adozona.hu
A személyi jövedelemadóról szóló törvény magyarázata 2012 (DEMO)
A személyi jövedelemadóról szóló törvény magyarázata 2012 (DEMO)

- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Szja. tv. 4. § (1) bekezdés
Ezen rendelkezés határozza meg a jövedelemszámítás alapszabályait, a jövedelem, bevétel és a költség fogalmát.
A jövedelem egyes esetekben megegyezik a bevétellel, más esetben csak annak egy része. A rendelkezés utal a tételes költségelszámolásra, és a költségátalányra is, amelyek alkalmazásával határozható meg a bevételből a jövedelem összege.
A jövedelem a bevétel meghatározott hányada például abban az esetben, ha az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár a tagja r...
Ezen rendelkezés határozza meg a jövedelemszámítás alapszabályait, a jövedelem, bevétel és a költség fogalmát.
A jövedelem egyes esetekben megegyezik a bevétellel, más esetben csak annak egy része. A rendelkezés utal a tételes költségelszámolásra, és a költségátalányra is, amelyek alkalmazásával határozható meg a bevételből a jövedelem összege.
A jövedelem a bevétel meghatározott hányada például abban az esetben, ha az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár a tagja részére a kötelező várakozási idő leteltét követően nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetést teljesít. Az adóalapot befolyásolja, hogy a magánszemélyt megillető összeget a várakozási idő elteltét követő hányadik évben fizetik ki. Szintén az eltelt évek száma befolyásolja a jövedelem nagyságát az ingatlanértékesítésből származó jövedelem meghatározása során is.
Az Szja. tv. meghatároz olyan bevételeket is, amelyeket a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni. Például a nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a Szja. tv. 25. §-ában foglaltakra figyelemmel a magánszemély a munkáltatótól a munkába járásról szóló 39/2010. (II. 26.) kormányrendelet szerinti munkába járás esetén kap.
Bármely kiadást csak egyszeresen, egy alkalommal lehet figyelembe venni. A költségként elismert kiadások kizárólag a költségelszámolási szabályokban meghatározott módon és mértékben érvényesíthetők.
Egyes esetekben a kiadás tényleges kifizetésétől függetlenül is lehetőség van úgynevezett vélelmezett költség elszámolására. Ezek törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott költségátalányok.
Szja. tv. 4. § (2) bekezdés
Ezen bekezdés alkalmazásában elmondható, hogy bármilyen jogcímen jut a magánszemély jövedelemhez, főszabály szerint adókötelezettség kapcsolódik hozzá, kivéve, ha azt az Szja. tv. mentesíti, azaz rá vonatkozóan eltérő szabályt fogalmaz meg, azaz felmenti az adófizetési kötelezettség alól.
Megállapítható az is, hogy adókötelezettséget megalapozó bevétele nem kizárólag akkor keletkezhet a magánszemélynek, ha pénzt kap, hanem minden olyan esetben is, amikor értékkel bíró dolgot ellenérték megfizetése nélkül vagy kedvezményes áron megszerez.
Ha a magánszemélynek kölcsönszerződésből eredően tartozása van, vagy bármely más okból pl. teljesítés elmulasztásából eredően fizetési kötelezettsége keletkezik, amelytől később annak jogosultja eltekint, akkor a magánszemély költségtől mentesül, azaz bevételhez jut ezáltal. Ugyanezen szempontok miatt szintén bevételhez jut akkor is, ha a tartozást valaki más fizeti meg, vagy az elmulasztott kötelezettséget helyette valaki más teljesíti.
Ez a szabály meghatározza azt is, hogy a munkaviszonyban, megbízási jogviszonyban vagy egyéb jogviszonyban tevékenykedő magánszemélyek ezen tevékenységük során, a feladatellátáshoz szükséges eszközök használatával, szolgáltatások igénybevételével nem szereznek bevételt, még akkor sem, ha a feladatellátáshoz szükséges eszközöket magáncélra is használják. Olyan eszközök és szolgáltatások esetében alkalmazható ez a szabály, amelyeket a munkavégzés feltételeként biztosítanak a feladatok ellátásának érdekében, de csak akkor, ha a magáncélú használatot a törvény adóköteles jövedelemként nem definiálja.
Ennek értelmében, ha a munkavégzés feltételeként biztosított munkaeszközöket, berendezéseket, szolgáltatásokat a magánszemély munkavégzés közben az előírt munkafeladat mellett más célra is igénybe veszi (veheti), emiatt nem keletkezik adókötelezettsége sem a juttatónak, sem a magánszemélynek.
Más elbírálás alá esik azonban, ha a feladatellátáshoz közvetlenül nem kapcsolódó munkaeszközt vagy szolgáltatást vesz igénybe ingyenesen vagy kedvezményesen a munkavállaló.
Ilyen esetekben a juttatás jogcímét és az adókötelezettséget az Szja. tv. 2. § (6) bekezdése alapján kell megállapítani.
Nem keletkezik adóköteles bevétel például az alábbi esetekben:
- ha a számítógépet használó irodai alkalmazott magáncélú levelet ír és küld el a számítógépen,
- szolgáltatónál foglalkoztatottak által igénybevett szolgáltatás (például szépségszalonban a szolárium, infraszauna használata) esetében,
- ha a munkavállaló a fénymásolón magánjellegű iratait másolja.
Főszabály szerint adóköteles mindaz a munkáltató által nyújtott juttatás, vagy szolgáltatás, amelyet a munkavállalónak kedvezményesen biztosít, vagy az a juttatás, amelyet ugyan a feladatellátáshoz ad, de az azon keletkező magáncélú használatot az Szja. tv. kifejezetten adókötelesnek minősíti, például a cégtelefon magáncélú használatát.
Adóköteles lesz az a juttatás is, ha a munkáltató ingyenesen vagy kedvezményesen kölcsönzi a szerszámokat vagy munkagépeket a munkavállalóinak, például egy takarítással foglalkozó cég bérelszámolója hazaviszi a tavaszi nagytakarításhoz a szőnyegtisztító gépet.
Gyakori kérdés, hogy a munkáltató által biztosított helyi közlekedési bérlet és a munkáltató által biztosított internet-szolgáltatás mely esetekben juttatható az Szja. tv. 4. § (2) bekezdése alapján.
Az Szja. tv. 4. § (2) bekezdésében foglalt feltételek alapján nem keletkezik bevétele a magánszemélynek, amennyiben az internet használatának biztosítása a munkavállaló magánszemély munkahelyén (a tevékenység végzésének helyén, azaz a munkáltató székhelyén/telephelyén), a munkavégzés hatókörében, a tevékenység ellátásának keretében valósul meg.
Internet szolgáltatás biztosítása távmunkát végzők esetében
Abban az esetben, ha a távmunkát végző munkavállalónak - a munkavégzés feltételeinek biztosítása érdekében - a munkáltató fizeti elő az internet szolgáltatást (a számla a munkáltató nevére szól), akkor a magánszemélynek ebben az esetben sem keletkezik bevétele a szolgáltatás igénybevétele esetén a magáncélú használat miatt, mivel ilyen esetben is megvalósul az Szja. tv. 4. § (2) bekezdésében foglalt feltétel, azaz a magáncélú használat a munkavégzés hatókörében valósul meg.
Amennyiben a munkavállaló távmunkát végez, és az internet szolgáltatóval a magánszemély kötött szerződést (a magánszemély nevére szól a számla), akkor az Szja. tv. 3. számú mellékletének I. 24. pontja az irányadó, mely szerint elismert költségnek minősül az internethasználat díja (ideértve különösen az egyszeri, a havi, a forgalmi díjat).
Ezt az álláspontot erősíti meg a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 192/E. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés is, mely szerint a távmunkavégzéshez a feleknek a munkaszerződésben meg kell állapodniuk a távmunkavégzéssel összefüggésben a távmunkát végző munkavállalónál szükségesen és indokoltan felmerült költség elszámolásának módjáról.
E rendelkezés a gyakorlatban azt jelenti, hogy a távmunkát végző esetében - a speciális szabályra tekintettel - bevételnek minősül a költségek megtérítése címén kapott összeg, mellyel szemben az internet használat címén felmerült kiadás a költségek között elszámolható. Ebben az esetben sem kell vizsgálni azt, hogy történt-e magáncélú használat, mivel a költségek megtérítésére a munkavégzés hatókörében felmerült kiadásokra tekintettel került sor, így nincs jelentősége ebben az esetben sem a magáncélú használatnak.
Amennyiben az előzőekben ismertetett feltételek nem állnak fenn és azt belső szabályzat alapján, vagy mindenki által elérhető módon biztosítja a munkáltató, akkor e juttatás után a munkáltatónak kell adóznia az Szja. tv. 7. §-a alapján.
A tevékenységében közreműködő magánszemély lehet munkavállaló, vezető tisztségviselő, a kifizető üzleti partnere is. A képzésnek meg kell felelnie az alábbi feltételnek: a képzés a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik. Erre tekintettel nem kell bevételnek tekinteni a magánszemélynél azt, ha például a könyvelő cég alkalmazottjaként számviteli oktatáson vesz részt, de bevételnek minősül ugyanezen alkalmazottnál például egy angol nyelvtanfolyam munkáltató által fizetett részvételi díja, ha az angol nyelvtudás nem szükséges a munkavégzéshez, mivel a tulajdonos nem külföldi, nincsenek külföldi partnereik.
Szja. tv. 4. § (3) bekezdés
Elismert költségnek csak az a kiadás tekinthető, amely a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggésben merül fel, azaz egy egyéni vállalkozó nyelvtanár nem számolhat el költségként arcápolási készítményeket. A költségnek kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül, kivéve, ha az Szja. tv. a kiadás tényleges kifizetésétől függetlenül minősít költségnek valamely tételt (például a 9 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség). A törvény ezen rendelkezése alapján a példánál maradva az egyéni vállalkozó nyelvtanár elszámolhatja költségként a megvásárolt nyelvkönyveket, a nyelviskola helyiségének bérleti díját, takarítását, a hallgatókat toborzó hirdetések költségét a naptári évhez igazodva. A ténylegesen kifizetett kiadás igazolásának legegyszerűbb módja az, ha a számlán szerepel "a fizetve" felirat, illetve egy készpénzátutalási bizonylat is megfelelő. Nem fogadható el igazolt kiadásként pl: egy szállítólevél, amely csak az áru kiadását, illetve átvételét rögzíti.
Ha a magánszemély olyan termék vagy szolgáltatás ellenértékét kívánja költségként elszámolni, amelynek értékesítője, illetve nyújtója az Áfa tv.-ben meghatározott bizonylat kiállítására kötelezett, akkor a kiadás igazolására kizárólag az Áfa tv. szerinti bizonylat (ide nem értve a nyugtát) alkalmas. Egyébként a kiadás igazolására kizárólag az a bizonylat alkalmas, amely tartalmazza a költség összegének megállapításához szükséges valamennyi adatot. Az Áfa tv. 169. §-a határozza meg a számla kötelező adattartalmát, melyek a következők
a) a számla kibocsátásának kelte;
b) a számla sorszáma, amely a számlát kétséget kizáróan azonosítja;
c) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának adószáma, amely alatt a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítette;
d) a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének adószáma, amely alatt, mint adófizetésre kötelezettnek a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítették, vagy amely alatt a 89. §-ban meghatározott termékértékesítést részére teljesítették;
e) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének neve és címe;
f) az értékesített termék megnevezése, annak jelölésére - a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján - az e törvényben alkalmazott vtsz., továbbá mennyisége, illetőleg a nyújtott szolgáltatás megnevezése, annak jelölésére - a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján - az e törvényben alkalmazott SZJ, továbbá mennyisége, feltéve, hogy az természetes mértékegységben kifejezhető;
g) a 163. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett időpont, ha az eltér a számla kibocsátásának keltétől;
h) az adó alapja, továbbá az értékesített termék adó nélküli egységára, illetőleg a nyújtott szolgáltatás adó nélküli egységára, ha az természetes mértékegységben kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedmény, feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza;
i) az alkalmazott adó mértéke;
j) az áthárított adó, kivéve, ha annak feltüntetését e törvény kizárja.
k) adómentesség esetében, valamint abban az esetben, ha adófizetésre a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője kötelezett, jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása
ka) mentes az adó alól, vagy
kb) után a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett;
l) új közlekedési eszköz 89. §-ban meghatározott értékesítése esetében az új közlekedési eszközre vonatkozó, a 259. § 25. pontjában meghatározott adatok;
m) utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a XV. fejezetben meghatározott különös szabályokat alkalmazták;
n) használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség értékesítése esetében jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a XVI. fejezet 2. vagy 3. alfejezetében meghatározott különös szabályokat alkalmazták;
o) pénzügyi képviselő alkalmazása esetében a pénzügyi képviselő neve, címe és adószáma.
Abban az esetben, ha a magánszemély valamely, a tevékenységéhez szükséges tárgyi eszközt olyan magánszemélytől szerzi be, aki az értékesítést nem üzletszerű tevékenység keretében folytatja, így nem áfaalany, akkor bizonylatként szolgál az adásvételi szerződés, ha az a költségelszámoláshoz nélkülözhetetlen, valamennyi adatot tartalmazza.
Az Szja. tv.-ben meghatározott kivételekkel nem számolható el költségként az a kiadás, amely a magánszemély személyes vagy családi szükségletét (is) kielégítő termék vagy szolgáltatás megszerzése érdekében merült fel.
A kiadásokat csak kivételes esetekben lehet a felmerülésük évét követő adóév(ek)ben költségként elszámolni. Ilyen kivételes szabály az értékcsökkenési leírás elszámolására, valamint a veszteség elhatárolására vonatkozó szabály az őstermelők és az egyéni vállalkozók esetében. Egyébként az adóévben felmerült és költségként elismert kiadások legfeljebb az adóévben megszerzett bevétel mértékéig számolhatók el.
Szja. tv. 4. § (4)-(6) bekezdés
Az Szja. tv. nemcsak az ingatlan hasznosítása, hanem az ingó vagyontárgy, az ingatlan átruházása, az ingó bérbeadása, az értékpapír elidegenítése esetére is a tulajdoni hányadok szerinti adókötelezettséget írja elő a tulajdonosok eltérő rendelkezésének a hiányában.
Az Szja. tv. ugyanakkor nem ismeri a házastársak közös jövedelemadóztatásának jogintézményét, és kifejezetten kimondja, hogy a jövedelemszerzés jogcímének jogosultját terheli az adókötelezettség, tehát az egyik fél által megszerzett jövedelem kizárólag annál a félnél vehető figyelembe, és annak adójogi konzekvenciái is csak nála vonhatók le, aki a tevékenységet folytatja. E rendelkezés alapján, függetlenül attól, hogy a megszerzett jövedelem a házastársak közös vagyonát képezi a családjog szerint, az egyéni vállalkozói bevételből, a fizetővendéglátói bevételből a tevékenységet folytatót terheli az adókötelezettség. Más a helyzet a közös vagyonhoz tartozó ingatlan, ingóság, értékpapír értékesítése esetén, mivel - függetlenül attól, hogy az értékesített ingatlan, ingóság (pl. személygépkocsi), vagy az értékpapír csak az egyik fél nevén szerepel a nyilvántartásban - a jövedelmet megoszthatják. Nem vonatkozik ez a lehetőség arra a vagyontárgyra, amely valamelyik fél különvagyonát képezi.
Szja. tv. 5-6. §
Az Szja. tv. részletes szabályokat fogalmaz meg a külföldi pénznemben felmerülő bevétel vagy költség átszámításával kapcsolatban.
A törvény meghatározott néhány kiviteltől eltekintve bevétel esetében a bevételszerzés időpontjában, kiadás esetében a teljesítés időpontjában érvényes árfolyam alkalmazását írja elő.
Abban az esetben, ha a magánszemély pénzügyi intézmény által kiállított - törvényben meghatározott időponton belül - bizonylattal rendelkezik, akkor a bizonylaton szereplő összeg erejéig a pénzügyi intézmény által alkalmazott árfolyam is alkalmazható.
Ha a bevétel adóelőleg-levonásra kötelezett kifizetőtől származik - a kifizetőnek az adóelőleg megállapításához a bevétel, illetve a kiadás forintra történő átszámítására a bevétel megszerzése napját megelőző hónap, illetve a kiadás teljesítésének napját megelőző hónap 15. napján érvényes MNB hivatalos devizaárfolyamot, olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell alkalmaznia. Ezzel a választással a magánszemély is élhet, de számára nem kötelező.
A 2012. évtől nemcsak a külföldi pénznemben megszerzett kamatjövedelemből, hanem az osztalékból (osztalékelőlegből) is, az adót ugyanazon külföldi pénznemben kell megállapítani, levonni, és a jövedelem megszerzésének időpontjában érvényes árfolyamon átszámítva forintban kell megfizetni.
A MNB rendszeresen ad ki közleményt a hivatalos deviza árfolyamlapján nem szereplő külföldi pénznemek USA dollárra és euróra átszámított árfolyamairól.
Adómentességet meghatározó más törvény pl: Európai Közösségek kiváltságairól és mentességéről szóló jegyzőkönyv, melynek 18.cikk b) pontja szerint az Európa Tanács tisztviselőinek az Európa Tanács részéről nyújtott fizetés és javadalmazás mentes a nemzeti adózás alól, mivel az után közösségi adót fizetnek.
Szja. tv. 7. § (1) bek. b)-g) pont
A hivatali, üzleti utazással összefüggésben a "szállás díja" bérelt lakás esetében a lakásbérleti díjon kívül a magánszemély ott-tartózkodásával szokásszerűen, szükségszerűen összefüggő költségeket (így a szokásszerű életvitelhez kapcsolódó rezsiköltségeket) is magában foglalja. A rezsiköltség még abban az esetben is része az alapszolgáltatásnak, ha ez a költség a bérleti szerződésben nem jelenik meg, hanem azért a magánszemélynek külön kell fizetnie. Amennyiben egy adott - a magánszemély részére felajánlott - szolgáltatáscsomagnak része például a garázs, a parkoló használata (vagyis a szolgáltatáscsomag kifizetésével ez a szolgáltatás automatikusan "jár", és a szolgáltatáscsomag árát nem befolyásolja, hogy annak egyes részeit a magánszemély ténylegesen igénybe veszi-e), úgy az egész "csomag" költsége beleértendő a "szállás díja" fogalomba. A bérbeadó által külön felszámított, mintegy extra szolgáltatásként igénybe vehető szolgáltatások költsége ugyanakkor nem része a szállásdíjnak.
Szja. tv. 7. § (1) bek. h)-n) pont
Az a juttatás, amelyet vissza kell téríteni, önmagában nem támogatás, hanem kölcsön, viszont az a vagyoni érték, amelyet az önkormányzat az által nyújt, hogy a kölcsönt kamatmentesen adja, egyértelműen támogatásnak minősül. Ha tehát a kölcsön nyújtása és felhasználása egyébként megfelel az idézett rendelkezésben foglaltaknak, akkor az önkormányzatnak kamatkülönbözet miatt nem keletkezik adókötelezettsége.
Szja. tv. 7. § (1) bek. o)-r) pont
Kiküldetési rendelvényt nem csak a munkáltató, hanem a munkáltatónak nem minősülő kifizető is kiállíthat. Ez azt jelenti, hogy a kiküldetési rendelvény kiállíthatósága elszakad a munkajogi értelemben vett kiküldetéstől. A kedvező adózási szabály ezért a munkáltató és a kifizető által kiállított rendelvényhez egyaránt kapcsolódik akkor, ha annak összege nem haladja meg az Szja. tv. 3. számú mellékletének II/6. pontjában meghatározott összeget.
Szja. tv. 7. § (1) bek. s) pont
Ez a rendelkezés abban az esetben alkalmazható, ha a juttatás megfelel a 3. § 26. és 27. pontjában nevesített fogalomnak, de a juttató külföldi.
Szja. tv. 7. § (1) bek. t)-z) pont
Szja. tv. 7. § (2)-(3) bekezdés
A személyi jövedelemadó magyarországi 1988. évi bevezetése óta sávosan progresszív volt, azaz a magasabb jövedelemhez nagyobb arányú adóteher párosult, egyszerűbben minél többet keresett valaki, annál magasabb adókulcsot kellett alkalmazni az adókötelezettség kiszámítása során. 2011. január 1-jétől az Szja. tv. hatálya alá tartozó jövedelmek után főszabály szerint 16 százalékos - lineáris - adómértéket kell alkalmazni kivéve, ha az Szja. tv. ettől eltérően rendelkezik.
Kivétel a 16 százalékos adókulcs alkalmazása alól:
- az egyéni vállalkozó vállalkozói adóalapja, ahol az adókulcs az alábbiak szerint alakul:
500 millió Ft éves adóalapig 10 százalék;
500 millió Ft éves adóalap felett 19 százalék;
- tartós befektetésből származó jövedelem esetén, ha az érintett magánszemély a hároméves lekötési időszakot nem hosszabbítja meg, vagy a lekötést a kétéves lekötési időszakban megszakítja 10 százalék;
az adó mértéke.
Szja. tv. 8. § (2) bekezdés
Az Szja. tv. ezen rendelkezése a külföldön is adóztatható külön adózó jövedelmek tekintetében szabályozza a külföldön megfizetett adó beszámítását. Amennyiben az adott országgal a Magyar Köztársaságnak van kettős adóztatást kizáró egyezménye, akkor a külföldön megfizetett adó korlátlanul - a jövedelem utáni adó nagyságáig - beszámítható.
Egyezmény hiányában a magánszemélynek legalább 5 százalék adót itt is fizetnie kell, vagyis abban az esetben, ha a külföldön megfizetett adó 20 százalék, annak egésze nem vonható le, csak 11 százalék (16-5).
Nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely törvény, nemzetközi szerződés rendelkezése vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár.
A magánszemélyt és a kifizetőt terhelő egyes adókötelezettségeket az Szja. tv. részletesen is meghatározza, de bizonyos esetekben csak utal az Art.-ben előírt adókötelezettségek alkalmazására. Az adókötelezettség magában foglalja a bejelentést, nyilatkozattételt, adó-megállapítást (bármelyik formáját választja is a magánszemély), bevallást, adófizetést és adóelőleg-fizetést, bizonylat kiállítását és megőrzését, nyilvántartás vezetését (könyvvezetést), adatszolgáltatást, adólevonást, adóbeszedést, bankszámlanyitást és önellenőrzést. Az adókötelezettség előírhat folyamatos (mint például iratmegőrzési kötelezettség) vagy visszatérő (például ilyen az adóbevallás) tennivalót, de bizonyos esetekben akár csak egyszeri cselekményt is jelenthet (például ilyen a bejelentkezés vagy önellenőrzés). Az adókötelezettség függetlenül attól, hogy az bejelentéshez vagy engedélyhez kötött-e vagy sem, a bevételszerző tevékenység megkezdésének, illetve a bevételt eredményező jogviszony keletkezésének napján kezdődik, és a magánszemély teljes bevételszerző tevékenységére kiterjed. Azonban az adókötelezettség a bevételszerző tevékenység megszűnésekor nem ér véget, hiszen az adózónak az adó megállapításához való jog elévüléséig meg kell őriznie az adózással összefüggő iratokat, bizonylatokat. Az egyes adókötelezettségeket attól függetlenül kell teljesíteni, hogy a magánszemély a bevételt milyen formában (pénzben, természetben stb.) szerezte, ugyanakkor a jogcím meghatározásánál a szerzés körülményeit, és a felek között egyébként fennálló jogviszonyt kell alapul venni. Bizonyos tevékenységek esetén a magánszemélyt választási lehetőség illeti meg az adókötelezettségének teljesítésére, például az Ekho tv.-ben felsorolt tevékenységekből származó bevétel utáni adókötelezettségére választhatja, hogy az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás szerint teljesíti azt.
Az Szja. tv. általános szabályként mondja ki, hogy a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelytől kezdődően a magánszemély a bevétellel rendelkezik, de ugyanakkor egyes bevételek esetében az általános szabálytól eltérően tételesen határozza meg a szerzés időpontját. Az Szja. tv. ezen szakaszában tételesen határozza meg a bevétel megszerzésének időpontját a pénz, a dolog, az értékpapír, a váltó, a csekk és más okirat, az igénybe vett szolgáltatás, a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog, az elengedett kötelezettség és átvállalt tartozás, a magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás vonatkozásában. Ugyanakkor az Szja. tv. ezen szakaszában felsorolt bevételektől és az általános szabálytól eltérően más szerzési időpontot határoz meg egyes jövedelmekre. Ilyen eltérő szerzési időpontú esetek a következők lehetnek. Ha a munkaviszonyból származó, előző naptári évre vonatkozó bevételt, munkáltató által kifizetett adóköteles társadalombiztosítási ellátást a következő év januáréig fizetik ki, azt az Szja. tv. szerint az előző naptári év utolsó napján megszerzett jövedelemnek kell tekinteni. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kötelezett ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a ingatlanügyi hatósághoz benyújtották, nem pedig a szerződéskötés időpontjában, mint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem és az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem esetében. A magánszemélyt megillető pénz esetében, ha az adóelőleggel csökkentett összeget a kifizető átutalással vagy postai úton küldi el, akkor a bevételt az átutalás, illetve a postára adás napjával kell megszerzettnek tekinteni (feltéve, hogy a magánszemély javára azt az adóbevallása benyújtásáig, a munkáltatói adómegállapítása érdekében szükséges nyilatkozata megtételéig bankszámlán (pénzforgalmi számlán) jóváírták, illetve azt a magánszemély vagy javára más személy az említett időpontig birtokba vette, vagy átvette).
Szja. tv. 9. § (6) bekezdés
Ez a rendelkezés egyértelművé teszi, hogy a magánszemély elhalálozása esetén miként kell eljárni azon juttatásokkal kapcsolatban, amelyek az elhunytat még életében megillették.
A rendelkezéshez kapcsolódik az Mt. 86. § a) pontja, mely szerint a munkavállaló halálával a munkaviszony megszűnik. Az Mt. 97. § (2) bekezdése szerint:
"A munkaviszony megszüntetésekor (megszűnésekor) a munkavállaló részére ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat."
Hasonlóan rendelkezik a Tbj. végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tbj. vhr.) 4/A. § (5) bekezdése, mely szerint:
"A biztosítással járó jogviszony megszűnését követően, e jogviszony alapján kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelmet a járulékfizetési felső határig úgy kell figyelembe venni, mintha annak kifizetésére a jogviszony megszűnése napján került volna sor".
Az előzőekből következően a volt munkáltatónak az elhunyt munkavállalóját még életében megillető bevételek tekintetében az adóelőleget, az egyéni járulékokat a volt munkavállaló terhére kell megállapítani, vagyis az említett közterhekkel csökkentett összeget kell az örökös részére kifizetnie. Az örökös részére kifizetett összeg a hagyaték tárgyát képezi.
Az általános szabályok szerint a jogszabályban előírt bizonylatot, könyvet, nyilvántartást, - ideértve a gépi adathordozón rögzített adatokat is - úgy kell kiállítani, illetve vezetni, hogy az adó alapjának, az adó összegének, a mentességnek, a kedvezménynek, a költségvetési támogatás alapjának és összegének, továbbá ezek megfizetésének, illetve igénybevételének megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen.
A könyveket, nyilvántartásokat - ha jogszabály másként nem rendelkezik - úgy kell vezetni, hogy a bennük foglalt feljegyzések az Art., az Szja tv, az Áfa tv. idevágó rendelkezésein alapuljanak; adónként és költségvetési támogatásonként folyamatosan, kihagyás nélkül tartalmazzák az adót, illetve a költségvetési támogatást meghatározó adatokat és azok bizonylati hivatkozásait; azokból kitűnjék az adott időszakra vonatkozóan bevallott adó, illetve a támogatás alapja; az adó megfizetésének, a költségvetési támogatás igénybevételének, valamint az alapjául szolgáló bizonylatoknak az ellenőrzését lehetővé tegyék.
Az Art. 16. §-ának (3) bekezdés g) pontja szerint az adózónak az adóhatósághoz történő bejelentkezés alkalmával be kell jelentenie az adóhatósághoz az iratai, az elektronikus alapon rendelkezésre álló bizonylatai és a nyilvántartásai őrzésének helyét, ha az nem azonos az adózó székhelyével vagy lakóhelyével.
Az iratokat a könyvelés, feldolgozás időtartamára más helyre lehet továbbítani, az adóhatóság felhívására azonban azokat három munkanapon belül be kell mutatni.
A nyilvántartás módjától függetlenül az iratokat az adózónak az adó megállapításához való jog elévüléséig, a halasztott adó esetén a halasztott adó esedékessége naptári évének utolsó napjától számított öt évig kell megőriznie. Az előző időpontig kell megőrizni a munkáltatónak az általa megállapított adó alapjául szolgáló bizonylatokat, valamint az adózónak az adókötelezettsége megszűnése esetén az iratait is. A magánszemély az iratait (a bizonylatot és a nyilvántartást is) maga köteles megőrizni az adó megállapításához való jog elévüléséig. E kötelezettség a bizonylat rontott példányára is vonatkozik. Amennyiben az adókötelezettség a magánszemély halála miatt szűnt meg, az iratokat a vele közös háztartásban élt hozzátartozója, ennek hiányában az örökös(ök) köteles(ek) az állami vagy az önkormányzati adóhatósághoz továbbítani.
A törvényi előírások be nem tartását az Art. szankcionálja, ha a magánszemély (ide értve az egyéni vállalkozót is) a nyilvántartások vezetését elmulasztja, vagy azokat hiányosan, illetve az előírásoktól eltérően vezeti, és az iratmegőrzési kötelezettségének nem tesz eleget.
A nyilvántartási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos különös rendelkezéseket az Szja. tv.-nek az 5. számú melléklete tartalmazza, amely egyrészt az önálló és a nem önálló tevékenységhez kapcsolódik, de vannak olyan nyilvántartások is, amelyek nem köthetők valamely tevékenységhez. Ilyen például az értékpapírra vonatkozó jogokkal kapcsolatos részletező nyilvántartás.
A magánszemélynek időrendben, folyamatosan, ellenőrizhető módon, az Szja. tv. 5. számú melléklet előírásainak megfelelően kell nyilvántartania és rögzítenie minden olyan adatot (nem mentesítve ezáltal a magánszemélyt a más jogszabályban meghatározott kötelezettség teljesítéséhez és az ellenőrzéséhez szükséges nyilvántartás vezetése alól), amely az adókötelezettsége teljesítéséhez és a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges.
Az a magánszemély, aki az Szja. tv. hatálya alá tartozik, nem tartozik az Szt. hatálya alá (például az egyéni vállalkozónak nem kell az Szt. könyvviteli előírásai szerint könyvelnie), ugyanakkor a társasházra kiterjed az Szt. hatálya.
Amennyiben a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján a magánszemély támogatást kap, akkor az ezzel összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit a jogszabály, illetve a nemzetközi szerződés rendelkezéseinek figyelembevételével kell teljesítenie azzal, hogy köteles olyan elkülönített nyilvántartást vezetni, amelynek alapján a támogatás felhasználása és a felhasználás jogszerűsége ellenőrizhető.
A nyilvántartásban adatot rögzíteni, módosítani és törölni csak bizonylat alapján lehet. A nyilvántartásban rögzített adatot módosítani vagy törölni csak úgy lehet, hogy az eredeti adat a módosítást, illetve a törlést követően is megállapítható legyen.
Bizonylatnak az alakilag és tartalmilag hiteles olyan dokumentum, irat minősül, amely megfelel az Szja. tv.-ben meghatározott valamennyi feltételnek, és amelyen minden, az adókötelezettség teljesítése szempontjából szükséges adat magyar nyelven is fel van tüntetve. A magánszemélynek a jogszabályban előírt kötelezettsége teljesítéséhez, a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges határidőig bizonylatot kell kiállítania minden olyan gazdasági eseményről, amelynek alapján jogszabály rendelkezése szerint nyilvántartásában adat rögzítésére, módosítására vagy törlésére köteles kivéve, ha a bizonylat kiállítására más személy kötelezett.
A bizonylat alaki és tartalmi hitelességét, megbízhatóságát - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a magánszemély, a képviseletére jogosult személy, vagy az általa a bizonylat aláírására feljogosított személy (ideértve a Ptk. szerint vélelmezett képviseletet is) a magánszemély az azonosító adatainak feltüntetésével és aláírásával igazolja.
A bizonylaton az adat csak a kiállító által és kizárólag akkor módosítható, ha a módosítást a bizonylat valamennyi példányán hitelt érdemlő módon átvezetik.
A bizonylatnak, amelyre vonatkozóan az Áfa tv. rendelkezést nem tartalmaz, legalább az Szja. tv. 10. § (7) bekezdésben felsorolt adatokat kell tartalmaznia.
Az adónyilvántartásoknak a személyi jövedelemadóban kétféle csoportja van. Egyik csoportba az alapnyilvántartások tartoznak (pénztárkönyv vagy naplófőkönyv, bevételi és költségnyilvántartás és a bevételi nyilvántartás), és általában valamelyiket minden önálló tevékenységből bevételt elérő magánszemélynek vezetnie kell. A másik csoportot a részletező nyilvántartások (például tárgyieszköz-nyilvántartás, útnyilvántartás stb.) alkotják, melyek közül csak azokat kell vezetnie a magánszemélynek, amelyek a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatosak.
A magánszemélyt bevallási kötelezettség terheli, ha a rendelkezésben említett bevételeken kívül más bevételt is szerzett az adóévben, vagy ha azt a törvény egyébként előírja. Az adóévben megszerzett bevételektől függetlenül is bevallást kell adnia annak a magánszemélynek, aki például 2012. évben a rendelkezési jogosultságával élve az életbiztosítási szerződését felmondja és korábban biztosítási kedvezményt vett igénybe. Ebben az esetben ugyanis a 2009. évben érvényesített biztosítási kedvezmény miatt visszafizetési kötelezettsége keletkezik.
A 2012. évtől nem kell bevallani az ingó értékesítéséből származó jövedelmet, ha az alapjául szolgáló bevétel az év elejétől összesítve nem haladja meg a 600 000 forintot. E bevételi határ alatt nincs jelentősége annak, hogy az értékesítés gazdasági tevékenységnek minősül.
A bevallási kötelezettség teljesítésének módját illetően - a törvényben meghatározott lehetőségek szerint és feltételek mellett - továbbra is választási lehetősége van a magánszemélynek.
Amennyiben a magánszemély nem kötelezett az adóhatóság közreműködése nélkül elkészíteni a bevallását, - a törvényben meghatározott feltételekkel - kérheti az egyszerűsített bevallást, vagy adónyilatkozatot nyújthat be. Önadózás helyett bizonyos feltételekkel a munkáltatójától is kérheti az éves adó megállapítását a magánszemély.
Az önadózás új formája 2011. évtől az adónyilatkozat. Az egykulcsos adóztatás bevezetésével valószínűsíthetően az eddigieknél kisebb eltérés lesz a kifizetők által levont adóelőleg és a jövedelmet ténylegesen terhelő adó között. Ez lehetőséget ad arra, hogy a magánszemélyek a bevallás helyett egy egyszerű nyilatkozat benyújtásával teljesítsék a bevallási kötelezettségüket. A törvény meghatározza, hogy milyen esetben élhetnek a magánszemélyek ezzel az új lehetőséggel.
Az adónyilatkozat benyújtását jellemzően az a magánszemély választhatja, aki kizárólag egy munkáltatótól szerzett jövedelmet, és a munkáltató által levont adó(előleg), valamint a ténylegesen fizetendő adó különbözete kevesebb, mint 1000 forint. A további feltételek szerint az adónyilatkozatot benyújtó magánszemély nem alkalmazhat tételes költségelszámolást, nem kérhet önkéntes pénztárba vagy nyugdíj-előtakarékossági számlára adókiutalást (nem rendelkezhet), és csak annyi adókedvezményt érvényesíthet, amennyit a munkáltatója az adóelőleg levonásánál a nyilatkozata alapján figyelembe vett.
Adónyilatkozatot tehet az a magánszemély is, aki az adóévben kizárólag kifizetőtől szerzett, kifizetésenként 100 ezer forintot meg nem haladó bevételt, feltéve, hogy a bevételeiből a kifizető hiánytalanul levonta az adót. Ilyen esetben sem alkalmazhat az adónyilatkozatot benyújtó magánszemély tételes költségelszámolást, adókiutalásra vonatkozó rendelkező nyilatkozatot nem tehet, és kedvezményt egyáltalán nem érvényesíthet.
Ha a magánszemély munkáltatótól vagy több munkáltatótól és kifizetőtől is szerzett bevételt az adóévben, akkor az előzőekben említett valamennyi feltételnek együttesen kell fennállnia ahhoz, hogy jogosult legyen az adónyilatkozat benyújtásával teljesíteni az adókötelezettségét.
A munkáltatóknak, kifizetőknek a kifizetésről szóló összesített igazoláson tájékoztatniuk kell a magánszemélyt az adónyilatkozat lehetőségéről, ha a tőlük származó kifizetés(ek) vonatkozásában annak törvényi feltételei fennállnak.
Az egyszerűsített bevallás az önadózás egyik formája. Az egyszerűsített bevallás megkönnyíti az adókötelezettség teljesítését azáltal, hogy az adóhatóság közreműködik a bevallás elkészítésében. Az a magánszemély, aki a törvényben meghatározott feltételek szerint jogosult az egyszerűsített bevallás benyújtására, és ezt a lehetőséget igénybe kívánja venni, az adóévet követő február …-éig nyilatkozik erről az adóhatóságnak. A magánszemély nyilatkozatát figyelembe véve az adóhatóság a rendelkezésére álló adatok alapján megállapítja a magánszemély jövedelmét és kiszámítja az adóját. Az adóhatóság által elkészített "bevallási ajánlatot" a magánszemély elfogadhatja, vagy a nála lévő igazolások alapján - szükség esetén - kijavíthatja, illetve az adóhatóság által nem ismert adatokkal (például a családi kedvezmény megosztott érvényesítése esetén) kiegészítheti. Ha a magánszemély a bevallási ajánlatot javítás nélkül vagy javítva, kiegészítve aláírja és az adóévet követő május 2-áig visszaküldi az adóhatóságnak, teljesítette a bevallásadási kötelezettségét. Az ilyen bevallás egyenértékű az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallással.
Az egyszerűsített bevallás benyújtására az a magánszemély jogosult, aki
- kizárólag olyan bevallási kötelezettség alá tartozó jövedelmet szerzett, amelyből kifizető, munkáltató adót, adóelőleget vont le;
- az adóévben nem volt egyéni vállalkozó;
- mezőgazdasági őstermelésből nem volt bevétele, vagy nem köteles a bevételéből jövedelmet megállapítani, és a bevallásban nemleges nyilatkozatot tesz;
- az Ekho tv. szerinti adózás választása esetén különadó fizetésére nem kötelezett, és az ekho megállapítását, bevallását megfizetését nem vállalta át a kifizetőtől;
- az ingó vagyontárgy, ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmén kívül nem szerzett olyan jövedelmet - és más olyan ok sincs -, amely miatt köteles lenne az adóhatóság közreműködése nélkül bevallást benyújtani.
Az egyszerűsített bevallásban a magánszemély az őt megillető kedvezményeket igénybe veheti, jogosultsága esetén önkéntes kölcsönös biztosító pénztári és nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatot tehet, és az adójának az 1+1 százalékáról is rendelkezhet.
Az egyszerűsített bevallással kapcsolatos határidőkről és eljárási szabályokról az Art. 28-28/A. §-ai rendelkeznek.
Ha a rendelkezésben felsorolt esetek bármelyike fennáll, a magánszemély köteles az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallását benyújtani az adóévet követő május 2-áig. Az egyéni vállalkozók és az áfa fizetésére kötelezett magánszemélyek esetében a bevallás benyújtására előírt határidő az adóévet követő év február 25-e.
A megváltozott jogszabályi környezetnek megfelelően az első részlet megfizetésének határideje a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség törvényben meghatározott esedékességének napja, azaz 2012. május 21-e, ami egyben a bevallás benyújtásának a határideje is.
A második, harmadik és negyedik részletek befizetésének határideje pedig 2012. június 20-a, július 20-a, augusztus 21-e.
Ha az adóbevallás benyújtására nem kötelezett magánszemély nem kívánja az adóját önadózással megállapítani, a törvényben meghatározott feltételek mellett kérheti, hogy a munkáltató, a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság (továbbiakban: munkáltató) állapítsa meg az adóját.
A munkavállalók, a társas vállalkozás és a polgári jogi társaság tagjai (továbbiakban: munkavállaló) az adóévet követő január -éig benyújtott nyilatkozatukban kérhetik a munkáltatói adómegállapítást. A törvény továbbra sem kötelezi a munkáltatót arra, hogy a munkavállaló kérésére az adómegállapítást elkészítse. A jelenleg hatályos szabályok szerint csak abban az esetben kell valamennyi munkavállalótól nyilatkozatot kérni, ha a munkáltató egyébként vállalja az adómegállapítások elkészítését.
Ha a munkáltató nem vállalja az adómegállapítást, akkor viszont köteles a munkavállalóit tájékoztatni az egyszerűsített bevallás lehetőségéről, feltételeiről.
Amennyiben a munkáltató vállalta a magánszemélyek adójának elszámolását, úgy az adóévet követő március 2-áig át kell adni részére az adómegállapításhoz szükséges igazolásokat, az egyes adókedvezmények érvényesítéséhez, az önkéntes pénztári rendelkezéshez szükséges nyilatkozatokat.
Az adómegállapításokat az adóévet követő május 2-áig kell elkészíteni és a munkavállalóknak átadni, továbbá június …-éig elektronikus úton el kell küldeni az illetékes adóhatóságnak.
A munkáltató által elkészített adómegállapítás az ellenőrzés és a jogkövetkezmények szempontjából adóbevallásnak minősül.
A munkáltató az általa megállapított adó és a levont adóelőleg különbözetét a számára előírt legközelebbi fizetéskor, de legkésőbb az adóévet követő június 2-áig köteles elszámolni a magánszeméllyel.
A munkabérből havonta levont adókülönbözet nem haladhatja meg az egészségbiztosítási-, a nyugdíjjárulékkal és az adóelőleggel csökkentett havi munkabér 15 százalékát. Ha az adókülönbözet ilyen módon az előzőekben említett határidőig nem rendezhető, akkor a levonást további 2 hónapon keresztül 15 százalékos mértékkel kell folytatni.
Amennyiben a két hónapot követően is marad még adóhátralék, vagy a magánszemély időközben munkahelyet változtat, akkor a munkáltató a levonás meghiúsulását követő 15 napon belül köteles értesíteni a magánszemély állandó lakóhelye szerint illetékes adóhatóságot a tartozás összegéről.
A munkáltató a levont, illetve visszatérített adókülönbözetet az Art. rá vonatkozó szabályai szerint köteles megfizetni és bevallani.
Ha a munkáltató az adómegállapítást követően feltárja, hogy a magánszemély jogszerű eljárása mellett az adót tévesen állapította meg és a magánszemély vele még munkaviszonyban áll, akkor az adómegállapítást módosítania kell, és a megállapított adókülönbözetet el kell számolnia a magánszeméllyel. Ha a módosított adómegállapításban kimutatott adókülönbözet egy összegben nem vonható le a magánszemélytől, a levonást további hat hónapon keresztül folytathatja a munkáltató. A levonás ilyen esetben sem lehet több az esedékes egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal, valamint az adóelőleggel csökkentett havi munkabér 15 százalékánál.
Amennyiben a munkáltató a feltárt adókülönbözetet az előzőekben leírtak szerint hat hónap alatt sem tudja levonni, vagy a magánszemély időközben munkahelyet változtat, akkor a fennmaradó adóhátralék összegéről értesítenie kell a magánszemély állandó lakóhelye szerint illetékes adóhatóságot.
Előfordulhat, hogy a munkáltató nem tudja a tévesen elkészített adómegállapítást utóbb módosítani, mert a magánszemély már nem áll vele munkaviszonyban. Ilyen esetben a feltárt adókülönbözet összegéről a magánszemély állandó lakóhelye szerint illetékes adóhatóságot kell értesítenie. Az adókülönbözetet a munkáltató bejelentése alapján határozattal írja elő az adóhatóság a magánszemély terhére vagy javára.
A feltárt adókülönbözetet a munkáltatónak nyilvántartásba kell vennie. A levonni elmulasztott adó után az adómegállapításra előírt határidőt követő naptól a nyilvántartásba vétel napjáig a munkáltató a saját terhére állapítja meg az önellenőrzési pótlékot, és az Art. rá vonatkozó szabályai szerint fizeti meg és vallja be azt. Ha ezt teljesíti, akkor mentesül a téves adómegállapításból eredő adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggő jogkövetkezmények alól.
Munkáltatói adómegállapítás esetén az Art. 27. § (5) bekezdésében foglaltak alapján, a munkáltató a munkáltatói adómegállapítást választó magánszemélyekről az adóévet követő év február …-éig a havi járulék bevallásában adatot szolgáltatott.
Abban az esetben, ha a munkáltató a ’08-as számú, "Havi bevallás a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adóról, járulékokról és egyéb adatokról" elnevezésű nyomtatványon tévesen jelölte, hogy a magánszemély a munkáltatói adómegállapítást választotta, a bevallásokat adózói javítás (helyesbítés) keretében módosítania kell, tekintettel arra, hogy mindaddig, amíg a módosítás nem történik meg, a magánszemélyek által benyújtott ’53-as számú, személyi jövedelemadó bevallás adóhatósági feldolgozása nem történik meg.
Szja. tv. 15. § (4)-(5) bekezdés
Az állami adóhatóság a magánszemélyt minden évben a részére megküldött adófolyószámlában tájékoztatja az egyes adónemekben fennálló egyenlegéről. Abban az esetben, ha az adóbevallásban megállapított adóval szemben a kifizetői, munkáltatói adó és adóelőleg levonások vagy ennek hiányában a magánszemély által megállapított és befizetett (vagy befizetni elmulasztott) adó, adóelőleg tekintetében hiány mutatkozik, akkor azt a magánszemélynek be kell fizetnie. Ha viszont "túlfizetés" mutatkozik, akkor a magánszemély részére ezen összeg kiutalható, de csak a magánszemély kérelmére, melyet az erre rendszeresített nyomtatványon kell benyújtania.
Az Szja. tv. a hátrányos jogkövetkezmények alól mentesíti azt a magánszemélyt, aki igazolni tudja, hogy a kifizető az adott bevételből az adóelőleget levonta. Ennek bizonyítására szolgálhat munkaviszony esetén a munkáltató által havi rendszerességgel a munkavállaló részére átadott "fizetési jegyzék", de a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvére tekintettel például bérbeadás esetén az adóval csökkentett bérleti díj banki átutalását igazoló folyószámla-kivonat is elfogadható.
Kiadással kapcsolatos információk
Hivatkozott jogszabályok
1995. ÉVI CXVII. TÖRVÉNY A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓRÓL
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. Fejezet
ALAPELVEK
II. Fejezet
A TÖRVÉNY HATÁLYA
Adóügyi illetőség a kettős adózást kizáró egyezmények alapján
Illetőségváltás az adóéven belül
Illetőségigazolás
A kettős adóztatás elkerülését biztosító módszerek
A kettős adóztatás elkerülésére létrejött nemzetközi egyezményekben szabályozott leggyakrabban előforduló egyes jövedelmek
Ingatlan vagyonból származó jövedelem
Elidegenítésből származó jövedelem
Osztalékból származó jövedelem
Kamatjövedelem
Nem önálló munkából származó jövedelem adóztatása
Szabad foglalkozás
Felügyelőbizottság és igazgatótanácsi térítés
Nyugdíj
Kutatók és tanulók
Nemzetközi egyezmények, szerződések
Európai parlamenti képviselő
Európai parlamenti képviselő asszisztense
III. Fejezet
FOGALMAK ÉS ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK
IV. Fejezet
A JÖVEDELEMRE ÉS AZ ADÓKÖTELEZETTSÉGRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK
Jövedelem, bevétel, költség
Munkahelyi internethasználat
Internet szolgáltatás biztosítása a munkahelyen Internet szolgáltatás biztosítása távmunkát végzők esetében
Helyi bérlet juttatása
Iskolarendszeren kívüli képzés
Adóalapba nem tartozó, illetőleg költségnek nem számító tételek
Az adó mértéke
Az adókötelezettség keletkezése és a jövedelem megszerzésének időpontja
Nyilvántartási szabályok
V. Fejezet
AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSÁRA, BEVALLÁSÁRA ÉS MEGFIZETÉSÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK
Az adó megállapítása
Adónyilatkozat
Egyszerűsített bevallás adóhatósági közreműködéssel
Bevallás adóhatósági közreműködés nélkül
A személyi jövedelemadó négy egyenlő részletben történő megfizetése
Munkáltatói adómegállapítás
Adófizetés
MÁSODIK RÉSZ
AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ÉS ANNAK ADÓJA
VI. Fejezet
AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP
Az önálló tevékenységből származó jövedelem
Értékcsökkenési leírás alapja ajándékba kapott ingatlan hasznosítása esetén
További gyakorlati tudnivalók bérbeadás esetén:
10 százalék költséghányad alkalmazása esetén
I. A támogatások csoportosítása
II. Bevételi értékhatárok változása a támogatások miatt
Értékhatárok emelkedése a gyakorlatban
III. A támogatásból (is) finanszírozott beruházási költségek elszámolása
A nem önálló tevékenységből származó jövedelem
Munkaviszony
Távmunka
Egyszerűsített foglalkoztatás
Személyes közreműködés
Vezető tisztségviselő
Választott tisztségviselő
Segítő családtag
Nem pénzben kapott bevétel
A hallgatói munkadíjban részesülő magánszemély jövedelme
Ösztöndíjas foglalkoztatott jövedelme
Munkába járás megtérítése részmunkaidő esetén
Egyéb jövedelem
Az összevont adóalap megállapítása
Családi kedvezmény
VII. Fejezet
AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ADÓJÁNAK MEGHATÁROZÁSA
Az összevont adóalap adója
A külföldön megfizetett adó beszámítása
VIII. Fejezet
AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ADÓJÁT CSÖKKENTŐ KEDVEZMÉNYEK, RENDELKEZÉS AZ ADÓRÓL
Lakáscélú hiteltörlesztés áthúzódó kedvezménye
Tevékenységi kedvezmények
Személyi kedvezmény
Rendelkezés az adóról
A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe átlépő (visszalépő) tag külön kedvezménye
IX. Fejezet
AZ ADÓELŐLEG MEGÁLLAPÍTÁSA, BEVALLÁSA ÉS MEGFIZETÉSE
Az adóelőleg-fizetési kötelezettség
Az adóelőleg alapja
Az adóelőleg-nyilatkozat
A fizetendő adóelőleg
HARMADIK RÉSZ
EGYES KÜLÖN ADÓZÓ JÖVEDELMEK
X. Fejezet
A VÁLLALKOZÓI SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ, AZ ÁTALÁNYADÓZÁS ÉS A TÉTELES ÁTALÁNYADÓZÁS
Az egyéni vállalkozó adózása
A vállalkozói személyi jövedelemadó
A vállalkozói osztalékalap
Az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági kistermelő átalányadózása
Az egyéni vállalkozó tevékenységének szünetelése
A fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély tételes átalányadózása
XI. Fejezet
A VAGYONÁTRUHÁZÁS
Ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem
Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem
Tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelem
XII. Fejezet
TŐKEJÖVEDELMEK
Kamatjövedelem
Értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem
Csereügyletből származó jövedelem
Az osztalékból származó jövedelem
Árfolyamnyereségből származó jövedelem
Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem
Tartós befektetésből származó jövedelem
A vállalkozásból kivont jövedelem
XIII. Fejezet
EGYES JUTTATÁSOK ADÓZÁSÁNAK SZABÁLYAI
A kifizetőt terhelő adó
Béren kívüli juttatások
39/2011. (XII. 29.) KIM rendelet az Erzsébet-utalvány kibocsátásáról
55/2011. (IV. 12.) Korm. rendelet a Széchenyi Pihenő Kártya kibocsátásának és felhasználásának szabályairól
XIV. Fejezet
VEGYES JÖVEDELMEK
Lakás önkormányzatnak történő bérbeadásából származó jövedelem
A társasház, a társasüdülő jövedelme
Nyereményből származó jövedelem
A privatizációs lízingből származó jövedelem
XV. Fejezet
AZ ÉRTÉKPAPÍR, AZ ÉRTÉKPAPÍRRA VONATKOZÓ JOG RÉVÉN MEGSZERZETT VAGYONI ÉRTÉK
Értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték
Az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték
Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében szerzett jövedelem
NEGYEDIK RÉSZ
VEGYES, ZÁRÓ ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
Statisztikai besorolási rend
Üzemanyagár
Felhatalmazások
Hatálybaléptető és átmeneti rendelkezések
LEGFONTOSABB HATÁLYBA LÉPTETŐ ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK FIGYELEMMEL AZ ELÉVÜLÉSI IDŐRE
2006. évi LXI. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról
2008. évi LXXXI. törvény egyes adóés járuléktörvények módosításáról
2009. évi LXXVII. törvény a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról
2009. évi CXVI. törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvénnyel és a megtakarítások ösztönzésével összefüggő törvénymódosításokról
2010. évi LXXXIII. törvény sporttal összefüggő egyes törvények módosításáról
2010. évi XC. törvény egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról
2010. évi CXXIII. törvény az adóés járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adóés vámjogi tárgyú törvények módosításáról
2010. évi CLIII. törvény a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról
2010. évi CLIV. törvény a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról
2011. évi XXIII. törvény az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvény módosításáról
2011. évi XXXI. törvény az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosításáról
2011. évi LXIV. törvény a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény, valamint az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi LXV. törvény módosításáról
2011. évi LXXXII. törvény a sport támogatásával összefüggő egyes törvények módosításáról
2011. évi XCVI. törvény egyes gazdasági tárgyú törvények módosításáról
2011. évi CVI. törvény a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról
2011. évi CXXI. törvény az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról
2011. évi CXXV. törvény az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról
2011. évi CXLVII. törvény az otthonvédelmi intézkedésekkel kapcsolatos egyes törvények módosításáról
2011. évi CLVI. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról
2011. évi CLXVI. törvény Magyarország 2012. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról
2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról
2011. évi CLXXV. törvény az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról
2011. évi CLXXVI. törvény az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról
2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól
2011. évi CLXXXI. törvény a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról
2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról
2011. évi CXCII. törvény a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény és más törvények szolgálati viszonnyal kapcsolatos módosításáról
2011. évi CXCIII. törvény a befektetési alapkezelőkről és a kollektív befektetési formákról
2011. évi CXCV. törvény az államháztartásról
2011. évi CCII. törvény Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről
2011. évi CCVI. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról
2012. évi XVI. törvény a devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény módosításáról
2012. évi XVII. törvény egyes közpénzügyi tárgyú törvényeknek az államháztartás önkormányzati alrendszerét érintő módosításáról, és azok más törvénnyel való összhangjának biztosításáról
1. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
Az adómentes bevételekről
Temetési segély
Állami szociális rendszer keretében nyújtott szociális segély
A szociális gondozói díjban részesülő személy jövedelme
Átmeneti rendelkezés
Méltányolható lakásigény
Korszerűsítés
Nem vagyoni kártérítés
Bánatpénz
Nyugdíjszolgáltatás
Étkezési költségtérítés
"Lépj egyet előre" program
Munkáltató által viselt temetési költség
Szolgálati lakás
Sportrendezvényen biztosított ingyenes részvétel
Versenysport érdekében szervezett edzés, verseny
Éleslátást biztosító szemüveg juttatása
Munkáltató által biztosított védőital
Iskolai vetélkedő nyereménye
Iskolai sportversenyen adott tárgyjutalom
Tevékenység ellenértékeként kapott cégautó használat
"Kihordási idő" kikötése munkaruha juttatás esetén
Utcai viselésre alkalmas ruházat
Részaránytulajdon
Birtok-összevonás
Állattenyésztő által használt földterület
2. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
Az összevont adóalapba tartozó bevételek elszámolásáról
3. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
Az összevont adóalap megállapításához elszámolható költségekről
I. Jellemzően előforduló költségek
II. Igazolás nélkül elszámolható költségek
4. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez Az általános forgalmi adó bevételkénti és költségkénti elszámolhatóságáról
5. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
6. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
A mezőgazdasági őstermelői tevékenységekről
1. melléklet az 52/2010. (IV. 30.) FVM rendelethez
Bizonylatok kiállítása
7. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
8. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
9. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
A privatizációs lízingről
10. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
Az egyéni vállalkozó bevételeinek elszámolásáról
3. a kapott kamat (különösen a belföldi pénzforgalmi számlán jóváírt kamat);
11. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
A vállalkozói költségek elszámolásáról
I. Jellemzően előforduló költségek
II. Az értékcsökkenési leírás szabályai
Személygépkocsi az egyéni vállalkozásban
1.) Üzemeltetéssel kapcsolatos költségek elszámolása saját tulajdonúnak minősülő személygépkocsi esetében
1.1. Beszerzési ár elszámolása
1.2. Bérelt, vagy szívességi használatba vett személygépkocsi
1.3. Kisvállalkozói kedvezmény érvényesítése
III. A személygépkocsi használatával kapcsolatos alapbizonylatok magánszemélyek esetében
IV. Személygépkocsi üzemeltetésével kapcsolatos szolgáltatások igénybevétele
A cégautó adó mértéke
IV. A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehető kiadások:
12. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
13. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
A vállalkozói adókedvezményekről