-ai tartalmazzák. A kezességi szerződés a kezes kötelezettségvállalását tartalmazza arra vonatkozóan, hogy amennyiben az eredeti kötelezett adózó nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak (adóhatóság) teljesíteni. A kezességi szerződés alanyai: a követelés jogosultja, vagyis az adóhatóság és a kezes. Ugyanis ha a kötelezettséggel érintett adózó állapodik meg valakivel arra nézve, hogy az kezességet vállal a tartozásáért, ezzel nem jön létre kezesség, mivel nincs jogviszony az adóhatóság és a teljesítést vállaló személy között. Tehát a kezességnél nem adóhatósági hozzájárulásra van szükség a kezességi szerződés érvényessé válásához, hanem az adóhatóság, mint jogosult lesz a kezességi szerződés alanya. Az adóhatóság jogosult ún. készfizető kezesség kötésére is. A kezességi szerződést csak akkor köti meg az adóhatóság, ha a jövőbeni tartozás pontosan, összegszerűen meghatározható. A kezességi szerződés megkötésének további feltétele az, hogy az adóhatóság előtt ismert legyen a két fél közötti megállapodás arról, hogy egyikük a másik - meghatározott összegű - tartozásáért kezességet vállal. Az adóhatóság által kötött kezességi szerződésben a felelősségvállalás ezen módjára utalni kell. A további kötelezettségekért való felelősségvállalásnak nem feltétele a kötelezettség összegszerű meghatározása.
A tartozásátvállalás szabályait a Ptk. 332-333. §-ai tartalmazzák. A tartozásátvállalás az eredeti kötelezett adózó és a tartozás átvállalója között jön létre. Az adóhatóságra a tartozásátvállalás csak akkor hat ki, ha a kötelezett és a tartozás átvállaló közötti szerződéshez hozzájárul. Ebben az esetben tehát nem a tartozás átvállalási szerződés létrejöttéhez van szükség az adóhatóság hozzájárulására, hanem a már létrejött megállapodásnak az adóhatósággal szembeni hatályossá válásához. (Az adóhatóság ily módon jogosult annak megakadályozására, hogy az eredeti kötelezettnél kisebb fizetőképességű személy vállalja át a tartozást.) A tartozás átvállalásának időpontját követően keletkezett - a tartozással kapcsolatos - további kötelezettségek is a tartozás átvállalóját terhelik (pl. késedelmi pótlék, mely az eredeti kötelezett adózó tartozásának esedékességétől számítódik fel), kivéve, ha a felek e tekintetben másként állapodnak meg. A tartozásátvállaló nem számíthatja be a korábbi kötelezett adózó költségvetési támogatási, adóvisszaigénylési igényét és nincs lehetőség az átvállalót megillető ezen igények beszámításának sem.
A kezességi szerződés megkötése, illetve annak megtagadása, a tartozásátvállaláshoz való hozzájárulás, illetve annak megtagadása az eredeti kötelezett adózó illetékes adóhatósága hatáskörébe tartozik.
Art. 36. § (3) bekezdés
Az Art. 36. § (3) bekezdése alapján az adótartozás átvállalásához az adóhatóság azzal a feltétellel járulhat hozzá, ha az eredeti kötelezett adózó az átvállalt tartozásért kezességet vállal. Előfordulhat, hogy a kezességvállalásra nem kerülhet sor, mert pl. az adózó nem található, de a tartozás átvállalónak különösen méltányolható érdeke fűződik az átvállaláshoz. Ezekben az esetekben a tartozás az eredeti kötelezett kezességvállalása nélkül egyoldalúan is átvállalható. A tartozásátvállaláshoz az adóhatóság csak akkor járul hozzá, ha a tartozás megfizetése az átvállaló személyében biztosított. Amikor az eredeti kötelezett vállal kezességet, nem érvényesül a tartozás átvállalásakor az Art. 35. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt kezesség esetében követendő eljárás, vagyis ez esetben nem kell külön határozatot hozni az adó megfizetésére az eredeti kötelezettel szemben, az e nélkül is végrehajtható.
Art. 36/A. §
Art. 36/A. § (1) bekezdés
2008. január 1-jétől hatályos a 36/A. § (1)-(6) bekezdése, melyet első ízben a 2009. február 15-étől teljesített kifizetésekre kell alkalmazni. A köztartozásmentes adózói adatbázis létrehozásával [lásd a 36/B. §-hoz fűzött magyarázatokat] a közbeszerzéses kifizetéshez kapcsolódó felelősségi szabályok módosultak, mivel az adatbázisban szereplő vállalkozóknak nem kell együttes adóigazolást kérniük, részükre azonnal fizethetnek.
A 36/A. § célja a közpénzek védelme. A közbeszerzési eljárás nyertese a közbeszerzés megvalósításában közreműködő vállalkozók (alvállalkozók) részére a havi 200.000 forintot meghaladó kifizetést csak abban az esetben teljesítheti, ha az alvállalkozó 30 napnál nem régebbi együttes adóigazolással igazolja, hogy nincs az állami adóhatóságnál, vámhatóságnál nyilvántartott köztartozása, vagy szerepel a vállalkozás a köztartozásmentes adózói adatbázisban. A rendelkezés az alvállalkozói lánc valamennyi kifizetésére érvényes, nem csupán a fővállalkozó és a vele szerződéses viszonyban álló alvállalkozó közötti kifizetésre. Kifizetést teljesítőnek minősül az ajánlattevő, a Kbt. szerinti alvállalkozó, valamint a polgári jog szerinti alvállalkozó. Az együttes igazolás tartalmazza az állami adó- és vámhatóságnál fennálló köztartozás fennállását vagy annak hiányát. Az igazolás iránti kérelem - a kifizetés minél egyszerűbb lebonyolítása érdekében - elektronikus úton is előterjeszthető. A közbeszerzés során teljesítendő kifizetéshez igényelt igazolás illetékmentesen kérhető.
Art. 36/A. § (2) bekezdés
A vállalkozói szerződés megkötésekor a kifizetést teljesítő minden esetben a szerződésben írásban tájékoztatja az alvállalkozót (az alvállalkozó a saját alvállalkozóját stb.) arról, hogy a vállalkozói szerződés közbeszerzés közvetlen megvalósításához kapcsolódik. Így a vállalkozók (alvállalkozók) minden esetben tudomást szereznek arról, hogy a vállalkozási szerződésben foglalt kifizetés közpénzből származik. A tájékoztatás elmulasztása esetén a kifizetést teljesítő alvállalkozónak nem keletkezik visszatartási kötelezettsége [Art. 36/A. § (3) bekezdés], ilyen esetben a vállalkozó a tájékoztatási kötelezettségének elmulasztása miatt a kifizetés összegének 20%-áig terjedő mulasztási bírsággal sújtható [Art. 172. § (17) bekezdés].
Art. 36/A. § (3) bekezdés
Amennyiben az alvállalkozó a kifizetés előtt nem mutat be nemleges ("nullás") együttes adóigazolást, a kifizetést teljesítő a köztartozás erejéig visszatartja a kifizetést, ellenkező esetben a kifizetés erejéig egyetemlegesen felel az alvállalkozó köztartozásáért. Az áfára nem terjed ki a visszatartási kötelezettség. Ha a kifizetést teljesítő nem kapott a 36/A. § (2) bekezdése szerint tájékoztatást, a visszatartási kötelezettség és az egyetemleges felelősség nem terheli, ebben az esetben a tájékoztatást elmulasztó adózó fizet mulasztási bírságot az Art. 172. § (17) bekezdése alapján. Ha az adózó felszámolás alatt áll, vele szemben végrehajtás nem folytatható, az adóhatóság így nem foglalhatja le a követelést, emiatt a felszámolás alatt álló adózóval szemben nem alkalmazhatja a kifizetést teljesítő visszatartási kötelezettségét.
Art. 36/A. § (4) bekezdés
Amennyiben az adóigazolás tartozást tartalmaz, az adóhatóság a végrehajtás szabályai alapján az adóigazolás kiállításával egyidejűleg intézkedik a követelés lefoglalásáról. Az adóhatósági követeléslefoglalással nem érintett, azaz a köztartozás összegét meghaladó kifizetést a vállalkozó teljesíti.
Tekintettel az állami adóhatóság és a vámhatóság integrációjára, az együttes adóigazolás az állami adó- és vámhatóság által nyilvántartott köztartozást tartalmazza.
Art. 36/A. § (5) bekezdés
Kapcsolt vállalkozási viszonyban álló vállalkozások esetén a közbeszerzési eljárásban közvetlenül résztvevő vállalkozások mindegyike egyetemlegesen felel a tartozásért. Az egyetemleges felelősség bevezetését indokolja, hogy gyakran az adó- és járulékfizetésre azért nem kerül sor, mert az alvállalkozói lánc végén szereplő cégek a tartozással együtt "eltűnnek" vagy fizetésképtelenné nyilvánítják magukat.
Art. 36/A. § (6)-(7) bekezdés
Ugyanaz az együttes adóigazolás a 30 napos érvényességi időn belül több kifizetőnél is felhasználható.
Art. 36/A. § (8) bekezdés
A felelősségi szabály a követelés faktorálása vagy engedményezése esetén megkerülhető lenne, ezért a rendelkezés kimondja, hogy a faktornak vagy engedményesnek történő kifizetés esetén is szükség van az együttes adóigazolás bemutatására, illetve arra, hogy az alvállalkozó szerepeljen a köztartozásmentes adózói adatbázisban.
Art. 36/A. § (9) bekezdés
Az Art. 36/A. § (9) bekezdésének az a célja, hogy enyhítsen a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében nehéz helyzetbe került vállalkozások helyzetén. Ha a vállalkozó, alvállalkozó tartozása 2008. szeptember 30-át követően, azaz a gazdasági válság kibontakozásának hatására keletkezett, ezt az állami adóhatóság külön sorban tünteti fel az adóigazoláson, és így a kifizetést teljesítőnek nem kell a 36/A. § rendelkezéseit alkalmaznia. A rendelkezést többször hatályon kívül helyezték már, majd ismét beiktatták a törvénybe, mivel a gazdasági válság hatására annak alkalmazása még mindig szükséges.

Art. 36/B. §

Art. 36/B. § (1) bekezdés
Az állami adóhatóság az adózó kérelmére - a kérelem benyújtásának hónapját követő hó 10. napján - felveszi az adózót a köztartozásmentes adózói adatbázisba, ha a következő együttes feltételeknek megfelel:
- az adózónak nincs az állami adóhatóságnál és vámhatóságnál nyilvántartott nettó adótartozása, valamint köztartozása,
- nincs behajthatatlanság címén nyilvántartott, de el nem évült adótartozása,
- nyilatkozata alapján a közzétételt megelőző hónap utolsó napjáig esedékes bevallási és befizetési kötelezettségének maradéktalanul eleget tesz/tett,
- adószámát nem függesztették fel,
- nem áll csődeljárás, végelszámolás, felszámolási eljárás alatt,
- ha csoportos adóalany, nincs a csoportos adóalanynak áfa tartozása,
- nem minősül adó megfizetésére kötelezettnek.
Art. 36/B. § (2) bekezdés
Az adózónak módja nyílik arra, hogy abban az esetben, ha valamely feltételnek nem felel meg, és a kitűzött határidőn belül pótolja a hiányosságot, a hiánypótlást követő hónap 10. napjával bekerüljön a köztartozásmentes adózói adatbázisba.
Art. 36/B. § (3) bekezdés
Az adatbázisba történő felvételt elutasító határozat elleni fellebbezésre speciális eljárási határidők vonatkoznak: a fellebbezést a határozat kézhezvételétől számított nyolc napon belül kell előterjeszteni, és azt az adóhatóság is nyolc napon belül bírálja el.
Art. 36/B. § (4) bekezdés
Az adóhatóság a köztartozásmentes adózói adatbázis adatait havonta, a hó 10. napjáig frissíti, és törli azt az adózót az adatbázisból, aki a fenti feltételek valamelyikének már nem felel meg. A törlésről értesíti az adózót, aki újabb kérelem benyújtásával kerülhet be ismét az adatbázisba.
Art. 36/B. § (5) bekezdés
A köztartozásmentes adózói adatbázisban való szereplés helyettesítheti az állami adóhatóságtól beszerezhető adóigazolást (pl. támogatás igénybevételénél), ha erről külön rendelkezik valamely jogszabály, így nemcsak a közbeszerzések esetében, hanem más szervek vagy a támogatást folyósítók is használhatják az adatbázist az adóigazolás bekérése helyett.

A megfizetés és a kiutalás időpontja

Art. 37. §

Art. 37. § (1) bekezdés
Az adók megfizetésének a törvényben meghatározott esedékessége azt jelenti, hogy a befizetést a meghatározott határidő lejártáig lehet pótlékmentesen teljesíteni.
A befizetéssel kapcsolatos esedékesség általános szabályait az Art. 2. sz. melléklete tartalmazza. Törvény, vagy más jogszabály az általánostól eltérően is meghatározhatja az adó megfizetésének esedékességét. Ilyen eltérő szabályokat állapít meg maga az Art. is. Ha az adót [Art. 4. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés a) pont] az adóhatóság határozattal állapítja meg, a megfizetés határideje (esedékesség) a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15. nap. Az elsőfokú határozat - fellebbezés hiányában - a közléstől számított 15 nap elteltével, a másodfokú határozat a közlés napjával emelkedik jogerőre.
Ilyen eltérő szabály szerepel az Itv. 78. § (5) bekezdésében is, a jogerős fizetési meghagyásban megállapított illeték és az illetékelőleg különbözetének (a továbbiakban: illetékkülönbözet) megfizetésére az állami adóhatóság a megszerzett vagyon ingatlan-nyilvántartási bejegyzését követően fizetési felhívást bocsát ki, és a felhívásban megjelölt illetékkülönbözet a közléstől számított 30. napon válik esedékessé.
A késedelmi pótlék közlése nem határozattal történik, tehát nem jöhet szóba - esedékesség szempontjából - a határozat jogerőre emelkedése. A késedelmi pótlék a lejárt adókötelezettség járuléka.
Art. 37. § (2) bekezdés
Az adózó pénzforgalmi számlanyitási kötelezettségét az Art. 38. § (2) bekezdése határozza meg. A számlanyitási kötelezettség nem terjed ki valamennyi adózóra, az érintetteket tételesen sorolja fel a törvény. E szerint a belföldi jogi személy, a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság a készpénzben teljesíthető fizetések céljára szolgáló pénzeszközök kivételével, köteles pénzeszközeit pénzforgalmi számlán tartani, pénzforgalmát - ideértve az adófizetést is - pénzforgalmi számlán lebonyolítani. Ez a rendelkezés vonatkozik a gazdasági tevékenységgel kapcsolatos pénzeszközök tekintetében az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélyre, ideértve az egyéni vállalkozót is. Figyelmet érdemel, hogy az Eva tv. szerinti adózási mód egyik feltétele, hogy az adózó pénzforgalmi számlával rendelkezzen [Eva tv. 2. § (5) bekezdés e) pont], ami nem azonos a lakossági folyószámlával, vagy pénzforgalmi számlának nem minősülő fizetési számlával. 2011. január 1-jétől az Eva tv. kimondja, hogy a tevékenységét szüneteltető, vagy gyesen, gyeden lévő eva alany egyéni vállalkozó nem köteles pénzforgalmi számlával rendelkezni, feltéve, hogy más, eva-adóalanyiságot eredményező tevékenységet nem folytat.
Az adózó adófizetési kötelezettségét a belföldön megnyittatott pénzforgalmi számlájáról köteles teljesíteni, a teljesítés időpontja az a nap, amikor a pénzforgalmi szolgáltató megterhelte az adózó számláját. Az adófizetési kötelezettség bankkártyás fizetéssel, illetve a külön jogszabályban meghatározott, az elektronikus fizetéseket és elszámolásokat biztosító alrendszeren keresztül átutalással vagy POS terminál útján történő bankkártyás fizetés útján is teljesíthető, ha a Nemzeti Adó- és Vámhivatal csatlakozik az elektronikus fizetéseket biztosító rendszerhez. Mivel a bankkártyás fizetés költségei az államot terhelik, a magas költségek elkerülése érdekében 2012. január 1-jétől a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózók körében a bankkártyával történő fizetést csak meghatározott esetekben teszi lehetővé a törvény. [Art. 38. § (1) bekezdés]
A belföldi személy külföldi pénzintézetnél is vezettethet számlát, bár erről adófizetési kötelezettség jogszerűen nem teljesíthető. Ha azonban ilyen eset előfordul, akkor a teljesítés időpontja az a nap, amikor a befizetés az adóhatóság számláján jóváírásra kerül.
A belföldi pénzforgalmi szolgáltatóknál sem egységes az ügyintézési idő, ami értelemszerűen érinti az adózó pénzforgalmi számlájának megterhelési időpontját az adó megfizetése esetén. Ezért az adózónak figyelemmel kell lennie arra, hogy az átutalási megbízást olyan időpontig nyújtsa be, hogy a terhelés legkésőbb a törvényben előírt határidő utolsó napján megtörténhessen. A pénzforgalmi szolgáltató késedelmes teljesítése (banktechnikai hiba, vagy ügyintézői mulasztás), az adózó fizetési késedelmét általában nem menti ki. Tekintve azonban, hogy a befizetési határidő mulasztása nem az adózó hibájával függ össze, így az ebből eredő késedelmi pótlék elengedésének nincs jogszabályi akadálya.
Amennyiben az adózó pénzforgalmi számlával nem rendelkezik (nem minden adózót terhel pénzforgalmi számlanyitási kötelezettség), befizetését a belföldi fizetési számláról (pl. lakossági folyószámla) átutalással, illetve készpénz-átutalási megbízáson teljesítheti, vagy ha arra a jogszabály lehetőséget biztosít, az adóhatóság pénztárába befizeti. Az említett esetekben az adó megfizetésének időpontja az a nap, amikor a befizetést teljesítették, illetve a pénzt postára adták. Az állami adóhatósághoz a teljesítés csak átutalási megbízással, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel (bankkártyának az állami adóhatóság ügyfélszolgálatán elhelyezett terminálon történő használatával), a külön jogszabályban meghatározott, az elektronikus fizetéseket és elszámolásokat biztosító alrendszeren keresztül átutalással, illetőleg POS terminál útján történő bankkártyás fizetéssel, vagy postai készpénz-átutalási megbízással történhet, az illetékek esetében azonban a törvény megengedi bizonyos esetekben az illetékbélyegben történő fizetést, illetve amennyiben az okmányirodában erre lehetőség van, a bankkártyával való fizetést vagy a házipénztárba történő befizetést. [Art. 38. § (1a) bekezdés, Az adóügyek elektronikus intézésének szabályairól szóló 34/2007. (XII. 29.) PM rendelet 1. § d) pont]
A határidő számítására a Ket. 65. § az irányadó. Ha tehát az esedékesség napja munkaszüneti napra esik, a befizetést az ezt követő első munkanapon még jogkövetkezmény nélkül lehet teljesíteni.
Art. 37. § (3) bekezdés
Az illetékről az 1990. évi XCIII. törvény rendelkezik. Amennyiben az adózó az eljárási illetéket a kérelem benyújtásakor nem rótta le, az illeték megfizetésére fel kell hívni és figyelmeztetni kell arra is, hogy ha azt 8 napon belül nem fizeti meg, mulasztási bírság szabható ki. Amennyiben a mulasztást 8 napon belül pótolja, a késedelem nem von maga után szankciót.
Art. 37. § (4)-(4a) bekezdés
Az Art. 2. számú mellékletének I. része az adó-visszatérítés, az adó-visszaigénylés, a IV. része az egyes költségvetési támogatások esedékességi időpontját tartalmazza. Mivel a költségvetési támogatások jogcíme változhat, új költségvetési támogatás is bevezetésre kerülhet, az igénybevétel esedékességét a támogatást szabályozó törvény vagy alacsonyabb szintű jogszabály is meghatározhatja. Az esedékesség azt jelenti, hogy az adózó igényjogosultsága a törvényben meghatározott időponttól nyílik meg.
A támogatás (adó-visszatérítés, adó-visszaigénylés) kiutalására az adózó igénylése, illetve bevallása alapján kerül sor. A törvény egységesítette a kamatmentes kiutalásra nyitva álló határidőt. Függetlenül attól, hogy támogatás, vagy adó-visszatérítés, adó-visszaigénylés kiutalásáról van szó, az adóhatóság rendelkezésére álló idő - főszabályként - 30 nap. Eltérő rendelkezés vonatkozott korábban is az általános forgalmi adó visszaigényelt összegére, ha a visszaigényelhető összeg meghaladta az 500.000 forintot. Ez esetben 45 nap állt az adóhatóság rendelkezésére, hogy a kiutalást teljesítse. Ez a szabály vonatkozott az általános forgalmi adóval összefüggésben benyújtott önellenőrzési bevallás visszaigényelhető összegére is, ha az 500.000 forintot meghaladja. 2012. február 1-jétől az általános forgalmi adó visszaigényelt összegét a főszabály szerint 75 napon belül utalja ki az állami adóhatóság, és az új 37. § (4a) bekezdés speciális rendelkezése alapján 30, illetve 1 millió forintot meghaladó áfa esetében 45 napon belül kell kiutalni az összeget, ha az adózó a bevallás benyújtásának napjáig teljes mértékben megfizette az általános forgalmi adót minden olyan ügylet esetében, amelynek teljesítését tanúsító számla (számlák) alapján az adott adómegállapítási időszakban adólevonási jogát gyakorolja. Megfizetés hiányában az is elfogadható, ha tartozása más módon szűnt meg. A kedvezményes határidőben történő kiutalásnak a megfizetettségen kívül az is feltétele, hogy az adózó a bevallásában nyilatkozzon a feltételek fennállásáról.
A kiutalásra biztosított idő számításánál az tekintendő irányadónak, hogy az adózót a bevallásában feltüntetett összeg alapján mennyi illeti meg, illetve bevallásán megjelölte-e, hogy valamennyi beszerzése ellenértékét kiegyenlítette.
A határidőt az esedékesség időpontjától - de ha az igénylést (bevallást) csak az esedékesség napját követően nyújtották be, akkor a beérkezés napjától - kell számítani. Az Art. hatályos rendelkezése szerint ilyen esetben az igénylés (bevallás) beérkezésének napja az irányadó (míg korábban a benyújtás napját kellett tekintetbe venni, azaz pl. a postára adás napját).
A Ket. 65. § (3) bekezdése az adóhatóság által teljesítendő kiutalásra is érvényes. Amennyiben a kiutalásra nyitva álló 30, 45, 60, illetőleg 75 napos határidő utolsó napja munkaszüneti napra esik, az adóhatóság a kiutalást a határidő lejártát követő első munkanapon jogszerűen, késedelmi kamatfizetési kötelezettség nélkül teljesíti.
Nincs akadálya annak, hogy az adózó igénylését a törvényben meghatározott időpontnál (esedékesség) korábban benyújtsa. A 30, 45, 60 illetőleg 75 napos határidőt viszont ez esetben is az esedékesség napjától kell számítani. Különleges szabály vonatkozik a magánszemély jövedelemadó bevallásában szerepeltetett visszatérítendő adóra, amelyet az igény (bevallás) beérkezésétől számított 30 napon belül, de legkorábban március 1-jétől utal ki az adóhatóság. Amennyiben tehát a magánszemély bevallása pl. február 15-én érkezik be az adóhatósághoz, a kiutalás legkorábban március 1-jén teljesíthető. 2012-től megszűnt az a rendelkezés, hogy az elektronikus úton benyújtott szja bevallás esetében a kiutalás legkorábbi időpontja február 1-je, tekintettel arra is, hogy az Art. 46. § (4) bekezdése szerint az olyan igazolást, amelynek alapján az adózó a bevételét, az adóalapját vagy az adóját csökkentheti, legkésőbb az adóévet követő év február 15-ig kell kiadni, így a kedvezmények igénybevételének ellenőrzése az adóhatóság számára nem is lehetséges február 15-ét megelőzően.
Előfordul, hogy az adózó a részére járó összegnek nem a kiutalását, hanem az állami adóhatóság által kezelt kötelezettségére történő átvezetését kéri. Az átvezetési kérelem irányulhat a fennálló, vagy a támogatás (adó-visszatérítés) esedékességével azonos időpontban keletkező, illetve a jövőben felmerülő kötelezettségre. Az adózó átvezetést is csak abban az esetben kezdeményezhet, ha azt a törvényi rendelkezések (pl. Áfa tv.) lehetővé teszik. Az átvezetést az adóhatóság azzal az időponttal hajtja végre, amikor az adózó erre irányuló kérelme az adóhatósághoz beérkezett, de legkorábban a vonatkozó támogatás, adó-visszatérítés esedékességi időpontjával. Amennyiben az adóhatóság az igényelt összeg kiutalása (átvezetése) előtt részbeni jogosulatlanságot állapít meg, a jogosnak minősített összeg átvezetési időpontjára az előzőekben leírtak az irányadók.
Az Art. a kiutalásra rendelkezésre álló idővel kapcsolatosan speciális rendelkezést is tartalmaz. Az Art. 37. § (4) bekezdés a) pontja azt az esetet szabályozza, amikor az adózó bevallása, igénylése csak az adózó közreműködésével javítható, illetőleg a bevalláshoz, igényléshez jogszabályban előírt igazolások becsatolását elmulasztotta és mindezek pótlására az adóhatóság felhívja az adózót. A felhívásnak a bevallás, igénylés adóhatósághoz történő beérkezésétől számított 15 napon belül kell megtörténnie ahhoz, hogy a kamatmentes kiutalásra nyitva álló határidő kezdő időpontját a kijavítás napjától számíthassa az adóhatóság.
Az Art. 37. § (4) bekezdés b) pontja ugyancsak meghosszabbítja a kiutalás teljesítésére biztosított időt, ha az ellenőrzés lefolytatását az adózó érdekkörén belüli ok (pl. betegség) akadályozza. Ebben az esetben a kiutalás teljesítésére biztosított 30, 45, 60 illetőleg 75 napos időtartamot akkortól kell számítani, amikor az ellenőrzés akadálya megszűnik. Ide tartozik pl.: amikor az adózó iratai, nyilvántartásai hiányosak, rendezetlenek vagy pontatlanok, és így az adókötelezettség megállapítására alkalmatlanok, az adóhatóság megfelelő határidő tűzésével kötelezi az adózót, hogy nyilvántartásait rendezze, pótolja, illetőleg javítsa [Art. 95. § (4) bekezdés]. Ilyen az az eset is, ha a magánszemély adózó jogainak gyakorlásában akadályozott, és kéri az akadály megszűnéséig az ellenőrzési cselekmények szüneteltetését [Art. 100. § (2) bekezdés].
Előfordulhat, hogy a kiutalás előtt ellenőrzésre választja ki az adóhatóság az adózót, azonban az adózó nem mutat együttműködési hajlandóságot, tehát magatartásával akadályozza az ellenőrzést. Ilyen esetben az Art. 172. § (1) bekezdés l) pontja alapján mulasztási bírság kiszabására kerülhet sor.
Az ellenőrzés az adóhatóság hivatalos helyiségében is történhet, ilyenkor az adózó beidézésére kerül sor. Amennyiben az adózó a szabályszerű idézésnek nem tesz eleget és távolmaradását megfelelően nem igazolja, az adóhatóság vezetője elrendelheti az elővezetést.
Az Art. 37. § (4) bekezdés c) pontjában meghatározott ellenőrzési akadályozás esetén a kiutalásra rendelkezésre álló idő attól az időponttól számítandó, amikor az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyvet az adóhatóság az adózónak átadja. Ez a rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha az ellenőrzés az igénylés, bevallás benyújtásától, illetőleg az esedékesség időpontjától számított 30 napon belül elkezdődött, továbbá sor került a 172. § (1) bekezdés l) pontja szerinti bírság kiszabására, vagy az elővezetésre.
Jogszabályi rendelkezések alapján a költségvetési támogatás összegét az adóhatóság állapítja meg. Ide sorolható a NAV Korm. r. 18. § (1) bekezdés ab) pontja szerinti eljárás, pl. a diplomáciai és hivatásos konzuli képviselet, és annak tagja, valamint a Magyarország által nemzetközi szervezetként elismert szervezet vagy annak képviselete, nemzetközi szervezet tisztviselője számára adható általános forgalmiadó-visszatérítés. Az adóhatóság a becsatolt számlák alapján határozatban állapítja meg a kiutalható összeget. Ezekre az esetekre az Art. 37. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a 30 napos kiutalási időt a kiutalásról szóló határozat jogerőre emelkedésének napjától kell számítani.
Art. 37. § (5) bekezdés
A rendelkezés értelmében a kiutalás napjának az számít, amikor az adóhatóság az átutalásra megbízást ad, vagyis a kiutalás foganatosítása érdekében az átutalási megbízást benyújtja a pénzintézethez. Ebből következően nincs jelentősége annak, hogy a pénzintézet ténylegesen mikor terhelte meg az adóhatóság számláját.
Kiutalásnak minősül az is, ha az adóhatóság él a visszatartási jogával [Art. 151. §]. Az adóhatóság a más szervnél fennálló tartozás miatt is élhet a visszatartás lehetőségével. Ilyen esetben a visszatartott összeget az adott szervhez kell továbbutalnia. Az adóhatóság ezen kötelezettségét azzal teljesíti, ha rendelkezést ad a pénzintézetnek az átutalásra. Ebben az esetben sincs jelentősége annak, hogy ténylegesen mely napon terheli meg a pénzintézet az adóhatóság számláját. Az adóhatóság visszatartási jogával kapcsolatos rendelkezéseket az Art. 151. §-a tartalmazza.
Art. 37. § (6) bekezdés
A törvényben biztosított költségvetési támogatások és visszatérítendő adók időben történő kiutalása az adózók gazdálkodásának feltétele, ezért a késedelmes kiutalás esetén az adóhatóság a pótlékkal azonos mértékű kamatot köteles fizetni. Az adóhatóság a kiutalás előtt is vizsgálhatja az igénylés jogosságát, és ennek eredményeként megállapíthatja, hogy az igénylés jogosulatlan. Ennek megfelelően nem illeti meg a késedelmi kamat 30, 45, 60 illetve 75 napon túli kiutalás esetében sem az adózót, ha a kiutalás előtt az adóhatóság azt állapítja meg, hogy az igényelt összeg több mint 30 százaléka jogosulatlan igény.
Abban az esetben sem keletkezik kamatfizetési kötelezettsége az adóhatóságnak, ha azért nem tudja 30, 45, 60 illetőleg 75 napon belül a kiutalást teljesíteni, mert azt az adózó, az adatszolgáltatásra kötelezett mulasztása akadályozza. Adózói mulasztás pl. az, ha a számlanyitásra kötelezett adózó ezen előírásnak nem tesz eleget, illetve az adatszolgáltatásra kötelezett mulasztása lehet pl. ha valamely magánszeméllyel kapcsolatosan nem szerepeltet az adatszolgáltatásában olyan kedvezményt, amelyről igazolást adott ki.

Art. 37/A. §

Art. 37/A. §
Mivel az áfa-adózási mód választására vonatkozó bejelentés elmulasztása mind a mulasztók által kibocsátott számlát befogadó adózók számára, mind az adóhatóságok számára számos gondot okoz, ezért a törvény 2012. január 1-jétől új szankciót vezet be. Ha az adózó az adóhatóság felhívása ellenére sem teljesíti az áfa-adózási mód választására vonatkozó bejelentését, a kötelezettség teljesítéséig nem jogosult adó-visszatérítésre, adó-visszaigénylésre, költségvetési támogatásra, nem kérheti a túlfizetés kiutalását sem.

A megfizetés, a kiutalás módja

Art. 38. §

Art. 38. § (1)-(1a) bekezdés
Az adót forintban kell megfizetni, a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó kizárólag belföldi pénzforgalmi számláról teljesítheti adófizetési kötelezettségét [lásd még: Art. 37. § (2) bekezdésnél]. A számlanyitásra kötelezett, de e kötelezettségét nem teljesítő, azaz pénzforgalmi számlával nem rendelkező adózó sem teljesítheti készpénz-átutalási megbízással adófizetési kötelezettségét.
Az adózó az állami adóhatósághoz teljesítendő fizetési kötelezettségét a külön jogszabályban meghatározottak szerint készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel is teljesítheti, a rendelkezés célja az elektronikus közigazgatás fejlesztése, a fizetési folyamat egyszerűbbé tétele. A miniszter rendeletben állapította meg a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel történő adófizetés módját és technikai feltételeit. E szerint az állami adóhatósághoz a készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel teljesítendő adófizetés a pénzforgalmi szolgáltató által kibocsátott bankkártyának az állami adóhatóság ügyfélszolgálatán rendelkezésre bocsátott eszközön (terminálon) történő használatával valósul meg. Az illetékességtől függetlenül az adóhatóság elnöke által kijelölt bármely ügyfélszolgálaton, annak nyitvatartási ideje alatt fizethet bankkártyával adót az adózó vagy képviselője úgy, hogy nyilatkozatot tesz arról - a végrehajtói letéti számlára fizetendő adó kivételével -, az adóhatóság a megfizetett összeget mely adókra, milyen összegben számolja el az adózó adószámláján. [34/2007. (XII.29.) PM rendelet 1. § d) pont, 11-14. §]
Az adózó a külön jogszabályban meghatározottak szerint az állami adó- és vámhatósághoz teljesítendő fizetési kötelezettségeit az elektronikus fizetéseket és elszámolásokat biztosító alrendszeren keresztül is teljesítheti átutalással, illetőleg POS terminál útján történő bankkártyás fizetéssel, ha a Nemzeti Adó- és Vámhivatal csatlakozik az elektronikus fizetéseket biztosító rendszerhez. Mivel a bankkártyás fizetés költségei az államot terhelik, a magas költségek elkerülése érdekében 2012. január 1-jétől a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózók körében a bankkártyával történő fizetést csak meghatározott esetekben teszi lehetővé a törvény.
Azok az adózók, akik pénzforgalmi számlanyitásra nem kötelezettek, készpénz-átutalási megbízással, vagy belföldi fizetési számláról (pl. lakossági folyószámla) átutalással tehetnek eleget adófizetési kötelezettségüknek. Belföldi postautalványon (ún. rózsaszín postautalványon) nem teljesíthető adófizetés, arra fizetési számla hiányában a készpénz-átutalási megbízás szolgál. 2012. január 1-jétől a pénzforgalmi számlanyitásra nem kötelezett adózók fizetési kötelezettségüket készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel (bankkártyával), vagy az elektronikus fizetéseket és elszámolásokat biztosító alrendszeren keresztül átutalással, illetőleg POS terminál útján történő bankkártyás fizetéssel is teljesítheti.
Tekintettel arra, hogy az adót az köteles megfizetni, akit arra törvény kötelez [Art. 35. § (1) bekezdése], arra sincs lehetőség, hogy az egyik adózó helyett a másik adózó teljesítsen befizetést.
Art. 38. § (2) bekezdés
A belföldi jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, valamint a gazdasági tevékenységgel kapcsolatos pénzeszköz tekintetében az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemély (az egyéni vállalkozó is) a készpénzben teljesíthető fizetések céljára szolgáló pénzeszközök kivételével, köteles pénzeszközeit pénzforgalmi számlán tartani, pénzforgalmát pénzforgalmi számlán lebonyolítani. Pénzforgalmi számlát az az adózó is nyithat, amely számára ezt jogszabály nem írja elő kötelező erővel. Pénzforgalmi számlanyitási kötelezettséggel összefüggésben említést érdemel, hogy az Eva tv. 2. § (5) bekezdés e) pontja szerint az egyszerűsített vállalkozói adónak - többek között - az lehet az alanya, aki/amely rendelkezik belföldi pénzforgalmi számlával. E kötelezettség nem terheli a tevékenységét szüneteltető, illetve a gyesen, gyeden lévő eva alany egyéni vállalkozót, feltéve, hogy más, eva-adóalanyiságot eredményező tevékenységet nem folytat.
Az Art. 38. § (2) bekezdése rendezi, hogy a pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózó az első ilyen számláját mennyi időn belül köteles megnyitni. A kötelezettség elmulasztása miatt mulasztási bírságot szabhat ki az adóhatóság [Art. 172. § (1) bekezdés c) pont.]
A számlanyitási kötelezettség elmulasztása esetén a mulasztási bírság megállapításával egyidejűleg az adóhatóság az adózót - határidő tűzésével - teljesítésre hívja fel. A kiszabott bírság kétszeresét kell újabb határidő tűzésével megállapítani, ha a teljesítésre kötelező, előző határozatban előírt határidőt az adózó elmulasztotta. Ugyanakkor a kötelezettség teljesítése esetén a kétszeresen kiszabott bírság korlátlanul mérsékelhető. [Art. 172. § (7) bekezdés]
Emlékeztetőül jelezzük, hogy a pénzforgalmi számla tekintetében nem terheli bejelentési kötelezettség az adózót, a pénzügyi képviselő kivételével.
A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvény a hitelintézetet pénzforgalmi szolgáltatónak, a pénzforgalmi bankszámlát pénzforgalmi számlának, a folyószámlát fizetési számlának, az azonnali beszedési megbízást hatósági átutalási megbízásnak nevezi. Ezt a terminológiát alkalmazza az Art. is.
Art. 38. § (3) bekezdés
A pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózó minden pénzforgalmát a pénzforgalmi számlán köteles lebonyolítani, így adófizetési kötelezettségét is a pénzforgalmi számlájáról köteles teljesíteni, a teljesítés időpontja az a nap, amikor a pénzforgalmi szolgáltató megterhelte az adózó számláját.
Art. 38. § (4) bekezdés
Az adózót megillető költségvetési támogatást (ideértve az adóvisszatérítést, az adóvisszaigénylést is) az adóhatóság - fő szabály szerint - az adózó részére utalhatja ki. Amennyiben az adózó pénzforgalmi számla nyitására kötelezett, akkor kizárólag a belföldön megnyittatott pénzforgalmi számlájára teljesít az adóhatóság kiutalást. Ha az adózó pénzforgalmi számla nyitására nem kötelezett, de rendelkezik akár az említett, akár más jellegű belföldi fizetési számlával (pl. lakossági bankszámla), akkor az adóhatóság arra teljesíti a kiutalást. Belföldi számlával nem rendelkező adózó esetében fizetési számláról történő készpénzkifizetés kézbesítése útján teljesíti, azaz postán keresztül utalja ki az összeget az adóhatóság.
Az Art. 38. § (4) bekezdése lehetővé teszi, hogy az adóhatóság a belföldi számlanyitásra nem kötelezett külföldi illetőségű adózót megillető adó-visszatérítést, adó-visszaigénylést az általa megadott külföldi bankszámlára, az általa megjelölt devizában utalja ki. Amennyiben az adózó él a külföldi számlára történő utaltatás lehetőségével, meghatározott esetben az ezzel kapcsolatos átváltási költségeket is viselni köteles.
Szükséges utalni arra is, hogy más jogszabályok is tartalmazhatnak olyan rendelkezést, aminek alapján az adóhatóság külföldi számlára utalja a külföldi illetőségű adózót megillető összeget.
Art. 38. § (5) bekezdés
A faktorálás, - vagyis a követelés eladása csak a költségvetési támogatás és az adó-visszaigénylés, vagyis az áfa esetében lehetséges, és kizárólag a pénzügyi intézmény által megvásárolt követelés esetén. Hangsúlyozni szükséges, hogy a faktorálás nem azonos a Ptk. 328. § szerinti engedményezéssel. Ez utóbbi esetben ugyanis a kötelezettet az engedményező értesíti, és ez a körülmény szolgál alapul az engedményes részére történő utalás teljesítésnek. A faktoring lényege a követelés megvásárlása, megelőlegezése, a behajtás kockázatának átvállalásával vagy anélkül. A faktoring atipikus szerződés, amely a felek üzleti-szerződési céljától, szándékától függően a visszterhes engedményezés, az adásvétel, illetve hitelviszony elemeit foglalja magában.
Az Art. szerint a faktorálásról szóló szerződést az adózó köteles az igénylést tartalmazó bevallásához csatolni, és ennek alapján automatikusan megtörténik a pénzügyi intézmény részére a kiutalás. Faktorálni egyrészt kizárólag a bevallásban feltüntetett összeget lehet, egyéb, az adózót megillető igényjogosultság tekintetében (pl. túlfizetés) az Art. nem teszi lehetővé a faktorálást, másrészt az adózó a szerződés csatolásával kezdeményezi a faktorálási tevékenységet végző pénzügyi intézmény részére a kiutalás teljesítését. A bevalláshoz csatolt faktorálási szerződés esetén a szerződés szerinti összeget - az adózót megillető összeg erejéig - az adóhatóság kizárólag a pénzügyi intézmény számlájára utalhatja át, azonban az e feletti összeg tekintetében az adózó szabadon rendelkezhet. Az adóhatóság faktorálás esetén is gyakorolhatja a visszatartás jogát. Az esetleges határidő utáni kiutalás miatti késedelmi kamat is a pénzügyi intézményt illeti meg, tehát az adóhatóság a költségvetési támogatással együtt a késedelmi kamatot is kiutalja a faktorálási tevékenységet végző részére.
Art. 38. § (6) bekezdés
Az Itv. 73. § (1) bekezdése szerint a közigazgatási hatósági eljárási illetéket az eljárás megindításakor illetékbélyeggel az eljárást kezdeményező iraton kell megfizetni. Kivételes eseteket határoznak meg az Itv. 73. §. (2)-(4) és (7)-(8) bekezdései. Az okmányirodánál nem elektronikus úton kezdeményezett közigazgatási hatósági eljárás illetékét
a) az eljárás megindítását megelőzően készpénzátutalási megbízás útján, vagy
b) amennyiben az okmányirodán erre lehetőség van, az eljárás megindításával egyidejűleg bankkártyával vagy házipénztárba készpénzzel
kell megfizetni az adópolitikáért felelős miniszter rendeletében megjelölt számla javára azzal, hogy a házipénztárba fizetett illetéket készpénzátutalási megbízással az okmányiroda naponta fizeti meg az említett számla javára.
Az első fokú adóhatóságnál, a vámhatóságnál kezdeményezett eljárások - ideértve az elektronikus úton kezdeményezett eljárást is - illetékét - a másolat, kivonat illetékének kivételével -, valamint az adóhatóság határozata, végzése és végrehajtási cselekménye ellen kezdeményezett jogorvoslati eljárás illetékét az adóhatóság illetékbeszedési számlája javára kell megfizetni. Az illetékek kiszabásának, elszámolásának és könyvelésének szabályait tartalmazó 40/2006. (XII.25.) PM rendelet az illeték megfizetésével kapcsolatosan nem tartalmaz speciális szabályozást. Az illetékek elszámolása az Art. általános elszámolási szabályai szerint történik. A 73/A. § (1) bekezdésében foglaltaktól eltérően az esedékességkor meg nem fizetett eljárási illeték és a mulasztási bírság összegét az adóhatóság határozatban közli az ügyféllel azzal, hogy az eljárási illetéket a határozat kézhezvételétől számított 8 napon belül az adóhatóság illetékbeszedési számlájára mulasztási bírság nélkül fizetheti meg. A meg nem fizetett illetéket és a kiszabott mulasztási bírságot az adóhatóság hajtja be.
A fentiekben ismertetett eljárások kivételével a 10 000 forintot meghaladó eljárási illeték az állami adóhatóságnál kiszabás alapján készpénzzel, átutalással, vagy amennyiben erre lehetőség van, bankkártyával is megfizethető. Ebben az esetben az illetékköteles iratot ennek egy másolatával az illetékes állami adóhatósághoz kell benyújtani. Az irat illetékkiszabásra történő bemutatását az eredeti iraton igazolja az állami adóhatóság.
A külképviseletnél, illetőleg ennek útján kezdeményezett magyar hatósági eljárás esetén az eljárás illetékét a konzuli díjakra vonatkozó külön jogszabályban meghatározott módon kell megfizetni.
Az önkormányzatok által bevezetett helyi adók esetében - a kistelepüléseken élők érdekeinek megfelelően - amennyiben annak feltételei fennállnak (pl. nincs postahivatal), az adó megfizetése az adóhatóság pénztárába pénzbefizetés útján is teljesíthető.

Art. 39. §

Art. 39. §
Az adózó nemcsak forintban tarthatja pénzét, hanem devizában is. Adófizetési kötelezettségét azonban minden esetben kizárólag forintban teljesítheti, az adóhatóság másfajta fizetési eszközt nem fogad el. Kivételt jelentenek az Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró adózók, akik az Art. 10. számú melléklete szerint forintban nem, hanem kizárólag euróban teljesíthetik adófizetési kötelezettségeiket. Az Art. 7. számú mellékletének 15. pontja alapján a forrásadót alkalmazó tagállamok a levont forrásadóból átutalt adót ugyancsak euróban teljesítik. Az adóhatóság kizárólag forintban teljesíthet kiutalást az adózó részére annak belföldi pénzforgalmi számlájára, adott esetben pedig postai úton, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik. [Ilyen eltérő szabályt tartalmaz az Art. 38. § (4) bekezdése is, lásd az ott leírtakat is.].

Art. 40. §

Art. 40. § (1) bekezdés
Az állami adóhatóság az adókat, költségvetési támogatásokat adónként, illetve támogatásonként tartja nyilván. A költségvetési számlák jegyzékét (amely adónként és támogatásonként tartalmazza a számlaszámokat) a Nemzeti Adó- és Vámhivatal minden évben közzéteszi lapjában (Adó- és Vámértesítő), illetve a honlapján. Ugyancsak gondoskodik az állami adóhatóság az esetleges számlanyitások, összevonások rendszeres megjelentetéséről is.
Az adókat adónként, azaz az adónemnek megfelelő (meghirdetett) adószámlára kell megfizetni, költségvetési támogatást pedig támogatásonként a megfelelő számláról kell igényelni. A bírságot, a pótlékot és a költséget függetlenül attól, hogy az esetlegesen milyen adónemhez, vagy költségvetési támogatáshoz kapcsolódik, külön számlákra kell megfizetni.
Az Art. 40. § (1) bekezdése alapján az önkormányzati adóhatósághoz teljesítendő kötelezettségek tekintetében is az előzőekben leírtak az irányadók.
Art. 40. § (2) bekezdés
A 2012. január 1-jével módosított bekezdés a Büntető Törvénykönyv változásához igazodik. A költségvetési csalás tényállása egy cím alá vonja a költségvetést sértő korábbi tényállásokat. A jövőben a költségvetési csalás kategóriájába tartozik az adócsalás, a munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás, a visszaélés jövedékkel, a csempészet, a jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése, illetve a csalás minden olyan esete, amely a költségvetés sérelmével jár.
A költségvetési csalás elkövetője az ily módon okozott vagyoni hátrány összegével megegyező összeget a vádirat benyújtásáig megfizetheti az adóhatóság által elkülönülten kezelt számlára, és a befizetés a büntetés korlátlan enyhítését eredményezheti. Az elkövetőnek ezzel kapcsolatosan nincs sem bevallási, sem pedig önellenőrzési kötelezettsége, illetőleg jogosultsága. A befizetést az adóhatóság mindaddig a befizető nevén és az elkülönített számlán tartja nyilván, amíg a büntetőeljárás jogerősen be nem fejeződik.
Art. 40. § (2a) bekezdés
Tekintettel arra, hogy a költségvetési csalás tényállása csak 2012. január 1-jén lépett hatályba, az Art.-ben megmaradt a korábban elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatos befizetési lehetőség. Az adó-, illetőleg a munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás elkövetője az ily módon okozott bevételcsökkenés összegével megegyező összeget a vádirat benyújtásáig megfizetheti az állami adó- és vámhatóság elkülönülten kezelt számlájára. A befizetett összeg büntethetőséget megszüntető ok lehet. A befizetést az adóhatóság a büntetőeljárás jogerős befejezéséig a befizető nevén és az elkülönített számlán tartja nyilván.
Art. 40. § (3) bekezdés
A büntetés enyhítése érdekében a kár megtérítésére megfizetett összeget elkülönített számlán, a befizetést teljesítő nevén a befizetett összeget tartja nyilván az adóhatóság. A Btk. alapján az elkövető büntetése akkor enyhíthető korlátlanul, ha a vádirat benyújtásáig teljesíti a befizetést. Természetesen enyhítő körülményként figyelembe veszi a bíróság a büntetés kiszabásakor a befizetést akkor is, ha az elkövető később fizet, ezért erre vonatkozóan külön rendelkezést tartalmaz az Art. is.
Art. 40. § (4) bekezdés
Az Itv. szabályozza az illeték megfizetésének módját is. A 73. § szerint az illeték megfizetésének több módja van attól függően, hogy hol és milyen eljárást kezdeményeznek. Pl. az eljárást kezdeményező iraton lerótt illetékbélyegben kell megfizetni az illetéket, vagy az okmányirodában bankkártyával, házipénztárba történő befizetéssel vagy készpénzátutalási megbízással. A külképviseletnél, illetőleg ennek útján kezdeményezett magyar hatósági eljárás esetén az illetéket a konzuli díjakra vonatkozó külön jogszabályban meghatározott módon kell megfizetni. Az első fokú adóhatóságnál kezdeményezett eljárás illetékét - a másolat, kivonat illetékének kivételével - az illetékes adóhatóság illetékbeszedési számlája javára kell megfizetni. Az illetékek kiszabásának, elszámolásának és könyvelésének szabályait tartalmazó 40/2006. (XII.25.) PM rendelet az illeték megfizetésével kapcsolatosan nem tartalmaz speciális szabályozást. Az adók és az illetékek elszámolási módja megegyezik, az Art. általános elszámolási szabályai szerint történik.

Art. 41. §

Art. 41. § (1) bekezdés
A magánszemély az önadózás, az adónyilatkozat vagy az adóhatóság közreműködésével elkészített bevallás (egyszerűsített bevallás) helyett választhatja a munkáltatói adómegállapítást, a munkáltató azonban nem köteles a magánszemély adójának megállapítására. Az Art. 41. §-a szabályozza, hogyan számolja el a munkáltató és a munkavállaló az adó és a korábban levont adóelőleg különbözetét.
Az adóévben kifizetett jövedelmekből levont adóelőlegek és az éves adó összege gyakran eltér egymástól. Ennek oka, hogy a törvényben az előleg számításának a módját a legtipikusabb esetekre kellett szabályozni, és az egyes adókedvezményeket csak év végén, a már kiszámított adó összegéből lehet levonni.
Ha a magánszemély jövedelemadóját az Art. 27. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a munkáltató állapítja meg, a munkáltató feladata, hogy az adómegállapítással egyidejűleg (amelynek a határideje az adóévet követő május 20.) a magánszeméllyel elszámoljon, és annak eredményét írásban közölje. Amennyiben az év közben levont adóelőleg összege több, mint a megállapított éves adó, a különbözetet a magánszemély részére vissza kell fizetni a legközelebbi fizetéskor, de legkésőbb június 20-ig. Abban az esetben pedig, ha az év közben levont előlegek összege kevesebb, mint az éves adó, a különbözetet a magánszemély munkabéréből le kell vonni a legközelebbi fizetéskor, de legkésőbb június 20-ig. A levonásnál azonban tekintetbe kell venni az Art. 41. § (2) bekezdésében foglaltakat is.
Art. 41. § (2) bekezdés
A fenti rendelkezés a munkáltató adólevonási kötelezettségét a különbözetre vonatkozóan annyiban korlátozza, hogy az nem lehet több, mint az esedékes (tárgyhavi) egészségbiztosítási járulékkal, nyugdíjjárulékkal és adóelőleggel csökkentett havi munkabér 15%-a. Amennyiben a különbözet június 20-ig - e korlátok figyelembe vételével - a magánszemélytől nem vonható le, a levonást további 2 hónapon keresztül folytatni kell.
Art. 41. § (3) bekezdés
A törvény csak annyiban teszi a munkáltató kötelezettségévé a különbözet tényleges rendezését, ha az Art. 41. § (2) bekezdésben foglalt szabály szerint és időpontig a tartozás a munkabérből levonható. A munkáltató kötelessége e feltétel hiányában, hogy a tartozás összegéről az adóhatóságot értesítse. Az adóhatósághoz végrehajtásra átadott tartozás megfizetésére az adóhatóság fizetési felszólítást bocsát ki és csak az ebben megjelölt teljesítési határidő eredménytelen eltelte után számíthat fel késedelmi pótlékot a magánszemély terhére.
Art. 41. § (4) bekezdés
A fenti rendelkezést az indokolja, hogy az adólevonás meghiúsulása előtti kérelem érdemben még nem bírálható el, mivel az ügy iratai még nem állnak az adóhatóság rendelkezésére, továbbá az adótartozás összege is csak a munkáltató által történő levonás meghiúsulása után határozható meg.

Az adóelőleg megfizetése

Art. 42. §

Art. 42. § (1) bekezdés
A törvényben meghatározott azon adókra, amelyeknek alapját a teljes adóévre évi egy alkalommal kell (lehet) megállapítani, év közben az Art. 2. számú mellékletében meghatározott időpontokban adóelőleget kell fizetni.
Ezen adók körébe tartozik pl. a társasági adó, a jövedelemadó, az eva, a különadó, a rehabilitációs hozzájárulás. Az adó, illetőleg az adóelőleg bevallására egyrészt az Art. 1. számú melléklete tartalmaz rendelkezéseket, esetenként azonban maga az anyagi jogszabály állapít meg bevallási szabályokat. [Ez utóbbi vonatkozásában figyelmet érdemel a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 24. §-a, a környezetterhelési díjról szóló 2003. évi LXXXIX. 20. §-a.]
A társasági adóelőleg összegét a Tao. tv. 26. §-a alapján az adózó számítja ki és az adóévet megelőző adóévről szóló adóbevallással egyidejűleg vallja be. A bevallott előleg az adóév július 1-jétől az azt követő év június 30-áig terjedő időszakra vonatkozik általában, azonban a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók esetében más időpontok érvényesek. A társasági adóelőleg kapcsán utalunk az Art. 33. § (8) bekezdésének rendelkezésére, mely szerint az adóévben átalakuló adózó az átalakulás napjától számított 30 napon belül társasági adóelőleg bevallást tesz.
Art. 42. § (2) bekezdés
A bázis év adatai alapján megállapított adóelőleget az adóév tényleges helyzetéhez lehet igazítani. Ez azt jelenti, hogy az adózó kérheti az adóhatóságtól az előleg módosítását, ha számításai szerint a tárgyévi várható adója nem éri el a fizetendő adóelőleg éves összegét.
Amennyiben a kérelemben az adózó az előleg módosításának az indokoltságát számításaival nem támasztotta alá, - és a kérelem alapján az elbírálásához megfelelő információ nem áll rendelkezésre - az adóhatóság jogosult az adózót hiánypótlásra felszólítani. Az előlegmérséklés iránti kérelemnél azonban megfelelő körültekintéssel célszerű az adózónak eljárnia, mivel az indokolatlan előlegmérséklés mulasztási bírságot vonhat maga után [Art. 172. § (13) bekezdés]. Előfordulhat, hogy az adózó tévedett a társasági adó illetve a helyi iparűzési adó előlegének megállapításánál és bevallásánál. Ez esetben az Art. önellenőrzésre vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók, az összeg módosítása az Art. 42. § (2)-(4), illetve (6) bekezdése alapján történhet.
Art. 42. § (3) bekezdés
E rendelkezés annyiban tér el az Art. 42. § (2) bekezdésében foglaltaktól, hogy itt a kérelem nem a tárgyév során fizetendő adóelőlegek összegének a csökkentésére irányul, hanem arra, hogy azt eltérő összegű részletekben fizethesse. A kérelem elbírálásakor az indokoltságot minden esetben vizsgálni kell. Ilyen indok lehet pl. az a körülmény, ha az adózó tevékenységének jellegéből következően az árbevétel (nyereség) egy-egy ciklusban eltérő összegben jelentkezik.
Art. 42. § (4) bekezdés
Az Art. 42. § (2)-(3) bekezdésénél részletezett, adott időszakra vonatkozó kérelmek benyújtási határidejének szabályozására vonatkozik a (4) bekezdés. Lényeges, hogy az esedékesség napján benyújtott kérelem nem tekinthető elkésettnek.
Art. 42. § (5) bekezdés
Az állami adóhatóság az ingatlan tulajdonjogának, az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jognak, ajándékozási, illetve visszterhes vagyonátruházási illeték alá eső szerzése után a bejelentett érték alapulvételével illetékelőleget állapít meg. Az Itv. 78. § (4) bekezdése alapján a fizetési meghagyásban megállapított illetékből az illetékelőleg a határozat közlésétől számított 30. napon válik esedékessé.
Art. 42. § (6) bekezdés
A rendelkezés arra ad lehetőséget, hogy az adózó a megállapított előlegnél magasabb összeget is befizethet. Ez különösen azokban az esetekben fordulhat elő, amikor az adózó a bázisidőszak adata alapján jogosult előleget fizetni, azonban ismeretei szerint a tárgyidőszak adatai azt meghaladják, és a különbözet egyösszegű befizetése likviditási zavarokat okozna az adózónál. A rendelkezésből az is következik, hogy a nem előleg szerint, vagyis a tényszámok alapján történő adófizetésnél is lehetősége van az adózónak előlegfizetésre, ami szintén az esetleges későbbi pénzügyi problémák mérséklését szolgálja.

A befizetések elszámolása

Art. 43. §

Art. 43. § (1) bekezdés
A rendelkezés az adóhatóságnak az adókötelezettségek, a költségvetési támogatási igények, a befizetések és kiutalások nyilvántartásával kapcsolatos feladatát szabályozza. Meghatározza a nyilvántartás módját (adószámla), továbbá az adózó adószámláján nyilvántartandó adatok körét.
A kötelezettségeket, valamint a befizetéseket és a kiutalásokat az adózó adószámláján adónként, költségvetési támogatásonként kell nyilvántartani. Ez a szabály megteremti az összhangot az Art. 40. § (1) bekezdésében foglalt előírással. A szociális hozzájárulási adó bevallási, befizetési adatainak nyilvántartása az állami adóhatóság hatáskörébe tartozik. Az Egészségbiztosítási Alapot és a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető kötelezettségek befizetésére önálló számlák szolgálnak. A 2012. január 1-jétől hatályos szabályok szerint a magánnyugdíjpénztári tagdíjak bevallási és befizetési adatait már nem az állami adóhatóság tartja nyilván, ezért a bekezdésből kimaradt az a szabály, hogy a magánnyugdíjpénztári tagdíjat, az ehhez kapcsolódó késedelmi pótlékot és önellenőrzési pótlékot az állami adóhatóság a pénztáranként megnyitott külön számlákon tartja nyilván.
Art. 43. § (1a) bekezdés
A rendelkezés egyszerűsíti a más hatóság határozata alapján nyilvántartott kötelezettséggel kapcsolatos eljárást. A munkáltatói táppénz-hozzájárulásra vonatkozó adatok átadásával kapcsolatban a korábbi papíralapú kommunikáció helyett elektronikus úton történő adatátadást ír elő az OEP számára. Az állami adóhatóság így nem ellenőrizheti az elektronikus adatszolgáltatás és a OEP által hozott határozatok egyezőségét, ezért az adatszolgáltatásban foglalt adatok helyességéért az OEP felelősséggel tartozik. Az állami adóhatóságnak az eredeti, jogerősítő záradékkal ellátott határozatot kizárólag abban az esetben kell megküldeni, ha az adózó végrehajtási kifogást nyújt be, vagy egyéb jogvitát kezdeményez.
Art. 43. § (2) bekezdés
Összhangban az Art. 40. § (2), (2a) és (3) bekezdésében foglaltakkal, a 43. §. (2) bekezdése szabályozza az elkövető által befizetett összeg további sorsát. Az elkülönített számlára teljesített befizetést a büntetőeljárás során hozott jogerős határozat alapján előírt összeget az adóhatóság átvezeti annak az adózónak a számlájára, amelynek a bűncselekmény következtében fizetési kötelezettsége keletkezett.
Art. 43. § (3) bekezdés
Az Art. 40. §-ánál részletesen szóltunk róla, hogy az adóhatóság az adószámlákat adónként, költségvetési támogatásonként vezeti. Az adóhatóság, ha a tartozást csak részben egyenlítették ki, a befizetett összeget adónként az esedékesség sorrendjében számolja el. Az esedékesség sorrendje alatt az értendő, hogy az adózó által teljesített befizetést minden esetben az adott adónemben legrégebben fennálló adótartozás teljesítéseként kell elszámolni. Végrehajtás esetén, amennyiben a végrehajtással beszedett összeg a teljes adótartozást nem fedezi, azt az adók esedékességének a sorrendjében, míg azonos esedékességű adók esetében a tartozás arányában kell elszámolni.
2012. január 1-jétől kiegészült az esedékesség sorrendjét szabályozó rendelkezés azzal, hogy a behajtott összeget először a magánszemélyek jövedelemadójának előlegére, a levont jövedelemadóra, vagy a levont járulékokra kell esedékességük sorrendjében - azonos esedékesség esetében a tartozás arányában - elszámolni, azaz az olyan összegekre, amelyekre fizetési könnyítés sem engedélyezhető. Ezt követően számolható el a végrehajtott összeg az egyéb tartozásokra.
Art. 43. § (4) bekezdés
A költségvetési támogatás igénylése bevallással történik. Kivételt képez ez alól az egyszeri támogatási előleg, illetőleg az általánostól eltérő gyakoribb igénylés [Art. 31. § (1) bekezdése].
A támogatási bevallásban az adózó rendelkezhet arról, hogy az igényelt költségvetési támogatást az adóhatóság az adózó által megjelölt kötelezettség megfizetésére számolja el. Az adózó rendelkezése irányulhat a támogatással azonos esedékességű kötelezettségre, de lehetősége van a már lejárt, vagy a jövőben esedékessé váló kötelezettségre történő átvezettetés kezdeményezésére is. Amennyiben az adózó úgy rendelkezik a bevallott támogatás sorsáról, hogy az őt megillető összeget valamely adó rendezésére számolja el az adóhatóság, akkor ezt a támogatás esedékessége napjával teljesíti az adóhatóság. Kivételt képez az az eset, amikor az adózó a támogatás esedékessége időpontját követően nyújtja be az ezzel kapcsolatos bevallását. Ebben az esetben a bevallásnak az adóhatósághoz történő beérkezés időpontja az a nap, amivel az átvezetést az adóhatóság végrehajtja.
Art. 43. § (5) bekezdés
Amennyiben az adózó adófolyószámláján valamelyik adóban túlfizetés, más adóban pedig adótartozás jelentkezik, (ami adódhat abból is, hogy a befizetést az adózó téves számlára teljesítette), az adóhatóság főszabály szerint a túlfizetés összegét az adózó kérelmére - az általa nyilvántartott - más adótartozásra számolja el.
Az adózónak a kérelemben közölnie kell azoknak az adónemeknek az elnevezését és számlaszámát, amelyekre a túlfizetés átvezetését igényli. A kérelemnek tartalmaznia kell továbbá az egyes adónemekre átvezetendő összeget is, amelyek együttes összege értelemszerűen nem haladhatja meg az adott számlán mutatkozó túlfizetés összegét. A főszabály mellett kiegészítő rendelkezéseket is tartalmaz az Art. egyrészt arra az esetre, amikor az adózó csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alá került, másrészt pedig arra a körülményre, amikor elévült a túlfizetés visszaigényléséhez való jog. Az előző esetben az adóhatóság feladata, hogy amennyiben az adózónál a csőd-, felszámolási és végelszámolási eljárás kezdő napját, illetve az ideiglenes fizetési haladék kezdő időpontját megelőző napon, valamint a jogutód nélkül megszűnt adózó adószámláján valamely adónemben túlfizetést tart nyilván, azt a tartozást mutató adónem(ek)re átvezesse. Az átvezetésről nem kell határozattal intézkednie, viszont írásban kell tájékoztatni a felszámolót, végelszámolót az átvezetés tényéről. Amennyiben a túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülése miatt kerül sor az átvezetésre, arról szintén nem kell határozatot hoznia az adóhatóságnak, de célszerű az adózót tájékoztatni, így elkerülhető, hogy az adózó is befizessen olyan tartozás rendezésére, amelyre az átvezetés történt. A túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülését követően, nyilvántartott tartozás hiányában az említett összeg törlésére kerül sor, amiről szintén nem kell határozatot hozni, de az adózót írásban (tértivevényes levéllel) értesíteni kell. Ha az adóhatóság az adózó által kezdeményezett kiutalási kérelem elbírálása során állapítja meg a visszaigényléshez való jog elévülését, akkor határozattal rendelkezik a kérelem elutasításáról. 2012. január 1-jétől a rendelkezés kiegészült azzal, hogy a felszámolás alatt álló cégek a túlfizetés iránti kérelmet legkorábban a záró adóbevallással egyidejűleg nyújthatják be.
Art. 43. § (6) bekezdés
Ha az adózónak csak túlfizetése van, az kizárólag kérelemre utalható vissza. Amennyiben az adózó (értve ez alatt az Art. 35. § (2) bekezdésében felsoroltakat is, ha a befizetést teljesítette) a túlfizetés összegéről nem rendelkezik, a túlfizetést az adóhatóság a később esedékes adó kiegyenlítésére számolja, el figyelemmel az Art. 43. § (5) bekezdésének rendelkezésére is. A túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévülési idején belül adózónak a túlfizetésre vonatkozó rendelkezése irányulhat a túlfizetés visszatérítésére, de arra is, hogy a túlfizetést milyen jövőben esedékes adóra számolja el az adóhatóság. A túlfizetés visszatérítésének feltétele, hogy az adózónak ne legyen nyilvántartott adótartozása, adók módjára behajtható köztartozása sem. A túlfizetés visszatérítésének kezdeményezése esetén az adóhatóság tekintetbe veszi az Art. 151. §-ában felsorolt szervek megkeresését is a visszatartási jogának érvényesítésénél. Az adózó túlfizetés visszatérítésére irányuló kérelme csak akkor teljesíthető, ha az adózó minden bevallási kötelezettségének eleget tett. Ezzel megakadályozható az ún. látszólagos túlfizetés kiutalása, amely abból ered, hogy az adózó adófizetési kötelezettségének eleget tett, azonban valamely adóbevallási kötelezettségét elmulasztotta, és így az adóhatóság bevallás hiányában az adófizetési kötelezettség összegét az adófolyószámlán nem tudta rögzíteni.
Art. 43. § (7) bekezdés
Előfordulhat, hogy az adózó tévesen teljesít befizetést az adóhatóság számlájára, ami túlfizetést eredményez. Méltánytalan lenne, ha ezt az összeget az adózó nem igényelhetné vissza. Az Art. 43. § (7) bekezdésének szövegezéséből az következik, hogy a tévedésből befizetett összeg is csak abban az esetben igényelhető vissza, ha az adózónak nincs az adóhatóságnál nyilvántartott tartozása. Ezért is rendelkezik úgy a hivatkozott bekezdés, hogy a téves befizetések a túlfizetésre vonatkozó szabályok [Art. 43. § (4)-(5) bekezdése] szerint igényelhetők vissza. Ezzel összefüggésben figyelmet érdemel az Art. 43. § (5) bekezdésének azon szabálya is, hogy amennyiben a túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévült, és az adózónak nincs az adóhatóságnál nyilvántartott tartozása, akkor a téves befizetést is törli a folyószámláról.
Art. 43. § (8) bekezdés
Az első fokú adóhatóság az adózókat adófolyószámlájuk egyenlegéről - amennyiben az tartozást vagy túlfizetést mutat - és a felszámított késedelmi pótlékról évente értesíti. Az Art. az értesítés határidejeként a korábban hatályos szabályozás szerint két időpontot jelölt meg: egyrészt az adóévet követő év augusztus 31-ét, másrészt október 31-ét. A magánszemély adózók részére augusztus 31-ig, míg más adózók részére október 31-ig kellett az adófolyószámla kivonatot megküldeni függetlenül attól, hogy az tartozást, vagy túlfizetést mutatott. A folyószámla kiküldés majdnem teljes körű volt, csak azok részére nem küldte ki azt az adóhatóság, akiknek a folyószámla egyenlege nulla, és késedelmi pótlékot sem állapított meg terhükre. A 2008. január 1-jétől hatályos szabályozás szerint egy időpontban - október 31-ig - és csak abban az esetben kell kiküldeni a folyószámla-kivonatot, ha a tartozás vagy a túlfizetés összege meghaladja az 1000 forintot. Az elektronikus úton bevallás benyújtására kötelezett adózók, vagy az elektronikus bevallási módot önként választó adózók az állami adóhatóság folyószámla nyilvántartási rendszeréből a központi rendszeren keresztül lekérdezhetik adó- és járulék folyószámlájuk egyenlegét, ezért számukra nem kell papíralapú értesítőt küldeni a folyószámla egyenlegéről és a késedelmi pótlékról.
A folyószámla kivonatról bármikor másolatot kérhet az adózó, függetlenül attól, hogy azt részére korábban kiküldte-e az adóhatóság vagy sem. Tekintve, hogy a szóban forgó esetben másolat kiadása történik, az az Itv. mellékletének IV. része alapján illetékköteles. Az illeték mértéke - magyar nyelvű másolat esetén - oldalanként 100 forint.
A megállapított pótlékról értesítésben tájékoztatja az adóhatóság az adózót. Az értesítés nem minősül határozatnak, továbbá az adózó terhére jogszerűen felszámított, de befizetni elmulasztott késedelmi pótlék összege nem képez pótlék alapot.
Amennyiben az adózó a késedelmi pótlék felszámítását vitatja, az adófolyószámla egyeztetését végző első fokú adóhatóság az ügyviteli tévedéséből eredő pótlék felszámítását törléssel orvosolhatja. Amennyiben az adóhatóság az adózó kérelmének teljes mértékben helyt ad, arról az adózót - személyes egyeztetés esetén a felvett jegyzőkönyv másolatával, írásbeli megkeresés esetén levélben - tájékoztatja, és intézkedik az ügyviteli tévedésből felszámított késedelmi pótlék adófolyószámláról történő törléséről.
Ha az adóhatóság a törölni kért pótléknak csak egy részére állapítja meg az ügyviteli tévedést, akkor az ez okból felszámított pótlékot törli. Megvizsgálja a kérelmet, valamint azt, hogy a törölni kért, de ügyviteli tévedés címén nem törölt pótlék összeg felszámítása törvényes-e, és a vizsgálat eredményeként alakszerű határozatot hoz, amelyben kitér arra, hogy a tévedésből eredően felszámított késedelmi pótlékból milyen összegű pótlékot törölt, továbbá az általa nem törölt további pótlék tekintetében a kérelem miért nem teljesíthető. A határozat ellen fellebbezésnek van helye, amely az Itv. 33. § (2) bekezdés 30. pontja alapján illetékmentes. A fellebbezést a másodfokú adóhatósághoz kell döntésre felterjeszteni. A másodfokon jogerőre emelkedett határozat bíróság előtt keresettel megtámadható.
A törvény nem rendelkezik arról, hogy a folyószámla kivonaton közölt, előírt késedelmi pótlék ellen észrevétel milyen határidőn belül terjeszthető elő. Figyelemmel arra, hogy a tévesen felszámított késedelmi pótlékot az Art. 167. § (4) bekezdésében foglaltak szerint (az adóhatóság észlelése esetén) hivatalból törölni kell, az adózó a késedelmi pótlék téves felszámítása ellen az elévülési időn belül bármikor élhet "kifogással", kivéve, ha észrevételét korábban jogerősen elbírálták. Előfordulhat, hogy az adóhatóság törli ugyan a megállapított késedelmi pótlékot, de ez nem zárja ki a mulasztási bírság kiszabását.
Art. 43. § (9) bekezdés [hatályon kívül helyezve]
A 2012. január 1-jétől hatályon kívül helyezett rendelkezés arra vonatkozott, hogy a magánnyugdíjpénztári tagdíj, illetve a tagdíjakkal kapcsolatos késedelmi és önellenőrzési pótlék azért nem vezethető át sem kérelemre, sem hivatalból más adótartozásra, mert a tagdíj (illetve annak késedelmi vagy önellenőrzési pótléka) a pénztárakat vagy a magánnyugdíjpénztári tagot illeti meg. Tekintettel arra, hogy a magánnyugdíjpénztári bevallásokat és befizetéseket már nem az állami adóhatósághoz, hanem a magánnyugdíjpénztárakhoz kell teljesíteni, a rendelkezés szükségtelenné vált.
Art. 43. § (10) bekezdés
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal létrehozásával szükségessé vált egy olyan rendelkezés, amely meghatározza a tartozás megfizetésének napját abban az esetben, amikor a vámhatóságnál nyilvántartott tartozásra kéri átvezetni az adózó az állami adóhatóságnál nyilvántartott túlfizetését, illetve az állami adóhatóságnál nyilvántartott túlfizetését a vámhatóságnál nyilvántartott tartozásra kéri elszámolni.
Ezekben az esetekben a tartozás azon a napon minősül megfizetettnek, amely napon a tartozást nyilvántartó adóhatóság számláján a befizetést jóváírják.
Art. 43. § (11)-(12) bekezdés [hatályon kívül helyezve]
Art. 43/A-43/B. § [hatályon kívül helyezve]

Bizonylatok, könyvvezetés, nyilvántartás

Art. 44. §

Art. 44. § (1) bekezdés
Az adózók adókötelezettségének lényeges eleme a könyvvezetési, nyilvántartási kötelezettség. Az önadózás rendjében ugyanis a megfelelően vezetett bizonylatok, könyvek, nyilvántartások teszik lehetővé az adó, a költségvetési támogatás megállapítását és az adóhatóság ellenőrzését.
Az Art. fenti rendelkezése keret jellegű szabály, mert azt tartalommal más jogszabályok töltik meg. Az Szja tv. rendelkezik a bizonylatok megőrzésének kötelezettségéről, és az 5. sz. mellékletében meghatározza azokat a nyilvántartásokat is, melyeket az Szja tv. alkalmazásában az egyéni vállalkozóknak és meghatározott esetekben a magánszemélyeknek vezetniük kell. E nyilvántartások az alapnyilvántartások (bevételi nyilvántartás, bevételi és költségnyilvántartás, pénztárkönyv, stb.), valamint a részletező nyilvántartások (pl. vevőkkel (megrendelőkkel) szembeni követelések nyilvántartása, a szállítókkal szembeni tartozások nyilvántartása, a személyi jellegű kifizetések nyilvántartása, a tárgyi eszköz, az immateriális javak nyilvántartása, a értékpapírok, értékpapírra vonatkozó jogok nyilvántartása, munkabérek, más személyi jellegű kifizetések és a vállalkozói kivét nyilvántartása, gépjármű-használati nyilvántartás, a hitelbe, illetve bizományba történő értékesítés nyilvántartása, az egyéb követelések, kötelezettségek nyilvántartása, a leltárnyilvántartás, a selejtezési nyilvántartás, az alvállalkozói nyilvántartás, a szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása).
Az Áfa tv. ugyancsak meghatároz nyilvántartásra vonatkozó különös szabályokat, és részletesen rendelkezik az adóalanyt terhelő számlázási, könyvvezetési, vevői készletnyilvántartással kapcsolatos kötelezettségekről [lásd Áfa tv. 61., 159-164., 182-183. §]. A Tao. tv. hatálya alá tartozók nyilvántartásait pedig az Sztv. írja elő.
A Tao. tv. 5. §-a értelmében az adózó adókötelezettsége a társasági szerződése közokiratba foglalásának, ellenjegyzésének napján kezdődik, ha vállalkozási tevékenységét a cégnyilvántartásba történő bejegyzése előtt megkezdheti, az első jognyilatkozat megtételének napján, más esetben azon a napon, amelyen az alapítását szabályozó jogszabály szerint létrejön. Az adózó adókötelezettsége azon a napon szűnik meg, amelyen a megszűnését szabályozó jogszabály szerint megszűnik, vagy amely napot követő napon bármely egyéb okból kikerül a társasági adó hatálya alól (ideértve a cégbejegyzés iránti kérelem elutasítását vagy a cégbejegyzési eljárás megszüntetését is). A cégbírósági bejegyzés hiánya tehát nem érinti a tevékenység gyakorlásából származó adókötelezettséget.
Art. 44. § (2) bekezdés
Az Art. a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások tekintetében a számvitel előírásaira, illetve más jogszabályok rendelkezésére (pl. Szja tv.) utal, ezért csak azokat a szabályokat tartalmazza, amelyek az adóalap, az adómentesség, az adókedvezmény, az adó, a költségvetési támogatás megállapítása végett a számviteli, könyvvezetési, bizonylati rend általános előírásaihoz képest sajátosak. A könyveknek és nyilvántartásoknak az előírt bizonylatokon kell alapulniuk. Az alkalmazandó bizonylatok alaki és tartalmi elemeit a számviteli és más törvények határozzák meg. E bizonylatok alapján - rájuk hivatkozva - kell a nyilvántartásokat adónemenként és juttatásnemenként vezetni. Az adót illetve támogatást meghatározó adatokat folyamatosan, kihagyás nélkül kell felvezetni. Ily módon biztosítható, hogy a nyilvántartás az időben és tartalomban egymással összefüggő gazdasági eseményeket hűen tükrözze.
Az Art. 44. § (2) bekezdés c) pontja értelmében a nyilvántartásoknak alkalmasaknak kell lenniük arra, hogy azokból az adó és a támogatás alapja bevallási időszakonként megállapítható legyen. E szabályt az indokolja, hogy az egyes adójogszabályok az adó megállapítására eltérő időszakokat írnak elő. A költségvetési támogatásokat is eltérő időszakok vonatkozásában állapítja meg, vallja be az adózó. Mivel az egyes adókat (juttatásokat) eltérő időszakokra kell megállapítani, a nyilvántartásban az adó alapjának is e szerint kell szerepelnie. Az egyes adókra és a költségvetési támogatásokra vonatkozó bevallási időszakokat az Art. 1. számú melléklete tartalmazza. A nyilvántartás szabályszerűségének további feltétele, hogy az teljes körűen biztosítsa az ellenőrzést.
Art. 44. § (3) bekezdés
A hatályos rendelkezések alapján a külföldi vállalkozó a fióktelepnek nem minősülő telephelyen is folytathat gazdasági tevékenységet. Az Sztv. azonban nem rendezi a telephely könyvvezetési kötelezettségét, mivel hatálya nem terjed ki rá. Az Art. szabályozza tehát a kérdéskört oly módon, hogy amennyiben a külföldi vállalkozás gazdasági tevékenységet folytat, akkor az Sztv. a kettős könyvvitelt vezető vállalkozókra vonatkozó szabályai szerint, azok megfelelő alkalmazásával teljesíti bizonylatkiállítási, nyilvántartási, könyvvezetési kötelezettségét. Így a beszámolási kötelezettségre illetve a kizárólag egyszeres könyvvitelt vezetőkre vonatkozó előírásokat nem kell alkalmazni. Az említett szabály vonatkozik továbbá a külföldi székhelyű, belföldi illetőségűnek minősülő adózóra is.

A bizonylat és igazolás kiállítása

Art. 45. §

Art. 45. §
A bizonylat kiállításának az Art. 44. §-ban előírt általános szabályán túl az Art. külön rendelkezést tartalmaz az áfa alanyának bizonylatolási kötelezettségére.
Az Áfa tv. 5. §-ában meghatározott adóalany az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról - az Áfa tv. 159. §-a értelmében - köteles számlát, készpénzzel, vagy készpénz helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén pedig kérésre egyszerűsített számlát kibocsátani. Ha az adóalany egyszerűsített számlát nem bocsát ki, akkor nyugtát köteles adni. A számlára, az egyszerűsített számlára, valamint a nyugtára az Sztv. számviteli bizonylatra vonatkozó [Sztv. 167. §] rendelkezéseit kell alkalmazni. E nyomtatványok szigorú számadás alá tartozó bizonylatnak minősülnek. Készletükről, felhasználásukról ennek megfelelően olyan nyilvántartást kell vezetni, melyből a felhasználó, a felhasznált mennyiség (sorszám szerint) és a felhasználás időpontja is megállapítható. A bizonylatokkal - még a rontott példányokkal is - köteles az adózó elszámolni.
Itt utalunk arra, hogy adatszolgáltatási kötelezettség terheli a nyomtatvány forgalmazót az Art. 3. sz. mellékletének K) pontja szerint. A számla, az egyszerűsített számla, a nyugta kizárólag az állami adóhatóság által a nyomtatvány előállítója részére kijelölt sorszámtartományba illeszkedő nyomtatott sorszám alkalmazásával, az adott sorszám egyszeri felhasználása mellett állítható elő. A sorszámtartományt az állami adóhatóság a nyomtatvány-előállító írásos kérelmére jelöli ki, és a kijelölt sorszámtartományokat honlapján rendszeresen közzéteszi nyomtatvány-előállítónként, bizonylatfajtánként és időszakonkénti bontásban.

Art. 46. §

Art. 46. § (1) bekezdés
E rendelkezés az önadózás elvével összhangban az Szja tv.-ből folyó kötelezettséget állapít meg a kifizetők [Art. 178. § 18. pont] és a munkáltatók [Art. 178. § 23. pont], valamint az adóköteles társadalombiztosítási ellátást folyósító társadalombiztosítási kifizetőhelyek számára. Ez utóbbi alatt:
- az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságot és a fővárosi és megyei kormányhivatalok nyugdíjbiztosítási igazgatóságait,
- a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságot,
- Országos Egészségbiztosítási Pénztárt és a fővárosi és megyei kormányhivatalok egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szerveit,
- az önkormányzati elszámoló hivatalt,
- a központosított illetményszámfejtő helyet, valamint
- az egyes munkáltatóknál létrehozott társadalombiztosítási kifizetőhelyet kell érteni.
A kifizető és munkáltató által kiállított bizonylatnak minden olyan adatot tartalmaznia kell, amely szükséges ahhoz, hogy a magánszemély összjövedelmét és adóját meg tudja állapítani. A munkáltató illetve a kifizető jövedelemigazolásának kiadására az Art. 46. § (1) bekezdése határidőt állapít meg (az elszámolási évet követő év január 31.).
A kifizető, a munkáltató bizonylatkiállítási kötelezettségével összefüggésben utalunk a Tbj. 47. § (3) bekezdésében előírt azon kötelezettségre, mely szerint a foglalkoztató a tárgyévet követő év január 31-ig köteles a nyilvántartás adataival egyező igazolást kiadni a biztosított részére a tárgyévben fennállt biztosítási idő tartamáról, a tárgyévre illetve a tárgyévtől eltérő időre levont járulékok összegéről, a foglalkoztató által megfizetett egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék összegéről és azok alapjáról. Ha a biztosítási jogviszony év közben szűnik meg, akkor az említett igazolást soron kívül köteles a foglalkoztató a biztosított részére kiadni.
Az Art. az éves összesített igazolás kötelezettsége mellett azt is előírja, hogy a kifizető, illetőleg a munkáltató a kifizetéskor olyan bizonylatot köteles kiállítani és átadni, amelyből megállapítható a magánszemély bevételének teljes összege és jogcíme, az adóelőleg vagy az adó alapjául szolgáló összeg és a levont adóelőleg, illetve adó összege, valamint a levont, illetve a kifizetőt terhelő járulékok, továbbá a munkáltató által az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett családi kedvezmény.
Art. 46. § (2) bekezdés [hatályon kívül helyezve]
Art. 46. § (3) bekezdés
Az adózó adóköteles társadalombiztosítási ellátását nemcsak a társadalombiztosítási kifizetőhely [Art. 46. § (1) bekezdés], hanem közvetlenül a társadalombiztosítási szerv is folyósíthatja. A személyi jövedelemadó alapjának és az adó megállapításához erre az igazolásra is szükség van. Jelezzük, hogy a Tbj. 47. § (3) bekezdése éves szintű igazolás kiadását is előírja.
Art. 46. § (4) bekezdés
2009 előtt az adóévet követő év január 31-éig, azóta február 15-éig kell az igazolásokat kiadni.
Az Szja tv. VIII. fejezete határozza meg azokat a kedvezményeket, melyeket a magánszemélyek adójukból levonhatnak, amennyiben arra az egyéb feltételek lehetőséget adnak.
Ezek pl. a 2012. adóévben megszerzett jövedelmek esetében:
- a tevékenységi kedvezmények,
- a személyi kedvezmények.
Az Szja. tv. 29/A. §-a alapján pedig a magánszemély az összevont adóalapját csökkentheti a családi kedvezménnyel.
Art. 46. § (5) bekezdés
Az előző bekezdések az igazolás kiadásának általános szabályait határozzák meg, míg e rendelkezés egy speciális esetre, az adózó munkaviszonyának év közben történő megszűnésére írja elő a munkáltatói feladatokat. Bármely okból szűnik is meg év közben az adózó munkaviszonya, év végén összjövedelmének, adójának meghatározásához szüksége van megfelelő tartalmú munkáltatói igazolásra. Ezen igazolásnak, mivel az adóköteles társadalombiztosítási ellátásokat általában a munkáltató fizeti ki dolgozója részére, az ezzel kapcsolatos adatokat is tartalmaznia kell.
Ha az adózó az adóévben változtat munkahelyet, az igazolást úgy kell kiállítani, hogy az az előző munkáltató által közölt, adózással összefüggő adatokat is magába foglalja.
Art. 46. § (6) bekezdés
Az adózó munkaviszonya nyugdíjazása vagy halála miatt is megszűnhet. Évi adóköteles jövedelmét, adóját, a visszatérítendő adóelőleget ez esetben is meg kell határozni, és az ehhez szükséges munkáltatói igazolást is ki kell adni. Bár az adózó halála esetén az utána fennmaradt adótartozást az örökösöknek kell megfizetniük, az Art. elsődlegesen az elhunyttal közös háztartásban élt hozzátartozó részére rendeli el az igazolás kiadását. Ennek indoka, hogy a munkáltató helyzetét megkönnyítse azáltal, hogy ne kelljen az elhunyt örököseit felkutatnia.
Art. 46. § (7) bekezdés
A kifizető [Art. 178. § 18. pont], valamint a munkáltató [Art. 178. § 23. pont] mind az adatszolgáltatás, mind pedig az adóhatósági ellenőrzés érdekében köteles a kifizetett összegeket, a megállapított és a levont adót nyilvántartani.
A magánszemély munkáltatóra és kifizetőre vonatkozó nyilvántartási szabályokat az Szja tv. 5. számú mellékletének II/6. pontja, míg az egyéb kifizetők és munkáltatók nyilvántartási szabályait a számviteli rendelkezések határozzák meg.
Art. 46. § (8) bekezdés
Az Art. nemcsak az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adók, hanem a helyi adók tekintetében is kötelezővé teszi a nyilvántartási és a bizonylat kiállítási kötelezettséget. Ezen a területen is alapkövetelmény, hogy a nyilvántartásnak alkalmasnak kell lennie az adó alapjának és összegének, valamint az adóbeszedésre kötelezett által beszedett összeg pontos megállapítására.
Art. 46. § (9) bekezdés
A rendelkezés meghatározza azokat az adatokat, amelyeket tartalmaznia kell a kifizető által kiállítandó bizonylatnak, ha osztalékot fizet ki. Az adattartalomnak azért van jelentősége, mert ez egyrészt egyértelműen tájékoztatja a kifizetésben részesülőt, másrészt segíti az adóhatóság ellenőrzési tevékenységét.
Mivel az ellenőrzések során bizonyítási nehézségeket okozott, ha a kifizetői igazolást nem az osztalék kifizetésének évében állították ki, hanem később, ezért fel kell tüntetni az igazolás kiállításának dátumát és az osztalék kifizetésének évét is. Így az adóellenőrzés során egyértelművé válik, hogy az osztalékot melyik adóév vonatkozásában kell jövedelemként figyelembe venni.

A bizonylat megőrzése

Art. 47. §

Art. 47. § (1)-(2) bekezdés
Az adózó által vezetett könyveket, nyilvántartásokat, bizonylatokat a székhelyén, telephelyén, állandó lakóhelyén illetve olyan helyen kell tartani, amelyet az adózó az adóhatósághoz bejelentett [lásd az Art. 16. § (3) bekezdés g) pontjához fűzött magyarázatot is]. Az iratokat kizárólag könyvelés és feldolgozás céljára lehet ettől eltérő helyre vinni. Az Sztv. nem tartalmaz korlátozó rendelkezést a könyvelés helyére vonatkozóan, így pl. egy külföldi részvétellel működő társaság könyvelését akár külföldön is végeztetheti, de az okmányokat minden esetben (pl. adóhatósági ellenőrzéshez) 3 munkanapon belül rendelkezésre kell bocsátani. E szabályok szoros összhangban vannak a nyilvántartás vezetési kötelezettséggel, annak előfeltételét teremtve meg, egyben azonban biztosítják azt is, hogy ellenőrzéskor a megfelelő iratok az adóhatóság rendelkezésére álljanak.
Art. 47. § (3) bekezdés
Az adóhatóság a bevallott adót a bevallás benyújtására előírt esedékesség évének utolsó napjától számított 5 éven belül - azaz a megállapításhoz való jog elévüléséig - ellenőrizheti, ezért a bizonylatokat, könyveket, nyilvántartásokat addig meg kell őrizni. Ez olyan általános, valamennyi adózóra előírt kötelezettség, amely az adókötelezettséggel kapcsolatos minden iratra vonatkozik.
Külön szabályozást igényel azonban a halasztott adók iratainak megőrzése. Az 1989. évi XLV. tv. 44. §-a értelmében az adót meg kellett állapítani és azt az adóbevallásban fel kellett tüntetni az ingatlan 10 éven belüli értékesítéséből, végleges szabadalmi oltalommal nem rendelkező találmány hasznosításából, valamint az egyéni vállalkozó tevékenységének megszűnésekor a vevők és megrendelők tartozásából származó jövedelmek után. E jövedelmek után az adót csak a jogszabályban meghatározott feltételek bekövetkezésekor kellett megfizetni. [Bár a törvényt az 1991. évi XC. tv. hatályon kívül helyezte, az átmeneti rendelkezéseket tartalmazó 3. számú melléklet 6. pontja értelmében halasztott adó esetén a halasztás alapjául szolgáló feltétel teljesítése, illetve annak elmulasztása esetére, továbbra is az 1989. évi XLV. tv. 44. § (2)-(7) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni, ha az 1995. évi CXVII. törvény eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz. Mivel e felfüggesztő feltételek a megállapításhoz való jog általános elévülési idejét meghaladóan is fennállhatnak, ezért a bizonylatok megőrzésének időtartamát az adó esedékessé válásához kellett kötni.]
Art. 47. § (4) bekezdés
Az Art. külön kitér a munkáltató [Art. 178. § 23. pont], illetőleg a kifizető [Art. 178. § 18. pont] bizonylat megőrzési kötelezettségére. Azért van nagy jelentősége a munkáltatói bizonylat megőrzési kötelezettségnek, mert amennyiben a magánszemély jövedelemadóját a munkáltató állapította meg, akkor annak helyességét az adóhatóság a munkáltatónál ellenőrzi. Ezért az adó megállapításához való jog elévüléséig az adó megállapításához alapul szolgáló bizonylatoknak a munkáltatónál rendelkezésre kell állniuk.
Art. 47. § (5) bekezdés
Az adózó adókötelezettsége [Art. 14. §] megszűnik a jogi személy, illetve a jogi személyiség nélküli vállalkozó megszűnésével, a magánszemély halálával.
Az adóhatóság - az elévülési időn belül [Art. 164. §] - az adókötelezettség megszűnése esetén ellenőrzést folytathat le. A vizsgálathoz szükségesek az adókötelezettséggel összefüggő iratok, ezért az Art. meghatározza, hogy az adózó megszűnése (halála) esetén iratait kinek kell megőriznie. Jogi személy iratait, amennyiben jogutódlással - átalakulással (társasági formaváltással, egyesüléssel és szétválással) - szűnik meg, jogutódja őrzi. Ha a megszűnés nem jogutódlással történik, a jogi személyt fel kell számolni, vagy végelszámolási eljárást kell megindítani. Az adókötelezettséggel összefüggő iratok megőrzésére a felszámolási, illetve a végelszámolási eljárás szabályait kell alkalmazni [lásd az 1991. évi XLIX. törvény 53. §-át és a 2006. évi V. törvény 112. §-át]. A szakcsoport, valamint a jogi személy felelősségvállalásával működő gazdasági munkaközösség iratait a tevékenységéért jogszabály alapján felelősséggel tartozó befogadó szövetkezet, illetve jogi személy köteles megőrizni. A jogi személyiség nélküli gazdasági társaság iratait a megszüntető határozatban megjelölt személy őrzi meg.
Art. 47. § (6) bekezdés
Az iratok őrzésének az Art. 47. § (1) bekezdésben meghatározott általános szabályát kiegészítve, a magánszemélyre speciális szabályként mondja ki az Art., hogy irataikat maguk kötelesek megőrizni. A magánszemély halálával adókötelezettsége megszűnik. Iratait a vele együtt élőknek, ilyen személyek hiányában az örökösöknek kell az adóhatósághoz eljuttatniuk. E rendelkezést a magánszemélyek helyi adójával kapcsolatos iratokra is alkalmazni kell.
Art. 47. § (7) bekezdés
Mivel a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi szerződés alapján indítandó kölcsönös egyeztetési eljárások időtartama hosszabb lehet, mint az Art. szerinti elévülési idő, ezért ilyen esetekben az adóhatóság az elévülési időn túl is végezhet az eljárás lefolytatásához szükséges ellenőrzési cselekményeket. Az elévülési időn túl is végezhető, a kölcsönös egyeztető eljárás lefolytatásához szükséges ellenőrzés során az adóhatóságnak meg kell vizsgálnia az adózó birtokában lévő bizonylatokat és iratokat, ezért szükség van arra, hogy az iratmegőrzési kötelezettség a szükséges ideig meghosszabbodjon. Ennek megfelelően a kölcsönös egyeztetési eljárás lefolytatásához szükséges iratokat, bizonylatokat az adózó, a munkáltató (kifizető) köteles az állami adóhatóság felszólítására - a felszólításban megjelölt időpontig és terjedelemben - megőrizni, akár az általános iratmegőrzési időtartam lejártát követően is. Az őrzési kötelezettség időtartama - tekintettel a külföldi illetékes hatóság eljárására is - előre nem határolható be, ezért az őrzési kötelezettség szükség szerint több alkalommal meghosszabbítható, azonban ez csak a kölcsönös egyeztető eljárás lezárultáig tarthat. A kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló, 1990. július 23-án aláírt Egyezmény (Választottbírósági egyezmény) alapján - a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott transzferárakat érintően - szintén lehetőség van kölcsönös egyeztetési és választottbírósági eljárás lefolytatására a részes államok illetékes hatóságai között. A Választottbírósági egyezmény 6. Cikkének (2) bekezdése szerint a kölcsönös megállapodást, tekintet nélkül az érintett szerződő államok hazai jogában előírt elévülési időre, végre kell hajtani. Erre tekintettel szükséges az iratmegőrzési kötelezettség meghosszabbítása a Választottbírósági egyezmény alapján indított kölcsönös egyeztetési és választottbírósági eljárásoknál is.
Art. 47. § (8) bekezdés
A 2012. január 1-jével beiktatott rendelkezés lehetőséget biztosít az adózóknak arra, hogy iratmegőrzési kötelezettségüknek a külön jogszabályban előírtaknak megfelelően előállított hiteles másolattal tegyenek eleget. Ez a rendelkezés csökkenti az adózók iratmegőrzéssel kapcsolatos költségeit. A másolatkészítés alkalmazott módszerének biztosítania kell az eredeti bizonylat összes adatának késedelem nélküli előállítását, folyamatos leolvashatóságát, illetve ki kell zárnia az utólagos módosítás lehetőségét. Nem őrizhetőek meg elektronikus másolatban azok az iratok, amelyek eredetben történő megőrzését jogszabály írja elő.

Nyilatkozattétel

Art. 48. §

Art. 48. § (1) bekezdés
Az adózók adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének, adójának, költségvetési támogatásának megállapításához, valamint ellenőrzéséhez az előírt adatszolgáltatásokon túl számos más információ is szükséges lehet. Ennek biztosítása érdekében mondja ki az Art., hogy az adóhatóság felhívása esetén az adózót, illetve az adózónak nem minősülő magánszemélyt nyilatkozattételi kötelezettség terheli. Az Art. 48. § (1) bekezdése széles körű adatgyűjtést tesz lehetővé. Az ellenőrzés eredményességének megalapozása érdekében a már ellenőrzés alá vont adózónak más adózóval vagy magánszeméllyel kötött szerződéseiről kérhet nyilatkozatot az adóhatóság, azaz a vele szerződésben állt vagy álló adózókat, magánszemélyeket nyilatkozattételre kötelezheti az adóhatóság az ellenőrzés alá vont adózóval kapcsolatban az általa ismert adatokról, tényekről. Az ellenőrzés alá vont adózó nem kötelezhető e jogszabályhely alapján nyilatkozattételre. A Ket. 51. § (1) bekezdése alapján ugyanis az eljárás során az ügyfél is tehet nyilatkozatot saját ügyében, azonban meg is tagadhatja a nyilatkozattételt.
Az Art. 48. § (1) bekezdése korábban kizárólag az adózó tekintetében tette lehetővé a nyilatkozattételt. E rendelkezésből következően az adóhatóság az adózónak nem minősülő személy, illetőleg szervezet vonatkozásában nem alkalmazhatta a szóban forgó rendelkezést. A korábbi szabályok az adózóval szerződéses kapcsolatban állt vagy álló másik adózóra a nyilatkozattevő, az adózóval szerződéses kapcsolatban állt vagy álló egyéb magánszemélyekre a tanú megnevezést használták, és ez a gyakorlatban jogértelmezési kérdéseket vetett fel, konkrét eljárások során nem volt egyértelmű, hogy mi a viszonya az Art.-ben, valamint Ket.-ben rögzített, tanúval, tanúvallomással kapcsolatos szabályoknak. A módosítással egyértelművé vált, hogy az Art. szerinti nyilatkozattétel a Ket. szerinti tanúvallomástól különböző, speciális jogintézmény. Az adózónak nem minősülő magánszemély csak adózóval kapcsolatosan hívható fel nyilatkozat tételére, és csak akkor, ha vele szerződéses kapcsolatban áll vagy állt. Pl. ilyen eset, ha a vizsgált adózó volt ügyvezetőjét kell meghallgatni, vagy az adózóval szerződéses kapcsolatban álló vagy állt magánszemély ügyfelek nyilatkozata szükséges.
A nyilatkozat egyszerű, az ellenőrzés során alkalmazható eszköz. A tanú idézése, meghallgatása az ellenőrzést lassítja. Ezért az Art. az adózáshoz jobban igazodó sajátos megoldást alkalmaz, amely szerint az adóhatóság azoktól az adózóktól, illetve magánszemélyektől, akik a vizsgált adózóval szerződéses kapcsolatban álltak vagy állnak, az adózással összefüggő ügyekben nyilatkozatot kérhet, erről a vizsgált adózót az Art. 48. § (3) bekezdése szerint nem kell értesíteni. Az olyan személyt viszont nem lehet az Art. 48. § (1) bekezdése alapján nyilatkozattételre kötelezni, aki az adózóval nem áll vagy állt szerződéses kapcsolatban. Ha a 48. § (1) bekezdése alapján a magánszemélyt nem lehet nyilatkozat tételére kötelezni, a Ket. 53. §-a alapján kell tanúként meghallgatni, ha az ügyre vonatkozó tény tanúval történő bizonyítása szükséges. Ilyen lehet pl., amikor a vizsgált adózóval szerződéses kapcsolatban álló vagy állt gazdasági társaság alkalmazottját kell tanúként meghallgatni. Az Art. 48. § (1) szerinti nyilatkozattétel nem azonos a Ket.-ben szabályozott tanú meghallgatással, azzal csak rokon intézmény. Az Art. 14. §-a szerint a nyilatkozattétel is adókötelezettség.
Art. 48. § (2) bekezdés
Az Art. 48. § (1) bekezdése alapján az adózót vagy a magánszemélyt nyilatkozattételre kötelezheti az adóhatóság olyan adatról, tényről, amely elősegíti az adózóval vagy a magánszeméllyel szerződéses kapcsolatban álló, vagy állt adózó ellenőrzését. E bekezdés alapján a nyilatkozattételt az adózó, illetve a magánszemély megtagadhatja, ha a tanúvallomást megtagadhatná vagy tanúként nem lenne meghallgatható.
A Ket. 53. § (3)-(4) bekezdése határozza meg, hogy mely személyi kör nem hallgatható meg tanúként, illetve azokat a körülményeket, amelyek alapján a tanúvallomás jogszerűen tagadható meg.
Ennek megfelelően, a nyilatkozattételre kötelezett adózó, illetve a magánszemély megtagadhatja a nyilatkozattételt:
- ha a nyilatkozattal érintett adózó a hozzátartozója,
- ha nyilatkozatával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.
- Nem hallgatható meg tanúként, azaz nyilatkozattételre sem köteles
- az, akitől nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás,
- védett adatnak minősülő tényről az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól az arra jogosított szervtől vagy személytől.
Az Art. nem mondja ugyan ki, hogy a nyilatkozattevőre alkalmazni kell a Ket. tanúra vonatkozó rendelkezéseit, azonban a garanciális jellegű szabályok megtartásával kell eljárni a nyilatkoztatás illetve a nyilatkozattétel megtagadása esetén. Így - figyelemmel a Ket. 2012. február 1-jétől hatályos 53. § (4a)-(4c) bekezdésében foglaltakra - cselekvőképtelen személyt - törvényes képviselőjének jelenlétében - csak akkor lehet meghallgatni, ha a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható. A korlátozottan cselekvőképes, vagy aki szellemi, valamint egyéb állapota miatt korlátozottan képes megítélni a nyilatkozattétel megtagadásának jelentőségét, csak akkor hallgatható meg, ha nyilatkozatot kíván tenni, és a törvényes képviselője ehhez hozzájárul. Meghallgatásánál a törvényes képviselője jelen van.
Art. 48. § (3)-(4) bekezdés
Az adóhatóságot kioktatási kötelezettség terheli, amely elsősorban a nyilatkozattevő jogaira és kötelezettségeire vonatkozik, külön kitérve a nyilatkozattétel megtagadásának lehetőségére, illetve annak törvényi feltételeire. [ld.: Art. 48. § (2) bekezdéséhez írt magyarázat] A nyilatkozattevőt tájékoztatni kell arról, milyen ügyben és milyen minőségében kívánja őt az adóhatóság meghallgatni.
Az Art. 48. §-a szerinti kötelezettség az Art. 14. § (1) bekezdés a) pontja értelmében adókötelezettség. Amennyiben az adózó vagy a magánszemély a nyilatkozattételt elmulasztja, az Art. 172. § (1) bekezdés i) pontja alapján mulasztási bírsággal sújtható. Erre az adózót, magánszemélyt a nyilatkozattétel előtt figyelmeztetni kell.
Ha nem az Art. szerinti nyilatkozattételről, hanem a Ket. szerinti tanúmeghallgatásról van szó, akkor a Ket. szabályai szerint kell eljárni, így természetesen arról az adózót is értesíteni kell.
A szóbeli nyilatkozatról az adóhatóság jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyv tartalmi elemeit az Art. 48. § (4) bekezdése tartalmazza. A meghallgatásról készített jegyzőkönyvnél figyelemmel kell lenni arra is, hogy a jegyzőkönyvet oldalanként írja alá a meghallgatott személy és a jegyzőkönyvvezető.

Önellenőrzés

Art. 49. §

Art. 49. § (1) bekezdés
Az önellenőrzés joga az önadózásból következik. Ha ugyanis az adózónak saját magának kell megállapítania és bevallania az adóját és költségvetési támogatását, akkor nem zárható el attól a lehetőségtől, hogy tévedését utóbb módosítsa, vagy mulasztását pótolja. Az önellenőrzésre az adózó önadózás esetén jogosult, de nem kötelezett.
Az önellenőrzés nem más, mint a bevallott adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének elévülési időn belüli helyesbítése. Ez azt is jelenti, hogy kizárólag a már benyújtott adóbevallás adata helyesbíthető önellenőrzéssel. A tévesen kiszámított, de még be nem vallott adó, vagy támogatás az önellenőrzés keretében nem korrigálható. Az adóbevallás elmulasztása önellenőrzéssel nem rendezhető. Az önellenőrzés, mivel az adóbevallási kötelezettséghez kapcsolódik, természetesen csak az Art. 4. § (1) és (3) bekezdésében felsorolt azon kötelezettségekre, jogosultságokra, azaz adókra, illetve támogatásokra terjed ki, amelyeket az adózó állapít meg. Így az önellenőrzés értelemszerűen nem terjedhet ki az Art. 4. § (3) bekezdés a) pontja szerint az adóhatóság által megállapított bírságra, késedelmi pótlékra és a költségekre.
Az önellenőrzéssel helyesbíthető adók fogalmi körébe tartozik viszont az önellenőrzési pótlék, mivel azt az adókötelezettségek helyesbítése során az adózónak kell megállapítani (az Art. 168. § (1)-(3) bekezdésében foglaltak szerint) és bevallani. Amennyiben az adózó az önellenőrzési pótlékot téves összegben vallotta be, a helyesbítésre az önellenőrzésre vonatkozó általános szabályok szerint jogosult. Az adózó önellenőrzési jogával csak az adómegállapításra vonatkozó elévülési időn [Art. 164. § (1) bekezdés] belül és az adóhatósági ellenőrzés megkezdéséig élhet.
Önellenőrzéssel a jogban való tévedés helyesbíthető, vagy az adó (költségvetési támogatás) alapjának és összegének megállapítása során elkövetett számítási hibából, számelírásból eredő bevallási tévedés. Nincs jogszabályi lehetőség arra, hogy az adózó a bevallásának olyan adatát (pl. létszám, kódszám) helyesbítse önellenőrzéssel, amely nincs közvetlen hatással sem az adó alapjára, sem annak összegére. Nincs azonban akadálya pl. a hibásan teljesített adatszolgáltatás korrigálására, de ez nem önellenőrzés, így az önellenőrzéssel kapcsolatos szabályok sem alkalmazhatók ez esetben. Abban az esetben sincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben biztosított választási lehetőségével jogszerűen élt. E rendelkezésből következően pl. nem változtatható meg a választott költségelszámolás módja, vagy egy adott kedvezményt már érvényesítő személye.
Az Art. azonban lehetővé teszi, hogy az adózó az eredeti bevallásában nem érvényesített adókedvezményét utólag önellenőrzéssel vegye igénybe. Anyagi jogszabály azonban ettől eltérően is rendelkezhet [pl. Tao. tv. 29/D. § (11) bekezdése]. Ilyen esetben az általános szabály helyett [Art. 49. § (1) bekezdése] a különleges rendelkezést, az anyagi jogszabályban meghatározottakat köteles az adózó alkalmazni. Abban az esetben, ha az anyagi jogszabály nem tartalmaz tiltó szabályt az adókedvezmény önellenőrzés keretében történő érvényesítésére, annak nincs akadálya, hogy az adózó az Art. 49. § (1) bekezdése alapján - az elévülési szabályokra tekintettel - a korábbi évek bevallásában nem érvényesített adókedvezményt önellenőrzéssel vegye igénybe.
Art. 49. § (2) bekezdés
Az adóhatósági ellenőrzés megkezdésétől a vizsgált időszakra vonatkozóan önellenőrzés nem végezhető. Az ellenőrzés az Art. 93. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1-jétől már nem az ellenőrzésről szóló előzetes értesítéstől, hanem az ellenőrzésről szóló megbízólevél kézbesítésétől, ha az adóhatóság a megbízólevél kézbesítését mellőzi, a megbízólevél egy példányának átadásával vagy az általános megbízólevél bemutatásával kezdődik.
Az adóhatóságnak az ellenőrzéssel kapcsolatos telefoni értesítése nem eredményez önellenőrzési tilalmat, tekintve, hogy nem valósul meg a megbízólevél kézbesítése illetve átadása.
Az önellenőrzés benyújtása abban az esetben is az Art. 49. § (2) bekezdésébe ütközik, ha az adózó a fellebbezésre eljárt másodfokú adóhatóság megsemmisítő és új eljárást elrendelő határozatának meghozatalát követően, de az új eljárás tényleges megkezdését megelőzően önellenőrzést nyújt be a vizsgálattal érintett adónem és időszak tekintetében. Az Art. 5. § (1) bekezdése értelmében adóügyekben a Ket. előírásait annyiban kell alkalmazni, amennyiben az Art. vagy adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik. Az Art. 104. § (4) bekezdése alapján ellenőrzésre a hatósági eljárásban is sor kerülhet. Az ügyfelet azonban a hatósági eljárásban is megilleti a jogorvoslat, így a felettes adóhatóság a határozatot felülvizsgálhatja, és ezen eljárása eredményeként - ha a határozatot jogszabálysértőnek tartja - a határozatot megváltoztathatja vagy megsemmisítheti, és szükség esetén új eljárás lefolytatását rendelheti el. Mindebből következik, hogy felülvizsgálat esetén az adóigazgatási eljárás a felettes adóhatóság által hozott jogerős határozattal fejeződik be, kivéve, ha a felettes adóhatóság az első fokú határozatot részben vagy teljes egészében megsemmisítő, és új eljárás lefolytatását elrendelő - az ügy érdemében hozott határozatnak nem minősülő - határozatot hoz. Ilyen esetben a megindult eljárás az első fokú határozat megsemmisítésével nem fejeződött be, mivel a Ket. 71. § (1) bekezdése értelmében a hatósági eljárás befejezése alatt az ügyet érdemben eldöntő határozat meghozatalát kell érteni. Az új eljárás elrendelése folytán tehát az eljárás tovább folytatódik, vagyis nincs szó arról, hogy az új eljárás tényleges megkezdéséig még "nem kezdődött meg az ellenőrzés". Mindebből következően ilyenkor sem jogosult az adózó önellenőrzést benyújtani.
A korábban hatályos szabályozás alapján az adóhatósági ellenőrzés megkezdésének időpontjában folyamatban lévő önellenőrzést az adózó jogosult volt az önellenőrzés szabályai szerint befejezni. Az Art. 49. § (4) bekezdésére tekintettel folyamatban lévő önellenőrzésnek kellett tekinteni, ha az adózó a feltárt adót, támogatást már nyilvántartásba vette, de az önellenőrzési bevallás benyújtására nyitva álló idő még nem járt le. Az Art. előírja, hogy a megbízólevél kézbesítésének (vagy kézbesítés hiányában a megbízólevél átadásának) napját megelőző napon kell az önellenőrzést az adóhatósághoz benyújtani (postára adni vagy az adóhatóságnak átadni) ahhoz, hogy az az ellenőrzés megkezdését megelőzően elvégzett önellenőrzésnek minősüljön. Korábban az adózók gyakran azon a napon nyújtották be (a gyakran előre elkészített) önellenőrzésüket, amikor a vizsgálatról szóló értesítést átvették, erre az Art. jelenleg hatályos rendelkezése már nem biztosít lehetőséget.
Természetesen a vizsgálat alá nem vont adó és költségvetési támogatás (amennyiben nem áll fenn az Art. 49. § (1) bekezdésénél hivatkozott kizáró ok), illetve a vizsgálat alá nem vont időszak vonatkozásában az adóhatósági ellenőrzés nem befolyásolja az önellenőrzést.
Az adóhatóság határozati megállapításait az adózó önellenőrzéssel értelemszerűen nem "bírálhatja felül", erre számos jogorvoslati fórum áll rendelkezésre. Előfordulhat azonban, hogy az adóhatósági ellenőrzés befejezését követően olyan tételekben állapít meg az adózó eltérést, amelyek hatást gyakorolnak az ellenőrzés alá vont költségvetési kapcsolatokra. Ebben az esetben sincs ugyan mód az adóhatósági határozatban foglaltak önellenőrzésére, de az adózó kezdeményezheti az ismételt ellenőrzés lefolytatását [Art. 115. § (1) bekezdés b) pont].
Art. 49. § (3) bekezdés
Az önellenőrzés adónként, költségvetési támogatásonként az Art 1. számú mellékletében részletezett bevallási időszakhoz kapcsolódik, ami annyit jelent, hogy mindig a hiba elkövetésének időszakáról benyújtott (havi, negyedéves, éves) bevallást kell módosítani. Az önellenőrzést az adókötelezettség keletkezése idején (azaz a hiba elkövetése, mulasztás bekövetkezése) hatályos adójogszabályok alapján kell elvégezni akkor is, ha az adott adónem időközben megszűnt és az azt megalapozó anyagi jogszabályok már nincsenek hatályban.
Az Art. 49. § (3) bekezdése lehetővé teszi az adóalap önellenőrzéssel történő helyesbítését. Ez a lehetőség azonban nem vonatkozik az adóalap egyes számítási tényezőinél elkövetett hiba tételes önellenőrzésére, tehát a bevallás kitöltésénél elkövetett hiba a jövőben sem javítható ki önellenőrzéssel. Az Art. 49. § (3) bekezdése pontosan meghatározza azt a cselekvési sort, amely megvalósítja az önellenőrzés tényét. Ebből következően, ha az adózó a nevesített feladatokat nem végzi el, az önellenőrzés nem, vagy csak részben valósul meg.
Art. 49. § (4) bekezdés
Az önellenőrzési nyilvántartás elsősorban ellenőrzési célokat szolgál, mivel az adóhatóság az ellenőrzése során az önellenőrzés helyességét és a pótlék kiszámítását ugyanúgy vizsgálja, mint az egyéb adóbevallásokat. A nyilvántartásokat, bizonylatokat, számításokat az elévülési időn belül meg kell őrizni.
Az Art. 49. § (3)-(4) bekezdésében foglaltak alapján a helyesbített adót (költségvetési támogatást) a törvényben előírt módon nyilvántartásba kell venni, a helyes összeget be kell vallani a felszámított önellenőrzési pótlékkal együtt, továbbá - amennyiben az önellenőrzés pótlólagos fizetési kötelezettséggel jár - meg kell fizetni. Amennyiben az adózó az önellenőrzéssel feltárt adókülönbözetet bevallja, de az egyéb fenti kötelezettségének nem tesz eleget, az önellenőrzést el kell fogadni, de ez egyéb szankcióval jár. Ha az önellenőrzésnek a jogszabály által előírt nyilvántartásba vétele marad el, az adminisztratív mulasztás, amely az Art. 172. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt mulasztási bírsággal sújtható. A magánszemélyek jövedelemadójára a nyilvántartásba vételi kötelezettség nem vonatkozik, így azokat az előírásokat sem kell alkalmazni, amelyek a nyilvántartásba vételi kötelezettséghez kapcsolódnak, így pl. a nyilvántartás megőrzésére vonatkozó rendelkezéseket.
Art. 49. § (5)-(6) bekezdés
A kifizető, a munkáltató, az adóbeszedésre kötelezett helyesbíteni köteles adóbevallását, ha a jövedelemadó-előleget vagy az adót nem az előírásoknak megfelelően vonta le. Ugyanakkor az Szja tv. számos esetben kizárja a munkáltatói adómegállapítást. Ha a magánszemély a munkáltatóhoz adómegállapításra jogosító nyilatkozatot jogszerűen nem tehetett volna, illetve az adókedvezményre jogosító igazolását nem vagy késedelmesen adja át a munkáltatónak, és emiatt a munkáltatói adómegállapítás hibás lesz, a jogkövetkezményeket is a magánszemélynek kell viselnie: neki kell az önellenőrzést benyújtania és az önellenőrzési pótlékot megfizetnie. Ha a magánszemély utólag tár fel olyan körülményt, amely miatt nem kérhetett volna munkáltatói adómegállapítást, akkor az önellenőrzést kizárólag a magánszemély végezheti el. Ugyancsak a magánszemély végezheti el az önellenőrzést, ha jogszerű volt ugyan a munkáltatói adómegállapítás kezdeményezése, azonban nem az összes szükséges iratot adta át, vagy nem időben adta át igazolásait a munkáltatónak.

Az önellenőrzés bevallása és a megfizetés

Art. 50. §

Art. 50. § (1) bekezdés
Az adózó (függetlenül az Art. 1. számú mellékletben előírt adóbevallási kötelezettségétől) az önellenőrzés céljára rendszeresített nyomtatványon vallhatja be a helyesbített adóalapot, adót vagy költségvetési támogatást. Az Art. 49. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az önellenőrzéssel feltárt adót, költségvetési támogatást a feltárás időpontjában nyilvántartásba kell venni.
E rendelkezésre figyelemmel 2012. január 1-jét megelőzően a nyilvántartásba való bejegyzést kellett (magánszemély esetében az önellenőrzés benyújtása) a helyesbítés (adó, költségvetési támogatás feltárása) időpontjának tekinteni, és a magánszemély kivételével az Art. 50. § (1) bekezdése alapján ezen időponttól kellett számítani azt a 15 napot, amelyen belül az önellenőrzési bevallást be kellett nyújtani. Tekintettel azonban arra, hogy maga a feltárás nem dokumentált, 2012. január 1-jétől nem írja elő a törvény, hogy a feltárástól illetve a nyilvántartásba vételtől számított 15 napon belül kell az önellenőrzést benyújtani. Ezzel összhangban az önellenőrzési pótlékot sem a helyesbítés nyilvántartásba történő feljegyzésének napjáig, hanem az önellenőrzés benyújtásának napjáig kell megfizetni. [Art. 168. § (3) bekezdés].
Art. 50. § (2) bekezdés
A megszűnt adó, illetve költségvetési támogatás helyesbített összegét (egyébként az általános szabályok szerint) az egyéb befizetések jogcímén kell bevallani és befizetni.
Art. 50. § (3) bekezdés
Ha valamely adónemben vagy költségvetési támogatásban - egy bevallási időszakon belül - a helyesbítés összege 1000 forint, illetve magánszemélyek jövedelemadója, egészségügyi hozzájárulása és a helyi adó 100 forint alatt van, az önellenőrzést nem kell végrehajtani. A rendelkezésből következően önellenőrzéssel csak az az adó, támogatás helyesbíthető, amelynek összege - kerekítés nélkül - meghaladja az 1000, illetve 100 forintot.
Art. 50. § (4)-(5) bekezdés [hatályon kívül helyezve]

Art. 51. §

Art. 51. § (1) bekezdés
A fenti rendelkezés alapján a helyesbített adót, a költségvetési támogatást és a megállapított önellenőrzési pótlékot az Art. 50. § (1) bekezdésében foglalt bevallás benyújtásával egyidejűleg meg kell fizetni. Amennyiben az adózó az önellenőrzési bevallás benyújtására nyitva álló határidő előtt nyújtja be a bevallást, de az adókülönbözetet, önellenőrzési pótlékot csak a határidőre fizeti meg, ez az önellenőrzés szabályszerűségét nem befolyásolja. Az Art. 169. §-ában foglalt rendelkezés alapján az önellenőrzés bevallásával az adózó mentesül az adóbírság és a mulasztási bírság alól, a feltárt különbözet és az esetlegesen felmerülő önellenőrzési pótlék határidőre történő megfizetésével mentesül az önellenőrzés időpontjáig esedékes késedelmi pótlék alól.
Art. 51. § (2) bekezdés
Az adózó javára történő helyesbítés önellenőrzési pótlék kötelezettséget nem von maga után. Amennyiben a helyesbítés visszatérítési igényt eredményez, erre az Art. 37. § (4) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni, vagyis a visszatérítés esedékességének kezdő időpontja az önellenőrzési bevalláson az adózó által feltüntetett esedékesség dátuma. Az összeg visszaigénylésénél az Art. 151. §-ának rendelkezéseit is alkalmazni kell, vagyis az adóhatóság él a visszatartási jogával.
Art. 51. § (3) bekezdés
A korábban hatályos szabályozás szerint a magánszemély a jövedelemadó bevallását csak a bevallás benyújtására előírt határidőt követően önellenőrizhette akkor is, ha a hibát a bevallásra előírt határidőt megelőzően feltárta. A hatályos szabályozás kiterjesztette ezt az előírást valamennyi adózóra, bevallásra, adónemre, tehát az önellenőrzés esedékessége ezekben az esetekben sem lehet korábbi, mint az önellenőrzött bevallás esedékessége.

IV. FEJEZET

NYILVÁNTARTÁS, ADATSZOLGÁLTATÁS, ADÓTITOK

Adatnyilvántartás, adatszolgáltatás

Art. 52. §

Art. 52. § (1) bekezdés
Az adóhatóságnak a törvényben meghatározott ellenőrzési és adóztatási feladatai eredményes teljesítéséhez, az adózók és az adó megfizetésére kötelezettek azonosításához, továbbá az adóalap, adó megállapításához és ennek ellenőrzéséhez adatokra, a megszerzett adatok nyilvántartására és megőrzésére van szüksége. Az adóhatóság ezen túlmenően egyéb célra adatot nem gyűjthet és nem használhat fel.
Az adatok "tudomására" jutása a legkülönfélébb módon történhet. Legáltalánosabban az adózó által az adókötelezettség [Art. 14. §] teljesítése során benyújtott adatszolgáltatások: a bejelentkezés, a bevallás, illetve a munkáltatói, kifizetői adatszolgáltatások.
Az adóhatóság rendelkezésére állnak továbbá a korábbi ellenőrzés megállapításai, s bár ezt az időszakot újra ellenőrizni nem kell - és néhány kivételtől eltekintve nem is lehet -, mégis hasznos adatokkal szolgálnak a folyamatban lévő vizsgálat számára (pl. ismétlődő szabálytalanságok). A megismerés adódhat más adózó vizsgálata során összegyűjtött adatokból, azok nyilatkozataiból [Art. 48. §], illetve más adóhatóságtól, közigazgatási szervtől kapott tájékoztatásból.
Az adóhatóság valamennyi adózót nyilvántartja és a rá vonatkozó adatokat elkülönítetten kezeli. A nyilvántartás magánszemélyek esetében adóazonosító jelen, más adózók esetében - az adóhatóság által kiadott - adószámon, csoportos adóalanyiság engedélyezése esetén az általános forgalmi adó vonatkozásában csoportazonosító számon történik. Minden magánszemélynek csak egy adóazonosító jele, illetve más adózónak csak egy adószáma lehet. Ez biztosítja azt, hogy az adózó valamennyi adata egy helyen kerüljön nyilvántartásra.
Nyilvántartásra kerülnek az adózó adókötelezettségét érintő határozatok (fizetési halasztás, részletfizetés, előlegmódosítás, méltányosság stb.), a lezárt vizsgálatok adatai is.
A Ket. 36. § (2) bekezdése értelmében a kérelemre induló eljárásokban az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amely nyilvános, vagy amelyet valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell. Az Art. 5. § (4) bekezdése általánosságban mentesíti az adóhatóságot az automatikus belföldi jogsegély igénybevétele alól. Az Art. 120. § (8) bekezdése alapján adóügyekben a Ket.-nek a kérelemre vonatkozó szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy
a) az adózótól - az azonosításához szükséges adatok kivételével - nem kérhető olyan adat igazolása, amelyet valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvános nyilvántartásának tartalmaznia kell, vagy amelyet ilyen nyilvántartásból az adóhatóság közvetlen adathozzáféréssel megszerezhet, ebben az esetben az adatszolgáltatásért díj nem számítható fel,
b) - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az adózó nem kérheti az adóhatóságnál, hogy az a) pontban foglaltakon túlmenően más szervet adatszolgáltatás iránt keressen meg.
Az adózókra vonatkozó adatokat szigorú szabályok szerint lehet nyilvántartani. Ilyen kötelezettséget csak törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg. Az adózókat függetlenül attól, hogy magánszemélyek vagy jogi személyek, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek, e területen azonos jogok illetik meg és azonos kötelezettségek terhelik.
Természetesen az adóhatóságnak az adatokat az elévülési időn túl is - az iratkezelésre vonatkozó szabályok szerint - kezelnie kell, azonban ezt követően sem lehet azokat nyilvánosságra hozni.
Az Art. 91. §-a felhatalmazza az adóhatóságot, hogy az adózót az adóbevallásában közölt adatok kiegészítésére szólítsa fel. Az adóhatóság tehát ily módon is hozzájuthat az adózóval kapcsolatos adatokhoz, azonban az ekképpen megszerzett adatokat csak meghatározott ideig kezelheti az adóhatóság. Az Art. 91. § (4) bekezdése e tekintetben úgy rendelkezik, hogy amennyiben az adózót az adóhatóság nem jelölte ki ellenőrzésre, akkor az erről szóló értesítés postára adását követően a bevallás kiegészítésként beszerzett adatokat haladéktalanul meg kell semmisítenie. Ez a rendelkezés egyben azt is jelenti, hogy az ellenőrzésre kijelölt adózó tekintetében az adatok kezelésére az általános szabályok az irányadók.
Art. 52. § (1a) bekezdés
A rendelkezést a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások fokozottabb védelméről szóló 2010. évi CLVII. törvény iktatta be. A hivatkozott törvény célja, hogy a kezelt adatok jellegére és a nyilvántartások alapján végzett állami feladatok fontosságára tekintettel kiemelt jelentőségű állami nyilvántartások védelmét biztosítsa annak előírásával, hogy a jövőben e nyilvántartásokkal kapcsolatban adatfeldolgozói tevékenységet csak az állami szférába tartozó, ily módon az adatkezelő által közvetlenül ellenőrizhető szervezet láthasson el.
A 2010. évi CLVII. törvény 3. § (2) bekezdése alapján, a törvény arról rendelkezik, hogy az adatfeldolgozást csak államigazgatási szerv vagy kizárólagos állami tulajdonú gazdálkodó szervezet láthatja el, az adatkezelő kizárólag a Kormány rendeletében az adott nyilvántartás tekintetében meghatározott szervvel vagy szervezettel köthet adatfeldolgozási szerződést. Ha a Kormány rendelete az adott nyilvántartás tekintetében meghatározott adatfeldolgozó igénybevételét teszi kötelezővé, az adatkezelő ezen adatfeldolgozót bízza meg az adatfeldolgozással.
2011. június 25-étől e korlátozáson enyhített a szabályozás és bevezette az egyedi felmentés intézményét, melynek szabályait a nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartások fokozottabb védelméről szóló törvény tartalmazza.
Art. 52. § (2) bekezdés
Az Art. 52. § (2) bekezdése meghatározza, hogy az adóhatóság mely szervek nyilvántartásában szereplő adatokat használhatja fel törvényben meghatározott feladatai ellátáshoz.
Az adatátadást az adóhatóságnak kell kezdeményeznie, amely - amennyiben ezt törvény megengedi - elektronikus úton is teljesíthető.
Az adókötelezettség teljesítésének ellenőrzését az eset összes körülményének figyelembevételével kell lefolytatni. A vizsgálat során számos esetben előfordul, hogy az adóalap vagy pl. kedvezmények igénybevételének meghatározásához valamely más szervezet által nyilvántartott adat ismerete szükséges. Ilyen esetben az adat az adózótól is bekérhető, ha azonban ennek akadálya van (az adózó személye ismeretlen, nem várható tárgyilagos információ stb.) akkor a megfelelő nyilvántartást vezető szervet kell megkeresni [belföldi jogsegély Ket. 26. §]. A jogsegély iránti kérelmeket az Art. 5/A. § (3) bekezdés d) pontja bekezdése szerinti időtartamok figyelembe vételével kell teljesíteni.
A törvény szigorú korlátot állít fel, mivel az adóhatóság csak feladatának teljesítése céljából élhet más hatóságok nyilvántartásába való betekintéssel. Ez csak az adózó azonosítására, az adózó adóalapjának megállapításához, az adókötelezettség, a költségvetési támogatáshoz való jogosultság megállapításához, ellenőrzéséhez, a végrehajtási eljárás lefolytatásához, illetve 2012. január 1-jétől az adózók ellenőrzésre történő kiválasztásához szükséges adatokra vonatkozhat. Ha az adóhatóság más információt kér, annak megadását a megkeresett szerv megtagadhatja.
2012. január 1-jétől lehetősége van az adóhatóságnak az adózói nyilvántartások adatainak felhasználására is a törvényben meghatározott feladatai ellátása érdekében.
A más szerv nyilvántartásából megkért adatok tekintetében az adóhatóság dolgozóit, illetve egyéb, az Art. 53. § (2) bekezdésében említett személyeket titoktartási kötelezettség terheli.
Art. 52. § (3) bekezdés
Az adóhatóság által felhasználható nyilvántartások egy részét a törvény nevesíti. Ezek a következők:
1. A személyi adat- és lakcímnyilvántartás, illetve a cégnyilvántartás.
E két nyilvántartás az adózók azonosításában nyújt segítséget. A magánszemélyeket a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH), míg a cégbírósági bejegyzésre kötelezett adózókat a cégbíróság tartja nyilván.
Törvényi felhatalmazás alapján az állami adóhatóság jogosult meghatározott adatok tekintetében adatot igényelni a KEK KH-tól [1992. évi LXVI. tv. 37. § (3) bekezdés, 1996. évi XX. tv.]. Ez az adatkapcsolat kizárólag a magánszemély természetes azonosító adataival, illetve a kapcsolati kóddal végezhető el.
Az adózók másik nagy köre cégbírósági bejegyzésre kötelezett. Bár a cégnyilvántartás nyilvános, abba bárki betekinthet, a törvényalkotó mégis nevesíti itt a cégjegyzékből való adatkérést. Ez egyben a cégbíróságot is kötelezi, hogy az adóhatóság által kért információkat a belföldi jogsegély szabályai szerint [Ket. 26. §] megadja.
Azoknak az adózóknak az adatait - pl. alapítvány, társadalmi szerv -, amelyeket nem a cégbíróságok, hanem a bíróságok tartanak nyilván, szükség esetén ez utóbbiaktól kell bekérni.
2. Ingatlan-nyilvántartás, gépjármű-nyilvántartás, építésfelügyeleti nyilvántartás.
Az adóalap megállapítására és ellenőrzésére alkalmas vagyonnyilvántartások közül fokozott jelentőséggel bírnak a megjelölt nyilvántartások. Különösen a magánszemélyek személyi jövedelemadójának vizsgálatában játszik fontos szerepet az első két nyilvántartás. Egyrészt azért, mert pl. az ingatlan, az ingó (pl. gépjármű) vagyon értékesítése adókötelezettséget von maga után, másrészt a vagyonosodási vizsgálat lefolytatásához [Art. 109. §], továbbá a 108. § (3) bekezdésének d) pontja szerinti becsléshez az adóhatóságnak ismernie kell az adózó tulajdonában lévő nagy értékű ingatlanokat, ingóságokat. Az említett nyilvántartások ismerete segíthet a vagyonszerzési illeték-kötelezettség megállapításánál, előírásánál, ellenőrzésénél. De az önkormányzati adóhatóság számára is nélkülözhetetlen a helyi adók kivetésekor ezekbe a nyilvántartásokba történő betekintés.
Art. 52. § (4) bekezdés
Az adóhatóság az ellenőrzéshez szükséges adatokat részben adatszolgáltatás útján szerzi be. A viszonylag széles körű adatszolgáltatás a jövedelemadózás (önadózás) jelenlegi rendszere alapján nem mellőzhető. Megfelelő kontrolladatok hiányában a jövedelemadózás ellenőrzése lehetetlenné, vagy más esetekben összehasonlíthatatlanul költségesebbé válna.
Az adatszolgáltatás az egyszerűsített bevallási ajánlat összeállításához is elengedhetetlenül szükséges. [lásd a 28. § és 28/A. §-ához fűzött magyarázatot]
Adatszolgáltatásra általában az köteles, aki az adóköteles összeget kifizeti, az adót megállapítja, az adókedvezményre jogosító igazolást kiadja.
Az adóhatóság a beérkező adatokat feldolgozza és a magánszemélyek által benyújtott bevallás adataival összeveti.
Első lépcsőben az adóhatóság azt tudja megállapítani, hogy a bevallásra kötelezettek benyújtották-e a személyi jövedelemadó bevallást, a benyújtott bevallásban valamennyi - a kontrollinformációk alapján - az adóhatóság által ismert jövedelmüket szerepeltették-e, illetve, hogy az adó csökkentésére fennálló lehetőségükkel éltek-e.
Már a bevallás benyújtásakor - számítógépes feldolgozással - kiszűrhetők a számítási hibából adódó eltérések [Art. 34. §], így az adatszolgáltatás alapján már érdemi kérdések felülvizsgálatára is sor kerül.
Az adatszolgáltatás részletes szabályait az Art. 31. § (2) bekezdése, valamint 3. számú melléklete tartalmazza.
Az Art. rendelkezései szerint a pénzforgalmi számla nyittatás és megszüntetés tekintetében adatszolgáltatási kötelezettség terheli a pénzforgalmi szolgáltatót azon adózók tekintetében, akikre nem vonatkozik a cégbejegyzési kötelezettség. Az adatszolgáltatást a tárgyhót követő hó 15-éig teljesíti a pénzforgalmi szolgáltató a pénzforgalmi jelzőszám feltüntetésével az állami adóhatóság részére.
Az állami adóhatóság a nyugellátás, rehabilitációs járadék, korhatár előtti ellátás, szolgálati járandóság, balettművészeti életjáradék vagy átmeneti bányászjáradék folyósítása mellett munkát végző magánszemélyekre vonatkozó adatokról az Art. 52. § (7) bekezdés b) pont be) alpontja és e) pontja alapján adatot szolgáltat a folyósító szerv részére, mivel e szervek nem rendelkeznek arra vonatkozó adatról, hogy mely, ellátásban részesülő magánszemélyek végeznek kereső tevékenységet. Az adatszolgáltatást követően a fent megjelölt ellátásokat folyósító szerv évenkénti gyakorisággal, az adóévet követő év február 15-éig az Art. 3. számú mellékletének F) pontjában foglaltak szerint szintén adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére.
A 2012. január 1-jétől folyósítható ellátásokról az alábbi jogszabályok rendelkeznek. A korhatár előtti ellátásra és a szolgálati járandóságra való jogosultság szabályait a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény tartalmazza. A balettművészeti életjáradékra való jogosultság szabályait az előadóművészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény tartalmazza. A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény tartalmazza az átmeneti bányászjáradékra vonatkozó szabályokat.
Az adóelkerülés lehetőségét szűkíti a törvény azzal, hogy rendelkezést tartalmaz a befektetési szolgáltatók adatszolgáltatási kötelezettségére az értékpapír-transzferekhez kapcsolódóan. Az adatszolgáltatás hatékonyabb ellenőrzést tesz lehetővé arra vonatkozóan, hogy a transzfer-ügyletben részt vevő felek adókötelezettségüket az értékpapír transzferügylet alapjául szolgáló, közöttük megvalósult jogügylet tartalmának megfelelően teljesítik-e.
2012. január 1-jétől a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási kötvényeket nyilvántartó szerv is adatszolgáltatásra köteles a kötvénynyilvántartásból az Art. 3. számú melléklet G) 8. pontjában foglaltak szerint.
2012. január 1-jétől az 52. § (4) bekezdés u) pontjának hatályon kívül helyezésére azért került sor, mert a hatályos szabályok szerint a magánnyugdíjpénztári tagdíjak bevallási és befizetési adatait már nem az állami adóhatóság tartja nyilván.
Art. 52. § (5) bekezdés
Az adatszolgáltatásra kötelezett személy adatszolgáltatásának tartalmaznia kell a magánszemély adóazonosító számát. Az Art. 178. § 1. pontja szerinti adóazonosító szám: az adószám, a csoportazonosító szám, a közösségi adószám, és az adóazonosító jel. Nem teljesíthető tehát az adatszolgáltatás kizárólag a magánszemély természetes személyazonosító adatain, lakcímének feltüntetésével vagyis adóazonosító jel hiányában.
Az adatszolgáltatásra kötelezett szervek ezzel kapcsolatos tevékenységét támogatja az Art. 24. § (5) bekezdésének rendelkezése, mely szerint az adóazonosító jel közléséig a kifizető, munkáltató a kifizetést, az adatszolgáltatásra kötelezett szerv az adókedvezmény, a költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítását megtagadja. Azonban a Szja tv. szerinti kamat kifizetését, jóváírását a magánszemélynek a kifizető adóazonosító jel hiányában is teljesítheti.
Amennyiben az adatszolgáltatásra kötelezett szerv adatszolgáltatása nem tartalmazza a magánszemély adóazonosító jelét, akkor a hiányos adatszolgáltatás miatt mulasztási bírságot szabhat ki az adóhatóság az Art. 172. § (1) bekezdés a) pontja alapján.
Art. 52. § (6) bekezdés
Egyrészt az Art., másrészt más jogszabályok adatszolgáltatási kötelezettséget írhatnak elő más szervek, közigazgatási szervek részére. Az esetek jelentős részében a más jogszabályok nem határozzák meg azt, hogy az adatszolgáltatási kötelezettséget mennyi időn belül kell teljesíteni. Ezt a hiányt pótolja az Art. 52. § (6) bekezdésének rendelkezése, amely az adókötelezettséget érintő esemény bekövetkeztét követő 15 napon belül írja elő az adatszolgáltatás teljesítését.
Az ún. egyablakos bejelentkezési rendszer alapján a cégbírósághoz, az okmányirodákhoz, a törzskönyvi nyilvántartást vezető szervhez bejelentett adatváltozást az említett szerveknek 15 napon belül kell az állami adóhatósághoz továbbítani.
Art. 52. § (7) bekezdés
Meghatározott igazgatási szervek részére köteles adatot szolgáltatni az adóhatóság. Ennek körét határozza meg az Art. 52. § (7) bekezdése.
Az Art. 52. § (7) bekezdése tételesen meghatározza azt is, hogy a nevezett bevallás mely adatait, mely szervek részére köteles az adóhatóság hivatalból, rendszeresen átadni. A munkáltató által teljesített adatszolgáltatással beérkező adatok továbbítását írja elő a törvény évente a nyugdíjbiztosítási, illetőleg havonként az egészségbiztosítási igazgatási szervek, az állami foglalkoztatási szerv, a munkaügyi hatóság, a nyugdíjfolyósító szerv, 2012. január 1-jétől a rehabilitációs hatóság részére is.
A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 2012. január 1-jétől a megváltozott munkaképességű személyek rehabilitációját előtérbe helyezve szabályozza az e személyeknek nyújtandó ellátásokat. Az Art. 52. § (7) bekezdés 2012. január 1-jétől hatályos bf) pontjában foglalt adatszolgáltatás segíti elő a rehabilitációs hatóság által folyósított ellátások jogszerűségének vizsgálatát.
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozót egészségügyi-szolgáltatási járulék és nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség terheli. A nyugdíjjárulék alapját képező vállalkozói kivét releváns lehet nyugellátási szempontból. Az egyéni vállalkozók e csoportja járulék bevallásukat éves személyi jövedelemadó bevallásukban teljesítik. Az 52. § (7) bekezdés f) pontja alapján a bevallott nyugdíjjárulék alapjára és összegére vonatkozó adatokat az adóhatóságnak évente a személyi jövedelemadó bevallások feldolgozását követően az év augusztus 31. napjáig hivatalból elektronikus úton át kell adnia a nyugdíjbiztosítási szerv részére. Az adatszolgáltatási kötelezettség az Eva tv. hatálya alá tartozó kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó által bevallott nyugdíjjárulékkal kapcsolatos adatokra is kiterjed.
Az Art. 52. § (7) bekezdésének ba) pontjában szabályozott, az állami adóhatóságnak a nyugdíjbiztosításhoz történő adatszolgáltatás tartalma annak érdekében módosult, hogy az állami adóhatóság által teljesített adatszolgáltatás kiváltsa a NYENYI lapos adatszolgáltatást. Az 52. § (7) bekezdés ba) pontja az önellenőrzés, illetve az adóhatósági ellenőrzés következtében utólag módosuló adatokra vonatkozó adatszolgáltatásra irányadó eljárási szabályokat is tartalmazza.
A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet 13. cikkének előírására tekintettel az Art. 52. § (7) bekezdés da)-dd) pontjai határozzák meg a külföldi foglalkoztató által a magyar biztosított után - az EU más tagállamban párhuzamosan végzett keresőtevékenységre tekintettel - fizetendő járulékokra vonatkozó eljárási szabályait.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83/B. §-a a nyugellátás folyósítása melletti munkavégzésből származó nyugdíjjárulék alapot képező jövedelem tekintetében éves keretösszeget állapít meg, melynek nyomon követése az állami adóhatóság kötelezettsége. Az állami adóhatóság az Art. 31. § (2) bekezdés 5. pontja szerinti nyugdíjas státuszú, vagy korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, balettművészeti életjáradékban vagy átmeneti bányászjáradékban részesülő magánszemélyre vonatkozó tárgyévi nyugdíjjárulék alapot képező jövedelméről a havonként beérkező bevallások adataiból értesül, azokat összesíti és a kereseti korlát elérésekor, az adott hónapra benyújtott bevallás feldolgozását követően a bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig adatot szolgáltat a nyugdíjfolyosító szerv részére az Art. 52. § (7) bekezdés e) pontja alapján.
Valamennyi esetben, amikor az adózó (foglalkoztató) megszűnik, például azért, mert törlik a cégjegyzékből, vagy az alapítvány bejelenti tevékenységének megszűnését, de más bejelentési, bevallási kötelezettségének nem tesz eleget, szükséges és indokolt a foglalkoztató hiányában biztosítottnak már nem minősülő magánszemély(ek) jogviszonyának megszüntetését átvezetni az egészségbiztosítási szervnél, valamint e tényről értesíteni kell a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet. Ezáltal lehetővé válik a jogosulatlanul igénybe vett egészségbiztosítási ellátások megakadályozása, illetőleg a nyugdíjbiztosítási szervnél a nyugdíj-megállapításhoz szükséges szolgálati idő pontosabb megállapítása. Az Art. 52. § (7) bekezdés g) pontja értelmében amennyiben az adóhatóságnak hivatalos tudomása van a foglalkoztató megszűnésének, a vállalkozói tevékenység megszüntetésének, az őstermelői igazolvány visszaadásának, visszavonásának időpontjáról, illetve az ügyvédi, szabadalmi ügyvivői tevékenység valamint a közjegyzői szolgálat szünetelésének időtartamáról, illetve az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelés időtartamáról, akkor hivatalból tájékoztatnia kell az egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási szerveket.
Az Art. 52. § (7) bekezdés i) pontja értelmében az állami adóhatóság elektronikus úton hivatalból haladéktalanul átadja a foglalkoztató által hozzá bejelentett adatokat (a foglalkoztató és a háztartási alkalmazott adóazonosító jelét, a háztartási alkalmazott társadalombiztosítási azonosító jelét, a foglalkoztatás kezdő napját) a munkaügyi hatóság részére ellenőrzésre történő kiválasztás céljából, valamint a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére a nyugellátásra való jogszerzés érdekében köthető megállapodás jogalapjának kontrollja céljából. Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi CXXXI. törvény 203. §-a az Art. 52. § (7) bekezdésében előírt adatszolgáltatási kötelezettségei teljesítésével összefüggésben felhatalmazza az állami adóhatóságot a társadalombiztosítási azonosító jel kezelésére, amennyiben a munkaügyi hatóság vagy a nyugdíjbiztosítási szerv részére teljesít adatszolgáltatást, mivel e szervezetek nyilvántartásai társadalombiztosítási azonosító jel alapúak.
Az Art. 52. § (7) bekezdés j) pontja szerint az állami adóhatóság megkeresésre elektronikus úton átadja a költségvetési támogatások kedvezményezettjének nevére (megnevezésére), lakhelyére (székhelyére), valamint az esedékessé vált és meg nem fizetett köztartozásuk jogcímére, összegére vonatkozó adatokat a kincstár, illetve a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv részére a költségvetési támogatások folyósítása során a köztartozás visszatartása céljából. Annak érdekében, hogy a költségvetési támogatások folyósítása során a Magyar Államkincstár visszatartsa a kedvezményezett köztartozását, elengedhetetlen az állami adóhatóság és a kincstár közötti gyors, elektronikus adatcsere.
A 2012. január 1-jétől hatályos 52. § (7) bekezdés k) pontja rendezi az adóhatóságot terhelő adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésének határidejét a bevallás kijavítása, illetve önellenőrzés benyújtása esetén. Ezekben az esetekben az adatszolgálgatást a kijavítás, illetőleg az önellenőrzés benyújtásnak időpontját követő hónap utolsó napjáig kell teljesíteni.
Szintén 2012. január 1-jétől teszi lehetővé a törvény, hogy az állami adóhatóság a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzéséért felelős szerv (kormányhivatal) részére megkeresésre adatot szolgáltasson, e szervnek a helyi önkormányzatokról szóló törvény 33/A. § (7) bekezdésében meghatározott feladatai (polgármester fennálló köztartozására vonatkozó adatok beszerzése) ellátásához. [Art. 52. § (7) bekezdés l) pont.]
Az állami adóhatóság megkeresésre adatot szolgáltat a társadalombiztosítási szervek, a foglalkoztatási szerv, a munkaügyi hatóság és a menekültügyi hatóság részére az adóval összefüggő adatról, tényről, körülményről, ha az valamely ellátás vagy támogatás megállapítása, illetőleg a folyósítás és a jogviszonyok jogszerűségének ellenőrzése érdekében szükséges. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (a továbbiakban: BÁH) menekültügyi hatóságként és idegenrendészeti hatóságként egyaránt ellátja a hatáskörébe utalt feladatokat. A külföldiek magyarországi tartózkodásának engedélyezésére irányuló eljárásokban a külföldi megélhetésével, magyarországi egzisztenciájával összefüggésben felmerülő kérdések (pl.: a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek eleget tesznek-e adó-, és járulékfizetési kötelezettségüknek, a keresőtevékenységet folytató harmadik országbeli állampolgárok szabályszerű foglalkoztatásának nyomon követése stb.), visszásságok tisztázásához szükséges, hogy a BÁH-nak, ne csak mint menekültügyi, hanem mint idegenrendészeti hatóságnak is legyen lehetősége adatszolgáltatást kérni az állami adóhatóságtól, amennyiben az valamely ellátás vagy támogatás megállapítása, valamint a folyósítás és a jogviszonyok jogszerűségének ellenőrzése érdekében szükséges.
A törvény felhatalmazza az állami adóhatóságot arra is, hogy az állami foglalkoztatási szerv megkeresésére statisztikai célú adatfeldolgozáshoz teljesítsen adatszolgáltatást.
Az igazgatási szervektől az általuk kezelt adatokból az állami adóhatóság és a vámhatóság is jogosult adatot kérni, amennyiben az információ ellenőrzéshez vagy az állami adóhatóság esetében egyéb adóigazgatási eljárás lefolytatásához szükséges. [Tbj. 43. § (1) bekezdése]
A magánnyugdíjpénztárak felé történő adatszolgáltatásra vonatkozó rendelkezések 2012. január 1-jei hatályon kívül helyezésének indoka, hogy a 2012. január 1-jétől hatályos szabályok szerint a magánnyugdíjpénztári tagdíjak bevallási és befizetési adatait már nem az állami adóhatóság tartja nyilván.
Art. 52. § (8) bekezdés
Az adóhatóságnak az elhunyt adójának soron kívüli megállapításához szüksége van az elhunyt hozzátartozóinak adataira. A közjegyzőhöz akár néhány hónap elteltével kerül a hagyatéki ügy, így az adóhatóságnak az önkormányzati jegyző adatszolgáltatása ellenére sincs tudomása az elhunyt hozzátartozóiról. Sok esetben hiába keresi meg az adóhatóság a közjegyzőt, a hagyatéki ügy iratai még nem érkeztek meg hozzá, azok változatlanul az önkormányzatnál vannak. Mindezekre tekintettel - az adómegállapításra előírt ügyintézési határidő tarthatósága érdekében - az Art. 2011. január 1-jével módosult 52. § (8) bekezdése alapján az önkormányzat jegyzője adatot szolgáltat a rendelkezésére álló hozzátartozói adatokról az állami adóhatóság részére. A hagyatéki leltár kötelező tartalmi eleme az örökösök személyének, valamint a hozzátartozó adatainak feltüntetése, így az adatok közlése az önkormányzati adóhatóságnak többlet-feladatot nem jelent. Ugyancsak az állami adóhatóság megkeresésére a közjegyző köteles tájékoztatást adni az örökösök azonosításához szükséges természetes személyazonosító adatairól, lakcíméről valamint az örökrészük alapján örökölt vagyonról és annak értékéről. A közjegyző arról is köteles tájékoztatni az adóhatóságot, ha megszünteti a hagyatéki eljárást.
Art. 52. § (9) bekezdés
Art. 52. § (9) bekezdésében meghatározott adózói kör a tevékenysége szüneteltetésének időtartama alatt mentesül az ilyen minőségével összefüggő egyes adókötelezettségei alól [Art. 14. § (8) bekezdés]. Az adóhatóság a vonatkozó kamara bejelentéséből szerez tudomást a tevékenység szüneteléséről, annak kezdő és záró időpontjáról, amelyet a kamara a bejegyzést követő hó 15. napjáig teljesít. A bejelentést a kamara az érintett személy természetes személyazonosító adatainak, lakcímének közlésével teljesíti tekintve, hogy nem ismeri az adott személy adóazonosító jelét.
Emlékeztetőül utalunk az Art. 33. § (3) bekezdés e) pontjára, mely szerint a tevékenység szünetelésének megkezdésével összefüggésben soron kívüli bevallási kötelezettség terheli az említett személyeket.
Art. 52. § (10) bekezdés
A közjegyző számára ugyancsak lehetővé teszi az Art. hogy a tevékenysége szüneteltetésének időtartalma alatt mentesüljön az ilyen minőségével összefüggő adókötelezettségei teljesítése alól [Art. 14. § (8) bekezdés]. Ezen szüneteltetéssel összefüggésben a bejelentést a közjegyző székhelye szerint illetékes területi közjegyzői kamara teszi meg az adóhatósághoz ugyancsak a természetes személyazonosító adatok és a lakcím közlésével. A tevékenység szünetelésének megkezdésével összefüggésben soron kívüli bevallási kötelezettsége van az adózónak. [Art. 33. § (3) bekezdés e) pontja]
Az adatszolgáltatást a szünetelés megkezdésének, illetőleg annak befejezésének napját követő hó 15. napjáig teljesíti a kamara a közjegyző illetékes adóhatóságához.
Art. 52. § (11) bekezdés
A költségvetés bevételeinek alakulását az állami adóhatóság folyamatosan figyelemmel kíséri. A pontosabb előrejelzések elkészítése érdekében lehetővé teszi a törvény az állami adó- és vámhatóság vezetőjének, hogy a 10.000 legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózó részére soron kívüli adatszolgáltatást rendeljen el kizárólag olyan adatok tekintetében, amelyek az adózó nyilvántartásaiban szerepelnek. A 10.000 legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózót a kiemelt adózók kijelöléséről, valamint az adóteljesítmény számítási módjáról és az alkalmazásával megállapított értékhatárokról szóló 4/2012. (II.14.) NGM rendelet 2. §-a határozza meg. Ennek értelmében azok az adózók tartoznak ide, akik (amelyek) adóteljesítményének értéke a 140 millió forintot elérte vagy meghaladta, valamint az adóévet megelőző év szeptember 1-jén havi általános forgalmi adóbevallásra voltak kötelezettek.
Art. 52. § (12) bekezdés
Az Art. 7. sz. melléklete a kamatjövedelmekkel összefüggésben adatszolgáltatási kötelezettséget állapít meg. Az adatszolgáltatásra kötelezettek körét, a bejelentendő adatok körét és annak módját a nevezett melléklet határozza meg.
Art. 52. § (13) bekezdés
A vámhatóság adatszolgáltatásra kötelezheti az Art. 52. § (13) bekezdésében meghatározott szervezeteket. Az adatok kizárólag ellenőrzéshez kérhetők és használhatók fel.
Art. 52. § (14) bekezdés
Az Art. fenti rendelkezése alapján a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv szolgáltat adatot az állami adóhatóság részére.
Art. 52. § (15) bekezdés
Az adóazonosító jel alapvetően az adózó azonosítására szolgál. Figyelemmel azonban arra, hogy 2007. január 1-jét követően az adózók széles körét érinti az adóbevallás elektronikus úton történő teljesítése, amely a Központi Elektronikus Szolgáltató Rendszeren keresztül valósul meg, amihez pedig az azt teljesítő magánszemély (törvényes képviselő, illetőleg meghatalmazott) rendszer használatához szükséges egyedi azonosítója (felhasználói név) és jelszavának megadása szükséges, így az Art. 52. § (15) bekezdése lehetővé teszi, hogy az adóhatóság megismerje és nyilvántartsa a nevezett személy adóazonosító jelét. A bejelentés alapján az adóhatóság az állandó meghatalmazás tényét illetve az állandó meghatalmazottat nyilvántartásba veszi. Az adóhatóság a magánszemélyeket adóazonosító jelen tartja nyilván, nem indokolt ezért az állandó meghatalmazottak, megbízottak között különbséget tenni a meghatalmazásuk, megbízásuk terjedelme szerint, és bizonyos képviselői kört adóazonosító jelen, másokat a természetes személyazonosító adatain, lakcímének feltüntetésével nyilvántartani.
Art. 52. § (16) bekezdés
Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 2012. január 1-jétől vezette be a szociális hozzájárulási adó számított összegét csökkentő adókedvezményként a Karrier Híd Program megvalósítását célzó adókedvezményt. Ezzel összefüggésben szabályozza az Art. az állami adóhatóságnak az állami foglalkoztatási szerv (a Karrier Híd Igazolást kiállító szerv) részére fennálló adatszolgáltatási kötelezettségét az Art. 31. § (2) bekezdése alapján bevallott, a Karrier Híd Igazolás alapján igénybe vett adókedvezménnyel kapcsolatos adatokról. A Karrier Híd Programban való részvételre az a természetes személy jogosult, aki a felmentését (felmondását) közvetlenül megelőzően kormánytisztviselői jogviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, hivatásos szolgálati jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban vagy költségvetési szervnél munkaviszonyban állt, és nem költségvetési szervnél helyezkedik el.
Art. 52. § (17) bekezdés
Az adóügyek elektronikus intézésének szabályairól szóló 34/2007. (XII. 23.) PM rendelet tartalmazza az adóügyek telefonon történő intézésére vonatkozó szabályokat. A rendelet 17/A. §-a értelmében az adóhatóság az eljárás során meghatározott ügyeket az általa üzemeltetett telefonos ügyféltájékoztató és ügyintéző rendszerbe ügyfél azonosító szám igénybevételével történt bejelentkezést, valamint az adózó és képviselője azonosítását követően, a beszélgetés rögzítése mellett, az adózó vagy képviselőjének telefonon előterjesztett kérelme alapján intézi, az egyedi ügyben a tájékoztatást megadja. Az ügyféltájékoztató és ügyintéző rendszerében a következő ügyek intézhetők az adózó vagy képviselője telefonon előterjesztett kérelme alapján:
a) adózói folyószámlával, folyószámla kivonattal kapcsolatos egyedi tájékoztatás, ehhez kapcsolódó adónemek közötti átvezetés,
b) regisztrációval, állandó meghatalmazással kapcsolatos egyedi felvilágosítás, tájékoztatás,
c) egyedi bevallási adatokkal kapcsolatos tájékoztatás, a hibás bevallással kapcsolatos egyedi tájékoztatás, papíralapú bevallás esetén - az adózó személyes jelenlétét nem igénylő - javítás,
d) adózói törzsadatokkal kapcsolatos tájékoztatás, egyedi bejelentésekkel, változás-bejelentésekkel kapcsolatos ügyintézés, közösségi adószám igénylése, az Art. 23. § (3) bekezdése szerinti bejelentés,
e) meggyőződés az ellenőrzést végző személy személyazonosságáról és megbízásának érvényességéről, a megbízólevél számáról, az ellenőrzés alá vont adónemekről és időszakról,
f) meggyőződés közösségi adószám érvényességéről,
g) jövedelemigazolás iránti kérelemmel kapcsolatos ügyintézés.
Amennyiben az adózó vagy képviselője telefonon előterjesztett kérelme az adóhatóság telefonos ügyféltájékoztató és ügyintéző rendszerében nem teljesíthető, az ügyintéző ezt közli az adózóval vagy képviselőjével. Egyidejűleg felhívja a figyelmét arra, hogy a kérelem szerinti ügy nem tartozik a rendelet tárgyi hatálya alá. Ha az adózó vagy képviselője ennek ellenére nem pontosítja, illetve továbbra is változatlan formában fenntartja a szóbeli kérelmében foglaltakat, ez esetben az adóhatósági ügyintéző az adózó vagy képviselője kérelméről hivatalos feljegyzést készít, és tájékoztatja az adózót vagy képviselőjét, hogy kérelmére írásban fog választ kapni.
A telefonon történő ügyintézés során adathordozóra rögzített beszélgetés tekintetében az adózó vagy képviselője élhet az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvényből következő tájékoztatáshoz fűződő jogával. Az ehhez szükséges adatkezelést (adatmegőrzést) és a rögzített beszélgetés meghallgatásának lehetőségét az Art. 52. § (17) bekezdése szabályozza.
Art. 52. § (18)-(22) bekezdés [hatályon kívül helyezve]

Adótitok

Art. 53. §

Art. 53. § (1) bekezdés
Az adótitok intézményét 1989-ben az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény (Ápt.) 64/B. §-a vezette be. Az adótitok viszonylag részletes és a nemzetközi gyakorlathoz képest is szigorú szabályozásának elsődleges indoka a magántitok és az üzleti titok védelme. Alapvető érdek fűződik ahhoz, hogy az adózói magánszférát érintő, viszonylag nagyszámú adat ne juthasson illetéktelen személy tudomására. Az adótitok szigorú szabályozása, az adóadatoknak a nyilvánosság és általában harmadik személy elől történő elzárása biztosíték jellegű, hiszen az adóhatóság szükségszerűen igen fontos adatok birtokába jut - többek között - a bevallások, az adatszolgáltatás és az ellenőrzés útján.
A törvény alkalmazásában adótitok mindaz, amely az adózással összefüggésben az adóhatóság tudomására jut.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal létrehozásával összefüggésben az Art. 2012. január 1-jétől hatályos 22/C. §-a alapján vámazonosító szám (VPID szám) kiadására az adószám kiadásával egy eljárásban is sor kerülhet. Ezzel összefüggésben egészült ki az Art. 53. §-a is a vámazonosító számra vonatkozó rendelkezéssel, mely alapján a vámazonosító számra is az Art. szerinti titokvédelmi és adatszolgáltatási rendelkezések vonatkoznak. A vámazonosító számot azonban a vámigazgatási közösségi feladatok és adatbázisok fenntartása érdekében az Európai Unió felhatalmazott szervei felé is meg kell küldeni, amelyre vonatkozó kötelezettséget a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény mondja ki, e törvényi rendelkezés teremti meg a jogalapot az adótitoknak minősülő adat kiadására.
Art. 53. § (2) bekezdés
Az adóhatóság alkalmazottját a tudomására jutott adótitkot képező adatok tekintetében titoktartási kötelezettség terheli. Az adóhatóság alkalmazottja alatt - annak érdemi ügyintézőjét és adminisztratív feladatokat ellátó - valamennyi dolgozóját is érteni kell. A vizsgálatot végző revizor, illetve az eljárást lezáró határozatot készítő jogász, valamint az eljárásba bevont más személy az ellenőrzési anyagokból teljes betekintést nyerhet az adózó üzletmenetébe. Ennek nyilvánosságra hozatala hátrányos következményekkel járhatna az adózóra nézve, ezért szükséges a fokozott védelem előírása.
A titoktartási kötelezettség tehát kétirányú. Egyrészt az üzleti és magántitokra vonatkozik, másrészt az adózó jövedelmére, vagyoni helyzetére vonatkozó adatokra, azaz az adótitokra. A két titokfajta tartalmilag ugyan egész mást foglal magában, de mindkét esetet ugyanolyan védelem illeti meg.
A törvény elsődlegesen az adóhatóság alkalmazottját emeli ki, hiszen a közvetlen kapcsolat miatt az ő betekintési lehetősége - ebből adódóan felelőssége - a legnagyobb. Az alkalmazottakkal egyező kötelezettség terheli az eljárásba bevont szakértőt is. Az ellenőrzések lefolytatása során egyes szakkérdések eldöntésére az adóhatóság szakértőt vehet igénybe. A szakértő az általa végzett tevékenység során megismert, az adózó jövedelmére vonatkozó adatokat köteles megtartani. A szakértő titoktartási kötelezettsége alól felmentést csak ugyanabban az esetben kaphat, mikor ez az adóhatóság alkalmazottját is megilleti, azaz pl. bírósági eljárás során történő meghallgatáskor.
Az adóhatóság ellenőrzéskor, a beérkezett bevallások, kontrollinformációk átvételekor, illetve ezek feldolgozása során nemcsak az adóhatóság dolgozói, hanem pl. számítógépes szakemberek, adatrögzítők, stb. kerülnek kapcsolatba az adatokkal. Ezeket a személyeket, legyen az "bárki más", szintén titoktartási kötelezettség terheli.
A titoktartási kötelezettség magában foglalja azt is, hogy az adótitkot képező adat megismerője a munkakörrel kapcsolatos adatokról "munkakörén kívül", azaz magánélete során sem szolgálhat senkinek információval. E szabály megszegése súlyos következményekkel jár.
Az adóhatóság alkalmazottja - mint bármely munkaviszonyban álló dolgozó - nyugállományba vonulhat, illetve más munkahelyet választhat. A titoktartási kötelezettség azonban nemcsak addig terheli a dolgozót, amíg az adóhatóság alkalmazza, hanem azt követően is. Tehát hiába kerül sor munkahely változtatásra, a korábban megismert, adótitok tárgyát képező adatokról változatlanul nem adhat felvilágosítást harmadik személy számára.
Bár az adótitok kapcsán - érthető módon - általában az adóhatóságot illetve az alkalmazottját terhelő kötelezettségről beszélünk, azonban a más személyre vonatkozó adótitok megtartása mást is terhel. Így pl. a munkáltató (és az adott feladatot végző alkalmazottja), mint adó- illetve adóelőleg levonásra, adatszolgáltatásra, nyilvántartásra stb. kötelezett köteles megőrizni mások elől a magánszemély általa ismert - adótitoknak minősülő - adatait. Természetesen ebben az esetben is jogszerű az adótitok felhasználása az Art. 54. § (1) bekezdés szerinti esetekben, így pl. a munkáltató nem jogosult ezen adatoknak az adóhatóság előtti eltitkolására.
Art. 53. § (3) bekezdés.
A titoktartási kötelezettség megsértését
- az adóhatóság alkalmazottja, volt alkalmazottja,
- az eljárásba bevont szakértő, illetve
- más, adótitok tárgyát képező adatot feladatával összefüggésben megismerő személy követheti el.
A titok megsértése történhet tevőlegesen vagy mulasztás útján egyaránt. Cselekvőleg sérti meg az adótitkot, illetve más titkot, aki a megismert adatot harmadik személy részére kiadja, illetve biztosítja az adatokba való betekintés lehetőségét. Ez megvalósulhat pl. a vizsgálati jegyzőkönyv harmadik személy részére történő átadásával. A tevőleges titokmegsértés nemcsak szándékos, hanem gondatlan formája is létezhet. Ez valósul meg pl. abban az esetben, ha becslési eljárás során a helyben hasonló körülmények között dolgozó, hasonló feladatokat ellátó vállalkozók adatait úgy vetik össze a vizsgált adózóéval, hogy abból a vállalkozók személye - tehát nemcsak pl. anyagfelhasználás aránya, költségvonzatok, jövedelem - azonosíthatók.
Mulasztás útján követi el az adótitok megsértését, aki pl. a beérkező ügyiratokat, beadványokat az előírások ellenére munkája elvégeztével nem helyezi zárt szekrénybe és az adóhatóság helyiségében hagyva más személy részére (pl. takarítást végzők, ügyfelek) megismerhetővé teszi.
Az adóhatóság a tudomására jutott adatokat a nyilvánosság előtt (rádió, tv, sajtó) nem teheti közzé. Erre csak az Art. 54. § (5)-(6) bekezdése illetve 55. §-a alapján van lehetősége.
Mindkét eset - a tevőleges, illetve a mulasztás útján elkövetett adótitoksértés - ugyanazokkal a következményekkel jár.
Ha az adózó az adótitok megsértését észleli, az adóhatóság vezetőjéhez, illetve bírósághoz fordulhat. Az adóhatóság vezetője az esetet kivizsgálja, és ha a titoksértést alkalmazottja követte el, szükség esetén munkajogi felelősségre vonást alkalmaz.
Art. 53. § (4) bekezdés
Az Art. 53. § (4) bekezdésében meghatározott adatok nem minősülnek adótitoknak, azaz az adóhatóság köteles azokat az adatkérőnek átadni.
A Ctv. 14. § (1)-(2) bekezdése értelmében a céginformációs szolgálattól a cégjegyzékbe bejegyzett adatok csoportosított céginformációként történő szolgáltatása is kérhető. A Céginformációs és az Elektronikus Cégeljárásban Közreműködő Szolgálat működéséről, valamint a céginformáció költségtérítéséről szóló 1/2006. (VI. 26.) IRM rendelet 5. § (1)-(2) bekezdése szintén úgy rendelkezik, hogy Céginformációként az adatok meghatározott szempontú csoportosítása is igényelhető (a továbbiakban: csoportosított céginformáció) a Ctv. 14. §-a rendelkezéseinek megfelelően.
Ilyen jellegű adatszolgáltatásra elsősorban a cégbíróság illetve a Céginformációs Szolgálat jogosult és köteles annak ellenére, hogy az adóhatóság törzsadat-állománya a cégbejegyzésre kötelezettek esetén a cégbírósági nyilvántartáson és adatátadáson alapul. Az, hogy a Ctv. 13. § és 14. §-ai alapján a Cégszolgálattól kérhető adat az adóhatóságnak is rendelkezésére áll és az az Art. 53. § (4) bekezdése alapján nem minősül adótitoknak, azonban nem jelenti azt, hogy ezen adatokat a Cégszolgálat helyett az adóhatóságnak kellene kiadnia, mivel a Ctv. 22. § (1) bekezdése alapján a cégbíróság illetve a Cégszolgálat jogosult és kötelezett a cégek közhiteles nyilvántartásának vezetésére és nem az adóhatóság. Az ilyen típusú és tartalmú adatszolgáltatás - a Ctv. 14. § (1)-(2) bekezdése illetve az IRM rendelet 5. § (1) bekezdése alapján - egyértelműen a Céginformációs Szolgálat feladataként került meghatározásra, ezért az állami adóhatóság a hozzá érkező csoportosított adatszolgáltatás kérést elutasítja azzal a tájékoztatással, hogy az információkérő részére a közhiteles nyilvántartást vezető cégbíróság illetve a Céginformációs Szolgálat teljesíti az adatszolgáltatást.
Art. 53. § (5) bekezdés
Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény 2012. június 30-ától hatályos rendelkezései alapján 2012. június 30-ától az alapítványok, egyesületek meghatározott adatait is országos, nyilvános, közhiteles és elektronikus nyilvántartásban rögzítik. Az alapítványok és egyesületek is egyablakos rendszerben jelentkezhetnek be az állami adóhatósághoz. Ezzel kapcsolatban az Art. kimondja, hogy az alapítványok, egyesületek közhiteles nyilvántartásában szereplő adatain túl az adóhatóság által az Art. 16. § (3) bekezdése alapján nyilvántartott adatok is megismerhetőek harmadik személyek által. E rendelkezés is a civil szervezetek átlátható működését szolgálja.

Art. 54. §

Art. 54. § (1) bekezdés
Az Art. 54. § (1) bekezdése meghatározza, hogy az 53. § (3) bekezdés alkalmazásában mi minősül az adótitkot képező adat alapos okkal történő felhasználásának. A felhatalmazás a jogszabály szövegezéséből adódóan csak az adótitokra vonatkozik, az üzleti vagy egyéb titokra nem. Ez utóbbiak védelme azonban a Ket. 17. §-ából következik.
Az adótitkot képező adat teljes védelmet élvez. Meghatározott esetekben azonban ezeket az adatokat meg kell ismerni, fel kell dolgozni, illetve ezek alapján különféle kötelezettségeket kell előírni. A törvény meghatározza azoknak az eseteknek a körét, amikor az adótitkot fel lehet oldani.
ad a) Az adótitkot képező adat felhasználására leggyakrabban az ellenőrzés során kerül sor. Az ellenőrzéskor az adózó valamennyi költségvetési kapcsolatát (adóját és támogatási igényét) megvizsgálja az adóhatóság. Csak az adóalapok pontos ismeretében lehet megítélni azt, hogy az adózó helyesen teljesítette-e kötelezettségét, illetve megfelelő összegben igényelte-e a neki járó támogatást.
Ezek az adatok mind-mind az adótitok tárgyát képezik, de ismeretük nélkül ellenőrizni lehetetlen. Az egyes adóhatóságok hatásköre eltérő. Az adóhatóság megállapításai, vagy pl. a benyújtott bevallások egyes adatainak ismerete más adóhatóság számára is nélkülözhetetlen lehet. Ebben az esetben felesleges lenne a másik adóhatóságnak ugyanazt az ellenőrzést lefolytatni vagy adatot bekérni, célszerűbb attól az adóhatóságtól megkérni, amelynél az már rendelkezésre áll. Az Art. az egységes adó- és vámszakmai nyilvántartások kialakításával és a vámazonosító szám állami adóhatóság általi kiadásának megteremtésével összefüggésben 2012. január 1-jétől szabályozza, hogy a vámhatóság hatáskörébe tartozó eljárás megindítása, lefolytatása érdekében is megismerhető az adótitok.
Lehetséges az Art. 54. § (2)-(3) bekezdésében felsorolt szervek tájékoztatása is, de csak meghatározott célból. Pl.: statisztikai adatfeldolgozás céljából a statisztikai szolgálathoz tartozó szervek részére, az alap javára teljesítendő kötelező befizetéssel összefüggésben a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap és az elkülönített állami pénzalap kezelője részére, kereső tevékenységből származó jövedelemre vonatkozóan az állami foglalkoztatási szerv részére.
ad b) Alapos okkal használja fel az adótitkot az is, akinek részére ezt a törvény lehetővé teszi. Különösen ki kell itt emelni a nyomozóhatóságot, a bíróságot.
A törvény alatt valamennyi törvényt, tehát az Art.-ot is érteni kell. Ezért az Art. 48. §-a szerinti nyilatkozattétel nem tagadható meg az adótitokra való hivatkozással, hiszen ezt a kötelezettséget törvény írja elő.
Nem jelenti az adótitok sérelmét, ha az adóhatóság bármilyen törvény előírása vagy megengedő rendelkezése alapján az egyes adózók adatairól tájékoztatást, felvilágosítást ad.
A közérdekű bejelentések és panaszok kezelésének eljárási rendjét az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény 141-143. §-ai tartalmazzák. A vizsgálat befejezésekor a megtett intézkedésről vagy annak mellőzéséről a panaszost, a bejelentőt tájékoztatni kell. Nem lehet viszont a konkrét (számszerű) megállapításokról tájékoztatást adni, mert ez már az adótitok szabályaiba ütközne. (A bejelentő törvényes érdeke egyébként is a jogszerű állapot helyreállításához és a megfelelő hatósági intézkedésekhez fűződik, nem pedig egy másik adózó konkrét adatainak megismeréséhez.). A bejelentő adatai egyértelmű hozzájárulása nélkül nem hozhatók nyilvánosságra.
Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény 98. §-a alapján az állami szervek kötelesek az országgyűlési képviselőket megbízatásuk ellátásában támogatni és részükre a szükséges felvilágosítást megadni. A törvény 25. §-a alapján a vizsgálóbizottság a vizsgálati tevékenységével összefüggő irattal, adattal vagy egyéb információval rendelkező személyt, szervet vagy szervezetet a vizsgálati tevékenységében való közreműködésre kötelezheti, mely egyben adatszolgáltatási kötelezettséget is jelent. Az adatszolgáltatási kötelezettség a fenti esetekben az adóhatóság tevékenységéről, az egyes ügyfajtákban követett gyakorlatáról szólhat. Konkrét adózók ügyeiben azonban csak az általános eljárási szabályok szerint - azaz az érintett adózó meghatalmazása vagy kifejezett hozzájárulása alapján - adható felvilágosítás.
Törvényen alapul továbbá az adóhatóság azon tájékoztatása is, melyet felhívásra az alapvető jogok biztosának ad, illetve ami alapján biztosítja részére az adatok és felvilágosítás kérését a lefolytatott eljárással illetve az eljárás elmulasztásával kapcsolatban, az iratokba való betekintést, azok megküldését illetve másolat készítésének lehetőségét [az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény 21-22. §].
ad c) Az adótitok feloldása olykor az adózó érdeke. Minden esetben mentesül a titoktartási kötelezettség alól az adóhatóság, ha ennek feloldásához az adózó hozzájárul. A hozzájárulást minden esetben írásba kell foglalni és az adózónak alá kell írnia (szervezet esetében cégszerű aláírással).
Ha az adózó hozzájárulását visszavonja, az adóhatóságot ismét terheli a titoktartási kötelezettség. A hozzájárulás általában meghatározott alkalomra szól. Ilyen lehet pl. nyilvános helyen (sajtóban) lefolytatott vitában történő felhasználáshoz.
ad d) A hatályos rendelkezés szerint az egyik adózó megismerheti a vállalkozói tevékenységet folytató másik adózó nevét, címét (székhelyét, telephelyét), adószámát, ha ezen adatok megismerésére az őt terhelő adókötelezettség teljesítéséhez szükségesek. Az adatok kiadása elsődlegesen írásban kérhető, meghatározva azokat az okokat, amelyek miatt szükségessé vált az adózó számára a másik adózó Art.-ban meghatározott adatainak megismerése. Az adat kiadás, vagy annak megtagadása ez esetben írásban történik. Az Art. 54. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott adatokon túlmenően más adat (pl. pénzforgalmi számlaszám) nem adható ki. Lehetőség van telefoni adatkérés alapján is a jelzett adatok kiadására, azonban az adatkérő személyt, az adatkérés okát ez esetben is tisztázni szükséges. Ha a kért adat kiadható, úgy arról kell tájékoztatni az adatkérő adózót, hogy más adózó adatait csak az őt terhelő adókötelezettség jogszerű teljesítéséhez használhatja fel. Lehetővé vált az is, hogy állami szerv, köztestület is megismerheti az Art. 54. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott adatokat, ha azok a törvényben meghatározott feladata elvégzéséhez szükségesek. A megkeresésnek - az adatigénylés konkrét okának megjelölésével - és az adatkiadásnak ez esetben is írásban kell megtörténnie. Az adóhatóság megtagadhatja az adatkiadást, ha az azt igénylő köztestület, illetve állami szerv törvényben meghatározott feladatainak elvégzéséhez nem szükségesek az adózó - egyébként adótitoknak minősülő - adatai.
ad e) A gyakorlatban többször előfordult, hogy a jelzálogjoggal (végrehajtási joggal) terhelt ingatlant az eredeti adós átruházta. A vevő, mint az ingatlan tulajdonosa dologi adósként nem tudott eljárni az adóhatóság előtt a szerzett ingatlan tehermentesítése érdekében, ugyanis jogalkalmazási problémákat vetett fel, hogy ezekben az esetekben szolgáltatható-e információ az ingatlan tulajdonosa (a dologi adós) részére a tulajdonára bejegyzett jelzálogjog/végrehajtási jog alapjául szolgáló tartozás összegére, valamint megfizetésének módjára vonatkozóan. Az Art. nem nevesíti a dologi adóst sem az adó megfizetésére kötelezettek között, sem pedig az adótitok megismerésére jogosultak között. A 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezés lehetővé teszi, hogy az adóhatóság az ingatlan tulajdonosa részére a tulajdonára bejegyzett jelzálogjog/végrehajtási jog alapjául szolgáló tartozás összegéről, valamint megfizetésének módjáról tájékoztatást adjon.
Art. 54. § (2) bekezdés
Az adókötelezettség valamely tevékenység folytatásához, bevétel, jövedelem eléréséhez kapcsolódik. Az adózók által benyújtott bevallások feldolgozásából, összesítéséből a nemzetgazdaság teljesítményére vonatkozó adatok nyerhetők. Ezeket az összesítéseket, feldolgozásokat, illetve az egyes adatokból további adatok képzését leginkább a Központi Statisztikai Hivatal végzi, de a feladat ellátására az Országgyűlés, illetve a Kormány más szervet is felhatalmazhat. A hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szerveket a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény 3. § (2) bekezdése nevesíti. A KSH, illetve a feldolgozást végző egyéb szervezet az általa készített összeállításokat az Országgyűlés, illetve a kormányzati szervek rendelkezésére bocsátja. A lakosságot érintő adatokról évente gyűjteményes kiadványokat készít.
Ahhoz, hogy az adóhatóság adatokat adjon át statisztikai feldolgozás céljára, két feltételnek kell egyidejűleg megvalósulnia. A statisztikai feldolgozás során biztosítani kell az adótitok megtartását, illetve a közzétett adatokat az egyedi azonosításra alkalmatlanná kell tenni. Az adótitok megtartása a statisztikai feldolgozásban részt vevő valamennyi személy kötelessége. Így őket a feldolgozás előtt erről ki kell oktatni, ismertetve a titoktartás megszegésének jogkövetkezményeit is.
A benyújtott adóbevallásokból és egyéb tájékoztató adatokból többféle összesítés készül. Mivel a beszámolók többféle adatot is tartalmaznak, a feldolgozás során ügyelni kell arra, hogy azokból konkrét adózóra vonatkozó adat ne legyen felismerhető.
A téma kapcsán utalni szükséges a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény 25/B. § rendelkezésére. Ennek alapján a KSH jogosult az adózással összefüggő tényt, adatot, iratot egyedi azonosításra alkalmas formában átvenni és megőrizni jogszabályban meghatározott, nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítése érdekében. Nem vonatkozik azonban a rendelkezés a természetes személyre, továbbá az egyéni vállalkozónak a nem gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó adatokra. Ezen adózók adatainak kezelése tekintetében az általános szabályok az irányadók.
Art. 54. § (3) bekezdés
Az Art. 54. § (3) bekezdése az adóhatóságok közötti együttműködési kötelezettség alapján előírja, hogy az ellenőrzéseik során, illetve az egyéb úton tudomásukra jutott adatokat egymás részére átadják. Ezzel elkerülhető, hogy ugyanazt a vizsgálatot két adóhatóság is lefolytassa. Az adózás rendszerében a helyi adók és a központi adók alapja ugyanis több esetben egybeesik.
Megilleti a tájékoztatás joga az elkülönített állami pénzalap kezelőjét az általa kezelt alapba történő befizetések tekintetében.
Hatályos jogszabályokban több olyan járulékot, adó jellegű befizetést is az állami adóhatósághoz kell teljesíteni, amelyet aztán nem közvetlenül a költségvetés használ fel, hanem azt valamilyen alap részére kell átutalni. Ilyen pl. a munkaerő-piaci (korábban munkaadói-, a munkavállalói) járulék. Ezeket az adózó az adóhatósághoz vallja és fizeti be, teljesítésüket is az adóhatóság vizsgálja, de a befolyt összegek valamely meghatározott célra, elkülönített számlára kerülnek átutalásra (Nemzeti Foglalkoztatási Alap).
Az alapok jellemzője, hogy arról kifizetést teljesíteni (támogatást adni) csak akkor lehet, ha befolyt rá a pénz. (Ez a fő eltérés az adószámlával szemben, ugyanis pl. az áfa számláról akkor is teljesíteni kell a kiutalást, ha a befizetések erre nem adnának fedezetet.)
Az alap kezelőinek ezért folyamatosan információt kell kapniuk arról, hogy milyen összegű "bevételekre" számíthatnak.
Az Art. 54. § (3) bekezdése alapján az ott felsorolt szervek akkor is kérhetnek adatot az állami adóhatóságtól, ha az információ legalább valószínűsíti a behajtást, illetőleg a tájékoztatás elmaradása megakadályozza a behajtást. A pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózók esetében a számlaszám ismerete értelemszerűen valószínűsítheti az eredményes behajtást. Erre tekintettel az Art. 54. § (3) bekezdésében meghatározott szervezetek - kérelemre - megismerhetik az adózó számlaszámát.
A 2012. január 1-jétől hatályos módosítás eredményeként létrejött a jelzési kötelezettség jogszabályi alapja a központi költségvetésből vagy Európai Uniós forrásból támogatást folyósító szervek felé is, amennyiben az adóhatóság az ellenőrzése során a támogatás folyósításával, elszámolásával kapcsolatos visszásságokat tár fel. Lehetősége van továbbá a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítésével összefüggő eljárást lefolytató szervnek, hogy az eljárás lefolytatásához szükséges mértékben az adózással kapcsolatos adatokat megismerje.
Art. 54. § (4) bekezdés
Az adótitok nem önmagáért való érték, hiszen az adóhatóságok, ezen belül is különösen az állami adóhatóság, számos olyan adatot kezel, amely a másik adóhatóság tevékenységét segíti. Ezen körülményre tekintettel teszi lehetővé az Art., hogy a vállalkozási tevékenységet folytató adózó bejelentkezése [Art. 16. § (3) bekezdése] és változás-bejelentése alapján nyilvántartott adatait az önkormányzati adóhatóság megkérje az állami adóhatóságtól, ha az adatok adóztatási tevékenységhez szükségesek.
Hivatalból kötelesek az egyes adóhatóságok a tudomásukra jutott, egyébként adótitoknak minősülő adatot a másik adóhatóságnak átadni, ha az lehetővé teszi, vagy valószínűsíti valamely adó, adóhiány vagy vámteher feltárását, illetőleg behajtását.
Art. 54. § (5) bekezdés
Meghatározott adózók nevét, elnevezését és adószámát az állami adóhatóságnak a honlapján nyilvánosságra kell hoznia, a közzétételnek garanciális, adózókat védő szerepe van. A feketegazdaság elleni küzdelem keretében a felfüggesztés alatt álló adózóval kapcsolatban álló adózók védelme érdekében a törvény lehetővé teszi a felfüggesztés alatt álló adózók körében a név (elnevezés), adószám (csoportazonosító szám) és a felfüggesztést elrendelő határozat jogerőre emelkedése napjának - a felfüggesztés megszüntetésének vagy az adószám (csoportazonosító szám) törlésének napjáig történő - közzétételét az állami adóhatóság honlapján, továbbá a Ctv. hatálya alá tartozó adózók esetén kötelező a felfüggesztés tényének, kezdő és záró időpontjának a cégjegyzékbe történő bejegyzése.
2012. január 1-jétől a jogbiztonság növelése érdekében az állami adóhatóság honlapján közzéteszi azt a tényt is, ha az áfa adóalany (beleértve a csoportos áfa adóalanyt) az általános forgalmi adóról szóló törvény alapján az adómentes ingatlan értékesítés vagy bérbeadás tekintetében az adókötelessé tételt választotta, valamint az adókötelessé tétel időpontját is.
Az adóhatóság közzéteszi azon adózók nevét (elnevezését) és adószámát (csoportazonosító számát) is, amelyek adószámát az Art. 24/A. § (4) bekezdés alkalmazásával törölte. Ugyancsak az adózók védelmét szolgálja az Art. azon rendelkezése, mely szerint az adóhatóság köteles azon adózók adatait is közzé tenni honlapján, amely adózókkal szemben végrehajtási eljárást folytat.
Az Art. 54. § (5) bekezdés e) pontja kötelezővé teszi a 1893/2006/EK rendelet szerint bejelentett és nyilvántartott adózók tevékenységi köreinek közzétételét a NAV honlapján. A rendelkezés nem érinti az adószámos magánszemélyeket.
A 2011. július 27-től hatályos 54. § (5) bekezdés f) pontját a szabályozott ingatlanbefektetési társaságokról szóló 2011. évi CII. törvény iktatta be az Art. rendelkezései közé. Ez alapján az adóhatóság a honlapján közzéteszi a szabályozott ingatlanbefektetési társaság és elővállalkozás nevét, adószámát, az ilyenként való nyilvántartásbavétel dátumát, valamint ezen társaságok külön törvény szerinti projekttársaságainak nevét és adószámát. A 2011. évi CII. törvény alapján a társaságokat az állami adóhatóság bejelentés alapján nyilvántartásba veszi. A szabályozott ingatlanbefektetési társaság létrehozásának célja, hogy olyan nyilvánosan működő, tőzsdén jegyzett részvénytársaságként működjön, amely a pénzügyi forrásokat elsősorban magyarországi bejegyzésű kereskedelmi és lakóingatlanokba fektetné be azért, hogy ezeket az ingatlanokat hasznosítsa, illetve szükség esetén fejlessze.
Art. 54. § (6) bekezdés
A gazdasági élet tisztasága, a gazdasági szereplők egymás közötti viszonyainak megbízhatóvá válása és az esetleges körbetartozások elkerülése érdekében, a szerződések megkötését megelőzően, szükség lehet olyan információra, amely alapján meg lehet ítélni, hogy a szerződő partner rendelkezik-e megfelelő gazdasági kapacitással, gazdasági teljesítőképességgel a vállalt kötelezettségek teljesítésére. Ez fontos körülmény lehet pl. az építőiparban, tekintettel arra, hogy megfelelő információ birtokában megítélhetőbbé válik az alvállalkozó képessége az egyes munkafolyamatok elvégzése tekintetében. A vállalkozás teljesítőképességét meghatározó tényező az alkalmazottak száma. Egy minimális létszámú foglalkoztatottal rendelkező vállalkozás, külső források bevonása nélkül ugyanis nem tud nagyobb volumenű, nagyobb munkaerő kapacitást igénylő feladatot teljesíteni. E ténynek mindenképpen üzenetértéke van a partnerek, megbízók felé és ezen ismeret birtokában fokozottabb a szerződő partner kockázata a munka alvállalkozásba adása esetén. E mellett a foglalkoztatottak számának nyilvános közzététele ösztönzően hat a foglalkoztatási jogviszonyok kifehérítésére is.
A közzététellel nem érintett szervek felsorolásába 2012. január 1-jétől bekerült a Nemzeti Adó-és Vámhivatal, mivel a NAV nem minősül rendvédelmi szervnek, de a hivatásos állományra vonatkozó speciális rendelkezések alkalmazása ebben a körben is indokolt.
Art. 54. § (7) bekezdés
Az adóhatóság az adózót érintő tényről, adatról, körülményről, határozatokról, igazolásról, vagy más iratról tájékoztatást ad a bíróság részére. Az Art. lehetővé teszi valamennyi adókötelezettséget megállapító államigazgatási határozat felülvizsgálatát. Az adókötelezettséget érintő valamennyi, az ügyben keletkezett iratot a bíróság rendelkezésére kell bocsátani. A bíróság kérését az adótitokra való hivatkozással megtagadni nem lehet. Az adóhatósági határozatok bírósági felülvizsgálatán kívül más esetekben is szükség lehet az adóhatóság birtokában lévő adatok kiszolgáltatására. (Ilyen lehet pl. a magánszemély jövedelmére vonatkozó adat tartásdíj megállapítása iránti perben.)
A nyomozóhatóság részére a büntetőeljárás megindításához vagy lefolytatásához szintén ki kell szolgáltatni a kért adatot [Be. 71. § (1) bekezdés]. A nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója által engedélyezett megkeresésre az adóhatóság tájékoztatja a nemzetbiztonsági szolgálatot az adótitoknak minősülő adatról, amennyiben az a törvényben meghatározott feladatkörének ellátásához szükséges. A nemzetbiztonsági szolgálat feladatairól az 1995. évi CXXV. törvény rendelkezik.
Tekintettel arra, hogy a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv (Nemzeti Védelmi Szolgálat), illetve a terrorizmust elhárító szerv (Terrorelhárítási Központ) nyomozóhatósági jogkört nem gyakorol, nemzetbiztonsági szolgálatnak sem minősül, ezért az Art. által felsorolt, az adótitok megismerésére jogosultak körébe sem tartozott. Az 54. § (7) bekezdés új d) pontja alapján az Art. egyértelműen tartalmazza, hogy az adatkérő milyen adótitokról és milyen cél elérése érdekében tájékoztatható.
Az Állami Számvevőszék az Országgyűlésnek felelős legfőbb ellenőrzési szerv, így indokolt, hogy ellenőrzésének lefolytatásához minden adatot megkérhet az adóhatóságtól. A kormány által kijelölt belső ellenőrzési szerv (Kormányzati Ellenőrzési Hivatal) ugyancsak feladatai ellátása érdekében ismerheti meg az adótitoknak minősülő adatokat. Az adóhivatal adóztatási tevékenységének törvényességét a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény 5. §-a alapján a NAV felügyeletére kijelölt miniszter felügyeli, csakúgy, mint a szervezet működését. Ezért nevesíti az Art. 54. § (6) bekezdésének f) pontjában az adópolitikáért felelős minisztert is, mint akit megkeresésére szintén megillet a tájékoztatás joga, amennyiben az külön törvényben, illetve az Art. 11. §-ában meghatározott feladatainak ellátását szolgálja. A 2012. január 1-jét megelőző szabályozás szerint az adópolitikáért felelős miniszter jogszabályi felhatalmazás alapján volt jogosult az adótitok megismerésére. A hatályos szabályozás (törvényben, illetve az Art. 11. §-ában meghatározott feladatok ellátása érdekében) pontosabb és garanciálisabb jellegű.
Az adótitkot jogszerűen felhasználók körébe tartozik a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője, amennyiben a tájékoztatás az Áht. szerinti belső ellenőrzéshez szükséges.
A központi költségvetésből vagy Európai Uniós forrásból finanszírozott támogatások jogszerű megállapításához nélkülözhetetlen bizonyos, az adóhatósági eljárások során keletkezett adatok átadása a támogatást folyósító szervek számára, így e szerveket is megilleti a tájékoztatás joga, ezáltal hatékonyabban visszaszoríthatók a költségvetés megkárosítására irányuló magatartások.
2010. december 24-i hatállyal módosultak az Ötv. polgármesterre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályai, melyek szerint összeférhetetlenség miatt meg kell szüntetni annak a polgármesternek a megbízatását, akinek az állammal szemben - a lehetséges jogorvoslati eljárások kimerítését követően - köztartozása áll fenn, és azt az erről szóló értesítés kézhezvételétől számított hatvan napon belül - részletfizetés vagy fizetési halasztás esetén az ezt engedélyező határozat rendelkezéseinek megfelelően - nem rendezi [Ötv. 33/A. § (2a) bekezdés c) pont]. Az 54. § i) pontjának 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezése célja, hogy a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzéséért felelős szerv (Kormányhivatal) az Ötv.-ben meghatározott feltétel vizsgálatához megfelelő eszközökkel rendelkezzen.
Art. 54. § (8) bekezdés
A 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezés megteremti a NAV szervezetén belüli szabad információáramlás lehetőségét a törvényben meghatározott célokból, ezzel is elősegítve a hatékonyabb munkavégzést.
Art. 54. § (9) bekezdés
Az Szja tv. 39. § (1) bekezdése alapján érvényesített kedvezmény az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett agrár csekély összegű (agrár de minimis) támogatásnak minősül. Az őstermelői tevékenységből származó jövedelem adóját úgy kell kiszámítani, hogy meg kell határozni az összevont adóalap adóját e jövedelemmel együtt és nélküle is, és meg kell állapítani a két adóösszeg különbözetét. Az adókedvezmény igénybevételének feltétele, hogy a magánszemély adóbevallásában feltüntesse a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által vezetett ügyfél-nyilvántartási rendszerben nyilvántartott regisztrációs számát. Ezen adatokat a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv köteles nyilvántartani és figyelemmel kísérni, ezért ezen adatokra vonatkozóan a törvény adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő az állami adóhatóság számára.
Art. 54. § (10) bekezdés
A de minimis támogatás fogalmát az Art. 178. § 30. pontja határozza meg. Az Európai Unióhoz történő csatlakozással az állami támogatások pontos nyilvántartási rendszere különös jelentőségű lett, így az adótitok szabályait is ezen célhoz kellett igazítani, ezért a jelzett támogatással kapcsolatosan adatszolgáltatást rendel el az Art., amelyet a kincstár részére köteles az állami adóhatóság teljesíteni.
Art. 54. § (11) bekezdés
A szabályozás bevezetését az indokolta, hogy az Európai Unióban az állami pénzügyek átláthatósága elsődleges és kiemelkedően fontos szempontot képvisel. Tekintve, hogy az állami adóhatóságnál rendelkezésre álló adatok adótitoknak minősülnek, így azok bármely szerv részére történő átadásához törvényi felhatalmazás szükséges. Ezt teremti meg többek között az Art. 54. § (11) bekezdése.
Art. 54. § (12) bekezdés
A kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi szerződés információcseréről rendelkező cikkei rendelkeznek az egyezményes államok illetékes hatóságai közötti információcseréről. Az egyezmények egy része hatálybalépésüket tekintve, több évtizedes múlttal rendelkezik, ezért az információcsere cikkek egy része adatvédelmi szempontból aggályokat vet fel. Tekintettel arra, hogy az egyes egyezmények módosítása nehézkes (pl. a tárgyalások felvétele a módosítás miatt a különböző egyezményes államokkal stb.), ezért az összes hatályos kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményre kiterjedő hatállyal az Art. kiegészült egy titokvédelmi klauzulával. A klauzula ezután a már hatályos és a jövőben hatályba lépő egyezmények tekintetében is rendezi az adatvédelmi követelményeket, melyek az adatkezelés célját, körét, a továbbítható adatok meghatározását egyértelműen rögzítik az információcserében részt vevő illetékes hatóságok vonatkozásában.
Art. 54. § (13) bekezdés
Az Európai Parlament és a Tanács 2005. október 26-i, a pénzügyi rendszereknek és a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló 2005/60/EK irányelv alapján az FIU (Financial Intelligence Unit), azaz a pénzügyi információs egység jogosult alkalomszerűen, közvetlenül vagy közvetve hozzáférni azokhoz a pénzügyi, igazgatási és nyomozó hatósági információkhoz, amelyekre feladatainak megfelelő ellátásához szüksége van. A pénzügyi információs egységként működő hatóság jogosult megkereséssel fordulni az állami adó- és vámhatósághoz, amely köteles a pénzügyi információs egységként működő hatóság számára a kért információt (beleértve az adótitoknak és vámtitoknak minősülő információt) megadni. Ennek megfelelően a pénzügyi információs egységként működő hatóság számára közvetett hozzáférést biztosított. Az irányelv által meghatározott adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítése érdekében vált szükségessé az egyes ágazati törvények titokvédelmi rendelkezéseinek módosítása, így az Art. 54. §-ának módosítása is, melynek eredményeként a pénzügyi információs egységként működő hatóság (a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Központi Hivatala szervezetén belül működő Pénzmosás Elleni Információs Iroda) saját hatáskörében eljárva vagy külföldi FIU írásbeli megkeresése teljesítése céljából jogosult adótitkot vagy vámtitkot megismerni.
Art. 54. § (14) bekezdés
Az állami adóhatóság ellenőrzése, eljárása során kizárólag adózás szempontjából értékelheti a jogviszonyt. Ebből következően szükségessé vált az adóhatóság számára szignalizációs kötelezettséget előírni a hatáskörrel rendelkező hatóságok felé, amelyek a jogviszonyt a vonatkozó jogszabályok szerint érdemben rendezik. Ezért írja elő a jogszabály, hogy az állami adóhatóság e tárgyú jogerős határozatait havonta elektronikus úton továbbítja a munkaügyi hatóság és az egészségbiztosítási szerv részére.
Art. 54. § (15) bekezdés
Az Art. 30. § (8) bekezdése szerint az állami adóhatóság a munkáltató által le nem vont, biztosítottat terhelő járulékot határozattal írja elő a magánszemély terhére. Amennyiben a magánszemélyt terhelő járulék összege megfizetésre, beszedésre került, az állami adóhatóság erről a magánszemély volt munkáltatóját értesíti, aki (amely) az általa a Tbj. 50. § (5) bekezdése szerint jogszerűen bevallott biztosítotti járulékot önellenőrzéssel helyesbíti. Az önellenőrzéssel azonban olyan helyzet áll elő, ami veszélyezteti a határozattal előírt járulék (tagdíj) alapjának nyugellátásba történő beszámítását. Ebből következően szükséges, hogy a jogerős határozat egy példányát az adóhatóság megküldje a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős szerv részére. 2012. január 1-jétől kiegészült a rendelkezés az ettől az időponttól folyósított korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság, a balettművészeti életjáradék, az átmeneti bányászjáradék ellátásokra történő utalással, melyek megállapíthatóságát szintén szolgálja a nyugdíjbiztosítási szerv részére történő adatszolgáltatás. Tekintettel arra, hogy a 2012. január 1-jétől hatályos szabályok szerint a magánnyugdíjpénztári tagdíjak bevallási és befizetési adatait már nem az állami adóhatóság tartja nyilván, ezért a magánnyugdíjpénztár felé történő adatszolgáltatásra vonatkozó rész is kikerült az Art. rendelkezései közül.

Art. 54/A. §

Art. 54/A. §
Az adatszolgáltatás részletes szabályait az ingatlanok forgalmi értékadatainak szolgáltatási rendjéről és az adatszolgáltatás igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 33/2007. (XII. 23.) PM rendelet tartalmazza. Az állami adóhatóság bármely magánszemély, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet kérelmére - igazgatási szolgáltatási díj ellenében - az összehasonlító értékadatokról vezetett nyilvántartásából adatszolgáltatást teljesít, természetesen az ingatlan tulajdonosok személyes adatainak megismerését kizáró módon.

Art. 55. §

Art. 55. § (1) bekezdés
Az adótitok szabályai miatt az adóhatóság a tudomására jutott adatokat nem teheti közzé. Ha az adózó olyan adatot tesz megtévesztő módon közzé, amely az adóhatóság munkájába vetett bizalom megingatására alkalmas, akkor az adóhatóság e közzétételre az adótitok feloldásával válaszolhat.
Azt, hogy a közzétett tény a bizalom megingatására alkalmas-e, az adott esetben lehet eldönteni. Ilyennek kell tekintetni, pl. ha az adózó az adóhatóság dolgozóira becsületsértő kijelentéseket használ, az ellenőrzéssel kapcsolatban valótlan tényt állít, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. Ide sorolhatjuk azt az esetet is, amikor az adózó egyoldalúan nyilatkozik az ellenőrzés megállapításáról - pl. csak az adókülönbözet és a bírság megállapítását hangsúlyozza, eltekintve attól a körülménytől, hogy ezek keletkezésének oka éppen az ő jogszabályellenes magatartása. A választ ugyanolyan módon kell közzétenni, mint ahogy az adózó nyilatkozata elhangzott (újság, rádió, tv stb. útján).
Art. 55. § (2) bekezdés
Annak eldöntése, hogy az adózó által közzétett nyilatkozat alkalmas-e "az államigazgatás munkájába vetett bizalom megingatására", végső fokon az adópolitikáért felelős miniszter hatáskörébe tartozik. Ugyanis ő engedélyezi a cáfolat közzétételét az érintett adóhatóság felettes szervének véleménye alapján.
A rendelkezés csak az érintett tájékoztatását írja elő, ami még mindig elegendő garancia a személyiségi jogok védelmében, tekintettel arra, hogy az érintettnek lehetőséget ad az ellenvéleménye kifejtésére.
Art. 55. § (3) bekezdés
Számos külföldi országban egyfajta szankcióként alkalmazzák a nagy összegű, illetve tartós tartozással rendelkező adósok nevének közzétételét. Amellett, hogy a közzététel egyfajta negatív értékítéletet jelent, részben a gazdasági élet nagyobb biztonságát is szolgálja.
A rendelkezés érinti ugyan az adózók személyiségi jogait, de ez nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges mértéket.
Az aránytalan érdeksérelem megakadályozása érdekében a jogalkotó ezt az intézkedést szigorú korlátok közé szorította:
- A közzététel az adott feltételek mellett az adóhatóságra nézve kötelező, tehát kizárt az egyes adózók "kedvezményezése".
- A közleményben az adóhiány mellett a jogkövetkezmények (bírságok, pótlék) összegei is szerepelnek, de az irányadó összeghatárt magának a határozat szerinti adóhiánynak kell meghaladnia (tehát a határozatban jelzett szankciók (bírság, pótlék) az összeghatár szempontjából figyelmen kívül hagyandók).
- A szabályozás figyelemmel van arra is, hogy az ügyek sok esetben nem zárulnak le az adóigazgatási eljárás befejeztével, hanem bírósági felülvizsgálatra kerül sor. Így a közzététel csak a keresetindításra nyitva álló határidő eredménytelen letelte, vagy a bírósági eljárás jogerős befejezése után alkalmazható. A közzététel módjára a törvény nem tartalmaz rendelkezést, ez az adóhatóság döntése szerint történhet. Jelenleg ezek az adatok az Adó- és Vámértesítőben jelennek meg, de megtekinthetők a NAV internetes honlapján is.
- Az adóhatóság kizárólag abban az esetben hozhatja nyilvánosságra az adózó adatait, ha a határozatban előírt fizetési kötelezettségének az adózó nem tett eleget a határozatban megállapított időpontig. A szabály tehát a határozat szerinti összeg esedékességig történő megfizetését írja elő, ami nem azonos a teljes "tartozásmentességgel".
A 2012. január 1-jétől hatályos módosítás kivette a közzététellel érintett adózók köréből a csőd- vagy felszámolási eljárás alatt álló adózókat. Ennek indoka, hogy a csőd- vagy felszámolási eljárás alatt álló adózók fizetési kötelezettségeinek teljesítésére a Csőd tv. speciális (esedékességet és kielégítési) szabályokat határoz meg. Másrészt az adóhiánnyal való érintettségénél a csőd- vagy felszámolási eljárás ténye jelentősen negatívabb körülmény, amely azonban a cégnyilvántartás közhiteles adataiból nyilvánosan megismerhető.
Art. 55. § (4) bekezdés
Az adóhatóságot azon adózók adatai vonatkozásában is nyilvánosságra hozatali kötelezettség terheli, akik elmulasztották teljesíteni bejelentkezési kötelezettségüket. Ez a rendelkezés egyértelműen a feketegazdaság elleni küzdelmet szolgálja. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a bejelentkezési kötelezettség teljesítése nélkül adóköteles tevékenységet folytatók az ebből származó jövedelmük után nem fizetnek adót. A nyilvánosságra hozatal visszatartó erőt jelenthet.
Art. 55. § (5) bekezdés
A gazdasági kapcsolatok tisztaságának és megbízhatóságának erősítése, továbbá a jogkövető adózói magatartás ösztönzése érdekében az adóhatóság évek óta folyamatosan közzéteszi azon adózók adatait, akik (amelyek) a terhükre jogerős határozattal megállapított nagy összegű adóhiányt nem fizették meg. Tekintettel arra, hogy nagy összegű tartozás nemcsak adóellenőrzés során feltárt adóhiányból, hanem bevallásból is adódhat - amikor az adózó bevallási kötelezettségének eleget tesz, ugyanakkor adófizetési kötelezettségét nem teljesíti - a fizetési kötelezettség teljesítésének rendszeres elmaradása a szerződő partnerek felé a fizetőképesség tekintetében rendkívül fontos információ lehet, ezért a törvény lehetővé teszi a hosszú idő óta, nagy összeggel tartozók adatainak nyilvánosságra hozatalát is.
A közzététel feltételeként meghatározott tartozás összeget nettó módon kell számításba venni, azaz az állami adóhatóság által nyilvántartott adótartozás összegét csökkenteni kell az ugyancsak az állami adóhatóság által nyilvántartott túlfizetések összegével. Amennyiben az így számított egyenleg tartozást mutat, és ez 180 napon keresztül meghaladja a törvényben meghatározott összeghatárt, akkor lehet az adózó azonosítására alkalmas adatokat az adóhatóság honlapján megjeleníteni.
Art. 55. § (6)-(7) bekezdés
A munkaviszony létesítésével összefüggő munkáltatói bejelentési kötelezettség elmulasztása súlyosan sérti a munkavállalók szociális biztonságát. A bejelentési kötelezettség elmulasztását a Kbt. már korábban is a közbeszerzési eljárásból való kizárással sújtotta; e jogsértés elkövetése azonban 2009. június 1-jétől az állami támogatásokból való kizárást is eredményezi. 2012. január 1-jétől ezt a rendelkezést az Áht. 50. § (1) bekezdése és a törvény felhatalmazása alapján kiadott, a rendezett munkaügyi kapcsolatok feltételeiről és igazolásának módjáról szóló 1/2012. (I. 26.) NGM rendelet 4. § a) pontja tartalmazza. Emellett - tekintettel arra, hogy a bejelentési kötelezettség munkáltatók részéről való teljesítését nemcsak a munkaügyi hatóság, hanem az adóhatóság is vizsgálja - e jogsértés elkövetését abban az esetben is szankcionálni indokolt, ha a bejelentési kötelezettség elmulasztását nem a munkaügyi hatóság, hanem az adóhatóság állapította meg. Ennek érdekében szükséges az adóhatóság honlapján nyilvánosságra hozni az ilyen jogsértést elkövető munkáltatókat. Ezen túlmenően a különböző hatóságok eljárásának összehangolása érdekében az Art. 172. §-ának módosítása is szükségessé vált, mely alapján kötelezővé vált az adóhatóság számára mulasztási bírság kiszabása, amennyiben a munkáltató a foglalkoztatottak bejelentési kötelezettségét nem teljesítette. Természetesen abban az esetben, amikor
• az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el a munkaviszony bejelentése érdekében, vagy
• amikor az adózó ugyan késedelmesen, de az adóellenőrzés megkezdésének időpontjáig a tényleges foglalkoztatás teljes időtartamát lefedően utólag bejelentette a munkavállalót,
a körülmények mérlegelése alapján lehetőség van a bírság kiszabásának mellőzésére is.
Art. 55/A. §
Az ingatlanos társaságban részesedéssel rendelkezőknek biztosítani kell azt az információt, hogy az ilyen társaságban lévő részesedést idegenítettek el, ezért az állami adóhatóság minden év szeptember 30-áig honlapján közzéteszi az adott adóévben, a Tao. szerint ingatlannal rendelkező társaságnak minősülő adózók nevét (elnevezését), székhelyét, adószámát.
Art. 55/B. §
Az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott tartozással rendelkezők adatainak közzétételéhez a helyi szinten működő vállalkozásoknak, befektetőknek fontos érdeke fűződik. A 2012. január 1-jétől hatályos szabályozás a nyilvánosság visszatartó erejének alkalmazására ad lehetőséget a helyi önkormányzatok számára is.

V. FEJEZET

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ADÓÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZABÁLYAINAK ALKALMAZÁSA

Illetékes hatóság

Art. 56. §

Art. 56. § (1) bekezdés
Magyarország Európai Uniós csatlakozása óta (2004. május 1.) hazánk az eddigieket meghaladó intenzitással vesz részt a Közösség nemzeti határokon átívelő gazdasági folyamataiban, mely a nem kívánatos adórövidítési, adócsalási törekvések "nemzetközivé" válását, az adókijátszás és adókikerülés új formáinak terjedését is magával vonja. A tagállami határokon túl intézkedési jogosultsággal nem rendelkező adóhatóságoknak ebből következően a közösségen belüli, de a tagállamok határain átnyúló ügyletekhez kapcsolódó adókötelezettségek ellenőrzése során egyre nehezebb feladatokkal kell megküzdeniük.
A tagállamok közötti adóügyi együttműködés ma alapvetően két irányban valósul meg. Az ún. adómegállapítási jogsegély az egyes gazdasági tevékenységekhez kapcsolódó adókötelezettségek megállapításához, ellenőrzéséhez szükséges adatok tagállami adóhatóságok közötti kölcsönös átadását biztosítja; míg az együttműködés másik formája, az adóbehajtási jogsegély egy tagállam hatósága által kiállított végrehajtható okiratban foglalt követelés (adótartozás) más tagállamban történő végrehajtására ad lehetőséget. Az együttműködés egyik alappillére az információcsere központi szerveinek létrehozása. Az Európai Közösség adóügyi együttműködési szabályainak megfelelően Magyarországon is létre kellett hozni a tagországok illetékes hatóságaival állandó információs kapcsolatot tartó szervet. Az adómegállapítási és behajtási jogsegéllyel összefüggő feladatokat - a vámhatóság hatáskörébe tartozó vám és jövedéki adó kivételével - 2010. december 31-ig az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalon belül önálló szervezeti egységként működő Központi Kapcsolattartó Iroda (a továbbiakban: KKI) látta el. 2011. január 1-jétől a NAV korm. r. 36. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Kormány az Art. 56. § (1) bekezdésében megjelölt kapcsolattartó közigazgatási szervként a NAV szervezetén belül a Központi Hivatalt jelöli ki. A NAV elnöke az európai közösség adóügyi együttműködési szabályainak alkalmazására a Központi Hivatalon belül Központi Kapcsolattartó Iroda (KKI) elnevezéssel szervezeti egységet működtet.
Az Art. 56. § (1) bekezdése 2012. január 1-jétől nem irányadó a 2010/24/EU irányelv (Behajtási irányelv) végrehajtására kijelölt szervek vonatkozásában. A kijelölő rendelkezések az Art. 70. § 4-5. pontjaiban találhatóak. A hivatkozott pontok értelmében magyar illetékes hatóság: az adópolitikáért felelős miniszter; magyar megkereső hatóság, magyar megkeresett hatóság: a behajtási jogsegéllyel kapcsolatban az állami adó- és vámhatóság Kormányrendeletben központi kapcsolattartó irodaként, kapcsolattartó irodaként, vagy kapcsolattartó szervként kijelölt szerve, szervezeti egysége az alábbiak figyelembevételével:
- központi kapcsolattartó iroda: a behajtási jogsegély területén elsődlegesen felelős szerv az Európai Unió más tagállamával való kapcsolattartásért, valamint külön kifejezett felhatalmazás esetén felelős az Európai Bizottsággal való kapcsolattartásért is;
- kapcsolattartó iroda: a behajtási jogsegély területén belül a 60. §-ban meghatározott egy vagy több adó- vagy díjtípus, vagy kategória vonatkozásában felelős szerv az Európai Unió más tagállamával való kapcsolattartásért;
- kapcsolattartó szerv: a központi kapcsolattartó szervtől és a kapcsolattartó irodától különböző hatóság, amely hatásköréhez kapcsolódóan vesz részt a behajtási jogsegéllyel kapcsolatos együttműködésben.
A kiegészítést a Behajtási irányelv új terminológiája indokolta, mely szerint a tagállamokban illetékes hatóságok, illetve operatív szinten a megkeresett és megkereső hatóságok járnak el a behajtási jogsegély teljesítése során.
Art. 56. § (2) bekezdés
Az Európai Közösség tagállamai illetékes hatóságától érkező adómegállapítási és adóbehajtási jogsegély iránti megkereséseket úgy kell tekinteni, mintha a magyar hatóságoktól érkeztek volna, illetőleg "hazai" adótartozás behajtására irányulna. Ilyen esetekben a megkeresett magyar adóhatóság úgy jár el, mintha maga indított volna eljárást a kívánt információ megszerzésére, vagy mintha a saját tagállamában lévő másik hatóság megkeresésére járna el.

Adómegállapítási jogsegély

Art. 57. §

Art. 57. § (1) bekezdés
Az adómegállapítási jogsegély közösségi irányelvekben rögzített szabályrendszerét az adózás rendjéről szóló törvény 2001-ben építette be a magyar jogrendszerbe, alkalmazására 2004. május 1-jétől van lehetőség. A magyar adóhatóság ezzel részévé vált annak a kiépített, egységes információcsere-hálózatnak melyen keresztül az egyes állami adóhatóságok a Közösségen belül kötött ügyletekre vonatkozó adóadatokat közvetlenül átadhatják egymásnak.
Az információátadásnak három jól elkülöníthető körét (megkeresés alapján; automatikus információcsere (előzetes megkeresés nélküli); viszonosság (önkéntes csere) alapján) határozza meg a törvény. Az információcsere első csoportját a megkeresés alapján átadott adóadatok képezik. Eszerint tagállami adóhatóságok valamely más tagállam megkeresésére átadnak egymásnak minden rendelkezésükre álló, illetőleg a jogszabályok biztosította keretek között beszerezhető adóadatot, amely az a)-d) pontokban említett adók megállapításához, ellenőrzéshez, azok végrehajtásához illetve a kamat, igazgatási pénzbüntetés és pénzbírság megállapításához szükségesek.
Az általános forgalmi adóval kapcsolatos információátadást a KKI nem az Art.-ban rögzített eljárás szerint, hanem 2012. január 1-jétől a Közösség közvetlenül hatállyal bíró jogszabályában, a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről és csalás elleni küzdelemről szóló 904/2010/EU rendeletben (a továbbiakban: EU Rendelet) foglaltak szerint teljesíti.
A közösségi áfa együttműködési rendszer legfontosabb részeleme a közösségi kereskedelemmel és a közösségi adószámokkal kapcsolatos információk elektronikus úton történő átadása.
Az Európai Unió Bizottsága a tagállamok közötti együttműködés elősegítése érdekében létrehozott egy olyan információ-csererendszert, amelyben a tagállamok hatóságai információk átadásával segítséget nyújtanak egymásnak és a Bizottságnak, a Közösségen belüli termékértékesítések és szolgáltatások, termékbeszerzések és a termékimport területén az általános forgalmi adó megfelelő alkalmazásához és fokozzák a közösségi kereskedelmi kapcsolatokat terhelő áfa-ellenőrzések és a csalások elleni küzdelem hatékonyságát. Az elektronikus információcsere-rendszer (VIES: Value added tax Information Exchange System) keretében folytatott adatátadás az ún. automatikus és önkéntes információcsere keretében zajlik. Az EU Rendelet fogalomrendszerében automatikus csere: előre meghatározott információ előzetes megkeresés nélküli szisztematikus közlése egy másik tagállammal; az önkéntes csere pedig információ előzetes megkeresés nélküli, nem szisztematikus közlése egy másik tagállammal bármely időpontban.
Az EU Rendelet a VIES rendszeren keresztül zajló, meghatározott adatokra kiterjedő automatikus és önkéntes adatcsere mellett fenntartja a megkeresésre történő, széleskörű adatátadás intézményét is. Ennek keretében a tagállamok minden, az általános forgalmi adó megállapításához szükséges adat átadására, illetőleg a még rendelkezésre nem álló információk beszerzéséhez szükséges vizsgálatok elvégzésére is kötelezettséget vállalnak.
Art. 57. § (2) bekezdés
A megállapítást célzó információcsere második típusa az automatikus információcsere, melynek keretében az adóhatóságok hivatalból tájékoztatják egymást az adózással összefüggő tényekről, adatokról, körülményekről. Ezekben az esetekben tehát nem szükséges megkeresés, az adóadatot a kapcsolattartó közigazgatási szerv gyakorlatilag minden külön hatósági aktus nélkül továbbítja, illetőleg beszerezheti.
Art. 57. § (3) bekezdés
Az Art. - az adómegállapítási jogsegélyt szabályozó közösségi irányelvben foglaltaknak megfelelően - lehetőséget biztosít arra, hogy az adóhatóság az adómegállapítási jogsegély keretében beszerzett adatokat közvetlenül tovább adhassa valamely harmadik tagállam adóhatóságának, amennyiben az adatátadásnak törvényben meghatározott feltételei fennállnak, és az adatokat eredetileg szolgáltató tagállam a továbbításhoz hozzájárul.
Art. 57. § (4) bekezdés
Az adózók információs önrendelkezési jogát védi az a szabály, mely szerint a kapcsolattartó közigazgatási szerv az adózót kérelmére - tehát nem hivatalból - tájékoztatja az adómegállapítási jogsegély keretében átadott adóadatairól.
Art. 57. § (5) bekezdés
A tagállamok közötti információcsere harmadik típusát a viszonosság alapján történő adóadat-átadás jelenti. A kapcsolattartó közigazgatási szerv viszonosság (ún. viszonossági megállapodás) alapján is adhat tájékoztatást más tagállam adóhatóságának, ha az a másik tagállamban az adómegállapításhoz szükséges. Bővül a tagállamok által köthető, az adóhatósági együttműködésre vonatkozó viszonossági megállapodások lehetséges tárgyi köre. Viszonosság alapján gyakorlatilag bármely adóadat átadható és az e törvényben meghatározott célra felhasználható, valamint lehetőség van arra is, hogy valamely más tagállam adóhatóságának alkalmazottja az adóadat beszerzés érdekében a magyar adóhatóság eljárási cselekményeinél személyesen jelen legyen.
Art. 57. § (6)-(7) bekezdés
A tagállami adóhatóságok az ellenőrzés hatékonyságának növelése érdekében a jövedelem-, nyereség- és vagyonadók, az általános forgalmi adó, valamint a biztosítási díjakra kiszabott adó tekintetében megállapodhatnak abban, hogy egy vagy több adóalany adókötelezettségeinek teljesítését egyidejű ellenőrzés keretében vizsgálják. Ennek során az egyes tagállami adóhatóságok azonos időszakban, kizárólag saját illetékességi területükön eljárva foganatosítanak ellenőrzési cselekményeket, majd az ennek során birtokukba jutott információkat - amennyiben az más tagállamban az adómegállapításhoz vagy az ellenőrzés eredményes lefolytatásához szükséges lehet - egymásnak átadhatják. Az egyidejű ellenőrzéseknek elsősorban a kapcsolt vállalkozások ellenőrzése tekintetében lehet kiemelkedő jelentősége.
Art. 57. § (8) bekezdés
Az 57. § (1) bekezdés b)-d) pontjaiban meghatározott adónemek vonatkozásában kibocsátott határozat vagy egyéb okirat tekintetében lehetőség nyílik arra, hogy az adóhatósági iratok kézbesítésében a tagállami hatóságok segítséget nyújtsanak egymásnak, amennyiben az irat címzettje a megkeresett tagállam területén érhető el. A jogszabály meghatározza a kézbesítés iránti megkeresésében feltüntetendő adatok körét.
Art. 57. § (9) bekezdés
A rendelkezésre álló, illetőleg más hatóságtól beszerezhető adóadatokat, információkat a kapcsolattartó közigazgatási szerv az eljárás gyors lefolytatásának érdekében a lehető legrövidebb idő alatt továbbítja. A törvény erre nézve általános határidőt nem szab meg, a kamatadóval összefüggő adatok vonatkozásában azonban előírja, hogy azokat összesítve, az adóévet követő év június 20-ig küldi meg a kapcsolattartó közigazgatási szerv a haszonhúzó illetősége szerinti tagállam illetékes hatóságának.

Titokvédelem

Art. 58. §

Art. 58. §
Az adómegállapítási jogsegély az adatvédelmi szabályok szempontjából nem csorbítja a magyar szabályozás szigorú garanciáit, az együttműködés keretében továbbított, adózást érintő tények, adatok, körülmények, okiratok az átadást követően, az adatot átvevő tagállamban is a magyar adótitok szabályok által garantált védelmet élveznek. Ennek érdekében az Art. taxatíve meghatározza az adatkezelés céljait, azon személyek körét, akik az ily módon beszerzett adatokhoz hozzáférhetnek, illetőleg rögzíti az adatátadás - kógens, illetőleg a kapcsolattartó közigazgatási szerv mérlegelésén alapuló - korlátait.
Az adóadatok védelme érdekében a törvény előírja, hogy az adóügyi együttműködés eredményeként a kapcsolattartó közigazgatási szerv tudomására jutott adóadatok adótitoknak minősülnek, ugyanakkor e jogsegély útján a magyar adóhatóság tudomására jutott adóadathoz az adótitok egyéb eseteinél szűkebb kör juthat hozzá. Azokat kizárólag az adómegállapításban és az adóellenőrzésben közvetlenül közreműködő személyek, az adóadattal érintett ügyben eljáró pénzügyi nyomozók, illetőleg a bírósági eljárásban a törvény alapján közvetlenül részt vevő személyek ismerhetik meg, használhatják fel.

Az adóadat átadás korlátai

Art. 59. §

Art. 59. § (1) bekezdés
Amennyiben a kapcsolattartó közigazgatási szerv a továbbított adatot, információt más hatóság nyilvántartásából szerezte be, az az átadást követően a másik tagállamban is kizárólag az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy azonosításához, az adókötelezettség, a költségvetési támogatáshoz való jogosultság megállapításához, az adózók ellenőrzésre történő kiválasztásához, ellenőrzéséhez, végrehajtási eljárás lefolytatásához, valamint az adózó kérelmére indult adóigazgatási eljárásban a tényállás tisztázásához használható fel. [Art. 52. § (2) bekezdés]. Ha az adóadatról értesítendő tagállam joga e garanciákat nem tartalmazza, a kapcsolattartó közigazgatási szerv köteles megtagadni az információátadást.
Art. 59. § (2) bekezdés
A törvény az adóadat-átadás kötelező megtagadásán túl lehetővé teszi a jogsegély iránti kérelem elutasítását a kapcsolattartó közigazgatási szerv mérlegelése alapján. Ezek a korlátok többnyire a költségkíméléssel és az eredményességgel függenek össze.

Külföldre irányuló megkeresések

Art. 59/A. §

Art. 59/A. §
Az Art. 59/A. §-át megállapító rendelkezés bevezetésének indoka, hogy az új Behajtási irányelv (azaz az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 2010/24/EU irányelv) nagy terjedelmű speciális rendelkezése miatt az adómegállapítási és behajtási irányelvek külföldre irányuló megkereséseket átültető rendelkezései egy közös 70. §-ban már nem kezelhetők. A módosítás következtében az Art. V. fejezetének adómegállapítási együttműködést és a Behajtási irányelvet átültető rendelkezéseinek nincs közös metszete (az V. fejezetben az adómegállapítási irányelvet az Art. 57-59/A. §-ai, a Behajtási irányelvet pedig a 60-70. §-ok ültetik át).

Behajtási jogsegély

Art. 60. §

Art. 60. §
A behajtási jogsegély uniós szabályozását illetően jelentős változás következett be 2012. január 1-jétől.
Az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 2010/24/EU tanácsi irányelv egyes rendelkezéseivel kapcsolatos részletes szabályok megállapításáról szóló 1189/2011/EU végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezte a 1179/2008/EK rendeletet. Emellett a korábbi 2008/55/EK tanácsi irányelv helyébe egy új irányelv a 24/2010/EU irányelv lépett.
Az új szabályozás új alapokra helyezte a behajtás terén az együttműködés szabályait, ezzel együtt megújultak az Art. V. fejezetének behajtási jogsegélyre vonatkozó szabályai. A törvény továbbra is rögzíti a jogsegély tárgyi hatályát, meghatározza, mely adónemekben fennálló tartozások tekintetében kérhető közreműködés a magyar adóhatóságtól.
Az új szabályozás jelentős változásokat vezetett be. Ezek közül kiemelendő a tárgyi, illetve személyi hatály kiterjesztése, az egységes végrehajtható okirat bevezetése, az előzetes megkeresés nélküli információcsere lehetőségének megteremtése, továbbá a behajtási jogsegély keretében rendelkezésre álló adózási adatok társadalombiztosítási célú felhasználásának biztosítása.
A behajtási jogsegély magában foglalja az egyes megkeresések szerinti eljárásokat, és együttműködési formákat. A behajtási jogsegély valójában négyféle megkeresés-fajtát foglal magában: az információkérés, kézbesítés, behajtás, és a biztosítási intézkedés iránti megkeresést. Ezen kívüli együttműködési formaként tartalmazza a törvény az előzetes megkeresés nélküli információcserét, a más tagállami közigazgatási eljárásban a más tagállam területén való jelenlét, részvétel lehetőségét.
A tárgyi hatály kiterjesztése azt jelenti, hogy az új szabályok értelmében már tételes felsorolás nélkül, bármely olyan adónemet illetően kezdeményezhető behajtás, amelyet valamely tagállam, vagy tagállam területi önkormányzata, közigazgatási egysége (pl. tartomány) nevében vetnek ki. Ezen túlmenően kiterjed a tárgyi hatály az adó- illetve vámeljárásokhoz kapcsolódó igazolások díjaira is.
A törvény felsorolást tartalmaz azon követeléseket illetően is, amelyekkel kapcsolatosan behajtási jogsegély teljesítésének nincs helye. Ugyancsak nem lehet kezdeményezni behajtást (továbbra sem, egyezően a korábbi szabályokkal) az 1500 euró alatti követelések vonatkozásában.
A felsorolásban nem említett adónemek, illetőleg tartozások Közösségen belül történő behajtása (beszedése) érdekében szükséges cselekmények foganatosítása a nemzetgazdasági miniszter által lefolytatott közbeszerzési eljárás nyertesének - ez jelenleg a Sigma Zrt. - hatáskörébe tartozik, a Közösségen kívül pedig valamennyi, a magyar költségvetést megillető adó, adók módjára behajtandó köztartozás beszedése során e szervezet segítségét veheti igénybe az állami, illetőleg önkormányzati adóhatóság. [Art. 147. §]
A behajtási jogsegély személyi hatálya is jelentős mértékben kiterjesztésre került az új szabályok értelmében. Korábban az eljárás alanya csak az Art. szerinti adós, illetve adózó lehetett. Az új szabályok szerint azonban már a megkeresések a következő személyek bármelyikére vonatkozhatnak:
-a főadós vagy valamely társadós;
- az adóson (társadóson) kívül bármilyen olyan személy, aki a megkereső tagállam hatályban lévő jogszabályai értelmében felel az adók, vámok, illetékek és egyéb intézkedések rendezéséért vagy az említett adókkal, vámokkal, illetékekkel és egyéb intézkedésekkel kapcsolatos egyéb követelésekért.

Információkérés iránti megkeresés

Art. 61. §

Art. 61. § (1)-(3) bekezdés
A behajtási jogsegély keretében előírt kötelező információ átadásra a megkereső államnak elsősorban a tartozás behajthatóságának megítélésével összefüggésben van szüksége. Ennek teljesítése során az adóhatóság elsősorban azt vizsgálja, hogy a megfizetésre kötelezettnek van-e Magyarország területén végrehajtás alá vonható vagyontárgya vagy harmadik személlyel szemben fennálló követelése. Az adatátadás tehát kötelező.
Az információk rendelkezésre bocsátása érdekében a megkeresett magyar hatóság saját hatáskörben vagy megkeresés útján intézkedik mindazon közigazgatási eljárás megindítása iránt, amely az információk megszerzése érdekében szükséges. Ez azt jelenti, hogy ha a megkeresés teljesítése egyéb belföldi adatkezelő szerv - pl a személyi adat- és lakcímnyilvántartást, gépjármű- vagy ingatlan-nyilvántartást kezelő szerv - megkeresését teszi szükségessé, a magyar megkeresett hatóság a kézhezvételről szóló értesítés megküldésével egyidejűleg értesíti erről a megkereső tagállamot és intézkedik az információ beszerzése iránt.
A törvény meghatározza továbbá, hogy mely esetekben tagadható meg illetve nem tagadható meg az információ rendelkezésre bocsátása.

Előzetes megkeresés nélküli információcsere

Art. 61/A. §

Art. 61/A. §
Az Art. 2012. január 1-jétől hatályos új rendelkezése alapján, ha az adó-, vám- vagy illeték-visszatérítés - a hozzáadottérték-adó kivételével - egy másik tagállamban letelepedett vagy ott tartózkodási hellyel rendelkező személyt érint, akkor az a tagállam, amelyből a visszatérítés származik, tájékoztathatja a letelepedés helye vagy a tartózkodási hely szerinti tagállamot a várható visszatérítésről.

A kézbesítés iránti megkeresés

Art. 62. §

Art. 62. §
Az új szabályok szerint a kézbesítés iránti megkeresés alkalmazási köre a korábbiakhoz képest tágabb lett. A korábbi, 2012. január 1-jét megelőzően hatályos szabályok szerint a más tagállami kézbesítésre csak a közigazgatási jellegű és ezen belül is a végrehajtáshoz közvetlenül kapcsolódó okirat vonatkozásában kerülhetett sor. Ezzel szemben az új szabályok szerint a közigazgatási jellegű okiratokon túl, a bírósági okiratok kézbesítésére is sor kerülhet, illetve nem kizárólag a végrehajtással szorosan összefüggő tartalmú okiratokra, azaz a végrehajtható okiratokra vonatkozhat a jogsegély. Tehát elegendő lesz az a körülmény az okiratokat illetően, miszerint az okirat tárgya a jogsegély hatálya alá tartozó követelésre vagy annak behajtásra vonatkozik. Megjegyzendő azonban, hogy a kézbesítés vonatkozásában az 1500 eurós korlát nem alkalmazható, tehát kézbesítés iránti megkeresés az 1500 eurós küszöbértéket el nem érő követelések esetén is kezdeményezhető.
Az új szabályok szerint a belföldi hatóság a megkereső hatóság kérelmére intézkedik valamennyi olyan döntés és egyéb okirat - ideértve a bírósági okiratot is - címzett személynek történő kézbesítéséről, amely a megkereső tagállamból származik és a behajtási jogsegély tárgyi hatálya alá tartozik. A kézbesítés iránti megkereséshez egységes formanyomtatványt kell mellékelni. Az illetékes hatóság a megkeresés teljesítése érdekében egyidejűleg a megkereső tagállamtól további adatokat kérhet, azonban a kézbesítendő okirat érvényességét nem vizsgálhatja. Amennyiben az okirat kézbesítéséhez valamennyi adat rendelkezésre áll, az illetékes hatóság intézkedik a megkeresés teljesítése iránt, a kézbesítendő okirat egy példányát valamint az egységes kézbesítési formanyomtatványt postai úton tértivevénnyel haladéktalanul továbbítja a címzett részére. A magyar megkeresett hatóság haladéktalanul tájékoztatja a megkereső hatóságot a kézbesítés érdekében megtett intézkedésről, így különösen a kézbesítés időpontjáról.
A magyar megkeresett hatóság a kézbesítés iránti megkeresést a törvényben meghatározott esetekben elutasítja.

Behajtás iránti megkeresés

Art. 63-66/A. §

Art. 63. §
Az általános elszámolási szabályok értelmében az adóhatóság az adózó tartozásait a végrehajtás során nem egyenként, hanem azokat összesítve hajtja be. Amennyiben a behajtott összeg az adótartozást csak részben fedezi, az Art. 43. § (3) bekezdésében foglaltak alapján az adóhatóság a végrehajtott összeget az adók esedékességének sorrendjében, azonos esedékességű adóknál a tartozás arányában számolja el. Eltérő szabály érvényesül az adók módjára behajtandó köztartozások esetében: amennyiben a behajtott összeg a fizetésre kötelezettet terhelő tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, az adóhatóság a bevételt - az Art. 161. § (7) bekezdése szerint - a különböző tartozások arányában számolja el, és utalja át.
A Behajtási irányelv szerint, ha a megkereső hatóság tagállamával kötött megállapodás eltérően nem rendelkezik, a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) nem köteles a megkereső hatóság behajtás iránti megkereséssel érvényesített követelésnek ugyanolyan elsőbbséget biztosítani, mint a belföldi hasonló követeléseknek.
Lényeges új elem a szabályozásban az egységes végrehajtható okirat bevezetése. A korábbi szabályok szerint a megkeresett állam a megkereső állam által kiadott végrehajtható okirathoz további hatósági aktust kapcsolt (pl. záradékkal látta el a végrehajtható okiratot, vagy külön formalizált döntést hozott róla), amely alapján a behajtást megindította. Az új szabályok lényege, hogy az egységes végrehajtható okiratot a megkereső tagállam hatósága bocsátja ki, és ahhoz joghatás társul a megkeresett államban anélkül, hogy a megkeresett állam további hatósági aktust alkalmazna, azaz közvetlenül ez alapján az okirat alapján megindítható a végrehajtás a megkeresett államban.
Az egységes végrehajtható okiratot minden tagállami hatóságnak az Európai Bizottság által meghatározott formanyomtatvány felhasználásával kell kiállítania. A Behajtási irányelv szerint az okiratnak tartalmaznia kell a végrehajtást engedélyező eredeti okirat azonosítása szempontjából szükséges információkat, azaz a követelés leírását (a követelés jellegét, azt az időszakot, amelyre a követelés vonatkozik, a végrehajtási eljárás szempontjából jelentős bármilyen dátumot, a követelés összegét és annak különböző összetevőit, így a főkövetelést és a felhalmozódott kamatot, stb.); továbbá az adós nevét, valamint az azonosítását szolgáló más lényeges adatokat; illetve a követelés megállapításáért felelős hivatal azonosítását, elérhetőségét.
A megkereső hatóság a behajtás iránti megkeresést, a végrehajtást engedélyező egységes okiratot magyar nyelven vagy magyar nyelvű fordítást mellékelve továbbítja a magyar megkeresett hatóság részére. A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) és a megkereső szerv (megkereső tagállam illetékes hatósága) megállapodást köthet az alkalmazandó nyelv(ek)ről. Az okiratokat azonban érvénytelennek kell tekinteni, ha továbbításukra a megállapodásban foglaltak megsértésével került sor. A magyar megkeresett hatóság a megkereső hatóságtól kérheti az okiratok magyar nyelvre, illetve a megállapodás szerinti nyelvre történő fordítását.
Art. 64. §
A megkeresett tagállamban történő behajtás céljából bármely behajtási megkeresés tárgyát képező követelést úgy kell kezelni, mintha az a megkeresett tagállam követelése lenne, azaz a megkeresett állam a saját, az adók, díjak behajtására alkalmazandó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit kell, hogy alkalmazza. E szerint a magyar megkeresett hatóság (az állami adó- és vámhatóság) a végrehajtást engedélyező egységes okiratban foglalt követelést forintban hajtja be.
Ezen túlmenően, a törvény a követelés vonatkozásában késedelmi pótlék felszámítását is előírja, mégpedig a megkeresés beérkezése napjától a követelés fedezetét biztosító végrehajtási cselekmény foganatosításának napjáig, illetve a követelés megfizetésének napjáig terjedő időszakra. Speciális rendelkezés, hogy ez esetben a késedelmi pótlék felszámítására a nettó pótlékszámítás szabályai nem alkalmazhatók, hiszen a más tagállam költségvetését megillető tartozások és túlfizetések nem tekinthetők egyneműeknek, az adózónak a magyar adóhatósággal szemben fennálló túlfizetése nem csökkenti a más tagállamot megillető tartozás után felszámítandó késedelmi pótlék alapját. A felszámított késedelmi pótlék végrehajtási eljárásban érvényesített összegét a magyar megkeresett hatóság átutalja a megkereső hatóság részére.
A törvény általános szabályait kell alkalmazni az adós (kötelezett) fizetési nehézsége esetén. E szerint a követelés megfizetésére a magyar megkeresett hatóság az Art. fizetési könnyítésre vonatkozó rendelkezései szerint a kötelezett személy részére fizetési könnyítést engedélyezhet. A fizetési könnyítéssel kapcsolatos döntésről a magyar megkeresett hatóság a megkereső hatóságot is értesíti.
Art. 65. §
Az új irányelv alapján átültetett új rendelkezések külön szabályokat tartalmaznak a jogorvoslati kérelmeket illetően. E szerint a végrehajtást engedélyező eredeti okirattal, a végrehajtást engedélyező egységes okirattal, az ezen okiratokban érvényesített követeléssel, valamint a megkereső hatóság vagy a megkereső tagállam más illetékes szerve által történő kézbesítés érvényességével kapcsolatos jogorvoslati kérelmet a megkereső tagállam illetékes szervéhez kell előterjeszteni, ennek elbírálása értelemszerűen a megkereső állam hatósága hatáskörébe tartozik, lévén, hogy ezen állam (hatóság) aktusairól van szó. Ezzel szemben a megkeresett tagállamban tett végrehajtási intézkedésekkel vagy a megkeresett tagállam illetékes hatósága általi kézbesítés érvényességével kapcsolatos vitákat a megkeresett tagállam illetékes szerve elé kell terjeszteni, hiszen ebben az esetben a megkeresett, vitatott aktusokat foganatosító tagállamnak van joghatósága elbírálni e kérelmeket. E jogorvoslati kérelmekkel kapcsolatos döntéséről a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) a kérelmező személyt és a megkereső hatóságot is tájékoztatja.
Az Art. 65. §-a ennek megfelelően határozza meg az eljárási részletszabályokat.
Art. 66. §
Fontos szabály (bár nem újdonság, hiszen a pontos információ biztosítása a másik hatóság részére minden együttműködés alapja), hogy a megkereső hatóság a behajtás iránti megkereséssel kapcsolatos minden releváns információt haladéktalanul továbbít a magyar megkeresett hatóság részére. Ezzel együtt, a magyar megkeresett hatóság is tájékoztatja a megkereső hatóságot a behajtás iránti megkereséssel kapcsolatos intézkedéseiről.
Az új szabályok (illetve a Behajtási irányelv) lehetővé teszik a megkeresés módosítását, visszavonását. Ez esetben a megkereső hatóság - a módosítás indokát is megjelölve - haladéktalanul tájékoztatja a megkeresett hatóságot a behajtás iránti megkeresés módosításáról vagy a megkeresés visszavonásáról. Ha a behajtás iránti megkeresés módosítására a jogorvoslati kérelemben hozott döntés miatt kerül sor, a megkereső hatóság e döntést és a felülvizsgált végrehajtást engedélyező egységes okiratot továbbítja a magyar megkeresett hatóság részére. A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) ezen okiratok beérkezése napját követően a módosított (felülvizsgált) végrehajtást engedélyező egységes okirat alapján jár el. Az ezen okiratok beérkezése napját megelőzően megkezdett, a módosított (felülvizsgált) végrehajtást engedélyező egységes okiratban foglaltaknak megfelelő végrehajtási cselekmények és biztosítási intézkedések is foganatosíthatók, kivéve, ha a behajtás iránti megkeresés, illetve a végrehajtást engedélyező egységes okirat módosítására a végrehajtást engedélyező eredeti okirat vagy a végrehajtást engedélyező egységes okirat érvénytelensége miatt került sor.
Art. 66/A. §
A törvény rendelkezik a behajtás iránti megkeresés elutasításának lehetőségéről, illetve az elutasítási okokról, továbbá azokról az esetekről is amikor a behajtás iránti megkeresés elutasításának nincs helye.

Biztosítási intézkedésre irányuló megkeresés

Art. 67. §

Art. 67. §
A biztosítási intézkedések megtétele - minthogy a belföldi jogot kell a végrehajtás során alkalmazni - végrehajtási jogsegélynek tekinthető, hisz hazai jogunk szerint a biztosítási intézkedés foganatosítása előrehozott végrehajtási cselekmények megtételét jelenti. Alkalmazására akkor van mód, ha a megkeresés beérkezésének időpontjában az adós vitatja a követelést, ha a végrehajtást engedélyező eredeti okiratot vagy a végrehajtást engedélyező egységes okiratot a megkereső hatóság még nem állította ki, továbbá, ha a tartozás még nem esedékes vagy még nem végrehajtható, de annak későbbi megfizetése veszélyeztetett. A biztosítási intézkedés célja még nem a követelés kielégítése, hanem olyan helyzet megteremtése, amely biztosítja, hogy később a követelés kielégíthető legyen. Biztosítási intézkedésként pénzkövetelés biztosítását rendelheti el az adóhatóság. [Art. 149. §]

A megkeresés elutasítása

Art. 68. §

Art. 68. §
A behajtás iránti megkeresés speciális elutasítási okai mellett a törvény külön rendelkezik valamennyi, behajtási jogsegély keretébe tartozó megkeresés elutasítására vonatkozó esetekről, körülményekről.

Egyéb közös rendelkezések

Art. 69-69/D. §

Art. 69. §
A külföldi követelések behajtása során a végrehajtáshoz való jog elévülése tekintetében (ide értve az elévülés nyugvását, meghosszabbodását is) a megkereső hatóság államának joga irányadó. Erre tekintettel a megkereső hatóság és a magyar megkeresett hatóság tájékoztatja egymást a behajtás iránti vagy biztosítási intézkedésre irányuló megkereséssel érintett követeléssel kapcsolatos elévülési időt megszakító, felfüggesztő, meghosszabbító jogi tényekről (intézkedésekről).
Art. 69/A. §
Az új szabályok rögzítik, miszerint a magyar megkeresett hatóság a megkeresés alapján megteszi a megfelelő intézkedéseket a pótlék, és az eljárás adózót (személyt) terhelő költségeinek érvényesítése érdekében. Magyarország a behajtási jogsegély teljesítésével kapcsolatban felmerült költség megtérítése iránt a megkereső tagállammal szemben igényt nem érvényesít és a megkereső tagállam ilyen igényét nem teljesíti. E rendelkezéstől eltérni csak két esetben lehet. Egyrészt, ha a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) és a megkereső hatóság a behajtási jogsegély teljesítésével összefüggésben az egyedi költségmegtérítés szabályairól megállapodást köt. Egyedi költségmegtérítési megállapodásnak akkor van helye, ha a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) és a megkereső hatóság közös álláspontja szerint a behajtási jogsegély teljesítése a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos, illetve nagyon magas költséggel jár, vagy különleges nehézséget okoz.
Másrészt a költségek vonatkozásában kivételként rögzíti a törvény, miszerint a megkereső tagállam felelős minden olyan költségért, veszteségért, kárért, amely a behajtási jogsegély keretében érvényesített követelés vagy a végrehajtást, illetve biztosítási intézkedést engedélyező eredeti okirat érvénytelensége miatti intézkedések következményeként merült fel.
Art. 69/B-69/C. §
Főszabály a megkeresések esetén az elektronikus út. A megkereső hatóság az információkérés, a kézbesítés, a behajtás és a biztosítási intézkedés iránti megkeresést, valamint a végrehajtást engedélyező egységes okiratot, a biztosítási intézkedést engedélyező eredeti okiratot, egyéb okiratokat, továbbá a jogorvoslati kérelem esetén a tájékoztatást formanyomtatvány használatával, elektronikus úton továbbítja a magyar megkeresett hatóság részére, kivéve, ha ez gyakorlati okból nem megvalósítható.
Amennyiben lehetséges, a szabályozás a formanyomtatvány használatát írja elő a behajtási jogsegély teljesítése során a magyar megkeresett hatóság és a megkereső hatóság közötti, minden további kommunikációra is.
A megkereső hatóság az információkérés, a kézbesítés, a behajtás és a biztosítási intézkedés iránti megkeresést, a kézbesítés iránti megkeresés teljesítéséhez alkalmazott bármely formanyomtatványt és a végrehajtást engedélyező egységes okiratot magyar nyelven vagy magyar nyelvű fordítást mellékelve továbbítja a magyar megkeresett hatóság részére. A kézbesítés iránti megkeresés alapján kézbesítendő okiratok a megkereső tagállam hivatalos nyelvén továbbíthatók a magyar megkeresett hatóság részére. A magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) és a megkereső szerv (megkereső tagállam illetékes hatósága) megállapodást köthet a behajtási jogsegély teljesítése során alkalmazandó nyelv(ek)ről.
Art. 69/D. §
A behajtási jogsegély teljesítése során a magyar megkeresett hatóság által közölt, továbbított vagy szerzett információ adótitoknak minősül, és mint ilyen védelemben részesül. Ezen, adótitoknak minősülő információkat a magyar megkeresett hatóság (állami adó- és vámhatóság) és más magyar közigazgatási hatóság kizárólag a követelések végrehajtásához, az ilyen követelésekkel kapcsolatos biztosítási intézkedésekhez, valamint a társadalombiztosítási járulékok megállapításához és végrehajtásához használhatja fel. E rendelkezéstől eltérni és az információt más célra felhasználni kizárólag az információt szolgáltató tagállam kifejezett írásbeli engedélyével lehet. A megkereső vagy megkeresett hatóság tagállamától eltérő tagállam illetékes hatósága (harmadik fél) részére a magyar megkeresett hatóság a behajtási jogsegély teljesítése során szerzett információt csak akkor továbbíthatja, ha megítélése szerint az információ a harmadik félnek a követelések végrehajtásához, az ilyen követelésekkel kapcsolatos biztosítási intézkedésekhez, valamint a társadalombiztosítási járulékok megállapításához és végrehajtásához hasznos lehet, és az információt szolgáltató megkeresett vagy megkereső hatóság az információ továbbítását nem ellenezte.

Más tagállamba irányuló megkeresés és előzetes megkeresés nélküli információcsere

Art. 69/E-69/F. §

Art. 69/E-69/F. §
Ha a magyar megkereső hatóság a behajtási jogsegély teljesítése iránt más tagállam illetékes hatóságát keresi meg, az Art. V. fejezetében rögzített behajtási jogsegély szabályait kell megfelelően alkalmazni.

Értelmező rendelkezések

Art. 70. §

Art. 70. §
Újdonság a szabályozást illetően, hogy az Art. V. fejezete rögzíti azon sajátos fogalmakat, amelyeket az új irányelv a behajtási jogsegély szabályozása folytán bevezet.

VI. FEJEZET

HATÁSKÖR, ILLETÉKESSÉG

Art. 71. §

Art. 71. §
A hatásköri szabályok azt rendezik, hogy az egyes adókkal, költségvetési támogatásokkal kapcsolatos technikai és hatósági feladatok ellátása során mely hatóság jogosult és köteles eljárni. A hatásköri szabályokból azt is meg kell tudni állapítani, hogy az adott ügyben mely szerv jár el első fokon. Annak eldöntéséhez azonban, hogy a több azonos hatáskörű szervezet közül melyik az az egy, amelyikre az ügy konkrétan tartozik, szükséges az illetékesség szabályozása is.
A törvény 71. § (1) bekezdése határozza meg az általános hatásköri és illetékességi szabályt, mely szerint az adóhatóság a hatáskörébe tartozó ügyben az illetékességi területén köteles eljárni.
Az Art. hatásköri és illetékességi szabályai 2004. január 1-jétől kiegészültek az eljárási kényszerre vonatkozó rendelkezésekkel, valamint a törvénysértően hallgató adóigazgatási szervezettel szemben tehető felettes szervi, illetőleg bírósági intézkedési joggal.
Amennyiben az adóhatóság eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, erre a felettes szerve - kérelemre vagy hivatalból - utasítja. Amennyiben az adóhatóság a felettes szervének utasítására az általa meghatározott határidőn belül nem tesz eleget eljárási kötelezettségének, a felettes szerv az ügyet magához vonhatja, és az ügyben első fokon jár el, vagy az első fokú eljárásra a mulasztóval azonos hatáskörű adóhatóságot jelöl ki. Ha nincs felettes szerv, illetőleg a felettes szerv intézkedési vagy eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, az adózó kérelmezheti, hogy a törvényszék nemperes eljárásban kötelezze az adóhatóságot az eljárás lefolytatására. Ezen esetek kivételével az adóhatóságtól a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el, ezzel a jogszabály egyben kimondja a hatáskörelvonás tilalmát is.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal valamint a Vám- és Pénzügyőrség 2011. január 1-jével megszűnt, összevonásukkal létrejött a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, és ezzel egy szervezet keretei között kerül ellátásra az állam adóhatósági, a vámhatósági és - meghatározott bűncselekmények tekintetében - az adónyomozati tevékenység.
A 2011. január 1-jei integráció indokaként számos ok hozható fel. Így - többek között - az adó- és vámigazgatás tevékenysége körében - azok hasonlóságaira tekintettel - elkerülhetővé válnak bizonyos párhuzamosságok, egységes irányítás alatt valósulhat meg az állam adó és adójellegű bevételeinek kezelése és megfelelő szintű védelme. Nem hagyható figyelmen kívül a globalizálódó kereskedelemnek az egyes államok bevételeire gyakorolt hatása sem. Az adó- és vámjellegű közterhek jellemzői egyre közelítenek, ezzel párhuzamosan egyre kevésbé indokolt ezek felügyeletét különböző szervezetekre bízni. Az állam adó és adójellegű bevételeit sértő bűncselekmények üldözését ésszerűen ahhoz a szervezethez kell telepíteni, amely fő profilját tekintve végzi ezen bevételek kezelését, védelmét. Az adónyomozati tevékenység hatóköre ugyanis jelentősen különbözik más nyomozóhatóságok által üldözött bűncselekményektől, mind az elkövetői kör, mind az elkövetési magatartás és az eredmény megállapítása is speciális szakértelmet igényel. Az integrációval természetesen magasabb hatékonyság várható, mind a működési költségek, mind pedig a szakmai színvonal tekintetében.
2011. január 1-jétől, az állami adóhatóság és vámhatóság integrációját követően, az egyes hatásköri, valamennyi illetékességi szabályról, továbbá egyes szervek kijelöléséről a NAV Korm. r. rendelkezik.
A törvény és a rendelet által nem rendezett hatáskörrel és illetékességgel összefüggő kérdésekben - a törvény tárgyi hatályát meghatározó rendelkezések [Art. 5. § (1) bekezdés] alapján - érvényre jutnak a Ket. rendelkezései is.

Az állami adóhatóság hatásköre

Art. 72. §

Art. 72. § (1) bekezdés
Sem az Art., sem más jogszabály nem sorolja fel tételesen azokat az adókat és költségvetési támogatásokat, amelyek ügyeiben az állami adóhatóságnak kell eljárni. Ehelyett - a jelen bekezdés általános rendelkezése alapján - minden adó és költségvetési támogatás az állami adóhatóság hatáskörébe tartozik, amennyiben valamely törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik. Ilyen lehet maga az Art. (mint a 72. § (3) bekezdése is mutatja), vagy bármilyen más, a költségvetési kapcsolatokra vonatkozó törvény. Ha tehát egy jövőben létrehozandó új adóról vagy költségvetési támogatásról szóló törvény (kormányrendelet) az eljáró adóhatóságról külön nem rendelkezik, úgy az ezzel kapcsolatos ügyek automatikusan az állami adóhatósághoz tartoznak. 2008. január 1-től az Art. szerint az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó feladattípusokat, illetőleg ezen belül akár egyes konkrét feladatokat nemcsak törvény hanem kormányrendelet is más hatóság vagy adóhatóság hatáskörébe utalhat.
A jelen törvényhely az Art. 4. §-ában foglalt tárgyi körön túlmenően a központi költségvetés terhére garanciavállalás címén teljesítendő kifizetéseket és azok visszakövetelését is az állami adóhatóság hatáskörébe utalja.
Az állam a gazdasági folyamatok segítése érdekében bizonyos esetekben garanciát vállal (pl. beruházási, vagy egyéb hitelekre) a központi költségvetésen keresztül.
Ennek feltételei általában jogszabályi formában jelennek meg, de előfordul egyedi ügyekben történő garanciavállalás is. A pénzintézet, ha a kötelezett a tőle felvett hitelt nem téríti vissza, a jogszabályi feltételek szerinti összeget a költségvetésből (közelebbről az adóhatóságtól) megigényelheti. A kiutalással egyidejűleg ezt az összeget az adóhatóság - adott esetben - visszatérítendő költségvetési támogatásként a kötelezett terhére előírja és a továbbiakban az általános szabályok szerint gondoskodik a behajtásáról.
Az állam által vállalt kezesség előkészítésének és a kezesség beváltásának eljárási rendjét részletesen a 110/2006. (V. 5.) Korm. rendelet szabályozza. Az egyedi ügyekben történő garanciavállalás feltételeit a Kormány külön intézkedéssel határozza meg.
Az adók módjára behajtandó köztartozás fogalmát a törvény 4. § (2) bekezdése határozza meg. A rendelkezés szerint a végrehajtás és az ezzel összefüggő nyilvántartás tekintetében az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a köztartozásokra, továbbá igazgatási és bírósági szolgáltatás díjaira, amelyekre törvény az adók módjára való behajtást rendeli el. A köztartozás fogalmát az Art. 178. § 20. pontja definiálja. A köztartozás kifejezés tágabb az állammal szemben fennálló tartozásnál, mert ide sorolhatók például a helyi önkormányzatokkal szemben fennálló, önkéntesen nem teljesített kötelezettségek is. Az adózás rendjében nevesített módon jelenik meg az adók módjára behajtandó köztartozások között a bírósági és igazgatási szolgáltatás díja. Az Itv. rendezi az igazgatási és bírósági szolgáltatások díjainak keretszabályait [Itv. 67. §], azonban nem szabályozza az egyes díjakkal kapcsolatban a megállapításra, beszedésre, végrehajtásra, ellenőrzésre jogosult szerveket.
Az adók módjára behajtandó köztartozások közös vonása, hogy beszedésük az adókhoz hasonlóan közérdek, mert a beszedés (behajtás) elmaradása az államháztartás valamely alrendszerének helyzetét közvetlenül vagy közvetve kedvezőtlenül befolyásolja. Ezek a kötelezettségek valójában csak a végrehajtás és az azzal kapcsolatos nyilvántartás tekintetében függenek össze az adózással, az ezekre vonatkozó szabályokat az Art. a megkeresésre történő végrehajtás keretében szabályozza [Art. 161. §].
Az önkormányzati adóhatóságot megillető helyi adóval, illetve a gépjárműadóval összefüggő tartozások megkeresés alapján történő végrehajtása ügyében, feltéve, hogy azt törvény vagy kormányrendelet nem utalja más hatóság vagy adóhatóság hatáskörébe, az állami adóhatóság jár el. Az önkormányzati adóhatóság tehát megkeresheti az állami adóhatóságot a nála nyilvántartott a helyi adó és a gépjárműadó tartozások esetén azzal, hogy a megkereséseket havonta, a tárgyhót követő hónap 15-éig továbbíthatja az állami adóhatósághoz, amennyiben annak összege eléri a 10 000 forintot.
Art. 72. § (2) bekezdés [hatályon kívül helyezve]
Az állami adóhatóság magán-nyugdíjpénztári tagdíjjal kapcsolatos hatásköre 2012. január 1-jétől megszűnt azzal, hogy a Tbj. 56/G. §-ában foglaltak alapján, ha a biztosított pénztártagsági jogviszonya a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépése miatt már nem áll fenn, a pénztártagsági jogviszony idejére járó, meg nem fizetett tagdíj, bírság, pótlék tekintetében az eljárást az állami adóhatóság a Nyugdíjbiztosítási Alap javára folytatja le.
Art. 72. § (3)-(4) bekezdés
Az Art. lehetőséget biztosít arra, hogy a különböző beszedő szervezetek a csőd- és felszámolási eljárásban, a végelszámolásban és a végrehajtási eljárásban kölcsönösen képviseljék egymást, és így a rendelkezésre álló kapacitásaikat jobban kihasználják. Az Art. 2011. január 1-jétől az állami adó- és vámhatóság hatáskörébe tartozó követelések tekintetében hitelezőként az állami adóhatóságot jelöli ki. Ezt megelőzően az állami adóhatóság a központi költségvetést megillető követelések tekintetében hitelezőként, míg a vámhatóság hatáskörébe tartozó követelések tekintetében a hitelező képviselőjeként járt el, mely képviselet a két szervezet összeolvadásával természetesen módosult.
A szabályozás szerint a vámhatóság a végrehajtási szabályok alapján a vámbiztosítékból, jövedéki biztosítékból rendezi a tartozásokat, amennyiben a biztosíték nem fedezi a tartozásokat, akkor a vámhatóság végrehajtási ügyekben a továbbiakban már nem járhat el, hanem az ezekkel kapcsolatos végrehajtási cselekményeket az állami adóhatóság foganatosítja. [Lásd még az Art. 79. § (1) bekezdését is.]
Art. 72. § (5)-(6) bekezdés
Az Art. 72. § (5) bekezdése az állami adóhatóság hatáskörét rendezi a lakáscélú támogatás igénylésével összefüggő ellenőrzések lefolytatása tekintetében.
A lakáscélú állami támogatással összefüggésben felmerült polgári jogi igényeket az Art. 72. § (5) bekezdésének korábbi szabályozása szerint a Kincstári Vagyonigazgatóság látta el, de az állami támogatásokkal kapcsolatban nem volt joga fellépnie a hitelintézetek esetleges jogsértéseivel szemben. A hitelintézeteknek az állammal szemben történő elszámolásait az adóhatóságnak kellett ellátnia [lásd a lakáscélú támogatásokról szóló 12/2001 (I.31.) Korm. rendeletet].
Minthogy a hitelintézetekkel szembeni védelmet a Korm. rendelet 2008. január 1-től hatályos módosítása szerint a kincstár biztosítja, így célszerű volt valamennyi - a (4) bekezdésben (2010. január 1-jétől (5) bekezdésében) meghatározottakon kívüli -, ezzel összefüggő hatósági jogosítványt is a kincstárhoz csoportosítani.
Ugyanakkor a végrehajtás az adóhatóság keretein belül hatékonyan megoldható, ezért az Art. 72. § (5) bekezdése (2010. január 1-jétől (6) bekezdése) 2008. január 2-ával kiegészült azzal, hogy ha a kincstár az állami követelések érvényesítése során jogerősen megállapítja a követelés összegét, úgy a követelés - mint köztartozás - végrehajtását az adóhatóság bonyolítja le a rá vonatkozó általános rendelkezések szerint.

Art. 73. §

Art. 73. §
Az állami adóhatóságra vonatkozó egyes hatásköri és valamennyi illetékességi szabályt a NAV Korm. r. határozza meg , és a hivatkozott rendelet tartalmazza az egyes szervek kijelölésére vonatkozó rendelkezéseket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, illetve annak adóztatási szerve, az állami adóhatóság vonatkozásában.

Az állami adóhatóság általános illetékességi szabályai

Art. 74. § [hatályon kívül helyezve]

Az állami adóhatóság különös illetékességi szabályai

Art. 75-76. § [hatályon kívül helyezve]

Az állami adóhatóság különös hatásköri szabályai

Art. 77-78. § [hatályon kívül helyezve]

A vámhatóság hatásköre és illetékessége

Art. 79. §

Art. 79. § (1) bekezdés
Art. 79. § (2) bekezdés [hatályon kívül helyezve]
Az Országgyűlés a népegészségügyileg nem hasznos élelmiszerek fogyasztásának visszaszorítása és az egészséges táplálkozás előmozdítása, valamint az egészségügyi szolgáltatások, különösen a népegészségügyi célú programok finanszírozásának javítása érdekében a 2011. évi CIII. törvénnyel (a továbbiakban: Neta tv.) bevezette az ún. népegészségügyi termékadót. Az új közteherrel kapcsolatos adóhatósági feladatokat a Neta tv. a vámhatóság hatáskörébe telepítette, ezért az Art. 79. § (1) bekezdésében foglalt - a vámhatóság hatáskörébe tartozó közterheket rögzítő - rendelkezés kiegészült az új adónemmel.
A vámhatóság hatáskörébe tartozó adókötelezettségeket felsoroló szabály rögzíti, hogy az említett közterhekkel kapcsolatos végrehajtási eljárás lefolytatására a vámhatóság hatásköre nem terjed ki, tekintettel arra, hogy az Art. 72. § (4) bekezdése valamint 146. § (1) bekezdése alapján a vámhatóság hatáskörébe tartozó követelések tekintetében a végrehajtás foganatosítójaként az állami adóhatóság jár el.

Art. 80. §

Art. 80. §
2011. január 1-jétől a NAV Korm. r. szabályozza a vámszervek általános és különös hatásköri, valamint illetékességi szabályait.

Az állami adó- és vámhatóság hatásköre és illetékessége

Art. 80/A. §

Art. 80/A. §
A korábbiakban - az Art. 24/G. §-a kapcsán - már kifejtettek szerint, a VPID szám megállapítása tekintetében 2012. január 1-jétől nemcsak a vámhatóság, hanem az állami adó- és vámhatóság adóztatási szerve, vagyis az állami adóhatóság is eljárhat. Ennek megfelelően, az állami adóhatóság valamint a vámhatóság hatáskörére és illetékességére vonatkozó szabályozás mellett a törvényben - új cím alatt - megjelent az állami adó- és vámhatóság hatáskörére és illetékességére vonatkozó rendelkezés.

Önkormányzati adóhatóság hatásköre és illetékessége

Art. 81. §

Art. 82. §

Art. 82. §
Az adózás rendjéről szóló törvény az önkormányzat jegyzőjét tekinti önkormányzati adóhatóságnak.
Fő szabály szerint a helyi adóval kapcsolatos adóügyben az az önkormányzati adóhatóság jár el, amelynek önkormányzata a helyi adót bevezette. Ebben az esetben a hatáskör és az illetékesség egybeesik, hiszen fogalmilag kizárt, hogy egy önkormányzat illetékességi területén - ahol a helyi rendelet kifejti az életviszonyokra gyakorolt hatását - más önkormányzat működtessen adóhatóságot. Az önkormányzat költségvetése javára nem csak a helyi adókról szóló törvény alapján lehet kötelező befizetést előírni, ilyen rendelkezéseket más törvény is tartalmazhat. A hatályos adójogban ilyennek minősül a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény [Gjt.], amely az önkormányzati adóhatóság feladatkörébe utalja a belföldön nyilvántartott gépjárművek tulajdonosainak, üzembentartóinak megadóztatását.
A magánszemélyt terhelő adók módjára behajtandó köztartozások végrehajtása - törvényben meghatározott esetekben - szintén az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozik. Az Art. 146. § (2) bekezdésének a) pontja alapján, ha törvény a köztartozás beszedését nem utalja más szerv hatáskörébe, magánszemély köztartozását a belföldi lakóhely, szokásos tartózkodási, fellelhetőségi hely, ennek hiányában utolsó, ismert lakóhelye szerint illetékes önkormányzat adóhatósága hajtja be. Megkereshető a behajtásra az az önkormányzati adóhatóság is, amelynek illetékességi területén a köztartozás kötelezettjének - ha az magánszemély - végrehajtás alá vonható vagyontárgya van.

Az illetékügyekkel kapcsolatos hatáskör és illetékesség

Art. 83-84. § [hatályon kívül helyezve]

VII. FEJEZET

AZ ADÓIGAZGATÁSI ELJÁRÁS

Art. 85. §

Art. 85. §
Az adóigazgatási eljárás szabályait tartalmazó fejezet bevezető rendelkezése meghatározza az adóigazgatási eljárás fogalmát, amikor összefoglalja az adóhatóság adózással kapcsolatos hatósági feladatait. Ezek a feladatok: az adózó jogainak és kötelezettségeinek megállapítása, az adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzése - melynek keretében a joggyakorlás törvényességének vizsgálata, azaz a joggal való visszaélés tilalmának érvényre juttatása is megvalósul - valamint az adózással kapcsolatos tények, adatok, körülmények nyilvántartása, és egyes adatok igazolása.
Az adóigazgatási eljárás több szakaszra tagozódik, magában fogalja az ellenőrzést, a hatósági eljárást, továbbá az adóvégrehajtást.

ADÓHATÓSÁGI IGAZOLÁS KIÁLLÍTÁSA

Art. 85/A. §

Art. 85/A. § (1)-(2) bekezdés
Az utóbbi években az adóhatóság egyre növekvő számban állított ki adó-, jövedelem- és illetőségigazolásokat, melyek az adózók számára engedélyezési, nyilvántartásba vételi eljárásokhoz, pályázatokhoz, támogatások igénybevételéhez, kérelmekhez szükségesek. A különböző jogszabályok jellemzően a köztartozás megfizetésének, az adókötelezettség teljesítésének, a jövedelem nagyságának, a lakcímnek, a székhely címének, az adóazonosító számnak az igazolását írják elő.
Az adó-, jövedelem- és illetőségigazolást az adóhatóság hatáskörében eljárva a nyilvántartásában szereplő adatok alapján, a kiállítás napján fennálló állapotnak megfelelő adattartalommal állítja ki, feltéve, hogy az adózó az adóhatósági igazolás kiadásának szükségességét valószínűsíti. Az adó-, a jövedelem- és az illetőségigazolások hatósági bizonyítványnak minősülnek. A hatósági bizonyítvány kiadásának egyes eljárási rendelkezéseit a Ket. szabályai rendezik.
Az adóigazolás adattartalmát a különböző jogszabályok eltérően - az ügy tárgyához igazodó módon - rendezik, ezért ennek teljes körű tartalmi egységesítése nem lehetséges, azonban az alapvető tartalmi és típusjegyeket az Art. meghatározza.
Az igazoláson feltüntethető az igazolás tárgyával összefüggő egyéb adat, ami az állami adóhatóság nyilvántartásában szerepel, pl.: az adóigazoláson az áfa kötelezettség, a fizetési kedvezmények adatai vagy hiánya, a jövedelemigazoláson jövedelemadat hiányában az adózó bevétele, meghatározott jövedelmek, nyilatkozatok, az illetőségigazoláson a tevékenység kezdete, a telephelyek címei, a bejelentett tevékenységek megnevezése.
Az adózó az állami adó- és vámhatóságnál fennálló adó- és vámtartozásáról vagy annak hiányáról egy - ún. együttes - igazolást kérhet. Az együttes adóigazolás iránti kérelem az illetékfizetés szempontjából 2011. január 1-je előtt két kérelemnek minősült, tekintettel arra, hogy az állami adóhatóságnál valamint a vámhatóságnál, azaz külön hatóságoknál nyilvántartott adatokat tartalmazott. 2011. január 1-jétől azonban, figyelemmel a Nemzeti Adó- és Vámhivatal létrejöttére, egy adóhatóságnál nyilvántartott adatokat tartalmaz, így az együttes igazolás kiadása iránti kérelem illetékfizetés szempontjából már csak egy kérelemnek minősül, így az illetékfizetésre vonatkozó speciális rendelkezés kikerült a törvényből.
Az Art. rendezi, hogy az adózók milyen nyelven kérhetik az igazolások kiállítását. Az adóhatóság az adó- és a jövedelemigazolást magyar, az illetőségigazolást magyar vagy az adózó kérelmére magyar és angol nyelven állítja ki. Az adóhatóság az illetőségigazolást a külföldi hatóság által rendszeresített nyomtatványon is kiállítja, ha a kérelmező a nyomtatványhoz csatolja annak magyar nyelvű szakfordítását. Amennyiben a nyomtatvány angol nyelvű, vagy több nyelvű ugyan de párhuzamosan teljes körű angol nyelvű szöveget is tartalmaz, akkor az adóhatóság a külföldi hatóság által rendszeresített illetőségigazolás nyomtatványt szakfordítás hiányában is köteles kiállítani.
A különböző eljárásokban szükséges adóhatósági igazolások beszerzését könnyíti meg az adózók számára a NAV Korm. r. azon rendelkezése, hogy az adózók a NAV bármelyik megyei (fővárosi) adóigazgatóságánál kérhetik adó-, jövedelem- és illetőségigazolás kiadását, függetlenül attól, hogy adóügyeikben egyébként más igazgatóság illetékes eljárni. Ez alól csak a Kiemelt Adózók Adóigazgatóságának, valamint a Kiemelt Ügyek Adóigazgatóságának hatáskörébe tartozó adózók jelentenek kivételt. Ezen adózók esetében a Kiemelt Adózók Adóigazgatósága, valamint a Kiemelt Ügyek Adóigazgatósága állíthatja ki a kért igazolást.
Az Art. 2009. január 1-jétől hatályos rendelkezése szerint ha jogszabály erről külön rendelkezik, az állami adóhatóságtól beszerezhető adóigazolással egyenértékű, ha az adóhatóság az adózót nyilvántartja a köztartozásmentes adózói adatbázisban. [Lásd az Art. 36/B. §-hoz fűzött magyarázatot]
Art. 85/A. § (3) bekezdés
Az általános adóigazolás lényegében egy adott időpontra vetített állapotot tükröz az adóhatóság nyilvántartása alapján. Az igazolás tartalmazza az adózónak az adóigazolás kiadásának napján vagy az adózó által az adóigazolás kiadása iránti kérelemben megjelölt napon az adóhatóságnál fennálló adótartozását vagy annak hiányát, a behajthatatlanság címén nyilvántartott, de el nem évült adótartozást, a kiállítás napjáig előírt valamely adónemre vonatkozó bevallási és adófizetési kötelezettség elmulasztását, ide nem értve azt, ha az adóhatóság által lefolytatott ellenőrzés a mulasztást feltárta, és az adózó a jogerős megállapítások alapján keletkezett fizetési kötelezettségét teljesítette.
A nemleges adóigazolás az általános adóigazolás egyik speciális típusa. A nemleges adóigazolás azt igazolja, hogy az adózónak az adóigazolás kiállításának napján vagy az adózó által az igazolás kiadása iránti kérelemben megjelölt napon az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása nincs. Ha az adózónak mégis van adótartozása, akkor a nemleges adóigazolás kiadására vonatkozó kérelmet el kell utasítani, csak általános adóigazolás állítható ki részére.
Az adóhatóság csak a nála nyilvántartott adótartozásról, vagy annak hiányáról állít ki adóigazolást. Ezért az állami adóhatóság által kiállított adóigazolás nem tartalmazza az adók módjára behajtandó tartozást (pl.: fogyasztóvédelmi bírság), vagy más adóhatóságnál nyilvántartott tartozást (pl.: iparűzési adó).
Az adózó nem csak az igazolás kiadásának napján fennálló adótartozásról (vagy annak hiányáról) kérhet adóigazolást, hanem - amint azt a fentiekben már jeleztük - bármely más (múltbéli) napra vonatkozóan.
Ha az adóhatóság közbeszerzéshez kapcsolódó kifizetés céljából igényelt adóigazolásban tartozást mutat ki, az igazolás kiállításával egyidejűleg a végrehajtás szabályai szerint intézkedik a követelés lefoglalása iránt, ezért a közbeszerzéshez kapcsolódó kifizetés céljából igényelt adóigazolás iránti kérelem - az adóhatóság esetleges végrehajtási cselekményei elősegítése érdekében - tartalmazza a kifizető nevét (elnevezését), székhelyét (címét) és adóazonosító számát. [Lásd még az Art. 36/A. § és a 36/B. §-okhoz fűzött magyarázatot]
Art. 85/A. § (4) bekezdés
A jövedelemigazolás adóévenként tartalmazza a meghatározott típusú jövedelmeket, valamint a jövedelem után keletkező szűkebb értelemben vett adófizetési kötelezettséget. Tekintettel arra, hogy az Art. 4. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a járulék is adónak minősül, a rendelkezés nevesíti a jövedelemigazolásban feltüntetendő egyes adófizetési kötelezettségeket, mellyel egyértelművé vált, hogy az egyes jövedelmek után fizetendő járulékfizetési kötelezettségre vonatkozó adatokat az igazolás nem tartalmazza. A rendelkezés részletesen felsorolja, mely esetekben nem adható ki jövedelemigazolás.
Art. 85/A. § (5) bekezdés
Az állami adóhatóság illetőségigazolást is kiállít az adózó kérésére. Az illetőségigazolás a magánszemély nevét, állandó vagy ideiglenes lakóhelyét, ennek hiányában tartózkodási helyét, adóazonosító jelét, illetve az egyéni vállalkozó, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, jogi személy, egyéb szervezet nevét (elnevezését), székhelyét, valamint adószámát tartalmazza.

AZ ELLENŐRZÉS

Az ellenőrzés célja

Art. 86. §

Art. 86. § (1) bekezdés
Az adóhatóság adóztatási tevékenységének egyik legfontosabb része az ellenőrzés. A közigazgatási szervek - így az adóhatóság is - közhatalmi jogosítványok birtokában a magánszemélyeknél, jogi személyeknél, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteknél jogszabályban körülhatárolt esetekben és módon jogosultak a jogszabályok betartásának, illetve az egyedi határozatok végrehajtásának ellenőrzésére.
Az adóhatósági ellenőrzés fő célja az adóbevétel megrövidítésének, a költségvetési támogatás és az adóvisszaigénylés jogosulatlan igénybevételének megakadályozása.
A magyar adórendszer alapvetően az önadózás elvére épül, melynek következtében az adózók - főszabály szerint - önmaguk számítják ki adójukat, valamint az őket illető költségvetési támogatások összegét, és az így meghatározott kötelezettség és támogatási igény bevallásával tesznek eleget a jogszabályi előírásoknak.
Az ellenőrzés célja az adózással kapcsolatos jogszabályok megtartásának vizsgálata.
Az ellenőrzés valamennyi, az adóhatóság hatáskörébe tartozó adózóra kiterjed, viszont nem terjed ki az adózó valamennyi kötelezettségére, csak az adókötelezettségekkel összefüggő kérdésekre. Az adóhatóság nem vizsgálhatja az adózó által végzett munka gazdaságosságát, célszerűségét, mert ez nem tartozik a hatáskörébe.
Az ellenőrzés során az adóhatóság teljeskörűen köteles feltárni minden tényt, körülményt és bizonyítékot, melyek megalapozzák a jogszabálysértés megállapítását.
A lefolytatott vizsgálat megállapításairól jegyzőkönyvet kell felvenni, melyet az adózóval - egy illetékmentes példány átadásával - ismertetni kell. Amennyiben az adózó a jegyzőkönyvet nem veszi át, azt részére kézbesíteni kell.
A lefolytatott ellenőrzés kétféleképpen végződhet, az adóhatóság megállapítja, hogy az adózó helyesen járt el kötelezettségeinek teljesítése során, vagy azt tárja fel, hogy az adózó jogszabálysértést követett el. Mindkét megállapítás határozat kiadásával realizálódik az utólagos, az ismételt, a felülellenőrzés, valamint az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés esetén. Egyéb esetekben csak akkor, ha az ellenőrzés valamilyen hibát, hiányosságot tár fel.
Ellenőrzésre a hatósági eljárás során is sor kerülhet. Az adóhatósági határozat meghozatalakor (illetve azt megelőzően) vagy a jogorvoslati eljárás során az eljáró adóhatóság az ellenőrzés folytatását rendelheti el. Erre általában akkor kerül sor, ha a határozat meghozatalához további tények, körülmények tisztázására van szükség. Hasonló a helyzet akkor is, ha a felettes szerv vagy a bíróság megsemmisíti a határozatot és új eljárást rendel el. Ekkor az új eljárást elrendelő döntéstől függ, hogy a még szükséges bizonyítási cselekményeket a hatósági eljárásban kell foganatosítani, vagy teljesen meg kell ismételni az ellenőrzést.
Az ellenőrzés során az adóhatóságot terheli a közigazgatási szervekre vonatkozó szignalizációs kötelezettség is, mely a Ket.-ből adódó kötelezettség. Ezen törvényi rendelkezés alapján, ha az adóhatóság az eljárása során olyan jogszabálysértést észlel, amely nem tartozik a hatáskörébe, jelzéssel köteles élni azon hatóság felé, melynek feladatkörébe tartozik a szükséges intézkedés megtétele [Ket. 94. § (1) bekezdés c) pont]. Az adóhatóság e kötelezettségét az Art. 104. § (5) bekezdése is tartalmazza.
Art. 86. § (2) bekezdés
Az Art. hatályos szabályai nemcsak az adóhatósági ellenőrzés célját határozzák meg a korábbinál pontosabban, de az ellenőrzési tevékenység mikéntjét is definiálják.
Az ellenőrzést a célszerűség és a gazdaságosság szempontjainak figyelembevételével kell megvalósítani. A megfogalmazás szerint az ellenőrzési irányokat úgy kell meghatározni, hogy azok az ellenőrzöttség tudatát erősítsék az adózókban, melynek célja az önkéntes jogkövetésre ösztönzés. Az önadózásra épülő adórendszer lényeges eleme a jogszabályok önkéntes betartása és a kötelezettség minél pontosabb kiszámítása, a bevallások határidőben történő benyújtása és a benne szereplő kötelezettségek befizetése.
Az Art. 86. § (2) bekezdése szerinti követelménynek megfelelően az adóhatóságnak az ellenőrzési tevékenysége megvalósítása során fokozott figyelmet kell fordítania arra, hogy megfelelő arányban valósítsa meg a prevenciós célokat, miközben biztosítja a költségvetés bevételeit és elősegíti az adózók jogkövető magatartásának kialakítását.
Az erőforrások megfelelő hasznosítása csak úgy biztosítható, ha az ellenőrzés főbb irányai, arányai előre meghatározásra kerülnek, amelyet az állami adóhatóság tekintetében meg is határoz az Art. 90. §-a.
Art. 86. § (3) bekezdés
Az Art. lehetővé teszi, hogy az egyes adóhatóságok a hatáskörükbe tartozó ügyekben együtt végezzenek vizsgálatot. Ez az adózó számára is kedvező, mivel az adóhatóságok nem egymást váltva, hanem adott esetben egyidőben tartják a vizsgálatukat.

Az ellenőrzés fajtái

Art. 87. §

Art. 87. § (1) bekezdés
Az ellenőrzési fajták tételes felsorolását a törvény ellenőrzési fejezetének általános szabályai között tartalmazza.
Az állami adóhatóság a célszerűség és a gazdaságosság elve alapján választhat a különböző fajták között. A bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés célja annak kontrollálása, hogy a bevallott adó, költségvetési támogatás alapja, összege a valóságosnak megfelelő összegben került-e bevallásra, és ha eltérés mutatkozik a bevallott és a tényleges összeg között, úgy a különbözetet az adóhatóság az ellenőrzés során feltárja. (Bevallás hiányában a bevallott összeget az adóhatóság 0 Ft-nak tekinti, s a megállapítást ehhez képest teszi.) A bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés magában foglalja az egyszerűsített ellenőrzést, és - ha az adóhatóság az adó, költségvetési támogatás alapjának, összegének meghatározását is ellenőrzési körébe vonta (Art. 106. § (2) bekezdés) - a kiutalás előtti ellenőrzést is, hiszen ezekben az esetekben is ugyanaz a cél: megállapítani, hogy a bevallott kötelezettség, támogatási igény jogszerű-e. A különbség csupán annyi, hogy a kiutalás előtti ellenőrzés esetén az adóhatóság az igénylést tartalmazó bevallást még annak pénzügyi teljesítését megelőzően (azaz a kiutalás előtt) ellenőrzés alá vonja, az egyszerűsített ellenőrzés pedig annyiban tekinthető speciálisnak, hogy ennek keretében az adóhatóság a rendelkezésre álló ún. kontrolladatok és a beadott bevallás tartalmának egybevetésével állapítja meg az adózó kötelezettségét.
A szabályozás az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzést önálló ellenőrzési fajtaként határozza meg.
Az állam egyes gazdasági folyamatok segítése érdekében meghatározott esetekben garanciát vállal (pl. beruházási, vagy egyéb hitelekre) a központi költségvetésen keresztül.
Ennek feltételei általában jogszabályi formában jelennek meg, de előfordul egyedi ügyekben történő garanciavállalás is. A jogosult, ha a kötelezett a követelést nem téríti vissza, a jogszabályi feltételek szerinti összeget a költségvetésből (közelebbről az adóhatóságtól) megigényelheti, beváltás esetén pedig azzal egyidejűleg a kiutalt összeget az adóhatóság a kötelezett terhére előírja és a továbbiakban gondoskodik a beszedéséről.
Az állam által vállalt kezesség (garancia vállalás) előkészítésének és a kezesség beváltásának eljárási rendjét részletesen a 110/2006. (V. 5.) Korm. rendelet határozza meg, de lényeges szabályokat tartalmaz az Áht. is.
Az egyedi ügyekben történő garanciavállalás feltételeit a Kormány illetőleg az államháztartásért felelős miniszter külön intézkedéssel határozza meg.
Az állami garanciák vállalásáról rendelkező jogszabályok pontosan előírják, hogy milyen feltételek esetén váltható be a garancia, továbbá azt is, hogy a garanciabeváltást megelőzően az erre hatáskörrel rendelkező szervek kötelesek ellenőrzés keretében meggyőződni arról, hogy valóban teljesültek-e az előírt feltételek.
A beváltás jogszerűségének vizsgálata során az adóhatóság ellenőrzi, hogy a hitelintézet teljesítette-e a beváltáshoz előírt jogszabályi feltételeket. Ennek során szükség esetén kapcsolódó vizsgálat formájában kiterjesztheti az ellenőrzést az eredeti kötelezettre is. Amennyiben a hitelintézet eljárása nem felel meg a feltételeknek, úgy az adóhatóság a beváltás iránti kérelmet elutasítja. Ha viszont a garanciabeváltásra sor kerül, úgy az adóhatóság a beváltott összeget az eredeti kötelezett terhére írja elő, ugyanis az adóhatóság feladata, hogy a garanciabeváltást követően adók módjára behajtandó köztartozásként érvényesítse a beváltott garancia összegét azzal szemben, akinek a magatartása következtében szükségessé vált a garancia beváltása, azaz az állam helytállása. Az egyedi állami kezesség és a jogszabályi állami kezességvállalás alapján az állam által kifizetett összeg ugyanis - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a tartozás eredeti kötelezettjének állammal szembeni tartozásává válik, és azt adók módjára kell behajtani. Az adók módjára behajtandó tartozás előírása, nyilvántartása és végrehajtása az állami adóhatóság feladata. [Áht. 92. § (6) bekezdése és 95. § (2) bekezdése]
A jogszabályok az adózók számára a bevallási és befizetési kötelezettség, mint főkötelezettség mellett különböző egyéb kötelezettségek teljesítését is előírják, melyek szorosan kapcsolódnak az adózási tevékenységhez. Tekintettel arra, hogy ezek betartása és betartatása elengedhetetlenül fontos a főkötelezettségek teljesítéséhez, az adófizetési kötelezettség és az igényjogosultság megállapításához, a szabályozás önállóan nevesített ellenőrzési fajtaként határozza meg ezek vizsgálatát. Ez az egyes adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzése, amely ellenőrzés keretében az adóhatóság elsősorban a bejelentésre, bevallásra, adatszolgáltatásra, a különböző nyilvántartások vezetésére, a bizonylatok kiállítására, megőrzésére, a könyvvezetésre vonatkozó előírások betartását ellenőrzi. Ha mulasztást, hiányosságot állapít meg, akkor határozatot hoz, melyben határidő tűzésével a hiányosságok megszűntetésére kötelezi az adózót, de szükség esetén mulasztási bírság is kiszabható, valamint a bevallások utólagos ellenőrzése is elrendelhető.
Az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés az adóhatósági ellenőrzés olyan sajátos fajtája, amikor az adóhatóság az adózónál a helyszínen gyűjt olyan előzetes információkat a valós gazdasági folyamatokról, melyet később az utólagos ellenőrzésnél bizonyítékként használhat fel. Az adatgyűjtésre akár előzetesen a bevallási időszak lezárását megelőzően is sor kerülhet. Ilyen típusú ellenőrzésnek minősül a próbavásárlás, a leltározás, de adatgyűjtés keretében vizsgálhatja az adóhatóság a vállalkozás körülményeit (pl. a megrendelők köréről, a forgalmi viszonyokról, a vállalkozáshoz használt tárgyi eszközökről, a vállalkozásban részt vevő személyekről vesz fel jegyzőkönyvet), illetve a vállalkozásban foglalkoztatott alkalmazottak bejelentésének jogszerűségét, a statisztikai állományi létszámot, továbbá a bejelentett tények, adatok, körülmények valódiságát is (pl. a bejelentett székhely valóban a vállalkozás székhelyeként működik-e).
Az Itv. az adóhatósági eljárás során is több esetben írja elő az illetékfizetési kötelezettséget. Az illetékfizetési kötelezettség ellenőrzését a törvény valamennyi hatóság, így az adóhatóság, illetve a bíróságok számára is kötelezővé teszi. A költségvetési érdekek maradéktalan teljesülése végett az illetékellenőrzés külön ellenőrzési fajtaként került szabályozásra.
Általános szabály, hogy a vizsgálattal lezárt időszakot nem lehet ismételten ellenőrzés alá vonni. Adódnak azonban olyan helyzetek pl. új tények, körülmények felmerülése vagy az adóhatósági ellenőrzés szakszerűségének vizsgálata, amelyek indokolttá teszik a főszabály feloldását. Az ismételt ellenőrzési tilalom, mint alapelv védelme érdekében csak a törvényben felsorolt esetekben lehet a már ellenőrzéssel lezárt időszakot újból ellenőrzés alá vonni.
A hatályos szabályozás jól elhatárolja egymástól az ellenőrzés megismétlésére, illetve a felülellenőrzésre vonatkozó szabályokat. Az ismételt ellenőrzésre mód van akkor, ha az első fokú adóhatóság a korábbi ellenőrzés megállapításainak végrehajtását vizsgálja, vagyis utóellenőrzést végez. Ellenőrzés alá vonható a már vizsgált időszak, ha az ismételt ellenőrzés ellátási jogosultságot teremthet.
Az Art. lehetővé teszi, hogy az adózó kérelmére is lefolytassa az adóhatóság az ismételt ellenőrzést, ha az adózó által feltárt új tények, körülmények tisztázása megváltoztatná a korábbi ellenőrzések megállapításait.
Természetesen az ismételt ellenőrzés lefolytatására is csak az elévülési időn belül van lehetőség és nem folytatható le akkor, ha a korábbi ellenőrzés eredményeként hozott határozatot a bíróság felülvizsgálta.
Az ismételt ellenőrzés speciális fajtája a felülellenőrzés. Az adópolitikáért felelős miniszter utasításán vagy az Állami Számvevőszék elnökének felhívásán alapuló felülellenőrzés esetén, illetve az új tény, körülmény, stb. miatt elrendelt felülellenőrzés esetén az alapeljárásban hozott határozat - az elévülési időn belül - egy éven túl is megváltoztatható az adózó terhére [Art. 142. § (2) bekezdés], ha viszont a felülellenőrzés a korábbi ellenőrzés szakszerűségének, törvényességének felülvizsgálatára irányult, úgy az adózó terhére történő változtatás csak az alapeljárásban hozott határozat jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül lehetséges [Art. 142. § (1) bekezdés].
A felülellenőrzést csak a másodfokú adóhatóság alkalmazásában álló adóellenőr végezheti és lényeges korlát, hogy új tény, körülmény, stb. felmerülése esetén csak azok megismerésétől számított hat hónapon belül indítható.
A felülellenőrzés megállapításait minden esetben határozattal kell realizálni. Érdemi megállapítás esetén (a felülellenőrzést lefolytató másodfokú adóhatóság) a korábbi első vagy másodfokú határozatot megváltoztatja. Korábbi határozat hiányában pedig első fokú határozatot kell hoznia.
A felülellenőrzés is csak elévülési időn belül folytatható le.
A 2011. december 31-éig hatályos szabályozás alapján, a nyomozóhatóság által feltárt, adózással kapcsolatos bűncselekmény esetében csak utólagos adóellenőrzés keretében lehetett tisztázni, hogy a visszaélés milyen mértékű adóbevétel kiesést okozott. Az utólagos ellenőrzés során viszont az adott időszak valamennyi gazdasági eseményét vizsgálni kell, függetlenül attól, hogy azok a bűncselekménnyel összefüggésbe hozhatók-e vagy sem. Mindez pedig az elkövetési érték megállapítását - és ezzel együtt a büntetőeljárás eredményes lezárását - általában jelentős mértékben késleltette.
Az előzőek mellett, amennyiben az adóellenőrzés során a tényállás tisztázása érdekében más adózó ellenőrzésére - vagyis ún. kapcsolódó vizsgálat elrendelésére - volt szükség, úgy az adóhatóság e vizsgálatot szintén utólagos adóellenőrzés vagy egyes adókötelezettségek teljesítésének vizsgálatára irányuló ellenőrzés keretében végezhette el. Ez utóbbi ellenőrzési típus nem tette lehetővé hogy az adóhatóság az alapellenőrzés szempontjából releváns ügylete(ke)t teljes mélységében vizsgálja, a utólagos adóellenőrzés pedig az előbbiekben már ismertetett okokból jellemzően indokolatlanul késleltette az alapellenőrzés lezárását.
Éppen ezért, új ellenőrzési formaként 2012. január 1-jétől bevezetésre került az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés. Ennek keretében kizárólag a kérdéses gazdasági eseményeket kell az adóhatóságnak vizsgálnia, az adómegállapítási időszak lezárása nélkül, ami elősegíti a rendelkezésre álló kapacitások hatékonyabb kihasználását, gyors, célzott vizsgálatok lefolytatását. Az új ellenőrzési típus a bűncselekmény elkövetési értékének megállapítása céljából valamint más adózó ellenőrzéséhez kapcsolódóan, kapcsolódó vizsgálatként folytatható le.
Art. 87. § (2) bekezdés
Az ellenőrzés általános szabályai között tartalmazza a törvény, hogy csak a bevallás utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés keletkeztet vizsgálattal lezárt időszakot. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy az egyes adókötelezettségek teljesítésére, az adatgyűjtésre illetve az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés nem jelenti akadályát egy utóbb lefolytatandó, a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésnek. Ugyanakkor, hasonlóan a korábbi szabályozáshoz, a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést követően az adott adónemre és adott időszakra újabb ellenőrzés - főszabályként - nem folytatható. A törvény szigorúan meghatározott keretek között esetenként feloldja a főszabály tilalmát.
Art. 87. § (3) bekezdés
Az egyéni vállalkozónál végzett - személyi jövedelemadó és járulék adónemeket érintő - utólagos adóellenőrzésnek ki kell terjednie mind az adott adóévre vonatkozóan benyújtott személyi jövedelemadó bevallás, mind pedig az önfoglalkoztatással összefüggésben benyújtott havi adó- és járulékbevallások vizsgálatára. A havi bevallásokat érintő évközi utólagos ellenőrzés - tekintettel arra, hogy az adott adónem és időszak tekintetében lezárt időszakot teremt - ellehetetleníti a fenti bevallások komplex utólagos ellenőrzését. A 2012. január 1-jétől hatályos módosítás értelmében ezért a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély saját magára vonatkozóan benyújtott havi adó- és járulékbevallásának évközi ellenőrzése nem teremt ellenőrzéssel lezárt időszakot.

Hatáskör az ellenőrzési eljárásban

Art. 88. §

Art. 88. § (1)-(4) bekezdés [hatályon kívül helyezve]
Art. 88. § (5) bekezdés
Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásával megszűnt a tagállamok közötti határokon a vámellenőrzés, így értelemszerűen a termékimport utáni adómegállapítás is. Az esetleges adókikerülés megakadályozása érdekében biztosítani szükséges a vámhatóságnál felhalmozódott ellenőrzési tapasztalatok hasznosítását, ezzel az állami adóhatóság ellenőrzési tevékenységének megerősítését. Az Art. 88. § (5) bekezdése megteremti annak lehetőségét, hogy a NAV adóztatási és vámszerve közösen végezzen vizsgálatot.
Art. 88. § (6)-(7) bekezdés
Az Art. 88. §-ának (6) és (7) bekezdése a vámhatóság különleges ellenőrzési jogosítványait tartalmazza. A (6) bekezdés lehetővé teszi, hogy a vámhatóság nyilatkozattételre kötelezze az áru szállítását végző magánszemélyt, illetve ellenőrizze az áru eredetét és tulajdonjogát igazoló dokumentumokat.
Art. 88. § (8) [hatályon kívül helyezve]

Art. 88/A. §

Art. 88/A. § (1) bekezdés
A legnehezebben felderíthető, az egyes területi szervek illetékességi területén, vagy akár országhatárokon is átnyúló, bonyolult ügyekben a jelentős kockázatokat hordozó adózói magatartások elleni gyorsabb és hatékonyabb fellépés lehetőségét az ún. központosított ellenőrzés jogintézménye biztosítja. A központosított ellenőrzés lényege, hogy meghatározott esetekben az általános hatásköri és illetékességi szabályoktól eltérően teszi lehetővé az ellenőrzés lefolytatását. Az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó központosított ellenőrzéseket a NAV vezetőjének - saját hatáskörben, vagy más hatóság megkeresésére kiadott - utasítására a NAV Korm. r. 18. § (6) bekezdése alapján a Kiemelt Ügyek Adóigazgatósága folytatja le. A központosított ellenőrzés nemcsak új ellenőrzés lefolytatását, hanem (bármely igazgatóság által) már megkezdett ellenőrzés folytatását is jelentheti.
Art. 88/A. § (2) bekezdés
Az Art. fenti rendelkezése határozza meg, hogy mely esetekben van lehetőség központosított ellenőrzés elrendelésére. Az elrendelést megalapozó okok közös jellemzője, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíthető, hogy az adókötelezettségeket - feltehetően az adóbevétel megrövidítése céljából - jogszabálysértően teljesítik, vagy azokat nem teljesítik.
Art. 88/A. § (3) bekezdés
Az ellenőrzés hatékonyságát szolgálja, hogy a központosított ellenőrzés több (esetlegesen eltérő igazgatóságok illetékessége alá tartozó) adózónál egyidejűleg is lefolytatható, így az egyes ügyek összefüggései és kapcsolódási pontjai gyorsabban és hatékonyabban feltárhatók, elősegítve ezzel az eredményes ellenőrzést. Az ellenőrzés megállapításai alapján a hatósági eljárást is a központosított ellenőrzést végző adóhatóság folytatja le, és az ellenőrzés eredményeként hozott jogerős határozat egy példányának megküldésével tájékoztatja az adózó adóügyeiben egyébként hatáskörrel rendelkező és illetékes igazgatóságot.

Az adózók ellenőrzésre történő kiválasztása

Art. 89. §

Art. 89. § (1) bekezdés
Az ellenőrzési szabályok szerint az adóhatóság elnöke évente köteles meghatározni az ellenőrzési irányokat, mely alapján az adóhatóság az ellenőrzési feladatát végzi.
Az Art. bizonyos esetekben előírja a kiválasztási szempontoktól függetlenül az ellenőrzés kötelező lefolytatását, amikor az adóhatóság nem mérlegelheti, hogy lefolytatja azt, vagy nem.
A hatályos szabályozás a végelszámolás alatt álló vállalkozásoknál teszi kötelezővé az adóhatóság számára az ellenőrzés lefolytatását. 2012. január 1-jétől, az ellenőrzési kapacitások hatékonyabb, célzottabb felhasználásának lehetővé tétele érdekében a jogalkotó hatályon kívül helyezte a felszámolás alatt álló vállalkozások kötelező ellenőrzésére vonatkozó előírást.
Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés ellenőrzési szerve. Feladatának ellátása során előfordulhat, hogy egy-egy meghatározott adózó költségvetési kapcsolatainak alakulásáról kíván tájékozódni. Ilyen esetben az állami adóhatóságot kell megkeresni, amely elvégzi a szükséges vizsgálatokat. Az adóhatóság az ellenőrzést nem tagadhatja meg.
Mind az Állami Számvevőszék, mind pedig az adópolitikáért felelős miniszter csak az ellenőrzés lefolytatására hívhatja fel, illetve utasíthatja az adóhatóságot, az ellenőrzés menetébe, megállapításaiba nem szólhat bele. Így érvényesül az adóhatóság vizsgálati függetlensége.
A helyi adó az önkormányzat bevételét képezi, ennek megfelelően az önkormányzati testület is utasíthatja az önkormányzati adóhatóságot konkrét adózónál az ellenőrzés lefolytatására.
Art. 89. § (2) bekezdés
Az Állami Számvevőszék elnöke és az önkormányzat képviselőtestülete esetében az Art. meghatározza azokat az okokat, eseteket és körülményeket, amelyek fennállása alapul szolgálhat számukra az ellenőrzés elrendeléséhez.
Tekintettel arra, hogy a törvény csak a fenti esetekben ír elő korlátozást, ebből következően az adópolitikáért felelős miniszter, mint az adóhatóság felügyeleti szerve, feltételek nélkül, bármely adózó vizsgálatát, bármikor elrendelheti.

Art. 90. §

Art. 90. § (1) bekezdés
Az Art. kötelezi az állami adóhatóság vezetőjét, hogy évente tájékoztatás formájában nyilvánosan tegye közzé azokat a fő szempontokat, melyek alapján az adott évben az ellenőrzéseket lefolytatják. Az ellenőrzési tájékoztatás nyilvánosságra hozatalának minden év február 20-ig meg kell történnie.
Az Art. 86. § (2) bekezdése általánosságban előírja, hogy a célszerűség és a gazdaságosság szempontjainak figyelembevételével kell az ellenőrzési irányokat meghatározni, illetőleg azzal az eredménnyel, hogy az adózókat az ellenőrzöttség tudata ösztönözze az önkéntes jogkövetésre. Ezen általános elveken felül törvényi rendelkezések konkrétan is meghatározzák azokat az elveket, módszereket, szempontokat, melyeket feltétlenül figyelembe kell venni az egyes évek ellenőrzési stratégiájának meghatározásánál. A kiválasztás részletes ismérveit szintén az ellenőrzési tájékoztatásban kell nyilvánossá tenni.
Art. 90. § (2) bekezdés [hatályon kívül helyezve]
A felszámolás alatt álló adózók kötelező ellenőrzésére vonatkozó szabályozás hatályon kívül helyezéséhez hasonlóan, szintén az ellenőrzési kapacitások célzottabb, hatékonyabb felhasználását teszi lehetővé a 3000 legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózó rendszeres (legalább 3 évenkénti) ellenőrzésére vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezése 2012. január 1-jétől.
Art. 90. § (3) bekezdés
Az ellenőrzésre történő kiválasztás kérdése minden állam adóztatásának egyik leglényegesebb eleme. Tekintve, hogy minden adózó, valamennyi adónem vonatkozásában nem vizsgálható le évente, sőt lehet, hogy az egész elévülési időn belül sem, ezért igen lényeges azon szempontok megállapítása, amelyek alapján meghatározásra kerül az ellenőrizendők köre az adott évben.
Az ellenőrzési tájékoztatásban a NAV elnöke az Art.-ban előírt szempontok figyelembevételével rendelkezik az adóhatóság ellenőrzési kapacitásának felhasználásáról. Ezek a következők:
a) az aktuális gazdasági folyamatok,
b) az adópolitikai célkitűzések,
c) a jogszabályváltozások,
d) a gazdálkodási típusok,
e) az adóbevételi érdekeket leginkább sértő magatartás formák,
f) adóbevételi szempontból legnagyobb kockázatot jelentő adózói csoportok.
A gazdasági folyamatoknak mindig meghatározó szerepe van az adóztatásban, azonban nem mindegyiket kell figyelembe venni azonos súllyal, ezért az adott időszakban az erőteljesebben érvényesülő irányvonal jelenik meg a kiválasztási szempontok meghatározásánál.
A jogszabályváltozások és a Kormány adópolitikai célkitűzései jelentősen befolyásolják mind az adózók magatartását, mind az ellenőrzési tevékenység fő irányvonalait. A jogszabályváltozások pozitív vagy negatív hatása is az ellenőrzés eredményei alapján állapíthatók meg.
A költségvetés érdekei alapvetően megkövetelik, hogy az adóbevételt sértő vagy veszélyeztető magatartásformákat a rendszeres és célirányos ellenőrzések feltárják és a szankciók visszatartó erejével visszaszorítsák azokat.
A költségvetési bevételek teljesülése érdekében a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózói csoportok kötelezettség teljesítését kiemelt figyelemmel kell kísérni. Ezek azok az adózók ugyanis, akik jelentős adófizetési kötelezettségeikkel vagy támogatási igényeikkel nagymértékben befolyásolhatják az államháztartás pénzügyi egyenlegét.
Art. 90. § (4) bekezdés
Az Art. ellenőrzési szabályai amellett, hogy kötelezővé teszik az adóhatóság elnöke számára az ellenőrzési tájékoztatás nyilvánosságra hozatalát, meghatározzák annak törvényi kereteit is. Ennek célja, hogy az adóhatóság valóban - az előzőekben részletezett körülmények reális felmérésével és mérlegelésével - olyan adózói csoportokat vegyen vizsgálat alá, melyek vagy a költségvetési kapcsolatok nagysága miatt, vagy az adózói magatartásban rejlő kockázatok miatt kiemelkedő szerepet játszanak a költségvetés szempontjából.
Az ellenőrzési tájékoztatás lényeges eleme az egyes ellenőrzési típusok tervezett arányszámainak meghatározása, valamint a vagyongyarapodások és a kiutalás előtti vizsgálatok kiemelt figyelme. Továbbra sem kerülnek le az ellenőrzési listáról a tevékenységüket kezdő, az átalakuló vagy tevékenységüket megszüntető vállalkozások.
Ezek a szabályok az ellenőrzés átláthatóságát, kiszámíthatóságát célozzák a költségvetési bevételek megvalósulása érdekében, erősítve az adózók jogkövető magatartását.
Az ellenőrzési tájékoztatás tartalmazza az ellenőrizendő főbb tevékenységi körök vonatkozásában az egyes térségekre, településekre jellemző szakmánkénti, tevékenységenkénti jövedelmezőségi mutatókat, illetve az azt el nem érő adózók fokozott ellenőrzési szempontjait is.
Art. 90. § (5) bekezdés
Az adóhatóság kiválasztási és ellenőrzési tevékenységének támogatása, és ezen keresztül a feketegazdaság elleni hatékonyabb fellépés feltételeinek megteremtése érdekében 2012. január 1-jétől a jogalkotó az állami adóhatóságnál becslési adatbázis rendszeresítését írja elő. Az évenként aktualizálandó adatbázis a korábban lefolytatott ellenőrzések tapasztalatai, továbbá a bevallásokban közölt, valamint a KSH által az adóhatóság rendelkezésére bocsátott és hivatalosan közzétett adatok alapján tevékenységi körönként, területi bontásban tartalmazza az adókötelezettség megállapítása szempontjából releváns forgalmi, létszám és egyéb adatokat.
Art. 90. § (6) bekezdés
Az ellenőrzésre történő kiválasztás szempontjából az Art. a célzott kiválasztási rendszert nevesíti. Az Art. törvényi szinten rögzíti meghatározott szempontok figyelembevételét az ellenőrzésre történő kiválasztásnál, megadva a célzott kiválasztás alapvető szempontjait.
2012. január 1-jétől bővült a célzott kiválasztás keretében felhasználható adatok, adatbázisok köre, így az adóhatóság az adózó bevallásaiból, adatszolgáltatásaiból szerzett, valamint befizetéseivel kapcsolatos adatok, az adózónál korábban végzett ellenőrzések tapasztalatai továbbá más hatóságoktól, adózóktól szerzett adatok mellett ez utóbbi személyektől szerzett adatbázisokat valamint nyilvánosan (pl. interneten) elérhető adatokat is felhasználhat.
Art. 90. § (7) bekezdés
Az adóbevételek megrövidítésében jelentős szerepet játszanak a ténylegesen nem működő, lényegében csak az adóelkerülés megkönnyítésére létrehozott ún. fiktív vállalkozások. Az ilyen "vállalkozásokkal" szembeni hatékonyabb fellépés lehetőségének biztosítása érdekében 2012. január 1-jétől a jogalkotó bevezette a korábbiakban már részletesen tárgyalt ún. adóregisztrációs eljárás jogintézményét, amelynek elsődleges célja a csalárd szándékkal létrehozandó vállalkozások kiszűrése még az adószám megállapítását megelőzően. Pusztán az adóregisztrációs eljárás keretében azonban nem lehetséges kiszűrni valamennyi fiktív vállalkozást, ezért továbbra is hatályban maradt az induló vállalkozások meghatározott hányadának kötelező vizsgálatát előíró rendelkezés. Az adószám megállapítását követő 90 napon belül kötelezően vizsgálandó vállalkozások aránya azonban az adott évben jogelőd nélkül alakult vállalkozások egyötödéről azok egytizedére csökkent. A kockázatelemzés során vizsgálandó körülmények tekintetében a törvény nem változott, az adóhatóságnak továbbra is a gazdasági társaság tagjainak, vezető tisztségviselőinek korábbi gazdasági tevékenységére, adózói múltjára vonatkozó, rendelkezésére álló adatokat kell figyelembe vennie. A kockázatelemzés szempontjait a törvény nem sorolja fel kimerítően, de mintegy iránymutatásképpen meghatározza, hogy elsősorban azon adózók minősülnek ebből a szempontból kockázatosnak, akiknek tagja, vezető tisztségviselője (vagy a részvételével működő gazdasági társaság) korábban sem tanúsított jogkövető magatartást az adókötelezettségek teljesítése során. A (7) bekezdés b) pontja, vagyis az egyéni vállalkozói igazolvány visszavonását tartalmazó szempont 2015. január 1-jétől hatályát veszti, mivel a 2010. január 1-jén hatályba lépett egyéni vállalkozásról és egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény rendelkezési értelmében az egyéni vállalkozói tevékenység folytatása már nem vállalkozói igazolványhoz, hanem csak bejelentéshez kötött. Az igazolvány kiváltása ezt követően csak lehetőség az egyéni vállalkozói tevékenységet végző személy részére, tehát nem lesz releváns szempont a kockázatelemzést illetően.
Az ellenőrzésre kiválasztás részletes szabályait az állami adóhatóság elnöke utasításban határozza meg.
A kockázatelemzést követően kiválasztott vállalkozások esetében az adóhatóság az adószám megállapítását követő 90 napon belül a helyszínen ellenőrzi, hogy a vállalkozás által bejelentett adatok megfelelnek-e a valóságnak (azaz, hogy a társaság a székhelyén, a központi ügyintézés helyén megtalálható-e, működik-e; a bejelentett képviselő valós személy-e, elérhető-e stb.), valamint hogy a társaság teljesíti-e adókötelezettségeit. Amennyiben az adóhatóság az ellenőrzés során azt állapítja meg, hogy a vállalkozás által bejelentett adatok fiktívek (pl. az adózó a bejelentett székhelyén nem található meg), azaz fennállnak az adószám felfüggesztésének Art. 24/A. §-ában foglalt feltételei, úgy előbb a jogelőd nélkül alakult gazdasági társaság adószámának felfüggesztésére, majd - amennyiben annak feltételei fennállnak - törlésére kerül sor. A törvény külön nem említi, de az adóhatóság 2012. január 1-jétől értelemszerűen alkalmazhatja az adószám felfüggesztés nélküli törlésére vonatkozó szabályokat, amennyiben az Art. 24/B. §-ában foglaltak fennállását állapítja meg. E rendelkezések alapján tehát a fiktív vállalkozások már a működésük kezdetén kiszűrhetővé és szankcionálhatóvá válnak, megelőzve ezzel a későbbi esetleges jogsértéseket.
Art. 90. § (8) bekezdés
A törvényi előírások betartásának ellenőrizhetősége miatt az adóhatóság nyilvántartást köteles vezetni az elrendelt ellenőrzésekről.
A nyilvántartásnak tartalmazni kell többek között az ellenőrzés típusát, a kiválasztás módját és az ellenőrzés elrendelésének közvetlen okát.
Art. 90. § (9) bekezdés
Az Art. a vámhatóság tekintetében is előírja a hatáskörébe tartozó adókkal kapcsolatos ellenőrzések tekintetében az ellenőrzésre történő kiválasztás irányadó szabályait, illetve az ellenőrzési tájékoztatás közzétételét, így a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke által kiadott ellenőrzési tájékoztatás mind az állami adóhatóság, mind pedig a vámhatóság ellenőrzési tevékenységéhez iránymutatást ad.

Felhívás bevallás kiegészítésére

Art. 91. §

Art. 91. § (1) bekezdés
Az ellenőrzésre történő kiválasztás speciális eszköze a bevallás kiegészítésére történő felhívás.
A bevallás kiegészítésére az adózó illetékessége szerinti első fokú adóhatóság hívja fel az adózót. A szabályozás szerint a jövedelmek vizsgálatánál akkor kell kiegészítő nyilatkozatot kérni az adózótól, ha egymást követő két éves bevallási időszakban sem éri el a jövedelme a mindenkori minimálbért. Pl. a 2012. évvel kapcsolatosan a 2010. és a 2011. évi minimálbér az irányadó.
Art. 91. § (2) bekezdés.
Azokat az adózókat, akiknek bevallási adataiból megállapítható, hogy bevallott jövedelme egymást követő két éves bevallási időszakban sem éri el a mindenkori minimálbért az adóhatóság felhívja a bevallásának kiegészítésére. A felhívásnak a magánszemély, egyéni vállalkozó köteles eleget tenni és nyilatkozni az adóévben szerzett jövedelmének (bevételének) felhasználásáról, vagyis kiadásairól, ráfordításairól, befektetéseiről és ezek forrásairól.
A nyilatkozattételre az adóhatóság nyomtatványt rendszeresít. A nyilatkozatnak tartalmaznia kell mindazon adatokat, melyek az adózó valós jövedelem (bevétel) felhasználásának és forrásának megállapításához elengedhetetlenek, valamint azon személyi és azonosító adatokat, amelyek szükségesek az ellenőrzés lefolytatásához.
A nyilatkozattétel elmulasztása miatt az adóhatóság az Art. 108. § (3) bekezdés d) pontja alapján becslés alkalmazásával is megállapíthatja a valós adóalapot.
Art. 91. § (3) bekezdés
A bevallás kiegészítésére történő felhívás célja, hogy az adóhatóság képet kapjon az adózó valós jövedelmi viszonyairól. Az adatok teljes körű feltárásához azonban nem minden esetben elégséges csupán magának az adózónak az adatait feltárni, hanem szükségessé válhat az adózóval kapcsolatban lévő más személyekre is kiterjeszteni a vizsgálódást. Így a nyilatkozattételre kötelezés során az adóhatóság ellenőrizheti a más személlyel közös háztartással kapcsolatos vagy más személyek törvény vagy szerződés alapján történő eltartására vonatkozó adatokat. Vizsgálat alá veheti a házastársi (élettársi) vagyonközösséghez tartozó, illetve az adózó használatában lévő vagyontárgyakat.
E vizsgálatnak azonban minden esetben összefüggésben kell lennie a nyilatkozattételre felhívott adózó jövedelmi viszonyainak megállapításával és a valós jövedelem kimutatásához elengedhetetlenül szükségesnek kell lennie.
Amennyiben az adózó a felhívás alapján felülvizsgálja a bevallását és megállapítja, hogy annak kitöltésekor tévedett, akkor azt önellenőrzéssel helyesbítheti.
Art. 91. § (4) bekezdés
Az adózó által visszaküldött nyilatkozat tartalmát az adóhatóság megvizsgálja. Ha az állapítható meg, hogy a bevallás és a nyilatkozat adatai alapján a bevallott jövedelem és egyéb forrás nem nyújthatott fedezetet a felhasználásra vagy, ha a magánszemély - felhívásra - a nyilatkozatban foglaltakat nem tudja igazolni az adóhatóság köteles a bevallás utólagos ellenőrzését elrendelni. Ez esetben becsléssel állapítja meg az adóhatóság a magánszemély jövedelmét, az ezen bizonyítási módszerre irányadó szabályok szerint.
Ha az adóhatóság nem jelölte ki ellenőrzésre az adózót, akkor az erről szóló értesítés postára adásával egyidejűleg meg kell semmisíteni az Art. 91. § (3) bekezdése szerint megszerzett adatokat.

Art. 91/A. §

Art. 91/A. § (1)-(2) bekezdés
Az Alkotmánybíróság a 8/2007. (II. 28.) AB határozatában alkotmányellenesnek minősítette a Tao. tv.-nek az ún. elvárt adóra vonatkozó rendelkezéseit. Indokolásában az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a Tao. tv. 2007. január 1-jén hatályba lépett 6. § (5) bekezdésében meghatározott "elvárt adóalap", illetve az ennek alapulvételével fizetendő "elvárt adó" nem áll közvetlen összefüggésben az adófizetésre kötelezett adózók, jövedelmi, vagyoni viszonyaival, illetve helyzetével és ténylegesen meg nem szerzett jövedelmet (nyereséget) adóztat, ami ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt arányos közteherviselés alkotmányi rendelkezésével, miszerint minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. A Tao. tv. kifogásolt szabályozása a törvényalkotó által felállított, meg nem dönthető törvényi vélelem is egyben, amellyel szemben az "elvárt adó" fizetésére kötelezett adózók ellenbizonyítással nem élhetnek, nem hivatkozhatnak arra, és nem bizonyíthatják, hogy a törvényalkotó által vélelmezett, az "elvárt adó" alapját képező jövedelmet (eredményt) valójában nem szerezték meg, a kifejtett vállalkozási tevékenységből ténylegesen elért nyereségük (jövedelmük) az "elvárt adó" megfizetésére valójában nem nyújt fedezetet.
Az Art. 91/A. §-a a nyereségérdekelt formában működő, azonban folyamatosan veszteséget mutató adózók vonatkozásában meghatároz egy sajátos eljárási rendet annak hatékony megállapítása, feltárása érdekében, hogy az adózó bevallásában illetve könyveiben, bizonylataiban feltüntetett adatok megfelelnek-e a valóságnak vagy az adózó a szabálytalan költségelszámolásokkal, bevétel eltitkolással igyekszik az adókötelezettséget elkerülni.
A rendelkezés szerint, ha az adózó a vállalkozói személyi jövedelemadó, illetve a társasági adó alapjának megállapítása során nem választja adóalapként az Szja tv. 49/B. § (23) bekezdése, illetve a Tao. tv. 6. § (7) bekezdése szerinti jövedelem (nyereség) minimumot, és erről az adóbevallásában nyilatkozik, köteles az adóbevallásához mellékelni az állami adóhatóság által rendszeresített bevallást kiegészítő nyomtatványt, amely a jogkövetkezmények szempontjából bevallásnak minősül. Nem kell azonban nyilatkozatot tenni az Szja tv. 49/B. § (20) bekezdésében, valamint a Tao. tv. 6. § (6) bekezdésében szabályozott esetekben.
Az adóhatóság a bevallást kiegészítő nyomtatvány adatait feldolgozza, és kockázatelemzés alapján egyes adókötelezettségek ellenőrzésére választja ki azon adózókat, amelyeknél valószínűsíthető, hogy fennáll az adóelkerülés veszélye.
A vizsgálat elsősorban az adózó irataira terjed ki, amelynek során az adóhatóság azt vizsgálja, hogy adókötelezettségeit az adózó az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére alkalmas módon teljesíti-e. Amennyiben a vizsgálat során egyes gazdasági események valódiságát, megtörténtét az ellenőrzés kétségbe vonja, úgy az adózóra hárul annak bizonyítása, hogy a gazdasági esemény megtörtént, a kérdéses költségek ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel. Az egyes adókötelezettségek teljesítésének vizsgálata során a bizonyítási teher kezdettől fogva az adózót terheli, azaz az adóhatóság a vizsgálat során megjelöli, hogy mely gazdasági események tekintetében kér az adózótól hitelt érdemlő bizonyítékokat. Amennyiben az adózó jelentős számban és mértékben nem tudja bizonyítani a gazdasági események megtörténtét, illetve azt, hogy adott költség ténylegesen a vállalkozás érdekében merült fel, az adóhatóság ezt az egyes adókötelezettségek ellenőrzéséről készült jegyzőkönyvben rögzíti, és az adóalapot az ezt követően elrendelt bevallás utólagos ellenőrzése keretében az Art. 108. § (3) bekezdés e) pontjában foglaltak alapján becsléssel állapíthatja meg.
Art. 91/A. § (3) bekezdés
Az adóhatóság a bevallás alapján azt is vizsgálhatja, hogy a vállalkozásból származó jövedelem az egyéni vállalkozó vagy a magánszemély tulajdonos életvitelének biztosításához szükséges kiadásokra fedezetet nyújthatott-e. Amennyiben valószínűsíthető, hogy a bevallott jövedelem a magánszemély kiadásaira nem nyújthatott fedezetet, úgy az adóhatóság a magánszemélyt az Art. 91. § alkalmazásával bevallás kiegészítésére hívhatja fel. (Ebben az esetben tehát nem kell teljesülnie az Art. 91. § (1) bekezdésében foglalt feltételnek, azaz akkor is nyilatkozattételre hívható fel a magánszemély ha egymást követő két éves bevallási időszakban jövedelme ugyan eléri a mindenkori minimálbért, de az az életviteléhez szükséges kiadásokat valószínűsíthetően nem fedezi.) Ha a magánszemély által adott bevallást kiegészítő nyilatkozat tartalma nem valószínűsíti, hogy az adózó a bevallott jövedelméből az életviteléhez szükséges kiadásokat fedezni tudja, az adóhatóság elrendelheti a magánszemély ellenőrzését.
Art. 91/A. § (4) bekezdés
Az ellenőrzésre kiválasztás ezen sajátos típusa és az ellenőrzés is közvetlenül az adózó bevallásához, illetve az ahhoz mellékelt nyilatkozathoz kötődik, ezért az Art. garanciális szabályt tartalmaz mind a kiválasztás, mind az ellenőrzés megkezdésének határidejére vonatkozóan. A törvény rögzíti azt is, hogy a bevallás alapján történő ellenőrzésre kiválasztásról az adóhatóság az adózót értesíti, amely azonban nem minősül az ellenőrzés megkezdésének, így pl. az adózónak módja van az ellenőrzés Art. 93. § (1) bekezdése szerinti megkezdéséig - amelynek jelen rendelkezés alapján 1 éven belül kell megtörténnie - önellenőrzést benyújtani.
A határidő meghatározásán túl azonban mind az egyes adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzését, mind - az indokolt esetben - becslés alkalmazásával lefolytatott bevallás utólagos ellenőrzését az általános szabályok alkalmazásával kell elvégezni.
Art. 91/A. § (5) bekezdés
A rendelkezés alapján az adózónak módja van a bevallást kiegészítő nyomtatvány hibás vagy hiányos kitöltésének észlelése esetén ezt a hiba, hiányosság nyilvántartásba vételétől számított 8 napon belül jelezni az adóhatóság felé, amely a nyilatkozatot ennek alapján kijavítja.
Art. 91/A. § (6) bekezdés
Amennyiben az adózó önellenőrzése következtében változik meg az adóalap oly módon, hogy az nem éri el a minimum jövedelmet, az adózó az önellenőrzési lap mellékleteként köteles a bevallást kiegészítő nyilatkozat megtételére. Az így megtett nyilatkozatra és az ellenőrzésre történő kiválasztásra is a 91/A. § szabályai irányadók.

Határidők az ellenőrzési eljárásban

Art. 92. §

Art. 92. § (1) bekezdés
Az Art. az adóhatósági ellenőrzésekre határidőket állapít meg, melynek célja elsődlegesen az adóhatósági ellenőrzések elhúzódásának elkerülése. A törvény az ellenőrzés határidejét főszabályként 30 napban határozza meg. Ebbe a 30 napba beleértendő az ellenőrzés megkezdésének és befejezésének napja is.
Art. 92. § (2) bekezdés
Az ellenőrzés határidejének általános rendelkezése alól a törvény több kivételt is ismer, tekintettel arra, hogy az adóhatóság ellenőrzésének egyes típusai - jellegükből adódóan - eltérő időigénnyel bírnak. A törvény ezeket az ellenőrzési határidők meghatározásánál igyekszik figyelembe venni. Ennek megfelelően, a bevallás utólagos ellenőrzését, valamint az ismételt ellenőrzést annak megkezdésétől számított 90 napon belül kell befejezni. Ezen ellenőrzések vonatkozásában a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében 120 napot biztosít a jogalkotó. Szükséges jelezni, hogy e körbe nem, illetőleg nem csak a KAIG illetékességébe tartozó adózók értendők, hanem a 4/2012. (II. 14.) NGM rendelet 2. § a) pontjában meghatározott adózói kör.
Szintén 90 napban határozza meg a törvény az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés határidejét, az utólagos ellenőrzéshez képest azzal a különbséggel, hogy az ellenőrzés határideje egységesen 90 nap, vagyis az nem függ a vizsgálattal érintett adózó adóteljesítményétől.
A központosított ellenőrzés során nehezen felderíthető ügyeket érintően, adott esetben több igazgatósághoz tartozó adózókat egyidejűleg ellenőriz az erre kijelölt szerv. Az ügyek bonyolultsága és vizsgálatuk időigényessége miatt a központosított ellenőrzések határidejét - a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózó utólagos ellenőrzéséhez hasonlóan - 120 napban határozza meg a törvény.
A költségvetési támogatás - ide értve az áfa visszatérítést is - kiutalás előtti ellenőrzésére az Art. speciális szabályt tartalmaz: nevezetesen a vizsgálatot a kiutalásra nyitva álló határidőn belül kell lefolytatni.
Art. 92. § (3) bekezdés
2012. január 1-jétől az ellenőrzés kezdő időpontja minden szempontból - vagyis nemcsak az ellenőrzési határidő kezdete tekintetében, hanem az önellenőrzési tilalom vonatkozásában is - a megbízólevél kézbesítésének, a kézbesítés mellőzése esetén a megbízólevél átadásának napja. Fontos kiemelni, hogy a kézbesítés nem kizárólag postai úton történő megküldést jelenthet, lehetőség van ugyanis a hatóság saját kézbesítője (pl. a revizor) útján történő kézbesítésre is. (lásd: a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet 30. § (5) bekezdését.) Mindezek kapcsán kérdésként merülhet fel, hogy mi a különbség a megbízólevél személyes kézbesítése és átadása között. A két jogintézmény közötti fő különbség, hogy a megbízólevél átadásáról abban az esetben beszélhetünk, ha az Art. 96. § (1) bekezdésében foglalt körülmények állnak fenn (pl. fennáll a veszélye annak, hogy a vizsgálat alá vont bizonylatokat megsemmisítik), és az adóhatóság a 96. § (2) bekezdésében meghatározott intézkedéseket alkalmazza, vagyis jegyzőkönyvet vesz fel a helyszínen talált körülményekről, és az iratokat bevonja, minden olyan esetben viszont, amikor a 96. § (1) bekezdésében rögzített körülmények nem állnak fenn, a megbízólevél kézbesítéséről beszélünk. A másik fontos különbség, hogy kézbesítés esetén a megbízólevelet az adózó hivatalos iratainak átvételére jogosult bármely személy átveheti, míg átadás esetén a megbízólevelet csak az adózó illetőleg az adóellenőrzés során az adózó képviseletében eljárni jogosult személy veheti át.
Art. 92. § (4) bekezdés
2012. január 1-jétől speciális határidő számítási szabály vonatkozik az új eljárásra. Új eljárás esetén ugyanis megbízólevél kiállítására - a 93. § (1) bekezdésének új előírása értelmében - ismételten nem kerül sor, így az új eljárás során az ellenőrzési határidő értelemszerűen nem kezdődhet a megbízólevél átadásától. A törvény ezért úgy rendelkezik, hogy az új eljárás ellenőrzési határidejének kezdő napja az új eljárás megkezdéséről szóló értesítés postára adásának napja. Fontos garanciális szabály, hogy az új eljárást az azt elrendelő döntés jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül meg kell kezdeni.
Art. 92. § (5) bekezdés
Csődeljárások esetén az utólagos adóellenőrzés lefolytatására a törvény a csődeljárás kezdő időpontjától számított 90 napos határidőt biztosít.
Art. 92. § (6) bekezdés
Tekintettel arra, hogy mind felszámolás, mind végelszámolás esetén az adózó köteles tevékenységet záró adóbevallást adni, a felszámolás, illetve végelszámolás befejezésekor pedig a felszámoló, illetve a végelszámoló záró adóbevallás benyújtására köteles, így a törvény az ellenőrzési határidőket is ezen kötelezettségek időpontjához igazítja.
Felszámolás esetén a tevékenységet záró adóbevallás ellenőrzését, valamint az ezt megelőző időszakra vonatkozó ellenőrzést a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül, egyszerűsített felszámolás esetén a felszámolást lezáró adóbevallás kézhezvételét követő 45 napon belül, de legfeljebb a felszámolás közzétételétől számított egy éven belül kell befejezni. Az egy éves korlát azonban nem jelenti azt, hogy az adóhatóság ennyi ideig vizsgálódhat az adózónál. Az ellenőrzés időtartama ez esetben is a bevallás típusától függ és annak sincs akadálya, hogy az ellenőrzés időtartamát - indokolt esetben - a felettes szerv meghosszabbítsa. A vizsgálat azonban egy éven túl - az új eljárás esetét kivéve - nem folytatható. A felszámoló záró bevallásának ellenőrzését, annak kézhezvételétől számított 60 napon belül, egyszerűsített felszámolás esetén 45 napon belül köteles befejezni az adóhatóság. Tekintettel arra, hogy a felszámolást lezáró adóbevallásokat az adózó nem feltétlenül azonos időpontban nyújtja be, a törvény rögzíti, hogy eltérő időpontban történő benyújtás esetén az egyes adókötelezettségekről szóló bevallás kézhezvételétől kell számítani a határidőt.
Art. 92. § (7) bekezdés
Végelszámolás esetén valamennyi bevallás (tevékenységet záró, ezt megelőző időszakra vonatkozó, végelszámoló által készített záró, illetve a két záró bevallás közötti időszakra vonatkozó bevallás) ellenőrzésének végső határidejeként a törvény a végelszámoló záró adóbevallásának kézhezvételétől számított 60. napot határozza meg. Ez azt jelenti, hogy eddig az időpontig valamennyi ellenőrzést le kell zárni, azonban az egyes ellenőrzések határidejét - e végső határidő figyelembevételével - az általános szabályok szerint kell számítani. Egyszerűsített végelszámolás esetén az ellenőrzés lefolytatására nyitva álló határidő 45 nap.
A végelszámolást lezáró adóbevallások eltérő időpontban történő benyújtása esetén a társasági adóról és osztalékadóról szóló adóbevallás kézhezvételétől kell számítani az ellenőrzési határidőt.
A felszámolással, végelszámolással kapcsolatos ellenőrzésekre meghatározott határidők jogvesztőek, meghosszabbításukra nem ad lehetőséget az Art.
A végelszámoláshoz kapcsolódó ellenőrzést követő speciális, rövidített határidőket tartalmazó hatósági eljárás szabályait lásd az Art. 128/A. §-nál.
Art. 92. § (8) bekezdés
Felszámolás és végelszámolás esetén, ha a bevallás kijavítására, önellenőrzésére vagy a bevalláshoz kapcsolódó hiánypótlásra kerül sor, a határidőt az önellenőrzéstől, kijavítástól, hiánypótlástól, eredménytelen hiánypótlási felhívás esetén a hiánypótlásra kitűzött határidő utolsó napjától kell számítani. Az új eljárás esetén - az eljárás lefolytathatósága érdekében - nem kell alkalmazni (6) bekezdésben meghatározott, egy éves határidőre vonatkozó szabályt.
Art. 92. § (9) bekezdés
Az ellenőrzés során előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor valamilyen - rendszerint időlegesen fennálló - körülmény hátráltatja vagy akadályozza további ellenőrzési cselekmények elvégzését illetőleg bizonyos kérdések tisztázását. Amennyiben az ellenőrzési határidőbe beleszámítanának azon időszakok is, amikor az adóhatóság rajta kívülálló, objektív okokból nem képes érdemi ellenőrzési cselekményeket foganatosítani, úgy mindez azzal a következménnyel járhatna, hogy az ellenőrzést adott esetben a tényállás tisztázása nélkül kellene lezárni. A törvény ezért bizonyos körülmények fennállása esetén az ellenőrzési határidő szüneteléséről rendelkezik.
Az ellenőrzési határidő szünetelését kiváltó körülmények köre 2012. január 1-jétől kibővült. Új szabály, hogy a határidő szünetelését eredményezi az ellenőrzés adózó általi szándékos akadályozása. Ilyen esetben az akadály időtartama, de legfeljebb 90 nap nem számít bele az ellenőrzési határidőbe. Megjegyzendő, hogy e tényállás korábban is szerepelt a törvényben, azonban kizárólag mulasztási bírság kiszabását alapozta meg. A törvény kifejezetten lehetővé teszi az ellenőrzés folytatását az akadály fennállásának időtartama alatt, vagyis az adóhatóság mindazon ellenőrzési cselekményeket megteheti, amelyeket az adózó akadályozó magatartásától függetlenül képes megtenni.
Art. 92. § (10) bekezdés
Ugyancsak a határidő szünetelését kiváltó új esetként nevesíti a törvény 2012. január 1-jétől az ügygondnok rendelés, a belföldi jogsegélykérelem valamint a szakértő kirendelés esetét. Lényeges különbség, hogy ameddig ügygondnok rendelés valamint szakértő kirendelés esetén a törvény nem határoz meg a határidő szünetelésének időtartamára vonatkozó korlátot, addig belföldi jogsegély esetén a határidő szünetelésének időtartama legfeljebb 30 nap lehet.
Art. 92. § (11) bekezdés
Az ellenőrzés során az adóhatóság köteles a tényállást tisztázni. Ennek egyik lehetséges formája kapcsolódó vizsgálat elrendelése az ellenőrzéssel érintett adózóval vélt vagy valós szerződéses kapcsolatban álló vagy állt adózóknál. A más adózónál feltárt tények, körülmények elősegítik az eredeti vizsgálat alá vont adózónál feltárt tényállás tisztázását, az iratok valóságtartalmának megítélését, a szerződések mögött rejlő tényleges gazdasági események kiderítését.
A hatályos rendelkezés alapján amennyiben kapcsolódó vizsgálat elrendelésére kerül sor, annak időtartama az ellenőrzés határidejébe nem számít be. Ez azt jelenti, hogy az ellenőrzés határideje a kapcsolódó vizsgálat teljes időtartamával meghosszabbodik, ami ugyanakkor mégsem teszi az ellenőrzési határidőt parttalanná, hiszen a határidő-számítás a kapcsolódó vizsgálatra is vonatkozik. 2012. január 1-jétől változás, hogy az adóhatóság a kapcsolódó vizsgálat (valamint a külföldi adóhatóság megkeresése) esetén a szünetelés időtartama alatt nemcsak a kapcsolódó vizsgálattal (megkereséssel) nem érintett kérdésekben, hanem korlátozás nélkül folytathatja az ellenőrzést.
A kapcsolódó vizsgálat elrendeléséről, kezdő és befejező időpontjáról az eljáró adóhatóság köteles tájékoztatni az eredeti vizsgálattal érintett adózót.
Emellett egyértelműen rendezi a törvény azt az esetet is, ha egy adott ellenőrzés során a tényállás teljes körű feltárásához nem kell egy másik adózónál ellenőrzést elrendelni, mert az már folyamatban van, azaz ebben az esetben a már folyamatban lévő ellenőrzés eredményét kell megvárni. A törvény kimondja, hogy a kapcsolódó vizsgálattal esik egy tekintet alá, ha a vizsgálat befejezéséhez egyik másik adózónál folyamatban lévő ellenőrzés eredményének az ismerete szükséges. Ez az ellenőrzési határidő számítása szempontjából azt jelenti tehát, hogy az ellenőrzés határidejébe nem számít be a folyamatban lévő ellenőrzés időtartama sem, azzal, hogy az ellenőrzési határidő szünetelése szempontjából a kezdő időpont az adózó részére - ilyen esetekben is - kötelezően küldendő értesítés postára adásának napja.
2012. január 1-jétől a kapcsolódó vizsgálattal egy tekintet alá eső ellenőrzés fogalma kibővült, az új szabályok értelmében ugyanis már nem kizárólag más adózónál folytatott ellenőrzés minősülhet kapcsolódó vizsgálattal egy tekintet alá eső ellenőrzésnek, hanem az a vizsgálat is, amely az alapellenőrzéssel érintett adózónál már folyamatban van, és amely vizsgálat eredményének ismerete a tényállás tisztázásához szükséges.
Art. 92. § (12) bekezdés
Gyakran előfordul, hogy az ellenőrzés során az adóhatóság a tényállás felderítése érdekében más állam adóhatóságát keresi meg. A megkeresésre a válasz sokszor csak hónapok múlva érkezik meg, ez idő alatt azonban az ellenőrzésre nyitva álló határidő lejárna, így az ellenőrzés sok esetben meghiúsulna. Ezért tette lehetővé a jogalkotó, hogy a megkeresés ideje alatt az ellenőrzés lefolytatására biztosított időtartam a megkereséssel érintett adó, illetőleg költségvetési támogatás tekintetében "szüneteljen". A megkeresésről a megkereséssel egyidejűleg az adózót is értesíteni kell, az ellenőrzési határidő ezen értesítés postára adásától a megkeresésre adott válasz megérkezését követő 8. napig szünetel.
A gyakorlatban problémát okoztak azon esetek, amikor a külföldi adóhatóság a megkeresésre nem, vagy csak jelentős késedelemmel válaszolt. Ilyenkor az ellenőrzést a válasz hiányában nem lehetett lezárni. A 2012. január 1-jétől hatályos új szabály alapján az adóhatóság az ellenőrzést a külföldi adóhatóság válaszának hiányában is befejezheti, ha a tényállás egyébként tisztázott. Ebben az esetben a határidő szünetelésének utolsó napja a külföldi adóhatóság részére küldött megkeresés postára adásától számított 1 év utolsó napja. Ezzel összefüggő változás, hogy a felülellenőrzés elrendelését megalapozó új tényként nevesíti a törvény azt az esetet, ha az adóhatóság az ellenőrzést a külföldi adóhatóság válasza hiányában zárta le, és a külföldi adóhatóság ezt követően - egy éven túl - megérkezett válasza az adó megállapítását befolyásoló új tényt, adatot tartalmaz. [lásd: az Art. 116. §-ához fűzött magyarázatot]
Art. 92. § (13) bekezdés
Az ellenőrzésre megállapított törvényi határidők indokolt esetben meghosszabbíthatók. A határidő meghosszabbítása korábban a felettes szerv közreműködését tette szükségessé, 2012. január 1-jétől azonban e jogkört az ellenőrzést végző adóhatóság vezetőjéhez telepítette a törvény. Amennyiben az ellenőrzési eljárás során felmerült rendkívüli körülmények újabb határidő hosszabbítást tesznek szükségessé, úgy arra az adóhatóság felettes szervének van lehetősége. A felettes adóhatóság, ha indokolatlannak tartja a határidő hosszabbítására előterjesztett kérelmet, úgy elutasítja azt és ezzel egyidejűleg az eljárás lezárására utasítja az ellenőrzést lefolytató adóhatóságot. Előfordulhat, hogy az ellenőrzés a felettes szerv által meghosszabbított határidőben sem zárható le, ezért a törvény rendkívüli körülmények által indokolt esetben, a felettes szerv által jóváhagyott, indokolt kérelem alapján lehetővé teszi e határidő további egy alkalommal történő meghosszabbítását. E jogkört az állami adó- és vámhatóság hatáskörébe tartozó ügyben az állami adó- és vámhatóság vezetője, az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozó ügyben az adópolitikáért felelős miniszter gyakorolja.
Art. 92. § (14) bekezdés
Fontos garanciális szabály, hogy a határidő meghosszabbításáról - végzés formájában - alakszerű döntést kell hozni. A végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye, az kizárólag az adóellenőrzés megállapításairól kiadott elsőfokú határozat elleni fellebbezés keretében támadható.
Art. 92. § (15) bekezdés
Az Art. kötelező erővel mondja ki, hogy az ellenőrzési határidő meghosszabbításának hiányában az ellenőrzést a törvény által előírt határidőben le kell zárni.
Az ellenőrzési határidő törvényben előírt időtartama után - meghosszabbítás hiányában - ellenőrzési cselekményeket joghatályosan nem lehet végezni. Ha tehát az ellenőrzési határidő meghosszabbítását az eljáró adóhatóság nem kérte vagy a hosszabbításra nem került sor, akkor a határidő letelte után végzett ellenőrzési cselekmények érvénytelenek, az ellenőrzést a határidő lejártakor befejezettnek kell tekinteni. Ez azt jelenti, hogy a megállapításokat rögzítő jegyzőkönyv összeállításánál kizárólag azokat az ellenőrzési cselekményeket lehet figyelembe venni, amelyek a törvényes határidő lejártáig megtörténtek.
E szabályokra figyelemmel célszerű, ha az eljáró adóhatóság még a határidő lejártát megelőzően számba veszi, hogy be lehet-e fejezni az ellenőrzést, ha nem akkor - amennyiben a hosszabbítás indokai fennállnak - még a törvényi határidő lejártát megelőzően a hosszabbításról dönteni kell, amire első alkalommal az eljáró adóhatóság vezetője jogosult.
Az Art. ellenőrzési fejezete külön taglalja az adózó jogait és kötelezettségeit az ellenőrzési eljárásban. Itt került szabályozásra az adózó azon joga, mely alapján kifogással fordulhat a felettes adóhatósághoz, ha megítélése szerint az ellenőrzés határidejének túllépése az adóhatóságnak felróható okból következett be [Art. 100. § (5) bekezdés].
Art. 92. § (16) bekezdés
Az ellenőrzési határidő kiemelt jelentőségére tekintettel a törvény külön kiemeli, hogy az ellenőrzési határidőre már az ellenőrzésre történő felkészülés során figyelemmel kell lenni, vagyis az ellenőrzés vizsgálati programját oly módon kell meghatározni, hogy az adóhatóság az ellenőrzésre előírt törvényi határidőt meg tudja tartani.

Az ellenőrzés megindítása

Art. 93. §

Art. 93. § (1) bekezdés
A rendelkezés általánosan rendezi, hogy mely időponttól kell számítani az ellenőrzés megkezdését. Az ellenőrzés megkezdéséhez különböző joghatások fűződnek. Az ellenőrzés kezdő időpontjától kell számítani az ellenőrzési határidőt, és az ellenőrzés megkezdésével áll be az önellenőrzési tilalom is, mivel az Art. 49. § (2) bekezdése alapján az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás - a vizsgált időszak tekintetében - nem helyesbíthető. Ezen kívül az Art. 31. § (13) bekezdése szerint a vizsgálat alá vont adó- és költségvetési támogatás vonatkozásában a be nem nyújtott adóbevallás is csak az ellenőrzés megkezdésének napját megelőző napig pótolható.
A korábbiakban már kifejtettek szerint, 2012. január 1-jétől az ellenőrzés kezdő időpontja minden szempontból - vagyis nemcsak az ellenőrzési határidő kezdete tekintetében, hanem az önellenőrzési tilalom és a bevallás pótlása vonatkozásában is - a megbízólevél kézbesítésének, a kézbesítés mellőzése esetén a megbízólevél átadásának napja.
Art. 93. § (2) bekezdés
A megbízólevelet az adózónak kell átadni, de az adózó képviselője, meghatalmazottja vagy alkalmazottja is átveheti azt. Az ő átvételi cselekedetükhöz is olyan joghatások fűződnek - ha szabályszerű meghatalmazással bírnak - mintha azt az adózó tette volna.
Az adózó vagy meghatalmazottja azonban akadályozhatja is magatartásával az ellenőrzés megkezdését azáltal, hogy megtagadja a megbízólevél átvételét. Erre az esetre rendelkezik úgy a törvény, hogy az ellenőrzés két hatósági tanú jelenlétében az erről szóló jegyzőkönyv felvételével és aláírásával megkezdődik.
Garanciális okokból nem szerencsés, ha az adóhatóság alkalmazottja lesz hatósági tanú, ezt a Ket. 55. § (4) bekezdése ki is zárja.
Ha a megbízólevél átvételének megtagadását hatósági tanú nélkül jegyzőkönyvezi az adóhatóság, akkor nem indítható meg az ellenőrzés és az adózó nem marasztalható el a megbízólevél átvételének megtagadása miatt az ellenőrzés akadályoztatása címén, ugyanis nem szabályszerű a jegyzőkönyv felvétele, amely bizonyítékul szolgálna az adózó által tanúsított magatartásra.
Természetesen egy későbbi időpontban ismét meg lehet kísérelni a megbízólevél átadását.
Art. 93. § (3) bekezdés
Adóellenőrzésre csak az az adóellenőr jogosult, aki megbízólevéllel rendelkezik és magát szolgálati igazolvánnyal igazolja. A szolgálati igazolvány azt tanúsítja, hogy az illető az állami adóhatóság ellenőrzésre feljogosított alkalmazottja, míg a megbízólevél bizonyítja, hogy az adott konkrét vizsgálat elvégzésére őt jelölték ki.
Az ellenőröknek a megbízólevelet, illetve a szolgálati igazolványt minden kérés nélkül be kell mutatniuk az ellenőrzés megkezdése előtt. Ha ezt mégsem tennék, az adózónak jogában áll az eljárási jogosultság igazolását kérni.
Az Art. 93. § (5) bekezdése szerint próbavásárlás esetén az ellenőrzési jogosultságot utólag igazolja az adóellenőr, tehát ez kivételes szabály az Art. 93. § (3) bekezdésében foglaltakhoz képest. A 2012. január 1-jétől bevezetett fel nem fedett próbavásárlás esetén az ellenőrzési jogosultságot - amennyiben az adóhatóság jogsértést nem tárt fel - a próbavásárlás befejeztével sem kell igazolni, hiszen az új jogintézmény lényege éppen az, hogy az adóellenőr az ellenőrzés befejeztével sem fedi fel kilétét. Ilyen esetben az ellenőrzési jogosultságot az adózó részére postai úton megküldött jegyzőkönyv tanúsítja. (Art. 93. § (5a) bekezdése)
Az adóhatóság hivatali helyiségében folyó ellenőrzéskor a szolgálati igazolványt nem kell bemutatni.
Art. 93. § (4) bekezdés
Az Art. pontosan meghatározza, hogy mely vizsgálati típust mely személyek jelenlétében folytathatja le az adóhatóság.
Az adózó érdekeit védi az a rendelkezés is, hogy a helyszíni ellenőrzést csak akkor lehet megkezdeni, ha az adózó vagy képviselője, meghatalmazottja jelen van. Lehetővé teszi azonban a törvény, hogy ezek hiányában két hatósági tanú jelenlétében is megkezdhető legyen az ellenőrzés. Ez utóbbi fordulhat elő pl. akkor, ha az adózó iratait nem a tevékenysége helyszínén őrzi, hanem pl. könyvelőjénél és azok ellenőrzésekor nem tud jelen lenni. Ilyenkor a vizsgálat a könyvelőnél két hatósági tanú jelenlétében is lefolytatható.
Az Art. meghatároz olyan típusú ellenőrzéseket is, amelyek nem igénylik az adózó vagy képviselője jelenlétét, mivel ezek az ellenőrzések jellegüknél fogva nem sértik az adózó érdekeit, jogait. Ilyen az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés, melynél azonban az adózó távolléte esetén az alkalmazottjának jelen kell lenni. Speciális ellenőrzés a próbavásárlás, valamint a fel nem fedett próbavásárlás, amelyek tekintetében külön kiemeli a törvény, hogy elegendő az értékesítésben közreműködő személy jelenléte, akire adott esetben az adózó az üzletét, illetve az értékesítési tevékenységét rábízta.
Az értékesítésben közreműködő személy kitétel arra is utal, hogy adott esetben be nem jelentett alkalmazottról, vagy esetleg kiskorú személyről is szó lehet, aki az áru értékesítését végzi, további értékesítési tevékenység nem csak üzletben, hanem máshol is történhet. Ezáltal a nyugta és számlaadási kötelezettség elmulasztása akkor is szankcionálható, ha az eladó a hagyományos értelemben nem alkalmazottja a vállalkozásnak és az árusítás üzlethelyiségen kívül zajlik.
A nyugtaadási kötelezettség mindenkit terhel, aki árusít vagy a szolgáltatást végzi. Ebből a szempontból az sem bír jelentőséggel, hogy pl. korlátozottan cselekvőképes személy végezte az elárusítást. Egyrészt ugyanis az általa kötött "ügylet" - maga az eladás - érvényes, hiszen nem lehet a vásárlótól elvárni, hogy minden esetben vizsgálja az eladó cselekvőképességét, az árusításhoz való jogosultságát, másrészt a nyugtaadási kötelezettség elmulasztásakor az adózót terheli a kiszabott mulasztási bírság, akinek adóalanyisága feltételezi a cselekvőképesség teljességét.
2012. január 1-jétől - az elektronikus kereskedelmi illetve egyéb, megrendelésen alapuló termékértékesítési formák térhódítására, valamint e tevékenységek speciális jellegére tekintettel - a törvény kiegészült az említett tevékenységek próbavásárlás keretében történő ellenőrzésére vonatkozó speciális szabályokkal. A kérdéses kereskedelmi tevékenységek jellegéből adódóan ugyanis a megrendelt termék átvételekor az értékesítésben közreműködő személy nincs jelen, így a korábbi szabályozás alapján a próbavásárlás megkezdésére sem volt lehetőség. Az új szabály értelmében ezért az ilyen tevékenységet folytató adózónál végzett próbavásárlás a megrendelt termék kiszállításában közreműködő személy jelenlétében megkezdhető.
Art. 93. § (5) bekezdés
Általános szabály, hogy az ellenőrzés megkezdésekor az ellenőröknek be kell mutatniuk a vizsgálat elvégzésére jogosító megbízólevelet. Ezen általános szabály alól kivételt jelent a próbavásárlás, mely ellenőrzés céljának érvényesülése érdekében a megbízólevelet csak a próbavásárlás befejezésekor kell bemutatni. Természetesen az eljáró adóellenőröknek szolgálati igazolvánnyal is igazolniuk kell ellenőrzési jogosultságukat.
Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatást nyújtó vagy egyéb, megrendelésen alapuló termékértékesítést folytató adózónál elvégzendő próbavásárlás nemcsak az ellenőrzés megkezdése, hanem annak lefolytatása tekintetében is speciális eljárási szabályokat igényel. A kizárólag a termék kiszállításával megbízott személytől (futártól, postástól) ugyanis nem várható el, hogy a terméket a vételár visszafizetése mellett visszavegye, és az sem, hogy az ellenőrzésben az adózó részéről közreműködő személyként eljárjon. A törvény ezért a megrendelt termék kiszállításában közreműködő személyt kizárólag hatósági tanúként történő közreműködésre kötelezi. A vételár visszatérítésére az eladó az adóhatóság külön felhívására köteles, amennyiben pedig e kötelezettségének nem tesz eleget, úgy a vételár eljárási költségnek minősül, amelyet - az eljárási költség viselésére vonatkozó főszabálytól eltérően - az eladó visel. Ilyen esetben az adóhatóságnak joga van arra, hogy a terméket az adóvégrehajtás szabályai szerint értékesítse, ennek meghiúsulása esetén pedig megsemmisítse.
Art. 93. § (5a) bekezdés
A korábban hatályos szabályok szerint próbavásárlás esetén az adóellenőrnek akkor is fel kellett fednie kilétét, ha jogszabálysértést nem tárt fel, így a revizor személye az érintett adózó számára minden esetben ismertté vált. Egyes adózói körökben általános gyakorlattá vált, hogy az ismert revizorok fényképeit egymás között terjesztették, jelentősen rontva ezzel az ellenőrzések hatékonyságát. Az előzőekre tekintettel, 2012. január 1-jétől a jogalkotó bevezette az ún. fel nem fedett próbavásárlás jogintézményét. Fel nem fedett próbavásárlás esetén, ha a revizor jogszabálysértést nem tár fel, nem szükséges felfednie magát, ilyenkor az adózó a postai úton kézbesített jegyzőkönyv alapján értesül az ellenőrzésről. Amennyiben az adóhatóság jogszabálysértést állapít meg, úgy - a próbavásárlásra vonatkozó általános szabályok szerint eljárva - az ellenőrnek ellenőrzési jogosultságát a próbavásárlás befejeztével igazolnia kell.
Art. 93. § (6) bekezdés
A megbízólevél kötelező tartalmi elemeit a törvény meghatározza. Ilyen, kötelező elemek az ellenőrzést végző adóellenőr valamint az ellenőrzéssel érintett adózó neve, az ellenőrzés típusa és annak megjelölése, hogy milyen adókötelezettségek és milyen időszak vonatkozásában indul az ellenőrzés.
Art. 93. § (7) bekezdés
A megbízólevél egy speciális formája az általános megbízólevél, amely mind tartalmát, mind a hozzá fűződő jogosítványokat tekintve eltér az Art. 93. § (6) bekezdésében említett megbízólevéltől.
Az általános megbízólevéllel rendelkező adóhatósági alkalmazott jogosult előre meg nem határozott adózók ellenőrzésére. Ez a felhatalmazás azonban nem lehet parttalan, csak konkrétan meghatározott, a NAV elnöke által név szerint kinevezett ellenőrök rendelkezhetnek ilyen megbízólevéllel. Az általános megbízólevél sajátossága, hogy az ellenőrzött adózó azonosító adatait nem tartalmazza. Az általános megbízólevél konkrétan megjelöli a használatára feljogosított adóellenőr nevét, eljárási jogosultságát, nevesíti az ellenőrzés tárgyát, az elvégezhető eljárási cselekményt, valamint a megbízólevél érvényességének időtartamát.
Természetesen az általános megbízólevél is a szolgálati igazolvány felmutatásával együtt érvényes. Az általános megbízólevél alkalmazása során elegendő, ha csak az egyik ellenőrzésre jogosult adóellenőr rendelkezik általános megbízólevéllel, a másik személy szolgálati igazolványával igazolja magát.
Az általános megbízólevél az egyes adókötelezettségek ellenőrzésére és az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés lefolytatására jogosít, tehát ilyen megbízólevéllel nem folytatható le más típusú ellenőrzés.
Art. 93. § (8) bekezdés
Az adóhatóság alkalmazottja helyszíni ellenőrzést nemcsak az adózó előzetes értesítését követően végezhet, hanem az adózót adóköteles tevékenységének folytatása közben "rajtaütésszerűen" is ellenőrizheti. Ugyanakkor a bejelentési kötelezettségüket elmulasztó, de ennek ellenére valamilyen adóköteles tevékenységet folytató vagy abban közreműködő adózó ellenőrzése is szükségessé válhat. Ez történik pl. az utcai árusok ellenőrzésekor, próbavásárláskor, piaci ellenőrzéskor stb.
Az ilyen ellenőrzések során is szükség van az ellenőrzési cselekmények jogszerűségének az igazolására, azonban - éppen az ellenőrzést kiváltó magatartás jellege miatt - az adóellenőr nem tud az Art. 93. § (6) bekezdése szerinti megbízólevelet bemutatni. Szükséges azonban, hogy az ilyen jellegű ellenőrzéseket végző adóellenőr rendelkezzen olyan felhatalmazással, amellyel a helyszínen és a soron következő intézkedéseknél jogosultságát igazolni tudja. Ezeknek az ellenőrzéseknek az eredményességét segíti elő az általános megbízólevél. Az általános megbízólevéllel rendelkező adóellenőr illetékességi korlátok nélkül jogosult az egész ország területén, bármely vállalkozó ellenőrzésére, vagy engedély nélkül folytatott adóköteles tevékenység ellenőrzésére.
Általános megbízólevéllel csak vállalkozási tevékenységet folytató adózó ellenőrizhető (magánszemély nem) és csak a törvényben meghatározott ellenőrzési típusok végezhetők.
Az általános megbízólevéllel lefolytatott ellenőrzésre az Art. szabályai ugyanúgy irányadók, mint a hagyományos megbízólevél alapján végzett vizsgálatoknál. Az ellenőrzés befejezése után a megállapításokat jegyzőkönyvbe kell foglalni és azt a jelenlévő személynek át kell adni, aki tartalmának megismerése után a megállapításokra észrevételt tehet.
2012. január 1-jétől a jogszabály már nemcsak az állami adóhatóság adóellenőre számára teszi lehetővé, hogy általános megbízólevél alapján területi megkötés nélkül folytasson le ellenőrzést, hanem e lehetőséget a NAV valamennyi, ellenőrzést végző alkalmazottja számára biztosítja.

Az ellenőrzés lefolytatása

Art. 94. §

Art. 94. § (1) bekezdés
Az adókötelezettség ellenőrzését csak a törvényben meghatározott elévülési időn belül lehet elvégezni. Az elévülési szabályok alapján a vizsgálatot főszabályként az adókötelezettség bevallására előírt határidő évének december 31. napjától számított öt évig lehet lefolytatni. A konkrét adómegállapítási időszak elévülési idejének meghatározása során ugyanakkor figyelemmel kell lenni az elévülési idő meghosszabbodását eredményező - az Art. 164. §-ához fűzött magyarázatnál részletesen bemutatott - körülményekre is. Az elévülést követően eljárás már nem indítható.
Az ellenőrzést kétféle módon lehet lefolytatni. Általában az adóhatóság helyszíni vizsgálatot tart. Ennek fő indoka, hogy a helyszínen állnak rendelkezésre a szükséges bizonylatok, könyvek, stb. Különösen nagyobb szervezetek esetében ezek "mozgatása", az adóhatóság hivatali helyiségébe történő beszállítása technikai problémát is jelentene. Az is természetes, hogy a helyszínen az adózó tevékenysége is jobban megítélhető, mivel sok esetben magát a végzett tevékenységet is meg kell vizsgálni.
Vannak azonban olyan esetek, amikor a helyszíni ellenőrzés szükségtelen vagy a helyszíni ellenőrzésnek akadálya van. Szükségtelen helyszíni ellenőrzést tartani, ha a rendelkezésre álló iratok alapján, az adózó egyidejű meghallgatásával is lefolytatható az ellenőrzés (pl. magánszemélyek esetében, akik csupán szja-bevallást vagy áfa-visszaigénylési kérelmet nyújtanak be, mind a magánszemély, mind az adóhatóság számára célszerűbb az adóhatóság hivatali helyiségében történő ellenőrzés). A magánszemélyt lakásán a hatóság életvitelében nem zavarja és az ügy iratainak az adóhatósághoz történő benyújtása az adózó számára nem jelent különösebb megterhelést.
Sok esetben - pl. gyűjtő kereskedőknél - az adózó, tevékenységének jellege miatt szinte utolérhetetlen, ilyenkor is az adóhatóság helyiségében történő ellenőrzést kell alkalmazni.
Hasonló a helyzet a megszűnő vállalkozások vizsgálatánál is. A megszűnési vizsgálatot már nem lehet a megszűnt vállalkozó telephelyén, székhelyén lefolytatni, mert az általában már nem áll az adózó birtokában.
Art. 94. § (2) bekezdés
Az ellenőrzés a vállalkozó tevékenységével összefüggésben egy speciális területet, a költségvetési kapcsolatok lebonyolítását, ennek számviteli hátterét vizsgálja. A vállalkozás számviteli rendjét az alkalmazottak, illetve a számviteli rendért felelős vezető készítik, vezetik. Az ellenőrzést végzők az ellenőrzöttekkel állandó munkakapcsolatban állnak, ezért jelenlétük nélkülözhetetlen a vizsgálat alatt.
Ez indokolja azt, hogy az ellenőrzésnek a vállalkozó "munkaidejéhez" kell igazodnia.
Több olyan speciális körülmény között dolgozó vállalkozó van, akik a késő esti órákban vagy akár éjszaka végzik munkájukat. Az ő ellenőrzésük ehhez az időponthoz igazodik. (Ilyenek pl. az éjszaka nyitva tartó vendéglátó egységek.)
Magánszemélyek esetében - ahol személyi jövedelemadó, illetve az általános forgalmi adó ellenőrzésére kerül sor - a tevékenység folytatásának ideje nem alkalmas az ellenőrzési idő meghatározására az Art. ezért ír elő kötött időpontot 8 órától 20 óráig terjedően.
A 8-20 óra közötti, illetve a munkaidőn belüli időponttól csak az adózó írásbeli kérelmére lehet eltérni.
Art. 94. § (3) bekezdés
Ha az ellenőrzés nem a helyszínen, hanem az adóhatóság hivatalos helyiségében zajlik, akkor az ellenőrzési idő nem az adózó munkaidejéhez igazodik, hanem az adóhatóság hivatali idejéhez.

Art. 95. §

Art. 95. § (1) bekezdés
Az Art. szabályai az ellenőrzés lefolytatásánál azt tekintik tipikusnak, hogy az adóhatóság az adókötelezettségeket az adózó által rendelkezésre bocsátott iratok, illetőleg az adóhatóság kérdéseire adott nyilatkozatok alapján vizsgálja.
Az adóhatóság ellenőrzi, hogy az illetékességi körébe tartozó adózók a jogszabályoknak megfelelően teljesítették-e adókötelezettségüket.
Az adózás rendszere döntően az önadózásra épül. Ez azt jelenti, hogy az adózóknak maguknak kell megállapítaniuk, bevallaniuk, illetve befizetniük - a jogszabályok rendelkezései alapján - adóikat, és ugyanígy vehetik igénybe a költségvetésből számukra járó támogatásokat.
Az adóhatóság legfontosabb feladata a költségvetés bevételének és az adózás törvényességének biztosítása. Ennek érdekében beszedi az egyes adókat, és ellenőrzi, hogy az adózók helyesen teljesítették-e befizetési kötelezettségüket, illetve igénylési lehetőségüket.
Az adók és támogatások kiszámítását az adózók nyilvántartásaik alapján végzik.
Az egyes gazdasági eseményeket pontosan, naprakészen kell a bizonylatok alapján lekönyvelni. A könyvvezetés módját és annak részletes szabályait külön jogszabályok határozzák meg. Csak e jogszabályok maradéktalan végrehajtásával teljesíthető az adókötelezettség.
Az adózó bevallásában tudatja az adóhatósággal a bevallási időszakra esedékes adóját, támogatási igényét. Ennek felülvizsgálatát kell az ellenőrzésnek elvégeznie. A bevallás csak a kiszámított adót tartalmazza, az annak alapjául szolgáló bizonylatokat nem. Az ellenőrzés ezért részletesen - ha szükséges, tételenként - megvizsgálja a beérkező és kimenő számlákat, azok lekönyvelését, a számlák alapjául szolgáló szerződéseket, az adózó által kifizetett munkabért, egyéb járandóságokat stb.
Art. 95. § (2) bekezdés
A nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok fejlődésével, illetve Magyarország EU-hoz történő csatlakozásával megsokszorozódott az olyan gazdasági események száma, ahol a bizonylatokat nem magyar, hanem idegen nyelven állítják ki. Az ellenőrzést lefolytató adóhatósági alkalmazottak ugyan beszélhetnek idegen nyelvet, de nem várható el, hogy bármely idegen nyelven kiállított bizonylatot egyértelműen be tudjanak azonosítani. Ezért a jogalkotó lehetővé tette, hogy az adóhatóság kötelezze az adózót a bizonylat magyarra történő lefordítására, ha a tényállás tisztázása másként nem lehetséges.
A kapcsolt vállalkozások közötti ügyletekre vonatkozó transzferár-nyilvántartási, illetve az azt alátámasztó dokumentációs kötelezettséget szabályozó 2010. január 1-jétől hatályos 22/2009. (X.16.) PM rendelet értelmében a nyilvántartás, illetve a dokumentáció nem magyar nyelven is elkészíthető. Amennyiben azonban az adóhatóság ellenőrzése során a tényállás tisztázása érdekében szükséges, úgy az adózó köteles a nyilvántartás, illetve a dokumentáció, vagy azok egy részének magyar nyelvű szakfordítását az adóhatóság felhívására - a megjelölt határidőn belül - rendelkezésre bocsátani.
A fordítás időtartama (a felhívástól a teljesítésig) nem számít bele az ellenőrzési határidőbe.
2012. január 1-jétől a dokumentumok típusai szempontjából bővült, az idegen nyelvek körét tekintve viszont szűkült azon iratok köre, amelyekről az adóhatóság fordítást kérhet. Az adózók adminisztrációs terheinek - és az ellenőrzési eljárással kapcsolatban felmerülő költségeinek - csökkentése érdekében sem az ellenőrzéshez szükséges bizonylatokról, sem pedig a transzferár nyilvántartásról illetőleg az azt alátámasztó dokumentációról nem kérhető fordítás abban az esetben, ha azok angol, német vagy francia nyelven állnak rendelkezésre. Az új szabályok alapján ugyanakkor már nemcsak az ellenőrzés lefolytatásához szükséges bizonylatokról, hanem az azokon szereplő gazdasági eseményt alátámasztó szerződésekről, más dokumentumokról is kérhet fordítást az adóhatóság, az angol, német és francia nyelvű dokumentumok kivételével.
Art. 95. § (3) bekezdés
Az adózónak az ellenőrzés eredményességét (a jogszabály betartásának vizsgálatát) elő kell segítenie. Ezért a költségvetési kapcsolatainak megállapítására alapul szolgáló valamennyi nyilvántartás, bizonylat, számla megtekintését az adóhatóság ellenőrei részére biztosítania kell.
Az ellenőrzés során az adózó közreműködési kötelezettségét annak alkalmazottjára - pl. számviteli vezető, könyvelő, próbavásárlásnál az eladó - is kiterjeszti az Art. Ezzel kívánja biztosítani a hatékony, gyors ellenőrzés lefolytatását.
A hatályos szabályozás lehetővé teszi az adózással összefüggő elektronikus úton tárolt adatok, adatállományok megismerésének biztosítását, illetve elektronikus úton történő átadását.
Az adózó az adóhatóság által nyilvánosságra hozott formátumban köteles az adóhatóság rendelkezésére bocsátani az adatokat [lásd még az Art. 175. § (14) bekezdését is].
Ha ezen kötelezettségének az adózó nem tesz eleget, úgy az Art. 172. § (1) bekezdés l) pont alapján az ellenőrzés akadályozása miatt mulasztási bírsággal sújtható, valamint az akadályozás időtartama, de legfeljebb 90 nap az ellenőrzés határidejébe nem számít bele.
Az adóeljárásban mind az adózók, mind a hatóságok jogaikat és kötelezettségeiket a jogszabályok keretei között gyakorolhatják, azon túl nem terjeszkedhetnek.
Az adózók jogainak védelme érdekében mondja ki a törvény, hogy az adózó nem kötelezhető olyan nyilvántartás, összesítés (számítás) elkészítésére, melyet jogszabály nem ír elő. Az adóhatóság tehát plusz kötelezettségeket, mint amit jogszabályok előírnak, nem állapíthat meg még az ellenőrzési eljárásban sem. Nem lehet tehát az adózótól pl. különféle "tanúsítványok" elkészítését kérni, ami egyedi igények szerinti adattartalommal különféle kimutatások, összeállítások készítését jelentené.
Art. 95. § (4) bekezdés
Ha az adózó iratai nem alkalmasak az ellenőrzés lefolytatására, mert hiányosak, pontatlanok vagy rendezetlenek, akkor az adóhatóság határidő tűzésével felhívja az adózót az iratok pótlására, rendbetételére.
Fontos, hogy a felhívástól a kötelezettség teljesítéséig eltelt időtartam, a kötelezettség elmulasztása esetén a felhívásban megadott határidő az ellenőrzés határidejébe nem számít be. Ezen kívül ez az eset tipikus példája a kiutalásra nyitva álló határidő Art. 37. § (4) bekezdés b) pontja szerinti meghosszabbodásának, ugyanis e rendelkezés szerint ha az ellenőrzés befejezését az adózó érdekkörében felmerült ok akadályozza vagy késlelteti, akkor a kiutalási határidőt az akadály megszűnésének napjától kell számítani. Márpedig ha az iratok hiányosak illetve rendezetlenek, ez a tény az ellenőrzést kétség kívül akadályozza, mégpedig az adózó érdekkörében felmerült ok miatt, így a pótlásra, rendezésre fordított idő az ellenőrzés lefolytatására nyitva álló határidőt meghosszabbítja, és a kamatmentes kiutalásra nyitva álló határidőt az akadály megszűnésének napjától kell számítani.
Minden ügyben egyedileg kell elbírálni azt, hogy mi tekinthető az adókötelezettség elbírálására alkalmatlannak. Ugyanígy, csakis egyedileg dönthető el az is, hogy mennyi időt indokolt biztosítani az adózó számára a hiányosságok megszüntetésére.
Art. 95. § (5) bekezdés
Az adóhatósági ellenőrzést csak megfelelő szaktudással rendelkező, szigorú képesítési feltételeknek megfelelő revizorok végezhetik. Az eljárás során a tényállás tisztázásához azonban szükség lehet olyan szakkérdések eldöntésére is, amelyre az eljáró adóhatóság megfelelő képesítéssel rendelkező dolgozóval nem rendelkezik, vagy rendelkezik ugyan, de célszerűségi okokból a kérdés eldöntését független, külső szakértőre bízza. A szakértőkre vonatkozó részletes szabályokat a Ket. 58-59. §-ai tartalmazzák.
A szakértő által adott szakvélemény bizonyíték. Annak elfogadása az adóhatóság számára nem kötelező, e tekintetben is a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve érvényesül. (Törvény vagy kormányrendelet azonban előírhatja, hogy az eljáró hatóság valamely meghatározott kérdésben kötve van egy meghatározott tudományos vagy szakmai testület illetve szakértői szerv szakvéleményéhez. [Ket. 44. § (2) bekezdés])
Ha jogszabály meghatározott szakértő igénybevételét írja elő, úgy ezt a szervezetet, intézményt, testületet vagy személyt kell szakértőként kirendelni.
Egyéb esetben igazságügyi szakértőt, igazságügyi szakértői intézményt, - más szervet vagy szakértő testületet vagy - indokolt esetben - szakértelemmel rendelkező egyéb személyt kell szakértőként kirendelni.
A szakértő személyére az adózó is tehet javaslatot, melyről az adóhatóság gondos mérlegelés alapján dönt. Az adózó javaslatára is kirendelhető szakértő, ha az adózó a szakértő költségeit megelőlegezi és viseli.
Szakértőként nem lehet kirendelni olyan személyt, akivel szemben az ügyintézőre vonatkozó kizárási ok áll fenn, továbbá azt, aki tanúként nem hallgatható meg, vagy a tanúvallomást megtagadhatja. Az általa készített szakvélemény az eljárás során nem használható fel. Ezért a szakértőt felkérésekor nyilatkoztatni kell arról, hogy a szakvélemény elkészítésének akadálya személyében (összeférhetetlenség) nem áll fenn.
A szakértő kirendelése végzésben történik. A kirendelés tartalmazza a vizsgálat tárgyát, a szakkérdés leírását, - azt, hogy a szakértőnek milyen kérdésekben kell nyilatkoznia -, a szakértő jogait és kötelezettségeit, valamint a szakvélemény megadásához szükséges egyéb körülményeket. A szakvélemény előterjesztésére a szakértőnek határidőt vagy határnapot kell megjelölni és közölni kell azt is, hogy a szakvéleményt írásban kell-e megtennie vagy azt szóban (hol, mikor) kell előadnia.
A szakértő eredményes közreműködését mind az adózónak, mind az adóhatóságnak elő kell segíteni. Részére biztosítani kell, hogy a szakkérdés eldöntéséhez szükséges okiratot megtekinthesse, arról feljegyzést készíthessen, munkafolyamatokat megvizsgálhasson.
A szakértőt jogai mellett kötelezettségek is terhelik, a tevékenysége során tudomására jutott adótitkot, üzleti vagy egyéb titkot köteles megőrizni.
Ha a szakértő nem vállalja a kirendelést, ezt a kirendelő végzés kézhezvételétől számított öt napon belül indokolással ellátva közölnie kell a hatósággal.
Ha a szakértő nem tudja szakvéleményét a hatóság által megállapított határidőre elkészíteni, a kirendelés kézhezvételétől számított öt napon belül az ok megjelölésével kérheti a határidő meghosszabbítását, a később felmerülő akadály esetén az akadály tudomására jutásától számított öt napon belül akadályközléssel élhet.
A szakértő köteles a szakvéleményét részrehajlás nélkül, körültekintően elkészíteni. A hamis szakvélemény adása bűncselekmény.
A szakértő eljárási bírsággal sújtható, ha a szakértői közreműködést vállalta, és anélkül hogy a határidő meghosszabbítása iránti igényét vagy akadályoztatását előzetesen bejelentette volna, nem teljesíti feladatait határidőre.
A szakértő felmerült költségeit jellemzően az adóhatóság viseli. A költségekről végzéssel kell dönteni.
2012. január 1-jétől szakértő kirendelése esetén a kirendelő végzés jogerőre emelkedésének napjától a szakértői vélemény megérkezésének a napjáig eltelt időtartamot az ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni.
Art. 95. § (5a) bekezdés
2012. január 1-jétől hatályos szabály, hogy amennyiben az adóellenőrzés során az adózó kutatás-fejlesztési tevékenységével összefüggő szakkérdések merülnek fel, úgy a NAV az eljárásba szakértőként bevonhatja a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítésével összefüggő eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező szakértő intézményt, vagyis a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalát. A Hivatal kirendelése során nem kell alkalmazni a Ket. ügyfél által javasolt szakértő kirendelésére, valamint a kirendelt szakértő eljárási bírsággal történő sújtására vonatkozó szabályait. (Art. 5. § (2a) bekezdése)
Art. 95. § (6) bekezdés
A megfelelő felkészültséggel rendelkező szakemberek hiányával küzdő önkormányzati adóhatóságok a kettős könyvvezetésre kötelezett adózók ellenőrzéséhez - saját költségükre - bejegyzett könyvvizsgáló, adótanácsadó, adószakértő, vagy okleveles adószakértő közreműködését vehetik igénybe.
Az igénybe vett megbízott nem szakértőként vesz részt az eljárásban, hiszen nem különleges szakértelmet igénylő kérdések tisztázásához veszik igénybe, hanem az adóhatóság megbízottjaként jogosult az egyébként adótitoknak minősülő iratok megismerésére.
A megbízott tájékoztatja megállapításairól az adóhatóságot, amely ez alapján maga dönti el, hogy sajátjaként tesz-e jegyzőkönyvi megállapításokat.

Art. 96. §

Art. 96. § (1) bekezdés
Az ellenőrzést az adóhatóság jellemzően hivatalból indítja meg.
Az ellenőrzésre mind az adóhatóságnak, mind az adózónak fel kell készülnie. Számolni kell azzal, hogy az ellenőrzés az adózó rendes napi tevékenységét zavarja, még ha a törvény a legkisebb "zavarást" engedi is meg az adóhatóságnak. Általánosságban 8 nap elegendő az adózó számára, hogy összegyűjtse valamennyi, az adókötelezettséggel kapcsolatos bizonylatát, adatát, tekintettel arra, hogy az adózó nyilvántartásait a könyvvezetését végző személynél, társaságnál is tarthatja. [Az Art. 47. § (2) bekezdése erre 3 napos határidőt ír elő.]
Ha valamely körülmény miatt ez indokolt, sor kerülhet rövid úton történő értesítésre is (telefon, távirat) azonban az adózó ily módon történő értesítése nem eredményezi az önellenőrzési tilalom beálltát figyelemmel az Art. 93. § (1) bekezdésére.
Az ellenőrzés eredményességének veszélyeztetése esetén a megbízólevél kézbesítése mellőzhető. Ez különösen a következő esetekben valósulhat meg:
- ha a vizsgálat alá vont bizonylatok, könyvek, nyilvántartások, egyéb iratok megsemmisítésétől kell tartani, illetve
- ha az üzleti körülmények megváltoztatása várható.
E feltételek esetén az adóhatóság ellenőrzést végző alkalmazottai a helyszínen való megjelenés - és a megbízólevél, valamint a szolgálati igazolványuk bemutatása - után szóban közlik az adózóval, hogy adóhatósági ellenőrzésre kerül sor. Az ellenőrzést nem lehet úgy lefolytatni, hogy az adóhatósági alkalmazottak előzetesen ne közöljék az ellenőrzés megkezdésének tényét. Ez alól csupán a próbavásár lás kivétel. Ekkor ugyanis éppen az a cél, hogy az adóhatóság alkalmazottja ellenőri kilétét eltitkolva vizsgálja a nyugta illetve a számlaadási kötelezettség teljesítését.
A megbízólevél átvételének megtagadása nem lehet akadálya az ellenőrzés megkezdésének, figyelemmel az Art. 93. § (2) bekezdésében foglaltakra, miszerint ha az adózó vagy képviselője, meghatalmazottja, alkalmazottja a megbízólevél átvételét megtagadja, az ellenőrzés két hatósági tanú jelenlétében az erről szóló jegyzőkönyv felvételével és aláírásával kezdődik.
Art. 96. § (2) bekezdés
Az ellenőrzést az adóhatóság hivatalos helyiségében vagy a helyszínen lehet lefolytatni. Ha az adóhatóság hivatalos helyiségében történik a vizsgálat, akkor az adózónak összes bizonylatát, nyilvántartását az ellenőrök részére át kell adnia.
Helyszíni ellenőrzés esetén a bizonylatokat, nyilvántartásokat az ellenőrzés időtartamára az adóhatóság rendelkezésére kell bocsátani. Nem kell azonban az iratokat az adóhatóságnak bevonnia.
Az Art. 96. § (1) bekezdésben meghatározott esetben azonban - tehát ha az ellenőrzés meghiúsításától kell tartani - a könyveket, bizonylatokat az adóhatóságnak be kell vonnia, és azokról részletes, valamennyi bizonylat azonosítására alkalmas (pl. számlaszám, naplófőkönyv a hitelesített lapszámmal, időponttal, időszakkal stb.) elismervényt kell kiállítania. Az átvételi elismervényt az adóhatóság hivatalos formában (bélyegző, aláírás stb.) készíti el, annak valódiságát az adózóval igazoltatni kell. Az átvételi elismervényen annak is szerepelni kell, hogy az ellenőrzést a bevont iratok alapján folytatják le. Amennyiben valamely bizonylatot - az adóhatóság kifejezett kérése ellenére - az adózó nem tud rendelkezésre bocsátani, úgy ezt a tényt külön fel kell tüntetni.
Bár a bevont bizonylatok általában bevallással lezárt időszakról és nem a folyó évi kötelezettségekről szólnak, előfordulhat azonban, hogy az adózónak valamely okból mégis szüksége van azokra (pl. ha az adózó naplófőkönyvét folyamatosan vezeti, akkor abban több év adatai is szerepelnek). Ilyenkor az adóhatóság által bevont iratokról másolat készíthető.
Art. 96. § (3) bekezdés
Az iratok bevonására más esetben is sor kerülhet, ha az ellenőrzést végzők azt bármely okból az iratok hivatali helyiségben történő tanulmányozása céljából szükségesnek tartják. (Az iratanyag átvételére az előzőekben leírt szabályok irányadóak.)
Nem akadályozható azonban az adózó tevékenysége azzal, hogy az adóhatóság feleslegesen hosszú időre bevonja az adózó könyveit, nyilvántartásait. Ezért állítja fel szabályként az Art., hogy ilyen esetekben az iratok bevonása csak az adóhatóság vezetőjének engedélyével haladhatja meg a 60 napot. Abban az esetben tehát, amikor az ellenőrzés időtartama meghaladja a 60 napot, célszerű kérni az iratok 60 napon túl történő benntartásának engedélyezését.
Art. 96. § (4) bekezdés
A pénztárgép manipulálásának megállapításához és bizonyításához jellemzően szakértői vizsgálatra van szükség. A szakértői vizsgálat elvégzéséhez nélkülözhetetlen a pénztárgépek bevonása. A 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet 5. § (6) bekezdése korábban is tartalmazott utalást a pénztárgép adóhatóság általi bevonására, azonban az erre irányuló kifejezett törvényi rendelkezés eddig hiányzott. A 2012. január 1-jétől hatályos új rendelkezés értelmében a pénztárgépet az adóhatóság vizsgálat céljából 10 napra vonhatja be. A bevonás időtartama alatt az adózó nyugtakibocsátási kötelezettségének a rendelkezésére álló másik, nyugta adására alkalmas pénztárgép alkalmazásával, annak hiányában kézi úton kiállított nyugtával tesz eleget.

Az adóhatóság jogai és kötelezettségei az ellenőrzési eljárásban

Art. 97. §

Art. 97. § (1) bekezdés
Az Art. ellenőrzésről szóló fejezete külön csoportba gyűjti az adóhatóság és külön az adózó jogait és kötelezettségeit és tételes felsorolással áttekinthetővé teszi azokat.
Az adóellenőr az ellenőrzés megkezdését megelőzően - a próbavásárlás kivételével - köteles magát és ellenőrzési jogosultságát igazolni. Ez a szolgálati igazolvány felmutatásával és a megbízólevél átadásával történik.
A szolgálati igazolvány azt tanúsítja, hogy az illető az állami adóhatóság ellenőrzésre feljogosított alkalmazottja, míg a megbízólevél bizonyítja, hogy a konkrét vizsgálat elvégzésére őt jelölték ki.
Az ellenőröknek a megbízólevelet, illetve a szolgálati igazolványt minden kérés nélkül be kell mutatni. Ha ezt mégsem tennék meg, az adózónak jogában áll az eljárási jogosultság igazolását kérni.
Az adóellenőr az ellenőrzés megkezdésekor köteles tájékoztatni az adózót az ellenőrzés várható időtartamáról.
Art. 97. § (2) bekezdés
Bár az adóellenőrzés lefolytatása nem szünetelteti az adózó gazdasági tevékenységét, de a mindennapokban változásokat okozhat. Erre való tekintettel rögzíti a törvény, hogy az adóellenőrzés során az adóellenőr a vizsgálatot úgy köteles elvégezni, kötelezettségeit teljesíteni és jogait gyakorolni, hogy az a legkisebb mértékben korlátozza az adózó gazdasági tevékenységét.
Art. 97. § (3) bekezdés
Az adóellenőr az ellenőrzés során köteles a tényállást teljes körűen tisztázni. A feltárt tényeket, körülményeket, adatokat minden összefüggésében köteles értékelni és annak eredményéről az adózót, képviselőjét vagy alkalmazottját az ellenőrzés folyamán köteles tájékoztatni. A tényállás tisztázásában az adózó köteles együttműködni, bizonyítást kezdeményezhet. Az adózó által felajánlott bizonyítékokat az ellenőr megvizsgálja és visszautasítás esetén először szóban, majd a jegyzőkönyvben írásban is köteles megindokolni, hogy miért nem tartotta elfogadhatónak azt.
Az is előfordulhat, hogy az adózó nem ajánl fel az ellenőrzés során bizonyítékokat. Amennyiben a körülmények ezt indokolják célszerű ezen tényről az adózó által is aláírt nyilatkozatot felvenni. Ezáltal nagy valószínűséggel elkerülhető, hogy az adózó fellebbezésében jelezze, miszerint az adóellenőrzés során az általa felajánlott tények visszautasítását az adóhatóság nem indokolta sem szóban, sem írásban.
Art. 97. § (4) bekezdés
Amikor az adóhatóság az adókötelezettségek jogszabályoknak megfelelő teljesítését vizsgálja, elsődleges feladata az adott tényállás tisztázása. Az adóhatóság köteles feltárni az ügy eldöntése szempontjából jelentős tényeket. A tényállás tisztázásában az adózó is közreműködik, de a bizonyítási teher főszabályként az adóhatóság oldalán van. A bizonyítási teher megfordulása csak a törvényben meghatározott esetekben lehetséges. Ilyen pl. amikor a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja. Továbbá, ha az adózót adómentesség, adókedvezmény illeti meg, ezt okirattal vagy más megfelelő módon köteles bizonyítani [Art. 99. § (2) bekezdés].
Art. 97. § (5) bekezdés
A bizonyítandó tények megismerése az eljárási szabályok által meghatározott alaki rendben, bizonyítási eljárásban, bizonyítási eszközök igénybevételével történik.
Az alkalmazható bizonyítási eszközök teljes köre nincs meghatározva. Bármi, ami az adott esetben a releváns tényt bizonyítja, alkalmas lehet. Az adóhatóság a bizonyítékokat egyenként és összességében értékeli és ezek alapján határozza meg a tényállást. Az ellenőrzés során - és az adóigazgatási eljárásban is - szabad bizonyítási rendszer érvényesül és az adóhatóság a bizonyítékokat szabadon mérlegeli. Tekintettel kell lenni azonban néhány, a Ket. és az Art. által szabályozott megkötésre. A bizonyítás során nem használható fel a jogrendbe, anyagi, eljárási jogszabályba ütköző eszköz (nem vehető igénybe olyan tanú, aki a tanúvallomást jogszerűen megtagadta, nem alkalmazható kényszer, nem szabad okiratot tiltott módon megszerezni stb.).
Az adóhatóság nem kérhet olyan adatot, bizonyítékot, melyekről hivatalos tudomása van, vagy amelyek köztudomású tények.
Az Art. a legfontosabb - általában alkalmazott - bizonyítási eszközöket nevesíti. (A bizonyítási eszközök részletes bemutatását a terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé, azok megtalálhatóak a jelen könyv korábbi kiadásaiban.)
Art. 97. § (6) bekezdés
Az adóhatóság törvényi kötelezettsége az ellenőrzés során a tényállás teljes körű tisztázása. Feltárni az ügy eldöntése szempontjából jelentős tényeket, azonban nem egyoldalú tényfeltárást jelent, mert az adóhatóság törvényi kötelezettsége az adózó javára szolgáló tények felderítése és értékelése is.
Az adóhatóság csak a kellően bizonyított tényeket, körülményeket veheti figyelembe eljárása során. Az adózót védő szabály, hogy a nem bizonyított tényt, körülményt - még akkor sem, ha arról az adóhatóságnak tudomása van - az adózó terhére értékelni nem lehet. Kivétel ez alól a becslési eljárás, amely módszeréből adódóan a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Viszont itt is joga van az adózónak bizonyítással élni a becslés megállapításaival szemben.

Art. 98. §

Art. 98. § (1) bekezdés
Az adóellenőr az ellenőrzés során a bizonyítás érdekében széleskörű, de nem tételesen meghatározott cselekvési szabadsággal bír. A bizonyítási eszközök közül azokat választhatja ki, amelyek az ellenőrzés megállapításait képesek alátámasztani.
ad a) A vizsgált tevékenységtől függően sok esetben elegendő a könyvek, bizonylatok megvizsgálása és az okirati bizonyítás lefolytatása. Helyi adók ellenőrzése esetében is előfordul, hogy csupán az adótárgy (pl. ingatlan) nyilvántartásból történő ellenőrzése elegendő, de több esetben szükséges az adótárgy megtekintése is.
Az üzleti tevékenység folytatásának körülményeit, annak folyamatát helyszíni vizsgálat alkalmával jobban meg lehet ítélni. Az üzlethelyiség fekvéséből, az ott felvett leltárból következtetni lehet az üzlet forgalmára, és így az adókötelezettségre. Ezért teszi lehetővé az Art., hogy az ellenőrzést végzők az adózó tevékenységének helyszínét megismerhessék.
Természetesen az adózó székhelyén, telephelyén történő vizsgálatot, illetve lakásába való belépést csak az adókötelezettség ellenőrzésével összefüggésben engedi meg az Art. Így ha az adózó tevékenységét pl. nem a lakásán folytatja és ott nem is tart olyan vagyontárgyat, amelynek ellenőrzése szükséges lenne, akkor az ellenőrök a lakásba nem léphetnek be.
ad b) Az ellenőrzés megállapításaihoz, illetve azok bizonyításához esetenként szükségessé válhat járművek, illetve azok rakományainak átvizsgálása. Fontos kitétele a rendelkezésnek azonban, hogy csakis az adózó tevékenységével összefüggő járművek, illetve járműrakományok átvizsgálására jogosult az adóellenőr. Természetesen ezek átvizsgálása nemcsak az adózó telephelyén történhet, hanem pl. a közúton is. Az átvizsgálást csak megbízólevéllel rendelkező adóellenőr végezheti. Az adóhatóságnak ehhez olyan ellenőrzött forrásból származó előzetes információkkal kell rendelkeznie, hogy az adózó az adókötelezettség szempontjából jelentős tárgyi bizonyítási eszközt elrejt, vagy a vállalkozás valós körülményeit leplezi. [A jármű, illetve a rakomány átvizsgálásával kapcsolatosan lásd még Art. 103. §-nál írtakat.]
A helyiségbe történő belépéskor az ellenőrök az adózó tevékenységének folytatását nem akadályozhatják, kötelesek kellő gondossággal eljárni. Az eljárás során az adóhatóságnak az adózó jogos érdekeire is tekintettel kell lennie. Az ellenőrzést úgy kell lefolytatni, hogy az adózó tevékenységét lehetőleg ne akadályozza, indokolatlanul ne zavarja. Az ellenőrzés minden esetben "megzavarja" az adózó napi tevékenységét, azonban arra kell törekedni, hogy az ellenőrzést végzők részéről a szükséges beavatkozás a lehető legkisebb mértékű legyen.
ad c) Sok esetben az adózó és a vizsgálatot folytató hatóság között az iratok, bizonylatok, könyvek alapján keletkezett vita eldönthető a munkafolyamatok megismerésével. Ezért az Art. lehetővé teszi annak megtekintését is. A munkafolyamat leírása - különösen pl. az anyagszükséglet, energiaszükséglet - adja a becslési eljárás alapját is. A munkavégzés megtekintése, illetve a helyiségbe történő belépés alkalmával az ellenőrzést végzők kérdéseire az adózónak választ kell adnia, egyes kérdésekben pedig nyilatkozatot tehet. A válasz, illetve a nyilatkozat alaki formához kötött, azaz írásba kell foglalni, hogy a bizonyítási eljárásban fel lehessen használni.
ad d) Az Art. rendelkezései alapján az adózót az ellenőrzés során együttműködési kötelezettség terheli.
Ennek keretében az adóellenőr az adózótól, illetve képviselőjétől, alkalmazottjától felvilágosítást kérhet, melyet ezen személyek csak szankció terhe mellett tagadhatnak meg.
Lehetséges, hogy az adózó valamely tevékenységéről harmadik személytől szerezhető információ. Ilyen esetben ezen személyektől az adóhatóság nyilatkozatot kérhet.
Fontos megemlíteni, hogy az információkérésnek minden esetben összefüggésben kell lennie az adózó vállalkozási tevékenységével, illetve a vizsgálat alá vont időszakra és adónemre kihatással kell lennie.
ad e) Az ellenőrzés során az adóellenőr jogosult és köteles is a vizsgált adóköteles tevékenységgel összefüggésbe hozható személyek személyazonosságának megállapítására. Ez különösen a próbavásárlás során bír jelentőséggel, amikor az értékesítési tevékenységet végző személy jelenlétében is érvényesen lefolytatható az ellenőrzés, illetve annak megállapításai ezen személlyel is ismertethetőek.
Lényeges szerepe van továbbá pl. az utcai árusok ellenőrzése során is, amikor sok esetben a személyazonosság megállapításához még a rendőri szervek közreműködését is igénybe kell venni. [Lásd részletesebben az Art. 101. §-nál írtakat.]
ad f) Az adóhatóság alkalmazottja az adózónál próbavásárlást, fel nem fedett próbavásárlást tarthat. Az adóhatóság e módszert a nyugta-, illetve számlaadási kötelezettség vizsgálatára alkalmazza. Ez esetben a számla, nyugta kibocsátása, illetve annak alaki kellékei képezik az ellenőrzés tárgyát. Különös figyelmet kell fordítani az alkalmazott áfa kulcs helyességére, illetve a számla azonosító adatainak meglétére. A próbavásárlás a becslési eljáráshoz is segítséget nyújt, az eladási ár ennek alapján is megállapítható.
Próbavásárlásra akkor kerülhet sor, ha az adózó vagy annak alkalmazottja vagy az értékesítésben közreműködő személy (legyen az bárki, akár a kiskorú hozzátartozó, akár a szomszéd, stb.) a helyszínen tartózkodik.
Próbavásárlás akár üzletben, akár azon kívül, például közterületen folytatott áru értékesítés esetén is megvalósítható.
A próbavásárlást az adóhatóság, megbízólevéllel rendelkező alkalmazottja végzi, aki eljárási jogosultságát a vásárlás után köteles az adózó, alkalmazottja vagy az értékesítésben közreműködő személy részére igazolni. Fel nem fedett próbavásárlás esetén, ha az adóellenőr jogszabálysértést nem állapít meg, a vásárlás után eljárási jogosultságát nem igazolja, azt az adózó részére kézbesített jegyzőkönyv tanúsítja. Az Art. és más jogszabály sem szabályozza, hogy a próbavásárlást hány személy végezze. Ugyanakkor a bizonyítási eljárás szempontjából a próbavásárlás megállapításairól szóló jegyzőkönyv felvételénél két ellenőr jelenléte indokolt.
A vizsgálat által tapasztalt hiányosságot jegyzőkönyvbe kell foglalni és azt az eladóval alá kell íratni. Ha az eladó az aláírást megtagadja, e tényt a jegyzőkönyvre a jelenlévő revizorok aláírásával rá kell vezetni.
A meglévő készletek számbavételezését leltározással kell elvégezni. Különösen meghatározott tevékenységet folytató vállalkozóknál (pl. kiskereskedők, jelentős anyagfelhasználással dolgozó iparosok stb.) szükséges a leltárkészítés. A leltárfelvétel célja, hogy adott időpontban rögzítse az adózó készleteit, az árumennyiséget, a rendelkezésére álló alapanyagot. Önmagában a leltárfelvétel még nem alkalmas a bizonyítási eljárásban való felhasználásra, azonban a két leltárfelvétel közötti időszak árbevételének meghatározásánál már fontos lehet. A leltárfelvétel hozzájárulhat a becslési eljárással meghatározott adóalap pontosításához. A leltárfelvételt nem kell, hogy minden esetben hatósági intézkedés kövesse. Ha az ellenőrzés vagy az adóhatóság tudomására jutott tényekből jelentős adóeltitkolásra utaló körülmények ismerhetők fel, az adóhatóság az adóév közben akár több esetben is végezhet helyszíni leltárfelvételt. Az egyes leltárok összevetéséből következtetni lehet az adóalapra és arra, hogy a nyilvántartásokban szereplő tételek megfelelnek-e a valóságnak. A leltárfelvétel alaki formához kötött. A revizor által elkészített leltáríven szerepeltetni kell a leltár helyét, idejét, a leltár felvételének célját, a számba vett áruk, termékek, alapanyagok értékét mennyiségi egységenként elkülönítetten, valamint az adózó és az adóhatóság képviselőjének aláírását. A leltár felvételekor az adózónak vagy alkalmazottjának (aki az értékesítésben személyesen közreműködik) jelen kell lennie. Szükség esetén a leltár felvételekor hatósági tanút is be lehet vonni.
ad g) Bizonyos esetekben az adóalap és adókötelezettség megállapításához elengedhetetlenül szükségesek bizonyos folyamatok pontos megismerése, azok végigvezetése.
Ha más módon, a rendelkezésre álló iratokból, számlákból, illetve azok hiánya miatt nem állapítható meg pl. a termék előállításának tényleges költsége, az adóhatóság annak megállapítása érdekében próbagyártást rendelhet el. Az adóhatóság ebben az esetben csak a költségek elszámolásának módját, összegét kifogásolhatja, azt nem észrevételezheti, ha az adózó nem a legoptimálisabb módon végzi termelését (pl. nem állnak rendelkezésére modern gépek, berendezések, nem korszerű alapanyagot használ).
A próbagyártás során az adóhatóság - illetve a szakértő - megállapítja, hogy a termék előállításához milyen összegű költség merülhetett fel. Figyelmet kell fordítani a gyártással kapcsolatos valamennyi körülményre, így pl. a keletkezett hulladékra, selejtre is. Az adóhatóság a próbagyártás alapján tett megállapításából logikai úton következtet az adózó éves bevételére, kiadásaira, ennek alapján elérhető eredményére.
ad h) Ha az ellenőrzés során az adózónál tapasztaltak alapján nem tisztázható egyértelműen a tényállás, akkor az adózóval szerződéses kapcsolatban állt, vagy álló más adózónál kapcsolódó vizsgálatot lehet elrendelni.
Az ilyen vizsgálat célja a szerződések, számlák alapján bizonyítékok szerzése az eredetileg ellenőrzés alá vont adózó vizsgálati megállapításainak bizonyításához.
A kapcsolódó vizsgálat lefolytatása végett az adózó illetékes első fokú adóhatóságát kell megkeresni. A vizsgálat megállapításait jegyzőkönyvbe kell foglalni, mely bizonyítékul szolgál az eljárás során [lásd még Art. 100. § (4) bekezdést]. Kapcsolódó vizsgálat több adózóval szemben is elrendelhető egy adott ügy vizsgálata során.
Art. 98. § (2) bekezdés
Az Art. nem tesz különbséget a között, hogy a vizsgálat alá vont adózó tevékenységét külön e célra használt helyiségben - önálló telephely, műhely stb. - vagy saját, illetve harmadik személy által rendelkezésére bocsátott helyiségben végzi. Ezért a tevékenység folytatásának helyétől függetlenül ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni.
A törvény tehát rendezi a harmadik személyek tűrési kötelezettségét - ha a tulajdonukban lévő ingatlant más használja vállalkozási tevékenység céljára - azáltal, hogy a helyszíni ellenőrzés lefolytatásánál ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni velük szemben is, mint magánál az ellenőrzés alá vont adózónál.
Art. 98. § (3) bekezdés
A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély lakásában az adóhatóság három esetben végezhet ellenőrzést:
1. Ha az adókötelezettség a lakással, mint vagyontárggyal kapcsolatos, akkor az adóhatóság alkalmazottjának meg kell tekintenie, hogy az adókötelezettség szempontjából a lakás meghatározott adatait a magánszemély a valóságnak megfelelően jelentette-e be.
Ennek a helyi adók kivetése szempontjából van jelentősége. E feladatot a helyi önkormányzatok adóhatósági feladatokat ellátó szervének kell elvégeznie. (E helyen utalni szükséges arra, hogy a vagyonszerzési illeték kiszabásához esetlegesen lefolytatandó helyszíni szemlére nem ellenőrzési, hanem hatósági eljárásban kerül sor. [Lásd még az Art. 126. § (1) bekezdéséhez fűzött magyarázatot].
2. A magánszemély lakását jövedelemszerzés céljából is felhasználhatja, pl. bérbe adhatja. A lakás bérbeadása adózási szempontból több adónemben bír jelentőséggel, pl. a magánszemélyek jövedelemadójánál, illetve az általános forgalmi adónál.
Ha a magánszemély lakását harmadik személy részére bérbe adja, a bérleti díj után személyi jövedelemadó kötelezettsége keletkezik. Az Szja tv. alapján a bérbeadásból származó bevétellel szemben költségeket lehet elszámolni. A költségelszámolás helyességét az adóhatóság ellenőrzi.
3. Az adóhatóság ellenőrzése során köteles a jogszabályok betartását ellenőrizni, feltárni az adóbevételi érdekeket sértő magatartásformákat, megállapítani az adófizetési kötelezettség teljesítésének elmulasztását.
Az adóköteles bevételek eltitkolásának egyik formája a bejelentés nélkül folytatott gazdasági tevékenység, melyek feltárása az adóhatóság ellenőrzési tevékenységének fontos részét képezi.
Ha az adóhatóság feltételezése szerint (akár, mert valamely tényből, körülményből erre a következtetésre jutott, akár pl. közérdekű bejelentésből származik az információ) az adott lakásban bejelentés nélkül adóköteles tevékenységet folytatnak, az adóellenőr jogosult a lakásban az ellenőrzést lefolytatni és a vélelmezés felől a bizonyosságot megszerezni.

Az adózó jogai és kötelezettségei az ellenőrzési eljárásban

Art. 99. §

Art. 99. § (1) bekezdés
A törvény az adózó általános kötelezettségeit az adóhatóság jogosítványaival kapcsolja össze, mely alapján az adózónak elsődlegesen együttműködési és az ellenőrzés feltételeit biztosító kötelezettségei vannak.
E törvényi kötelezettség nem teljesítését az adóhatóság mulasztási bírság kiszabásával szankcionálhatja [Art. 172. § (1) bekezdés l) pont], illetőleg az együttműködési kötelezettség megsértése kiválthatja az ellenőrzési határidő szünetelését. [Art. 92. § (9) bekezdése].
Art. 99. § (1a) bekezdés
A felszámolás illetve végelszámolás kezdő időpontjától a cég képviseletére a felszámoló, végelszámoló jogosult, így e személyeknek kell az adózó kötelezettségeit teljesíteniük, és ők gyakorolhatják az adózót megillető jogokat. Az Art. 14. § (4) bekezdése korábban is a felszámoló szankcionálását írta elő az általa elkövetett jogsértés esetén. 2012. január 1-jétől az említett szabály egyrészt a végelszámolóra is alkalmazandó, másrészt pedig a törvény az ellenőrzési eljárásra konkretizálva gyakorlatilag megismétli a hivatkozott rendelkezést.
Art. 99. § (2) bekezdés
Főszabályként az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és megállapításait bizonyítékokkal alátámasztani. E bizonyítási teher csak a törvény által meghatározott esetben fordulhat meg. Ennek egyik példája, amikor az adózót megillető adókedvezmény, vagy adómentesség jogszerű igénybevételének bizonyításához a törvény az adózó bizonyítási kötelezettségét követeli meg.

Art. 100. §

Art. 100. § (1) bekezdés
Az Art. külön csoportba rendezi az adóhatóság jogait és kötelezettségeit, valamint az adózók jogait és kötelezettségeit. E két csoportban vannak olyan elemek, melyek az egyik félnél kötelezettségként, míg a másik félnél jogosultságként jelentkeznek. Így pl. az adóellenőr az ellenőrzés megkezdését megelőzően köteles magát és ellenőrzési jogosultságát a törvényben előírt módon igazolni. Ennek módja a szolgálati igazolvány és a megbízólevél bemutatása. Amennyiben az adóellenőr ezen kötelezettségének nem tesz eleget, úgy az adózónak jogában áll felszólítani őt arra, hogy igazolja eljárási jogosultságát, és meggyőződni arról, hogy valóban azzal a feladattal bízták meg, amely miatt megkereste az adózót. Ha az ellenőr a felszólításnak nem tesz eleget, az adózó megtagadhatja, hogy az ellenőrzést megkezdjék. Ha kétség merülne fel a bemutatott igazolványok valódisága felől, az adózónak szintén jogában áll az ellenőrzést megtagadni.
Az adózót a törvény alapján együttműködési kötelezettség terheli, valamint köteles az ellenőrzés feltételeit a helyszíni ellenőrzés alkalmával biztosítani. Ugyanakkor a törvény jogosulttá teszi arra, hogy az egyes ellenőrzési cselekményeknél jelen legyen. Tekintettel arra, hogy az ellenőrzési eljárás során az adóhatóság az adózó kötelezettségteljesítését vizsgálja, így azáltal, hogy jelen lehet az ellenőrzési cselekményeknél közvetlenül megteheti észrevételeit azokkal kapcsolatosan, illetve bizonyítási indítványait is azonnal előterjesztheti.
Az adózó az ellenőrzési szakaszban is jogosult a megfelelő képviseletről gondoskodni. A képviselet nem más, mint az adózó helyett vagy mellett eljárási cselekmények végzése abból a célból, hogy az eljárás során az adózó jogai maradéktalanul érvényesüljenek.
A képviselő általában az eljárás valamennyi szakaszában elvégezheti azokat az eljárási cselekményeket, amelyek az adózót megilletik vagy terhelik (kérelem benyújtása, jogorvoslati kérelem előterjesztése) kivéve pl. az adózó idézése esetén, ha az eljárás során személyes meghallgatása válik szükségessé.
Art. 100. § (2) bekezdés
Az Art. lehetővé teszi az adózó érdekkörében felmerült okból az ellenőrzés megkezdésének elhalasztását, illetőleg szünetelését. A jogalkotó azonban csak bizonyos megkötésekkel teszi jogosulttá erre az adózót, így az egyes adókötelezettségek teljesítésére, az adatgyűjtésre irányuló, az egyszerűsített ellenőrzés valamint az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés esetén nem alkalmazható ez a jogintézmény. Ha az adóhatóság elfogadja az adózó által felhozott indokokat, akkor az akadályoztatás megszűnéséig, de legfeljebb 60 napig elhalasztja az ellenőrzés megindítását vagy szünetelteti az ellenőrzési cselekményeket. Természetesen ez az időtartam kívül esik az ellenőrzési határidőn. A törvény ezt a lehetőséget csak a magánszemély számára biztosítja, így az más adózónál nem alkalmazható. Kivételt csak az egyéni vállalkozó jelent, mivel ő az Art. szerint magánszemélynek minősül.
Az adóhatóság az adózó kérelmében felhozott indokok alapján mérlegel a tekintetében, hogy helyt ad-e a kérelemben foglaltaknak, vagy sem. Minden ügyben egyedileg lehet megítélni az akadályoztatás tényét. Így pl. az orvosi kezelés, gyógykezelés időtartama - amelyet megfelelő dokumentummal igazol az adózó - akadályoztatást jelenthet, de pl. az iratok hiánya, a könyvelő elfoglaltsága már nem valószínű, hogy indokolttá teszi az ellenőrzés megkezdésének elhalasztását, illetőleg az ellenőrzési cselekmények szüneteltetését.
Ez az eset is - hasonlóan a 95. § (4) bekezdés szerinti esethez - példája a kiutalásra nyitva álló határidő Art. 37. § (4) bekezdés b) pontja szerinti meghosszabbodásának, ugyanis e rendelkezés szerint ha az ellenőrzés befejezését az adózó érdekkörében felmerült ok akadályozza vagy késlelteti, akkor a kiutalási határidőt az akadály megszűnésének napjától kell számítani. Márpedig ha az adózó a felmerülő akadály miatt kérheti az ellenőrzés szünetelését, úgy a megadott idő a kiutalásra nyitva álló kamatmentes határidőt meghosszabbítja.
A rendelkezés korábban hatályos szövege alapján nem volt egyértelmű, hogy a legfeljebb 60 napig történő elhalasztásra, szüneteltetésre csak egy alkalommal van-e lehetőség, vagy több alkalommal is 60 napig, esetlegesen több alkalommal összesen 60 napig szünetelhet az ellenőrzés. 2012. január 1-jétől a jogalkotó egyértelművé tette, hogy az adózó egy alkalommal kérheti az ellenőrzés megkezdésének elhalasztását illetve az ellenőrzési cselekmények szüneteltetését.
Art. 100. § (3) bekezdés
Az iratbetekintés joga az adózót az egész eljárás alatt - tehát az ellenőrzés megkezdésétől annak lezárásáig, illetve a megindított hatósági eljárás befejezéséig - megilleti [Art. 12. §]. A vizsgálattal kapcsolatban keletkezett valamennyi iratot megismerheti, azokról szükség esetén másolatot készíthet, vagy kérhet. Nem vonatkozik ez azokra az adatokra, amelyek nem az adózó ellenőrzésével állnak közvetlen kapcsolatban, és adótitkot képeznek (más adózó adatai).
A jegyzőkönyv felvételét követően annak egy példányát az adózó részére - illetékmentesen - át kell adni. Az egyes megállapításokkal kapcsolatban az adózó felvetett kérdéseire az adóhatóság alkalmazottja köteles választ adni.
Talán a legfontosabb jogosítvány az észrevételezési jog. A jegyzőkönyv átadását követő 15 napon belül az adózó a jegyzőkönyv bármelyik pontjára, illetve a jegyzőkönyvben nem szereplő, de az adózó által fontosnak tartott tényre, körülményre észrevételt tehet.
Az észrevételben meg kell jelölni a kifogásolt megállapítást és azt, hogy a kifogás alapját mi képezi (pl. becsatolt bizonylat, jogszabályi hivatkozás stb.).
Az észrevételt az adóhatóság nem hagyhatja figyelmen kívül. Az annak megtételére nyitva álló idő- 15 nap - alatt határozatot nem hozhat, hatósági intézkedést nem tehet. A határozatban az észrevétel minden egyes pontjára válaszolni kell, pontosan megjelölve azt, hogy az adóhatóság ezek közül mit fogadott el, illetve melyeket utasított el. Az észrevétel elutasított pontjainál meg kell jelölni, hogy azoknak az adóhatóság miért nem adott helyt.
Az észrevételezési jog alól a törvény egy kivételt ismer: az adózó a végelszámoláshoz kapcsolódóan lefolytatott záróellenőrzésről készített jegyzőkönyvre nem tehet észrevételt. Ennek oka, hogy a jogalkotó a végelszámoláshoz kapcsolódóan lefolytatott záróellenőrzést követő hatósági eljárásra speciális szabályokat iktatott be, melynek célja ezen eljárás mielőbbi befejezése annak érdekében, hogy az adózó a cégjegyzékből törölhető legyen. Ennek keretében került sor az általánosnál rövidebb ügyintézési és fellebbezési határidők megállapítására, valamint az adózó észrevételezési jogának kizárására. [Lásd bővebben az Art. 128/A § -hoz fűzött magyarázatot].
Art. 100. § (4) bekezdés
Az adózónak joga van minden, az adózásával kapcsolatos tényállási elemet és az erre vonatkozó bizonyítást vagy bizonyítékot megismerni. Ha tehát az adózó ellenőrzése kapcsán indokolttá vált kapcsolódó vizsgálat keretében más adózónál is ellenőrzést lefolytatni és az adóhatóság a megállapításait ezen kapcsolódó vizsgálat eredményeire alapozza, akkor adótitokra hivatkozással nem zárható ki az adózó tájékoztatása. Ez a betekintési jog azonban csak a vizsgálati anyag és határozat azon részére vonatkozik, mely az eredetileg ellenőrzés alá vont adózónál tett megállapítás bizonyítására vonatkozik, a jegyzőkönyv és határozat egyéb részeit az adótitok védelme miatt nem ismerheti meg az eredetileg vizsgálat alá vont adózó.
Art. 100. § (5) bekezdés
Az Art. rendelkezései az ellenőrzés lefolytatását szigorúan határidők közé szorítják. Az egyes ellenőrzési típusokra megállapított törvényi határidő csak a törvény által meghatározott feltételekkel hosszabbítható meg.
A törvény az adózónak az ellenőrzés során sajátos jogorvoslati jogot biztosít, ha ugyanis megítélése szerint az adóhatóságnak felróható az ellenőrzési határidő túllépése, úgy kifogással fordulhat a felettes adóhatósághoz. A kifogás tárgyában - a vizsgálatot végző első fokú adóhatóság álláspontjának ismeretében - a felettes szerv végzésben dönt, amiben vagy elrendeli az ellenőrzés azonnali befejezését, vagy pedig az első fokú adóhatóság indokainak helyt adva meghosszabbítja az ellenőrzés időtartamát, vagy elutasítja a kifogást.

Az adóhatóság által alkalmazható különös intézkedések az ellenőrzési eljárásban

Art. 101. §

Art. 101. § (1) bekezdés
Az adóhatóság nemcsak a bejelentkezési kötelezettségüket szabályszerűen teljesítő adózókat ellenőrzi, hanem azokat is, akik ezt a kötelezettségüket elmulasztották, de ennek ellenére valamilyen adóköteles tevékenységet folytatnak, vagy abban közreműködnek. Az adóhatóság az adóköteles tevékenységet folytató magánszemélyt tevékenységének folytatásakor is ellenőrizheti. Ez történik pl. az utcai árusok esetén. Az adóhatóság eljáró munkatársának felszólításakor az adóköteles tevékenységet folytató személy ez esetben köteles személyazonosságának igazolására.
Az igazolásnál eljáró adóellenőr értelemszerűen nem tud az Art. 93. § (6) bekezdése szerint megbízólevelet bemutatni, hiszen éppen az adott tevékenység jellege miatt egyelőre ismeretlen az adózó kiléte az adóhatóság előtt. Szükséges azonban, hogy az ilyen jellegű ellenőrzést végző adóellenőr megbízást kapjon, és a helyszínen valamint a soron következő intézkedéseknél jogosultságát igazolni tudja. Erre szolgál az általános megbízólevél [Art. 93. § (7)-(8) bekezdés].
A bejelentkezés elmulasztása ellenére adóköteles tevékenységet folytató személy mulasztási bírsággal sújtható.
Art. 101. § (2) bekezdés
Az igazoltatás nem titkolt célja, hogy a személyazonosság megállapítását követően az adóhatóság valamely személlyel szemben (nem feltétlenül az igazoltatottal szemben) eljárást kezdeményezzen, ezért lényeges az adott személy kilétének lehetőség szerinti legpontosabb meghatározása.
Az igazolásként elfogadható dokumentumok körét nem lehet felsorolni, de a személyigazolványon túlmenően erre alkalmas lehet az útlevél, gépjárművezetői engedély vagy más személy közlése is, de ilyenkor legalább az utóbbi személy kilétéről kell alaposan meggyőződni.
Art. 101. § (3) bekezdés
Tekintettel arra, hogy az igazoltatás az ellenőrzési eljárás során alkalmazható adóhatósági intézkedés, amely valamely adóköteles tevékenység ellenőrzéséhez kapcsolódik, ezért megvalósításához a törvény a rendőrség közreműködését is lehetővé teszi.
A rendőrhatóság hathatós közreműködése a gyakorlatban leginkább akkor biztosítható, ha az adóhatóság már eleve felkészül a várható körülményekre, és az igazoltatást a rendőri szervekkel közösen, vagy legalábbis látható jelenlétükben folytatják le. Ha a rendőr végzi az igazoltatást, az igazoltatott személyi adatait az adóhatóság munkatársának nem adhatja ki (adatvédelmi tv.), azt az adóhatóságnak írásban kell külön kérnie a rendőrségtől.
Art. 101. § (4) bekezdés
Igazoltatás jogcímén nem lehet az érintett magánszemélyt a szükséges időtartamon túl feltartóztatni és minden esetben közölni kell vele az igazoltatás okát. Az ok közlésénél körültekintően kell eljárni és tartózkodni kell az olyan kijelentésektől, amelyek az esetleg nyilvánvaló szabálytalanságon túl súlyosabb cselekmény elkövetésének feltételezésére utalnak.

Art. 102. §

Art. 102. § (1) bekezdés
Az elővezetés jogintézménye a közigazgatási eljárások során eddig is ismert volt, és a Ket 48. §-át az adóhatóság is alkalmazza.
1. Az Art. az adózó, annak képviselője és alkalmazottja, valamint azon személy, aki az ellenőrzéssel érintett időszakban az adózó képviselője, alkalmazottja volt, továbbá - 2012. január 1-jétől - a tanú vonatkozásában lényegében a Ket. szabályait veszi át két - egy apró és egy lényegesebb - eltéréssel:
- Az Art. szerint magát az elővezetést is az adóhatóság vezetőjének kell elrendelni (A Ket. szerint csak az ügyészi jóváhagyás megkéréséhez kellett a vezető, de mivel ügyészi jóváhagyás nélkül nincs elővezetés, az eltérés csak formai).
- A Ket. szerint az ismételt idézés eredménytelensége esetén van helye elővezetésnek, az Art. szabálya viszont ezt az első, szabályszerű idézés elmulasztása esetére is lehetővé teszi az adózó, képviselője, alkalmazottja és a tanú esetében.
2. A Ket. 48. §-a az idézéssel kapcsolatban további részletszabályokat tartalmaz (pl. Magyar Honvédség, rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjainak idézése, jogi személy és egyéb szervezet képviselőjének idézése, stb.), ezeket a rendelkezéseket - miután az Art. e vonatkozásban eltérő megoldást nem tartalmaz - az adóhatóságnak is alkalmaznia kell.
3. Azon személyek, akik az első mulasztáskor az Art. 102. § (1) bekezdése alapján nem vezettethetők elő, és a meg nem jelenés az ellenőrzést, az üzletlezárást, a tevékenység felfüggesztésének alkalmazását vagy a végrehajtási eljárást akadályozza, nem a Ket. szerinti eljárási bírsággal, hanem az Art. 172. § (1) bekezdés l) pontja és (9) bekezdése alapján kiszabott mulasztási bírsággal sújthatók. Ezen megidézett személyek vonatkozásában egyebekben teljes egészében a Ket. szabályai az irányadók. [Az idézéssel és az elővezetéssel kapcsolatban lásd még az Art. 122. §-hoz fűzött magyarázatot.]
Art. 102. § (2) bekezdés
2012. január 1-jétől a törvény lehetővé teszi, hogy az adóellenőr - amennyiben az adózó veszélyezteti, fenyegeti - ne a rendőrség, hanem a NAV hivatásos állományú, helyszínen tartózkodó tagjának intézkedését kérje. A rendelkezés egyértelművé teszi, hogy a NAV hivatásos állományú tagja - tekintettel arra, hogy nem adóellenőri minőségben van jelen - ellenőrzési cselekményt nem végezhet.
Art. 102. § (3) bekezdés
A lehetséges rendőri intézkedéseket a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv. V. fejezete, a NAV hivatásos állományú tagja által foganatosítható intézkedéseket a NAV. tv. III. fejezete sorolja fel.

Art. 103. §

Art. 103. § (1) bekezdés
A helyszín, a helyiség, a jármű átvizsgálása, valamint a rakományellenőrzés olyan intézkedések, amelyek már jelentősen érintik az adózók személyiségi jogait, ezért csak a törvényben meghatározott feltételek megléte esetén alkalmazhatók.
A hatályos szabályok szerint kizárólag az állami adó- és vámhatóság (az önkormányzati adóhatóság tehát nem végezhet átvizsgálást) alkalmazásában álló adóellenőr jogosult a vállalkozási tevékenységgel összefüggésbe hozható helyszín, helyiség és jármű átvizsgálására, valamint a helyszínen talált jármű rakományának ellenőrzésére, ha az adózó, képviselője, megbízottja, alkalmazottja nyilatkozatai, nyilvántartásai vagy más azonosított és ellenőrzött forrásból származó adatok alapján megalapozottan feltehető, hogy az adózó a bevallási, bizonylatkiállítási és megőrzési, nyilvántartás vezetési (könyvvezetési) kötelezettségei teljesítésének szempontjából jelentős tárgyi bizonyítási eszközt elrejt, megsemmisít, illetőleg a vállalkozás valós körülményeit leplezi. A szabályozás differenciál az egyes adókötelezettségek megszegése között tételes felsorolással.
Az intézkedésre csak konkrét adózóval szemben, megbízólevéllel elrendelt ellenőrzés folyamán kerülhet sor, kizárt az ilyen akció adóellenőrzésen kívül vagy adatgyűjtési céllal.
A hatóság csak a vállalkozási tevékenységgel összefüggésbe hozható helyszínt, helyiséget és járművet és annak rakományát vizsgálhatja át. Lakás átvizsgálására kizárólag csak abban az esetben alkalmazható, ha a lakás valamely helyisége a vállalkozási tevékenység helyszíne.
Art. 103. § (2) bekezdés
Átvizsgálásra csak az ellenőrzést végző adóhatóság által hozott végzés alapján kerülhet sor, amelyben lehetőség szerint meg kell jelölni azokat a bizonyítási eszközöket, amelyek megtalálása érdekében az átvizsgálás szükséges. További garanciális rendelkezés, hogy - fő szabály szerint - az átvizsgáláshoz az ügyész előzetes jóváhagyása is szükséges. A rendelkezés előírja továbbá, hogy az előzetes ügyészi jóváhagyás nélkül lefolytatott átvizsgálás esetén az adóhatóság az átvizsgálást elrendelő végzés, valamint az arról készített jegyzőkönyv másolati példányának megküldésével utólag értesíti az ügyészséget a foganatosított intézkedésről. Ezzel egyszerűsödött az eljárás, mert nem minden átvizsgálás esetében kell az ügyészségnek kötelezően eljárnia és alakszerű döntést hoznia, azonban ha az ügyészség a részére megküldött határozat és jegyzőkönyv alapján az átvizsgálás elrendelésénél vagy foganatosításánál törvénysértést észlel, akkor az ügyészségről szóló törvény szerint az általános törvényességi felügyelet keretei közt hivatalból intézkedik a törvénysértő eljárás vagy annak következményeinek megszüntetése iránt. A törvény által meghatározott esetekben azonban csak előzetes ügyészi jóváhagyás alapján kerülhet sor az átvizsgálásra.
Art. 103. § (3) bekezdés
Az átvizsgálás megkezdésére és foganatosítására vonatkozó részletszabályokat tartalmazza e bekezdés.
Art. 103. § (4) bekezdés
Az átvizsgálás során talált, tárgyi bizonyítási eszköznek minősülő dolgot - a romlandó élelmiszerek és az élő állatok kivételével - az ellenőrzést végző adóhatóság végzésével lefoglalhatja, ha annak újabb elrejtésétől, megsemmisítésétől vagy értékesítésétől lehet tartani.
Tárgyi bizonyítási eszköznek azok a dolgok minősülnek, amelyek az adóköteles tevékenység folytatására, annak jellegére, nagyságrendjére szolgálhatnak bizonyítékul. Ezek lehetnek az egyes gazdasági cselekményeket, ügyleteket tanúsító dokumentumok (szerződések, levelezés, számlák, stb.) éppúgy, mint tényleges vagyontárgyak. (Ez utóbbiak között a törvény a lefoglalásra ésszerű korlátot állít a gyorsan romló élelmiszerek és az élő állatok tekintetében.)
Art. 103. § (5) bekezdés
A felsorolt intézkedések foganatosításánál kívánatos az adózó jelenléte, elsősorban a későbbi kifogások elkerülése érdekében. Az intézkedés jellege folytán ez azonban csak oly módon biztosítható, ha az adóhatóság olyan időpontban száll ki a helyszínre, amikor feltehetően az adózó is jelen van.
Ha az eljárás eredményét nem veszélyezteti, az adózó jelenlétének biztosítása érdekében az adóhatóság rövid úton megkísérli értesíteni a tervezett eljárásról. Az intézkedés jellege és célja folytán azonban gondosan kell mérlegelni, hogy az adott esetben az értesítés veszélyezteti-e az eljárás eredményét vagy sem. (Pl. ha az adóhatóság megbízható információja szerint az adózó az átvizsgálni kívánt helyszínen nagy mennyiségű és nagy tömegű - nyilvántartásba nem vett - nehezen elszállítható árukészletet tárol, úgy az átvizsgálást rövid idővel megelőző pl. telefoni értesítés feltehetően nem veszélyezteti az intézkedés eredményét.)
Ha azonban az előzetes értesítés az eljárás célját - a tárgyi bizonyítási eszköz feltalálását - veszélyeztetné, úgy az előzetes értesítés mellőzhető. Ilyenkor a helyszínen kell megkísérelni az éppen jelen nem lévő adózó (illetve képviselője) jelenlétének biztosítását. Pl. az alkalmazott információja alapján a helyszínről telefonon tájékoztatható az adózó az intézkedésről azzal, hogy amennyiben az intézkedésnél jelen kíván lenni és ésszerű időn belül a helyszínen meg tud jelenni, úgy az intézkedés megkezdésével az ellenőrök bevárják, amíg az adózó (illetve képviselője) a helyszínre tud érni.
Az előzetes értesítés megtörténtét, illetve az adózó jelenléte érdekében a helyszínen tett intézkedéseket megfelelő módon dokumentálni kell (jegyzőkönyv, feljegyzés stb.).
Az adózó, illetve képviselőjének jelenléte nélkül az átvizsgálás, fuvarellenőrzés, illetve a lefoglalás csak két hatósági tanú jelenlétében foganatosítható.
Art. 103. § (6) bekezdés
A lefoglaláshoz a törvény további feltételként írja elő eszköz, anyag- és árukészlet esetében, hogy az az adózó nyilvántartásában nem szerepel. Nyilvánvalóan nincs külön sajátos bizonyítási értéke azoknak a vagyontárgyaknak, amelyekről az adóhatóság az adózó nyilvántartásából amúgy is tudomással bír, így ezekre e különleges intézkedés alkalmazása nem indokolt.
Art. 103. § (7) bekezdés
Az adóhatóság eljárási cselekményeit az általános szabályok szerint dokumentálni kell, ez mindkét fél érdekeit szolgálja. Elképzelhető, hogy a jelenlévő adózó nem tanúsít megfelelő együttműködési készséget, ilyenkor az eljáró adóellenőröknek az aláírás megtagadásának tényét a jegyzőkönyvben rögzíteni kell.
Ha az adózó illetve képviselője az átvizsgálásnál, fuvarellenőrzésnél, lefoglalásnál nincs jelen, úgy a hatósági tanúk adatait (és aláírásait) is tartalmazó jegyzőkönyvet, valamint a lefoglalásról szóló végzést postai úton kell az adózó részére kézbesíteni.
Art. 103. § (8) bekezdés
A bekezdés második fordulatának alkalmazásakor bár a vagyontárgy az adózó birtokában marad, a foglalás hatálya mégis fennáll, azzal az adózó nem rendelkezhet szabadon. A tárgyi bizonyítási eszköz jellemzői megváltoztatásának megakadályozása érdekében az adóhatóság a lefoglalt dolog használatát is megtiltja és a bizonyítási eszköz felhasználhatósága érdekében természetesen az nem is értékesíthető.
A bizonyítékok biztosításához fűződő érdek azonban indokolttá teszi, hogy ha csak lehetséges, a bizonyíték az adóhatóság megőrzésébe kerüljön.
Art. 103. § (9) bekezdés
Az iratbetekintés általános szabályai itt is érvényesülnek azzal, hogy ilyenkor az iratbetekintés megtagadásáról nem lehet szó, hiszen minden irat az adózótól származik [Lásd az Art. 12. § (1) bekezdéséhez fűzött magyarázatot].
Art. 103. § (10) bekezdés
A törvény szövege szerinti "visszaadás" a lefoglalás feloldását jelenti, nem pedig az adóhatóság általi visszafuvarozást.
Ha az adózó a lefoglalt dologra nem tart igényt, erről írásban kell lemondania. (Lemondás esetén az adóhatóság a "nála maradt" vagyontárgyat értékesíti, de az adózó utóbb a befolyt ellenértékre már nem tarthat igényt.)
Az adózó közreműködésének hiánya nem okozhat aránytalanul nagy költséget az adóhatóságnak. Ezért, ha a szabályszerű kézbesítés ellenére elmarad az adózó válasza, az adóhatóság a vagyontárgyat értékesíti, és az adózó a továbbiakban már csak a befolyt vételárra tarthat igényt, feltéve, hogy mulasztását igazolási kérelemmel menti ki.
Art. 103. § (11) bekezdés
Az átvizsgálást, valamint a lefoglalást elrendelő végzések ellen speciális jogorvoslatnak - 8 napon belüli panasznak - van helye (halasztó hatály nélkül).
A panaszt a felettes szerv bírálja el 15 napon belül. A másodfokú végzés ellen az Art. 143. §-ának (1) bekezdése alapján bírósági felülvizsgálatnak nincs helye. Az elképzelhető, hogy ha az intézkedés utóbb jogtalannak bizonyult, az adózó az ebből eredő bizonyított kárának megtérítését a Ptk. szabályai szerint polgári peres úton követelni fogja az adóhatóságtól.
Az ügyész által előzetesen jóváhagyott, átvizsgálást elrendelő végzés ellen panasz benyújtásának nincs helye, tekintettel arra, hogy a másodfokú adóhatóság az ügyész döntését nem bírálhatja felül.

Az ellenőrzés befejezése

Art. 104. §

Art. 104. § (1) bekezdés
Az ellenőrzés során tett megállapításokat minden esetben, tehát akkor is, ha az ellenőrzés mindent rendben talált, jegyzőkönyvben kell rögzíteni. A jegyzőkönyv a kötelező tartalmi elemeket [Ket. 39. §-a] és a konkrét ügy megállapításait tartalmazza.
Az adókötelezettséget érintő tényeket pontonként rögzíteni kell. Az egyes pontokban részletesen ismertetni kell a megállapítás alapjául szolgáló tényállást, a megsértett jogszabályt (szakasz, illetve bekezdés mélységéig történő hivatkozással), a hiányosság fennállását bizonyító minden körülményt.
Az egyes pontokat úgy kell kidolgozni, hogy az a hatósági eljárás megindítása esetén kiadandó határozat alapját képezhesse.
A jegyzőkönyv az ellenőrzés során tapasztalt valamennyi, az adókötelezettség vizsgálatakor fel merült tényt, nyilatkozatot, kérelmet, adatot magában foglalja. (Az egyes tartalmi elemek részletes ismertetését a terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé, azok megtalálhatóak a jelen könyv korábbi kiadásaiban.)
Az ellenőrzés főszabály szerint a jegyzőkönyv átadásával fejeződik be, tehát eddig az időpontig kell az ellenőrzés idejét számítani. Amennyiben bármilyen ok miatt a jegyzőkönyvet nem lehet az adózó részére átadni [Art. 104. § (3) bekezdés], akkor a vizsgálat a jegyzőkönyv postára adásának időpontjával fejeződik be.
Art. 104. § (2) bekezdés
A hatályos szabályok szerint külön jegyzőkönyvet kell felvenni abban az esetben, ha a megállapítások kihatásaként az adóhatóság büntetőeljárást kezdeményez. A külön jegyzőkönyv csak a büntetőeljárás alapjául szolgáló tényállás leírását tartalmazza, a jegyzőkönyv kötelező tartalmi elemeivel. Az adóhatósági ellenőrzés alapján készült jegyzőkönyvből a büntető tényálláshoz kapcsolódó pontokat összegyűjtve készül el a külön jegyzőkönyv, amely gyakorlatilag a jegyzőkönyv kivonatát képezi. A külön jegyzőkönyv indoka, hogy a nyomozóhatóság számára elegendő, ha csak a büntetőeljárás alapjául szolgáló adatokat bocsátják a rendelkezésére, más adatok az adótitok védelme érdekében nem adhatók ki.
A büntető eljárást kezdeményező jegyzőkönyvet az adózónak nem kell átadni, az adózó csak az ellenőrzés megállapításait tartalmazó "rendes" jegyzőkönyvet kaphatja kézhez.
Art. 104. § (3) bekezdés
Az ellenőrzés befejezésekor minden esetben jegyzőkönyvet kell felvenni - nemleges megállapítás esetén is -, melyet főszabályként az adózóval vagy képviselőjével ismertetni kell és részükre át kell adni. E főszabály alóli kivételek tekintetében 2012. január 1-jétől jelentősen változott a törvényi szabályozás. A korábban hatályos szabályok alapján kizárólag próbavásárlás esetén tette lehetővé a törvény azt, hogy a megállapítást nem tartalmazó jegyzőkönyvet az adóhatóság - az adózó illetve képviselője távollétében - a jelenlévő alkalmazott vagy az értékesítésben közreműködő személy részére adja át. Az új szabályozás értelmében ez a lehetőség éppen a próbavásárlás esetére nem vonatkozik, a jogalkotó ugyanis feltételezte, hogy amennyiben az adóhatóság a próbavásárlás során nem tár fel szabálytalanságot, úgy a fel nem fedett próbavásárlás szabályai szerint fog eljárni, vagyis a megállapítást nem tartalmazó jegyzőkönyvet nem fogja a helyszínen átadni. A módosítás következtében - a törvény szövege alapján - a próbavásárlásról felvett jegyzőkönyv abban az esetben sem adható át az adózó jelen lévő alkalmazottja, illetőleg az értékesítésben közreműködő személy részére, ha az megállapítást nem tartalmaz, sőt, az ilyen jegyzőkönyv elvileg a jelen lévő adózó illetve képviselője részére sem adható át, a törvény ugyanis egyértelműen a megállapítást nem tartalmazó jegyzőkönyv postai úton történő megküldését írja elő. Az előzőek mellett ugyanakkor a megállapítást nem tartalmazó jegyzőkönyv adózó részére történő helyszíni átadása nem kifogásolható, hiszen mindez érdeksérelemmel nem jár, és jelentősen egyszerűsíti az eljárást mind az adózó mind pedig az adóhatóság szempontjából.
Előfordulhat, hogy az adózó vagy képviselője a megállapítások ismertetésén nem vesz részt, illetve megtagadja a jegyzőkönyv átvételét. Ebben az esetben a hivatalos irat kézbesítésére vonatkozó rendelkezések szerint kell részükre a jegyzőkönyvet megküldeni, ami postai úton is történhet. Ilyenkor az ellenőrzés időtartamának számítása szempontjából a jegyzőkönyv átadásának napja a jegyzőkönyv postára adásának időpontja, függetlenül attól, hogy a kézbesítés ténylegesen mikor történik meg. Lényeges azonban, hogy az észrevételezésre nyitva álló határidő a jegyzőkönyv kézbesítésétől számítandó, átvétel hiányában az Art. 124. § (1)-(2) bekezdései az irányadók.
Az adóhatósági jegyzőkönyvet - csakúgy, mint minden más, a közigazgatási szerv hatósági jogkörében kiadott intézkedést (pl. idézés, határozat stb.) - tértivevénnyel kell kézbesíteni.
Ha az adózó a megadott címen nem található, és a küldemény másodszori kézbesítése is sikertelen, akkor az iratot 5 napig a postahivatalban kell őrizni, e határidő sikertelen elteltét követően a feladó részére vissza kell küldeni. A visszaküldött iratot a kézbesítés második megkísérlésének, illetőleg a második figyelmeztetés postafiókba való helyezésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni.
Art. 104. § (4) bekezdés
Az adózó költségvetési kapcsolatai ellenőrzésének eredményét a jegyzőkönyv tartalmazza. Az adózó és az adóhatóság az ellenőrzés közben köteles együttműködni, így az adózó már a vizsgálat folyamán értesül az egyes megállapításokról.
A vizsgálat befejezését a jegyzőkönyv elkészítése, illetve annak az adózó részére történő átadása jelenti. A jegyzőkönyv átadásakor - ha az a jelen lévő adózónak, illetve képviselőjének személyesen történik - a vizsgálatot végzők szóban is ismertethetik az ellenőrzés által feltártakat. Az adózó a jegyzőkönyv egyes pontjaiban foglaltakra szóban, illetve írásban észrevételt tehet.
Ha az észrevétele alapján a tényállás tisztázása azt indokolja, az ellenőrzést folytatni kell. Erről kiegészítő jegyzőkönyvet kell készíteni. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a hatósági eljárás megindítását követően a határozat meghozatalához vagy egyes pontok további bizonyításához a vizsgálat folytatása válik szükségessé. Az ellenőrzést végzők ebben az esetben is újabb kiegészítő jegyzőkönyvet készítenek. Az újabb jegyzőkönyv kapcsolódhat az eredetileg felvett jegyzőkönyvhöz, de olyan téma kidolgozását is tartalmazhatja, amelyet eredetileg a revizor nem, vagy csak érintőlegesen vizsgált.
A hatósági eljárás megindítása után hozott határozathoz a két jegyzőkönyvet együttesen kell felhasználni. A határozatban minden esetben utalni kell arra, hogy az ellenőrzés alapján készített jegyzőkönyv kiegészítésre került.
A törvény miután az ellenőrzés határidejét szigorúan meghatározza, ezért a kiegészítő ellenőrzés határidejéről is rendelkezik. Az ellenőrzést legfeljebb az észrevételtől számított 15 napig lehet folytatni. Észrevétel hiányában az adóhatóság az ellenőrzés befejezésétől (vagyis a jegyzőkönyv átadásától) számított 30 napon belül, az ok felmerülésétől számított 15 napig folytathatja az ellenőrzést, ha a határozat meghozatalához a tényállás tisztázása válik szükségessé. A 15 napos időtartam legfeljebb két alkalommal hosszabbítható meg. Első alkalommal, indokolt esetben az ellenőrzést végző adóhatóság vezetője hosszabbíthatja meg az ellenőrzési határidőt 15 nappal. Másodszor az ellenőrzést végző adóhatóság felettes szerve hosszabbíthatja meg a határidőt rendkívüli körülmények által indokolt esetben ismételten 15 nappal.
Az Art. 128. § (1) bekezdésére tekintettel utólagos ellenőrzés esetén amennyiben kiegészítő vizsgálat, ezáltal kiegészítő jegyzőkönyv felvétele vált szükségessé, a határozat meghozatalára biztosított 60 napos határidőt a kiegészítő jegyzőkönyv átadásának, kézbesítésének napjától kell számítani.
Art. 104. § (4a) bekezdés
A törvény korábban csak arról rendelkezett, hogy ellenőrzésre hatósági eljárásban is sor kerülhet, azonban ennek részletszabályait nem rögzítette. A 2012. január 1-jétől hatályos új szabályok részletesen meghatározzák a hatósági eljárásban végzett ellenőrzésre irányadó szabályokat. A hatósági eljárásban végzett ellenőrzést az adózó értesítésétől számított 15 nap alatt kell lefolytatni, amely határidő nem hosszabbítható meg. A törvény ugyanakkor nem zárja ki olyan eljárási cselekmények (pl. kapcsolódó vizsgálat) foganatosítását, amelyek a határidő szünetelését eredményezik. A hatósági eljárásban végzett ellenőrzésről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyre az adózó észrevételt tehet. Az ellenőrzés időtartama, valamint a jegyzőkönyv átadásától az észrevétel beérkezéséig terjedő időtartam (észrevétel hiányában az észrevétel benyújtására nyitva álló határidő) nem számít bele a hatósági eljárás határidejébe.
Art. 104. § (5) bekezdés
Amennyiben az adóhatóság az ellenőrzés folyamán a hatáskörébe nem tartozó körülményről szerez tudomást, azt az intézkedésre jogosult szervnek jelzi.

Art. 105. §

Art. 105. §
A törvény által felsorolt esetekben, így az utólagos, az ismételt (ideértve a felülellenőrzést is), illetve az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés esetén az adóhatóság az ellenőrzés eredményétől függetlenül a megállapításokról határozatot hoz, vagyis megindítja a hatósági eljárást. Az itt nem említett ellenőrzési típusoknál a hatósági eljárást csak akkor kell megindítani, ha az adóhatóság valamilyen kötelezettség teljesítését írja elő vagy jogkövetkezményt állapít meg.
Ennek a szabályozásnak garanciális jelentősége van, ha ugyanis az adóhatóság nem tesz az adózó terhére vagy javára megállapítást, azaz minden ellenőrzés alá vont kötelezettséget rendben lévőnek talált, erről is határozattal kell rendelkeznie.

Art. 105/A. §

Art. 105/A. §
A Ket. 2009. október 1-jétől hatályos 80/A. §-ának beiktatását követően lehetővé vált, hogy a hatóságok bizonyos döntései bárki számára megismerhetők legyenek, miután ezen döntésekre közzétételi kötelezettséget ír elő a törvény. Így többek között a 80/A. § (1) bekezdés i) pontja alapján a hatóságnak közzé kell tenni azt a jogerős vagy fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánított határozatot, amelyet jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet, továbbá egyéni vállalkozó vállalkozási tevékenységének hatósági ellenőrzésével kapcsolatban hozott. Miután az adóhatóság által végzett ellenőrzés is hatósági ellenőrzésnek minősül, így a közzétételi kötelezettség őt is terhelné, ez azonban ellentétes lenne az adótitok védelmének elvével, ezért az Art. kizárja a Ket. közzétételi kötelezettségre vonatkozó rendelkezésének alkalmazását.

Bevallás utólagos ellenőrzése

Art. 106. §

Art. 106. § (1) bekezdés
Az ellenőrzés általános szabályainak összefoglalása mellett az Art. részleteiben külön is taglalja az egyes ellenőrzési típusok jellemzőit. A leglényegesebb ellenőrzési fajta értelemszerűen a bevallás utólagos ellenőrzése, melynek szabályai meghatározzák, hogy az adózókat terhelő legfontosabb kötelezettség vizsgálatát milyen tagoltságban, milyen komplexitásban vizsgálhatja az adóhatóság.
Az önadózás sajátossága ugyanis, hogy az adózó adómegállapítási, bevallási kötelezettségét az adóhatóság meghatározott adókra, időszakokra vonatkozóan utólagosan ellenőrzi és az ellenőrzés megkezdéséig a hibásan bevallott vagy bevallani elmulasztott adót az adózó terhére, illetve javára adókülönbözetként állapítja meg.
Az ellenőrzési feladatot meghatározó megbízólevél e törvényhely alapján írja elő az adóellenőr számára, hogy mely adókat, költségvetési támogatásokat és milyen időszak tekintetében vonhat a vizsgálat tárgykörébe.
Az utólagos ellenőrzés történhet adónként, támogatásonként, egyes időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás együttes vizsgálataként.
A bevallásokat azok átvételekor (beérkezésekor) az adóhatóság számszakilag ellenőrzi [Art. 34. §]. Ekkor csupán azt lehet megállapítani, hogy a kötelező egyezőségek fennállnak-e, az adózó nem követett-e el számítási hibát vagy más hasonló elírást. Az, hogy az adó, illetve támogatás megállapítása helyesen történt-e, csak az adóalap ismeretében, részletes ellenőrzés alapján bírálható el (adóellenőrzés).
Az ellenőrzés feladata, hogy a bevételeket és kiadásokat - ha ez szükséges, akár tételesen is - felülvizsgálva megállapítsa, hogy helyesen történt-e az eredmény (nyereség vagy veszteség) illetve jövedelem kimutatása. Az eredmény levezetésekor az azt csökkentő, illetve növelő tételek a jogszabályoknak megfelelően kerültek-e levonásra, illetve az eredményhez hozzászámításra. Az adóalap számos esetben különféle kedvezményekkel csökkenthető. Az ellenőrzés az igénybe vett kedvezményeket is felülvizsgálja.
Tekintve, hogy ez az ellenőrzés már az adóalap, adóösszeg megállapításának helyességét vizsgálja, ennek eredményeként vizsgálattal lezárt időszak keletkezik.
A bevallás utólagos ellenőrzése körében ellenőrzéssel lezárt időszakot eredményez a) az utólagos adóellenőrzés
b) a kiutalás előtti ellenőrzés, ha az adóhatóság az adó, költségvetési támogatás alapjának, összegének meghatározását is ellenőrzési körébe vonta
c) az egyszerűsített ellenőrzés, amelynek keretében az adóhatóság a rendelkezésre álló ún. kontrolladatok és a beadott bevallás tartalmának egybevetésével állapítja meg az adózó kötelezettségét tekintve, hogy tartalmilag a b)-c) pontok szerinti ellenőrzések is utólagos adóellenőrzést jelentenek.
Art. 106. § (2) bekezdés
A kiutalás előtti ellenőrzés során az adóhatóság az egyes adókötelezettségek teljesítését is vizsgálhatja [Art. 118. §], amely azonban nem eredményez ellenőrzéssel lezárt időszakot.
Ha azonban a kiutalás előtti ellenőrzésnél az adóhatóság az adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének meghatározását is a vizsgálat tárgykörébe vonja, ez az ellenőrzés is ellenőrzéssel lezárt időszakot eredményez.
Art. 106. § (3) bekezdés
A 2012. január 1-jétől hatályos új rendelkezés bevezette az ún. részkiutalás lehetőségét. Az Art. 37. §-a szigorú kiutalási határidőket, azok elmulasztása esetén pedig kamatfizetési kötelezettséget ír elő az adóhatóság részére. A kiutalás előtti ellenőrzések során előfordulhat, hogy az adózó által igényelt összeg meghatározott része tekintetében az ellenőrzés folyamán megállapítható, hogy a kiutalási igény megalapozott, míg a fennmaradó rész vonatkozásában az adóhatóság további vizsgálatot tart szükségesnek. Az új rendelkezés ilyen esetekben lehetővé teszi, hogy a revízió által nem kifogásolt részösszeg kiutalásáról dönteni lehessen, míg a vitatott összegek vonatkozásában az ellenőrzést az adóhatóság folytatja. A módosítás következtében az adózó már az ellenőrzés lezárása előtt hozzájuthat a visszaigényelt összeg egy részéhez, az adóhatóság pedig a kiutalt részösszeg vonatkozásában mentesülhet a késedelmi kamat megfizetése alól.

Art. 107. §

Art. 107. § (1) bekezdés
Az adóhatóság az adókötelezettség ellenőrzését általában a helyszínen vagy az adózót az adóhatóság hivatalos helyiségébe idézve folytatja le. Ilyenkor az üggyel kapcsolatos iratok áttanulmányozása és az adózó meghallgatása után készül el a jegyzőkönyv.
Az adóhatóság részére az Art. szabályai alapján a kifizetőktől, munkáltatóktól, illetve egyéb hatóságoktól az adóévet követően különféle adatszolgáltatások érkeznek be. Ezekből az adatokból - általában számítógépes feldolgozás útján - sok esetben további vizsgálatok nélkül is megállapítható az adózó adókötelezettsége. Ebben az esetben a bevallás (munkáltatói adómegállapítás, adóhatóság adatszolgáltatás alapján történő adómegállapítása) és a kontrollinformációk összevetése után nem szükséges helyszíni ellenőrzés tartása, hanem ún. egyszerűsített ellenőrzést lehet tartani.
Bár az Art. nem szűkíti le a vizsgálható adózók, adónemek körét, mégis a személyi jövedelemadó rendszeréből következően az adóhatóság egyszerűsített ellenőrzést leggyakrabban a csupán személyi jövedelemadót fizető magánszemélynél végez. Más esetekben (adónemekben) ugyanis csak ritkábban állnak az adóhatóság rendelkezésére olyan kontrolladatok, amelyeket a bevallással egybevetve az egyszerűsített ellenőrzés elvégezhető. Az szja-n kívüli további adónemeknél már szükség lehet a nyilvántartások, könyvek - akár tételes - átvizsgálására is.
Art. 107. § (2) bekezdés
Az egyszerűsített ellenőrzés során a bevallás és az adóhatóság rendelkezésére álló adatok egybevetése történik.
Tekintettel arra, hogy az egyszerűsített ellenőrzésnél az adóhatóság a rendelkezésre álló adatok és a benyújtott bevallás egybevetésének módszerét alkalmazza, így a bevallás elmulasztásának tényét is meg tudja állapítani.
Bevallás elmulasztása esetén az egyszerűsített ellenőrzés keretében az adóhatóság a rendelkezésre álló adatok alapján állapítja meg a kötelezettséget.
Art. 107. § (3) bekezdés
Az adóhatóság felülvizsgálatának eredménye kétféle lehet: a bevallás helyességét, illetve a jogszabályi rendelkezések be nem tartását állapíthatja meg.
Az első esetben - tehát, ha a bevallás és a rendelkezésre álló kontrolladatok alapján az állapítható meg, hogy az adózó a jogszabályi előírásoknak megfelelően készítette el bevallását - arról kell határozatot hozni, hogy az adóhatóság mindent rendben talált, megjelölve a vizsgált időszakot és a vizsgált adónemeket egyaránt. Ezekre a megállapításokra nézve az adóhatóság - fő szabályként - újabb ellenőrzést már nem folytathat le.
Garanciális rendelkezést iktatott törvénybe a jogalkotó azzal, hogy az adóbevallás felülvizsgálatáról akkor is határozatot kell hozni, ha a felülvizsgálat az adóhatóság szempontjából "eredménytelen", mert az adózó a kötelezettségeit a jogszabályi előírásoknak megfelelően teljesítette.
Amennyiben az adatok eltérést mutatnak, úgy először - a megalapozott döntés biztosítása érdekében még a jegyzőkönyv elkészítése előtt - az adózót az adóhatóság felhívja az eltérés tisztázására. Erre azért van szükség, hogy az adózó által jelzetteket az adóhatóság ellenőrizni tudja az ellenőrzésre nyitva álló általános szabályok szerinti határidőben és erre ne csak az észrevételek alapján folytatott ellenőrzés során rendelkezésre álló szűkebb határidő alatt legyen lehetősége. Amennyiben a felhívásra az adózó az eltérés okát tisztázza, akkor az adóhatóság határozatában szintén azt állapítja meg, hogy az adózó a jogszabályi előírásoknak megfelelően készítette el bevallását. Amennyiben az eltérést nem sikerül tisztázni, úgy az Art. 107. § (4) bekezdés rendelkezései az irányadóak.
Art. 107. § (4) bekezdés
Az ellenőrzés a rendelkezésre álló, valamint az adózó által a felhívásra közölt adatok alapján azt is megállapíthatja, hogy a bevallás nem felel meg a jogszabályban előírtaknak. Az egyszerűsített ellenőrzésről felvett jegyzőkönyvben rögzíteni kell a megállapított tényállást és utalni kell azokra az adatokra, melyek alapján az adókülönbözet megállapítására sor került.
A jegyzőkönyvet az adózó részére kézbesíteni kell. Az adózó a kézhezvételt követő 15 napon belül (a bizonyításhoz szükséges iratok becsatolásával) észrevételt tehet a jegyzőkönyv megállapításaira.
Ha az adózó nem tesz észrevételt, akkor a hatósági eljárás megindítására kerül sor, amelynek alapján határozattal történik az adókülönbözet előírása, illetve a bírság kiszabása. Ha az adózó észrevételt tesz, azt meg kell vizsgálni és szükség esetén kiegészítő jegyzőkönyvet kell felvenni. Ha az adózó észrevételét az adóhatóság nem fogadja el, vagy ha az adózó észrevételt nem tesz, továbbá ha az adóhatóság rendelkezésére álló adatok a megalapozott határozat elkészítésére nem elegendőek, akkor ellenőrzést kell lefolytatni és annak alapján kiegészítő jegyzőkönyvet kell felvenni.
Ha az egyszerűsített ellenőrzés adókülönbözetet tár fel (és ezt a megállapítást az adóhatóság az adózói észrevételek után is fenntartja), a hatósági eljárást - a szükséges kiegészítő vizsgálatok után - meg kell indítani.
Ha az adóhatóság az adózó észrevételét elfogadja és a jegyzőkönyvi megállapítást helyesbíti, akkor erről az adózót tájékoztatni kell.

A becslés

Art. 108. §

Art. 108. § (1) bekezdés
A becslés nem egy önálló eljárás, hanem a bevallások utólagos ellenőrzése során alkalmazható bizonyítási módszer. Lényege, hogy ha az adó, vagy költségvetési támogatás alapját az adózó iratai, nyilvántartásai alapján nem lehet megállapítani, az adóhatóság a törvényben meghatározott módszerek alapján megbecsüli azt, azaz valószínűsíti. Ebből következik, hogy becsléssel nem lehet pontosan meghatározni azt, hogy az adózó bevételei, kiadásai milyen összegűek voltak, így tehát nem lehet az adóalapot a valós állapotnak megfelelően, pontosan megállapítani. Becsléssel, mint bizonyítási módszerrel csak valószínűsíteni lehet az adóalapot, illetve költségvetési támogatás alapját, és ez azt jelenti, hogy ellenkező bizonyításig a becslés alapján kidolgozott - bizonyítékkal alátámasztott - adóalapot úgy kell tekinteni, mintha az ténylegesen a becsült összegben merült volna fel.
Art. 108. § (2) bekezdés
Az adóhatóság az ellenőrzést - a rendelkezésre álló adatok, információk alapján - hivatalból indítja meg, melynek során a jogszabályok betartását vizsgálja. Azt, hogy az adózó nem a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően járt el, az adóhatóságnak kell bizonyítani, azaz a bizonyítási teher az adóhatóságé. Azt, hogy a becslés feltételei fennállnak, továbbá, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik, szintén az adóhatóságnak kell bizonyítani. Ha azonban a becslés feltételei fennállnak, megfordul a bizonyítási teher, mert a becslés alapjaként számított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja.
Art. 108. § (3) bekezdés
Az Art. 108. § (2) bekezdés értelmében az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy a becslés feltételei fennállnak. Ez a kérdés elsődleges fontosságú, mivel a becslés alapján hozott adóhatósági határozat bírósági megtámadása esetén ez az első tisztázandó pont.
Az adóhatóság ellenőrzése során az adóalapot és a költségvetési támogatás alapját a rendelkezésre álló bizonylatok, nyilvántartások, könyvek alapján állapítja meg. A vizsgálat kitér arra, hogy az egyes bizonylatok, számlák szerinti összegek költségként elszámolhatók-e, az eredmény megállapítása során milyen eredményt növelő vagy csökkentő tételek kerültek feltüntetésre stb. A legtöbb megállapítás abból adódik, hogy az adózó az egyes tételeket helytelenül minősítette, és így az adóalapot nem valós összegben mutatta ki. A könyvek felülvizsgálata minden esetben alkalmazható, ha az adózó megfelelő bizonylatokkal alátámasztotta az egyes tételeket. Ha azonban nem, vagy hiányosan állnak rendelkezésre a számviteli előírásokban rögzített könyvek, nyilvántartások, bizonylatok, és emiatt a könyvelés tételes felülvizsgálatával az adóalap és az adó kiszámítása megnyugtatóan nem ellenőrizhető, becslést kell lefolytatni.
A becslés során az adóhatóság a rendelkezésére álló valamennyi adat alapján logikai összefüggésekkel határozza meg az adó és a költségvetési támogatás alapját. A becslés csak megközelítő eredményre vezet, így ezzel a módszerrel az adóalapot csak megközelítőleg lehet megállapítani. Ezért a becslés csak kivételesen, a következő szigorúan körülhatárolt esetekben lehet végezni:
ad a) Az Itv. rendelkezik arról, hogy a vagyonszerzés esetén az adózónak a törvényben meghatározott illetéket kell fizetnie. Az illeték alapjául a vagyonszerzés időpontjában fennálló forgalmi értéket kell tekinteni. Az Art. 126. § (1) bekezdése alapján ha a felek a forgalmi értéket nem tüntették fel, nem jelentették be, vagy a feltüntetett, illetőleg a bejelentett érték az adóhatóság megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér, a forgalmi értéket az adóhatóság határozza meg helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján, valamint az adózó nyilatkozata ismeretében - szükség esetén szakértő bevonásával - becsléssel.
ad b) Becslésnek van helye akkor is, ha az adó és a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg a fentiekben kifejtettek szerint (pl. az iratok nem vagy csak hiányosan állnak rendelkezésre).
ad c) Becslésre kerül sor, ha az adóhatóság a rendelkezésére álló adatok és az adózó adatainak összevetése után alaposan feltételezheti, hogy bár az adózó iratai rendelkezésre állnak, azok nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának meghatározására.
Az adóhatóság az adózót érintő valamennyi tudomására jutott adatot nyilvántartja. Így az ellenőrzés megkezdésekor a revizorok rendelkezésére állnak olyan információk, amelyek az adózó bevételeire, kiadásaira vonatkoznak. Ezek az adatok az adatszolgáltatás alapján benyújtott ún. kontrollinformációk vagy másik adózónál folytatott vizsgálat alapján állnak az adóhatóság rendelkezésére.
A 108. § (3) bekezdésének c) pontja szerinti becslési feltétel annyiban speciális, hogy ez esetben az adózó könyvei, bevallásai, nyilvántartásai akár a legteljesebb szabályosságot és összhangot tükrözhetik, de az adóhatóság rendelkezésére álló egyéb információk alapján ez kétségbe vonható.
ad d) A magánszemélyekre vonatkozó becslési feltételt részben az előző rendelkezések is tartalmazzák, új azonban a nyilatkozatra történő utalás. Itt nem elsősorban az adóellenőrzés során tett nyilatkozatról van szó és nem is az Art. 48. §-a szerinti nyilatkozatról (ez ugyanis más adózóra vonatkozik), hanem az Art. 91. § szerinti, a bevallás kiegészítésére vonatkozó felhívással kapcsolatos nyilatkozatról, amelyet ha a magánszemély az adóhatóság felhívása ellenére elmulaszt, illetőleg valótlan tartalommal vagy hiányosan tesz meg, úgy lehetőség van a becslés alkalmazására. Ugyanez alkalmazható a magánszemély valótlan tartalommal vagy hiányosan beadott bevallása esetén, természetesen csak akkor, ha a valós adóalap és adó megállapítása más módon nem lehetséges, azaz ebben az esetben az ellenőrzést nem kizárólag becsléses módszerrel kell lefolytatni, mert ha az adózó rendelkezik az adómegállapítás alapjául szolgáló nyilvántartásokkal, bizonylatokkal, akkor a dokumentációs ellenőrzés módszerét kell alkalmazni. A becslési módszer alkalmazásának szükségességét az eljáró adóhatóságnak kell indokolni.
ad e) Az adóhatóság akkor is becslést alkalmazhat, ha az adózó az Art. 91/A. § szerinti - az egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló - ellenőrzés során az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét jelentős számban és mértékben nem tudja bizonyítani, azaz megállapítható, hogy a könyvekben szerepeltetett költségek nem a valós helyzetet tükrözik, az adózó magatartása valószínűsíthetően adóelkerülésre irányult. [lásd még az Art. 91/A. §-hoz fűzött magyarázatot.]
Art. 108. § (4) bekezdés
Az előző bekezdés c) pontjában leírtak szerint megalapozza a becslés alkalmazhatóságát, ha alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó megállapítására. A feltételezés helytállóságát igazolja, ha pl. az adózónál az év során több alkalommal tartottak próbavásárlást és ez legalább két esetben nyugtaadási kötelezettség elmulasztásának megállapításával zárult.
Ezekben az esetekben alaposan feltételezhető, hogy az adózó által megállapított adóalap jelentősen eltér az adóhatóság által feltételezett tényleges adóalaptól, és az adózó szándéka jövedelem ill. adóeltitkolásra irányul, könyvei nem a valós gazdasági eseményeket tükrözik.
Hasonló a helyzet, ha pl. a leltárellenőrzés alapján nagy mennyiségű igazolatlan eredetű árut talált az ellenőrzés vagy fekete foglalkoztatás tényét jegyzőkönyvezték.
Az ellenőrzési tájékoztatás tartalmazza az ellenőrizendő főbb tevékenységi körök esetén az egyes térségekre, településekre jellemző szakmánkénti, tevékenységenkénti jövedelmezőségi mutatókat. [Art. 90. § (4) bekezdés b) pont]. Becslés alkalmazását megalapozhatja, ha az adózó ezt a jövedelmezőségi szintet nem érte el.
A becslés lefolytatásához minden rendelkezésre álló adatot fel kell használni. Így pl. nem lehet számlákat, bizonylatokat, nyilvántartásokat figyelmen kívül hagyni csak azért, mert a becslés más módszert (pl. próbagyártást) választott a bevételek illetve kiadások meghatározásához. Valamennyi bizonyítékot össze kell gyűjteni és azokat együttesen, súlyuknak megfelelően kell értékelni.
Art. 108. § (5) bekezdés
A becslési eljárás módszere attól függ, hogy milyen adatok állnak az adóhatóság rendelkezésére. Amennyiben lehetőség van rá, fel kell használni a meglévő bizonylatokat, adatokat, nyilvántartásokat, és az azokból nyert információkat logikai úton feldolgozva, az adóhatóság egyéb adataival összevetve kell meghatározni az adóalapot.
Az adózó tevékenységétől függően helyszíni szemle, próbagyártás rendelhető el. Az alkalmazott bizonyítási eszközt az adott esetben kell meghatározni. Bármilyen bizonyítási eszköz (azaz más megfelelő módszer) alkalmazható, mind az adóhatóság ellenőrzése, mind pedig a hatósági eljárás során.
Art. 108. § (6) bekezdés
E bekezdés az ún. összehasonlító becslés lehetőségét teremti meg arra az esetre, ha az (5) bekezdés szerinti becslési módszerek nem alkalmazhatók.
Az összehasonlításnál értelemszerűen reálisan összevethető adatokat kell figyelembe venni, tehát a szakma illetve tevékenység azonossága mellett jelentős szerepe van az irányadó időszaknak, a tevékenység helyszínének, körülményeinek.
Magánszemély adózó esetében (és ide értendő az egyéni vállalkozó is) az összehasonlítás kiindulási alapját a hasonló tevékenységet hasonló körülmények között munkaviszony keretében végzők kereseti, jövedelmi viszonyai képezik. Ez azonban nem jelenti, hogy eleve valamilyen munkaügyi statisztikai átlagot kellene figyelembe venni, mert ha a körülmények arra utalnak, hogy az adózó az átlagostól eltérő jövedelemtermelő képességgel rendelkezik, ez az adómegállapítás során - megfelelő indoklás mellett - tükröződhet.
Sajátos megszorítást tartalmaz a törvény a (6) bekezdés alkalmazására. Úgy tűnik, mintha az összehasonlító becslésre csak akkor kerülne sor, ha az iratok, bizonylatok, más bizonyítékok hiánya nem az adózó érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza, vagyis ha ezek elvesztésében, megsemmisülésében (esetleg létre sem jöttében) maga is közrehatott.
A megfogalmazás eleve nem szerencsés, mert az Art. ismeri és számos helyen alkalmazza a "tőle elvárható" vagy "általában elvárható" fogalmakat a felelősség megítélésénél, az "érdekkörben keletkezett ok" azonban teljesen objektív kategória, még a vétkesség legcsekélyebb fokának sem kell ahhoz fennállnia, hogy a bekövetkezett esemény - mint ok - valakinek az érdekkörében keletkezzen.
A probléma azzal oldható fel, hogy ha az adózó bizonylatai bármilyen objektív, "érdekkörén kívül eső" okból (pl. vis maior) nem állnak rendelkezésre, az adóhatóságnak az adóalap és az adó megállapítására akkor sem marad más lehetősége, mint a 108. § (3) bekezdésének b) pontja alapján a becslés, adatok hiányában pedig az összehasonlító becslés.
Miután a jogszabály szövegében az "érdekkörén kívül eső ok" hiánya vagy megléte egyik feltételként szerepel, erre a határozatok indokolásában utalni kell.
Az adózó a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést bizonyíthatja (itt tehát megfordul a bizonyítási teher), de az ellenbizonyításnak hitelt érdemlő adatokon (pl. utóbb fellelt okiraton) kell alapulnia.
Az összehasonlító adatok kiválasztásához nem szükséges külső szakértő kirendelése. (Az más kérdés, hogy ez a bonyolult és felelősségteljes munka az adóhatóságon belül is komoly szakértelmet és körültekintést igényel.)
Art. 108. § (7) bekezdés
E szabály alkalmazására akkor van lehetősége az adóhatóságnak, ha az adózó elmulasztotta bejelenteni adóköteles bevételszerző tevékenységét és az (5) bekezdés szerinti becslési módszerekkel az adóalap nem állapítható meg. Ez esetben az adóhatóság az adó alapjának meghatározásakor 12 havi működést vélelmez, és az adóalapot összehasonlító becsléssel, állapítja meg, de szakértő kirendelése nélkül. A vélelmezett 12 havi működéssel szemben az adózó ellenbizonyítással élhet.
Art. 108. § (8) bekezdés
A be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása egyrészt a költségvetés érdekeit egyik legközvetlenebbül sértő adózói jogsértés, másrészt a munkavállalók érdekeit is sérti, hiszen a járulékok bevallásának elmulasztása az egészség és nyugdíjbiztosítási ellátásra való jogosultságuk hiányát eredményezheti. A törvény - megkönnyítve az adóhatóság eljárását - lehetővé teszi, hogy a be nem jelentett alkalmazott után megfizetni elmulasztott közterhek (adók és járulékok) becslése során az adóhatóság legalább három havi foglalkoztatást vélelmezzen. Ezzel - ha csak nem állnak rendelkezésre konkrét adatok a foglalkoztatás tényleges időtartamát illetően - nem az adóhatóságot terheli annak a bizonyítása, hogy az adózó mióta, illetőleg mennyi ideig foglalkoztatott bejelentés nélkül. Ha az adóhatóság az elévülési időn belül ismételten megállapítja a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatását, úgy a közterheket a korábbi ellenőrzés megindítása és a folyamatban lévő ellenőrzés megkezdésének időpontja közötti teljes időszakra kell megállapítani, az egyes ellenőrzések alkalmával talált be nem jelentett alkalmazottak létszámának átlagát alapul véve. Ezzel a törvény tehát egy vélelmet állít fel az alkalmazottak foglalkoztatását illetően, amely vélelem alapján kerül sor a közterhek határozattal való előírására. Az adózót természetesen e törvényi vélelemmel szemben megilleti az ellenbizonyítás lehetősége. A korábban hatályos szabályok kizárólag a foglalkoztatás időtartamára vonatkozóan állítottak fel vélelmet, azonban az adóhatóság részére - a jogszabálysértés jellegéből adódóan - nemcsak a foglalkoztatás időtartamának, hanem a kifizetett munkabér összegének valószínűsítése is komoly nehézséget okoz a gyakorlatban. A 2012. január 1-jétől hatályos módosítás ezért a közterhek alapját képező kifizetés tekintetében is vélelmet állít fel, a mindenkori minimálbér kétszeresében meghatározva azt az összeget, amelyet az adóhatóság minimálisan figyelembe vehet az elmaradt közterhek megállapítása során. Természetesen az adózónak lehetősége van ellenbizonyításra, vagyis annak igazolására, hogy a tényleges kifizetés nem érte el a minimálbér kétszeresét, de az adóhatóság is bizonyíthatja - illetve megfelelő becslési módszerrel alátámasztva vélelmezheti - hogy ennél nagyobb összegű kifizetésre került sor a valóságban.
Art. 108. § (9) bekezdés
E rendelkezés beiktatásával a becslés alkalmazásának valamennyi esetére általában kimondja a törvény, hogy az e bizonyítási módszerrel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja. A rendelkezés ezen túlmenően arra az esetre, ha az adózó e bizonyítás körében más adózót is érintő szerződéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkozik, az érintett más adózónál a kapcsolódó vizsgálat elrendelését az adóhatóság számára kötelezővé teszi, természetesen csak akkor, ha ezt az Art. egyéb rendelkezése nem zárja ki. Nem kötelező a kapcsolódó vizsgálat lefolytatása, ha az adózó állítását a saját, illetőleg a szerződéssel érintett másik adózó bevallása, vagy a nála korábban lefolytatott ellenőrzés megállapítása alátámasztja. A becslést, mint bizonyítási módszert - amennyiben annak feltételei fennállnak - az adóhatóság a kapcsolódó vizsgálat során is alkalmazhatja.
Amennyiben az adózó állítását a kapcsolódó vizsgálat nem igazolja az Art. 172. § (1) bekezdés l) pontja alapján mulasztási bírság kiszabására van lehetőség.

Art. 109. §

Art. 109. § (1) bekezdés
Az adóhatóságnak becsléssel kell megállapítania a magánszemély jövedelmének alapját akkor is, ha a bevallásába beállított, illetve bevallási kötelezettség alá nem eső jövedelme, valamint az életvitelének, vagyoni viszonyainak összevetése után megállapítja, hogy az adózó kiadásai meghaladják bevételeit.
A vagyonosodási vizsgálat elrendelésénél azt kell vizsgálnia az adóhatóságnak, hogy az adózó bizonyítható módon megszerzett adómentes, bevallott és bevallási kötelezettség alá nem tartozó jövedelme elegendő forrásul szolgálhatott-e az adózó által elismert és az adóhatóság által bizonyítottan feltárt vagyongyarapodásához és/vagy a kialakított életviteléhez.
Art. 109. § (2) bekezdés
Amennyiben az (1) bekezdés szerinti becslési módszerrel az adóhatóság az adózónál a jövedelem eltitkolását állapítja meg, akkor a feltárt (becsült) jövedelmet annak az évnek az összevonás alá eső jövedelméhez számítja hozzá, amely évre a be nem vallott jövedelmet megállapítja.
Amennyiben az ellenőrzés több év adókötelezettségének jogszerűségét vizsgálja és értelemszerűen nem állapítható meg, hogy az eltitkolt jövedelem melyik év adóalapját csökkentette jogtalanul, a feltárt, eltitkolt jövedelmet a vizsgált évek között egyenlő arányban kell megosztani és az adót az adott években hatályos mértékkel kell megállapítani.
Art. 109. § (3)-(4) bekezdés
Az Art. 109. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint végzett ellenőrzés keretében is megvan a lehetősége az adózónak hitelt érdemlő adatokkal (pl. utóbb fellelt okirattal) igazolni a vagyongyarapodás fedezetéül szolgáló összeget, és gyakorolhatja azokat a jogokat, amelyek az adóellenőrzések során valamennyi adózót megilletnek.
Abban az esetben, ha az adóhatóság az ellenőrzés során úgy találja, hogy az adózó vagyongyarapodása és/vagy életvitele nincs arányban a bevallott és igazoltan megszerzett adóköteles jövedelmeinek összegével, úgy a vagyonosodáshoz szükséges jövedelmet, mint eltitkolt adóalapot veheti vizsgálat alá. Gondot okozott azonban az adókötelezettség megállapításához való jog 5 éves elévülési ideje, mivel az elévülési időn túli vizsgálat lefolytatását a jogszabály nem tette lehetővé. Ezen akadályt feloldotta az a rendelkezés, mely az adóhatóságnak jogot biztosított arra, hogy az adózók állításainak valóságtartalmát az elévülést megelőző időszakra kiterjesztően is megvizsgálhassa.
2006. évben e rendelkezés jelentős módosítására került sor, mely szerint ha az adózó vagyongyarapodásának forrásául az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszak jövedelmét jelöli meg, akkor ezen állításának igazolására csak a törvény által konkrétan meghatározott bizonyítékokat használhat fel, és az adóhatóság az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vizsgálatot csak az ebben szereplő adatokra kiterjedően végezhet. (A rendelkezést a 2006. évi LXI. tv. 239. § (5) bekezdése alapján alkalmazni kell mindazon ellenőrzési eljárásban, amikor az adózó nyilatkozatában megjelölt vagyongyarapodás forrásának megszerzésére 2006. szeptember 15. napját követően kerül sor. Ezen időpont előtt megszerzett jövedelmek vizsgálata esetén az Art. 109. § (3) bekezdésének 2006. július 16-án hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.)
Természetesen mindez nem jelenti az elévülési idő meghosszabbítását. Ha azt állapítja meg a vizsgálat, hogy a vagyongyarapodás forrása az elévülési időt megelőzően keletkezett és akkor nem fizettek utána adót, úgy adó megállapítására az elévülési idő miatt nem kerülhet sor. Ha viszont az elévülési időn túlra kiterjesztett vizsgálat cáfolja adózó azon állítását, hogy ezen időben tett szert a vagyongyarapodás forrására, úgy az adó megállapítására a törvényi vélelem alapján kerül sor. Ami azt jelenti, hogy ha a vizsgált időszak adózott és igazoltan megszerzett adómentes jövedelmeinek együttes összege nem fedezte a bizonyított vagyongyarapodást vagy az életvitelt, akkor ennek forrása vélelmezhetően az ellenőrzött időszakon belül keletkezett és adózatlannak kell tekinteni. Természetesen az adózó ennek ellenkezőjét bizonyíthatja.

Art. 110. §

Art. 110. §
Az általános forgalmi adót becsléssel is meg lehet állapítani.
Az Art. hatályos szabályozása szerint becslés alkalmazása során - jellemzően bizonylatok hiányában - az adóhatóság mind a fizetendő, mind a levonható adót köteles meghatározni. A levonható adót akkor határozza meg az adóhatóság, ha az iratok, bizonylatok hiánya természeti, illetőleg az adózó érdekkörén kívül álló okból bekövetkezett katasztrófára vezethetők vissza.
Az említett szabály szerint tehát elsődlegesen természeti katasztrófa esetén kerülhet sor a levonható általános forgalmi adó becslésére. Ugyanakkor a jogalkotó nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy az adózó érdekkörén kívül álló egyéb okból bekövetkezett katasztrófa esetén is lehetőség legyen a levonható adó adóhatóság általi meghatározására.
Az adóhatóságnak minden esetben vizsgálnia kell a levonható adó becslési feltételeinek fennállását. Az áfa becsléssel történő megállapítása során felvetődhet, hogy ha az adózónak semmilyen irata nincs, úgy - még ha eredetileg a megbízólevél csak az áfa ellenőrzésre vonatkozik is - az adózónál valamennyi adó tekintetében vizsgálatot kell tartani, természetesen a megbízólevél módosításával. Az összehasonlító becslésnél az adóhatóság a bevételek és kiadások valószínűsítése útján állapítja meg az adóalapot. Ha az adózónak semmilyen irata nincs, úgy nemcsak az áfa alapját, hanem a többi kötelezettségét sem tudja dokumentumokkal alátámasztva megállapítani. Továbbá, ha a bevételek és kiadások összege egyáltalán nem ismert, úgy nyilvánvalóan csak azok valószínű összegének meghatározása után jöhet szóba az Art. 110. § a), illetve b) pontja szerinti irányadó ár megállapítása.

Eljárási illetékek ellenőrzése

Art. 111. §

Art. 111. §
Az Itv. alapján a közigazgatási és bírósági eljárásért eljárási illetéket vagy az Itv-ben meghatározott módon, de külön jogszabályban megállapított igazgatási, bírósági szolgáltatási díjat kell fizetni.
Valamennyi eljárási cselekményhez kötődő illeték- vagy díjrendezés általános sajátossága, hogy az a hatóság, a bíróság eljárásával, illetve szolgáltatásával keletkező és a költségvetést terhelő kiadásokat hivatott részben vagy egészben ellentételezni.
Az Itv. eljárási illetékekre vonatkozó rendelkezéseinek hatálya mind a természetes, mind a jogi személyekre kiterjed.
Az Itv. a tárgyi és a személyes illetékmentesség körébe tartozó eseteket tételesen felsorolja.
Az adóhatóság eljárási cselekményeiért - az Itv.-ben tételesen meghatározott kivételektől eltekintve - az adózónak az Itv. 28. §-a alapján illetéket kell fizetnie.
Az Art. - néhány kivételtől eltekintve - a másodfokú jogerős adóhatósági határozat teljes körű bírósági felülvizsgálatát lehetővé teszi. A bírósági eljárás szintén illetékköteles, azonban a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perben a feleket jövedelmi és vagyoni viszonyaira tekintet nélkül illetékfeljegyzési jog illeti meg. Az illetékfeljegyzési jog alapján az illetéket az eljárás befejezésekor kell annak megfizetnie, akit erre a bíróság kötelez.
A közigazgatási eljárásban, így az adóeljárásban is a megfizetett jogorvoslati eljárás illetékét minden esetben hivatalból kell visszatéríteni az ügyfélnek, ha a hatóság vagy a bíróság által felülvizsgált határozat jogszabálysértőnek bizonyult. Az eljáró hatóság téves jogértelmezése, illetve alkalmazása miatt keletkező jogorvoslattal kapcsolatos eljárás költségét tehát az állam viseli.

Art. 112. §

Art. 112. §
Az illetékkötelezettség teljesítésének ellenőrzése az állami adóhatóság feladata. Ilyen ellenőrzés célját szolgáló szemlét kell tartani az ún. szemlealanyoknál, vagyis mindazoknál a magánszemélyeknél, jogi személyeknél, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező személyeknél, amelyek illeték- vagy díjköteles ügyekkel foglalkoznak pl. bíróságok, közjegyzők, földhivatalok, polgármesteri hivatalok, stb. Az állami adóhatóság a felsoroltakról nyilvántartást vezet.
Az állami adóhatóság ellenőrzéssel megbízott dolgozója - ellenőrzési jogosultságának az Art. szerinti módon való igazolása után -, az ellenőrzött szerv hivatali helyiségében ellenőrzi a nyilvántartást és az illetékköteles iratokat. A megvizsgált iratokból megállapítható, hogy az illeték lerovását elmulasztókat szabályszerűen felszólították-e az illeték utólagos megfizetésére, illetve ennek eredménytelensége esetén lelet felvételére sor került-e. A szemleellenőrzésről jegyzőkönyvet kell felvenni.
A közigazgatási eljárás illetékének meg nem fizetése esetén az eljáró hatóság köteles az ügyfelet az illetékfizetési kötelezettség 8 napon belüli teljesítésére felhívni.
Az eljáró hatóság köteles minden esetben ellenőrizni, hogy a szükséges összegű illetéket megfizették-e. A hiányosan vagy egyáltalán meg nem fizetett illeték megfizetésére az eljárást kezdeményezőt fel kell hívni. Amennyiben a felhívást követő 8 napon belül sem történik meg az illetékfizetés, úgy az Itv. 82. § alapján a mulasztási bírságot is meg kell fizetni. A postai úton érkezett illetékhiányos kérelmek esetében az adózót szintén postai úton kell felhívni az illeték megfizetésére azzal, hogy amennyiben az illetéket 8 napon belül nem fizeti meg, úgy az Itv. 82. §-a szerinti mulasztási bírságot is meg kell fizetni.
E szabály nem vonatkozik az állami adóhatóság előtt indított eljárások illetékfizetési kötelezettségére, mivel az állami adóhatóság eljárási illetékbeszedési számlájára kell teljesíteni valamennyi, ezen eljárásokhoz kapcsolódó illetékfizetési kötelezettséget.
Az elsőfokú adóhatóságnál és az elsőfokú vámhatóságnál indított eljárás illetékét - a másolat, kivonat illetékének kivételével -, valamint az adóhatóság határozata, végzése és végrehajtási cselekménye ellen kezdeményezett jogorvoslati eljárás illetékét az illetékes adóhatóság illetékbeszedési számlája javára kell megfizetni. Az esedékességkor meg nem fizetett eljárási illeték és a mulasztási bírság összegét az adóhatóság határozatban közli az ügyféllel, azzal hogy az eljárási illetéket a határozat kézhezvételétől számított 8 napon belül az adóhatóság illetékbeszedési számlájára mulasztási bírság nélkül fizetheti meg. Az így meg nem fizetett illetéket és a mulasztási bírságot az adóhatóság hajtja be. [Itv. 73. § (3) bekezdés]

Art. 113. §

Art. 113. §
Az Itv. a közigazgatási eljárásban, így az adóeljárásban a jogérvényesítést (az ügy érdemi elbírálását) általában nem teszi függővé az eljárási illeték megfizetésétől. Az illeték megfizetése pótolható (felhívás útján), fizetési készség hiányában pedig behajtható. A törvény az eljáró hatóság számára kötelező erővel írja elő az illeték megfizetésének ellenőrzését, illetve annak elmulasztása esetén a lelet készítését, mely alapját képezi az illeték behajtásának. A pénzügyi ellenőrzés során feltárt - illetékkel kapcsolatos - mulasztás esetén is leletet kell készíteni. E szabályok nem vonatkoznak az állami adóhatóság előtt indított eljárások során fizetendő illetékekre.

Art. 114. §

Art. 114. §
Ha az ügyfél felhívás ellenére sem fizeti meg az illetéket, akkor az illetékhiányról leletet kell készítenie az eljáró hatóságnak.
A leletkészítés módjának szabályait az Art. átemelte az Itv-ből.
A lelet alapján az illetéket, a felhívás költségét és a mulasztási bírságot az állami adóhatóság írja elő.
Az illetékfizetéssel kapcsolatos kötelezettségszegés miatti mulasztási bírság kiszabását az Itv. 82. §-a teszi lehetővé, azonban a mulasztási bírság kiszabása az Art. rendelkezései alapján történik. Az Art. 172. § (11) bekezdése kimondja, hogy ha az eljárás kezdeményezésekor fennálló eljárási illetékfizetési kötelezettségét a kötelezett felhívás ellenére egyáltalán nem, vagy nem teljes mértékben, vagy nem a megszabott határidőben teljesítette a meg nem fizetett illeték 100 %-áig terjedő, de legfeljebb 100.000 Ft mulasztási bírság szabható ki.
Az illetékkel kapcsolatos egyéb eljárási cselekményeknél is az Itv. az Art. vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását írja elő. Így az Art. szabályait kell alkalmazni az illeték megfizetéséért egyetemleges felelősség megállapítására, a tartozás megfizetésére, behajtására, részletfizetés vagy halasztás engedélyezésére, az illetéktartozás méltányosság címén történő részbeni vagy teljes elengedésére és a behajthatatlanság címén történő nyilvántartására.
A NAV Korm. r. 46. § (7) bekezdése alapján az illetékfizetés elmulasztása miatt készült lelet alapján az illetéket az a megyei (fővárosi) adóigazgatóság szabja ki, amelynek illetékességi területén a fizetésre kötelezett, több fizetésre kötelezett esetében az, amelynek illetékességi területén az elsősorban fizetésre kötelezett, amennyiben ez külföldi, a soron következő belföldi lakóhelye (székhelye) van. Ha minden fizetésre kötelezettnek az ország területén kívül van a lakóhelye (székhelye), az illetéket az a megyei (fővárosi) adóigazgatóság szabja ki, amelynek illetékességi területén a leletet készítő szerv székhelye van.

Ismételt ellenőrzés

Art. 115. §

Art. 115. § (1) bekezdés
A res iudicata mintájára alapszabályként érvényesül az adózás eljárási szabályaiban, hogy az adóhatóság által vizsgált időszakot újból vizsgálni nem lehet. Bizonyos esetekben azonban szükségessé válik a már egyszer levizsgált időszak ismételt ellenőrzése, akár azért, mert új tények, körülmények jutnak az adóhatóság tudomására, akár azért, mert a korábban elvégzett ellenőrzés szakszerűségének vagy törvényességének vizsgálata válik indokolttá, vagy éppen azért, mert azt a járulékintegráció során bővült adóhatósági feladatok ellátása során az ellátási jogosultság tisztázása indokolja.
A jelenlegi szabályozás az egyes ellenőrzési fajták közül pontosan nevesíti, hogy csak a "bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés (ideértve az egyszerűsített ellenőrzést is)" keletkeztet ellenőrzéssel lezárt időszakot [Art. 87. § (2) bekezdés]. Ideértjük továbbá a kiutalás előtti ellenőrzést is, ha az ellenőrzést az adó, költségvetési támogatás alapjára és összegére is kiterjesztette [Art. 106. § (2) bekezdés].
Általános szabály, hogy ha az adott időszakban az adóhatóság csak egy adónemet vizsgált (pl. áfa), akkor más adónem (pl. szja, társasági adó) ugyanarra az időszakra még vizsgálható - természetesen az elévülési időn belül. A már levizsgált időszak, illetve adónemek azonban csak a törvény által meghatározott esetekben kerülhetnek ismét vizsgálat alá.
Az ellenőrzés mindig a vizsgált időszakhoz igazodik. Különös figyelmet kell fordítani az előző vizsgálat által előírt kötelezések végrehajtására. Az ellenőrzés megállapításának végrehajtását az adóhatóság utóellenőrzés keretében vizsgálja.
Az adóhatóság gyakran a nyilvántartások pótlólagos elkészítését írja elő. E kötelezés teljesítésére határidő tűzhető ki, melynek tartamán belül kell pótolni a hiányosságokat. A hiánypótlás utóellenőrzés keretében is vizsgálható.
A társadalombiztosítás igazgatási szervei fordulhatnak az állami adóhatósághoz, a járulék megállapításához szükséges adatok vagy valamely ellátás alapjául szolgáló összeg, vagy a szolgálati idő megállapításához szükséges információ átadása miatt.
Az esetek nagy részében ezen információk csak a foglalkoztatónál elvégzett vizsgálat alapján adhatók át. Tekintettel arra, hogy ez esetenként több évet is érint, előfordul, hogy már vizsgálattal lezárt időszak korlátjába ütközne az adóhatóság. Ennek feloldása és az ellátási jogosultság védelme érdekében a törvény lehetővé teszi az ismételt ellenőrzés megvalósítását ezekben az esetekben. Ismételt ellenőrzés elrendelésének abban az esetben is helye van, ha az adóhatóság rendelkezésére álló adatok alapján az ismételt ellenőrzés eredménye ellátási jogosultságot teremt, tehát nem kell a vizsgálat elrendeléséhez a társadalombiztosítási szerv megkeresése. Az ilyen vizsgálatoknál is érvényesül főszabályként az egyéves "súlyosítási" tilalom, kivéve, ha a megállapítás a magánszemélynél ellátási jogosultságot eredményez, mert akkor egy éven túl is lehet megállapítást tenni az adózó terhére.
Az Art. lehetővé teszi az adózó számára, hogy ő maga is kérheti az ellenőrzés megismétlését, ha álláspontja szerint az általa feltárt új tények, körülmények a korábbi ellenőrzés eredményét megváltoztatnák. Az adózói visszaélések megakadályozása érdekében ugyanakkor az adózó által feltárt új tény, körülmény alapján kizárólag abban az esetben van helye ismételt ellenőrzés elrendelésének, ha az új tény, körülmény korábban nem állt és jóhiszemű eljárás esetén nem állhatott az adózó rendelkezésére, illetve arról az adózó nem tudott és jóhiszemű eljárás esetén nem is tudhatott.
Az ismételt ellenőrzés adózó általi kérésének egyik példája az elhatárolt veszteség visszamenőleges módosítása (pl. az Szja tv. 49/B. § (7) bekezdésében illetőleg a Tao. Tv. 17. § (4) bekezdésében szabályozott esetekben). Az Art. 49. § (2) bekezdésének tiltó szabálya miatt az adózó nem tud olyan időszakra önellenőrzést végezni, melyet az adóhatóság korábban leellenőrzött. Vagyis amennyiben az adózó olyan időszakra kívánná az elhatárolt veszteségét módosítani, mely adóhatósági ellenőrzéssel lezárt, kérnie kell az ismételt ellenőrzést.
Az ismételt ellenőrzés megállapításai alapján az adóhatóság a korábban hozott határozatát módosítja, amennyiben a korábbi ellenőrzés (és így a határozat) megállapításainak megváltoztatása indokolt.
Az Art. meghatározza a felülellenőrzés és az ismételt ellenőrzés egymáshoz való viszonyát és tartalmi elhatárolásának szempontjait.
Megjegyzendő, hogy az ismételt ellenőrzés lefolytatásánál az általános illetékességi szabályok az irányadók, vagyis az az első fokú adóhatóság jogosult az ellenőrzésre, amelynek területén a vizsgálat megkezdésének időpontjában az adózó székhellyel (telephellyel, lakóhellyel) rendelkezik.
Art. 115. § (2) bekezdés
Az ismételt ellenőrzésre irányuló adózói kérelem tárgyában az első fokú adóhatóság, vagy ha a korábbi ellenőrzés alapján hozott határozatot a felettes szerv felülvizsgálta, a másodfokú adóhatóság dönt. Az ellenőrzés elrendeléséről az adóhatóság végzéssel dönt. Az adóhatóság csak azt mérlegelheti, hogy az ismételt ellenőrzés elrendelése esetén valóban változna-e a korábbi ellenőrzés kimenetele. Az adózó kérelmét csak abban az esetben utasíthatja el az adóhatóság, ha megítélése szerint az adózó által felhozott indokok nem látszanak alátámasztani a korábbi ellenőrzés megállapításainak megváltoztatását. Amennyiben az adóhatóság a kérelemnek helyt ad, és az ismételt ellenőrzés eredményeként megváltozna a korábbi vizsgálat megállapítása, akkor a korábbi határozat módosítása válik szükségessé.
Természetesen nem folytatható le az adózó kérelmére az ismételt ellenőrzés, ha a korábbi ellenőrzés eredményeként hozott határozatot a bíróság felülvizsgálta.
Ismételt ellenőrzésre is csak az elévülési időn belül van lehetőség.
Art. 115. § (3) bekezdés
Az ismételt ellenőrzés lefolytatására - a felülellenőrzés kivételével - az első fokú adóhatóság jogosult. A gyakorlatban problémát okozott, hogy az ismételt ellenőrzés megállapításai alapján ki jogosult a határozat meghozatalára abban az esetben, ha az alapellenőrzés másodfokon zárult jogerősen. Míg az ismételt ellenőrzés elrendelése vonatkozásában az Art. 105. § (2) bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz, a határozathozatal kérdését a törvény nem rendezi. Ha az ismételt ellenőrzés megállapításai alapján a korábbi határozat megváltoztatása szükséges, akkor az adóhatóság korábbi, másodfokú határozatát az ismételt ellenőrzést lefolytató első fokú adóhatóság nem változtathatja meg, e tárgyban kizárólag a másodfokú adóhatóság hozhat határozatot. Ennek alapján ha a korábbi ellenőrzés másodfokú határozattal zárult - figyelemmel az Art. 105. §-ára is - az ismételt ellenőrzés megállapításait tartalmazó jegyzőkönyv alapján a másodfokú adóhatóságnak kell határozatot hoznia.
Art. 115. § (4) bekezdés
Az Art. rendelkezése szerint ha bíróság az ügyet már felülvizsgálta, úgy nincs lehetőség ismételt ellenőrzés lefolytatására, hiszen az adóhatóság a bíróság által felülvizsgált határozatát nem változtathatja meg, így nincs értelme ismételt ellenőrzés lefolytatásának.
Amennyiben a bírósági felülvizsgálat folyamatban van, de az ügy érdemében a bíróság még nem döntött, úgy nincs akadálya az ismételt ellenőrzés megkezdésének, azonban abban az esetben, ha a bíróság az ellenőrzés vagy az azt követő hatósági eljárás során az ügyben érdemi döntést hoz, az eljárást haladéktalanul meg kell szüntetni.
Az adóhatósági határozat megtámadására indított közigazgatási perben is érvényesül a kérelemhez kötöttség elve, a bíróság a keresetben foglaltakon nem terjeszkedhet túl. Ha a kereseti kérelem csak egy adónemet érintett és a bíróság abban döntött, a többi adónemben az ismételt ellenőrzés lefolytatható. Amennyiben az ismételt ellenőrzés során az adóhatóság által vizsgált időszak befolyásolja annak az időszaknak is a megállapítását, amelyről a bíróság már döntött, perújításnak van helye. A Pp. 260. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott tényt vagy bizonyítékot az ismételt ellenőrzés megalapozhatja.
Art. 115. § (5) bekezdés [hatályon kívül helyezve]

Felülellenőrzés

Art. 116. §

Art. 116. § (1) bekezdés
Az ismételt ellenőrzés egyik sajátos fajtája a felülellenőrzés, amelyre az adómegállapítási jog elévülési határidején belül van lehetőség, a vizsgálattal lezárt időszak vonatkozásában.
Felülellenőrzésre alapvetően négy esetben kerülhet sor, ha azt az ellenőrzés elrendelésére jogosult szervek - adópolitikáért felelős miniszter, az Állami Számvevőszék elnöke vagy az önkormányzat képviselő testülete (helyi adó esetében) - rendelték el az első fokú adóhatóság által már vizsgált időszak tekintetében, vagy ha erre az állami adó- és vámhatóság vezetője utasítást ad. Utasításadásra azért kerülhet sor, mert az adóhatóság az adó megállapítását befolyásoló, vagy az állami garancia beváltásával kapcsolatos új tényről, adatról, bizonyítékról szerez tudomást, vagy mert a korábban lefolytatott ellenőrzés szakszerűségét, törvényességét kell vizsgálni. Új tény, adat, bizonyíték felmerülése esetén is csak akkor rendelhető el a felülellenőrzés, ha azok az adó megállapítását befolyásolják (vagy az állami garancia beváltásával kapcsolatosak) és a korábbi vizsgálat idején nem voltak ismertek. Az Art. 92. § (12) bekezdésének 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezése lehetővé teszi, hogy az adóhatóság a vizsgálatot lezárja abban az esetben, ha az ellenőrzés során külföldi adóhatóságot keresett meg, azonban a megkeresett adóhatóság a megkereséstől számított 1 éven belül nem válaszolt, és a tényállás egyébként tisztázott. Ilyenkor előfordulhat, hogy az ellenőrzés lezárását követően - vagyis a megkereséstől számított 1 éven túl - a külföldi adóhatóság válasza megérkezik, és az az adó megállapítása szempontjából releváns új adatot, tényt tartalmaz. A törvény ezt az esetet kifejezetten a felülellenőrzést megalapozó az új tényként, körülményként nevesíti. További törvényi korlátozás, hogy az adóhatóság tudomására jutásától számított 6 hónapon belül el kell rendelni a vizsgálatot [Art. 116. § (3) bekezdés].
Természetesen lehetőség van a becslési eljárás felülvizsgálatára is.
Art. 116. § (2) bekezdés
Lényeges garanciális szabályként a törvény pontosan meghatározza, hogy a felülellenőrzés lefolytatására mely szerv jogosult. Az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adókötelezettségek tekintetében kizárólag csak a felettes adóhatóság alkalmazásában álló adóellenőr, míg helyi adók tekintetében a képviselőtestület által kijelölt bizottság járhat el.
Ez a szabály garancia arra, hogy mindenképpen az előző ellenőrzéstől független, befolyásmentes felülvizsgálat alá kerüljön az egyszer már ellenőrzött időszak és megvalósuljon a valós tényfeltárás követelménye.
Art. 116. § (3) bekezdés
A törvény a felülellenőrzés elrendelését szigorú korlátok között teszi csak lehetővé.
Az állami adó- és vámhatóság elnökének utasítására vonható csak ismételten ellenőrzés alá az adóhatóság által korábban ellenőrzéssel lezárt időszak abban az esetben, ha olyan új tény, körülmény, stb. jut az adóhatóság tudomására, amely a korábbi ellenőrzéskor nem volt ismert. Lényeges feltétel, hogy ezen körülményeknek az adó megállapítására hatással kell lenniük, tehát a korábbi ellenőrzés megállapításait, akár pozitív, akár negatív irányban befolyásolhatják.
További feltétele a felülellenőrzés megindításának, hogy az új tények stb. megismerésétől számított 6 hónapon belül el kell rendelni azt.
Amennyiben az adóhatóság ezen határidőn belül nem indítja meg az ellenőrzést, a hat hónap eltelte után akkor sem teheti, ha az elévülési idő még nem telt el.
Art. 116. § (4) bekezdés
Az Art. szabályozza a felülellenőrzéshez kapcsolódó határozathozatal rendjét.
Akkor is határozatot kell hozni, ha a felülellenőrzés a korábbi ellenőrzés eredményéhez képest eltérést nem állapít meg, ha viszont érdemi megállapítást tesz, úgy a felülellenőrzést lefolytató másodfokú adóhatóság, illetve az önkormányzat által kijelölt bizottság elnöke a korábbi - első vagy másodfokú - határozatot megváltoztatja, korábbi határozat hiányában pedig első fokú határozatot hoz.
Az adópolitikáért felelős miniszter vagy az Állami Számvevőszék elnökének felhívásán (helyi adó esetében az önkormányzat képviselő testületének határozatán) alapuló, valamint az új tény, adat, bizonyíték alapján elrendelt felülellenőrzés esetén az alapeljárásban hozott határozat - az elévülési időn belül - egy éven túl is megváltoztatható az adózó terhére [Art. 142. § (2) bekezdés], míg ha a felülellenőrzés a korábbi ellenőrzés szakszerűségének, törvényességének felülvizsgálatára irányult, úgy az adózó terhére határozatot hozni csak az alapeljárás keretében hozott határozat jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül lehetséges.
Természetesen a felülellenőrzés során - az elévülési időn belül - az adózó javára szóló eltéréseket is meg kell állapítani.
Art. 116. § (5) bekezdés
A törvény egyértelműen rendezi a felülellenőrzés keretében a jogorvoslat kérdését is.
Tekintettel arra, hogy a megállapításokról a felülellenőrzés során is határozatot kell hozni, amely kötelezettségeket állapít meg az adózó vonatkozásában, ezért a jogorvoslati lehetőséget is biztosítani kell számára.
Mivel a felülellenőrzés lefolytatására a törvény a másodfokú adóhatóságot, illetve az önkormányzati képviselőtestület által kijelölt bizottság elnökét jogosítja fel és ugyanezen szervezet hozza meg a realizáló határozatot is, ezért jogorvoslati lehetőséggel ezen határozatok ellen az állami adó- és vámhatóság elnökéhez, illetve a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervéhez lehet fordulni.
Art. 116. § (6) bekezdés
Tekintettel arra, hogy a felülellenőrzés megállapításait realizáló határozat ellen benyújtott fellebbezés elbírálására az állami adó- és vámhatóság elnöke, illetve a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve jogosult, így a jogorvoslati rendszer hierarchiáját követve az említett személyek (szerv) által hozott határozat törvénysértés esetén bíróság előtt megtámadható.

Állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés

Art. 117. §

Art. 117. § (1)-(3) bekezdés
Az állam a gazdasági folyamatok segítése érdekében esetenként (pl. beruházásokra, egyéb hitelekre) garanciát vállal a központi költségvetésen keresztül. A garancia beváltás feltételei általában jogszabályi formában jelennek meg, de előfordul az egyedi ügyekben történő garanciavállalás is. Ha a kötelezett nem téríti vissza a hitelintézetnek a felvett hitelt, úgy a hitelintézet a vissza nem fizetett összeg meghatározott részét az adóhatóságon keresztül megigényelheti a költségvetéstől, beválthatja a garanciát. A kiutalással egyidejűleg ezt az összeget az adóhatóság a kötelezett terhére előírja, és a továbbiakban az általános szabályok szerint gondoskodik a beszedéséről.
Ugyanakkor a garanciabeváltást megelőzően az adóhatóságnak tisztáznia kell, hogy a garanciabeváltás feltételei fennállnak-e. Ezt a speciális ellenőrzési feladatot nevesíti az Art., meghatározva a garanciabeváltásra irányuló hitelintézeti kérelem elbírálásához kapcsolódóan az adóhatóság feladatát, jogkörét. Így értelemszerűen az adóhatóság vizsgálja a garancia beváltás jogszabályban előírt feltételeinek teljesülését, és ennek érdekében a garanciát beváltó hitelintézetnél folytatott ellenőrzését szükség esetén kiterjesztheti az eredeti kötelezettre is.
Amennyiben a hitelintézet eljárása a jogszabályokban, illetve az egyedi ügyekben meghatározott feltételeknek nem felel meg, úgy az adóhatóság az állami garancia beváltása iránti kérelmet elutasítja. Ha a garancia beváltásával kapcsolatosan a korábban lefolytatott ellenőrzéshez képest, új tény, körülmény merül fel, az állami adóhatóság elnökének utasítása alapján lehetőség van a garancia beváltás kapcsán lefolytatott ellenőrzés felülellenőrzésére is. [Lásd még az Art. 116. § (1) bekezdés d) pontjához írt magyarázatot.]
Art. 117. § (4) bekezdés
Az eljárás kérelemre indul, így a garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés esetében nincs szükség megbízólevél kibocsátására és átadására. Az ellenőrzési határidő a kérelem benyújtásától indul, amely azonban az ellenőrzési határidőre vonatkozó általános szabályok szerint meghosszabbítható illetőleg meghatározott esetekben szünetel (ellenőrzési határidőbe be nem számító időszakok).
Amennyiben az állami garancia beváltására irányuló kérelemnek az adóhatóság teljes mértékben helyt ad, az ellenőrzésről jegyzőkönyv nem készül, hanem az ellenőrzésre nyitva álló határidőn belül a kérelemnek helyt adó határozat születik. E határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.
Ha az adóhatóság a garancia beváltására irányuló kérelemnek nem ad helyt, akkor az ellenőrzés megállapításairól az általános szabályok szerint jegyzőkönyv készül, és a hatósági eljárás lefolytatására is az általános szabályok szerint kerül sor.
Az itt nem szabályozott egyéb kérdésekben az ellenőrzés általános szabályai irányadóak.

Az egyes adókötelezettségek ellenőrzése

Art. 118. §

Art. 118. § (1)-(2) bekezdés
Az adóztatásban a fő adókötelezettségek - az adóbevallási és befizetési kötelezettség - mellett az adózókat jogszabályok által előírt egyéb kötelezettségek is terhelik.
Ilyen jellegű kötelezettségnek minősül pl. a bizonylat kiállítása, megőrzése, a könyvvezetés, a bejelentkezés, az adatszolgáltatás, a bankszámlanyitás, stb. jogszabály által előírt kötelezettsége.
Ezek egyrészt alapul szolgálnak ahhoz, hogy az adózók a kötelezettségeiket a jogszabályi előírásoknak megfelelően maradéktalanul teljesíteni tudják, másrészt, hogy az adóhatóság ellenőrzése során vizsgálni tudja a valós gazdasági folyamatokat és a kötelezettségek teljesítésének helyességét vagy az esetleges mulasztásokat meg tudja állapítani. E miatt fontos adóztatási, illetve ellenőrzési érdek fűződik ahhoz, hogy az adózók ezeket az ún. adminisztrációs kötelezettségeket folyamatosan, határidőben és maradéktalanul teljesítsék. Az Art. ezért külön is nevesíti az ellenőrzés egyik fajtájaként az egyes adókötelezettségek ellenőrzését, meghatározva annak tartalmi elemeit és az elmulasztásukhoz kapcsolódó jogkövetkezményeket.
Ezen vizsgálati típus általános megbízólevéllel is lefolytatható [lásd az Art. 93. § (7) bekezdését]. Tiltó rendelkezés hiányában adóbevallással lezárt időszakra is elvégezheti az adóhatóság ezt a fajta vizsgálatot, de annak sincs akadálya, hogy az adómegállapítási időszak tartama alatt végezze el azt.
Art. 118. § (3)-(4) bekezdés
Tekintettel arra, hogy az un. adminisztrációs kötelezettségek teljesítése mennyire fontos a fő adókötelezettségek teljesítéséhez, a törvény a mulasztások esetén külön szankciók alkalmazását írja elő.
Ha a részkötelezettségek teljesítése során hiányosságok állapíthatók meg, az adóhatóság az ellenőrzés megállapításairól hozott határozatában határidő tűzésével kötelezi azok teljesítésére az adózót, de ugyanakkor mulasztási bírsággal is szankcionálhat [Art. 172. § (1)-(2) és (14) bekezdés].
Itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy bár az Art. 172. § (7) bekezdése csak a bejelentkezési, bejelentési, változásbejelentési, adatszolgáltatási, pénzforgalmi számlanyitási, bevallási, illetve bizonylatkiállítási kötelezettség elmulasztása, esetén írja elő az adóhatóság számára, hogy a mulasztási bírság megállapításával egyidejűleg teljesítésre hívja fel az adózót, azonban az Art. 118. § (3) bekezdése alapján az egyes adókötelezettségek ellenőrzésének megállapításait tartalmazó határozatban bármely - a (2) bekezdés szerinti - kötelezettség elmulasztása esetén annak pótlását ír(hat)ja elő az adóhatóság.
Art. 118. § (5) bekezdés
Az egyes adókötelezettségek ellenőrzése feltárhat olyan mértékű hiányosságokat, amelyek eleve megkérdőjelezik az iratok alapján teljesített adóbevallások helyességét és valóságosságát. Hiányosságok feltárása esetén a törvény lehetővé teszi az adóhatóság számára, hogy az előbb említett szankcionálási lehetőségeken túl elrendelje a bevallás utólagos ellenőrzését is, melyre az erre az ellenőrzési típusra előírt törvényi rendelkezések az irányadók.

Adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés

Art. 119. §

Art. 119. § (1)-(2) bekezdés
Az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés az adóhatósági ellenőrzésnek egy olyan sajátos fajtája, amikor az adóhatóság az adózónál a helyszínen gyűjt előzetes információkat a valós gazdasági folyamatokról.
Az ellenőrzés ilyenkor elsősorban azt vizsgálja, hogy az adóhatóság illetve adózó nyilvántartásában, bevallásában szereplő tények, körülmények megfelelnek-e a helyszíni ellenőrzés során tapasztaltaknak.
Az adatgyűjtésre akár előzetesen a bevallási időszak lezárását megelőzően is sor kerülhet, akár azt követően is végezhető. Ezen vizsgálatot általános megbízólevéllel is végezheti az adóellenőr. Az ellenőrzés eredményét az adóhatóság később, az utólagos ellenőrzés során bizonyítékként felhasználhatja. Ilyen típusú ellenőrzésnek minősül a próbavásárlás, a fel nem fedett próbavásárlás, a leltározás, a megrendelők körére, a forgalmi viszonyokra, a vállalkozásban résztvevők személyére stb. vonatkozó ellenőrzés, melynek során az adóhatóság arról győződik meg, hogy az adózó iratanyaga és az ez alapján készült bevallás ok-okozati összefüggést mutat-e vagy sem. Adatgyűjtésre irányuló helyszíni ellenőrzés lefolytatható a 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezések alapján kialakítandó becslési adatbázis létrehozása, karbantartása céljából is.
Az ellenőrzés megállapításairól jegyzőkönyv készül, melyet a bevallás utólagos ellenőrzésekor is figyelembe vesz az adóhatóság.
Art. 119. § (3) bekezdés
Az adatgyűjtésre vonatkozó vizsgálati típus lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy az adózó nyilvántartásaiban, könyveiben szereplő adatok megfelelnek-e a valóságnak. Be nem jelentett alkalmazott, igazolatlan eredetű árukészlet, vagy a számla-, nyugtaadási kötelezettség elmulasztásának észlelése megkérdőjelezheti a nyilvántartások helyességét, így kétségessé teszi a tényleges adókötelezettség megállapítását is.
Erre tekintettel a törvény lehetővé teszi, hogy az ilyen adózók adóbevallását az adóbevallási időszakot követően haladéktalanul vizsgálat alá vonja az adóhatóság. Természetesen ilyen esetben a bevallás utólagos ellenőrzésére vonatkozó szabályok az irányadók.
Art. 119. § (4)-(5) bekezdés
Az adóhatóság ellenőrzésének eredményességét elősegítő rendelkezés, miszerint az állami adóhatóság törvényben meghatározott, komoly szakismereteket nem igénylő feladatok elvégzésére kisegítő adóellenőröket alkalmazhat.
A kisegítő adóellenőr kizárólag az állami adóhatóság általános megbízólevéllel rendelkező adóellenőrével együtt végezhet ellenőrzési cselekményeket. Ezen cselekmények korábban a próbavásárlásra és leltárfelvételre korlátozódtak, azonban 2012. január 1-jétől az adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés valamennyi esete lefolytatható ilyen módon.
A kisegítő adóellenőr legalább középiskolai végzettséggel rendelkező személy lehet, aki megfelel a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény kormánytisztviselőkre vonatkozó alkalmazási feltételeinek és akivel az adóhatóság ilyen feladatok ellátására határozott idejű munkaszerződést kötött. A kisegítő adóellenőrrel az adóellenőrre vonatkozó összeférhetetlenségi és kizárási szabályok az irányadók.
A kisegítő adóellenőr az adóellenőrrel együtt az ellenőrzés során üzleti, üzemi vagy az egyéb adóköteles tevékenység folytatására szolgáló helyiségbe, helyszínre, illetőleg a vállalkozási tevékenységgel összefüggő alapanyag, félkész termék, áru tárolására szolgáló helyiségekbe beléphet. Ezzel összefüggésben a kisegítő adóellenőrt is terheli az adótitok megtartásának a kötelezettsége.
Art. 119. § (6) bekezdés [Hatályon kívül helyezve]

Egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés

Art. 119/A. §

Art. 119/A. § (1) bekezdés
A korábban hatályos szabályozás alapján, amennyiben az adóellenőrzés során a tényállás tisztázása érdekében más adózó ellenőrzésére - vagyis kapcsolódó vizsgálat elrendelésére - volt szükség, úgy az adóhatóság e vizsgálatot utólagos adóellenőrzés vagy egyes adókötelezettségek teljesítésének vizsgálatára irányuló ellenőrzés keretében végezhette el. Ez utóbbi ellenőrzési típus nem tette lehetővé hogy az adóhatóság az alapellenőrzés szempontjából releváns ügylete(ke)t teljes mélységében vizsgálja, az utólagos adóellenőrzés pedig jellemzően indokolatlanul késleltette az alapellenőrzés lezárását, tekintettel arra, hogy annak keretében az ellenőrzés alá vont adónem és időszak teljes egészét vizsgálnia kellett az adóhatóságnak, és nemcsak az alapellenőrzés szempontjából releváns jogügyleteket. Az előzőekre tekintettel, új ellenőrzési típusként a jogalkotó 2012. január 1-jétől bevezette az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzést. Az új ellenőrzési típus keretében kizárólag a kérdéses gazdasági eseményeket kell az adóhatóságnak vizsgálnia, az adómegállapítási időszak lezárása nélkül, ami elősegíti a rendelkezésre álló kapacitások hatékonyabb kihasználását, gyors, célzott vizsgálatok lefolytatását.
Art. 119/A. § (2) bekezdés
A törvény által a korábbiakban nevesített ellenőrzési típusok a kapcsolódó vizsgálat mellett - ugyanazon okok miatt - a nyomozóhatóság által feltárt bűncselekmény elkövetési értékének megállapítása érdekében folytatott vizsgálat céljára sem voltak megfelelőek, ezért a törvény az új ellenőrzési típus alkalmazását a NAV nyomozóhatósága által feltárt bűncselekmény elkövetési értékének megállapítása céljából is lehetővé teszi az állami adóhatóság részére.
Art. 119/A. § (3) bekezdés
Az új ellenőrzési típus keretében az alapellenőrzés, illetőleg a büntetőeljárás szempontjából releváns gazdasági események teljes mélységükben vizsgálhatók, vagyis az adóhatóság a gazdasági esemény valódiságának megállapítása szempontjából releváns valamennyi tényt, körülményt, iratot, nyilvántartást megvizsgálhat anélkül, hogy a vizsgált gazdasági eseményt magában foglaló adómegállapítási időszakot lezárná.
Art. 119/A. § (4) bekezdés
A bűncselekmény elkövetési értékének megállapítása érdekében lefolytatott vizsgálat eredményéről az állami adóhatóság a NAV nyomozóhatóságát az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv egy példányának átadásával tájékoztatja.
Art. 119/A. § (5) bekezdés
Előfordulhat, hogy az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés során az adóhatóság nemcsak az alapellenőrzés vagy a nyomozás szempontjából releváns körülményeket tár fel, de olyan körülményeket is észlel, amelyek alapján szükségesnek ítéli az érintett adózó utólagos adóellenőrzés keretében történő vizsgálatát. Ilyen esetben a törvény kifejezetten lehetővé teszi az utólagos adóellenőrzés elrendelését.
Art. 119/A. § (6) bekezdés
Tekintettel arra, hogy az új ellenőrzési típus nem keletkeztet ellenőrzéssel lezárt időszakot, nincs akadálya annak, hogy az érintett adózónál folyamatban lévő utólagos ellenőrzéssel párhuzamosan is elrendelhető, lefolytatható legyen. Ezt a törvény kifejezetten is lehetővé teszi, tekintettel arra, hogy a jogintézmény célja éppen az, hogy az alapellenőrzés illetve a büntetőeljárás során ne kelljen bevárni az általában lényegesen hosszabb ideig tartó utólagos adóellenőrzés eredményét, hanem kifejezetten csak az alapellenőrzés, büntetőeljárás szempontjából releváns gazdasági eseményekre fókuszáló, gyors vizsgálatot lehessen végezni.
Art. 119/A. § (7) bekezdés
Az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés során feltárt tények, körülmények nemcsak az ellenőrzés elrendelésére okot adó eljárásban, hanem az adózóval közvetlen vagy közvetett szerződéses kapcsolatban állt vagy álló más adózó, adózónak nem minősülő magánszemély ellenőrzésénél is felhasználhatók a tényállás tisztázása céljából.
Art. 119/A. § (8) bekezdés
Az ellenőrzés megállapításai alapján az adóhatóság az adózót határidő kitűzésével felszólíthatja az iratok, nyilvántartások rendezésére, pótlására, illetőleg a bevallások pótlására, önellenőrzésére. A magánszemély adózó, illetve adózónak nem minősülő magánszemély - amennyiben e kötelezettségének a megadott határidőben nem tesz eleget - a vizsgált gazdasági eseményhez kapcsolódó számlák nettó értékének 10 %-áig, más adózó e számlák nettó értékének 50 %-áig terjedő, de mindkét esetben legfeljebb 1 millió forint mulasztási bírsággal sújtható. [Lásd a 172. § (20b) bekezdéséhez fűzött magyarázatot]

A HATÓSÁGI ELJÁRÁS

Az Art. az adóigazgatási eljáráson belül megkülönbözteti az adóhatósági tevékenység egyes szakaszait, így az ellenőrzést, a hatósági eljárást, valamint a végrehajtási eljárást.
A megkülönböztetés annyiban indokolt, hogy az ellenőrzés szabályai között igen sok olyan rendelkezés van, amely a Ket.-től eltér (vagy amiről - az adójogviszony speciális jellege miatt - a Ket. nem is rendelkezik). Ezzel szemben a hatósági eljárás már több rokon vonást mutat a közigazgatási eljárás általános szabályaival, legfeljebb az egyes jogintézmények alkalmazásánál jelentkeznek az eltérő megoldások.
Természetesen az adóigazgatási eljárás mindhárom szakaszában érvényesül az Art. 5. § (1) bekezdésének előírása, hogy ahol az Art. eltérően nem rendelkezik, ott a Ket. szabályai az irányadók [az Art. 5. § (2) bekezdésében meghatározott kivételekkel].

Art. 120. §

Art. 120. § (1) bekezdés
Az Art. a hatósági eljárás szabályai között elsődlegesen - példálózó felsorolással - azt határozza meg, hogy az adóhatósági tevékenység során a hatósági eljárás mire irányulhat. A felsorolásban szereplő egyes elemek az adóhatósági ellenőrzéshez kapcsolódnak, azt hivatalból követik (pl. adófizetési kötelezettség, jogkövetkezmény megállapítása), míg más esetekben, mint pl. az adóvisszaigénylésnél, vagy a törvényben előírt fizetési kötelezettségtől való eltérés engedélyezésénél (pl. fizetési halasztás, részletfizetés, mérséklés) az adózó kérelmére kerül sor a hatósági eljárásra.
Art. 120. § (2) bekezdés
Az Art. e bekezdésében egyértelműen ki is mondja azt, ami az (1) bekezdésből egyébként is következik, vagyis hogy a hatósági eljárás indulhat hivatalból, a közigazgatási szerv elhatározása alapján, illetve az adózó kérelmére is - összhangban a Ket. rendelkezéseivel. Bizonyos vonatkozásban kérelemnek tekintendő pl. egy "mínuszos" bevallás is, ugyanis azon túl, hogy azon az adózó az adott időszak adókötelezettségével elszámol, egyúttal - az Art. adta feltételek keretei között - rendelkezik (kéri) a visszajáró összeg elszámolásáról (kiutalást, átvezetést kér, számlán tartja).
Az Art. a következő bekezdésekben példálózó jelleggel felsorolást ad mindazon ügytípusokról, melyek hivatalból, vagy kérelemre indulhatnak.
Art. 120. § (3) bekezdés
Az adózó kérelmére indult hatósági eljárások igen szerteágazóak lehetnek, az Art. csupán példálózó felsorolást ad. A "kérelem" pontos meghatározása sem lehetséges, általánosságban kérelemnek kell tekinteni minden beadványt, amely valamely jog megállapítására, kötelezettség alóli mentesítésre, nyilvántartásba való bejegyzésre, adat igazolására vonatkozik.
A kérelmek általában szóban vagy írásban egyaránt előterjeszthetők, de ahol az Art. írásbeli formát ír elő, vagy amire az adóhatóság nyomtatványt rendszeresített (pl. bejelentkezés, költségvetési támogatás igénylés, átvezetés), ott a kérelem csak ilyen módon terjeszthető elő [lásd Art. 175. § (1) bekezdését].
A kérelem tárgyában a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező adóhatóság köteles eljárni, illetve hatáskör vagy illetékesség hiányában a kérelmet az Art. 5/A. § (3) bekezdése alapján nyolc napon belül kell áttenni a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz.
A kérelmet tartalma szerint kell elbírálni, akkor is, ha az nem egyezik az adózó által használt elnevezéssel.
A kérelemhez csatolni kell a jogszabályban esetlegesen előírt mellékleteket, ugyanakkor mellékletként nem lehet az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás vagy előzetes szakhatósági hozzájárulás csatolását kérni [lásd Ket. 36. § (1) bekezdését]. Nyilvánvalóan nem kérhető az adózótól olyan adatra vonatkozó igazolás, melyet az adóhatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell, ugyanakkor arra is utalni kell, hogy az Art. 5. § (4) bekezdése szerint adóügyekben a Ket. kérelemre vonatkozó szabályait (Ket. 34.-38/C. §) azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az adózó nem kérheti az adóhatóságnál, hogy az más szervet adatszolgáltatás iránt keressen meg.
Az Art. 120. § (8) bekezdése az adóhatóság számára is előírja, hogy nem kérheti az adózótól olyan adat igazolását, amelyet más hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara nyilvántartásának tartalmaznia kell, vagy amelyet ilyen nyilvántartásból az adóhatóság közvetlen adathozzáféréssel megszerezhet. Kivétel ez alól az adózó azonosításához szükséges adat. Ugyanakkor - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az adózó ezt követően sem kérheti az adóhatóságtól, hogy a jelzetteken túlmenően más szervet adatszolgáltatás iránt megkeressen.
Ha viszont a más hatóság előtt folyó eljárásban a Ket. hivatkozott rendelkezése alapján a más hatóság keresi meg az adóhatóságot ilyen okból, úgy a kért adatot az adóhatóságnak ki kell adnia, de - az adótitok szabályai miatt - ehhez mindenképp meg kell követelni az adózó írásbeli hozzájárulását.
Az adózó a kérelmét visszavonhatja, ez alapján a hatóság az eljárást végzéssel megszünteti (kivéve pl. ha az eljárás hivatalból is megindítható, és a hatóság az eljárást hivatalból folytatja). [Ket. 31. § (1) bekezdés c) pont]. Megtörténhet, hogy az adózó a kérelmét a határozat kiadása után, de még a jogerőre emelkedése előtt kívánja visszavonni. A Ket. 31. § (3) bekezdése értelmében 2009. október 1-től ilyen esetben a hatóság a határozatát visszavonja, míg korábban eljárást megszüntető végzést hozott a Ket. 31. § (1) bekezdés c) pontja alapján.
Art. 120. § (4) bekezdés
A közigazgatási eljárások széles körében számos olyan eset van, amikor a jogszabályok az eljárás hivatalból történő megindítására a közigazgatási szerv mérlegelésétől függően lehetőséget adnak, illetve egyes esetekben azt kötelezővé teszik.
A hivatalból induló hatósági eljárások körét is példálódzó jelleggel sorolja fel az Art., így az adóhatóság tevékenysége során más eljárásra is sor kerülhet hivatalból (pl. adószám felfüggesztése). Hivatalból folytatandó le az eljárás pl. akkor is, ha jogorvoslati eljárás keretében a felettes szerv, vagy a bíróság az adóhatóság határozatát megsemmisíti és új eljárást rendel el, vagy a felettes szerv felügyeleti intézkedés keretében megállapítja, hogy törvénysértő módon nem került sor határozat hozatalára, és ennek meghozatalára utasítja az ügyben eljárt adóhatóságot.
Az adóhatóság egyes esetekben a hivatalból indított eljárást megszüntetheti. Így a hivatalból indított hatósági eljárást az adóhatóság végzéssel megszünteti, ha az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn. [Ket. 31. § (1) bekezdés e) pont]
Art. 120. § (5) bekezdés
A Ket. 32. § (3) bekezdése általánosságban lehetővé teszi, hogy az ügyfél akár a hivatalból indított hatósági eljárás felfüggesztését kérje. Az Art. azonban - a hivatalból indult eljárások tekintetében - eltérő szabályt ad, megelőzve ezzel az adózóknak az eljárás elhúzására irányuló törekvéseit.
Art. 120. § (6) bekezdés
A Ket. 31. § (1) bekezdés h) pontja szerint az eljárási illeték felhívás ellenére való meg nem fizetésének következménye az eljárás megszüntetése. Az állami adóhatóság előtti eljárások illetékfizetési rendje azonban speciális, az Art. a Ket. szabályaitól eltérően rendezi azt az esetet, amikor az adózó nem fizeti meg az eljárási illetéket; azaz az eljárás lefolytatásának nem akadálya az eljárási illeték meg nem fizetése.
Art. 120. § (7) bekezdés
Már az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) is ismerte a közigazgatási szerv hallgatása intézményét (42. § (2) bekezdés) mely alapján a kérelemre induló eljárásban - jogszabályban meghatározott esetben - a helyt adó határozathoz fűződő jogkövetkezményeket kellett alkalmazni akkor is, ha a hatóság az előírt határidőn belül a kérelem teljesítését nem tagadta meg. A Ket. is megtartotta ezt a jogintézményt: a 71. § (2) bekezdése szerint, ha az ügyfél kérelme jog megszerzésére irányul, és a hatóság az előírt határidőn belül nem hoz döntést, úgy - feltéve, hogy az első fokú eljárásban ellenérdekű ügyfél nem vett részt - másik hatóság vagy szakhatóság eljárásra való kijelölése helyett jogszabály rendelkezhet úgy, hogy az ügyfelet megilleti a kérelmezett jog gyakorlása. 2009. október 1-től ez még azzal is kiegészült, hogy ilyen esetben jogszabály rendelkezhet úgy is, hogy ha a szakhatóság az előírt határidőn belül nem ad ki állásfoglalást, a hozzájárulását megadottnak kell tekinteni.
A közigazgatásban tehát már hosszabb ideje meghonosodott - adott feltételek fennállása esetén - a "hallgatás - beleegyezés" elve. Adóügyekben ugyanakkor a közérdek súlyos sérelmével járhat az, ha az adózó által előterjesztett - pl. nagy összegű adótartozásra vonatkozó, mérséklésre, pótlékmentes fizetési halasztásra vagy több évre szóló részletfizetésre irányuló - alaptalan vagy jogszerűtlen kérelem is teljesül, ha az adóhatóság azt bármely okból nem utasítja el határidőn belül.
Az Art. 120. § (7) bekezdése egyértelművé teszi, hogy adóügyben nem alkalmazható a Ket. ezen szabálya.
Art. 120. § (8) bekezdés
A Ket. 36. § (2) bekezdése szerint "az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amely nyilvános, vagy amelyet valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell. Az adatszolgáltatás iránti kérelmet nyolc nap alatt kell teljesíteni. 2010. július 1-jétől a Ket. fenti szabályát az adóügyekben is alkalmazni kell, azzal a kiegészítéssel, hogy az adóhatóság számára azon adatok tekintetében is előírja az adatszerzést, mely adatot az adóhatóság ilyen nyilvántartásból közvetlen adathozzáféréssel megszerezhet. Ugyanakkor kimondja azt is, hogy - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az adózó ezt követően sem kérheti az adóhatóságtól, hogy a jelzetteken túlmenően más szervet adatszolgáltatás iránt megkeressen.

Art. 121. §

Art. 121. §
Amennyiben az ellenőrzés lefolytatását követően hatósági eljárásra kerül sor, garanciális szabály, hogy az adóhatóság a hatósági eljárását - fő szabály szerint - az ellenőrzés megállapításainak figyelembevételével folytassa le. Természetesen lehetőség van további bizonyítás lefolytatására, de csak akkor, ha az ellenőrzés a tényállást nem tisztázta kellőképpen, és a döntéshez ez szükséges. Ez esetben az adóhatóság mindazokkal a bizonyítási eszközökkel élhet, mint az ellenőrzés során.

Art. 122. §

Art. 122. §
1. 2010. október 1-jétől háromszintűvé vált az állami adóhatóság felépítése. Az állami adóhatóság első fokú szerveiként újra létrejöttek a megyei igazgatóságok, amelyeknek a regionális főigazgatóságok a felettes szervei, a főigazgatóságok felettes szerve az állami adóhatóság elnöke. 2011. január 1-jén megalakult a Nemzeti Adó-és Vámhivatal, amely - a háromszintű felépítést megtartva - feladatait központi, közép- és alsó fokú szervei útján látja el.
2. Az Art. rendelkezése alapján a meghallgatásra vagy az adóhatóság székhelyén, vagy az idézett személyhez legközelebb eső hivatali helyiségben kerülhet sor. Az Art. kitér itt arra is, hogy ezt a szabályt kell alkalmazni az ellenőrzési eljárás során is.
Mindez tehát azt jelenti, hogy az adóeljárásban az adóhatóság dönti el, hogy az adózót (képviselőjét), illetve az eljárás más résztvevőjét az adóhatóság székhelyére vagy pedig a megidézendő személy székhelyéhez, telephelyéhez, lakóhelyéhez legközelebb eső hivatali helyiségbe idézi.
Az eljárás jellege, a meghallgatás célja lesz az irányadó abban, hogy mit tekint az adott esetben optimálisnak az adóhatóság. Így pl. egy adózó adóellenőrzése során az ellenőrzést végző adóellenőrök vannak tisztában az ellenőrzés során felmerült tisztázandó kérdésekkel, így célszerű az adóhatóság székhelyére idézni a meghallgatni kívánt személyt, ugyanakkor vannak olyan egyszerűbb adóügyek is, amelyek során a meghallgatás szakszerűen lefolytatható az érintetthez legközelebb eső hivatali helyiségben is.
A meghallgatást tehát célszerű mind az idézett személy, mind az adóhatóság számára legoptimálisabb helyen tartani. Ezt az elvet mondja ki az Art. hivatkozott szabálya, mely az adózókra illetve az adott eljárásban nem adózóként meghallgatandó személyekre is vonatkozik.
3. Mivel az Art. az idézésre egyéb rendelkezést nem tartalmaz, a további szabályokra a Ket. 46-48. §-aiban foglaltak az irányadók.
Azt tehát, akinek személyes meghallgatása az eljárás során szükséges, a hatóság határnap vagy határidő megjelölésével arra kötelezi, hogy előtte vagy a megjelölt helyen jelenjen meg. Ugyanakkor az ügyfél a kérelmére indult eljárásban nem kötelezhető a megjelenésre, kivéve, ha a hatóság a kérelemre indult eljárást hivatalból folytatja, illetve ha jogszabály az adott ügyfajtában előírja tárgyalás, közmeghallgatás vagy egyezségi kísérlet tartását.
Az idézést - ha az ügy körülményeiből más nem következik - úgy kell közölni, hogy azt az idézett a megjelenésének megkönnyítése érdekében a meghallgatást megelőzően legalább nyolc nappal megkapja, és abban meg kell jelölni, hogy a hatóság az idézett személyt milyen ügyben és milyen minőségben (ügyfélként, tanúként stb.) kívánja meghallgatni, továbbá figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának következményeire.
Az idézésről végzést kell hozni, ami szóban is közölhető a jelenlévő személlyel. Természetesen szóbeli közlés esetén a közlés tényét és időpontját az iratra fel kell jegyezni, és azt a megidézettel alá kell íratni. Kérésre a szóban közölt idéző végzést tíz napon belül írásban is meg kell küldeni a megidézettnek (lásd Ket. 78. § (6) bekezdését).
Az idézésről és az elővezetés elrendeléséről szóló végzés ellen önálló jogorvoslatnak az Art. 136. § (3) bekezdése alapján nincs helye. 2011. január 1-jétől pedig a Ket. szabályai is úgy módosultak, hogy megszűnt az önálló jogorvoslati lehetőség: a Ket 46. § (6) bekezdése szerint az idézés ellen, a Ket 48. § (7) bekezdése szerint pedig az elővezetés elrendelése ellen sincs helye önálló jogorvoslatnak.
Mivel az Art. 5. § (3) bekezdése szerint adóügyben az elektronikus kapcsolattartásra akkor van lehetőség, ha azt jogszabály az ügy típusának megjelölésével lehetővé teszi és a Ket. elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályait az ügyre vonatkozó jogszabályban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni, így megengedő szabály hiányában elektronikus úton idézés nem bocsátható ki.
Az idézett személy köteles az idézésnek eleget tenni. Ha viszont az idézett személy az idézésnek nem tesz eleget, vagy meghallgatása előtt az eljárás helyéről engedély nélkül eltávozik, és távolmaradását előzetesen alapos okkal nem menti ki vagy nyolc napon belül megfelelően nem igazolja, továbbá ha az idézésre meghallgatásra nem alkalmas állapotban jelenik meg, és ezt a körülményt nem menti ki, eljárási bírsággal sújtható, továbbá az eljárási cselekmény megismétlése miatti többletköltség megfizetésére kötelezhető. Nem sújtható bírsággal és nem kötelezhető a többletköltség viselésére az idézett személy, ha az idézés nem volt szabályszerű. Az eljárási bírság mértékét a Ket. 61. §-a határozza meg: annak legkisebb összege esetenként ötezer forint, legmagasabb összege pedig - főszabályként - természetes személy esetén ötszázezer forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén pedig egymillió forint.
Már itt fel kell hívni viszont a figyelmet arra, hogy adott esetben nem a Ket. szerinti eljárási bírság, hanem az Art. szerinti mulasztási bírság kiszabásának van helye.
Ha az idézett személy ismételt idézésre sem jelenik meg, és távolmaradását nem menti ki, a rendőrség útján elővezettethető. Az elővezetés foganatosításához - ha törvény másként nem rendelkezik - az ügyésznek a hatóság vezetője által kért jóváhagyása szükséges.
Viszont ha a hatóságnak tudomása van arról, hogy az elővezetni kívánt személy a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, vagy a NAV hivatásos állományú tagja, az elővezetés céljából az állományilletékes parancsnokot kell megkeresni.
Az elővezetés esetkörét érintően - ahogy arról a 102. § (1) bekezdésénél már szó volt - szintén fel kell hívni a figyelmet, hogy a Ket.-hez képest az Art. - a későbbiekben részletezettek szerint - némileg eltérően szabályoz.
Ha az idézett személy igazolja a távolmaradásának vagy eltávozásának menthető indokát, vissza kell vonni az eljárási bírságot megállapító és az elővezetést elrendelő végzést.
Külön szabályt állapít meg a Ket. arra az esetre, ha jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet képviselője nem jelent meg az idézésre, és a képviselő nevét a vezető tisztségviselő a hatóság felhívására nem közli. Ilyenkor a vezető tisztségviselő sújtható eljárási bírsággal, és őt kötelezi a hatóság a többletköltség megfizetésére. Az elővezetést a vezető tisztségviselővel szemben lehet alkalmazni.
Az első, vagy az ismételt idézésre meg nem jelenő személyekre alkalmazható jogkövetkezményekről egyrészt a Ket. ismertetett szabályai rendelkeznek, másrészt az Art. is tartalmaz erre vonatkozóan a Ket-től eltérő szabályokat. Így az Art. az ellenőrzés szabályait taglaló részében, az ellenőrzési eljárásban alkalmazható különös intézkedések között, a 102. § (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy ha az adózó, képviselője, alkalmazottja vagy az a személy, aki az ellenőrzéssel érintett időszakban az adózó képviselője, alkalmazottja volt, illetve a tanú a személyes megjelenési kötelezettségének szabályszerű idézés ellenére nem tesz eleget, és távolmaradását megfelelően nem igazolja, az illetékes adóhatóság vezetője elrendelheti az elővezetését. Az elővezetés foganatosításához az ügyész jóváhagyása szükséges.
Az Art. szerint magát az elővezetést is az adóhatóság vezetőjének kell elrendelnie, nem csak az ügyészi jóváhagyás megkéréséhez kell a vezető - a Ket. és az Art. ezen eltérése azonban csak formai eltérést jelent.
Lényeges viszont, hogy ellenőrzés esetén az előzőek szerinti személyi körben (adózó, képviselője, alkalmazottja, vagy az a személy, aki az ellenőrzéssel érintett időszakban az adózó képviselője, alkalmazottja volt, és a tanú) már az első, szabályszerű idézés eredménytelensége esetén helye van az elővezetésnek. Az elővezetés kapcsán utalunk arra, hogy a Ket. 156. § (2) bekezdése általános jelleggel kimondja, hogy a rendőrség igénybevételével kapcsolatos költséget az igénybevételt kérő hatóság megelőlegezi.
A 2009. január 1-jétől hatályos, az elővezetés végrehajtásával, valamint a terhelt elfogatóparancs alapján történő elfogásával és előállításával felmerült költség mértékéről, valamint megtérítésének részletes szabályairól szóló 35/2008. (XII. 31.) IRM-PM együttes rendelet a költség megelőlegezésére vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, viszont a költségtérítés összegét meghatározza.
Az elővezetést elrendelő első fokú adóhatóság az elővezetésről szóló - ügyész által jóváhagyott - végzés rendőrség felé történő megküldésével egyidejűleg az elővezetés minimum összegének a 60 %-át előlegezi meg az elővezetést foganatosító rendőri szerv székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) rendőr-főkapitányság MNB számlájára. (Kivétel ez alól, ha az elővezetést a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 4/A.§ alapján egyes feladatok ellátására létrehozott szerve hajtja végre, ugyanis ilyenkor ezt az szervet illeti az összeg.) Az elővezetést elrendelő szerv az előleg megfizetésének részletes adatairól külön iratban (a végzéshez mellékelt kísérőlevélben vagy a helyben szokásos más módon) értesíti a rendőri szervet.
Az elővezetést elrendelő végzésben figyelmeztetni kell az elővezetendő személyt az összeg feltüntetésével az elővezetés költségeinek viselésére és tájékoztatást kell adni számára a költségtérítés számításának az IRM-PM rendeletben meghatározott szabályairól, valamint a költségek megelőlegezésének megtörténtéről is.
Az elővezetés költségtérítésének összegét az elővezetést elrendelő szerv állapítja meg a foganatosító szerv igazolása alapján, amelyet az az elővezetés foganatosításától számított 30 napon belül küld meg az elrendelő szerv részére. Az igazolás alapján a költségtérítés összegét az elővezetést elrendelő szerv végzéssel állapítja meg, melyben arra kötelezi az elővezetést elrendelő végzésben megjelölt személyt, hogy a költségtérítés összegét az elrendelő szerv költségvetési előirányzat felhasználási számlájára fizesse meg.
Ha az elővezetés időközben okafogyottá vált (pl. az idézett személy önszántából eleget tett megjelenési kötelezettségének, vagy a foganatosítást megelőzően sikeresen kimentette mulasztását), a Ket. 48. § (5) bekezdése alapján az elővezetést elrendelő szerv visszavonja az elővezetést elrendelő végzését, és a visszavonásról értesíti a rendőrséget, illetőleg felhívja a megelőlegezett költség visszatérítésére, mivel ilyen esetben költségtérítésnek nincs helye.
A költségtérítést az arra kötelező végzés jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül kell megfizetni az elővezetést elrendelő szerv költségvetési előirányzat felhasználási számlájára. Ennek elmulasztása esetén az Art. 4. § (3) bekezdés a) pontja, 145. § (1) bekezdés a) pontja és 146. § (1) bekezdése alapján az elővezetést elrendelő első fokú adóhatóság végrehajtási szakterülete intézkedik az Art. szabályai szerint a behajtás iránt. A végrehajtás útján befolyt összeget a végzést kibocsátó első fokú adóhatóság költségvetési előirányzat felhasználási számlájára kell utalni.
A költségtérítésről rendelkező első fokú adóhatóság az IMR-PM rendelet 5. § (4) bekezdése alapján az előző negyedévben befolyt költségtérítésekről minden negyedévet követő hó 15-ig összesítést készít és ezen - az általa megfizetett előlegekkel korrigált - összeg rendőrséget megillető 60 %-át az illetékes megyei (fővárosi) rendőr-főkapitányságok MNB számlájára egy összegben átutalja. [Lásd még a 179. § (2) bekezdéshez - az elővezetés költségei körében - írtakat.]
Azon személyek vonatkozásában, akik az első mulasztáskor az Art. 102. § (1) bekezdés alapján nem vezettethetők elő - ha a meg nem jelenés az ellenőrzést, az üzletlezárást, vagy a végrehajtási eljárást akadályozza -, nem a Ket. szerinti eljárási bírság, hanem - az Art. 172. § (1) bekezdés l) pontja és (9) bekezdése alapján - mulasztási bírság szabható ki.
Az Art. 172. § (1) bekezdés l) pontja ugyanis többek között úgy rendelkezik, hogy a magánszemély adózó 200 ezer forintig, más adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha az ellenőrzést, az üzletlezárást, vagy a végrehajtási eljárást a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más módon akadályozza, a (9) bekezdés szerint pedig az ellenőrzés, az üzletlezárás, illetve a végrehajtási eljárás akadályozásáért az (1) bekezdés l) pontja alapján adózónak nem minősülő magánszemély is szankcionálható.
Az adózó, annak képviselője és alkalmazottja, valamint a tanú elővezetése körében lásd még az Art. 102. § (1) bekezdéshez fűzött magyarázatot.

Art. 123. §

Art. 123. §
1. A Ket. szerint a közigazgatási szerv a döntését határozat illetve végzés formájában hozza meg. Ez alapján a közigazgatási szervnek az ügy érdemében határozattal, míg az eljárás során felmerült minden más kérdésben végzéssel kell döntenie. Az Art. pedig határozathozatalt ír elő minden, az adóügy érdeméhez tartozó kérdésben, amely kört értelemszerűen igen tágan határoz meg, hiszen minden, az adókötelezettséget [lásd Art. 14. § (1) bekezdés] érintő, az adózó, az adó megfizetésére kötelezett személy jogát, kötelezettségét megállapító döntés az adóügy érdeméhez tartozik. Ugyanakkor az Art. - igazodva az adóztatás sajátosságaihoz - meghatározza azokat az eseteket is, amikor határozatot csak a kérelem elutasítása esetén hoz az adóhatóság. Felesleges és formális lenne ugyanis - a nagy tömegű - határozathozatal pl. akkor, amikor a kiutalni kért összeget az adóhatóság a kérelemmel (bevallással) egyezően teljesíti.
2. A határozat és a végzés tartalmi elemeit, - az Art. eltérő rendelkezése hiányában - a Ket. 72. §-a határozza meg.
A határozatnak - ha jogszabály további követelményt nem állapít meg - tartalmaznia kell:
a) az eljáró hatóság megnevezését, az ügy számát és ügyintézőjének nevét;
b) a jogosult vagy kötelezett ügyfél nevét és lakcímét vagy székhelyét, továbbá az ügyfél által a kérelemben megadott, személyazonosításra szolgáló adatot;
c) az ügy tárgyának megjelölését;
d) a rendelkező részben
da) a hatóság döntését, továbbá a jogorvoslat lehetőségéről, benyújtásának helyéről és határidejéről, valamint a jogorvoslati eljárásról, bírósági felülvizsgálat esetén a tárgyalás tartása iránti kérelem lehetőségéről való tájékoztatást; (Az egyes törvényeknek a bíróságok hatékony működését és a bírósági eljárások gyorsítását szolgáló módosításáról szóló 2010. évi CLXXXIII. törvény 170. §-a szerint 2011. március 1-jétől a határozatnak tartalmaznia kell bírósági felülvizsgálat esetén a tárgyalás tartása iránti kérelem lehetőségéről való tájékoztatást, mivel 2011. március 1-jétől ugyanezen törvény 120. §-a a Pp. közigazgatási perekre vonatkozó 338. §-át úgy módosította, hogy fő szabály szerint a bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálja el, és csak a felek bármelyikének kérelmére tart tárgyalást. A tárgyalás tartását a felperes a keresetében a közigazgatási szerv pedig a kereseti kérelemre történő nyilatkozatában kérheti, ennek elmulasztása esetén igazolási kérelemnek nincs helye.)
db) a szakhatóság megnevezését és állásfoglalása rendelkező részét;
dc) az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy díjnak az ügyfél vagy a központi költségvetés részére történő megfizetésre vonatkozó döntést;
dd) az eljárási költség megállapítását, ha arról a hatóság nem külön dönt;
de) az eljárási költségek viseléséről szóló döntést, ha arról a hatóság nem külön dönt;
df) a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményeit, ideértve a fizetési kötelezettséget megállapító döntésben a késedelmipótlék-fizetési kötelezettségről és annak mértékéről szóló tájékoztatást;
dg) a határozatban megállapított fizetési kötelezettség és a fellebbezési illeték vagy díj mértékéről és megfizetésének, lerovásának módjairól szóló tájékoztatást,
e) az indokolásban
ea) a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat;
eb) az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait;
ec) a mérlegelési, méltányossági jogkörben hozott határozat esetén a mérlegelésben, a méltányossági jogkör gyakorlásában szerepet játszó szempontokat és tényeket;
ed) a szakhatósági állásfoglalás indokolását;
ee) az ügyintézési határidő túllépése esetén az ügyintézési határidő leteltének napját, valamint az arról szóló tájékoztatást, hogy az ügyintézési határidőt mely, az ügyfélnek vagy az eljárás egyéb résztvevőjének felróható okból nem tartotta be, vagy hogy a 33/A. § alkalmazásának van helye, (2011. január 1-jétől csak az ügyintézési határidő túllépése esetén kell a határozatnak tartalmaznia az ügyintézési határidő leteltének napját és a korábbi szabályoknak megfelelően ebben az esetben az indokolásban tájékoztatást kell adni az eljárási illeték visszafizetésével kapcsolatos rendelkezés alkalmazásáról, vagy ha a határidő túllépése az ügyfélnek vagy az eljárás más résztvevőnek felróható, úgy a határidő túllépés ezen okáról.)
ef) azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a határozatot hozta;
eg) a hatóság hatáskörét és illetékességét megállapító jogszabályra történő utalást;
f) a döntéshozatal helyét és idejét, a hatáskör gyakorlójának nevét, hivatali beosztását, valamint a döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását, ha az nem azonos a hatáskör gyakorlójával;
g) a döntés kiadmányozójának aláírását és a hatóság bélyegzőlenyomatát.
A végzésnek - ha jogszabály további követelményt nem állapít meg - tartalmaznia kell az (1) bekezdés a) c) pontjában, d) pont da), df) és dg) alpontjában, e) pont ec), ef) és eg) alpontjában, f) és g) pontjában meghatározott tartalmi elemeket. Az eljárást megszüntető végzésnek tartalmaznia kell az (1) bekezdés d) pont dc)-de) alpontjában, valamint e) pont ee) alpontjában meghatározott tartalmi elemeket is. 2011. január 1-jétől változtak a végzés kötelező tartalmi elemeire vonatkozó szabályok: a végzésnek nem kell tartalmaznia az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy díjnak az ügyfél részére való megfizetéséről szóló döntést, valamint a részletes indokolást sem. Az eljárást megszüntető végzés kötelező elemei is szűkültek, már nem kell, hogy tartalmazza az eljárási illeték megfizetéséről szóló tájékoztatást, a döntés alapjául szolgáló jogszabályhelyeket és a hatóság hatáskörét és illetékességét megalapozó jogszabályhelyekre való utalást, valamint az ügyintézési határidővel kapcsolatos tájékoztatást.
Ellenérdekű ügyfél hiányában a kérelemnek teljes egészében helyt adó döntés indokolása, illetve abban a jogorvoslatról való tájékoztatás is mellőzhető ("egyszerűsített döntés"). Ilyen eset pl. az, amikor az adóhatóság egészében helyt ad az adómérséklési kérelemnek. (Az egyszerűsített döntés (végzés, határozat) nem tévesztendő össze az utólagos adómegállapítás során, az Art. 129. § (4) bekezdés szerinti feltételek fennállása esetén hozható ún. "rövidített" határozattal.)
A döntést külön dokumentumban kell megszövegezni, jegyzőkönyvbe kell foglalni vagy az ügyiratra kell feljegyezni. Külön dokumentumban kell megszövegezni a döntést, ha azt kézbesítés útján közlik, vagy ha a szóban közölt döntés kézbesítését az ügyfél kéri. (Ugyancsak külön kell a döntést megszövegezni, ha azt elektronikus úton közlik.)
A határozathozatalt megelőző ellenőrzés során felvett jegyzőkönyv a tényállás megállapítását szolgáló egyik bizonyíték, és általában nem helyettesítheti a határozat tartalmi elemeit [lásd még az Art. 129. §-ának (4) bekezdését].
3. Mint az 1. pontban már szó volt róla, az Art. - igazodva az adóztatás sajátosságaihoz - meghatározza azokat az eseteket is, amikor határozatot csak a kérelem elutasítása esetén hoz az adóhatóság, ilyen például a túlfizetés kiutalása iránti kérelem.
4. Fizetési meghagyások kibocsátására illeték ügyekben kerül sor, a kiszabás alapján fizetendő vagyonszerzési illetékről (például adásvételi szerződéssel történt tulajdonszerzés esetén visszterhes vagyonátruházási illetékről) bocsát ki fizetési meghagyást az adóhatóság, ami az Art. fenti szabálya alapján határozatnak minősül. Ez többek között azt jelenti, hogy a fizetési meghagyásokra is ugyanazok a tartalmi és formai követelmények vonatkoznak, mint a határozatokra és ugyanolyan jogorvoslati lehetőség van ellenük, mint a határozatok ellen. Nem minősül határozatnak viszont az Art. 43. § (8) bekezdésében az adóhatóság részére előírt értesítési kötelezettség az adózó megállapított késedelmi pótlékáról [lásd bővebben az Art. 43. § (8) bekezdéséhez fűzött magyarázatot] és nem határozat például a bevallás kijavítása tárgyában kiadott értesítés sem [Art. 34. § (1) bekezdés], amellyel szemben az Art. 34. § (2) bekezdése szerint nem jogorvoslatnak, hanem egyeztetésnek van helye.
5. A Ket. 78. § (4)-(5) bekezdése szerint a hatóság a döntését a 28/A. § (1) bekezdésében meghatározott módon - közölheti. A döntést az adóhatóság az adózóval közli, mégpedig jellemzően postai kézbesítés, vagy esetleg - különösen, ha az idő rövidsége miatt ez indokolt - a hatóság kézbesítője útján.
Előfordulhat az is, hogy az írásban meghozott határozat, végzés személyesen kerül átadásra: ezt a kézbesítési módot is megengedi a Ket. 28/A. § (1) bekezdés ac) pontja. Értelemszerűen ilyen esetben az átvétel megtörténtét - a döntés másodpéldányán, vagy esetleg külön erre az esetre szerkesztett, az ügy iratai között elhelyezett nyomtatványon - az átvétel pontos dátumának rögzítésével és az átvevő aláírásával dokumentálni kell.
2009. október 1-jétől mód van a telefax útján történő közlésre is, de a határozat és az önállóan fellebbezhető végzés csak akkor közölhető ezen a módon, ha a döntés közlésére jogosult személy vagy szerv ezt előzetesen kérte vagy ehhez hozzájárult. A telefax ugyanis - a törvény indokolása szerint - kevéssé megbízható kapcsolattartási eszköz, a kézbesítés ténye és időpontja nem bizonyítható. Mód van a kézbesítési meghatalmazott illetve a kézbesítési ügygondnok útján történő közlésre is. A Ket. megengedi a hirdetményi kézbesítést is, de erre az adóhatóság eljárásában jellemzően nem kerül sor. Így a határozat hirdetményi kézbesítésére csak abban az esetben kerül sor, ha azt az Art. előírja: ilyen eset az adószám felfüggesztése, adószám szankciós törlése [lásd Art. 24/A. § (7) bekezdését, és a 24/B § (4) bekezdését].
A Ket. alapján lehetőség van a döntés elektronikus úton való közlésére is.

Art. 124. §

Art. 124. § (1)-(2) bekezdés
2012. január 1-jétől átalakultak a kézbesítési szabályok. Egyrészt a §-t szerkezetileg is átalakította a jogalkotó, másrészt pontosította a szabályokat, illetve bővítette a kézbesítési vélelem beálltának esetköreit.
Az adóigazgatási eljárás iratait az adózó vagy képviselője adóhatósághoz bejelentett címére, illetve Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező külföldi személy magyarországi kézbesítési meghatalmazottja címére kell kézbesíteni. A tapasztalatok szerint viszont a határozatok kézbesítését és ennek következtében annak végrehajtását számos esetben épp az hiúsítja meg, hogy az adózó nem keresi a postán a küldeményt ("nem kereste" jelzéssel küldi vissza a posta az adóhatóságnak a határozatot), vagy egyenesen megtagadja a küldemény átvételét.
Ezért az Art. úgy rendelkezik, hogy abban az esetben is kézbesítettnek minősül az adóhatósági irat, ha a címzett a postai kézbesítés másodszori megkísérlését követően a határozatot nem vette át, és a posta azt visszaküldte az adóhatóságnak (124. § (1) bekezdés), vagy az adózó az átvételt megtagadta. (124. § (2) bekezdés a) pont).
A kézbesítési vélelem beálltáról nem kell értesíteni az adózót, ellentétben a Ket. szabályaival, amelyek a kézbesítési vélelemről szóló értesítési kötelezettséget írnak elő.
Az adóhatósági iratok vonatkozásában kézbesítési vélelem sokáig csak a "nem kereste" jelzéssel visszaérkezett iratok esetén, illetve azon iratok esetén állt be, amelyek átvételét a címzett megtagadta. Tekintettel azonban arra, hogy az adóhatósági eljárások során alapvető jelentősége van az iratok kézbesíthetőségének, illetve az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezményeknek, a törvény tovább bővítette a kézbesítési vélelem eseteit. 2009-től kiegészült az Art. azzal a vélelemmel, amely szerint az adóhatósági iratot a kézbesítés megkísérlésének napján akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a küldemény a megfelelő levélszekrény hiánya miatt a címzett számára kézbesíthetetlen.
A postai kézbesítés részletes szabályait, továbbá ezen belül a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó speciális szabályokat a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet tartalmazza. Ennek 15. §-a rendezi a levélszekrény elhelyezési szabályait. E szerint a levélszekrényt előírt helyen (például kertes ház esetén a telek - cím szerinti - bejáratánál) kell felszerelni úgy, hogy a kézbesítő ahhoz biztonságosan hozzáférhessen. Ugyanakkor a megfelelően elhelyezett és megjelölt levélszekrény hiánya - kivéve, ha a postai szolgáltató igazolt módon a levélszekrény felszerelésére hívja fel a címzettet azzal, hogy addig meg sem kísérli a kézbesítést, amíg a címzettől a felszerelésről értesítést nem kap - nem mentesíti a postai szolgáltatót az alól, hogy a szolgáltatási szerződésben vállalt kötelezettségének a teljesítését személyes kézbesítéssel megkísérelje. Ennek sikertelensége esetén a küldemény - a megfelelő levélszekrény hiánya miatt - a címzett számára kézbesíthetetlennek tekinthető. Minthogy ezekben az esetekben az adózó mulasztásával, vagy akár szándékosan akadályozta meg a kézbesítést, indokolt volt a fenti kiegészítés.
2012. január 1-jétől tovább bővültek a kézbesítési vélelem esetkörei, egy olyan körülménnyel, ami alapvetően szakított az eddigi szabályozási koncepcióval. A korábban hatályos szabályok szerint csak olyan esetekben állhatott be a vélelem, amikor az adózó az adóhatóság számára ismert helyen lakik (tartózkodik), és - főszabály szerint - saját mulasztása okán nem volt számára az irat kézbesíthető.
2012. január 1-jétől azonban a törvény már abban az esetben is vélelmezi az irat kézbesítettségét, azaz kézbesítéshez fűződő joghatások beálltát, amikor az adóhatósági irat a "címzett ismeretlen" jelzéssel érkezik vissza az adóhatósághoz. Ezzel párhozamosan azonban kikerült a törvényből az ismeretlen helyen tartózkodó adózó részére az ügygondnok kirendelésének lehetősége. Ez a módosítás sok esetben valóban megkönnyíti az adóhatóság eljárását, azonban számos problémát vet fel akkor, ha az eljárásban az adózó részvétele is elengedhetetlen. (Pl. a megbízó levél esetén, ha az a "címzett ismeretlen" jelzéssel érkezik vissza, elindul az ellenőrzési eljárás, ugyanakkor az adóhatóságnak nincs információja arról, hogy hol van az adózó, tehát gyakorlatilag nincs meg az a személy, akinél/amelynél az ellenőrzést végezni kellene, illetve még ha az adózó nélkül is tud esetleg az adóhatóság megállapítást tenni, a határozatot sem lesz kivel közölni, így az önkéntes teljesítés eleve kizárt lesz.)
Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy a kézbesítési vélelem kizárólag akkor áll be, ha az irat kifejezetten és pontosan a "címzett ismeretlen helyre költözött" jelzéssel érkezik vissza. Ennek oka, hogy a törvényben idézőjelek között szerepel ez a jelzés, mint a kézbesítési vélelmet kiváltó ok, tehát a csak akkor alkalmazható ezen rendelkezés, ha a tértivevényen feltüntetett jelzés pontosan megegyezik a törvény szövegével. Ebből következik, hogy nem áll be a kézbesítettség vélelme, ha a tértivevény csak hasonló értelmű okot tartalmaz a kézbesíthetetlenség indokaként (pl. "elköltözött", "ismeretlen".)
Art. 124. § (3) bekezdés [Hatályon kívül]
Az Art. 2011. december 31-ig hatályos rendelkezése ügygondnok kirendelését írta elő arra az esetre, ha a magánszemély adózó vagy más adózó képviselője ismeretlen helyen tartózkodik. Az ügygondnok kirendelésére a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet előírásai szerint került sor. 2012. január 1-jétől azonban a törvényből kikerül az ügygondnok kirendelésének lehetőségét lehetővé tévő rendelkezés. Ennek oka, hogy miután - a jogalkotó szerint - a "címzett ismeretlen helyre költözött" jelzéssel visszaérkező küldemény esetén is beáll a kézbesítési vélelem, az ügygondnok kirendelése már felesleges. Fel kell hívni ugyanakkor a figyelmet, hogy a Ket. 40. § (5) bekezdése lehetővé teszi ismeretlen helyen tartózkodó természetes személy ügyfél esetén az ügygondnok kirendelését. Minthogy az Art. a jövőben már nem tartalmaz ettől eltérő rendelkezést, mint mögöttes szabály, a Ket. alapján tehát az ügygondnok kirendelése nem kizárt, de csak természetes személyek vonatkozásában. Nem magánszemély adózók esetén ez a rendelkezés nem alkalmazható.
Art. 124. § (4) bekezdés
Ha a törvény több adózó fizetési kötelezettségét írja elő, az adó megállapításáról szóló határozatot a közös képviselőnek kell kézbesíteni. Jellemzően ez a helyzet a közkereseti társaságok, polgári jogi társaságok, társasházak esetében, ahol a tagok felelőssége a társaság tartozásaiért korlátlan és egyetemleges. Ha azonban a társaságnak nincs közös képviselője (mert elhunyt, vagy nem választottak), az adót megállapító határozatot valamennyi taggal közölni kell.
Közös képviselő hiányában is csak a társaság adóját megállapító határozatot kell valamennyi tagnak megküldeni. Az adófizetési kötelezettséggel érintett tagok ettől függetlenül is kezdeményezhetnek hatósági eljárást pl. saját fizetési terheik könnyítése, részletfizetés, halasztás érdekében. Az egyes tagokra vonatkozó határozatot a többi taggal nem kell közölni.
Art. 124. § (5) bekezdés
Egyes ügyekben az adóhatóság elektronikus úton küld iratot az adózó részére (lásd Art. 5. § (3) bekezdését, 175. § (10)-(11) bekezdését illetve az adóügyek elektronikus intézésének szabályairól szóló 34/2007. (XII. 29.) PM rendeletet). Adóügyekben a 34/2007. (XII. 29.) PM rendeletet megköveteli az elektronikus úton kézbesített irat esetében is - hasonlóan a postai küldeményekre vonatkozó előírásokhoz - a kétszeri kézbesítést.
Art. 124. § (6) bekezdés
2011. január 1-jétől a kézbesítésre vonatkozó szabályok kiegészültek a több meghatalmazott képviselő esetén irányadó eljárási szabályokkal. Ebben az esetben a törvény szerint elég az egyik képviselőnek megküldeni az iratot, aki főszabály szerint az adózó által az iratok átvételére írásban kijelölt képviselő, ha ilyen képviselő nincs, akkor pedig az adóhatóság választhatja meg, hogy melyik képviselőnek küldi meg az iratot.
Art. 124. § (7) bekezdés
2012. január 1-jével a kézbesítési szabályokat tartalmazó 124. § kiegészült egy új (7) bekezdéssel. A visszaélések visszaszorítása érdekében a szabály lehetővé teszi az adóhatóság számára, hogy attól függetlenül, hogy az adózónak van meghatalmazott képviselője, az adóhatósági iratot a képviselő mellett az adózónak is megküldje. Ennek feltétele azonban az, hogy az iratot ugyanaznap kell postára adni az adózó, és a képviselő részére. A kézbesítés napja pedig az első kézbesítés időpontja lesz.

Art. 124/A. §

Art. 124/A. § (1) bekezdés
Az Art. a kézbesítési vélelemmel kapcsolatos rendelkezéseket teljeskörűen szabályozza, így háttérjogszabályként a Ket. rendelkezései nem alkalmazhatók.
Az adózás rendjében a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem előterjesztésére eltérő szabályok vonatkoznak magánszemély, az eljárásban részt vevő más személy és nem magánszemély esetében, valamint a vélelem megdöntésére irányuló eljárás ugyancsak különbséget tesz az eljárás megindításának alapjául szolgáló okok között.
Ezek szerint nem magánszemély adózó esetében a kézbesítési vélelem megdöntése csak a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésén alapulhat. Ez azt jelenti, hogy vizsgálandó, hogy a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendeletnek a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó speciális szabályai és a kézbesítésre vonatkozó általános szabályai mennyiben kerültek betartásra, így pl. az, hogy a küldemény átvevője mennyiben volt jogosult a szervezetnek szóló küldemény átvételére (A Korm. rendelet 16. § (4) bekezdése pl. úgy rendelkezik, hogy az átvételre a szervezet azon vezetője, vezető tisztségviselője jogosult, aki képviseleti jogosultságát a Korm. rendeletben meghatározott okiratokkal igazolni tudja, illetve egyéb jogosult átvevőnek minősül a szervezet székhelyén vagy telephelyén tartózkodó olyan személy, aki az átvétel tényét aláírásával és cégbélyegző használatával tudja igazolni.)
A magánszemély adózó vagy az eljárásban részt vevő más személy viszont a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet - a kézbesítésre vonatkozó szabályok megsértésén túl - akkor is előterjesztheti, ha önhibáján kívül nem vette át a hivatalos iratot.
Mivel - mint már szó volt róla - egyes adóügyekben is lehetséges az elektronikus ügyintézés, ezért a jogalkotó kiterjesztette a kézbesítési vélelmet (Art. 124. § (5) bekezdés), illetve a kézbesítés vélelem megdöntésének a lehetőségét az elektronikus kézbesítés esetkörére is.
Art. 124/A. § (2) bekezdés
Az Art. különbséget tesz a határidő számításánál aszerint, hogy a kérelmet a végrehajtási eljárás megindítása előtt vagy az után terjesztik-e elő.
Így fő szabály szerint a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet az adózó a kézbesítési vélelem beálltáról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, de legkésőbb a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónapon belül terjeszthet elő. A hat hónapos határidő jogvesztő, elmulasztása esetén a vélelem megdöntése iránti kérelem már nem terjeszthető elő.
Ha viszont az adózó az adóhatóság végrehajtási eljárását megelőző fizetési felszólításból vagy a végrehajtási eljárás megindulása alapján szerez tudomást kézbesítési vélelem következtében jogerőssé vált kötelezettségéről, a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem a fizetési felszólítás kézhezvételétől, illetve a végrehajtási eljárásról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül akkor is előterjeszthető, ha a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónap eltelt. Ezt a lehetőséget azonban csak akkor lehet alkalmazni, ha az adózó korábban a kézbesítési vélelem megdöntése iránt nem terjesztett elő kérelmet, vagyis ez a szabály csak a "megtámadásra" biztosít új határidőt a végrehajtás esetére, mégpedig akkor, ha korábban az adózó nem nyújtott be ilyen kérelmet. Az ismételt megdöntés iránti kérelem benyújtásának lehetőségére ugyanis a jogszabályhely nem utal, mindössze arra nyújt lehetőséget, hogy a végrehajtási eljárás megindítása esetén akkor is előterjeszthető a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem, ha az arra eredetileg biztosított 6 hónap már eltelt.
A végrehajtási eljárás során az Art. a Vht. meghatározott szabályait rendeli alkalmazni; a Vht. 37/A. § szerint viszont a végrehajtás során kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem (a Pp. 99/B. §-a esetét kivéve, vagyis ha a végrehajtási eljárás alapját képező jogerős határozat kézbesítése tekintetében terjesztik elő a kérelmet) nem terjeszthető elő. Fő szabály szerint az Art. sem teszi lehetővé a végrehajtás során hozott döntésekkel kapcsolatban a kézbesítési vélelem megdöntését, csak kivételként határozza meg a törvény azokat a végrehajtás során hozott döntéseket, amelyek kapcsán a kézbesítési vélelem megdöntése szóba jöhet.
A 124/A. § (2) bekezdésben felsorolt eseteken túl az Art. 156/A. § (12) bekezdése további esetet is meghatároz a végrehajtás kapcsán a kézbesítés vélelem megdöntése körében. Ugyanis ha az elektronikus árverés során a ki nem fizetett ingóságot alacsonyabb áron vették meg, mint amennyit a fizetést elmulasztó elektronikus árverező ajánlott, az adóhatóságnak a fizetést elmulasztó elektronikus árverezőt a vételár-különbözet megfizetésére kell köteleznie. Viszont ha a fizetést elmulasztó elektronikus árverező részére - az Art. 156/A. § (10) bekezdése szerinti - az árverés megnyeréséről szóló értesítést az Art. alapján kellett kézbesítettnek tekinteni, de a fizetést elmulasztó elektronikus árverező kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelemnek az adóhatóság helyt ad, úgy a fizetést elmulasztó elektronikus árverező mentesül a vételár-különbözet megfizetése alól.
Art. 124/A. § (3) bekezdés
A kérelemre formai követelmények nincsenek előírva. A kérelemben elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják vagy az önhiba hiányát valószínűsítik. Az önhiba hiányának vizsgálata mindig az adott ügyre vonatkozóan, eseti jelleggel történik.
Art. 124/A. § (4) bekezdés
A kérelem elbírálásánál garanciális szempontok azt a szabályozást indokolják, hogy a kérelmet ne feltétlenül a határozatot kézbesítő első fokú adóhatóság, hanem az az adóhatóság bírálja el, amely a kézbesítés tárgyát képező iratot kiadmányozta, azaz adott esetben pl. a másodfokú adóhatóság. A kérelmet elutasító végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye az Art. 136. § (3) bekezdés k) pontja értelmében. Ha a kérelmet késedelmesen terjesztették elő, azt érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, azonban ezen döntés ellen is van önálló fellebbezésnek helye az Art. 136. § (3) bekezdés c) pontja alapján.
Art. 124/A. § (5) bekezdés
A kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelemnek az eljárás folytatására, illetve a végrehajtásra nincs halasztó hatálya, ugyanakkor az adóhatóság mérlegelési jogkörében a végrehajtási eljárást kérelemre vagy hivatalból a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelem jogerős elbírálásáig felfüggesztheti, ha az abban előadott tények, körülmények annak elfogadását valószínűsítik.
Art. 124/A. § (6) bekezdés
A jogkövetkezmények egységesek, függetlenül a kézbesítési vélelem megdöntésének okától. Ha a kérelemnek az adóhatóság helyt ad, az adózó által kifogásolt kézbesítést követően tett intézkedéseket, illetve az eljárást a kézbesítési vélelem beálltának időpontjától a szükséges mértékben meg kell ismételni.
Az adót megállapító határozat vagy a végrehajtás során hozott végzés kézbesítése kapcsán előterjesztett kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelemnek való helyt adás kihat az elévülésre is, ugyanis az Art. 164. § (9) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben nyugszik az adómegállapításhoz, illetve a végrehajtáshoz való jog elévülése a kézbesítési vélelem beálltától az annak megdöntésére irányuló kérelemnek helyt adó végzés jogerőre emelkedéséig.

Art. 124/B. §

Art. 124/B. §
Az Art. 124/B. §-a lehetővé teszi, hogy az adóhatóság ellenőrzés lefolytatása nélkül bírálja el az adózó önellenőrzését, ha azt az adózó kizárólag az adókötelezettséget előíró jogszabály alaptörvényellenességére vagy közösségi jogrendbe ütközésére, vagy önkormányzati rendelet jogszabályba ütközésére hivatkozással terjeszti elő.
Az ellenőrzés mellőzésével történő határozathozatalnak csak akkor van helye, ha az adókötelezettséget megállapító jogszabály alaptörvény-ellenességét vagy közösségi jogrendbe ütközését az Alkotmánybíróság, a Kúria, illetve az Európai Unió Bírósága az önellenőrzés előterjesztéséig még nem állapította meg vagy az adózó önellenőrzése az e tárgyban hozott döntésnek nem felel meg.
Az ellenőrzés mellőzésére azért kerülhet sor, mert az adóhatóság ebben az esetben kizárólag jogkérdésben dönt, és a döntéshozatalhoz az adózó írásban előterjesztett jognyilatkozatán kívül más bizonyíték megvizsgálására nincsen szükség. Az ellenőrzés mellőzésével történő határozathozatal elsődleges célja a közigazgatási eljárás mielőbbi, költségkímélő lezárása és a jogkérdés előtt a bírói út megnyitása, ezért az új rendelkezés külön utal arra - bár ez az Art. általános szabályaiból egyébként is következik -, hogy az önellenőrzést ellenőrzés lefolytatása nélkül elbíráló határozat ellen az Art. általános szabályainak megfelelően jogorvoslatnak (fellebbezésnek illetve a jogerős másodfokú határozat ellen bírósági felülvizsgálatnak) van helye.
A bírói út mielőbbi megnyitása azért lényeges, mert a jogszabály közösségi jogrendbe ütközése esetén a peres eljárásban van lehetőség a jogkérdést előzetes döntéshozatal keretében az Európai Bíróság elé utalni, alkotmányellenességre hivatkozás esetén pedig lehetőség nyílik az alkotmányellenesség utólagos vizsgálatára az eljáró bíró indítványa alapján.

Art. 124/C. §

Art. 124/C. § (1) bekezdés
Az Art. 124/C. §-ának beiktatásával a törvényalkotó - szemben a 124/B. §-al, amely esetben az adókötelezettséget előíró jogszabály alaptörvény-ellenességét vagy közösségi jogrendbe ütközését az Alkotmánybíróság, illetve az Európai Unió Bírósága nem mondta ki (vagy az adózónak az önellenőrzésében kifejeződő álláspontja a döntésnek nem felel meg), s így az adózói igény az adózó azon vélekedésén alapul, hogy az adókötelezettséget előíró jogszabály alkotmányellenes vagy közösségi jogrendbe ütközik - annak az esetnek az eljárási rendjét szabályozza, amikor az adókötelezettséget előíró jogszabály visszamenőleges hatállyal megállapított alaptörvény-ellenessége vagy közösségi jogba ütközése alapján keletkezik az adózónak visszatérítési igénye.
Ezen eljárás kapcsán kiemelendő, hogy az eljárás kérelemre indul, és a kérelem elbírálása az elsőfokú adóhatóság hatáskörébe tartozik, függetlenül attól, hogy az adófizetési kötelezettséget előíró végrehajtható okirat milyen szintű közigazgatási hatósági döntés eredménye.
A szabályozásból az is következik, hogy ha az adófizetési kötelezettséget előíró végrehajtható okirat az adóhatóság határozata (végzése, adóhatósági adómegállapítása), úgy - ha a visszatérítési igény megalapozott - nem az adófizetési kötelezettséget megállapító adóhatósági döntés módosítására, viszszavonására kerül sor, hanem az adóhatóság a visszatérítés teljesítéséről önálló határozatot hoz. Ebből továbbá az is következik, hogy a visszatérítésre akkor is mód van, ha az adófizetési kötelezettséget előíró határozatot a bíróság jogerősen felülvizsgálta.
Fel kell továbbá hívni a figyelmet arra is, hogy mivel a rendelkezés a korábbi befizetés alapjául szolgáló iratot nem szűkíti le az adóhatóság határozatára (végzésére, adóhatósági adómegállapítására), hanem konzekvensen végrehajtható okiratról (Art. 145. §) beszél, így a kérelem érintheti az adózónak az ellenőrzéssel felül nem vizsgált bevallását is. Az alkotmányellenes illetve közösségi jogrendbe ütköző jogszabályon alapuló befizetése után ugyanis az adózó - a visszatérítés mellett - csak ezen eljárás keretében nyerhet kárpótlást a helytelen jogalkotás miatt teljesített befizetése miatt; a (6) bekezdés ugyanis a visszatérítés mellett a jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamat kifizetését is elrendeli.
Art. 124/C. § (2) bekezdés
A rendelkezés a kérelem előterjesztésére időbeli korlátot szab: a kérelem az AB/EUB döntés kihirdetésétől számított 180 napon belül terjeszthető elő. A 180 napos határidő elmulasztása miatt igazolási kérelemnek nincs helye, azaz a törvény által megadott határidő jogvesztő. Ugyanakkor előfordulhat, hogy az adózó visszatérítési igényét megalapozó, teljesített adókötelezettsége tekintetében az adómegállapításhoz való jog már elévült az AB/EUB döntés kihirdetését megelőzően, ilyenkor az adóhatóság a visszatérítés iránti kérelmet elutasítja.
Felmerül viszont a kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha az elévülés az AB/EUB döntés kihirdetését követően, a kérelem előterjesztésére nyitva álló 180 napon belül következik be? Az új rendelkezés erre az esetre nem ad eligazítást, így akár az a következtetés is levonható lehetne, hogy ilyenkor az adóhatóság az elévülés ellenére is - függetlenül attól, hogy a kérelem benyújtásakor már bekövetkezett-e az elévülés, vagy csak azt követően - elrendeli a visszatérítést. Ugyanakkor a törvény indoklása szerint "a kérelem előterjesztésének az adó megállapításához való jog elévülési idején belül és az AB/EUB döntés kihirdetésétől számított 180 napon belül van helye", vagyis a jogalkotó az AB/EUB döntés után, de a kérelem benyújtása előtt elévült tételek vonatkozásában is ki akarta zárni a visszatérítést.
Itt - figyelemmel a 124/C. § (6) bekezdésére is, mely szerint a 124/C. § szerinti visszatérítésre (a 37. § (6) bekezdés kivételével) a költségvetési támogatás kiutalására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni - tulajdonképpen az elévülés általános szabályát hívhatjuk segítségül: az Art. 164. § (1) bekezdése - többek között - úgy rendelkezik, hogy a költségvetési támogatás igényléséhez, a túlfizetés visszaigényléséhez való jog - ha törvény másként nem rendelkezik - annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az annak igényléséhez való jog megnyílt. Az elévülés hat hónappal meghosszabbodik, ha az adóbevallás késedelmes benyújtásakor, illetve a költségvetési támogatás igénylésekor az adómegállapításhoz, illetőleg a költségvetési támogatás igényléséhez való jog elévüléséig kevesebb, mint hat hónap van hátra.
Vagyis ebből az szűrhető le, hogy ha az elévülés az AB/EUB döntést követő 180 napon belül bekövetkezik, úgy az elévülés előtt benyújtott kérelem esetén - az elévülés hat hónappal való meghosszabbodására vonatkozó szabály életbe lépésére tekintettel - a visszatérítés teljesíthető, míg ha a 180 napon belül benyújtott kérelem az elévülés bekövetkezte után került benyújtásra, úgy az elévülés meghosszabbodására nem kerülhet sor, így a visszatérítés nem teljesíthető.
Art. 124/C. § (3)-(4) bekezdés
A törvény részletezi a kérelem tartalmi elemeit; ezen belül fontos az arra vonatkozó nyilatkozat, hogy sem áthárítás formájában, sem visszatérítés útján a kérdéses összeghez az adózó időközben nem jutott hozzá, illetve az más részére sem került visszatérítésre, továbbá hogy a kérelem előterjesztésekor nem is folyik a visszatérítésre irányuló hatósági vagy bírósági eljárás, vagy ha igen, úgy az erre irányuló eljárás megszüntetését - melynek érdekében nyilvánvalóan az adózónak kell lépéseket tennie - az adózó igazolja az adóhatóságnál.
A törvény kitér arra is, hogy az adóhatóság ez utóbbi esetben a visszatérítés iránti eljárását legfeljebb 90 napra felfüggeszti, illetve ha az adózó a felfüggesztés időtartama alatt a kérdéses másik eljárás megszüntetését nem igazolja, vagy nem kéri a határidő meghosszabbítását, úgy az adóhatóság a visszatérítés iránti eljárást megszünteti.
Ha pedig az egyéb feltételek nem teljesülnek, úgy az adóhatóság a kérelmet határozattal utasítja el. Garanciális szabály továbbá az az előírás, hogy a kérdéses végrehajtható okiratban foglaltakkal kapcsolatban - nyilván, ha azzal összefüggésben még részben tartozás áll fenn - végrehajtási cselekmény nem foganatosítható a kérelem benyújtásától az eljárás jogerős befejezéséig, illetve - értelemszerűen - a visszatérítést elrendelő döntés esetén e döntés jogerőre emelkedését követően sem (kivétel ez alól, ha a visszatérítést elrendelő határozat jogerősen megsemmisítésre, hatályon kívül helyezésre kerül).
Art. 124/C. § (5) bekezdés
A visszatérítési eljárás során az adóhatóság alapvetően a végrehajtható okirat - pl. adóhatósági határozat - szerinti tényállást veszi alapul, de ha a tényállás tisztázása megkívánja, úgy nem kizárt a bizonyítás sem, ami kiterjedhet arra az adózóra is, akire az adózó a kérdéses adóösszeget átháríthatta. Amint a fentiekben már szó volt róla, a kérelem érintheti az adózónak az ellenőrzéssel felül nem vizsgált bevallását is: ez esetben nyilvánvaló, hogy ellenőrzés keretében kell tisztázni, hogy a visszatérítési igény megalapozott-e, vagyis hogy valóban olyan összeg került bevallásra és befizetésre, ami az AB/EUB döntés fényében nem terhelhette volna az adózót.
Art. 124/C. § (6) bekezdés
A visszatérítést elrendelő döntés esetén az adóhatóság az adó visszatérítésén felül a jegybanki alapkamattal azonos mértékű kamat fizetésére is köteles; a visszatérítésre az e §-ban szabályozott eltérésekkel - a késedelmes kiutaláshoz kapcsolódó kamatfizetési kötelezettség kivételével - egyebekben a költségvetési támogatás kiutalására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ez többek között azt is jelenti, hogy egyéb tartozás fennállása esetén a visszatérítendő összeg (ideértve a kamatot is) visszatartható [Art. 151. §].

Art. 124/D. §

Art. 124/D. § (1) bekezdés
Az Európai Bíróság 2009. április 23-án döntött a C-74/08. sz. PARAT ügyben (államháztartási támogatásokra jutó áfa levonhatósága). Az elmarasztaló döntés eredményeként az érintett adózói kör már az ítélet kihirdetésétől áfa visszatérítési igénnyel léphetett fel. Az Art. ugyan szabályozta a hasonló ügyekben követendő eljárási rendet, azonban a jogalkotó úgy ítélte meg, hogy az a konkrét eset sajátosságaira tekintettel nem alkalmazható maradéktalanul, ezért az ítélet ismeretében 2009. május 15-i hatálybalépéssel sor került az Art.-nak egy új rendelkezéssel való kiegészítésére. Az Art. 124/D. §-a a sajátos, a levonási jog tilalmára vonatkozó EUB, illetőleg AB marasztaló határozatok esetére ad generális szabályozást, amely alapján az adóhatóság az adózók "kártalanítási eljárását" le tudja bonyolítani.
Ha tehát az AB vagy az EUB döntése visszamenőleges hatállyal az áfa levonási jogot érinti, úgy az Art. 124/C. §-át a 124/D. §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
Art. 124/D. § (2) bekezdés
Lényeges eltérés az Art. 124/C. §-hoz képest, hogy az adózó nem kérelmet, hanem önellenőrzést terjeszthet elő az AB/EUB döntés kihirdetésétől számított 180 napon belül, azonban a 180 napos határidő elmulasztása ez esetben is jogvesztő, azaz igazolási kérelemnek ez esetben sincs helye.
A 124/D. § az elévülésről nem szól, tehát e tekintetben a 124/C. §-nál írtak az irányadók.
Art. 124/D. § (3) bekezdés
Az alaptörvény-ellenes illetve az Európai Unió kötelező jogi aktusába ütköző áfa levonási szabály szintén - a jegybanki alapkamattal azonos mértékű - kamatfizetési kötelezettséggel jár, ha az AB/EUB döntése következményeként benyújtott önellenőrzés szerint a befizetendő adó összege csökken illetve a visszaigényelhető adó nő, és így az adózónak visszatérítési igénye keletkezik. A kamatot az eredeti esedékességtől kell számítani, kivéve, ha a befizetésre az esedékesség után került sor, ilyenkor a kamat az adó megfizetésének napjától jár.
Art. 124/D. § (4) bekezdés
Természetesen az ilyen önellenőrzés is ellenőrizhető, ha pedig az önellenőrzés ellenőrzéssel lezárt időszakot érint, úgy az az Art. 115. § (1) bekezdés b) pontja szerinti ismételt ellenőrzésre irányuló kérelemnek minősül.
Art. 124/D. § (5) bekezdés
A rendelkezés világossá teszi, hogy a 124/C. § (3) bekezdése a 124/D. § tekintetében is irányadó, hiszen a 124/C. § (3) bekezdés a) pontja szerinti áthárítás körét egészíti ki azzal, hogy áthárításnak minősül az is, ha a levonási tilalomra tekintettel a támogatást áfa-t is finanszírozó módon kapta az adózó, vagy a le nem vonható áfa ellentételezésére további államháztartási támogatást kapott.
Art. 124/D. § (6) bekezdés
A (6) bekezdés az adózónak járó összegek elszámolási szabályait határozza meg. Míg főszabályként tárgyidőszaki bevételként kell elszámolni a kérdéses összegeket, addig az Sztv. hatálya alá tartozó kettős könyvvitelt vezető vállalkozó és egyéb szervezet dönthet úgy, hogy a tárgyidőszakban egyéb bevételként elszámolt adó összegét halasztott bevételként időbelileg elhatárolja, de ez nem haladhatja meg a kapcsolódó eszköz nyilvántartás szerinti értéket.
A halasztott bevételt az eszköz bekerülési értékének, illetve bekerülési értéke arányos részének költségkénti, illetve ráfordításkénti elszámolásakor kell az egyéb bevételekkel szemben megszüntetni.

Hatósági adómegállapítás bejelentés, bevallás alapján

Art. 125. §

Art. 125. §
Az (1)-(2) bekezdés a vámhatóság illetve az önkormányzati adóhatóság által alkalmazott adókivetés eseteit tartalmazza.
2007. január 1-jétől a (3) bekezdés értelmében a vagyonszerzési illetéket (öröklési és ajándékozási illetéket, valamint a visszterhes vagyonátruházási illetéket) és a kiszabás alapján fizetendő eljárási illetéket (Itv. 77. § b) pont) az állami adóhatóság szabja ki (adókiszabás). 2011. január 1-jétől a vagyonszerzési illeték kiszabására irányuló eljárás határideje a korábbi 30 nap helyett 60 nap. Fontos hangsúlyozni, hogy csak a vagyonszerzési illeték kiszabására irányuló eljárások határideje módosult, azaz az öröklési, ajándékozási illeték előírására irányuló eljárás, az eljárási illeték előírására valamint az illeték törlésére irányuló eljárás határideje továbbra is 30 nap.
A (4)-(7) bekezdés az adókivetés, adókiszabás közös szabályait tartalmazza. Ennek lényege, hogy az adó összegét - szemben az önadózással - a hatóság állapítja meg a bejelentett (bevallott) adatok alapján. Az eljárás során azonban a tényállás tisztázása érdekében ellenőrzésre is sor kerülhet.
Az előzőekhez képest ugyanakkor speciális a vagyonszerzési illeték esete. Az Art. 125. § (3) bekezdése szerint - többek között - a vagyonszerzési illetéket az állami adóhatóság kiszabással állapítja meg. Az Art. 125. § (6)-(7) bekezdései alapján, ha a bevallás (bejelentés) hiányos, valótlan vagy téves adatokat tartalmaz, az adóhatóság legfeljebb 15 napos határidő tűzésével az adózót hiánypótlásra hívja fel. A hiánypótlásra előírt határidő eredménytelen eltelte esetén, vagy ha azt a tényállás tisztázása egyébként indokolja, az adóhatóság az adózó egyidejű értesítésével az adómegállapítási eljárást felfüggeszti, és a tényállás tisztázása érdekében ellenőrzést folytat le.
Azon adók esetében azonban, ahol az adó alapja a forgalmi érték, az Art. 126. § (1) bekezdése rendelkezik az adó alapjának a megállapításáról, ezért amennyiben a bejelentett érték az adóhatóság megítélése szerint eltér a forgalmi értéktől, nem az Art. 125. § (6)-(7) bekezdései szerinti ellenőrzés lefolytatására, hanem - főszabály szerint - a 126. §-ban szabályozott becslési eljárás alkalmazására kerül sor. Vagyonszerzési illeték esetén azonban az Art. 126. § helyett az Itv-nek az Art. 126.§-ával lényegében - minimális eltéréssel - azonos 70. §-a az irányadó, ugyanis az Itv. 88. §-a alapján az Art. és az Itv. viszonyában az Itv. az elsődleges. Így vagyonszerzési illeték esetén - az Itv. 70. §-a alkalmazandó, mely alapján egyértelmű, hogy ha a forgalmi értéket a vagyonszerző nem tüntette fel, vagy a feltüntetett érték nem azonos a forgalmi értékkel, nem hiánypótlásnak, hanem adóhatósági értékmegállapításnak van helye. E körülmény is azt támasztja alá, hogy a forgalmi érték megállapítására irányuló eljárás nem minősül ellenőrzésnek.

Art. 126. §

Art. 126. §
Az Art. 126. §-ában foglalt rendelkezések az önkormányzati adóhatóság adókivetési eljárására vonatkozóan azokra az esetekre írnak elő szabályokat, amikor a kivetéses helyi adó a forgalmi értékhez kötődik (vagyoni típusú adók: építményadó, telekadó).
A rendelkezés a forgalmi érték megállapításának rendjét határozza meg arra az esetre, ha azt nem tüntették fel, nem jelentették be, vagy a feltüntetett, illetőleg bejelentett érték az adóhatóság megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér. Ilyenkor az adóhatóság a helyszíni szemle, az összehasonlító értékadatok és az ügyfél nyilatkozatát egyaránt figyelembe veszi; a helyszíni szemle ez esetben nem mellőzhető.
Amint arról a 125. §-nál már szó volt, az Itv. 70. §-a az Art. 126. §-ához nagyon hasonló - minimális eltérést tartalmazó - rendelkezést tartalmaz a forgalmi érték megállapításának rendjét illetően. A legszembetűnőbb eltérés, hogy míg az Art. 126. §-a az eljárást "becslésnek" nevezi, addig az Itv. 70.§-a ezt nem mondja ki.
Vagyonszerzési illeték esetén tehát - mivel az Itv. 88. §-a alapján az Art. és az Itv. viszonyában az Itv. az elsődleges - az Itv. 70. § az irányadó. E rendelkezés szerint, ha a forgalmi értéket a felek nem tüntették fel, nem jelentették be, vagy a feltüntetett, illetőleg bejelentett érték az állami adóhatóság megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér, a forgalmi értéket az állami adóhatóság állapítja meg.
Ha az értéket ítélet állapította meg, azt az állami adóhatóság nem bírálhatja felül.
A forgalmi értéket helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján, valamint az illeték fizetésére kötelezett nyilatkozata ismeretében - szükség esetén külső szakértő bevonásával - állapítja meg az állami adóhatóság.
A forgalmi érték megállapítása érdekében az összehasonlító értékadatok közül - más értékmeghatározókkal együtt - mérlegelni kell ingatlanszerzés esetében a település, nagyobb település esetén az egésztől elhatárolható kisebb területi egység, külterület esetében a gazdaságilag összefüggő térség ingatlanforgalmának legalább 2 évet átfogó értékmeghatározóit; így különösen a folyamatában növekvő vagy csökkenő ingatlanforgalmat, vagy az ingatlanforgalom teljes hiányát, a település, illetőleg a térség ennek megfelelő vagy ettől eltérő értékadatait, továbbá az illetékkiszabás tárgyát képező ingatlanhoz térben és időben legközelebbi ingatlanszerzés olyan adatait, amely a forgalmi érték megállapításánál számításba vehető. Összehasonlítani elsősorban az azonos rendeltetésű ingatlanokat kell. Ha a településen összehasonlításra alkalmas ingatlan nincs, a forgalmi érték megállapításánál a térséghez tartozó hasonló adottságú települések ingatlanszerzési adatai is felhasználhatók. Ingó szerzése esetén pedig az azonos rendeltetésű ingódolog kereskedelmi, illetőleg piaci árát kell mérlegelni. (A vagyonszerzési illeték megállapítása tekintetében lásd még a 125. § -hoz írtakat.)
Indokolt itt utalni arra, hogy az illetékintegráció nyomán az állami adóhatóság nyilvántartást vezet az ingatlan forgalmi értékének megállapításához szükséges összehasonlító értékadatokról, mely adatokról mások részére - így a jegyzőnek is a törvényben rögzített feladatainak az ellátásához - az adóhatóság adatot szolgáltat az ingatlanok forgalmi értékadatainak szolgáltatási rendjéről és az adatszolgáltatás igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 33/2007. (XII. 23.) PM rendelet előírásai szerint. [Lásd még az Art. 54/A. §-át.]

Art. 127. §

Art. 127. § (1) bekezdés
Az Art. 127. § (1) bekezdése az adókivetés, adókiszabás esetére is lehetővé teszi az utólagos ellenőrzést, mely alapján helye lehet az adókülönbözet megállapításának akkor, ha az adókivetés, adókiszabás alapjául szolgált bevallás, bejelentés adataitól, a feltüntetett körülményektől eltérő tényállást állapít meg az utólagos ellenőrzés. Mivel itt nem az eredeti adókivetés, adókiszabás módosításáról van szó, így az adókülönbözet megállapítására nem csak egy éven belül, hanem az elévülési időn belül van mód.
Art. 127. § (2)-(3) bekezdés
A (2)-(3) bekezdés az adókivetéshez, adókiszabáshoz kapcsolódó nem jogszerű adókedvezmény, adómentesség következményeit rendezi. Ha valamely oknál fogva jogszabálysértő a határozott időre megállapított mentesség vagy kedvezmény, úgy a jogszerű adókötelezettséget a jövőre nézve határozattal elő kell írni, míg ha a feltételhez kötött, határozott időre szóló mentesség, kedvezmény feltétele megszűnik, úgy az adó az eredeti esedékességtől jár.

Art. 127/A. §

Art. 127/A. § bekezdés
2012. január 1-jével kiegészült az Art. egy sajátos, az illetékkedvezmény, -mentesség érvényesítésével kapcsolatos rendelkezéssel, pótolva ezzel egy régóta fennálló hiányosságot, illetve rendezve egy igen jelentős értelmezési problémát. Korábban ugyanis nem volt törvényi szabályozás arra nézve, hogy az illetékkedvezmény, -mentesség érvényesítése miatt benyújtott beadványt milyen eljárásban kell elbírálni, azt milyen kérelemként kell kezelni, és a kialakított adóhatósági gyakorlat fenntarthatóságát a bírói ítélkezési gyakorlat az utóbbi időben már nem támasztotta alá.
Az új rendelkezés megakadályozza, hogy az illetékkiszabás tárgyában hozott elsőfokú határozat jogerőre emelkedjen mindaddig, amíg az adóhatóság dönt az illetékkedvezmény, illetve mentesség tárgyában, így az illeték (a korábbi gyakorlattal ellentétben) nem kerül az adózó folyószámláján előírásra, és nem indukál végrehajtási eljárást sem. E mellett azzal, hogy az elsőfokú határozat kiegészítését írja elő a törvény az elbírált mentesség, illetve kedvezmény okán, nem vonja el e tárgyban az adózó jogorvoslati lehetőségét és nem keletkeztet fellebbezési illetékfizetési kötelezettséget sem.

Utólagos adómegállapítás

Art. 128. §

Art. 128. § (1) bekezdés
Az önadózás sajátossága, hogy az adózó bevallásában megállapított adóalapot, adót (költségvetési támogatást) az adóhatóság egy-egy időszakra terjedően utólag ellenőrzi, így az esetleges adókülönbözet feltárására, megállapítására is utólag kerül sor.
Utólagos adómegállapításnak minősül az is, ha az adóhatóság még a kiutalás előtt elvégzett ellenőrzés alapján állapítja meg a bevallásban vagy az önellenőrzéssel helyesbített bevallásban visszaigényelt (visszatéríteni kért) adó (költségvetési támogatás) és a valós adókötelezettség különbözetét. Az ellenőrzés feladata ugyanis ebben az esetben is ugyanaz, mint amikor az ellenőrzést megelőzően - igénylés esetén - már kiutalta az adóhatóság az igényelt összeget; azt kell megállapítania, hogy a bevallásban (vagy az önellenőrzéssel helyesbített bevallásban) közölt adó helyes-e, vagy pedig a közölt és a valóságos kötelezettség között különbözet mutatkozik.
Megjegyzendő, hogy némileg hasonló a helyzet a kivetés útján megállapított helyi adóknál, ahol ugyan az adózó által bejelentett adatok alapján megállapítja az adóhatóság az adót, de ha később az ellenőrzés azt észleli, hogy a bejelentés nem felelt meg a valóságnak, az adókülönbözetet utólag kell megállapítani.
Az utólagos adómegállapítás lényege, hogy az adóhatóságnak azt kell megállapítania, hogy a bevallásban (vagy az önellenőrzéssel helyesbített bevallásban) közölt adó (költségvetési támogatás) helyes-e, vagy pedig a közölt és a valóságos kötelezettség, jogosultság között különbözet mutatkozik.
Az Art. ezt a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésként (bevallás utólagos ellenőrzéseként) nevesíti, és ideérti a kiutalást megelőzően tartott ellenőrzést is, illetve az egyszerűsített ellenőrzést is.
Indokolt ugyanakkor utalni arra is, hogy az Art. a 115. §-ában külön nevesíti az ismételt ellenőrzést - beleértve a felülellenőrzést is - mint az ellenőrzés egyik fajtáját. Az ismételt ellenőrzés is az utólagos vizsgálat keretében egyszer már ellenőrzött bevallás ismételt vizsgálatára irányul (a felülellenőrzés emellett irányulhat az állami garancia beváltásához kacsolódó ellenőrzés ismételt ellenőrzésére is). Ebből következően adókülönbözet, adóhiány, adóbírság, késedelmi pótlék megállapítására - ha az Art. 142. § (1)-(2) bekezdése szerinti feltételek fennállnak - ez esetben is sor kerülhet.
Az Art. egyéb, nem konkrétan az ellenőrzéshez kapcsolódó esetekben is előírhatja az adóhatóság adómegállapítási kötelezettségét [lásd bővebben az Art. 131. §-ánál].
Az Art. 105. §-a szerint bevallás utólagos ellenőrzése esetén az ellenőrzés eredményétől függetlenül határozatot kell hozni a megállapításokról; az ellenőrzést követő hatósági eljárás hivatalból indul. Ehhez képest meg kellett határozni azt az időpontot, amelytől az ügyintézési határidőt számítani kell. Ez a határidő az Art. 5/A. § (1) bekezdés szerinti 30 naptól eltérően 60 nap akkor, ha a hatósági eljárás ellenőrzéssel összefüggő utólagos adómegállapításra irányul, azaz nem minden ellenőrzési fajtánál érvényesül az Art. általános ügyintézési határidejétől eltérő határidő.
A 60 napos határidő tekintetében kivétel áll fenn a végelszámoláshoz kapcsolódó ellenőrzés során hozott határozat tekintetében, illetve a cégbíróságnak azon értesítésére tekintettel kezdeményezett ellenőrzés alapján hozott határozat tekintetében is, amikor a cégbíróság arról értesíti az adóhatóságot, hogy a törvényességi felügyeleti eljárása során a megszüntetési eljárást megindította, illetve hogy felszámolásra, végelszámolásra az adott cégformára tekintettel nem kerülhet sor. Ilyenkor a határozathozatalra nyitva álló határidő 30 nap. (Lásd Art. 128/A. §-át.) ]
Az Art. szerinti általános 30 napos ügyintézési határidőtől eltérő 60 napos ügyintézési határidő az első fokú határozat meghozatalára vonatkozik, viszont a késedelmesen teljesített kiutalás miatti kamatfizetési kötelezettségre nincs halasztó hatálya, tehát a kiutalásra nyitva álló határidő az Art. 37. § (4) bekezdésében, illetve (4a) bekezdésében meghatározott 30, 45, illetve 75 nap. Ettől az időponttól kivételt is tartalmaz a 37. § (4) bekezdés: ha a költségvetési támogatást az adóhatóság állapítja meg, a kiutalást az erről szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell teljesíteni (pl. belföldön nem letelepedett adóalany áfa visszatérítése).
A határidő indokolt esetben egy ízben, legfeljebb 30 nappal meghosszabbítható. (Az első, illetve másodfokú eljárásban más-más adóhatóság jár el, így a meghosszabbításra mindkét eljárási szakban lehetőség van).
Az ellenőrzést követő hatósági eljárás kezdő időpontjának - fő szabályként - a jegyzőkönyv átadásának, kézbesítésének napja minősül. Amennyiben a jegyzőkönyvre az adózó észrevételt tesz, vagy más okból a tényállás további tisztázására van szükség, és az adóhatóság az ellenőrzést folytatja és kiegészítő jegyzőkönyvet készít, a hatósági eljárás kezdő időpontja a kiegészítő jegyzőkönyv átadásának, kézbesítésének időpontja. A hatósági eljárás záró napja az a nap, amelyen az adóhatóság a döntést expediálta (postára adta).
Egyszerűsített ellenőrzés esetén - amennyiben az adóhatóság mindent rendben talál - az adózót határozattal tájékoztatja [Art. 107. § (3) bekezdés]. Mivel ez esetben nem készül a vizsgálatról jegyzőkönyv, így e tekintetben az Art. 128. § (1) bekezdése szerinti 60 nap nem értelmezhető. (Értelemszerűen ha az egyszerűsített ellenőrzés megállapítást tesz az adózóval szemben, úgy jegyzőkönyvet is fel kell venni az Art. 107. § (4) bekezdésének megfelelően, s ez esetben a határozathozatalra nyitva álló határidő kezdő időpontjának a fő szabálynak megfelelően a jegyzőkönyv átadásának, kézbesítésének a napját kell tekinteni.)
Art. 128. § (2) bekezdés
Az Art. meghatározza, hogy az adózónak mikor nem kell a pontatlanul bevallott adókötelezettséget önellenőrzéssel helyesbítenie, épp ezért ilyenkor utólagos adómegállapításnak sem lehet helye. Ilyen eset, amikor a helyesbítendő adó, költségvetési támogatás összege az 1000 forintot - a magánszemély jövedelemadója és egészségügyi hozzájárulása, továbbá a helyi adó tekintetében a 100 forintot - nem éri el [Art. 50. § (3) bekezdés].

Art. 128/A. §

Art. 128/A. § (1)-(6) bekezdés
A Ctv. 62. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a cég törlésére nem felszámolási eljárást követően kerül sor, a cégbíróság a céget akkor törölheti a cégjegyzékből, ha az állami adó- és vámhatóság elektronikus úton arról tájékoztatja, hogy a cégnél adóhatósági eljárás nincs folyamatban, és ellenőrzést, végrehajtást nem kezdeményez vagy ennek hiányában a 84. § (1) bekezdésében, illetve a 91. § (1) bekezdésében meghatározott elektronikus értesítéstől, illetve a végelszámolást lezáró beszámoló közzétételétől számított 90 nap eltelt. Amennyiben a tájékoztatás szerint az adóhatóság a cégnél eljárást folytat, vagy ellenőrzést, végrehajtást kezdeményez, vagy a cég köztartozással rendelkezik, a cég csak az adóhatósági eljárások jogerős befejezéséről szóló, végelszámolás esetén pedig ezen felül a köztartozást érintően nemlegesnek minősülő elektronikus tájékoztatást követően törölhető a cégjegyzékből. A cégjegyzék azt is tartalmazza, hogy a törlésre kérelemre vagy hivatalból került-e sor. A Ctv. szabályozásának célja, egyrészt az, hogy az adóhatóság a végelszámolás elrendeléséről haladéktalanul értesüljön annak érdekében, hogy a cég megszűnéséhez kapcsolódó adóhatósági eljárásokra felkészülhessen, és információval rendelkezzen arról is, hogy mely adózó köteles soron kívüli adóbevallás benyújtására, másrészt pedig az, hogy a cégbíróság ne töröljön a cégnyilvántartásból olyan céget, amelynek az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott köztartozása van, vagy amelynek nyilvántartott köztartozása nincs ugyan, de a nála folytatott adóhatósági eljárás még nem zárult le.
A jogalkotó tehát lehetőséget biztosított az adóhatóságnak arra, hogy még a megszűnés előtt ellenőrizni tudja a megszűnő adózó bevallásait. Ehhez kapcsolódik még az Art. 33. §(6) bekezdés 2008. január 1-jei módosítása is, miszerint a végelszámolás alatt álló adózónak a tevékenységet lezáró adóbevallást a végelszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül (a korábbi 45 nap helyett), a záró adóbevallást a végelszámolást lezáró beszámolónak a cégbírósághoz történő előterjesztésével egyidejűleg kell benyújtani az adóhatósághoz - a korábbi szabály, vagyis a végelszámolást lezáró beszámoló elkészítését követő 45 nap helyett.
2009. május 1-től az Art. 33. § (6) bekezdése ismét módosult, majd 2009. november 17-től pontosításra került. Míg a tevékenységet lezáró adóbevallás tekintetében nincs változás, addig a záró adóbevallást a végelszámolást lezáró beszámoló letétbe helyezésére és közzétételére előírt határidőben, a közzétételre való megküldéssel egyidejűleg, illetve a cégbejegyzésre nem kötelezett, de a végelszámolás szabályai szerint megszűnő adózók a végelszámolást lezáró beszámoló elkészítésének (elfogadásának) napját követő napon kell benyújtani. A 2009. május 1-től hatályos rendelkezést azokban a végelszámolási eljárásokban kell alkalmazni, amelyekben a végelszámolást lezáró beszámoló mérlegfordulónapja 2009. április 30. napját követő napra esik, illetve amelyek esetében a végelszámolást lezáró beszámoló közzétételre való benyújtására 2009. május 1. napján vagy azt követően kerül sor.
Emellett a végelszámolás számviteli feladatairól szóló 72/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet 7. § (6) bekezdése a 150 napos letétbe helyezési/közzétételi határidőt 60 napra csökkentette. A szabályt azokra a beszámolókra kell alkalmazni, amelyek mérlegfordulónapja 2009. április 30. napját követő napra esik.
Érdemes itt még megjegyezni, hogy a felszámolás alatt álló adózók esetében is intézkedett a jogalkotó annak érdekében, hogy az adózó záró bevallását az adóhatóság még az adózó megszűnését megelőzően, érdemben ellenőrizni tudja, mivel a Csődtv. 52. § (1) bekezdése 2008. január 1-jével akként módosult, hogy a záró bevallást - a záró mérleg elkészítését követő 30 napos határidő helyett - a záró mérleg elkészítését követő napon kell az adóhatósághoz benyújtani.
A cégbírósági eljárás elhúzódásának megakadályozása érdekében szükségessé vált a megszűnéshez kapcsolódó adóhatósági ellenőrzés és az azt követő hatósági eljárás felgyorsítása. Ezt célozza az Art. 128/A. §-a. Az Art. 128/A. § (1)-(4) bekezdése rövidíti az eljárási határidőket, és bizonyos jogintézmények alkalmazását kizárja. Így a végelszámoláshoz kapcsolódó ellenőrzések (lásd az Art. 92. § (4) bekezdését) esetén nincs helye a jegyzőkönyvi megállapítások észrevételezésének; a határozat meghozatalára nyitva álló határidő - szemben a 128. § szerinti 60 nappal - 30 nap; a fellebbezést 30 nap helyett 8 napon belül lehet előterjeszteni és 15 nap helyett 5 napon belül kell felterjeszteni - szemben a 136. § (4) és a 137. § (2) bekezdésével. A fellebbezés elbírálására - szemben a 138. § (1) bekezdése szerinti 60 nappal - csak 15 nap áll rendelkezésre.
Szintén lényeges, hogy végelszámolás esetén mindez a tevékenységet lezáró adóbevallást megelőző időszakra vonatkozó ellenőrzésre is vonatkozik még akkor is, ha külön megbízólevéllel ellenőrzik a tevékenységet záró adóbevallást, a végelszámoló által készített záró adóbevallást, a két bevallás közötti időszakról benyújtott bevallás(ok)at illetve a tevékenységet lezáró adóbevallást megelőző időszakra vonatkozó - a 128/A. § szerinti feltételek bekövetkeztét megelőzően még nem ellenőrzött - bevallásokat.
2011. január 1-jétől hatályos módosítás értelmében a végelszámoláshoz kapcsolódó ellenőrzést követő hatósági eljárásban már nem kizárt az új eljárásra utasítás, tekintettel arra, hogy az adózók az új eljárást tiltó rendelkezéssel új bizonyítékok, tények előterjesztése útján gyakran visszaéltek. Mivel a cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárással kapcsolatban indított megszüntetési eljárással érintett cégek esetén ilyen gyakorlati probléma nem merült fel, a módosítás az Art. 128/A. § (5) bekezdésének utolsó mondatában az új eljárásra utasítás tilalmát továbbra is fenntartja.
Az (5) bekezdés arra az esetre vonatkozik, amikor a cégbíróság a megszüntetési eljárás megindításának tényéről, illetőleg arról értesíti az adóhatóságot, hogy felszámolásra, végelszámolásra az adott cégformára tekintettel nem kerülhet sor. Ilyenkor az adó- és vámhatóság elektronikus úton haladéktalanul tájékoztatja a cégbíróságot arról, hogy az adózónál van-e eljárás folyamatban, illetve hogy az adó- és vámhatóság ellenőrzést, illetve végrehajtást kezdeményez-e. Ellenőrzés kezdeményezése esetén azt a végelszámolás esetén lefolytatandó ellenőrzés szabályai szerint kell lefolytatni, és a cégbírósági értesítéstől számított 60 napon belül be kell fejezni; a hatósági eljárásra pedig az (1)-(4) bekezdések szerinti, az eljárás rövidítését célzó rendelkezések az irányadók.
Látható, hogy az adóhatósági feladat megfelelő ellátásához, az információk gyors továbbításához az állami adó- és vámhatóság egyes szervezeti egységei között szoros együttműködés szükséges.
Amint a fentiekben már szó volt róla, a 2008. évi XCVI. törvény 27. § (4) bekezdése szerint az Art. 128/A. § (5) bekezdését módosító és 128/A. § új (6) bekezdését beiktató rendelkezését szintén a 2009. február 1. napját követően kezdődő végelszámolási eljárásokban kell alkalmazni. Az ezt megelőzően kezdődött végelszámolási eljárásokban az e törvény hatálybalépésének napját megelőző napon hatályos rendelkezések szerint kell eljárni.
A külföldi vállalkozás belföldi fióktelepének megszüntetése iránt indított eljárásról is értesíti az adóhatóságot. A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és közvetlen kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény 23. § (2) bekezdés c) pontja alapján főszabály szerint a fióktelep nem törölhető a cégjegyzékből, ha a fióktelepen keresztül folytatott tevékenységgel összefüggésben hatósági eljárás van folyamatban. A törvénynek a 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 56. § (1) és (5) bekezdéseit, a 62. § (4) bekezdését, valamint az Art. 128/A. § (5) bekezdés első mondatát módosító rendelkezései együttesen biztosítják, hogy a cégbíróság a külföldi vállalkozás belföldi fióktelepét mindaddig ne törölje a cégjegyzékből, amíg a fióktelep ellen adóigazgatási eljárás van folyamatban.
A 128/A. § új (5a) bekezdése - ami 2012. június 30-án lép hatályba - lényegében teljes egészében megismétli az (5) bekezdésben foglaltakat, azzal az eltéréssel, hogy e rendelkezéseket az alapítvány, egyesület hivatalból történő megszüntetése esetén is alkalmazni kell.
Art. 128/A. § (7) bekezdés
A 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezés szerint, ha a társaság a végelszámolás, azaz a saját elhatározásból történő jogutód nélküli megszűnés helyett, a tovább működéséről dönt, az adóigazgatási eljárást nem kell rövidített határidőben befejezni. Ennek oka, hogy ez esetben már nem szükséges a gyorsított eljárás, hiszen nem húzódik el egy társaság megszűnése, tehát az adóhatóság az általános szabályok alapján fejezheti be az ellenőrzését (feltéve, ha az még folyamatban van - azaz az ellenőrzés befejezését jelentő jegyzőkönyv átadása még nem történt meg.

Art. 129. §

Art. 129. § (1) bekezdés
Amint arra a 123. §-nál már részletesen kitértünk, az adóhatósági határozat, mint közigazgatási határozat tartalmát a Ket. határozza meg. Az adó, költségvetési támogatás alapjára, összegére kiterjedő utólagos ellenőrzés megállapításairól hozott határozatnak azonban az adókötelezettségek sajátosságaiból adódóan számos olyan szükségszerű tartalmi eleme van (pl. fizetési kötelezettség előírása a fennálló túlfizetésre tekintettel), amely a Ket. általános szabályai alapján a szükséges részletezettséggel nem határozható meg. Az Art. ezért ezeket a részletes tartalmi elemeket külön is rögzíti.
ad a) Az ellenőrzés során az adóhatóság egy-egy időszak tekintetében elkülönítve vizsgálja az egyes adók, költségvetési támogatások alapját, összegét, a tényleges adatokat összehasonlítva az adózó által az adott időszakra benyújtott bevallás vagy az önellenőrzéssel helyesbített bevallás adataival. Az eltérés képezi az adókülönbözetet abban az esetben is, ha az adózó bevallást egyáltalán nem nyújtott be [lásd még az Art. 178. § 3. pontjában foglalt értelmezést].
Az adókülönbözet megállapításával egyidejűleg az esetleges jogkövetkezményekről (adóbírság, késedelmi pótlék, mulasztási bírság) is rendelkezni kell.
Bár az adókülönbözet minden esetben szerepel az adót megállapító határozatban, jogkövetkezmény megállapítására nincs minden esetben alap. Így pl. adóbírságot csak az adóhiány von maga után, tehát amikor a be nem vallott adó összege az eredeti esedékesség időpontjában befizetve sem volt, illetve ha a támogatást jogalap nélkül ténylegesen igénybe vették [bővebben lásd az Art. 170. § (2) bekezdéséhez fűzött magyarázatot].
ad b) Az adózót a terhére megállapított adókülönbözet és a jogkövetkezmények megfizetésére kell kötelezni azzal, hogy az adózó a befizetés teljesítésekor figyelembe veheti a befizetéskor az adott adónemen fennálló esetleges túlfizetését.
ad c) A NAV tv. 2011. január 1-jétől hatályon kívül helyezte az utólagos adómegállapítás során hozott határozat tartalmi elemi közül az adózó javára mutatkozó különbözet kiutalásáról való rendelkezést. Az adózó javára mutatkozó adókülönbözetet továbbra is fel kell tárni, azonban az adóhatósági határozatban nem kell rendelkezni annak kiutalásáról. Az adózó az Art. 43. § (5) és (6) bekezdése szerint kérheti a túlfizetés más tartozásra való átvezetését, illetve visszatérítését. A visszatérítésnek azonban 2011. január 1-jétől már az adótartozás hiányán kívül az is feltétele, hogy az adózó bevallási kötelezettségeinek eleget tegyen.
ad d) Az adóhatóság ellenőrzése során az Art. 14. §-ában említett valamennyi adókötelezettség teljesítését vizsgál(hat)ja, és ha ezek körében szabálytalanságot észlel, a jogsértés megszüntetésére teljesítési határidő tűzésével kötelezi az adózót; adott esetben pedig - az a) pont alapján - mulasztási bírságot is kiszab az adózó terhére. Indokolt jelezni, hogy ilyen határozat hozatalára akkor is lehetőség van, ha egyébként adókülönbözetet nem tárt fel az ellenőrzés.
Art. 129. § (2)-(3) bekezdés [hatályon kívül helyezve]
A jogalkotó 2010. január 1-jétől itt rendelkezett az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóban a lakóingatlanokkal összefüggésben feltárt adókülönbözet, adóhiány és jogkövetkezmény megállapításának szabályairól, mely rendelkezéseket az Alkotmánybíróság a 8/2010. (I.28.) AB határozatával az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló 2009. évi LXXVIII. törvény vonatkozó rendelkezéseivel együtt a kihirdetésére visszamenőleges hatállyal megsemmisített.
Art. 129. § (4) bekezdés
1. Az adóhatóság az ellenőrzés során tett megállapításait minden részletre kiterjedően jegyzőkönyvbe foglalja [lásd az Art. 97. § (3) bekezdését és 104. § (1) bekezdését]. Ehhez képest - változatlan körülmények mellett - a határozat indokolása sem tudna "újat mondani", ezért az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében a részletes indokolás megismétlése - észrevétel hiányában - mellőzhető. [Az indokolás tartalmára vonatkozó jelen megengedő szabály ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a határozatot a Ket. 72. § (4) bekezdése szerinti ún. egyszerűsített formában lehetne meghozni.]
Garanciális okokból nem alkalmazható azonban a "rövidített" határozati forma az adózási kérdésekben általában kevéssé járatos magánszemélyek (és egyéni vállalkozók) esetében, vagy ha az adóalap megállapítása becslés útján történt.
2. Az adózónak megfelelő időt biztosít a törvény [Art. 100. § (3) bekezdés] a jegyzőkönyvben foglalt megállapítások áttanulmányozására. Ha a 15 napos határidőn belül észrevétel nem kerül benyújtásra, joggal feltételezhető, hogy a megállapításokkal kapcsolatban külön magyarázatra nincs szükség. Természetesen a rövidített indokolás semmiben nem csorbítja az adózó fellebbezési jogát, mint ahogy egyéb esetekben is bármely megállapítás vitatható másodfokon, függetlenül attól, hogy korábban észrevételt tettek rá, vagy sem.
3. Amennyiben az adózó él az észrevételezési lehetőségével, ezekre a határozat indokolásában ki kell térni, és ez esetben azokhoz a megállapításokhoz is indokolást kell fűzni, amelyekre egyébként nem érkezett észrevétel.

Art. 130. §

Art. 130. §
Az adójogszabályok a különböző jogviszonyokhoz (szerződésekhez, ügyletekhez) gyakran eltérő adókötelezettségeket kapcsolnak. A jogviszony legalább két alanyt feltételez és a köztük fennálló jogviszony minősítése az adókötelezettségek szempontjából mindkettőjüknél meghatározó. Az egységes jogalkalmazás érdekében (azonos tényállási elemeknél azonos jogi következtetések levonása) garanciális szabály, hogy egy konkrét jogviszonyt csak egyféleképpen minősítsen az adóhatóság, ne forduljon elő olyan helyzet, hogy az adott jogviszony két alanyánál eltérő megállapításokat tesz.
Az adóhatóság sokszor ugyanazon jogviszony alanyainál nem egyszerre folytat ellenőrzést; s az Art. 1. § (7) bekezdés szerinti alapelv (a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményt a valódi tartalmuk szerint kell minősíteni) magában foglalja a jogügylet adóhatóság által történő átminősítésének lehetőségét is. Az adóhatóság azonban nem minősítheti a jogviszonyt annak alanyainál eltérően, ezt fogalmazza meg az Art. 130. §-a. Így pl. amennyiben az egyik félnél megállapította a hatóság, hogy vállalkozási jogviszonyról van szó, úgy a másik fél ellenőrzése során sem tehet ettől eltérő megállapítást (így pl. nem minősítheti adásvételi szerződéssé a jogviszonyt).

Az adó soron kívüli megállapítása

Art. 131. §

Art. 131. § (1) bekezdés
Mivel az adókötelezettségek az adózót terhelik, az elhunyt személy helyett sem adhat más személy (hozzátartozó, örökös, stb.) adóbevallást. Az elhunyt személy adóját ezért a rendelkezésre álló adatok alapján az adóhatóság állapítja meg. Ez azonban nem tartozik az "utólagos adómegállapítás" körébe, hiszen - legalábbis az utolsó, töredék időszakra - nem áll rendelkezésre adóbevallás, amihez a tényleges adóalapot, adót viszonyítani lehetne.
Art. 131. § (2) bekezdés
Az Art. 131. § (1) bekezdése szerinti adómegállapításra általában az adóévet követően kerül sor, amikor már a szükséges információk, adatszolgáltatások az adóhatóság rendelkezésére állnak.
Az elhunyt magánszemély hozzátartozóinak (túlélő házastárs, örökösök, stb.) azonban érdekük fűződhet hozzá, hogy az adómegállapításra minél előbb, már az adóév közben sor kerüljön. (Előfordulhat ugyanis, hogy az év közben levont jövedelemadó előlegekből visszatérítés jár, illetve nem közömbös a hagyatéki terhek szempontjából sem az esetleges adótartozás ismerete).
Az évközi adómegállapítás feltétele, hogy azt az adózóval annak halálakor együtt élt házastársa vagy örököse kérje, továbbá hogy az adómegállapításhoz szükséges adatok, igazolások az adóhatóság rendelkezésére álljanak.
Art. 131. § (3) bekezdés
Az adózó halála esetén az örökös az adójogviszony tekintetében kötelezettségeket és jogokat egyaránt örökölhet. A 2005. május 10-ig hatályban volt szabályozás azonban csak az örökölt adótartozások tekintetében rendezte a követendő eljárást a 35. § (2) bekezdés a) pontjának megfelelően, miszerint az adó megfizetésére az adózó örököse az örökrésze erejéig, több örökös esetében pedig az örökösök az örökrészük arányában határozattal kötelezhetők.
A törvény külön bekezdésben szabályozza az elhunyt személy adómegállapításával kapcsolatos adóhatósági eljárást. A rendelkezés mind a fizetési kötelezettség, mind a jogosultság esetére igazodik a 35. § (2) bekezdés a) pontjában megfogalmazott elvhez, vagyis, hogy az örökös az örökrésze arányában válik kötelezetté illetve jogosulttá.
2007-től annyiban módosult a szabályozás, hogy 15 napról 30 napra módosult az - a határozat jogerőre emelkedésétől számított - határidő, amely alatt az örökösnek a határozat szerinti fizetési kötelezettséget meg kell fizetnie, illetve amely idő alatt az adóhatóságnak a kiutalandó összeget ki kell utalnia. Természetesen az adóhatóságnak ez esetben is joga van az adóvisszaigénylést, adóvisszatérítést, költségvetési támogatást visszatartani, amennyiben az örökösnek tartozása áll fenn.
Art. 131. § (4) bekezdés
A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 26. §-ának (2) bekezdése alapján a Magyarország területén élő magyar állampolgárnak, bevándorolt és a letelepedett jogállású, a menekültként elismert személynek, illetve a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személynek azt a tényt, hogy a Magyarország területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyja, a lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjénél vagy az illetékes külföldi külképviseleti hatóságnál kell bejelentenie.
A bejelentést követően, amennyiben a letelepedési vízumot, valamint az adó megállapításához szükséges igazolásokat bemutatja, az adóhatóság határozattal megállapítja adóját.
Art. 131. § (5) bekezdés
Ha a Magyarországon adóköteles tevékenységet folytató külföldi adózó év közben végleges szándékkal hagyja el az országot, nem adóbevallást kell benyújtania, hanem csak a tevékenység megszüntetését kell bejelentenie. A bejelentés alapján az adómegállapításról az adóhatóság határozatot hoz.
2010. január 1-jétől a jogalkotó egyértelművé tette, hogy ha a külföldi adózó év közben végleges szándékkal hagyja el az országot, úgy e tényt köteles bejelenteni az adóhatósághoz, továbbá meghatározta ennek határidejét és világossá tette, hogy az adómegállapításhoz szükséges iratokat is csatolni kell.
Art. 131. § (6) bekezdés
Az szja megállapításáról, illetve az adóelőleg levonásáról az Szja tv. részletesen rendelkezik. A magánszemély és a munkáltató (kifizető) között ezzel kapcsolatban keletkezett vitát az adóhatóság határozattal dönti el. A NAV Korm. r. 45. § (1) bekezdése a korábbi illetékességi szabályokkal egyezően kimondja, hogy az ilyen vitában a munkáltató (kifizető) adóügyében eljáró adóigazgatóság dönt.

Az adó feltételes megállapítása

Art. 132. §

Art. 132. §
Az adózó kérelmére az adópolitikáért felelős miniszter (vagyis a nemzetgazdasági miniszter) előzetes állásfoglalást ad arról, hogy a bejelentett jövőbeni jogügylet kapcsán az adózónak milyen adókövetkezményekkel kell számolni. Az Art. 178. § 16. pontjának a 2009. november 16-ig hatályos rendelkezése szerint jövőbeni ügyletnek az adó feltételes megállapítása iránti kérelem benyújtását követően megkötött szerződés vagy más jogügylet minősült, 2009. november 17-től azonban a feltételes adómegállapítás tekintetében is - nem csak a szokásos piaci ár tekintetében - jövőbeni ügyletnek tekintendő az a szerződés vagy más jogügylet is, amely(ek) alapján az adó feltételes (vagy a szokásos piaci ár) megállapítása iránti kérelem benyújtásának időpontjában vagy azt követően folyamatos teljesítés történik, függetlenül attól, hogy a szerződést vagy egyéb jogügyletet a kérelem benyújtását megelőzően kötötték meg. Folyamatos teljesítésűnek az a szerződés vagy egyéb jogügylet minősül, amelyet legalább hat hónap időtartamra kötöttek meg vagy jött létre és amely alapján kéthavonta legalább egyszer teljesítés történik, vagy amely alapján az egyik szerződő fél meghatározott hitelkeretet tart a szerződés időtartama alatt a másik fél rendelkezésére. Alapvetően tehát a jövőre lehet az adókötelezettségekre rákérdezni, ennek azonban már realizálódó folyamatos teljesítésű ügyleteknél lehet a múltra nézve is hatása, ha ugyanis a határozat nem megerősítő, a feleknek módjuk van önellenőrizni a korábban alkalmazott adózási módszert.
2012-től új eleme a szabályozásnak az ún. tartós feltételes adómegállapítás. Ennek lényege, hogy bizonyos, a törvényben meghatározott esetekben jogszabályváltozás esetén is van lehetőség a kötőerő fenntartására. Ez kizárólag a társasági adóra és csak 3 éves időtartamra vonatkozik. E szerint az adózó (kérelmező) a feltételes adómegállapítás iránti kérelmében kezdeményezheti a feltételes adómegállapítási eljárás során hozott határozat társasági adót érintő részeinek jövőbeli jogszabályváltozásra tekintet nélküli 3 éves időtartamra szóló alkalmazhatóságának megállapítását (tartós feltételes adómegállapítás), ha:
a) az adózónál az adóévet megelőző adóévben az átlagosan foglalkoztatottak létszáma legalább 200 fő, és/vagy
b) mérlegfőösszege az adóévet megelőző adóévben - az adóévben jogelőd nélkül alakult adózó esetén az adóévi várható mérlegfőösszeg - legalább 1 milliárd forint.
Amennyiben az adóévben jogelőd nélkül alakult adózó tényleges adóévi mérlegfőösszege nem éri el az eljárás kezdeményezésekor megjelölt várható mérlegfőösszeget, úgy a tartós feltételes adómegállapítás során hozott határozat - az adóévre vonatkozó beszámoló benyújtásának időpontjától kezdődően - csak a jövőbeli jogszabályváltozás(ok) figyelembevételével alkalmazható. Ez esetben a tartós feltételes adómegállapítás kezdeményezésekor megfizetett díj visszatérítésének nincs helye.
A tartós feltételes adómegállapítást tehát csak a tényállás megváltozása (tartalmi változás) érinti. A feltételes adómegállapítást az adóhatóságnak is el kell fogadnia egy esetleges későbbi ellenőrzés során - kivéve, ha az állásfoglalás alapjául szolgáló tényállás közben változott, vagy ha időközben a feltételes adómegállapítást érintő jogszabályváltozás történt - ide nem értve a tartós feltételes adómegállapítás esetét. Ilyenkor a tényállás megváltozása időpontjától illetve a jogszabályváltozás hatálybalépésétől kezdődően a feltételes adómegállapítás nem alkalmazható.
Ugyanakkor - figyelemmel arra, hogy a kapcsolt vállalkozások közötti jövőbeni ügyletben érvényesíthető szokásos piaci ár meghatározásakor alkalmazandó módszer megállapítását az Art. az adóhatóság hatáskörébe utalja, mely intézmény hasonlatos az adó feltételes megállapításának intézményéhez - a törvény kimondja, hogy feltételes adómegállapítás iránti kérelemként nem terjeszthető elő szokásos piaci ár megállapítására irányuló kérelem.
A feltételes adómegállapítás is kétfokú eljárás, az elsőfokú eljárásban a határozathozatalra nyitva álló határidő 60 nap, ami ez egy alkalommal 60 nappal meghosszabbítható. A 60 nap a kérelem benyújtásától számítandó, hiánypótlás esetén pedig - a 60 napos ügyintézési határidő a hiánypótlástól számítandó. Újdonság 2012-től, hogy a törvény a jövőben lehetőséget biztosít - megemelt díjfizetés ellenében - gyorsított eljárás, azaz sürgősségi eljárás kezdeményezésére is, amely esetben a kérelem előterjesztése esetén az elsőfokú eljárás ügyintézési határideje 30 nap, hiánypótlás esetén a hiánypótlástól számított 30 nap, amely legfeljebb 30 nappal meghosszabbítható.
Az adózó a feltételes adómegállapítás iránti kérelmét az eljárás időtartama alatt, az első fokú határozat meghozataláig visszavonhatja.
Az eljárás díjköteles. A díj mértéke az ügylet tárgya értékének 1%-a, de legalább 1 millió, és legfeljebb 8 millió forint. Szerződéstípusra, illetőleg szerződéscsomagra vonatkozó kérelem esetén a díj 10 millió forint. Több, gazdasági célját tekintve egymással össze nem függő, de adójogi jogkövetkezményeik tekintetében hasonló vagy azonos, jövőben megkötendő jogügyletet tartalmazó kérelem (keretkérelem) esetén a díj mértéke jogügyletenként 8 millió forint. A tartós feltételes adómegállapítási kérelem elbírálásának a díja az általános szabályok szerint fizetendő díj háromszorosa, de legfeljebb 15 millió forint. A sürgősségi eljárás díja az általános szabályok szerint fizetendő díj kétszerese.
A törvény meghatározza továbbá a kérelem kellékeit, továbbá azokat az eseteket, amikor a feltételes adómegállapítás iránti kérelem nem teljesíthető.
A feltételes adómegállapítás iránti kérelemmel érintett jogügylettel összefüggésben ellenőrzés nem rendelhető el a kérelem benyújtásától a feltételes adómegállapítási eljárás során hozott határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nap elteltéig, ha a kérelemben feltüntetett szerződést vagy egyéb jogügyletet az adózó (kérelmező) a kérelem adópolitikáért felelős miniszterhez történő benyújtását követően már megvalósította vagy a kérelemmel érintett jogügylet folyamatos teljesítésű jogügyletnek minősül.
A feltételes adómegállapítás iránti eljárás iránti kérelem csak ügyvéd, adótanácsadó, adószakértő, és okleveles adószakértő ellenjegyzésével nyújtható be.
A törvény kizárja a feltételes adómegállapítás tárgyában hozott határozat bírósági felülvizsgálatát. A feltételes adómegállapítás iránti kérelem benyújtásának, nyilvántartásának, a díj megfizetésének és visszatérítésének részletszabályait a pénzügyminiszter rendeletben állapítja meg [lásd a 39/2006. (XII. 25.) PM rendeletet].

A feltételes adómegállapítás időbeli hatályának kiterjesztése

Art 132/A. §

Art. 132/A. §
A jogbiztonság növelése érdekében az Art., speciális eljárásként a határozat időbeli hatálya kiterjesztésére irányuló eljárást tartalmazza. Az Art. 132. § (3) bekezdése szerint a feltételes adómegállapítás az adóhatóságra csak változatlan tényállás mellett, az adott ügyben kötelező, s a feltételes adómegállapítást érintő jövőbeli jogszabályváltozás, illetőleg a tényállás megváltozása (tartalmi változás) esetén - annak hatálybalépésétől, illetve időpontjától kezdődően - a feltételes adómegállapítás nem alkalmazható. A gyakorlatban nehézségeket vetett fel az, hogy a feltételes adómegállapítás kérdésében hozott határozatot a jogszabályváltozások, illetve a tényállásbeli változások érdemben érintik-e, vagy pedig a határozat kötőereje szempontjából a változások irrelevánsak.
Ezért a törvény szerinti jogintézmény lehetővé teszi, hogy ha tényállás vagy jogszabályváltozás történik, úgy az érintett speciálisan e kérdésben kérelmet terjesszen elő az adópolitikáért felelős miniszternél csökkentett eljárási díj, azaz az eredeti díj 50 %-ának megfelelő díj megfizetése mellett. A kérelem alapján a miniszter azt állapítja meg, hogy a tényállás megváltozása vagy a jogszabályváltozás érinti-e a határozat kötőerejét. Ilyen kérelem azonban csak akkor terjeszthető elő, ha a feltételes adómegállapítást érintő jövőbeli jogszabály-, tényállásváltozás a feltételes adómegállapítás során hozott határozat jogerőre emelkedését követően, de a jogügylet megvalósítása előtt következett be, és nem eredményezi a feltételes adómegállapítás során hozott határozat rendelkező részében foglalt rendelkezések, így különösen a feltételes adómegállapításban rögzített részletes tényállás és az annak alapján megállapított adókötelezettség adójogi megítélésének változását.
A megváltozott tényállás változás illetve jogszabályváltozás kihatásának minősítése az alaphatározatra kiterjedő hatállyal történik.

A szokásos piaci ár megállapítása

Art 132/B. §

A szokásos piaci árnak az adótörvények komoly jelentőséget tulajdonítanak. Így az Art. 1. § (8) bekezdése kimondja, hogy a szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások [lásd az Art. 178. § 17. pontját, illetve Tao. törvény 4. § 23. pontját] ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni, kivéve, ha a kapcsolt vállalkozások magatartása megfelel a független felektől az adott esetben elvárható piaci magatartásnak. E szabály, vagyis a szokásos piaci ártól való eltérés tilalma azt a célt szolgálja, hogy az adózás megítélése szempontjából a kapcsolt vállalkozások közötti kereskedelmi, pénzügyi feltételek - csakúgy, mint az egymástól független vállalkozások üzletkötési feltételei - a piaci viszonyokat tükrözzék, az egymás között alkalmazott árak ne térhessenek el a reális, szokásos piaci ártól, az azonos érdekkörbe tartozó vállalkozások és a független vállalkozások adózásában érvényesüljön a jogegyenlőség. Indokolt ugyanakkor utalni arra, hogy a kapcsolt vállalkozások közötti tranzakciókat nem feltétlenül az adófizetés kikerülése motiválja, hanem a különböző kockázatokat elkerülő gazdasági; befektetési meggondolások, vagy pl. a technológiai eljárások növekvő integrációja.
A szokásos piaci ár az az ár, amely ellenértéket független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek vagy érvényesítenének. A kapcsolt vállalkozásoknak az egymás közötti szerződésükben tehát az ennek megfelelő ellenértéket kell alkalmazniuk, ellenkező esetben a szokásos piaci ár és az alkalmazott ellenérték alapján számított különbözetnek megfelelő összeggel a kapcsolt vállalkozások a Tao. tv. előírásainak megfelelően módosítani kötelesek az adózás előtti eredményüket [lásd Tao. tv. 18. §].
Az Art. 2007. január 1-jétől bevezette a szokásos piaci meghatározására irányuló eljárást, melynek részletszabályait az Art. 132/B.-132/C. §-ai határozzák meg. Ezzel az adózók mentesülhetnek az alól, hogy az adóhatóság egy ellenőrzés során az Art. 1. § (8) bekezdését alkalmazva a terhükre adókülönbözetet állapítson meg.
A NAV Korm. r. szerint a szokásos piaci ár megállapításával kapcsolatos eljárást a Kiemelt Adózók Adóigazgatósága folytatja le.
További részletszabályokat állapít meg a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelem benyújtásának, nyilvántartásának, az éves jelentéstételi kötelezettségnek, a díj kezelésének, nyilvántartásának módjáról és feltételeiről, továbbá az eljárás részletes szabályairól szóló 38/2006. (XII. 25.) PM rendelet.
Ennek szabályai szerint az állami adóhatóság az eljárásokról nyilvántartást vezet, végzi az eljárás díjának beszedését és visszatérítését. A szokásos piaci ár megállapítása iránti eljárások eredményeképpen kiadmányozott jogerős határozatok másolatát megküldi az adópolitikáért felelős miniszternek, illetve a szokásos piaci ár megállapítása iránti eljárásért beszedett díjakról és az eljárás során szerzett tapasztalatokról évente beszámolót készít a miniszternek.
Art. 132/B. § (1)-(2) bekezdés
A vállalatcsoporton belül a szokásos piaci ártól eltérően alkalmazott elszámolás jelentősen befolyásolhatja a társaság adóztatható jövedelmét. Az előzetes ármegállapítás tárgya azoknak a transzferáraknak az előzetes értékelése, amelyek olyan ügyletekhez kötődnek, ahol egy vállalkozás árukat és szellemi javakat szállít, illetve szolgáltatást végez egy társult vállalkozása részére. Az ármegállapítás eredményeként azt kell feltárni; hogy a jövőbeni ügyletben a társaság által leírt tényállás alapján a transzferár, illetőleg a megállapítására alkalmazott módszer megfelel-e a valódiság követelményének, vagy alkalmazásának egyik célja az adókötelezettség megkerülése (bújtatott osztalékfizetés, veszteség átcsoportosítás).
A kapcsolt vállalkozások közötti tranzakciók szokásos piaci árának meghatározását érintő, az adózó és az adóhatóság között kialakuló jövőbeni jogviták elkerülése érdekében teremtett tehát lehetőséget a törvény a kérelemre történő; kötőerővel rendelkező szokásos piaci ármegállapításra. Ennek alapján az állami adóhatóság kérelemre határozatban állapítja meg a kapcsolt vállalkozási viszonyban álló társaságok közötti jövőbeni jogügyletben érvényesíthető szokásos piaci ár meghatározásakor alkalmazandó módszert, a megállapítás alapjául szolgáló tényeket és körülményeket, valamint ha meghatározható, a szokásos piaci árat, ártartományt (szokásos piaci ár). Az eljárás díjköteles.
Az Art. 2008. január 1-jétől, majd 2009. november 17-től módosuló 178. §-ának 16. pontja alapján jövőbeni ügyletnek nemcsak a kérelem benyújtását követően megkötött szerződés vagy más jogügylet minősül, hanem jövőbeni ügylet az a szerződés vagy más jogügylet is, amely(ek) alapján a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelem benyújtásának időpontjában folyamatos teljesítés történik, függetlenül attól, hogy a szerződést vagy egyéb jogügyletet a kérelem benyújtását megelőzően kötötték meg. A szokásos piaci ár tekintetében, illetve a feltételes adómegállapítás vonatkozásában - a 2012. január 1-jétől hatályos pontosítás következtében jövőbeni ügylet az is, amely ügylet(ek) alapján az adó feltételes vagy a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelem benyújtásának időpontjában vagy azt követően folyamatos teljesítés történik, függetlenül attól, hogy a szerződést vagy egyéb jogügyletet a kérelem benyújtását megelőzően kötötték meg. Folyamatos teljesítésűnek az a szerződés vagy egyéb jogügylet minősül, amelyet legalább hat hónap időtartamra kötöttek meg vagy jött létre és a) amely alapján kéthavonta legalább egyszer teljesítés történik, vagy
b) amely alapján az egyik szerződő fél meghatározott hitelkeretet tart a szerződés időtartama alatt a másik fél rendelkezésére.
2009. november 17-től a törvény egyszerűsítette a határozat kötőerejének beálltához szükséges feltételeket, ezért ezt követően a kötőerő beálltához nem kell az érintett kapcsolt vállalkozások nyilatkozata arról, hogy a határozatot elfogadják-e. A szabályt a 2009. november 17-ét követően indult eljárások esetén kell alkalmazni.
Art. 132/B. § (3) bekezdés
Az eljárás lebonyolítása érdekében az adózó előzetes egyeztetést folytathat az adóhatósággal, így a kérelem benyújtása előtt megállapodhatnak az eljárás vitelének fontosabb részleteiről. Mivel az előzetes egyeztetés lényegében egy felkészítő jellegű tárgyalás, ezért ennek eredménye a kérelmezőt, illetve az eljáró hatóságot a szokásos piaci ár megállapítása iránt folytatott eljárásban nem köti.
Art. 132/B. § (4)-(5) bekezdés
Az adózó döntése alapján az adóhatóság egy-, két-, illetve többoldalú eljárásban állapítja meg a szokásos piaci árat. Az egyoldalú ügyleteken belül két csoport létezik, egyrészt a tisztán belföldi ügyletek, melyeket belföldi illetőségű kapcsolt vállalkozások kötnek, másrészt azok a nemzetközi ügyletek, melyeknél az adózó egyoldalú, a belföldi adózó adóalapjára kiható ármegállapítást kér. Nemzetközi ügylet esetén célszerű két-, vagy többoldalú eljárást kezdeményezni, mert a külföldi állam illetékes hatóságával történt egyeztetés nélkül kiadott ármegállapítás kettős adóztatáshoz vezethet, ha a külföldi állam adóhatósága nem ért egyet a belföldi adóalap meghatározással. Ha a jogügyletre külföldi állam jövedelemadózást érintő jogszabályát is alkalmazni kell, és a kérelmező kétoldalú vagy többoldalú eljárást kér, az állami adóhatóság 2009. november 16-ig megküldte a külföldi állam illetékes hatóságának a kérelem hiteles angol nyelvű fordítását, melyet az adózó köteles volt a dokumentációhoz csatolni. 2009. november 17-től - az azt követően indult eljárásokban - a hiteles fordítás helyett azonban már elegendő a szakfordítás is. Emellett a rendelkezés kiegészült azzal a pontosító szabállyal a dokumentáció fordítását illetően, hogy két vagy többoldalú eljárásnál az adóhatóság felhívására az adózó csatolja az eljárás lefolytatásához szükséges dokumentáció angol nyelvű szakfordítását.
Art. 132/B. § (6) bekezdés
2009. december 31-ig a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 18/2003. (VII. 16.) PM rendelet határozta meg a szokásos piaci ár megállapításához szükséges adatokat tartalmazó nyilvántartás készítésének szabályait; 2010. január 1-től a rendelet helyébe a 22/2009. (X.16.) PM rendelet lépett. Az ilyen nyilvántartás készítésére nem kötelezett adózó nem nyújthat be szokásos piaci ár megállapítására irányuló kérelmet. 2011. július 15-étől kivétel ez alól az az adózó, amelyben az állam rendelkezik közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással.
A 22/2009. (X.16.) PM rendelet értelmében nyilvántartási kötelezettség terheli - a kapcsolt vállalkozásával (Tao. törvény 4. § 23. pont) kötött hatályos szerződés alapján, ha a szerződés alapján az adóévben teljesítés történt - a Tao. törvény 18. § (5) bekezdésében felsorolt adóalanyt [az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaságot, egyesülést, európai részvénytársaságot, szövetkezetet, európai szövetkezetet és külföldi vállalkozót (kivéve a közhasznú, kiemelkedően közhasznú non-profit gazdasági társaságot, és azt az adózót, amelyben az állam rendelkezik közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással)]. Ha az adózó kapcsolt vállalkozásával a kapcsolt vállalkozási jogviszonyuk keletkezését megelőzően kötött szerződést, a PM rendelet szerinti nyilvántartást akkor köteles elkészíteni, ha a szerződés bármely lényeges feltételét módosítják, vagy olyan egyéb változás következik be, amelyet független felek az ár meghatározásánál érvényesítenek vagy érvényesítenének.
Nem terheli nyilvántartási kötelezettség az adózót a magánszeméllyel nem egyéni vállalkozóként kötött szerződése alapján, és ha a Tao. törvény 18. § (3) bekezdésének megfelelő középvállalkozás. Nem terheli nyilvántartási kötelezettség az adózót - a PM rendelet 1. § (5) bekezdése kivételével - a tőkepiacról szóló törvény szerinti tőzsdei ügylet, továbbá meghatározott összegben rögzített hatósági ár vagy jogszabályban meghatározott más ár alkalmazása esetében.
A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettség megsértését (a nyilvántartás vezetésének elmulasztását, hiányos vagy az előírásoktól eltérő vezetését), illetve az e nyilvántartással összefüggő iratmegőrzési kötelezettség megsértését az Art. kiemelten szankcionálja, a 172. § (16) bekezdése szerint a mulasztás nyilvántartásonként (összesített nyilvántartásonként) 2 millió forintig terjedő (2012-től ismételt mulasztás esetén 4 millió forintig terjedő) mulasztási bírsággal sújtható.
Art. 132/B. § (7) bekezdés
A határozat csak határozott időre adható ki. Ez az időintervallum minimum három, maximum öt év. A határozat érvényességének időtartama egy alkalommal három évre meghosszabbítható akkor, ha a tényállás az eredeti határozat alapjául szolgáló tényálláshoz képest változatlan. Meghosszabbításra nem kerülhet sor, ha az eredeti határozat alapjául szolgáló tényállás olyan mértékben megváltozott, hogy a szokásos piaci ár megállapítására új határozatot kellene kiadni.
A határozat meghosszabbítására irányuló kérelmet legalább a határozat érvényességének lejártát megelőzően hat hónappal kell előterjeszteni; az eljárás során az eredeti kérelem benyújtásával kapcsolatos eljárási szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
Art. 132/B. § (8) bekezdés
A kérelmet korábban a 22/2009. (X.16.) PM rendelet alapján készítendő nyilvántartással megegyező tartalommal kell benyújtani, amelyhez csatolni kell a kérelmező nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a kérelem szerinti tényállás megfelel a valóságnak.
A kérelmek szakszerűségének biztosítása érdekében a törvény előírja, hogy a kérelmet adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő vagy ügyvéd ellenjegyzésével lehet csak előterjeszteni.
Art. 132/B. § (9)-(10) bekezdés
A szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárás díjköteles. A díjtételek 2008. január 1-jével, majd 2009. július 9-től megváltoztak: ennek lényege, hogy 2008-tól csökkent a díjmaximum, míg 2009. nyarától erőteljesen csökkentek a díjtételek. Míg 2007-ben a díj legkisebb mértéke 5, 10, illetve 15 millió forint, maximuma pedig - ha a szokásos piaci ár összegszerűen megállapításra került - a megállapított ár, illetve ártartomány alsó és felső értékei középértékének 1%-a, de legfeljebb 50 millió forint volt, addig 2008-tól az 1%-os mértékkel számított díj összege egyoldalú eljárás esetén legfeljebb 12 millió, kétoldalú eljárás esetén legfeljebb 17 millió, többoldalú eljárás esetén pedig legfeljebb 20 millió forint lett. A szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárásért fizetendő díjak felső határa tehát 2008-tól - a közös 50 millió forintos összeghatárról - az eljárás típusától függően mérséklődött.
2009. július 9-től - a módosító törvény hatálybalépését követően benyújtott kérelmeknél - az adózók üzleti biztonságának növelése érdekében a szokásos piaci ár megállapítása iránti eljárásban mind a három eljárástípusban jelentős mértékben csökkentek a díjak. Az egyoldalú eljárásban az ármegállapításra alkalmas módszer is befolyásolja a díjakat.
Így egyoldalú eljárásban az 5 millió forintos minimum 500 ezer forintra, a 12 millió forintos maximum 5 millió forintra csökkent, ha a szokásos piaci ár az összehasonlító árak módszerével, a viszonteladási árak módszerével, vagy a költség és jövedelem módszerrel állapítható meg, ha pedig az a) pontban nem szereplő módszer alapján állapítható meg, úgy a díj még mindig kevesebb, mint a korábbi: legalább 2 millió forint, legfeljebb 7 millió forint. Kétoldalú eljárásban pedig a 10 millió forintos minimum 3 millió forintra, a 17 millió forintos maximum 8 millió forintra, többoldalú eljárásban a 15 millió forintos minimum 5 millió forintra, a 20 millió forintos maximum 10 millió forintra csökkent.
Ha a szokásos piaci ár (ártartomány) összegszerűen nem állapítható meg, a díj - az eljárás típusától függően - a díj minimumával egyező összeg.
A minimum díjat meghaladó díjkülönbözetet az adóhatóság felhívására, a szokásos piaci árat megállapító határozat közlése előtt kell megfizetni, ellenkező esetben az adóhatóság a szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelmet elutasítja.
A kérelem elutasítása esetén a díj összegének 75%-át vissza kell téríteni, kivéve, ha az elutasításra azért került sor, mert a minimum díjat meghaladó díjkülönbözetet az adóhatóság felhívása ellenére a kérelmező nem fizette meg.
Meghosszabbítás és módosítás iránti eljárás esetén a díj összege az eredeti eljárásban lerótt díj 50%-a.
Art. 32/B. § (11) bekezdés
A kérelmet az adóhatóság az Art. 132/A. § (11) bekezdésében felsorolt esetekben mérlegelés nélkül elutasítja.
Art. 132/B. § (12)-(14) bekezdés
A határozat kötőereje változatlan tényállás esetén, a kérelem benyújtásának időpontjára visszamenő hatállyal érvényesül. Az Art. felsorolja azokat az eseteket, amikor a jogerős határozat kötőereje nem érvényesül; ilyenkor a határozat a kötőerőt megszüntető feltétel bekövetkeztének napjától nem alkalmazható. A (13) bekezdés e) pontja szerinti kritikus feltételek fogalmát az Art. 178. § 33. pontja határozza meg. Eszerint kritikus feltételeknek a szokásos piaci ár megállapításával összefüggésben rögzített, a szokásos piaci ár megbízhatósága szempontjából jelentőséggel bíró, a jövőre vonatkozó - pénzügyi, számviteli, gazdasági, jogi, működési - előfeltevések, számítások, küszöbértékek, jellemzők minősülnek, amelyek nem teljesülése esetén, annak napjától a határozat nem alkalmazható. A kritikus feltételeket a konkrét ügy sajátosságaihoz mérten kell megállapítani.

Art 132/C. §

Art. 132/C. § (1) bekezdés
A határozat kötőereje - mint már szó volt róla - változatlan tényállás esetén érvényesül. A határozat érvényessége alatt bekövetkezett, a szokásos piaci ár megbízhatóságának szempontjából jelentőséggel bíró, a határozathozatal alapjául szolgáló körülmények lényeges változása miatt bekövetkező kötőerő megszűntének problémája orvosolható a határozat módosításának intézményével. Az adóhatóság az eljárásban résztvevő felek kérelmére, amennyiben a kérelemben foglaltakkal egyetért, korábbi határozatát a megváltozott feltételrendszernek megfelelően módosítja.
Módosításra akkor is sor kerülhet, ha az ügy szempontjából jelentős új, a korábbi eljárás során nem ismert tény merül fel, de csak akkor, ha az adott tény nem az eljárásban résztvevő kapcsolt vállalkozások rosszhiszemű eljárása miatt volt ismeretlen.
Art. 132/C. § (2) bekezdés
A feltételes adómegállapításhoz képest eltérés, hogy az adóhatóság valódiságvizsgálatot folytathat le. A tényszempontú vizsgálat az adóhatóság feladata, amely történhet a benyújtott iratok alapján is, ha azok az ármegállapításhoz elegendőek. Az adózónál tartott valódiságvizsgálat nem teremt ellenőrzéssel lezárt időszakot. A valódiságvizsgálatot az ármegállapításra történő utalást is tartalmazó, adatgyűjtésre (Art. 119. §) vonatkozó megbízólevéllel folytatja az adóhatóság az Art. ellenőrzésre előírt szabályainak megfelelően.
Art. 132/C. § (3) bekezdés
Ha a határozat közlése előtt már történt teljesítés, és ennek adókonzekvenciái is keletkeztek, nagyon valószínű, hogy ezen adójogi következmények eltérnek a szokásos piaci árat megállapító határozatban rögzítettektől. Erre az esetre az adózó védelme érdekében érvényesül egy, a kérelem benyújtásától a határozat jogerőre emelkedését követő 60 napig terjedő, ellenőrzési tilalom. Ez egyrészt azt szolgálja, hogy az adóhatóság az adózó által önkéntesen rendelkezésre bocsátott adatok alapján ne rendelhessen el ellenőrzést a szokásos piaci árra vonatkozó határozat kiadása előtt, másrészt a tilalmi időszak lehetőséget biztosít az adózónak a határozatban megállapított szokásos piaci árnak megfelelő, de a határozat kiadása előtti időszakra ettől eltérően alkalmazott árnak, illetőleg az ehhez kapcsolódó adójogi következményeknek az önellenőrzéssel történő módosítására.
Art. 132/C. § (4) bekezdés
Főszabályként az eljárás során hozott végzések az eljárást lezáró határozat elleni fellebbezésben kifogásolhatóak, azonban a törvény biztosítja az önálló fellebbezést a szokásos piaci ár megállapítására, a határozat módosítására, illetőleg a határozat érvényességének meghosszabbítására irányuló kérelem elutasításának tárgyában hozott első fokú végzés ellen.
Természetesen fellebbezésnek van helye a kérelem teljesítése esetén hozott határozat ellen is.
A 2011. január 1-jétől hatályos NAV Korm. r. 10. §-a szerint a szokásos piaci ár megállapítása iránti eljárásban első fokon a NAV Kiemelt Adózók Adóigazgatósága jár el, amelynek felettes szerve a NAV Kiemelt Ügyek és Adózók Adó Főigazgatósága.
Art. 132/C. § (5) bekezdés
Az eljárásra az alapeljárási határidő 120 nap, amelyet indokolt esetben két alkalommal 60 nappal meg lehet hosszabbítani, ezzel maximum 240 napra emelhető az eljárás időtartama. Három eset nem számít bele az adóhatóság rendelkezésére álló határidőbe, tekintettel arra, hogy ezek időtartamát előzetesen nem lehet megállapítani, vagy az adózónak van cselekvési kötelezettsége. Így a külföldi állam illetékes hatóságával folytatott egyeztetés, továbbá az adóhatóság által lefolytatott valódiságvizsgálat időtartamát, illetve a hiánypótlásra megállapított határidőt a határidő-számításnál figyelmen kívül kell hagyni.
Ha az eljárás során az ügy szempontjából jelentős olyan új tény merül fel, kritikus feltételek módosulnak [lásd Art. 178. § 33. pontját], illetve a szokásos piaci ár megbízhatóságának szempontjából jelentőséggel bíró, a határozathozatal alapjául szolgáló olyan körülmények lényeges mértékben megváltoznak, amelyek a szokásos piaci ár megállapítására érdemben kihatnak, az elintézési határidő az ennek alapjául szolgáló tény bekövetkeztének időpontjában megszakad és újból kezdődik. Erről az adóhatóság értesíti a kérelmezőt. Ez esetben ugyanis olyan érdeminek minősülő változások történnek, mintha az adózó egy új kérelmet nyújtott volna be.

Fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezése

Art 133. §

Art. 133. § (1) bekezdés
1. A részletfizetés és fizetési halasztás (a továbbiakban: fizetési könnyítés) ügyében az illetékes első fokú adóhatóság kérelemre dönt, hivatalbóli eljárásnak tehát nincs helye. A kérelmet az adózó és az adó megfizetésére az Art. 35. § (2) bekezdése alapján kötelezett személy egyaránt előterjesztheti. Az állami adóhatóság a fizetési könnyítési eljárást felgyorsítandó, a kérelemmel való együttes beküldése érdekében az internetes honlapján (http://www.nav.gov.hu) adatlapot helyezett el. A kitöltött adatlap - mint a kérelmező adózó nyilatkozata - a fizetési könnyítést megalapozó egyik bizonyítéknak minősül [lásd Art. 97. § (5) bekezdését].
Indokolt még itt utalni arra, hogy az Art. 175. § (13) bekezdés c) pontja többek között arra hatalmazta fel az adópolitikáért felelős minisztert (azaz a pénzügyminisztert), hogy az adóügyek elektronikus intézésére vonatkozó eljárások keretében rendeletben szabályozza a fizetési könnyítés iránti kérelmek intézésének rendjét; a törvényi felhatalmazás alapján kiadott, az adóügyek elektronikus intézésének szabályairól szóló 34/2007. (XII. 29.) PM rendelet pedig - többek között - lehetővé teszi a fizetési könnyítés (fizetési halasztás, részletfizetés) iránti kérelmek elektronikus úton történő benyújtását az adóazonosító számmal rendelkező adózó részére. Ugyanakkor 2012. január 1-jétől azon adózók részére, akik/amelyek a havi adó- és járulékbevallás, illetve összesítő nyilatkozat benyújtására kötelezettek, a törvény már kötelezően írja elő, hogy a fizetési könnyítés iránti kérelmeiket kötelesek elektronikus úton benyújtani. [Art. 175. § (9) bekezdés].
2. A fizetési könnyítés csak az adóhatóságnál nyilvántartott (bevallott vagy jogerős határozattal megállapított, illetve - a késedelmi pótlék tekintetében a - felszámított) kötelezettségekre engedélyezhető.
3. A fizetési könnyítés nem "jár" automatikusan, engedélyezése az adóhatóság mérlegelési jogkörében történik, és ehhez a törvény több feltételt is meghatároz:
a) A kérelem teljesítésének feltétele, hogy a fizetési nehézség keletkezése az adózónak ne legyen felróható, vagy annak elkerülése érdekében úgy járjon el, ahogy az, az adott helyzetben tőle elvárható.
E körben nemcsak (és elsődlegesen nem) a tartozás keletkezésének körülményeit kell vizsgálni, hiszen ezt az adóhatóság a jogkövetkezményeket megállapító határozatában már megtette. Lényeges azonban, hogy az adós mit tett az eredeti esedékesség és a kérelem benyújtása közötti időszakban (pl. mutatott-e fizetési készséget, vagy az időközben rendelkezésre álló összegeket a tartozás rendezése helyett más célokra fordította).
A feltétel teljesülése azonban magánszemély esetében figyelmen kívül hagyható, tekintve, hogy esetükben a tőle elvárhatóság jóval alacsonyabb szintű, mint más adózók esetében. (Lásd az Art. 133. § (4) bekezdését.)
b) A fizetési nehézség átmeneti jellegének vizsgálatától - az a) pontban írtaktól függetlenül - nem lehet eltekinteni. Teljesen jóhiszemű, a törvényben megkövetelt gondossággal eljáró adózó részére sem indokolt a fizetési könnyítés engedélyezése, ha a tartozás olyan mértékű, hogy a megfizetés - az adózó gazdasági, illetve anyagi helyzetére tekintettel - hosszabb időtartamú részletfizetés vagy halasztás esetén sem várható reálisan. Erre az esetre az Art. egyéb megoldásokat kínál (pl. a feltételek fennállása esetén a tartozás mérséklése, behajthatatlanság miatti törlés vagy a csőd-, illetve felszámolási eljárás).
Átmenetinek tekinthető a fizetési nehézség, ha a vevőtartozások és szállítói követelések, valamint az éves tervezett eredmény egybevetése alapján lehetségesnek tűnik a fizetési nehézség megszűnése.
Art. 133. § (2) bekezdés
A fizetési nehézség kialakulásának körülményeit az (1) bekezdésnél jelzett módon kell figyelembe venni. A "feltételek meghatározása" kitétel az adóhatóság azon jogára utal, hogy a fizetési könnyítést az adóhatóság feltételekhez kötheti [lásd bővebben a 133. § (8) bekezdésénél].
Art. 133. § (3) bekezdés
Az Art. a fizetési könnyítést egyes esetekben kifejezetten megtiltja, tehát az adóhatóságnak ebben a körben mérlegelési joga nincs.
A tilalom olyan fizetési kötelezettségekre vonatkozik, ahol az adó, illetve adóelőleg az adózás rendszeréből következően már az esedékességkor a kötelezett rendelkezésére állt, a fizetési nehézség kialakulásában tehát nem játszhatott szerepet. Ezek a kötelezettségek valójában nem a tartozást felhalmozó kifizetőt, adóbeszedésre kötelezettet terhelik, rajtuk ezek a pénzek - törvényes eljárást feltételezve - csak átfutnak.
Ugyancsak nem engedélyezhető fizetési könnyítés a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra, hiszen a magánszemélyek jövedelméből levont, de a magánszemélyt terhelő járulékok e tekintetben az adóelőleghez hasonlítanak. Ezért a fizetési könnyítés tárgyi korlátja kiterjed a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra is. A levont jövedelemadóhoz, jövedelemadó előleghez, illetve a beszedett helyi adóhoz hasonlóan a levont járulék meg nem fizetése is olyan jogellenes kifizetői magatartás következménye, amely kizárja a könnyítés alkalmazását.
Art. 133. § (4) bekezdés
Magánszemély adózóknál a tőle elvárhatóság jóval alacsonyabb szintű, ezért a törvény a fizetési könnyítést egyéb körülmények fennállása esetére is lehetővé teszi. Az (1) bekezdés b) pontjának vizsgálatától azonban itt sem lehet eltekinteni, tehát ha a tartozás későbbi megfizetése reménytelen, akkor a fizetési könnyítés nem engedélyezhető.
Art. 133. § (5)-(6) bekezdés
1. Az Art. egyaránt lehetővé teszi a fizetési könnyítési kérelmek esedékesség előtti és utáni benyújtását, a benyújtás időpontjának azonban csak a magánszemélyek kérelme esetében van jelentősége, mivel a késedelmi pótlék felére csökken, tehát a jegybanki alapkamattal azonos. Ennek megfelelően:
- a magánszemély kérelmének esedékesség előtti benyújtásakor az esedékességtől az első fokú határozat keltének napjáig a benyújtás napján érvényes,
- bármely adózó kérelmének teljesítése esetén az első fokú határozat keltének napjától az engedély szerinti pénzügyi teljesítésig a benyújtás napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű pótlékot kell felszámítani.
2. Az ilyen módon felszámított pótlékot az adóhatóság a fizetési könnyítést engedélyező határozatában közli.
Ha a kérelmet - akár első, akár másodfokon - elutasítják, az első fokú határozat keltének napjától az általános szabályok szerinti [Art. 165. § (2) bekezdés] késedelmi pótlék kerül felszámításra. Ugyanez a helyzet - attól az időponttól kezdve -, amikor az adózó a fizetési könnyítés valamely feltételét nem teljesíti, és tartozása egy összegben esedékessé válik.
3. Nem magánszemély adózó kérelme esetén illetve magánszemélynek az esedékesség időpontja után benyújtott kérelme esetén a kérelmet elbíráló határozat jogerőre emelkedéséig az általános szabállyal számított késedelmi pótlékot kell számítani, kivéve, ha a fizetési könnyítést engedélyezik, mert ilyenkor azt csak az elsőfokú határozat keltének napjáig kell számítani. Ezt a késedelmi pótlékot nem kell összegszerűen közölni a fizetési könnyítés iránti kérelmet elbíráló határozatban, az a folyószámlán jelenik meg a késedelmi pótlék levezetésében. Ugyanakkor a felszámítás tényére a jogszabályi hivatkozás megjelölésével együtt indokolt a határozat indoklásában kitérni.
4. A pótlék kiszabása kivételes méltánylást érdemlő esetben mellőzhető. A jogalkotó közelebbről nem határozta meg ennek feltételeit, de nyilvánvalóan itt is azokat a körülményeket kell mérlegelni, amelyek az Art. 133. § (1) és (2) bekezdés alapján a fizetési könnyítés engedélyezését megalapozták.
A "mellőzés" kifejezés - a más helyen használatos "mérséklés" vagy "elengedés" szóhasználattal szemben - arra utal, hogy az adóhatóság csak a pótlékkötelezettséget vagy -mentességet mérlegelheti, a jegybanki alapkamatnál alacsonyabb mértékű pótlék megállapítására ez esetben nem kerülhet sor.
5. A fizetési könnyítés engedélyezése esetén a tartozást a pótlékalap számítása során figyelmen kívül kell hagyni az Art. 167. § (1) bekezdés utolsó előtti mondata alapján, így az engedélyben szereplő (jegybanki alapkamatnak megfelelő) pótlékot az Art. 43. § (8) bekezdése szerinti folyószámla egyenlegről történő értesítés részben vagy egészben tartalmazza, de a késedelmi pótlék levezetés értelemszerűen nem tartalmazza. (2008. január 1-től az adóhatóság már nem küld értesítést a folyószámla egyenlegről azon adózónak, aki a bevallás benyújtására, az adatszolgáltatás teljesítésére elektronikus úton kötelezett, vagy önkéntesen elektronikusan nyújtotta be a bevallását, mert azt az adózó saját maga bármikor lekérdezheti. A részletszabályokat az adóügyek elektronikus intézésének szabályairól szóló 34/2007. (XII. 29.) PM rendelet tartalmazza.)
Art. 133. § (7) bekezdés
Az Art. e rendelkezése lehetőséget ad arra, hogy más adójogszabályok a fizetési könnyítés egyéb feltételeit is meghatározzák, azzal azonban, hogy e kedvezmény kizárását csak törvény mondhatja ki.
Ugyanakkor az Art.-ban magában is van olyan rendelkezés, amely a fizetési könnyítés engedélyezését az e fejezetben foglaltaktól eltérő, egyéb feltételek esetén engedi.
Az Art. 41. §-ának (4) bekezdése értelmében ugyanis az a magánszemély, akinek adóját a munkáltatója állapította meg, részletfizetést és fizetési halasztást csak azt követően kérhet, ha a jogszabály szerinti adólevonás meghiúsult.
Továbbá a 28/B. § (1) bekezdés a magánszemély által benyújtandó fizetési könnyítés iránti kérelem benyújtásának időpontjára abban az esetben is speciális szabályt tartalmaz, ha a munkáltató a munkáltatói adómegállapítást követően feltárja, hogy a magánszemély jogszerű eljárása mellett az adót tévesen állapította meg.
Art. 133. § (8) bekezdés
A fizetési kedvezmény megadásához az adóhatóság különböző feltételeket szabhat.
1. Bontó feltétel esetén annak bekövetkezése a kedvezményt megszünteti és a tartozást járulékaival együtt esedékessé teszi. A határozatban feltételként lehet például kikötni a kedvezmény elvesztését, ha
- az adózóval szemben felszámolási, végelszámolási eljárás indul, vagy
-a fizetési könnyítés időtartama alatt esedékessé váló egyéb adófizetési kötelezettségét nem teljesíti.
2. A kedvezmény olyan ún. felfüggesztő feltételéhez is köthető, amikor a fizetési kedvezmény csak az előfeltétel teljesítésével válik érvényessé. Az előfeltétel kikötése esetén annak teljesítésére mindig határidőt kell kitűzni, a fizetési kedvezmény pedig a határozat jogerőre emelkedésekor lép hatályba. A kedvezményt a határidő eredménytelen lejárta szünteti meg.
Ilyen feltétel lehet pl. az adótartozás egy részének, vagy valamely más adótartozás megfizetésének kikötése.
Art. 133. § (9) bekezdés
Az adóhatóság a fizetési halasztás és a részletfizetés iránti kérelemről határozatban dönt.
A hatóság döntését és a feltételeket a határozat rendelkező része tartalmazza. Ennek keretében - fizetési kedvezmény engedélyezése esetén - az általános tartalmi feltételeken túl mindig meg kell határozni az alábbiakat:
-a fizetési halasztás adónemenként megállapított összegét és a teljesítés határnapját, részletfizetés esetén adónemenkénti bontásban az egyes részletek összegét és azok teljesítésének határnapját,
- a késedelmi pótlék fizetési kötelezettséget, vagy a mentességet, továbbá
- a 133. § (9) bekezdésbe foglalt figyelmeztetést a kedvezmény megszűnésére nemteljesítés esetén.
Art. 133. § (10) bekezdés
2012. január 1-jétől a törvény kifejezetten kizárja, hogy az adóhatóság a csoportos adóalany számára - természetesen az általános forgalmi adónemet érintően - fizetési könnyítést engedélyezzen. Ennek oka, miszerint a csoportos adóalany vonatkozásában "a gazdasági tevékenység ellehetetlenülése" nem értelmezhető, illetve az sem vizsgálható, hogy a tartozás későbbi kielégítése biztosított-e. Hiszen a csoportos adóalanyiság egy adójogi kategória, ami azt jelenti, hogy az abban résztvevő tagok kizárólag az általános forgalmi adó szempontjából egy adóalanynak minősülnek. Tehát a csoport létrejöttével nem jön létre egy önálló, saját vagyonnal rendelkező személy (entitás), hanem pusztán adójogi szempontból alkotnak a tagok egy egységet, azaz egy áfa-alanyt. Ebből viszont következik, hogy miután a csoportnak nincs vagyona, az egyes, egyébként önálló tagok vagyona fedezetnek tekinthető a tartozás megfizetését illetően.

Art 133/A. §

Art. 133/A. §
Az adózó által nyilatkozattal igénybevehető pótlékmentes részletfizetés intézménye egyrészt tehermentesíti az adóhatóságot, másrészt - a feltételeknek megfelelő adózó esetében - a törvény erejénél fogva biztosítja a pótlékmentes részletfizetés nyilatkozattal történő igénybevételét az átmeneti fizetési nehézséggel küzdő adózó részére.
A lehetőség azonban csak a vállalkozási tevékenységet nem folytató, általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett magánszemélyt illeti meg az adóbevallásában szereplő, 100.000,-Ft-ot meg nem haladó fizetési kötelezettség vonatkozásában. Az új jogintézmény szerint a magánszemély tehát a jelzett kötelezettség vonatkozásában nyilatkozhat úgy, hogy fizetési kötelezettségét négy hónap alatt, négy egyenlő részletben teljesíti. 2012-től hatályos pontosítás, miszerint a bevallás benyújtására előírt határidőig tehető ilyen nyilatkozat, és az első részletet a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség törvényben meghatározott esedékességének napjáig kell teljesíteni. A nyilatkozat megtételére előírt határidő jogvesztő.
Nem teljesítés esetén a kedvezmény érvényét veszti, és a tartozás egy összegben esedékessé válik, s a tartozás fennmaradó részére az adóhatóság az eredeti esedékesség napjától késedelmi pótlékot számít fel.
Az új jogintézmény célja - mint már szó volt róla - az adózók adminisztrációs terheinek csökkentése mellett az adóhatóságra háruló ügyteher csökkentése a kisösszegű adófizetési kötelezettségre vonatkozó részletfizetési kérelmek, és az azok elbírálására irányuló méltányossági eljárás egyetlen nyilatkozattal történő kiváltása útján.
A rendelkezést megállapító törvény szerint a rendelkezést az adózó az e törvény hatálybalépését megelőző időszakra bevallott adófizetési kötelezettsége tekintetében is alkalmazhatta, azaz e szabályok a 2008. évre bevallott adófizetési kötelezettség tekintetében már alkalmazhatók voltak.
Art. 133/B. § [hatályon kívül helyezve]
A helyi iparűzési adót érintő fizetési könnyítés iránti eljárás szabályairól szóló rendelkezéseket a 2010. évi LVII. törvény hatályon kívül helyezte. Mivel a helyi iparűzési adóval kapcsolatos feladatok visszakerültek az önkormányzati adóhatósághoz, a fizetési könnyítésre vonatkozó speciális szabályok, amelyek a kérelem elbírálásánál a kedvezmény feltételeinek vizsgálatát az önkormányzati adóhatóság feladataként, a határozat meghozatalát viszont az állami adóhatóság feladataként határozták meg, a továbbiakban szükségtelenné váltak.

Adómérséklés

Az Art. 1. § (6) bekezdése általános elvként rögzíti, hogy az adóhatóság eljárása során köteles méltányosan eljárni, és ha a feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékelni. A feltételek meghatározását az egyes jogkövetkezményeknél, illetve az Art. 134. §-ában találjuk.
Fontos kiemelni a 1. § (6) bekezdésének vonatkozásában az adótartozás fogalmát is. A 178. § 4. pontja alapján adótartozásnak az esedékességkor meg nem fizetett adó és a jogosulatlanul igénybevett költségvetési támogatás minősül. (2007. november 16-tól az adótartozás fogalma egyébként kiegészült a nettó adótartozás fogalmával, mely akkor nyer jelentőséget, ha jogszabály valamely kedvezmény igénybevételét ahhoz köti, hogy az adózónak ne legyen adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása. 2009. január 1-től pedig tovább bővült a nettó adótartozás számítását igénylő kör, ugyanis már az adóigazolások kiállításánál is figyelembe kell venni a többi adónemen fennálló túlfizetéseket.)
Hiába állnak tehát fenn méltányosság gyakorlására okot adó körülmények, ha nem áll fenn adótartozás, azaz nincs mit mérsékelni, akkor az ez irányú kérelmet nem lehet teljesíteni.
Nincs mód arra, hogy a költségvetés a már befizetett adót méltányosságból visszatérítse.

Art. 134. §

Art. 134. § (1) bekezdés
A méltányos eljárás követelménye az adóigazgatási eljárás egészében fennáll. Az egyes szankciók alkalmazásánál az adóhatóságnak hivatalból vagy kérelemre vizsgálnia kell a törvényben rögzített feltételeket és ezek megléte esetén a jogkövetkezményt csökkentett mértékben kell megállapítani, vagy utólagos kérelem (jogorvoslat) esetén megfelelően mérsékelni. Erre utal az Art. 171. § (1), illetve 172. § (21) bekezdése.
Az Art. 134. § (1) bekezdése szerinti eljárásban az adóhatóság alapvetően már csak a megélhetés súlyos veszélyeztetettségét vizsgálja, hiszen az egyéb körülményeket (mint pl. az elkövetett hiba súlyát, nagyságrendjét, gyakoriságát, az adózótól elvárható magatartást) már az előző - a szankciót alkalmazó - eljárás során kellett mérlegelni. (Ha ez jogszabályellenesen nem történt meg, akkor a jogorvoslati szabályoknak megfelelően a korábbi határozatot kell megváltoztatni).
Természetesen az Art. 134. § (1) bekezdésének alkalmazása sem független tértől és időtől, illetve az Art. egyéb rendelkezéseitől. Ha pl. az adózó méltányossági kérelmének benyújtásakor valóban szorult helyzetben van, de tartozása keletkezésében az adójogszabályok durva megszegése, nyilvánvalóan rosszhiszemű magatartása játszott közre, a mérséklés indokoltságát szigorúan mérlegelni kell. (Nehezen fogadható el indokoltnak az olyan kérelem, amikor pl. az adózó a rendelkezésre álló levont, beszedett adó összegét a költségvetésbe történő befizetés helyett a napi életszükségletet meghaladó termékek vagy szolgáltatások vásárlására fordítja, utóbb pedig megélhetési gondokra hivatkozik.)
A jogszabály széles körű mérlegelésre ad lehetőséget az adóhatóság számára, amelyet a "mérsékelheti", illetve "elengedheti" kifejezések is alátámasztanak. Nem gyakorolhat méltányosságot ugyanakkor az adóhatóság abban az esetben, ha nem áll fenn a megélhetést súlyosan veszélyeztető helyzet.
Az Art. 134. § (1) bekezdése csak a magánszemély esetében teszi lehetővé a méltányosság gyakorlását 2009. július 10-től valamennyi fizetési kötelezettség tekintetében. (Korábban nem terjedt ki a mérséklés lehetősége a magánszemélyt terhelő járuléktartozásra, azonban az Alkotmánybíróság a 73/2009 (VII.10.) AB határozatával a vonatkozó szövegrészt megsemmisítette.)
A fenti szabályozás és az Art. 178. §-ának 29. pontjában foglalt értelmező rendelkezés összevetéséből megállapítható, hogy magánszemély alatt
- a kizárólag szja fizetésére kötelezett magánszemély,
- az szja és áfa fizetésére kötelezett magánszemély,
- az Szja tv. 3. § 17. pontjában meghatározott egyéni vállalkozó,
- és a mezőgazdasági őstermelő (értelemszerűen beleértve a mezőgazdasági kistermelőt és a családi gazdálkodót is, valamint a családi gazdálkodónak a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagját is) értendő.
Az Art. 6. § (2) bekezdésében foglaltak alapján - amely szerint a kizárólag az adó megfizetésére kötelezett személy is gyakorolhatja az adózót megillető jogokat - az Art. 35. § (2) bekezdésében felsorolt magánszemélyek is terjeszthetnek elő ilyen kérelmet.
A méltányossági jogkör kiterjedhet az adókra (az állami adóhatósághoz teljesítendő fizetési kötelezettségekre), továbbá az adóbírságra, a mulasztási bírságra, a késedelmi pótlékra, valamint az önellenőrzési pótlékra.
Az adó, a bírság, a késedelmi- és az önellenőrzési pótlék mérséklését megalapozhatja az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozó megélhetésének súlyos veszélyeztetettsége. E feltétel fennállására lehet következtetni, ha az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók egy főre eső jövedelme a mindenkori minimálbér mértékét nem haladja meg. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy méltányosság csak az ilyen alacsony jövedelem mellett gyakorolható. A mérlegelés során a jövedelmi és vagyoni viszonyok a tartozás nagyságrendjével összevetve alapozhatják meg a méltányosság gyakorlását.
A jövedelem irányösszege alatt a létfenntartásra fordítható összegeket kell érteni, amelynek során az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók nettó jövedelmének együttes összegéből le kell vonni
- a közös lakást terhelő kölcsön havi törlesztési összegét,
- a lakás fenntartásának költségeit, a rendszeresen szükséges gyógyszer illetve orvosi ellátás költségeit,
- a közös háztartáson kívül élő, idős vagy munkaképtelen, a minimális nyugdíj összegével vagy annál alacsonyabb jövedelemmel rendelkező hozzátartozóknak nyújtott igazolt támogatást.
Nem gyakorolható méltányosság
- a már befizetett adóra (mert az már nem terheli az adózót!),
- a jövőben esedékessé váló kötelezettségre,
- ha az adóévben (tárgyév) - az átlagos életkörülményekhez nélkülözhetetlen vagyontárgy kivételével - nagyobb értékű vagyontárgy megszerzésére került sor (telek, nyaraló, gépkocsi stb.),
- ha az adózó magatartása az adókötelezettség kijátszására irányul,
Az állami adóhatóság a méltányossági eljárást felgyorsítandó, a kérelemmel való együttes beküldése érdekében az internetes honlapján (http://www.nav.gov.hu) adatlapot helyezett el. A kitöltött adatlap - mint a kérelmező adózó nyilatkozata - a méltányosságot megalapozó egyik bizonyítéknak minősül [lásd Art. 97. § (5) bekezdését].
Art. 134. § (2) bekezdés
A bekezdésben említett (adóra, tehát tőketartozásra vonatkozó) tilalom valamennyi adóhatóságra érvényes. Kivételt képez a szabály alól az (5) bekezdés alapján az illetékek körében az az eset, amikor az adópolitikáért felelős miniszter (azaz a pénzügyminiszter) az állampolgárok szélesebb körét érintő rendkívüli esemény, elemi csapás miatt elrendeli az illeték megállapításának mellőzését.
Art. 134. § (3)-(4) bekezdés
A rendelkezés a vállalkozások pótlék- és bírságtartozása mérséklése, elengedése feltételeit határozza meg. A méltányosság gyakorlására itt alapvetően a "gazdálkodási tevékenység ellehetetlenülése" esetén kerülhet sor, hiszen a vállalkozások nagy része tekintetében a "megélhetés veszélyeztetése" nem is értelmezhető. Ugyanakkor a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély esetében a bírság- és pótléktartozást az adóhatóság akkor is mérsékelheti (elengedheti), ha az (1) bekezdés még nem alkalmazható, azaz a vállalkozó magánszemély létfeltételeit ugyan még nem veszélyeztetné a tartozás megfizetése, de a vállalkozási tevékenység folytatását igen.
Fontos, hogy ezen a címen csak a bírság- és pótléktartozás körében gyakorolható méltányosság, az adótartozás körében nem.
1. A gazdálkodás ellehetetlenülése komplex vizsgálatot igényel. A mulasztás eredeti körülményei itt már szintén nem kapnak szerepet [lásd az Art. 134. § (1) bekezdésének magyarázatát], viszont a jogalkotó az adóhatóság számára előírja, hogy - az adózó kérelme esetén - mérlegelje a méltányosság alkalmazhatóságát, és ezzel az adózó "életben tartását".
A gazdálkodási tevékenység ellehetetlenülésének törvény szerinti következménye ugyanis a tevékenység, egyéni vállalkozás megszüntetése (gazdálkodó szervezeteknél a csőd-, illetve felszámolási eljárás). A méltányosság intézménye nem ezen eljárások kiváltására szolgál, az Art. 134. § (3) bekezdését tehát csak ott indokolt alkalmazni, ahol a tartozás mérséklésével a racionális gazdálkodás helyreállítható vagy elősegíthető. Nyilvánvalóan nem érné el a méltányosság alkalmazása a célját olyan esetekben, ahol a fennmaradó adótartozás, illetve más lejárt fizetési kötelezettségek (hitelek, társadalombiztosítási tartozások, stb.) amúgy is lehetetlenné tennék a további működést.
2. Az adózót a méltányossági eljárásban is együttműködési kötelezettség terheli - ez egyébként az ő érdeke is. Ennek konkrét megnyilvánulása, hogy az adóhatóság a mérséklést az adótartozás egy részének (vagy egészének) megfizetéséhez kötheti.
Adót ugyanis a 134. § (3) bekezdés alapján nem lehet mérsékelni vagy elengedni. A bírság vagy késedelmi- és önellenőrzési pótlék csökkentése fejében viszont joggal elvárható az adózótól, hogy az adóhátraléka tekintetében fizetési szándékot tanúsítson. Ez érvényes a létfenntartásban még nem veszélyeztetett vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély esetében is.
A megállapított adóhiány után, illetve a részletfizetés, fizetési halasztás mellett történő késedelmi pótlékolásnál az adóhatóság már határozatában mérlegel, figyelembe veszi az eset összes körülményét [Art. 165. § (3) illetve 133. § (6) bekezdés]. Az egyéb (automatikus) pótlékolás azonban objektív módon, az előírt esedékességek és teljesített befizetések összevetésével történik. [Az Art. 43. § (8) bekezdése szerinti értesítésnél mérlegelésre nincs mód.]
Új szabályként rögzít a törvény egy újabb korlátozást, amely az áfa törvény szerinti csoportos adóalany számára sem engedélyezhető adómérséklés a csoportos adóalanyiság időszakában.
Art. 134. § (5) bekezdés [Hatályon kívül helyezve]
Az Art. korábbi rendelkezése tartalmazta azt a szabályt, miszerint "az adópolitikáért felelős miniszter rendeletben állapíthatja meg az illeték megállapításának mellőzésére vonatkozó szabályokat, ha ezt az állampolgárok szélesebb körét érintő rendkívüli esemény, elemi csapás indokolja. E szabály az Art.-ból ugyan kikerült, de a hatályon kívül helyezésnek az volt az oka, hogy a jogalkotó úgy ítélte meg, hogy ezen rendelkezést kiemelten kell kezelnie. Ezért ezt a szabályt a jövőben - 2012. január 1-jétől - a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 29. § (4) bekezdése rögzíti.
Art. 134/A. § [hatályon kívül helyezve]
A helyi iparűzési adót érintő mérséklési, elengedési kérelemre vonatkozó eljárási szabályokat a 2010. évi LVII. törvény hatályon kívül helyezte. Mivel a helyi iparűzési adóval kapcsolatos feladatok visszakerültek az önkormányzati adóhatósághoz, a fizetési könnyítésre vonatkozó speciális szabályokhoz hasonlóan a mérséklésre, elengedésre irányuló eljárásra vonatkozó speciális szabályok is szükségtelenné váltak.

A határozat (végzés) módosítása és visszavonása

Art. 135. §

Art. 135. § (1) bekezdés
A jogorvoslatok körében is utalni kell arra az általános szabályra, hogy ha az Art. másként nem rendelkezik, akkor - az 5. § (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel - Ket. szabályait kell alkalmazni [Art. 5. § (1) bekezdés].
Ebből következően - eltérő rendelkezés hiányában - az adóeljárásban is megilletik az adózót a közigazgatási eljárás során igénybevehető jogorvoslatok. Az Art. 135. § (1) bekezdése azonban az adózás speciális viszonyaira figyelemmel a Ket. szabályaitól eltérő rendelkezést tartalmaz a határozat saját hatáskörben való módosítására, visszavonására.
Az adóeljárásban is fontos érdek fűződik az ügyek mielőbbi lezárásához, és ennek érdekében az adóhatóság sincs kötve saját határozatához (végzéséhez), jogában áll azt felülvizsgálni. E felülvizsgálat feltétele azonban, hogy a felettes szerv vagy a bíróság érdemben még nem vizsgálta a határozatot (végzést). A jogorvoslati kérelem eljárási okból történt elutasítása azonban nem minősül érdemi felülvizsgálatnak. A határozat (végzés) módosításának és visszavonásának további feltétele, hogy a határozat (végzés) jogszabálysértő legyen.
Jogszabálysértőnek minősül pl. az a határozat (végzés)
- amelynek kibocsátására az adóhatóságnak nem volt törvényes felhatalmazása (pl. nem közigazgatási szerv hatáskörébe, vagy más közigazgatási szerv hatáskörébe, illetékességi körébe tartozó ügyben hozott határozat),
- amely ellentétes az ügyben irányadó anyagi jogszabállyal (pl. olyan jogot biztosít az adózó számára, amely azt nem illeti meg),
- amelynek meghozatalakor vagy azt megelőzően lényeges, az ügy érdemi eldöntését befolyásoló eljárási jogszabálysértést követtek el (pl. kizárt személy vett részt a döntéshozatalban, vagy a jogszabály kötelező előírása ellenére nem kérték ki valamely szerv véleményét),
- amely megalapozatlan (a döntésnél irányadónak tekintett tényállást bizonyítékok nem támasztják alá).
A jogszabálysértés körében külön is foglalkozni kell a mérlegelési jogkörben hozott határozattal. A mérlegelési jogkörnek ugyanis az a sajátossága, hogy nem csupán egyféle törvényes döntést lehet hozni, hanem a döntést hozó több, egyaránt törvényes megoldás közül választhat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a mérlegelési jogkörben hozott határozat (végzés) ne lehetne jogszabálysértő.
A mérlegelési jogkörben hozott döntés akkor jogszabálysértő, ha
- a jogszabályban előírt szempontokat az adóhatóság nem vizsgálta, nem mérlegelte,
- az adóhatóság túllépte a mérlegelés jogszabályban meghatározott kereteit,
- a döntés megalapozatlan,
- a döntésnél mérlegelt tények nem felelnek meg a valóságnak, vagy
- a döntést megelőző eljárásban a döntés érdemére kiható eljárási szabálytalanság történt.
A határozat (végzés) módosításának további feltétele, hogy az adózó terhére történő változtatás esetén a határozat (végzés) jogerőre emelkedésétől 1 év még nem telt el. Ez a rendelkezés bár látszólag a jóhiszeműen szerzett jogokat védi, valójában azonban a jogbiztonságot és a közigazgatási döntések stabilitását szolgálja. Kötelezettséget megállapító határozattal (végzéssel) szemben ugyanis - így az adóhatósági határozattal (végzéssel) szemben sem - nem lehet jóhiszeműen jogot szerezni.
Az adózó javára történő határozat (végzés) módosításra az adó megállapításához való jog elévüléséig [Art. 164. § (1) bekezdés] van lehetőség.
Ha törvény ezt lehetővé teszi, kivételesen az adózó terhére is lehetséges egy éven túl a változtatás, de természetesen akkor is csak az elévülési időn belül.
Art. 135. § (2)-(3) bekezdés
Az Art. 135. §-ának (1) bekezdése a határozat (végzés) adózó terhére történő módosítását csak a határozat jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül engedi, kivéve, ha a törvény kifejezetten előírja, hogy ez az adó megállapításához való jog elévüléséig megtehető. A főszabálytól ilyen kifejezett eltérést enged a (2) bekezdés, de csak az ott felsorolt esetekben.
Így nem érvényesül a korlát az adókötelezettséggel kapcsolatos csalásos jellegű bűncselekmények elkövetése esetén. Az adócsalás (Btk. 310. §), költségvetési csalás mellett az adókötelezettség teljesítésével összefüggésben elkövetett csalást azért nevesíti külön a törvény, mert a támogatás igénylések, adóvisszaigénylések területén elkövetett legsúlyosabb jogsértések az állandó bírói gyakorlat szerint nem adócsalásnak, költségvetési csalásnak, hanem csalásnak (Btk. 318. §) minősülnek. Emellett a feketemunkához kapcsolódó közteher rövidítés - mint a Btk. 310/A. §-ban nevesített önálló tényállás (munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás) - elkövetése is kivételt képez a korlátozás alól.
Mind az a), mind a b) pont kapcsán meg kell jegyezni, hogy a törvényi feltétel csak akkor teljesül, ha a büntetőeljárás lezárásaként bűnösséget megállapító jogerős ítélet született.
Nem érvényesül az egyéves korlát akkor sem, ha az adózó rosszhiszeműségét az ügyben az adóhatóság bizonyítja.
A rosszhiszeműség fogalmára általános érvényű meghatározást adni nem lehet, de általában megalapozza az adózó rosszhiszeműségét, ha
- tudatosan valótlan adatot szolgáltatott, illetőleg az adóhatóságot más módon félrevezette,
- az ügy szempontjából lényeges tényt, vagy körülményt tudatosan elhallgatott,
- reá nézve kedvező határozat (végzés) kieszközlése érdekében az eljáró dolgozót megvesztegette, vagy tiltott módon megajándékozta,
- bizonyíthatóan tudatában volt annak, hogy a hozott határozat (végzés) jogszabálysértő.
A rosszhiszeműséget - csakúgy mint az Art. 179. § (2) bekezdése esetében - az adóhatóságnak kell bizonyítani.
Art. 135. § (4) bekezdés
Ha az adózó az adóhatósági határozatban (végzésben) foglalt fizetési kötelezettségét teljesítette, és utóbb megállapítást nyert, hogy a határozat (végzés) jogszabálysértő volt, az adózónak visszatérítési igénye keletkezik.
Az igény megnyílta szempontjából közömbös, hogy a jogszabálysértést a jogerős határozatot (végzést) hozó saját hatáskörben eljárva, a felettes szerv felügyeleti intézkedés keretében, vagy pedig a közigazgatási perben eljárt bíróság állapította meg.
A visszatérítendő összeg után az adózót a késedelmi pótlékkal azonos mértékű kamat illeti meg, kivéve, ha a téves adómegállapítás az adózó, vagy az adatszolgáltatásra kötelezett hibájából következett be.

Fellebbezés

Art. 136. §

Art. 136. § (1)-(3) bekezdés
Ahogy a közigazgatási eljárásokban általában, úgy az adóhatóság előtti eljárásokban is a legáltalánosabb jogorvoslati forma a fellebbezés.
A Ket. rendelkezései jelentősen átalakították a fellebbezésre vonatkozó szabályokat, ami az Art.ban is megjelent.
Fellebbezést benyújtani elsődlegesen az ügy érdemében hozott első fokú határozat ellen lehet. Fellebbezést elsődlegesen az adózó nyújthat be. Amennyiben a határozat nem adózóra is állapít meg rendelkezéseket [így pl. az Art. 35. § (2) bekezdése szerinti adófizetésre kötelezett személyre], úgy őt is megilleti a fellebbezés joga.
A fellebbezés a törvényben nincs meghatározott okhoz, indokhoz kötve. Így a fellebbezés benyújtható a határozat jogellenessége, megalapozatlansága, célszerűtlensége miatt, de eljárási szabálytalanság okából is. A fellebbezés indokolása sem kötelező, elegendő a tényközlés is, hogy a fellebbező tudatja a hatósággal, magára nézve sérelmesnek tartja a határozatot.
A Ket. bevezette a végzés jogintézményét: a hatóság az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során eldöntendő egyéb kérdésekben pedig végzést bocsát ki. Fő szabály szerint a végzés ellen önálló fellebbezésnek nincs helye, az csak az érdemi határozat ellen benyújtott fellebbezésben támadható meg. Ez alól törvény kivételt tehet.
Az Art. 136. § (3) bekezdés felsorolja azon végzéseket, melyek ellen önálló fellebbezésnek van helye. A felsoroltakon kívül önálló fellebbezésnek van helye a szokásos piaci ár megállapítására, a határozat módosítására, illetőleg a határozat érvényességének meghosszabbítására irányuló kérelem elutasításának tárgyában hozott elsőfokú végzés ellen is. [Art. 132/C. § (4) bekezdés] Figyelemmel arra, hogy adó ügyekben a végzések ellen önálló fellebbezésnek csak akkor van helye, ha "e törvény", vagyis maga az Art. megengedi, az idézés/ elővezetés tárgyában hozott végzés ellen egyértelmű, hogy nincs helye fellebbezésnek.
Art. 136. § (4) bekezdés
A fellebbezés benyújtásának általános határideje 15 nap, a határozat (végzés) közlését követő naptól számítva. Itt is érvényesül ugyanis a Ket. 65. § (1) bekezdése, miszerint a határidőbe nem számít bele a közlésnek (kézbesítésnek) a napja. Ha pedig a fellebbezési határidő utolsó napja olyan napra esik, amelyen a hatóságnál a munka szünetel, a fellebbezés a legközelebbi munkanapon még előterjeszthető [lásd Ket. 65. § (3) bekezdését].
Speciális szabály vonatkozik az utólagos adómegállapítás keretében hozott határozat elleni fellebbezési benyújtására, itt ugyanis az általános szabály szerinti 15 nap helyett 30 nap áll az adózó rendelkezésére a fellebbezés benyújtására. Ezen szabály azért került bevezetésre, hogy a - sokszor bonyolult - utólagos adómegállapítások esetén az adózó részére megfelelő idő álljon rendelkezésre a megalapozott fellebbezés benyújtására.
2008. január 1-jétől az Art. a 15 illetve 30 napos fellebbezési határidőhöz képest rövidebb - 8 napos - fellebbezési határidőt is bevezetett a végelszámoláshoz kapcsolódó ellenőrzés esetére, illetve arra - a végelszámolás esetén lefolytatandó ellenőrzés szabályai szerint lefolytatandó - ellenőrzésre, amikor az ellenőrzés kezdeményezésére a cégbíróságnak azon értesítésére tekintettel kerül sor, hogy a törvényességi felügyeleti eljárása során a megszüntetési eljárást megindította, illetve felszámolásra, végelszámolásra az adott cégformára tekintettel nem kerülhet sor. [Lásd Art. 128/A. §-át.] Ugyanígy 8 napos fellebbezési határidő áll rendelkezésre az adószám törlését elrendelő határozat elleni fellebbezésre [Art. 24/A. § (4) bekezdés], illetve 2009. január 1-től a köztartozásmentes adózói adatbázisba történő felvételre irányuló kérelmet elutasító határozat elleni fellebbezésre [Art. 36/B. § (3) bekezdés].
Art. 136. § (5) bekezdés
Az Art. - hasonlóan a Ket.-hez - lehetővé teszi azt, hogy a fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról lemondjon. Ez hozzájárul az eljárás meggyorsításához és hamarabbi befejezéséhez. Az ügyfélnek lehetősége van tehát a fellebbezésről való lemondásra, rá van bízva, hogy élni kíván-e a törvény adta lehetőséggel. Nyilvánvalóan az ügy természete dönti el a legtöbb esetben azt, hogy az ügyfél ilyen módon kívánja-e meggyorsítani az eljárást. Főként, ha valamilyen kedvezményt kap (pl. adómérséklés), válhat gyakorivá a fellebbezésről való lemondás. Fontos kiemelni azonban, hogy a fellebbezési jogról való lemondást tartalmazó nyilatkozat - a jogerős határozatok stabilitásához fűződő érdek miatt - nem vonható vissza. E nyilatkozatnak ugyanis az a jogkövetkezménye, hogy a határozat jogerőssé és végrehajthatóvá válik. [Lásd még Ket. 99. § (2) bekezdését.]
A lemondás formai követelményére vonatkozóan jogszabály nem ad eligazítást, így az személyesen és írásban is megtehető.
Az ügyféli autonómiából következik, hogy az ügyfél a már benyújtott fellebbezését vissza is vonhatja. Ebben az esetben (kivéve ha az eljárást hivatalból is folytatni kell) az elsőfokú hatóság az eljárást megszünteti.
Art. 136. § (6) bekezdés
Vitás volt, hogy az elkésett (igazolási kérelem nélküli) fellebbezéssel mi a teendő, az a fellebbezés elbírálására jogosult szerv által végzéssel elutasítandó-e, s ha igen, úgy e végzés ellen van-e fellebbezésnek helye. Ezért a jogalkotó 2009. november 17-től egyértelművé tette, hogy az adóeljárásban az elkésett fellebbezés - mivel az megfelel a felügyeleti intézkedés iránti kérelem kritériumainak, és a Ket. a tartalom szerinti elbírálás elvét rögzíti - érdemi vizsgálat nélkül nem utasítható el, azt felügyeleti intézkedés iránti kérelemként kell elbírálni.

Art. 136/A. §

Art. 136/A. §
2012-től sajátos, az adóregisztrációs eljárás specialitásaihoz igazodó szabályokat ír elő a törvény az adószám megtagadásáról szóló, valamint az ezen eljárásban előterjeszthető kimentési kérelem elutasítása tárgyában hozott határozattal szemben előterjeszthető fellebbezést illetően. A sajátosság a határidőkben rejlik. A fellebbezést ugyanis ez esetben e határozatok közlésétől számított 8 napon belül lehet előterjeszteni (amely határidő jogvesztő), az iratokat 5 napon belül kell felterjeszteni a felettes szervhez, és a fellebbezés elbírálására nyitva álló határidő pedig 15 nap. Lényeges szabály, hogy e határozatokkal szemben a törvény a felügyeleti intézkedés iránti kérelem előterjesztésének lehetőségét kizárja.

Art. 137. §

Art. 137. § (1) bekezdés
A fellebbezést nem közvetlenül a felettes szervhez, hanem ahhoz a közigazgatási szervhez kell (lehet) előterjeszteni, amely a fellebbezéssel megtámadott döntést hozta. E rendelkezésnek praktikus megfontolásai vannak.
Az egyik az, hogy a határozatot (végzést) hozó szervnek legyen módja megvizsgálni azt, hogy nem szorul-e a határozat (végzés) a Ket. rendelkezéseinek figyelembevételével kijavításra, kiegészítésre, esetleg az Art. 135. §-a szerinti módosításra, visszavonásra. Ha ugyanis a határozatot (végzést) hozó szerv megállapítja, hogy a jogorvoslati kérelem az említett módon is teljesíthető, akkor ezt meg kell tennie. Ilyenkor tehát nincs ok a fellebbezés felterjesztésére, hiszen az első fokú adóhatóság maga tesz eleget az abban foglaltaknak. Gyorsabb és egyszerűbb ugyanis, ha az első fokon eljárt szerv saját hatáskörében orvosolja a jogos ügyféli kifogásokat.
Ugyanakkor kijavítással, kiegészítéssel, vagy módosítással, visszavonással csak akkor lehet a megtámadott határozatot (végzést) korrigálni, ha a hatóságnak a saját hatáskörben történő orvoslást célzó elhatározása összhangban áll az ügyfél fellebbezési kérelmével [lásd Art. 137. § (2) bekezdését].
A másik ok, amely miatt a fellebbezést indokolt a megtámadott határozatot hozó szervnél előterjeszteni, az az, hogy az iratok ismerete nélkül a felettes szerv nem tudná elbírálni a fellebbezést, így intézkednie kellene először az iratok bekérése iránt, vagyis lényegében hosszabb lenne az ügyintézés időtartama.
Az adózót segítő szabály ugyanakkor, hogy amennyiben nem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervnél terjesztette elő a fellebbezést, a határidőt akkor is megtartottnak kell tekinteni.
Art. 137. § (2) bekezdés
Az Art. 137. § (2) bekezdése szerint a fellebbezést az ügyre vonatkozó valamennyi irattal együtt kell a fellebbezés beérkezésének napjától számított 15 napon belül a felettes szervhez felterjeszteni. Ezen általános szabály alól az jelent kivételt, ha a közigazgatási szerv a megtámadott határozatot (végzést) visszavonja, illetőleg a fellebbezésnek megfelelően módosítja, kijavítja, vagy kiegészíti, akkor az iratokat nem kell a felettes szervhez felterjeszteni. Ezekben az esetekben a fellebbezés jogorvoslása megtörtént, ezt az elsőfokú határozatot hozó szerv elvégezte.
2005. november 1-től törvényi szabályozást nyert az Art.-ban az állami adóhatóság azon, már korábban kialakított gyakorlata, mely szerint az első fokú hatóság a felterjesztésében közli a fellebbezésről kialakított álláspontját, ezzel is segítve a másodfokú szerv munkáját.
A 15 napos felterjesztési határidőnél rövidebb felterjesztési határidőt is előír a törvény egyes esetekben. Így például az adószám alkalmazásának felfüggesztéséről hozott határozat elleni fellebbezést 8 napon belül kell felterjeszteni [Art. 24/A. § (2) bekezdés], 2008. január 1-jétől pedig 5 napos felterjesztési határidőt is bevezetett a törvény a végelszámoláshoz kapcsolódó ellenőrzés esetére, illetve arra - a végelszámolás esetén lefolytatandó ellenőrzés szabályai szerint lefolytatandó - ellenőrzésre, amikor az ellenőrzés kezdeményezésére a cégbíróságnak azon értesítésére tekintettel kerül sor, hogy a törvényességi felügyeleti eljárása során a megszüntetési eljárást megindította, illetve felszámolásra, végelszámolásra az adott cégformára tekintettel nem kerülhet sor. [Lásd Art. 128/A. §-át, illetve lásd még a 136/A. § indokolását.]

Art. 138. §

Art. 138. § (1)-(2) bekezdés
A fellebbezést a felettes szerv bírálja el és hoz az ügyben másodfokú döntést. Ha határozat ellen nyújtottak be fellebbezést, úgy a másodfokú döntés is határozat lesz, míg a végzés esetén végzés. A felettes szerv a fellebbezéssel megtámadott határozatot (végzést) és az azt megelőző eljárást teljes körűen vizsgálja meg, tekintet nélkül arra, hogy ki fellebbezett és milyen okból. Az Art.-nak ebből a szabályából kitűnik, hogy a felettes szerv a fellebbezésben foglaltakhoz nincs kötve. Így a felettes szerv nem csak a határozatnak (végzésnek) a fellebbezéssel megtámadott részét, hanem az egész határozatot (végzést) és az egész alapeljárást jogosult és köteles felülvizsgálni. Ezen túlmenően a fellebbezés során elvégzendő felülvizsgálat nem csupán a jogszabályok megtartására, hanem a döntés célszerűségére, a mérlegelésre és a méltányosságra is kiterjed. Végezetül a felettes szerv a másodfokú eljárásban az alapeljárásban hozott határozatot (végzést) mind az adózó terhére, mind az adózó javára megváltoztathatja.
A felettes szerv a fellebbezés elbírálása során különösen a következőket vizsgálja meg:
- van-e hatásköre és illetékessége az ügyben eljárni;
- az első fokú adóhatóságtól hiánytalanul megkapta-e az ügyre vonatkozó iratokat;
- az ügyfél megtartotta-e a fellebbezésre nyitva álló határidőt;
- aki a fellebbezést benyújtotta, fellebbezésre jogosult volt-e az adott ügyben;
- az első fokú eljárásban megtartották-e az általános és a különös eljárási szabályokat;
- az első fokú határozat ténymegállapításai megalapozottak-e;
- az alapeljárásban hozott döntés megfelel-e az anyagi jogszabályoknak.
A felettes szerv a felülvizsgálat nyomán a fellebbezéssel megtámadott határozatot (végzést) helybenhagyja, megváltoztatja, vagy megsemmisíti.
Helybenhagyásra akkor kerül sor, ha az alapeljárásban hozott határozat úgy ténybelileg, mint jogilag megalapozott. Ez azt jelenti, hogy az elsőfokú adóhatóság az ügyben figyelembe vehető tényállási elemeket helyesen állapította meg, azokból helyes jogi következtetéseket vont le és a hatályos jogszabályokat pontosan alkalmazta.
Ha a jogi következtetések levonása, vagy a jogszabályok alkalmazása tekintetében olyan jellegű hibát észlel a felettes szerv az elsőfokú határozat (végzés) rendelkező részében, indokolásában, ami a másodfokú eljárás során - tekintve, hogy a tények teljeskörűen és megfelelő bizonyítottsággal rendelkezésre állnak - korrigálható, úgy a támadott határozatot megváltoztatja. Megváltoztatásra akkor is sor kerülhet, ha a tényállás ugyan - jellemzően kisebb mértékben - tisztázatlan, de a másodfokú adóhatóság a tényállás tisztázása érdekében maga intézkedik.
Amennyiben a fellebbezéssel támadott döntést hatáskör hiányában hozta az elsőfokú adóhatóság (például elbírált egy fellebbezésnek minősülő kérelmet), vagy a csak kérelemre lefolytatható eljárásban erre irányuló kérelem hiányában hozott határozatot (például a fellebbezési határidőre vonatkozó igazolási kérelemként bírált el egy igazolási kérelmet nem tartalmazó beadványt), a felettes szerv a fenti okok miatt jogszabálysértő határozatot új eljárásra utasítás nélkül megsemmisíti.
A felettes szerv dönthet úgy is, hogy az alapeljárásban hozott határozatot (végzést) megsemmisíti és az ügyben eljárt szervet új eljárás lefolytatására utasítja. Erre akkor kerül sor, ha a felettes szerv azt állapítja meg, hogy az első fokú határozat oly mértékben megalapozatlan, hogy az ügyet lezáró határozat meghozatalához nincs elég adat, a tényállás nagymértékben tisztázatlan. Az új eljárásra utasítás során rá kell mutatni az elsőfokú eljárásban elkövetett hibákra és instrukciót kell adni arra, hogy a megismételt eljárásban milyen eljárási cselekményeket kell az elsőfokú hatóságnak elvégeznie. Az iránymutatás azonban inkább elvi jellegű lehet, nem vezethet odáig, hogy utasítást is tartalmazzon arra nézve, milyen tartalmú döntést hozzon az elsőfokú adóhatóság, hiszen ez már hatáskör elvonást eredményezne.
A másodfokú döntés meghozatalára nyitva álló határidő az Art. 5/A. § (1) bekezdés szerinti általános szabály szerint alakul (30 nap). Utólagos adómegállapítás során hozott határozat ellen benyújtott fellebbezés esetén azonban a másodfokú döntés meghozatalára 60 nap áll rendelkezésre (amit az iratoknak a felettes szervhez történő megérkezését követő naptól kell számítani), hogy biztosított legyen a megalapozott másodfokú döntés meghozatalának lehetősége az általában bonyolult ellenőrzési ügyekben.
Az Art. ugyanakkor rövidített elintézési határidőt is bevezetett. Így például az adószám alkalmazásának felfüggesztéséről hozott határozat elleni fellebbezést, illetve a felfüggesztés megszüntetése iránti kérelmet elutasító határozat elleni fellebbezést, az adószám törlését elrendelő határozat elleni fellebbezést 15 napon belül kell elbírálnia a felettes szervnek [Art. 24/A. § (2)-(4) bekezdés].
Szintén 15 nap áll rendelkezésre 2008. január 1-jétől a végelszámoláshoz kapcsolódó ellenőrzésen alapuló határozat elleni fellebbezés elbírálására, illetve arra az esetre, amikor a megfellebbezett határozat alapját képező ellenőrzésre a cégbíróság azon értesítésére tekintettel került sor, hogy a törvényességi felügyeleti eljárása során a megszüntetési eljárást megindította, illetve felszámolásra, végelszámolásra az adott cégformára tekintettel nem kerülhet sor. Igen lényeges, hogy ezen eljárásban új eljárásra utasításnak nincs helye, vagyis ha az első fokú határozat nem megalapozott, úgy - ha a megváltoztatásra nincs mód - a megsemmisítéssel lezárul az eljárás. [Lásd Art. 128/A. §-át.]
2009. január 1-től a köztartozásmentes adózói adatbázisba történő felvételre irányuló kérelmet elutasító határozat elleni fellebbezést 8 napon belül kell elbírálni [Art. 36/B. § (3) bekezdés].

Art. 139. §

Art. 139. §
A fellebbezési eljárásban hozott határozatot (végzést) mindazokkal közölni kell, akikkel az elsőfokú határozatot (végzést) közölték. További rendelkezés az, hogy a fellebbezési eljárásban hozott határozatot (végzést) írásban kell közölni a felekkel, mégpedig az első fokon eljárt adóhatóság útján. A főszabály tehát az, hogy az első fokú adóhatóság közbeiktatásával tájékoztatja a felettes szerv az érdekelteket az általa hozott határozatról (végzésről).

Új eljárásra utasítás

Art. 140. §

Art. 140. § (1)-(2) bekezdés
Art. 140. § (3) bekezdés [hatályon kívül helyezve]
Az Art. 140. §-a tartalmazza az új eljárásra és a részjogerőre vonatkozó rendelkezéseket. Az adóellenőrzések gyakran több adómegállapítási időszakot és több adó-, illetőleg támogatásnemet érintenek. Az ellenőrzés eredményeként esetlegesen feltárt jogsértések közül az adózó sok esetben csak egy-egy megállapítást vitat. A közigazgatási eljárási szabályok általánosságban korábban nem ismerték a részjogerő intézményét. Az eljárás egyszerűsítése és mielőbbi jogerős lezárhatósága érdekében került szabályozásra az Art.-ban a részjogerő intézménye.
E szerint amennyiben a jogorvoslati kérelemmel megtámadott határozat nem egészében, hanem "csak" részben jogszabálysértő és új eljárásra utasításnak van helye, úgy a felettes adóhatóságnak lehetősége van arra, hogy csak a jogszabálysértő megállapítások tekintetében rendeljen el új eljárást, míg többi megállapítás tekintetében a határozatot helybenhagyja vagy megváltoztatja, mely megállapítások a közléssel jogerőssé válnak.
Az esetek nagy részében az egyes adókötelezettségek szorosan összefüggnek, az egyikkel kapcsolatban tett megállapítás kihat a másik kötelezettségre. Ezért a felettes szervnek a részjogerő megállapításakor minden esetben vizsgálnia kell az ügy körülményeit, vagyis azt, hogy azok lehetővé teszik-e a részjogerő alkalmazását, vagy pedig a teljes eljárást szükséges megismételni.
Az új eljárásra utasítás során instrukciót kell adni arra, hogy a megismételt eljárásban milyen körülményeket kell vizsgálnia az elsőfokú adóhatóságnak, milyen adó, költségvetési támogatás, illetve milyen időszak tekintetében. Az adózók jogbiztonságának erősítése és annak érdekében, hogy az adóhatóság alapeljárásaiban is a lehető legnagyobb körültekintéssel, a tényállás valamennyi elemét feltárva és értékelve tegye meg megállapításait, az új eljárásban csak az annak elrendelésére okot adókörülményeket vizsgálhatja az adóhatóság. Ezzel elkerülhető, hogy az új eljárásban az adóhatóság a korábbi ellenőrzés során nem vizsgált, vagy jogszerűnek ítélt körülmények alapján állapítson meg mulasztást az adózónál.

Felügyeleti intézkedés

Art. 141. §

Art. 141. § (1) bekezdés
A felügyeleti intézkedés funkciója az adóeljárásban kettős. Egyrészt mint jogorvoslati eszköz irányulhat a jogszabálysértő határozat, önálló fellebbezéssel megtámadható végzés ellen, másrészt lehetőség arra, hogy az adózó az adóhatóság határozathozatalra, önálló fellebbezéssel megtámadható végzés hozatalára irányuló kötelezettségének elmulasztását sérelmezze.
Felügyeleti intézkedést kérelemre és hivatalból egyaránt lehet tenni (szemben a Ket. 115. §-a szerinti felügyeleti eljárással, mely csak a hivatalbóli eljárást írja elő), de ha a felettes adóhatóság, illetve az adópolitikáért felelős miniszter (azaz a nemzetgazdasági miniszter) a jogszabálysértést észleli, a felügyeleti intézkedést meg kell tennie.
A felügyeleti intézkedés alapjául szolgáló jogszabálysértés anyagi és eljárásjogi egyaránt lehet. Tekintettel arra, hogy nem csak a határozat illetve az önálló fellebbezéssel támadható végzés (vagy annak elmaradása) lehet jogszabálysértő, hanem az adóhatóság egyes intézkedései (illetve azok elmaradása) is, így az intézkedés is lehet a felügyeleti eljárás tárgya. (Itt nem csak az Art. 101-103. § szerinti, az ellenőrzési eljárásban alkalmazható különös intézkedésekről van szó.)
Az elkésett fellebbezésnek felügyeleti intézkedés iránti kérelemkénti minősítésével kapcsolatban lásd a 136. § (6) bekezdéshez írtakat.
2012. január 1-jét követően új rendelkezés, miszerint az adópolitikáért felelős miniszterhez, illetve a NAV felügyeletére kijelölt miniszterhez intézett felügyeleti intézkedése iránti kérelem csak ügyvéd, adótanácsadó, adószakértő, vagy okleveles adószakértő ellenjegyzésével nyújtható be. Ez azt jelenti, hogy a miniszterhez benyújtott felügyeleti intézkedés iránti kérelem kötelező tartalmi eleme lett a szakértői ellenjegyzés, melynek hiányában a minisztérium a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. A NAV elnökéhez vagy az alsóbb fokú szervekhez benyújtandó jogorvoslati kérelmeknél ilyen típusú ellenjegyzési korlátozás továbbra sincs.
Art. 141. § (2) bekezdés
Az iratok felterjesztési határideje az erre irányuló felhívástól számított 15 nap. A felügyeleti intézkedés elintézésének határideje utólagos adómegállapítással kapcsolatban benyújtott felügyeleti intézkedés esetén - az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás esetét kivéve - 60 nap, mely a teljes iratanyagnak a felügyeleti szervhez törtnő beérkezését követő naptól számít.
Art. 141. § (3) bekezdés
A felügyeleti intézkedés keretében a felettes szerv a jogszabálysértő határozatot, önálló fellebbezéssel megtámadható végzést megváltoztatja, megsemmisíti, illetve ha szükséges a megsemmisítés mellett új eljárást rendel el, vagy ha a határozathozatal, önálló fellebbezéssel megtámadható végzés meghozatala jogszabálysértő módon maradt el, az első fokú adóhatóságot az eljárás lefolytatására utasítja.
A felügyeleti intézkedés megtétele során azonban figyelemmel kell lenni mind a Ket.-ből, mind pedig az Art.-ból fakadó korlátozásokra.
A Ket. 115. § (4) bekezdése értelmében a határozat (végzés) nem változtatható meg és nem semmisíthető meg, ha azt a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság érdemben elbírálta. A bíróság ítélete ugyanis az adóhatóságot köti [Ket. 19. § (5) bekezdés illetve 111. § (3) bekezdés]. 2012. január 1-jétől ezt a korlátozást a kérelmek elbírálását illetően már az Art. is tartalmazza, amikor kimondja, hogy a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha az ügyben eljárt adóhatóság döntését a bíróság már felülvizsgálta.
Amennyiben a felettes szerv, illetve az adópolitikáért felelős miniszter (azaz a nemzetgazdasági miniszter) az ügy iratainak felülvizsgálata során jogszabálysértést észlel, a döntést határozat illetve végzés formájában közli. 2011. január 1-jétől a felügyeleti intézkedés mellőzéséről szóló rendelkezéseket a jogalkotó az Art. 141. § (5) bekezdésében, a felügyeleti intézkedés iránti kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítására vonatkozó szabályok után helyezte el, egyértelművé téve azt, hogy a jogszabálysértés hiányában történő felügyeleti intézkedés mellőzésére ugyanolyan eljárási szabályok vonatkoznak, mint a felügyeleti intézkedés iránti kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítására: egyik esetben sem kell határozatot/végzést hozni, hanem elegendő tájékoztatólevéllel értesíteni az adózót.
Art. 141. § (4) bekezdés
A 141. § (4) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy felügyeleti eljárásban súlyosításra nem kerülhet sor, még akkor sem, ha a 142. § szerinti egy év még nem telt el. A rendelkezés indoka, hogy ha a felügyeleti eljárás keretében a felettes szerv az alapeljárásban megállapítotthoz képest súlyosabb megállapítást tart indokoltnak, úgy az adózó az addig nem ismert kötelezettséggel szemben rendes jogorvoslattal élhessen. Ugyanis míg a fellebbezési eljárás keretében hozott másodfokú döntéssel szemben az adózónak lehetősége van bírósági felülvizsgálatot kezdeményezni, a felügyeleti intézkedés keretében hozott döntés tekintetében a hatályos szabályok a bírói utat nem nyitják meg. Tehát a további jogorvoslat lehetőségének hiánya miatt tartotta szükségesnek a jogalkotó annak rögzítését, hogy felügyeleti intézkedés keretében a döntés súlyosítására nincs lehetőség, illetőleg amennyiben a döntés súlyosításának lenne helye, úgy a felettes szerv új eljárás lefolytatását rendeli el, és így az eredeti döntéshez képest az adózóra nézve súlyosabb döntéssel szemben értelemszerűen ismételten megnyílik az érdemi jogorvoslat lehetősége.
Art. 141. § (5) bekezdés
Az adóhatóság (illetve a miniszter) felhatalmazást kapott arra, hogy a kérelmeket érdemi vizsgálat nélkül elutasítsa az Art. 141. § (5) bekezdésében meghatározott feltétel fennállása esetén. 2012. január 1-jével ugyanakkor a mérlegelési jogkörben biztosított elutasítási okok egyetlen esetkörre szűkültek. Az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás jogát a törvény mérlegelési lehetőségként biztosítja a felettes szervnek akkor, ha az adózó az adóhatósági határozat, önálló fellebbezéssel megtámadható végzés bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte: azaz már benyújtotta a keresetét.
2012-től a törvény a korábbi szabályozási megoldással szakítva kifejezett elutasítási okként határozza meg a további eseteket.
- Érdemi vizsgálat nélkül utasítja el a kérelmet az eljáró felettes szerv, ha az ügyben eljárt adóhatóság döntését a bíróság már felülvizsgálta. (Ezt az elutasítási okot az Art. korábban nem tartalmazta, a jogalkalmazás során a Ket. rendelkezéseiből kellett levezetni.)
- Érdemi vizsgálat nélkül utasítja el a kérelmet az adópolitikáért felelős miniszter akkor is, ha a kérelem a 141. § (1) bekezdésében előírt szakértői ellenjegyzést nem tartalmazza.
A gyakorlatban korábban a felügyeleti kérelmeket, amennyiben az Art. fenti bekezdésében foglalt feltételek fennálltak, a Ket. kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításra vonatkozó szabályai alapján végzéssel utasították el, és az ilyen végzés ellen az Art. 136. § (3) bekezdése alapján önálló fellebbezésnek volt helye. 2011. január 1-jétől az Art. erre vonatkozóan eltérően rendelkezik, és egyértelműen kimondja, hogy a felügyeleti intézkedés érdemi vizsgálat nélküli elutasításáról, ugyanúgy, mint a felügyeleti intézkedés mellőzéséről határozat/végzés meghozatala nélkül értesítik az adózót. Az értesítő levél ellen pedig természetesen nincs helye sem fellebbezésnek, sem más jogorvoslatnak.
Az érdemi vizsgálat nélküli elutasítás mellett természetesen külön rendelkezik a törvény a felügyeleti intézkedés iránti kérelem mellőzéséről, amennyiben a felülvizsgálat alapján az adóhatóság döntését (eljárását) illetően jogszabálysértést nem állapít meg.
Mind a jogszabálysértés hiányában történő felügyeleti intézkedés mellőzése, mind a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása esetén a felettes szerv határozat (végzés) meghozatala nélkül tájékoztatólevéllel értesíti az adózót.

Art. 141/A. §

Art. 141/A. §
A felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos, külön jogszabályokban meghatározott jogai. A felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet, illetőleg a felszámoló teljesíti az adózó kötelezettségeit és gyakorolja az adózót megillető jogokat. Így a felszámolási eljárás alatt lefolytatott ellenőrzés során is a felszámoló látja el az adóhatóság előtt a társaság képviseletét, azonban adott esetben nem érdekelt abban, hogy a felszámolás időtartama alatt kiadott adóhatósági határozattal szemben valamennyi rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőséget kimerítse. Ez viszont a társaság tartozásaiért a későbbiekben esetlegesen helytállni köteles mögöttes felelős/ök érdekeit sértheti.
A mögöttes felelősség megállapítására ugyanis csak külön eljárásban, az Art. 35.§ (2) bekezdés szerint, az ott meghatározott feltételek fennállta esetén kerülhet sor. Mindaddig, amíg az adóhatóság határozattal az adótartozás megfizetésre nem kötelezi a mögöttes felelősként szóba jöhető személyt (személyeket), addig a mögöttes felelős nem kerül közigazgatási jogviszonyba az adóhatósággal. Önmagában a jogszabályban kimondott másodlagos helytállási kötelezettség érvényesítésének lehetősége - a megállapítására irányuló hatósági eljárás lefolytatása nélkül - nem teremt hatósági jogviszonyt a hitelező (adóhatóság) és a mögöttes felelős (adó megfizetésre kötelezhető személy) között.
Továbbá a felszámolási eljárás alatt lefolytatott ellenőrzés során az észrevétel, illetve a fellebbezés előterjesztésének a szakaszában még nem is ismert, hogy egyáltalán sor kerül-e mögöttes felelős kötelezésére. A mögöttes felelős kötelezésére - aki a Gt. 68. §-ára tekintettel akár a társaságból már korábban kilépett tag is lehet, ha az adóhatóság (a korábbi ellenőrzés hiányában) a kilépett tag tagsági viszonya időszakának az adókötelezettségét is ellenőrzés alá vonja a felszámolás alá került társaságnál - a felszámolási eljárás befejezését követő adóigazgatási eljárásban kerül sor, ha a felszámolási eljárásban a fennálló adótartozás nem nyer kielégítést.
Ez esetben tehát a mögöttes felelős ekkortól válik - mint helytállásra kötelezett személy - az eljárásban ügyféllé az Art. 6.§ (2) bekezdése alapján.
Így tehát nincs jogi lehetőség arra, hogy a felszámolás alatt lévő társaságnál tartott ellenőrzést követő hatósági eljárásban a "lehetséges mögöttes felelősök" rendes jogorvoslati lehetőséggel éljenek.
Az utóbb mögöttes felelősként kötelezett személy pedig csak a vele szemben hozott határozat kapcsán élhet jogorvoslattal, de a fizetési kötelezettségét megalapozó, a társasággal szemben hozott határozat megállapításait ezen eljárásban nem vitathatja.
Ugyanakkor tény, hogy a mögöttes felelősként az adótartozás megfizetésére határozattal már kötelezett személy érdekeit sérti, ha esetlegesen egy jogszabálysértő határozat alapozta meg az ő fizetési kötelezettségét elrendelő határozatot, ezért az adótartozás megfizetésére határozattal már kötelezett mögöttes felelősök rendkívüli, utólagos jogorvoslati lehetőségét indokolt volt biztosítani.
Ezért a jogalkotó a felszámolással megszűnt adózó tartozásaiért mögöttes felelősként helytállni kötelezett személy részére utóbb jogorvoslati jogot biztosít a felszámolási eljárás során a társasággal szemben kiadott, utólagos adómegállapítás tárgyában hozott határozattal szemben. A jogorvoslati jog biztosítása abban az esetben indokolt, illetőleg szükséges, ha a mögöttes felelőst az adóhatóság az adó megfizetésére ténylegesen kötelezi. E kötelezésre csak az utólagos adómegállapítás tárgyában kiadott határozat jogerőre emelkedését és a felszámolási eljárás lefolytatását követően, utólagosan kerülhet sor, így az adó megfizetésére kötelezett személy részére biztosítandó jogorvoslati jog egyetlen lehetséges formája a felügyeleti intézkedés iránti kérelem.
A tartozás megfizetésére kötelezett a mögöttes felelőssége alapján a helytállási kötelezettségét megállapító határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül akkor is előterjesztheti a társasággal szemben hozott határozat felülvizsgálatára irányuló felügyeleti intézkedés iránti kérelmét, ha a kérdéses határozat olyan időszakra vonatkozik, amelynek tekintetében az adó megállapításához való jog már elévült. A kérelem természetesen az adómegállapításhoz való jog elévülése előtt is előterjeszthető, ilyenkor a felettes szerv a felügyeleti intézkedésre vonatkozó általános szabályok szerint a jogszabálysértő döntést az adózó javára megváltoztatja, vagy ha az adózó terhére kéne megváltoztatnia, illetve ha a döntéshez a tényállás további tisztázása szükséges, akkor a döntést megsemmisíti és a határozatot/végzést hozó adóhatóságot új eljárásra utasítja. Amennyiben az adómegállapításhoz való jog elévülése után terjeszti elő a kérelmet az arra jogosult, akkor - ha az elévüléssel érintett időszak vonatkozásában az adómegállapítás részben vagy egészben jogszabálysértő - a végrehajtásához való jog elévülési idején belül a jogszabálysértő adómegállapítás tekintetében az adóvégrehajtáshoz való jogot kell korlátozni illetve megszüntetni.
Mivel pedig a tartozás megfizetésére utóbb kötelezett mögöttes felelős a társaságnál a felszámolás alatt folytatott ellenőrzés dokumentumait nem ismeri - azok a felszámoló részére kerültek átadásra illetve megküldésre -, ezért az Art. 141/A. §-al bevezetett jogosultság gyakorolhatóságához a mögöttes felelősséget megállapító határozat közlésével egyidejűleg a mögöttes felelősként kötelezettel közölni kell a felszámolási eljárás időtartama alatt hozott, utólagos adómegállapítás tárgyában kiadott első- illetőleg másodfokú határozatot, valamint az utólagos adóellenőrzés megállapításairól felvett jegyzőkönyvet.

Súlyosítási tilalom a hatósági eljárásban

Art. 142. §

Art. 142. § (1)-(2) bekezdés
A határozatok módosításának, megváltoztatásának időkorláthoz való kötése a Ket. rendszerében is ismert. Az Art. ettől bizonyos esetekben eltér [lásd az Art. 135. § (1) bekezdését és 141. §-át], mert míg a Ket. a határozatok egy éven túli megváltoztatását általában tiltja, az Art. ezt az adózó javára az elévülési időn belül lehetővé teszi.
Speciális rendelkezést tartalmaz az Art. 141. § (4) bekezdése, ugyanis ha a felettes szerv a felügyeleti eljárás keretében azt állapítja meg, hogy a felülvizsgált döntés súlyosításának lenne helye, úgy a jogszabálysértő döntést megsemmisíti és új eljárás lefolytatását rendeli el.
A korlátozás nem csak a szűken vett adóterhek növelésére vonatkozik, hanem bármely adókötelezettségre (Art. 14. §), ami a korábban megállapítottakhoz képest többletkötelezettséget jelentene az adózó számára. Ugyanakkor lényeges utalni arra, hogy a súlyosítási tilalom Art. 142. § szerinti szabályai az ellenőrzésekhez kapcsolódnak, amint azt az (1) bekezdés első tagmondata világosan tartalmazza.
Az (1) bekezdésben foglaltakat csak az Art. egyéb rendelkezéseivel, így különösen az Art. 87. § (2) bekezdésével összhangban lehet értelmezni. A hatósági eljárás szempontjából is csak az minősülhet "ítélt dolognak", amire nézve az adóhatóság ellenőrzést folytatott és az Art.-ban előírt esetekben [105. §] ennek alapján határozatot hozott. Ha tehát a bevallás utólagos ellenőrzése konkrétan megjelölt időszakra és adóra terjedt ki, és az adóhatósági határozat is ennek megfelelően született, ez nem zárja ki - az elévülési időn belül - akár ugyanarra az időszakra vonatkozó másik adó ellenőrzését és az utólagos adómegállapítást.
A korlátozás alól a törvény a (2) bekezdésben kivételeket enged, tehát újabb ellenőrzés lefolytatható, és ennek alapján az adózóra nézve terhesebb kötelezettség is megállapítható az elévülési időn belül, ha:
- a bíróság jogerős ítéletében költségvetési csalást, adócsalást, munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalást, illetve az adókötelezettség teljesítésével összefüggésben elkövetett csalást állapított meg,
- a bíróság az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata keretében a határozat hatályon kívül helyezése mellett az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja,
- ha az ellenőrzést az adópolitikáért felelős miniszter (azaz a nemzetgazdasági miniszter) vagy az Állami Számvevőszék elnöke - helyi adó esetében az önkormányzati képviselő-testület határozata - rendelte el, és a rendelkezésben szereplő időszakot az első fokú adóhatóság már ellenőrizte,
- az ellenőrzést a társadalombiztosítási igazgatási szerv megkeresésének teljesítése érdekében folytatja le - soron kívül - az adóhatóság, és az ismételt ellenőrzés eredménye ellátási jogosultságot teremt, (hatályon kívül került a magánnyugdíjpénztári megkeresésre lefolytatott ellenőrzésekre utalás, tekintettel arra, hogy a magánnyugdíjpénztári tagdíjakkal kapcsolatos feladatok kikerültek az adóhatóság hatásköréből).
- ha a lefolytatott felülellenőrzésre olyan, az adó megállapítását befolyásoló újonnan megismert tények, adatok, bizonyítékok alapján került sor, melyek a korábbi ellenőrzéskor nem voltak ismertek, és az ellenőrzés lefolytatására az állami adóés vámhatóság vezetője utasítást ad.
A (2) bekezdés d) pont szerinti kivétel oka, hogy a társadalombiztosítási igazgatási szervek megkereséssel fordulhatnak az állami adóhatósághoz valamely ellátás alapjának, nyugdíjjogosultsággal összefüggésben a szolgálati idő meghatározásának vagy a járulék (tagdíj) fizetési kötelezettség teljesítésének megállapításához szükséges adatok átadását kérve. Esetenként ezek az adatok csak a foglalkoztatónál lefolytatott ellenőrzés révén szerezhetők meg, viszont több, egymást követő ilyen - azonos időszakra vonatkozó - megkeresés teljesítése az ellenőrzéssel lezárt időszak vizsgálatának tilalmába ütközne. A járulékfizető magánszemélyek érdekeit védendő, az említett megkeresések teljesíthetőségének biztosítására a törvény az e megkeresések teljesítéséhez szükséges ellenőrzések tekintetében lehetővé teszi az ismételt ellenőrzést. Ha ezen ellenőrzés eredményeként a kötelezettség módosítására kerülne sor, mégpedig úgy, hogy a kötelezettséget az adózó terhére egy év elteltével kellene módosítani, ez csak akkor lehetséges, ha a súlyosabb kötelezettség a magánszemélynél többlet ellátási jogosultságot eredményez. Egyebekben a törvény az ilyen ellenőrzések esetére is fenntartja az egy éven túli "súlyosítási" tilalmat.
Az (1) bekezdésben megfogalmazott súlyosítási tilalom a jogerős határozathoz kapcsolódik. Ebből következően a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha a fellebbezés alapján eljáró másodfokú adóhatóság a nem jogerős első fokú határozatot megsemmisíti és új eljárást rendel el. A másodfokú adóhatóságnak ezen határozata folytán ugyanis még nincs az ügyet érdemben eldöntő jogerős határozat.
A közigazgatási eljárás befejezése alatt ugyanis az ügyet érdemben eldöntő - jogerős - határozat meghozatalát kell érteni.
A Ket. értelmében a másodfokú adóhatóság is jogosult ugyanakkor arra, hogy saját, az ügyet érdemben eldöntő (az érdemi első fokú határozatot helybenhagyó vagy megváltoztató) jogerős határozatát megváltoztassa. Ennek során az sem zárható ki, hogy az első fokú határozat megsemmisítésére és új eljárás elrendelésére kerül sor.
Nem tiltott tehát, hogy a másodfokú adóhatóság módosítsa a saját jogerős határozatát, melynek során elrendelheti az első fokú határozat megsemmisítését és új eljárás lefolytatását is, azonban az eredeti jogerős másodfokú határozathoz képest egy éven túl már ebben az esetben sem születhet az adózóra nézve az eredeti határozatnál terhesebb határozat. (Hasonló a helyzet akkor is, ha az első fokú adóhatóság vonja vissza a jogerős határozatát.)
A gyakorlatban felmerült az a kérdés, hogy mi minősül terhesebb határozatnak. A kérdés adott esetben azért jelenthet problémát, mert egy-egy gazdasági eseménynek több adónemre is lehet kihatása, az egyes adónemek egymással összefüggésben vannak. Így pl. az egyik adónemben történt nagyobb összegű csökkentés együtt járhat más adókötelezettség kisebb mértékű növekedésével. A Legfelsőbb Bíróság (Kúria) az iránymutatónak minősülő Kfv.I.28.062/1995/4. sz. ítéletében leszögezte, hogy az egyes adónemek szerinti kedvezőtlenebb megállapítás nem kifogásolható akkor, ha valamennyi adókülönbözet összesített egyenlege az adózóra nézve kedvezőbb, vagyis összességében kell értékelni a határozatot annak vizsgálatakor, hogy az adózóra nézve az újabb határozat terhesebb megállapításokat tartalmaz-e vagy sem.

Adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

Art. 143. §

Art. 143. § (1) bekezdés
Art. 143. § (2) bekezdés [hatályon kívül helyezve]
A közigazgatási határozatok (illetve meghatározott körben a végzések) bírósági felülvizsgálatának szabályait a Ket. 109-111. §-ai határozzák meg. A jogerős határozat bírósági felülvizsgálatát az ügyfél jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a bíróságtól, feltéve, hogy a fellebbezés jogát kimerítette vagy ha az ügyben a fellebbezés kizárt volt.
1. Az Art. ettől némiképp eltérően rendelkezik. Az adóhatósági határozat bíróság előtti megtámadásának csak akkor van helye, ha az adóhatóság másodfokon jogerőre emelkedett határozatát vitatja az adózó jogszabálysértés miatt. Ebből következik, hogy nincs lehetőség a bírói útra, ha a határozat első fokon jogerőre emelkedett, mert az adózó a rendes jogorvoslati utat nem vette igénybe. [Az adóhatóság eljárásában csak néhány olyan ügytípus van, ahol a fellebbezés kizárt. Az ilyen határozat elleni bírói út igénybevétele nem az Art. 143. §-án, hanem - ha arra lehetőség van - az arra vonatkozó jogszabályi rendelkezésen alapul. Ilyen az szja 1%-kal kapcsolatos, a kedvezményezettséget elutasító határozat: a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló többször módosított 1996. évi CXXVI. törvény 7. § (11) bekezdése szerinti fellebbezéssel nem támadható határozat, melynek felülvizsgálata a bíróságtól nemperes eljárásban kérhető.]
Szintén speciális az Art. 116. § (6) bekezdése szerinti, a NAV elnökének a felülellenőrzési eljárásban hozott határozatával kapcsolatos perlési lehetőség.
2. A Pp. hatályos rendelkezése szerint a közigazgatási perek nem a helyi, hanem a megyei bíróságok hatáskörébe tartoznak [Pp. 23. § (1) bekezdés i) pontja].
Az adózó - hasonlóan más közigazgatási perekhez - az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatát a másodfokú határozat közlésétől számított 30 napon belül keresettel kérheti a bíróságtól. Erre a lehetőségre az adózót a határozat rendelkező részében ki kell oktatni. Tájékoztatni kell arról is, hogy a keresetét hol nyújthatja be.
A keresetlevelet az elsőfokú határozatot hozó szervnél kell - a 30 napos határidőn belül - benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. Az elsőfokú adóhatóság a keresetlevelet az ügy irataival együtt 5 napon belül felterjeszti a másodfokú adóhatósághoz, amely azokat - a keresetlevélben foglaltakra vonatkozó nyilatkozatával együtt - 15 napon belül továbbítja a bírósághoz. Ha a keresetlevél a végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelmet is tartalmaz, a keresetlevelet és az ügy iratait 3 napon belül kell felterjeszteni és 8 napon belül kell továbbítani a bírósághoz [lásd Pp. 330. § (2) bekezdését]. 2009. január 1-től kiegészült a Pp. azzal a rendelkezéssel, hogy ha a fél igazolja, hogy a keresetlevelet a Pp. 330. § rendelkezéseinek megfelelően az elsőfokú határozatot hozó szervnél határidőben benyújtotta, a keresetlevél és az ügy iratai azonban a felterjesztésre és továbbításra nyitva álló határidőkre figyelemmel a bírósághoz nem érkeztek meg, a keresetlevelet határidőben benyújtottnak kell tekinteni. Ebben az esetben a bíróság az igazolással egyidejűleg hozzá eljuttatott eredeti szövegű keresetlevelet az általános szabályok szerint közli az alperessel, intézkedik az iratok és az alperes nyilatkozatának beszerzése iránt, a mulasztó közigazgatási szervet pedig a Pp. 120. §-a szerinti pénzbírsággal sújthatja, melynek legmagasabb összege 500.000,-Ft azzal, hogy az nem haladhatja meg a pertárgy értékét [lásd Pp. 331. § (2) bekezdését].
A perlési lehetőségtől az adózó akkor sem esik el, ha keresetét - a nyitva álló határidőn belül - a bíróságnál terjesztette elő. Ilyenkor a bíróság küldi meg a keresetet az ügyben első fokon eljárt adóhatósághoz a keresetlevélnek és az ügy iratainak a másodfokú adóhatósághoz történő felterjesztése és a nyilatkozattétel végett [lásd Pp. 331. § (1) bekezdését].
Az adóhatóság a keresetet abban az esetben is köteles megküldeni a bíróságnak, ha azt álláspontja szerint elkésetten terjesztették elő, még akkor is, ha az adózó igazolási kérelmet nem terjesztett elő [Pp. 330 § (5) bekezdés].
A közigazgatási pert az ellen az adóhatóság ellen kell megindítani, amely a felülvizsgálni kért határozatot hozta, vagyis a másodfokon eljárt adóhatóság ellen. Ha az adózó a pert mégis az első fokú adóhatóság ellen indította, a felperes a per során perbe vonhatja a másodfokú adóhatóságot. Ha a felperes ezzel a lehetőséggel nem él, úgy az első fokú adóhatóságnak a Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontjára tekintettel a kereset idézés kibocsátása nélküli elutasítását illetve a per megszüntetését kell kérnie [Pp. 157. § a) pontja]. Ha viszont a felperes perbe vonta a másodfokú adóhatóságot, úgy az első fokú adóhatóságnak a perből való elbocsátását kell kérnie.
Az egyes törvényeknek a bíróságok hatékony működését és a bírósági eljárás hatékonyságát szolgáló módosításáról szóló 2010. évi CLXXXIII. törvény 120. §-a módosította a Pp. közigazgatási perekre vonatkozó szabályait. A módosítás eredményeként a 2011. március 1-jét követően indított közigazgatási perekben a bíróság csak a felek kérelmére tart tárgyalást, ilyen kérelem hiányában a pert tárgyaláson kívül bírálja el. A tárgyalás tartása iránti kérelmet a felperesnek a kereseti kérelmében, a közigazgatási szervnek pedig a keresetre tett nyilatkozatában kell előterjesztenie. E határidők jogvesztőek, elmulasztásuk esetén igazolási kérelemnek nincs helye. A közigazgatási perekben általában az iratok alapján dönt a bíróság, így a gyorsabb és költségkímélőbb eljárás érdekében tárgyalás tartására csak a felek erre irányuló kérelme esetén kerül sor, illetve a bíróság is dönthet a tárgyalás tartásáról, ha ezt szükségesnek látja. A módosítás a közigazgatási szervek munkaterhét is csökkenti, azzal, hogy várhatóan kevesebb tárgyaláson kell képviseletükről gondoskodniuk. Ezzel a jogszabály módosítással párhuzamosan a Ket. határozatra vonatkozó tartalmi elemei is kiegészültek: a bírósági felülvizsgálattal támadható határozatok esetén a határozatnak tartalmaznia kell a tárgyalás tartása iránti kérelemmel kapcsolatos tájékoztatást is.
A perképviseletet az alperesi másodfokú adóhatóság ügyintézője külön meghatalmazás nélkül látja el, ilyenkor a képviseleti jogosultságát a munkáltatói igazolvánnyal igazolja. Az alperesi másodfokú adóhatóság írásbeli meghatalmazása alapján a perképviseletet az ügyben eljárt első fokú adóhatóság ügyintézője is elláthatja (Ez irányadó akkor is, ha a pert a közigazgatási szerv vezetője ellen kell megindítani.) [Pp. 329. §-a]
Elsősorban tehát a másodfokú adóhatóságok látják el a perképviseletet.
Az adóhatósági határozat felülvizsgálatának eredményeként a bíróság a keresetet elutasítja, illetve - jogszabálysértés megállapítása esetén - a határozatot hatályon kívül helyezi és amennyiben azt indokoltnak tartja, új eljárásra kötelezi az adóhatóságot, vagy az adóhatósági határozatot megváltoztatja.
A Pp. rendelkezései értelmében a közigazgatási perekben hozott ítélet ellen [a Pp. 340. § (2) bekezdés kivételével] nincs helye fellebbezésnek. A jogerős ítélet ellen a felek rendkívüli jogorvoslatként perújítással élhetnek, vagy felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő a Legfelsőbb Bíróságnál (Kúriánál).
A felülvizsgálat szabályait a Pp. 270-275. §-ai tartalmazzák. Felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés jogszabálysértő voltára hivatkozással lehet kérni a Legfelsőbb Bíróságtól (Kúriától), mégpedig a támadott határozat közlésétől számított 60 napon belül. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem előterjeszthető, de csak korlátozott ideig, ugyanis az elmulasztott határidő utolsó napjától számított 30 nap elteltével igazolásnak egyáltalán nincs helye.
(Felülvizsgálati kérelemnek van helye továbbá bizonyos érdemi végzések ellen is, így a keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a)-h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasító végzés és az ugyanezen okokra hivatkozással hozott permegszüntető végzés ellen is. Ugyanis ezek a nem az ügy érdemében hozott, de mégis érdemi végzések kizárják az adott ügyben a bírói utat, vagy legalábbis úgy "tesznek pontot" az ügy végére, hogy annak érdemi elbírálását nem biztosítják.
2009. január 1-től a közigazgatási perekben a Pp. 340/A. § (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem elbírálására a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) számára 120 napos határidőt szab.
A Pp. hivatkozott rendelkezéseire a peres eljárásokban különös figyelmet kell fordítani.
3. Az Art. külön meghatározza, hogy mely határozatok ellen nincs helye bírói útnak. Így az Art. az első fokú határozat megsemmisítését elrendelő másodfokú határozattal szemben a bírósági felülvizsgálat kezdeményezését külön kizárja, továbbá külön is kizárja a végzések elleni bírósági felülvizsgálat kezdeményezésének lehetőségét is, tekintettel arra, hogy végzéssel jellemzően eljárási kérdéseket bírál el az adóhatóság, mely eljárási kérdések előtt nem indokolt a bírói út megnyitása. A végzés elleni perlés kizártsága egyébként a 143. § (1) bekezdés első mondatából korábban is következett, hiszen az az adóhatóság másodfokú jogerős határozata tekintetében teszi lehetővé a bírói felülvizsgálatot. Ugyanakkor egyes bíróságok ettől eltérő álláspontot képviseltek, ezért a jogalkotó 2008. január 1-jével egyértelműsítette a jogalkotói szándékot. Indokolt megjegyezni, hogy a végzések tekintetében a jogorvoslati lehetőség a bírósági felülvizsgálat kizárásával is biztosított, hiszen az adóügy érdemében hozott hatósági határozattal szemben előterjesztett jogorvoslati kérelemben a végzések is megtámadhatók, illetve az Art. - meglehetősen széles körben - felsorolja az önálló fellebbezéssel megtámadható végzéseket, amelyekkel szemben önállóan felügyeleti intézkedés is kezdeményezhető.
4. Az Art. 2007. december 31-ig a 143. § (2) bekezdésben szabályozta, hogy az adóeljárásban a bírósági felülvizsgálatnak halasztó hatálya nincs, mivel a bírósági felülvizsgálat az adóhatósági határozat végrehajthatóságát nem érinti, viszont az adózó a bíróságtól kérheti a végrehajtás felfüggesztését, továbbá úgy rendelkezett, hogy a végrehajtás a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig nem foganatosítható.
2008. január 1-től az erre vonatkozó szabályozás - némileg tartalmát tekintve is módosítva - átkerült az Art. 160. §-ába, mivel a jogalkotó szerint a rendelkezés szerkezetileg jobban illeszkedik a végrehajtási szabályokhoz (Art. 160. § (3) bekezdés, (4) bekezdés d) pont és (6) bekezdés).
Bár a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó szabályok átkerültek a 160. §-ba, itt is indokolt kitérni a bírósághoz előterjesztett végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem elbírálására vonatkozó egyéb kérdésekre.
Ha az adózó a keresetlevelében a végrehajtás felfüggesztését kéri, a bíróságnak 8 napon belül döntést kell hoznia e kérdésben [Pp. 332. § (3) bekezdés]. A későbbiek során a bíróság a végrehajtás felfüggesztését kérelemre bármikor elrendelheti; ilyenkor - 2/2006. Közigazgatási jogegységi határozat értelmében (mely egyébként a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 14. sz. állásfoglalásának nem alkalmazható voltát is kimondta) - az erről szóló végzést ésszerű határidőn belül kell meghoznia.
A bíróságnak a végrehajtás felfüggesztéséről szóló végzés meghozatala során figyelemmel kell lennie arra, hogy a végrehajtást követően az eredeti állapot helyreállítható-e, vagy hogy a végrehajtás elmaradása nem okoz-e súlyosabb károsodást, mint amilyennel a végrehajtás felfüggesztésének elmaradása járna. Mivel a közigazgatási határozatok felülvizsgálata iránti perekben a végső érdemi döntés többnyire csak hosszabb időt igénylő eljárásban hozható meg, a végrehajtás felfüggesztéséről hozandó döntés - akár helyt adó, akár elutasító - az ellenérdekű fél számára sokszor utóbb nehezen korrigálható következményekkel járhat. Ezért a döntést gondosan mérlegelni kell a bíróságnak.
A bíróságnak a végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott végzése önálló fellebbezéssel támadható. Lényeges, hogy a Pp. 332. § (4) bekezdése szerint a bíróságnak a végrehajtás felfüggesztését elrendelő végzése fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható; vagyis a felfüggesztés elrendelését követően - függetlenül attól, hogy nem az első kérelemre, hanem a másodszori vagy többedszeri kérelem alapján rendeli el a bíróság a végrehajtás felfüggesztését (lásd Art. 160. § (4) bekezdés d) pontját) - a végrehajtás nem folytatható még akkor sem, ha a végzés ellen az adóhatóság fellebbezéssel él.

A végrehajtási eljárás

Art. 144. §

Art. 144. §
Önkéntes jogkövetés hiányában a jogszabályok érvényre juttatását az állam kényszerítő ereje biztosítja, mely kényszert csak az erre hivatott állami szervek gyakorolhatják meghatározott eljárási rend keretében, a végrehajtási eljárás útján. Az adóigazgatási eljárásban e kényszer alkalmazása az adózó vagyoni jogait korlátozza, mivel a teljesítést az adózó vagyoni joga terhére kényszerítik ki.
Az Art. adóvégrehajtási szabályai egészében a bírósági végrehajtás szabályaira épülnek, így - ha az Art. másként nem rendelkezik - mögöttes szabályként a Vht. rendelkezéseit kell alkalmazni. (Ilyen kivételt fogalmaz meg az Art.156/A. § (1) bekezdése, mely szerint az elektronikus árverés során nem kell alkalmazni a Vht. 38. § (1) bekezdését, a 124. § (1)-(4) bekezdéseit, a 125-126. §-ait, a 146. § (1) bekezdését, a 147. § (1)-(3), illetve (5) bekezdéseit és a 149. § (2) bekezdés rendelkezéseit.)
Az adóvégrehajtásban tehát alapvetően a Vht. és az Art. rendelkezései érvényesülnek, de figyelemmel kell lenni az Art. 5. § (1) és a (2) bekezdésében meghatározott szabályokra is. Az 5. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha az Art. vagy adót, adófizetési kötelezettséget, költségvetési támogatást megállapító törvény másként nem rendelkezik, az adóügyekben - a (2) bekezdésben meghatározott kivételekkel - a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni. A (2) bekezdés szerint adóügyekben nem kell alkalmazni a Ket.-nek az eljárás megindítására, az újrafelvételi eljárásra, a hatósági szolgáltatásra, valamint - a határozat jogerőre emelkedésére vonatkozó szabályok kivételével - a végrehajtási eljárásra vonatkozó szabályait, illetve a kiskorú adózó esetében az ügyintézés soronkívüliségére és határidejére vonatkozó szabályait. Az Art. 156/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján nem kell alkalmazni az elektronikus árverés során a Ket. igazolási kérelemre vonatkozó szabályait. Ennek ellenére, amennyiben az Art. valamilyen kérdést nem szabályoz, akkor háttérjogszabályként a Ket. meghatározott rendelkezéseinek az alkalmazására is sor kerülhet. A Ket. rendelkezései az irányadók például a végrehajtási eljárásban hozott döntések (határozat, végzés) szerkezetére, tartalmi követelményeire, a kizárás jogintézményének alkalmazására, stb.
Az Art. az adóvégrehajtót megillető jogok tekintetében egyértelmű rendelkezést tartalmaz és kimondja, hogy az eredményes végrehajtás érdekében az adóvégrehajtót mindazok a jogosultságok megilletik, amelyekkel a Vht. a bírósági végrehajtót is felruházza, vagyis a végrehajtás előtt és alatt is adatokat szerezhet be, továbbá különböző szervekhez megkereséssel fordulhat.
Az adatbeszerzés körében a végrehajtó - összhangban a Vht. szabályaival - az adós lakóhelyére (tartózkodási helyére), székhelyére, telephelyére, munkahelyére (egyéni vállalkozására), jövedelmére és a végrehajtás alá vonható vagyontárgyaira (ingó, ingatlan vagyon, fizetési számla, betét, értékpapír, érdekeltség gazdasági társaságban stb.) vonatkozó adatok beszerzése iránt intézkedhet. Ennek érdekében - a végrehajtási ügy, vagy a végrehajtás alapjául szolgáló okirat számának megjelölésével - megkeresheti az adósra és vagyonára vonatkozó adatokat kezelő hatóságokat, szervezeteket (pl. a rendőrséget, a gépjármű-nyilvántartást, a személyi adat- és lakcímnyilvántartó szervet, okmányirodát, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet, az egészségbiztosítási szervet, más adóhatóságot, cégbíróságot, a pénzforgalmi szolgáltatókat, a befektetési szolgáltatókat, az ingatlanügyi hatóságot, a vízi és légi járművek lajstromát, az ingó jelzálogjogi nyilvántartást, a közjegyzőket, a kamarát stb.).
Az így tudomásra jutott adatokat a végrehajtó csak a Vht. rendelkezéseinek megfelelően kezelheti, a jogtalan hozzáféréstől, felhasználástól stb. az adatokat meg kell védeni.

Végrehajtható okirat

Art. 145. §

Art. 145. §
A végrehajtás megindításához - az esedékességi idő leteltén túl - szükséges, hogy az adóhatóság a tartozás fennálltát, illetve meglétét okirattal tudja bizonyítani, azaz végrehajtható okirattal rendelkezzék. A végrehajtható okiratokról a törvény taxatív felsorolást ad.
Az adóvégrehajtás alapjául szolgáló végrehajtható okirat bármely - fizetési kötelezettséget tartalmazó - jogerős hatósági határozat (végzés). Ezzel mentesül az adóhatóság az alól, hogy külön döntéssel (határozattal, végzéssel) - a végrehajtható okirat "előállítása" érdekében - előírja azt a fizetési kötelezettséget, melynek tényleges előírása nem az adóhatóság hatásköre, viszont a behajtás adó-végrehajtási eljárásban történik (pl. támogatás-visszatérítésre kötelezés).
Az önadózás körében a fizetendő adót (adóelőleget) tartalmazó bevallás végrehajtható okirat. Ez az önadózás természetére tekintettel magától értetődik.
Végrehajtható okiratnak minősül a behajtási eljárás során a behajtást kérő megkeresése is.
A 2009. január 1-jével megszűnt adóhatósági adómegállapítással kapcsolatban végrehajtható okiratnak minősül az adóhatóság adómegállapítása.
2011. január 1-jétől a végrehajtható okiratok köre kiegészült az eljárási illetéket megállapító bírósági határozattal. Az ilyen módon megállapított illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet alapján meg nem fizetése esetén az adóhatóság hajtja be az adózás rendjéről szóló törvény szabályai szerint. A fent említett, a bírósági eljárásban a költségmentesség alkalmazásáról szóló rendelet előírja a bíróságok számára, hogy az ítéletben felhívják a felet az illeték megfizetésére, ennek eredménytelensége esetén pedig a bíróság kezelőirodája a rendeletben foglalt szabályok szerint értesítést állít ki a megfizetni elmulasztott illetékről, amit az adós lakóhelye szerinti illetékhivatalnak (állami adóhatóságnak) küld meg a végrehajtás érdekében. A bírósági eljárási illeték adóhatósági végrehajtása nem új szabály tehát, az 1986-tól az illetékhivatal, 2007-től pedig, az illetékhivatalok állami adóhatóságba való integrálódása óta az állami adóhatóság hatáskörébe tartozik. A végrehajtás ilyen esetben a bíróság ítéletén, vagy végzésén, mint végrehajtható okiraton alapul, amely okirat a korábbi felsorolás szerinti kategóriák egyikébe sem illett bele igazán, ezért 2011. január 1-jétől a felsorolás a bírósági eljárási illetéket megállapító bírósági határozatot is nevesíti a végrehajtható okiratok között.
2012. január 1-jével újabb okirattípussal bővült a végrehajtható okiratok köre, mégpedig az egészségügyi szolgáltatási járulék kötelezettséget tartalmazó bejelentéssel. Ennek nagy gyakorlati jelentősége van, tekintettel arra, hogy az adóhatóságnak korábban egy ilyen bejelentés kapcsán külön határozattal kellett előírnia a kötelezettséget, éppen azért, hogy legyen/lehessen alapja a végrehajtásnak nemfizetés esetén. Ez a szabályozási megoldás számos nehézséget okozott: pl. rendkívül nehézkes volt a határozatok mennyisége miatt, illetve szintén probléma volt a határozatok kezelése is abban az esetben, ha a kötelezettség megszűnt, stb. Az új rendelkezés megoldja ezen gyakorlati gondokat. A jövőben maga a bejelentés válik végrehajtható okirattá, így ha az adózó nem fizet, külön határozat meghozatala nélkül, azonnal megindíthatóvá válik a végrehajtás.
Az okirat végrehajthatóságához külön intézkedésre, így például záradékolásra, végrehajtási lap kiállítására stb. nincs szükség.
A járulékos kötelezettség az adótartozásra vonatkozó végrehajtható okirat alapján hajtható végre. A késedelmi pótlékról kiküldött értesítés nem minősül döntésnek (határozatnak, végzésnek), és így nem tekinthető végrehajtható okiratnak. Ezért a késedelmi pótlék végrehajtására - annak járulékos jellegére tekintettel - az eredeti kötelezettség végrehajtható okirata alapján kerülhet sor. Tehát a késedelmi pótlék végrehajtására azon határozat (végzés), bevallás alapján kerül sor, amelyben megállapított - esedékességig meg nem fizetett - kötelezettség után a késedelmi pótlékot felszámították.

Eljáró hatóságok

Art. 146. §

Art. 146. § (1)-(4) bekezdés
A végrehajtási eljárást - főszabály szerint - az első fokon eljárt adóhatóság folytatja le, kivételt ez alól 2011. január 1-jétől a vámhatóság első fokon eljáró szervei képeznek, mivel a Nemzeti Adó-és Vámhivatal létrejöttével a vámhatóság hatáskörébe tartozó adókkal kapcsolatos adóztatási feladatok közül a végrehajtási eljárás lefolytatása a NAV adóztatási szervei által történik. A szervezeti integrációhoz kapcsolódó törvénymódosítás alapján a tartozások végrehajtása tekintetében az egységes eljárás feltételei 2011. január 1-jével megteremtődtek. Az adók módjára behajtandó köztartozás behajtása során sajátos hatásköri szabályok érvényesülnek.
Az adók módjára behajtandó köztartozás [lásd 161. §] esetében ugyanis magánszemélyeknél az illetékes önkormányzati adóhatóság, jogi személyeknél és egyéb szervezeteknél pedig az illetékes állami adóhatóság jár el, kivéve, ha törvény a köztartozás beszedését nem utalja más szerv hatáskörébe [lásd pl. az Art. 177. § (2) bekezdését, mely szerint a meg nem fizetett hallgatói hitelt - adók módjára - az állami adóhatóság hajtja be].
Az adóhatóság élhet azzal a lehetőséggel, hogy az adós lakóhelye, székhelye vagy végrehajtás alá vonható vagyontárgya szerinti helyi bíróság mellett működő, az ügyelosztási szabályok szerint illetékes önálló bírósági végrehajtó útján foganatosítja a végrehajtást.
Az önálló bírósági végrehajtó igénybevétele nem kötelező, csupán lehetőség az adóhatóság számára. Az önálló bírósági végrehajtó ilyenkor az Art. szabályai szerint jár el, de az illetékességére a Vht. irányadó rendelkezése vonatkozik. E szerint az önálló bírósági végrehajtó székhelye és illetékességi területe megegyezik annak a helyi bíróságnak a székhelyével és illetékességi területével, amely mellé kinevezték; az illetékességi területén indult ügyben a székhelye szerinti megye területén, a budapesti és Pest megyei székhelyű végrehajtó Budapest és Pest megye területén jár el. Az illetékességi területén indult ügyben az ingatlan-végrehajtást az ország egész területén foganatosítja.
Art. 146. § (5) bekezdés
Az Art. a végrehajtás során előforduló, az adóhatóságok közötti illetékességi összeütközés esetén a megelőzés elvét rendeli alkalmazni, azaz az a végrehajtó jogosult az eljárás lefolytatására, amelyik az ingóságot vagy az ingatlant a többieket megelőzően foglalta le. Egyidejű foglalás esetén pedig az adóhatóságoknak meg kell egyezniük arról, hogy ki folytatja tovább a végrehajtást, illetve a 2010. január 1-jétől hatályos kiegészítés alapján, ha az egyidejűleg foglaló adóhatóságok közül az egyik az állami adóhatóság, akkor a végrehajtást az állami adóhatóság folytatja le.
Art. 146. § (6) bekezdés
A végrehajtás hatékonyságát szolgálja az a rendelkezés, amely az illetékesség megszűnését követően illetékesség hiányában eljárt adóhatóság által foganatosított végrehajtási cselekményt nem tekinti hatálytalannak, ha az illetékesség megszűnéséről a végrehajtási cselekmény foganatosítása után szerez tudomást az adóhatóság. Ilyenkor a már foganatosított végrehajtási cselekményeket nem kell megismételni. A szabály egyébként hasonló az adóhatósági ellenőrzések azon szabályához, mely azt a helyzetet rendezi, ha az adóhatóság illetékessége az ellenőrzés megkezdését követően szűnik meg, vagy az illetékesség megszűnéséről az adóhatóság az ellenőrzés megkezdését követően szerez tudomást. Ilyen szabályt tartalmaz a NAV Korm. r. 45. § (5) bekezdése.

Art. 147. §

Art. 147. §
Az Art. szabályozza azt az esetet is, amikor a nem belföldi illetőségű adózóval szemben kell a végrehajtási eljárást megindítani.
Az Európai Unió tagállamában honos adózó tartozásának beszedése érdekében az adóhatóság a kapcsolattartó közigazgatási szerven keresztül behajtási jogsegélyt intézhet az illetékes tagállam szerve felé [lásd Art. 64. § és 70. §].
Az egyéb országban honos adózó adótartozásainak végrehajtása érdekében szükséges cselekményeket közbeszerzési eljárás útján kiválasztott társaság (a kézirat leadása idejében a Sigma Zrt.) végezheti el, melyért díj illeti meg. Az adóhatóság a megkeresést negyedévente küldi meg az említett társaságnak és rendelkezésre bocsátja mindazokat az adatokat, melyek a beszedéshez szükségesek. Tekintettel arra, hogy az adótitok megismerésére csak az Art-ban, vagy más törvényben meghatározott esetekben van lehetőség ezért az Art. 147. § (2) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy a végrehajtáshoz szükséges, egyébként adótitoknak minősülő adatok megismerésére a közbeszerzési eljárás nyertese jogosult. Az adóhatóság pedig köteles a pályázat nyertesének a rendelkezésére bocsátani a végrehajtási eljárás alapjául szolgáló iratokat. A rendelkezésre bocsátás az eljárás befejezéséig tart.
2011. január 1-jétől az adóhatóság a fizetési kötelezettséget megállapító határozatot a felettes szerv által végzett alaki felülvizsgálat nélkül megküldheti a pályázat nyerteséhez. Korábban a határozatokat a pályázat nyerteséhez való továbbítást megelőzően a felettes szerv alakilag megvizsgálta, amelynek során többek között ellenőrizte a külföldi címzés helyességét, valamint az eljárás során keletkezett iratok alapján azt is, hogy nincs-e az adózónak belföldi meghatalmazottja vagy belföldi tartózkodási helye, ami a pályázat nyertesének eljárását szükségtelenné tenné. A módosítás az alaki felülvizsgálatot már nem írja elő az adóhatóság számára, mivel az ilyen határozatok ellen is megilleti az adózókat a fellebbezés joga, a határozatok kézbesítése előtt ezért felesleges a felettes szerv bevonása az eljárásba.
Amennyiben feltételezhető, hogy a nem belföldi illetőségű személy belföldön tartózkodik, illetve ha belföldi meghatalmazottja van, és a végrehajtásnak nincs egyéb akadálya, úgy az adóhatóság közvetlenül - az említett társaság igénybevétele nélkül - is folytathat végrehajtási cselekményeket.

Végrehajtás alá vonható vagyontárgyak

Art. 148. §

Art. 148. §
Az Art. 35. § (1) bekezdésébe foglalt rendelkezés értelmében az adót az köteles megfizetni, akit erre jogszabály kötelez, vagyis általános szabályként az adót az adó alanya fizeti meg. A hivatkozott szakasz (2) bekezdése sorolja fel a mögöttes felelősöket, akiket határozattal lehet kötelezni az adó megfizetésére abban az esetben, ha az adózó az adót nem fizette meg és azt tőle be sem lehet hajtani. Az általános mögöttes felelősségi szabályok alól kivételt képez a fióktelep mögöttes felelőssége, mely arra vezethető vissza, hogy a külföldi vállalkozások belföldi fióktelepeiről rendelkező 1997. évi CXXXII. törvény a fióktelep alapítását nem köti minimálisan meghatározott tőkenagysághoz, kivéve azokat a pénzügyi szolgáltatásokat, amelyek folytatásához a belföldi vállalkozásokra is különös előírások vonatkoznak.
Az Art. 35. § (5) bekezdése ezért kimondja, hogy a külföldi vállalkozást közvetlenül vagy belföldi fióktelepén keresztül közvetve terhelő adó-, vagy más - az Art. hatálya alá tartozó - köztartozása esetén a fióktelep egyetemlegesen felel valamennyi tartozásért és ilyen címen a tartozás megfizetésére kötelezhető. A fióktelep útján folytatott tevékenységgel összefüggésben keletkezett belföldi adótartozás végrehajtása során pedig a külföldi vállalkozás valamennyi belföldön fellelhető vagyonával helytállni köteles a fióktelep tevékenységével kapcsolatban keletkezett adótartozásért.

Biztosítási intézkedés

Art. 149. §

Art. 149. § (1)-(3) bekezdés
A biztosítási intézkedés célja, hogy a teljesítés jövőbeni veszélyeztetettsége esetén előzetesen, már a döntés jogerőre emelkedése előtt garantálja az eredményes végrehajtást, megakadályozza a kötelezettség fedezetéül szolgáló meglevő pénzösszeg végrehajtás alóli elvonását, vagyis a biztosítási intézkedésnek még nem a követelés kielégítés a célja, hanem olyan helyzet teremtése, amely biztosítja, hogy a követelés később kielégíthető legyen.
Biztosítási intézkedés elrendelésére akkor van lehetősége az adóhatóságnak, ha alappal valószínűsíthető, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van, és az adóhatóságot megillető követelés még nem elégíthető ki, vagyis a végrehajtási eljárás még nem kezdeményezhető, mert annak valamely jogszabályi feltétele még hiányzik: tehát, ha a fizetési kötelezettséget megállapító adóhatósági határozat (végzés) még nem végrehajtható, vagy ugyan végrehajtható, de az abban meghatározott teljesítési határidő még nem telt le. Ilyenkor az adóhatóság pénzkövetelés biztosítását rendelheti el. 2009. július 9. előtt az Art. lehetőséget biztosított biztosítási intézkedésként meghatározott dolog zárlatának elrendelésére is, a jogalkotó azonban ezt a lehetőséget megszüntette, mivel az adóhatóság a végrehajtás során a gyakorlatban minden esetben a pénzkövetelés biztosítását foganatosította biztosítási intézkedésként.
A biztosítási intézkedést elrendelő végzés meghozatalára a fizetési kötelezettséget megállapító határozatot hozó adóhatóság jogosult.
Art. 149. § (4)-(5) bekezdés
A biztosítási intézkedést elrendelő végzés végrehajtására a végrehajtási eljárás szabályai az érvényesek, azzal eltéréssel, hogy gépjármű lefoglalása esetén elegendő a gépjármű foglalás foglalási jegyzőkönyvben történő feltüntetése, illetve ha lehetséges a törzskönyv lefoglalása.
A végrehajtási eljárás szabályai alkalmazásának előírása teremti meg a lehetőségét annak, hogy a biztosítási intézkedést elrendelő végzés ellen végrehajtási kifogás nyújtható be, ennek azonban - a jogorvoslat általános szabályaitól eltérően - a biztosítási intézkedést elrendelő végzés végrehajtására nincs halasztó hatálya.
Art. 149. § (6)-(7) bekezdés
A követelés biztosítására elrendelt intézkedés végrehajtása ugyanolyan hatályú, mint az azt követő adóvégrehajtás, így a foganatosított végrehajtási cselekményeket a végrehajtási eljárás megindítása után nem kell megismételni, az elvégzett foglalás hatálya kiterjed a követelés teljesítése érdekében utóbb elrendelt végrehajtásra is.
Ha azonban az eljárás alapjául szolgáló határozatot (végzést) megsemmisítik, a biztosítási intézkedést fel kell oldani.

A végrehajtási eljárás megindítása

Art. 150. §

Art. 150. § (1) bekezdés
Az adóhatóság a végrehajtás tényleges megindítása (a végrehajtási cselekmények foganatosítása) előtt felhívhatja a teljesítésre az adózót, illetve az Art. 35. § (2) és az (5) bekezdése szerint az adótartozás megfizetésére kötelezettet (együtt: adós), de ez csak lehetőség, nem kötelező előírás. Az adóhatóság kötelezettséget megállapító határozatai ugyanis tartalmazzák a kötelezettség esedékességét, illetve az adózó az általa bevallott, de meg nem fizetett kötelezettségek összegével és esedékességével is tisztában van, így - ha a végrehajtásra az esedékességet követően viszonylag rövid időn belül sor kerül - külön felszólításra nincs szükség. Ha azonban az adóhatósági nyilvántartásokból nem derül ki egyértelműen, hogy az adós mikor és milyen kötelezettségekre teljesített időközben befizetést, ezt célszerű még a végrehajtás megindítása előtt tisztázni. A teljesítésre történő felhívással kapcsolatban ki kell emelni, hogy a felhívás nem minősül végrehajtási cselekménynek, a felhívás kibocsátásával a végrehajtási eljárás még nem indul meg, ezért a felhívással szemben végrehajtási kifogás benyújtásának sincs helye. Amennyiben az adóhatóság élt a felhívás lehetőségével a végrehajtási eljárást mindaddig nem indíthatja meg, amíg a felhívásban megjelölt határidő nem telt le.
A végrehajtásról az adóhatóság az általa kiadott (illetve hivatalból nála lévő) végrehajtható okirat alapján maga gondoskodik, ehhez más szerv közreműködésére nincs szükség, így a végrehajtás megindításáról külön döntést hozni nem kell, a végrehajtási eljárás a végrehajtási cselekmény foganatosításával indul meg.
Art. 150. § (2) bekezdés [hatályon kívül helyezve]
Art. 150. § (3) bekezdés
A végrehajtási eljárás tényleges megindítása a tartozást megállapító és nyilvántartó adóhatóság hatáskörébe tartozik. 2011. január 1-jétől a jogalkotó az állami adóhatóság megnövekedett feladataira figyelemmel hatályon kívül helyezte a végrehajtás megindítására vonatkozó haladéktalanul történő intézkedési kötelezettséget. Valamennyi hátralék azonnali és teljes körű végrehajtás alá vonása nem lehetséges, ezért az eljárás megindításának kötelezettsége nem haladéktalanul áll fenn, hanem a kapacitások tervezhetőségére tekintettel ütemeződik.

Átvezetés végrehajtás esetén

Art. 150/A. §

Art. 150/A. § (1) bekezdés
A 2008. december 31-ig hatályos szabályok szerint az adóhatóság a túlfizetést csak korlátozott esetben vezethette át hivatalból az általa nyilvántartott tartozásra. Ilyen volt, ha a túlfizetés visszaigényléséhez való jog elévült, illetőleg ha felszámolási eljárás indult vagy ha az adózó jogutód nélkül megszűnt. Arra azonban nem volt lehetőség, hogy ha az adózónak valamely adónemen tartozása állt fönn, más adónemen pedig túlfizetést tartottak nyilván, az adóhatóság hivatalból kezdeményezzen átvezetést. Ilyenkor meg kellett indítania a végrehajtást a tartozást mutató adónemre, függetlenül attól, hogy a nyilvántartott túlfizetés akár fedezetet nyújtott volna a tartozás összegére. Ezen változtatott a 2009. január 1-jétől hatályba lépett rendelkezés, miszerint ilyen esetben az adóhatóság megindítja a végrehajtást és végrehajtási cselekményként a hivatalból történő átvezetést alkalmazza. Ez a megoldás költségkímélőbb eljárást eredményezhet (ha további eljárási cselekményekre nem lesz szükség), valamint az adószámla rendezése is megtörténik. 2012-től a törvény külön rendelkezést tartalmaz az adóhatóság által nyilvántartott adók módjára behajtandó köztartozásokra történő átvezetésről, amely átvezetés foganatosításáról az adóhatóság az adózót végzéssel értesíti.
Korábban, a törvény csak az általános elszámolási szabályt rögzítette. E szerint, ha az adózónak több adónemen állt fenn tartozása, a túlfizetés összegét először a korábbi esedékességű tartozásokra, azonos esedékességű tartozások esetén a tartozások arányában kellett elszámolni. 2012-től - igazodva a befizetések elszámolásánál is rögzített speciális rendelkezéshez - az adóhatóság a túlfizetés összegét először köteles a magánszemély jövedelemadó előlegére, a levont jövedelemadóra, vagy a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra elszámolni. Ezen kötelezettségek vonatkozásában is először az esedékesség sorrendjében, azonos esedékesség esetén a tartozások arányában kell az elszámolást végezni. Ha ezt követően még mindig marad "szétosztható" túlfizetés, akkor a többi, az adóhatóságnál nyilvántartott adónem tekintetében már nincs ilyen megkötés, azaz a fennmaradó összeget az általános szabályok figyelembe vételével kell szétosztani. Először a korábbi esedékességű tartozásra, azonos esedékesség esetén a tartozások arányában kell elszámolni, és a fennmaradó összeget lehet a köztartozás jogosultjának átutalni.
A túlfizetés elszámolásával a jóváírás napján a tartozás megfizetettnek minősül.
Az Art. nem tartalmaz arra vonatkozó kifejezett rendelkezést, hogy több adónemen fennálló túlfizetés esetén milyen sorrendben kell az átvezetést teljesíteni. Az adózó érdekeire tekintettel azonban ilyenkor az átvezetést azzal a túlfizetéssel célszerű kezdeni, amelynél a visszaigényléshez való jog elévülési idejéből kevesebb van hátra.

Visszatartási jog gyakorlása

A visszatartási jogot akkor gyakorolja az adóhatóság, ha az adózó költségvetési támogatást igényel, vagy adóvisszaigénylési, -visszatérítési igénye van, de a nyilvántartások szerint adótartozása, illetve egyéb köztartozása áll fenn. A tartozás erejéig az adóhatóság a kiutalandó összeget visszatarthatja, mellyel a tartozás megfizetettnek minősül.
Mivel a visszatartási jog gyakorlása során szintén az önként, határidőben nem teljesített fizetési kötelezettség teljesítésének kikényszerítéséről van szó, az gyakorlatilag köztartozás érvényesítése érdekében alkalmazott eszköz, vagyis rendeltetését tekintve végrehajtási cselekménynek minősül. Ezért a törvény a visszatartási jogot - rendeltetésének megfelelően - az Art. végrehajtási fejezetében szabályozza.
A visszatartásról a törvényben meghatározott esetekben az adóhatóság végzést hoz.
2011. január 1-jétől a visszatartási jogra vonatkozó rendelkezések több ponton módosultak. A módosult jogszabályi rendelkezések az önkormányzati adóhatóság eljárására és az állami adó-és vámhatóság eljárására vonatkozó részben eltérő szabályokat külön bekezdésekben tartalmazzák, így az Art. 151. § (1) és (7) bekezdése tartalmazza az önkormányzati adóhatóságnál igényelt költségvetési támogatásra és annak esetleges visszatartására vonatkozó szabályokat, míg az Art. 151. § (2) és (6) bekezdése az állami adó-és vámhatóság által felülvizsgált költségvetési támogatásra, és annak visszatartására vonatkozóan állapít meg szabályokat. 2012-ben hatályon kívül kerültek a magánnyugdíjpénztárat megillető tagdíj és annak pótlékai tekintetében fennálló túlfizetés esetén irányadó szabályok. A (3), (4) és (5) bekezdés a visszatartás valamennyi adóhatóságra vonatkozó közös szabályait tartalmazza.

Art. 151. §

Art. 151. § (1) bekezdés
Az adózónak a támogatás, adóvisszaigénylés, adóvisszatérítés igénylésekor az önkormányzati adóhatóságnál, nyilatkoznia kell arról, hogy a nyilatkozat időpontjában van-e más adóhatóságnál esedékessé vált tartozása. A nyilatkozatot abban az esetben kell az adózónak benyújtania, ha a részére járó összegnek a kiutalását kezdeményezi. A valótlan tartalommal tett nyilatkozat mulasztási bírság kiszabását teszi lehetővé [Art. 172. § (1) bekezdés j) pontja].
A nyilatkozatra formanyomtatványt alakított ki az adóhatóság, amelyet a kiutalás kezdeményezésekor az adózónak olyan esetben is be kell nyújtania, ha a felsorolt szerveknél nincs esedékessé vált tartozása. Tartozás esetén az adózónak a nyilatkozatban fel kell tüntetnie azt a szervet, ahol tartozása van, annak összegét, továbbá az érintett szervezet azon fizetési számláját, amelyre a befizetést teljesítenie kellene.
2011. január 1-jétől az (1) bekezdés tartalmazza az önkormányzati adóhatóság visszatartási jogára vonatkozó szabályokat, amelyeket korábban valamennyi adóhatóságra vonatkozóan egységesen a (2) bekezdés tartalmazott. A visszatartás lehetőségével a korábbi szabályoknak megfelelően az általa nyilvántartott, vagy más adóhatóság megkeresésében közölt tartozás összegének erejéig élhet az önkormányzati adóhatóság.
Art. 151. § (2) bekezdés
A visszatartási lehetőséggel az állami adó- és vámhatóság az általa nyilvántartott adótartozás, adók módjára behajtandó köztartozás esetén élhet, továbbá az önkormányzati adóhatóság is megkeresheti a visszatartás kezdeményezése végett. A visszatartási lehetőség az adózót megillető támogatás, adóvisszaigénylés, adóvisszatérítés mértékéig érvényesíthető. 2008. január 1. napjától 2012-ig az állami adóhatóság visszatartási joga a magán-nyugdíjpénztárakat megillető tagdíj (tagdíj-kiegészítés), illetve az ehhez kapcsolódó késedelmi pótlék adónemen fennálló túlfizetésre is kiterjedt, de csak abban az esetben, ha az valamely magánnyugdíjpénztárat illet meg. 2012-től, miután a magánnyugdíjpénztári tagdíjakkal kapcsolatos feladatok kikerültek az adóhatóság hatásköréből, a tagdíjak visszatartására vonatkozó speciális szabály hatályon kívül került.
Art. 151. § (3) bekezdés
A visszatartásról - főszabályként - végzést kell hoznia az adóhatóságnak, így értelemszerűen végzést kell hozni, ha a visszatartásra az adóhatóságnál nyilvántartott hátralék miatt kerül sor. Ha viszont a visszatartás az adózó nyilatkozatában feltüntetett tartozásra történik, akkor elégséges az adózót írásban tájékoztatni a visszatartás tényéről. Ilyenkor az Art. szerint a kiutalásra nyitva álló határidőn belül kell az adóhatóságnak a továbbutalást teljesítenie.
Art. 151. § (4) bekezdés
Az Art. 151. § (4) bekezdése lehetővé teszi a visszatartás mellőzését, amennyiben az adózó gazdálkodásának ellehetetlenülését eredményezné az őt megillető összeg kiutalásának elmaradása. A 2011. január 1-jétől hatályos módosítás alapján a magánszemély adózó kérelmére is mellőzhető a visszatartás, ha a támogatás elmaradása az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyeztetné. A módosítás kiterjeszti a visszatartási jog mellőzésének lehetőségét a gazdálkodási tevékenységet végző adózókon kívül a magánszemélyek körére is, megszüntetve ezzel a korábbi méltánytalan helyzetet, amely számukra nem tette lehetővé ezt a kedvező intézkedést. A visszatartás mellőzéséhez az adó mérséklésénél és elengedésénél is feltételként előírt a gazdálkodás ellehetetlenülésének és a megélhetés súlyos veszélyeztetettségének fennállása szükséges, amelynek meglétét az adóhatóság az adózó kérelmében foglaltak és a rendelkezésére álló adatok alapján vizsgálja és az eset összes körülményének mérlegelésével hozza meg döntését.
Art. 151. § (5) bekezdés
Előfordulhat, hogy más szerv keresi meg az adóhatóságot a visszatartási jog érvényesítése érdekében. Ilyenkor is végzéssel kell rendelkezni a visszatartásról, és a kiutalást a végzés jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell az adóhatóságnak teljesítenie, vagyis 15 napon belül kell az átutalási megbízást a pénzintézethez benyújtania [Art. 37. § (5) bekezdés].
A visszatartási lehetőség érvényesítésénél egyéb jogszabályi rendelkezéseket is tekintetbe kell venni. A visszatartási jogosultság csak akkor érvényesíthető, ha a vonatkozó rendelkezések szerint (pl. Áfa tv.) az adózó rendelkezési joga megnyílt az összeg felett. Ennek hiányában az adóhatóság nem jogosult az értékhatár alatti összeget a fennálló adótartozás részbeni, vagy teljes kiegyenlítéseként kezelni, továbbá átvezetést sem eszközölhet más, később esedékessé váló kötelezettségre.
Mivel a visszatartási jog csak az adózót megillető költségvetési támogatás tekintetében gyakorolható, így a visszatartásról végzést hozni is csak azt követően lehet, hogy - a fent írtak figyelembevételével - az adózót megilletné a költségvetési támogatás, vagyis az Art. 37. § (4) bekezdésben meghatározott időponttól. Mindezekből következik, hogy a visszatartásról végzést hozni nem lehet azt megelőzően, hogy az adózónak a kérdéses összeg feletti rendelkezési joga megnyílt volna.
Art. 151. § (6)-(7) bekezdés
Ha a visszatartható összeg nem nyújt fedezetet az adózót terhelő tartozások mindegyikére, akkor valamennyi adóhatóságra vonatkozó közös szabály, hogy azt először az adott adóhatóságnál nyilvántartott tartozás kiegyenlítésére kell elszámolni, Amennyiben több adószámlán is van adótartozás, vagy egy ugyanazon adószámlán belül az adótartozás eltérő időpontban keletkezett, az átvezetés sorrendjénél figyelemmel kell lenni az elszámolás szabályára, vagyis ilyenkor az elszámolást az esedékesség sorrendjében, azonos esedékességű adóknál a tartozás arányában kell teljesíteni.
Ezt követően a fennmaradó összeg elszámolásának szabályi eltérnek az állami adó-és vámhatóság és az önkormányzati adóhatóság tekintetében. Az állami adóhatóságnak a nála nyilvántartott tartozáson felüli összeget először a vámhatóságnál nyilvántartott tartozásra, a vámhatóságnak a nála nyilvántartott tartozáson felüli összeget pedig először az állami adóhatóságnál nyilvántartott tartozásra kell elszámolnia, figyelemmel a két adóhatóság 2011. január 1-jei integrációjára. Az ezt követően fennmaradó összeget pedig a követelések arányában kell átutalni a köztartozás jogosultjainak. Az önkormányzati adóhatóság a nála nyilvántartott tartozáson felül fennmaradó összeget a korábbi szabályoknak megfelelően a követelések arányában utalja át a jogosult szerveknek.

Végrehajtás munkabérre, fizetési számlára

Az adótartozásnak az adózó fizetési számlája ellen benyújtott inkasszó, illetve az adóst megillető járandóság letiltása útján történő behajtására a Vht. általános szabályai az irányadók. Az Art. ettől eltérő szabályt a 152. § (1) és (2) bekezdésében, illetve a 153. §-ában fogalmaz meg. A Vht. általános szabályai szerint a fizetési számlára vezetett végrehajtás hatósági átutalási megbízással, inkasszóval történhet. A hatósági átutalási megbízás az adózó bármilyen célú, elnevezésű számlája (pl. lakossági folyószámla, takarékbetét, stb.) ellen benyújtható.
A munkabérre vagy egyéb rendszeres járandóságra, továbbá a kifizetőtől járó kifizetésre vezetett végrehajtás letiltással történik. Az adóhatóság a letiltásban a munkáltatót arra hívja fel, hogy a letiltásban szereplő összeget vonja le a kötelezett munkabéréből, és azt az adóhatóság számlájára utalja át.

Art. 152. §

Art. 152. §
A Vht. általános szabályaihoz képest eltérő az Art. fenti rendelkezése, mivel a pénzforgalmi szolgáltató végrehajtható okirat csatolása nélkül is köteles teljesíteni az adóhatósági megkeresést. Ennek indoka, hogy a végrehajtható okirat csatolása adótitkot sértene. A jogosulatlan inkasszó benyújtásának elkerülése érdekében azonban az Art. 152. § (2) bekezdése garanciális előírást is tartalmaz, amely szerint az adóhatóságot a késedelmi pótlékkal megegyező mértékű, tehát a jegybanki alapkamat kétszeresével azonos kamatfizetési kötelezettség terheli, ezen túlmenően pedig a további károk megtérítése iránt a Ptk. szabályai alapján akár kártérítési per kezdeményezhető.
A törvény kifejezetten rögzíti, hogy megalapozza az adóhatóság kamatfizetési kötelezettségét, a végrehajtható okirat hiánya, az, ha van ugyan végrehajtható okirat, de az nem valós tartalmú, valamint ha van végrehajtható okirat és az valós tartalmú, de azt az önkéntes teljesítésre rendelkezésre álló határidő lejárta előtt nyújtotta be az adóhatóság.
2011. január 1-jétől két új bekezdéssel egészült ki az adózó fizetési számlájára benyújtott inkasszóval kapcsolatos rendelkezések köre. A törvény ugyanis a jogtalan inkasszó esetétől eltérően ítéli meg azt, ha az adós a tartozás esedékességét követően, de még az inkasszó előtt megfizeti a tartozását. Ilyen esetben az adóhatóságnak a befizetéstől számított 8 napon belül vissza kell utalnia a jogosulatlanul beszedett összeget, de az adóhatóságot kamatfizetési kötelezettség nem terheli. A fenti szabállyal a jogalkotó értékeli azt, hogy a ebben az esetben a "jogtalan beszedés" az adózónak is felróható, hiszen tartozását az esedékességet követően fizette meg, másrészt a végrehajtást foganatosító adóhatóság kellő körültekintése esetén is előfordulhat, hogy az inkasszó kibocsátásakor - a folyószámlára érkezett összegek könyvelésének és azonosításának időtartamára tekintettel - nem tud a tartozás megfizetéséről.
A törvény meghatározza, hogy milyen esetben minősül beazonosíthatónak a befizetés. Ha pedig a befizetés az adósnak felróható okból nem beazonosítható, akkor a kiutalásra előírt határidőt a befizetés beazonosításától kell számítani.

Art. 153. §

Art. 153. §
Az adóvégrehajtás során sokszor előfordul, hogy az adóstól a tartozása közvetlenül nem hajtható be, ugyanakkor az adósnak harmadik személlyel szemben követelése áll fenn. Az Art. és a Vht. alapján az adóhatóságnak lehetősége van arra, hogy az ilyen követeléseket végrehajtás alá vonja. Az Art. az adóhatósági végrehajtás hatékonyságának elősegítése érdekében lehetővé teszi, hogy ha a harmadik személy az adóhatóság felhívása ellenére elmulasztja a levonást, átutalást, megfizetést, úgy az adóhatóság határozattal kötelezheti az előbbi összeg erejéig az adós adótartozásának megfizetésére. A határozattal előírt kötelezettség teljesítésének elmaradása esetén az adóhatóság az adóvégrehajtás szabályai alapján jár el a harmadik személlyel szemben a határozatban előírtak kikényszerítése érdekében. Fel kell azonban hívni arra a figyelmet, hogy az adóhatóság sem követelheti korábban a teljesítést, mint ahogy azt a harmadik személytől az adós követelhetné. A határozattal szemben fellebbezést lehet benyújtani.

Végrehajtás ingó és ingatlan vagyontárgyakra

A munkabérre és a fizetési számlára vezetett végrehajtáshoz hasonlóan az ingó és az ingatlan vagyontárgyakra vezetett végrehajtás alapszabályait is a Vht. tartalmazza. Az ingó és ingatlan vagyontárgyakra vezetett végrehajtás ettől eltérő szabályait az Art. 154-158. §-aiban találjuk meg.
A Vht. főszabálya alapján az ingóságok végrehajtása foglalással történik, melyet a fizetésre kötelezett lakóhelyén, telephelyén, székhelyén a fizetésre kötelezett ingóságainak foglalási jegyzőkönyvben történt összeírásával valósít meg a végrehajtó. A foglalás a fizetésre kötelezett vagy a fizetésre kötelezett képviselője, nagykorú hozzátartozója vagy ügygondnoka jelenlétében végezhető el. Lefoglalni a kötelezett birtokában lévő ingóságot, vagy más olyan ingóságot lehet, amelyről valószínűsíthető, hogy a kötelezett tulajdonában van.
Az ingatlan-végrehajtás a végrehajtási jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésével valósul meg akként, hogy a végrehajtó közvetlenül az ingatlanügyi hatóságot keresi meg a végrehajtási jog bejegyzése érdekében. Az ingatlanügyi hatóság a végrehajtási jog bejegyzéséről soron kívül hoz határozatot.
A lefoglalt ingóságot és az ingatlant rendszerint árverésen értékesítik, de a jogszabályi feltételek fennállása esetén lehetőség van árverésen kívüli eladásra, illetve nyilvános pályázat útján történő értékesítésre is. Az adóhatósági végrehajtásban lehetőség van az ingóságok, illetve az ingatlanok elektronikus árverezésen történő értékesítésére. E körben ki kell emelni, hogy a Vht. ingatlan végrehajtási szabályainak rendszerébe beépítésre került az önkormányzatok elővásárlási joga. Az Alkotmánybíróság a 31/2007. (V. 30.) AB határozatában rámutatott arra, hogy az önkormányzatok elővásárlási jogának a szabályai a Vht. rendszerében nem felelnek meg az állami kényszer alkalmazására irányuló hatósági eljárással szemben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból folyó követelményeknek, s ezért úgy ítélte meg, hogy a Vht. 136/A. §-ában, 147. § (5) bekezdésében, 149. § (1) bekezdésében, 156/D. § (2) bekezdésében, 156/F. § (2) bekezdésében, valamint a 158. § (1)-(3) bekezdésében az önkormányzati elővásárlási jog gyakorlásával összefüggésben megállapított rendelkezések sértik az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott jogegyenlőség, valamint a 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság elvéből folyó jogbiztonság követelményét, melyre tekintettel e rendelkezéseket - határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételének napjával - megsemmisítette. 2007. május 30. napjától tehát az önkormányzat elővásárlási jogával kapcsolatos fenti rendelkezések nem alkalmazhatók.
A hazánkat is elérő gazdasági válság negatív hatásainak tompítása érdekében a nehéz helyzetbe került, lakáshitellel rendelkező polgárok védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló 2009. évi XLVIII. törvény 2009. augusztus 21-i hatállyal újra megteremtette a végrehajtási eljárásokban a települési önkormányzatok elővásárlási jogát, kiküszöbölve a korábbi szabályozás Alkotmánybíróság által kifogásolt hiányosságait. A Vht. 147. §-ának (3) és (4) bekezdése szerinti lakóingatlan fekvése szerinti települési önkormányzatot a beköltözhető állapotban értékesítendő lakóingatlan bírósági és közigazgatási végrehajtási árverése, valamint nyilvános pályázati értékesítése során - az árverésen, nyilvános pályázaton, a végrehajtási eljárásra vonatkozó külön jogszabály szerint gyakorolható - elővásárlási jog illeti meg.
Az ingatlan végrehajtás kapcsán fontos megemlíteni, hogy a zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésének szabályairól szóló 12/2003. (I. 30.) Korm. rendelet módosításáról szóló 2/2011. (I. 14.) Korm. rendelet a nehéz helyzetbe került adósok védelme érdekében korlátozta a lakott ingatlanok értékesítésének lehetőségét. A rendelet szerint a kötelezett által lakott lakóingatlan a Ptk. 257-258. § alkalmazásával 2011. április 15-ig csak a kötelezett erre irányuló, az állami adóhatóságnál személyesen előterjesztett írásbeli hozzájárulása alapján értékesíthető és tehető közzé az árverési hirdetmény az EÁF-en. A kötelezett a nyilatkozatát az árverési hirdetmény közzétételét követően nem vonhatja vissza." A rendeletben előírt április 15-éig tartó moratóriumot az 58/2011. ( IV. 16.) 2011. július 1-jéig meghosszabbította.

Art. 154. §

Art. 154. §
Az Art. ingóvégrehajtási szabályai között található a vállalkozási tevékenységet végző adózó üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges gépjárműve lefoglalása. Az üzemi, üzleti tevékenységhez szükséges gépjármű lefoglalását a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyvben való összeírásával foganatosítja, ezzel egyidejűleg, ha lehetséges, a gépjármű törzskönyvét is lefoglalja. A törvény lehetővé teszi, hogy - mivel a forgalmi engedély nem kerül lefoglalásra - az adós továbbra is használja a járművet. Természetesen ilyenkor is érvényesülnek azok a korlátozások, amelyek a lefoglalt vagyontárgyak tekintetében fennállnak (rendeltetésszerű használat, elidegenítés és terhelési tilalom, állag óvása stb.). A rendelkezés Art.-beli szabályozására azért került sor, mert a Vht. csak a természetes személy adós foglalkozása gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű esetén teszi lehetővé a forgalmi engedély lefoglalásának mellőzését [Vht. 103. § (5) bekezdés]. Az adóvégrehajtások jelentős része viszont jogi személyeknél, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezeteknél folyik, melyeknél az üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges gépjármű lefoglalása adott esetben akár az adós gazdasági tevékenységét nagyban, vagy akár teljes mértékben ellehetetleníti, és így még inkább kilátástalanná válik, hogy a tartozását önként teljesíteni tudja. A gépjármű foglalási jegyzőkönyvben való összeírása (esetlegesen a törzskönyvének lefoglalása) esetén a vállalkozó viszont tovább használhatja a gépjárművet, folytathatja tevékenységét, így lehetősége nyílik a tartozás teljesítésére. E szabály bevezetését indokolja az is, hogy az adóvégrehajtási eljárás során az adózó gyakran fizetési kedvezményt (részletfizetés, fizetési halasztás) kap, ugyanakkor a forgalmi engedély lefoglalása az engedélyezett fizetési kedvezmény teljesítését is lehetetlenné teheti.
Ha viszont a törzskönyv lefoglalását követő 6 hónapon belül az adózó az adótartozását nem fizeti meg, úgy az adóhatóság a gépjármű forgalmi engedélyét is lefoglalja, azaz a fizetési kötelezettség nem teljesítése esetén a gépjármű további használatát már nem teszi lehetővé az adós számára.
Az engedélyezett fizetési könnyítés a végrehajtási eljárás szünetelését eredményezi, a szünetelés, vagy a végrehajtás felfüggesztése pedig meghosszabbítja a 6 hónapos "moratóriumot". Vagyis ha például az adós részére 18 havi részletfizetést engedélyezett az adóhatóság, és a fizetési kötelezettségét végig teljesíti, úgy értelemszerű, hogy a szünetelés miatt a fizetési kedvezmény tartama alatt a forgalmi engedély nem foglalható le. Ha viszont az adós csak 3 havi részletfizetést teljesített, úgy figyelemmel arra, hogy a fizetési kedvezmény ilyen esetben az Art. 133. § (9) bekezdése alapján érvényét veszti, újabb 3 hónap elteltével, azaz összesen a foglalástól számított 6 hónap elteltével a forgalmi engedély foglalása iránt intézkedni lehet. Ha pedig az adós a 18 havi részletfizetést 7 hónapig teljesítette, de a 8. havi fizetési kötelezettségének már nem tesz eleget, a 8. hónap elteltével nyomban lefoglalható a gépjármű forgalmi engedélye.
Indokolt felhívni a figyelmet arra, hogy az Art. ezen szabálya alkalmazásakor figyelemmel kell lenni a Vht. ingófoglalással kapcsolatos egyéb általános szabályaira, illetve a gépjárműfoglalással kapcsolatos egyéb speciális, az Art. 154. §-a mellett is alkalmazható rendelkezéseire (gépjármű összeírás, a lefoglalt törzskönyvvel kapcsolatos feladatok, a törzskönyv hiánya esetén teendők stb.)
Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy az Art. e rendelkezése nincs a gépjárművek darabszámához kötve. A foglalás valamennyi, az adózó üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges gépjárművére alkalmazható.
Indokolt arra is utalni, hogy az Art. ezen szabálya a vállalkozási tevékenységet végző magánszemélyekre is vonatkozik, és egyúttal arra is, hogy a rendelkezés nem "váltja ki" a Vht. 103. § (5)-(6) bekezdésének a rendelkezését, mivel az Art. a vállalkozási tevékenységet végző adózó (gazdálkodó szervezet, természetes személy) üzemi, üzleti tevékenységéhez szükséges gépjármű lefoglalását szabályozza, míg a Vht. a természetes személy foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű lefoglalásáról rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozási tevékenységet végző természetes személynél (egyéni vállalkozó), amennyiben a gépjármű a foglalkozás gyakorlásához nélkülözhetetlen (pl. teherszállító kisiparos) figyelemmel kell lenni a Vht. szerinti "mentesség" szabályaira is, de a tárgybani gépjárműre az Art. 154. §-ában előírt 6 hónapos "moratóriumot" is alkalmazni kell.
A végrehajtási eljárás során lefoglalt gépjármű forgalomból történő kivonására, azaz, mint fedezet felhasználására csak egyéb cselekmények eredménytelensége (például a munkahely esetleges elveszítése) esetében, illetve akkor kerülhet sor, ha a tartozás behajtása egyéb módon csak aránytalanul hosszú idő alatt volna lehetséges. Ezért 2012. január 1-jétől rögzíti a törvény, hogy a gépjárművet az adóhatóság akkor vonja ki a forgalomból, ha azt értékesíti, de - értelemszerűen - ezt legkésőbb az árverési hirdetmény kitűzésével egyidejűleg foganatosítania kell.

Art. 155. §

Art. 155. § (1) bekezdés
Az ingatlan-végrehajtásnak akkor van helye, ha az adótartozás együtt az 500 000 forintot meghaladja, illetve ennél kisebb összeg esetén akkor, ha a tartozás a végrehajtás alá vont ingatlan értékével arányban áll.
Art. 155. § (2) bekezdés
Szintén az adózói érdeket szolgálja az a szabály, hogy a méltányolható lakásigény mértékét meg nem haladó nagyságú, az adós és a vele együtt élő közeli hozzátartozói lakhatását közvetlenül szolgáló lakástulajdon csak akkor értékesíthető a végrehajtásban, ha a végrehajtás más formái nem vezettek eredményre. Az ilyen ingatlan tehát ugyan - sortartás nélkül - lefoglalható, de értékesítésére csak akkor kerülhet sor, ha az egyéb végrehajtási kényszercselekményeket (inkasszó, letiltás, ingó végrehajtás) már részben vagy egészben eredménytelenül, de foganatosította az adóhatóság. E tekintetben tehát érvényesül a fokozatosság elve.
Értelemszerű, hogy ha az adózónak több lakása is van, a második, harmadik stb. lakás tekintetében nem áll fenn a fenti korlátozás. Ilyenkor azt a lakást kell az e bekezdés alá esőnek tekinteni, ahol az adós és hozzátartozói ténylegesen laknak, de csak akkor, ha az a lakás megfelel a törvény által meghatározott feltételeknek.
Azt, hogy mi minősül méltányolható lakásigénynek, a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet 3. §-a határozza meg. E szerint méltányolható a lakásigény, ha a lakás lakószobáinak a száma és a lakás építési (vásárlási) költsége a következő feltételeknek megfelel:
A lakásigény mértéke az igénylő és a vele együttköltöző családtagok (házastárs, élettárs, kiskorú gyermek, valamint a rendelet 7. §-ában - a jövedelmüktől függetlenül − meghatározott családtagok) számától függően a következő:
- egy-két személy esetében: legalább egy és legfeljebb három lakószoba,
- három személy esetében: legalább másfél és legfeljebb három és fél lakószoba,
- négy személy esetében: legalább kettő és legfeljebb négy lakószoba,
- minden további személy esetében fél lakószobával nő a lakásigény mértéke. Három vagy több gyermeket nevelő család esetében a lakásigény mértékének alsó határa minden további személy esetében fél lakószobával, de legfeljebb három lakószobáig nő, felső határa egy lakószobával nő. Kettő fél lakószobát egy lakószobaként kell figyelembe venni.
A szobák meghatározásánál - a padlóburkolat jellegétől függetlenül − a Kormányrendelet értelmében a következők az irányadók:
- a fél lakószoba hasznos alapterülete a 6 m2-t meghaladja, de nem haladja meg a 12 m2-t,
- a lakószoba hasznos alapterülete meghaladja a 12 m2-t, de - a meglévő, kialakult állapotot kivéve - legfeljebb 30 m2, amennyiben ennél nagyobb, úgy két szobaként kell számításba venni,
- amennyiben a nappali szoba, az étkező és a konyha osztatlan közös térben van, és hasznos alapterületük együttesen meghaladja a 60 m2-t, úgy két szobaként kell figyelembe venni,
- a lakószoba legalább egy 2 méter széles - ajtó és ablak nélküli - falfelülettel rendelkezik. Méltányolható továbbá a lakásigény, ha a lakás telekárat nem tartalmazó építési költsége (vételi ára) az ugyanolyan szobaszámú lakásoknak a 12/2001 (I. 31.) Korm. r. mellékletében szereplő építési átlagköltségét nem haladja meg.
Az együttlakó fiatal gyermektelen házaspár esetében a méltányolható lakásigény felső határának meghatározásánál legfeljebb két születendő gyermeket, egygyermekes fiatal házaspárok esetében további egy születendő gyermeket is számításba kell venni. (Fiatal a házaspár, ha egyikük sem töltötte be a 35. életévét.)
Art. 155. § (3)-(4) bekezdés
A törvény az adóhatóságot megillető végrehajtási jog és jelzálogjog bejegyzésével kapcsolatos eljárást a Vht-val egyező módon rendezi. Ennek megfelelően e jogok ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez nincs szükség az adóhatóság külön határozatára, az adóvégrehajtó, illetőleg az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtó közvetlenül a végrehajtható okirat alapján kezdeményezi az ingatlanügyi hatóság (földhivatal) ezzel kapcsolatos eljárását.
Ha viszont az ingatlan-végrehajtásnak nincs helye - mert a törvényben előírtnál kisebb összegű a tartozás és az nem áll arányban az ingatlan értékével - az adóhatóságot jelzálogjog illeti meg az adós ingatlanán. A jelzálogjog alapítását és bejegyzését az Art. a végrehajtási jog bejegyzésére vonatkozó szabályokkal azonos módon rendezi.
Az Art. 155. § (3)-(4) bekezdése áttekinthetően fogalmazza meg a végrehajtási jog, illetve jelzálogjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésének szabályait. Az ingatlan-végrehajtást elrendelő, valamint a jelzálogjog bejegyzéséről hozott intézkedés ellen benyújtott végrehajtási kifogásnak - az erre vonatkozó általános szabályok szerint - a további végrehajtási cselekményekre halasztó hatálya nincs.

Art. 156. §

Art. 156. § (1) bekezdés
Az adóvégrehajtás szabályaiban - az ingatlan értékesítése kivételével - nincs az egyes végrehajtási cselekmények közötti kötelező sortartás. [Lásd még a 155. § (2) bekezdést is]
Az ingó és ingatlan végrehajtás elrendelése tekintetében tehát nem érvényesül a sorrendi kötöttség, a lefoglalt ingatlan értékesítésére viszont csak akkor kerülhet sor, ha az ingóvégrehajtás nem vezetett eredményre, vagy abból a tartozás nem egyenlíthető ki.
A hatályos szabály nem követeli meg feltétlenül a korábbi ingóvégrehajtást, csupán azt, hogy ha az adóhatóság az ingatlan-végrehajtás mellett ingó végrehajtást is foganatosított, úgy az ingatlan értékesítésére csak akkor kerülhet sor, ha az ingóvégrehajtás nem vezetett eredményre, illetve ha ugyan eredményes volt, de abból a tartozás egésze nem elégíthető ki. [Ez alól kivételt jelent a 155. § (2) bekezdés szerinti lakás értékesítése, ugyanis annak értékesítésére - mint már szó volt róla - csak akkor kerülhet sor, ha az egyéb végrehajtási kényszercselekményeket (inkasszó, letiltás, ingó végrehajtás) már részben vagy egészben eredménytelenül, de foganatosította az adóhatóság.]
Amennyiben tehát a végrehajtó ingófoglalást nem foganatosított - és az ingatlan nem esik az Art. 155. § (2) bekezdésében foglaltak alá - úgy a végrehajtás alá vont ingatlan az egyéb megelőző végrehajtási cselekmények foganatosítása nélkül értékesíthető. Az egyéb végrehajtási kényszercselekmények nélküli ingatlan-végrehajtásnál ugyanakkor szem előtt kell tartani a célszerűség és a méltányos eljárás elvének szempontjait is, azaz a költségvetés érdekének a figyelembevétele mellett feltétlenül indokolt az adózó érdekeit is figyelembe venni, mert ha egyéb végrehajtási cselekményekből (inkasszó, követelés-foglalás, ingóvégrehajtás) a tartozás várhatóan rövid időn belül megtérül, úgy célszerű az ingatlan-végrehajtás mellett ingófoglalást is foganatosítani. Ha viszont ingófoglalásra is sor került, akkor az ingatlan értékesítésére már csak az ingóság értékesítését követően kerülhet sor.
A rendelkezés alapján viszont nem kényszerül az adóhatóság arra, hogy a sorrendiség betartása miatt olyan ingóságokat is lefoglaljon, amelyeknél előre látható, hogy műszaki állapotuk vagy a piaci kereslet hiánya stb. miatt az értékesítésük eredménytelen lesz.
A célszerű és méltányos kényszercselekmény megválasztása kapcsán hangsúlyozni kell az egyedi mérlegelés szükségességét, ami egyben felelősséget is ró a végrehajtóra.
Kérdésként merülhet fel a 156. § (1) bekezdés kapcsán, hogy mi tekinthető "egyidejűségnek"? Az ingó- és ingatlan végrehajtás akkor minősül "egyidejűleg" foganatosítottnak, ha az adózó ügyében - akár különböző időpontokban - foganatosított ilyen végrehajtási cselekmények hatálya egymás mellett fennáll. Amennyiben tehát az adóhatóság ingófoglalást eszközölt, az ekkor már lefoglalt, illetve a később lefoglalandó ingatlan nem értékesíthető, ha a tartozás az ingóságok értékesítésével is kielégíthető lenne. Tehát ilyen esetben az ingatlan értékesítésére csak akkor kerülhet sor, ha az ingóság értékesítéséből a tartozás nem, vagy csak részben térült meg.
Az ingatlan értékesítésének módjai közül a hatályos törvény az árverésre helyezi a hangsúlyt, amikor kimondja, hogy a végrehajtás alá vont ingatlant rendszerint árverésen [Vht. 141-156. §-ai], elektronikus árverésen [Art. 156/A. §] vagy nyilvános pályázat [Art. 156/B-G. §-ai] útján, illetve árverésen kívüli eladással [Vht. 157. §-a] kell értékesíteni.
Az Art. megengedi az ingóságok pályáztatás útján történő értékesítését is. A végrehajtási eljárás keretében lefolytatott ingó árverés során ugyanis gyakran került sor a vevők között előzetes "megállapodásra", melynek célja a minél alacsonyabb ár kialakítása volt. Ezt kikerülendő a szabályozás már nemcsak ingatlanok esetében, hanem ingók esetében is lehetővé teszi a nyilvános pályázatot, ezzel is csökkentve a visszaélések lehetőségét, a valós piaci ár elérését.
Art. 156. § (2) bekezdés
Az árverést, illetve a pályázati értékesítést hirdetménnyel kell kitűzni. Alapszabályként a pályázati, illetőleg az árverési hirdetményhez fűződő jogkövetkezmények a hirdetménynek az adóhatóság hirdetőtábláján legalább 15 napon át történő kifüggesztésével állnak be. Azon lakóingatlanokra vonatkozó árverési hirdetményeket, amelyekre a települési önkormányzatot elővásárlási jog illeti meg, legalább 30 napon át kell kifüggeszteni az állami adóhatóság hirdetőtábláján, annak érdekében, hogy megfelelő idő álljon a lehetséges vevők - és így természetesen az érintett önkormányzatok - rendelkezésére annak megfontolására, hogy részt vegyenek-e az árverésen. Az árverési hirdetményt, az árverést megelőző 5. napig kell kifüggeszteni.
Az adóhatósági hirdetőtáblán történő kifüggesztés mellett mind a pályázati, mind az árverési hirdetményt az adóhatóság a hivatalos internetes honlapján és ezzel egyidejűleg a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara hivatalos lapjában is közzéteszi, valamint - szintén az érintett települési önkormányzat elővásárlási joga gyakorlásának elősegítése érdekében - megküldi az elővásárlási joggal rendelkező települési önkormányzatnak is.
Eltérő szabály érvényesül az elektronikus árverési hirdetményre, mivel ezt a hirdetményt az adóhatóság kizárólag csak a hivatalos internetes honlapján és itt is az Elektronikus Árverési Felületen (EÁF) teszi közzé. Részletes szabályait az Art. 156/A. § (3) bekezdése tartalmazza.
Art. 156. § (3) bekezdés
A végrehajtás során előfordulhatnak olyan események, amelyek késleltetik az eljárás lefolytatását, bizonyos végrehajtási cselekmények foganatosítását, ilyen például a korábban említett, az adós számára engedélyezett fizetési kedvezmény esete vagy az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata során első alkalommal előterjesztett végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem. Ilyen esetekben az ingó és ingatlan végrehajtás elhúzódása szükségessé teheti a már megállapított becsérték módosítását.
A rendelkezés a döntés módosításának egy sajátos, az Art. 135. § (1) bekezdésétől eltérő jogcímét állapítja meg. Itt nem jogszabálysértés, hanem a végrehajtás sikeréhez fűződő közérdek diktálja a korábbi döntés felülvizsgálatát, módosítását.
Sikertelen árverést követően a becsérték módosítása az újabb árverés előtt gyakorlatilag a becsérték csökkentését jelenti; a végrehajtási eljárás szüneteltetése, vagy felfüggesztése, illetve az igényper megindítása miatt három hónapot meghaladóan kitűzött újabb árverés esetén viszont a becsérték növelése is elképzelhető.
A végrehajtás elhúzódását a Pp. 371-383. §-ai szerint indított igényper is okozhatja. A Pp. szerint ugyanis az, aki a lefoglalt vagyontárgyra tulajdonjoga vagy más olyan joga alapján tart igényt, amely a végrehajtás során történő értékesítésnek akadálya, a vagyontárgynak a foglalás alóli feloldása iránt végrehajtási igénypert indíthat. A Vht. meghatározza, hogy meddig kell az igénypert megindítani ahhoz, hogy az mindenképp az értékesítés akadálya legyen.
A becsérték változását azonban indokolhatja egy rendkívüli káresemény, vagy egy jelentős mértékű amortizáció, ezért lehetőség van a becsérték módosítására akkor is, ha a becsérték megállapítása és az árverés vagy a nyilvános pályázat közzététele között az értékesítendő ingóság vagy ingatlan forgalmi értékében jelentős változás állott be. Az, hogy mi tekinthető jelentős változásnak, mindig a konkrét ügy körülményeinek ismeretében határozható meg, de egy 30 % feletti becsérték-változás általában már jelentősnek tekinthető.
Art. 156. § (4) bekezdés
A Vht. 155. §-a szerint sikertelen az ingatlanárverés többek között akkor, ha az árverési vevő nem fizette be a teljes vételárat az árveréstől számított 15 napon belül, illetve a végrehajtó által a 149. § alapján engedélyezett határidőn (maximum 2 hónapon) belül. A Vht. 156. § (5) bekezdése pedig előírja, hogy ha az első ingatlanárverés sikertelen volt és a második árverésen az ingatlant alacsonyabb áron adták el, mint amelyet az első árverésen a korábbi árverési vevő felajánlott, akkor a különbözetet a korábbi árverési vevő köteles a végrehajtást foganatosító bíróság végzése alapján megtéríteni. A megtérítendő összegbe az elvesztett előleget be kell számítani.
Az Art. kimondja, hogy ha az adóhatóság kötelezi az árverési vevőt a vételár-különbözet megfizetésére, mit kell végrehajtandó okiratnak tekinteni. Ezzel egyfelől tisztázottá vált, hogy ilyen esetben az adóhatóság a kieső adóbevétel megítéléséért nem fordul bírósághoz, másfelől a határozatába foglalt követelést adóként szedi be.
A Vht. 125. § (2) bekezdése az ingóárveréssel kapcsolatban hasonlóan rendelkezik. Mindez megjelenik az Art.-ban is, mely szerint az ingóárveréssel kapcsolatos vételár-különbözet megfizetésére is az adóhatóság kötelezi - határozattal - a felajánlott vételárat meg nem fizető árverési vevőt.
A Vht.-t módosító 2011. évi CLXXX. törvény (a továbbiakban: Vht. mód.) több adóvégrehajtási rendelkezést is érintett. A módosítások - igazodva a Vht. új rendelkezéseinek hatálybalépéséhez -2012. július 1-jétől lépnek hatályba.
A Vht. mód beiktatja az Art.-be azon rendelkezést, miszerint az adóhatóság a vételár-különbözet megfizetésére az árverési vevőt határozattal kötelezi, amely határozat az adóeljárásban végrehajtási okiratnak minősül.
Art. 156. § (5) bekezdés
Az Art. 156. § (5) bekezdése a Vht. azon rendelkezéseit sorolja fel, amelyeket ingóárverés során az adóvégrehajtásban nem lehet alkalmazni. 2012. július 1-jétől a felsorolás a törvény alapján kiegészül a Vht. 120. § c) pont második fordulatával. E rendelkezés kizárása indokolt, tekintettel arra, hogy a Vht. 120. § c) pont második fordulata általánosságban a licitküszöb meghatározására utal. Ezzel szemben az adóvégrehajtásban a hagyományos árverésnél licitküszöb alkalmazására nem kerül sor, elektronikus árverésnél pedig a licitküszöböt az Art. 156/A. § (7) bekezdése eltérően szabályozza.
Art. 156. § (6) bekezdés
Az Art. az adóhatósági ingóárveréskor kizárja a Vht. 122. §-ának (4) bekezdését, 132/B-G. §-át és 133. §-ának (4) bekezdését. A hivatkozott rendelkezések az árverési hirdetménynek az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásában való közzétételére, az elektronikus árverésre, az árverésen kívüli eladás végső időpontjára, illetve az elektronikus árverés tartása esetén történő árverésen kívüli eladásra vonatkozó szabályok.
Az ingatlanok adóhatósági árverése során nem lehet alkalmazni a Vht. hivatkozott rendelkezéseit, így az árverési hirdetményben feltüntetendő licitküszöböt, illetve elektronikus ajánlattétel feltételeit, határidejét, az árverési hirdetménynek az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásában való közzétételére, az árverezők elektronikus nyilvántartásának vezetésére vonatkozó rendelkezéseket, a vételi ajánlat érvényességének, a kikiáltási árnak, az árverési vétel közzétételének, az elektronikus úton tett vételi ajánlatnak (pl a vételár megfizetésének határideje), és az árverésen kívüli eladásnak egyes szabályait.
Ingatlanok árverése esetén az ingatlan első árverésének sikertelenségének megállapításától számított 3 hónapon belül - a végrehajtó által kitűzött időpontban - második árverést kell tartani. A második árverésre vonatkozóan a Vht-ba 2009. január 1-jével beépítésre kerültek az elektronikus árveréshez, illetve vételi ajánlathoz kapcsolódó szabályok, ezért az Art. ugyanezen hatálybalépési időponttal rendezi a második árverés adóhatósági végrehajtásban alkalmazandó eltérő rendelkezéseit.
Az Art. 156. § (6) bekezdésének a) pontja az ingatlanárverés során az adóvégrehajtásban nem alkalmazható Vht. szabályok felsorolását tartalmazza. E felsorolás 2012. július 1-jével történő módosítása jelentős hányadában a Vht. rendelkezéseinek átszerkesztésére, illetve újraszabályozására volt visszavezethető. E mellett az adóvégrehajtás sajátosságait tükröző eltérő szabályozás miatt is változott a felsorolás (a Vht. 155. § (2) bekezdés alkalmazásának, illetve a Vht. 158. § (2) bekezdésének b) pontja, illetőleg (3)-(8) bekezdései). Ezen túlmenően a kizárt rendelkezések felsorolása kiegészült a Vht. 154/B. §-ával, mivel az adósok kiköltözési kötelezettségének határidőben történő teljesítése esetén alkalmazható jutalmazás jogintézménye alkalmazásának az adó-végrehajtási eljárásokban nincs létjogosultsága.
Art. 156. § (7) bekezdés
Az adóhatóság a magánszemélyt az adóazonosító jelen tartja nyilván. Az adóazonosító jel szerepe, hogy a magánszemélyt az adózás és adóztatás folyamatában azonosítsa.
A végrehajtási eljárásban szükségessé válhat, hogy az adóhatóság az eljárásban résztvevő egyes személyektől - akik az eljárásban nem adózóként (adósként), hanem árverési vevőként és elektronikus árverezőként vesznek részt − az azonosításuk érdekében az adóazonosító jelüket bekérje. Az adóazonosító jelre szükség lehet az illeték kiszabása, illetve a vételár-különbözet megfizetésére kötelező határozat kiadása miatt. A vételár-különbözet megfizetésére az adóhatóság akkor kötelezi határozattal a fizetést elmulasztó elektronikus árverezőt, ha az elektronikus árverés nyertese a vételárat azonosítható módon nem fizette meg és a ki nem fizetett ingóságot alacsonyabb áron vették meg, mint amennyit a fizetést elmulasztó elektronikus árverező ajánlott.

Art. 156/A. §

Az elektronikus árverésen történő értékesítés lehetőségét a jogalkotó az ingóságok tekintetében 2008. január 1-jétől, az ingatlanok tekintetében pedig 2009. január 1-jétől teremtette meg az Art. szabályainak módosításával, kiegészítésével.
Az elektronikus árverésnek együttes feltételei vannak és valamennyi feltételnek az árverés kitűzésekor fenn kell állnia. Ezek a feltételek az alábbiak:
- a kitűzés időpontjában a tartozás valós és fennálló,
- az adós a foglalásról bizonyíthatóan tudomást szerzett,
- a becsérték közlésére, illetve jogerős megállapítására sor került,
- a becsérték a 100 ezer forintot meghaladja,
- az adósnak a végrehajtási eljárás szünetelését eredményező végrehajtási kifogása, illetve fizetési kedvezményre irányuló kérelme, jogorvoslatra irányuló beadványa nincs elbírálás alatt,
- gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét bíróság nem állapította meg,
- illetve ingóságok esetén az ingóság(ok) egy tételként került(ek) lefoglalásra, az adóhatóság birtokában van(nak), őrzése, tárolása és megtekintése biztosított.
Art. 156/A. § (1) bekezdés
Az ingóságok és ingatlanok elektronikus úton történő árverése során alapvető szabályként a Vhtnak az ingó-, illetve ingatlan-végrehajtásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni, mely szabályokat a Vht. 120-129., valamint 141-156. §-ai tartalmaznak. E szabályok alkalmazása során figyelemmel kell lenni az Art-ban szabályozott eltérésekre, továbbá arra is, hogy mely rendelkezések alkalmazását zárja ki az Art. 156/A. § (1) bekezdése. Az elektronikus árverés specifikus jellege miatt ugyanis nem alkalmazható a Vht. 124. § (1)-(4) bekezdése, a 125-126. §-a, a 146. § (1) bekezdése, a 147. § (1)-(3), illetve (5) bekezdései, és a 149. § (2) bekezdése. Nem alkalmazhatók tehát az ingóságok árverezési sorrendjének az adós általi meghatározására, valamint a kikiáltási árra, illetve az ajánlattételi felhívásra, a vételár elárverezés utáni azonnali készpénzben történő kifizetésére vonatkozó szabályok. Nem érvényesülhet továbbá a végrehajtást kérőnek azon joga sem, hogy követelése és járulékai erejéig az árverésen készpénzfizetés nélkül vásároljon.
Ingatlanok elektronikus árverésénél nem alkalmazhatóak az előleg letétbe helyezésére, az árverés megkezdésekor a végrehajtó tájékoztatási, felhívási kötelezettségére, a kikiáltási árra, a kikáltási ár leszállítására, az árverési vétel tényére, a vételár megfizetésének halasztásra vonatkozó szabályok.
A Vht. 38. § (1) bekezdése - mely a végrehajtást kérő részvételét biztosítja a végrehajtási cselekmények foganatosításánál szintén nem alkalmazható.
A Ket. szabályai közül az igazolási kérelemmel kapcsolatos rendelkezések alkalmazását zárja ki az Art. 156/A. § (1) bekezdése.
A jogszabályhelyek alkalmazásával kapcsolatban irányadó az Art. 144. §-ához fűzött magyarázat is. Az Art. 156/A. § (1) bekezdésében a Vht. azon rendelkezései kerültek felsorolásra, melyeknek az elektronikus árverés során történő alkalmazása az adóvégrehajtás során kizárt. 2012. július 1-jétől változott e felsorolás, igazodva a Vht. módosításához. A változások közül ki kell emelni, hogy az Art. kifejezetten kizárja a Vht. 154/B. §-a alkalmazását, ugyanis az adósok kiköltözési kötelezettségének határidőben történő teljesítése esetén alkalmazható jutalmazás jogintézményének adóvégrehajtási eljárásokban nincs létjogosultsága.
Art. 156/A. § (2) bekezdés
Az elektronikus árverés lezárásáig a meghatalmazáson, megbízáson alapuló képviseletnek csak akkor van helye, ha az elektronikus árverező (mint meghatalmazó vagy megbízó) ezt a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül az e célra rendszeresített, kizárólag a NAV honlapjáról letölthető elektronikus nyomtatványon bejelenti. A meghatalmazáson, megbízáson alapuló képviseleti jog megszűnését, ugyanezen a típusú nyomtatványon kell a meghatalmazó, megbízó részéről bejelenteni. A meghatalmazott, megbízott a meghatalmazás bejelentését követően, a meghatalmazás visszavonásának bejelentéséig tehet ajánlatot, a visszavonást megelőzően megtett ajánlatok ajánlati kötöttséget eredményeznek.
Az elektronikus árverésen való részvételhez okmányirodai azonosítóra van szükség. Az okmányirodai azonosítót azonban kiskorú személyek részére is kiadnak (pl. felvételi jelentkezéshez), amely felhasználásával akár kiskorú személyek is részt vehetnek az elektronikus árverésen. Ennek megakadályozása érdekében mondja ki a 156/A. § (2) bekezdése, hogy kiskorú és kiskorú képviselője az árverésen nem vehet részt.
A 2009. augusztus 21-től hatályos rendelkezés az elektronikus árverezők fogalmi körébe vonja az elővásárlási joggal rendelkező települési önkormányzatot is.
Art. 156/A. § (3) bekezdés
Elektronikus árverés kitűzése esetén az adóhatóság az árveréssel kapcsolatos, az azzal összefüggő valamennyi cselekményt és információt (pl.árverés kitűzése, lebonyolítása, lezárása, aktuális ajánlatok sorrendje, adatai, stb.) az EÁF-en keresztül végezhet, illetőleg tehet közzé. Az árverést az adóhatóság árverési hirdetmény útján tűzi ki. Az árverési hirdetménynek tartalmaznia kell a végrehajtást elrendelő NAV adóigazgatóság megnevezését (illetve az esetleges végrehajtást kérő nevét), az adós áfa, eva alanyiságára vonatkozó jelzést, az árverés kezdő és záró időpontját, az árverésre kerülő vagyontárgy (ideértve az üzletrészt is) adatait, a vagyontárgy becsértékét, minimumárát, a vagyontárgy árverés előtti megtekintésének helyét, időpontját, továbbá utalást arra, hogy árverezni kizárólag elektronikus úton lehet. Az árverésre kerülő vagyontárgy adatainál az adóhatóság részletes leírást közöl a rendelkezésre álló adatok alapján, a jellemző tulajdonságok feltüntetésével, valamint fénykép csatolásával.
Art. 156/A. § (4) bekezdés
Az elektronikus árverések adatai nyilvánosak, azt bárki megtekintheti. Az árverésen való részvétel - személyesen vagy képviselő útján - azonban ügyfélkapu létesítéséhez (regisztrációhoz), illetve az EÁF-en történő bejelentkezéshez kötött. Az árverésen való részvételhez szükséges regisztráció, vagyis az ügyfélkapu létesítése személyes megjelenéssel a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szervnél, az okmányirodában, az állami adóhatóságnál vagy kormányrendeletben meghatározott más szervnél, valamint elektronikus úton kezdeményezhető. Az ügyfélkapu létesítését kérő személynek személyazonosságát igazolnia kell, és a természetes személyazonosító adatait, állampolgárságát meg kell adnia. Az ügyfélkapu létesítését kérő személynek egyidejűleg közölnie kell elektronikus levélcímét is, amely nélkül ügyfélkapu nem létesíthető. A személyazonosság igazolása az alábbi okmányokkal történhet:
- személyazonosító igazolvány,
- útlevél,
- 2001. január 1. napja után kiállított vezetői engedély.
A személyi adat- és lakcímnyilvántartás hatálya alá nem tartozó külföldi azonosításához útlevél, vagy magyarországi tartózkodásra jogosító engedély szükséges, illetve ha a személyi adat-és lakcímnyilvántartás hatálya alá nem tartozó EU tagállam állampolgára, akkor azonosítása útlevéllel vagy más személyazonosításra alkalmas okmánnyal történik.
Az árverésre történő bejelentkezés az ügyfélkapun keresztül valósulhat meg. A bejelentkezéskor meg kell adni a természetes személy azonosításához szükséges adatokat (pl. lakcím), jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdálkodó szervezet vagy egyéb szervezet esetén a törvényes képviselő nevét, személyi adatait, a társaság adóazonosító számát, nevét, székhelyét. Külföldi személy esetében a természetes azonosító adatokon kívül, az útiokmány vagy tartózkodási engedély számát, a székhely vagy lakóhely szerinti országot. Sikeres bejelentkezést követően az ajánlattevő sorszámot kap, mely az árverés befejezéséig azonosítóként szolgál. Ez biztosítja az elektronikus árverés során az anonimitást.
Art. 156/A. § (5) bekezdés
Ingatlan árverése esetén az ingatlanok nagyobb értéke miatt és az árverezők vételi szándékai komolyságának biztosítására az árverezőknek az árverezés megkezdéséig az árverésre kerülő ingatlan becsértékének 10 %-át kell az árverés megkezdéséig megfizetniük az adóhatóság által közzétett számlára. A megfizetést kizárólag átutalással lehet teljesíteni, úgy, hogy a befizetés az árverést megelőzően megérkezzen az árverési hirdetményben megjelölt számlára. 2012-től kiegészül a rendelkezés, miszerint, ha az árverés megkezdéséig az előleg összegét az adóhatóság által közzétett számlán nem írták még jóvá, de az árverezni kívánó bankszámláját a pénzintézet már megterhelte, akkor legkésőbb az árverés megkezdéséig hitelt érdemlően lehet igazolni az átutalás visszavonhatatlan megtörténtét. Egyéb esetben a megfizetés igazolása nem szükséges.
Az árverés nyertesénél a megfizetett előleg beszámít a vételárba. Az árverési vevőn kívüli többi árverezőnek az általa megfizetett összeget az árverés befejezését követően az adóhatóság visszautalja arra a számlára, amelyről a befizetés történt.
Art. 156/A. § (6) bekezdés
Az elektronikus árverés időtartama egységes, az árverési hirdetményben megjelölt kezdő időponttól számított harmadik nap 21. 00 órájáig tart, de üzemzavar esetén meghosszabbodhat. Üzemzavarnak minősül az EÁF és/vagy az Ügyfélkapu rendeltetésszerű működését megakadályozó, illetve döntően befolyásoló technikai jellegű probléma. 24 órával hosszabbodik meg az árverés időtartama abban az esetben, ha az üzemzavar az egy óra időtartamot eléri, valamint akkor is, ha az üzemzavar az árverés lezárultát megelőző 4 órán belül történt (függetlenül az üzemzavar időtartamától). Az üzemzavarral kapcsolatos adatok és tájékoztatások az EÁF és a NAV honlapján közzétételre kerülnek.
Amennyiben az árverés lezárásának időpontja előtti két percben érkezik érvényes licit, az árverés időtartama automatikusan öt perccel meghosszabbodik, ezáltal ha az utolsó másodpercekben tesznek újabb ajánlatot, úgy a többi − még licitáló − személy is emelheti a vételárat.
2009. augusztus 21-jétől a települési önkormányzat számára biztosított elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatban úgy rendelkezik a törvény, hogy az árverés lezárását követő munkanap 17.00. óráig a települési önkormányzat a legmagasabb vételi ajánlaton ajánlatot téve megszerezheti az érintett lakóingatlan tulajdonjogát.
Art. 156/A. § (7)-(8) bekezdés
Az elektronikus árverés során a licit emelkedése kötött, az ajánlat a kikiáltási árhoz képest a következőképpen emelhető:
- 500 000 Ft kikiáltási árig 5000 Ft-tal,
- 500 001 Ft-tól 5 000 000 Ft-ig 20 000 Ft-tal,
- 5 000 001 Ft-tól 10 000 000 Ft-ig 50 000 Ft-tal
- 10 000 000 Ft felett minimum 100 000 Ft-tal.
Az ajánlattétel kétféle módon történhet, konkrét összeggel vagy automatikus ajánlattétellel. A konkrét összeggel történő ajánlattételnél figyelemmel kell lenni a kikiáltási árhoz kötött minimum licit összegére, s erre tekintettel ezer forintra kerekítve kell megadni a felajánlott összeget. A felajánlott, konkrét összeg a minimum licit összegéhez kötött ugyan, de az aktuális legmagasabb ajánlatnál alacsonyabb összegben is megtehető.
Az automatikus ajánlattételnél az ajánlattevő az általa elfogadható legmagasabb vételár összegét, a limit összeget adja meg. Ebben az esetben a rendszer a minimum licitösszegek figyelembevételével, az árverező által megadott mértékek alapján a legmagasabb vételi ajánlathoz képest emeli az ajánlatot legfeljebb a limit összegéig. A limit összege az árverezés folyamán módosítható, csökkenteni azonban csak az ajánlattevő által a módosításig megtett legmagasabb ajánlatig lehet.
Az elővásárlási joggal rendelkező települési önkormányzat nem vesz részt a licitálásban, nem kell felülmúlnia a legmagasabb vételi ajánlatot, hanem az azzal megegyező összegen gyakorolhatja elővásárlási jogát.
Fontos szabály, hogy a megtett ajánlat nem vonható vissza, azonos ajánlatok esetén az EÁF-en történő regisztráció időpontja szerint a korábban érkező sorrendben megelőzi a később érkező ajánlatot.
Az árverési ajánlatok közül érvényesnek az árverési hirdetményben közölt árverés záró időpontjáig az EÁF-en beérkezett, ingó esetén a becsérték legalább 50%-át elérő, 5 legmagasabb ajánlat, ingatlan esetén a becsérték 65%-át, lakóingatlan esetén a becsérték 75%-át elérő legmagasabb ajánlat minősül. Azonos érvényes ajánlatok esetén az ajánlatnak az EÁF-en történő megjelenésének időpontja szerint korábban megtett ajánlat nyer.
Art. 156/A. § (9) bekezdés
Az elektronikus ingóárverésre vonatkozó érvényes ajánlati szabályoktól eltér a Vht. 103. § (5) bekezdése alapján a lefoglalt gépjárműre vonatkozó érvényes ajánlati szabály. A Vht. 103. § (5) bekezdése a természetes személy adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű lefoglalásának a szabályait tartalmazza. Az említett esetben ugyanis − a zár alá vétel alkalmazásának kivételével - csak a törzskönyvet kell lefoglalni és a foglalási jegyzőkönyv másolatával együtt megküldeni az illetékes közlekedési igazgatási hatóságnak, ha pedig ez nem állapítható meg, a gépjárművet nyilvántartó hatóságnak. Az adós a gépjármű értékesítéséig - a zár alá vétel esetét kivéve - a gépjárművet használhatja. Az ilyen gépjárművekkel kapcsolatban a Vht. 170/A. § (1) bekezdése előírja, hogy a gépjármű értékesítéséből befolyt vételárnak a végrehajtási költségek kielégítése után fennmaradó részéből a miniszternek az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben kiadott rendeletében foglalt összeg az adóst illeti meg, a fennmaradó összeg fordítható a követeléseknek - a 165-168. § szerint történő - kielégítésére.
Az adós foglalkozásához nélkülözhetetlen gépjármű lefoglalás alóli mentességéről szóló 13/2001.(X. 10.) IM. rendelet 1. §-a pedig előírja, hogy a természetes személy adós foglalkozásának (hivatásának) gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű akkor mentes a foglalás alól, ha a becsértéke nem éri el:

a) motorkerékpáreseténa	150 000 Ft-ot;
b) személygépkocsieseténaz	1,2 millióFt-ot;
c) autóbuszeseténa	3,5 millióFt-ot;
d) tehergépkocsieseténa	3,5 millióFt-ot;
e) nyergesvontatóesetén(szerelvénnyelegyütt)az	5 millióFt-ot.

Ha a végrehajtás során a gépjármű értékesítésre kerül, a befolyt vételárból a fenti összeg - a Vht. 170/A. §-ának (2) bekezdésében foglalt eset kivételével, azaz kivéve, ha a vételárból a zálogjoggal biztosított követelést is ki kell elégíteni - az adóst illeti meg.
Ezekben az esetekben a minimumár a becsérték 50 %-nál is magasabb lehet.
Art. 156/A. § (10) bekezdés
Az elektronikus árverés nyertese az, aki a legmagasabb összegű érvényes vételi ajánlatot tette, ha pedig az elővásárlási joggal rendelkező települési önkormányzat elővásárlási jogát gyakorolta, az árverés nyertese a települési önkormányzat. Az adóhatóság kötelessége, hogy az árverés nyertesét az elektronikus árverés lezárultát követően elektronikus úton a nyertességről értesítse (2012-től a postai értesítés kötelezettsége már nem áll fenn) Az árverés nyertesének küldött tájékoztató tartalmazza az árverési vevő megjelenésre és vételár megfizetésére, vagy a megfizetés igazolására vonatkozó kötelezettségeit is.
Ingatlan esetén az adóhatóság a vételár megfizetésére legfeljebb 60 napig terjedő − kamattal terhelt − halasztást adhat.
Art. 156/A. § (11) bekezdés
E bekezdés az árverés nyertesével kapcsolatban két esetkört szabályoz. Az első mondatában szabályozza az adóhatósági teendőket arra az esetre, ha az árverés nyertese a vételárat azonosítható módon megfizette, de nem veszi át a megnyert dolgot, míg a negyedik mondatban határozza meg az arra az esetre vonatkozó teendőket, ha az árverés nyertese azonosítható módon a vételárat nem fizette meg.
Amennyiben az árverés nyertese a vételárat megfizette és a megfizetés tényét azonosítható módon igazolta az árverésen megnyert ingóságot átveheti és elszállíthatja. A jogkövetkezmények nélküli elszállításra a nyertességről szóló elektronikus értesítést követő 15 napig van lehetőség, ha a nyertes ez alatt nem veszi át az árverésen megnyert ingóságot, belépnek a felelős őrzésre vonatkozó szabályok. A felelős őrzésre vonatkozó rendelkezéseket a Ptk. 196-197. §-ai tartalmazzák.
Ezen szabályok alapján az árverést lebonyolító adóhatóság, mint felelős őrző a határidőig át nem vett ingóságot a nyertes költségére és veszélyére 90 napig megőrzi, amennyiben az őrzés során költségei merültek fel, annak megfizetéséig az ingóságot visszatarthatja, de az ingóságot nem használhatja (kivéve, ha a használat a dolog fenntartásához szükséges). Amennyiben a használatra vonatkozó rendelkezéseket megszegi, minden olyan kárért felel, amely a használat nélkül nem következett volna be. Ugyanakkor az árverés nyertesét megfelelő határidő tűzésével felszólíthatja a dolog elszállítására. A határidő eredménytelen eltelte esetén, ha a dolog máshol való elhelyezése aránytalan nehézséggel, vagy a költségek megelőlegezésével járna, az adóhatóság a dolgot értékesítheti vagy felhasználhatja.
A felelős őrzéssel kapcsolatban felmerült költségek megfizetésére az árverés nyertesét határozattal kötelezheti az adóhatóság, mely határozat az Art. 145. §-a szerinti végrehajtható okirat.
A fentiek nem alkalmazhatók abban az esetben, ha az árverés nyertese a vételárat bizonyítható módon nem fizette meg. Ilyen esetben az árverést a következő legmagasabb ajánlatot tevő személy nyeri meg. Az árverezést lebonyolító adóhatóság kötelessége, hogy az érvényes ajánlatot tevő licitálók figyelmét felhívja arra, hogy a sorrendben előttük álló ajánlattevő kizárása esetén megtett ajánlatukkal nyertesnek minősülhetnek, és kötelesek lehetnek a vételár kifizetésére és az ingóság elszállítására.
Art. 156/A. § (12) bekezdés
Ez a bekezdés az adóhatóság azon feladatait tartalmazza, amelyeket a fizetési kötelezettségét elmulasztó árverezővel szemben, illetve az egyetlen árverező részvételével lezajlott árverések esetén kell megtennie. Alapszabályként érvényesül, hogy ha az árverés nyertese a vételárat nem fizette ki és azt alacsonyabb áron vették meg, a fizetést elmulasztó elektronikus árverezőt az adóhatóság határozattal a vételár-különbözet megfizetésére kötelezi. Az árverező e jogkövetkezmény alól csak abban az esetben mentesül, ha az árverés megnyeréséről szóló postai értesítést az Art. szabályai szerint kellett kézbesítettnek tekinteni és az adóhatóság a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmének helyt adott. Az Art. 124. §-a határozza meg, hogy az adóhatósági iratot mikor kell kézbesítettnek tekinteni. Az Art. 124/A. §-ban meghatározott esetekben lehetőség van a kézbesítési vélelem megdöntésére, de alapvető szabályként a végrehajtási eljárásban ezzel nem lehet élni. A végrehajtási eljárás során kivételként, szűk körben van lehetőség e jogintézmény alkalmazására, ezeket a 124/A. § (2) bekezdése taxatíve felsorolja. A végrehajtási eljárásban kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem csak a visszatartásról rendelkező végzés, a 153. § alapján hozott határozat, az árverési vevőt a vételár-különbözet megfizetésére kötelező határozat, valamint a végrehajtás során felmerült költségekről rendelkező végzéssel szemben terjeszthető elő. A 156. § (12) bekezdésébe foglalt rendelkezés kiegészíti a 124/A. §-ban meghatározott felsorolást és az árverés nyertességéről szóló értesítés esetén is lehetővé teszi a kézbesítési vélelem megdöntését. A kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelemnek való helytadás esetén a vételár-különbözet megfizetésére kötelező határozatot az adóhatóságnak vissza kell vonnia.
Előfordulhat, hogy az elektronikus árverésen csak egy árverező vesz részt. Ebben az esetben, a legmagasabb összegben felajánlott vételár megfizetésére kell kötelezni az árverezőt, ha bizonyítható módon az árverési vételárat nem fizette meg. Az árverező az ingóság tulajdonjogát csak abban az esetben szerzi meg, ha a vételárat a határozat jogerőre emelkedéséig megfizeti. A jogerős határozat végrehajtható okirat.
Az adóhatóság köteles a különbözetből befolyt összeggel az eljárás során befolyt összeget növelni. A tartozást meghaladó részt a végrehajtási költséggel azonos módon számolja el.
Art. 156/A. § (13) bekezdés
A 2012. június 30-áig hatályos rendelkezés szerint elektronikus árverést ugyanazon vagyontárgy vonatkozásában csak egy alkalommal lehet kiírni. A lezáráskor a minimum árat el nem érő vagy ajánlat nélküli árverés - azaz a sikertelen árverés - nem érinti a Vht. szerinti ingó vagy ingatlan árverés kiírásának a lehetőségét.
A Vht. azonban 2012. július 1-jétől lehetővé teszi az ingatlan folyamatos árverezésének lehetőségét, amely lehetőség bevezetése az adóvégrehajtásban - figyelemmel az Art.-ben rögzített sajátos, az adóvégrehajtási eljárás sajátosságainak és garanciáinak megfelelően kialakított elektronikus árverési szabályokra - ebben a formában nem indokolt. Erre tekintettel az Art. eltérő szabályt fogalmaz meg a Vht. rendelkezéseihez képest az ismételt elektronikus árverés(ek) vonatkozásában. Ennek lényege, hogy két sikertelen elektronikus árverést követően 6 havonta lehet újabb elektronikus árverést kitűzni, természetesen a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül.
Art. 156/A. § (14) bekezdés
Az állami adóhatóság közzétette az Elektronikus Árverési Felület adatvédelmi szabályait, valamint az ingóságok elektronikus árverésének Üzemeltetési Szabályzatát. Mindkét tájékoztató megtalálható az állami adóhatóság internetes honlapján, a www.nav.gov.hu oldalon.

Art. 156/B. §

A Vht-t módosító 2008. évi XXXIX. törvény 2009. január 1-jével a bírósági végrehajtás esetében az elektronikus ajánlattétellel váltotta fel a nyilvános pályázat intézményét, a nyilvános pályázatra vonatkozó rendelkezéseket pedig hatályon kívül helyezte. Az adóvégrehajtási eljárásban azonban a nyilvános pályázat kiírására - mind az ingatlanok, mind pedig az ingók esetében - továbbra is lehetőség van, ezért a Vht-t módosító hivatkozott számú törvény kiegészítette az Art-ot az ingatlan és ingó nyilvános pályázat szabályait tartalmazó 156/B-G. §-okkal. Ezzel a módosítással a nyilvános pályázat kifejezetten adóvégrehajtási intézménnyé vált.
Art. 156/B. §
Az ingatlanoknak a végrehajtás során történő sikeresebb, magasabb áron való értékesítése érdekében az adóvégrehajtásban lehetőség van azok nyilvános pályázat útján való értékesítésére. A nyilvános pályázatra vonatkozó szabályok sok tekintetben hasonlítanak az árverésen történő értékesítés szabályaira.
A pályázaton az árverésből kizárt személyek − az ügyben eljáró végrehajtó, a végrehajtó alkalmazottja, a végrehajtói iroda tagja és alkalmazottja, továbbá ezek közeli hozzátartozója és élettársa, valamint az adós sem személyesen, sem megbízottja vagy képviselője útján − nem vehetnek részt.
A nyilvános pályázattal történő értékesítés árverési vétel hatályával történik. Az árverési vétel eredeti szerzésmód, vagyis a szerzéssel egyidejűleg a dolgot terhelő kötelezettségek megszűnnek. Ez alól kivételt jelentenek azonban a Vht. 137. §-ában megjelölt jogok, amelyek továbbra is fennmaradnak, így a telki szolgalom, a közérdekű használati jog, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jog, valamint a törvényen alapuló haszonélvezeti jog akkor is, ha nincs az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezve. Nem terheli az ingatlant megszerző tulajdonos tulajdonjogát a haszonélvezeti jog - függetlenül attól, hogy az ingatlan-nyilvántartásba be van-e jegyezve -, ha annak jogosultja a végrehajtást kérő követelésének kielégítéséért felelős, vagy ha azt a jelzálogjog keletkezése után szerződéssel létesítették.
A pályázat nyertese a vételár megfizetésével − és a szerzés ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével − megszerzi az ingatlan tulajdonjogát. A Ptk. 120. § (1) bekezdése értelmében aki a dolgot árverés útján jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos. Ez a rendelkezés azonban ingatlan árverése esetére nem vonatkozik, vagyis ingatlan tulajdonjogát árverésen nem tulajdonostól még jóhiszeműség mellett sem lehet megszerezni.
A pályázatot pályázati hirdetménnyel kell kitűzni. A pályázati hirdetményt - a megérkezését követő első munkanaptól kezdődően - 15, illetve 30 (azon lakóingatlanok tekintetében, amelyekre a települési önkormányzatot elővásárlási jog illeti meg) napig kell kifüggesztenie az adóhatóságnak, az ingatlan fekvése szerinti községi, városi, fővárosi kerületi polgármesteri hivatalnak, valamint az ingatlanügyi hatóságnak a hirdetőtáblájára, és az adós kérelmére egyéb megfelelő módon is közhírré kell tenni. A pályázati hirdetményt az adóhatóságnak a hivatalos internetes honlapján, illetőleg ezzel egyidejűleg a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara hivatalos lapjában is közzé kell tenni.
A pályázati hirdetmény − csakúgy mint az árverési hirdetmény − közhírré tételéhez fűződő jogkövetkezmények az adóhatóság hirdetőtábláján legalább 15, illetve 30 napon át történő kifüggesztéssel állnak be. Ez azt jelenti, hogy ha az árverési hirdetmények közül pl. az ingatlanügyi hatóságnak a hirdetőtábláján való közzétételnél nincs meg a 15 (30) nap, de az adóhatóság hirdetőtábláján szabályszerűen megtörtént a közhírré tétel, úgy az eljárás tovább folytatható, a pályázat útján való értékesítés megtartható.
A pályázatot bizonyos szervekkel és személyekkel kézbesítés útján is közölni kell. Így kézbesíteni kell azoknak a személyeknek, akiknek az értékesítés a jogaikat érinti, mert az ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van (pl. haszonélvező). De kézbesíteni kell az ingatlanügyi hatóságnak is, mert az a megküldött hirdetmény alapján az Inytv. 17. § (1) bekezdés p) pontja szerint fogja bejegyezni a tulajdoni lapra a pályázat kitűzését.
A pályázati hirdetmény tartalma az árverési hirdetmény tartalmához igazodik, de értelemszerűen tartalmazza azokat a speciális tartalmi elemeket, amelyek a nyilvános pályázat útján történő értékesítéshez szükségesek; úgymint az ajánlat benyújtásának szabályait, az ajánlat érvényességéhez szükséges tartalmi elemek megjelölését, az ajánlat felbontására, a nyilvános pályázat elbírálásának módjára és a pályázaton résztvevőkre vonatkozó rendelkezéseket. A pályázati hirdetmény tartalmazza azt is, ha a települési önkormányzat a lakóingatlan tekintetében elővásárlási joggal rendelkezik.

Art. 156/C. §

Art. 156/C. §
A pályázaton való részvétel az ajánlat benyújtásával valósul meg. Az Art. a 156./C. § (1)-(2) bekezdéseiben meghatározza azokat a kötelező tartalmi és formai követelményeket, amelyek közül bármelyiknek az elmulasztása, vagy figyelmen kívül hagyása a pályázat érvénytelenségét vonja maga után. Az érvénytelen pályázat következménye, hogy az érvénytelen pályázatot benyújtó a felbontási eljárást követően az eljárásban nem vehet részt. (Lásd a 156/D.§-hoz fűzött magyarázatot.) Az ajánlat benyújtásának határidejét az adóhatóság már a pályázati hirdetményben közzéteszi, mégpedig naptári nap szerint meghatározva. A határidőre megállapítására vonatkozóan a törvény azt a követelményt támasztja, hogy a lejárat napja a hirdetménynek az adóhatóság hirdetőtábláján történő kifüggesztésétől számított 30. napnál későbbi időpontra essen.
Úgyszintén a pályázati hirdetményben teszi közzé az adóhatóság az ajánlat benyújtásának módját és helyét. A pályázatot kizárólag személyesen lehet benyújtani, postai úton történő előterjesztés tehát nem lehetséges.
Amíg az ajánlattételi határidő nem járt le, a pályázó az ajánlatát − korlátozó rendelkezés hiányában akár többször is − módosíthatja, vagy akár vissza is vonhatja. A határidő lejártáig benyújtott több módosítás esetén a legutoljára beadottat kell irányadónak tekinteni. A módosítás és visszavonás benyújtását ugyanolyan formában kell megtenni, mint az ajánlatot (zárt borítékban, az adóhatóság hivatalos helyiségében, átvételi elismervény ellenében kell az adóhatóság alkalmazottjának átadni). A pályázati határidő lejárta után az ajánlattevő az ajánlatához kötve van, azt nem módosíthatja és nem vonhatja vissza.

Art. 156/D. §

Art. 156/D. §
A felbontási eljárásban a végrehajtó feladatait a következő szakaszokra lehet tagolni:
- ajánlatok felbontása,
- ajánlatok ismertetése,
- ajánlatok formai és tartalmi vizsgálata,
- ajánlatok érvényességének/érvénytelenségének megállapítása,
- eljárás eredményességének/eredménytelenségének megállapítása.
A felbontási eljárásra az adóhatóság hivatali helyiségében, a hirdetményben megjelölt időpontban kerül sor. Ennek során a végrehajtó először felbontja az ajánlatokat tartalmazó zárt iratokat, ismerteti az ajánlattevők nevét, címét (székhelyét), valamint a vételárra tett ajánlatokat.
A 156/D. § (2) bekezdése meghatározza azon személyeknek a körét, akik a felbontási eljáráson részt vehetnek. Személyesen, vagy képviselőjük útján részt vehetnek a felek, azok, akiknek az ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van, továbbá az ajánlattevők, ideértve az elővásárlási jogát gyakorolni kívánó települési önkormányzatot is. A felsorolt személyek részvétele nem kötelező, távolmaradásuk az eljárás lefolytatásának nem akadálya. Ha azonban az ajánlattevő nem vesz részt a felbontási eljárásban, akkor számolnia kell azzal a következménnyel, hogy amennyiben a felbontást követően az eredményhirdetés is megtörténik és több azonos összegű ajánlat érkezett, úgy elzárja magát az újabb ajánlattételi lehetőségtől, mivel csak az eredményhirdetésen megjelent érintett ajánlattevők tehetnek szóban újabb ajánlatot.
Az ajánlatok ismertetése után az adóhatóság megvizsgálja az ajánlatokat, és megállapítja, hogy azok érvényesek-e, vagy nem. Az ajánlat érvénytelenségét eredményezi az ajánlatra vonatkozó bármelyik tartalmi, vagy formai követelmény be nem tartása, a határidőn túli ajánlattétel, az, ha a felajánlott vételár nem éri el a becsérték 65 %-át, lakóingatlan esetén a becsérték 75 %-át, valamint ha valótlan tartalmú nyilatkozatot tett az ajánlattevő. Az érvénytelen pályázat benyújtásának jogkövetkezménye, hogy a benyújtó az eljárás további szakaszában, valamint a nyilvános pályázat eredménytelensége esetén lefolytatott árverésen (156/F. §) nem vehet részt. A valótlan adatot közlő pályázó e mellett mulasztási bírsággal is sújtható.
A pályázatok érvényességének/érvénytelenségének megállapítása után a pályázat eredményességét/eredménytelenségét kell megítélni. Minden további cselekmény nélkül meg lehet állapítani a pályázat eredménytelenségét akkor, ha egyrészt nem érkezett ajánlat, másrészt ha kizárólag érvénytelen ajánlatok érkeztek.
A felbontási eljárásról jegyzőkönyvet kell készíteni. A jegyzőkönyvben a kötelező tartalmi elemeken túl [Vht. 35. § (2)-(3) bek.] rögzíteni kell a felbontási eljárásban felmerült valamennyi lényeges körülményt, a pályázatok érvényességére és az eljárás eredményességére vonatkozó megállapítást.

Art. 156/E. §

Art. 156/E. §
Ha az ajánlatok érvényessége/érvénytelensége azonnal megállapítható, akkor az adóhatóság megállapítja és jegyzőkönyvbe foglalja a pályázat eredményét. Amennyiben az ajánlatok érvényességének megállapítása azonnal nem lehetséges, ahhoz további intézkedés szükséges, úgy az eredményhirdetést el kell halasztani, legfeljebb 15 napra. Azonnal megállapítható az ajánlat érvénytelensége pl. akkor, ha az a formai kitételnek nem felel meg, így nem közokiratba, illetve ügyvéd vagy jogtanácsos által ellenjegyzett okiratba foglalták. Nem állapítható meg az ajánlat érvényessége/érvénytelensége azonnal akkor, ha pl az ajánlatban foglalt valamely nyilatkozat tartalmának valóságát illetően kétségek merültek fel. Ebben az esetben az adóhatóságnak meg kell tenni a szükséges intézkedéseket, hogy a nyilatkozat valóságtartalmát tisztázza. Az elhalasztott eredményhirdetésre azonnal új időpontot kell megállapítani, melyet a jelenlevőkkel szóban kell közölni, a jelen nem lévő további érintetteket pedig − figyelemmel az eredményhirdetetés elhalasztására a törvényben meghatározott rövid időtartamra − haladéktalanul írásban kell értesíteni.
A pályázat nyertese az a pályázó, aki a legmagasabb ajánlatot tette, illetve az elővásárlási jogát gyakorló települési önkormányzat, amennyiben a legmagasabb összegű vételi ajánlatnak megfelelő értéken ajánlatot tesz. Egyéb szempontokat az adóhatóságnak a nyertesség megállapításánál nem lehet figyelembe venni. Ha több azonos összegű ajánlat érkezett, az adóhatóság az eredményhirdetésen megjelent érintett ajánlattevőket erről tájékoztatja. A megjelentek szóban újabb ajánlatot tehetnek, amely értelemszerűen nem lehet az írásban érkezett azonos összegű ajánlatnál alacsonyabb összegű. A pályázatot ebben az esetben is a legmagasabb ajánlatot tevő, illetve az elővásárlási jogát az előzőek szerint gyakorló települési önkormányzat nyeri.
A nyertes ajánlattevő a vételárat 30 napon belül köteles megfizetni az adóhatóság letéti számlájára. A 30 napos határidőt a pályázati eredményről készült jegyzőkönyv kézhezvételétől, végrehajtási kifogás benyújtása esetén pedig a kifogást elbíráló végzés jogerőre emelkedésétől kell számítani. A vételár megfizetésének elhalasztására az Art. nem ad lehetőséget. (A Vht. 154/A. §-a a végrehajtónak biztosítja a lehetőséget, hogy árverési vétel esetén a vételár megfizetésére halasztást adjon. Az Art. 156/A. § (10) bekezdése szerint pedig elektronikus árverésnél az adóhatóság ingatlanoknál a vételár megfizetésére 60 napig terjedő halasztást adhat.) Ha a pályázat nyertese nem fizeti meg a vételárat határidőn belül, úgy elveszíti a megfizetett előleget és az adóhatóság a nyilvános pályázat eredménytelenségét állapítja meg. Ha a pályázat ebből az okból lett eredménytelen és az ezt követő értékesítés során az ingatlant alacsonyabb áron veszik meg, mint amennyit a fizetést elmulasztó pályázó ajánlott, akkor az adóhatóság határozattal kötelezi a vételár-különbözet megfizetésére.
A pályázat nyertese által letétbe helyezett előleget be kell számítani a vételárba. A nyertes pályázón kívüli többi pályázónak az előleget az árverés befejezése után vissza kell adni, illetőleg annak visszautalásáról intézkedni kell.
A vevő tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt az adóhatóság keresi meg az ingatlanügyi hatóságot, akkor, ha a vevő a vételárat megfizette és a pályázat eredményességének megállapításától számított 30 nap eltelt. A megkeresés és a tulajdoni bejegyzés alapjául a pályázat eredményét megállapító jegyzőkönyv kivonata szolgál. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges adatokat, mint pl. az ingatlan ingatlan-nyilvántartás szerinti adatai, a pályázati vevő neve, azonosító adatai, lakóhelye, illetve székhelye, valamint a vételár.
Az ingatlanügyi hatóság nyilvános pályázat esetén a tulajdonjog bejegyzésével egyidejűleg törli a nyilvános pályázat kitűzésének tényét, továbbá azokat a jogokat is, amelyek a végrehajtás alá vont ingatlant megszerző új tulajdonos tulajdonjogát a Vht. 137. §-a alapján nem terhelhetik. (Lásd a 156/B.§-hoz fűzött magyarázatot.)

Art. 156/F. §

Art. 156/F. §
Eredménytelen a nyilvános pályázat, ha egyáltalán nem érkezett ajánlat, vagy a benyújtott ajánlatok mindegyike érvénytelen valamilyen okból. Úgyszintén eredménytelen a nyilvános pályázat, ha érvényes, de több azonos ajánlat érkezett és az eredményhirdetésen az azonos ajánlatot tevők nem jelentek meg, vagy a jelen levő, azonos ajánlatot tevők nem tettek újabb, magasabb összegű ajánlatot, illetve újabb ajánlataik ugyanolyan összegű vételárra vonatkoznak. Eredménytelenséget kell az adóhatóságnak akkor is megállapítani, ha a pályázat nyertese a vételárat határidőn belül nem fizette meg.
Az eredménytelenség megállapítása esetén az adóhatóság a következő eljárások közül választhatja ki az adott ügyben legcélravezetőbbet:
- ismételten nyilvános pályázatot ír ki,
- az ingatlant árverésen értékesíti,
- az ingatlant árverésen kívül, de árverési vétel hatályával értékesíti.
Az árverésre a Vht. 156. §-ában meghatározott második árverésre vonatkozó szabályok az irányadók azzal, hogy azon a korábban érvényes ajánlatot tevők részt vehetnek, az érvénytelen ajánlatot tevők nem.
Ha az "ismételt" értékesítéskor az ingatlant alacsonyabb áron veszik meg, mint amennyit az első nyilvános pályázatban nyertes, de fizetést elmulasztó pályázó ajánlott, az adóhatóság a fizetést elmulasztó pályázót határozattal kötelezi a vételár-különbözet megfizetésére. A megtérítendő összegbe az elvesztett előleget be kell számítani.

Art. 156/G. §

Art. 156/G. §
Ingóságot nyilvános pályázat útján két együttes feltétel fennállása esetén lehet értékesíteni, egyrészt az értékesítendő ingóság nagyértékű, másrészt az vagy az önálló bírósági végrehajtó, vagy pedig az adóhatóság, vagy az általuk kijelölt zárgondnok őrizetében van. Az ingóságok nyilvános pályázaton való értékesítésére alapvetően az Art. 156/B-F. §-ai az irányadóak, a 156/G. § csak az ingóság, mint értékesítendő dolog sajátosságaiból eredő eltérő szabályokat tartalmazza.
Az ajánlat formai követelményeit tekintve eltérő az ingatlanok ajánlattételi szabályaitól, hogy, ha nem közokirati formában nyújtja be a pályázó az ajánlatát, úgy nem szükséges az ügyvéd, jogtanácsos által ellenjegyzett okirat, hanem elegendő a teljes bizonyító erejű magánokirat is.
Az előleg befizetésére lehetőség van az ajánlatok felbontása előtt az adóhatóság alkalmazottja részére készpénzben is, míg az ingatlanoknál csak a letéti számlára lehet befizetni és az ajánlathoz már csatolni kell az erről szóló igazolást.
Ingóságoknál az ajánlat érvénytelen, ha a felajánlott vételár nem érte el a becsérték 50 %-át, míg ingatlanoknál a 65, lakóingatlanoknál a 75 %-át.
Ha az ajánlattevő vagy képviselője nem jelent meg a felbontási eljáráson úgy annak az a jogkövetkezménye, hogy az ajánlata érvénytelen lesz, míg ingatlanoknál nem lesz érvénytelen az ajánlata, de kizárja magát abból, hogy azonos ajánlatok esetén szóban újabb ajánlatot tegyen és ezáltal a pályázat nyertese lehessen.
A vételár megfizetésére az ingatlanokra vonatkozó szabályoktól eltérően nincs 30 napos határidő, a vételárat az eredményhirdetést követően azonnal köteles készpénzben megfizetni a nyertes pályázó.
A pályázat nyertese az ingóságon a tulajdonjogot a vételár megfizetésével és annak birtokba vételével megszerzi, ahhoz további intézkedésre − mint ingatlanoknál az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés − értelemszerűen nincs szükség. A Vht. 127. (3) bekezdésében foglaltakhoz − miszerint ha az árverést megsemmisítették, ez a jóhiszemű árverési vevőnek e törvény szerint megszerzett tulajdonjogát nem érinti − hasonlóan rendelkezik az Art, amikor kimondja, hogy a nyilvános pályázat megsemmisítése nem érinti a jóhiszemű vevő tulajdonszerzését.

Art. 157. §

Art. 157. §
A rendelkezés egy sajátos lehetőséget, egyezség megkötését teszi lehetővé az adóhatóság és az adózó között. A végrehajtás alá vont vagyontárgyak között ugyanis előfordulhat olyan ingó vagy ingatlan vagyontárgy is, amely alkalmas lehet arra, hogy valamely állami vagy önkormányzati feladat ellátását természetben szolgálja.
A hatályos végrehajtási jog szerint azonban ajánlattevőként a végrehajtást foganatosító az árverésen nem vehet részt, ezért az Art. egyezségkötési jogosultsággal ruházta fel az adóhatóságot és a végrehajtás alá vont kötelezettet.
Az egyezséget a forgalmi értékben (a kikiáltási árnak megfelelő értékben) kell megkötni, és az adótartozást ezzel az összeggel kell csökkenteni.

Art. 158. §

Art. 158. §
1. Az adóvégrehajtás során előfordulhat olyan helyzet, hogy az ingóságot (követelést, jogot) vagy ingatlant bírósági és az adóvégrehajtás során is lefoglalták. Ilyenkor a Vht. 4. §-a értelmében az eljárást a bírósági végrehajtás szabályai szerint a bírósági végrehajtók folytatják tovább. Előfordulhat az is, hogy az adóvégrehajtás során zálogtárgy kerül lefoglalásra. Ilyen esetekben figyelembe kell venni a zálogjogosultak érdekeit, ezért a Vht. a végrehajtás alá vont zálogtárgyakkal kapcsolatos eljárás rendjét részletesen szabályozza, melyre azért is szükség van, mert a Ptké. 48. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a zálogkötelezettel szemben felszámolási eljárás vagy a zálogtárgyra is kiterjedő bírósági végrehajtás folyik, a jogosult a Ptk. 257. §-ában foglalt megállapodás szerinti jogait - felszámolási eljárás esetében a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől, bírósági végrehajtás esetében pedig a zálogtárgy lefoglalásától kezdve - nem gyakorolhatja, kielégítést a felszámolási eljárás, illetve a bírósági végrehajtás körében és annak szabályai szerint kaphat. Annak érdekében, hogy a zálogjogosult megfelelő kielégítést kapjon, tudomást kell szereznie a zálogtárgy lefoglalásáról. Erre tekintettel írja elő az Art. 158. § (1) bekezdése az adóvégrehajtási eljárásban is a zálogjogosult értesítését akár zálogjoggal terhelt ingó, akár zálogjoggal terhelt ingatlan került lefoglalásra. A zálogjoggal terhelt ingó vagyontárgy vonatkozásában a tájékoztatás kötelezettségét a Vht. 114. § (2) bekezdése szabályozza és a végrehajtó kötelességévé teszi a zálogjogosult tájékoztatását. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell, hogy a zálogjogosult a zálogjogból fakadó igényét a végrehajtási eljárás során érvényesítheti, az érvényesítés érdekében az értesítés kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül kérelmet terjeszthet elő a végrehajtónál. Kérelem benyújtása esetén azt a végrehajtó a kézhezvételt követő munkanapon belül továbbítani köteles a végrehajtást foganatosító bíróságnak.
A zálogjoggal terhelt ingatlanvagyon vonatkozásában pedig a tájékoztatási kötelezettséget a Vht. 140 § (6) bekezdése írja elő. Rendelkezése szerint a végrehajtó a becsérték közlésével egyidejűleg tájékoztatja a zálogjogosultat arról, hogy a zálogjogból fakadó igényét végrehajtási eljárás során érvényesítheti, továbbá az igény érvényesítésére irányuló kérelem benyújtásának határidejéről és a benyújtás helyéről is. A kérelmet a végrehajtónál kell benyújtani, a tájékoztatás kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül. A végrehajtó pedig köteles a kérelmet haladéktalanul, de legkésőbb annak kézhezvételét követő munkanapon továbbítani a végrehajtást foganatosító bíróságnak. Amennyiben a zálogjogosult a tájékoztatás kézhezvétele után él igényérvényesítési jogával, mind a zálogjoggal terhelt ingó, mind a zálogjoggal terhelt ingatlanvagyon esetén a Vht.-nak a zálog jogosult bekapcsolódására vonatkozó rendelkezései szerint kell eljárni, mely szabályokat a Vht. 114/A. §-a tartalmazza. E szabályok közül ki kell emelni, hogy a bíróság soron kívül köteles végzést hozni a jogosult kérelme tárgyában. Ebben meg kell állapítania a zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltát, és engedélyezni kell, hogy a végrehajtási eljárásba bekapcsolódjon, kivéve, ha a zálogjoggal biztosított követelés jogalapja és összegszerűsége vitatott. A jogalapot és az összegszerűséget az adós vitathatja, és ha állítását valószínűsíti, a bíróság a jogosult kérelmét elutasítja. Ebben az esetben a zálogjogosult a zálogjogból eredő igényét perrel érvényesítheti.
A kérelemnek való helyt adás esetén, a végzés jogerőre emelkedése után a bíróság az engedélyező végzést megküldi az adóhatóságnak azzal, hogy a zálogjoggal terhelt vagyontárggyal kapcsolatos végrehajtási iratokat küldje meg a bíróságnak, aki azt a bírósági végrehajtást foganatosító végrehajtó részére továbbítja.
Figyelemre érdemes még, hogy a Vht. 48. § (2) bekezdés többek között úgy rendelkezik, hogy ha a zálogjogosult a 114/A. § (1) bekezdése szerinti kérelmet terjesztett elő, a kérelem beérkezését követő 3 munkanapon belül a bíróság a végrehajtást felfüggeszti.
Ha a gépjármű lefoglalására az Art. 154. §-a alapján kerül sor, a vállalkozási tevékenységet végző adózó üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges gépjárművére folytatott végrehajtást, az adóvégrehajtó a gépjármű lefoglalás foglalási jegyzőkönyvben történő feltüntetésével foganatosítja (ha ez lehetséges a gépjármű törzskönyvét is lefoglalja), és a forgalmi engedély lefoglalására csak abban az esetben kerül sor, ha a gépjármű lefoglalását követő 6 hónapon belül az adózó az adótartozását nem fizeti meg. Így az adózónak ebben az esetben 6 hónap áll rendelkezésére, hogy tartozását rendezze, ezért indokolt volt, hogy a zálogjogosult is csak ezen moratóriumos időszakot követően kapcsolódhasson be a végrehajtási eljárásba. Ez a módosítás nem sérti a zálogjogosult érdekeit, ugyanakkor megelőzheti a zálogjogosult "idő előtti" bekapcsolódását és így a gépjármű szükségtelen végrehajtási értékesítését. Ez a rendelkezés ugyanakkor nem akadálya annak sem, hogy a zálogjogosult a jelzálogjogát végrehajtást kérőként bírósági végrehajtás útján érvényesítse, ha annak jogszabályi feltételei egyébként fennállnak.
2. Az Art. a 158. § (2) (3) bekezdésében korlátozza a bírósági végrehajtó teljes térnyerését azzal, hogy csupán a zálogjoggal terhelt ingatlan, illetve ingóság végrehajtását utalja a bírósági végrehajtó hatáskörébe, míg a zálogjoggal nem terhelt vagyontárgyakra vezetett végrehajtást az adóhatóság hatáskörében hagyja. Ez utóbbi vagyontárgyak végrehajtásánál ugyanis nincs olyan külön védelmet igénylő jog, mely a bírósági végrehajtó igénybevételét indokolhatná. Így az adóhatóság csupán a zálogtárgyra vezetett végrehajtással kapcsolatos iratokat és az adóhatóság követelését tartalmazó hátraléki kimutatást küldi meg a bíróságnak. E rendelkezés alapján a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős hatósági határozatot, önadózás esetén a fizetendő adót tartalmazó bevallást, illetve az adózóval közölt adóhatósági adómegállapítást, a behajtást kérő megkeresését külön-külön nem kell a bírósági végrehajtónak megküldeni, hanem elégséges az adóhatóság követelését tartalmazó hátraléki kimutatás megküldése is.

Jogorvoslat a végrehajtási eljárásban

Art. 159. §

Art. 159. §
1. A végrehajtási eljárásban az annak alapjául szolgáló kötelezettség már nem vitatható, a végrehajtó törvénysértő intézkedése vagy mulasztása miatt kifogásnak helye lehet, melyet a végrehajtást foganatosító elsőfokú adóhatóságnál kell előterjeszteni. Amennyiben a végrehajtási eljárás során előterjesztett kifogás a végrehajtás alapjául szolgáló kötelezettséget előíró határozatot is sérelmezi, akkor tisztázni kell, hogy a kérelem tartalma szerint minősülhet-e a fizetési kötelezettséget előíró határozat elleni felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek, és szükség esetén intézkedni kell annak elbírálása iránt.
A végrehajtási kifogás előterjesztésére az adós, a behajtást kérő és más érdekeltek is jogosultak, ez utóbbiak esetén feltéve, hogy a végrehajtás a kérelem előterjesztőjének jogát, jogos érdekét érinti. A törvény kizárja, hogy az adóhatóság folytassa a végrehajtást a végrehajtási kifogás benyújtása és annak jogerős elbírálása közötti időben. A végrehajtási kifogásnak tehát a soron következő végrehajtási cselekményre nézve halasztó hatálya van. Azaz pl. ha egy ingóság lefoglalásával kapcsolatban terjesztenek elő végrehajtási kifogást, úgy az ingóságot ugyan nem kell mentesíteni a már foganatosított foglalás hatálya alól, de elszállítására, árverezésére a végrehajtási kifogás elbírálásáig nem kerülhet sor.
Fel kell hívni arra a figyelmet, hogy a rendelkezés következményeként hatósági átutalási megbízás vagy letiltás ellen benyújtott végrehajtási kifogás esetén intézkedni kell a bank, illetve a munkáltató (nyugdíjfolyósító stb.) felé, hogy a végrehajtási kifogás elbírálásáig "szüneteltetni" tudja a pénz "beszedését".
A végrehajtást foganatosító szervnek lehetősége van arra, hogy a végrehajtási kifogás alapján eljárva - feltéve, hogy a kifogásban foglaltakat maradéktalanul elfogadja − saját hatáskörben orvosolja az esetleges jog- vagy érdeksérelmet, melyről a kifogás benyújtóját tájékoztatja. Abban az esetben, ha a kifogásban foglaltakkal nem ért egyet, vagy a kifogást csak részben tartja megalapozottnak, úgy a kifogást az ügy összes iratával együtt 15 napon belül kell felterjesztenie a felettes adóhatósághoz. A felterjesztésre korábban 8 napos határidőt írt elő a törvény, 2011. január 1-jétől azonban a kifogások felterjesztésére is 15 napja van az adóhatóságnak, ugyanúgy, mint a fellebbezéseknél.
2011. január 1-jétől külön szabályokat ír elő a törvény a más hatóság adatszolgáltatása alapján nyilvántartott kötelezettséggel kapcsolatban előterjesztett végrehajtási kifogások elbírálására. A módosítás összefügg azzal, hogy a munkáltatói táppénz hozzájárulással kapcsolatos adatátadás elektronikus útra terelődött, így az adóhatóságnak nem áll rendelkezésére a papír alapú határozat. A táppénz egyharmaddal kapcsolatos végrehajtási kifogások elbírálása során, azonban az adóhatóságnak vizsgálnia kell, hogy a végrehajtásra jogerős végrehajtható okirat alapján került-e sor, így a törvény részletesen szabályozza a határozat iránti megkeresés teljesítésére vonatkozó szabályokat. Mivel a határozat megküldése több napot is igénybe vehet, a végrehajtási kifogást pedig a beérkezésétől számított 15 napon belül kell elbírálni, az új rendelkezés kimondja, hogy a végrehajtási kifogás elbírálásának határideje ilyen eljárás esetén nem a kifogás, hanem a fizetési kötelezettséget megállapító határozat beérkezésétől kezdődik.
A felettes szerv a megtámadott intézkedést helybenhagyja, megváltoztatja, megsemmisíti, vagy az adóvégrehajtót határidő tűzésével az elmulasztott intézkedés megtételére kötelezi.
2. A szabályozás általános jelleggel is kimondja, hogy a végrehajtás során hozott végzések elleni jogorvoslat a végrehajtási kifogás.
Ugyanakkor mégis van olyan, a végrehajtással összefüggő döntés mely ellen nem végrehajtási kifogásnak, hanem fellebbezésnek van helye. Ilyen pl. az Art. 172. § (1) bekezdés l) pontja alapján, a végrehajtási eljárás akadályozása miatt mulasztási bírságot kiszabó határozat, mely ellen értelemszerűen nem végrehajtási kifogásnak, hanem fellebbezésnek van helye. A határozat érdemi határozatnak minősül, amely bíróság előtt keresettel is megtámadható.
Az adóhatóság gyakorlatában több esetben előfordult, hogy a végrehajtási eljárásban a végrehajtó által készített jegyzőkönyv kijavítása vagy kiegészítése iránt kérelmet nyújtottak be. Ezeket a kérelmeket nem lehet végrehajtási kifogásnak tekinteni, hanem elintézésük során a Vht. 224. § (2) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni. A hivatkozott szakasz ugyanis kimondja, hogy a végrehajtó kérelemre vagy hivatalból saját hatáskörben kijavíthatja és kiegészítheti az általa készített jegyzőkönyvet. A kijavításról és a kiegészítésről a végrehajtó jegyzőkönyvet készít, amelyet a feleknek kézbesít.
Gyakorlati tapasztalat az is, hogy az egyes végrehajtási intézkedéseket - pl. ingó-foglalást - az adósok sokszor nem ennek a tudomásra jutásától számított 8 napon belül, hanem egy ezzel összefüggő, de későbbi végrehajtási intézkedés - pl. becsérték megállapítása vagy éppen az árverés kitűzése, árverés megtartása - elleni végrehajtási kifogásban támadják. Ennek a lehetőségnek az egyértelmű kizárása érdekében született az a rendelkezés, hogy a végrehajtási kifogás előterjesztésére rendelkezésre álló 8 nap a sérelmezett intézkedés vagy annak elmaradásának tudomására jutásától számítandó. Azaz egyértelművé vált, hogy a végrehajtási kifogás mindig az adott végrehajtási cselekményre vonatkozhat. A sérelmezett intézkedéstől számított 6 hónap elteltével benyújtott végrehajtási kifogást érdemi vizsgálat nélkül utasítja el a felettes szerv. Más a helyzet azonban a szubjektív 8 napos határidőn túl, de az objektív 6 hónapos határidőn belül benyújtott kifogásokkal. Amennyiben a kifogást 8 napon túl, de a sérelmezett intézkedéstől számított 6 hónapon belül terjesztik elő, akkor a kifogás tartalma szerint a végrehajtási intézkedés elleni felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek is minősülhet. Ennek tisztázása kapcsán, azonban arra is figyelemmel, hogy a felügyeleti eljárás illetéke a jogorvoslati kérelemmel érintett, illetve vitatott összegtől függően a végrehajtási kifogás 5.000,-Ft fix összegű illetékénél magasabb is lehet, a jogorvoslati illetékről való tájékoztatást is tartalmazó nyilatkozattételre való felhívással kell tisztázni, hogy a kifogást előterjesztő kéri-e a jogorvoslati kérelem felügyeleti intézkedés iránti kérelemként való elbírálását. Amennyiben a kifogást fenntartja és a felügyeleti kérelemként való elbírálást nem kéri, úgy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának van helye. Ha pedig kéri a felügyeleti eljárás lefolytatását, úgy a felettes adóhatóság jogszabálysértés esetén felügyeleti intézkedést tesz, vagy jogszabálysértés hiányában a felügyeleti intézkedés mellőzéséről értesíti a felügyeleti kérelmet benyújtót.
Konkrétan rendelkezik arról is a törvény, hogy a végrehajtási kifogás kapcsán milyen döntést hozhat a felettes szerv. A kifogás tárgyában hozott végzés ellen a kifogást előterjesztő fellebbezéssel élhet.

A végrehajtási eljárás felfüggesztése és szünetelése

Art. 160. §

Art. 160. § (1) bekezdés
A végrehajtási eljárás felfüggesztésére a végrehajtást foganatosító adóhatóság jogosult. A felfüggesztett végrehajtást csak a felfüggesztést elrendelő hatóság intézkedésére lehet továbbfolytatni.
Art. 160. § (2) bekezdés
Illeték ügyekben előfordulhat, hogy a fizetési kötelezettséget előíró határozatot követően a felek felbontják a szerződést, vagy más ok miatt például az eladott lakás vételárának beszámításához kapcsolódóan kérik az illeték törlését, ami az illetékfizetési kötelezettség csökkenését vagy megszűnését vonhatja maga után. Mivel az illetékelőleg, fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, az illetékelőleget előíró fizetési meghagyások esetén az adóhatóság jogerős fizetési meghagyás hiányában is megindíthatja a végrehajtást, és ilyen esetben, ha a fellebbezés alapos, akkor utóbb jogszabálysértővé válhat a végrehajtás. Az adós mellett az adóhatóságnak sem áll érdekében, hogy ilyen függő helyzetekben folytassa a végrehajtást, hiszen utóbb jogszabálysértővé válhat a végrehajtás, ami további feladatokat generál az adóhatóság oldalán. Az ilyen esetekre jelent megoldást, hogy a 2011. január 1-jétől hatályos módosítás alapján az adóhatóság erre irányuló kérelem esetén felfüggesztheti a végrehajtási eljárást, ha úgy ítéli meg, hogy az illetékkötelezettség megszűnése várható.
Art. 160. § (3) bekezdés
A végrehajtás felfüggesztéséről az adóhatóság dönthet kérelemre vagy a felettes szerve rendelkezésére. Az adóhatóságon kívül azonban a határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perekben a bíróságnak is lehetősége van a végrehajtás felfüggesztésére. Ennek feltétele, hogy a jogerős másodfokú határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezzék és a per során - akár a keresetben, akár attól függetlenül - a végrehajtás felfüggesztése iránt kérelmet terjesszenek elő. A felfüggesztés iránti kérelem tárgyában a bíróság végzéssel határoz. A kérelemnek helyt adó jogerős végzés esetén beállnak a felfüggesztés jogkövetkezményei, míg elutasítás esetén az adóhatósági határozat végrehajtásának nem lesz akadálya. Hangsúlyozni szükséges, hogy önmagában a másodfokú határozat ellen előterjesztett keresetnek a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. A per során benyújtott felfüggesztés iránti első kérelem viszont a végrehajtás szünetelését eredményezi a jogerős döntés meghozataláig.
Art. 160. § (4)-(6) bekezdés
A végrehajtás felfüggesztéséhez hasonló jellegű jogintézmény a végrehajtási eljárás szünetelése, mely azt jelenti, hogy az egyébként megindítható végrehajtási eljárást az erre jogosult hatóság nem kezdeményezi, illetőleg nem kezdi meg, ha pedig már foganatosított végrehajtási cselekményeket, akkor a soron következő lépést nem teszi meg. A végrehajtás szüneteléséről külön döntést nem kell hozni.
A végrehajtás szünetelését eredményező okok az alábbiak:
1. Szünetel a végrehajtási eljárás, ha az adózó kérelmére az adóhatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett.
2. Szünetel a végrehajtási eljárás, ha az adózó fizetési halasztás, részletfizetés vagy az adótartozás mérséklésére irányuló kérelme tárgyában jogerős döntést még nem hoztak. Az adózónak ugyanis a végrehajtási eljárás során is lehetősége van a tartozás mérséklését, a tartozás megfizetésére részletfizetést vagy halasztást kérni.
Ugyanakkor a visszaélések (többszöri kérelem benyújtásával a végrehajtás ellehetetlenítése) elkerülése végett az Art. szerint a kérelem elutasítását követően a további kérelmek a végrehajtásnak már nem jelentik az akadályát. Nem eredményezi a végrehajtási eljárás szünetelését, ha a fizetési könnyítésre vagy az adótartozás mérséklésére irányuló kérelmét az adózó visszavonta.
2011. január 1-jétől pedig egyértelműen kimondja a törvény, hogy az sem eredményezi a végrehajtási eljárás szünetelését, ha a fizetési könnyítésre vagy az adó mérséklésére irányuló eljárás nem érdemi határozattal, hanem eljárást megszüntető végzéssel zárul. Erre akkor kerülhet sor, ha például az adózó a hiánypótlási felhívásra vagy a nyilatkozattételre felhívásra nem reagál, és az adóhatóság a rendelkezésre álló adatok alapján nem tudja megállapítani a fizetési könnyítés vagy mérséklés engedélyezéséhez szükséges feltételeket, ilyen esetben az adóhatóság a Ket. szabályai alapján az eljárást megszüntetheti.
Továbbá akkor sem szünetel a végrehajtás, ha az adózó olyan adónem tekintetében, vagy olyan okból kérte a fizetési könnyítést, illetve tartozás mérséklést, melynek engedélyezését az Art., vagy más törvény szabályai kizárják.
Ha az adóhatóság az árverést kitűzte, az adózó által akár első esetben benyújtott fizetési könnyítési, mérséklési, elengedés iránti kérelem a végrehajtást nem szünetelteti. Ez a szabály is a végrehajtási eljárás elhúzódásának megakadályozását szolgálja. Mivel ingók és ingatlanok nemcsak árverésen, hanem pályázat útján is értékesíthetőek, ezért nincs lehetőség a végrehajtási eljárás szüneteltetésére, ha a fizetési könnyítésre vagy adótartozás mérséklésre irányuló kérelem benyújtására a pályázat meghirdetését követően kerül sor.
Természetesen ezeket a kérelmeket - csakúgy, mint a fent említett ismételt kérelmeket - is el kell bírálni az általános szabályok szerint.
3. A végrehajtási eljárás szünetel továbbá az adó megfizetésére határozattal kötelezett személyt megállapító határozat jogerőre emelkedéséig, ha az adózó meghalt, illetőleg megszűnt.
Az adózó halála, illetőleg a megszűnése azért szünetelteti a végrehajtási eljárást, mert, amíg nem tisztázódik, hogy van-e az adótartozás megfizetéséért az Art. 35. § (2) bekezdése alapján mögöttes felelősséggel tartozó személy, a végrehajtás folytatásának gyakorlatilag nincs értelme. Ilyenkor hiányzik az eljárás egyik alanya, s értelmezhetetlenné válnak azok a rendelkezések, amelyek szerint a végrehajtást az adós vagyona elleni kényszerintézkedéssel kell foganatosítani.
A szabályozás bevezetését a hagyatéki eljárásnak, illetve a megszűnt szervezet jogutódlása végleges rendezésének bizonyos esetekben évekig történő elhúzódása indokolta.
4. Szünetel a végrehajtási eljárás, ha az adózó az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatának kezdeményezése során első alkalommal terjeszt elő végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet. A szünetelés ilyenkor a kérelem jogerős bírósági elbírálásáig tart.
Az adózói rosszhiszemű eljárásvitel megakadályozása érdekében a bíróságnál előterjesztett végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem benyújtása a végrehajtás szünetelését automatikusan csak egyszer eredményezi. Ez nem érinti a bíróságnak azt a jogát, hogy a végrehajtást bármikor felfüggessze, azonban a másodszori, harmadszori, stb. kérelem előterjesztése már nem eredményezi automatikusan a végrehajtás szünetelését.
5. 2011. január 1-jétől szünetel a végrehajtás, ha a gazdasági társaság, vagy polgári jogi társaság tartozásaiért helytállni köteles tagot vagy szervezetet kötelezi az adóhatóság az adó megfizetésére és az adó megfizetésére kötelezettel szemben felszámolási eljárás indult. Ilyen esetben a felszámolási eljárásra tekintettel az adóhatóság nem tudja az adótartozást végrehajtás útján behajtani, ezért a felszámolási eljárás megindításának közzétételétől a felszámolás jogerős befejezéséig szünetel a végrehajtás.
6. Továbbá akkor is szünetel a végrehajtási eljárás, ha külön törvény így rendelkezik.
Külön törvény rendelkezéseinek kell tekinteni magát a Vht.-t is. A Vht. szünetelési okként szabályozza például az igénypereket, vagyis azt az esetet, ha az adóstól lefoglalt ingó vagy ingatlan vagyontárgyról harmadik személy azt állítja, hogy az az ő tulajdona és ennek megállapítása iránt a bíróságnál igénypert indít, az igényper befejezéséig az adóhatóságnak nincs joga az értékesítés irányába további cselekményeket foganatosítania.
Az Art. 160. § (6) bekezdése tartalmazza azt a szabályt, hogy a fizetési halasztás, részletfizetés vagy az adótartozás mérséklésére irányuló kérelem esetén a szünetelés kezdő időpontja a kérelem megérkezését követő nap, míg a második fordulat új rendelkezésként vezette be a határozat bírósági felülvizsgálata során a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem vonatkozásában a kezdőnap meghatározását. E szerint a határozat bírósági felülvizsgálata során előterjesztett végrehajtási eljárás felfüggesztésére irányuló kérelem esetén a szünetelés kezdő időpontja a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásának napját követő nap.

Végrehajtás megkeresésre

Art. 161. §

Art. 161. § (1)-(8) bekezdés
1. A szabályozás szerint az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő fizetési kötelezettséget megállapító, nyilvántartó szerv, illetőleg a köztartozás jogosultja a 10000 forintot - 2011. december 31-ig 5000 forintot- meghaladó köztartozás behajtása érdekében az adóhatóságot keresi meg.
2011. december 31-ig a jogosult általános szabályként negyedévenként, mégpedig a negyedévet követő hónap 15. napjáig élhetett megkereséssel, azonban rendkívüli esetben, amikor a hátralék későbbi megfizetése veszélyeztetett, soron kívül is megkereshette az adóhatóságot. 2012. január 1-jétől új rendelkezés, miszerint a jogosult a fizetési határidő leteltét követő 15 nap elteltével élhet a megkeresés lehetőségével az adóhatóság felé.
A megkeresés alapján történő végrehajtás alapesetét az (1) bekezdés első és második mondata tartalmazza, mely szerint - az ott meghatározott feltételek megléte esetén - az adók módjára behajtandó köztartozás [lásd Art. 4. § (2) bekezdését] jogosultja megkeresi az adóhatóságot a behajtás végett. Azt, hogy ebben az esetben mely adóhatóság rendelkezik hatáskörrel az Art. 146. § (2) bekezdés a) és b) pontja szabályozza.
Az eljáró állami adóhatóság illetékességét a NAV Korm. r. 44. §-a határozza meg. Ennek értelmében a jogi személyiség nélküli vállalkozó esetén az illetékességet a székhely, ennek hiányában a telephely határozza meg. Jogi személy, illetőleg egyéb szervezet esetén szintén a székhely, ennek hiányában a telephely, mely alatt a tevékenység gyakorlásának helyét is érteni kell.
Az önkormányzati adóhatóság csak magánszemély adók módjára behajtandó köztartozása ügyében jár el, jogi személy és egyéb szervezet adók módjára behajtandó köztartozásának behajtása az állami adóhatóság hatáskörébe tartozik.
Ugyanakkor a törvény e főszabálytól való eltérésre is lehetőséget ad, így például a meg nem fizetett hallgatói hitelt - adók módjára - az állami adóhatóság hajtja be [lásd az Art. 177. § (2) bekezdését]. Az (1) bekezdés harmadik mondata viszont arra az esetre ad szabályozást, amikor a köztartozás (Art. 178. § 20. pont) beszedésére jogosult önkormányzati adóhatóságnak az illetékességi területén folytatott végrehajtása akadályba ütközik vagy eredménytelen. Mivel tehát az Art. 146. § (2) bekezdése szerinti hatásköri szabály speciálisan az adók módjára behajtandó köztartozások behajtása tekintetében osztja el a feladatokat az egyes adóhatóságok között, az nem vonatkozik az adókra (illetékekre). Az (1) bekezdés harmadik mondata is arra utal, hogy az általános hatásköri szabályoknak megfelelően az önkormányzati adóhatóságok csak másik önkormányzati adóhatósághoz fordulhatnak ebben az esetben ilyen megkereséssel, függetlenül attól, hogy magánszemélyről vagy jogi személyről, egyéb szervezetről van-e szó.
Az (1) bekezdés negyedik mondata a 146. § (4) bekezdéssel függ össze, mely az adóhatóságnak lehetővé teszi - saját behajtó apparátus fenntartása helyett - az önálló bírósági végrehajtó igénybevételét.
2009. július 9-i hatállyal az adók módjára behajtandó köztartozás jogosultjának megkeresésére eljáró önkormányzati adóhatóság illetékességére irányadó rendelkezések kiegészültek egyrészt - a Ket. 21. § (4) bekezdésének mintájára - az utolsó ismert lakóhely szerinti adóhatósággal, másrészt külföldi magánszemély esetén - illetékességet megalapozó egyéb tényező hiányában - a fővárosi főjegyző kizárólagos illetékességének megállapításával.
2. A megkeresés kötelező elemeit a törvény taxatív módon határozza meg, ilyen többek között a behajtást kérő és a fizetésre kötelezett azonosítására szükséges adatok, a tartozás jogcíme, a tartozást előíró határozat száma, jogerőre emelkedésének időpontja és a tartozás összege. A megkeresés az Art. 145. §-a alapján végrehajtható okirat, ezért különösen fontos, hogy minden kötelező adatot tartalmazzon, hiszen ez a garancia arra, hogy a végrehajtásra a megfelelő személy ellen és valós tartozás alapján kerüljön sor. Az adóhatóság a végrehajtást csak pontos adatok alapján és csak olyan megkeresés alapján folytathatja le, amely valamennyi törvényben előírt elemet tartalmazza. A megkeresés szabályai között helyesen előírja a törvény, hogy ha a behajtást kérőt törvény valamely végrehajtási cselekmény foganatosítására kötelezi, annak megtörténtét a megkeresésben igazolni kell. Indokolatlan ugyanis a megkereséssel más szerv részére feladatot adni akkor, amikor a behajtást kérő nem tesz eleget az előírt feladatának, továbbá a megkeresett szervnek nyilvánvalóan információval kell rendelkeznie arról, hogy milyen végrehajtási cselekmények történtek meg már az ügyben.
Behajtás végett nemcsak a kötelezett székhelye, telephelye, lakóhelye stb. szerint illetékes adóhatóság kereshető meg, hanem a (6) bekezdése szerint a végrehajtás alá vonható vagyontárgy fekvése, fellelhetősége alapján illetékes adóhatóság is.
Az adók módjára behajtott összeget a beszedőnek értelemszerűen azonnal át kell utalnia a köztartozás jogosultjának.
Az adók módjára behajtandó köztartozásra a végrehajtási eljárás szabályait kell alkalmazni, de ingatlanon jelzálogjogot alapítani nem lehet.
3. 2009. január 1-jétől a megkereső szervnek - figyelemmel arra, hogy a megkereső szerv által megelőlegezendő költségminimum összege alacsony volt és azt az adóhatóságnak eredménytelen inkasszó, letiltás miatt sokszor kellett visszautalnia − nem kell a költségminimumot megelőlegezni, az adóhatóság ennek hiányában is megindítja a végrehajtást.
Az adóhatóság az eljárása végén megállapítja a ki nem egyenlített költségeket, melyet az adóhatóságnak és a behajtást kérőknek követelésarányosan kell viselniük. Az adóhatóság a behajtást kérőt felszólítja a megállapított költség megfizetésére. Amennyiben a behajtást kérő a felszólításnak nem tesz eleget, úgy az adóhatóság a költség megfizetésére határozattal kötelezi, mely határozat az adóigazgatási eljárásban az Art. 145. § (1) bekezdés a) pontja alapján végrehajtható okirat. Az adóhatóság 2011. január 1-jétől a végrehajtást kérőt nem a behajthatatlan tartozásról, hanem a végrehajtás eredménytelenségéről és az eljárás megszüntetéséről tájékoztatja. A törvény korábbi szóhasználata nem volt pontos, mert a behajthatatlanság megállapítására nem az adóhatóság, hanem a megkereső szerv volt jogosult.
Art. 161. § (9)-(9d) bekezdés
Az adóhatóságnak az adók módjára behajtandó köztartozás beszedése érdekében folytatott végrehajtása során, - tekintettel arra, hogy nem saját követelését érvényesíti − hatásköre csak arra terjed ki, hogy a tartozás jogosultjának megkeresésére, az abban megjelölt összegű köztartozás behajtása érdekében intézkedjen. Mivel a beszedendő összeg jogosultja nem az adóhatóság, így a behajtandó köztartozásra fizetési könnyítést nem engedélyezhet, a tartozást nem mérsékelheti, és főszabály szerint nem minősítheti behajthatatlannak. A behajthatatlanná minősítés tilalma alól az Art. egy kivételt nevesít, a − többnyire csekély összegű − szabálysértési helyszíni bírságot.
A korábbi szabályok 2012. január 1-jétől kiegészültek az adók módjára behajtandó köztartozásokat érintő fizetési könnyítési kérelmekkel kapcsolatos, részletes eljárási rendelkezésekkel. E szerint, ha az adók módjára behajtandó köztartozásra irányuló fizetési könnyítés, mérséklés (elengedés) iránti kérelmet az adóhatósághoz terjesztik elő, az adóhatóság a kérelmet a beérkezéstől számított 5 napon belül megküldi a behajtást kérő részére. A szabály kifejezetten kimondja, hogy az adóhatóságnak a kérelem megalapozottságát érdemben nem kell vizsgálni.
Ha az adók módjára behajtandó köztartozásra irányuló fizetési könnyítés, illetve mérséklés (elengedés) iránti kérelmet a köztartozás jogosultjához (behajtást kérőhöz) nyújtották be, erről - a kérelem megküldésével egyidejűleg - a jogosult haladéktalanul értesíti az adóhatóságot.
A köztartozás jogosultja a kérelemre hozott döntésről is haladéktalanul értesíti az adóhatóságot, továbbá tájékoztatja a köztartozás pontos (fennmaradó) összegéről, illetve - fizetési könnyítés engedélyezése esetén - a végrehajtás szünetelésének időtartamáról. Ha az adós teljesítette a kedvezményben foglalt feltételeket, a követelés jogosultja (behajtást kérő) a megkeresést visszavonja, illetve ellenkező esetben a fizetés elmaradásáról, és a még behajtandó összegről tájékoztatja az adóhatóságot.
Art. 161. § (10) bekezdés
Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 92. § (6) bekezdése (2011. december 31-ig az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (régi Áht.) 33. § (13) bekezdése) előírja, hogy az egyedi és jogszabályi állami kezesség-, illetve állami garanciavállalások alapján a központi költségvetés által kifizetett összeg - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a tartozás eredeti kötelezettjének állammal szembeni tartozásává válik, és azt adók módjára kell behajtani. Az adók módjára behajtandó tartozás előírása, nyilvántartása és végrehajtása az állami adóhatóság feladata.
Az Áht. a hivatkozott rendelkezésében az adók módjára való behajtást rendeli el, de e mellett azt is kimondja, hogy a tartozás nyilvántartása és előírása is az állami adóhatóság feladata. Miután az Áht. előírása szerint ebben az esetben a tartozás előírását és nyilvántartását is az adóhatóság végzi, így a tartozás végrehajtása már nem egy behajtást kérő hatóság megkeresésén alapul, ezért a törvény ez esetben kizárja a "Végrehajtás megkeresésre" alcím alatt szereplő szabályok alkalmazását.
A fentiek miatt nem alkalmazható a (9) bekezdésben szereplő korlátozás sem, vagyis az állami kezességvállalással érintett összegek vonatkozásában az adóhatóság pl. fizetési könnyítést engedélyezhet.
2011. január 1-jétől hatályos módosítás e § szabályainak alkalmazása alól kiveszi az állami garancia és viszontgarancia alapján a költségvetésből kifizetett összeg alapján a tartozás kötelezettjének az állammal szembeni tartozását, amely adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül, de nem e törvényi rendelkezések alapján, hanem az adótartozásokra vonatkozó szabályok szerint kell a behajtásuk iránt intézkedni.

Végrehajtás az önkormányzati adóhatóság megkeresésére

Art. 161/A. §

Art. 161/A. §
A helyi iparűzési adóval kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 2010. évi LVII. törvény a helyi iparűzési adóval kapcsolatos adóztatási feladatokat visszautalta az önkormányzati adóhatóság hatáskörébe, ezzel párhuzamosan azonban a gépjárműadó és a helyi adók eredményesebb végrehajtása érdekében lehetővé tette, hogy az önkormányzati adóhatóságok a gépjárműadóval és a helyi adóval összefüggő legalább 10 000 forintot elérő tartozások behajtása végett megkeressék az állami adóhatóságot. A végrehajtásra az adók módjára behajtandó köztartozásokra irányadó szabályok vonatkoznak, néhány eltérő rendelkezéssel. Ilyen eltérés, hogy a megkeresésben nem kell megjelölni azt a jogszabályt, ami a tartozás végrehajtását lehetővé teszi, és az önkormányzati adóhatóságnak a megkeresés előtt meg kell kísérelnie a tartozás átvezetéssel vagy visszatartás útján való végrehajtását. A megkeresés nem tartalmazhatja azt a tartozást, amelyre vonatkozóan az önkormányzati adóhatóság már kezdeményezte az állami adóhatóságnál a visszatartási jog gyakorlását. A helyi adók és a gépjárműadó behajtása abban is eltér a többi adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtásától, hogy az állami adóhatóság jelzálogjogot is bejegyeztethet az adós tulajdonában álló ingatlanra. Több önkormányzat megkeresése esetén a behajtott összeg a megelőzés elve alapján azt az önkormányzati adóhatóságot illeti, amelynek megkeresése korábban érkezett.

Behajthatatlan adótartozás nyilvántartása

Art. 162. §

Art. 162. § (1)-(2) bekezdés
A hatályos rendelkezések értelmében az adóhatóság végrehajtható vagyon hiányában az adózó adótartozását és állami kezességvállalásból eredő, állammal szemben fennálló tartozását továbbra is behajthatatlannak minősíti, de azt - a korábbi eljárástól eltérően - nem törli végzéssel, hanem behajthatatlanság jogcímén tartja nyilván a letéti számlán. Ennek következménye, hogy a behajthatatlan tartozásokat pl. az adóigazolások kiállítása során figyelembe kell venni illetve ezek a tartozások az automatikus késedelmi pótlék számításban is részt vesznek.
Az adótartozás behajthatatlanság címén való nyilvántartása - az elévülési időn belül - nem jelenti az adótartozás követelésére vonatkozó jog megszűnését, mivel ha ezt követően az adótartozás (az adó megfizetésére kötelezett személy körülményeinek megváltozása következtében) behajthatóvá válik, azt az eredeti esedékesség időpontjával újból elő kell írni.
Az adótartozás behajthatatlanná minősítésről, illetve ilyenként való nyilvántartásáról az adóhatóság nem értesíti az adózót.
Art. 162. § (3) bekezdés
Az Art. fenti rendelkezése lehetővé teszi, hogy kis összegű - többségében ki nem egyenlített pótlék -, illetve egyéb tartozásokat az adóhatóság nyilvántarthassa behajthatatlanság címén akkor is, ha az (1) bekezdésben meghatározott feltétel nem áll fenn. A behajthatatlanság címén való nyilvántartás indoka ebben az esetben a költségkímélet, mivel a behajtás érdekében szükséges intézkedések megtétele a kisösszegű tartozással arányban nem álló költségeket eredményezne, ami abban az esetben állapítható meg, ha a lefolytatott pénzforgalmi végrehajtás (inkasszó, munkabérből történő letiltás) eredménytelennek minősült.
Az ilyen címen való elkülönített nyilvántartásba vétel feltétele az adótartozás összege, ami nem haladhatja meg a 10.000 forintot.

A végrehajtás költsége

Art. 163. §

Art. 163. §
A végrehajtási költségekre, azok jogcímére tételes felsorolás nem adható, végrehajtási költségnek minősül minden olyan ténylegesen felmerült kiadás, ami az adó behajtásával kapcsolatos. A végrehajtási költségek viselésére az adózót minden esetben végzéssel kell kötelezni.
Ugyanakkor a rendelkezés - a 161. § szerinti szabályozással való összhang érdekében - egyértelművé teszi, hogy az adók módjára behajtandó köztartozás megkeresésre történő végrehajtása esetén a költséget végső soron az adók módjára behajtandó köztartozás fizetésére kötelezett személy viseli.
Garanciális szabály az a rendelkezés, mely szerint jogtalan biztosítási intézkedés esetén az azzal felmerült költségeket az adóhatóság viseli.

Elévülés

Az elévülés a jogrendszer majd minden területén ismert jogintézmény. Általánosságban azt jelenti, hogy valamely jogviszonyból származó igény meghatározott idő eltelte után jogi eszközökkel már nem érvényesíthető.
Ennek elsődleges jogpolitikai indoka az, hogy huzamosabb ideig ne álljanak fenn bizonytalan jogi helyzetek.
Hosszabb idő elteltével egyre nőnek a bizonyítási nehézségek (tárgyi bizonyítékok elvesznek, a tanúk emlékezete elhalványul, stb.), továbbá az igényérvényesítés hosszabb időn át való elmulasztása arra is utal, hogy a jogosultnak az igényhez fűzött érdeke csökkent vagy meg is szűnt.
Az elévülés magát az alanyi jogosultságot nem szünteti meg, csak az állami kényszer útján történő érvényesíthetőséget zárja ki. Ezért ha valaki egy már elévült követelést önkéntesen teljesít, ez utóbb nem követelhető vissza, pl. jogalap nélküli gazdagodás címén.

Art. 164. §

Art. 164. § (1)-(1b) bekezdés
Az elévülés jogintézményének fontossága elengedhetetlenné teszi, hogy az adott jogviszonyra vonatkozó jogszabály pontosan megjelölje, hogy az elévülés mire vonatkozik, és napra pontosan meghatározza az elévülési idő kezdő- és végpontját.
1. A kezdő időpont értelemszerűen valamely esemény, cselekmény bekövetkeztéhez fűződik. Az adó megállapításához való jog esetében ez az időpont nem esik (nem eshet) egybe a konkrét adókötelezettség keletkezésével. Pl. a társasági adó alanya egész évben adóköteles tevékenységet folytat, elvileg minden egyes árbevételének lehet adótartalma, de a tényleges adó megállapítására csak az éves számvetés (mérleg, eredmény-kimutatás, bevallás) elkészítésével kerül sor. Még a bevallás benyújtásával sem kerül az adóhatóság olyan helyzetbe, hogy az adó utólagos megállapításához való jogát maradéktalanul érvényesíteni tudja, hiszen a bevallásokat fel kell dolgozni, adatait a kontrolladatokkal össze kell vetni, sőt még az adott éves folyószámla egyeztetések, valamint önellenőrzések következtében is módosulhat az adó.
Mindezekre tekintettel rendelkezik úgy a törvény, hogy az adó megállapításához való jog elévülésének kezdő időpontja annak a naptári évnek az utolsó napja, amikor az adóról bevallást, illetve bejelentést kellett volna tenni. A feltételes mód használata azért indokolt, mert akkor is ezzel a nappal kezdődik az elévülés, ha az adózó - a törvényi előírás ellenére - nem, vagy ennél később (pl. a következő évben) tette meg bevallását.
A "bejelentés" kifejezés egyes helyi adókra vonatkozik, amelyeknél az adózónak - ha nem önadózó - az adókötelezettség keletkezéséről, az adó megállapításához szükséges adatokról az önkormányzati adóhatósághoz bejelentést kell tenni, és ennek alapján az adót az adóhatóság állapítja meg (veti ki).
További jellegzetessége a helyi adóknak, hogy mindaddig, amíg az adókötelezettségben változás nem következik be, újabb bejelentést tenni nem kell, hanem a korábban kivetett adót kell az Art. 2. számú mellékletének II. fejezetében meghatározottak szerint megfizetni. (Erre a "megfizetésre" utal a bekezdés első mondatának második fordulata).
2. Az elévülés a kezdő időponthoz képest 5 év elteltével következik be, tehát pl. 2004. évre vonatkozó adó tekintetében (amelyről bevallást 2005. február 15-éig kellett benyújtani) az elévülés 2005. december 31-én kezdődött és 5 év elteltével ugyanazon a napon, tehát 2010. december 31-én fejeződött be. Ez azt jelenti, hogy az adóhatóság legkésőbb 2010. december 31-én tehetett megállapítást az 2004. évi adóval kapcsolatban.
Az "adó megállapítása" alatt a jogerős adóhatósági megállapítást kell érteni (tehát nem a megállapítások jegyzőkönyvi rögzítését), viszont az esetleges bírósági felülvizsgálat során hozott jogerős döntés e körön kívül esik [lásd még az Art. 164. §-ának (5) bekezdéséhez fűzött magyarázatot].
3. A megszokott naptári évvel megegyező adóév mellett az üzleti évvel megegyező adóév fogalom miatt (lásd bővebben a 178. § 2. ponthoz és a 6. sz. melléklethez írt magyarázatot) az üzleti évet alkalmazóknál a társasági adó, az osztalékadó és a helyi iparűzési adó tekintetében az elévülés számítására különös gonddal kell ügyelni, mivel az Art. 32. § (1) bekezdés és a 6. sz. melléklet 2/a) és 3/a) pontja szerint az üzleti évet választó adózónak ezen adókról az adóév utolsó napját követő 150. napig kell teljesítenie az adóbevallási kötelezettségét az állami, illetve az önkormányzati adóhatósághoz.
4. Az elévülési idő számítása általában az előzőek szerint történik a költségvetési támogatások, adóvisszatérítések esetén is. Különös esetet képez azonban egyes adóknál az évközi (havi illetve negyedéves) bevallások rendszere. Az elévülés kezdő időpontja itt is a bevallás esedékessége szerint alakul, vagyis az I-XI. havi (illetve I-III. negyedévi) kötelezettségek tekintetében a tárgyév december 31-étől, míg a decemberi (illetve IV. negyedévi vagy éves) kötelezettségeknél - mivel ezek bevallása a következő évre áthúzódik - a tárgyévet követő év december 31-étől folyik az elévülés. Az Art. tartalmazza a túlfizetés elévülésének szabályait is, mely szerint a túlfizetés visszaigényléséhez való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amikor a visszaigényléshez való jog megnyílt.
5. Az Art. különös szabályt tartalmaz arra az esetre, ha az adómegállapításhoz való jog elévüléséig kevesebb, mint hat hónap van hátra, mivel előfordult, hogy az adózók egy része - meg kívánva akadályozni az ellenőrzés lefolytathatóságát - olyan módon próbált jogosulatlan adóelőnyhöz jutni, hogy az adó megállapításához való jog elévülése napját megelőző napokban nyújtott be nagy összegű támogatási igényt (negatív kötelezettséget) tartalmazó adóbevallást és kezdeményezte az összeg kiutalását. A törvény az elévülési idő meghosszabbításával lehetőséget adott az adóhatóságnak arra, hogy ezekben az esetekben a szükséges ellenőrzést lefolytathassa.
6. Az adót érintő bűncselekmények az elkövetési módtól függően eltérően minősülnek költségvetési csalásnak (Btk. 310. §), illetve csalásnak (Btk. 318. §). Mint ahogy a Legfelsőbb Bíróság az 1/2006. Büntető jogegységi határozatában rámutatott, csalás bűncselekményét valósítja meg az, aki adóalanyiság nélkül vagy adóalanyként, de valóságos gazdasági tevékenység nélkül kiállított bizonylatok alapján igényel vissza általános forgalmi adót. A jogi minősítést meghatározó kár a visszaigényelt, és visszautalt, illetőleg egyéb módon elszámolt általános forgalmi adó összege. Az adócsalás bűntettét követi el az általános forgalmi adó alanya, ha - akár az általa felszámított fizetendő adóra nézve, akár más adóalany által előzetesen felszámított levonható adó összegének a feltüntetése körében - fiktív bizonylatok alapján valótlan adatokat közöl az adóhatósággal, amennyiben cselekményének az eredménye a törvényes mértékű adófizetési kötelezettség keretei között marad. A jogi minősítés alapjául szolgáló elkövetési érték az adócsökkentés összege. Abban az esetben, ha az adóalany fiktív bizonylatok felhasználásával történő adóelszámolása a törvény szabályai szerint fizetendő általános forgalmi adó összegének csökkentésén túlmenően jogszerűtlen adó-visszatérítési igényt is eredményez, - függetlenül a visszatérítés módjától - az elkövető terhére az adócsalás bűncselekményével valóságos alaki halmazatban a visszaigényelt adó összegére, mint kárra megvalósult csalás bűncselekményét is meg kell állapítani.
Az elmaradt adó illetve a jogosulatlanul igényelt adó, költségvetési támogatás előírása és behajtása az adóhatóság feladata, amit azonban csak az elévülési időn belül tehet meg.
A Btk. 33. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a büntethetőség a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább három év elteltével évül el.
A költségvetési csalás (adócsalás és a munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás) legsúlyosabban minősülő eseténél, amikor az adóbevétel összege 500 millió forintot meghaladó mértékben csökken, a büntethetőség tíz év alatt évül el.
Csalás esetén pedig a büntethetőség nyolc év alatt évül el, amikor a bűncselekménnyel okozott kár az 50 millió forintot meghaladja, de 500 millió forintot nem haladja meg, illetve ha a 2 millió forintot meghaladó, de 50 millió forintot meg nem haladó kárt okozó csalást bűnszövetségben, vagy közveszély színhelyén, vagy üzletszerűen követik el.
Tíz év viszont a csalás büntethetőségének az elévülése akkor, ha a bűncselekménnyel okozott kár az 500 millió forintot meghaladja, illetve ha az 50 millió forintot meghaladó, de 500 millió forintot meg nem haladó kárt okozó csalást bűnszövetségben, vagy közveszély színhelyén, vagy üzletszerűen követik el.
Bűncselekménynek minősülő "adórövidítés" esetén indokolt, hogy az állam mindaddig érvényesíthesse az adómegállapításhoz való jogát, amíg az elkövető büntetőjogi úton is felelősségre vonható.
A Btk. több bűncselekmény esetén lehetőséget ad a büntetőeljárás megszüntetésére, ha az elkövető megtéríti az általa okozott kárt. Amennyiben ezen ok alapján az eljárást megszüntetik, jogerős ítélet hiányában nem lenne alkalmazható az elévülésre vonatkozó speciális Art. szabályozás, így előfordulhat, hogy az adózó hiába szándékozik megtéríteni az általa okozott kárt, az adómegállapításhoz való jog elévülése miatt erre nincs mód. Ezért szükséges volt egy kiterjesztő szabályozás beiktatása, mely szerint az Art. hivatkozott bekezdése akkor is alkalmazható, ha a büntetőeljárást az elkövetővel szemben azért szüntették meg, mert a vádirat benyújtásáig az elkövető a tartozását kiegyenlítette.
Art. 164. § (2) bekezdés
Az adózó - az önadózás rendjéből következően - az elévülési időn belül - az Art. 49. § (2) bekezdés szerinti önellenőrzési tilalom kivételével - bármikor végezhet önellenőrzést a korábban bevallott adói tekintetében. Miután az önellenőrzés a korábban bevallott adókötelezettségek lényeges módosulását is eredményezheti, nem indokolt elzárni az adóhatóságot attól, hogy az önellenőrzés helyességét - vagyis az eredetileg bevallott adókötelezettséget - ellenőrizhesse. Ezért az Art. úgy rendelkezik, hogy az adózó javára szóló önellenőrzés az elévülési időt − a bevallás benyújtásával, ettől az időponttól kezdve − megszakítja, tehát ilyenkor további 5 évig mód nyílik az eredeti adókötelezettség (és természetesen az önellenőrzés helyességének) a vizsgálatára.
Art. 164. § (3) bekezdés
Az adóigazgatási eljárásban elválik egymástól az adómegállapításhoz való jog - azaz, amíg kötelezettség vagy jog megállapítható, illetve előírható -, és a végrehajtáshoz való jog. Az adómegállapításhoz való jog elévülését követően akár évekig élhet még az adóhatóság végrehajtási jogával. Ez azt is eredményezheti, hogy ha egy adott kötelezettség utóbb az adómegállapításhoz való jog elévülését követően jogszabálysértőnek bizonyul, az adóhatóság a sérelmet már nem orvosolhatja, viszont - mivel végrehajtáshoz való joga még nem évült el -, azt köteles végrehajtani, mely nyilvánvaló jogsérelmet jelent az adózónál.
A (3) bekezdés szabálya a jogbiztonságot, az adózók érdekeit védi, hiszen az adó megállapításához való jog elévülését követően is lehetőséget biztosít az adóhatóságnak, illetve a felettes szervnek arra, hogy a jogszabálysértő megállapítások tekintetében a végrehajtáshoz való jog tekintetében még el nem évült összeg végrehajtásához való jogát korlátozza vagy megszüntesse.
A törvény a végrehajtási jog korlátozását és megszüntetését mindazon megállapítások tekintetében előírja, melyek jogszabálysértőnek minősülnek, függetlenül attól, hogy a jogszabálysértő kötelezettség-előírást teljesítették-e már. A végrehajtási jog korlátozását és megszüntetését ebből következően a jogszabálysértő adómegállapítás jogerőre emelkedésének időpontjára visszamenőleges hatállyal kell előírni, mely - amennyiben a törvénysértő módon előírt tartozást már behajtották, vagy akár önként teljesítették - visszatérítési kötelezettséget is eredményezhet.
Az adómegállapításhoz kapcsolódó késedelmi pótlék osztja a főkötelezettsége jogi sorsát. Amenynyiben jogszabálysértő az adómegállapítás, jogszabálysértő a felszámított késedelmi pótlék is, ezért a végrehajtási jog korlátozásának, illetőleg megszüntetésének arra is ki kell terjednie.
Art. 164. § (4) bekezdés
Az Art. sajátosan szabályozza az illeték-megállapításhoz való jog elévülését, ez esetben az elévülési időt annak az évnek az utolsó napjától kell számítani, amikor a vagyonszerzést illetékkiszabásra az állami adóhatóságnál bejelentették, vagy a vagyonszerzés bejelentésének elmulasztása az állami adóhatóság tudomására jut [lásd még az Art. 21. §-hoz fűzött magyarázatot is].
Art. 164. § (5) bekezdés
A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata keretében a bíróság többféle döntést hozhat [lásd az Art. 143. §-ának (1) bekezdését], ezek közül a határozat megváltoztatása, illetve a hatályon kívül helyezés mellett új eljárás elrendelése okozhat problémát.
Az adózók egyes csoportjaira vonatkozó adóellenőrzési időszakokat, valamint a peres eljárások elhúzódását figyelembe véve könnyen előfordulhatna, hogy az elévülés már a bírósági eljárás során bekövetkezik.
Ezért az (5) bekezdés rendelkezése szerint a bírósági eljárás időtartama alatt az elévülés nyugszik, vagyis az elévülési idő a bírósági eljárás idejével meghosszabbodik. Még ez a szabály sem akadályozza meg azonban az elévülést, ha az adóhatósági megállapításra az elévülési idő vége felé kerül sor, és a bírósági felülvizsgálat eredményeképpen a határozat hatályon kívül helyezése mellett új eljárást rendel el a bíróság. (Ilyenkor már rendszerint kevés az idő a jogerős befejezésre, a megoldást az alaphatározat kellő időben történő meghozatala jelentheti.)
Art. 164. § (6) bekezdés
1. Az adófizetési kötelezettségek, valamint a támogatási jogosultságok esedékességét a törvény mindig pontosan meghatározza (lásd az Art. 37. §-ának (1) bekezdéséhez fűzött magyarázatot), az elévülés kezdete tehát biztonsággal fűzhető ehhez az "eseményhez", a kezdő időpont az esedékesség évének utolsó napja.
Az "adótartozás" fogalmára az Art. 178. §-ának 4. pontja tartalmaz eligazítást. Lényeges elem, hogy a végrehajtást mindenképpen megelőzi egy "adómegállapítás", amely során a tartozást összegszerűen meghatározzák. Ez lehet az adózó saját bevallása, vagy az adóellenőrzés utólagos adómegállapítása során hozott határozat, illetve egyéb adóhatósági határozat, sőt maga a törvény rendelkezése is (pl. a késedelmi pótlék előírásánál).
2. A végrehajtási eljárás számos ok miatt elhúzódhat. Ezekre a törvény megfelelő biztosítékokat rendel, ami megakadályozza a követelés elévülésének beálltát az adós érdekkörében felmerült okok esetén. Előfordul azonban, hogy bár a jogosult (azaz az adóhatóság) a végrehajtás érdekében konkrét cselekményeket végez (pl. intézkedik ingók, vagy pénzkövetelés lefoglalása iránt), ezek első alkalommal nem járnak sikerrel. Ezért rendelkezik úgy a fenti bekezdés második mondata, hogy a végrehajtási cselekmény az elévülést 6 hónappal meghosszabbítja.
3. Az adótartozás végrehajtásához való jog elévülésének kezdő időpontja az esedékesség időpontjához - így az önadózás útján megállapított fizetési kötelezettség esetén az adóbevallás benyújtására előírt határidő utolsó napjához - kötődik. Az adótartozás végrehajtásához való jog elévülése tehát akkor is megkezdődik, ha az adózó az adóbevallását a törvényben előírt határidőben nem nyújtotta be. Mindez visszaélésre is lehetőséget adhat, ha az adózó olyan időpontban nyújtja be valamely nagyösszegű adófizetési kötelezettséget tartalmazó bevallását, amikor az adóhatóságnak az elévülésből még fennálló időn belül már nincs lehetősége a bevallott, ugyanakkor megfizetni elmulasztott adó végrehajtására. Az adóbevallás késedelmes benyújtása esetén az adó végrehajtásához való jog elévülése megszakad. A rendelkezést a 2009. február 1-jét követően végrehajthatóvá vált adótartozások vonatkozásában kell alkalmazni.
4. A Csődtv. 38. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontjában folyamatban levő végrehajtási eljárásokat, a végrehajtást foganatosító hatóságnak haladéktalanul meg kell szüntetnie, így törvény különös rendelkezése alapján az adóssal szemben az adótartozás érvényesítésére szolgáló adóvégrehajtás alkalmazása a felszámolási eljárás alatt, illetőleg ha a felszámolási eljárás eredményeként az adós megszűnik, a felszámolási eljárást követően is kizárt. A felszámolási eljárás kezdő időpontja a végrehajtási eljárások megszüntetése szempontjából a Csődtv. hatályos rendelkezése szerint az adós felszámolását elrendelő jogerős végzés közzétételének a napja. A jelenlegi joggyakorlat egységes abban, hogy az adótartozás végrehajtásához való jog elévülését az adótartozás, mint pénz vagy pénzben kifejezett vagyoni követelés felszámolási eljárásban történő érvényesítése megszakítja. A törvény a felszámolási eljárásban történő igényérvényesítés esetére az adótartozás végrehajtásához való jog elévülésének megszakadására és nyugvására önálló szabályt fogalmaz meg, mely szerint az adótartozás végrehajtásához való jog elévülését az adózó felszámolását elrendelő végzés közzététele megszakítja és az elévülés az ezt követő naptól a felszámolás befejezéséről szóló végzés közzététele napjáig nyugszik. A felszámolás befejezéséről szóló végzés meghozatalára a Csődtv. 60. § (1) és (2) bekezdése szerint a felek egyezségkötése, illetve a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése esetén kerülhet sor. Utóbbi esetben az adótartozás végrehajtásához való jog elévülésének különös jelentősége az adó megfizetésére kötelezett vonatkozásában van. A végzés közzétételének fogalmára a Csődtv. rendelkezése alkalmazandó, tehát a végzés Cégközlönyben való közzétételét értékeli a törvény az elévülés szempontjából jelentős jogi tényként.
A jogbiztonság követelményét szem előtt tartva a törvényben szereplő elévülési szabályhoz átmeneti rendelkezés is társul, mely az Art. 164. §-ának (6) bekezdése első mondatában foglalt, az adótartozás végrehajtásához való jog elévülésének kezdő időpontját meghatározó rendelkezéssel összhangban kimondja, hogy az adótartozás végrehajtásához való jog elévülésére vonatkozó rendelkezést csak a törvény hatálybalépését követően esedékessé váló adótartozás végrehajtásához való jog elévülésére kell alkalmazni.
5. Az Art. rendezi azt a problémát, amely abból ered, hogy a késedelmi pótléknak a mindenkori tartozáshoz történő felszámítása következtében annak elévülési ideje eltért a főkövetelés (adó, bírság, jogosulatlanul igénybe vett támogatás) elévülésétől.
Az Art. 164. § (6) bekezdése - összhangban azzal, hogy a késedelmi pótlékot a 165. § (2) bekezdés értelmében csak az eredeti tőketartozásra kell folyamatosan felszámítani, azaz a késedelmi pótlék pótlékolása megszűnt - úgy rendelkezik, hogy a korábbi években felszámított tőkésített pótlék is a tőketartozással együtt évül el.
Art. 164. § (7) bekezdés
A végrehajtási eljárás célja a - korábban már az adózó által elismert, vagy jogerős hatósági, bírósági döntéssel megállapított - kintlévőségek beszedése. A hangsúly a pénzeszközök befolyásán van, ami sokszor az alkalmazott állami kényszer ellenére is - nem feltétlenül az adózó akadályozó magatartása miatt - hosszabb időt vesz igénybe. Az eljárás során célszerűségi okokból a törvényben biztosított fizetési kedvezmények (részletfizetés, fizetési halasztás) engedélyezése is indokolt lehet, sőt esetenként a végrehajtás felfüggesztésére is sor kerülhet [lásd az Art. 160. §-át], illetve beállhat a végrehajtás szünetelése, vagy az adós egész vagyonára bűnügyi zárlatot rendelnek el. Mindez természetesen nem vezethet a követelés elévüléséhez, ezért rendelkezik a törvény az elévülés nyugvásáról.
Art. 164. § (8) bekezdés
Az adók módjára behajtandó köztartozások végrehajtása során alkalmazandó szabályokat a 161. § határozza meg. Ezen tartozások tekintetében a végrehajtáshoz való jog elévülésére az Art. 164. § (6) bekezdésében foglaltak az irányadók, ha a köztartozást megállapító jogszabály másként nem rendelkezik.
Art. 164. § (9) bekezdés
A kézbesítési szabályok változásával összefüggésben a visszaélések megakadályozása érdekében az Art. elévülési szabályai is kiegészültek. Ha az adóhatóság az adót megállapító határozat vagy a végrehajtás során hozott végzés kézbesítése tekintetében ad helyt a vélelem megdöntése iránti kérelemnek, nyugszik az adómegállapításhoz, illetve a végrehajtáshoz való jog elévülése a kézbesítési vélelem beálltától az annak megdöntésére irányuló kérelemnek helyt adó végzés jogerőre emelkedéséig.
Art. 164. § (10) bekezdés [hatályon kívül helyezve]
Az adóellenőrzés során az adóhatóság a tényállás tisztázása érdekében az adókötelezettség megállapításához szükséges tény vagy körülmény tisztázása érdekében a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmények, illetőleg az Európai Közösség adóügyi együttműködési szabályai alapján külföldi adóhatóságot kereshet meg. Az Art. 92. § (10) bekezdésének 2011. december 31-ig hatályos rendelkezése alapján az értesítés postára adásától a külföldi adóhatóság válaszának megérkezéséig (a 2012. január 1-jétől hatályos szabályok szerint a külföldi adóhatóság válaszának megérkezésétől számított 8 napig eltelt időtartamig) eltelt időtartamot a megkereséssel érintett adó, illetőleg költségvetési támogatás tekintetében az ellenőrzés határidejének számításánál figyelmen kívül kell hagyni, azzal, hogy a megkereséssel nem érintett kérdésekben az adóhatóság az ellenőrzést folytathatja. Minthogy az ellenőrzés a megkereséssel nem érintett kérdésekben folytatható, nem indokolt, hogy a külföldi megkeresés időtartama alatt az adó megállapításához való jog elévülése nyugodjon, így ez a szakasz 2011. január 1-ével hatályon kívül helyezésre került.
Art. 164. § (11)-(13) bekezdés
A 2008. december 10-én hatályba lépett szabály értelmében a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi szerződés alapján indítandó kölcsönös egyeztetési eljárások időtartama túlnyúlhat a belső jog szerinti elévülési időn, vagyis az adóhatóság az elévülési időn túl is végezhet az eljárás lefolytatásához szükséges ellenőrzési cselekményeket, az eljárás eredményeként létrejött megállapodást pedig azon adómegállapítási időszakok vonatkozásában is végre kell hajtani, amelyek a megállapodás megkötésének időpontjában már elévültek.
A kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi szerződés alapján indítandó kölcsönös egyeztetési eljárás lefolytatásának a feltétele, hogy az eljárás megindítására irányuló kérelem vagy bármilyen arra utaló értesítés az adómegállapításhoz való jog vagy az adó-visszatérítés iránti jog elévülési idején belül a magyar illetékes hatósághoz beérkezzen. Amennyiben a kérelem (értesítés) az elévülési időn belül megérkezik, úgy az adóhatóság az egyeztetési eljárást lefolytatja, ha nem, úgy a kérelmet - tekintettel az elévülés bekövetkeztére - elutasítja.
Figyelemmel arra, hogy az adóhatóság az ellenőrzést alapvetően az adózó bizonylatai és iratai alapján folytatja le, és a kölcsönös egyeztetési eljárások vonatkozásában az elévülési időn túl is lehet ellenőrzési cselekményeket végezni, szükségessé vált, hogy az iratmegőrzési kötelezettség is meghosszabbodjon. Ennek megfelelően került beiktatásra 2009. február 1-jével az Art. 47. § (7) bekezdése, miszerint az adózó, a munkáltató és a kifizető az állami adóhatóság felszólítására − a felszólításban megjelölt időpontig és terjedelemben − köteles a kölcsönös egyeztetési eljárás lefolytatásához szükséges iratok, bizonylatok megőrzésére.
Az őrzési kötelezettség időtartama előre nem határolható be, tekintettel az egyeztetési eljárásban a külföldi illetékes hatóság részvételére. Mindezen okból az őrzési kötelezettség szükség szerint több alkalommal is meghosszabbítható. A meghosszabbítás azonban legkésőbb csak a kölcsönös egyeztető eljárás lezárultáig tarthat.
Az iratmegőrzésre vonatkozó rendelkezéseket az Art. 176/A. §-ban megjelölt Választottbírósági egyezmény szerinti − a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott transzferárakat érintő − kölcsönös egyeztetési és választottbírósági eljárás során is megfelelően alkalmazni kell.
A hagyatéki eljárás időtartama alatt, az örökösök személyének jogerős megállapításáig sem az adóhatóság sem pedig a leendő örökösök nincsenek abban a helyzetben, hogy az elhunyt adójának megállapítása, adótartozásainak megfizettetése, illetőleg túlfizetésének visszatérítése érdekében szükséges valamennyi cselekményt megtehessék, ezért a 2011. január 1-jétől hatályos új szabály szerint a hagyatéki eljárás időtartama alatt az elévülés nyugszik.
2011. január 1-jétől 6 hónappal meghosszabbodik az elévülés, ha a felettes szerv felügyeleti intézkedés keretében azért rendel el új eljárást, mert a döntés súlyosbításának lenne helye. Tekintettel arra, hogy felügyeleti intézkedés keretében nem hozható az adózóra súlyosabb fizetési kötelezettséget előíró vagy más módon terhesebb döntés, és ilyenkor a felettes szervnek új eljárást kell elrendelnie, indokolt biztosítani, hogy ilyen esetben az elévülés ne akadályozhassa meg az új eljárás lefolytatását. Ennek érdekében, hogy az adóhatóságnak elegendő ideje legyen az új eljárás lefolytatására a törvény kimondja, hogy az elévülési idő ilyen esetekben 6 hónappal meghosszabbodik. 2012. január 1-jével az elévülés 6 hónappal történő meghosszabbításának további esetei kerültek a törvénybe. Ennek oka, hogy nemcsak a felügyeleti intézkedés keretében indokolt a súlyosbítás miatt elrendelt új eljárás lefolytathatóságának a biztosítása, hanem minden más esetben is, ha a felettes szerv, vagy bíróság új eljárást rendel el. E szerint meghosszabbodik az adómegállapításhoz való jog elévülése 6 hónappal, (egy alkalommal) ha a felettes adóhatóság a másodfokú eljárás keretében, vagy a felettes adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter vagy a NAV felügyeletére kijelölt miniszter felügyeleti intézkedés keretében, illetve az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata során a bíróság rendeli el az új eljárás lefolytatását.

Art. 164/A. §

Art. 164/A. § (1) bekezdés
Az Áht. 99. §-a értelmében ha az Európai Unió Bizottsága (a továbbiakban: Bizottság) az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés (Római Szerződés) 87. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatás visszafizettetését rendeli el, a visszafizetendő támogatás adók módjára behajtandó követelésnek minősül.
A visszatérítendő állami támogatással kapcsolatos igényérvényesítési határidő közösségi jogi szabályozása és az Art. szerinti végrehajtáshoz való jog elévülési szabályainak eltérése azt indokolta, hogy az Áht. 99. § hatálya alá tartozó ügyekben az Art. "Végrehajtás megkeresésére" szabályaihoz képest eltérő rendelkezések kerüljenek beépítésre.
Art. 164/A. § (2) bekezdés
A 659/1999/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: Rendelet) tartalmazza a Bizottság állami támogatások felülvizsgálatával és visszatéríttetésével kapcsolatos hatásköréről szóló, az EK-szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárás részletes szabályait. A Bizottság visszatéríttetési hatáskörének gyakorlására 10 éves jogvesztő időtartam áll rendelkezésre. A 10 éves jogérvényesítési határidőt megszakítja a Bizottság kérésére eljáró tagállam intézkedése, így az egyedi kedvezményezettel szemben hozott határozat kiadása.
A Bizottság által visszatéríttetni rendelt állami támogatások végrehajtása esetén a végrehajtáshoz való jog az Art. általános 5 éves szabályával szemben 10 év alatt évül el.
A végrehajtáshoz való jog elévülésének kezdő időpontja (esedékesség) − a Bizottság visszatéríttetést elrendelő határozata alapján − a magyar közigazgatási vagy egyéb szerv által kiadott, visszatérítési kötelezettséget előíró közigazgatási döntésben vagy fizetési felszólításban teljesítési határidőként megjelölt időpont. Ha a konkrét ügyre vonatkozó jogszabály eltérő rendelkezést nem tartalmaz, akkor az Art-ban meghatározott 15 napos teljesítési határidő az irányadó. A teljesítési határidőt a döntés jogerőre emelkedésétől, illetve a fizetési felszólítás közlésétől kell számítani.
Art. 164/A. § (3) bekezdés
Nyugszik az elévülés az Európai Közösségek Bírósága előtt a Bizottság visszatéríttetést elrendelő határozata, vagy a magyar közigazgatási szerv visszatérítési kötelezettséget előíró döntése tárgyában folytatott eljárás időtartama alatt.
Abban az esetben, ha a Bizottság visszatéríttetést elrendelő határozatát az Európai Közösségek Bírósága előtt még azelőtt megtámadják, hogy a magyar közigazgatási döntés szerinti teljesítési határidő eltelt (esedékesség) volna, úgy az elévülés az esedékesség napján megkezdődik és az azt követő naptól a bírósági eljárás befejezéséig nyugszik. (Így gyakorlatilag a végrehajtáshoz való jog nyugvását előidéző jogi tény − az Európai Közösségek Bíróság előtti eljárás kezdeményezése − megelőzi az elévülés kezdő időpontját.)
Art. 164/A. § (4) bekezdés
Az Art. 164/A. § (4) bekezdése a végrehajtáshoz való jog elévülése megszakadásának eseteit tartalmazza. E szerint megszakad az elévülés, ha
- a Bizottság − visszatéríttetést elrendelő határozat végrehajtásának elmulasztása miatt − az Európai Közösségek Bírósága előtt jogsértési eljárást kezdeményez az EK szerződés 88. cikkének (2) bekezdése vagy 228. cikkének (2) bekezdése alapján,
- a Bizottság a visszatéríttetést elrendelő határozattal kapcsolatban más intézkedést tesz,
- az adóhatóság végrehajtási cselekményt foganatosít,
- a Bizottság intézkedést ad ki arról, hogy a visszafizettetési határozat nem teljesítése miatt a kedvezményezett adózó részére a visszatérítési kötelezettség teljesítéséig az új támogatás kifizetését fel kell függeszteni. A 164/A. § (4) bekezdés utolsó mondata a 2007/C 272/05 Bizottsági közlemény 75-78. pontjában foglaltak alapján került beiktatásra. A közlemény szerint a Bizottság utasíthatja a tagállamot, hogy függessze fel az új, összeegyeztethető támogatás kifizetését egy olyan vállalkozás számára, amelynek egy korábbi visszafizetési határozat tárgyát képező jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás áll rendelkezésére mindaddig, amíg a tagállam nem biztosítja, hogy az érintett vállalkozás visszafizeti az előző jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatást.

VIII. FEJEZET

JOGKÖVETKEZMÉNYEK

Késedelmi pótlék

Art. 165. §

Art. 165. § (1) bekezdés
Az állami költségvetés pénzeszközeinek használata esetén - az idegen pénz használatáért járó kamat mintájára - pótlékot kell fizetni.
Az Art. 2. számú melléklete, illetve néhány adó esetében az azt meghatározó anyagi jogszabály tartalmazza azokat az esedékességi időpontokat, ameddig az adót meg kell fizetni, illetve amely időponttól a támogatást igénybe lehet venni.
Ha az adózó az esedékességi időpontig nem fizeti meg kötelezettségének teljes összegét, akkor az elmulasztott határidőtől a megfizetés időpontjáig pótlékot kell fizetnie.
Támogatás esetén a késedelmi pótlék fizetési kötelezettség akkor keletkezik, ha az adózó az esedékességi időpont (a támogatás megnyíltának időpontja) előtt veszi igénybe a támogatást, illetve ha olyan támogatást vesz igénybe, amelyre nem is jogosult. (Ez utóbbi esetben azonban még adóbírságot is fizetni kell.)
Az Art. 4. § (3) bekezdéséből adódóan az adóra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni az adóelőlegre, a pótlékra és a bírságra is. Tehát ezeknek az esedékességi időn túli megfizetése is pótlék felszámítását vonja maga után. A késedelmesen befizetett késedelmi pótlék azonban nem képez pótlék alapot.
Ha a kötelezettség előírása határozattal történik, akkor a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell az előírt összeget megfizetni vagyis a 16. nappal kezdődik a pótlékszámítás [Art. 37. § (1) bekezdés].
Art. 165. § (2) bekezdés
Késedelmi pótlék felszámítására az elévülési időn belül van mód. Az Art. szerint a késedelmi pótlék mértéke a jegybanki alapkamathoz igazodik. A jegybanki alapkamatot az MNB teszi közzé, ami a Magyar Közlönyben is megjelenik.
Mérték

– 2005. január 25-e és 2005. február 21-e között	9,00 %	28 nap
– 2005. február 22-e és 2005. március 29-e között	8,25 %	36 nap
– 2005. március 30-a és 2005. április 25-e között	7,75 %	27 nap
– 2005. április 26-a és 2005. május 23-a között	7,50 %	28 nap
– 2005. május 24-e és 2005. június 20-a között	7,25 %	27 nap
– 2005. június 21-e és 2005. július 18-a között	7,00 %	27 nap
– 2005. július 19-e és 2005. augusztus 22-e között	6,75 %	34 nap
– 2005. augusztus 23-a és 2005. szeptember 19-e között	6,25 %	27 nap
– 2005. szeptember 20-a és 2006. június 19-e között	6,00 %	282 nap
– 2006. június 20-a és 2006. július 24-e között	6,25 %	35 nap
– 2006. július 25-e és 2006. augusztus 28-a között	6,75 %	35 nap
– 2006. augusztus 29-e és 2006. szeptember 25-e között	7,25 %	27 nap
– 2006. szeptember 26-a és 2006. október 24-e között	7,75 %	29 nap
– 2006. október 25-e és 2007. június 25-e között	8,00 %	253 nap
– 2007. június 26-a és 2007. szeptember 24-e között	7,75 %	91 nap
– 2007. szeptember 25-e és 2008. március 31-e között	7,50 %	189 nap
– 2008. április 1-je és 2008. április 28-a között	8,00 %	28 nap
– 2008. április 29-e és 2008. május 26-a között	8,25 %	28 nap
– 2008. május 27-e és 2008. október 22-e között	8,50 %	149 nap
– 2008. október 23-a és 2008. november 24-e között	11,50 %	33 nap
– 2008. november 25-e és 2008. december 8-a között	11,00 %	14 nap
– 2008. december 9-e és 2008. december 22-e között	10,50 %	14 nap
– 2008. december 23-a és 2009. január19-e között	10,00 %	28 nap
– 2009. január 20-a és 2009. július 27-e között	9,50 %	189 nap
– 2009. július 28-a és 2009. augusztus 24-e között	8,50 %	28 nap
– 2009. augusztus 25-e és 2009. szeptember 28-a között	8,00 %	35 nap
– 2009. szeptember 29-e és 2009. október 19-e között	7,50 %	21 nap
– 2009. október 20-a és 2009. november 23-a között	7,00 %	35 nap
– 2009. november 24-e és 2009. december 21-e között	6,50 %	28 nap
– 2009. december 22-e és 2010. január25-e között	6,25 %	35 nap
– 2010. január 26-a és 2010. február 22-e között	6,00 %	28 nap
– 2010. február 23-a és 2010. március29-e között	5,75 %	35 nap
– 2010. március 30-a és 2010. április 26-a között	5,50 %	28 nap
– 2010. április 27-e és 2010. november 29-e között	5,25 %	217 nap
– 2010. november 30-a és 2010. december 20-a között	5,50 %	21 nap
– 2010. december 21-e és 2011. január 24-e között	5,75 %	35 nap
– 2011. január 25-e és 2011. november 29-e között	6,00 %	309 nap
– 2011. november 30-a és 2011. december 20-a között	6,50 %	21 nap
– 2011. december 21-től	7,00 %

A pótlék számítása mindig a késedelem fennállásakor érvényben lévő alapkamathoz igazodik.
A pótlék számítása a következők szerint történik: a jegybanki alapkamat kétszeresét, az éves pótlék összegét el kell osztani 365-tel és így kapjuk meg az egy napra jutó összeget. (A számítás 3 tizedesjegyig történik, kerekítés nélkül.) Ahány napot késett az adózó a pénzügyi teljesítéssel, annyiszor kell venni a napi pótlék összegét.
A 2005. január 25-től hatályos jegybanki alapkamatok esetében a késedelmi pótlék számítása a következő:

9,00 %	x 2 =18,0 %	18,0 % :365 nap	=0,049
8,25 %	x 2 =16,5 %	16,5 % :365 nap	=0,045
7,75 %	x 2 =15,5 %	15,5 % :365 nap	=0,042
7,50 %	x 2 =15,0 %	15,0 % :365 nap	=0,041
7,25 %	x 2 =14,5 %	14,5 % :365 nap	=0,039
7,00 %	x 2 =14,0 %	14,0 % :365 nap	=0,038
6,75 %	x 2 =13,5 %	13,5 % :365 nap	=0,036
6,25 %	x 2 =12,5 %	12,5 % :365 nap	=0,034
6,00 %	x 2 =12,0 %	12,0 % :365 nap	=0,032
6,25 %	x 2 =12,5 %	12,5 % :365 nap	=0,034
6,75 %	x 2 =13,5 %	13,5 % :365 nap	=0,036
7,25 %	x 2 =14,5 %	14,5 % :365 nap	=0,039
7,75 %	x 2 =13,5 %	13,5 % :365 nap	=0,042
8,00 %	x 2 =16,0 %	16,0 % :365 nap	=0,043
7,75 %	x 2 =15,5 %	15,5 % :365 nap	=0,042
7,50 %	x 2 =15,0 %	15,0 % :365 nap	=0,041
8,00 %	x 2 =16,0 %	16,0 % :365 nap	=0,043
8,25 %	x 2 =16,5 %	16,5 % :365 nap	=0,045
8,50 %	x 2 =17,0 %	17,0 % :365 nap	=0,046
11,50 %	x 2 =23,0 %	23,0 % :365 nap	=0,063
11,00 %	x 2 =22,0 %	22,0 % :365 nap	=0,060
10,50 %	x 2 =21,0 %	21,0 % :365 nap	=0,057
10,00 %	x 2 =20,0 %	20,0 % :365 nap	=0,054
9,50 %	x 2 =19,0 %	19,0 % :365 nap	=0,052
8,50 %	x 2 =17,0 %	17,0 % :365 nap	=0,046
8,00 %	x 2 =16,0 %	16,0 % :365 nap	=0,043
7,50 %	x 2 =15,0 %	15,0 % :365 nap	=0,041
7,00 %	x 2 =14,0 %	14,0 % :365 nap	=0,038
6,50 %	x 2 =13,0 %	13,0 % :365 nap	=0,035
6,25 %	x 2 =12,5 %	12,5 % :365 nap	=0,034
6,00 %	x 2 =12,0 %	12,0 % :365 nap	=0,032
5,75 %	x 2 =11,5 %	11,5 % :365 nap	=0,031
5,50 %	x 2 =11,0 %	11,0 % :365 nap	=0,030
5,25 %	x 2 =10,5 %	10,5 % :365 nap	=0,028
5,50 %	x 2 =11,0 %	11,0 % :365 nap	=0,030
5,75 %	x 2 =11,5 %	11,5 % :365 nap	=0,031
6,00 %	x 2 =12,0 %	12,0 % :365 nap	=0,032
6,50 %	x 2 =13,0 %	13,0 % :365 nap	=0,035
7,00 %	x 2 =14,0 %	14,0 % :365 nap	=0,038

Tehát a pótlék napi mértéke jelenleg 0,038 %. A késedelmi pótlék felszámítása három módon történhet:
1. ún. automatikus pótlékszámítással,
2. adóhiány megállapítása esetén ún. egyedi pótlékszámítás alkalmazásával,
3. adózó által megállapított (és befizetett) késedelmi pótlékkal.
1. Az adóhatóság a beérkező bevallásokhoz képest megvizsgálja a befizetett összegeket és amennyiben pótlékalapot állapít meg (a bevallott, a jogerős határozattal, értesítéssel előírt adó nagyobb, mint a befizetett összeg, illetve támogatás esetében előbb történt az igénybevétel, mint az a bevallásban feltüntetésre került, vagy kisebb összeget vallott az adózó, mint amennyit igényelt), akkor a fizetési eltérés egyes napjain érvényes késedelmi pótlékot számítja fel. Erről az adózót folyószámlájának megküldésével az adóévet követő október 31-ig értesíti az adóhatóság (automatikus pótlékszámítás), kivéve az elektronikus bevallókat, akik a folyószámla megtekintésével értesülhetnek a felszámított pótlékról. Ha az adózó nem ért egyet a felszámított késedelmi pótlékkal, akkor ezt írásban kell jeleznie.
2. Ha az adóhatóság az ellenőrzése során adóhiányt [Art. 170. § (2) bekezdés] tár fel, akkor az utólagos adómegállapítás keretében meghozott határozatában az adó (jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás) után az eredeti esedékességtől számítva megállapítja a késedelmi pótlék összegét. A pótlék mindig ahhoz igazodik, hogy az adóhiány keletkezésekor (amikor "fel kellett volna számítani" az adóhatóságnak), mennyi volt annak mértéke. (Egyedi pótlékszámítás.) Az automatikus és az egyedi pótlékszámítás közötti alapvető különbség, hogy az automatikus késedelmi pótlék számításánál az ún. nettó pótlékszámítás érvényesül, azaz a késedelmi pótlék alapját csökkenti(k) az esedékességkor az adófolyószámlán más adónem(ek)ben fennálló túlfizetés(ek) összege(i) [Art. 167. § (1) bekezdés]. A pótlékalap meghatározása során a késedelmi pótlék adónem figyelmen kívül marad.
Az egyedi pótlékszámítás során a késedelmi pótlék alapjának meghatározása szempontjából kizárólag az az egy adónem kerül figyelembe vételre, amelyben az adóhiány - illetve a költségvetési támogatás esedékesség előtti vagy jogosulatlan igénybevétele - megállapításra került, továbbá a pótlék felszámításának időtartamát is ennek megfelelően határozza meg a jogszabály: az adó eredeti esedékességétől - illetve a költségvetési támogatás igénybevételétől - az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv keltéig, (esedékesség előtti igénybevétel esetén az esedékességig), de legfeljebb három évig számítandó fel. Az egyedi pótlékszámítás során tehát irreleváns, hogy az adófolyószámlán más adónemben fennáll-e túlfizetés [Art. 165. § (3) bekezdés].
3. Végül a késedelmi pótlék összegét az adózó maga is megállapíthatja és befizetheti. Az Art. 165. § (1)-(2) bekezdésében foglaltak (az automatikus pótlékszámítás) alapulvételével a késedelmesen megfizetett adó után az adózó saját maga is felszámíthatja és megfizetheti a késedelmi pótlékot.
A felszámított késedelmi pótlék elkülönített számlára kerül. A korábbi időszakban az egyes adószámlák tartalmazták az adónemhez kapcsolódó késedelmi pótlékot is. Ez azt eredményezte, hogy amennyiben az adózó nem fizette meg a felszámított késedelmi pótlékot, akkor a következő pótlékszámításkor az is pótlékolásra került.
Az Art. szabálya szerint a meg nem fizetett késedelmi pótlékot nem terheli késedelmi pótlék.
Art. 165. § (3) bekezdés
Az állami pénz jogosulatlan használata, igénybevétele valósul meg akkor is, ha az adózó a bevallásában nem tünteti fel adóját, támogatását vagy a tényleges fizetési kötelezettségénél kisebb összeget vall be és az adóhatósági ellenőrzés ennek hatására adóhiányt tár fel.
Az Art. egységesen kezeli a jogosulatlanul igénybe vett támogatást, illetve a meg nem fizetett adót, ezért az adóhiány megállapításakor - annak eredeti esedékességétől - késedelmi pótlék felszámítását is kötelezővé teszi.
1. Az adóhatóság - az adózó kérelmére (amit a jegyzőkönyvre tett észrevételben, illetve az első fokú határozatra benyújtott fellebbezésben jelezhet), vagy hivatalból - az adóhiány mellett felszámításra kerülő pótlék kezdő időpontját (az eredeti esedékességet kitolva) későbbi időpontban állapíthatja meg.
Későbbi esedékességi időpont megállapítására mind az alapeljárás, mind pedig a jogorvoslati eljárás keretében sor kerülhet, ennek feltétele azonban, hogy kivételes méltánylást érdemlő körülmény álljon fenn. A kivételes méltánylást érdemlő körülménynek a pótlék keletkezésével kapcsolatban kell meglennie, ezt csak az eset összes körülményének körültekintő, gondos mérlegelése után lehet eldönteni.
Az adóellenőrzésnél a pótlék legfeljebb 3 évre számítható fel akkor is, ha az adóhatóság ennél hosszabb időszakot - az elévülési szabályokra tekintettel akár 5 évet - vizsgált. A felszámítás általános szabály szerint az eredeti esedékességtől történik, kivéve, ha az előző bekezdések alapján későbbi időpontot állapít meg az adóhatóság.
2. A késedelmi pótlék automatikus felszámítása során az adóhatóság figyelembe veszi a pótlékolandó tartozások mellett a más adónemben történt túlfizetéseket is. (Az adott adónemben a tartozás ettől még a nyilvántartásban szerepel, de a pótlékot csak nettó módon számítják.)
Más a helyzet az adóhatósági ellenőrzés következményeként feltárt adóhiány utáni pótléknál. Ez esetben az Art. 167. § (1) bekezdésének második mondata nem érvényesül, a pótlékot adónemenként kell megállapítani és az egyik adóban mutatkozó többlet nem csökkentheti a másik adóban kimutatott hiányt (és ezzel a felszámítandó késedelmi pótlék alapját sem).
3. Amennyiben a másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot és az azt megelőző eljárást megsemmisíti, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra utasítja, akkor az új eljárás során a késedelmi pótlékot az adó megfizetésének eredeti esedékességétől az új eljárásban felvett jegyzőkönyv keltéig tartó időtartamra kell felszámítani, hacsak korábban nem történt meg a befizetés. Ez összhangban van a késedelmi pótléknak, mint jogkövetkezménynek a rendeltetésével is, mely szerint a késedelmi pótlék egyfelől a pénzhasználat ellenértéke, másfelől szankció jellegű, annak mértéke miatt. Előzőek következtében, amennyiben adózó az adót nem fizeti meg, azaz az állami költségvetést megillető pénzeszközt használja, akkor az adózó által az idegen pénzeszköz használata az adóhatóság által lefolytatandó új eljárás időtartama alatt is megvalósul, tehát a késedelmi pótlék jogintézmény céljával megegyező az az adóhatósági eljárás, amelyben az új eljárásban felvett jegyzőkönyv keltét veszi az adóhatóság alapul a pótlékszámítás befejezésének napjaként.
Art. 165. § (4) bekezdés
Az adóhiány mellett felszámított késedelmi pótlék esedékességi időpontjának eltérő - az adózó számára kedvezőbb - megállapítására nem kerülhet sor akkor, ha az adóhiány keletkezése a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze. Ennek bizonyítása az adóhatóság kötelezettsége.
Mivel adóhiány feltárására az elévülési időn belül kerülhet sor, ezért az adóhiány után - az esedékességtől, illetve a támogatás igénybevételétől a jegyzőkönyv keltéig, de legfeljebb három évre - felszámítandó késedelmi pótlék megállapítására is az Art. 4. § (3) bekezdés a) pontja alapján az elévülési időn belül van lehetőség.

Art. 166. §

Art. 166. §
Az adót az Art. 2. számú mellékletében, illetve néhány esetben az adóról szóló anyagi jogszabályban meghatározott esedékességig, az adóhatóság által megállapított adót a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell megfizetni. Ha az adózó ezt az időpontot elmulasztja, akkor pótlékfizetés terheli. Nem kell azonban késedelmi pótlékot fizetni az után az összeg után, amelyről az adózó igazolta, hogy befizetését elháríthatatlan külső ok (vis maior) akadályozta meg. Az igazolás csak az adó késedelmes fizetésével kapcsolatban merülhet fel, támogatás igénybevételénél gyakorlatilag kizárt. Nem lehet igazolni azt, hogy elháríthatatlan külső ok miatt előbb igényelte az adózó a támogatást, az elháríthatatlan külső ok bekövetkeztéről ugyanis előre nem lehet tudni.
Az adózónak az első fokú adóhatósághoz kell benyújtania az igazolási kérelmét. Az igazolási kérelem elfogadása esetén a befizetést úgy kell tekinteni, mintha az adózó határidőre teljesített volna. Az igazolási kérelemmel kapcsolatos részletes szabályokat a Ket. 66-67. §-ai határozzák meg.
Az igazolási kérelemnek csak akkor van helye, ha a késedelmet elháríthatatlan külső ok (vis maior) idézte elő. Ez a gyakorlatban csak néhány esetet foglalhat magába, idetartozik pl. az elemi csapás (árvíz, tűzvész), háború, stb. Nem minősül elháríthatatlan külső oknak az az eset, ha az adózó a számláját vezető pénzintézetnek az adó esedékességét megelőzően ad ugyan megbízást az adóbefizetés teljesítésére, de a pénzintézet a megbízást késedelmesen teljesíti. Ez esetben ugyanis az adózó kellő gondossággal - a megfelelő pénzintézet megválasztásával, a szerződési feltételek, technikai lebonyolítás szabályainak előzetes tisztázásával - elkerülhette volna a késedelmes fizetést. (Ilyen esetben az adózó az őt ért anyagi veszteséget a pénzintézettel szemben a polgári jog kártérítési szabályai szerint érvényesítheti.)

Art. 167. §

Art. 167. § (1) bekezdés
Az állami adóhatóságnál a késedelmi pótlékot az adózó adófolyószámláján külön adónemként tartják nyilván. Az Art. előírja, hogy a késedelmi pótlék számításakor a más adónemszámlán nyilvántartott túlfizetéssel csökkenteni kell a pótlékalapot. Gyakorlatilag tehát a folyószámla napi egyenlege dönti el, hogy egy adott napon van-e pótlékalap vagy nincs. 2012. január 1-jétől a jogszabály külön is nevesíti, hogy a nettó pótlékszámítás során figyelmen kívül kell hagyni azt az összeget, melyre fizetési könnyítést (részletfizetést, fizetési halasztást) engedélyeztek, de ide értendő az Art. 133/A. §-ában foglalt eset is, tehát az, ha a vállalkozási tevékenységet nem folytató, általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett magánszemély a 100 000 Ft-ot meg nem haladó személyi jövedelemadó fizetési kötelezettségének pótlékmentes részletfizetés keretében, legfeljebb 4 hónapon keresztül, havonként egyenlő részletekben történő teljesítéséről szóló nyilatkozatát a törvényi határidőben és jogszerűen tette meg és a részleteket az esedékességig maradéktalanul teljesíti is.
Csak az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott adónemszámlákat lehet - a pótlék számítása szempontjából - kompenzálni. Hiába történt téves túlfizetés egy önkormányzat által vezetett számlán, ezt az állami adóhatóság a pótlék számítása során nem veheti figyelembe.
Art. 167. § (2) bekezdés [hatályon kívül helyezve]
Art. 167. § (3) bekezdés
A 167. § (3) bekezdése részletesen tartalmazza a késedelmi pótlék számításának mechanizmusát. A benyújtott bevallás - legyen az havi, negyedéves vagy éves - és az esedékességi időpontig az adószámlára befizetett adó és az arról igényelt támogatási összegek összehasonlítása után történik a pótlék megállapítása és előírása. Erről a folyószámlát vezető adóhatóság az Art. 43. § (8) bekezdésének megfelelően az adóévet követő október 31-ig értesíti az adózót, kivéve azt, aki/amely elektronikus úton nyújtja be bevallásait.
A folyószámla bevallási oldalán kerül előírásra (jóváírásra) az adóhatóság által határozattal megállapított adókülönbözet, az engedélyezett fizetési halasztás vagy részletfizetés, valamint az esetlegesen méltányossági eljárás keretében törölt összeg is. A kiszabott büntetések - adóbírság, mulasztási bírság, pótlékok - szintén az előírási oldalt terhelik.
A folyószámla másik - pénzforgalmi - oldalára kerül a befizetett előleg, az adó, a befizetett pótlék, bírság és a kiutalt költségvetési juttatás. A két oldal egyenlegének meg kell egyeznie, ellenkező esetben túlfizetésről vagy adótartozásról van szó.
Az adózó bármikor a folyószámla-értesítés előtt, illetve a folyószámla adatainak ismeretében - saját számításai alapján - megállapíthatja fizetendő késedelmi pótlékát és azt befizetheti az adóhatósághoz. Ez azonban nem kötelezettsége, így elmaradása semmiféle hátrányos következményt nem von maga után.
Art. 167. § (4) bekezdés
Amennyiben az adózó az adóhatóság által megküldött értesítésben közölt, illetve a folyószámlán előírt késedelmi pótlékkal nem ért egyet, kérheti annak módosítását. Amennyiben az adózó által vitatott pótlékot teljes mértékben tévedésből számították fel (ügyviteli hiba) az alsó fokú adóhatóság gondoskodik a tévesen felszámított pótlék törléséről és erről levélben, vagy a személyes egyeztetésről felvett jegyzőkönyv másolati példányával tájékoztatja az adózót.
Abban az esetben, ha az alsó fokú adóhatóság az adózó kérelmének csak részben ad helyt, vagy elutasítja, akkor az ügyben alakszerű határozattal dönt. Az adózó fellebbezését a másodfokú adóhatóság bírálja el. [Lásd még az Art. 43. § (8) bekezdéséhez fűzött magyarázatot.]

Önellenőrzési pótlék

Art. 168. §

Art. 168. § (1) bekezdés
Az önadózás alapelve, hogy az adózó adóját önmaga állapítja meg, vallja be és fizeti meg. Az önellenőrzés intézményének célja, hogy ha az adózó észleli, hogy bevallása nem felel meg a tényleges kötelezettségének, akkor ezt helyesbíteni tudja. Az önellenőrzés részletes szabályait az Art. 49-51.§-ai tartalmazzák.
Az önellenőrzéshez pótlékfizetési kötelezettség kapcsolódhat. A pótlékot csak akkor kell felszámítania az adózónak, ha az önellenőrzéssel módosított kötelezettség meghaladja az eredetileg bevallott kötelezettséget. Ellenkező esetben - az adózó javára mutatkozó önellenőrzés esetén - pótlékot nem kell felszámítani. [Art. 51. § (2) bekezdés]
Art. 168. § (2) bekezdés
Az önellenőrzési pótlékot az adózónak kell megállapítania és bevallania. Az önellenőrzési pótlék bevallásának elmulasztása, vagy a valósnál alacsonyabb összegben történő bevallása esetén nincs akadálya annak, hogy azt - ellenőrzés keretében - adókülönbözetként, esetleg adóhiányként állapítsa meg az adóhatóság.
Az önellenőrzési pótlékot adónként és támogatási nemenként külön-külön kell megállapítani. Az egyes adónemek között - a pótlék számítása szempontjából - kompenzálni nem lehet.
Az önellenőrzési pótlékot a módosított adóval együtt be kell vallani és ezzel egyidejűleg kell megfizetni. Ilyenkor a pótlék esedékessége az önellenőrzési bevallás benyújtásának időpontja. (Tehát ettől az időponttól a megfizetés elmaradása esetén késedelmi pótlékot is fizetni kell.)
Art. 168. § (3) bekezdés
Az önellenőrzési pótlék mértéke a késedelmi pótlék mértékéhez - így a jegybanki alapkamathoz - igazodik. Ebből következik, hogy a jegybanki alapkamat időközi változása érinti a pótlékfelszámítás rendjét, ugyanis a pótlékköteles időtartam minden napjára az önellenőrzési pótlékot az ezen a napon érvényes jegybanki alapkamat figyelembevételével kell kiszámolni. Ennek megfelelően az önellenőrzéssel érintett időszakot a jegybanki alapkamat változásainak megfelelő időtartamokra kell bontani és az önellenőrzési pótlékot ennek figyelembevételével kell megállapítani.
Abban az esetben, ha az adózó első alkalommal helyesbíti egy adott bevallás adott kötelezettségét vagy támogatását, akkor az önellenőrzési pótlék mértéke a késedelmi pótlék 50 %-a, ugyanazon költségvetési kapcsolat ismételt önellenőrzése esetén - amennyiben ahhoz önellenőrzési pótlék is kapcsolódik - az önellenőrzési pótlék mértéke a késedelmi pótlék 75 %-a. Nincs jelentősége annak, hogy esetleg a korábbi önellenőrzésnél nem terhelte önellenőrzési pótlék az adózót. Az ismételt önellenőrzés miatt - ha az önellenőrzés pótlék köteles - felemelt mértékű önellenőrzési pótlék terheli az adózót.
A pótlékot a bevallás benyújtására előírt határidő leteltét követő első naptól - mind a magánszemélyek jövedelemadója esetében (akik az önrevíziót nem kötelesek nyilvántartásba venni), mind azon adózók esetében, akik/amelyek a feltárt adót, költségvetési támogatást kötelesek nyilvántartásba venni - az önellenőrzés benyújtásáig kell felszámítani.
Az önellenőrzési pótlék a bevallás helyesbítéséhez kapcsolódó jogkövetkezmény. A bevallás helyesbítése nincs összefüggésben az adó pénzügyi teljesítésével. Mégis az Art. tartalmazza azt a szabályt, hogy ha az adózó a bevallását helyesbíti ugyan, de a helyesbített adót az eredeti esedékességig vagy a korábbi helyesbítés során hiánytalanul megfizette, akkor az önellenőrzési pótlékot először az általános szabályok szerint kell megállapítania az adózónak és magánszemélyek esetén az 1000 forintot, más adózónak az 5000 forintot meghaladó részt nem kell sem bevallania, sem pedig megfizetnie. A rendelkezés következtében önellenőrzés esetén - ha nem merül fel pótlólagos fizetési kötelezettség, mert azt az adózó korábban hiánytalanul megfizette és jelenleg is túlfizetésként mutatkozik az adott adónemnél - az adózót kedvezőbb pótlékfizetési kötelezettség terheli. A kerekítési szabályt azonban ebben az esetben is figyelembe kell vennie az adózónak.
Ugyancsak előnyösebb az önellenőrzési pótlék megállapítása abban az esetben, ha az adózónál azért nem keletkezik pótlólagos fizetési kötelezettség, mert a bevallani és befizetni elmulasztott adó a következő adómegállapítási időszakban levonhatónak minősült volna. Ez esetben az önellenőrzési pótlék összege nem haladhatja meg a két bevallási időszak közötti időre felszámítható késedelmi pótlék összegét. Az adózó tehát először kiszámítja az általános szabályok szerint az önellenőrzési pótlék összegét, majd megállapítja a két bevallási időszak közötti késedelmi pótlék összegét és az alacsonyabb összeg terheli önellenőrzési pótlék címén. Az önellenőrzési pótlékot a bevallani és megfizetni elmulasztott adó után minden esetben meg kell fizetni, tehát az adónemen belül más korrekciós tételekkel nem vonható össze az önellenőrzési pótlék alapja. Így előfordulhat, hogy az adott időszak bevallásához kapcsolódóan feltárt különbözet összességében az adózó javára mutatkozik (tehát elvileg nem terhelné önellenőrzési pótlék) de mivel az Art. speciális szabályt tartalmaz arra a bevallani és megfizetni elmulasztott adóra, ami a következő adómegállapítási időszakban levonhatónak minősült volna, így ezen összegrész után fennáll a pótlék megállapítási (bevallási, megfizetési) kötelezettség.
Art. 168. § (4) bekezdés
A 168. § (4) bekezdésének rendelkezése az Áfa tv. szabályával van összefüggésben. Az Áfa tv. szerint az adómegállapítási időszakra megállapított nettó negatív adót kizárólag abban az esetben igényelheti vissza az adózó, ha a vonatkozó törvényben meghatározott feltételek teljesültek. Ennek hiányában az adózó a negatív összeget a következő adómegállapítási időszakra göngyölített adatként átviheti. Előfordulhat, hogy az adózó a göngyölített adat meghatározásánál tévedett, amit az Art. szabálya alapján önellenőrzéssel helyesbíthet.
Abban az esetben, ha ez a helyesbítés, több egymást követő időszak bevallását érinti, akkor az önellenőrzési pótlék alapja az első téves bevallásban feltárt különbözet. Előfordulhat, hogy az adózó az egymást követő időszakok bevallásának felülvizsgálatánál más hibát is feltár, aminek következtében az egyes bevallásokhoz eltérő adókülönbözet kapcsolódik. Ebben az esetben az önellenőrzési pótlék számításának menete a következő: az első téves adóbevallásban feltárt adókülönbözet után az önellenőrzés benyújtásának időpontjáig kell az önellenőrzési pótlékot megállapítani, majd a következő adómegállapítási időszakkal kapcsolatosan feltárt adókülönbözet esetén csak az előző időszakhoz képest bekövetkező növekedés képezi az önellenőrzési pótlék alapját. Ennek alapján kell az önellenőrzési pótlék összegét kiszámítani és az önellenőrzési bevallásba bejegyezni.
Art. 168. § (5) bekezdés
A magánszemély bevallását a kifizetőktől, munkáltatótól kapott igazolások alapján készíti el. Méltányos szabályt tartalmaz a 168. § (5) bekezdése, amikor kimondja, hogy téves igazolás esetén a helyesbítés után pótlékot fizetni nem kell. A rendelkezés összhangban áll azzal a szabállyal, hogy a téves igazolás alapján elkészített bevallás után az adózónak bírságot fizetni nem kell. (Természetesen ilyen esetben az esetleges adóhiány megfizetése nem maradhat el.)
Art. 168. § (6) bekezdés
A rendelkezés szerint - amennyiben az egyéb körülmények miatt indokolt - a meg nem fizetett önellenőrzési pótlékot is mérsékelheti az adóhatóság az adózó kérelmére.
A pótlék mérséklésénél az Art. 171. § (1) bekezdésében foglaltak az irányadók, tehát a kérelem elbírálása során az adókülönbözet keletkezésének körülményeit kell vizsgálni és ennek alapján kerülhet sor az önellenőrzési pótlék mérséklésére, illetve elengedésére.
Az Art. 169. § rendelkezése következtében a bevallott, de meg nem fizetett önellenőrzés (adókülönbözet és önellenőrzési pótlék) késedelmi pótlékot von maga után. Ebből következően annak sincs akadálya, hogy a meg nem fizetett önellenőrzési pótlékot - magánszemély vonatkozásában a be nem fizetett adót is - az Art. 134. §-a alapján mérsékelje az adóhatóság, ha a gazdasági ellehetetlenülés, a megélhetés súlyos veszélyeztetése fennáll.
Art. 168. § (7) bekezdés
A havi adó-, és járulékbevallás benyújtására a munkáltató (kifizető) kötelezett, ebből következik, hogy ezt a bevallást önellenőrzéssel is csak a munkáltató (kifizető) helyesbítheti, így amennyiben az önellenőrzés önellenőrzési pótlék fizetési kötelezettséggel jár, akkor ez a fizetési kötelezettség is a munkáltatót (kifizetőt) terheli, függetlenül attól, hogy az önellenőrzést kiváltó ok a munkáltató vagy a munkavállaló érdekkörében merült fel. Méltánytalan az a helyzet, ha a munkavállaló a korábbi téves nyilatkozatát korrigálja és ez önellenőrzést és pótlékfizetési kötelezettséget indukál a munkáltatónál, ezért a törvény ebben az esetben mentesíti a munkáltatót, kifizetőt az önellenőrzési pótlék megfizetése alól.
Art. 168. § (8) bekezdés [hatályon kívül helyezve]

Art. 169. §

Art. 169. §
A hatályos szabály szerint az adózó az önellenőrzéssel feltárt adó és költségvetési támogatás bevallásával mentesül az adóbírság és a mulasztási bírság alól. Amennyiben az önellenőrzés befizetési kötelezettséget eredményez, de azt az adózó az önellenőrzés esedékességi időpontjáig nem fizeti meg, akkor késedelmi pótlék terheli. Az adó vagy a jogosulatlanul igénybe vett támogatás befizetésének elmulasztása esetén annak eredeti esedékességi időpontjától a megfizetés napjáig, az önellenőrzési pótlék megfizetésének elmaradása esetén pedig az önellenőrzés esedékességének napjától a tényleges megfizetéséig késedelmi pótlék terheli az adózót.
Ha az adózó önellenőrzést végzett, és a helyesbített (korábban meg nem fizetett) adót vagy költségvetési támogatást, valamint az önellenőrzési pótlékot megfizeti, akkor e tekintetben mentesül a késedelmi pótlékfizetési kötelezettség alól. Az Art. 165. § (1) bekezdése szerint az adó késedelmes megfizetése esetén az esedékesség napjától késedelmi pótlékot kell fizetni. Az adózó az önellenőrzéssel (kivéve a saját javára szóló önellenőrzést) azt állapítja meg, hogy valamely adókötelezettségét az eredeti esedékesség időpontjában nem, vagy nem a megfelelő összegben vallotta be (és általában nem is fizette meg). A szabályszerű önellenőrzés késedelmi pótlékot kizáró hatása elsődlegesen erre az esetre vonatkoztatható. Amennyiben az adózónak az eredeti kötelezettsége alapján számítottak fel késedelmi pótlékot (mert bevallotta ugyan, de az esedékességkor nem fizette meg), és utóbb ezen összeget önellenőrzéssel saját javára helyesbíti (csökkenti), az annak idején jogszabályszerűen felszámított késedelmi pótlékot szabályszerű önellenőrzés esetén az adóhatóság törli.
Az önellenőrzés a bevallás "helyretételét" jelenti. A beérkező önellenőrzési nyomtatvánnyal az adózó olyan helyzetbe kerül, mintha kötelezettségét már az eredeti esedékességkor jogszabályszerűen teljesítette volna. Ebből adódóan az adóhatóság vizsgálata is az önellenőrzéssel helyesbített bevallásra terjed ki, és ehhez viszonyítva állapítja meg az esetleges adóhiányt vagy adó többletet.

Adóbírság

Art. 170. §

Art. 170. § (1) bekezdés
A hatósági eljárás során alkalmazható legsúlyosabb szankció az adóbírság. Az adóbírság alkalmazásának tipikus esetkörei:
1. a bevallás utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés - ide értve az egyszerűsített ellenőrzést, az ismételt ellenőrzést és a felülellenőrzést is - keretében feltárt adóhiány,
2. kiutalás előtti ellenőrzés során - ami szintén a bevallás utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésnek minősül - jogosulatlannak talált adóvisszaigénylés, költségvetési támogatás igénylés, valamint adóvisszatérítési igény.
ad 1. Adóbírságot kell megállapítani a feltárt adóhiány után. Mivel erre csak az ellenőrzés során kerülhet sor, a büntetést is csak az adóhatóság szabhatja ki. A bírság mértéke az adóhiány 50 százaléka, amennyiben azonban az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze, akkor 2012. január 1-jétől 200 %-a, mely bírságmérték akkor alkalmazható, ha a jogsértésre 2011. december 31-ét követően került sor, az ezt megelőzően elkövetett jogszabálysértés esetében az adóbírság mértéke az adóhiány 75 százaléka. Az 50 %-os adóbírságmértéktől csak a törvényben meghatározott esetben lehet eltérni [Art. 171. § (1) bekezdés]. Ha viszont az adóhiány a bevétel eltitkolásával, a bizonylatok, könyvek, nyilvántartások meghamisításával, megsemmisítésével függ össze, akkor a 200 %-os bírságmérték az Art. 171. § (2) bekezdése alapján nem mérsékelhető. Az adóhatóság mindig bevallással lezárt időszakot - hónapot, negyedévet, évet, éveket - vizsgál. Ezért a bírság kiszabása is egy már korábban elkövetett szabálytalansághoz kapcsolódik.
ad 2. Az Art. 170. § (1) bekezdése a pénzforgalmi teljesítéstől függetlenül bírságalapnak tekinti a támogatás jogosulatlan igénylését akkor is, ha azt az adózó részére nem utalták ki. A szankció a támogatási vagy visszatérítési igényt tartalmazó bevallás, igénylőlap benyújtásához kapcsolódik.
A költségvetési támogatások igénylése bevallással történik, így az adókülönbözet, adóhiány illetve jogosulatlan igénylés megállapítása a más adóknál már megszokott módon történik a költségvetési támogatásoknál is. (A törvény kizárólag a költségvetési támogatás előlegének, illetve gyakoribb igénybevételének igénylését tekinti olyannak, mely nem minősül adóbevallásnak.) Az Art. az adóbírság kiszabásának lehetőségét kiterjeszti a jogtalan adóvisszatérítési igények kiutalás előtti megállapításának eseteire is.
A kiterjesztés indoka, hogy az adózók a személyi jövedelemadó, társasági adó, illetve az önellenőrzési bevallásban egyre gyakrabban tüntettek fel olyan adókedvezményt, amelyet a jogszabályi előírásokkal ellentétben jogosulatlanul vettek igénybe. A törvény lehetőséget teremt arra, hogy a jogosulatlanul igényelt támogatás, adóvisszaigénylés mellett - amennyiben a kiutalás előtti ellenőrzések ezt feltárják - a jogtalanul igényelt adóvisszatérítések után is adóbírságot állapítson meg az adóhatóság.
Art. 170. § (2) bekezdés
Az Art. akkor tekinti adóhiánynak az adózó terhére megállapított adókülönbözetet, ha azt az adózó az esedékességi időpontig pénzügyileg nem rendezte, illetőleg támogatás esetében - jogalap nélkül - ténylegesen igénybe vette.
Az ellenőrzés az adózó által benyújtott - esetlegesen önrevízióval korrigált - bevallást vizsgálja felül. Ha megállapítja, hogy a bevallott összeg és a tényleges - az adóhatóság által megállapított - adó között eltérés van, akkor adókülönbözetet állapít meg.
Az adókülönbözet megállapítása történhet az adózó javára, illetve terhére. Az előbbi esetben - az adózó javára történő előíráskor - 2010. december 31-ig vizsgálni kellett, hogy az adózó a tényleges adókötelezettségnél magasabb összegben bevallott adót befizette-e vagy sem. Ha az adózó pénzügyileg is rendezte a szükségesnél magasabb összegben bevallott adót, akkor az adóhatóság az adózó javára mutatkozó adókülönbözet előírása mellett arról is intézkedett, hogy a túlfizetés összegét az adózó megkapja. Ha az adózó az adót csupán a tényleges adókötelezettségnél magasabb összegben vallotta be, de azt pénzügyileg nem rendezte, akkor csak az adókülönbözet előírása került szóba. Tekintettel az Art. 129. § (1) bekezdés c) pontjának hatályon kívül helyezésére, 2011. január 1-jétől az adókülönbözet adózó javára történő megállapításakor már csupán az adózó javára mutatkozó adókülönbözet előírásáról kell rendelkeznie az adóhatóságnak.
Az utóbbi esetben, amikor az adóhatóság azt állapítja meg, hogy az adózó a tényleges kötelezettségénél kisebb összeget szerepeltetett bevallásában, a terhére kell az adókülönbözetet előírni, az adóhiány megállapításához az esedékesség időpontjára vonatkozóan vizsgálva a tényleges pénzügyi teljesítést is.
Adóhiány az adókülönbözetnek az adózó terhére mutatkozó azon része, amelyet az adózó meg sem fizetett, illetve támogatás esetén, amelyet jogosulatlanul - jogalap nélkül - igénybe vett. Bár az Art. nemcsak a jogosulatlanul igénybe vett, hanem a jogosulatlanul igényelt összeget is bírságalapnak tekinti, ez önmagában még nem eredményezi azt, hogy ezt egyben adóhiánynak is kellene tekinteni. Ez esetben ugyanis a kért támogatást az adózó igénybe nem vette, az adóhatóság azt ki nem utalta, ezért annak visszafizetéséről nem kell rendelkezni az adóhatósági határozatban.
A visszaéléseket elkerülendő, az eredeti esedékesség időpontjában fennálló túlfizetést csak akkor lehet az adófizetési kötelezettség teljesítéseként elfogadni, ha a túlfizetés az ellenőrzés megkezdésének a napján is - és a két időpont között folyamatosan - fennáll. Előfordult ugyanis, hogy az adózók az eredeti esedékesség időpontjával befizették az adókötelezettségnek megfelelő összeget, bevallást azonban nem nyújtottak be, így az túlfizetésnek minősült. E túlfizetést akár már másnap egyéb kötelezettségeikbe tudták be, vezették át. Egy későbbi adóellenőrzés esetén ugyanakkor adóhiányt nem lehetett megállapítani, mivel az eredeti esedékességkor az adott összeg az adófolyószámlán rendelkezésre állt. Az Art. 170. § (2) bekezdés második mondatával ezen adózói magatartást kívánta a jogalkotó megszüntetni, hogy valóban csak azon túlfizetések minősüljenek teljesített kötelezettségnek, melyek tartósan, azaz az adófolyószámlán folyamatosan rendelkezésre álltak az ellenőrzés megkezdéséig.
Art. 170. § (3) bekezdés
Az illeték eljárási értelemben adónak minősül (Art. 4. § (1) bekezdés a) pont), amellyel kapcsolatos feladatok 2007. január 1-től teljes egészében az állami adóhatóság feladatkörébe kerültek át. Az adózónak (az illetéktörvényben bejelentésre kötelezett személynek) az illetékkötelezettséggel járó vagyonszerzés tényét, továbbá a megszerzett vagyon forgalmi értékét az illetéktörvényben foglaltak szerint kell bejelentenie, öröklés, ajándékozás és visszterhes vagyonátruházás esetén ugyanis vagyonszerzési illetéket kell fizetni.
A vagyonszerzési illetéket, továbbá az illetéktörvény szerinti kiszabás alapján fizetendő eljárási illetéket az állami adóhatóság állapítja meg (kiszabás). Az Art. 125. § (6)-(7) bekezdései alapján, ha a bevallás (bejelentés) hiányos, valótlan vagy téves adatokat tartalmaz, az adóhatóság legfeljebb 15 napos határidő tűzésével az adózót hiánypótlásra hívja fel. A hiánypótlásra előírt határidő eredménytelen eltelte esetén, vagy ha azt a tényállás tisztázása egyébként indokolja, az adóhatóság az adózó egyidejű értesítésével az adómegállapítási eljárást felfüggeszti és a tényállás tisztázása érdekében ellenőrzést folytat le. Azon adók esetében azonban, ahol az adó alapja a forgalmi érték, az Art. 126. § (1) bekezdése rendelkezik az adó alapjának a megállapításáról, ezért amennyiben a vagyonszerzési illeték esetén a bejelentett érték az adóhatóság megítélése szerint eltér a forgalmi értéktől, nem az Art. 125. § (6)-(7) bekezdései szerinti ellenőrzés lefolytatására, hanem a 126. §-ban szabályozott becslési eljárás alkalmazására kerül sor. Ezt támasztja alá az Itv. 70. §-ának rendelkezése is, mely alapján egyértelmű, hogy ha a forgalmi értéket a vagyonszerző nem tüntette fel, vagy a feltüntetett érték nem azonos a forgalmi értékkel, nem hiánypótlásnak, hanem adóhatósági értékmegállapításnak van helye. E körülmény is azt támasztja alá, hogy a forgalmi érték megállapítására irányuló eljárás nem minősül ellenőrzésnek.
A fenti jogszabályhelyek összevetése alapján megállapítható, hogy az adóhatóság vagyonszerzési ügyekben két dolgot tehet: az ügyfél által bejelentett értéket elfogadja forgalmi értéknek a rendelkezésre álló adatok alapján, vagy nem fogadja el a forgalmi értéket, ebben az esetben helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok és az ügyfél nyilatkozata alapján maga állapítja meg a forgalmi értéket. A forgalmi értéket mindkét esetben az adóhatóság állapítja meg, azonban ennek megállapítása nem ellenőrzés, hanem az illeték alapjának megállapítására irányuló hatósági eljárás keretében történik.
Amennyiben a 126. § alkalmazásán alapuló fizetési meghagyás kibocsátását követően derül fény arra, hogy a fizetési kötelezettség alapjának meghatározása nem felelt meg az Itv. előírásainak, azaz a forgalmi érték valójában eltér a fizetési meghagyásban feltüntetett értéktől, a jogszabálysértő kötelezés orvoslására alkalmazni kell az Art. 135. §-ában foglalt, a határozat (végzés) módosítására, visszavonására vonatkozó rendelkezéseket.
Ha viszont az adóhatóság a bejelentett forgalmi értéket elfogadva szabta ki az illetéket, úgy utóbb - adott esetben - alkalmazásra kerülhet a 127. § szerinti utólagos ellenőrzés.
Art. 170. § (4) bekezdés
Az Art. úgy rendelkezik, hogy a termékimportot terhelő áfa korábbi (az adólevonási jog keletkezését követő, de a bevallási időszakot megelőző) visszaigénylésénél az adóbírság alapja az ellenőrzési időszak egészére megállapított áfa hiány. A bírságalap számítása során tehát - a fenti példánál maradva - a tárgyhónap 5-én történt befizetés a következő hónap korábbi visszaigénylésére (részben vagy egészben) fedezetet nyújt, mivel a speciális szabály szerint - annak ellenére, hogy az adókötelezettség megállapítása havi vagy negyedéves bevallási időszakonként történt - a vizsgált időszakot egységként kell kezelni. Értelemszerűen nem alkalmazható ez a szabály, ha az adóhatóság pl. évenként - szúrópróbaszerűen - csak egy-egy bevallási időszakot ellenőriz.
A levonási jog- az Áfa tv. 119. § (1)-(2) bekezdései alapján - általában akkor keletkezik, amikor az előzetesen felszámított adónak megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani, illetve egyes esetekben az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet teljesítésekor. A havi vagy negyedéves adómegállapításra kötelezett adózó az adómegállapítási időszakot (hónapot vagy negyedévet) követő hó 20-ig, az éves adómegállapításra kötelezett adózó az adóévet követő év február 25-ig köteles az áfa bevallását az adóhatósághoz benyújtani. Ha tehát az adóhatóság megállapítja, hogy az adózó a levonási jogát e jog keletkezését követően, de mégis idő előtt, azaz az előző adómegállapítási időszakra vonatkozó bevallásban érvényesítette, úgy az adóbírság alapja az ellenőrzési időszak egészére megállapított általános forgalmiadó-hiány.
Art. 170. § (5) bekezdés
A magánszemélyek jövedelemadójának bevallása a munkáltató, illetve a kifizetők által kiállított igazolásokon alapul. A 170. § (5) bekezdése az Art. 170. § (1) bekezdéséhez képest speciális szabályt tartalmaz, amikor kimondja, hogy nem képez bírságalapot az adóhiánynak az a része, amely a valótlan munkáltatói, kifizetői igazolás miatt keletkezett. A kifizető, illetőleg a munkáltató, amennyiben észleli, hogy a kiállított igazolása téves volt, köteles helyesbítő igazolást kiállítani. Ennek alapján a magánszemélynek önellenőrzést kell végeznie, amely azonban önellenőrzési pótlék mentes [Art. 168.§ (5) bekezdés].
Adóbírság nem állapítható meg a 35. § (2) bekezdésének a) és b) pontjaiban meghatározott, az adó fizetésére kötelezett személyek terhére sem. Őket csak az adótartozás megfizetésére lehet kötelezni. A megajándékozott és az örökösök terhére tehát nem lehet bírságot előírni. Ez a korlátozás azonban nem vonatkozik a már korábban, az ajándékozó illetve az örökhagyó terhére megállapított bírságra. Ennek megfizetésére mindkét mögöttes felelős kötelezhető. Az ajándékozó illetve az örökhagyó nevére határozattal előírt adóhiány illetve bírság ugyanis már, mint adótartozás kerül előírásra az adó megfizetésére kötelezhető személyeknél.
Art. 170. § (6) bekezdés
1. Az Art. 2012. január 1-jétől szigorítja a munkáltatót (kifizetőt) terhelő szankciókat, amikor rögzíti, hogy ha a munkáltató, kifizető elmulasztja vagy jogszabálysértő módon teljesíti a járulék megállapítási, levonási és ezzel összefüggésben bevallási kötelezettségét, akkor - fő szabályként - a munkáltató (kifizető) terhére kell megállapítani a magánszemély részére teljesített jövedelmet, juttatást terhelő, meg nem fizetett járulékokat és az ezt terhelő jogkövetkezményeket is. A személyi jövedelemadó vonatkozásában az adóhiányt a magánszemély terhére, míg az adóbírságot és a késedelmi pótlékot a munkáltató (kifizető) terhére kell megállapítani.
Az első mondat utolsó fordulata azonban a magánszemély jogszerűtlen magatartása esetére kimentési lehetőséget ad a jogkövetkezmények viselése alól. A munkáltatót a hibás adómegállapításért felelősség nem terheli, ha az adóhiány a dolgozó helytelen nyilatkozatának, hiányos vagy valótlan igazolásainak a következménye.
2. A törvényhely utolsó mondata szigorúbb rendelkezést tartalmaz arra az esetre, ha a munkáltató (kifizető) levonta a magánszemélytől az adóelőleget, adót, illetőleg a járulékot, de az ezzel összefüggő bevallási és befizetési kötelezettségének nem tett eleget, mivel ebben az esetben a jogkövetkezményeken túl az adóhiányt is a munkáltató (kifizető) terhére kell az adóhatóságnak megállapítania. A rendelkezés figyelembe veszi, hogy a magánszemély jellemzően kiszolgáltatott helyzetben van a foglalkoztatójával szemben, valamint azt, hogy a tőle már egyszer levont adó-, illetve járulék költségvetésbe történő megfizettetéséről van szó.

Art. 171. §

Art. 171. § (1) bekezdés
Az Art. 170. § (1) bekezdése 50 vagy 200 százalékos mértékű bírság előírását teszi kötelezővé. Ez általános érvényű előírás, az 50 százalékos mértéktől eltérni csak a törvényben meghatározott esetben lehet, a 200 százalékos mértéktől pedig - az Art. 171. § (2) bekezdésében foglaltak alapján - nem lehet eltérni.
A törvény a mérséklésnek egyetlen esetét ismeri. Az adóhatóság kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén akkor szállhat az 50 százalékos mérték alá, ha az adózó, illetőleg képviselője az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. A bírság mértékének csökkentésére, a bírságkiszabás mellőzésére tehát kivételes jelleggel kerülhet sor.
A "tőle elvárható" magatartás tanúsításának vizsgálatánál kiindulópont lehet a magyar jogrendszer felelősségi szabályainak általános zsinórmértéke, az "általában elvárható" magatartás tanúsításának kötelezettsége.
Az elvárhatóság társadalmi elvárást fejez ki a - bárkivel szemben támasztható - magatartási alapkövetelményekről, így az általában elvárhatóság a mindenkivel szemben minimálisan elvárható, azonos szintű, ilyen értelemben objektivizált magatartási mércét határozza meg.
A "tőle elvárhatóság" magatartási kritériuma az általános zsinórmértéknél többet (néha viszont kevesebbet), illetve mást is megkövetelhet az adott személytől; ebben az elvárhatósági körben a kiindulási pont maga a személy (az adózó illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja) azaz az egyén, a szubjektum. Ezen felelősségi rendszert csak a konkrét helyzetek tölthetik meg tartalommal, néhány tipizálási csoport azonban megállapítható.
Így a "tőle elvárhatóság" nyilván eltérően ítélendő meg egy szervezet, társaság és egy magánszemély esetén, miután a gazdaságban is és a társadalomban is általánosan érvényesülő megállapítás, hogy a szervezettség magasabb követelmények elvárását teszi lehetővé. (A személyek típusa szerinti eltérő elvárhatóság követelményének figyelembevételére egy konkrét példa az Art. 129. § (4) bekezdésében szabályozott rövidített határozati indokolás lehetősége.)
A tipizálás egy másik szempontja lehet a képességbeli különbség is, valamint a szakképzettség, a specializáltság is. E különböző kiindulási alapok szintén eltérő felelősségi szintet eredményezhetnek.
Például egy ingatlanforgalmazásra specializálódott adózótól - szervezettségére tekintet nélkül is - joggal elvárható az ingatlanforgalmazással összefüggő jogszabályok pontos ismerete és betartása, így - többek között - az ingatlanokkal kapcsolatos áfa szabályok helyes alkalmazása is.
De adott esetben alacsonyabb szintű az elvárás egy egyszerű tevékenységet egyedül folytató, esetleg alacsonyabb iskolázottsággal rendelkező személy esetén, vagy például egy kifejezetten idős korú személy esetében is, mivel az idősek általában már koruknál fogva is nehezebben alkalmazkodnak a jogszabályok változásaihoz, a mai kor felgyorsult és megnövekedett kihívásaihoz.
Az "adott helyzetek" is eltérőek lehetnek egymástól, így például a tevékenység megkezdésének időpontja; a költségvetési kapcsolatok vagy a vállalkozás forgalmának nagyságrendje és rendszeressége; egy új jogintézmény bevezetése, vagy egy hatályos szabályozás jelentős módosítása alapján.
A jogalkotó az adózói felelősség vizsgálata kapcsán bevonta a vizsgálati körbe az adózó intézkedő képviselőjét, alkalmazottját, tagját, megbízottját is, azaz nem kizárólag az adózó, hanem az említett személyek magatartásának is kihatása lehet az adózót érintő szankció mértékére. Így az adózó eljárásának vizsgálata során figyelemmel kell lenni arra is, hogy a gondossági követelménynek eleget tett-e az adózó a jelzett személyek megbízása, illetve tevékenységük kontrollálása során.
A 171. § (1) bekezdés alkalmazásához tehát először azt kell vizsgálni, hogy a "tőle elvárhatóság" követelménye az adott esetben (adott helyzetben) fennáll-e, és csak ezt követően - ha e feltétel megléte megállapítható - kell vizsgálni az egyéb figyelembe veendő körülményeket, melyek az alkalmazandó bírságmértéket befolyásolják.
A törvény külön is kimondja, hogy az adóbírság kiszabása - indokolt esetben - mellőzhető.
Hogy az 50 százalékon belül milyen mértékű csökkentés történjen, illetve hogy milyen esetben lehet eltekinteni az adóbírság kiszabásától, azt az eset összes körülménye alapján lehet eldönteni. Az Art. néhány figyelembe veendő körülményt nevesít is, ez azonban nem kimerítő felsorolás. Az adóhiány nagyságán, keletkezési körülményein és az adózó jogellenes magatartásának súlyán és gyakoriságán túl más szempontok is előfordulhatnak.
A mérséklés történhet hivatalból és kérelemre is. Előfordul, hogy már az ellenőrzés feltár olyan körülményeket, amelyek miatt az első fokú határozatban csökkentett bírság kerül kiszabásra, de a jogorvoslati kérelem elbírálójának is jogában áll a megállapított bírságot csökkenteni, attól eltekinteni.
Az adózó maga is kezdeményezheti a csökkentést. Megteheti ezt a jegyzőkönyvre tett észrevételben vagy fellebbezésében, felhívva az adóhatóság figyelmét a csökkentésre okot adó körülményre.
Az adóhatóság a bírság kiszabását indokolni köteles, azaz ki kell térnie arra, hogy talált-e olyan körülményt, amely a csökkentésre alapul szolgálhatna vagy sem. Ezen belül - mérséklés, mellőzés esetén - ki kell térnie arra, hogy mely okból találta megállapíthatónak a "tőle elvárhatóság" fennállását, továbbá hogy melyek voltak azok a körülmények, amiket a bírság mértékének meghatározásakor figyelembe vett és miért.
A 171. § (1) bekezdése alapján a jogerősen megállapított bírság is mérsékelhető, azonban csak kivételesen (esetleges új tények, körülmények alapján vagy okszerűtlen mérlegelés miatt) kerülhet sor erre.
Nagyobb a valószínűsége annak, hogy a fellebbezés elbírálásával kerül sor a bírság mértékének csökkentésére, ha az eljáró adóhatóság valamilyen értékelendő körülményt nem vett figyelembe.
Art. 171. § (2) bekezdés
Nincs helye a bírság mérséklésének, ha az adóhiányt az adózó szándékos magatartása idézte elő. Ez fogalmilag is kizárt, hiszen ez esetben nem állhat fenn az adózó oldalán a 171. § (1) bekezdése szerinti "adott helyzetben tőle elvárható körültekintés". A szándékos adóeltitkolás azonban nemcsak a bírság mértékének csökkentését teszi lehetetlenné, hanem ha azt az egyéb körülmények indokolják, büntető feljelentés megtételét is maga után vonja.
Art. 171. § (3) bekezdés
A késedelmi pótlék felszámítására az állami költségvetés pénzének használata miatt kerül sor. Ha az adóhatóság adóhiányt tár fel, akkor az eredeti esedékességtől számítva késedelmi pótlékot is fel kell számítani. Ezt nem befolyásolja az a körülmény sem, hogy az adóhiány után bírság kiszabására kerül sor.
Míg ugyanis a késedelmi pótlék a pénzhasználathoz kapcsolódik, addig a bírság a tényleges adó bevallásának és megfizetésének elmulasztását kívánja szankcionálni.

Mulasztási bírság

A mulasztási bírság intézménye speciális pénzügyi-adójogi szankció, melyet más területeken nem alkalmaznak.

Art. 172. §

Art. 172. § (1) bekezdés
Már elöljáróban indokolt arra kitérni, hogy a 172. § (1) bekezdésben szabályozott valamennyi mulasztás után gondos mérlegeléssel, a körülmények figyelembevételével kell meghatározni az alkalmazott - legfeljebb 500.000, illetve 200.000 forintig terjedő - bírság összegét. A bírságkiszabás során - csakúgy, mint a 172. § más bekezdései alapján történő szankcionáláskor - az adóhatóságnak minden esetben figyelemmel kell lennie a 172. § (21) bekezdés szerinti szempontokra is.
Tekintve, hogy az előzőek a 172. § (1) bekezdésben szabályozott valamennyi mulasztás esetén érvényesek, az a)-ny) pontok kapcsán erre külön már nem térünk ki.

ad a) Bejelentés, adatszolgáltatás késedelmes, hibás, hiányos, valótlan adattartalmú teljesítése

1. Késedelem az Art. és egyes adókötelezettséget megállapító jogszabályok az előírt kötelezettségek teljesítésére határidőt, határnapot jelölnek meg. E határidők betartásához komoly érdek fűződik, ezért a kötelezettségek pontos teljesítésének elmulasztását mulasztási bírság terheli.
Így bírság szabható ki a bejelentési [Art. 16. § - 22. §] a változás-bejelentési [Art. 23. §], az adatszolgáltatási [Art. 52. § (4), (6) bekezdés és a 3. számú melléklet] kötelezettség késedelmes teljesítéséért.
Jelentősége miatt a bevallás késedelmét nem e pont szankcionálja, hanem önállóan a 172. § (1) bekezdés b) pontja tartalmazza a törvényi tényállást.
E törvényhely alapján kell kiszabni a mulasztási bírságot, ha az adózó akár önként, vagy esetleg szankció nélküli felszólításra teljesíti - késedelmesen - a jogszabályban előírt bejelentési (bejelentkezési, változásbejelentési, adatszolgáltatási) kötelezettségét. Amikor már az adóhatóság az Art. 172. § (1) bekezdés c) pontja alapján megállapítja, hogy az adózó ezen kötelezettségének nem tett eleget, és a 172. § (7) bekezdés szerint - szankció alkalmazása mellett - határidő tűzésével teljesítésre kötelezi az adózót, aki/amely ennek eredményeként tesz eleget kötelezettségének, akkor már nem késedelmes teljesítésről van szó.
Az Art. az elvárhatósági és egyben a szigorúbb megítélés választóvonalát tartalmazza a magánszemélyek illetve az egyéb adózók között, így a mulasztásért a magánszemély adózó - ide értve az egyéni vállalkozót is - 200.000 Ft-ig terjedő bírsággal, más adózók azonban 500.000 Ft-ig terjedő bírsággal sújthatók.
Az Art. 172. § (6) bekezdése alapján a bejelentési (bejelentkezési, változásbejelentési) és az adatszolgáltatási kötelezettség késedelmes teljesítése esetén nincs helye a mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó késedelmét annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
2. Hibás, hiányos, valótlan tartalmú teljesítés
Az Art. 52. § (4) bekezdésében - illetve ez alapján a 3. számú mellékletben - határozza meg az adóhatóság részére adatot szolgáltatók körét, illetve az adatszolgáltatás tartalmát. Ennek benyújtására a törvény határidőt állít. Továbbá a törvény 24. § (5) bekezdésének és 52. § (5) bekezdésének rendelkezése folytán minden adatszolgáltatásra kötelezett személy adatszolgáltatásának tartalmaznia kell az érintett magánszemély adóazonosító számát. Erre alapvetően azért van szükség, hogy az adóhatóság az egy-egy magánszemélyre vonatkozó, de különböző forrásokból származó adatokat fel tudja dolgozni. Az adatszolgáltatás szakszerű feldolgozása a nyilvántartások pontosságát és az ellenőrzés hatékonyságát is segítheti. A természetes azonosítókkal teljesített adatszolgáltatásnál viszont nagyobb a - feldolgozhatatlanságot eredményező - hiba lehetőség (pl. ékezet lehagyása). A feldolgozhatóság tehát csak úgy biztosítható, ha az adózók az adózási viszonyaikban ténylegesen használják az adóazonosító jelüket és ennek alapján az adatszolgáltatás is az adóazonosító jelre épül.
Az adatszolgáltatás késedelmes teljesítésén túl a hibás, hiányos vagy valótlan adatszolgáltatás is a mulasztási bírság megalapozója.
A törvény elvárja az adatszolgáltatásra kötelezettektől, hogy teljeskörűen szerezzék be és használják az érintett magánszemélyek adóazonosító jelét. Ha az egyébként teljesített adatszolgáltatásuk nem tartalmazza az adóazonosító jelet, úgy hiányos adatszolgáltatásról van szó, és ennek megfelelően szankcionálható.
Hasonlóan, e pont alapján szankcionálható a bejelentési, változásbejelentési kötelezettség hibás, hiányos, illetve valótlan tartalmú teljesítése.

ad b) Bevallási késedelem

A bevallás benyújtására főszabályként meghatározott esedékességi időpontokat az Art. 1. számú melléklete tartalmazza [de lásd még az Art. 4. és 6. sz. mellékletét]. Amennyiben a határidőt az adózó elmulasztja és mulasztását igazolási kérelemmel sem menti ki, úgy a késedelmesen benyújtott bevallás után az adóhatóság mulasztási bírságot szab ki.
Az Art. hatályos rendelkezése alapján a támogatás igénylése adóbevallással történik. Tekintve azonban, hogy a támogatás igénybevétele az adózó számára nem kötelezettség [Art. 14. § (1) bekezdés], így a támogatás esedékességi időpont utáni igénylése miatt mulasztási bírság nem szabható ki.
A magánszemély a személyi jövedelemadóját - ha bevallás benyújtására kötelezett - az ’53 vagy ’53E számú nyomtatványon vallja be. A magánszemély részére kifizetett összegekből a munkáltató, kifizető meghatározott esetben adót, adóelőleget von le és azt saját bevallása keretében vallja be. Ezért a magánszemély esetében az ’53 vagy ’53E számú bevallás késedelmes benyújtása miatt kiszabott mulasztási bírság mértékének meghatározásakor figyelemmel kellett lenni e körülményre is. A bírság kiszabásának feltétele, hogy az adózó a bevallását az adóhatóság felszólítását, ellenőrzését megelőzően, - ha késedelmesen is -, de benyújtsa. Ennek hiányában ugyanis nincs késedelmesen benyújtott bevallás. Ha az adóhatóság a rendelkezésére álló nyilvántartásokból megállapítja, hogy az adózó a bevallását nem nyújtotta be, úgy nem késedelemért, hanem a bevallás elmulasztásáért szab ki bírságot, és határozatában egyúttal - határidő tűzésével - teljesítésre kötelezi az adózót [lásd Art. 172. § (1) bekezdés c) pontját és (7) bekezdését]. Ha az adózó ezt követően teljesít, akkor késedelmes teljesítés miatt szankcionálásra már nem kerülhet sor.
A bevallási kötelezettség késedelme körében az alkalmazható szankció mértéke nem igazodik a késedelmes napokhoz, hanem annak - felső határral korlátozott - összege az adóhatóság mérlegelése alapján kerül kiszabásra.
A szabályok a bevallási késedelem melletti pótlékolást nem tiltják, tehát ha a bevallási késedelem együtt jár az adó késedelmes megfizetésével, a mulasztási bírság mellett a késedelmi pótlék is felszámítható, hiszen az adózó más-más adókötelezettsége tekintetében nem tesz ilyenkor eleget a vonatkozó törvényi előírásoknak.
E törvényhely alapján szabható ki a mulasztási bírság akkor is, ha az adóhatóság azt állapítja meg, hogy az adózó vagyonszerzési illetékkel kapcsolatos bejelentési kötelezettségét teljesítette késedelmesen és késedelmét nem mentette ki. Az Art. 172. § (6) bekezdése alapján a bevallási kötelezettség késedelmes teljesítése esetén nincs helye a mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó késedelmét annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

ad c) Bejelentés, adatszolgáltatás, pénzforgalmi számlanyitás, bevallás elmulasztása

A bírságot kiszabó határozatban az elmulasztott határidő helyett új határidőt is megállapít az adóhatóság. A teljesítésre kötelező határozatban megjelölt határidő elmulasztásakor az adóhatóságnak újabb határidőt kell megállapítania, és az első kötelező határozatban kiszabott mulasztási bírság kétszeresét szabja ki. Ha az adózó ekkor sem teljesít, a bírságot az ismételt - második alkalommal megállapított - mulasztási bírság kétszeres összegében kell kiszabni [lásd Art. 172. § (7) bekezdését]. Az Art. nem állít korlátot arra nézve, hogy hányszor lehet az adózót teljesítésre kötelezni és a megelőzően kiszabott mulasztási bírságot duplázni. Az adóhatóságnak azonban mérlegelnie kell, hogy az adózó képes-e a kötelezésnek eleget tenni, és ha úgy ítéli meg, hogy más eszközök (pl. ellenőrzés a bevallás bekérése helyett stb.) használata célravezetőbb, azokat kell alkalmaznia. A kötelezettség teljesítése esetén viszont a kiszabott bírság korlátlanul mérsékelhető, ha az adózó magatartása ezt indokolja [lásd Art. 172. § (7) bekezdését]. A Pénzügyminisztérium - 2007. december 31-ig alkalmazandó - értelmezése szerint az Art. hatályos 172. § (7) bekezdés alapján a korlátlan mérséklési lehetőség nem csak az ismételt, de az első alkalommal kiszabott mulasztási bírságra is vonatkozott, 2008-tól azonban a fenti jogszabályhely utolsó mondata alapján csak a teljesítésre ismételten felhívó, a kiszabott bírság kétszeresét megállapító határozattal kiszabott bírság esetében van lehetőség a korlátlan mérséklésre.
Az adózónak nem kell az adóhatósághoz közvetlenül bejelentenie pénzforgalmi számlájának számát, erről az adóhatóság cégbírósági adatátadás, illetve hitelintézeti adatszolgáltatás útján értesül. Az adózót ugyanakkor továbbra is terheli pénzforgalmi számlanyitási kötelezettség, így a pénzforgalmi számla adóhatósághoz történő bejelentésének elmulasztása helyett a pénzforgalmi számla nyitási kötelezettség elmulasztása miatt bírságolhat az adóhatóság.
Megjegyzendő, hogy a vagyonszerzési illetékkel kapcsolatos bejelentési kötelezettség teljesítésének elmulasztása is ezen törvényhely alapján szankcionálandó.

ad d) Kontárok bírságolása

Az Art. nem egy bekezdésben, hanem két rendelkezésben, a 172. § (1) bekezdés d) pontjában és a 172. § (8) bekezdésben rendezi a kérdést.
A vállalkozások jelentős anyagi eszközökkel járulnak hozzá a költségvetéshez, illetve különféle alapok működéséhez. Ezek a terhek ugyan költségként elszámolhatók, de a végzett szolgáltatást, termékelőállítást jelentős mértékben megdrágítják. Azok a kontárok, akik e terheket nem vállalják, lényegesen kedvezőbb piaci helyzetbe kerülhetnek. A költségvetés is jelentősen károsodik az elmaradt bevételek miatt.
A helyszíni ellenőrzés során a vizsgált adózó "szabálytalansága" - azaz az Art. 16. §-ában meghatározott, az adószám megszerzésére irányuló bejelentési kötelezettség teljesítése nélküli tevékenység folytatása - a helyszínen kihirdetett és azonnal végrehajtható határozattal 200.000 Ft-ig, illetve 500.000 Ft-ig terjedő bírsággal sújtható. A mulasztási bírság ismételt "tettenérés" esetén újból kiszabható.
A 172. § (8) bekezdése alapján az adóhatóság a bírságot kiszabó, valamint az árukészlet lefoglalása tárgyában hozott határozatát [173. § (1) bekezdés] az adózóval kihirdetés útján közli, és a határozat a közlés időpontjától kezdve fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. Így tehát a helyszíni ellenőrzés során nemcsak a jegyzőkönyv születik meg, hanem az ellenőrök a határozatot is "meghozzák" és kihirdetés útján közlik az adózóval. A kihirdetett határozat ugyan fellebbezéssel megtámadható, de ez nem befolyásolja annak végrehajthatóságát. A megállapított bírság mértékéig az ellenőrzést végzők jogosultak arra is, hogy a tevékenység eszközét, termékelőállítás esetén annak eredményét, az árukészletet biztosítékként lefoglalják [lásd még a 173. § (1) bekezdéséhez fűzött magyarázatot].

ad e) Bizonylatok, könyvek, nyilvántartások szabálytalan vezetése, vezetésük elmulasztása, illetve a beszámolóra vonatkozó rendelkezések megsértése

Az adózás rendjéről szóló törvény, az Sztv., illetve az egyes adójogszabályok [különösen az Szja tv. és az Áfa tv.] előírják, hogy az adózónak milyen könyveket, nyilvántartásokat kell vezetnie. Ha az adózó nem, vagy nem az Art. 44. §-ában foglaltaknak megfelelően tesz eleget e kötelezettségének, mulasztási bírsággal büntethető. E tényállás alapján a bírságolásra leggyakrabban az adóellenőrzés (bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés) keretében kerül sor, de az egyéb célú adóhatósági ellenőrzések tapasztalatai alapján is sor kerül a bírságkiszabásra e törvényi tényállás alapján. Ezen tényállás alapján szabható ki mulasztási bírság akkor is, ha az adózó által kiállított számla, nyugta olyan kisebb hiányosságban szenved, amely miatt nem felel meg az Áfa tv.-ben, illetve a 24/1995. (XI. 22.) PM rendeletben előírt feltételeknek. (Ha azonban a számla vagy a nyugta nem a tényleges ellenértéket tartalmazza, akkor a bírság kiszabásánál az Art. 172. § (2) bekezdésében kifejtettek az irányadók.) A szabály kifejezetten kimondja, hogy nem csak a jogszabályban előírt bizonylatok kiállításának elmulasztása, de a könyvek, nyilvántartások vezetésének elmulasztása, továbbá ezek nem szabályszerű vezetése is bírságolandó.
Az adóhatóság ellenőrzi az Sztv.-ben meghatározott - különösen a pénzkezeléssel és pénzforgalommal kapcsolatos - szabályzatokban foglaltak betartását. Az Sztv. alapján összeállítandó szabályzatra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén az adózó mulasztási bírsággal sújtható. A számviteli törvény szerinti beszámoló letétbe helyezésének és közzétételének elmulasztása esetén alkalmazandó jogkövetkezmény 2012. január 1-től módosul, mivel az Art. lehetővé teszi kétszeres mulasztási bírság megállapítását és határidő kitűzése mellett a kötelezettség teljesítését, azonban annak elmaradása esetén az állami adóhatóság továbbra is törli az adózó adószámát és kezdeményezi a cég törvényességi vizsgálatát.
ad f) [hatályon kívül helyezve]
ad g) [hatályon kívül helyezve]

ad h) Az Art. felhatalmazása alapján kiadott külön jogszabályban meghatározott feltételek megsértésével állít elő és/vagy hoz forgalomba nyomtatványt, számlázó programot.

Az Art. 175. § (4) bekezdése szerint az adópolitikáért felelős miniszter (a pénzügyminiszter) rendeletben meghatározza a számla, egyszerűsített számla, nyugta nyomtatványok forgalmazásának, nyilvántartásának szabályait, valamint ezek előállításának, adóigazgatási azonosításra alkalmasságának feltételeit.
A számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM rendeletben foglalt szabályoknak megfelelően a számla, egyszerűsített számla és nyugta kizárólag az adóhatóság által a nyomtatvány előállítója részére kijelölt sorszámtartományba illeszkedő nyomtatott sorszám alkalmazásával, az adott sorszám egyszeri felhasználása mellett állítható elő. Az állami adóhatóság a nyomtatvány-előállítók részére kijelölt sorszámtartományokat honlapján rendszeresen közzéteszi. Amennyiben az adózó az Art. felhatalmazása alapján kiadott PM rendeletben meghatározott feltételek megsértésével állít elő és/vagy hoz forgalomba nyomtatványt, számlázó programot mulasztási bírsággal sújtható. A jogszabályi rendelkezés alapján a mulasztási bírság kiszabásának feltételéül szolgál az is, ha a jogszabályi feltételeknek, követelményeknek nem megfelelő módon állítják elő a nyomtatványt, illetve a számlázó programot. Az e tényállás alapján kiszabható mulasztási bírság kiszerelési egységenként alkalmazandó.

ad i) Nyilatkozattétel elmulasztása, tanúvallomás jogosulatlan megtagadása

Nyilatkozattételi kötelezettség az adózót az Art. 14. § (1) bekezdése és 48. §-a alapján terheli. Az Art. 48. §-a szerint az adózó és a magánszemély nyilatkozattételre szólítható fel az általa ismert, illetve nyilvántartásában szereplő olyan adatról, tényről, körülményről, amely a felhívásban megnevezett, a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózó adókötelezettségének, adóalapjának, adókedvezményének megállapítását, ellenőrzését, illetve törvényben meghatározott eljárás lefolytatását teszi lehetővé. A nyilatkozattétel megtagadása - kivéve, ha az adózó azért tagadja meg, mert az eljárás során tanúként nem lenne meghallgatható vagy a tanúvallomást megtagadhatná - mulasztási bírság kiszabását vonja maga után.
A hivatkozott esettől azonban el kell különíteni azt, amikor az adózót, mint ügyfelet a Ket. 51. § alapján hívja fel az adóhatóság, mint közigazgatási szerv nyilatkozattételre. Ilyenkor ugyanis az adózó a nyilatkozattételt megtagadhatja, melynek az a jogkövetkezménye, hogy a közigazgatási szerv a rendelkezésére álló adatok alapján dönt, vagy az eljárást megszünteti, az ügyfél bírságolásának azonban nincs helye.
A bírság konkrét összege a törvényi keretek között szintén mérlegeléssel határozható meg.

ad j) Köztartozásról tett valótlan nyilatkozat bírságolása

2009. január 1-ig az Art. 151. §-a szerinti visszatartási jog érvényesülését hiúsíthatta meg az adózó, ha a költségvetési támogatás, adóvisszaigénylés, adóvisszatérítés igénylésekor a 151. § (1) bekezdésében előírt nyilatkozattételi kötelezettségének valótlan tartalmú nyilatkozattal tett eleget.
2009. január 1-től az állami adóhatósághoz benyújtott költségvetési támogatás, adóvisszaigénylés, adóvisszatérítés igénylésekor az adózónak már nem kellett nyilatkoznia (nem is állt módjában) köztartozása fennállásáról, hanem azt az állami adóhatóság a vámhatóság, más adóhatóság, (illetve 2011. december 31-ig a magánnyugdíjpénztár) megkeresésében szereplő összeg erejéig tartotta vissza.
A bírság konkrét összege a törvényi keretek között szintén mérlegeléssel volt meghatározható. Megjegyezzük, hogy az adózónak az önkormányzati adóhatóságnál költségvetési támogatás igénylésekor továbbra is nyilatkoznia kell, hogy köztartozása nem áll fenn, így ezen adóhatóság jelenleg is jogszerűen bírságolhat az Art. 172. § (1) bekezdésének j) pontja alapján.

ad k) Járulékfizetés felső határával kapcsolatos valótlan nyilatkozat bírságolása

A magánszemély nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék fizetési kötelezettségét a járulékköteles jövedelmet juttató munkáltató, kifizető állapítja meg, vallja be és fizeti meg. A magánszemély a munkáltatónál, kifizetőnél a kifizetést megelőzően nyilatkozhat - a jogcímet megjelölve - arról, hogy a kifizetést járulékfizetési kötelezettség nem terheli. A mulasztási bírság tényállás - arra tekintettel, hogy a felső határ elérését a munkáltató, kifizető felé már nem kell dokumentálni - a valótlan tartalmú, felső határ elérésére vonatkozó nyilatkozatok esetleges elszaporodásának kíván gátat vetni, amikor mulasztási bírságot helyez kilátásba.

ad l) Ellenőrzés, üzletlezárás, végrehajtás akadályozása

Az ellenőrzés akadályozása jogsértő magatartás, s épp az adóhatóság tevékenységének lényegével szemben hat, ezért e magatartás már önmagában is sérti az adóztatás érdekeit. Így indokolt az ilyen magatartást kifejtő adózó szankcionálása. A végrehajtás akadályozása ugyanúgy az adóhatóság rendeltetése ellen hat, mint az ellenőrzés akadályozása.
Az ellenőrzés, a végrehajtás akadályozása sokféleképp megvalósulhat; ebből hármat nevesít a törvény. Így akadályozza az ellenőrzést, a végrehajtást, ha az adózó a megjelenési kötelezettségének - igazolatlanul - nem tesz eleget, de az is, ha megjelenik ugyan, de nem működik együtt az adóhatósággal. (Pl. a kért iratok átadását megtagadja, nem engedi belépni az adóhatóság megbízólevéllel rendelkező alkalmazottját az üzleti tevékenység ellenőrzéséhez szükséges helyiségbe vagy a végrehajtót a foglalás helyszínére stb.). 2007. január 1-től a nevesített szankcionálandó magatartások köre bővült, az alaptalan és az ellenőrzési eljárások szükségtelen lefolytatására irányuló bizonyítási indítványok előterjesztésének megakadályozását célozva. Az Art. 108. § (9) bekezdésében - 2008. január 1. előtt a 108. § (8) bekezdésében - foglaltak alapján ugyanis, ha az adózó más adózót is érintő szerződéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkozik, az adóhatóság az érintett más adózónál - ha az adózó állítását a saját bevallása, az érintett másik adózó bevallása, illetve a nála korábban végzett ellenőrzés eredménye nem támasztja alá -, a kapcsolódó vizsgálatot haladéktalanul elrendeli. Ha azonban a kapcsolódó vizsgálat nem támasztja alá az indítványban foglaltakat, akkor mulasztási bírság szabható ki.
2006. január 1-jétől nemcsak az ellenőrzés vagy a végrehajtási eljárás akadályozása, hanem az üzletlezárás akadályozása esetén is mulasztási bírság szabható ki. Az akadályozó magatartások sokféleségére tekintettel a törvény azt is lehetővé teszi, hogy a nevesített magatartásokon túli akadályozó magatartás esetén is bírság szabható ki. Nem minősül az ellenőrzés, az üzletlezárás, illetőleg a végrehajtási eljárás akadályozásának az, ha az adózó az ellenőrzés, az üzletlezárás vagy a végrehajtási eljárás során jogszerűen és jóhiszeműen él a jogszabályokban számára biztosított eszközökkel (pl. az adózó kérelmére az adóhatóság határidő tűzésével engedélyezi hiányzó iratainak pótlását), valamint azon adózói cselekmény sem, amely más tényállás alapján szankcionálható szabálytalanságot valósít meg (pl. ha az adózó üzletét a lezárás foganatosítása előtt bérbeadja vagy értékesíti, ekkor a 172. § (9) bekezdés második mondata alkalmazandó). Tekintettel arra, hogy a tevékenység felfüggesztésének jogintézménye a gyakorlati tapasztalatok alapján nem váltotta be a létrehozásához fűzött reményeket, ezért az erre vonatkozó szövegrészeket a jogalkotó 2011. december 31-ével hatályon kívül helyezte.
A mulasztási bírságot nem csak az adózó, hanem az ellenőrzést, illetve a végrehajtást akadályozó más személyek terhére is meg lehet állapítani [Art. 172. § (9) bekezdés, 2008. január 1. előtt 172. § (5) bekezdés].
A bírság konkrét összege a törvényi keretek között szintén mérlegeléssel határozható meg.

ad m) Az Art. 17. § (5) bekezdése szerint elektronikus bevallás benyújtására kötelezett a regisztrációs kötelezettségét nem, vagy késedelmesen teljesíti.

Az Art. 17. § (5) bekezdése a havi adó- és járulékbevallás benyújtására, illetve az összesítő nyilatkozat benyújtására kötelezett adózók részére regisztrációs kötelezettséget, illetve ennek adóhatósági bejelentését írja elő. Az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás, illetve a 8. számú melléklet szerinti összesítő nyilatkozat ugyanis kizárólag elektronikus úton teljesíthető, ennek előfeltétele azonban az okmányirodákban, vagy a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szervnél, vagy az állami adóhatóságnál vagy kormányrendeletben meghatározott más szervnél (azaz konzuli képviseletnél), vagy kormányrendeletben meghatározott hiteles azonosításra alkalmas elektronikus úton (azaz fokozott biztonsági szintű elektronikus aláírás esetén interneten) teljesített regisztráció, illetve annak adóhatósági bejelentése. Ha az adózó a regisztrációs kötelezettségét nem vagy késedelmesen teljesíti, e törvényi tényállás alapján sújtható mulasztási bírsággal. Abban az esetben azonban, ha a regisztrációs kötelezettséggel összefüggő - az Art. 17. § (5) bekezdése szerinti - adóhatósági bejelentési kötelezettségét teljesítette késedelmesen az Art. 172. § (1) bekezdésének a) pontja alapján, míg ez utóbbi nem teljesítése esetén az Art. 172. § (1) bekezdésének c) pontja alapján sújtható mulasztási bírsággal.

ad n) Köztartozásmentes adózói adatbázisba való felvételhez valótlan nyilatkozat

Az Art. 2009. január 1-jétől hatályos rendelkezése szerint az állami adóhatóság az adózót kérelmére, a kérelem benyújtásának hónapját követő hónap 10. napján felveszi a köztartozásmentes adózói adatbázisba, ha az adózó az előírt feltételeket teljesíti. Az adatbázisba történő felvételhez az adózónak külön nyilatkoznia kell, hogy az adatbázis közzétételét megelőző hónap utolsó napjáig esedékes bevallási és befizetési kötelezettségének maradéktalanul eleget tesz/tett. A kérelem teljesítésének a köztartozásmentes adózói adatbázisba történő felvétel minősül. Az adatbázisba történő felvétel helyettesítheti az állami adóhatóságtól beszerezhető adóigazolást (pl. támogatások igénybevételéhez), ha az egyéb jogszabályok erről külön rendelkeznek, így saját döntésük alapján más szervek, támogatást folyósítók is "használhatják" az adatbázist az adóigazolás bekérése helyett. Azonban a valótlan tartalmú nyilatkozatot tartalmazó adózói kérelem esetén külön mulasztási bírság tényállást rögzít a törvény, amely magánszemélyek esetében 200 ezer, egyéb esetben 500 ezer Ft-ig bírságolható. [Lásd az Art. 36/B. §-hoz írt magyarázatot]

ad ny) Utazásszervezési szolgáltatáshoz kapcsolódó valótlan nyilatkozat vagy a nyilatkozat elmulasztása

Utazásszervezési szolgáltatás az adóalany által - saját nevében - utasnak nyújtott olyan, jellegadó tartalma alapján egészben vagy meghatározó részben turisztikai szolgáltatás, amelynek teljesítéséhez saját nevében, de az utas javára megrendelten, más adóalany vagy adóalanyok által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés (így különösen: személyszállítás, szálláshely-szolgáltatás, ellátás és idegenvezetés) szükséges. Az utas fogalmát az Áfa tv. 206. § c) pontja definiálja, mely szerint utas: az, aki (amely) az utazásszervezési szolgáltatást nem adóalanyként vagy nem adóalanyi minőségében, illetőleg egyéb, az előbbiekben fel nem sorolt esetekben pedig a saját nevében és javára veszi igénybe. A teljesítést megelőzően az ügyfél az utazásszervező felhívására köteles nyilatkozni arról, hogy a szolgáltatást utasként vagy nem utasként kívánja igénybe venni. Utas tehát nemcsak természetes személy lehet, hanem más személy vagy szervezet is, feltéve, hogy az utazás költségeit nem hárítja tovább, hanem maga viseli. Ha az utazásszervezési szolgáltatást igénybe vevő valótlan nyilatkozatot tesz, vagy a nyilatkozat megtételét elmulasztja, akkor a fentiek szerint szankcionálható. A nyilatkozattétel azokban az esetekben kötelező először, amelyekben az utazásszervezőnek fizetett előleg jóváírása, kézhezvétele 2011. január 1-jére vagy azt követő napra esik.
Art. 172. § (2) bekezdés

ad a) Számla - nyugtakibocsátási kötelezettség elmulasztása, illetve nem a tényleges ellenértékről való kibocsátása

Az adózó az Áfa tv. előírásai alapján értékesítései - ide értve a nyújtott szolgáltatást is - után az Áfa tv. szerinti esetekben számlát, egyszerűsített számlát, ennek hiányában nyugtát köteles kibocsátani. A mulasztási bírság - tekintettel arra, hogy ez a tényállás az adóelkerülés egyik legdirektebb módja - az adózó személyétől független, egységes és emelt tételű, 2008. január 1-től 1 millió forintig terjedő. A nyugtaadási kötelezettség - egész szűk tevékenységi körtől eltekintve - mindenkit terhel. Ha az adóalany valamely méltányolható okból nem képes eleget tenni a nyugtaadási kötelezettségének, akkor az adóhatóság részére felmentést is adhat. A számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI.22.) PM rendelet 3. § (2) bekezdése alapján az adóhatóság a nyugtaadásra kötelezett indokolt kérelmére felmentést adhat pénztárgép kötelező alkalmazása alól abban az esetben, ha szociális vagy egészségügyi helyzete miatt a pénztárgép alkalmazása az adózóra aránytalanul nagy terhet róna, vagy gazdasági tevékenységének természete vagy tevékenysége végzésének egyéb körülményei miatt a nyugta adása pénztárgép alkalmazásával nem oldható meg, vagy csak aránytalanul nagy megterheléssel lenne megoldható. Ugyanakkor az ő ellenőrzésekor az adóhatóság megállapíthatja, hogy a felmentés megadásának feltétele már nem áll fenn. Ilyen esetben az adóhatóság a felmentést visszavonhatja. Ez fordulhat elő, ha a felmentéssel rendelkező adózó pl. alkalmazottat foglalkoztat. Ha a próbavásárláskor a felmentés feltételeinek hiányát észleli is az adóhatóság, az még nem alapozza meg a bírság kiszabást, hiszen a felmentés még érvényben van. Ugyanakkor a felmentés megadására okot adó körülményekben bekövetkezett változás miatt a felmentést vissza kell vonni, és az adózót ettől az időponttól ismét terheli a nyugtaadási kötelezettség.
A számlaadási-, egyszerűsített számlaadási-, nyugtaadási kötelezettség teljesítésének ellenőrzése leginkább próbavásárlás keretében történik. Nincs akadálya azonban annak sem, hogy az ellenőrök pl. az üzletben történő árusítást megfigyelve jussanak arra a megállapításra, hogy az adózó elmulasztotta kötelezettségét. Ez utóbbi esetben azonban külön is ki kell térni a jegyzőkönyvben az árusítás körülményeire, az esetleges tanúkkal pedig a jegyzőkönyvet alá kell íratni a későbbi bizonyítási eljárás érdekében.
A próbavásárlás során az ellenőrzés nemcsak azt vizsgálja, hogy az adózó adott-e számlát, egyszerűsített számlát, nyugtát (továbbiakban együtt: bizonylat) vagy sem, hanem azt is, hogy az abban feltüntetett érték a tényleges vásárlásnak megfelelt-e. Ha a kibocsátott bizonylaton feltüntetett érték eltér a fizetendő összegtől, úgy a mulasztás szintén megvalósul.
Az adózó által kiállított bizonylat számlaként, nyugtaként stb. csak akkor fogadható el, ha az megfelel az Áfa tv.-ben előírt feltételeknek. Amennyiben az adott bizonylat kisebb hiányosságokban szenved (pl. pontos név helyett fantázia név szerepel a címzésben, vagy hiányzik a pontos cím, stb.), akkor a mulasztási bírságot nem a tárgyalt törvényi tényállás, hanem a 172. § (1) bekezdés e) pontja alapozza meg. Ilyenkor azonban a bírság összegének meghatározásánál - figyelemmel a 172. § (21) bekezdésére is - értelemszerűen tekintettel kell arra lenni, hogy a kérdéses bizonylat kibocsátása a ténylegesen fizetendő összegnek megfelelően megtörtént, a bizonylat csak kisebb hiányosságban szenved.
A mulasztási bírság konkrét összegét az adóhatóságnak mérlegeléssel kell meghatároznia. Az ismételt mulasztás tényét ebből következően nyilvánvalóan szintén értékelnie kell - mint a mérlegelés egyik szempontját - a bírságkiszabásoknál, a törvényi bírságmaximum keretei között. Többszöri mulasztás esetén a törvény lehetővé teszi az üzlet, műhely stb. lezárását. Így ha az első ellenőrzéstől számított egy éven belül ugyanazon helyiségben (műhely, üzlet, telep) második alkalommal mulasztott az adózó, úgy a bírság kiszabás mellett 12 napra, harmadik alkalommal 30 napra, a negyedik és minden további alkalommal 60 nyitvatartási napra lezárja az adóhatóság az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiséget. Az ismétlődésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók, ha két egymást követő ugyanolyan mulasztás között 3 év eltelt.
Az ismételt mulasztásnak azonban továbbra is jelentősége van a becslés elrendelése tekintetében. Becslés akkor is alkalmazható ugyanis, ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására, és e körben jelentősnek tekinthető tény, adat, körülmény - többek között - a számla (egyszerűsített számla-), nyugtaadási kötelezettség adóéven belüli ismételt elmulasztása.

ad b) Be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása

Ha az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat vagy foglalkoztatott, az adóhatóság az adózó terhére emelt tételű, 1 millió forintig terjedő mulasztási bírságot is kiszabhat, a mulasztási bírság kiszabása mellett pedig intézkedést is alkalmaz(hat): a tevékenység célját szolgáló helyiséget lezár(hat)ja (174. §). A mulasztás első észlelésekor 12, a második alkalommal 30, minden további alkalommal 60 nyitvatartási napra zárja le az üzletet a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása vagy igazolatlan eredetű áru forgalmazása esetén. Az ismétlődésre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók, ha két egymást követő mulasztás között 3 év eltelt.
A különböző hatóságok eljárásának összehangolása és a fekete foglalkoztatás visszaszorítása érdekében kötelezővé vált az állami adóhatóság számára a mulasztási bírság kiszabása abban az estben, ha a munkáltató a foglalkoztatottak bejelentési kötelezettségét nem teljesítette. A körülmények mérlegelése alapján ugyanakkor lehetőség van a bírság kiszabásának mellőzésére is, ha az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el a munkaviszony bejelentése érdekében, vagy amennyiben az adózó ugyan késedelmesen, de az adóellenőrzés megkezdésének időpontjáig a tényleges foglalkoztatás teljes időtartamára utólag bejelentette a munkavállalót.
Art. 172. § (3) bekezdés
Ezen tényállás alapján kiszabható mulasztási bírság tehát a számla, egyszerűsített számla, nyugtakibocsátás szabályainak megsértése esetén az adózóra - az Art. 172. § (2) bekezdése alapján - kiszabható mulasztási bírság mellett alkalmazható, az adózóra kiszabott bírság nagyságát az alkalmazottra kiszabott bírság nagysága nem befolyásolja. Az adózó bírságolása és az alkalmazott bírságolása egyidejűleg, egymástól függetlenül történik, a mulasztás alkalmazottra hárításával tehát az adózó nem bújhat ki az őt sújtó magasabb bírságösszeg megfizetése alól.
Ha a jogsértést az adózó alkalmazottja követi el, minden esetben alkalmazandó a szankció, kivéve például, ha az adózó a kötelezettség teljesítésének feltételeit nem biztosítja (pl. nincs pénztárgépe). Alkalmazott bírságolására csak számla- vagy nyugtaadás elmulasztása miatt van lehetőség, számla- vagy nyugta nem a tényleges ellenértékről történő kiállítása esetén azonban alkalmazott nem szankcionálható.
Az alkalmazottak bírságolása során az ellenőrzésről egy jegyzőkönyvet kell készíteni, melyből egy példányt az adózónak, egyet az alkalmazottnak kell átadni. A jegyzőkönyvet a mulasztást elkövető (jelen lévő) alkalmazottnak alá kell írnia, valamint, ha jelen van, az adózónak is. Amennyiben nincs jelen az adózó, részére postai úton kell kézbesíteni a jegyzőkönyvet. Ha a mulasztást elkövető alkalmazott a jegyzőkönyv átvételét megtagadja, akkor számára is postai úton kell azt kézbesíteni. A jegyzőkönyv alapján - tekintve, hogy a bírságolandók személye különbözik - két határozatot kell hozni, egyet az adózó részére és egyet az alkalmazott részére.
Abban az esetben, ha az adózó és az alkalmazott illetékessége eltér egymástól, az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyvet az alkalmazott illetékessége szerinti alsó fokú adóhatósághoz kell megküldeni az e pontban meghatározott mulasztás alapján kiszabásra kerülő határozat meghozatala végett. Az adózó alkalmazottján, képviselőjén, az értékesítésben közreműködő magánszemélyen kívül ezen személyek közvetlen vezetőjét a jogalkotó arra való hivatkozással, hogy esetükben más jogterületek felelősségi szabályai alkalmazandóak, 2011. január 1-jétől kivette a számla-, nyugtadási kötelezettség elmulasztása miatt bírságolható személyek köréből. (A próbavásárlással, illetve a fel nem fedett próbavásárlással kapcsolatban lásd az Art. 93. §-ához fűzött magyarázatot.)
Art. 172. § (4) bekezdés
Az egyéni adó- és járuléknyilvántartás kialakítása, illetőleg ezzel együtt a társadalombiztosítás ellátásai jogosulatlan igénybevételének korlátozása érdekében minden munkáltató, illetőleg kifizető - ideértve az egyéni vállalkozót is - havonta bevallást tesz az állami adóhatósághoz a foglalkoztatottak után fizetendő, illetőleg az általa levont adókról, járulékokról, személyre lebontott adatok feltüntetésével. Az adóhatóság a bevallás adatai alapján szolgáltat adatot a társadalombiztosítási szervek részére a nyugdíjbiztosítási ellátások elbírálásához, megállapításához jogszabályban előírt adatokról, illetőleg az egészségbiztosítási ellátások jogszerűsége utólagos vizsgálatát lehetővé tevő egészségbiztosítási járulék adatokról. Tekintettel arra, hogy a bevallás benyújtása, illetőleg az abban közölt adatok valóságtartalma a foglalkoztatott társadalombiztosítási ellátásra jogosultsága megállapíthatóságának feltételét jelenti, a mulasztáshoz fűződő szankció visszatartó erejének növelése érdekében a törvény a mulasztási bírság felső határát a bevallással érintett magánszemélyek és a bírság adózóra egyébként vonatkozó törvényben megállapított legmagasabb értékének szorzataként állapítja meg.
Art. 172. § (5) bekezdés
A foglalkoztatót terhelő bejelentési kötelezettség teljesítésének határidejét az Art. 16. § (4) bekezdése határozza meg, melynek értelmében a foglalkoztatottakat legkésőbb a foglalkoztatás megkezdésének első napján a foglalkoztatás megkezdését megelőzően be kell jelenteni. A közterhek meg nem fizetésének visszaszorítása érdekében szigorítani szükséges az adóhatóság által alkalmazható szankció mértékét. A törvény ennek érdekében a mulasztási bírság legfelső határát a bejelenteni elmulasztott alkalmazottak számának és az adózóra egyébként kiszabható mulasztási bírság legfelső határának szorzataként határozza meg.
Art. 172. § (6) bekezdés
Mint ahogy arra a 172. § (1) bekezdés a) és b) pontjánál már utaltunk, késedelem esetén adott esetben nincs helye a bírságkiszabásnak.
Az Art. 172. § (6) bekezdése konkrétan nevesíti, hogy mely mulasztások esetén kerülhet szóba a bírságkiszabási tilalom: így bejelentés (bejelentkezés, változásbejelentés), adatszolgáltatás késedelmes teljesítése, illetve bevallási késedelem esetén.
Az adózó késedelmét igazolhatja. Ha az igazolási kérelmet az adóhatóság elfogadja, akkor mulasztási bírság kiszabásának nincs helye. Ha azonban az igazolási kérelmet elutasítja, akkor a mulasztási bírság kiszabható. Igazolási kérelemmel csak a késedelemmel megvalósuló szabálytalanságok menthetők ki, pl. a hibás bevallás értelemszerűen nem.
Art. 172. § (7) bekezdés
Ha az adóhatóság megállapítja, hogy az adózó bejelentési (bejelentkezési, változásbejelentési), adatszolgáltatási, pénzforgalmi számlanyitási kötelezettségét, továbbá bevallási, valamint bizonylatkiállítási kötelezettségét nem teljesítette 500 ezer forintig, magánszemély esetén 200 ezer forintig terjedő mulasztási bírságot szab ki, és ezzel egyidejűleg - határidő tűzésével - az adózót teljesítésre hívja fel.
Amennyiben az egyes adókötelezettségek ellenőrzése során az Art. 118. § (4) bekezdése alapján mulasztási bírság kiszabására került sor és az adózó az ellenőrzés megállapításairól hozott határozatban a hibák, hiányosságok megszüntetésére előírt határidő alatt nem teljesít - továbbá a 172. § (7) bekezdésében felsorolt tényállás valamelyike megvalósult -, akkor ismételt bírság kiszabására is sor kerülhet.
Tehát a bírságot kiszabó határozatban az elmulasztott határidő helyett új határidőt is meg kell állapítani. A teljesítésre kötelező határozatban megjelölt határidő elmulasztásakor pedig az adóhatóságnak újabb határidőt kell megállapítania és az első kötelező határozatban kiszabott mulasztási bírság kétszeresét szabja ki. Ha az adózó ekkor sem teljesít, a bírságot az ismételt - második alkalommal megállapított - mulasztási bírság kétszeres összegében kell kiszabni.
Az Art. nem állít korlátot arra nézve, hogy hányszor lehet az adózót teljesítésre kötelezni és a megelőzően kiszabott mulasztási bírságot duplázni. Az adóhatóságnak azonban mérlegelnie kell, hogy az adózó képes-e a kötelezésnek eleget tenni és ha úgy ítéli meg, hogy más eszközök (pl. ellenőrzés a bevallás bekérése helyett stb.) használata célravezetőbb, azokat kell alkalmaznia.
A kötelezettség teljesítése esetén viszont a kiszabott ismételt bírság korlátlanul mérsékelhető, ha az adózó magatartása ezt indokolja. A Pénzügyminisztérium korábbi értelmezése szerint az Art. 2008. január 1. előtt hatályos - 172. § (3) bekezdés alapján a korlátlan mérséklési lehetőség nem csak az ismételt, de az első alkalommal kiszabott mulasztási bírságra is vonatkozott. Ez az értelmezés 2008. január 1-től - az "előző mondat" szövegrész beiktatásával - módosult, tehát csak az Art. 172. § (7) bekezdés második mondata alapján kiszabott bírság mérsékelhető korlátlanul, vagyis mérséklésre csak a teljesítésre ismételten felhívó, a kiszabott bírság kétszeresét megállapító határozat tekintetében van lehetőség. A mérséklés történhet hivatalból, illetve az adózó kérelmére is. Látszólag némi ellentmondás mutatkozik a 172. § (7) bekezdés és a (21) bekezdés között, mivel a (7) bekezdés kötelezően fogalmazza meg az ismételten kiszabott bírságösszeget az előző kétszeresében, ugyanakkor a (21) bekezdés mindegyik, a 172. §-ban megállapított törvényi tényállás esetén mérlegelést ír elő. Tény, hogy a (7) bekezdés szerinti mulasztásnál már nehezen képzelhetők el olyan körülmények, amelyek a kétszeres bírságnál alacsonyabb bírságot indokolnának, ennek ellenére a mérlegelés itt sem maradhat el. Például a határidőt kitűző határozat átvételét követően az adózó méltányolható indok előadásával jelezheti, hogy a kitűzött határidőre nem, csak később tudja az elmulasztott kötelezettségét teljesíteni. Ha az előadott indok valóban méltányolható, indokolt bevárni az adózó által vállalt határidő elteltét. Viszont ez esetben szükséges az adózót tájékoztatni arról, hogy ha az általa vállalt határidőre sem teljesít, a szankció nem marad el.
Art. 172. § (7a) bekezdés
A számviteli törvény szerinti beszámoló letétbe helyezésének és közzétételének elmulasztásához kapcsolódó jogkövetkezmények közül az adószám-felfüggesztési eljárás helyébe egy "kétlépcsős" mulasztási bírság-szankció lépett, amely szükségszerűen megelőzi az adószám törlését és a cég törvényességi vizsgálatának kezdeményezését. Az adóhatóság már a céginformációs szolgálat kötelezettség elmulasztásáról szóló értesítésének beérkezését követő 15 napon belül mulasztási bírságot szab ki, melyet a felszólítással együttesen küld meg az adózó részére. Amennyiben az adózó a felhívásban megadott határidőben nem teljesít, akkor újabb határidő tűzésével - az első alkalommal 500 ezer forintig terjedő szankció helyett -, immár 1 millió forintig terjedő mulasztási bírságot is kiszabhat.
Art. 172. § (8) bekezdés
Mint arról a 172. § (1) bekezdés d) pontja kapcsán már részletesen szó volt, az Art. a "kontárok" szankcionálását is lehetővé teszi.
A 172. § (1) bekezdés d) pontjának megfelelően a helyszíni ellenőrzés során a vizsgált adózó "szabálytalansága" - azaz az Art. 16. §-ában meghatározott, az adószám megszerzésére irányuló bejelentési kötelezettség teljesítése nélküli tevékenység folytatása - a helyszínen kihirdetett és azonnal végrehajtható határozattal megállapított 200.000 Ft-ig, illetve 500.000 Ft-ig terjedő bírsággal sújtható.
A 172. § (8) bekezdése alapján az adóhatóság a bírságot kiszabó, valamint az árukészlet lefoglalása tárgyában hozott határozatát [173. § (1) bekezdés] az adózóval kihirdetés útján közli, és a határozat a közlés időpontjától kezdve a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. Így tehát a helyszíni ellenőrzés során nemcsak a jegyzőkönyv születik meg, hanem az ellenőrök a határozatot is "meghozzák" és kihirdetés útján közlik az adózóval. A kihirdetett határozat ugyan fellebbezéssel megtámadható, de ez nem befolyásolja annak végrehajthatóságát. A megállapított bírság mértékéig az ellenőrzést végzők jogosultak arra is, hogy a tevékenység eszközét, termékelőállítás esetén annak eredményét, az árukészletet biztosítékként lefoglalják, viszont ha foglalásra nem kerül sor, akkor az adóhatóságnak a határozatot az általános szabályok szerint kell közölnie az adózóval. [Lásd még a 172. § (1) bekezdés d) pontjához és a 173. §-hoz írtakat.]
Art. 172. § (8a) bekezdés
2012. január 1-jétől az Art. a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása, illetve számla-, nyugtaadási kötelezettség elmulasztása esetén a tevékenység-felfüggesztése helyett mulasztási bírság kiszabását teszi lehetővé, mint az üzletlezárás intézkedését helyettesítő jogkövetkezményt.
Art. 172. § (9) bekezdés
Mint arról a 172. § (1) bekezdés l) pontjánál már szó volt, a mulasztási bírságot nem csak az adózó, hanem az ellenőrzést, az üzletlezárás foganatosítását vagy a végrehajtást akadályozó más személyek terhére is meg lehet állapítani. Az ellenőrzésnek, az üzletlezárásnak, illetve a végrehajtásnak az akadályozása ugyanis akkor is az adóhatóság tevékenységének lényegével szemben hat, és sérti az adóztatás érdekeit, ha az akadályozó magatartást nem az eljárással érintett adózó, hanem más személy fejti ki. A jogalkalmazás során gyakran előfordul, hogy az adózó még az adóhatósági intézkedés előtt - a hátrányos jogkövetkezményektől való mentesülés érdekében - eladja, átadja, bérbe adja, a lezárást követően jogtalanul kinyitja az üzletet a tevékenység folytatása érdekében vagy a tevékenységét a lezárás ellenére folytatja. Ilyen esetekben az adóhatóság nem rendelkezik eszközökkel az intézkedés foganatosítására, ezért az ilyen jellegű magatartások szankcionálhatósága és ezáltal történő visszaszorítása érdekében a törvény a kiszabható mulasztási bírság felső határát a napok és a felső határ szorzataként határozza meg.
Art. 172. § (10) bekezdés
A hibás bevallás fogalmát az Art. 178. § 12. pontja határozza meg. E szerint hibás bevallás egyrészt az a bevallás, amelynél a 34. § szerinti kijavításnak van helye, másrészt az, ahol az adóhatóság a bevallás adóhiányt nem eredményező hiányosságát tárja fel. Hibás bevallás miatt csak akkor lehet mulasztási bírságot kiszabni, ha az adózó bevallását benyújtotta.

1. A feldolgozást akadályozó hiba

A feldolgozás akadálya lehet a bevallás hibája. A bevallás egy olyan levezetés, amely az adóalapra ható tényezőket tartalmazza, és végső soron meghatározza az egyes adónemekben fennálló kötelezettségeket.
Így a bevallás egyes oszlopai, sorai között logikai, számszaki összefüggések találhatók. Ha a feldolgozás során kiderül, hogy ezek között a kötelező egyezőségek nincsenek meg, vagy a bevallás elírási, számszaki hibát tartalmaz, akkor az a bevallás feldolgozhatatlan, ezért a hibás bevallást az Art. 34. §-a szerint az adóhatóságnak - szükség szerint az adózó bevonásával - ki kell javítania.

2. A bevallás adóhiányt nem eredményező hiányossága

Ha az ellenőrzés a bevalláshoz képest olyan adókülönbözetet tár fel, amely nem minősül adóhiánynak, akkor - függetlenül attól, hogy az adózó javára vagy terhére állapította meg az adókülönbözetet - ez után is mulasztási bírságot lehet kiszabni.

3. A kiszabható bírság

Az Art. nem határozza meg konkrétan a kiszabandó bírság összegét, hanem felső korlát állításával az adóhatóság mérlegelésére bízza az adott esetben kiszabandó bírságot. Így magánszemély esetén 20.000 forintig, más adózó esetén 100.000 forintig terjedhet a bírság. Az alkalmazandó bírság összegét tehát minden esetben gondos mérlegeléssel, a 172. § (21) bekezdés szerinti szempontok figyelembevételével kell meghatározni, kitérve a határozat indokolásában a figyelembe vett körülményekre és azok értékelésének mikéntjére, illetve a bírság kiszabás természetesen mellőzhető is.
Ha a késedelmesen benyújtott bevallás egyúttal hibás, az adózó csak a késedelemért szankcionálható.

4. Adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő által ellenjegyzett hibás bevallás

Az Art. 31. § (14) bekezdése értelmében a bevallást - az annak szakszerűségéért felelősséget is vállaló - adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő ellenjegyezheti. Feltételezhető ugyanis, hogy a hibásan benyújtott bevallások száma csökken, ha az adózók nagyobb számban fordulnak szakemberhez a bevallás elkészítésekor. A törvény erre azzal ösztönzi az adózókat, hogy a bevallás esetleges hibáiért a közreműködő szakember felelősségét állapítja meg, azaz a hibás bevallás miatt a mulasztási bírságot a bevallás elkészítésében közreműködő adótanácsadó, adószakértő terhére kell megállapítani, feltéve, hogy a bevallást az aláírásával ellenjegyzi.
Indokolt hangsúlyozni, hogy a bevallást ellenjegyző szakember felelőssége csak a bevallás formai és számszaki helyességével összefüggésben vethető fel, a valóságtartalmával kapcsolatban nem. Így továbbra is az adózó felel az olyan hiányosságért, mely pl. a bevétel eltitkolásával függ össze. Kérdésként merül fel, hogy ha a szakember által ellenjegyzett bevallás hibásan és egyben - bármely okból - késedelmesen is kerül benyújtásra, úgy lehetséges-e, hogy a bevallási késedelem miatt az adózót, míg a bevallás hibájáért az ellenjegyző szakembert sújtsa mulasztási bírsággal az adóhatóság. Mivel a törvény csak az adózó két mulasztásának (késedelem és hiba) egymás melletti szankcionálást tiltja, ezért a két a késedelmesen benyújtott, ellenjegyzett hibás bevallás esetén a késedelemért az adózó, míg a hiba miatt az ellenjegyző szakember bírságolható.
Az Art. 7. § (3) bekezdése kifejezetten is lehetőséget ad arra, hogy az adózó a képviselet-ellátásra állandó meghatalmazást vagy megbízást adjon. 2012. január 1-től a meghatalmazás, megbízás időtartama alatt keletkezett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság akkor sem a képviselőt terheli, ha az adózó ilyen állandó meghatalmazást, megbízást ad, és ezt az adóhatóságnak bejelenti. Ez a hibás és egyúttal elkésett bevallások tekintetében azt jelenti, hogy ha az állandó meghatalmazott, megbízott által benyújtott bevallást adótanácsadó, adószakértő is ellenjegyzi, úgy a késedelemért az adózó, míg a hibáért az ellenjegyző szakember felel.
Art. 172. § (11) bekezdés
Az ügyfelet (adózót) az eljárás kezdeményezésekor eljárási illetékfizetési kötelezettség terheli. Az eljárási illeték megfizetését az eljáró hatóságnak ellenőriznie kell. Ha az adózó a kötelezettségének nem tett eleget, akkor az illeték megfizetésére fel kell szólítani. Az eredménytelen felszólítás után "leletet" kell készíteni és ezt kell az adóhatóság részére megküldeni, amely az Itv. 73/A. § (3) bekezdése alapján és a 82. §-ával összhangban kiszabja a mulasztási bírságot.
Az adóhatóságnál indított eljárás - ideértve az elektronikus úton kezdeményezett eljárást is - illetékét - a másolat, kivonat illetékének kivételével -, valamint az adóhatóság határozata, végzése és végrehajtási cselekménye ellen kezdeményezett jogorvoslati eljárás illetékét az illetékes adóhatóság illetékbeszedési számlája javára kell megfizetni. Az esedékességkor meg nem fizetett eljárási illeték és a mulasztási bírság összegét az adóhatóság határozatban közli az ügyféllel, azzal hogy az eljárási illetéket a határozat kézhezvételétől számított 8 napon belül az adóhatóság illetékbeszedési számlájára mulasztási bírság nélkül fizetheti meg. Az így meg nem fizetett illetéket és a mulasztási bírságot az adóhatóság hajtja be. Az eljárási illeték megfizetésének és a megfizetés ellenőrzésének részletes szabályait a 44/2004. (XII. 20.) PM rendelet tartalmazza. Az illeték megfizetésének elmulasztása nem akadálya az érdemi ügyintézésnek.
Art. 172. § (12)-(13) bekezdés

1. Feltöltési kötelezettséggel kapcsolatos mulasztás

A 172. § (12) bekezdésben meghatározott mulasztási bírság a feltöltési kötelezettség nem megfelelő teljesítése esetére előírt szankció.
Az adózónak egyes adótörvények alapján előleget is kell fizetnie, sőt bizonyos esetekben a törvény úgy is rendelkezhet, hogy az adóév során befizetett előlegeket az év végén a várható adó összegére ki kell egészítenie. Ez az ún. előlegfeltöltési kötelezettség, ami jelenleg az állami adóhatóságnál kezelt adók közül a társasági adó, a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások járadéka, az energiaellátók jövedelemadója és az egyszerűsített vállalkozói adó vonatkozásában áll fenn.
A társasági adóelőleget az adóévi várható fizetendő adó összegére ki kell egészítenie a kettős könyvvitelt vezető belföldi illetőségű adózónak, továbbá a külföldi vállalkozónak [Tao. tv. 26. § (10) bekezdés]. Ez a kötelezettség nem vonatkozik arra az adózóra, amelynek az adóévet megelőző adóévben az éves szinten számított árbevétele nem haladta meg az 50 millió forintot, továbbá a Tao. tv. 26. § (11) bekezdésében felsorolt szervezetekre sem kell a Tao. tv. 26. § (10) bekezdését alkalmazni.
Indokolt arra utalni, hogy az üzleti évet választók előlegfeltöltését - az Art. 2. sz. mellékletben található általános szabály helyett - a 6. sz. melléklet 2. b) pontja szabályozza speciális módon, (az üzleti év (adóév) utolsó hónapjának 20-áig kell teljesíteni). A hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások járadéka feltöltési kötelezettséget a Kjtv. 6. § (3) bekezdése alapján az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig kell teljesíteni. Az egyszerűsített vállalkozói adó adóalanyának is az első három negyedévben megfizetett adóelőlegeket a tárgyév december 20. napjáig az adóévi várható fizetendő adó összegére ki kell egészítenie [Eva tv. 12. § (4) bekezdés]. A távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvény 8. § (2)-(3) bekezdése szerint az adóalany az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig bevallja és megfizeti a várható jövedelemadó 90 százalékát. Ez a kötelezettség nem vonatkozik arra az adóalanyra, amelynek az adóévet megelőző adóévben az éves szinten számított árbevétele nem haladta meg az 50 millió forintot. A fizetendő jövedelemadót az adózás rendjéről szóló törvényben a társasági adóra előírt határidőben kell megállapítani, bevallani és megfizetni, illetve ettől az időponttól lehet visszaigényelni.
A kiszabandó bírság: A mulasztási bírság alapját a 90 %-os feltöltési szintig kell számítani, vagyis pl. 87 %-os előlegkiegészítésnél 3 % lesz a bírság alap (és ennek 20 %-áig terjedhet a mulasztási bírság). A feltöltési kötelezettség szempontjából a kitüntetett időpont (azaz az esedékesség) az adóév december 20-a, figyelemmel az Art. 2. sz. melléklet I. Határidők alfejezet 3/A/b. pontjára. A december 21-31. között teljesített befizetések tehát a feltöltési kötelezettség tekintetében nem számítanak bele az előlegkiegészítés összegébe.
A bírság 20 %-ig terjedő, tekintve, hogy a 172. § (21) bekezdése szerint e mulasztás miatt is mérlegeléssel kell a konkrét bírságösszeget meghatározni. A mérlegeléssel meghatározandó bírság mérték megállapításánál nyilvánvalóan egyik mérlegelési szempont lesz, ha az adózó csak néhány napot késett a feltöltéssel.
A szabály egyértelművé teszi, hogy az adóév során megfizetett előleg összegére is figyelemmel kell az előlegfeltöltési kötelezettséget teljesíteni, továbbá "fizetendő adó" kifejezés helyett - igazodva a Tao. tv. és az Eva tv. megfogalmazásához - a "várható adó" kifejezést használja. Ezért hát a várható adó 100 %-ig kell a feltöltési kötelezettséget teljesíteni, de csak a 90 %-os mérték alatti teljesítéshez kapcsolódik mulasztási bírság.

2. "Bázismódosításhoz" kapcsolódó bírság

A 172. § (13) bekezdésben meghatározott mulasztási bírság az Art. 42. § (2) bekezdéséhez kötődik, mely szerint az adózó az adóelőleg módosítását kérheti az adóhatóságtól, ha előlegét az előző időszak (év, negyedév, félév) adatai alapján fizeti, és számításai szerint adója nem éri el az előző időszak adatai alapján fizetendő adóelőleg összegét. Mulasztási bírságot kell tehát fizetnie annak az adózónak, aki az előző időszak alapján előírt adóelőlegének mérséklését kéri az adóhatóságtól, és a mérséklésről bebizonyosodik, hogy az alaptalan volt. Ilyenkor a bírság az előző időszak adatai alapján előírt (bevallott) adóelőleg és a mérsékelt adóelőleg különbözete.
A bírság 20 %-ig terjedő, tekintve, hogy a 172. § (21) bekezdése szerint e mulasztás miatt is mérlegeléssel kell a konkrét bírságösszeget meghatározni.
Art. 172. § (14) bekezdés
A levonási kötelezettség elmulasztása miatt a bírságkiszabásra - az Art. 4. § (3) bekezdés a) pontjára tekintettel, mely szerint az adóelőlegre is az adóra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni - nem csak az adók, de az előlegek körében elkövetett mulasztás miatt is sor kerülhet.
Az adózó adólevonási kötelezettségét meghatározó jogszabályok közül néhány:
a) az Szja tv. a munkáltatót, kifizetőt kötelezi a kifizetett jövedelem utáni adóelőleg, illetve adó megállapítására, levonására, befizetésére,
b) a külföldi magánszemély részére történő kifizetéskor a kifizető a társasági adót és az osztalékadót levonja, figyelemmel az Art. 4. sz. mellékletében foglaltakra is.
c) A járulékköteles jövedelmet juttató munkáltató és kifizető köteles a magánszemélyt terhelő nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék megállapítására, levonására, befizetésére, feltéve, hogy a magán személy nem nyilatkozik akként, hogy a kifizetés nem járulékköteles. [Art. 30. § (1) bekezdés; Tbj. 50. §]
d) Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 2. §-a alapján a munkáltató, kifizető a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást levonja a magánszemélytől.
Az adó (adóelőleg) levonási kötelezettség megsértése esetén a mulasztási bírság mértéke 50%-ig terjedhet.
A bírság 50 %-ig terjedő, tekintve, hogy a 172. § (21) bekezdése szerint e mulasztás miatt is mérlegeléssel kell a konkrét bírságösszeget meghatározni. A bírság alapja
- amennyiben az adózó az adót, adóelőleget le sem vonta, be sem szedte, a levonni, beszedni elmulasztott összeg;
- amennyiben az adózó levonási, beszedési kötelezettségét teljesítette ugyan, de azt az adóhatóság felé át már nem utalta, a befizetni elmulasztott összeg.
Ha a munkáltató az adót (adóelőleget) levonta, az adóhatóságnak azt kell az adott esetben vizsgálnia, hogy az adózó - függetlenül az esedékesség időpontjától - teljesített-e vagy sem, és csak nem teljesítés (az adó be nem fizetése) esetén szabható ki a mulasztási bírság. Ha tehát az adózó az esedékességig nem, de a bírságkiszabást megelőzően teljesít, úgy csak a késedelmi pótlék terheli.
Az előzőek mellett végül indokolt még arra is kitérni, hogy - figyelemmel az Art. 43. § (3) bekezdésére - előfordulhat, hogy a levont és esedékességig megfizetett adó, adóelőleg elszámolása korábbi adótartozásra történik, és így a folyószámla azt mutatja, hogy a levont adó esedékességig való megfizetése nem történt meg. A törvényi szankció célja az, hogy kikényszerítse az adózót terhelő adólevonást, illetve az, hogy az adózó (munkáltató, kifizető) ne használhassa büntetlenül a levont, de nem őt illető pénzt. A munkáltatót, kifizetőt ugyanis még átmenetileg sem illeti meg, hogy a levont adóval sajátjaként rendelkezzék. Az szja, a biztosítottat terhelő járulékok és a munkaerőpiaci járulék esetében a magánszemély tulajdonát képező jövedelmet terhelő kötelezettségről van szó, mellyel kapcsolatban a munkáltatónak, kifizetőnek csak kötelezettségei vannak, jogai nincsenek. Ugyanígy nem illeti meg a külföldi személy részére történt kifizetésből levont társasági adó, illetve osztalékadó sem. Ezért, ha az adózó a kötelezettségének eleget tesz, de a befizetett összeg korábbi adótartozásra kerül elszámolásra, mulasztási bírság nem szabható ki, mert a törvény előírásait az adózó betartotta, vagyis az őt terhelő levonási kötelezettségnek és befizetési kötelezettségnek eleget tett. Az már hátrányosan nem érintheti, hogy az adóhatóság hogyan számolja el a befizetett adót. Itt kell megemlíteni azt is, hogy adott esetben a munkáltató, kifizető terhére az Art. 170. § (6) bekezdésénél részletezettek szerint adóbírság is megállapítható.
Art. 172. § (15) bekezdés
A rendelkezés az anyagi jogszabályok - adót, költségvetési támogatást megállapító törvények - által, az Art. által, valamint törvények felhatalmazásán alapuló más jogszabály által előírt kötelezettségek megszegőit szankcionálja. E rendelkezés bevezetésére azért került sor, mert az adótörvények által az adózók részére előírt kötelezettségek teljesítésének nem volt meg a kikényszerítési lehetősége. A mulasztási bírság alkalmazásának feltétele a mulasztás ténye mellett az is, hogy az adózó olyan kötelezettségét szegje meg, amelyet az Art., adótörvény, illetőleg e törvények felhatalmazásán alapuló más jogszabály állapít meg és annak megszegése nem valósít meg olyan tényállást, amely az Art. 172. § (1)-(14), (16)-(20) bekezdései alapján szankcionálható. Így pl.: e törvényhely alapján szankcionálható, ha a munkáltató tájékoztatási kötelezettségét megsérti, azaz, ha nem vállalja a munkáltatói adómegállapítást, azonban az egyszerűsített bevallás lehetőségéről nem tájékoztatja a munkavállalót. A bírság összegét fenti tényállás kapcsán is mérlegeléssel, a 172. § (21) bekezdés szerinti szempontok figyelembevételével kell meghatározni.
Art. 172. § (16) bekezdés
A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségeket a 22/2009. (X.16.) PM rendelet szabályozza. Amennyiben az állami adóhatóság azt állapítja meg, hogy az adózó ezen nyilvántartási kötelezettségét, illetve ezen nyilvántartással összefüggő iratmegőrzési kötelezettségét megsérti, úgy az Art. 172. § (16) bekezdése alapján az adózó 2 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. A mulasztási bírságot az ellenőrzéssel érintett nyilvántartásonként, szerződésenként kell kiszabni (2012. január 1-től már az összevont nyilvántartások sem képeznek kivételt ez alól). A Tao. tv. 18. § (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az adóév utolsó napján kisvállalkozásnak nem minősülő gazdasági társaság, egyesülés, európai részvénytársaság, szövetkezet, európai szövetkezet és külföldi vállalkozó (kivéve a közhasznú non-profit gazdasági társaságot, és azt az adózót, amelyben az állam rendelkezik közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással), a bevallás benyújtásáig köteles az e törvény felhatalmazása alapján kiadott miniszteri rendelet előírásai szerint rögzíteni a szokásos piaci árat, az annak meghatározásánál általa alkalmazott módszert, valamint az azt alátámasztó tényeket és körülményeket. További változás 2012. január 1-jétől, hogy a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettség megsértésének szankciója kiegészült az ellenőrzött külföldi társaságokkal folytatott jogügyletekkel összefüggő nyilvántartási kötelezettség megsértésének törvényi tényállásával, lehetőség van ismételt jogsértés esetén nyilvántartásonként (összevont nyilvántartásonként) 4 millió forintig terjedő mulasztási bírság kiszabására is, valamint ugyanazon nyilvántartás vezetésének ismételt elmulasztása esetén az adózó az első esetben kiszabott mulasztási bírság mértékének négyszereséig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.
A mulasztási bírság kiszabása során - tekintve, hogy nyilvántartásonként történik a bírság kiszabása és az Art. nem ír elő felső határt a többszörös mulasztás esetén kiszabható bírság együttes összegére vonatkozóan - a bírságösszegeket minden esetben differenciáltan, az egyes nyilvántartási hibák, hiányosságok súlyához mérten kell megállapítani úgy, hogy a kiszabott bírság összességében is megfeleljen az arányosság követelményének.
Art. 172. § (17) bekezdés
A kifizetést teljesítő személy 2009. január 1-jétől írásban köteles tájékoztatni az alvállalkozót arra vonatkozóan, hogy a szerződés és a szerződés teljesítése esetén a kifizetés az Art. 36/A. §-ának hatálya alá esik. Az írásbeli tájékoztatási kötelezettség a közbeszerzéshez kapcsolódó mindegyik szerződés esetén fennáll. Ezen tájékoztatási kötelezettség 2009. február 14-ig bezárólag az adott szerződés módosítása nélkül is megtehető volt, 2009. február 15-től azonban csak a szerződés módosításával.
Az írásbeli tájékoztatási kötelezettségtől függetlenül azonban a 2009. február 14-ig teljesített közbeszerzésekhez kapcsolódó kifizetések együttes adóigazolás bemutatása nélkül is teljesíthetők voltak [2008. évi LXXXII. törvény 32. § (5) bekezdése].
Az Art. 172. § (17) bekezdése által szankcionálni rendelt tájékoztatási kötelezettséget az Art. 36/A. §-a szabályozza részletesen. Ennek a tájékoztatási kötelezettségnek a megsértése esetén sújtható mulasztási bírsággal az adózó. A tájékoztatási kötelezettség megsértéséért fennálló felelősség nem csak a Kbt.-ben nevesített ajánlattevőt és a vele közvetlenül kapcsolatban lévő vállalkozót, hanem az alvállalkozói lánc valamennyi alacsonyabb szintjén lévő vállalkozót terheli, aki közpénzből végez kifizetést. Éppen amiatt válik indokolttá a tájékoztatási kötelezettség megsértésének a bírságolása, hogy biztosított legyen az a tájékoztatás, mely szerint az alvállalkozó részére a kifizetés közbeszerzési eljáráshoz kapcsolódóan közpénzből történik, valamint kötelező számára együttes adóigazolás adóhatóságtól történő igénylése és annak a vállalkozó/ajánlattevő részére való bemutatása. Ha bármely kötelezett nem tesz eleget tájékoztatási kötelezettségének, akkor a vállalkozói láncban alatta álló vállalkozóknak nem keletkezik (nem keletkezhet) sem visszatartási kötelezettsége, sem egyetemleges felelőssége. A gazdasági válságra tekintettel az Art. 36/A. § rendelkezéseit nem kellett alkalmazni abban az esetben, ha az adóigazoláson feltüntetett tartozás 2008. szeptember 30-át követően keletkezett. A közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII.törvény 166. § (7) bekezdése, 193. § (3) bekezdése, továbbá a közbeszerzésekhez kapcsolódó kifizetési szabályok módosításáról szóló 2010. évi LXIV. törvény 1. §-a alapján 2010. december 31-ig nem kellett alkalmazni a 36/A. § rendelkezéseit. Az egyes gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi XCVI. törvény 31. § (1) bekezdése alapján az Art. 36/A. §-ának rendelkezéseit nem kell alkalmazni, jelenleg sem, abban az esetben, ha az adóigazoláson feltüntetett tartozás 2008. szeptember 30-át követően keletkezett.
Art. 172. § (18) bekezdés
A törvény mulasztási bírság tényállást határoz meg azokkal szemben, akik részére külön jogszabály (pl. az Eva tv.) számlatartási kötelezettséget ír elő. Ha az adózó e kötelezettséget megsérti, az áru, valamint az igénybevett szolgáltatás értékének 20%-áig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.
Art. 172. § (19) bekezdés
A fenti törvényi tényállás alapján az igazolatlan eredetű áru forgalmazása esetén alkalmazható bírság mértéke 2011. január 1-től szabadon mérlegelhetővé vált, az áru forgalmi értékének 40 %-ával egyező mértékű, illetve a legalább 10 ezer forint összegű kötelező bírság mérték meghatározásának megszüntetésével, lehetőséget adva az eset összes körülményének figyelembe vételére. A jogalkotó 2012. január 1-től a gyakorlatban számos problémát okozó, a bírság alsó mértékének meghatározásához ad törvényi keretet, melynek következtében a rendkívül alacsony áruérték esetén is lehetőség van olyan mértékű bírság megállapítására, amely valódi visszatartó erőt jelenthet.
2009. február 1. és 2010. december 31. között az igazolatlan eredetű árut forgalmazó adózót az adóhatóság az áru értékének 40%-ával megegyező, de legalább 10 ezer forint mulasztási bírsággal sújtotta. A 2008. december 31-ig hatályos, korábbi tényállás szerint az igazolatlan eredetű árut forgalmazó adózó 1 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal volt sújtható. Igazolatlan eredetű árunak minősül az Art. 178. § 13. pontja szerint mindazon áru, anyag, amelyről az adózó az ellenőrzés időpontjában hiteles bizonylattal vagy bizonylat kiállításának alapjául szolgáló okirattal nem rendelkezik.
Igazolatlan eredetű áru forgalmazása alapján azonban csak abban az esetben lehet kiszabni mulasztási bírságot, ha az adózó az áru eredetét az adóhatóság felhívásától számított 3 munkanapon belül nem tudja hitelt érdemlően igazolni.
Amennyiben az adózó az ellenőrzés időpontjában az áru eredetét tanúsító bizonylattal vagy annak másolatával nem rendelkezik, de azt a rendelkezésre álló határidőn belül - mely az Art. 47. § (2) bekezdése szerint 3 nap - bemutatja, az Art. 172. § (1) bekezdésének g) pontja (az ellenőrzés időpontjában nem rendelkezik az áru eredetét igazoló dokumentummal vagy annak másolatával) alapján bírságolandó az általános bírságtételek alapján. Erre az esetre intézkedés nem alkalmazható. Amennyiben azonban az áru eredetét az adózó a jogszabályban meghatározott határidő elteltét követően sem tudja hitelt érdemlően tanúsítani, úgy az Art. 172. § (19) bekezdése alapján kell vele szemben eljárni.
Art. 172. § (20) bekezdés
Fontos közérdek fűződik ahhoz, hogy az adózók, ideértve a magánszemélyeket is, valamennyi bevallásukat határidőben benyújtsák. A személyi jövedelemadó bevallás elkészítéséhez az esetek zömében a munkáltatók, kifizetők által kiállított iratok, igazolások szükségesek, amelyek hiányában a bevallás megalapozottan nem készíthető el, illetve a hiányzó iratok, igazolások nélkül elkészített bevallást a későbbiekben önellenőrizni szükséges. Tekintettel arra, hogy a bevallás elkészítéséhez szükséges iratok, igazolások hiányában a magánszemély önhibáján kívül kerül méltánytalan helyzetbe, ezért a törvény lehetővé teszi, hogy egy kifejezetten a személyi jövedelemadó bevallás késedelmes teljesítésére vonatkozó bejelentés alapján a bevallás évének november 20-áig mentesülhessen a mulasztási bírság kiszabása alól. Amint az akadályoztatás oka megszűnik, a bevallást igazolási kérelem alapján, szankció alkalmazása nélkül, pótolni lehet. Az Art. 31. § (4) bekezdésének és a 172. § (20) bekezdésének rendelkezését már a 2010. adóévről benyújtott bevallások során is alkalmazni kell. [Lásd még az Art. 31. § (4) bekezdéséhez fűzött magyarázatot.]
Art. 172. § (20a)-(20b) bekezdés
Az adózó iratmegőrzési kötelezettségének megsértése 2012. január 1-jétől akár 1 millió forintig terjedő mulasztási bírság kiszabását is maga után vonhatja, míg a nyomdai úton előállított számla, nyugta megőrzésének elmulasztása magánszemély esetén 200 ezer forintig, más adózó esetében 500 ezer forintig és a hiányzó számlák, illetve nyugták számának szorzata által meghatározott mértékig terjedhet. Külön tényállást képez, ha az adózó vagy az adózónak nem minősülő magánszemély az adóhatóság felhívása ellenére iratait, nyilvántartásait, bevallásait a jogszabályokban foglalt előírásoknak megfelelően - az adóhatóság által megadott határidőben - nem rendezi, pótolja, javítja, illetőleg önellenőrzi. Ennek megfelelően az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés során a magánszemély adózó, illetve az adózónak nem minősülő magánszemély a vizsgált gazdasági eseményekhez kapcsolódó számlák nettó értékének 10%-áig, más adózó a vizsgált gazdasági eseményekhez kapcsolódó számlák nettó értékének 50%-áig, de mindkét esetben legfeljebb 1 millió forintig, míg ha nem az egyes gazdasági események valódiságának vizsgálatára irányuló ellenőrzés során követi el a mulasztást adózó, úgy 1 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.
Art. 172. § (20c) bekezdés [hatályon kívül helyezve]
Art. 172. § (20d) bekezdés
2012. január 1-től a társadalombiztosítási járulék megszüntetésével párhuzamosan bevezetésre kerülő új adónem, a szociális hozzájárulási adó alanyai - a természetes személlyel fennálló egyes jogviszonyaik alapján - a kifizetők, továbbá az egyéni vállalkozók és a mezőgazdasági őstermelők. Az adó mértéke 27 százalék, de a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy külön törvény az adó számított összegét csökkentő kedvezményt állapítson meg. Ilyen pl. a munkabérek nettó értékének megőrzését célzó adókedvezmény, amelynek jogosulatlan igénybevételéhez kapcsolódó enyhébb szankciót az Art. 172. § (20d) bekezdése határozza meg, így a törvény lehetőséget teremt arra, hogy pusztán adminisztrációs tévedés ne alapozza meg a munkáltató valamennyi munkavállalóját érintően igénybevett szociális hozzájárulási adókedvezmény jogszerűtlenségét.
Art. 172. § (20e) bekezdés
Az Art. 2012. február 1-től hatályos 37. § (4a) bekezdése értelmében az adózó a bevallásában nyilatkozhat arról, hogy az általános forgalmi adó áthárítására jogalapot teremtő minden ügylet, számlá(k) ban feltüntetett ellenértékének, adót is tartalmazó összegét, a bevallás benyújtásának napjáig teljes mértékben megfizette vagy tartozása más módon megszűnt. Amennyiben adózó az általános forgalmi adó kedvezményes határidőn belüli kiutalás lehetőségét valótlan tartalmú nyilatkozat alapján kívánja igénybe venni, akkor a fenti törvényi tényállás alapján szankcionálható. [Lásd még az Art. 37. § (4a) bekezdéséhez írt magyarázatot.]
Art. 172. § (21) bekezdés
Az Art. 172. §-ának (21) bekezdése írja elő minden esetben a körülmények megfelelő mérlegelését, és ha a feltételek fennállnak, az adóhatóság a bírságot a mulasztás súlyához igazodóan és az adózási érdeksérelemmel arányosan szabja ki, illetve a bírságkiszabást mellőzi. Ha tehát az adóhatóság a szabálytalanság tényének megállapítása mellett olyan körülményeket is feltár, amelyek a bírság mérséklését, mellőzését indokolják, már az első fokú határozat meghozatalakor köteles azt figyelembe venni.
Ez azt jelenti, hogy az adózási érdekeket legközvetlenebb módon sértő, az adóbevételekre fokozott veszélyt jelentő adózási jogsértések kiemelten szankcionálandók, azonban azokban az esetekben, ahol csekély mértékű adózási érdeksérelem valósul meg, ott a bírság megállapítása során ehhez is igazodni kell.
Azokban az esetekben, amikor a jogalkotó az alkalmazható szankció mértékét keretjelleggel határozza meg [Art. 172. § (1)-(3), (10), (15), (16) bekezdések] a mérlegelés körében először a jogsértő magatartás értékelendő, a jogellenes cselekmény súlyának (azaz lehetséges vagy beállt következményeinek) mérlegelése után következhet az egyéniesítés, a szubjektív felróhatóság méltányosság keretében történő értékelése. Az Art. 172. § (21) bekezdése előírja a mérlegelés során az okozott adózási érdeksérelem figyelembe vételét, amelyet mint lehetséges vagy beállt következményt, tulajdonképpen a jogellenes cselekmény súlyának megállapítása során figyelembe kell venni. A bírság kiszabásánál mind az adózó javára, mind a terhére figyelembe veendő körülményeket fel kell tárni és mérlegelni kell.
A bírság mérséklésénél azonban nem vehetők figyelembe az adózó részére jogszabályban előírt kötelezettségek, tehát általában azok a magatartásformák, amelyek alapvető követelményként jönnek számításba a jogszabályi előírás maradéktalan megvalósításánál, pl. adózó együttműködése, aktív közreműködése az ellenőrzés során, bevallási, befizetési kötelezettség határidőben való teljesítése.
Az adóhatóságnak az adóbírság és a mulasztási bírság kiszabásakor határozatában indokolnia kell, hogy a körülmények mérlegelése során mely szempontokat, milyen súllyal vett figyelembe a szankció mértékének meghatározásakor.

Intézkedések

Az adóhatósági szankciók összegszerű emelésének ésszerűségi korlátai vannak, de bizonyos adókikerülő magatartásoknál a pénzbírságok emelése nem is fejti ki a kívánt hatást, mivel a jogsértő magatartás "hozama" messze felülmúlja a törvényben kiszabható bírságok kockázatát. Ezért a jogalkotó - a nem bírság típusú intézkedések bevezetésével - olyan új jogintézményeket hozott létre, amelyek fokozhatják a "fekete gazdaság" ellen folytatott küzdelem eredményességét.

Art. 173. §

Art. 173. § (1) bekezdés
Az engedély nélkül folytatott tevékenységek esetén lehetőség nyílik a tevékenység eszköze, illetve az árukészlet lefoglalására.
1. Az intézkedés szorosan összefügg az Art. 172. § (1) bekezdés d) pontjában szabályozott szankcióval, tehát a lefoglalt értékek az ott előírt mulasztási bírság fedezetét képezik. Az intézkedés indoka egyértelműen az, hogy a felderített jogsértő (aki egyébként az adózás szempontjából eddig is "nem létezőnek", azaz kontárnak, "fantom-cégnek" minősült) legalább a jogerősen kiszabott bírságot fizesse meg.
2. Bár az intézkedés jogossága nehezen vitatható, a törvény több garanciális "féket" is megfogalmaz, hogy még a jogszabálysértő személyt se érje aránytalanul nagy kár. Így pl. nem lehet lefoglalni a romlandó árukat (ezek meghatározását az Art. 178. § 24. pontja tartalmazza), továbbá az élő állatokat. A lefoglalást két hatósági tanú jelenlétében kell végezni és az intézkedésről jegyzőkönyvet kell felvenni és határozatot kell hozni.
3. Az intézkedést az adóhatóság a 172. § (1) bekezdés d) pontján alapuló, a 172. § (8) bekezdése szerinti bírságot kiszabó határozatával egyidejűleg - esetenként akár a helyszínen is - kihirdetés útján közli az adózóval, és a határozat fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható. (Az érintett adózói kör ismeretében nyilván nem lenne értelme a bírságolásról és a lefoglalásról napok, vagy hetek múltán határozatot hozni).
Art. 173. § (2) bekezdés
Amennyiben az adózó a határozattal megállapított bírságot az esedékességtől számított 15 napon belül nem fizeti meg, a lefoglalt ingóságokat az adóhatóság értékesíti. A bírság a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül esedékes [Art. 37. § (1) bekezdés], de a jogalkotó még további 15 nap "türelmi időt" biztosított az értékesítésig, így arra legkorábban a jogerőre emelkedést követő 31. napon kerülhet sor.
Art. 173. § (3) bekezdés
Az értékesítés a végrehajtásra vonatkozó szabályok szerint történik, tehát a befolyt ellenértékből a mulasztási bírság, valamint a meg nem fizetés miatt az értékesítésig felmerült késedelmi pótlék összegét, továbbá a végrehajtás költségeit is le kell vonni, és csak a fennmaradó összeg jár vissza az adózónak.
A lefoglalt ingóságok értékesítéséből befolyt összeg csak az Art. 172. § (1) bekezdés d) pontja szerinti mulasztási bírság biztosítékául szolgál, tehát az adózó egyéb adótartozásának kiegyenlítésére - hozzájárulása nélkül - nem lehet fordítani. Ha azonban ellene már végrehajtási eljárás van folyamatban, a visszajáró összeg e külön eljárás keretében lefoglalható.

Art. 174. §

Art. 174. § (1)-(2) bekezdés
A mulasztás elkövetésénél általában az adózó személye a meghatározó, tehát az Art. 172. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazásánál nincs jelentősége annak, hogy a konkrét mulasztást személy szerint maga az adózó, vagy megbízottja, alkalmazottja követte el.
A kiszabható mulasztási bírság (172. § (2) bekezdés) mérlegelésénél nyilvánvalóan - az adózó terhére szóló - szempont lesz, hogy az adózó - akármelyik telephelyén, üzletében - már korábban is mulasztott.
A szabályozás három okból teszi lehetővé az üzlethelyiség lezárását be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása, számla-, vagy nyugtaadási kötelezettség ismételt elmulasztása. A 2012. január 1-jétől a tevékenység-felfüggesztésének jogintézménye - hatályon kívül helyezése folytán - már nem alkalmazható intézkedési forma.
Az élőmunkára rakódó közterhek (járulékok, adók) nagy csábítást jelentenek a vállalkozásoknak a bejelentés nélküli, ún. fekete foglalkoztatásra. Ez a magatartás - a tapasztalatok szerint - különösen egyes ágazatokban (pl. építőipar, vendéglátás) széles körben elterjedt. A fekete foglalkoztatás elleni hatékonyabb fellépés érdekében felhatalmazza az adóhatóságot, hogy a be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztató vállalkozás tevékenységét is korlátozza átmenetileg, azaz az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiséget meghatározott időre zárja le.
Legalább ilyen súlyú veszélyt jelent az adóbevételekre, hogy a vállalkozók egy része tisztázatlan eredetű árut tart az üzletében illetve forgalmaz. Az adóhatóság - ha az ellenőrzés során ezt észleli - emiatt is élhet az "üzletbezárás" intézményével.
A tevékenység jellegére tekintettel (pl. építőipar, mozgó vásározó) ugyanakkor előfordulhat, hogy a be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztató vagy tisztázatlan eredetű árut forgalmazó vállalkozásnak nincs olyan adóköteles tevékenységet szolgáló helyisége, melynek lezárásával a korlátozás célja elérhető lenne. Ilyen esetre lehetővé teszi a törvény, hogy az adóhatóság - üzletlezárást helyettesítő - mulasztási bírságot szabjon ki.
Az üzlet lezárására nyugta-, vagy számlaadási kötelezettség ismételt elmulasztása esetén akkor kerülhet sor, ha ugyanabban az üzletben (műhelyben, telephelyen stb.) követték el a sorozatos mulasztást. Jóllehet, az Art. nem teszi kötelezővé az intézkedés alkalmazását, azonban annak alkalmazástól csak kivételes méltánylást érdemlő esetben lehet eltekinteni. (Pl: jellemzően akkor, ha az adózó csupán a foglalkoztatott bejelentésével kapcsolatos adminisztrációs kötelezettségét mulasztja el, azonban a foglalkoztatott után a közterheket megfizette, akkor nem feltétlenül indokolt az üzletlezárás foganatosítása.) Az igazolatlan eredetű áru forgalmazása, illetve a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása esetén már az első alkalommal lehetősége van az adóhatóságnak az üzletlezárásra, míg nyugta-, számlaadási kötelezettség ismételt elmulasztása esetén ezt csak akkor teheti meg, ha az első mulasztástól számítva 1 év nem telt el.
Az üzletlezárás időtartama első alkalommal 12 nyitvatartási nap, második alkalommal 30 nyitvatartási nap, további esetekben 60 nyitvatartási nap, az adóhatóság ettől nem térhet el, kivéve, ha az első alkalommal az üzletlezárást az adóhatóság mellőzte, mivel ebben az esetben csak a második alkalommal történő mulasztás esetén kell - a fokozatosság elvét is szem előtt tartva - az üzletet 12 nyitvatartási napra, majd a harmadik alkalommal már 30, további esetekben pedig 60 nyitvatartási napra lezárni.
Nem alkalmazhatók az ismétlődésre vonatkozó szabályok, ha két egymást követő ugyanolyan mulasztás között 3 év eltelt. Ezzel a jogalkotó a mulasztáshoz fűződő jogkövetkezmények "elévüléséről" rendelkezett, hogy az adózót ne érje meghatározott időn túl hátrány azért, mert korábban hibát követett el.
Art. 174. § (3)-(4) bekezdés
A mulasztás miatt kiadott határozatban rendelkezni kell az üzlet (műhely, telephely, stb.) lezárásáról. Rendelkezni kell a lezárás időtartamáról, illetve kezdő időpontjáról. A zárvatartás kezdő időpontjának meghatározásánál tekintettel kell lenni a postai kézbesítés időtartamára, de amennyiben az adóhatóság maga gondoskodik a kézbesítésről, a lezárás kezdő időpontja a határozat átadásához is kapcsolódhat. Természetesen, ha az üzlet jellege miatt romlandó áruk, élő állatok elhelyezéséről kell gondoskodni, erre megfelelő időt (az árukészlet jellegétől függően 2-3 napot) kell biztosítani. Miután a szankció lényege az árusítás megakadályozásában, illetve az üzlet bezárásának erkölcsi hatásában van, amennyiben technikailag biztosítható, elengedő csak az árusításra szolgáló helyiségrészt lezárni, lehetőséget biztosítva a romlandó áruk kezelésére, illetve az állatok ellátására. (Ilyenkor nincs szükség az elszállítási időre, tehát a határozat a közléssel együtt végrehajtható).
Az azonnali végrehajtás szabálya a fellebbezést a gyakorlatban esetenként indokolatlanná teszi, mivel az intézkedés pl. 12 napja alatt a fellebbezés elbírálására optimális esetben sem kerülhet sor.
Az üzletlezárás foganatosítása az adózó együttműködését igényli, hiszen gondoskodnia kell pl. a romlandó áruk elszállításáról, egyéb árukészletek tárolásáról, megőrzéséről. A kötelezettek az együttműködés megtagadásával lehetetlenné tehetik az üzletlezárást, ezért a törvény feljogosítja az adóhatóságot, hogy akadályoztatás esetén az üzletlezárás foganatosításához a rendőrség közreműködését vegye igénybe.
Art. 174. § (5) bekezdés
Helyiségrészek lezárására fogalmilag nemigen kerülhet sor, így közösen használt helyiségben folytatott tevékenységnél legfeljebb az árukészletet lehet elzárni (ha ez technikailag megoldható), vagy a tevékenység eszközét (pl. gépet, berendezést). Ha ezek a feltételek nem biztosíthatók, akkor a 173. § alkalmazására e körben nem kerülhet sor. Sor kerülhet azonban a 172. § (9) bekezdésének második mondatában foglalt mulasztási bírság kiszabására, mely szerint, ha a törvény az üzletlezárás alkalmazását kizárja vagy az adózó az üzletlezárás foganatosítását meghiúsítja, valamint a lezárt üzletet kinyitja, a mulasztási bírság felső határa az üzletlezárás határozatban meghatározott napjai számának, illetve a bírság adózóra egyébként vonatkozó, törvényben rögzített legmagasabb értékének szorzata.
Art. 174. § (6) bekezdés
További - abszolút - korlátot állít a törvény az intézkedés alkalmazására, ha a tevékenységet az adózó a lakásában folytatja, illetve ha az üzlet bezárása a helyi szükségletek kielégítését megakadályozná. A törvény nem a szükségletek kielégítésének "megnehezítéséről" szól (ami lényegében minden üzlet lezárásánál előfordulhat), hanem "megakadályozásról", vagyis hogy az adott településen (vagy nagyobb körzetben) csak ez az egyetlen ilyen jellegű üzlet működik. Ezen tényállásnál ugyancsak alkalmazni lehet - az előző bekezdéshez fűzöttek szerint - a 172. § (9) bekezdésének második mondatában foglalt mulasztási bírság kiszabására vonatkozó törvényi rendelkezést.
Art. 174. § (7) bekezdés
Szintén 2012. január 1-jétől életbe lépett változás, hogy az üzletlezárás első alkalommal történő alkalmazása esetén kifejezetten nevesített módon és az Art. 172. § (21) bekezdésében meghatározott méltányossági szempontokra történő visszautalás alapján lehetőség van a mérlegelésre.

Art. 174/A. §

Art. 174/A. §
A cégnek az Sztv. szerinti beszámolót 2009. május 1-től elektronikus úton, a kormányzati portál útján kell a céginformációs szolgálat részére megküldeni; ennek során nincs helye a papír alapú beszámoló képi formátumú elektronikus okirattá történő átalakításának. A beszámolóhoz - a cég, a beszámolót benyújtó természetes személy azonosíthatósága, valamint a benyújtás jogszerűségének igazolása érdekében - elektronikus űrlapot kell mellékelni. Az elektronikus űrlapot a céginformációs szolgálat továbbítja - az érkezést követően haladéktalanul - az állami adóhatóság részére. A beszámolónak a céginformációs szolgálat részére történő elektronikus megküldésével a cég letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének is eleget tesz. A beszámolót a cégnek az Art. 7. §-ának (2) bekezdése szerinti képviselője küldi meg a céginformációs szolgálat részére. Az Art. 174/A. §-a a számviteli beszámoló közzétételi és letétbehelyezési kötelezettség teljesítésének ösztönzése érdekében a letétbe helyezésére és közzétételére előírt határidő eredménytelen elteltét, illetve a céginformációs szolgálat közzétételi költségtérítés teljesítésének elmulasztásáról szóló értesítésének beérkezését követő 15 napon belül ezen kötelezettséget nem teljesítő céget (adózót) az állami adóhatóság hívja fel a 30 napos határidő tűzésével 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírság kiszabása mellett a kötelezettség teljesítésére. Ha az adózó a felhívás szerinti határidőben sem teljesíti fenti kötelezettségét, akkor az állami adóhatóság a határidő elteltét követő napon 60 napos határidő tűzésével immár 1 millió forintig terjedő mulasztási bírság kiszabása mellett ismételten felhívja az adózót a kötelezettség teljesítésére. Ha az adózó a beszámoló letétbe helyezési, illetve közzétételi kötelezettségének az ismételt felhívásban szereplő határidőn belül sem tesz eleget, akkor az állami adóhatóság az adózó adószámát felfüggesztés nélkül hivatalból törli és erről a cégbíróságot elektronikus úton haladéktalanul értesíti és kezdeményezi a cég megszűntnek nyilvánítását. Ha az adózó a mulasztás elkövetésekor felszámolás vagy végelszámolás alatt állt, akkor az Art. 174/A. §-ában foglalt szankció nem alkalmazható.

IX. FEJEZET

VEGYES RENDELKEZÉSEK

Nyomtatványok

Art. 175. §

Art. 175. § (1) bekezdés
Az Art.-nak az adókötelezettség tartalmára, azok teljesítésének módjára vonatkozó részletes szabályai az adózót számos olyan adat közlésére kötelezik, amelyet az adóhatóságnak fel kell dolgoznia, nyilván kell tartania. Azért, hogy az előírt, szükséges adatok teljes köre rendelkezésre álljon, ugyanakkor az ezzel kapcsolatos adózói és adóhatósági munka egyszerűsödjék, a gépi feldolgozás feltételei fennálljanak, a törvény az adóhatóság részére lehetővé teszi nyomtatványok kibocsátását. E nyomtatványok használatát adott esetben maga a törvény írja elő kötelezően, mint pl. a bejelentések (Art. 16-22. §), vagy az adóbevallás (Art. 31. §) körében. Az Art.-ban található felsorolás nem teljeskörű, az adóhatóság más kötelezettség teljesítéséhez is rendszeresíthet nyomtatványt.
2007. január 1-től az adózók többsége a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettség elektronikus úton történő teljesítésére kötelezett. A jogszabály ezért az ilyen típusú elektronikus beküldést is egyenértékűvé teszi a nyomtatványon történő teljesítéssel.
Art. 175. § (2) bekezdés
Az adózók adminisztrációs terheinek csökkentése keretében a helyi iparűzési adó és az idegenforgalmi adó bejelentési (változásbejelentési) kötelezettségének teljesítésére szolgáló bizonylatok egységesítése által a könnyebb kitölthetőség érdekében az egyes önkormányzati adóhatóságokhoz benyújtandó nyomtatványok formátumát az adópolitikáért felelős miniszter határozza meg.
Art. 175. § (3) bekezdés
Az adóztatás során keletkező iratok, az adózóktól érkező bevallások, bejelentések tárolása (az elévülési idő lejártáig) olyan tömeget jelent, ami csak a modern technikai eszközök - adathordozók, illetve mikrofilm - felhasználásával kezelhető. Az eredeti okiratról bármely adathordozó útján készült okirat az eredetivel azonos bizonyító erővel rendelkezik, amennyiben azt az adóhatóság, vagy ellenőrzése mellett más szerv állította elő.
Mivel 2007. január 1-től az adózók többségének kötelezettsége az elektronikus úton történő adóbevallás, adatszolgáltatás benyújtása, ezért az ily módon benyújtott irat is magánokiratnak minősül.
Art. 175. § (4) bekezdés
Lásd a 24/1995. (XI. 22.) PM rendeletet, és az Art. 172. § (1) bekezdés h) pontjánál írottakat.
Art. 175. § (5)-(7) bekezdés
Az Art. 175. §-a az adóhatóságok feladatává teszi az adókötelezettségek teljesítéséhez szükséges nyomtatványok rendszeresítését. Elvileg nem kizárt, hogy a mintegy háromezer önkormányzati adóhatóság mindegyike - a (2) bekezdésben foglaltak, azaz a helyi iparűzési adó és az idegenforgalmi adóval kapcsolatos bejelentési (változásbejelentési) kötelezettség teljesítésére szolgáló bizonylatok kivételével - más és más nyomtatvány használatára kötelezze az adózókat. A törvény ezért az adópolitikáért felelős miniszternek ad felhatalmazást arra, hogy egységesíthesse az önkormányzati adóhatóságok által rendszeresített nyomtatványok tartalmát.
Art. 175. § (8) bekezdés
A rendelkezés beiktatására azért került sor, hogy az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványok a társadalom széles körét érintik, az ezzel kapcsolatos feladatoknak komoly jelentősége van, így indokolt törvényben szabályozni e nyomtatványoknak az adózók részére történő rendelkezésre bocsátásának rendjét. Az állami adóhatóságot ugyanis e nyomtatványok vonatkozásában ellátási felelősség is terheli, amely - a térítés ellenében beszerezhető nyomtatványok tekintetében - kiterjed a méltányos ár biztosítására is. Mindezek érdekében az állami adóhatóság pályázat útján választja ki a nyomtatványok gyártását, forgalmazását végző vállalkozásokat. A feladat jelentőségére tekintettel a pályáztatás feltételeit Kormányrendeletben kell szabályozni. [Lásd a 266/2000. (XII.26.) Korm. rendeletet.] A nyomtatványok közzétételének határidejére vonatkozó rendelkezéseket az adóhatóság honlapján közzétett számítógépes programok aktualizálására is megfelelően alkalmazni kell.
Art. 175. § (9) bekezdés
A törvény rendelkezése kiegészült azzal, hogy nemcsak az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás benyújtására kötelezett adózóknak kell elektronikus úton teljesíteni valamennyi bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségüket, hanem az - egyébként csak elektronikus úton teljesíthető - összesítő nyilatkozat benyújtására kötelezett adózóknak is. Azok az adózók, akiket/amelyeket havi adó- és járulékbevallási kötelezettség terhel, 2012. január 1-jétől a fizetési könnyítésre és/vagy adómérséklésre irányuló kérelmeiket is kizárólag elektronikus úton terjeszthetik elő.
Art. 175. § (10) bekezdés
A törvény 2011. január 1-jétől az adószámmal, illetve vállalkozási tevékenységet nem végző magánszemély esetében adóazonosító jellel rendelkező adózó esetében teszi lehetővé, hogy bejelentési, változásbejelentési kötelezettségét, valamint más beadványait - így pl. kérelmét -, is teljesíthesse elektronikus úton. Korábban ezt a lehetőséget a bevallási, adatszolgáltatási kötelezettséget elektronikus úton teljesítő adózó számára biztosította a jogszabály. A módosítással a jogalkotó a gyakorlathoz igazította a fenti rendelkezést tekintve, hogy az adókötelezettség elektronikus úton történő teljesítéséhez, - ideértve az adózó azonosítását is -, szükséges az adóazonosító szám. Természetesen az elektronikus formában való előterjesztés nem mentesíti az adózót azon kötelezettsége alól, hogy amely beadványra az adóhatóság nyomtatványt rendszeresített, akkor azt használja.
Art. 175. § (11) bekezdés
A fenti törvényhely az elektronikus ügyintézés körének szélesítésére és az Art. 36/A. §-ával összhangban került beiktatásra, hogy a közbeszerzésekhez szükséges - nemlegesnek minősülő -, együttes adóigazolás iránti kérelem benyújtását és az igazolás kiadásának folyamatát meggyorsítsa. Az elektronikus úton kérhető igazolások köre 2011. január 1-től a jövedelemigazolással vált teljessé, melynek következtében valamennyi adóhatósági igazolás és az együttes adóigazolás iránti kérelem is benyújtható elektronikusan, az adó- és vámhatóság részéről pedig ezen kérelmekre az igazolás szintén elektronikus úton teljesítendő.
Art. 175. § (12) bekezdés
A kiemelt adózók kijelöléséről, valamint a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók körének megállapításáról a 4/2012. (II. 14.) NGM rendelet szól. Az adóteljesítmény fogalmát az Art 178. § 5. pontja határozza meg.
Art. 175. § (13) bekezdés
Ezen felhatalmazás alapján született meg Az adóügyek elektronikus intézéséről szóló 34/2007. (XII.29.) PM rendelet, amely rendelkezik az adóhatósághoz elektronikus úton történő bevallási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésének, az Art. 175. § (10) bekezdésében szabályozott esetben a beadvány - különösen a fizetési könnyítés iránti kérelmek - előterjesztésének, beérkezése visszaigazolásának, a bejelentési és változás-bejelentési kötelezettség teljesítésének, a rendelkező nyilatkozat megtételének, az adóhatósági szolgáltatás igénybevételének, az adózó folyószámlája megtekintésének, az adózó által a bejelentési (változás-bejelentési) kötelezettség alkalmával bejelentett és az adóhatóság által nyilvántartott adatok megtekintésének, illetőleg ezen adatok letöltésének, továbbá az adóhatóságnál bankkártyával való elektronikus adófizetésnek valamint a telefonon történő tájékoztatásnak és ügyintézésnek a feltételeiről. Hivatkozott törvényhely j) pontjában foglalt törvényi felhatalmazás alapján került kiadásra a belföldön nem letelepedett adóalanyokat a Magyar Köztársaságban megillető általánosforgalmiadó-visszatéríttetési jognak, valamint a belföldön letelepedett adóalanyokat az Európai Közösség más tagállamában megillető hozzáadottértékadó-visszatéríttetési jognak érvényesítésével kapcsolatos egyes rendelkezésekről szóló 32/2009. (XII. 21.) PM rendelet. A módosítás 2011. január 1-jétől az időközben az elektronikus úton intézhető ügyek körének - az adózói igények és az adóhatóság rendelkezésére álló technikai feltételek következtében lehetővé váló - bővítéséhez teremt törvényi felhatalmazást, az adóügyek elektronikus intézésének szabályairól szóló 34/2007. (XII. 29.) PM rendelet további módosításának lehetővé tétele útján.
Art. 175. § (14) bekezdés
Az állami adóhatóság internetes honlapján közzéteszi azt az adatformátumot, melyben az adózónak az ellenőrzés során az elektronikus adathordozón tárolt adatait az adóhatóság rendelkezésére kell bocsátania. Garanciális szabály, hogy az adóhatóság, amennyiben az adatformátumot meg kívánja változtatni, 30 nappal azt megelőzően az új formátumot közzé kell tennie.
Art. 175. § (15) bekezdés
Az adózó a megfelelő biztonsági intézkedéseket követően bármikor lekérdezheti adófolyószámlájának adatait. Ez különösen azon adózók számára fontos, akik/amelyek a bevallás, illetőleg adatszolgáltatás teljesítésére elektronikus úton kötelezettek vagy azt önkéntesen elektronikus úton teljesítik, ezért az Art. 43. § (8) bekezdése következtében az adóhatóság nem értesíti őket az adószámla egyenlegéről és a tartozások után felszámított késedelmi pótlékról. A többi adózó számára pedig az adóhatóság október 31-ig küldi ki a folyószámla kimutatást akkor, ha az adószámla 1000 forintot meghaladó összegű tartozást vagy túlfizetést mutat. Az adószámla adatain kívül 2012. január 1-től az állandó meghatalmazott, megbízott e jogállásával kapcsolatban bejelentett adataihoz, a munkáltató, kifizető által a biztosítotti bejelentés, illetve a havi adó- és járulékbevallásban az adott magánszemélyre vonatkozóan feltüntetett adataihoz, illetve a magánszemély adózó saját magára vonatkozóan bejelentett adatait elektronikus úton a központi elektronikus rendszeren keresztül is lekérdezheti. A hivatkozott rendelkezés alapján törvényi szinten kerül rögzítésre, hogy az adózó a saját magára vonatkozóan bejelentett és az állami adóhatóságnál kezelt adatait, illetve azt visszaellenőrizze, hogy a munkáltatója, kifizetője eleget tett-e a rá vonatkozó bejelentési, illetve bevallási kötelezettségének.
Art. 175. § (16) bekezdés
Az adótanácsadóként, adószakértőként és okleveles adószakértőként ellátható tevékenységek széles köre, a tevékenység ellátása során fennálló fokozott felelősség, illetve az a szándék, hogy az érdekeltek hitelt érdemlő információhoz jussanak az e tevékenységek ellátásához szükséges szakértelemmel rendelkező személyekről, valamint, hogy ilyen tevékenységet kizárólag a vonatkozó nyilvántartásba bejegyzett személy végezhessen indokolta az erre szolgáló nyilvántartás kialakítását. Adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő nyilvántartásba vételi törvényi szabályai kiegészültek az adott tevékenység gyakorlásának bűnügyi nyilvántartásban kezelt adatokkal igazolható feltételeivel, így azzal, hogy a kérelmező nem állhat gazdasági, pénzügyi-számviteli vagy jogi végzettséghez kötött munkakörnek megfelelő eltiltás hatálya alatt, valamint nemcsak a jogszabályban meghatározott szakmai képesítéssel, szakképzettséggel rendelkezik, hanem megfelelő gyakorlattal és az egyéb feltételekkel is. A tevékenység végzéséhez szükséges engedély hozzájárulhat a visszaélések megakadályozásához, illetve a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény végrehajtásának ellenőrizhetőségéhez, megteremtve ezzel mind az adózók, mind a feladatellátás biztonságát. A rendeletalkotásra vonatkozó felhatalmazás pedig az aktualitásokhoz igazodó, versenyképes tudás fenntartása érdekében kiegészült az engedéllyel rendelkezők továbbképzésére vonatkozó részletes szabályokkal. Az Art. fenti rendelkezése 2012. január 1-től kiegészült - a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásához szükséges - az adótanácsadói, adószakértői, okleveles adószakértői tevékenység végzésével kapcsolatos engedélyben szereplő adatok módosítására, valamint a határon átnyúló jelleggel teljesítendő szolgáltatások engedélyeztetésére vonatkozó szövegrészekkel.
Art. 175. § (17) bekezdés
Fenti törvényi felhatalmazás alapján egyébként az Art. 175. § (16) bekezdésében foglaltak végrehajtására az adótanácsadói, az adószakértői és az okleveles adószakértői tevékenység végzésére jogosító engedélyek kiadásának és visszavonásának feltételeiről, továbbá a kapcsolódó nyilvántartás vezetésének és a nyilvántartásban szereplők továbbképzésének szabályairól szóló 26/2008. (VIII. 30.) PM rendelet került kiadásra.
Art. 175. § (18)-(19) bekezdés
Az adótanácsadói, adószakértői, illetve okleveles adószakértői tevékenységet az folytathat, aki büntetlen előéletű, rendelkezik megfelelő szakmai képesítéssel, valamint az adópolitikáért felelős miniszter engedélyével. Az adópolitikáért felelős miniszter hivatalból igazolványt állít ki az adótanácsadói, adószakértői, illetve okleveles adószakértői tevékenység folytatására jogosult személy részére, továbbá az engedély kiadásával egyidejűleg ezen személyeket erre a célra létrehozott nyilvántartásba is veszi.
Art. 175. § (20)-(21) bekezdés
A belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseinek a belső jogba való átültetéséhez szükséges módosítások.
Art. 175. § (22)-(28) bekezdés

Art. 175/A. §

Art. 175/A. § (1)-(4) bekezdés
Az Art. 175/A. §-ában foglaltak az adótanácsadó, az adószakértő és az okleveles adószakértő tekintetében állapítja meg az adott tevékenység gyakorlásának olyan feltételeit (pl. a büntetlen előélet, valamint az, hogy a tevékenységet végezni kívánó személy ne álljon az adott tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt), amelyek a bűnügyi nyilvántartásban kezelt adatokkal igazolhatók, valamint ezen feltételek igazolásának, ellenőrzésének, az ellenőrzéshez szükséges adatok igénylésének és kezelésének szabályait.

Art. 175/B. §

Art. 175/B. §
Az adótanácsadói, adószakértői, okleveles adószakértői tevékenységet Magyarország területén, határon átnyúló jelleggel végző személyek nyilvántartásba vételével, bejelentésével, illetve e tevékenység végzésének egyes feltételeivel kapcsolatos rendelkezésekkel egészül ki a törvény.

Egyes adókra vonatkozó különös rendelkezések

Art. 176. §

Art. 176. § (1) bekezdés
A 176. § (1) bekezdése az állami adóhatóság eljárását nem érinti.
Art. 176. § (2) bekezdés
Az Áfa tv. előírja, hogy ha valaki magánszemélyként ugyan, de két éven belül sorozatjelleggel ingatlant (ingatlanrészt) és/vagy építési telket (telekrészt) értékesít, akkor ez már gazdasági tevékenységnek minősül. Az Áfa tv. ezen rendelkezésének teremti meg a jogalkotó az eljárási szabályait. Az érintett ingatlan lehet épület (ennek része, pl. kétszintes ház két lakással, és csak az egyik lakást értékesítik), egyéb építmény, pl. garázs, műhely. Csak építési telek (tehát nem mezőgazdasági vagy egyéb terület) értékesítése, illetve új ingatlan eladása releváns ebből a szempontból. Ha két naptári éven belül négy előbb említett ingatlant vagy építési telket értékesít a magánszemély, akkor a negyedik és minden további ingatlan értékesítése már áfa köteles lesz, kivéve, ha a következő három évben nem értékesít. Az értékesítések összeadásánál a kiinduló év 2008., ebben az évben kell elkezdeni figyelni és összeadni az értékesítéseket, az előző évek eladásai nem játszanak szerepet.
Amennyiben megtörtént a negyedik értékesítés két éven belül, a magánszemélynek az eladásáról számlát kell kibocsátania, hiszen már adóalannyá vált, de ez egyben azt is jelenti, hogy megnyílik a levonási joga is, azaz az általa fizetendő adó összegét csökkentheti az értékesített ingatlanhoz kapcsolódó beszerzései során rá áthárított áfa összegével (természetesen névre szóló számla birtokában) maximum a fizetendő adó mértékéig. A negyedik értékesítés tényét egy erre rendszeresített nyomtatványon be kell jelenteni az adóhivatalnak az adásvételi szerződés keltétől számított 30 napon belül, és csatolni kell a szerződéseket, egyéb bizonylatokat, a felmerült költségekről szóló számlákat. Ezután az adóhivatal - a dokumentumok alapján - állapítja meg az értékesítést és a beszerzést terhelő áfát, melynek eredményeképpen határozattal kiveti a fizetendő áfát a magánszemélyre. Az áfa bevallást tehát nem az állampolgárnak kell elkészíteni, neki csak a dokumentumokat kell összegyűjteni, a számlát kiállítani, de a bejelentése a jogkövetkezmények szempontjából azzal egyenértékű, azaz beadásának elmulasztása bírságot is vonhat maga után.
Art. 176. § (3)-(9) bekezdés
A termőföld bérbeadásából származó jövedelmek adóztatása egységesen a föld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatóság hatáskörébe tartozik.
Art. 176. § (10) bekezdés
A (10) bekezdés arra utal, hogy az adózó a rá irányadó szabályok szerint teljesíti adókötelezettségeit. Így pl. a munkáltató (kifizető) akkor is a rá irányadó kerekítési szabályok szerint vallja be és fizeti be a magánszemélyektől levont szja-t és járulékot, ha azt az adott jogszabályok alkalmazásával forintösszegben vonta le.
Art. 176. § (11)-(12) bekezdés
Az Áht. szabályai szerint megvalósult a kincstári körbe tartozó meghatározott szervezetek, önkormányzatok illetve hozzájuk tartozó szervezetek nettó finanszírozása. Ez azt jelenti, hogy a részükre járó költségvetési juttatásokat eleve nettó módon, vagyis az egyébként fizetendő adókkal és járulékkal csökkentett összegben kapják meg, tehát az általuk teljesített kifizetések során adó, adóelőleg levonása és a költségvetésbe történő befizetése (illetve "visszafizetése") nem valósul meg.
Mindez azonban csak a fizikai pénzmozgásra vonatkozik, a kötelezettségeket továbbra is nyilván kell tartani, hiszen a személyi jövedelemadónak vagy a járulékoknak a magánszemély vonatkozásában is jelentősége van. A költségvetési szerveket, mint munkáltatókat, kifizetőket terhelő adókötelezettségek teljesítésének szabályait az Áht. és a végrehajtására kiadott rendeletek tartalmazzák.
Art. 176. § (13) bekezdés
A hatályos adótörvények közül több is alkalmazza termékek, szolgáltatások, építmények megjelölésére a Központi Statisztikai Hivatal jegyzékeit, illetőleg a kereskedelmi vámtarifa számokat. Azért került sor a 176. § (13) bekezdésének megalkotására, hogy a besorolási rend állapot-meghatározása - a jövedéki adó kivételével - valamennyi adótörvény alkalmazása szempontjából egységesen történjen. Így tehát valamennyi adóra kiterjedően az Art. tartalmazza a besorolási rend állapot-meghatározását.
Art. 176. § (14)-(15) bekezdés [hatályon kívül helyezve]
Art. 176. § (16) bekezdés
A mezőgazdasági tevékenységet folytató magánszemélyeket különböző kedvezményekkel ösztönzik arra, hogy tevékenységüket erőiket koncentrálva, rokoni, családi alapon végezzék. A családi gazdálkodó és családtagja őstermelői tevékenysége tekintetében az Szja törvényben meghatározott további kedvezmények mellett úgy adózik, mint az őstermelő. [Lásd még a családi gazdaságok létrehozásáról, nyilvántartásba vételéről, működtetéséről, valamint kiemelt támogatásukról szóló 326/2001. (XII. 30.) Korm. rendeletet.]

Art. 176/A. §

Art. 176/A. §
A kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló, 1990. július 23-án Brüsszelben aláírt Egyezményhez való csatlakozásáról szóló Egyezmény és az ehhez kapcsolódó Aláírási Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2006. évi XXXVI. törvényhez kapcsolódó eljárási szabályokat iktatta be a 2007. évi CXXVI. törvény 215. §-a, azaz a fenti rendelkezéseket. A rendelkezések a Második Csatlakozási Egyezmény 5. cikkében meghatározott időpontban lépnek hatályba. A Második Csatlakozási Egyezmény a 35/2007. (XII. 4.) KüM határozat szerint a részes államok többsége tekintetében, államonként eltérő időpontokban 2006. június 1. és 2007. november 1. között hatályba lépett. A 2006. évi XXXVI. törvény 3-6. §-ainak az Európai Unió további tagállamai tekintetében történő hatálybalépésének naptári napját a külügyminiszter azok ismertté válását követően valamennyi tagállam esetében egyedi határozatával állapítja meg.

A hallgatói hitel törlesztésére vonatkozó különös szabályok

Art. 177. §

Art. 177. §
A hallgatói hitel jogi szabályozására annak érdekében került sor, hogy a felsőoktatásban a szerényebb anyagi lehetőséggel rendelkező diákok is részt vehessenek. A hallgatói hitel a Diákhitel Központ és a hitelfelvevő közötti kölcsönszerződés alapján nyújtott kölcsön. A hallgatói hitelezés részletes szabályait a hallgatói hitelrendszerről és a Diákhitel Központról szóló 86/2006. (IV. 12.) Kormányrendelet írja elő. A Kormányrendelet szabályozta a törlesztési kötelezettség alapját, mértékét.
A kifizetők, munkáltatók mentesülnek a kvázi adóhatósági feladatok teljesítése alól, a hitelfelvevők pedig közvetlenül teljesíthetnek a Diákhitel Központnak. Így az adós és a Diákhitel Központ Rt. is naprakész információval rendelkezhet a hitelállományról, illetőleg a még fennálló tartozásról.
Az adóhatóság szerepe alapvetően két dologra korlátozódik: egyrészt adatot kell szolgáltatnia a Diákhitel Központ részére a törlesztési kötelezettség alapjába számító jövedelemről, másrészt a Diákhitel Központ Rt. megkeresésére a fizetési kötelezettséget elmulasztóktól a tartozást adók módjára behajtja [Art. 161. §]. A behajtás iránti megkereséshez a Diákhitel Központ Rt. a hallgatói hitel törlesztésére kötelezett magánszemély részére igazoltan kézbesített fizetési felszólítás egy példányát köteles csatolni. A Diákhitel Központ Rt. megkeresése (a fizetési felszólítással csatoltan) minősül a végrehajtás során végrehajtható okiratnak [Art. 145. § (1) bekezdés c) pont].
Törvényi szinten kellett szabályozni - adatvédelmi okokból - az állami adóhatóság és a Diákhitel Központ Rt. közötti adategyeztetést. A szabályozás szerint az adóhatóság azoknak a törlesztésre kötelezett magánszemélyeknek a nála nyilvántartott személyes adatait, illetve adóazonosító jelét közli a Diákhitel Központ Rt.-vel, akiknek az említett adatai nem egyeznek meg a Diákhitel Központ Rt. által küldött megkeresésben foglaltakkal.

Az adóhatóság felszámolás alatt álló szervezetekkel szemben fennálló követeléseinek átruházása

Art. 177/A. §

Art. 177/A. §
A Csődtv.-ben szabályozott eljárásokban a központi költségvetést, az elkülönített állami pénzalapokat, a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alapot megillető követelésről a követelés behajtására jogosult szervezet lemondhat, vagy a követelést engedményezheti. Az engedményezés jogát az állami adóhatóság 2010. január 1-től pályáztatás útján gyakorolta, azonban 2011. január 1-től az átruházott követelések az állami tulajdonban álló MKK Zrt.-re történő egyoldalú engedményezéssel ruházhatók át. Az MKK Zrt-t megilleti az így engedményezett követelés tovább engedményezésének joga.
A csődeljárásban, a felszámolási eljárásban, a végelszámolásban, a vagyonrendezési és adósságrendezési eljárásban az állami adó- és vámhatóság hatáskörébe tartozó követelések tekintetében a hitelezői feladatokat, a magánnyugdíjpénztárt megillető tagdíjjal (tagdíj-kiegészítéssel), késedelmi pótlékkal, önellenőrzési pótlékkal összefüggő követelések tekintetében a hitelezői képviseletet is az állami adóhatóság látja el. A felszámolás során az adóhatóság minden olyan követelését melynek tekintetében hitelezőként jár el, a Csődtv. 80. §-a alapján engedményezni jogosult. Az adóhatóság nem engedményezhet olyan követelést, amely mögött jogszabályon, vagy kötelmi jogviszonyon alapulva a Magyar Állammal, intézményeivel vagy egyszemélyes társaságaival szemben követelés lenne érvényesíthető.
177/B. § [hatályon kívül helyezve]
Az Art. 177/B. §-ának - az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 359. §-ával történő - hatályon kívül helyezését azokra a szerződésekre kell először alkalmazni, amelyekhez kapcsolódóan a központi költségvetés terhére még nem történt meg az állami viszontgarancia kifizetése.

Értelmező rendelkezések

Az "értelmező rendelkezések" között olyan fogalom-meghatározások szerepelnek, amelyek az adózás során előfordulnak, de az egyes adójogszabályok nem azonos tartalommal használják, vagy meg sem határozzák azokat. (Sok esetben a köznapi jelentés, vagy értelmezés sem elég pontos ahhoz, hogy a jogalkotói szándékot megfelelően körülírja).
Ezért - hacsak valamely adótörvény a konkrét adó vonatkozásában másként nem rendelkezik (pl. Áfa tv. 259. §: székhely, állandó telephely, lakóhely) -, minden adójogszabály alkalmazásánál az egyes fogalmak alatt a következőket kell érteni.

Art. 178. §

Art. 178. § 1. pont
Az adózók nyilvántartásba vétele adóazonosító számmal történik. A vállalkozási tevékenységet folytató személyek (jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok, egyéb szervezetek, vállalkozási vagy adóköteles tevékenységet folytató magánszemélyek) nyilvántartásba vétele adószám alapján valósul meg, míg az ilyen tevékenységet nem végző magánszemélyek esetében adóazonosító jellel, amely a személyi számot váltotta fel. Az adóazonosító jel 10 számjegyből áll és minden esetben "8"-cal kezdődik. Az adóazonosító jel alkalmazására 1997. január 1-je után került sor.
A közösségi adószámot az Európai Közösség tagállamaiban illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatban (beszerzés, értékesítés) álló adózóknak szükséges kérniük az adóhatóságtól. Az ún. csoportos adóalanyiság speciális jogállásával rendelkező jogalany azonosítására szolgáló nyilvántartási szám a csoportazonosító szám, amelyet - rendeltetésénél fogva - szükséges volt adóazonosító számként is definiálni.
Art. 178. § 2. pont
Fő szabályként az adóév az a január 1. és december 31. közötti időszak, amelyre vonatkozóan az adózó adókötelezettsége keletkezett. Az Sztv. 11. §-a fő szabályként szintén a naptári évhez köti az üzleti év fogalmát, de lehetővé teszi azt is, hogy a gazdasági társaságok meghatározott köre - a külföldi székhelyű gazdasági társaságok belföldi fióktelepei illetve leányvállalatai (az Sztv. által pontosan meghatározott esetekben) - az adóelszámolások alapjául szolgáló beszámoló mérlegfordulónapját a naptári év első napjától eltérő időpontban határozzák meg, azaz ebben az esetben az üzleti év időszaka el fog térni a naptári évtől. Az üzleti év időtartama egyébként szintén 12 hónap, kivéve az Sztv. 11. § (5)-(13) bekezdéseiben meghatározott eseteket.
Az Art. az adóév naptári évhez kötődő fogalma mellett tartalmazza általános jelleggel, hogy a beszámolóhoz kapcsolódó adók és adójellegű kötelezettségek tekintetében az adóév az Sztv. szerinti üzleti évvel esik egy tekintet alá.
A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózóknak "kétféle évvel" kell számolniuk, mivel a beszámolóhoz kapcsolódó adóik tekintetében - de csak azokban - a választásuknak megfelelő időben kezdődik az üzleti évük, más adók tekintetében azonban továbbra is a naptári év szerint kialakított rendelkezések szerint kell eljárniuk.
Art. 178. § 3. pont
1. Az adókülönbözet fogalma az adózó által közölt és az adóhatóság által megállapított - adózás szempontjából meghatározó - tények közötti eltérést jelenti. Az önadózás keretében az adózó az adótörvények rendelkezései alapján meghatározza az adó alapját, kiszámítja az adó összegét és erről bevallást tesz.
Az adóhatóság utólagos vizsgálat során állapítja meg, hogy a bevallás a törvényben előírt mértékek alapulvételével és helyes számítással történt-e, illetve, hogy - bár az erre vonatkozó kötelezettség fennállt - egyáltalán megtörtént-e. Az adóhatóság minden esetben kiszámítja a jogszerűen járó adót és ennek, valamint a bevallásban jelzett összegnek a különbsége adja az adókülönbözetet. (A különbözet a bevallás elmulasztása esetén értelemszerűen azonos az adóhatóság által megállapított teljes adóösszeggel).
Miután itt a bevallásnak (illetve elmulasztásának) van alapvető jelentősége, az "adó" fogalma szűken értendő, vagyis nem tartozik bele az Art. 4. § (3) bekezdése szerinti adóelőleg, bírság és költség, mert ezeket bevallani (bejelenteni) nem kell.
Adókülönbözetnek minősül a büntetőbíróság által jogerősen megállapított adóbevételcsökkenés, illetőleg jogosulatlanul igénybevett költségvetési támogatás is.
2. A fogalom-meghatározásban szereplő "bejelentés", valamint az ennek alapján történő "kivetés, kiszabás" az önkormányzat által bevezetett helyi adóra vonatkozik, illetve 2006. december 31-ig az illetékhivatalok által kiszabott illetékre vonatkozott, azonban 2007. január 1-től - az illetékekkel kapcsolatos feladatok teljeskörű átvételével az Itv. által nevesített esetekben az állami adóhatóság is kiszabással állapítja meg az eljárási értelemben adónak minősülő illetéket. Így az adózó által bejelenteni elmulasztott vagy a bejelentett vagyontárgyak tekintetében az adóhatóság által megállapított forgalmi értékre vonatkozó illetékalap után megállapított illeték és az adóhatóság által utólag megállapított illeték különbözete is minősülhet adott esetben adókülönbözetnek.
Art. 178. § 4. pont
1. A meghatározásban szereplő adó fogalmát az Art. 4. § (1) bekezdésének a) pontja adja, és ha az Art. másként nem rendelkezik, az adóra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni az adóelőlegre, a bírságra, a pótlékra és a költségre is [Art. 4. § (3) bekezdés a) pont].
2. A költségvetési támogatást az Art. 4. § (1) bekezdésének b) pontja határozza meg, és az Art. eltérő rendelkezése hiányában e fogalom alá esik az adóvisszaigénylés és az adóvisszatérítés is [Art. 4. § (3) bekezdés b) pont].
Adóvisszatérítés akkor történik, ha az adózó a jogszabály szerint számítandónál több adót fizetett be, és a különbözetet kéri vissza az adóhatóságtól. Adóvisszaigénylés esetén ezzel szemben az adó (adóelőleg) megfizetése szabályszerűen, az előírt mértékben történt, de valamely utólag érvényesítendő kedvezmény (vagy elszámolás) alapján annak egy részét az adózó visszakérheti.
Más álláspont szerint a fogalompár - visszaigénylés-visszatérítés - ilyen megkülönböztetése nem indokolt, mivel ugyanannak az adózási aktusnak a két oldalát jelenti. Tény, hogy a fogalmak használata még egy adónemen belül sem egységes, hiszen a régi Áfa tv. 48. §-a az adó "visszaigényléséről" szól, mégis - a §-on belül is - mindkét kifejezést használja, továbbá ugyanazt a jogintézményt a külföldiekre vonatkozó külön jogszabályok "adóvisszatérítésként" tárgyalják.
3. Az adók és a támogatások esedékességét az Art. 2. sz. melléklete határozza meg. Az ott feltüntetett határidők azt jelentik, hogy az adót addig az időpontig kell megfizetni, a támogatást pedig attól az időponttól lehet igénybe venni.
A költségvetési támogatás jogosulatlan igénybevétele kétféle módon jelentkezhet. Ha az adózó úgy vette igénybe a támogatást, hogy arra nem volt jogalapja (azaz nem voltak meg a vonatkozó anyagi jogszabályban előírt feltételek), ez adókülönbözet, és adott esetben bírság alapot is képez (lásd az Art. 170. §-át és 178. §-ának 3. pontját). Ugyanúgy jogosulatlan a támogatás igénybevétele, ha a feltételek egyébként fennálltak, de az igénybevétel az Art. 2. sz. mellékletében vagy a külön jogszabályban meghatározott esedékességi időpont előtt történt.
4. Az adótartozás tehát az esedékességkor meg nem fizetett adót és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatást jelenti, amelyet nettó módon kell számítani, ha jogszabály [például a Tao. tv.] az adózó által érvényesíthető kedvezmény igénybevételét az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozás hiányához köti, vagy ha az adózó adóigazolás kiállítását kéri.
Art. 178. § 5. pont
Az adóteljesítmény gyakorlati szempontból továbbra is különös jelentőséggel bír az ellenőrzésre történő kiválasztásnál, valamint azért, mert a 10.000 legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózót az adóhatóság vezetője soron kívüli adatszolgáltatásra kötelezheti [Art. 52. § (11) bekezdés].
Az adóteljesítmény pontos kiszámítását a kiemelt adózók kijelöléséről, valamint a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók körének megállapításáról szóló 4/2012. (II. 14.) NGM rendelet szabályozza. Az adóteljesítmény számítása az adóévet megelőző év szeptember 1-jén nyilvántartott adatok alapján történik.
Art. 178. § 6. pont
Bár a "hatósági ügy" fogalma az Art-ben nem meghatározott, azonban a Ket. [Ket. 12. § (2) bek.] alapján adóügynek tekintendő mindazon ügy, amelynek során az adóhatóság az adózót, vagy az adó megfizetésére kötelezett személyt (Art. 35. §) érintő - adóval, vagy költségvetési támogatással összefüggő - jogot, vagy kötelességet állapít meg, adatot igazol, nyilvántartást vezet, vagy ellenőrzést végez.
Az adó és a költségvetési támogatás alatt az Art. 4. § (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban, valamint 4. § (3) bekezdésének a) és b) pontjaiban foglaltakat kell érteni.
Art. 178. § 7. pont
1. Az állandó lakóhely fogalmának feltétele a tényleges ottlakás. Megjegyzendő, hogy a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény és a végrehajtásáról rendelkező 146/1993. (X. 26.) Korm. rendelet a fenti fogalmakat némileg eltérő módon használja, nem tartalmaz pl. "állandó" lakóhely meghatározást, illetve az állandó bejelentett lakás helyett a lakóhely, az ideiglenes lakcím helyett a tartózkodási hely kifejezést használja.
2. Az Áfa tv. az állandó lakóhely fogalmat nem használja, helyette a lakóhelyet alkalmazza. Az Áfa tv. 259. §. 11. pontja szerint lakóhely: tartós ottlakásra szolgáló hely, amellyel a természetes személy személyes és gazdasági kapcsolatai a legszorosabbak (létérdekek központja), kivéve, ha az Európai Unió kötelező jogi aktusa ettől eltérően rendelkezik.
Mint látható, az általános forgalmi adó szempontjából a tényleges ottlakás döntő tényező.
Az Áfa tv. értelmező rendelkezéseinek csak az áfa kötelezettség meghatározása oldaláról van jelentősége (pl. hogy belföldinek vagy külföldinek minősül-e az adott személy, vagy hogy hol van a szolgáltatás teljesítésének helye), az adózással kapcsolatos eljárási kérdésekben (pl. illetékesség) már az Art. fogalom-meghatározása az irányadó. A gyakorlatban sokszor problémát okozott annak megítélése, hogy abban az esetben, ha a magánszemély ideiglenes jelleggel huzamosabb ideig külföldön tartózkodik és ezáltal belföldi lakhelye már nem felel meg az állandó lakóhely törvényi kritériumainak, mi tekintendő állandó lakóhelynek, amely egyúttal meghatározza az alsó fokú adóhatóság illetékességét is a magánszemélyek esetében. A törvény ezért rögzítette - az Art. területi hatályára is figyelemmel -, hogy huzamosabb külföldi tartózkodás esetében sem változik a Magyar Köztársaság területén lévő állandó lakóhely.
A szabadságvesztésüket töltő elítélteknél a tartós ott-lakásra történő berendezkedés és a tényleges ott-lakás elválik egymástól, így az állandó lakóhely, mint illetékességet megalapozó ok nehezen értelmezhető. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 27. § (4) bekezdés b) pontja értelmében nem kell bejelentenie a tartózkodási helyét annak a polgárnak, aki előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztés büntetését tölti, azaz ezen személyek esetében sem a lakóhely, sem a tényleges tartózkodási hely nem határozható meg, így az eljárásra jogosult adóigazgatóság sem. Ezt az értelmezési nehézséget küszöböli ki az Art., amikor a törvény az állandó lakóhely fogalmát egyértelművé teszi azáltal, hogy az előzetes letartóztatásban lévő, vagy szabadságvesztés büntetésüket töltő adózók állandó lakóhelye a büntetőeljárás és a büntetés-végrehajtás megindulásának tényétől függetlenül változatlan marad.
Art. 178. § 8. pont
Az igazolatlan eredetű áru forgalmazása mellett kiemelt jogsértéssé vált a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása is. A "fekete munka" széleskörű elterjedése ugyanis mind morálisan, mind gazdaságilag igen káros a társadalomnak. 2007. január 1-től az Art. tartalmazza a foglalkoztatókra vonatkozó bejelentési kötelezettséget, (lásd az Art. 16. § (4) bekezdésénél írottakat) emiatt az értelmező rendelkezésekben a be nem jelentett alkalmazott fogalmában a külön jogszabályra való utalás helyett az Art.-ra történő hivatkozás lépett.
Art. 178. § 9. pont
1. Jogi személyiséggel nem rendelkező társaság: a Gt. 2. §-ának (2) bekezdése alapján a közkereseti társaság és a betéti társaság.
2. Szakcsoport: az állampolgároknak olyan önálló elszámolású, meghatározott önkormányzattal és gazdasági önállósággal rendelkező szervezete, amely valamely szövetkezet keretében (lásd az ipari és szolgáltató szakcsoportokról 26/1981. (IX. 5.) MT rendeletet), vagy valamely mezőgazdasági nagyüzem - mezőgazdasági termelőszövetkezet, állami gazdaság - keretében (lásd a mezőgazdasági szakcsoportokról szóló 27/1981. (IX. 5.) MT rendeletet) működött.
[A szakcsoportokra vonatkozó mindkét rendeletet 1993. január 1-jével hatályon kívül helyezte a 44/1992. (III. 11.) Korm. rendelet.]
A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 36-38. §-ai külön rendelkezéseket tartalmaztak a szakcsoportokra. Ennek értelmében 1992. január 20-a után új szakcsoportokat már nem lehetett alakítani, a meglévők pedig az alábbiak szerint szűntek meg: a szakcsoporti tagokkal a szövetkezet, amelynek keretében működtek, rendes szövetkezeti tagsági jogviszonyt létesített, vagy a tagértekezlet döntésének megfelelően a szakcsoportot jogutód nélkül megszüntették, és szövetkezetet, gazdasági társaságot, egyesületet alapítottak (a szakcsoporti vagyon adó- és illetékmentes bevitelével), vagy tagértekezleti döntés hiányában az ipari illetve mezőgazdasági szakcsoportok 1993. január 31-ével, az egyéb szakcsoportok 1992. július 31-ével a törvény erejénél fogva megszűntek.
2007. július 1-jével mindkét hivatkozott jogszabályt hatályon kívül helyezte a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 112. §-a.
3. Polgári jogi társaság: a Ptk. 568-578/A. §-aiban meghatározott társaság. A polgári jogi társaság ugyan gazdasági tevékenység végzése céljából nem alapítható, azonban a gazdasági tevékenységet is igénylő közös cél elérése érdekében történő együttműködés, a közös gazdasági érdekek előmozdítása, az erre irányuló tevékenységek összehangolása következtében egyéb vonatkozásban a polgári jogi társaságnak is keletkezhet adókötelezettsége.
4. Társasház, társasüdülő, társas garázs: 1998. február 28-ig a társasházról szóló 1977. évi 11. tvr. 22. §-a értelmében a társas-üdülőre és társas garázsra is a társasházra vonatkozó rendelkezéseket kellett alkalmazni. 1998. március 1-től a társasházakról az 1997. évi CLVII. törvény rendelkezett, amelyet 2004. január 1-től a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény helyezett hatályon kívül.
5. Építő közösség: szabályait a Ptk. 578/B.-578/F. §-ai tartalmazzák.
Art. 178. § 10. pont
A régi Gt. 1998. június 16-i hatálybalépésével megszűnt a cégbejegyzés visszamenőleges hatálya, feloldva ezzel azt a függő jogi helyzetet, amely a bejegyzésig tartott. A társaság tehát a cégbírósági bejegyzéssel jön létre. Az a társaság, amely a cégbejegyzés iránti kérelmét 1998. június 16-át - a régi Ctv. hatálybalépésének napját - követően nyújtotta be, ezen időponttól mint előtársaság végezhetett gazdasági tevékenységet. A gazdasági társaság a cégbírósághoz való bejelentésig a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) közjegyzői okiratba foglalásától, illetve ügyvédi ellenjegyzésétől, mint előtársaság ugyan már létezik, azonban gyakorlatilag nem működhet, azaz üzletszerű gazdasági tevékenységet még nem fejthet ki, arra csak a cégbírósághoz történt bejelentést követően kerülhet sor.
Amennyiben a cégbíróság a társaságot jogerősen bejegyezte, az előtársasági jelleg megszűnik és a társaság automatikusan teljes értékű társaságként folytathatja tevékenységét.
Ha a cégbíróság a bejegyzést jogerősen elutasítja, az előtársaság megszűnik, további jogokat és kötelezettségeket nem szerezhet és a működését haladéktalanul köteles megszüntetni. Ha a létrehozni kívánt gazdasági társaságnál a tagok (részvényesek) felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért korlátozott volt, és a tagok (részvényesek) helytállása ellenére ki nem elégített követelések maradtak fenn, e tartozásokért harmadik személyek irányában a létrehozni kívánt gazdasági társaság vezető tisztségviselői korlátlanul és egyetemlegesen kötelesek helytállni.
Az előtársaság fogalma 2009. január 1-jei hatállyal - a 2008. évi LXXXI. törvény 225. § (1) bekezdés l) pontja alapján - a fiókteleppel egészült ki, amely a cégnyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre, a vállalkozási tevékenységet a cégbejegyzést követően kezdheti meg. A Gt. előtársaságokra vonatkozó hatályos rendelkezései elveiben megegyeznek az 1997. évi CXLIV. törvény hasonló rendelkezéseiben foglaltakkal. Így a Gt. 15. § (1)-(3) bekezdései alapján a gazdasági társaság a társasági szerződés ellenjegyzésének vagy közokiratba foglalásának napjától a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságaként működhet. A létrehozni kívánt gazdasági társaságnak a társasági szerződésben kijelölt vezető tisztségviselői a létrehozni kívánt gazdasági társaság cégbejegyzéséig annak nevében és javára járnak el, az előtársasági jelleget azonban a cégbejegyzési eljárás alatt a gazdasági társaság iratain és a megkötött jogügyletek során a társaság elnevezéséhez fűzött bejegyzés alatt (b.a.) toldattal kell jelezni. Az előtársasági jelleg feltüntetésének elmulasztása esetén a megkötött jogügyletek - ha a cégbíróság a társaságot nem jegyzi be - az alapítók által együttesen megkötött ügyleteknek minősülnek. Az előtársaság üzletszerű gazdasági tevékenységet csak a gazdasági társaság cégbejegyzése iránti kérelem benyújtását követően folytathat azzal, hogy a cégbejegyzésig hatósági engedélyhez kötött tevékenységet nem végezhet.
Art. 178. § 11. pont
A külföldiek gazdasági célú magyarországi letelepedési formái közül a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepei, továbbá közvetlen kereskedelmi képviseletei létesítésének, működtetésének, megszüntetésének általános feltételeit és szabályait az 1997. évi CXXXII. törvény tartalmazza. Ezen jogszabály szerint fióktelepnek minősül a külföldi vállalkozás jogi személyiséggel nem rendelkező, gazdálkodási önállósággal felruházott olyan szervezeti egysége, amelyet önálló cégformaként a belföldi cégnyilvántartásban a külföldi vállalkozás fióktelepeként bejegyeztek. A cégeljárással kapcsolatos szabályokat a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény tartalmazza.
A fióktelepet létesítő külföldi vállalkozás főtevékenységként vállalkozási tevékenységet végző, külföldön nyilvántartásba vett jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli szervezet lehet. A törvény nem teszi lehetővé, hogy külföldi költségvetési, illetve non-profit szervezet fióktelepet alapítson még abban az esetben sem, ha másodlagosan gazdasági tevékenységet folytat.
A fióktelep a belföldi cégjegyzékbe való bejegyzéssel jön létre, működését fő szabályként ezt követően kezdheti meg. Azon államokban székhellyel rendelkező cégek kérhetik csak fióktelepük bejegyzését, amelyekre vonatkozóan nemzetközi szerződés ezt lehetővé teszi. A fióktelep saját cégneve alatt jogosult - félként - eljárni a külföldi vállalkozásnak a fióktelep közreműködésével keletkezett jogviszonyaiban.
Art. 178. § 12. pont
1. Az önadózás során benyújtott adóbevallás helyességét az adóhatóság megvizsgálja, és a számítási hibát, más hasonló elírást kijavítja [lásd az Art. 34. § (1) bekezdéséhez fűzött magyarázatot]. E vonatkozásban a "hibás bevallás" az adóbevallások számítástechnikai feldolgozását akadályozó hibákat (pl. adatok hiánya, téves adószám, szorzási, összeadási hibák, stb.) jelenti.
2. A hatályos szabályok szerint bevallási hibának minősülnek a tartalmi eltérések is, amennyiben azokat az adóhatóság tárja fel, de adóhiány megállapítására nem kerül sor. Jellemzően ilyen eset, amikor az adóhatóság adóellenőrzés során észleli, hogy az adózó valamely adóját az eredeti esedékességkor helyes összegben fizette meg, de bevallásába téves összeget állított be. Ilyenkor az Art. 170. §-ának (2) bekezdése értelmében adóhiány megállapítására nincs mód, viszont az eltérés jelentős többlet-adminisztrációt okoz, ez az adatfeldolgozás során tartozásként vagy túlfizetésként jelentkezik, rendezése külön eljárást, egyeztetést igényel.
Ezért a bevallás ilyesfajta "szabálytalansága" szintén mulasztási bírságot von maga után az Art. 172. §-ának (10) bekezdése alapján. Az Art. 31. § (14) bekezdése alapján hibás bevallás miatt a mulasztási bírság a hibás bevallást ellenjegyző adótanácsadó, adószakértő terhére szabható ki. Természetesen az adózó továbbra sem köteles a bevallás elkészítéséhez szakembert igénybe venni, ez esetben a hibás bevallásért továbbra is maga felel. [Lásd bővebben az Art. 31. § (14) bekezdéséhez és 172. § (10) bekezdéséhez írt magyarázatot.]
Art. 178. § 13. pont
A kiemelt súlyú jogsértések között szerepel az igazolatlan eredetű áru forgalmazása. Az adóhatóság tapasztalatai szerint az egyértelmű jogalkalmazás érdekében célszerű e fogalmat a törvényben definiálni. Ezért a törvény az Art. értelmező rendelkezései közé helyezte a definíciót.
Art. 178. § 14. pont
Az iratra vonatkozó meghatározás érvényes az iratról készült hiteles másolatra, továbbá a Ket. 172. § i) pontja alapján minden olyan tárgyra, amely rögzített adatot elektronikus vagy bármely más formában hordoz [pl. fénykép, film-, hangfelvétel, optikai lemez (CD), mágnesszalag, mágneses adathordozó, elektronikus dokumentum stb.].
Art. 178. § 15. pont
Az állami adóhatóság szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír a járulékok pontos meghatározása, így az Art. tartalmazza ezen fogalmat.
A járulék fogalmát a munkaadói, munkavállalói és vállalkozói járulékok hatályon kívül helyezése és a munkaerő-piaci járulék fogalmának bevezetése miatt kellett módosítani. 2012. január 1-jétől a járulék fogalmába már nem értendő bele a magán-nyugdíjpénztári tagdíj, sem pedig a társadalombiztosítási járulék.
Art. 178. § 16. pont
A fogalom az adó feltételes megállapításához (Art. 132. §) kapcsolódik, meghatározva azt, hogy mely szerződés, vagy jogügylet tekintetében lehet e hatósági eljárást kérni. 2007. január 1-jétől a szokásos piaci ármegállapítás jogintézményének bevezetésével egyidejűleg a törvény bővíti a jövőbeni ügylet fogalmát, tekintettel arra, hogy ezt a fogalmat már nem csak a feltételes adómegállapítás során kell alkalmazni, továbbá ugyancsak a szokásos piaci ármegállapítás jogintézményéhez kapcsolódóan - az említett időponttól - a fogalmak közé bekerül a kritikus feltételek meghatározása, mely feltételek az ármegállapítás érvényessége szempontjából kiemelt jelentőséggel bírnak. 2008-tól - a szokásos piaci ár meghatározása, majd 2009. november 17-től az adó feltételes megállapítása szempontjából - a jövőbeni ügylet fogalmát azzal a rendelkezéssel egészítette ki a törvény, hogy meghatározta mi minősül folyamatos teljesítésű szerződésnek, ügyletnek. A folyamatosság szempontjából a megkötött szerződés (tervezett) időtartamának és a kéthavonta legalább egyszeri teljesítésnek vagy a teljesítés gyakoriságának van szerepe.
Art. 178. § 17. pont
A Gt. 2006. július 1-jén történő hatályba lépéséhez kapcsolódóan került újraszabályozásra a kapcsolt vállalkozás fogalma is. A Tao. tv. 4. § 23. pontja által definiált kapcsolt vállalkozás fogalma és az Art. fenti definíciója teljes mértékben megegyeznek, mindkét fogalom-meghatározást a Gt. "iktatta" be. A kapcsolt vállalkozás fogalma visszautal a Ptk-ra, amelynek 685/B. §-a tartalmazza a többségi befolyás definícióját, ezt szintén a Gt. záró rendelkezései állapították meg.
A többségi befolyás Ptk-beli fogalma szerint többségi befolyás: "az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (a továbbiakban együtt: befolyással rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával vagy meghatározó befolyással rendelkezik.
A befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi személyben meghatározó befolyással, ha annak tagja, illetve részvényese és jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására, vagy a jogi személy más tagjaival, illetve részvényeseivel kötött megállapodás alapján egyedül rendelkezik a szavazatok több mint ötven százalékával. A meghatározó befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára az előbbi jogosultságok közvetett módon biztosítottak. A befolyással rendelkezőnek egy jogi személyben a szavazatok több, mint ötven százalékával közvetett módon való rendelkezése vagy egy jogi személyben közvetetten fennálló meghatározó befolyása megállapítása során a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyt (köztes vállalkozást) megillető szavazatokat meg kell szorozni a befolyással rendelkezőnek a köztes vállalkozásban, illetve vállalkozásokban fennálló szavazatával. Ha a köztes vállalkozásban fennálló szavazatok mértéke az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni. A közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát egybe kell számítani. [Ptk. 685/B. §]
A kapcsolt vállalkozás fogalmában 2010-től, az adózó és más személy, ha harmadik személy - a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik kiegészült azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni, valamint az adózó és külföldi telephelye, továbbá az adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az a)-c) alpontban meghatározott viszonyban áll. A fogalomból kikerült, hogy többségi befolyásnak minősül az is, ha valamely személy jogosult a vezető tisztségviselők, felügyelő bizottsági tagok többségének kinevezésére vagy leváltására, illetve a többségi befolyás meghatározásához a közeli hozzátartozók szavazati jogát együttesen kell figyelembe venni.
Art. 178. § 18. pont
1. A jogi személyen kívül kifizetőnek minősül az Art. 178. § 9. pontjában meghatározott egyéb szervezet is, ha adókötelezettséggel járó egyéb bevételt, jövedelmet juttat.
2. Az Art. nem határozza meg az "egyéni vállalkozó" fogalmát, így ez alatt az Szja tv. 3. § 17. pontjában foglaltakat - ideértve az Etv. szerinti egyéni vállalkozót is - érteni kell.
3. Csak belföldi illetőségű szervezettel kapcsolatban vethető fel a törvényben meghatározott kötelezettségek teljesítésének a kérdése, továbbá pontosan rendezi a törvény azt is, hogy közvetítő szervezeten keresztül történő osztalék juttatása esetén mely szervezet minősül kifizetőnek.
4. A kifizető fogalma tartalmazza a Tbj. szerinti foglalkoztatót, melynek hivatkozott alpontja szerint foglalkoztató a bármely jogi és természetes személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, egyéb szervezet, költségvetés alapján gazdálkodó szerv, bármely személyi egyesülés, ha biztosítottat foglalkoztat, vagy a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyára tekintettel vagy azzal összefüggésben járulékalapot képező jövedelmet juttat. 2011. január 1-jétől a foglalkoztató fogalmából - összhangban a Tbj. 56/A. §-ában a külföldi foglalkoztató és az általa foglalkoztatott magánszemély bejelentésével és bevallásával kapcsolatos különös rendelkezésekkel - kikerült a külföldi foglalkoztató személye. 2012. január 1-jétől a Tbj. 56/A. §-ával összefüggésben a külföldi foglalkoztató helyett a külföldi vállalkozás meghatározást használja a törvény.
5. Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 2. §-a az Art. szerinti kifizetőt (illetve munkáltatót) tekinti az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség alanyának. Az Art. kimondja továbbá, hogy letétből történő kifizetés esetén az egyes hatóságok, nyomozóhatóságok, bíróságok, ügyvédek, közjegyzők és a bírósági végrehajtók nem minősülnek kifizetőnek.
Art. 178. § 19. pont
A Ptk. 685. § b) pontja szerint közeli hozzátartozók: a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és neveltgyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér; hozzátartozó továbbá: az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, bejegyzett élettársa, a jegyes, a házastárs, a bejegyzett élettárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa, bejegyzett élettársa;
Art. 178. § 20. pont
Az Art. tartalmazza a köztartozás fogalom meghatározását. Ettől eltérő (tágabb) fogalom az adók módjára behajtandó köztartozás (lásd az Art. 4. § (2) bekezdését). Amennyiben a fizetésre kötelezett az esedékességkor nem teljesít, a kötelezettség köztartozásnak minősül. A fizetési kötelezettség köztartozásnak minősül akkor is, ha költségvetési támogatást jogosulatlanul vesznek igénybe és azt nem fizetik vissza. Hangsúlyozandó, hogy a nettó adótartozás fogalmának bevezetésével a köztartozás fogalma nem változott, tehát az a tény, hogy az adózónak van-e köztartozása, továbbra is adónemenként vizsgálandó.
Art. 178. § 21. pont
A lakás fogalma bővebb, mint ahogy azt a hatályos lakásügyi jogszabályok (1993. évi LXXVIII. törvény 91/A. § 1. pontja) tartalmazzák, ilyennek minősülhet bármilyen helyiség, amit valaki lakásként használ.
Különösen a "körülmények arra utalnak, hogy azt lakásának tekinti" kitételből arra következtethetünk, hogy az adó-törvények alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak, legális vagy jogszabályellenes-e az adott magánszemély ott-tartózkodása.
Art. 178. § 22. pont
1. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) a munkaviszony fogalmát nem határozza meg, így csak a jogtudomány által kidolgozott elhatárolási szempontok szerint lehet megkülönböztetni a munkaviszonyt a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyoktól.
Legfontosabb ismérv a munkáltatót megillető teljes és feltétlen utasítási jog, amely kiterjed a munkavégzés minden részletére, a munkavégzés helyére, idejére. További szempont lehet a munkavégzés rendszeressége, szervezeti keretei, a munkaeszközök és termelőeszközök tulajdoni jellege, a munkavégzés személyhez kötöttsége. (A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint, ha a végzendő munkák természete olyan, hogy azt munkaviszony illetve megbízási jogviszony keretében is teljesíteni lehet, döntő jelentősége van a minősítés során a felek szerződéskötési akaratának). Rendkívül lényeges viszont, hogy az Mt. rendelkezik a munkaerő-kölcsönzés szabályairól, így többek között a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő, illetve a kölcsönbeadó és a munkavállaló közötti jogviszonyról.
2. Az Art. szerinti meghatározás alapján a munkaviszony fogalmi körébe tartozik minden olyan munkavégzésre létesített jogviszony is, amelyre a Munka Törvénykönyvét is alkalmazni kell. Ilyenek többek között:
- a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (ahol eltérő rendelkezés hiányában az Mt. szabályai érvényesülnek),
- a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (amely rögzíti, hogy az Mt. mely rendelkezései nem alkalmazhatóak, illetve az Mt. alkalmazható rendelkezéseit milyen eltérésekkel kell alkalmazni),
- a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény, amely a 2012. évi V. törvény 59. § (1) bekezdés b) pontja alapján 2012. március 1-jétől hatályát vesztette (tételesen rögzítette, hogy az Mt. mely rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálya alá tarozó személyek esetében, mely rendelkezései nem alkalmazhatóak, illetve az egyes rendelkezéseit milyen eltéréssel kell alkalmazni),
- a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (amely alapvetően különálló szabályozást tartalmazott, de tételesen felsorolta az Mt. azon rendelkezéseit, amelyek a közszolgálati jogviszonyban is irányadóak) és amely jogszabályt a 2012. évi V. törvény 59. § (1) bekezdés a) pontja 2012. március 1-jétől hatályon kívül helyezett,
- a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (a szövetkezeteknél foglalkoztatott munkavállalók jogaira és kötelezettségeire, valamint a munkaügyi kapcsolatokra az Mt. rendelkezéseit kell alkalmazni.
3. Az Mt. hatálya nem terjed ki a külföldi munkaviszonyra, az szja kötelezettség szempontjából azonban ennek is jelentősége lehet. Külön törvények (pl. a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr.) illetve nemzetközi egyezmények alapján ezekre a jogviszonyokra esetenként a külföldi munkajogi szabályokat kell alkalmazni, azonban az szja kötelezettség megítélése során az Art. 178. §-ának 22. pontja alapján ez is munkaviszony (lásd még az Szja tv. 3. §-ának 14. pontját, valamint 24-27. §-ait).
A korlátolt felelősségű társaság tagjai mellékszolgáltatás teljesítésére is vállalhatnak kötelezettséget (Gt. 119. §), hogy e tevékenység, illetve e tevékenységből származó bevétel adózási szempontból minek minősül, azt egyrészt a felek közötti megállapodás, másrészt az Szja tv. rendezi.
4. Az Mt. 203. § (2) bekezdésének a) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a bedolgozók foglalkoztatását a Kormány rendelettel szabályozza. [24/1994. (II.25.) Korm. r.]
5. A 2006. évi CXXXI. törvény a szövegcserék között több pontosítást is eszközölt, így pl. a fegyveres erők kifejezés helyett a Magyar Honvédség kifejezést alkalmazza az Art. teljes szövegében, ideértve az Art. értelmező rendelkezéseit is. Fegyveres testületek: a rendőrség és a büntetésvégrehajtási testület; rendészeti szervek: a vám- és pénzügyőrség, valamint az állami tűzoltóság.
Ezen szervek hivatásos és szerződéses állományú tagjai a testülettel nem "munkaviszonyban", hanem szolgálati viszonyban állnak, de az Szja rendszerében a munkaviszonyban álló magánszemélyekre vonatkozó szabályokat kell rájuk is alkalmazni.
6. Az egyházi személyek és az általuk képviselt egyház viszonya ugyancsak speciális, a könnyebb kezelhetőség érdekében a jogszabály itt is kiterjesztőleg alkalmazza a munkaviszony fogalmát.
Art. 178. § 23. pont
1. Az Art. a munkáltató fogalmat csak az szja-val összefüggésben (előleg levonás, adómegállapítás, bevallás, befizetés, adatszolgáltatás) használta. Ide értendő a járulék tekintetében a Tbj. szerinti foglalkoztató is. [Lásd a 178. § 18. ponthoz írt magyarázatot.] Más összefüggésben az e pontban felsorolt személyek, illetve szervezetek az "adózó" fogalom alá tartoznak.
2. Az Szja tv.-ben szerepel - az Art.-tól eltérő - "munkáltató" meghatározás. Az Szja tv. 3. § 14. pontjának értelmezése szerint munkáltató az, akivel (amellyel) a magánszemély munkaviszonyban áll, illetve munkaerő-kölcsönzés esetén - a munkavállaló kölcsönbeadójával kötött megállapodás alapján - a kölcsönzött munkavállaló részére közvetlenül juttatott bevétel tekintetében a munkavállaló kölcsönvevője. Az szja előleg levonási (és befizetési) kötelezettség vonatkozásában az Szja tv. további elemeket épít be, így használja a "bér" illetve a "kifizető" fogalmakat is (Szja tv. 3. § 21. pontja, 47. §-a).
Abból a szempontból azonban, hogy a magánszemély éves jövedelméről saját maga köteles-e bevallást tenni, avagy nyilatkozata alapján - a törvényben meghatározott feltételekkel - éves adóját a "munkáltató" számolhatja el, "munkáltatónak" kell tekinteni a gazdasági társaságot, az európai részvénytársaságot (ideértve az európai holding részvénytársaságot is), az európai szövetkezetet, az egyesülést, a szövetkezetet, a lakásszövetkezetet, az egyéni céget, az ügyvédi irodát, a végrehajtói irodát, a közjegyzői irodát, a szabadalmi ügyvivői irodát, az erdőbirtokossági társulatot, az MRP szervezetet, továbbá a polgári jogi társaságot is.
E szervezetek a velük nem munkaviszonyban, hanem tagsági viszonyban lévő magánszemélyeknek is megállapíthatják az éves szja-ját, ha az egyéb törvényi feltételek fennállnak (lásd az Szja tv. 14. §-át, valamint 3. §-ának 33. pontját).
Változik 2012-től január 1-től, hogy a Tbj. 56/A. §-a szerinti külföldi vállalkozás a munkáltató Art. szerinti fogalmából "átkerült" a kifizető fogalom körébe.
Art. 178. § 24. pont
Az élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXII. törvényt, valamint az állategészségügyről szóló 2005. évi CLXXVI. törvényt 2008. szeptember 1-től hatályon kívül helyezte az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény 86. § e) és g) pontja, mely utóbbi jogszabály szerint is a gyorsan romló élelmiszerekre fogyaszthatósági határidőt kell megállapítani, amit az élelmiszeren fel kell tüntetni.
Art. 178. § 25. pont
1. Bár az Art. 178. §-ának 25. pontjában adott értelmezés csak a "jogi személy" székhelyét említi, értelemszerűen ezt a meghatározást kell alkalmazni azon szervezetek vonatkozásában is, amelyek jogi személyiséggel nem rendelkeznek, de a jogszabályok szerint "székhelyük" van (pl. közkereseti társaság, betéti társaság).
2. Az Áfa tv. rendszerében az adóalanyiságnak alapvető eleme a "gazdasági tevékenység végzése", és ezért fogalmi meghatározást is a gazdasági tevékenység székhelyére ad: ez a gazdasági tevékenység folytatásának az a helye, ahol a központi ügyvezetés helye van, kivéve, ha az Európai Unió kötelező jogi aktusa ettől eltérően rendelkezik [Áfa tv. 259. § 19. pont]. Ez értelemszerűen eltérhet az alapszabályban, cégbejegyzésben székhelyként megjelölt helytől, de ennek - az Art. 178. § 7. pontjánál írtakhoz hasonlóan - csak az áfa kötelezettség megállapításánál van jelentősége, míg eljárási kérdésekben, illetve egyéb adók tekintetében az Art. 178. §-ának 25. pontját kell alkalmazni.
3. Ha nemzetközi szerződés az adóügyi illetőséget az üzletvezetés helye szerint állapítja meg, az üzletvezetés helye szerint belföldi illetőségű adózónak minősülő külföldi személy esetén e törvény alkalmazása szempontjából az üzletvezetés helye székhelynek minősül.
Art. 178. § 26. pont
1. Az adózás során a szokásos tartózkodási helynek az illetékesség megállapításánál lehet jelentősége [NAV Korm. r. 44. § (1) bekezdés a) pont].
A szokásos tartózkodási hely fogalma csak a magánszemély magyarországi tartózkodására utal. A konkrét illetékesség meghatározásánál - állandó vagy ideiglenes lakóhely hiányában - mögöttes jogszabályként a Ket. 21. § (4) bekezdését kell felhívni.
2. Az Áfa tv. 259. § 20. pontja a szokásos tartózkodási helyre eltérő megfogalmazású, de tartalmilag az Art.-tal azonos meghatározást ad.
Art. 178. § 27. pont
1. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény, valamint a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény szabályozásával összhangban az értelmező rendelkezések között változott a telephely fogalom-meghatározása, amely alapján telephelynek minősül a tevékenység gyakorlásának helye, függetlenül a közigazgatási elhelyezkedéstől. [Lásd még az Art. 17. § (3) bekezdés h) pontjához fűzött magyarázatot.]
2. Adott vállalkozó esetében az összes tevékenységfajta (üzleti, üzemi, termelő, szolgáltató) előfordulhat különböző helyszíneken, sőt közelebbről meghatározhatatlanul is (pl. víz-gáz szerelő). A telephely fogalmának elsősorban az illetékesség szempontjából van az adózás során jelentősége, és itt az Art. viszonylagos szabadságot biztosít az adózónak, hogy a fenti tevékenységek színhelye közül melyiket jelöli meg telephelyeként [lásd a NAV Korm. r. 44. § (1) és 45. § (2) bekezdését].
3. A fentiektől eltérő telephely meghatározást ad az Áfa tv. 259. § 2. pontja. E szerint állandó telephely: a székhelyen kívül a gazdasági tevékenység helyhez kötött folytatására huzamosabb időtartamra létesített vagy arra szánt földrajzilag körülhatárolt hely, amelyen a gazdasági tevékenység - székhelyhez képesti - önálló folytatásához szükséges egyéb feltételek is ténylegesen rendelkezésre állnak, ideértve az adóalany kereskedelmi képviseletét is, de csak annyiban, amennyiben a 37. § (1) bekezdésének alkalmazásában az adóalany kereskedelmi képviselete a legközvetlenebbül érintett, kivéve, ha az Európai Unió kötelező jogi aktusa ettől eltérően rendelkezik.
4. E kettőség azt jelenti, hogy az eljárási (illetékességi) kérdés eldöntésénél az Art. rendelkezéseit kell figyelembe venni, viszont az esetleges áfa kötelezettség meghatározásánál az Áfa tv. az irányadó! (A telephely fogalmához lásd még az Art. 16. § (3) bekezdés b) pontjához fűzött magyarázatot.)
Art. 178. § 28. pont
A megfogalmazás látszólag kiszélesíti az egyéni vállalkozók körét, mivel az Art. 178. § 29. pontjának első fordulatához képest itt nem szükséges az Etv. szerinti tevékenység végzése és az egyéni vállalkozók nyilvántartásába történő bejegyzés.
Helyes álláspont szerint azonban a vállalkozási tevékenység jelen pontban szereplő fogalma magánszemélyek esetében csak az Etv. szerinti, valamint az Szja tv. 3. § 17. pontjában jelzett magánszemélyekre vonatkoztatható.
Art. 178. § 29. pont
1. A vállalkozók első körének meghatározása - Magyarország területén természetes személy a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvény szerinti letelepedés keretében üzletszerű - rendszeresen, nyereség- és vagyonszerzés céljából, saját gazdasági kockázatvállalás mellett folytatott - gazdasági tevékenységet egyéni vállalkozóként végezhet- az Etv. 2. §-ának (1) bekezdésén alapul.
2. Vállalkozónak minősül az a magánszemély is, akinek a tevékenységét törvény (bármilyen törvény!) vállalkozói tevékenységnek minősíti. Jelenleg ilyen szabály található az Szja tv. 3. § 17. pontjában.
3. A jogi személy és az egyéb szervezet (Art. 178. § 9. pont) akkor minősül vállalkozónak, ha rendszeresen üzletszerű gazdasági tevékenységet folytat.
Art. 178. § 30. pont
A társasági adó és osztalékadó törvényben szereplő de minimis támogatás fogalmát az Art. határozza meg. A 2007. május 29-tól hatályos rendelkezést 2007. január 1-től alkalmazni kell.
Art. 178. § 31. pont
Az adókötelezettségeiket hosszú időn keresztül kifogástalanul teljesítő adózókat érdemes megkülönböztetni - önkéntességi alapon - azoktól az adózóktól, akik kifogásolható módon teljesítik kötelezettségeiket, ezért a törvény bevezette a minősített adózó fogalmát. A meghatározott kritériumrendszernek megfelelő minősített adózók vélhetően az üzleti életben is megbízható partnerek a gazdasági kapcsolatokban, tehát a megkülönböztetésnek pozitív hozadékai lehetnek a hitelkérelmek elbírálásánál, pályázatok elnyerésénél, illetőleg az adóhatósági ellenőrzések szempontjából a kisebb kockázatot jelentő vállalkozások körébe sorolhatók. Az adózói kérelmek alapján kialakított nyilvántartást az adóhatóság közzéteszi, ehhez különböző jogterületek kapcsolódhatnak a pozitív megkülönböztetés biztosításával. Például a hitelintézetek adósminősítő nyilvántartásába is bekerülnek ezek az információk, amely hitelbírálati szempontból, ha nem is meghatározó, de előnyös pozíciót eredményezhet, vagy utólagos adóellenőrzés során, első alkalommal, csökkentett mértékű adóbírság megállapítását teszi lehetővé.
2011. január 1-jétől némiképp enyhültek a minősített adózói kör számára meghatározott feltételek, mivel ezen időponttól már megengedett a fizetési könnyítési (adómérséklési) kérelem előterjesztése, igaz egy naptári éven belül legfeljebb két alkalommal.
Art. 178. § 32. pont
A köztartozásmentes adózói adatbázisba történő felvétel - külön jogszabályi rendelkezés alapján - helyettesítheti az állami adóhatóságtól beszerezhető adóigazolást, ezáltal más szervek, támogatást folyósítók is használhatják az adatbázist az adóigazolás bekérése helyett, például közpénzből történő kifizetések esetében. Az értelmező rendelkezések között került elhelyezésre a köztartozásmentes adózói adatbázis fogalma, amely egyben az adatbázisba történő felvétel feltételeit is felsorolja, melyeknek együttesen kell fennállniuk [lásd az Art. 36/B. §-nál írottakat].
Art. 178. § 33. pont
A szokásos piaci ármegállapítás jogintézményéhez kapcsolódóan - 2007. január 1-jétől - a fogalmak közé bekerül a kritikus feltételek meghatározása, mely feltételek az ármegállapítás érvényessége szempontjából kiemelt jelentőséggel bírnak [lásd az Art. 132/B-132/C. §-ainál írottakat].
Art. 178. § 34. pont
Az értelmező rendelkezések körét szélesítve, a törvény bármely szolgáltatásnyújtást/igénybevételt a kereskedelmi kapcsolat fogalmába sorol, az Áfa tv. változásához kapcsolódóan. [Lásd az Art. 22. § (1) bekezdés e) pontjához írottakat.]
Art. 178. § 35. pont
2012. január 1-től a tényleges üzletvezetés helyét az adóhatósághoz kell bejelenteni, ezért a törvény a bejelentési kötelezettség elősegítése érdekében kiegészíti az értelmező rendelkezések körét.
Art. 178. § 36. pont
Tekintettel arra, hogy az állami adó- és vámhatóság az ellenőrzése során a kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó kedvezőbb adózás miatt szükségszerűen találkozik az adózó gazdasági tevékenységének kutatás-fejlesztési szempontból való minősítésével, és/vagy a kutatás-fejlesztési tevékenységhez kapcsolódó költségek kutatás-fejlesztési tevékenységhez való hozzárendelhetőségének kérdésével, ezért az Art. egyrészt lehetővé teszi, hogy a NAV az adózó e tevékenységével összefüggésben megkeresse a kutatás-fejlesztési tevékenység minősítésével összefüggő eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező szakértői intézményt, másrészt a módosítás az ágazati törvényre utalással definiálja a kutatás-fejlesztési tevékenység fogalmát. [Lásd még az Art. 95. § (5a) bekezdéséhez írt magyarázatot.]

Az eljárás költségei

Art. 179. §

Art. 179. § (1)-(2) bekezdés
1. Az adóztatással, az adóigazgatási eljárással kapcsolatos feladatok ellátása állami feladat, ezért az Art. az e körben felmerülő költségek viselésével - főszabályként - az államot, illetőleg az önkormányzatot terheli meg.
2. A törvény a főszabály alól csak igen szűk körben enged kivételt. E kivételes szabályok arra az esetre írják elő az adózó költségviselési kötelezettségét, amikor a költségek (az általánostól eltérő, azt meghaladó többletköltségek) az adózó magatartása következtében merülnek fel.
a) Az adózónak kell viselnie az adófizetési kötelezettség önkéntes teljesítésének elmulasztása miatt indult végrehajtási eljárás során felmerült költségeket, továbbá az átvizsgálás stb. alkalmazásakor tárgyi bizonyítási eszközként lefoglalt dolgok elszállításának és megőrzésének költségeit.
b) Ugyancsak az adózót terhelik a szakértő költségei, ha azt az adóhatóság az adózó kérése alapján rendelte ki vagy ha az adóhatóság által kirendelt szakértő szakvéleményével szemben az adózó "ellenszakértő" megbízásáról dönt. [Lásd Ket. 58. § (4) bekezdését, 2009. október 1-től 58. § (5) bekezdését.]
c) Az Art. az alapelvek között megfogalmazott rendelkezésével írja elő a jóhiszemű joggyakorlás követelményét. Ha az adózó e kötelezettsége ellen vét, egyrészt a Ket. 61. § (1) bekezdésének szabályai szerint bírságolható, másrészt - ha a rosszhiszemű joggyakorlás külön költségtöbbletet idézett elő - a költségek viselésére az adózó lesz köteles. Az adózó rosszhiszeműségét az adóhatóságnak kell bizonyítania.
3. Az adóhatóság által elrendelt elővezetést a rendőrség a rá vonatkozó szabályok szerint foganatosítja. 2009. január 1. napján hatályba lépett az Rtv. 101. § (2) bekezdésének a) pontjában és a Be. 604. § (7) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján megalkotott új jogszabály: az elővezetés végrehajtásával, valamint a terhelt elfogatóparancs alapján történő elfogásával és előállításával felmerült költség mértékéről, valamint megtérítésének részletes szabályairól szóló 35/2008. (XII. 31.) IRM-PM együttes rendelet (továbbiakban: Rendelet). [Lásd még a 122. §-hoz írtakat.]
Art. 179. § (3) bekezdés
A 179. § (1) és (2) bekezdéseivel összevetve látszólagos ellentmondás a (3) bekezdés rendelkezése, mely szerint "az adózó költségeit az adózó viseli". E szabály arra utal, hogy jóllehet az állam viseli az adóztatással járó - több milliárdos nagyságrendű - költségeket (pl. az adószervezet kiépítése, fenntartása, az adatok feldolgozása, stb.), továbbá egyes többlet költségeket - az adózó rosszhiszemű magatartása alapján - az adózóra terhel át, vannak olyan költségek is, amelyeket természetszerűen az adózónak kell állni.
A törvény az egyes adókötelezettségek teljesítését (személy szerint) az adózó terhére írja elő. Ennek alapján az adózót terhelik az ezzel kapcsolatos postaköltségek, bankköltségek, illetve a szükséges nyomtatványok költségei is (Más kérdés az, hogy ezeket a költségeket a vállalkozás keretében - adóalap csökkentő tételként - el lehet számolni). A gyakorlatban előfordul, hogy az adózó egyes beadványok megszerkesztéséhez, az adóbevallás vagy mérlegbeszámoló elkészítéséhez "külső" segítséget (ügyvédet, adótanácsadót, könyvszakértőt stb.) vesz igénybe. Az ilyen jellegű költségeket szintén az adózónak kell viselnie, ezek az államra közvetlenül át nem háríthatók.
Ugyancsak az adózót terhelik az eljárás során fizetendő illetékek is, tehát az Art. 179. § (1) bekezdése nem mentesíti az adózót az Itv. alapján fizetendő kötelezettségek alól.
Art. 179. § (4) bekezdés
A költségek viseléséről alakszerű határozattal (végzéssel) kell dönteni, amely ellen az általános szabályok szerint lehet jogorvoslattal élni.
A törvény 179. § (3) és (4) bekezdésének rendelkezéseiből arra kell következtetni, hogy azokban az esetekben, amikor az adózó saját költségeit viselni köteles, a költségviselés tárgyában hatósági határozatot, végzést nem kell hozni. Felmerül azonban a kérdés, hogy ha az adózó a "saját" költségei megtérítését követeli az adóhatóságtól, ezt kérelemként kell-e megítélni és határozattal (végzéssel) kell-e elbírálni.
Az Art. 179. §-ának (4) bekezdése alapján az ilyen kérelem tárgyában alakszerű határozatot (végzést) nem kell hozni, mivel a határozat (végzés) meghozatalának kötelezettsége csak a 179. § (1) és (2) bekezdése esetében áll fenn. Az adózó az ilyen költségeit csak a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére vonatkozó szabályok szerint polgári peres úton követelheti, ha kára (költsége) az adóhatóság jogszabályellenes eljárása (intézkedése) következtében merült fel.

X. FEJEZET

ZÁRÓ ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

Hatályba léptető rendelkezések

Art. 180. §

Art. 180. § (1) bekezdés
A törvény 2004. január 1-jén lépett hatályba. Egyes rendelkezései, így a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségek elektronikus úton történő teljesítésének szabályairól szóló 175. § (9)-(12) bekezdései azonban nem 2004. január 1-jén, hanem már a kihirdetés napján, 2003. november 14-én hatályba léptek. A jogszabály meghatározta azon rendelkezéseket is, melyek a hatálybalépéssel egyidejűleg módosultak, illetve hatályon kívül helyezésre kerültek.
Art. 180. § (2)-(5) bekezdés [hatályon kívül helyezve]
Art. 180. § (6) bekezdés
A jogbizonytalanság elkerülése érdekében rögzítésre kerül, hogy ahol más jogszabályok kifejezetten az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényt nevesítik, ott 2004. január 1-től az új Art. rendelkezéseit szükséges alkalmazni.
Art. 180. § (7) bekezdés [hatályon kívül helyezve]

HATÁLYBALÉPTETŐ, ZÁRÓ ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK AZ ADÓZÁS RENDJÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSAIHOZ

Az Art. 181-182. §-it és a módosító törvények hatálybaléptető, záró és átmeneti rendelkezéseit terjedelmi okok miatt elhagytuk, illetve az egyes Art. rendelkezések körében kerültek ismertetésre. Ez alól a 2012. január 1-jével beiktatott 181/A. §-a képez kivételt.

Közösségi adatszolgáltatás

Art. 181/A. §

Art. 181/A. §
Az Art. 181/A. § (1) bekezdése a statisztikai célú adatküldések rendjére vonatkozik 2012. január 1-től. Az adókból, vámokból, illetékekből és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló 2010/24/EU tanácsi irányelv (Behajtási irányelv) 27. cikk (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:.
(1) Minden tagállam minden évben március 31-ig értesíti a Bizottságot az alábbiakról:
a) az adott évben az egyes megkeresett tagállamoknak küldött, és az egyes megkereső tagállamoktól kapott, információkéréssel, kézbesítéssel, behajtással vagy biztosítási intézkedésekkel kapcsolatos megkeresések száma;
b) azon követelések összege, amelyekre vonatkozóan behajtásra irányuló segítségnyújtást kértek, valamint a behajtott összegek.
(2) A tagállamok bármely egyéb olyan információt közölhetnek, amely az ezen irányelv értelmében biztosított kölcsönös segítségnyújtás értékeléséhez hasznos lehet.
(3) A Bizottság ötévenként jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az ezen irányelvben megállapított intézkedések működéséről.
Az Art. 181/A. § (2) bekezdése a Behajtási irányelv tagállamokat terhelő jelentéstételi kötelezettség tartalmának a magyar jogrendbe illesztését tartalmazza.

1. SZÁMÚ MELLÉKLET A 2003. ÉVI XCII. TÖRVÉNYHEZ

I. AZ ÁLLAMI ADÓHATÓSÁGHOZ BENYÚJTANDÓ ADÓBEVALLÁS IDŐPONTJA

A) Általános rendelkezések

1. Az adózónak a bevallás adatait - a 31. § (2) bekezdésben meghatározott bevallást, a magánszemélynek a jövedelemadójáról, a különadójáról, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásáról, az egészségügyi hozzájárulásáról, a járulékáról, a cégautó-adójáról benyújtott adóbevallását kivéve - 1000 forintra kerekítve, 1000 forintban kell feltüntetni. A 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás adatait az adónemenként meghatározott összesített sorokban 1000 forintra kerekítve, 1000 forintban kell feltüntetni kivéve az egyszerűsített foglalkoztatásban foglalkoztatott munkavállaló után fizetendő összeget, amelyet forintban kell bevallani. A kerekítésből származó különbözetet az adózó csak az adóéven belül, a következő adómegállapítási időszak ugyanazon adó vagy költségvetési támogatás összegénél a kerekítést megelőzően korrekciós tételként veszi figyelembe. Ha a megállapított adó, költségvetési támogatás összege az 1000 forintot nem éri el, akkor az adózó az év elejétől vagy az előző megállapítási időszaktól számított halmozott összeget a következő bevallásában annak a megállapítási időszaknak a kötelezettségeként tünteti fel, amelyben az 1000 forintot elérte. A magánszemélynek a jövedelemadójáról, a különadójáról, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásáról, az egészségügyi hozzájárulásáról, a járulékáról benyújtott adóbevallásában az adatokat forintban kell feltüntetnie. Az adózónak - személyétől függetlenül - a cégautó-adójáról benyújtott adóbevallásában az adatokat forintban kell feltüntetnie.

Az Art. szabályából következően - a magánszemély kivételével - az adóbevallásba ezer forintra kerekítve, ezer forintban feltüntetve kell az adatokat bejegyezni.
A kerekítést a matematika általános szabályai szerint kell végrehajtani, vagyis 499 forintig lefelé, 500 forinttól felfelé kell kerekíteni.
Példán levezetve: ha januártól az adókötelezettség havi 1300 forint, akkor a kerekítéssel minden érintett hónapban 1000 forint az adókötelezettség.
Az ezer forintot meghaladó adókötelezettségnél a kerekítésből származó különbözetet az adózónak az adóéven belül, a következő adómegállapítási időszak ugyanazon adó vagy költségvetési támogatás összegénél a kerekítést megelőzően korrekciós tételként kell figyelembe vennie.
Példákon levezetve: ha május 1-jétől az adókötelezettség havi 1300 forint, a kerekítéssel májusban 1 ezer forint, júniusban 2 ezer forint az adókötelezettség, júliusban 1 ezer forint, augusztusban szintén 1 ezer forint az adókötelezettség. Abban az esetben, ha májustól havi 1700 forint az adókötelezettség, a kerekítéssel májusban 2 ezer forint, júniusban 1 ezer forint, továbbá júliusban 2 ezer forint, és augusztusban ismét 2 ezer forint az adókötelezettség.
Előfordulhat, hogy adott hónapban valamely kötelezettség, vagy juttatási igény összege a kerekítési szabály alkalmazása esetén nem éri el az 1000 forintot. Annak érdekében, hogy sem az adózót, sem a költségvetést ne érje hátrány, az említett esetben akkor keletkezik kötelezettsége az adózónak, ha év elejétől, illetőleg éven belül az előző megállapítási időszaktól számítva göngyölített összeg - a kerekítési szabályt figyelembe véve - eléri az ezer forintot. Az előzőekben leírtak értelemszerűen a támogatásra, adóvisszatérítésre is érvényesek.
Egy példán levezetve: amennyiben januártól a havi adókötelezettség 150 Ft, úgy a január-februármárcius hónapra az adózó nem tüntet fel kötelezettséget, április hónapban adókötelezettsége azonban kerekítve eléri az 1000 Ft-ot (600 Ft lesz), így kerekítéssel ezer Ft adókötelezettséget vall be. A májustól szeptemberig terjedő hónapokra bevallandó adókötelezettsége nem keletkezik az adózónak, ezeket az összegeket az október havi kötelezettséggel együtt vallja be (6x150Ft=900Ft). Az előző adómegállapítási időszakból származó, adózó javára mutatkozó korrekciós tételt (400 Ft) is figyelembe véve a bevallandó összeg kerekítve ezer Ft.
A magánszemély jövedelemadójára vonatkozó kivétel csak az 53. számú "személyi jövedelemadó bevallás" nyomtatvány kitöltésére vonatkozik, tehát a munkáltató (kifizető) adóbevallásában az szja-t 1000 forintra kell kerekíteni. Hasonlóképpen kell eljárni a magánszemély (egyéni vállalkozó) saját járulékfizetési kötelezettségének, különadójának, egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásának és egészségügyi hozzájárulásának bevallásánál és befizetésénél.
Az Art. általános szabálya szerint az adóbevallásba ezer forintra kerekítve kell az adatokat bejegyezni. Ez alól kivételt jelent a magánszemélynek a jövedelemadójáról, különadójáról, egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásáról, egészségügyi hozzájárulásáról és járulékáról benyújtott adóbevallása, valamint a cégautóadóról benyújtott bevallása, továbbá az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás nem összesített sorai, ahol a kötelezettséget forintban kell feltüntetni. Tekintettel arra, hogy a járulék alapja főszabályként az a jövedelem, melyet a jövedelemadó-előleg számításánál jövedelemnek kell tekinteni és a magánszemélyt terhelő egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség is kapcsolódik a jövedelemadó szabályaihoz, ezért ezeknél az adónemeknél egységesen, forintban kell meghatározni az adatokat a bevallásban.
Az összes többi adónemben - függetlenül attól, hogy magánszemélyről, egyéni vállalkozóról vagy más adózóról van szó - az általános szabály szerint (1000 forintra való kerekítéssel) kell az adót bevallani. Ez alól kivételt jelent a cégautó-adó, amelyről az adózónak - személyétől függetlenül - benyújtott adóbevallásában az adatokat forintban kell feltüntetnie. Az 1000 forintos kerekítési szabály alkalmazandó az önellenőrzéssel történő helyesbítésre és az önellenőrzési pótlékra is (kivéve azon adózók és adónemek tekintetében, ahol - a fent írtak alapján - az alapbevallás esetén sem kell az 1000 forintos kerekítési szabályt alkalmazni).

2. A havi vagy évközi adóbevallásra nem kötelezett adózó valamennyi adóról a megállapításra előírt időszakonkénti részletezésben éves bevallást tesz.

Az adózó által megállapított adót és költségvetési támogatást adónként és költségvetési támogatásonként kell bevallani. Azt, hogy kinek és mi után kell adót fizetnie, mit kell adóalapnak tekintenie, és ebből hogyan kell az adót kiszámítania, a kiszámított adóból milyen összeget kell megfizetnie, az egyes adókra vonatkozó anyagi jogszabályok (adótörvények) írják elő. Az adózással (adóztatással) összefüggő egységes eljárási szabályokat az Art. határozza meg.
Az adómegállapítás módját az Art. 25. §-a, a munkáltató adómegállapítási kötelezettségét és sajátosságait az Art. 27. §-a, az adóbevallásra (önadózásra) kötelezettek körét az Art. 26. §-a, az adóbevallás elkészítésére és benyújtására vonatkozó rendelkezést az Art. 31. §-a írja elő.
Az általánostól eltérő bevallási határidőket az Art. 33. §-ának (3)-(6) bekezdései határozzák meg (felszámolás, végelszámolás, megszűnés, átalakulás, tevékenység megszüntetése esetére).
Az anyagi jogszabályban meghatározott gyakorisággal megállapított adót - adómegállapítási időszakonként részletezve - az éves bevallásban kell szerepeltetnie a havi vagy évközi adóbevallásra nem kötelezett adózónak.
A szabály nem tesz említést a költségvetési támogatás bevallásáról, tekintve, hogy azt az 1. sz. melléklet B) fejezet 4. pontja szabályozza.

3. Az adózónak valamennyi adóról - az általános forgalmi adó, a társasági adó (adóelőleg) és a 31. § (2) bekezdés szerinti bevallás kivételével -, ha az adóévet megelőző második évben a nettó módon számított elszámolandó általános forgalmi adója vagy a nettó módon számított fogyasztási adója és jövedéki adója vagy a magánszemélyektől általa levont jövedelemadó-előleg vagy a magánszemélyektől általa levont jövedelemadó-előleg és jövedelemadó együttes összege,
- a 10 millió forintot elérte
havonta,
- ha a 4 millió forintot elérte
negyedévenként
bevallást tesz.
4. A 3. pont szerint kell bevallást tennie annak az adózónak is, amely az adóévet megelőző második év utolsó napját követően szervezeti változással (átalakulással, kiválással, szétválással, egyesüléssel, beolvadással) jött létre, és az a szervezet, amelyből átalakult, kivált, vagy szétválás útján létrejött, illetve amellyel egyesült, vagy amelybe beolvadt, a szervezeti változást megelőzően az adóévet megelőző második évben a 3. pontban meghatározott feltételeknek megfelelt.

A havi és negyedévenkénti adóbevallási kötelezettség azon adózókra vonatkozik, amelyek az adófizetés illetve a költségvetés szempontjából meghatározóak, ezek a bevételek szempontjából legfontosabb adózók.
Az Art. az adóévet megelőző második évben fennálló áfa, vagy fogyasztási adó és jövedéki adó, illetve szja kötelezettség összegéhez köti a havi illetve negyedéves bevallást. A felsorolás vagylagosságából következik, hogy havonta, illetve negyedévenként kell az összes adót - az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás, az általános forgalmi adó, a társasági adóelőleg, illetve társasági adó kivételével - bevallani, ha a felsorolt adók bármelyike a megjelölt értékhatárt elérte. A havi- illetve negyedéves bevallást elektronikus úton kell benyújtani, ha az adózó az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallás benyújtására köteles. [Lásd még az Art. 31. § (2) bekezdéshez fűzött magyarázatot]
Lényeges elem, hogy a havi illetve negyedéves adóbevallási kötelezettség akkor is fennáll, ha az adóévet megelőző második évben a fenti feltételek valamelyike alá eső adózót időközben szervezeti változások érintették (átalakulás, kiválás, szétválás, egyesülés, beolvadás), sőt mindazok az adózók havi illetve negyedévenkénti bevallókká válnak, amelyek ebből az adózóból "jöttek létre". Nem tartozik viszont e körbe a jogelőd nélküli, újonnan alakult adózó.
A költségvetési támogatás bevallási gyakorisága szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az adózót az előzőekben említett adónemekben milyen nagyságrendű kötelezettség terhelte az adóévet megelőző második évben. Az adó és a költségvetési támogatások bevallása egymástól jellemzően elszakad, mivel a költségvetési támogatásokra különleges szabályokat állapít meg az Art. 1. sz. melléklet B) fejezet 4. pontja.

5. A 3. pont alkalmazásánál az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemély esetében figyelmen kívül kell hagyni az adóévet megelőző második évben - nettó módon - számított elszámolandó általános forgalmi adóját.

A korábbi szabályozás alapján az áfa fizetésére kötelezett magánszemélyek esetében előfordult, hogy az áfa nettó összege következtében havi vagy negyedéves bevallókká váltak, ugyanakkor az általános forgalmi adón kívül más adónemeket illetően nem volt kötelezettségük, ezért "feleslegesen" nullás bevallások benyújtására kényszerültek. Ezért az áfa fizetésére kötelezett magánszemélyek esetében a bevallás gyakoriságának megállapításakor figyelmen kívül kell hagyni az adóévet megelőző második évben - nettó módon - számított elszámolandó áfát.

6. A tárgyévben végzett, valamely korábbi adóbevallási időszakot érintő önellenőrzés, a határidőt követően benyújtott bevallás, illetőleg az utólagos adómegállapítás nem érinti a tárgyévi adóbevallás gyakoriságát.

A tárgyévi bevallás gyakoriságát esetenként a korábbi év, vagy az adóévet megelőző második év adatai alapján kell meghatározni. A határidőt követően benyújtott bevallás vagy az önellenőrzés eredményeként értelemszerűen módosul a korrigált időszak adókötelezettsége. Az utólagos adóellenőrzés ugyancsak befolyást gyakorolhat a vizsgálattal érintett időszak adójának összegére. Ezek az utólagos, a tárgyévben végzett (jogerőre emelkedett) módosítások nem érintik a tárgyévi bevallás gyakoriságát.

7. A fogyasztói árkiegészítésről szolgáltatáscsoportonkénti részletességgel éves összesítő, a havi vagy évközi bevallás benyújtására kötelezett adózónak negyedéves összesítő bevallást kell benyújtania.

A jogszabály rendezi, hogy a fogyasztói árkiegészítésről negyedéves összesítő bevallást kell benyújtania a havi vagy évközi bevallás benyújtására kötelezett adózónak.

8. Az adózó adójáról és költségvetési támogatásáról e melléklet B) pontjában meghatározott határidő utolsó napja előtt is benyújthatja bevallását. Ebben az esetben a bevallást csak önellenőrzéssel lehet helyesbíteni, az önellenőrzési pótlékot azonban a bevallás benyújtására előírt határidőt követő első naptól kell felszámítani.

Az adóhatósághoz az adott bevallási időszakról csak egy adóbevallás nyújtható be, minden módosítás csak önellenőrzés útján lehetséges. Ha az adózó még az eredeti bevallás benyújtására nyitva álló határidőn belül kíván módosítani, emiatt hátrány nem érheti, ezért az ilyen önellenőrzésnél pótlékot nem kell felszámítani a bevallás benyújtására nyitva álló határidő utolsó napjáig.
Az Art. 51. § (3) bekezdése szerint az adózó bevallását önellenőrzéssel csak a bevallás benyújtására előírt határidőt követően helyesbítheti.

B) Az egyes adóbevallások határideje

1. A havi és évközi bevallás határidői

a) A havi adóbevallást
a tárgyhónapot követő hó 20. napjáig,
az évközi bevallást
a negyedévet követő hó 20. napjáig
kell az adóhatósághoz benyújtani.

A rendelkezés általánosságban rendezi a havi és az évközi (negyedéves) bevallás esedékességi időpontját. Mivel különleges szabály ehhez nem kapcsolódik, így ez a rendelkezés vonatkozik az év utolsó hónapjával, illetőleg negyedévével összefüggésben benyújtandó bevallásra is, tehát azt az adóévet követő év január 20-áig kell benyújtani az adóhatósághoz.

b) Ha az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános forgalmi adóról szóló törvény 135. § (2) bekezdésében előírt kötelezettségét az adóév utolsó bevallásában nem teljesítette, ezt önellenőrzési pótlék mentesen az adóévet követő február 15-éig elvégzett önellenőrzéssel korrigálhatja.

Az Áfa tv.-ben meghatározott egyes kötelezettségek bevallásával összefüggésben különleges szabályt állapít meg az Art. azzal, hogy az Áfa tv. 135. § (2) bekezdésében előírt kötelezettséget legkésőbb az adóévet követő év február 15-éig önellenőrzési pótlék mentes önellenőrzéssel rendezheti az adózó, ha azt az adóév utolsó bevallási időszakáról teljesített (vagyis a január 20-áig benyújtott) bevallásában nem szerepeltette. A rendelkezés kizárólag azokat az adózókat érinti, akik az általános forgalmi adóról havonta vagy negyedévenként kötelesek adóbevallást benyújtani.

2. Az éves adóbevallás határidői

a) A havi, illetőleg évközi adóbevallásra nem kötelezett adózónak - a b)-g) pontokban meghatározott kivételekkel -
az adóévet követő év február 25-éig,
b) a magánszemélyek jövedelemadójáról a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélynek, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett
az adóévet követő év május 20-áig, c) [hatályon kívül helyezve]
d) a társasági adóelőleg-kiegészítés összegéről
a tárgyév utolsó hónapjának 20. napjáig
e) a társasági adóról, az osztalékadóról
az adóévet követő év május 31-éig
f)-h) [hatályon kívül helyezve]
kell bevallást benyújtani.

2/A. [hatályon kívül helyezve]

A rendelkezés az éves adóbevallás benyújtására állapít meg időpontot.
Főszabály szerint a havi illetőleg negyedéves bevallásra nem kötelezett adózó - meghatározott kivételekkel - az adóévet követő év február 25-éig nyújtja be az éves adóbevallását. A vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemélynek, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett, a magánszemélyek jövedelemadójáról az adóévet követő év május 20-áig kell a bevallását benyújtania.
Amennyiben az adózót az anyagi jogszabály szerint társasági adó vagy osztalékadó bevallási kötelezettség terheli, akkor azt az adóévet követő év május 31-éig kell teljesítenie. A társasági adóelőlegkiegészítésről a tárgyév utolsó hónapjának 20. napjáig tesz bevallást az adózó.

3. Az adóbevallás benyújtására vonatkozó különös rendelkezések

a) Az általános forgalmi adóról az adófizetésre kötelezett adózónak
aa) az e mellékletben foglalt kivételekkel negyedévenként kell adóbevallást benyújtania,
ab) havonként kell adóbevallást benyújtania, ha a tárgyévet megelőző második év adómegállapítási időszak(ai)ban fizetendő adó együttes összegének és az ugyanezen vagy korábbi adómegállapítási időszakokban keletkezett - de a tárgyévet megelőző második év adómegállapítási időszak(ai)ban érvényesített - levonható, előzetesen felszámított adó különbözetének (a továbbiakban: az elszámolandó adó) éves szinten összesített - vagy annak időarányosan éves szintre átszámított - összege pozitív előjelű, és az 1 millió forintot elérte, valamint az aj), ak) és al) pontban meghatározott adózónak;
ac) évente kell adóbevallást benyújtania, ha a tárgyévet megelőző második évben az elszámolandó adójának éves szinten összesített - vagy annak időarányosan éves szintre átszámított - összege előjelétől függetlenül nem érte el a 250 ezer forintot, feltéve, hogy nem rendelkezik közösségi adószámmal,
ad) az éves bevallásról negyedéves bevallásra kell áttérnie, ha a tárgyévben az év elejétől - előjel helyesen - összesített fizetendő és levonható előzetesen felszámított adó különbözete az ac) pontban meghatározott értékhatárt elérte, vagy az adóév közben az adóhatóság számára közösségi adószámot állapított meg. A tárgyévi első bevallását a tárgyév első napjától azon negyedév utolsó napjáig terjedő időszakról kell - a negyedéves bevallás benyújtására előírt időpontig - benyújtania, amelyben az értékhatárt elérte, illetve amelyben az adóhatóság közösségi adószámot állapított meg,
ae) a negyedéves bevallásról havi bevallásra kell áttérnie, ha az év elejétől összesített elszámolandó adója pozitív előjelű és az 1 millió forintot elérte. Az első havi bevallást arról a hónapról kell benyújtani, amelyet megelőző bevallással lezárt negyedévben az adózó az értékhatárt elérte,
af) az éves bevallásról havi bevallásra kell áttérnie, ha a tárgyévben az év elejétől - előjel helyesen - összesített fizetendő és levonható előzetesen felszámított adó különbözete pozitív előjelű és az 1 millió forintot elérte. A tárgyévi első bevallást a tárgyév első napjától azon negyedév utolsó napjáig tartó időszakról kell benyújtani, amelyben az előzőekben meghatározott különbözet az ab) pontban szereplő összeget elérte, majd ezt a negyedévet követő hónaptól az adózó havi bevallásra köteles áttérni,
ag) az adót, ha
- havi adóbevallásra kötelezett, a tárgyhónap első napjától a tárgyhónap utolsó napjáig,
- negyedéves adóbevallásra kötelezett, a tárgynegyedév első napjától a tárgynegyedév utolsó napjáig,
- éves adóbevallásra kötelezett, a tárgyév első napjától a tárgyév utolsó napjáig terjedő időszakra kell megállapítania (adómegállapítási időszak),
ah) [hatályon kívül helyezve]
ai) a tárgyév valamely adóbevallására vonatkozó önellenőrzés, illetőleg az utólagos adómegállapítás nem érinti a tárgyévi adóbevallás gyakoriságát,
aj) havonként kell adóbevallást benyújtania a csoportos általános forgalmi adózást választó adózónak.
ak) havonként kell adóbevallást benyújtania az általános forgalmi adóról szóló törvény 96. §-ában meghatározott közvetett vámjogi képviselőnek,
al) havonként kell adóbevallást benyújtania annak az adózónak, aki (amely) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adómentes termékimportot megalapozó közösségi termékértékesítésen kívül adóalanyiságot keletkeztető termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást belföldön nem végez azzal, hogy nem kell adóbevallást benyújtani arról a hónapról, melyben az adózó az e pontban meghatározott termékértékesítést sem végzett,
am) az ak), illetve al) alpont szerinti havi bevallást első alkalommal arról a hónapról kell benyújtani, amelyben az adózó az Art. 22. § (1) bekezdés f) vagy g) pontjában meghatározott nyilatkozat vagy a termék vámjogi szabad forgalomba bocsátására irányuló árunyilatkozat tételére köteles. A havi elszámolásra való évközi áttérés esetén az áttérést megelőző, bevallással le nem fedett időszakról az adózó az első alkalommal benyújtandó havi bevallással egyidejűleg tesz bevallást és az adót a bevallással egyidejűleg fizeti meg, illetve ettől az időponttól igényelheti vissza.

Az áfa-bevallás gyakoriságának feltételeit nem az Áfa tv., hanem az Art. 1. számú melléklet I. B) fejezet 3./a) pontjában foglalt szabályok határozzák meg.
A havi, negyedéves, illetve éves gyakoriságú áfa bevallási kötelezettség független attól, hogy az adózó az adók összessége tekintetében havi vagy évközi bevallásra is köteles-e.
Havonta kell áfa-bevallást benyújtania az áfa fizetésére kötelezett adóalanynak, ha a tárgyévet megelőző második évben az elszámolandó adójának éves szinten - előjel helyesen - összesített összege pozitív előjelű és az 1 millió forintot elérte. Az Áfa tv. 96. §-ában foglaltak szerint eljáró közvetett vámjogi képviselő, illetve az adómentes termékimporton kívül más, adóalanyiságot keletkeztető gazdasági tevékenységet belföldön nem végző importáló havi áfabevallás benyújtására köteles azzal, hogy bevallást az utóbbi körnek csak arról a hónapról kell benyújtani, amelyben az adózó adómentes termékimportot megalapozó közösségi termékértékesítést végzett. Szintén havi bevallásra kötelezett a csoportos áfa-adózást választó adózó.
Fő szabályként a többi adóalany negyedéves adóbevallásra kötelezett.
Évente kell adóbevallást benyújtania, ha a tárgyévet megelőző második évben az elszámolandó adójának éves szinten összesített - vagy annak időarányosan éves szintre átszámított - összege előjelétől függetlenül nem érte el a 250 ezer forintot, ha az adózó nem rendelkezik közösségi adószámmal.
Az éves bevallás benyújtására kötelezett adóalany negyedéves bevallásra köteles áttérni, ha a tárgyévben az év elejétől - előjel helyesen - összesített fizetendő és levonható előzetesen felszámított adó különbözete a 250 ezer forintos értékhatárt elérte, vagy az adóév közben az adóhatóság számára közösségi adószámot állapított meg. A tárgyévi első bevallását a tárgyév első napjától azon negyedév utolsó napjáig terjedő időszakról kell - a negyedéves bevallás benyújtására előírt időpontig - benyújtania, amelyben az értékhatárt elérte, illetve amelyben az adóhatóság közösségi adószámot állapított meg.
Az adóalany havi bevallásra köteles áttérni, ha az év elejétől összesített elszámolandó adója pozitív előjelű, és az 1 millió forintot elérte.
A tárgyév valamelyik adóbevallására vonatkozó önellenőrzés, illetőleg az utólagos adómegállapítás nem érinti a tárgyévi adóbevallás gyakoriságát.
A törvény nem ír elő általános forgalmi adó bevallási kötelezettséget azokra a magánszemélyekre és szervezetekre, akik (amelyek) az Áfa tv. rendelkezései alapján az általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezettek. Ezek az adózók a számlában, az egyszerűsített számlában nem tüntethetnek fel adómértéket, és az okmányokon a "mentes az adó alól" kifejezést kell feltüntetniük.

b) Az átalakulással, illetve szétválással létrejövő adózó általános forgalmiadó-bevallási kötelezettségének ugyanolyan gyakorisággal tesz eleget, mint az a szervezet, amelyből átalakult vagy szétválás útján létrejött. Az összeolvadással létrejövő adózó a gyakoribb bevallásra kötelezett jogelőd bevallási gyakoriságának megfelelően tesz eleget általános forgalmiadó-bevallási kötelezettségének.

A b) pont egyértelművé teszi az átalakulással létrejött adózók adóbevallás teljesítési kötelezettségének gyakoriságát.

c) Az új közlekedési eszköznek - a személygépkocsi, illetőleg a regisztrációs adó köteles motorkerékpár kivételével - az Európai Közösség más tagállamából történő beszerzése esetén fizetendő általános forgalmi adót az általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő magánszemély, illetve egyéb szervezet, az általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany, illetve az egyszerűsített vállalkozói adóalany vevő az adófizetési kötelezettség keletkezését követő hó 20. napjáig vallja be és fizeti meg az állami adóhatósághoz.

Az adókötelezettségek egyszerűbb teljesítése érdekében az áfa-bevallásra nem kötelezett személyek esetében az új, más tagállamban vásárolt személygépkocsi, illetve a regisztrációs adó köteles motorkerékpár után fizetendő áfát a vámhatóság a regisztrációs adóval együtt kiveti, mentesítve ezzel ezt a személyi kört az új személygépkocsi vásárlása miatt keletkező külön áfa-bevallási kötelezettség alól.
A más tagállamból vásárolt egyéb új közlekedési eszköz - tehát nem személygépkocsi, illetve regisztrációs adó köteles motorkerékpár - utáni áfa-fizetési kötelezettségét ugyanezen adózói kör önadózással teljesíti, melyről az adófizetési kötelezettség teljesítésével egyidejűleg a keletkezését követő hó 20. napjáig adóbevallást kell benyújtania az állami adóhatósághoz.
Az Áfa tv. szerint új közlekedési eszköz az a szárazföldi közlekedési eszköz, amely legfeljebb 6000 kilométert futott, vagy amelynek első forgalomba helyezésétől számítva legfeljebb 6 hónap telt el, az a vízi közlekedési eszköz, amely legfeljebb 100 hajózott órát volt használatban, vagy amelynek első forgalomba helyezésétől számítva legfeljebb 3 hónap telt el, valamint az a légi közlekedési eszköz, amely legfeljebb 40 repült órát volt használatban, vagy amelynek első forgalomba helyezésétől számítva legfeljebb 3 hónap telt el.

d) Az alanyi adómentességet választó adóalany, kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, valamint a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállású adóalany az általános forgalmi adó bevallási kötelezettségének minden esetben havi gyakorisággal tesz eleget.

A 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezés havi áfa-bevallási kötelezettséget ír elő az alanyi adómentességet választó adóalany, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, valamint a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállású adóalany számára. Az áfa-mentes adóalanyok korábban csak eseti jelleggel voltak áfa-bevallás benyújtására kötelezettek, ha közösségi kereskedelemmel kapcsolatos ügylete volt, így előfordult, hogy az adózó adott adóévben benyújt havi bevallást a közösségi forgalmáról, és egy negyedévest, mert pl.: tárgyi eszközt értékesített.

e) A közösségi adószámmal rendelkező, általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő jogi személy, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó alanya a közösségi kereskedelemmel kapcsolatos ügyletet az adófizetési kötelezettség keletkezését követő hó 20. napjáig vallja be, és az ügylethez kapcsolódó általános forgalmi adófizetési kötelezettségének a bevallás benyújtásával egyidejűleg tesz eleget. Nem kell bevallást tenni arról az időszakról, amelyben az adózó közösségi kereskedelmet nem folytatott. A közösségi adószámmal rendelkező, általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő jogi személy azt a Közösségen kívül letelepedett adóalanytól igénybevett szolgáltatást, amely után az adófizetési kötelezettség őt terheli, az adófizetési kötelezettség keletkezését követő hó 20. napjáig vallja be, és az ügylethez kapcsolódó általános forgalmi adófizetési kötelezettségének a bevallás benyújtásával egyidejűleg tesz eleget.

Az összesítő nyilatkozatra vonatkozó rendelkezések új, 8. számú mellékletben történt újraszabályozásának következtében az I/B/3/e) pontban is hatályon kívül helyezésre kerültek az erre vonatkozó rendelkezések, és így ez a pont már csak a bevallási (és az ezzel egyidejűleg teljesítendő befizetési) kötelezettség tekintetében tartalmaz rendelkezést. Ennek megfelelően a bevallást az adófizetési kötelezettség keletkezését követő 20. napjáig kell benyújtani és ezzel egyidejűleg kell az ügylethez kapcsolódó áfa fizetési kötelezettségnek is eleget tenni. Az adófizetés kötelezettség keletkezésének időpontja tekintetében az Áfa tv. III. fejezete ad eligazítást. Továbbra sem kell bevallást benyújtani arról az időszakról, amelyben az adózó közösségi kereskedelmet nem folytatott. Tekintettel arra, hogy a d) pont 2012. január 1-jétől havi áfa-bevallási kötelezettséget ír elő az alanyi adómentességet választó adóalany, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, valamint a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállású adóalany számára, így ügylethez kötött bevallási kötelezettségük megszűnik.
Mivel a kereskedelmi kapcsolat fogalmi köre a termékértékesítésen/beszerzésen túl a szolgáltatás nyújtására/igénybevételére is kiterjed, a bevallási határidőket szabályozó rendelkezés is ennek megfelelően a termékértékesítés/beszerzés helyett a kereskedelmi kapcsolat kifejezést alkalmazza.

f) Az egyéni vállalkozó adózó általános forgalmiadó-bevallási gyakoriságának meghatározásánál a beépített ingatlan (ingatlanrész) és ehhez tartozó földrészlet, illetve építési telek (telekrész) magánszemélyként, sorozat jelleggel történő értékesítését terhelő általános forgalmi adót figyelmen kívül kell hagyni.

Az Áfa tv. értelmében gazdasági tevékenység és adóalanyiságot eredményez az ingatlanok meghatározott körének sorozat jelleggel [Áfa tv. 259. § 18. pont] történő értékesítése. Amennyiben egyébként nem adóalanyi minőségében eljáró személy vagy szervezet (így pl. a magánszemély) értékesít építési telket vagy új ingatlant (ideértve azt az ingatlant is, amelynél a használatba vétel még egyáltalán nem történt meg, vagy az első használatba vétel óta két évnél több idő nem telt el az értékesítésig), akkor válik adóalannyá ezen értékesítések miatt és keletkezik adófizetési kötelezettsége, ha két naptári éven belül már a negyedik telket vagy új ingatlant értékesíti.
Az egyéni vállalkozó áfa-bevallási gyakoriságát nem érinti, ha az egyéni vállalkozó magánszemélyként beépített ingatlant, építési telket sorozat jelleggel értékesít.

g) A külföldi személy egyes jövedelmeinek adóbevallási szabályaira a 4. számú melléklet rendelkezései az irányadóak.
h) Az egészségügyi szolgáltatási járulék és nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó az egészségügyi szolgáltatási járulékot és a nyugdíjjárulékot évente, a személyijövedelemadó-bevallásában vallja be.

A rendelkezés lehetővé teszi, hogy a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak ne kelljen külön bevallást benyújtania sem az egészségügyi szolgáltatási járulékáról, sem a nyugdíjjárulékáról, hanem azt a személyi jövedelemadó bevallásában vallja be.

4. A költségvetési támogatás bevallása

a) A költségvetési támogatást a tárgyhónap első napjától a tárgyhónap utolsó napjáig terjedő időszakra kell megállapítani.
b) Az adózó a feltétel teljesítéséhez kötött költségvetési támogatást az a) ponttól eltérően a támogatást megállapító jogszabály rendelkezései szerint állapíthatja meg. A feltétel teljesítésének igazolását az igényléshez mellékelni kell.
c) Az adózó kérelmére az adóhatóság a költségvetési támogatás gyakoribb (öt-tíz-tizenöt naponkénti) igénybevételét engedélyezheti. A költségvetési támogatás gyakoribb igénybevételére jogosult adózó a költségvetési támogatást havonta állapítja meg, és arról a tárgyhót követő hó 20. napjáig bevallást tesz.

A költségvetési támogatás igénylése adóbevallásnak minősül, kivéve az adózó kérelmére az adóhatóság által engedélyezett egyszeri támogatási előleget vagy a gyakorított igénylést [Art. 31. § (1) bekezdése].
Főszabályként a támogatást a tárgyhónap első napjától a tárgyhónap utolsó napjáig terjedő időszakra állapítja meg az adózó. Az ezzel kapcsolatos igénylési jogosultsága a tárgyhót követő hónap 20-ától nyílik meg [Art. 2. sz. melléklet III/2/a) pontja].
Ha a költségvetési támogatás feltételhez kötött (ide sorolható az agrártámogatások meghatározott köre is), akkor a támogatást az anyagi jogszabály rendelkezései szerint állapítja meg az arra jogosult. Ebben az esetben az igényléshez való jog a feltétel teljesítését követően, a bevallás benyújtásának napjától nyílik meg [Art. 2. sz. melléklet III/2/b) pont].
Abban az esetben, ha az adóhatóság az adózó kérelmére gyakoribb igénylést engedélyez, akkor az adózó a tárgyhót követő hó 20-ig megállapítja a valós jogosultságot és arról adóbevallást tesz. A gyakorítottan igénybe vett és a tényleges jogosultság közötti különbözetet a tárgyhót követő hó 20-áig fizeti vissza az adózó, vagy ettől az időponttól igényelheti [Art. 2. sz. melléklet III/4/b) pont].
Egyszeri támogatási előleg engedélyezése esetén az adóbevallást az Art. 1. sz. melléklet B) fejezet 4./a)-b) pontja szerint teljesíti az adózó.

5. Külön fel nem sorolt adók bevallása

Az e mellékletben nem szabályozott adóbevallási kötelezettséget a fizetési kötelezettséget előíró törvény rendelkezései szerint kell teljesíteni. Ha adókötelezettséget megállapító törvény a kötelezettség teljesítését az éves vagy az éves összesítő bevallásban, illetőleg azzal egyidejűleg rendeli teljesíteni, ilyen bevallás hiányában azt az adózó az adóévet követő év február 25-éig teljesíti.

Az Art. 1. sz. melléklete általánosságban szabályozza az adóbevallás teljesítésével kapcsolatos szabályokat. Vannak azonban olyan kötelezettségek illetőleg támogatások, amelyek bevallására vonatkozóan az anyagi jogszabályok tartalmazzák az előírásokat. Erre vonatkozik az Art. 1. sz. melléklet B) fejezet 5. pontja.

II. A JÖVEDÉKI ADÓVAL KAPCSOLATBAN A VÁMHATÓSÁGHOZ BENYÚJTANDÓ ADÓBEVALLÁS IDŐPONTJA

A jövedéki adófizetésre kötelezett adóalany - függetlenül attól, hogy adóbevallási kötelezettségét a törvény egyébként milyen időszakonként állapítja meg - a jövedéki adót havonta, a tárgyhót követő hó 20-áig vallja be.

A jövedéki adóra vonatkozó rendelkezéseket a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény tartalmazza.
Az adózóknak a bevallást a vámhatósághoz kell teljesíteniük.

2. SZÁMÚ MELLÉKLET A 2003. ÉVI XCII. TÖRVÉNYHEZ

AZ ADÓK, A KÖLTSÉGVETÉSI TÁMOGATÁSOK ESEDÉKESSÉGE

I. AZ ÁLLAMI ADÓHATÓSÁGHOZ TELJESÍTENDŐ BEFIZETÉSEK

Általános rendelkezések

1. Az adókat a melléklet szerinti határidőig kell megfizetni, illetve a költségvetési támogatásokat e melléklet szerinti időponttól lehet kiutalni. Az e törvény 33. §-ának (3) bekezdése a)-c) és e) pontjában meghatározott esetben az adózónak az adóbevallás benyújtásával egyidejűleg az adót is meg kell fizetnie.

Az adó megfizetésének és a támogatás kiutalásának határidejére vonatkozóan az Art. 37. §-ához fűzött magyarázatok részletes eligazítást tartalmaznak. Az e mellékletben szereplő esedékességi határidők minden esetben úgy értendők, hogy a kötelezettséget a megjelölt időpontig kell megfizetni, a költségvetési támogatást (adó-visszatérítést) pedig ettől az időponttól lehet igényelni.
Az előtársaságnak, az átalakuló, megszűnő (adóköteles tevékenységét megszüntető) adózónak az ezen alkalommal benyújtandó adóbevallásával egyidejűleg adóit is meg kell fizetnie.

2. A felszámolás kezdő időpontját megelőzően keletkezett fizetési kötelezettséget e mellékletben foglaltaktól eltérően a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően kell teljesíteni. A felszámolás alatt álló adózó a 33. § (6) bekezdése szerint a tevékenységet lezáró adóbevallással egyidejűleg benyújtott adóbevallás után a tevékenységet lezáró adóbevallásra vonatkozó rendelkezések szerint, a felszámolást lezáró adóbevallással egyidejűleg benyújtott adóbevallás után a felszámolást lezáró adóbevallásra vonatkozó rendelkezések szerint teljesíti adófizetési kötelezettségét. A végelszámolás alatt álló adózó adófizetési kötelezettségét a tevékenységét lezáró bevallás és a záró adóbevallás benyújtásával egyidejűleg, illetve a két bevallás közötti időszakról eltérő rendelkezés hiányában az általános szabályok szerint benyújtandó bevallásokra irányadó szabályok szerint köteles teljesíteni. A végelszámolás alatt álló adózó a 33. § (6) bekezdése szerint a tevékenységet lezáró adóbevallással, illetve a végelszámolást lezáró adóbevallással egyidejűleg benyújtott adóbevallás benyújtásával egyidejűleg az adót is köteles megfizetni.

A Csődtv. rendelkezései szerint a felszámolás alatt álló szervezet a felszámolás megkezdését követő 30 napon belül köteles ugyan az adóhatósághoz adóbevallást benyújtani, az adótartozás befizetésére azonban már nem kerül sor, ez majd csak - az egyéb tartozásokkal együtt - a felszámolás befejezésével rendeződik.
Más a helyzet viszont a felszámolási eljárás időtartama alatt keletkezett adófizetési kötelezettségekkel. Ezeket az e mellékletben foglalt általános befizetési szabályok szerint kell teljesítenie. E vonatkozásban a felszámolónak ugyanúgy kell eljárnia, mint bármely más adózónak [lásd az Art. 14. §. (4) bekezdéséhez fűzött magyarázatot]. A felszámolás alatt álló adózó a felszámolást lezáró adóbevallással egyidejűleg benyújtott adóbevallás esetében a felszámolást lezáró adóbevallásra vonatkozó rendelkezések szerint teljesíti adófizetési kötelezettségét.
A végelszámolás alatt álló adózó a tevékenységet lezáró adóbevallás és a végelszámolást lezáró bevallás benyújtásával egyidejűleg köteles az adót megfizetni, illetve a két bevallás közötti időszakban az általános szabályok szerint teljesíti adófizetési kötelezettségét.

3. Az állami adóhatóságnál nyilvántartott adót - a magánszemély által fizetett jövedelemadót, különadót, egyszerűsített közteherviselési hozzájárulást, egészségügyi hozzájárulást, járulékot, valamint a magánszemélyt terhelő vagyonszerzési illetéket, a cégautó-adót és az egyszerűsített foglalkoztatással összefüggésben fizetendő összeget kivéve -, a költségvetési támogatást 1000 forintra kerekítve kell megfizetni. Az adózónak - személyétől függetlenül - a cégautó-adót kerekítés nélkül forintban kell megfizetnie. Az adózó a 100 forintot el nem érő adóját nem fizeti meg, és az adóhatóság a 100 forintot el nem érő adó-visszatérítést, -visszaigénylést nem utalja ki és nem tartja nyilván.

A szabályozásból következően az adót magyar forintban kell megfizetni, az más módon (pl. értékpapír) nem egyenlíthető ki, kivéve az Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró adózókat, amelyek az Art. 10. számú melléklete szerint nem forintban, hanem euróban teljesíthetik adófizetési kötelezettségeiket.
Az állami adóhatósághoz fizetendő adóknál - mint azt az adóbevallás során az 1. számú melléklet A/1. pontjánál tárgyaltuk - általában az 1000 forintos kerekítési szabály érvényesül. Kivétel ez alól a magánszemély (és egyéni vállalkozó) saját jövedelemadója, különadója, egyszerűsített közteherviselési hozzájárulása, járuléka, egészségügyi hozzájárulása, a magánszemélyt terhelő vagyonszerzési illeték, valamint a cégautó-adó (ez utóbbi adónem tekintetében az adózó személyétől függetlenül), és az egyszerűsített foglalkoztatással összefüggésben fizetendő összeg, ahol a befizetés is forintban történik.
Itt is utalunk az 1. számú melléklet A/1. pontjánál leírtakra, vagyis arra, hogy az adózó befizetési kötelezettsége (igényjogosultsága) akkor keletkezik, ha év elejétől, illetőleg éven belül az előző megállapítási időtől számítva a göngyölített összeg - a kerekítési szabályt figyelembe véve - eléri az 1000 forintot.
Az szja bevallás [53. számú nyomtatvány] befizetendő adó, illetve visszajáró adóelőleg sorait kerekítés nélkül forintban kell kitölteni, de tényleges befizetés vagy visszaigénylés 100 forint alatti összegeknél nem történik, ahogy a vagyonszerzési illeték, valamint - 2010. január 1-jétől - a cégautó-adó esetén sem. A magánszemélyek adójánál nem érvényesülnek a kerekítési szabályok, mert az adót ez esetben is forintban kell teljesíteni, illetve a magánszemélyt terhelő vagyonszerzési illetéket az állami adóhatóság forintban szabja ki. Az adóhatóság a 100 Ft-ot el nem érő adóvisszatérítést, adóvisszaigénylést nem utalja ki.
Az önellenőrzésre is vonatkozik az a szabály, hogy a bevallást önellenőrzéssel csak abban az esetben lehet helyesbíteni, ha a helyesbítés összege meghaladja a 100 forintot.

Határidők

1. A személyi jövedelemadó

A) A személyi jövedelemadó-előleg
a) A munkáltató az általa levont személyi jövedelemadó-előleget az elszámolt hónapot követő hó 12. napjáig,
b) a kifizető az általa levont személyi jövedelemadó-előleget a kifizetés hónapját követő hó 12. napjáig,
c) a magánszemély, ha nem kifizetőtől származó jövedelmet szerzett, vagy a kifizető bármely ok miatt nem vonta le az adóelőlegét, az egyéni vállalkozó, valamint a mezőgazdasági őstermelő az adóelőleget negyedévenként, a negyedévet követő hó 12. napjáig fizeti meg.

A magánszemély adóévben megszerzett jövedelmét adókötelezettség terheli. Jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett vagyoni érték (vagyis a bevétel) egésze, illetve ennek az Szja törvényben elismert költségekkel csökkentett része vagy meghatározott hányada. Az adókötelezettség a magánszemélyt terheli, de a munkáltató, kifizető törvényben előírt feladata az adóelőleg, adó levonása, befizetése. A kifizető, illetőleg a munkáltató által levont adóelőleg befizetésének időpontja egyező, ami mindenképpen egyszerűsítést jelent az adózó számára is.

B) A személyi jövedelemadó
a) A munkáltató az év végi elszámoláskor általa megállapított személyi jövedelemadó és a már levont, megfizetett adóelőleg különbözetét a levonást követő hó 12. napjáig fizeti meg.
Ha az elszámolásból adódóan az adó-visszatérítési kötelezettség az adott hónapban több, mint az adott hónapban levont személyi jövedelemadó és adóelőleg együttes összege, a különbözetet a munkáltató a fenti időponttól visszaigényelheti. Az év végi elszámolásnál az adókülönbözetet a munkáltató olyan időpontban igényelheti, hogy az adó-visszatérítés összege a legközelebbi bérfizetésnél rendelkezésére álljon.

A munkáltató adómegállapításával összefüggő befizetési kötelezettség esedékességi időpontja szerint ezt az összeget a levonást követő hónap 12-éig, az előleggel együtt, azzal egyidejűleg fizeti meg az adózó. Ily módon lehetővé válik, hogy az adómegállapításból eredő és az adóév adott havi szja kötelezettségénél nettó módon történjen a befizetés.
Előfordulhat olyan eset, hogy a munkavállalók részére az éves elszámolás kapcsán visszatérítendő összegek meghaladják az éves elszámolásból keletkező, adott hónapban befizetendő adó összegét. Ilyenkor a munkáltató nem kényszerül a költségvetésből visszajáró adó "meghitelezésére", hanem a különbözetet az adóhatóságtól előzetesen igényelheti, olyan időpontban, hogy az a legközelebbi bérfizetésnél (amikor a munkavállalónak vissza kell fizetni) rendelkezésre álljon. A fenti lehetőség azonban csak az adóévet követő szja elszámolásnál áll fenn. Kivételesen év közben is előállhat olyan helyzet, hogy a visszatérítendő adó (pl. több hónapon keresztül történő helytelen előleglevonás miatt) adott hónapban meghaladja a munkáltató által befizetendő szja összegét. Ilyenkor azonban előzetes igénylésre nincs mód, a különbözetet csak a tárgyhónapot követő hó 12-étől lehet igényelni.

b) A kifizető az általa levont személyi jövedelemadót a levonást követő hó 12. napjáig,
c) a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély, ha általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett, a személyi jövedelemadót az adóévet követő év május 20-áig,
d) a vállalkozási tevékenységet folytató vagy általános forgalmiadó-fizetési kötelezettséget eredményező értékesítést végző magánszemély a személyi jövedelemadót az adóévet követő év február 25-éig fizeti meg.

Itt utalunk arra, hogy az Szja tv. alapján a béren kívüli juttatások, illetve a béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások után a kifizetőnek a juttatás időpontját követően, a kifizető által levont jövedelemadó befizetésére vonatkozó rendelkezések szerint kell befizetnie az adót.
A fenti c)-d) pontok a magánszemélyek és egyéni vállalkozók éves adójának végleges pénzügyi rendezésére adnak határidőt (lényegében az adóévről szóló bevallás benyújtásával azonos időpontban). E rendelkezések azonban nem érintik azokat a közbenső kötelezettségeket, amelyeket az előleg fizetésre vonatkozó előírások szerint az előző A)/a)-c) pontoknak megfelelően folyamatosan teljesíteni kell.

2. Az általános forgalmi adó

a) Az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett adóalany az általános forgalmi adó nettó, elszámolandó összegét
- ha havonta tesz adóbevallást a tárgyhót követő hó 20. napjáig,
- ha negyedévente tesz adóbevallást a negyedévet követő hó 20. napjáig,
- ha évente tesz adóbevallást az adóévet követő év február 25-éig
fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.

Az Áfa tv. rendelkezik. Az adókötelezettség az adóalany által belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítésére, szolgáltatásnyújtására, terméknek az Európai Közösségen belüli egyes, belföldön és ellenérték fejében teljesített beszerzésére és termék importjára egyaránt kiterjed. Termékértékesítés a birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet, míg a szolgáltatás nyújtása minden olyan tevékenység, amely az Áfa tv. szerint nem minősül termékértékesítésnek. Az adó alapja a pénzben kifejezett ellenérték, amelyet a jogosult kap vagy kapnia kell a termék beszerzőjétől, a szolgáltatás igénybevevőjétől, illetve harmadik féltől, ideértve azt a támogatást is, amely a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának árát közvetlenül befolyásolja.
Az adó alanyát az Áfa tv. 5. §-a határozza meg [lásd bővebben az Art. 22. § (1) bekezdésénél].
Az áfa tényleges nettó összegét az adómegállapítási időszak értékesítésére az adózó által felszámított áfa, valamint ugyanezen időszak beszerzéseit terhelő, előzetesen felszámított áfa különbözete jelenti, ami értelemszerűen lehet pozitív (befizetendő), illetve negatív összeg. (Az adómegállapítási időszak fogalmát az Art. 1. számú melléklet I/B) fejezet határozza meg, mely szerint ez havi, illetve negyedéves vagy éves lehet.)
A negatív előjelű összeg feletti rendelkezési jogot az adózó csak az Áfa tv. 131. § (2) bekezdésében, illetve a 186. §-ában foglalt feltételek teljesülése esetén szerzi meg. A rendelkezési jog hiányában az adómegállapítási időszak negatív előjelű összegét nem lehet sem visszaigényelni, sem pedig más számlára átvezettetni, de az áfa adónemen nyilvántartott esetleges adótartozás összegét sem csökkenti ez az összeg.
Az átalakulással létrejött adózót az Art. 6. § (3) bekezdés szerint megilletik mindazok a jogok, amelyek a jogelődjét megillették. Ennek megfelelően a jogutód a bevallás gyakorisága szempontjából nem minősül tevékenységet kezdő adózónak - és ezzel automatikusan az Art. 1. számú melléklet I./B) fejezet 3./a)/aa) pontja alapján negyedéves bevallásra kötelezettnek - hanem a jogelődhöz hasonlóan alakul a bevallási gyakorisága.
Az áfa általános szabálytól eltérő visszaigénylésének az eseteit az Art. 2. számú melléklet I. Határidők 2./b) pontja tartalmazza.

b) Az éves bevallásra kötelezett adózó év közben negyedévenkénti, a negyedévenként bevallásra kötelezett adózó a havonkénti elszámolás és bevallás engedélyezését kérheti. Az adóhatóság a gyakoribb elszámolást - az adóév végéig - különösen abban az esetben engedélyezheti, ha az adózó beszerzéseit terhelő levonható előzetesen felszámított forgalmiadó-kulcs magasabb az áthárított forgalmiadó-kulcsnál, illetőleg az adózó beruházást valósít meg. Az adóhatóság megtagadja az engedély kiadását, ha az adózó esetében az alábbi feltételek bármelyike érvényesül:
a kérelem benyújtását megelőző két éven belül
- az adószám felfüggesztés hatálya alatt állt vagy adószámát törölték,
- az adóhatóság - számla-, nyugtakibocsátási kötelezettség elmulasztása, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, ellenőrzés akadályoztatása miatt - jogerősen mulasztási bírsággal sújtotta,
- legalább három alkalommal székhelyet változtatott,
- szerepel(t) az 55. § (3) bekezdése vagy (5) bekezdése alapján közzéteendő adózói listán,
- 25 millió forintot elérő vagy azt meghaladó összegű adótartozás miatt végrehajtási eljárás folyt/folyik ellene.
A gyakorított elszámolás évközi engedélyezése esetén az engedély szerinti bevallási kötelezettségre áttérést megelőző, bevallással le nem zárt időszakra vonatkozó adókötelezettséget meg kell állapítani, be kell vallani, meg kell fizetni.

Az Art. alapján az adózók egy része havonta, más részük negyedévenként, illetőleg az adózók meghatározott köre évenként nyújt be adóbevallást. Előfordulhat azonban, hogy ez a bevallási rendszer likviditási gondot idéz elő az adózónál, ezért az Art. 2. sz. melléklet I. Határidők fejezet 2/b. pontja lehetővé teszi, hogy adóhatósági engedély alapján az adózó a rá vonatkozó főszabálytól eltérően gyakrabban állapítsa meg adóját, tehát nyújtson be bevallást.
Az adóhatóság különösen abban az esetben engedélyezheti a gyakoribb elszámolást, ha az adózó beszerzéseit terhelő levonható előzetesen felszámított forgalmi adó kulcs magasabb az áthárított forgalmi adó kulcsánál, illetőleg az adózó beruházást valósít meg.
Az adóhatóság az engedélyt az adóév végéig adja meg. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az adózó a gyakoribb elszámolásra engedélyt kapott, annak megfelelően kell az adóév végéig az adómegállapítást, vagyis az adóbevallást és a pénzforgalmi rendezést teljesítenie.
A törvény lehetőséget biztosít a gyakoribb elszámolás év közben történő engedélyezésére is. Ebben az esetben azonban bevallást kell benyújtani az áttérést megelőző, bevallással le nem zárt időszakról, és a bevallással egyidejűleg az adót is meg kell fizetni. 2012. március 1-jétől szigorodtak a gyakorított elszámolás engedélyezésének feltételei, nem kaphat engedélyt az adózó a gyakorított elszámolásra, ha két éven belül az adószámát felfüggesztették vagy adószámát törölték, mulasztási bírságot szabtak ki terhére számla-, nyugtaadási kötelezettség elmulasztása, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, ellenőrzés akadályozása miatt, illetve legalább három alkalommal székhelyet változtatott, vagy szerepel(t) az 55. § (3) bekezdése vagy (5) bekezdése alapján közzéteendő adózói listán, illetőleg 25 millió forintot elérő vagy azt meghaladó összegű adótartozás miatt végrehajtási eljárás folyt/folyik ellene.

3. A társasági adó

A Tao. tv. 2. §-a határozza meg az adó alanyát.

a) A társasági adó előlege a) Az adózó,ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint havonta fizet adóelőleget, akkor az adóelőleget minden hónap 20. napjáig,ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint negyedévenként fizet adóelőleget, akkor az adóelőleget a negyedévet követő hó 20. napjáig fizeti meg. Az adóév utolsó havi, negyedévi előlegét a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti előlegkiegészítésre kötelezettek a b) pontban előírt előlegkiegészítéssel egyidejűleg teljesítik.
b) Az adózónak az 1. számú melléklet I/B/2./c) pontja szerint bevallott társasági adóelőleg-kiegészítést a tárgyév utolsó hónapjának 20. napjáig kell megfizetnie.

A Tao. tv. alapján az adózó maga állapítja meg a fizetendő adóelőleg összegét [Tao. tv. 26. §]. Az adóelőleg összegét az éves adóbevallással egyidejűleg kell bevallani, az adóbevallás esedékességét követő második naptári hónap első napjával kezdődő 12 hónapos időszakra, az esedékességi időre eső összeg feltüntetésével. Az adóelőleg megegyezik az adóévet megelőző adóév fizetendő adójának összegével, ha az adóévet megelőző adóév időtartama 12 hónap volt. Egyéb esetben az előleg az adóévet megelőző adóév fizetendő adójának a működés naptári napjai alapján 12 hónapra számított összegével egyenlő. Az előleggel kapcsolatosan figyelemmel kell lenni az Art. 33. § (8) bekezdésére is, mely szerint az adóévben átalakuló adózó az átalakulás napjától számított 30 napon belül társasági adóelőleg bevallást tesz. Az előleg meghatározásánál a Tao. tv. rendelkezései az irányadók.
Az adózó havonta köteles előleget fizetni, ha az előző adóévi fizetendő adója meghaladja az 5 millió forintot, ha viszont ezen összeg alatt marad, akkor negyedévenként kell előleget fizetnie. Az adóelőleg a Tao. tv. általános szabályai szerint egyenlő részletekben esedékes, az ettől eltérő fizetési kötelezettséget a Tao. tv. 26. § (8) bekezdése tartalmazza.
A befizetett éves adóelőlegek kiegészítési kötelezettsége az évi adó teljes összegére vonatkozik! Ettől független az a jogalkotói megfontolás, hogy - a gazdasági élet bizonytalansági tényezőit is figyelembe véve - az Art. 172. § (12) bekezdése alapján csak azokat az eseteket követi szankcióként a mulasztási bírság, amikor az adóelőleg kiegészítés összege nem érte el a fizetendő adó 90 %-át. A kiegészítési kötelezettség a Tao. tv. 26. § (10) bekezdése alapján a kettős könyvvitelt vezető belföldi illetőségű adózónál, továbbá a külföldi vállalkozónál áll fenn, nem vonatkozik arra az adózóra, amelynek az adóévet megelőző adóévben az éves szinten számított árbevétele nem haladta meg a 100 millió forintot. A Tao. tv. 26. § (11) bekezdése alapján nem kell előleget bevallania és az előleget kiegészítenie az adózónak megszűnésekor, valamint, ha adóbevallást a cégbejegyzési eljárás befejezése miatt ad be, továbbá az MRP szervezetnek, a közhasznú nonprofit gazdasági társaságnak, a vízitársulatnak, az alapítványnak, a közalapítványnak, az egyesületnek, a köztestületnek, az egyháznak, a lakásszövetkezetnek, a közhasznú szervezetként besorolt felsőoktatási intézménynek, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárnak, a szociális szövetkezetnek és az iskolaszövetkezetnek.
A negyedévenként adóelőleget fizető, előlegkiegészítésre kötelezett adózóknak a IV. negyedévre vonatkozó előleget az adóév december 20-áig, az előlegkiegészítéssel egyidejűleg kell megfizetni. Az előlegkiegészítésre nem kötelezett, negyedévenként előleget fizető adózóknak ezen kötelezettségüket a negyedévet követő hó 20-áig, azaz az adóévet követő január 20-áig kell teljesíteniük.

B) A társasági adó
a) Az adózó a társasági adót, a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított társasági adó különbözetét az adóévet követő év május 31-éig fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.

Az adózónak az év folyamán befizetett adóelőleg [fenti 3. A) a)-b) pont] és a tényleges adókötelezettség különbözetét az éves adóbevallás esedékességi időpontjáig [Art. 1. számú melléklet I/B) 2. e) pont] kell megfizetnie, illetve csak ettől az időponttól igényelheti vissza.
A társasági adóban fennálló túlfizetésre vonatkozó átvezetési és kiutalási kérelemmel kapcsolatban két esetet kell megkülönböztetnünk. Az egyik eset, amikor a társasági adóelőlegként havonta vagy negyedévente bevallott kötelezettségek - ideértve az utolsó, december 20-áig kiegészítésként befizetendő (feltöltendő) előleget is - összege és a tényleges társasági adó között áll fenn a különbözet. Ilyenkor csak az adóévet követő év május 31-től igényelhető vissza a bevallott és befizetett előlegek - ideértve a kiegészítési kötelezettség során bevallott és befizetett adóelőleget is - és a tényleges társasági adó összege közötti különbözet.
Ha az adóév során az adózó a jogszabálynak megfelelően bevallott előlegek és a december 20-áig bevallott kiegészítési kötelezettségnél nagyobb összeget fizetett be a társasági adóra, akkor a bevallott előlegek és a befizetett összeg különbözete az Art. 43. § (5) bekezdése és a 4. § (3) bekezdés a) pontja alapján túlfizetésnek minősül. Ez utóbbi esetben az Art. 2. számú mellékletének 3. B. a) pontjában foglaltak nem alkalmazhatók, nincs akadálya annak, hogy az előlegként és/vagy kiegészítésként bevallott összegen felüli túlfizetést az adóhatóság az adózó részére - amennyiben egyéb adóés/vagy köztartozása nincs - az adóévet követő május 31. előtt kiutalja. Ha a túlfizetés amiatt keletkezett, hogy az adózó a feltöltési kötelezettségéről benyújtott bevallásában szereplő és már megfizetett kötelezettségét önellenőrzéssel módosította (csökkentette), akkor is kiutalható, átvezethető az adózó kérelmére a valós túlfizetésnek minősülő összeg.

b) Az év közben átalakuló, illetve szétválás, egyesülés, beolvadás miatt vagy egyéb okból felszámolás nélkül megszűnő jogi személynek vagy egyéb szervezetnek az adóévben megfizetett adóelőleg és az átalakulás, illetve megszűnés időpontjáig számított tényleges társasági adó különbözetét az átalakulásról, illetve a megszűnésről benyújtott adóbevallásával egyidejűleg kell megfizetnie, illetve ettől az időponttól kezdődően igényelheti vissza.
c) A számviteli törvényben meghatározottak szerint a mérlegben megadott adatoknál forintról devizára, devizáról más devizanemre, illetve devizáról forintra áttérő vállalkozó az adóévben megfizetett adóelőleg és az áttérés napjáig számított tényleges társasági adó különbözetét az áttérésről benyújtott adóbevallással egyidejűleg fizeti meg, illetve ettől az időponttól kezdődően igényelheti vissza.
Az I. Határidők 3/B/b)-c) pontokban említett adózók a társasági adó különbözetét a bevallás benyújtására elrendelt határidőig kötelesek megfizetni, illetőleg ettől az időponttól igényelhetik vissza az esetleges túlfizetést. A bevallás benyújtásának időpontját az Art. 33. § (4) bekezdése határozza meg.
C) Az osztalékadó
a) A kifizető az osztalékadót a levonást, juttatást követő hó 12. napjáig fizeti meg.
b) A belföldi illetőségű osztalékban részesülő adózó a kifizető által tőle levont osztalékadót az adóévet követő év május 31-étől igényelheti vissza.
c) A külföldi illetőségű osztalékban részesülő osztalékadó kötelezettségére a 4. számú melléklet rendelkezései az irányadóak.

Az osztalékban részesülő külföldi személy osztalékadó megállapítására, befizetésére és bevallására speciális szabályok vonatkoznak, amelyeket az Art. 4. számú melléklete tartalmaz.

4. [hatályon kívül helyezve]

5. Járulékok

A) Természetbeni egészségbiztosítási járulék, pénzbeli egészségbiztosítási járulék, munkaerő-piaci járulék, valamint nyugdíjjárulék
a) A munkáltató az általa levont járulékot az elszámolt hónapot követő hó 12. napjáig,
b) a kifizető az általa levont járulékot (tagdíjat, tagdíj kiegészítést) a kifizetés hónapját követő hó 12. napjáig,
c) a Tbj. 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozó a járulékot havonta a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig fizeti meg.

A járulékok adónak minősülnek, bevallásukra és befizetésükre az Art. szabályai vonatkoznak. A járulékmegállapítás alapvetően önadózás formájában valósul meg, azaz a járulékot az adózó maga állapítja meg, vallja be és fizeti meg.
A magánszemélyt nem terheli nyugdíjés egészségbiztosítási járulék megállapítási és bevallási kötelezettség, ha járulékköteles jövedelme munkáltatótól, kifizetőtől származik, mert ebben az esetben, figyelemmel az Art. 31. § (2) bekezdésére - azt a munkáltató, kifizető vonja le és az ott részletezett szabályok szerint bevallja és befizeti.
A járulék alapja főszabályként az a jövedelem, amelyet a jövedelemadó-előleg számításánál jövedelemnek kell tekinteni. A járulékok mértékét a Tbj. határozza meg. A biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke a 10 százalék, a magánnyugdíjpénztári tagdíjra vonatkozó rendelkezések kikerültek a mellékletből is, tekintettel arra, hogy a tagdíjat már nem az állami adóhatósághoz kell megfizetni.
A biztosított által fizetendő természetbeni egészségbiztosítási járulék mértéke 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék mértéke 3 százalék, míg a munkaerő-piaci járulék mértéke 1,5 százalék.
A magánszemély - figyelemmel a járulékfizetés felső határára, valamint a több jogviszony esetén alkalmazandó különös járulékmegállapítási szabályokra is - a kifizetést megelőzően nyilatkozhat a munkáltatónál, kifizetőnél, hogy a kifizetést járulékkötelezettség nem terheli. Ha a magánszemélytől több nyugdíjjárulékot vontak le, mint ami a járulékfizetés felső határa szerint levonható, akkor ez a jövedelemadó bevallásban is visszaigényelhető, feltéve, hogy a magánszemély a különbözetet a foglalkoztatójával nem számolta el. (A járulékfizetési felső határ naptári napi összegét évente a Magyarország költségvetéséről szóló törvény állapítja meg.)

B) [hatályon kívül helyezve]

A társadalombiztosítási járulék helyett a foglalkoztató és a biztosítottnak minősülő egyéni vállalkozó szociális hozzájárulási adót fizet 2012. január 1-jétől, ezért a társadalombiztosítási járulékkal kapcsolatos fizetési szabályokra vonatkozó rendelkezéseket hatályon kívül helyezték az Art.-ben.

C) Egészségügyi szolgáltatási járulék és nyugdíjjárulék
a) A társas vállalkozás a járulékokat havonta az elszámolt hónapot követő hó 12. napjáig,
b) a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a járulékokat negyedévente a negyedévet követő hó 12. napjáig fizeti meg.

A társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után, valamint a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő egyéni vállalkozó egészségügyi szolgáltatási járulék és nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett. Az egészségügyi szolgáltatási járulék mértéke 2012. január 1-jétől 6390 Ft, a nyugdíjjárulék 10 százalék.

D) A Tbj. 39. §-a alapján fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék
A magánszemély a Tbj. 39. §-ának (2) bekezdése alapján előírt járulékfizetési kötelezettségét első ízben a bejelentést követő hónap 12. napjáig,ezt követően havonta a tárgyhót követő hónap 12. napjáig teljesíti

A Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján az a belföldi személy, aki nem minősül biztosítottnak (egészségügyi szolgáltatásra sem jogosult), köteles havonta egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni. Fizetésre kötelezettek pl. azok a nagykorú eltartott hozzátartozók is, akik nem nappali tagozatos középiskolai tanulók vagy egyetemi, főiskolai hallgatók. Ennek összege 2012. január 1-jétől havi 6390 Ft (napi 213 Ft), melyet a magánszemély által teljesített bejelentés alapján az adóhatóság az adóévre vonatkozóan határozatban állapít meg [lásd az Art. 20. § (6) bekezdéséhez fűzött magyarázatot is].
A D) pont e kötelezettség teljesítésére határoz meg esedékességi időpontot.

6. Játékadó

6.1. Az adózó - a 6.2.-6.4. alpontokban foglalt kivétellel - a játékadót a tárgyhót követő hó 20. napjáig, a nem folyamatosan szervezett sorsolásos játék esetén a sorsolás napját követő hó 20. napjáig vallja be és fizeti meg.
6.2. A játékautomata éves adóját az adózó az erre vonatkozó bevallás benyújtásával egyidejűleg fizeti meg.
6.3. A pénznyerő automata üzemeltetése után fizetendő 20%-os százalékos mértékű játékadót az adózó a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig vallja be és fizeti meg.
6.4. A helyhez kötött szerver alapú pénznyerő automata és a nem helyhez kötött szerver alapú pénznyerő rendszer üzemeltetése esetén fizetendő 33%-os százalékos mértékű játékadót az adózó a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig vallja be és fizeti meg.

A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény előírásai szerint a szerencsejáték szervezője játékadót vall be és fizet, melynek alapja
- a sorsolásos játékok és a totalizatőri rendszerű fogadások játékbevétele illetve nyereményalapja,
- játékkaszinó üzemeltetése esetén a havi tiszta játékbevétel.
A játékautomaták után éves, a pénznyerő automaták után havi fix összegű az adótétel. A pénznyerő automata üzemeltetője a játékhelyenként fizetendő tételes játékadón túl negyedévente 20 %-os százalékos mértékű játékadó fizetésére is köteles, ha a pénznyerő automata tiszta játékbevétele a tárgynegyedévben az 1.600.000 forintot - elektronikus kaszinóban üzemeltetett pénznyerő automata esetén a 2.200000 forintot - eléri vagy meghaladja.
Szerencsejátéknak minősül a helyhez kötött szerver alapú pénznyerő automata és a nem helyhez kötött szerver alapú pénznyerő rendszer üzemeltetése is, a szerencsejáték szervező negyedévente százalékos mértékű játékadó fizetésére köteles. A százalékos mértékű játékadó a helyhez kötött szerver alapú pénznyerő automata és a nem helyhez kötött szerver alapú pénznyerő rendszer tárgynegyedévi pozitív előjelű tiszta játékbevételének 33%-a. A jackpot nyeremény a tiszta játékbevételt csökkenti.

7. Rehabilitációs hozzájárulás

Az adózó a rehabilitációs célú hozzájárulásra a jogszabályban előírt módon számított előleget az I-III. negyedévben a negyedévet követő hó 20. napjáig fizeti meg.
A befizetett előlegek és az éves hozzájárulás különbözetét az adóévet követő év február 25. napjáig kell megfizetni.

A rehabilitációs foglalkoztatási hozzájárulás célja, hogy elősegítse a megváltozott munkaképességű dolgozók munkalehetőségének biztosítását, ezért a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény fizetési kötelezettséget ír elő azok számára, akik ilyen személyeket nem, vagy nem kellő létszámban foglalkoztatnak.
A rehabilitációs hozzájárulás éves összege a kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó létszám és a törvény által meghatározott rehabilitációs hozzájárulás szorzata.
A rehabilitációs hozzájárulást a fizetésére kötelezett munkaadó maga vallja be, állapítja meg, és közvetlenül fizeti be az állami adóhatóságnál vezetett számla javára. A hozzájárulásra év közben előleget kell fizetni, az előleg és a tényleges kötelezettség közötti különbözetet az éves bevallás benyújtására elrendelt időpontig - az adóévet követő év február 25-éig - kell megfizetni. Az előleg mértéke a mindenkori tárgynegyedévre vonatkozó tényadatok alapján kiszámított éves rehabilitációs hozzájárulás fizetési kötelezettség 25%-a. Az előleg összegét a munkáltató állapítja meg és fizeti be. A negyedik negyedévre előleget nem kell fizetni. A tevékenységét kezdő az első teljes negyedév után köteles először előleget fizetni.
A rehabilitációs hozzájárulás mértéke 2012-ben 964 500 Ft/fő/év.
A rehabilitációs hozzájárulást az állami adóhatóság naponta utalja át a Nemzeti Foglalkoztatási Alap javára.

8. [hatályon kívül helyezve]

9. Külön fel nem sorolt befizetések

Az előzőekben fel nem sorolt adókat a külön jogszabályban megállapított módon és határidőben kell megfizetni. Ennek hiányában, ha törvény előlegfizetést ír elő, azt a tárgyhó 28. napjáig, az adót a tárgyhót követő hó 20. napjáig, az adóévre megállapított adót az éves adóbevallással egyidejűleg kell megfizetni. A hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján teljesítendő önellenőrzés során feltárt, helyesbített, illetve az adóhatóság által megállapított adót egyéb befizetés címén kell megfizetni, a költségvetési támogatást egyéb támogatás címén lehet visszaigényelni.

Mint az Art. 3. § (1) bekezdéséhez fűzött magyarázatból is kitűnik, ha valamely adóról, költségvetési támogatásról szóló jogszabály másként nem rendelkezik, akkor az adott adóra, támogatásra az Art. szabályait kell alkalmazni.
Az Art. 2. számú mellékletében nevesített adókon túl még számos adó (költségvetést illető befizetés) létezik. A konkrét esedékességi időpontokat általában ezek az anyagi jogszabályok megjelölik, de ha ez mégis elmaradna, az Art.-ben szereplő általános érvényű előírás alapján állapítható meg az előleg illetve az adó megfizetésének esedékessége.

II. AZ ÖNKORMÁNYZATI ADÓHATÓSÁGHOZ TELJESÍTENDŐ BEFIZETÉSEK

Általános rendelkezések

Az önkormányzati adóhatóság által nyilvántartott 100 forintot el nem érő adót az adózónak nem kell megfizetnie, és az önkormányzati adóhatóság az 100 forintot el nem érő adó-visszatérítést nem utalja ki, és nem tartja nyilván.

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény felhatalmazza a települési (községi, városi, fővárosi és kerületi) önkormányzat képviselőtestületét (továbbiakban: önkormányzat) arra, hogy a törvény rendelkezése szerint az illetékességi területén rendelettel helyi adót vezethet be.
Az önkormányzat adómegállapítási joga a törvényben meghatározott adóalanyokra és adótárgyakra terjed ki. Adóalany: általában a magánszemély, a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, a magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkező személyi egyesülése. Az adókötelezettség az önkormányzat illetékességi területén a következő adótárgyakra terjed ki:
- -az ingatlantulajdonra, az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogra,
- -munkaerő foglalkoztatására,
- -nem állandó lakosként való tartózkodásra és
- -a törvényben meghatározott gazdasági tevékenység gyakorlására.
Az önkormányzat rendeletével vagyoni típusú adók, kommunális jellegű adók és helyi iparűzési adók bevezetésére jogosult.
A helyi adókról szóló törvény keretjellegű szabályozás, ami azt jelenti, hogy a törvényben meghatározott adók bevezetésére csak az önkormányzat rendelete alapján kerülhet sor (a bevezetés szuverén döntési joga) és az adó mértékét a törvényben meghatározott keretek között az önkormányzat határozza meg.
Az Art. 2. számú mellékletének II. fejezete írja elő az önkormányzat hatáskörébe tartozó adók (adóelőlegek) megfizetésének az esedékességét.

A) Helyi adók

1. Építményadó, telekadó
Az adózónak félévenként, két egyenlő részletben kell az adót az adóév március 15-éig, illetve szeptember 15-éig megfizetnie.
2. Kommunális adó, iparűzési adó
a) A magánszemélynek félévenként, két egyenlő részletben kell az adót az adóév március 15-éig, illetve szeptember 15-éig megfizetnie.
b) A vállalkozó adóelőleget félévi részletekben az adóév március 15-éig, illetve szeptember 15-éig fizet.
c) A társasági adóelőlegnek az adóévi várható fizetendő adó összegére történő kiegészítésére kötelezett vállalkozónak az iparűzési adóelőleget a várható éves fizetendő adó összegére az adóév december 20. napjáig kell kiegészítenie.
d) Az ideiglenes (alkalmi) jelleggel végzett tevékenység utáni iparűzési adót legkésőbb a tevékenység befejezése napját követő hó 15. napjáig kell megfizetni.
e) A vállalkozó a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított tényleges adó különbözetét az adóévet követő év május 31-éig fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.
f) Az adózó az adóelőleget és az éves tényleges kötelezettség különbözetét 100 forintra kerekítve fizeti meg, illetve igényelheti.
3. Idegenforgalmi adó
a) [hatályon kívül helyezve]
b) Az adóbeszedéssel megfizetett idegenforgalmi adót az adózónak a beszedést követő hó 15. napjáig kell az adóhatósághoz befizetnie.
4. Ha az önkormányzat az adóelőleg és az adó megfizetése időpontjára más szabályokat állapít meg, akkor azt a rendeletében előírt időben kell teljesíteni.
B) A belföldi rendszámú gépjárművek adója
a) Az adózó a belföldi rendszámú gépjárművek után - a b) pontban foglaltak kivételével - a gépjárműadót félévenként, két egyenlő részletben az adóév március 15-éig, illetve az adóév szeptember 15-éig fizeti meg.
b) Az adókötelezettség keletkezése (változása) esetén az adóalany a félév időarányos részére őt terhelő adót az erről szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizeti meg.

III. KÖLTSÉGVETÉSI TÁMOGATÁSOK

1. Az állami adóhatóságtól a költségvetési támogatást az adózó 1000 forintra kerekítve igényelheti.

A rendelkezés az Art. bevallásra vonatkozó szabályával függ össze. A bevallásban 1000 forintra kerekítve kell a költségvetési támogatás összegét feltüntetni.

2. Ha a támogatást megállapító jogszabály eltérően nem rendelkezik,
a) a havonta megállapított költségvetési támogatást az adózó havonta a tárgyhót követő hó 20. napjától
b) a feltétel bekövetkeztéhez kötött költségvetési támogatást az előírt mellékletekkel ellátott bevallás benyújtása időpontjától igényelheti.

A támogatás igénybevételének esedékességi időpontjára - főszabályként - a tárgyhót követő hó 20-át jelöl meg az Art., tehát ezen időponttól nyílik meg az igénylési lehetősége az adózónak. A rendelkezés azonban figyelembe veszi azt is, hogy esetenként az anyagi jogszabályok speciális feltételekhez kötik a támogatás igénybe vételét. Erre tekintettel rendelkezik úgy az Art. 2. sz. melléklet III/2/b) pontja, hogy a feltétel bekövetkeztéhez kötött költségvetési támogatást az előírt mellékletekkel ellátott bevallás benyújtása időpontjától igényelheti az arra jogosult.

3. Az adózó a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari exporttámogatást havonta, a tárgyhót követő hó 20. napjától igényelheti.

Az Art. rendelkezése kevés támogatási jogcímre állapít meg konkrét szabályt. Ez nem is szükséges, hiszen az Art. 2. sz. melléklet III/3. pontja általános és különleges előírást is tartalmaz a költségvetési támogatás igénybevételének esedékességi időpontja tekintetében. A mezőgazdasági és élelmiszeripari exporttámogatással azonban nevesítetten foglalkozik az Art. Azt azonban, hogy milyen körülmények fennállása esetén vehető igénybe a mezőgazdasági és élelmiszeripari exporttámogatás, külön jogszabályok rendezik. [A 158/2010. (V.6.) Korm. rendelet].

4. Gyakoribb igénybevétel, egyszeri támogatási előleg
a) Az adóhatóság az adózó igénylésére a költségvetési támogatásokat kiutalja, kérelemre azt indokolt esetben gyakrabban folyósítja, illetve a költségvetési támogatásra egyszeri támogatási előleg kiutalását engedélyezi.
b) Ha az adóhatóság az adózó kérelmére gyakoribb (öt-tíz-tizenöt naponkénti) igénybevételt engedélyez, a hó közben igénybe vett előleg és a tárgyhónapra igényelhető tényleges támogatás különbözetét a tárgyhót követő hó 20. napjától lehet igényelni, vagy eddig kell megfizetni.
c) Egyszeri előleg igénybevételének engedélyezése esetén az igénybevétel lehetősége a tárgynegyedév első hónapjának 20. napjától nyílik meg, és azt a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig kell visszafizetni.

Az Art.-ben, vagy más jogszabályban meghatározottól eltérő gyakorisággal csak akkor igényelhet támogatást az adózó, ha azt kérelmére az adóhatóság engedélyezte. Ez az igénylés előlegnek minősül, amire nem is vonatkozik a támogatással kapcsolatos bevallási szabály [Art. 31. § (1) bekezdése]. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy azon időszak valós jogosultságát, amivel kapcsolatosan az adózó gyakrabban jutott hozzá a támogatási előleghez, ne kellene bevallania. Ezt a kérdést szabályozza az Art. 1. sz. melléklet I./B) 4./c) pontja.
A gyakoribb igénylés engedélyezése esetén az adózónak az előleg igényléséhez való joga azokon a napokon nyílik meg, amelyeket az erről rendelkező adóhatósági határozat megjelöl. Ha pl. 5 naponkénti igénylést engedélyezett az adóhatóság, ekkor a tárgyhó 5-én, 10-én, 15-én stb. nyílik meg az adózó igénylési joga.
Az Art. fenti rendelkezése úgy fogalmaz, hogy az adózó indokolt kérelme esetén engedélyezi az adóhatóság a gyakoribb igénylést vagy az egyszeri támogatási előleget. Adott esetben - amennyiben ez indokolt - akkor is engedélyezhető a gyakoribb igénylés, ha feltételhez kötött támogatásról van szó. Ez esetben azonban szükségszerű, hogy az adózó ritkábban (havonta) állapítsa meg támogatási igényét, mint amilyen gyakorisággal előleget vehet igénybe. Ez következik az Art. 1. sz. melléklet I/B. pontjának azon rendelkezéséből, mely szerint a költségvetési támogatás gyakoribb igénybevételére jogosult adózó a költségvetési támogatást havonta állapítja meg és arról a tárgyhót követő hó 20-áig tesz bevallást. Az adóhatóság tehát a körülmények alapján és nem a jogcím függvényében dönt a kérelemben foglaltakról.
Egyszeri támogatási előleget ugyancsak az adózó kérelmére engedélyezhet az adóhatóság. Az engedély egy negyedévre szól. Az előleg igénybevételére a tárgynegyedév első hónapjának 20. napjától nyílik meg a lehetőség. A támogatási előleg igénylése nem minősül bevallásnak [Art. 31. § (1) bekezdése].
5 Az Art. rendelkezése szerint az egyszeri támogatás összegét az adózó a negyedévet követő hó 20áig köteles visszafizetni. Nem kifogásolható azonban, ha az ezen időpontig teljesítendő visszafizetés összegét csökkenti az adózó az újabb engedély alapján őt ugyanazon jogcímen megillető előleg összegével, vagy az adott jogcímen a negyedév utolsó hónapjára bevallott igényjogosultság összegével, és csak a különbözetet fizeti be az adóhatóság megfelelő számlájára.

5. Adó-visszaigénylés, adó-visszatérítés
A visszaigényelt általános forgalmi adó kiutalása az igény benyújtását követő hó utolsó napján esedékes, ha az adózó az általános forgalmi adónak nem alanya, de a beszerzéseit terhelő általános forgalmi adót visszaigényelheti, és nem kérte a 22. § (15) bekezdése szerinti visszaigénylést. Egyebekben az adó visszaigénylésének, illetve visszatérítésének határidejére a 37. § (4) bekezdésének a rendelkezéseit kell alkalmazni.

IV. A JÖVEDÉKI ADÓVAL KAPCSOLATBAN A VÁMHATÓSÁGHOZ TELJESÍTENDŐ BEFIZETÉSEK

Jövedéki adó befizetése
A) Jövedéki adó előlege
Az adózó a jövedéki adó előlegét havonta, a tárgyhó 25. napjáig fizeti meg.
B) Jövedéki adó
Az adózó a jövedéki adó előlegének és a megállapított nettó jövedéki adónak a különbözetét havonta, a tárgyhót követő hó 20. napjáig fizeti meg, illetve ettől az időponttól igényelheti. Az előbbi rendelkezések a dohánygyártmányok esetében csak arra az adóra vonatkoznak, amelyet nem adójeggyel fizetnek meg.

Az 1. számú melléklet II. fejezete a jövedéki adó bevallásával, a 2. számú melléklet IV. fejezete az adóelőleg és adó befizetésével kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza. A bevallást és a befizetést is a vámhatósághoz kell teljesítenie az adózónak.

Általános rendelkezések:
A vámhatósághoz teljesítendő 1000 forintot el nem érő adókötelezettséget az adózónak nem kell megfizetnie, és a vámhatóság az 1000 forintot el nem érő adó-visszatérítést nem utalja ki, és nem tartja nyilván.

A vámhatósághoz befizetendő adók vonatkozásában az Art. korábban nem tartalmazott olyan öszszeghatárt, amely alatt - az adóhatósági tevékenység költségtakarékossága érdekében - sem befizetni nem kell a tartozásokat, sem pedig kiutalást nem lehet kezdeményezni. Az új szabályt indokolta, hogy a vámhatóságnál az ezer forint alatti összegek kiutalása, kezelése jelentős adminisztrációs és egyéb költséggel járt, amely költségek esetenként meghaladták a befizetendő, illetve a kiutalandó összeget.

3. SZÁMÚ MELLÉKLET A 2003. ÉVI XCII. TÖRVÉNYHEZ

ADATSZOLGÁLTATÁS

A törvény 52. §-a alapján az adatszolgáltatást a következők szerint kell teljesíteni:

A) A kifizető és a munkáltató adatszolgáltatása

A/I. [hatályon kívül helyezve]

A kifizető és munkáltató adatszolgáltatásának szabályai az Art. 31. § (2) bekezdésében találhatók meg. [lásd a 31. § (2) bekezdéshez fűzött magyarázatot]

A/II. A kifizető a termőföld bérbeadásából (földjáradékból) származó jövedelemről és a levont adóról, az adómentesség feltételéül szabott időtartamra kötött, de ezen időtartam lejárta előtt megszűnt haszonbérleti szerződésről és az adókötelessé vált időszakról, valamint a bérbeadott földterület ingatlan-nyilvántartási azonosító adatairól az adatszolgáltatást a földterület fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatósághoz teljesíti. Az adatszolgáltatásban fel kell tüntetni az adólevonás elmaradásának okát (természetben történő bérfizetés). Az adatszolgáltatást a kifizető papíralapú adathordozón az adóévet követő év március 31-éig teljesíti.

A termőföld bérbeadásából származó jövedelemről és a levont adóról a kifizetőt adatszolgáltatási kötelezettség terheli az Art. 3. sz. melléklet A/II. fejezete alapján.
Az Szja tv. 1. számú melléklet 9.4. pontja a termőföld bérbeadójával kapcsolatosan mentesíti a jövedelemadó alól a termőföld haszonbérbeadásából származó jövedelmet, ha a haszonbérleti szerződést a törvényben meghatározott 5 éves időtartamra kötik (adómentesség feltételéül szabott időtartam). Abban az esetben azonban, ha a haszonbérleti szerződés ezen időtartam előtt megszűnik (ide nem értve a szerződő feleken kívül álló okot, valamint a haszonbérleti szerződés azonnali hatályú felmondását), jövedelemadó fizetési kötelezettség keletkezik. A magánszemély ebben az esetben köteles a korábban meg nem fizetett adót késedelmi pótlékkal növelt összegben a szerződés megszűnése éve kötelezettségeként megállapítani, bevallani és megfizetni. Erre tekintettel rendelkezik úgy az Art., hogy amennyiben a haszonbérleti szerződés az adómentesség feltételül szabott időtartam előtt megszűnik, a kifizető a szerződés megszűnéséről, az ezáltal adókötelessé vált időszakról, továbbá a földterület ingatlan-nyilvántartási azonosító adatairól köteles adatot szolgáltatni az illetékes önkormányzati adóhatóságnak.
Az önkormányzati adóhatóság illetékességét a földterület fekvése határozza meg.

B) A biztosítóintézet adatszolgáltatása

A biztosítóintézet adatot szolgáltat a nyugdíjbiztosítás alapján folyósított nyugdíjszolgáltatás kifizetéséről, illetőleg arról, hogy a magánszemély az életvagy - az 1995. január 1-jét követően kötött - nyugdíjbiztosításának rendelkezési jogával a szerződéskötéstől számított 10 éven belül élt.
Az adatszolgáltatást, a kifizetést, illetőleg a rendelkezési jog gyakorlását követő év január 31-éig elektronikus úton kell teljesítenie az állami adóhatóság részére a magánszemély azonosításához szükséges adatok feltüntetésével.

A biztosítóintézetnek az adatszolgáltatást a székhelye szerinti állami adóhatósághoz kell teljesítenie. Az adatszolgáltatás elektronikus úton teljesíthető.
A biztosítóintézetet terhelő adatszolgáltatások közül - egyszerűsítés okán - 2011. január 1-jével a jogalkotó törölte a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási összeg kifizetésével összefüggőt, tekintettel arra, hogy az Szja tv. 1. számú melléklete 6.6. pontja alapján nem minősül adómentesnek a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítés összege, ezért a biztosítóintézetnek ezen a jogcímen történő kifizetése esetén adóelőleget kell levonnia és az Art. 31. § (2) bekezdése szerint bevallást benyújtani, amelyben erre vonatkozóan is szolgáltat adatot.

C) Az ingatlanügyi hatóság adatszolgáltatása

1. Az ingatlanügyi hatóság az ingatlan-nyilvántartási bejegyzési kérelem beérkezését követő 8 napon belül - az e törvény 21. §-ának (2) bekezdésében meghatározott, kitöltött nyomtatványt mellékelve - adatot szolgáltat az állami adóhatósághoz az illetékkiszabáshoz szükséges birtokában lévő adatokról, valamint ingatlanértékesítés esetén az ingatlan értékesítőjéről és az ingatlan szerződés szerinti értékéről, továbbá termőföld átruházása esetén a termőföld-értékesítés tényéről, az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogról ellenérték fejében való lemondás, ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése esetén az átruházó (átengedő), e jogot alapító, illetve megszüntető magánszemélyről és e jog szerződés szerinti értékéről. Az ingatlanügyi hatóság az adózó személyi adatait tartalmazó megkeresésre tájékoztatja az adóhatóságot az adózó tulajdonát képező - nyilvántartásában szereplő - valamennyi ingatlan adatáról.
2. [hatályon kívül helyezve]
3. Az ingatlanügyi hatóság az adómentesség feltételéül szabott időtartamra kötött haszonbérleti szerződés megkötéséről és megszűnéséről annak a földhasználati nyilvántartásba történő bejegyzésétől számított 8 napon belül adatot szolgáltat a termőföld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatóságnak.

Az ingatlan értékesítése és az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogról történő lemondás, ilyen jog visszterhes alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése esetén az erről szóló szerződést az ingatlanügyi hatóság, azaz a földhivatal (lásd a földhivatalokról, a Földmérési és Távérzékelési Intézetről, a Földrajzinév Bizottságról és az ingatlan-nyilvántartási eljárás részletes szabályairól szóló 338/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 1-2. §-át) részére kell benyújtani, ahol az ingatlan-nyilvántartásba bevezetik a változást (tulajdonátruházást, vagyoni értékű jogról való lemondást, ilyen jog visszterhes alapítását, átruházását (átengedését), megszüntetését). Vagyoni értékű jog az Itv. 102. § (1) bekezdés d) pontja alapján a földhasználat, az ingatlanon fennálló haszonélvezet és használat, valamint az ingatlan bérleti joga.
A földhivatal a bejelentésekről adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére, hogy az kivethesse az ügyfelet terhelő illetéket.
Az ingatlan és a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem után az adó mértéke 16 %. A magánszemélynek az ingatlanértékesítéséből származó jövedelmét és az ahhoz kapcsolódó adót az adóbevallásában kell feltüntetnie.
Az adatszolgáltatás célja az is, hogy az adóhatóság ellenőrizni tudja, a magánszemély adóbevallásában feltüntette-e az ingatlan értékesítésből származó jövedelmét.
A termőföld haszonbérbeadásával kapcsolatosan nemcsak a kifizetőt kötelezi adatszolgáltatásra a jogszabály [Art. 3. sz. melléklet A/II. fejezet], hanem a földhivatalt is.
Az Szja tv. 1. számú melléklet 9.4.1. pontjában foglaltak szerint megkötött szerződésről, illetve az adómentesség feltételéül szabott időtartamon belül megszűnt (ide nem értve a szerződő feleken kívül álló okot, valamint a haszonbérleti szerződés azonnali hatályú felmondását) szerződésről a földhivatal az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéstől számított 8 napon belül köteles az illetékes önkormányzati adóhatóságot tájékoztatni.
Az önkormányzat illetékességét itt is a földterület fekvése határozza meg.

D) A hitelintézet, pénzforgalmi szolgáltató és a befektetési szolgáltató adatszolgáltatása

D/I. A hitelintézet adatszolgáltatása

1-4. [hatályon kívül helyezett]
5. A pénzforgalmi számlát vezető pénzforgalmi szolgáltató - a cégjegyzékbe bejelentett pénzforgalmi számlára vonatkozó adatok kivételével - a pénzforgalmi számla megnyitását és megszüntetését annak időpontját követő hó 15. napjáig a pénzforgalmi jelzőszám feltüntetésével közli az állami adóhatósággal.

A jogalkotó 2011. január 1-jével hatályon kívül helyezte a lakáscélú megtakarítás kifizetésével kapcsolatos adatszolgáltatást, 2012. január 1-jével a lakáscélú megtakarítás után járó adókedvezmény igénybevételéhez az adózónak kiadott igazolásra vonatkozó adatszolgáltatás előírását, tekintettel arra, hogy az Szja tv. e tárgykört szabályozó 37. §-a már 2003. január 1. óta nem hatályos.
A pénzforgalmi szolgáltató adatszolgáltatási kötelezettsége, hogy a pénzforgalmi számla megnyitását és a megszűntetését az állami adóhatóságnak jelezze, annak időpontját követő hó 15. napjáig.
A törvény a cégjegyzékbe bejelentett pénzforgalmi számlára vonatkozóan ezen kötelezettséget nem írja elő, mivel a Ctv. 24. § (6) bekezdése értelmében a cég pénzforgalmi számlájára vonatkozó adatot a pénzforgalmi szolgáltató a pénzforgalmi számla megnyitását, illetve megszüntetését követő 8 napon belül - elektronikus adattovábbítás útján - közli a cégbírósággal. Így tehát az adóhatóság ezen információkról már a cégbíróság útján értesül. Az adatszolgáltatási kötelezettség kiterjed a cég pénzforgalmi számlájával kapcsolatos változásra is, a változás bejegyzése automatikusan, elektronikus úton történik.
Az Art. 38. §-a előírja, hogy a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózónak átutalással kell teljesítenie fizetési kötelezettségét. Az adózónak járó költségvetési támogatást az adóhatóság e számlára utalja ki. Amennyiben az adózó nem teljesíti fizetési kötelezettségét, az adóhatóság hatósági átutalási megbízást (inkasszót) nyújt be és leemeli a tartozás összegét az adózó számlájáról. Ezért az idézett jogszabály előírja a pénzforgalmi szolgáltató számára az adatszolgáltatást az olyan számlanyitásról, amelyről az adóhatóság a cégbíróságtól (az egyablakos rendszeren keresztül) nem értesül.

D/II. A befektetési szolgáltató adatszolgáltatása

A befektetési szolgáltató az adóévet követő január 31-éig elektronikus úton adatot szolgáltat az állami adóhatósághoz az olyan ügyletben részt vevő személyek (felek) - ha egyikük, vagy mindegyikük magánszemély - azonosító adatairól, adóazonosító jeléről/adószámáról, amely ügyletben az egyik fél tulajdonában lévő értékpapír(értékpapír-letéti) számláról másik fél tulajdonában lévő értékpapír(értékpapír-letéti) számlára értékpapír áthelyezésére kapott megbízást teljesített. Az adatszolgáltatás tartalmazza továbbá az áthelyezett értékpapír fajtáját, névértékét, valamint - ha a megbízást adó fél igazolja, vagy arról nyilatkozik - az értékpapír átruházása ellenében megszerzett bevételt.

Az adóelkerülés lehetőségét szűkíti a D/II. pont azzal, hogy rendelkezést tartalmaz a befektetési szolgáltatók adatszolgáltatási kötelezettségére az értékpapír-transzferekhez kapcsolódóan. Az adatszolgáltatás hatékonyabb ellenőrzést tesz lehetővé arra vonatkozóan, hogy a transzfer-ügyletben részt vevő felek adókötelezettségüket az értékpapír transzfer - ügylet alapjául szolgáló, közöttük megvalósult jogügylet tartalmának megfelelően teljesítik-e.

E) Az önkormányzat jegyzőjének adatszolgáltatása

Az önkormányzat jegyzője az általa kiadott (visszavont, módosított) jövedéki termékkel folytatott kereskedelmi tevékenységre jogosító működési engedélyről 15 napon belül adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak.

Az adatszolgáltatási kötelezettség a jövedéki adóról szóló törvény azon rendelkezésével függ öszsze, mely szerint az állami adóhatóság meghatározott esetekben ellenőrzést köteles lefolytatni jövedéki adóval összefüggő ügyben a Jöt. 5. § (5) bekezdése alapján. Ahhoz, hogy ezen kötelezettségének az adóhatóság eleget tudjon tenni, ismernie kell a jövedéki terméket forgalmazó adózók adatait. Az állami adóés vámhatóság integrációjával, az ügyfélnyilvántartás egységesítésével összefüggésben a szövegből 2012. január 1-jével kikerült a vámhatóság adatszolgáltatására vonatkozó rendelkezés.

F) Nyugdíjat, rehabilitációs járadékot, korhatár előtti ellátást, szolgálati járandóságot, balettművészeti életjáradékot, átmeneti bányászjáradékot folyósító szerv adatszolgáltatása

A nyugdíjat, rehabilitációs járadékot, korhatár előtti ellátást, szolgálati járandóságot, balettművészeti életjáradékot, átmeneti bányászjáradékot folyósító szerv - az állami adóhatóságnak az Art. 31. §-ának (2) bekezdése szerinti bevallásban lévő adatok alapján a nyugdíj, korhatár előtti ellátás, szolgálati járandóság, balettművészeti életjáradék vagy átmeneti bányászjáradék mellett munkát vállaló személyekre a természetes személyazonosító adatok és az adóazonosító jel feltüntetésével az adóévet követő év január 31. napjáig teljesített elektronikus adatszolgáltatása alapján - az előzőekben megjelölt adatok feltüntetésével az adóévet követő év február 15. napjáig az állami adóhatóság felé elektronikus úton adatot szolgáltat a kifizetett nyugellátás, rehabilitációs járadék, korhatár előtti ellátás, szolgálati járandóság, balettművészeti életjáradék, átmeneti bányászjáradék adóévi összegéről. Az állami adóhatóság a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozókra az előzőekben meghatározott feltételek szerinti adatszolgáltatást az adóévet követő év március 15-ig, a nyugdíjat, rehabilitációs járadékot, korhatár előtti ellátást, szolgálati járandóságot, balettművészeti életjáradékot, átmeneti bányászjáradékot folyósító szerv pedig március 31-ig teljesíti.

Az állami adóhatóság a nyugellátás, rehabilitációs járadék, korhatár előtti ellátás, szolgálati járandóság, balettművészeti életjáradék vagy átmeneti bányászjáradék folyósítása mellett munkát végző magánszemélyekre vonatkozó adatokról az Art. 52. § (7) bekezdés b) pont be) alpontja és e) pontja alapján adatot szolgáltat a folyósító szerv részére, mivel e szervek nem rendelkeznek arra vonatkozó adatról, hogy mely, ellátásban részesülő magánszemélyek végeznek kereső tevékenységet. Az adatszolgáltatást követően a fent megjelölt ellátásokat folyósító szerv évenkénti gyakorisággal, az adóévet követő év február 15-éig az Art. 3. számú mellékletének F) pontjában foglaltak szerint szintén adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére.

G) Hatósági adatszolgáltatás

1. Az építésügyi hatóság az általa kiadott jogerős használatbavételi, illetőleg jogerős fennmaradási engedély egy példányát, a jogerőre emelkedés közlése időpontjának megjelölésével megküldi az illetékes önkormányzati adóhatósághoz és az ingatlan fekvése szerint illetékes állami adóhatósághoz.

A helyi adók megállapítása és kivetése érdekében az építésügyi hatóság az önkormányzati adóhatóságot is értesíti a használatbavételi engedély illetve a fennmaradási engedély kiadásáról. A használatbavételi engedély (fennmaradási engedély) tartalmazza azokat az adatokat, amelyek alapján a helyi adók (építményadó, telekadó) megállapítására sor kerülhet. 2011. január 1-jétől a jogalkotó az adatszolgáltatási kötelezettséget kiterjesztette az állam adóhatóság irányába is. A módosítás gyorsítja az ügyfelek ügyintézési idejét bizonyos ügyekben, így illetékügyekben a lakóház építésére biztosított négy éves kedvezményt igénybevevő ügyfelek ügyeit nem csak a négy év elteltével, hanem már a használatbavételi engedély kiadásakor le lehet zárni, ha építésügyi hatóság az ingatlan fekvése szerint illetékes állami adóhatóságnak is megküldi az engedélyt.

2. A közúti közlekedési nyilvántartási szerv, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását vezető központi szerv a járműnyilvántartásából, valamint az 1992. évi LXVI. törvény szerinti nyilvántartásból a január 1-jei állapotnak megfelelő adatokat január 31. napjáig közli a gépjárműadó kivetésére illetékes települési önkormányzati, a fővárosban a kerületi önkormányzati adóhatósággal a következő tartalommal:
a) a gépjármű rendszáma, alvázszáma, személygépjármű saját tömege, tehergépjármű saját tömege és megengedett együttes tömege,
b) a gépjármű - gépjárműadóról szóló törvény szerinti - tulajdonosának neve, lakcíme, illetőleg székhelye vagy telephelye, magánszemély adózó esetén természetes azonosító adatai, nem magánszemély adózó esetén cégjegyzékszáma,
c) gépjármű forgalomba helyezésének, forgalomból való kivonásának időpontja, valamint a kivonás oka,
d) a tulajdonváltozás időpontja,
e) a gépjármű környezetvédelmi osztályba sorolása,
f) a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 18. §-ának 3. és 7. pontja szerinti gépjármű teljesítménye (kW, ennek hiányában LE), gyártási éve,
g) a tehergépjármű, az autóbusz légrugós vagy azzal egyenértékű rugózási rendszerének (útkímélő tengely) tényét.

Az adatszolgáltatás alapján történő új adómegállapítási mód bevezetésével a gépjárműadó tekintetében teljesítendő adatszolgáltatási szabályok is átalakultak. Az Art. - évente egy teljeskörű, és változásokkal kapcsolatban havonta teljesítendő - adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH) számára.
A gépjármű-adóztatás a KEK KH által vezetett járműnyilvántartás adatai alapján történik. A légrugós tehergépjárművekre, autóbuszokra az adómérték kisebb (1200 Ft/100 kg), mint a nem légrugós tehergépjárművekre (1380 Ft/100 kg). A légrugózásra vonatkozó adatokat a járművek döntő többsége esetén ugyanakkor a járműnyilvántartás tartalmazza, ezért az igazolási kötelmet a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) csak azokra az esetekre tartja fenn, amelyekben a járműnyilvántartásból nem tűnik ki a rugózási rendszer milyensége.

3. A közúti közlekedési nyilvántartási szerv, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szerv a járműnyilvántartásból, valamint az 1992. évi LXVI. törvény szerinti nyilvántartásból
a) minden hónap 20. napjáig az előző hónap utolsó napja szerinti állapotnak megfelelő, az előző adatszolgáltatási időszakhoz képest bekövetkezett adókötelezettséget érintő változásokat (pl. gépjármű forgalomba helyezése, forgalomból való kivonása, átalakítása, teljesítményadatának, illetve környezetvédelmi osztályba sorolásának módosulása),
b) január 20. napjáig a tárgyévet megelőző évben bekövetkezett tulajdonos-változásról szóló, régi tulajdonos által teljesített változás-bejelentést,
c) január 20. napjáig azon tulajdonos tulajdonjoga kezdetének és megszűnésének időpontját, akit (amelyet) a közlekedési igazgatási hatóság a tárgyévet megelőző évben anélkül tüntetett fel utólag tulajdonosként a járműnyilvántartásban, hogy bejelentési kötelezettségének eleget tett volna, feltéve, hogy tulajdonjoga valamely naptári év első napján fennállt (a továbbiakban e tulajdonos: köztes tulajdonos),
d) 2011. január 20. napjáig a 2006. január 1. és 2009. december 31. közötti időszakban a közlekedési igazgatási hatóság által a járműnyilvántartásba utólagosan bejegyzett köztes tulajdonos tulajdonjoga kezdetének és megszűnésének időpontját
a 2. pont szerinti adattartalommal közli a gépjárműadó kivetésére illetékes települési önkormányzati, a fővárosban a kerületi önkormányzati adóhatósággal.

Az éves adatszolgáltatási kötelezettség mellett a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH) minden hónap 20. napjáig az előző hónap utolsó napja szerinti állapotnak megfelelően közli az illetékes önkormányzati adóhatósággal az előző adatszolgáltatási időszakhoz képest bekövetkezett adókötelezettséget érintő változásokat (gépjármű forgalomba helyezése, forgalomból való kivonása, környezetvédelmi osztályba sorolásának módosulása), továbbá január 20. napjáig a tárgyévet megelőző évben bekövetkezett tulajdonosváltozásról szóló régi tulajdonos által teljesített változásbejelentést.
A Gjt. értelmében, ha az eladó az okmányirodánál bejelenti gépjárműve eladását az adóév végéig, akkor is megszabadul az adóalanyiságától, ha a vevője nem jelenti be a vétel tényét. Az eladó gépjárműve adóztatására illetékes adóhatóság kap adatot az eladásról, s meg is szünteti az adókötelezettséget, a vevő szerint illetékes adóhatóság viszont nincs abban a helyzetben, hogy a vevőt adóztassa. Egyfelől azért, mert a közlekedési igazgatási hatóság a járműnyilvántartásba csak az eladói bejelentés alapján a vevőt tulajdonosként nem tüntetni fel, másfelől pedig azért, mert az eladói bejelentésben szereplő vevői adatok jelenleg nem képezik részét a járműnyilvántartásnak. A járműnyilvántartásba a közlekedési igazgatási hatóság akkor jegyzi be az eladótól tulajdonjogot szerző, ám bejelentési kötelezettségét nem teljesítő vevőt, mint tulajdonost, ha később e vevő is eladja gépjárművét, s a tőle tulajdonjogot szerző személy bejelentési kötelezettségét teljesíti. A vevői bejelentést elmulasztó, ún. köztes tulajdonosról szóló adatszolgáltatással - 2011. január 1-jétől - a vevő szerint illetékes önkormányzati adóhatóság képes a kötelezettségét elmulasztó adózó pótlólagos adóztatására.

4. Az első fokon eljáró közlekedési igazgatási hatóság által a jármű tulajdonjogának, üzemben tartói jogának bejegyzésére, ezek valamelyikének változására irányuló eljárás során a közlekedési igazgatási ügymenetet támogató informatikai rendszerben rögzített, az ügyfél által bemutatott, a gépjármű és pótkocsi vagyonszerzési illetékének megfizetését igazoló készpénz-átutalási megbízás azonosító számát, gyártójának kódját, valamint a befizetett illeték összegét a közúti közlekedési nyilvántartást vezető szerv útján, továbbá a közúti közlekedési nyilvántartást vezető szerv a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 9. § (1) és (2) bekezdésében szereplő adatok közül a gépjármű és pótkocsi vagyonszerzési illetéke teljesítésének ellenőrzéséhez szükséges adatokat (a jármű fajtáját, gyártmányát, típusát, kategóriáját, forgalmi rendszámát, hengerűrtartalmát, kamratérfogatát, teljesítményét, össztömegét, gyártási évét, a járműtulajdonos, üzemben tartói jog jogosítottja azonosító adatait, lakcímét, székhelyét, adóazonosító számát) elektronikus úton továbbítja az állami adóhatóságnak.

A gépjármű tulajdonjogának megszerzéséhez kapcsolódó illetékfizetési kötelezettség a törvény erejénél fogva keletkezik. Ezen illetékfizetési kötelezettségek adózói folyószámlán történő előírásához azonban az állami adóhatóságnak nem áll rendelkezésére sem bevallás, sem fizetési meghagyás vagy más határozat, amely az illetékfizetési kötelezettséget az adott adózóra nézve meghatározná. Annak ellenőrzéséhez, hogy a gépjármű vagyonszerzéshez kapcsolódó illetékfizetési kötelezettség előírásának alapjául szolgáló befizetések helyes összegben kerültek-e megállapításra illetve, hogy a befizetést igazoló postai készpénz-átutalási megbízások kitöltési hiányosságai miatt rendezetlen befizetések utólagos előírása megvalósítható legyen, az állami adóhatóság számára szükséges a közúti közlekedési nyilvántartásból történő adatszolgáltatás. A rendezetlen, azaz illetékkötelezettséget konkrét adózóra nem meghatározó befizetésekkel kapcsolatban - adatszolgáltatás hiányában - az állami adóhatóság nem tudta teljesíteni az illetékekkel kapcsolatos ügyiratok kezeléséről, valamint az illetékek kiszabásáról, elszámolásáról és könyveléséről szóló 40/2006. (XII. 25.) PM rendelet 5. § (4) bekezdésében és 6. §-ában meghatározott kötelezettségét. Az Art. 3. számú mellékletének G) pont 4. alpontjában a közúti közlekedési nyilvántartást vezető szerv számára elektronikus úton történő adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő a gépjármű és pótkocsi vagyonszerzési illetékének megfizetését igazoló készpénz-átutalási megbízás azonosító számáról, gyártójának kódjáról, valamint a befizetett illeték összegéről. A gépjármű és pótkocsi vagyonszerzési illetéke teljesítésének ellenőrzése érdekében a törvény az elektronikus úton történő adatszolgáltatást kiterjeszti a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 9. § (1) és (2) bekezdésében szereplő adatok közül az ellenőrzéshez szükséges adatok (a jármű fajtája, gyártmánya, típusa, kategóriája, forgalmi rendszáma, hengerűrtartalma, kamratérfogata, teljesítménye, össztömege, 2012. január 1-jétől - összhangban a gépjármű vagyonszerzési illetékének megállapítására vonatkozó Itv. rendelkezések változásával, amelynek alapján az illeték mértékét a jármű hajtómotorjának teljesítménye, és a jármű gyártástól számított kora alapján kell meghatározni - a gyártási év, a járműtulajdonos, üzemben tartói jog jogosítottja azonosító adatai, lakcíme, székhelye, adóazonosító szám) körére is.

5. Az okmányiroda, valamint a vámhatóság minden hónap 15. napjáig az előző hónap utolsó napja szerinti állapotnak megfelelően adatokat szolgáltat az "E" és "P" betűjelű ideiglenes rendszámtábla kiadásáról a kérelmező lakóhelye (székhelye) szerint illetékes önkormányzati adóhatósághoz. Az adatszolgáltatás tartalmazza a kérelmező nevét, anyja nevét, születési helyét és idejét, valamint lakcímét (székhelyét), továbbá a gépjármű fajtáját és rendszámát.

Szintén a gépjármű adóhoz kapcsolódóan teljesít adatszolgáltatási kötelezettséget az okmányiroda, valamint a vámhatóság. E szervek minden hónap 15. napjáig az előző hónap utolsó napja szerinti állapotnak megfelelően adatokat szolgáltatnak az "E" és "P" betűjelű ideiglenes rendszámtábla kiadásáról a kérelmező lakóhelye (székhelye) szerint illetékes önkormányzati adóhatósághoz.

6. Az építésfelügyeleti hatóság az építőipari kivitelezési tevékenység megkezdésével kapcsolatban bejelentett adatok közül az alábbi tartalommal - elektronikus úton - adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak:
a) az építési helyszín címe, helyrajzi száma,
b) a kivitelező (vállalkozó) neve (elnevezése), címe (székhelye), adóazonosító száma, kivitelezési jogosultságának (vállalkozói engedély, cégbírósági bejegyzés) külön jogszabály szerinti igazolása.

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 58. §-a az építtető számára az első fokú építésügyi hatósághoz történő, kivitelezőre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő. Az építésügyi hatóság az Art. 3. számú mellékletének G) pontja 6. alpontja szerint az építtető által szolgáltatott adatok közül az építési helyszínre és a kivitelezőre vonatkozó adatokat az állami adóhatósághoz továbbítja.

7. Az okmányiroda, illetve a fővárosi és megyei kormányhivatal - minden hónap 15. napjáig az előző hónap utolsó napja szerinti állapotnak megfelelően, elektronikus úton - megküldi az állami adóhatóság részére azon személyek természetes személyazonosító adatait, adóazonosító számát, állampolgárságát, elektronikus levélcímét, ügyfélkapu azonosítóját, akik ügyfélkaput létesítettek vagy szüntettek meg.

Az Art. 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezése alapján az ügyfélkapu létesítésére jogosult szervek az ügyfélkapu létesítésére vonatkozó adatokat havi rendszerességgel megküldik az állami adóhatóság részére. Az állami adóhatóságnak egyes törvényi kötelezettségei teljesítéséhez szüksége van arra vonatkozó adatra, hogy a magánszemély rendelkezik-e ügyfélkapuval. Például a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény 5/A. § (5) bekezdése alapján, ha a magánszemély rendelkezik ügyfélkapuval, az adóhatóság az adó 1 %-áról történt rendelkezésnek megfelelő összeg átutalását követő 15 napon belül a központi elektronikus szolgáltató rendszerben, elektronikus úton ad tájékoztatást a nyilatkozatban foglalt rendelkezés teljesítéséről.

8. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási kötvényeket nyilvántartó szerv, a közúti közlekedési nyilvántartási szerv a kötvénynyilvántartásból, illetve a közúti járműnyilvántartásból a tárgyévet követő év január 31-ig a kötelező gépjárműfelelősség-biztosítási jogviszony díj nemfizetési okból való megszűnéséről, továbbá ha a biztosító értesítése alapján a gépjármű forgalomból való kivonása iránti eljárás indul, az állami adóhatósághoz - elektronikus úton - adatot szolgáltat a következő tartalommal:
a) a biztosított (üzemben tartó) neve (jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet megnevezése, továbbá cégjegyzékszáma, illetve nyilvántartási száma), születési helye, születési ideje, anyja neve és lakcíme, illetőleg székhelye (fióktelepe),
b) a gépjármű hatósági jelzése (rendszáma) és alvázszáma,
c) a kockázatviselés kezdetének, megszűnésének időpontja,
d) a gépjármű forgalomból való kivonásának időpontja.

2012. január 1-jétől a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási kötvényeket nyilvántartó szerv is adatszolgáltatásra köteles a kötvénynyilvántartásból az Art. 3. számú melléklet G) 8. pontjában foglaltak szerint az állami adóhatóság adóztatási, illetve ellenőrzési, végrehajtási tevékenysége hatékonyságának növelése érdekében, az újonnan bevezetett baleseti adóval összefüggésben.

H) Az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott új közlekedési eszközt értékesítő adózó adatszolgáltatása

Az adózó az állami adóhatósághoz az értékesítés napját magába foglaló általános forgalmi adómegállapítási időszakot követő hónap 20. napjáig az erre a célra rendszeresített nyomtatványon adatot szolgáltat
a) az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró, közösségi adószámmal nem rendelkező vevő nevéről, címéről,
b) az új közlekedési eszköz azonosító adatairól és általános forgalmi adó nélkül számított ellenértékéről,
c) a számla kiállításának időpontjáról, illetve az első forgalomba helyezés időpontjáról, ha az megelőzi a számlakiállítás időpontját.

Az új közlekedési eszközök közösségen belüli értékesítésére sajátos áfa-fizetési szabályok vonatkoznak, mely szerint az új közlekedési eszköz utáni általános forgalmi adót - függetlenül az adóalanyiságtól - a vevő illetősége szerinti tagállamban kell megfizetni. Az áfa-kötelezettség teljesítésének ellenőrizhetősége érdekében az új közlekedési eszközök közösségen belüli értékesítéséről a tagállamok adatot szolgáltatnak egymásnak. Ehhez kapcsolódóan az új közlekedési eszközt értékesítő adózót az Art. adatszolgáltatásra kötelezi mindazon értékesítésekről, melyeket közösségi adószámmal nem rendelkező, más tagállami illetőségű vevő részére teljesített. Az adatszolgáltatás a vevő és a közlekedési eszköz azonosító adatait, az áfa nélküli ellenértéket, a számla kiállításának időpontját, illetve az első forgalomba-helyezés időpontját tartalmazza, ha az a számlakiállítást megelőzően történt. Az adatszolgáltatást a 2012. január 1-jétől hatályos szabályok szerint az értékesítés napját magába foglaló általános forgalmi adómegállapítási időszakot követő hónap 20. napjáig kell teljesíteni az állami adóhatósághoz. Az adatszolgáltatási határidő módosításának indoka az egyes áfa adatszolgáltatások benyújtási határidejének egységesítése, ezáltal az adózói adminisztráció csökkentése.

I) Az állami foglalkoztatási szerv adatszolgáltatása

1. Az állami foglalkoztatási szerv elektronikus úton az állami adóhatósághoz az adóévet követő január 31-éig adatot szolgáltat azon személyek azonosító adatairól, adóazonosító jeléről, akiknél a munkanélküli-ellátás folyósítását az ellátásra való jogosultságot kizáró kereső tevékenység miatt szüntették meg, lehetőség szerint az e személyek munkaadóiról, azok adószámának feltüntetésével, valamint a folyósítás megszűnésének időpontjáról.

Az állami foglalkoztatási szervek, azaz a Foglalkoztatási Hivatal és a munkaügyi központok (lásd a Nemzeti Munkaügyi Hivatalról és a szakmai irányítása alá tartozó szakigazgatási szervek feladat és hatásköréről szóló 323/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet 2. §-át) adatszolgáltatásának célja, hogy az adóköteles jövedelmet szerző magánszemélyről és az őt foglalkoztató munkáltatóról az adóhatóság információhoz jusson.
Az adatszolgáltatást az adóévet követő év január 31-ig kell teljesíteni adott adattartammal elektronikus úton.

2. Az állami foglalkoztatási szerv elektronikus úton az állami adóhatóság részére a tárgyhót követő hó 5. napjáig adatot szolgáltat az adott hónapban a Karrier Híd Program keretében kiadott, visszavont vagy ismételten kiadott Igazolással összefüggésben az Igazolással rendelkező adózó természetes személyazonosító adatairól, lakcíméről, adóazonosító jeléről, az Igazolás sorszámáról, kiállításának dátumáról, érvényessége kezdetéről és érvényessége lejártáról, az igazolás visszavonásáról, ismételt kiadásáról.

Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 2012. január 1-jétől vezette be a szociális hozzájárulási adó számított összegét csökkentő adókedvezményként a Karrier Híd Program megvalósítását célzó adókedvezményt. Ezzel összefüggésben szabályozza az Art. az állami foglalkoztatási szerv (a Karrier Híd Igazolást kiállító szerv) adatszolgáltatási kötelezettségét a Karrier Híd Igazolás kiállításával kapcsolatos adatokról az adókedvezmény jogszerű igénybevételének ellenőrzése érdekében. A Karrier Híd Programban való részvételre az a természetes személy jogosult, aki felmentését (felmondását) közvetlenül megelőzően kormánytisztviselői jogviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, hivatásos szolgálati jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban vagy költségvetési szervnél munkaviszonyban állt, és nem költségvetési szervnél helyezkedik el.

J) Adókedvezményre jogosító igazolásokról adatszolgáltatás

Az adókedvezményre jogosító igazolást kiállító szerv, ha olyan igazolást (bizonylatot) állít ki, amelynek alapján a magánszemély adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosult, a kedvezmény igénybevételére jogosító igazolás tartalmának közlésével adatot szolgáltat az adózónak kiadott igazolásról. Az adatszolgáltatást az adóévet követő év január 31-ig elektronikus úton az adókedvezményre jogosító igazolást kiállító szerv illetékes állami adóhatóságához kell teljesíteni.

Az adózók a Szja tv-ben meghatározott esetekben adókedvezmény igénybevételére jogosultak. A kedvezményt csak abban az esetben érvényesítheti a magánszemély, ha arról igazolással rendelkezik.
Az adókedvezményre jogosító igazolást kiállító szerv, ha olyan igazolást (bizonylatot) állít ki, amelynek alapján a magánszemély adókedvezmény (adómentesség) igénybevételére jogosult, a kedvezmény igénybevételére jogosító igazolás tartalmának közlésével adatot szolgáltat az adózónak kiadott igazolásról. Az adatszolgáltatást az adóévet követő év január 31-ig kell teljesíteni elektronikus úton.
2012. január 1-jétől a korábbi határidő (adóévet követő év február 15-e) azért módosult, mert ezáltal az igazolások korábbi időpontban feldolgozhatóak, ennélfogva a kiutalásnál és az ellenőrzések során felhasználhatóak lesznek.

K) A nyomtatványt forgalmazó (alforgalmazó) adatszolgáltatása

1. A nyomtatvány forgalmazó (alforgalmazó) az általa értékesített adóigazgatási azonosításra alkalmas számla-, nyugtatömbökről, szállítólevéltömbökről - jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában - vevőnkénti részletezésben adatot szolgáltat.
2. Az adatszolgáltatás tartalmazza:
a) az értékesített nyomtatványok (számlatömbök, nyugtatömbök, szállítólevéltömbök) megnevezését,
b) a nyomtatvány sorszámát (tól-ig),
c) a vevő nevét és címét (székhelyét, telephelyét),
d) a vevő adószámát,
e) a vevőt a vásárlás során képviselő magánszemély nevét és adóazonosító számát.
A nyomtatványt forgalmazó (alforgalmazó) az adatszolgáltatást negyedévenként a negyedévet követő hónap 20. napjáig teljesíti az elsőfokú állami adóhatóságához.

Az Áfa tv-ben megjelölt szabvány szerinti nyomtatványok (nyugta, számla) forgalmazóit adatszolgáltatási kötelezettség terheli.
A számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet 1/A. §-a előírja, hogy nyomtatvány (számla, nyugta) nyomdai úton történő előállítása kizárólag az állami adóhatóság által a nyomtatvány előállítója részére előre kijelölt sorszámtartományban folyamatosan, az adott sorszámtartományba illeszkedő sorszám kihagyás és ismétlés nélküli felhasználásával történhet. A nyomtatvány előállítója, illetőleg forgalmazója kizárólag az előbb említett követelményeknek megfelelő nyomtatványt értékesíthet.
Sorszámtartomány kijelölés esetén a döntésben arról is tájékoztatni kell a nyomtatvány-előállítót, hogy a nyomtatvány forgalomba bocsátásáról adatszolgáltatási kötelezettség terheli a NAV felé, függetlenül attól, hogy a nyomtatványt végfelhasználó vagy továbbértékesítő felé értékesítette.
2012. január 1-jétől a nyomtatványt forgalmazók adatszolgáltatása bővült a szállítólevéltömbök értékesítésére vonatkozó adatszolgáltatással, mivel a szállítólevél nyomtatványok forgalmának ellenőrzéséhez is kiemelt adóztatási érdek fűződik.

L) Költségvetési támogatás igénybevételéhez felhasználható igazolásokról adatszolgáltatás

Ha jogszabály költségvetési támogatás igénybevételéhez más szerv által kiállított igazolás (bizonylat) benyújtását írja elő, az igazolást kiállító szerv a kiállítás hónapját követő hó 15. napjáig adatot szolgáltat a kiállítást kérő személy székhelye, telephelye, lakóhelye szerint illetékes adóhatóságnak a kiadott igazolásról. Az adatszolgáltatás tartalmazza a kiállítást kérő személy nevét, elnevezését, adóazonosító számát, az igazolásban feltüntetett tényt, körülményt, adatot, valamint a támogatás igénylésének jogcímét. Az igazolás kiállítása megtagadható, ha az azt kérő nem közli a támogatás igénylésének jogcímét. Az igazoláson a támogatás igénylésének jogcímét fel kell tüntetni, az igazolás csak a megjelölt támogatás igénybevételéhez használható fel.

A támogatást igénylők kontrolljára ad lehetőséget az Art. ezen rendelkezése. Az adatszolgáltatás azokra a szervekre vonatkozik, amelyek igazolást kötelesek kiállítani annak érdekében, hogy a támogatás jogosultja azt igényelhesse. Az igazolás kiadási kötelezettséget jogszabályok írják elő a vonatkozó szervek részére. A kiadott igazolásról a kiállítást kérő személy (társaság) székhelye, telephelye, lakóhelye szerinti adóhatósághoz kell az adatszolgáltatást teljesíteni.

M) Soron kívüli adatszolgáltatás

A jogutód nélkül megszűnő adózó, illetőleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint egyéni vállalkozónak minősülő magánszemély, ha e tevékenységét megszünteti, vagy hatósági engedélyét jogerősen visszavonják, az e törvényben, illetőleg adótörvényben vagy költségvetési támogatást megállapító jogszabályban megállapított adatszolgáltatási kötelezettségét az éves elszámolású adókról benyújtott soron kívüli bevallással egyidejűleg teljesíti.

A szabály rendezi a jogutód nélkül megszűnő adózók adatszolgáltatási kötelezettségét. Az adótörvényekben, vagy költségvetési támogatást előíró jogszabályban szereplő adatszolgáltatási kötelezettséget ugyanis az adózónak az éves adókról benyújtott soron kívüli adóbevallásával egyidejűleg kell teljesítenie.

N) [hatályon kívül helyezve]

A cégbíróság terhére a tagi/részvényesi befolyásra illetve tulajdoni részesedésére vonatkozó, az évente történő adatszolgáltatás előírása 2012. január 1-jétől felesleges, mert a Ctv. rendelkezik ezen adatok automatikus átadásáról. (Az automatikus adatátadásra elsősorban az adóregisztrációs eljárás lefolytatása érdekében van szükség.)

O) Az önkormányzat jegyzőjének adatszolgáltatása

A jegyző az ingatlanokat terhelő adókról szóló bevallás benyújtására nyitva álló határidő lejártát követő 45 napon belül az állami adóhatóságnak adatot szolgáltat az önkormányzat illetékességi területén, a korrigált forgalmi érték szerinti adóztatás esetén az 500 millió forint forgalmi értéket elérő ingatlannal, alapterület szerinti adóztatás esetén az 1000 m2-t elérő épülettel, illetve 10 000 m2-t elérő telekkel rendelkező külföldön bejegyzett szervezetek tagjairól (tulajdonosairól), illetve az egyes tagokat megillető részesedés arányáról a külföldi szervezetek ingatlanadó bevallásában feltüntetett adatok alapján.

Az adatszolgáltatási kötelezettség amiatt terheli a cégbíróságot és az önkormányzati adóhatóságot, azaz a jegyzőt, mert illetékköteles a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betét (részvény, üzletrész, szövetkezeti részjegy, befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy) megszerzése. Az adatszolgáltatás az állami adóhatóság ellenőrzési tevékenységét segíti.

P) [hatályon kívül helyezve]

A 2012. január 1-jétől hatályos szabályok szerint a magánnyugdíjpénztári tagdíjak bevallási és befizetési adatait már nem az állami adóhatóság tartja nyilván, emiatt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét sem terheli ezzel összefüggésben adatszolgáltatási kötelezettség.

4. SZÁMÚ MELLÉKLET A 2003. ÉVI XCII. TÖRVÉNYHEZ

A KÜLFÖLDI SZEMÉLYEK EGYES JÖVEDELMEI ADÓZÁSÁNAK KÜLÖNÖS SZABÁLYAIRÓL

1. A külföldi illetőségű magánszemély a törvény szerint adó-, adóelőleg levonási kötelezettség alá eső kifizetőtől származó, belföldön végzett tevékenységből, illetve a jövedelemszerzés helye szerint belföldről származó jövedelmére, így különösen a kamatra, előadói, művészeti és sporttevékenységekért, bemutatókért, kiállításokért járó díjra, jogdíjra és osztalékra (a továbbiakban: adóköteles bevételre) az e mellékletben foglaltakat kell alkalmazni.
2. A külföldi illetőségű magánszemély adóköteles bevétele után a kifizető a kifizetett összegből az adót megállapítja, levonja és a kifizetést követő hó 12-éig fizeti meg. A kifizető állapítja meg, vallja be és fizeti meg a külföldi illetőségű magánszemélyt terhelő adót, ha a kifizetés, juttatás nem pénzben történt. Ilyenkor a kifizető a megfizetett adót könyveiben a külföldi személlyel szembeni követelésként mutatja ki.
A nemzetközi egyezmény szerinti adót vonja le a kifizető, ha a kifizetés időpontjáig a külföldi illetőségű magánszemély, illetőleg a képviseletében eljáró személy az e melléklet szerinti igazolásokat és nyilatkozatokat csatolja.

A külföldi magánszemélytől levont adó megfizetésének határideje megegyezik a személyi jövedelemadó előlegének befizetésére előírt határidővel, vagyis a kifizetést követő hónap 12. napjáig kell a kifizetett összegből levont adót megfizetni a külföldiek esetében is.
2005. május 10-étől az Art. a kettős adózást kizáró egyezmények érvényre jutását már a kifizetéskor biztosítja azáltal, hogy ha a kifizető a kifizetéskor ismeri az osztalékjövedelem jogosultjának adóügyi illetőségét, akkor az e szerinti egyezményt alkalmazva állapítja meg és vonja le a jövedelemadóját.
2010. január 1-jétől kerültek beiktatásra a nem pénzben teljesített juttatást terhelő adó megállapítására, bevallására és megfizetésére vonatkozó rendelkezések.

3. Nem kell az adót levonni, bevallani és megfizetni, ha nemzetközi egyezmény szerint a bevétel nem adóztatható belföldön, és a külföldi illetőségű magánszemély illetőségét igazolja.
4. [hatályon kívül helyezve]
5. Ha a külföldi illetőségű magánszemélytől levont adó mértéke magasabb, mint a nemzetközi egyezmény alapján alkalmazandó adómérték, akkor a külföldi illetőségű magánszemély az illetőségigazolás és a kifizető igazolása benyújtásával az állami adóhatóságnál adó-visszatérítési igényt terjeszthet elő. Az adókülönbözetet az adóhatóság a külföldi illetőségű magánszemély által megjelölt fizetési számlára utalja át.

A külföldi magánszemély adóvisszatérítési igényét a NAV Kiemelt Ügyek Adóigazgatóságához nyújthatja be a NAV Korm. r. 18. §-a szerint.

6. Az adó-visszatérítésre irányuló eljárásban a külföldi illetőségű magánszemélyt az adóhatóság előtti képviseleti jogosultságát igazoló letétkezelő, a kifizető részvénykönyvébe az osztalékfizetés időpontjában részvényesi meghatalmazottként bejegyzett személy is képviselheti. A letétkezelő, illetőleg a részvényesi meghatalmazott az erre jogosult személynek a képviseletre további meghatalmazást, megbízást adhat.

Az Art. 7. §-ában foglalt képviseleti szabályoknak megfelelően - a hatósági eljárásnak minősülő - adó-visszaigénylési kérelem előterjesztésére a letétkezelő, mint képviselő nem jogosult.
A speciális képviseletére vonatkozó szabállyal történő kiegészítéssel ezen általános képviseleti szabálytól eltérő rendelkezést tartalmaz - a külföldi magánszemélyek vonatkozásában - a melléklet 6. pontja.
A külföldi magánszemélyt a letétkezelőn túl a részvényesi meghatalmazott is képviselheti, továbbá az adókülönbözet visszatérítésére nemcsak belföldi bankszámlára történő utalással, hanem bármely (akár külföldi) számlára történő utalással is eleget tehet az adóhatóság.

7. A külföldi illetőség igazolására a külföldi adóhatóság - az adómentességhez való jogosultság igazolására a nemzetközi szervezet - által kiállított okirat angol nyelvű példányának magyar nyelvű szakfordításáról készült másolat szolgál (a továbbiakban: illetőségigazolás). Az illetőséget adóévenként akkor is igazolni kell, ha az illetőség a korábban benyújtott illetőségigazolás óta nem változott. A külföldi illetőségű magánszemély az illetőségigazolást az adóévben történt első kifizetés időpontját, illetősége változása esetén a változást követő első kifizetés időpontját megelőzően adja át. Amennyiben a külföldi illetőségű magánszemély a kifizetés időpontjáig nem tudja igazolni illetőségét, a kifizető az illetőségről írásbeli nyilatkozatát is elfogadhatja. Ha a külföldi illetőségű magánszemély az illetőségigazolást az adóbevallás benyújtásáig nem mutatja be, a kifizetéskor le nem vont (a juttatást követően meg nem fizetett) adót a kifizetőnek az adóév utolsó hónapját érintő kötelezettségként kell bevallania és megfizetnie. A bevallás benyújtását követően bemutatott illetőségigazolás alapján a kifizető az elévülési időn belül önellenőrzéssel helyesbíthet. A kifizető a nyilatkozatot és az illetőségigazolást megőrzi. Amennyiben hazai befektetési szolgáltató szolgáltatását határon átnyúló szolgáltatásként nyújtja, a külföldi illetőség igazolásaként elfogadhatja a szolgáltatást igénybe vevő személyazonosítására alkalmas okiratát, melyből a szolgáltatást igénybe vevő állampolgársága megállapítható és az adott személy illetőségére vonatkozó teljes bizonyító erejű nyilatkozatát.

A külföldi magánszemély a külföldi adóhatóság által kiállított okirat angol nyelvű példányának magyar nyelvű szakfordításáról készült másolattal adóévenként köteles igazolni illetőségét, még abban az esetben is, ha az illetősége nem változik.
A külföldi adóhatóság által kiállított illetőségigazolást az adóévben történő első kifizetés időpontját illetve illetősége megváltozása esetén a változást követő első kifizetést megelőzően kell átadni a kifizetőnek. Ez az igazolás az adóbevallás benyújtásáig a külföldi nyilatkozatával pótolható, ha azonban az illetőségigazolást az adóbevallás időpontjában sem mutatta be, akkor a kifizetőnek be kell vallania és be kell fizetnie a nemzetközi egyezmény és a vonatkozó hazai jogszabályok által előírt adó különbözetét.
A hazai befektetési szolgáltató, ha szolgáltatását határon átnyúló szolgáltatásként nyújtja, a külföldi illetőség igazolásaként elfogadhatja a szolgáltatást igénybe vevő személyazonosítására alkalmas okiratát, melyből a szolgáltatást igénybe vevő állampolgársága megállapítható és az adott személy illetőségére vonatkozó teljes bizonyító erejű nyilatkozatát.

8. A külföldi illetőségű magánszemély a kifizetést megelőzően, szakfordítással ellátott okiratban nyilatkozik arról, hogy a kifizetés tekintetében haszonhúzónak minősül-e, ha az alkalmazandó kettős adózás elkerülésére kötött egyezmény szerint e körülmény az adókötelezettséget befolyásolja. A letétkezelő az adóért vállalt korlátlan és egyetemleges felelőssége mellett nyilatkozhat a kifizető részére arról, hogy a külföldi illetőségű magánszemély a kifizetés tekintetében haszonhúzónak minősül-e. A nyilatkozat az ugyanazon szerződés alapján, ugyanazon jogcímen a naptári évben kifizetett összegre terjed ki a körülmények megváltozásáig. A kifizető az adó összegét helyesbíti, amennyiben a külföldi illetőségű magánszemély a nyilatkozatot a kifizetést követően, de a kifizető bevallását megelőzően teszi meg. Ebben az esetben a kifizető bevallásában a haszonhúzói nyilatkozatra tekintettel megállapított kötelezettséget tünteti fel, a különbözetet megfizeti vagy visszaigényli, valamint a külföldi illetőségű magánszeméllyel elszámol a különbözetről. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a külföldi illetőségű magánszemély a bevallást megelőzően korábbi nyilatkozatát helyesbíti. A bevallás benyújtását követően megtett nyilatkozat alapján a kifizető bevallását az elévülési időn belül önellenőrzéssel helyesbítheti. A kifizető a nyilatkozatot megőrzi.

A külföldi illetőségű magánszemélynek haszonhúzói minőségének igazolásához elegendő szakfordítással ellátott okiratba foglalt nyilatkozatot tenni arról, hogy az alkalmazandó kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény szerint e körülménytől függ az adója.
A haszonhúzó fogalmának meghatározásához mindig a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt kell alapul venni. Haszonhúzó nemcsak jogi személy, hanem magánszemély is lehet. A haszonhúzó az okiratban arról nyilatkozik, hogy az általa kapott osztalékot, kamatot, jogdíjat az illetősége államában adóbevallásában bevételként szerepeltette és utána az adót megfizette.
A haszonhúzói nyilatkozat benyújtásával kapcsolatos szabályok egyebekben az illetőségigazolás szabályaihoz hasonlóak. Az igazolást a kifizetést megelőzően kell megtenni, de az adóbevallás benyújtását követően megtett nyilatkozatot is elévülési időn belül el kell fogadni és a kifizető ebben az esetben önellenőrzést végezhet.
Az adózó helyett a letétkezelő is nyilatkozhat a kifizetőnek arról, hogy a külföldi illetőségű magánszemély haszonhúzónak minősül-e. Ez a külföldi illetőségű magánszemély helyett tett nyilatkozat csak akkor gyakorolható, ha a letétkezelő korlátlan és egyetemleges felelősséget vállal az adóért.
Tekintettel arra, hogy mind az illetőségigazolás, mind a haszonhúzói minőségről szóló nyilatkozat a magyar adóhatóság előtti eljárásban kerül bemutatásra, ezért a törvény 2011. január 1-jétől kötelezővé teszi annak magyar nyelvű szakfordítását.

9. Ha a külföldi illetőségű magánszemélyt megillető osztalékjövedelmet a kifizető részvényesi meghatalmazottnak (nominee) fizeti ki, a részvényesi meghatalmazott legkésőbb a kifizetés naptári évének utolsó napjáig magyar vagy magyar és angol nyelven kiállított, cégszerűen aláírt okiratban nyilatkozik a külföldi illetőségű magánszemély nevéről (elnevezéséről), lakóhelyéről, születési helyéről, idejéről, illetőségéről, a részére kifizetendő, illetőleg kifizetett, forintban meghatározott osztalék összegéről, amely alapján a kifizető az igazolást kiállítja és az adatszolgáltatási kötelezettségét teljesíti. Amennyiben a részvényesi meghatalmazott az osztalékfizetés időpontját követően teszi meg nyilatkozatát, a kifizető az igazolást a nyilatkozat kézhezvételét követő 30 napon belül állítja ki és kézbesíti. A kifizető az igazolást a kifizetéssel egyidejűleg állítja ki, ha a részvényesi meghatalmazott a kifizetői igazolás alapjául szolgáló adatokról a kifizetés időpontjáig nyilatkozik és az illetőségigazolást, haszonhúzói nyilatkozatot csatolja. Amennyiben az osztalékjövedelemben részesülő külföldi illetőségű magánszemélyről a kifizető a nyilatkozat alapján nem tud adatot szolgáltatni, a részvényesi meghatalmazott nevéről (elnevezéséről), székhelyéről, belföldi illetősége esetén adóazonosító számáról és a részére kifizetett osztalék összegéről teljesíti adatszolgáltatási kötelezettségét.
10. Az osztalékjövedelemben részesülő külföldi illetőségű magánszemély esetén a kifizető a kifizetést, illetőleg az adatszolgáltatást adóazonosító jel hiányában is teljesítheti.
11. Ha a kifizetőt azért terheli adófizetési kötelezettség, mert a külföldi illetőségű magánszemély részére az adóköteles bevételt nem pénzben juttatta és így az adót a törvényben előírt mértékkel fizette meg, adóbevallásában az egyezmény szerinti mértékkel megállapított adót tüntetheti fel, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtásakor rendelkezik illetőségigazolással, illetőleg haszonhúzói nyilatkozattal. A bevallás benyújtását követően bemutatott illetőségigazolás, megtett haszonhúzói nyilatkozat alapján a kifizető az elévülési időn belül az adót önellenőrzéssel helyesbítheti.
12. Ha a kifizetőt nem terhelte adólevonási kötelezettség, vagy a külföldi illetőségű magánszemély belföldön adóköteles jövedelmét nem kifizetőtől szerezte, a külföldi illetőségű magánszemély a személyi jövedelemadóról szóló törvény és e törvény rendelkezései szerint teljesíti adóbevallási, adóés adóelőleg fizetési kötelezettségét. A külföldi illetőségű magánszemély az adómegállapítás során figyelembe veszi a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmény alapján a rá vonatkozó adómértéket.
13. A kifizető a téves mértékkel levont, a levonni elmulasztott vagy be nem vallott adóért korlátlanul felel.

A szabályozás külön rendelkezik a részvényesi meghatalmazott igénybevétele esetén követendő eljárásról is.
2005. január 1-jétől az Art. lehetővé tette, hogy részvényesi meghatalmazott eljárása esetén a kifizető a kifizetésről szóló igazolást a részvényesi meghatalmazott nyilatkozata alapján legkésőbb az adóév végéig állítsa ki.
A törvény a külföldi állampolgárságú magánszemélyek esetében is általánosságban kötelezővé tette az adóazonosító jel megállapítását és az ezen történő adóhatósági nyilvántartást. Ez a szabályozás a külföldi illetőségű osztalékjövedelemben részesülő haszonhúzók esetében rendkívüli módon megnehezítené a külföldieket képviselő letétkezelők vagy részvényesi meghatalmazottak eljárását, ezért az Art. kivételesen eltekint az adóazonosító jel kötelező használatától.
Nem tartozik a kifizetői levonással érintett körbe az a külföldi magánszemély, aki közvetlenül a külföldi anyavállalattól kapja a jövedelmét, függetlenül attól, hogy később ezt a belföldi cégre átterhelik vagy sem. Ebben az esetben a belföldi cég közvetlenül nem teljesít kifizetést a külföldi magánszemélynek, ezért abból adóelőleget sem lehet levonni. Ebben az esetben a magánszemély önadózás útján az Szja tv. rendelkezéseinek megfelelően negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig megállapítja a bevételt terhelő adóelőleget és megfizeti.
Önadózás esetén az Art. 1. számú melléklet I./B)/3./g) pontja alapján a külföldi illetőségű magánszemély egyes jövedelmeinek adóbevallási szabályaira a 4. számú melléklet rendelkezései az irányadóak. Ha a kifizetőt nem terhelte adólevonási kötelezettség, vagy a külföldi személy belföldön adóköteles jövedelmét nem kifizetőtől szerezte, úgy az adóbevallási, adóés adóelőleg fizetési kötelezettség a külföldi magánszemélyt terheli, amelyet a Kiemelt Ügyek Adóigazgatóságánál teljesít a NAV Korm. r. 18. §-a szerint.

14. A jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet székhelyére, telephelyére nem önálló tevékenység végzésére kirendelt külföldi illetőségű magánszemély az adóévet követő év május 20. napjáig teljesíti bevallási kötelezettségét, feltéve, ha a kifizetőt nem terhelte adólevonási kötelezettség, vagy a külföldi illetőségű magánszemély belföldön adóköteles jövedelmét nem kifizetőtől szerezte. A nem önálló tevékenység végzésére kirendelt külföldi illetőségű magánszemély adóját az adóhatóság határozattal állapítja meg, ha az adózó az adóév végét megelőzően azzal a szándékkal hagyja el az ország területét, hogy az adóév során adóköteles tevékenység vagy jövedelemszerzés céljából vissza nem tér. Az ország területe elhagyásának időpontja előtt 30 nappal be kell jelenteni ennek tényét, valamint a bejelentéshez csatolni kell az adó megállapításához szükséges iratokat. Amennyiben a bejelentés és az iratok csatolása a megállapított határidőn belül nem lehetséges, ezen kötelezettséget attól az időponttól számított 15 napon belül kell együttesen teljesíteni, amelytől teljesítésük lehetővé válik.

A belföldi illetőségű jogi személy, egyéb szervezet mindig kifizetőnek minősül, ha a külföldi magánszemélynek jövedelmet juttat. Ekkor az Art. 4. számú melléklet 2. pontja szerint a külföldi illetőségű magánszemély adóköteles bevétele után a kifizető a kifizetett összegből az adót megállapítja, levonja és a kifizetést követő hó 12-éig fizeti meg.
A szabályozás előírja, hogy kirendelés esetén a külföldi magánszemélynek a magyar magánszemélyekkel egyező módon kell a bevallási kötelezettséget teljesíteni (május 20.). Ezen túl a törvény soron kívüli bejelentési kötelezettséget ír elő az országot véglegesen elhagyó külföldi magánszemélynek, melynek eredményeként az adóhatóság - a helyzet végleges rendezése érdekében - soron kívül határozattal állapítja meg a benyújtott iratok alapján a magánszemély adóját. Ennek a bejelentési és irat benyújtási kötelezettségnek az ország területének elhagyása előtt 30 nappal kell eleget tenni, amely kötelezettségnek sok esetben - még a legnagyobb igyekezet mellett sem - tudott eleget tenni az adózó. Ezt a problémát hivatott áthidalni az a 2010. január 1-jétől hatályos rendelkezés, amely lehetővé teszi, hogy amennyiben az ország területének elhagyása előtt 30 nappal a bejelentés megtétele és az iratok csatolása nem lehetséges, úgy attól az időponttól számított 15 napon belül kell ezen kötelezettségeknek eleget tenni, amelytől azok teljesíthetővé váltak.

15. Az ingatlannal rendelkező társasági tagot adóelőleg bevallási és fizetési kötelezettség nem terheli. Az ingatlannal rendelkező társaság tagja az adót a naptári évet követő év november 20-áig megállapítja, befizeti és az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bevallja.
16. Ha az ingatlannal rendelkező társaság tagja adókötelezettségét azért nem tudja megállapítani és bevallani, mert az ingatlannal rendelkező társaság e minőségét nem jelentette be az állami adóhatósághoz, az állami adóhatóság által megállapított, a tagot emiatt később terhelő adóért a társaságot korlátlan és egyetemleges kötelezettség terheli.

A 2010. január 1-jén hatályba lépett 15. és 16. pont a Tao. tv. azon módosításához kapcsolódik, amelynek alapján társasági adóalany lett az ingatlannal rendelkező társaság külföldi tagja is, vagyis a külföldi személy, illetve az üzletvezetése helye alapján külföldi illetőségű, ha ingatlannal rendelkező társaságban meglévő részesedésének elidegenítése vagy kivonása révén szerez jövedelmet. Ezen adózók adómegállapítási, bevallási és befizetési kötelezettségeit az Art. 4. számú mellékletének 15. és 16. pontjában meghatározott rendelkezések alapján teljesítik.
A Tao. tv. 4. § 18/a. pontja értelmében ingatlannal rendelkező társaság: az adózó, amennyiben 1. a beszámolójában vagy a belföldi illetőségű adózónak vagy külföldi vállalkozónak minősülő kapcsolt vállalkozásaival együttesen (a továbbiakban: csoport), az egyes beszámolókban kimutatott eszközök mérlegfordulónapi piaci értékének (együttes) összegéből a belföldön fekvő ingatlan értéke több mint 75 százalék és 2. tagja (részvényese) vagy a csoport valamelyikének tagja (részvényese) az adóév legalább egy napján olyan államban rendelkezik külföldi illetőséggel, amellyel Magyarország nem kötött a kettős adóztatás elkerüléséről egyezményt vagy az egyezmény lehetővé teszi az árfolyamnyereség Magyarországon történő adóztatását azzal, hogy
a) beszámoló alatt az adóévre vonatkozó, a naptári év (első ízben 2011.) május 31-éig rendelkezésre álló beszámolót kell érteni,
b) az illetőséget az adózó a tag (részvényes) nyilatkozata alapján veszi figyelembe, nyilatkozat hiányában a 2. pontban szereplő feltétel bekövetkezését kell vélelmezni,
c) az adózónak az ingatlan arányának megállapításához szükséges adatokról a naptári év július 31éig tájékoztatnia kell a csoporthoz tartozó valamennyi kapcsolt vállalkozását,
d) e rendelkezések az elismert tőzsdén jegyzett adózóra nem vonatkoznak,
e) nem kell e rendelkezéseket alkalmazni, ha az adózó vagy a csoporthoz tartozó kapcsolt vállalkozás egyik külföldi illetőségű tagja (részvényese) sem idegenítette el, vonta ki (részben sem) a részesedését a c) pont szerinti tájékoztatási kötelezettség esedékességét megelőző naptári évben.
Az ingatlannal rendelkező társaság tagjának adókötelezettsége az ingatlannal rendelkező társaságban lévő részesedés elidegenítésének, a jegyzett tőke tőkekivonás útján történő leszállításának napján keletkezik. (Tao. tv. 5. § (9) bekezdése) Az ingatlannal rendelkező társaság tagjának adóalapja a részesedés elidegenítésekor, illetve a társaság jegyzett tőkéjének leszállításakor az ellenértéknek a részesedés szerzési értékével és a szerzéshez vagy a tartáshoz kapcsolódó, igazolt kiadásokkal csökkentett pozitív összege (Tao. tv. 15/A. § (1) bekezdés), az adó mértéke pedig a pozitív adóalap 19 százaléka (Tao. tv. 19. (1) bekezdés).
Az Art. 17. § (16) bekezdése bejelentési kötelezettségként írja elő az ingatlannal rendelkező társaságnak, hogy e minőségét, illetve azt, hogy e minősége megszűnt évente augusztus 31-ig bejelentse. Az ingatlannal rendelkező társaság bejelentésében - a benyújtás időpontját megelőző naptári év vonatkozásában - nyilatkozik a társaság külföldi tagjai általi részesedés elidegenítéséről, az elidegenítés időpontjáról, a részesedés névértékéről, illetve a tag illetőségéről. Abban az esetben, ha az ingatlannal rendelkező társaság ezen bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, és az ingatlannal rendelkező társaság tagja emiatt nem tud eleget tenni adómegállapítási és adóbevallási kötelezettségének, és az adóhatóság ezt a megállapítani és bevallani elmulasztott adót utóbb a tag terhére ellenőrzés keretében megállapítja, ezért a kötelezettségért a társaságot korlátlan és egyetemleges kötelezettség terheli.

5. SZÁMÚ MELLÉKLET A 2003. ÉVI XCII. TÖRVÉNYHEZ

AZ ÁTALÁNYADÓT VAGY A TÉTELES ÁTALÁNYADÓT FIZETŐK ADÓZÁSÁNAK RENDJE

A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény szerint átalányadót vagy tételes átalányadót (a továbbiakban együtt: átalányadó) fizetők adózására a törvény rendelkezéseit az e mellékletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
1. Az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági kistermelői és a fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély az előző évre vonatkozó éves adóbevallásához fűzött - a határidő letelte előtt benyújtott - nyilatkozatban jelentheti be az átalány választását a tárgyévre. A mezőgazdasági kistermelő az átalány választását akkor is az előző évre vonatkozó éves bevallás időpontjáig jelentheti be, ha adóbevallásra nem kötelezett.

A választás lehetőség, amelyet az előző adóévre vonatkozó éves adóbevallás benyújtására elrendelt határidőig lehet az adóhatósághoz bejelenteni. A választással azonban csak az az adózó élhet, akinél a hatályos Szja tv. szerinti feltételek fennállnak. Az adózó, amennyiben az átalányadózást választotta, ettől csak akkor térhet el, ha az adóév folyamán a törvényben meghatározott bevételi határokat túllépte, illetve, ha a választáshoz a bejelentésekor sem álltak fenn a törvényi feltételek.

2. A tevékenységét kezdő, illetve egyesített tevékenység esetén az özvegy vagy örökös egyéni vállalkozó a bejelentkezésekor, illetve a tevékenység folytatásának bejelentésére nyitva álló határidőben jelenti be az átalányadózás választását. Az átalányadózónak, ha választását a következő évre is fenntartja, erről külön nyilatkoznia nem kell.

2000. január 1-jétől a kezdő egyéni vállalkozók is lehetnek átalányadózók, melyről az adóhatósági bejelentkezéskor kell dönteniük. Az átalányadózást választóknak nem kell évente nyilatkozniuk, ha ezen szándékukat továbbra is fenntartják. Az egyéni vállalkozó özvegye vagy örököse is speciális határidőben jelentheti be az átalányadó választását, ha az elhunyt vállalkozását tovább folytatja, és a vállalkozást saját vállalkozásával egyesíti: a tevékenység folytatásának bejelentésére nyitva álló 90 napos határidőben.

3. A nyilatkozat a bejelentési határidő letelte után nem pótolható, illetve nem vonható vissza, kivéve, ha az átalány választásának a nyilatkozattétel időpontjában is hiányoztak a törvényes feltételei. A bejelentésnek tartalmaznia kell az átalánybesoroláshoz szükséges valamennyi ismert adatot.
4. Az adózó az 1. pont szerinti bejelentés megtételéig nyilvántartásait a megelőző évre vonatkozó rend szerint vezeti.
5. Az adóhatóság a bejelentés alapján az adózót az átalányozottak nyilvántartásába felveszi.
6. Az átalányadó-besorolást érintő tevékenység módosítását, kiegészítését a változásra okot adó első értékesítést megelőzően kell bejelenteni. Az átalányadózást kizáró körülményt az ennek keletkezését követő 15 napon belül kell bejelenteni, a bejelentésben ezt a körülményt is meg kell jelölni.

Az adóhatóság nyilvántartást vezet az átalányadózást választó adózókról, illetve a változás bejelentéséről. A változást, vagyis az átalányadózást kizáró körülményt az ennek keletkezését követő 15 napon belül kell bejelenteni, a bejelentésben ezt a körülményt is meg kell jelölni. Ugyancsak be kell jelenteni az átalányadó-besorolást érintő tevékenység módosítását, kiegészítését, a változásra okot adó első értékesítést megelőzően. A jelzett változások bejelentési kötelezettségének elmulasztása esetén mulasztási bírságot szabhat ki az adóhatóság.

7. Ha az átalányadózás a tárgyévben a törvényi feltételek hiánya miatt megszűnik, vagy az átalányadózás-választás törvényi feltételeinek hiánya az átalányadózás választását követően jut az adózó tudomására, az adózó a megszűnésre okot adó körülmény bekövetkeztétől, illetve a tudomásszerzéstől számított 15 napon belül köteles a tárgyévre vonatkozó nyilvántartásait az általános szabályok szerint elkészíteni.
8. Az átalányadózást választó adózó adóját az önadózás szabályai szerint állapítja meg.
9. Az átalányadó-előleget a negyedévet követő hó 12. napjáig kell megfizetni.

A fizetendő átalányadó összegét az adózó a törvényben előírtak szerint saját maga számítja ki. A negyedévenként fizetendő átalányadó előleget az év elejétől számított bevételnek a tevékenységre vonatkozó átalányadó alap és ennek megfelelő átalányadó mérték figyelembevételével kell megállapítani. Az átalányadó-előleg fizetési határideje az egyéni vállalkozók személyi jövedelemadó-előlegének befizetési határidejével azonos.

6. SZÁMÚ MELLÉKLET A 2003. ÉVI XCII. TÖRVÉNYHEZ

A NAPTÁRI ÉVTŐL ELTÉRŐ ÜZLETI ÉVET VÁLASZTÓ ADÓZÓK ADÓMEGÁLLAPÍTÁSI, ADÓBEVALLÁSI ÉS BEFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉGEI

A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózó törvényben vagy más jogszabályban előírt adókötelezettségeit a következő eltérésekkel teljesíti:
A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózónak a társasági adó, az osztalékadó és az iparűzési adó tekintetében az adómegállapítási, bevallási, adófizetési, adóelőleg-fizetési kötelezettségét az üzleti év első napján hatályos szabályok szerint kell teljesítenie.

Az Sztv. lehetővé teszi az adózók meghatározott körének a naptári évtől eltérő üzleti év választását. [Sztv. 11. § (2) bekezdése]
Az Art. 6. számú melléklete előírásokat tartalmaz azokra az adózókra, akik a naptári évtől eltérő üzleti évet választanak. A hivatkozott mellékletben foglaltakat azonban csak az ott felsorolt adókra kell alkalmazni, más adók és támogatások bevallására, befizetésére, visszaigénylésére az Art. általános szabályai az irányadók.

1. Az állami adóhatósághoz teljesítendő bevallási kötelezettségek
Az adózó az adóbevallási kötelezettségét a társasági adóról, és az osztalékadóról az adóév utolsó napját követő ötödik hónap utolsó napjáig teljesíti.
2. Az állami adóhatósághoz teljesítendő adófizetési kötelezettségek
a) Az adózó a társasági adót, a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított társasági adó különbözetét az adóév utolsó napját követő ötödik hónap utolsó napjáig fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.
b) A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti előleg-kiegészítésre kötelezett adózó a várható éves fizetendő adó és az adóévre már bevallott adóelőlegek különbözetéről az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig nyújtja be bevallását és ezzel egyidejűleg tesz eleget fizetési kötelezettségének. Az előleg-kiegészítésre kötelezett adózó az adóév utolsó havi, negyedévi előlegét az előleg-kiegészítéssel egyidejűleg teljesíti.
c) A belföldi illetőségű osztalékban részesülő adózó a kifizető által tőle levont osztalékadót az adóév utolsó napját követő ötödik hónap utolsó napjától igényelheti vissza.

Az Art. 6. számú melléklete konkrét szabályokat tartalmaz az állami adóhatóság részére teljesítendő, a társasági adóval, az osztalékadóval kapcsolatos bevallási kötelezettséggel kapcsolatosan. A rendelkezés szerint az említett kötelezettségekről az adóbevallást az adóév utolsó napjától számított ötödik hónap utolsó napjáig teljesíti az adózó.
A bevallás benyújtására előírt időpontig kell az esetleges adókülönbözetet megfizetni, illetőleg ezen időponttól igényelhető vissza az esetleges többletbefizetés. A társasági adó tekintetében a várható éves fizetendő adó összegére történő kiegészítés az áttérés évében, a "törtév" vonatkozásában is terheli az adózót.
A melléklet 2./b) pontjában foglalt szabály - mely szerint az utolsó havi, negyedévi társasági adó előlegét az előleg-kiegészítéssel egyidejűleg kell teljesíteni - az Art. 2. számú melléklet I. Határidők 3. A/a) pontjában foglalt főszabálynak megfelelően kizárólag az előleg-kiegészítésre kötelezett adózókra vonatkozik.
A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók esetében a fenti kötelezettségek teljesítésére pontos esedékességi időpont nem állapítható meg, tekintettel arra, hogy a választás lehetőségével élő adózók tetszőleges időponttal határozhatják meg a mérlegforduló napját. 2008. január 1-jétől ezért a 6. számú melléklet kiegészült a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózó Tao. tv. szerinti előlegkiegészítéséhez kapcsolódó szabályaival: az adóév utolsó napját követő ötödik hónap utolsó napjáig kell megfizetnie a társasági adót, illetve a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított társasági adó különbözetét.

3. Az önkormányzati adóhatósághoz teljesítendő bevallási kötelezettségek
a) A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózó adóbevallását az adóév utolsó napját követő ötödik hónap utolsó napjáig nyújtja be.
b) A társasági adóelőlegnek az adóévi várható fizetendő adó összegére történő kiegészítésére kötelezett vállalkozónak az iparűzési adóelőleg-kiegészítésről az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig kell bevallást tennie.
4. Az önkormányzati adóhatósághoz teljesítendő befizetési kötelezettségek
a) A vállalkozó a helyi iparűzési adó előlegét két részletben, az adóév harmadik hónapjának 15. napjáig, illetve kilencedik hónapjának 15. napjáig fizeti meg.
b) A társasági adóelőlegnek az adóévi várható fizetendő adó összegére történő kiegészítésére kötelezett vállalkozónak a helyi iparűzési adóelőleget a várható éves fizetendő adó összegére az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig kell kiegészítenie.
c) A vállalkozó a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított tényleges adó különbözetét az adóév utolsó napját követő ötödik hónap utolsó napjáig fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza.

Az Art. 6. számú mellékletének 3. pontja egyes, az önkormányzati adóhatósághoz teljesítendő bevallási, míg 4. pontja a befizetési kötelezettségekre tartalmaz különleges szabályokat a naptári évtől eltérő üzleti évet választók vonatkozásában. A helyi iparűzési adóelőleg-kiegészítés tekintetében is bevallási és megfizetési kötelezettség terheli az adózókat - az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig -, hasonlóan a társasági adóelőleg-kiegészítéshez.

5. Az e törvény 1. számú mellékletének B) 1. pontja alkalmazásában a tárgyévi bevallás gyakoriságát meghatározó értékhatárok számításakor a megelőző második naptári év adatait kell figyelembe venni.

Az adóbevallások gyakoriságát az Art. 1. számú mellékletének I. A) 3. pontja határozza meg. A kiválasztás szempontjául szolgáló adók nem osztoznak a 6. számú melléklet sajátos időszámításában, így a tárgyévi bevallási gyakoriságot a naptári évtől eltérő üzleti évet választók esetében is az Art. általános szabályai szerint kell meghatározni.

6. Ha az e melléklet hatálya alá tartozó adókra vonatkozó kötelezettséget jogszabály havonként, negyedévenként, félévenként rendeli teljesíteni, az első hónap kezdő napjaként a választott üzleti év kezdő napját kell számításba venni. Az első adóévi hónap kezdő napjának naptári hónapon belüli sorszáma határozza meg valamennyi további adóévi hónap kezdő napjának naptári hónapon belüli sorszámát. Amennyiben valamely adóévi hónap kezdő napjának naptári hónapon belüli sorszáma magasabb, mint a követő naptári hónap napjainak száma, a követő adóévi hónap kezdő napjaként a követő naptári hónap utolsó napját kell tekinteni. Adóévi negyedévként, félévként három, illetve hat adóévi hónapot kell figyelembe venni.

A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózók adóévének kezdő napja a naptári év bármelyik napja lehet. Ezért bizonytalan lehet az adóév hónapjainak (negyedévének, félévének) kezdő és utolsó napja. Erre tekintettel tartalmazza a 6. sz. melléklet 6. pontja azt a rendelkezést, hogy amennyiben a melléklet hatálya alá tartozó adókra vonatkozó kötelezettséget jogszabály havonta (negyedévenként, félévenként) rendeli teljesíteni, akkor az első hónap kezdő napjának a választott üzleti év kezdő napját kell számításba venni.

7. SZÁMÚ MELLÉKLET A 2003. ÉVI XCII. TÖRVÉNYHEZ

ADATSZOLGÁLTATÁS A KAMATJÖVEDELEMRŐL

1. A kifizető az adóévet követő év január 31-ig elektronikus úton az állami adóhatósághoz adatot szolgáltat
a) saját cégnevéről (elnevezéséről), székhelyéről (telephelyéről),
b) a haszonhúzó nevéről, állandó lakóhelyéről, ennek hiányában szokásos tartózkodási helyéről, ha az állandó lakóhely, ennek hiányában a szokásos tartózkodási hely nem állapítható meg, akkor a haszonhúzó útlevelét, személyazonosító igazolványát vagy személyazonosságának megállapítására alkalmas egyéb iratát kiállító tagállamról, ha rendelkezésre áll, az illetősége szerinti tagállamban megállapított adóazonosító számáról, ennek hiányában születési helyéről, idejéről,
c) a haszonhúzó fizetési számlaszámáról, ennek hiányában a kamatkifizetés jogalapjáról, továbbá
d) a kifizetett kamat összegéről az alábbiak szerint
da) a 4. a) pontban meghatározott kifizetett vagy jóváírt kamat esetén a kamat összegéről,
db) a 4. b) és d) pontban meghatározott kamat esetében a kamatjövedelem összegéről, ha ez nem állapítható meg, akkor a jövedelem teljes összegéről, ennek hiányában az átruházásból, beváltásból vagy visszavásárlásból származó bevétel összegéről,
dc) a 4. c) pont esetén a befektetési alapkezelőkről és a kollektív befektetési formákról szóló 2011. évi CXCIII. törvényben (Batv.) meghatározott ÁÉKBV, a 3. pont szerinti igazolás alapján ÁÉKBV-nek minősülő szervezet vagy az Európai Közösségen kívüli kollektív befektetési forma által közvetlenül, vagy a 3. pontban meghatározott szervezeten keresztül közvetve juttatott kamatjövedelem összegéről,
dd) az 5. pont szerinti kamatjövedelem esetén a 3. pontban meghatározott szervezet azon tagjaihoz rendelhető kamat összegéről, amely tagok más tagállamban bírnak illetőséggel és haszonhúzónak minősülnek.

A Tanács 2003. június 3-i 2003/48/EK irányelve (továbbiakban: Irányelv) a kamatozó megtakarítási formákból eredő jövedelmek adóztatásáról jogharmonizációt tesz szükségessé. Az Irányelv célja a tőke szabad mozgási elvének megfelelően a tagállamban illetőséggel rendelkező magánszemélyek külföldről származó kamatjövedelmének hatékonyabb adóztatása. Ennek érdekében a tagállamoknak biztosítani kell a megfelelő adatszolgáltatási rendszer kiépítését.
Az Irányelv és ennek megfelelően a melléklet három kulcsfogalomra (kifizető, haszonhúzó, kamat), valamint a tagállami adóhatóságok közötti adatszolgáltatásra épül. E fogalmak csak a 7. számú melléklet rendszerében használhatók, ugyanis ezek a magyar adójogi szabályozás önálló területein más tartalmat hordoznak.
Az adatszolgáltatási rendszer alapvetően az automatikus információcserére épül, ahol a tagállami adóhatóságok bizonyos időpontig összesítetten szolgáltatnak egymásnak adatokat. A kifizető az adatszolgáltatást az adóévet követő év január 31-ig teljesíti az állami adóhatóság részére. Az adatszolgáltatás a kifizető és a haszonhúzó azonosítására, a haszonhúzó illetőségének megállapítására alkalmas adatokat, valamint a kifizetett kamat összegére vonatkozó részletes adatokat tartalmazza. Az adatszolgáltatás elektronikus úton történik. Az állami adóhatóság a részére szolgáltatott adatokat a Központi Kapcsolattartó Irodán (KKI) keresztül továbbítja a haszonhúzó illetősége szerinti tagállam hatóságának az adóévet követő év június 20-ig.

2. E melléklet alkalmazásában kifizető az a gazdasági tevékenységet folytató jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagy egyéb szervezet, amely az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró haszonhúzónak közvetlenül kamatot fizet vagy jóváír.

Ezek a szervezetek jellemzően hitelintézetek, befektetési szolgáltatók, amelyek a kamatkifizetések után adatszolgáltatásra kötelezettek.
Példa az adatszolgáltatásra: Egy magyar bank vagy befektetési alap kamatkifizetést teljesít egy francia magánszemélynek. A bank, befektetési alap kifizetőnek minősül és adatszolgáltatást teljesít a francia haszonhúzóról, valamint a kifizetett vagy jóváírt kamat összegéről a magyar állami adóhatóságnak. A magyar állami adóhatóság az információkat továbbítja a francia adóhatóságnak, amely így kontrollinformációkkal rendelkezik a francia magánszemély jövedelméről.

3. Adatszolgáltatásra kötelezett továbbá az a gazdasági tevékenységet folytató jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet, amely bármely más közösségi tagállamban illetőséggel bíró szervezet útján a szervezet haszonhúzónak minősülő tagjainak juttat kamatjövedelmet. Az adatszolgáltatásra kötelezett az adóévet követő év március 20-ig elektronikus úton közli az állami adóhatósággal a szervezet nevét, címét és a részére kifizetett kamat összegét, kivéve, ha az hitelt érdemlően igazolja, hogy jogi személy, vagy az illetősége szerinti tagállamban a társasági adó alanya vagy ÁÉKBV-ként működik, illetve az illetősége szerinti tagállam hatósága által kiállított igazolás alapján ilyen alapnak minősül. E pont alkalmazásában nem minősül jogi személynek
a) Finnországban: avion yhtiö (Ay) és kommandiittiyhtiö (Ky), valamint öppet bolag és kommanditbolag, illetőleg
b) Svédországban: handelsbolag (HB) és kommanditbolag (KB).

A kifizetői adatszolgáltatás mellett létezik az adatszolgáltatásra kötelezett intézménye, melynek bevezetését az egyes tagállamokban létező személyegyesítő társaságok, szervezetek (ún. partnership társaságok) speciális adózása indokolja.
A partnership társaságok elsősorban az angolszász jogrendszerben ismertek. E szervezetek jellemzően nem minősülnek jogi személynek, társasági adóalanynak vagy befektetési alapnak, de a társasági, szervezeti típusjegyeket egyértelműen magukon hordozzák. Ez adózás szempontjából azt jelenti, hogy formailag a kifizetett vagy jóváírt kamatot a szervezet kapja, azonban a jövedelem a kifizetés vagy jóváírás időpontjában a szervezetet alkotó magánszemélyek jövedelmeként jelentkezik, mely magánszemélyeknek a jövedelemadózás szabályai szerint kell adókötelezettségüket teljesíteni. Lényegében a szervezeten a kifizetett vagy jóváírt kamat csak "átfut" és a jövedelmet a magánszemélyek, mint haszonhúzók közvetetten kapják. Ebben a relációban a szervezet "kvázi" kifizetőnek, a szervezet magánszemély tagjai haszonhúzónak minősülnek és az adatszolgáltatásra kötelezett az a jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagy egyéb szervezet lesz, amely a szervezetnek ("kvázi" kifizető) kamatot juttat. Ez a rendelkezés azt hivatott meghiúsítani, hogy a magánszemélyek hasonló típusú szervezetek mögé bújva elkerüljék a róluk történő adatszolgáltatást és ezzel az adófizetést, miközben kamatjövedelemhez jutnak.
Az Art. 7. számú melléklete felsorol néhány (svéd és finn) partnership társaságot, de ennél jóval több létezik. Pl. partnership, mutual fund, civil company, partnership and investment club, joint ownership, company without any legal status whose purpose is to deal with one or several specific commercial operations.
Az adatszolgáltatásra kötelezett szintén az adóévet követő év március 20-ig teljesíti az adatszolgáltatást az állami adóhatóság részére, szűkebb tartalommal.
Példa az adatszolgáltatásra: Egy magyar bank, vagy befektetési alap kamatot fizet egy svéd - ko rábban már hivatkozott személyegyesítő jellegű (partnership) - szervezetnek. Ebben az esetben a bank, befektetési alap adatszolgáltatásra kötelezettnek minősül, amely a magyar adóhatóságnak adatot szolgáltat a svéd szervezetnek teljesített kifizetésről, mely információkat az adóhatóság a svéd adóhatóságnak továbbítja. A svéd szervezet az Irányelv fogalomrendszerében "kvázi" kifizetőnek minősül, akinek az Irányelv rendelkezéseinek megfelelően átültetett svéd szabályok alapján adatszolgáltatási kötelezettsége van a szervezet haszonhúzónak minősülő tagjairól, valamint az általuk kapott kamatjövedelem összegéről. A svéd adóhatósághoz ez alapján két helyről érkeznek adatok, egyrészt kontrollinformációk a magyar adóhatóságtól, másrészt a svéd szervezettől. Ha a svéd szervezetnek van például egy német illetőségű tagja, akkor a svéd adóhatóság erről az adatszolgáltatás alapján rendelkezik információkkal és ezt közli a német adóhatósággal.

4. E melléklet alkalmazásában kamatnak minősül
a) bármely követeléshez kapcsolódó jóváírt vagy kifizetett kamat - különösen az állampapírból, kötvényből, adósságlevélből származó kamat, az ezekhez kapcsolódó prémiumok és jutalmak -, kivéve a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat,
b) az a) pontban meghatározott követelés átruházásakor, beváltásakor vagy visszavásárlásakor felhalmozódott vagy tőkésített kamat,
c) az ÁÉKBV, a 3. pont szerinti igazolás alapján ÁÉKBV-nek minősülő szervezet, és az Európai Közösségen kívüli kollektív befektetési forma által közvetlenül, vagy a 3. pontban meghatározott szervezeten keresztül közvetve teljesített kamatkifizetés,
d) az ÁÉKBV, a 3. pont szerinti igazolás alapján európai befektetési alapnak minősülő szervezet vagy az Európai Közösségen kívüli kollektív befektetési forma részesedésének átruházásából, beváltásából vagy visszavásárlásából származó jövedelem, feltéve, ha ezen szervezetek közvetlenül vagy közvetetten ÁÉKBV-n, ilyennek minősülő szervezeten, vagy Európai Közösségen kívüli kollektív befektetési formán keresztül vagyonuk (eszközeik) több mint 40%-át az a) pontban meghatározott követelésekbe fektetik; ennek a jövedelemnek azon része minősül kamatjövedelemnek, amely megfelel az a) vagy b) pont szerinti közvetlen vagy közvetett úton szerzett kamatnak.
5. Kamatjövedelemnek minősül az az összeg is, amelyet a 3. pont szerinti adatszolgáltatásra kötelezett a 3. pontban meghatározott szervezetnek juttat.

A kamatnak 7. számú melléklet szerinti fogalma nem egyezik a személyi jövedelemadó törvényben használt kamatdefinícióval, de ez nem okoz problémát, ugyanis mindkét fogalom egymástól elkülöníthető esetekben használható.

6. Ha a kifizető a 4. d) pontban meghatározott követelésbe fektetett eszközök arányát nem tudja meghatározni, akkor az arány 40%-ot meghaladónak minősül.
7. Amennyiben a kifizető nem tudja megállapítani a 4. c)-d) pontok szerinti kamatjövedelmet, akkor a jövedelem teljes összege kamatnak minősül. Ha a kifizető a haszonhúzó által elért jövedelmet sem tudja meghatározni, akkor a jövedelem megfelel a részesedések átruházásából, beváltásából vagy visszavásárlásából származó bevételnek.

A kamat nagyságát a kifizető nem minden esetben tudja pontosan meghatározni. A vitatott helyzetek elkerülése érdekében a kamatot lépcsőzetes módon kell megállapítani a melléklet szabályai szerint, ha az összeg nem egyértelmű. Ezek alapján, amennyiben a kifizető nem tudja megállapítani a kamatjövedelmet, akkor a jövedelem teljes összege kamatnak minősül. Ha a kifizető a haszonhúzó által elért jövedelmet sem tudja meghatározni, akkor a jövedelem megfelel a részesedések átruházásából, beváltásából vagy visszavásárlásából származó bevételnek.

8. A 4. d) pontban említett arány meghatározásánál az alapszabályban vagy alapító okiratban meghatározott befektetési politika, ennek hiányában a szervezet vagyonának összetétele az irányadó.
9. A 4. d), valamint a 6. pontban rögzített arány 2011. január 1-jétől 25%.
10. E melléklet alapján haszonhúzónak minősül az a más tagállamban illetőséggel bíró magánszemély, akinek kamatot fizetnek vagy jóváírnak. Nem minősül haszonhúzónak az a magánszemély, aki igazolja, hogy a kamatot nem javára fizették ki, illetve írták jóvá, azaz
a) kifizetőként jár el,
b) jogi személy, az illetősége szerinti tagállam joga alapján a társasági adó alanya, ÁÉKBV-nek minősülő szervezet, vagy a 3. pontban meghatározott szervezet képviseletében jár el, feltéve, ha ez utóbbi esetben közli a részére kamatot juttató vagy jóváíró személlyel ezen szervezet nevét, címét és erről a kamatot juttató vagy jóváíró személy (adatszolgáltatásra kötelezett) adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak,
c) a haszonhúzó képviseletében jár el és annak nevéről és címéről a kifizető részére adatot szolgáltat.
11. A kifizető köteles minden tőle elvárható intézkedést megtenni a haszonhúzó 12. pont szerinti azonosítása érdekében, ha a haszonhúzó helyett és nevében képviselője jár el, és erről a kifizető tudomással bír. Amennyiben a kifizető a haszonhúzót nem tudja azonosítani, akkor a képviselőként eljáró magánszemély minősül haszonhúzónak.
12. A kifizető a haszonhúzó azonosítását
a) a 2004. január 1-je előtt létrejött vagy teljesült, kamatkifizetést megalapozó szerződéses jogviszony, illetve egyéb ügylet esetén név, állandó lakóhely, szokásos tartózkodási hely feltüntetésével a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény, valamint a hatályos jogszabályok alapján egyébként rendelkezésre álló adatok alapján végzi, illetve
b) a 2004. január 1-jén, illetve azt követően létrejött vagy teljesült szerződéses jogviszony vagy egyéb ügylet esetén az a) pontban meghatározottakon túl, az illetősége szerinti tagállamban megállapított adóazonosító szám feltüntetésével a haszonhúzó által bemutatott útlevél vagy személyazonosító igazolvány alapján végzi. Amennyiben az állandó lakóhelyet vagy a szokásos tartózkodási helyet az útlevél vagy a személyazonosító igazolvány nem tartalmazza, a haszonhúzó állandó lakóhelyét, szokásos tartózkodási helyét egyéb okirat hiteles magyar nyelvű fordítása alapján kell megállapítani. Ha az adóazonosító számot az útlevél, a személyazonosító igazolvány vagy egyéb okirat - ideértve az illetőségigazolást - nem tartalmazza, akkor az azonosítási adatok között az útlevél vagy a személyazonosító igazolvány szerinti születési helyet és időt fel kell tüntetni.

Az Irányelv a haszonhúzó személyének az azonosítása érdekében előírja, hogy a kifizető köteles minden tőle elvárható intézkedést megtenni a haszonhúzó azonosítása érdekében, ha a haszonhúzó helyett és nevében képviselője jár el, és erről a kifizető tudomással bír. Amennyiben a kifizető a haszonhúzót nem tudja azonosítani, akkor a képviselőként eljáró magánszemély minősül haszonhúzónak. A képviselőt meghatalmazó haszonhúzó azonosítása is az Irányelv szerint történik.

13. A haszonhúzó illetőségét állandó lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye határozza meg. Ha tagállami hatóság által kibocsátott útlevéllel vagy személyazonosító igazolvánnyal rendelkező haszonhúzó állandó lakóhelye vagy ennek hiányában szokásos tartózkodási helye nem állapítható meg vagy állítása szerint az Európai Közösség egyik tagállamában sem bír illetőséggel, akkor a kifizető az illetőséget a hitelesen magyarra fordított illetőségigazolás alapján állapítja meg. Illetőségigazolás hiányában a haszonhúzó illetősége szerinti országnak az útlevelét, személyazonosító igazolványát vagy személyazonosságának megállapítására alkalmas egyéb iratát kiállító tagállam minősül.

A haszonhúzó illetősége az adóügyi illetőséget jelenti, amelyet elsődlegesen a lakóhely, ennek hiányában a szokásos tartózkodási hely határoz meg. Speciális szabály vonatkozik azon esetekre, amikor a haszonhúzó lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye nem ismert, vagy a haszonhúzó tagállami hatóság által kiállított útlevéllel, személyazonosító igazolvánnyal rendelkezik, de azt nyilatkozza, hogy ő harmadik (nem közösségi tagállam) államban bír illetőséggel. Ebben az esetben a haszonhúzó személyazonosságát a harmadik állam hatósága által kiállított illetőségigazolás alapján kell megállapítani. Illetőségigazolás hiányában a haszonhúzó illetősége szerinti országnak a haszonhúzó útlevelét, személyazonosító igazolványát, vagy személyazonosságának megállapítására alkalmas egyéb iratát kiállító tagállam minősül.

14. A melléklet alkalmazásában átmeneti időszaknak minősül a 2005. július 1-je és a 2010. december 31-e közötti időszak. Az adatszolgáltatási kötelezettséget első alkalommal 2006. március 20. napjáig kell teljesíteni a 2005. június 30-át követően keletkezett kamatjövedelmekről. Ha a 2005. június 30. napját követő kamatkifizetés, jóváírás 2005. július 1-jét megelőzően keletkezett kamatjövedelmet is tartalmaz, az adatszolgáltatásban csak a 2005. június 30-át követően keletkezett kamatjövedelemrészt kell feltüntetni.
15. Az állami adóhatóság az átmeneti időszak alatt a forrásadót alkalmazó tagállamokból a levont forrásadóból átutalt 75% adó fogadására euró devizanemben vezetett számlát nyit. A jóváírást követő 30 napon belül az adóhatóság az átutalt adót 25%-kal kiegészített összegben a jóváírás napján érvényes MNB által közzétett hivatalos devizaárfolyamon forintra átszámítva a haszonhúzó adószámláján jóváírja, feltéve, hogy az átutalást teljesítő illetékes tagállami hatóság az adózó azonosítására, illetve a levonás tényének és összegének megállapítására alkalmas adatokat közöl, vagy ezt a magánszemély más megfelelő módon hitelt érdemlően, hitelesen magyarra fordított okirattal igazolja. Az előző rendelkezésektől eltérően, a 2006. szeptember 1. napját követően megszerzett, belföldön adóköteles kamatjövedelem esetén a forrásadót alkalmazó tagállamból átutalt forrásadó elszámolása az adózó kérelmére történik. Az adózó kérelméhez csatolja az adózó azonosítására, a levonás tényének, összegének, a kamatjövedelem jogcímének és a kamatjövedelem megszerzése időpontjának megállapításához szükséges okiratok hiteles magyar fordítását. Az állami adóhatóság az adózó kérelmét abban az esetben teljesíti, ha az adózó a belföldön adóköteles kamatjövedelemről bevallási és adófizetési kötelezettségét teljesítette.

Az Irányelv adatszolgáltatásra vonatkozó rendelkezéseit nem valamennyi EU tagállam fogja alkalmazni. A szabályok átmeneti mentességet tettek lehetővé Ausztria, Belgium, valamint Luxemburg számára, amely országok az adatszolgáltatás helyett forrásadót vetnek ki a kamatjellegű jövedelmekre. Az adó mértéke 3 évig 15%, majd a következő 3 évben 20%, végül 35%-ra növekszik.
A forrásadó 75%-át a tagállam átutalja a haszonhúzó illetősége szerinti tagállamnak, 25%-át "megtartja". Az Irányelv rendelkezései ugyanakkor előírják, hogy a haszonhúzót nem terhelheti kettős adóztatás, illetve a szabályozás nem teremthet hátrányosabb helyzetet.
Az Szja. törvény hatálya alá tartozó kamatjövedelmek 0%-os forrásadóztatása, azaz adómentessége 2006. szeptember 1-jétől megszűnt. A kamatjövedelmek adója 16%, melyet a kifizetőknek a belföldi illetőségű adóalanyoktól a kifizetés, illetőleg a jóváírás pillanatában le kell vonniuk, és saját adóbevallásukban kell bevallaniuk és megfizetniük. A külföldön, például az Európai Unió más tagállamában megszerzett kamatjövedelmek esetében a magánszemélyt adóbevallási és adófizetési kötelezettség is terheli, ezért módosult a három forrásadóztató tagállamban levont adó elszámolási szabálya is. Egyfelől megszűnt a visszatérítési és 25%-kal történő kiegészítési kötelezettsége az adóhatóságnak, másrészt módosultak a beszámítási szabályok is, a hazai kamatadó mértékéig terjed a beszámítás lehetősége.
A 2006. szeptember 1-jét követően megszerzett kamatjövedelmek esetében az adó elszámolására külön eljárásban, az adózó kérelmére kerül sor azzal, hogy az adózó kérelmét az adóhatóság csak akkor teljesíti, ha az adózó a kamatjövedelemmel kapcsolatos belföldi bevallási és adófizetési kötelezettségének eleget tett. A kérelemhez csatolni kell az adózó azonosítására, a levonás tényének, összegének, a kamatjövedelem jogcímének és megszerzése időpontjának megállapításához szükséges okiratok hiteles magyar fordítását.

16. Azok a kötvények, továbbá egyéb forgatható, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket 2001. február 28-ig bocsátottak ki, vagy amelyek kibocsátási tájékoztatóját a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a tagállamok, illetve harmadik országok illetékes hatósága ezen időpontig jóváhagyta, feltéve, hogy ilyen értékpapírok további kibocsátására 2002. február 28. után nem került sor, az átmeneti időszakban nem minősülnek a melléklet 4. a) pontja szerinti követelésnek.
17. Amennyiben törvény az átmeneti időszakot meghosszabbítja, akkor a meghosszabbítás tartama alatt azok a forgatható, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok nem minősülnek a melléklet 4. a) pontja szerinti követelésnek, amelyek
a) bruttósításra, illetve lejárat előtti visszavásárlásra vonatkozó záradékot tartalmaznak, és
b) a kifizető forrásadót alkalmazó tagállamban bír illetőséggel és az értékpapírból származó kamatot más tagállamban illetőséggel bíró haszonhúzó részére fizeti ki vagy jóváírja.

8. SZÁMÚ MELLÉKLET A 2003. ÉVI XCII. TÖRVÉNYHEZ

AZ ÖSSZESÍTŐ NYILATKOZAT

1. A) Az általános forgalmiadó-alany nyilatkozik:
a) az állami adóhatóság által megállapított közösségi adószámáról, valamint az általános forgalmi adóról szóló törvény 89. §-ának (4) bekezdése szerinti ügylet teljesítése esetén az általános forgalmiadó-alanynak azon, az Európai Közösség más tagállamának hatósága által megállapított adószámáról, ahol ezen ügylet tekintetében adófizetésre kötelezett,
b) a vevő és az eladó, illetve a szolgáltatást nyújtó és szolgáltatást igénybe vevő adószámáról,
c) az Európai Közösség más tagállamában adószámmal rendelkező beszerző részére teljesített, az általános forgalmi adóról szóló törvény 89. §-ának (1), (3) és (4) bekezdései hatálya alá tartozó termékértékesítésről (ideértve azt az esetet is, amikor a közvetett vámjogi képviselő az importáló helyett, de saját nevében tesz bevallást az importáló által teljesített termékértékesítésről),
d) az Európai Közösség más tagállamában adószámmal rendelkező beszerző részére teljesített azon termékértékesítésről, melyet részére az általános forgalmi adóról szóló törvény 52. §-ának megfelelő Közösségen belüli beszerzésként értékesítettek, valamint az Európai Közösség más tagállamában adószámmal rendelkező értékesítőtől megvalósított azon termékbeszerzéséről, melyet részére az általános forgalmi adóról szóló törvény 52. §-ának megfelelően teljesítettek,
e) az Európai Közösség más tagállamában adószámmal rendelkező adóalany vagy adószámmal rendelkező általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő jogi személy részére teljesített, az általános forgalmi adóról szóló törvény 37. §-ának hatálya alá eső azon szolgáltatásnyújtásról, amely adóköteles a teljesítési hely szerinti tagállamban, és amely után az igénybevevő az adófizetésre kötelezett,
f) az Európai Közösség más tagállamában adószámmal rendelkező adóalanytól megvalósított termékbeszerzéséről, illetve az általános forgalmi adóról szóló törvény 37. §-ának hatálya alá eső azon szolgáltatás igénybevételéről, amely után beszerzőként, igénybevevőként adófizetésre kötelezett,
g) a c)-f) pontokban meghatározott ügyletek általános forgalmi adó nélkül számított összesített ellenértékéről beszerzőnkénti, igénybevevőnkénti (értékesítőnkénti, nyújtónkénti) részletezésben, illetve az általános forgalmi adóról szóló törvény 89. §-ának (4) bekezdése hatálya alá tartozó ügyletek összesített ellenértékéről,
h) az általános forgalmi adóról szóló törvény 77. §-a szerinti utólagos adóalap csökkentés esetén a korrekció összegéről (összesítő nyilatkozat).
B) Az összesítő nyilatkozatot a havi általános forgalmi adó bevallásra kötelezett adóalany havonta, a tárgyhónapot követő hónap 20. napjáig, a negyedéves általános forgalmi adó bevallásra kötelezett adóalany negyedévente, a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig nyújtja be az állami adóhatósághoz.
C) A rá irányadó általános forgalmi adó bevallási gyakoriságtól függetlenül, az adóalanynak a negyedéves gyakoriságú összesítő nyilatkozatról havi gyakoriságú összesítő nyilatkozatra kell áttérnie, ha az általános forgalmi adóról szóló törvény 89. §-ának (1) és (4) bekezdésében meghatározott termékértékesítés, valamint a 91. §-ának (2) bekezdése szerinti termékértékesítésnek megfelelő termékértékesítés tárgynegyedévre vonatkozó, általános forgalmi adó nélkül számított összesített ellenértéke meghaladja az 50 000 eurónak megfelelő pénzösszeget. Ebben az esetben az áttéréssel érintett időszakra vonatkozó összesítő nyilatkozatot a tárgynegyedév első napjától az értékhatár meghaladásának hónapja utolsó napjáig tartó időszakról, ezen időszakot követő hónap 20. napjáig kell benyújtani. Az e pontban euróban meghatározott összeg forintra való átváltására az általános forgalmi adóról szóló törvény átváltási árfolyamról szóló 256. §-át kell alkalmazni.
D) Ha a C) pont szerinti áttérést követő négy naptári negyedévben az adózó nem haladja meg az ott meghatározott értékhatárt, és a negyedik naptári negyedévet követő adómegállapítási időszakra nem havi általános forgalmi adó bevallásra kötelezett, a negyedik naptári negyedévet követő adómegállapítási időszakra negyedéves gyakoriságú összesítő nyilatkozatot nyújt be.

A 2008/8/EK, valamint a 2008/117/EK tanácsi irányelvek módosították a hozzáadottérték-adóról szóló 2006/112/EK tanácsi irányelvet a szolgáltatásnyújtások teljesítési helye és az összesítő nyilatkozatadási kötelezettség gyakorisága és tartalma tekintetében. Ezen irányelvek célja, hogy a szolgáltatások utáni forgalmi adóztatást a teljesítési helyre vonatkozó szabályok megváltoztatásával minél inkább a fogyasztás helyéhez közelítsék, egyidejűleg megteremtve a határon átnyúló szolgáltatások tekintetében az ellenőrzési rendszert azáltal, hogy azokról kötelező lesz a termékekhez hasonlóan összesítő nyilatkozatot adni. Erre tekintettel az összesítő nyilatkozattal kapcsolatos szabályok 2010. január 1-jével új mellékletben kerültek megfogalmazásra. 2010. évtől már nemcsak a Közösségen belüli termékértékesítésekről, termékbeszerzésekről, hanem a szolgáltatásnyújtásokról és szolgáltatás-igénybevételekről is adatot kell szolgáltatni az állami adóhatóság részére. Az összesítő nyilatkozat benyújtásának kötelezettsége főszabály szerint követi az áfa bevallási gyakoriságot illetve annak változását. Az áfa bevallási gyakoriságtól függetlenül azonban az adóalanynak havi gyakoriságú összesítő nyilatkozatra kell áttérnie, ha a Közösségen belüli termékértékesítés tárgynegyedévre vonatkozó, általános forgalmi adó nélkül számított összesített ellenértéke meghaladja az 50 000 eurónak megfelelő összeget. A törvény lehetőséget biztosít a negyedéves gyakoriságú összesítő nyilatkozatra történő visszatérésre is.

2. A közösségi adószámmal rendelkező, általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállású adóalany, valamint az egyszerűsített vállalkozói adó alanya a közösségi kereskedelemmel kapcsolatos ügyletről az összesítő nyilatkozatot havonta, az ügylet teljesítését követő hó 20. napjáig az 1. A) és a 3. A) pontban foglalt rendelkezés megfelelő alkalmazásával nyújtja be.

A speciális adóalanyi körbe tartozók (általános forgalmiadó-alanynak nem minősülő jogi személy, alanyi adómentességet választó adóalany, kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállású adóalany, egyszerűsített vállalkozói adó alanya) havonta kötelesek összesítő nyilatkozat benyújtására. Ennek oka, hogy az ebbe a körbe tartozó személyek, szervezetek, a közösségi ügyletüket azon hónapot követő hónap 20-ig kötelesek bevallani és a fizetendő adót megfizetni, amikor az adott ügylet után adófizetési kötelezettség keletkezett. 2012. január 1-jétől az Art. 1. számú melléklet B/3. d) pontja kifejezetten nevesíti, hogy az alanyi adómentességet választó adóalany, kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, valamint a kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállású adóalany az általános forgalmi adó bevallási kötelezettségének - amennyiben olyan ügyletet bonyolítanak, mely után adófizetési kötelezettségük keletkezik - minden esetben havi gyakorisággal tesznek eleget.
Annak érdekében, hogy ne térjen el a számukra előírt rendkívüli bevallási és összesítő nyilatkozat adási kötelezettség időpontja, a melléklet számukra is havi összesítő nyilatkozatadási kötelezettséget ír elő.

3. A) Az 1. és 2. pontban meghatározott közösségi kereskedelemmel kapcsolatos ügyletről (öszszegről) arra az időszakra vonatkozóan kell összesítő nyilatkozatot tenni, amelynek során az adófizetési kötelezettség keletkezett. Az 1. A) pont h) alpontjában meghatározott összeget arra az időszakra vonatkozó összesítő nyilatkozatban kell szerepeltetni, amelyben a terméket beszerző, illetve szolgáltatást igénybe vevő személy az általános forgalmi adóról szóló törvény 77. §-a szerinti utólagos adóalap-csökkenés esetén a korrekció összegéről értesítést kapott. Az 1. A) pont e) alpontjában meghatározott szolgáltatás ellenértékének utólagos módosítása esetén a korrekció összegét arra az időszakra vonatkozó összesítő nyilatkozatban kell szerepeltetni, amelyben a szolgáltatást igénybevevő a korrekció összegéről értesítést kapott.
B) Ha az 1. pontban meghatározott adóalany az 1. számú melléklet I./B/3. pontjában foglalt rendelkezések szerint közösségi adószám megállapítása miatt vagy más okból évesről negyedéves vagy havi, illetve negyedévesről havi általános forgalmi adó bevallásra tér át, és a közösségi kereskedelemmel kapcsolatos ügylet alapján az adófizetési kötelezettsége az áttéréssel érintett bevallással le nem fedett időszak tekintetében keletkezik, az összesítő nyilatkozatot az adóalany a bevallással egyidejűleg nyújtja be.
4. A) Nem kell összesítő nyilatkozatot tenni arra az időszakra, amelyben az adózó közösségi kereskedelmet nem folytatott.
B) Az összesítő nyilatkozat a jogkövetkezmények szempontjából bevallásnak minősül.
C) Az összesítő nyilatkozatot az adózó az állami adóhatóság által rendszeresített elektronikus űrlapon, elektronikus úton terjeszti elő az állami adóhatósághoz.

A 2008/117/EK irányelv alapján az összesítő nyilatkozatot az adózók elektronikus úton terjeszthetik elő a tagállami adóhatóságokhoz. Az összesítő nyilatkozatok elektronikus útra terelésének indoka egyrészt az adózók adminisztratív terheinek csökkentése, másrészt az adócsalás elleni küzdelem hatékonyabbá tétele az összesítő nyilatkozat adattartalmának, mint kontrollinformációnak egyszerűbb és gyorsabb feldolgozásával, továbbításával.
Az Art. rendelkezései szerint a havi adó- és járulékbevallásra kötelezett adózók e bevallásukat és ezen kívül valamennyi bevallási, adatszolgáltatási kötelezettségüket elektronikus úton teljesítik. A havi adó- és járulékbevallásra nem, de összesítő nyilatkozat benyújtására kötelezett adózók tekintetében az Art. 175. § (9) bekezdése kimondja, hogy az összesítő nyilatkozat benyújtásának elektronikus útra terelését követően az adózó az összesítő nyilatkozaton kívüli valamennyi bevallási, adatszolgáltatási kötelezettségét, továbbá 2012. január 1-jétől a fizetési könnyítési és adómérséklési tárgyú kérelmeit is elektronikus úton köteles előterjeszteni.
A melléklet 3. A) pontját módosító, 2011. január 1-jén hatályba lépett - pontosító jellegű - rendelkezés az Áfa tv. 37. §-a és 77. §-a hatálya alá eső szolgáltatásnyújtásokat érintően kimondja, hogy utólagos adóalap-csökkenés, szolgáltatás ellenértékének utólagos módosítása esetén a korrekció összegét arra az időszakra vonatkozó összesítő nyilatkozatban kell szerepeltetni, amelyben a korrekcióról a szolgáltatást igénybevevő értesítést kapott.

5. E melléklet alkalmazásában az adószám kifejezés alatt - eltérően a 178. § 1. pontjában meghatározottaktól - az Európai Közösségnek Magyarországon kívüli tagállamai esetében az érintett tagállamban általános forgalmi adó fizetésére kötelezettként hatósági nyilvántartásba vett egyedi azonosítására szolgáló olyan betűből és/vagy számból álló jelet kell érteni, amely az érintett tagállam joga szerint tartalmában megfelel a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv 215. cikkének.

9. SZÁMÚ MELLÉKLET A 2003. ÉVI XCII. TÖRVÉNYHEZ

I. A HOZZÁADOTTÉRTÉKADÓ-VISSZATÉRÍTÉSI KÉRELEMMEL KAPCSOLATOS ELJÁRÁS EGYES KÉRDÉSEIRŐL

1. A belföldön letelepedett adóalanynak az Európai Közösség valamely más tagállamában felszámított hozzáadottérték-adó visszatérítésre vonatkozó, a 2008/9/EK tanácsi irányelv alapján érvényesíthető kérelmével (a továbbiakban: adó-visszatéríttetés iránti kérelem) kapcsolatos ügyben e törvény rendelkezéseit az e címben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

Az Art. 2010. január 1-jétő hatályos 9. számú melléklet I. fejezete az áfa-visszatérítési eljárásrendről szóló 2008/9/EK irányelv azon rendelkezéseit ülteti át, amelyek a Magyarországon letelepedett adóalanynak a Közösség más tagállamában érvényesíteni kívánt visszatérítési kérelmével kapcsolatos eljárás magyarországi szakaszára vonatkoznak. Ezen eljárásra a melléklet 1. pontja alapján az Art. szabályait a mellékletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

2. A) Belföldön letelepedett adóalany az a személy, aki (amely) abban az időszakban, amelyre az adó-visszatéríttetési kérelem vonatkozik, az általános forgalmi adóról szóló törvény alkalmazásában belföldön gazdasági céllal letelepedett vagy belföldön lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkező adóalany.
Nem jogosult a visszatéríttetési eljárásban igényt előterjeszteni az a belföldön letelepedett adóalany, aki (amely)
a) kizárólag olyan, az általános forgalmi adóról szóló törvény 85-86. §-ában és 87. §-ának a) pontjában meghatározott tevékenységet végez, amely az általános forgalmi adó levonására nem jogosítja, vagy
b) alanyi adómentességet választott, vagy
c) kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak minősül az általános forgalmi adóról szóló törvény XIV. fejezete szerint.
B) A visszatéríttetés tagállama - Magyarország kivételével - az Európai Közösség azon tagállama, amelyben a hozzáadottérték-adót az A) pontban meghatározott adóalanyra az ebben a tagállamban számára más adóalany által végzett termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódóan, vagy az ebbe a tagállamba irányuló termékimporthoz kapcsolódóan felszámították.
C) A visszatéríttetési időszak a visszatéríttetés tagállama által a 2008/9/EK tanácsi irányelv 16. cikkének megfelelően meghatározott időszak, amelyre az adó-visszatéríttetési kérelem vonatkozik.
D) A hozzáadottérték-adó fogalmára az általános forgalmi adóról szóló törvény 258. §-ának (1) bekezdését és 9. számú mellékletét kell alkalmazni.

Az Art. 9. számú melléklet 2. pontja a 2008/9/EK irányelv 2. cikkében és 18. cikk (1) bekezdésében foglalt definíciókat, meghatározásokat tartalmilag ülteti át (visszatérítés tagállama, visszatérítési időszak, nem a visszatérítés helye szerinti államban letelepedett adóalany, kérelmező).

3. A) Az adózó a visszatéríttetés tagállamában felszámított hozzáadottérték-adó visszatéríttetése iránti kérelmét a visszatéríttetési időszakot követő naptári év szeptember 30-ig az állami adóhatósághoz elektronikus úton, az állami adóhatóság által magyar és angol nyelven rendszeresített elektronikus űrlapon terjeszti elő.
B) A kérelemben közölt információkat az adózó az Európai Közösség bármely hivatalos nyelvén megjelölheti. Ha a visszatéríttetés tagállama meghatározza, hogy a kérelemben foglalt információt milyen nyelven (nyelveken) kell megjelölni, a kérelmet az e tagállam rendelkezésének megfelelő nyelven (nyelveken) kell kitölteni.

Az Art. 9. számú melléklet 3. pontja alapján az adózó az állami adóhatósághoz a más tagállamban érvényesíteni kívánt kérelmét elektronikus úton, a visszatérítési időszakot követő év szeptember 30. napjáig terjesztheti elő (a határidő betartottságát a magyar adóhatóság nem ellenőrzi, mivel az Irányelv a jogvesztő határidő be nem tartásának szankcionálását a visszatéríttetés tagállamának adóhatósága hatáskörébe utalja).
Az állami adóhatóság a kérelem benyújtására magyar és angol nyelven rendszeresít űrlapot. A kérelem adattartalmának - azaz a kérelmező által szolgáltatott információnak, a kérelmező nyilatkozattételének - nyelvi követelményeit a 2008/9/EK irányelv 12. cikke alapján a visszatéríttetés tagállama határozhatja meg. Ennek megfelelően, az Art. 9. számú melléklet I. 3. B) pontja a letelepedés állama részéről nem állít nyelvi feltételeket, hanem azt mondja ki, hogy a főszabály szerint magyar és angol nyelven rendszeresített űrlap az EK bármely hivatalos nyelvén kitölthető. Arra az esetre azonban, ha a visszatéríttetés állama az Irányelv 12. cikkében foglalt opcióval él és az információszolgáltatás nyelvét meghatározza, az Art. úgy rendelkezik, hogy a kérelemben foglalt információt csak a visszatéríttetés állama által meghatározott nyelven lehet szolgáltatni. Ennek ellenére, ha a kérelmező a visszatéríttetés államának nyelvi követelményeit nem tartja be, a magyar adóhatóság a kérelmet nem fogja elutasítani, mivel az Irányelv az információszolgáltatás nyelvi követelményei megsértésének szankcionálását is a visszatéríttetés tagállamának joghatósága alá tartozó kérdésként kezeli.

4. A) A kérelem akkor minősül benyújtottnak, ha azt az adózó a 3. A) pont szerinti formában, a külön jogszabályban megállapított kötelező adattartalommal és az Európai Közösség valamely hivatalos nyelvén terjeszti elő. Ha a visszatéríttetés tagállama a 2008/9/EK tanácsi irányelv 11. cikkében foglaltakat alkalmazza, és erről az állami adóhatóságot az 1798/2003/EK tanácsi rendelet 34a. cikk (3) bekezdésének megfelelően értesíti, a benyújtottság feltétele a tevékenységek 2008/9/ EK tanácsi irányelv 11. cikkének megfelelő megjelölése is.
B) A benyújtottnak minősülő kérelem érkeztetésének tényéről és időpontjáról az állami adóhatóság az adózót elektronikus úton, haladéktalanul értesíti.

A törvény az Irányelv 15. cikk (1) bekezdésének megfelelően rendelkezik a kérelem benyújtottsági feltételeiről. Eszerint a kérelem akkor minősül benyújtottnak, ha a 3. A) pont szerinti formában (elektronikus űrlapon), a külön jogszabályban meghatározott tartalmi feltételeknek megfelelően, az EK valamely hivatalos nyelvén terjeszti elő, és ha a visszatérítési állam előírja, a tevékenységeket a megfelelő statisztikai osztályozásnak megfelelően jelöli meg a kérelemben az adózó.
A benyújtottnak nem minősülő kérelem gyakorlatilag egy olyan eljárás-kezdeményezési kísérlet, amelyet az elektronikus kérelem befogadására alkalmas rendszer nem érzékel, nem iktat és arról nem küld elektronikus visszajelzést az adózónak. A benyújtottsági feltételnek megfelelő beadvány viszont eljárásjogi értelemben már kérelemnek minősül, a benyújtás tényéről és időpontjáról az állami adóhatóság a kérelmezőnek elektronikus visszaigazolást küld.

5. A) A kérelmet az állami adóhatóság az érkeztetésének napjától számított 15 napon belül elutasítja, ha az adózó a 2. A) pontban meghatározott bármely kizáró feltétel hatálya alá tartozik.
B) A kérelem az A) pontban meghatározottakon kívül más okból nem utasítható el, hiánypótlásra felhívásnak, az eljárás felfüggesztésének az elsőfokú eljárásban nincs helye.
C) A kérelmet elutasító határozatot az állami adóhatóság elektronikus úton közli az adózóval.
6. A) Ha a kérelem elutasításának az 5. A) pontban megjelölt okból nincs helye, az állami adóhatóság az adózó kérelmét az érkeztetéstől számított 15 napon belül az 1798/2003/EK tanácsi rendelet 34a. cikk (1) bekezdése szerint továbbítja a visszatéríttetés tagállama illetékes hatóságának. Ha az adózó az állami adóhatóság nyilvántartása szerint a 2. A) pontban meghatározott feltételeknek megfelel, de a visszatéríttetési időszak valamely napján adószámmal nem rendelkezett, e tényről és az adószám törlésének - és ha ismert, az új adószám megállapításának - időpontjáról, valamint az adószám törlésének okáról a visszatéríttetés tagállama illetékes adóhatóságát a kérelem továbbításával egyidejűleg, elektronikus úton tájékoztatja.
B) A kérelem továbbítása ellen jogorvoslati eljárásnak kérelemre nincs helye. Ha az adóhatóság a kérelem továbbítását követően az adó-megállapításhoz való jog elévülési idején belül hivatalból folytatott jogorvoslati eljárásban megállapítja, hogy a kérelem továbbítása jogszabályba ütközött, erről elektronikus úton tájékoztatja a visszatéríttetés tagállamának illetékes hatóságát és ezzel egyidejűleg az adózót is.

A benyújtás napját követő 15 napon belül az állami adóhatóság a kérelmet csak abból a szempontból vizsgálhatja, hogy a kérelmező megfelel-e a 2. A) pontban meghatározott adóalanyisági feltételnek. A 15 napos ügyintézési határidőt a 1798/2003/EK rendelet 34a cikke kötelezően írja elő a tagállamok számára. Ha az adóalanyisági feltétel teljesül, a NAV a kérelmet az 1798/2003/EK rendelet szerinti kommunikációs útvonalon továbbítja a visszatéríttetés államának és ezzel az aktussal az eljárás magyarországi szakasza főszabály szerint befejeződik. Ha viszont a kérelmező nem felel meg az adóalanyisági feltételnek, a kérelmet a NAV elutasítja, erről az adózót elektronikus úton értesíti.

7. A) Ha a 4. B) pont szerinti elektronikus értesítést követően az adó-visszatéríttetési kérelemben megjelölt levonható arány az általános forgalmi adóról szóló törvény 123. §-ának és 5. számú mellékletének alkalmazásával kiigazításra kerül, az adózónak módosítania kell a kérelemmel érvényesített összeget.
B) A módosítást az adózó a kiigazítással érintett adó-visszatéríttetési időszakot követő naptári évben előterjesztett adó-visszatéríttetési kérelemben, ilyen kérelem hiányában az állami adóhatósághoz elektronikus úton előterjesztett nyilatkozatban (kiigazítási nyilatkozat) érvényesítheti.
C) Kiigazítási nyilatkozat előterjesztésére szolgáló elektronikus űrlapra, a nyilatkozatban közölt információ nyelvi követelményeire a 3. pont rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A kiigazítási nyilatkozat akkor minősül benyújtottnak, ha azt az adózó az e pontban meghatározott formában, az Európai Közösség valamely hivatalos nyelvén és a külön jogszabályban meghatározott kötelező adattartalommal terjeszti elő.
D) A benyújtottnak minősülő kiigazítási nyilatkozatot az állami adóhatóság érdemi vizsgálat nélkül, elektronikus úton haladéktalanul továbbítja a kérelemben megjelölt visszatéríttetés tagállama illetékes hatóságának és ezzel egyidejűleg elektronikus úton értesíti az adózót a nyilatkozat érkeztetésének tényéről, időpontjáról.

Ha a kérelmet az érkeztetéséről szóló elektronikus értesítést követően az Áfa tv. 123. §-a alapján módosítani szükséges, a kiigazítást az adózó a következő évben ugyanazon államhoz címzett visszatéríttetési kérelmében, ilyen kérelem hiányában az ún. kiigazítási nyilatkozatban érvényesítheti. A kiigazítási nyilatkozat formájára, előterjesztésének módjára, a nyelvi követelményekre, benyújtottságra a visszatéríttetési kérelemre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A benyújtottnak minősülő kiigazítási nyilatkozatot a NAV nem vizsgálja, azt haladéktalanul elektronikus úton továbbítja a visszatéríttetés államának, a kérelmező részére pedig elektronikus úton visszaigazolja a kiigazítási kérelem benyújtásának tényét, időpontját.

8. A csoportos adóalanyiság időszaka alatt, illetve a csoportos adóalanyiság időszakára vonatkozóan előterjesztett visszatéríttetési kérelem (kiigazítási nyilatkozat) esetén a 2. A) pont alkalmazásában a tag minősül belföldön letelepedett adóalanynak. A tag, mint belföldön letelepedett adóalany visszatéríttetési kérelme (kiigazítási nyilatkozata) 6. A) pont szerinti továbbításával egyidejűleg az állami adóhatóság elektronikus úton tájékoztatja a visszatéríttetés tagállama illetékes adóhatóságát arról, hogy
a) a tag - kérelem előterjesztésekor érvényes, illetve a visszatéríttetési időszakra vonatkozó - magyarországi hozzáadottértékadó-azonosítója csoportazonosító szám, és
b) a tag a visszatéríttetési kérelem (kiigazítási nyilatkozat) előterjesztésére a csoportos adóalanyiságtól függetlenül jogosult.

A csoportos adóalanyiság időszaka alatt a visszatéríttetési jog és a visszatéríttetési kérelemmel érintett ügyletek alanya a csoportos adóalanyiságtól függetlenül a csoporttag. Ennek következtében a csoportos adóalanyiság időszakára vonatkozó visszatéríttetési kérelmet (kiigazítási nyilatkozatot) a csoporttól és a csoport képviseletét ellátó csoportképviselő eljárásától függetlenül maga a tag érvényesítheti. A törvény ennek megfelelően kimondja, hogy a csoportidőszakra vonatkozóan az Art. 9. számú melléklete alkalmazásában belföldön letelepedett adóalanynak a tag minősül. Tekintettel arra, hogy a tag általános forgalmi adóval kapcsolatos azonosítója a csoport-időszak alatt nem a saját adószáma, hanem a csoport azonosító szám, a törvény a tag más tagállami adóhatóság előtti eljárásának megkönnyítése érdekében a NAV kötelezettségévé teszi, hogy a csoporttag visszatéríttetési kérelme (kiigazítási nyilatkozata) továbbításával egyidejűleg elektronikus úton küldött üzenetben tájékoztassa a visszatérítés tagállamát arról, hogy bár a csoportazonosító szolgál a tag áfa-azonosítására Magyarországon, a tag önállóan, saját nevében jogosult a visszatéríttetés érvényesítésére. A csoportazonosító gondot okozhat abban az esetben is, ha a tag kérelme a csoport időszaka előtti időszakra vonatkozik, de azt a csoport időszaka alatt nyújtja be a csoporttag. A törvény ezt az esetet a csoport-időszakra vonatkozó kérelem beadásával azonos módon szabályozza.

9. A) Az adó-visszatéríttetési kérelem, valamint a 7. pontban meghatározott kiigazítási nyilatkozat kötelező és választható adattartalmát, formátumát, kitöltésének módját külön jogszabály állapítja meg.
B) E cím alkalmazásában az ügyfélkapun és a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül történő, az e törvény 5. § (3) bekezdésének megfelelő elektronikus kapcsolattartás szabályait kell alkalmazni.

Az Art. 9. számú melléklete szerinti elektronikus eljárásban a magyar adószámmal rendelkező, itt letelepedett adóalany az általa ismert és alkalmazott hazai elektronikus adóeljárási szabályok szerint nyújthatja be a más tagállami adóhatósághoz címzett kérelmét. A kérelem benyújtásához az adóalanynak/képviselőjének személyes eljárást igénylő okmányirodai regisztrációval kell rendelkeznie. Ha a magyar adóalany más tagállamban - így különösen a visszatérítés államában - letelepedett képviselőt kíván már az eljárás magyarországi szakaszában is igénybe venni, a képviselőnek a hazai szabályok szerint kell ügyfélkapu létesítését kezdeményeznie.
A Magyarországon előterjesztendő visszatéríttetési és a kiigazítási kérelem részletes tartalmi előírásait külön jogszabály - a 32/2009. (XII. 21.) PM rendelet - állapítja meg.

II. A KÖZÖSSÉG MÁS TAGÁLLAMÁBAN, ILLETVE HARMADIK ÁLLAMBAN LETELEPEDETT ADÓALANY ÁLTALÁNOS FORGALMIADÓ-VISSZATÉRÍTTETÉSI JOGÁNAK MAGYARORSZÁGON TÖRTÉNŐ ÉRVÉNYESÍTÉSÉVEL KAPCSOLATOS ELJÁRÁS EGYES KÉRDÉSEIRŐL

1. Az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott, a Közösség más tagállamában vagy harmadik államban letelepedett adóalany (a továbbiakban együtt: adózó) adó-visszatéríttetési kérelmével, kiigazítási nyilatkozatával (a továbbiakban: kérelem) kapcsolatos eljárásban e törvény rendelkezéseit az e címben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
2. E cím alkalmazásában:
a) elektronikus kapcsolattartás: az ügyfélkapun és a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül történő, az e törvény 5. § (3) bekezdése szerinti elektronikus kapcsolattartási mód;
b) elektronikus levélcímen való kapcsolattartás: az elektronikus kapcsolattartástól különböző olyan kapcsolattartási mód, amely esetén
ba) az állami adóhatóság a kérelemmel kapcsolatos döntését és egyéb értesítését a közigazgatási felhasználásra vonatkozó követelményeknek megfelelő elektronikus aláírással ellátva az adózó kérelmében megjelölt elektronikus levélcímére küldi meg, illetve
bb) az adózó azon beadványát, amelyet nem a letelepedés tagállamának adóhatósága útján terjeszt elő az állami adóhatósághoz, az adózó a kérelmében megjelölt elektronikus levélcímről az állami adóhatóság által kijelölt elektronikus levélcímre küldi meg;
c) ha az adózó vagy képviselője a kérelem beérkezése napján az állami adóhatóság nyilvántartása alapján
ca) rendelkezik az e törvény 17. § (5) bekezdése szerinti regisztrációval és ezt az állami adóhatósághoz bejelentette, az eljárásban az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint kell eljárni,
cb) nem felel meg a ca) alpontban meghatározott feltételnek, az eljárásban az adózó választása szerint az elektronikus kapcsolattartás vagy az elektronikus levélcímen való kapcsolattartás szabályai szerint kell eljárni.

A II. fejezet rendelkezései a más tagállami adóalany adó-visszatéríttetési eljárása hazai szakaszának az Áfa tv.-ben szereplő rendelkezéseit egészítik ki az elektronikus úton való eljárás részletszabályaival. A más tagállami adóalany részére a törvény kétféle elektronikus eljárási módot tesz lehetővé: egyrészt az Art. 5. § (3) bekezdése szerinti elektronikus kapcsolattartást, másrészt az elektronikus levélben (egyszerű e-mailben) való kapcsolattartást. Ha az adóalany vagy meghatalmazott képviselője a kérelem adóhatósághoz érkezésekor már rendelkezik ügyfélkapus regisztrációval, és ezt a NAV - hoz bejelentette, az eljárás csak a főszabály szerinti elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint folytatható le. Ha az adóalany ilyen regisztrációval a kérelem beérkezésekor még nem rendelkezik, választása szerint vagy az ügyfélkapus regisztrációhoz kötött, biztonságos elektronikus kapcsolattartást vagy az alacsonyabb biztonságú, elektronikus levélben való kapcsolattartást alkalmazhatja. A melléklet részletesen szabályozza az adóalany e választási jogának feltételeit, eljárásrendjét.

3. Az állami adóhatóság a 2. c) pont ca) alpontban foglaltaknak megfelelő adózó kérelmének az általános forgalmi adóról szóló törvény 251/D. § (2) bekezdése szerinti beérkezése tényéről és időpontjáról az adózót a beérkezés napját követő 2 napon belül értesíti. Az értesítéssel egyidejűleg az állami adóhatóság tájékoztatja az adózót a főbb eljárási szabályokról (így különösen a határidőkről és a hatósággal való kapcsolattartás módjairól).
4. A 2. c) pont cb) alpont szerinti adózó esetén az állami adóhatóság a 3. pont szerinti értesítést és tájékoztatást elektronikus kapcsolattartás útján küldi meg az adózónak. Ez esetben az állami adóhatóság a 2. b) pont bb) alpont szerinti elektronikus levélcíméről, valamint arról is tájékoztatja az adózót, hogy nyilvántartása szerint sem az adózó, sem a képviselője nem felel meg a 2. c) pont ca) alpontban foglalt feltételnek.
5. Az adózó a 2. c) pont cb) alpont szerinti választását a kérelem beérkezésének napját követő 15 napon belül, elektronikus levélcímen való kapcsolattartás útján közli az állami adóhatósággal. Ha az adózó az elektronikus kapcsolattartás választásáról nyilatkozott, az adózónak vagy képviselőjének a kérelem beérkezésének napját követő 30 napon belül kell teljesítenie az e törvény 17. § (5) bekezdése szerinti bejelentést az állami adóhatósághoz. A választás bejelentésére, illetve a 17. § (5) bekezdés szerinti nyilatkozat teljesítésére előírt határidő jogvesztő, igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye.
6. Ha az adózó az 5. pont szerinti választásáról nyilatkozatot nem, vagy késedelmesen tesz, illetve az 5. pont szerinti bejelentést az adózó vagy képviselője nem, vagy késedelmesen teljesíti, a kérelemmel kapcsolatos elsőfokú eljárásban az elektronikus levélcímen való kapcsolattartás szabályait kell alkalmazni.
7. Ha az adózó a kérelemben megjelölt elektronikus levélcím megszűnését az állami adóhatóságnak bejelenti, a bejelentést követően az eljárásban az elektronikus levélcímen való kapcsolattartás szabályai nem alkalmazhatók. A bejelentést követően az állami adóhatóság döntéseit, egyéb értesítéseit postai úton közli az adózóval, az adózó beadványait postai úton vagy személyesen közli az állami adóhatósággal.
8. Ha az állami adóhatóság az adózó bejelentése hiányában a rendelkezésére álló adatokból megállapítja, hogy az adózó kérelemben megjelölt elektronikus levélcímén a kapcsolattartás technikai vagy egyéb okból nem lehetséges (a továbbiakban: sikertelen közlés), a 7. pontban foglalt rendelkezéseket a sikertelen közlés megállapítását követően kell alkalmazni. A sikertelen közléssel érintett döntést, egyéb értesítést az állami adóhatóság a sikertelen közlés tényének megállapításáról szóló döntéssel egyidejűleg, postai úton közli az adózóval. A sikertelen közlés tényének megállapítása ellen nincs helye jogorvoslatnak.
9. Elektronikus levélcímen való kapcsolattartás esetén
a) az állami adóhatóság 2. b) pont ba) alpontnak megfelelően elküldött döntését, egyéb értesítését az elküldés napjától számított ötödik napon kell közöltnek tekinteni; illetve
b) az adózó 2. b) pont bb) alpontnak megfelelően elküldött beadványát az állami adóhatósághoz való beérkezése napján kell benyújtottnak tekinteni.
10. Az állami adóhatóság a döntése, egyéb értesítése közlésének napjáról, illetve a beadvány benyújtása napjáról az adózót elektronikus levélcímen való kapcsolattartás útján haladéktalanul értesíti.
11. Az elektronikus levélcímen való kapcsolattartás útján folytatott eljárásra az e címben nem szabályozott kérdésekben - az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó, valamint az e törvény 7. § (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések kivételével - e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Az elektronikus levélcímen való kapcsolattartás útján folytatott eljárásra a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló törvény rendelkezései nem alkalmazhatók.

Garanciális okból a NAV kötelezettsége, hogy a kérelem beérkezésének visszaigazolásával egyidejűleg az eljárási lehetőségekről, eljárási szabályokról, eljárási határidőkről az adóalanyt tájékoztassa. Az elektronikus levélcímen való kapcsolattartás speciális jellegének megfelelően szabályozza a törvény a papír alapú eljárásra való áttérés, az adóhatósági döntések közlésének időpontjára, illetve az adóalany beadványainak benyújtási időpontjára vonatkozó kérdéseket is.

10. SZÁMÚ MELLÉKLET A 2003. ÉVI XCII. TÖRVÉNYHEZ

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG TAGÁLLAMÁBAN ILLETŐSÉGGEL NEM BÍRÓ ADÓZÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK

1. Az Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró adózó (a továbbiakban e melléklet alkalmazásában: adózó) adózására e törvény rendelkezéseit az e mellékletben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

Az Európai Tanács 2002/38/EK számú irányelve az adóadminisztráció egyszerűsítésére kötelezi a tagállamokat az olyan általános forgalmi adó alanyok vonatkozásában, akik (amelyek) a tagállamok területén kívülről az általános forgalmi adó alanyának nem minősülő személynek nyújtanak elektronikus szolgáltatást. Ezek az adóalanyok az irányelv rendelkezéseinek értelmében egyetlen, a választásuk szerinti tagállam adóhatóságánál elektronikus úton teljesítik - az eddig az egyes tagállamok irányában külön-külön fennálló - bejelentési, adóbevallási és adófizetési kötelezettségüket. 2010. január 1-jétől a 10. számú melléklet ezt az alanyi kört érintő sajátos jogokat és kötelezettségeket tartalmazza. A melléklet az Európai Közösség tagállamai területén kívül történő fizikai elhelyezkedésre és az elektronikus szolgáltatások jellegére tekintettel állapít meg eltérő adattartalmú bejelentési és bevallási kötelezettséget.

2. [hatályon kívül helyezve]
3. Az adózó az azonosító szám megállapítása céljából az e törvény 3. § (3) bekezdése szerinti tevékenység megkezdését megelőzően az állami adóhatósághoz elektronikus úton bejelenti:
a) nevét,
b) postacímét, elektronikus címeit (ideértve az elektronikus levelezési és internetcímeket),
c) illetősége szerinti adóazonosító számát, amennyiben ilyennel rendelkezik,
d) vezető tisztségviselőjének és az adóhatósággal történő kapcsolattartásra feljogosított személynek nevét, címét, telefonszámát,
e) nyilatkozatát arról, hogy az Európai Közösség más tagállamának adóhatósági nyilvántartásába nem jelentkezett be,
f) az e törvény 3. § (3) bekezdése szerinti tevékenységének kezdő időpontját,
g) az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásának megnevezését.
4. Az adózó köteles a bejelentett adatokban bekövetkező változást - annak bekövetkeztétől számított 15 napon belül - az állami adóhatósághoz elektronikus úton bejelenteni.
5. Az adóhatóság a bejelentés alapján az adózót nyilvántartásba veszi, és azonosító számmal látja el, amelyről elektronikus úton értesíti.
6. Az állami adóhatóság törli a bejelentkezett és azonosító szám alapján nyilvántartásba vett, az
Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró adózók közül:
a) a bejelentés napjával azt, aki (amely) bejelentést tesz arról, hogy a továbbiakban már nem nyújt elektronikus szolgáltatást,
b) a tudomásszerzés napjával azt, aki (amely) nem felel meg az Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró adózó e törvényben megállapított feltételeinek,
c) a második adómegállapítási időszakot követő hó 20. napjával azt, aki (amely) két egymást követő adómegállapítási időszakban adókötelezettségeit nem teljesíti.

A törvény szankcióként kizárja a rendszerből az adókötelezettségüket folyamatosan nem teljesítő adózókat, akik ezt követően az általános szabályok szerint minden egyes tagállamban külön-külön kötelesek teljesíteni a kötelezettségeiket.

7. Az adózó negyedévenként, a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig elektronikus úton, elektronikus aláírás alkalmazásával általános forgalmiadó-bevallást nyújt be. Az adózó elektronikus úton teljesítendő kötelezettségeit a közigazgatási eljárásban használható elektronikus aláírások követelményeinek megfelelő elektronikus aláírással teljesíti.
8. Az adóbevallás tartalmazza az adózó:
a) nevét,
b) azonosító számát,
c) a teljesítés helyének minősülő tagállamok szerinti bontásban a negyedévre vonatkozóan nyújtott szolgáltatások általános forgalmi adót nem tartalmazó értékét, valamint az általános forgalmi adó összegét euróban kifejezve,
d) az alkalmazott adókulcsokat,
e) a fizetendő általános forgalmi adó euróban kifejezett teljes összegét,
f) az adóbevallással érintett negyedév megjelölését.
9. Az adózó az általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét a bevallás benyújtására előírt időpontig euróban, átutalással teljesíti.

Az átváltási költségek és terhek csökkentése érdekében - az általános szabályoktól eltérően - a bevallás adatait euróban kell megállapítani, és a befizetést euróban kell teljesíteni.

10. Az adózó a 44. §-ban megállapított nyilvántartás-vezetési kötelezettségének oly módon tesz eleget, hogy az az Európai Közösség tagállamának adóhatósága által végzett ellenőrzést lehetővé tegye. Az adózó a nyilvántartást felhívásra elektronikus úton is rendelkezésre bocsátja. A nyilvántartást az elektronikus szolgáltatás nyújtása évének utolsó napjától számított 10 évig kell megőrizni.

A különleges rendszer megkülönböztető jegye, hogy az érintett tevékenységgel összefüggésben fizetendő adó nem a bejelentkezés szerinti államot, hanem a fogyasztás helye szerinti tagállamot, illetve tagállamokat illeti. A 10. számú melléklet ezért a fogyasztás helye szerinti tagállamok adóhatóságainak is ellenőrzésre ad lehetőséget. Ennek megkönnyítése érdekében felhívásra az adóügyi nyilvántartások elektronikus úton történő rendelkezésre bocsátására kötelezi az adózót, a megőrzés időtartamát pedig egységesen tíz évben állapítja meg.

11. A bejelentkezés kivételével az adókötelezettség e melléklet rendelkezései alapján történő teljesítése során egyebekben az adókötelezettség elektronikus úton történő teljesítéséről szóló külön jogszabály előírásait kell megfelelően alkalmazni.

A 10. számú mellékletben nem rendezett kérdésekben a törvény általános rendelkezéseit, valamint a mellékletben foglalt felhatalmazás alapján az adóügyek elektronikus intézésének szabályairól szóló 34/2007. (XII. 29.) PM rendelet szabályait kell alkalmazni.

11. SZÁMÚ MELLÉKLET A 2003. ÉVI XCII. TÖRVÉNYHEZ

A JÖVEDELEM-, NYERESÉG- ÉS VAGYONADÓ, VALAMINT A BIZTOSÍTÁSI DÍJAKRA KISZABOTT ADÓ FOGALMA AZ EGYES TAGÁLLAMOKBAN

2010. január 1-jével az Art. kiegészült a 11. számú melléklettel, amely - jogharmonizációs okból az V. fejezet alkalmazását könnyítő definíciós rendelkezéseket tartalmaz.

Lábjegyzet

[1]2007-ben a fizetendő összeg havonta a minimálbér összegének 9 százaléka volt, illetve a járulékfizetés alapja az egy főre jutó havi jövedelem, de legalább az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összege, ha a települési önkormányzat polgármestere hatósági bizonyítványt állított ki az egy főre jutó havi jövedelemről. 2008-ban az egészségügyi szolgáltatási járulék összege havi 4350 Ft, 2009-ben 4500 Ft, 2010-ben 4950 Ft, 2011-ben 5100 Ft volt.

[2]Ez az összeg 2000-ben 2.020.320 Ft volt. 2001. évben napi 6.020 forint (éves szinten 2.197.300 forint), 2002. évben pedig napi 6.490 forint (éves szinten 2.368.850 forint), 2003. január 1-jétől az egyéni nyugdíjjárulék napi felső határa 10.700 forint, évi 3.905.500 forint, 2004. évben az egy naptári napra jutó összeg 14.500 Ft, éves szinten 5.307.000 forint. 2005. évben tovább emelkedett a felső határ, napi 16.440 forint, évi 6.000.600 forint, 2006. évben napi 17.330 forint, évi 6.325.450 forint, 2007. évben napi 18.490 forint, évi 6.748.850 forint, 2008-ban napi 19.500 forint, évi 7.137.000 forint, 2009-ben napi 20.400 forint, évi 7.446.000 forint, 2010-ben napi 20.420 forint, évi 7.665.000 forint, 2011-ben napi 21.000 Ft, évi 7.665.000 Ft.

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu