adozona.hu
Az általános forgalmi adóról szóló törvény egységes szerkezetben magyarázatokkal 2012. (DEMO)
Az általános forgalmi adóról szóló törvény egységes szerkezetben magyarázatokkal 2012. (DEMO)
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Áfa tv. 2. §
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa-törvény) első két paragrafusában azok az alapvető rendelkezések találhatók, amelyek az Áfa-törvény alkalmazási körét meghatározzák. Az Áfa-törvény már ebben az első két paragrafusban is használ olyan fogalmakat, amelyek pontos meghatározását csak a későbbi rendelkezések között találjuk. Az Áfa-törvény nem határozza meg külön a területi, személyi, tárgyi hatályt, hanem azokat együtt alkalmazási hatály...
Az általános forgalmi adóról szóló törvény egységes szerkezetben magyarázatokkal 2012. (DEMO)
Kiadással kapcsolatos információk
Szerzők:
Dr. Benyovszky Zsombor
Dr. Boda Péter
Dr. Farkas Alexandra
Gayerhoszné Hajós Zsófia
Dr. Kovács-Kozma Zsuzsanna
Dr. Rónai Gábor
Száraz Tünde
Lektorálta:
Sinkáné dr. Csendes Ágnes
Szerkesztő:
Sike Olga
Sorozatszerkesztő:
Dr. Baté Zsuzsanna
Alkalmazási hatály
Áfa tv. 2. §Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa-törvény) első két paragrafusában azok az alapvető rendelkezések találhatók, amelyek az Áfa-törvény alkalmazási körét meghatározzák. Az Áfa-törvény már ebben az első két paragrafusban is használ olyan fogalmakat, amelyek pontos meghatározását csak a későbbi rendelkezések között találjuk. Az Áfa-törvény nem határozza meg külön a területi, személyi, tárgyi hatályt, hanem azokat együtt alkalmazási hatályként definiálja. Az alkalmazási hatály határozza meg azokat az ügyleteket, melyekre az Áfa-törvényt alkalmazni kell, ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezen ügyletek után automatikusan adót is kell fizetni Magyarországon.
Az Áfa-törvény első helyen a belföldön teljesülő termékértékesítéseket/szolgáltatásnyújtásokat emeli ki. Ahhoz, hogy ezen ügyletekre az Áfa-törvény alkalmazható legyen az adott terméket/szolgáltatást adóalanynak kell értékesítenie/nyújtania (az adóalany fogalmát az Áfa-törvény 5. §-a tartalmazza), az ügylet teljesítési helyének belföldre kell esnie (a "belföld" fogalmát az Áfa-törvény 4. §-a, míg a termékértékesítésekre/szolgáltatásnyújtásokra vonatkozó teljesítési hely szabályokat az Áfa-törvény II. fejezete 1-2. alfejezete tartalmazza), és az adott termékértékesítésnek/szolgáltatásnyújtásnak ellenértékes ügyletnek kell lennie. Ellenértékes ügyletnek minősülnek egyrészről azok a termékértékesítések/szolgáltatásnyújtások, amelyeket valóban ellenérték fejében teljesítenek (az ellenérték fogalmát az Áfa-törvény 259. § 6. pontja határozza meg), illetve azok, amelyeket az Áfa-törvény, fikció alapján tekint ellenértékes ügyleteknek (Áfa-törvény 11-12. §, 14. §). Már a bevezető rendelkezések kapcsán fontos kiemelni, hogy az említett fikció alapján ellenértékesnek tekintett ügyletek annyiban mindenképpen speciálisak, hogy azokat csak olyan jogalanyok képesek megvalósítani, akik valamely korább ügyletük kapcsán már adóalannyá váltak. Ezek a fikció alapján ellenértékesnek tekintett ügyletek, önmagukban nem minősülnek gazdasági tevékenységnek, nem keletkeztetnek áfa-alanyiságot, mivel a gazdasági tevékenység feltételeinek (így az ellenértékre irányultság követelményének) nem felelnek meg. Az Áfa-törvény 2. § a) pontja tehát bizonyos speciális esetekben, olyan tényállásokra is kiterjeszti az Áfa-törvény alkalmazási hatályát, amelyek egyébként nem minősülnek gazdasági tevékenységnek, de amennyiben azokat egy már korábban áfa-alannyá vált jogalany teljesíti (más nem is tudja azokat tényállásszerűen teljesíteni), úgy mégis adófizetési kötelezettséget keletkeztetnek.
Ahhoz, hogy a Közösségen belüli termékbeszerzésekre az Áfa-törvény alkalmazható legyen két alapvető feltételnek kell megvalósulnia. Egyrészről az adott Közösségen belüli termékbeszerzésnek belföldön kell teljesülnie (az irányadó teljesítési hely szabályokat az Áfa-törvény II. fejezet 3. alfejezete tartalmazza), továbbá feltétel az ellenérték fejében való teljesítettség, ami a valódi ellenértékes ügyletek mellett szintén magában foglalja a törvényi fikció alapján ilyennek tekintett Közösségen belüli termékbeszerzéseket (Áfa-törvény 22-23. §). Az Áfa-törvény nem véletlenül nem szabja feltételül a Közösségen belüli termékbeszerzések kapcsán az adóalanyi minőséget. Előfordulnak ugyanis olyan esetek is, amikor egy nem adóalany természetes személy, jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli szervezet Közösségen belüli beszerzésére is alkalmazni kell az Áfa-törvény rendelkezéseit. Például amennyiben egy természetes személy szerez be új közlekedési eszközt a Közösség más tagállamából (feltéve, hogy fenti két feltétel teljesül), úgy ezen beszerzése az Áfa-törvény hatálya alá tartozik, és ezzel kapcsolatosan Magyarországon kell az adót megfizetnie.
A termékimport kapcsán az Áfa-törvény ehelyütt nem fogalmaz meg plusz feltételeket.
Áfa tv. 3. §
Az Áfa-törvény főszabály szerint az Eva hatálya alá tartozó személyekre, szervezetekre, valamint a Jöt. hatálya alá tartozó, adójeggyel ellátott dohánygyártmányokra nem alkalmazandó, ez alól csak az az eset képez kivételt, ha az említett törvények az Áfa-törvény alkalmazását kifejezetten előírják, tehát önmagában az, hogy az említett törvények valamely kérdést nem szabályozzák nem elegendő ahhoz, az Áfa-törvény alkalmazásra kerüljön.
Az Eva. törvény hatálya alá tartozó személyeknek is az Áfa-törvény rendelkezéseit kell alkalmazniuk például az általuk teljesített ügyletek teljesítési helyének meghatározásakor, illetve az adott ügyletre vonatkozó adómérték meghatározásakor. Szintén az Áfa-törvény rendelkezéseire (Áfa-törvény X. fejezet) figyelemmel kell az Eva. törvény hatálya alá tartozó személynek bizonylatolási kötelezettségét teljesítenie.
Áfa tv. 4. §
Az Áfa-törvény az alkalmazási hatály területi ismérvei tekintetében három kategóriát állapít meg. Belföld alatt az Áfa-törvény alkalmazásában a Magyarország államterülete értendő, azaz az államhatárral körülhatárolt földterület, függetlenül attól, hogy a nemzetközi közjog alapján az mely ország területének minősül. (Csak azok az ügyletek tartoznak az Áfa-törvény alkalmazási hatálya alá, amelyek teljesítési helye ebbe a kategóriába esik.) Ez tehát azt is jelenti, hogy függetlenül attól, hogy például egy követség területe a nemzetközi közjog szabályai szerint a képviselt állam területéhez tartozik, az általános forgalmi adó szempontjából, mivel a követség területe is (fizikailag) Magyarországra esik, belföldnek minősül.
A Közösség és tagállamai vonatkozásában az Áfa-törvény 1. számú melléklete tartalmaz fontos meghatározást. A Közösség területe ennek megfelelően főszabály szerint az Európai Unió 27 tagállamának államterületét jelenti. Az 1. számú melléklet minden tagállam esetében felsorolja azokat a területrészeket is, amelyek az adott tagállam területéhez tartoznak ugyan, de az általános forgalmi adó szempontjából mégsem tekintjük őket a Közösség területének. Csak egy példát említve ilyen terület például Spanyolország esetében a Kanári Szigetek.
A harmadik állam és annak területeit pedig negatív módon határozza meg a törvény, azaz ide tartozik minden olyan terület, ami az előző két kategóriába nem tartozik bele. Ebbe a kategóriába tartoznak a fentiek alapján azok az egyes tagállamok államterületéhez tartozó területrészek is, amelyeket az Áfa-törvény 1. számú melléklete a Közösség területe alóli kivételként sorol fel. Tehát például a Kanári Szigetek bármennyire is Spanyolország, azaz egy közösségi tagállam része, az általános forgalmi adó szempontjából az nem a Közösség területének, hanem harmadik állam területének minősül. Kicsit előre szaladva ez azt is jelenti, hogy például, ha Magyarországról a Kanári Szigetekre adnak el terméket az nem minősülhet Közösségen belüli termékértékesítésnek (Áfa-törvény 89. §), hanem - amennyiben annak törvényi feltételei fennállnak (Áfa-törvény 98. §) - termékexportként lesz kezelendő.
Ahogy az már az eddig írtakból is látható és a továbbiakban részletesen is kifejtésre kerül, az általános forgalmi adó szempontjából mindhárom kategóriának igen fontos szerep jut.
Adóalany
Áfa tv. 5. §Az adóalany fogalmának meghatározásakor az Áfa-törvény az "univerzális adóalanyiság" elvét követi, azaz adóalanynak minősít minden olyan jogképes személyt szervezetet, aki/amely saját neve alatt gazdasági tevékenységet végez, függetlenül attól, hogy ezt a tevékenységet belföldön, a Közösség valamely más tagállamában, vagy harmadik országban végzi-e. (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az adóalanynak (áfa-alanyként) feltétlenül regisztráltatnia is kéne magát Magyarországon, ilyen kötelezettsége csak abban az esetben áll fenn, ha ezt belföldön végzett tevékenysége indokolttá teszi.)
Az adott személy, szervezet jog és cselekvőképessége szempontjából elsődlegesen személyes joga az irányadó. Az Áfa-törvény másodlagos lehetőségként, akkor is megállapíthatónak tartja az adott személy, szervezet adóalanyiságát, ha személyes joga alapján nem, de a magyar jogszabályok alapján jog- és cselekvőképessége megállapítható. Az, hogy egy adott személy/szervezet esetében mely állam joga tekinthető személyes jogának a nemzetközi magánjog szabályai (a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 3. törvényerejű rendelet 10-16. §, és 18. §) adnak eligazítást. Amennyiben az adott személy szervezet személyes joga a magyar jog, úgy a jogképesség és cselekvőképesség megállapításakor az Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit (8-10. § és 28. §) kell irányadónak tekinteni. Az idézett törvényszövegből következően, ha az adott személy szervezet jog- és cselekvőképessége a Ptk. rendelkezései alapján megállapítható, úgy jog- és cselekvőképesnek kell tekinteni személyes jogától függetlenül is.
Szintén fontos kritérium az adóalanyiság szempontjából, hogy az adott személy szervezet a gazdasági tevékenységet saját nevében végezze. Így például, ha egy cég alkalmazottja munkakörébe beletartozik, hogy termékeket adjon el, akkor ezt nem saját, hanem a munkaadója nevében teszi, így ezen tevékenysége kapcsán adóalanyiság nem keletkezik.
A fentieken túl az Áfa-törvény az alábbi feltételek teljesülése esetén, olyan speciális esetben is megállapítja az adóalanyiságot, amikor a fenti feltételek nem teljesülnek maradéktalanul. Adott esetben ugyanis több személy, szervezet is minősülhet egyetlen adóalanynak. Ez történik, amikor a tulajdonostársak a közös tulajdonukban lévő ingó, vagy ingatlanhoz kapcsolódóan végeznek gazdasági tevékenységet (azt közösen hasznosítják). Ezen tevékenység kapcsán a tulajdonostársak együttesen minősülnek egyetlen adóalanynak. Ez az adóalanyiság azonban kizárólag a közös tulajdonban lévő ingó/ingatlan közös hasznosítására terjed ki. Ez az életszerű "egyszerűsítés" jelentős könnyebbséget jelent a tulajdonostársaknak a közös tulajdon hasznosításában, hiszen az említett szabály nélkül, adott esetben, a közös tulajdon hasznosítás kapcsán is, a tulajdonostársakat egyenként kéne adóalanynak tekinteni. A tulajdonostársak közössége, mint adóalany az adóalanyisághoz kapcsolódó jogokat és kötelezettségeket képviselője útján gyakorolja. A "közös" adóalanyiságra talán a legjellemzőbb példa a társasház (a közös tulajdonban lévő ingatlanrészek vonatkozásában), de ilyennek minősül (a közös vagyon erejéig) a házassági tulajdonközösség is.
A törvényszövegből következően a gazdasági tevékenység végzése az adóalanyiság keletkezésének minden esetben feltétele. Arra vonatkozóan, hogy mi tekintendő gazdasági tevékenységnek az Áfa-törvény 6. §-a tartalmaz meghatározást.
Gazdasági tevékenység
Áfa tv. 6. § (1)-(3) bekezdésAz Áfa-törvény gazdasági tevékenység fogalmát az alábbi ismérvek alapján állapítja meg:
- üzletszerűség, illetőleg tartósság vagy rendszeresség
- ellenérték elérésére irányultság
- független formában történő végzés.
Üzletszerűség, illetőleg tartósság vagy rendszeresség
Az Áfa-törvény szerinti gazdasági tevékenység egyik alapvető eleme az, hogy a tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres legyen. Fontos kiemelni, hogy az említett feltételeknek nem együttesen kell fennállnia. Ez egyrészről azt jelenti, hogy az ellenérték fejében végzett tevékenység abban az esetben is lehet üzletszerű, ha az egyszeri. Másrészt, ha az ellenérték fejében végzett tevékenység nem üzletszerű ugyan, de tartós vagy rendszeres, akkor a tevékenység az áfa szempontjából szintén gazdasági tevékenységnek minősül (feltéve, hogy a gazdasági tevékenység egyéb feltételei is fennállnak), és így forgalmi adóztatás alá esik.Üzletszerűség
Az Áfa-törvény nem definiálja az üzletszerűség fogalmát, így az üzletszerűséget a szó köznapi értelmében kell érteni.Üzletszerűnek tekinthetjük a tevékenységet például akkor, ha az abból realizált ellenérték általában véve, vagy a tevékenységet végző személyes és/vagy gazdasági körülményeihez képest szokatlan nagyságrendet képvisel. Például amikor egy egyébként nem áfa-alany magánszemély örököl egy 4 hektár nagyságú földterületet, amelyen 25 építési telket alakít ki, és ezeket értékesíti, akkor az értékesítési tevékenység egyértelműen üzletszerű, ami azt eredményezi, hogy már az első telek értékesítésekor áfa-alanyiság keletkezik, így a magánszemélynek be kell jelentkeznie áfa-alanyként, és mivel az építési telek értékesítése az Áfa-törvény 86. § (1) bekezdés k) pontja alapján adóköteles, már az első telek értékesítését 27 százalékos áfával kell számláznia. (Üzletszerű az előbbiekben részletezett esetkör akkor is, ha a 4 hektár nagyságú földet a magánszemély egyben adja el, hiszen feltételezhető, hogy az ellenérték nagysága olyan mértékű, amely esetében szokatlan nagyságrendűnek minősül.)
Üzletszerűnek minősül a tevékenység akkor is, ha azt egy, kifejezetten gazdálkodásra létrehozott személy, szervezet végzi ellenérték fejében. Például egy gazdasági társaság által ellenérték fejében végzett tevékenység minden esetben üzletszerűnek tekintendő, még akkor is, ha eseti jellegű és nem eredményez olyan mértékű ellenértéket, ami például egy egyébként nem áfa-alany személynél követelmény lenne az üzletszerűség fennállásához. Ha például egy könyvelő kft. eladja a tulajdonában lévő - 1 éves - 70 m? alapterületű budapesti irodaingatlanát 25 millió forintért, egyebekben pedig ingatlanértékesítéssel nem foglalkozik, attól még ez az ingatlanértékesítés üzletszerű, és így az Áfa-törvény szerinti gazdasági tevékenység, hiszen a kft. olyan jogi személy, amelyet kifejezetten gazdálkodásra hoztak létre, így nála ez az eseti - nem szokatlan értékű - ingatlanértékesítés is áfa-körbe tartozik.
Tartósság vagy rendszeresség
Amennyiben egy tevékenység nem üzletszerű ugyan, de tartós, vagy rendszeres akkor az szintén gazdasági tevékenységnek minősül. (Természetesen, ha emellett még üzletszerű is, akkor is gazdasági tevékenységről beszélünk, csupán arról van szó, hogy nem feltétel, hogy mindkét körülmény egyidejűleg fönnálljon, elegendő mindössze az egyik megvalósulása.)Az Áfa-törvény - hasonlóan az üzletszerűséghez - a tartósságot/rendszerességet sem definiálja, így ezen kategóriák esetében is ezen kifejezések köznapi értelmét kell alapul venni. Ez sokszor igen nehéz feladat, ugyanis az, hogy valami tartós vagy rendszeres mindenkinek mást jelenthet, illetve az adott tevékenység jellege is befolyásolhatja azt, hiszen előfordulhat, hogy egy adott tevékenység kapcsán még nem állapítanánk meg annak tartósságát vagy rendszerességét, ellenben egy másik tevékenységnél - ugyanazon időtartam, vagy gyakoriság mellett - már igen.
(A tartósság és a rendszeresség egymásnak megfeleltethető fogalmak, hiszen a gazdasági tevékenység definíciója szempontjából jelentésük ugyanaz, csupán arról van szó, hogy vannak olyan tevékenységek, amelyeknél fogalmilag a rendszeresség kizárt, csak tartósságról beszélhetünk - ilyen például egy folyamatos jellegű tevékenység, mint a bérbeadás -, illetve más tevékenységeknél csak rendszerességet lehet megállapítani, tartósságot nem. Ilyen például, amikor egy adóalany arra vállal kötelezettséget, hogy évente egyszer karbantartási céllal átvizsgálja a megrendelő fűtési rendszerét.)
Ellenértékre irányultság
A gazdasági tevékenységnek további fogalmi eleme, hogy ellenérték elérésére irányuljon, vagy azt eredményezzen. Fontos tehát, hogy gazdasági tevékenység - az egyéb feltételek fennállása esetén - az is, ha ugyan az adóalany egyelőre nem realizál ténylegesen ellenértéket a tevékenységből (ügyletből), de szándéka szerint ellenértéket kíván szerezni a végzett tevékenység során. Továbbá az is gazdasági tevékenységnek tekintendő, ha az eredeti szándék ugyan nem volt az ellenérték elérése, de a valóságban a tevékenység (ügylet) mégis azt eredményezett. A gazdasági tevékenység ezen kritériuma kapcsán is meg kell jegyezni, hogy a 2. § a) pontjában már említett és a 11-12. §-ban, és 14. §-ban részletezett törvényi fikció alapján ellenértékesnek tekintett ügyletek, mivel azok nem irányulnak ellenérték megszerzésére és nem is eredményezik azt, tehát a gazdasági tevékenység ezen kritériumának nem felelnek meg, így adóalanyiság ilyen ügylet kapcsán nem keletkezhet. (Más kérdés, hogy amennyiben az említett ügyletek valamelyikét egy már korábban adóalannyá vált személy/szervezet teljesíti (más nem is képes a tényállást maradéktalanul megvalósítani), úgy annak kapcsán adófizetési kötelezettsége fog keletkezni.)Az Áfa-törvény alapvetően az olyan ügyleteket tekinti gazdasági tevékenységnek, amelyek kapcsán az adóalany valódi ellenértékben részesül. Az ellenérték jellemzően pénz, vagy pénzhelyettesítő eszköz formájában jelenik meg, de lehet akár egy viszont termék, vagy szolgáltatás is (az ilyen típusú ügyletet nevezzük csereügyletnek).
Független forma
A gazdasági tevékenység definíciójának harmadik fogalmi eleme, hogy bármely tevékenység üzletszerűség és/vagy rendszeresség/tartósság, valamint ellenértékre irányultság esetén is csak abban az esetben minősül Áfa-törvény szerinti gazdasági tevékenységnek, ha annak végzése független formában történik.A független formában végzett tevékenység - bár erre vonatkozóan az Áfa-törvény nem ad meghatározást - gyakorlatilag azt jelenti, hogy ahhoz, hogy egy tevékenység gazdasági tevékenységnek minősüljön, azt a jogalanynak saját nevében kell végeznie, azaz amennyiben a jogalany más nevében vagy képviseletében jár el egy harmadik személlyel szemben, úgy ez a tevékenysége nem minősül gazdasági tevékenységnek (és az semmiképpen sem keletkeztet részére adóalanyiságot. Például, ha egy kertészeti munkákkal foglalkozó cég alkalmazottja/megbízottja/stb., a cég nevében megy ki valamely munkát elvégezni a megrendelőhöz a cég utasítása alapján, úgy az alkalmazott nem saját nevében jár el. Függetlenül attól, hogy a megrendelő csak az alkalmazottal kerül kapcsolatba, a polgárjog szabályai szerint a megrendelő a szolgáltatás teljesítését nem az alkalmazottól, hanem a cégtől követelheti, az esetleges hiányosságok kiküszöbölését is a cégtől várhatja, sőt az alkalmazott a szolgáltatásért fizetett ellenértéket sem a saját nevében, hanem a cég nevében veszi át.
Ebben az esetben a harmadik személlyel szemben - példánkban a megrendelővel szemben - végzett tevékenység nem az alkalmazott/megbízott/stb. hanem a munkáltatója/megbízója/stb. gazdasági tevékenységének minősül és kizárólag a munkáltató/megbízó/stb. adóalanyiságát alapozhatja meg.
Áfa tv. 6. § (4) bekezdés a) pont
Vannak olyan esetkörök, amelyek a gazdasági tevékenység általános fogalmának nem felelnek meg ugyan, de mégis gazdasági tevékenységnek minősülnek az Áfa-törvény kifejezett ilyen irányú rendelkezései alapján
Az Áfa-törvény alapján tehát az olyan személy, vagy szervezet, akinek az általános szabályok szerinti áfa-alanyisága nem állapítható meg, mégis áfa-alannyá válik abban az esetben, ha új közlekedési eszközt úgy értékesít, hogy az értékesítés közvetlen következményeként az új közlekedési eszköz más tagállamba kerül. Fontos megjegyezni, hogy az új közlekedési eszköz közösségi értékesítése attól függetlenül gazdasági tevékenység, hogy annak másik tagállambeli beszerzője egyébként áfa-alany-e vagy sem.
Az új közlekedési eszköz meghatározását Áfa-törvény 259. § 25. pontja tartalmazza. Az Áfa-törvény által megkövetelt, a közlekedési eszköz korára, valamint a futott kilométerre/hajózott/repült órára vonatkozó feltételek egymással vagylagos viszonyban állnak, tehát ahhoz, hogy egy közlekedési eszközt újként kezeljünk az általános forgalmi adó rendszerében, elegendő, ha csupán az egyik feltétel teljesül. Így az adott esetben egy 1 hónapja forgalomba helyezett gépjármű, amely már 12.000 kilométert futott, illetve egy 4 éves, de pusztán 4.800 kilométert futott személygépjármű is új közlekedési eszköznek tekintendő az Áfa-törvény vonatkozásában.
[Az új közlekedési eszköznek az egyébként nem áfa-alany általi értékesítése, bár gazdasági tevékenységnek minősül, azonban az adómértéket tekintve (hasonlóan az egyéb közösségi termékértékesítési tényállásokhoz) adómentes az Áfa-törvény 89. § (2) bekezdése alapján.]
Áfa tv. 6. § (4) bekezdés b)-c) pont
Gazdasági tevékenységnek minősül és áfa-alanyiságot keletkeztet továbbá egy adott személy, szervezet (például egy magánszemély) - egyéb gazdasági tevékenység hiányában is - ingatlan sorozat jellegű értékesítése. Azt, hogy egy személy sorozat jellegű ingatlanértékesítés miatt adóalannyá válik-e, csak akkor kell vizsgálni, ha az ingatlanértékesítések jellemzőik alapján egyébként nem minősülnének az adott személy általános szabályok szerinti gazdasági tevékenységének (azaz az ingatlanértékesítés például nem üzletszerű).
Az ezen kategória szerinti gazdasági tevékenység megvalósulásához az alábbi feltételek fennállása szükséges:
- az érintett ingatlanok építési teleknek és/vagy új beépített ingatlannak minősüljenek (azaz nem eredményez gazdasági tevékenységet és így nem esik forgalmi adóztatás alá, ha az egyébként - az általános szabályok szerint - áfa-alanynak nem minősülő személy, szervezet építési teleknek nem minősülő földterületet, vagy újnak nem minősülő beépített ingatlant értékesít),
- az értékesítés sorozat jellegű legyen (azaz ha az egyébként - az általános szabályok szerint áfa-alanynak nem minősülő személy - építési telket, vagy új beépített ingatlant értékesít, de a sorozat jelleg nem valósul meg, akkor az nem minősül gazdasági tevékenységnek, kivéve, ha általános gazdasági tevékenység-fogalomba belefér).
Az Áfa-törvény 259. § 18. pontja alapján a sorozat jellegű ingatlanértékesítés megvalósulásához két naptári éven belül háromnál több olyan ingatlant kell értékesíteni, ami építési teleknek és/vagy új beépített ingatlannak minősül azzal, hogy ha olyan építési telket (telekrészt) és/vagy új beépített ingatlant értékesítenek,
- amely tulajdon kisajátításának tárgyát képezi, vagy
- amelynek szerzése az értékesítőnél - az illetékekről szóló törvény alapján - öröklési illeték tárgyát képezte,
az a darabszámba beleszámít ugyan, de önmagában nem minősül sorozat jellegűnek, továbbá azon - lakóterület besorolású - építési telkek (telekrészek), amelyeket telekmegosztással egyazon építési telekből (telekrészből) alakítottak ki - darabszámtól függetlenül - az előzőekben említett darabszámba egy építési telekként (telekrészként) számítanak be;
Egy példával megvilágítva a fenti szabályt, nem keletkeztet sorozat jellegű ingatlanértékesítés okán adóalanyiságot, ha az adóalany 2 éven belül négy darab olyan ingatlant értékesít, melyek mindegyike öröklési illeték tárgyát, vagy kisajátítási eljárás tárgyát képezte. Ugyanakkor, ha például három örökölt ingatlant és egy adásvétel útján megszerzett ingatlant értékesít az adóalany 2 éven belül, úgy a negyedik ingatlan értékesítése kapcsán adóalanyiság keletkezik (feltéve, hogy mindegyik ingatlan építési teleknek, illetve beépített új ingatlannak minősül), mivel a sorozat jelleg megvalósul, függetlenül attól, hogy a szóban forgó ingatlanokat milyen sorrendben értékesíti az adóalany.
Fontos továbbá kiemelni ezen szabály kapcsán, hogy ahhoz, hogy az adott ingatlan fenti kivételek közé tartozhasson, ugyanolyan ingatlanként kell értékesíteni, amilyen minőségben örökölték, azaz, ha az ingatlan az öröklést követően átminősítésre kerül (például mezőgazdasági földterületből, építési telekké), úgy az már nem tartozik a kivételek közé.
2012. január 1-től került bevezetésre az a szabály mely szerint, ha egy építési telekből telekmegosztással alakítanak ki több építési telket, úgy ezeknek az építési telkeknek az értékesítése a darabszám szempontjából csak egy építési telek értékesítésének számít.
Fontos ugyanakkor, hogy - ahogy az fentebb már említésre került - attól, hogy az így kialakított építési telekrészek értékesítése nem minősül sorozat jellegűnek (a darabszám okán), nem zárja ki, hogy a kialakított építési telkek értékesítése az általános szabályok szerint gazdasági tevékenységnek minősüljön, amennyiben az megfelel az Áfa-törvény 6. § (1) bekezdésében írt üzletszerűség fogalmának (valamint az egyéb feltételeknek).
Az adóalanyiság a negyedik ingatlan eladásakor keletkezik, amiről az adóhatóságnak bejelentést kell tenni. A sorozatjellegű ingatlanértékesítése kapcsán adóalannyá vált értékesítő további ingatlanértékesítései szintén az Áfa-törvény alkalmazási hatálya alá tartoznak.
Amennyiben azonban az eladónak a sorozatjellegű ingatlanértékesítései kapcsán adóalanyisága keletkezett ugyan, de az adóalanyiságot eredményező negyedik ingatlanértékesítését követő 3 évig nem értékesít újabb ingatlant, akkor az ingatlanértékesítések számolása újra kezdődik.
Áfa tv. 6. § (5) bekezdés
Az Áfa-törvény 6. § (5) bekezdése visszautalva 6. § (1) bekezdésére bizonyos tevékenységeket kiemelve megállapítja, hogy azok nem független formában végzett tevékenységek, így nem tekinthetők Áfa-törvény szerinti gazdasági tevékenységnek sem. A hivatkozott szakasz szerint nem minősül független formában végzett gazdasági tevékenységnek az a tevékenység, amelyet munkaviszony, munkaviszony jellegű jogviszony vagy olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végez a munkavállaló vagy más hasonló jogviszonyban álló jogalany, amelyben a jogosult (például a munkáltató) irányítása és felelőssége mellett a kötelezett (azaz például a munkavállaló) alárendelt helyzetben van a tevékenység végzése eredményének, díjazásának, valamint egyéb feltételeinek és körülményeinek meghatározásában.
Ezek a tevékenységek tehát a gazdasági tevékenység egyéb kritériumaitól függetlenül sem minősülnek gazdasági tevékenységnek.
A munkaviszonyban, illetve a munkaviszony jellegű jogviszonyban folytatott tevékenység tehát nem tekinthető Áfa-törvény szerinti gazdasági tevékenységnek, mert bár üzletszerűnek és (általában) rendszeresnek/tartósnak minősül, valamint ellenérték elérésére irányul, azonban a gazdasági tevékenység Áfa-törvény szerinti fogalmának harmadik eleme, az, hogy független formában végezzék nem valósul meg.
Csak az egyértelműség kedvéért érdemes hangsúlyozni, hogy az, hogy például a munkavállaló munkaviszony keretében végzett tevékenysége nem minősül gazdasági tevékenységnek, és így a munkavállaló attól nem válik adóalannyá, azt, hogy a munkáltató tevékenysége, amiben az munkavállaló részt vesz gazdasági tevékenységnek minősül-e, nem befolyásolja.
Áfa tv. 7. §
Az adóalanyiság, és így a gazdasági tevékenység tekintetében különös szerepe van a közhatalmi tevékenységnek. Az Áfa-törvény ugyanis a közhatalmi tevékenységet nem minősíti gazdasági tevékenységnek, így az önmagában nem alapozza meg egy jogalany áfa-alanyiságát. (Az, hogy a közhatalmi tevékenységet a jogalkotó kiveszi a gazdasági tevékenység köréből, azt is jelenti, hogy az ilyen tevékenységhez beszerzett termékek igénybevett szolgáltatások előzetesen felszámított adótartalmának levonására sincs lehetőség.)
Természetesen, ha az a személy, szervezet, aki a közhatalmi tevékenység mellett egyéb tevékenységet is végez, amely az eddig írtak alapján gazdasági tevékenységnek minősül, úgy ez a tevékenysége megalapozza az áfa-alanyiságát.
Az Áfa-törvény 7. § (1) bekezdése értelmében a közhatalmi tevékenység akkor nem gazdasági tevékenység és nem eredményez adóalanyiságot (amennyiben pedig az adózó már áfa-alany, akkor nem tekinthető az adózó áfa-alanyi minőségében végzett tevékenységének), ha azt Magyarország Alaptörvénye által, illetőleg az annak felhatalmazása alapján megalkotott jogszabály alapján közhatalom gyakorlására jogosított személy, szervezet végzi, és a tevékenység közhatalmi tevékenységnek minősül.
Ahhoz tehát, hogy az adott tevékenység közhatalmi tevékenységnek minősüljön nem feltétel, hogy az az érintett személy, szerv létesítő okiratában is szerepeljen (előfordulhat, hogy az adott szervnek, személynek szorosan vett létesítő okirata nincs is). Közhatalmi tevékenységnek minősüléshez elegendő, ha az adott közhatalmi tevékenységnek az érintett szerv, személy általi ellátását jogszabály írja elő. Fontos kiemelni még, hogy a hatályos szabályozás alapján (2012. január 1-től) a közhatalmi tevékenységgé minősítés szempontjából nincs jelentősége, hogy az adott tevékenység a polgárjog (közelebbről a Ptk.) mely felelősségi szabályai alá tartozik.
Az Áfa-törvény 7. § (2) bekezdése szerint közhatalmi tevékenységnek tekintendő különösen a jogszabály-alkotási, az igazságszolgáltatási, az ügyészi, a védelmi, a rendvédelmi, a külügyi és igazságügyi igazgatási, a közigazgatási jogalkalmazói, a hatósági ellenőrzési és pénzügyi ellenőrzési, a törvényességi felügyeleti és ellenőrzési, az államháztartási, európai uniós és egyéb nemzetközi támogatás elosztásáról való döntési tevékenység; ez a felsorolás azonban példálózó jellegű. Az Alkotmánybíróság gyakorlatát [59/1991. (XI. 19.) AB határozat, 34/1994. (VI. 24.) AB határozat, 52/1996. (XI. 14.) AB határozat, 50/1998. (XI. 27.) AB határozat, 16/1999. (VI. 11.) AB határozat] áttekintve ugyanakkor megállapítható, hogy a közhatalmi jelleg csak a közvetlen közhatalmi jogosítványgyakorlás esetén állapítható meg (például az igazságszolgáltatáson belül elsősorban a bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság, közjegyzők esetében).
Az Áfa-törvény 7. § (3) bekezdése az előbbiek mellett rendelkezik arról is, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyek egyáltalán nem minősülnek közhatalmi tevékenységnek, még akkor sem, ha azt egyébként közhatalom gyakorlására jogosított személy, szervezet végzi. Ilyen a tulajdon kisajátítása, illetve az Áfa-törvény 2. számú mellékletében felsorolt tevékenységek köre.
Az Áfa-törvény 7. § (3)-(4) bekezdése továbbá közhatalmi tevékenységnek minősíti, azon szervezetek eljárását, melyek bizonyos Európai Uniós, valamint néhány másik kiemelt nemzetközi szerződés alapján rendelkezésre álló forrás felhasználásának lebonyolításában működnek közre, meghatározva azt is, hogy melyek azok a szervezetek amelyek közreműködőnek minősülnek, és így tevékenységük közhatalminak minősülhet.
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kötv.) rendelkezései, valamint a Ktv. indokolása alapján a közjegyző közokirat-készítő tevékenységével okozott károkért való felelősségéről szóló 3/2004. Polgári jogegységi határozata megállapítja: "... a közjegyzőség intézménye egységesen a magyar igazságszolgáltatás szervezetén belül helyezkedik el, a közjegyzői tevékenység pedig jellegét tekintve egységesen közhatalmi tevékenység, vagyis az állam igazságszolgáltató funkciója részeként végzett jogszolgáltató hatósági tevékenység [Ktv. 1. § (4) bek.]. A közjegyző valamennyi tevékenysége, hatásköre jogszabály által meghatározott, jogszabályi felhatalmazáson alapul. A Ktv.-nek nincs olyan rendelkezése, amely jogszabályi alapot adna arra, hogy a közjegyző egyes tevékenységei között a hatósági jelleg szempontjából különböztetni lehessen. Ebből következően a közjegyző akkor is közhatalmi tevékenységet gyakorol, amikor a fél kérésére közokiratot készít.
Az előzőekből következően, a Ktv.-ben szabályozott közjegyzői tevékenység az Áfa-törvény 7. §-ában foglaltaknak megfelelően az Áfa-törvény alkalmazásában nem minősül gazdasági tevékenységnek. A kizárólag ilyen közjegyzői tevékenységet végző adózó az Áfa-törvény 5. § (1) bekezdése alapján nem alanya az általános forgalmi adónak.
Szintén egyértelműen megállapítható, hogy a kirendelt igazságügyi szakértő-, védő-, tolmács bírósági eljárás keretében végzett tevékenysége nem felel meg a közhatalmi tevékenység feltételeinek, így az - amennyiben a törvényi feltételek teljesülnek - gazdasági tevékenységnek minősül.
Csoportos adóalanyiság
Áfa tv. 8. § (1) bekezdésAz Áfa-törvény lehetőséget biztosít arra, hogy azok a belföldi illetőségű adóalanyok, akik jogilag ugyan függetlenek, azonban egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban vannak, csoportos adóalanyiságot hozzanak létre. Az adóalanyok ezen döntése más adónemekkel kapcsolatos kötelezettségeikre, illetve jogosultságaikra nincs kihatással, azok a csoportos adóalanyiságtól függetlenül teljesítendőek, illetve gyakorolhatóak.
A csoportos adóalanyiságban való részvétel egyik feltétele, hogy azok az adóalanyok, akik a csoportos adóalanyiságban részt kívánnak venni székhellyel, illetve állandó telephellyel (illetve ilyen hiányában lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel) rendelkezzenek Magyarországon. További feltétel, hogy a csoportot létrehozó adóalanyok egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban álljanak.
Az Áfa-törvény a kapcsolt vállalkozás fogalmát nem határozza meg arra vonatkozóan az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 178. § 17. pontja tartalmazza az irányadó definíciót.
Áfa tv. 8. § (2) bekezdés
A csoportos adóalanyiság az abban részt vevő tagok egymás közötti és harmadik féllel szembeni viszonyát is meghatározza.
A csoport létrejöttével a csoporttagok önálló áfa-alanyisága megszűnik (az alább részletezett egyetemleges felelősség kivételével), a csoportos adóalanyiság időszakában együttesen egyetlen adóalanynak minősülnek.
A csoporttagok egymás közötti ügyletei a csoportos adóalanyiság időszakában nem tartoznak az Áfa-törvény hatálya alá, így azokkal kapcsolatosan áfa fizetési kötelezettség sem keletkezik.
Harmadik féllel maga a csoport, mint egyetlen adóalany fog ezután kapcsolatba lépni, és a csoport által bonyolított ügyletekből származó jogok és kötelezettségek, a csoporttagokat együttesen fogják jogosítani, illetve kötelezni.
A csoportos adóalanyisággal ugyanakkor nem jön létre új jogalany, így a harmadik féllel szembeni magánjogi kapcsolatokban nem közvetlenül a csoport fog eljárni saját neve alatt. A csoportnak külön névvel/elnevezéssel sem kell rendelkeznie, az adott csoport azonosítására a csoport azonosító szám szolgál. A csoport tekintve, hogy nem önálló jogalany, a harmadik féllel szembeni kapcsolataiban a csoport tagjain keresztül jár el, így az egyes csoporttagok eljárását kell úgy tekinteni, mint ami a csoportos adóalanyiságban résztvevő valamennyi tagnak betudható. A harmadik féllel szembeni kapcsolatokban teljesített ügyleteket az egyes csoporttagok számlázzák saját nevükben, azonban a számlán a csoporttagnak a saját nevén és adószámán kívül a csoportazonosító számot (szükség esetén a csoport közösségi adószámát) is fel kell tüntetnie. Tekintve, hogy a csoporttagok egymás között bonyolított ügyletei nem tartoznak az Áfa-törvény hatálya alá, így azok kapcsán az Áfa-törvény szerinti számlát sem kell kiállítani, csupán egyéb számviteli bizonylat kiállítására van szükség. E sajátos bizonylatolási gyakorlattal kapcsolatosan a számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet 1/E. § (5)-(6) bekezdése tartalmaz rendelkezéseket, miszerint a sorszámozás folyamatossága nem sérül, ha a csoportos adóalanyiságban részt vevő tagok belső, egymás közötti kapcsolataiban a számlának nem minősülő egyéb számviteli bizonylat kibocsátása, illetőleg a csoportos adóalanyiságban részt vevő tagok külső, harmadik személlyel szembeni kapcsolataiban a számla kibocsátása azonos sorszámtartományon belül történik. A sorszámozás folyamatossága nem sérül akkor sem, ha a számla és az Áfa-törvény 165. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott számviteli bizonylat kibocsátása azonos sorszámtartományon belül történik.
Áfa tv. 8. § (3) bekezdés
A csoportos adóalanyiság létrehozása az állami adóhatóság engedélyéhez kötött. A 2011. január elsején hatályba lépett a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szervezetéről és egyes szervek kijelöléséről szóló 273/2010. (XII. 9.) Korm. rendelet 20. § (1) bekezdése alapján a csoportos adóalanyiság időszakában a Kiemelt Adózók Adóigazgatósága (továbbiakban: KAIG) jár el a csoport adóügyeiben és minden, a csoportos adóalanyisággal kapcsolatos eljárásban, különösen a csoport létrehozatalával, megszűnésével, a csoporthoz csatlakozással, a csoportból kiválással, a csoporttag vagy a kívül maradó adóalany felelősségének megállapításával, valamint a csoportazonosító számmal kapcsolatos eljárásokban. Ebből következően a csoportos adóalany létrehozására irányuló kérelmet is a KAIG-hoz kell benyújtani.
A leendő tagok közös írásbeli kérelmére a KAIG hatósági eljárást folytat le, és amennyiben annak feltételei fennállnak az erre vonatkozó engedély kiadásával a csoportos adóalanyiság létrejön.
A csoportos adóalanyiság kapcsán két személyi kört kell megkülönböztetni. Egyrészről vannak azok az egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban álló adóalanyok, akik a csoportos adóalanyiságot létre kívánják hozni (a csoport leendő tagjai). Másrészről azok az adóalanyok, akik szintén kapcsolt vállalkozási viszonyban állnak a leendő tagokkal, azonban a létrehozandó csoportban nem kívánnak részt venni (kívül maradó adóalanyok).
A csoportos adóalanyiság létrehozásának a feltétele egyrészről a leendő tagok közös egybehangzó írásbeli nyilatkozata, másrészről a kívül maradó tagok hozzájáruló nyilatkozata, a csoport létrehozásához. A kívül maradó tagok hozzájáruló nyilatkozata azért elengedhetetlen, mivel annak ellenére, hogy ők nem kívánnak részt venni a csoportban, kötelesek egyetemleges felelősséget vállalni a csoporttagokkal.
Egy adóalany egy időben csak egyetlen csoportos adóalanynak lehet a tagja, így amennyiben az adóalany már tagja egy csoportos adóalanynak, csoportos adóalanyiságra irányuló kérelmet nem nyújthat be. Akkor sem nyújthat be az adóalany ilyen kérelmet, ha egy másik csoportos adóalanyiságra vonatkozó kérelmének elbírálása még folyamatban van, azaz annak jogerős elbírálása még nem történt meg.
Az Áfa-törvény az állami adóhatósághoz beadandó kérelem tartami elemeit taxatív módon felsorolja, azaz az adóhatósági engedély megszerzéséhez a felsorolt összes feltételt teljesíteni kell, azonban a felsorolt feltételeken túl további tartalmi feltétel teljesítését az adóhatóság nem követelheti.
Áfa tv. 8. § (4) bekezdés
Mivel a csoportos adóalanyiság időszakában a csoport minden tagja egyetlen adóalanynak minősül, így az adózással kapcsolatos minden kötelezettségüket/jogosultságukat egyetlen adóalanyként teljesítik, illetve gyakorolják. Ez többek között azt is jelenti, hogy a csoport a képviselője által egyetlen adóbevallást nyújt be (havi rendszerességgel), amiben együttesen szerepel a tagok által harmadik személyek felé kiszámlázott ügyletek fizetendő adója, illetve az egyes tagok által eszközölt beszerzések, igénybevett szolgáltatások kapcsán felmerült levonható adó.
A csoporttagok által kijelölt képviselő a csoport minden hatósági bírósági eljárásjogi cselekménynek az alanya, így ő az, aki bármely ilyen eljárásban a csoport nevében nyilatkozhat.
Olyan esetben ugyanakkor, ha csoportos adóalanyiságot megelőző időszakra vonatkozóan kell benyújtani a csoportos adóalanyiság időszakában önellenőrzést, akkor ezt nem a képviselőnek, hanem az érintett tagnak kell megtennie. Ezt tekintve, hogy a csoportos adóalanyiság időszakában is adózónak minősül - függetlenül attól, hogy önálló áfa-alanyisága megszűnt - minden további nélkül megteheti. Ezzel kapcsolatosan fontos még megjegyezni, hogy amennyiben a csoporttag a csoport megalakulása előtt eszközölt beszerzéséről a számlát késve, már a csoportos adóalanyiság időszakában kapja meg, úgy az ezen ügylethez kapcsolódó adólevonási jogát szintén önellenőrzéssel gyakorolhatja. A levonható adót legkésőbb a csoportos adóalanyiság keletkezését megelőző utolsó adó-megállapítási időszakában szerepeltetheti (a levonási jog keletkezésekor hatályban lévő szabályok szerint).
Áfa tv. 8. § (5) bekezdés
A csoportos adóalanyiság létrejöttével az abban résztvevő tagok önálló áfa-alanyisága megszűnik, az Áfa-törvény erre a megszűnésre a jogutódlással történő megszűnés szabályait rendeli alkalmazni. Az egyes csoporttagok tulajdonában lévő termékekre vonatkozóan a jogutódlással történő megszűnés kapcsán főszabály szerint az Áfa-törvény 11. § (2) bekezdés d) pontja alapján adófizetési kötelezettség keletkezne. Mivel azonban a csoport, mint jogutód az Áfa-törvény 18. § (1)-(2) bekezdés feltételeinek megfelel (feltéve, hogy ezt kizáró speciális jogállást nem választ), így a csoporttagok jogutódlással történő megszűnése kapcsán - figyelemmel az Áfa-törvény 17. § (2) bekezdésére - adófizetési kötelezettség nem keletkezik.
Az Art. 33. § (9) bekezdés a) pontja alapján a csoportos adóalanyiságot engedélyező határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül a csoporttag, az általános forgalmi adó tekintetében a bevallással még le nem zárt időszakáról soron kívüli bevallást köteles benyújtani az állami adóhatósághoz (KAIG-hoz).
Áfa tv. 8. § (6)-(7) bekezdés
A visszaélésék megelőzése érdekében az Áfa-törvény szigorú felelősségi rendszert állít fel a csoportos adóalanyiság létrehozásának feltételeként. A szabály a csoporton kívül maradó adóalanyokra nézve különösen szigorú, hiszen őket is a csoporttagokra vonatkozó egyetemleges felelősség terheli. Az egyetemleges felelősség egyaránt kiterjed a csoporttag csoportos adóalanyiság időszakát megelőzően, és a csoportos adóalanyiság időszakában keletkezett kötelezettségeire, és az egyetemleges felelősség fennáll mind a csoport fennállása alatt, mind pedig azt követően.
Mivel az önkormányzatok és az általuk alapított gazdasági társaságok kapcsolt vállalkozási viszonya, az Art. 178. § 17. pontja alapján - néhány kivételtől eltekintve - megállapítható, így az önkormányzat, illetve az általa alapított gazdasági társaság nem lehet csoportos adóalany tagja, mivel a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (továbbiakban: Ötv.) VI. fejezete, valamint a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. Törvény 9. § (2) bekezdése a helyi önkormányzatokra vonatkozóan kizárja az egyetemleges felelősségvállalás lehetőségét, amely nélkül viszont csoportos adóalanyiság nem hozható létre.
Áfa tv. 8. § (8)-(10) bekezdés
A csoport létrehozásakor, az azon kívül maradó kapcsolt vállalkozások, valamint a csoportos adóalanyiság időszakában létrejövő adóalanyok, akik a csoporttagokkal (és ezzel együtt a kívül maradó tagokkal) kapcsolt vállalkozási viszonyban vannak, bármikor csatlakozhatnak a csoporthoz. Ehhez szükséges a csatlakozni akaró adóalany írásos kérelme, illetve a csoporttagok és a kívül maradó tagok kifejezett és egybehangzó hozzájárulása. A csatlakozó tagnak a csoport többi tagjához hasonlóan egyetemleges felelősséget kell vállalnia a csoporttagok kötelezettségeiért. A felelősség esetükben is kiterjed mind a többi csoporttag csoportos adóalanyiság időszakát megelőzően, mind pedig a csoportos adóalanyiság időszakában keletkezett kötelezettségeire, és az egyetemleges felelősség fennáll mind a csoport fennállása alatt, mind pedig azt követően. A csoportos adóalanyiság időszakában létrejövő adóalanyok tehát a belépésükkor a csoporttagok kötelezettségeiért visszamenőleg is kötelezettséget kell, hogy vállaljanak, tehát egyetemleges felelősségük nem csak a belépésük időpontja után keletkezett kötelezettségekre terjed ki. (A korábban kívül maradóknak belépésük esetén nem kell visszamenőlegesen felelősséget vállalniuk a többi tag tartozásáért, hiszen egyetemleges felelősségük kívül maradóként is fennállt.)
A csoporthoz való csatlakozást az állami adóhatóság (KAIG) engedélyezi.
A csoportból való kiválást szintén az állami adóhatóság engedélyezi, a kiválni kívánó tag erre vonatkozó írásos kérelme alapján. A kiváláshoz csak a többi csoporttag hozzájárulására van szükség.
A kiváló csoporttag a kiválást követően kívül maradó tagnak minősül, így az egyetemleges felelőssége továbbra is fennmarad, aminek vállalásáról a kérelmében nyilatkoznia kell.
Az Art. 33. § (9) bekezdés a) pontja alapján a csoporthoz való csatlakozást engedélyező határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül a csoporthoz újonnan csatlakozó tagnak az általános forgalmi adója tekintetében a bevallással még le nem zárt időszakáról soron kívüli bevallást kell benyújtania az állami adóhatósághoz (KAIG-hoz).
Áfa tv. 8. § (11)-(12) bekezdés
Az Áfa-törvény taxatív (kimerítő) módon felsorolja a csoportos adóalanyiság megszűnésének eseteit. A megszűnés a csoportos adóalanyiságra vonatkozó engedély visszavonásáról szóló határozat jogerőre emelkedésével valósul meg, amelynek meghozatala az állami adóhatóság (KAIG) hatáskörébe tartozik.
A csoportos adóalanyiság megszűnésére, annak létrehozásához hasonlóan a jogutódlással történő megszűnés szabályai vonatkoznak. Ez alól értelemszerűen kivételt képez az az eset, ha a megszűnés oka az, hogy a csoportos adóalanyiságban résztvevő csoporttagok mindegyike jogutód nélkül szűnik meg.
Az Art. 33. § (9) bekezdés b) pontja alapján a csoport azonosító szám törlése esetén, a csoportképviselő - a törlő határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül - a csoport általános forgalmi adójáról soron kívüli bevallást kell, hogy beadjon az állami adóhatósághoz (KAIG).
A csoportos adóalanyiságra vonatkozó engedélyt az állami adóhatóság többek között abban az esetben vonja vissza, ha a csoporttag, illetve a kívül maradó adóalany vonatkozásában az egyetemleges kötelezettségvállalás teljesítése, a csoportos adóalanyiság időszakában nem teljesül.
A csoportos adóalanyiság bármely tagjának, vagy bármely kívül maradó adóalanynak a felszámolás alá kerülése esetén a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Csődtv.) rendelkezéseinek helyes alkalmazásával egy egyetemleges felelősségvállalásra vonatkozó, konszenzuson alapuló jogi konstrukció nem tartható fenn, mert ez adott esetben a felszámolás alatt álló adózó terheinek ellenőrizhetetlen mértékű növekedéséhez vezetne.
Mivel az adós az egyetemleges felelősségvállalás terhét a Csődtv. alapján nem vállalhatja fel, ezért a felszámolás kezdő időpontjától az egyetemleges kötelezettségvállalás teljesíthetősége lehetetlenné válik, így a csoportos adóalanyiság megszüntetési feltétele bekövetkezik, melynek alapján az adóhatóság köteles intézkedni a csoportos adóalanyiság megszüntetése iránt.
TARTALOMJEGYZÉK
Az általános forgalmi adóról szóló törvény egységes szerkezetben magyarázatokkal 2012.
Kiadással kapcsolatos információk
ELŐSZÓ
HIVATKOZOTT JOGSZABÁLYOK
2007. ÉVI CXXVII. TÖRVÉNY
AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓRÓL
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. Fejezet
ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK
Bevezető rendelkezés
Alkalmazási hatály
Adóalany
Gazdasági tevékenység
Csoportos adóalanyiság
Termék értékesítése
Szolgáltatás nyújtása
Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó közös szabályok
Termék Közösségen belüli beszerzése
Termék importja
II. Fejezet
TELJESÍTÉS HELYE
1. alfejezet
Teljesítés helye termék értékesítése esetében
Általános szabály
Különös szabályok
2. alfejezet
Teljesítés helye szolgáltatás nyújtása esetében
Különös értelmezési alapelvek
Általános szabályok
Különös szabályok
3. alfejezet
Teljesítés helye termék Közösségen belüli beszerzése esetében
Általános szabály
Különös szabályok
4. alfejezet
Teljesítés helye termék importja esetében
Általános szabály
Különös szabályok
III. Fejezet
ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG KELETKEZÉSE,
FIZETENDŐ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA
Általános szabályok
Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó különös szabályok
Termék Közösségen belüli beszerzésére vonatkozó különös szabályok
Termék importjára vonatkozó különös szabályok
IV. Fejezet
ADÓ ALAPJA
Adó alapja termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében
Adó alapja termék Közösségen belüli beszerzése esetében
Adó alapja termék importja esetében
Adó alapjának utólagos csökkenése
Adó alapjának forintban történő megállapítása
V. Fejezet
ADÓ MÉRTÉKE
VI. Fejezet
ADÓ ALÓLI MENTESSÉG
Adó alóli mentesség a tevékenység közérdekű jellegére tekintettel
Adó alóli mentesség a tevékenység sajátos jellegére tekintettel
Adókötelessé tétel
Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli értékesítése esetében
Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli beszerzése esetében
Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli fuvarozása esetében
Adó alóli mentesség termék importja esetében
Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítéséhez kapcsolódóan
Adó alóli mentesség nemzetközi közlekedéshez kapcsolódóan
Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítésével azonos megítélés alá tartozó ügyletek esetében
Adó alóli mentesség közvetítői tevékenység esetében
Adó alóli mentesség a termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes tevékenységek esetében
VII. Fejezet
ADÓ LEVONÁSA
Adólevonási jog keletkezése és terjedelme
Előzetesen felszámított adó megosztása
Adólevonási jog korlátozása
Adólevonási jog korlátozása alóli kivételek
Adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltételei
Adólevonási jog engedményezése
Adólevonási jog gyakorlásának módja
Tárgyi eszközre vonatkozó különös szabályok
Adólevonási jog felfüggesztése, elenyészése
VIII. Fejezet
ADÓFIZETÉSRE KÖTELEZETT
Adófizetésre kötelezett termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében
Adófizetésre kötelezett termék Közösségen belüli beszerzése esetében
Adófizetésre kötelezett termék importja esetében
Adófizetésre kötelezett a termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes tevékenységek esetében
Számla kibocsátójának adófizetési kötelezettsége
Pénzügyi képviselő
Adófizetési kötelezettség egyéb esetei
IX. Fejezet
ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA
X. Fejezet
SZÁMLÁZÁS
Számlakibocsátási kötelezettség
Számlakibocsátási kötelezettség alóli mentesülés
Nyugtakibocsátási kötelezettség
Nyugtakibocsátási kötelezettség alóli mentesülés
Számla fogalma
Számla adattartalma
Számlával egy tekintet alá eső okirat minimális adattartalma
Számla adattartalmára vonatkozó egyéb szabályok
Nyugta adattartalma
Megjelenési forma
Elektronikus úton kibocsátott számlára vonatkozó szabályok
Számla adattartalmára vonatkozó egyszerűsítés
Számlázásra vonatkozó egyéb szabályok
XI. Fejezet
ADÓNYILVÁNTARTÁS
Okiratok megőrzése
Adónyilvántartásra vonatkozó általános szabályok
Vevői készletre vonatkozó különös szabályok
XII. Fejezet
ADÓ BEVALLÁSA, MEGFIZETÉSE ÉS VISSZAIGÉNYLÉSE
XIII. Fejezet
ALANYI ADÓMENTESSÉG
XIV. Fejezet
MEZŐGAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGET FOLYTATÓ ADÓALANYRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
Mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany jogállása
Kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény
Kompenzációs felár megállapítása és áthárítása
Kompenzációs felár előzetesen felszámított adóként történő figyelembevétele
Előzetesen felszámított adó levonása, visszaigénylése
XV. Fejezet
UTAZÁSSZERVEZÉSI SZOLGÁLTATÁSRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
Fogalommeghatározások
Teljesítés helye
Előleg
Adó alapja
Adó alóli mentesség
Előzetesen felszámított adó levonása
Önálló pozíciószámonkénti nyilvántartáson alapuló módszer a fizetendő adó megállapítására
XVI. Fejezet
HASZNÁLT INGÓSÁGOKRA, MŰALKOTÁSOKRA, GYŰJTEMÉNYDARABOKRA ÉS RÉGISÉGEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
1. alfejezet
Fogalommeghatározások
2. alfejezet
Viszonteladóra vonatkozó különös szabályok
3. alfejezet
Nyilvános árverés szervezőjére vonatkozó különös szabályok
XVII. Fejezet
BEFEKTETÉSI ARANYRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
Fogalommeghatározás
Adó alóli mentesség
Adókötelessé tétel
Előzetesen felszámított adó levonása
Számlázás
Nyilvántartás
XVIII. Fejezet
BELFÖLDÖN NEM LETELEPEDETT ADÓALANY ADÓ-VISSZATÉRÍTTETÉSI JOGA
XIX. Fejezet
ELEKTRONIKUS ÚTON NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁSOKKAL KAPCSOLATOS KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
HARMADIK RÉSZ
VEGYES, ÉRTELMEZŐ ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
XX. Fejezet
VEGYES RENDELKEZÉSEK
Gazdasági célú letelepedés
Szokásos piaci ár
Átváltási árfolyam
Egyes adókötelezettségek alóli mentesülés
Adóvisszatérítés kérelemre
XXI. Fejezet
ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK
XXII. Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Felhatalmazás
Hatályba léptető rendelkezések
Hatályát vesztő rendelkezések
Módosuló jogszabályok
Jogharmonizációs záradék
2008. ÉVI VII. TÖRVÉNY
EGYES ADÓTÖRVÉNYEK MÓDOSÍTÁSÁRÓL
Hatályba léptető rendelkezések
Átmeneti rendelkezések
2008. ÉVI LXXXI. TÖRVÉNY
EGYES ADÓ- ÉS JÁRULÉKTÖRVÉNYEK MÓDOSÍTÁSÁRÓL
Hatályba léptető rendelkezések
Átmeneti rendelkezések
2009. ÉVI XXXV. TÖRVÉNY
EGYES ADÓTÖRVÉNYEK ÉS AZZAL ÖSSZEFÜGGŐ EGYÉB TÖRVÉNYEK MÓDOSÍTÁSÁRÓL
Hatályba léptető rendelkezések
Átmeneti rendelkezések
2009. ÉVI LXXVII. TÖRVÉNY
A KÖZTEHERVISELÉS RENDSZERÉNEK ÁTALAKÍTÁSÁT CÉLZÓ TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁSOKRÓL
Hatályba léptető rendelkezések
Átmeneti rendelkezések
2009. ÉVI CIX. TÖRVÉNY
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG 2010. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSÉT MEGALAPOZÓ EGYES TÖRVÉNYEK MÓDOSÍTÁSÁRÓL
Átmeneti rendelkezések
2009. ÉVI CX. TÖRVÉNY
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGI JOGHARMONIZÁCIÓS KÖTELEZETTSÉGEK TELJESÍTÉSÉT CÉLZÓ EGYES ADÓTÖRVÉNYEK MÓDOSÍTÁSÁRÓL
Hatályba léptető rendelkezések
Átmeneti rendelkezések
2010. ÉVI CXXIII. TÖRVÉNY
AZ ADÓ- ÉS JÁRULÉKTÖRVÉNYEK, A SZÁMVITELI TÖRVÉNY ÉS A KÖNYVVIZSGÁLÓI KAMARAI TÖRVÉNY, VALAMINT AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGI JOGHARMONIZÁCIÓS KÖTELEZETTSÉGEK TELJESÍTÉSÉT CÉLZÓ ADÓ- ÉS VÁMJOGI TÁRGYÚ TÖRVÉNYEK MÓDOSÍTÁSÁRÓL
Átmeneti rendelkezések
2011. ÉVI CXXIII. TÖRVÉNY
AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓRÓL SZÓLÓ 2007. ÉVI CXXVII. TÖRVÉNY JOGHARMONIZÁCIÓS MÓDOSÍTÁSÁRÓL ÉS AZ ADÓ-VISSZAIGÉNYLÉS KÜLÖNÖS ELJÁRÁSI SZABÁLYAIRÓL
1. SZÁMÚ MELLÉKLET A 2007. ÉVI CXXVII. TÖRVÉNYHEZ
A Közösség területe és tagállamai
2. SZÁMÚ MELLÉKLET A 2007. ÉVI CXXVII. TÖRVÉNYHEZ
Közhatalmi tevékenységnek nem minősülő tevékenységek
3. SZÁMÚ MELLÉKLET A 2007. ÉVI CXXVII. TÖRVÉNYHEZ
A 82. § (2) bekezdésének alkalmazása alá tartozó termékek, szolgáltatások
3/A. SZÁMÚ MELLÉKLET A 2007. ÉVI CXXVII. TÖRVÉNYHEZ
A 82. § (3) bekezdésének alkalmazása alá tartozó termékek, szolgáltatások
4. SZÁMÚ MELLÉKLET A 2007. ÉVI CXXVII. TÖRVÉNYHEZ
Adóraktározási eljárás
5. SZÁMÚ MELLÉKLET A 2007. ÉVI CXXVII. TÖRVÉNYHEZ
Az előzetesen felszámított adó arányos megosztásának 123. § (3) bekezdésében említett számítási módszere
6. SZÁMÚ MELLÉKLET A 2007. ÉVI CXXVII. TÖRVÉNYHEZ
A 142. § (1) bekezdése d) pontjának alkalmazása alá tartozó termékek
7. SZÁMÚ MELLÉKLET A 2007. ÉVI CXXVII. TÖRVÉNYHEZ
A mezőgazdasági tevékenység körébe tartozó termékek és szolgáltatások
8. SZÁMÚ MELLÉKLET A 2007. ÉVI CXXVII. TÖRVÉNYHEZ
Műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek
8/A. SZÁMÚ MELLÉKLET A 2007. ÉVI CXXVII. TÖRVÉNYHEZ
A 244. § (2) bekezdése b) pontjának alkalmazása alá tartozó államok
9. SZÁMÚ MELLÉKLET A 2007. ÉVI CXXVII. TÖRVÉNYHEZ
Az "adó" kifejezés jelentése a Közösség egyes tagállamaiban