adozona.hu
A személyi jövedelemadóról szóló törvény magyarázata 2012 (Saldo, 406 A/4 oldal, 2012.)
A személyi jövedelemadóról szóló törvény magyarázata 2012 (Saldo, 406 A/4 oldal, 2012.)
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Art. - Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény
Áfa tv. - Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény
Beftv. - A befektetési szolgáltatóval a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatásról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (továbbiakban: Beftv.)
Csjt. - A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény
Cst. - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény
Eh...
A személyi jövedelemadóról szóló törvény magyarázata 2012 (Saldo, 406 A/4 oldal, 2012.)
Kiadással kapcsolatos információk
Szerzők:
Kopányiné Mészáros Edda
Lepsényi Mária
Szűcs Józsefné
Szerkesztő:
dr. Andrási Jánosné
Sorozatszerkesztő:
dr. Baté Zsuzsanna
Kiadja a SALDO Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Zrt
Felelős kiadó: dr. Bokor Pál, a SALDO Zrt. vezérigazgatója
© A SALDO Kiadó valamennyi kiadványa szerzői jogvédelem alatt áll. E kiadvány bármely részének sokszorosítása, bármilyen adatrendszerben való tárolása (papír, elektronikus stb.) a kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül TILOS
Hivatkozott jogszabályok
Art. - Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényÁfa tv. - Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény
Beftv. - A befektetési szolgáltatóval a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatásról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (továbbiakban: Beftv.)
Csjt. - A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény
Cst. - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény
Eho tv. - Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény
Ekho tv. - Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény (továbbiakban: Ekho tv.)
Eva tv. - Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény
Evtv. - Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény
Felsőokt. tv. - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény
Fktv. - A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény (továbbiakban: Fktv.)
Gjt. - A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény
Gt. - A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény
Hpt. - A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény
Itv. - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény
Ket. - A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény
Kjt. - A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény
Ktv. - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény
Mny. tv. - A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény
Mt. - A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény
Öpt. - Az Önkéntes Kölcsönös Biztosítópénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény
Ptk. - A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény
Szja. tv. - A személyi jövedelemadóról szóló többször módosított 1995. évi CXVII. törvény
Szjtv. - A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (továbbiakban: Szjtv.)
Szt. - A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény
Tao. tv. - A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény
Tbj. - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény
Termőföld tv. - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (továbbiakban: Termőföld tv.)
Tpt. - A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény
1995. ÉVI CXVII. TÖRVÉNY A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓRÓL
Az adóbevételek biztosítása érdekében, az állampolgárok közterhekhez való hozzájárulásának alkotmányos kötelezettségéből kiindulva az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. Fejezet
ALAPELVEK
Szja. tv. 1. § (1) bekezdésAz Alaptörvény a társadalmi igazságosság elvének megfelelően általános jelleggel, valamennyi személyre és szervezetre kiterjedően állapítja meg a közteherviselési kötelezettséget, amelynek célja, hogy a zavartalan társadalmi működéshez, a közösség által ellátandó feladatokhoz szükséges anyagi fedezetet biztosítsa. E kötelezettség a teherbíró képességen alapul, azaz mindenki olyan részben köteles részt vállalni a közös szükségletek fedezéséből, amennyire ezt körülményei lehetővé teszik. A közteherviselés ezen elvének az egyes hozzájárulás-típusokra és jogalanyokra való konkretizálása törvényi szabályozás feladata.
A természetes személyek vonatkozásában a teherbíró képesség általános elvét részletezve kifejezetten előírja, hogy a közteherviselés körében az arányosság mellett is hangsúlyozottan tekintetbe kell venni a gyermekvállalással együtt járó terheket, és a konkrét kötelezettséget ennek megfelelően kell megállapítani.
Az előzőeket egészíti ki az Art. - mögöttes - célja: az eljárás törvényessége és eredményessége érdekében az adózók és az adóhatóságok jogainak és kötelezettségeinek egységes szabályozása. Garanciális jelleggel mondja ki a jogalkotó a jogoknak és kötelezettségeknek az összhangját az adóügyi jogviszony mindkét oldalán. Így az Art. alapelvei lényegében az adózás általános zsinórmértékét jelentik, amelyhez képest az egyes adónemeket szabályozó anyagi törvények speciális rendelkezéseket tartalmaznak.
Az Szja. tv. saját alapelvei - mint a személyi jövedelemadóra vonatkozó különös szabályok - tehát megelőzik az eljárási törvényekben foglalt alapelveket, de tulajdonképpen valamennyi alapelvre figyelemmel kell lenni a jogalkalmazás során.
Szja. tv. 1. § (2) bekezdés
Az Szja. tv. célja, hogy - az arányosság és a méltányosság elvének érvényesítésével - biztosítsa az állami feladatok ellátásához szükséges adóbevételeket. A méltányosság elvéből kifolyólag csak azok juthatnak kedvezményhez, mentességhez, akiket szociális helyzetük, illetve nevesített társadalmi célokat szolgáló tevékenységük miatt a törvény erre "érdemesnek" tart.
Szja. tv. 1. § (3) bekezdés
Az Szja. tv. általános érvénnyel mondja ki a magánszemély minden jövedelmének adókötelezettségét. Ettől eltérő szabályt (pl. adóból kedvezményt) csak kivételes célból, az alapelvek általános figyelembe vétele mellett is csak törvény állapíthat meg.
Szja. tv. 1. § (4) bekezdés
Az alapelvekben kifejezésre jut az a jogalkotói szándék, hogy az általános adókötelezettséget befolyásoló "eltérő szabályok", adókedvezmények célja nem önmagában az adó csökkentése, hanem mindig valamilyen társadalmi (politikai), gazdasági, illetve pénzügy-politikai cél megvalósításának az elősegítése. Ezért minden általánostól eltérő szabály, adókedvezmény alkalmazhatóságát a hozzá rendelt cél megvalósulásának az összefüggésében kell megítélni, mégpedig annak tényleges tartalmi összefüggései alapján. Vitás esetekben a jogosultságot, illetve a jogosultság hiányát annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Az adómentesség, az adókedvezmény, valamely költség érvényesíthetőségének érdeke általában adózói oldalon merül fel, ezért a bizonyítási teher is ott jelentkezik. Ugyanakkor az Art. előírja az adózó - a törvény megtartásához szükséges - általános tájékoztatási kötelezettségét az adóhatóság részéről, és azt is, hogy az adóhatóságnak az ellenőrzés során meg kell állapítania az adózó javára szolgáló tényeket is.
Az adózás végeredménye szempontjából nagy jelentősége van a különböző ügyletekben, szerződésekben szereplő felek esetleges érdek-összefonódásának is, amely a szokásos piaci értékektől, áraktól való eltérésekkel, színlelt jogügyletekkel próbálja a legkedvezőbb adózási pozíciót létrehozni. Az adóhatóság ellenőrzési munkáját - amely az Art. szerint az ügyletek valós tartalmának a vizsgálatára is támaszkodik - alapozza meg az az anyagi jogi rendelkezés, mely szerint ilyen esetekben figyelmen kívül kell hagyni a hamis, illetve a színlelt ügyleteket, és az eseményeket a tényleges tartalmuknak, a szerződő felek tényleges akaratának megfelelően kell megítélni, illetve - nem reális értékelés esetén - a szokásos piaci értékeket kell az adózásnál alkalmazni. A valódi tartalom felderítése akkor is kötelező, ha annak eredményeként az adózó adófizetési kötelezettsége csökken.
Itt azonban fontos kihangsúlyozni, hogy mivel az adóügyi és a polgári jogi jogviszony egymástól elválik, az adóhatóság megállapítása nem hat ki a felek polgári jogi jogviszonyára, azaz az adóhatóság minősítése kizárólag adóügyi szempontból releváns, mivel az Art. ezen általános alapelve nem biztosít jogot arra, hogy a szerződő felek - Ptk.-ból eredő - szerződési autonómiájába beavatkozzon.
Szja. tv. 1. § (5) bekezdés
A személyi jövedelemadózás fő kötelezettje (alanya) a magánszemély, de az adókötelezettség teljesítésében esetenként "mások" is közreműködnek.
Ennek leggyakoribb formája az adóelőleg-levonás, az adólevonás, az adatszolgáltatás, az adóelszámolás, a különböző igazolások kiállítása, illetve olyan eset is előfordul, amikor az adó megfizetésére a kifizető köteles (pl. béren kívüli juttatások, nyereményből, illetve kamatkedvezményből származó jövedelmek esetén). Az Szja. tv. külön kiemeli, hogy az adózásban, illetve adóztatásban résztvevő egyéb személyekre ugyancsak vonatkoznak az alapelvek, azaz közreműködőként is kötelezettjei lesznek az adókötelezettség - rájuk vonatkozó - részelemeinek. E szabályokat tágabban értelmezve pl. a magánszeméllyel kötött szerződés valódi tartalma, a magánszemélynek adott kedvezményre jogosító igazolás megalapozottsága nem csak a magánszemélyen, hanem az Art. szerinti kifizetőn is számon kérhető.
Szja. tv. 1. § (6) bekezdés
Az alapelvek között mondja ki az Szja. tv., hogy az adót - egyes kivételekkel - naptári évenként kell megállapítani a magánszemély összes jövedelme után. A jövedelem meghatározásánál tehát a naptári év általában ún. "adóévet" is jelent egyben, ezen időszak az, amelyre nézve az adó alapját meg kell állapítani.
A "naptári év=adóév" elv alól az Szja. tv. számtalan kivételt ismer, bevételi és költség oldalon egyaránt. Ilyen volt a végkielégítés egyfajta évek közötti megosztásának lehetősége az egykulcsos adó bevezetése előtt, a munkáltató által a tárgyévet követő január 15-ig kifizetett bér és adóköteles társadalombiztosítási ellátás, a támogatások felhasználásának és a veszteség elhatárolásának lehetősége, valamint a tevékenység megkezdését megelőzően felmerült költségek elszámolásának biztosítása az adózók bizonyos rétegei számára stb.
Az időbeli hatály további két problémaköre, hogy az egyes rendelkezéseket mikortól, meddig kell alkalmazni, illetve az, hogy a jövedelmekre meddig kell az adókötelezettséget alkalmazni (elévülési idő). Ez utóbbira példa lehet az adó megállapításához való jog elévülésének egybeesése az adó végrehajtásához való jog elévülésével, illetve az attól időben való eltérése.
Tekintettel arra, hogy a kiadások fedezése érdekében a bevételeknek folyamatosan rendelkezésre kell állniuk, az Szja. tv. alapelv formájában írja elő az adóelőleg-fizetés kötelezettséget.
Szja. tv. 1. § (7) bekezdés
Ha az adófizetés érvénytelen szerződés vagy jogtalanul szerzett bevétel eredménye, az adót önellenőrzéssel lehet visszaigényelni, melynek feltétele az eredeti állapot helyreállítása. Ennek az alapelvnek az alapján mondható ki az is általános érvénnyel, hogy a bűncselekményből származó jövedelem is adóköteles mindaddig, amíg azt jogerős ítélettel el nem vonják az elkövetőtől. Ha az adókötelezettség teljesítésére előírt határidő előtt megtörténik az eredeti állapot helyreállítása, nem keletkezik adókötelezettség.
Szja. tv. 1. § (8) bekezdés
Érvénytelen szerződés vagy jogalap nélkül teljesített kiadás alapján nem számolható el költség, ha az eredeti állapot helyreállítása a jövedelem meghatározása előtt megtörtént. Jogalap nélküli költségelszámolás esetén az adózónak az eredeti állapot helyreállítását követő 15 napon belül kell helyesbítenie önellenőrzéssel a már bevallott jövedelmét és az arra eső adót.
Szja. tv. 1. § (9) bekezdés
A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén, a volt munkavállaló jogorvoslatért fordulhat a lakóhelye szerint illetékes munkaügyi bírósághoz. Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, akkor a munkáltatónak többek között meg kell térítenie a munkavállaló elmaradt - máshonnan meg nem térült - munkabérét, egyéb járandóságait (ilyen lehet például a jubileumi jutalom, a nem pénzben kapott adómentes és a kifizetőt terhelő adó mellett adható egyes juttatások, vagy a béren kívüli juttatások stb.). Mivel az ilyen jogcímen kifizetett összeg a korábban fennálló munkaviszonyra tekintettel kerül megállapításra és kifizetésre, így az munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül és az adókötelezettséget ennek megfelelően kell teljesíteni azzal, hogy a jövedelem megszerzésének időpontja (függetlenül attól, hogy akár több évre visszamenőleg történik a kifizetés) az a nap, amikor azt a volt munkavállaló részére kifizették. Ez azt is eredményezte 2010 decemberéig, hogy a kifizetés évében, a magánszemély adókedvezményeket (például: adójóváírás, életbiztosítás, tandíj stb.) a rájuk irányadó jövedelemkorlát "túllépése" miatt nem tudott érvényesíteni. Azonban 2011-től ez a bevétel nem része a 3. § 75. pont szerinti összes jövedelemnek, így az áthúzódó adókedvezmények érvényesíthetőségét a kifizetésre kerülő összeg a jövedelemkorlát tekintetében nem "rontja".
Ha a bírósági ítéletből vagy a felek által létrejött és bíróság által jóváhagyott megállapodásból nem állapítható meg, hogy a volt munkavállalót megillető összegből mekkora az Mt. 100. § (4) bekezdése alapján megállapított kártérítés, akkor a bírósági ítéletben, megállapodásban szereplő teljes összeget jövedelmet pótló kártérítésnek kell tekinteni.
Az Mt. előzőekben hivatkozott szakasza alapján a "...legalább két, legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetének megfelelő összeg" egyebekben nem jövedelmet pótló kártérítés, ugyanis azt a magánszemély a jövedelmet pótló kártérítésen felül kapja, annak nagysága a volt munkáltató vétkessége nagyságságának a függvénye, vagyis szankció. Amennyiben a bírói ítéletből, vagy a bíróság által jóváhagyott megállapodásból, egyességből a nem vagyoni kártérítés nagysága megállapítható, akkor az a magánszemély adómentes jövedelme.
Szja. tv. 1/A. §
2004. május 1. napjától az Szja. tv. tartalmazza az egyenlő elbánás elvét is, mely szerint nem terheli magasabb összegű adó az Európai Unió (továbbiakban: EU) tagállamainak állampolgárai által megszerezett, korlátozott adókötelezettség alá eső jövedelmet, mint amelynek fizetésére akkor lenne köteles, ha ő maga, házastársa és gyermeke(i) belföldi illetőségű magánszemélynek minősülnének. Ez az előírás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tagállamok állampolgárai a Magyarországon adóztatható egyes jövedelmeik tekintetében jogosultak lesznek mindazon kedvezmény, mentesség alkalmazására, melynek igénybevételére a belföldi illetőségű magánszemélyek egyébként jogosultak. E szabály alkalmazásának feltétele, hogy a magánszemély Magyarországról származó, a törvényben meghatározott jogcímen megszerzett jövedelme az adóévben megszerzett összes jövedelmének 75 százalékát elérje.
A magánszemély adókedvezményeket azonban csak annyiban érvényesíthet, amennyiben azonos vagy hasonló kedvezmény nem illeti meg abban a másik tagállamban, amelyben a nem önálló tevékenységből, az önálló tevékenységből származó jövedelmei (ideértve a vállalkozói jövedelmet, a vállalkozói osztalékalapot vagy az átalányadó alapját), továbbá a nyugdíj és más hasonló, a korábbi foglalkoztatásra tekintettel megszerzett jövedelmei adóztathatók.
II. Fejezet
A TÖRVÉNY HATÁLYA
Szja. tv. 2. § (1)-(3) bekezdésAz Szja. tv. alanya - életkortól és állampolgárságtól függetlenül - a magánszemély (személyi hatály), akinek jövedelme, illetve a jövedelemmel összefüggésben adókötelezettsége (tárgyi hatály) van. Elvileg tehát bárki, bármilyen jövedelem után adóztatható, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek minden jövedelme után adóznia kell, illetve azt sem, hogy az adózással kapcsolatos minden teendő csak a magánszemélyre vonatkozik. Az Szja. tv. ugyanis számos olyan rendelkezést is tartalmaz, amely nem, vagy nem közvetlenül a magánszemélyre ró kötelezettségeket, hanem pl. a jövedelmet juttató kifizetőre hárít át feladatot az adóztatásban.
Sajátos alanya az Szja. tv.-nek a társasház, amelyet - egy fikcióval - magánszemélynek kell tekinteni abban az esetben is, ha annak nem magánszemély tagja is van.
Az adó megállapítása szempontjából a bevételeket és költségeket az Szja. tv. szerint kell figyelembe venni még akkor is, ha a magánszemély könyvvezetési kötelezettségének más törvény szabályai szerint is eleget tesz. Itt kell említést tenni a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 35. § (2) bekezdésében foglaltakról is, mely szerint az egyéni vállalkozó, továbbá a mezőgazdasági őstermelő mentesül a kettős könyvvezetés és a mérleghitelesítés kötelezettsége alól, mivel esetükben az Szja törvény 5. számú mellékletében előírt nyilvántartást kell vezetni.
Szja. tv. 2. § (4) bekezdés
Az adókötelezettség arra a magánszemélyre terjed ki, aki belföldről szerez jövedelmet, illetőleg - ha nemzetközi szerződésből vagy a viszonosságból más nem következik - arra, aki belföldi illetőségű és külföldről származó jövedelme (is) van. Belföld alatt Magyarország területét kell érteni, beleértve a vámszabadterületet is. A belföldi illetőségű magánszemélyt - állampolgárságától függetlenül - az összes (külföldről és belföldről származó) jövedelme után (ún. korlátlan) adókötelezettség terheli, míg a külföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége minden olyan jövedelmére kiterjed, amely a jövedelemszerzés helye szerint belföldről származik, vagy amely nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján Magyarországon adóztatható.
Szja. tv. 2. § (5) bekezdés
MAGYARORSZÁG KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRŐL SZÓLÓ EGYEZMÉNYEI
(2012. április 1-jei állapot)
| ORSZÁG | ALÁÍRÁS | KIHIRDETÉS | ALKALMAZÁS |
| Albánia | 1992. XI. 14. | 1996. évi XCI. tv. | 1996. I. 1. |
| Ausztrália | 1990. XI. 29. | 1993. évi XXXVI. tv. | 1993. I. 1. |
| Ausztria (hagyaték, öröklés) |
1975. II. 25. |
1976. évi 1. tvr. |
1977. I. 1. |
|
Ausztria |
1975. II. 25. |
1976. évi 2. tvr. |
1976. I. 1. |
|
Azerbajdzsán |
2008. II. 18. |
2008. évi LXXXIX. tv. |
2009. I. 1. |
| Belgium | 1982. VII.19. | 20/1984. (IV. 18.) MT r. | 1985. I. 1. |
| Belorusszia | 2002. II. 19. | 2004. évi CXII. tv. | 2005. I. 1. |
| Bosznia és Hercegovina (a régi jugoszláv egyezmény alkalmazandó) |
1985. X. 17. |
1988. évi 6. tvr. | Bosznia és Hercegovina viszonylatában |
| Brazília | 1986. VII. 20. | 1992. évi XXVII. tv. | 1991. I. 1. |
| Bulgária | 1994. VI. 8. | 1996. évi XCII. tv. | 1996. I. 1. |
| Ciprus | 1981. XI. 30. | 82/1982. (XII. 29.) MT r. | 1983. I. 1. |
| Csehország | 1993. I. 14. | 1996. évi XCIII. tv. | 1995. I. 1. |
| Dánia | 1978. X. 24. | 45/1979. (XI. 10.) MT r. | 1980. I. 1. |
| Dánia (új) | 2011. IV. 27. | 2011. évi LXXXIII. tv. |
|
| Dél-Afrika | 1994. III. 4. | 1999. évi VII. tv. | 1997. I. 1. |
| Egyiptom | 1991. XI. 5. | 1995. évi XVII. tv. | 1995. I. 1. |
| Észtország | 2002. IX. 11. | 2004. évi CXXVIII. tv. | 2005. I. 1. |
| Finnország | 1978. X. 25. | 66/1981. (XII. 16.) MT r. | 1982. I. 1. |
| Franciaország | 1980. IV. 28. | 65/1981. (XII. 16.) MT r. | 1982. I. 1. |
| Fülöp-szigetek | 1997. VI. 13. | 2000. évi XVII. tv. | 1998. I. 1. |
| Georgia | 2012. II. 16. | 2012. évi XIV. tv. |
|
| Görögország | 1983. V. 25. | 33/1985. (VII. 1.) MT r. | 1986. I. 1. |
| Hollandia | 1986. VI. 5. | 10/1988. (III. 10.) MT r. | 1988. I. 1. |
| Hongkong | 2010. V. 12. | 2010. évi CXXIX. tv. | 2012. I. 1. |
| Horvátország | 1996. VIII. 30. | 2000. évi XVIII. tv. | 1999. I. 1. |
| India | 2003. XI. 3. | 2005. évi CXLIV. tv. | 2006. I. 1. |
| Indonézia | 1989. X. 19. | 1999. évi X. tv. | 1994. I. 1. |
| Írország | 1995. IV. 25. | 1999. évi XI. tv. | 1997. I. 1. |
| Izland | 2005. XI. 23. | 2005. évi CXLV. tv. | 2007. I. 1. |
| Izrael | 1991. V. 14. | 1993. évi LXIII. tv. | 1993. I. 1. |
| Japán | 1980. II. 13. | 1980. évi 18. tvr. | 1981. I. 1. |
|
Jugoszlávia (régi) |
1985. X. 17. |
1988. évi 6. tvr. | Bosznia és Hercegovina viszonylatában |
|
Kanada |
1992. IV. 15. |
1995. évi XVI. tv. |
1995. I. 1. |
| Kanada (módosító jegyzőkönyv) |
1994. V. 3. |
1999. évi XII. tv. |
1997. I. 1. |
|
Katar |
2012. I. 18. |
2012. évi XV. tv. |
|
| Kazahsztán | 1994. XII. 7. | 1999. évi XIV. tv. | 1997. I. 1. |
| Kína | 1992. VI. 17. | 1999. évi XV. tv. | 1995. I. 1. |
| Koreai Köztársaság | 1989. III. 29. | 1992. évi XXVIII. tv. | 1991. I. 1. |
| Kuvait | 1994. I. 17. | 1999. évi XVI. tv. | 1995. I. 1. |
| Kuvait (módosító jegyzőkönyv) |
2001. XII. 9. |
2003. évi LXX. tv. |
2003. I. 1. |
| Lengyelország (öröklés) |
1928. V. 12. |
1931. évi XXVII. tv. |
1931. VII. 22. |
| Lengyelország | 1992. IX. 23. | 1996. évi XCV. tv. | 1996. I. 1. |
| Lengyelország (módosító jegyzőkönyv) |
2000. VI. 27. |
2002. évi XXVII. tv. |
2002. IX. 1. |
| Lettország | 2004. V. 14. | 2004. évi CXXX. tv. | 2005. I. 1. |
| Litvánia | 2004. V. 12. | 2004. évi CXXIX. tv. | 2005. I. 1. |
| Luxemburg | 1990. I. 15. | 1990. évi XCV. tv. | 1990. I. 1. |
| Macedónia | 2001. IV. 13. | 2002. évi XXXV. tv. | 2003. I. 1. |
| Malaysia | 1989. V. 22. | 1993. évi LX. tv. | 1993. I. 1. |
| Málta | 1991. VIII. 6. | 1993. évi LXVII. tv. | 1993. I. 1. |
| Marokkó | 1991. XII. 12. | 2002. évi VIII. tv. | 2000. I. 1. |
| Mexikó | 2011. VI. 24. | 2011. évi CXLV. tv. | 2012. I. 1. |
| Moldova | 1995. IV. 19. | 1999. évi XVIII. tv. | 1997. I. 1. |
| Mongólia | 1994. IX. 13. | 2000. évi LXXXII. tv. | 1999. I. 1. |
| Montenegro (mint Jugoszláv Szövetségi Köztársaság) |
2001. VI. 20. |
2003. évi XXV. tv. |
2003. I. 1. |
| Nagy-Britannia | 1977. XI. 28. | 1978. évi 15. tvr. | 1979. I. 1. |
| Nagy-Britannia (új) | 2011. IX. 7. | 2011. évi CXLIV. tv. | 2012. I. 1. |
| Németország | 1977. VII. 18. | 1979. évi 27. tvr. | 1980. I. 1. |
| Németország (új) | 2011. II. 28. | 2011. évi LXXXIV. tv. | 2012. I. 1. |
| Norvégia | 1980. X. 21. | 67/1981. (XII. 16.) MT r. | 1982. I. 1. |
| Olaszország | 1977. V. 16. | 53/1980. (XII. 22.) MT r. | 1981. I. 1. |
| Orosz Föderáció | 1994. IV. 1. | 1999. évi XXI. tv. | 1998. I. 1. |
| Örményország | 2009. XI. 09. | 2010. évi X. tv. | 2011. I. 1. |
| Pakisztán | 1992. II. 24. | 1996. évi II. tv. | 1995. I. 1. |
| Portugália | 1995. V. 16. | 2000. évi XIX. tv. | 2000. I. 1. |
| Románia (öröklés) | 1948. VIII. 28. | 1949. évi 16. tvr. | 1950. I. 1. |
| Románia | 1993. IX. 16. | 1996. évi XCIX. tv. | 1996. I. 1. |
| San Marino | 2009. IX. 15. | 2010. évi CXXXII. tv. | 2011. I. 1. |
| Szerbia (mint Jugoszláv Szövetségi Köztársaság) |
2001. VI. 20. |
2003. évi XXV. tv. |
2003. I. 1. |
| Szingapúr | 1997. IV. 17. | 2000. évi XXI. tv. | 1999. I. 1. |
| Szlovákia | 1994. VIII. 5. | 1996. évi C. tv. | 1996. I. 1. |
| Szlovénia | 2004. VIII. 26. | 2005. évi CXLVI. tv. | 2006. I. 1. |
| Spanyolország | 1984. VII. 9. | 12/1988. (III. 10.) MT r. | 1988. I. 1. |
| Svájc | 1981. IV. 9. | 1982. évi 23. tvr. | 1983. I. 1. |
| Svédország | 1981. X. 12. | 55/1982. (X. 22.) MT r. | 1983. I. 1. |
| Svédország (öröklés) | 1936. XI. 20. | 1937. évi XXVI. tc. | alkalmazandó |
| Tajpej | 2010. IV. 19. | 2010. évi CXXXIII. tv. | 2011. I. 1. |
| Thaiföld | 1989. V. 18. | 13/1990. (VII. 25.) Korm. r. | 1990. I. 1. |
| Törökország | 1993. III. 10. | 1996. évi CI. tv. | 1996. I. 1. |
| Tunézia | 1992. X. 22. | 1999. évi XXVIII. tv. | 1998. I. 1. |
| Ukrajna | 1995. V. 19. | 1999. évi XXX. tv. | 1997. I. 1. |
| Uruguay | 1988. X. 25. | 1999. évi XXXI. tv. | 1996. I. 1. |
| Üzbegisztán | 2008. IV. 17. | 2008. évi XC. tv. | 2010. I. 1. |
| USA | 1979. II. 12. | 49/1979. (XII. 6.) MT r. | 1980. I. 1. |
| USA (új) | 2010. II. 04. | 2010. évi XXII. tv. |
|
| Vietnam | 1994. VIII. 26. | 1996. évi CII. tv. | 1996. I. 1. |
A törvény szövege rögzíti a nemzetközi szerződések és a viszonosság elsőbbségét, azonban garanciális jelleggel kimondja, hogy a viszonosság alkalmazása a törvényben meghatározottakhoz képest nem eredményezhet többletkötelezettséget.
Adóügyi illetőség a kettős adózást kizáró egyezmények alapján
Az adókötelezettség megállapítása érdekében első lépésként meg kell állapítani, hogy melyik állam jogosult adóztatni a magánszemélyt. Az adóztatás joga általában azé az országé, amelyikben a kettős adóztatást kizáró adóegyezmény (ha van ilyen) szerint a magánszemély belföldi illetőségű. Egyezmény hiányában korlátozás nélkül alkalmazhatók a belföldi szabályok.A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények jellemzően a 4. cikkükben adnak eligazítást a magánszemély adóügyi illetőségének meghatározásáról. Az illetőség helyét - ami csak az egyik szerződő állam lehet - az előzőekben hivatkozott cikkben előírt módon a sorrendiség betartásával kell meghatározni.
Az egyezmények alkalmazásában az "egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy" kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az államnak a joga szerint ott lakóhelye, állandó tartózkodási helye, üzletvezetésének helye vagy bármely más hasonló ismérv alapján adóköteles.
Ha ennek alapján mindkét szerződő államban belföldi illetőségű a magánszemély, akkor a magánszemély csak abban a szerződő államban belföldi illetőségű, ahol állandó lakóhelye van; ha mindkét államban van állandó lakóhelye, akkor ott tekintendő belföldi illetőségűnek, ahol a létérdekeinek központja van; amennyiben egyik államban sincs állandó lakóhelye, és azt sem lehet meghatározni, hogy melyik államban van a létérdekeinek központja, akkor abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van; amennyiben mindkét államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára; amennyiben kettős állampolgár vagy egyik szerződő államnak sem állampolgára, a szerződő államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.
Állandó lakóhelynek az olyan lakóhelyet tekintjük, ahol a magánszemély tartós ottlakásra rendezkedett be; létérdek központja pedig az az állam, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb személyes, családi, gazdasági kapcsolatok fűzik.
A szokásos tartózkodási hely alatt azt a helyet (államot) kell érteni, ahol a magánszemély legalább 183 napon át ott tartózkodik. A 183 napos időszak kiszámítására - az egyezmények alkalmazásánál - a "fizikai jelenlét napjainak" módszere alkalmazható, mely szerint a következő napokat kell figyelembe venni a hivatkozott időszak számításánál.
A munkavégzés államában töltött minden nap beleértve az érkezés és távozás napját, a részmunkanapokat, a munkavégzés előtti, alatti és utáni ünnepnapokat, szombatokat, vasárnapokat és nemzeti ünnepnapokat, a rövid megszakításokat ( pl. sztrájk) és a betegség napjait. A számításból ki kell hagyni, ha a betegség miatt nem tudja az országot elhagyni, ami lehetővé tenné a mentesítést, a családban bekövetkezett betegség vagy haláleset miatt az adott országban töltött napokat, továbbá azokat a napokat, amelyek az adott államon kívüli két pont közötti átutazásra szolgálnak.
Ha nincs egyezmény a magánszemély országával vagy a jövedelem keletkezési helyének államával, akkor a magyarországi adókötelezettség szempontjából a magánszemély illetőségének meghatározása az Szja. tv. szerint történik. Egyezmények hiányában mindkét államban fennállhat az érintett országok szabályai szerinti adókötelezettség, ezért a belső szabályok alapján célszerű az "elsődleges illetőséget" meghatározni, mert ennek alapján dönthető el, hogy a magyarországi adókötelezettség a magánszemély összes vagy csak az Szja. tv. szerinti belföldről származó jövedelmére terjed-e ki.
Az Szja. tv. 3. § 2. pontja tételesen felsorolja, hogy kik azok a magánszemélyek, akik belföldi illetőségűnek tekinthetőek. A törvény a 3. § 3. pontban külföldi illetőségűeknek azokat a természetes személyeket tekinti, akik nem minősülnek az előbbiekben hivatkozott jogszabályhely alapján belföldinek.
Illetőségváltás az adóéven belül
Egy magánszemély illetőségét egy nemzetközi adóügyben az Szja. tv. 3. § 2. és 3. pontja, az érintett másik államban az illetőségre vonatkozó szabályok, és a két állam között fennálló, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi Egyezmény (amennyiben van ilyen) 4. Cikkének előírásai együttesen határozzák meg. Ezen szabályok alapján a magánszemély illetőségét az állandó lakóhely, egy államban való tartózkodás hossza, az életvitel központja, a szokásos tartózkodás helye, az állampolgárság vagy más hasonló ismérv alapján kell megállapítani azzal, hogy jellemzően az állandó lakóhelynek kiemelt szerepe van az illetőség meghatározása során.Az illetőséget tehát a magánszemély körülményei határozzák meg. A magánszemély körülményeinek változásával az illetősége is változhat, akár egy adott adóéven belül is.
Tételezzük fel, hogy magyar állampolgárságú magánszemély az év első nyolc hónapjában Magyarországon él, így egyértelmű, hogy belföldi illetőséggel bír. Ez a személy szeptember 1-jével egy másik államba költözik, az ottani szabályok szerint illetőséget szerez, és a korábbi magyar egzisztenciáját felszámolja. Ebben az esetben a magánszemély mindkét állam belső jogszabályai szerint belföldinek minősül, így a tényleges illetőségét a két állam között a kettős adóztatás elkerüléséről szóló Egyezmény 4. Cikkének előírásai szerint kell megállapítani. Amennyiben tehát a kérdéses személy szeptember 1-jétől csak a külföldi államban bír állandó lakóhellyel, hiszen a magyar egzisztenciáját felszámolta, akkor a magánszemély ettől az időponttól külföldi illetőségűnek minősül. Azaz a magánszemély az év első 8 hónapjában belföldi illetőségűnek tekintendő, míg a második 4 hónapban külföldinek.
Tételezzük fel továbbá, hogy a magánszemély a magyarországi tartózkodása alatt csak belföldön végez munkát, míg a külföldi illetőség megszerzését követően csak külföldön dolgozik. A két állam között fennálló Egyezmény nem önálló munkára vonatkozó szabályai szerint ebben az esetben a magánszemély két külön forrásból származó jövedelme mindkét esetben a magánszemély éppen aktuális illetősége szerinti országban adóztatható.
Az a jövedelem, amelyet a magánszemély a külföldi illetőség megszerzése után szerez, Magyarországon semmilyen módon nem adóköteles. Mindez az Szja. tv.2. § (4) bekezdésének azon szabályából is levezethető, mely szerint a külföldi illetőségű személy adókötelezettsége korlátozott, azaz főszabály szerint csak a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó jövedelmeire terjed ki. Ez természetszerűleg azt eredményezi a példabeli esetben, hogy a magánszemélynek csak az adóév első 8 hónapjában megszerzett jövedelmét kell Magyarországon a bevallásában szerepeltetnie.
Illetőségigazolás
Az Art. 2008. január 1-jétől egyszerűsítést tartalmaz az adózók javára az illetőségigazolások kiállítását illetően. Eddig az időpontig nem volt egyértelmű, hogy az adózó milyen nyelven kérheti az igazolások kiállítását. Az egyszerűsítés lényege, hogy az állami adóhatóság az illetőségigazolást már nem csak magyar nyelven köteles kiállítani, hanem az adózó kérésére magyar és angol nyelven, illetve a külföldi hatóság által rendszeresített nyomtatványon is, ha annak hiteles ( pl. OFFI-ban készült) magyar nyelvű szakfordítását csatolja a nyomtatványhoz (kivéve ha a nyomtatvány eleve angol nyelvű, mert akkor nem kell a szakfordítás), vagy ha a két, illetőleg többnyelvű nyomtatvány teljes körű angol nyelvű szöveget is tartalmaz.A teljeskörűség ebben az esetben azt jelenti, hogy a nyomtatvány az egyéb nyelvek mellett egyértelműen minden részletre kiterjedő párhuzamos angol nyelvű szöveget is tartalmaz.
A külföldi illetőség igazolására a külföldi adóhatóság (adómentességre vonatkozó igazolás esetében a nemzetközi szervezet) által kiállított okirat hiteles magyar nyelvű fordításáról készült másolata szolgál (melyből a kifizető egy példányt az elévülésig megőriz), ezt hívjuk illetőségigazolásnak, amely tartalmazza, hogy a külföldi személy az igazolást kiadó államban adóügyi illetőséggel bír.
Ezen igazolást a külföldi magánszemélynek az első kifizetés időpontját megelőzően kell átadnia a kifizető részére, de adóévenként mindig újra kell igazolni még akkor is, ha a korábban benyújtott illetőségigazolást követően nem változott a magánszemély illetősége. Abban az esetben, ha az adóév során változás következik be az illetőségben, akkor a változást követő első kifizetés időpontjáig kell az új igazolást átadnia a külföldi magánszemélynek. Ha nem tudja a kifizetésig illetőségét igazolni, akkor az erről szóló írásbeli nyilatkozatát is elfogadhatja a kifizető. A nyilatkozat azonban nem pótolja az illetőségigazolást, azt a külföldi magánszemélynek legkésőbb az adóév végéig csatolnia kell. Amennyiben ez nem történik meg, akkor az ezen okból származó adókülönbözetet a kifizetőnek kell rendeznie.
Ha a magánszemély az adóév végéig nem igazolta külföldi illetőségét és arról a kifizetésig írásban sem nyilatkozott, akkor az adókötelezettséget úgy kell teljesíteni a kifizetőnek, mintha belföldi magánszemély részére történne a kifizetés. Természetesen, ha a magánszemély időközben beszerzi az illetőségigazolást, akkor elévülési időn belül az illetőségigazolással együtt adóvisszatérítési igényt terjeszthet elő, melynek alapján az állami adóhatóság a külföldi személy által megjelölt fizetési számlára utalja az illetőségigazolás hiányában levont adót/adóelőleget.
A kettős adóztatás elkerülését biztosító módszerek
A kettős adóztatást kizáró egyezményekben a kettős adóztatás kiküszöbölésére két fő elven alapuló módszer között választhatnak az államok. Egyik a mentesítéses módszer, a másik a beszámításos módszer. Mentesítéses módszer esetén az illetőség szerinti államban mentesítik az adózás alól azt a jövedelmet vagy vagyont, amelyik a forrás vagy fekvés szerinti államban adóztatható. Beszámításos módszernél az illetőség szerinti államban az a jövedelem vagy vagyon is megadóztatható, amelyik a forrás vagy fekvés szerinti államban adóztatható.A kettős adóztatást kizáró egyezmények zöme ( pl. az Ausztriával, Romániával, Szlovákiával stb. létrejött egyezményünk) a külföldön adóztatható jövedelmek belföldön történő figyelembe vételére azt a szabályt alkalmazza, hogy bár az összevonás alá eső jövedelmet mentesíti az adó alól Magyarországon, de a belföldön adóztatható jövedelem utáni adó kiszámításánál ez a jövedelem figyelembe vehető. A 2011-től hatályos szabályozás szerint ez a jövedelem nem része az összevont adóalapnak, ugyanakkor az összes jövedelem számítása során figyelembe kell venni.
A kettős adóztatás elkerülésére létrejött nemzetközi egyezményekben szabályozott leggyakrabban előforduló egyes jövedelmek
Ingatlan vagyonból származó jövedelem
Azt, hogy mit értünk "ingatlan vagyon" kifejezés alatt, mindig a vagyon fekvése szerinti államnak a joga szerint kell meghatározni. Mindenképpen ide tartozik az ingatlan vagyon tartozéka, a mezőés erdőgazdasági üzemek élő és holt felszerelése, azok a jogok, amelyek földterületekre vonatkozó polgári jogi előírások alapján nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon használati joga stb., de nem tartoznak ide a hajók és a légi járművek.Az előző felsoroláson kívül ide tartozik még az ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából vagy haszonbérbe adásából, továbbá a használat minden más fajtájából származó jövedelem is. Az egyezmények az ingatlan vagyonból származó jövedelem adóztatásának jogát a forrásországnak tartják fenn, vagyis annak az államnak, amelyben az ilyen jövedelmet keletkeztető vagyon fekszik. Ez abból ered, hogy ezen jövedelmek és a forrásország között mindig nagyon szoros gazdasági kapcsolat van.
Az előző két bekezdésben foglaltakat nemcsak a magánszemélyek, hanem az ipari, kereskedelmi és egyéb vállalkozások ingatlan vagyonából származó jövedelem, és a szabad foglalkozás végzéséhez használt ingatlan vagyonból származó jövedelem vonatkozásában is alkalmazni kell.
Elidegenítésből származó jövedelem
Az "ingatlan vagyon" fogalmi körébe tartozó ingatlan vagyon elidegenítéséből származó jövedelem szintén a vagyon fekvése szerinti államban adóköteles.Abban az esetben, ha külföldi illetőségű magánszemély értékesíti a magyarországi ingatlanát, bevallást csak akkor köteles benyújtani, ha az ingatlan eladásból jövedelme származik. Az Art. 4. számú mellékletének 12. pontja alapján a külföldi személy az adóbevallását a jövedelem megszerzésétől számított 30 napon belül köteles a KÜAF-hoz benyújtani. Ugyanezen határidőig kell a jövedelmet terhelő 16 százalék személyi jövedelemadót a Magyar Államkincstárnál vezetett, HU16-10032000-06056353-00000000 számú, "NAV Személyi jövedelemadó beszedési számlára" megfizetni. A jövedelem megszerzése időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az erről szóló szerződést az ingatlanügyi hatósághoz benyújtják.
A külföldi illetőségű magánszemély részére a kizárólag az ingatlanértékesítésből származó jövedelmének adóbevallására az adóhatóság nem rendszeresített formanyomtatványt, azt a magánszemély egyszerű papírlapon, akár kézzel írottan is beadhatja. Az így benyújtott bevalláson javasolt külön-külön feltüntetni a bevételt, a jövedelmet és az adó összegét is, továbbá célszerű azt a magánszemélynek aláírásával ellátni a dátum és az adóazonosító jellel együtt. Amennyiben a külföldi illetőségű magánszemély nem rendelkezik adóazonosító jellel, azt az erre rendszeresített nyomtatvány kitöltésével és a KÜAF-hoz történő eljuttatásával kérheti.
Ha Magyarországon belföldi illetőségűnek minősülő magánszemély értékesít külföldön fekvő ingatlant, akkor az adott ország (ahol az ingatlan található) belső szabályai alapján kell teljesítenie az adókötelezettséget.
Osztalékból származó jövedelem
Az egyezmények "osztalék" alatt általában a társaságok részvényeseinek kiosztott nyereséget értik. Az egyezmények szerint az osztalékjövedelem az ezt megszerző magánszemély illetősége szerinti államban adóztatható, de minden egyezmény megengedi, hogy a forrás szerinti állam csökkentett mértékkel adóztasson.A korlátozott adóztatást azonban csak akkor alkalmazhatja a kifizető, ha a magánszemély külföldi illetőségét a kifizetés időpontjáig az előzőekben már jelzett módon igazolja. Ha a kifizető részvényesi könyvébe részvényesi meghatalmazottként (nominee) bejegyzett személy a kifizetés időpontjáig cégszerűen aláírt okiratban nyilatkozik a jövedelem tulajdonosának adatairól és az illetőségigazolást, a haszonhúzói nyilatkozatot csatolja, ami alapján egyértelmű a kifizetőnek, hogy a jövedelemtulajdonos külföldi illetőségű nem magánszemély, akkor a kifizetőnek adó levonása nélkül kell az osztalékjövedelmet kifizetni. Előfordulhat olyan eset is, hogy a részvényesi meghatalmazott a kifizetést megelőzően nem ismeri a jövedelem tulajdonosát, így nem is tud nyilatkozni annak adatairól és haszonhúzói minőségéről, de rendelkezhet olyan információval, hogy az osztalékban részesülő magánszemély vagy szervezet.
Ebben az esetben nem kifogásolható az, ha a részvényesi meghatalmazott a kifizetést megelőzően nyilatkozik arról a tényről, hogy a jövedelemtulajdonos nem magánszemély, vagy ha erről a tényről a kifizető más forrásból származó információval rendelkezik, ekkor a kifizető a letétkezelőnek kifizetendő osztalék nyilatkozattal érintett részét szintén adó levonása nélkül teljesítheti. Ha a részvényesi meghatalmazott nem nyilatkozik, illetőleg nem áll rendelkezésre információ a jövedelemtulajdonosról, akkor a kifizetőnek a belföldi magánszemélyekre irányadó rendelkezések szerint kell az osztalékadót megállapítani és levonni. Természetesen, ha a kifizetést követően a meghatalmazott nyilatkozik a végleges haszonhúzóról, (aki külföldi illetőségű nem magánszemély), akkor a korábban levont osztalékadót a részvényesi meghatalmazott visszaigényelheti. Abban az esetben pedig, ha az érdekelt felek országai között nem jött létre kettős adóztatást elkerülő egyezmény és az osztalékra jogosult magánszemély, akkor az Szja. tv. 66. §-ában foglaltak alapján kell az adókötelezettséget teljesítenie a kifizetőnek.
Kamatjövedelem
A kamat kifejezés az egyezmények alkalmazásában magában foglal mindenfajta követelésből származó jövedelmet, ami lehet készpénzbetét és bérlet, állami értékpapír, kötvény, adósságlevél stb. kamata.A nemzetközi egyezmények szerint a kamatjövedelem a magánszemély illetősége szerinti államban adóztatható, ugyanakkor az egyezmények egy része annak az államnak is fenntartja a kamat adóztatásának jogát, amelyikben a kamat keletkezik, azonban ezen adóztatási jog gyakorlását egy plafon meghatározásával korlátozzák, amely alapján az adó nem haladhatja meg a 10 százalékot. Az egyes egyezmények azonban ettől eltérhetnek a következők szerint. A forrás ország nem vethet ki adót, a kamat csak abban az államban adóztatható, ahol a kamatban részesülő belföldi illetőségű (például Franciaország, Olaszország). A forrás ország is adóztathatja a kamatot, de csak az egyezményben meghatározott mértékig (például: Ausztrália). A 2008. január 1-jétől hatályos Szja. tv. egyértelműen rendelkezik a belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett, külföldön is adóztatható kamatjövedelem beszámításáról. Vagyis a külföldről származó kamatjövedelemre eső itthoni adó csökkenthető a rá külföldön megfizetett adóval.
Abban az esetben, ha a magánszemélynek olyan országból származik kamatjövedelme, amely országgal nincs kettős adóztatás elkerülésére kötött egyezmény, akkor a jövedelemnek legalább az 5 százalékát itthon be kell fizetnie. További rendelkezés még, hogy a külföldön megfizetett adóként nem vehető figyelembe az az összeg, amely egyezmény, viszonosság vagy külföldi jog alapján a magánszemély részére visszajár (például abban az esetben, ha a forrásország az egyezményben meghatározott maximális mértéket meghaladóan vont le kamatadót). Az Ausztriából és Luxemburgból származó kamatjövedelemre vonatkozóan további speciális rendelkezéseket kell figyelembe venni.
Nem önálló munkából származó jövedelem adóztatása
A nem önálló munkából származó jövedelembe beletartoznak a munkaviszonyból származó jövedelmek, így a bér, a fizetés és más hasonló térítés, továbbá ide tartoznak egyes esetekben a megbízási szerződésen alapuló jogviszonyra tekintettel megszerzett jövedelmek is. A nem önálló munkából származó jövedelmek adóztatása az általános szabály szerint a két szerződő állam közül abban történik, ahol a magánszemély illetőséggel bír, kivéve, ha a munkát a másik államban végzi.Azonban mégis visszafordulhat az adóztatás joga a másik államban történő munkavégzéstől függetlenül az illetőség szerinti államba, ha az egyezményeknek a nem önálló munkáról szóló cikkének a második bekezdésében felsorolt három feltétel megvalósul. Ehhez a három feltétel együttes fennállása szükséges, melyek a következők:
1. a magánszemély az adóévben összesen nem tölt 183 napnál hosszabb időszakot az adóévben vagy bármilyen 12 hónapos időtartamon belül a másik államban (egyes országok esetén, mint például Nagy-Britannia az adóév nem esik egybe a naptári évvel). Egyes szerződések - főként a régebben kötöttek - esetében a 183 napot adóéven, más szerződések pedig bármely 12 hónapos időszakon belül rendelik vizsgálni. A 183 napos időszak kiszámítására a "fizikai jelenlét napjainak" a módszere szolgál és az adóhatóság is ennek bizonyítását kívánja meg;
2. a díjazást fizető munkáltató nem lehet belföldi illetőségű abban az államban, ahol a munkavégzés történik;
3. amennyiben a munkavégzés államában a munkáltató telephellyel rendelkezik, akkor a mentesítés csak azzal a feltétellel érvényes, hogy a díjazás ne az adott államban lévő telephely terhére történjen. Az adóztatás jogának visszafordulása megvalósulhat olyan formában is, hogy egy EU-s országban székhellyel bíró cég a Magyarországon belföldi illetőségű magánszemélyt olyan formában foglalkoztatja munkaviszonyban, hogy a cég székhelyétől eltérő, vele csak szerződéses kapcsolatban álló, a világ különböző országaiban lévő partnereihez "küldi" a megrendelő által meghatározott konkrét feladat elvégzésére, melynek időtartama esetenként a pár napot vagy hetet nem haladja meg. Tekintettel arra, hogy az illetőség szerinti adóztatáshoz szükséges mindhárom feltétel megvalósul, ezért a magánszemélynek kizárólag belföldön kell a személyi jövedelemadó kötelezettségének eleget tennie.
Szabad foglalkozás
A szabad foglalkozás körébe tartozó egyes tevékenységek felsorolásra kerülnek az egyezmények erről rendelkező cikkében, illetve egyes egyezmények a művészekre, sportolókra vonatkozó szabályozást külön-külön cikkekbe foglalják. A felsorolás nem teljes körű, csupán példálózó, mely szerint szabad foglalkozásnak elsősorban a szakértői munkát tekintjük, de ide sorolandó az önálló tudományos, irodalmi, művészeti, oktatási tevékenység, így különösen az orvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek, fogorvosok és választott könyvvizsgálók tevékenysége. A szabad foglalkozásból származó jövedelem kizárólag abban az államban adóztatható, - egyes egyezmények kivételével - amely államban a magánszemély belföldi illetőségű, kivéve, ha a magánszemély a forrás országban állandó bázissal rendelkezik. Ha van állandó bázis, akkor úgy kell tekinteni, hogy az így megszerzett jövedelem a bázishoz kapcsolható és a forrás országnak áll jogában adóztatni. Azt, hogy konkrétan mit tekintünk állandó bázisnak, az egyezményeknek a telephelyre vonatkozó cikke alapján kell megállapítani.Felügyelőbizottság és igazgatótanácsi térítés
Az egyezményeknek ezen tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó cikke szerint az egyik szerződő államban belföldi illetőségű magánszemély, aki a másik szerződő államban illetőséggel bíró társaság igazgató tanácsának tagja, a tiszteletdíja a másik államban adóköteles, melyet nem befolyásol az, hogy mennyi ideig tartózkodott az adott államban.Azt, hogy konkrétan mit tekinthetünk igazgatótanácsnak, az egyezmények nem határozzák meg, de kimondják, hogy társaság alatt azokat a gazdálkodó szervezeteket kell érteni, amelyek jogi személyek, illetve amelyeket az adott ország társasági adó szempontjából társasági adóalanynak tekint. Abban az esetben, ha az igazgatótanács tagjai más funkciókat is betöltenek ugyanannál a társaságnál, akkor természetesen a tiszteletdíjra vonatkozó egyezményi előírások nem alkalmazhatók az ilyen egyéb funkciójuk alapján fizetett díjazásra. A rendelkezések a felügyelőbizottság tagjaira is alkalmazandók az igazgatótanács tagjain kívül egyes államok esetében, mint például Ausztria. Természetesen az egyes egyezmények az előzőektől eltérő megoldásokat is alkalmazhatnak. Ilyen például az Amerikai Egyesült Államokkal létrejött egyezmény, amelyből hiányzik az igazgatók díjazásáról szóló cikk. Ekkor, mivel az egyezményben nem nevesített jövedelem egyéb jövedelemnek minősül, az a magánszemély illetősége szerinti államban adóztatható.
Nyugdíj
A nyugdíjra vonatkozóan konkrét fogalom-meghatározást az egyezmények nem adnak, de ide sorolandó az özvegyi és árvaellátási nyugdíj, azok az évjáradékok, amelyek egy korábbi munkaviszonyhoz kapcsolódnak, valamint a magánnyugdíj és a társadalombiztosítás keretében fizetett nyugdíj is. Általános szabály az egyezmények szerint, hogy a nyugdíj, melyet a korábbi nem önálló munkáért fizetnek, csak abban az államban adóztatható, ahol a nyugdíjat kapó személy belföldi illetőségű. Ezen általános szabály rendelkezéseitől eltérően egyes egyezmények (mint például a Franciaországgal kötött egyezményünk) úgy rendelkeznek, hogy egyedül a forrásországban adóztatható az a nyugdíj, amelyet az egyik szerződő állam általános társadalombiztosítási rendszere keretében teljesítenek. Az egyezmények az előzőekben említett nyugdíjakon túl teljesen külön szabályozzák a közszolgálatra tekintettel járó nyugdíjakat. Ide azon nyugdíjak tartoznak, amelyeket az egyik szerződő állam köztestülete vagy az általa létesített külön alapból fizetnek a magánszemély részére. Ebben az esetben szintén a forrásországé az adóztatás joga, de meg kell említeni, hogy egyes egyezmények az illetőség szerinti állam részére biztosítják az adóztatást, ha a magánszemély egyben állampolgára is ennek az államnak.Kutatók és tanulók
Az egyezmények szinte kivétel nélkül a fogadó országban az oktató, kutató munkát végző tanárok részére ezen tevékenységből származó jövedelmükre mentességet biztosítanak. A mentességnek feltételei vannak, ami egyezményenként eltérő lehet, de elmondható, hogy általában a fogadó országban eltöltött idő és az iskola típusa meghatározó a mentesség alkalmazása szempontjából.Az egyezmények általában a fogadó országba érkezéstől számított két évig biztosítanak mentességet. Másik gyakori feltétel a mentesség szempontjából, hogy oktatók, kutatók kizárólag tudományos kutatás vagy egyetemi, főiskolai oktatás céljából tartózkodjanak a fogadó államban, és azok az intézmények, ahol oktatnak vagy kutatnak, non-profit szervezetek legyenek. Vagyis a mentesség nem alkalmazható akkor, ha valaki magánérdekből oktat vagy kutat a fogadó államban vagy, ha a megbízó gazdasági társaság vagy vállalkozás.
Az egyezmények jellemzően külön cikkben foglalkoznak a tanulmányaikat külföldön folytató diákokkal. Általános szabályként érvényesül, hogy azon tanulók (egyetemi, főiskolai hallgatók, ösztöndíjasok, ipari tanulók) esetében, akik a fogadó országban képzés, továbbképzés céljából tartózkodnak, a fogadó államnak nincs joga megadóztatni a képzés, a személyes ellátás fedezetére szolgáló, részükre biztosított juttatásokat, még akkor sem, ha nem a másik szerződő államból származnak ezek a források. A mentességet nemcsak ezen forrásokra, hanem a tanulmányokhoz, a szakmai képzésekhez kapcsolódó munkáért (szolgálatért, vagyis a gyakorlati képzésért) kapott térítésre is alkalmazni kell. Azonban a fogadó ország nem köteles korlátlan ideig mentesíteni az adóztatás alól a képzési és létfenntartási költségekre külföldről kapott juttatásokat, ezt lekorlátozhatja arra az időszakra, ami a tanulmányok elvégzéséhez feltétlenül szükséges, de konkrét időszakot is meghatározhat.
Nemzetközi egyezmények, szerződések
A kétoldalú egyezményeken kívül más nemzetközi egyezmények, szerződések is létrejöttek, melyek közül a nemzetközi szervezetek alkalmazottainak, munkatársainak adómentességét szabályozó egyezmények fontosak. Ilyen például az Egyesült Nemzetek szakosított intézményeinek kiváltságairól és mentességeiről New Yorkban 1947. november 21-én kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1967. évi 23. tvr. VI. cikkelyének 19. bekezdése, mely alapján adómentesség illeti meg az ENSZ szakosított intézményeinek tisztségviselőit, kivéve a szakértőket. Az Szja. tv. 1. számú melléklet 4.1. pontja azonban a nemzetközi szerződésben meghatározott diplomáciai kiváltságokat és mentességeket élvező nemzetközi szervezetek által kifizetett napidíj adómentességéről rendelkezik, így ezen szervezetek által a szakértőknek kifizetett napidíj is adómentes.További mentességet biztosító megállapodás az Európa Tanács kiváltságairól és mentességeiről szóló, Párizsban 1949. szeptember 2-án kelt és a Strasbourgban 1952. november 6-án kelt jegyzőkönyvvel kiegészített általános Megállapodás kihirdetéséről szóló 1991. évi LXXII. törvény 18., és a hozzá kapcsolódó Jegyzőkönyvnek a 13. cikkelye, mely rendelkezések alapján az Európa Tanács tisztviselői mentesek a nekik az Európa Tanács részéről nyújtott fizetés és javadalmazás adózása alól.
Szintén mentességet élveznek a diplomáciai képviselők, azok családjának a háztartásában élő tagjai - amennyiben nem állampolgárai a fogadó államnak - az 1965. évi 22. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a diplomáciai kapcsolatokról szóló, Bécsben, 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés 34. és 37. cikkei szerint.
Említést kell még tenni az Európai Unióról szóló szerződésről is, melynek 12. cikke (korábbi 13. cikk) alapján az Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai az Unió által számukra fizetett illetmények, bérek és járandóságok után közösségi adóztatás alá esnek, így ezeket a jövedelmeket nem lehet figyelembe venni az említett személyek más jövedelmeik adójának megállapításakor, azaz a nemzeti adókötelezettség alól mentességet élveznek.
Európai parlamenti képviselő
Az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállását a 2004. évi LVII. törvény (továbbiakban: Törvény) szabályozza.Az Európai Parlament 2009-től kezdődő ciklusában újból megválasztott képviselőket választási lehetőség illette meg azzal kapcsolatosan, hogy - az európai parlamenti képviselők statútumának elfogadásáról szóló, az Európai Parlament 2005/684/Ek, Euratom határozatban (statútum) foglaltak alapján - a tiszteletdíjat, az átmeneti ellátást, az öregségi nyugdíjat, a rokkantsági nyugdíjat és a hozzátartozói ellátást a tevékenység teljes időtartamára az Európai Unióból, vagy a magyar költségvetésből finanszírozzák. A 2009-től újonnan megválasztott képviselőket a javadalmazását kötelezően az Európai Unió finanszírozza.
Amennyiben a képviselő részére az említett juttatásokat az Európai Unió költségvetéséből finanszírozzák, akkor a statútum 12. cikke alapján a 9. cikk szerinti tiszteletdíj a közösségi adó hatálya alá tartozik, ugyanazon feltételek alapján, mint amelyeket az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 13. cikke alapján az Európai Közösségek tisztviselőire és egyéb alkalmazottaira vonatkozóan megállapítottak. (Európai Unióról szóló szerződés 7. számú jegyzőkönyve rendelkezik az Európai Unió kiváltságairól és mentességéről. E jegyzőkönyv 13. cikke szerint "Az Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai az Unió által számukra fizetett illetmények, bérek és járandóságok után kötelesek adót fizetni az Unió javára az Európai Parlament és a Tanács által rendes jogalkotási eljárás keretében, az érintet intézményekkel folytatott konzultációt követően elfogadott rendeletekben meghatározott feltételeknek és eljárásnak megfelelően.")
A következő ciklusban a jelenleg hatályos rendelkezések szerint nem lesz ilyen választási lehetőség, a képviselők a fizetésüket az Uniótól kapják.
Abban az esetben, ha az európai parlamenti képviselő a magyar költségvetésből történő finanszírozást választotta, akkor az Szja. tv. 16.§-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján önálló tevékenységből származó bevételnek minősül e képviselő tiszteletdíja. A bevétellel szemben az Szja. tv. 3. számú mellékletének II.5. pontjában foglaltak szerint igazolás nélkül elszámolható költség az Európai Parlament által az európai parlamenti megfigyelő és az európai parlamenti tag számára fizetett költségtérítés összege. Ezen túlmenően az Szja. tv. 3. számú mellékletének I. 25. pontjában foglaltak szerint elismert költségnek minősül az európai parlamenti, képviselői tevékenységgel összefüggésben megszerzett bevétel esetén az adott tisztséggel összefüggő feladat ellátása érdekében felmerült, a magánszemély nevére kiállított bizonylattal igazolt kiadás, valamint az adott tisztséggel összefüggő feladat ellátása érdekében használt tárgyi eszközök átalány-értékcsökkenése.
Európai parlamenti képviselő asszisztense
Az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek módosításáról szóló 2009. február 23-i 160/2009/EK számú tanácsi rendelet preambulumának (3) bekezdése szerint a képviselő alkalmazhat:a) akkreditált parlamenti asszisztenseket az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 5a. cikke értelmében, valamint
b) helyi asszisztenseket, akik a megválasztása szerinti tagállamban nyújtanak neki asszisztensi segítséget, és akikkel a nemzeti jog szerinti munkaszerződést vagy szolgáltatási szerződést köt.
Az a) pont szerint " »akkreditált parlamenti asszisztensek« olyan személyek, akiket egy vagy több képviselő választ ki, és akiket közvetlen szerződés keretében az Európai Parlament foglalkoztat azért, hogy közvetlen segítséget nyújtsanak egy vagy több parlamenti képviselőnek parlamenti képviselői feladataik elvégzéséhez, az Európai Parlament három munkavégzési helyének bármelyikén, az Európai Parlament helyiségeiben, a képviselő vagy képviselők irányítása alatt és utasításai szerint, az európai parlamenti képviselők statútumának elfogadásáról szóló, 2005. szeptember 28-i 2005/684/ EK, Euratom európai parlamenti határozat 21. cikkében megállapított választási szabadságból eredő kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat keretében."
Az asszisztensek foglalkoztatására tekintettel ténylegesen felmerülő költségeket a parlament viseli [statútum 21. cikk].
Az akkreditált asszisztens közvetlenül az Európai Parlamenttel köt szerződést, rájuk a 259/98/ EGK, Euratom ESZAK tanácsi rendelettel meghatározott, az Európai Közösségek egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek vonatkoznak. E jövedelmük Magyarországon adómentes, így azt a bevallásban sem kell feltüntetniük.
A helyi asszisztenssel az európai parlamenti képviselő köt a nemzeti jog szerinti munkaszerződést, vagy szolgáltatási szerződést. Az adminisztrációt a képviselő helyett kifizetőhely végzi, akinek gondoskodnia kell a nemzeti és közösségi jog megfelelő alkalmazásáról, például az általa kezelt szerződésekhez kapcsolódó járulék és adóügyi kötelezettségek betartásáról.
Szja. tv. 2. § (6) bekezdés
A 2005. évtől nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek tekintendő minden olyan jövedelem, amelyet a magánszemély a nem önálló tevékenységére, illetőleg a nem önálló tevékenységét megalapozó jogviszonyára tekintettel kap. A jövedelemszerzés jogcímének a meghatározásakor az Szja. tv. 2. § (6) bekezdése értelmében nem csak a juttató és a juttatásban részesülő közötti, hanem a köztük és harmadik személy közötti jogviszonyt is figyelembe kell venni.
E törvényi rendelkezés alapján többek között munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül a külföldi illetőségű "anyacég" által a belföldi illetőségű "leánycég" alkalmazottja részére az értékpapír formájában juttatott jövedelem.
Az Szja. tv. 2. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a kifizetőnek az őt terhelő adót meg kell fizetnie attól függetlenül, hogy a juttatásban részesülő magánszemély belföldi adóügyi illetőségű vagy sem. Ezt a szabályt kell alkalmazni azokra az esetekre is, amikor az adott juttatás az Szja. tv. rendelkezései értelmében béren kívüli juttatásnak, illetve béren kívülinek nem minősülő egyes meghatározott juttatásnak tekinthető.
Szja. tv. 2. § (7)-(8) bekezdés
A magyar illetőségű személy részére külföldi jog alapján folyósított családi ellátás, családtámogatási ellátás (mint például a családi pótlék), szociális segély adókötelezettségét a belföldi jog szerint kell meghatározni. Ugyanakkor figyelemmel kell lenni az egyes EGT államokkal kötött nemzetközi Egyezményekre, melyek szerint az adott állam társadalombiztosítási rendszereiből teljesített kifizetéseket a "Nyugdíjról" szóló cikk hatálya alá sorolják és fenntartják a forrásország adóztatásra vonatkozó jogát.
III. Fejezet
FOGALMAK ÉS ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK
Szja. tv. 3. § 1-17. pont2010. augusztus 16-ától lépett hatályba az a változás, hogy a jövedelemszámítás szempontjából - kizárólag a választott rendelkezések szerinti adózási mód alapjául szolgáló bevételei tekintetében - nem minősül egyéni vállalkozónak az a magánszemély, aki az ingatlan-bérbeadási, illetve az egyéb szálláshelyszolgáltatási tevékenységből származó bevételének adókötelezettségére a magánszemélyekre vonatkozó rendelkezések alkalmazását választja. Azt, hogy mi minősül egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységnek, egyrészt a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. § 23. pontja, másrészt az ezen törvény felhatalmazása alapján megalkotott, a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló 239/2009. (X. 20.) Korm. rendelet 2. § h) pontja határozza meg. Ezek alapján egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységnek tekinthető az üzletszerű gazdasági tevékenység keretében rendszerint nem huzamos jellegű, éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magában foglaló tartózkodás céljára hasznosított, nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás rendeltetéssel létesített önálló épület vagy annak lehatárolt része, ahol az e célra hasznosított szobák száma legfeljebb nyolc, az ágyak száma legfeljebb tizenhat.
Szja. tv. 3. § 18. pont
A 2012. évtől az Szja. tv. alkalmazásában nem tekinthető mezőgazdasági őstermelőnek az a magánszemély, akit kizárólag a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által vezetett ügyfélnyilvántartási rendszerben tartanak nyilván, vagyis csak regisztrációs számmal rendelkező magánszemély. Mezőgazdasági őstermelőnek az őstermelői igazolvánnyal rendelkező, valamint az a magánszemély tekinthető, aki családi gazdálkodó vagy a gazdálkodó család tagja. Fontos változás az is a 2012. évtől, hogy az őstermelői jogállás igazolására az őstermelői igazolvány helyett az adóévre hitelesített értékesítési betétlapot kell bemutatni a kifizetőnek.
Szja. tv. 3. § 19-26. pont
A reprezentáció meghatározása lényegében változatlan az előző évekhez képest, de kiegészült a fogalom a 2011. évtől a rendeltetésszerű joggyakorlás akár közvetlen sérelmének a figyelembe vételével, mint a reprezentáció alóli kivételt megalapozó elvvel. Így amennyiben a reprezentáció keretében nyújtott vendéglátás, szolgáltatás látszólag ugyan megfelel a meghatározás tartalmi elemeinek, de ha az ezzel összefüggő iratok és a körülmények valójában a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelmét vetik fel akár közvetett módon is, akkor az adott vendéglátás, szolgáltatás már nem minősül reprezentációnak.
Szja. tv. 3. § 27. pont
2012. január 1-jétől az üzleti ajándék juttatásának felső értékhatára nincs, ugyancsak egyes meghatározott juttatásnak minősül az Szja. tv. 70. §-a alapján.
Érdemes ugyanakkor kiemelni, hogy a juttató ilyen jellegű ajándékokat csak a fentebb felsorolt, kifejezetten vele kapcsolatban álló partnereinek adhatja. Így pl. egy kereskedelmi rádió hallgatója nem minősül a rádióadó üzleti partnerének, hiába függ tőle a hallgatottság, következésképpen pedig nem is juttathat neki üzleti ajándékot.
Szja. tv. 3. § 28-75. pont
A ba) ponttal összefüggésben ez azt is jelenti a gyakorlatban, ha a magánszemélynek termőföld átminősítése címén keletkezett bevétele és az Szja. tv. 62/. §-a alapján válik adókötelessé a bevétel (ez alapján kell az adóalapot megállapítani), akkor e jövedelem sem képezi részét a magánszemély éves összes jövedelmének.
Szja. tv. 3. § 76-83. pont
A kiküldetési rendelvény fogalmából 2011. január 1-jétől kikerült az élelmezési költségtérítésre való utalás.
Szja. tv. 3. § 84-88. pont
Szja. tv. 3/A. §
IV. Fejezet
A JÖVEDELEMRE ÉS AZ ADÓKÖTELEZETTSÉGRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK
Jövedelem, bevétel, költség
Szja. tv. 4. § (1) bekezdésEzen rendelkezés határozza meg a jövedelemszámítás alapszabályait, a jövedelem, bevétel és a költség fogalmát.
A jövedelem egyes esetekben megegyezik a bevétellel, más esetben csak annak egy része. A rendelkezés utal a tételes költségelszámolásra, és a költségátalányra is, amelyek alkalmazásával határozható meg a bevételből a jövedelem összege.
A jövedelem a bevétel meghatározott hányada például abban az esetben, ha az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár a tagja részére a kötelező várakozási idő leteltét követően nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetést teljesít. Az adóalapot befolyásolja, hogy a magánszemélyt megillető összeget a várakozási idő elteltét követő hányadik évben fizetik ki. Szintén az eltelt évek száma befolyásolja a jövedelem nagyságát az ingatlanértékesítésből származó jövedelem meghatározása során is.
Az Szja. tv. meghatároz olyan bevételeket is, amelyeket a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni. Például a nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a Szja. tv. 25. §-ában foglaltakra figyelemmel a magánszemély a munkáltatótól a munkába járásról szóló 39/2010. (II. 26.) kormányrendelet szerinti munkába járás esetén kap.
Bármely kiadást csak egyszeresen, egy alkalommal lehet figyelembe venni. A költségként elismert kiadások kizárólag a költségelszámolási szabályokban meghatározott módon és mértékben érvényesíthetők.
Egyes esetekben a kiadás tényleges kifizetésétől függetlenül is lehetőség van úgynevezett vélelmezett költség elszámolására. Ezek törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott költségátalányok.
Szja. tv. 4. § (2) bekezdés
Ezen bekezdés alkalmazásában elmondható, hogy bármilyen jogcímen jut a magánszemély jövedelemhez, főszabály szerint adókötelezettség kapcsolódik hozzá, kivéve, ha azt az Szja. tv. mentesíti, azaz rá vonatkozóan eltérő szabályt fogalmaz meg, azaz felmenti az adófizetési kötelezettség alól.
Megállapítható az is, hogy adókötelezettséget megalapozó bevétele nem kizárólag akkor keletkezhet a magánszemélynek, ha pénzt kap, hanem minden olyan esetben is, amikor értékkel bíró dolgot ellenérték megfizetése nélkül vagy kedvezményes áron megszerez.
Ha a magánszemélynek kölcsönszerződésből eredően tartozása van, vagy bármely más okból pl. teljesítés elmulasztásából eredően fizetési kötelezettsége keletkezik, amelytől később annak jogosultja eltekint, akkor a magánszemély költségtől mentesül, azaz bevételhez jut ezáltal. Ugyanezen szempontok miatt szintén bevételhez jut akkor is, ha a tartozást valaki más fizeti meg, vagy az elmulasztott kötelezettséget helyette valaki más teljesíti.
Ez a szabály meghatározza azt is, hogy a munkaviszonyban, megbízási jogviszonyban vagy egyéb jogviszonyban tevékenykedő magánszemélyek ezen tevékenységük során, a feladatellátáshoz szükséges eszközök használatával, szolgáltatások igénybevételével nem szereznek bevételt, még akkor sem, ha a feladatellátáshoz szükséges eszközöket magáncélra is használják. Olyan eszközök és szolgáltatások esetében alkalmazható ez a szabály, amelyeket a munkavégzés feltételeként biztosítanak a feladatok ellátásának érdekében, de csak akkor, ha a magáncélú használatot a törvény adóköteles jövedelemként nem definiálja.
Ennek értelmében, ha a munkavégzés feltételeként biztosított munkaeszközöket, berendezéseket, szolgáltatásokat a magánszemély munkavégzés közben az előírt munkafeladat mellett más célra is igénybe veszi (veheti), emiatt nem keletkezik adókötelezettsége sem a juttatónak, sem a magánszemélynek.
Más elbírálás alá esik azonban, ha a feladatellátáshoz közvetlenül nem kapcsolódó munkaeszközt vagy szolgáltatást vesz igénybe ingyenesen vagy kedvezményesen a munkavállaló.
Ilyen esetekben a juttatás jogcímét és az adókötelezettséget az Szja. tv. 2. § (6) bekezdése alapján kell megállapítani.
Nem keletkezik adóköteles bevétel például az alábbi esetekben:
- ha a számítógépet használó irodai alkalmazott magáncélú levelet ír és küld el a számítógépen,
- szolgáltatónál foglalkoztatottak által igénybevett szolgáltatás (például szépségszalonban a szolárium, infraszauna használata) esetében,
- ha a munkavállaló a fénymásolón magánjellegű iratait másolja.
Főszabály szerint adóköteles mindaz a munkáltató által nyújtott juttatás, vagy szolgáltatás, amelyet a munkavállalónak kedvezményesen biztosít, vagy az a juttatás, amelyet ugyan a feladatellátáshoz ad, de az azon keletkező magáncélú használatot az Szja. tv. kifejezetten adókötelesnek minősíti, például a cégtelefon magáncélú használatát.
Adóköteles lesz az a juttatás is, ha a munkáltató ingyenesen vagy kedvezményesen kölcsönzi a szerszámokat vagy munkagépeket a munkavállalóinak, például egy takarítással foglalkozó cég bérelszámolója hazaviszi a tavaszi nagytakarításhoz a szőnyegtisztító gépet.
Gyakori kérdés, hogy a munkáltató által biztosított helyi közlekedési bérlet és a munkáltató által biztosított internet-szolgáltatás mely esetekben juttatható az Szja. tv. 4. § (2) bekezdése alapján.
Munkahelyi internethasználat
Internet szolgáltatás biztosítása a munkahelyenAz Szja. tv. 4. § (2) bekezdésében foglalt feltételek alapján nem keletkezik bevétele a magánszemélynek, amennyiben az internet használatának biztosítása a munkavállaló magánszemély munkahelyén (a tevékenység végzésének helyén, azaz a munkáltató székhelyén/telephelyén), a munkavégzés hatókörében, a tevékenység ellátásának keretében valósul meg.
Internet szolgáltatás biztosítása távmunkát végzők esetében
Abban az esetben, ha a távmunkát végző munkavállalónak - a munkavégzés feltételeinek biztosítása érdekében - a munkáltató fizeti elő az internet szolgáltatást (a számla a munkáltató nevére szól), akkor a magánszemélynek ebben az esetben sem keletkezik bevétele a szolgáltatás igénybevétele esetén a magáncélú használat miatt, mivel ilyen esetben is megvalósul az Szja. tv. 4. § (2) bekezdésében foglalt feltétel, azaz a magáncélú használat a munkavégzés hatókörében valósul meg.
Amennyiben a munkavállaló távmunkát végez, és az internet szolgáltatóval a magánszemély kötött szerződést (a magánszemély nevére szól a számla), akkor az Szja. tv. 3. számú mellékletének I. 24. pontja az irányadó, mely szerint elismert költségnek minősül az internethasználat díja (ideértve különösen az egyszeri, a havi, a forgalmi díjat).
Ezt az álláspontot erősíti meg a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 192/E. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés is, mely szerint a távmunkavégzéshez a feleknek a munkaszerződésben meg kell állapodniuk a távmunkavégzéssel összefüggésben a távmunkát végző munkavállalónál szükségesen és indokoltan felmerült költség elszámolásának módjáról.
E rendelkezés a gyakorlatban azt jelenti, hogy a távmunkát végző esetében - a speciális szabályra tekintettel - bevételnek minősül a költségek megtérítése címén kapott összeg, mellyel szemben az internet használat címén felmerült kiadás a költségek között elszámolható. Ebben az esetben sem kell vizsgálni azt, hogy történt-e magáncélú használat, mivel a költségek megtérítésére a munkavégzés hatókörében felmerült kiadásokra tekintettel került sor, így nincs jelentősége ebben az esetben sem a magáncélú használatnak.
Amennyiben az előzőekben ismertetett feltételek nem állnak fenn és azt belső szabályzat alapján, vagy mindenki által elérhető módon biztosítja a munkáltató, akkor e juttatás után a munkáltatónak kell adóznia az Szja. tv. 7. §-a alapján.
Helyi bérlet juttatása
A juttatással kapcsolatos tudnivalók az Szja. tv. 71. § (1) bekezdés f) pontjához fűzött magyarázatnál található.Iskolarendszeren kívüli képzés
Az iskolarendszeren kívüli képzés fogalmát az Szja. tv. 3. § 88. pontja határozza meg, mely szerint az iskolarendszeren kívüli képzés olyan képzés, amelynek résztvevői nem állnak a képző intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban.A tevékenységében közreműködő magánszemély lehet munkavállaló, vezető tisztségviselő, a kifizető üzleti partnere is. A képzésnek meg kell felelnie az alábbi feltételnek: a képzés a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik. Erre tekintettel nem kell bevételnek tekinteni a magánszemélynél azt, ha például a könyvelő cég alkalmazottjaként számviteli oktatáson vesz részt, de bevételnek minősül ugyanezen alkalmazottnál például egy angol nyelvtanfolyam munkáltató által fizetett részvételi díja, ha az angol nyelvtudás nem szükséges a munkavégzéshez, mivel a tulajdonos nem külföldi, nincsenek külföldi partnereik.
Szja. tv. 4. § (3) bekezdés
Elismert költségnek csak az a kiadás tekinthető, amely a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggésben merül fel, azaz egy egyéni vállalkozó nyelvtanár nem számolhat el költségként arcápolási készítményeket. A költségnek kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül, kivéve, ha az Szja. tv. a kiadás tényleges kifizetésétől függetlenül minősít költségnek valamely tételt (például a 9 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség). A törvény ezen rendelkezése alapján a példánál maradva az egyéni vállalkozó nyelvtanár elszámolhatja költségként a megvásárolt nyelvkönyveket, a nyelviskola helyiségének bérleti díját, takarítását, a hallgatókat toborzó hirdetések költségét a naptári évhez igazodva. A ténylegesen kifizetett kiadás igazolásának legegyszerűbb módja az, ha a számlán szerepel "a fizetve" felirat, illetve egy készpénzátutalási bizonylat is megfelelő. Nem fogadható el igazolt kiadásként pl: egy szállítólevél, amely csak az áru kiadását, illetve átvételét rögzíti.
Ha a magánszemély olyan termék vagy szolgáltatás ellenértékét kívánja költségként elszámolni, amelynek értékesítője, illetve nyújtója az Áfa tv.-ben meghatározott bizonylat kiállítására kötelezett, akkor a kiadás igazolására kizárólag az Áfa tv. szerinti bizonylat (ide nem értve a nyugtát) alkalmas. Egyébként a kiadás igazolására kizárólag az a bizonylat alkalmas, amely tartalmazza a költség összegének megállapításához szükséges valamennyi adatot. Az Áfa tv. 169. §-a határozza meg a számla kötelező adattartalmát, melyek a következők
a) a számla kibocsátásának kelte;
b) a számla sorszáma, amely a számlát kétséget kizáróan azonosítja;
c) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának adószáma, amely alatt a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítette;
d) a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének adószáma, amely alatt, mint adófizetésre kötelezettnek a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítették, vagy amely alatt a 89. §-ban meghatározott termékértékesítést részére teljesítették;
e) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének neve és címe;
f) az értékesített termék megnevezése, annak jelölésére - a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján - az e törvényben alkalmazott vtsz., továbbá mennyisége, illetőleg a nyújtott szolgáltatás megnevezése, annak jelölésére - a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján - az e törvényben alkalmazott SZJ, továbbá mennyisége, feltéve, hogy az természetes mértékegységben kifejezhető;
g) a 163. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett időpont, ha az eltér a számla kibocsátásának keltétől;
h) az adó alapja, továbbá az értékesített termék adó nélküli egységára, illetőleg a nyújtott szolgáltatás adó nélküli egységára, ha az természetes mértékegységben kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedmény, feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza;
i) az alkalmazott adó mértéke;
j) az áthárított adó, kivéve, ha annak feltüntetését e törvény kizárja.
k) adómentesség esetében, valamint abban az esetben, ha adófizetésre a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője kötelezett, jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása
ka) mentes az adó alól, vagy
kb) után a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett;
l) új közlekedési eszköz 89. §-ban meghatározott értékesítése esetében az új közlekedési eszközre vonatkozó, a 259. § 25. pontjában meghatározott adatok;
m) utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a XV. fejezetben meghatározott különös szabályokat alkalmazták;
n) használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség értékesítése esetében jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a XVI. fejezet 2. vagy 3. alfejezetében meghatározott különös szabályokat alkalmazták;
o) pénzügyi képviselő alkalmazása esetében a pénzügyi képviselő neve, címe és adószáma.
Abban az esetben, ha a magánszemély valamely, a tevékenységéhez szükséges tárgyi eszközt olyan magánszemélytől szerzi be, aki az értékesítést nem üzletszerű tevékenység keretében folytatja, így nem áfaalany, akkor bizonylatként szolgál az adásvételi szerződés, ha az a költségelszámoláshoz nélkülözhetetlen, valamennyi adatot tartalmazza.
Az Szja. tv.-ben meghatározott kivételekkel nem számolható el költségként az a kiadás, amely a magánszemély személyes vagy családi szükségletét (is) kielégítő termék vagy szolgáltatás megszerzése érdekében merült fel.
A kiadásokat csak kivételes esetekben lehet a felmerülésük évét követő adóév(ek)ben költségként elszámolni. Ilyen kivételes szabály az értékcsökkenési leírás elszámolására, valamint a veszteség elhatárolására vonatkozó szabály az őstermelők és az egyéni vállalkozók esetében. Egyébként az adóévben felmerült és költségként elismert kiadások legfeljebb az adóévben megszerzett bevétel mértékéig számolhatók el.
Szja. tv. 4. § (4)-(6) bekezdés
Az Szja. tv. nemcsak az ingatlan hasznosítása, hanem az ingó vagyontárgy, az ingatlan átruházása, az ingó bérbeadása, az értékpapír elidegenítése esetére is a tulajdoni hányadok szerinti adókötelezettséget írja elő a tulajdonosok eltérő rendelkezésének a hiányában.
Az Szja. tv. ugyanakkor nem ismeri a házastársak közös jövedelemadóztatásának jogintézményét, és kifejezetten kimondja, hogy a jövedelemszerzés jogcímének jogosultját terheli az adókötelezettség, tehát az egyik fél által megszerzett jövedelem kizárólag annál a félnél vehető figyelembe, és annak adójogi konzekvenciái is csak nála vonhatók le, aki a tevékenységet folytatja. E rendelkezés alapján, függetlenül attól, hogy a megszerzett jövedelem a házastársak közös vagyonát képezi a családjog szerint, az egyéni vállalkozói bevételből, a fizetővendéglátói bevételből a tevékenységet folytatót terheli az adókötelezettség. Más a helyzet a közös vagyonhoz tartozó ingatlan, ingóság, értékpapír értékesítése esetén, mivel - függetlenül attól, hogy az értékesített ingatlan, ingóság (pl. személygépkocsi), vagy az értékpapír csak az egyik fél nevén szerepel a nyilvántartásban - a jövedelmet megoszthatják. Nem vonatkozik ez a lehetőség arra a vagyontárgyra, amely valamelyik fél különvagyonát képezi.
Szja. tv. 5-6. §
Az Szja. tv. részletes szabályokat fogalmaz meg a külföldi pénznemben felmerülő bevétel vagy költség átszámításával kapcsolatban.
A törvény meghatározott néhány kiviteltől eltekintve bevétel esetében a bevételszerzés időpontjában, kiadás esetében a teljesítés időpontjában érvényes árfolyam alkalmazását írja elő.
Abban az esetben, ha a magánszemély pénzügyi intézmény által kiállított - törvényben meghatározott időponton belül - bizonylattal rendelkezik, akkor a bizonylaton szereplő összeg erejéig a pénzügyi intézmény által alkalmazott árfolyam is alkalmazható.
Ha a bevétel adóelőleg-levonásra kötelezett kifizetőtől származik - a kifizetőnek az adóelőleg megállapításához a bevétel, illetve a kiadás forintra történő átszámítására a bevétel megszerzése napját megelőző hónap, illetve a kiadás teljesítésének napját megelőző hónap 15. napján érvényes MNB hivatalos devizaárfolyamot, olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell alkalmaznia. Ezzel a választással a magánszemély is élhet, de számára nem kötelező.
A 2012. évtől nemcsak a külföldi pénznemben megszerzett kamatjövedelemből, hanem az osztalékból (osztalékelőlegből) is, az adót ugyanazon külföldi pénznemben kell megállapítani, levonni, és a jövedelem megszerzésének időpontjában érvényes árfolyamon átszámítva forintban kell megfizetni.
A MNB rendszeresen ad ki közleményt a hivatalos deviza árfolyamlapján nem szereplő külföldi pénznemek USA dollárra és euróra átszámított árfolyamairól.
Adóalapba nem tartozó, illetőleg költségnek nem számító tételek
Szja. tv. 7. § (1) bekezdés a) pontAdómentességet meghatározó más törvény pl: Európai Közösségek kiváltságairól és mentességéről szóló jegyzőkönyv, melynek 18.cikk b) pontja szerint az Európa Tanács tisztviselőinek az Európa Tanács részéről nyújtott fizetés és javadalmazás mentes a nemzeti adózás alól, mivel az után közösségi adót fizetnek.
Szja. tv. 7. § (1) bekezdés b)-g) pont
A hivatali, üzleti utazással összefüggésben a "szállás díja" bérelt lakás esetében a lakásbérleti díjon kívül a magánszemély ott-tartózkodásával szokásszerűen, szükségszerűen összefüggő költségeket (így a szokásszerű életvitelhez kapcsolódó rezsiköltségeket) is magában foglalja. A rezsiköltség még abban az esetben is része az alapszolgáltatásnak, ha ez a költség a bérleti szerződésben nem jelenik meg, hanem azért a magánszemélynek külön kell fizetnie. Amennyiben egy adott - a magánszemély részére felajánlott - szolgáltatáscsomagnak része például a garázs, a parkoló használata (vagyis a szolgáltatáscsomag kifizetésével ez a szolgáltatás automatikusan "jár", és a szolgáltatáscsomag árát nem befolyásolja, hogy annak egyes részeit a magánszemély ténylegesen igénybe veszi-e), úgy az egész "csomag" költsége beleértendő a "szállás díja" fogalomba. A bérbeadó által külön felszámított, mintegy extra szolgáltatásként igénybe vehető szolgáltatások költsége ugyanakkor nem része a szállásdíjnak.
Szja. tv. 7. § (1) bekezdés h)-n) pont
Az a juttatás, amelyet vissza kell téríteni, önmagában nem támogatás, hanem kölcsön, viszont az a vagyoni érték, amelyet az önkormányzat az által nyújt, hogy a kölcsönt kamatmentesen adja, egyértelműen támogatásnak minősül. Ha tehát a kölcsön nyújtása és felhasználása egyébként megfelel az idézett rendelkezésben foglaltaknak, akkor az önkormányzatnak kamatkülönbözet miatt nem keletkezik adókötelezettsége.
Szja. tv. 7. § (1) bekezdés o)-r) pont
Kiküldetési rendelvényt nem csak a munkáltató, hanem a munkáltatónak nem minősülő kifizető is kiállíthat. Ez azt jelenti, hogy a kiküldetési rendelvény kiállíthatósága elszakad a munkajogi értelemben vett kiküldetéstől. A kedvező adózási szabály ezért a munkáltató és a kifizető által kiállított rendelvényhez egyaránt kapcsolódik akkor, ha annak összege nem haladja meg az Szja. tv. 3. számú mellékletének II/6. pontjában meghatározott összeget.
Szja. tv. 7. § (1) bekezdés s) pont
Ez a rendelkezés abban az esetben alkalmazható, ha a juttatás megfelel a 3. § 26. és 27. pontjában nevesített fogalomnak, de a juttató külföldi.
Szja. tv. 7. § (1) bekezdés t)-z) pont
Szja. tv. 7. § (2)-(3) bekezdés
Az adó mértéke
Szja. tv. 8. § (1) bekezdésA személyi jövedelemadó magyarországi 1988. évi bevezetése óta sávosan progresszív volt, azaz a magasabb jövedelemhez nagyobb arányú adóteher párosult, egyszerűbben minél többet keresett valaki, annál magasabb adókulcsot kellett alkalmazni az adókötelezettség kiszámítása során. 2011. január 1-jétől az Szja. tv. hatálya alá tartozó jövedelmek után főszabály szerint 16 százalékos - lineáris - adómértéket kell alkalmazni kivéve, ha az Szja. tv. ettől eltérően rendelkezik.
Kivétel a 16 százalékos adókulcs alkalmazása alól:
- az egyéni vállalkozó vállalkozói adóalapja, ahol az adókulcs az alábbiak szerint alakul:
500 millió Ft éves adóalapig 10 százalék;
500 millió Ft éves adóalap felett 19 százalék;
- tartós befektetésből származó jövedelem esetén, ha az érintett magánszemély a hároméves lekötési időszakot nem hosszabbítja meg, vagy a lekötést a kétéves lekötési időszakban megszakítja 10 százalék;
az adó mértéke.
Szja. tv. 8. § (2) bekezdés
Az Szja. tv. ezen rendelkezése a külföldön is adóztatható külön adózó jövedelmek tekintetében szabályozza a külföldön megfizetett adó beszámítását. Amennyiben az adott országgal a Magyar Köztársaságnak van kettős adóztatást kizáró egyezménye, akkor a külföldön megfizetett adó korlátlanul - a jövedelem utáni adó nagyságáig - beszámítható.
Egyezmény hiányában a magánszemélynek legalább 5 százalék adót itt is fizetnie kell, vagyis abban az esetben, ha a külföldön megfizetett adó 20 százalék, annak egésze nem vonható le, csak 11 százalék (16-5).
Nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely törvény, nemzetközi szerződés rendelkezése vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár.
Az adókötelezettség keletkezése és a jövedelem megszerzésének időpontja
Szja. tv. 9. § (1)-(5) bekezdésA magánszemélyt és a kifizetőt terhelő egyes adókötelezettségeket az Szja. tv. részletesen is meghatározza, de bizonyos esetekben csak utal az Art.-ben előírt adókötelezettségek alkalmazására. Az adókötelezettség magában foglalja a bejelentést, nyilatkozattételt, adó-megállapítást (bármelyik formáját választja is a magánszemély), bevallást, adófizetést és adóelőleg-fizetést, bizonylat kiállítását és megőrzését, nyilvántartás vezetését (könyvvezetést), adatszolgáltatást, adólevonást, adóbeszedést, bankszámlanyitást és önellenőrzést. Az adókötelezettség előírhat folyamatos (mint például iratmegőrzési kötelezettség) vagy visszatérő (például ilyen az adóbevallás) tennivalót, de bizonyos esetekben akár csak egyszeri cselekményt is jelenthet (például ilyen a bejelentkezés vagy önellenőrzés). Az adókötelezettség függetlenül attól, hogy az bejelentéshez vagy engedélyhez kötött-e vagy sem, a bevételszerző tevékenység megkezdésének, illetve a bevételt eredményező jogviszony keletkezésének napján kezdődik, és a magánszemély teljes bevételszerző tevékenységére kiterjed. Azonban az adókötelezettség a bevételszerző tevékenység megszűnésekor nem ér véget, hiszen az adózónak az adó megállapításához való jog elévüléséig meg kell őriznie az adózással összefüggő iratokat, bizonylatokat. Az egyes adókötelezettségeket attól függetlenül kell teljesíteni, hogy a magánszemély a bevételt milyen formában (pénzben, természetben stb.) szerezte, ugyanakkor a jogcím meghatározásánál a szerzés körülményeit, és a felek között egyébként fennálló jogviszonyt kell alapul venni. Bizonyos tevékenységek esetén a magánszemélyt választási lehetőség illeti meg az adókötelezettségének teljesítésére, például az Ekho tv.-ben felsorolt tevékenységekből származó bevétel utáni adókötelezettségére választhatja, hogy az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás szerint teljesíti azt.
Az Szja. tv. általános szabályként mondja ki, hogy a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelytől kezdődően a magánszemély a bevétellel rendelkezik, de ugyanakkor egyes bevételek esetében az általános szabálytól eltérően tételesen határozza meg a szerzés időpontját. Az Szja. tv. ezen szakaszában tételesen határozza meg a bevétel megszerzésének időpontját a pénz, a dolog, az értékpapír, a váltó, a csekk és más okirat, az igénybe vett szolgáltatás, a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog, az elengedett kötelezettség és átvállalt tartozás, a magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás vonatkozásában. Ugyanakkor az Szja. tv. ezen szakaszában felsorolt bevételektől és az általános szabálytól eltérően más szerzési időpontot határoz meg egyes jövedelmekre. Ilyen eltérő szerzési időpontú esetek a következők lehetnek. Ha a munkaviszonyból származó, előző naptári évre vonatkozó bevételt, munkáltató által kifizetett adóköteles társadalombiztosítási ellátást a következő év januáréig fizetik ki, azt az Szja. tv. szerint az előző naptári év utolsó napján megszerzett jövedelemnek kell tekinteni. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kötelezett ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a ingatlanügyi hatósághoz benyújtották, nem pedig a szerződéskötés időpontjában, mint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem és az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem esetében. A magánszemélyt megillető pénz esetében, ha az adóelőleggel csökkentett összeget a kifizető átutalással vagy postai úton küldi el, akkor a bevételt az átutalás, illetve a postára adás napjával kell megszerzettnek tekinteni (feltéve, hogy a magánszemély javára azt az adóbevallása benyújtásáig, a munkáltatói adómegállapítása érdekében szükséges nyilatkozata megtételéig bankszámlán (pénzforgalmi számlán) jóváírták, illetve azt a magánszemély vagy javára más személy az említett időpontig birtokba vette, vagy átvette).
Szja. tv. 9. § (6) bekezdés
Ez a rendelkezés egyértelművé teszi, hogy a magánszemély elhalálozása esetén miként kell eljárni azon juttatásokkal kapcsolatban, amelyek az elhunytat még életében megillették.
A rendelkezéshez kapcsolódik az Mt. 86. § a) pontja, mely szerint a munkavállaló halálával a munkaviszony megszűnik. Az Mt. 97. § (2) bekezdése szerint:
"A munkaviszony megszüntetésekor (megszűnésekor) a munkavállaló részére ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat."
Hasonlóan rendelkezik a Tbj. végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tbj. vhr.) 4/A. § (5) bekezdése, mely szerint:
"A biztosítással járó jogviszony megszűnését követően, e jogviszony alapján kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelmet a járulékfizetési felső határig úgy kell figyelembe venni, mintha annak kifizetésére a jogviszony megszűnése napján került volna sor".
Az előzőekből következően a volt munkáltatónak az elhunyt munkavállalóját még életében megillető bevételek tekintetében az adóelőleget, az egyéni járulékokat a volt munkavállaló terhére kell megállapítani, vagyis az említett közterhekkel csökkentett összeget kell az örökös részére kifizetnie. Az örökös részére kifizetett összeg a hagyaték tárgyát képezi.
Nyilvántartási szabályok
Szja. tv. 10. §Az általános szabályok szerint a jogszabályban előírt bizonylatot, könyvet, nyilvántartást, - ideértve a gépi adathordozón rögzített adatokat is - úgy kell kiállítani, illetve vezetni, hogy az adó alapjának, az adó összegének, a mentességnek, a kedvezménynek, a költségvetési támogatás alapjának és összegének, továbbá ezek megfizetésének, illetve igénybevételének megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen.
A könyveket, nyilvántartásokat - ha jogszabály másként nem rendelkezik - úgy kell vezetni, hogy a bennük foglalt feljegyzések az Art., az Szja tv, az Áfa tv. idevágó rendelkezésein alapuljanak; adónként és költségvetési támogatásonként folyamatosan, kihagyás nélkül tartalmazzák az adót, illetve a költségvetési támogatást meghatározó adatokat és azok bizonylati hivatkozásait; azokból kitűnjék az adott időszakra vonatkozóan bevallott adó, illetve a támogatás alapja; az adó megfizetésének, a költségvetési támogatás igénybevételének, valamint az alapjául szolgáló bizonylatoknak az ellenőrzését lehetővé tegyék.
Az Art. 16. §-ának (3) bekezdés g) pontja szerint az adózónak az adóhatósághoz történő bejelentkezés alkalmával be kell jelentenie az adóhatósághoz az iratai, az elektronikus alapon rendelkezésre álló bizonylatai és a nyilvántartásai őrzésének helyét, ha az nem azonos az adózó székhelyével vagy lakóhelyével.
Az iratokat a könyvelés, feldolgozás időtartamára más helyre lehet továbbítani, az adóhatóság felhívására azonban azokat három munkanapon belül be kell mutatni.
A nyilvántartás módjától függetlenül az iratokat az adózónak az adó megállapításához való jog elévüléséig, a halasztott adó esetén a halasztott adó esedékessége naptári évének utolsó napjától számított öt évig kell megőriznie. Az előző időpontig kell megőrizni a munkáltatónak az általa megállapított adó alapjául szolgáló bizonylatokat, valamint az adózónak az adókötelezettsége megszűnése esetén az iratait is. A magánszemély az iratait (a bizonylatot és a nyilvántartást is) maga köteles megőrizni az adó megállapításához való jog elévüléséig. E kötelezettség a bizonylat rontott példányára is vonatkozik. Amennyiben az adókötelezettség a magánszemély halála miatt szűnt meg, az iratokat a vele közös háztartásban élt hozzátartozója, ennek hiányában az örökös(ök) köteles(ek) az állami vagy az önkormányzati adóhatósághoz továbbítani.
A törvényi előírások be nem tartását az Art. szankcionálja, ha a magánszemély (ide értve az egyéni vállalkozót is) a nyilvántartások vezetését elmulasztja, vagy azokat hiányosan, illetve az előírásoktól eltérően vezeti, és az iratmegőrzési kötelezettségének nem tesz eleget.
A nyilvántartási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos különös rendelkezéseket az Szja. tv.-nek az 5. számú melléklete tartalmazza, amely egyrészt az önálló és a nem önálló tevékenységhez kapcsolódik, de vannak olyan nyilvántartások is, amelyek nem köthetők valamely tevékenységhez. Ilyen például az értékpapírra vonatkozó jogokkal kapcsolatos részletező nyilvántartás.
A magánszemélynek időrendben, folyamatosan, ellenőrizhető módon, az Szja. tv. 5. számú melléklet előírásainak megfelelően kell nyilvántartania és rögzítenie minden olyan adatot (nem mentesítve ezáltal a magánszemélyt a más jogszabályban meghatározott kötelezettség teljesítéséhez és az ellenőrzéséhez szükséges nyilvántartás vezetése alól), amely az adókötelezettsége teljesítéséhez és a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges.
Az a magánszemély, aki az Szja. tv. hatálya alá tartozik, nem tartozik az Szt. hatálya alá (például az egyéni vállalkozónak nem kell az Szt. könyvviteli előírásai szerint könyvelnie), ugyanakkor a társasházra kiterjed az Szt. hatálya.
Amennyiben a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján a magánszemély támogatást kap, akkor az ezzel összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit a jogszabály, illetve a nemzetközi szerződés rendelkezéseinek figyelembevételével kell teljesítenie azzal, hogy köteles olyan elkülönített nyilvántartást vezetni, amelynek alapján a támogatás felhasználása és a felhasználás jogszerűsége ellenőrizhető.
A nyilvántartásban adatot rögzíteni, módosítani és törölni csak bizonylat alapján lehet. A nyilvántartásban rögzített adatot módosítani vagy törölni csak úgy lehet, hogy az eredeti adat a módosítást, illetve a törlést követően is megállapítható legyen.
Bizonylatnak az alakilag és tartalmilag hiteles olyan dokumentum, irat minősül, amely megfelel az Szja. tv.-ben meghatározott valamennyi feltételnek, és amelyen minden, az adókötelezettség teljesítése szempontjából szükséges adat magyar nyelven is fel van tüntetve. A magánszemélynek a jogszabályban előírt kötelezettsége teljesítéséhez, a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges határidőig bizonylatot kell kiállítania minden olyan gazdasági eseményről, amelynek alapján jogszabály rendelkezése szerint nyilvántartásában adat rögzítésére, módosítására vagy törlésére köteles kivéve, ha a bizonylat kiállítására más személy kötelezett.
A bizonylat alaki és tartalmi hitelességét, megbízhatóságát - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a magánszemély, a képviseletére jogosult személy, vagy az általa a bizonylat aláírására feljogosított személy (ideértve a Ptk. szerint vélelmezett képviseletet is) a magánszemély az azonosító adatainak feltüntetésével és aláírásával igazolja.
A bizonylaton az adat csak a kiállító által és kizárólag akkor módosítható, ha a módosítást a bizonylat valamennyi példányán hitelt érdemlő módon átvezetik.
A bizonylatnak, amelyre vonatkozóan az Áfa tv. rendelkezést nem tartalmaz, legalább az Szja. tv. 10. § (7) bekezdésben felsorolt adatokat kell tartalmaznia.
Az adónyilvántartásoknak a személyi jövedelemadóban kétféle csoportja van. Egyik csoportba az alapnyilvántartások tartoznak (pénztárkönyv vagy naplófőkönyv, bevételi és költségnyilvántartás és a bevételi nyilvántartás), és általában valamelyiket minden önálló tevékenységből bevételt elérő magánszemélynek vezetnie kell. A másik csoportot a részletező nyilvántartások (például tárgyieszköz-nyilvántartás, útnyilvántartás stb.) alkotják, melyek közül csak azokat kell vezetnie a magánszemélynek, amelyek a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatosak.
V. Fejezet
AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSÁRA, BEVALLÁSÁRA ÉS MEGFIZETÉSÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK
Az adó megállapítása
Szja. tv. 11. §A magánszemélyt bevallási kötelezettség terheli, ha a rendelkezésben említett bevételeken kívül más bevételt is szerzett az adóévben, vagy ha azt a törvény egyébként előírja. Az adóévben megszerzett bevételektől függetlenül is bevallást kell adnia annak a magánszemélynek, aki például 2012. évben a rendelkezési jogosultságával élve az életbiztosítási szerződését felmondja és korábban biztosítási kedvezményt vett igénybe. Ebben az esetben ugyanis a 2009. évben érvényesített biztosítási kedvezmény miatt visszafizetési kötelezettsége keletkezik.
A 2012. évtől nem kell bevallani az ingó értékesítéséből származó jövedelmet, ha az alapjául szolgáló bevétel az év elejétől összesítve nem haladja meg a 600 000 forintot. E bevételi határ alatt nincs jelentősége annak, hogy az értékesítés gazdasági tevékenységnek minősül.
A bevallási kötelezettség teljesítésének módját illetően - a törvényben meghatározott lehetőségek szerint és feltételek mellett - továbbra is választási lehetősége van a magánszemélynek.
Amennyiben a magánszemély nem kötelezett az adóhatóság közreműködése nélkül elkészíteni a bevallását, - a törvényben meghatározott feltételekkel - kérheti az egyszerűsített bevallást, vagy adónyilatkozatot nyújthat be. Önadózás helyett bizonyos feltételekkel a munkáltatójától is kérheti az éves adó megállapítását a magánszemély.
Adónyilatkozat
Szja. tv. 11/A. §Az önadózás új formája 2011. évtől az adónyilatkozat. Az egykulcsos adóztatás bevezetésével valószínűsíthetően az eddigieknél kisebb eltérés lesz a kifizetők által levont adóelőleg és a jövedelmet ténylegesen terhelő adó között. Ez lehetőséget ad arra, hogy a magánszemélyek a bevallás helyett egy egyszerű nyilatkozat benyújtásával teljesítsék a bevallási kötelezettségüket. A törvény meghatározza, hogy milyen esetben élhetnek a magánszemélyek ezzel az új lehetőséggel.
Az adónyilatkozat benyújtását jellemzően az a magánszemély választhatja, aki kizárólag egy munkáltatótól szerzett jövedelmet, és a munkáltató által levont adó(előleg), valamint a ténylegesen fizetendő adó különbözete kevesebb, mint 1000 forint. A további feltételek szerint az adónyilatkozatot benyújtó magánszemély nem alkalmazhat tételes költségelszámolást, nem kérhet önkéntes pénztárba vagy nyugdíj-előtakarékossági számlára adókiutalást (nem rendelkezhet), és csak annyi adókedvezményt érvényesíthet, amennyit a munkáltatója az adóelőleg levonásánál a nyilatkozata alapján figyelembe vett.
Adónyilatkozatot tehet az a magánszemély is, aki az adóévben kizárólag kifizetőtől szerzett, kifizetésenként 100 ezer forintot meg nem haladó bevételt, feltéve, hogy a bevételeiből a kifizető hiánytalanul levonta az adót. Ilyen esetben sem alkalmazhat az adónyilatkozatot benyújtó magánszemély tételes költségelszámolást, adókiutalásra vonatkozó rendelkező nyilatkozatot nem tehet, és kedvezményt egyáltalán nem érvényesíthet.
Ha a magánszemély munkáltatótól vagy több munkáltatótól és kifizetőtől is szerzett bevételt az adóévben, akkor az előzőekben említett valamennyi feltételnek együttesen kell fennállnia ahhoz, hogy jogosult legyen az adónyilatkozat benyújtásával teljesíteni az adókötelezettségét.
A munkáltatóknak, kifizetőknek a kifizetésről szóló összesített igazoláson tájékoztatniuk kell a magánszemélyt az adónyilatkozat lehetőségéről, ha a tőlük származó kifizetés(ek) vonatkozásában annak törvényi feltételei fennállnak.
Egyszerűsített bevallás adóhatósági közreműködéssel
Szja. tv. 12. §Az egyszerűsített bevallás az önadózás egyik formája. Az egyszerűsített bevallás megkönnyíti az adókötelezettség teljesítését azáltal, hogy az adóhatóság közreműködik a bevallás elkészítésében. Az a magánszemély, aki a törvényben meghatározott feltételek szerint jogosult az egyszerűsített bevallás benyújtására, és ezt a lehetőséget igénybe kívánja venni, az adóévet követő február …-éig nyilatkozik erről az adóhatóságnak. A magánszemély nyilatkozatát figyelembe véve az adóhatóság a rendelkezésére álló adatok alapján megállapítja a magánszemély jövedelmét és kiszámítja az adóját. Az adóhatóság által elkészített "bevallási ajánlatot" a magánszemély elfogadhatja, vagy a nála lévő igazolások alapján - szükség esetén - kijavíthatja, illetve az adóhatóság által nem ismert adatokkal (például a családi kedvezmény megosztott érvényesítése esetén) kiegészítheti. Ha a magánszemély a bevallási ajánlatot javítás nélkül vagy javítva, kiegészítve aláírja és az adóévet követő május 2-áig visszaküldi az adóhatóságnak, teljesítette a bevallásadási kötelezettségét. Az ilyen bevallás egyenértékű az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallással.
Az egyszerűsített bevallás benyújtására az a magánszemély jogosult, aki
- kizárólag olyan bevallási kötelezettség alá tartozó jövedelmet szerzett, amelyből kifizető, munkáltató adót, adóelőleget vont le;
- az adóévben nem volt egyéni vállalkozó;
- mezőgazdasági őstermelésből nem volt bevétele, vagy nem köteles a bevételéből jövedelmet megállapítani, és a bevallásban nemleges nyilatkozatot tesz;
- az Ekho tv. szerinti adózás választása esetén különadó fizetésére nem kötelezett, és az ekho megállapítását, bevallását megfizetését nem vállalta át a kifizetőtől;
- az ingó vagyontárgy, ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmén kívül nem szerzett olyan jövedelmet - és más olyan ok sincs -, amely miatt köteles lenne az adóhatóság közreműködése nélkül bevallást benyújtani.
Az egyszerűsített bevallásban a magánszemély az őt megillető kedvezményeket igénybe veheti, jogosultsága esetén önkéntes kölcsönös biztosító pénztári és nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatot tehet, és az adójának az 1+1 százalékáról is rendelkezhet.
Az egyszerűsített bevallással kapcsolatos határidőkről és eljárási szabályokról az Art. 28-28/A. §-ai rendelkeznek.
Bevallás adóhatósági közreműködés nélkül
Szja. tv. 13. §Ha a rendelkezésben felsorolt esetek bármelyike fennáll, a magánszemély köteles az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallását benyújtani az adóévet követő május 2-áig. Az egyéni vállalkozók és az áfa fizetésére kötelezett magánszemélyek esetében a bevallás benyújtására előírt határidő az adóévet követő év február 25-e.
A személyi jövedelemadó négy egyenlő részletben történő megfizetése
Az Art. 133/A. § (1) bekezdése alapján, a 2011. adóév vonatkozásában is lehetősége van a vállalkozási tevékenységet nem folytató, általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett magánszemélynek - a bevallás benyújtására előírt határidőig - a személyi jövedelemadó bevallásában nyilatkozatot tenni arra, hogy a bevallott, 100 000 forintot meg nem haladó személyi jövedelemadó fizetési kötelezettségét pótlékmentes részletfizetés keretében, az esedékességtől számított legfeljebb 4 hónapon keresztül, havonként egyenlő részletekben teljesítse.A megváltozott jogszabályi környezetnek megfelelően az első részlet megfizetésének határideje a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség törvényben meghatározott esedékességének napja, azaz
2012. május 21-e, ami egyben a bevallás benyújtásának a határideje is.
A második, harmadik és negyedik részletek befizetésének határideje pedig 2012. június 20-a, július 20-a, augusztus 21-e.
Munkáltatói adómegállapítás
Szja. tv. 14. §Ha az adóbevallás benyújtására nem kötelezett magánszemély nem kívánja az adóját önadózással megállapítani, a törvényben meghatározott feltételek mellett kérheti, hogy a munkáltató, a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság (továbbiakban: munkáltató) állapítsa meg az adóját.
A munkavállalók, a társas vállalkozás és a polgári jogi társaság tagjai (továbbiakban: munkavállaló) az adóévet követő január -éig benyújtott nyilatkozatukban kérhetik a munkáltatói adómegállapítást. A törvény továbbra sem kötelezi a munkáltatót arra, hogy a munkavállaló kérésére az adómegállapítást elkészítse. A jelenleg hatályos szabályok szerint csak abban az esetben kell valamennyi munkavállalótól nyilatkozatot kérni, ha a munkáltató egyébként vállalja az adómegállapítások elkészítését.
Ha a munkáltató nem vállalja az adómegállapítást, akkor viszont köteles a munkavállalóit tájékoztatni az egyszerűsített bevallás lehetőségéről, feltételeiről.
Amennyiben a munkáltató vállalta a magánszemélyek adójának elszámolását, úgy az adóévet követő március 2-áig át kell adni részére az adómegállapításhoz szükséges igazolásokat, az egyes adókedvezmények érvényesítéséhez, az önkéntes pénztári rendelkezéshez szükséges nyilatkozatokat.
Az adómegállapításokat az adóévet követő május 2-áig kell elkészíteni és a munkavállalóknak átadni, továbbá június …-éig elektronikus úton el kell küldeni az illetékes adóhatóságnak.
A munkáltató által elkészített adómegállapítás az ellenőrzés és a jogkövetkezmények szempontjából adóbevallásnak minősül.
A munkáltató az általa megállapított adó és a levont adóelőleg különbözetét a számára előírt legközelebbi fizetéskor, de legkésőbb az adóévet követő június 2-áig köteles elszámolni a magánszeméllyel.
A munkabérből havonta levont adókülönbözet nem haladhatja meg az egészségbiztosítási-, a nyugdíjjárulékkal és az adóelőleggel csökkentett havi munkabér 15 százalékát. Ha az adókülönbözet ilyen módon az előzőekben említett határidőig nem rendezhető, akkor a levonást további 2 hónapon keresztül 15 százalékos mértékkel kell folytatni.
Amennyiben a két hónapot követően is marad még adóhátralék, vagy a magánszemély időközben munkahelyet változtat, akkor a munkáltató a levonás meghiúsulását követő 15 napon belül köteles értesíteni a magánszemély állandó lakóhelye szerint illetékes adóhatóságot a tartozás összegéről.
A munkáltató a levont, illetve visszatérített adókülönbözetet az Art. rá vonatkozó szabályai szerint köteles megfizetni és bevallani.
Ha a munkáltató az adómegállapítást követően feltárja, hogy a magánszemély jogszerű eljárása mellett az adót tévesen állapította meg és a magánszemély vele még munkaviszonyban áll, akkor az adómegállapítást módosítania kell, és a megállapított adókülönbözetet el kell számolnia a magánszeméllyel. Ha a módosított adómegállapításban kimutatott adókülönbözet egy összegben nem vonható le a magánszemélytől, a levonást további hat hónapon keresztül folytathatja a munkáltató. A levonás ilyen esetben sem lehet több az esedékes egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal, valamint az adóelőleggel csökkentett havi munkabér 15 százalékánál.
Amennyiben a munkáltató a feltárt adókülönbözetet az előzőekben leírtak szerint hat hónap alatt sem tudja levonni, vagy a magánszemély időközben munkahelyet változtat, akkor a fennmaradó adóhátralék összegéről értesítenie kell a magánszemély állandó lakóhelye szerint illetékes adóhatóságot.
Előfordulhat, hogy a munkáltató nem tudja a tévesen elkészített adómegállapítást utóbb módosítani, mert a magánszemély már nem áll vele munkaviszonyban. Ilyen esetben a feltárt adókülönbözet összegéről a magánszemély állandó lakóhelye szerint illetékes adóhatóságot kell értesítenie. Az adókülönbözetet a munkáltató bejelentése alapján határozattal írja elő az adóhatóság a magánszemély terhére vagy javára.
A feltárt adókülönbözetet a munkáltatónak nyilvántartásba kell vennie. A levonni elmulasztott adó után az adómegállapításra előírt határidőt követő naptól a nyilvántartásba vétel napjáig a munkáltató a saját terhére állapítja meg az önellenőrzési pótlékot, és az Art. rá vonatkozó szabályai szerint fizeti meg és vallja be azt. Ha ezt teljesíti, akkor mentesül a téves adómegállapításból eredő adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggő jogkövetkezmények alól.
Munkáltatói adómegállapítás esetén az Art. 27. § (5) bekezdésében foglaltak alapján, a munkáltató a munkáltatói adómegállapítást választó magánszemélyekről az adóévet követő év február …-éig a havi járulék bevallásában adatot szolgáltatott.
Abban az esetben, ha a munkáltató a ’08-as számú, "Havi bevallás a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adóról, járulékokról és egyéb adatokról" elnevezésű nyomtatványon tévesen jelölte, hogy a magánszemély a munkáltatói adómegállapítást választotta, a bevallásokat adózói javítás (helyesbítés) keretében módosítania kell, tekintettel arra, hogy mindaddig, amíg a módosítás nem történik meg, a magánszemélyek által benyújtott ’53-as számú, személyi jövedelemadó bevallás adóhatósági feldolgozása nem történik meg.
Adófizetés
Szja. tv. 15. § (1)-(3) bekezdésSzja. tv. 15. § (4)-(5) bekezdés
Az állami adóhatóság a magánszemélyt minden évben a részére megküldött adófolyószámlában tájékoztatja az egyes adónemekben fennálló egyenlegéről. Abban az esetben, ha az adóbevallásban megállapított adóval szemben a kifizetői, munkáltatói adó és adóelőleg levonások vagy ennek hiányában a magánszemély által megállapított és befizetett (vagy befizetni elmulasztott) adó, adóelőleg tekintetében hiány mutatkozik, akkor azt a magánszemélynek be kell fizetnie. Ha viszont "túlfizetés" mutatkozik, akkor a magánszemély részére ezen összeg kiutalható, de csak a magánszemély kérelmére, melyet az erre rendszeresített nyomtatványon kell benyújtania.
Az Szja. tv. a hátrányos jogkövetkezmények alól mentesíti azt a magánszemélyt, aki igazolni tudja, hogy a kifizető az adott bevételből az adóelőleget levonta. Ennek bizonyítására szolgálhat munkaviszony esetén a munkáltató által havi rendszerességgel a munkavállaló részére átadott "fizetési jegyzék", de a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvére tekintettel például bérbeadás esetén az adóval csökkentett bérleti díj banki átutalását igazoló folyószámla-kivonat is elfogadható.
MÁSODIK RÉSZ
AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ÉS ANNAK ADÓJA
VI. Fejezet
AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP
Az önálló tevékenységből származó jövedelem
Szja. tv. 16. § (1) bekezdésAz önálló tevékenységek körét e törvényhely példálózó jelleggel sorolja fel.
A nem önálló tevékenységeket ezzel szemben az Szja. tv. tételesen határozza meg, így elmondható, hogy mindaz a tevékenység, amely nem tartozik a nem önálló tevékenységek körébe és amelynek eredményeként a magánszemély oly módon jut bevételhez, hogy annak költségeit ő viseli, az az önálló tevékenység körébe tartozik. Önálló tevékenység például az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő, a választott könyvvizsgáló tevékenysége, az európai parlamenti, az országgyűlési képviselői, valamint a helyi önkormányzati képviselői tevékenység. Önálló tevékenységnek minősül a bérbeadási tevékenység, továbbá a megbízási szerződés alapján végzett tevékenység.
Sok esetben az önálló tevékenységet folytatók nem rendelkeznek vállalkozói igazolvánnyal, de ettől függetlenül adószámmal igen (adószámos magánszemélyek), így az Áfa tv. alanyainak minősülnek az üzletszerű tevékenységükre tekintettel.
Annak a megítélése, hogy az adott tevékenység folytatható-e vállalkozói igazolvány kiváltása nélkül adószámmal rendelkező magánszemélyként, az Evtv., valamint külön jogszabályok nyújtanak segítséget. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ennek megítélése alapvetően nem az adóhatóság feladata.
Amennyiben a magánszemély nem szerepel az Evtv. szerinti nyilvántartásban és az Szja. tv. szerint más ismérv alapján sem tekinthető egyéni vállalkozónak, akkor a jövedelem megállapításakor az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
Önálló tevékenységből származó jövedelemként adóköteles a szellemi tevékenységből származó jövedelem is függetlenül attól, hogy a tevékenységet folytató, a szellemi terméket előállító az ellenértéket felhasználási szerződés alapján szerzi meg.
Önálló tevékenységből származó bevételnek minősül a know-how ellenértéke, amellyel szemben a bevétel megszerzése érdekében felmerült kiadások a költségek között elszámolhatóak.
Amennyiben a magánszemély a szellemi termékét apportként viszi be a társas vállalkozásba, akkor a társaság által elismert (könyv szerinti) érték lesz a magánszemély önálló tevékenységből származó bevétele.
Önálló tevékenységnek tekintendő az értékesítési láncban történő termékkereskedelem is, melynek lényege, hogy a nagykereskedő a területi képviselő részére értékesíti a termékeket, aki pedig úgynevezett tanácsadók részére tovább adja azokat. A tanácsadó feladata, hogy olyan embereket szervezzen be, akik a termékbemutatóhoz szükséges helyszínt biztosítják, összegyűjtik a vételárat és cserébe ingyenes termékeket kapnak, amelyeknek a szokásos piaci értéke az önálló tevékenység ellenértékét képezik. A tanácsadók ügynöki jutalékot számolnak fel, a bemutatók során értékesített termékek árának meghatározott százalékában. Ennek érdekében a tanácsadók ún. ingyenes kezdő készletet kapnak, mely a munkaeszközük lesz. A tanácsadó kezdő készlete a használat ideje alatt munkaeszköz, amikor véglegesen saját tulajdonába adják önálló tevékenységből (egyéni vállalkozásból) származó bevétele lesz. Ekkor a készlet szokásos piaci értéke képezi a bevételt. Amennyiben a tanácsadó egyéni vállalkozó, az ügynöki jutalék vállalkozói bevétel és egyebekben az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Abban az esetben, ha a tanácsadó nem egyéni vállalkozóként, hanem önálló tevékenység keretében működik közre az értékesítésben, akkor a területi képviselőnek (ha kifizetőnek minősül) az ügynöki jutalékból az adóelőleget le kell vonnia.
A verseny díja is önálló tevékenységből származó bevételnek minősül, hiszen a versenyre fel kell készülni, az esemény akár több óráig, gyakran napokig is eltart, és a résztvevők a tevékenységük során kialakuló rangsor alapján részesülnek az előre kitűzött nyereményből. A magánszemély az önálló tevékenységéből származó bevételével szemben elszámolhatja a bevétel megszerzésével kapcsolatban felmerült költségeit, azaz jogosult arra, hogy a verseny során megszerzett összegből levonja a versenynyel kapcsolatos költségeit, mint például a nevezési díjat. Abban az esetben azonban, ha a vetélkedőt, versenyt nyilvánosan meghirdették és azon bárki azonos feltételek mellett vehet részt, akkor a nem pénzben kapott díjra az Szja. tv. 76. §-ának az (5) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.
Szja. tv. 16. § (2)-(3) bekezdés
Az önálló tevékenységet folytató magánszemély esetében e tevékenységgel összefüggésben megszerzett valamennyi vagyoni érték e tevékenység bevételének minősül. Az önálló tevékenységből származó jellemzően előforduló bevételeket az Szja. tv. 2. számú melléklete határozza meg.
Ilyen bevételnek minősül többek között:
- az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek előlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben kapott ellenérték;
- a kapott kamat;
- a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg.
A 2011. évtől az Szja. tv. 74. §-a hatályon kívül került, így a termőföldnek nem minősülő ingatlan bérbeadásából származó bevételből megállapított jövedelem is az összevonandó jövedelmek része lett, tehát megszűnt e jövedelmek utáni elkülönült adózás lehetősége.
Közös tulajdon esetén a tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint több személyt is megillet. Közös tulajdon létrejöhet például örökléssel, közös vásárlással. A tulajdonostársak szabadon megállapodhatnak arról, hogy közös tulajdonban lévő ingóság és ingatlan hasznosítása esetén kit és milyen mértékben terheljen az adókötelezettség. Ilyen megállapodás hiányában a tulajdoni hányad alapján kell adózni.
Abban az esetben, ha a közös tulajdonban lévő ingatlannak olyan magánszemély is a tulajdonosa, aki az egyéni vállalkozói tevékenységét e közös tulajdonban gyakorolja, akkor az egyéni vállalkozó saját magának jogviszony hiányában e címen nem fizethet bérleti díjat. Nincs akadálya ugyanakkor annak, hogy a tulajdonostársa részére az egyéni vállalkozó bérleti díjat fizessen.
Szja. tv. 16. § (4) bekezdés
A vállalkozói kivét címén megszerzett jövedelem is az összevont adóalap része és a kivét összege után az egyéni vállalkozónak negyedévente, a negyedévet követő hó -éig adóelőleget is kell fizetnie.
Vállalkozói kivét esetén a bevétel megszerzésének időpontja a költségelszámolás napja. A vállalkozói kivét miatt egyébként az egyéni vállalkozó lehet veszteséges. Vállalkozói kivétnek csak az az összeg tekinthető, amelyet a személyes munkavégzésre tekintettel számol el a költségei között az egyéni vállalkozó.
Szja. tv. 16. § (5)-(9) bekezdés
Szja. tv. 17. § (1)-(3) bekezdés
Az Szja. tv. 3. § 17. pontja alapján a jövedelemszámítás szempontjából nem minősül egyéni vállalkozónak az a magánszemély, aki
- az ingatlan-bérbeadási,
- a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységéből származó bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre, vagy a tételes átalányadózásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását választja.
A kormányrendelet alapján egyéb szálláshelynek minősül a szálláshely-szolgáltatás céljára hasznosított, nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás rendeltetéssel létesített önálló épület vagy annak lehatárolt része, ahol az e célra hasznosított szobák száma legfeljebb nyolc, az ágyak száma legfeljebb tizenhat.
A választási lehetőség kizárólag az említett bevételekre vonatkozik, vagyis, ha az egyéni vállalkozónak más tevékenységből (például idegenvezetésből) is vannak bevételei, azokat továbbra is egyéni vállalkozói bevételként kell kezelnie.
Amennyiben a magánszemély az egyéni vállalkozás keretén belül csak bérbeadással, vagy egyéb szálláshely-szolgáltatással foglalkozott és a magánszemélyekre vonatkozó szabályok szerinti adózást választja, akkor fontos kiemelni azt is, hogy a járulékfizetési kötelezettsége tekintetében továbbra is egyéni vállalkozó marad.
Mivel az Szja. tv. 74. §-a a 2011. évtől hatályon kívül került, így az ingatlan bérbeadásból, szálláshely szolgáltatói tevékenységéből származó jövedelmet - kivéve, ha ez utóbbi tevékenységére a magánszemély a tételes átalányadót választja - az összevonandó jövedelmek között kell szerepeltetni.
A jövedelem megállapítása kétféle módszerrel történhet. Az egyik módszer a 10 százalék költséghányad alkalmazása, a másik a tételes költségelszámolás.
Az Szja. tv. 17. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az önálló tevékenységből származó bevételt - így az ingatlan bérbeadásból, a szálláshely-szolgáltatásból származó bevételt is - az Szja. tv. 2. és 4. számú mellékletének rendelkezései szerint kell megállapítani. A bérleti díjon felül a bevételnek része az ezzel összefüggésben költségtérítés címén kapott összeg is (ide tartozik pl. a közös költség, a víz, gáz, villany, távfűtés díjának költsége).
Gyakori eset, hogy a bérbeadó kauciót kér a bérlőtől. A kaució összege - amennyiben letétben van - nem minősül a bérbeadó bevételének az átadás időpontjában, de ha azt a bérlet megszűnésekor a magánszemély nem adja vissza, akkor ez az összeg is bevételnek minősül a bérlet megszűnésekor.
Az ingatlan-bérbeadás és egyéb szálláshely-szolgáltatás esetén elszámolható - az Szja. tv. 11. számú melléklete szerint - a kizárólag bérbeadásra hasznosított tárgyi eszköz értékcsökkenési leírása, felújítási költsége (ideértve a felújítási költség értékcsökkenési leírás szerinti elszámolásának választását akkor is, ha a tárgyi eszköz beruházási költsége alapján egyébként nem történik értékcsökkenési leírás elszámolása). Az idevonatkozó rendelkezés egyébként az, hogy a tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával, az élettartam növekedésével kapcsolatban felmerült kiadás, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló felújítással kapcsolatban felmerült kiadás (mindezek együttesen: felújítási költség) a felmerülés évében elszámolható, vagy választható az értékcsökkenési leírás alapjának növelése.
Az ingatlant nem egyéni vállalkozóként bérbeadó, egyéb szálláshely-szolgáltatást nyújtó magánszemély a korábban bármely tevékenység bevételével szemben még el nem számolt mértékig - értékcsökkenést akkor is elszámolhat az épület, épületrész esetében, ha azt, vagy a használatbavételi engedélyt három évnél régebben szerezte meg.
Az értékcsökkenési leírás alapja nem az ingatlan szokásos piaci értéke, hanem a beszerzési ár. Amennyiben az ingatlant nem a tulajdonosa, hanem a haszonélvező hasznosítja, akkor nincs mód az értékcsökkenési leírás elszámolására, mivel arra csak a tulajdonos jogosult.
Építmény, épület bérbeadása esetén, ha a bérbeadás nem egész évre vonatkozik és/vagy a bérbeadás csak az ingatlan alapterületének egy részére valósul meg (például esetenként szállás célú hasznosítás esetén), akkor az értékcsökkenési leírás összegéből
- a bérbeadás időszakára eső időarányos részt (naponta 365-öd részt),
- a bérbeadott (hasznosított) alapterület négyzetméterrel arányos részét,
- ha az előző két eset együttesen áll fenn, akkor mindkét arányosítást figyelembe véve kiszámított részt lehet érvényesíteni.
Az épület, építmény beszerzési áraként az Szja. tv.-nek az ingatlanszerzésre fordított összegre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
Ezt az összeget növelni kell az értéknövelő beruházásra fordított, számlával igazolt kiadással, feltéve, hogy azt az adózó korábban költségként nem számolta el. Az Szja. tv. 3. § 32. pontja szerint értéknövelő beruházásnak az ingatlan szokásos piaci értékét növelő ráfordítás minősül.
Értékcsökkenési leírás alapja ajándékba kapott ingatlan hasznosítása esetén
Az épület, építmény beszerzési áraként az Szja. tv.-nek az ingatlanszerzésre fordított összegre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezt az összeget növelni kell az értéknövelő beruházásra fordított, számlával igazolt kiadással, feltéve, hogy azt az adózó korábban költségként nem számolta el.Az ingatlan megszerzésére fordított összeg megállapításáról az Szja. tv. 62. § (2) bekezdése rendelkezik. Az Szja. tv. 62. § (2) bekezdésének fb) pontja szerint megszerzésre fordított összegnek az illetékkiszabáshoz figyelembe vett értéket kell tekinteni, ha az ajándékozás után illeték kiszabására került sor. Az Szja. tv. 62. § (2) bekezdés gb) pontjában foglaltak szerint, amennyiben az illetékügyi hatóság nem szab ki illetéket, akkor az ajándékozással szerzett ingatlan esetében az átruházásból származó bevétel 75 százaléka minősül megszerzésre fordított összegnek. Értékesítés hiányában azonban a bevétel, mint szerzéskori érték nem értelmezhető, így ez utóbbi esetben az értékcsökkenési leírás alapjául szolgáló szerzéskori értéket sem lehet megállapítani, vagyis az értékcsökkenési leírás alapja ilyen esetben nulla.
A megajándékozott által az ajándékozást követően végrehajtott értéknövelő beruházás - bizonylatok alapján - költségként vagy értékcsökkenési leírás útján elszámolható.
További gyakorlati tudnivalók bérbeadás esetén:
- Nem számolható el értékcsökkenési leírás a földterület, telek után, ezért amennyiben a bérbe adott ingatlanhoz telek is tartozik, a telek értékét el kell különíteni.- Elszámoltnak kell tekinteni az értékcsökkenési leírást azokra a naptári évekre, amelyekben a magánszemély az ingatlant jövedelemszerző tevékenységéhez használta és személyi jövedelemadó-kötelezettségének jogszabályban vélelmezett jövedelemhányad (például egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként átalányban megállapított jövedelem) szerint, vagy a 10 százalék költséghányad alkalmazásával tett eleget, vagy értékcsökkenés ellentételezése címén bevételt kapott, vagy adómentes árbevétele volt.
- Az egyéni vállalkozás keretében megkezdett értékcsökkenési leírás folytatható akkor is, ha a magánszemély - választása alapján - a bérbeadásból származó bevétele után az önálló tevékenységet folytatókra vonatkozó szabályok szerint adózik.
- A bérbeadó, illetve egyéb szálláshely-szolgáltató magánszemély veszteséget nem határolhat el.
- A 2012. évtől bérbeadás esetén az un. "78 százalékos" szabály nem alkalmazható, mivel a bevétellel szemben valamennyi elismert költség, így többek között az egészségügyi hozzájárulás címén kifizetett összeg is elszámolható.
10 százalék költséghányad alkalmazása esetén
A tételes költségelszámolás helyett a bérbeadó, szálláshely-szolgáltató magánszemély is választhatja a 10 százalék költséghányad alkalmazását a jövedelem megállapításánál.Ebben az esetben
- a választását az adott adóévben valamennyi önálló tevékenységből származó bevételére - az önálló tevékenységre tekintettel kapott költségtérítést is beleértve - azonosan kell alkalmaznia.
- a 10 százalék költséghányad alkalmazásának időszakában a jövedelemszerző tevékenységéhez használt tárgyi eszközök erre az időszakra jutó értékcsökkenési leírását elszámoltnak kell tekinteni. Ebben az esetben a jövedelem bruttósításakor az un. 78 százalékos szabály nem alkalmazható, abban az esetben sem, ha az egészségügyi hozzájárulást a magánszemélynek kell megfizetnie, mivel a 10 százalék költséghányad alkalmazásakor valamennyi költséget elszámoltnak kell tekinteni.
Szja. tv. 17. § (4) bekezdés
A magánszemély 16 százalék adó megfizetésére köteles a termőföld bérbeadásából származó jövedelme után, amennyiben az nem minősül adómentesnek (pl: nem mezőgazdasági őstermelőnek ad bérbe vagy a bérleti szerződés időtartama nem éri el az öt évet). A termőföld bérbeadásából származó jövedelmet a termőföld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatósághoz kell bevallani és a személyi jövedelemadót is oda kell befizetni az Art. rendelkezései szerint.
Szja. tv. 17. § (5) bekezdés
2012. január 1-jétől lakás bérbeadása esetén a bérbeadó magánszemély a bérbeadásból származó bevételéből levonhatja az általa más településen bérbevett lakás ugyanazon évben igazoltan megfizetett bérleti díját az Szja. tv. 17. § (5) bekezdése szerint. Ennek feltétele, hogy a bérbeadás, illetve a bérbevétel időtartama a 90 napot meghaladja és a bérbevett lakással összefüggésben a magánszemély más tevékenységéből származó bevételével (például önálló tevékenység vagy egyéni vállalkozói tevékenység bevételével) szemben nem számol el költséget, vagy az igazoltan megfizetett bérleti díjat számára még részben sem térítették meg.
Kérdésként vetődhet fel, hogy e bekezdésben szereplő "település" alatt kizárólag magyarországi település értendő-e, vagy ha valaki más állam területén bérel ingatlant (pl. a külföldi munkavégzésére tekintettel), akkor is alkalmazható-e az említett szabály? A rendelkezés alapján nem zárható ki a külföldi állam területén bérelt ingatlan díjának levonása a bevételből, ha az egyéb feltételek fennállnak.
Kérdés lehet az is, hogy a bérbevett lakás megfizetett díját számlával, számviteli bizonylattal kell e igazolni vagy elegendő a bérleti szerződés? A bérleti jogviszony meglétét, illetve a bérleti díj összegét a bérleti szerződéssel lehet igazolni, de annak megfizetését jellemzően nem tartalmazza. A díj megfizetését a bérbeadó magánszemély által kiállított számlával, vagy számviteli bizonylattal (ha a bérbeadó nem kért adószámot) kell igazolni.
Szja. tv. 18. §
Az önálló tevékenységből származó jövedelmet a bevétel és a költségek összevetése alapján lehet megállapítani. A törvény alapján a magánszemély kétféle költségelszámolási módszer közül választhat.
Az egyik lehetőség a 10 százalék költséghányad alkalmazása, ennek lényege, hogy a bevétel 90 százalékát tekinti a magánszemély jövedelemnek, ilyen esetben nem kell számlával, bizonylattal igazolni a felmerült költségeket. Akkor célszerű ezt a módszert választani, ha a magánszemély nem rendelkezik számlákkal, vagy a számlával igazolt költségek nem haladják meg a bevétel 10 százalékát.
Ebben az esetben azonban a magánszemély választása az egész adóévre vonatkozik, vagyis, ha a magánszemélynek az adóév során más önálló tevékenységéből is származik bevétele, akkor azok vonatkozásában sem választható a tételes költségelszámolás módszere.
A másik lehetőség a tételes költségelszámolás módszere, amely szerint az adott tevékenységből származó bevétel erejéig kizárólag a tevékenységgel összefüggő, az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt, elismert költség vehető figyelembe.
Abban az esetben, ha a magánszemély tételes költségelszámolásra irányuló nyilatkozatot tett a kifizető részére, akkor az adóév során az egyéb önálló tevékenységből származó jövedelmére sem választhatja a 90 százalékos szabály alkalmazását.
Az önálló tevékenység bevételével szemben az elszámolható költségek körét az Szja. tv. 3. számú melléklete tartalmazza. A melléklet külön fejezet alatt ismerteti a jellemzően előforduló költségeket, amely felsorolás azonban nem taxatív jellegű, így költségként figyelembe vehető más kiadás is, amely az adott tevékenységgel összefüggésben merül fel és annak elszámolását az Szja. tv. nem tiltja.
Elismert költség a tevékenységhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján kapott, bevételnek minősülő támogatás jogszerű felhasználásával teljesített kiadás akkor is, ha a kiadás részben a magánszemély személyes vagy családi szükségletét szolgálja (ha azonban a támogatás csak részben nyújt fedezetet az ilyen kiadásra, akkor e rendelkezés alapján az csak a támogatásból fedezett rész mértékéig vehető figyelembe elismert költségként).
Fontos hangsúlyozni, hogy az önálló tevékenységgel összefüggésben az adóévben felmerült költség - az e fejezet szerint adózó őstermelő kivételével - csak az e tevékenységből származó bevétel erejéig számolható el.
Többféle önálló tevékenység esetén pedig a jövedelmet tevékenységenként kell meghatározni. Ez azt is jelenti, hogy az egyik tevékenység esetleges vesztesége a másik tevékenység nyeresége terhére nem érvényesíthető, vagyis ily módon a jövedelem nem csökkenthető.
Nem minősül elismert költségnek - ha törvény másként nem rendelkezik - a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben kielégítő termék, szolgáltatás megszerzésére fordított kiadás, vagy olyan vagyontárgy megszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére, felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatos, vagy - ha a törvény kivételt nem említ - akár részben is, a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését célozza.
Fontos említést tenni arról a 2012. évtől bevezetett rendelkezésről, mely szerint, ha valamely ingóingatlan értékesítése az Szja. tv. 3. § 46. pontja szerint gazdasági tevékenységnek minősül, akkor a jövedelem megállapítása az ingó, ingatlan értékesítésre vonatkozó rendelkezések szerint történik, de a jövedelem az összevont adóalap része lesz, amit szükség esetén bruttósítani is kell és az egészségügyi hozzájárulást is meg kell utána fizetni.
Szja. tv. 19. § (1) bekezdés
Az Szja. tv. 3. § 42. pontja alapján költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatásnak az olyan támogatás minősül, amelyet a magánszemély kizárólag a ténylegesen felmerült, igazolt kiadásainak a folyósítóval történő elszámolási kötelezettsége mellett kap.
Az Szja. tv. rendelkezése szerint az egységes területalapú támogatás (a továbbiakban: területalapú támogatás) nem minősül költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatásnak (3. § 28. pont).
I. A támogatások csoportosítása
A támogatások csoportosíthatók a támogatás folyósításának időpontja, vagy a támogatás célja szerint is.A célszerinti támogatások összege az egyéni vállalkozók és a mezőgazdasági őstermelők esetében szolgálhatja a költségek fedezetét, a különböző fejlesztési célokat (beruházásokat), továbbá lehet egységes területalapú (továbbiakban: földalapú) támogatás és lehet egyéb jogcímen folyósított támogatás is (pl. szőlőültetvények kivágására tekintettel vagy mezőgazdasági területek erdősítéséhez nyújtott jövedelmet pótló támogatás, gázolaj jövedéki adójának visszatérítése).
A támogatás folyósításának időpontja szerinti csoportosításnál az utólag vagy az előre folyósított támogatásokat különböztethetjük meg.
1.) A költségek fedezetére és/vagy fejlesztési célból jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján folyósított támogatások
a.) A költségek fedezetére és/ vagy fejlesztési célból - jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján - előre folyósított támogatások
Az előre folyósított támogatás összegéből tételes költségelszámolás esetén az adóévben az az öszszeg minősül bevételnek, amely egyenlő a támogatás felhasználásával teljesített kiadás alapján az adóévben elszámolt költség(ek) - ideértve az értékcsökkenési leírást is - összegével.Amennyiben az előre folyósított támogatás összege költségnek nem minősülő kiadás fedezetére is szolgál, akkor a költségként el nem ismert kiadásokra (személyes vagy családi szükségletre) felhasznált támogatás összege az adóévben megszerzett bevételnek minősül, azaz a támogatás összegéből az adóévben teljesített ilyen kiadásnak megfelelő részt is az adóévben megszerzett bevételnek kell tekinteni.
Abban az esetben, ha a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra előre folyósított, bevételként elszámolt támogatást köteles lesz a magánszemély részben vagy egészben visszafizetni, akkor a már elszámolt bevétel tekintetében az önellenőrzésre irányadó szabályok szerint kell eljárni, amennyiben a támogatás bevételként történő elszámolása a visszafizetés adóévét megelőzi. Ebben az esetben a visszafizetés miatti késedelmi kamat, késedelmi pótlék, vagy más hasonló jogkövetkezmény címén teljesített kiadás sem számolható el költségként, de például az egyéni vállalkozók esetében a késedelmi kamat összege csökkenti az adózás utáni jövedelmet.
b.) A költségek fedezetére és/vagy fejlesztési célból - jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján - utólag (ide sorolható a célszerinti felhasználással egyidejűleg folyósított támogatás összege is) folyósított támogatások
Az utólag folyósított támogatások esetében adózónak - főszabály szerint - az a) pontban foglaltak szerint kell eljárnia, azonban nem kötelező bevételként figyelembe venni a támogatás összegét, ha a cél szerinti felhasználásnak megfelelően teljesített kiadás alapján nem számol el költséget, értékcsökkenési leírást. Amennyiben a támogatás csak részben nyújt fedezetet a kiadásra, a támogatás összegét meghaladó kiadás tekintetében költség, értékcsökkenési leírás elszámolható.c.) A Költségek fedezetére és/ vagy fejlesztési célra (beruházásra) - jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján folyósított támogatások kezelése átalányadózás esetén
Az átalányadózást választó egyéni vállalkozó és mezőgazdasági kistermelő a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján kapott támogatás összegét a tevékenységének bevételei között nem veheti figyelembe, hanem azt önálló tevékenységből származó bevételének kell tekintenie, mellyel szemben a célszerinti kiadások elszámolhatók. Ez azt is jelenti a gyakorlatban, ha e bevételével szemben a költségeit tételesen számolja el, akkor más önálló tevékenységéből származó bevételével szemben is csak a tételes költségelszámolást alkalmazhatja, tehát a 10 százalék elismert költséghányad érvényesítésére nincs mód.Amennyiben a támogatás összegét a célszerinti felhasználással egyidejűleg vagy azt követően utólag kapja a magánszemély, akkor a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatást a jövedelem kiszámításánál nem kell bevételként figyelembe vennie azzal, hogy a támogatás cél szerinti felhasználásának megfelelően teljesített kiadás alapján nem számolható el költség, értékcsökkenési leírás. Amennyiben a támogatás csak részben nyújt fedezetet a kiadásra, a támogatás összegét meghaladó kiadás tekintetében költség, értékcsökkenési leírás nem számolható el, mivel átalányadózás esetén a tevékenységtől függő számított jövedelem már tartalmazza az elismert költséghányadot és átalányadózás esetén az adóévre elismert értékcsökkenési leírást elszámoltnak kell tekinteni.
Tárgyi eszköz beszerzése estén elengedhetetlen annak nyilvántartásba vétele a tárgyi eszköz nyilvántartásban, mivel az átalányadózás megszüntetése esetén előfordulhat, hogy a támogatott tárgyi eszköz nyilvántartás szerinti nettó értékének elszámolására még sor kerül a tételes költségelszámolás során.
Példa:
Beszerzési ár 25 millió Támogatás: 5 millió
Tárgyi eszköznek a nyilvántartás szerinti értéke 20 millió
Értékcsökkenési leírás címén elszámoltnak minősített összeg az adóévre (beszerzési ár 20 százaléka) 5 millió
Tárgyi eszköznek nettó értéke 15 millió
2.) Földalapú támogatás
Egységes területalapú (földalapú) támogatásnak az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlegéből finanszírozott területalapú támogatás és annak nemzeti támogatásból történő kiegészítése minősül azzal, hogy a Szja. tv.alkalmazásában ez a támogatás nem tekinthető a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatásnak, e támogatás összegét a folyósítás évében kell egyéni vállalkozói vagy őstermelői bevételnek tekinteni.A területalapú támogatás folyósítása kötelezettségeket is jelent egyben a magánszemélyre. Amenynyiben a támogatás összegét a magánszemély köteles lenne visszafizetni, akkor a visszafizetés évében kell a bevételét csökkentenie a visszafizetett összeggel.
3.) Egyéb támogatások
E támogatások körébe azokat lehet sorolni, amelyek pl. valamely jövedelmet pótolnak a beruházásra tekintettel. Ilyen eset például erdőtelepítés esetén a jövedelmet pótló támogatás, amelyet a magánszemély az erdő növekedésének ideje alatt kap. (Fontos tudni azt is, hogy mezőgazdasági területek erdősítése esetén földalapú támogatás nem igényelhető.) Ide sorolható a szőlőültetvények kivágására tekintettel folyósított támogatás összege is, melynek nagysága függ a kivágott szőlőültetvény hozamától is. Az egyéb jogcímen kapott támogatás összegét a folyósítás évében kell bevételnek tekinteni.Gyakori kérdés az is, hogy hogyan kell kezelni a gázolaj felhasználásra tekintettel visszatérített jövedéki adó összegét. A mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni jövedékiadó-visszatérítés feltételeiről és szabályairól szóló 341/2007. (XII. 15.) Korm. rendelet alapján a visszaigényelt jövedéki adó visszafizetési kötelezettség nélküli támogatásnak minősül.
Az e jogcímen megszerzett bevételt egyéb támogatás címén megszerzett bevételnek kell tekinteni, vagyis ennek a támogatásnak az összege része az egyéni vállalkozásból és/vagy őstermelésből származó bevételnek.
II. Bevételi értékhatárok változása a támogatások miatt
A támogatások bevételként történő kezelése miatt szükségessé vált az értékhatárok "megemelése" is. Az idevágó rendelkezést a Szja. tv.7.§ (3) bekezdése tartalmazza, mely szerint, amennyiben a Szja. tv. valamely rendelkezését a magánszemély tevékenységéből származó bevételi értékhatártól függően kell vagy lehet alkalmazni, akkor az értékhatár a támogatás összegével megemelkedik, amennyiben a törvény ettől eltérően nem rendelkezik.Az értékhatár - tiltó rendelkezés hiánya miattmegemelkedik akkor is, ha a magánszemély a területalapú támogatás mellett a költségek fedezetére vagy fejlesztési célú illetve egyéb támogatást kapott. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden esetben a támogatások összege nélküli bevételt kell vizsgálni az adózási feltételül megállapított bevételi értékhatároknál.
Értékhatárok emelkedése a gyakorlatban
Mezőgazdasági őstermelők esetében
A mezőgazdasági őstermelők (kistermelők) esetében megemelkedik
- az adómentesnek tekintett 600 000 forintos bevételi értékhatár;- (Ez azt jelenti a gyakorlatban, ha a magánszemély őstermelésből származó bevétele pl. 500 000 forint és a szőlőültetvényének kivágására tekintettel 10 millió forint támogatást kap, akkor nem is kell őstermelői tevékenységére tekintettel bevallást benyújtania, mivel a példabeli esetben az adómentes bevételi értékhatár 10 500 000 forintra megemelkedett.
- a tételes költségelszámolást választó mezőgazdasági kistermelők esetében a 8 millió forint bevételi értékhatár;
-(Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a bizonylat nélkül elszámolható 40 százalék kistermelői költségátalányt a támogatás összegével növelt bevétel alapulvételével kell figyelembe venni.)
- a tételes költségelszámolást választó mezőgazdasági kistermelők esetében az adómentes értékhatárt meghaladó, de 4 millió forintnál nem több őstermelői bevétel a támogatás összegével, amennyiben egyszerűsített nyilatkozattételi jogával kíván élni a kistermelő;
- (Amennyiben például a kistermelő bevétele 3 700 000 forint és az egységes területlapú támogatás összege 600 000 forint, a költségek fedezetére kapott támogatás pedig 400 000 forint, akkor továbbra is élhet nyilatkozattételi jogával az éves adóbevallás benyújtásakor, függetlenül attól, hogy a 4 millió forintos bevételi értékhatárt 700 000 forinttal átlépte.)
- Mindez ugyanakkor azt is jelenti hogy nyilatkozattétel esetén e támogatás összege az egészségügyi hozzájárulás alapját is megemeli.
- a 8 millió forint bevételi értékhatár átalányadózás választása esetén, vagyis amennyiben a kistermelő bevétele e támogatás összege miatt lesz több mint 8 millió forint, akkor az átalányadózásra való jogosultságát az adóévben nem veszíti el.
Közös őstermelői igazolvánnyal rendelkezők vagy családi gazdaságok esetében e szabályok ugyancsak érvényesülnek, mivel változatlan az a szabályozás, hogy a család tagjai önállóan adóznak elosztott bevétel/költség és a választott adózási mód figyelembevételével.
Az egyéni vállalkozók esetében
- vállalkozói személyi jövedelemadó szabályai szerint adózók esetében a földalapú támogatás összege a folyósítás időpontjában minősül bevételnek;
- átalányadózás esetén a földalapú támogatás összege ugyancsak bevételnek minősül, megemelkedik a 15 millió forintos bevételi értékhatár, és attól függően lehet az elismert költséghányadot levonni a bevételből, hogy
= az egyéni vállalkozó kiegészítő tevékenységet folytatónak (nyugdíjasnak) minősül-e vagy sem;
= milyen tevékenységet folytat az egyéni vállalkozó a mezőgazdasági tevékenysége mellett. (Amennyiben nem tekinthető kiegészítő tevékenységet folytatónak és kizárólag mezőgazdasági tevékenységet folytat, akkor az elismert költséghányad 80 százalék.)
III. A támogatásból (is) finanszírozott beruházási költségek elszámolása
A mezőgazdasági őstermelők és az egyéni vállalkozók körében az egyik legtipikusabb költség a tárgyi eszközök beruházási költségének elszámolása. A beruházási költségek egyik forrása számos esetben a támogatás címén kapott összeg. A beruházási költség elszámolását jelentősen befolyásolja, hogy az önálló tevékenységhez használt tárgyi eszközt kizárólag üzleti célból használja-e a magánszemély.Kizárólag üzleti célt azok a tárgyi eszközök szolgálnak, amelyet a magánszemély önálló tevékenységével összefüggésben használ, azokat más célra részben sem használja és az üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják.
Az értékcsökkenési leírás alapja
Az értékcsökkenési leírás alapja a beruházási költség az üzembe helyezésig felmerült kiadások nyilvántartásba vétele alapján. Beruházási költségnek a tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében, az üzembe helyezés napjáig felmerült, költségként elismert és igazolt, a beruházási és felújítási költség-nyilvántartásban feltüntetett kiadás minősül. Ezen belül beruházási költségnek a tárgyi eszközök vásárlása esetén a beszerzési árat, saját előállítás esetén pedig az anyagköltséget és a mások által végzett munka számlával (számlákkal) igazolt összegét kell tekinteni. Épület, építmény beszerzési árának - amennyiben az nem saját kivitelezésben készült - a szerződésben megjelölt összeg számít.Amennyiben a tárgyi eszköz beszerzésével kapcsolatos jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján nyújtott támogatást bevételként kezeli a magánszemély, akkor a támogatásból vásárolt tárgyi eszköz beszerzési ára az üzembe helyezés évétől a támogatás mértékéig egy összegben, a felettes rész értékcsökkenési leírás útján számolható el azzal, hogy ilyen esetben is a teljes beszerzési ár az értékcsökkenési leírás alapja. Egyéni vállalkozók esetében ezt az összeget kell figyelembe venni a kisvállalkozói kedvezmény alapjául szolgáló beszerzési ár megállapításánál.
Például, ha a 4 000 000 forint beszerzési árból a bevételek között is figyelembe vett támogatás összege 1 500 000 forint és a saját forrás pedig 2 500 000 forint a 20 százalék leírási kulcs alá besorolt tárgyi eszköz beszerzése alkalmával, akkor az 1 500 000 forint támogatással szemben ugyanekkora összeg vonható le költségként, tehát a nyilvántartás szerinti nettó érték 2 500 000 forint lesz. Ha a teljes beszerzési ár 4 000 000 forint és a leírási kulcs 20 százalék, akkor az értékcsökkenési leírás összege éves szinten 800 000 forint, melynek elszámolása után a tárgyi eszköz nettó értéke (2 500 000-800 000) 1 700 000 forint azzal, hogy az értékcsökkenési leírás megkezdése évében a tárgyi eszköz december 31-ei nettó értékével az egyéni vállalkozó adózás utáni vállalkozói jövedelme csökkenthető.
Egyéni vállalkozók esetében mód van a tervezett beruházásokra tekintettel fejlesztési tartalék képzésére is. Ez a gyakorlatban az előre hozott értékcsökkenési leírást jelenti. Amennyiben az egyéni vállalkozó támogatást is kap a beruházáshoz, akkor annak összege tovább csökkenti a nyilvántartás szerinti nettó értéket.
Példán bemutatva: a vállalkozói személyi jövedelemadó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozó 25 millió forintért vásárol egy teherautót, a fejlesztési tartalék címén lekötött összeg 10 millió forint, a beruházáshoz kapcsolódó, a bevételek között figyelembe vett támogatás összege pedig 5 millió forint. A példabeli esetben a 25 millió forintot csökkenteni kell a fejlesztési tartalékból felhasznált és a támogatás címén kapott összeggel (10 millió+ 5 millió), amely 15 millió forint, így a maradék összeg (10 millió) számolható el értékcsökkenési leírás címén azzal, hogy az értékcsökkenési leírás alapja továbbra is a 25 millió forint lesz. Ez éves szinten 5 millió forint értékcsökkenési leírást jelent, így a példabeli esetben a fennmaradt összeg 2 év alatt lesz leírható.
Regisztrációs számmal rendelkező őstermelők és családi gazdálkodók esetében nincs mód fejlesztési tartalék képzésére, viszont mód van a beruházási költség egyösszegű elszámolására az üzembe helyezés időpontjában. Amennyiben a tárgyi eszköz beszerzéséhez támogatás is kapcsolódik és a támogatás összegét utólag, az üzembe helyezést követően folyósítják, akkor a beszerzési ár maradéktalan elszámolása miatt a támogatás összegét figyelembe kell venni a bevételek között a folyósítás időpontjában.
A támogatások összegét a magánszemélynek a Szja. tv. 10.§-a alapján nyilván kell tartania. Ez nemcsak az éves Szja bevallás kitöltése miatt szükséges, hanem amiatt is, mert egy esetleges adóellenőrzés keretében a bevételekkel el kell számolni.
Társas vállalkozás alapításához nyújtott támogatás
Amennyiben a támogatást olyan magánszemély kapja, aki gazdasági társasághoz csatlakozik, vagy azt alapít, akkor esetében e támogatás adójogi megítélése változott a 2012. évtől.Az Szja. tv. 7. § (1) bekezdés v) pontjának utolsó fordulata szerint nem minősül bevételnek az az összeg, amelyet a magánszemély ".. gazdasági társaságba történő belépésével, gazdasági társaság alapításával összefüggésben felmerült költségei fedezetére kap, azzal, hogy amennyiben a támogatás összegét a magánszemély gazdasági társaság alapítására fordítja, az a rész nem minősül bevételnek, amelyet ténylegesen is a gazdasági társaság rendelkezésére bocsát), feltéve, hogy a cél szerinti felhasználás révén teljesített kiadás alapján a magánszemély költséget (ideértve az értékcsökkenési leírást is) egyáltalán nem számolt el;"
Ez azt jelenti a gyakorlatban, ha apportként viszi be a társaságba a tárgyi eszközt, akkor az ingó értékesítésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmaznia a magánszemélynek a jövedelemszámítás során, ami viszont már költségelszámolást jelent, ebből pedig az következik, hogy a támogatás címén megszerzett pénz összegét vagyoni hozzájárulásként kell a társaság rendelkezésére bocsátania a társas vállalkozást alapító magánszemélynek.
Birtokfejlesztési hitel kamattámogatása megilleti az örökösöket is. A Ptk. 679. §-ának (1) bekezdése értelmében az öröklés joghatásaként az örökös felel az örökhagyó tartozásaiért, így a kölcsönügyletből származó kötelezettségek is átszállnak rá. Az örököst továbbá megilletik az örökhagyót megillető jogok is, azonban az öröklésnek nincs olyan joghatása, aminek a következtében az örökösnek alanyi joga keletkezne olyan jogosultság megszerzésére is, amelyet az örökhagyó személyes körülményei alapoztak meg. A Ptk. 674. § (1) bekezdése továbbá biztosítja az örökösnek az örökség visszautasításának jogát, különösen mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, hozzá tartozó berendezés, felszerelési tárgy, állatállomány és munkaeszköz öröklése esetén, ha nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel. Az örökös abban az esetben jogosult a kamattámogatás igénybevételére, amennyiben megfelel a birtokfejlesztési hitel kamattámogatásáról szóló 17/2007. (III. 23.) FVM rendelet 3. §-ában foglalt feltételeknek. Az örököstől azonban nem várható el, hogy egyik napról a másikra szakképzettséget szerezzen, ahogy az sem, hogy egy életképes birtokot azért kényszerüljön eladni, mert önhibáján kívül nem juthat hozzá valamely támogatáshoz. A fenti probléma megoldása lehet, ha az örökös a képesítési előírásoknak alkalmazott vagy segítő családtag útján tesz eleget, tekintettel arra, hogy a rendelet kifejezetten nem tiltja ezt a lehetőséget. A támogatás jogszerű igénybevételéhez javasolható, hogy az örökös az általa benyújtandó dokumentumokhoz csatolja a jogutódlást igazoló közjegyzői okirat másolatát.
Az 50/2010 (IV. 27.) FVM rendelet alapján az erdőgazdálkodás szakszerűségének biztosítása érdekében végzett erdészeti szakirányítási tevékenységhez nyújtott támogatás összegét is (4 000 Ft/ha) költségek fedezetére nyújtott támogatásnak tekinteni kell tekinteni, melyet az FVM rendelet alapján előre folyósítanak. Ennek megfelelően az Szja. tv. 19. § (2) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel, a támogatásnak az a része minősül az adóévben megszerzett bevételnek, amely egyenlő a támogatás felhasználásával teljesített kiadás alapján az adóévben e törvény rendelkezései szerint elszámolt költség(ek) - ideértve az értékcsökkenési leírást is - összegével.
Szja. tv. 19. § (2) bekezdés
Amennyiben a támogatás összege költségnek nem minősülő kiadás fedezetére is fordítható, akkor a támogatás összegéből az adóévben teljesített ilyen kiadásnak az összege az adóévben megszerzett bevételnek minősül.
Az Szja. tv. 11. számú melléklet II/2. f) pontja szerint a földterület beszerzési ára a költségek között nem érvényesíthető, ugyanakkor e melléklet II/7. pontja arról rendelkezik, hogy a II/1-5. pontban foglaltaktól függetlenül a támogatás igénybevételével vásárolt tárgyi eszköz beszerzési árának azt a részét, amelyet a támogatás összegéből fedezett a magánszemély, az üzembe helyezés időpontjában értékcsökkenési leírás címén kell elszámolni a költségek között. Ez a szabály vonatkozik tehát az értékcsökkenési leírásból kizárt tárgyi eszközökre is. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, amennyiben a termőföld értékesítésre kerülne, akkor a bevétellel szemben a beszerzési árnak azt a részét érvényesítheti a magánszemély, amelyet az értékesítés időpontjáig a költségei között még nem számolt el.
Amennyiben a mezőgazdasági őstermelő pályázat útján a 30/2000. (III. 10.) Korm. rendelet alapján kibontakozási támogatásban részesül, akkor a kapott összeget a korábban felvett kibontakozási hitel törlesztésére kell fordítania a kiutalást követő 15 napon belül. Az így kapott támogatás az őstermelő bevételeinek a részét képezi. A törlesztő részletek költségként elszámolható kiadásnak minősülhetnek az Szja. tv. 19. § (2) bekezdése alapján. Ugyanis a törvény a jogszabály vagy államközi megállapodás alapján kapott vissza nem térítendő támogatás feltételeit, jogcímét stb. nem korlátozza, ezzel összhangban az őstermelőnek nyújtott támogatás cél szerinti felhasználása, illetve annak elszámolása nem korlátozható. Ezért tartalmazza csupán azt a szabályt az Szja. tv. 19. § (2) bekezdése, hogy a bevételként elszámolt támogatásnak a célja teljesítésével összefüggésben felmerült kiadás elszámolható költségként.
A fiatal mezőgazdasági termelők jövedelempótló támogatását a 113/2009. (VIII. 29.) FVM rendelet szabályozza azzal, hogy a támogatás összege költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatásnak minősül. Mivel ezt a támogatást a termelő nem utólag, hanem előre kapja, elszámolására az Szja. tv. 19. § -át kell alkalmazni.
A támogatás célja a fiatal mezőgazdasági termelők által létesített üzemek kialakításának és a hoszszú távú megélhetésük biztosításának segítése. Ennek érdekében a támogatási összeg 90 százaléka kerül előzetesen kifizetésre. Bár a rendelet kifejezett tételes elszámolási kötelezettséget nem határoz meg a termelők számára a támogatás összegéről, ugyanakkor az üzleti terv szerinti vállalásokat az abban foglalt ütemezésnek megfelelően kell teljesíteni, így az üzem méretét az üzleti tervben foglalt méretre kell növelni és fenntartani a működtetési időszak végéig, illetve a működéssel kapcsolatos bizonylatokat meg kell őrizni, amelyeket a MVH ellenőrizhet. A rendelet 9. §-a szerint a negyedik évre vállalt mérettől való eltérés esetén utóbb visszafizetési kötelezettség is keletkezik (jogosulatlanul igénybe vett támogatás). A támogatás összegét tehát abban az esetben vissza kell fizetnie a termelőnek, ha azt nem használja fel a rendelet előírásainak megfelelően, azaz igazolni kell a megvalósított üzemméretet, következésképpen a költségek felhasználását is.
A támogatás összege tehát az Szja. tv. 19. §-ának (2) bekezdése alapján főszabályként nem minősül egy összegben bevételnek a termelőnél, csak a bevétel (támogatás) azon része, amennyi költséget a támogatás felhasználásával teljesített a termelő az adott adóévben.
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (továbbiakban: Flt.) 17. §-a alapján vállalkozóvá válási támogatás nyújtható annak
- az álláskeresőnek, valamint
- rehabilitációs ellátásban részesülő személynek,
aki munkaviszonyon kívüli tevékenységgel gondoskodik önmaga foglalkoztatásáról, ideértve azt is, aki vállalkozást indít, vagy vállalkozáshoz csatlakozik. A foglalkoztatást elősegítő támogatásokról, valamint a Munkaerőpiaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtható támogatásról szóló 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet (továbbiakban: MüM rendelet) 10. §-a rendelkezik a támogatás nyújtásának részletes feltételeiről.
A MüM rendelet 10. §-ában foglaltak szerint az Flt. 17. §-a alapján annak részére, akit a munkaügyi központ legalább három hónapja álláskeresőként nyilvántart, vagy aki rehabilitációs járadékban részesül, és aki önmaga foglalkoztatását egyéni vállalkozás keretében, gazdasági társaság - a társaság tevékenységében személyesen közreműködő tagjaként, az Szja. tv. 3. § 18. pontjában meghatározott mezőgazdasági őstermelőként oldja meg, a következő támogatások nyújthatók:
a) 3 millió Ft-ig terjedő tőkejuttatás visszatérítendő vagy vissza nem térítendő formában, és
b) legfeljebb hat hónap időtartamra, havonta a kötelező legkisebb munkabér összegéig terjedő támogatás,
c) a vállalkozói tevékenység folytatásához és megkezdéséhez szükséges szaktanácsadás költségeinek támogatása azzal, hogy az a)-b) pontok szerinti támogatások pályázat alapján együttesen és különkülön is nyújthatók.
A MüM rendelet 10. § (7) bekezdésében foglaltak szerint a támogatásban részesülő a vállalkozás vagy mezőgazdasági őstermelői tevékenység megszűnését köteles öt napon belül a munkaügyi központnak bejelenteni.
A támogatás szempontjából elszámolható költségnek minősül a MüM rendelet 27. § (1) bekezdésének u) pontjában foglaltak szerint a támogatás alapjának meghatározásakor figyelembe vett, a támogatás tárgyával összefüggésben közvetlenül felmerült vagy ahhoz közvetett módon hozzárendelhető költségek, ráfordítások és beszerzett eszközök bekerülési értéke, amelyek finanszírozására a támogatás felhasználható. Mindebből az következik, hogy a támogatás összege az Szja. tv. rendelkezései szerint elismert költségekre fordítható annak célja szerint.
Szja. tv. 19. § (3) bekezdés
Előfordulhat, hogy adózó az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi LXIII. törvény (továbbiakban: Eva tv.) hatálya alá tartozott a támogatás összegének felvételékor és adózónak a támogatás visszafizetési kötelezettsége abban az időszakban keletkezett, amikor visszatért az Szja. tv. hatálya alá. Kérdésként merülhet fel, hogy a visszafizetett támogatás összege a költségei között elszámolható-e? Az Szja tv hatálya alatt felvett támogatás visszafizetése esetén az Szja. tv. önellenőrzésről rendelkezik, de mivel jelen esetben eva hatálya alatt történt annak folyósítása, így csak a költségelszámolás jöhet szóba a támogatás visszafizetésének évében.
Szja. tv. 19. § (4) bekezdés
Amennyiben a magánszemély a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra előre folyósított támogatás összegét annak jogszabályban meghatározott célja szerint a megadott határidőig nem használta fel, a támogatás fel nem használt része annak az évnek az utolsó napján minősül bevételnek, amikor a felhasználásra jogszabály szerint nyitva álló határidő lejár, ilyen határidő hiányában a folyósítás évét követő negyedik adóév utolsó napján. Ezt a rendelkezést - átmeneti rendelkezés hiányában - 2012. január elsejét megelőzően folyósított támogatásokra is alkalmazni kell.
Szja. tv. 20. §
Az Szja. tv. 20. §-ában foglaltak azt jelentik, hogy az erdő véghasználattal érintett fakitermelésből és a lábon álló faállomány értékesítéséből származó bevételt akkor lehet őstermelői bevételnek tekinteni, ha a magánszemély a saját tulajdonú földterületén folytat erdőgazdálkodást és természetesen van őstermelői igazolványa, vagy családi gazdálkodóként vették nyilvántartásba és a jövedelemszámításra nem választotta az átalányadózást.
Szja. tv. 21. §
A bevételt csökkentő kedvezményeket azok a családi gazdaságok is érvényesíthetik az őstermelésből származó jövedelem megállapítása során, amelyek családi gazdaságként történő nyilvántartásba vétele egyéni vállalkozói jogállásra tekintettel történt.
Szja. tv. 22. § (1)-(2) bekezdés
A bevételek számbavétele - a pénzforgalmi szemléletre is figyelemmel - az Szja. tv. 2. számú mellékletében foglaltak, valamint a támogatásokra vonatkozó - az Szja. tv. 19. és a 20. §-aiban is ismertetett - rendelkezések szerint történhet.
A továbbiakban az őstermelésből származó elhatárolt veszteség nélkül megállapított tárgyévi jövedelem (a bevételnek a bevételt csökkentő tételek és a tárgyévi költséget meghaladó része) 50 százalékáig érvényesíthető az előző évről áthozott veszteség összege. Az elhatárolt veszteséget a mezőgazdasági őstermelő bármely későbbi adóév (de legkésőbb az őstermelői tevékenység megszüntetésének adóéve) őstermelői tevékenységéből származó jövedelmével (ideértve az önellenőrzés, adóellenőrzés során feltárt jövedelmet is) szemben, döntése szerinti megosztásban számolhatja el.
A 2003. december ...-éig keletkezett, az őstermelői jövedelemmel szemben még nem érvényesített elhatárolt veszteség a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint számolható el. Ez azt jelenti, hogy 2003. december ...-éig a korlátlan és korlátozott időtartamra elhatárolható veszteség összege között különbséget kellett tenni, és amíg a korlátlan ideig elhatárolható veszteség összege nem fogyott el, addig a korlátozott ideig elhatárolható veszteség összegének elszámolására a jövedelemmel szemben nem volt mód.
Ebből következik, hogy a 2003. december -éig keletkezett korlátolt ideig elszámolható veszteség összege már nem érvényesíthető az idő múlása miatt a tárgyévi jövedelemmel szemben.
Szja. tv. 22. § (3) bekezdés
A családi gazdaság tagjainak is a közös őstermelőkre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni az adóköteles jövedelem megállapításakor. A gazdálkodó család tagjai azonban a tételes költségelszámolás során az őstermelői tevékenységből származó jövedelmüket csökkenthetik annak a veszteségnek az összegével, amelyet őstermelőként a családi gazdaság nyilvántartásba vétele előtt határoltak el. Ez a veszteség a családtagok között nem osztható meg, így adott esetben a családtagok nem azonos nagyságú jövedelem után fognak adózni. E szabály vonatkozik azokra is, akik a tevékenységüket közös őstermelői igazolvány alapján folytatják.
Szja. tv. 22. § (4) bekezdés
Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy az őstermelőnek nem kell az adóhatóságtól engedélyt kérnie a veszteség továbbviteléhez, amennyiben az a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének betartásával keletkezett.
Szja. tv. 22. § (5) bekezdés
A 2012. évben keletkezett veszteség összege visszamenőleg a 2011. és a 2010. évekre - a bevallott, illetve az önellenőrzés vagy adóellenőrzés során feltárt jövedelemmel szemben - is elszámolható korlátozottan, amennyiben ezekben az években adózónak származott összevonandó jövedelme az őstermelői tevékenységéből. A veszteség visszamenőleges elszámolása esetén a 2010. és/vagy 2011. években bevallott őstermelői tevékenységből származó jövedelmet önellenőrzéssel kell helyesbíteni. (Ebben az esetben az önellenőrzés évére rendszeresített ’53-as nyomtatványt kell kitölteni.) Az elhatárolt veszteség elszámolásánál mindig a keletkezésük sorrendjét kell követni. A veszteség viszszamenőleges elszámolása esetén annak fennmaradó része a későbbiekben elszámolható lesz az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint.
Szja. tv. 22. § (6) bekezdés
Aki tételes költségelszámolást alkalmaz és az adóévben bevételként elszámolt jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján kapott támogatás összegével csökkentett éves bevétele nem több 8 millió forintnál, az a bevallásában a kistermelői költségátalányt is érvényesítheti. Kistermelői költségátalány címén - az igazolt költségeken felül - a bevételt csökkentő tételek figyelembevételével megállapított bevétel 40 százaléka számolható el igazolás nélkül költségként. Aki kistermelői költségátalányt számol el, az tárgyévi veszteséget nem határolhat el a későbbi évekre.
Szja. tv. 22. § (7) bekezdés a) pont
Amennyiben a mezőgazdasági őstermelő egyéni vállalkozói tevékenységet is folytat, akkor a két tevékenység folytatása érdekében felmerült költségeket elkülönítve kell nyilvántartania.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az értékesítési betétlapon, vagy az Szja. tv. 5. számú melléklet rendelkezései szerint előírt alapnyilvántartásba kell bejegyezni bevétel címén azt az összeget, ami egyben az egyéni vállalkozásban költségnek is minősül.
Szja. tv. 22. § (7) bekezdés b)-d) pont
Családi gazdaság esetén a gazdálkodó család tagja lehet a családi gazdálkodó házastársa, élettársa, kiskorú gyermeke, unokája, valamint a gazdálkodó család tagjaként bejelentkezett nagykorú gyermeke (ideértve az örökbe fogadott, a mostoha és a nevelt gyermeket is) vagy szülője, testvére. Nem lehet a családi gazdaság tagja többek között a családi gazdálkodó házastársának vagy élettársának a szülője, a nagykorú gyermekének a házastársa.
Abban az esetben, ha a családi gazdálkodó, illetőleg a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtag a családi gazdaságban folytatható kiegészítő tevékenységét önálló tevékenység keretében folytatja, akkor a 10 százalék vélelmezett költséghányad vagy tételes költségelszámolás alkalmazásával állapíthatja meg a jövedelmét azzal, hogy figyelemmel kell lennie arra is, hogy az őstermelésből származó jövedelmét milyen módszerrel állapítja meg. Amennyiben a tételes költségelszámolás módszerét választja (ide tartozik az egyszerűsített bevallási nyilatkozattétel is), akkor a kiegészítő tevékenységből származó bevételével szemben a költségek csak tételesen számolhatók el.
Azokat a költségeket, amelyek mindkét tevékenységgel összefüggenek, a bevételek arányában kell megosztani, kivéve, ha a törvény másként rendelkezik.
A kétféle tevékenységhez használt tárgyi eszközöknél (nem anyagi javaknál) viszont választania kell adózónak, hogy azok beszerzési árát és az üzemeltetésükkel kapcsolatos kiadásokat melyik tevékenység bevételével szemben számolja el, mert ezek a költségek (az értékcsökkenés a teljes leírásig) nem oszthatók meg a tevékenységek bevételei között.
Költségként számolhatók el az őstermelői tevékenységhez használt járművek üzemeltetésével kapcsolatos kiadások is. A költségelszámolás alapja az útnyilvántartás, kivéve, ha adózó havi 500 kilométert számol el a saját tulajdonúnak minősülő személygépkocsi után, mivel ebben az esetben nem kell útnyilvántartást vezetni és cégautó adót sem kell fizetni.
Szja. tv. 23. §
Ha az adóévben bevételként elszámolt jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján kapott támogatás összegével csökkentett mezőgazdasági őstermelésből származó éves bevétele a magánszemélynek nem több 600 ezer forintnál, akkor az őstermelői tevékenységből származó bevételének a teljes összege adómentes. Ezt az adómentes bevételét nem kell bevallania még akkor sem, ha más egyéb jövedelme miatt adóbevallás benyújtására kötelezett. Ez a szabály vonatkozik az átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági kistermelőre is.
A nem önálló tevékenységből származó jövedelem
Szja. tv. 24. §Munkaviszony
Munkaviszonyban folytatott tevékenység minden olyan tevékenység, amelyet az Art. 178. § 22. pontjában meghatározott munkaviszony keretében folytat a magánszemély. Az említett értelmező rendelkezés szerint munkaviszonynak kell tekinteni az Mt. szerinti munkaviszonyt (ideértve a távmunkára kötött munkaviszonyt is), valamint minden olyan munkavégzésre létesített jogviszonyt, amelyre külön törvény szerint az Mt. rendelkezéseit is alkalmazni kell, továbbá azokat a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyokat is, amelyekre a külön törvények rendelkezéseit kell alkalmazni. A Magyar Honvédség, a fegyveres testületek és rendészeti szervek hivatásos és szerződéses állományú tagját, valamint az egyházi személyt is munkaviszonyban állónak kell tekinteni.E rendelkezés alapján a köztisztviselői, a kormánytisztviselői, a közfoglalkoztatási valamint a közalkalmazotti jogviszony is munkaviszonynak minősül az adóztatás szempontjából, mivel az Mt. egyes rendelkezéseit e jogviszonyok vonatkozásában is alkalmazni kell. Munkaviszonyban állónak kell tekinteni továbbá a bedolgozói jogviszonyt létesítő személyt, az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott személyt, az erre vonatkozó jogszabály szerint foglalkoztatott ösztöndíjast és a felsőoktatási intézmény hallgatói munkaszerződés alapján munkát végző hallgatóját is.
Távmunka
A távmunkára vonatkozó speciális munkajogi kérdéseket a jelenleg hatályos Mt. 192/C-193/A. §-a szabályozza. A 2012. július 1-jétől hatályba lépő új Mt. (2012. évi I. törvény) is rendelkezik a távmunkáról.Távmunkát végző munkavállalónak minősül a munkáltató működési körébe tartozó tevékenységet rendszeresen az általa választott, a munkáltató székhelyétől, telephelyétől elkülönült helyen, információtechnológiai és informatikai eszközzel végző és a munkavégzés eredményét elektronikus eszközzel továbbító munkavállaló.
Egyszerűsített foglalkoztatás
Egyszerűsített foglalkoztatásra a 2010. évi LXXV. törvényben (továbbiakban: Efo tv.) meghatározott feltételekkel létesíthető munkaviszony. Ennek megfelelően ilyen jogviszony a felek szóbeli megállapodása alapján, a munkáltató bejelentési kötelezettségének teljesítésével keletkezik.Ha a munkavállaló azt kéri, illetve a jogszabály alapján nem elektronikus úton bevallásra kötelezett munkáltató választása szerint, az egyszerűsített foglalkoztatás céljából munkaviszonyt a törvény melléklete szerinti szerződés megkötésével kell létesíteni, és azt legkésőbb a munka megkezdéséig írásba kell foglalni. Az Efo tv. mellékletében szereplő formaszerződés a NAV honlapjáról a "Letöltések>Adatlapok, igazolások, meghatalmazás minták" elérési útvonalon letölthető. Fontos megjegyezni, hogy a szerződés megkötésével nem mentesül a munkáltató a bejelentési kötelezettsége alól.
Az egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatott magánszemélynek személyi jövedelemadó-bevallást kell benyújtania akkor, ha az e tevékenységből származó jövedelme az adóévben meghaladja a 840 ezer forintot, vagy ha az egyszerűsített foglalkoztatásból származó jövedelme mellett más, adóbevallási kötelezettség alá eső jövedelmet is szerzett.
Az Efo tv.-ben nem szabályozott adózást érintő kérdésekben az Art rendelkezéseit kell alkalmazni. Így tehát az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott magánszemély számára a munkáltató olyan bizonylatot köteles kiállítani és a kifizetéskor átadni, amelyből kitűnik a magánszemély bevételének teljes összege és jogcíme. Ugyanakkor nem kell alkalmazni az Art. 46. §-ának azon előírását, hogy a munkáltató az elszámolási évet követő év január -éig összesített igazolást ad a magánszemélynek.
Személyes közreműködés
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) - közkereseti társaságokra, betéti társaságokra vonatkozó - 91. § (1) bekezdése határozza meg a gazdasági jog szempontjából a személyes közreműködés fogalmát. E szakasz szerint "a társaság bármely tagja a társasági szerződés rendelkezése vagy a többi taggal való külön megállapodás alapján személyesen közreműködhet a társaság tevékenységében". Ettől eltérően, a Gt. korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó szabályozása nem alkalmazza a személyes közreműködés kifejezést. Ugyanakkor a 119. § (1) bekezdése szerint "a tagok által - nem választott tisztségviselőként - végzett személyes munkavégzés mellékszolgáltatásnak is minősülhet, ha nem munkaviszonyon vagy polgári jogviszonyon alapul".Az Szja. tv. szerint a társas vállalkozás fogalmába a gazdasági társaságokon kívül más szervezeti formák is beletartoznak. A társas vállalkozás tagjának személyes közreműködése, mint jövedelemszerzési jogcím, a gazdasági társaság tagja esetében egybeeshet ugyan a Gt. egyes rendelkezéseiben említett személyes közreműködéssel, személyes munkavégzéssel, azonban a személyes közreműködés fogalmát az érintettek teljes körére kiterjedően a személyi jövedelemadó szempontjából önállóan szükséges értelmezni.
A vonatkozó rendelkezések szövegkörnyezetében a kifejezés általános jelentéstartalma szerint a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése, mint nem önálló tevékenység a tagi jogviszonyon alapuló, egyéni feladatokat ellátó, gazdasági eredménnyel járó részvételt jelent a társas vállalkozás tevékenységében. Ez kizárásos módon is meghatározható a tag és a társas vállalkozás között fennálló okiratokkal (létesítő okirat, szerződés, megállapodás stb.) igazolható jogviszony(ok) alapján. Ha például a tag a társasággal munkaviszonyban, megbízási, vállalkozási szerződéses jogviszonyban áll, a személyes közreműködés (munkavégzés) nem vonatkozik azon tevékenységére, amelyet a szerződése szerinti jogviszonyban lát el.
Azonban a tag tevékenységének lényeges tartalmi elemeiből megállapítható tényállás alapján az előzőektől függetlenül is megvalósulhat személyes közreműködés.
Vezető tisztségviselő
A Gt. alapján az alapítóknak már a társasági szerződésben ki kell jelölniük az alapításkor a vezető tisztségviselőket. Ezt követően főszabályként a vezető tisztségviselőket a társaság legfőbb szerve választja, kivéve, ha a Gt. az egyes gazdasági társasági formákra vonatkozóan eltérő rendelkezést tartalmaz (pl. a taggyűlés az ügyvezető választásának jogkörét a felügyelőbizottságra ruházhatja át).A Gt. 22. § (2) bekezdése szerint a vezető tisztségviselőt e minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre - a törvényben meghatározott eltérésekkel a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályait (társasági jogi jogviszony) vagy a munkaviszonyra irányadó szabályokat kell alkalmazni.
A gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége nem önálló tevékenységnek minősül abban az esetben is, ha a Gt.-ben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó rendelkezései az irányadóak.
Amennyiben a vezető tisztségviselő e tevékenységét munkaviszony keretében látja el, akkor az Szja. tv. szempontjából a vezető tisztségviselő díjazására a munkaviszonyból származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ebből következően a munkavállalóra vonatkozó szabályok
szerint részesülhet minden olyan adómentes vagy a munkáltatónál adóköteles juttatásban, amelynek biztosítását lehetővé teszi az Szja. tv. a munkáltató számára.
Választott tisztségviselő
Választott tisztségviselőnek minősül a társasházi közös képviselő is, akit a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 28. § (1) bekezdésének d) pontja alapján a társasház közösség közös ügyeinek az intézésére választanak meg. A választott tisztségviselő tevékenysége gyakran a Ptk. szerinti megbízáson alapul. Ettől függetlenül a közös képviselői tevékenységre tekintettel megszerzett bevételből (tiszteletdíjból) a jövedelmet a nem önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a 10 százalékos költséghányadot nem lehet elszámolni a jövedelem megállapítása során.Segítő családtag
Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 16. § (1) bekezdése szerint az egyéni vállalkozó közreműködőként segítő családtagot is foglalkoztathat, de a jogszabály a segítő családtag foglalkoztatásának kereteit nem határozza meg.2012. január 1-jétől fontos változást jelent, hogy a társadalombiztosítás szempontjából a segítő családtag, mint önálló foglalkoztatási kategória megszűnt, az erre vonatkozó szabályok hatályon kívül kerültek. A segítő családtagként korábban bejelentett magánszemélyek jogviszonyát 2011. december 31. nappal le kellett zárni. 2012. évtől, ha közeli hozzátartozót alkalmaznak a vállalkozásban, a bejelentési és járulékfizetési kötelezettség attól függ, hogy milyen jogviszonyban (pl. egyszerűsített foglalkoztatás, munkaviszony, megbízásos jogviszony) történik a foglalkoztatás. Ugyanakkor az Szja. tv. szabályai nem változtak. Továbbra is nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek kell tekinteni a segítő családtagnak kifizetett díjazást, ha például a vállalkozó (őstermelő) nem köt munkaszerződést a vállalkozásban közreműködő házastársával, illetve nem egyszerűsített foglakoztatás keretében történik a foglalkoztatása. A személyi jövedelemadó szempontjából változatlanul elismert költség az őstermelő, egyéni vállalkozó által foglalkoztatott családtag munkadíja és annak közterhe (szocho) akkor is, ha a foglalkoztatás nem az említett jogviszonyok valamelyikén alapul.
Szja. tv. 25. § (1) bekezdés
Nem pénzben kapott bevétel
A nem önálló tevékenységből származó bevétel részét képezi a természetben megszerzett adóköteles bevétel is, ha az nem minősül az Szja. tv. 70. §-a szerinti egyéb vagy a 71. §-a szerinti béren kívüli juttatásnak.Gyakori eset, hogy egy cég tárgyjutalomban részesíti az általa előállított termékeket értékesítő üzletlánc azon munkavállalóját, aki a legtöbb terméket értékesíti. Ebben az esetben a munkavállaló által megszerzett tárgyjutalom szokásos piaci értéke szintén nem önálló tevékenységből, ezen belül munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül, mivel azt a magánszemély a tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel szerzi meg.
A hallgatói munkadíjban részesülő magánszemély jövedelme
A Felsőokt tv. 46. § (5) bekezdése alapján a hallgató joga, hogy a felsőoktatási intézményben, illetve a felsőoktatási intézmény által létrehozott vagy támogatott gazdasági társaság részére munkát végezzen, és ennek fejében hallgatói munkadíjban részesüljön. Ugyanezen szakasz (10) bekezdése szerint "A hallgató hallgatói munkadíj ellenében akkor végezhet munkát, ha hallgatói munkaszerződést kötöttek vele. A hallgatói munkaszerződés alapján munkát végző hallgató foglalkoztatására a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Munka Törvénykönyve) rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell".Miután a hallgatói munkadíj ellenében csak akkor végezhető munka, ha a hallgatóval az egyetem, a főiskola vagy más szervezet hallgatói munkaszerződést köt, amelyre az Mt. szabályai irányadóak, így a hallgatói munkadíjban részesülő személyt munkaviszonyban állónak kell tekinteni. Ebből következően a hallgatói munkadíj címén megszerzett bevétel bérjövedelemként adóköteles.
Előzőekből következik az is, hogy a hallgatói munkadíjban részesülő hallgató munkavállalónak minősül, így részesülhet az Szja. tv. 70-71. §-ában felsorolt juttatásokban.
Ösztöndíjas foglalkoztatott jövedelme
A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény 9. § (4) bekezdése alapján az ösztöndíjas foglalkoztatott - aki felsőfokú végzettséggel rendelkező pályakezdő lehet - ösztöndíj ellenében köteles a foglalkoztató által kiadott feladatokat a foglalkoztató utasításai alapján ellátni. Ugyanezen jogszabály 15. § (1) bekezdése terjedelmesen sorolja fel az Mt. azon szakaszait, amelyeket az ösztöndíjas foglalkoztatás során alkalmazni kell.Tekintve, hogy az ösztöndíjas foglalkoztatás munkavégzésre irányuló olyan jogviszony, amelyre az Mt. legfontosabb szabályait alkalmazni kell, így az adótörvények alkalmazásában az ösztöndíjas foglalkoztatás munkaviszonynak, az ösztöndíjas foglalkoztatott pedig munkavállalónak minősül.
Az ösztöndíjas foglalkoztatott havi ösztöndíjából a minimálbérig terjedő összeg az Szja. tv. 1. számú mellékletének 4. 15. pontja alapján adómentesnek minősül, míg az ezt meghaladó rész bérjövedelem.
Természetesen az ösztöndíjas foglalkoztatott is részesülhet az Szja. tv. 70-71. §-ában felsorolt juttatásokban.
Szja. tv. 25. § (2)-(4) bekezdés
A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) hatálya kiterjed valamennyi munkáltatóra, és a velük munkaviszonyban, közalkalmazotti, illetve közszolgálati, kormánytisztviselői stb. jogviszonyban álló személyekre, valamint a bírák, ügyészek, igazságügyi alkalmazottak és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjaira. Az említett Korm. rendelet 2010. május 1-én lépett hatályba.
A személyi jövedelemadó szempontjából lényeges körülmény, hogy a Korm. rendelet alkalmazásában mi minősül munkába járásnak. Ugyanis az Szja. tv. munkába járásra vonatkozó rendelkezése szerint kizárólag a Korm. rendeletben meghatározott munkába járás költségeinek megtérítése mentesül az adókötelezettség alól. A Korm. rendeletet megkülönbözteti a napi - ezen belül a közigazgatási határon kívülről történő, valamint a közigazgatási határon belüli munkába járást -, valamint a hazautazást. A fogalmi meghatározás szerint munkába járásnak minősül
- a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás, továbbá
- a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét - annak földrajzi elhelyezkedése miatt - sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni.
- a munkavállaló tartózkodási helyéről - a munkavégzés rendjétől függően - legfeljebb hetente egyszer a lakóhelyére történő oda-visszautazás (hazautazás).
(Az Szja. tv. 25. § (2) bekezdésének ba) alpontjából 2011-ben kikerült a hétvégi kifejezés, így már nem kizárólag a szombaton és vasárnap történő hazautazás esetén van lehetőség az utazási költségek adómentes megtérítésére.)
A Korm. rendelet értelmében a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló munkába járását szolgáló teljes árú, valamint a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló kormányrendelet szerinti utazási kedvezménnyel megváltott, illetve az üzletpolitikai kedvezménnyel csökkentett árú bérlet vagy menetjegy árának 86 százalékát, ha a munkavállaló belföldi vagy határon átmenő országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán, helyközi (távolsági) autóbuszjáraton, elővárosi buszon, HÉV-en, vagy menetrend szerint közlekedő hajón, kompon, vagy réven utazik a munkavégzés helyére, továbbá, ha hazautazás céljából légi közlekedési járművet vesz igénybe.
A Korm. rendelet a korábbival ellentétben nem tesz különbséget vasúton, vagy buszon történő munkába járás költségtérítése között azon szempontból, hogy a bérlet, jegy árát milyen százalékban rendeli megtéríteni. A munkáltató által fizetett napi munkába járással kapcsolatos költségtérítés ugyanis a bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás ellenében egyaránt azok árának legalább 86%a. Itt kell megjegyezni, hogy az Szja. tv. erre vonatkozó rendelkezése értelmében akkor sem keletkezik adóköteles bevétel, ha a munkáltató a munkába járáshoz használt bérlet vagy jegy árát teljes egészében megtéríti.
Hazautazás esetén ugyancsak a jegy árának 86 százalékát kell a munkáltatónak megtérítenie. A hazautazás címén kifizetett adómentes összeg azonban nem haladhatja meg havonta az előző évben irányadó összegnek a Központi Statisztikai Hivatal által a megelőző évre megállapított és közzétett éves átlagos fogyasztói árnövekedés mértékével növelt összeget, amelyet minden évben köteles a foglalkoztatáspolitikáért felelő miniszter közzétenni. Ez az összeg 2012-ben 32 700 forint.
Munkába járás megtérítése részmunkaidő esetén
A költségtérítés szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a munkavállaló milyen típusú munkaszerződéssel rendelkezik, például részmunkaidőben foglalkoztatott-e, mint ahogyan annak sincs jelentősége, hogy az ideiglenes lakóhelyet a munkáltató finanszírozza, vagy maga a munkavállaló, vagy esetleg egy harmadik személy.Kifizethető-e adómentesen a 9 Ft/km-es térítés, ha a munkahely tömegközlekedéssel is megközelíthető?
A Korm. rendelet meghatározza azokat az eseteket, amikor a munkáltató a munkába járás költségét köteles az Szja. tv. 25. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott mértékkel megtéríteni.Ezek az esetek a következők:
- a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés, - azaz a munkavállaló olyan helyen dolgozik, ahová sem busz, sem vonat nem jár;
- a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést; Hosszú várakozásnak minősül az az időtartam, amely a munkavállaló személyi, családi vagy egyéb körülményeire tekintettel aránytalanul hosszú, és amely az út megtételéhez szükséges időt meghaladja. Tehát, ha valakinek két órát kell várnia egy olyan távolsági buszra, amelynek menetideje 50 perc akkor az megfelel a hosszú várakozás jogszabályi feltételének.
- ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, vagy súlyos fogyatékosság miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni.
Gyakran felmerülő kérdés, hogy kifizethető-e adómentesen a 9 Ft/km-es költségtérítés, ha a munkába járás körülményei nem felelnek meg a Korm. rendelet 4. §-ban előírt feltételeknek. A hivatkozott rendelkezés azokat az eseteket sorolja fel, amikor a munkáltató köteles a munkába járás költségtérítéseként a kilométerenkénti 9 forint fizetésére. Ugyanakkor nem zárja ki, hogy a munkáltató más - munkába járásnak minősülő - esetekben is alkalmazza az Szja. tv. 25. § (2) bekezdés b) pontjának rendelkezését anélkül, hogy vizsgálná a munkahelyre való eljutás konkrét körülményeit. Ettől függetlenül a munkáltató nem tekinthet el a Korm. rendeletben előírt kötelezettségeitől. Így nem teheti meg, hogy 9 forintos költségtérítést fizet, ha a munkavállaló leadja a munkába járáshoz használt bérletét.
Átutazás céljából vásárolt helyi bérlet megtérítése
A munkába járás fogalmába beletartozik a helyi közösségi közlekedéssel történő átutazás is. Például, ha egy munkavállaló Dunakesziről Érdre jár dolgozni, akkor a Dunakeszi-Budapest és Budapest-Érd viszonylatokban megvásárolt vonat vagy helyközi autóbusz bérleteken kívül budapesti helyi (BKV) bérletet is kell vásárolnia. Ilyen esetben a budapesti átutazáshoz használt helyi bérlet megtérítése a munkába járásra vonatkozó rendelkezések értelmében nem számít bevételnek. Más egyéb esetekben a helyi bérlet juttatása az Szja. tv. 70. § hatálya alá tartozó béren kívüli juttatásnak minősül.A törvényben meghatározott mértéket meghaladó költségtérítés adókötelezettsége
Amennyiben a jövedelem kiszámításánál figyelmen kívül hagyható költségtérítésen felül fizet a munkáltató ilyen címen juttatást, akkor a felettes rész a magánszemély munkaviszonyból származó jövedelmének minősül.Munkába járás megtérítése változó munkarend esetén
A jövedelem kiszámításánál figyelmen kívül hagyható munkába járással kapcsolatos költségtérítést illetően vagylagos szabályt határoz meg a törvény. Ezért a személyi jövedelemadó szempontjából nem kifogásolható, ha a munkáltató a változó munkarendben foglalkoztatott munkavállalók esetében az utazási jegy ellenértékét téríti meg azokra a napokra, amikor a munkavállaló közösségi közlekedéssel jár munkába, a többi munkában töltött napra pedig a 9 Ft/km-es mértékkel meghatározott összeget fizeti ki.A vonatkozó törvényi rendelkezés vagylagosságából következik azonban az is, hogy ugyanazokra a napokra vonatkozóan nem adható adómentesen a kétféle térítés még akkor sem, ha a körülmények egyébként ezt indokolttá tennék. Így tehát a jövedelem kiszámításánál figyelmen kívül hagyható munkába járással kapcsolatos költségtérítésként vagy az utazási jegy, bérlet árát meg nem haladó összeget, vagy pedig a 9 Ft/km-es térítést lehet kifizetni ugyanarra a munkanapra. Az Szja. tv. nem tartalmaz előírást arra vonatkozóan, hogy melyik térítési mód élvez elsőbbséget a másikkal szemben. Így, ha a munkáltató ugyanarra a munkanapra vonatkozóan kétféle térítést fizet (pl., ha a munkahelyre történő utazást jegy ellenében, a hazautazást pedig a 9 Ft/km-es szabállyal téríti meg), akkor célszerű megállapodnia a munkavállalóval arról, hogy melyik térítést tekintik adókötelesnek. Az Szja törvény 25. § (2) bekezdésének hatálya alá nem tartozó költségtérítés a magánszemély munkaviszonyból származó jövedelmeként adóköteles.
Chip-kártyás rendszer
Ha a munkába járást biztosító hagyományos papír alapú bérletet, jegyet a közlekedési szolgáltató egy chip-kártyás rendszerrel váltja fel, akkor azzal a feltétellel lehet az Szja. tv. ide vonatkozó szabályait alkalmazni, ha a közlekedési szolgáltató az adott munkavállalóval szerződést köt. A szerződésben rögzíteni kell az összes olyan adatot (a munkavállaló neve, az útvonal, ahol a kártya használható), amely a költségtérítéshez szükséges. Amennyiben a munkavállaló jogosult a munkába járással kapcsolatos költségeinek a megtérítésére, akkor a szerződés megőrzése mellett a chip-kártya feltöltésekor a munkáltató nevére kiállított számlák alapján a magánszemély részére a "bérlet" árának (a feltöltési értéknek) a megtérítése címén kifizetett összeget a jövedelemszámítás során nem kell figyelembe venni.Kedvezménnyel megvásárolt utazási jegyek megtérítése
A Korm. rendelet 3. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató nem csak a teljes áron megvásárolt menetjegy vagy bérlet árának 86 százalékát köteles megtéríteni. Így a megtérítés (elszámolás) alapjául szolgálhat a közlekedési szolgáltató által üzletpolitikai célból biztosított kedvezmény vagy a fogyasztói árkiegészítés érvényesítése miatt kedvezményes áron megvásárolható menetjegy, bérlet is. Ha például a munkavállaló életkora miatt jogosult a nyugdíjas bérletre, akkor a munkáltató a bérlet leadása ellenében megtérítheti, sőt a Korm. rendelet szerint köteles is megtéríteni a nyugdíjas bérlet árának 86 százalékát.MÁV-START kártya
A Korm. rendeletben meghatározott térítési kötelezettség nem terjed ki a kedvezmény igénybevételére jogosító kártya árának megtérítésére, csak a kártya birtokában megvásárolt - a munkába járáshoz szükséges - jegy, bérlet árára.Az üzletpolitikai kedvezményre jogosító kártyák (pl. a START kártya) árának megtérítésére nem alkalmazható az Szja. tv. 25. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés. Ez a szabály ugyanis kifejezetten a munkába járással összefüggésben felmerülő kiadások megtérítését célozza. A jelenleg forgalomban lévő különböző kedvezményre jogosító kártyákkal azonban - a kártya típusától függően - korlátlan számú és viszonylatú utazásra nyílik lehetősége a kártya birokosának. Így egyáltalán nem biztosítható az, hogy a kártyát döntően csak munkába járási célból használja fel a munkavállaló. Ha a munkáltató mégis vásárol a munkavállaló számára ilyen kártyát, vagy megtéríti annak az árát, akkor a juttatás után az általános szabályok figyelembevételével kell megállapítani az adókötelezettséget.
Külföldi állampolgár munkába járásának megtérítése
A Korm. rendelet alkalmazása során munkavállalónak a rendelet 2. §-ának f) pontjában meghatározott személyt kell tekinteni. E meghatározás szerint a rendelet alkalmazásában munkavállalónak minősül a magyar állampolgár és az EGT-állam polgára. Ebből következően a munkáltató térítési kötelezettsége csak az említett magánszemélyek vonatkozásában áll fenn. Tekintettel azonban arra, hogy az Mt. hatálya minden olyan munkaviszonyra kiterjed, amely alapján a munkavégzés Magyarország területén történik, a Korm. rendelet pedig az Mt. hatálya alá tartozó munkáltatóra vonatkozóan fogalmaz meg előírásokat, nem zárható ki, hogy a munkáltató más állampolgárságú munkavállalókkal létesített munkaviszony alapján is megtérítse a munkába járás költségeit. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a Korm. rendeletben nem említett állampolgárságú munkavállalók részére is megtéríthető a munkába járás költsége adókötelezettség nélkül.Szja. tv. 25. § (5)-(8) bekezdés
Szja. tv. 26. § (1) bekezdés
Szja. tv. 25. § (2)-(4) bekezdés
Szja. tv. 27. §
Az Szja. tv. 27. § (1) bekezdés b) pontjának, illetve a (2) bekezdésének alkalmazása esetén az üzemanyag- és kenőanyag-felhasználásnak a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet szerint történő meghatározásához az Szja tv-ben előírt adattartalmú útnyilvántartásban az üzemanyag feltöltés (tankolás) helyét, idejét és mennyiségét, valamint a kilométer állását is fel kell tüntetni.
Az üzemanyag megtakarítás évközi kifizetéseinél a havi (vagy többhavi) 100 ezer forintot meghaladóan kifizetett adóelőleg-köteles összeg nem vehető figyelembe (nem göngyölíthető) olyan hónapokra, amikor üzemanyag megtakarítás kifizetése nem történik. Ettől függetlenül, az adóév egészében teljesített km-futásteljesítmény alapján kifizetett üzemanyag megtakarításból végül majd csak az a rész minősül nem önálló tevékenységből származó, az összevont adóalapba számító adóköteles jövedelemnek, amely a jogviszony adóévi fennállása idejére eső hónapok számának és a 100 ezer forintnak a szorzatát meghaladja.
Az adóév egészében fennálló jogviszony esetén, ha az adóévben teljesített km-futásteljesítmény alapján ténylegesen megképződött és kifizetett üzemanyag megtakarítás például: 1 200 ezer forint, az egyes évközi kifizetések gyakoriságától és összegétől függetlenül, az adóév végén 12x100 ezer forint vonható le, vagyis adóköteles jövedelem nem keletkezik (akkor sem, ha valamely évközi kifizetéskor a kifizetésig figyelembe vehető értékhatárt meghaladó, adóelőleg alapba számító adóköteles részt kellett megállapítani).
Egyéb jövedelem
Szja. tv. 28. § (1) bekezdés a)-c) pontAz Szja. tv. 7. § (1) bekezdésének ja) pontja alapján nem minősül jövedelemnek az az összeg, amelyet a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés esetén a magán-nyugdíjpénztár a magánszemély egyéni számláján lévő követelés kiegészítő tagdíjjal csökkentett részéből a Nyugdíjbiztosítási Alapba átutal.
Szja. tv. 28. § (1) bekezdés d) pont
Az önkéntes nyugdíjpénztár által kifizetett nyugdíjszolgáltatás (kiegészítő nyugdíj) abban az esetben adómentes, ha a szolgáltatásban részesülő magánszemély a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte, és a nyugdíjpénztárnál fennálló tagsági jogviszonya (átlépés esetén a korábbi tagsági jogviszonya) a nyugdíjszolgáltatást megelőző harmadik adóévben vagy azt megelőzően keletkezett. Amennyiben a nyugdíjszolgáltatás kifizetésére a tagsági jogviszony létrejöttét követő három éven belül kerül sor, akkor adómentes csak a járadékszolgáltatás lehet, az is akkor, ha a járadék éves összege a folyósítás első három évében 15 százaléknál nagyobb mértékben nem csökken. Külön feltétel nélkül adómentes az olyan nyugdíjszolgáltatás, amelyre rokkanttá nyilvánítása alapján jogosult a magánszemély.
Szja. tv. 28. § (1) bekezdés e)-g) pont
E rendelkezés alapján egyéb jövedelemnek minősül például a társas vállalkozás tagjának a tagi jogviszonyára tekintettel értékpapír formájában ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott vagyoni érték.
Szja. tv. 28. § (2)-(4) bekezdés
Szja. tv. 28. § (5) bekezdés
Az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény (továbbiakban: Öotv.) 1. § a) pontjában foglaltak alapján az önálló orvosi tevékenység a területi ellátási kötelezettség körében - az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerint - a háziorvos, a házi gyermekorvos, a fogorvos (a továbbiakban együtt: háziorvos) által nyújtott egészségügyi ellátás. Ez az ellátás az Öotv. 1. § c) pontjában foglaltak szerint az egészségügyi államigazgatási szerv által az Öotv. 1. § a) pont szerinti orvos részére adott önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító engedélyben foglalt működtetési jog alapján gyakorolható.
Az Öotv. 2. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a működtetési jog olyan személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog, amely jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén elidegeníthető és folytatható.
E jog elidegenítése esetén a jövedelemszámításkor a magánszemélynek az Szja. tv. rendelkezései szerint kell eljárnia.
Az Szja. tv. 28. § (5) bekezdésének b) pontjában foglaltak szerint egyéb jövedelemnek minősül az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti működtetési jog átruházásából származó bevételnek a korábban értékcsökkenési leírás címén költségként el nem számolt szerzési értéket és a megfizetett illetéket meghaladó része.
Az értékcsökkenési leírás alapja a beruházási költség. Beruházási költségnek (3. § 54. pont) a költségként elismert és igazolt, a tárgyi eszköz és nem anyagi javak üzembe helyezése napjáig felmerült, az előírt nyilvántartásban feltüntetett kiadás minősül. Az Öotv. alapján megszerzett működtetési jog az Szja. tv. 11. számú mellékletének II.1.b) pontjában foglaltak szerint a nem anyagi javak körébe tartozik, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nem anyagi javak megszerzésére fordított kiadás értékcsökkenési leírás alá vonható.
Az Öotv. alapján alanyi jogon megszerzett működtetési jogért a magánszemélynek nem kellett semmilyen térítést fizetnie, azaz nem volt beruházási költsége, mivel a praxisjog gyakorlására az Öotv. 3. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a háziorvosi tevékenységet végző orvos az Öotv. hatálybalépésétől volt jogosult ellenérték megfizetése nélkül.
Az Szja. tv. egyik fő szabálya, hogy a jövedelem kiszámításakor csak a ténylegesen felmerült kiadásokból lehet kiindulni. A magánszemélynek a praxisjog megszerzésekor - amennyiben azt alanyi jogon szerezte - nem volt kiadása, értékcsökkenési leírás elszámolására sem volt mód, tehát nincs mit levonni a bevételéből, így ha értékesítésére kerül sor, akkor a valós, ténylegesen kézhez kapott bevételének figyelembevételével adózik a jövedelme után.
Olyan esetben, ha más magánszemélytől ajándékba kapja a működtetési jogot az orvos (tehát nem alanyi jogon szerzi meg), akkor felmerül az illetékfizetési kötelezettség is az illetékekről szóló 1990. évi XCIII törvény (továbbiakban: Itv.) 72. § (6) bekezdése alapján, ami a gyakorlatban ugyancsak azt jelenti, hogy a bevételből a megfizetett illeték vonható csak le a jelenleg hatályos rendelkezések szerint, mivel ajándékozás esetén sem merült fel kiadás a működtetési jog megszerzésével kapcsolatosan.
Nem vitás, hogy e jognak van eszmei értéke, de nincs olyan rendelkezés az Szja tv-ben, amely ezt az értéket költségként elismerné, vagy vagyoni értékű jognak tekintené. A vagyoni értékű jognak az Szja. tv. értelmező rendelkezése szerint (3.§ 31. pont) a földhasználat, az ingatlanon fennálló haszonélvezet és használat, a telki szolgalom, valamint az ingatlan bérleti joga minősül. Mint látható, az önálló orvosi tevékenységhez kapcsolódó működtetési jog az értelmező rendelkezés szerint nem sorolható a vagyoni értékű jog fogalmába.
A harmadik eset az lehet, amikor a praxisjogot megvásárolta a magánszemély és ennek a jognak az értékesítésére kerül sor. Ez utóbbi esetben a bevételből levonható a szerzéskori értéknek az a része, amelyet a bevételével szemben a költségei között még nem érvényesített. (A működtetés ideje alatt az adózónak joga volt a beszerzési árat értékcsökkenési leírás alá vonni.)
Összegzésképpen megállapítható, hogy az alanyi jogon megszerzett, illetve az ajándékba kapott praxisjog értékesítése esetén a beszerzési ár nem értelmezhető.
Szja. tv. 28. § (6) bekezdés
Szja. tv. 28. § (7) bekezdés
A jövedelem megállapításánál jelentősége van annak, hogy jog alapítása, átruházása vagy gyakorlása révén szerezte-e meg a bevételét a magánszemély. A jog gyakorlásából és a joggyakorlás tárgyának átruházásából származó bevételrészek és az ezekkel szembeállítható költségek szétválasztásával külön-külön határozza meg a törvény az opciós jogból (az előre kikötött feltételek által biztosított előnyből) származó jövedelmet és a jog gyakorlása alapján megvalósított ügyletben egyébként keletkező jövedelmet.
A jog alapítója az a személy, aki más személy számára opciót biztosít valamilyen ügylet előre meghatározott feltételekkel későbbi időpontban történő teljesítésére. A jog alapítója egyben a jog kötelezettje, a jogot szerző személy pedig a jog gyakorlásának a jogosultja.
Szja. tv. 28. § (8) bekezdés
Az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztári tagsági viszony kilépéssel csak az Öpt.-ben előírt 10 éves várakozási idő eltelte után szüntethető meg.
Az ilyen jogcímen kapott bevételből a jövedelmet a következők szerint kell megállapítani.
A kötelező várakozási időszak letelte évében és az azt követő első évben kifizetett (juttatott) bevétel teljes egészében jövedelemnek minősül. Ha a kifizetés a 2007. december 31-ig befizetett, jóváírt összegekből történik, akkor a kötelező várakozási időszak letelte évét követő évtől a bevétel évenként 10-10 százalékkal csökkenthető és a fennmaradó összeg a jövedelem.
A 2008. évtől befizetett, jóváírt összegekből történő kifizetéseknél az évenkénti 10 százalékos csökkentés csak azon összegekre alkalmazható, amelynek a befizetésétől (jóváírásától) számítva a kifizetésig 10 év már eltelt. Az adókötelezettség megállapításánál mindig a legrégebben jóváírt összeg kifizetését kell vélelmezni.
Szja. tv. 28. § (9)-(11) bekezdés
Szja. tv. 28. § (12) bekezdés
Alacsony adókulcsú állam
Egyéb jövedelemnek minősülnek az alacsony adókulcsú államból származó egyes tőkejövedelmek is. Az Szja. tv. 3. § 5. pontja szerint alacsony adókulcsú államnak azt az államot kell tekinteni, amelyben törvény nem ír elő a társasági adónak megfelelő adókötelezettséget, vagy az előírt adómérték legfeljebb 12 százalék. Azonban az említett feltételek megléte esetén sem tekinthetők alacsony adókulcsú államoknak azok az államok, amelyekkel a Magyar Köztársaság egyezményt kötött a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemés a vagyonadók területén.Szja. tv. 28. § (13)-(22) bekezdés
Ez a rendelkezés ugyan nem illeszkedik szervesen az egyéb jövedelmet megállapító rendelkezések közé, annak, hogy mégis itt kapott helyett az az oka, hogy a 127/2009. (XII. 17.) AB határozat hatályba lépésére visszamenőleges hatállyal semmisítette meg azt a rendelkezést, amely szerint a családi pótlék a törvényben meghatározott módon adóterhet nem viselő járandóságnak minősült.
Az összevont adóalap megállapítása
Szja. tv. 29. § (1) bekezdés2011. január 1-jétől a személyi jövedelemadó egykulcsos, az adó mértéke főszabályként 16 százalék. Az adómérték szempontjából már nem lenne jelentősége az összevont adóalap meghatározásának. Tekintettel azonban arra, hogy a családi kedvezmény összevont adóalapot csökkentő tétel (azaz a külön adózó jövedelmekből nem érvényesíthető), másrészt az egyes adókedvezmények az összevont adóalap adójából vonhatók le, harmadrészt pedig az adóalap-kiegészítés csak az összevont adóalapba tartozó jövedelmeket érinti, így továbbra is indokolt az összevont adóalap megállapítása.
78 százalékos szabály alkalmazása 2012. évben
A 2012. január 1-jétől módosult rendelkezés egyértelműen kimondja, hogy nem alkalmazható a 78 százalékos szabály abban az esetben, ha a magánszemély által megfizetett eho (szociális hozzájárulási adó) költségként elszámolható. Az Szja. tv. 3. számú mellékletének felvezető szövege szerint: "E törvénynek az elismert költségekre és a költségek elszámolására vonatkozó általános rendelkezéseit is figyelembe véve, az e mellékletben foglaltakat kell alkalmazni, ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély a jövedelmét tételes költségelszámolással állapítja meg, valamint minden olyan esetben, amikor a magánszemély kiadásainak elszámolása, megtérítése (ideértve a jogszabály alapján történő költségtérítést is) szempontjából minősíteni szükséges, hogy az beletartozik-e az elismert költségek körébe."Az Szja. tv. 3. számú mellékletének I.10. alpontja szerint pedig elismert költség: "a központi költségvetésbe, a helyi önkormányzatoknak fizetett, kizárólag az adott önálló tevékenységhez kapcsolódó adó (ide nem értve a személyi jövedelemadót), illeték, hatósági díj, vám, vámkezelési díj, perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenőrzési pótlék;"
Előzőekből következően a 2012. évben megszerzett önálló tevékenységből származó jövedelem megállapításánál nem alkalmazható a 78 százalékos szabály.
Ugyanakkor alkalmazhatja ezt a szabályt például az a magánszemély, aki önkéntes nyugdíjpénztártól nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő, az Szja. tv. 28. § (8) bekezdésének hatálya alá tartozó adóköteles jövedelmet kap. Az eho tv. 3. §-a és a 11. § (11) bekezdés a) pontja értelmében az ilyen jövedelem után nem a pénztár, hanem a jövedelmet szerző magánszemély köteles a 27 százalékos mértékű ehot megfizetni. A nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetés után a magánszemély által megfizetett eho viszont nem elismert költség az Szja. tv. szerint, így azt a magánszemély a nyugdíjpénztártól kapott bevételével szemben költségként nem számolhatja el. Ilyen esetben tehát lehetőség van a 78 százalékos szabály alkalmazására 2012. évben is.
Alkalmazható-e a 78 százalékos szabály, ha a magánszemély összevont adóalapba tartozó jövedelme az adóévben nem haladja meg a 2 424 ezer forintot?
A 78 százalékos szabály az adóalap-kiegészítéssel egyidejűleg került a törvénybe. Felmerül a kérdés, hogy 2012-től akkor is alkalmazható-e a 78 százalékos szabály, ha a jövedelem összege alapján nem kell az adóalap-kiegészítéssel számolni.A törvény nem zárja ki a 78 százalékos szabály alkalmazásának a lehetőségét arra az esetre, ha a magánszemély összevont adóalapba tartozó jövedelme kevesebb, mint 2 424 ezer forint és ezért nem kell adóalap-kiegészítést figyelembe vennie.
78 százalékos szabály alkalmazása a 2011. évről benyújtott adóbevallásban
A 78 százalékos szabályra vonatkozó, 2012. január 1-jétől módosult rendelkezést a 2012. január 1-jétől megszerzett jövedelmekre kell alkalmazni. Ebből következően, ha a 2011. évben megszerzett ingatlan bérbeadásból származó jövedelem után 2012. évben (a bevallás benyújtásakor) megfizetett ehot a magánszemély nem számolja el költségként, akkor a 2011. évről benyújtott bevallásában az említett jövedelmére alkalmazhatja a 78 százalékos szabályt. Ha viszont 2012. évben elszámolja költségként a 2011. évre befizetett eho összegét, akkor a 2011. évi jövedelmének a megállapításánál értelemszerűen nem alkalmazható a 78 százalékos szabály.Szja. tv. 29. § (2)-(5) bekezdés
Családi kedvezmény
Szja. tv. 29/A. § (1) bekezdésA családi kedvezmény érvényesítésére jogosult magánszemély esetében az összevont adóalap adóját a következőképpen kell megállapítani:
- először az adóalap-kiegészítésre vonatkozó rendelkezés figyelembe vételével az összevonandó jövedelmek (pl. a bérjövedelem) adóalapját kell meghatározni,
- az előzőek szerint megállapított adóalapból le kell vonni a magánszemélyt megillető családi kedvezmény összegét,
- ki kell számítani a családi kedvezmény levonása után fennmaradó adóalap 16 százalékát; az eredményül kapott összeg az összevont adóalapot terhelő, - más kedvezmény hiányában - a fizetendő adó.
Szja. tv. 29/A. § (2)-(6) bekezdés
A családi kedvezményre való jogosultság bizonyítása azon hónapokra, amelyekre nem folyósítottak családi pótlékot, vagy az ellátás megállapításánál nem vették figyelembe a nappali tagozatos egyetemista gyermeket
A korábbi években hatályos szabályozás szerint kedvezményezett eltartottnak - többek között - az a gyermek minősült, akire tekintettel családi pótlékot folyósítottak. Így családi kedvezményt azon gyermekek után és azokra a hónapokra lehetett csak érvényesíteni, amely hónapokra a szülő a gyermekére tekintettel ténylegesen családi pótlékban részesült. 2012. évtől az is jogosulttá vált a családi kedvezmény érvényesítésére, aki jogosult ugyan családi pótlékra, de azt nem veszi igénybe.2012. évtől módosult az eltartottnak minősülő személyek köre is. A módosított rendelkezés értelmében a kedvezményezett eltartottakon kívül az a személy tekinthető eltartottnak, aki a Cst. szerint a családi pótlék összegének megállapítása szempontjából figyelembe vehető. 2012. évtől tehát nem csak azon személyeket lehet beszámítani az eltartotti körbe, akiket - a családi pótlék folyósítása során - a családi pótlék összegének megállapítása szempontjából ténylegesen figyelembe is vesznek, hanem azokat is, akik figyelembe vehetők lennének, ha a családi pótlékra jogosult személy azt kérné.
A gyakorlatban ez a módosítás azt jelenti, hogy például az egyetemista és a főiskolás gyermek is beszámít az eltartottak létszámába, ha nappali tagozatra jár és nem rendelkezik rendszeres jövedelemmel, függetlenül attól, hogy a még családi pótlékra jogosító gyermekek utáni családi pótlék összegének megállapítása során a szülők nem kérték az említett felsőfokú tanulmányokat folytató gyermek figyelembe vételét.
Kérdés lehet, hogy miként bizonyítható egy esetleges adóellenőrzés során, hogy a családi kedvezményt érvényesítő személy valóban jogosult volt-e a családi pótlékra és ennek folytán a családi kedvezmény érvényesítésére?
Azt a körülményt, hogy kedvezményezett eltartottként, illetve eltartottként számításba vett gyermek figyelembe vehető volt-e a családi kedvezmény érvényesítésének időszakában, elsődlegesen a magánszemélynek kell bizonyítania az Szja. tv. 1. § (4) bekezdése értelmében. A bizonyításhoz megfelelő lehet például az adott időszakra vonatkozó iskolalátogatási igazolás.
Az eltartottnak minősülő egyetemista gyermek esetében bizonyító erejű a családi pótlék összegének megállapításáról szóló határozat, ha a szülők bejelentették az eltartottként figyelembe vett személyt az ellátást folyósító szervnek. Amennyiben ez nem történt meg, például az egyetemista gyermek esetében elfogadható a hallgatói jogviszonyról szóló igazolás.
Célszerű tehát, ha a kérdésben érintett családi kedvezményt érvényesítő magánszemélyek az adóbevallásukkal együtt megőrzik az említett igazolásokat, dokumentumokat is.
Kedvezmény érvényesítése, ha az elvált szülők gyermekeinek elhelyezésénél közös felügyeletet rendel el a bíróság
Váláskor a bíróság a közös gyermeket egyik szülőnél sem helyezte el, hanem közös felügyeletet állapított meg. A családi pótlékot megosztva folyósítják a szülők részére 50-50 százalékban. Az apának az új házasságában még 2 gyermeke született. A felbontott házasságból született gyermekre tekintettel melyik szülő jogosult a családi kedvezményre?Ugyanazon kedvezményezett eltartottra tekintettel az Szja. tv. 29/B. § (1) bekezdése alapján csak egyszeresen vehető igénybe a kedvezmény, így a szülőknek el kell dönteniük, hogy ki érvényesíti azt.
Abban az esetben, ha az apa lesz a jogosult, akkor nála három eltartott lesz, akik egyben kedvezményezett eltartottak is, így a családi kedvezmény összege kedvezményezett eltartottanként és havonta 206 250 forint lesz, azaz összesen 618 750 forint. Ha a teljes összeget nem tudja érvényesíteni, akkor a vele közös háztartásban új házastársával, élettársával azt meg tudja osztani.
Amennyiben az anya (a volt házastárs) lesz a jogosult, akkor nála csak egy eltartott van, aki egyben kedvezményezett eltartott is, ezért rá tekintettel havonta 62 500 forint családi kedvezményt érvényesíthet. Ebben az esetben az apánál két eltartott és egyben kedvezményezett eltartott vehető figyelembe, ezért az új házasságából született gyermekei után 2*62 500=125 000 forint kedvezményt érvényesíthet havonta.
A volt házastársak a közös gyermekre tekintettel járó családi kedvezményt egymás között nem tudják megosztani függetlenül attól, hogy elvben mindketten jogosultak, mert a kedvezményt csak a közös háztartásban élő házasvagy élettársak oszthatják meg.
Családi kedvezmény jogosultja a családi pótlékra saját jogán jogosult gyermek (személy), illetve a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély esetén
A 29/A. § (3) bekezdése szerint családi kedvezmény érvényesítésére jogosult - többek között - a családi pótlékra saját jogán jogosult gyermek (személy), illetve a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély. Ezen túlmenően - a 2012. január 1-je előtti szabályozás értelmében - a kedvezményt érvényesíthette a nevezett személyekkel közös háztartásban élők közül egy, a közös döntésük alapján megnevezett személy. 2012. január 1-jétől ez a személy csak - a közös háztartásban élő - hozzátartozó lehet.A Ptk. 685. § b) pontja szerint: "közeli hozzátartozók: a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostohaés neveltgyermek, az örökbefogadó-, a mostohaés a nevelőszülő, valamint a testvér; hozzátartozó továbbá: az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, bejegyzett élettársa, a jegyes, a házastárs, a bejegyzett élettárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa, bejegyzett élettársa;"
Milyen összegű kedvezményre jogosult az az anya" akinek két kiskorú gyermeke van és közös háztartásban él rokkantsági járadékban részesülő testvérével?
Abban az esetben, ha a rokkantsági járadékban részesülő személy tekintetében a döntésük alapján az anya lesz a jogosult, akkor ő három kedvezményezett eltartott után veheti igénybe a kedvezményt, amely 3*206 250=618 750 forint/hónap.Amennyiben a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély érvényesíti saját magára tekintettel a családi kedvezményt, akkor ő havonta 62 500 forintot, az anya pedig a két kedvezményezett gyermeke után 2*62 500=125 000 forint kedvezményt érvényesíthet.
A korhatár előtti ellátásban vagy szolgálati járandóságban részesülő személyek hogyan érvényesíthetnek családi kedvezményt
A korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (továbbiakban: Tv.) 5. § (1)-(2) bekezdése értelmében a korábban korhatár előtti öregségi nyugdíjnak, valamint szolgálati nyugdíjnak minősülő juttatásokat 2012. január 1-jétől korhatár előtti ellátásként, illetve szolgálati járandóságként kell folyósítani, amelyből az ellátás folyósítója főszabályként a személyi jövedelemadónak megfelelő 16 százalékos mértékű adót von le. Azonban az említett ellátások az Szja. tv. 3.§ 23. pontja alapján továbbra is nyugdíjnak minősülnek, így azokat az összevont adóalap részeként nem kell bevallani. Ebből következően az ellátásokban részesülő személyeket megillető családi kedvezmény érvényesítésére értelemszerűen nem lehet alkalmazni az Szja. tv. erre vonatkozó szabályait.A 2012. január 1-jétől korhatár előtti ellátásban vagy szolgálati járandóságban részesülő személy az őt megillető családi kedvezményt a korhatár előtti ellátásból, illetve a szolgálati járandóságból - a személyi jövedelemadó 16 százalékának megfelelő mértékben - levont összeggel szemben (legfeljebb annak összegéig) érvényesítheti a 2012. évben (az év közben havonta) nem érvényesített családi kedvezményt, de csak az adóévet követő évben, azaz leghamarabb 2013-ban. Következésképpen a korhatár előtti ellátásban vagy szolgálati járandóságban részesülő személy - más, az összevont adóalapba tartozó jövedelem hiányában - 2012-ben év közben nem érvényesíthet családi kedvezményt a juttatása után, azt majd csak a 2013. június 30-át követően kiadott, a családi kedvezmény szóban forgó érvényesítéséhez szükséges adóhatósági igazolás birtokában kérelmezheti.
Természetesen abban az esetben, ha a magánszemélynek a korhatár előtti ellátás vagy szolgálati járandóság mellett más olyan jövedelme keletkezik 2012-ben, ami az összevont adóalap részét képezi, akkor ezen magánszemély az ilyen jövedelem vonatkozásában már 2012-ben akár év közben is élhet a családi kedvezménnyel az összevont adóalap terhére, annak mértékéig.
A hivatkozott igazolásról a korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság, a balettművészeti életjáradék és az átmeneti bányászjáradék eljárási szabályairól, valamint egyes kapcsolódó kormányrendeletek módosításáról szóló 333/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet 9. §-a rendelkezik. Eszerint a szóban forgó adóévre vonatkozó, meghatározott tartalmú igazolást az állami adóhatóság az adóévet követő év június 30-át követően az ellátásban részesülő - meghatározott tartalmú - kérelmére adja ki.
A Tv. alapján igényelhető összeg folyósítása iránti kérelmet az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság [a továbbiakban: ONYF] által e célra rendszeresített, és az ONYF, valamint a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek honlapján, továbbá a kormányzati portálon közzétett adatlapon vagy elektronikus űrlapon a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz kell benyújtani, amiről maga a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság dönt. Az ellátásban részesülőnek a kérdéses összeget pedig a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a határozat végrehajthatóvá válásától számított tíz munkanapon belül folyósítja
Szja. tv. 29/B. §
Kedvezmény érvényesítése, ha a házastársak év közben elválnak
A házastársak az adóév első felében - az adóelőleg megállapításánál - megosztva vették igénybe a családi kedvezményt. A második félévben elváltak, a gyermek az anyánál maradt.Az adóbevallásban az adó megállapítása során jogosultnak tekinthető-e az apa az első félévre jutó kedvezmény vonatkozásában, ha második félévben és azt követően is az anya jogosult a családi pótlékra?
Az Szja. tv. 29/B. § (1) bekezdése kimondja, hogy a családi kedvezmény ugyanazon kedvezményezett eltartott után egyszeresen, azonban a jogosulttal közös háztartásban élő házastárssal, élettárssal
- amennyiben a gyermeket nevelő egyedülálló családi pótlékát az élettársak egyike sem veszi igénybe
- az összeg vagy a kedvezményezett eltartottak megosztásával közösen is érvényesíthető (ideértve azt az esetet is, ha a családi kedvezményt a jogosult egyáltalán nem tudja érvényesíteni).
A családi kedvezmény megosztása az adóbevallásban, munkáltatói adómegállapításban a 29/A. § (3) bekezdés c)-d) pontjában nem említett jogosultak esetében független attól, hogy az adóelőleg megállapításánál mely jogosultnál történt annak figyelembevétele.
Ha a szülők év közben elválnak, akkor év végén a családi kedvezményt nem tudják megosztani egymás között, miután már nem élnek közös háztartásban. Az apa fél évre jogosultnak minősült ugyan a családi kedvezmény szempontjából. Ugyanakkor nincs lehetőség arra, hogy fél évre az anya, fél évre az apa érvényesítse a kedvezményt, mivel egy adóévben egy jogosultja lehet a kedvezménynek.
Miután az anya egész évre jogosult a családi kedvezmény igénybevételére, ezért feltételezhetően ő tudja azt a bevallásában érvényesíteni. Az apának viszont - az adóelőleg számításnál figyelembe vett kedvezmény miatt - befizetési kötelezettsége keletkezik. A 12 százalékos mértékű különbözeti bírságot azonban nem kell megfizetnie, mivel az adóelőleg-nyilatkozat megtételekor jogosult volt a kedvezmény megosztott érvényesítésére.
Családi kedvezmény érvényesítése külföldi illetőségű magánszemélyek esetében
EGT-állam állampolgára Magyarországon dolgozik kiküldetés keretében, és magyarországi munkaviszonyból származó jövedelme Magyarországon adóköteles.A külföldi illetőségű magánszemély a személyi jövedelemadó bevallásában az összevont adóalapját családi kedvezménnyel kívánja csökkenteni, mivel az adóévben az EGT-állam jogszabályai alapján a magyarországi családi pótlékhoz hasonló juttatásban részesült.
A magánszemély az adóévben nem rendelkezett az adóév minden hónapjára összevont adóalapba tartozó jövedelemmel, mivel nem az év minden hónapjában tartózkodott Magyarországon.
Kérdéses, hogy a Magyarországon összevont adóalappal rendelkező olyan külföldi illetőségű magánszemély, aki az év minden hónapjában nem szerzett összevont adóalapba tartozó jövedelmet, de az év minden hónapjában a családi pótlékhoz hasonló juttatásban részesül az illetősége szerinti EGT államban, csökkentheti-e az összevont adóalapját 12 hónapra jutó családi kedvezménnyel?
Az Szja. tv.-nek nin megkülönböztető szabálya, amely kizárná a külföldi illetőségű magánszemélyeket a kedvezmények (ideértve a családi kedvezményt is) érvényesítéséből.
Családi kedvezmény esetében az Szja. tv. 29/B. § (5) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a családi kedvezményre vonatkozó szabályokat "megfelelően alkalmazni kell" bármely EGT-állam jogszabálya alapján családi pótlékra, rokkantsági járadékra, vagy más hasonló ellátásra jogosult - jellemzően külföldi illetőségű - magánszemély esetében is.
Megjegyzendő, hogy az Szja. tv. 29/B. § (5) bekezdésében említett "megfelelő alkalmazás" azt jelenti, hogy az adott EGT-állam joga alapján folyósított családi pótlék jellegű juttatás jogosultsági feltételeinek hasonlóaknak kell lenniük a Cst. szerinti - a családi pótlék folyósításához szükséges - jogosultsági feltételekhez. Vagyis a külföldi jog alapján családi pótlékban részesülő magánszemély sem kedvezőbb, sem pedig kedvezőtlenebb helyzetbe nem kerülhet a kedvezmény érvényesítése során, mint a magyar jog alapján családtámogatási ellátásban részesülő magánszemély. Függetlenül attól, hogy milyen vonatkozási időszakra adózik Magyarországon (pl. csak néhány hónapnyi jövedelem vagy egy korábbi évi jutalom), elviekben minden olyan hónapra érvényesíthető a családi kedvezmény, amikor családi pótlékra vagy ahhoz érdemben hasonló EGT-juttatásra jogosult a külföldi illetőségű magánszemély.
Mindazonáltal a külföldi illetőségű magánszemélyek esetében (akiknek jövedelmét korlátozott adókötelezettség terheli Magyarországon) a családi kedvezmény érvényesítésekor - az Szja. tv. 29/AB. §-aiban foglalt rendelkezések mellett - figyelemmel kell lenni az Szja. tv. 1/A. §-ának rendelkezéseire is. Az Szja. tv. 1/A. § (3) bekezdése értelmében ugyanis "a magánszemély az e törvény által biztosított kedvezményt csak annyiban érvényesítheti, amennyiben azonos vagy hasonló kedvezmény azon másik tagállamban, amelyben a (4) bekezdés szerinti jövedelme adóztatható, nem illeti meg".
Az Szja. tv. 1/A. § (4) bekezdése szerint pedig "a (2)-(3) bekezdésben hivatkozott jövedelem a nem önálló tevékenységből származó jövedelem és az önálló tevékenységből származó jövedelem (ideértve különösen a vállalkozói jövedelmet és a vállalkozói osztalékalapot vagy az átalányadó alapját), valamint a nyugdíj és más hasonló, a korábbi foglalkoztatásra tekintettel megszerzett jövedelem".
Mindaddig, amíg a magánszemélynek van az Szja. tv. 1/A. § (4) bekezdésében említett jövedelme, amely valamely más EGT-államban (pl. a külföldi magánszemély illetősége szerinti államban) adóztatható (ideértve a Magyarországon adóztatható jövedelem figyelembevételét a magánszemély illetősége szerinti államban) és amely jövedelemre vonatkozóan bármilyen - bevételvagy adócsökkentést eredményező -, a magánszemélyt megillető kedvezmény tartalmilag hasonlít az Szja. tv. valamely kedvezményére (az megfeleltethető az Szja. tv. valamely kedvezményének), a kedvezmény egyidejű dupla (vagy még többszörös) igénybevételét oly módon kell kiküszöbölni, hogy Magyarországon a kedvezmény nem alkalmazható. Azaz, ha a külföldi magánszemélynek a saját államában van bármilyen olyan jövedelme (akár nem magyar forrásból származó jövedelme is), amelynek adóját a családi kedvezménnyel hasonló módon csökkenti, vagy csökkentheti, akkor Magyarországon a családi kedvezményt nem érvényesítheti. A családi kedvezményhez hasonló kedvezménynek kell tekinteni minden olyan külföldi adóvagy adóalap-kedvezményt, eltérő adókulcsot, más hasonló szabályt, amelyet a magánszemély arra tekintettel vehet igénybe, hogy gyermekekről, eltartottakról gondoskodik.
Így egy adott jövedelem magyarországi adóztathatóságának vizsgálata önmagában véve nem elégséges a magyar családi kedvezmény igénybevételéhez. Ha ugyanis a külföldi illetőségű magánszemély a saját államában családi kedvezményhez hasonló kedvezményt vesz igénybe bármely - magyar vagy nem magyar forrásból származó - jövedelmével összefüggésben, akkor az Szja. tv. 1/A. §-a kizárja a családi kedvezmény alkalmazhatóságát.
Kedvezményezett eltartottnak minősül-e Magyarországon az olyan egyetemista gyermek, akire tekintettel Ausztriában családi pótlékot folyósítanak
Egy családban a szülők egy 10, egy 15 éves és egy egyetemista gyermeket nevelnek. Az apa Ausztriában dolgozik, ezért ott igényelt családi pótlékot a gyermekek után. Az egyetemista gyermek után teljes családi pótlékot, a 10 és 15 éves gyermekek után pedig a magyar és az osztrák ellátás közötti különbözetet folyósítják Ausztriában. (Az osztrák szabályozás a gyermek 26 éves koráig biztosít családi pótlékot a gyermek után, ha tanul, és ezen kívül a magyar és az osztrák családi pótlék közötti különbözetet is kifizeti az osztrák állam.)Kérdés, hogy a Magyarországon benyújtott bevallásban hány gyermek után érvényesíthető a családi kedvezmény?
A családi kedvezmény igénybevételénél meg kell vizsgálni, hogy Magyarországon hány gyermek után kapnának a szülők családi pótlékot. Miután a magyar szabályok szerint az egyetemista gyermek után családi pótlékra már nem lennének jogosultak a szülők, ezért rá tekintettel a családi kedvezményt sem vehetnek igénybe. Ugyanakkor, ha az egyetemista gyermek a családi pótlék összegének megállapításánál Magyarországon figyelembe vehető, akkor a három eltartottra tekintettel, a két kedvezményezett eltartott (a 10 és 15 éves gyermek) után 2*206 250 forint családi kedvezmény érvényesíthető havonta.
VII. Fejezet
AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ADÓJÁNAK MEGHATÁROZÁSA
Szja. tv. 30. §Az összevont adóalap adója
Szja. tv. 31. §A külföldön megfizetett adó beszámítása
Szja. tv. 32. §Szja. tv. 33-34. §
VIII. Fejezet
AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ADÓJÁT CSÖKKENTŐ KEDVEZMÉNYEK, RENDELKEZÉS AZ ADÓRÓL
Szja. tv. 35. §Lakáscélú hiteltörlesztés áthúzódó kedvezménye
A lakáscélú hitel törlesztéséhez kapcsolódó adókedvezmény 2007. január 1-jétől megszűnt, azonban az átmeneti szabály alapján azok, akik a hitel törlesztését ezen időpontot megelőzően megkezdték és a 2006. évi törvényi feltételeknek megfelelnek, az említett időpontot követően is igénybe vehették, illetve vehetik a kedvezményt.Az Szja. tv. 84/I. §-a alapján ilyen címen kedvezményt utoljára 2015. évben lehet érvényesíteni. Fontos megjegyezni, hogy 2011. évtől a lakáscélú hiteltörlesztésre tekintettel már csak a 2006. december 31-én hatályos Szja. tv. 38. § (7) bekezdésének második mondatában meghatározott feltételek fennállása esetén lehet a kedvezményt igénybe venni. E szakasz szerint:
"(7) Az adókedvezmény a törlesztés megkezdésének évében és az azt követő négy adóévben érvényesíthető. Ha azonban az adókedvezmény alapjául szolgáló lakáscélú felhasználásra felvett hitel részben vagy egészben a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet szerint meghatározott megelőlegező kölcsön, vagy ha az említett kormányrendelet szerint az igénylő gyermekek és más eltartottak után lakásépítési kedvezményre és/vagy megelőlegező kölcsönre nem jogosult, akkor az adókedvezmény minden olyan adóévben érvényesíthető, amikor az igénylőnek a törlesztési időszakban családi pótlékra jogosult (vagy jogosulttá váló) gyermeke van."
Az említett mondat egyrészt feltételként írja elő, hogy a kedvezmény igénylőjének (az adósnak vagy az adóstársnak) legyen olyan - akár 2006. december 31-ét követően született - gyermeke, aki után a hitel törlesztési időszakában jogosult a családi pótlékra.
Másrészt a hivatkozott mondat két vagylagos feltételt is tartalmaz, amelyek közül bármelyik teljesülése esetén jogosult a magánszemély a kedvezmény meghosszabbított időszakban történő érvényesítésére. Így meghosszabbított időtartamban vehető igénybe a kedvezmény akkor, ha
a) az adókedvezmény alapjául szolgáló lakáscélú felhasználásra felvett hitel részben vagy egészben a lakáscélú állami támogatásról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet szerint meghatározott megelőlegező kölcsön, vagy
b) ha az említett kormányrendelet szerint az igénylő gyermekek és más eltartottak után lakásépítési kedvezményre és /vagy megelőlegező kölcsönre nem jogosult.
Az a) pontban meghatározott feltételt, miszerint a felvett hitel részben vagy egészben megelőlegező kölcsön-e, kizárólag a szerződés megkötésekor lehet vizsgálni. Tehát ha a későbbi körülmények (gyermek születése, türelmi idő letelte stb.) miatt változás is következik be, ez már nem érinti a magánszemély jogosultságát.
Így például a magánszemély az alábbi esetekben is jogosult az áthúzódó kedvezményre:
- ha a "vállalt" gyermek(ek) megszületésével a megelőlegező kölcsön részben vagy egészben átalakul lakásépítési kedvezménnyé;
- ha a hitel felvételekor részben lakásépítési kedvezményt kapott, részben pedig megelőlegező kölcsönt vett fel (tehát pl. az az egygyermekes család, amely a szerződésben további egy gyermeket vállal);
- ha a megelőlegező kölcsönt a hitel felvételekor csak egy gyermekre tekintettel vette fel, de a törlesztés időszakában még születik gyermeke, akire tekintettel lakásépítési kedvezményt vesz igénybe;
- ha a vállalt második gyermek nem született meg, ezért a megelőlegező kölcsönt részben vagy egészben vissza kellett fizetnie.
A b) pontban említett feltétel esetén, a lakáscélú hitel törlesztéséhez kapcsolódó kedvezményt meghosszabbított időtartamban nem vehetik igénybe azok a személyek (ide nem értve az előző felsorolásban megjelölt személyeket), akik a lakásépítési kedvezményt ("szoc.polt") igénybe veszik. Így, ha a magánszemély akár a szerződés megkötésekor, akár a hitel törlesztésének időszakában igénybe vesz lakásépítési kedvezményt ("szoc.polt"), és a hitel részben vagy egészben nem megelőlegező kölcsön, akkor a lakásépítési kedvezmény igénybevételét követően már nem érvényesítheti meghosszabbított időszakban az adókedvezményt.
A b) pontban foglalt rendelkezésből következően az a személy sem jogosult meghosszabbított időszakban érvényesíteni az adókedvezményt, aki a lakásépítési kedvezményre és/vagy a megelőlegező kölcsönre jogosult volt, de azokat nem igényelte.
Szja. tv. 36-38. §
Tevékenységi kedvezmények
Szja. tv. 39. § (1)-(4) bekezdésA mezőgazdasági őstermelői tevékenységet folytató magánszemély az őstermelésből származó összevonandó jövedelme után adókedvezményt érvényesíthet. A kedvezmény igénybevételének feltétele, hogy az őstermelő az adóbevallásában feltüntesse a regisztrációs számát. A kedvezmény összege maximum 100 ezer forint lehet. E kedvezmény agrár csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül. A közös őstermelői igazolvánnyal rendelkező adózóknak, illetve a családi gazdaságok tagjainak külön-külön kell regisztrációs számmal rendelkezniük ahhoz, hogy egyenként igénybe tudják venni ezt a kedvezményt, ha élni kívánnak ezzel a lehetőséggel.
Könyvelői díjkedvezmény címén a könyvelőnek fizetett, számlával igazolt díj vehető figyelembe, de csak olyan arányban, amilyen arányt a mezőgazdasági őstermelői tevékenységből származó jövedelem az összevont adóalapon belül képvisel. Az őstermelői kedvezmény és a könyvelői díjkedvezmény együttesen sem haladhatja meg a 100 ezer forintot.
Hangsúlyozandó azonban, hogy adókedvezmény formájában adott támogatásról lévén szó, a támogatás igénybevétele évének az az év számít, amikor az őstermelő azt a bevallásában érvényesíti. A 2011. évi bevallás benyújtása 2012-ben történik, ezért az adókedvezmény 2012-ben igénybe vett támogatásnak minősül. Ebben az esetben tehát a kedvezmény igénybevételével a 2012. évi de minimis keretét "fogyasztja" az őstermelő.
A regisztrációs szám feltüntetésének követelménye abból következik, hogy mezőgazdasági de minimis támogatást csak mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által vezetett ügyfélnyilvántartási rendszerben nyilvántartott termelő kaphat. Természetesen, ha a termelő az említett ügyfél-nyilvántartási rendszerben még nem regisztráltatta magát, nincs akadálya, hogy ezt a bevallás benyújtásáig megtegye.
Az Szja. tv. 39. §-ában meghatározott összeget - azaz az őstermelői tevékenységből származó jövedelem adóját - úgy kell meghatározni, hogy ki kell számítani a teljes jövedelemre vonatkozóan az összevont adóalap adóját beleértve a mezőgazdasági őstermelésből származó jövedelmet is, aztán ki kell számolni az összevont adóalap adóját úgy is, hogy a mezőgazdasági őstermelésből származó jövedelmet nem számítják bele, és ezek különbözetét kell figyelembe venni.
Személyi kedvezmény
Szja. tv. 40. §A súlyos fogyatékosság eseteit az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevétele szempontjából a súlyos fogyatékosságnak minősülő betegségekről szóló 335/2009. (XII. 29.) Korm. rendelet és a súlyos fogyatékosság minősítéséről és igazolásáról szóló 49/2009. (XII. 29) EüM rendelet határozza meg. Az igazolásokat, amelyek alapján a személyi kedvezmény igénybe vehető, a fenti jogszabályokban meghatározott orvosok - szakorvos, vagy néhány esetben a háziorvos - adhatják ki. Az ideiglenes jelleggel kiadott igazolás esetén fel kell tüntetni az érvényesség időtartamát. A meghosszabbításhoz ismételt orvosi vizsgálat szükséges. A véglegesnek minősített állapotot nem kell újra igazolni.
Abban az esetben, ha valaki hosszú évek óta szenved olyan betegségben, amely alapján erre a kedvezményre jogosult lett volna, de azt nem érvényesítette, akkor - az igazolás beszerzését követően
- az elévülési időn belül benyújtott önellenőrzéssel utólag igénybe veheti azt.
Szja. tv. 41-44. §
Rendelkezés az adóról
Szja. tv. 44/A. §Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár magánszemély tagja az adóbevallásában vagy a munkáltatói adómegállapítás során nyilatkozhat arról, hogy az összevont adóalap után megállapított adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó részéből a rendelkezése szerinti összeget az általa megjelölt pénztári egyéni számlájára utalja ki az adóhatóság.
A rendelkezés alapjául szolgál a magánszemély pénztártag által az adóévben befizetett tagdíj, továbbá az egyéni számlán jóváírt egyéb jövedelemként adóköteles összeg (pl. a támogatói adomány). A munkáltatói hozzájárulást, valamint az adómentes jogcímen jóváírt összegeket (pl. hozam, értékelési különbözet) nem lehet beszámítani a rendelkezés alapjául szolgáló összegbe. Egészségpénztári, önsegélyező pénztári tagság esetén a rendelkezés alapjául szolgál az adóévben igénybevett prevenciós szolgáltatás értéke és az egyéni számlán lekötött összeg is.
Az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár tagja a rendelkezés alapjául szolgáló összeg 20 százalékának, de legfeljebb 100 ezer forintnak az átutalásáról rendelkezhet. Ennél magasabb összeg, legfeljebb
130 ezer forint lehet a rendelkezés szerinti összeg, ha a magánszemély 2020. január 1-je előtt betölti a reá vonatkozó öregségi nyugdíjkorhatárt.
Ha a magánszemély önkéntes kölcsönös egészségpénztárnak, illetve önsegélyező pénztárnak vagy mindkettőnek a tagja, akkor szintén a rendelkezés alapjául szolgáló összeg 20 százalékáról, de együttesen is legfeljebb 100 ezer forintról (az öregségi nyugdíjkorhatárt 2020. január 1-je előtt betöltő magánszemély esetében 130 ezer forintról) jogosult rendelkezni.
Amennyiben a magánszemély az önkéntes kölcsönös egészségpénztárnál, önsegélyező pénztárnál fennálló számlakövetelésének egy részét legalább 24 hónapra lekötötte, akkor az adóév utolsó napján lekötött számlakövetelés 10 százalékának megfelelő összeg átutalásáról rendelkezhet. A lekötött számlakövetelés idő előtti feltörését azonban szankcionálja a törvény. A lekötött számla feltörése esetén a lekötött követelésre tekintettel rendelkezett - az adóhatóság által kiutalt - összeget az adóévre vonatkozó bevallásában 20 százalékkal növelten kell bevallania, és befizetnie a magánszemélynek.
Ha az egészségpénztári, önsegélyező pénztári tagsággal rendelkező magánszemély prevenciós szolgáltatást vett igénybe, az egészségpénztári egyéni számlájáról az adóévben kiegyenlített (kifizetett) ellenérték 10 százalékának megfelelő összeg átutalásáról is rendelkezhet.
A prevenciós szolgáltatásnak minősülő szolgáltatások körét az Öpt. 51/B. § és az 51/E. § rendelkezései határozzák meg.
A pénztárral szűrési, állapotfelmérési tevékenységre szerződött egészségügyi szolgáltató által végzett egészségügyi állapotfelmérő vizsgálatok, amelyek eredményeinek felhasználásával személyes egészségterv készül, prevenciós szolgáltatásnak minősülnek
Prevenciós szolgáltatásnak minősülnek továbbá az elkerülhető megbetegedések korai felismerésére irányuló szűrővizsgálatok, különösen méhnyakrákszűrés, emlőrákszűrés, vastagbélrákszűrés, prosztatarákszűrés, mozgásszervi szűrés; AIDS-szűrés, mentális zavarok korai felismerését célzó szűrés, fogászati szűrés.
Az Szja. tv. korlátozó rendelkezése szerint az önkéntes kölcsönös egészségés/vagy önsegélyező pénztári tagsággal összefüggésben együttesen is legfeljebb 100 ezer forintnak az átutalásáról lehet rendelkezni. Ez az összeg legfeljebb 130 ezer forint lehet annak a magánszemélynek az esetében, aki a reá vonatkozó öregségi nyugdíjkorhatárt 2020. január 1-je előtt betölti.
A további korlátozó rendelkezés szerint, ha a magánszemély nyugdíjpénztárnak és egészség- vagy önsegélyező pénztárnak is tagja, akkor összesen legfeljebb 120 ezer forint - ha a reá vonatkozó öregségi nyugdíjkorhatárt 2020. január 1-je előtt betölti 150 ezer forint - az az összeg, amelynek az átutalásáról rendelkezhet.
Az előzőekben említett 130 ezer és 150 ezer forintos korlát szempontjából a nyugdíjkorhatár betöltésére vonatkozóan meghatározott feltételt abban az adóévben kell vizsgálni, amely adóévre vonatkozóan rendelkező nyilatkozatot tesz a magánszemély. Így a 2012. évre vonatkozó rendelkező nyilatkozatban az adózó figyelembe veheti a magasabb jövedelemkorlátot, ha a 2012. évben hatályos jogszabályok szerint a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésének időpontja 2020. január 1-je előtti időpont.
A rendelkezés szerinti összeg átutalása (elegendő adó hiányában a részbeni átutalása) akkor teljesíthető, ha a magánszemély az adóbevallása alapján az adóját megfizette, és nincs az állami adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása. E feltételek megléte esetén a nyilatkozat szerinti összeget a visszatérítendő jövedelemadóra vonatkozó rendelkezések szerint utalja át az adóhatóság. Egyébként az adótartozás, illetőleg az adóbevallás szerinti adó megfizetését követő 30 napon belül - a magánszemély külön kérelmére - teljesíthető az átutalás. Az átutalás iránti kérelmet - kötetlen formában - az adózó ügyeiben illetékes igazgatósághoz kell benyújtani.
A magánszemély csak a megfelelő pénztári igazolás birtokában tehet rendelkező nyilatkozatot. A pénztár igazolásának tartalmaznia kell az adóévi befizetéseket, jóváírásokat, azok jogcíme szerint megbontva a rendelkezési jogosultság alapjául szolgáló összeget és a jogosultsági összeg meghatározásánál alkalmazható százalékos mértékeket. Egészségpénztár esetén a lekötött összeget és a prevenciós szolgáltatásokra kifizetett összeget is tartalmaznia kell az igazolásnak.
Ha a magánszemély év közben átlép másik pénztárba, az igazolást akkor is annak a pénztárnak kell kiállítania, ahova a rendelkezési jogosultságot megalapozó befizetés, jóváírás eredetileg történt. Így adott esetben egy adóévre vonatkozóan két igazolása is lehet a magánszemélynek.
Az igazoláson a pénztár a saját bankszámlaszámát is köteles feltüntetni.
A magánszemély a rendelkezett összeg átutalási címzettjeként csak olyan pénztári számlát jelölhet meg, amelyre a pénztár igazolása szerint rendelkezés alapjául szolgáló befizetés, jóváírás történt az adóévben.
Ha a magánszemély egyidejűleg több önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnak (pl. nyugdíjpénztárnak és egészségpénztárnak is) a tagja, akkor is csak egy, az általa megjelölt pénztári számlára kérheti az átutalást a rendelkező nyilatkozatában.
A rendelkező nyilatkozat megtételére a törvényben meghatározott kivétellel csak az a magánszemély jogosult, akinek a nyilatkozattétel időpontjában fennáll az önkéntes kölcsönös pénztári tagsága. Kivételes szabály vonatkozik arra a magánszemélyre, akinek a pénztári tagsága nyugdíjszolgáltatás igénybevétele miatt szűnt meg. Ilyen esetben az adóévre teljesített befizetések, jóváírások tekintetében még élhet a rendelkezési jogosultságával a magánszemély. Miután a nyugdíjszolgáltatást igénybe vevő magánszemélynek megszűnik a pénztári számlája, a rendelkezés szerinti összeget - az általános szabályok figyelembe vételével - a magánszemély által megjelölt címre vagy pénzforgalmi számlára (folyószámlára) utalja ki az adóhatóság.
A pénztár végelszámolása, felszámolása, tevékenységének felfüggesztése esetén az adóhatóság értesíti a magánszemélyt, aki a rendelkezés szerinti összeg átutalását kérheti más önkéntes kölcsönös pénztárnál meglévő egyéni számlájára, ennek hiányában a lakcímére vagy a pénzforgalmi számlájára.
Ha a magánszemély a rendelkező nyilatkozat megvételekor igen, de a teljesítésekor (a rendelkezett összeg adóhatósági kiutalásakor) már nem tagja a nyilatkozatán megjelölt pénztárnak, akkor az adóhatóság által kiutalt összeget a pénztár
- más pénztárba történő átlépés esetén a befogadó pénztárba átutalja,
- a tagsági jogviszony nyugdíjszolgáltatás miatti megszűnése esetén a magánszemély részére kiutalja,
- a pénztártag halála esetén a kedvezményezett(ek) részére, kedvezményezett vagy örökös hiányában a vonatkozó jogszabályi rendelkezés szerint a pénztártagok egyéni számlái javára felosztja.
Amennyiben a rendelkezett összeg kiutalásáig az előzőekben nem említett más okból szűnik meg a magánszemély pénztári tagsága, akkor a kiutalt összeget a pénztár köteles az adóhatóságnál erre a célra nyitott külön számlára visszautalni. Ilyen esetben a magánszemély az adóhatósághoz benyújtott kérelme alapján tarthat igényt a rendelkezése szerinti összegre, ha igazolni tudja, hogy a tagsági jogviszonya neki fel nem róható okból szűnt meg.
A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe átlépő (visszalépő) tag külön kedvezménye
A Szja. tv. 2012. március 31-től módosult 84/M. §-ának (1) bekezdése szerint:"A magánnyugdíjpénztár tagja a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe
a) 2010. november 3-át követően az Mpt. 123. § (6) bekezdése szerint történt visszalépése esetén a
b) az Mpt. 24. § (15) bekezdése szerint történt visszalépése esetén a 2012. év adóbevallásában tett
Az idézett rendelkezés értelmében mindazok a magánszemélyek, akik a magánnyugdíjpénztárból átlépek, illetve átlépnek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, és a visszalépő tagot megillető kifizetést nem veszik fel, hanem azt önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárnál vezetett számlájukra kérik átutalni - a 44/A. §-ban meghatározott kedvezményen túl -, ennek az összegnek a 20 százalékáról, legfeljebb 300 ezer forintról rendelkezhetnek.Szja. tv. 44/B. §
A nyugdíj-előtakarékossági számlával rendelkező magánszemély az adóbevallásában rendelkezhet arról, hogy az összevont adóalap után megállapított adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó részéből a nyilatkozata szerinti összeget az említett számlára utalja ki az adóhatóság.
A rendelkezés alapjául a nyugdíj-előtakarékossági számlára (a továbbiakban: "NYESZ-R" számla) a magánszemély által az adóévben forintban befizetett összeg szolgál.
A rendelkezés szerinti összeg az említett befizetés 20 százaléka, de legfeljebb 100 ezer forint (annál
Rendelkező nyilatkozatot tehet az a magánszemély is, akinek a rendelkezést megalapozó befizetés évének utolsó napján még volt "NYESZ-R" számlája, de ezt követően nyugdíjszolgáltatásra való jogosultsága miatt felmondta azt.
A magánszemély a "NYESZ-R " számla vezetője által kiállított igazolás alapján teheti meg a rendelkező nyilatkozatát.
A rendelkezés szerinti összeg átutalása a visszatérítendő jövedelemadóra vonatkozó szabályok szerint történik, ha a magánszemélynek nincs az állami adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása és az adóbevallása alapján az adóját megfizette. Egyébként az adótartozás, illetve az adóbevallás szerinti adó megfizetését követő 30 napon belül a magánszemély külön kérelme alapján teljesítheti az átutalást az adóhatóság.
Ha nyugdíjszolgáltatás igénylése miatt az adóév utolsó napját követően, de a nyilatkozattétel időpontja előtt már megszűntette a "NYESZ-R " számláját a magánszemély, akkor az általa megjelölt címre (számlára) utalja át az adóhatóság a rendelkezés szerinti összeget.
Ha a magánszemély "NYESZ-R " számlája a nyilatkozattételt követően a kiutalás időpontjáig szűnik meg, akkor a számlavezető által visszautalt összeget a magánszemély által benyújtott külön kérelemben megjelölt címre (számlára) utalja ki az adóhatóság. A kérelemben új nyugdíj-előtakarékossági számla nem jelölhető meg, illetve ilyen számlára a kiutalás nem teljesíthető.
Nem tehet rendelkező nyilatkozatot az a magánszemély, akinek az adóévben a "NYESZ-R" számlája terhére nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetést teljesítettek. Ezen túlmenően a korábbi években tett rendelkező nyilatkozatai alapján az adóhatóság által kiutalt (és a számláján jóváírt) összegeket köteles 20 százalékkal növelten bevallani és a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni. Nem kell alkalmazni ezt a szankciót, ha a magánszemély a "NYESZ-R" számla megszüntetésekor a számlán nyilvántartott követelésének a teljes összegét más számlavezetőnél nyitott "NYESZ-R" számlára - a meghatározott feltételek szerint - átvezetteti, és a nyugdíj értékpapírszámlán lévő értékpapírját más (a kibocsátó átalakulása esetén az átalakításban közreműködő) befektetési szolgáltatónál lévő értékpapír-számlájára áthelyezteti.
Nem kell alkalmazni az említett szankciót akkor sem, ha a "NYESZ-R" számlán nyilvántartott követelést a magánszemély döntésétől függetlenül, rajta kívül álló okokból kell áthelyezni (pl. azért, mert a befektetési szolgáltató átalakul), feltéve, hogy az értékpapír vagy annak értékével megegyező összeg "NYESZ-R" számlára kerül.
A "NYESZ-R" számlán lévő követelés 2010. évtől átalakítható tartós befektetéssé. Ehhez az szükséges, hogy a magánszemély befektetési szolgáltatóval olyan tartós befektetési szerződést kössön, amely alapján a magánszemély "NYESZ-R" számlán nyilvántartott követelését lekötési nyilvántartásba helyezik. Az átalakítás miatt a számla megszüntetésével összefüggésben előírt általános szankciókat nem kell alkalmazni, de a lekötési nyilvántartásba helyezés évére a magánszemély már nem tehet rendelkező nyilatkozatot, és az áthelyezést megelőző évben az adóhatóság által - a magánszemély rendelkezése alapján - kiutalt és jóváírt összeget 20 százalékkal növelten vissza kell fizetnie. Az átalakítással kapcsolatosan további kedvező szabályt tartalmaz az Szja. tv. 67/B. §-a, amely a tartós befektetésről és az ebből származó jövedelem adókötelezettségéről rendelkezik.
A "NYESZ-R" számla vezetőjének a rendelkezésben meghatározottak szerint kell a számlavezetéssel kapcsolatos nyilvántartási rendszerét kialakítania és működtetnie, valamint az előírt adatszolgáltatási kötelezettségét teljesítenie.
Szja. tv. 44/C-45. §
IX. Fejezet
AZ ADÓELŐLEG MEGÁLLAPÍTÁSA, BEVALLÁSA ÉS MEGFIZETÉSE
Az adóelőleg-fizetési kötelezettség
Szja. tv. 46. § (1)-(2) bekezdéseMiért nem terheli adóelőleg a "nem egyezményes" külföldi államból származó jövedelmet
Nem kell adóelőleget fizetni többek között az olyan államból származó jövedelem után, amelylyel Magyarországnak nincs kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye. Ugyanis, ha egy olyan államból származik a magánszemélynek jövedelme, mely állammal Magyarországnak nincs kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye, akkor a jövedelem Magyarországon (is) adóztatható azzal, hogy az Szja. tv. 32. §-a alapján a Magyarországon fizetendő adót csökkenti a külföldön megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb e jövedelem adóalapjára az adó mértéke szerint kiszámított adó. Miután a bevallásban ilyen módon beszámítható a külföldi államban megfizetett adó, méltánytalan lenne évközben adóelőleg fizetésére kötelezni a magánszemélyt.Szja. tv. 46. § (3)-(10) bekezdése
Fontos változások
2012. január 1-jétől a kifizető az adószámos magánszemélytől is köteles levonni az adóelőleget. Nincs ilyen kötelezettsége a kifizetőnek, ha a magánszemély a törvényben meghatározottak szerint igazolja, hogy egyéni vállalkozó vagy őstermelő, illetve családi gazdálkodó (családi gazdaság tagja). 2012. évtől az adóévre hitelesített értékesítési betétlap bemutatásával igazolhatja a magánszemély az őstermelői jogállását. A korábbi szabályozás szerint elegendő volt az őstermelői igazolvány bemutatása.Az adóelőleg alapja
Szja. tv. 47. § (1)-(3) bekezdésAz adóelőleg alapjának megállapításánál a jövedelemből levonható tételek, költségek
Az adóelőleg alapjául szolgáló jövedelem megállapítására eltérő szabályokat határozott meg a törvény az önálló, illetve a nem önálló tevékenységből származó jövedelmek, költségtérítések esetében.A nem önálló munkából - jellemzően munkaviszonyból - származó bevétel a kifizető által levont munkavállalói érdekképviseleti tagdíjjal, valamint az üzemanyag-megtakarítás címén - annak mértékét meg nem haladóan - kifizetett összeggel, de legfeljebb havi 100 ezer forinttal csökkenthető. Amennyiben a tagdíjat nem a kifizető vonja le, de a magánszemély bemutatja a szakszervezet által kiállított bizonylatot a tagdíj befizetéséről, akkor a munkavállaló által befizetett szakszervezeti tagdíjjal is csökkenthető a bevétel (munkabér) az adóelőleg megállapítása során.
A nem önálló tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérítés összegéből a jövedelmet vagy az igazolás nélkül elszámolható költségek, vagy a tételesen igazolt költségek levonásával kell meghatározni. A nem önálló tevékenységből származó jövedelem megállapításánál a 10 százalék költséghányad levonását a törvény nem teszi lehetővé. Mindezekre figyelemmel kell lennie a magánszemélynek az adóelőleg levonásához adott nyilatkozatának a kitöltésekor.
Az önálló tevékenység ellenértékének (pl. a megbízási díjnak), valamint az önálló tevékenységgel összefüggő költségtérítésnek a kifizetésekor a tételes költségelszámolás vagy a 10 százalék költséghányad alkalmazásáról nyilatkozhat a magánszemély. Tételes költségelszámolás választása esetén az adott tevékenységgel összefüggésben elismert igazolható vagy igazolás nélkül elszámolható költségeket jelölheti meg a magánszemély. A 2012. január 1-jétől módosult rendelkezés értelmében a nyilatkozaton megjelölt költség nem haladhatja meg a kifizetés bruttó összegének (a bevételnek) az 50 százalékát. Ettől függetlenül a magánszemély a bevallásában korlátozás nélkül elszámolhatja az Szja. tv. szerint elismert és megfelelően igazolt költségeit.
A költségnyilatkozattal kapcsolatosan ismertetett korlátozás a költségtérítés címén kifizetett összegekre nem vonatkozik. Az 50 százalékos szabályt kizárólag az önálló tevékenység ellenértékeként (pl. megbízási díj) kifizetett összegekre kell alkalmazni. Így a tevékenységgel összefüggő költségtérítés kifizetésénél a magánszemély nyilatkozata alapján akár 100 százalék költséget is figyelembe vehet a kifizető.
Ha a magánszemély nem nyilatkozik a költségeiről, és más igazolás nélkül elszámolható költség sem merül fel, a kifizető a 10 százalék költséghányad figyelembe vételével állapítja meg az adóelőleget.
Az adóévben valamennyi önálló tevékenységből származó bevétel (az önálló tevékenységre tekintettel kapott költségtérítést is beleértve) adóelőleg alapjának megállapításánál azonos (vagy a 10 százalék költséghányad szerinti vagy a tételes) költségelszámolást kell alkalmazni. Ez a gyakorlatban a következőket jelenti. Ha az adóévben az önálló tevékenységre tekintettel teljesített első kifizetésnél a magánszemély a 10 százalék költséghányad levonását kéri, vagy ha nem ad nyilatkozatot és ezért a kifizető automatikusan a költséghányad levonásával állapítja meg a jövedelmet, akkor az adóév során egyetlen önálló tevékenységből származó bevételével (ideértve a költségtérítést is) összefüggésben sem nyilatkozhat tételes költségelszámolásról. Az adóbevallásban viszont az a magánszemély is alkalmazhatja a tételes költségelszámolás szabályait, aki az adóév során adott nyilatkozatában a 10 százalék költséghányad figyelembe vételét kérte, vagy akinek az adóelőleg levonásánál a 10 százalékos költséghányaddal állapította meg a jövedelmét a kifizető.
Az előzőekben leírtakat kell értelemszerűen alkalmazni abban az esetben is, ha a magánszemély saját maga köteles az adóelőleget megállapítani és befizetni.
Szja. tv. 47. § (4)-(6) bekezdés
Adóalap-kiegészítés a társadalombiztosítási és a munkanélküli ellátás után
Az Szja. tv. 47. § (6) bekezdés a) és b) pontjai alapján nem kell adóalap-kiegészítést alkalmazni az adóköteles társadalombiztosítási ellátás és a munkanélküli ellátás adóelőlegének megállapításakor. Ha a magánszemély például az év második felében részesül ilyen ellátásban, és már tudja, hogy az adóév során megszerzett összevont adóalapba tartozó jövedelme (pl. a munkabére) és az ellátás várható összege együttesen több lesz 2424 ezer forintnál, akkor viszont az Szja. tv. 47. § (9) bekezdése értelmében köteles kérni az adóköteles társadalombiztosítási ellátást nem munkáltatóként kifizető szervtől vagy a munkanélküli ellátás kifizetőjétől az adóalap-kiegészítés alkalmazását.Szja. tv. 47. § (7)-(8) bekezdés
A rendelkezés szerint rendszeres jövedelem esetén az adóalap-kiegészítést az adott kifizetés azon hányadára nem kell alkalmazni, amilyen hányadot a 2 millió 424 ezer forint a magánszemély munkáltatótól származó várható éves rendszeres összevont adóalapba tartozó jövedelmében képvisel.
Az adóalap-kiegészítés alapjául szolgáló összeg megállapítása során elfogadható a kerekítéssel és a kerekítés nélkül történő számítás is, tekintettel arra, hogy a törvény erről nem rendelkezik.
Szja. tv. 47. § (9) bekezdés
Az adóelőleg-nyilatkozat
Szja. tv. 48. § (1)-(3) bekezdésMiért van jelentősége az adóelőleg-nyilatkozatnak?
A magánszemély az adóelőleg megállapításához a munkáltatónak és a kifizetőnek is adhat nyilatkozatot. Az adóelőleg megállapításánál figyelembe vehető körülményeket, adatokat (például a költségelszámolás módját, összegét vagy az érvényesíteni kívánt kedvezményeket) a nyilatkozatában közölheti a magánszemély. Az adóelőleg-nyilatkozat tehát azt a célt szolgálja, hogy a kifizető vagy a munkáltató információhoz jusson mindazon körülményekről, amelyek az adóelőleg összegét befolyásolhatják, és ebből kifolyólag a kifizető, a munkáltató által levont adóelőleg minél jobban megközelítse a ténylegesen fizetendő adó összegét.A nyilatkozat tartalmát az adóelőleg megállapításánál köteles figyelembe venni a kifizető, feltéve, hogy az a kifizetést megelőzően a rendelkezésére áll.
Az adóelőleg-nyilatkozatot a magánszemélynek két példányban kell kitöltenie, és a kifizetőnek, munkáltatónak átadnia. A kifizető, a munkáltató a másolaton igazolja az első példány átvételét (erre a NAV
A NAV honlapján közzétett adóelőleg-nyilatkozatok csak ajánlott minták, nem kötelező azokat használni. A munkáltató és a kifizető, vagy akár a magánszemély is, elkészítheti a saját adóelőleg nyilatkozatát, de ebben az esetben célszerű alaposan áttekintenie az ide vonatkozó rendelkezéseket.
A valótlan adattartalommal vagy jogalap nélkül megtett adóelőleg-nyilatkozattal összefüggésben a törvény szankciókat iktatott be, melyek nélkül a nyilatkozattétel lehetősége az adóelőleg-fizetés elkerülésére is alkalmas lehetne. Ha a magánszemély tételes igazolással elszámolható költség levonását kérte, és a nyilatkozat alapján levont költség több mint az adóbevallásában elszámolt igazolt költség, akkor az 5 százalékot meghaladó különbözet után 39 százalék különbözeti-bírságot kell bevallania, és megfizetnie.
Nyilatkozhat-e a családi kedvezmény érvényesítéséről a munkanélkülivagy társadalombiztosítási ellátásban részesülő személy
Az adóköteles munkanélküli ellátás az Szja. tv. 3. § 21. pontja értelmében bérjövedelemnek minősül, az ellátás kifizetője pedig az Szja. tv. 46. § (6) bekezdése szerinti adóelőleget megállapító munkáltatónak minősül. Ebből következően a munkanélküli ellátás kifizetőjének adhat családi kedvezmény érvényesítésére vonatkozó nyilatkozatot a magánszemély.Nincs kizárva a nyilatkozattételi lehetőségből az adóköteles társadalombiztosítási ellátásban részesülő magánszemély sem, ő is kérheti a családi kedvezmény érvényesítését az ellátás kifizetőjétől (egészségbiztosítási pénztártól).
Kedvezmény utólagos érvényesítése
Januárban a munkavállaló nem kérte a családi kedvezményt az adóelőleg levonásnál.Kérheti-e például augusztustól úgy - ha egy gyermeke van -, hogy 125 ezer Ft-ot kér érvényesíteni augusztustól havonta?
Az adóalapból levonható családi kedvezmény mértékét jogosultsági hónaponként határozza meg a törvény. Ha a magánszemély augusztus hónapban nyilatkozik arról, hogy január hónaptól kezdődően egy gyermek után jogosult a kedvezményre, és a munkáltatója a NAV-hoz bejelentett - az általános szabálytól eltérő
- módszerrel állapítja meg az adóelőleget, akkor nem kifogásolható, ha a munkáltató a kifizetésre kerülő jövedelem adóalapjaként meghatározott összegig figyelembe veszi a megelőző hónapokra járó kedvezményt is.
Az adóelőleg levonásához adott nyilatkozatot alá kell-e írnia a családi kedvezményre nem jogosult élettársnak
Élettársi kapcsolatban egy kiskorú - nem közös - gyermeket nevelnek. Az anya nyilatkozik a munkáltatója felé a családi kedvezmény érvényesítéséről. Nyilatkozatában megjelöli, hogy élettársa van. Miután az élettárs nem jogosult a családi kedvezmény igénybevételére, ezért sem ő, sem a munkáltatója nem tölti ki a nyilatkozatot. Kérdés, hogy az anya munkáltatója elfogadhatja-e így a nyilatkozatot.Az anya munkáltatója nem kérheti az élettársának és a munkáltatójának a nyilatkozatát, mert az élettárs nem nyilatkozhat arról, hogy lemond olyan jogáról mely nem áll fenn. Nem létező jogról nem lehet lemondani.
Szja. tv. 48. § (4)-(5) bekezdés
A fizetendő adóelőleg
Szja. tv. 49. §Családi kedvezmény érvényesítése a nem munkáltatótól származó jövedelmek esetén
Gyakori kérdés, hogy érvényesíthetik-e év közben a családi kedvezményt azon magánszemélyek, akiknek a jövedelmük nem munkaviszonyból származik.A Szja. tv. 48. § (3) bekezdése szerint a családi kedvezmény és a személyi kedvezmény adóelőleg megállapításánál való érvényesítése érdekében a magánszemély az adóelőleget megállapító munkáltatónak adhat nyilatkozatot. Az Szja. tv. 46. § (6) bekezdés b) pontja az adóelőleg-fizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában adóelőleget megállapító munkáltatónak minősíti a rendszeresen ismétlődő bevételszerzés (különösen havi/heti bér, munkadíj, tiszteletdíj, személyes közreműködés ellenértéke, egyéb juttatás) tekintetében a munkáltató mellett a társas vállalkozást, a polgári jogi társaságot, illetve a bérnek minősülő kifizetést teljesítő más kifizetőket is. Ebből következően családi kedvezmény érvényesítésére vonatkozó nyilatkozatot a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja is tehet.
A Szja. tv. 49. § (3) bekezdése értelmében az adóelőleget megállapító kifizető az állami adóhatósághoz bejelentett - az általános szabályoktól eltérő - módszer szerint is megállapíthatja az adóelőleget, ha ez által az adóévi adó megállapításánál jelentkező adókülönbözet mérsékelhető. Ez azt jelenti, hogy a kifizető figyelembe veheti a családi kedvezmény érvényesítését kérő, jogszerűen megtett nyilatkozatokat, ha olyan előzetesen bejelentett adóelőleg-levonási módszert alkalmaz, amely a nem munkáltatóként havi rendszerességgel teljesített kifizetéseknél is biztosítja a kedvezmény érvényesítésének lehetőségét.
Nincsenek kizárva az adóalap-csökkentő kedvezmény érvényesítéséből azok a magánszemélyek sem, akik munkáltatónak nem minősülő kifizetőtől szereznek jövedelmet pl. választott tisztségviselőként vagy megbízási szerződés alapján.
2011. január 1-jétől önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősíti a törvény az ingatlanbérbeadásból származó jövedelmet is (erre a jövedelemre már nem lehet különadózást választani). Erre tekintettel az ingatlan bérbeadásból származó jövedelem adóalapjával szemben is érvényesíthető a családi kedvezmény. Amennyiben a magánszemély az ingatlan-bérbeadásból származó jövedelmét nem kifizetőtől szerzi, akkor nincs lehetősége arra, hogy családi kedvezmény érvényesítésére vonatkozó nyilatkozatot adjon. A kedvezményt az ingatlan bérbeadásból származó jövedelme tekintetében negyedévenként saját maga érvényesítheti.
A családi kedvezmény az összevont adóalapot csökkentő kedvezményként került be az adórendszerbe, így értelemszerűen nem érvényesíthető a vállalkozói személyi jövedelemadó szabályai szerint adózó jövedelem után. Ha azonban az egyéni vállalkozó az összevont adóalapba tartozó vállalkozói kivétet számol el, nincs akadálya, hogy az adóelőleg fizetési kötelezettségének megállapításakor a családi kedvezményt érvényesítse.
Eltérő adóelőleg levonási rendszer bejelentése
Az eltérő módszer alkalmazását a kifizető adóügyeiben illetékes adóhatósághoz kell bejelenteni. A beadványban - a számítások algoritmusának bemutatásával - valószínűsíteni kell azt, hogy az eltérő módszer révén az adóévi adó megállapításánál jelentkező adókülönbözet mérsékelhető.A program bejelentésekor a következő dokumentumokat kell csatolni:
- a bejelentő nyilatkozata arról, hogy tudomása szerint a program kidolgozója nem tett bejelentést az adóhatósághoz.
- az alkalmazni kívánt, eltérő módszer előlegszámító algoritmusa.
- a bérszámfejtési modul működésének bemutatása egyedi példákon keresztül összehasonlítva, hogy az Szja. tv. általános szabálya szerint történő adóelőleg számítási mód, vagy a kérelmezett módszer eredményez-e kisebb különbözetet év végén.
Az a törvényi előírás, hogy a kifizetőnek csak "bejelentenie" kell az eltérő módszer alkalmazását, azt is jelenti, hogy az adóhatóságnak nincs döntési jogköre azzal kapcsolatban, hogy elfogadja-e a kifizető által alkalmazni kívánt módszert. Az eltérő módszer alkalmazásának ugyanakkor feltétele az, hogy annak alkalmazása következtében az adóelőleg és a ténylegesen fizetendő adóévi adó különbözete mérsékelhető legyen. Ezért, amennyiben egy esetleges ellenőrzés során bebizonyosodik, hogy a kifizető, a munkáltató által használt eltérő módszer az adókülönbözet növekedéséhez vezet, az Art. 172. § (15) bekezdése alapján a kifizető mulasztási bírsággal sújtható.
HARMADIK RÉSZ
EGYES KÜLÖN ADÓZÓ JÖVEDELMEK
X. Fejezet
A VÁLLALKOZÓI SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ, AZ ÁTALÁNYADÓZÁS ÉS A TÉTELES ÁTALÁNYADÓZÁS
Az egyéni vállalkozó adózása
Szja. tv. 49/A. § (1) bekezdésAz Evtv. egyik fontos - Szja-t is érintő - rendelkezése, hogy 2010. január elsejétől az egyéni vállalkozói igazolványnak nincs jelentősége. E törvény rendelkezése szerint egyéni vállalkozónak minősül az a magánszemély, aki az Evtv. szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban bejelentés alapján szerepel az említett nyilvántartásban rögzített tevékenysége(i) tekintetében.
A tevékenység megkezdésével, vagy az azzal összefüggő változással kapcsolatos bejelentést a körzetközponti jegyzőnél (okmányiroda) kell megtenni a bejelentési űrlap kitöltése mellett elektronikus úton. A változással kapcsolatos adatok az adóhatóságnál is bejelenthetők.
2010. január elsejétől a gyógyszerészi, a falugondnoki és a tanyagondnoki tevékenység csak akkor tekinthető egyéni vállalkozói tevékenységnek (mivel e tevékenységek nincsenek nevesítve önállóan az Szja. tv.-ben), ha e magánszemélyek felvetetik magukat az egyéni vállalkozói nyilvántartásba az okmányirodánál. Az Szja. tv. alkalmazásában az ügyvéd, a közjegyző, az egyéni szabadalmi ügyvivő, az önálló bírósági végrehajtó, a magán-állatorvosi tevékenységet folytató továbbra is egyéni vállalkozónak minősül, amennyiben a tevékenységüket nem társas vállalkozás keretében folytatják.
Az átalányadó választása már a 2010. évtől azzal jár, hogy az átalányban megállapított jövedelem is az összevonandó jövedelmek része lett.
Szja. tv. 49/A. § (2) bekezdés
Egyéni céget csak az egyéni vállalkozó alapíthat az Evtv. rendelkezéseinek figyelembevételével azzal, hogy a továbbiakban a volt egyéni vállalkozói tevékenységére tekintettel kikerül a magánszemély az Szja. tv. hatálya alól, mivel az egyéni cég társas vállalkozásnak minősül az Szja. tv. értelmező rendelkezései szerint. Nem alapítható egyéni cég az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetésének időtartama alatt.
Az egyéni vállalkozói jogállás megszűnésére tekintettel az Szja. tv. hatálya alá tartózó egyéni vállalkozónak a cégbejegyző határozat jogerőre emelkedésének napját megelőző napra vonatkozóan leltárt kell készítenie, valamint nyilvántartásai alapján tételes kimutatást kell összeállítania a követelésekről, továbbá nettó értéken a tárgyi eszközökről, nem anyagi javakról megjelölve az egyéni cég tulajdonába nem pénzbeli hozzájárulásként kerülőket azon az értéken is, amely értéket az egyéni cég alapító okiratában rögzített (apport).
Szja. tv. 49/A. § (3)-(5) bekezdés
Az egyéni vállalkozói tevékenység egyéni cég alapítása miatt történő megszűnése esetén a vállalkozói bevételek és költségek megszűnéssel összefüggő elszámolására irányadó rendelkezést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy
- leltárban, illetve a tételes kimutatásban feltüntetett, nem pénzbeli hozzájárulásként az egyéni cég tulajdonába adott eszköznek az alapító okiratban meghatározott értéke (apport) vállalkozói bevételnek minősül,
- az egyéni cég tulajdonába adott (apportált) tárgyi eszközöknek, nem anyagi javaknak a tulajdonba adásig értékcsökkenési leírásként még el nem számolt nettó értéke vállalkozói költségnek minősül.
A megszűnés adóévéről szóló adóbevallásában a magánszemélynek az egyéni vállalkozói jogállás megszűnését követően a megszűnés adóévéről szóló adóbevallás benyújtásáig az egyéni cég tulajdonába nem adott követelésre tekintettel befolyt ellenértéket (bevételt) a megszűnés adóévében megszerzett vállalkozói bevételként kell figyelembe vennie.
Mint arról már szó volt, az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnésekor a részletes vagyonleltárba felvett és az egyéni cégnek tovább adott eszközök értékét az alapító okiratban is szerepeltetni kellett, amennyiben az egyéni vállalkozó úgy döntött, hogy azokat egyéni cégként hasznosítja a továbbiakban a Tao tv. hatálya alatt. Utólagos vagyoni hozzájárulás miatt az alapító okiratot módosítani nem lehet. Nincs azonban akadálya az eszközök egyéni cégbe történő utólagos bevitelének. Ebben az esetben már az Szja. tv. ingatlan, ingó értékesítésre vonatkozó rendelkezései alapján történhet a jövedelemszámítás a bevitt eszközök tekintetében.
Egyéni cég alapítása esetén a magánszemélynek az adóévről szóló adóbevallásában az előzőekben is bemutatott speciális megszűnési szabályok alkalmazásával megállapított jövedelmet, valamint az annak megfelelő vállalkozói személyi jövedelemadó és vállalkozói osztalékalap utáni adó-kötelezettségét kell bevallania és a megállapított adót megfizetnie. Választhatja azt is, hogy jövedelmét és annak adóját a megszűnés szabályait figyelmen kívül hagyva is kiszámítja. Amennyiben a megszűnés miatti és megszűnés nélküli adókötelezettség különbsége meghaladja a 10 ezer forintot, a különbözet három egyenlő részletben fizethető meg. A három részletet a megszűnés adóévéről szóló személyi jövedelemadó bevallásban kell bevallani, az első részletet adóévi kötelezettségként, a további kettőt a következő két adóév kötelezettségeként. A részleteket - az elsőt az adóval együtt - a három év adóbevallásának benyújtására nyitva álló határidőig kell megfizetni.
Az egyéni céggé alakulás azt is jelenti a gyakorlatban, hogy adózónak pl. a bérleti szerződéseket fel kell bontania a bérbeadóval és azt a társaság nevében kell újonnan megkötnie. Adott esetben szóba jöhet a szolgáltatókkal történő új szerződés megkötése pl. a rezsinek a költségek közötti elszámolhatósága miatt. Szóba jöhet a személygépkocsi átírása is az egyéni cég nevére. Amennyiben erre sor kerül, akkor az átírást követő hónap első napjától cégautó adó fizetési kötelezettsége is lesz az egyéni cégnek. Amennyiben a magánszemély tulajdonában marad a személygépkocsi és azt az egyéni cég érdekében üzleti célra használja, akkor a magánszemély részére a jármű használattal kapcsolatos költségek megtérítése kiküldetési rendelvény alapján is történhet.
Példa egyéni vállalkozói tevékenység egyéni cég alapítása miatt történő megszűnésére
Vállalkozói személyi jövedelemadó a megszűnésre vonatkozó szabályokat figyelmen kívül hagyva
| 1. Vállalkozói bevétel |
20 000 000 |
| 2. Vállalkozói költség |
14 000 000 |
| 3. Vállalkozói adóalap (1-2) |
6 000 000 |
| 4. Vállalkozói személyi jövedelemadó (3x10%) |
600 000 |
| 5. Vállalkozói osztalékalap (3-4) |
5 400 000 |
| 6. Vállalkozói osztalékalap utáni adó (5x16%) |
864 000 |
| 7. Összes személyi jövedelemadó (4+6) |
1 464 000 |
Vállalkozói személyi jövedelemadó a megszűnésre vonatkozó szabályok figyelembevételével
|
8. Vállalkozói bevétel |
20 000 000 |
|
9. Egyéni cég tulajdonába adott eszköz alapító okiratban meghatározott értéke |
4 000 000 |
|
10. Költségként már elszámolt, az egyéni vállalkozás megszűnésekor meglévő anyag leltári értéke |
1 200 000 |
|
11. Egyéni cég tulajdonába nem adott, az egyéni vállalkozói működéssel kapcsolatos követelésre az egyéni vállalkozói jogállás megszűnését követően befolyt ellenérték |
800 000 |
|
12. Vállalkozói költség |
15 000 000 |
|
13. Egyéni cég tulajdonába adott eszköz (9. sor adata) nyilvántartás szerinti nettó értéke |
800 000 |
|
14. Vállalkozói adóalap (8+9+10+11-12-13) |
10 200 000 |
|
15. Vállalkozói személyi jövedelemadó (14x10%) |
1 020 000 |
|
16. Vállalkozói osztalékalap (14-15) |
9 180 000 |
|
17. Vállalkozói osztalékalap utáni adó (16x16%) |
1 468 800 |
|
18. Összes személyi jövedelemadó (15+17) |
2 488 800 |
|
A megszűnés kapcsán felmerülő adó (három év alatt egyenlő részletben lehet megfizetni) |
|
|
19. Megszűnéssel kapcsolatos adója (18-7) |
1 024 800 |
Amennyiben az egyéni vállalkozó a tevékenységét ügyvédi iroda, közjegyzői iroda, végrehajtói iroda vagy szabadalmi ügyvivő iroda tagjaként folytatja, a tagi jogviszony keletkezését megelőző napra vonatkozóan az egyéni vállalkozói tevékenységét meg kell szüntetnie.
Mivel az egyéni vállalkozói tevékenység megszűntetésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ezért a tárgyévben kisvállalkozói kedvezmény, kisvállalkozói adókedvezmény nem érvényesíthető, fejlesztési tartalékkal nem csökkenthető az egyéni vállalkozásból származó bevétel ebben az esetben sem.
Szja. tv. 49/A. § (7)-(9) bekezdés
Az elhunyt egyéni vállalkozó esetében - feltéve, hogy özvegyi, vagy örökösi jogon tovább folytatják az egyéni vállalkozói tevékenységet - a vállalkozói adóalap és a vállalkozói osztalékalap, illetve az ezek utáni adó megállapítása mellőzhető. Az elhunyt magánszemély egyéni vállalkozásból származó jövedelmének tételes költségelszámolás esetén a vállalkozói kivétet kell tekinteni. A vállalkozói adóalap és a vállalkozói osztalékalap utáni adót az egyéni vállalkozói tevékenységet tovább folytató özvegynek vagy örökösnek kell megfizetnie.
Amennyiben az örökléssel nem az egyéni vállalkozói tevékenységet tovább folytató magánszemély tulajdonába kerül a tárgyi eszköz vagy a készlet, akkor az vállalkozásból való kivonást jelent és ennek megfelelően kell az egyéni vállalkozásból származó jövedelmet a tevékenységet folytatónak megállapítania.
Az egyéni vállalkozói tevékenységet folytató özvegy/örökös az elhunyt adószámát nem örökli meg, újat kap. Ha azonban már van adószáma a tevékenységet özvegyi, vagy örökösi jogon folytató magánszemélynek, akkor nem kap újabb adószámot.
Az egyéni vállalkozói tevékenységet tovább folytató magánszemély nem tekinthető kezdő egyéni vállalkozónak. A bevételeket és a költségeket folyamatosan kell tovább könyvelnie a pénztárkönyvben.
Célszerű azonban a pénztárkönyvet és az analitikus nyilvántartásokat az elhunyt halálának időpontjával lezárni, de nem kell új nyilvántartásokat felfektetni. Ilyen esetben az iratmegőrzési kötelezettség az egyéni vállalkozói tevékenységet tovább folytató magánszemélyt terheli.
Az egyéni vállalkozói tevékenység - mivel az az Evtv. alapján folytatható - nem szűnik meg. A változást annak kell bejelentenie, aki az örökhagyó helyébe lép.
Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozói tevékenységet özvegyi vagy örökösi jogon nem folytatják tovább, akkor a megszűnésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni az elhunyt egyéni vállalkozó végleges adójának megállapításakor.
A tevékenységet folytatónak az egyéni vállalkozó nyilvántartásait folyamatosan tovább kell vezetnie ugyan, de például az alkalmazottakkal új munkaszerződést kell kötnie. Amennyiben a tevékenysége okán bankszámlanyitásra kötelezett, akkor új bankszámlát is kell nyitnia. Az egyéni vállalkozó halála esetén a vállalkozási tevékenység folytatására jogosult özvegy ugyanis - általános jogutódi minőség hiányában - nem szerez rendelkezési jogot a vállalkozói bankszámla felett.
Az Szja. tv. arra vonatkozóan is rendelkezik, amikor a tevékenységet tovább folyató özvegy vagy örökös maga is egyéni vállalkozó, de az elhunyt által alkalmazott adózási módtól eltérő adózási mód szerint adózik. A tevékenységet tovább folytató eldöntheti, hogy az egyesített tevékenységből származó jövedelem megállapítására a továbbiakban milyen adózási módot választ. Erre akkor van lehetősége az Szja. tv. szerint, ha a tevékenység folytatásának szándékát és a választott adózási módot 90 napon belül bejelentette az adóhatóságnak. Itt kell megjegyezni, hogy a 90 napos bejelentési kötelezettségről az Evtv. nem rendelkezik, az Evtv. csak arról rendelkezik a 17. §-ban, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység folytatható.
| EGYESÍTETT TEVÉKENYSÉGRE VÁLASZTHATÓ ADÓZÁSI MÓD |
ELHUNYT ÁLTAL VÁLASZTOTT DÓZÁSI MÓD | EGYESÍTETT TEVÉKENYSÉGET FOLYTATÓ ADÓZÁSI MÓDJA A TEVÉKENYSÉG EGYESÍTÉSE ELŐTT |
| ÁTALÁNYADÓ | VÁLLALKOZÓI SZJA | ÁTALÁNYADÓ |
| ÁTALÁNYADÓ | ÁTALÁNYADÓ | VÁLLALKOZÓI SZJA |
| VÁLLALKOZÓI SZJA | ÁTALÁNYADÓ | VÁLLALKOZÓI SZJA |
| EVA | EVA | VÁLLALKOZÓI SZJA |
| ÁTALÁNYADÓ | EVA | ÁTALÁNYADÓ |
| VÁLLALKOZÓI SZJA | EVA | VÁLLALKOZÓI SZJA |
| VÁLLALKOZÓI SZJA | VÁLLALKOZÓI SZJA | ÁTALÁNYADÓ |
| EVA | VÁLLALKOZÓI SZJA | EVA |
| EVA | ÁTALÁNYADÓ | EVA |
A vállalkozói személyi jövedelemadó
Szja. tv. 49/B. § (1) bekezdésAz Szja. tv. 4. § (3) bekezdésében foglaltak szerint költségnek csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül. Költség továbbá az a kiadás, amelyet e törvény a kiadás tényleges kifizetésétől függetlenül minősít költségnek. Az egyéni vállalkozásból származó jövedelem megállapításakor a bevételek és költségek figyelembevétele főszabályként a pénzforgalmi szemléleten alapul, vagyis a ténylegesen megszerzett bevételből a bizonylattal igazolt és elismert költségek vonhatók le. Ez a gyakorlatban a tételes költségelszámolást jelenti a jövedelemszámítás során és azt, hogy az egyéni vállalkozónak ennek alátámasztására az Szja. tv. 5. számú mellékletében foglalt nyilvántartási kötelezettségének eleget kell tennie. A jövedelemszámítás során a vállalkozói kivét az egyéni vállalkozó önálló tevékenységből származó összevonandó jövedelmének minősül azzal, hogy az egyéni vállalkozó a 10 százalék költséghányadot nem alkalmazhatja, illetőleg a vállalkozói kivétre vonatkozóan költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető.
Az Eva tv. 2. § (4) bekezdésének b) pontja szerint az adózó akkor lehet adóalany, ha a bejelentkezés évében az ésszerűen várható bevétele nem haladja meg a 25 millió forintot. Az idevonatkozó rendelkezések szerint bevételnek minősül nem adóalany egyéni vállalkozónál az Szja. tv. szerint meghatározott vállalkozói bevétel, növelve az általános forgalmi adóval. Más kérdés az, hogy az egyéni vállalkozónál az Eva tv. hatálya alá történő belépés esetén az Eva tv. szerinti adóalanyiság első adóévét megelőző adóév utolsó napján megszerzett vállalkozói bevételnek kell tekinteni minden olyan, őt egyéni vállalkozói tevékenységére tekintettel megillető ellenértéket, amelyről kiállított számla, egyszerűsített számla szerinti teljesítési időpont megelőzi az Eva tv. szerinti adóalanyiság első adóévét [Eva tv. 17. § (1) bekezdése]. Tehát az így megszerzett vagyoni érték az Szja. tv. hatálya alatt lesz adóköteles a bejelentkezés évében, de ez nem emeli meg az eva választásának feltételéül rendelt bevételi értékhatárt.
Szja. tv. 49/B. § (2) bekezdés
Az egyéni vállalkozót megillető kintlévőséget az éves adóbevallás benyújtásakor nem kell bevételként figyelembe venni az egyéni vállalkozásból származó bevételek között. A megszűnés adóévéről szóló adóbevallás benyújtását követően befolyó bevételre, illetve felmerült kiadásra az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
Az egyéni cég vagyoni betétje kizárólag egyéni vállalkozóra ruházható át. Ebből következően megszűnik az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság abban az esetben is, ha az egyéni vállalkozó megvásárolja az egyéni cég vagyoni betétjét (ebben az esetben tehát nem történik cégalapítás). Amennyiben az egyéni vállalkozó átruházással szerzi meg az egyéni cég vagyoni betétjét, az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnésének időpontja az átruházás napja. Az egyéni cég vagyoni betétjét megvásárló egyéni vállalkozónak a saját korábbi vállalkozói tevékenységének megszűnésére az Szja. tv. általános szabályait kell alkalmaznia.
Szja. tv. 49/B. § (3) bekezdés
A támogatások kezelése az Szja. tv. 19. §-ában leírtak szerint történhet, de figyelemmel kell lenni többek között az Szja. tv. 7. § (1) bekezdés v) pontjára és a 7. § (3) bekezdésére is.
Szja. tv. 49/B. § (4) bekezdés
A megszűnés szabályai szerinti készletértéket az Szja. tv. 5. számú mellékletének 13. pontjában foglaltak szerint kellett megállapítani.
Abban az esetben, ha például a 2011. évben az egyéni vállalkozásból származó jövedelme megállapításakor a magánszemély átalányadózást alkalmazott, majd a 2012. évre áttért a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra, akkor a 2012. évi bevételének része az adóalapot nem érintő bevételként nyilvántartott - a megszűnés szabályai szerint kiszámított - készlet leltári értéke is, amelyet az átalányadózásra való áttéréskor kellett kiszámítania.
Szja. tv. 49/B. § (5) bekezdés
A havi minimálbér évesített összegének megállapítása:
- a havi minimálbér tizenkétszerese akkor, ha a vállalkozó egész évben működik;
- a tevékenységét megkezdő, illetőleg megszüntető, illetve szüneteltető egyéni vállalkozónál a havi minimálbér tizenkétszeresének 365-öd része és az adóév azon naptári napjainak szorzata, amely napokon fennállt a tevékenység.
Szja. tv. 49/B. § (6) bekezdés a)-b) pont
Amennyiben a családi gazdaságot egyéni vállalkozói igazolvány alapján vették nyilvántartásba, akkor az Szja. tv. 6. számú mellékletének II. pontjában felsorolt termékek és tevékenységek tekintetében az őstermelőkre vonatkozó jövedelemszámítási szabályokat kell alkalmaznia az egyéni vállalkozónak. Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó a mezőgazdasági őstermelői tevékenységen kívül más, ún. kiegészítő tevékenységet is folytat, akkor van/lehet egyéni vállalkozói bevétele is, ebből következően módja van a vállalkozói bevételét előresorolva sorrendiséget meghatározni, így a vállalkozói bevételének csökkentésére is lehetősége nyílik.
Szja. tv. 49/B. § (6) bekezdés c) pont
Az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés "egyszeres" és "háromszoros" költségei nem egymástól függetlenül - nem mind a két jogcímen -, hanem "vagylagosan" érvényesíthetők; s csak a "háromszoros" összegű kedvezmény (de legfeljebb 50 000 000 forint) támogatástartalma minősül de minimis támogatásnak. Amennyiben az adózó jogosult a maximum 50 000 000 forint bevételt csökkentő kedvezmény igénybevételére, de 60 000 000 forint költség merül fel az adóévében, úgy az 50 000 000 forint kedvezmény érvényesítéséhez tartozó (50 000 000/3) 16 667 000 forintot meghaladó összegre (60 000 000 - 16 667 000) - ami 43 333 000 forint - is alkalmazhatja a bevételt csökkentő kedvezményt. Ez utóbbi összeg adótartalma azonban nem minősül de minimis támogatásnak.
"2004. évi CXXXIV. törvény a kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról (kivonatos közlés)
2004. évi CXXXIV. törvény 4. §Szja. tv. 49/B. § (6) bekezdés d) pont
E kedvezmény érvényesítésekor tárgyi eszközök közül az ingatlan, valamint a leírási kulcsok jegyzéke és alkalmazásuk szabályai szerinti gép, berendezés, felszerelés, jármű, míg a nem anyagi javak közül a szellemi termék vehető figyelembe. A kedvezmény alapjául szolgáló üzemkörön belüli ingatlanok körébe jellemzően az üzlethelyiség, a műhely, a raktár sorolható.
Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó a korábbi adóévben a 10 százalék vállalkozói személyi jövedelemadót alkalmazta, és a megtakarítás címén nyilvántartott adó összegét annak célja szerint tárgyi eszköz beszerzésére fordítja, akkor - ha megfelel a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítésére vonatkozó feltételeknek - a tárgyi eszköz üzembe helyezésének évében élhet a kisvállalkozói kedvezménnyel e beszerzései tekintetében is.
Szja. tv. 49/B. § (6) bekezdés e)-f) pont
Amennyiben a fejlesztési tartalékként nyilvántartott összeget a nyilvántartásba vétel évében és az azt követő három adóév során kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében használja fel az egyéni vállalkozó, akkor a bevétel csökkentése címén megtakarított adó véglegessé válik.
Szja. tv. 49/B. § (6) bekezdés g) pont
Az átlagos állományi létszámot a munkavállalók által az adóévben munkaviszonyban töltött naptári napoknak az adóév napjainak (a tevékenységet megkezdő, illetőleg megszüntető egyéni vállalkozó esetében az adóévben fennálló tevékenység naptári napjainak) számával történő elosztásával (két tizedesre kerekítve) kell meghatározni.
Amennyiben a mikrovállalkozónak minősülő egyéni vállalkozó nem él e lehetőséggel, akkor az olyan döntésnek minősül, melyen utólag önellenőrzéssel sem változtathat. Csak annak az adóévnek az első napján kell legfeljebb mikrovállalkozásnak lennie, amelyben a bevétel csökkentést alkalmazta.
Szja. tv. 49/B. § (6) bekezdés h) pont
Szja. tv. 49/B. § (7) bekezdés a)-d) pont
A tárgyévi veszteség elhatárolásához nem kell az adóhatóság engedélyét kérnie annak az egyéni vállalkozónak sem, aki 5 évnél korábban kezdte a tevékenységét. Ez a rendelkezés valamennyi egyéni vállalkozóra vonatkozik, így a veszteség összege a tevékenységet kezdők esetében is akkor határolható el, ha az a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének betartása mellett keletkezett.
Változás a 2012. évtől, hogy az egyéni vállalkozásból származó, az elhatárolt veszteség nélkül számított vállalkozói adóalap 50 százalékáig számolható el az elhatárolt veszteség. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vállalkozói adóalapot nem lehet "nullára" vinni és az elhatárolt veszteség elszámolása "kitolódik".
Szja. tv. 49/B. § (7) bekezdés e) pont
Változás a 2012. évtől, hogy a mezőgazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a tárgyévi veszteségét már maradéktalanul nem számolhatja el az előző két év jövedelmével szemben, a korlátozás miatt csak a veszteség 30 százalékával csökkenthető az egyes adóévek jövedelme önellenőrzés keretében.
Ha pl. a 2012-ben 100 a veszteség összege, a 2010-2011. években pedig 50-50 volt az egyéni vállalkozásból származó jövedelme a mezőgazdaági tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak, akkor a 30-30 egységgel a 2010-2011. évek jövedelme csökkenthető, a maradék 40 egységre (ezt viheti tovább), pedig e bekezdés a) pontjában foglaltak az irányadók
Szja. tv. 49/B. § (7) bekezdés f)-g) pont
A mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó veszteségét az adóévet megelőző két évre visszamenőleg is rendezheti. Esetében a veszteség visszamenőleges elhatárolására önellenőrzés keretében van mód, ha a megelőző két évben volt az egyéni vállalkozónak jövedelme. Amennyiben nem csak mezőgazdasági tevékenységet folytat a magánszemély, akkor az összes egyéni vállalkozói jövedelméből csak a mezőgazdasági tevékenység arányában megállapított részre alkalmazhatja a viszszamenőleges veszteségelhatárolást. A mezőgazdasági tevékenység arányát az ebből származó vállalkozói bevételnek az összes vállalkozói bevétellel való elosztásával kell megállapítani.
Szja. tv. 49/B. § (7) bekezdés h) pont
A 2003. december -éig keletkezett és az egyéni vállalkozói jövedelemmel szemben még nem érvényesített elhatárolt veszteség a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint számolható el. Ez azt jelenti, hogy 2003. december -éig a korlátlan és korlátozott időtartamra elhatárolható veszteség összege között különbséget kellett tenni és amíg a korlátlan ideig elhatárolható veszteség összege nem fogyott el, addig a korlátozott ideig elhatárolható veszteség összegének elszámolására a jövedelemmel szemben nem volt mód.
A 2003. december 3-éig keletkezett korlátolt ideig elszámolható (5 év volt) veszteség elszámolására az évek múlása miatt már nincs mód.
Szja. tv. 49/B. § (7) bekezdés i) pont
Szja. tv. 49/B. § (8) bekezdés
Jövedelem-(nyereség-)minimum: az eladásra beszerzett áruk és az eladott közvetített szolgáltatás értékét nem tartalmazó vállalkozói bevétel 2 százaléka. Amennyiben az egyéni vállalkozó a jövedelem(nyereség-) minimum alapján állapítja meg a jövedelmét, akkor a vállalkozói személyi jövedelemadót is ez alapján kell megállapítania és megfizetnie. A vállalkozói osztalékalap megállapításakor viszont a tényleges vállalkozói adóalapból kell kiindulni és ezt az összeget a jövedelem-(nyereség-)minimum után megállapított adó összegével kell csökkenteni az adózás utáni jövedelem megállapításakor.
Szja. tv. 49/B. § (8)-(10) bekezdés
A vállalkozói adóalap után 500 millió forintig 10 százalék, felette 19 százalék az adó mértéke azzal, hogy a 10 százalék adókulcs alkalmazásának 2010. július 1-jétől nincsenek feltételei. Emlékeztetőül azonban fontos megemlíteni, hogy 2010. június 3-áig megállapított és 10 százalékkal adózott vállalkozói adóalap esetében az átmenti rendelkezések szerint a nyilvántartásba vett adót a törvény 2010. június 30-án hatályos rendelkezése szerint meghatározott cél szerint és határidőig el kell költeni.
"Szja. tv. 49/B.§ (22) bekezdésének 2010. június 30.-án hatályos szövege
(22) A nyilvántartott adókülönbözet annyiban és akkor vezethető ki a nyilvántartásból, ha és amennyiben az egyéni vállalkozó
a) a (10) bekezdés 1. pontja szerinti esetben a nyilvántartásba vétel évében és az azt követő három adóév során
aa) általa kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében - alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költségnyilvántartásában rögzített - beruházási, felújítási kiadás(oka)t [ide nem értve az olyan beruházási, felújítási kiadást, amelyre a (16) bekezdés rendelkezéseit alkalmazza], és/vagy
ab) a (6) bekezdés a) pontjában említett legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű alkalmazott és/vagy b) pontjában említett korábban munkanélküli és/vagy pályakezdő személy foglalkoztatására tekintettel költségként elszámolt kiadást, feltéve, hogy az említettek foglalkoztatása
2007. december 31-ét követően kezdődött, és/vagy
ac) pénzügyi intézménnyel kötött hitelszerződés alapján (ideértve a pénzügyi lízinget is) fennálló kötelezettség-csökkentést,
b) a (10) bekezdés 2. és 3. pontja szerinti esetben a nyilvántartásba vétel évében és az azt követő
három adóév során
ba) általa kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében - alapnyilvántartásában, valamint egyedi beruházási és felújítási költségnyilvántartásában rögzített - beruházási, felújítási kiadás(oka)t [ide nem értve az olyan beruházási, felújítási kiadást, amelyre a (16) bekezdés rendelkezéseit alkalmazza], és/vagy
bb) pénzügyi intézménnyel kötött hitelszerződés alapján (ideértve a pénzügyi lízinget is) a ba)
pontban említett beruházási, felújítási kiadás(ok) miatt fennálló kötelezettség-csökkentést
teljesít, kivéve, ha a kivezetést - ideértve, ha a kivezetett összeg nem felel meg a (10) bekezdés 1-3. pontjában foglalt rendelkezéseknek - követő 30 napon belül megfizeti a kivezetett résszel azonos összegű adót. Az egyéni vállalkozó a nyilvántartásba vétel évét követő harmadik adóév végéig a nyilvántartásban maradt résszel azonos összegű adót a negyedik adóév első hónapja utolsó napjáig megállapítja, megfizeti,
és az említett napot követő első adóbevallásban bevallja. Ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása az említett időszak alatt bármely okból megszűnik (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála), a nyilvántartásban maradt résszel azonos összegű adót a jogállás megszűnésének napját követő 30 napon belül kell megfizetni. Bármely esetben a fizetendő adót a (16) bekezdés késedelmi pótlékra vonatkozó rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazásával, késedelmi pótlékkal növelten kell megfizetni. Az egyéni vállalkozó a nyilvántartást úgy vezeti, hogy abból megállapítható(ak) legyen(ek) a kivezetett összeg(ek), valamint a kivezetés(ek) alapjául szolgáló kiadás(ok) teljesítésének időpontja(i) és összege(i), illetve a kivezetés(ek) miatt fizetendő adó és késedelmi pótlék összege."
Szja. tv. 49/B. § (11) bekezdésA kisvállalkozói kedvezmény címén levont összeg kétszerese utáni adó megfizetése esetén nincs jelentősége annak, hogy adózó a 10 százalék adókulcsot alkalmazta a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítése évében a vállalkozói adóalap utáni adó megállapításakor. Amennyiben visszafizetési kötelezettsége van, akkor a kedvezmény érvényesítésének évében hatályos általános adómérték az irányadó.
Az egyéni vállalkozó adózás utáni jövedelmének megállapításakor a vállalkozói adóalap és a kisvállalkozói kedvezmény együttes összegével szemben csökkentő tételként kell figyelembe venni a ténylegesen fizetendő vállalkozói személyi jövedelemadó összegét. Amennyiben az egyéni vállalkozó átalányadózást választ és a kisvállalkozói kedvezményt vissza kell fizetnie, vállalkozói adóalap hiányában ezt a szabályt úgy kell értelmezni, hogy a visszafizetendő adó összegét önállóan kell kezelni. Ez utóbbi esetben is a kisvállalkozói kedvezmény címén levont összeg véglegessé nem vált kétszerese után kell az adót megállapítani a kedvezmény érvényesítésének évében hatályos általános adómértékkel.
Szja. tv. 49/B. § (12) bekezdés
Az Szja. tv. rendelkezése szerint a kisvállalkozói kedvezmény alapja a beruházási költség. Beruházási költségnek az Szja. tv. értelmező rendelkezése szerint az a költségként elismert kiadás minősül, amelynek összege a beszerzési ár. Beszerzési árnak a számla szerinti ár, saját előállítás esetén pedig az anyagköltség és a mások által végzett munka számlával/számlákkal igazolt összege minősül, nincs tehát jelentősége annak, hogy adózó támogatásból vagy hitel igénybevételével vásárolja a kisvállalkozói kedvezmény alapjául szolgáló tárgyi eszközt.
Szja. tv. 49/B. § (13) bekezdés
A kisvállalkozói kedvezmény érvényesítésével kapcsolatosan fontos kiemelni a személygépkocsi beszerzése esetén azt a rendelkezést, mely szerint, ha újonnan vásárolja azt az egyéni vállalkozó és megfizeti a cégautó adót négy évig, akkor a beszerzési ár a kisvállalkozói kedvezmény alapjául szolgál akkor is, ha a személygépkocsi nem a tevékenysége tárgyát (személygépkocsi kölcsönző) vagy eszközét (személyszállítási szolgáltatást végez) szolgálja.
Személygépkocsi kölcsönzést vagy személyszállítási szolgáltatást végzők esetében a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítése nem alapozza meg a cégautó adó fizetési kötelezettséget, ugyanakkor más jogcímen, azaz a költségelszámolás okán esetükben is bejön a cégautó adó fizetési kötelezettség. A gépjármű üzemeltetésével kapcsolatos költségek és a beszerzési ár értékcsökkenési leírás keretében történő elszámolása viszont cégautó adó fizetési kötelezettséget keletkeztet, kivéve, ha adózó a saját tulajdonúnak minősülő személygépkocsi esetében a havi 500 kilómétert számolja el útnyilvántartás vezetése nélkül.
Szja. tv. 49/B. § (14) bekezdés
Pénzügyi lízing (részletre történő vásárlás) esetén a kisvállalkozói kedvezmény összegének megállapításánál a teljes számla szerinti beszerzési ár vehető figyelembe még akkor is, ha a számla csak egy későbbi időpontban kerül kiegyenlítésre. Ezt az álláspontot támasztja alá az Szja. tv. 11. számú mellékletének II/2 j. pontja is, ugyanis az idevágó rendelkezés szerint az értékcsökkenési leírás alapja a teljes beszerzési ár, függetlenül a vételár kiegyenlítésének módjától. A kedvezményt a számla értéke és a kiállítás időpontja alapján lehet érvényesíteni.
A kisvállalkozói kedvezmény a negyedévente fizetendő adóelőleg összegének megállapításakor figyelembe vehető a vállalkozói adóalap meghatározásakor, mivel az adóelőleg alapját az adóalap megállapítására vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani.
Szja. tv. 49/B. § (15)-(16) bekezdés
A nyilvántartásba vett összeget nem kell kivonni a gazdasági folyamat finanszírozásából mindaddig, ameddig a felhasználási cél meg nem valósul. Az egyéni vállalkozó csak olyan nyilvántartás vezetésére kötelezett, amely lehetővé teszi e pénzforrások jogszerű felhasználásának naprakész követését, ellenőrzését. A cél szerinti felhasználás egyben azt is jelenti, hogy a beszerzési árnak a nyilvántartásból kivezetett összeggel csökkentett részét lehet a költségek között elszámolni. A fejlesztési tartalék képzése így felfogható egy előre hozott értékcsökkenési leírásnak is, mivel értékcsökkenési leírás alá vonni a beruházási költségnek a nyilvántartásból kivezetett összeggel csökkentett részét lehet.
A 2009. évi LXXVII törvény (Krtv.) 20. § (12) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a 2008-as és azt megelőző adóévek vállalkozói bevételét csökkentő nyilvántartott fejlesztési tartalék a nyilvántartásból - ha annak egyéb törvényi feltételei fennállnak - a nyilvántartásba vétel évét követő ötödik adóév végéig vezethető ki, azzal, hogy ahol az Szja. tv. 49/B. §-a (16) bekezdésének rendelkezése három, illetve harmadik adóévet említ, ott öt, illetve ötödik adóévet, továbbá ahol negyedik adóévet említ, ott hatodik adóévet kell érteni. Emlékeztetőül fontos megjegyezni, hogy a 2008. évben levont összeget a bevallás benyújtásának évében, azaz a 2009. évben kellett nyilvántartásba venni. Korábban, tehát a 2007. évben és az azt megelőző években az adóév utolsó napjáig kellett lekötni a fejlesztési tartalék címén a bevételből levont összeget. A lekötött összeg feloldható lett a 2009. évtől és nyilvántartásba kellett venni. A lekötés esetén a lekötés évét követő négy évben kellett a fejlesztési célú beruházásnak megvalósulnia.
A 2008-as és azt megelőző adóévek vállalkozói bevételét csökkentő nyilvántartott fejlesztési tartalék a nyilvántartásból - ha annak egyéb törvényi feltételei fennállnak - a nyilvántartásba vétel évét követő ötödik adóév végéig vezethető ki. Ha a fejlesztési tartalékként nyilvántartott összeget a nyilvántartásba vétel évét követő 5. adóév végéig annak célja szerint nem költötte el az egyéni vállalkozó, akkor a nyilvántartásban maradt rész után a vállalkozói személyi jövedelemadót és a vállalkozói osztalékalap utáni adót késedelmi pótlékkal növelten a hatodik adóév első hónapja utolsó napjáig kell megállapítania és megfizetnie, valamint az említett napot követő első bevallásban bevallania.
Abban az esetben, ha a bevételét a 2006. adóévre vonatkozóan csökkentette a fejlesztési tartalékként nyilvántartott összeggel és azt, vagy annak egy részét a nyilvántartásba vétel évét követő 5. adóév (2012. év) végéig annak célja szerint nem költötte el, akkor a nyilvántartásban maradt rész után a fent említett adókat a hatodik adóév első hónapja utolsó napjáig (2013. január 31-ig) kell megállapítani és azokat késedelmi pótlékkal növelten megfizetni
Szja. tv. 49/B. § (17)-(23) bekezdés
A közvetített szolgáltatás fogalmáról - melynek kapcsán felmerülő összeg jelentőséggel bír a jövedelem-(nyereség-)minimum megállapításakor - az Szja. tv. nem rendelkezik.
Az egyéni vállalkozó nem tartozik az Szt. hatálya alá, a rendszeres gazdasági tevékenységére tekintettel ugyanakkor az Áfa tv. hatálya alá tartozó adóalany. Esetében a közvetített szolgáltatás fogalomkörére az Áfa tv. 15. §-ában meghatározott tartalom az irányadó. Ez azt jelenti, hogy egy adott szolgáltatás akkor tekinthető közvetített szolgáltatásnak, ha annak nyújtásában az adóalany a saját nevében, de más javára jár el, vagyis az adott szolgáltatásnak - változatlan formában - igénybevevője és nyújtója is egyben (pl. szállítás, közüzemi díjak továbbszámlázása).
Az alvállalkozói teljesítményt az elnevezés alapján nem lehet automatikusan közvetített szolgáltatásnak minősíteni, annak valós tartalmáról meg kell győződni. Az csak akkor tekinthető közvetített szolgáltatásnak, ha megfelel - egyéni vállalkozó esetében - az Áfa törvényben a közvetített szolgáltatásra adott fogalomban előírt feltételnek.
Szja. tv. 49/B. § (24) bekezdés
Az NAV internetes oldalán - az adózási információk között - közzétételre került egy ajánlott kárfelvételi jegyzőkönyv minta. A károsult elkészítheti más formában is a jegyzőkönyvet, de abban mindenképpen szerepeltetni szükséges az adózó azonosításához szükséges adatokat, a kár típusát, tényszerű leírását, a kár keletkezésének időpontját, illetve időszakának utolsó napját és a kár mértékét is. A kár keletkezésének időpontját, a kár mértékét az adózó önállóan jogosult megállapítani és rögzíteni, nem feltétel tehát, hogy azokat valamely szerv állapítsa meg.
A káresemény időpontjának meghatározása az eset összes körülményeinek ismeretében, egyedileg lehetséges, melynek során figyelembe kell venni az elemi csapás típusát. A kár keletkezése ok-okozati összefüggésben van az elemi csapás bekövetkeztével, ennek függvényében kell megítélni a kár (az elemi csapás) keletkezésének időpontját. Ha az nem egy konkrét időponthoz, hanem egy időszakhoz kötődik, akkor azt kell tartalmaznia a jegyzőkönyvnek, hogy az adott elemi csapás-típus hatása mikor jelent meg az adózó által érzékelhető módon. Ebben az esetben az időszak utolsó napját kell feltüntetni. (Például aszálykár esetén a kár bekövetkezésének időpontjaként elfogadható - abban az esetben is, ha az adózó nem tagja a nemzeti agrárkár-enyhítési rendszernek - az agrárpolitikáért felelős miniszter által kibocsátott közlemény kiadásának a napja.)
Amennyiben év közben többször következik be elemi csapás, akkor minden egyes esetről különkülön jegyzőkönyvet kell készíteni, nem csak arról, amely esetében a kár mértéke eléri a megelőző adóévi évesített árbevétel 15 százalékát. Arról a káreseményről is kell tehát jegyzőkönyvet készíteni, amellyel az adózó még nem éri el a hivatkozott mértéket. Amennyiben valamely elemi csapásról nem készül jegyzőkönyv, akkor nem vehető figyelembe a károk mértékének összeszámításakor. A jegyzőkönyv érvényességének feltétele az adózó, illetve a képviseletre jogosult aláírása. Az adózó az általa kiállított, a kár tényét és mértékét tartalmazó jegyzőkönyvet a kár keletkezését követő 15 napon belül papír alapon köteles megküldeni az illetékes állami adóhatóság részére. A határidő jogvesztő, a határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem nem terjeszthető elő.
Szja. tv. 49/B. § (25) bekezdés
A vállalkozói osztalékalap
Szja. tv. 49/C. § (1) bekezdésAz egyik leglényegesebb különbség az egyéni és a társas vállalkozások között, hogy az egyéni vállalkozónak kötelező az adózás utáni jövedelemből vállalkozói osztalékalapot képezni az éves bevallás benyújtásakor és a véglegessé vált vállalkozói osztalékalap után az adót meg is kell fizetni. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyéni vállalkozásnak - a társas vállalkozással ellentétben - ebből a szempontból nincs adózatlan pénze.
Szja. tv. 49/C. § (1) bekezdés a) pont
2011. évtől nem kell az adózás utáni jövedelmet növelni, ha az ellenszolgáltatás nélküli átadás adófizetési kötelezettség mellett történik. Ilyen eset lehet a gyakorlatban, amikor az átadott tárgyi eszköz után - mint csekély értékű ajándék után - az átadónak kell adóznia az Szja. tv. 70. §-a alapján.
Szja. tv. 49/C. § (1) bekezdés b)-d) pont
Szja. tv. 49/C. § (3)-(6) bekezdés a) pont
A telek beszerzési ára az adózás utáni jövedelmet nem csökkenti, a földterület, telek vásárlásának költsége ugyanis nem számolható el értékcsökkenési leírás keretében. A földterület, telek megszerzése nem minősül beruházásnak (nem helyezhető üzembe, nem vehető használatba).
Szja. tv. 49/C. § (6) bekezdés b)-d) pont
Szja. tv. 49/C. § (7) bekezdés
A vállalkozói osztalékalap után az egyéni vállalkozónak 16 százalék adót kell fizetnie azzal, hogy figyelemmel kell lennie az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettségére is (14 százalék), amennyiben a 450 000 forint felső határig nem fizette meg az ide vonatkozó rendelkezések szerinti közterheket.
Szja. tv. 49/C. § (8) bekezdés
Az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági kistermelő átalányadózása
Szja. tv. 50. § (1) bekezdésAz átalányadó választásával kapcsolatos nyilatkozatot az Art. idevágó rendelkezése szerint - amennyiben nem tekinthető tevékenységét kezdőnek az adózó - az éves bevallás benyújtásakor lehet megtenni a következő adóévre.
Az átalányban megállapított jövedelem önadózással történő kiszámításakor (pontosan úgy, mint a tételes költségelszámolást alkalmazó egyéni vállalkozónál) a vállalkozói bevételt kell alapul venni (az Szja. tv. 10. számú mellékletében foglaltak szerint), amelyet kedvezményekkel nem lehet csökkenteni. A bevételként elszámolandó áfatételeket is figyelembe kell venni, az Szja. tv. 4. számú melléklete szerint.
Az egyéni vállalkozók átalányadózása esetén a földalapú támogatás összege is bevételnek minősül, de a támogatás összege megemeli az átalányadózás alkalmazási feltételéül rendelt bevételi értékhatárt is.
Példa: ha a 2012. évben a vállalkozás bevétele a területalapú támogatás nélkül 14 600 000 Ft, és a 2012. évben folyósított és a bevételek között is figyelembe vett területalapú támogatás összege 900 000 Ft, akkor a 2012. évi bevétel összesen 15 500 000 Ft. A példabeli adózó átalányadózására való jogosultsága nem szűnik meg, esetében az átalányadózás feltételéül rendelt bevételi értékhatár a 15 500 000 Ft.
Szja. tv. 50. § (2) bekezdés
Mezőgazdasági kistermelőnek az a mezőgazdasági őstermelő tekinthető, akinek az e tevékenységéből az adóévben megszerzett bevétele a támogatások összege nélkül a 8 millió forintot nem haladja meg.
Szja. tv. 50. § (3) bekezdés
Az ezzel kapcsolatos nyilatkozat a 2013. évre a 1253-as bevallásban tehető meg. A 2010. évtől az átalányban megállapított jövedelem az összevonandó jövedelmek része lett, így e jövedelmet is figyelembe kell venni az összevont adóalap megállapításakor.
Szja. tv. 50. § (4)-(9) bekezdés
Szja. tv. 51. § (1) bekezdés
Ez azt is jelenti a gyakorlatban, ha más önálló tevékenységből is származik bevétele és a támogatás összegét bevételnek tekinti, akkor azonos jövedelemszámítási módot kell alkalmaznia, vagyis vagy a tételes költségelszámolás, vagy a 10 százalék költséghányad alapulvételével számolhat jövedelmet a magánszemély. A támogatások kezelésével kapcsolatos bővebb információ az Szja. tv. 19. § -ához fűzött magyarázatnál található.
Szja. tv. 51. § (2)-(5) bekezdés
Szja. tv. 52-54. § (1) bekezdés
A gyakorlatban ez azt is jelenti, hogy például a tárgyi eszköz nyilvántartást az átalányadózás időszaka alatt is vezetni kell, az adóév végén a tárgyi eszköz aktuális nettó értékét ki kell mutatni.
Szja. tv. 54. § (2) bekezdés
A támogatások összegét az Szja. tv. 51. § (1) bekezdése szerint az önálló tevékenységet folytatókra vonatkozó szabályok szerint kell kezelni és nyilvántartani. Bővebben erről az Szja. tv. 19. § -ánál található magyarázat.
Szja. tv. 54. § (3) bekezdés
Szja. tv. 55-56. §
Az egyéni vállalkozó tevékenységének szünetelése
Szja. tv. 57. §Az Evtv. 18. §-a alapján az egyéni vállalkozó a tevékenységét legalább egy hónapig és legfeljebb öt évig szüneteltetheti, melyet ugyancsak a körzetközponti jegyzőnél (okmányiroda) kell elektronikus úton bejelenteni. Az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetésének megkezdését és a szüneteltetés végén a tevékenység folytatását is be kell jelentenie a magánszemélynek. Amennyiben az 5 év elteltével az egyéni vállalkozó nem jelenti be az egyéni vállalkozói tevékenység folytatását, akkor a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása megszűnik. Akinek van egyéni vállalkozói igazolványa is, annak azt is le kell adnia a tevékenység szüneteltetésének bejelentése mellett.
Az egyéni vállalkozói tevékenységre vonatkozó adóbevallásra nem kötelezett a magánszemély, ha e tevékenységét az adóév minden napján szüneteltette (ideértve azt is, hogy a szünetelés bejelentését megelőzően vállalt kötelezettség alapján sem folytat egyéni vállalkozói tevékenységet), azonban e rendelkezéstől függetlenül a szünetelés időszakában is be kell vallania az adóévben a
- kisvállalkozói kedvezménnyel,
- fejlesztési tartalékként nyilvántartott összeggel,
- foglalkoztatási kedvezménnyel,
- nyilvántartott adókülönbözettel,
- kisvállalkozások adókedvezményével kapcsolatban keletkezett adófizetési kötelezettségét. Amennyiben az egyéni vállalkozó a tevékenységét az adóév utolsó napján szünetelteti, akkor a bevallásában kisvállalkozói kedvezmény, fejlesztési tartalék, foglalkoztatási kedvezmény címén a jövedelmét (bevételét) nem csökkentheti, nem érvényesítheti a kisvállalkozások adókedvezményét. Az ilyen egyéni vállalkozó a szünetelés időszakában költséget (ideértve az értékcsökkenési leírást is) nem számolhat el.
A szünetelés kezdő napjától az addig végzett egyéni vállalkozói tevékenységre tekintettel a szünetelés megkezdésének adóévéről szóló adóbevallás benyújtásáig
- befolyt ellenérték (bevétel) a szünetelés megkezdése adóévében megszerzett vállalkozói bevételnek,
- igazoltan felmerült kiadás a szünetelés megkezdése adóévében elszámolható vállalkozói költségnek minősül, amelyet az egyéni vállalkozónak a szünetelés megkezdése évéről szóló adóbevallásában kell figyelembe vennie. A szünetelés megkezdése adóévéről szóló adóbevallás benyújtását követően az előzőekben nem említett befolyó bevételre, illetve felmerült kiadásra minden olyan adóévben, amelyben a tevékenység az adóév minden napján szünetelt, az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
Ez a szabály akkor is, amennyiben a tárgyi eszközök értékesítésére kerül sor az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése idején.
A szünetelés ideje alatt nem kötelező az egyéni vállalkozói tevékenységre tekintettel megnyitott pénzforgalmi bankszámlát fenntartani (megszüntetheti).
Amennyiben adózó nem szünteti meg a szünetelés idejére a pénzforgalmi bankszámláját, akkor az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelését kell bejelenteni az egyéni vállalkozói tevékenységre tekintettel a pénzforgalmi bankszámlát vezető hitelintézet (ek)nek azzal, hogy a bejelentés elmulasztásának minden adójogi következménye a magánszemélyt terheli. Amíg a tevékenységét szünetelteti, addig az egyéni vállalkozói tevékenységére tekintettel megnyitott bankszámlán jóváírt kamat az Szja. tv. 65. §-a alapján adózik.
(Fontos megjegyezni, hogy 2010. január elsejétől a szünetelés időtartama alatt szünetel a biztosítás is, tehát a járulékokat nem kell megfizetni. Az egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésével válik jogosulttá a természetbeni egészségügyi ellátásra, amennyiben más jogviszonyában nem tekinthető biztosítottnak.)
Az Art. 33. § (3) bekezdésének e) pontjában foglaltak alapján soron kívüli bevallást kell benyújtania az adózónak valamennyi adójáról - kivéve a magánszemélyt saját személyében terhelő azon adókat, amelyekről éves adóbevallást köteles benyújtani - a bevallással még le nem fedett időszakról, ha az Szja. tv. szerint egyéni vállalkozónak minősülő magánszemély e tevékenysége szünetel, valamint az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivő tevékenységét, illetőleg a közjegyző közjegyzői szolgálatát szünetelteti (a továbbiakban együtt: soron kívüli bevallási kötelezettséget kiváltó esemény). Mindez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy adózó nem kötelezett soron kívül benyújtani a személyi jövedelemadó bevallását, annak benyújtási határideje az adóévet követő év február 25-e.
Abban az esetben, ha adózó úgy dönt, hogy egyéni vállalkozói tevékenységét megszünteti, akkor ezt a tevékenység szüneteltetése ideje alatt is bejelentheti. Ebben az esetben az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése utolsó napjának az egyéni vállalkozói tevékenység megszűntetésének napját (és nem az azt megelőző napot) kell tekinteni.
Az egyéni vállalkozói tevékenység megszűntetése miatt adózót ismételten soron kívüli bevallási kötelezettség terheli, függetlenül attól, hogy korábban az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése miatt már eleget kellett tennie a soron kívüli bevallásadási kötelezettségének. Ezt az értelmezést erősíti, hogy az egyéni vállalkozónak a tevékenység megszüntetése miatt, vagy a szünetelés időszaka alatt is keletkezhetett adófizetési kötelezettsége.
Az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetésére értelemszerűen nincs lehetőség abban az esetben, ha az egyéni vállalkozónak aktív állományú alkalmazottja van (ideértve azt az esetet is, ha a gyesen lévő alkalmazottja az egyéni vállalkozónál ténylegesen munkát végez). Az előzőek mellett az egyéni vállalkozónak a passzív állományban lévő dolgozóival kapcsolatos, a törvényben szabályozott adókötelezettségeit a szünetelés időszakában is teljesítenie kell. Szintén a szüneteléstől függetlenül teljesítenie kell az Szja. tv. 57. § (2) bekezdése szerinti adófizetési és bevallásadási kötelezettséget.
Az átalányadózó egyéni vállalkozó a tevékenység szüneteltetésének ideje alatt munkaviszonyt is létesíthet.
Egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése idején az indokoltan felmerült és a tevékenység folytathatóságához is szükséges elengedhetetlen kiadások a költségek között elszámolhatók. Az ide vonatkozó rendelkezések szerint az egyéni vállalkozó költségként számolhatja el a tevékenység szüneteltetésének befejezését követően a tevékenység folytatása előtt - legfeljebb három évvel korábban - beszerzett, és utóbb a tevékenység végzése során felhasznált anyag- és árukészlet beszerzésére fordított, korábban költségként még el nem számolt kiadásait, valamint a tevékenység folytathatóságához szükséges (ide értve a szünetelés időszakában elkerülhetetlen) egyéb kiadásait, valamint az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetésének befejezését követően a tevékenység folytatása előtt
- legfeljebb három évvel korábban - beszerzett tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírásának elszámolását megkezdheti.
Szüneteltetheti egyéni vállalkozói tevékenyégét az a magánszemély is, aki családi gazdálkodó és a családi gazdaságot egyéni vállalkozói jogállása alapján vették nyilvántartásba, vagy a családi gazdaság tagja.
A magán-állatorvosi tevékenység nem szüneteltethető. Az Szja. tv. 3. § 17. pontja adózási szempontból egyéni vállalkozónak tekinti a magán-állatorvosi tevékenységet folytatókat, akik egyébként az Evtv.2. § (2) bekezdése alapján nem tartoznak e törvény hatálya alá.
A Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló 1995. évi XCIV. törvény az állatorvosi tevékenység szüneteltetéséről nem rendelkezik, a tagsági viszony felfüggesztéséről viszont igen. E törvény 19. § (2) bekezdése alapján a felfüggesztés időtartama alatt a tagsági viszonyból eredő valamennyi jog és kötelezettség szünetel, és erre az időtartamra a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására vonatkozó jogosítványt be kell vonni.
A Tbj. 8. §-a rendelkezik az egyéni vállalkozói tevékenységet szüneteltetőkről.
A Tbj. 8. § e) pontja szerint szünetel az ügyvéd, a közjegyző, a szabadalmi ügyvivő esetén a biztosítás arra az időtartamra, amelyre kamarai tagságát adózó szünetelteti. Ugyanezen § f) pontja alapján szintén szünetel a biztosítás az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének időtartama alatt. Tekintettel arra, hogy a magán-állatorvosi tevékenységet folytatók esetében nem kerül külön nevesítésre a tevékenység felfüggesztése, így a biztosítás szünetelésére a jelenlegi jogszabályok szerint a magán-állatorvosnak nincs lehetősége.
Ez azt is jelenti a gyakorlatban, amennyiben a magán-állatorvos a tevékenységét felfüggeszti, akkor az egyéni vállalkozói tevékenységét megszűntnek kell tekinteni, bevallásadási kötelezettségének az egyéni vállalkozói tevékenységet megszüntetőkre vonatkozó szabályok szerint kell eleget tennie.
A családi gazdaságok létrehozásáról, nyilvántartásba vételéről, működtetéséről, valamint kiemelt támogatásukról szóló 326/2001. (XII. 30.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdésének c) pontjában foglaltak alapján a családi gazdaság nyilvántartásba vételét a feltételek megléte esetén az a magánszemély is kezdeményezheti, aki mint családi gazdálkodó rendelkezik őstermelői igazolvánnyal vagy szerepel az egyéni vállalkozóról és egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 11. §-ában előirt adattartalommal az egyéni vállalkozói nyilvántartásban.
Az Evtv. 18. § (1) bekezdésében foglaltak alapján szüneteltetheti egyéni vállalkozói tevékenyégét az a magánszemély is, aki családi gazdálkodó és a családi gazdaságot egyéni vállalkozói jogállása alapján vették nyilvántartásba, vagy a családi gazdaság tagja. Abban az esetben, ha a családi gazdaságot a családi gazdálkodó egyéni vállalkozói jogállása alapján vették nyilvántartásba és a családi gazdálkodó a tevékenységét szünetelteti, akkor a családi gazdaság tevékenysége csak akkor tekinthető folyamatosnak, ha a családi gazdálkodó helyébe olyan másik magánszemély lép be, aki megfelel a családi gazdaság működésére vonatkozó feltételeknek, vagy az egyéni vállalkozói tevékenységét szüneteltető családi gazdálkodó az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetésének megkezdésével egyidejűleg kiváltja az őstermelői igazolványt.
A fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély tételes átalányadózása
Szja. tv. 57/A. §Fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély az, aki - nem egyéni vállalkozóként - a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenység keretében nyújt szálláshelyet ugyanannak a személynek adóévenként 90 napot meg nem haladó időtartamra. E tevékenységet folytató magánszemély adóévenként az adóév egészére - az Art. rendelkezései szerint - az e tevékenységéből származó bevételére tételes átalányadózást választhat, feltéve, hogy e tevékenységét a tulajdonában, haszonélvezetében lévő egy - nem szálláshely-szolgáltatás rendeltetésű - lakásban vagy üdülőben folytatja (Szja. tv. 57. §).
A 90 napot személyenként kell érteni, amibe belefér nemcsak a magánszemély, hanem pl. a munkáltató is.
A tételes átalányadózás választását a tárgyévre az előző évre vonatkozó éves adóbevalláshoz fűzött
- a határidő letelte előtt benyújtott - nyilatkozatban lehet bejelenteni.
Tételes átalányadózás esetén
- a magánszemélyt nem mentesül az őt más jogszabály előírása szerint terhelő kötelezettségek (így különösen a számlaadási és a nyugtaadási kötelezettség) teljesítése alól;
- a tételes átalányadó évi összege szobánként 32 ezer forint, amelyet egyenlő részletekben, az Art. rendelkezései szerint - a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napját követő 15 napon belül - kell megfizetni;
- a tevékenységgel kapcsolatos valamennyi bizonylatot meg kell őrizni;
- ha a magánszemély a tételes átalányadózást jogszerűen választotta, de a választást követően bekövetkezett változás miatt már nem felel meg a választás bármely feltételének ( pl. 90 napot meghaladta a szálláshely nyújtása ugyanannak a személynek), akkor a fizetővendéglátó tevékenysége révén a változás bekövetkezése negyedévének első napjától kezdődően megszerzett bevételének adókötelezettségére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmaznia azzal, hogy ilyenkor a 32 ezer forintnak az adóév megelőző negyedévére (negyedéveire) jutó arányos részét kell megfizetni;
- ha a magánszemély a tételes átalányadózást nem választhatta volna jogszerűen, akkor a fizetővendéglátó tevékenysége révén az adóévben megszerzett bevételének adókötelezettségére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmaznia;
- ha a magánszemély a fizetővendéglátó tevékenységét megszüntette, a megszüntetést követően e tevékenységére tekintettel érkező bevételét és felmerülő költségét a megszüntetés időpontját megelőzően megszerzett bevételnek, illetve felmerült költségnek kell tekinteni.
Szja. tv. 57/B-57/C. §
XI. Fejezet
A VAGYONÁTRUHÁZÁS
Ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem
Szja. tv. 58. §Az Szja. tv. 3. § 30. pontja értelmében ingó vagyontárgynak minősül az ingatlannak nem minősülő dolog, kivéve a fizetőeszközt, az értékpapírt és a föld tulajdonosváltozása nélkül értékesített lábon álló (betakarítatlan) termést, terményt (pl. lábon álló fa, búza, kukorica).
Ingó vagyonátruházásnak minősül az ingó dolog magánszemély által történő értékesítése.
Nem minősül ingó értékesítésnek a földterület tulajdonosának változása nélkül értékesített lábon álló termés, termény. Ilyen pl. a lábon álló fa értékesítése is. Ebben az esetben önálló tevékenység jogcímen keletkezik jövedelem.
Nem minősül az ingó értékesítés bevételének az ingó vagyontárgy szerződéskötés időpontjában érvényes szokásos piaci értékét (árát) meghaladó része. Ez az összeg egyéb jövedelemnek tekintendő és az összevonás alá eső jövedelem részét képezi.
Ingó értékesítésből származó jövedelemnek minősül az önálló tevékenységet folytató magánszemélyek (az egyéni vállalkozók is ide tartoznak ebből a szempontból) által a nem kizárólag üzleti célt szolgáló vagyontárgyak (gép, jármű, berendezés, felszerelési tárgy) értékesítéséből származó jövedelem is, amelyek után az értékcsökkenési leírást átalányban számolták el.
Amennyiben kizárólag üzleti célú tárgyi eszközt értékesít az önálló tevékenységet folytató magánszemély és annak beszerzési költségeit a tevékenységéből származó bevételével szemben nem átalányban számolta el, akkor az értékesítésből származó bevétel a tevékenység bevételének része. Abban az esetben, ha a tevékenység megszüntetését követően kerül sor az értékesítésre, akkor ingó értékesítésről van szó, de az önálló tevékenység során a költségek között elszámolt szerzési értékkel a bevétel már nem csökkenthető.
Amennyiben a magánszemély saját maga által készített termékeket, pl. ékszereket értékesít, akkor ez a tevékenysége a személyi jövedelemadó szempontjából - az áfában választott adózási módtól függetlenül - minden esetben önálló tevékenységnek minősül és természetesen az adókötelezettségét is az erre vonatkozó szabályok szerint kell teljesítenie. Az ilyen jellegű önálló tevékenység megkezdését is be kell jelenteni az adóhatóságnak.
Nem minősül ingó vagyontárgy értékesítéséből származó bevételnek a vételár azon részére, amely meghaladja az ingó vagyontárgy szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értékét. Ez az összeg egyéb jövedelemként válik adókötelessé.
Például, ha a magánszemély személygépkocsit (ingó vagyontárgyat) apportként egy gazdasági társaságba 6 millió forint könyv szerinti értéken, - tulajdonosváltozást eredményezően - visz be, ugyanakkor a jármű piaci értéke 4 millió forint, akkor 4 millió forint ingó értékesítésből származó bevétele és 2 millió forint az összevont adóalapba tartozó egyéb bevétele keletkezik.
Az ingó vagyontárgy szokásos piaci értékét az Szja. tv. 3. § 9. pontjában foglaltak szerint kell meghatározni.
Abban az esetben, ha az értékesített ingó vagyontárgy közös tulajdont képez, akkor - figyelemmel a tulajdonjogi korlátozásokra is - az értékesítésből származó jövedelmet a tulajdonostársaknak a tulajdoni hányaduk arányában meg kell osztaniuk.
A jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy az ingó vagyontárgy értékesítéséből származó bevételből le kell vonni a magánszemélyt terhelő megszerzésre fordított összeget, a megszerzéssel és eladással kapcsolatban igazolt költségeket és a vagyontárgyat érintő - Szja. tv. 3. § 32. pont a) pontja szerinti - értéknövelő beruházások költségét (kivéve azokat, amelyeket korábban költségként már elszámolt a magánszemély).
Az ingó vagyontárgy (dolog) értékesítéséből (átruházásából) származó bevétel minden olyan bevétel (például az eladási ár, a cserébe kapott dolognak a szerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke), amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez.
Megszerzésre fordított összegnek minősül:
- a vásárlásról szóló szerződés, számla, nyugta, elismervény stb. szerinti érték;
- cserébe kapott dolog esetében a csereszerződésben rögzített érték;
- örökléssel szerzett ingóság esetén a hagyatéki eljárásban megállapított érték;
- ajándék esetén az illetékkiszabás alapjául szolgáló érték;
- illetékkiszabás hiányában, a szerzéskori szokásos piaci érték;
- a külföldről behozott ingóságok esetében a vám megállapításánál figyelembe vett érték és a megfizetett vám költsége;
- a vámkezelés alá nem eső ingó dolog esetében a számla szerinti, forintra átszámított érték. Amennyiben az értékesített ingó olyan termény, amelyet a magánszemély a kiadott föld bérleti díjaként kapott, akkor a megszerzésre fordított összeget a következők szerint lehet megállapítani.
A terményben kiadott földbérleti díj a bérbeadási tevékenység ellenértéke, így ezen a címen adóköteles. Az így szerzett termény elidegenítése ingó értékesítésnek számít, amelynél a szerzési érték igazolására elfogadható a bérbe vevő azon igazolása, amelyet a bérleti díj terményben történő teljesítéséről kiadott.
Amennyiben az ingóság megszerzésére fordított összeg az előzőekben leírtak szerint nem állapítható meg, akkor a bevétel 25 százaléka tekinthető jövedelemnek, azaz a bevétel a 75 százalékot meghaladóan semmilyen más jogcímen nem csökkenthető.
Például ingóértékesítésnek minősül a közút építése céljából kitermelt termőföld értékesítése. Az értékesítésből származó jövedelmet az Szja. tv. 58. § (5) bekezdése alapján kell (lehet) megállapítani.
Az értékesítés bevételét az értékesítésről szóló szerződésben foglalt egységár (m3/Ft) alapján, a kitermelt mennyiség függvényében kell meghatározni.
Értéknövelő beruházásnak tekintendő az a szokásos piaci értéket növelő ráfordítás (igazolt kiadás), amely az ingó dolog átruházása esetén annak eredeti használhatóságát növeli, javítja és/vagy az átruházást megelőző 12 hónapon belül és az átruházásról szóló szerződés szerinti bevételnek az 5 százalékát meghaladó mértékben az eredeti használhatóságának megőrzése, helyreállítása céljából történt.
Az ingó vagyontárgyak értékesítéséből származó jövedelem után az adó az általános szabály szerinti 16 százalék. Az adót a magánszemélynek az adóbevallásában kell megállapítania és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie.
Nem keletkezik adókötelezettség - sem adófizetési, sem bevallási kötelezettség -, ha a magánszemély ingó értékesítéséből származó összes jövedelme az adóévben nem haladja meg a 200 ezer forintot.
Amennyiben az ingó vagyontárgy(ak) értékesítéséből származó jövedelem a 200 ezer forintot meghaladja, akkor csak a 200 ezer forint feletti rész után kell a 16 százalék adót megfizetni. Ebben az esetben a teljes jövedelmet be kell vallani, de annak adóját 32 ezer forinttal csökkenteni kell.
2012. évtől az ingó vagyontárgy értékesítése esetére bevezetésre kerül a gazdasági tevékenység fogalom. Az Szja. tv. 3. § 46. pontja értelmében gazdasági tevékenységnek minősül az értékesítés, amennyiben üzletszerű, illetve tartós vagy rendszeres, ellenérték elérésére irányul vagy azt eredményezi és annak végzése nem egyéni vállalkozás keretében történik.
Abban az esetben, ha az ingó értékesítése gazdasági tevékenységnek minősül, akkor a jövedelmet az ingó értékesítésre vonatkozó szabályok (bevétel-költség) alapján kell megállapítani, de a jövedelem az összevont adóalapba tartozó, önálló tevékenységből származó jövedelemként válik adókötelessé, tehát ezt az összeget esetleg "szuperbruttósítani" kell.
Szintén 2012. január 1-jétől hatályos új szabály, hogy nem kell a magánszemélynek jövedelmet megállapítania, ha az adóévben az ingó értékesítéséből származó bevétele - ide értve azt is, ha az gazdasági tevékenységből származik, - nem haladta meg a 600 ezer forintot. Ha a bevétel az értékhatárt meghaladta, akkor az összes bevételből kell jövedelmet számolni.
Ez a gyakorlatban például azt jelenti, hogy amennyiben egy kismama rendszeresen értékesíti a babája kinőtt ruháit, akkor ez a tevékenység gazdasági tevékenységnek minősül, de nem keletkezik adóköteles jövedelme, ha az adóévben ingó értékesítésből származó bevétele nem haladja meg a 600 ezer forintot.
Abban az esetben, ha a magánszemély ingó értékesítésből származó bevétele egy adóéven belül a 600 ezer forintot meghaladja, akkor a jövedelmet az Szja. tv. 58. § (1)-(5) bekezdései szerint kell megállapítania. Annak megállapítása, hogy a magánszemély ezen jövedelmet gazdasági tevékenység keretében szerezte-e meg, a magánszemély kötelezettsége. Ezért, ha a bevétel - az ingó vagyontárgyat megvásárló, felvásárló - kifizetőtől származik, akkor a kifizetőnek nincs adóelőleg megállapítási, levonási és az Eho tv. szerinti egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége.
2012. évtől speciális szabály vonatkozik a fémhulladék értékesítéséből származó bevétel adókötelezettségére. Az ilyen bevételek 25 százalékát kell jövedelemnek tekinteni. Az adót kifizetéskor, a kifizető vonja le, vallja be és fizeti meg. A magánszemélyt a fémhulladék értékesítéséből származó jövedelme után más adókötelezettség nem terheli. Az ilyen jogcímen megszerzett bevételt nem kell figyelembe venni a 600 ezer forintos bevételi határ megállapítása során.
Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem
Szja. tv. 59. §Ingatlannak minősül a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog, kivéve a földingatlan tulajdonosváltozása nélkül értékesített lábon álló (betakarítatlan) termést, terményt (pl. lábon álló fa).
Az Szja. tv. értelmében vagyoni értékű jognak minősül a földhasználat, az ingatlanon fennálló haszonélvezet és használat, a telki szolgalom, valamint az ingatlan bérleti joga.
Az ingatlanértékesítésből származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni - függetlenül a vételár tényleges megszerzésének időpontjától, - amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) az ingatlanügyi hatósághoz (földhivatalhoz) benyújtották.
Nem befolyásolja a jövedelem megszerzésének időpontját, ha az ingatlan ellenértékének részletekben történő kiegyenlítésében állapodik meg a vevő és az eladó, a jövedelem megszerzésének az időpontja ebben az esetben is a szerződés ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtásának a napja. Tehát az ingatlanértékesítésből származó jövedelem részletre történő eladás esetén a részletek megfizetésének ütemében az évek között nem osztható meg. Természetesen az sem befolyásolja a jövedelem megszerzésének időpontját, ha a vevő a vételár egy részét előre fizeti meg (például előleg vagy foglaló címén).
Például, az ingatlan adásvételéről szóló szerződést a felek 2011. december 20-án írták alá és ezzel egyidőben a vevő a teljes vételárat megfizette. Ezután a szerződést az ingatlanügyi hatósághoz 2012. január 10-én nyújtották be. Ebben az esetben az ingatlant értékesítő magánszemélynek 2012. évben keletkezik az értékesítésre tekintettel bevétele, függetlenül attól, hogy az ingatlan átruházásról szóló szerződés aláírása, illetve az ellenérték megszerzése a 2011. adóévben történt.
A törvényi tényállás a jövedelem megszerzését az ingatlan átruházásáról szóló érvényes szerződés meglétéhez, illetőleg ennek ingatlanügyi hatósági benyújtásához köti. A tulajdonjog fenntartással kötött szerződés érvényességét - a Ptk. alapján - a tulajdonjog fenntartása nem érinti. Az Szja. tv. alapján pedig a jövedelemszerzésnek a tulajdonjog átszállása nem törvényi feltétele. A jövedelemszerzés alapjául tehát a tulajdonjog fenntartással kötött érvényes szerződés (is) megfelel.
Ennek alapján tehát az ingatlanátruházásból származó jövedelem utáni adókötelezettség a tulajdonjog-fenntartással kötött érvényes szerződés ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtásához kötődik. Az eladó egyoldalú, a tulajdonjog-átszálláshoz hozzájáruló nyilatkozata nem tekinthető szerződésnek, s így az az adókötelezettséget sem befolyásolja.
A tulajdonjog-fenntartással kötött szerződés meghiúsulása esetén az érvényes szerződés alapján megfizetett adó önellenőrzés alapján visszaigényelhető.
A vételi jog gyakorlásával értékesített ingatlan esetén a jövedelem megszerzésének napja a vevő egyoldalú vételi jogot gyakorló nyilatkozatának az ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtásnak a napja.
Az Szja. tv. 1. § (9) bekezdés b) pontja értelmében az adókötelezettség jogcímét, valamint az adókötelezettségeket, a késedelmi kamat vagy a kötbér címén megszerzett bevétel esetén azon bevételre irányadó rendelkezések szerint kell meghatározni, amelynek késedelmes, illetve nem vagy nem szerződésszerű teljesítésére tekintettel a kifizetése, juttatása történt.
A törvényi rendelkezésből következően az ingatlan vételárának késedelmes megfizetésére tekintettel megszerzett késedelmi kamat ingatlan értékesítéséből származó bevétel, amelyet abban az adóévben kell megszerzettnek tekinteni, amely adóévben az értékesítésről szóló szerződést a ingatlanügyi hatósághoz benyújtották. Amennyiben a kamat kifizetésére az ingatlan értékesítését követő adóévben (adóévekben) kerül sor, akkor a magánszemélynek önellenőrzéssel kell a jövedelmet bevallania.
Szja. tv. 60. § (1) bekezdés
Az ingatlan szerzési időpontja nagymértékben befolyásolja az adókötelezettséget. Az ingatlan szerzési időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (például adásvételi szerződést, bírósági határozatot, ajándékozási szerződést) az ingatlanügyi hatósághoz (földhivatalhoz) benyújtották.
Öröklés esetén az örökség megnyíltának napját kell a szerzés időpontjának tekinteni, amely megegyezik az örökhagyó halálának napjával.
Amennyiben 1989. január 1-je előtt jogi személytől vásárolt ingatlanról van szó, akkor a szerzési időpontnak a szerződéskötés napját kell tekinteni.
A lakáscsere útján szerzett ingatlan esetében a szerzés időpontja nem az eredeti ingatlan szerzési ideje, hanem a cseréről szóló érvényes szerződés ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtásának napja.
A Ptk. 375. § (1) bekezdése alapján, ha a tulajdonos másnak vételi jogot (opciót) enged, akkor a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja. A vételi jogra vonatkozó megállapodást - a dolog és a vételár megjelölésével - írásba kell foglalni. A vételi jogot biztosító szerződés tehát arról szól, hogy a szerződésben meghatározott idő elteltével a vevő egyoldalú nyilatkozattal megvásárolja az ingatlant a szerződésben meghatározott áron. A vételi jogot biztosító szerződés ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtásával tehát nem állítható, hogy az érvényes adásvételi szerződés kerül a hatósághoz benyújtásra, mivel a szerződés még csak arról szól, hogy a vevő meghatározott idő elteltével megvásárolhatja az ingatlant.
A vételi jogot biztosító szerződés a vevő egyoldalú vételi jogot gyakorló nyilatkozatával válik érvényes adásvételi szerződéssé, így a nyilatkozat ingatlanügyi hatósághoz való benyújtásának napja minősül az ingatlan szerzési időpontjának.
A 27/1987. (VII. 30.) MT rendelet, valamint a 2005. évi CXXII. törvény 53. § (5) bekezdése alapján a tartós földhasználatba adott ingatlanok a tartós földhasználók tulajdonába kerültek.
A tulajdonjogot az ingatlanügyi hatóság a tartós földhasználó kérelmére jegyezte be az ingatlannyilvántartásba. A tulajdonjog megszerzésének az alapja tehát minden esetben a tartós földhasználati jog megszerzése.
A tartós földhasználat alapján szerzett lakótelekre felépített épület (épületrész) tulajdonjogának szerzési időpontjára vonatkozóan az Szja. tv. nevesítetten nem tartalmaz rendelkezést.
Abban az esetben, ha az ingatlan tulajdonjoga tartós földhasználatot követően a tartós földhasználatba adott földekre vonatkozó szabályokról szóló 27/1987. (VII. 30.) MT rendelet alapján került bejegyzésre, akkor az ingatlan szerzési időpontja a tartós földhasználati szerződés ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtásának időpontjára tehető, függetlenül attól, hogy az ingatlan az MT rendelet hatálybalépése előtt, vagy azt követően került beépítésre. Ezt az álláspontot az indokolja, hogy a hivatkozott MT rendelet alapján a tulajdonjog bejegyzésére való jogosultságot a tartós földhasználatot keletkeztető szerződés alapozta meg.
Amennyiben a házassági életközösség ideje alatt megszerzett ingatlant az egyik házastárs nevére jegyzik be az ingatlan-nyilvántartásba, és az nem tartozik a különvagyonához, akkor az alábbiak az irányadók.
Az Szja. tv. 4. § (5)-(6) bekezdései szerint a közös tulajdonban lévő ingatlan átruházásából származó jövedelem után a magánszemélyt - a tulajdonosok eltérő rendelkezése, vagy a tulajdonjogi korlátozásokat is figyelembe véve - tulajdoni hányada arányában terheli adókötelezettség, és e rendelkezés irányadó a házassági vagyonközösség időszakában a házastársi közös vagyonba tartozó ingatlan átruházására is.
E rendelkezés alapján megállapítható, hogy a házastársi közös vagyonba tartozó ingatlan átruházása esetén mindkét házastársnak jövedelme keletkezik. Az ingatlan megszerzése időpontjának főszabály szerint azt a napot kell tekinteni, amelyen az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) az ingatlanügyi hatósághoz - illetve 1986. július 1. napja előtt az illetékhivatalhoz - benyújtották.
A házassági életközösség időszaka alatt a házastársak által akár együttesen, akár külön-külön megszerzett, a Csjt. 27. § (2) bekezdése alapján osztatlan közös tulajdonba kerülő ingatlan esetében e rendelkezés azt jelenti, hogy az akár a mindkét házastárs, akár csak egyikük tulajdonszerzésére vonatkozó érvényes szerződésnek (más, az Szja tv-ben említett okiratnak) a ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtása a másik félre is kihat. Ez azt eredményezi, hogy az említett feltételeknek megfelelő ingatlan megszerzésének időpontja a házastársak esetében - a Csjt. rendelkezése következtében - szükségszerűen egybeesik, vagyis a szerzés időpontja nem a házastársi közös vagyont elismerő nyilatkozat ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtásának a napja.
Az ingatlan megszerzésére fordított összeg meghatározásánál annak a ténynek, hogy az ingatlannyilvántartás mely időponttól kezdődően tartalmazza mindkét házastárs tulajdonjogát, nincs jelentősége, hiszen az egyik fél szerzésével a másik fél szerzése a törvény erejénél fogva bekövetkezett, azaz az egyik fél tulajdonszerzésére vonatkozó okirat a törvény erejénél fogva a másik fél tulajdonszerzését is eredményezte. E megállapításból következik, hogy a megszerzésre fordított öszszeget - az Szja. tv. irányadó rendelkezéseinek megfelelően - a házastársak azonos módszer szerint, azonos okirat(ok) alapján (például az akár mindkettőjük, akár csak az egyikük nevére megszövegezett adásvételi szerződés, csereszerződés alapján) határozzák meg, de azt természetesen csak arányosan érvényesíthetik "költségként" a jövedelem meghatározásakor.
Abban az esetben, ha a magánszemély olyan vagyoni értékű jogot értékesít, amelyet korábbi ingatlanértékesítése során fenntartott, akkor a vagyoni értékű jog szerzési időpontja az eredeti ingatlan szerzési időpontja.
Például egy magánszemély 2005. évben egy lakást vásárolt, amelyet 2010. évben oly módon értékesített, hogy a haszonélvezeti jogát fenntartotta, majd 2012. évben pedig ellenérték fejében lemondott a haszonélvezeti jogról. Kérdésként merül fel, hogy a haszonélvezeti jog megszerzésének időpontja a 2005. vagy a 2010. évre esik-e.
A magánszemély 2010. évben tulajdonjogát átruházta ugyan, de egyidejűleg a tulajdonjog részét képező legfontosabb jogosultságokat (birtoklás, használat, hasznok szedése) haszonélvezet formájában továbbra is fenntartotta magának. Miután a haszonélvezet 2010. évben nem újonnan került alapításra, hanem a korábban fennálló tulajdonjog "maradványaként" él tovább, ezért a haszonélvezet (egészen pontosan az annak részét képező jogosultságok) keletkezési időpontja a példa szerinti esetben a 2005. év, azaz egybeesik a tulajdonjog keletkezésének időpontjával.
Szja. tv. 60. § (2) bekezdés
Az Szja. tv. 60. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a földrendezés vagy kisajátítás során kapott csereingatlan szerzési időpontjának az eredeti ingatlan szerzési időpontját kell tekinteni.
A rendelkezésből következően azon magánszemélyek esetében, akik a termelőszövetkezetbe bevitt földterületük tulajdonjogát megtartották, és e részaránytulajdonként nyilvántartott földterület helyett másik földterületet kapnak meg a szövetkezetből történő kilépéskor, ezen másik földterület szerzési időpontjaként a bevitt földterület megszerzésének időpontját kell tekinteni, mivel ténylegesen földrendezésről van szó.
Meg kell jegyezni azonban, hogy olyan esetekben, amikor a földterületet az eredeti tulajdonos örököse kapja meg, úgy esetében a szerzés időpontjaként az örökhagyó halála napját kell tekinteni.
Az előzőek természetszerűleg nem vonatkoznak azokra, akik a földterületet kárpótlási jeggyel árverés útján, vagy a szövetkezeti tagsági vagy alkalmazotti jogviszonyukra tekintettel szerezték meg.
Szja. tv. 60. § (3) bekezdés
A 2007. december 31-ét követően az ingatlanon létesített épített - ideértve az újjáépített, megosztott, leválasztott - ingatlan esetében - fő szabály szerint - a szerzés időpontja az utolsó használatbavételi engedélyről szóló határozat jogerőre emelkedésének napja. Az előzőektől eltérően a törvény lehetőséget biztosít arra is, hogy a magánszemély - választása szerint - az eredetileg meglévő ingatlan, valamint az utóbb létesített épített ingatlan(ok), bővítmény(ek) szerzési időpontjait külön-külön határozza meg. Ekkor a meglévő ingatlan szerzési időpontja az eredeti szerzés időpontja, az építmény(ek), bővítmény(ek) szerzési időpontja az építmény(ek), bővítmény(ek) használatbavételi (fennmaradási) engedélyéről szóló határozat jogerőre emelkedésének időpontja(i).
Például a magánszemély 2005. évben vásárol egy ingatlant, amelyre 2007. évben egy kis házat épít, 2009. évben bővíti, majd 2011. évben a tetőteret beépíti. Ebben az esetben három szerzési időpontot lehet figyelembe venni:
- 2005. év a telek és a 2007. évi építkezés szerzési időpontja,
- 2009. év a bővítmény szerzési időpontja és
- 2011. év a ráépítés szerzési időpontja.
Szja. tv. 60. § (4) bekezdés
Abban az esetben, ha a magánszemély olyan ingatlant értékesít, amelynek részét képezi használatbavételi (fennmaradási) engedéllyel még nem rendelkező - a magánszemély által épített, építtetett
- építmény, bővítmény, akkor a hitelt érdemlően bizonyított tényleges használatbavétel évét, vagy ha az nem állapítható meg, akkor az átruházás évét kell a megszerzés évének tekinteni.
Például a magánszemély 2012. évben eladja azt a végleges használatbavételi engedéllyel még nem rendelkező, 2006. évben vásárolt családi házát, amelyet bővített és amelybe még a használatbavételi engedély kiadása előtt 2009. évben beköltözött. Ebben az esetben az épített ingatlan tekintetében a szerzés éve 2009. év lesz. A használatbavételt a magánszemély igazolhatja például a közüzemi számlákkal (amelyek a használatbavétel miatt megemelkednek), vagy tanukkal (szomszéd).
Szja. tv. 61. § (1) bekezdés
Ingatlanértékesítésből származó bevételnek számít minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez. Ilyennek minősül - többek között - az eladási ár, a cserébe kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke, az elidegenítéssel kapcsolatos bírósági, hatósági határozatban meghatározott érték, az ingatlan gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerződésben, más hasonló okiratban meghatározott értéke, a vevő által fizetett késedelmi kamat.
Például a magánszemély értékesíti az ingatlanát. Az adásvételi szerződés szerint a vevő 30 millió forintot fizet a szerződés aláírásakor, átad egy 3 millió forint értékű személygépkocsit, a vételárból fennmaradó 7 millió forintot pedig 5 év alatt részletekben fizeti meg. A szerződésben rögzítik, hogy a részletfizetésre tekintettel a vevő még 1,5 millió forintot fizet.
| Ebben az esetben az eladó bevétele: Készpénz |
30 000 000 |
| A személygépkocsi piaci értéke |
3 000 000 |
| A öt év alatt megfizetendő összeg |
7 000 000 |
| Kamat |
1 500 000 |
| Bevétel összesen |
41 500 000 |
Szja. tv. 61. § (2) bekezdés
Az ingatlanértékesítésből származó bevételnek nem része - azaz nem lehet az ingatlanértékesítésből származó jövedelmekre vonatkozó szabályt alkalmazni - a vételár azon részére, amely meghaladja az ingatlan szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értékét. Erre az összegre tekintettel a magánszemély az összevont adóalapba tartozó egyéb jövedelemre vonatkozó szabályok alapján köteles az adókötelezettségét teljesíteni.
Ilyen lehet az ingatlan gazdasági társaságba apportként bevitt, a társasági szerződésben meghatározott összegének a szokásos piaci értéket meghaladó része. Például, ha az apportként bevitt ingatlan könyv szerinti értéke 25 millió forint, de a piaci értéke csak 15 millió forint, akkor a magánszemélynek 15 millió forint bevétele keletkezik ingatlanértékesítésből és a fennmaradó 10 millió forint az összevont adóalap részekén egyéb jövedelem jogcímen válik adókötelessé.
Szja. tv. 61. § (3)-(4) bekezdés
A Termőföld tv. 27-35. §-ai rendelkeznek a birtokösszevonási célú önkéntes földcseréről. A Termőföld tv. 27. § (1) bekezdése alapján a tulajdonos szétszórt termőföldjeinek gyors, egyszerű eljárás keretében történő összevonása, valamint az állattenyésztő telepek földszükségleteinek kielégítése érdekében önkéntes földcserét lehet végrehajtani. A különböző értékű termőföldek cseréje esetén az értékkülönbözetet, továbbá a földön levő építmény és más beruházás, növényzet és a folyó gazdasági évben elvégzett mezőgazdasági munka ellenértékét meg kell téríteni.
Mivel a Termőföld tv.-ben meghatározott birtokösszevonási célú önkéntes földcsere a személyi jövedelemadó szempontjából nem minősül ingatlanértékesítésnek, ezért ha a cseréhez kapcsolódóan értékkiegyenlítés is történik, akkor az értékkiegyenlítés összege, illetve a cserébe kapott dolog értéke az azt megszerző magánszemély egyéb jövedelme lesz.
Szja. tv. 62. § (1) bekezdés
2011. január 1-jétől módosult az Szja. tv. 3. § 32. pontja, amely szerint értéknövelő beruházásnak minősül az ingatlan értékét növelő beruházások költsége. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a
2010. év után értékesített ingatlanok esetében költségként elszámolható a 2010. évben megengedett korszerűsítéseken túl (például: központosított fűtés kialakítása vagy cseréje, beleértve a megújítható energiaforrások - pl. napenergia - alkalmazását is, az épület szigetelése, beleértve a hő-, hang-, illetve vízszigetelési munkálatokat, a külső nyílászárók energiatakarékos cseréje, tető cseréje, felújítása, szigetelése) minden, az ingatlan piacképességét fokozó beruházás. Például beépített szauna, úszómedence, második fürdőszoba létesítése, riasztó, megfigyelő, elektromos kapunyitó rendszer(ek) kiépítése, a telek parkosítása, kocsibeálló, járda létesítése, szántóföld esetén a vízelvezetés, vagy öntöző rendszer kiépítése, vagy a melioráció, stb.
Szintén értéknövelő beruházásként lehet elszámolni az átruházást megelőző 24 hónapon belül az ingatlan állagmegóvása céljából történt munkálatok költségét, de csak abban az esetben, ha ezen költségek összege meghaladja az átruházásról szóló szerződés szerinti bevételnek az 5 százalékát.
Ugyanakkor nem minősül értéknövelő beruházásnak az a beruházás, amely nem az ingatlan részét érinti. Például a beépített gardrób, a konyhaszekrény, a sütő és a főzőlap berendezési tárgynak minősülnek és nem az ingatlan részei, ezért ezen tárgyak beszerzési költsége az ingatlanértékesítésből származó bevétellel szemben nem számolhatók el. Ezeknek a berendezési tárgyaknak az átruházása ingó értékesítésnek minősül, ezért az ebből származó bevétel az Szja törvény 58. §-a alapján válik adókötelessé.
Az értéknövelő beruházások esetén a saját munkavégzés értéke költségként nem számolható el.
Az Szja. tv. nem nevesíti az ingatlan megszerzésével/átruházásával kapcsolatban elszámolható költségeket. Ilyen költségnek tekintjük tipikusan az ügyvédi költséget, a szakértő és az ingatlanközvetítő díját, a hirdetés díját, az ingatlan megszerzéséhez kapcsolódó ún. ingatlanszerzési illeték összegét stb.
Erre tekintettel nincs akadálya annak sem, hogy az ingatlan megszerzésével összefüggő más kiadásnak minősüljön az ún. "ügyleti kamat". Az ügyleti kamat az ingatlan vevőjét terhelheti késedelmes teljesítés esetén, amikor az ingatlan vételárát nem egy összegben fizeti ki. Az ügyleti kamat költségként való figyelembevétele azonban csak akkor lehetséges, ha az ügyleti kamat felmerülésének tényéről és összegéről az adásvételi szerződés rendelkezik, továbbá, ha az abban foglalt összeg megfizetésének tényét az eladó igazolja.
Szja. tv. 62. § (2) bekezdés
Az elszámolható költségek közül általában a legfontosabb és legnagyobb tétel a megszerzésre fordított összeg. Ezen költségek meghatározása 2011. január 1-jétől bizonyos esetekben pontosításra került, illetve módosult.
A változások egyik fő oka az Itv. 2010. augusztus 16-ai változásának eredménye, tekintettel arra, hogy az illetékmentesen öröklés vagy ajándékozás útján megszerzett ingatlanok szerzési értékének a meghatározása szükségessé vált.
Fő szabály szerint a megszerzésre fordított összeg az ingatlan megszerzéséről szóló szerződésben feltüntetett összeg.
2008. január 1-jét követően történt építés, újjáépítés, alapterület-növelés esetén az átruházásig kibocsátott, az építtető magánszemély nevére kiállított számlák összege tekinthető megszerzésre fordított összegnek, de legalább a beépített anyag értéke.
Haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan megvásárlását követően a haszonélvezeti jognak az ingatlan tulajdonosa által történő "megváltása" az Szja. tv. szerint nem értéknövelő beruházás, hanem a "megszerzéssel, illetőleg értékesítéssel" kapcsolatos költségnek tekintendő.
Az öröklés útján megszerzett ingatlan értékesítése esetén a jövedelem megállapításakor megszerzésre fordított összeg az, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek. Az illeték megállapításához figyelembe vett összeg az ingatlan hagyatéki terhekkel nem csökkentett értéke. Ez az érték abban az esetben is figyelembe vehető, ha az örökös (akár részben) mentesül az öröklési illeték alól.
Az ajándékozás során megszerzett ingatlan esetében a megszerzésre fordított összeg az illeték megállapításánál figyelembe vett összeg. Ez alól kivételt képez az az eset, amikor az illetékügyi hatóság az ügylettel kapcsolatban nem szab ki illetéket, azaz az ajándékozás illetékmentes volt. Ebben az esetben fő szabályként a bevétel 75 százaléka tekintendő megszerzésre fordított összegnek azzal, hogy más költség nem számolható el.
Szja. tv. 62. § (3) bekezdés
A saját jogon és emellett vásárlással is szerzett részarány földtulajdon összevont nevesítésének, illetve kiadásának esetén az ingatlan (vagy annak egy része) átruházásából származó jövedelem megállapítása során a saját jogon szerzett részarány földtulajdon nem tekinthető ellenérték nélkül szerzettnek. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény és az említett törvény hatályba lépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény szerint saját jogon szerzett részarány földtulajdon ugyan ellenérték nélkül került az arra jogosultak földtulajdonába, de ezt a szerzési jogcímet sem a hivatkozott törvények, sem más jogszabály nem minősíti a személyi jövedelemadó szempontjából ellenérték nélküli (azaz ingyenes) szerzésnek. A saját jogon szerzett részarányföldtulajdon átruházásából származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a szerzési érték ismeretlen (de nem ellenérték nélküli szerzésről van szó), ezért a bevétel (az ellenérték) 75 százaléka a megszerzésre fordított összeg, azzal, hogy más összeg költségként nem számolható el.
A vásárolt földtulajdon esetében a szerzés értéke megállapítható, ezért ezek értékesítéséből származó jövedelem megállapításánál a bevételből szerzési érték címén a vételárat kell (az egyéb költségtételek mellett) levonni. A kétféle jogcímen (saját jogon, illetőleg adásvétel útján) szerzett ingatlan nagysága a vonatkozó okiratok alapján elkülönítve megállapítható, ezért az Szja tv-ben foglalt kétféle szerzési összeg meghatározás alkalmazásának nincs akadálya.
Ilyen esetben az értékesíteni szándékolt földtulajdon szétválasztható abból a szempontból is, hogy melyiknél ismert a szerzésére fordított összeg és melyiknél nem. Így az adóalap meghatározására vonatkozó törvényi rendelkezés, az Szja. tv. 62. § (2) bekezdése, illetőleg a 62. § (3) bekezdése nem vagylagos viszonyban állnak egymással, hanem egymás mellett alkalmazandók.
Az Szja. tv. 62. § (3) bekezdése ugyanis nem minden előfeltétel nélkül alkalmazható módszer. A törvény ezt csak abban az esetben teszi alkalmazhatóvá, ha a megszerzésre fordított összeg meghatározása az Szja. tv. 62. § (2) bekezdés rendelkezései szerint nem állapítható meg.
A részarány földtulajdon juttatás a vagyonnevesítés egyik különös formája, mely során szerzett termőföld elidegenítése esetén az ingatlanértékesítés általános szabályait kell alkalmazni. Abban az esetben, ha a megszerzésre fordított összeg az Szja. tv. 62. § (2) bekezdése alapján nem állapítható meg - és a részarány földtulajdon juttatása jellemzően ilyen - akkor a saját jogon szerzett részarány értékesítése esetén a bevétel 75 százaléka minősül szerzésre fordított összegnek.
Szja. tv. 62. § (3a) bekezdés
2012. január 1-jétől új szabály, hogy amennyiben az ingatlan értékesítése az Szja. tv. 3. § 46. pontja szerinti gazdasági tevékenységnek minősül akkor az ingatlanértékesítésből származó jövedelem megállapítására vonatkozó szabályok szerint kiszámított összeg - az összevont adóalap részeként - önálló tevékenységből származó jövedelemként válik adókötelessé. Ebben az esetben a tulajdonban tartás időszakára tekintettel azonban a megállapított jövedelem tovább nem csökkenthető, azaz nem alkalmazható az Szja törvény 62. § (4) és (6) bekezdései.
Szja. tv. 62. § (4) bekezdés
A költségekkel csökkentett bevétel összege a számított összeg. Miután költségek csak a bevétel mértékéig számolhatók el, ezért a számított összeg legkevesebb nulla lehet.
A számított összeg az évek múlására tekintettel tovább csökkenthető.
Az ingatlan megszerzését követő évet az első évnek tekintve, a 6. évben történő értékesítés esetén a számított összeget 10 százalékkal lehet csökkenteni. Az eltelt évek növekedésével arányosan a levonható összeg a hatodik évet követően évenként 10-10 százalékkal növelhető.
Tehát a jövedelem a szerzés évében és az azt követő öt évben a számított összeg 100 százaléka, majd az ezt követő években 10-10 százalékkal tovább csökkenthető. A szerzés évét követő 15. évben, vagy később történt értékesítés esetében már nem keletkezik a magánszemélynek adóköteles jövedelme.
2012. évben történt ingatlan értékesítés esetén a tulajdonban tartás éveire tekintettel a számított összeg a következők szerint csökkenthető:
|
A szerzés éve | A számított összegből levonható % |
| 2012. 0. év | 0 |
| 2011. 1. év | 0 |
| 2010. 2. év | 0 |
| 2009. 3. év | 0 |
| 2008. 4. év | 0 |
| 2007. 5. év | 0 |
| 2006. 6. év | 10 |
| 2005. 7. év | 20 |
| 2004. 8. év | 30 |
| 2003. 9. év | 40 |
| 2002. 10. év | 50 |
| 2001. 11. év | 60 |
| 2000. 12. év | 70 |
| 1999. 13. év | 80 |
| 1998. 14. év | 90 |
| 1997. 15. év | 100 |
Szja. tv. 62. § (5) bekezdés
A vagyoni értékű jog értékesítése esetében a tulajdonba tartás időszakára tekintettel nincs lehetőség további csökkentésre, azaz a költségekkel csökkentett bevétel lesz az adóköteles jövedelem.
Szja. tv. 62. § (6) bekezdés
Amennyiben a magánszemély az ingatlanügyi hatóság nyilvántartása szerinti lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró építményét és a hozzá tartozó földrészletét, illetőleg lakásra vonatkozó vagyoni értékű jogát értékesíti, akkor a jövedelem a számított összeg
- 100 százaléka a megszerzés évében és az azt követő évben,
- 90 százaléka a megszerzés évét követő második évben,
- 60 százaléka a megszerzés évét követő harmadik évben,
- 30 százaléka a megszerzés évét követő negyedik évben,
- 0 százaléka a megszerzés évét követő ötödik és további évben
- történt értékesítés esetén.
Annak megítélése, hogy az évek múlására tekintettel az előzőekben leírtakat lehet-e alkalmazni, az attól függ, hogy az ingatlan az értékesítés időpontjában lakásként, vagy lakóházként van-e nyilvántartva. Tehát, ha a magánszemély például vásárolt egy üdülőt, amelyet az ingatlanügyi nyilvántartásban átminősíttetett lakóházzá, majd értékesíti, akkor az öt éves leírást alkalmazhatja.
Szintén alkalmazható az öt éves szabály akkor is, ha a magánszemély azt a családi házát értékesíti, amelyben egy garázs is van, de az önállóan forgalomképtelen.
Egy példán szemléltetve a jövedelem számításának menetét:
Tamás 2012. évben értékesíti 36 millió forintért a lakóingatlanát.
A házat 2008. évben édesanyjával közösen vásárolta ½-½ arányban 13-13 millió forintért. A szerzéssel kapcsolatban felmerülő költsége 500 ezer forint volt. Tamás édesanyja 2011. szeptemberében meghalt így egyetlen gyermekként az ingatlan másik felét megörökölte. Az örökléssel kapcsolatban nem keletkezett illetékfizetési kötelezettsége, de az illetékügyi hatóság az általa kiküldött határozatban az ingatlan forgalmi értékét 14 millió forintban állapította meg.
Tamás az ingatlant az értékesítést előtt rendbe hozatta - festetett, mázoltatott, a parkettát csiszoltatta és lakoztatta -, amely munkálatokról 1,5 millió forint értékű számlával rendelkezik.
Az értékesítéssel kapcsolatban felmerült költségei - ingatlanközvetítő és szakértő díja - összesen 500 ezer forint.
| 1. |
Bevétel |
36 000 000 | |
| 2. |
Szerzés éve |
2008. |
2011. |
| 3. |
Bevétel megosztása (1./2) |
18 000 000 |
18 000 000 |
| 4. |
Megszerzésre fordított összeg |
13 000 000 |
14 000 000 |
| 5. |
Megszerzéssel összefüggő más kiadás |
500 000 | 0 |
| 6. |
Értéknövelő beruházás (1,5 milli/2) |
750 000 | 750 000 |
| 7. |
Értékesítés költsége (500 ezer/2) |
250 000 | 250 000 |
| 8. |
Költségek összesen (4.+5.+6.+7.) |
14 500 000 |
15 000 000 |
| 9. |
Számított összeg (3.-9.) |
3 500 000 |
3 000 000 |
| 10. |
A számított összeg jövedelem része |
30% |
100% |
| 11. |
Jövedelem (9*10.) |
1 050 000 |
3 000 000 |
| 12. |
Összes jövedelem (∑11.) |
4 050 000 | |
Abban az esetben, ha a magánszemély olyan lakást, vagy lakóházat értékesít, amelyre az értékesítés évét megelőző négy évben lakásszerzési kedvezményt érvényesített, akkor a számított összeghez a lakásszerzési kedvezmény alapjaként érvényesített összeget hozzá kell adni.
A lakásszerzési kedvezmény alapjaként figyelembe vett összeget mindig a számított összeghez kell hozzáadni, azaz nem lehet vele szemben költséget elszámolni.
Például a magánszemély 2008. évben vásárolt egy lakást 20 millió forintért és ezzel egyidőben 5 millió forint lakásszerzési kedvezményt érvényesített. 2012. évben a lakást ár alatt 18 millió forintért értékesítette.
| Szerzés éve |
2008. |
| Bevétel |
18 000 000 |
| Megszerzésre fordított összeg |
20 000 000 |
| Számított összeg |
0 |
| A lakásszerzési kedvezménnyel megemelt számított összeg |
5 000 000 |
| A számított összeg jövedelem része |
30% |
| Jövedelem |
1 500 000 |
Szja. tv. 62/A. §
2012. január 1-jétől új szabály vonatkozik a termőföldből átminősített ingatlan átruházására. Ebben az esetben vizsgálni kell, hogy a költségekkel csökkentett bevétel (hozam) nagyobb-e, mint a tulajdonban tartás időszakára kiszámított szokásos hozam.
Szokásos hozam: az elszámolható költség 0,3 százaléka, szorozva a tulajdonban tartás napjaival (költségek*0,003*napok száma).
A tulajdonban tartás napjainak száma a megszerzésről és az átruházásról szóló szerződés közötti időszak, azzal hogy a megszerzésről és az átruházásról szóló okirat keltének napjait is be kell számítani.
Amennyibe a hozam kevesebb a szokásos hozamnál (hozam
szokásos hozam+(hozam-szokásos hozam)*3=adóalap
Tehát ebben az esetben nincs mód a tulajdonban tartás éveire tekintettel további csökkentésre. Nem kell ezt a rendelkezést alkalmazni,
- ha a magánszemély a termőföldből átminősített ingatlant örökléssel szerezte meg,
- ha az értékesítés a termőföld átminősítést követő 5. év után történik,
- ha az átminősítés előtt legalább 5 évig a magánszemély tulajdonában volt az ingatlan.
A leírtak példán keresztül bemutatva:
A magánszemély 2008. december 8-án vásárolt egy termőföldet 5 millió forintért. 2009. művelési ágból kivetette (500 ezer forintért) és 2012. január 5-én 25,5 millió forintért értékesíti.A hozam (számított összeg) meghatározása
| 1. | Bevétel |
25 500 000 |
| 2. | Szerzésre fordított összeg |
5 000 000 |
| 3. | Értéknövelő beruházás |
500 000 |
| 4. | Költségek összesen (2.+3.) |
5 500 000 |
| 5. | Hozam (1.-4.) |
20 000 000 |
|
| év | napok száma |
| 2008 | 24 | |
| 2009 | 365 | |
| 2010 | 365 | |
| 2011 | 365 | |
| 2012 | 5 | |
| 6. | Összesen | 1 124 |
| 7. | Költségek összesen (4.) |
5 500 000 |
| 8. | Tulajdonban tartás napjai (6.) |
1 124 |
| 9. | Szokásos hozam (7.*0,003*8.) |
18 546 000 |
| 10. | Szokásos hozam (9.) |
18 546 000 |
| 11. | Felettes rész (5.-10.) |
1 454 000 |
| 12. | Felettes rész emelt összege (11.*3) |
4 362 000 |
| 13. | Adó alapja (10.+12.) |
22 908 000 |
Szintén speciális adózás vonatkozik azon Tao. alany társaság tagjára, amely társaság termőföldből átminősített ingatlant tart tulajdonban és a magánszemély tulajdonos a tulajdonrészét értékesíti, vagy a vállalkozásból kivonja.
Az ilyen ügyletek esetében, ha a "profit" meghaladja a szokásos hozamot, akkor az adó alapját a fő szabálytól eltérően kell megállapítani.
Ebben az esetben is vizsgálni kell, hogy menyi a magánszemély nyeresége (=Bevétel-Elszámolható költségek) és azt, hogy ez magasabb-e a szokásos hozamnál
Ha a nyereség kevesebb a szokásos hozamnál (nyereség
Ugyanakkor ha a nyereség több a szokásos hozamnál, akkor az adó alapját a következők szerint kell megállapítani:
Adóalap= nyereség +( nyereség - szokásos hozam)*2
A szokásos hozam = Elszámolható költségek*0,3%*tulajdonban tartás napjainak száma
A tulajdonban tartás napjait a megszerzésről, illetve az átruházásról szóló okirat keltezésének napja alapján kell számolni, amelybe a szerződés napjai is beszámítanak.
Amennyiben a termőföldből átminősített ingatlannal rendelkező Tao. alany társaság tagja értékesíti, illetve kivonja a tulajdonrészét, akkor abban az esetben is el kell végezni az előzőekben ismertetett vizsgálatot, számítást, ha a magánszemély a társaságban lévő tulajdonrészét öröklés útján szerezte meg.
Fontos megjegyezni, hogy bár a jövedelem kiszámításának szabálya az ingatlan értékesítésre vonatkozó rendelkezések között kapott helyett, ettől függetlenül a megállapított jövedelem árfolyamnyereség vagy vállalkozásból kivont jövedelem jogcímen válik adókötelessé.
Szja. tv. 63. § (1) bekezdés
A magánszemély ingatlanértékesítéséből származó jövedelme a különadózó jövedelmek közé tartozik, tehát nem része az összevont adóalapnak. A jövedelem után 16 százalék személyi jövedelemadót kell fizetni.
Az adót az értékesítést végző magánszemély önadózás keretében állapítja meg, az éves adóbevallásában vallja be és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg.
Fontos megjegyezni, hogy nincs a magánszemélynek bevallási kötelezettsége, ha nem keletkezik az ingatlanértékesítésből jövedelme.
Adómentes a jövedelem, ha ingatlan átruházásra tartás vagy járadékfolyósítás ellenében kerül sor magánszemélyek között létrejött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés alapján. Ugyanez a jövedelem azonban főszabályként adóköteles akkor, ha az eltartó, a járadékfolyósító kifizető. A kivételeket az Szja. tv. 1. számú melléklet 7.1. pontja tartalmazza.
Szintén adómentes jövedelemnek minősül a házassági vagyonközösség megszüntetése következtében az ingatlannak a házastárs által történő megváltása. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha a válás során az egyik fél lemond a közös lakás őt megillető tulajdonrészéről és ezért cserébe a másik fél lemond az egyéb közös vagyon (például: üdülő, gépjármű) őt megillető részéből a megváltott tulajdonrésznek megfelelő értékről, akkor ez az ingatlan átruházás adómentesnek minősül.
Adómentes a helyi önkormányzat, illetőleg az állam tulajdonában lévő lakásnak a bérleti jogáról való lemondásért kapott térítés (ideértve a bérlakásból távozó bérlőtárs részére bírói határozat alapján a lakáshasználati jog ellenértékeként fizetett összeget is). Ugyancsak adómentes a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény szerinti kényszerbérlet megszüntetése esetén a más lakás biztosítása helyett a helyi önkormányzat által a bérlőnek fizetett térítés is.
Bizonyos esetekben a termőföld értékesítése is adómentesnek minősül, ezeket az Szja. tv. 1. számú melléklet 9.5. pontja tartalmazza.
Szja. tv. 63. § (2)-(6) bekezdés
Amennyiben a magánszemély a megszerzett jövedelmét, vagy annak egy részét a tárgyévet érintő személyi jövedelemadó bevallás benyújtásáig saját maga, közeli hozzátartozója, élettársa részére idősek otthonában, fogyatékos személyek lakóotthonában (bármely EGT államban) biztosított férőhely megszerzésére fordítja, akkor a jövedelmet be kell vallania, de a ráeső adót nem kell megfizetnie.
Amennyiben az említett felhasználás a tárgyévi bevallást követő második adóbevallásig megvalósul, akkor a magánszemély a megfizetett adó mértékéig adókiegyenlítéssel élhet.
Szja. tv. 63. § (7) bekezdés
Adófizetési kötelezettség esetén lehetőség van arra, hogy a magánszemély kérelmére az adóhatóság az adót mérsékelje, illetve elengedje, figyelemmel a magánszemély vagyoni és szociális helyzetére, valamint azt figyelembe véve, hogy a megszerzett jövedelmet - saját maga, közeli hozzátartozója, a vele egy háztartásban élő élettársa, volt házastársa - esetleges lakhatási problémái megoldására fordította.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az adóhatóság a magánszemély kérelmére az adót akkor mérsékelheti, illetve engedheti el, ha mindkét feltétel fennáll.
Szja. tv. 63. § (8)-(10) bekezdés
2012. január 1-jétől új szabály vonatkozik az ingatlanlízing útján megszerzett ingatlan értékesítésére, amely esetben a jövedelem meghatározásakor az általános szabályokat kell alkalmazni a következő eltérések figyelembevételével.
Amennyiben a futamidő végén a vételi jog alapján a tulajdonjog magánszemélyre száll át, akkor szerzési időpontnak az ügyleti szerződés megkötésének időpontját kell tekinteni. Megszerzésre fordított összegnek minősül a magánszemély által megfizetett lízingdíjak tőkerésze, a lízingbevevői pozíció átvételéért fizetett összeg, a futamidő végén a vételi jog gyakorlása fejében a lízingbevevőnek fizetett összeg. Megszerzésre fordított összeggel kapcsolatos más kiadásnak minősül többek között a fizetett előtörlesztési díj.
A nem egyéni vállalkozó magánszemély ingatlanlízing-ügyletének meghiúsulásából származó jövedelmére is alkalmazni kell az ingatlan-átruházásból származó jövedelmek adózására vonatkozó szabályokat a következők szerint.
A jövedelmet az ügyleti szerződésben foglaltak alapján a magánszemélyt a meghiúsulás miatt megillető (kifizetett, jóváírt) bevételből, lakáslízing meghiúsulása esetén az ötéves, más ingatlanlízing meghiúsulása esetén a tizenöt éves időmúlási szabály alkalmazásával kell értelemszerűen megállapítani.
Az időmúlás szempontjából számított összegnek a bevétel, az ingatlan megszerzése évének pedig az ügyleti szerződés megkötésének az éve minősül. Így, ha például egy lakáslízing a szerződés megkötésének az évét követő ötödik évben meghiúsul, akkor a magánszemélyt megillető összeg már nem adóköteles.
Ha az ingatlanlízing meghiúsulása miatt adóköteles jövedelme lesz a magánszemélynek, akkor ilyen esetben is jogosult az idő múlására tekintettel a számított összeget csökkenteni.
Szja. tv. 63/A-64. §
Tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelem
Szja. tv. 64/A. §Az Szja. tv. bizonyos esetekben adómentességet biztosít a tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelemre, amelyek a következők:
- magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés alapján megszerzett vagyoni érték,
- a nyugdíjban részesülő magánszemély által a központi költségvetési szervvel vagy a helyi önkormányzattal kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés révén megszerzett vagyoni érték, továbbá
- a szövetkezet nyugdíjas tagjának a saját szövetkezetével kötött életjáradéki szerződés keretében a vagyonnevesítés során szerzett szövetkezeti üzletrésze átruházásából származó jövedelme, feltéve, hogy annak összege évente az átalakulás befejezésekor lezárt névérték egytized részét, de legfeljebb havonta a 10 ezer forintot nem haladja meg,
- a Nemzeti Földalapról szóló törvény, valamint a termőföld állam által életjáradék fizetése ellenében történő megvásárlásáról szóló kormányrendelet alapján kötött életjáradéki szerződésből származó jövedelem.
Amennyiben a tartás vagy az életjáradék folyósítása ingó vagyontárgy, ingatlan vagy vagyoni értékű jog fejében valósul meg, akkor az ebből származó jövedelem adóztatására az átruházás jogcíme
szerinti adózási szabályokat a törvény rendelkezéseiben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
A jövedelem szerzési időpontját a következők szerint kell megállapítani:
- ingó vagyontárgy átruházása esetén a szerzés időpontja a szerződés megkötésének napja;
- öröklési szerződéssel megszerzett ingatlan, vagyoni értékű jog átruházása esetén az elidegenítési és terhelési tilalom ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránti kérelem benyújtásának időpontja;
- tartási, életjáradéki szerződéssel megszerzett ingatlan, vagyoni értékű jog átruházása esetén a szerződés ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtási napja.
Az ügyletből származó jövedelmet az általános szabályok (Szja. tv. 58-62. §-ai) szerint kell megállapítani azzal, hogy a bevétel a szerződésben feltüntetett érték, ennek hiányában az állami adóhatóság által megállapított forgalmi érték.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben az életjáradéki szerződés tárgya egy ingatlan, akkor a bevételnek nem a magánszemély által ténylegesen megszerzett összeget kell tekinteni, hanem a szerződésben foglalt átruházási értéket, illetve ennek hiányában az állami adóhatóság értékelése szerint megállapított forgalmi értéket. Az életjáradéki szerződésből származó bevétel csökkenthető az ingatlan megszerzésére fordított összeggel, az értéknövelő kiadásokkal és a megszerzéssel, illetve az elidegenítéssel kapcsolatos járulékos költségekkel. Az így kapott számított összeg a tulajdonban tartás időszakára tekintettel tovább csökkenthető.
Így például, ha a 2012. évben megkötött életjáradéki szerződésben a felek a lakóingatlant 10 millió forintra értékelik, és az ingatlant a magánszemély 5 millió forintért vásárolta 2008. évben, továbbá 1 millió forint egyéb, megszerzéssel, átruházással kapcsolatos költsége merült fel, akkor a számított összeg 4 millió (10-5-1=4) forint, a jövedelem pedig ennek 30 százaléka, azaz 1,2 millió forint. Az így kiszámított jövedelem után az adó mértéke 16 százalék.
A fenti módszer helyett választható, hogy a jövedelem az ingatlanhoz kapcsolódó költségek (megszerzésre fordított összeg, értéknövelő kiadások, járulékos költségek, értékesítés költségei) összegének egyharmada. A fenti példánál maradva, ha a magánszemély 5 millió forintért szerezte az ingatlant és további 1 millió forint igazolt költsége volt, akkor a 6 millió forint összes költség egyharmada, tehát 2 millió forint lesz a jövedelem. A jövedelem után ebben az esetben is 16 százalék az adó mértéke.
Főszabály szerint az adót a kifizetőnek saját kötelezettségeként kell megállapítania, megfizetnie és bevallania. A törvény azonban lehetőséget biztosít arra, hogy a felek úgy állapodjanak meg, hogy az adót a magánszemély fizesse meg oly módon, hogy azt a kifizető rendelkezésére bocsátja, amelyet az továbbít az adóhatóságnak. Az adót tehát e második esetben is a kifizető vallja be és fizeti meg az adóhatóságnak, de egyösszegű kifizetés esetén azt visszatarthatja, vagy azt a magánszemélynek kell a kifizető részére átadnia.
Az eddig leírtak helyett - tehát az adó egyösszegben történő megfizetése - helyett választható, hogy a 16 százalékos mértékű adót az életjáradékból a kifizető minden hónapban levonja és befizeti az adóhatóságnak. Például az 50 ezer forintos havi életjáradékból ebben az esetben (50*0,84=) 42 ezer forintot kap kézhez a magánszemély. Amennyiben a felek ezt az adózási módot választják, a magánszemélynek nem keletkezik adóbevallási-kötelezettsége.
Ha a kifizető a magánszemély tartását ellenérték nélkül természetben vállalja, akkor a kifizető havonta köteles az adókötelezettséget teljesíteni, azaz a juttatás értékének (szokásos piaci értékének) 1,19-szerese után a 16 százalék adót megfizetni és bevallani.
Például a kifizető havonta a 20 ezer forint értékű juttatást (például bevásárlás, takarítás) ad természetben ellenszolgáltatás nélkül. Ebben az esetben az adóalap (20 000*1,19=) 23800 forint, az adó pedig ennek 16 százaléka, azaz 3 808 forint.
XII. Fejezet
TŐKEJÖVEDELMEK
Kamatjövedelem
Szja. tv. 65. §A kamatjövedelem az egyik leggyakrabban előforduló tőkejövedelem fajta, hiszen minden magánszemély, aki rendelkezik bankszámlával, szerez ilyen jövedelmet. És éppen a jövedelmet szerző személyek széles köre miatt szükségesek bizonyos speciális szabályok ezzel a jövedelemfajtával kapcsolatban. Ezen specialitások közül a legfontosabb az, hogy a kamatjövedelem esetén - főszabály szerint - nem a magánszemély vallja be és fizeti meg az adót, ez a kötelezettség a kifizetőt terheli. Ez a szabály érthető is, hiszen ennek hiányában például a nyugdíjon és kamatjövedelmen kívül más jövedelemben nem részesülő nyugdíjas is adóbevallás benyújtására lenne kényszerítve.
Mi a kamatjövedelem? Amennyiben a kamat általános - a Ptk. szerinti - fogalmát akarjuk megadni, elmondhatjuk, hogy a kamat az a díj, amelyet más személy pénzének az ideiglenes használatáért fizetni kell. Ehhez képest az Szja. tv. 65. §-ában felsorolt kamatjövedelem típusok egy sok szempontból szűkebb, bizonyos szempontból azonban tágabb kamat fogalmat határoznak meg. A kamatjövedelem alá tartozó jövedelemelemeket ugyanis az Szja. tv. 65. § (1) bekezdése tételesen felsorolja, azaz számos - polgári jogilag vagy közgazdaságilag - kamatnak minősülő jövedelemforma nem tartozik a kamatjövedelem fogalmába. Így például nem minősül kamatnak a magánszemélynek kölcsön adott összeg után fizetett kamat, egyes kivételekkel a tagi kölcsön után fizetett kamat, vagy például az alacsony adókulcsú államban (vagy olyan államban, amely állammal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerüléséről) székhellyel rendelkező jogi személy - legyen az akár egy ottani hitelintézet - által fizetett kamat. A kamatjövedelmet nem képező kamat adókötelezettsége a magánszemély és a juttató között fennálló jogviszony és a juttatás körülményei alapján minősíthető, így a jövedelem jellemzően egyéb, vagy munkaviszonyból származó jövedelem lehet. Ugyancsak kiemelést érdemel, hogy a késedelmi kamat megítélése a kamatjövedelemétől eltérő, mivel a késedelmi kamat az alapkövetelés adójogi sorsát osztja.
Ugyanakkor a kamatjövedelmek közé a kamat közgazdasági jelentésén túl más típusú jövedelmek is bekerültek. Ugyanis e jövedelmek között találjuk a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (például államkötvények), illetve a kollektív befektetési értékpapírok (jellemzően befektetési jegyek) hozamát és árfolyamnyereségét is. Egyértelmű, hogy ezen értékpapírok árfolyamnyeresége a szó polgári jogi jelentése alapján nem minősül kamatnak, ugyanakkor - a jövedelem keletkezésének hasonlósága miatt - ez a típusú árfolyamnyereség is kamatjövedelemnek minősül. Ez különösen a befektetési jegyek esetében meglepő, hiszen a befektetési alapok nem csupán hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokba, például kötvényekbe, hanem tagi jogviszonyt megtestesítő értékpapírokba, így akár részvényekbe, sőt ingatlanokba is befektetik a magánszemélytől a befektetési jegy ellenértékeként kapott összeget. Ezen esetekben a befektetési jegy hozamának, árfolyamnyereségének polgári jogi, közgazdasági tartalma
közvetett kapcsolatban sem áll a kamat fogalmával.
Kamatjövedelemnek minősül tehát:
- a hitelintézeti betétre, illetve folyóvagy bankszámlán jóváírt, tőkésített kamatnak a szokásos piaci értéket meg nem haladó része;
- a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és a kollektív befektetési értékpapír (azaz a magyar és külföldi jog szerinti befektetési jegy) kamata, hozama és árfolyamnyeresége;
- a biztosítási szerződéshez fűződő maradékjogból, vagy életbiztosítási, nyugdíjbiztosítási szerződés alapján a biztosító szolgáltatása címén megszerzett - egyébként az Szja. tv. 65. § (3) bekezdése vagy 1. számú mellékletének 6.3. pontja alapján nem adómentes - bevétel megfelelő része. A kamatjövedelemként adóköteles rész az, amely meghaladja a magánszemély vagy javára más magánszemély által fizetett díjak (kivéve, ha azt a magánszemély, vagy a más magánszemély költségként elszámolta), és az adóköteles biztosítási díjak együttes összegét azzal, hogy a fenti jövedelemre további speciális szabályokat is tartalmaz az Szja. tv.;
- számos egyéb feltétel teljesülése esetén a szövetkezetnek nyújtott tagi kölcsön után fizetett, a felszámítás időszakában érvényes jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával meghaladó (tehát 8 százalékos jegybanki alapkamat esetén maximum 8,4 százalékos) mértékű kamat; és
- a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe befizetett összeg hozama, ha a kifizetés nem nyugdíjszolgáltatás.
Kiemelést érdemel, hogy a hitelintézeti betét, vagy folyószámla, bankszámla követelés után fizetett kamat nem akkor minősül kamatjövedelemnek, ha a szerződési feltételek nyilvános meghirdetésre kerülnek, hanem abban az esetben, ha a kamat nem haladja meg a szokásos piaci kamat mértékét. Ez a változás egyaránt értelmezhető szigorításként és enyhítésként is, hiszen egyrészt az egyedi - tehát nyilvánosan meg nem hirdetett - szerződések szerint fizetett kamat is kamatjövedelemnek tekinthető, ugyanakkor, ha a szerződés nyilvánosan meghirdetésre kerül is, de az abban kikötött kamat nagyobb, mint a szokásos piaci kamat, a felettes rész nem kamatjövedelemként válik adókötelessé.
Például tételezzük fel, hogy egy hitelintézet az általános szerződési feltételek szerint egy bizonyos lekötött betétre évi 10 százalékos mértékű kamatot fizet, amely kamat nagyjából megegyezik a többi hitelintézet által alkalmazott kamatmértékkel. A bank azonban a saját dolgozói részére ugyanazon feltételek mellett nem 10, hanem 15 százalékos mértékű kamatot biztosít. Ebben az esetben a kamatnak a szokásos piaci érték - melynek nagyságát az Szja. tv. 3. § 9. pontja alapján lehet megállapítani azzal, hogy feltehetően ez az érték jelen esetben 10 százalék körül lesz - feletti része nem tekinthető kamatjövedelemnek. Ilyen esetben a kamatként megszerzett bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek (a magánszemély és a kamatjövedelmet juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve különösen a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást) teljesíteni. (Kiemelést érdemel azonban, hogy a szövetkezet által, a tagi kölcsön után a kamatjövedelem juttatására vonatkozó egyéb feltételek betartása mellett, de a törvényben meghatározott mértéken felül adott kamat minden esetben egyéb jövedelemnek minősül.) Ez a szabály azt jelenti, hogy a példabeli esetben szokásos piaci érték feletti, tehát a körülbelül 5 százalékos mértékű kamat a magánszemély munkaviszonyból származó jövedelmének minősül.
Ugyancsak nem minősül kamatjövedelemnek a biztosítási szerződésből származó jövedelem akkor, ha
- a biztosítási szerződés díját vagy díjának egy részét a magánszemély költségként elszámolta,
- az életbiztosítási szerződés más - nem magánszemély - által fizetett díja vagy díjának egy része adómentesnek minősült, (kivéve, ha a szerződés átalakítására tekintettel a magánszemély a díj, mint egyéb jövedelem után az adót megfizette).
A biztosítási szerződésekből származó kamatjövedelemre további speciális szabály vonatkozik a díjtartalék kivonásával összefüggésben. Habár az Szja. tv. nem határozza meg azt, hogy mit tekinthetünk díjtartaléknak, megállapítható, hogy díjtartalék alatt az a biztosítási díjakból képzett elkülönített tartalék értendő, amely a később bekövetkező biztosítási események (halál, elérés) kapcsán járó szolgáltatások fedezésére szolgál. A díjtartalék kivonás pedig az, amikor a korábban fennálló biztosítási szerződést a felek oly módon alakítják át, hogy a magánszemély részben, de a szerződés megszüntetése nélkül jut hozzá a díjtartalékhoz, természetszerűleg csökkentve ezzel a biztosító jövőbeni szolgáltatásának nagyságát. Amennyiben tehát a fenti díjtartalékot vonja ki részben a magánszemély a biztosítási szerződésből, akkor a korábbiakban ismertetettek szerint a jövedelem megállapítása során a levonható költségnek nem az egészét, hanem csak meghatározott hányadát lehet levonni a bevételből. Azaz a díjtartalék kivonása esetén az összes költségnek csak azt a részét lehet levonni a díjtartalék kivonásra tekintettel megszerzett bevételből, amelyet a kivont díjtartalék összegének és a kivonás előtti díjtartalék összegének aránya meghatároz. További szabály, hogy több, egymást követő tőkekivonás esetén az egyes elszámolt költségrészek együttes összege nem haladhatja meg az összes befizetett díj összegét.
Ettől eltérően a 2006. szeptember 1-jétől 2009. december -éig megkötött életés nyugdíjbiztosítási szerződés alapján nyújtott biztosítási szolgáltatás címén megszerzett bevételből a 2010. január 1-jét megelőzően felhalmozott díjtartalék terhére kivont bevételre a magánszemély választhatja az Szja. tv. 2009. december 31-én hatályos rendelkezéseinek alkalmazását.
Amennyiben a hitelintézeti betétre, folyóvagy bankszámla követelés egyenlegére jóváírt kamatból, illetve a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és a kollektív befektetési értékpapír hozamából és árfolyamnyereségéből az adó levonása nem lehetséges (így különösen a nyereménybetétre kisorsolt tárgynyeremény esetén), akkor az adó alapja a magánszemélynek adott vagyoni érték szokásos piaci értékének (a nyereményalapnak) 1,19-szerese. Az adót a kifizetőnek ebben az esetben is meg kell fizetnie, függetlenül attól, hogy annak levonására nem volt lehetősége.
Mint már korábban jelzésre került, szintén kamatjövedelemnek minősül a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és a kollektív befektetési értékpapír után fizetett kamat és hozam, illetve az értékpapír beváltásakor, a visszaváltásakor, valamint az átruházáskor - feltéve, hogy az elidegenítés nem elismert tőzsdén történik - a magánszemélyt megillető bevételből az árfolyamnyereségre irányadó rendelkezések szerint megállapított rész, függetlenül attól, hogy az miként oszlik meg nettó árfolyamérték és felhalmozott kamat vagy hozam címén elszámolt tételekre. Azaz például egy befektetési jegy esetén az átruházáskor megszerzett bevételből a jövedelmet az árfolyamnyereségre irányadó szabályok szerint kell megállapítani, azaz az csökkenthető az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költség együttes összegével.
Szintén a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és a kollektív befektetési értékpapírok utáni adózáshoz kapcsolódik az a szabály, hogy az értékpapírok után első alkalommal fizetett kamatból vagy hozamból levonható az értékpapír megszerzésére fordított kiadás részeként az értékpapír vételárának részeként megfizetett felhalmozódott kamat vagy hozam. Például elképzelhető, hogy egy államkötvény értéke 100 egység, amire egy év alatt 10 egységnyi kamatot fizetnek. Egy magánszemély ezt az értékpapírt nem a kibocsátáskor, hanem későbbi időpontban szerezte, éppen ezért nem 100, hanem például 106 egység vételárért. Amikor a 10 egység kamatot az értékpapír után kifizetik, akkor a magánszemély a fent említett szabály alapján nem 10 egység kamatjövedelmet szerez, mivel a kamatból levonható a 6 egység felhalmozott és a vételár részeként megfizetett kamat. Így a magánszemély csak a fennmaradó 4 egységet szerezte meg kamatjövedelemként. Lényeges, hogy az így levont összeget (azaz a 6 egységet) az értékpapír visszaváltásakor, átruházásakor megszerzésre fordított összegként nem lehet figyelembe venni.
A kollektív befektetési értékpapír esetében az értékpapír beváltásának minősül a befektetési alap átalakulása vagy beolvadása révén a jogutód alap befektetési jegyére történő átváltása is, azzal, hogy ilyen esetben az eredeti értékpapírral összefüggésben keletkezett kamatjövedelmet a jogutód befektetési alap értékpapírja átruházásának időpontjára kell megfizetni.
Az előzőekben leírtakkal ellentétben a kamatjövedelem megállapítása során nem kell figyelembe venni a tevékenységét nem szüneteltető egyéni vállalkozó pénzforgalmi bankszámláján jóváírt kamatot, mivel ez a bevétel az egyéni vállalkozó vállalkozói adóalapjába tartozik. Ugyancsak nem kell a kamatjövedelmet megállapítani akkor, ha a bevétel az Szja. tv. 67/B. §-ának rendelkezései szerint tartós befektetésből származó jövedelemnek minősül.
Az Szja. tv. szabályai lehetőséget teremtenek a magánszemély számára, hogy választása szerint a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és a kollektív befektetési értékpapír befektetési szolgáltatón keresztül megszerzett árfolyamnyeresége után ne a kamatjövedelemre, hanem az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint teljesítse az adókötelezettségét. A magánszemély kizárólag akkor választhatja az Szja. tv. 67/A. §-a szerinti adózási módot,
- ha az ügylet megfelel az ellenőrzött tőkepiaci ügylet fogalmának,
- a magánszemély a befektetési szolgáltatónak az adóév utolsó napjáig nyilatkozatot tesz ezen választásáról.
Ilyen esetben a befektetési szolgáltató az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemre vonatkozó eljárási rend szerint jár el, illetve a magánszemély a kamatjövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint tőle levont adót adóelőlegként veszi figyelembe.
Sem kamatjövedelemként, sem más típusú jövedelemként nem kell megállapítani azt a nyereményalapot meg nem haladó összeget, melyet a kifizető a nyereménybetét-számlán már jóváírt nyeremény megváltására fizet a magánszemélynek. Ez a kifizetés gyakorlatilag tehát adómentes.
Az Szja. tv. megtakarítások ösztönzését célzó előírása szerint nem kell jövedelemként figyelembe venni a biztosításból származó kamatjövedelem 50 százalékát akkor, ha annak megszerzése a biztosítási szerződés megkötésének ötödik fordulónapját követően történt, illetve 100 százalékát akkor, ha annak megszerzése a biztosítási szerződés megkötésének tízedik fordulónapját követően történt. 2009. december -éig az Szja. tv. 1. számú melléklet 6.6 pontjában szerepelt az a szabály, mely szerint a tíz évnél hosszabb lejáratú életbiztosításokból származó jövedelem adómentes. Tehát a fenti szabályban igazi újdonság az, hogy a szerződéskötést követő öt év után megszerzett jövedelem esetén a kamatjövedelemnek gyakorlatilag csak a fele adóköteles. Sőt, még az eddigieknél is kedvezőbb szabályok vonatkoznak a kamatjövedelem megállapítására akkor, ha a biztosítási szerződés a bevételrész megszerzésével nem szűnik meg. Ilyen esetben - azaz a díjtartalék kivonásakor - a jövedelem már négy év elteltével csökkenthető annak 50 százalékával, illetve hat év elteltével minősül az adómentesnek. Kiemelendő azonban, hogy ezek a kedvezőbb időkorlátok csak akkor alkalmazhatóak, ha a díjtartalékkivonás a kivonást megelőző négy, illetve hat évnél régebben felhalmozott díjtartalék terhére történik. Például, ha a kivont díjtartaléknak csak a fele halmozódott fel négy évnél régebben, akkor a díjkivonással összefüggésben álló, kedvező szabályokat csak a jövedelem felére lehet alkalmazni.
Végezetül nem keletkeztet kamatjövedelmet az a kamat, amellyel kapcsolatban a kifizetőnek az Art. 7. számú melléklete alapján adatszolgáltatási kötelezettsége áll fenn. A Tanács a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003. június 3-i, 2003/48/EK számú Irányelve, az úgynevezett "Megtakarítási Irányelv" 2005. július 1-től előírja, hogy az egyes Európai Unióhoz tartozó, továbbá az Irányelvhez kapcsolódó harmadik országok adóhivatalai kötelesek a többi ország hasonló szervezeteinek adatot szolgáltatni az országukban keletkező, de a másik országban illetőséggel bíró személynek kifizetett kamatról. Így az Art. 7. számú melléklete elsősorban azt a helyzetet rendezi, ha egy magyar kifizető, például egy bank egy külföldi, az Európai Unióban illetőséggel rendelkező magánszemélynek juttat kamatjövedelmet. Ebben az esetben a jövedelemmel kapcsolatban a kifizetőt - az adatszolgáltatáson túl - nem terheli adókötelezettség. Ezen belső jogszabály miatt akkor sem kell a külföldi személynek kifizetett kamatból az Art. 4. számú melléklete szerint az adót levonni, ha a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény esetlegesen lehetővé tenné Magyarország számára is az adóztatást. A kifizető az ilyen - kamatjövedelemként figyelembe nem vehető - kamattal kapcsolatban adatszolgáltatásra köteles a 'K77 számú nyomtatványon.
A kamatjövedelem után az adó mértéke 16 százalék. Mivel arra az esetre, amikor a jövedelemből az adó nem vonható le (így elsősorban a nyereménybetétre kisorsolt tárgynyeremény esetén) a jövedelem megállapítására vonatkozóan az Szja. tv. 65. § (1) bekezdés c) pontja speciális szabályokat tartalmaz, így ilyen esetben az adó a magánszemélynek adott vagyoni érték szokásos piaci értékének (nyereménybetét esetében a nyereményalap) 1,19-szeresének 16 százaléka.
Átmeneti rendelkezés:
A fentiekkel ellentétben a kamatjövedelem utáni adó egyes esetekben 0 százalék is lehet. Ugyanis a kamatjövedelem 2006. szeptember 1-jétől, az akkor hatályba lépett szabályok szerint vált adókötelessé. A megelőző időszakban a kamatjövedelem 0 százalékos kulccsal adózott, azaz kvázi adómentes volt. Az adómentes időszakból az adóköteles időszakba történő átmenet miatt - annak érdekében, hogy a törvénymódosítás időpontja előtt megszerzett jövedelmek visszamenőlegesen ne váljanak adókötelessé - az Szja. tv. 84/G. § (1)-(4) bekezdései átmeneti rendelkezéseket tartalmaznak, melyek egyes esetekben még most is alkalmazandóak.Ezen szabályok szerint a 2006. szeptember 1-je előtt megkötött betét-, folyószámla-, bankkártyaés takarékbetét-szerződések esetében :
- A 2006. szeptember 1-je előtt indult határozott időtartamú kamatperiódusra 2010. december 31-ét követően jóváírt (kifizetett) kamat után az adó mértéke nulla százalék.
- A 2006. augusztus 31-ét követően indult (induló) határozott időtartamú kamatperiódusra a teljes kamatperiódus(ok)ra 2010. december 31-ét követően jóváírt (kifizetett) kamat után az adó a 8. § szerinti mérték, azaz 2011. évben 16 százalék.
- Határozott időtartamú kamatperiódus hiányában a 2011. január 1-je előtt megszolgált, ezen időpontot követően jóváírt (kifizetett) kamat után az adó mértéke nulla százalék.
- Határozott időtartamú kamatperiódus hiányában a 2010. december 31-ét követően megszolgált, jóváírt (kifizetett) kamat után az adót a 8. § szerint kell megállapítani.
- Az adó mértéke nulla százalék
- a 65. § (1) bekezdés bb) alpontjában említett esetben, ha az értékpapír megszerzése,
- a 65. § (1) bekezdés d) pontjában említett esetben, ha a biztosítási szerződés megkötése
2006. szeptember 1-jét megelőzően történt, figyelembe véve, hogy ezt a rendelkezést biztosítási szerződés esetében nem lehet alkalmazni a díjtartalék azon részének és azzal arányos hozamának kivonására, amely a szerződés szerint elvárt díjon felüli díj (így különösen az eseti, a rendkívüli, a soron kívül díj) 2010. december 31-ét követő befizetése révén keletkezett, azzal, hogy az utóbbi díjbefizetések tekintetében a szerződéskötés napjának a 2010. december 31-ét követő első befizetés napját kell tekinteni.
Ez például azt jelenti, hogy a magánszemély által 2006. szeptember 1-jét megelőzően kötött és fizetett életbiztosítási szerződés 2010-ben történő felmondása esetén a magánszemélynek fizetett összegből a hozam akkor is 0 százalékos kulccsal adóköteles, ha ennek a hozamnak egy része 2006. szeptember 1-jétől kezdődő időszakban képződött. Ugyanakkor a biztosítási szerződés 2011. évben történt felmondása esetén a 2010. december 31-ét követően a szerződés szerint elvárt díjon felül fizetett összegre eső hozam után az adó mértéke 16 százalék, míg a fennmaradó hozamrész után 0 százalék.
A nem említett esetekben - feltéve, hogy a kamatjövedelem keletkezésének alapjául szolgáló ügyletet, szerződést 2006. augusztus -éig megkötötték - az ügylet, szerződés alapján a 2006. augusztus 31-ét követően elsőként megszerzett bevételre az Szja. tv. 65. §-ának a 2006. augusztus 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni, vagyis a kamatjövedelem nem visel adót.
A külföldi pénznemben megszerzett kamatjövedelemből az adót ugyanazon külföldi pénznemben kell megállapítani, levonni és a MNB hivatalos, a megszerzés időpontjában érvényes devizaárfolyamán forintra átszámítva kell megfizetni azzal, hogy hivatalos árfolyam hiányában a külföldi pénznemet a MNB árfolyama alapján először euróra kell átváltani, majd azt továbbváltani forintra. Ez azt jelenti, hogy önmagában a külföldi pénznem árfolyammozgása a forinthoz képest nem keletkeztet kamatjövedelmet. A jövedelem megszerzésének időpontja jellemzően a jóváírás, tőkésítés időpontja, de amennyiben a kamat juttatására nem ebben a formában kerül sor, akkor az átutalás, postára adás vagy a magánszemély számára történő birtokba adás időpontja.
A kamatjövedelem után az adót főszabály szerint a kifizető - ideértve a kifizető helyett a kamatjövedelmet kifizető, juttató hitelintézetet, befektetési szolgáltatót is - állapítja meg, vonja le, fizeti meg és '08-as számú havi járulékés adóbevallásában magánszemélyhez nem köthető kötelezettségként vallja be. Azaz az esetek többségében erről a jövedelemfajtáról a magánszemély nem ad bevallást, a kamatjövedelmet bevallásában nem tünteti fel. Az előzőekben leírtakkal ellentétben 2009. január 1-jétől a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy kollektív befektetési értékpapír visszaváltásakor, átruházásakor keletkező jövedelem esetén a magánszemély az adóhatósági közreműködés nélkül elkészített bevallásában vagy önellenőrzéssel érvényesítheti az értékpapírhoz kapcsolódó azon költségeit, melyeket a kifizető a jövedelem megállapításakor nem vett figyelembe. Azaz ebben a kivételes esetben a magánszemély is bevallhatja a kamatjövedelmet, ennek azonban feltétele, hogy a kifizető ilyen célból igazolást állítson ki a magánszemély részére. A magánszemély részére kiállított igazolás tartalmáról a kifizető évente adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére. A magánszemély számára ennek a bevallási lehetőségnek a megnyitása szintén a kifizetőt mentesíti az önellenőrzési kötelezettség alól.
Ugyancsak kivétel a főszabály alól az, ha a jövedelem nem kifizetőtől, azaz - tekintettel a kamatjövedelem fogalmára - külföldről származik. Ebben az esetben a jövedelmet a magánszemélynek kell megállapítania, az éves, ’53-as számú adóbevallásában bevallania és a bevallásra nyitva álló határidőig megfizetnie. Ez azzal a furcsa eredménnyel jár, hogy a belföldről származó kamatjövedelem nem növeli az éves összes jövedelem nagyságát, míg a külföldről származó kamatjövedelem igen. Ugyanakkor a belföldi illetőségű magánszemély külföldről származó kamatjövedelmének Magyarországon megfizetendő adóját csökkenti a kamatjövedelem után a külföldi államban megfizetett adó azzal, hogy kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi szerződés hiányában a külföldön megfizetett adó nem csökkentheti a Magyarországon fizetendő adót 5 százalékos mérték alá. Kiemelést érdemel, hogy az a külföldön megfizetett adó, amely a magánszemély részére visszajár, nem vonható le a Magyarországon fizetendő adóból.
A korábban már említett "Megtakarítási Irányelv" miatt az Európai Unión belül képződött kamatjövedelmekről az adóhatóságnak pontos adatok állnak a rendelkezésére, így a külföldről származó kamatjövedelem bevallásának elmulasztása a magánszemély számára lényeges kockázatokkal jár. Itt érdemes megjegyezni, hogy a "Megtakarítási Irányelv" szerint Ausztria és Luxemburg egy átmeneti időszakban nem szolgáltat adatokat a kamatjövedelmekről, hanem ehelyett forrásadót alkalmaz, amelynek 75 százalékát a magánszemélyre vonatkozó adatok közlése nélkül továbbít a magánszemély illetősége szerinti állam adóhatóságához. A forrásadó mértéke 2005. július 1-je és 2008. június 30-a között 15 százalék volt, majd 20 százalékra emelkedett. Jelenleg 35 százalék az adó mértéke. A levont forrásadó összege a "Megtakarítási Irányelv" előírásai szerint a magánszemély illetősége szerinti országban fizetendő adóba beszámít. A beszámításra vonatkozó eljárási szabályokat az Art. 7. számú mellékletének 15. pontja tartalmazza. A hivatkozott jogszabályok alapján a 2005. július 1-je után, de 2006. szeptember 1-je előtt az említett két országból és Belgiumból származó kamatjövedelem után a külföldön levont forrásadót a magánszemély a magyar adóhatóságtól igényelhette vissza. 2006. szeptember 1-jétől, amikortól a kamatjövedelem Magyarországon is adókötelessé válik, a fenti szabály oly módon változott, hogy az adóhatóság a külföldön levont forrásadót csak abban az esetben adta vissza, ha a magánszemély a jövedelmét bevallotta és a belföldön fizetendő adóját megfizette. Azaz a magánszemély csak akkor kapta vissza a külföldön levont 15 százalékos mértékű adót, ha előtte a Magyarországon fizetendő adót megfizette.
Az Ausztriában, Belgiumban és Luxemburgban megfizetett adó beszámítására vonatkozó szabályok 2008. január 1-jétől ismételten változtak, mivel ettől az időponttól az Szja. tv. 8. § (2) bekezdése szerint a Magyarországon fizetendő adót csökkenti a külföldön megfizetett adó azzal, hogy nem számít megfizetett adónak az, amely a magánszemély számára külföldön visszajár. E szabály alapján az említett három államban levont forrásadó szintén csökkenti a Magyarországon fizetendő adót, így a 2008. január 1-je és június 30-a között szerzett jövedelem esetén a magánszemélynek Magyarországon csak 5 százalékos mértékű adót kellett megfizetnie, míg 2008. július 1-jétől, amikortól a forrásadó mértéke 20 százalékra emelkedett, külön adófizetési kötelezettség nem keletkezik. Ugyanakkor a kamatjövedelmet ebben az esetben is be kell vallani. 2012. január 1-jétől Belgium már nem alkalmazza az előzőek szerinti adóztatást.
Értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem
Szja. tv. 65/A. §Az értékpapír-kölcsönzés során az értékpapír tulajdonosa bizonyos időre átadja az értékpapírral kapcsolatos jogai gyakorlásának jogát az értékpapír kölcsönbevevője számára. A kölcsönbevevő így a bérleti díj fejében jogosult lehet az értékpapír után fizetett osztalékra, illetve gyakorolhatja az értékpapír által megtestesített tagsági, így például a szavazati jogokat is. Az ügylet harmadik szereplője az a - PSZÁF-től az értékpapír kölcsönzés szervezésére vonatkozó engedéllyel rendelkező - kifizető (jellemzően befektetési vállalkozás, hitelintézet), amely a felek közötti keretszerződés megkötésében közreműködik és az értékpapírokkal kapcsolatos feladatokat ellátja.
Az Szja. tv. nagyon szűkszavúan rendelkezik az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelemről. A törvény kimondja, hogy az értékpapír-kölcsönzés díjaként a magánszemély által megszerzett összeg egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 16 százalék. Kimondja továbbá a törvény, hogy az adót a kifizető a kifizetés időpontjában állapítja meg, vonja le és a havi járulékés adóbevallásában vallja be.
Az értékpapír-kölcsönzésre vonatkozó szabályokat a Tpt. 168-171. §-aiban találhatjuk meg. E szabályok alapján a befektetési szolgáltató a magánszemély tulajdonában lévő értékpapírt meghatározott időre, de legfeljebb egy évre értékpapír-kölcsönbe adhatja. Rendkívül fontos, hogy a kölcsönbe adott értékpapír tulajdonjoga átszáll a kölcsönbevevőre. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kölcsönbevevő jogosult az értékpapír értékesítésére is azzal, hogy a szerződés lejáratakor ugyanolyan típusú értékpapírt köteles visszaadni a kölcsönbeadónak.
A tulajdonjog átszállására is tekintettel az értékpapír kölcsönbevevője köteles legalább az értékpapír szokásos piaci értékének megfelelő mértékű óvadékot adni. Amennyiben a kölcsönbevevő a lejáratkor az értékpapírt nem adja vissza, köteles legalább az értékpapír bérbeadás időpontjában vagy a lejáratkor megállapított szokásos piaci értékéből a magasabbat megtéríteni. Ez a megtérített vételár azonban nem értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelemnek, hanem a magánszemély árfolyam-nyereségből származó jövedelmének minősül.
Csereügyletből származó jövedelem
Szja. tv. 65/B. §Csereügyletnek minősül a Szt. szerinti deviza-, tőke- és kamatcsere, más néven swap ügylet. Az Szt. 3. § (8) bekezdésének 7. pontja alapján swap (deviza-, tőke- és kamatcsere) ügyletnek minősül: "valamely pénzügyi instrumentum cseréjére vonatkozó olyan összetett megállapodás, amely általában egy azonnali és egy határidős adásvételi ügyletből, illetve több határidős ügyletből tevődik össze és általában jövőbeni pénzáramlások cseréjét vonja maga után".
Megállapítható tehát, hogy a csereügylet mindig több pénzügyi instrumentum cseréjére vonatkozik, és mindig összetett, jövőbeni kockázatot is magában foglaló megállapodás. A pénzügyi instrumentum fogalmát az Szt. 3. § (8) bekezdés 3. pontja tartalmazza, kimondva, hogy a pénzügyi instrumentum "olyan szerződéses megállapodás, amelynek eredményeként az egyik félnél pénzügyi eszköz, a másik félnél pénzügyi kötelezettség vagy saját tőke (tőkeinstrumentum) keletkezik". E fogalom behelyettesítésével megállapítható, hogy a csereügyletnek két piaci szereplő közötti azon összetett megállapodás tekinthető, amelyben az egyik, illetve a másik szereplőt terhelő és jogosító szerződéses megállapodások, illetve ezen megállapodásokhoz kapcsolódó kötelezettségek vagy jogosultságok cseréje történik.
Egyszerűbben kifejezve a csereügyleteknek a lényege az, hogy a magánszemély egy kötelezettségéhez vagy jogosultságához kapcsolódó jövőbeni kiadást vagy bevételt más jövőbeni kiadásra vagy bevételre cserél oly módon, hogy az ügylet mindkét szerződő fél számára kockázatot jelent. Ugyanakkor nem csereügylet, ha maga a jogosultság vagy kötelezettség cserél gazdát. Így elképzelhető egy fix kiadást (vagy bevételt) változóra, egy változó kiadást (vagy bevételt) fixre, illetve két változó kiadást (vagy bevételt) egymás között elcserélni.
A magánszemélynek ilyen ügyletből úgy származhat nyeresége, hogy az elcserélt kiadás alacsonyabb, vagy az elcserélt bevétel magasabb, mint a magánszemély eredeti kiadása, illetve bevétele.
Példaként tételezzük fel, hogy egy magánszemély deviza alapú lakáskölcsönt vett fel egy banktól. A lakáskölcsön nagysága a csereügylet megkötésének időpontjában 10 millió forint értékű deviza.
A magánszemély a kockázatát csökkentendő egy befektetési szolgáltatóval megállapodott abban, hogy a befektetési szolgáltató fizeti a változó kamatozású kölcsön részleteit. A kiváltás fejében a magánszemély a befektetési szolgáltató részére egy 10 millió forint összegű, forint alapú kölcsön után fizet fix mértékű kamatot és éves kezelési díjat.
Csereügyleti jövedelemnek minősül a csereügyleti bevételnek a kizárólag az adott ügylettel közvetlenül összefüggő csereügyleti kiadásokkal csökkentett része. Csereügyleti bevételnek nem csupán a magánszemély által pénzben megszerzett bevételek, hanem a magánszemély helyett - átvállalt kötelezettségként - teljesített kiadások is figyelembe veendőek. Azaz a magánszemélynek akkor keletkezik csereügyletből származó jövedelme, ha egy adott évben a csereügylet alapján ő nagyobb összegű tényleges bevételhez jut, mint amelyről lemondott, vagy ha egy adott évben a csereügylet alapján kisebb összegű kiadása keletkezik, mint amekkorát helyette teljesítenek. Amennyiben a csereügyleti bevételek és csereügyleti kiadások különbözete negatív, akkor ez az összeg csereügyleti veszteségnek minősül.
A példabeli esetben elképzelhető, hogy a deviza és a forint árfolyamváltozása miatt a deviza alapú hitel után a magánszemély helyett a befektetési szolgáltató által fizetett törlesztő részlet meghaladja a magánszemély által a befektetési szolgáltatónak fizetendő összeget. Azaz amennyiben a magánszemély által a forint alapú kölcsön után az adott évben fizetendő törlesztő részlet (például 500 ezer forint) és az éves kezelési díj (például 100 ezer forint) együttes összege alacsonyabb, mint az eredeti, deviza alapú kölcsön után a befektetési szolgáltató által fizetendő törlesztő részlet (például 650 ezer forint), akkor a magánszemély (50 ezer forintnyi) csereügyletből származó jövedelemhez jut. Azonban ha a befektetési szolgáltató csak 450 ezer forintnyi törlesztő részletet lenne köteles megfizetni, akkor a magánszemély (450 ezer csökkentve 600 ezerrel) 150 ezer forintnyi csereügyleti veszteséget szenvedne el. A csereügyleti jövedelmet vagy veszteséget ügyletenként kell megállapítani, azaz egy ügylet nyeresége és egy másik ügylet vesztesége egymással szemben nem számolható el.
A csereügyleti jövedelmet és veszteséget az egész adóévre a kifizető, kifizető hiányában a magánszemély állapítja meg. A kifizető a jövedelemről vagy veszteségről az adóévet követő év január -éig igazolást ad a magánszemélynek, továbbá adatot szolgáltat az adóhatóságnak.
A csereügyleti jövedelem után az adó mértéke 16 százalék. A kifizetőt nem terheli adó, adóelőleg levonási kötelezettség. A magánszemély az ügyletenként megállapított adót összesítve, az éves bevallásában vallja be, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg. Az adóbevallásban a csereügyleti veszteséget is célszerű feltüntetni, mivel ez a későbbiekben esetlegesen igénybe vehető adókiegyenlítés alkalmazásának feltétele.
Mivel a csereügylet akár több évtizedes időszakot is felölelhet, így a magánszemély az adóévek között, az adott ügylethez kapcsolódó csereügyleti veszteségét az ugyanazon ügyletből származó csereügyleti jövedelmével szemben adókiegyenlítéssel számolhatja el. Az adókiegyenlítés egy különleges, adóval kapcsolatos kedvezmény, amely arra szolgál, hogy a csereügyletből (és a tőzsdei ügyletből) származó, az adott években elszenvedett veszteségek a más években elért jövedelmekkel szemben elszámolhatóak legyenek. Az adókiegyenlítés tehát nem tekinthető egyszerűen adókedvezménynek, hiszen nem az a célja, hogy az adózók nagyobb számban kössenek csereügyletet, szemben a tipikus adókedvezményekkel. Az adókiegyenlítés indoka inkább abból a feltevésből származik, hogy mind a csereügyletek, mind a tőzsdei ügyletek hosszú távú befektetések, így méltánytalan lenne az, ha a jövedelmet egyetlen adóév viszonylatában kellene megállapítani. További lényeges különbség az adókiegyenlítés és az adókedvezmények között az, hogy az adókiegyenlítést nem az összevont adóalap adójának mértékéig lehet igénybe venni. A törvény szövege szerint ugyanis az adókiegyenlítés összege "megfizetett adóként érvényesíthető".
Az adókiegyenlítés érvényesítése a csereügyletek esetében nincs időkorláthoz kötve. Ugyanakkor az adókiegyenlítés csak a magánszemély által elkészített, szigorú szabályok szerint, az egész ügylet folyamán göngyölítve vezetett nyilvántartás alapján érvényesíthető.
Az adott ügyletből származó éves csereügyleti jövedelmek adójának összege képezi az adókiegyenlítési keretet.
Az adott ügyletből származó éves csereügyleti veszteségek és a veszteség elszenvedésének évében érvényes adókulcs (azaz a csereügyleti veszteség "adója") képezi az adókiegyenlítésre jogosító összeget. Mindkét összeget csökkenti a már igénybe vett adókiegyenlítés összege. Amennyiben adott évben mind az adókiegyenlítési keret, mind az adókiegyenlítésre jogosító összeg nagyobb nullánál, a magánszemély a két összeg közül a kisebbik mértékéig adókiegyenlítést vehet igénybe, amelyet az adóbevallásában megfizetett adóként vehet figyelembe.
Példaként tételezzük fel, hogy a magánszemély az egyes adóévekben a következő összegű csereügyletből származó jövedelmet szerezte, illetve veszteséget szenvedte el.
| Év ® | 2009.* | 2010.* | 2011.** | 2012.** |
| Jövedelem/veszteség | 200 000 | 500 000 | - 500 000 | - 600 000 |
| Adó/veszteség adója *25 százalékos adókulcs | 50 000 | 125 000 | - 80 000 | - 96 000 |
| **16 százalékos adókulcs |
|
|
|
|
A két érték közül az adókiegyenlítésre jogosító összeg az alacsonyabb, így a magánszemély 2011ben 80 ezer forint adókiegyenlítést vehet igénybe, azaz ezt az összeget a 2011-re vonatkozó adóbevallásában megfizetett adóként veheti figyelembe. Az adókiegyenlítés igénybe vételével 2011-ben az adókiegyenlítési keret 95 ezer forintra, az adókiegyenlítésre jogosító összeg pedig nulla forintra csökken. Így a magánszemély 2012-ben, az elszenvedett 600 ezer forint veszteségre, illetve annak 96 ezer forint "adójára" tekintettel is csak 95 ezer forint adókiegyenlítést vehet igénybe, mivel az adókiegyenlítési keret csak ennyit tesz lehetővé. Az adókiegyenlítés tehát időkorlát nélkül, de szigorúan csak ügyletenként vehető igénybe, azaz az adókiegyenlítés alkalmazásával sem lehet az egyik ügyletben elért nyereséggel szemben más ügylet veszteségét elszámolni.
Nem alkalmazhatóak a csereügyletre vonatkozó szabályok, ha az ügylet nem jelent valós kockázatot a szerződő feleknek. Ez esetben a felek között egyébként fennálló jogviszony alapján minősül a jövedelem.
A csereügyletről kiállított bizonylaton, az adatszolgáltatáson, illetve a magánszemély nyilvántartásában a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat a teljesítés időpontjában érvényes MNB devizaárfolyamok szerint kell forintra átszámítani. Amennyiben a külföldi pénznem nem szerepel a MNB hivatalos devizaárfolyamai között, a külföldi pénznemet először euróra kell átváltani, majd az euróösszeget kell továbbszámítani forintra.
Az osztalékból származó jövedelem
Szja. tv. 66. §A személyi jövedelemadó alkalmazásában osztaléknak minősül egyrészt a társas vállalkozás magánszemély tagja számára a társas vállalkozás által felosztani rendelt, az Szt. szerint meghatározott adóévi adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített adóévi adózott eredmény terhére jóváhagyott részesedése. Egyszerűbben ez azt jelenti, hogy osztalék a társas vállalkozás adózott nyereségének a társas vállalkozás döntése alapján történő felosztásából a magánszemély tagra jutó része. Az Szja. tv. 3. § 33. pontja alapján társas vállalkozásnak minősül "a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság (ideértve az európai holding részvénytársaságot is), az európai szövetkezet, az egyesülés, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az egyéni cég, az ügyvédi iroda, a végrehajtói iroda, a közjegyzői iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, az erdőbirtokossági társulat, az MRP szervezet".
Ugyancsak osztaléknak minősül a személyi jövedelemadó rendszerében a kamatozó részvény kamata. A Gt. 192. §-a lehetővé teszi részvénytársaságok részére, hogy - maximum az alaptőke 10 százalékáig - kamatozó részvényeket bocsássanak ki. A kamatozó részvény tulajdonosát a részvénytársaság szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből a részvényen feltüntetett módon számított kamat és a részvényhez fűződő valamennyi egyéb jog (ideértve a normál osztalékhoz való jogot is) megilleti.
Szintén osztaléknak tekintendő a külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő jövedelem. Azaz, ha a magyar belföldi illetőségű magánszemély külföldről olyan jövedelemben részesül, amely jövedelem az ottani adózási szabályok alapján az osztalékkal esik egy tekintet alá, azt akkor is osztalékként kell kezelni, ha az egyébként Magyarországon nem minősülne osztaléknak.
Végezetül osztaléknak minősül a kockázatitőkealap-jegy hozama is. A kockázati tőkealap-jegy fogalmát a Tpt. 5. § (1) bekezdés 74. pontja határozza meg, mely szerint a kockázati tőkealap-jegy a kockázati tőkealap nevében egyes formai feltételeknek megfelelő, sorozatban kibocsátott, vagyoni és egyéb jogokat biztosító, átruházható értékpapír. A kockázati tőkealapok működésére vonatkozó szabályokat a Tpt. 296/A-296/Q. §-ai tartalmazzák, melyeknek a lényege az, hogy a PSZÁF engedélyével rendelkező tőkealap-kezelő által kezelt kockázati tőkealap a normál befektetési alapoknál lényegesen nagyobb szabadsággal - és éppen ezért kockázattal - fektethet be - akár tőzsdére be nem vezetett - társaságokba.
Ugyanakkor nem minősül osztaléknak az alacsony adókulcsú államban, vagy olyan államban, amely állammal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerüléséről székhellyel rendelkező jogi személy által fizetett osztalék. Ez az osztalék az Szja. tv. 28. § (12) bekezdése szerint a magánszemély egyéb jövedelmének minősül. Nem minősül osztaléknak az sem, ha egy befektetési szolgáltató társaság, mint portfoliókezelő, a megbízóval (magánszeméllyel) kötött megbízási szerződésben vállalja meghatározott összeg kifizetését arra az esetre is, ha az értékpapírok hozama egy előre meghatározott mértéket nem érne el és a ténylegesen elért hozam alacsonyabb, mint a garantált hozam. Ekkor a különbözet az Szja. tv. konkrét rendelkezésének hiányában a 28. §-ban foglaltaknak megfelelően egyéb jövedelemnek minősül.
Osztalékelőlegnek az Szja. tv. alkalmazásában az adóévi várható osztalékra tekintettel az adóévben kapott bevétel minősül. A Gt. 133. §-a, illetve 221. § (1) bekezdése alapján osztalékelőleg fizetésére akkor van lehetőség, ha a számviteli törvény szerint készített közbenső mérleg alapján megállapítható, hogy a társaság rendelkezik az osztalékelőleg fizetéséhez szükséges fedezettel, és a tagok (részvényesek) vállalják az osztalékelőleg visszafizetését, amennyiben utóbb a számviteli törvény szerinti beszámoló alapján az osztalékfizetésre nem lenne jogszabályi lehetőség. Például egy kft. esetében 2012. során akkor van lehetőség osztalékelőleg fizetésére, ha a 2012. évben évközben készített közbenső mérleg alapján úgy látható, hogy az adóév végén lesz helye az osztalékfizetésnek, és a tagok vállalják az előleg esetleges visszafizetését. Ebben az esetben a 2012. évben juttatott osztalékelőleg akkor válik osztalékká, ha a társaság az adóévet követően osztalékfizetésről dönt.
Amennyiben a korábban osztalékelőlegben részesülő magánszemély az osztalékfizetés időpontjában már nem jogosult osztalékra, például mert az ügyvédi iroda alapító okiratában úgy rendelkeznek, hogy a kilépő ügyvéd tagot csak a bevitt vagyoni hozzájárulása illeti meg az elszámoláskor, és ennek ellenére a korábban felvett osztalékelőleget nem kellett visszafizetnie a magánszemélynek, akkor az, az elengedésről szóló döntés időpontjában egyéb jövedelemként adóköteles.
A magánszemélynek az osztalékból, osztalékelőlegből származó bevételének egésze jövedelem. A jövedelem minősítése szempontjából lényegtelen az, hogy a magánszemély a tulajdonjogán, vagy más, az értékpapírhoz kapcsolódó jog miatt jogosult az osztalékra. Így az értékpapír kölcsönzésbe vett értékpapír után járó osztalék, illetve az értékpapírra vonatkozó (özvegyi) haszonélvezetre tekintettel kapott osztalék is az Szja. tv. 66. §-ának szabályai szerint válik adókötelessé.
A belföldi magánszemélyek a 16 százalékos adóterhet viselő osztalék után az Eho tv. 3. § (3) bekezdés c) pontja alapján 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetésére is kötelesek mindaddig, amíg a megfizetett egészségbiztosítási járulék, egészségügyi szolgáltatási járulék, a 15, illetve a 11,1 százalékkal levont, megfizetett ekhó egészségbiztosítási járuléknak minősülő 1,6 százaléka és a 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás adóévben megfizetett összege el nem éri a 450 ezer forintot.
Ugyanakkor az Eva tv. 18. § (4) bekezdése alapján az eva alany társaságot, illetve annak magánszemély tagját nem terheli az osztalék és a vállalkozásból kivont jövedelem utáni személyi jövedelemadóval összefüggésben adókötelezettség. Azaz az eva alany társaság által megfizetett adó (eva) az osztalék utáni adót is helyettesíti, így a magánszemély tagnak juttatott vagyoni érték adózására az Szja. tv. 66. §-ának szabályai nem irányadóak.
Az osztalék adóját a kifizető a kifizetés időpontjában állapítja meg, az Art. általános határidői szerinti időpontig fizeti meg, és a havi adóés járulékbevallásában, magánszemélyhez köthető kifizetésként vallja be. Az adókötelezettség megállapításakor a kifizető figyelemmel van az Art. 4. számú mellékletében található, a külföldi illetőségű személyekre vonatkozó speciális eljárási szabályokra, továbbá az Szja. tv. 15. § (4) bekezdésére. E második szabály szerint, ha a kifizetőnek nincsen lehetősége az adó levonására, akkor az adóelőlegre vonatkozó szabályok szerint jár el, azaz felhívja a magánszemély figyelmét arra, hogy az adófizetési kötelezettség a magánszemélyt terheli, és ezt külön jelzi a havi járulékés adóbevallásában. Erre úgy kerülhet sor, ha az osztalékot nem pénzben fizetik ki, azaz ha a tag osztalékként a cég valamely eszközét, például gépjárművét kapja meg. Kifizetőnek minősül a belföldi illetőségű hitelintézet, befektetési szolgáltató is akkor, ha a magánszemély nála vezetett értékpapír számláján elhelyezett értékpapírra tekintettel külföldről származó osztalékot fizet ki. Kifizető hiányában az osztalék adóját a magánszemély állapítja meg és a negyedévet követő hónap -éig fizeti meg, illetve az éves bevallásában vallja be.
Abban az esetben, ha a jóváhagyott, de még ki nem fizetett osztalékról a magánszemély lemond, tehát az az osztalékot fizető társaságnál marad, nem történik jövedelemszerzés, és így nem keletkezik személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség sem. Amennyiben az osztalékról lemondó személy bármely módon rendelkezne a jóváhagyott osztalékról (pl. átutaltatná egy alapítványnak), akkor már felmerülne adófizetési kötelezettség, mivel a magánszemély csak a saját jövedelméről rendelkezhet és a megszerzett jövedelem nem válik adómentessé arra tekintettel, hogy azt a magánszemély jótékony célra felajánlja.
A magánszemély az osztalékelőleg adóját a bevallásában tájékoztató adatként feltünteti, amelyet majd az osztalékfizetés elfogadásának évében levont adóként vesz figyelembe az osztalékból származó jövedelemmel szemben.
Az osztalék Magyarországon fizetendő adóját csökkenti az osztalék külföldön megfizetett adója azzal, hogy nemzetközi szerződés hiányában a külföldön megfizetett adó beszámítása miatt nem csökkenhet a Magyarországon fizetendő adó a jövedelem 5 százaléka alá. Itt érdemes kiemelni azt, hogy a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmények osztalékról szóló cikkei (jellemzően a 10. Cikk) a magánszemély illetősége szerinti államnak biztosítják az osztalék adóztatásának jogát azzal, hogy az osztalék forrása szerinti állam is jogosult egy kisebb mértékű, jellemzően 5-15 százalékos mértékű adó levonására. Ez azt jelenti, hogy a magánszemélynek az ilyen jövedelem kapcsán mindkét államban keletkezik adófizetési kötelezettsége. Például, ha a magyar illetőségű magánszemély Ausztriában lévő forrásból részesül osztalékban, ez a jövedelem az osztrák szabályok szerint is adóköteles, de az ott fizetendő adó nem haladhatja meg a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezményben meghatározott 15 százalékos mértéket. Magyarországon az említett jövedelem szintén adóköteles azzal, hogy az itt fizetendő 16 százalékos mértékű adóból a külföldön megfizetett adó (tehát maximum 15 százalék) levonható.
Abban az esetben, ha a magánszemély külföldi illetőségű, és magyar forrásból részesül osztalékban, az osztalékot juttató személy alkalmazza az Art. 4. számú mellékletének szabályait, továbbá a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezményeket. E szabályok akkor alkalmazhatóak, ha a külföldi magánszemély igazolja a külföldi adóügyi illetőségét mégpedig a külföldi adóhatóság - az adómentességhez való jogosultság igazolására a nemzetközi szervezet - által kiállított okirat hiteles magyar nyelvű fordításáról készült másolattal, azaz az illetőségigazolással. Amennyiben a külföldi személy a kifizetés időpontjáig nem tudja igazolni illetőségét, a kifizető az illetőségről írásbeli nyilatkozatát is elfogadhatja, de amennyiben a külföldi magánszemély az illetőségigazolását az adóbevallás benyújtásáig nem mutatja be, a kifizetéskor le nem vont adót a kifizetőnek az adóév utolsó hónapját érintő kötelezettségként pótlólag kell bevallania és megfizetnie.
A külföldi személy a kifizetést megelőzően köteles nyilatkozni arról, hogy a kifizetés tekintetében haszonhúzónak minősül-e, ha ez a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény alkalmazása szempontjából relevanciával bír (a ’70-es években kötött egyezmények jellemzően még nem tartalmaznak a haszonhúzóra vonatkozó utalást). Amennyiben az egyezmény tartalmaz a haszonhúzóra vonatkozó utalást, és az osztalékban részesülő személy a haszonhúzó személyére - így illetőségére is - vonatkozó nyilatkozatot nem teszi meg, a haszonhúzót belföldinek kell tekinteni, azaz az Art. 4. számú melléklet szabályainak figyelembevétele nélkül az adót le kell vonni a kifizetett osztalékból. A haszonhúzói minőségről tett nyilatkozat késedelme miatt az adó helyesbítése, illetve önellenőrzéssel történő helyesbítése a kifizető feladata.
A kifizető, ha a külföldi magánszemély igazolja külföldi illetőségét, alkalmazza a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmények osztalékra vonatkozó cikkeit. Azaz ha például a magyar befektetési szolgáltató az Ausztriában illetőséggel bíró magánszemélynek fizet ki osztalékot, abból nem 16, hanem csak 15 százalékos mértékű adót von le. A külföldi személy részére kifizetett osztalékról a kifizető a ’K79 számú nyomtatványon szolgáltat adatot az állami adóhatóságnak. Ha az osztalékjövedelemben részesülő magánszemély külföldi illetőségű, a kifizető a kifizetést, illetőleg az adatszolgáltatást adóazonosító jel hiányában is teljesítheti.
Árfolyamnyereségből származó jövedelem
Szja. tv. 67. §Az árfolyamnyereségből származó jövedelem a tipikus, alapesetet képező tőkejövedelmek közé tartozik. Ez a jövedelem úgy keletkezik, hogy a magánszemély egy adott értékpapírt magasabb áron tud értékesíteni, mint amennyiért azt szerezte. Az Szja. tv. 3. § 34. pontja alapján értékpapírnak minősül: "minden olyan okirat, adat, amelyet a Ptk., vagy a kibocsátás helyének joga értékpapírnak tekint, továbbá a közkereseti társaság részére rendelkezésre bocsátott vagyoni hozzájárulás, a betéti társaság részére rendelkezésre bocsátott vagyoni betét, a kft. üzletrész, a szövetkezetekről szóló törvény szerinti részjegy, befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy, célrészjegy és más vagyoni hozzájárulás a szövetkezeti tagsági kölcsön kivételével, valamint más, tagsági jogot megtestesítő vagyoni részesedés". E szabály alapján a klasszikus értékpapírokon, azaz a ténylegesen kinyomtatott és a dematerializált értékpapírokon túl egyes más tagsági jogosultságok is értékpapírnak minősülnek, így például az Szja. tv. alkalmazásában értékpapír a kft üzletrésze vagy a bt. vagyoni betétje is.
Maga az Szja. tv. 67. § (1) bekezdése úgy határozza meg az árfolyamnyereséget, hogy az az értékpapír átruházása ellenében megszerzett bevételnek azon része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Ugyanakkor az egyéb, speciálisabb jellegű jövedelmek miatt fontos előírása a törvénynek, hogy az Szja. tv. 67. §-a szerinti adókötelezettség csak akkor áll be, ha az értékpapír árfolyamnyeresége nem tekintendő más típusú jövedelemnek. Ilyen más típusú jövedelem elsősorban a kamatjövedelem, hiszen a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, illetve a kollektív befektetési értékpapír átruházásából származó, az árfolyamnyereségre vonatkozó szabályok szerint megállapított jövedelmet kamatjövedelemként kell figyelembe venni. Ugyancsak speciális szabályokat tartalmaznak az árfolyamnyereséghez képest az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemre vonatkozó előírások, hiszen egy, a tőzsdén értékesített értékpapír árfolyamnyeresége (vagy árfolyamvesztesége) - a többi ügylettel összevonva - az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem (vagy veszteség) részét képezi.
Tekintettel arra, hogy az árfolyamnyereség a tipikus és régebbi jövedelemtípusok közé tartozik, így egyes, a jövedelem megállapításához alapvető fogalmak meghatározására az árfolyamnyereségre vonatkozó szabályok között került sor. Ezeket a fogalmakat számos más jövedelemtípus, így a már említett kamatjövedelemre és a tőzsdei ügyletből származó jövedelemre, de például az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre vonatkozó szabályozás is hivatkozási alapnak tekinti. A leírtak alapján nem lehet eltekinteni az Szja. tv. 67. § (9) bekezdésében meghatározott fogalmak ismertetésétől.
Az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó szabályok között találjuk meg tehát az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek fogalmát. Az előbbi azért szükséges, mivel az értékpapírt nem csupán vásárlással, hanem új társaság alapításával, valamilyen tevékenység ellenértékeként vagy akár örökléssel is meg lehet szerezni, mely esetekben korántsem egyértelmű, hogy az értékpapír megszerzésével kapcsolatosan milyen költségek fogadhatóak el.
Mint látható, társas vállalkozás alapítása esetén az értékpapír megszerzésére fordított összeg a tag vagyoni hozzájárulásának a létesítő okiratban meghatározott értéke, még abban az esetben is, ha a vagyoni betét szokásos piaci értéke esetlegesen ettől eltérne. Így például ha egy magánszemély egy társaságba apportként szellemi terméket, szabadalmat, know-how-t apportál, akkor az apport fejében szerzett értékpapír megszerzésére fordított összegként az apport a társasági szerződésben meghatározott értékét veheti figyelembe. Érdemes azonban arra ügyelni, hogy az apportálással a magánszemély az adott szellemi terméket stb. értékesíti, azaz a szellemi termék stb. ellenértékeként értékpapírt szerez. Mivel a szellemi termék értékesítéséből származó jövedelem jellemzően önálló vagy egyéb jövedelemnek minősül, így az ilyen jognak a társaságba történő bevitelekor a magánszemélynek komoly adókötelezettsége keletkezhet.
Ugyancsak az értékpapír megszerzésére fordított értéknek minősül az, ha az értékpapír megszerzésekor azt jövedelemnek kellett tekinteni. Ez jellemzően abban az esetben fordulhat elő, ha egy társaság egyes alkalmazottainak a bérezését, jutalmazását nem készpénzben, hanem a társaság részvényeinek juttatásával valósítja meg. Ebben az esetben az adókötelezettség az Szja. tv. 77/A. § szabályai szerint alakul feltéve, hogy a juttatás nem elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében, azaz az Szja. tv. 77/C. §-ában található speciális rendelkezések szerint történt.
Némely esetekben az értékpapír megszerzésére fordított érték meghatározása egyértelmű, így például a magánszemély által vásárolt értékpapír esetén ez az érték az ellenérték (illetve annak az értékpapír átruházásáig a magánszemély által teljesített, igazolt része). Speciális szabály vonatkozik azonban a magánszemély által örökölt (esetlegesen ajándékba kapott) értékpapír megszerzésre fordított értékre. Az Szja. tv. 67. § (9) bekezdés ak) alpontja szerint ugyanis olyan értékpapír esetében, amelynek szerzési értékét az Szja. tv. 67. § (9) bekezdés aa)-aj) pontjai alapján nem lehet megállapítani, valamint az örökléssel, ajándékozással megszerzett értékpapír esetén a szerzési érték az illeték megállapításánál figyelembe vett érték, növelve a magánszemély által megfizetett, igazolt ellenértékekkel.
Abban az esetben, ha az illeték kiszabása az átruházásáig nem történt meg, akkor öröklés útján megszerzett értékpapír esetén a hagyatéki leltárban vagy a hagyatéki eljárás során feltüntetett egyéb érték, ajándékozás esetében az értékpapírnak az átruházás napján megállapított szokásos piaci értéke minősül megszerzésre fordított összegnek azzal, hogy az illeték kiszabása után az így megállapított összeg önellenőrzéssel módosítható.
Ugyanakkor, ha az illetékügyi hatóság nem szab ki illetéket, akkor öröklés esetén a hagyatéki leltárban szereplő összeg vagy a hagyatéki eljárás során az értékpapír értékeként feltüntetett egyéb érték minősül megszerzésre fordított összegnek. Ajándékozás esetén az az igazolt szerzési érték, amelyet az ajándékozó figyelembe vehetett volna, ilyen igazolt érték hiányában a megszerzésre fordított összeg nulla.
Például egy magánszemély illetékmentesen édesanyjától örökölt - a hagyatéki leltár szerint - 3 millió forint értékű kötvényt, amelyet 2012. évben egy magánszemélynek elad 4 millió forintért. A magánszemély értékpapírhoz tartozó járulékos költsége 200 ezer forint volt. Mivel az értékpapírt nem kifizető vásárolta meg, ezért az adót a magánszemélynek kell bevallania a 2012. évről szóló 1253. nyomtatványon és az adót a bevallás benyújtásának határidejéig kell megfizetnie. Az adó megállapítása a következők szerint történik:
Az értékpapír értékesítés bevétele 4 000 000
Az értékpapír megszerzésre fordított érték 3 000 000
Az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költség 200 000
Jövedelem (4 000 000-3 000 000-200 000) 800 000
Fizetendő adó (800 000*0,16) 128 000
Az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek között az Szja. tv. a következő igazolt kiadásokat engedi elszámolni:
- az értékpapír megszerzésekor fizetett illeték,
- az értékpapír megszerzésével, tartásával vagy átruházásával összefüggő igazolt kiadás (jellemzően a befektetési szolgáltatási tevékenységért fizetett összeg),
- vételi, eladási jog ellenértékeként fizetett, igazolt összeg ideértve a jog ingyenes szerzése esetén az adóköteles bevételt is.
- kölcsönbe vett értékpapír esetében a visszaadott (visszaszolgáltatott) értékpapír megszerzésére fordított érték, vagy a fizetendő kártérítésnek a Tpt. 169. §-a szerinti legkisebb összege.
A jövedelmet az értékpapír átruházásáról szóló szerződés keltének napjára kell megállapítani. Ha azonban a szerződés keltének napjára a bevétel nem határozható meg, mert az később eldőlő feltételek bekövetkezésétől függ, azt kell feltételezni, hogy az adott feltétel bekövetkezett. Abban az esetben, ha emiatt utóbb a magánszemély javára keletkezik adókülönbözet, a magánszemély az adót önellenőrzéssel kérheti vissza. Például, tételezzük fel, hogy egy magánszemély azzal a feltétellel adja el egy kft-ben lévő üzletrészét, hogy amennyiben a kft. adózás utáni eredménye elér egy bizonyos összeget, az üzletrész átruházása után további 1 millió forint illeti meg. A feltételt teljesültnek kell tekinteni a jövedelem megállapításakor, így a magánszemély 1 millióval magasabb összeg után fizeti meg az adót, mint amekkora összeget ténylegesen megszerez. Amennyiben a kft. eredménye nem éri el a feltételként szabott határt, a magánszemély önellenőrzéssel kérheti vissza az 1 millió forint jövedelemre jutó adót.
Ha a később bekövetkező feltételeket, azoknak a következményeit a felek tételesen nem határozzák meg, akkor a jövedelmet úgy kell megállapítani, mint ha a feltétel nem következne be. Ebben az esetben azonban, ha a feltétel bekövetkezik, a magánszemélyt pótlólagosan megillető vételár nem árfolyamnyereségből származó jövedelemként (bevételként) adóköteles, hanem az a magánszemély egyéb jövedelmének minősül. Például, ha a fenti példabeli esetben a magánszemélyt utólag még a kft. adózás utáni eredményének 20 százaléka illeti meg, mint kiegészítő vételár, tekintve hogy ez az összeg előre nem állapítható meg, így a feltétel bekövetkezte nélkül kell a jövedelmet megállapítani. Abban az esetben, ha a kft. nyereséges, a magánszemélynek az üzletrész átruházása fejében kifizetett pótlólagos összeg a magánszemély az Szja. tv. 28. §-a szerinti egyéb jövedelmének tekintendő.
Az értékpapír kölcsönbe adása fejében szerzett jövedelem nem minősül árfolyamnyereségből származó jövedelemnek. Azonban az értékpapírt kölcsönbe vevő, mivel ő jogosult akár az értékpapír értékesítésére is, a kölcsönbe vett értékpapírral kapcsolatban részesülhet árfolyamnyereségből (vagy kamatból, tőkepiaci ügyletből) származó jövedelemben. Abban az esetben, ha az értékpapírt kölcsönbe vevő magánszemély azt értékesíti, akkor a jövedelmet nem az átruházásról szóló szerződés keltének napjára kell megállapítani, hanem - ha a magánszemély ugyanolyan típusú értékpapírt szolgáltat vissza - az értékpapír visszaadásának napjára, illetve - ha az ugyanolyan típusú értékpapír visszaadása nem történik meg - a szerződés megszűnésének napjára. Például, ha egy magánszemély egy befektetési szolgáltatón keresztül egy másik magánszemélytől értékpapírt vesz kölcsönbe 2011-ben, és azt még 2011-ben értékesíti, és az ugyanolyan típusú értékpapírt (vagy helyette kártérítést) 2012. évben adja vissza, akkor az értékpapír értékesítéséből származó jövedelem megszerzésének időpontja 2012. évre esik. Erre a speciális szabályra azért van szükség, mivel ebben az esetben az értékpapír átruházásából származó bevétellel szemben nem csak az értékpapír kölcsönzés fejében kifizetett díj és a befektetési szolgáltató közvetítői díja számolható el járulékos költségként, hanem a visszaadott (visszaszolgáltatott) értékpapír megszerzésére fordított érték vagy a fizetendő kártérítésnek a Tpt. 169. §-a szerinti legkisebb összege is. A kártérítés legkisebb összege az értékpapírnak a kölcsönbe adás, illetőleg az esedékesség napjának árfolyamai közül a magasabbik összeg azzal, hogy a felek az értékpapír-kölcsönzésről szóló szerződés megkötésekor megállapodhatnak magasabb összegű kártérítésben is, de ebben az esetben a kártérítésnek a legkisebb összeget meghaladó része nem vehető figyelembe járulékos költségként.
Az árfolyamnyereségből származó jövedelem után az adó mértéke 16 százalék. Számolni kell azonban azzal is, hogy a belföldi magánszemélyek az árfolyamnyereségből származó jövedelem után az Eho tv. 3. § (3) bekezdés d) pontja alapján 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetésére is kötelesek mindaddig, amíg az általuk fizetett egészségbiztosítási járulék, egészségügyi szolgáltatási járulék, az ekhóban megfizetett 1,6 százalék egészségbiztosítási járulék és a 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás adóévben megfizetett összege el nem éri a 450 ezer forintot.
Az árfolyamnyereségből származó jövedelem után az adókötelezettség a bevétel megszerzésének napján keletkezik. Ha azonban a bevétel megszerzése több részletben történik, azt kell feltételezni, hogy a magánszemély a jövedelmet a részletnek a teljes várható bevételhez viszonyított arányában szerzi meg. Amennyiben tehát a vevő a vételárat részletekben fizeti meg, akkor a jövedelem megszerzése és az adófizetés, adólevonás is részletekben történik, mégpedig olyan arányban, amekkora az egyes részletek aránya a teljes vételárhoz képest. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy magánszemély például az üzletrészét két részletben, két adóévben adja el oly módon, hogy a bevétel 60 százalékát az első évben, 40 százalékát pedig a második évben szerzi meg, és az összes árfolyamnyereségből származó jövedelme 1 millió forint, akkor az első évben 600 ezer, a másodikban pedig 400 ezer forint az adóköteles jövedelemrész keletkezik.
A kifizető az adót a kifizetés időpontjában állapítja meg, az Art. szabályai szerint fizeti meg és a havi járulékés adóbevallásban vallja be. A kifizető az adót a rendelkezésére álló információk alapján állapítja meg. Ezért, amennyiben a kifizető valamely költséget, megszerzésre fordított összeget az adó, adóelőleg levonása során nem vett figyelembe, a magánszemély ezt a költséget az éves adóbevallásában érvényesítheti. Amennyiben a jövedelem nem kifizetőtől származik, a magánszemély az adót az éves, ’53-as számú adóbevallásában vallja be és a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig fizeti meg.
Az árfolyamnyereségről szóló, a kifizető vagy a magánszemély által kiállított bizonylaton, az igazoláson és az adatszolgáltatáson a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat a jövedelemszerzés időpontjában érvényes MNB devizaárfolyamok szerint kell forintra átszámítani. Amennyiben a külföldi pénznem nem szerepel a MNB hivatalos devizaárfolyamai között, a külföldi pénznemet először euróra kell átváltani, majd az euróösszeget kell továbbszámítani forintra.
Lényeges szabály, hogy a külföldön is adóztatható árfolyamnyereségből származó jövedelem esetében a külföldön megfizetett adó beszámítható, azaz csökkenti a Magyarországon fizetendő adót azzal, hogy amennyiben nincs nemzetközi egyezmény a két ország között, a külföldön megfizetett adó beszámítása miatt a Magyarországon fizetendő adó nem csökkenhet a jövedelem 5 százaléka alá. Ennél a jövedelemfajtánál különösen fontos szabály az, hogy nem minősül külföldön megfizetett adónak az az összeg, amely a magánszemély részére a külföldi államban visszajár. Ugyanis a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmények irányadó, elidegenítésből származó nyereségről szóló cikkei szerint csak kivételes esetben adóztatható az árfolyamnyereségből származó jövedelem a jövedelem forrása szerinti országban. Azaz ha a magyar illetőségű magánszemély jövedelméből levonták ugyan az adót, például mivel a magánszemély a magyar illetőségét a jövedelem juttatója irányában nem bizonyította, ez az adó főszabály szerint a magánszemély részére a külföldi államban visszajár, tehát a Magyarországon fizetendő adóból nem vonható le.
Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem
Szja. tv. 67/A. §Az Szja. tv. 67/A. § (3) bekezdése határozza meg azt, hogy mi tekintendő ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek. Egyrészt e kategóriába tartozik a Beftv. szerinti - csereügyletnek nem minősülő - pénzügyi eszközre, árura kötött ügylet. Ebbe a kategóriába rendkívül sokféle ügylet tartozhat, ugyanis mind a pénzügyi eszköz, mind az árura széles jelentéssel bíró fogalmak. A pénzügyi eszköz fogalmát a Beftv. 6. §-a határozza meg, mely a)-tól k)-ig sorolja fel a pénzügyi eszközöket. Ezek szerint pénzügyi eszköz:
- az átruházható értékpapír,
- a pénzpiaci eszköz (a fizetőeszköz kivételével sorozatban kibocsátott, értékpapírnak nem minősülő, pénzkövetelésre szóló eszköz, amellyel pénzpiacon kereskednek),
- a kollektív befektetési forma által kibocsátott értékpapír,
- az értékpapírhoz, devizához, kamatlábhoz vagy hozamhoz kapcsolódó opció, határidős ügylet, csereügylet, határidős kamatláb-megállapodás, valamint bármely más származtatott ügylet, eszköz, pénzügyi index vagy intézkedés, amely fizikai leszállítással teljesíthető vagy pénzben kiegyenlíthető,
- az áruhoz kapcsolódó opció, határidős ügylet, csereügylet, határidős kamatláb-megállapodás, valamint bármely más származtatott ügylet, eszköz, amelyet pénzben kell kiegyenlíteni vagy az ügyletben résztvevő felek valamelyikének választása szerint pénzben kiegyenlíthető, ide nem értve a teljesítési határidő lejártát vagy más megszűnési okot,
- az áruhoz kapcsolódó opció, határidős ügylet, csereügylet, valamint bármely más származtatott ügylet, eszköz, amely fizikai leszállítással teljesíthető, feltéve hogy azzal szabályozott piacon vagy multilaterális kereskedési rendszerben kereskednek,
- az előző pont alá nem tartozó, más származtatott pénzügyi eszköz jellemzőivel rendelkező, áruhoz kapcsolódó opció, tőzsdei és tőzsdén kívüli határidős ügylet, csereügylet, valamint bármely más származtatott ügylet, amely fizikai leszállítással teljesíthető, és nem kereskedelmi célt szolgál, ha azt elismert elszámolóházon keresztül számolják el vagy rendszeres pótbefizetési kötelezettség érvényes rá,
- a hitelkockázat átruházását célzó származtatott ügylet,
- a különbözetre vonatkozó pénzügyi megállapodás,
- az éghajlati, időjárási változóhoz, fuvardíjhoz, légszennyező anyag vagy üvegházhatású gáz kibocsátásához, inflációs rátához vagy más hivatalos gazdasági statisztikához kapcsolódó opció, határidős ügylet, csereügylet, határidős kamatláb-megállapodás vagy bármely más származtatott ügylet, eszköz, amelyet pénzben kell kiegyenlíteni vagy amely az ügyletben résztvevő felek valamelyikének választása szerint pénzben kiegyenlíthető, ide nem értve azt az esetet, ha a megszűnés oka a nemteljesítés,
- egyéb, az előző pontokban nem említett eszközhöz, joghoz, kötelezettséghez, indexhez, intézkedéshez kapcsolódó származtatott ügylet, eszköz, amely rendelkezik a többi származtatott eszköz valamelyikének jellemzőivel, ideértve azt, hogy valamely szabályozott piacon vagy multilaterális kereskedési rendszerben kereskednek vele, elismert elszámolóházon keresztül számolják el és teljesítik vagy rendszeres pótbefizetési kötelezettség érvényes rá, valamint a Bizottság 1287/2006/EK rendeletének 39. cikkében meghatározott származtatott ügylet.
Árunak pedig a Beftv. 4. § 4. pontja szerint minden vagyoni értékkel bíró, forgalomképes, birtokba vehető dolog, illetve dolog módjára hasznosítható természeti erő minősül, ide nem értve a pénzügyi eszközt.
Megállapítható tehát, hogy a pénzügyi eszköz és az áru fogalma együttesen gyakorlatilag a nyilvános, szervezett és szabályozott kereskedésben részt vevő összes vagyoni értékkel bíró dolgot és jogot lefedi. Ez végeredményben azt jelenti, hogy ha egy magánszemély egy ügyletet befektetési szolgáltatóval köt meg, akkor az ügylet az ellenőrzött tőkepiaci ügylet kategóriájába tartozik, vagy oda tartozhat.
Az előzőekben felsoroltakon túl ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek minősül a Hpv. szerinti pénzügyi szolgáltatás keretében, illetve a Beftv. szerinti szolgáltatás keretében devizára vagy valutára kötött, pénzügyi elszámolással lezáródó azonnali ügylet is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy hitelintézettel kizárólag e második körbe tartozó ügyleteket lehetne kötni, hiszen a hitelintézetek jogosultak lehetnek befektetési szolgáltatóként is eljárni, és ebben az esetben pénzügyi eszközre, illetve árura is irányulhat a hitelintézettel megkötött ellenőrzött tőkepiaci ügylet.
A korábbiakban leírtakból megállapítható, hogy az ellenőrzött tőkepiaci ügylet fogalma felöleli gyakorlatilag az összes elképzelhető befektetési formát. Így a legfontosabb kérdés egy adott ügylet minősítése szempontjából az, hogy mely szervezetek minősülnek befektetési szolgáltatónak, illetve hitelintézetnek.
Az Szja. tv. 3. § 79. pontja szerint befektetési szolgáltatónak minősül a befektetési vállalkozás, az árutőzsdei szolgáltató és a befektetési szolgáltatási tevékenységet folytató hitelintézet. Ezen túl befektetési szolgáltatónak minősül az a külföldi szervezet is, amely az előzőekben felsorolt szervezetek által folytatott tevékenységnek megfelelő tevékenységet külföldi jog alapján jogszerűen folytatja. E fogalomra vonatkozóan az Szja. tv. 67/A. § (3) bekezdése további előírásokat is meghatároz. Ezek szerint a fentiekben meghatározott ügyletek közül is csak az minősülhet ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek, mely belföldi befektetési szolgáltatóval vagy befektetési szolgáltató közreműködésével kötött ügylet esetén a PSZÁF által felügyelt tevékenység tárgyát képezi, de ide nem értve az olyan ügyletet, amelynek teljesítése a befektetési szolgáltatót megbízó, és/vagy az általa képviselt felek által meghatározott - a szokásos piaci értéktől eltérő - ár alkalmazásával történik. Külföldi befektetési szolgáltatóval kötött ügylet esetén pedig az ügylet csak abban az esetben minősül ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek, ha
- a befektetési szolgáltató bármely EGT-államban vagy egyébként olyan államban működő pénzpiacon folytat tevékenységet, amely állammal Magyarországnak van a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye, és
- az adott állam hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatósága az adott tevékenységet felügyeli, és
- az adott állam nem EGT-állam, akkor az említett felügyeleti hatóság és a PSZÁF közötti információcsere biztosított.
Tehát egy ügylet csak akkor minősülhet ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek, ha az ügyletben közreműködő befektetési szolgáltató tevékenységét ténylegesen is ellenőrzi a PSZÁF vagy olyan külföldi felügyeleti hatóság, amelyet a magyar jog elismer, illetve amellyel a PSZÁF információcserét folytat.
A külföldi befektetési szolgáltatóval kötött ügylet elismerésének további feltétele, hogy a magánszemély rendelkezzen az adókötelezettség megállapításához szükséges, az adóévben megkötött valamennyi ügylet minden adatát tartalmazó, a befektetési szolgáltató által a nevére kiállított igazolással.
Hitelintézetnek pedig - az Szja. tv. külön rendelkezése hiányában - az ágazati törvény, azaz a Hpv. 5. § (1) bekezdésében meghatározott szervezet minősül. E szabály alapján hitelintézetnek tekintendő az a pénzügyi intézmény, amely a Hpv. 3. §-ban meghatározott pénzügyi szolgáltatások közül legalább betétet gyűjt, vagy más visszafizetendő pénzeszközt fogad el a nyilvánosságtól (ide nem értve a külön jogszabályban meghatározott nyilvános kötvénykibocsátást), valamint hitelt és pénzkölcsönt nyújt vagy elektronikus pénzt bocsát ki. Az ellenőrzött tőkepiaci ügylet szempontjából a hitelintézetekkel szemben támasztott további feltétel ebben az esetben is az, hogy az ügylet a PSZÁF által felügyelt tevékenység tárgyát képezze.
Ugyanakkor bizonyos esetekben akkor sem minősül az ügylet ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek, ha egyébként a fentiekben felsorolt feltételek mindegyike teljesül. A csereügyletből származó jövedelmet ugyanis minden esetben az Szja. tv. 65/B. § szabályai szerint kell megállapítani. Megjegyzést érdemel, hogy 2009. december -éig a tőzsdei ügyletre vonatkozó szabályok a tőzsdén kötött csereügyletekre is irányadóak voltak, tehát ebből a szempontból az ellenőrzött tőkepiaci ügylet fogalma szűkült a tőzsdei ügylet fogalmához képest.
Másrészt nem alkalmazhatóak az ellenőrzött tőkepiaci ügyletre vonatkozó szabályok akkor sem, ha az Szja. tv. 67/B. §-ának szabályai szerint tartós befektetésből származó jövedelmet kell megállapítani.
Végezetül további specialitása a szabályozásnak, hogy a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, kollektív befektetési értékpapír beváltásakor, visszaváltásakor, átruházásakor keletkező árfolyamnyereség után az adókötelezettséget - a magánszemély választása szerint - vagy a kamatjövedelemre, vagy az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemre vonatkozó előírások szerint lehet teljesíteni. Ilyen választás hiányában a felsorolt értékpapírok árfolyamnyeresége szintén nem keletkeztet ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelmet.
Amennyiben a magánszemély a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, kollektív befektetési értékpapír beváltásakor, visszaváltásakor, átruházásakor keletkező árfolyamnyereség után az ellenőrzött tőkepiaci ügylet szabályai szerint kívánja az adókötelezettséget teljesíteni, e választásáról az adóazonosító jelének megadásával együtt nyilatkozatot kell tennie a befektetés szolgáltató felé. Ebben az esetben a jövedelmet a befektetési szolgáltató nem tekinti kamatjövedelemnek, de amennyiben a kamatjövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint már levont adót, akkor azt a magánszemély adóelőlegként veszi figyelembe az ellenőrzött tőkepiaci ügylet adójának megállapítása során. Ez az egyetlen eset, amikor az ellenőrzött tőkepiaci ügylettel kapcsolatban a kifizető adót, illetve adóelőleget von le. Ezt a választást azért érdemes megtenni, mivel egyes ügyletek nyereségével szemben más ügyletek vesztesége elszámolható, így - bizonyos esetekben - az egyébként fizetendő adót csökkenteni lehet. Ugyanakkor, aki a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, kollektív befektetési értékpapír árfolyamnyeresége után az adókötelezettségét az ellenőrzött tőkepiaci ügyletre vonatkozó szabályok szerint kívánja teljesíteni, annak egyrészt nehezebb nyilvántartási szabályokkal kell számolnia, másrészt azt is figyelembe kell vennie, hogy a kamatjövedelemmel szemben az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem beszámít az éves összes jövedelem kategóriába, és ez bizonyos kedvezmények igénybevétele szempontjából kizáró tényező lehet.
Az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelmet nem ügyletenként kell megállapítani, hanem éves szinten összesítve azokat. Így ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemnek minősül a magánszemély által az adóévben elért, pénzben elszámolt összes ügyleti nyereségnek az összes ügyleti veszteséget meghaladó része. Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó veszteségnek pedig az tekintendő, ha az összes ügyleti veszteség összege meghaladja az összes ügyleti nyereség összegét. Az egyes ügyletek nyereségét vagy veszteségét az árfolyamnyereségre vonatkozó szabályok értelemszerű alkalmazásával kell megállapítani. Fontos kiemelni, hogy az minősül lezárult ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek, amelynek esetében az ügylet pénzbeli elszámolása megtörténik, azaz az adott ellenőrzött tőkepiaci ügylet csak akkor zárul le, ha az ügylet eredménye pénzben is kifejezhetővé válik.
Az adót akkor is meg kell fizetni, ha a magánszemély a pénzét értékpapírokban vagy más pénzügyi eszközökben tartja. Például tételezzük fel, hogy a magánszemély "A" vállalat részvényeit 1 millió forintért 2011-ben szerzi meg. Ezeket 2012-ben 1,5 millió forintért értékesíti, ezzel félmillió ügyleti nyereségre téve szert. Az, hogy a magánszemély a 1,5 millió forintot magáncélra felhasználja, vagy például 2012-ben a teljes 1,5 millió forintot befekteti "B" vállalat részvényeibe, nem bír az adóztatás szempontjából relevanciával, hiszen az "A" vállalat részvényeinek vétele és eladása pénzügyi elszámolással lezárult. Az ebből az ügyletpárból származó nyereséget a magánszemély csak más ügyletekből származó veszteségével csökkenthetné.
A tőzsdén szerzett jövedelem - hasonlóan a kamatjövedelemhez - csak 2006. szeptember 1-jétől adóköteles, az azt megelőző időszakban 0 százalékkal volt adóköteles. Éppen ezért egyes ellenőrzött tőkepiaci ügyletek esetén is van átmeneti szabály az adómentes és az adóköteles időszakot egyaránt érintő ügyletekre vonatkozóan. Az Szja. tv. 84/G. § (5) bekezdése alapján a magánszemély a 2006. augusztus 31-én tulajdonában lévő értékpapír átruházása esetén az értékpapír megszerzésére fordított érték meghatározására választhatja a 2006. augusztus hónap utolsó tőzsdenapjának az adott értékpapírra vonatkozó záró árfolyamát. Ez gyakorlatilag azt eredményezi, hogy ha az értékpapírt 2006. augusztus 31-én valamely tőzsdén forgalmazták, akkor csak a 2006. szeptember 1-jétől keletkezett árfolyamnyereség alapozza meg az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelmet.
Az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem után az adó az általános mérték, azaz 16 százalék. A kifizetőt, befektetési szolgáltatót adó vagy adóelőleg levonási kötelezettség nem terheli.
A kifizető, befektetési szolgáltató az adóévet követő év január -éig ügyletenként részletezett igazolást ad a magánszemélynek, és február -éig adatot szolgáltat az adóhatóságnak. A magánszemély az igazolások alapján az ellenőrzött tőkepiaci ügyletekről nyilvántartást vezet. Külön előírás hiányában is megállapítható, hogy a nyilvántartásnak ügyletenként tartalmaznia kell az ügyletekben megszerzett pénzbevételeket, járulékos költségeket, az értékpapírok megszerzésére fordított kiadást, illetőleg ügyletenként a nyereséget vagy veszteséget. A magánszemély az adót az igazolások és a saját nyilvántartása alapján állapítja meg, az adóévről benyújtandó bevallásában vallja be, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg. Nagyon fontos tehát, hogy az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem nem levonásos adótípus, és a jövedelmet szerző magánszemélynek nagyon komoly nyilvántartási kötelezettsége van. Kiemelést érdemel az is, hogy nem csupán ellenőrzési szempontból fontos a pontos nyilvántartás vezetése, hiszen az adókiegyenlítés igénybevételének, azaz az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó veszteség más adóévek jövedelmével szemben történő elszámolásának is feltétele a nyilvántartás megléte.
Az adóévek között az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó veszteséget az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemmel szemben adókiegyenlítés formájában lehet elszámolni. Az adókiegyenlítés egy különleges, adóval kapcsolatos kedvezmény, amely arra szolgál, hogy az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből az adott években elszenvedett veszteségek a más években elért jövedelmekkel szemben elszámolhatóak legyenek. Az ellenőrzött tőkepiaci ügylethez kapcsolódó adókiegyenlítés részben "adókedvezmény", azaz azt a célt is szolgálja, hogy a magánszemélyek befektetési kedve növekedjen. Ugyanakkor az adókiegyenlítés azt a méltányolható igényt is teljesíti, hogy a jövedelmet és adót ne éves szinten - tehát mesterséges időintervallumokban - kelljen megállapítani. Másként megfogalmazva, az ellenőrzött tőkepiaci ügyletekhez kapcsolódó adókiegyenlítés hasonló a veszteségelhatárolás intézményéhez.
Az Evtv. és a megtakarítások ösztönzésével összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi CXVI. törvény 144. § (11) bekezdése szerint az adókiegyenlítés szempontjából ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó veszteségnek minősül az Szja. tv. 2009. december 31. napján hatályos szabályai szerint megállapított tőzsdei ügyletből származó veszteség is. Ugyanezen szakasz szerint, ha az ellenőrzött tőkepiaci ügylet a 2009. december 31-én hatályos szabályok szerint nem minősült tőzsdei ügyletnek, akkor az ügylet vesztesége csak abban az esetben jogosít adókiegyenlítésre, ha az ügyletkötés időpontja 2009. december 31. napját követő időpontra esik. Azaz a jogalkotó a korábbi tőzsdei ügyletek veszteségét az új szabályozásra tekintet nélkül elismerte, azonban az adókiegyenlítés lehetőségét nem terjesztette ki a 2010. január 1-je előtt keletkezett, az akkori szabályok szerint arra nem jogosító veszteségekre.
Ha a magánszemély az értékpapírt ingyen vagy kedvezményesen, adózatlanul szerezte, a jövedelem nem ellenőrzött tőkepiaci ügyletből, hanem árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül. Azaz, ha a magánszemély az értékpapírt
- a társas vállalkozás értékpapírjának legfeljebb névértéken történő átalakításával vagy kicserélésével,
- a társas vállalkozás jegyzett tőkéjét a saját tőke terhére - akár dolgozói részvények kibocsátásával - történő felemelésével,
- átalakuló társas vállalkozás tagjaként a társas vállalkozás jogutódjában,
- átváltoztatható kötvény névre szóló részvénnyé történő átalakításával
szerezte, az értékpapír befektetési szolgáltatón keresztült történő értékesítése esetén is a jövedelem árfolyamnyereségből származik, azaz magasabb adókulccsal válik adókötelessé. A felsorolt eseményekre tekintettel ugyanis az értékpapír formájában megszerzett jövedelem megadóztatása az Szja. tv. 77/A. § (2) bekezdése alapján az értékpapír átruházásáig elhalasztásra került.
Nem ellenőrzött tőkepiaci ügyletből, hanem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a kereskedelmi árut átruházó magánszemély jövedelme akkor, ha az ellenőrzött tőkepiaci ügylet az áru tényleges átadásával szűnik meg. Így például az az őstermelő, aki a saját terményét az árutőzsdén értékesíti, nem ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelmet szerez.
Tartós befektetésből származó jövedelem
Szja. tv. 67/B. §A tartós befektetésből származó jövedelemre vonatkozó szabályozás célja a magánszemélyek megtakarítási hajlandóságának növelése. A tartós befektetés lényege ugyanis az, hogy a befektetett összeg hozama adómentes, ha a magánszemély azt öt év időtartamban tartós befektetésben tartja, illetve csak 10 százalékos mértékkel válik adókötelessé akkor, ha a tartós befektetés időtartama eléri a három évet.
Az Szja. tv. 67/B. §-ának szabályai abban az esetben alkalmazhatóak, ha a magánszemély és egy befektetési szolgáltató, illetőleg egy hitelintézet szerződést kötnek tartós befektetésről. A szerződésben a magánszemély meghatározott - de legalább 25 ezer forintnyi - egyösszegű pénzösszeg lekötését vállalja.
A lekötés hozamát terhelő adó mértéke attól függ, hogy a magánszemély milyen időszakra köti azt le, illetve mikor szakítja meg.
Az adó mértékének tekintetében a két lekötési időszak:
- hároméves lekötési időszak: a magánszemély a befizetés naptári évét követő legalább három naptári évben,
- ötéves lekötési időszak: hároméves lekötési időszak lekötés után folytatólagos meghosszabbítás további két naptári évben.
A megállapított lekötési hozam után az adó mértéke
- 0 százalék az ötéves lekötési időszak utolsó napjára, (Tehát a magánszemély a lekötés évét követő 5 adóévben a befektetést nem veszi fel.)
- 10 százalék, ha a magánszemély
= a lekötést nem hosszabbítja meg, a hároméves lekötési időszak utolsó napjára,
= a lekötést a lekötött pénzösszegnek egy részére nem hosszabbítja meg, az e résszel arányos, a hároméves lekötési időszak utolsó napjára,
= a lekötést a hároméves lekötési időszak utáni két évben szakítja meg, a megszakítás napjára,
- 16 százalék, ha a magánszemély a lekötést az elhelyezést követően a hároméves lekötési időszak vége előtt szakítja meg, a megszakítás napjára.
Figyelemmel kell lenni arra, hogy az első év, amikor a magánszemély a tartós befektetéshez szükséges összegeket befizeti, a három, illetve az öt év számítása szempontjából nem vehető figyelembe. Ez azt jelenti, hogy ha a magánszemély 2012. évben köti meg a szerződést, akkor a befektetés megszakítása, lejárta esetén a hozam után az adókötelezettség a következőképpen alakul:
| Időpont | 2012. | 2013. | 2014. | 2015. | 2015.12.31 | 2016. | 2017. | 2017.12.31 |
| Adó | - | 16 | 16 | 16 | 10 | 10 | 10 | 0 |
A lekötött pénzösszeg befizetése az adóévben - a példában tehát 2012. évben - történhet egy öszszegben vagy részletekben is azzal, hogy az első befizetésnek legalább 25 ezer forintot el kell érnie. A befizetés átutalással is megvalósítható, de - főszabály szerint - kizárólag pénzben történhet, azaz nincs lehetőség más módon megszerzett értékpapírt a tartós befektetési szerződésbe bevinni. A lekötött pénzösszeg - a hozamok jóváírásán túl - az elhelyezés naptári évét követően nem módosítható. Ez azt jelenti, hogy bármilyen kis összegnek, vagy bármely befektetési eszköznek a tartós befektetésből történő kivonása a tartós befektetési szerződés megszűnését, és az adókötelezettség beálltát eredményezi. Ettől eltérően a három éves lekötési időszak végén a magánszemélynek lehetősége van részben kivonni a befektetési nyilvántartásban szereplő eszközöket, azaz ebben az egy esetben a tartós lekötés meghosszabbítható a befektetés meghatározott - de legalább 25 ezer forint értékű - részére is.
Az Szja. tv. 67/B. §-a két típusú tartós befektetésről szóló szerződésről rendelkezik.
- Az egyik szerződéstípus esetén a lekötött összeg olyan ellenőrzött tőkepiaci ügyletben használható fel, amely pénzügyi eszközre, illetve olyan pénzügyi eszközzel összefüggésben használható fel, amelynek a befektetési hozama egyébként kamatjövedelemnek minősülne (pl. állampapír, befektetési jegy). Egyszerűbben megfogalmazva a tartós befektetésben lévő összeg értékpapírok (részvények, állampapírok, befektetési jegyek) vételére és eladására, illetve ilyen értékpapírokra vonatkozó más pénzügyi műveletekre (például származtatott ügyletekre) terjedhet ki.
- A tartós befektetési szerződés másik típusa hitelintézettel köthető meg, és a lekötött összeg kamatozó bankbetétben (ideértve a fizetési számlán történő elkülönítést is), takarékbetétben történő elhelyezésre vonatkozhat.
2011. december 31-i a tartós befektetést kizárólag forintban lehetett elhelyezni, míg 2012. évtől ilyen kikötést nem ír elő az Szja. tv..
Egy naptári éven belül ugyanazon befektetési szolgáltatóval, hitelintézettel a fentiekben részletezett két tartós befektetési típus közül csak egy-egy tartós befektetési szerződés köthető. Egyebekben a tartós befektetési szerződések száma nem korlátozott.
A tartós befektetés hozama jellemzően lehet kamat, árfolyamnyereség, ellenőrzött tőkepiaci ügylet nyeresége és osztalék azzal, hogy a hitelintézettel kötött ügylet esetén ez kizárólag kamatjövedelem lehet. Lényeges azonban az, hogy e hozamok után az adókötelezettséget az általános szabályok szerint nem kell teljesíteni. Azaz, például a tartós befektetésben lévő összegből vásárolt részvény osztaléka után az osztalékból származó jövedelem utáni adót nem kell megfizetni. Ugyanakkor ez az osztalék - vagy bármely más hozam - a lekötött összeget növeli.
A tartós befektetéssel összefüggésben adókötelezettség a lekötés megszűnésekor vagy megszakításakor keletkezhet. Lekötési hozamnak minősül a magánszemélyt megillető bevételnek - ideértve a befektetésben lévő pénzügyi eszköznek - jellemzően értékpapírnak - a lekötés megszűnésekor, megszakításakor irányadó szokásos piaci értékét is - a lekötött pénzösszeget meghaladó része. A lekötés megszűnik az ötéves időszak utolsó napján, illetve - ha a lekötést a magánszemély nem hosszabbítja meg - a hároméves lekötési időszak utolsó napján. A lekötés megszakításának minősül, ha a magánszemély a lekötött pénzösszeget, vagy a befektetési hozamokat akár részben felveszi vagy a befektetésben lévő pénzügyi eszközök bármelyikét a lekötési nyilvántartásból kivonja. Azaz, ha a magánszemély 2012. évben 100 000 forintot kötött le, és a lekötés 2013. évben történő megszakításakor a lekötési nyilvántartásban 120 000 forint értékű befektetési jegy található, akkor a lekötési hozam összege 20 000 forint, amely után a magánszemélyt 16 százalékos mértékű adó terheli.
A tartós befektetésből származó jövedelmet a magánszemélynek nem kell bevallania, ha az adójának mértéke nulla százalék, azaz ha a befektetett összeget a magánszemély az ötödik év utolsó napjáig a tartós lekötésben tartja. Egyéb esetben az adót a magánszemély a kifizetők igazolásai alapján az adóbevallásában állapítja meg, és a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig fizeti meg. A tartós befektetésből származó jövedelemmel kapcsolatban sem a kifizetőt, sem a magánszemélyt nem terheli adóvagy adóelőleg levonási, illetve fizetési kötelezettség. A kifizetők a tartós befektetésből származó jövedelemről, illetve a tartós lekötés napjáról, valamint a lekötési időszak megszűnésének vagy megszakításának napjáról adatot szolgáltatnak az állami adóhatóságnak.
Amennyiben a kifizető adatszolgáltatásra nem kötelezett, azaz ha az külföldi befektetési szolgáltató vagy hitelintézet, akkor a tartós befektetésből származó jövedelemre vonatkozó szabályok akkor alkalmazhatóak, ha a magánszemély a szerződés megkötését az első befizetést követő 30 napon belül bejelenti az adóhatóságnak. További feltétele a tartós befektetésből származó jövedelemre vonatkozó kedvező adózási szabályok alkalmazásának az, hogy a magánszemélynek rendelkeznie kell a befektetési szolgáltató, illetőleg a hitelintézet által kiállított olyan igazolással, amelyből a tartós befektetésből származó jövedelem megállapítható. Ennek az igazolásnak tehát a magánszemély összes ügyletére ki kell terjednie.
A tartós befektetésből származó jövedelemre is hatással bíró különleges előírások vonatkoznak a nyugdíj-előtakarékossági számla terhére nem nyugdíj szolgáltatásként megszerzett bevételre. Főszabály szerint ugyanis ebben az esetben a nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatok alapján átutalt összegeket a magánszemélynek 20 százalékkal növelt összegben vissza kell fizetnie, illetve a nyugdíj-előtakarékossági számla le nem adózott hozamát egyéb jövedelemként kell figyelembe vennie. 2010. január 1-jétől hatályos szabály szerint nem kell a fenti jogkövetkezményekkel számolni akkor, ha a magánszemély a nyugdíj-előtakarékossági számlán nyilvántartott - pénzeszközben, pénzügyi eszközben fennálló - követelését hiánytalanul a tartós befektetésből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint, tartós befektetési szerződés alapján lekötött pénzösszeggé alakítja át. Ilyen esetben pénzügyi eszközök, értékpapírok a tartós befektetési szerződésbe történő transzferálása is elképzelhető, mely esetben ezen értékpapírok szokásos piaci értéke a tartós befektetésben lekötött pénzösszegnek minősül. Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy a magánszemély az átalakítás évében a NYESZ-R számlára befizetett összeg alapján nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatot nem tehet, illetve az átalakítás évében, valamint a megelőző évben a nyugdíj-előtakarékossági számlára az állami adóhatóság által átutalt jóváírásoknak megfelelő összeget 20 százalékkal növelten köteles visszafizetni.
A tartós befektetési szerződés keretében szerzett, de a tartós befektetésből kivont értékpapírok árfolyamnyereségének - ide értve azt is, ha az kamatjövedelemnek, ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek minősül - megállapítása során az értékpapír szerzési értékének
- a tartós befektetési szerződés megszűnése, megszakítása napján irányadó szokásos piaci érték, vagy
- a megszerzésre fordított összeg közül a nagyobb vehető figyelembe.
További előírás, hogy a tartós befektetésből kivont befektetési eszköz ellenőrzött tőkepiaci ügyletben történő átruházásakor elszenvedett ügyleti veszteség adókiegyenlítésre csak akkor jogosít, ha a veszteség a tartós befektetési szerződés megszűnését, megszakítását követően keletkezett.
A vállalkozásból kivont jövedelem
Szja. tv. 68. §A vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó szabályok gyakorlatilag kiegészítik az árfolyamnyereségre irányadó szabályokat.
A vállalkozásból kivont jövedelem esetén ugyanis - hasonlóan az árfolyamnyereséghez - a magánszemély a tagi jogviszonyára tekintettel és annak fejében részesül jövedelemben. A különbség az, hogy árfolyamnyereség esetén a magánszemély a tagsági jogosultságot megtestesítő értékpapírt elidegeníti, átruházza, eladja, azaz az értékpapír tulajdonosa az ügylet eredményeképpen egy másik magánszemély lesz. Ezzel szemben a vállalkozásból kivont jövedelem esetén az értékpapír nem más magánszemély tulajdonába megy át, hanem megszűnik, vagy értéke lecsökken.
A vállalkozásból kivont jövedelem esetén társas vállalkozásnak minősül az Szja. tv. 3. § 33. pontjában felsorolt szervezeteken túl az a külföldi székhelyű jogi személy és egyéb szervezet is, amely a székhelye szerinti államban - kivéve az alacsony adókulcsú államot - a társasági adónak megfelelő adó alanya. Az alacsony adókulcsú államban működő társas vállalkozásból kivont jövedelem az Szja. tv. 28. § (13) bekezdése alapján a magánszemély egyéb jövedelmének minősül.
A vállalkozásból kivont jövedelem alapesete az, ha a társas vállalkozás - jogutód nélkül - megszűnik. A megszűnő vállalkozások nagyobbik része felszámolással szűnik meg, gyakorlatilag azért, mert a társaság tönkremegy. Ilyen esetben jellemzően a hitelezők kielégítése után nem marad a tagok között felosztani való vagyon. Ugyanakkor az, hogy a megszűnés végelszámolás vagy felszámolás útján történik, az adókötelezettség szempontjából nem mérvadó, így akár a felszámolt társaságok esetében is elképzelhető vállalkozásból kivont jövedelem. Szintén e szabályokat kell alkalmazni akkor, ha a társaság cégbejegyzése iránti kérelmét a cégbíróság elutasítja, vagy ha ez az eljárása megszűnik, azaz, ha az előtársaság nem válik tényleges társasággá.
A jogutód nélkül megszűnő vállalkozások esetében jövedelemnek minősül a társas vállalkozás vagyonából megszerzett bevétel, csökkentve azt az értékpapír megszerzésére fordított értékével és a társas vállalkozás kötelezettségeiből a magánszemélyre jutó kötelezettség összegével. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy amennyiben a magánszemély nagyobb értéket kap a társaságtól, mint amennyibe számára a társasági részesedés megszerzése került (például vételár, alapításkor vagyoni hozzájárulás stb.) és nincs a vállalkozásnak kötelezettsége, akkor a különbözet a magánszemély vállalkozásból kivont jövedelmének minősül.
A bevételt és a magánszemélyre jutó kötelezettségek értékét a vagyonfelosztási javaslat (ennek hiányában az annak megfelelő megállapodás) szerint kell megállapítani azzal, hogy a bevétel nagysága nem lehet alacsonyabb a magánszemélynek átadott eszközök szokásos piaci értékénél. Az értékpapír megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell meghatározni. A jövedelem megszerzésének időpontja főszabály szerint a megszűnő vállalkozás utolsó üzleti évéről készített mérleg, zárómérleg mérlegfordulónapja. A cégbejegyzési kérelem elutasítása, valamint a cégeljárás megszüntetése esetén a jövedelem megszerzésének időpontja az előtársasági működés időszakáról készített beszámoló mérlegfordulónapja. További specialitás a cégbejegyzési kérelem elutasítása, valamint a cégeljárás megszüntetése esetén juttatott, vállalkozásból kivont jövedelemmel kapcsolatban az, hogy az adót a kifizető akkor is köteles megfizetni, ha a levonásra bármely okból nem kerülhet sor.
Amennyiben tehát a vagyonfelosztásról szóló megállapodásban a magánszemély tag a társaság valamely kötelezettségét átvállalja, a vállalkozástól megszerzett jövedelmét ennek a kötelezettségnek a megállapodásban rögzített értékével csökkentheti. Éppen ezért a kötelezettség teljesítésével kapcsolatos kiadásokat a magánszemély a későbbiekben nem számolhatja el semmilyen jövedelmének megállapítása során tekintettel arra, hogy annak - előzetes - elszámolása már megtörtént.
Ugyancsak vállalkozásból kivont jövedelemnek minősül a tőkekivonás során szerzett jövedelem, azaz az, ha a vállalkozás leszállítja a jegyzett tőkéjét és az így felszabadult összeget, eszközöket a tagok között felosztja. Természetszerűleg a jegyzett tőke leszállítása és felosztása során a Gt. szabályait be kell tartani, így például a jegyzett tőke a Gt.-ben meghatározott minimum alá nem csökkenhet. Tőkekivonás esetén jövedelemnek minősül a társas vállalkozás vagyonából megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított értéknek a jegyzett tőke leszállításával arányos részét. Ez azt jelenti, hogy például ha a kft. a jegyzett tőkéjét annak 40 százalékával csökkenti, és a magánszemély az üzletrészét 1 millió forintért szerezte, akkor költségként az 1 millió forintnak a jegyzett tőke leszállításának arányában meghatározott része - tehát 400 ezer forint - számolható el. Ha a példabeli esetben a magánszemély nagyobb összegű bevételben részesül, mint a fent említett 400 ezer forint, ez a magánszemély vállalkozásból kivont jövedelmének minősül.
A bevételt a társas vállalkozásnak a számvitelről szóló törvény előírásai szerint vezetett nyilvántartásainak megfelelően kell megállapítani azzal, hogy a bevétel nagysága nem lehet alacsonyabb a magánszemélynek átadott eszközök szokásos piaci értékénél. Az értékpapír megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell meghatározni.
Az értékpapír megszerzésére fordított értékből azt a részt, amelyet a fenti módon a vállalkozásból kivont jövedelem megállapítása során a bevételből levontak - figyelemmel a költségek kétszeres elszámolásának tilalmára is - a későbbiekben költségként nem lehet már érvényesíteni. Azaz, ha a magánszemély a fennmaradó üzletrészét értékesíti, akkor annak megszerzésére fordított értékeként csak 600 ezer forintot számolhat el, tekintettel arra, hogy a teljes 1 millió forintból a vállalkozásból kivont jövedelem megállapítása során 400 ezer forintot már elszámolt. Ez abban az esetben is igaz, ha a tőkekivonás során a magánszemély nem szerzett vállalkozásból kivont jövedelmet, azaz ha a tőkekivonás eredményeképpen a példabeli esetben a magánszemély jövedelme nem haladta meg a 400 ezer forintot.
Szintén vállalkozásból kivont jövedelem keletkezhet akkor, ha a magánszemély tagi jogviszonya a társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnésétől, az értékpapír átruházásától eltérő módon szűnik meg, így különösen a magánszemély kizárása, rendes felmondása vagy azonnali hatályú felmondása esetén, valamint a társas vállalkozás átalakulása esetén a jogutódban részt venni nem kívánó tag vonatkozásában. Ebben az esetben jövedelemnek minősül a társaságtól megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és a társas vállalkozás kötelezettségeiből a magánszemély által átvállalt kötelezettségek együttes összegét. A bevételt és a magánszemély által átvállalt kötelezettségek értékét a társas vállalkozásnak a Szt. előírásai szerint vezetett nyilvántartásainak megfelelően kell megállapítani azzal, hogy a bevétel nagysága nem lehet alacsonyabb a magánszemélynek átadott eszközök szokásos piaci értékénél. Az értékpapír megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell meghatározni.
Ebben az esetben is igaz, hogy ha a jogviszony megszűnésével összefüggő elszámolás keretében a magánszemély tag a társaság valamely kötelezettségét átvállalja, a vállalkozástól megszerzett jövedelmét ennek a kötelezettségnek a megállapodásban rögzített értékével csökkentheti. Éppen ezért a kötelezettség teljesítésével kapcsolatos kiadásokat a magánszemély a későbbiekben nem számolhatja el semmilyen jövedelmének megállapítása során tekintettel arra, hogy annak - előzetes - elszámolása már megtörtént.
A munkavállalói résztulajdonosi programokra (MRP) speciális szabályok vonatkoznak. Az MRP a privatizáció egy formája és egy olyan szervezettípus volt, amely lehetővé tette, hogy egy állami cég munkavállalói szervezett módon, de végeredményt tekintve egyénileg váljanak tulajdonossá a munkáltató társaságban oly módon, hogy a felvett állami hitel részleteinek és kamatainak törlesztése ne a munkavállalók bérjövedelmét, hanem a társaság nyereségét terhelje.
Az MRP szervezet megszűnése esetén vállalkozásból kivont jövedelemnek minősül a tag bevételének az a része, amely meghaladja a magánszemély részére még járó, de a tulajdonába még nem került, értékpapírok együttes könyv szerinti értékét. Ugyancsak vállalkozásból kivont jövedelemnek minősül a visszavásárolt vagyonrésznek minősülő értékpapírok tagok között felosztott része.
Az Szja. tv. 1. számú mellékletének 8.31. pontja szerint adómentes: "az MRP szervezet analitikájában [...] elkülönítetten [...] kimutatott, a résztvevő tulajdonába adott értékpapír (ide nem értve a viszszavásárolt vagyonrésznek minősülő értékpapírt) ráfordításként elszámolt beszerzési (nyilvántartási) értékéből az a rész, amely meghaladja a tulajdonba adás időpontjáig a résztvevő által saját erő címen befizetett összeg alapján az MRP szervezet által elszámolt bevételt". Azaz adómentes nem pénzben kapott juttatásnak tekinthető az az értékpapír, vagy az értékpapír azon része, amelyet a magánszemély az MRP szervezetből ingyenesen szerez. Ezért azon értékpapírok után, amelyek már a magánszemély tulajdonába kerültek, a szervezet megszűnésekor adókötelezettség nem keletkezik.
A Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló 1992. évi XLIV. törvény 18. § (1) bekezdése szerint: "A résztvevők számára az ügyintéző szerv elszámolási számlát, valamint részvény-, illetve üzletrész-számlát (a továbbiakban: részvényszámla) nyit. A részvényszámlán a résztvevő tulajdonába kerülő vagyonrész névértékét, az elszámolási számlán pedig azt az értéket kell feltüntetni, amelyre vonatkozóan a résztvevő már jogosultságot szerzett". A fenti szabály szerint az MRP szervezet részben a magánszemély tulajdonába került értékpapírok, részben pedig a magánszemélynek szánt, de részére még át nem adott értékpapírok kezelését végzi.
A magánszemély részére még járó, de a tulajdonába nem került értékpapírok azok a vagyonrészek, amelyek a magánszemély elszámolási számláján találhatóak. Tehát amennyiben a magánszemély olyan mértékben részesül a vagyonból, amilyen mértékű az elszámolási számláján szereplő vagyonrész (ha abban visszavásárolt vagyonrészek nem találhatóak), adófizetési kötelezettsége az MRP szervezet megszűnésekor nem keletkezik. Ugyanakkor a fenti szabály alapján a magánszemély vállalkozásból kivont jövedelmének minősül az, ha ő az MRP szervezet vagyonából többet kap, mint amennyi az elszámolási számláján szerepel (például készpénzt, osztatlan üzletrészeket, más tagok visszavásárolt vagyonrészéből származó értékpapírokat).
Érdemes figyelemmel lenni azonban arra, hogy az adómentesen szerzett értékpapírok átruházása esetén a magánszemély megszerzésre fordított értékként az Szja. tv. 67. §-ának (9) bekezdés ag) pontja szerinti értéket veheti csak figyelembe. Ekkor tehát az MRP-tagság során, illetőleg a szervezet megszűnésekor a magánszemély tulajdonába adott nem visszavásárolt üzletrész, részvény szerzési értékeként a befizetett saját erő összegének az adott üzletrészre, részvényre jutó arányos részét - saját erő befizetés hiányában nullát - lehet csak figyelembe venni.
A vállalkozásból kivont jövedelem után az adó mértéke 16 százalék. Belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett jövedelem esetében az így megállapított adót csökkenti a jövedelem után külföldön megfizetett adó azzal, hogy nem csökkenthető a fizetendő adó azzal az összeggel, amely a magánszemély részére visszajár. Továbbá ezen okból, nemzetközi szerződés hiányában az adó nem csökkenhet a jövedelem 5 százaléka alá.
Az adót a kifizető a kifizetés időpontjában állapítja meg, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint vallja be és fizeti meg. Speciális előírás hiányában, ha a magánszemély nem kifizetőtől, tehát külföldi társaságtól szerez vállalkozásból kivont jövedelmet, illetve ha az adó nem vonható le a jövedelemből (ide nem értve a cégbejegyzési kérelem elutasítása, valamint a cégeljárás megszüntetése esetén), az adót a magánszemélynek kell a jövedelemszerzés negyedévét követő hó -éig megfizetnie. Erre a kifizető köteles a magánszemély figyelmét a kiadott igazoláson felhívni.
Itt kell megjegyezni, hogy a belföldi magánszemélyek a vállalkozásból kivont jövedelem után az Eho tv. 3. § (3) bekezdés a) pontja alapján 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetésére is kötelesek mindaddig, amíg a magánszemélyek által megfizetett egészségbiztosítási-, az egészségügyi szolgáltatási járulék, az ekhóval megfizetett egészségbiztosítási járulék és a 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás adóévben megfizetett összege el nem éri a 450 ezer forintot.
XIII. Fejezet
EGYES JUTTATÁSOK ADÓZÁSÁNAK SZABÁLYAI
A kifizetőt terhelő adó
Szja. tv. 69. §A kifizetőt terhelő adó mellett adható juttatás lehet termék, szolgáltatás, vagy ezekre beváltható utalvány, készpénz-helyettesítő eszköz is. Ez utóbbi két juttatási forma akkor felel meg a törvényi feltételeknek, ha megállapítható, hogy mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termékvagy szolgáltatáskörben használhatók fel.
Tehát nem felel meg a feltételeknek, ha a juttatás bármire korlátozás nélkül felhasználható utalvány, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz. Például, nem lehet a juttatás készpénz, vagy például egy bevásrlóközpont által kibocsátott vásárlási utalvány, amely az üzlet bármelyik üzletében, bármilyen áru, szolgáltatás megszerzésére felhasználható.
A kifizetőt terhelő adó mellett adható juttatások és a béren kívüli juttatások adóalapja után fizetendő személyi jövedelemadó mértéke 16 százalék. Az adó alapja az említett juttatások értékének 1,19-szerese.
A 70. § hatálya alá tartozó - a kifizetőt terhelő adó mellett adható - juttatások adóalapja után az adón kívül az Eho tv. 3§ (1) bekezdése alapján 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást (a továbbiakban eho) kell fizetnie a kifizetőnek függetlenül attól, hogy a juttatásban részesülő magánszemély a Tbj. szerint biztosítottnak minősül-e vagy sem.
Az előzőek alapján, ha a kifizető 100 000 forint értékű - a 70. § hatálya alá tartozó - juttatást nyújt, akkor:
| Személyi jövedelemadó alapja: | 100 000*1,19= | 119 000 |
| Személyi jövedelemadó: | 119 000*0,16= | 19 040 |
| Eho: | 119 000*0,27= | 32 130 |
Abban az esetben, ha a juttatás béren kívüli - a 71. § hatálya alá tartozó - juttatásnak minősül, akkor a juttatások adóalapja után a személyi jövedelemadó mellett az Eho tv. 3§ (4) bekezdése alapján 10 százalékos eho-t is kell fizetnie a kifizetőnek.
Amennyiben a 100 000 forint értékű juttatás - a 71. § hatálya alá tartozó - béren kívüli juttatásnak minősül, akkor:
| Személyi jövedelemadó alapja: | 100 000*1,19= | 119 000 |
| Személyi jövedelemadó: | 119 000*0,16= | 19 040 |
| Eho: | 119 000*0,1= | 11 900 |
Amennyiben a juttatás tárgya szolgáltatás, és a szolgáltatás juttatója nem azonos a szolgáltatás nyújtójával, a jövedelem megszerzésének (juttatásának) időpontja a szolgáltatás igénybevételére való jogosultság megszerzésének a napja. Ilyen esetben az említett időpontban hatályos szabályok szerint kell az adókötelezettséget megállapítani és teljesíteni.
Ennek megfelelően, ha a munkáltató 2011. december hónapban kiosztotta a januári étkezési utalványokat vagy a 2012. évben érvényes helyi bérletet, akkor arra még a 2011. évi szabályok szerint kellett az adókötelezettségét teljesítenie.
Ugyanakkor a január hónapban átadott december havi étkezési utalványok után fizetendő adót (feltéve, hogy a juttatás a 2012. évben hatályos 70. § -ban foglaltaknak megfelel) - a 2012. évre vonatkozó plusz 27 százalékos eho fizetéssel - január havi kötelezettségként kellett bevallani, megfizetni. Ugyanígy kellett eljárni abban az esetben is, ha a munkáltató január hónapban térítette meg a munkavállalónak a decemberi érvényességű helyi bérlet árát a nevére szóló számla alapján.
Szja. tv. 70. § (1) bekezdés a) pont
A hivatali, üzleti utazás fogalmát az Szja. tv. 3. § 10. pontja határozza meg. A meghatározás alapján hivatali üzleti útnak minősül többek között a belföldi és a külföldi kiküldetés, ideértve a szakmai konferencián, továbbképzésen való részvételt is.
Hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó juttatás lehet a munkáltató, kifizető által a kiküldetés helyszínén biztosított étkezés, továbbá más egyéb szolgáltatás. Szolgáltatás formájában nyújtott juttatás lehet például, ha a szakmai elfoglaltságot követően a munkavállalók kulturális programokon (múzeum látogatás, színházi est) vagy más szabadidő programokon ingyenesen vehetnek részt.
A szakmai konferenciákon, továbbképzéseken résztvevők étkezési költségét és az esetleges szabadidő programokkal kapcsolatos kiadásokat általában az a munkáltató, kifizető viseli, aki delegálta a magánszemélyt a szakmai rendezvényre. Ilyen esetben értelemszerűen az említett munkáltatónak, kifizetőnek kell megfizetnie a közterheket a hivatali, üzleti utazással kapcsolatos juttatások után. Amennyiben a konferencia szervezője a részvételi díjban felszámolta az étkezést és az egyéb szolgáltatásokat, akkor az említett a juttatásoknak az értékéről igazolást kell kiállítania annak érdekében, hogy a küldő munkáltató, kifizető eleget tudjon tenni az adókötelezettségének. Nem szükséges igazolást kiállítani akkor, ha a konferencia szervezője a részvételi díjról kiállított számlán külön tételben tünteti fel az említett összegeket.
Előfordul, hogy a szervezők úgy hirdetik meg a rendezvényt, hogy az étkezéssel kapcsolatos juttatás után a közterheket átvállalják, erre azonban a törvény nem ad lehetőséget.
Abban az esetben, ha a rendezvény szervezője vendégül látja a résztvevőket, (például ingyenesen biztosítja az asztalokon elhelyezett aprósüteményeket, üdítőket) akkor ezt a juttatást a rendezvény szervezője által nyújtott reprezentációnak kell tekinteni.
Szja. tv. 70. § (1) bekezdés b) pont
A cégtelefon magáncélú használata után csak abban az esetben teljesítheti az adókötelezettséget a kifizető, ha a tevékenység (a munkaköri feladatok) ellátásához biztosította a telefonhasználatot a magánszemélynek. Amennyiben a telefonhasználat a magánszemély munkájához, tevékenységéhez nem szükséges és ezért megállapítható, hogy a mobiltelefon használatát csak a munkabér (a tevékenység pénzben kifizetett ellenértékének) kiegészítésére, vagy pl. béremelés helyett biztosítja a munkáltató vagy a kifizető, akkor jellemzően a juttatás után - a fennálló jogviszony szerint - a magánszemélynek kell adóznia. Abban az esetben, ha a juttatás feltételei megfelelnek az Szja. tv. 70. § (1a) bekezdésében foglaltaknak, akkor az adófizetési kötelezettség a juttató munkáltatót terheli.
2011. január 1-jétől a cégtelefon magáncélú használatával kapcsolatosan az Szja. tv. 70. § (1) bekezdés b) pontja az SZJ számokat már nem tartalmazza, ezért a telefon bármilyen jellegű magáncélú használata adóköteles.
A magáncélú telefonhasználat után nem keletkezik adókötelezettsége a kifizetőnek, ha a magáncélú használatot a magánszemély megtéríti.
A magáncélú használat meghatározására az alábbi két módszer választható:
- a szolgáltató által megadott részletes híváslista, azzal, hogy ebben az esetben nem csak a magáncélú hívások költsége, hanem a nem forgalom arányos költségek - például előfizetői díj - magáncélú használatra eső hányada is a magáncélú használat értékének minősül,
- a szolgáltatás nyújtója által kiállított számla összegének 20 százaléka vehető figyelembe magáncélú használatnak.
A leírtak példán szemléltetve
A magánszemély által használt cégtelefon március havi számlája szerint 14 ezer forint a kifizető kötelezettsége.
A részletező számla és a híváslista szerint:
| Az előfizetői díj | 4 000 |
| Magáncélú használat költsége | 2 500 |
| Hivatali célú használat költsége | 7 500 |
Az adó alapja: 2 800*1,19=3 332
Az adó alapja a részletes híváslista alapján:
| magán | hivatali | |
| hívás költségek | 2 500 | 7 500 |
| Arányszám | 2500/10000=0,25 | 7500/10000=0,75 |
| nem forgalomarányos költségek megosztása | 4000*0,25=1 000 | 4000*0,75=3 000 |
| Összesen | 3 500 | 10 500 |
Fontos megjegyezni, hogy a magáncélú használat összegének megállapítása kizárólag az előzőekben felsorolt két módszer alapján lehetséges. Nem elfogadható az a megoldás például, hogy a magánszemély nyilatkozik a kifizetőnek arról, hogy a telefont magáncélból nem használta. Ez a nyilatkozat csak akkor fogadható el, ha azt a telefon szolgáltató által kiadott részletes híváslista alátámasztja.
A magáncélú használattal összefüggésben fennáll az adókötelezettség akkor is, ha a cégtelefon tulajdonosa külföldi szolgáltatótól rendelte meg a telefonszolgáltatást.
Szja. tv. 70. § (1) bekezdés c) pont
Szja. tv. 70. § (1a) bekezdés
2012. január 1-jétől a munkáltatónak ismét lehetősége van - a saját adókötelezettsége mellett - a munkavállalóinak természetben olyan juttatásokat adni, amely juttatások nincsenek nevesítve a kifizetőt terhelő adó mellett adható juttatásként. Ezek az elmúlt két évben jellemzően a magánszemélyek összevont adóalapba tartozó jövedelmeként váltak adókötelessé, vagyis e juttatások után az abban részesülőknél is jelentkeztek a közterhek. 2012-ben tehát ismét adható a juttató adókötelezettsége mellett ruházati juttatás, üdültetés, a béren kívüli juttatások közül kikerült Internet-használat, szabadidő-sportra névre szóló bérlet és a sor tovább folytatható.
A munkáltatói juttatás feltétele az, hogy valamennyi munkavállaló azonos juttatásban részesüljön és e juttatás a számára ténylegesen is elérhető legyen, illetve egy mindenki által megismerhető belső szabályzatban közös ismérv alapján kialakított csoport tagjai részesüljenek azonos juttatásban. A különböző csoportok kialakítása nem függhet a munkavállalók teljesítményétől.
Az előzőekben említettek szerint részesülhetnek juttatásban :
- a kirendelt és a munkaerő-kölcsönzés keretében bérelt munkavállalók, a nyugdíjas munkavállalók és ezek közeli hozzátartozói;
- az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozói,
- a szakképző iskolai tanuló, a kötelező szakmai gyakorlaton lévő hallgató.
A 2012. évtől ismét szerepet kap a cafeteria a személyi jövedelemadózásban a következők szerint. Abban az esetben, ha a munkáltató valamennyi dolgozója részére azonos értékben meghatározott keret terhére biztosítja a választási lehetőséget azonos juttatások közül, akkor az Szja. tv.-ben nem nevesített juttatás is lehet olyan, amely után nem a magánszemély adózik akkor is, ha a másik dolgozó mást választott. Amennyiben pl. a cafeteria keretben van ruházati, Internet-használati juttatás a 71. § szerinti béren kívüli juttatások mellett, akkor azok, akik a ruházati juttatást választják, nem az öszszevont adóalap részeként adóznak e juttatás után függetlenül attól, hogy mások ezzel a lehetőséggel nem élnek. Az előzőek érvényesülnek abban az esetben is, ha a munkáltató a közös ismérv alapján kialakított csoportok tagjainak biztosít választási lehetőséget az általa felkínált termékekből, szolgáltatásokból az azonos módszerrel megállapított nagyságú keretet terhére.
Fontos hangsúlyozni, hogy az előzőekben említetteken túl a cafeteriának továbbra sincs szerepe a személyi jövedelemadóban, az nem tekintendő juttatási jogcímnek. A cafeteria egy munkáltatói módszer annak érdekében, hogy munkavállalóik lojalitását biztosítsák, hiszen ők is tekintettel vannak a dolgozóik szükségleteire. A cafeteria keret tartalmazhat pénzbeli juttatást is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a pénz is az Szja. tv. 70. §-a alapján adózik, az jellemzően a magánszemély munkaviszonyból származó összevonandó jövedelme marad, amennyiben a juttató a munkáltató.
Szja. tv. 70. § (2) bekezdés
2012. január 1-jétől megszűnt a Tao. tv. hatálya alá tartozó adóalanyoknál a reprezentáció és üzleti ajándék juttatásával kapcsolatos adómentesség, valamint az üzleti ajándék értékének értékhatárhoz kötöttsége.
Az Szja. tv. 3. § 26. pontja alapján akkor minősülhet reprezentációnak a vendéglátás, ha az a törvényben meghatározott esemény, rendezvény alkalmával történik. A törvényi feltételeknek megfelelő esemény, rendezvény lehet például egy üzleti tárgyalás, szakmai rendezvény, igazgatósági ülés, vagy az állami ünnepről való megemlékezés. Magyarországon kizárólag az augusztus 20-a minősül állami ünnepnek. Ugyancsak reprezentációs alkalom az adott egyház hitélete szerinti egyházi ünnep (karácsony, húsvét, hanuka stb.), valamint a diplomácia területén a nemzetközi gyakorlat alapján kialakult vendéglátás.
Az előzőekben felsorolt alkalmakkor valamennyi részvevő (ideértve a cég alkalmazottait is) vendéglátása reprezentációnak minősül. A rendezvényen részvevő vendégek szállásés utazási költsége is reprezentációként számolható el. A kifizetővel munkaviszonyban vagy más jogviszonyban álló, vagy a rendezvény lebonyolításában részt vevő (munkát végző) személyek utazására és szállására fordított összeget viszont nem kell a reprezentációs költségekbe beszámítani. Ugyanis az említett személyek esetében hivatali, üzleti utazásról van szó, így az utazás és a szállás kifizető által viselt költsége az Szja. tv. 7. § (1) bekezdés g) pontja alapján a jövedelem számításánál figyelmen kívül hagyható.
A szakmai rendezvény helyszínéül bérelt terem díja a kifizető tevékenységével összefüggésben felmerült költség, és nem tartozik a reprezentációs kiadások körébe. Gyakori, hogy a szakmai rendezvény vacsorával zárul, de a vacsorára nem a rendezvény helyszínén, hanem egy vendéglátóhelyen kerül sor. Ilyen esetben az éttermi vacsorához bérelt különterem díja a reprezentációs költség részét képezi.
Annak eldöntéséhez, hogy az adott rendezvény megfelel-e a reprezentáció 2011. évtől hatályos fogalmi meghatározásának vagy sem, az összes körülményt mérlegelni kell. Amennyiben a rendezvény nem felel mega 3. § 26. pontjában foglaltaknak, - mert például célját, helyszínét, időtartamát stb. tekintve nagyobb mértékben a vendéglátásról, a szabadidő kellemes eltöltéséről, nem pedig a hivatali, szakmai, üzleti eseményről szól, - akkor a vendéglátás és a szabadidő program költsége az Szja. tv. 70. § (3) bekezdés b) pontja szerinti juttatásnak minősül.
Az Szja. tv. 3. § 27. pontja szerint üzleti ajándéknak - alkalomtól függetlenül - a juttató tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti kapcsolatok keretében - értékhatártól függetlenül - adott juttatás (termék, vagy szolgáltatás), olyan ajándék amelyet a kifizető az üzleti partnerének ad.
Kivételes szabály vonatkozik a Magyar Köztársaság képviseletében a diplomáciai események kapcsán nyújtott vendéglátásra és ajándékozásra. Az Szja. tv. 1. számú mellékletének 8.19. b) pontja értelmében adómentes a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, a miniszterelnök, a külpolitikáért felelős miniszter, a gazdaságpolitikáért felelős miniszter, valamint a honvédelemért felelős miniszter által az államközi és az államok feletti szervezetekkel kapcsolatos diplomáciai esemény alkalmával nyújtott vendéglátás és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás, valamint az adott ajándék is. A külpolitikáért, a gazdaságpolitikáért és a honvédelemért felelős miniszterek által a külképviseleteken keresztül a diplomáciai események alkalmával nyújtott reprezentáció és ajándék is adómentes juttatásnak minősül.
Előfordulhat, hogy egy belföldi illetőségű magánszemély külföldi szervezettől, társaságtól, cégtől kap üzleti ajándékot, vagy külföldön látják vendégül. Az Szja. tv. 7. § (1) bekezdés s) pontja alapján az ilyen címen megszerzett bevételt a jövedelemszámítás során nem kell figyelembe venni akkor, ha a juttatót az adott juttatás tekintetében a belföldi jogszabály alapján nem terheli adókötelezettség.
A törvény rendelkezik arról is, hogy a reprezentáció és az üzleti ajándékkal kapcsolatos adókötelezettség szempontjából mit kell az elszámolt éves összes bevétel alatt érteni. Az ezzel összefüggő jogértelmezés szerint az önkormányzatok esetében az összes bevételbe beletartoznak a központi költségvetéstől kapott támogatások is függetlenül attól, hogy azt esetlegesen tovább kell adniuk. Az eltérő üzleti évet alkalmazóknak a módosult szabályokat a 2012-ben kezdődő üzleti évben kell először alkalmazniuk.
Szja. tv. 70. § (2a) bekezdés
Speciális szabályok vonatkoznak az Szja. tv. 70. §-ának újonnan beiktatott (2a) bekezdésében meghatározott szervezetekre. A rendelkezés hatálya alá tartozó szervezeteknek az adókötelezettség alá eső érték után az adóévre elszámolt éves összes bevétel megállapítására előírt időpontot követően az elszámolt éves összes bevétel megállapítása hónapjának kötelezettségéként kell teljesíteniük bevallási és adófizetési kötelezettségüket. A minimálbér 25 százalékát meghaladó egyedi értékű üzleti ajándék esetén a juttatás egésze adóköteles. Az ilyen juttatás után megállapított személyi jövedelemadót és egészségügyi hozzájárulást az említett szervezeteknek a juttatást követő hónapban a juttatás hónapjának kötelezettségeként kell bevallaniuk és az adót megfizetniük.
Szja. tv. 70. § (3) bekezdés a) pont
2011. évtől az Szja. tv. újra meghatározza a csekély értékű ajándék fogalmát, amely értelmében a csekély értékű ajándékra vonatkozó szabályokat csak akkor lehet alkalmazni, ha az egy alkalommal nyújtott ajándék (termék, szolgáltatás) értéke nem több a minimálbér 10 százalékánál (2012. évben ez az összeg 9 300 forint). Például, ha 10 ezer forintos vásárlási utalványt kapnak a munkavállalók karácsonyra, akkor az vagy - a jutalomhoz hasonlóan - a magánszemélyek bérjövedelmének minősül vagy, ha a törvényi feltételek fennállnak, az Szja. tv. 70. § (1a) bekezdése szerinti jövedelem, mivel nem tekinthető csekély értékű ajándéknak.
Kedvező szabály, hogy a közeli hozzátartozóknak adott juttatás esetén nem feltétel a közös háztartás. Így a céges mikulásünnepségen vagy gyermeknapon az elvált házastársak gyermekei a külön háztartásban élő szülő munkáltatójától is kaphatnak csekély értékű ajándékot.
(Miután az Szja. tv. nem határozza meg a közeli hozzátartozó fogalmát, a Ptk. 685. § b) pontja szerinti meghatározás az irányadó. E szerint közeli hozzátartozó a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostohaés nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostohaés a nevelőszülő, valamint a testvér. Az élettárs nem tekintendő közeli hozzátartozónak, a bejegyzett élettárs azonban annak minősül.) A csekély értékű ajándék adható olyan magánszemélynek is, aki az ajándékot juttató kifizetővel nem áll jogviszonyban, feltéve, hogy az adóévben más címen nem kapott jövedelmet az említett kifizetőtől. Ez a szabály alkalmazható például abban az esetben, ha az önkormányzat egy kisebb ajándék átadásával megköszönti a település legidősebb lakóját.
Szja. tv. 70. § (3) bekezdés b) pont
Ha a munkahelyen felállított ital automatából, ballonos vízből a munkavállalók igényük szerint kedvezményes áron vagy ingyenesen bármennyit fogyaszthatnak, akkor a juttatás után a kifizetőnek kell megfizetnie a közterheket. Ilyen esetben ugyanis megvalósul az a törvényi feltétel, mely szerint a juttatásban egyidejűleg több magánszemély részesül, és a kifizető jóhiszemű eljárása ellenére sem tudja megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerzett bevétel (termék, szolgáltatás) értékét. Ebbe a juttatási körbe tartozhatnak a különféle szabadidős sporttevékenységet biztosító szolgáltatások is. Ha például a munkáltató bérel egy kondicionáló gépekkel felszerelt tornatermet, ahol a dolgozók bármikor, bármennyi ideig tartózkodhatnak, akkor nem állapítható meg, hogy az egyes személyek milyen értékű juttatásban részesültek.
Az ide vonatkozó törvényi rendelkezés másik fordulata szerint ugyancsak a kifizetőt terhelő adó mellett adható juttatásnak minősül az egyidejűleg több magánszemély részvételével szervezett rendezvény, esemény alkalmával nyújtott vendéglátás és más szolgáltatás költsége, ha a rendezvény, az esemény nagyobb részben vendéglátásra, szabadidőprogramra irányul. Ilyen alkalom lehet például a cég által szervezett családi nap, csapatépítő tréning, nemzeti ünnepek, nőnap stb. Ez a rendelkezés az irányadó abban az esetben is, ha a vendégek üzleti partnerek (vagy üzleti partnerek is vannak köztük), de a rendezvény az Szja. tv. fogalmi meghatározása alapján nem tekinthető reprezentációs eseménynek.
2012. január 1-jétől lehetősége van a szervezőnek arra is, hogy a rendezvényen megjelenteknek a minimálbér 25 százalékát (2012. évben 23 250 forintot) meg nem haladó egyedi értékű ajándékot adjon.
Szja. tv. 70. § (3) bekezdés c) pont
Amennyiben valamely termék vagy szolgáltatás ingyenes juttatását törvény vagy törvényi felhatalmazás alapján más jogszabály rendelkezése írja elő, akkor az adókötelezettség a kifizetőt terheli. Ez vonatkozik például azokra az önkormányzat által nyújtott juttatásokra, amelyeket a helyi rendelet alapján kapnak a település lakói.
Szja. tv. 70. § (3) bekezdés d) pont
2012. évtől az új rendelkezés alapján - értékhatárhoz nem kötötten - üzletpolitikai, reklám célból adhat saját adófizetési kötelezettsége mellett a kifizető juttatást, amennyiben az nem minősül adómentesnek, illetve nem tartozik az Szjtv. hatálya alá.
Saját cégük, vagy bizonyos termékük népszerűsítése érdekében sok olyan üzletpolitikai célú promóciót szerveznek a cégek, amelyeken a magánszemélynek nem kell vásárolnia, elegendő az adott cég honlapján regisztrálnia, felkészültséget nem igénylő kérdésekre válaszolnia.
A rendelkezés alkalmazásánál körültekintően kell eljárni, mert ha egy esetleges ellenőrzés során kiderül, hogy mégis megállapítható az egyes magánszemélyek részére adott juttatás értéke vagy a juttatás valós tartalma alapján nem üzletpolitikai célú, de a kifizető az adókötelezettséget nem ennek megfelelően teljesítette, akkor az adóalap után 50 százalék mulasztási szabható ki a terhére.
Szja. tv. 70. § (4) bekezdés
Egyes meghatározott juttatásként válik adókötelessé a törvényi feltételeknek egyébként megfelelő béren kívüli juttatások értékhatárt meghaladó felettes része.
Például ha a kifizető egy adott hónapban 12 ezer forint értékben ad Erzsébet-utalványt a munkavállalójának, akkor az adókötelezettség a következők szerint alakul:
|
| összeg | adóalap | szja | eho |
| Béren kívüli juttatás | 5 000 | 5 950 | 952 | 595 |
| Egyes meghatározott juttatás | 7 000 | 8 330 | 1 333 | 2 249 |
| Összesen | 12 000 |
| 2 285 | 2 844 |
Például a munkáltató 2012. évben a következő juttatásokat adja a munkavállalójának:
| Erzsébet utalvány: | 12*5 000=60 000 forint |
| SZÉP kártya szálláshely alszámlájára | 200 000 forint |
| SZÉP kártya vendéglátás alszámlájára | 100 000 forint |
| SZÉP kártya szabadidő alszámlájára | 50 000 forint |
| Önkéntes kölcsönös egészségpénztár | 12*20 000=240 000 forint |
| Összesen | 650 000 forint |
|
| összeg | adóalap | szja | eho |
|
1. Béren kívüli juttatás |
650 000 |
773 500 |
123 760 |
77 350 |
| 2. Az 1. sorból egyes meghatározott juttatás |
150 000 |
178 500 |
- |
30 345 |
|
Összesen |
650 000 |
|
123 760 |
107 695 |
Fontos megemlíteni, hogy az 500 ezer forintos határ munkáltatónként (kifizetőnkként) értendő. Például az előző példában említett magánszemély két munkáltatónál dolgozik egyszerre. Az egyik munkáltató csak a SZÉP kártyát ad 350 000 forint értékben, míg a másik az Erzsébet utalványt és az egészség pénztárba történő juttatást 300 000 forint értékben. Ebben az esetben mindkét munkáltató béren kívüli juttatásként számolhatja el az adott juttatást - egyik munkáltatónak sem kell egyes meghatározott juttatásként figyelembe venni a magánszemélynek adott béren kívüli juttatás egy részét sem -, mivel nem lépik át sem az 500 ezer forintos határt, sem pedig a 71. §-ban szabályozott mértéket.
Abban az esetben, ha a magánszemély a juttatás alapjául szolgáló jogviszonya nem áll fenn a teljes adóévben, akkor az értékhatár szempontjából az 500 ezer forintnak a jogviszony fennállásával arányos része nem visel magasabb közterhet.
A leírtakat példán szemléltetve.
A magánszemélynek nem egyszerre van két munkáltatója, hanem egymás után. Az első munkáltatónál 10 hónapig állt munkaviszonyban és 350 ezer forint értékben kapott béren kívüli juttatást. A második munkáltató a 2 hónap alatt 100 ezer forint értékben adott béren kívüli juttatást.A munkáltatóknak a következők szerint kell megállapítaniuk az 500 ezer arányos részét:
|
| napok | Az 500 ezer forint arányos része: | |
| I. munkáltató | 305 | 500 000/366*305= | 416 667 |
| II. munkáltató | 61 | 500 000/366*61= | 83 333 |
Fontos tudni, hogy az 500 ezer forintos keret megállapítása során csak azokat a tételeket kell figyelembe venni, amelyek a 71. § alapján mint béren kívüli juttatás válnak adókötelessé.
Például a munkáltató a következő juttatásokat adja a munkavállalóinak:
| Erzsébet utalvány: | 12*10 000=120 000 forint |
| SZÉP kártya szálláshely alszámlájára | 250 000 forint |
| SZÉP kártya vendéglátás alszámlájára | 150 000 forint |
| SZÉP kártya szabadidő alszámlájára | 50 000 forint |
| Összesen | 570 000 forint |
| Erzsébet utalvány: | 12*5 000=60 000 forint |
| SZÉP kártya szálláshely alszámlájára | 225 000 forint |
| SZÉP kártya vendéglátás alszámlájára | 150 000 forint |
| SZÉP kártya szabadidő alszámlájára | 50 000 forint |
| Összesen | 485 000 forint |
| Erzsébet utalvány: | 12*5 000=60 000 forint |
| SZÉP kártya szálláshely alszámlájára | 25 000 forint |
| Összesen | 85 000 forint |
Ugyanakkor, ha például a SZÉP kártya szabadidő alszámlájára a maximum összeget, azaz 75 ezer forintot adja a munkáltató, akkor 10 ezer forinttal átlépi az 500 ezer forintos határt (60 000+225 000+150 000+75 000=510 000), ezért a 10 ezer forint egyes meghatározott juttatásként válik adókötelessé.
Szja. tv. 70. § (5) bekezdés
Béren kívüli juttatások
Szja. tv. 71. § (1) bekezdés a) pontAz üdülési csekk formájában adható béren kívüli juttatás lehetősége 2011. október 1-jétől megszűnt. Ugyanakkor megmaradt az a szabály 2012. évben is, hogy a törvényben meghatározott személyi kört a munkáltató a tulajdonában, vagyonkezelésében lévő üdülőben béren kívüli juttatásban részesítse a minimálbér összegét meg nem haladó értékig. Ezen a címen
- a munkáltató a munkavállalójának (ideértve a Munka Törvénykönyvének előírásai szerinti kirendelt munkavállalót is), a munkavállalója közeli hozzátartozójának, az elhunyt munkavállaló közeli hozzátartozójának, a szakképző iskolai tanulónak, a kötelező szakmai gyakorlatának ideje alatt a hallgatónak, a nyugdíjban részesülő magánszemélynek és közeli hozzátartozójának akkor, ha a juttató a magánszemély volt munkáltatója vagy annak jogutódja;
- a társas vállalkozás a személyesen közreműködő tagjának, a személyesen közreműködő tag közeli hozzátartozójának, e juttató a nyugdíjas tagjának, az említett magánszemélyek közeli hozzátartozóinak, a személyesen közreműködő elhunyt tag közeli hozzátartozójának;
- a szakszervezet a tagjának, a nyugdíjas tagjának és az említett személyek közeli hozzátartozójának, az elhunyt tag közeli hozzátartozójának (akkor is, ha az üdülő nem áll a szakszervezet tulajdonában vagy vagyonkezelésében)
juttathat jövedelmet.
Ebben az esetben a munkáltató tulajdonában, vagyonkezelésében lévő üdülőnek tekinthető a munkáltató cégnek a Tao tv. szerinti kapcsolt vállalkozásának, költségvetési szerv esetében a felügyeleti szervnek, valamint a miniszter irányítása alatt álló szervnek a tulajdonában, vagyonkezelésében lévő üdülő is. Az Szja. tv. meghatározza azt is, hogy milyen üdülőben nyújtott szolgáltatás adózhat kedvezményes adókulccsal. E szerint üdülőnek minősül a nem üzleti célú közösségi szabadidős szálláshely-szolgáltatásról szóló kormányrendelet szerint üdülőként nyilvántartásba vett szálláshely. Amennyiben az üdülőnek a juttató csak résztulajdonosa, az a kedvező adózás lehetőségét még nem zárja ki. A kezelői jog is - a tulajdonjoggal azonosan - olyan jog, amelyet az ingatlan-nyilvántartás tartalmaz. Bár a törvény nem mondja ki, hogy a kedvezményes adóztatás alá eső üdülési szolgáltatásnak a juttató belföldön lévő üdülőjében kell megvalósulnia, de abból következően, hogy ennek az üdülőnek az említett kormányrendelet szerint üdülőként nyilvántartásba vett üdülőnek kell lennie, következik, hogy a kedvező adóteher csak abban az esetben alkalmazható, ha az üdültetés belföldi tulajdonú üdülőben történik.
Tehát a juttató által belföldön vagy külföldön bérelt vagy külföldön lévő saját tulajdonú üdülőben történő üdültetés - a szakszervezet által történő üdültetés kivételével - a feltételeknek nem felel meg, így ezen üdülőkben nyújtott üdülési szolgáltatás fő szabályként a juttató és a juttatásban részesülő között fennálló jogviszonynak megfelelően az összevont adóalap részeként válik adókötelessé.
A természetbeni üdültetésnél nem adódik össze juttatás értéke abban az esetben, ha a magánszemély több juttató által is részesül ezen a címen jövedelemben. A gyakorlatban ez a következőt jelenti. Ha házastársak esetén mindkét munkáltató biztosítani szeretné részükre és közeli hozzátartozóik részére személyenként a minimálbért meg nem haladó értékben a kedvezményes természetbeni üdültetést, erre lehetőségük van, hiszen a két helyről kapott juttatást nem kell összeszámítani, ellentétben a Széchenyi Pihenő Kártyára vonatkozó rendelkezésekkel. A természetben történő üdültetésnél is elmondható, hogy amennyiben a kifizető olyan magánszemélyt részesít természetbeni üdültetésben a saját üdülőjében, aki a törvényben meghatározott feltételeknek nem felel meg, akkor a köztük lévő jogviszonynak megfelelő jogcímen, az összevont adóalap részeként válik a juttatás adókötelessé.
Szja. tv. 71. § (1) bekezdés b) pont ba) alpont
Béren kívüli juttatásnak minősül a munkahelyi (üzemi) étkeztetésnek minősülő szolgáltatás keretében a munkáltató telephelyén működő étkezőhelyen megvalósuló ételfogyasztás formájában juttatott jövedelemből a havi 12 ezer 500 forintot meg nem haladó rész. Szintén munkahelyi (üzemi) étkeztetésnek kell tekinteni a kizárólag az adott munkáltató munkavállalóit ellátó, a munkáltató telephelyén működő munkahelyi (üzemi) étkezőhelyen az említett értékben és célra felhasználható - a munkáltató vagy az étkezőhelyet üzemeltető személy által kibocsátott - utalvány, elektronikus adathordozó juttatását is.
Gyakran felmerül kérdésként, hogy az irodaházakban, üzletközpontokban működő éttermek az ott telephellyel rendelkező cégek szempontjából a munkáltató telephelyén működő munkahelyi étkezőhelynek minősülnek-e. Ebben az esetben a törvényi feltételek nem teljesülnek, mivel ezek az étkezőhelyek nem az egyes munkáltatók telephelyén belül működnek, miután önálló, az adott munkáltatótól független saját telephelyük van. Ebből következően nem minősülnek munkahelyi étkezőhelynek, ezért ilyen esetekben a fent ismertetett szabály nem alkalmazható. Abban az esetben, ha ezek ez éttermek (étkezőhelyek) SZÉP kártya elfogadó helyek, akkor a munkáltató a SZÉP kártya vendéglátás alszámlájára utalhat az étkezés biztosítása érdekében legfeljebb 150 ezer forintot.
Szja. tv. 71. § (1) bekezdés b) pont bb) alpont
2012. január 1-jétől béren kívüli juttatásnak minősül a fogyasztásra kész étel vásárlására jogosító - a Nemzeti Üdülési Alapítvány által kibocsátott - Erzsébet-utalvány formájában juttatott jövedelemből (az adóéven belül utólagosan adva is) a juttatás alapjául szolgáló jogviszony minden megkezdett hónapjára a havi 5 ezer forintot meg nem haladó rész. (Ez felel meg a korábbi "hideg" étkezési utalványnak.) Az Erzsébet-utalvány kibocsátásával kapcsolatos rendelkezéseket az Erzsébet-utalvány kibocsátásáról szóló 39/2011. (XII.29.) KIM rendelet tartalmazza.
Az Szja. tv. lehetővé teszi, hogy a munkáltató ugyanazon időszakra meleg étkeztetést és Erzsébet utalványt is biztosítson a munkavállaló részére.
Az Erzsébet-utalvány 2012. december 31-ig melegkonyhás vendéglátóhelyeken étkezési szolgáltatás vásárlásra is felhasználható.
39/2011. (XII. 29.) KIM rendelet az Erzsébet-utalvány kibocsátásáról
Szja. tv. 71. § (1) bekezdés c) pont2012. január 1-jétől kissé átalakultak a Széchenyi Pihenő Kártyára (SZÉP kártya) vonatkozó szabályok. A Kártyán belül három alszámlát alakítottak ki.
Béren kívüli juttatásnak minősül az adóévben Széchenyi Pihenő Kártya
- szálláshely alszámlájára utalt, szálláshely-szolgáltatásra felhasználható legfeljebb 225 ezer forint;
- vendéglátás alszámlájára utalt, melegkonyhás vendéglátóhelyeken (ideértve a munkahelyi étkeztetést is) étkezési szolgáltatásra felhasználható legfeljebb 150 ezer forint;
- szabadidő alszámlájára utalt, a szabadidő-eltöltést, a rekreációt, az egészségmegőrzést szolgáló szolgáltatásra felhasználható legfeljebb 75 ezer forint
támogatás.
Az alszámlákhoz megadott éves keretösszegeket több juttató esetében együttvéve kell meghatározni. Tehát több juttató együttesen kedvezményes adózás mellett csak a törvényben meghatározott öszszegig adhat juttatást. Amennyiben az adóéven belül a magánszemély a megadott mértéknél magasabb összegű juttatásban részesül, akkor a felettes rész egyes meghatározott juttatásként válik adókötelessé.
A SZÉP kártyára utalt összeg a Széchenyi Pihenő Kártya kibocsátásának és felhasználásának szabályairól 55/2011. (IV. 12.) Korm. rendelet által meghatározott szolgáltatásokra használható fel.
A kifizetőnek az adókötelezettség megállapításához a béren kívüli juttatásra vonatkozó feltételekről kérnie kell a magánszemély adott juttatásra vonatkozó nyilatkozatát.
Tekintettel arra, hogy a vendéglátó alszámlára utalt összeg felhasználásához nem szükséges szállás igénybe vétele, a magánszemélyek felhasználhatják azt munkahelyi étkezésre akkor, ha az adott szolgáltató SZÉP kártya elfogadóhelynek minősül. Megjegyzendő, hogy a munkahelyi, iskolai étkezőhelyek, az ételfutárok is elfogadóhelyek lehetnek.
55/2011. (IV. 12.) Korm. rendelet a Széchenyi Pihenő Kártya kibocsátásának és felhasználásának szabályairól
Szja. tv. 71. § (1) bekezdés d)-e) pontBéren kívüli juttatásnak minősülő iskolakezdési támogatást a munkavállaló, a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja a közoktatásban (vagy bármely EGT-államban ennek megfelelő oktatásban) részt vevő gyermekeire tekintettel a következő feltételekkel kaphat. A támogatás a tanév első napját megelőző és az azt követő 60 napon belül tankönyv, taneszköz, ruházat vagy kizárólag az említett javak vásárlására jogosító utalvány formájában gyermekenként, tanulónként az adóév első napján érvényes havi minimálbér 30 százalékát meg nem haladó értékben (2012. évben 27 900 forint) értékben adható. A támogatás megvalósulhat úgy is, hogy a munkáltató, a társas vállalkozás az említett időszakban megtéríti a nevére szóló, az előzőekben felsorolt javak beszerzéséről szóló számla ellenértékét. A béren kívüli juttatásra vonatkozó szabályok alkalmazásának feltétele az is, hogy a támogatásban részesülő magánszemély vagy a vele közös háztartásban élő házastársa a közoktatásban résztvevő gyermekére tekintettel családi pótlékra (vagy bármely EGT-államban hasonló családi juttatásra) legyen jogosult.
Az említett gyermekek (tanulók) esetében mindkét családi pótlékra jogosult szülő részesülhet béren kívüli juttatásnak minősülő iskolakezdési támogatásban akkor is, ha a szülőket ugyanaz a munkáltató (társas vállalkozás) foglalkoztatja.
Az óvodák is a közoktatásról szóló törvény hatálya alá tartoznak ugyan, de természetesen csak az első osztály megkezdése előtt - 60 nappal - kaphat béren kívül juttatás jogcímen iskolakezdési támogatást az a szülő, akinek a gyermeke óvodába jár.
Szja. tv. 71. § (1) bekezdés f) pont
Amennyiben a dolgozó munkába járásához vásárolja meg (téríti meg) a munkáltató a helyi bérletet azért, mert a dolgozónak a munkahelye eléréséhez egy olyan településen is át kell szállnia, amely nem azonos sem a lakó, sem pedig a munkahely szerinti településsel, és az átszálláshoz a helyi tömegközlekedést is igénybe kell vennie, akkor ez a bérlet az Szja. tv. 25. § (2) bekezdése alapján olyan juttatás, amelyet a jövedelemszámítás során nem kell figyelembe venni. Ilyen esetben tehát nem minősül béren kívüli juttatásnak a helyi bérlet megtérítése.
A helyi bérlet biztosítása pl: a kézbesítők, szociális gondozók, helyi ellenőrzést végző revizorok stb. esetében a napi munkavégzés feltétele, így annak juttatása a tevékenység ellátásához biztosított dolognak tekinthető akkor, ha a munkavállaló napi gyakorisággal a munkáltató székhelyén, telephelyén kívül végzi a tevékenységét, és ez a munkaköri leírásából is egyértelműen kiderül. Ezekben az esetekben a munkáltató a munkavégzés ellátása érdekében biztosítja a helyi közlekedési bérletet.
Az ilyen és más hasonló pl: postás, ellenőr, védőnő stb. munkakörben dolgozó személyek esetében a bérlet magáncélú hasznosítása nem zárható ki.
Az Szja. tv. 4. § (2) szerint nem bevétel a munkavégzés hatókörében végzett tevékenységhez szükséges dolog még akkor sem, ha annak magáncélú használata nem zárható ki, hacsak a törvény adóztatható körülményként nem nevezi meg a munkavégzéshez biztosított használatot. Az Szja. tv. 71. § (1) bekezdésének f) pontja szerinti helyi bérlet juttatást (mint béren kívüli juttatást) a felek közötti jogviszony alapozza meg és nem a munkavégzéshez biztosított eszközön keletkezett magáncélú használatot rendeli adóztatni, hanem általában a magáncélú használatot.
Ezért egymástól elválasztható a tevékenység hatókörében felmerülő bérlethasználat és a béren kívüli juttatásként személyes használatra biztosított bérlet adókötelezettsége.
A fenti okok miatt a munkavállalóknak a munkaidő végeztével sem kell a bérletet a munkáltató székhelyén vagy telephelyén leadni.
Szja. tv. 71. § (1) bekezdés g) pont
Az Szja. tv. 71. § (6) bekezdés h) pontja értelmében a képzés abban az esetben tekinthető iskolarendszerűnek, ha a képző intézmény és a képzésben résztvevő között tanulói vagy hallgatói jogviszony jön létre.
Az iskolarendszerű képzésre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában a hatályos törvény nem tartalmaz fogalom meghatározást arra vonatkozóan, hogy melyek azok a kiadások, amelyek a képzési költség részét képezik, így az általános értelmezésből kell kiindulni. Ennek alapján az utazás és a szállás költsége nem minősül képzési költségnek, arra az Szja. tv. hivatali, üzleti útra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
A 2010. évben megkezdett képzésekre vonatkozóan átmeneti szabály nincs, ugyanakkor változatlanul hatályosak a 2010. évet megelőzően elkezdett képzésekkel összefüggő átmeneti rendelkezések [az egyes adóés járuléktörvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXI. törvény 257. § (14) bekezdés, a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvény 206. § (2)-(3) bekezdései].
Előzőek alapján az iskolarendszerű képzés 2012. évben felmerült költségének átvállalása esetén a kifizető adókötelezettségét a következők szerint kell meghatározni:
- Ha a képzés 2006. január 1-je előtt kezdődött, az átvállalt költséget teljes egészében adóalapba nem számító tételként kell figyelembe venni.
- Ha 2006. január 1-je és 2009. január 31. között kezdődött a képzés, a 400 ezer forint összeghatárig átvállalt költséget nem kell adóalapként figyelembe venni. A 400 ezer forintot meghaladó rész 1,19-szerese után 16 százalékos mértékű adót és 27 százalékos mértékű ehot kell fizetnie a költséget átvállaló kifizetőnek.
- Ha a képzés 2009. február 1. és 2009. december 31. között kezdődött, a minimálbér két és félszereséig (93 000x2,5=232 500 forint összeghatárig) nem képez adóalapot az átvállalt költség. Az említett összeghatárt meghaladó rész 1,19-szerese után 16 százalékos mértékű adót és 27 százalékos mértékű ehot kell fizetnie a költséget átvállaló kifizetőnek.
- Ha a képzés 2010. évben kezdődött, a minimálbér két és félszereséig (93 000x2,5=232 500 forint összeghatárig) az átvállalt költségnek megfelelő adóalap (232 500x1,19=276 675) után a kifizetőt terhelő adó 16 százalék és 10 százalékos mértékű eho. A minimálbér két és félszeresét meghaladó rész 1,19-szerese után a 16 százalékos mértékű adón kívül 27 százalékos mértékű ehot is kell fizetnie a kifizetőnek.
Azokat a tételeket, amelyek az adóalapba nem számítandók be, illetve amelyek egyes meghatározott juttatásként válnak adókötelessé (27 százalékos ehot kell fizetni utána) nem kell az 500 ezer forintos határ megállapítása során figyelembe venni.
Szja. tv. 71. § (2)-(3) bekezdés a)-b) pont
Külön szabályok vonatkoznak a munkáltató által az önkéntes kölcsönös pénztárba előre, illetve utólag befizetett munkáltatói hozzájárulás utáni adókötelezettség megállapítására és teljesítésére is. A munkáltatói hozzájárulás több hónapra előre, vagy utólagosan legfeljebb három hónapra történő átutalásakor a juttatónak közölnie kell a pénztárral az egyes hónapokra vonatkozó összegeket. A juttatás a kedvezményes értékhatár megállapítása szempontjából a közölt a hónapokban és összegben bevétel a magánszemélynél. A munkáltatónak a közölt összegeknek megfelelő hónapokra vonatkozó szabályok szerint és mértékkel kell az adót megállapítania. Előre történő utalás esetén a juttatás közölt hónapjának, utólagos utalás esetén pedig az utalás hónapjának kötelezettségeként kell az adót bevallani. Ha például a munkáltató önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba 2012. március hónapban, visszamenőlegesen három hónapra ad juttatást, akkor a munkáltatónak a három hónapra utólag átutalt hozzájárulás után megállapított adófizetési kötelezettségét a 2012. március hónapra benyújtott 1208-as bevallásában kellett bevallania, és 2012. április -éig kellett megfizetnie.
Az önkéntes kölcsönös pénztárakba csak a munkaviszonynak minősülő jogviszonyban állók javára fizethető munkáltatói hozzájárulás. Ilyen juttatást a társas vállalkozás a személyesen közreműködő tagja javára nem adhat. Ez vonatkozik a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe fizetett hozzájárulásra is.
A Szja. tv. 71. § (3) bekezdésének c) pontja értelmében az önkéntes kölcsönös pénztárba átutalt munkáltatói hozzájárulás meghatározott havi összege abban az esetben tekinthető béren kívüli juttatásnak, ha a munkavállaló nyilatkozik arról, hogy az adott hónapra más munkáltatótól hozzájárulást béren kívüli juttatás jogcímen nem kapott. Ha a magánszemélynek egyidejűleg több munkáltatója is van, értelemszerűen csak az egyik munkáltatójának adhat ilyen nyilatkozatot. Egymást követő munkaviszonyok esetén akkor nem tehet nyilatkozatot a magánszemély, ha valamely korábbi munkáltatója előre utalással a munkaviszony megszűnését követő időszakra is adott béren kívüli juttatás címén hozzájárulást, és azt a munkavállaló nem fizette vissza. Az egymás követő munkaviszonyok esetén a magánszemély akkor sem nyilatkozhat, ha a nyilatkozatot kérő munkáltató élni kívánna a nyilatkozattétel időpontjától visszafelé számított három hónapra történő visszamenőleges utalás lehetőségével, de a magánszemély azokra a hónapokra már kapott hozzájárulást a korábbi munkáltatójától.
Szja. tv. 71. § (3) bekezdés c) pont
Szja. tv. 71. § (4)-(6) bekezdés
Kamatkedvezményből származó jövedelem
Szja. tv. 72. § (1) bekezdés
A kamatkedvezményből származó jövedelme keletkezhet a magánszemélynek, ha a kifizetőtől valamilyen célból olyan vagyoni értéket - jellemzően pénzt - kap, amelyet a későbbiekben vissza kell adnia, azonban az hosszabb-rövidebb időre a birtokában maradhat. Abban az esetben, ha a magánszemély a kifizető tulajdonában lévő vagyoni értéket, pénzt ingyenesen vagy kedvezményes áron, kedvezményes kamat mellett használhatja, akkor a magánszemély jövedelmet szerez. Leggyakrabban ez a jövedelem a kifizető által a magánszemélynek adott kölcsönre tekintettel állapítható meg. Jellemző formája a munkáltató által a munkavállalónak adott kölcsön, de bármely kifizető, például az önkéntes nyugdíjpénztár által a tagjának kamatmentesen nyújtott tagi kölcsön is ide tartozhat.
Kiemelést érdemel, hogy a kifizető kamatmentes követelésének adóztatás alá vonása részben az adózási szabályokkal való visszaélés elkerülését célozza. Ugyanis nincs olyan szabály, amely alapján például egy társaság ne adhatna akár évtizedekre kamatmentes kölcsönt a tagjainak, kvázi az adóköteles osztalék helyett. Az ilyen adóelkerülő gyakorlat visszaszorítására a kamatkedvezményből származó jövedelem adóztatás alá vonása rendkívül alkalmas.
Kamatkedvezményből származó jövedelemnek minősül tehát az, ha a kifizető a magánszeméllyel szemben fennálló követelésére a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegénél alacsonyabb kamatot számol fel. Azaz a követelés után a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összege szerinti kamatlábbal számított kamat és a kifizetőt megillető kamat különbözete a magánszemély kamatkedvezményből származó jövedelme. A jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összege - 6 százalékos jegybanki alapkamatot feltételezve - 11 százalék.
Más a helyzet, ha bizonyítható, hogy a szokásos piaci kamat alacsonyabb, mint a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összege. Ebben az esetben a jövedelmet a szokásos piaci kamattal való összehasonlítás útján kell megállapítani. Ennek elvégzéséhez a külföldi pénznemben felvett kölcsön esetén a MNB jegybanki alapkamat helyett valamely releváns pénzpiaci viszonyítási kamatlábat kell "keresni". Ennek alapján a külföldi pénznemben (euróban) nyújtott kölcsön esetében viszonyítási alapként pl. alkalmazható az Európai Központi Bank által közölt hosszú távú kamatláb.
Az Szja. tv. 72. §-a csak 2003. decemberéig tartalmazott olyan szabályt, mely szerint a kamatkedvezményből származó jövedelmet az adóév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamat figyelembe vételével kell megállapítani. A változásra is tekintettel a kamatkedvezményből származó jövedelmet a mindenkor irányadó jegybanki alapkamat figyelembevételével kell megállapítani. Azaz az adókötelezettség mértéke a jegybanki alapkamat változásával párhuzamosan, tehát akár naponként is változhat. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a jegybanki alapkamat az évben többször változik, akkor a kamatkedvezményből származó jövedelmet kettő vagy több törtidőszakra eltérő alapkamat mellett kell megállapítani.
A kamatkedvezményt a kifizető követelése révén a magánszemélyt terhelő kötelezettség összegére vetítve kell kiszámítani. Ez a szabály - mivel a törvény nem határozza meg, hogy a magánszemély kötelezettségét az adóév első vagy utolsó napján, esetlegesen a kölcsön felvételének napján kellene vizsgálni - azt jelenti, hogy a kifizetőnek az éppen aktuális követelés nagyságára kell a mindenkor érvényes jegybanki alapkamatot rászámítania. Azaz a követelés nagyságának megállapításakor a kifizetőnek a magánszemély korábbi törlesztéseit is figyelembe kell vennie. (Tekintettel arra, hogy a Ptk 232. §-a szerint kamatos kamat felszámítására csak külön szerződéses megállapodás alapján van lehetőség, így azzal a kifizetőnek - ha azt nem kötötték ki a kölcsönszerződésben - nem kell számolnia.) Speciális szabály vonatkozik arra az esetre, ha a követelés értékpapír-kölcsönzésből származik, mert ekkor a kamatkedvezményt az értékpapírnak a szerződés megkötésének napjára megállapított szokásos piaci értékére - tehát egy konstans értékre - kell kiszámítani.
A jövedelem megállapításához szükséges kamat nagysága - egy napra - tehát a napi kamatmérték és a követelés aktuális nagyságának szorzata alapján állapítható meg. Természetesen az adóéven belül ezen napi értékek összege, illetve ezen összeg csökkentve a kifizetőt megillető kamattal tekinthető a magánszemély kamatkedvezményből származó jövedelmének.
Tehát a fentiekben leírtak szerint kiszámított kamatmértékből a jövedelem megállapítása során levonható a kifizetőt megillető kamat. Abban az esetben, ha a kamatot a magánszemély folyamatosan fizeti, az ügyleti kamat levonásának joga értelemszerűen megilleti a szerződő feleket. Nem kötelező azonban a kölcsönt a magánszemélynek folyamatosan törlesztenie. Ugyanis az Szja. tv. a kifizetőt "megillető" kamatot említ, ami úgy értelmezhető, hogy amennyiben a kölcsön hosszú lejáratú, de az csak a kölcsön lejártakor fizetendő egy összegben kamatostul vissza, akkor a kamat megfelelő része a kölcsön lejártának évét megelőző adóév(ek)re vonatkozó adókötelezettség megállapítása során is figyelembe vehető. Tehát például egy 2010-ben felvett, 2012-ben egy összegben visszafizetendő kölcsön esetén, ha a kifizetőt a szerződés szerint minden évre kamat illeti meg, amelyet a kölcsön visszafizetésével együtt kell megfizetni, akkor ez a kamat a 2010. és 2011. adóévi adókötelezettség megállapítása során figyelembe vehető, függetlenül attól, hogy ezt a kamatot a magánszemély csak a kölcsön lejártakor köteles megfizetni. Ugyanakkor célszerű az ilyen speciális szerződést a feleknek ügyvéd, közjegyző előtt megkötniük, mivel - tekintettel arra is, hogy a szerződés tartalma némiképpen ellenkezik az okszerű gazdálkodás követelményével - az állami adóhatóság ellenőrzés során joggal kérdőjelezheti meg a szerződés valóságosságát.
Nézzünk egy példát a jövedelem meghatározásához
A magánszemély 2011. január 2-án egy évre 1 millió forint kamatmentes kölcsönt kap egy kifizetőtől. A kölcsönt egy összegben 2012. január 2-án adta vissza a magánszemély.Az érintett időszakban a jegybanki alapkamat a következőképpen alakult:
| Kamatperiódus | Alapkamat | 5 százalékponttal emelt alapkamat |
| 2010. december 21 - 2011. január 24. között | 5,75 % | 10,75 % |
| 2011. január 25. - november 29. között | 6,00 % | 11,00 % |
| 2011. november 30. - december 20. között | 6,50 % | 11,50 % |
| 2011. december 21. - | 7,00 % | 12,00 % |
| időszak | 5 százalékponttal emelt alapkamat | Napok | Számítás | Megállapított jövedelem |
| 2011.01.03.-01.24. | 10,75% | 22 | 1 000 000*10,75%/365*22= | 6 479 |
| 01.25-11.29. | 11,00% | 309 | 1 000 000*11%/365*309= | 93 123 |
| 11.30-12.20. 11, | 50% | 21 | 1 000 000*11,5%/365*21= |
6 616 |
| 12.21-12.31. 12, | 00% | 11 | 1 000 000*12%/365*11= |
3 616 |
| 2012.01.01.-01.02. 12, | 00% | 2 | 1 000 000*12%/366*2= |
658 |
A kamatkedvezményből származó jövedelem után a kifizetőt terheli az adókötelezettség. Miután azt a kifizető a magánszemélynek juttatott jövedelmen felül fizeti meg, ezért - annak érdekében, hogy az eltérő adóterheléssel elérhető adómérséklő taktikákat megszüntessék - 2011. január 1-jétől a kamatkedvezményből származó jövedelem alapjának a kamatkedvezmény 1,19-szeresét kell tekinteni. Ugyanakkor szintén ezen időponttól az Szja. tv.-be bevezetett egykulcsos adó miatt az adó mértéke 16 százalék.
Az adót a kifizető az adóév utolsó napjára állapítja meg, és főszabály szerint ez a jövedelem megszerzésének időpontja is. Ettől eltérően, amennyiben a követelés az adóévben megszűnt, akkor a jövedelmet a megszűnés napjára kell megállapítani és megszerzettnek tekinteni.
A kamatkedvezményből származó jövedelem után a kifizetőnek a jövedelem 1,19-szerese után 27 százalék ehot is kell fizetnie.
Az előző példát folytatva:
A 2011. évi adókötelezettség 2011. december 31-én keletkezik, míg a 2012. évi 2012. január 2-án. a következők szerint:
| Jövedelem keletkezésének dátuma | Adóköteles jövedelem | Adóalap | Adó |
| 2011.12.31 | 109 834 | 130 702 | 20912 |
| 2012.01.02 | 658 | 783 | 125 |
Szja. tv. 72. § (4) bekezdés
Bizonyos esetekben a kamatkedvezmény biztosítása méltányolható körülményeknek tudható be, ezért ilyenkor nem kell a kamatkedvezményből származó jövedelmet megállapítani. Nem kell tehát a kamatkedvezményből származó jövedelmet megállapítani a Szja. tv. 72. § (4) bekezdés a)-n) pontjaiban felsorolt esetekben. A lakáscélú hitelnél például kiemelendő, hogy az azzal kapcsolatos "korszerűsítést" a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) kormányrendelet 12. § (11) bekezdésében felsorolt átalakítások jelentik, illetve a méltányolható lakásigény mértékéről a hivatkozott kormányrendelet 3. § (2)-(3), és (5) bekezdései rendelkeznek. Egyebekben pedig a Szja. tv. 1. számú melléklet 2.1. pontjához fűződő kommentár tartalmaz tudnivalókat.
Ha a magánszemély lakás megszerzéséhez kap hitelt a munkáltatójától, és a lakás megszerzése lízing útján történik, az adókötelezettség a következőképpen alakul. A zárt végű lakás-lízingszerződés lakásvásárlásra irányul, vagyis ha megvalósulnak az Szja. tv. 72. § (4) bekezdés f) pontjában rögzített egyéb feltételek, a magánszemélynél nem kell figyelembe venni a kamatkedvezményből származó jövedelmet. A nyílt végű lakás-lízingszerződés esetén azonban nem történik lakásvásárlás, hiszen a lízingszerződés lejártával a magánszemély nem szerez automatikusan tulajdont, ezért a felvett kamatmentes vagy kedvező kamatozású munkáltatói hitel után a magánszemélynek kamatkedvezményből származó jövedelme keletkezik.
A munkabérelőleghez kapcsolódóan a kamatkedvezményből származó jövedelem alól való mentességhez a törvény nem fűz folyamatos visszafizetési kötelezettséget. Erre való tekintettel, ha a munkabérelőleg levonása bármely okból megszakadt, s csak később folytatódik, de a hat hónapos határidőn belül befejeződik, az Szja. tv. 72. § (4) bekezdés g) pontja továbbra is alkalmazható, és kamatkedvezményből származó jövedelem - az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén - nem keletkezik.
Az Szja. tv. 72. § (4) bekezdés c) pontja szerint a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni a kizárólag a kifizető tevékenységével összefüggésben, a tevékenységet szolgáló eszköz megszerzése, szolgáltatás igénybevétele érdekében - 30 napot meg nem haladó időtartamra - adott előleg, elszámolásra kiadott összeg utáni kamatkedvezményt.
A leírtak alapján megállapítható, hogy amennyiben az elszámolás 30 napon belül nem történt meg, akkor a kifizető által kiadott összeg egésze - függetlenül attól, hogy az teljesen, vagy részben felhasználásra került-e 30 napon belül, - kamatkedvezményből származó jövedelmet keletkeztet. Ugyanis ez az összeg a kifizető könyvelésében a magánszemélynek kiadott előlegként van nyilvántartva mindaddig, amíg az elszámolás nem történik meg.
A 2009. évi CXVI. törvény 144. § (13) bekezdésben foglalt átmeneti rendelkezés alapján a magánszemély által nem önálló tevékenységére tekintettel, vagy egyébként a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyával összefüggésben 2009. november 3-áig megkötött szerződés alapján megszerzett, kamatkedvezményből származó jövedelem adókötelezettségét a kifizető választása szerint a hitel (kölcsön) futamideje alatt az Szja. tv. 72. §-ának 2009. december 31-én hatályos rendelkezései szerint is teljesítheti. A kifizetőnek ezen választásáról 2009. december -éig értesítenie kellett a magánszemélyt. Ebben az esetben a magánszemélynek kell a jövedelem után az összevont adóalap részeként adóznia a jövedelemszerzés jogcíme szerint.
Szja. tv. 72/A. §
XIV. Fejezet
VEGYES JÖVEDELMEK
Szja. tv. 73-74. §Lakás önkormányzatnak történő bérbeadásából származó jövedelem
Szja. tv. 74/A. §A lakás önkormányzatnak történő bérbeadásából származó bevétel egésze jövedelem, mely után az adó mértéke nulla százalék, amennyiben az Szja tv-ben előírt feltételek teljesülnek.
Az adómentesség törvényben előírt feltételei a következők:
- legyen a lakásra érvényes lakhatási engedély,
- a lakás fekvése szerinti települési önkormányzat gazdálkodását végrehajtó szerv (önkormányzati hivatal) legyen a bérbevevő,
- a lakásbérbeadás alapjául szolgáló szerződés - legalább 36 hónapot meghaladó - határozott időtartamú legyen,
- az önkormányzat a lakást magánszemély(ek) lakhatásának biztosítására hasznosítsa,
- a lakásbérbeadás alapjául szolgáló szerződés tartalmazza a bérlőkijelölésre a rászorultságra tekintettel meghatározott feltételeket megállapító önkormányzati rendelkezés számát.
Abban az esetben, ha 36 hónapon belül a bérbeadó érdekkörében felmerült okból felmondja a szerződést, akkor a hátralévő hónapokkal arányos adó és késedelmi pótlék terheli arról az adóévről benyújtandó adóbevallásban, amely adóévben a szerződést felmondja. A 36 hónap után meghosszabbított szerződés felmondásakor nem keletkezik adófizetési kötelezettség.
Amennyiben az önkormányzat az, aki az ilyen bérleti szerződés ideje alatt nem az önkormányzati rendeletnek megfelelően hasznosítja, vagy nem hasznosítja a lakást, akkor a bérleti díj után 16 százalékos mértékű adót köteles fizetni. 8 százalék adófizetési kötelezettség terheli ugyanezen esetekben, ha társasági adó hatálya alá tartozóval kötötte a szerződést. Ezen adókötelezettség alól az önkormányzat csak akkor mentesül, ha az adóév elejétől számítva a hasznosításon kívüli időszak nem haladja meg a 30 napot.
A 30 napot meghaladó hasznosításon kívüli időszak esetén az adott hónapra eső bérleti díjnak az 1,19 szerese minősül adóalapnak.
A társasház, a társasüdülő jövedelme
Szja. tv. 75. §A társasház a róla szóló 2003. évi CXXXIII. törvény alapján működő jogintézmény, amely alapító okirattal jön létre olyan épületingatlanon, ahol legalább két lakásvagy nem lakáscélú helyiség (épületrész) természetes személy(ek) vagy más személy(ek) külön tulajdonába kerül, míg egyébként az épületingatlan más részei (a külön tulajdonként meg nem határozott telek, berendezés, pince, padlás stb.) a külön tulajdonnal rendelkezők (tulajdonostársak) közös tulajdonát képezik. A társasházközösségnek akkor kell az adóhatósághoz bejelentkeznie - az ettől számított 15 napon belül -, ha adókötelezettsége keletkezik, azaz ha a társasház magánszemély részére kifizetést teljesít, vagy adóköteles jövedelmet szerez.
A társasházak többsége - bár vállalkozási tevékenységet nem folytat - jellemzően a közös tulajdon hasznosítása révén, illetve egyéb módon jövedelemszerzést is megvalósít (pl. padlástér, pince értékesítése, szabad pénzeszközök tartalékolásából adódó kamatjövedelem). A közös név alatt megszerzett jövedelem után a társasházak akkor is az Szja. tv. alanyaiként adókötelesek, ha a tulajdonostársak nem kizárólag magánszemélyek, de akkor is, ha magánszemély tulajdonos nincs is közöttük. Eszerint az adózás alapja egyébként a számvitelre vonatkozó szabályok által előírt könyvelés, amelynek a társasház minden bevételét tartalmaznia kell. E bevételek közül meghatározott körre a rendelkezés úgy írja elő a jövedelemszámítást, az adómegállapítás és megfizetés kötelezettségét, mintha a bevétel megszerzője magánszemély lenne kimondva, hogy ez esetben a társasház tekintendő magánszemélynek. A társasház bevételei közül azok tartoznak ide, amelyek az Szja. tv. szerint ún. "külön adózó jövedelemnek" minősülnek a magánszemélyek esetében. Kivételt képez a közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész bérbeadásából szárazó bevétel, amelyet a törvény nevesítetten átsorol a társasház más bevételei közé.
A társasházaknál is előforduló, a külön adózó jövedelmekre vonatkozó szabályok körébe tartozó bevétel lehet az ingó és ingatlan vagyon átruházásából, a kamatból, osztalékból, árfolyamnyereségből, tőkepiaci ügyletekből, kamatkedvezményből, nyereményből származó bevétel. Ezen bevételeket - a közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész átruházásából származót kivéve - az Szja. tv. irányadó szabályai szerint kell kezelni, ami azt jelenti, hogy a jövedelmet, az adót úgy kell a kifizetőnek vagy a társasháznak megállapítania és megfizetnie, mintha a jövedelem megszerzője magánszemély lenne.
A közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész átruházása esetén a társasház magánszemély tulajdonostársait választási lehetőség illeti meg.
Abban az esetben, ha a közgyűlés határozata alapján az ebből származó bevételt a tulajdoni hányaduk arányában megszerzik, akkor egyénileg kell eleget tenniük adókötelezettségüknek. Ha nincs ilyen döntés, és a nem magánszemély tulajdonostársak esetében az átruházásból származó bevétel 25 százalékát kell jövedelemként figyelembe venni függetlenül attól, hogy mennyi idő telt el a szerzést követően, mivel az Szja. tv. 62. § (4) és (6) bekezdései nem alkalmazhatóak. Az így megállapított jövedelem után 16 százalékos mértékű adókötelezettség merül fel.
Annak nincs jelentősége, hogy a vételárat a tulajdonosok pénzben kapják meg vagy pl: a tetőtér tulajdonjogáért cserébe a vevő felújítja a társasházat. Ebben az esetben a felújítás szokásos piaci értéke lesz a tetőtér ellenértéke, azaz a társasház ingatlanértékesítésből származó bevétele.
A társasház további adókötelezettségének megállapítása az adóévben könyvelt bevételek alapján történik. A külön adózó jövedelmeket figyelmen kívül hagyva, a többi bevételből - ideértve a közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész bérbeadásából származókat is - le kell vonni a tulajdonostársak által közös költségre, illetőleg felújításra az adóévben befizetett összegeket és minden olyan tételt, amelyet az Szja. tv. szerint nem kell a jövedelem kiszámításánál figyelembe venni. Különösen levonhatók az olyan tételek, amelyek az Szja. tv. szerint adómentesek (például kártérítés), amelyeket hitelként, kölcsönként kapott a társasház; amelyeket jogszabály alapján, nyilvánosan meghirdetett pályázat útján költségvetési, önkormányzati forrásból az adott jogszabályban meghatározott felújításra, korszerűsítésre kapott a társasház.
A levonások után fennmaradó bevétel teljes egészében jövedelem, amely után 16 százalék az adó mértéke. A bérbeadásból származó jövedelem a társasház esetében külön adózó jövedelem, így arra az adóalap-kiegészítési kötelezettség nem vonatkozik.
Ha a jövedelem az adózás után tulajdoni hányadok arányában felosztásra kerül - akárcsak részben -, akkor a kifizetésre került teljes összeg a magánszemélyek jövedelmének számít, amely után további adófizetési kötelezettség már nem merül fel.
A társasház részére kifizetett adóköteles összegből az adót a kifizetőnek kell levonnia, befizetnie, a társasház részére igazolást kiállítania és az adóhatóság részére pedig adatot szolgáltatnia. Olyan adóköteles bevételből, amely nem kifizetőtől származik (pl. magánszemélytől vagy külfölditől) az adót negyedévenként a társasháznak kell befizetnie a negyedévet követő hó -éig, és az adót év végén be is kell vallania a társasháznak.
A társasháznak ugyancsak adót kell megállapítania, befizetnie, adóelőleget kell levonnia, igazolást kell kiállítania és adatot kell szolgáltatnia az adóhatóságnak, ha például magánszemély részére adóköteles összeget fizet ki, vagyis ha a kifizetései tekintetében kifizetőnek minősül.
Nyereményből származó jövedelem
Szja. tv. 76. §Az Szja. tv. 76. §-a egyes szerencsejátékokból származó jövedelmeket von adóztatás alá. Lényeges azonban tisztában lenni azzal, hogy az Szjtv. szerinti játékadót meg kell fizetni azok után a szerencsejátékok után is, amelyeket az Szja. tv. mentesít az adófizetési kötelezettség alól.
Az Szjtv. 1. § (1) bekezdése határozza meg a szerencsejáték fogalmát. Eszerint: "Szerencsejáték minden olyan játék, amelyben a játékos pénz fizetése, vagy vagyoni érték nyújtása fejében, meghatározott feltételek fennállása vagy bekövetkezése esetén pénznyereményre, vagy más vagyoni értékű nyereményre válik jogosulttá. A nyerés vagy a vesztés kizárólag, vagy túlnyomórészt a véletlentől függ".
Leegyszerűsítve, a szerencsejáték feltételei:
- tétfizetés
- nyeremény (lehet pénz-, vagy más vagyoni értékű nyeremény)
- nyeremény megszerzése kizárólag, vagy túlnyomórészt a véletlentől (szerencsétől) függ. Speciális helyzete van az ajándéksorsolásnak, mely játék nem tekinthető ugyan szerencsejátéknak,
az arra vonatkozó alapvető szabályokat mégis az Szjtv. tartalmazza.
A szerencsejátékokra vonatkozó szabályozás egyik leglényegesebb pontja az, hogy néhány kivételtől eltekintve minden szerencsejáték folytatásához az állami adóhatóságtól előzetes engedélyre van szükség. Egyes szerencsejáték típusok szervezése viszonylag liberalizált (például a pénznyerő automaták), ugyanakkor számos olyan szerencsejáték típus van, amelyet kizárólag az állami játékszervező vállalat folytathat (például a lottó). Az engedélyhez nem kötött sorsolásos játék, más néven tombola, illetve az ajándéksorsolás szervezéséhez nem szükséges az engedély, de ezeket a játékokat is előzetesen be kell jelenteni az állami adóhatósághoz. Így tehát elmondható, hogy amennyiben az állami adóhatóság egy játék folytatásához az engedélyt megadta, illetve amennyiben azt engedélyhez nem köthető játékként nyilvántartásba vette, akkor az adott játék utáni - játékadón túli - adókötelezettségére vonatkozó szabályokat a nyereményre vonatkozó előírások tartalmazzák.
Az Szja. tv. 76. § (1) bekezdésében felsorolásra kerülnek azon nyeremény típusok, melyek adókötelezettség alá esnek, míg a (4) bekezdés azon nyereményfajtákat tartalmazza, amelyek esetén a nyeremény nem minősül jövedelemnek. Nem számít tehát jövedelemnek a nyeremény, ha az:
- engedélyhez nem kötött sorsolásos játékból (tombolából),
- sorsjátékból (például kaparós sorsjegyből),
- pénznyerő automatából,
- játékkaszinóból,
- bukmékeri rendszerű fogadásból,
- lóversenyfogadásból,
- bingójátékból származik
- kártyateremben szervezett kártyajátékból származó nyeremény.
Ezen játékok esetén sem a magánszemélynek, sem a kifizetőnek nincs személyi jövedelemadó fizetési kötelezettsége.
Egyes szerencsejáték fajták a játék jellege miatt kerültek ebbe a kategóriába, ugyanis bizonyos játékfajták esetén - például a pénznyerő automaták esetében - a nyereményből az adó levonása megoldhatatlan, vagy rendkívül körülményes, költséges lenne. Más szerencsejátékok, például a lóversenyfogadás, illetve a bingójáték esetében feltehetően a játék népszerűsítése, gazdaságosságának fenntartása érdekében szüntette meg a jogalkotó a nyeremény után a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettséget. 2010. május 1-től a jövedelemnek nem számító játékok köre kibővül a kártyateremben szervezett kártyajátékkal, mely játék szervezésének a feltételeit az Szjtv. 29/B. §-a szabályozza. Ilyen feltétel többek között az, hogy kártyateremben kártyajátékot a kizárólag e célból alapított gazdasági társaság szervezhet, továbbá a kártyajátékot egy kártyateremben kizárólag csak egy gazdasági társaság szervezheti.148 A szerencsejátékok közül kártyateremben kizárólag csak póker típusú (verseny vagy készpénzes rendszerű) kártyajáték szervezhető (kizárva a hírközlő eszköz és rendszer útján való szervezést), ahol a játékosok számára akár vendéglátás is nyújtható.
Az előzőekkel szemben az Szja. tv. 76. § (1) bekezdése szerint adóköteles, és jövedelemnek minősül a nyeremény címén kapott bevétel egésze akkor, ha az engedélyhez kötött sorsolásos játékból, ajándéksorsolásból, vagy fogadásból (például a totóból) származik. Az Szjtv. 20. §-a szerint a sorsolásos játék fajtái közé a sorsjáték, a számsorsjáték (például a lottó) és az egyéb sorsolásos játék (például a joker, a bingó) tartozik, de ezek közül a sorsjátékból, illetve a bingójátékból származó nyeremény nem minősül jövedelemnek. Nem minősül nyereményből származó a jövedelemnek az a nyeremény, amelyre a kamatjövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azaz a nyereménybetétkönyvek után kisorsolt tárgynyeremények - és az esetlegesen a nyeremény helyébe lépő pénzösszeg - utáni adókötelezettséget az Szja. tv. 65. §-ában foglaltak szerint kell teljesíteni.
Pénzbeli nyeremény esetén az adót a teljes nyereményösszegből egy tételben kell a kifizetőnek levonnia és befizetnie.
Amennyiben a nyeremény nem pénz, hanem más vagyoni érték (termék, vagy szolgáltatás), a kifizetőt terhelő adó alapja a nyeremény szokásos piaci értékének 1,19-szerese.
Az adóköteles nyeremény után az adó mértéke 16 százalék.
Az adót a kifizetőnek, azaz a szerencsejáték szervezőjének kell megfizetnie és a havi járulékés adóbevallásában, magánszemélyhez nem köthető kötelezettségként bevallania. Rendkívül lényeges azonban, hogy a kifizető az adót pénzbeli nyeremény esetén a teljes nyereményösszegből egy tételben - és nem az egyes, nyertes magánszemélyeknek kifizetésre kerülő nyereményekből - vonja le. Így a magánszemélynek a megszerzett nyereménnyel kapcsolatban sem adófizetési, sem bevallásadási kötelezettsége nem keletkezik.
Például, amennyiben a magánszemély a lottó főnyereményén 168 millió forintot nyer, akkor ezt a teljes összeget kézhez veheti, abból további adót már nem vonnak le. Azonban fontos tudni, hogy a 168 millió forintnyi nyeremény alapja 200 millió forint volt, amelyből a kifizető a 16 százalékos személyi jövedelemadót, azaz a 32 millió forintot levonta.
A szerencsejátékokról általánosságban leírtakon túl az ajándéksorsolásra vonatkozó szabályok részletesebb ismertetése célszerű. Egyrészt azért, mert ilyen típusú játékokat meglehetősen nagy számban szerveznek különböző áruházak, kereskedések a forgalom növelése céljából. Másrészt azért, mert az ajándéksorsolás más promóció formáktól való elkülönítése sokszor igen nehézkes. Harmadrészt azért, mert ez az egyetlen olyan, az Szjtv. hatálya alá tartozó játék, amely esetében egyszerre valósul meg az, hogy a nyeremény adóköteles, és szervezésére nem kizárólag az állami szerencsejáték szervező jogosult. Az ajándéksorsolás fogalmát az Szjtv. 23. § (1) bekezdése tartalmazza, amely szerint: "Aki rendszeresen, saját nevében áruk, szolgáltatások értékesítését végzi, engedély nélkül rendezhet és bonyolíthat le vásárlással vagy szolgáltatás igénybevételével egybekötött ajándéksorsolásos akciót (a továbbiakban: ajándéksorsolás), amelyben a vásárlónak a meghatározott értékű, mennyiségű vagy fajtájú áru megvételekor vagy szolgáltatás igénybevételekor kapott sorsjegy nyilvános kihúzása esetén áru vagy szolgáltatás formájában nyereményt kell adni".
Az irányadó hatósági és bírói gyakorlat szerint a fenti törvényi tényállás minden elemének meg kell valósulnia ahhoz, hogy egy juttatás ajándéksorsolásnak minősülhessen. Azaz az ajándéksorsolásként való minősítéshez szükséges az, hogy
- a sorsolást olyan adózó szervezze, aki áruk, szolgáltatások értékesítésével foglalkozik,
- a sorsoláson csak a termék vásárlója, a szolgáltatás igénybevevője vehest részt,
- a vásárló a vásárláskor, vagy a szolgáltatás igénybevételekor kapott sorsjeggyel vesz részt a sorsoláson
- a sorsjegyet nyilvánosan húzzák ki.
Amennyiben a szervezett nyereményjáték a fent felsorolt feltételek akár csak egyikének nem felel meg, akkor az nem minősül az Szjtv. szerinti ajándéksorsolásnak. Ugyanakkor, ha a felsorolt feltételek teljesülnek, akkor a nyeremény pénznyeremény - azaz bankjegy, érme - nem lehet.
Bár főszabály szerint ajándéksorsolás esetén a nyeremény tárgy vagy szolgáltatás, ennek ellenére előfordulhat, hogy az ajándékot pénzben adják. Ugyanis az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló 32/2005. (X. 21.) PM rendelet 87. § 7. pontja szerint a pénznyeremény: "az Szjtv. 23. § -ának (2) bekezdése tekintetében a forgalomban lévő bankjegy és pénzérme". E jogszabály alapján a készpénz helyettesítő eszközön, például a bankkártyán elhelyezett pénz az ajándéksorsolás tekintetében nem tekinthető pénznyereménynek, így a bankkártyán lévő pénz sorsolása - az egyéb feltételek teljesítése esetén - ajándéksorsolásnak minősülhet.
Amennyiben az előzőekben felsorolt feltételek mindegyike megvalósul, akkor a juttatás ajándéksorsolásnak minősül. Ez természetszerűleg azt is jelenti, hogy ebben az esetben a nyeremény az Szja. tv. 76. §-ának szabályai szerint válik adókötelessé. Azonban akkor, ha akár csak egy tényállási elem hiányzik, akkor a játék nem tekinthető ajándéksorsolásnak, ezért a juttatás nem nyereményként válik adókötelessé.
Ez legjellemzőbb módon úgy fordulhat elő, hogy a vásárlók között nem a vásárláskor kapott sorsjegy kihúzása alapján, hanem más, véletlenszerű módon, távközlési eszközök igénybevételének segítségével sorsolnak nyertest. Ebben az esetben felmerülhet, hogy a juttatás az Szja. tv. 1. számú melléklet 8.14. pontja alapján - mint üzletpolitikai, reklám célból adott ajándék - adómentes, de szintén előfordulhat, hogy az Szja. tv. 70. § (3) bekezdés d) pontja alapján egyes meghatározott juttatásnak minősüljön.
Ugyancsak kiemelést érdemel, hogy az Szjtv. 1. § (8) bekezdése alapján a nyertes magánszemély kérésére a szerencsejáték-szervező köteles a 2 millió forintot meghaladó nyereményről annak jogcímét és (forint)értékét tanúsító igazolást, azaz nyereményigazolást adni. Ez az igazolás hitelt érdemlően bizonyítja a nyeremény - tehát a magánszemély vagyona egy részének - forrását, így a vagyonosodási vizsgálatot elkerülendő, célszerű a magasabb összegű nyereményről igazolást kérni.
2011. január 1-től új rendelkezéssel egészül ki a 76. § . A törvényalkotó a nyilvánosan, bárki számára azonos feltételekkel meghirdetett vetélkedő, verseny nem pénzben kapott díjára, - ha az egyébként nem minősül pl. ajándéksorsolásból származó nyereménynek - a (3) bekezdés rendelkezését rendeli alkalmazni. Ennek megfelelően, ha a vetélkedő, verseny győztese például tárgyjutalomban részesül, akkor a kifizető a nyeremény szokásos piaci értékének 1,19 szerese után fizeti meg a 16 százalékos személyi jövedelemadót (kivéve, ha a nyeremény az Szja. tv. 1. számú melléklet 8.17., vagy 8. 22. pontja alapján adómentesnek minősül). A nyereményben részesülő magánszemélynek, a megszerzett nyereményre tekintettel nincs sem adófizetési, sem bevallási kötelezettsége.
Annak meghatározása azonban, hogy mi minősül versenynek vagy vetélkedőnek nem olyan egyszerű, mivel ezen fogalmakra vonatkozóan meghatározást sem az Szja. tv., sem az Szjtv. nem tartalmaz.
Elfogadható az általános hétköznapi értelmezés, amely szerint versenynek, vetélkedőnek az az esemény tekinthető, amelyen egy adott feladat, cél elérése érdekében a résztvevők tudásuk, képességük, vagy adottságuk birtokában egymással megmérkőznek, versengenek. Így vetélkedőnek, versenynek minősülhet a sportversenyeken túl többek között a kvízjáték, a keresztrejtvény vagy a rajz-, szavaló-, ügyességi verseny is. Ugyanakkor az adóhatóság gyakorlata szerint a vetélkedő, verseny megítélését nem befolyásolja az, ha a vetélkedőn való részvételt bizonyos termék, vagy meghatározott értékű áru, szolgáltatás megvásárlásához kötik, hiszen a több vásárló személy közül ebben az esetben is az okosabb, gyorsabb, jobb személy kerül ki győztesen.
Ezek a versenyek oly módon is megszervezhetőek, hogy a tudás vagy képesség alapú feladatot megoldó személyek közül nem minden résztvevő részesül díjazásban, hanem csak meghatározott számú nyertes, amelyet a feladatot teljesítők közül sorsolnak ki. Pl: újságok keresztrejtvényeinek nyertesei Azonban lényeges, hogy amennyiben nem közvetlenül egymás ellen versenyeznek a résztvevők, akik közül általában a leggyorsabb nyeri a versenyt, akkor a feladatok nem lehetnek túl egyszerűek, mindenki számára egyértelműek, illetőleg nem olvashatóak el közvetlenül a sorsolást szervező társaság termékeihez adott tájékoztatókban, a csomagoláson, nem hallhatóak, láthatóak a reklámokban. Leegyszerűsítve akkor beszélhetünk versenyről, vetélkedőről, ha a kérdések megválaszolásához szükséges bizonyos mértékű általános ismeret, tudás, vagy előképzettség.
Pl: Felnőtt korú résztvevők esetében nem minősül tudásalapúnak az a vetélkedő, ahol évszakokra vonatkozó kérdéseket tesznek fel a szervezők.
Óvodás korú gyerekek esetében viszont egy ilyen témakörű vetélkedő már tudásalapúnak minősül és megfelel a 76. § (5) bekezdésében foglaltaknak.
Miután az Szja. tv. nem köti helyezéshez a megkapott juttatást, ezért megfelel a feltételeknek, ha nem csak az első három, vagy hat helyezett kap nyereményt, hanem akár mindegyik további résztvevőnek adnak vigaszdíjat
A vigaszdíj, vagy a versenyen, vetélkedőn részt vevő minden személynek adott juttatás szintén e szakasz alapján válik adókötelessé. Például ha ügyességi vetélkedőn minden résztvevő kap egy ajándékcsomagot, akkor a kifizető, a nyeremények utáni adókötelezettségét az Szja. tv. 76. §-a alapján teljesíti.
A privatizációs lízingből származó jövedelem
Szja. tv. 77. §Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény 50-52. §-ai szerint a korábbi állami vállalatok állami tulajdonban lévő társasági részesedése privatizációs lízing útján is magánszemélyek - és kizárólag magánszemélyek - tulajdonába kerülhetett. A privatizációs szerződés célja a vagyon olyan - legfeljebb 10 éves időszakban - halasztott elidegenítése volt, amelynek során a vevő magánszemély a társaság reorganizációja céljából - külön szerződés alapján és az eladótól kapott díjazás fejében - vezetési-szervezési szolgáltatást nyújtott. Azaz, míg a magánszemély biztosította a korábban veszteséges állami vállalat működőképességét, a lízingdíj megfizetésével - tehát kedvezményes áron - tulajdonjogot szerzett a vállalatban.
Az Szja. tv. fenti szabálya a privatizációs lízing útján tulajdont szerző magánszemély jövedelmét rendeli adóztatni. Azaz ez a jövedelem egy rendkívül speciális forrásból származik, így az arra vonatkozó eljárási szabályokat az Szja. tv. elkülönülő része, a 9. számú melléklet tartalmazza.
A melléklet szerint privatizációs lízingszerződésből származó bevételnek, és teljes egészében jövedelemnek számít a lízingbe vett társaság privatizált tulajdonrészének - cégbíróságon bejegyzett - névértéke, vagy - ha az több - az említett tulajdonrész ellenértéke. Azonban a névértéknek vagy az ellenértéknek nem része a magánszemély saját, adózott jövedelméből lízingdíj címén megfizetett összeg, azaz ez az összeg a magánszemély jövedelmét csökkenti. Ugyancsak nem része a jövedelemnek a vezetési-szervezési szolgáltatás díja, ha azt - megfelelően a lízingszerződésben előírtaknak - a lízingdíj megfizetésére használták fel. A magánszemélynek a lízingszerződés során olyan részletes nyilvántartás vezetési kötelezettsége áll fenn, amely alapján a fenti specialitásokra is tekintettel a jövedelem nagysága megállapítható.
A fentiek szerint megállapított jövedelem után a magánszemély adófizetési kötelezettsége abban az adóévben keletkezik, amikor a megszerzett vagyonrészt, vagy annak egy részét bármilyen módon elidegeníti, vagy a társaság jogutód nélkül megszűnik. Ez utóbbi esetben bevételnek akkor is csupán az ellenérték számít, ha az kevesebb, mint a névérték. Tehát a privatizációs lízingre vonatkozó adózási szabályok azt a célt is szolgálják, hogy az állami tulajdont megszerző magánszemélynek ne álljon érdekében a volt állami tulajdon értékesítése.
XV. Fejezet
AZ ÉRTÉKPAPÍR, AZ ÉRTÉKPAPÍRRA VONATKOZÓ JOG RÉVÉN MEGSZERZETT VAGYONI ÉRTÉK
Értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték
Az értékpapír és az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni értékre vonatkozó szabályok az Szja. tv. XII. fejezetében találhatóak. Ugyanakkor a 77/A-C. § -ok az értékpapírokkal kapcsolatosan egy-egy speciális adózási szabályt tartalmaznak. Az ebben a fejezetben elhelyezett rendelkezések ugyanis többnyire olyan eljárási, esetenként feltételes adómentességet biztosítanak, amelyek más - az összevont adóalapba tartozó és külön adózó - jövedelemtípusokhoz kapcsolódó szabályokat egészítenek ki.A három szakaszt pedig az kapcsolja össze, illetve az Szja. tv. további részeitől az különíti el, hogy mindhárom esetben a jövedelem megszerzése valamilyen értékpapírhoz151 kapcsolódik.
Szja. tv. 77/A. § (1) bekezdés
Az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékről szóló szakaszban található szabályokat akkor kell alkalmazni, ha a jövedelmet a magánszemély nem pénzben, ingó, ingatlan, utalvány, jog vagy akár szolgáltatás formájában szerzi meg, hanem értékpapírban. Tehát itt nem egy speciális, külön adózó jövedelemfajtáról beszélhetünk, hanem olyan eljárási szabályok összességéről, amelyek kiegészítik az Szja. tv. - önálló, nem önálló tevékenységből származó vagy egyéb jövedelemre vonatkozó - 16-28. § -ok általános rendelkezéseinek az előírásait.
A törvényi rendelkezések alapján az alábbi - általános szabályoknak megfelelő - egyszerű képlettel határozhatjuk meg az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékből származó jövedelmet:
| Bevétel
-költség |
[az értékpapírnak a megszerzés
időpontjára megállapított szokásos piaci értéke] [az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek*] |
| =az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékből származó jövedelem | |
A Szja. tv. 2. § (6) bekezdése általános szabályként ugyan megfogalmazza a bármely formában megszerzett bevétellel összefüggésben, hogy a bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, azonban a Szja. tv. az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékből származó jövedelem esetében is kimondja ezt a rendelkezést az értékpapír juttatásával érintett személyek (ide értve a magánszemélyen és az értékpapírt juttató személyen túli harmadik felet is) nevesítésével. Ezzel - a kvázi hangsúlyozással - a jogalkotó vélhetően az ilyenkor gyakran előforduló leplezett jogügyletekből eredő adóelkerülést akarja minimalizálni, hiszen az ilyen jellegű juttatások vonatkozásában sok esetben nem elhanyagolható nagyságrendű az egyébként keletkező jövedelem.
Az értékpapír formájában megszerzett jövedelem adóztatásának jogcímét tehát az értékpapír juttatásának alapjául szolgáló jogviszony fogja meghatározni. Lássunk néhány példát ennek szemléltetésére:
a) Abban az esetben, ha a magánszemély a munkaviszonyára tekintettel - jellemzően a munkáltatótól, de akár más érdekelt személytől is - értékpapír formájában részesül bevételben, akkor az értékpapírokban megszerzett bevétel is munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül.
b) Az Szja. tv. szerint a jogügylettel érintett lehet a feleken kívül más (érdekelt harmadik) személy is. Ez tipikusan akkor fordulhat elő, amikor egy magyar leányvállalat munkavállalói bizonyos feltételek teljesítése esetén a külföldi anyavállalat részvényeit ingyenesen vagy kedvezményes áron szerzik meg a külföldi anyavállalattól. Ilyenkor a harmadik személy a juttató külföldi vállalat, aki nem a munkáltatója a magánszemélynek. Ennek ellenére a magánszemély a munkaviszonyára tekintettel kapja az ingyenesen vagy kedvezményes áron juttatott részvényeket, s ezért az ilyen juttatás a magánszemély nem önálló munkából származó jövedelmének minősül.
c) Adott egy gazdasági társaság vezető tisztségviselője, akinek az ezen munkájából származó jövedelme nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül.153 Mivel a társaság virágzik, ezért a jól végzett munkája elismeréseként ingyen szerez részesedést a társaságban. Az ily módon megszerzett értékpapír szokásos piaci értéke a magánszemély nem önálló munkából származó jövedelmének tekinthető.
d) Például, ha egy kft. a saját üzletrészét vásárolja meg, és azt térítés nélküli átadás révén a társaság magánszemély tulajdonosainak átadja, a kapott üzletrész a társaság magánszemély tagjainál értékpapír formájában megszerzett vagyoni értéknek minősül, így az - tekintettel arra, hogy a jövedelmet a magánszemély a tagi jogviszonyára tekintettel kapja - a magánszemély egyéb jövedelemnek minősül.
Attól függően, hogy a jövedelem milyen jogcímen válik adókötelessé, aszerint lehet meghatározni azt, hogy a kifizetőt, a munkáltatót, illetőleg a magánszemélyt milyen adókötelezettségek terhelnek. Ilyen adókötelezettségek lehetnek különösen a jövedelem, az adó és az adóelőleg megállapítása, megfizetése és bevallása, illetve az adatszolgáltatás teljesítése. Ezek alapján a fenti a) pontban leírt esetben, ha például a magánszemély a juttatást külföldről, kifizető közbeiktatása nélkül kapja, akkor ezen jövedelem vonatkozásában az adóelőleget a magánszemélynek a negyedévet követő hó -éig saját magának kell befizetnie. Itt kell megemlíteni, hogy a Szja. tv. 2. § (6) bekezdése kimondja: "…Az előzőek szerint meghatározott jogcímen a bevétel kifizetőjeként járhat el az említett felek közül az a személy, amelyikkel a magánszemély a szerzés körülményeit is figyelembe véve a bevétel jogcímét meghatározó jogviszonyban áll, ha ez a kifizető az e bevétellel kapcsolatos, jogszabályban előírt kötelezettségeinek teljesítése érdekében szükséges adatokkal rendelkezik, akkor is, ha a bevételt más személy fizeti (fizette) ki, vagy folyósítja (folyósította)." Ennek alapján pedig a példa szerinti esetben a magyar munkáltató eljárhat kifizetőként.
Szja. tv. 77/A. § (2)-(4) bekezdés
Bizonyos értékpapírok megszerzése nem minősül bevételnek. Ennek oka egyfelől az, hogy a Szja. tv. 77/A. § (2) bekezdésében felsorolt esetek egy részében ténylegesen nem keletkezik jövedelem, ezért azok megszerzését a jogalkotó mentesíti az adóztatás alól. Másfelől azonban egyes értékpapírok juttatásánál nem mentesülésről beszélhetünk, hanem csupán arról, hogy az adót nem az értékpapír megszerzésekor, hanem például annak átruházásakor, értékesítésekor kell majd megfizetni. Azaz ezen értékpapírok vonatkozásában az adóztatás elhalasztásra kerül.
Megjegyzendő, hogy a bevételnek nem minősülő tételek szempontjából társas vállalkozásnak kell tekinteni azt a külföldi székhelyű jogi személyt és egyéb szervezetet is, amely a székhelye szerinti államban - ide nem értve az alacsony adókulcsú államot - a társasági adónak megfelelő adó alanya.
A fentebb felsorolt esetek közül némi magyarázatot igényel az első eset, nevezeten az, amikor az értékpapírt a magánszemély bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben szerezte. Ez előfordulhat például akkor, ha egy vállalat részvényeit kedvezményes - névérték alatti áron - lehet jegyezni, és erre bárki jogosult lehet, akkor a névérték és a tényleges kiadás közötti különbözet nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget. Természetesen az értékpapír átruházásakor a magánszemély az értékpapír megszerzésére fordított értékként a példabeli esetben csak az általa ténylegesen teljesített ellenértéket veheti figyelembe.
Egyébként számos olyan eset került a (2) bekezdésben felsorolásra, amikor a magánszemély által megszerzett értékpapír nem tekinthető igazán új értékpapírnak. Így például az értékpapírok kicserélése esetében, de akár a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemelése révén szerzett - a korábbinál nagyobb névértékű - értékpapír esetén is az értékpapír szokásos piaci ára nem emelkedik. Például azzal, hogy a jól menő kft. részvénytársasággá alakul át, és a tagok üzletrésze nagyobb névértékű részvénycsomaggá kerül átalakításra, nem növeli meg a társaság szokásos piaci értékét, így a magánszemélyek értékpapírjának értékét sem. Tehát, ha a leírt átalakítás adófizetési pont lenne, az azzal járna, hogy a vállalkozásból kényszerűen, ugyanakkor valódi ügylet hiányában kerülne a tőke kivonásra. Mivel ez nem kívánatos végeredmény, ezért az értékpapír kicserélését, a vállalkozás jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemelését az adótörvény nem tekinti adófizetési pontnak.
Kiemelendő azonban, hogy a társas vállalkozás a jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemeléséről, átalakításáról, az átváltoztatható kötvény átalakításáról és az értékpapír megemelt névértékéről magánszemélyenként adatszolgáltatásra köteles, amit a ’K71-es számú nyomtatványon lehet teljesíteni. A magánszemély pedig olyan külön nyilvántartás-vezetésre köteles, amely alapján megállapítható a megemelt névértékű vagy átalakított értékpapírok megszerzésére fordított érték - ez pedig megegyezik az eredeti értékpapír megszerzésére fordított értékkel.
Kárpótlási jegy ellenében megszerzett, korábban állami tulajdonban lévő üzletrész, részvény értékesítése esetén speciális szabály, hogy a kárpótlásra eredetileg jogosult magánszemély vagy az örököse a kárpótlási jegy kamattal növelt értékét tekintheti az értékpapír megszerzésére fordított értéknek. Más magánszemély esetében csak a kárpótlási jegy megszerzésére fordított értéket lehet az átruházott értékpapír megszerzésére fordított értékként figyelembe venni.
Szintén speciális szabály az, hogy a házastársi közös vagyon megosztása révén szerzett részvény, üzletrész későbbi átruházása esetén az értékpapír megszerzésére fordított értékként azt az értéket lehet figyelembe venni, amelyet a házastárs megszerzésre fordított értékként figyelembe vehetett volna.
Szja. tv. 77/A. § (5)-(6) bekezdés
Eltérő szabályok vonatkoznak a 2006. július 1-je előtt szerzett dolgozói üzletrészekre. Az említett időpont azért lényeges, mivel 2006. július elsejével lépett hatályba az új Gt., amely időpontot követően már nem lehet dolgozói üzletrészeket kialakítani. Azonban a Szja. tv. ettől függetlenül továbbra is tartalmazza azon üzletrészekre vonatkozó speciális előírásokat, amelyeket a magánszemély dolgozói üzletrészként szerzett meg. Az eltérő szabályozás oka pedig az, hogy ezek az értékpapírok korlátozottan - gyakorlatilag csak a társaság munkavállalói között - forgalomképesek.
Ebben az esetben a jövedelem munkaviszonyból származó jövedelemnek (a munkavállaló örökösénél egyéb jövedelemnek), s nem pedig árfolyamnyereségből, ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származónak minősül. Tehát a dolgozói részvények (üzletrészek) bevonása, átalakítása, visszavásárlása esetében nem az értékpapír megszerzésekor, hanem annak átruházásakor keletkezik adókötelezettség, s az a társaság és a magánszemély között fennálló jogviszony szerint alakul. Speciális szabály hiányában pedig abban az esetben, ha a munkavállaló a dolgozói részvényét más dolgozóra - és nem a részvénytársaságra - ruházza át, akkor a jövedelem árfolyamnyereségből - és nem munkaviszonyból - származó jövedelemnek minősül.
A jövedelem kiszámításának képlete pedig hasonló az általános szabályokhoz, azaz:
a dolgozói üzletrész értékesítése, bevonása, átalakítása és visszavásárlása révén megszerzett bevétel
- értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összege
= jövedelem
Nem keletkezik azonban bevétel akkor, ha a magánszemély a dolgozói üzletrész átalakítása révén újonnan kibocsátott, azonos jogokat biztosító üzletrészt, dolgozói részvényt szerez.
Speciális szabály ugyanakkor az is, hogy a dolgozói üzletrész, dolgozói részvény bevonása, átalakítása esetén az eredeti szerzőnél és örökösénél az értékpapír megszerzésére fordított érték részét képezi a névérték azon részének 50 százaléka is, amely rész a jegyzett tőkének a saját tőke terhére történő felemeléséből származik.
Szja. tv. 77/A. § (7)-(9) bekezdés
Egy teljesen önálló jogintézmény a kedvezményezett részesedéscsere intézménye. Ez a jogintézmény gyakorlatilag akkor biztosít - halasztott - adómentességet, ha egy társaság többségi részesedést szerez egy másik társaságban, és a második társaságban részesedéssel bíró magánszemély ezt a részesedését az először említett társaságban fennálló részesedésre cseréli. Erre a jogintézményre azért van szükség, mivel viszonylag gyakran fordul elő olyan eset, hogy egy vállalat egy másik vállalat irányítását meg kívánja szerezni, azonban a megszerzendő vállalat értékpapírjainak ellenértékét részben vagy egészben a saját értékpapírjainak az átadásával egyenlíti ki. Ha a leírt esetben a magánszemély tulajdonosok kötelesek lennének az árfolyamnyereségük után az adót megfizetni, a leírt ügylet sokkal nehezebben jönne létre, és a magánszemélyek kényszerből kivonnák a jövedelmüket a vállalkozásból. Amennyiben ugyanis a részesedéscsere nem tekinthető kedvezményezettnek, akkor a megszerző társaságban kapott részesedés szokásos piaci értéke a magánszemély - feltehetően árfolyamnyereségből származó - bevétele lesz, amelyet csökkenthet az eredeti társaságban birtokolt értékpapír megszerzésére fordított értékkel és a járulékos költségekkel.
Egy ügylet akkor minősül kedvezményezett részesedéscserének, ha az alábbiakban felsorolt feltételek mindegyike teljesül: Ezek a következőek:
- az "A" társaság részesedést szerez a "B" társaság jegyzett tőkéjében, oly mértékben, hogy megszerzi a szavazati jogok többségét, és
- a "B" társaságban részesedéssel bíró magánszemély a részesedését átadja az "A" társaságnak,
- az "A" társaság jegyzett tőkéjét képviselő, újonnan kibocsátott értékpapírok és az értékpapírok névértékének 10 százalékát meg nem haladó pénzeszköz fejében.
Amennyiben a leírt feltételek fennállnak, a magánszemélynek választási lehetősége van, hogy a teljes jövedelmét az árfolyamnyereségre vonatkozó szabályok szerint adókötelesnek tekinti, azaz nem él a kedvezményezett részesedéscsere lehetőségével. A magánszemély másik lehetősége az, hogy a kedvezményezett részesedéscsere időpontjában csak a megszerzett pénzösszegnek megfelelő összeget
- de annak egészét - tekinti árfolyamnyereségből származó jövedelemként adókötelesnek, míg a fennmaradó összeg, tehát az újonnan szerzett értékpapírok szokásos piaci értéke - átmenetileg - adómentes. Abban az esetben, ha a magánszemély az átmenetileg nem adózó értékpapírokat a későbbiekben átruházza, a bevétellel szemben az értékpapírok megszerzésére fordított értéknek a kedvezményezett részesedéscsere keretében átruházott értékpapírok megszerzésére fordított érték és az árfolyamnyereségként már leadózott jövedelem - azaz a kedvezményezett részesedéscsere során átadott maximum 10 százaléknyi pénzösszeg - együttes összege tekinthető.
A magánszemély a kedvezményezett részesedéscsere szerinti adózásról legkésőbb az átruházás időpontjában nyilatkozik a kifizetőnek, és e választásáról a bevallásában is nyilatkozik. A kifizető magánszemélyenként adatot szolgáltat a ’K73 számú nyomtatványon az adóhatóság részére a kedvezményezett részesedéscsere révén a magánszemélynek juttatott összes értékpapírról. A magánszemély pedig az ily módon megszerzett értékpapírjairól elkülönített nyilvántartást vezet.
Az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában társaságnak minősül a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, a szövetkezet. Szintén társaságnak tekintendő az az Európai Unión belül belföldi illetőségű társaság, amely a Tanács a különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló 1990. július 23-i 90/434/EGK Irányelvének 3. cikkében szerepel, feltéve, hogy az bármely tagállam joga szerint társasági adófizetésre köteles szervezet. Figyelemmel kell lenni tehát arra, hogy az értékpapír formájában szerzett vagyoni érték alkalmazásában egyes társas vállalkozásnak minősülő szervezetek (például az ügyvédi iroda) nem minősülnek társaságnak.
Az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték
Szja. tv. 77/B. § (1) bekezdés Az Szja. tv. 77/B. §-a - hasonlóan a 77/A. § szabályaihoz - nem egy speciális külön adózó jövedelemre vonatkozó szabályokat tartalmaz, hanem azokat az eljárási és kiegészítő szabályokat, amelyeket akkor kell alkalmazni más típusú jövedelmek utáni adó megállapítása során, ha a juttatást nem pénz, de nem is értékpapír, hanem az értékpapírhoz kapcsolódó jog formájában adják. Ugyanis elképzelhető, hogy a kifizető nem csak egyszerűen egy értékpapír tulajdonjogát adja a magánszemélynek, hanem valamely értékpapírhoz kapcsolódó - és vagyoni előnyt biztosító - jogot. Ugyancsak kiemelendő, hogy az értékpapírhoz kapcsolódó jog révén a magánszemélynek nem csak úgy származhat jövedelme, hogy a jog alapján az értékpapírt olcsóbban szerezheti meg annak szokásos piaci áránál, bár ez a leggyakrabban előforduló eset.
Az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték esetében is igaz, hogy ha a jövedelem megszerzése ellenőrzött tőkepiaci ügyletben történt, akkor a jövedelem nem a 77/B. § szabályai szerint válik adókötelessé.
Az Szja. tv. az értékpapírra vonatkozó jog révén szerzett jövedelem megszerzésének több módozatát szabályozza. A magánszemély szerezhet jövedelmet úgy, hogy az értékpapírra vonatkozó
- vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jogot ellenérték fejében átruház, megszüntet, illetve lemond arról,
- vételi, vagy eladási jogot ellenérték fejében alapít,
- vételi, jegyzési vagy más hasonló jogot gyakorol,
- eladási vagy más hasonló jogot gyakorol.
Szja. tv. 77/B. § (2)-(3) bekezdés
Amennyiben a magánszemély az értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jog átruházása, átengedése, megszüntetése, gyakorlásának átengedése vagy az ilyen jogról való lemondás címén részesül bevételben, akkor jövedelemnek minősül a bevétel azon része, amely meghaladja a jog megszerzésére fordított igazolt kiadást, valamint az ügylettel összefüggő igazolt járulékos költséget. Szintén kiadásnak minősül a jog megszerzésekor adóköteles bevétel is. Például, ha a magánszemély egy (akár több százmillió forint értékű) részvénycsomag vételi jogát 1 millió forintért szerezte, és ezen jog gyakorlását 1,5 millió forintért egy másik személynek átengedi, akkor a magánszemély fél millió forint jövedelemhez jut. A jövedelmet ebben az esetben a bevétel megszerzésének időpontjára kell megállapítani.
Szintén szerezhet jövedelmet a magánszemély oly módon, hogy vételi vagy eladási jogot ellenérték fejében alapít. Például a magánszemély opciót biztosíthat egy másik személynek (jellemzően befektetési szolgáltatónak) arra, hogy a másik személy a magánszemélytől egy részvénycsomagot előre meghatározott áron megvehessen, vagy a másik személy a magánszemélynek egy részvénycsomagot előre meghatározott áron eladhasson. Amennyiben az ügylet pénzbeli elszámolással szűnik meg, a magánszemélynek az opció alapításáért kapott bevételéből levonható az elszámolás miatt felmerülő kiadása.
Abban az esetben, ha az ügylet az értékpapír átadásával szűnik meg, az opció alapításáért kapott bevételből a jövedelem megállapítása során levonható az adott értékpapír megszerzésére fordított igazolt összegnek, de legfeljebb az adott értékpapír teljesítéskori szokásos piaci értékének az ügyleti szerződés szerinti árat meghaladó része. Egyszerűbben fogalmazva, ha a magánszemély nagyobb összegű bevételt kap az opció alapításáért, mint amekkora a vesztesége azon, hogy az ügyletben meghatározott árért kell az értékpapírt eladnia, akkor a magánszemélynek jövedelme keletkezik. Például, ha a magánszemély 1 millió forintért engedett egy befektetési szolgáltatónak olyan jogot, hogy a befektetési szolgáltató 10 millió forintért egy részvénycsomagot megvehet, és a magánszemély a részvénycsomagot 10,6 millió forintért szerzi. Ilyenkor ha az ügylet teljesedésbe megy, és a teljesedéskor a részvénycsomag szokásos piaci ára legalább 10,6 millió forint, akkor a magánszemély jövedelme 400 ezer forint lesz. Ugyanis a magánszemély bevétele 1 millió forint, ami csökkenthető a részvénycsomag beszerzési árának (10,6 millió) és szerződés szerinti árának (10 millió) különbözetével, azaz 600 ezer forinttal. Ha a részvénycsomag szokásos piaci ára a teljesítéskor csak 10,3 millió forint, akkor a magánszemély az 1 millió forint bevételét csak 300 ezer forinttal jogosult csökkenteni (10,3 - 10 millió), így az adóköteles jövedelem összege 700 ezer forint lesz. A jövedelem megállapításának időpontja főszabály szerint az elszámolás napja azzal, hogy amennyiben a jogosult a joggal nem élt, ez a nap a jog gyakorlásának határnapja, de legkésőbb az opció engedésének évét követő ötödik év utolsó napja.
Ha a magánszemély vételi kötelezettséget vállalt, akkor a jövedelem az opció alapításáért kapott bevétel csökkentve azt az adott értékpapír ügyleti szerződés szerinti árának a teljesítéskor szokásos piaci értékét meghaladó részével. Egyszerűbben fogalmazva, ha a magánszemély az opció alapításáért kapott bevétele magasabb, mint amekkora a vesztesége azon, hogy a szokásos piaci ár feletti ügyleti áron kell az értékpapírt megvennie, a magánszemély jövedelemben részesül. Például, ha a magánszemély 1000 forintért vállalta, hogy egy éven belül 4000 forintos áron megvásárol egy adott részvényt és a részvény szokásos piaci ára 3200 forint a teljesítéskor, akkor a magánszemély 200 forint jövedelemhez jut. A jövedelem megállapításának időpontja főszabály szerint az a nap, amikor a másik személy a jogát gyakorolja azzal, hogy amennyiben a jogosult a joggal nem élt, a jövedelem megállapításának időpontja a jog gyakorlásának határnapja, de legkésőbb az opció engedésének évét követő ötödik év utolsó napja.
Szja. tv. 77/B. § (4) bekezdés
Amennyiben a magánszemély az értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési vagy más hasonló jogát gyakorolja, a jövedelmet az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre irányadó rendelkezések, azaz az Szja. tv. 77/A. §-ának szabályai szerint kell megállapítani. Ilyenkor a jövedelmet az értékpapír feletti rendelkezési jog megszerzésének vagy birtokba vételének napjára kell megállapítani. Azaz, ha a munkavállalók 100 forint befizetése ellenében válnak jogosulttá arra, hogy a munkáltató társaság részvényeit 1000 forintért jegyezzék, és az értékpapírok szokásos piaci ára 1500 forint, akkor a munkavállalók részvényenként 400 forint jövedelemhez jutnak.
Szja. tv. 77/B. § (5) bekezdés
Abban az esetben, ha a magánszemély az eladási jogát gyakorolja, akkor jövedelemnek minősül az értékpapír átruházására tekintettel megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapírnak az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értékét, csökkentve a jog megszerzésére fordított igazolt kiadással. Az értékpapír szokásos piaci értékéig keletkező jövedelemrészre - amely abból keletkezhet, hogy a magánszemély alacsonyabb áron szerzi meg az értékpapírt, mint az eladási jog gyakorlásának időpontjában annak szokásos piaci értéke - az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Például egy magánszemély egy részvényt 25 000 forintért szerzett. Ha ez a magánszemély 10 000 forintos opciós díj fejében vált jogosulttá arra, hogy a részvényt egy éven belül 50 000 forintos vételárért eladja, és az eladáskor a részvény szokásos piaci ára 35 000 forint, akkor a magánszemélynek értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett (jellemzően nem önálló munkából származó vagy egyéb) jövedelme keletkezik. Ennek a jövedelemnek a megállapításához az 50 000 forint eladási árat csökkenteni kell az értékpapír szokásos piaci értékével (35 000 forint) és a jog megszerzésére fordított kiadással (10 000 forint), azaz a jogviszony szerint adózó jövedelem(rész) nagysága 5000 forint lesz. Mivel a magánszemély a részvényt csak 25 000 forintért szerezte és annak az eladáskori szokásos piaci ára 35 000 forint volt, így a magánszemélynek a fenti 5000 forint jogviszony szerint adóköteles jövedelmen túl további 10 000 forint (35 000-25 000) árfolyamnyereségből származó jövedelme is keletkezik.
Szja. tv. 77/B. § (6) bekezdés
A fentiek szerint megállapított jövedelem adókötelezettségének jogcímét a szerződő felek és esetleges harmadik személyek között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani. Így például a munkavállalónak biztosított értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett jövedelem a magánszemély munkaviszonyból származó jövedelmének minősül. A jövedelem, az adó és az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, és az adatszolgáltatást úgy kell teljesíteni, ahogy az adott jövedelemre vonatkozó általános szabályok azt előírják. A kifizetőt terhelő adó mellett adható egyes juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni. Az értékpapír megszerzésére fordított kiadást az árfolyamnyereségre irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani.
Szja. tv. 77/B. § (7)-(9) bekezdés
A jövedelmet, adót és esetlegesen adóelőleget a kifizető állapítja meg, vallja be és fizeti meg, és erről a magánszemélynek az adóévet követő év január 31-ig igazolást ad. Kifizető hiányában a magánszemély a jövedelmet és az adót a saját nyilvántartása alapján állapítja meg és vallja be. Ha a kifizető nem vonta le az adóelőleget, azt a magánszemélynek az adó bevallására nyitva álló határidőig kell megfizetnie. Mind az igazolásnak, mind a nyilvántartásnak tartalmaznia kell az irányadó rendelkezéseknek megfelelően megállapított összegben:
- a megszerzett bevételeket,
- az igazolt járulékos költségeket,
- a jog, illetőleg az értékpapír megszerzésére fordított kiadást.
A kifizető a fentieken túl köteles az adóévet követő január -éig a ’K72 számú nyomtatványon adatot szolgáltatni az állami adóhatóságnak. Az adatszolgáltatás tartalmazza a kifizető által alapított, értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jogot, továbbá a jog gyakorlásának, megszüntetésének és a jogról való lemondásnak a tényét.
Szja. tv. 77/B. § (10) bekezdés
Abban az esetben, ha a vételi, jegyzési vagy más hasonló jog gyakorlása bárki számára elérhető jog alapján történt, akkor jövedelem nem keletkezik. Amennyiben pedig az eladási vagy más hasonló jog gyakorlása nyitott bárki számára, akkor a teljes bevétel árfolyamnyereségből származik. Így például, ha egy adott részvény kedvezményes áron történő jegyzése nyilvános, akkor a kedvezmény összege nem keletkeztet adókötelezettséget, hiszen gyakorlatilag a kedvezményes ár a szokásos piaci ár. Amennyiben pedig egy kifizető nyilvános vételi ajánlatot tesz egy adott típusú értékpapírra, akkor a teljes eladási ár árfolyamnyereségből származik, tehát nincs egyéb vagy munkaviszonyból származó jövedelemként adóköteles rész.
Szja. tv. 77/B. § (11)-(13) bekezdés
Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében szerzett jövedelem
Szja. tv. 77/C. §Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program egy speciális juttatási rendszer, amelyre az általánosnál kedvezőbb adózási szabályok vonatkoznak. A program lényege az, hogy a társaság munkavállalói a társaság vagy annak kapcsolt vállalkozásának értékpapírját kapják meg, amely a juttatáskor nem minősül bevételnek, de éppen ezért azzal a magánszemélyek a kötelező tartási időszak alatt nem rendelkezhetnek szabadon.
Változás 2012. január 1-jétől, hogy az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programot a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke veszi nyilvántartásba, kezeli.
Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programra akkor vonatkoznak az általánosnál - tehát az Szja. tv. 77/A. §-ában meghatározottaknál - kedvezőbb szabályok, ha a programot előzetesen a Nemzeti Adóés Vámhivatal elnöke nyilvántartásba veszi. A nyilvántartásba vételnek többek között az a feltétele, hogy
- a társaságnak a kérelem benyújtása előtt legalább három üzleti évben - átláthatóan - kell működnie,
- a programban csak a társaság, vagy kapcsolt vállalkozása értékpapírját lehet megszerezni,
- a program keretében kizárólag a gazdasági társaság munkavállalója vagy vezető tisztségviselője szerezhet értékpapírt,
- a programban legalább a társaság éves átlagos állományi létszám 10 százalékának megfelelő magánszemély részt kíván venni,
- a vezető tisztségviselők részvétele további korlátozások alá esik, és
- a programban nem szerezhet értékpapírt a társaság számviteli vezetője, valamint a következő személyek közeli hozzátartozója: a társaság választott könyvvizsgálója, felügyelő bizottságának tagja, számviteli vezetője.
Amennyiben a Nemzeti Adóés Vámhivatal elnöke a programot nyilvántartásba veszi, a program keretében a részt vevő magánszemélyek esetében nem minősül bevételnek - adóévenként maximum 1 millió forint értékhatárig - a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték, ha azt az elismert programban meghatározott feltételekkel szerzik, és azt a kötelező tartási időszak idejére egy befektetési szolgáltatónál letétbe vagy dematerializált értékpapír esetében külön értékpapírszámlára helyezték. Akkor sem keletkezik bevétel, ha a magánszemély a program keretében kizárólag értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési vagy más hasonló jogot szerez és e jog gyakorlására csak a jog alapításának évét követő második év letelte után jogosult azzal, hogy az 1 millió forintos korlát az e jog alapján megszerzett értékpapírokra is vonatkozik. Ha a magánszemély adóévenként 1 millió forintnál nagyobb értékű vagyoni előnyt szerez a fenti módon, az értékhatár feletti részre az Szja. tv. 77/A. §-ában található általános szabályok vonatkoznak, azaz az adóköteles jövedelemnek minősül.
A kötelező tartási időszak jellemzően az értékpapír letétbe helyezésének napjától ennek a napnak a naptári évét követő második naptári év utolsó napjáig terjed. Amennyiben bármely okból a kötelező tartási időszakban a letét megszűnik, a magánszemély által megszerzett munkaviszonyból származó jövedelemnek (vezető tisztségviselő esetén nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek, a magánszemély örököse esetén egyéb jövedelemnek) minősül az értékpapírnak a letét megszűnésének időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek összegét meghaladó része.
Ha az értékpapír letétbe helyezése a kötelező tartási időszak leteltét követően szűnik meg, a magánszemély további adófizetési kötelezettség nélkül rendelkezhet az értékpapírral. Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy az értékpapír átruházásakor az értékpapír megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségre vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani, azaz ha az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében a magánszemély ingyenesen vagy kedvezményes áron szerezte az értékpapírt, akkor ez az érték nulla, illetve a kedvezményes árnak megfelelő összeg.
Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program nyilvántartása megszűnik a nyilvántartásba vétel iránti kérelem benyújtását követő tizedik év utolsó napjával. Azaz a program törlésre kerül a Nemzeti Adóés Vámhivatal elnöke által vezetett nyilvántartásból.
Átmeneti rendelkezés értelmében a módosított szabályt a hatálybalépésekor (2009. július 9-én) már nyilvántartásban szereplő programok esetében is alkalmazni lehet.
5/2003. (II. 4.) PM rendelet az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program nyilvántartásba vételére irányuló eljárás rendjéről, valamint az eljárás kezdeményezéséért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékéről
NEGYEDIK RÉSZ
VEGYES, ZÁRÓ ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
Statisztikai besorolási rend
Szja. tv. 78-78/A. §Ha a magánszemély az őstermelésből származó jövedelme megállapítására a tételes költségelszámolást választotta és a bevétele az adómentes értékhatárt meghaladja, de az adóévben elszámolt jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján kapott támogatások összegével csökkentett éves bevétele nem több 4 millió forintnál és legalább a (támogatásokkal együtt számított) bevételének a 20 százalékát kitevő összegű, az őstermelői tevékenységével kapcsolatosan felmerült, költségként elismert kiadásait számlával (bizonylattal) tudja igazolni, akkor nem kötelező jövedelmet számolnia feltéve, hogy egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tesz. A jármű használattal kapcsolatos számlával igazolt költségeket csak az veheti figyelembe a nyilatkozat kitöltésénél, aki útnyilvántartást vezet. Útnyilvántartás vezetése nélkül érvényesíthető - személygépkocsi üzemeltetéssel összefüggő - havi 500 km üzemeltetési költséggel az egyszerűsített nyilatkozatot tévő magánszemély nem számolhat.
A tevékenységüket közös igazolvány alapján folytató őstermelők, valamint a családi gazdálkodó és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagok is élhetnek nyilatkozattételi jogukkal, de csak külön-külön és csak akkor, ha mindannyian ezt a módszert választják.
Egyszerűsített bevallási nyilatkozattétel esetén a tárgyi eszközök és a nem anyagi javak értékcsökkenési leírását, valamint a korábban elhatárolt veszteségnek a 20 százalékát az adóévre elszámoltnak kell tekinteni.
Üzemanyagár
Szja. tv. 78/B. §Felhatalmazások
Szja. tv. 79-81. §A felszolgálási díj mértékének megállapításáról, valamint a felszolgálási díj alkalmazásának és felhasználásának szabályait a 71/2005. (IX. 27.) GKM rendelet tartalmazza.
Szja. tv. 81/A-82. §
Az Szja. tv. alapján az állami adóhatóság havonta megállapítja és közzéteszi az üzemanyagköltségelszámolással kapcsolatosan alkalmazható üzemanyagárat. A megállapított üzemanyagártól csak abban az esetben lehet magasabb összeget figyelembe venni, ha a fogyasztói üzemanyagárat törvényben vagy kormányrendeletben előírt szabályok változásának következményeként növelik. Ebben az esetben, az adott hónapra közzétett üzemanyagárat az említett szabályok változásával összefüggő fogyasztói áremelés időpontjától az adott hónap végéig a bejelentett áremelés mértékével növelten lehet alkalmazni.
Amennyiben az üzemanyag ára nem törvényben vagy kormányrendeletben előírt szabályok változása miatt emelkedik, akkor az adóhatóságnak nincs törvényi lehetősége arra, hogy a jogszabályban leírt szabálytól eltérően, az aktuális piaci árakhoz igazítva állapítson meg magasabb üzemanyagárat.
Szja. tv. 82. § (3) bekezdés
Hatálybaléptető és átmeneti rendelkezések
Szja. tv. 83-84/A. §Ezen szabályok szerint éves szinten 500 millió forint vállalkozói adóalapig 10 százalék a vállalkozói személyi jövedelemadó mértéke, az 500 millió forint feletti részre pedig 19 százalék. A szabály alkalmazására 2010. június 30.-át követően nyílt lehetőség, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2010. június 3-áig képződött vállalkozói adóalap után a 2010. június 30.-án hatályos rendelkezések szerint kellett adózni. A vállalkozói adóalapot a naptári napokkal arányosan kell megállapítani.
A vállalkozói adóalap 2010. második félévre eső részének 250 millió forintot meg nem haladó részére a 10 százalékos adókulcs feltétel nélkül volt alkalmazható.
Amennyiben az év elejétől számított halmozott adóelőleg-alap második félévre eső része a 250 millió forintot nem haladta meg, az egyéni vállalkozó jogosult volt 10 százalékos mértékkel fizetni a rá vonatkozó személyi jövedelemadó-előleget.
Szja. tv. 84/B. §
A rendelkezés 2010. január 1-től, azaz visszamenőleges hatállyal engedi alkalmazni a kifizetőre vonatkozó és a magánszemély által választható átváltási árfolyam alkalmazását lehetővé tevő 6. § (4) bekezdést, a pedagógusok szakkönyvvásárlásának adómentességét biztosító 7. § (1) bekezdésének l) pontját és a környezeti vészhelyzet magánszemély károsultjának juttatott segélyt az 1. számú melléklet 6.1. alpontja alapján.
Szja. tv. 84/C. § (1) bekezdés
A rendelkezés értelmében a 2010-ben - a teljes adóévben - sportversenyen vagy sportvetélkedőn nyert érem, serleg, trófea összeghatártól függetlenül adómentes.
Szja. tv. 84/C. § (2) bekezdés
2010. augusztus 18-tól szerzett juttatások esetében adómentesnek minősül az ingyenesen vagy kedvezményesen a sportesemény-szervező tevékenységet folytató szervezet által e tevékenységi körében juttatott (ide nem értve, ha azt más személy megrendelésére teljesíti), valamint a kifizető által ugyanazon magánszemélynek az adóévben legfeljebb 50 ezer forint értékben juttatott sporteseményre szóló belépőjegy, bérlet.
Szja. tv. 84/D. §
A rendelkezés lehetővé teszi, hogy a magánszemély adózók az önsegélyező pénztárnál legalább 24 hónapra lekötött összeg, valamint a prevenciós szolgáltatás értékének 10 százalékáról is rendelkezzenek már a 2010. évről szóló bevallásukban is.
Szja. tv. 84/E. §
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben az egyéni vállalkozó a tevékenységét ügyvédi iroda, közjegyzői iroda, végrehajtói iroda vagy szabadalmi ügyvivő iroda tagjaként folytatja, akkor a 1053-as bevallásában az egyéni vállalkozásból származó jövedelmet az egyéni vállalkozói tevékenység megszűntetésére vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani, vagyis a jövedelmet egyszer kell levezetni.
Szja. tv. 84/F. §
A vállalkozói kivét és a személyes közreműködői díjkiegészítésre vonatkozó rendelkezések 2011. január 1-jétől hatályon kívül kerültek. A törvény lehetővé teszi, hogy az adózók választásuk szerint már a 2010-es adóévre se alkalmazzák a kiegészítésre vonatkozó szabályokat.
Szja. tv. 84/G-84/I. §
Ahogyan az adókedvezményekről szóló részben is olvasható, a lakáscélú hitelhez kapcsolódó kedvezmény, tandíj halasztott kedvezménye, felnőttképzési díj halasztott kedvezménye az alkalmazásukat szabályozó átmeneti rendelkezésekben meghatározott határidőig, legkésőbb a 2015-ös adóévről a 2016-ban benyújtandó adóbevallásban érvényesíthető utoljára.
Szja. tv. 84/J. §
A rendelkezés szerint az egyéni vállalkozó 2010. évi osztalékalapja után az adó mértéke 16 százalék.
Szja. tv. 84/K-84/U. §
LEGFONTOSABB HATÁLYBA LÉPTETŐ ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK FIGYELEMMEL AZ ELÉVÜLÉSI IDŐRE
2006. évi LXI. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK2006. évi LXI. törvény 223. §
2008. évi LXXXI. törvény egyes adóés járuléktörvények módosításáról
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEKHatályba léptető rendelkezések
2008. évi LXXXI. törvény 257. §
2009. évi LXXVII. törvény a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról
Átmeneti rendelkezések2009. évi LXXVII. törvény 206. §
2009. évi CXVI. törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvénnyel és a megtakarítások ösztönzésével összefüggő törvénymódosításokról
2009. évi CXVI. törvény 144. §2010. évi LXXXIII. törvény sporttal összefüggő egyes törvények módosításáról
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításaHatálybalépés
2010. évi LXXXIII. törvény 25. § (1) bekezdés
2010. évi XC. törvény egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról
XIII. FejezetZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
2010. évi XC. törvény 131. §
2010. évi XC. törvény 134. §
2010. évi CXXIII. törvény az adóés járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adóés vámjogi tárgyú törvények módosításáról
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEKHatályba léptető rendelkezések
2010. évi CXXIII. törvény 234. § (1) és (6) bekezdése
2010. évi CLIII. törvény a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról
2010. évi CLIII. törvény 85. § (1)-(2) bekezdés2010. évi CLIV. törvény a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról
Hatályba léptető rendelkezés2010. évi CLIV. törvény 13. § (1) bekezdés
2011. évi XXIII. törvény az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvény módosításáról
2011. évi XXIII. törvény 32. § (1)bekezdés2011. évi XXXI. törvény az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosításáról
2011. évi XXXI. törvény 8. § (1) bekezdés2011. évi LXIV. törvény a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény, valamint az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi LXV. törvény módosításáról
2011. évi LXIV. törvény 5. §2011. évi LXXXII. törvény a sport támogatásával összefüggő egyes törvények módosításáról
2011. évi LXXXII. törvény 12. § (1) bekezdés2011. évi XCVI. törvény egyes gazdasági tárgyú törvények módosításáról
2011. évi XCVI. törvény 44. § (1) és (5) bekezdése2011. évi CVI. törvény a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról
2011. évi CVI. törvény 54. § (2)bekezdés2011. évi CXXI. törvény az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról
2011. évi CXXI. törvény 7. § (1) bekezdés2011. évi CXXV. törvény az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról
2011. évi CXXV. törvény 51. §2011. évi CXLVII. törvény az otthonvédelmi intézkedésekkel kapcsolatos egyes törvények módosításáról
2011. évi CXLVII. törvény 29. § (1) bekezdés2011. évi CLVI. törvény egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról
2011. évi CLVI. törvény 477. § (1) és (4) bekezdés2011. évi CLXVI. törvény Magyarország 2012. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról
2011. évi CLXVI. törvény 82. § (1) bekezdés2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról
2011. évi CLXVII. törvény 23. § (1) bekezdés2011. évi CLXXV. törvény az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról
2011. évi CLXXV. törvény 74. § (1) bekezdés2011. évi CLXXVI. törvény az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról
2011. évi CLXXVI. törvény 163. § (2) bekezdés2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól
2011. évi CLXXIX. törvény 157. § (2) bekezdés2011. évi CLXXXI. törvény a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról
2011. évi CLXXXI. törvény 98. § (1) bekezdés2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról
2011. évi CXCI. törvény 29. § (2) bekezdés2011. évi CXCII. törvény a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény és más törvények szolgálati viszonnyal kapcsolatos módosításáról
2011. évi CXCII. törvény 58. § (1) bekezdés2011. évi CXCIII. törvény a befektetési alapkezelőkről és a kollektív befektetési formákról
2011. évi CXCIII. törvény 153. § (1) bekezdés2011. évi CXCV. törvény az államháztartásról
2011. évi CXCV. törvény 110. § (2) bekezdés2011. évi CCII. törvény Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről
2011. évi CCII. törvény 25. § (2) bekezdés2011. évi CCVI. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról
2011. évi CCVI. törvény 32. § (2) bekezdés2012. évi XVI. törvény a devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény módosításáról
2012. évi XVI. törvény 11. § (1)bekezdés2012. évi XVII. törvény egyes közpénzügyi tárgyú törvényeknek az államháztartás önkormányzati alrendszerét érintő módosításáról, és azok más törvénnyel való összhangjának biztosításáról
2012. évi XVII. törvény 8. §1. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
Az adómentes bevételekről
1. A szociális és más ellátások közül adómentes:
1.1. az állami szociális vagy társadalombiztosítási rendszer keretében nyújtott jövedelempótlék (kivéve az ösztöndíjhoz kapcsolódó jövedelemkiegészítő pótlékot), árvaellátás, házastársi pótlék, házastárs után járó jövedelempótlék, a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló törvény alapján folyósított életjáradék, az özvegyi nyugdíjra való jogosultság megszűnésére tekintettel kapott végkielégítés, szociális támogatás, lakbér-hozzájárulás, az árvaellátásra jogosult gyermekre tekintettel kapott özvegyi nyugdíj, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai;1.2. a nyugdíj, a nyugdíjban részesülő magánszemélyt megillető
a) baleseti járadék,
b) jövedelempótló kártérítési járadék, feltéve, hogy a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte;
1.3. az állami szociális rendszer keretében, illetőleg a helyi önkormányzat, továbbá az egyház és az egyházi karitatív szervezetek által nyújtott szociális segély, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben meghatározott pénzbeli ellátások, a nevelési díj és a nevelőszülőt a nevelési díj mellett megillető külön ellátmány, valamint az utógondozói ellátás, a helyi önkormányzat által a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján nyújtott átmeneti segély, temetési segély, lakásfenntartási támogatás, adósságkezelési szolgáltatás, időskorúak járadéka, az aktív korúak ellátására való jogosultság keretében megállapított pénzbeli ellátás, a vakok személyi járadéka, a rokkantsági járadék, a súlyosan mozgáskorlátozott magánszemély részére jogszabály alapján nyújtott közlekedési támogatás, a fogyatékossági támogatás, a hadigondozási pénzellátások, a nemzeti gondozásról szóló törvény alapján folyósított nemzeti gondozási díj, valamint a munkáltatótól, az érdekvédelmi szervezettől az elhunyt házastársa vagy egyeneságbeli rokona részére folyósított temetési segély, továbbá az önsegélyező feladatot is vállaló egyesület,
önsegélyező egyesület által nyújtott szociális segély azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában önsegélyező feladat ellátásának minősül a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényben felsorolt ellátásokat kiegészítő juttatások nyújtása;
Temetési segély
A munkáltatótól, érdekvédelmi szervezettől kapott temetési segély adómentessége a folyósítás oldaláról nincs korlátozva. Adómentes segélyt nyújthat az elhunyt munkáltatója, az elhunyt házastársának a munkáltatója, az elhunyt egyeneságbeli rokonának a munkáltatója, továbbá az érdekvédelmi szervezet is. Az adómentes rendelkezés a jogosultak körét szűkíti le az elhunyt házastársára, egyeneságbeli rokonára. Ebből következően az elhunyt élettársa munkáltatótól, érdekvédelmi szervezettől nem kaphat adómentesen temetési segélyt.Állami szociális rendszer keretében nyújtott szociális segély
A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény alapján a menekülteknek kifizetett összegek az állami szociális rendszer keretében nyújtott szociális segélynek minősülnek. Az említett személyek részére természetben nyújtott szociális juttatások (lakhatás, étkezés stb.) az Szja. tv. 1. számú mellékletének 8.1. és 8.5. pontjai alapján szintén adómentesek.1.4. az intézeti vagy állami nevelésbe vett kiskorú családban való gondozásáért, neveléséért, valamint a gyógyintézet által ápolásra kihelyezett beteg gondozásáért a gyógyintézettől kapott díj, illetve térítés;
1.5. az intézeti, állami nevelést követően kapott, jogszabályban meghatározott önálló életkezdési támogatás;
1.6. a fogvatartottnak a fogvatartás ideje alatt a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló törvény szerint a büntetés-végrehajtási szerv által biztosított foglalkoztatásából származó bevétele, továbbá a büntetés-végrehajtási szerv által – szakfeladatai körében – a fogvatartott részére adott juttatás, valamint a szociálisan rászoruló szabadult részére nyújtott szociális segély;
1.7. a családok támogatásáról szóló törvényben meghatározott gyermekgondozási segély, anyasági támogatás és gyermeknevelési támogatás, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott nevelőszülői díj;
1.8. a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényben meghatározott ápolási díj;
1.9. a szociális gondozói díj évi 180 ezer forintot meg nem haladó része.
A szociális gondozói díjban részesülő személy jövedelme
Az Szja. tv. 3. § 65. pontja szerint szociális gondozói díj: "az a költségtérítést nem tartalmazó bevétel, amelyet a személyes gondoskodásról szóló jogszabályi rendelkezések alapján, illetőleg azoknak megfelelően nem munkaviszony keretében folytatott tevékenységért és nem munkaviszony keretében folytatott lelki segélyszolgálatért kap a magánszemély". Ilyen tevékenység jellemzően a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet 2. § h) pontjában felsorolt személy tevékenysége lehet.A fenti fogalomból következően, ha a magánszemély a személyes gondoskodás keretében folytatott tevékenységet vagy a lelki segélyszolgálatot munkaviszony keretében végzi, akkor adómentes szociális gondozói díjban nem részesülhet. Nem tartozik ide a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvény alapján végzett önkéntes munka sem, mivel a szociális gondozói díj ellenszolgáltatásnak minősül, ami a tevékenység önkéntességét kizárja. Így jellemzően megbízási jogviszonyban végezhetőek az említett tevékenységek. Ebben az esetben a magánszemély jövedelme évi 180 ezer forintig adómentesnek minősül, míg a felettes rész önálló tevékenységből származó bevételnek tekintendő. Az önálló tevékenységből származó bevételrésszel szemben a magánszemély a tételes költségelszámolás szerinti költségeit vagy a 10 százalékos mértékű költséghányadot számolhatja el. A tételes költségelszámolás választása esetén a felmerült költségeket arányosítani kell az adómentes és az önálló tevékenységből származó bevételrész között.
Értelemszerűen az önálló tevékenységet végző, szociális gondozói díjban részesülő magánszemély esetében nem alkalmazhatóak a béren kívüli juttatásokra vonatkozó adózási szabályok
2. A lakáshoz kapcsolódóan adómentes:
2.1. a lakáscélú támogatás, ha az2.1.1. a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet alapján nyújtott támogatás, ideértve a 2006. december -éig kihirdetett, az említett kormányrendelet szerint megalkotott helyi önkormányzati rendelet alapján nyújtott lakáscélú támogatást is, továbbá a lakásépítési támogatásról szóló kormányrendelet szerinti támogatás,
2.1.2. a lakáscélra nyújtott hitel törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott más jogszabály alapján elengedett része,
2.1.3. a települési önkormányzat által nyújtott lakáscélú támogatás, feltéve, hogy az önkormányzat a támogatást
a) – a rászorultság feltételeinek rendeletben történő megállapítása mellett – rászoruló családok részére, és
b) a települési önkormányzatokat az állampolgárok lakáshoz jutásának támogatásához biztosított központi költségvetési hozzájárulásként megillető összeg – a központi költségvetésről szóló törvényben – jogszerű felhasználására meghatározott cél(ok)ra nyújtja.
A lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) kormányrendelet rendelkezik az önkormányzat által nyújtható kamatmentes kölcsön, illetőleg a részben vagy egészben vissza nem térítendő támogatás szabályairól. Ebből következően az önkormányzat által nyújtott kamatkedvezmény (kamatmentesség) olyan lakáscélú vissza nem térítendő támogatásnak minősül, amely a 2.1.3. pont alapján adómentes.
2.2. a helyi önkormányzat, illetőleg az állam tulajdonában lévő lakás bérleti jogáról való lemondásért kapott térítés (ideértve a bérlakásból távozó bérlőtárs részére bírói határozat alapján a lakáshasználati jog ellenértékeként fizetett összeget is), továbbá a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvény szerinti kényszerbérlet megszüntetése esetén a más lakás biztosítása helyett a helyi önkormányzat által a bérlőnek fizetett térítés;
2.3. az állami és a helyi önkormányzati bérlakáson végzett, bérbeadót terhelő munkák házilagos kivitelezése ellenében megállapított visszatérítés;
2.4.
2.5. – eltérő rendelkezés hiányában – törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott, a lakosság széles körét érintő, az államháztartás valamely alrendszere költségvetése terhére juttatott támogatás (ideértve különösen a közműfejlesztési támogatást, valamint a gázár- és távhő támogatást is);
2.6. a lakás-takarékpénztárakról szóló törvény szerint nyújtott állami támogatás és a támogatásra, valamint a lakástakarék-betétre fizetett (jóváírt) kamat;
2.7. a munkáltató által lakáscélú felhasználásra a munkavállalónak hitelintézet vagy a Magyar Államkincstár útján, annak igazolása alapján nyújtott, vissza nem térítendő támogatás (ideértve a munkáltató által lakáscélú felhasználásra nyújtott kölcsön elengedett összegét is) a vételár vagy a teljes építési költség 30 százalékáig, de több munkáltató esetén is a folyósítás évét megelőző négy évben ilyenként folyósított összegekkel együtt legfeljebb 5 millió forintig terjedő összegben, feltéve, hogy a lakás nem haladja meg a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendeletben meghatározott méltányolható lakásigényt (lakáscélú munkáltatói támogatás);
Átmeneti rendelkezés
A Szja. tv. 84/H. §-a értelmében a munkáltató által nyújtott lakáscélú támogatás adómentességének a vizsgálatánál az 5 millió forintos értékhatárba a 2010. január 1-jét követően nyújtott támogatásokat kell beszámítani.Méltányolható lakásigény
A lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) kormányrendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) szerint abban az esetben méltányolható a lakásigény, ha a lakásigény mértéke (az igénylő és a vele együtt költöző családtagok száma alapján meghatározott lakószobák száma) és a lakásépítési (vásárlási) költsége megfelel a kormányrendelet 3. § (2)-(6) bekezdéseiben foglalt feltételeknek. A méltányolható lakásigény mértékét a kormányrendelet 3. § (2)-(3) bekezdései határozzák meg.Ha a munkáltató olyan kedvezményes kamatozású lakáscélú kölcsönt enged el, amelyre nézve annak nyújtásakor az Szja. tv. 72. § (4) bekezdésének f) pontjában foglaltak miatt vizsgálni kellett a méltányolható lakásigény mértékét, és ez a feltétel a kormányrendelet 3. § (2)-(3) és (5) bekezdései szerint fennállt, akkor a kölcsön elengedésekor ezt a feltételt nem kell ismételten vizsgálni. Egyéb esetben (pl. olyan igazoltan lakáscélú felhasználásra adott kölcsönök esetében, amelyek nyújtásakor a méltányolható lakásigény mértékét nem kellett vizsgálni) az elengedett összeg akkor minősülhet adómentesnek, ha az a lakás, amelynek vásárlásával, építésével, korszerűsítésével kapcsolatban a kölcsönnyújtás történt, a kölcsön elengedéskor megfelel a kormányrendelet 3. § (2)-(3) és (5) bekezdéseiben meghatározott méltányolható lakásigény mértékének.
Bármely lakáscélú munkáltatói hitel esetében az építési átlagköltség vizsgálata nem feltétel, ezért azt utólag a hitel elengedésekor sem kell vizsgálni. Ugyanakkor annak a feltételnek teljesülnie kell, hogy az öt év alatt történő összes elengedés a vételár vagy a teljes építési költség 30 százalékát, illetve az 5 millió forintot nem haladhatja meg.
Az előzőek vonatkoznak a más munkáltatótól vagy hitelintézettől korábban felvett lakáscélú kölcsön visszafizetésére szolgáló munkáltatói hitel elengedésére is.
Korszerűsítés
Korszerűsítés alatt a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet (továbbiakban: kormányrendelet) 12. § (11) bekezdésében meghatározottakat kell érteni. Eszerint „korszerűsítés a lakás komfortfokozatának növelése céljából víz-, csatorna-, elektromos-, gázközmű bevezetése, illetve belső hálózatának kiépítése, fürdőszoba létesítése olyan lakásban, ahol még ilyen helyiség nincs, központosított fűtés kialakítása vagy cseréje, beleértve a megújítható energiaforrások (pl. napenergia) alkalmazását is, az épület szigetelése, beleértve a hő-, hang-, illetve vízszigetelési munkálatokat, a külső nyílászárók energiatakarékos cseréje, tető cseréje, felújítása, szigetelése. A korszerűsítés része az ehhez közvetlenül kapcsolódó helyreállítási munka, a korszerűsítés közvetlen költségeinek 20-áig. E munkákhoz csak az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól szóló rendelet szerinti megfelelőségi igazolással rendelkező termékeket lehet felhasználni.”Az adómentes támogatás összeghatára tekintetében a Szja. tv. a vételárat vagy a teljes építési költséget veszi alapul, korszerűsítés esetében viszont értelemszerűen nem beszélhetünk ilyenekről, hanem a korszerűsítés bekerülési költsége kerülhet szóba. Így, ha a munkáltató lakás korszerűsítéséhez nyújt a jogszabályi feltétel szerinti támogatást, adómentes juttatásnak csak a korszerűsítés teljes bekerülési értékének 30 százaléka minősülhet, de több munkáltató esetén is a folyósítás évét megelőző négy évben ilyenként folyósított összegekkel együtt legfeljebb 5 millió forintig terjedő összegben, feltéve, hogy a lakás nem haladja meg a kormányrendeletben meghatározott méltányolható lakásigényt.
A lakáscélú támogatás felhasználásának Szja. tv. szerinti igazolására szolgálnak a korszerűsítéshez kapcsolódó okiratok és bizonylatok az alábbiaknak megfelelően: „a támogatás folyósítását megelőzően hat hónapon belül és azt követően 12 hónapon belül kiállított, az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól szóló rendelet szerinti megfelelőségi igazolással rendelkező – beépített – termékekről szóló számla, valamint a más személy által elvégzett munka ellenértékéről kiállított bizonylat” [1. számú melléklet 9.3.2. c) pont]
2.8. az az összeg, amelyet a devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény rendelkezései szerint a pénzügyi intézmény a hiteladóssal szemben nem jogosult érvényesíteni;
2.9. az az összeg, amelyet a közszférában dolgozó magánszemély a devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény
a) felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott módon a gyűjtőszámlahitele ügyleti kamatának megfizetéséhez kamattámogatásként,
b) 13/A. § alapján egyszeri vissza nem térítendő támogatásként kap.
3. A közcélú juttatások körében adómentes:
3.1. a közhasznú alapítványból, közalapítványból annak alapszabályban rögzített közhasznú céljával összhangban a magánszemély részére kifizetett azon összeg, amelyet az oktatási intézményekben folytatott tanulmányokra, kutatásra, külföldi tanulmányútra (ösztöndíj címén) folyósítanak, a szociálisan rászoruló részére szociális segély címén folyósítanak, a diák- és szabadidősport résztvevőjének alkalmanként legfeljebb az 500 forintot meg nem haladóan folyósítanak;3.2. az az összeg, amelyet
3.2.1. a magánszemély a sportról szóló törvény alapján olimpiai járadék címén kap;
3.2.2. a sportról szóló törvény alapján Gerevich Aladár-sportösztöndíjként, a nyugdíjas olimpiai és világbajnoki érmes sportolók és özvegyeik, valamint a kiemelkedő sporteredmények elérésében közreműködő nyugdíjas sportszakemberek részére szociális rászorultságra figyelemmel nyújtott támogatásként, továbbá a sporteredmények elismerésének törvényben, kormányrendeletben, miniszteri rendeletben meghatározott vagy kormánydöntésen alapuló juttatásként folyósított anyagi támogatásaként kap a magánszemély;
3.2.3. a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló törvény alapján a költségvetési törvényben meghatározott kiemelt előirányzat terhére kap a magánszemély;
3.2.4. Magyarország nemzetközi szerződéses kötelezettségeiből eredően folyósított nemzetközi segélyből származó, erre vonatkozó nyilvántartással igazolt források terhére kap a magánszemély;
3.2.5. vállalkozási tevékenységet nem folytató alapítványtól, közalapítványtól vagy egyéb egyesülettől – annak alapszabályában rögzített céljával összhangban – kap az 1989. október 23. napját megelőzően politikai okból üldözött személy;
3.2.6. oktatási intézményekben folytatott tanulmányokra, kutatásra, külföldi tanulmányútra ösztöndíj címén, vagy a szociálisan rászoruló részére szociális segély, valamint szociális ösztöndíj címén, illetve – alkalmanként 500 forintot meg nem haladó összegben – a diák- és szabadidősport résztvevőjének
3.2.6.1. a Wekerle Sándor Alapkezelő (e pont alkalmazásában továbbiakban: Alapkezelő) közvetlenül vagy az Alapkezelő irányításáért felelős miniszter által kijelölt költségvetési szerv, alapítvány, közalapítvány, az állam tulajdonában álló nonprofit gazdasági társaság útján közvetve, vagy
3.2.6.2. a Kormány döntése alapján az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi LXV. törvényben foglalt eljárás szerint megszűnő alapítvány, közalapítvány feladatát átvevő közhasznú nonprofit gazdasági társaság az átvett feladatkörében
nyújt;
3.3. a közérdekű kötelezettségvállalásból, a közhasznú egyesületből, alapítványból, közalapítványból annak létesítő okiratában rögzített közhasznú céljával összhangban a közhasznú cél szerint címzett magánszemélynek, valamint munkavállalói-érdekképviseleti szervezet által magánszemélynek nem pénzben adott juttatás értéke, pénzben történő juttatás esetén legfeljebb a minimálbér 50 százalékát meg nem haladó összegben havonta adott támogatás, továbbá a 2008. január 1-je előtt alapított, a magyar kultúra, tudomány, művészet és sport érdekében kiemelkedő tevékenységet folytató és kimagasló eredményt elérő magánszemélynek nyilvános jelölés alapján odaítélt és nyilvánosan átadott szakmai díj;
3.4. a 3.1-3.3. pontokban foglaltak esetében sem adómentes az a kifizetés (juttatás)
a) amelynek címzettje az alapító, az adományozó, a támogató – kivéve az orvosi javaslat alapján fogyatékosságával, gyógyításával összefüggő termék, szolgáltatás formájában nem pénzben megszerzett bevételt -,
b) amelyet a kifizetővel munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban vagy más, a Ptk. szerinti olyan szerződéses jogviszonyban álló magánszemély kap, amelynek alapján a kifizetés (juttatás) a magánszemélyt
ba) az általa végzett tevékenység mennyiségi és/vagy minőségi jellemzőire tekintettel, bb) termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának ellenértékeként,
bc) jog alapításának, joggyakorlás átengedésének, jogról való lemondásnak ellenértékeként, illeti meg;
3.5. a hivatali idejét kitöltött volt köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke által a számára biztosított előirányzat terhére közcélú felajánlás, adomány, vállalás címén közvetlenül magánszemélynek juttatott vagyoni érték.
4. Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes:
4.1. a nemzetközi szerződésben meghatározott diplomáciai kiváltságokat és mentességeket élvező nemzetközi szervezetek által kifizetett napidíj;4.2. a külföldi tartózkodásra tekintettel külföldről kapott ösztöndíj azzal, hogy ilyen ösztöndíjon a külföldi oktatási intézményben folytatott tanulmányra, illetve a külföldi kutatóhelyen végzett kutatásra külföldi kifizető (cég, magánszemély stb.) által folyósított összeget kell érteni;
4.3. a belföldön oktatási, nevelési intézményben, közoktatási, felsőoktatási intézményben vendégtanári tevékenység ellátásáért kapott jövedelem, annak figyelembevételével, hogy vendégtanári tevékenységnek minősül a Kormánnyal kötött, törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés vagy tárcaközi munkaterv alapján külföldi illetőségű magánszemély által nem magyar nyelven folytatott nevelési, oktatási tevékenység;
A vendégtanárokra vonatkozó adómentes szabály csak akkor alkalmazható, ha a vendégtanári tevékenység folytatására nemzetközi szerződés alapján kerül sor. A vendégtanárok fogadásának feltételeit kulturális témájú nemzetközi szerződések alapján kidolgozott munkatervek, azaz magyar és külföldi minisztériumok közötti együttműködési megállapodások szabályozzák. Az említett szerződéseket érintő konkrét ügyekben az oktatásüggyel foglalkozó minisztérium ad tájékoztatást.
Amennyiben az adómentes szabály alkalmazásának feltétele fennáll, és a magyar oktatási intézmény a vendégtanár magyarországi lakhatását is biztosítja, akkor ez a pénzbeli vagy természetbeni formában juttatott vagyoni érték is a vendégtanári tevékenységgel összefüggésben megszerzett – a rendelkezés alapján adómentes – jövedelemnek minősül.
4.4. a külföldi középfokú és felsőoktatási intézmény nem magyar állampolgár hallgatójának belföldi szakmai gyakorlaton végzett munkájából származó jövedelem;
4.5. a Magyar Corvin-lánc kitüntetés alapításáról és alapszabályáról szóló miniszterelnöki rendelet alapján a Magyar Corvin-lánc Testület által a tagja javaslatára megítélt ösztöndíj, továbbá a Nobel-díjhoz, a „The Brain Prize”-díjhoz, valamint az Európai Unió Descartes-díjához kapcsolódó, a díj tulajdonosának a díjat adományozó szervezet által adott pénzjutalom;
4.6. a Nobel-díj és az Európai Unió Descartes-díjának tárgyiasult formája, továbbá a Kossuthés a Széchenyi-díj tárgyiasult formája, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja, a Magyar Érdemrend és Magyar Érdemkereszt tárgyiasult formája, a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, a Népművészet Mestere díj tárgyiasult formája, továbbá a kultúráért felelős miniszter által adományozott, jogszabályban meghatározott művészeti és szakmai díj tárgyiasult formája, az életmentő emlékérem tárgyiasult formája, az olimpiai játékokon és a fogyatékos sportolók világjátékán (Paralimpia, Siketlimpia, Speciális Olimpia, Szervátültetettek Világjátéka) szerzett 1-6. helyezéshez kapcsolódó érem, trófea tárgyiasult formája, továbbá a Kormány, a miniszterelnök, a rendészetért felelős miniszter, a honvédelemért felelős miniszter, valamint a büntetés-végrehajtást, az adópolitikáért felelős miniszter, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős miniszter, a polgári hírszerzési tevékenység irányításáért felelős miniszter, a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter és az egyházak központi szerve által adományozott emléktárgy (dísztőr, gyűrű stb.) értékéből a Kossuth-díjjal járó pénzjutalom 1/10-ed részét meg nem haladó mértékű rész;
4.7. a) kormányrendeletben szabályozott feltételek alapján kétés többoldalú nemzetközi oktatási együttműködési megállapodás keretében az oktatásért felelős miniszter által a Magyar Ösztöndíj Bizottság vagy a Magyar Ösztöndíj Bizottság Irodája javaslatára adományozott ösztöndíj, egyéb juttatás,
b) a felsőoktatásról szóló törvény, illetve a felsőoktatásban részt vevő hallgatók juttatásait szabályozó kormányrendelet(ek) alapján
ba) külföldi felsőoktatási intézményben tanuló belföldi hallgató,
bb) a külföldi hallgató részére folyósított juttatás, nyújtott kedvezmény,
c) a kétés többoldalú nemzetközi megállapodások alapján, valamint európai uniós és hazai költségvetési forrásból finanszírozott nemzetközi oktatási, képzési, kutatásfejlesztési és kulturális mobilitási programok keretében belföldi és külföldi magánszemélyek részére folyósított ösztöndíj, egyéb juttatás, nyújtott kedvezmény,
d) a határon túli magyarok részére felajánlott képzési és kutatási lehetőségek keretében ösztöndíjban részesülő külföldi oktatók, kutatók részére folyósított juttatás, nyújtott kedvezmény
bármely esetben feltéve, hogy az nem minősül tevékenység ellenértékének;
4.8. egyházi személynek egyházi szertartásért vagy egyházi szolgálatért magánszemély által közvetlenül vagy közvetve - így különösen perselypénz, egyházfenntartói járulék vagy adomány (ide nem értve az egyház számára közcélú adomány címén adott pénzösszeget) címén - adott vagyoni érték, valamint a központi költségvetési forrásból egyházi személy részére jövedelempótlék vagy annak megfelelő jogcímen juttatott támogatás; az e jogcímen adómentesen juttatott jövedelmet és az egyébként adóköteles jövedelmet az egyházi személy vagy az egyház szervezeti egysége köteles elkülönítetten nyilvántartani; e rendelkezés alkalmazásában egyházi személy az is, aki az egyház részére végzett egyházi feladat ellátásáért az egyháztól rendszeres havi díjazásban részesül;
4.9. a jótékony célú rendezvény bevételéből a munkabérként, honoráriumként vagy tiszteletdíjként számfejtett összeg, ha azt a magánszemély nem veszi fel, hanem valamely közérdekű célra felajánlja, azzal, hogy ez nem minősül az adócsökkentésre jogosító közcélú adománynak;
4.10. az egészségügyi és szociális intézményben a betegek, a gondozottak részére kifizetett munkaterápiás jutalom, valamint a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerinti munka-rehabilitációs díj;
4.11. a szakképző iskolai tanulónak, illetve felsőfokú szakképzésben részt vevő hallgatónak tanulószerződés, illetve hallgatói szerződés alapján, valamint szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vevő tanulónak a szorgalmi idő befejezését követő összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára külön jogszabály szerint kötelezően kifizetett díjazás, valamint a tanulószerződéses tanulót jogszabály alapján megillető kiegészítő pénzbeli juttatás, továbbá a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény alapján a Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési alaprésze terhére folyósított szakiskolai tanulmányi ösztöndíj;
4.12. a felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatója részére
a) a felsőoktatásról szóló törvény szerint az őt megillető juttatásként kifizetett
– ösztöndíj,
– tankönyvés jegyzettámogatás teljes összege,
– a diákotthoni (kollégiumi) elhelyezését kiváltó lakhatási támogatás összege,
b) a gyakorlati képzés idejére kifizetett juttatás, díjazás értékéből havonta a hónap első napján érvényes havi minimálbért meg nem haladó része;
Abban az esetben, ha a gyakorlati képzésre tekintettel adott juttatás meghaladja az adómentes értékhatárt, akkor a minimálbért meg nem haladó rész adómentes, míg a felettes rész egyéb összevonás alá eső jövedelemnek minősül a következők miatt. A gyakorlati képzés idején folytatott tevékenységet nem lehet munkaviszonyban folytatott tevékenységnek tekinteni függetlenül attól, hogy a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Felsőokt. tv.) 47. § (1) bekezdése hivatkozik az Mt. érdekvédelemre, munkavédelemre, utasítási jogra és pihenőidőre vonatkozó szabályaira, ezek azonban csak egyes speciális rendelkezések, a gyakorlati képzés célja pedig nem munkavégzés, hanem a hallgató gyakorlati elemeket is tartalmazó oktatása.
4.13. a közoktatásról szóló törvényben meghatározott nevelési-oktatási intézmény, a felsőoktatásról szóló törvényben meghatározott felsőoktatási intézmény, a helyi önkormányzat vagy egyház által a tanuló, a hallgató részére e jogviszonyára tekintettel jogszabályban meghatározott feltételek szerint adott, e törvény alkalmazásában bevételnek minősülő, a 4.11-4.12. alpontokban nem említett pénzbeli juttatás;
4.14. a honvédtiszti alapés mesterképzésben, a rendészeti felsőoktatási képzésben részt vevő hallgató, a honvéd tisztjelölt, a honvéd altiszt-jelölt ösztöndíja és egyéb pénzbeli juttatása;
4.15. az ösztöndíjas foglalkoztatottnak az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyból származó ösztöndíja minimálbért meg nem haladó mértéke;
4.16. az „Útravaló” Ösztöndíjprogram keretében a kormány rendeletében meghatározott feltételekkel és módon adományozott tanulói és mentori ösztöndíj, valamint a nemzetiségpolitikáért felelős miniszter rendeletével alapított – anyanyelvű és kétnyelvű nemzetiségi program szerint működő középfokú iskolák tanulói részére adományozható – ösztöndíj;
4.17. a kormányrendeletben meghatározott Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj, a Deák Ferenc Ösztöndíj, valamint a Kormány rendeletével alapított felsőoktatási ösztöndíj;
4.18. a felsőoktatásról szóló törvény alapján adományozott arany, gyémánt, vas, illetve rubin díszoklevélhez kapcsolódóan a felsőoktatási intézmény által a Szabályzatában meghatározott feltételek szerint kifizetett pénzbeli juttatásnak az a része, amely nem haladja meg az adóév első napján érvényes minimálbér havi összegének négyszeresét;
4.19. a szépkorúak jubileumi köszöntéséről szóló kormányrendelet alapján folyósított juttatás;
4.20. a termőföldről szóló törvényben meghatározott mezőgazdasági termelő, annak segítő családtagja, alkalmazottja részére külön jogszabály alapján juttatott gazdaságátadási támogatás egy hónapra eső összegének a havi minimálbért meg nem haladó része;
4.21. a magánszemély által külön jogszabály szerint felszolgálási díj címen megszerzett bevétel, valamint a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló;
A 71/2005. (IX. 27.) GKM rendelet lehetővé teszi a felszolgálási díj felszámítását és rendelkezik az így befolyt összegek kezeléséről. A szolgáltatások után fizetendő felszolgálási díj bevezetéséről a vendéglátó egységet üzemeltető maga dönthet, annak mértékét az említett rendelet 2009. X. 19-től hatályos szövegezése már nem maximálja. A díj összegét a fogyasztó részére adott számlán, nyugtán elkülönítetten kell feltüntetni. A felszolgálási díj adókkal és járulékokkal csökkentett összegét a vendéglátásban közvetlenül közreműködőknek kell kifizetni a velük vagy érdekképviseleti szervezetükkel írásban kötött megállapodásban rögzített szabályok szerint.
4.22. a Rezidens Támogatási Program keretében folyósított ösztöndíj, továbbá az egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzési rendszerről szóló kormányrendelet alapján az első szakképesítés megszerzésére irányuló képzésben történő részvétel során a támogatott jelöltnek a szakképzéssel kapcsolatos kiadások, dologi költségek megtérítésére az adott évre vonatkozó költségvetési törvényben meghatározott mértékű, utólagosan folyósított támogatás;
4.23. a Magyar Közigazgatási Ösztöndíjprogram keretében folyósított ösztöndíj.
5.
6. A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:
6.1. az a juttatás, amelyet a magánszemély kapa) mint károsult, segélyként, támogatásként elemi kár (ideértve a martinsalak felhasználása miatt a lakást, lakóépületet ért kárt is), katasztrófa (pl. környezeti vészhelyzet) esetén – különösen lakás helyreállítása, újjáépítése céljából – jogszabályban meghatározott feltételek szerint, vagy közadakozásból, vagy a munkáltatójától,
b) tartásdíjként jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján,
c) kártalanításként (ideértve a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra megvásárolt ingatlan vételárát is), kárpótlásként, kártérítésként, kivéve a jövedelmet pótló kártalanítást, kárpótlást és kártérítést,
d) mint bűncselekmény áldozata, támogatásként az áldozatsegítő szolgálattól,
e) mint sértett, jóvátételként közvetítői eljárás keretében a bűncselekmény tettesétől;
Nem vagyoni kártérítés
A Ptk. 354. §-a és a Legfelsőbb Bíróság 16. számú irányelve rendelkezik a nem vagyoni kártérítésről. Eszerint a nem vagyoni kárpótlást és a károkozó általános kártérítési kötelezettségét egymástól el kell határolni. A nem vagyoni kártérítés jövedelmet pótló jellege fel sem merülhet, ezért az ilyen kártérítés egyértelműen adómentes.Bánatpénz
A Ptk. 320. §-a szabályozza a bánatpénz jogintézményét. Az elállás jogának elismerése fejében kikötött – a másik fél kártalanítását szolgáló – ellenérték a bánatpénz. A bánatpénzt meghaladó kár megtérítése azonban nem követelhető, hiszen ilyenkor a felek a szerződésben úgy állapodnak meg, hogy a bánatpénz megfizetése ellenében gyakorolható az elállás joga. Az elállás tehát ebben az esetben jogos magatartás, amely szerződésszegésnek nem minősíthető. A szerződésben kikötött elállás jogának érvényesítése miatt bánatpénzként kifizetett összeg a 6.1. c) pont alapján adómentes.6.2. az 1988. január 1. napját megelőzően megállapított baleseti és kártérítési járadék (ideértve annak egyösszegű megváltását is), kivéve, ha annak összegét utóbb a bruttósított átlagkereset alapulvételével megemelték;
Az 1988. január 1. napját megelőzően megállapított baleseti és kártérítési járadék adómentessége független attól, hogy az 1988. év előtt megállapított, és ezt követően nem bruttósított járadék tartalmaz-e jövedelmet helyettesítő részt (részösszeget) vagy sem.
6.3. a kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás, a visszavásárlási értékkel nem rendelkező balesetés betegségbiztosítás díja, valamint a kizárólag a díjat fizető kártérítési felelősségi körébe tartozó kockázat elhárítására kötött biztosítás díja;
6.4. az az összeg, amelyet
a) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár a tagjának egyéni számláján a fedezeti alapból történő befektetések hozama címén ír jóvá, ideértve az értékelési különbözet figyelembevétele alapján jóváírt összeget is,
b) a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény a magánszemélyt megillető követelés tőkeérték-emelkedése címén ír jóvá;
6.5. az az összeg, amelyet
a) az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár
aa) nyugdíjszolgáltatás (kiegészítő nyugdíj) címén vagy
ab) a kedvezményezett részére,
b) a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény ba) nyugdíjszolgáltatás címén
vagy
bb) a kedvezményezett részére,
c) a magánszemélynek a nyugdíj-előtakarékossági számlájáról a számlavezető, külön törvény szerint nyugdíjszolgáltatásnak minősülő kifizetés címén,
d) az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár (ide nem értve az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárat) törvényben meghatározott kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatás, illetve törvényben meghatározott kiegészítő önsegélyező szolgáltatás címén,
fizet (juttat), az aa) és a ba) pont szerinti esetben feltéve, hogy a szolgáltatásra jogosult
1. tagsági jogviszonya (átlépés esetén a korábbi tagsági jogviszonya) a teljesítés évét megelőző harmadik adóévben, vagy azt megelőzően keletkezett, vagy a járadék folyósításának első három évében a járadék éves összege az előző évi összeg 15 százalékánál nagyobb mértékben nem csökken,
vagy
2. jogosultsága rokkanttá nyilvánítása, egészségkárosodása, megváltozott munkaképessége alapján keletkezett;
Nyugdíjszolgáltatás
A nyugdíjszolgáltatásra jogosult magánszemély esetében a 6.5. c) pontban meghatározott adómentességet nem zárja ki az a körülmény, ha a számla felmondását követően a NYESZ-R számlán lévő értékpapírokat – a magánszemély kérésére – a hitelintézet egy normál értékpapírszámlára helyezi át.Az újonnan megszerzett értékpapírok esetében az Szja. tv. 67. § (9) bekezdésének a) pontja szerinti megszerzésre fordított értéknek az értékpapíroknak a NYESZ-R számla felmondásának időpontjában érvényes hozammal növelt piaci értéke fogadható el.
6.6. a 6.8. alpontban meghatározott biztosító a) szolgáltatása, kivéve:
– a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítás alapján fizetett jövedelmet pótló kártérítést,
– a balesetés betegségbiztosítás alapján nyújtott jövedelmet pótló szolgáltatást, feltéve, hogy a biztosítási díj a díjfizetés időpontjában adómentes bevételnek minősült,
– az életés nyugdíjbiztosítási szerződés alapján nyújtott, a b)-c) pontban nem említett szolgáltatást,
– az olyan biztosítási szerződés alapján nyújtott szolgáltatást, amelynek díját vagy díjának egy részét magánszemély költségként elszámolta,
b) haláleseti, baleseti, betegségbiztosítási szolgáltatása,
c) nyugdíjbiztosítási szerződés alapján a szerződéskötés harmadik fordulónapját követően nyújtott nyugdíj-szolgáltatása,
címén megillető bevétel;
6.7. a 6.1. és a 6.6. pontokban foglalt rendelkezések alkalmazásában nem minősül jövedelmet pótló kártérítésnek, jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítésnek, balesetés betegségbiztosítás alapján járó jövedelmet pótló szolgáltatásnak:
a) a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján megállapított tartásdíj helyett fizetett összeg,
b) az olyan kártérítés, amelyet a károsult költségeinek fedezetére fizetnek ki, még akkor sem, ha azok a költségek éppen a jövedelem megszerzése érdekében merültek fel,
c) a költségtérítést és a jövedelmet helyettesítő kártérítést is tartalmazó járadék (vagy annak egyösszegű megváltása) esetén a költségtérítő rész,
d) a balesetés betegségbiztosítás alapján járó jövedelmet pótló szolgáltatás összegéből a Központi Statisztikai Hivatal által a biztosítói teljesítés évét megelőző második évről közzétett nemzetgazdasági éves bruttó átlagkereset 50 százalékának a jövedelem-kiesés időszakával arányos összegét meg nem haladó rész;
6.8. a 6.6. pont alkalmazásában biztosító a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló törvényben meghatározott, belföldön székhellyel vagy fiókteleppel rendelkező biztosító, továbbá az olyan államban székhellyel rendelkező, ezen állam joga szerinti biztosító, amely állammal Magyarországnak hatályos egyezménye van a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemés a vagyonadók területén;
6.9.
7. Egyéb indokkal adómentes:
7.1. a magánszemély által örökség, hagyomány vagy meghagyás címén megszerzett vagyoni érték - ide nem értve az örökösök által az örökölt jog érvényesítése révén megszerzett jövedelmet azzal, hogy az ilyen módon megszerzett bevételből a jövedelem megállapítása során levonható a jognak az illeték megállapítása során figyelembe vett része -, a magánszemély által más magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés révén megszerzett vagyoni érték, valamint a nyugdíjban részesülő magánszemély által központi költségvetési szervvel vagy helyi önkormányzattal kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés révén megszerzett vagyoni érték, továbbá a szövetkezet nyugdíjas tagjának a saját szövetkezetével kötött életjáradéki szerződés keretében a vagyonnevesítés során szerzett szövetkezeti üzletrésze átruházásából származó jövedelme, feltéve, hogy annak összege évente az átalakulás befejezésekor lezárt névérték egytized részét, de legfeljebb havonta a 10 ezer forintot nem haladja meg;7.2. a magánszemély részére más magánszemély(ek) által ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott (fizetett) vagyoni érték; nem alkalmazható e rendelkezés, ha a juttatás (a fizetés) a magánszemély vagy más által teljesített termékértékesítésre (vagyoni érték átengedésére), szolgáltatásnyújtásra tekintettel vagy azzal összefüggésben történik (így különösen nem adómentes a magánszemély által, hálapénz címén megszerzett vagyoni érték);
7.3. az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a kedvezményezett részére kifizetett összeg;
7.4. a valuta, a deviza forintra, a forint devizára, valutára, valamint a devizának, a valutának más devizára, valutára való átváltásakor keletkezett árfolyamnyereség, feltéve, hogy az átváltás nem üzletszerű tevékenység keretében történik;
Az adómentesség nem terjed ki az egyéni vállalkozás keretében végzett valutaváltó tevékenységre, illetve az abból származó jövedelemre. Ez az adómentes szabály kizárólag a magánszemély nem vállalkozói minőségében megszerzett jövedelmére alkalmazható.
7.5. az 1988. január 1-jét megelőzően kibocsátott kötvény, vagyonjegy kamata, osztaléka;
7.6. a házassági vagyonközösség megszüntetése következtében ingónak, ingatlannak, jognak vagy értékpapírnak a házastárs által történő megváltásából származó jövedelem;
7.7. a donornak fizetett díj, költségtérítés (költségátalány), a szerv-, szövetadományozással kapcsolatos jövedelemkiesés megtérítése, az egészségügyi intézmény által nyújtott donorétkeztetés (ideértve az étkezési utalvány formájában biztosított donorétkeztetést is) és a gyógyszernek emberen való kipróbálása, illetve a gyógyszerré nyilvánítási eljárás során azon magánszemély részére fizetett díj, akin a gyógyszert (a szert) kipróbálták; e rendelkezés alkalmazásában donor az, aki saját vért, anyatejet, bőrt, szervet, sejtet ad, vagy enged át;
7.8. a magánszemély számára államháztartási forrásból, pályázat útján biztosított ingyenes vagy kedvezményes számítógépés internethasználat (ideértve különösen az egyszeri, a havi, a forgalmi díj átvállalását, a modem biztosítását, valamint az internethasználathoz szükséges számítógép beszerzésére jogosító – évi 50 ezer forintot meg nem haladó összegű – utalvány biztosítását);
7.9. a központi költségvetésről szóló törvény, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéséről szóló törvény, a központi költségvetés végrehajtásáról szóló törvény vagy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetésének végrehajtásáról szóló törvény alapján az állami költségvetés terhére elengedett, vagy átvállalt kötelezettség összege, amennyiben a magánszemély a kötelezettség alapján korábban nem számolt el bevételt; a magánszemély az ilyen kötelezettség alapján rendelkezésére álló forrásból teljesített kiadás alapján az elengedéstől, illetve átvállalástól kezdődően költséget nem számolhat el;
7.10. az általános forgalmi adóról szóló törvényben szabályozott módon az adólevonásra jogosult adóalany által az adó fizetésére kötelezett adóalany helyett megfizetett, az adó fizetésére kötelezett adóalany adóbevallásában szerepeltetendő, az ügylet után fizetendő általános forgalmi adó;
7.11. a munkáltató által biztosított ingyenes vagy kedvezményes számítógép-használat;
A munkavállalónak személyes (magáncélú) használatra biztosított számítógép esetében az adómentesség abban az esetben alkalmazható, ha a munkavállaló nem szerzi meg a rendelkezési jogot (tulajdonjogot) az eszköz felett. A használatba adás konstrukcióját a munkáltató egyébként szabadon választhatja meg, azaz megoldhatja lízingelt vagy bérelt eszköz útján is. Az említett feltételek mellett a munkavállaló természetesen haza viheti, tehát az otthonában is adómentesen használhatja a számítógépet.
A számítógép használatának biztosításába az alapgéphez szükséges minden tartozék értendő, amely a számítógép rendeltetésszerű, rendszerint szokásos használatához szükséges (Pl.: monitor, egér, billentyűzet, nyomtató, bizonyos szoftvertermékek, egyéb alkatrészek)
7.12. a hallgatói hitelrendszerről és a Diákhitel Központról szóló kormányrendelet alapján nyújtott, a hallgatói hitellel kapcsolatos célzott kamattámogatás;
7.13. az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény rendelkezései szerint a munkavállaló részére nyújtott kedvezmény; a kedvezmény összegét a munkavállaló, vagy - ha a munkavállaló által megszerzett részesedés a hagyaték tárgyát képezte - örököse az értékpapír megszerzésére fordított érték részeként veszi figyelembe;
7.14. a Nemzeti Földalapról szóló törvény, valamint a termőföld állam által életjáradék fizetése ellenében történő megvásárlásáról szóló kormányrendelet alapján kötött életjáradéki szerződésből származó jövedelem;
7.15. az elengedett követelés akkor, ha az
a) a fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott közüzemi szolgáltatás szolgáltatója, valamint a hitelintézet, pénzügyi vállalkozás által – az azonos helyzetben lévőket egyenlő elbánásban részesítő elv betartásával – részben vagy egészben elengedett követelés (akkor is, ha az elengedés egyezség keretében történik), feltéve, hogy a magánszemély kötelezett (adós) és a vele közös háztartásban élő hozzátartozójának egy főre eső jövedelme – a kötelezett nyilatkozata alapján, a nyilatkozattétel hónapját megelőző három hónap átlagában – nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíjminimum összegének kétszeresét;
b) hitelintézet, befektetési szolgáltató, pénzügyi vállalkozás pénzügyi szolgáltatásból, kiegészítő pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatásból vagy azt kiegészítő szolgáltatásból származó 10 000 forintot meg nem haladó követelése, feltéve, hogy az elengedéssel a hitelintézetnek, befektetési szolgáltatónak, pénzügyi vállalkozásnak az adott szolgáltatásból származó követelése a magánszeméllyel szemben végérvényesen megszűnik;
7.16. a nyugdíj-előtakarékossági számla szerint a tulajdonos követelését növelő jóváírás, ha az a) a befektetési eszközzel végzett ügylet nyeresége,
b) a befektetési eszköz hozama, kivéve az osztalékból származó jövedelmet;
7.17. az államháztartás valamely alrendszerének költségvetése terhére és/vagy az Európai Unió valamely pénzügyi alapjából támogatott felnőttképzésben, illetve munkaerőpiaci képzésben részt vevő magánszemély számára jogszabály, pályázat, programterv alapján elnyert forrás felhasználására vonatkozó kötelezettségek betartása mellett nyújtott képzési támogatás (kivéve a keresetkiegészítést és a keresetpótló juttatást), felnőttképzési szolgáltatás, a képzés időszaka alatt juttatott étkezési, közlekedési és szállás költségtérítés, megélhetési támogatás;
Étkezési költségtérítés
Az adómentes rendelkezés nem írja elő a képzés időszaka alatt étkezési költségtérítésben részesülő személy elszámolási kötelezettségét. Ezért – az egyéb feltételek fennállása esetén – adómentesnek tekinthető az étkezési költségtérítés akkor is, ha a magánszemély nem igazolja a költségtérítés címén kapott összeg felhasználását.„Lépj egyet előre” program
A „Lépj egyet előre” program kormányzati és az Európai Unió által kezdeményezett és támogatott képzési program. A nevezett program sajátossága, hogy a képzésben részt vevők csak a sikeres vizsga letételét követően részesülhetnek támogatásban. A rendelkezésben említett „megélhetési támogatás” rendeltetése, hogy az adott képzésben részt vevők megélhetésének minimális jövedelemforrását pótolja a képzés időszakában, illetve arra vonatkozóan. A támogatás ugyanezt a célt szolgálja a „Lépj egyet előre” program részt vevői esetében is azzal a különbséggel, hogy a képzésben részt vevő személyek a képzés időszakában megelőlegezik az utólag folyósított támogatást. Ez utóbbi körülmény azonban nem zárja ki az adómentes rendelkezés alkalmazását a megélhetési támogatás vonatkozásában.7.18. jogszabály alapján hitelintézetnél elhelyezett gyámhatósági betét kamata, a gyámhatóság döntése, kötelezése alapján befektetési szolgáltatónál elhelyezett értékpapír kamatjövedelemnek minősülő hozama;
7.19. a szociálisan rászorult magánszemély hiteladósok lakhatásának biztosítása érdekében
a) a Magyar Állam által a hiteladós lakása megvásárlásával összefüggésben törvény rendelkezése alapján elengedett, megszűnt kötelezettség, valamint az előbbi ügyletben keletkezett, a magánszemélyt megillető, ingatlan értékesítéséből származó jövedelem;
b) az a) pontban említett hiteladósnak (illetve vele közös háztartásban élő hozzátartozójának) lakás bérletéhez helyi önkormányzat vagy a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. által megállapított kedvezményes bérleti díj formájában juttatott bevétel;
c) az a) pontban említett hiteladósnak – mint volt tulajdonosnak – törvény alapján a lakás viszszavásárlására biztosított vételi opciós jog formájában juttatott bevétel;
d) a c) pontban említett opciós jog érvényesítésekor a magánszemély által megszerzett jövedelem;
7.20. lakóingatlanon alapított zálogjog fedezetével kötött, deviza alapú kölcsön (ideértve a deviza alapú, lakóingatlanra vonatkozó pénzügyi lízingszerződésből származó követelést is) adósa által teljesített, törvényben rögzített árfolyamon történő végtörlesztés miatt megszűnő kötelezettség;
7.21. a pénzügyi intézmény által elengedett, lakóingatlanon alapított zálogjog fedezetével kötött, deviza alapú kölcsönszerződésből származó követelés feltéve, hogy
a) a magánszemély kötelezett (adós) és a vele közös háztartásban élő hozzátartozójának egy főre eső jövedelme – a kötelezett nyilatkozata alapján, a nyilatkozattétel hónapját megelőző három hónap átlagában – nem haladja meg a mindenkori öregségi nyugdíjminimum összegének kétszeresét vagy
b) a követelés biztosítékául szolgáló, a magánszemély tulajdonában álló lakásra a követelés elengedését megelőzően végrehajtási eljárás keretében árverést folytattak le.
8. A nem pénzben kapott juttatások közül adómentes:
8.1. az állami, a helyi önkormányzati, a társadalombiztosítási, továbbá az egyházi forrásból nyújtott oktatási, egészségügyi és szociális ellátás (ideértve a gyermek, a tanuló, a beteg, illetve a szociális ellátásra jogosult részére ingyenesen vagy kedvezményesen természetben biztosított étkeztetést is) azzal, hogy az üdültetés és a gyógyüdültetés nem minősül egészségügyi, illetőleg szociális ellátásnak;E rendelkezés alkalmazható a 2012. évi óvoda-, iskolatej program szabályozásáról szóló 116/2011. (XII. 14) VM rendelet alapján nyújtott juttatásokra is.
8.2. az egészségügyi hatóság által gyógyüdülőnek minősített belföldi üdülőben orvosi beutalással a társadalombiztosítás keretében igénybe vett gyógyüdülés kedvezménye, továbbá a nem a társadalombiztosítás keretében igénybe vett kedvezményesen nyújtott gyógyüdülő-beutalójegy értékéből az orvosi ellátási költség értéke;
8.3.
8.4. a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervezetek és a Nemzeti Adóés Vámhivatal hivatásos állományú tagjának gyógyüdülési kedvezménye;
8.5. az, amelyet a hajléktalan, a szociálisan rászorult magánszemély kap;
8.6. az ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott
a) a gyermeknek vagy rá tekintettel más magánszemélynek a közoktatásról szóló törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény vagy a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény alapján, a hallgatónak a felsőoktatásról szóló törvény alapján nem pénzben biztosított ellátás;
b) a közoktatásról szóló törvény szerinti nevelési-oktatási intézmény által az intézmény tanulói számára adott, a helyi vagy helyközi tömegközlekedési eszköz igénybevételét szolgáló bérletjegy;
c) bölcsődei szolgáltatás;
d) a foglalkozás-egészségügyi ellátás;
e) a kegyeleti ellátás;
f) a szolgálati lakásban, munkásszálláson történő elhelyezés; e rendelkezés alkalmazásában munkásszállás a kifizető tulajdonát képező vagy általa bérelt olyan szálláshely, amely lakóhelyiségenként egynél több, a kifizetővel munkaviszonyban lévő olyan magánszemély elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol munkahelye van; nem munkásszállás az a szálláshely, ahol a kifizető olyan magánszemélyt, illetve ennek hozzátartozóját szállásolja el, akivel a társasági adóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásnak minősülő esetekben meghatározott kapcsolat áll fenn;
g)
Munkáltató által viselt temetési költség
Az elhunyt munkavállaló temetési költségének munkáltató által viselt összege – mint kegyeleti ellátás – adómentes a 8.6. e) pont alapján.Szolgálati lakás
Az Szja. tv. nem határozza meg a szolgálati lakás fogalmát, ezért a gyakorlatban nem az elnevezés alapján, hanem az egyes esetek körülményeit figyelembe véve ítélhető meg, hogy a magánszemély tevékenységével összefüggésben ingyenesen vagy kedvezményesen biztosított lakhatás olyan szolgálati lakásban történő elhelyezést jelent-e, amely a hivatkozott törvényhely alapján adómentes. Fő szabályként azok a "szolgálati lakások" tartozhatnak ide, amelyeket akár korábban hatályos, akár meglévő jogszabályok előírásai szerint kötelezően kell biztosítaniuk a munkáltatóknak a velük munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban álló magánszemélyek számára. A lakások és helyiségek bérletéről, valamint elidegenítéséről szóló 1993. évi LXXVIII. törvény értelmében a szolgálati lakásra vonatkozó szabályok csak az átmeneti rendelkezés alapján alkalmazhatóak. Ennek megfelelően a szolgálati lakás fogalmát az ezzel kapcsolatos bérleti jogviszonyok megszűntéig a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló többször módosított 1/1971. (II.8.) kormányrendelet 33. §-ának megfelelően kell értelmezni.Ha a szolgálati lakás biztosítása nem jogszabályon alapul, akkor a kérdés megítélésénél abból lehet kiindulni, hogy a magánszemély munkavégzésének van-e olyan kötelező lényegi eleme, amely miatt a munkahelyen való állandó (24 órás) jelenléte indokolt. Amennyiben az érintett személy állandó jelenlétének előfeltétele a munkáltató (kifizető) által biztosított szolgálati lakásban történő ott lakás, akkor a juttatás tekinthető adómentesnek.
Azonban nem alkalmazható az adómentesség akkor, ha a munkáltató, kizárólag azért biztosítja a munkavállalónak a lakhatást, mert ez által költséget takarít meg, például azért, mert a munkavállaló lakóhelye a munkavégzés helyétől távol eső településen van.
Amennyiben a munkáltató által biztosított lakhatás nem tekinthető adómentesnek, akkor a juttatás szokásos piaci értékéből a munkavállaló által meg nem térített rész a magánszemély bérjövedelmeként adóköteles az Szja. tv. 2. § (6) bekezdése alapján.
8.7. az olyan szolgáltatás, amelyet a kifizető az általa fenntartott sportintézmény sportrendezvényén nyújt (kivéve az utazást, az elszállásolást és az étkezést), továbbá az a szolgáltatás, amelyet a sportszervezet, országos sportági szakszövetség a versenysport, diáksport érdekében szervezett edzés vagy verseny vele munkaviszonyban, megbízási vagy vállalkozási jogviszonyban nem álló résztvevőjének az edzési vagy versenyfeladathoz tartozó utazás, szállás és étkezési szolgáltatás révén juttat [a sportoló 30 napnál hosszabb folyamatos elszállásolására (így különösen szállodai elhelyezésére) csak akkor lehet e rendelkezést alkalmazni, ha az az olimpiai játékokon, a világbajnokságon, az Európa-bajnokságon, a speciális világjátékokon vagy a Heraklész program keretében való versenyzést, illetve az arra történő közvetlen felkészülést szolgálja];
Sportrendezvényen biztosított ingyenes részvétel
A rendelkezés értelmében adómentes juttatásnak minősül, ha bármely sportintézmény (pl. uszoda, fittness centrum) fenntartója az ott szervezett sportrendezvényre (pl. versenyre, de nem edzésre, szabadidősportra) ingyenes belépést biztosít a résztvevőknek. Az adómentesség abban az esetben is megállapítható, ha a munkáltató saját sportintézményében (pl. munkahelyi tornateremben, sportpályán) szervezett sportrendezvényen biztosít ingyenes részvételt a magánszemélyek számára.Amennyiben az ingyenes belépést a magánszemély számára úgy biztosítják, hogy a kifizető jegyet, bérletet, használati jogot stb. vásárol a magánszemély számára, vagy a részvétel nem rendezvényre szól, akkor az adómentes szabály nem alkalmazható.
Versenysport érdekében szervezett edzés, verseny
A sportszervezet által a versenysport érdekében szervezett edzés, verseny fogalmába tartozik a sportági szakszövetség által delegált minősített versenyző, továbbá annak edzője, gyúrója edzőtábori tartózkodása, illetőleg részvétele, amennyiben ott nem munkaviszony keretében részesül az edzési és versenyfeladatokhoz tartozó utazási, szállásés étkezési szolgáltatásban.8.8. a jogszabály által előírt használatra tekintettel juttatott védőeszköz, továbbá balesetés egészségvédelmi eszközök;
Éleslátást biztosító szemüveg juttatása
A képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről szóló 50/1999. (XI. 3.) EüM-rendelet (a továbbiakban: rendelet) 6. §-a kimondja, hogy ha a szemészeti szakvizsgálat eredményeként indokolt, illetve a munkavállaló által használt szemüveg vagy kontaktlencse a képernyő előtti munkavégzéshez nem megfelelő, a munkáltató a munkavállalót ellátja a minimálisan szükséges, a képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveggel.A „minimálisan szükséges” feltétel az éleslátást biztosító két szemüveglencsére és annak rendeltetésszerű használatát biztosító szemüvegkeretre, illetve olyan összegre értendő, amelyből az érintett munkavállalónak az e feltételeknek eleget tevő szemüveg biztosítható. Összegszerűen jogszabályban nem meghatározható, mert a szemüveglencse dioptriafüggő és így az ára változó.
A rendelet tehát azok számára, akik a képernyőt a munkavégzés során nem látják élesen, olyan szemüveg biztosítását írja elő, amely a szemlencse töréshibáját is korrigálja.
Előzőek alapján az éleslátást biztosító szemüveg munkáltató részéről való juttatása adómentesnek tekintendő. A juttatás a szemüveg vételárát tartalmazó, a munkáltató nevére szóló számla megtérítésével is megvalósulhat.
Egyéb esetekben (pl. a társaság személyesen közreműködő tagjánál) az említett szemüveg juttatása nem kötelező, azonban az előzőek szerint biztosított szemüveg, mint egészségvédelmi eszköz adómentes és elismert költség.
Munkáltató által biztosított védőital
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 61. § c) pontja szerint a munkavállaló jogosult megkövetelni a munkáltatójától a munkavégzéshez munkavédelmi szempontból szükséges felszerelések, munkaés védőeszközök, az előírt védőital, valamint tisztálkodó szerek és tisztálkodási lehetőség biztosítását.A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SzCsMEüM együttes rendelet 7. § (10) bekezdése szerint, ha a munkahelyi klíma zárttéri és szabadtéri munkahelyen a 24 oC (K) EH értéket meghaladja, a munkavállalók részére igény szerint, de legalább félóránként védőitalt kell biztosítani. A folyadékveszteséget általában 14–16 oC hőmérsékletű ivóvízzel kell pótolni. E célra alkalmas azonos hőmérsékletű ízesített, alkoholmentes ital is, amelynek cukortartalma az ital 4 súlyszázalékát nem haladja meg, vagy amely mesterséges édesítőszerrel ízesített.
A tea ízesítéséhez az előzőek figyelembevételével cukrot, illetve megfelelő édesítőszert kell biztosítani.
A védőital és a tea elfogyasztásához legalább a munkavállalók létszámát elérő mennyiségben, személyenként és egyéni használatra kiadott ivópoharakról kell gondoskodni. A védőital, valamint a tea készítése, tárolása, kiszolgálása a közegészségügyi követelmények betartása mellett történhet.
Ugyanezen rendelkezéseket tartalmazza az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szóló 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 4. számú mellékletének 7. pontja, illetőleg az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés és a munkakörülmények általános egészségügyi követelményeiről szóló 25/1996. (VIII. 28.) NM rendelet 15. §-a is.
A Környezetvédelmi Minisztérium Munkavédelmi Szabályzatáról szóló 14/2000. (K. Ért. 8.) KöM-utasítás 5. számú melléklete bővebben rendelkezik a védőital juttatásának rendjéről; a munkavállaló egészségének védelme érdekében a meghatározott körülmények között munkát végzők részére térítés nélküli védőitalt biztosít.
Az előzőekben ismertetett jogszabályi rendelkezéseken túlmenően a rendelet kiegészítő feltételt is tartalmaz.
Amennyiben a munkahelyi klíma zárttéri és szabadtéri munkahelyen a 24 oC (K) EH-értéket meghaladja, a munkavállaló akkor jogosult védőitalra, ha aznap a felsorolt körülmények között három órát, vagy megszakítás nélkül két órát tölt el.
Számos munkakörnél jogszabály, illetőleg hatósági előírás alapján védőitalt nyújtanak az alkalmazottak számára. Ez a védőital a munkavégzéshez szükséges, a munkáltató által kötelezően biztosított ellátásnak tekinthető, így szóba sem kerülhet az adókötelezettség.
A munkavállalónak juttatott gyümölcs, fagylalt és jégkrém a fentiekben részletezettek miatt nem tekinthető védőitalnak, és így adómentes juttatásnak sem.
8.9. a gátkaszálásból származó terményjuttatás, valamint a fürdőben (strandon) foglalkoztatott magánszemély által igénybe vett fürdőszolgáltatás;
8.10. az Országgyűlés hivatali szervezete által az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló törvény alapján az országgyűlési képviselői tisztség ellátására tekintettel természetben biztosított eszköz, szolgáltatás;
8.11. a csoportos személyszállítás;
Az Szja. tv. 3. § 63. pontja értelmében csoportos személyszállításnak minősül, ha a munkáltató a tulajdonában (üzemeltetésében) lévő járművel, vagy kifizetőtől igénybe vett személyszállítási szolgáltatás útján a munkavégzés érdekében legalább négy munkavállaló szállításáról gondoskodik. Az értelmező rendelkezés 2012. évtől kiegészült azzal a „megengedő” szabállyal, hogy egyidejűleg négynél kevesebb munkavállaló szállítása is csoportos személyszállításnak minősülhet, ha a munkavállalók munkarendje vagy a munkahely földrajzi elhelyezkedése miatt a munkába járás, illetve a hazautazás közösségi közlekedési eszköz igénybevételével nem valósítható meg.
8.12. 192
8.13. a 6000 m2-t meg nem haladó nagyságú illetményföld-juttatás, ide nem értve annak bármilyen módon történő megváltását;
8.14. a kifizető által
a) üzletpolitikai (reklám) céllal magánszemélyek széles körében nyilvánosan meghirdetett kampány keretében, a juttatás feltételének – ha az nem vetélkedő, nem verseny és nem a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó sorsolás eredménye – megfelelő magánszemély számára adott
aa) árengedmény,
ab) visszatérítés vagy áru, szolgáltatás vásárlásához kapcsolódó más kedvezmény, ideértve, ha az – megjelenési formájától függetlenül – árura vagy szolgáltatásra váltható érték;
b) üzleti forgalmának növelése érdekében valamely termék megismertetése céljából adott áruminta, azzal, hogy árumintának minősül a képviselt termék olyan jellemző kisebb része vagy menynyisége, amely kizárólag a képviselt termék bemutatására szolgál, és amely fizikai állapotánál, vagyoni értékénél fogva tartós használatra és más cél elérésére nem alkalmas;
Gyakoriak az olyan nyereményjátékok, amelyek meghatározott termék vásárlásához kötődnek. Ezek különfélék lehetnek, például a terméken lévő kód sms-ben történő visszaküldésével, vonalkód beküldésével vehet részt a magánszemély a termék forgalmazója által szervezett nyereményjátékban. A kisorsolt nyeremény abban az esetben lehet adómentes juttatás, amennyiben a nyereményjáték nem minősül az Szja. tv. szerint ajándéksorsolásnak, – mert ajándéksorsolás esetében az Szja. tv. 76. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni – és fennállnak a 8.14. pontban leírt feltételek. A széles körben nyilvánosan meghirdetett kampány keretében történő hirdetés azt jelentheti, hogy tv-ben, rádióban,
192 Hatálytalan 2010. 01. 01-től
szórólapokon hirdetik az adott nyereményjátékot, de az is elegendő lehet, ha a szervező cég a honlapján megjeleníti a részvételi feltételeket.
8.15. az a kedvezmény, amely után a kifizető az erről szóló törvényben meghatározott fogyasztói árkiegészítésben részesül;
8.16. a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervezetek, valamint a Nemzeti Adóés Vámhivatal tartósan fokozott igénybevételnek kitett, terepfoglalkozáson, gyakorlaton részt vevő vagy őrés ügyeleti szolgálatot ellátó hivatásos és szerződéses állományú tagjának, valamint a polgári védelmi szervezet békeidőszaki, minősített időszaki katasztrófa elhárításában részt vevőnek a szolgálati feladattal összefüggésben nyújtott természetbeni ellátása, továbbá a tartalékos katona, a rendvédelmi középiskola tanulója, a rendészeti felsőoktatási képzésben részt vevő hallgató, a honvéd tisztjelölt, a honvéd altiszt-jelölt kizárólag e jogviszonyával összefüggésben a szolgálati feladathoz kapott nem pénzbeli ellátása, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában tartósan fokozott igénybevételnek kitett magánszemély a szerződéses legénységi és önkéntes tartalékos, a terrorelhárító, a repülőhajózó, a repülő műszaki, a búvár, a tűzszerész, az ejtőernyős és a békefenntartó feladatokra vezényelt hivatásos és szerződéses katonák állományának a tagja;
8.17. összeghatártól függetlenül a sportversenyen vagy sportvetélkedőn nyert érem, serleg, trófea;
8.18. az egyesülettől, az egyháztól évente egy alkalommal kapott tárgyjutalom értékéből az 5000 forintot meg nem haladó összeg, e rendelkezés alkalmazásában nem minősül tárgyjutalomnak az értékpapír;
A versenyen vagy vetélkedőn nyert érmek, trófeák adójogi megítélésénél alkalmazható az Szja. tv.
7. § (1) bekezdésének w) pontja is, mely szerint a kifizető által kedvezményesen juttatott termék, szolgáltatás szokásos piaci értékéből nem minősül bevételnek a magánszemély által meg nem fizetett azon rész, amely nem haladja meg a termék, szolgáltatás független féltől történő megszerzésekor a kifizető által elért (elérhető) árengedmény összegét. Ez azt is jelenti a gyakorlatban, ha a versenyeken megnyerhető érmeket, trófeákat a független szponzorok szerzik be, és ellenérték nélkül vagy kedvezményes áron adják át a versenyt kiíró szervezetnek, az utóbbinak csak a kedvezménnyel csökkentett érték után kell adóznia. E szabály alkalmazásakor nincs szükség a juttatás értékének személyenkénti nyilvántartására, elegendő a kiosztott díjak kedvezménnyel csökkentett együttes értékét figyelembe venni.
A versenyeken kiosztott díjak vonatkozásában az Szja. tv. 1. számú mellékletének 3.3 alpontjának
- a 3.4. alpont figyelembevételével történő – alkalmazása is elfogadható.
8.19. a) 193
b) a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, a miniszterelnök, a külpolitikáért felelős miniszter, a gazdaságpolitikáért felelős miniszter, valamint a honvédelemért felelős miniszter által az államközi és az államok feletti szervezetekkel kapcsolatos diplomáciai esemény alkalmával nyújtott vendéglátás (étel, ital) és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás (utazás, szállás, szabadidőprogram stb.), adott ajándék; a külpolitikáért felelős miniszter, a gazdaságpolitikáért felelős miniszter, valamint a honvédelemért felelős miniszter esetében ide kell érteni azt az esetet is, amikor az előzőeket külképviselet által közvetve nyújtja;
8.20. az egyház belső törvényeiben és szabályaiban meghatározott tartási kötelezettségből adódó juttatás, ideértve az egyház által a kezelésében levő egyházi üdülőben egyházi személynek nyújtott ingyenes üdülést is, valamint a bejegyzett szerzetesrend közösségében élő magánszemély tagnak a
rendtől – egyéni szükségleteinek fedezetére – kapott pénzbeli vagy nem pénzbeli juttatás;
193 Hatálytalan 2010. 01. 01-től
A lelkészi javadalmi lakás közterheit, a közüzemi, tatarozási és karbantartási költségeit az egyházközösség viseli. Parókia hiányában a bérelt lakásra is az előzőek vonatkoznak. Az ilyen módon adott juttatás az egyház belső törvényében meghatározott tartási kötelezettségből adódó juttatásnak tekintendő, ezért adómentes.
8.21. a kormányrendeletben meghatározott, adómentes természetbeni juttatásnak minősülő, fogyasztói árkiegészítést nem tartalmazó közlekedési kedvezmény;
8.22. a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával szervezett rendezvényhez, programhoz kapcsolódó utazás, szállás, étkezés értékének a támogatás összegét meg nem haladó része, továbbá az a juttatás, amelyet az államháztartás – a juttatás forrása alapján akár közvetetten is – valamely alrendszeréből, egyházi forrásból, illetőleg a közoktatási intézmény saját bevételéből
a) a közoktatásról szóló törvény szerinti sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló kulturális, sport és más hasonló rendezvény alkalmával nem pénzbeli formában kap, ideértve a rendezvényhez kapcsolódó utazást, szállást, étkezést és egyéb, a rendezvénnyel szokásszerűen együtt járó juttatást is; b) a közoktatásban vagy hasonló képzésben részt vevő gyermek, tanuló a tanulmányi kirándu-
lás, táborozás, tanulmányi verseny alkalmával kap (ideértve az iskolai könyvjutalmat is);
c) az a)-b) pontokban említett rendezvényeken a gyermekek, tanulók felügyeletét ellátó magánszemély a jelenlétének, közreműködésének biztosításához szükséges feltételek biztosításaként nem pénzbeli (ideértve különösen az utazást, szállást, étkezést) formában kap;
Iskolai vetélkedő nyereménye
A tanulók az iskolájuk nevében egy vetélkedő játékban vettek részt. A nyereményeket az iskola kapja meg. A nyeremény(ek) miatt – tekintve, hogy a nyertes az iskola volt – a vetélkedőn részt vevő (akár tanulónak, akár más) magánszemélynek mindaddig nem keletkezik adókötelezettsége, amíg a nyereményt meg nem kapja az iskolától. Az iskola által a tanulóknak vagy bármely más magánszemélynek nyújtott vagyoni érték adóköteles vagy adómentes lehet, függetlenül attól, hogy annak forrása az előzőekben említett nyeremény.
Adómentes juttatásról van szó például akkor, ha az iskola a vetélkedőn nyert takarékbetétkönyvben foglalt vagyoni értéket a közoktatásban résztvevő számára tanulmányi kirándulás finanszírozására fordítja. Ebből a szempontból közoktatásban résztvevőnek kell tekinteni – a pedagóguson kívül – az iskolai csoportot kísérő szülőt is. Ugyanígy adómentes az a juttatás is, amelyet tanulmányi verseny alkalmával kap a tanuló például könyvjutalom formájában.
Minden olyan magánszemélynek nyújtott juttatás, amelyet az Szja. tv. az adómentes juttatások között nem sorol fel, adóköteles juttatásnak számít, függetlenül attól, hogy az arra fordított összeget az iskola a vetélkedőn nyerte.
Iskolai sportversenyen adott tárgyjutalom
A 8.22. b) pontban foglalt adómentes rendelkezés szempontjából tanulmányi versenynek tekinthető az iskolai keretek között lebonyolított sportverseny is. Így az iskolai sportversenyek résztvevőinek adott tárgyjutalom adómentes.
8.23. a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló törvény szerint katasztrófavédelemben részt vevő magánszemély természetbeni ellátása;
8.24. a munkáltató által a munkavállaló magánszemélynek adott munkaruházati termék;
8.25. a sportszervezet által az olimpián, a világés Európa-bajnokságon, a speciális világjátékon való részvételhez a versenyző vagy a hivatalos sportszakember részére adott, a nemzeti címerrel ellátott, a nemzetközi szervezet által előírt sportruházat és formaruha;
8.26. a büntetés-végrehajtási intézetekből szabaduló magánszemély részére kiadott, évszaknak megfelelő öltözet;
8.27. a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény rendelkezései szerint természetbeni ellátás formájában nyújtott rendkívüli gyermekvédelmi támogatás;
8.28. az ingyenesen vagy kedvezményesen
a) a sportesemény-szervező tevékenységet folytató szervezet által e tevékenységi körében juttatott (ide nem értve, ha azt más személy megrendelésére teljesíti),
b) a kifizető által ugyanazon magánszemélynek az adóévben legfeljebb 50 ezer forint értékben juttatott,
sporteseményre szóló belépőjegy, bérlet;
A rendelkezésben szereplő sportesemény fogalom tekintetében a jogalkotói szándék valamennyi, a sportról szóló 2004. évi I. törvény (továbbiakban: Stv.) tárgyi hatálya alá tartozó sportrendezvényre és valamennyi, az Stv. személyi hatálya alá tartozó versenyző részvételével megrendezendő sporteseményre irányul. Ennek megfelelően a Magyarországon megrendezésre kerülő sportesemények mellett azon külföldi sporteseményekre is, amelyen egyéni sportágban az Stv. hatálya alá tartozó magyar sportszövetség által kiadott versenyengedéllyel rendelkező (amatőr vagy hivatásos) versenyző, vagy csapatsportágak esetében magyarországi illetőségű klubcsapat vesz részt. A jogalkotói szándék nem irányul olyan külföldi sporteseményre, amelyen olyan külföldi illetőségű klubcsapat vesz részt, amelyben magyar állampolgárságú versenyző szerepel.
Az adómentes rendelkezés a magyar nemzeti válogatott részvételével megrendezett külföldi sporteseményre szóló belépőjegyre és bérletre is alkalmazható abban az esetben, ha magyar válogatott versenyző vagy csapat a sporteseményen ténylegesen is részt vesz, mivel az Stv. hatálya csupán ebben az esetben állapítható meg a sporteseménnyel összefüggésben.
8.29. a munkáltató, volt munkáltató által a csoportos létszámleépítés miatt elbocsátott, vagy elbocsátandó munkavállalók részére nyújtott olyan szolgáltatás, mellyel a munkáltató a munkavállaló újra-elhelyezkedését támogatja, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában a munkavállaló újra-elhelyezkedését támogató szolgáltatásnak minősül a pszichológiai tanácsadás, az át-, illetve továbbképzés, a munkajogi tanácsadás;
8.30. 194
8.31. az MRP szervezet analitikájában a számvitelről szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet szerint elkülönítetten, a megszerzett részvények, üzletrészek között kimutatott, a résztvevő tulajdonába adott értékpapír (ide nem értve a visszavásárolt vagyonrésznek minősülő értékpapírt) ráfordításként elszámolt beszerzési (nyilvántartási) értékéből az a rész, amely meghaladja a tulajdonba adás időpontjáig a résztvevő által saját erő címen befizetett összeg alapján az MRP szervezet által elszámolt bevételt; az adómentes természetbeni juttatás összegéről az MRP szervezet résztvevőnként az adóévet követő január -éig adatot szolgáltat az adóhatóság számára;
8.32. a villamos energiáról szóló törvényben szabályozott szociális villamosenergia-ellátás keretében – a törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban meghatározott körben – nyújtott kedvezmény vagy támogatás, valamint a közüzemi szolgáltató által a közüzemi fogyasztói kör egészét vagy széles körét érintő, közvetlenül vagy közvetve juttatott támogatás (visszatérítés), ideértve a közüzemi díjtartozás elengedését is;
8.33-8.34. 195
194 Hatálytalan 2010. 01. 01-től
195 Hatálytalan 2010. 01. 01-től
8.35. a helyi és/vagy nemzetiségi önkormányzat, az egyesület, az alapítvány, a közalapítvány, az egyház által a lakosság, a közösség széles körét érintő (nem zártkörű), azonos részvételi feltételekkel szervezett kulturális, hagyományőrző, sport, szabadidős és más hasonló közösségi rendezvényen helyben nyújtott szolgáltatás, helyi fogyasztásra juttatott étel, ital, valamint – legfeljebb a rendezvény összes költségének 10 százalékáig terjedő együttes értékben – résztvevőnként azonos értékű, ajándék;
8.36. a könyvtári, a levéltári, a múzeumi, az egyéb kulturális, illetve alkotóvagy előadó-művészeti tevékenységet folytató szervezet tevékenységi körébe tartozó ingyenesen nyújtott szolgáltatása (ide nem értve, ha azt más személy megrendelésére teljesíti);
8.37. kifizető, külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet által biztosított személygépkocsi magáncélú használata, továbbá azzal összefüggésben úthasználatra jogosító bérlet, jegy juttatása;
Tevékenység ellenértékeként kapott cégautó használat
Egy társaság marketing tevékenység végzésére megbízási szerződést köt a magánszeméllyel. A tevékenység ellenértékeként a társaság cégautó használatot biztosít a magánszemélynek. Kérdés, hogy ilyen esetben tekinthető-e adómentesnek a cégautó magáncélú használata.
A megbízási jogviszonyban folytatott marketing munka a személyi jövedelemadó szempontjából önálló tevékenységnek minősül. Az Szja. tv. 16. § (3) bekezdése alapján önálló tevékenységből származó bevételként kell figyelembe venni minden olyan bevételt, amelyet a magánszemély az e tevékenységével összefüggésben, az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez. Az Szja. tv. 4. § (2) bekezdése alapján bevételnek minősül a magánszemély által bármilyen formában megszerzett vagyoni érték. Mindezekre tekintettel a kérdéses esetben nem alkalmazható a cégautó magáncélú használatára vonatkozó adómentes rendelkezés. A magáncélú autóhasználat szokásos piaci értéke a magánszemély önálló tevékenységből származó bevételeként adóköteles. A használat értékét a szokásos piaci ár figyelembevételével kell megállapítani.
8.38. 196
8.39. a kifizető által biztosított védőoltás;
8.40. a közfoglalkoztatási rendszerben a közfoglalkoztatottnak a külön törvényben meghatározott természetbeni ellátások.
9. Adómentességre vonatkozó vegyes rendelkezések.
9.1. Utalvány, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz e törvény külön rendelkezése alapján vagy annak hiányában is akkor minősül e melléklet szerinti nem pénzben adott juttatásnak, ha a juttatási feltételek alapján megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termékvagy szolgáltatáskörben használható fel, és egyebekben a juttatás körülményei megfelelnek az adómentességre vonatkozó rendelkezésben foglalt feltételeknek.
9.2. Munkaruházati termék:
a) a törvényben vagy törvényi felhatalmazás alapján kiadott jogszabályban előírt módon és feltételekkel rendszeresített egyenruha, formaruha, védőruha, munkaruha, valamint tartozékai;
b) az olyan öltözet és tartozékai, amelyet a munkavállaló egészségének védelme, a munkakörén, feladatainak ellátásán kívül hordott ruházatának megóvása céljából az adott munkakörben, a feladat ellátása közben visel, feltéve, hogy a körülményekből megállapíthatóan a munkaruházati termék használata nélkül a munkavállaló egészsége veszélyeztetett, illetőleg a ruházat nagymértékű
szennyeződése, gyors elhasználódása következik be;
196 Hatálytalan 2012. 01. 01-től
c) az egyenruha, a formaruha, a védőruha és a munkaruha, valamint tartozékai
ca) a közúti közlekedés területén az utasokkal, ügyfelekkel közvetlen kapcsolatot tartó munkakörben, a műszaki, fizikai és közvetlen termelésirányítói munkakörökben,
cb) a vízi közlekedés területén az utasokkal, ügyfelekkel közvetlen kapcsolatot tartó munkakörökben, a műszaki, nautikai, fizikai és közvetlen termelésirányítói munkakörökben, a hajózási vállalat vezetésében a forgalmi, kereskedelmi és a közönség-kapcsolattartók, illetve a hajózást képviselők munkaköreiben,
cc) a légi közlekedés területén az utasokkal, ügyfelekkel kapcsolattartó munkakörökben, a műszaki, fizikai és közvetlen termelésirányítói munkakörökben, a légiforgalmi irányítás munkaköreiben, cd) a posta és távközlés területén az ügyfelekkel, illetve szolgáltatást igénybe vevőkkel közvetlen kapcsolatban lévők munkaköreiben, a műszaki, fizikai és közvetlen termelésirányítói munkakö-
rökben,
ce) a vízügy területén a gátés csatornaőri munkakörökben, valamint a műszaki, fizikai és közvetlen termelésirányítói munkakörökben;
d) a kifejezetten jelmezszerű öltözet (így különösen: a kosztümös színielőadások jelmezei), a szolgáltatási tevékenységet végzők (portás, pincér, sportjátékvezető, kegyeleti szolgáltatást végző stb.) megkülönböztető jellegű ruházata és tartozékai, amely az adott munkaköri feladat ellátásán kívüli viseletre alkalmatlan.
„Kihordási idő” kikötése munkaruha juttatás esetén
A munkáltató köteles a munkavállalónak munkaruhát biztosítani abban az esetben, ha az a munka során elhasználódik, nagymértékben szennyeződik. Számos munkáltató a munkaruha juttatását kihordási időhöz köti, vagyis az ilyen munkát végző munkavállaló ruháját a kihordási idő végeztével automatikusan cserélik. Az, hogy a kihordási időn belül történő munkaviszony-megszűnés esetén a munkavállalónak van-e térítési kötelezettsége, adójogilag a munkaruha juttatásával már nem függ össze. Ha a munkáltató a kihordási idő alatt megszűnő munkaviszony esetén a munkaruhát a magánszemélytől nem követeli vissza, annak adójogi következménye nincs. Abban az esetben, ha a munkaszerződés vagy kollektív szerződés alapján a munkavállalónak a munkaviszony megszűnése esetén a kihordási idő hátralevő részének arányában meg kell térítenie a ruha beszerzési árának megfelelő részét, akkor ez a – munkaviszonyból eredő – térítési kötelezettség a személyi jövedelemadó oldaláról szintén nem bír jogkövetkezményekkel. A megtérített összeg az Szt. 77. § (1) bekezdése alapján a munkáltató társaság egyéb bevételének minősül.
Adófizetési kötelezettség abban az esetben keletkezik, ha annak ellenére, hogy a munkaszerződés, kollektív szerződés, belső szabályzat kimondja a visszafizetési kötelezettséget, de a munkáltató attól eltekint. Ekkor az elengedett követelés munkaviszonyból származó jövedelemként adókötelessé válik.
Utcai viselésre alkalmas ruházat
Attól, hogy a magánszemély eredetileg utcai viselésre alkalmas ruházatán (pl. kosztüm, öltöny stb.) látható módon és eltávolíthatatlanul feltüntetésre kerül bármely cégjelzés (logó stb.) még nem valósul meg a 9.2. d) pontban meghatározott törvényi feltétele az adómentességnek. Ekkor ugyanis az említett ruházat az adott munkaköri feladat ellátásán kívüli (pl. a munkakör jellegéből adódóan utcai) viselésre is alkalmas.
Az ilyen ruházat juttatása nem tekinthető adómentesnek.
9.3. A lakáscélú munkáltatói támogatás adómentességével kapcsolatos szabályok
9.3.1. Lakáscélú felhasználás:
a) a belföldön fekvő lakás tulajdonjogának és a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése (ideértve a lakás zártvégű lízingbe vételét is),
b) a belföldön fekvő lakás építése, építtetése,
c) a belföldön fekvő lakás alapterületének legalább egy lakószobával történő bővítését eredményező növelése,
d) a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet szerint meghatározott korszerűsítés.
9.3.2. A lakáscélú munkáltatói támogatás adómentességét az összeg elévülési időn belül történő
lakáscélú felhasználására vonatkozó következő okiratok, bizonylatok igazolják:
a) lakás tulajdonjogának és a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak a megszerzése esetén az érvényes szerződés és az ingatlanügyi hatósághoz benyújtott bejegyzési kérelem, valamint az összeg felhasználását igazoló okirat;
b) lakás építése, építtetése és lakás alapterületének növelése esetén a jogerős használatbavételi engedély, valamint az összeg felhasználását igazoló, a használatbavételi engedély kelte napjáig, illetve a használatbavételi engedélyben megjelölt feltételek teljesítése határidejéig kibocsátott, az építési engedély jogosultja nevére kiállított számla;
c) lakás korszerűsítése esetén a támogatás folyósítását megelőzően hat hónapon belül és azt követően 12 hónapon belül kiállított, az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól szóló rendelet szerinti megfelelőségi igazolással rendelkező – beépített – termékekről szóló számla, valamint a más személy által elvégzett munka ellenértékéről kiállított bizonylat.
9.3.3. Ha a lakáscélú munkáltatói támogatás részben vagy egészben adóköteles, ideértve az adóhatóság által megállapított adóhiány esetét is, az adó (és más jogkövetkezmények) a magánszemélyt terhelik.
9.3.4. A hitelintézet az adóévben a közvetítésével nyújtott támogatásról, a munkáltató a kölcsön általa elengedett összegéről az adóévet követő január -éig adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak.
9.4. A termőföld bérbeadásából származó jövedelem adómentességére vonatkozó szabályok
9.4.1. Adómentes a termőföld-bérbeadásból származó bevétel, ha a termőföld haszonbérbe adása alapjául szolgáló, határozott időre kötött megállapodás (szerződés) alapján a haszonbérlet időtartama az 5 évet (az adómentesség feltételéül szabott időtartam) eléri.
9.4.2. A magánszemély köteles a 9.4.1 pont szerinti mentesség alapján korábban meg nem fizetett adót késedelmi pótlékkal növelt összegben a szerződés megszűnése éve kötelezettségeként megállapítani, bevallani és megfizetni, ha a mentesség alapjául szolgáló szerződés az adómentesség feltételéül szabott időtartamon belül bármely okból (ide nem értve a szerződő feleken kívül álló okot, valamint a haszonbérleti szerződés azonnali hatályú felmondását) megszűnik.
9.5. A termőföld átruházásából származó jövedelem adómentességére vonatkozó szabályok
9.5.1. Adómentes a termőföld átruházásából származó jövedelem
a) összegéből az évi 200 000 forintot meg nem haladó rész, ha a magánszemély adóbevallásában bevallott, a munkáltatói adómegállapítás, vagy az adóhatósági adómegállapítás során elszámolt éves összes jövedelme a 4 318 000 forintot nem haladja meg, és
b) a termőföldet regisztrációs számmal rendelkező olyan magánszemélynek adja el, aki azt egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként legalább 5 évig hasznosítja, vagy a termőföldet regisztrált mezőgazdasági társas vállalkozás olyan alkalmazottjának adja el, aki azt az őt alkalmazó mezőgazdasági társas vállalkozásnak legalább 10 évre bérbe adja azzal, hogy ha az átruházás részaránytulajdon megszüntetését is eredményezi, az a) pont rendelkezéseit nem kell alkalmazni;
c) ha a magánszemély – az a) pont rendelkezésétől függetlenül – a termőföldet regisztrációs számmal rendelkező állattenyésztést folytató olyan magánszemélynek adja el, akinek az általa használt földterülete nem éri el a külön jogszabály szerint számított mértéket (a mérték eléréséig), feltéve, hogy a vevő magánszemély a termőföldet egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként legalább 5 évig az állattartó telep takarmánytermelése céljából használja, vagy azt az őt alkalmazó mezőgazdasági társas vállalkozásnak az állattenyésztés takarmánybiztosítása érdekében legalább 10 évre bérbe adja;
d) az a)-c) pontban nem említett esetben, ha az átruházás da) magánszemély részére birtok-összevonási céllal, vagy
db) települési önkormányzat részére külön jogszabályban meghatározott szociális földprogram céljából, vagy
dc) a Nemzeti Földalap javára
történik, a db) pont esetében azzal, hogy az átruházásról szóló szerződésnek tartalmaznia kell a szociális földprogramra vonatkozó, a rászorultságra tekintettel meghatározott feltételeket is szabályozó önkormányzati rendelkezés számát.
A jövedelem megállapítására értelemszerűen e törvénynek az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
Részaránytulajdon
A részaránytulajdon a szövetkezeti közös földhasználatba adott termőföld összes AK értéke és az ehhez viszonyított, az egyes tulajdonosokat megillető AK értékben kifejezett termőföld tulajdonrész. A „részaránytulajdon” tehát a közös tulajdonban álló termőföldnek egy személyt megillető tulajdoni hányadaként értelmezhető. Az adómentesség abban az esetben valósul meg, ha a vevő már eleve rendelkezik tulajdoni hányaddal az adott földrészben, mert ilyenkor „szűnik meg” az értékesítő magánszemély tulajdoni hányada (részarány tulajdona). Más esetben, így például, ha nem
„részaránytulajdonos” lenne a vevő, akkor csak tulajdonosváltásról lehetne beszélni, de a részarány tulajdoni hányad megmaradna, a részaránytulajdonosok száma pedig nem csökkenne.
Birtok-összevonás
A birtok-összevonási cél vitathatatlanul megvalósul például abban az esetben, ha három közvetlenül egymás mellett fekvő helyrajzi számú termőföld közül a két szélső területet birtokló magánszemély megvásárolja a termőföldjei között fekvő földterületet. Az adómentesség azért érvényesíthető, mert a vevő már rendelkezett termőföldtulajdonnal, tehát birtokait az újabb földterület megvásárlásával vonta össze, mely vétel során nagyobb birtoktestet alakított ki, azaz megvalósult a birtok-összevonási cél.
Állattenyésztő által használt földterület
Egyéb szabályozás hiányában a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 5. § (1) bekezdésében meghatározott, a belföldi magánszemélyek által megszerezhető maximális termőföld terület vagy érték az irányadó a regisztrációs számmal rendelkező állattenyésztő által használt földterületnek a
9.5.1. c) pontban meghatározott mértékére is. Ez a mérték 300 hektár vagy 6000 aranykorona értékű termőföld (1 hektár átlagos minőségű termőföld 20 aranykorona értékű). Azaz ezt a mértéket az állattenyésztő akkor éri el, ha akár a termőföld területe, akár a termőföld értéke eléri, vagy meghaladja a fenti határokat. Az adómentesség vizsgálatakor azonban nem csupán az állattenyésztő tulajdonában lévő földterületet kell figyelembe venni, hanem minden olyan területet, amelynek használatára az állattenyésztő jogosult, így elsősorban a haszonbérbe vett földterületet is.
9.5.2. A 9.5.1. pontban meghatározottakat az eladó akkor alkalmazhatja, ha rendelkezik a vevő közjegyző által készített vagy ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglalt nyilatkozatával, amely tartalmazza a vevő természetes azonosító adatait, adóazonosító jelét, valamint a vevő kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy az adómentesség feltételeinek megfelel. A vevő nyilatkozatát az eladó az adó megállapításához való jog elévüléséig köteles megőrizni. A valótlan tartalmú nyilatkozat miatt keletkező adóhiányt és jogkövetkezményeit az adóhatóság a vevő terhére állapítja meg.
9.5.3. Ha a magánszemély a 9.5.2. pontban említett nyilatkozata megtétele mellett megszerzett termőföldre vonatkozóan a nyilatkozatban foglaltakat nem teljesíti, bármely feltétel hiányának beálltával termőföld átruházásából származó jövedelemnek kell tekinteni a termőföld megszerzésének alapjául szolgáló szerződésben meghatározott ellenértéket.
9.5.4.
2. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
Az összevont adóalapba tartozó bevételek elszámolásáról
Az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapításához bevételként a VI. fejezet rendelkezésein túlmenően az e mellékletben meghatározottakat kell figyelembe venni.I. Jellemzően előforduló bevételek
Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben1. az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek előlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg;
A mezőgazdasági őstermelői tevékenységet folytató magánszemélyek is e melléklet szerint állapítják meg az őstermelői tevékenységükből származó bevételüket. Az őstermelő által előállított, majd utóbb az állataival feletetett takarmány értékét nem kell bevételként figyelembe venni, ez az érték bevételként az állat értékesítésekor jelenik majd meg a bevételek között.
2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz – ideértve a selejtezett tárgyi eszközt is –, nem anyagi javak, anyag, félkész termék (a továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték, illetőleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak beszerzési, előállítási költségét a magánszemély bármelyik évben költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el, azzal, hogy ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékű jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzemi célból használt, akkor az ebből származó jövedelem adózására egészében a XI. fejezetben foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia;
3. a kapott kamat;
4. a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg, valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén kapott összeg, kivéve, ha korábban költségként nem vették figyelembe;
5. a felvett támogatás (ideértve különösen az egységes területalapú támogatást is), figyelemmel a VI. fejezet rendelkezéseire is;
6. az előállított vagy vásárolt terméknek, végzett vagy vásárolt szolgáltatásnak a szokásos piaci értéke, ha azokat a magánszemély saját céljára felhasználja, illetőleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban bármely évben költséget számolt el, azonban nem kell a saját célra történő felhasználás és a részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélküli átengedés értékével növelni a bevételt, ha
a) a magánszemély az azzal kapcsolatos kiadásokat költségei között nem számolta el, vagy e kiadásokkal az összes költségét arányosan csökkenti,
b) a terméket, a szolgáltatást elemi károk, katasztrófák esetén közadakozás keretében nyújtja;
7. a 100 ezer – 2006. január 1-je előtti beszerzés esetén 50 ezer – forintnál magasabb egyedi értékű kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz – ha annak értékét a mezőgazdasági őstermelő egy összegben elszámolta – ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor – kivéve a magánszemélynek ellenszolgáltatás nélkül történő, adófizetési kötelezettséggel járó átadást – a beszerzés időpontjától számított
– egy éven belül a beszerzési érték 100 százaléka,
– egy éven túl, de két éven belül a beszerzési érték 66 százaléka,
– két éven túl, de három éven belül a beszerzési érték 33 százaléka,
– három éven túl nulla;
8. az adó, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a visszatérítése, ha a befizetést a magánszemély költségként bármely évben elszámolta;
9. a mezőgazdasági őstermelő esetében a káreseménnyel összefüggésben kapott kártérítés, ideértve a felelősségbiztosítás alapján felvett összeget;
10. azon biztosítási szolgáltatás értéke, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat a mezőgazdasági őstermelő költségként elszámolta;
11. a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett bevételi többletkülönbözet.
II. A mezőgazdasági őstermelő tevékenységének megszüntetése
A tevékenység megszüntetésének évében bevétel1. a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő összes készlet (anyag, áru, félkész és késztermék) leltári értéke, a 100 ezer – 1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer – forintot meg nem haladó tárgyi eszköz (ideértve a tartalékalkatrészt és gyártóeszközt is) leltári értéke;
2. a gazdasági épület, az üzlet, a műhely, az iroda és az egyéb - kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a megszűnéskor még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta, azzal, hogy ha a megszűnés évében az ellenérték összege még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;
3. az éves adóbevallás benyújtásának határnapjáig (illetve a benyújtás napjáig) rendelkezésre álló, a megszüntetésről beadott adóbevallást követően befolyt összeg december 31-i időponttal.
A megszüntetés évéről készített adóbevallás benyújtását, egyszerűsített bevallási nyilatkozat esetén a munkáltatói elszámolást vagy az adóhatósági adómegállapítást követően érkező bevételre az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy ha kiadás is jelentkezik az említett időpontot követően, akkor az a bevételből levonható, illetőleg a le nem vonható rész ezen adóbevallás önellenőrzésével számolható el.
III. Egyéb rendelkezések
1. Az e melléklet I. fejezetének 5. pontjában említett egységes területalapú támogatást a folyósítás évében kell bevételnek tekinteni.2. Az 1. pont rendelkezéseitől eltérően a 2005. évben folyósított egységes területalapú támogatást a magánszemély döntése szerinti megosztásban a folyósítás évében és az azt követő adóévben veheti figyelembe bevételként.
3. Ha az egységes területalapú támogatást a magánszemély köteles visszafizetni, a visszafizetés összegével annak az adóévnek a bevételét csökkenti, amely adóévben a visszafizetés megtörtént.
3. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
Az összevont adóalap megállapításához elszámolható költségekről
E törvénynek az elismert költségekre és a költségek elszámolására vonatkozó általános rendelkezéseit is figyelembe véve, az e mellékletben foglaltakat kell alkalmazni, ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély a jövedelmét tételes költségelszámolással állapítja meg, valamint minden olyan esetben, amikor a magánszemély kiadásainak elszámolása, megtérítése (ideértve a jogszabály alapján történő költségtérítést is) szempontjából minősíteni szükséges, hogy az beletartozik-e az elismert költségek körébe.Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak, amelyeket a magánszemély önálló tevékenységével (tevékenységeivel) kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. Nem minősülhet kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek a személygépkocsi.
A magánszemély költségként számolhatja el a bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggő kiadásokat, korlátozott mértékű átalányban az értékcsökkenést.
A több önálló tevékenységhez használt tárgyi eszközök, nem anyagi javak esetében a magánszemély választhat, hogy melyik tevékenységének bevételével szemben számolja el az e melléklet rendelkezései szerint érvényesíthető költséget. A költség (az értékcsökkenési leírás a teljes leírásig) nem osztható meg a különböző tevékenységek bevételei között.
I. Jellemzően előforduló költségek
Költségként elszámolható kiadások különösen a következők:1. az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésére (csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg ellenértékével), a szállításra fordított kiadás;
2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak beszerzésére, előállítására fordított kiadás, ha az a 100 ezer forintot nem haladja meg, továbbá ezen tárgyi eszközök – a mezőgazdasági őstermelő esetében a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök és nem anyagi javak beszerzési értékétől függetlenül is – folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára fordított kiadás, azzal, hogy a járművek esetében a IV. fejezetben foglaltakat kell alkalmazni;
3. az önálló tevékenységet végző magánszeméllyel munkaviszonyban álló magánszemély (a továbbiakban: alkalmazott)
a) részére kifizetett bér és annak közterhei,
b)
c) javára megítélt és kifizetett baleseti kártérítés,
d) részére a jogszabály, illetőleg a kollektív szerződés vagy a munkaszerződés alapján járó, a munkáltatót kötelezően terhelő juttatás, kifizetés;
4. a mezőgazdasági őstermelőnél a 16. életévét betöltött segítő családtag részére kifizetett – de legfeljebb a mindenkori minimálbért meg nem haladó – összeg és annak közterhei, feltéve, hogy a segítő családtag legalább heti 40 órában közreműködik (főállású segítő családtag) vagy, ha a közreműködés ideje ennél kevesebb, akkor ezzel arányos rész, azzal, hogy egyebekben a főállású segítő családtag kizárólag a 3. pont vonatkozásában alkalmazottnak minősül;
5. a nem megállapodás alapján befizetett saját társadalombiztosítási járulék;
Az Szja. tv. 3. számú mellékletének V. 8. pontja szerint nem számolható el költségként a Tbj. szerint nem megállapodás alapján fizetett egyéni járulék. A Tbj. 30/A. (2) bekezdése szerint a 8 millió forint bevételt el nem érő mezőgazdasági őstermelő a megelőző évi őstermelői bevételének 20 százaléka után 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot és 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot fizet.
Amennyiben a családi gazdálkodót egyéni vállalkozói igazolvány birtokában vették nyilvántartásba, szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettségének akkor is eleget kell tennie, ha kizárólag őstermelői tevékenységből származik a bevétele. Az egyéni vállalkozó családi gazdálkodó a megfizetett szociális hozzájárulási adó összegét egyéni vállalkozói bevétel hiányában a vállalkozásában nem tudja érvényesíteni, emiatt folyamatosan veszteséges lenne. Ezért az egyéni vállalkozó családi gazdálkodó a nem megállapodás alapján fizetett saját szociális hozzájárulási adó és egészségügyi hozzájárulás összegét az őstermelői tevékenységének bevételével szemben – az Szja. tv. 3. számú melléklet I. 5. pontja alapján – tudja költségként érvényesíteni.
6. a köztestület számára tagdíj vagy annak megfelelő jogcímen fizetett összeg, továbbá az önálló tevékenységgel kapcsolatos érdek-képviseleti feladatot is ellátó egyesület számára tagdíj címén fizetett összeg;
7. a megrendelő, a vevő által igazolt szavatossági és jótállási költség;
8. a mezőgazdasági őstermelő által a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében kifizetett vagyon-, felelősség-, kockázati élet-, balesetbiztosítás díja, az életbiztosításnál feltéve, hogy a mezőgazdasági őstermelő e címen nem vett igénybe adókedvezményt;
9. a mezőgazdasági őstermelő által a tevékenységével kapcsolatban felvett pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat;
10. a központi költségvetésbe, a helyi önkormányzatoknak fizetett, kizárólag az adott önálló tevékenységhez kapcsolódó adó (ide nem értve a személyi jövedelemadót), illeték, hatósági díj, vám, vámkezelési díj, perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenőrzési pótlék;
11. az adózás rendjéről szóló törvény szerinti telephely bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia költsége, a telefon, rádiótelefon, telefax, cb-rádió, telex használati díja azzal, hogy ha a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet a kiadásokat figyelembe venni az adott költségre jellemző mértékegységek (nap, m2, m3 stb.) alapulvételével (a közüzemi számlák esetében a házastárs nevére szóló számla alapján is);
12. a mezőgazdasági őstermelőnél a telefon, a rádiótelefon, a telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történő beszerelése esetén a készülék ára, és a beszerelés díja (ha a lakás és telephely műszakilag nem elkülönített, a telefon árának és beszerelési díjának 50 százaléka), továbbá - ha a használat csak részben szolgálja a tevékenységet, tételes elkülönítés nélkül - az internet használati díjának 30 százaléka, elektronikus bevallás adására kötelezett mezőgazdasági őstermelő esetében 50 százaléka;
13. a mezőgazdasági őstermelőnél a telefonfejlesztési hozzájárulás, továbbá a közműfejlesztési hozzájárulásnak a helyi önkormányzat által visszatérített összeggel csökkentett része, azzal, hogy ha a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést a lakástól műszakilag el nem különült telephelyre szerelik be, költségként a megfizetett magasabb hozzájárulás és az ilyen esetben a magánszemélyként egyébként fizetendő összeg különbözete számolható el;
14. a műszaki leírás, a tervrajz költsége, a bérmunka díja, az alvállalkozó részére kifizetett öszszeg, igénybe vett szolgáltatás díja (például reklámköltség);
15. a mezőgazdasági őstermelőnél az 1. számú melléklet szerinti munkaruházati termék, a védőeszköz, a munka-, balesetés környezetvédelmi berendezés beszerzésére fordított kiadás;
16. a tevékenységhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján kapott támogatás jogszerű felhasználásával teljesített kiadás alapján meghatározott költség, akkor is, ha a kiadás részben a magánszemély személyes vagy családi szükségletét szolgálja (ha azonban a támogatás csak részben nyújt fedezetet a kiadásra, akkor e rendelkezés alapján a kiadásnak csak a támogatásból fedezett része alapján számolható el költség);
17. a hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás díjára fordított kiadás, továbbá a 3. számú melléklet II. Igazolás nélkül elszámolható költségek fejezetének 7. pontja szerint elszámolható költség azzal, hogy e pont rendelkezése nem alkalmazható abban az esetben, ha az utazásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti;
18. az alkalmazottat foglalkoztató, önálló tevékenységet folytató magánszemély – a mezőgazdasági őstermelő kivételével – az alkalmazott miatt a 17. pont rendelkezései szerint nem számolhat el költséget;
19. lízingdíj címén kifizetett összegből a lízingbe vevőnél csak a 2. pontban említett üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak – figyelemmel a IV. 4-5. pontban foglaltakra is – általános forgalmi adó nélküli lízingdíjának és az egyéb járulékos költségeknek a szerződés szerinti futamidő egy hónapjára eső összege, de maximum a teljes lízingdíj havi 3 százalékának, ingatlan esetén 1,1 százalékának megfelelő összeg, illetve ez alapján számított adóévi összeg;
20. a mezőgazdasági őstermelő a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése (ideértve a selejtezést, a megsemmisülést, az ellenszolgáltatás nélküli átengedést is) esetén az értékesítés időpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összegét, az értékcsökkenési leírásból kizárt tárgyi eszköz, nem anyagi javak esetében a nyilvántartásba vett beruházási költséget az értékesítéskor költségként elszámolhatja;
21. a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett többlet a kiadásoknál költségként elszámolható;
22. a művészeti tevékenységet folytató magánszemély jellemzően előforduló költsége – figyelemmel az értékcsökkenési leírás elszámolására vonatkozó rendelkezésekre is – a tevékenységével öszszefüggő műsoros előadás, kiállítás, múzeum, közgyűjtemény látogatásának ellenértéke, irodalmi és művészeti alkotásokat tartalmazó, vagy ezek rögzítésére és lejátszására alkalmas eszköz, képés hanghordozó, könyv, kotta, más sajtótermék vásárlására fordított kiadás, a tevékenységgel összefüggő szakmai képzés kiadásai, továbbá az előadóművészi tevékenységet végzők esetében a színpadi megjelenéshez kapcsolódó esztétikai és kozmetikai cikkekre, illetve szolgáltatásokra fordított kiadás;
23. az úthasználat díja az úthasználatra jogosultság időszakában a díjköteles útszakaszon történt üzleti célú futásteljesítmény arányában;
Az úthasználat díja nem tartozik a járművek üzemeltetési költségei közé. Ilyen címen részletes útnyilvántartás vezetése mellett számolható el költség.
24. a Munka Törvénykönyvének a távmunkavégzésre vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően, a munkaszerződésben foglaltak szerint távmunkát végző munkavállalót a távmunkavégzéssel összefüggésben terhelő költség(ek) megtérítése érdekében a munkáltató által kifizetett bevétellel szemben a munkavállaló a következő, igazolt kiadás(ok) alapján számolhat el költséget
a) a távmunkavégzéshez, valamint a kapcsolattartáshoz szükséges nem anyagi jószág, számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított, 100 ezer forintot meg nem haladó kiadás,
b) a távmunkavégzéshez, valamint a kapcsolattartáshoz szükséges nem anyagi jószág, számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított, 100 ezer forintot meghaladó kiadás esetében 33 százalékos leírási kulcs alkalmazásával értékcsökkenési leírás címén megállapított összeg; az értékcsökkenési leírást egyebekben - a III. fejezetben foglaltaktól függetlenül - a 11. számú melléklet értékcsökkenés elszámolására vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával kell megállapítani, és a költségként történő elszámolás feltétele külön részletező nyilvántartás(ok) vezetése,
c) az internethasználat díja (ideértve különösen az egyszeri, a havi, a forgalmi díjat),
d) a munkáltató székhelyétől, telephelyétől elkülönült munkavégzési hely bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia díja azzal, hogy ha a lakás és a munkavégzési hely műszakilag nem elkülönített, akkor e kiadás(oka)t a távmunkavégzéssel arányosan, az adott költségre jellemző mértékegységek (munkaidő, m2, m3 stb.) alapulvételével lehet figyelembe venni;
25. az európai parlamenti, az országgyűlési, a helyi önkormányzati képviselői tevékenységgel összefüggésben megszerzett bevétel esetén, valamint a polgármester költségátalánya esetén az adott tisztséggel összefüggő feladat ellátása érdekében felmerült, a magánszemély nevére kiállított bizonylattal igazolt kiadás – ideértve különösen a lakhatási támogatásra jogosult országgyűlési képviselő szállásra fordított kiadását –, valamint az adott tisztséggel összefüggő feladat ellátása érdekében használt tárgyi eszközök átalány-értékcsökkenése.
II. Igazolás nélkül elszámolható költségek
Az e törvényben elismert költségek esetében, ha törvény vagy kormányrendelet (a továbbiakban: jogszabály) költségtérítésről rendelkezik, akkor a ténylegesen felmerült és igazolt kiadás érvényesítése helyett a jogszabályban meghatározott mértékig igazolás nélkül számolható el az adott címen költség azzal, hogy akkor ezt a költséget teljes egészében elszámoltnak kell tekinteni. Ilyen költségnek minősül különösenAz Szja. tv. 3. § 16. pontjában foglalt értelmező rendelkezés szerint költségtérítés: „az a bevétel (kivéve, ha a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni), amelyet az Szja. tv. által költségnek elismert kiadás megtérítésére kizárólag az adott bevételszerző tevékenység folytatása érdekében vagy hivatali, üzleti utazással (ideértve a kiküldetést, a külföldi kiküldetést, a külszolgálatot) összefüggésben kap a magánszemély. Nem tartozik ezen kiadások körébe a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben közvetlenül kielégítő dolog, szolgáltatás megszerzését szolgáló kiadás, kivéve, ha e törvény olyan költségtérítést állapít meg, vagy olyan, jogszabályban meghatározott költségtérítést ismer el, amellyel szemben a kiadást nem kell igazolni.”
1. a bedolgozó részére e tevékenységével összefüggésben kifizetett évi munkabér, illetve munkadíj 30 százalékát meg nem haladó összeg, feltéve, hogy a magánszemély e jogviszonyával összefüggésben más költséget nem számol el;
A bedolgozói jogviszonyból származó bevételre (munkabérre, munkadíjra, valamint a tevékenységgel öszszefüggésben kapott költségtérítésre) az Szja. tv. nem önálló tevékenységre (munkaviszonyra) vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezért a bedolgozói tevékenységgel kapcsolatban kapott költségtérítés a munkaviszonyból származó bevétel része. Az Szja. tv. szerint az adóköteles jövedelem megállapításakor a költségtérítés összegéből levonhatók a ténylegesen felmerült és igazolt költségek, vagy pedig igazolás nélkül legfeljebb az éves munkabér (munkadíj) 30 százaléka. A levont összeg nem haladhatja meg a költségtérítés összegét. A költségek levonása után fennmaradó összeg a bedolgozó – Szja. tv. 3. § 21. pontja szerinti – bérjövedelme.
A helyiséghasználati díj a 24/1994. (II. 25.) kormányrendelet mellékletének 7. pontja szerint a bedolgozó részére megtérítendő rezsiköltségek között szerepel, így az a bedolgozói jogviszonnyal (munkaviszonnyal) összefüggésben kapott költségtérítésnek minősül, amelyre az Szja. tv. 25. § (1) bekezdése és a 3. szám mellékletének II/1. pontja vonatkozik. Az önálló tevékenység keretében végzett bérbeadásból származó jövedelem megállapításának szabályai erre a költségtérítésre nem alkalmazhatók.
2. a Magyar Honvédség állományában lévő, nem katonadiplomáciai tevékenységet végző magánszemély műveleti területen teljesített külföldi szolgálatára tekintettel megszerzett bevételének - ide nem értve a szállás (lakás) bérleti díjának, az utazási kiadásnak a megtérítését - 50 százalékát meg nem haladó összeg;
3.
4. a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag és kenőanyag fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendelet szerint meghatározott üzemanyag-fogyasztási norma;
Az üzemanyag- és kenőanyag-felhasználás költségeinek elszámolásához kötelezően alkalmazandó, a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendeletben foglalt fogyasztási normák a gépjárműhasználattal felmerült üzemanyag-felhasználás maximumát tartalmazzák.
Az előzőekben hivatkozott kormányrendeletben fel nem tüntetett típusú, valamint a meg nem határozható alapnormájú, illetve a rendeletben meghatározottaktól eltérő fajtájú üzemanyaggal üzemelő gépjárművek esetében az alapnorma értékét a gyártó vagy a gyártó adatai, illetve az üzemanyag-fogyasztás mérése alapján műszaki szakértő állapíthatja meg. A műszaki szakértői tevékenységre jogosult személyek adatait a Nemzeti Közlekedési Hatóság a honlapján közzéteszi.
5. az Európai Parlament által az európai parlamenti megfigyelő és az európai parlamenti tag számára fizetett költségtérítés;
6. a kifizető által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár, valamint 9 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével kifizetett összeg;
A magánszemély saját személygépjárművének hivatali célú használatáért a kifizetőtől kiküldetési rendelvény alapján is kaphat költségtérítést. Az Szja. tv. 3. § 83. pontja határozza meg a kiküldetési rendelvény tartalmi követelményeit. A kiküldetési rendelvényt két példányban kell kiállítani. A rendelvény eredeti példányát a kifizetőnek, másolatát a magánszemélynek a bizonylatmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával kell megőriznie.
A kiküldetési rendelvény nem csak munkaviszonnyal összefüggésben, hanem más jogviszonyok (pl. megbízási, tagi, vezető tisztségviselői, választott tisztségviselői jogviszony stb.) alapján is kiállítható.
Amennyiben a térítés mértéke nem több az igazolás nélkül elszámolható mértéknél, akkor azt nem kell bevételként figyelembe vennie a magánszemélynek.
Ez azt is jelenti a gyakorlatban, ha a magánszemélynek egyéb jogviszonya (egyéni vállalkozói jogállása) miatt más hivatali, üzleti útjai is vannak, akkor a bevételnek nem számító költségtérítéssel érintett utakat magáncélúnak kell tekinteni. A többi tevékenységével összefüggő üzleti célból megtett utak tekintetében választhat, hogy az üzemanyagköltség elszámolása mellett a kilométerenkénti 9 forintot alkalmazza, vagy a számlák alapján az üzleti célból megtett utak arányában számolja el a költségeket.
Abban az esetben, ha a kifizető a kiküldetési rendelvény alapján az igazolás nélkül elszámolható mértéken felüli térítést fizet, akkor a teljes összeg adóköteles bevételnek minősül. A költségelszámolást illetően ilyenkor a magánszemélynek választási lehetősége van. Vagy az igazolás nélkül elszámolható összeget veszi figyelembe költségként, és a térítés fennmaradó része után fizet az adott jogviszonyra tekintettel adót, vagy a felmerült költségeket a hivatali célból megtett utakra a hivatali és a magáncélból megtett utak arányában számolja el igazolás (számla, más bizonylatok) alapján.
Ez utóbbi választás azt is jelenti a gyakorlatban, hogy a költségelszámolásra tekintettel - a személygépkocsi tulajdonosának, illetve akkor is, ha annak pénzügyi lízingbevevője a magánszemély - cégautó adót kell fizetni.
7. külföldi kiküldetés esetén
a) a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről szóló kormányrendelet szerint naponta elszámolható összeg a nemzetközi közúti árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott (a közúti közlekedési szolgáltatásokról és közúti járművek üzemben tartásáról szóló külön jogszabály, illetőleg más, erről szóló jogszabályok rendelkezései szerint engedélyhez kötött nemzetközi közúti közlekedési szolgáltatást végző, illetőleg abban árukísérőként közreműködő), külföldi kiküldetés (külszolgálat) címén bevételt szerző magánszemélynél – kizárólag az e tevékenysége tekintetében – feltéve, hogy az említett kormányrendeletben foglaltak alapján kizárólag a gépjármű külföldön történő üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó és számlával, más bizonylattal igazolt költségek elszámolására jogosult, és ezt az elszámolási módszert alkalmazza;
b) az a) pontban nem említett esetben a külföldi kiküldetésre tekintettel megszerzett bevétel 30 százaléka, de legfeljebb a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről szóló kormányrendelet szerint naponta elszámolható összeg;
8. a járművezető gyakorlati szakoktatók saját jármű üzemeltetésének költségtérítéséről szóló kormányrendelet szerint figyelembe vehető költségátalány.
III. Az értékcsökkenési leírás elszámolása
1. Kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközökre, nem anyagi javakra csak a kormányrendeletben meghatározott regisztrált mezőgazdasági termelő, valamint a mezőgazdasági őstermelő jogosult értékcsökkenési leírást elszámolni. Ennek során a kormányrendeletben meghatározott regisztrált mezőgazdasági termelő, valamint a mezőgazdasági őstermelő az egyéni vállalkozóra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazza, azzal az eltéréssel, hogy a kormányrendeletben meghatározott regisztrált mezőgazdasági termelő, valamint az adóév utolsó napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja a családi gazdaság részét képező, vagy ahhoz tartozó tárgyi eszköznek, nem anyagi javaknak az üzembe helyezés időpontjára megállapított beruházási költségét – választása szerint – az üzembe helyezés adóévében jogosult egy összegben költségként elszámolni. Más önálló tevékenységet végző magánszemély (ide nem értve az egyéni vállalkozót) a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközökre, nem anyagi javakra a 2. pont rendelkezéseit alkalmazza.2. A nem kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú gép, berendezés, felszerelés esetében az önálló tevékenységet folytató magánszemély átalányban számolhat el értékcsökkenési leírást olyan nyilvántartás vezetése mellett, amely a nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló említett tárgyi eszköz azonosításra alkalmas megnevezését, beszerzési (előállítási) árát – mint nyilvántartási értéket –, továbbá a beszerzés (előállítás) és a használatbavétel időpontját tartalmazza. Az átalány összege több ilyen eszköz használata mellett is legfeljebb az éves bevétel 1 százalékáig, ezen belül is az említett nyilvántartásban szereplő eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. Egy adott nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló eszköz értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány.
3. A magánszemély – az 1-2. pontban foglaltaktól függetlenül – a tevékenységéhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján kapott támogatás felhasználásával megszerzett (előállított) tárgyi eszköz, nem anyagi jószág beszerzési (előállítási) árának azt a részét, amely egyenlő a megszerzéséhez (előállításához) felhasznált támogatás összegével, az eszköz üzembe helyezésének (rendeltetésszerű használatba vételének) – az üzembe helyezés elmaradása esetén kiselejtezésének, elidegenítésének vagy a nyilvántartásból bármely más ok miatt történő kivezetésének – időpontjában értékcsökkenési leírásként számolja el. A nem kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz, nem anyagi jószág esetén ezen túlmenően nincs lehetőség értékcsökkenési leírás elszámolására.
IV. A járművek költsége
1. A saját tulajdonú, a magánszemély által zárt végű lízingbe vett jármű (ideértve a továbbiakban a házastárs tulajdonát képező, illetve a házastárs által zárt végű lízingbe vett járművet is) üzemanyag-felhasználása, továbbá számlával (bizonylattal) történő igazolás alapján a jármű fenntartásának, javításának és felújításának költsége számolható el, valamint mezőgazdasági őstermelő esetében a kizárólag üzemi célú járműre vonatkozóan a III. rész 1. pontjában foglaltak szerint érvényesíthető értékcsökkenési leírás. Üzemanyag-felhasználás címén vagya) az üzemanyag-fogyasztási norma és az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár,
b) a számlával (számlákkal) igazolt üzemanyag-vásárlás vehető figyelembe, azonban a számla alapján figyelembe vett üzemanyag-mennyiség nem lehet több, mint az üzemi használatra az üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiség,
azzal, hogy a magánszemély az adóév egy negyedévén belül a negyedév első napján választott üzemanyag-felhasználással összefüggő költségelszámolási módszertől – ideértve a választott üzemanyag-fogyasztási normát is – nem térhet el. Nem alkalmazható az a) pont rendelkezése, ha a magánszemély az Áfa-törvény szabályai szerint az üzemanyag általános forgalmi adóját levonásba helyezi.
2. A saját tulajdonú nem kizárólag üzemi célú jármű – kivéve a személygépkocsit – beszerzési árával szemben a III. 2. pont szerint átalányban érvényesíthető értékcsökkenési leírás. Személygépkocsi esetén az átalány szerinti elszámolás a következő módon érvényesíthető: az ott említett nyilvántartás vezetése mellett az éves bevételnek 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka vehető figyelembe, illetőleg a hivatkozott pontban meghatározott átalány címén egyébként elszámolt költség ezzel az összeggel növelhető. Egy adott személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány.
3. A saját tulajdonú személygépkocsi esetében az üzemanyagköltségen kívül a 2. pontban foglaltak helyett és minden más költség (pl. fenntartás, javítás, felújítás) címén 9 Ft/km (általános személygépkocsi-normaköltség) elszámolása választható.
4. A nem saját tulajdonú kizárólag üzemi célra használt jármű esetében elszámolható
a) az igazolt bérleti vagy lízing díj (ez alól kivételt képez a személygépkocsi bérleti vagy lízing díja), b) az 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás,
c) a számla szerinti egyéb költség, amennyiben az a szerződés alapján a magánszemélyt terheli.
5. A személygépkocsi bérleti vagy lízing díja címén a költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg az önálló tevékenységből származó bevétel 1 százalékát, egyébként ilyen címen a magánszemély költséget nem számolhat el. A nem saját tulajdonú jármű üzemi célú használata esetén elszámolható az üzemi használatra eső
a) 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás,
b) számla szerinti egyéb költség, amennyiben az a szerződés alapján a magánszemélyt terheli.
6. A költségelszámolás bármelyik módjának alkalmazásánál szükséges járművenként - az 5. számú melléklet II. 7. pontjában meghatározott - külön útnyilvántartás vezetése, továbbá abban járművenként az üzemi célú futás kezdő és záró kilométeróra állásának a feljegyzése. Költség kizárólag az e pont szerint igazolt üzemi célú futásteljesítmény után számolható el, kivéve azt a futásteljesítményt, amelyre nézve a magánszemély munkáltatója kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás címén bevételnek nem számító költségtérítést fizetett.
7. A magánszemélynek az 1. vagy 3. pont szerinti költségelszámolási módszerek közötti választása valamennyi általa használt személygépkocsira és a teljes adóévre vonatkozik. Amennyiben a magánszemély a személygépkocsi mellett más járműveinek költségeit is elszámolja, az nem zárja ki, hogy az összes személygépkocsijára egységesen alkalmazza a 3. pont szerinti elszámolási módszert. A 4-5. pont szerinti személygépkocsi használat utáni költségelszámolás esetén a saját tulajdonú személygépkocsira vonatkozóan sem választható a 3. pont szerinti elszámolás.
8. A 6. pontban foglaltaktól eltérően a mezőgazdasági őstermelő az útnyilvántartás vezetése helyett havi 500 kilométer utat számolhat el saját tulajdonú személygépkocsi üzleti célú használata címén a költségek 3. pont szerinti figyelembevételével, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától. Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre – illetőleg az adóéven belül a tevékenység teljes időtartamára – lehet alkalmazni.
9. A magánszemély a saját tulajdonú gépjármű tulajdonjogát e törvény bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályainak betartásával a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel igazolja.
10.
V. A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehető kiadások:
1. az olyan vagyontárgy beszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére, felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatos, vagy – ha a törvény kivételt nem említ – akár részben is, a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését célozza;2. a pénzügyi ellenőrzés alapján megállapított adórövidítésből, egyéb jogszabály megsértéséből keletkező befizetés (bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenőrzési pótlékot, és az olyan adóra vonatkozó adóhiányt, amely jogszerű teljesítés esetén egyébként költségként elszámolható lett volna;
3. a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg;
4. a személyi jövedelemadó, továbbá azok a befizetési kötelezettségek, amelyekkel összefüggésben a magánszemély adócsökkentést vett igénybe;
5. ha törvény másként nem rendelkezik, a tagdíjak, a biztosítási díjak;
6. a közcélú adomány;
7. azok a kiadások, amelyek az I-IV. fejezetben és az általános, valamint az önálló tevékenységre vonatkozó rendelkezések között említett költségek esetében az ott leírt rendelkezéseknek (mértékek, feltételek stb.) nem felelnek meg;
8. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései szerint nem megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint nem megállapodás alapján és nem kiegészítésként fizetett tagdíj;
9. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint megállapodás alapján fizetett járulék, illetőleg tagdíj;
10. a vissza nem térítendő munkáltatói támogatás, ide nem értve a magánszemélynek segély címén juttatott összeget;
11. a magánszemély bevétele (jövedelme) után külföldön megfizetett, a személyi jövedelemadónak megfelelő adó;
12. az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény szabályai szerint létesített munkaviszonyban foglalkoztatott részére a magánszemély által az egy napi munkáért kifizetett munkabérből a minimálbér napi összegének kétszeresét meghaladó mértékű kifizetés.
4. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
5. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
6. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
A mezőgazdasági őstermelői tevékenységekről
I. Mezőgazdasági őstermelői tevékenységnek minősül a saját gazdaságban történő növénytermelés, ültetvénytelepítés, állattenyésztés, termékfeldolgozás, ha az a saját gazdaságban előállított alap-anyag felhasználásával történik, a saját gazdaságban egyes mezőgazdasági termékek jogszabályba nem ütköző gyűjtése, a saját tulajdonú földterületen végzett erdőgazdálkodás, mindezekre nézve akkor, ha az előállított termék vagy a tevékenység az e melléklet II. pontjában felsoroltak valamelyikébe beletartozik.Az Szja. tv. 3. § 18. pontja részletezi, hogy a törvény fogalomrendszere szerint ki, milyen feltételek mellett minősülhet őstermelőnek. A fogalmat azonban nem lehet úgy érteni, hogy a munkákat saját magának kellene végeznie. A „saját gazdaság” fogalma a rendelkezési jogosultsághoz kötődik. Rendelkezési jogosultság alatt értendő a termelés szervezése (ezen belül ez lehet a szolgáltatások megrendelése is), illetve a termelés eredményének felhasználása feletti döntési jog. Az őstermelő saját gazdaságában lévő földterületeknél valóban három féle használati jogcímet különböztetünk meg. A sajátot, a béreltet és az ún. egyéb címen használtat. Ez utóbbi alatt a saját és bérelten kívül minden más jogcímet érteni kell. Ilyen lehet pl. a szívességi használat, amikor a föld tulajdonosa minden ellenérték nélkül engedi meg a föld használatát, de ilyen lehet az az eset is, amikor két földtulajdonos egymással megegyezve egymás földjét műveli. Azokban az esetekben, amikor a részarány-tulajdonos a szövetkezettől minden munkát megrendel, a terményt megvásárlásra felajánlja és annak ellenértékét a szövetkezet megfizeti, az előzőek alapján akkor minősül a magánszemély tevékenysége mezőgazdasági őstermelésnek, ha a vonatkozó szerződés tartalmát tekintve ez az ügylet nem minősül bérleti szerződésnek, ebből adódóan a magánszemély bérbeadónak.
A többször módosított 1996. évi LIV. törvény 13. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint erdőgazdálkodónak az erdő tulajdonosa vagy az erdőgazdálkodási tevékenységet folytató jogszerű használó tekinthető (a továbbiakban: erdőgazdálkodó). Amennyiben a természetben összefüggő erdőterületnek több tulajdonosa van, a tulajdonosok kötelesek azon társult erdőgazdálkodási tevékenységet folytatni, és e feladatok ellátására erdőgazdálkodót megbízni.
A tulajdonosi jogon alapuló haszonvételek gyakorlásának társulatra történő átruházása feltételeit az alapszabályban kell meghatározni. Így a haszonvételből származó jövedelmet akkor lehet az erdő tulajdonosánál a mezőgazdasági őstermelés jövedelmeként figyelembe venni, ha a szóban forgó haszonvételt a társulat alapszabálya nem a társulat, hanem az erdőtulajdonosok jogai közt sorolja fel.
Társult erdőgazdálkodás esetén a bevételt a tulajdonosok kapják meg a képviselő közvetítésével. Az erdőtörvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy társult erdőgazdálkodás esetén az erdőgazdálkodásra a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó szabályait kell alkalmazni, amely során a bevételek elsődleges tulajdonosa a közösség lenne.
a) A mezőgazdasági termékek gyűjtése esetén saját gazdaság alatt a terület felett rendelkezési jogot gyakorlónak legalább a szóbeli hozzájárulását és a gyűjtést folytató magánszemélynek a gyűjtés eredményének felhasználása feletti rendelkezési jogosultságát kell érteni.
A gyűjtött állatok (pióca, éti csiga stb.), a gyűjtött növények (bodza-virág, bodza-gyümölcs, hársfavirág stb.) esetében mind a termelés, mind a tenyésztés fogalma tágabban értelmezendő. Ezek előállításában az emberi tevékenység jellemzően a betakarításban jelenik meg (a betakarításig terem, szaporodik stb.) Így ezen termékekre, amelyek az Szja. tv. 6. számú mellékletében felsorolt termékek között szerepelnek, a saját gazdaság fogalma is annyiban értelmezhető, amennyiben az a betakarításukhoz nélkülözhetetlen termelő eszközöket fedi. Mindebből következően ezen termékekre – előállítási módjuktól függetlenül – kiváltható az őstermelői igazolvány.
A mezőgazdasági őstermelői termékkörből az Szja. tv. 6. számú mellékletének II/A/1. pontja szerint az élő állatok közül – a természetvédelmi oltalom alatt állók köréből – csak a gyűjtési tilalom alá eső állatfajokat kell kivenni, mint őstermelésnek nem minősülő állatokat. Az éti csiga ugyan természetvédelmi oltalom alatt álló állatfaj, de a természetvédelemről szóló 1996. évi LIII. törvény szerint engedélyhez kötötten gyűjthető. A gyűjtés feltételeit a környezetvédelmet felügyelő minisztérium állapítja meg, sőt ennek keretében az évente begyűjthető mennyiséget is meghatározza. Amennyiben az éti csiga gyűjtés az erre vonatkozó engedély alapján történik akkor az mezőgazdasági őstermelői tevékenységnek minősül.
A nyíltvízi vagy folyóvízi halászat – ide nem értve a sporthorgászatot – olyan, az Szja. tv. 6. számú melléklet 1. pontja szerinti egyes mezőgazdasági termékek jogszabályba nem ütköző gyűjtése, amely nem zárja ki, hogy egyes esetekben a gyűjtésre (halászatra) jogosultak az állattenyésztés fogalmát is kimerítik, mert tenyészvagy növendék állatokat helyeznek ki az élővizekbe. A saját gazdaság fogalmát megtestesítő rendelkezési jog ez esetben a halászeszközök és a megfogott hal feletti rendelkezési joggal valósul meg.
b) a saját gazdaságban előállított virágok és dísznövények – kivéve a 0602 40 vámtarifa számú, rózsa oltva is – értékesítéséből származó bevételt akkor lehet őstermelői bevételként figyelembe venni, ha az az évi 250 ezer forintot nem haladja meg. Ha meghaladja, akkor az egész bevétel nem számít őstermelői tevékenység bevételének, azonban – ha a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az őstermelői igazolványt kiváltotta – az ellenérték kifizetésére akkor is alkalmazhatók a mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó előírások.
Amennyiben a magánszemély virág és dísznövény értékesítéséből származó bevétele a 250 000 forintot meghaladja, akkor bevételéből az önálló tevékenységet folytatókra vonatkozó szabályok szerint kell a jövedelmet megállapítani.
c) A saját gazdaságban termelt szőlőből saját gazdaságban készített szőlőmust, sűrített szőlőmust, szőlőbor értékesítése akkor számít őstermelői tevékenység bevételének, ha a magánszemély ezeket a termékeket az adott évben 0,5 litert elérő kiszerelésben (kifizetőnek, és/vagy termelői borkimérésben végső fogyasztó részére) értékesíti, és az értékesítésükből származó bevétel együttvéve az évi 7 millió forintot nem haladja meg. Ha a bevétel meghaladja a 7 millió forintot, vagy az értékesítés nem kizárólag az előzőek szerint történik, akkor az egész bevétel nem számít őstermelői tevékenység bevételének. Ha a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az őstermelői igazolványt kiváltotta, az ellenérték kifizetésére akkor is alkalmazhatók a mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó előírások, ha a bevétel a 7 millió forintot meghaladja. Ha a magánszemély a saját termelői borkimérésében az előzőek mellett nem a saját őstermelői tevékenységében előállított bármely más terméket is értékesít és/vagy szolgáltatást is nyújt, akkor az őstermelői és más bevételeit, illetőleg azok megszerzése érdekében felmerült költségeit külön-külön kell nyilvántartania, azzal, hogy ha valamely költség többféle értékesítéssel is összefügg, akkor azt – ha e törvény másként nem rendelkezik – a bevételek arányában kell megosztania.
II. Mezőgazdasági őstermelői termékek és tevékenységek:
A) Állat, állati termék
|
Sorszám |
Megnevezés |
Vámtarifaszám |
|
1. |
Élőállat(ideértveaméhcsaládot,améhanyát,améhbábot, a méhrajtis) kivéve:a sportló,a versenyló,a kutya,a macska,alaboratóriumiállat,a vírus- ésszérum-állat,a dísz- ésállatkerti állat, avadonélő,a vadasparkbanésa vadaskertbenélő fajok,a természetvédelmioltalomalattálló,gyűjtésitilalomaláesőállatfajok |
0101-0106-ból, 0301-ből,0306-ból, 0307-ből |
|
2. |
Tejés tejiparitermék |
0401-0406 |
|
3. |
Madártojás héjában kivéve: a gyógyászatitenyésztojás, a vadon élőmadártojása |
0407 |
|
4. |
Természetesméz (ideértvealépes-,atermelőiésaz egyébtermészetesmézetis) |
0409 |
|
5. |
Állatieredetűtermék:nyersállatiszőrnemtextiliparicélra,nyerstolllegfeljebbtisztítva,nyersgyapjú, nyers finom vagy durva állatiszőr |
0502-0503, a 0505-ből, az5101-ből,5102 |
|
6. |
Nyers méhviaszés |
152190 91 00-ből |
|
|
feldolgozásimaradék termék |
152200 99 00-ből |
|
7. |
Propolisz(méhszurok), továbbá |
130190 90 99-ből |
|
|
Méhpempő |
0410-ből |
|
|
nyers virágpor |
121299 80 00-ből |
|
|
Méhméreg |
300190 99 00-ből |
|
|
máshova nem soroltméhészetitermék |
210690 98 99-ből |
B) Növény, növényi termék
|
8. |
Élőnövény kivéve:a hínár,azalga |
a 0601-ből,
a 0602-ből |
|
9. |
Díszítés vagy csokorkészítés céljára szolgáló vágott virág,bimbó, lombozat,ág és más növényi rész kivéve: a moha, a zuzmó,a tűlevelűág |
0603, a 0604-ből |
|
10. |
Zöldségfélék,étkezésrealkalmasgyökerekésgumók frissen, hűtve, fagyasztva, ideiglenesen tartósítva vagyszárítva, továbbátisztított, koptatott, hámozott, darabolt,csumázott zöldség,burgonya |
0701-0714 |
|
11. |
Gyümölcsésdió,valamintcitrus- ésdinnyefélékhéja étkezésrealkalmasállapotban,frissen,hűtve,fagyasztva, ideiglenesentartósítvavagyszárítva,továbbátisztított, hámozott, negyedelt,felezettgyümölcs |
0801-0814 |
|
12. |
Fűszernövényekés fűszerek: Fűszerpaprika Borókabogyó Sáfrány Kakukkfű Ánizsmag Köménymag Kapormag egyébhazaifűszernövények |
0904 20-ból 0909 50-ből 0910 20 0910 40-ből 0909 1000 0909 30 0910 99-ből 0709 90-ből 1211 90-ből |
|
13. |
Gabonafélék szemtermése, búza, kétszeres rozs, árpa, zab, kukorica, rizs, cirokmag, hajdina, köles, kanárimag, triticaleés más hibrid kivéve: a malomiparbanmegmunkáltakat |
1001-1005, 100610, 1007-1008 |
|
14. |
Olajosmagvak és olajtartalmú gyümölcsök: szójabab, földimogyoró, lenmag, repce, napraforgó, ricinus,mustármag,sáfránymag,mákszem,kendermag |
1201-1207 |
|
15. |
Vetőmag,gyümölcs vagy spóra vetésicélra |
1209 |
|
16. |
Iparinövények: – komlótoboz és lupulin, – növényésnövényrész, haazillatszer-,gyógyszer-, növényvédőszer- és hasonlóiparbanalapanyaga (angelikagyökérés-mag,anyarozs,bazsalikom,birsmag,bojtorján,borágófű,csillagvirág-hagyma,diólevél,fehér ésfeketeüröm,feketebodza,fenyőrügy, galangagyökér, gyermekláncfű,gyűszűvirág,hársfavirágés-levél,hunyor,imola,izsóp,kamillavirág, kökörcsin,macskagyökér,mákgubó,maszlag,menta,morzsika, nadragulya,nőszirom,orvosipemetefű, ökörfark-kóró,papsajt,rozmaring,rózsaszirom,rutalevél,sártök,szagosmüge,szárcsagyökér,tárnics,útifű,vadmajoranna,vasfű,veronikafű,vidrafű, zsálya stb.),hazaigyógynövények – szentjánoskenyér,cukorrépa,cukornád,barack- és szilvamag, pörköletlencikóriagyökér – gabonaszalma és –pelyva –takarmánynövény:karórépa,marharépa, takarmányrépa,takarmánygyökér,széna,lucerna,lóhere, baltacim, takarmánykáposzta,csillagfürt,bükköny |
1210 1211-ből
1212-ből 1213 1214 |
|
17. |
Növényieredetűnyersanyagfonásra,illetveseprűvagy ecsetkészítésére:nád, sás, fűzfavessző |
1401, 1403 |
|
18. |
Feldolgozott (véglegesen tartósított vagy konzervált, illetveközvetlenülfogyasztható)zöldség,gyümölcsésdió |
2001-2009 |
|
19. |
Szőlőborkivévea 22042999 |
220429-ből |
|
20. |
Szőlőmust |
2204 30 |
|
21. |
Állatok etetésére szolgáló növényi eredetű termék: makk, vadgesztenye, kukoricacsutka, -szár, -csuhé, -levél,répafej,zöldségfélékhéja, gyümölcshulladék stb. |
2308 00 40,
2308 00 90-ből |
|
22. |
Nyers dohány, szárítva is, de nem pácolva vagy fermentálva,dohányhulladék |
2401-ből |
|
23. |
Szervestrágya |
3101 |
|
24. |
Szőlővenyige |
4401-ből |
|
25. |
Fábólkizárólaghasítássalkészítettkaró,cölöp,cövek, pózna, bot stb. |
4404-ből |
|
26. |
Lenés valódikender (Cannabis sativa L), nyersen |
5301-ből, 5302-ből |
|
27. |
Karácsonyfa |
0604-ből |
|
28. |
Borseprő,borkő |
2307-ből |
|
29. |
Szőlőtörköly |
2308-ból |
Ebben az esetben a bevétel önálló tevékenységből származó bevételnek minősül, és a felvásárlónak a kifizetőre vonatkozó adóelőleg levonási szabályokat kell alkalmaznia, amennyiben a magánszemély egyéni vállalkozás keretén kívül folytatja azt.
C) Tevékenységek
1. Erdőgazdálkodás és e tevékenység termékei
Az egyéni erdőgazdálkodói tevékenység akkor minősül őstermelői tevékenységnek, ha a magánszemély a saját tulajdonában lévő és az erdészeti hatóság által önálló erdőgazdálkodásra alkalmasnak minősített erdőterületen maga gazdálkodik. Ilyen esetben az őstermelői igazolvány kiváltása mellett az erdőgazdálkodási tevékenységből és e tevékenység termékeiből származó bevétel őstermelésből származó bevételnek számít. Az erdőbirtokossági társulatokban lévő erdőtulajdonosok esetén a haszonvételből származó bevételt az őstermelői igazolvány kiváltása mellett akkor lehet az erdő tulajdonosánál mezőgazdasági őstermelésből származó bevételként figyelembe venni, ha a szóban forgó haszonvételt a társulat alapszabálya nem a társulat, hanem az erdőtulajdonos jogai között sorolja fel. Ebben az esetben őstermelői bevételként és költségként számolható el – az erdőgazdálkodó által kiállított bizonylatok alapján – az erdőgazdálkodótól kapott és az erdőgazdálkodónak fizetett összeg.2. Ültetvénytelepítés, amely tevékenység eredményeként a telepített növények legalább egy évnél hosszabb ideig talajhoz, helyhez kötötten a termesztés alapját képezik
3. A külön jogszabályban meghatározott kistermelői élelmiszer-termelés, előállítás és értékesítés
E melléklet II./C/3. pontjában foglaltak alapján ide sorolható tevékenység a külön jogszabályban meghatározott a kistermelői élelmiszer-termelés, -előállítás és -értékesítés. A kistermelői élelmiszertermelés, -előállítás és -értékesítés feltételeiről a módosított 52/2010 (IV.30) FVM rendelet (továbbiakban: rendelet) rendelkezik.A rendeletet az 1. § (1) bekezdésben foglaltak szerint azon tevékenységekre kell alkalmazni, amelynek során a kistermelő
a) a rendelet 1. melléklet A. része szerinti kis mennyiségű, általa megtermelt alaptermékkel vagy általa betakarított, összegyűjtött vadon termő alaptermékkel közvetlenül a végső fogyasztót, illetve a régión belüli vagy a gazdaság helyétől légvonalban számítva a Magyarország területén legfeljebb 40 km távolságon belüli kiskereskedelmi vagy vendéglátó, illetve közétkeztetési létesítményt (a továbbiakban együtt: vendéglátó létesítmény) látja el,
b) a rendelet 1. melléklet A. része szerinti kis mennyiségű, általa megtermelt alaptermékből előállított élelmiszerrel közvetlenül a végső fogyasztót, illetve a régión belüli vagy a gazdaság helyétől légvonalban számítva a Magyarország területén legfeljebb 40 km távolságon belüli kiskereskedelmi vagy vendéglátó létesítményt látja el,
c) a rendelet 1. melléklet A. része szerinti kis mennyiségű, általa jogszerűen kifogott hallal, közvetlenül a végső fogyasztót, illetve a régión belüli vagy a gazdaság helyétől légvonalban számítva a Magyarország területén legfeljebb 40 km távolságon belüli kiskereskedelmi vagy vendéglátó létesítményt látja el,
d) falusi vendégasztalt üzemeltet,
e) a rendelet 1. melléklet B. részében meghatározott szolgáltatásokat végez magánszemélyek és más kistermelők részére.
A rendelet 3. § (2) bekezdésében foglaltak szerint kistermelői élelmiszer értékesítését a kistermelőn kívül a vele egy háztartásban élő személy, valamint a kistermelő házastársa, bejegyzett élettársi kapcsolatban élő élettársa, nagykorú gyermeke, testvére, szülője, nagyszülője is végezheti.
1. melléklet az 52/2010. (IV. 30.) FVM rendelethez
A. rész
Kis mennyiség meghatározása alaptermékek és ebből előállított termékek vonatkozásában
|
|
Termékvagyalaptermék,és ahozzákapcsolódó tevékenységmegnevezése |
Hetimaximális mennyiség |
Évesmaximális mennyiség |
|
1. |
Kifejlettvagynövendéksertésvagyjuhvagykecske vagystruccvagyemulevágásaés húsának értékesítése |
6 db |
72 db |
|
2. |
50 kg alattimalacvagy15 kg alattibárány,gida levágásaés húsánakértékesítése |
10 db |
120 db |
|
3. |
Kifejlettvagynövendékszarvasmarhalevágásaés húsánakértékesítése |
2 db |
24 db |
|
4. |
100 kg alattiborjúlevágásaés húsának értékesítése |
2 db |
24 db |
|
5. |
Házityúkfélelevágásaés húsánakértékesítése |
200 db |
|
|
6. |
Víziszárnyasvagypulykalevágásaés húsának értékesítése |
100 db |
|
|
7. |
Nyúlfélelevágásaés húsának értékesítése |
50 db |
|
|
8. |
Húskészítményelőállításaés értékesítése |
70 kg |
2 600 kg |
|
9. |
Tejértékesítése |
200 liter |
|
|
10. |
Tejtermékelőállításaés értékesítése |
40 kg |
|
|
11. |
Mézés méhészetitermékértékesítése |
|
Együttesen 5 000 kg |
|
12. |
Tojásértékesítése |
500 db |
20 000 db |
|
13. |
Halértékesítése |
|
6 000 kg |
|
14. |
Növényieredetűalaptermékértékesítése |
|
20 000 kg |
|
15. |
Savanyúság |
150 kg |
5 200 kg |
|
16. |
Növényieredetű,hőkezeléssel feldolgozotttermék értékesítése |
150 kg |
5 200 kg |
|
17. |
Egyébfeldolgozottnövényieredetűtermékértékesítése |
50 kg |
|
|
18. |
Vadontermőbetakarított,összegyűjtötttermék értékesítése |
50 kg |
|
|
19. |
Termesztettgombaértékesítése |
100 kg |
|
|
20. |
Ajövedékiadórólés ajövedékitermékek forgalmazásánakkülönösszabályairólszóló2003. évi CXXVII. törvény67. § (2) bekezdésb) pontjaszerinti bérfőzött,illetvea67/A. § (4) bekezdésb) pontja szerintimagánfőzésbőlszármazópárlatértékesítése |
|
2 hltiszta szesznek megfelelőpárlat |
|
21. |
Egyébélelmiszerértékesítése |
50 kg |
|
A kistermelő által végezhető szolgáltatások
|
|
A |
B |
|
|
Aszolgáltatásmegnevezése |
Aszolgáltatásnyújtásánakhelye |
|
1. |
füstölés |
aszolgáltatástvégzőkistermelőgazdaságánakhelye |
|
2. |
aszalás,szárítás,őrlés |
aszolgáltatástvégzőkistermelőgazdaságánakhelye |
|
3. |
állatvágásaés húsánakfeldolgozása |
megfelelőenkialakítotthelya falusivendégasztal helyénvagyrendezvényhelyén |
|
4. |
Ételkészítés(beleértvekenyér,tészta, befőtt,lekvár,pogácsa) |
megfelelőenkialakítotthelya falusivendégasztal helyénvagyrendezvényhelyén |
|
5. |
terménytisztítás |
aszolgáltatástigénybevevőkistermelő gazdaságánakhelye |
|
6. |
olajosmagvak(olajütés)és gyümölcsök, zöldségekpréselése,pasztörizálása |
aszolgáltatástigénybevevőkistermelő gazdaságánakhelye |
Rendezvény alatt pedig 2. § 14. pontjában foglaltak szerint a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 28. §-ának a) pontja szerinti fogalmat, azaz alkalmi rendezvényt kell érteni.
A Korm.rendelet 28. §-ának a) pontjában foglaltak szerinti alkalmi rendezvény fogalma: olyan nem rendszeres, hanem bizonyos ünnepi vagy más alkalmakból szervezett rendezvény - ide nem értve a vásárokról, a piacokról és a bevásárlóközpontokról szóló kormányrendelet szerinti alkalmi és ünnepi vásárokat -, amelyen nem a kiskereskedelmi tevékenység a fő cél, de az a rendezvényhez szolgáltatásként kapcsolódik, és ott a rendezvény jellegéhez kapcsolódó termékeket forgalmaznak, ideértve a megrendelő által meghatározott helyen eseti alkalommal végzett étkeztetést, illetve italszolgáltatást.
A rendelet 5. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a kistermelő a rendelet 1. § (1) bekezdése szerinti tevékenységének - kivéve kis mennyiségű nem állati eredetű alaptermék termelését, vadon termő alaptermék összegyűjtését és betakarítását - megkezdését, tevékenységének lényeges megváltozását, szüneteltetését és megszűnését a gazdaság helye szerint illetékes Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal kerületi hivatalának (a továbbiakban: illetékes kerületi MgSzH hivatal) írásban be kell jelentenie, a következő adatok feltüntetésével:
a) a kistermelő neve, címe,
b) a gazdaság vagy élelmiszer-előállítás helye,
c) az értékesíteni kívánt élelmiszerek megnevezése.
Abban az esetben, ha a kistermelő a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló Korm. rendelet hatálya alá tartozó kereskedelmi tevékenységet kíván folytatni, úgy azt a Korm. rendelet szerint köteles bejelenteni.
Az alaptermék vagy termék forgalomba hozatalának bejelentését a kerületi MgSzH-nál kell megtenni.
Az illetékes kerületi MgSzH hivatal a kistermelőt nyilvántartásba veszi és regisztrációs számmal látja el.
D) Az 1999. évben az a termék vagy tevékenység, amelyet az A)-C) pontokban felsoroltak kiegészítéseként kormányrendelet határoz meg.
III. A közös őstermelői tevékenységre vonatkozó szabályok a következők:
a) A közös őstermelői tevékenységet folytató családtagok közös igazolványát annak a családtagnak a nevére kell kiállítani, akit az együttes nyilatkozatban egybehangzóan megneveztek.b) A közös igazolványban a többi együttes nyilatkozatot adó családtag azonosító adatait is - egybehangzó hozzájárulásuk alapján - fel kell tüntetni.
c) A tevékenységét közös igazolvány alapján folytató őstermelő e tevékenységéből származó bevételét és - tételes költségelszámolás esetén - azzal kapcsolatos költségét a közösen elért összes bevételnek, illetőleg összes költségnek a családtagok számával történő elosztásával állapítja meg azzal, hogy a bevételek és költségek igazolására bármelyikük nevére kiállított bizonylat egyenértékű. Az előzőektől eltérően a gépjármű használatával összefüggő költségeket a közös őstermelői tevékenységüket közös igazolvány alapján folytató családtagok csak azonos elszámolási mód választásával vehetik figyelembe, azonban - a nevére és a gépjármű rendszámára kiállított számla (számlák) alapján is - közülük csak azét, aki egyébként a törvény rendelkezései szerint jogosult a gépjárműhasználattal összefüggő költségelszámolásra.
d) A közös őstermelői tevékenységet folytató családtagok - a c) pont rendelkezését is figyelembe véve - külön-külön tesznek eleget adókötelezettségüknek.
A mezőgazdasági őstermelő a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozóival (ideértve a házastársat, az egyeneságbeli rokont, az örökbe fogadott, mostoha vagy nevelt gyermeket, az örökbe fogadó mostoha vagy nevelőszülőt is) közös őstermelői igazolványt válthat ki. A családtagok közös igazolványát annak a családtagnak a nevére állítják ki, akit az együttesen tett nyilatkozatukban a családtagok megneveznek.
Közös őstermelői igazolvány kiváltása esetén az igazolványba bejegyzett minden egyes családtagnak az őstermelésből származó jövedelmére a személyi jövedelemadóban és az általános forgalmi adóban egyaránt azonos adózási módot kell alkalmaznia.
A közös őstermelői tevékenység időszakában az igazolványba bejegyzett családtagok egymással munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban nem állhatnak, a segítő családtagra vonatkozó rendelkezéseket egymásra vonatkozóan nem alkalmazhatják.
Az őstermelői tevékenységet közösen folytató családtagoknak külön-külön kell eleget tenniük adókötelezettségüknek és külön-külön jogosultak az őstermelőket megillető kedvezményekre is.
A közös gazdálkodás időszakában a bevételekről és a költségekről elegendő egy nyilvántartást vezetni. A bevételeket és a költségeket a közösen gazdálkodó családtagok között egyenlő arányban (beleértve a támogatás címén bevételként figyelembe vett összegeket is) kell felosztani, függetlenül attól, hogy a mezőgazdasági terméket melyik családtag értékesítette vagy a kiadást igazoló számla melyik családtagnak a nevére szól. Kivétel ez alól a gépjármű használattal összefüggő, számlák alapján elszámolt kiadás. Az ilyen kiadást csak a gépjárműhasználattal összefüggő költségek elszámolására jogosult családtag nevére és a gépjármű rendszámára kiállított számla és a járműről vezetett útnyilvántartás alapján lehet elszámolni.
Útnyilvántartás vezetése nélkül a közös őstermelői igazolványban feltüntetett személyek a saját tulajdonú (ideértve a házastárs tulajdonát is) személygépkocsijuk üzemi célú használata címén különkülön havi 500 km utat számolhatnak el az üzemeltetett személygépkocsik számától függetlenül.
A közösen gazdálkodó családtagoknak - az előzőekben ismertetett lehetőségek közül választva - azonos módon kell elszámolniuk a gépjármű használattal kapcsolatos kiadásaikat az adóévben.
Abban az esetben, ha a korábbi adóévekben egyénileg gazdálkodó mezőgazdasági őstermelő veszteséget határolt el, akkor ez a veszteség a későbbiekben a közös gazdálkodást választó családtagok között nem osztható meg. Az ilyen veszteséget csak az a családtag számolhatja el a közös őstermelői tevékenységből származó jövedelmével szemben, akinél ez a veszteség a korábban egyénileg végzett őstermelői tevékenysége során keletkezett.
Amennyiben a közös őstermelői tevékenységet folytató családtagok egyike évközben kiválik a közös gazdálkodásból, akkor a kiválás időpontjáig megszerzett bevételt - és tételes költségelszámolás esetén a költséget - fel kell osztani a közös tevékenységet folytató családtagok között. A közös őstermelői tevékenységet tovább folytató családtagok ezt követően érkezett bevételét és elismert költségét a lecsökkent létszám figyelembevételével kell felosztani. A kiválást megelőző időszakot érintő, de azt követően érkező bevételek és felmerült költségek megosztásának a módjáról a családtagok megállapodhatnak. Ilyen megállapodás hiányában a bevételt attól függően kell figyelembe venni, hogy azt a továbbra is közösen gazdálkodó családtagok valamelyike vagy a közös gazdálkodásból kivált családtag kapta-e meg ténylegesen.
Olyan esetben, ha a közös őstermelői tevékenységből kivált családtag az őstermelői tevékenységét tovább folytatja, akkor az év hátralévő részére is csak olyan adózási módot választhat, amilyet a közös őstermelői tevékenység idejére választott a családtagjaival, mivel egy adóévben csak egyféle jövedelemszámítási mód alkalmazható. Az adóév végén a közös gazdálkodásból kivált családtag jövedelmének a megállapításánál figyelembe kell venni a kiválás időpontjában felosztott, őt megillető bevételnek (és költségnek) az összegét is.
Ha a közös őstermelésből az egyik családtag kilép, akkor nem szükséges új őstermelői igazolványt kiállítani, elegendő, ha a falugazdász átvezeti a változás tényét az igazolványon. Amiatt, hogy a régi igazolványt bevonták, a család többi tagját nem érheti hátrány, így a közös őstermelői tevékenységet és a választott adózási módot - a továbbra is együtt gazdálkodókra nézve - folyamatosnak kell tekinteni.
Mezőgazdasági őstermelést közös őstermelői igazolvánnyal folytató magánszemélyek egyikének elhunytát követően alkalmazandó jövedelem megállapítása során az elért bevétel és a felmerült kiadások szempontjából a halál időpontjáig elért bevétel és felmerült kiadás a magánszemélyek között egyenlő arányban oszlik meg. A halál időpontját követően - az év hátralévő időszakában - elért bevételt és felmerült kiadást az életben maradt magánszemélynél kell figyelembe venni. Az adóalap kiszámításánál az elhunyt magánszemélynél a halál időpontjáig elért bevétel és felmerült kiadásra eső részt kell figyelembe venni. Az őstermelést továbbfolytatóknál a halál időpontjáig elért bevétel és felmerült kiadás rájuk eső része, valamint az év még hátralévő részében elért bevétel és felmerült kiadás összegét kell a jövedelem számításkor alapul venni.
e) Az adóév utolsó napján (a családi gazdaságban folytatott tevékenység megszűnése esetén a megszűnés napján) a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély, valamint e magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja őstermelői tevékenysége tekintetében a c)-d) pontban és a 78/A. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával jár el.
Családi gazdaság: a legfeljebb 300 hektár nagyságú termőföld (ideértve a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földet is) tulajdonával, illetőleg haszonbérletével, használatával rendelkező gazdálkodó család valamennyi termőföldje, az ahhoz tartozó leltárban megjelölt ingatlan és ingó vagyontárgyak (épület, építmény, mezőgazdasági berendezés, felszerelés, gép, állatállomány, készlet stb.) hasznosításával, legalább egy családtag teljes foglalkoztatásán és a többi családtag közreműködésén alapuló gazdálkodási forma.
Családi gazdálkodó az a személy lehet, aki
- élethivatásszerűen mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységet folytat,
- mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettséggel rendelkezik, vagy ennek hiányában igazolja, hogy legalább 3 éve folytat mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységet és ebből árbevétele származott,
- a bejelentett állandó lakóhelye legalább 3 éve a családi gazdaság központjaként megjelölt településen van.
A családi gazdálkodó a nyilvántartásba vett családi gazdaság vezetőjeként, annak tevékenységi körében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat.
A családi gazdaság nyilvántartásba vételét a családi gazdálkodó a gazdálkodó család tagjai közös kérelmének benyújtásával a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal által az 1. melléklet szerinti adattartalommal rendszeresített és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal honlapján közzétett formanyomtatványon kérheti a Földművelésügyi Igazgatóságtól, vagy a Kormányablaktól.
A termőföldről szóló törvény szerint a családi gazdaságban mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységek folytathatók.
Mezőgazdasági tevékenységnek minősül a növénytermesztés, a kertészet, az állattenyésztés, a halászat, a haltenyésztés, a szaporító anyagtermesztés, a vadgazdálkodás, az erdőgazdálkodás és a vegyes gazdálkodás.
(Az előzőekben felsorolt - a családi gazdaságban végezhető - mezőgazdasági tevékenységek köre nem azonos a személyi jövedelemadó törvény szerinti őstermelői tevékenységek körével!)
Kiegészítő tevékenység a falusiés agroturizmus, a kézművesipari tevékenység, a fűrészáru feldolgozás, az elsődleges élelmiszer feldolgozás, a mezőgazdasági tevékenység során keletkezett melléktermékek, növényi és állati eredetű hulladék hasznosítása, nem élelmiszer célú feldolgozása, valamint az ezekből a termékekből keletkezett termékek közvetlen termelői értékesítése, és a mezőgazdasági szolgáltatás (pl. bérszántás).
A gazdálkodó család tagja lehet a családi gazdálkodó házastársa, élettársa, kiskorú gyermeke, unokája, testvére, valamint a gazdálkodó család tagjaként bejelentkezett nagykorú gyermeke (ideértve az örökbe fogadott, a mostoha és a nevelt gyermeket is) vagy szülője. Nem lehet a családi gazdaság tagja többek között a családi gazdálkodó házastársának vagy élettársának a szülője, a nagykorú gyermekének a házastársa, továbbá a családi gazdálkodó testvére és a testvérének a házastársa sem.
A családi gazdálkodó és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő család tagjai az őstermelői bevételükből a közös őstermelői igazolvány alapján gazdálkodó őstermelőkre vonatkozó szabályok figyelembe vételével kötelesek megállapítani a jövedelmüket.
A gazdálkodó család tagjai az éves jövedelmüket csak azonos jövedelemszámítási szabályok szerint állapíthatják meg. Abban az esetben, ha a közös gazdálkodást megelőzően, de az adóéven belül az önállóan gazdálkodó családtagok között tételes költségelszámoló és átalányadózó is volt, akkor - a korábbi választásuktól függetlenül - az adóév egészére azt az adózási módot kötelesek alkalmazni, amelyet a családi gazdaság tagjai közösen választottak. Így az év első napjától megszerzett valamenynyi őstermelésből származó bevétel után a közösen választott adózási módra vonatkozó szabályok szerint kell adózni, és ugyanígy kell a költségeket is figyelembe venni.
Amennyiben a gazdálkodó család tagjai olyan tárgyi eszközöket adtak a családi gazdaság használatába, amelyek után korábban az őstermelői vagy az egyéni vállalkozói tevékenységükben értékcsökkenési leírást számoltak el, akkor a családi gazdaságban az értékcsökkenési leírás (a teljes leírásig) folytatható.
A családi gazdasághoz tartozó, kizárólag üzleti célt szolgáló tárgyi eszközök (nem anyagi javak) beruházási költsége - értékhatártól függetlenül - az üzembe helyezés évében egy összegben is elszámolható.
A gazdálkodó család tagjai a tételes költségelszámolás során az őstermelői tevékenységből származó jövedelmüket csökkenthetik annak a veszteségnek az összegével, amelyet a családi gazdaság nyilvántartásba vétele előtt határoltak el. Ez a veszteség a családtagok között nem osztható meg, így adott esetben a családtagok nem azonos nagyságú jövedelem után fognak adózni.
Abban az esetben, ha a családi gazdálkodó, illetőleg a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtag kiegészítő tevékenységét önálló tevékenység keretében folytatja, akkor a 10 százalék vélelmezett költséghányad vagy tételes költségelszámolás alkalmazásával állapíthatja meg a jövedelmét azzal, hogy figyelemmel kell lennie arra is, hogy az őstermelésből származó jövedelmét milyen módszerrel állapítja meg. Amennyiben a tételes költségelszámolás módszerét választja (ide tartozik az egyszerűsített bevallási nyilatkozattétel is), akkor a kiegészítő tevékenységből származó bevételével szemben a költségek csak tételesen számolhatók el.
Amennyiben a kiegészítő tevékenységet a családi gazdálkodó és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő magánszemély egyéni vállalkozóként végzi, akkor arra vonatkozóan - választásától függően - a vállalkozói személyi jövedelemadózást vagy az átalányadózást alkalmazhatja.
Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó a családi gazdaság nyilvántartásba vétele előtt kisvállalkozói kedvezményt és/vagy kisvállalkozói adókedvezményt érvényesített, vagy fejlesztési tartalék, foglalkoztatási kedvezmény címén csökkentette a bevételét, illetve a 10 százalék adókulcs 2010. június 30-áig történő alkalmazása miatt nyilvántartott adója van, akkor a felsorolt kedvezmények végleges érvényesítésére vonatkozó szabályok továbbra is vonatkoznak rá.
Ha az egyéni vállalkozói jogállás alapján nyilvántartásba vett családi gazdálkodónak (vagy a családi gazdaságban közreműködő családtagnak az adóévben nem keletkezett vállalkozói bevétele, akkor az egyéni vállalkozói jogállása miatt kötelezően befizetett közterhek összegét az őstermelésből származó bevételével szemben költségként elszámolhatja.
A járulékfizetésre kötelezett tagnak az ’58-as bevallást egyénileg kell benyújtania. E kötelezettsége a magánszemélynek az őstermelői jogállása alapján merül fel, de ez olyan kötelezettsége, amelyet a Tbj. szerint egyénileg kell teljesítenie, így az a közös tevékenységgel összefüggő közös kiadások között nem vehető figyelembe (tehát nem felosztható költség).
A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 3. § h) pontja szerint "családi gazdaság legalább egy családtag teljes foglalkoztatása és a többi családtag közreműködésén alapuló gazdálkodási forma. Ennek megfelelően ezt a teljes foglalkoztatásban végzett gazdálkodói tevékenységet elláthatja maga a családi gazdálkodó is, és ez esetben a családi gazdaság többi tagja közül már senkinek nem kell teljes munkaidőben a gazdaság működtetésében közreműködnie, csupán oly mértékben, ahogyan arról a családi gazdasági szerződésben megállapodtak. Mindez azt is jelenti, hogy a teljes foglalkoztatás kifejezés alatt nem az alkalmazotti viszonyt, hanem sokkal inkább a teljes munkaidőben végzett foglalkoztatást (önfoglalkoztatást) kell érteni.
Bizonylatok kiállítása
Gyakori kérdésként merül fel az eva adóalanyiság mellett végzett, a vállalkozói igazolványban nem szereplő mezőgazdasági tevékenység keretében történő értékesítés bizonylatolása.Az Áfa tv. 3. § a) pontja alapján az Áfa tv. rendelkezéseit az Eva tv. hatálya alá tartozó személyekre, szervezetekre abban az esetben kell alkalmazni, ha arról az Eva tv. kifejezetten rendelkezik.
Az Eva tv. 1. § (5) bekezdése alapján az adózónak az Eva tv.-ben foglalt különös szabályokat figyelembe kell vennie az általános forgalmi adóval, a személyi jövedelemadóval, a társasági adóval és a szakképzési hozzájárulással összefüggő adókötelezettség, valamint a számvitelről szóló törvényben meghatározott kötelezettség teljesítése során.
Az Eva tv. 16. §-a tartalmazza az eva adóalanyokra vonatkozó, általános forgalmi adóval összefüggő egyes rendelkezéseket, melynek alapján az Eva tv. hatálya alá bejelentkezett adóalany az általános forgalmi adónak nem alanya. Ebből következően az Áfa tv. XIV. fejezetében a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyokra vonatkozó különös szabályok sem vonatkoznak rájuk, így kompenzációs felár megtéríttetésére sem tarthatnak igényt az Áfa tv. 200. § (1) bekezdés a) pontja alapján, mivel ennek feltétele lenne, hogy belföldön nyilvántartásba vett áfa-adóalanyok legyenek. Ebből következően felvásárlási jegy kibocsátására nem kerülhet sor esetükben.
Az Eva tv. 13. §-ában foglalt, az eva adóalanyok bizonylatolási kötelezettségére vonatkozó előírások sem minden esetben vonatkoztathatók az eva adóalanyok e tevékenységére, ha a vállalkozási tevékenység körébe nem vonták be a mezőgazdasági tevékenységet.
Főszabály szerint az Eva tv. 6. § (2) bekezdése alapján bevétel a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében a vállalkozási (gazdasági) tevékenységével összefüggésben, vagy arra tekintettel bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték, beleértve az áthárított általános forgalmi adót is.
Az Eva tv. hatálya alá bejelentkezett egyéni vállalkozó esetében bevételnek számít az eva időszaka alatt minden olyan bevétel is, amely nem tartozik az Eva tv. 6. § (3) bekezdésében felsorolt kivételek közé (például, amelyet az adóalany köteles visszaszolgáltatni, mint például a kapott kölcsön, hitel, az egyéni vállalkozó adóalany esetében magánszemélyként, nem a vállalkozási tevékenységgel öszszefüggésben kapott vagyoni érték, mint például az ápolási díj, a biztosító szolgáltatása). Ezen egyéb tevékenységek bevételeit is az Eva tv. 13. §-a szerinti, vagyis az Áfa tv. X. fejezetében előírtak szerint, az Áfa tv. alapján az adott termék értékesítésére vagy szolgáltatás nyújtására meghatározott adómértéknek megfelelő áfa feltüntetésével stb., kibocsátott bizonylattal kell kísérni, és az áfával növelt bevétel az eva alap részét képezi.
Az Eva tv. hatálya azonban nem terjed ki az egyéni vállalkozói tevékenységen kívül végzett mezőgazdasági őstermelői tevékenységre [Eva tv. 17. § (4) bekezdése], ennek eredményeként az ebből származó bevétel nem minősül eva szerinti bevételnek, az a mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó Szja. tv. szabályainak megfelelően adózik, és azt az Szja. tv. előírása alapján (10. § ) kell bizonylattal alátámasztani.
Az Szja. tv. 10. §-ában meghatározott bizonylat az alakilag és tartalmilag hiteles olyan dokumentum, irat, amely megfelel az Szja. tv.ben meghatározott valamennyi feltételnek, és amelyen minden, az adókötelezettség teljesítése szempontjából szükséges adat magyar nyelven is fel van tüntetve. A magánszemély a jogszabályban előírt kötelezettsége teljesítéséhez, teljesítés ellenőrzéséhez szükséges határidőig bizonylatot állít ki minden olyan gazdasági eseményről, amelynek alapján jogszabály rendelkezése szerint nyilvántartásában adat rögzítésére, módosítására vagy törlésére köteles, kivéve, ha a bizonylat kiállítására más személy kötelezett.
Az Szja. tv. 10. § (7) bekezdése szerint az a bizonylat, amelyre vonatkozóan az Áfa tv. rendelkezést nem tartalmaz (ebbe a körbe tartozik az előzőekben említett jogszabályi rendelkezésekből levezethetően az áfa alanynak nem minősülő eva alany azon bevétele, mely nem tartozik az Eva tv. hatálya alá sem), legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) megnevezés;
b) sorszám vagy más azonosító;
c) a magánszemély neve, állandó lakóhelye (székhelye, telephelye), valamint adóazonosító száma;
d) a kiállító neve (elnevezése), állandó lakóhelye (székhelye, telephelye), valamint - ha rendelkezik ilyennel - adóazonosító jele, adószáma, ha a kiállító nem azonos a magánszeméllyel;
e) a kiállítás időpontja;
f) a gazdasági esemény leírása, megjelölése (így különösen a bevétel vagy a kiadás összege, megszerzésének, illetve teljesítésének jogcíme);
g) a nyilvántartásban való rögzítés időpontja;
h) több gazdasági eseményt összesítő bizonylat esetén az összesítés alapjául szolgáló bizonylatok körének, valamint annak az időszaknak a megjelölése, amelyre az összesítés vonatkozik;
i) minden olyan adat, amely az adókötelezettség teljesítéséhez, a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges.
Ezt a bizonylatot és a nyilvántartást az adó megállapításához való jog elévüléséig kell megőrizni. E kötelezettség a bizonylat rontott példányára is vonatkozik.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a magánszemélynek "általa rendszeresített" bizonylatot kell kiállítania, az őstermelői tevékenységből származó bevételére számlát, nyugtát nem állíthat ki.
Amennyiben az evás adóalany nem minősül mezőgazdasági őstermelőnek, abban az esetben az Eva tv. 17. § (4) bekezdése szerinti szabály nem vonatkozik rá, és a mezőgazdasági termékek értékesítéséből származó bevétele - még ha az a Szja. tv. meghatározása szerinti őstermelés körébe tartozó tevékenységből származik is - evás bevétel lesz, mely után az Eva tv. szabályai szerinti bizonylatot kell kibocsátani. (Azaz az Eva tv. 13. §-ában foglalt, vagyis az Áfa tv. X. fejezetében előírtak szerint, az Áfa tv. alapján az adott termék értékesítésére vagy szolgáltatás nyújtására meghatározott adómértéknek megfelelő áfa feltüntetésével kibocsátott bizonylattal kell kísérni ezeket az értékesítéseket.)
7. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
8. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
9. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
A privatizációs lízingről
A privatizációs lízingből származó jövedelemre vonatkozó tudnivalók az Szja. tv. 77. § -ához fűzött magyarázatban találhatók meg.10. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
Az egyéni vállalkozó bevételeinek elszámolásáról
A vállalkozói adóalap megállapításához bevételként a X. fejezet rendelkezésein túlmenően az e mellékletben meghatározottakat kell figyelembe venni.I. Jellemzően előforduló bevételek
Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben1. az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek előlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg;
2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a selejtezett tárgyi eszközt is -, nem anyagi javak, anyag, félkész termék (a továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték, illetőleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak beszerzési, előállítási költségét az egyéni vállalkozó bármelyik évben költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el, azzal, hogy ha olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékű jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzleti célból használt, akkor az ebből származó jövedelem adózására egészében a XI. fejezetben foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia;
Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozói tevékenységet szolgáló tárgyi eszközt (üzletet) értékesíti a magánszemély, akkor annak eladási ára - mivel azt bevitte a vállalkozásába - egyéni vállalkozásból származó bevétele lesz. Abban az esetben, ha az értékesítésre az egyéni vállalkozói tevékenység megszűntetését követően kerülne sor, akkor az ingatlanértékesítésből származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmaznia az Szja. tv. 62-63. § -aiban foglalt rendelkezésekre is figyelemmel.
A személygépkocsi értékesítésekor kapott összeget a vállalkozás bevételei között nem kell szerepeltetni, mivel az nem minősül kizárólag üzemi célú tárgyi eszköznek még akkor sem, ha a cégautó adót az egyéni vállalkozó megfizette.
Az értékpapír sem minősülhet az egyéni vállalkozói tevékenység tárgyának és az sem vitatható, hogy az egyéni vállalkozó magánvagyona (személyes vagyona) nem különül el a vállalkozói vagyonától (az egyéni vállalkozó vállalkozói vagyonnal gyakorlatilag nem is rendelkezik). Az természetesen nem zárható ki, hogy az egyéni vállalkozó tevékenysége ellenértékeként értékpapírt szerezzen. Ezen ügyletet ugyanakkor úgy kell tekinteni, mintha az egyéni vállalkozó a tevékenysége ellenértékeként megszerzett pénzértéket fordította volna értékpapír megszerzésére. Feltételezve, hogy az egyéni vállalkozó és vevője egymástól független felek, az egyéni vállalkozó bevételének ebben az esetben a szerződés szerinti érték tekinthető. Amennyiben a magánszemély az értékpapírt értékesíti, úgy az értékpapír megszerzésére fordított értéknek minősül az az összeg, melyet az értékpapír megszerzésekor vállalkozói bevételként kellett figyelembe venni, hiszen az értékpapír megszerzésére fordított összegként kell figyelembe venni - tőzsdei ügyletnek nem minősülő visszterhes szerződés révén megszerzett értékpapír esetében - az értékpapír átruházásáig a magánszemély által teljesített, igazolt részt, amely a vevővel szemben megszűnt követelés összege (az értékpapír a vevővel szembeni követelés helyébe lépett).
Amennyiben a mezőgazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó termőföldet kizárólag üzleti célú tárgyi eszközként használt, akkor a termőföld átruházásából származó ellenérték őstermelői, illetve egyéni vállalkozói bevételének minősül. Ilyen esetben - mivel az értékcsökkenési leírásból kizárt tárgyi eszközről van szó - a nyilvántartásba vett beruházási költség egy összegben elszámolható az értékesítéskor.
A beruházási költség a törvény szerinti költségként elismert, igazolt, a tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezés napjáig felmerült, az előírt nyilvántartásban feltüntetett beszerzési árból és egyéb kiadásokból áll.
Termőföld esetében a beszerzési ár a megszerzésre fordított összeg, amely örökölt termőföld esetében az illeték megállapításánál figyelembe vett, a hagyatéki teherrel (pl. hiteltartozással) nem csökkentett értéket jelenti. Felmerült egyéb kiadás lehet különösen az üzembe helyezés napjáig (a használat kezdetéig) felmerült, a termőföld megszerzésével összefüggő hitel kamata, a megszerzéssel összefüggő ügyvédi költség, öröklés esetén a hagyatéki eljárási költség, az illeték. (Az üzembe helyezés után megfizetett, költségként egyébként is elszámolt kamat nem része a beszerzési árnak.)
Amennyiben a termőföld vásárlására támogatás igénybevételével kerül sor és azt bevételének tekintette az egyéni vállalkozó, akkor - a célszerinti felhasználási kötelezettségre tekintettel - a beszerzési ár csökkenthető a támogatás összegével és a tárgyi eszköz nyilvántartásban a termőföld beszerzési árának a támogatás összege nélküli nettó értéke szerepelhet azzal, hogy ilyen esetben a támogatás összege a költségek között is megjelenik.
Abban az esetben, ha a támogatás összegét nem tekintette bevételének az egyéni vállalkozó, akkor a támogatás összege nélküli beszerzési árat kell a tárgyi eszköz nyilvántartásban nettó értéken szerepeltetni azzal, hogy ilyen esetben a támogatás összege a költségek között nem jelenik meg.
3. a kapott kamat (különösen a belföldi pénzforgalmi számlán jóváírt kamat);
Az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetésének ideje alatt nem kötelező az egyéni vállalkozói tevékenységre tekintettel megnyitott pénzforgalmi bankszámlát fenntartani (megszüntetheti).Amennyiben nem szünteti meg a szünetelés idejére a pénzforgalmi bankszámláját, akkor az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelését kell bejelenteni az egyéni vállalkozói tevékenységre tekintettel a pénzforgalmi bankszámlát vezető hitelintézetnek azzal, hogy a bejelentés elmulasztásának minden adójogi következménye a magánszemélyt terheli. Amíg az egyéni vállalkozó a tevékenységét szünetelteti, addig az egyéni vállalkozói tevékenységére tekintettel megnyitott bankszámlán jóváírt kamat az Szja. tv. 65. §-a alapján adózik.
4. a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg, valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén kapott összeg, kivéve, ha korábban költségként nem vették figyelembe;
5. a felvett támogatás (ideértve különösen az egységes területalapú támogatást is), figyelemmel a X. fejezet rendelkezéseire is;
6. az előállított vagy vásárolt terméknek, végzett vagy vásárolt szolgáltatásnak a szokásos piaci értéke, ha azokat az egyéni vállalkozó saját céljára felhasználja, illetőleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban bármely évben költséget számolt el, azonban nem kell a saját célra történő felhasználás és a részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélküli átengedés értékével növelni a bevételt, ha
a) az egyéni vállalkozó az azzal kapcsolatos kiadásokat költségei között nem számolta el, vagy e kiadásokkal az összes költségét arányosan csökkenti, illetőleg, ha a terméket, a szolgáltatást adófizetési kötelezettség mellett, magánszemélynek ellenszolgáltatás nélkül nyújtja,
b) a terméket, a szolgáltatást elemi károk, katasztrófák esetén közadakozás keretében nyújtja;
7. a 100 ezer - 2006. január 1-je előtti beszerzés esetén 50 ezer - forintnál magasabb egyedi értékű kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ha annak értékét az egyéni vállalkozó egy összegben elszámolta - ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor - kivéve a magánszemélynek ellenszolgáltatás nélkül történő, adófizetési kötelezettséggel járó átadást - a beszerzés időpontjától számított
- egy éven belül a beszerzési érték 100 százaléka,
- egy éven túl, de két éven belül a beszerzési érték 66 százaléka,
- két éven túl, de három éven belül a beszerzési érték 33 százaléka,
- három éven túl nulla;
A 6.a) pont és a 7. pont alkalmazásában a termék, szolgáltatás nyújtása, illetve a tárgyi eszköz ellenszolgáltatás nélküli átadása esetén az adófizetési kötelezettség a terméket, szolgáltatást nyújtó és a tárgyi eszközt átadó egyéni vállalkozóra vonatkozik.
8. az adó, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a visszatérítése, ha a befizetést az egyéni vállalkozó költségként bármely évben elszámolta;
9. a káreseménnyel összefüggésben kapott kártérítés, ideértve a felelősségbiztosítás alapján felvett összeget;
10. azon biztosítási szolgáltatás értéke, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat az egyéni vállalkozó költségként elszámolta;
11. a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett bevételi többletkülönbözet;
12. Az egyéni vállalkozói tevékenység keretében átruházott ingatlanból, vagyoni értékű jog visszterhes alapításából, átruházott (véglegesen átengedett), megszüntetett ilyen jogból (a továbbiakban: ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából) származó ellenérték minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez; ilyennek minősül különösen az eladási ár, a cserében kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke, valamint az ingatlan, a vagyoni értékű jog gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerződésben, más hasonló okiratban meghatározott értéke, megnövelve a korábban lakásszerzési kedvezmény alapjaként érvényesített összeggel, ha egyébként ez a kötelezettség az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásából következik.
II. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésével összefüggő bevételek
Az egyéni vállalkozói jogállás megszűnésének adóévében a megszűnés napján megszerzett vállalkozói bevételnek minősül:1. a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő összes készlet (anyag, áru, félkész és késztermék) leltári értéke, a 100 ezer - 1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer - forintot meg nem haladó értékű tárgyi eszköz (ideértve a tartalékalkatrészt és gyártóeszközt is) leltári értéke;
2. a gazdasági épület, az üzlet, a műhely, az iroda és az egyéb - kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a megszűnéskor még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta azzal, hogy ha a megszűnés évében az ellenérték összege még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;
3. az egyéni vállalkozó halála esetén a vállalkozói tevékenységét nem folytató özvegye, örököse által az egyéni vállalkozói tevékenység korábbi folytatására tekintettel az egyéni vállalkozói jogállás megszűnésének napját követően megszerzett bevétel önálló tevékenységből származó bevételnek minősül, és az azzal összefüggő adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) ennek megfelelően kell teljesíteni. Nem számolható el költségként a megszüntetés évéről készített adóbevallás (illetőleg annak önellenőrzése) alapján - a vállalkozói osztalékalap után - megállapított egészségügyi hozzájárulás.
III. Egyéb rendelkezések
1. Az önálló bírósági végrehajtó munkadíja és költségátalánya fejében kapott előleg a díjjegyzék elkészítésének időpontjától számít bevételnek. Az e bevétel elérése érdekében felmerült költségek ezen időponttól vehetők figyelembe.2. Az e melléklet I. fejezetének 5. pontjában említett egységes területalapú támogatást a folyósítás évében kell bevételnek tekinteni.
3. A 2. pont rendelkezésétől eltérően a 2005. évben folyósított egységes területalapú támogatást a magánszemély döntése szerinti megosztásban a folyósítás évében és az azt követő adóévben veheti figyelembe bevételként.
4. Ha az egységes területalapú támogatást a magánszemély köteles visszafizetni, a visszafizetés összegével annak az adóévnek a bevételét csökkenti, amely adóévben a visszafizetés megtörtént.
Az Szja. tv. 10. számú mellékletének III. pontja szerint az önálló bírósági végrehajtó munkadíja és költségátalánya fejében kapott előleget a díjjegyzék elkészítésének időpontjától kell bevételnek tekinteni és az e bevétel elérése érdekében felmerült költségek ezen időponttól vehetők figyelembe. A bírósági végrehajtói díjszabásra a 14/1994. (IX. 8.) IM rendeletben foglaltak az irányadók.
A hivatkozott IM rendelet szerint a bírósági végrehajtó előlegre tarthat igényt a felmerülő készkiadások összegének erejéig is209. Az előleg címén befolyt összeget a munkadíj, költségátalány, illetőleg a készkiadás összegébe be kell számítani. E rendelet III. fejezete szerint a költségtérítés a készkiadásból és a költségátalányból áll. A végrehajtó készkiadásként elszámolható költségeiről az IM rendelet 12-13. §-a rendelkezik. A végrehajtót ezen felül illeti meg e rendelet 16. §-a alapján költségátalány, mely a munkadíj 50 százaléka lehet.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a készkiadásokra felvett előleg összege akkor minősül bevételnek, amikor a végrehajtást kérő azt megfizeti, míg a munkadíj és költségátalány címén befolyt összeg akkor, amikor a díjjegyzéket a végrehajtó kiállítja vagy ki kellett volna állítania.
Tekintettel arra, hogy az egyéni vállalkozásból származó jövedelem megállapítása során a jellemzően előforduló költségek210 a készkiadások egy részét jelentik (szállásköltség, fuvarozási költség, tanu díja, tolmácsdíj, postaköltség) nincs akadálya annak, hogy e költségeket a pénzforgalmi szemléletre tekintettel azok tényleges felmerülésekor számolja el a bevételével szemben az önálló bírósági végrehajtó.
Abban az esetben, ha az önálló bírósági végrehajtó bejelentkezik az Eva törvény hatálya alá, akkor a bejelentkezés évében az adóév utolsó napján megszerzett bevételnek kell tekinteni azt az összeget, amely őt megillette. Ez annyit jelent, hogy a munkadíj és költségátalány előlege díjjegyzék elkészítésének hiányában nem minősül bevételnek, a díjjegyzék elkészítésekor pedig evás bevétel lesz.
11. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
A vállalkozói költségek elszámolásáról
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónak a vállalkozói adóalap kiszámításához, a vállalkozói költségek meghatározására, e törvénynek az elismert költségekre és a költségek elszámolására vonatkozó általános rendelkezéseit is figyelembe véve, az e mellékletben foglaltakat kell alkalmaznia.Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak, amelyeket a magánszemély önálló tevékenységével (tevékenységeivel) kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. Nem minősülhet kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek a személygépkocsi.
Az egyéni vállalkozó költségként számolhatja el a) a vállalkozói kivétet;
b) a bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggő kiadásokat, az adott előleget;
c) a tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírását;
d) a tevékenység kezdő évében, illetve szüneteltetésének befejezését követően a tevékenység megkezdése előtt, illetve a tevékenység folytatása előtt - legfeljebb három évvel korábban - beszerzett, és utóbb a tevékenység végzése során felhasznált anyag- és árukészlet beszerzésére fordított, korábban költségként még el nem számolt kiadásait, valamint a tevékenység megkezdéséhez, folytatásához, folytathatóságához szükséges (ide értve a szünetelés időszakában elkerülhetetlen) egyéb kiadásait, továbbá a tevékenység kezdő évében, illetve a szüneteltetésének befejezését követően a tevékenység megkezdése előtt, illetve a tevékenység folytatása előtt - legfeljebb három évvel korábban - beszerzett tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírásának elszámolását megkezdheti.
A több önálló tevékenységhez használt tárgyi eszközök, nem anyagi javak esetében a magánszemély választhat, hogy melyik tevékenységének bevételével szemben számolja el az e melléklet rendelkezései szerint érvényesíthető költséget. A költség (az értékcsökkenési leírás a teljes leírásig) nem osztható meg a különböző tevékenységek bevételei között.
Amennyiben az őstermelői tevékenységet folytató magánszemély a tevékenységét egyéni vállalkozás keretében kívánja a továbbiakban folytatni, akkor fontos tudni, hogy az Szja. tv. nem rendelkezik az őstermelő egyéni vállalkozóvá történő átalakulásáról, így ilyen esetben az őstermelői tevékenység megszüntetésére, illetve az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ebből következően az őstermelői tevékenység elhatárolt vesztesége nem vihető tovább, az értékcsökkenési leírás elszámolása pedig a tárgyi eszköz(ök) a nyilvántartás szerinti nettó értékén indul.
Amennyiben az egyéni vállalkozói tevékenység keretében folytatott tevékenység olyan tevékenységnek minősül, amely az Ekho törvény hatálya alá tartozó tevékenység, akkor e tevékenysége(i) tekintetében ezt az adózási módot is választhatja adózó.
A vállalkozói szerződés alapján elért bevétele után ekhót fizető egyéni vállalkozó magánszemély az Szja. tv. költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseit azzal az eltéréssel alkalmazhatja, hogy az adóévben felmerült vállalkozói költségeit (az értékcsökkenési leírást is ideértve) olyan arányban számolhatja el, amilyen arányt a vállalkozói bevétele és a jogszerűen figyelembe vett ekhóalap adóévi együttes összegében a vállalkozói bevétel képvisel.
Példa:
Ekhóval adózott bevétel - 5 millió
Egyéni vállalkozás bevétele - 10 millió
Egyéni vállalkozói bevétellel szemben elszámolható költségek aránya (10 m/15m) - 67%
I. Jellemzően előforduló költségek
Költségként elszámolható kiadások különösen a következők:1. az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésére (csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg ellenértékével), a szállításra fordított kiadás;
2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak beszerzésére, előállítására fordított kiadás, ha az a 100 ezer forintot nem haladja meg, továbbá beszerzési értékétől függetlenül a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára fordított kiadás, azzal, hogy a járművek esetében a III. fejezetben foglaltakat kell alkalmazni;
Fontos megemlíteni, hogy a kisvállalkozói kedvezmény alapjául szolgálhat a kizárólag üzemi célt szolgáló, 100 000 forint egyedi érték alatt beszerzett tárgyi eszköz is, ha az egyéni vállalkozói tevékenységét közvetlenül szolgálja.
3. az egyéni vállalkozóval munkaviszonyban álló magánszemély (a továbbiakban: alkalmazott)
a) részére kifizetett bér és annak közterhei, b)
c) részére jogszabály, illetőleg a kollektív szerződés vagy a munkaszerződés alapján járó, a munkáltatót kötelezően terhelő juttatás, kifizetés,
d) magán-nyugdíjpénztári tagdíjának egyoldalú kötelezettségvállalás alapján történő kiegészítése;
valamint más magánszemély javára megállapodás alapján nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából fizetett összeg, magán-nyugdíjpénztári tagdíj;
4. a 16. életévét betöltött segítő családtag részére kifizetett - de legfeljebb a mindenkori minimálbért meg nem haladó - összeg és annak közterhei, feltéve, hogy a segítő családtag legalább heti 40 órában közreműködik (főállású segítő családtag) vagy, ha a közreműködés ideje ennél kevesebb, akkor ezzel arányos rész, azzal, hogy egyebekben a főállású segítő családtag kizárólag a 3. pont vonatkozásában alkalmazottnak minősül;
5. az olyan biztosítás díja, amelynek biztosítottja az alkalmazott, továbbá az egyéni vállalkozó által az alkalmazott javára az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba történő munkáltatói hozzájárulás és annak közterhei;
6. a nem megállapodás alapján befizetett saját társadalombiztosítási járulék, egészségügyi szolgáltatási járulék;
A Szja. tv. 11. számú mellékletének I. pontja a jellemzően előforduló költségeket sorolja fel, ami értelemszerűen azt jelenti, hogy a költségelszámolás során más költségek elszámolása is felmerülhet a bevétellel szemben, amennyiben azok a tevékenység folytatásával kapcsolatosan merültek fel és azok elszámolását a törvény nem tiltja.
7. a köztestület számára tagdíj vagy annak megfelelő jogcímen fizetett összeg, továbbá az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos érdek-képviseleti feladatot is ellátó egyesület számára tagdíj címén fizetett összeg;
8. a megrendelő, a vevő által igazolt szavatossági és jótállási költség;
9. a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében kifizetett vagyon-, felelősség-, kockázati élet-, balesetbiztosítás díja, az életbiztosításnál, feltéve, hogy az egyéni vállalkozó e címen nem vett igénybe adókedvezményt;
10. a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban felvett pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat, kivéve azt a kamatot, amely a tárgyi eszköz beszerzési árának részét képezi;
A tárgyi eszköz beszerzési árának az a kamat képezi csak a részét, amelyet az egyéni vállalkozó az üzembehelyezés időpontjáig megfizetett.
11. a központi költségvetésbe, a helyi önkormányzatoknak az adóévben megfizetett, kizárólag a tevékenységhez kapcsolódó adó, illeték, hatósági díj, vám, vámkezelési díj, perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenőrzési pótlék, kivéve, ha a tárgyi eszköz beszerzési árának részét képezi;
A vállalkozói osztalékalap után fizetett százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást az egyéni vállalkozó elszámolhatja költségként. Az Szja. tv. 10. számú mellékletének II. 3. pontjának utolsó mondata szerint azonban nem számolható el költségként a megszűnés évéről készített adóbevallás alapján a vállalkozói osztalékalap után megállapított egészségügyi hozzájárulás.
12. az üzlet, a műhely, a gazdasági épület, az iroda bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia költsége, a telefon, rádiótelefon, telefax, cb-rádió, telex (ha a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet e kiadásokat figyelembe venni az adott költségre jellemző mértékegységek - például nap, m2, m3 - alapulvételével), továbbá az internet használat díja (ha a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített, az internet használati díjának 50 százaléka) azzal, hogy kizárólag a közüzemi számlák esetében a házastárs nevére szóló számla is elfogadható;
Egyéni vállalkozók esetében felvetődik a garázsbérleti díj költségek közötti elszámolása is. A garázs bérleti díját akkor lehet elszámolni maradéktalanul a költségek között, ha a benne tárolt személygépkocsi az üzleti tevékenység tárgyát képezi. Egyéb esetekben a személygépkocsihoz kapcsolódó (mivel nem kizárólag üzleti célú tárgyi eszköz) garázsbérleti díj az útnyilvántartás szerinti üzleti használattal arányosan számolható el.
Amennyiben az egyéni vállalkozó telephelye a lakásán van, és a vállalkozásához, valamint személyes célra egy telefonvonalat használ, akkor a telefonköltségek a tevékenységgel arányosan számolhatók el. Az arányosítást a telefonszámla mellékletét képező híváslista alapján lehet elvégezni. Abban az esetben, ha a telephelyen alkalmazottak is dolgoznak, akkor az alkalmazottakra tekintettel a vállalkozónak a híváslista alapján megállapított üzleti használatra vonatkozóan alkalmaznia kell az Szja. tv. 7. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezéseket, vagyis vizsgálnia kell az alkalmazottak magáncélú telefonhasználatát.
Az Szja. tv. 11. számú mellékletének I. 12. pontjában foglalt rendelkezés szerint elismert költségnek minősül a telefonszolgáltatás igénybevétele címén felmerült kiadás. Amennyiben a vevő és számlafizető nem azonos személy, akkor az e címen felmerült költséget - feltéve, hogy az a tevékenységgel összefüggésben merült fel - az számolhatja el a bevételével szemben, aki az ellenérték megfizetésére kötelezett, jelen esetben az egyéni vállalkozó a költségei között az idevonatkozó rendelkezések szerint elszámolhatja a megfizetett összeget.
Amennyiben több egyéni vállalkozó dolgozik közös telephelyen és egymással a közös helyiség üzemben tartására szerződést kötöttek (pl. orvosok, ügyvédek, közjegyzők) arra vonatkozóan, hogy a közös helyiséget terhelő valamennyi közüzemi költséget, bérleti díjat, telefonszámlát a használt helyiségek alapterülete szerint szétosztva viselik, akkor ezeket a költségeket ebben az esetben is elszámolhatják a bevételeik terhére.
Amennyiben a magánszemély a bérbeadást egyéni vállalkozás keretében folytatja és a hasznosított ingatlan kizárólag üzleti célt szolgáló tárgyi eszköznek tekinthető, akkor a bevételével szemben a közös költséget, távfűtés díját is elszámolhatja a jövedelemszámítás során.
Feltétlenül fontos kiemelni azt a kedvező változást a 2011. évtől, hogy a házastárs nevére kiállított rezsi számla is a költségelszámolás alapjául szolgál, amennyiben a lakás és a telephely egy helyen van,
13. a telefon, a rádiótelefon, a telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történő beszerelése esetén a készülék ára és a beszerelés díja, azzal, hogy a telefon árának és beszerelési díjának 50 százaléka számolható el költségként abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó lakása és telephelye műszakilag nem elkülönített;
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó jellemzően előforduló költségei között elszámolható a gépkocsiba szerelt kihangosító készülék beszerzési ára és a beszerelés díja is.
Az egyéni vállalkozónál sem eredményez adókötelezettséget a munkaeszközök, szolgáltatások esetleges magáncélú használata, ha azok az egyéni vállalkozónak a lakásán kívül folytatott tevékenységéhez szükségesek a tevékenység hatókörében és feltételeként.211 A mobiltelefon használatával kapcsolatos kiadásait az egyéni vállalkozó elszámolhatja a költségei között, magáncélú használatot nem kell vélelmeznie a költségelszámolás során.
14. a telefonfejlesztési hozzájárulás, továbbá a közműfejlesztési hozzájárulásnak a helyi önkormányzat által visszatérített összeggel csökkentett része, azzal, hogy ha a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést a lakástól műszakilag el nem különült telephelyre szerelik be, költségként az egyéni vállalkozó által fizetett magasabb hozzájárulás és az ilyen esetben magánszemélyként egyébként fizetendő összeg különbözete számolható el;
Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozónak tevékenységéhez volt szükséges a hálózat bővítése, akkor jogosan állapítják meg a hozzájárulás mértékét a magasabb teljesítmény után. Amennyiben a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést szerelnek be, ebben az esetben költségként a vállalkozó által fizetett magasabb hozzájárulás és a magánszemély által ilyen esetben fizetendő összeg különbözete számolható el.
15. a műszaki leírás, a tervrajz költsége, a bérmunka díja, az alvállalkozó részére kifizetett öszszeg, igénybe vett szolgáltatás díja (például reklámköltség);
16. az 1. számú melléklet szerinti munkaruházati termék, a védőeszköz, a munka-, balesetés környezetvédelmi berendezés beszerzésére fordított kiadás;
17. a magánszemélynek nem pénzben juttatott vagyoni értékre fordított kiadás és annak közterhei, a megfizetett cégautó adó, valamint a kamatkedvezmény miatt fizetett személyi jövedelemadó;
Az Szja. tv. 11. számú mellékletének I.3. pontja a jellemzően elismert költségek között nevesíti az egyéni vállalkozóval munkaviszonyban álló magánszemély (a továbbiakban: alkalmazott) részére jogszabály, illetőleg a kollektív szerződés vagy a munkaszerződés alapján járó, a munkáltatót kötelezően terhelő juttatás, kifizetés összegét. E melléklet I.17. pontja továbbá arról rendelkezik, hogy elismert költségnek minősül a magánszemélynek nem pénzben juttatott vagyoni értékre fordított kiadás és annak közterhei, a megfizetett cégautó adó. Mivel az egyéni vállalkozó ugyanolyan kifizetőnek minősül, mint pl. más társas vállalkozás, így az Szja. tv. 1. számú mellékletének 8.37. pontja rá is vonatkozik, mely szerint adómentes természetbeni juttatásnak minősül többek között a kifizető által biztosított személygépkocsi magáncélú használata, továbbá azzal összefüggésben úthasználatra jogosító bérlet, jegy juttatása.
18. az egyéni vállalkozói tevékenységhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján kapott támogatás jogszerű felhasználásával teljesített kiadás alapján meghatározott költség, akkor is, ha a kiadás részben a magánszemély személyes vagy családi szükségletét szolgálja (ha azonban a támogatás csak részben nyújt fedezetet a kiadásra, akkor e rendelkezés alapján a kiadásnak csak a támogatásból fedezett része alapján számolható el költség);
19. a hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás díjára fordított kiadás, továbbá az erről szóló kormányrendelet szerint naponta számított igazolás nélkül elismert költség azzal, hogy e pont rendelkezése nem alkalmazható abban az esetben, ha az utazásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti;
20. ha az egyéni vállalkozó alkalmazottat foglalkoztat, akkor annak hivatali üzleti utazására is a 19. pont rendelkezései szerint kell eljárni;
285/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről 1-3. §
Az Szja. tv. e § 10. pontjában foglaltak szerint hivatali, üzleti utazásnak a magánszemély jövedelmének megszerzése érdekében szükséges utazás minősül, amennyiben az nem a telephelyre, székhelyre történő utazást jelenti. Amennyiben az egyéni vállalkozó lakása azonos a telephelyével, akkor a telephelyről a működési területre történő utazás hivatali, üzleti célú útnak minősül a költségelszámolás szempontjából.21. lízingszerződés alapján lízingdíj címén kifizetett összegből a lízingbe vevőnél csak kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak - figyelemmel a III. 7-8. pontban foglaltakra is - általános forgalmi adó nélküli lízingdíjának és az egyéb járulékos költségeknek a szerződés szerinti futamidő egy hónapjára eső összege, de legfeljebb a teljes lízingdíj havi 3 százalékának, ingatlan esetén 1,1 százalékának megfelelő összeg, illetve ez alapján számított adóévi összeg;
22. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése (ideértve a selejtezést, a megsemmisülést is) esetén az értékesítés időpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összege, az értékcsökkenési leírásból kizárt tárgyi eszköz, nem anyagi javak esetében a nyilvántartásba vett beruházási költség az értékesítéskor költségként elszámolható;
Az Szja. tv. 11. számú mellékletének II/2. f) pont szerint a földterület beszerzési ára a költségek között nem érvényesíthető, ugyanakkor e melléklet II/7. pontja arról rendelkezik, hogy a II/1-5. pontban foglaltaktól függetlenül a támogatás igénybevételével vásárolt tárgyi eszköz beszerzési árának azt a részét, amelyet a támogatás összegéből fedezett a magánszemély, az üzembe helyezés időpontjában értékcsökkenési leírás címén kell elszámolni. Ez a szabály vonatkozik tehát az értékcsökkenési leírásból kizárt tárgyi eszközökre is. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, amennyiben a termőföld értékesítésre kerülne, akkor a bevétellel szemben a beszerzési árnak azt a részét érvényesítheti a magánszemély, amelyet az értékesítés időpontjáig a költségei között még nem számolt el.
A tehergépkocsi eltulajdonításával összefüggésben a tehergépkocsi maradványértékének költségként való elszámolására vonatkozóan az Szja. tv. 11. számú melléklet I. 22. pontja az irányadó. A kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése (ideértve a selejtezést és a megsemmisülést is) esetén az értékesítés időpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összege az értékesítéskor költségként elszámolható.
Az említett pont zárójeles része ugyan külön nem említi a káreseményt, de a tehergépkocsi eltulajdonítása - a rendőrségi jegyzőkönyv alapján - tekinthető olyan esetnek, mintha az egyéni vállalkozó a tehergépkocsit kiselejtezte volna. Így a káresemény bekövetkezéséig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összege költségként elszámolható. Amennyiben az egyéni vállalkozónak casco-ja volt és annak díját elszámolta a költségei között, akkor a biztosító által fizetett kártérítés összege bevételnek minősül.
A nem anyagi javak birtoklása esetén nem ritka eset a bérleti jogról történő lemondás. A bérleti jogról való lemondás alkalmával a nem anyagi dolog "kikerül" a vállalkozásból, így azzal összefüggésben további értékcsökkenési leírás elszámolása nem lehetséges. Az Szja. tv. 11. számú melléklet I. 22. pontja szerint a "maradványérték" költségkénti elszámolására értékesítés - ideértve a selejtezést, valamint a megsemmisülést is - esetén van mód. Abban az esetben, ha a bérleti jogról való lemondás a bérelt ingatlan megvásárlásával is jár és az adásvétel egy szerződés keretében történt, de a vételár kialakításánál a bérleti jogra tekintettel engedményt nem kapott a vevő, akkor az ügylet úgy értelmezhető, hogy a vállalkozó a bérleti jogot "ellenszolgáltatás nélkül" engedte át.
2011. évtől az ellenszolgáltatás nélküli átadás esetén a tárgyi eszköz, nem anyagi javak nettó értéke a költségek között nem számolható el.
23. az egyéni vállalkozó a 3. számú mellékletben az igazolás nélkül elszámolható költségekről szóló rendelkezések megfelelő alkalmazásával számolhat el igazolás nélkül költséget;
Amennyiben a gépjármű-vezető oktatási tevékenységet egyéni vállalkozás keretében folytatja a magánszemély és a járművezető oktatással összefüggésben és a 124/1994. (IX. 15) kormányrendeletben szabályozott "átalányon" túl további költséget sem ő, sem más személy nem számol el a személygépkocsi után (sem a jármű tulajdonosa, sem a használója), akkor e személygépkocsi után cégautó adó fizetési kötelezettség nem terheli.
24. a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett többlet a kiadásoknál költségként elszámolható;
25. a gazdálkodó szervezet részlegét jogszabályban meghatározott szerződéses rendszerben üzemeltető egyéni vállalkozó által a jogszabály szerinti szerződés (megállapodás) alapján a gazdálkodó szervezet részére befizetett összeg;
26. a művészeti tevékenységet folytató magánszemély jellemzően előforduló költsége - figyelemmel az értékcsökkenési leírás elszámolására vonatkozó rendelkezésekre is - a tevékenységével összefüggő műsoros előadás, kiállítás, múzeum, közgyűjtemény látogatásának ellenértéke, irodalmi és művészeti alkotásokat tartalmazó, vagy ezek rögzítésére és lejátszására alkalmas eszköz, kép- és hanghordozó, könyv, kotta, más sajtótermék vásárlására fordított kiadás, a tevékenységgel összefüggő szakmai képzés kiadása, továbbá az előadóművészi tevékenységet végzők esetében a színpadi megjelenéshez kapcsolódó esztétikai és kozmetikai cikkekre, illetve szolgáltatásokra fordított kiadás;
27. az egyéni vállalkozó által képzésre fordított igazolt kiadás, ha az
a) más magánszemély képzése érdekében merült fel, az azzal összefüggésben megfizetett közterhekkel együtt;
b) a saját - a vállalkozási tevékenység folytatásához szükséges - szakismeretének megszerzése érdekében merült fel, ide nem értve az iskolarendszerű képzéssel összefüggő kiadást;
Képzéssel összefüggő kiadásokat az egyéni vállalkozó a költségei között elszámolhatja az azzal összefüggésben megfizetett közterhekkel együtt, amennyiben az más magánszemély képzése érdekében merült fel, vagy ha az a saját - a vállalkozási tevékenység folytatásához szükséges - szakismeretének megszerzése érdekében merült fel, ide nem értve az iskolarendszerű képzéssel összefüggő kiadást. A képzési költségek tekintetében változás, hogy az alkalmazottak iskolarendszerű képzési költsége ugyan elismert költségnek minősül, de az e címen elszámolt összeg után az Szja. tv. 71. §-ában foglaltak szerint kell adózni. Elismert költségnek minősül az e címen felmerült közterhek összege is. A továbbképzéssel kapcsolatos kiadások elismert költségnek minősülnek az alkalmazottak és egyéni vállalkozók esetében is azzal, hogy az alkalmazottak tekintetében ez nem jelent adóztatható körülményt [Szja. tv. 4. § (2) bekezdés]
28. az úthasználat díja az úthasználatra jogosultság időszakában a díjköteles útszakaszon történt üzleti célú futásteljesítmény arányában;
Az úthasználat díja nem tartozik a járművek üzemeltetési költségei közé, így annak költsége útnyilvántartás vezetése mellett számolható el.
Az egyéni vállalkozónak a díjköteles útszakaszról részletes útnyilvántartást kell vezetnie. A költségek arányosítása során a matrica tényleges bekerülési árát kell alapul venni.
29. az önkéntest foglalkoztató egyéni vállalkozó által az önkéntesnek nyújtott, a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény alapján ellenszolgáltatásnak nem minősülő juttatás, ha az önkéntest az egyéni vállalkozó gazdasági-vállalkozási tevékenysége érdekében foglalkoztatta.
II. Az értékcsökkenési leírás szabályai
A tárgyi eszköz és nem anyagi javak értékcsökkenési leírása e fejezet rendelkezései szerint - figyelemmel a járművek költségeiről szóló fejezetben foglaltakra is - számolható el vállalkozói költségként.1. Fogalmak:
a) A tárgyi eszköz fogalma
Tárgyi eszköznek minősül minden olyan anyagi eszköz (földterület, telek, telkesítés, erdő, ültetvény, épület, egyéb építmény, műszaki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés), tenyészállat, amely tartósan, legalább egy éven túl - közvetlenül vagy e törvényben meghatározott módon közvetve - szolgálja a vállalkozás tevékenységét.
aa) Az ingatlan, mint tárgyi eszköz a földterület, a telek, a telkesítés, az épület, az épületrészek, tulajdoni hányadok, az egyéb építmények, az üzemkörön kívüli ingatlanok.
Földterület: a szántóföld, az ültetvényterület, az erdő, a nádas, a gyepterület és a halastó terület. Ilyen címen kell kimutatni annak a földterületnek az értékét, amelyekhez a vállalkozó vásárlás útján jutott, vagy törvényben szabályozott módon értékelt.
Telek: ebben az ingatlancsoportban kell kimutatni az olyan földterület szerzési értékét, amelyhez vásárlás, kisajátítás vagy egyszeri telek-igénybevételi díj fizetése révén jutott a magánszemély.
A földterületen, telken helyet foglaló építmény és egyéb tárgyi eszköz a telek fogalmától elkülönül, annak értékében nem szerepelhet. Az ingatlanok ezen csoportjába tartozik a telkesítés is.
Telkesítés: olyan beruházásnak minősített tevékenység eredménye, amely a talaj hasznosításának növelése érdekében módosítja a talaj tulajdonságait, felszínét és általában javítja a termelés feltételeit. A telkesítés a beruházásként elszámolt tereprendezési, területfeltöltési, talajjavítási és talajvédelmi ráfordításokat foglalja magában. A telkesítések értéke nem tartalmazza magának a földterületnek, teleknek az értékét, amelyen a telkesítést létrehozták.
Építmény: az épület és az egyéb építmény gyűjtőfogalma. Építmény: mindazon végleges vagy ideiglenes rendeltetéssel megvalósított ingatlan jellegű műszaki alkotás, épület, egyéb építmény, amely általában a talajjal való egybeépítés (az alapozás) révén, vagy a talaj természetes állapotának, természetes geológiai alakulatának megváltoztatása révén jöhet létre (válhat ingatlanná), a talajtól csak anyagaira, szerkezeteire való szétbontás útján távolítható el, ezáltal azonban eredeti rendeltetésének megfelelő használatra alkalmatlanná válik. Az építmény fogalmába tartozik az olyan víz-, villany-, gázés csatornázási vezeték, központi fűtés, szellőzési, légüdítő berendezés és felvonó, amely az építmény szerkezetébe építve, annak használhatóságát és ellátását biztosítja. Az ilyen vezeték és szerelvény akkor is az építmény fogalmába tartozik, ha az az építmény használhatóságának biztosítása, illetve ellátása mellett technológiai célokat is szolgál.
Épület: olyan szerkezetileg önálló építmény, amely a környező külső tértől épületszerkezetekkel részben vagy egészben elválasztott teret alkot és ezzel az állandó, időszakos vagy idényjellegű tartózkodás, az üzemi termelés, az anyag- és terméktárolás feltételeit biztosítja.
Épületrészek, a tulajdoni hányadok: ingatlanok olyan sajátos megjelenési formája, amikor egy önálló ingatlannak több tulajdonosa van, akik között az ingatlan tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásban (telekkönyvben), a szerződésben meghatározott arányban oszlik meg. Ilyen esetben a beszerzési, előállítási költségek mögött nem az ingatlan egésze áll, hanem annak a jogosultság szerinti része, a tulajdonjognak megfelelő hányada.
Egyéb építmény: minden, épületnek nem minősülő építmény (pl. út, vasút, kerítés). Ide tartozik az ültetvény, a halastó is, nem beleértve az általa elfoglalt földterületet.
Az üzemkörön kívüli ingatlanok közé azok az ingatlanok tartoznak, amelyek törvényben meghatározott módon közvetve szolgálják a jövedelemszerző tevékenységet. Ilyen különösen a szociális, kulturális, sport- és gyermekintézményi, üdülési célokat szolgáló épület, egyéb építmény.
ab) A műszaki berendezés, a gép, a jármű fogalmába tartozik a rendeltetésszerűen használatba vett, a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló erőgép, erőművi berendezés, műszer, szerszám, szállítóeszköz, hírközlő berendezés, számítástechnikai eszköz, jármű.
Az erőgép, az erőművi berendezés fogalmába tartozik különösen a vízi-, a szélerőgép, a légmotor, a rögzített, illetve félig rögzített gőzerőgép, a gyors és lassú égésű motor, az áramfejlesztő gépcsoport, az ipari kazán, a villamos forgógép, a transzformátor, a kis- és nagyfeszültségű villamos készülék, az erősáramú egyenirányító.
A műszer, a szerszám közé tartozik különösen a tartály, hűtőberendezés, szivattyú, ventilátorok, kompresszor, préslégszerszám, szerszámgép, a termelési profilnak megfelelő munkagép, műszer és eszköz.
A szállítóeszközök és hírközlő berendezések körébe tartozik általában a vállalkozás keretében anyag- és árumozgatás céljára használt emelő, daru, rakodógép, szállítótargonca, szállítószalag, szállítópálya, a konténer, a híradástechnikai gép és készülék (pl. a vezetékes és a vezeték nélküli hírközlő eszköz és berendezés).
Számítástechnikai eszköznek minősül az irányítástechnikai automatikai folyamatszabályozási rendszer, a számítógép, a központi és perifériális számítógép egység stb.
Járműnek minősül az általában közforgalmi (forgalmi) rendszámmal ellátott - közúti, vízi, vasúti és légi közlekedési jármű.
ac) Egyéb berendezés, felszerelés, jármű fogalmába tartozik a rendeltetésszerűen használatba vett - a műszaki berendezések, gépek, járművek közé nem tartozó - berendezési tárgy, gép, irodai, igazgatási felszerelés, üzemi és üzleti felszerelés stb.
ad) Tenyészállatok körébe tartoznak azok az állatok, amelyek a tenyésztés, a tartás során leválasztható terméket (szaporulatot, más leválasztható terméket) termelnek, és ezen termékek értékesítése, vagy az egyéb (igateljesítmény, őrzési feladat, lovagoltatás) hasznosítás biztosítja a tartási költségek megtérülését, függetlenül attól, hogy azok meddig szolgálják a vállalkozási tevékenységet.
A tenyészállat származhat:
a) saját nevelésből b) vásárlásból.
A tenyésztési céllal nevelt állatok költségelszámolásánál semmi nem tiltja a költségek évenkénti érvényesítését, azonban az ilyen esetekben a tenyésztésbevételkor az értékcsökkenési leírás alapja nulla.
Választható a tenyésztésbe állításig felmerülő költségek elkülönítése is, - amelynek része a növendék vételára is - és tenyésztésbevételkor ennek a költségnek a göngyölített összege lesz az értékcsökkenési leírás alapja.
Ahhoz azonban, hogy az őstermelő és/vagy egyéni vállalkozó élni tudjon ezzel a lehetőséggel, az Szja. tv. 5. számú mellékletében meghatározott beruházási és felújítási költségnyilvántartást kell vezetni. A szabályok összevetéséből az is következik, hogy a tenyészállat-nevelés során felmerült költségek közül az értékcsökkenési leírás alapjaként kizárólag azoknak az éveknek a költsége vehető figyelembe, amely években az előírt nyilvántartást vezették.
A törvény a tenyészállat leírási kulcsát kötelező jelleggel nem határozza meg, annak idejét a várható hasznosítási idő figyelembevételével a termelő maga határozhatja meg azzal, hogy ha az adott tárgyi eszközre a leírási kulcsot megállapította, akkor attól az adott eszköz teljes leírásáig eltérni nem lehet.
Mivel a költségelszámolás módja választáson alapult, az egyes gazdasági évek adatai önellenőrzéssel nem módosíthatók.
A tenyészállat meghatározásnál azonos módon kell eljárni az egyedi megjelölésű tenyészállat és a tenyészállomány esetén. (Nem egyedi megjelölésű pl. egy tenyésztésbe nem állított tojástermelő baromfiállomány.) Az Szja. tv. azon rendelkezését, amely szerint az értékcsökkenési leírást az üzembe helyezés napjától lehet megkezdeni, úgy kell érteni, hogy ez nőivarú állatnál az a nap, amikor az első szaporulata megszületett, hímivarúnál az első termékenyítés, vagy az első spermalevétel napja. A csak a termékéért tartott állatoknál az üzembe helyezés napja a terméknyerés időpontjának kezdő napja (pl. a tojástermelés első napja).
Az értékcsökkenési leírás alapja a beruházási költség, amely vásárolt tenyészanyag esetén az igazolt vásárlási ár, saját előállítás esetén az üzembe helyezés napjáig felmerült, számlával igazolt - korábban költségként el nem számolt - költségek összege.
Ha a rendeltetésszerű használatot elháríthatatlan külső ok hiúsítja meg (ilyen elháríthatatlan külső ok lehet jellemzően: a hatósági állatorvos által igazolt elhullás - ha az nem róható fel a vállalkozónak - meddőség, egészségügyi hatósági kényszervágás), akkor ilyen esetben a kisvállalkozói kedvezményt nem kell visszafizetni.
ae) Az ültetvény olyan építmény, amelynek eredményeként a telepített növények legalább egy évnél hosszabb ideig talajhoz, helyhez kötötten a termesztés alapját képezik és egybefüggő területük eléri vagy meghaladja szőlőültetvény esetén az 500 m2-t, gyümölcsös ültetvény esetében az 500 m2-t, ha a gyümölcsbokor málna, egres, ribiszke, rikö, szeder, bodza; 1500 m2-t, ha a gyümölcsfa alma, körte, birs, őszibarack, kajszibarack, meggy, cseresznye, szilva, dió, gesztenye, mandula, mogyoró.
af) Kortárs képzőművészeti alkotás: a naptári év első napján élő művész képzőművészeti alkotása.
b) A nem anyagi javak fogalma
A nem anyagi javak közé azok a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jogok tartoznak, amelyek közvetlenül és tartósan (egy évet meghaladó időtartamban) szolgálják a vállalkozási tevékenységet. Ilyennek minősül különösen az említett feltételeknek megfelelő vagyoni értékű jog, az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti praxisjog, szellemi termék, valamint a kísérleti fejlesztés aktivált értéke. A kísérleti fejlesztés aktivált értéke a kísérleti fejlesztés folytatása érdekében közvetlenül felmerült, vagy egyébként jellemző mértékegység (pl. nap, m2, m3, munkaóra) segítségével a tevékenységre arányosan felosztható, beruházási kiadásként elszámolt és nyilvántartásba vett költség(ek) összege, ha a kísérleti fejlesztés eredménye várhatóan tartósan szolgálja a vállalkozási tevékenységet.
A szellemi termékek közé tartoznak a vállalkozási tevékenységet tartósan szolgáló szellemi alkotások, mint
- a találmány,
- az iparjogvédelemben részesülő javak közül a szabadalom és az ipari minta,
- a védjegy,
- a szerzői jogvédelemben részesülő dolog,
- a szoftvertermék,
- az egyéb szellemi alkotás (újítás, műszaki, gazdasági, szellemi szolgáltatás stb.),
- a jogvédelemben nem részesülő, de titkosság révén monopolizált javak közül a know-how és a gyártási eljárás.
2. A kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú tárgyi eszköz, nem anyagi javak értékcsökkenésének elszámolása
a) Értékcsökkenési leírás a 3. pontban meghatározott leírási kulcsok jegyzéke szerint számolható el. A leírási kulcsok jegyzékében az adott tárgyi eszköz, nem anyagi javak mellé rendelt százalékarány az egy naptári évben érvényesíthető leírási kulcsot tartalmazza. Ha ugyanazon tárgyi eszközre több szabály is alkalmazható, akkor a módszerek között választani lehet, de a választott és egyszer már alkalmazott módszertől a későbbi években nem lehet eltérni. Az 1997. év előtt megkezdett értékcsökkenési leírást a megkezdett módszerrel kell folytatni a teljes elszámolásig.
b) Értékcsökkenési leírást az üzembe helyezés napjától a kiselejtezés vagy elidegenítés (apportálás stb.) napjáig lehet elszámolni. Ha az üzembe helyezés vagy az elidegenítés az adóévben év közben valósul meg, akkor az értékcsökkenési leírás összegét napi időarányosítással kell kiszámolni [kivéve, ha az értékcsökkenés elszámolása a g) vagy a p) alpont alapján történik]. Az üzembe helyezés napja az a nap, amikor az egyéni vállalkozó a tárgyi eszközt, nem anyagi javakat rendeltetésszerűen használatba veszi. Ezt a napot a tárgyi eszközök, a nem anyagi javak nyilvántartásában, illetőleg a beruházási költségnyilvántartásban fel kell tüntetni. Az ültetvény üzembe helyezésének napja az a nap, amikor az ültetvény termőre fordul.
c) Az értékcsökkenési leírás alapja a beruházási költség, az üzembe helyezésig felmerült következő kiadások nyilvántartásba vétele alapján: a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak beszerzési ára, saját előállítás esetén pedig az anyagkiadások és a mások által végzett munka számlával/számlákkal igazolt összege. Az értékcsökkenési leírás alapjának számbavétele során a vonatkozó számlában (okmányban) szereplő és levonható áfa összegét figyelmen kívül kell hagyni. A le nem vonható áfa az értékcsökkenési leírás alapjába beszámít.
A tárgyi eszköz beszerzéséhez egyedileg kapcsolódó járulékos kiadás (szállítási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési, valamint a beszerzéssel összefüggő közvetítői kiadások, a bizományi díj, a vám, az adók - az áfa kivételével -, az illeték, a hitel igénybevételével kapcsolatos kiadások, az üzembe helyezés napjáig felmerült kamat, biztosítás díja stb.) a beszerzési ár részét képezi.
Az épület, építmény beszerzési áraként az e törvénynek az ingatlanszerzésre fordított összegre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezt az összeget növelni kell az értéknövelő beruházásra fordított, számlával igazolt kiadással, feltéve, hogy azt az adózó korábban költségként nem számolta el.
Az Szja. tv. 11. számú melléklet II/2. c. pontja szerint az értékcsökkenési leírás alapja a beszerzési ár és az ahhoz kapcsolódó járulékos kiadások összegét képező beruházási költség.
A támogatással történő tárgyi eszköz vásárlása esetén - mivel az Szja. tv. 19. §-a szerint a vissza nem térítendő támogatás a kifizetés évében egy összegben költség, és az Szja. tv. 4. §-a bármely kiadás költségként való elszámolását csak egyszer engedi meg - a támogatás összegére értékcsökkenési leírást elszámolni nem lehet.
A saját forrás összege úgy amortizálható, hogy a teljes beruházási költséget alapul véve kell kiszámítani az évente elszámolható összeget és ezt kell figyelembe venni mindaddig, amíg a saját erő összege leírásra nem kerül.
d) A tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával, az élettartam növekedésével kapcsolatban felmerült kiadás, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló felújítással kapcsolatban felmerült kiadás (mindezek együttesen: felújítási költség) a felmerülés évében elszámolható, vagy választható, hogy az értékcsökkenési leírás alapját növeli. A tenyészállat beszerzési ára, valamint a tenyészállattal kapcsolatban a tenyésztésbe állításig felmerült anyagkiadás és a mások által végzett munka igazolt összege tekintetében a magánszemély választhatja, hogy azt a felmerülés évében költségként elszámolja, vagy azzal az értékcsökkenés alapját növeli.
A bérelt ingatlanon végzett felújítási költség elszámolására az Szja. tv. 11. számú mellékletének II/2. pontja nem alkalmazható olyan tárgyi eszközök esetében, melyek nincsenek az egyéni vállalkozó tulajdonában, ezért a bérelt ingatlanon végrehajtott beruházás, felújítás nem számolható el értékcsökkenéssel [így a II/2. d) alpontban szabályozott választási lehetőség sem áll fenn], hanem az igazolt kiadásokat a felmerüléskor lehet költségként figyelembe venni, ha azok a tevékenység folytatása érdekében merültek fel.
Az Szja. tv. 11. számú melléklet II/3. pontjának b) alpontjában meghatározott 6 százalék leírási kulcs csak abban az esetben alkalmazható, ha a bérelt ingatlanon olyan beruházást hajt végre az egyéni vállalkozó, amelynek eredményeként létrejövő tárgyi eszköz a saját tulajdonát képezi (pl. bővíti az ingatlant). Ilyen esetben az Szja. tv. 11. számú melléklet II/2. pont rendelkezése alkalmazható. Ebből következik, hogy a felújítási kiadásokra vonatkozó választási lehetőség is csak a tulajdonát képező (vagy tulajdonába kerülő) ingatlanrész vonatkozásában alkalmazható.
e) Az értékcsökkenési leírás összegének megállapításához az 5. számú mellékletben foglaltak szerint tárgyi eszközök nyilvántartását, illetőleg nem anyagi javak nyilvántartását kell vezetni.
f) A bányaművelésre, a hulladéktárolásra igénybe vett földterület, telek és a melioráció kivételével nem számolható el értékcsökkenési leírás a földterület, a telek, a telkesítés, az erdő, a képzőművészeti alkotás (kortárs képzőművészeti alkotás kivételével) beszerzési ára, az előállítási költsége után. Amennyiben a tárgyi eszközhöz telek is tartozik, a telek beszerzési költségét el kell különíteni.
g) A kétszázezer forint egyedi beszerzési, előállítási értéket meg nem haladó, valamint a 33 százalékos norma alá besorolt tárgyi eszközök esetében választható, hogy a leírási évek száma két adóév és a leírás mértéke 50-50 százalék.
h) Az 1995. december 31-e után üzembe helyezett, korábban még használatba nem vett, a Harmonizált Rendszer szerint (a továbbiakban: HR) 8401 vámtarifaszám (a továbbiakban: vtsz.), a HR 8405-8408, 8410-8430, 8432-8447, 8449-8465, 8467, 8468, 8474-8485, 8508, 8515, 8701, 8709, 8716 vtsz.-ok alá tartozó gépek, gépi berendezések, a HR 8501, 8502, 8504-8507, 8511-8513, 8530, 8531, 8535-8537, 8539, 8543-8548, 9006, 9405 vtsz.-ok alá tartozó villamos készülékek, a HR 8403 vtsz. alá tartozó kazán és a HR 8402 vtsz. alá tartozó gőzfejlesztő berendezés esetében évi 30 százalék értékcsökkenési leírás érvényesíthető, kivéve, ha az adózó az e fejezet alapján érvényesíthető magasabb kulcs alkalmazását választja.
i) A vállalkozási övezetben telephellyel rendelkező egyéni vállalkozó a vállalkozási övezetté minősítést követően, de legkésőbb 2002. december 31-én ott üzembe helyezett és korábban még használatba nem vett tárgyi eszközök - kivéve a közúti gépjárművet (HR 8701-8705, 8710, 8711 vtsz.ok), az épületet és az építményt - esetében egyösszegű, valamint a vállalkozási övezetté minősítést követően, de legkésőbb 2002. december 31-én ott üzembe helyezett és korábban még használatba nem vett épület, építmény esetében évi 10 százalék mértékű értékcsökkenési leírást érvényesíthet. E rendelkezés alkalmazásában vállalkozási övezetnek minősül a jogszabályban ilyenként meghatározott közigazgatási egység.
j) Tárgyi eszköz, nem anyagi javak 1996. december 31-ét követő részletfizetéssel történő vásárlása esetén - amennyiben a szerződés szerint a vevő legkésőbb az utolsó részlet törlesztésével vagy azt követően egy meghatározott időtartamon belül tulajdonossá válik -, a vevő egyéni vállalkozó a tárgyi eszköz, nem anyagi javak beszerzési árának egészére alkalmazhatja az e melléklet szerinti értékcsökkenési leírást, függetlenül a vételár kiegyenlítésének módjától. Ha az egyéni vállalkozó az előzőek szerinti módon adja el tárgyi eszközét, nem anyagi javait, akkor adóévi bevételként az adott évben e címen kapott törlesztő részlet összegét kell figyelembe vennie. A részletfizetéshez kapcsolódó kamat nem része a beszerzési árnak, a kifizetés évében költségként elszámolható.
k) A szálláshely-szolgáltató és vendéglátó tevékenységet végző egyéni vállalkozó a kizárólag e célból üzemeltetett hosszú élettartamú szerkezetű épület esetében 3 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet.
l) A HR 8471 vtsz. alá tartozó általános rendeltetésű számítástechnikai gép, berendezés esetében az egyéni vállalkozó 50 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet.
m) Az egyéni vállalkozó a 33 vagy a 14,5 százalékos norma alá besorolt, korábban még használatba nem vett tárgyi eszközökre, valamint a szellemi termékre, a kísérleti fejlesztés aktivált értékére 50 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet.
n) Az egyéni vállalkozó a kizárólag filmés videogyártást szolgáló gépek és berendezések esetében 50 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet.
o) A tárgyi eszköz üzembe helyezésének (rendeltetésszerű használatba vételének) - az üzembe helyezés elmaradása esetén kiselejtezésének, elidegenítésének vagy a nyilvántartásból bármely más ok miatt történő kivezetésének - időpontjában elszámolt értékcsökkenési leírásnak kell tekinteni - és az egyedi részletező nyilvántartásban is ennek megfelelően kell rögzíteni - a tárgyi eszköz megszerzése vagy előállítása érdekében teljesített beruházási kiadásnak megfelelően a fejlesztési tartalék-nyilvántartásból kivezetett összeget.
p) A 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó a korábban még használatba nem vett, a műszaki gépek, berendezések és a - személygépkocsi kivételével - a járművek között nyilvántartott tárgyi eszköznek az üzembe helyezés időpontjára megállapított beruházási költségét az üzembe helyezés adóévében jogosult egy összegben költségként elszámolni, amennyiben a tárgyi eszközt a területfejlesztés kedvezményezett térségeinek jegyzékéről szóló kormányrendelet szerint a területfejlesztés szempontjából leghátrányosabb helyzetű 48 kistérség valamelyikében helyezi üzembe. Az értékcsökkenési leírásként így figyelembe vett összegnek 1 százaléka jármű esetében 3 százaléka az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában, ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendeletben foglalt támogatásként vehető igénybe, minden más esetben az egyéni vállalkozó választása szerint
pa) az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak vagy
pb) a kis- - és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak
minősül.
q) Az egyéni vállalkozó az 1998. december 31-ig üzembe helyezett tárgyi eszközeire vonatkozóan változatlanul alkalmazhatja a 11. számú melléklet 1998. december 31. napján hatályos rendelkezéseiben meghatározott leírási kulcsokat.
3. A leírási kulcsok jegyzéke és alkalmazásuk szabályai
a) Épületek
|
Az épületjellege |
Évileírásikulcs % |
|
Hosszú élettartamúszerkezetből |
2,0 |
|
Közepesélettartamúszerkezetből |
3,0 |
|
Rövid élettartamúszerkezetből |
6,0 |
|
Acsoport megnevezése |
Felmenő (függőlegesteherhordó) szerkezet |
Kitöltő (nem teherhordó) falazat |
Vízszintes teherhordószerkezet (közbenső és tetőfödém, illetveegyesítettteherhordó, térelhatárolótetőszerkezet) |
|
Hosszú élettartamú szer- kezet |
Beton- és vasbeton, égetetttégla-,kő-, kohósalak- és acélszerkezet |
Tégla,blokk, pa- nel,öntött falazat, fémlemez,üvegbeton és profilüveg |
Előregyártottés monolit vasbeton acéltartókközötti kitöltőelem,valamintboltozottfödém |
|
Közepes élettartamú szerkezet |
Könnyűacélés egyébfémszerkezet, gázszilikátszerkezet, bauxitbeton szerkezet, tufa- és salakblokk szerkezet,fűrészelt faszerkezet, vályogfal szigeteltalapokon |
Azbeszt, műanyag és egyébfüggönyfal |
Fagerendás(borítottés sűrűgerendás),mátraifödém, könnyű acélfödém,illetve egyesített acéltetőszerkezet könnyű kitöltőelemekkel |
|
Rövid élettartamú szer- kezet |
Szerfás,és deszka- szerkezetvályogvert falszerkezet,ideiglenes téglafalazat |
Deszkafal, lemezkeretbesajtolt lapfal |
Szerfástapasztott és egyéb egyszerűfalfödém |
Az épületbe beépített technológiai gépek és berendezések, az ezeket kiszolgáló vezetékek leírását az épülettől függetlenül, a gépeknél, illetve vezetékeknél megadott leírási kulcsok alapján kell megállapítani.
b) Építmények
|
Építménycsoportok |
Évi leírásikulcs % |
|
Ipariépítmények |
2,0 |
|
Mezőgazdaságiépítmények |
3,0 |
|
ebből:önállótámrendszer |
15,0 |
|
Melioráció |
10,0 |
|
Mezőgazdaságitevékenységetvégzőegyénivállalkozónála bekötő- és üzemiút |
5,0 |
|
Közforgalmivasutak és kiegészítő építményei,ideértveaziparvágányokat is |
4,0 |
|
Egyébvasútiépítmények(elővárosivasutak,közútivillamosvasutak, metróvasútipályastb.) |
7,0 |
|
Víziépítmények |
2,0 |
|
Hidak |
4,0 |
|
Elektromosvezetékek,ideértvea távközlésihálózatvezetékestis |
8,0 |
|
Kőolaj- és földgázvezetékek, gázvezetékek |
6,0 |
|
Gőz-,forróvíz- és termálvízvezeték,földgáztávvezeték,termálkút |
10,0 |
|
Közútivillamosvasúti és trolibuszmunkavezetékek |
25,0 |
|
Egyéb,minden más vezeték |
3,0 |
|
Alagutak és földalattiépítmények(a bányászati építményekkivételével) |
1,0 |
|
Idegen (bérelt)ingatlanon végzett beruházás |
6,0 |
|
Hulladéktároló |
20,0 |
|
Kizárólagfilm- és videogyártást szolgálóépítmény |
15,0 |
|
Mindenegyébépítmény(kivévea hulladékhasznosító létesítményt) |
2,0 |
|
Ahulladékhasznosító létesítmény |
15,0 |
Hulladékhasznosító létesítmény: a hulladékgazdálkodásról szóló törvény előírásának megfelelő hasznosítás céljára szolgáló épület, építmény, ide nem értve a földterületet.
Melioráció: szántó, kert, gyümölcsös, szőlő, gyep és erdőművelési ágú, nem belterületen végrehajtott, a termőföld mezőgazdasági célú hasznosítását szolgáló, vízháztartás-szabályozó építmény; talajjavítás legalább 6 éves tartamhatással, valamint a területrendezés építménye.
c) Ültetvények
| Ültetvénycsoportok | Évileírási kulcs % |
| Alma, körte,birs,naspolya, cseresznye,meggy,szilva,szőlő,szőlőanyatelep, mandula, mogyoró | 6,0 |
| Őszibarack,kajszi, köszméte,ribiszke,komló,gyümölcsanyatelep, fűztelep | 10,0 |
| Spárga, málna,szeder | 15,0 |
| Dió, gesztenye | 4,0 |
| Egyébültetvény | 5,0 |
da) 33 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök:
1. a HR 8456-8465, 8479 vtsz.-okból a programvezérlésű, számvezérlésű gépek, berendezések;
2. a HR 8471, 8530, 8537 vtsz.-okból az irányítástechnikai és általános rendeltetésű számítástechnikai gépek, berendezések;
3. a HR 84. és 85. Árucsoportból az ipari robotok;
4. a HR 9012, 9014-9017, 9024-9032 vtsz.-okból az átviteltechnikai, az ipari különleges vizsgálóműszerek és a komplex elven működő különleges mérő és vizsgáló berendezések;
5. a HR 8469, 8470, 8472, 9009 vtsz.-ok, valamint a HR 8443 5100 00 vtsz.-alszám;
6. a HR 8419 11 00 00, 8541 40 90 00 vtsz.-alszámok;
7. a HR 8402, 8403, 8416, 8417 vtsz.-okból a fluidágyas szénportüzelésű berendezések, valamint a mezőgazdasági és erdőgazdasági nedves melléktermékek elégetésével üzemelő hőfejlesztő berendezések;
8. a HR 8417 80 10 00 vtsz.-alszám, valamint a 8514 vtsz.-ból a hulladékmegsemmisítő, -feldolgozó, -hatástalanító és -hasznosító berendezések;
9. a HR 8421 21 vtsz.-alszámok;
10. a HR 8419, 8421 vtsz.-okból a szennyező anyag leválasztását, szűrését szolgáló berendezések;
11. a HR 8421 31 és a 8421 39 vtsz.-alszámok;
12. a HR 8419 20 00 00 vtsz.-alszám, továbbá a HR 9018-9022 vtsz.-okból az orvosi gyógyászati laboratóriumi eszközök.
db) 20 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök:
a HR 8701 vtsz.-ból a járművek, valamint a HR 8702-8705, valamint a HR 8710, 8711 vtsz.-ok. dc) 14,5 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök:
Minden egyéb - a da)-db) pontban fel nem sorolt - tárgyi eszköz.
e) Kortárs képzőművészeti alkotást 5 évi vagy annál hosszabb idő alatt lehet leírni. f) Nem anyagi javak
Az értékcsökkenési leírás meghatározása érdekében a nem anyagi jószág beruházási költségét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben azt az egyéni vállalkozó vállalkozási tevékenységéhez várhatóan használni fogja. A befejezett kísérleti fejlesztés aktívált értékét 5 év, vagy ennél rövidebb idő alatt lehet leírni. Az elszámolási időszakot és az évenként értékcsökkenési leírásként elszámolható összeget (vagy meghatározásának módszerét) az eszköz használatbavétele időpontjában kell meghatározni és az egyedi részletező nyilvántartásban rögzíteni.
f) Az egyéni vállalkozó a következő tárgyi eszközök értékcsökkenési leírásának meghatározása érdekében az eszköz beruházási költségét azokra az évekre osztja fel, amelyekben azt vállalkozói tevékenységéhez várhatóan használni fogja:
fa) koncesszió keretében megvalósult tárgyi eszköz;
fb) az ipari park közműnek minősülő (út, vízés csatornaellátás, energiaellátás, távközlés célját szolgáló) tárgyi eszköze;
fc) tenyészállat;
fd) a kizárólag alapkutatáshoz, alkalmazott kutatáshoz vagy kísérleti fejlesztéshez használt tárgyi eszköz;
fe) a közúti személyszállításhoz használt autóbusz.
Az elszámolási időszakot és az évenként értékcsökkenési leírásként elszámolható összeget (vagy meghatározásának módszerét) az eszköz használatbavétele időpontjában kell meghatározni és az egyedi részletező nyilvántartásban rögzíteni.
4. A nem kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök (kivéve a személygépkocsi) és nem anyagi javak értékcsökkenésének elszámolása.
a) A nem kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú gép, berendezés, felszerelés esetében átalányban számolható el értékcsökkenési leírás olyan nyilvántartás vezetése mellett, amely a nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló említett tárgyi eszköz azonosításra alkalmas megnevezését, beszerzési (előállítási) árát - mint nyilvántartási értéket -, továbbá a beszerzés (előállítás) és a használatbavétel időpontját tartalmazza. Az átalány összege több ilyen eszköz használata mellett is legfeljebb az éves bevétel 1 százalékáig, ezen belül is az említett nyilvántartásban szereplő eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. Egy adott, nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló eszköz értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány.
b) Építmény, épület bérbeadása esetén, ha a bérbeadás nem egész évre vonatkozik és/vagy a bérbeadás csak az ingatlan alapterületének egy részére valósul meg (például esetenként szállás célú hasznosítás esetén) a 3. pontban meghatározott értékcsökkenési leírás összegéből
- a bérbeadás időszakára eső időarányos részt (naponta 365-öd részt),
- a bérbeadott (hasznosított) alapterület négyzetméterrel arányos részét,
ha az előző két eset együttesen áll fenn, akkor mindkét arányosítást figyelembe véve kiszámított részt lehet érvényesíteni.
c) Nem anyagi javak esetében, ha azok nem kizárólag üzemi célt szolgálnak értékcsökkenési leírás nem számolható el.
5. Nem számolható el értékcsökkenési leírás azon tárgyi eszközök, nem anyagi javak után, amelyeknek beszerzési költségét a magánszemély korábban egy összegben, vagy értékcsökkenési leírásként bármilyen formában elszámolta, valamint a lízing útján beszerzett eszköz után.
6. Elszámoltnak kell tekinteni az értékcsökkenési leírást azokra a naptári évekre, amelyekben a magánszemély a tárgyi eszközt (kivéve a személygépkocsit), nem anyagi javakat a jövedelemszerző tevékenységéhez használta és személyi jövedelemadó-kötelezettségének jogszabályban vélelmezett jövedelemhányad (a bevételnek a jogszabályban meghatározott aránya) szerint tett eleget, vagy értékcsökkenés ellentételezése címén bevételt kapott, vagy adómentes árbevétele volt.
7. Az egyéni vállalkozó - az 1-5. pontban foglaltaktól függetlenül - az egyéni vállalkozói tevékenységéhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján kapott támogatás felhasználásával megszerzett (előállított) tárgyi eszköz, nem anyagi jószág beszerzési (előállítási) árának azt a részét, amely egyenlő a megszerzéséhez (előállításához) felhasznált támogatás összegével, az eszköz üzembe helyezésének (rendeltetésszerű használatba vételének) - az üzembe helyezés elmaradása esetén kiselejtezésének, elidegenítésének vagy a nyilvántartásból bármely más ok miatt történő kivezetésének - időpontjában értékcsökkenési leírásként számolja el. A nem kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz, nem anyagi jószág esetén ezen túlmenően nincs lehetőség értékcsökkenési leírás elszámolására.
III. A járművek költsége
1. A saját tulajdonú, a magánszemély által zárt végű lízingbe vett kizárólag üzemi célú jármű (ideértve a továbbiakban a házastárs tulajdonát képező, illetve a házastárs által zárt végű lízingbe vett járművet is) (e rendelkezés alkalmazásában a személygépkocsi-bérbeadó vagy személyszállító tevékenységet folytató egyéni vállalkozónál a tevékenység tárgyát, illetve eszközét képező személygépkocsi is, ha az egyéni vállalkozó azt más célra részben sem használja, és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják) üzemanyag-felhasználása, továbbá számlával (bizonylattal) történő igazolás alapján a jármű fenntartásának, javításának és felújításának költsége számolható el, valamint a II. fejezetben foglaltak szerint érvényesíthető értékcsökkenési leírás. Üzemanyag-felhasználás címén vagya) az üzemanyag-fogyasztási norma és az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár,
b) a számlával (számlákkal) igazolt üzemanyag-vásárlás vehető figyelembe, azonban a számla alapján figyelembe vett üzemanyag-mennyiség nem lehet több, mint az üzemi használatra az üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiség,
azzal, hogy a magánszemély az adóév egy negyedévén belül a negyedév első napján választott üzemanyag-felhasználással összefüggő költségelszámolási módszertől - ideértve a választott üzemanyagfogyasztási normát is - nem térhet el. Nem alkalmazható az a) pont rendelkezése, ha az egyéni vállalkozó az Áfa-törvény szabályai szerint az üzemanyag általános forgalmi adóját levonásba helyezi.
A személygépkocsi beszerzési ára csak akkor számolható el a kizárólag üzleti célt szolgáló tárgyi eszközökre vonatkozó szabályok szerint, ha az kizárólag üzemi célú járműnek minősül. Kizárólag üzleti célt szolgáló személygépkocsi csak a személygépkocsi-bérbeadó, vagy személyszállító tevékenységet folytató egyéni vállalkozó olyan személygépkocsija lehet, amely a tevékenység tárgyát, illetve eszközét képezi, amennyiben azt az egyéni vállalkozó más célra nem használja és üzleti nyilvántartása ezt egyértelműen alátámasztja.
A beszerzési ár illetve az üzemeltetéssel kapcsolatos kiadások költségek közötti elszámolása cégautó adó fizetési kötelezettséggel is jár az egyéni vállalkozók esetében.
A személygépkocsi beszerzési árának elszámolását folytathatja a cégautó adó megfizetése mellett az az egyéni vállalkozó is, aki azt 2009. január -éig megkezdte.
2.
3.
4.
5. A saját tulajdonú nem kizárólag üzemi célú jármű - kivéve a személygépkocsit - beszerzési árával szemben a II. fejezet szerint átalányban érvényesíthető értékcsökkenési leírás. Az 1. pontban nem említett személygépkocsi esetén az átalány szerinti elszámolás a következő módon érvényesíthető: a II. fejezetben említett nyilvántartás vezetése mellett az éves bevételnek 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka vehető figyelembe, illetőleg a hivatkozott pontban meghatározott átalány címén egyébként elszámolt költség ezzel az összeggel növelhető. Egy adott személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány. Más költségek az üzemi használattal arányosan számolhatók el az 1. pont vonatkozó rendelkezése szerint.
6. Saját tulajdonú személygépkocsi esetében az üzemanyagköltségen kívül az 5. pontban foglaltak helyett és minden más költség (pl. fenntartás, javítás, felújítás) címén 9 Ft/km (általános személygépkocsi-normaköltség) elszámolása választható.
7. A nem saját tulajdonú, kizárólag üzemi célra használt jármű (kivéve a személygépkocsit) esetében elszámolható az üzemi használatra eső
a) igazolt bérleti vagy lízingdíj (ez alól kivételt képez a személygépkocsi bérleti vagy lízingdíja), b) az 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás,
c) számla szerinti egyéb költség, amennyiben azok a bérleti szerződés alapján a bérbevevőt terhelik.
8. A személygépkocsi bérleti vagy lízing díja címén a költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg a vállalkozói bevétel 1 százalékát, egyébként ilyen címen az egyéni vállalkozó költséget nem számolhat el. Az utóbbi rendelkezés alól kivételt képeznek az 1. pontban említett személygépkocsik, amelyek esetében a bérleti díj, illetőleg a vonatkozó rendelkezés szerint a lízing díja elszámolható. A nem saját tulajdonú személygépkocsi üzemi célú használata esetén elszámolható az üzemi használatra eső
a) 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás, b) számla szerinti egyéb költség,
amennyiben az a szerződés alapján az egyéni vállalkozót terheli.
9. A költségelszámolás bármelyik módjának alkalmazásánál szükséges járművenként - az 5. számú melléklet II. 7. pontjában meghatározott - külön útnyilvántartás vezetése, továbbá abban járművenként az üzemi célú futás kezdő és záró kilométeróra állásának a feljegyzése. Költség kizárólag az e pont szerint igazolt üzemi célú futásteljesítmény után számolható el, kivéve azt a futás teljesítményt, amelyre nézve az egyéni vállalkozó magánszemélynek kifizető egyébként kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás címén bevételnek nem számító költségtérítést fizetett.
10. Az egyéni vállalkozónak az 1. és 6. pont szerinti költségelszámolási módszerek közötti választása valamennyi általa használt személygépkocsira és a teljes adóévre vonatkozik. Amennyiben a személygépkocsi mellett más járműveinek költségeit is elszámolja, az nem zárja ki, hogy az összes személygépkocsijára egységesen alkalmazza a 6. pont szerinti elszámolási módszert. A 7-8. pont szerinti személygépkocsi-használat utáni költségelszámolás esetén a saját tulajdonú személygépkocsira vonatkozóan sem választható a 6. pont szerinti elszámolás.
11. A 9. pontban foglaltaktól eltérően, az egyéni vállalkozó az útnyilvántartás vezetése helyett havi 500 kilométer utat számolhat el átalányban a személygépkocsi használata címén a költségek 6. pont szerinti figyelembevételével, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától. Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre - illetőleg az adóéven belül az egyéni vállalkozói tevékenység teljes időtartamára - lehet alkalmazni.
Az egyéni vállalkozónak is lehetősége van arra, hogy útnyilvántartás vezetése helyett - saját tulajdonú személygépkocsi használata címén, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától havi 500 kilométernek megfelelő költséget számoljon el a személygépkocsi üzemi célú használata miatt. Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre - illetőleg az adóéven belül a tevékenység teljes időtartamára - lehet alkalmazni. Amennyiben az egyéni vállalkozó ezt a módszert választja, akkor az üzemanyagköltség a norma szerinti üzemanyag-mennyiség figyelembevételével NAV által közzétett ár alapulvételével, a fenntartási költségek pedig kizárólag a kilométerenkénti 9 forint általános személygépkocsi-normaköltség alkalmazásával számolhatók el. A költség elszámolásának a napja ebben az esetben is az év mindazon hónapjának első napja, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozó 500 kilométer átalányt számolt el. Amennyiben az egyéni vállalkozó kizárólag az előzőek szerint számol el költséget, nem kell cégautó adót fizetnie.
A járművezető gyakorlati szakoktatók saját jármű üzemeltetésének költségtérítéséről szóló 124/1994. (IX.15.) Korm. rendelet (a továbbiakban. kormányrendelet) 3. §-ának (2) bekezdése egyértelműen előírja, hogy a költségtérítés elszámolásához használható nyomtatvány - a közúti járművezetők képzéséről, vizsgáztatásáról és szakképesítéséről szóló 20/1992. (VII.21.) KHVM rendeletben meghatározott - hatóságilag nyilvántartott, hitelesített vezetési karton. Mivel az Szja. tv.) 11. számú mellékletének I.23. pontja alapján az egyéni vállalkozó ezt a költséget - jellemzően előforduló költségként - igazolás nélkül számolhatja el, ezzel összefüggésben szükségtelen további nyilvántartás vezetésének előírása. Nem zárható ki azonban, hogy az egyéni vállalkozó a szorosan vett és a kormányrendelet szerint dokumentált tanórákon kívül, de az oktatói tevékenységhez közvetlenül kapcsolódóan más üzemi célra, vagy esetleg más egyéni vállalkozói tevékenységéhez is használja gépkocsiját. Az oktató tevékenysége nyilvánvalóan nem korlátozódik a gyakorló vezetésre, a tevékenységgel összefüggésben más üzemi célú utak is felmerülhetnek, amelyekre a kormányrendelet szerint elszámolható költség már nem nyújt fedezetet. A tanórákon kívüli használattal összefüggésben felmerülő üzemeltetési költség elszámolására a 11. számú melléklet III. fejezetének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy nem zárható ki a III/11. pont alkalmazása sem. Ez azt jelenti, hogy az egyéni vállalkozó az útnyilvántartás vezetése melletti elszámolás helyett választhatja az 500 kilométer havi átalány elszámolását is függetlenül attól, hogy a személygépkocsit kizárólag az oktatói tevékenységhez vagy esetleg más tevékenységéhez is használja. Amennyiben útnyilvántartás vezetése mellett további költségeket számolna el az egyéni vállalkozó, akkor az üzleti utak arányának megállapításánál a kormányrendelet szerinti - tanórákra meghatározott - futásteljesítményt úgy kell tekintetni, mintha magáncélú használat történt volna.
Személygépkocsi az egyéni vállalkozásban
Egyéni vállalkozók esetében a részletes útnyilvántartás szolgál a költségelszámolás alapjául azzal, hogy abba csak a hivatali célból megtett utakat lehet beírni. Költség kizárólag az egyéni vállalkozói tevékenységgel összefüggő üzleti célból megtett utak alapulvételével számolható el.1.) Üzemeltetéssel kapcsolatos költségek elszámolása saját tulajdonúnak minősülő személygépkocsi esetében
Az Szja. tv. alkalmazásában saját tulajdonú személygépkocsinak minősül a magánszemély tulajdonos mellett a házastárs tulajdonában lévő személygépkocsi is, valamint a magánszemély vagy házastársa által zárt végű pénzügyi lízingbe vett személygépkocsi is.A költségelszámolás kétféle módja között lehet választani. a) Az egyik módszer szerint
= üzemanyagköltség címén a kormányrendeletben meghatározott fogyasztási norma szerinti üzemanyag-mennyiség és a NAV által közzétett üzemanyagár szorzataként meghatározott összeg, vagy a számlával (számlákkal) igazolt üzemanyag-vásárlás vehető figyelembe azzal, hogy a számla alapján figyelembe vett üzemanyag-mennyiség nem lehet több, mint az üzemi használatra az üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiség, továbbá
= a számlával (bizonylattal) igazolt fenntartási, javítási és felújítási költségek számolhatók el az üzleti, hivatali célú használat arányában.
b.) A költségelszámolás másik módszere lényegesen egyszerűbb. Ennek alkalmazásánál az üzemanyagköltséget az előzőekben leírtak szerint, minden más, az előző bekezdésben felsorolt költség címén pedig kilométerenként 9 Ft általános személygépkocsi-normaköltséget lehet elszámolni a kapott költségtérítéssel szemben.
Az egyéni vállalkozónak e két módszer közötti választása azonban egész évre és valamennyi általa használt személygépjárműre vonatkozik. A költségelszámolás miatt számolnia kell azzal is, hogy cégautó adó fizetésére kötelezett.
Amennyiben az egyéni vállalkozó bevételnek nem számító költségtérítést kapott kiküldetési rendelvénnyel más jogviszonya alapján, akkor az útnyilvántartásába a kiküldetési rendelvénnyel megtett utakat nem kell beírnia, és ha a fenntartási költségeit a hivatali és az üzleti célból megtett utak arányában kívánja elszámolni, akkor a rendelvénnyel megtett útszakaszt a magáncélból megtett utaknál kell figyelembe vennie az arányosításnál. A munkábajárás címén megtett utakat is a magáncélú utaknál kell figyelembe venni.
1.1. Beszerzési ár elszámolása
Egyéni vállalkozók esetében a saját tulajdonúnak minősülő személygépkocsi beszerzési árának költségek közötti elszámolása attól is függ, hogy milyen tevékenységet folytat a magánszemély.A személygépkocsi-bérbeadó vagy személyszállító tevékenységet folytató egyéni vállalkozónál a tevékenység tárgyát, illetve eszközét képező személygépkocsi kizárólag üzleti célt szolgáló tárgyi eszköznek minősül amennyiben azt más célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az e tevékenységekhez használt személygépkocsi beszerzési ára értékcsökkenési leírás keretében maradéktalanul elszámolható, melynek mértéke éves szinten a beszerzési ár 20 százaléka. Minden más esetben a személygépkocsi beszerzési árának maradéktalan elszámolására nincs mód, az üzembe helyezés időpontjában érvényesíthető az éves bevétel 1 százalékáig legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka átalányamortizáció címén.
Ez az összeg az egyéb nem kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló tárgyi eszközök átalányban elszámolt értékcsökkenési leírásán felül érvényesíthető. Abban az esetben azonban, ha a személygépkocsi-használattal összefüggő, az üzemanyagköltségen felüli kiadásait a kilométerenkénti 9 forint személygépkocsi normaköltség alkalmazásával számolja el a magánszemély, akkor értékcsökkenési leírást még átalányban sem érvényesíthet, mert a normaköltség a személygépkocsi értékcsökkenési leírását is tartalmazza.
Az Szja. tv. 11. számú mellékletének 2009. január 31-én hatályos III./2. pontja alapján megkezdett értékcsökkenési leírást - ha annak a rendelkezésben foglalt egyéb feltételei fennállnak - a teljes leírásig folytatható a cégautó adó megfizetése mellett.
1.2. Bérelt, vagy szívességi használatba vett személygépkocsi
Amennyiben a személygépkocsi beszerzésére zárt végű lízing szerződés keretében került sor akkor a saját tulajdonra vonatkozó, míg nyílt végű lízingszerződés esetén a bérleti díjra vonatkozó rendelkezések alkalmazhatók.Zárt végű lízingszerződésről akkor beszélhetünk, ha a szerződés szerint a vevő legkésőbb az utolsó részlet törlesztésével vagy azt követően egy meghatározott időtartamon belül adózó tulajdonossá válik.
Az egyéni vállalkozó által bérelt személygépkocsi esetén az Szja. tv. 11. számú mellékletének III.8. pontja alapján a személygépkocsi bérleti díja címén a költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg a vállalkozói bevétel 1 százalékát, egyébként ilyen címen az egyéni vállalkozó költséget nem számolhat el. E rendelkezés alól kivételt képez az az adózó, aki a személygépkocsit személyszállítás céljára bérli, mivel esetében a bérleti díj maradéktalanul elszámolható.
A nem saját tulajdonú személygépkocsi üzemi célú használata esetén elszámolható az üzemi használatra eső
a) üzemanyag-fogyasztás a norma szerinti üzemanyag mennyiség, valamint számla vagy a NAV által közzétett üzemanyagár figyelembevételével,
b) számla szerinti egyéb költség,
amennyiben az a szerződés alapján az egyéni vállalkozót terheli.
1.3. Kisvállalkozói kedvezmény érvényesítése
A beszerzési ár elszámolása mellett fontos említést tenni arról, hogy a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló, kizárólag üzemi célú tárgyi eszköznek minősül a korábban még használatba nem vett személygépkocsi is, feltéve, hogy a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítése esetén az egyéni vállalkozó az adott személygépkocsi után az érvényesítést követő négy adóévben cégautó adót fizet, vagy ha a személygépkocsi-bérbeadó vagy személyszállító tevékenységet folytató egyéni vállalkozó tevékenységének tárgyát, illetve eszközét képezi, azt más célra részben sem használja, és ezt üzleti nyilvántartásai egyértelműen alátámasztják. Ha a személygépkocsi kizárólag üzemi célt szolgáló járműnek minősül, akkor értékcsökkenési leírás címén éves szinten a beszerzési ár 20 százalékát lehet elszámolni. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítése miatt nem, de a költségelszámolás miatt már a személygépkocsi-bérbeadó vagy személyszállító tevékenységet folytató egyéni vállalkozó is cégautó adó fizetésére kötelezett.III. A személygépkocsi használatával kapcsolatos alapbizonylatok magánszemélyek esetében
A hivatali, üzleti célú utazással összefüggésben felmerült költségek elszámolására - amennyiben az a kifizető érdekében merül fel - kétféle alapbizonylat használható. Az egyik az útnyilvántartás, a másik a kiküldetési rendelvény. Egyéni vállalkozók esetében a költségelszámolás alapja csak az útnyilvántartás lehet.Egyéni vállalkozói tevékenységet folytató magánszemélyek esetében a költségelszámolás alapjául az útnyilvántartásban feltüntetett üzleti utak szolgálnak, kivéve egyéni vállalkozók esetében alkalmazható - útnyilvántartás vezetése nélkül elszámolható - havi 500 kilométert.
Előfordulhat az is, hogy a magánszemély egy személygépkocsit többféle tevékenységéhez is használ: például egyéni vállalkozói és munkaviszonyból származó tevékenységével összefüggésben is, és a munkaviszonyával kapcsolatos költségtérítést is útnyilvántartás vezetése mellett számolja el. Ebben az esetben is egyetlen útnyilvántartást kell vezetnie, de ezen belül külön jeleznie kell, hogy az egyes üzleti utak mely tevékenységéhez kapcsolódnak.
A nem saját tulajdonban lévő személygépkocsi hivatali (üzleti) célú használata esetén a költségelszámolás alapja csak az útnyilvántartás lehet.
Amennyiben az útnyilvántartásra kötelezett magánszemélynek jogszabály alapján titoktartási kötelezettséggel járó tevékenysége (pl. orvosi tevékenység) során az útnyilvántartásban olyan magánszemély adatait kell feltüntetnie, akire nézve a titoktartásra kötelezett, az ilyen felkeresett személy(ek) hez megtett utakról köteles külön útnyilvántartást vezetni. Ezen külön útnyilvántartás tekintetében a vezetésére kötelezettnek gondoskodnia kell arról, hogy annak tartalmát az adóhatóság ellenőrzést végző tisztviselője kivételével harmadik személy ne ismerhesse meg. Az adóhatóság az ilyen útnyilvántartásban foglalt adatok rögzítésére csak akkor jogosult, ha az adóhatósági eljárás során tett megállapításban az adatrögzítés jogszabálysértés bizonyításának alátámasztására szolgál.
IV. Személygépkocsi üzemeltetésével kapcsolatos szolgáltatások igénybevétele
Az úthasználati díjra (autópálya használatának díja) fordított kiadásából a magánszemély saját (vagy bérelt) személygépkocsijának hivatali, üzleti használata esetén az érvényesség időszakában - útnyilvántartással alátámasztott tételes kimutatás alapján, a díjköteles útszakaszon hivatali, üzleti célból megtett utakra - számolhat el költséget.Az úthasználati díj nem része a nevesített gépjármű költségeknek, hanem külön nevesített jellemzően előforduló költség, ezért a 9 Ft/km általános normaköltség mellett számolható el.
Hasonló a helyzet a hídpénz, a parkolási díj, a kompátkelés esetében is.
A cégautó adó mértéke
Gjt. 17/E. § 12. Az egyéni vállalkozó a saját tulajdonú gépjármű tulajdonjogát e törvény bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályainak betartásával, a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel igazolja.
13.
IV. A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehető kiadások:
1. 2. a pénzügyi ellenőrzés alapján megállapított adórövidítésből, egyéb jogszabály megsértéséből keletkező befizetés (bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenőrzési pótlékot, és az olyan adóra vonatkozó adóhiányt, amely jogszerű teljesítés esetén egyébként költségként elszámolható lett volna;
3. a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg;
4. azok a befizetési kötelezettségek, amelyekkel összefüggésben a magánszemély adócsökkentést vett igénybe;
5. a tagdíjak, ha törvény másként nem rendelkezik;
6. a közcélú adományok;
7. azok a kiadások, amelyek az I-III. fejezetben és az általános, valamint a vállalkozói tevékenységre vonatkozó rendelkezések között említett költségek esetében az ott leírt rendelkezéseknek (mértékek, feltételek stb.) nem felelnek meg;
8. az egyéni vállalkozó személyi jövedelemadója, vállalkozói személyi jövedelemadója és a vállalkozói osztalékalap után fizetett személyi jövedelemadója;
9. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései szerint nem megállapodás alapján fizetett saját nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék, a magánnyugdíjról és a magán-nyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint nem megállapodás alapján és nem kiegészítésként fizetett saját tagdíj;
10. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései szerint megállapodás alapján nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából a saját maga javára fizetett öszszeg, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint megállapodás alapján a saját maga javára fizetett magán-nyugdíjpénztári tagdíj és annak kiegészítése;
11. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései szerint megállapodás alapján fizetett egészségbiztosítási járulék;
12. az értékcsökkenési leírás alapjába beszámító, a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak üzembe helyezéséig felmerült kiadás, valamint a felújítási költséget képező kiadások, ha azokkal az egyéni vállalkozó az értékcsökkenési leírás alapját növeli;
13. a vissza nem térítendő munkáltatói támogatás, ide nem értve a magánszemélynek segély címén juttatott összeget;
14. a magánszemély bevétele (jövedelme) után külföldön megfizetett, a személyi jövedelemadónak megfelelő adó;
15. az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény szabályai szerint létesített munkaviszonyban foglalkoztatott részére a vállalkozó által az egy napi munkáért kifizetett munkabérből a minimálbér napi összegének kétszeresét meghaladó mértékű kifizetés.
A taxisok által befizetett biztosíték összege a költségek között nem számolható el. A taxizási tevékenység folytatásához egyéni vállalkozói igazolványt kiváltó magánszemélyeknek vagyoni biztosítékként kötelezően 100 000 forintot kell letétbe tenniük, amelyet a tevékenység megszűnésekor visszakapnak. A vagyoni biztosíték megfizetését a magánszemély egyéni vállalkozónál a befizetéskor nem lehet költségnek tekinteni, a megszűnés esetén visszakapott összeg viszont nem bevétel.
A személygépkocsi-vezetői engedély megszerzésének költségei a költségek között ugyancsak nem érvényesíthetők. A személygépkocsi-vezetői engedély megszerzésével kapcsolatosan felmerült költségek (tandíj, vizsgadíjak) nem minősíthetők a vállalkozás érdekében közvetlenül felmerülő költségeknek, abban az esetben sem, ha a magánszemélynek a vállalkozáshoz személygépkocsi használata szükséges. A jogosítványt a magánszemély egész élete során használ(hat)ja. Olyan képesítést jelent, amelynek a használata nem kizárólag egy adott vállalkozáshoz kapcsolódik.
Az Szja. tv. hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó a köztartozásai miatt kifizetett késedelmi pótlékot nem számolhatja el költségként, mivel költségként nem vehető figyelembe az egyéb jogszabály megsértéséből keletkező befizetés, így a határidőben be nem fizetett adók után fizetett késedelmi pótlék sem. A késedelmi pótlék címén befizetett összeg viszont csökkenti az adózás utáni jövedelmet. A szállítónak fizetett késedelmi kamatra ez a tilalom nem vonatkozik, mivel ez a késedelem nem jogszabályt, hanem a két fél közötti szerződést sérti. Erre az esetre más tiltó vagy a költségelszámolást kizáró szabály nincs az Szja tv-ben, ezért azt, ha a tevékenységgel összefüggésben fizeti ki az egyéni vállalkozó, a költségei között elszámolhatja.
E költség elszámolási lehetőség abból a rendelkezésből is következik, hogy az Szja. tv. 10. számú melléklet I. 3. pontja alapján bevételnek minősül az a késedelmi kamat, amelyet az egyéni vállalkozó kap.
A magánszemély az egyéni vállalkozás költségei között nem tudja elszámolni azt a pénzösszeget sem, amelyet sajnálatos módon elraboltak tőle. Ezt a tényt nem befolyásolja sem a rendőrségi vizsgálat eredménye, sem az a körülmény, hogy a káresemény a bank és a telephely között megtett úton következett be.
12. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
13. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
Lábjegyzet
Art. 1. § (5) bekezdés, 97. § (6) bekezdés
Art. 1. § (7) bekezdés
Szja. tv. 3. § 9. pont
Szja. tv. 3. § 8. pont
Szja. tv. 3. § 75. pont
Mt. 100. § (6) bekezdés.
Szja. tv. 2. § (6) bekezdés
Szja. tv. 9. § (2) bekezdés a) pont
2012.július 1-jétől új MT rendelkezései az irányadók.
'17-es nyomtatvány
A NAV Kiemelt Ügyek és Adózók Főigazgatóságához (a továbbiakban: KÜAF) címezve.
Szja. tv. 7. § (1) bekezdés m) pontja
Szja. tv. 3. § 75. pontja
Részletes leírását lásd az Szja. tv. 65. §-ánál.
Az újabb egyezmények esetében (pl. Nagy-Britannia) a nem önálló munka már nincs meghatározva külön cikkben, így a megbízási díjak adójogi megítélése is változhat.
Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT)
A mezőgazdasági őstermelői igazolványról a 228/1996 (XII. 26.) Korm. rendelet rendelkezik.
További tudnivalók az Szja. tv. 70. § (2) és (2a) bekezdéséhez fűzött magyarázatnál találhatók.
Az Erzsébet-utalvány kibocsátása a 39/2011 (XII.29) KIM rendelet alapján történik.
A támogatások kezelésével kapcsolatos rendelkezések részletes bemutatása a 19. §-hoz fűzött magyarázatnál találhatók.
A támogatások kezelésével kapcsolatos tudnivalók az Szja. tv. 19. §-ához fűzött magyarázatnál találhatók.
Szja. tv.49/B. § (9) bekezdés
Szja. tv. 67/B. §
Ezen nyilvántartások részletezése az Szja. tv. 5. számú mellékletében található.
Az adónyilatkozat megtételével kapcsolatosan az Art. 27/A. §-a is rendelkezik.
Art. 28/B. §
239/2009 (X. 20.) Korm. rendelet
Szja. tv. 11. számú melléklet II.4.b pont
Szja. tv. 29. § (1) bekezdés
Art. 176. § (3)-(10) bekezdései
Az adómentességre vonatkozó rendelkezések az Szja. tv. 1. sz. mellékletének 9. pontjánál találhatók.
Szja. tv. 4. § (3)-(4) bekezdései
Szja. tv.58. § (8) és 62. § (3a) bekezdései.
Szja. tv. 7.§ (1) bekezdés v) pontja
A családi gazdaságban folytatható kiegészítő tevékenységek: a falusiés agroturizmus, a kézművesipari tevékenység, a fűrészáru feldolgozás, az elsődleges élelmiszer feldolgozás, a mezőgazdasági tevékenység során keletkezett melléktermékek, növényi és állati eredetű hulladék hasznosítása, nem élelmiszer célú feldolgozása, valamint az ezekből a termékekből keletkezett termékek közvetlen termelői értékesítése, és a mezőgazdasági szolgáltatás (pl. bérszántás).
Szja-törvény 1 . számú melléklet 6.5. pont.
Önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozat.
Az Öpt. hatálya alá tartozó szervezet.
Nyugdíj-előtakarékossági számla a nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló 2005. évi CLVI. törvényben meghatározott számlavezető által vezetett, az említett törvény szerinti számlák együttese, feltéve, hogy a magánszemély nyilatkozata alapján a számlavezető a nyugdíj-előtakarékossági számlákon, továbbá a velük kapcsolatos bizonylatokon, igazolásokon a "NYESZ-R " megkülönböztető jelzést alkalmazza.
nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat
Az Szja. tv. 28. § (17) bekezdése erre az esetre további adókötelezettséget ír elő.
Szja. tv. 3. § 33. pont.
Amennyiben az elhunyt magánszemély az átalányadózást választotta, akkor esetében 2012. január 1-jétől az Szja. tv. 53. § (6) bekezdésében foglaltak szerint kell eljárni..
Az azonos munkakör fogalma az Szja. tv. 3.§ 44.pontjában változott 2012. január 1-jétől.
A fogalmakról az Szja. tv. 3. § 66-68. pontjai rendelkeznek
Szja. tv. 3.§ 54. pontja határozza meg a beruházási költség fogalmát.
Szja. tv. 47.§ (1) bekezdés
2009. évi LXXVII. törvény 206. § (12) bekezdés
Egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998.évi LXVI. törvény (3) bekezdése
Az Art. 5. számú melléklete rendelkezik az átalányadó hatálya alá történő bejelentkezési szabályokról.
Szja. tv. 8. § (1) bekezdése.
Szja. tv. 1. számú melléklet 7.6. ponja.
Szja. tv. 1. számú melléklet 2.2. ponja.
2009. évi CVI. törvény 144. § (17) bekezdése.
Az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költség fogalmával kapcsolatos részletes tájékoztatás az árfolyamnyereségből származó jövedelemről (Szja. tv. 67. §-a) szóló részben található.
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: PSZÁF)
Az értékpapírt kölcsönbe vevő személy jövedelméről részlete tájékoztatás a 67. § -hoz fűzött kommentárban található.
A részletszabályok az Szja. tv. 28. § (12) és (13) bekezdéséhez fűzött kommentárban találhatók.
A Ptk. 338/A-338/D. §-ai szerint értékpapírt pénzkövetelésről vagy - külön jogszabály szerint - valamely dologra vonatkozó tulajdonjogról vagy más jogról, illetőleg tagsági viszonyból eredő jogosultságról is ki lehet állítani. A fenti szabály alapján - közvetett módon meghivatkozva - az ágazati törvények - mint például a Tpt. vagy akár a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény szerint - értékpapírnak minősülő papírok is értékpapírnak tekintendőek az Szja. tv. alkalmazásában.
A Tpt.-ben szereplő, az értékpapír kölcsönzéshez kapcsolódó részletes szabályok ismertetése az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelemről szóló részben található.
A befektetési vállalkozás fogalmát a Beftv. 4. § (2) bekezdés 10. pontja tartalmazza. E szerint befektetési vállalkozás az, aki e törvény szerinti, tevékenység végzésére jogosító engedély alapján, harmadik személy részére, ellenérték fejében, rendszeres gazdasági tevékenysége keretében befektetési szolgáltatást nyújt vagy befektetési tevékenységet végez, ide nem értve a Beftv. 3. §-ban meghatározottakat.
A Beftv. 9-11. §-aiban meghatározott szervezet.
Erre annak ellenére jogosult a magánszemély, hogy 2010. január 1-jével a tőzsdei ügyletből származó jövedelemre vonatkozó szabályok helyébe az ellenőrzött tőkepiaci ügyletre irányadó szabályok léptek.
Nem összetévesztendő az Szja. tv. 77/C. §-ában szabályozott elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programokkal.
Az MRP szervezet köteles a magánszemélyek tulajdonába adómentes juttatásként adott értékpapír összegéről a ’K36 számú nyomtatványon adatszolgáltatást benyújtani.
2007/110. Adózási kérdés.
Szja. tv. 8. § .
Szjtv. 29/B .. § (2) bekezdés.
EBH 2005. 1272.
Az értékpapír fogalmát az Szja. tv. 3. § 34. pontja tartalmazza.
a Szja. tv. 24. § (1) bekezdés d) pontja értelmében
az Szja. tv. 77/B. § (13) bekezdése értelmében
Hatálytalan 2011.01.01-től
Megállapította a 2012. évi XVI. Tv. 12. § . Hatályos 2012. IV. 1-től.
Megállapította a 2012. évi XVI. Tv. 12. § . Hatályos 2012. IV. 1-től
Hatálytalan 2010.01.01-től
Hatálytalan 2010. 01. 01-től
Hatálytalan 2010. 01. 01-től
Hatálytalan 2009. 01. 01-től
Hatálytalan 2011. január 1-jétől.
Hatálytalan: 2010. január 1-jétől.
Szja. tv. 10. sz. melléklet I./2. pont.
206 Szja. tv. 11.sz. melléklet I./22. pont.
Szja. tv.. 11. sz. melléklet II/2./c. pont.
Szja. tv. 62. § (2) bekezdés
Hatálytalan: 2009. február 1-jétől.
Hatálytalan: 2004. április 26-ától.
Hatálytalan: 2009. február 1-jétől
Hatálytalan: 2004. január 1-jétől.
Hatálytalan: 2004. január 1-jétől.
