adozona.hu
T/4746. számú törvényjavaslat indokolással - A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról
T/4746. számú törvényjavaslat indokolással - A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 2011. évi CLXIV. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
(1) E törvény hatálya kiterjed az ügyészség által foglalkoztatott ügyészségi alkalmazottak ügyészségi szolgálati viszonyára.
(2) Ügyészségi alkalmazott
a) az ügyész;
b) az alügyész;
c) az ügyészségi fogalmazó;
d) az érdemi feladatot végző ügyintéző (a továbbiakban: tisztviselő);
e) az ügyviteli feladatot végző foglalkoztatott (a továbbiakban: írnok);
f) az a)-e) pontban nem említett más ügyészségi dolgozó (a továbbiakban: fizikai alkalmazott).
(3) E törvénynek az ügyész ügyészségi szo...
(2) Ügyészségi alkalmazott
a) az ügyész;
b) az alügyész;
c) az ügyészségi fogalmazó;
d) az érdemi feladatot végző ügyintéző (a továbbiakban: tisztviselő);
e) az ügyviteli feladatot végző foglalkoztatott (a továbbiakban: írnok);
f) az a)-e) pontban nem említett más ügyészségi dolgozó (a továbbiakban: fizikai alkalmazott).
(3) E törvénynek az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyára vonatkozó rendelkezéseit az alügyészre és az ügyészségi fogalmazóra a XIV. Fejezetben foglalt eltérésekkel, a tisztviselőre, az írnokra és a fizikai alkalmazottra pedig abban az esetben kell alkalmazni, ha e törvény kifejezetten így rendelkezik.
(4) A katonai ügyészek mellett ügyészségi alkalmazottként a Magyar Honvédség hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai vezénylés alapján teljesíthetnek szolgálatot.
(2) Ügyész, alügyész és az ügyészségi fogalmazó esetében nincs helye a munkáltatói jogkör átruházásának az olyan jogkör tekintetében, amelynek gyakorlójaként törvény a legfőbb ügyészt nevezi meg.
a) a Legfőbb Ügyészségen;
b) a fellebbviteli főügyészségeken;
c) a főügyészségeken, az alárendelt járási ügyészségekre is kiterjedő hatáskörrel;
d) az Országos Kriminológiai Intézetben (a továbbiakban: OKRI).
(2) Az alkalmazotti tanácsokat az (1) bekezdésben felsorolt szervenként az ott szolgálatot teljesítő ügyészségi alkalmazottak választják öt évre. A főügyészségen működő alkalmazotti tanács megválasztásában részt vesznek a főügyészség alá rendelt járási ügyészségeken szolgálatot teljesítő ügyészségi alkalmazottak is.
(3) Az alkalmazotti tanács tagjainak száma, ha az ügyészségi alkalmazottak száma a választás időpontjában
a) a húsz főt nem haladja meg három,
b) a száz főt nem haladja meg négy,
c) a száz főt meghaladja öt fő.
(4) Ha az alkalmazotti tanács tagjainak száma három, közülük legalább egy főt, ha az alkalmazotti tanács tagjainak száma négy vagy öt, közülük legalább két főt nem az ügyészek közül kell megválasztani.
(5) Az alkalmazotti tanácsok tagjaik közül egy-egy főt delegálnak öt évre az Ügyészségi Alkalmazottak Országos Tanácsába (a továbbiakban: Országos Tanács).
(6) Az Országos Tanácsra és tagjaira e törvényben eltérően nem szabályozott kérdésekben az alkalmazotti tanácsra, illetve az annak tagjaira irányadó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
(7) A tevékenységükhöz szükséges időre az alkalmazotti tanács tagjait (tisztségviselőit) legfeljebb nyolc óra, az Országos Tanács tagjait (tisztségviselőjét) legfeljebb további nyolc óra munkaidő-kedvezmény illeti meg havonta. Erre az időre távolléti díj jár.
(2) Ha az egyetértés hiánya miatt a felek között vita merül fel, akkor a Munka Törvénykönyvének az egyeztetésre, a közvetítésre és a kötelező döntőbírói eljárásra vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(3) Az alkalmazotti tanácsnak véleményezési joga van
a) az ügyészségi alkalmazottak lényeges érdekeit, illetve nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedések tervezetét, így különösen az ügyészi szervek hatáskörébe tartozó szervezeti változtatásokra vonatkozó elképzeléseket,
b) az új munkaszervezési módszerek bevezetését,
c) az ügyészi szervezet által meghirdetett - anyagi vagy erkölcsi elismeréssel járó - pályázatot,
d) a munkarend kialakítását;
e) e törvény által meghatározott egyéb kérdéseket
illetően.
(4) Ha az (1) és (3) bekezdésben felsorolt tárgykörben a döntés (intézkedés) az alkalmazotti tanácsok legalább kétharmadának jogkörét érinti, az alkalmazotti tanácsok jogkörében az Országos Tanács jár el. Az Országos Tanács állásfoglalását kell kikérni abban az esetben is, ha az alkalmazotti tanácsok a tervezett döntés (intézkedés) tekintetében nem egybehangzóan nyilatkoztak.
(5) Az alkalmazotti tanács (Országos Tanács) az ügyészség tervezett intézkedésével [(1) és (3) bekezdés] kapcsolatos álláspontját tizenöt napon belül közli a munkáltatóval. Ennek elmulasztását úgy kell tekinteni, mintha az intézkedéssel egyetértene. A tizenöt napos határidőt a tervezetnek az elnökhöz való érkezésétől kell számítani.
(6) Az (1)-(4) bekezdésben foglaltakat sértő intézkedés érvénytelenségének megállapítása iránt az alkalmazotti tanács (Országos Tanács) a tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, de legkésőbb az intézkedés megtételét követő hatvan napon belül a Munka Törvénykönyvének a munkaügyi vitákra vonatkozó szabályai szerint jogvitát kezdeményezhet. A keresetnek az intézkedés végrehajtására halasztó hatálya van.
(2) Az alkalmazotti tanács és az Országos Tanács, illetve ezek tagjai (tisztségviselői) a jogkörük gyakorlása során tudomásukra jutott személyes adatokat nem hozhatják nyilvánosságra a név, a szolgálati hely és a beosztás kivételével. Egyéb adatokat, tényeket csak a munkáltató jogos érdekeinek veszélyeztetése, illetve az ügyészségi alkalmazottak személyiségi jogainak megsértése nélkül hozhatják nyilvánosságra.
(3) A (2) bekezdésben foglalt kötelezettség az alkalmazotti tanácsot és az Országos Tanácsot, illetve ezek tagjait (tisztségviselőit) megbízatásuk, illetve ügyészségi szolgálati viszonyuk megszűnése után is terheli.
(4) E törvényben nem szabályozott kérdésekben az alkalmazotti tanácsra (Országos Tanácsra) a Munka Törvénykönyvének az üzemi tanácsra (központi üzemi tanácsra) vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, kivéve az üzemi megbízottra és az elnök díjazására vonatkozó szabályait.
a) a Legfőbb Ügyészségen,
b) a fellebbviteli főügyészségen,
c) a főügyészségen
szolgálatot teljesítő ügyészek. A főügyészség és az alárendelt járási ügyészségek ügyészei közös összügyészi értekezletet tartanak.
(2) Az összügyészi értekezlet - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - tanácsadó, véleményező és javaslattételi joggal működik.
(3) Az irányítása alá tartozó ügyészi szervezet összügyészi értekezletét
a) a legfőbb ügyész,
b) a fellebbviteli főügyész,
c) a főügyész
hívja össze.
(4) Az összügyészi értekezlet összehívása kötelező
a) e törvényben, továbbá a legfőbb ügyész által meghatározott esetekben;
b) ha azt a részvételre jogosult ügyészek egyharmada, illetve az érdekelt munkavállalói érdekképviseleti szerv a napirend megjelölésével kéri.
(5) A (4) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben az összügyészi értekezletet az indítvány kézhezvételét követő tizenöt napon belüli időpontra kell összehívni.
(6) Az összügyészi értekezlet akkor határozatképes, ha azon a részvételre jogosult ügyészek több mint kétharmada jelen van. A határozatképesség megállapítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni azt az ügyészt, aki
a) keresőképtelen;
b) rendes, szülési vagy fizetés nélküli szabadságon van.
(7) Az összügyészi értekezlet határozatait - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - szótöbbséggel hozza.
a) a Legfőbb Ügyészségen;
b) a fellebbviteli főügyészségen;
c) a főügyészségen, az alárendelt járási ügyészségekre is kiterjedő hatáskörrel.
(2) Az ügyészi tanács véleményt nyilvánít - a legfőbb ügyészt és a legfőbb ügyész helyettest kivéve - az ügyész kinevezését (magasabb munkakörbe helyezését) és felmentését, továbbá egyéb olyan kérdést illetően, amelyben a munkáltatói jogkör gyakorlója a véleményét kéri, vagy a véleményének kikérését e törvény, illetve a legfőbb ügyész elrendeli.
(3) A véleménynyilvánításra az az ügyészi tanács illetékes, ahová az ügyészt kinevezik, illetve, ahol a felmentésre javasolt ügyész szolgálati helye van.
(4) A véleménynyilvánítás joga az ügyészi tanács tagjait együttesen illeti meg. Az ügyészi tanács akkor határozatképes, ha az ülésén a tagoknak több mint fele részt vesz.
(5) Az ügyészi tanács határozatait szótöbbséggel hozza. Az ülést vezető elnök (elnökhelyettes) csak abban az esetben szavaz, ha az ügyészi tanács többi tagja között szavazategyenlőség alakult ki.
(6) A véleménynyilvánítás határideje a megkeresésnek az ügyészi tanács elnökéhez (elnökhelyetteséhez) érkezésétől számított nyolc nap. E határidő elmulasztása esetében a döntés az ügyészi tanács véleményének hiányában is meghozható.
a) a hét főt nem haladja meg három,
b) a hatvan főt nem haladja meg négy,
c) a hatvan főt meghaladja öt.
(2) Az ügyészi tanács tagjait, közülük az elnököt, elnökhelyettest öt évre az ügyészek közül titkos szavazással választja:
a) a Legfőbb Ügyészség összügyészi értekezlete;
b) a fellebbviteli főügyészség összügyészi értekezlete;
c) a főügyészség és az alárendelt járási ügyészségek együtt megtartott összügyészi értekezlete.
(3) Az ügyészi tanácsnak a szavazatok számának sorrendjében az lehet a tagja, aki - a leadott érvényes szavazatok egynegyedét meghaladóan - a legtöbb érvényes szavazatot kapta. Ha a választás nem jár eredménnyel, a szavazást mindaddig meg kell ismételni, amíg a választáshoz szükséges szavazattöbbséget elérik.
(4) Nem választható az ügyészi tanács tagjává az az ügyész, aki fegyelmi büntetés hatálya alatt áll.
(5) Nem választható az ügyészi tanács tagjává a legfőbb ügyész és a magasabb vezető állású ügyész.
(6) Az ügyészi tanács póttagjának kell tekinteni, aki az érvényesen leadott szavazatok legalább húsz százalékát megszerezte. Ha az ügyészi tanács tagjának a megbízatása megszűnik, a kieső tag helyére az ügyészi tanácsba a megválasztott póttagok közül - az elért szavazatok sorrendjében - megfelelő számban tanácstagot kell behívni.
a) a megbízatás idejének lejártával;
b) az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyának megszűnésével, illetve a munkavégzési kötelezettség alóli végleges mentesítésével;
c) az ügyésznek az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumba, hat hónapot meghaladó időtartamra való beosztásával;
d) az ügyész hat hónapot meghaladó tartamú tartós külszolgálatra kirendelésével,
e) az ügyész legfőbb ügyésszé történő megválasztásával vagy magasabb vezető állású munkakörbe való kinevezésével;
f) a tagságról való lemondással;
g) a tagságból való felmentéssel;
h) az ügyész büntető, illetve fegyelmi felelősségét megállapító határozat jogerőre emelkedésével.
(2) A tagságból történő felmentésről az összügyészi értekezlet dönt titkos szavazással. A felmentéshez a leadott érvényes szavazatok több mint fele szükséges.
(3) Szünetel az ügyészi tanácstagság a fegyelmi eljárás megindításától annak jogerős befejezéséig, illetve az ügyészségi szolgálati viszony szünetelése alatt.
(4) Ha az ügyészi tanács tagjainak száma három fő alá csökken, vagy mind az elnök, mind az elnökhelyettes ügyészi tanácstagsága megszűnik, új választást kell tartani.
(2) E törvényben nem szabályozott kérdésekben az ügyészi tanácsra az alkalmazotti tanácsra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy az ügyészi tanács egyetértési jogot nem gyakorol, és csak a jogosítványai gyakorlásához szükséges mértékben kérhet tájékoztatást.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételeken túl az a személy nevezhető ki ügyésszé, aki a jogi szakvizsga letételét követően
a) alügyészként, bírósági titkárként, közjegyzőként, ügyvédként, jogtanácsosként, az OKRI-ban kutatóként, nyomozó hatóságnál nyomozóként legalább egy évig ténylegesen dolgozott,
b) a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 1. §-a (2) bekezdésének, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Ktjv.) hatálya alá tartozó szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben legalább egy évig ténylegesen dolgozott,
c) ügyészként, alkotmánybíróként, bíróként működött,
d) nemzetközi szervezetnél, az Európai Unió valamely szervénél ítélkezett, az igazságszolgáltatással összefüggő tevékenységet legalább egy évig ténylegesen folytatott.
(3) A (2) bekezdés alkalmazásában az alügyészi működés időtartamába legfeljebb hat hónap beszámítható annak, aki a jogi szakvizsga letételét követően az (2) bekezdésben nem említett, jogi szakvizsgához kötött munkakörben legalább három évig működött.
(4) Nem választható meg legfőbb ügyésznek, illetve nem nevezhető ki ügyésznek az a személy,
a) aki büntetett előéletű,
b) aki egyetemi jogi végzettséghez kötött foglalkozástól eltiltás hatálya alatt áll,
c) aki büntetlen előéletű, de a bíróság bűncselekmény elkövetése miatt büntetőjogi felelősségét jogerős ítéletben megállapította, amíg a bűnügyi nyilvántartásból nem törlik
ca) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, ötévi vagy azt meghaladó végrehajtandó szabadságvesztés büntetés esetén a mentesítés beálltától számított tizenkét évig,
cb) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, öt évet el nem érő végrehajtandó szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított tíz évig,
cc) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított nyolc évig,
cd) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott közérdekű munka vagy pénzbüntetés esetén a mentesítés beálltától számított öt évig,
ce) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, végrehajtásában felfüggesztett pénzbüntetés esetén a mentesítés beálltától számított három évig,
cf) gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott, végrehajtandó szabadságvesztés büntetés esetén a mentesítés beálltától számított nyolc évig,
cg) gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított öt évig,
ch) gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott közérdekű munka vagy pénzbüntetés esetén a mentesítés beálltától számított három évig,
d) akivel szemben a bíróság kényszergyógykezelést alkalmazott, a kényszergyógykezelést megszüntető végzés jogerőre emelkedésétől számított három évig,
e) akivel szemben a bíróság próbára bocsátást alkalmazott, a próbaidő, annak meghosszabbítása esetén a meghosszabbított próbaidő elteltétől számított három évig,
f) akivel szemben büntetőeljárás - ide nem értve a magánvádas vagy pótmagánvádló vádindítványa alapján indult eljárást - van folyamatban, a büntetőeljárás jogerős befejezéséig,
g) akit ügyészként, bíróként, kormánytisztviselőként, köztisztviselőként, végrehajtóként, közalkalmazottként, fegyveres szerv hivatásos állományú tagjaként, igazságügyi alkalmazottként, alügyészként és fogalmazónként, ügyvédként, ügyvédjelöltként, közjegyzőként, közjegyző helyettesként a legsúlyosabb fegyelmi büntetéssel sújtottak, mindaddig, amíg a fegyelmi büntetés hatálya alatt áll,
h) aki külön törvényben szabályozott vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét megszegte.
(5) A katonai ügyész kinevezéséhez a honvédelemért felelős miniszter egyetértése szükséges. A katonai ügyészt erre a tisztségre kell kinevezni. A katonai ügyészt a honvédelemért felelős miniszter - a kinevezéssel egyidejűleg - rendelkezési állományba helyezi. A katonai ügyész szolgálatát az ügyészségi szolgálati viszonya megszűnéséig az ügyészi szervezetben teljesíti.
(6) Fontos és bizalmas munkakörre ügyészségi szolgálati viszony azzal a személlyel létesíthető, aki külön törvényben előírt módon hozzájárul nemzetbiztonsági ellenőrzéséhez. A hozzájáruláshoz a külön törvényben meghatározott hozzátartozó nyilatkozatát is csatolni kell.
(2) Ha a pályaalkalmassági vizsgálaton vagy a külön törvényben meghatározott, a bírói pályára való pályaalkalmasság vizsgálatán (a továbbiakban: a bíró pályaalkalmassági vizsgálata) a pályázó korábban már részt vett és annak elvégzésétől a pályázat benyújtásáig három év még nem telt el - feltéve, hogy más körülmény a vizsgálatot nem indokolja -, az ügyészi kinevezés előtt azt megismételni nem kell.
(3) A pályaalkalmassági vizsgálat egészségi, fizikai és pszichikai vizsgálatból áll. A vizsgálatot a bíró pályaalkalmassági vizsgálatára irányadó - külön jogszabályban meghatározott - rendelkezések szerint kell elvégezni azzal az eltéréssel, hogy a bíróra vonatkozó kompetenciákat nem kell ellenőrizni.
(4) A pályaalkalmassági vizsgálatot az ügyészség kezdeményezi.
(5) A pályaalkalmassági vizsgálat alapján készített véleményt a vizsgálatot kezdeményezőnek és a pályázónak meg kell küldeni.
(6) A pályaalkalmassági vizsgálat költségét a pályázó viseli. Ha a pályázó a megpályázott ügyészi tisztséget elnyerte, részére a vizsgálat költségét a munkáltató megtéríti.
(2) A pályázat kiírására, elbírálására és a pályázat eredményének közlésére a 19. § (1)-(4) bekezdésének, továbbá a 20. § (1)-(3) bekezdésének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(2) A legfőbb ügyész az ügyészt első alkalommal (első ügyészi kinevezés) három évre, azt követően pedig - a 17. § (4) bekezdésében meghatározott esetek kivételével - határozatlan időre nevezi ki. Az ügyész első kinevezése határozatlan időre szól, ha
a) kinevezését megelőzően korábban legalább három évig ügyészként, illetve katonai ügyészként működött, vagy
b) kinevezését közvetlenül megelőzően alkotmánybíróként, bíróként, katonai bíróként működött, nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió Bíróságán ítélkezett, az Európai Unió Bíróságán főtanácsnokként működött, és az e pontban, valamint az a) pontban említett munkakörökben, tevékenységekkel együttesen legalább hároméves szakmai gyakorlatot szerzett, vagy
c) kiemelkedő elméleti jogi jártasságot szerzett a tudomány vagy az oktatás területén, vagy
d) a volt országgyűlési képviselő az országgyűlési képviselői megbízatásának megszűnésekor úgy nyilatkozott, hogy ügyésszé történő ismételt kinevezését kéri, és a kinevezéshez szükséges feltételekkel rendelkezik, ide nem értve a pályaalkalmassági vizsgálaton való részvételt, vagy
e) a volt európai parlamenti képviselő az európai parlamenti képviselői megbízatásának megszűnésekor úgy nyilatkozott, hogy ügyésszé történő ismételt kinevezését kéri, és a kinevezéshez szükséges feltételekkel rendelkezik, ide nem értve a pályaalkalmassági vizsgálaton való részvételt.
(2) A kinevezési okiratnak tartalmaznia kell az ügyészségi szolgálati viszony kezdetét, az ügyész azonosítására alkalmas személyes adatokat, munkakörét, szolgálati helyét, a besorolásnál figyelembe vett szolgálati idő kezdő időpontját, a fizetési fokozatot, az illetményt. A kinevezési okirat az ügyészségi szolgálati viszonyt érintő más kérdésről is rendelkezhet.
(2) Az ügyésznek a kinevezésétől számított nyolc munkanapon belül kell esküt tennie. Ha az ügyész az eskütételben akadályozva van, a határidőt az akadály megszűnésétől kell számítani. Az ügyész az eskütételt követően kezdi meg működését. Ha az ügyész a kinevezésétől számított három hónap elteltével az esküt nem tette le, ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik.
(3) Az eskü szövege a következő:
"Én ...... ügyész esküszöm, hogy hazámhoz, Magyarországhoz hű leszek, az
Alaptörvényt és a jogszabályokat megtartom, és ügyészi munkám során megtartatom, hivatali kötelezettségemnek legjobb tudásom szerint eleget teszek. A minősített adatot megőrzöm. Törvényes kötelezettségeim teljesítése során elfogulatlanul és részrehajlás nélkül járok el. (Az eskütevő meggyőződése szerint) Isten engem úgy segéljen!"
(4) A legfőbb ügyész helyettes a köztársasági elnök előtt, a többi ügyész pedig a munkáltatói jogkör gyakorlója előtt tesz esküt.
(5) A legfőbb ügyészt, a legfőbb ügyész helyettest az országgyűlési képviselőkre vonatkozó szabályok szerint terheli a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség, első ízben a megválasztását, kinevezését követő harminc napon belül. A vagyonnyilatkozat nyilvántartására, ellenőrzésére, kezelésére az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatának nyilvántartására, ellenőrzésére, kezelésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(2) A minősítés eredményét legkésőbb az első ügyészi kinevezés időtartamának lejártát megelőző hatvanadik napig írásban közölni kell az ügyésszel és a legfőbb ügyésszel.
(3) A legfőbb ügyész a minősítés eredményét mérlegelve az ügyészt az első ügyészi kinevezés időtartamának lejártát követő nappal, pályázat nélkül határozatlan időre kinevezi, ha az ügyész alkalmasságát megállapította.
(4) Ha az (1) bekezdésben említett minősítést azért nem lehet elkészíteni, mert az ügyész tényleges működésének időtartama a 18 hónapot nem érte el, vagy a legfőbb ügyész a minősítés eredményét mérlegelve az ügyész alkalmasságát utóvizsgálat lefolytatásától teszi függővé, a kinevezés újabb három évre szól. Ezekben az esetekben a határozott időre szóló első ügyészi kinevezésre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
(5) Ha a legfőbb ügyész a minősítés eredményét mérlegelve az ügyész alkalmatlanságát állapította meg, vagy az ügyész a határozatlan időre történő kinevezését nem kérte, az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya a határozott idő lejártának napjával megszűnik.
(2) Magasabb vezető állású ügyész:
a) a legfőbb ügyész helyettes;
b) a legfőbb ügyészségi főosztályvezető ügyész;
c) a legfőbb ügyészségi főosztályvezető helyettes ügyész;
d) a legfőbb ügyészségi osztályvezető ügyész;
e) a fellebbviteli főügyész;
f) a fellebbviteli főügyészhelyettes;
g) a főügyész;
h) a főügyészhelyettes.
(3) Vezető állású ügyész:
a) a legfőbb ügyészségi osztályvezető helyettes ügyész;
b) a fellebbviteli főügyészségi osztályvezető ügyész;
c) a főügyészségi osztályvezető ügyész;
d) a legfőbb ügyészségi csoportvezető ügyész;
e) a főügyészségi csoportvezető ügyész;
f) a járási ügyészséget vezető ügyész (a továbbiakban: járási vezető ügyész);
g) a járási vezetőhelyettes ügyész;
h) járási ügyészségi csoportvezető ügyész.
(4) A legfőbb ügyész pályázat útján tölti be a kinevezési jogkörébe tartozó magasabb vezető állású és vezető állású ügyészi munkaköröket, továbbá a legfőbb ügyészségi és a fellebbviteli főügyészségi ügyészi munkaköröket. A legfőbb ügyész - a legfőbb ügyész helyettesi állás kivételével - más állás pályázat útján történő betöltését is elrendelheti. A 14. § (2) bekezdés d)-e) pontjában, 23. § (1), (3) és (5) bekezdésében, a 24. § (3) és (5) bekezdésében, a 25. § (2) és (4) bekezdésében, a 36. § (4) és (8) bekezdésében meghatározott esetben a felajánlott állás pályázat nélkül tölthető be.
(2) A pályázatot az Ügyészségi Közlönyben és az ügyészség internetes honlapján hozzáférhetővé kell tenni. A pályázat benyújtására meghatározott idő az internetes közzétételtől számítva tíz napnál rövidebb nem lehet.
(3) A pályázónak a pályázatában fel kell tüntetni rövid úton történő elérhetőségét (elektronikus levélcím, telefon-, illetve telefax-szám stb.).
(4) Az elkésett pályázat érdemben nem bírálható el. A hiányos pályázat benyújtóját pedig rövid határidő tűzésével fel kell hívni a hiány pótlására. Ennek elmulasztása esetén a pályázat érdemben nem bírálható el.
(5) A pályázat elbírálásáig, illetve eredményes pályázat esetén az azt követő kinevezésig a legfőbb ügyész megbízást adhat a betöltetlen vezetői munkakör ellátására.
a) a főosztályvezető ügyész, a főosztályi szervezetbe nem tartozó legfőbb ügyészségi osztályvezető ügyész, a fellebbviteli főügyész és a főügyész esetében a legfőbb ügyész helyettes,
b) az a) pontban nem említett legfőbb ügyészségi magasabb vezető állású ügyész, vezető állású ügyész és ügyész esetében a főosztályvezető ügyész, illetve a főosztályi szervezetbe nem tartozó legfőbb ügyészségi osztályvezető ügyész,
c) a fellebbviteli főügyészhelyettes, a fellebbviteli osztályvezető ügyész és a fellebbviteli főügyészségi ügyész esetében a fellebbviteli főügyész,
d) a főügyészhelyettes, a főügyészség és a járási ügyészség vezető állású ügyésze esetében a főügyész,
véleményét a pályázóról.
(2) A pályázat eredményéről a pályázókat legkésőbb a pályázati határidő lejártát követő három hónapon belül írásban kell tájékoztatni.
(3) Csak azt lehet a pályázatra kiírt munkakörbe kinevezni, aki a pályázaton részt vett, és a pályázati feltételeknek megfelelt.
(4) Ha nincs alkalmas pályázó, új pályázatot kell kiírni.
(5) Az új pályázat eredménytelensége esetén a vezetői munkakör megbízás útján tölthető be. A megbízás legfeljebb egy évre szólhat.
(2) Az (1) bekezdésben, a 19. § (5) bekezdésében és a 20. § (5) bekezdésében említett vezetői megbízás bármikor, indokolás nélkül visszavonható. A megbízás lejártával a megbízott vezetőt - a felek eltérő megállapodása hiányában - eredeti munkakörében kell tovább foglalkoztatni.
a) a megbízatási időtartam [Alaptörvény 29. cikk (4) bekezdés] leteltével;
b) felmentésével;
c) lemondásával;
d) hetvenedik életévének a betöltésével;
e) országgyűlési, európai parlamenti, helyi önkormányzati képviselővé, illetve polgármesterré történő megválasztásával [48. § (2) bekezdés], továbbá a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó állami vezetővé (a továbbiakban: állami vezető) történő megválasztásával vagy kinevezésével,
f) összeférhetetlenségének megállapításával (47. §);
g) hivatalvesztése kimondásával;
h) a bíróságnak vele szemben bűncselekmény miatt szabadságvesztést, közérdekű munkát kiszabó jogerős határozatával, továbbá, ha büntetőeljárás során jogerős határozattal kényszergyógykezelését rendelték el;
i) halálával;
j) választójogának elvesztésével.
(2) Ha a legfőbb ügyész megbízatása
a) az (1) bekezdés a) pontja vagy
b) az (1) bekezdés d) pontja
alapján szűnt meg, a legfőbb ügyészi jogköröket az új legfőbb ügyész megbízatása kezdetéig gyakorolja.
(2) A köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés határozatával felmentheti a legfőbb ügyészt megbízatása alól, ha a legfőbb ügyész neki fel nem róható okból nem képes eleget tenni a megbízatásából adódó feladatainak.
(3) A (2) bekezdésben említett esetben a volt legfőbb ügyészt - ha ehhez hozzájárul -más ügyészi munkakörbe kell áthelyezni. Ha a volt legfőbb ügyész az áthelyezéséhez nem járul hozzá, vagy a más ügyészi munkakörből eredő feladatainak ellátására sem lenne képes, ügyészségi szolgálati viszonyát felmentéssel kell megszüntetni. Ilyen esetben az ügyészi tanács véleményének kikérése mellőzhető. A felmentési idő hat hónap, amely a legfőbb ügyészi megbízatás alól való felmentést követő nappal kezdődik. A volt legfőbb ügyészt a felmentési idő teljes tartamára mentesíteni kell a munkavégzési kötelezettség alól. A volt legfőbb ügyészt végkielégítés és a mentesítés időtartamára átlagilletménye illeti meg. Nem jár átlagilletmény arra az időre, amely alatt a volt legfőbb ügyész munkabérre egyébként sem lenne jogosult.
(4) A legfőbb ügyész a köztársasági elnök útján az Országgyűlés elnökéhez intézett nyilatkozatával bármikor, indokolás nélkül lemondhat megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges. A megbízatásról történő lemondás ideje hat hónap; a felek ennél rövidebb időben is megállapodhatnak. A lemondási idő azon a napon kezdődik, amikor a lemondásról szóló jognyilatkozat az Országgyűlés elnökéhez megérkezik.
(5) A (4) bekezdésben említett esetben a volt legfőbb ügyészt - ha ehhez hozzájárul -a lemondási idő lejártát követő nappal más ügyészi munkakörbe kell áthelyezni. Ha a volt legfőbb ügyész az áthelyezéséhez nem járul hozzá, ügyészségi szolgálati viszonya a lemondási idő lejártának napjával megszűnik.
(6) Az (1), a (3) és a (5) bekezdésben említett munkáltatói intézkedést az újonnan megválasztott legfőbb ügyész, ennek hiányában a legfőbb ügyész helyettes teszi meg. A volt legfőbb ügyészt a Legfőbb Ügyészségen vagy kérésére alacsonyabb szintű ügyészségen más -lehetőleg vezető - ügyészi munkakörbe kell áthelyezni. A volt legfőbb ügyészt áthelyezése esetén "címzetes főügyész" cím és a beosztási pótlékon kívül - választása szerint - a legfőbb ügyészségi főosztályvezető ügyész vezetői pótlékával azonos összegű címpótlék vagy az új munkakörére megállapított vezetői pótlék illeti meg. A volt legfőbb ügyész fizetési fokozatba sorolását az áthelyezés nem érinti.
(7) A köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés határozatával kimondja a legfőbb ügyész hivatalvesztését, ha a legfőbb ügyész neki felróható okból nem tesz eleget
megbízatásából eredő feladatainak, illetve jogerős ítéletben megállapított bűntettet követett el, vagy más módon tisztségére méltatlanná vált.
(8) A 22. § (1) bekezdés d) pontjában említett esetben a legfőbb ügyészt hathavi átlagilletményének megfelelő összeg illeti meg.
(9) A 22. § (1) bekezdés d)-j) pontjaiban meghatározott esetekben a legfőbb ügyész ügyészségi szolgálati viszonya is megszűnik. A hetvenedik életévét betöltött legfőbb ügyész ügyészségi szolgálati viszonya a 22. § (2) bekezdés b) pontja szerinti esetben az új legfőbb ügyész megbízatása kezdetén szűnik meg.
(10) Ha a legfőbb ügyész megbízatása a 22. § (1) bekezdés j) pontja alapján szűnik meg, ennek tényét a köztársasági elnök állapítja meg.
a) felmentésével;
b) lemondásával;
c) a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésével;
d) országgyűlési, európai parlamenti, helyi önkormányzati képviselővé, illetve polgármesterré történő megválasztásával [48. § (2) bekezdés], továbbá állami vezetővé történő megválasztásával vagy kinevezésével;
e) összeférhetetlenségének megállapításával (47. §);
f) hivatalvesztése kimondásával;
g) a bíróságnak vele szemben bűncselekmény miatt szabadságvesztést, közérdekű munkát kiszabó jogerős határozatával, továbbá, ha büntetőeljárás során jogerős határozattal kényszergyógykezelését rendelték el;
h) halálával;
i) választójogának elvesztésével.
(2) A köztársasági elnök a legfőbb ügyész javaslatára bármikor, indokolás nélkül felmentheti a legfőbb ügyész helyettest megbízatása alól.
(3) A (2) bekezdésben említett esetben a volt legfőbb ügyész helyettest - ha ehhez hozzájárul - más ügyészi munkakörbe kell áthelyezni. Ha a volt legfőbb ügyész helyettes az áthelyezéséhez nem járul hozzá, vagy a más ügyészi munkakörből eredő feladatainak az ellátására nem lenne képes, ügyészségi szolgálati viszonyát felmentéssel kell megszüntetni. Ilyen esetben az ügyészi tanács véleményének kikérése mellőzhető. A felmentési idő hat hónap, amely a legfőbb ügyész helyettesi megbízatás alól való felmentést követő nappal kezdődik. A volt legfőbb ügyész helyettest a felmentési idő teljes tartamára mentesíteni kell a munkavégzési kötelezettség alól. A volt legfőbb ügyész helyettest végkielégítés és a mentesítés időtartamára átlagilletménye illeti meg. Nem jár átlagilletmény arra az időre, amely alatt a volt legfőbb ügyész helyettes munkabérre egyébként sem lenne jogosult.
(4) A legfőbb ügyész helyettes a legfőbb ügyész útján a köztársasági elnökhöz intézett nyilatkozatával bármikor, indokolás nélkül lemondhat megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges. A megbízatásról történő lemondás ideje hat hónap; a felek ennél rövidebb időben is megállapodhatnak. A lemondási idő azon a napon kezdődik, amikor a lemondásról szóló jognyilatkozat a köztársasági elnökhöz megérkezik.
(5) A (4) bekezdésben említett esetben a volt legfőbb ügyész helyettest - ha ehhez hozzájárul - a lemondási idő lejártát követő nappal más ügyészi munkakörbe kell áthelyezni. Ha a volt legfőbb ügyész helyettes az áthelyezéséhez nem járul hozzá, ügyészségi szolgálati viszonya a lemondási idő lejártának napjával megszűnik.
(6) A (3) és (5) bekezdésben említett munkáltatói intézkedést a legfőbb ügyész teszi meg. A volt legfőbb ügyész helyettest a Legfőbb Ügyészségen vagy kérésére alacsonyabb szintű ügyészségen más - lehetőleg vezető - ügyészi munkakörbe kell áthelyezni. A volt legfőbb ügyész helyettest áthelyezése esetén "címzetes főügyész" cím és a beosztási pótlékon kívül - választása szerint - a legfőbb ügyészségi főosztályvezető-helyettes ügyész vezetői pótlékával azonos összegű címpótlék vagy az új munkakörére megállapított vezetői pótlék illeti meg. A volt legfőbb ügyész helyettes fizetési fokozatba sorolását az áthelyezés nem érinti.
(7) A köztársasági elnök a legfőbb ügyész javaslatára kimondja a legfőbb ügyész helyettes hivatalvesztését, ha a legfőbb ügyész helyettes neki felróható okból nem tesz eleget megbízatásából eredő feladatainak, illetve jogerős ítéletben megállapított bűntettet követett el, vagy más módon tisztségére méltatlanná vált.
(8) Az (1) bekezdés c) pontjában említett esetben a legfőbb ügyész helyettest hathavi átlagilletményének megfelelő összeg illeti meg.
(9) Az (1) bekezdés c)-i) pontjaiban meghatározott esetekben a legfőbb ügyész helyettes ügyészségi szolgálati viszonya is megszűnik.
(10) Ha a legfőbb ügyész helyettes megbízatása az (1) bekezdés i) pontja alapján szűnik meg, ennek tényét a köztársasági elnök állapítja meg.
(2) A kinevezés visszavonásakor a vezetőt, ha ehhez hozzájárul - választása szerint a szolgálati helyével vagy a vezetői kinevezését megelőző szolgálati helyével azonos helységben, vezetői beosztásának megfelelő vagy annál alacsonyabb szintű ügyészségen -más ügyészi munkakörbe kell áthelyezni.
(3) Ha a volt vezető az áthelyezéséhez nem járul hozzá, vagy az ügyészi munkakörből eredő feladatainak az ellátására nem lenne képes, ügyészségi szolgálati viszonyát felmentéssel kell megszüntetni. Ilyen esetben az ügyészi tanács véleményének kikérése mellőzhető. A felmentési idő a kinevezés visszavonását követő nappal kezdődik. A volt vezetőt a felmentési idő teljes tartamára mentesíteni kell a munkavégzési kötelezettség alól.
(4) A legfőbb ügyész kinevezési jogkörébe tartozó magasabb vezető állású ügyész hat hónapos határidővel, vezető állású ügyész pedig három hónapos határidővel vezetői tisztségéről lemondhat; a felek ennél rövidebb határidőben is megállapodhatnak. Lemondás esetében a legfőbb ügyész a vezetőt - ha ehhez hozzájárul - szolgálati helyével azonos helységben, illetve a vezetői kinevezését megelőző szolgálati helyére és lehetőleg a korábbival legalább azonos vezetői beosztásba más ügyészi munkakörbe helyezi. Ha a vezető az áthelyezéséhez nem járul hozzá, ezt úgy kell tekinteni, hogy ügyészségi szolgálati viszonya a lemondási idő lejártának napjával lemondással megszűnik.
a) munkáltatói intézkedés folytán az illetményben bekövetkező növekedéshez;
b) jogszabályi rendelkezés folytán az illetményben bekövetkező változáshoz.
(2) Az ügyész - hozzájárulásával - az (1) bekezdésben meghatározott időtartamon túl, illetve az (1) bekezdésben nem említett szolgálati helyre is kirendelhető.
(3) Nem rendelhető ki hozzájárulása nélkül lakó-, vagy tartózkodási helyétől (a továbbiakban e §-ban együtt: lakóhely), illetve szolgálati helyétől más településen lévő szolgálati helyre:
a) a nő várandóssága megállapításától gyermeke hároméves koráig;
b) kiskorú gyermekét egyedül nevelő ügyész;
c) tartósan ápolásra szoruló közeli hozzátartozóját gondozó ügyész;
d) az ügyész tartós betegsége vagy súlyos egészségromlása esetén.
(4) Ha az ügyészt a szolgálati helyétől vagy lakóhelyétől eltérő más településen működő olyan ügyészségre rendelik ki, ahonnan naponta nem tud lakóhelyére visszautazni, a
kirendelésben töltött munkanapokra - a közlekedési és szállás költségmegtérítésén túl -élelmezési költségátalányként az 57. § (1)-(3) bekezdése szerint számított összegű napidíj illeti meg.
(5) Kirendelés esetén az ügyész vasúton történő utazásakor az első osztály igénybevételére jogosult.
(6) Ha az ügyész a kirendelés helyéről naponta nem tud lakóhelyére visszautazni, a kirendelés helye és az ügyész lakóhelye közötti oda- és visszautazás költségeit a munkáltató az ügyésznek megtéríti:
a) a heti egy alkalommal, valamint a munkaszüneti napok alkalmával és a szabadság igénybevételekor történő hazautazás esetében, továbbá
b) ha az utazásra a munkáltató érdekkörében felmerült okból, illetve a munkáltató engedélyével került sor.
(2) Az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumba beosztott ügyész (a továbbiakban: minisztériumba beosztott ügyész) megtartja ügyészi tisztségét, de ügyészi jogkört nem gyakorolhat. Javadalmazására az ügyészre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
(3) A minisztériumba beosztott ügyész köteles a vezetői intézkedéseket, utasításokat teljesíteni, érvényesülésüket elősegíteni.
(4) A minisztériumba beosztott ügyész jogállására a 44-48. §, a 49. § (1) bekezdés, 55. §, valamint a 77. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(5) A minisztériumba beosztott ügyész felett a fegyelmi jogkört a legfőbb ügyész gyakorolja a X. fejezet rendelkezései szerint azzal, hogy a fegyelmi eljárás megindítását az igazságügyért felelős miniszter kezdeményezheti.
a) az ügyész kérelmére,
b) az igazságügyért felelős miniszter indítványára,
c) hivatalból, előzetesen kikérve az igazságügyért felelős miniszter véleményét.
(2) Az ügyész a beosztás megszüntetésének közlését követően további 30 napig köteles az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumban a feladatait ellátni, ettől azonban a felek közös megegyezéssel eltérhetnek.
(3) Az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumba történt beosztása megszűnését követően az ügyészt tényleges ügyészi álláshelyre kell - pályázat nélkül -kinevezni, az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumba való beosztását megelőző vagy azzal legalább azonos szintű, lehetőleg az ügyész lakóhelye szerinti, illetve korábbi szolgálati helyével azonos városban lévő szolgálati helyre. Hozzájárulásával az ügyész más szolgálati helyre is kinevezhető.
(2) A tartós külszolgálatra kirendelt ügyész ügyészi jogkört a legfőbb ügyész által meghatározott körben és módon gyakorolhat.
(3) A legfőbb ügyész az ügyész tartós külszolgálati kirendelését megszünteti az ügyész kérelmére vagy hivatalból. A legfőbb ügyész az ügyészt a kirendelés megszüntetésének közlését követő három hónapig a külszolgálat ellátására kötelezheti.
(4) Tartós külszolgálati kirendelésének megszűnését követően az ügyészt lehetőség szerint korábbi szolgálati helyén, eredeti munkakörében kell foglalkoztatni, vagy kinevezését - pályázat nélkül - külszolgálati kirendelését megelőző vagy azzal legalább azonos szintű, az ügyész lakóhelye szerinti, illetve korábbi szolgálati helyével azonos városban lévő szolgálati helyre és lehetőleg az eredetivel azonos munkakörre kell módosítani. Hozzájárulásával az ügyész kinevezése más szolgálati helyre és munkakörre is módosítható.
(2) Az ügyész kérelmére a legfőbb ügyész a külszolgálat időtartamára fizetés nélküli szabadságot engedélyez az ügyésznek, ha házastársa külszolgálatot teljesít.
(3) A fizetés nélküli szabadság tartama alatt az ügyészt az ügyészségi szolgálati viszonyból származó jogok nem illetik meg, és ilyen kötelezettségek nem terhelik.
(4) Ha a fizetés nélküli szabadság tartama a hat hónapot meghaladja, és az ügyész vezetői megbízással vagy vezetői kinevezéssel rendelkezik, vezetői megbízása, illetve kinevezése a fizetés nélküli szabadság kezdetét megelőző nappal e törvény erejénél fogva megszűnik.
(5) Hat hónapot meghaladó tartamú fizetés nélküli szabadság esetén a munkavégzésre irányuló jogviszony, vagy a házastárs külszolgálatának megszűnését követően az ügyész részére - három hónappal korábban bejelentett kérelmére, pályázat nélkül - lehetőleg az ügyész lakóhelye szerinti, illetve korábbi szolgálati helyével azonos városban lévő másik szolgálati helyen ügyészi munkakört kell biztosítani. Ha az ügyész nem nyújt be a visszavételére irányuló kérelmet, a felajánlott munkakört nem fogadja el, vagy a felajánlás kézhezvételétől számított harminc napon belül nem nyilatkozik, ügyészségi szolgálati viszonya a fizetés nélküli szabadság utolsó napjával megszűnik.
(6) Amennyiben a legfőbb ügyész nem engedélyezi az (1) bekezdésben említett fizetés nélküli szabadságot, az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya a munkavégzésre irányuló jogviszony kezdete előtti napon megszűnik. A megszűnés időpontját a felek ettől eltérően is meghatározhatják.
a) a felek közös megegyezésével;
b) felmentésével;
c) lemondásával;
d) a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésével;
e) rendkívüli lemondásával;
f) országgyűlési, európai parlamenti, helyi önkormányzati képviselővé, illetve polgármesterré történő megválasztásával (48. §), továbbá állami vezetővé történő megválasztásával vagy kinevezésével;
g) összeférhetetlenségének megállapításával;
h) hivatalvesztés fegyelmi büntetést kiszabó jogerős fegyelmi határozattal;
i) a bíróságnak vele szemben szabadságvesztést, közérdekű munkát kiszabó jogerős határozatával, továbbá, ha büntetőeljárás során jogerős határozattal kényszergyógykezelését rendelték el;
j) a 17. § (5) bekezdésében szabályozott esetben;
k) a 31. § (4)-(5) bekezdésében szabályozott esetben;
l) halálával;
m) választójogának elvesztésével;
n) e törvényben előírt eskütételi kötelezettség megszegésével;
o) külön törvényben meghatározott vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség megszegésével.
a) megszűnt az ügyészségnek az a tevékenysége, amelynek körében az ügyészt foglalkoztatták;
b) átszervezés, létszámcsökkentés következtében az ügyész munkaköre feleslegessé vált;
c) az ügyész feladatai ellátására tartósan alkalmatlan, illetve az 51. § (3) bekezdésében említett vizsgálatnak nem vetette alá magát;
d) az ügyész rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesül;
e) az ügyész felmentése a 25. § (3) bekezdésében meghatározott okból válik szükségessé;
f) a rokkantsági (baleseti rokkantsági) vagy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 18. § (2a) bekezdésében foglalt öregségi nyugdíjjogosultság feltételeivel legkésőbb a felmentési idő leteltekor rendelkező ügyész felmentését e jogcímre hivatkozással maga kéri.
(2) Az (1) bekezdés c) pontját kell alkalmazni, ha a legfőbb ügyész a minősítés eredményét mérlegelve az ügyész alkalmatlanságát állapította meg, és az ügyész felszólítás ellenére nem mondott le ügyészi tisztségéről.
(3) Az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott esetben sem szüntethető meg az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya felmentéssel, ha fennállnak a Munka Törvénykönyvében meghatározott felmondási tilalmak.
(4) Az (1) bekezdés a)-c) pontja alapján az ügyész akkor menthető fel, ha a képzettségének, illetve alkalmasságának megfelelő másik betölthető munkakör nincs, vagy ha az ilyen munkakörbe való áthelyezéséhez nem járul hozzá. Ez a korlátozás nem vonatkozik arra az esetre, ha az ügyész felmentésére az (1) bekezdés c) pontja alapján azért kerül sor, mert az 51. § (3) bekezdésében említett vizsgálatnak nem vetette alá magát.
(5) Az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya csak különösen indokolt esetben szüntethető meg felmentéssel:
a) a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül, ha nem részesül saját jogú nyugellátásban;
b) ha az ügyész anya, gyermeke hároméves koráig, feltéve, hogy szülési vagy a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadságot nem vesz igénybe;
c) ha az ügyész egyedülálló, az eltartott gyermeke nappali iskolai tanulmányainak befejezéséig, de legfeljebb a gyermek huszonöt éves koráig.
(6) A rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjra, vagy a Tny. 18. § (2a) bekezdésében foglalt öregségi nyugdíjra jogosult ügyészt, ha (1) bekezdés f) pontja alapján felmentését kezdeményezi, a legfőbb ügyész köteles a társadalombiztosítási ellátás igénybe vétele érdekében - az ügyészi tanács véleményének kikérése nélkül - felmenteni. Ez a jog a rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesülő ügyészt is megilleti, ha felmentését az (1) bekezdés d) pontja alapján kezdeményezi. E jogcímeken az ügyész kezdeményezésére csak egy alkalommal kötelező a felmentés.
(7) A rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjra, a Tny. 18. § (2a) bekezdésében foglalt öregségi nyugdíjra szerzett jogosultságát az ügyésznek kell igazolnia.
(8) A katonai ügyész ügyészségi szolgálati viszonyát felmentéssel kell megszüntetni, ha hivatásos állományú katonai szolgálati viszonya megszűnt, és más ügyészi munkakörben történő foglalkoztatásához nem járul hozzá, vagy az alkalmasságának megfelelő másik betölthető ügyészi munkakör nincs. Ilyen esetben a Munka Törvénykönyvében írt felmondási tilalmakat nem kell figyelembe venni. Ha a katonai ügyész ügyészségi szolgálati viszonya más okból szűnik meg, a legfőbb ügyész a hivatásos állományú katonát a Honvéd Vezérkar főnökének a rendelkezésére bocsátja. Ha a katonai ügyész hivatásos katonai szolgálati viszonya lemondással szűnt meg, és más ügyészi munkakörben történő foglalkoztatásához nem járul hozzá, ezt úgy kell tekinteni, hogy ügyészségi szolgálati viszonya a lemondási idő lejártának napjával lemondással megszűnik.
(2) Az ügyész felmentési ideje - a (3) bekezdésben írt kivételtől eltekintve - hat hónap.
(3) Az ügyész felmentési ideje egy hónap, ha felmentése - egészségügyi okot kivéve - alkalmatlansága miatt történt.
(4) Az ügyészt a felmentés időtartamának legalább a felére, - a (3) bekezdésben írt esetben a teljes időre - mentesíteni kell a munkavégzési kötelezettség alól. Ha az ügyész kéri, a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés ideje ennél rövidebb tartamú is lehet.
(2) A magasabb vezető állású ügyész lemondási ideje hat hónap, a többi ügyészé három hónap; ennek egy részére vagy egészére a munkavégzés alól mentesítés adható.
a) az ügyészségi szolgálati viszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy
b) olyan magatartást tanúsít, amely az ügyészségi szolgálati viszony fenntartását lehetetlenné teszi.
(2) A rendkívüli lemondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított hat napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított hat hónapig lehet gyakorolni.
(3) Rendkívüli lemondás esetén a munkáltató az ügyész részére annyi időre járó átlagilletményét köteles kifizetni, amennyi felmentése esetén járna, az ügyészségi szolgálati viszony megszűnésének időpontját pedig az ügyészre irányadó felmentési idő figyelembevételével kell meghatározni.
(2) A határozott időre szóló ügyészségi szolgálati viszony esetén [14. § (2) bekezdés, 17. § (4) bekezdés] a felmentési, illetve a lemondási idő nem terjedhet túl a határozott idő lejártának időpontján.
(2) A végkielégítés összege, ha az ügyészségi szolgálati viszonyban töltött ideje legalább
a) három év: egy havi,
b) öt év: kéthavi,
c) nyolc év: háromhavi,
d) tíz év: négyhavi,
e) tizenhárom év: öt havi,
f) tizenhat év: hat havi,
g) húsz év: nyolc havi
átlagilletménynek megfelelő összeg.
(3) Végkielégítésre nem jogosult az ügyész, ha - az egészségügyi okot kivéve - alkalmatlanság címén vagy arra tekintettel mentették fel, hogy az 51. § (3) bekezdésében említett vizsgálatnak nem vetette alá magát. Nem jár végkielégítés, ha az ügyész legkésőbb az ügyészségi szolgálati viszony megszűnését követő napon nyugdíjasnak minősül, felmentését a 36. § (1) bekezdés d), f) pontjára hivatkozással maga kéri, valamint ha - rendkívüli lemondása kivételével - a határozott időre szóló ügyészségi szolgálati viszonya szűnik meg.
(4) Ismételten létesített ügyészségi szolgálati viszony felmentéssel történő megszűnésekor a végkielégítés alapjául a korábbi végkielégítést követően ügyészségi szolgálati viszonyban töltött időt lehet csak figyelembe venni.
(5) A végkielégítéssel kapcsolatos rendelkezések a katonai ügyészre akkor vonatkoznak, ha hivatásos állományú katonai szolgálati viszonya is megszűnik. Ez esetben a katonai ügyészt végkielégítés csak e törvény szerint illeti meg.
(2) Amennyiben az ügyészségi szolgálati viszonyt az ügyész valamely, az ügyészségi szolgálati viszony megszüntetésére vonatkozó szabály megszegésével szünteti meg, ezt úgy kell elbírálni, mintha az ügyészségi szolgálati viszonya hivatalvesztés fegyelmi büntetés folytán szűnt volna meg, valamint köteles a munkáltató számára a rá irányadó lemondási időre - határozott időre szóló ügyészségi szolgálati viszony esetén legfeljebb a hátralévő időre - járó illetményének megfelelő összeget megfizetni. A munkáltató jogosult az ezt meghaladó kárának érvényesítésére is.
(2) Összeférhetetlenség miatt meg kell szüntetni a legfőbb ügyész, a legfőbb ügyész helyettes ügyészségi szolgálati jogviszonyát, ha vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének teljesítését megtagadja, a teljesítést elmulasztja, vagy vagyonnyilatkozatában lényeges adatot, tényt valótlanul közöl.
(2) Az ügyész nem lehet gazdasági társaság, kooperációs társaság, szövetkezet vezető tisztségviselője vagy személyes közreműködésre kötelezett tagja, gazdasági társaság, kooperációs társaság, szövetkezet felügyelő bizottságának tagja, továbbá gazdasági társaság, kooperációs társaság korlátlanul felelős tagja, valamint egyéni cég tagja.
(3) Az ügyész az ügyészségi szolgálati viszony munkaidejét egészben vagy részben érintő munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes hozzájárulásával létesíthet. A hozzájárulás megtagadása miatt jogvita nem kezdeményezhető.
(4) Az ügyészségi szolgálati viszony munkaidejét nem érintő munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését az ügyész köteles a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetesen bejelenteni. A munkáltatói jogkör gyakorlója a jogviszony létesítését megtiltja, ha az ügyész ügyészségi szolgálati viszony alapján betöltött munkakörével e törvény rendelkezései szerint összeférhetetlen.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt tilalom alól a legfőbb ügyész esetében a köztársasági elnök, a többi ügyészségi alkalmazott esetében pedig a legfőbb ügyész - különösen indokolt esetben - felmentést adhat. A döntés meghozatalánál meghatározó szempont az ügyészség érdeke.
(2) Az ügyész az Alaptörvény 29. cikk (6) bekezdésében és az e törvény 44. § (1) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi okot legkésőbb a kinevezésekor (megválasztásakor), a 45. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi okot pedig a kinevezéstől (megválasztásától) számított tizenöt napon belül köteles megszüntetni. Ennek megtörténtéig az ügyész a tisztségéből eredő jogkörét nem gyakorolhatja.
(3) Ha az ügyész a (2) bekezdésben írt kötelezettségének az előírt ideig nem tesz eleget, vagy tisztsége gyakorlása során vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel
a) a legfőbb ügyész esetében a köztársasági elnök,
b) a többi ügyész esetében pedig a legfőbb ügyész - az ügyészi tanács előzetes véleményét kikérve -
állapítja meg az összeférhetetlenséget.
(4) Ha az ügyész az eljárás ideje alatt a vele szemben fennálló összeférhetetlenségi okot megszünteti, az összeférhetetlenség megállapítását mellőzni lehet.
(5) Ha a 46. § (1) bekezdése szerinti összeférhetetlenség az ügyészségi szolgálati viszony fennállása alatt merül fel, akkor - az összeférhetetlenség alóli felmentés, illetve a hozzátartozók megállapodása hiányában - a legfőbb ügyész és hozzátartozója esetében a legfőbb ügyész tekintetében kell megállapítani az összeférhetetlenséget, más esetben a (3) bekezdés b) pontjában említett dönti el, hogy melyik ügyészségi alkalmazott tekintetében állapítja meg az összeférhetetlenséget.
(6) Az ügyészségi szolgálati viszony a (3) és (5) bekezdésben meghatározott esetben az összeférhetetlenség megállapításának napjával szűnik meg.
(2) Az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya az országgyűlési, az európai parlamenti, önkormányzati képviselővé, illetve polgármesterré történő megválasztásával megszűnik.
(3) Az országgyűlési, európai parlamenti, önkormányzati képviselői és a polgármesteri megbízatás időtartamát - ha e megbízatás megszűnésekor az ügyész ismét ügyészségi szolgálati viszonyt létesít - ügyészségi szolgálati viszonyban töltött időnek kell tekinteni.
(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott felhívásra az ügyész igazolja, hogy vele szemben a 11. § (4) bekezdés a)-f) pontjában meghatározott körülmény nem áll fenn, a munkáltató az igazolás céljából a bűnügyi nyilvántartó szerv által kiállított hatósági bizonyítvány kiadása iránti eljárásért megfizetett igazgatási szolgáltatási díjat az ügyész részére megtéríti.
(3) A munkáltatói jogkör gyakorlója a 11. § (4) bekezdés a)-f) pontjában meghatározott körülmény vizsgálata céljából kezeli
a) az ügyészi tisztségre jelölt személy,
b) az ügyész
azon személyes adatait, amelyeket az e célból a bűnügyi nyilvántartó szerv által kiállított hatósági bizonyítvány tartalmaz.
(4) A 154. § (1) bekezdés, valamint az (1) bekezdés alapján a hatósági bizonyítványban rögzített személyes adatokat a munkáltatói jogkör gyakorlója az ügyészségi szolgálati viszony létesítéséről meghozott döntés időpontjáig vagy - az ügyészségi szolgálati viszony létesítése és fennállása esetén - az ügyészségi szolgálati viszony megszűnéséig kezeli.
(5) Az (1)-(4) bekezdésben a munkáltatói jogkör gyakorlója részére meghatározott jogosultságokat a legfőbb ügyész tekintetében a köztársasági elnök, a legfőbb ügyész helyettes tekintetében a legfőbb ügyész gyakorolja.
(6) Ha az ügyész az (1) bekezdésben meghatározott igazolási kötelezettsége teljesítésének ismételt szabályszerű felhívásra sem tesz eleget, és nem bizonyítja, hogy a kötelezettség elmulasztása rajta kívülálló ok következménye, ügyészségi szolgálati viszonyát összeférhetetlenség miatt meg kell szüntetni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken túl akkor is minősíteni kell az ügyészt, ha az ügyész
a) azt kéri, feltéve, hogy az előző minősítése óta két év már eltelt,
b) szakmai alkalmatlanságára, vagy az előző minősítés értékelése megváltoztatásának szükségességére utaló körülmény merült fel.
(3) A (2) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a soron kívüli minősítés elrendelését az ügyésszel írásban közölni kell.
(4) A minősítés a munkáltatói jogkör gyakorlójának feladata. A minisztériumba beosztott ügyész hivatali munkáját az igazságügyért felelős miniszter a kormánytisztviselőkre vonatkozó szabályok szerint értékeli.
(5) A minősítés célja az ügyész szakmai tevékenységének megítélése, az ezt befolyásoló ismeretek, képességek, személyiségjegyek értékelése, továbbá a szakmai fejlődés elősegítése.
(6) A minősítésben csak kellően alátámasztott, tényeken alapuló megállapítások szerepelhetnek.
a) kiváló, magasabb beosztásra alkalmas,
b) kiválóan alkalmas,
c) alkalmas,
d) alkalmas, utóvizsgálat lefolytatása indokolt,
e) alkalmatlan
értékelést kaphat.
(2) Alkalmatlan minősítés esetén a minősítés ismertetésekor fel kell szólítani az ügyészt, hogy harminc napon belül mondjon le ügyészi tisztségéről.
(3) Ha az alkalmatlanság egészségügyi ok következménye, és az ügyész tisztségéről a (2) bekezdés szerinti felszólítás ellenére nem mond le, meg kell vizsgáltatni az ügyész egészségi állapotát, és annak eredményétől függően kell eljárni. A vizsgálatnak az ügyész köteles magát alávetni. A vizsgálatra a 12. § (3)-(5) bekezdésének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A vizsgálat költségeit a munkáltató viseli.
(4) Ha az ügyész a minősítés eredményeként "alkalmas, utóvizsgálat lefolytatása indokolt" értékelést kap, a munkáltatói jogkör gyakorlója a minősítésben megállapítja a tapasztalt hiányosságokat, rendellenességeket és megjelöli a kívánt változtatás fő szempontjait, amelyeket a következő minősítést megelőzően meg kell vizsgálni. A következő minősítést 2 éven belül el kell végezni. A 17. § (4) bekezdése szerint ismét határozott időre kinevezett ügyész minősítését legkésőbb a határozott idő lejártát megelőző hatvanadik napig kell elvégezni.
(5) Az ügyész a következő minősítéskor alkalmatlan minősítést kap abban az esetben is, ha e minősítés alkalmával legalább az alkalmas értékelést nem éri el.
(2) A minősítés egy példányát az ismertetéskor az ügyésznek át kell adni.
(3) Az ügyész minősítését megtekinthetik
a) az ügyész és az általa erre feljogosított személy;
b) az ügyész szolgálati felettesei;
c) a személyügyi feladatok intézésével megbízott ügyészségi alkalmazott;
d) annak az ügyészségi szervnek a vezetője és személyügyi feladatok intézésével megbízott ügyésze, ahová az ügyész áthelyezését tervezik.
(4) Az ügyész a minősítés hibás vagy valótlan ténymegállapításának, illetve a személyiségi jogát sértő megállapításának a megsemmisítését a bíróságtól kérheti.
(2) Az utasítást az ügyész kívánságára írásba kell foglalni. Ennek megtörténtéig az ügyész az utasítás végrehajtására - a (7) bekezdésben foglalt esetet kivéve - nem köteles.
(3) Az ügyész köteles az utasítás végrehajtását megtagadni, ha annak teljesítésével bűncselekményt, illetve szabálysértést valósítana meg.
(4) Az ügyész az utasítás végrehajtását megtagadhatja, ha annak teljesítése az életét, az egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.
(5) Ha az utasítást az ügyész jogszabállyal vagy jogi meggyőződésével nem tartja összeegyeztethetőnek, az ügy elintézése alól mentesítését kérheti írásban, jogi álláspontját kifejtve. Az ilyen kérelem teljesítése nem tagadható meg; az ügy elintézését ez esetben más ügyészre kell bízni, vagy azt a felettes ügyész saját hatáskörébe vonhatja.
(6) Ha az utasítás végrehajtása jogellenesen kárt idézhet elő, és az ügyész ezzel számolhat, köteles erre az utasítást adó figyelmét felhívni.
(7) Az ügyész a halaszthatatlan intézkedést - a (3)-(4) bekezdésben foglalt esetet kivéve - akkor is köteles megtenni, ha az utasítás teljesítése alól mentesítését kérte.
(2) Ha az ügyész a képzési kötelezettségének önhibájából nem tesz eleget, soron kívül minősíteni kell, továbbá magasabb ügyészi álláshelyre nem nyújthat be pályázatot.
(3) A képzés rendszerének és a képzési kötelezettség teljesítésének szabályait a legfőbb ügyész utasításban határozza meg.
(2) A munkáltató az ügyésznek a munkaidő egyenlőtlen beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg, ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A munkáltató köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
(3) A részmunkaidő kikötése
a) a fizetés nélküli szabadság megszűnését követő naptól,
b) ha az ügyésznek ki kell adni a korábbi évekre járó rendes szabadságát, akkor a szabadság leteltét követő naptól
hatályos.
(4) A (3) bekezdés b) pontjában foglaltak alkalmazása esetén - a felek eltérő megállapodása hiányában - a rendes szabadság kiadását a fizetés nélküli szabadság lejártát követő első munkanapon meg kell kezdeni. Eltérő megállapodás esetén a rendes szabadság kiadását a fizetés nélküli szabadság lejártát követő harminc napon belül meg kell kezdeni.
(5) A kérelmet az (1) bekezdés szerinti fizetés nélküli szabadság igénybevételének megszűnése előtt legalább hatvan nappal kell a munkáltatóval közölni. A kérelemben az ügyész köteles tájékoztatni a munkáltatót
a) a fizetés nélküli szabadság igénybevételére jogosító gyermeke harmadik életéve betöltésének időpontjáról, továbbá
b) ha egyenlőtlen munkaidő-beosztásban kíván dolgozni, a munkaidőbeosztásra vonatkozó javaslatáról.
(6) A (3) bekezdés szerinti időponttól az ügyészségi szolgálati viszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni juttatás tekintetében e törvény erejénél fogva az időarányosság elve alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével összefügg.
(7) Az (1) bekezdés szerinti kérelem alapján kikötött részmunkaidőben a munkáltató az ügyészt
a) a kérelem szerinti időpontig, de
b) legfeljebb a gyermek hároméves koráig
köteles foglalkoztatni. Ezt követően az ügyész munkaidejét a kérelem benyújtása előtti mérték szerint, illetményét az időarányosság elvének megfelelő alkalmazásával kell megállapítani.
(8) Az (1)-(7) bekezdés nem alkalmazható a magasabb vezető és a vezető állású ügyész, valamint a katonai ügyész tekintetében.
(2) Az ügyészt a munkanapon végzett rendkívüli munkáért - a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - díjazás nem illeti meg. A rendszeresen rendkívüli munkát végző ügyész számára azonban legfeljebb évi tíz munkanap szabadidő-átalány állapítható meg.
(3) A pihenőnapon és munkaszüneti napon végzett rendkívüli munka ellenértékeként -a (4) bekezdésben foglalt kivétellel - az ügyészt a munkavégzés időtartama kétszeresének megfelelő mértékű szabadidő illeti meg.
(4) Az ügyészt a munkaidőn túl teljesített ügyeletért és készenlétért díjazás illeti meg. A díj összege az ügyésznek az ügyeletben töltött órákra jutó illetménye, készenlét esetén ennek az ötven százaléka. Ha az ügyész az ügyeletet, illetve a készenlétet pihenőnapon vagy munkaszüneti napon teljesíti, kétszeres összegű díjazásra jogosult.
(5) Az ügyész részére a szabadidőt (szabadidő-átalányt) a tárgyévben kell kiadni, ha ez nem lehetséges, azt meg kell váltani. A megváltás mértéke az ügyész illetményének a szabadidőre jutó arányos összege.
(6) E törvény alkalmazásában:
a) ügyelet: a munkáltató által meghatározott helyen és ideig;
b) készenlét: az ügyész által megjelölt helyen, a munkavégzés helyére tekintettel elérhetően történő rendelkezésre állás. Az ügyelet és a készenlét időtartama alatt az ügyész köteles gondoskodni a munkára képes állapotának megőrzéséről, és a munkáltató utasítása alapján munkát végezni.
(7) A minisztériumba beosztott ügyészt ügyeleti és készenléti díj nem illeti meg, rendkívüli munkavégzéséért a kormánytisztviselőkre vonatkozó szabályok szerint szabadidőátalány állapítható meg.
(2) Ha a munkáltató az ügyész részére az élelmezést biztosítja, vagy ha a szállásköltség az étkezés árát is tartalmazza, a napidíjat étkezésenként a következő mértékben kell csökkenteni:
a) reggeli esetében húsz százalékkal;
b) ebéd esetében ötven százalékkal;
c) vacsora esetében harminc százalékkal.
(3) Az ügyész belföldi napidíjának kiszámításánál havonta huszonegy munkanapot kell figyelembe venni. A napidíjat tíz forintra felkerekítve kell megállapítani.
(4) Az ügyész a belföldi kiküldetésnél vasúton történő utazásakor az első osztály igénybevételére jogosult. Az utazási és szállásköltségek a munkáltatót terhelik.
(2) A tisztségéhez fűződő, e törvényben nem szabályozott egyéb jogosultságok tekintetében a legfőbb ügyész a Kúria elnökével, a legfőbb ügyész helyettes a Kúria elnökhelyettesével, a főosztályvezető ügyész a Kúria kollégiumvezetőjével azonos beosztásúnak minősül.
(3) A legfőbb ügyész - hivatalos és magánprogramokra kiterjedően - a védett személyek és a kijelölt létesítmények védelméről szóló jogszabályban foglaltak szerint személyi védelemre jogosult.
a) illetményre,
b) egyéb javadalmazásra, kedvezményre és költségtérítésre
jogosult.
(2) Az ügyész illetménye alapilletményből, továbbá az e törvényben meghatározott pótlékból tevődik össze. A beosztási pótlék, a vezetői pótlék és a címpótlék alapilletmény jellegű.
(3) Az alapilletmény és a pótlékok számításának alapjául szolgáló az 1. fizetési fokozatban járó legalacsonyabb ügyészi alapilletményt (a továbbiakban: illetményalap) évenként az Országgyűlés állapítja meg úgy, hogy annak összege az előző évinél nem lehet alacsonyabb és mindenkor meg kell felelnie a legalacsonyabb bírói alapilletménynek.
(4) A legfőbb ügyész a Kúria elnökével azonos illetményre és más javadalmazásra jogosult. A legfőbb ügyészt tényleges illetményétől függetlenül e törvény alapján is be kell sorolni.
(2) Az ügyész minden három év szolgálati idő megszerzése után eggyel magasabb fizetési fokozatba lép. A magasabb fizetési fokozathoz - az illetményalapot alapul véve - az 1. számú mellékletben meghatározott növekvő szorzószámok tartoznak.
(3) A legfőbb ügyészt és a legfőbb ügyész helyettest - szolgálati idejüktől függetlenül - a legmagasabb fizetési fokozatba kell besorolni.
(2) Szolgálati időként kell figyelembe venni az ügyészként ügyészségi szolgálati viszonyban és a bírói szolgálati viszonyban töltött időt. Az ügyészi kinevezés előtt a jogi szakvizsgához kötött egyéb jogviszonyban vagy munkakörben, illetve tevékenységgel eltöltött idő a szolgálati időbe részben vagy egészben beszámítható.
(3) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazásakor a szolgálati időt úgy kell meghatározni, hogy a következő fizetési fokozatba sorolás az év első napjával történjék.
(2) A soron kívüli előresorolást az adott naptári év első napjával kell végrehajtani.
a) tíz százaléka a járási ügyészség ügyésze esetében,
b) húsz százaléka a főügyészség ügyésze esetében,
c) negyven százaléka a fellebbviteli főügyészség ügyésze esetében,
d) hatvan százaléka a Legfőbb Ügyészség ügyésze esetében.
(2) Kiváló, magasabb ügyészi beosztásra alkalmas, illetve kiválóan alkalmas minősítés esetén és az adott szintű ügyészségen, ügyészként eltöltött legalább hat év után - beszámítva a magasabb szintű ügyészségen ügyészként teljesített időt is -
a) a járási ügyészség ügyésze részére "Címzetes főügyészségi ügyész",
b) a főügyészség ügyésze részére "Címzetes fellebbviteli főügyészségi ügyész",
c) a fellebbviteli főügyészség ügyésze részére "Címzetes legfőbb ügyészségi ügyész",
d) a Legfőbb Ügyészség ügyésze részére "Legfőbb ügyészségi tanácsos" cím adományozható.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott cím adományozásával címpótlék jár havonta. A pótlék összege az illetményalap
a) húsz százaléka a "Címzetes főügyészségi ügyész",
b) harminc százaléka a "Címzetes fellebbviteli főügyészségi ügyész",
c) ötven százaléka a "Címzetes legfőbb ügyészségi ügyész",
d) hetven százaléka "Legfőbb ügyészségi tanácsos"
cím adományozása esetén. A címpótlékban részesülő ügyészt beosztási pótlék nem illeti meg.
(4) Ha az ügyészt ügyészségi érdekből alacsonyabb szintű ügyészséghez helyezik át, korábbi beosztási pótlékára, illetve címére és a címmel járó pótlékra továbbra is jogosult, valamint a korábbi szolgálati helye szintjének megfelelő munkaköri elnevezést a továbbiakban is használhatja. Ügyészségi érdeknek minősül, ha az ügyészt alacsonyabb szintű ügyészségen vezetőnek nevezik ki, valamint ha a 25. § (2) vagy (4) bekezdésében, illetve 36. § (1) bekezdésének a)-b) pontjában említett okból alacsonyabb szintű ügyészségre helyezik át.
(5) Alacsonyabb szintű ügyészségre történő kirendelés esetén az ügyész beosztási pótléka nem változik, illetőleg címét és a címmel járó pótlékát megtartja, valamint a korábbi szolgálati helye szintjének megfelelő munkaköri elnevezést a továbbiakban is használhatja. Magasabb szintű ügyészségre történő kirendelés esetében az ügyész a kirendelés helyének megfelelő beosztási pótlékra jogosult; a kirendelés időtartamára az ügyészt a címpótlék nem illeti meg.
(2) A vezetői pótlékot - a 2. mellékletben meghatározottak szerint - az illetményalap százalékában kell megállapítani.
(3) A vezetői pótlékra való jogosultság szempontjából az a nagyobb főügyészség, ahol - az alárendelt járási ügyészségekkel együtt - az ügyészek engedélyezett létszáma a kilencven főt meghaladja.
(4) A vezetői pótlékra való jogosultság szempontjából kiemelt járási ügyészségnek minősül az a járási ügyészség, ahol az ügyészek engedélyezett létszáma a húsz főt meghaladja, nagyobb járási ügyészségnek tekintendő az a járási ügyészség, ahol az ügyészek engedélyezett létszáma az öt főt meghaladja.
(5) A vezetői pótlék csak egy jogcímen, a magasabb vezetői tisztség után jár.
(2) A pótlék minden idegen nyelv után külön-külön jár.
(3) A pótlék mértéke idegen nyelvvizsgánként havonta
a) felsőfokú komplex nyelvvizsga esetén az illetményalap nyolc százaléka, szóbeli vagy írásbeli nyelvvizsga esetén négy-négy százaléka;
b) középfokú komplex nyelvvizsga esetén az illetményalap négy százaléka, szóbeli vagy írásbeli nyelvvizsga esetén két-két százaléka.
(4) Az angol, a francia és a német nyelvnek az (1) bekezdés szerint igazolt ismeretéért a pótlék mértéke idegen nyelvvizsgánként havonta
a) felsőfokú komplex nyelvvizsga esetén az illetményalap tizenkét százaléka;
b) középfokú komplex típusú nyelvvizsga esetén az illetményalap nyolc százaléka,
c) alapfokú komplex típusú nyelvvizsga esetén az illetményalap két százaléka.
(5) Ha az ügyész a (4) bekezdésben meghatározott idegen nyelvekből szóbeli vagy írásbeli nyelvvizsgával rendelkezik, a (3) bekezdésben foglalt komplex nyelvvizsgára meghatározott mérték szerint jogosult pótlékra.
(6) Ha az ügyész ugyanazon idegen nyelvből azonos típusú, de különböző fokozatú, illetve különböző típusú és különböző fokozatú nyelvvizsgával rendelkezik, a magasabb mértékű pótlékra jogosult. Ha pedig az ügyész különböző típusú, de azonos fokozatú nyelvvizsgával rendelkezik, nem jogosult a komplex nyelvvizsgánál magasabb mértékű pótlékra.
(7) Ha az ügyész - kivéve a felsőfokú szaknyelvi vizsgát - tanulmányi szerződés alapján pénzügyi támogatást kap a nyelvvizsga megszerzéséhez, idegennyelv-ismereti pótlékra mindaddig nem jogosult, amíg a havonta fizetendő pótlék együttes összege nem éri el a tanulmányi szerződés alapján kifizetett pénzügyi támogatás mértékét.
(2) A jubileumi jutalom
a) huszonöt év ügyészségi szolgálati viszony esetén kéthavi,
b) harminc év ügyészségi szolgálati viszony esetén háromhavi,
c) harmincöt év ügyészségi szolgálati viszony esetén négyhavi,
d) negyven év ügyészségi szolgálati viszony esetén öthavi
illetménynek megfelelő összeg.
(3) Az ügyésznek - ha nyugdíjazásakor az ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik -ki kell fizetni:
a) a nyugdíjazása évében esedékessé váló jubileumi jutalmat;
b) a harminc év ügyészségi szolgálati viszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati viszonyából két év vagy ennél kevesebb van hátra;
c) a harmincöt és a negyven év ügyészségi szolgálati viszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati viszonyából három év vagy ennél kevesebb van hátra.
(4) Ha az ügyész bármely korábbi foglalkoztatási jogviszonyában jubileumi jutalomban részesült, az ugyanazon fokozat szerinti jutalom ismételten nem illeti meg.
(5) Ha az ügyészségi szolgálati viszony az ügyész halála miatt szűnik meg, a jubileumi jutalmat - a (3)-(4) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával - az örökösének kell kifizetni.
(2) Nem jogosult cafetéria-juttatásra a tartós külszolgálaton lévő ügyész, valamint az ügyész azon időtartam vonatkozásában, amelyre illetményre vagy átlagkeresetre nem jogosult, feltéve, hogy a távollét időtartama meghaladja a harminc napot.
(3) Az ügyész írásban vagy elektronikus úton a tárgyév január 15-ig, illetve a jogviszony létesítésekor nyilatkozik arról, hogy a cafetéria-juttatás összegén belül milyen juttatásokra tart igényt. A nyilatkozat ezt követően csak akkor módosítható, ha azt a legfőbb ügyész utasításban lehetővé teszi. A legfőbb ügyész utasításban előírhatja, hogy a helyi utazásra szolgáló bérlet választására vonatkozó nyilatkozatot korábban kell megtenni.
(4) Az ügyészt megillető cafetéria-juttatás éves összegét a legfőbb ügyész határozza meg, az azonban nem lehet alacsonyabb az illetményalap ötven százalékánál, és nem lehet magasabb az illetményalap háromszorosánál. A cafetéria-juttatás éves összege biztosít fedezetet az egyes juttatásokhoz kapcsolódó, a juttatást teljesítő munkáltatót terhelő közterhek megfizetésére is.
(5) A (2) bekezdésben meghatározott esetben, illetve ha az ügyész szolgálati jogviszonya a tárgyév közben szűnik meg, az időarányos részt meghaladó mértékben igénybe vett cafetéria-juttatás értékét a távollét vége utáni első munkanapon, illetve a jogviszony megszűnésekor vissza kell fizetni, illetve - az ügyész választása szerint, ha a juttatás természete ezt lehetővé teszi - vissza kell adni (a továbbiakban együtt: visszafizetés). Nem kell visszafizetni a cafetéria-juttatás értékét, ha a jogviszony az ügyész halála miatt szűnik meg.
a) ügyészségi érdekű kinevezés, áthelyezés, továbbá kirendelés miatt más lakóhelyre költözéshez az ügyészség kezelésében álló lakás biztosítása - ügyészségi érdekű kirendelés kivételével - lakbér megállapításával;
b) az addigi lakóhely vagy a szolgálati hely szerinti településen, illetve azok vonzáskörzetében lakástulajdon megszerzésének, bővítésének, korszerűsítésnek támogatása kamatmentes munkáltatói kölcsönnel;
c) a lakhatással kapcsolatos költségekhez való hozzájárulás;
d) más településre költözés költségeihez való hozzájárulás.
(2) Az ügyészség kezelése alatt álló lakáshoz való bérleti jog legfeljebb az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyának megszűnéséig maradhat fenn.
a) tanulmányi ösztöndíj;
b) képzési, továbbképzési és nyelvtanulási támogatás;
c) szociális, temetési segély;
d) családalapítási támogatás;
e) letelepedési segély;
f) illetményelőleg;
g) az önkéntes kiegészítő pénztári tagság támogatása;
h) az ügyészségi szolgálati viszonyban töltött idő anyagi elismerése;
i) hosszú ügyészségi szolgálati viszony esetén megtakarítás jellegű életbiztosítás kötése;
j) a helyi munkába járás támogatása;
k) kezességvállalással vagy kedvezményes kölcsönnel gépkocsi vásárlás támogatása.
(2) A nyugállományú ügyész pénzbeli és természetbeni támogatásban részesíthető.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben említett juttatások részletes feltételeit és mértékét a legfőbb ügyész - az érintett munkavállalói érdekképviseleti szervezetekkel és az Ügyészségi Alkalmazottak Országos Tanácsával egyetértésben - állapítja meg.
(4) Az ügyész a legfőbb ügyész által kiadott utasítás szerint hivatali öltözéket (talárt) visel, amelyet az ügyészi szervezet költségvetéséből kell biztosítani.
(2) Az állam készfizető kezességet a (1) bekezdésben foglaltakon túl annál az ügyésznél vállalhat, aki:
a) legalább hároméves ügyészségi szolgálati viszonnyal, illetve igazságügyi szolgálati jogviszonnyal rendelkezik,
b) felmentési vagy lemondási idejét nem tölti,
c) ellen nem folyik fegyelmi eljárás, nem áll fegyelmi büntetés hatálya alatt, vagy
d) nem áll büntetőeljárás hatálya alatt,
e) az (1) bekezdés szerinti, korábbi kezességvállalással biztosított hitelrészt a hitelintézetnek kiegyenlítette, illetve a vele közös háztartásban élő házas- vagy élettárs - az igénylés időpontjában - állami kezességvállalással biztosított lakáscélú hitel törlesztésére nem kötelezett,
f) a kölcsönt nyújtó hitelintézet belső szabályai szerint - saját, illetve adóstársa jövedelmi helyzetét is figyelembe véve - a kölcsön teljes összegére vonatkozóan hitelképesnek bizonyul.
(3) A (2) bekezdés a)-c) pontjában foglalt feltételek teljesülését, valamint a kezességvállalás alapjául szolgáló szolgálati viszony fennállását a munkáltatói jogkör gyakorlója igazolja.
(4) A (2) bekezdés d) pontjában foglalt feltétel teljesülését az ügyész hatósági bizonyítvánnyal igazolja, a (2) bekezdés e) pontjában foglalt feltétel teljesüléséről az ügyész a kölcsönt nyújtó hitelintézetnek nyilatkozik.
(5) Az ügyész a munkáltatói jogkör gyakorlójának köteles bejelenteni a hitelszerződés megkötését követő öt munkanapon belül
a) a hitelszerződést kötő pénzintézet nevét, címét,
b) az állami kezességvállalással biztosított hitel nagyságát,
c) a hitel lejártának időpontját.
A fenti adatokban bekövetkezett változásokról az ügyész haladéktalanul köteles tájékoztatni a munkáltatói jogkör gyakorlóját.
(2) A munkáltatói jogkör gyakorlója az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyának az (1) bekezdés szerinti megszűnése esetén erről nyolc napon belül értesíti az ügyész által a 72. § (5) bekezdés alapján bejelentett hitelintézetet.
(3) A hitelintézet megállapítja és nyolc napon belül írásban közli az ügyésszel az (1) bekezdés szerint megfizetendő kezességvállalási díj összegét, melyet az ügyész a hitelintézeti értesítés kézhezvételétől számított harminc napon belül a folyósító hitelintézet részére megfizet.
(4) Ha az ügyész az (1) bekezdés szerinti fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, úgy a hitelintézet erről, valamint az ügyész adatairól nyolc napon belül értesíti az állami adóhatóságot.
(5) A hitelintézet a negyedévet követő hónap 15. napjáig tájékoztatja a kincstárt az ügyésznek nyújtott kölcsönök állami kezességvállalással érintett része negyedév végén fennálló állományáról, továbbá e kölcsönök számáról. Az adatgyűjtés és adatszolgáltatás egyedi azonosításra alkalmatlan módon történhet.
(6) Amennyiben az állam a készfizető kezességvállalás alapján az ügyész helyett a kezességvállalással biztosított - a hitelintézetnek meg nem térülő - összeget kifizette, illetve a (1) bekezdés szerinti egyszeri kezességvállalási díj megfizetését az ügyész elmulasztotta, akkor az ügyész ezen tartozásai a Magyar Állammal szembeni köztartozásnak minősülnek, amelyet az állami adóhatóság adók módjára hajt be.
(7) A kezességvállalásból eredő helytállási kötelezettség teljesítésének módját a Kormány rendeletben állapítja meg.
(2) A fizetési számlára történő átutalás és az összeg egyszeri felvétele, illetve a kifizetés az ügyész számára költségtöbbletet nem okozhat.
(2) Az ügyész a beosztási pótlékára a korábbi beosztásának megfelelően jogosult. Ha az ügyész korábban járási ügyészségen működött, részére a főügyészségi ügyészre vonatkozó mértékű beosztási pótlékot kell megállapítani, és a minisztériumba beosztott ügyészként eltöltött szolgálati idő tartamát főügyészségen eltöltött időnek kell tekinteni.
(3) Az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumban főosztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi, illetve osztályvezetői munkakört ellátó ügyész vezetői pótlékra a következők szerint jogosult:
a) a főosztályvezető és a főosztályvezető-helyettes vezetői pótléka a főügyészre, illetve a főügyészhelyettesre,
b) osztályvezető vezetői pótléka a nagyobb járási ügyészséget vezető ügyészre irányadó összeggel azonos.
(4) Az ügyész soron kívüli előresorolására és részére cím adományozására - a minisztériumba beosztott ügyész esetén az igazságügyért felelős miniszter javaslatára - a legfőbb ügyész jogosult.
(2) A tartós külszolgálatban eltöltött idő tartamát a kinevezés szerinti szolgálati helyen eltöltött időnek kell tekinteni.
(2) Az ügyészt az ötvenedik életéve betöltésének évétől - a fizetési fokozatától függetlenül - évi negyven munkanap alapszabadság illeti meg.
(3) A magasabb vezető állású és a vezető állású ügyész évi öt munkanap pótszabadságra jogosult. Az alapszabadság és a vezetői pótszabadság együttes mértéke évente a negyven munkanapot nem haladhatja meg.
(4) Az ügyészt az (1)-(3) bekezdésben meghatározott szabadságon felül megilleti a Munka Törvénykönyvében meghatározott pótszabadság is.
(5) Az ügyésznek az (1)-(4) bekezdésben meghatározott szabadság időtartamára a Munka Törvénykönyve szabályai szerinti díjazás jár.
(6) Az ügyészt megilleti - a Munka Törvénykönyve szabályai szerint - a munkaközi szünet, a napi munka befejezése és a másnapi munkakezdés közötti pihenőidő, a pihenőnap és munkaszüneti nap, a betegszabadság, továbbá az egyéb munkaidő-kedvezmény is.
(7) A munkáltatói jogkör gyakorlója abban az esetben is engedélyezhet az ügyész számára fizetés nélküli szabadságot, amikor azt a Munka Törvénykönyve kötelezően nem írja elő.
a) hivatali kötelességét vétkesen megszegi, vagy
b) életmódjával, illetve magatartásával hivatása tekintélyét sérti vagy veszélyezteti.
(2) A katonai ügyész a hivatásos tiszthez méltatlan magatartással elkövetett fegyelemsértésért - ha az nem minősül az (1) bekezdés szerinti fegyelmi vétségnek - a hivatásos állományú katonára vonatkozó jogszabályok előírásai szerint felel.
(3) Ha a fegyelmi vétség csekély súlyú, a fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárás lefolytatásától és a fegyelmi büntetés kiszabásától eltekinthet. A fegyelmi jogkör gyakorlója az ügyészt ilyen esetben írásbeli figyelmeztetésben részesítheti. A figyelmeztetés ellen jogorvoslatnak - a fegyelmi határozatra vonatkozó szabályok szerint - akkor van helye, ha az ügyész a terhére rótt vétség elkövetését vitatja.
(4) Az ügyész a szóban elhangzott figyelmeztetés írásba foglalását igényelheti, amellyel szemben a (3) bekezdésben foglaltak szerint van helye jogorvoslatnak.
(5) A fegyelmi eljárást le kell folytatni, ha az ügyésszel szemben szándékos bűncselekmény miatt büntetőeljárás - ide nem értve a magánvádló feljelentése vagy a pótmagánvádló vádindítványa alapján indult eljárást - indult.
(2) Ha az ügyész fegyelmi vétséget megvalósító magatartása miatt büntetőeljárás, illetve szabálysértési eljárás indult, és az az ügyész felelősségét megállapító határozattal fejeződött be, a jogerős határozatnak a munkáltatóval való közlésétől számított három hónapon túl, illetve ha az eljárás az (1) bekezdésben említett hároméves határidőn túl fejeződik be, akkor az eljárás jogerős befejezésétől számított egy éven túl nincs helye fegyelmi felelősségre vonásnak.
a) feddés;
b) megrovás;
c) a legfőbb ügyész által adományozott elismerés - ideértve a címet is - visszavonása;
d) egy fizetési fokozattal való visszavetés;
e) alacsonyabb munkakörbe helyezés, illetve vezetői tisztségből való felmentés;
f) hivatalvesztés.
(2) Az elismerés visszavonása az (1) bekezdés d)-f) pontjaiban meghatározott fegyelmi büntetésekkel együttesen is kiszabható.
(3) Az alacsonyabb munkakörbe helyezés csak az ügyész képesítésének megfelelő munkakörbe történhet, s az mind határozott, mind pedig határozatlan időre kiszabható. Az alacsonyabb munkakörbe helyezés más - az ügyész szolgálati helyével vagy lakóhelyével azonos helységben lévő - szolgálati helyre is történhet.
(4) A fegyelmi büntetés kiszabásánál figyelembe kell venni a kötelezettségszegés súlyát, következményeit és a vétkesség fokát.
a) a legfőbb ügyész - a legfőbb ügyészségi főosztályi szervezetbe tartozó osztályvezető ügyész kivételével - a magasabb vezető állású ügyészek felett;
b) a legfőbb ügyész helyettes a titkárságán szolgálatot teljesítő ügyészek felett;
c) a főosztályvezető ügyész a vezetése alatt álló főosztály a) pontban nem említett ügyészei felett;
d) a főosztályi szervezetbe nem tartozó legfőbb ügyészségi osztályvezető ügyész a vezetése alatt álló osztály ügyészei felett;
e) a fellebbviteli főügyész a vezetése alatt álló fellebbviteli főügyészség a) pontban nem említett ügyészei felett;
f) a főügyész a vezetése alatt álló főügyészség a) pontban nem említett ügyészei és a főügyészség alá rendelt járási ügyészségek ügyészei felett.
(2) Az 82. § (1) bekezdésének c)-f) pontjában meghatározott fegyelmi büntetés kiszabására az (1) bekezdés b)-f) pontjában említett esetben is csak a legfőbb ügyész jogosult.
(3) A legfőbb ügyész az (1) bekezdés b)-f) pontjában említett esetben hatáskörébe vonhatja a fegyelmi jogkör gyakorlását.
(2) A fegyelmi eljárást harminc nap alatt kell lefolytatni. A határidő egy ízben harminc nappal meghosszabbítható.
(3) A fegyelmi eljárást fel lehet függeszteni, ha az ügyben büntetőeljárás, illetve szabálysértési eljárás is indult, vagy szakértői vélemény beszerzése miatt szükséges.
(4) A fegyelmi eljárást folytatni kell, ha a felfüggesztés oka megszűnt. A felfüggesztés tartama a fegyelmi eljárás lefolytatására nyitva álló határidőbe nem számít be.
(2) Az állásból történő felfüggesztést meg kell szüntetni, ha annak indoka már nem áll fenn.
(3) A felfüggesztés idejére az ügyészt alapilletményének és rendszeres bérpótlékainak megfelelő összegű munkabér illeti meg. Ennek ötven százalékát a felfüggesztés megszüntetéséig vissza lehet tartani. A teljes összeget kell visszatartani a hivatalvesztés büntetést kiszabó fegyelmi határozat kézbesítésétől annak jogerőre emelkedéséig. A munkabér visszatartása ellen nincs helye jogorvoslatnak.
(4) Nem jár munkabér a felfüggesztésnek arra az időtartamára, amely alatt a munkabérre az ügyész akkor sem lenne jogosult, ha felfüggesztésre nem került volna sor.
(5) A visszatartott munkabért a fegyelmi határozat jogerőre emelkedése után ki kell fizetni, kivéve ha a fegyelmi eljárás hivatalvesztés büntetés kiszabásával zárult, vagy az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya a 34. § (1) bekezdés i) pontja alapján szűnt meg. Ugyanígy kell eljárni, ha az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya időközben megszűnt. Ha pedig az ügyész munkabére a fegyelmi büntetés következtében csökkent, a visszatartott összeget az új munkabér alapulvételével kell kifizetni.
(2) A fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi vétség kivizsgálásával fegyelmi biztost bízhat meg. Ilyen esetben is köteles azonban az eljárás alá vont ügyészt meghallgatni. Fegyelmi biztos nem lehet az eljárás alá vont ügyész irányítása (felügyelete) alá tartozó ügyészségi alkalmazott.
(2) Ha az eljárás alá vont ügyész meghallgatására tartós akadályoztatása miatt az eljárás időtartama alatt nem kerülhet sor, a fegyelmi vétség elkövetésével kapcsolatos megállapításokat és azok bizonyítékait írásban kell vele közölni, és nyolc nap határidő kitűzésével fel kell hívni, hogy védekezését terjessze elő. Ha az ügyész alapos okból védekezését ily módon sem tudja közölni, az eljárást az akadály megszűnéséig fel kell függeszteni. A felfüggesztett eljárásra a 84. § (4) bekezdésében írtakat kell alkalmazni.
(3) A fegyelmi határozat meghozatalát nem akadályozza, hogy az eljárás alá vont ügyész alapos ok nélkül a meghallgatáson nem jelenik meg, vagy írásbeli védekezését a megjelölt határidőn belül nem terjeszti elő.
(2) A fegyelmi eljárás alá vont ügyész és a képviselője a fegyelmi ügy irataiba betekinthet, azokról feljegyzést, másolatot készíthet.
(2) Elfogultsági kifogást az eljárás alá vont ügyész, annak képviselője, illetve az érdekképviseleti szerv nevében eljáró személy jelenthet be.
(3) A legfőbb ügyésszel - mint fegyelmi jogkör gyakorlójával - szemben bejelentett elfogultsági kifogást maga a legfőbb ügyész, a fegyelmi jogkör más gyakorlójával szemben bejelentett elfogultsági kifogást pedig a szolgálati felettes bírálja el. Ha a legfőbb ügyész, illetve a szolgálati felettes az elfogultsági kifogásnak helyt ad, a fegyelmi eljárást
a) a legfőbb ügyész helyett a legfőbb ügyész helyettes,
b) a fegyelmi jogkör más gyakorlója helyett pedig a szolgálati felettes
folytatja le, illetve hoz a fegyelmi ügyben határozatot.
(4) A fegyelmi biztossal és a jegyzőkönyvvezetővel szemben bejelentett elfogultsági kifogást a fegyelmi jogkör gyakorlója bírálja el. Ha az elfogultsági kifogásnak helyt ad, más fegyelmi biztost, illetve jegyzőkönyvvezetőt bíz meg.
(5) Az elfogultsági kifogás elbírálásának eredménye ellen külön jogorvoslatnak nincs helye.
(2) Ha a fegyelmi eljárás tárgyává tett kötelességszegés miatt a büntetőbíróság jogerős határozatával már megállapította az ügyész felelősségét, a fegyelmi jogkör gyakorlója nem állapíthatja meg, hogy az eljárás alá vont ügyész nem követte el a terhére rótt fegyelmi vétséget.
(3) A hivatalvesztés fegyelmi büntetés esetén az ügyész állásából való felfüggesztését fenn kell tartani, vagy el kell rendelni. Más fegyelmi büntetés kiszabása esetén a felfüggesztést meg kell szüntetni.
(2) A legfőbb ügyész a kifogást elutasítja, vagy annak helyt ad, s a határozatot egészben vagy részben az ügyész javára megváltoztatja, megalapozatlanság esetén pedig a határozatot hatályon kívül helyezi, és a fegyelmi jogkör gyakorlóját új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja. Az új eljárásra a 84. § (2) bekezdésében meghatározott határidők, egyebekben a fegyelmi eljárás szabályai vonatkoznak.
(3) A legfőbb ügyész határozata ellen az eljárás alá vont ügyész és képviselője a határozat kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt a bírósághoz fordulhat.
(2) A hivatalvesztést kiszabó fegyelmi határozat a szülési szabadság tartama alatt nem hajtható végre.
(2) A fegyelmi büntetés hatálya alatt álló ügyész
a) magasabb beosztásba nem kerülhet,
b) vezetői tisztségbe nem nevezhető ki,
c) magasabb fizetési fokozatba nem sorolható,
d) részére e törvényben meghatározott cím nem adományozható.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott időtartam elteltével a fegyelmi büntetést minden nyilvántartásból törölni kell.
(4) A fegyelmi büntetés hatálya alól az arra érdemes ügyészt kérelmére a fegyelmi büntetés kiszabására jogosult fegyelmi jogkört gyakorló személy mentesítheti, ha a büntetés időbeli hatályának fele eltelt, feltéve, hogy az ügyész újabb fegyelmi büntetésben nem részesült.
(5) A fegyelmi büntetés hatálya miatt elmaradt magasabb fizetési fokozatba történő előresorolás a mentesülés vagy a mentesítés időpontjában esedékes. A következő előresorolás időpontját - a fegyelmi büntetés hatálya miatti szünetelés figyelmen kívül hagyásával - az eredeti időponttól számítva kell megállapítani.
(2) Az új eljárást a sérelmezett határozat meghozatalára jogosult fegyelmi jogkört gyakorlónál kell kezdeményezni. A kérelmet elutasító határozat ellen a fegyelmi határozatra vonatkozó szabályok szerint jogorvoslatnak van helye. Az eljárásra a fegyelmi eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(3) Ha az ügyész az új eljárás kezdeményezésére okot adó körülményről csak hat hónap után szerzett tudomást, vagy csak később jutott abba a helyzetbe, hogy új eljárást kezdeményezzen, a határidőt ettől az időponttól kell számítani. A megtámadott határozat jogerőre emelkedésétől számított három év eltelte után új eljárás nem kezdeményezhető.
(4) A magasabb vezető állású ügyész és a vezető állású ügyész, továbbá - az új eljárásnak hat hónap utáni kezdeményezése esetén - a többi ügyész nem követelheti az eredeti munkakörben vagy szolgálati helyen történő további foglalkoztatását, s hat hónapon túli időre munkabér-követelést sem támaszthat.
(5) Az ügyész az ügyészségi szolgálati viszonyának helyreállítása helyett a felmentés esetén egyébként járó végkielégítés kétszeres összegére tarthat igényt.
(2) Az ügyész vétkességét, a kár bekövetkeztét, illetve mértékét, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania.
(2) Gondatlan károkozás esetén az ügyész háromhavi illetménye erejéig felel, amennyiben
a) a kárt súlyos gondatlanságával, illetve az ellenőrzési kötelezettség elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével okozta;
b) a kár olyan - jogszabályba ütköző - utasítása teljesítéséből keletkezett, amelynek következményeire az utasított ügyész előzőleg a figyelmét felhívta.
a) a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett dolgokban bekövetkezett hiányért és a leltárhiányért való felelősségre;
b) a megőrzésre átadott dolog megrongálódása folytán keletkezett kárért való felelősségre;
c) az együttesen okozott kárért való felelősségre;
d) a kár összegének meghatározására.
(2) A kártérítési felelősség megállapítására, a kártérítési határozat elleni jogorvoslatra a fegyelmi eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni a következő eltérésekkel
a) a kártérítési határozat az elévülési időn belül hozható meg;
b) a legfőbb ügyész helyettes a vele szemben hozott kártérítési határozat ellen annak közlését követő tizenöt napon belül közvetlenül a bírósághoz fordulhat.
(3) Ha az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya a kártérítési határozat közlése előtt megszűnt, az általa okozott kár megtérítése iránti igényét a munkáltató a bíróság előtt érvényesítheti.
(2) Nem kezdeményezhető jogvita
a) az Országgyűlésnek a legfőbb ügyész, illetve a köztársasági elnöknek a legfőbb ügyész helyettes megbízatása megszüntetésével kapcsolatos intézkedése miatt;
b) a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési jogkörébe tartozó döntés vagy annak elmulasztása miatt, kivéve, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója a döntésének kialakítására irányadó szabályokat megsértette;
c) ha azt e törvény kizárja.
(2) A munkáltató az ügyészre vonatkozó adatok közül az ügyész hozzájárulása nélkül - közérdekből - adhat tájékoztatást az ügyész nevéről, szolgálati helyéről és beosztásáról, valamint - ha törvény azt megengedi - egyéb adatairól.
(3) A személyi nyilvántartás más adatrendszerrel nem kapcsolható össze.
(4) Az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyával kapcsolatos iratok közül a személyi adatlapot, a kinevezéshez szükséges iratokat, a bűnügyi nyilvántartó szerv által kiállított hatósági bizonyítványt, a pályaalkalmassági vizsgálat alapján készített véleményt, az önéletrajzot, a fényképet, a kinevezési (megbízási), kinevezés-módosító okiratot, az esküokmányt, a besorolásról, az áthelyezésről, kirendelésről rendelkező és a kitüntetésről (elismerésről) szóló iratokat, a szervezett kötelező és fakultatív képzésekre vonatkozó adatokat, az azokon való részvételt igazoló okiratokat, a minősítést, a hatályban lévő fegyelmi büntetést kiszabó határozatot, valamint az ügyészségi szolgálati viszonyt megszüntető iratot együttesen kell tárolni.
(5) A személyi adatlapon a 3. mellékletben meghatározott, valamint a (4) bekezdés szerinti iratokban szereplő adatok rögzíthetők.
(6) A személyi nyilvántartás központi feladatait a Legfőbb Ügyészség, helyi feladatait az ügyész szolgálati helye szerinti fellebbviteli főügyészség illetve főügyészség látja el. A minisztériumba beosztott ügyész adatait a minisztériumban kell nyilvántartani.
(7) A személyi nyilvántartást - ideértve a (4) bekezdésben szereplő iratokat is - az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyának megszűnését követően - a 49. § (4) bekezdésében meghatározott kivétellel - ötven évig kell megőrizni.
a) az ügyész;
b) az ügyész szolgálati felettesei;
c) a személyügyi, a képzési feladatok intézésével megbízott ügyészségi alkalmazott;
d) e törvényben vagy az ügyész által erre felhatalmazott más személy.
(2) Az ügyész jogosult a róla nyilvántartott helytelen adat helyesbítését, a jogellenesen nyilvántartott adat törlését kérni, továbbá a jogellenesen kért adat közlését megtagadni. A munkáltató köteles a helytelen adatot haladéktalanul helyesbíteni, illetve törölni.
(3) Az ügyész köteles a róla nyilvántartott adatokban bekövetkezett változást haladéktalanul a munkáltatói jogkör gyakorlójának írásban bejelenteni.
(2) Az alügyész kinevezésének az (1) bekezdésben meghatározottakon túl további feltétele, hogy a kinevezendő személy három év joggyakorlattal és külön jogszabály szerinti jogi szakvizsgával rendelkezzék.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően az ügyészségi szolgálati viszony helyettesítés, vagy meghatározott feladat elvégzése céljából, vagy legfeljebb egy évi időtartamra más célból határozott időre is létesíthető.
(3) Az alügyész és az ügyészségi fogalmazó az eskütételt követően kezdi meg működését. Az eskü szövege a következő:
"Én........................................esküszöm, hogy hazámhoz, Magyarországhoz hű leszek; az Alaptörvényt, a jogszabályokat megtartom; a minősített adatot megőrzöm; a hatáskörömbe tartozó ügyekben részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a törvényeknek megfelelően járok el; hivatali kötelességeimet pontosan, lelkiismeretesen és a nemzet érdekeinek szolgálatával teljesítem. (Az eskütevő meggyőződése szerint) Isten engem úgy segéljen!"
(2) Az alügyész és az ügyészségi fogalmazó minősítésére egyebekben az 50. § (2)-(6) bekezdését és az 51-52. §-t kell megfelelően alkalmazni.
(2) Az alügyész és az ügyészségi fogalmazó belföldi kiküldetésére egyebekben az 57. § (2)-(4) bekezdésének a rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) Az alügyész és az ügyészségi fogalmazó alapilletményét (havibért) a megfelelő fizetési osztályba, ezen belül a megfelelő fizetési fokozatba való besorolással kell megállapítani. A fizetési osztályokon belül a magasabb fizetési fokozatokhoz -az illetményalap arányában - növekvő mértékű szorzószámok tartoznak.
(3) A fizetési osztályokat és a fizetési fokozatokat az alügyész és az ügyészségi fogalmazó esetében a 4. melléklet tartalmazza.
(4) Az alügyészt az I. fizetési osztályba kell besorolni.
(5) Az ügyészségi fogalmazót a II. fizetési osztályba, ezen belül - az egyetemi jogi végzettségét igazoló oklevél minősítésétől függően - az 1-3. fizetési fokozat valamelyikébe kell besorolni.
(2) A szolgálati időt - a (3)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel - a kinevezés (alkalmazás) napjától kell számítani azzal, hogy a kezdő évet (töredékévet) egész évként kell figyelembe venni.
(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni a bírósági titkárként igazságügyi szolgálati jogviszonyban eltöltött időt.
(4) Részben vagy egészben szolgálati időként lehet figyelembe venni a kinevezés előtt jogi képesítéshez kötött munkakörben a jogi szakvizsga letételének napjától eltöltött időt.
(5) A (3)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazásakor a beszámítandó szolgálati időt úgy kell meghatározni, hogy a következő fizetési fokozatba való előresorolás a naptári év első napjával történjék. A (4) bekezdés szerinti beszámításnál figyelemmel kell lenni a helyes illetményarányokra is.
(2) Átlagon felüli színvonalú munkavégzés esetén az alügyész egy alkalommal - soron kívül - eggyel magasabb fizetési fokozatba sorolható.
(3) Az (1)-(2) bekezdés szerinti előresorolást a naptári év első napjával kell végrehajtani, ennek során a korábbi fizetési fokozatban megszerzett szolgálati időt az új fizetési fokozatban is figyelembe kell venni.
(2) Az ügyészségi fogalmazó alapilletménye nem lehet kevesebb a fogalmazói kinevezésétől számítva azonos szolgálati idővel rendelkező kormánytisztviselőnek a megyei kormányhivatalnál elért, illetménykiegészítéssel növelt alapilletményénél.
(3) Az (1)-(2) bekezdés szerint számított illetménykülönbözetet életpálya-különbözetként kell kifizetni.
(2) Az alapszabadság a 2. fizetési fokozatba tartozó alügyésznél egy, majd a következő fizetési fokozatok elérésekor további egy-egy munkanappal növekedik.
(3) A magasabb fizetési fokozatba előresorolt ügyészségi fogalmazó alapszabadságát egy munkanappal növelni kell.
(4) Az alügyész és az ügyészségi fogalmazó szabadságára és más pihenőidejére egyebekben az ügyész szabadságára és más pihenőidejére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni a 77. § (1)-(3) bekezdésében foglaltak kivételével.
(2) Nem alkalmazhatók az alügyész és az ügyészségi fogalmazó ügyészségi szolgálati viszonyára e törvénynek a következő rendelkezései: a 6-10. §, a 11. § (1)-(3) bekezdése, a 1314. §, 17. §, a 28-32. §, a 34. § d) pontja, az 54. §, az 58. §, a 60-65. §, továbbá - az ügyészségi fogalmazó esetében - a 12. §.
(3) Az alügyész és az ügyészségi fogalmazó ügyészségi szolgálati viszonya a hetvenedik életévének betöltésével is megszűnik. A legfőbb ügyész az ügyészségi szolgálati viszonyt felmentéssel akkor is megszüntetheti, ha az alügyész és az ügyészségi fogalmazó nyugdíjasnak minősül.
(4) A 36. § (6)-(7) bekezdésében foglaltak az öregségi nyugdíjra jogosult alügyész és ügyészségi fogalmazó esetében is alkalmazandók.
(5) Az alügyész és az ügyészségi fogalmazó ügyészségi szolgálati viszonya a határozott idő lejártával is megszűnik. A határozott időre létesített ügyészségi szolgálati viszony felmentéssel a 36. § (1)-(4) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában is megszüntethető, ha a munkáltató a határozott időből még hátralévő időre jutó, de legfeljebb egyévi átlagilletményét az alügyésznek és az ügyészségi fogalmazónak előre megfizeti.
(2) Írnokká, illetve fizikai alkalmazottá azt a személyt lehet kinevezni, aki
a) magyar állampolgár, illetve a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény (a továbbiakban: Szmtv.) szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy, vagy
b) az a) pontban meghatározott személyeknek az Szmtv. szerinti családtagja,
ha a feladatkör ellátásához szükséges mértékű magyar nyelvismerettel és legalább alapfokú végzettséggel rendelkezik. Fontos és bizalmas ügyészségi munkakört csak magyar állampolgár tölthet be.
(3) Nem nevezhető ki tisztviselőnek, írnoknak, fizikai alkalmazottnak az a személy, aki
a) büntetett előéletű,
b) a betöltendő munkakörnek megfelelő vagy a munkakör részét képező foglalkozástól eltiltás hatálya alatt áll,
c) külön törvényben szabályozott vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét megszegte.
(4) Nem nevezhető ki ügyészségi megbízottnak a (3) bekezdésben említetteken túl, aki a 11. § (4) bekezdés a)-f) pontjában meghatározott feltételeknek nem felel meg.
(5) Jogszabály, illetve a legfőbb ügyész a kinevezést az (1)-(4) bekezdésben foglaltakon túl meghatározott iskolai végzettséghez, képesítéshez, illetve gyakorlati időhöz kötheti.
(6) A legfőbb ügyész a tisztviselők, írnokok és fizikai alkalmazottak részére munkaköri elnevezést állapíthat meg, és a munkakör ellátásához szükséges - az ügyészségi munka sajátos ismereteiről számot adó - vizsga letételének kötelezettségét is előírhatja.
(2) Az (1) bekezdésben említettekkel ügyészségi szolgálati viszony helyettesítés, illetve meghatározott feladat elvégzése céljából, vagy legfeljebb egy évi időtartamra más célból határozott időre is létesíthető. Nyugdíjasnak minősülő személy kinevezése ettől eltérő határozott időre is szólhat. Határozott időre kell kinevezni azt a személyt, aki a munkakörének betöltéséhez szükséges képesítés megszerzésére halasztást kapott.
(2) A próbaidő alatt az ügyészségi szolgálati viszonyt bármelyik fél indoklás nélkül azonnali hatállyal megszüntetheti.
(3) Nem köthető ki próbaidő, ha az ügyészségi szolgálati viszony létesítésekor vezetői kinevezésre is sor kerül.
(2) Az eskü szövege a következő:
"Én........................................esküszöm, hogy hazámhoz, Magyarországhoz hű leszek; az Alaptörvényt, a jogszabályokat megtartom; a minősített adatot megőrzöm; a hatáskörömbe tartozó ügyekben részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a törvényeknek megfelelően járok el; hivatali kötelességeimet pontosan, lelkiismeretesen és a nemzet érdekeinek szolgálatával teljesítem. (Az eskütevő meggyőződése szerint) Isten engem úgy segéljen!"
(3) A nem magyar állampolgár írnok a (2) bekezdésben írtaktól eltérően a hazára való hivatkozás nélkül tesz esküt.
(2) Magasabb vezető állású tisztviselő: a gazdasági főigazgató, az OKRI igazgatója és helyettese, a főosztályvezető, a főosztályvezető-helyettes, a legfőbb ügyészségi főosztályi szervezetbe nem tartozó osztályvezető.
(3) Vezető állású tisztviselő: az osztályvezető, az osztályvezető-helyettes, a csoportvezető és az irodavezető.
(2) A kinevezés visszavonásakor a vezetőt, ha ehhez hozzájárul - választása szerint a szolgálati helyével vagy a vezetői kinevezését megelőző szolgálati helyével azonos helységben, vezetői beosztásának megfelelő vagy annál alacsonyabb szintű ügyészségen -más tisztviselői munkakörbe kell áthelyezni.
(3) Az áthelyezéshez való hozzájárulás hiányában a 25. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezést kell megfelelően alkalmazni.
(4) A magasabb vezető állású tisztviselő három hónapos határidővel, a vezető állású tisztviselő pedig két hónapos határidővel vezetői tisztségéről lemondhat; a felek ennél rövidebb időben is megállapodhatnak. Lemondás esetében a munkáltatói jogkör gyakorlója a vezetőt - ha ehhez hozzájárul - szolgálati helyével azonos helységben, illetve a vezetői kinevezését megelőző szolgálati helyére és lehetőleg a korábbival legalább azonos vezetői beosztásba más tisztviselői munkakörbe helyezi. Ha a vezető az áthelyezéséhez nem járul hozzá, ezt úgy kell tekinteni, hogy ügyészségi szolgálati viszonya a lemondási idő lejártának napjával lemondással megszűnik.
a) a felek közös megegyezésével;
b) felmentésével;
c) lemondásával;
d) azonnali hatállyal a próbaidő alatt;
e) a határozott idő lejártával;
f) rendkívüli lemondásával;
g) összeférhetetlenségének megállapításával;
h) elbocsátás fegyelmi büntetést kiszabó jogerős fegyelmi határozattal;
i) a bíróságnak vele szemben végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó jogerős határozatával, továbbá ha büntetőeljárás során kényszergyógykezelését rendelték el;
j) a munkakörének megfelelő vagy a munkakörének részét képező foglalkozástól eltiltással;
k) halálával;
l) eskütételi kötelezettség esetén, e törvényben előírt határidő eredménytelen elteltével.
(2) Az írnok és a fizikai alkalmazott ügyészségi szolgálati viszonya az (1) bekezdésben említetteken kívül megszűnik, ha a 120. § (2) bekezdésében meghatározott feltételnek nem felel meg.
(3) A tisztviselő ügyészségi szolgálati viszonya az (1) bekezdésben említetteken túl megszűnik a választójogának elvesztésével.
(4) Az ügyészségi megbízott ügyészségi szolgálati viszonya az (1), (3) bekezdésben említetteken túl megszűnik a bíróságnak vele szemben szándékos bűncselekmény miatt felfüggesztett szabadságvesztést, közérdekű munkát kiszabó jogerős határozatával.
(5) A közös megegyezésre, a felmentésre, a lemondásra, a rendkívüli lemondásra, a 17. § kivételével a határozott időre szóló ügyészségi szolgálati viszony megszüntetésére, a végkielégítésre és az ügyészségi szolgálati viszony jogellenes megszüntetésére e törvénynek az ügyészekre vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy
a) a tisztviselő, az írnok és a fizikai alkalmazott
aa) ügyészségi szolgálati viszonya felmentéssel akkor is megszüntethető, ha nyugdíjasnak minősül,
ab) esetében a 36. § (6)-(7) bekezdésében foglaltak akkor is alkalmazandók, ha a tisztviselő, az írnok és a fizikai alkalmazott öregségi nyugdíjra jogosult;
b) a határozott időre létesített ügyészségi szolgálati viszony felmentéssel a 36. § (1)-(4) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában is megszüntethető, ha a munkáltató a határozott időből még hátralévő időre jutó, de legfeljebb egyévi átlagilletményét a tisztviselőnek, írnoknak, fizikai alkalmazottnak előre megfizeti;
c) a tisztviselő, az írnok és a fizikai alkalmazott lemondási ideje két hónap.
a) pártban viselt tisztségét legkésőbb a kinevezésekor köteles megszüntetni;
b) a 45. § (1) bekezdésében tiltott kereső tevékenységet is folytathat, továbbá gazdasági társaságban, kooperációs társaságban, közhasznú társaságban, szövetkezetben személyes közreműködési kötelezettséggel járó tagsági viszonyt létesíthet, valamint egyéni cég tagja lehet, ha ahhoz a munkáltatói jogkör gyakorlója előzetesen hozzájárult;
c) összeférhetetlenségét a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.
(2) Az (1) bekezdésben nem említett tisztviselőt, továbbá az írnokot és a fizikai alkalmazottat csak abban az esetben kell minősíteni, ha szakmai alkalmatlanságára utaló körülmény merült fel.
(3) A minősítésre egyebekben az ügyész minősítésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(2) A tisztviselő részére a munkaidő-beosztástól eltérő, illetve a munkaidőkereten felül végzett rendkívüli munka esetén azzal azonos tartamú szabadidő jár. A pihenőnapon vagy munkaszüneti napon teljesített rendkívüli munkavégzés ellenértékeként - ide nem értve a készenlét és az ügyelet alatt elrendelt munkavégzést - kétszeres tartamú szabadidő jár. A szabadidőt a rendkívüli munka teljesítését követően, de legfeljebb egy hónapon belül kell kiadni. Ha a szabadidő egy hónapon belül nem adható ki, azt pénzben kell megváltani. A megváltás mértéke a tisztviselő kifizetéskori illetményének a szabadidőre eső arányos összege. A rendszeresen rendkívüli munkavégzést teljesítő tisztviselő részére a szabadidő helyett legfeljebb évi tíz munkanap szabadidő-átalány állapítható meg. A tisztviselő rendkívüli munkavégzésére, az ügyeletre és a készenlétre egyebekben az 56. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(3) Az írnok és a fizikai alkalmazott által teljesített ügyeletre és készenlétre az 56. §-nak, a rendkívüli munkavégzés elrendelésére, továbbá a munkaidő-beosztástól eltérő, a munkaidőkereten felül végzett rendkívüli munka ellenértékére pedig a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(2) A tisztviselő, az írnok és a fizikai alkalmazott belföldi kiküldetésénél az 57. § (2)-(4) bekezdésében foglalt rendelkezést is megfelelően alkalmazni kell.
(2) A beosztási pótlék, a vezetői pótlék és a címpótlék alapilletmény jellegű. Az alapilletmény és az alapilletmény jellegű pótlékok együttes összege nem lehet kevesebb, mint a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér), illetve a garantált bérminimum összege.
(2) A fizetési osztályokat és a fizetési fokozatokat a tisztviselő és az írnok esetében az 5. melléklet tartalmazza.
(3) A III. fizetési osztályba a szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel, a IV. fizetési osztályba a legalább középfokú végzettséggel rendelkező tisztviselők tartoznak. A nem szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel és a szakirányú felsőfokú szakképesítéssel is rendelkező tisztviselőt kivételesen a III. fizetési osztályba lehet besorolni. A besorolásnál a képesítési követelmények meghatározásáról szóló jogszabályok és legfőbb ügyészi utasítások rendelkezéseit is figyelembe kell venni.
(4) Az írnokot a IV. fizetési osztályba kell besorolni.
(5) A fizikai alkalmazott alapilletményét a felek közös megegyezésével a Munka Törvénykönyve alapján kell megállapítani.
(2) A szolgálati időt - a (3)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel - a kinevezés (alkalmazás) napjától kell számítani azzal, hogy a kezdő évet (töredékévet) egész évként kell figyelembe venni.
(3) Szolgálati időként kell figyelembe venni az igazságügyi szolgálati jogviszonyban hasonló jellegű munkakörben eltöltött időt.
(4) Részben vagy egészben szolgálati időként lehet figyelembe venni
a) a III. fizetési osztályba tartozó tisztviselő esetében a kinevezéséig a szakirányú végzettségének megfelelő munkakörben vagy tevékenységgel eltöltött időt,
b) az a) pontban nem említett tisztviselő és az írnok esetében pedig a 152. § (1) és (3) bekezdésében felsorolt jogviszonyokban eltöltött időt.
(5) A (3)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazásakor a beszámítandó szolgálati időt úgy kell meghatározni, hogy a következő fizetési fokozatba való előresorolás a naptári év első napjával történjék. A (4) bekezdés szerinti beszámításnál figyelemmel kell lenni a helyes illetményarányokra is.
(2) A munkáltató a tisztviselő, az írnok alapilletményét a munkavégzés színvonalára figyelemmel határozott vagy határozatlan időre - az állami költségvetésről szóló törvény személyi juttatások előirányzatán belül - legfeljebb harminc százalékkal megemelheti, vagy legfeljebb húsz százalékkal csökkentett mértékben is megállapíthatja.
(2) A soron kívüli előresorolást a naptári év első napjával kell végrehajtani, ennek során a korábbi fizetési fokozatban megszerzett szolgálati időt az új fizetési fokozatban is figyelembe kell venni.
(2) A beosztási pótlék mértéke a Legfőbb Ügyészségen az illetményalap tíz-tizenöt százaléka, az OKRI-nál öt-tíz százaléka.
(3) A beosztási pótlék összegét a (2) bekezdésben meghatározott keretek között a tisztviselő ügyészségi szolgálati viszonyban töltött idejének a figyelembevételével kell megállapítani.
(4) Az ügyészségi megbízott - a szolgálati idejétől függően - az illetményalap tíztizenöt százalékának megfelelő összegű munkaköri pótlékra jogosult.
(5) Az OKRI-nál dolgozó kutatót - legfőbb ügyészi utasításban rögzített követelmények teljesítésétől függően - az illetményalap tíztől ötven százalékáig terjedő összegű kutatói pótlék illeti meg.
a) a Legfőbb Ügyészség és az OKRI alkalmazottja esetén a Ktjv. 19. § (1) bekezdésében említett szerveknél,
b) az a) pontba nem tartozó szervek alkalmazottja esetén a megyei kormányhivatalnál
a besorolása szerint azonos szolgálati idővel rendelkező kormánytisztviselő illetménykiegészítéssel növelt alapilletményénél. A Ktv. szerinti I. besorolási osztály az e törvény szerinti III. fizetési osztálynak, a Ktv. szerinti II. besorolási osztály pedig az e törvény szerinti IV. fizetési osztálynak felel meg.
(2) Az (1) bekezdés szerint számított illetménykülönbözetet életpálya-különbözetként kell kifizetni.
(2) Az irodavezető vezetői pótlékra csak akkor jogosult, ha legalább két beosztottja van.
(3) A vezetői pótlékot a 6. mellékletben meghatározottak szerint az illetményalap százalékában - a szolgálati hely szintje, nagysága és a beosztottak létszáma alapján - kell megállapítani.
(2) A szakmai tanácsadó a 6. mellékletben az osztályvezetőre, a szakmai főtanácsadó a főosztályvezetőre megállapított - a munkáltatói jogkör gyakorlója által meghatározott -vezetői pótlékkal azonos összegű tanácsadó pótlékra jogosult. Ha a szakmai tanácsadót, szakmai főtanácsadót vezetői pótlék is megilleti, részére a magasabb összegű pótlék jár.
(3) A szakmai tanácsadói és főtanácsadói kinevezést vissza kell vonni, ha az érintett azonos vagy magasabb pótlékkal járó vezetői kinevezést, megbízást kap, vagy az a munkájának értékelése alapján indokolt. Visszavonás esetén a pótlék folyósítását meg kell szüntetni, az érintett a besorolása szerinti illetményre jogosult.
a) a III. fizetési osztályba sorolt tisztviselőnek "főtanácsos",
b) a IV. fizetési osztályba sorolt tisztviselőnek pedig "tanácsos"
cím adományozható.
(2) A "főtanácsos" címmel az illetményalap tizenöt százalékának, a "tanácsos" címmel pedig tíz százalékának megfelelő összegű címpótlék jár havonta.
(2) A veszélyességi pótlékra jogosító munkaköröket a legfőbb ügyész határozza meg.
(3) A veszélyességi pótlék mértéke az illetményalap öt-tíz százaléka havonta.
(2) Az alapszabadság a 2. fizetési fokozatba tartozó tisztviselőnél és írnoknál egy, majd a következő fizetési fokozatok elérésekor további egy-egy munkanappal - legfeljebb azonban tíz munkanappal - növekedik.
(3) A fizikai alkalmazottat évi huszonöt munkanap alapszabadság illeti meg. Az alapszabadság az ügyészségi szolgálati viszonyban eltöltött minden három év után egy-egy munkanappal - legfeljebb azonban tíz munkanappal - növekedik. A megnövekedett mértékű alapszabadság annak az évnek az első napjától jár, amelyben a fizikai alkalmazott az ahhoz szükséges ügyészségi szolgálati időt elérte.
(4) A magasabb vezető állású tisztviselőt évi öt munkanap, a vezető állású tisztviselőt évi három munkanap vezetői pótszabadság is megilleti az (1)-(2) bekezdésben említett alapszabadságon felül.
(5) A tisztviselőt, az írnokot és a fizikai alkalmazottat az (1)-(4) bekezdésben meghatározott szabadságon felül megilleti a Munka Törvénykönyvében meghatározott pótszabadság is.
(6) A tisztviselőt, az írnokot és a fizikai alkalmazottat az (1)-(5) bekezdésben meghatározott szabadság időtartamára a Munka Törvénykönyve szabályai szerinti díjazás illeti meg.
(7) A tisztviselőt, az írnokot és a fizikai alkalmazottat megilleti - a Munka Törvénykönyve szabályai szerint - a munkaközi szünet, a napi munka befejezése és a másnapi munkakezdés közötti pihenőidő, a pihenőnap és munkaszüneti nap, a betegszabadság, továbbá az egyéb munkaidő-kedvezmény is.
(8) A munkáltatói jogkör gyakorlója abban az esetben is engedélyezhet a tisztviselő, az írnok és a fizikai alkalmazott számára fizetés nélküli szabadságot, amikor a Munka Törvénykönyve azt kötelezően nem írja elő.
a) az eljárás alá vont ügyészségi alkalmazottat az első meghallgatásakor ki kell oktatni az eljárással kapcsolatos jogaira;
b) a 94. § (2) bekezdésében foglaltakon túl a fegyelmi büntetés hatálya alatt álló tisztviselő, írnok magasabb fizetési osztályba nem sorolható és a fegyelmi büntetés hatálya miatt elmaradt magasabb fizetési osztályba történő besorolása a mentesülés vagy mentesítés időpontjában esedékes, az előresorolás időpontját - a fegyelmi büntetés hatálya miatti szünetelés figyelmen kívül hagyásával - az eredeti időponttól számítva kell megállapítani;
c) a fizikai alkalmazott esetében az egy fizetési fokozattal visszavetés fegyelmi büntetés helyett legfeljebb kétévi időtartamra alapilletmény csökkentés fegyelmi büntetést kell kiszabni; a csökkentés mértéke az alapilletmény öt százalékáig terjedhet;
d) az alacsonyabb munkakörbe helyezés a fegyelmi büntetés kiszabása előtti munkakörére előírt szintű képesítésnek megfelelő munkakörbe, illetve - ha a kinevezési követelmény alól korábban felmentést kapott - a tényleges képesítésének megfelelő munkakörbe történhet;
e) a hivatalvesztés fegyelmi büntetés helyett elbocsátás fegyelmi büntetést kell kiszabni;
f) a fegyelmi felelősségre vonásra a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult, ezt a jogát a járási ügyészséget vezető ügyészre átruházhatja;
g) a legfőbb ügyész által adományozott elismerés visszavonásához a legfőbb ügyész előzetes egyetértése szükséges;
h) az eljárás alá vont a fegyelmi határozat ellen annak közlését követő tizenöt napon belül közvetlenül a bírósághoz fordulhat;
i) ha a tisztviselővel, az írnokkal vagy a fizikai alkalmazottal szemben büntetőeljárás indult - ha a fegyelmi eljárás elrendelése egyéb okból nem szükséges -, a fegyelmi eljárás elrendelése nem kötelező.
a) a tisztviselővel, az írnokkal és a fizikai alkalmazottal szemben a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult kártérítési határozatot hozni, és
b) az eljárás alá vont a kártérítési határozat ellen, annak közlését követő tizenöt napon belül közvetlenül a bírósághoz fordulhat.
a) a 11. § (6) bekezdését,
b) a 15. §-t,
c) a 21. §-t,
d) a 26. §-t,
e) a kinevezési feltételeknek megfelelő körülmények igazolására a 49. §-t,
f) az 55. §-t,
g) a 66-74. §-t,
h) a 78. §-t,
i) a 103-106. §-t.
(2) A katonai ügyésznek és más hivatásos állományba tartozó ügyészségi alkalmazottnak a Honvédséggel fennálló szolgálati viszonya - a lemondása kivételével -akkor szüntethető meg, illetőleg az törvény erejénél fogva a hivatásos szolgálat felső korhatárának elérése miatt csak akkor szűnik meg, ha ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik.
(3) A Magyar Honvédség hivatásos állományába is tartozó ügyészségi alkalmazottak részére rendszeresített rendfokozatokat e törvény 7. melléklete tartalmazza.
(2) A volt legfőbb ügyész és legfőbb ügyész helyettes - ha ügyészségi szolgálati viszonya már nem áll fenn és legfőbb ügyészi vagy legfőbb ügyész helyettesi megbízatása a 22. § (1) bekezdésének a)-d) pontjában, illetve a 24. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában említett okból szűnt meg - jogosult a megbízatására utaló elnevezést a "volt" megjelöléssel, nyugdíjasként pedig a "nyugalmazott" megjelöléssel használni.
(3) A volt legfőbb ügyészre a Kúria volt elnökére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha e törvény eltérően nem rendelkezik.
(4) Az ügyészségi alkalmazott - ha az ügyészségi szolgálati viszonya már nem áll fenn és az nem a 34. § f)-o) pontjában, 128. § (1) bekezdés d)-e), g)-j), l) pontjában, a 128. § (2)-(4) bekezdésében említett okból szűnt meg, illetve a felmentésére az egészségügyi okot kivéve nem a 36. § (1) bekezdésének c) vagy e) pontja alapján került sor - jogosult a tisztségére utaló elnevezést nyugdíjasként a "nyugalmazott" megjelöléssel használni.
(2) Nem alkalmazhatók az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyára a Munka Törvénykönyvének a következő rendelkezései
a) a bevezető rendelkezések közül: a 13. § (2)-(5) bekezdése;
b) a munkaügyi kapcsolatok szabályai közül: a 17. § (4) bekezdése, a 20. §-a, a 30-41/A. §-a, a 43-45. §-a, az 53. § (3) bekezdése, az 57. § (2) és (4) bekezdése, a 62. § (2) bekezdése, a 64. §-a, 65-70. §-a;
c) a munkaviszonyra vonatkozó szabályok közül: a 72. §-ának (4)-(5) és (7) bekezdése, a 76. §-ának (1) és (4) bekezdése, (7) bekezdésének g) pontja, a 78. §-ának (1)-(2) bekezdése, a 79. § (3)-(5) bekezdése, a 80-81. §-a, a 84/A. §-a (1) bekezdés b) pontja, a 86-87. §-a, 88-89. §-a, a 91-92. §-a, a 95-96. §-a, a 101. §-a, a 104. §-ának (1)-(3) bekezdése, a 105. § (1) bekezdésének utolsó mondata, (6)-(7) bekezdése, a 106-106/B. §-a, a 108-109. §-a, a 116. §-a, a 117/A. §-a, a 117/B. §-a (3) bekezdésének b) pontja és (4) bekezdése, a 129. §-ának (1) bekezdése, a 148. §-a, a 150. §-ának (1) bekezdése, a 166-168. §-a, a 173. §-a, a 188-193/Z. §-a;
d) a vegyes és átmeneti rendelkezések közül: a 209. §.
(3) Az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyára a Munka Törvénykönyve
a) 23. §-át azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az érdekképviseleti szerv abban az esetben sem élhet a kifogás jogával, ha a jogvita lehetőségét e törvény kizárja;
b) 105. §-ának (1) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy gazdasági érdek alatt ügyészségi érdeket kell érteni;
c) 110. §-ának (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy tanulmányi szerződés más munkáltatóval csak az ügyészség előzetes engedélyével köthető;
d) 117. §-a (1) bekezdésének a) pontját azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkaközi szünetet munkaidőn belül kell kiadni;
e) 130. §-a (2) bekezdésének f) pontját azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az állásból való felfüggesztés tartamára rendes szabadság nem jár,
f) 198. §-ának (1) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az egyeztetés során létrejött megállapodás, illetve a döntőbíró döntése a felekre kötelező;
g) 202. §-a (1) bekezdésének c) pontját azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a rendkívüli felmondás alatt rendkívüli lemondást kell érteni.
(4) A Munka Törvénykönyve 147. §-át és a 149. §-át csak az írnok és a fizikai alkalmazott esetében kell alkalmazni.
(5) Ahol a Munka Törvénykönyve
a) munkavállalót említ, ott ügyészt, alügyészt, ügyészségi fogalmazót, tisztviselőt, írnokot és fizikai alkalmazottat,
b) munkaszerződést (megállapodást) említ, ott kinevezést,
c) munkaviszonyt említ, ott ügyészségi szolgálati viszonyt,
d) munkaviszonyra vonatkozó szabályt említ, ott az ügyészségi szolgálati viszonyra alkalmazandó törvényt és az abban adott felhatalmazás alapján kiadott egyéb jogszabályt, továbbá a legfőbb ügyész által - az érdekelt munkavállalói érdekképviseleti szervezetekkel egyetértésben - az e törvényben kapott felhatalmazás alapján kiadott utasítást,
e) a szakszervezeti reprezentativitás meghatározása szempontjából üzemi tanácsot említ, ott az alkalmazotti tanácsot,
f) együttdöntési jogot említ, ott az alkalmazotti tanács (Országos Tanács) határozatképessége szempontjából egyetértési jogot,
g) rendes felmondást említ, ott a rendes felmondás alatt lemondást, illetve felmentést,
h) kivételesen fontos gazdasági érdeket említ, ott kivételesen fontos ügyészségi érdeket
kell érteni.
(6) Ahol e törvény a "nyugdíjasnak minősül", "öregségi nyugdíjra jogosult", "öregségi nyugdíjra való jogosultság", "rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesül" kifejezést használja, e fogalmak tekintetében a Munka Törvénykönyve 87/A. §-át kell alkalmazni azzal, hogy a legfőbb ügyész helyettes és az ügyész esetében e fogalmakat a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött személyre kell alkalmazni. Nyugdíjasnak minősül az alügyész, az ügyészségi fogalmazó, továbbá a tisztviselő, írnok, fizikai alkalmazott, valamint a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött ügyész abban az esetben is, ha felmentését a Tny. 18. § (2a) bekezdésére vagy rokkantsági nyugdíjra szerzett jogosultságára hivatkozással maga kéri.
(2) A végkielégítés összegének megállapításakor - az (1) bekezdésben említetten kívül - ügyészségi szolgálati viszonyban töltött időnek kell tekinteni a bírói szolgálati viszonyban, az igazságügyi szolgálati jogviszonyban megszakítás nélkül eltöltött időt, és a Ktv. 19. § (9) bekezdés c) pontjában írt esetben, az ott meghatározott időt.
(3) A jubileumi jutalomra jogosító idők számítása során és a fizikai alkalmazott alapszabadságának a megállapításakor az ügyészségi szolgálati viszonyban töltött idő számításánál - az (1) bekezdésben említetten kívül - az Alkotmánybíróságnál és a bíróságnál szolgálati viszonyban, kormánytisztviselői jogviszonyban, közszolgálati jogviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, továbbá más foglalkoztatási jogviszonyban (szolgálati viszonyban, munkaviszonyban), valamint 1992. január 20-át követően szövetkezetnél munkaviszony jellegű jogviszonyban [2006. évi X. törvény 56. § (2) bekezdés] időt is figyelembe kell venni.
(4) A jubileumi jutalomra jogosító idők számítása során ügyészségi szolgálati viszonyban töltött időnek tekintendő az (1) és (3) bekezdésben írtakon túl az ügyvédi tevékenység és a közjegyzői szolgálat tartama, ide nem értve a jogviszony szünetelését.
(5) Ha az ügyészségi szolgálati viszonyban eltöltött idő megállapításakor azonos időtartamra több jogviszony vehető figyelembe, közülük erre az időre csak egy jogviszony számítható be.
(6) A társadalombiztosításra vonatkozó szabályok alkalmazása szempontjából az ügyészségi szolgálati viszonyban töltött időt munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni.
(2) Ahol e törvény a "ténylegesen dolgozott", "ténylegesen működött", "ténylegesen folytatott", "ténylegesen szolgálati viszonyban töltött idő" kifejezéseket használja, azon olyan időszakokat kell érteni, amely alatt az ügyészségi alkalmazott, a tisztségre jelölt személy illetményre, teljes vagy részösszegű távolléti díjra vagy átlagilletményre volt jogosult.
(3) E törvény alkalmazásában választójog alatt az országgyűlési képviselők választásán való választhatóság jogát kell érteni.
(2) Az ügyészségi szolgálati viszonyt érintő minden lényeges jognyilatkozatot írásba kell foglalni. Törvény eltérő rendelkezése hiányában nem kell írásba foglalni a munka szervezésével, a napi munkavégzéssel kapcsolatos munkáltatói intézkedéseket.
(2) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üsztv.)
(2) E törvénynek a más jogszabályban alkalmazandó rövidítése: "Üjt.".
(2) Ha az ügyész a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt 2012. január 1-jét megelőzően betöltötte, szolgálati viszonyát felmentéssel - végkielégítés, felmentési tilalom és korlát nélkül - kell megszüntetni; a felmentési idejének kezdő időpontja 2012. január 1., záró időpontja 2012. június 30., és az ügyész szolgálati viszonya 2012. június 30. napjával szűnik meg.
(3) Ha az ügyész a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt a 2012. január 1. és 2012. december 31. közötti időszakban tölti be, szolgálati viszonyát felmentéssel - végkielégítés, felmentési tilalom és korlát nélkül - kell megszüntetni; a felmentési idejének kezdő időpontja 2012. július 1., záró időpontja 2012. december 31., és az ügyész szolgálati viszonya 2012. december 31. napjával szűnik meg.
(4) Az e törvény 41. § (1) bekezdés második mondatában foglaltakat a (2)-(3) bekezdésben szabályozott esetben azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ügyészt háromhavi átlagilletményének megfelelő összeg illeti meg.
(2) Az e törvénnyel bevezetett összeférhetetlenségi okot az ügyészségi alkalmazott köteles e törvény hatálybalépésétől számított tizenöt napon belül megszüntetni. Ha az ügyészségi alkalmazott e kötelezettségének nem tesz eleget, vele szemben a munkáltatói jogkör gyakorlója köteles megállapítani az összeférhetetlenséget.
(3) Ha az ügyészt és a vezetői tisztséget betöltő tisztviselőt e törvény hatálybalépése előtt az Üsztv. 41. §-ának (1) bekezdésében, 88. §-ának (1) bekezdésében meghatározott alkalommal már minősítették, és a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig 15 év vagy annál kevesebb van hátra, újabb minősítésüket csak az e törvény 50. §-ának (2) bekezdésében említett okból kell elvégezni.
(4) E törvény hatályba lépése előtt indított olyan fegyelmi eljárást, amelyben még nem hoztak határozatot, e törvény rendelkezései szerint kell tovább folytatni.
(2) E törvény nem érinti a volt honvédségi közalkalmazottak más, rájuk vonatkozó külön jogszabályban foglalt jogait.
(2) E törvény hatályba lépésével az ügyészségi titkár kinevezése alügyészre változik. Ahol jogszabály ügyészségi titkárt említ, azon alügyészt, alügyész alatt pedig a korábban hatályos szabályok alapján kinevezett ügyészségi titkárt is érteni kell.
(3) Az ügyészségi nyomozót - egyetértése esetén - e törvény hatályba lépésével ügyészségi megbízottá kell kinevezni, ha szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezik. Amennyiben az ügyészségi nyomozó szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel nem rendelkezik, tisztviselővé kell kinevezni. A kinevezéskor a fizetési osztályba és fokozatba sorolás az ügyészségi alkalmazott hátrányára nem változhat. Amennyiben az ügyészségi nyomozó ügyészségi megbízott vagy tisztviselő kinevezésével nem ért egyet, ügyészségi szolgálati viszonyából e törvény hatályba lépésének napján kezdődő felmentési idővel átszervezés jogcímén fel kell menteni. Ebben az esetben a felmondási tilalomra és korlátra vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni.
(4) E törvény hatályba lépésével az ügyészségi ügyintéző kinevezése ügyészségi megbízottra változik.
(5) E törvény hatályba lépésekor a "címzetes legfőbb ügyészségi főtanácsos" címet viselő ügyész a címét továbbra is használhatja, és e törvényben a "címzetes főügyész" címre megállapított jogosultság illeti meg.
(6) E törvény alkalmazásában tisztviselőnek kell tekinteni azt az érdemi feladatot végző ügyintézőt is, akinek alapfokú végzettsége van, ha az Üsztv. hatálybalépése előtt tisztviselőnek sorolták be.
(2) Ahol e törvény
a) járási ügyészséget említ, helyi ügyészséget,
b) járási ügyészségi ügyészt említ, helyi ügyészségi ügyészt,
c) járási vezető ügyészt említ, helyi vezető ügyészt,
d) járási vezetőhelyettes ügyészt említ, helyi vezetőhelyettes ügyészt, e) járási ügyészségi csoportvezető ügyészt említ, helyi ügyészségi csoportvezető ügyészt
kell érteni 2012. december 31. napjáig.
(3) E törvény hatályba lépésével az ügyészségi alkalmazott illetménye - változatlan beosztás esetén vagy végrehajtható fegyelmi büntetés hiányában - nem csökkenhet. Az illetmény e törvény rendelkezéseinek megfelelően, de legalább a megállapítás kori mértékben jár.
(2) A munkáltatói jogkör gyakorlója köteles a kérelemről a benyújtástól számított harminc napon belül dönteni, megalapozottság esetén a szolgálati viszonyban töltött időt megfelelően módosítani, és erről az ügyészségi alkalmazottat értesíteni.
(3) Ha az e törvény hatályba lépésekor ügyészségi szolgálati viszonyban álló ügyészségi alkalmazott
a) a (2) bekezdésben foglaltak szerint e törvény hatályba lépése előtt jubileumi jutalomra lett volna jogosult, és
b) a jubileum időpontjában ügyészségi szolgálati viszonyban állt, továbbá
c) részére a jubileumi jutalmat - bármely jogviszonyt tekintve - nem folyósították, azt számára e törvény hatályba lépését követő három hónapon belül kell kifizetni.
(4) Ha az ügyészségi alkalmazott a (3) bekezdés alapján több jubileumi jutalomra is jogosulttá válik, úgy részére a legmagasabb összegűt kell kifizetni.
(5) Ha az ügyészségi alkalmazott a (3)-(4) bekezdés alapján jubileumi jutalomra jogosult, az azzal járó összegből le kell vonni a hatályba lépés előtt kifizetett jubileumi jutalom összegét, ha ez utóbbira a jogosultság - az újból elismert szolgálati viszonyban töltött idő alapján - nem állapítható meg.
a) az UNICE, az ETUC és a CEEP által a határozott ideig tartó munkavégzéssel kapcsolatosan kötött keretmegállapodásról szóló, a Tanács 1999/70/EK irányelvével, a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény irányadó rendelkezéseivel együtt,
b) az UNICE, az ETUC és a CEEP által a részmunkaidőről kötött keretmegállapodásról szóló, a Tanács 97/81/EK irányelvével a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény irányadó rendelkezéseivel együtt,
c) az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről, 24. cikk.
Fizetési fokozatok | Szorzószámok |
1. | 1,00 |
2. | 1,10 |
3. | 1,20 |
4. | 1,25 |
5. | 1,30 |
6. | 1,35 |
7. | 1,40 |
8. | 1,45 |
9. | 1,50 |
10. | 1,55 |
11. | 1,60 |
12. | 1,65 |
13. | 1,70 |
14. | 1,75 |
A vezetői munkakörök | % | |
1. | A legfőbb ügyész | 100 |
2. | A legfőbb ügyész helyettes | 80 |
3. | A főosztályvezető ügyész A fellebbviteli főügyész A nagyobb főügyészségi főügyész Országos illetékességű főügyészség főügyésze | 60 |
4. | A főosztályvezető-helyettes ügyész A fellebbviteli főügyészhelyettes A főügyész | 50 |
5. | A legfőbb ügyészségi osztályvezető ügyész A nagyobb főügyészségi főügyészhelyettes Országos illetékességű főügyészség főügyészhelyettese | 45 |
6. | A fellebbviteli osztályvezető ügyész | 40 |
7. | A főügyészhelyettes A kiemelt helyi ügyészségi vezető ügyész | 35 |
8. | A nagyobb főügyészségi osztályvezető ügyész Országos illetékességű főügyészség osztályvezető ügyésze A kiemelt helyi ügyészségi vezetőhelyettes ügyész A nagyobb helyi ügyészségi vezető ügyész | 30 |
9. | A főügyészségi osztályvezető ügyész A nagyobb helyi ügyészségi vezetőhelyettes ügyész A kisebb helyi ügyészségi vezető ügyész | 25 |
10. | A főügyészségi csoportvezető ügyész | 20 |
11. | A kiemelt és a nagyobb helyi ügyészségi csoportvezető ügyész A kisebb helyi ügyészségi vezetőhelyettes ügyész | 15 |
- igazolvány képe,
- ügyviteli nyilvántartási sorszáma,
- állampolgársága,
- születési helye, ideje,
- anyja neve,
- lakóhelye, tartózkodási helye, telefonszáma, e-mail címe,
- családi állapota,
- házastársa, bejegyzett élettársa, élettársa neve, foglalkozása, munkahelye,
- gyermekeinek neve, születési ideje;
- a tanulmányok folytatására kötött szerződés ténye, a képző intézmény megnevezése, a szerződéskötés dátuma, a támogatás típusa, a tanulmányok tényleges befejezésének éve,
- szakképzettsége, a megszerzés éve, jogi szakvizsga megszerzésének éve, eredménye,
- posztgraduális képzés keretében szerzett szakképesítése, a képző intézmény megnevezése, a megszerzés éve,
- szakmai tanfolyami végzettsége, a képző intézmény, a tanfolyam, a képzés szintjének megnevezése, a megszerzés éve, eredménye,
- belső tanfolyamon való részvétel éve, a tanfolyam megnevezése,
- jelenlegi iskolai tanulmánya, a képző intézmény, a kar, a tagozat, a szak, a képzés szintjének megnevezése, a kezdés éve,
- képzési kötelezettség alá eső képzés adatai,
- tudományos fokozata,
- idegennyelv-ismerete;
- a besorolásnál beszámított szolgálati idő kezdete,
- a szolgálati időbe, illetve az ügyészségi szolgálati viszonyként beszámított korábbi munka- (szolgálati) viszonyának adatai:
- munkahely (munkakör) megnevezése,
- belépés dátuma,
- kilépés dátuma,
- a jogviszony megszűnésének módja;
- besorolása, kötelező előbbre sorolásának időpontja, alapilletménye, illetménypótlékai, jutalma,
- tartós (harminc napot meghaladó időtartamú, rendes szabadságon kívüli) távollétének megnevezése, kezdete, befejezése,
- munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonya, vizsgabizottsági tagsága (a tagság kezdete, vége, a vizsga tárgya), oktatói címe, egyéb oktatási tevékenységének megnevezése;
- hatályos fegyelmi büntetése,
- az ügyészségi szolgálati viszonyból származó kártérítési kötelezettsége,
- minősítésének időpontja,
- külföldi ösztöndíja,
- külföldi konferencián való részvétel éve, a konferencia szervezője, témája
- lakásszerzésének munkáltatói támogatása,
- letelepedésének támogatása;
- szolgálati, önvédelmi, vadász lőfegyverének gyártási száma, típusa.
- a hitelszerződést kötő pénzintézet neve, címe;
- az állami kezességvállalással biztosított hitel nagysága;
- a hitel lejáratának időpontja.
- utolsó nemzetbiztonsági ellenőrzésének időpontja és szintje.
- utolsó vagyonnyilatkozat tételének időpontja.
Fizetési osztály | Fizetési fokozatok és szorzószámok | |||
1. | 2. | 3. | 4. | |
I. osztály alügyész | 0,70 0-3 év | 0,75 4-6 év | 0,80 7-9 év | 0,90 10 évtől |
II. osztály ügyészségi fogalmazó | 0,38 | 0,41 | 0,44 | 0,47 |
Fizetési fokozat | Szolgálati idő | Fizetési osztályok és szorzószámok | |
III. osztály | IV. osztály | ||
1. | 0-1 | 0,38 | 0,20 |
2. | 2-4 | 0,45 | 0,24 |
3. | 5-7 | 0,50 | 0,27 |
4. | 8-10 | 0,55 | 0,30 |
5. | 11-13 | 0,60 | 0,33 |
6. | 14-16 | 0,65 | 0,36 |
7. | 17-19 | 0,70 | 0,39 |
8. | 20-22 | 0,75 | 0,42 |
9. | 23-25 | 0,80 | 0,45 |
10. | 26-28 | 0,85 | 0,48 |
11. | 29-31 | 0,90 | 0,51 |
12. | 32-34 | 0,95 | 0,54 |
13. | 35-37 | 1,00 | 0,57 |
14. | 37 évtől | 1,05 | 0,60 |
A vezetői munkakörök | % | |
1. | A gazdasági főigazgató | 70 |
2. | A főosztályvezető Az OKRI igazgatója | 40-60 |
3. | A főosztályvezető-helyettes Az OKRI igazgatóhelyettese | 35-45 |
4. | Az osztályvezető | 25-40 |
5. | Az osztályvezető-helyettes | 20-25 |
6. | A csoportvezető | 15-20 |
7. | Az irodavezető | 5-20 |
Rendfokozat | Beosztás megnevezése |
Vezérőrnagy | főosztályvezető ügyész |
Dandártábornok | főosztályvezető-helyettes ügyész fellebbviteli főügyész főügyész főügyészhelyettes |
Ezredes | legfőbb ügyészségi osztályvezető ügyész legfőbb ügyészségi osztályvezető-helyettes ügyész legfőbb ügyészségi ügyész fellebbviteli főügyészhelyettes fellebbviteli főügyészségi osztályvezető ügyész főügyészségi osztályvezető ügyész legfőbb ügyészségi osztályvezető |
Alezredes | főügyészségi csoportvezető ügyész fellebbviteli főügyészségi ügyész főügyészségi ügyész legfőbb ügyészségi szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező tisztviselő |
Őrnagy | alügyész legfőbb ügyészségi csoportvezető legfőbb ügyészségi irodavezető |
Százados | ügyészségi fogalmazó legfőbb ügyészségi tisztviselő |
Törzszászlós | főügyészségi vezető állású tisztviselő |
Zászlós | főügyészségi tisztviselő főügyészségi írnok |
Főtörzsőrmester | gépjárművezető |
A 3/2004. (II. 17.) AB határozat az ügyészséget, mint állami szervezetet a szélesebb értelemben vett igazságszolgáltatás rendszerében helyezte el, kimondva, hogy az ügyészség az igazságszolgáltatás egyik önálló alkotmányos szervezete. Ezért változatlanul indokolt, hogy a bírósági és ügyészségi dolgozók munkajogi helyzete lényegében (a munkavégzésre, a rendkívüli munkavégzésre, az előmenetelre, a szabadságra, a jubileumi jutalomra és más munkajogi kérdésekre vonatkozóan) azonos legyen.
Figyelemmel arra, hogy a legfőbb ügyész és a Kúria elnöke közjogi helyzete azonos [Alaptörvény 26. cikk (3) bekezdés és 29. cikk (4) bekezdés], a Javaslat a legfőbb ügyész jogállását és javadalmazását a Kúria elnökével közel azonos módon szabályozza.
A katonai ügyészek - e jogállásukat megtartva - tagozódnak be az ügyészi szervezetbe, a Javaslat csak ott rendelkezik külön a katonai ügyészről, alügyészről és fogalmazóról, ahol ez munkajogi szempontból indokolt.
A Javaslat részletesen tartalmazza az ügyészségi testületekre, az ügyészségi szolgálati viszony létesítésére és a vezetői megbízásra, illetve megszűnésükre, az összeférhetetlenségre, a minősítésre, a munkavégzésre és a javadalmazásra, a pihenőidőre, a fegyelmi és a kártérítési felelősségre, a jogviták elintézésének rendjére vonatkozó szabályokat. Külön rendelkezik az alügyészek és az ügyészségi fogalmazók, a tisztviselők, az írnokok és a fizikai alkalmazottak szolgálati viszonyáról és a Magyar Honvédség állományába tartozó ügyészségi alkalmazottak munkajogi kérdéseiről. Ki kell emelni, hogy a Javaslat megszünteti az ügyészségi nyomozói munkakört, mert önálló nyomozási cselekményeket nem végezhetnek, az adminisztratív feladatokat pedig szakszerűen és hatékonyan az ügyészségi megbízottak is elláthatják. Az ügyészi kinevezés feltételeit a gyakorlat igényeihez és a bírák jogállási szabályaihoz igazítja és lehetővé teszi az ügyész újabb határozott időre szóló kinevezését, ha az alkalmasság nem egyértelmű. Ezen felül a Javaslat lehetővé teszi az alügyész és fogalmazó határozott idejű kinevezését, valamint bevezeti a próbaidő intézményét a tisztviselő, az írnok és a fizikai alkalmazott esetében.
A Javaslat elsődlegesen az ügyészek ügyészségi szolgálati viszonyára vonatkozó szabályokat rögzíti. Az alügyész és az ügyészségi fogalmazó ügyészségi szolgálati viszonyára - a Javaslatban meghatározott eltérésekkel - az ügyészekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. E szabályok a tisztviselő, az írnok és a fizikai alkalmazott esetében - a rájuk megállapított sajátos rendelkezések mellett - pedig csak akkor alkalmazhatók, ha azt a Javaslat kifejezetten így rendeli.
Az ügyészségi alkalmazottak tanácsa a Legfőbb Ügyészségen, a fellebbviteli főügyészségeken, a főügyészségeken és az Országos Kriminológiai Intézetnél működik; a főügyészségeken létrehozott tanácsok hatásköre kiterjed az alájuk rendelt ügyészségi szervekre is. Az ügyészség centralizált irányításából következően a Javaslat Országos Tanács létrehozásáról is rendelkezik.
A Javaslat az alkalmazotti tanács számára egyetértési jogot állapít meg a jóléti célú pénzeszközök felhasználásával, illetőleg az ilyen jellegű intézmények és ingatlanok hasznosításával kapcsolatos tervek elfogadása tekintetében. A munkáltató számára a Javaslat véleményeztetési kötelezettséget is meghatároz olyan döntések előtt, amelyek az ügyészségi szolgálati viszonyt alapjaiban érintik. A munkáltató kötelezettségszegése esetén az alkalmazotti tanács az intézkedés érvénytelenségének megállapítása iránt munkaügyi jogvitát kezdeményezhet.
A munkáltatói döntések jelentős része az ügyészi szervezet irányítási jellegéből adódóan az ügyészségi alkalmazottak egészét vagy nagyobb részét érinti. Ezért rendelkezik úgy a Javaslat, hogy az alkalmazotti tanácsok legalább kétharmadát érintő ügyekben, illetve az alkalmazotti tanácsok közötti véleményeltérés esetén az Országos Tanács jár el.
A Javaslat a munkáltató számára kötelezővé teszi az alkalmazotti tanács és az Országos Tanács működéséhez szükséges feltételek biztosítását.
A Javaslatban nem szabályozott kérdésekben az alkalmazotti tanácsra és az Országos Tanácsra a Munka Törvénykönyvének az üzemi tanácsra (központi üzemi tanácsra) vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Így a Munka Törvénykönyve szabályai alkalmazandók például az alkalmazotti tanács és az Országos Tanács tagjainak jelölésére, választására, az alkalmazotti tanács, Országos Tanács, illetőleg a tanácstagság megszűnésére. Nem alkalmazhatók viszont a Munka Törvénykönyve rendelkezései közül az üzemi megbízottra és az elnök díjazására vonatkozó szabályok.
Az irányítása alá tartozó ügyészi szervezet összügyészi értekezletét a legfőbb ügyész, a fellebbviteli főügyész és a főügyész hívja össze. Kötelező az összehívás a Javaslatban felsorolt esetekben, vagy ha azt a részvételre jogosult ügyészek egyharmada, illetőleg az érdekelt munkavállalói érdekképviseleti szerv a napirend megjelölésével kéri. A legfőbb ügyész egyéb esetekben is kötelezővé teheti az összügyészi értekezlet összehívását.
Az ügyészi tanácsot a Legfőbb Ügyészségen, a fellebbviteli főügyészségeken és a főügyészségeken kell létrehozni. A véleménynyilvánítás joga az ügyészi tanács tagjait együttesen illeti meg.
Az ügyészi tanács tagjává ügyész választható. Kizárja a Javaslat a választhatók köréből a legfőbb ügyészt és a magasabb vezető állású ügyészt, továbbá a fegyelmi büntetés hatálya alatt álló ügyészt.
Meghatározza a Javaslat az ügyészi tanácstagság megszűnésének eseteit, és új választást ír elő, ha a tagok száma három fő alá csökken, vagy az elnök és az elnökhelyettes tagsága megszűnik.
A Javaslat az ügyészi tanács esetében is biztosítja a póttagok választásának lehetőségét, mellyel elkerülhetők az időközi választások. A póttagokra - a Javaslatban nem szabályozott kérdésekben - az Mt.-nek az üzemi tanács póttagjaira vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
Az ügyészi tanácsra a Javaslat által nem szabályozott egyéb kérdésekben is az alkalmazotti tanácsra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ebből következően pl. a munkáltatónak kell biztosítani az ügyészi tanács működéséhez szükséges feltételeket, az ügyészi tanács tagjainak jelölésére pedig a Munka Törvénykönyve szabályai vonatkoznak. Értelemszerűen az ügyészi tanács az alkalmazotti tanács számára biztosított egyetértési jogot nem gyakorolhatja, és tájékoztatást a munkáltatótól is csak jogosítványai gyakorlásaihoz szükséges mértékben kérhet.
Az ügyészségi szolgálati viszony kinevezéssel létesül. A Javaslat meghatározza az alkalmazás feltételeit. A büntetőjogi értelemben vett büntetlen előéletű személy sem tölthet be ügyészi tisztséget a Javaslat által meghatározott körben.
Nem tölthet be ügyészi tisztséget olyan személy sem, akit a Javaslatban meghatározott jogviszonyokban vagy munkakörökben a legsúlyosabb fegyelmi büntetéssel sújtottak, mindaddig amíg e büntetés hatálya alatt áll.
A Javaslat kötelezővé teszi, hogy az ügyészi állásra pályázó személy pályaalkalmassági vizsgálaton vegyen részt. A pályaalkalmassági vizsgálat egészségi, fizikai és pszichikai vizsgálatból áll. A pályaalkalmassági vizsgálatot a bíró pályaalkalmassági vizsgálatára vonatkozó szabályok szerint kell általában elvégezni.
Az ügyész kinevezésére vonatkozó feltételek további szigorát jelenti, hogy az ügyész első alkalommal pályázat alapján nevezhető ki.
Az ügyészi pályára való alkalmasság főként az ügyészi munka ellátása során állapítható meg. Erre tekintettel az ügyészt a legfőbb ügyész első alkalommal általában határozott időre, három évre nevezi ki.
A határozott időre szóló kinevezés lehetőséget ad arra, hogy az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya a határozott idő lejártával megszűnjék, ha a törvényben meghatározott minősítési eljárás eredményét mérlegelve a legfőbb ügyész az ügyész alkalmatlanságát állapította meg. A határozott idő lejártával megszűnik az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya abban az esetben is, ha határozatlan időre történő kinevezését nem kérte.
A legfőbb ügyész a megválasztása után az Országgyűlés előtt az Országgyűlés Házszabálya szerint, a többi ügyész pedig működésének megkezdése előtt esküt tesz.
A Javaslat a pályázat kiírását a legfőbb ügyész kinevezési jogkörébe tartozó magasabb vezető állású ügyészi és a helyi vezető ügyészi munkakörökre kötelezővé teszi. Nem mellőzhető a pályázat magasabb szintű ügyészségek ügyészi állásainál sem. Az előbbiekben nem említett munkaköröknél a pályázat csak a kiválasztás egyik lehetséges eszköze.
A pályázatokat a legfőbb ügyész írja ki. A pályázati felhívás nyilvános; tartalmaznia kell a pályázat elnyeréséhez szükséges valamennyi feltételt és az elbírálás határidejét. A pályázók kiválasztásánál az ügyészi tanácsot véleménynyilvánítási jog illeti meg.
A Javaslat előírja, hogy a pályázatra kiírt munkakörbe csak azt lehet kinevezni, aki a pályázaton részt vett és a feltételeknek megfelelt. A Javaslat kitér arra is, ha a pályázat elkésett, hiányos vagy nem vezet eredményre.
Az ügyészség alaptörvényi feladatának folyamatos ellátása olyan követelmény, amely nem teszi elfogadhatóvá, hogy az ügyészi szervezet hosszú ideig nélkülözze az elsőszámú vezetőjét. Elengedhetetlen, hogy az ügyészség vezetése akkor is teljes felhatalmazáson alapuljon és minden döntés meghozatalára kiterjedjen, ha a legfőbb ügyész megbízatása megszűnik, de nem kerül sor időben új legfőbb ügyész megválasztására. Ezért a Javaslat a hatályos szabályozással egyezően fenntartja, hogy a megbízatási idő letelte és a hetvenedik életév betöltése esetén a volt legfőbb ügyész a legfőbb ügyészi jogköröket mindaddig gyakorolja, amíg az új legfőbb ügyész hivatalba nem lép. Ez azonban nem terjedhet ki más megbízatás-megszűnési okokra, amelyek esetében a megbízatás lényegével összeférhetetlen lenne a legfőbb ügyészi jogkörök további gyakorlása.
A legfőbb ügyészi és a legfőbb ügyész helyettesi megbízatás megszűnésének jogcímei közül a legfőbb ügyész megbízatási időtartamának letelte, a felmentés és a lemondás nem érinti önmagában az ügyészségi szolgálati viszonyt. A Javaslat mind a három esetben lehetővé teszi, hogy a korábbi legfőbb ügyészt, illetőleg legfőbb ügyész helyettest - hozzájárulásukkal -más ügyészi munkakörbe helyezzék. A megbízatás más jogcímen történő megszűnése az ügyészségi szolgálati viszony megszűnését is eredményezi.
Az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO), amelynek Magyarország is részese, a Magyarországról szóló 2003. évi ország-jelentésében - több más, azóta teljesített mellett - ajánlást fogalmazott meg az ügyészségek, elsősorban a nyomozó hivatalok vezetői elmozdíthatóságának további garanciákhoz kötése érdekében. A GRECO ország-jelentésének ténymegállapító része az ügyészségi vezetők indokolás nélküli leválthatóságát, illetve az ügyészségi szakmai testületek beleszólási jogának hiányát kifogásolta. Erre tekintettel az ügyészségi vezetői kinevezés visszavonásának garanciájaként- a hatályos szabályozással egyezően - a Javaslat továbbra is kötelezővé teszi az ügyészi tanács véleményének kikérését.
A Javaslat következetesen érvényesíti azt az elvet, hogy a vezetői kinevezés megszűnése általános szabályként nem érinti az ügyészségi szolgálati viszony létét. A vezetői kinevezés visszavonásakor az ügyészi munkakörből eredő feladatainak ellátására egyébként képes korábbi vezetőt - választása szerint - a Javaslat által meghatározott más ügyészi munkakörbe kell áthelyezni.
A Javaslat biztosítja a vezető számára a vezetői munkaköréről való lemondás, és más ügyészi munkakörbe való áthelyezés lehetőségét is.
A Javaslat az ügyész szolgálati helyével azonos megyére, a fővárosban vagy Pest megyében szolgálatot teljesítő ügyész esetében pedig a főváros, illetőleg Pest megye területére korlátozza a kirendelés lehetőségét az ügyész hozzájárulása nélkül.
A Javaslat rendezi az Európai Uniós tagsággal szükségszerűen együtt járó uniós és más nemzetközi ügyészi együttműködés szolgálati viszonyt érintő kérdéseit.
Az ügyészi szervezet működőképessége szükségessé teheti az ügyész munkakörének a tartós külszolgálat, illetve a fizetés nélküli szabadság ideje alatti betöltését. Emiatt a Javaslat meghatározza, hogy az ügyészt a tartós külszolgálat, illetve a fizetés nélküli szabadság megszűntével mely szolgálati helyre és munkakörbe kell kinevezni. A Javaslat rendezi továbbá a szolgálati viszony megszűnésének eseteként, ha az ügyész a felajánlott munkakört nem fogadja el, valamint a tartós külszolgálattal együtt járó költségek kérdését és a külszolgálat időtartamának a szolgálati viszonyba való beszámítását.
A munkáltatónak az ügyészségi szolgálati viszony egyoldalú megszüntetésére irányuló nyilatkozata a felmentés. E lehetőséggel a munkáltató az ügyészi pálya biztonsága érdekében csak a Javaslatban felsorolt okok esetén élhet. Az okok egy része objektív, másik része az ügyész személyében rejlik. Az okok meghatározásán túl a Javaslat a felmentésre tilalmakat és további korlátokat is megállapít.
A rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjban részesülő, rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjra jogosult és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 18. § (2a) bekezdésben írt öregségi nyugdíjra jogosult ügyész kérelmére a munkáltató az ügyészségi szolgálati viszonyt a legkedvezőbb módon, felmentéssel szünteti meg a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt.
A katonai ügyésznek a többi ügyésztől eltérő sajátos helyzete miatt tartalmaz a Javaslat rendelkezést arra az esetre, amikor a katonai ügyész hivatásos állományú katonai szolgálati viszonya vagy ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik.
A felmentést indokolni kell, és vita esetén bizonyítani a felmentési ok valósságát és megalapozott voltát.
A Javaslat általában hat havi felmentési idő megállapításával teszi lehetővé, hogy az ügyésznek kellő idő álljon rendelkezésére az új munkahely kereséséhez. A nem egészségügyi okból alkalmatlanság miatt felmentett ügyész esetében ezt az időtartamot a Javaslat egy hónapra csökkenti.
Kivételes megszüntetési lehetőség az ügyész számára a rendkívüli lemondás, amelyre csak a Javaslat által meghatározott feltételek fennállása esetén kerülhet sor. Tekintettel arra, hogy a rendkívüli lemondást a munkáltató súlyos kötelezettségszegése előzi meg, a Javaslat a munkáltatót arra kötelezi, hogy az ügyésznek felmentése esetén járó átlagilletményt fizessen.
A végkielégítés összege az ügyészségi szolgálati viszonyban töltött idő tartamától függően egy-nyolc havi átlagilletmény. A Javaslat más foglalkoztatási jogviszonyokban alkalmazott megoldást követve magasabb összegű végkielégítést biztosít a kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzetben lévő korosztálynak.
Amennyiben az ügyész szünteti meg jogellenesen ügyészségi szolgálati viszonyát, ennek joghatásaként a Javaslat a hivatalvesztés fegyelmi büntetés jogkövetkezményeinek alkalmazását írja elő. Az utóbbi következtében az ügyész kizárt a külön juttatásból és meghatározott ideig újabb ügyészségi szolgálati viszony vele nem létesíthető. Ezen túl a Munka Törvénykönyvével egyező joghátrány alkalmazandó.
A Javaslat tartalmazza azt a klasszikus összeférhetetlenségi szabályt, amely szerint nem létesíthető olyan ügyészségi szolgálati viszony, amelyben az ügyészségi alkalmazott hozzátartozójával irányítási (felügyeleti), ellenőrzési vagy elszámolási kapcsolatba kerülne. A tilalom alól felmentés csak különösen indokolt esetben adható.
A Javaslat meghatározza azokat a kötelezettségeket, amelyek az ügyészségi alkalmazottat az összeférhetetlenségi ok felmerültekor terhelik, és szabályozza az összeférhetetlenség esetén követendő eljárást.
Az összeférhetetlenség megállapításával - annak időpontjában - az ügyészségi szolgálati viszony megszűnik. A Javaslat csupán lehetőségként írja elő a megállapítás mellőzését, ha az ügyész az összeférhetetlenségi okot az eljárás ideje alatt megszünteti. Mérlegelés körébe tartozik ugyanis annak eldöntése, hogy a már megszüntetett összeférhetetlenségi ok mennyiben befolyásolhatja az ügyész további működését.
Az ügyész nem lehet országgyűlési, európai parlamenti, helyi önkormányzati képviselő és polgármester. A megválasztást és a jelölést már aktív politizálás előzi meg, amely magatartás az Alaptörvény tilalmába ütközik. Erre figyelemmel rendelkezik úgy a Javaslat, hogy amennyiben az ügyész a választáson jelöltetni kívánja magát, köteles e szándékát bejelenteni, és a bejelentéstől a választás eredményének közzétételéig, illetve megválasztása esetén mandátuma igazolásáig ügyészségi szolgálati viszonya szünetel. Ez alatt az idő alatt az ügyész munkát nem végezhet. A szünetelés időtartama ügyészségi szolgálati viszonyban töltött időnek minősül. A választás eredményétől függően az ügyészségi szolgálati viszony a megválasztás napjával megszűnik, vagy folytatódik.
A minősítés a munkáltatói jogkör gyakorlójának feladata. A Javaslat két új értékelési kategóriát vezet be, ezek egyike az alkalmas, utóvizsgálat lefolytatása indokolt. Ebben az esetben az értékelő megállapítja a tapasztalt hiányosságokat, rendellenességeket és megjelöli a kívánt változtatás fő szempontjait, ezeket a következő - 2 éven belül esedékes - minősítés alkalmával meg kell vizsgálni; és ha az ügyész ekkor sem éri el a legalább alkalmas értékelést, alkalmatlan minősítést kell kapnia.
Az ügyész az elkészített minősítésre észrevételt tehet, és részére a minősítés egy példányát át kell adni. További lényeges garanciális szabály, hogy a minősítést az ügyész beleegyezése nélkül csak a Javaslatban meghatározott személyek tekinthetik meg.
Az ügyész a minősítés hibás vagy valótlan ténymegállapításának, illetőleg a személyiségi jogát sértő megállapításának a megsemmisítését a bíróságtól kérheti.
A Javaslat rögzíti az ügyész jogait és kötelességeit a bűncselekményt, szabálysértést megvalósító, az ügyész életét, egészségét, testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztető, továbbá a jogellenes kár okozásával járó vezetői utasítás teljesítésének megakadályozására.
A Javaslat lehetőséget biztosít az ügyész számára, hogy ha az utasítást jogszabállyal vagy jogi meggyőződésével nem tartja összeegyeztethetőnek, az ügy elintézése alól mentesítését kérhesse. E jogát azonban csak írásban és jogi álláspontjának kifejtése mellett gyakorolhatja.
A Javaslat a hatályos szabályozással egyezően lehetőséget teremt arra, hogy a fizetés nélküli szabadság után a korábbi munkahelyére visszatérő szülő egyoldalú döntése alapján a gyermek hároméves kora előtt a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségét választhassa.
A teljes munkaidőben foglalkoztatott ügyészségi alkalmazott a fizetés nélküli szabadsága tartama alatt, annak lejáratát megelőzően legalább 60 nappal benyújtott kérelmére a munkáltató a kinevezést köteles módosítani, s ennek során heti 20 óra részmunkaidőt kikötni. Amennyiben a felek egymással meg tudnak állapodni, nincs akadálya, hogy a részmunkaidő mértékét ettől eltérően állapítsák meg. A Javaslat csupán a kötelező módosítás esetét kívánja szabályozni.
A munkáltató az ügyészségi alkalmazottnak a munkaidő egyenlőtlen beosztására vonatkozó kérelmét csak abban az esetben tagadhatja meg, ha az számára lényegesen nagyobb munkaszervezési terhet jelentene. A munkáltató az ügyészségi alkalmazott kérésére köteles írásban megindokolni a kérelem megtagadását.
Ehhez kapcsolódóan, a jogviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni juttatás tekintetében a törvény erejénél fogva az időarányosság elve alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a szolgálatteljesítési idő mértékével összefügg.
A kötelező részmunkaidős foglalkoztatás az ügyészségi alkalmazott kérelme szerinti időpontig, de legfeljebb a gyermek hároméves koráig tart. Ezt követően a kinevezésnek a kérelem benyújtását megelőző időszakban irányadó feltételei az irányadóak. Ez azonban nem jelenti egyben azt, hogy a felek közös megegyezéssel ne módosíthatnák a kinevezést, s a kötelező részmunkaidős foglalkoztatást követő időszakra a továbbiakban is részmunkaidőt kössenek ki.
Az ügyész kivételes esetben rendkívüli munkavégzésre is köteles. Általános szabályként a Javaslat kizárja a rendkívüli munka díjazását, ugyanakkor a rendszeresen teljesített túlmunkáért szabadidő átalányt, a pihenőnapon és munkaszüneti napon végzett munkáért - a Munka Törvénykönyve szabályai szerint egyébként járó átlagkereseten felül - a munkavégzés időtartama kétszeresének megfelelő szabadidőt állapít meg.
Az ügyészi munka sajátosságaiból adódóan a gyakori rendkívüli munkavégzés az ügyelet és a készenlét. Az ügyeletért és a készenlétért díjazás jár.
A Javaslat szabályozza az ügyészt belföldi kiküldetés esetén megillető napidíjat és azt, hogy milyen közlekedési eszközt vehet igénybe.
A magyar igazságszolgáltatás hagyományai megkívánják, hogy az ügyészek számára a bírákéval azonos előmenetel és javadalmazás biztosított legyen. Ennek alapvető feltétele, hogy az illetmény számításának alapjául szolgáló legalacsonyabb ügyészi alapilletmény mindenkor a legalacsonyabb bírói alapilletménynek feleljen meg.
Az ügyész szolgálati idejét az e munkakörbe történt kinevezése napjától kell számítani. Kivételt tesz a Javaslat azokra nézve, akik ügyészi kinevezésükig jogi szakvizsgához kötött egyéb jogviszonyban vagy munkakörben dolgoztak, illetőleg tevékenységet végeztek.
A Javaslat garantált előmenetelt biztosít azzal, hogy az ügyész minden három év szolgálati idő megszerzése után eggyel magasabb fizetési fokozatba lép. A magasabb fizetési fokozatokhoz magasabb szorzószámok tartoznak.
Az ügyész fizetési fokozatait és az azokhoz tartozó szorzószámokat az 1. számú melléklet tartalmazza.
Az ügyész kiváló minősítés esetén soron kívül magasabb fizetési fokozatba sorolható, illetőleg részére cím adományozható. A soron kívüli előresorolásra az ügyész pályája során két alkalommal van lehetőség.
A vezetői pótlék a vezetői ügyészi tisztséggel járó többletfelelősség elismerésére szolgál. A hatályos szabály kisebb és nagyobb helyi ügyészséget különböztet meg. A helyi ügyészségek megnövekedett feladatai, létszáma, továbbá az ebből adódó eltérő vezetői felelősség egy újabb kategória - a kiemelt helyi ügyészség - beiktatását teszi szükségessé, minként elengedhetetlenné vált a főügyészségek mérete szerinti differenciálás is.
Jubileumi jutalomra jogosult az ügyész, ha huszonöt, harminc, harmincöt, illetve negyven évet ügyészségi szolgálati viszonyban töltött.
Az ügyészeket lakás építéséhez, vásárlásához igényelt pénzintézeti hitel felvétel esetén állami kezességvállalás illeti meg. Törvényi szintű szabályozásban indokolt rögzíteni azokat az eseteket, amikor a kezességvállalás ideje alatt az ügyész szolgálati viszonya neki felróható okból szűnik meg, és a volt ügyészt egyszeri kezességvállalási díj terheli. Amennyiben az adós ennek nem tesz eleget, úgy a pénzintézet értesíti az adóhatóságot a díj beszedése céljából. Mind a beváltott állami kezesség, mind a meg nem fizetett egyszeri kezességvállalási díj a Magyar Állammal szembeni köztartozásnak minősül.
Megilleti az ügyészt - a Munka Törvénykönyve szabályai szerint - a munkaközi szünet, a napi munka befejezése és a másnapi munkakezdés közötti pihenőidő, a pihenőnap és munkaszüneti nap, a betegszabadság, továbbá az egyéb munkaidő kedvezmény is.
A munkáltatói jogkör gyakorlója fizetés nélküli szabadságot is engedélyezhet az ügyész számára.
A Javaslat nem teszi minden esetben kötelezővé a fegyelmi eljárás megindítását. Csekély súlyú fegyelmi vétség esetén a fegyelmi jogkör gyakorlója eltekinthet a fegyelmi eljárás lefolytatásától és a fegyelmi büntetés kiszabásától.
A Javaslat meghatározza az eljárás megindításának objektív és szubjektív jogvesztő határidejét.
A fegyelmi büntetések köre megfelelő arányosítási lehetőséget ad a fegyelmi vétség súlyának és a büntetés kiszabásánál értékelendő egyéb körülményeknek a figyelembevételére. A feddés kivételével valamennyi büntetés anyagi hátránnyal is jár. A legsúlyosabb büntetés a hivatalvesztés, amely az ügyészségi szolgálati viszony megszűnését eredményezi.
A Javaslat garanciális okokból meghatározza a fegyelmi jogkör gyakorlóját, és a tényállás gyors és objektív felderítése érdekében részletesen szabályozza a fegyelmi eljárás rendjét.
A fegyelmi eljárás lefolytatására harminc nap áll rendelkezésre, amely egy ízben további harminc nappal meghosszabbítható. A vizsgálatot a fegyelmi jogkör gyakorlója vagy az általa megbízott fegyelmi biztos folytatja. A Javaslat nem határozza meg az igénybe vehető bizonyítási eszközök teljes körét, előírja azonban a tényállás tisztázásának és az eljárás alá vont ügyész meghallgatásának kötelezettségét.
A Javaslat lehetőséget ad a legfőbb ügyésznek, illetve a fegyelmi jogkör gyakorlójának arra, hogy az eljárás alá vont ügyészt az eljárás időtartama alatt szolgálati helyén történő megjelenésétől eltiltsa. Kötelező az állásból való felfüggesztés, ha az ügyészt például előzetes letartóztatásba helyezték. Amennyiben a felfüggesztés indoka megszűnt, az ügyész számára lehetővé kell tenni, hogy újra munkát végezhessen.
A Javaslat meghatározza a felfüggesztés időtartamára eső munkabér visszatartására és kifizetésére vonatkozó szabályokat.
A Javaslat lehetőséget teremt arra, hogy az eljárás alá vont ügyész más ügyészt képviseletével megbízhasson, és kérelmére az eljárásban a munkavállalói érdekképviseleti szerv részvételét, illetőleg képviseleti jogának gyakorlását is biztosítani kell. További garanciális rendelkezése a Javaslatnak a meghallgatásában akadályozott ügyész védekezési jogának biztosítása.
A fegyelmi ügyek elfogulatlan tisztázása és elbírálása érdekében a Javaslat megfogalmazza a fegyelmi eljárásban résztvevő személyekre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat.
A jogorvoslat rendszere attól függően eltérő, hogy a fegyelmi határozatot a legfőbb ügyész vagy a fegyelmi jogkör más gyakorlója hozta. Minden esetben biztosított azonban a bíróság előtti jogorvoslat lehetősége.
A Javaslat általános szabályként csak a jogerős fegyelmi határozatot tekinti végrehajthatónak. Kivétel ez alól, ha az ügyész a fegyelmi határozat jogerőre emelkedése előtt megszünteti ügyészségi szolgálati viszonyát.
A jogerős fegyelmi határozat végrehajthatósága alól is kivételt fogalmaz meg a Javaslat: a hivatalvesztést kiszabó fegyelmi határozat a szülési szabadságon lévő ügyész esetében csak annak eltelte után hajtható végre.
A Javaslat meghatározza a bíróság által el nem bírált jogerős fegyelmi határozattal szemben az új eljárás kezdeményezésének feltételeit és az eljárás rendjét.
Gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke az ügyész egyhavi illetményének ötven százalékáig terjedhet. A Javaslat meghatározza azokat az eseteket is, amikor az ügyész háromhavi illetménye erejéig köteles helytállni. Szándékos károkozás esetén az ügyész a teljes kárt köteles megtéríteni.
A legfőbb ügyész helyettes kártérítési felelősségét a legfőbb ügyész, a többi ügyész kártérítési felelősségét pedig a fegyelmi jogkör gyakorlója kártérítési határozattal állapítja meg. Ha az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya a kártérítési határozat közlése előtt megszűnt, az általa okozott kár megtérítése iránti igényét a munkáltató a bíróság előtt érvényesítheti.
A kártérítési eljárásra és a jogorvoslatra - a Javaslatban meghatározott eltérésekkel - a fegyelmi eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A jogvitára a Javaslatban meghatározott eltérésekkel a Munka Törvénykönyvének a munkaügyi jogvitákra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
Garanciális okokból rögzíti a Javaslat a nyilvántartásba való betekintés rendjét, az adatok helyesbítésére, a jogellenesen nyilvántartott adat törlésére vonatkozó kötelezettséget, valamint a jogellenesen kért adatszolgáltatás megtagadásának lehetőségét.
Javaslat az alügyész és az ügyészségi fogalmazó ügyészségi szolgálati viszonyára alapvetően az ügyészekre vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni.
Az alügyész és az ügyészségi fogalmazó illetménye az illetményalaphoz igazodik. Illetményük tehát követi az ügyészek javadalmazásának változását.
Az alügyész alapilletményét szolgálati ideje alapján az I. fizetési osztály megfelelő fizetési fokozatába történő besorolással kell megállapítani. Az ügyészségi fogalmazó alapilletményét pedig a II. fizetési osztályba, ezen belül az egyetemi jogi végzettséget igazoló oklevél minősítésétől függően - a "rite" fokozat esetén az 1., a "cum laude" fokozat esetén a 2., a "summa cum laude" fokozat esetén a 3. - fizetési fokozatba besorolva kell megállapítani.
Az I. és II. fizetési osztály fizetési fokozatait és az azokhoz tartozó szorzószámokat a 4. számú melléklet tartalmazza.
Az alügyész besorolásának alapjául szolgáló szolgálati időt a kinevezés napjától kell számítani. Az alügyész esetében részben vagy egészben szolgálati időként lehet figyelembe venni a kinevezése előtt jogi képesítéshez kötött munkakörben a jogi szakvizsga letételének napjától eltöltött időt. Kötelező beszámítani a szolgálati időbe az igazságügyi szolgálati jogviszonyban hasonló jellegű munkakörben eltöltött időt.
A Javaslat lehetőséget ad arra, hogy a munkáltató az alapilletményben a munkavégzés színvonalát is kifejezésre juttathassa. Az alügyész és az ügyészségi fogalmazó alapilletményét a munkáltató legfeljebb 30%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentheti.
Az átlagon felüli színvonalú teljesítményt a munkáltató az ügyészségi fogalmazó magasabb fizetési fokozatba sorolásával, az alügyész esetében pedig soron kívüli magasabb fizetési fokozatba sorolásával is elismerheti.
A Javaslat a tisztviselők esetében is magasabb vezető állású és vezető állású tisztviselői vezetői munkakört különböztet meg. Pályázat kiírását azonban e munkakörök egyikénél sem teszi kötelezővé. A tisztviselő vezetői kinevezésére, a kinevezés visszavonására és a tisztségről való lemondásra vonatkozó szabályok lényegében azonosak a vezetői munkakört betöltő ügyészekre vonatkozó rendelkezésekkel.
A tisztviselő, az írnok és a fizikai alkalmazott ügyészségi szolgálati viszonya közös megegyezéssel, felmentéssel, lemondással, rendkívüli lemondással, a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabásával és a határozott idő lejártával az ügyészekre vonatkozó szabályok szerint szűnik meg. Eltérés alapvetően a lemondási idő mértékében van, továbbá a tisztviselő, írnok, fizikai alkalmazott abban az esetben is felmenthető, ha nyugdíjasnak minősül.
Az ügyészi szervezet pártatlanságának megőrzése a tisztviselő, az írnok és a fizikai alkalmazott esetében is szigorú összeférhetetlenségi szabályokat követel meg. Pártnak lehetnek tagjai, de pártbeli tisztséget nem viselhetnek, párt nevében vagy érdekében - az országgyűlési, európai parlamenti és az önkormányzati választásokon való részvételt kivéve - közszereplést nem vállalhatnak. Olyan kereső foglalkozást is folytathatnak, amely az ügyész, az alügyész és az ügyészségi fogalmazó esetében tiltott, továbbá gazdasági társaságban személyes közreműködési kötelezettséggel járó tagsági viszonyt létesíthetnek, valamint lehetnek egyéni cég tagjai is, de csak abban az esetben, ha ahhoz a munkáltatói jogkör gyakorlója előzetesen hozzájárult.
A Javaslat meghatározza, hogy a vezetői tisztséget betöltő tisztviselőt milyen időközönként kell minősíteni, és minősítési kötelezettséget ír elő a nem vezető beosztású tisztviselő, továbbá az írnok és a fizikai alkalmazott esetében is, ha alkalmatlanságukra utaló körülmény merült fel.
A tisztviselő és az írnok rendkívüli munkavégzésére, a fizikai alkalmazott által teljesített ügyeletre és készenlétre az ügyészekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A fizikai alkalmazott rendkívüli munkavégzésére egyebekben a Munka Törvénykönyve szabályai vonatkoznak.
A tisztviselő, az írnok és a fizikai alkalmazott belföldi kiküldetésére az ügyészre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, napidíjuk összege azonban az ügyészekétől eltér.
A tisztviselő alapilletményét a munkaköre betöltéséhez szükséges iskolai végzettségétől függően a III. vagy IV. fizetési osztályba, ezen belül szolgálati ideje alapján a megfelelő fizetési fokozatba történő besorolással kell megállapítani. A III. fizetési osztályba azt a tisztviselőt kell besorolni, aki a munkaköre betöltéséhez szükséges szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezik. A III. fizetési osztályba sorolható be kivételesen az a tisztviselő is, aki nem szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel, de szakirányú felsőfokú szakképesítéssel rendelkezik. Az előbbiekben nem említett végzettségű tisztviselő kizárólag a IV. fizetési osztályba sorolható. A IV. fizetési osztályba sorolt tisztviselő esetében azonban a Javaslat általában honorálja a középfokúnál magasabb végzettséget, képzettséget azáltal, hogy alapilletményüket az illetményalap 10-15%-ával növeli meg.
Az írnok alapilletményét szolgálati ideje alapján ugyancsak a IV. fizetési osztály megfelelő fizetési fokozatába való besorolással kell megállapítani. Az írnok esetében a magasabb szintű végzettség, képzettség az alapilletmény összegét nem változtatja meg. Az írnok továbbá több olyan illetményelemre sem jogosult, mint amely a tisztviselőt megilletheti.
A III. és a IV. fizetési osztály fizetési fokozatait és az azokhoz tartozó szorzószámokat az 5. számú melléklet tartalmazza.
A fizikai alkalmazott illetményét a felek közös megegyezéssel állapítják meg.
A tisztviselő és az írnok besorolásának alapjául szolgáló szolgálati időt a kinevezés napjától kell számítani. A III. fizetési osztályba sorolt tisztviselő esetében részben vagy egészben szolgálati időként lehet figyelembe venni a kinevezéséig a szakirányú felsőfokú végzettségének megfelelő munkakörben, tevékenységgel töltött időt, a IV. fizetési osztályba sorolt tisztviselő, valamint írnok esetében pedig a Javaslat 152. § (1), (3) bekezdésében felsorolt jogviszonyokban eltöltött időt. Kötelező beszámítani a szolgálati időbe az igazságügyi szolgálati jogviszonyban hasonló jellegű munkakörben eltöltött időt.
A Javaslat a garantált előmenetel mellett lehetőséget ad arra, hogy a munkáltató a munkavégzés színvonalát az alapilletményben is kifejezésre juttathassa. A tisztviselő és az írnok alapilletményét a munkáltató legfeljebb 30%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentheti.
Az átlagon felüli színvonalú munkavégzést a munkáltató a tisztviselő és az írnok soron kívüli magasabb fizetési fokozatba sorolásával is elismerheti. A tisztviselő esetében további elismerési lehetőség a "főtanácsos", illetőleg a "tanácsos" cím adományozása, a szakmai főtanácsadó, szakmai tanácsadó kinevezés.
A beosztási pótlékot a Legfőbb Ügyészségen az ügyészi szervezet központi feladatainak ellátása, az Országos Kriminológiai Intézet esetében a büntetőjogi tevékenység tudományos megalapozása indokolja, a vezetői pótlék pedig a vezető tisztséggel járó többletfelelősség elismerésére szolgál.
A tisztviselő, az írnok és a fizikai alkalmazott fegyelmi felelősségére az ügyészre vonatkozó szabályokat kell a Javaslatban meghatározott eltérésekkel alkalmazni. A tisztviselő, és az írnok azonban az ügyésztől eltérően nem csak magasabb fizetési fokozatba, hanem magasabb fizetési osztályba is besorolható. Erre tekintettel a Javaslat a fegyelmi büntetés hatálya alatt álló tisztviselő és írnok esetében megtiltja a magasabb fizetési osztályba besorolást is.
A Javaslat meghatározza, hogy az ügyész ügyészségi szolgálati viszonyára vonatkozó szabályok közül melyek azok, amelyeket a tisztviselő, az írnok és a fizikai alkalmazott esetében is alkalmazni kell.
A Javaslat nem érinti az Alaptörvényben, az ügyészségről szóló törvényben az ügyészségi alkalmazottak ügyészségi szolgálati viszonyára vonatkozó rendelkezéseket. E törvények és a Javaslat az ügyészségi szolgálati viszonnyal kapcsolatban a sajátos, munkaviszonytól eltérő rendelkezéseket tartalmazzák. Mindazon esetekben, amikor a munkaviszony és az ügyészségi szolgálati viszony között nem indokolt különbséget tenni, a Javaslat az ügyészségi szolgálati viszonyra a Munka Törvénykönyvének a szabályait és törvény felhatalmazása alapján kiadott egyéb rendelkezést rendeli alkalmazni.
A Javaslat meghatározza az ügyészségi szolgálati viszonyban töltött idő számítására vonatkozó szabályokat, és a 19/2006. (V. 31.) AB határozatra figyelemmel bővíti a jubileumi jutalomra jogosító idők körét.
A Javaslat meghatározza, hogy rendelkezéseink alkalmazása során ki minősül hozzátartozónak, hogyan kell számítani a tényleges jogviszonyban töltött időt.
Garanciális okokból a Javaslat az ügyészségi szolgálati viszonyt érintő minden lényeges jognyilatkozat írásba foglalását rendeli.
A Javaslat felhatalmazást ad a legfőbb ügyésznek, hogy az ügyészségi alkalmazottak ügyészségi szolgálati viszonyával kapcsolatban az érintett munkavállalói érdekképviseleti szervekkel egyetértésben szabályokat állapítson meg olyan kérdésekben, amelyeket a Javaslat nem szabályoz és a Munka Törvénykönyve szerint a kollektív szerződés keretébe tartozhatnak.