adozona.hu
A társadalombiztosítási jogszabályok magyarázatai 2011 (Saldo, 221 A/4 oldal, 2011.)
A társadalombiztosítási jogszabályok magyarázatai 2011 (Saldo, 221 A/4 oldal, 2011.)
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A társadalombiztosításról szóló törvények az 1997-es kihirdetésük óta évente módosultak, melyet még a szakembereknek is nehéz követni. A laikusok sokszor elvesznek a változó jogszabályok között.
A társadalombiztosítással foglalkozó szakembereknek munkájuk során napra készen kell ismerni és alkalmazni a társadalombiztosítási szabályokat, melyek a folyamatos változás miatt egyre több terhet rónak a jogalkalmazókra. Ehhez kíván segítséget nyújtani ez a kiadvány.
A 2011. év eleji változások éri...
A társadalombiztosítási jogszabályok magyarázatai 2011 (Saldo, 221 A/4 oldal, 2011.)
Budapest, 2011
Szerzők:
dr. Jurányi Benedekné
Matlné Kisari Erika
Pintérné dr. Molnár Ilona
Széll Zoltánné
Lektorálta:
dr. Horváth Ilona
Szerkesztő:
dr. Andrási Jánosné
Sorozatszerkesztő:
dr. Baté Zsuzsanna
ISSN 2060-8373
ISSN 2061-0076
Kiadja
a SALDO Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Zrt.
Budapest, XIII. Mór u. 2-4.
Felelős kiadó: dr. Bokor Pál, a SALDO Zrt. vezérigazgatója
A SALDO Kiadó az 1795-ben alapított
Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja.
©A SALDO Kiadó valamennyi kiadványa szerzői jogvédelem alatt áll.
E kiadvány bármely részének sokszorosítása, bármilyen adatrendszerben való tárolása (papír, elektronikus stb.)
a kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül TILOS!
ELŐSZÓ
A társadalombiztosításról szóló törvények az 1997-es kihirdetésük óta évente módosultak, melyet még a szakembereknek is nehéz követni. A laikusok sokszor elvesznek a változó jogszabályok között.A társadalombiztosítással foglalkozó szakembereknek munkájuk során napra készen kell ismerni és alkalmazni a társadalombiztosítási szabályokat, melyek a folyamatos változás miatt egyre több terhet rónak a jogalkalmazókra. Ehhez kíván segítséget nyújtani ez a kiadvány.
A 2011. év eleji változások érintik a foglalkoztatókat és a foglalkoztatottakat is, hiszen megszűnt a minimálbér kétszerese utáni járulékfizetési kötelezettség, emelkedett a nyugdíjjárulék (tagdíj) mértéke, lényegesen módosultak a magánnyugdíjpénztár tagjaira vonatkozó rendelkezések, a vállalkozásokat is jelentősen érintik a módosítások. A társadalombiztosítási kötelezettségek meghatározott esetekben már kiterjednek a külföldi foglalkoztatókra is. Emellett a személyi jövedelemadózás megváltozott szabályai is érintik a járulék és az egészségügyi hozzájárulás alapját.
Ez a könyv, melyet a kezében tart, a 2011. január 1-jétől hatályos szabályokat átfogó módon tartalmazza, és a rendelkezésekhez tartozó magyarázatokat sok-sok példával illusztrálja, amelyek a gyakorlati alkalmazást segítik elő.
Valamennyi szerző a Nemzeti Adó és Vámhivatal munkatársa. Ami garanciát jelent arra nézve, hogy a könyvet forgató gyakorlati szakemberek is választ kapnak a mindennapi élet során felmerülő konkrét kérdésekre. A kiadvány a társadalombiztosítás ellátásaival csak ott, és annyiban foglalkozik, amennyiben az a biztosítási kötelezettséget, illetve a járulékfizetést érinti.
Információk a termék használatához
A jogszabályok szövegét a - Kiadónk által feldolgozott - magyarázat közvetlenül nem tartalmazza, azokat egy hivatkozás segítségével külön ablakban nyithatja meg a Felhasználó. Az így megnyitott joganyag a hatályos szöveggel olvasható, amennyiben ettől eltérő időállapottal szeretné megtekinteni a jogszabály szövegét, ezt az "Időállapotok" lenyíló menüben állíthatja be.
GYAKRABBAN HASZNÁLT RÖVIDÍTÉSEK
JOGSZABÁLYOK:
Art. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényEb. tv. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény
Eho tv. Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény
Ev. tv. Az egyéni vállalkozóról és az egyéni vállalkozásról szóló 2009. évi CXV. törvény (továbbiakban: Ev. tv.)
Ekho tv. Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény (továbbiakban: Ekho tv.)
Eva-törvény Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Eva-törvény)
Fbrt. A foglalkoztatás bővítése és rugalmasabbá tétele érdekében szükséges intézkedésekről szóló 2005. évi CLXXX. törvény (továbbiakban: Fbrt.)
Felsőokt. tv. A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény
Flt. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény
Gt. A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény
Kjt. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény
Mpt. A magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (továbbiakban: Mpt.)
Mt. A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény
Nmjtvr. A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet
Pftv. A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény (továbbiakban: Pftv.)
Ptk. A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény
Pp. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
R. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtására kiadott 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.)
Szja tv. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.)
Szjt. szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény
Szoc. tv. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény
Sztv. A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény
Tbj. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény
Tny. tv. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny. tv.)
SZERVEZETEK:
NAV Nemzeti Adó- és VámhivatalOEP Országos Egészségbiztosítási Pénztár
ONYF Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság
PSZÁF Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete
GAZDÁLKODÓ SZERVEZETEK:
Bt. Betéti társaságKkt. Közkereseti társaság
Kft. Korlátolt felelősségű társaság
Rt. Részvénytársaság
EGYÉB:
EGT Európai Gazdasági TérségEU Európai Unió
1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről, a végrehajtására kiadott 195/1997. (XI. 5.) Kormányrendelet (továbbiakban: R.)
I. Fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény célja
Tbj. 1. §Alapelvek
Tbj. 2. § (1) bekezdésA Tbj. 2. § (1) bekezdése alapelvi szinten rögzíti, hogy a kötelező társadalombiztosítás a Magyar Köztársaság állampolgáraira és a Magyar Köztársaság területén tartózkodó más természetes személyekre terjed ki, ezért ha a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján a munkát az ország területén kívül végzik, nem jön létre biztosítás. Ebből következően nem terjed ki a törvény hatálya arra az amerikai állampolgárra, aki például a választott tisztségviselői tevékenységét nem Magyarországon végzi, nem is tartózkodik itt, tehát a társadalmi kockázatközösségben nem vesz részt.
Tbj. 2. § (2)-(3) bekezdés
Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai közé tartozik a táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj.
Tbj. 2. § (4)-(5) bekezdés
1. A járulékok megállapítása, levonása, bevallása a foglalkoztatót terheli. A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok során a gyakorlatban sokszor tévesen értelmezik, hogy például egy adószámos magánszemély foglalkoztatása esetén a járulékokat a magánszemélynek kell megállapítani, megfizetni, holott a jogalkotó ezen kötelezettséget a foglalkoztató részére teszi kötelezővé.
2. Az (5) bekezdés második mondatának 2011. január 1-jei bevezetése a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet 13. cikk (5) bekezdésének és a 987/2009/EK rendelet 21. cikkének végrehajtásához szükséges rendelkezést állapít meg.
Az új rendelkezés kétirányú, egyrészt a biztosítással járó kötelezettséget kiterjeszti minden olyan harmadik országbeli külföldi foglalkoztatóra, aki Magyarországon foglalkoztat biztosítottnak minősülő személyt, például egy amerikai munkáltató munkaviszony keretében foglalkoztat idehaza egy magyar állampolgárt.
Másrészt a Tbj. biztosítási kötelezettséggel kapcsolatos módosítása a közösségi rendelkezések 2010. május 1-jén hatályba lépett szabályaiból ered.
A közösségi rendelkezés szerint abban az esetben, ha a munkavégzéssel összefüggésben két vagy több tagállam érintett, akkor is csak egy tagállam jogszabályait lehet alkalmazni. Annak eldöntésénél, hogy melyik tagállam jogszabályait kell alkalmazni, az alábbiakra kell figyelemmel lenni.
A két vagy több tagállamban szokásosan munkavállalóként tevékenykedő személy a következők hatálya alá tartozik:
a) a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai, ha a személy a tevékenységének jelentős részét ebben a tagállamban végzi, vagy ha a személyt olyan különböző vállalkozások vagy különböző munkáltatók alkalmazzák, akiknek a bejegyzett székhelye vagy lakóhelye különböző tagállamokban található, vagy
b) annak a tagállamnak a jogszabályai, amelyben a személyt alkalmazó vállalkozás vagy munkáltató bejegyzett székhelye vagy lakóhelye található, ha a személy a tevékenység jelentős részét nem a lakóhelye szerinti tagállamban végzi.
A közösségi rendelet szerint a tevékenységüket több tagállam területén folytató személyeket úgy kell tekinteni, mintha valamennyi tevékenységüket munkavállalóként végeznék, és összes jövedelmüket az érintett tagállamban kapnák. Például, ha egy magyar állampolgár lakóhelye Magyarországon van, és egyidejűleg munkaviszonyban áll egy magyar és szlovák munkáltatóval, abban az esetben a lakóhelyre tekintettel Magyarországon lesz biztosított, és a szlovák munkáltató által juttatott jövedelem is Magyarországon megszerzett jövedelemnek minősül.
Tbj. 2. § (6) bekezdés
Ilyen hozzájárulás például a foglalkoztatót terhelő táppénzkiadásokhoz történő hozzájárulás, melynek szabályozása a IV. fejezetben az ellátások fedezete részben található.
Tbj. 2. § (7) bekezdés
Az adatszolgáltatási és nyilvántartási kötelezettséget lásd az V-VI. fejezetekben.
Tbj. 3. § (1)-(2) bekezdés
II. Fejezet
FOGALMAK ÉS ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK
Tbj. 4. § a) pont 1. alpontjaJogi személyek:
- állami vállalat,
- tröszt,
- egyéb állami gazdálkodó szerv,
- költségvetési szerv,
- szövetkezet
- jogi személyiségű gazdasági társaság
- közös vállalat
- korlátolt felelősségű társaság
- részvénytársaság
- egyesület,
- köztestület,
- országos sportági szakszövetség,
- egyes jogi személyek vállalata,
- leányvállalat,
- alapítvány,
- egyesülés
Jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok:
- közkereseti társaság,
- betéti társaság
Egyéb szervezet jellemzően:
- jogi személyiséggel nem rendelkező társaság,
- társasház,
- építőközösség
A 2010. december 31-ig hatályos rendelkezések szerint foglalkoztatónak kellett tekinteni bármely jogi és természetes személyt, egyéni vállalkozót, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságot, egyéb szervezetet, költségvetés alapján gazdálkodó szervet, bármely személyi egyesülést, ha biztosítottat foglalkoztatott, vagy a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyára tekintettel vagy azzal összefüggésben járulékalapot képező jövedelmet juttatott.
2011. január 1-jétől megszűnt az a szabály, hogy a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyra tekintettel vagy azzal összefüggésben szerzett járulékalapot képező jövedelem biztosítási kötelezettséget eredményez.
Tbj. 4. § a) pont 2. alpontja
Az Sztv. 27-40. §-ai szabályozzák a tanulószerződést.
Szakképzési évfolyamon a tanuló gyakorlati képzése gazdálkodó szervezetnél a tanuló és a gazdálkodó szervezet között gyakorlati képzés céljából megkötött írásbeli tanulószerződés alapján folyik. A felsőfokú szakképzésben - a szakmai és vizsgakövetelményben és a szakképzési programban meghatározott gyakorlati képzési követelmények szerint - a hallgató gyakorlati képzése gazdálkodó szervezetnél a hallgató és a gazdálkodó szervezet között gyakorlati képzés céljából megkötött írásbeli hallgatói szerződés alapján is folyhat. A tanulószerződésre vonatkozó szabályokat a felsőfokú szakképzésben részt vevő hallgatóra értelemszerűen alkalmazni kell. Ahol e törvény tanulói szerződéssel összefüggésben tanulót említ, azon hallgatót is érteni kell.
A tanulószerződés alapján a tanuló gyakorlati képzéséről a gazdálkodó szervezet gondoskodik. Ennek keretében gondoskodik a tanuló előírt követelmény szerinti képzéséről, szakmai fejlődéséről, továbbá egészsége és testi épsége megóvásáról.
A gazdálkodó szervezet a tanulószerződésben és a törvényben meghatározott gyakorlati képzési és más kötelezettségeinek a teljesítése alól csak akkor mentesül, ha feladatait szakképző iskola vagy más gazdálkodó szervezet átvállalja, illetőleg a tanuló más gazdálkodó szervezettel tanulószerződést köt.
Tanulószerződést az a gazdálkodó szervezet köthet, amely rendelkezik a törvényben és a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel, illetőleg e feltételekről más gazdálkodó szervezettel, vagy szakképző iskolával együttműködve gondoskodni tud.
Tanulószerződést az a tanuló köthet, aki
a) betöltötte a tizenhatodik életévét, továbbá
b) a szakképesítésre előírt előképzettségi és egészségügyi feltételeknek megfelel.
A tanulószerződésben a gazdálkodó szervezet arra vállal kötelezettséget, hogy a tanuló számára - egészségvédelmi szempontból biztonságos munkahelyen - egységes szakmai követelményeknek megfelelő gyakorlati képzésről és nevelésről gondoskodik.
A tanulószerződésben a tanuló arra vállal kötelezettséget, hogy
a) a gazdálkodó szervezet képzési rendjét megtartja, a képzésre vonatkozó utasításait végrehajtja;
b) a szakmai gyakorlati ismereteket a képességeinek megfelelően elsajátítja;
c) a biztonsági, egészségügyi és munkavédelmi előírásokat megtartja;
d) nem tanúsít olyan magatartást, amellyel a gazdálkodó szervezet jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné.
A tanulószerződés megszűnik
a) a szakmai vizsga sikeres leteltével;
b) a szakképző iskolából való kizárással, illetőleg a tanulói jogviszonynak a közoktatási törvény szerinti megszűnésével, ha a tanuló az iskolai tanulmányait 30 napon belül más szakképző iskolában sem tudja folytatni;
c) a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnésével;
d) a tanuló halálával,
e) a gazdálkodó szervezet eltiltásával a gyakorlati képzésben való részvételtől.
Tbj. 4. § a) pont 3. alpontja
A társas vállalkozások körét a Tbj. 4. § c) pontja sorolja fel.
Tbj. 4. § a) pont 4. alpontja
Az álláskeresési támogatás megállapítása, folyósítása, megszüntetése a regionális munkaügyi központ kirendeltségének hatáskörébe tartozik.
Tbj. 4. § a) pont 5. alpontja
A terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és a táppénz iránti igényt a biztosítottnak a Tbj. 4. § a) pontja szerinti foglalkoztatónál kell bejelenteni.
A terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és a táppénz iránti igényt
a) a kifizetőhellyel rendelkező munkáltató esetében a kifizetőhely,
b) egyéb esetben az egészségbiztosítási szerv
bírálja el és folyósítja.
Családtámogatási ellátás a gyermekgondozási segély és a gyermeknevelési támogatás.
Az ellátás iránti igényt elbíráló szerv
a) a kincstár,
b) a külön jogszabályban meghatározott családtámogatási kifizetőhely.
Az ápolási díj megállapítása és folyósítása a területileg illetékes Önkormányzat hatáskörébe tartozik.
Tbj. 4. § a) pont 6. alpontja
2010. január 1-jétől a kincstár a központi költségvetési szervek képviselőjeként teljesíti a járulékok megállapításával, bevallásával, megfizetésével, a nyilvántartással és adatszolgáltatással, valamint a biztosítottak bejelentésével összefüggő kötelezettségeket a számfejtési körébe tartozó munkáltatók esetében.
Tbj. 4. § a) pont 7. alpontja
A munkaerő-kölcsönzés mint atipikus jogviszony jellegét az adja meg, hogy a munkáltatói oldalon két jogalany jelenik meg, a kölcsönbeadó és a kölcsönbevevő, míg a másik oldalán a munkavállaló áll. A munkaviszony a kölcsönbeadóval létesül, ugyanakkor a munkavállaló tényleges foglalkoztatása a kölcsönbevevőnél történik. A munkáltatói oldalon a munkáltatói jogok megoszlanak, ugyanakkor a Tbj. a foglalkoztatóra vonatkozó kötelezettségek teljesítését a kölcsönbeadóra terheli.
Munkaerő-kölcsönzésnek minősül az olyan tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek átengedi. Kölcsönbeadó az a munkáltató, aki a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót kölcsönzés keretében munkavégzésre a kölcsönvevőnek átengedi, és munkáltatói jogait, illetve kötelezettségeit a kölcsönvevővel megosztva gyakorolja.
Kölcsönvevő az a munkáltató, aki a kölcsönzés keretében átengedett munkavállalót foglalkoztatja és munkáltatói jogait, illetve kötelezettségeit a kölcsönbeadóval megosztva gyakorolja.
2007. április 1-jétől alkalmi munkavállalói könyvvel munkaerő-kölcsönzés céljából munkaviszonyt nem lehetett létesíteni. Az egyszerűsített foglalkoztatás keretében 2010. április 1-jétől létesített jogviszonyok esetében sem alkalmazhatók a munkaerő-kölcsönzés szabályai.
A munkaerő kölcsönzés az EU más tagállamaiban is létező foglalkoztatási forma, azonban a Közösségi rendelet alkalmazásánál 2007. január 1-jétől az OEP, mint illetékes magyar társadalombiztosítási szerv, a munkaerő-kölcsönzés tekintetében nem járul hozzá ahhoz, hogy ne a munkavégzés helye szerint kerüljenek a járulékok megfizetésre.
Tbj. 4. § a) pont 8-9. alpontja hatályon kívül
Tbj. 4. § a) pont 10. alpontja
A munka-rehabilitáció célja a szociális intézményben ellátott személy munkakészségének, valamint testi és szellemi képességeinek munkavégzéssel történő megőrzése, illetve fejlesztése, továbbá a fejlesztő-felkészítő foglalkoztatásra való felkészítés.
Munka-rehabilitáció esetén a szociális intézmény vezetője az ellátottat munka-rehabilitációs díjban részesíti. A munka-rehabilitációs díj havi összege nem lehet kevesebb a mindenkori kötelező legkisebb munkabér 30 százalékánál.
Tbj. 4. § b) pont 1. alpontja
Az egyéni vállalkozói tevékenység megkönnyítése, az egyéni vállalkozók adminisztratív terheinek csökkentése, az Európai Unió szabályaival való összhang megteremtése és az egyéni vállalkozók cégalapításának elősegítése érdekében 2010. január 1-jei hatállyal került elfogadásra az Ev. tv.
Ez a törvény szabályozza az egyéni vállalkozók tevékenysége megkezdésének, folytatásának, szünetelésének és megszűnésének, valamint az egyéni cég alapításának, működésének és megszűnésének feltételeit, tagjának vagy az Ev. tv.-ben meghatározott különös esetekben tagjainak jogait és kötelezettségeit.
Alapvető változás, hogy a vállalkozói tevékenység ellátása már nem köthető az egyéni vállalkozói igazolványhoz.
Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének bejelentése elektronikus úton ügyfélkapun keresztül, vagy személyesen kezdeményezhető az Okmányirodáknál. Az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének és megszüntetésének bejelentésével, valamint a változás-bejelentéssel kapcsolatos eljárások is kizárólag elektronikus úton, ügyfélkapun keresztül kezdeményezhetők.
A nyilvántartást vezető szerv az egyéni vállalkozót nyilvántartásba veszi, és erről a nyilvántartási szám megküldésével azonnal igazolást ad a bejelentő részére, vagyis az egyéni vállalkozó a tevékenységét azután kezdheti meg, ha részére a bejelentésről szóló, a működéséhez szükséges azonosítókat is tartalmazó igazolást megküldik, vagy átadják.
A korábbi szabályozáshoz képest lényeges változás, hogy a bejelentésért (ideértve a változás-bejelentés és a megszüntetés esetét is) nem kell illetéket/díjat fizetni.
Nem szűnik meg azonban véglegesen a vállalkozói igazolvány, mert ha az egyéni vállalkozó kéri, számára a hatóság egyéni vállalkozói igazolványt állít ki.
Tbj. 4. § b) pont 2-6. alpontja
A szociális szolgáltató tevékenység egyéni vállalkozás keretében történő folytatását a kormányrendelet, a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásának feltételeit külön törvény szabályozza.
Az egyéni egészségügyi vállalkozásra e törvény rendelkezéseit külön jogszabályban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A Szoc. tv. 60. §-a rendelkezik a falu-, illetve tanyagondnokságról. Eszerint a falugondnoki, illetve tanyagondnoki szolgáltatás célja az aprófalvak és a külterületi vagy egyéb belterületi, valamint a tanyasi lakott helyek intézményhiányából eredő hátrányainak enyhítése, az alapvető szükségletek kielégítését segítő szolgáltatásokhoz, közszolgáltatáshoz, valamint egyes alapszolgáltatásokhoz való hozzájutás biztosítása, továbbá az egyéni, közösségi szintű szükségletek teljesítésének segítése.
A falugondnoki szolgáltatás hatszáz lakosnál kisebb településen működtethető. Amennyiben a falugondnoki szolgálat létesítését követően a település lakosságszáma tíz százalékot meg nem haladó mértékben emelkedik hatszáz lakos fölé, a szolgáltatás tovább működtethető.
A tanyagondnoki szolgáltatás legalább hetven és legfeljebb négyszáz lakosságszámú - külön jogszabályban meghatározott - külterületi vagy egyéb belterületi lakott helyen működtethető. Amennyiben a helyi sajátosságok alapján a tanyagondnoki szolgáltatás több tanyagondnok közreműködésével valósítható meg, a tanyagondnokok által ellátandó körzetek határait a fenntartó települési önkormányzat rendeletében határozza meg - figyelemmel a lakosságszám korlátra - azzal, hogy új tanyagondnoki szolgáltatás négyszáz lakos fölött szervezhető meg.
A falugondnoki, illetve tanyagondnoki szolgáltatás a fenntartó önkormányzat rendeletében részletesen meghatározott, a korábban már ismertetett feladatokat látja el, valamint - az önkormányzat rendeletében meghatározott módon - közreműködhet az étkeztetés biztosításában.
Tbj. 4. § b) pont ba) alpontja
A kezdő egyéni vállalkozó kategóriát 2003. január 1-jétől vezették be.
Ha a magánszemély a vállalkozói nyilvántartásba vételét 2011. március 1-jén kéri, naptári éven a 2011. március 1-től december 31-ig eltelt időszakot kell érteni, és ezen időtartam alatt kezdő egyéni vállalkozónak minősül. Abban az esetben, ha a magánszemély vállalkozói tevékenységét 2011. októberében megszünteti, és 2012. októberében ismét egyéni vállalkozói tevékenységet kezd meg, akkor a 2012. évben nem minősül tevékenységet kezdőnek, mert a vállalkozói tevékenység megszűnése és ismételt elkezdése között ugyan eltelt egy év, az eltelt időtartam azonban nem ölel fel egy naptári évet.
Tbj. 4. § c) pont 1-4. alpontja
A gazdasági társaságokról a Gt. rendelkezik. Gazdasági társaságot üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására külföldi és belföldi természetes személy és jogi személyek, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok alapíthatnak, működő társaságba tagként beléphetnek, társasági részesedést (részvényt) szerezhetnek.
Jogi személyiség nélküli gazdasági társaság a közkereseti társaság és a betéti társaság. Jogi személyiségű gazdasági társaság a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság.
Annak ellenére, hogy a részvénytársaság gazdasági társaságnak számít, társadalombiztosítási szempontból nem tekinthető társas vállalkozásnak.
Gazdasági társaság nem jövedelemszerzésre irányuló közös gazdasági tevékenység folytatására is alapítható (nonprofit gazdasági társaság). Nonprofit gazdasági társaság bármely társasági formában alapítható és működtethető. A gazdasági társaság nonprofit jellegét a gazdasági társaság cégnevében a társasági forma megjelölésénél fel kell tüntetni.
Nonprofit gazdasági társaság létrejöhet úgy is, hogy a már működő gazdasági társaság legfőbb szerve elhatározza a nonprofit gazdasági társaságként való továbbműködést.
Nonprofit gazdasági társaság üzletszerű gazdasági tevékenységet csak kiegészítő jelleggel folytathat, a gazdasági társaság tevékenységéből származó nyereség a tagok (részvényesek) között nem osztható fel, az a gazdasági társaság vagyonát gyarapítja.
Nonprofit gazdasági társaság más társasági formába csak nonprofit jellegének megtartásával alakulhat át, nonprofit gazdasági társasággal egyesülhet, illetve nonprofit gazdasági társaságokká válhat szét.
Tbj. 4. § c) pont 5. alpontja
A Gt. nem szabályozza a közös vállalatot. 2006. július 1-je után közös vállalat nem alapítható, az ezen időpontig már létrehozott, vagy bejegyzés alatt álló közös vállalatoknak azonban nem kell átalakulniuk, rájuk az 1997. évi CXLIV. törvény 2006. június 30-án hatályos rendelkezései alkalmazandóak.
Tbj. 4. § c) pont 6. alpontja
A magyarországi székhelyű európai gazdasági egyesülés (rövidített néven: ege) jogi személy, amelynek alapítására, szervezetére és működésére a Tanács 2137/85/EGK rendeletét kell alkalmazni a törvényben részletezett kiegészítésekkel.
Az európai gazdasági egyesülés cégbejegyzésére, valamint az egyesülésre vonatkozó cégeljárásra a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény az irányadó.
Az európai gazdasági egyesülés alapítására a Gt. 11-13. §-ait, szervezetére a Gt. 320-322. §-ait és 327. §-át, vezető tisztségviselőinek összeférhetetlenségére a Gt. 23. §-ának és 25. §-ának rendelkezéseit, a tag kizárására vonatkozóan pedig a Gt. 47-48. §-át kell megfelelően alkalmazni.
Tbj. 4. § c) pont 7. alpontja
A gazdasági társaság a társasági szerződés ellenjegyzésének vagy közokiratba foglalásának napjától a létrehozni kívánt gazdasági társaság előtársaságaként működhet.
A létrehozni kívánt gazdasági társaságnak a társasági szerződésben kijelölt vezető tisztségviselői a létrehozni kívánt gazdasági társaság cégbejegyzéséig annak nevében és javára járnak el, az előtársasági jelleget azonban a cégbejegyzési eljárás alatt a gazdasági társaság iratain és a megkötött jogügyletek során a társaság elnevezéséhez fűzött "bejegyzés alatt" ("b.a.") toldattal kell jelezni. Az előtársasági jelleg feltüntetésének elmulasztása esetén a megkötött jogügyletek - ha a cégbíróság a társaságot nem jegyzi be - az alapítók által együttesen megkötött ügyleteknek minősülnek.
Az előtársaság üzletszerű gazdasági tevékenységet csak a gazdasági társaság cégbejegyzése iránti kérelem benyújtását követően folytathat azzal, hogy a cégbejegyzésig hatósági engedélyhez kötött tevékenységet nem végezhet.
A létrehozni kívánt gazdasági társaság cégneve alatt az előtársasági létszakaszában is jogképes.
Ha a gazdasági társaságot a cégbíróság jogerősen bejegyzi, az előtársasági létszakasz a cégbejegyzéssel megszűnik, és az előtársasági létszakaszban kötött jogügyletek a gazdasági társaság jogügyleteinek minősülnek.
Ha a gazdasági társaság cégbejegyzési kérelmét jogerősen elutasítják, az erről való tudomásszerzést követően az előtársaság további jogokat nem szerezhet, kötelezettségeket nem vállalhat, és köteles működését haladéktalanul megszüntetni. E kötelezettség elmulasztásából származó károkért az előtársaság vezető tisztségviselői korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A működés megszüntetéséig vállalt kötelezettségekből eredő tartozásokért a tagok (részvényesek) a gazdasági társaság megszűnése esetére irányadó szabályok szerint kötelesek helytállni. Ez a szabály vonatkozik a tagok (részvényesek) egymás közötti elszámolására is.
Tbj. 4. § c) pont 8. alpontja
A szabadalmi ügyvivői iroda szabadalmi ügyvivők jogi személyiséggel rendelkező szervezete, amelynek legalább két szabadalmi ügyvivő tagja van.
A szabadalmi ügyvivői iroda szabadalmi ügyvivőt alkalmazottként is foglalkoztathat.
Az ügyfél képviseletében a szabadalmi ügyvivői irodának adott megbízás vagy kirendelés alapján mind a szabadalmi ügyvivő tag, mind a szabadalmi ügyvivő alkalmazott eljárhat.
A szabadalmi ügyvivői iroda a Kamara által történő nyilvántartásba vétellel jön létre, és alapszabálya szerint működik. A szabadalmi ügyvivői iroda a működését csak a nyilvántartásba vételt követően kezdheti meg.
A szabadalmi ügyvivői társaságban akkor végezhető ügyvivői tevékenység, ha
a) a társaság kizárólag szabadalmi ügyvivői feladatokat lát el,
b) a társaságnak csak természetes személy tagjai vannak, akik közül legalább két tag szabadalmi ügyvivő,
c) a társaság törzstőkéjének legalább háromnegyed részét a szabadalmi ügyvivő tagok törzsbetétei teszik ki, akik ilyen arányú szavazati joggal rendelkeznek,
d) a szabadalmi ügyvivői társaság vezető tisztségviselője és tisztségviselőinek legalább háromnegyed része a szabadalmi ügyvivő tagok közül kerül ki.
A szabadalmi ügyvivői társaság szabadalmi ügyvivőt alkalmazottként is foglalkoztathat.
A cégjegyzékbe bejegyzett szabadalmi ügyvivői társaságnak - a cégbírósági bejegyzést követő harminc napon belül - kérnie kell a Kamaránál a nyilvántartásba vételét. A szabadalmi ügyvivői társaság működését csak a kamarai nyilvántartásba vételt követően kezdheti meg.
Az ügyfél képviseletében a szabadalmi ügyvivői társaságnak adott megbízás vagy kirendelés alapján mind a szabadalmi ügyvivő tag, mind a szabadalmi ügyvivő alkalmazott eljárhat.
Tbj. 4. § c) pont 9. alpontja
Tbj. 4. § c) pont 10. alpontja
A nevelési-oktatási intézmény pedagógusai szakmai munkaközösségeket hozhatnak létre. A munkaközösség szakmai, módszertani kérdésekben segítséget ad a nevelési-oktatási intézményben folyó nevelő és oktató munka tervezéséhez, szervezéséhez, értékeléséhez és ellenőrzéséhez. Szakmai munkaközösség hozható létre a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok, a szabadidő hasznos eltöltésével összefüggő feladatok, a sajátos nevelési igényű és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók integrációját szolgáló feladatok segítéséhez is. A szakmai munkaközösség éves terv szerint részt vesz az intézményben folyó szakmai munka belső ellenőrzésében. A szakmai munkaközösség tagja és vezetője a belső értékelésben és ellenőrzésben akkor is részt vehet, ha nem szerepel az Országos szakértői névjegyzékben. A szakmai munkaközösség - a szervezeti és működési szabályzatban meghatározottak szerint - gondoskodik a pedagógus munkakörben foglalkoztatottak szakmai segítéséről. A nevelési-oktatási intézmény szervezeti és működési szabályzata a szakmai munkaközösség részére további feladatokat állapíthat meg. Az itt meghatározott feladatok ellátására, a pedagógusok kezdeményezésére intézmények közötti munkaközösség is létrehozható.
Az óvodában, iskolában, kollégiumban az azonos feladatok ellátására, illetve tantárgyanként vagy műveltségi területenként egy szakmai munkaközösség hozható létre. Külön szakmai munkaközösség működhet a tagintézményben és a tagozaton.
Tbj. 4. § c) pont 11. alpontja
Az ügyvédi tevékenység végzésére ügyvédi iroda alapítható. Az iroda jogi személy.
Irodát egy vagy több ügyvéd alapíthat.
Az iroda alapításához alapító okirat szükséges. Az alapító okiratban meg kell határozni
a) az iroda nevét, székhelyét, az irodavezetőt és a tagokat nevük, lakcímük feltüntetésével,
b) az iroda vagyonának mértékét és rendelkezésre bocsátásának esedékességét, valamint módját,
c) a szavazati jogot és a szavazategyenlőség esetén követendő eljárást,
d) az iroda képviseletének, a megbízás elfogadásának szabályait,
e) több irodavezető esetén az irodavezetés szabályait,
f) a taggyűlés működésének szabályait,
g) a tagok közötti elszámolás szabályait,
h) az irodából való kizárás, rendkívüli felmondás, a tagsági viszony megszűnésének szabályait,
i) az iroda megszűnésének szabályait.
A közjegyző köteles a tevékenységét a székhelyén levő irodában végezni; az irodán kívül akkor járhat el, ha az ügy természete vagy sürgőssége indokolja.
Az azonos székhelyre kinevezett 2 vagy több közjegyző a területi kamara elnökségének engedélyével közös irodát tarthat fenn.
A közös irodában működő közjegyzők az önálló felelősségüket és hivatásuk személyes gyakorlását nem zárhatják ki és nem korlátozhatják.
Közjegyző közös irodát csak közjegyzővel tarthat fenn.
A közjegyző egyénileg vagy közjegyzői iroda keretében folytathatja tevékenységét.
A közjegyzői iroda a közjegyzői tevékenység végzésének elősegítésére határozatlan időre alapított, jogi személyiséggel rendelkező szervezet.
A közjegyzői iroda alapítására, nyilvántartására, működésére, ellenőrzésére, megszűnésére és tagjainak felelősségére - e törvényben foglalt eltérésekkel - a Gt. korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
Tbj. 4. § c) pont 12. alpontja
A 2000. évi CXXXVI. törvény vezette be 2002. január 1-jétől a végrehajtói iroda kategóriát.
A végrehajtói iroda az önálló bírósági végrehajtói tevékenység végzésének elősegítésére határozatlan időre alapított, jogi személyiséggel rendelkező szervezet.
A végrehajtói iroda alapítására, nyilvántartására, működésére, ellenőrzésére, megszűnésére és tagjainak felelősségére az e törvényben foglalt eltérésekkel a Gt. korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Végrehajtói iroda az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályok szerint nem működhet.
Végrehajtói irodát természetes személyek vagy gazdasági társaságok alapíthatnak olyan módon, hogy az irodában a szavazati jog több mint 50 százalékát önálló bírósági végrehajtó tag gyakorolja, és vezető tisztségviselője csak végrehajtó tag lehet.
Külföldi állampolgár akkor válhat a végrehajtói iroda tagjává, ha - a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén - az állampolgársága szerinti ország és Magyarország között a végrehajtói irodai tagság tekintetében viszonosság áll fenn.
Gazdasági társaság akkor válhat a végrehajtói iroda tagjává, ha
a) tagjai kizárólag természetes személyek, vagy alapítója, illetve tagja kizárólag könyvvizsgáló társaság, és az kifejezetten végrehajtói irodai tagság létrehozására alapította a gazdasági társaságot,
b) vele, illetve tulajdonosával vagy természetes személy tagjával, továbbá a befolyása alatt működő más gazdasági társasággal szemben végrehajtási vagy felszámolási eljárás nincs folyamatban,
c) adó- és más köztartozása nincs,
d) nem szerepel a kamaránál az adós gazdálkodó szervezetekről vezetett nyilvántartásban,
e) természetes személy tagjával szemben törvényben meghatározott kizáró ok nem áll fenn.
Végrehajtói irodaként a cégjegyzékbe bejegyzett és a végrehajtói irodáknak a kamaránál vezetett nyilvántartásába felvett iroda működhet. A végrehajtói iroda az előtársaságra vonatkozó szabályok alapján nem kezdheti meg működését.
Tbj. 4. § c) pont 13. alpontja
A 2010. január 1-jétől hatályos Ev. tv. szabályai szerint az egyéni cég az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy által alapított, jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany, amely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre.
Az egyéni cég jogképes, cégneve alatt jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető.
Az egyéni cég a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény hatálya alá tartozik, amelynek rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
Az egyéni cégnek - az e törvényben meghatározott kivétellel - kizárólag egy tagja (alapítója) lehet. Egy természetes személy kizárólag egy egyéni cég tagja (alapítója) lehet.
Az egyéni cégre és tagjára az Ev. tv-ben nem szabályozott kérdésekben a Gt. közös szabályairól szóló rendelkezéseit, valamint a Ptk. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
Az egyéni cég alapításához közjegyző által készített közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt alapító okiratra van szükség, amelyet a tagnak (alapítónak) alá kell írnia. Azonban nem alapíthat egyéni céget a tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozó a szünetelés időtartama alatt.
Az egyéni cég a cégnyilvántartásba való bejegyzés napját megelőzően nem kezdheti meg működését.
Az egyéni cég a Gt. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával gazdasági társasággá alakulhat át.
Tbj. 4. § d) pont 1. alpontja
A betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság tagja, a közös vállalat, az egyesülés tagja abban az esetben lesz társas vállalkozó, amennyiben a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ezt a közreműködést nem munkaviszonyban vagy megbízásos jogviszonyban látja el. Ebből következően, ha a fent felsorolt valamely tag a társaság tevékenységében például munkaviszonyban tevékenykedik, e tevékenysége tekintetében nem tekinthető társas vállalkozónak.
Ha a tag a vezető tisztséget munkaviszonyban végzi, és ezen felül személyesen is közreműködik a társaságban munkaviszony vagy megbízás kötése nélkül, e tevékenység tekintetében társas vállalkozónak minősül.
A Gt. 2006. július 1-jétől hatályos változása következtében a vezető tisztségviselői feladat 2007. augusztus 31-éig a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályai szerint volt ellátható, munkaviszonyban illetve társas vállalkozói jogviszonyban nem. Azonban a törvény átmeneti szabálya megengedte munkaviszony alkalmazását arra a vezető tisztségviselőre, aki 2006. július 1-jét megelőzően a vezető tisztség ellátására munkaviszonyt létesített, a munkaviszony megszűnéséig, de legfeljebb a vezető tisztségviselővé választásától számított 5 évig.
2007. szeptember 1-jétől a Gt. változása következtében a vezető tisztség a Ptk. szabályai, vagy a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint látható el. Azonban a vezető tisztséget nem láthatja el munkaviszonyban az egyszemélyes gazdaság tagja, illetve a közkereseti és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja, kivéve, ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik. Tehát az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság tagja, illetve az egy beltaggal rendelkező betéti társaság tagja nem láthatja el a vezető tisztségviselést munkaviszonyban, kivéve akkor, ha a munkaviszony ellátását a társasági szerződés megengedi.
A Gt. a személyes közreműködés tárgyában eltérően rendelkezik a közkereseti és a betéti társaságnál, valamint a korlátolt felelősségű társaságnál.
Betéti és közkereseti társaság esetében a társaság bármely tagja a társasági szerződés rendelkezése, vagy a többi taggal való külön megállapodás alapján személyesen közreműködhet a társaság tevékenységében. Meghatározza azonban a törvény, hogy nem minősül személyes közreműködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása (tehát lényegében a vezető tisztségviselés), valamint a munkaviszonyban, illetve polgári jogi szerződés alapján történő munkavégzés. Ebből következően a tag a vezető tisztségviselői feladatok ellátásán túl a társaságban munkaviszonyban, vagy megbízásos jogviszonyban is elláthat feladatokat, illetve ha a személyes közreműködés nem munkaviszony és megbízás alapján történik, társas vállalkozói jogviszonyban is.
A korlátolt felelősségű társaság tagja a törzsbetétjének szolgáltatásán kívül egyéb vagyoni értékű (mellékszolgáltatás) szolgáltatás teljesítésére is kötelezettséget vállalhat. A tagok által - nem választott tisztségviselőként - végzett személyes munkavégzés is mellékszolgáltatásnak minősülhet, ha nem munkaviszonyon vagy polgári jogi jogviszonyon alapul, tehát ebben az esetben a mellékszolgáltatás társas vállalkozói jogviszonyban látható el.
Tbj. 4. § d) pont 2. alpontja
A társas vállalkozások rész alatt ismertetésre került, hogy milyen feltételekkel alapítható szabadalmi ügyvivő iroda, illetve szabadalmi ügyvivői társaság.
A szabadalmi ügyvivői társaság és a szabadalmi ügyvivői iroda tagja akkor válik társas vállalkozóvá, ha a társaság tevékenységében személyesen közreműködik. A társaság alkalmazottként is foglalkoztathat szabadalmi ügyvivőt, akire a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Tbj. 4. § d) pont 3. alpontja
A 3. pontban felsorolt személyek esetében a társas vállalkozói jogviszony a tagsági jogviszony létrejöttével automatikusan létrejön.
Az ügyvédi iroda tagja társas vállalkozónak minősül, tehát munkaviszonyban nem állhat az ügyvédi irodával. Azonban a jogszabály megengedi az alkalmazott ügyvéd foglalkoztatását, aki az ügyvédi irodával munkaviszonyt létesíthet.
Tbj. 4. § d) pont 4. alpontja
Az egyéni cég tagja a törvény erejénél fogva társas vállalkozónak minősül, tehát esetében nem kell vizsgálni, hogy a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik-e vagy sem.
Tbj. 4. § e) pont
A kiegészítő tevékenységet folytató kategória csak két esetben használatos, mégpedig az egyéni illetve a társas vállalkozó esetében.
A saját jogú nyugdíjas tételes felsorolását az f) pont tartalmazza.
Özvegyi nyugdíjat a házastárs, az elvált házastárs és az élettárs kaphat.
Tbj. 4. § f) pont 1-3. alpontja
1. A saját jogú nyugdíjas felsorolás között nem szerepel a rendszeres szociális járadékban, illetve átmeneti járadékban részesülő személy, ezért ezek a személyek társadalombiztosítási szempontból nem tekinthetők saját jogú nyugdíjasnak.
Nemzetközi egyezmény alapján folyósított az a nyugellátás, amelyben szerepel a magyar szolgálati idő szerinti magyar teher, vagy az a kizárólag külföldi nyugellátás, amit az egyezmény szabályait alkalmazva (a lakóhellyel rendelkező számára) átutalnak Magyarországra. Magyar teher esetén a nyugellátásban részesülő magyar nyugdíjas törzsszámmal rendelkezik.
Az előbbiektől eltérő a területi elven alapuló szovjet egyezmény, amelyben megfogalmazottak szerint áttelepülésnél a külföldi nyugdíjfolyósító szerv beszünteti az ellátás folyósítását. Az áttelepülést követően a befogadó állam Tb. szerve a hatályos jogszabályai figyelembevételével elbírálja a nyugellátási iránti kérelmet és a jogosultság fennállása esetén folyósítja a nyugellátást. Ezeket a személyeket a befogadó államban nyugdíjasának kell tekinteni
Az új típusú szociális biztonsági egyezményekkel érintett országok Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Kanada, Québec, Koreai köztársaság esetében mindegy, hogy az egyezmény hatálybelépését megelőzően vagy azt követően állapították meg a nyugdíjat, vagyis, hogy annak alkalmazásával vagy azon kívül került a nyugdíj megállapításra pl. Kanada esetében a külföldi megállapító határozat vagy más hitelét érdemlő okirat, nyugdíjas igazolvány, stb. elegendő a nyugdíjas státuszhoz. Kétség esetén az ONYF-hez lehet fordulni.
2. A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya között az állampolgáraik szociális biztonságával kapcsolatos kérdések rendezése tárgyában Budapesten, 1957. évi október hó 7. napján kötött és az 1959. évi 20. törvényerejű rendelettel kihirdetett egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 9. Cikke szerint
"(1) Azokban az esetekben, amikor bármelyik Szerződő Fél jogszabályai a jogok szerzését, érvényét és feléledését a saját területükön való tartózkodástól teszik függővé, mindegyik Szerződő Fél biztosítási teherviselője a másik Szerződő Fél területén történő tartózkodást saját területén való tartózkodásnak tekinti.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni a nyugellátások és más, pénzbeni szolgáltatások folyósítására, ha a jogosult a folyósításra kötelezett biztosítási teherviselő beleegyezésével tartózkodik a másik Szerződő Fél területén. A biztosítási teherviselő beleegyezése nem szükséges, ha a jogosult saját hazája területén lakik, vagy oda tér vissza."
Ez a Cikk azt jelenti, hogy a jugoszláv nyugdíjbiztosítási szerv, amennyiben engedélyezte a jugoszláv nyugdíjban részesülő személy Magyarország területén tartózkodását, azt úgy tekinti a nyugdíjjogosultság szempontjából, mintha az illető jugoszláv területen tartózkodna.
Nem jelenti azonban azt, hogy amennyiben a jugoszláv nyugdíjas a nyugdíjas mivoltát nem igazolta - vagy a jugoszláv nyugdíjbiztosítási szervtől hozott igazolással, vagy azzal, hogy a nyugdíját a Pénzintézeti Központon keresztül folyósították - nem minősül nyugdíjasnak. A nyugdíjas státuszt nem az igazolás vagy az átutalás hozza létre, azok csak bizonyítják a fennállását.
Abban az esetben tehát, ha utóbb derül ki, hogy az illető rendelkezett jugoszláv nyugdíjjal, őt a Tbj. 4. §-ának f) pontjában foglaltakra figyelemmel saját jogú nyugdíjasnak kell tekinteni.
Ezekben az esetekben a túlfizetett járulékot a foglalkoztatott - a 2007. április 1-jét megelőző időkre - a Tbj. 24. §-ának (4) bekezdése alapján a foglalkoztatótól, a foglalkoztató pedig önellenőrzés keretében az adóhatóságtól az elévülési időn belül visszaigényelheti.
Tbj. 4. § g) pont
Segítő családtagot egyéni vállalkozó, közkereseti és betéti társaság, valamint 2010. január 1-jétől egyéni cég is foglalkoztathat.
Az Ev. tv. szerint az egyéni vállalkozó alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot, szakiskolai, szakközépiskolai tanulót foglalkoztathat. A Ptk. 685. § b) pontja szerint közeli hozzátartozók: a házastárs, a bejegyzett élettárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és neveltgyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér.
A saját jogú nyugellátás (például öregségi nyugdíj) és az özvegyi nyugdíj folyósítása nem jelenti azt, hogy a családtag az egyéni vállalkozásban, az egyéni cégben illetve a társaságban személyesen és díjazás ellenében nem munkaviszony alapján munkát végezzen, azonban ebben az esetben a családtagra nem terjed ki a biztosítás.
A segítő családtag alkalmazása kapcsán sok esetben felmerül az a kérdés, hogy amennyiben például az egyéni vállalkozó közeli hozzátartozója díjazás nélkül "besegít" a vállalkozásba alkalmanként, ez a foglalkoztatás minek minősül. A természetes személyek körében a családon belül díjazás nélkül történő ún. "szívességi munkavégzés" nem von maga után adó és járulékfizetési kötelezettséget.
Tbj. 4. § h) pont
1. A megbízásra vonatkozó szabályokat a Ptk. szabályozza.
Megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni. A megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni.
A megbízott személyesen köteles eljárni; igénybe veheti azonban más személy közreműködését is, ha ehhez a megbízó hozzájárult, vagy ha ez a megbízás jellegével együtt jár. A megbízott az igénybe vett személyért úgy felel, mintha a rábízott ügyet maga látta volna el.
A megbízó díj fizetésére köteles, kivéve, ha az ügy természetéből, illetőleg a felek közötti viszonyból arra lehet következtetni, hogy a megbízott az ügy ellátását ingyenesen vállalta.
A megbízott díját akkor is követelheti, ha eljárása nem vezetett eredményre. A megbízó a díjat csökkentheti, illetőleg kifizetését megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az eredmény részben vagy egészben olyan okból maradt el, amelyért a megbízott felelős.
2. A munkaviszony - ha törvény másként nem rendelkezik - munkaszerződéssel jön létre.
A munkaszerződést írásba kell foglalni. A munkaszerződés írásba foglalásáról a munkáltató köteles gondoskodni. Az írásba foglalás elmulasztása miatt a munkaszerződés érvénytelenségére csak a munkavállaló - a munkába lépést követő harminc napon belül - hivatkozhat.
A munkaszerződésben a felek bármely kérdésben megállapodhatnak. A munkaszerződés jogszabállyal, illetve kollektív szerződéssel ellentétben nem állhat, kivéve, ha a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapít meg.
A feleknek a munkaszerződésben meg kell állapodniuk a munkavállaló személyi alapbérében, munkakörében, illetve munkavégzési helyében.
A munkaviszony kezdete a munkába lépés napja.
A munkába lépés napját a felek a munkaszerződésben határozzák meg. Erre vonatkozó megállapodás hiányában a munkaszerződés megkötését követő munkanapon kell a munkavállalót munkába állítani.
A munkaviszony - eltérő megállapodás hiányában - teljes munkaidőben történő foglalkoztatásra jön létre.
Részmunkaidős foglalkoztatás esetén a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli vagy természetbeni munkavállalói juttatás tekintetében legalább az időarányosság elve alkalmazandó, ha a juttatásra való jogosultság a munkaidő mértékével összefügg.
A munkaviszony létrejöhet határozott vagy határozatlan időtartamra.
A határozott idejű munkaviszony időtartamát naptárilag, vagy más alkalmas módon kell meghatározni. Ha a felek a munkaviszony időtartamát nem naptárilag határozták meg, a munkáltató köteles tájékoztatni a munkavállalót a munkaviszony várható időtartamáról.
2010. január 1-jétől alapvető változás, hogy amennyiben a magánszemély megbízásos jogviszony vagy munkaviszony alapján a munkát Magyarországon végzi, és a jogviszonyra a felek a külföldi jog hatályát kötik ki, a jogválasztástól függetlenül a biztosítási kötelezettséget a Tbj. általános szabályai szerint kell megállapítani.
Tbj. 4. § i) pont
A biztosítással járó jogviszonyról a Tbj. 5. §-a rendelkezik. Foglalkoztatott: jellemzően a munkaviszonyban, kormánytisztviselői, köztisztviselői, közalkalmazotti jogviszonyban, ügyészségi szolgálati viszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott, továbbá a rendvédelmi, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja, a szövetkezet tagja.
Tbj. 4. § j) pont
A belföldi személy meghatározását a Tbj. 4. § u) pontja határozza meg. Az a természetes személy, aki nem belföldi, külföldi személynek számít.
Tbj. 4. § k) pont 1. alpontja
1. Az Szja tv. szerint az összevont adóalapba az önálló és nem önálló tevékenységből származó jövedelem, valamint az egyéb jövedelem tartozik. A járulékalapot képező jövedelem megállapításánál az egyéb jövedelem összege nem vehető figyelembe, tehát ezen összeg nem képezi a járulékfizetés alapját.
Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely az Szja tv. szerint nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe. Ide tartozik különösen az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő, a bérbeadó, a választott könyvvizsgáló tevékenysége, az európai parlamenti, az országgyűlési képviselői, valamint a helyi önkormányzati képviselői tevékenység.
Az önálló tevékenység bevételével szemben a jövedelem megállapításához elszámolható
a) az Szja tv-ben meghatározott kivételekkel, legfeljebb az adott tevékenység bevételének mértékéig az e tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt - az Szja tv. 3. számú mellékletének rendelkezései szerint elismert - költség (tételes költségelszámolás), igazolás nélkül elismert költség,
b) az önálló tevékenység bevételének 10 százaléka.
Nem önálló tevékenység
a) a munkaviszonyban folytatott tevékenység,
b) a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése,
c) a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége,
d) a jogszabály alapján választott tisztségviselő (kivéve a választott könyvvizsgálót) tevékenysége, ha ezt a tevékenységet nem egyéni vállalkozóként végzi,
e) a segítő családtag tevékenysége,
f) nemzetközi szerződés hatályában a nem önálló munka, ennek hiányában az adott állam joga szerinti munkaviszony.
Nem önálló tevékenységből származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély e tevékenységével összefüggésben, vagy egyébként az e tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel megszerez.
Ilyennek minősül különösen a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyra tekintettel munkabér, tiszteletdíj, illetmény, jutalom, az üzemanyag-megtakarítás adóköteles része címén fizetett összeg, költségtérítés, a más személy által fizetett adóköteles biztosítási díj címén kapott bevétel, a társas vállalkozásban személyesen közreműködő magánszemély tag (a továbbiakban: személyes közreműködő) által személyes közreműködése ellenében kapott juttatás, ha azt a társas vállalkozás költségei között számolják el (a továbbiakban: személyes közreműködői díj). Figyelemmel az Szja tv. 25. § (2) bekezdésére is, a nem önálló tevékenységből származó bevétel egésze jövedelem, kivéve a nem önálló tevékenységre tekintettel költségtérítés címén kapott bevételt, melyből levonható - legfeljebb a költségtérítés címén kapott bevétel mértékéig - a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert költség.
A járulékalap meghatározásakor az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett összeget kell alapul venni.
2. A felszolgálási díj, és a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló összege járulékalapot képező jövedelemnek számít, függetlenül attól, hogy az említett jövedelmek az Szja tv. 1. számú melléklete szerint adómentesek.
3. 2011. január 1-jével kikerült a járulékalapot képező jövedelem meghatározásából az Szja tv-ben korábban szabályozott kis összegű kifizetésből származó jövedelem.
A kis összegű kifizetésből származó jövedelem az Szja tv. változása következtében 2011-től önálló tevékenységből származó jövedelemnek számít, ahol járulékalapként az adóelőlegalap-számításnál figyelembe vehető jövedelmet kell alapul venni.
Ugyancsak az Szja tv. módosulása következtében került ki a járulékalapot képező jövedelem köréből az adóköteles természetbeni juttatás, és a helyébe lépő kifizetőt terhelő béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások 2011-től már nem képeznek járulékalapot.
4. Az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján kifizetett ösztöndíj 2010. december 31-éig a 4. § k) 2. alpontban szerepelt, 2011. január 1-jétől ismét az 1. alpontban került szabályozva.
A Pftv. rendelkezik az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyról. Ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyt az ösztöndíjas foglalkoztatott a felsőfokú végzettség megszerzését követően egy alkalommal legalább kilenc hónapig, legfeljebb egy évig terjedő határozott időre létesíthet.
Az ösztöndíjas foglalkoztatás szerződéssel jön létre.
Az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló szerződés alapján
a) az ösztöndíjas foglalkoztatott ösztöndíj ellenében köteles a foglalkoztató által kiadott feladatokat a jogszabályok, a felek megállapodása, a foglalkoztató belső szabályzatai, valamint a foglalkoztató utasításai alapján ellátni, valamint a foglalkoztató által munkatapasztalat céljából előírt szakmai megbeszéléseken, képzésben, egyéb programokon részt venni;
b) a foglalkoztató köteles az ösztöndíjas foglalkoztatottat a jogszabályok, a felek megállapodása, a foglalkoztató belső szabályzatai, valamint az egyéni programban foglaltak szerint munkatapasztalat-szerzés céljából feladatokkal ellátni, biztosítani a szakmai készségek megszerzésének és begyakorlásának lehetőségét. A foglalkoztató köteles továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatott számára ösztöndíjat fizetni, valamint a biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani.
A foglalkoztatási ösztöndíj mértéke havonta - az Mt. 117/B. § (1) bekezdésében meghatározott teljes munkaidő esetén - nem lehet kevesebb a mindenkori legkisebb kötelező munkabérnél. A minimálbért meg nem haladó összeg az Szja tv. 1. számú melléklete szerint adómentes.
Tbj. 4. § k) pont 2. alpontja
1. 2009. január 1-jétől pontosítva lett, hogy abban az esetben, ha a Tbj. 4. § k) 1. alpont szerinti jövedelemből adóelőleget nem kell figyelembe venni, munkaszerződés esetén járulékalap a személyi alapbér, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynál (például megbízás) a szerződésben meghatározott díj a járulékfizetés alapja.
2. Az Szja tv. 46. § (4) bekezdés szerint a kifizetőnek nem kell adóelőleget megállapítania a nem egyéni vállalkozóként, nem mezőgazdasági őstermelőként számlaadásra kötelezett magánszemély által számlázott bevételből, kivéve, ha az adóelőleg levonását a magánszemély nyilatkozatában kéri. Ebből következően, amennyiben a kifizető (foglalkoztató) nem von le adóelőleget, és az adóelőleg fizetését a magánszemély teljesíti, a Tbj. 5. §-ában meghatározottak szerint kell elbírálni a biztosítási jogviszony fennállását, és járulékalapot képező jövedelemként a szerződésben meghatározott díjat kell alapul venni. Az előzőek azt jelentik, hogy a foglalkoztatónak a járulékot meg kell állapítania, és az egyéni járulékot a magánszemélytől le kell vonnia függetlenül attól, hogy az adóelőleget sem megállapítania, sem levonnia nem kell.
R. 1. §
A személyi alapbérnek a végrehajtási rendeletben történő meghatározása 2009. január 1-jétől hatályos.
Tbj. 4. § l) pont
2010. január 1-jétől a járulékintegráció keretében került bevezetésre a munkaerő-piaci járulék, amely felváltotta a munkaadói és munkavállalói járulék-fizetési kötelezettséget.
Tbj. 4. § m) pont 1. alpontja hatályon kívül
2010. november 3-tól került hatályon kívül helyezésre azon rendelkezés, hogy a pályakezdő személy magánnyugdíj-pénztári tagság létesítésére kötelezett.
Tbj. 4. § m) pont 2. alpontja
Tbj. 4. § n) pont
R. 2. § (1)-(6) bekezdés hatályon kívül
R. 2. § (7) bekezdés
Az Mpt. 23. § (1) bekezdés g) pontja szerint a pénztártag tagsági jogviszonya a törvény 3. § alapján magánnyugdíjpénztárba belépett személy - amennyiben a Tbj.-ben foglaltak alapján harmadik állam állampolgárának vagy hontalannak minősül - döntése szerint, a nyugdíj-biztosítási jogviszonya megszűnésének napjával szűnik meg.
Tbj. 4. § o) pont 1-2. alpontja
Az Mpt. 3. §-ának (2) bekezdésében meghatározottak szerint "önkéntes döntése alapján pénztártaggá válhat az a pályakezdőnek nem minősülő természetes személy, aki
a) Magyarországon nyugdíj-biztosítási jogviszonyban áll, és nem töltötte be a 30. életévét;
b) első ízben létesít Magyarországon nyugdíj-biztosítási jogviszonyt;
c) a Tbj.-ben meghatározottak szerinti harmadik állam állampolgára, illetőleg hontalan, ha Magyarországon nyugdíj-biztosítási jogviszonyban áll."
Tbj. 4. § p) pont
A tanulószerződéssel kapcsolatban bővebb magyarázat található a Tbj. 4. § a) 2. alpont alatt.
Tbj. 4. § q) pont
R. 2/A. § Hatályon kívül
Tbj. 4. § r) pont 1-3. alpontja
Tbj. 4. § r) pont 4. alpontja hatályon kívül
Tbj. 4. § s) pont 1-2. alpontja
A 337/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet szabályozza a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapítását.
A rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra és munkavállalóra.
A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított személyi alapbér kötelező legkisebb összege (minimálbér) a teljes munkaidő teljesítése esetén 2011. január 1-jétől havibér alkalmazása esetén 78 000 forint, hetibér alkalmazása esetén 17 950 forint, napibér alkalmazása esetén 3 590 forint, órabér alkalmazása esetén 449 forint.
A fentiektől eltérően a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetőleg középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló garantált bérminimuma a teljes munkaidő teljesítése esetén 2011. január 1-jétől havibér alkalmazása esetén 94 000 forint, hetibér alkalmazása esetén 21 650 forint, napibér alkalmazása esetén 4 330 forint, órabér alkalmazása esetén 541 forint.
2011. január 1-jétől kikerült a fogalom meghatározásból a "tárgyhónapot megelőző" szöveg, tehát amikor a járulékalap a minimálbér, mindig a tárgyhónap első napján érvényes minimálbért kell alapul venni.
2010. december 31-ével megszűnt a tevékenységre jellemző kereset. Új fogalomként került be a tevékenységre jellemző kereset helyett az egyéni és társas vállalkozókra irányadó garantált bérminimum. Ebből következően, amennyiben egy egyéni vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége legalább középfokú szakképzettséget vagy középfokú iskolai végzettséget igényel, a járulékokat nem a 78 000 forint, hanem a 94 000 forint összegű garantált bérminimum után kell megfizetni.
Jelenleg nincs olyan jogszabály, amely egyértelmű eligazítást nyújtana annak a kérdésnek az eldöntésében, hogy az egyéni és társas vállalkozó főtevékenysége milyen iskolai végzettséget, milyen szakképzettséget igényel.
Segítséget nyújthat a kérdésnek az eldöntéséhez a 133/2010. (IV. 22.) Korm. rendelet, mely az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzék módosításának eljárásrendjét szabályozza.
Tehát a kérdés eldöntésénél mindig abból kell kiindulni, hogy az egyéni vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége, vagy a társas vállalkozó főtevékenysége milyen iskolai végzettséget, és milyen szakképzettséget igényel.
Például egy egyéni vállalkozó főtevékenysége autószerelés, de mellette takarítói tevékenységet is végez. Az autószerelés középfokú iskolai végzettséget igényel, míg a takarítás nem tartozik e körbe. Ha a vállalkozó személyesen folytatott tevékenysége az autószerelés, akkor a garantált bérminimumot kell alkalmazni. Ha a vállalkozó az autószerelést alkalmazott útján látja el, és a személyesen végzett főtevékenysége a takarítás, amely nem igényel középfokú végzettséget, akkor a vállalkozó tekintetében a minimálbér az irányadó.
Tbj. 4. § t) pont hatályon kívül
Tbj. 4. § u) pont 1. alpontja
Belföldinek azt a magyar állampolgárt kell tekinteni többek között, aki bejelentett lakóhellyel rendelkezik.
Az 1992. évi LXVI. törvény hatálya alá tartoznak:
a) a Magyar Köztársaság területén élő magyar állampolgárok, a bevándorolt és a letelepedett jogállású, valamint a menekültként elismert személyek,
b) a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozó személyek (a továbbiakban: a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy), amennyiben a szabad mozgás és a három hónapot meghaladó tartózkodási jogukat a Magyar Köztársaság területén gyakorolják.
A külföldön élő, illetőleg a Magyar Köztársaság területét a külföldi letelepedés szándékával elhagyó magyar állampolgárok akkor tartoznak a törvény hatálya alá, ha - a magyar állampolgárságuk igazolása után - kérik adataiknak a nyilvántartásba való felvételét, illetőleg meglévő adataik további kezelését. Adataikat kérelmükre - az archív adatok kivételével - a nyilvántartásból törölni kell.
A polgár lakóhelye: annak a lakásnak a címe, amelyben a polgár él. A lakcímbejelentés szempontjából lakásnak tekintendő az az egy vagy több lakóhelyiségből álló épület vagy épületrész, amelyet a polgár életvitelszerűen otthonául használ, továbbá - a külföldön élő magyar és nem magyar állampolgárok kivételével - az a helyiség, ahol valaki szükségből lakik, vagy - amennyiben más lakása nincs - megszáll.
Tbj. 4. § u) pont 2-3. alpontja
A szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény szerint a Magyar Köztársaság az e törvényben foglaltak szerint biztosítja a szabad mozgás és tartózkodás jogának gyakorlását
a) a magyar állampolgár kivételével az EU tagállama és az EGT-ről szóló megállapodásban részes más állam állampolgárának, továbbá az Európai Közösség és tagállamai, valamint az EGT-ről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján a szabad mozgás és tartózkodás joga tekintetében az EGT-ről szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállású személynek (a továbbiakban: EGT-állampolgár),
b) az EGT-állampolgár magyar állampolgársággal nem rendelkező, az EGT-állampolgárt kísérő vagy hozzá csatlakozó családtagjának (a továbbiakban: az EGT-állampolgár családtagja),
c) a magyar állampolgár magyar állampolgársággal nem rendelkező, a magyar állampolgárt kísérő vagy hozzá csatlakozó családtagjának (a továbbiakban: a magyar állampolgár családtagja), valamint
d) annak az EGT-állampolgárt vagy a magyar állampolgárt kísérő vagy hozzá csatlakozó személynek, aki
da) a magyar állampolgár eltartottja, vagy vele legalább egy éve egy háztartásban él, illetve akiről súlyos egészségügyi okból a magyar állampolgár személyesen gondoskodik,
db) - abban az országban, ahonnan érkeznek - az EGT-állampolgár eltartottja volt, vagy vele legalább egy évig egy háztartásban élt, illetve akiről súlyos egészségügyi okból az EGT-állampolgár személyesen gondoskodik,
és a hatóság családtagként való beutazását és tartózkodását engedélyezi.
Tbj. 4. § v) pont
Az EU-ban a munkavállalók szabad mozgásának jogát az ún. Római Szerződés alapelvként rögzíti.
A közösségen belül nincs egységes társadalombiztosítási rendszer, minden tagállam maga határozza meg, hogy mely ellátást, milyen feltétellel, kinek nyújtja, és ennek teljesülése érdekében milyen járulékokat kell fizetni.
A szociális biztonsági rendszerek koordinációját
- a szociális biztonsági rendszereknek a közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71. (EGK) Tanácsi rendelet (a továbbiakban: Közösségi rendelet), valamint
- az ennek végrehajtásáról szóló 574/72. (EGK) Tanácsi rendelet szabályozza.
2010. május 1-jétől az 1408/71/EGK rendeletet felváltotta az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29.-i 883/2004/EK rendelete, az 574/72/EGK rendeletet pedig az Európai Parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK rendelete váltja fel.
Az EU tagállamai: Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország, Szlovákia, Szlovénia.
Az új Közösségi rendelet hatálya csak a tagállamok állampolgáraira, egy tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra és menekültekre - akik egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak vagy tartoztak -, valamint ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira, illetve az EU valamely tagállamában letelepedett, Közösségen belül mozgó harmadik ország beli állampolgárokra terjed ki. Az EFTA-országokra (Izland, Liechtenstein, Norvégia), valamint Svájcra továbbra is az 1408/71/EGK rendeletet kell alkalmazni.
Tbj. 4. § w) pont
Tbj. 4. § x) pont
Az Szja tv. szerint mezőgazdasági őstermelő az a 16. életévét betöltött, nem egyéni vállalkozó magánszemély, aki a saját gazdaságában az Szja tv. 6. számú mellékletében felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat, és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, ideértve a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által vezetett ügyfél-nyilvántartási rendszerben nyilvántartott mezőgazdasági termelő magánszemélyt, valamint a termőföldről szóló törvény szerint családi gazdálkodónak minősülő magánszemélyt és e magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagját is, mindegyikre vonatkozóan az Szja tv. 6. számú mellékletében felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenysége(i)nek bevétele (jövedelme) tekintetében.
A kezdő mezőgazdasági őstermelő kategóriát a jogalkotó 2008. január 1-jétől vezette be.
Tbj. 4. § z) pont
Harmadik államnak minősül mindazon állam, amellyel a Magyar Köztársaság nem kötött kétoldalú szociális biztonságról szóló egyezményt, továbbá azon állam, amely nem tartozik az EGT hatálya alá. Harmadik állam például Törökország, Kína, USA.
Tbj. 4. § zs) pont
E pont szabályozta 2010. december 31-éig, hogy ki minősült hajléktalannak. A hatályos szabályozást lásd a Tbj. 44/A. § (10) pontjánál.
III. Fejezet
A társadalombiztosítás ellátásai és az ellátásra jogosultak
A biztosítottak
Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontjaA munkaviszonyokkal kapcsolatos jogszabályok:
ͨ2; az Mt.,
− az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény,
− a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény,
− a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény,
− a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény,
− az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény,
− a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény,
− az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény,
- a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, és a nevelőszülői, a hivatásos nevelőszülői és a helyettes szülői jogviszony egyes kérdéseiről szóló 261/2002. (XII. 18.) Korm. rendelet,
− a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati jogviszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény,
W22; a Pftv.
Tbj. 5. § (1) bekezdés b) pontja
A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (továbbiakban: Szöv.tv.) szabályozza a szövetkezetek jogállását. Az alapításról a törvény 10. §-a rendelkezik.
"10. § (1) Szövetkezetet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - legalább hét alapító tag, részjegy jegyzésének kötelezettségével alapíthat. Iskolaszövetkezetben a tanulókon kívül felvett tagok száma nem haladhatja meg a taglétszám tizenöt százalékát.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott alapító tagok belföldi és külföldi természetes személyek, jogi személyek, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok lehetnek.
(3) A jogi személyek és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság tagok együttesen nem haladhatják meg a taglétszám felét. Kizárólag szövetkezetek részvételével másodlagos szövetkezet alapítható és működtethető.
(4) Szociális szövetkezetnek - az (5) bekezdésben foglalt kivétellel - csak természetes személy tagjai lehetnek.
(5) Iskolaszövetkezet alapításához az oktatási intézmény alapító tagsága szükséges.
(6) Természetes személyként szövetkezeti tag az lehet, aki
a) 18. életévét betöltötte;
b) 14. életévét betöltötte és a nyilatkozata érvényességéhez rendelkezésre áll a törvényes képviselőjének hozzájáruló nyilatkozata."
A szövetkezet tagja a tagsági jogviszony alapján nem válik automatikusan biztosítottá. Maga a Szöv. tv. 56. §-a rendelkezik úgy, hogy munkavégzésre munkaszerződés, megbízási vagy vállalkozási szerződés alapján kerülhet sor. A biztosítási kötelezettséget tehát vagy a munkavégzésre, vagy a megbízási szerződésre, vagy a vállalkozási szerződésre vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni.
Az iskolaszövetkezetekről a közoktatási intézmény tag részvételével működő iskolaszövetkezetekről szóló 123/2006. (V. 19.) Korm. rendelet (a Szöv. tv. végrehajtási rendelete) további rendelkezéseket tartalmaz.
Az iskolaszövetkezet alapítója és tagja az lehet, aki az adott közoktatási intézménnyel tanulói vagy kollégiumi tagsági jogviszonyban áll, illetve az adott közoktatási intézménnyel munkaviszonyt, közalkalmazotti jogviszonyt (a továbbiakban együtt: foglalkoztatási jogviszony) létesített, továbbá az, akinek a gyermeke - beleértve az örökbe fogadott és a nevelt gyermeket - az adott közoktatási intézménnyel tanulói, kollégiumi tagsági jogviszonyban áll.
Az iskolaszövetkezet létrejöttéhez további feltétel, hogy alapításában és működésében a közoktatási intézmény részt vegyen. A közoktatási intézmény akkor lehet az iskolaszövetkezet tagja, ha erre az alapító okirata felhatalmazza.
Az iskolaszövetkezet alapszabálya megengedheti a tagsági jogviszony létesítését azoknak is, akik nem az adott közoktatási intézménnyel állnak tanulói vagy kollégiumi tagsági jogviszonyban.
E kérdés szabályozásához be kell szerezni a közoktatási intézmény fenntartójának egyetértését.
Ha az iskolaszövetkezet tagja a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, az iskolaszövetkezet üzletszerű gazdasági tevékenységében személyes közreműködésére - ideértve a munkaviszony, illetve a polgári jogi jogviszony keretében történő munkavégzés esetét is - csak az Mt. 72. §-ában, valamint a fiatal munkavállalók munkajogi védelmére vonatkozó rendelkezések figyelembevételével kerülhet sor.
Ha az iskolaszövetkezet üzletszerű gazdasági tevékenységében személyes közreműködésre a Szöv. tv. 56. § (1) bekezdése szerint, munkaviszony, illetve polgári jogi jogviszony létrehozása nélkül kerül sor (pl.: termelés, termékek feldolgozása, értékesítés), az iskolaszövetkezet tizenhatodik életévét be nem töltött tagja csak olyan tevékenységet láthat el:
a) amelyet a közoktatási intézmény pedagógiai programja alapján a tanítási órák keretében is ellát, illetve
b) amely kapcsolódik a közoktatási intézmény létesítményeinek rendeltetésszerű működésével összefüggő, a tanulói jogviszonyból származó kötelezettségeinek teljesítéséhez.
Ezeket a tevékenységet az iskolaszövetkezet alapszabályában - az iskolai, kollégiumi szülői szervezet (közösség) előzetes egyetértésével - kell meghatározni.
Ha a gyakorlati képzést az iskolaszövetkezet keretében szervezik meg, a tag és az iskolaszövetkezet gazdasági együttműködése keretében - az alapszabályban - meg kell határozni a gyakorlati képzés során előállított termékek értékesítésével és az ebből származó nyereség szétosztásával kapcsolatos kérdéseket.
Ha az iskolaszövetkezet keretében szervezik meg a gyakorlati képzést, az iskolaszövetkezet tagjaival - a szakképzésről szóló törvény rendelkezései szerint - tanulószerződést is köthet.
Megszűnik a tagsági jogviszony a tanulói vagy a kollégiumi tagsági jogviszony megszűnésével. Lehetőség van azonban arra, ha az alapszabály megengedi, hogy a tanulói vagy kollégiumi jogviszony megszűnése után is fennmaradjon az iskolaszövetkezeti tagsági jogviszony, amennyiben az iskolaszövetkezet tagja felsőoktatási intézményben folytatja tanulmányait, és ehhez az iskolaszövetkezet - a taggal kötött külön megállapodás keretében - segítséget nyújt.
A szülő tagsági jogviszony a gyermeke tanulói vagy kollégiumi tagsági jogviszonyának megszűnésével szűnik meg.
Ha a tagsági jogviszony alapja a foglalkoztatási jogviszony, megszűnik annak a tagsági jogviszonya, akinek az adott közoktatási intézményben megszűnik a foglalkoztatási jogviszonya.
Tbj. 5. § (1) bekezdés c) pontja
Kivonatos közlés az Sztv. rendelkezéseiből.
Sztv. 19. §
Sztv. 27. §
Sztv. 29. §
Sztv. 30. §
Sztv. 31. §
Sztv. 32. § (1) bekezdés
Sztv. 34. §
Sztv. 35. §
Sztv. 44. §
Az együttműködési megállapodás alapján folyó gyakorlati képzés nem jár biztosítási kötelezettséggel, ugyanúgy, mint a tanuló-előszerződés. Kizárólag a tanulószerződéses diák minősül biztosítottnak.
Tbj. 5. § (1) bekezdés d) pontja
Az álláskeresési járadékban, álláskeresési segélyben, keresetpótló juttatásban, vállalkozói járadékban, munkanélküli járadékban, álláskeresést ösztönző juttatásban, nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülő személyek az ellátás alapján, az ellátás folyósításának időtartamára válnak biztosítottá. Specialitásukat az adja, hogy a társadalombiztosítás pénzbeli ellátásaira nem jogosultak.
Tbj. 5. § (1) bekezdés e)-f) pontja
A kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozók nem válnak biztosítottá, kizárólag a társadalombiztosítás egyes ellátásaira szereznek jogosultságot.
A kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő vállalkozók akkor is biztosítottak vállalkozásukban, ha egyidejűleg munkaviszonyban, vagy tanulói hallgatói jogviszonyban állnak.
A biztosítási kötelezettséget nem befolyásolja, ha vállalkozásukban nem tudnak jövedelmet realizálni.
Tbj. 5. § (1) bekezdés g) pontja
Biztosítási összeghatárok:
|
|
Minimálbér |
30% |
30-ad rész |
|
2003. 01. 01. – 2003. 12. 31. |
50 000 Ft |
15 000 Ft |
500 Ft |
|
2004. 01. 01. – 2004. 12. 31. |
53 000 Ft |
15 900 Ft |
530 Ft |
|
2005. 01. 01. – 2005. 12. 31. |
57 000 Ft |
17 100 Ft |
570 Ft |
|
2006. 01. 01. – 2006. 12. 31. |
62 500 Ft |
18 750 Ft |
625 Ft |
|
2007. 01. 01. – 2007. 12. 31. |
65 500 Ft |
19 650 Ft |
655 Ft |
|
2008. 01. 01. – 2008. 12. 31. |
69 000 Ft |
20 700 Ft |
690 Ft |
|
2009. 01. 01. – 2009. 12. 31. |
71 500 Ft |
21 450 Ft |
715 Ft |
|
2010. 01. 01. – 2010. 12. 31. |
73 500 Ft |
22 050 Ft |
735 Ft |
|
2011. 01. 01-től |
78 000 Ft. |
23 400 Ft. |
780 Ft. |
2011. január hónapra 78 000 Ft-ot kellett alapul venni (lásd. Tbj. 4. § s) pontját).
Vállalkozási szerződés
A Ptk. 389. §-a szerint vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles. Jellemző, hogy a vállalkozó a munkát saját költségén végzi. Köteles ugyanakkor a munkavégzést úgy megszervezni, hogy biztosítsa a munka gazdaságos és gyors befejezését. Ehhez alvállalkozó munkáját is igénybe veheti. A vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni. Az utasítás nem terjedhet ki a munka megszervezésére, illetőleg nem teheti a teljesítést terhesebbé. A felek ezektől a rendelkezésektől eltérhetnek.A díj - ha jogszabály kivételt nem tesz - a vállalkozás teljesítésekor esedékes.
Megbízási szerződés
A Ptk. 474. §-a szerint megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni. A megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni.Ha a megbízás teljesítéséhez szerződéskötésre van szükség, a megbízáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a megbízás alapján kötendő szerződésre előír.
A megbízott személyesen köteles eljárni; igénybe veheti azonban más személy közreműködését is, ha ehhez a megbízó hozzájárult, vagy ha ez a megbízás jellegével együtt jár. A megbízott igénybe veheti más személy közreműködését akkor is, ha ez a megbízónak károsodástól való megóvása érdekében szükséges.
A megbízott a megbízó utasításától csak akkor térhet el, ha ezt a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli, és a megbízó előzetes értesítésére már nincs mód. Ilyen esetben a megbízót haladéktalanul értesíteni kell.
A megbízó díj fizetésére köteles, kivéve, ha az ügy természetéből, illetőleg a felek közötti viszonyból arra lehet következtetni, hogy a megbízott az ügy ellátását ingyenesen vállalta.
A megbízott díját akkor is követelheti, ha eljárása nem vezetett eredményre. A megbízó a díjat csökkentheti, illetőleg kifizetését megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az eredmény részben vagy egészben olyan okból maradt el, amelyért a megbízott felelős. Ha a szerződés a megbízás teljesítése előtt szűnt meg, a megbízott a díjnak tevékenységével arányos részét követelheti.
A díj a szerződés megszűnésekor esedékes.
A felhasználási szerződésre is a megbízási szerződésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A jogviszonyok elhatárolásának szabályait lásd a mellékletben!
Bedolgozó
A bedolgozók foglalkoztatását a 24/1994. (II. 25.) Korm. rendelet szabályozza.Bedolgozóként az a természetes személy foglalkoztatható, aki az Mt. rendelkezései szerint munkaviszonyt létesíthet.
Bedolgozói jogviszony olyan önállóan végezhető munkára létesíthető, amelyre a teljesítménykövetelmény munkanorma formájában, illetőleg más mennyiségi vagy minőségi mutatókkal meghatározható.
A bedolgozói jogviszony a foglalkoztató és a bedolgozó közötti megállapodás alapján jön létre, melyet írásba kell foglalni.
A megállapodásban meg kell határozni a bedolgozó által végezhető tevékenységet, a munkavégzés helyét, valamint a költségtérítés módját, illetve mértékét.
A munkavégzés helye a bedolgozó személyi igazolványba bejegyzett lakóhelye, vagy más, általa, a munkavégzés céljára biztosított helyiség.
A bedolgozó munkáját - eltérő megállapodás hiányában - saját munkaeszközzel, a foglalkoztató által biztosított anyaggal, önállóan, a munkáltató közvetlen irányítása nélkül végzi. Munkájához a vele közös háztartásban élő, az Mt. rendelkezései szerint munkaviszony létesítésére jogosult személyek segítségét is igénybe veheti.
A munka kiadásával egyidejűleg meg kell határozni és írásban rögzíteni kell a munka elvégzéséért járó díjazást, valamint a teljesítménykövetelményt és a teljesítménydíjazás egyéb tényezőit.
A foglalkoztató a teljesítménykövetelmény megállapításánál a munkaviszonyban állókhoz képest kedvezőtlenebb feltételeket nem állapíthat meg. Ennek megfelelően a teljesítménykövetelményt úgy kell megállapítani, hogy 100 százalékos teljesítmény mellett, a teljes munkaidőnek megfelelő munkavégzés esetén legalább a minimális munkabért, illetőleg rövidebb munkavégzés esetén legalább ennek időarányos részét a díjazás elérje.
A bedolgozó és a foglalkoztató között a bedolgozói jogviszonyból származó jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben keletkezett jogvitára az Mt. munkaügyi jogvitára vonatkozó rendelkezései az irányadók.
A foglalkoztató és a bedolgozó megállapodhat abban, hogy a foglalkoztató meghatározott munkamennyiséggel a bedolgozót ellátja, a bedolgozó pedig ebben a mértékben rendszeresen munkát végez (a továbbiakban: biztosított bedolgozói jogviszony, illetve biztosított bedolgozó). A megállapodást legalább olyan mennyiségű munkára kell megkötni, amelynek elvégzése esetén a bedolgozó havi díjazása eléri a kötelező legkisebb havi munkabér 30 százalékát.
Ha a foglalkoztató a meghatározott munkamennyiséget nem biztosítja, a biztosított bedolgozó részére a megállapodásban meghatározott, de legalább a kötelező legkisebb munkabér 30 százalékát elérő díjazás jár.
Adószámos magánszemély
Többször felmerülő kérdés, hogy az adószámos magánszemély foglalkoztatása esetén kell-e járulékot fizetni, létrejön-e egyáltalán biztosítási kötelezettség?Adószámos magánszemélynél a foglalkoztatás jellemzően munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében történik. Az adószám nem befolyásolja a biztosítási és járulékfizetési kötelezettséget, mindig az alapul szolgáló jogviszonynak megfelelően kell a biztosítást elbírálni.
A biztosítási jogviszonnyal kapcsolatban lásd még az R. 3-4. §-ait, a Tbj. 9. §-át is!
Példa: Január 1-10-éig tartó szerződés esetén a díj összege 5 000 forint. A magánszemély 10 százalékos költség elszámolási módot alkalmaz. A járulékalapot képező jövedelem összege 4500 forint, amelyet 10 nappal elosztva a napi összeg 450 forint lesz. A biztosítási kötelezettséget nem kell megállapítani, mert 2011. január hóra a minimálbér harminc százalékának harmincad része 780 forint, amely összeget nem éri el a példában ismertetett esetben a díjazás összege.
Példa: Április 16-30-áig tartó szerződés esetén a díj összege 40 000 forint. A magánszemély tételes költségelszámolást alkalmaz, a járulékalap megállapításakor 50 százalék költségről nyilatkozik. A járulékalapot képező jövedelem összege 20 000 forint, amelyet elosztva 15 naptári napra az egy napra jutó 1 333 forint alapján a biztosítási kötelezettséget meg kell állapítani.
Tbj. 5. § (1) bekezdés h) pontja
Egyházi személynek, szerzetesrend tagjának az a személy minősül, akit az egyház belső törvényeiben illetve szabályzatában annak minősít. (Lásd: R. 5/D.§ (2) bekezdését!)
Az egyház és a tagjai közötti jogviszonyt az egyház belső törvényei határozzák meg. Az egyházi személyekre speciális járulékfizetési szabályok vonatkoznak, ezért lényeges a munkavégzés alapján az alapjogviszonyt helyesen megállapítani. Ha az egyház az egyházi szolgálat mellett külön munkaszerződés alapján, vagy pl. megbízási szerződéssel, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban foglalkoztat egyházi személyeket, úgy a biztosítási kötelezettséget is a munkaviszonyra, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében foglalkoztatott személyekre irányadó szabályok szerint kell elbírálni.
Tbj. 5. § (1) bekezdés i) pontja
A mezőgazdasági őstermelő biztosítási kötelezettsége kettős feltételhez kötött, egyrészt a megszerezhető szolgálati időnek el kell érni a 20 évet, másrészt a mezőgazdasági őstermelő ne álljon egyidejűleg biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban, ide nem értve a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt, illetve a választott tisztségviselői jogviszonyt.
Lásd még az R. 4. § (6) bekezdését és a Tbj. 10. § (3) bekezdését.
Tbj. 5. § (2) bekezdés
A választott tisztségviselők jogviszonyára vonatkozóan lásd még az R. 4. § (5) bekezdését, a Tbj. 9. §-át is!
Tbj. 5. § (3) bekezdés
Például: a magyar állampolgár magyarországi foglalkoztatása mellett osztrák munkáltatóval ausztriai munkavégzésre is szerződik. A magyar állampolgár biztosítási és járulékfizetési kötelezettsége Magyarországon áll fenn, melyre a Tbj. szabályait kell alkalmazni. Lásd még Tbj. 13. §-át!
R. 3. §
Felhasználási szerződésnél jellemző, hogy a díjazás kettéválik, munkáért kifizetett és vagyoni jogok átengedéséért kifizetett díjra. Ez utóbbi nem képez járulékalapot, ezért a biztosítási kötelezettség elbírálásánál figyelmen kívül kell hagyni. A biztosítási kötelezettség akkor áll be, ha a munkavégzésért (közreműködésért) kapott járulékalapot képező jövedelem eléri a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér 30 százalékát, naptári napokra annak harmincad részét. Lásd még Tbj. 21. § d) pontját!
Például: Felhasználási szerződést kötnek egy könyv megírására 2011. május 5-én. A díjazás összege 600 000 forint, amelyből 150 000 forint a személyes munkavégzés díja és 450 000 forint a vagyoni értékű jog díjazása. A szerző 10 százalékos költséghányad alkalmazásáról nyilatkozik. A könyv elkészült július 30-án és a szerző ezen a napon átadta a felhasználónak. A felhasználó augusztus 10-én nyilatkozik a mű elfogadásáról. Esetükben a május 5-től augusztus 10-ig eltelt (98 nap) időtartamot kell a biztosítás elbírálása során figyelembe venni. A járulékalapot képező jövedelem 135 000 forint. Az egy napra jutó díjazás 1 378 forint. A szerző biztosítási jogviszonyát meg kell állapítani.
R. 4. § (1) bekezdés
Biztosítás időtartama munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyoknál: A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyoknál a szerződésekben nem minden esetben van rögzítve a munkavégzés ideje, vagyis a biztosítási jogviszony időtartama. Ilyenkor a tevékenység idejét, vagy ha az nem ismert, a szerződéskötéstől a díj kifizetéséig, esedékességéig kell a biztosítási kötelezettséget vizsgálni.
Például:
A megbízási szerződésben rögzítésre kerül, hogy a megbízás időtartama 2011. február 17-től február 26-ig tart. A biztosítást 10 napra kell vizsgálni, vagyis a járulékalapot képező jövedelem eléri-e a 7 800 forintot.
Akkor is ezt a szabályt alkalmazzuk, ha pl. óraadó tanárokkal kötnek úgy szerződést, hogy a szerződés időtartama 2011. szeptember 1-jétől 2011. december 31-ig tart, havi 40 óra időtartamra. A havi díjazást alapul véve havonta kell vizsgálni (a hónap teljes időtartamára) a biztosítási kötelezettséget.
A vállalkozási szerződés kelte 2011. március 9. A vállalkozó vállalja a tervezési munkák elvégzését 2011. április 30-ig, a teljesítés a határidőig megtörtént, a biztosítás időtartamát 2 hónapra kell vizsgálni.
A megbízási szerződésben a megbízó 2011. március 1-jén megbízza a megbízottat előző évi iratok katalogizálásával. A szerződés az időpontra vonatkozó más adatot nem tartalmaz, a díj kifizetésére 2011. március 31-én kerül sor. A biztosítás időtartamát 2011. március hónapra kell vizsgálni.
A szerződéskötés időpontja 2011. március 16. A szerződő felek abban állapodnak meg, hogy szerződésük a teljesítés napján szűnik meg és a díj fizetése is ezen a napon esedékes. A megbízott 2011. április 16-án teljesítette kötelezettségét, a megbízó ezen a napon tett eleget díjfizetési kötelezettségének, amelynek összege 40 000 forint. A 10 százalékos költséghányad figyelembevételével megállapított 36 000 forint járulékalapot képező jövedelem összegét a szerződés időtartama (31 nap) naptári napjainak számával elosztva kell a biztosítási jogviszonyt elbírálni.
R. 4. § (2) bekezdés
Ha a kifizetésre havonta kerül sor, a biztosítási kötelezettséget havonta kell elbírálni. Abban az esetben, ha nem havi rendszerességgel történik a díjazás kifizetése, akkor a kifizetéskor, esedékességkor kell a biztosítási kötelezettséget elbírálni.
Például: A megbízás időtartama 2011. február 1-jétől április 30-ig tart. A 120 000 forint járulékalapot képező jövedelem kifizetésére május 4-én kerül sor. A havi 40 000 forintos összeg figyelembevételével a megbízott biztosítottá válik.
R. 4. § (3) bekezdés hatályon kívül
R. 4. § (4) bekezdés
Az előadóművészekre speciális szabály vonatkozik, esetükben a biztosítás időtartama előadásonként, szerződésenként 7 napra van bekorlátozva.
Pl. A szilveszteri előadás szervezője július 1-jén felkéri az előadóművészt december 31-ére fellépésre. Díjazása 140 000 forint. Az előadóművész tételes költségelszámolást választ és 50 százalék költségről nyilatkozik, így járulékalapot képező jövedelme 70 000 forint lesz. A 7 napos időkorlátra tekintettel az előadóművész december 25-től 31-ig lesz biztosított.
Itt kell kitérni arra az esetre, ha az előadóművész adószámmal rendelkezik és nem kéri az adóelőleg megállapítását. Ilyenkor a kifizető nem állapít meg adóelőleget, így a Tbj. 4. § k) 2. alpontja alapján kell a járulékalapot képező jövedelmet megállapítani, illetve a biztosítási kötelezettséget elbírálni.
R. 4. § (5) bekezdés
A választott tisztségviselőknél is érvényesül, hogyha a kifizetésre havi rendszerességgel kerül sor, a biztosítási kötelezettséget havonta kell elbírálni, de ha nem havi rendszerességgel, akkor első alkalommal a választás napjától a kifizetésig, ezt követően a kifizetéstől a következő kifizetésig eltelt időszakot kell vizsgálni.
R. 4. § (6) bekezdés
R. 4/A. § (1) bekezdés
Fő szabályként a tárgyhavi kifizetéseknél a kifizetéskor érvényes járulékfizetési felső határt kell alkalmazni.
R. 4/A. § (2) bekezdés
Az esedékességet követő időszakban kifizetett járulékalapot képező jövedelemnél kizárólag a járulékfizetési felső határ vizsgálatánál kell az eredeti esedékesség szerinti felső határt alkalmazni, a járulékmértékeket a kifizetéskor hatályos rendelkezések szerint kell megállapítani.
Pl. 2009-re vonatkozóan 2011-ben fizetik ki utólag a munkavállaló részére a nyelvpótlékot.
A járulékmérték a 2011-ben hatályos mérték, a járulékfizetési felső határ tekintetében azonban 2009-re vonatkozóan kell vizsgálni, hogy a járulékfizetési felső határt 2009-ben elérte-e a biztosított. Amennyiben elérte, nyugdíjjárulékot (tagdíjat) nem kell vonni a járulékalapot képező jövedelméből. Ha nem érte el, úgy meg kell fizetnie (a 2009-es járulékfizetési felső határig) a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) is.
R. 4/A. § (3) bekezdés
Az Mt. bekezdése szerint a munkaviszony megszüntetésekor (megszűnésekor) a munkavállaló részére ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat. Ha a munkaviszony
a) a próbaidő alatt azonnali hatállyal,
b) rendkívüli felmondással,
c) azonnali hatályú közös megegyezéssel,
d) a 94. §-ban foglalt lehetőség alkalmazásával, vagy
e) a 101. § (1)-(2) bekezdése szerint
szűnik meg, a munkáltató legkésőbb a jognyilatkozat közlésétől, illetve a megállapodás megkötésétől számított harmadik munkanapon, egyébként legkésőbb az utolsó munkában töltött napon köteles a kifizetésről és az igazolások kiadásáról gondoskodni.
Abban az esetben, ha az utolsó munkanap a tárgyévre esik, de a biztosítási jogviszony megszűnése a következő évre átnyúlik, a kifizetéskor érvényes járulékfizetési felső határral kell számolni a következő évre átnyúló időszakra is.
R. 4/A. § (4)-(5) bekezdés
A biztosítási jogviszony megszűnését követően kifizetett jövedelmeket a járulékalap megállapításánál ugyanúgy figyelembe kell venni, mintha a biztosítási jogviszony fennállása alatt történt volna a kifizetés. A járulékfizetési felső határ megállapítását a biztosítási jogviszony megszűnése napjához kell igazítani.
Pl. A munkavállaló munkaviszonya megszűnt 2009. december 2-án. Utólag, 2011. március 24-én kifizetnek a részére 100 000 forint prémiumot. A járulékmérték a kifizetéskor hatályos mérték, a járulékfizetési felső határt azonban a 2009. évi szabályoknak megfelelő mértékben 2009. december 2-ig kell vizsgálni.
R. 4/A. § (6) bekezdés
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai részére fizetett távolléti díj utáni járulékfizetés
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Hszt.) 276/A. §-a rendelkezik a távolléti díj fizetéséről.
A távolléti díj iránti kérelem elbírálásának rendjét a 371/2010. (XII. 31.) Korm. rendelet szabályozza, melynek 2. § (2) bekezdése szerint a munkáltató az 1. § b) pontja szerinti esetben akkor állapíthatja meg a távolléti díjat, ha a jogosult 2004. május 1. és e rendelet hatálybalépése között eltelt idő legalább egy részében megfelelt a távolléti díj megállapítására vonatkozó, a Hszt.-ben foglalt feltételeknek.
A munkáltató a távolléti díj számítási alapját és összegét a szolgálati napló és a munkáltató által rendszeresített egyéb nyilvántartások által igazolt adatok alapján határozza meg.
A munkáltató a szolgálati napló alapján megvizsgálja az igény jogosságát, megállapítja a jogosult hathavi szolgálatteljesítési idejét, tényleges szolgálatteljesítési idejét és e kettő különbözeteként a túlszolgálat mértékét. A túlszolgálatért járó távolléti díjat a munkaidőkeret utolsó napján irányadó illetmény figyelembevételével kell meghatározni.
A távolléti díj nem minősíthető elmaradt munkabérnek, annak kifizetése kérelem benyújtásához kötött, a távolléti díj megállapítása, elszámolása jogszabályi előíráshoz kötött.
A Tbj. 18. § (5) bekezdése szerint a járulékokat a járulékalapot képező jövedelem kifizetésekor irányadó járulékmértékek szerint kell megfizetni. A járulékokat a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően kifizetett (kiosztott) járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni.
Azon hivatásos állományú tagok esetében, akik a távolléti díj megállapításakor még szolgálati jogviszonyban állnak, a Tbj. 18. § (5) bekezdésén túl figyelemmel kell lenni az R. 4/A. § (1) bekezdésében foglaltakra is, vagyis a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett járulékalapot képező jövedelem után a nyugdíjjárulékot a kifizetés napján érvényes járulékfizetési felső határ [Tbj. 24. § (2) bek.] figyelembevételével kell megállapítani.
Azon személyek esetében, akik a távolléti díj megállapításakor szolgálati nyugdíjban részesülnek, a Tbj. 18. § (5) bekezdése és az R. 5/C. § (3) bekezdése alapján kell eljárni, vagyis, ha a saját jogú nyugdíjas a Tbj. 4. §-a f) pontjában meghatározott ellátás megállapításának napján vagy azt követően az ellátás megállapításának kezdő napjáig terjedő időszakra vonatkozóan, a megszűnt biztosítással járó jogviszonyára tekintettel kap járulékalapot képező jövedelmet, e jövedelmet a járulékfizetési felső határ számításánál úgy kell figyelembe venni, mintha annak kifizetésére az ellátás megállapításának kezdő napját megelőző napon került volna sor.
R. 4/B. §
R. 4/C. § hatályon kívül
Tbj. 6. §
A saját jogú nyugdíjas nem fizet pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, így pénzbeli egészségbiztosítási ellátásra nem jogosult. Amennyiben a nyugellátását szüneteltetik, úgy pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére is kötelezett lesz, így ha megfelel az egyéb feltételeknek, betegségi és anyasági ellátásokra is jogosulttá válik.
Tbj. 7. §
A biztosítási jogviszony egy másodlagos jogviszony, mindig egy alapul szolgáló jogviszonyhoz kapcsolódik.
Alapjogviszonyok és a biztosítás időtartama:
A munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, hivatásos nevelőszülői jogviszonyban álló személy, a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a NAV hivatásos állományú tagja, a Magyar Honvédség szerződéses állományú tagja, a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona, az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban álló személy biztosítási jogviszonya a munkaviszony (munkába állás napjától), illetőleg a szolgálati jogviszony kezdetétől a megszűnéséig áll fenn.
A szövetkezet tagja a tagsági jogviszony alapján nem válik biztosítottá, ha munkaviszonyban tevékenykedik, úgy a munkába állás napjától a munkaviszony megszűnéséig, ha megbízási, vállalkozási jellegű jogviszony alapján végez munkát, úgy - a 30 százalékos határra is figyelemmel - a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végzőkre vonatkozó szabályok szerint kell biztosítását megállapítani.
A tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló a tanulószerződés alapján megkezdett tanulmányai megkezdésétől annak befejezéséig (szakmai vizsga sikeres letételéig) biztosított. Megszűnhet a biztosítás a szakképző iskolából való kizárással, illetőleg a tanulói jogviszonynak a közoktatási törvény szerinti megszűnésével, ha a tanuló az iskolai tanulmányait 30 napon belül más szakképző iskolában sem tudja folytatni, a gazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnésével, a tanuló halálával, a gazdálkodó szervezet eltiltásával a gyakorlati képzésben való részvételtől.
Az álláskeresési támogatásban részesülő személy biztosítása az ellátások folyósításának időtartama alatt áll fenn.
A kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó biztosítása fő szabályként a vállalkozói nyilvántartásba vételhez kötődik. (Részletesen lásd a Tbj. 10. § (1) bekezdését!)
A kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó biztosításának tartamára lásd a Tbj. 10. § (2) bekezdését!
A díjazás ellenében munkavégzésre irányuló jogviszonyban állók biztosítására vonatkozó részletes szabályokat lásd az R. 3-4. §-át!
Az egyházi szolgálatot teljesítő személy biztosítása a szolgálat tartamára áll fenn.
A mezőgazdasági őstermelő biztosítására lásd a Tbj. 10. § (3) bekezdését!
Tbj. 8. § a)-c) pont
Az Mt. 107. §-a alapján mentesül a munkavállaló a munkavégzési kötelezettsége alól
a) amíg állampolgári kötelezettségét teljesíti;
b) közeli hozzátartozója [139. § (2) bekezdés] halálakor, esetenként legalább két munkanapon át;
c) ha keresőképtelen beteg;
d) a kötelező orvosi vizsgálat (ideértve a terhességgel összefüggő orvosi vizsgálatot is) teljes időtartamára;
e) amíg önkéntes, illetőleg létesítményi tűzoltóként tűzoltási vagy műszaki mentési szolgálatot lát el, feltéve, hogy a tűzoltás és a műszaki mentés nem munkaköri kötelessége;
f) a véradás miatt távol töltött teljes időtartamra, a munkahelyen kívül szervezett véradás esetén legalább négy órára;
g) ha elháríthatatlan ok miatt nem tud a munkahelyén megjelenni;
h) munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a munkáltató engedélye alapján;
i) a külön törvény szerinti emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelés teljes időtartamára.
A keresőképtelenség ideje alatt nem szünetel a biztosítás arra az időtartamra, ameddig táppénzben részesül a biztosított, a táppénz-folyósítás megszűnése után azonban - ha a biztosított továbbra is keresőképtelen - a biztosítás szünetel.
Az Mt. 151. § (2) bekezdése meghatározza, hogy milyen esetekben jár távolléti díj a dolgozónak, ilyen pl. a 107. § a) pontjában meghatározott távollét miatt kiesett munkaidőre, a 107. § b) pontjában meghatározott esetben két munkanapra, a 107. § d) és f) pontjában meghatározott esetekben, illetve a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott munkavégzés alóli felmentés időtartamára. Ha a munkavállaló a munkáltató engedélye alapján mentesül a munkavégzés alól [107. § h) pontja], az emiatt kiesett munkaidőre megállapodásuk szerint jár díjazás.
Mivel az említett esetekben távolléti díj jár a dolgozónak, így nem szünetel a biztosítása.
Az Mt. 107. §-át a köztisztviselőkre és a közalkalmazottakra is alkalmazni kell.
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 56/A. § (1) bekezdése szerint, ha a bíró országgyűlési vagy önkormányzati képviselői, illetőleg polgármesteri választáson jelöltetni kívánja magát, köteles e szándékát - legkésőbb a jelöltkénti indulásának a választási szervnél való bejelentését követő napig - a munkáltatói jogkör gyakorlójának bejelenteni. A bejelentéstől a választás eredményének közzétételéig, illetőleg megválasztása esetén mandátuma igazolásáig a bíró szolgálati viszonya szünetel. A szünetelés időtartama szolgálati viszonyban töltött időnek minősül.
Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény 40. § (1) bekezdése szerint, ha az ügyész országgyűlési, európai parlamenti, önkormányzati képviselői, illetőleg polgármesteri választáson jelöltetni kívánja magát, köteles e szándékát - a jelöltkénti indulásnak a választási szervnél való bejelentését követő napig - a munkáltatói jogkör gyakorlójának bejelenteni. A bejelentéstől a választás eredményének közzétételéig, illetőleg megválasztása esetén mandátuma igazolásáig az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya szünetel. A szünetelés időtartama ügyészségi szolgálati viszonyban töltött időnek minősül.
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 24/A. § (1) bekezdése szerint, ha a közjegyzőt országgyűlési, helyi önkormányzati képviselőjelöltként, illetőleg polgármesterjelöltként nyilvántartásba vették, ettől az időponttól a választás befejezéséig, illetőleg megválasztása esetén mandátuma megszűnéséig közjegyzői szolgálata szünetel. A közjegyző a szünetelés időtartama alatt közjegyzői tevékenységet nem végezhet, részére tartós helyettest kell kirendelni.
A közjegyzői szolgálat szünetelése alatt a közjegyző kamarai tagsága fennmarad, de nem gyakorolhatja a kamarai tagságból eredő jogokat, és nem terhelik a kamarai tagságból fakadó kötelezettségek.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 240/B. § (1) bekezdése szerint a végrehajtó a szolgálatát a miniszter és a kamara engedélyével szüneteltetheti.
Ha a végrehajtót országgyűlési, helyi önkormányzati képviselőjelöltként, illetőleg polgármesterjelöltként nyilvántartásba vették, ettől az időponttól a választás befejezéséig, illetőleg megválasztása esetén a mandátuma megszűnéséig végrehajtói szolgálata szünetel.
A szünetelést a miniszter állapítja meg. A végrehajtó a szünetelés időtartama alatt végrehajtói tevékenységet nem végezhet, részére tartós helyettest kell kirendelni. A végrehajtói szolgálat szünetelése alatt a végrehajtó kamarai tagsága fennmarad, de nem gyakorolhatja a kamarai tagságból eredő jogokat és nem terhelik az abból eredő kötelezettségek.
Tbj. 8. § d)-f) pont
Az Ev. tv. 2010. január j-jétől biztosítja az Ev. tv. hatálya alá tartozó egyéni vállalkozók részére a tevékenység szünetelését. Az Ev. tv. 18. (1) bekezdése szerint az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységét legalább egy hónapig és legfeljebb öt évig szüneteltetheti.
Tbj. 9. § (1)-(2) bekezdés
Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személyek biztosításának elbírálása:
Az összevonási szabály kizárólag a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében elért járulékalapot képező jövedelmekre vonatkozik. Az ugyanannál a foglalkoztatónál egyidejűleg munkaviszonyban és pl. megbízási jogviszonyban álló személynél nem kell a jövedelmeket összevonni.
Ilyen eset lehet, ha ugyanazzal a megbízóval a magánszemély köt megbízási szerződést 2011. március 2-11 között 5000 forintos megbízási díjjal, 2011. március 19-20. között 5000 forintos díjjal, 2011. március 30-31 között 5000 forintos díjjal. A megbízott a 10 százalékos költséghányad alkalmazását választotta.
|
Időtartam |
Napok száma |
Biztosítási |
Járulékalapot képező jövedelem |
|
2011. 03. 02. – 2011. 03. 11. |
10 |
7800 |
4500 |
|
2011. 03. 19. – 2011. 03. 20. |
2 |
1560 |
4500 |
|
2011. 03. 30. – 2011. 03. 31. |
2 |
1560 |
4500 |
|
Összesen: |
14 |
10 920 |
13 500 |
Példa: Ugyanazon foglalkoztató a természetes személyt 2011. április hónapban megbízási jogviszony keretében és választott tisztségviselőként is foglalkoztatja. Megbízási jogviszonya alapján 10 000, választott tisztségviselőként 21 000 forint összegű járulékalapot képező díjazásban részesül. Mivel a két szerződés alapján járó jövedelem összege 31 000 forint, mindkét jogviszonyban meg kell állapítani a biztosítási- és járulékfizetési kötelezettséget.
Példa: Ugyanazon foglalkoztató megbízási szerződéssel foglalkoztatja a magánszemélyt március 1-5-ig és 17-26-ig. A március 1-5-ig tartó szerződésre a díjazás összege 20 000 forint, míg 17-26-ig tartó időtartamra a díj összege 30 000 forint. Az összeszámítási szabályt alkalmazva a díjak és a naptári napok számát összeadva a magánszemély 15 napra 50 000 forint díjazásban részesült. A 10 százalékos költséghányad figyelembevételével 45 000 forint a járulékalapot képező jövedelem összege, amelyet a szerződések naptári napjainak számával elosztva 3 000 forint lesz a napi megbízási díj összege, amely meghaladja a minimálbér harminc százalékának harmincad részét, a magánszemély biztosítottá válik.
Tbj. 9. § (3) bekezdésA munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony fennállása alatti ellátásokra vonatkozik a rendelkezés.
Pl. Egy Kft. ügyvezetője vezető tisztségviselői feladatát megbízási jogviszonyban látja el havi 70 000 forint díjazásért. 2011. március 1-jétől augusztus 31-ig táppénzes állományba kerül, a biztosítása ez idő alatt is folyamatosan fennáll.
Tbj. 10. § (1) bekezdés a) pont
Az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság a törvény erejénél fogva megszűnik
a) ha az egyéni vállalkozó az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetését - az erre rendszeresített elektronikus űrlapon - a Hatóságnak bejelenti, a bejelentés napján,
b) ha az egyéni vállalkozó egyéni céget alapított, a cégbejegyző határozat jogerőre emelkedésének napját megelőző napon, illetve ha az egyéni vállalkozó átruházással megszerezte az egyéni cég vagyoni betétjét, az átruházás napján,
c) az egyéni vállalkozó halála napján,
d) az egyéni vállalkozó cselekvőképességének korlátozását vagy cselekvőképtelenségét kimondó bírósági határozat jogerőre emelkedésének a napján,
e) ha az adóhatóság törölte az egyéni vállalkozó adószámát, a törlést kimondó határozat jogerőre emelkedésének napján.
A Hatóság az egyéni vállalkozói tevékenység folytatását megtiltja, ha
a) az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdését vagy folytatását kizáró ok áll fenn,
a) ha a szünetelés kezdő napját követően öt év eltelt, és az egyéni vállalkozó nem intézkedett az egyéni vállalkozói tevékenység folytatása vagy megszüntetése iránt,
b) ha az egyéni vállalkozó a 11. § (1) bekezdés c) pontja szerinti tevékenységek egyikét sem folytathatja jogszerűen,
Az egyéni vállalkozói tevékenység folytatásának a megtiltásáról hozott határozat végrehajthatóvá válásáról a Hatóság haladéktalanul, elektronikus úton értesíti a nyilvántartást vezető szervet, amely az értesítés alapján az egyéni vállalkozót a nyilvántartásból hivatalból törli.
Az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság megszűnése alapjául szolgáló tényről
a) az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetése, az egyéni vállalkozó cselekvőképtelenné vagy korlátozottan cselekvőképessé válása, illetve halála esetén a Hatóság,
b) az egyéni vállalkozó adószámának törlése esetén az adóhatóság,
c) egyéni cég alapítása esetén az egyéni cég székhelye szerint illetékes cégbíróság (a továbbiakban: cégbíróság)
elektronikus úton értesíti a nyilvántartást vezető szervet.
A nyilvántartást vezető szerv azt az egyéni vállalkozót, amelynek az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultsága megszűnt, az illetékes hatóság értesítése alapján a jogosultság megszűnésének napjával hivatalból törli a nyilvántartásból. A nyilvántartást vezető szerv a nyilvántartásból való törlésről és annak időpontjáról haladéktalanul, elektronikus úton tájékoztatja az adóhatóságot, a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szervet és a Központi Statisztikai Hivatalt. [Ev. tv. 19. §]
Az egyéni vállalkozó egyéni céget alapíthat, azonban ilyenkor egyéni vállalkozóként megszűnik a biztosítása, egyéni cég tagjaként, mint társas vállalkozó lesz biztosított.
Tbj. 10. § (1) bekezdés b) pont
Tbj. 10. § (1) bekezdés c) pont
A közjegyzőt az igazságügyért felelős miniszter nevezi ki határozatlan időre. A kinevezés tartalmazza a közjegyző székhelyét. A közjegyző a kinevezését követő 3 hónapon belül a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke előtt esküt tesz. Ezt megelőzően bemutatja a bélyegzőjét, aláírás mintáját és a hivatali helyiségének a hivatás gyakorlására való alkalmasságát megállapító kamarai igazolást, igazolja továbbá, hogy kötelező felelősségbiztosítást kötött és megszüntette az összeférhetetlenséget. E rendelkezésből is látszik, hogy a szolgálat kezdete nem esik egybe a kinevezés napjával.
Az önálló bírósági végrehajtót a miniszter nevezi ki határozatlan időre, meghatározott székhelyre és meghatározott helyi bíróság mellé. A felelősségbiztosítás megkötése vagy a biztosíték összegének befizetése, a bélyegző, bankszámlaszerződés jóváhagyása és a hivatali helyiség alkalmasságának megállapítása után a végrehajtó a kinevezését követő egy hónapon belül a kamara elnöke előtt esküt tesz. A szolgálat megkezdésétől válik biztosítottá az önálló bírósági végrehajtó is.
Tbj. 10. § (2) bekezdés a) pont
A szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény (továbbiakban: Szüv. tv.) 11. § (1) bekezdése szerint a cégjegyzékbe bejegyzett szabadalmi ügyvivői társaságnak - a cégbírósági bejegyzést követő harminc napon belül - kérnie kell a kamaránál a nyilvántartásba vételét.
A szabadalmi ügyvivői társaság működését csak a kamarai nyilvántartásba vételt követően kezdheti meg.
A Szüv. tv. 8. § (1) bekezdése alapján a szabadalmi ügyvivői iroda a Kamara által történő nyilvántartásba vétellel jön létre, és alapszabálya szerint működik. A szabadalmi ügyvivői iroda a működését csak a nyilvántartásba vételt követően kezdheti meg.
A gazdasági társaságok személyes közreműködésének vizsgálatánál külön ki kell emelni a vezető tisztségviselőket.
A Gt. rendelkezése szerint a gazdasági társaság ügyvezetését a társaság vezető tisztségviselői vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület látja el.
Társasági formák szerint:
A közkereseti és a betéti társaság ügyvezetését az üzletvezetésre jogosult tag vagy tagok vezető tisztségviselőként látják el.
A korlátolt felelősségű társaság ügyvezetését egy vagy több ügyvezető látja el. A részvénytársaság ügyvezetését - kivéve, ha a zártkörűen működő részvénytársaság alapszabálya az igazgatóság hatáskörét egy vezető tisztségviselőre (vezérigazgató 247. §) ruházta - az igazgatóság, mint testület látja el. A nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabálya úgy is rendelkezhet, hogy igazgatótanács látja el egységesen az ügyvezetési és az ellenőrzési funkciókat (egységes irányítási rendszerű részvénytársaság). Ez esetben a részvénytársaságnál felügyelő-bizottság nem működik, és az igazgatótanács tagjai minősülnek vezető tisztségviselőknek.
Az egyesülésnél - a társasági szerződés előírásai szerint - az igazgató vezető tisztségviselőként vagy az igazgatóság mint testület látja el az ügyvezetési teendőket.
A Gt. szerint a vezető tisztségviselőt e minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre - a törvényben meghatározott eltérésekkel -
a) a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályait (társasági jogi jogviszony) vagy
b) a munkaviszonyra irányadó szabályokat
kell alkalmazni.
A vezető tisztséget - ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - nem láthatja el munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, illetve a közkereseti és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja.
A Gt. 91. §-a külön rendelkezést is tartalmaz a közkereseti társaságra és a betéti társaságra, miszerint nem minősül személyes közreműködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása, valamint a munkaviszonyban, illetve polgári jogi szerződés alapján történő munkavégzés.
Önmagában a vezető tisztségviselői feladat ellátása tehát nem alapozza meg a társas vállalkozói jogviszonyt, illetve a társas vállalkozó személyes közreműködését és e címen történő biztosítását.
Egyéni cég tagja csak társas vállalkozó lehet, a tag esetében nem alkalmazhatók a vezető tisztségviselőre vonatkozó előző szabályok.
Tbj. 10. § (2) bekezdés b) pont
R. 5. § (1) bekezdés hatályon kívül
R. 5. § (2) bekezdés
A társas vállalkozó biztosítási kötelezettsége, ha nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony alapján végez munkát a társas vállalkozásban, a személyes közreműködéshez kötött.
Ha a személyes közreműködés kezdetének napja megállapítható, a biztosítás is ettől az időponttól kezdődik. Ilyen lehet, ha a társas vállalkozó pl. fodrászként tevékenykedik a társas vállalkozásban attól az időponttól, amikor a fodrászüzlet megnyílik. A nyitás napjától állapítható meg a biztosítás is.
Ha ez az időpont nem állapítható meg, de a társasági szerződésben rögzítik a személyes közreműködés kezdő időpontját, akkor ezt kell a biztosítás kezdetének is tekinteni.
Ha ez sem állapítható meg, akkor attól az időponttól, amikor a társaság a működését megkezdheti. Itt tekintettel kell lenni az előtársasági időszakra is.
A Gt. szerint az előtársaság üzletszerű gazdasági tevékenységet csak a gazdasági társaság cégbejegyzése iránti kérelem benyújtását követően folytathat azzal, hogy a cégbejegyzésig hatósági engedélyhez kötött tevékenységet nem végezhet.
Ha a gazdasági társaság cégbejegyzési kérelmét jogerősen elutasítják, az erről való tudomásszerzést követően az előtársaság további jogokat nem szerezhet, kötelezettségeket nem vállalhat, és köteles működését haladéktalanul megszüntetni.
Az előtársasági időszakban a társas vállalkozó biztosítási jogviszonyát még meg lehet állapítani ezen az alapon, de ha a bejegyzési kérelmet a cégbíróság elutasítja, ezt követően már társas vállalkozóként nem lehet a tag biztosított.
Tbj. 10. § (3) bekezdés
Az őstermelő biztosítási kötelezettségének elbírálásánál figyelemmel kell lenni arra is, hogy a Tbj. 4. § w) pontja alapján a Tbj. alkalmazása tekintetében mezőgazdasági őstermelőnek az Szja tv. 3. §-ának 18. alpontjában meghatározott személy minősül.
Eszerint mezőgazdasági őstermelő: az a 16. életévét betöltött, nem egyéni vállalkozó magánszemély, aki a saját gazdaságában az Szja tv. 6. számú mellékletében felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat, és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik, ideértve a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által vezetett ügyfél-nyilvántartási rendszerben nyilvántartott mezőgazdasági termelő magánszemélyt (a továbbiakban: regisztrált őstermelő), valamint a termőföldről szóló törvény szerint családi gazdálkodónak minősülő magánszemélyt és e magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagját is, mindegyikre vonatkozóan az Szja tv. 6. számú mellékletében felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenysége(i)nek bevétele (jövedelme) tekintetében.
A mezőgazdasági őstermelői igazolványról szóló 228/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet 6. § (1) bekezdése alapján azonban az igazolvány az adóévre kiadott érvényes betétlappal együtt érvényes.
Az adóévre érvényesített betétlappal nem rendelkező személy - feltéve, hogy nem minősül regisztrált őstermelőnek vagy családi gazdálkodónak - nem minősül mezőgazdasági őstermelőnek.
Mivel az érvényesített betétlappal nem rendelkező őstermelő nem minősül a Tbj. szerint sem mezőgazdasági őstermelőnek, így a biztosítási kötelezettséget sem lehet a mezőgazdasági őstermelői jogviszonyra tekintettel megállapítani.
Ha az őstermelő újra érvényesíti a betétlapját, ismét biztosítottá válik, ha a többi feltételnek is megfelel.
Tbj. 11. § a) pontja
A diplomáciai kapcsolatokról Bécsben, 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés kihirdetéséről szóló 1965. évi 22. törvényerejű rendelet 1. cikke szerint
"a) "a képviselet vezetője" az a személy, akit a küldő állam megbízott azzal, hogy e minőségben tevékenykedjék;
b) "a képviselet tagjai" a képviselet vezetője és a képviselet személyzetének tagjai;
c) "a képviselet személyzetének tagjai" a képviselet diplomáciai, igazgatási és műszaki, valamint kisegítő személyzetének tagjai;
d) "a diplomáciai személyzet tagjai" a képviselet személyzetének azok a tagjai, akiknek diplomáciai rangjuk van;
e) "diplomáciai képviselő" a képviselet vezetője vagy a képviselet diplomáciai személyzetének tagja;
f) "az igazgatási és műszaki személyzet tagjai" a képviselet személyzetének azok a tagjai, akik a képviseletnél igazgatási és műszaki munkakörben állnak alkalmazásban;
g) "a kisegítő személyzet tagjai" a képviselet személyzetének azok a tagjai, akik a képviseletnél kisegítő munkakörben teljesítenek szolgálatot;
h) "háztartási alkalmazott" az a személy, aki a képviselet valamely tagjának háztartásában áll alkalmazásban és nem a küldő állam alkalmazottja,"
A konzuli kapcsolatokról Bécsben, 1963. április 24-én elfogadott egyezmény kihirdetéséről szóló 1987. évi 13. törvényerejű rendelet 1. cikke szerint
"a) "konzuli képviselet" minden főkonzulátus, konzulátus, alkonzulátus vagy konzuli ügynökség;
b) "konzuli kerület" az a terület, ahol egy konzuli képviselet konzuli feladatok végzésére jogosult;
c) a "konzuli képviselet vezetője" az a személy, akit megbíztak azzal, hogy e minőségben tevékenykedjék;
d) "konzuli tisztviselő" minden olyan személy, ideérve a konzuli képviselet vezetőjét is, akit e minőségben megbíztak konzuli feladatok végzésével;
e) "konzuli alkalmazott" a konzuli képviseleten igazgatási vagy műszaki munkakörben alkalmazott minden személy:
f) a "kisegítő személyzet tagja" a konzuli képviseleten kisegítő munkakörben alkalmazott minden személy;
g) a "konzuli képviselet tagjai" a konzuli tisztviselők, a konzuli alkalmazottak és a kisegítő személyzet tagjai;
h) a "konzuli személyzet tagjai" a konzuli képviselet vezetőjét a konzuli tisztviselők, valamint a konzuli alkalmazottak és a kisegítő személyzet tagjai;
i) a "magánszemélyzet tagja" a konzuli képviselet valamely tagjának kizárólagos magánszolgálatra alkalmazott személy,"
Diplomáciai mentességet élvező szervként említhetjük pl. az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet intézményeit. Az 1994. évi LXXXV. törvény 1. §-a szerint ugyanis az Országgyűlés e törvénnyel kiterjeszti a diplomáciai kapcsolatokról Bécsben, az 1961. évi április hó 18. napján kelt szerződésben biztosított kiváltságokat, mentességeket és könnyítéseket az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet intézményeire, tisztségviselőire és alkalmazottaira, a részt vevő államok képviselőire, továbbá az EBEÉ missziók tagjaira és ezek családtagjaira, ha a kedvezményezettek nem magyar állampolgárok, illetve nem állandó magyarországi lakosok. Diplomáciai mentességet élvező szerv többek között még a Duna Bizottság, az ENSZ szakosított szervezetei, a Világbank képviselete.
Az említett külföldi állampolgárságú képviselők, munkatársak, alkalmazottak, e személyek külföldi állampolgárságú alkalmazottjai mellett nem terjed ki a biztosítás a képviselet tagjával közös háztartásban élő külföldi állampolgárságú családtagra (házastárs, gyermek). 2008. január 1-jétől további feltétel, hogy az alkalmazottra, illetve a családtagra kiterjedjen a küldő állam vagy más állam társadalombiztosítási rendszere, illetve a nemzetközi szervezet nemzetközi szerződés alapján mentességet élvező tisztviselőjére (alkalmazottjára) és vele közös háztartásban élő családtagjára (házastárs, gyermek) kiterjed a nemzetközi szervezet szociális biztonsági rendszere.
Tbj. 11. § b)-d) pontja
A Tbj. 4. § z) pontja értelmében harmadik állam az EGT és a Magyar Köztársaság által kötött kétoldalú szociális biztonságról szóló egyezmény hatálya alá nem tartozó állam.
Harmadik ország állampolgára - magyar foglalkoztató
Harmadik állam külföldinek minősülő állampolgárát, ha a magyar jogszabályok szerint bejegyzett munkáltató biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban foglalkoztatja, fő szabályként biztosítottnak kell tekinteni.Az Nmjtvr. 24. §-a szerint a szerződésekre azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek a szerződés megkötésekor, vagy később választottak.
Jogválasztás hiányában az egyes szerződésekre alkalmazandó jogot a következők szerint kell megállapítani.
A szerződésre vonatkozó jog annak az államnak a joga, amelyben a szerződés megkötésének időpontjában a szerzői jogvédelem alá tartozó jogok hasznosítására vonatkozó szerződésnél a felhasználónak, megbízási szerződésnél a megbízottnak a lakóhelye, szokásos tartózkodási helye, illetve a székhelye, vagy a telephelye van.
Vállalkozási (tervezési, szerelési, bérmunka stb.) szerződésre annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a szerződés értelmében a vállalkozási tevékenységet ki kell fejteni, illetve a szerződésben meghatározott eredményt létre kell hozni.
A munkajogról az Nmjtvr. 51. §-a a következőképp rendelkezik:
" 51. § (1) A munkaviszonyra azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek a munkaszerződés megkötésekor vagy később választottak.
(2) Jogválasztás hiányában a munkaviszonyra annak az államnak a joga irányadó, amelynek területén
a) a munkavállaló a munkáját szokásosan végzi, abban az esetben is, ha ideiglenes jelleggel egy másik államban végzi munkáját, vagy
b) az a telephely található, amely a munkavállalót alkalmazza, amennyiben munkáját szokásosan nem ugyanazon állam területén végzi,
kivéve, ha a körülményekből az állapítható meg, hogy a munkaviszony szorosabban kötődik egy másik államhoz, ebben az esetben a munkaviszonyra e másik állam jogát kell alkalmazni.
(3) A felek jogválasztása nem eredményezheti a (2) bekezdés alapján egyébként alkalmazandó jog munkavállalót védő, kötelező rendelkezéseinek sérelmét.
52. § (1) Kinevezéssel vagy választással keletkező munkaviszonyra a kinevező hatóság, illetve a választó testület személyes jogát kell alkalmazni.
(2) Ha a munkáltató külföldi állam, államhatalmi vagy államigazgatási szerv, továbbá Magyarországon diplomáciai képviselőként működő, vagy egyébként a magyar joghatóság alól mentes külföldi állampolgár, és a szerződő felek személyes joga azonos, a munkaviszonyra ezt a jogot kell alkalmazni.
(3) A vízi vagy légi fuvarozó járművön szolgálatot teljesítő munkavállaló munkaviszonyát annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek lobogója vagy más felségjelvénye alatt a jármű közlekedik; más fuvarozó munkavállalójának munkaviszonyára a fuvarozó személyes joga irányadó."
2010. január 1-jétől munkaviszonyon, megbízási jogviszonyon a magyar jog hatálya alá tartozó munkaviszonyt, megbízási jogviszonyt, továbbá a külföldi jog hatálya alá tartozó olyan munkaviszonyt, megbízási jogviszonyt is érteni kell, amely alapján a munkát a Magyar Köztársaság területén végzik. Az Nmjtvr. által biztosított jogválasztás lehetősége ellenére tehát a Magyar Köztársaság területén végzett munka alapján a biztosítási kötelezettség létrejön akkor is, ha a szerződésre nem a magyar jogot kötötték ki a szerződő felek.
A járulék-bevallási, befizetési kötelezettséggel összefüggésben lásd. a Tbj. 56/A. §-át is!
Harmadik ország állampolgára - be nem jegyzett munkáltató
Ha harmadik állam külföldinek minősülő állampolgárát a magyar jogszabályok szerint be nem jegyzett munkáltató kiküldetés, kirendelés, munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatja Magyarországon, úgy a magyarországi munkavégzés ellenére nem terjed ki rájuk a biztosítás.Harmadik ország állampolgára és az EGK
A TANÁCS 2003. május 14-i 859/2003/EK RENDELETE az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendelet rendelkezéseinek valamely harmadik ország e rendelkezések által pusztán állampolgárságuk okán nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről szól.Eszerint: Az e rendelethez csatolt melléklet rendelkezéseire is figyelemmel, az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendeletek rendelkezéseit alkalmazni kell harmadik országok olyan állampolgáraira, akikre azok a rendelkezések csupán állampolgárságuk miatt nem vonatkoznak, illetve ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira, feltéve, hogy jogszerűen rendelkeznek lakóhellyel valamely tagállam területén, és helyzetük összes vonatkozása nem kizárólag egy tagállamot érint.
Harmadik állam állampolgára akkor tartózkodik jogszerűen Magyarországon, ha az érintett személy menekült státusszal, bevándorlási, illetve letelepedési engedéllyel rendelkezik. Ha a Magyarországon munkát végző harmadik állam állampolgára munkavállalási vízummal rendelkezik, nem alkalmazható rá az 1408/71/EGK rendelet.
Amennyiben a harmadik állam állampolgára egy másik EGT tagállamban rendelkezik lakóhellyel és alkalmazhatók rá az 1408/71/EGK rendelet szabályai, ezt a biztosítási kötelezettség megállapításánál csak akkor lehet figyelembe venni, ha erről az OEP is tud. A magánszemély, amennyiben élni kíván a rendelet által nyújtott jogokkal, a jogosultságát E101-es/A1-es igazolással igazolhatja.
Harmadik államban székhellyel rendelkező munkáltató, ha EGT tagállam állampolgárát kiküldetés keretében foglalkoztatja Magyarországon, mivel a munkáltató nem EGT tagállambeli, így a kiküldöttre nem alkalmazható az 1408/71/EGK rendelet, így nem válik a Tbj. szerint biztosítottá.
Tbj. 12-13. §
A nemzetközi egyezmények szabályai elsőbbséget élveznek a hazai belső joggal szemben, ezért a biztosítási kötelezettség elbírálása főszabály szerint az egyezményekben rögzítettek alapján történik. Abban az esetben, ha a munkavégzésre (a vállalkozás folytatására, az önálló tevékenységre) a Közösségi rendelet, vagy egyezmény alapján a Magyar Köztársaság jogszabályait kell alkalmazni, akkor a biztosítási és járulékfizetési kötelezettséget a Tbj. általános szabályai szerint kell teljesíteni. Magyarország az EGT államokon túlmenően harmadik országokkal is kötött a közösségi koordinációs szabályok elvein alapuló, szociális biztonsági egyezményeket, illetve az 1950-es években létrejött megállapodások alapján érvényben vannak még egyes szociálpolitikai egyezmények is. Hasonlóan az adókötelezettség megállapításához, a társadalombiztosítási kötelezettségeket is az eset összes körülményének és az irányadó nemzetközi egyezmény konkrét szabályainak figyelembevételével kell megállapítani.
A nemzetközi egyezményekről
A kétoldalú nemzetközi egyezményeket két csoportba lehet osztani, egyrészt a szociálpolitikai egyezményekre, másrészt a szociális biztonsági egyezményekre.Jelenleg hatályos egyezmények:
− Szovjet-Magyar szociálpolitikai egyezmény - 1963. évi 16. tvr., 7/1964. (VIII. 30.) MüM rendelet, illetve a
− Jugoszláv-Magyar szociálpolitikai egyezmény - 1959. évi 20. tvr., 11/1959. (IX. 13.) MüM rendelet,
− a Magyar Köztársaság és Kanada közötti szociális biztonságról szóló egyezmény - Kihirdette a 2003. évi LXIX. törvény és a 107/2005. (VI. 23.) Korm. rendelet,
− Horváth-Magyar szociális biztonsági egyezmény - Kihirdette a 2005. évi CXXV. törvény és a 250/2005. (XI.23.) Korm. rendelet,
− a Magyar Köztársaság Kormánya és Québec Kormánya között a szociális biztonságról szóló megállapodás - Kihirdette a 2006. évi XVII. törvény,
− a Magyar Köztársaság és Koreai Köztársaság között a szociális biztonságról szóló egyezmény - Kihirdette a 2006. évi LXXIX. törvény,
− A Magyar Köztársaság és Montenegró Köztársaság között a társadalombiztosításról és a szociális biztonság egyes kérdéseiről szóló egyezmény - Kihirdette a 2008. évi LXXII. törvény,
− A Magyar Köztársaság és Bosznia Hercegovina között a társadalombiztosításról és a szociális biztonságról szóló egyezmény - Kihirdette a 2009. évi II. törvény,
1963. évi 16. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, az 1962. december 20-án kötött egyezmény kihirdetéséről
A viszonosság alapján alkalmazandó egyezmény területi hatálya: Fehéroroszország, Oroszország, Ukrajna, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Moldávia, Örményország, Tadzsikisztán, Türkmenisztán, Grúzia.Az egyezmény tárgyi hatálya az összes társadalombiztosítási ellátásra, személyi hatálya azonban csak a munkavállalókra terjed ki.
Az egyik Szerződő Fél azon állampolgárai, akik a másik Szerződő Fél területén tartózkodnak, - ha az Egyezmény másként nem rendelkezik -, a munkajogi rendelkezések, a szociális ellátás és a társadalombiztosítási szolgáltatások tekintetében a saját állampolgáraival teljesen azonos elbánásban részesülnek.
Ez egyben azt is jelenti, hogy egy megbízási szerződésnél, vagy egy vállalkozásnál nem kell az egyezmény szabályait alkalmazni.
Azonban, ha egy FÁK tagállamokbeli magánszeméllyel az Mt. szabályai szerint munkaszerződést köt egy magyar munkáltató - az egyezmény szabályai alapján - a Tbj. szerint válik biztosítottá a munkavállaló. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a magyar munkáltató kiküldetésben foglalkoztat pl. egy grúz állampolgárt Grúziában.
Az egyezmény alapján
− a diplomáciai mentességet élvező szervek, valamint
− az egyéb szervek és intézmények kiküldött dolgozói
továbbra is a kiküldő ország társadalombiztosításának a hatálya alá tartoznak. A vállalatok kiküldött dolgozóinál a vállalat székhelye szerinti ország társadalombiztosítási szabályait kell alkalmazni.
Eltérően a Közösségi Rendelet, illetve a szociális biztonsági egyezményektől, a kiküldetésénél tehát a kiküldetés teljes időtartama alatt a kiküldő ország jogszabályait kell alkalmazni.
Mivel a vállalkozások nem tartoznak az egyezmény tárgyi hatálya alá, ha pl. egy ukrán állampolgár Magyarországon betéti társaságot alapít és abban nem munkaviszony, vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik, a Tbj. szerint társas vállalkozóként lesz biztosított.
1959. évi 20. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya között állampolgáraik szociális biztonságával kapcsolatos kérdések rendezése tárgyában Budapesten, az 1957. évi október hó 7. napján kötött egyezmény kihirdetéséről
Az egyezményt a jogutód államok közül Szerbia és Macedónia tekintetében kell alkalmazni. (A magyar-jugoszláv szociálpolitikai egyezményt Horvátország tekintetében 2006. március 1-jétől, Montenegró tekintetében 2009. április 1-jétől, Bosznia-Hercegovina tekintetében 2009. augusztus 1-jétől felváltották az azóta kötött szociális biztonsági egyezmények, illetve Szlovénia 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagja.)Az egyezmény tárgyi hatálya (a szovjet-magyar egyezménytől eltérően) nem csak a munkaviszonyban állókra terjed ki, hanem az összes foglalkoztatási formára.
Biztosítás: A Szerződő Felek dolgozói annak a Szerződő Félnek a társadalombiztosítási jogszabályai szerint esnek biztosítás alá, amelynek területén a dolgozó a biztosítás szempontjából döntő foglalkozását (tevékenységét) folytatja. Döntő foglalkozás alatt a főfoglalkozást értjük, amelyről az igazolást az illetékes társadalombiztosítási szerv adja ki. Ennek megfelelően nem vonatkoznak a magyar társadalombiztosítási törvények pl. arra a szerb állampolgárra, aki Magyarországon betéti társaság személyesen közreműködő tagja, de hazájában munkaviszonyban áll, és erről a kinti társadalombiztosítási szervtől igazolással rendelkezik.
Kiküldetés: Ettől eltérően a kiküldött annak a Szerződő Félnek a jogszabályai szerint marad biztosítva, amelynek területén a kiküldő vállalat, illetőleg munkáltató székhelye van.
Közlekedés, szállítás: A közlekedési és szállítási vállalatok dolgozói, ideértve a légi közlekedés, a hajózás és a posta dolgozóit is, továbbá a két ország közötti forgalom ellenőrzését ellátó dolgozók annak a Szerződő Félnek a jogszabályai szerint esnek biztosítás alá, amelynek területén vállalatuk, illetőleg kiküldő szervük székhelye van.
2003. évi LXIX. törvény a Magyar Köztársaság és Kanada között a szociális biztonságról szóló, 2002. március 4-én, Budapesten aláírt Egyezmény kihirdetéséről
Az egyezményt 2003. október 1-jétől kell alkalmazni.Az egyezmény tárgyi hatálya a Magyar Köztársaság tekintetében a társadalombiztosítási járulékok fizetésére vonatkozó jogszabályokra, és a társadalombiztosítási nyugdíjakra vonatkozó jogszabályokra terjed ki.
Biztosítás: A biztosítási kötelezettséget az dönti el, hogy az egyezménnyel érintett személy melyik szerződő fél területén folytat kereső tevékenységet. Kereső tevékenység a Magyar Köztársaság tekintetében bármely olyan tevékenység, amelynek célja jövedelemszerzés, és amely a Magyar Köztársaság jogszabályai hatálya alá tartozik.
Kiküldetés: Kiküldetésnél a kiküldött a küldő ország jogszabályainak a hatálya alatt marad azzal, hogy 60 hónapnál hosszabb időtartamú kiküldetésnél ez a szabály csak akkor alkalmazható továbbra is, ha ehhez előzetesen mindkét ország illetékes hatósága hozzájárul.
Önálló vállalkozás: Önálló vállalkozóra is ez a szabály vonatkozik, ha az egyik Szerződő Fél területén lakik és a másik Szerződő Fél területén folytat önálló vállalkozást. Ez azt is jelenti, hogy ha pl. a kanadai állampolgár Magyarországon vállalkozik és itt is lakik, a magyar jogszabályok szerint válik biztosítottá, míg ha itt vállalkozik, de Kanadában lakik, nem lesz a Tbj. szerint biztosított.
Állami alkalmazás: Az egyezmény alapján állami alkalmazás a Magyar Köztársaság tekintetében az állami/költségvetési intézmények által történő alkalmazás, ideértve a köztisztviselőként, a közalkalmazottként, a fegyveres erők, a közrendvédelmi szervek vagy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos tagjaként; bírósági, igazságügyi, ügyészségi jogviszonyban történő alkalmazást.
Az állami alkalmazottak tekintetében az egyezmény bármely rendelkezésétől függetlenül, a diplomáciai kapcsolatokról szóló, Bécsben, 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés és a konzuli kapcsolatokról szóló, Bécsben, 1963. április 24-én aláírt nemzetközi szerződés szociális biztonságra vonatkozó rendelkezései továbbra is alkalmazandók.
Az a személy, aki az egyik Szerződő Fél állami alkalmazásában van, és akit a másik Szerződő Fél területére rendelnek ki munkavégzésre, e foglalkoztatás tekintetében csak az első Szerződő (kiküldő) Fél jogszabályai hatálya alá tartozik.
Az a személy, aki az egyik Szerződő Fél területén lakik, és aki ott a másik Szerződő Fél állami alkalmazásában van, e foglalkoztatás tekintetében csak az első Szerződő Fél (lakóhely szerinti fél) jogszabályai hatálya alá tartozik. Amennyiben azonban ez a személy e foglalkoztatás kezdetét megelőzően az őt foglalkoztató Szerződő Fél jogszabályai szerint járulékokat fizetett, akkor a foglalkoztatás kezdetétől vagy a jelen egyezmény hatálybalépésétől számított 6 hónapon belül, - aszerint, hogy melyik következett be később - választhat, hogy csak az utóbbi Szerződő Fél (foglalkoztató) jogszabályai hatálya alá tartozzon.
Abban az esetben pl., ha a magyar állampolgár Magyarországon lakik, de kanadai állami alkalmazott, a magyar jogszabályok szerint válik biztosítottá. Ha azonban e foglalkoztatást megelőzően Kanadában már fizetett járulékot, a foglalkoztatás kezdetétől számított 6 hónapon belül lehetősége van arra, hogy a kanadai jogszabályok hatálya alá tartozzon.
Eltérés: Az egyezmény szabályaitól a Szerződő Felek illetékes hatóságai, vagy az általuk kijelölt intézmények közös megegyezéssel eltérhetnek a munkavállaló és a munkáltató közös kérelmére, vagy az önálló vállalkozó kérelmére.
Az Egyezmény biztosítja, hogy Kanada valamely tartományával megállapodást lehet kötni, bármely olyan szociális biztonsági kérdésben, amely Kanadában tartományi joghatóság alá tartozik, feltéve, hogy ez a megállapodás a kanadai egyezmény rendelkezéseinek nem mond ellent. E felhatalmazás alapján kötötte meg Magyarország és Québec (Kanada egy tartománya) a Magyar-Québec szociális biztonsági egyezményt.
2006. évi XVII. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és Québec Kormánya között a szociális biztonságról szóló, Ottawában, 2004. május 12-én aláírt Megállapodás kihirdetéséről
2006. július 1-jétől hatályosA Megállapodás hatálya kiterjed:
a) a Magyar Köztársaság társadalombiztosítási rendszerbe történő járulékfizetésre és a társadalombiztosítási nyugdíjakra vonatkozó jogszabályaira;
b) a Québec nyugdíjrendszerére vonatkozó québeci jogszabályokra.
Biztosítás: A biztosítás elbírálásának alapja az, hogy az a személy, aki az egyik Szerződő Fél területén dolgozik, csak e Szerződő Fél jogszabályainak hatálya alá tartozik, tehát a munkavégzés helye dönti el, hogy melyik ország jogszabályait kell alkalmazni.
Önálló vállalkozóknál (hasonlóan a kanadai egyezményhez) itt is érvényesül az a szabály, hogy arra az egyik Szerződő Fél területén lakó személyre, aki önálló vállalkozást folytató személyként a másik Szerződő Fél területén vagy mindkét Szerződő Fél területén dolgozik, e munkavégzés tekintetében csak a lakóhelye szerinti jogszabályok vonatkoznak.
Pl. magyar vállalkozó itthon lakik, vállalkozását azonban mindkét országban folytatja, a magyar jogszabályok szerint válik biztosítottá.
Ha az előzőek alkalmazása során az önálló vállalkozást folytató személynek valamelyik Szerződő Fél jogszabályai szerint nem kell járulékot fizetnie ezen egyéni vállalkozás után, a Szerződő Felek illetékes intézményei, vagy az illetékes hatóság által kijelölt szervek közös megegyezéssel meghatározhatják, hogy mely jogszabályok vonatkoznak erre a személyre.
Kiküldetés: Az egyik Szerződő Fél jogszabályainak hatálya alá tartozó személy, akit munkáltatója átmeneti jelleggel hatvan hónapot meg nem meghaladó időtartamra kiküld a másik Szerződő Fél területére, e munkavégzés tekintetében a kiküldetés időtartama alatt kizárólag az első Szerződő Fél jogszabályainak hatálya alá tartozik.
Ha azonban az elvégzendő munka az előre látott időszaknál hosszabb tartamra nyúlik és meghaladja a hatvan hónapot, az első Szerződő Fél jogszabályait kell továbbra is alkalmazni, feltéve, hogy a Szerződő Felek illetékes intézményei vagy az illetékes hatóság által kijelölt szervezetek ebbe beleegyeznek.
Nemzetközi szállítmányozás: Az a személy, aki az egyik vagy a másik Szerződő Fél területén dolgozik olyan nemzetközi szállító, illetve szállítmányozó hajózó személyzetének tagjaként, amely - valaki más vagy saját maga számlájára - utasokat vagy árucikkeket szállít, és akinek a székhelye a Szerződő Felek egyikének területén található, e munkavégzés vonatkozásában csak azon Szerződő Fél jogszabályainak hatálya alá tartozik, amelynek területén a cég székhelye található.
Ha azonban a személyt a cég egy olyan leányvállalata vagy állandó képviselete alkalmazza, amely az egyik Szerződő Fél területén található és ez nem azonos azzal, ahol a székhelye található, akkor az érintett személy e munkavégzés vonatkozásában csak azon Szerződő Fél jogszabályainak hatálya alá tartozik, amelynek területén a leányvállalat vagy állandó képviselet található.
Állami alkalmazás: Az a személy, aki bármely Szerződő Fél részére állami alkalmazást tölt be és a másik Szerződő Fél területén történő munkavégzésre van beosztva, ezen alkalmazás tekintetében kizárólag az első Szerződő Fél jogszabályainak hatálya alá tartozik.
Az a személy, aki az egyik Szerződő Fél területén lakik, és ott tölt be állami alkalmazást a másik Szerződő Fél részére, ezen alkalmazás tekintetében csak az első Szerződő Fél jogszabályainak hatálya alá tartozik.
Eltérés: Az adott személy és munkáltatója közös kérésére, vagy egy egyéni vállalkozó saját kérésére, vagy adott esetben saját kezdeményezésükre a Szerződő Felek illetékes intézményei vagy az illetékes hatóság által kijelölt szervezetek közös egyetértéssel kivételt tehetnek a 6., 7., 8., 9. és 10. cikk rendelkezései alól, egyes személyek vagy egyes személyi kategóriák vonatkozásában.
2005. évi CXXV. törvény a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a szociális biztonságról szóló, Budapesten, 2005. február 8-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről
Hatályos 2006. március 1-jétől.Az egyezmény nem csak a társadalombiztosítási, hanem a munkanélküli ellátásokról szóló szabályokra is kiterjed.
Biztosítás: Valamely tevékenységet folytató személy biztosítási kötelezettsége fő szabályként azon Szerződő Fél jogszabályaihoz igazodik, amelynek területén az illető tevékenységet végzik. Ez a nem önálló tevékenység gyakorlása esetén akkor is érvényes, ha a munkavállaló lakóhelye vagy a munkáltató székhelye a másik Szerződő Fél területén található. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha egy horvát állampolgár Magyarországon dolgozik munkavállalóként, vagy társas vállalkozóként, a Tbj. szerint válik biztosítottá. Igaz ez abban az esetben is, ha egy horvát cég magyar állampolgárral köt munkaszerződést magyarországi munkavégzésre. Lásd ehhez a Tbj. 56/A. §-át is!
Kiküldetés: Amennyiben az egyik Szerződő Fél területén székhellyel rendelkező munkáltató munkavállalóját tevékenység végzése céljából a másik Szerződő Fél területére küldi, a munkavállaló az első Szerződő Fél jogszabályainak megfelelően annak biztosítottja marad, amennyiben a foglalkoztatása a másik Szerződő Fél területén nem haladja meg a 24 naptári hónapot. Amennyiben a munkavállaló tevékenységét az előirányzott 24 hónapnál hosszabb időre meg kell hosszabbítani, a munkavállaló és a munkáltató közös kérésére kivételesen a munkáltató székhelye szerinti Szerződő Fél jogszabályainak alkalmazása legfeljebb további 24 naptári hónappal meghosszabbítható, feltéve, hogy a tevékenység végzése szerinti másik Szerződő Fél illetékes hatósága, illetőleg az általa megjelölt más szerv vagy intézmény ehhez hozzájárult.
Önálló tevékenység: Amennyiben az egyik Szerződő Fél területén önálló tevékenységet végző személy az adott tevékenység ideiglenes végzése céljából a másik Szerződő Fél területére távozik, rá a távozását követő legfeljebb 12 hónapig az első Szerződő Fél jogszabályai vonatkoznak úgy, mintha tevékenységét annak területén végezné.
Közlekedés, szállítás: Légi, közúti vagy vasúti közlekedéssel foglalkozó munkáltató utazó személyzetére kizárólag annak a Szerződő Félnek a jogszabályai alkalmazandóak, amelynek területén a munkáltató székhelye van.
Az egyik Szerződő Fél lobogója alatt hajózó hajón szolgálatot teljesítő személyzetre azon Szerződő Fél jogszabályai alkalmazandók, amelynek a lobogója alatt a hajó hajózik.
A hajó áru be- és kirakodásával, javításával vagy felügyeletével megbízott, a hajón egyébként szolgálatot nem teljesítő személyekre, arra az időre, amíg a hajó a másik Szerződő Fél kikötőjében állomásozik, azon Szerződő Fél jogszabályai alkalmazandók, amelyhez a kikötő tartozik.
Köztisztviselők: Az egyik Szerződő Fél állami vagy köztisztviselői, hivatalos képviselői és a velük azonos elbírálás alá tartozó személyek, akiket tevékenységük végzése érdekében a másik Szerződő Fél területére küldenek ki, családtagjaikkal együtt továbbra is a küldő Szerződő Fél jogszabályai szerint vannak biztosítva.
Diplomácia: Az egyezmény tárgyi hatálya alá tartozó jogszabályok alkalmazása tekintetében jelen Egyezmény nem érinti a diplomáciai kapcsolatokról szóló, 1961. április 18-án aláírt Bécsi Egyezmény, valamint a konzuli kapcsolatokról szóló, 1963. április 24-én elfogadott Bécsi Egyezmény alkalmazását.
Eltérés: A Szerződő Felek illetékes hatóságai vagy az általuk meghatalmazott más intézmények közös megegyezés alapján meghosszabbíthatják a határidőket, és meghatározhatnak más kivételeket is a jelen Egyezmény 7. cikkében megfogalmazott kivételeken túl.
2006. évi LXXIX. törvény a Magyar Köztársaság és a Koreai Köztársaság között a szociális biztonságról szóló, Budapesten, 2006. május 12-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről
Hatályos 2007. március 1-jétől.Az egyezmény tárgyi hatálya Magyarország vonatkozásában
− a társadalombiztosítási járulékok fizetésére vonatkozó jogszabályok,
− a társadalombiztosítási nyugdíjakra vonatkozó jogszabályok,
− csak a biztosítotti jogviszonyról szóló rendelkezések tekintetében a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvénynek a munkanélküliek ellátásához kapcsolódó fizetési kötelezettséget szabályozó rendelkezéseire
terjed ki.
Biztosítás: Az egyik Fél területén munkavállalóként alkalmazott személy - alkalmazása vonatkozásában - kizárólag e Szerződő Fél joghatósága alá tartozik.
Az a személy, akinek lakóhelye az egyik Szerződő Fél területén található, de önálló vállalkozóként a másik Szerződő Fél vagy mindkét Szerződő Fél területén dolgozik, önálló vállalkozása vonatkozásában csak az első Szerződő Fél joghatósága alá tartozik.
Az a személy, akit munkavállalóként mindkét Szerződő Fél területén alkalmaznak, vagy önálló vállalkozó az egyik Szerződő Fél területén és alkalmazottként dolgozik a másik Szerződő Fél területén, csak azon Szerződő Fél joghatósága alá tartozik, amelynek területén lakóhelye található.
Az egyezmény alkalmazása tekintetében "lakóhely" az a hely, ahol az illető személy állandó jelleggel lakik a Szerződő Felek bármelyikének jogszabályai szerint. A "tartózkodás helye" az a hely, ahol az illető személy ideiglenes jelleggel tartózkodik, amely esetben a tartózkodás hosszúsága rendszerint kapcsolódik az előzetesen meghatározott tartózkodási célkitűzés megvalósulásához.
Ha a koreai állampolgár Magyarországon munkaviszonyban áll, önálló (egyéni, vagy társas) vállalkozó, megbízott, vagy választott tisztségviselő, a Tbj. szerint terjed ki rá a biztosítás.
Abban az esetben, ha a koreai állampolgár a Koreai Köztársaságban rendelkezik lakóhellyel, de Magyarországon, vagy Magyarországon és a Koreai Köztársaságban is önálló vállalkozóként dolgozik, a lakóhely szerinti, vagyis a koreai jogszabályok hatálya alá tartozik.
Ha koreai állampolgár munkavállalóként mindkét államban dolgozik, vagy Koreában önálló vállalkozó és emellett Magyarországon munkavállaló, a lakóhely szerinti államban válik biztosítottá.
Kiküldetés: Ha az egyik Szerződő Fél területén bejegyzett telephellyel rendelkező munkáltató alkalmazásában álló személyt munkáltatója ennek képviseletében történő munkavégzés céljából a másik Szerződő Fél területére küldi, az első harminchat hónap alatt e munka vonatkozásában az első Szerződő Fél kötelező biztosításról szóló jogszabályai alkalmazandók a továbbiakban is, úgy mintha a munkavállaló továbbra is az első Szerződő Fél területén állna alkalmazásban. A jelen bekezdést azon munkavállalónál is alkalmazni kell, akit az egyik Szerződő Fél területén működő munkáltatója kiküld a másik Szerződő Fél területén működő leány- vagy fiókvállalatához.
Amennyiben a kiküldetés meghaladja a 36 hónapot, a kiküldő munkáltató székhelye szerinti Szerződő Fél joghatósága további harminchat hónappal meghosszabbodik, feltéve, ha mindkét Szerződő Fél illetékes hatóságai vagy az általuk kijelölt teherviselők vagy egyéb szervek helyt adnak a munkavállaló és a munkáltató ez irányú közös kérelmének.
A Magyarországon már több éve kiküldetésben dolgozó koreai állampolgárok esetében a 36 hónapot az egyezmény hatálybalépésétől kell számítani.
Tengerészek és a repülőgépek hajózó személyzete
Az Egyezmény rendelkezései nem érintik a Szerződő Feleknek a tengerjáró hajón szolgálatot teljesítő személyek kötelező biztosításáról szóló jogszabályait.Az a személy, aki egy repülőgépen tisztként vagy a repülőgép személyzetének tagjaként áll alkalmazásban, e munka tekintetében annak a Szerződő Félnek a joghatósága alá tartozik, amelynek területén az őt alkalmazó vállalkozás központi irodája található. Ha azonban a vállalkozás fiókirodával vagy képviselettel rendelkezik a másik Szerződő Fél területén, és a személy e fiókiroda vagy képviselet alkalmazásában áll, és nem tartozik a 7. cikk hatálya alá (kiküldött), annak a Szerződő Félnek a joghatósága alá tartozik, amelynek területén a fiókiroda vagy képviselet működik.
Diplomáciai képviseletek tagjai és köztisztviselők
A jelen Egyezmény a diplomáciai kapcsolatokról szóló Bécsi Egyezmény (1961. április 18.), valamint a konzuli kapcsolatokról szóló Bécsi Egyezmény (1963. április 24.) rendelkezéseit nem érinti.Azok a köztisztviselők, közalkalmazottak és más velük azonos elbírálás alá tartozó személyek, akiket tevékenységük végzése érdekében - családtagjaikkal együtt - az egyik Szerződő Fél hatóságai vagy intézményei a másik Szerződő Fél felségterületére küldenek, továbbra is a küldő Szerződő Fél jogszabályai szerint vannak biztosítva.
Eltérés: A Szerződő Felek illetékes hatóságai vagy az általuk kijelölt teherviselők vagy más szervek közös megegyezéssel kivételeket tehetnek a biztosítotti jogviszonyról szóló II. rész rendelkezései alól:
a) a munkavállaló és munkáltatója közös kérelmére, vagy az önálló vállalkozó kérelmére, az érintett személy tekintetében, vagy
b) a személyek bármely kategóriája tekintetében.
2008. évi LXXII. törvény a Magyar Köztársaság, valamint Montenegró Köztársaság között a társadalombiztosításról és a szociális biztonság egyes kérdéseiről szóló, Budapesten, 2008. május 20-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről
Hatályos: 2009. április 1-jétőlAz egyezmény tárgyi hatálya a Magyar Köztársaság jogszabályai tekintetében:
1. a társadalombiztosítás keretén belül:
1.1. az egészségbiztosítás természetbeni és pénzbeli ellátásairól,
1.2. a baleseti ellátásról,
1.3. a nyugellátásról,
2. a munkanélküli ellátások keretén belül:
2.1. az álláskeresési járadék,
2.2. az álláskeresési segély
és ezek fedezetéről szóló jogszabályokra vonatkozik.
Biztosítás: A biztosítási kötelezettség fő szabályként annak a Szerződő Félnek a jogszabályaihoz igazodik, amelynek területén az illető személy a jövedelemszerző tevékenységet végzi, abban az esetben is, ha a munkavállaló lakóhelye vagy a munkáltató székhelye a másik Szerződő Fél területén található.
Állami és közszolgálat: Azokra az állami és közszolgálatban foglalkoztatott és más velük egy tekintet alá eső személyekre, akiket a másik Szerződő Fél felségterületére küldenek, a küldő Szerződő Fél jogszabályait kell alkalmazni.
Kiküldetés: Amennyiben az egyik Szerződő Fél területén székhellyel rendelkező munkáltató a munkavállalóját a másik Szerződő Fél területére küldi, akkor a kiküldetést követően legfeljebb a 24. naptári hónap végéig továbbra is az első Szerződő Fél jogszabályai alkalmazandók úgy, mintha az illető személyt még ennek a területén foglalkoztatnák.
Önálló tevékenység: Az önálló tevékenységet végző, ha a tevékenység ideiglenes folytatása céljából a másik Szerződő Fél területére utazik, akkor a kiutazásától számított, legfeljebb a 24. naptári hónap végéig továbbra is az első Szerződő Fél jogszabályait kell alkalmazni, mintha ennek a Szerződő Félnek a területén látná el a tevékenységet.
Az egyik Szerződő Fél jogszabályainak a kiküldöttekre, illetve az önálló tevékenységet ideiglenesen a másik Szerződő Fél területén folytató személyre való alkalmazása a munkáltató és a munkavállaló közös kérésére -, illetve az önálló tevékenységet végző személy kérésére - kivételesen a tevékenység végzésének helye szerinti Szerződő Fél illetékes hatósága, illetve az általa meghatalmazott intézmény egyetértésével még 24 hónappal meghosszabbítható.
Közlekedés, szállítás: Azokra a munkavállalókra, akiket az egyik Szerződő Fél felségterületén székhellyel rendelkező, a légi, a közúti vagy a vasúti közlekedéssel (szállítással, szállítmányozással és fuvarozással) foglalkozó munkáltató a másik Szerződő Fél területére küld, továbbra is a munkáltató székhelye szerinti Szerződő Fél jogszabályait kell alkalmazni úgy, mintha az illető személyt még ennek a területén foglalkoztatnák.
A hajókon vagy egyéb vízi járműveken foglalkoztatottakra azon Szerződő Fél jogszabályai alkalmazandók, amelynek lobogója alatt az hajózik.
Azon személyek tekintetében, akiket nem a hajón vagy egyéb vízi járműn foglalkoztatnak, de akiket annak rakodásával, javításával vagy felügyeletével megbíznak abban az időben, amíg az a másik Szerződő Fél kikötőjében tartózkodik, azon Szerződő Fél jogszabályait kell alkalmazni, amely felségterületéhez a kikötő tartozik.
Diplomáciai és konzuli képviseletek
A diplomáciai vagy konzuli képviseleteknek a másik Szerződő Fél felségterületére küldött tagjaira, valamint a velük egy háztartásban élő családtagjaikra - amennyiben más módon nem biztosítottak - az őket küldő Szerződő Fél jogszabályai vonatkoznak.
A diplomáciai és a konzuli képviseleteken alkalmazott, a másik Szerződő Fél felségterületére küldött magánszemélyzet tagjaira és a velük egy háztartásban élő családtagjaikra - amennyiben más módon nem biztosítottak - az őket küldő Szerződő Fél jogszabályai vonatkoznak.
Az előző bekezdésben említett azon alkalmazottakra, akiket nem kiküldetés keretében foglalkoztatnak, annak a Szerződő Félnek a jogszabályai vonatkoznak, amelynek a felségterületén őket foglalkoztatják; a diplomáciai és konzuli képviselet őket foglalkoztató tagjainak pedig teljesíteniük kell mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket ezen Szerződő Fél jogszabályai a munkáltatókra rónak.
Az előző bekezdéstől eltérően azok a foglalkoztatottak, akik a diplomáciai, illetve konzuli képviselőket küldő Szerződő Fél állampolgárai, a foglalkoztatásuk megkezdésének napjától számított 3 hónapon belül az említett Szerződő Fél jogszabályainak alkalmazását választhatják.
Eltérés: A Szerződő Felek illetékes hatóságai vagy az általuk megnevezett szervek a munkáltató és a munkavállaló közös kérelmére - vagy az önálló tevékenységet végző kérelmére - közös megegyezés alapján a jelen Egyezmény 7-9. cikkei alóli kivételeket állapíthatnak meg azzal, hogy ennek során figyelembe kell venni a foglalkoztatás jellegét és körülményeit.
2009. évi II. törvény a Magyar Köztársaság és Bosznia és Hercegovina között a társadalombiztosításról és a szociális biztonságról szóló Egyezmény kihirdetéséről
Hatályos: 2009. augusztus 1-jétőlTárgyi hatály a Magyar Köztársaság tekintetében:
1. a társadalombiztosítási ellátások keretén belül:
1.1. az egészségbiztosítás természetbeni és pénzbeli ellátásairól,
1.2. a baleseti ellátásról,
1.3. a nyugellátásról,
2. a munkanélküliség esetén járó ellátások keretén belül:
2.1. az álláskeresési járadékról,
2.2. az álláskeresési segélyről
és ezek fedezetéről szóló jogszabályok;
Biztosítás: A biztosítási kötelezettség fő szabályként annak a Szerződő Félnek a jogszabályaihoz igazodik, amelynek területén az illető személy a jövedelemszerző tevékenységet végzi, abban az esetben is, ha a munkavállaló lakóhelye vagy a munkáltató székhelye a másik Szerződő Fél területén található.
Állami és közszolgálat: Azok az állami és közszolgálatban foglalkoztatott, és más velük egy tekintet alá eső személyek, akiket a másik Szerződő Fél felségterületére küldenek, továbbra is a küldő Szerződő Fél jogszabályai szerint maradnak biztosítva.
Kiküldetés: Amennyiben az egyik Szerződő Fél területén székhellyel rendelkező munkáltató a munkavállalóját a másik Szerződő Fél területére küldi, akkor a kiküldetést követően legfeljebb a 24. naptári hónap végéig továbbra is az első Szerződő Fél jogszabályai alkalmazandók úgy, mintha az illető személyt még ennek a területén foglalkoztatnák.
Önálló vállalkozó: Az önálló vállalkozó, ha ideiglenesen a másik Szerződő Fél területén folytatja önálló vállalkozói tevékenységét, akkor e tevékenység kezdetétől számított 24. naptári hónap végéig továbbra is az első Szerződő Fél szabályai szerint marad biztosítva úgy, mintha az illető személy továbbra is ennek a Szerződő Félnek a területén folytatná a tevékenységét.
Közlekedés, szállítás: Azokra a munkavállalókra, akiket az egyik Szerződő Fél felségterületén székhellyel rendelkező, a légi, a közúti és a vasúti közlekedéssel (szállítással, szállítmányozással és fuvarozással) foglalkozó munkáltató a másik Szerződő Fél területére küld, továbbra is a munkáltató székhelye szerinti Szerződő Fél jogszabályait kell alkalmazni úgy, mintha az illető személyt még ennek a területén foglalkoztatnák.
A hajókon vagy egyéb vízi járműveken foglalkoztatottakra azon Szerződő Fél jogszabályai alkalmazandók, amelynek lobogója alatt az hajózik.
Azon személyek tekintetében, akiket nem a hajón vagy egyéb vízi járműveken foglalkoztatnak, de, akiket annak rakodásával, javításával vagy felügyeletével megbíznak a másik Szerződő Fél kikötőjében, azon Szerződő Fél jogszabályait kell alkalmazni, amelynek felségterületéhez a kikötő tartozik.
A diplomáciai és konzuli képviseletek
A diplomáciai vagy konzuli képviseleteknek a másik Szerződő Fél felségterületére küldött tagjaira, valamint a velük egy háztartásban élő családtagjaikra - amennyiben más módon nem biztosítottak - az őket küldő Szerződő Fél jogszabályai vonatkoznak.
A diplomáciai és a konzuli képviseleteken alkalmazott, a másik Szerződő Fél felségterületére küldött magánszemélyzet tagjaira, és a velük egy háztartásban élő családtagjaikra - amennyiben más módon nem biztosítottak - az őket küldő Szerződő Fél jogszabályai vonatkoznak.
A diplomáciai és konzuli képviseletek előzőekben említett azon alkalmazottaira, akiket nem kiküldetés keretében foglalkoztatnak, annak a Szerződő Félnek a jogszabályai vonatkoznak, amelynek a felségterületén foglalkoztatják őket; a diplomáciai és konzuli képviseleteknek, illetve az őket foglalkoztató tagjainak pedig teljesíteniük kell mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket a fogadó Szerződő Fél jogszabályai a munkáltatókra rónak. Ettől eltérően azok a foglalkoztatottak, akik a diplomáciai, illetve konzuli képviselőket küldő Szerződő Fél állampolgárai, a szolgálatuk megkezdésének napjától számított 3 hónapon belül az említett Szerződő Fél jogszabályainak alkalmazását választhatják.
Eltérés: A Szerződő Felek illetékes hatóságai vagy az általuk megnevezett szervek a munkáltató és a munkavállaló közös kérelmére - vagy az önálló vállalkozó kérelmére - közös megegyezés alapján a jelen Egyezmény 8-9. cikkei alóli kivételeket állapíthatnak meg, azzal, hogy ennek során figyelembe kell venni a foglalkoztatás jellegét és körülményeit.
A TANÁCS 1971. június 14-i 1408/71/EGK RENDELETE a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról (a továbbiakban: KR.) (kivonatos közlés)
A rendelet tárgyi hatálya a következő szociális biztonsági ágakat érintő valamennyi jogszabályra terjed ki:− betegségbiztosítási és anyasági ellátások;
− rokkantsági ellátások, beleértve a rokkantak keresőképességének fenntartását vagy javítását célzó ellátásokat is;
− öregségi ellátások;
− túlélő hozzátartozók számára nyújtott ellátások;
− munkahelyi balesetekkel és foglalkozási megbetegedéssel kapcsolatos ellátások;
− haláleseti juttatások;
− munkanélküli-ellátások;
− családi ellátások.
"13. cikk
Általános szabályok
(1) A 14c. és 14f. cikkre is figyelemmel, a rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni."A KR. egyik leglényegesebb szabálya szerint a migráns munkavállalókra a szociális biztonság terén csak egy tagállam jogszabályai vonatkoznak, egyidejűleg több tagállamban történő foglalkoztatás esetén is csak egy tagállamban terjed ki rájuk a biztosítás. A KR., mint koordinációs szabályozás, azt fekteti le (kötelező erővel), hogy többes érintettség esetén melyik tagállam jogszabályait kell alkalmazni.
" (2) A 14-17. cikk rendelkezéseire is figyelemmel:
a) egy tagállam területén alkalmazott személy e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik még abban az esetben is, ha egy másik tagállam területén rendelkezik lakóhellyel, vagy ha az őt alkalmazó vállalkozás vagy magánszemély székhelye vagy lakóhelye egy másik tagállam területén található;"
Pl. Magyar állampolgárt német székhelyű cég munkaviszonyban foglalkoztat (nem kiküldetés keretében) Magyarország területén. A magyar állampolgár a Tbj. szerint válik biztosítottá.
"b) egy tagállam területén önálló vállalkozóként tevékenykedő személy e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik még abban az esetben is, ha másik tagállamban rendelkezik lakóhellyel;"
Pl. Egy Romániában lakóhellyel rendelkező román állampolgár egy magyar betéti társaság személyesen közreműködő tagja (társas vállalkozó), Romániában nincs más jogviszonya.
A magyar jogszabályok szerint válik biztosítottá.
"c) egy tagállam lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén alkalmazott személy a lobogó szerinti tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik;
d) a köztisztviselők és a köztisztviselőnek minősülő más személyek azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak, amely tagállam jogszabályainak hatálya alá az őket alkalmazó közigazgatási szerv tartozik;
e) egy tagállam fegyveres erőibe szolgálatra vagy polgári szolgálatra behívott vagy újból behívott személyek e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak. Ha e jogszabályok szerint a jogosultság a katonai vagy polgári szolgálatra való behívást megelőzően vagy a leszerelést követően megszerzett biztosítási idő függvénye, a szükséges mértékig bármely tagállam jogszabályai szerint szerzett biztosítási időt figyelembe kell venni, mintha ez az idő az előbb említett tagállam jogszabályai szerint szerzett biztosítási idő lenne. Egy tagállam fegyveres erőibe szolgálatra vagy polgári szolgálatra behívott vagy újból behívott munkavállalók vagy önálló vállalkozók megtartják munkavállalói vagy önálló vállalkozói jogállásukat.
f) az a személy, akire az egyik tagállam jogszabályai már nem alkalmazhatóak és egy másik tagállam jogszabályai sem alkalmazandók rá az előző pontokban megállapított szabályok egyikével összhangban vagy a 14-17. cikkekben megállapított kivételeknek vagy különös rendelkezéseknek megfelelően, azon tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, amelyiknek a területén lakóhellyel rendelkezik, kizárólag azon tagállam jogszabályi rendelkezéseivel összhangban."
"14. cikk
Az ellenérték fejében munkát végző személyekre (kivéve a tengerészekre) alkalmazandó különös szabályok
A 13. cikk (2) bekezdésének a) pontja az alábbi kivételekkel és körülmények között alkalmazandó:1. a) Az a személy, akit az őt egy tagállam területén alkalmazó vállalkozás a számára teljesítendő munkavégzés céljából egy másik tagállam területére küld ki, továbbra is az előbb említett tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, feltéve hogy e munka várható időtartama nem haladja meg a tizenkét hónapot, illetve őt nem olyan személy felváltására küldték ki, akinek kiküldetési ideje letelt;
b) ha a munkavégzés időtartama előre nem látható körülmények miatt túllépi az eredetileg meghatározott időtartamot és meghaladja a tizenkét hónapot, az előbbi tagállam jogszabályai továbbra is alkalmazandók a munka elvégzéséig, feltéve hogy annak a tagállamnak a hatáskörrel rendelkező hatósága, amely tagállam területére az érintett személyt kiküldték, vagy e hatóság által kijelölt szerv ahhoz hozzájárulását adja; a hozzájárulást a tizenkét hónapos időtartam lejárata előtt kérelmezni kell. E hozzájárulás ugyanakkor tizenkét hónapot meghaladó időtartamra nem adható meg."
A kiküldetésnél tehát 12+12 hónap az az időtartam, mely alatt még a küldő állam jogszabályait lehet alkalmazni. Az E101-es igazolás kiadásához a kiküldetés kritériumait is kell vizsgálni, amellyel kapcsolatban az igazolás kiállítására jogosult OEP a honlapján a következő tájékoztatót jelentette meg.
Munkavállalók 12 hónapot meg nem haladó kiküldetése az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamába vagy Svájcba
12 hónapot meg nem haladó kiküldetés
A Rendelet 14. cikk (1) bekezdés a) pontja értelmében, amennyiben egy munkáltató munkavállalóját egy másik tagállam területére munkavégzés céljából küldi ki, akkor a másik tagállamban történő munkavégzés ellenére a dolgozó továbbra is a kiküldő állam jogszabályai szerint marad biztosított úgy, mintha továbbra is ennek a területén dolgozna. A kiküldetés időtartama 12 hónap lehet, melyet egyszer - újabb 12 hónappal - meg lehet hosszabbítani. A kiküldetés igazolására szolgáló nyomtatvány (E 101) igazolja a munkavégzés helye szerinti ország hatóságai számára, hogy az adott dolgozó továbbra is abban az államban marad biztosított, amelyből kiküldték, továbbá azt, hogy a munkavégzés helye szerinti országban mentesül a járulékfizetési kötelezettség alól.Magyar munkavállaló kiküldetésének részletes szabályai
A Rendelet 14. cikk (1) bekezdés értelmében vett kiküldetés lényege, hogy a munkáltató a munkavállalót− gazdasági érdekből,
− ideiglenesen,
− szokásos munkavégzési helyén kívül
kötelezheti munkavégzésre. Az Mt. kiküldetésről rendelkező 105. §-át, valamint a kirendelésről rendelkező 106. §-át e tekintetben megfelelően alkalmazni kell.
A kiküldetés ideje alatt a munkavállalót a szerződés szerinti munkabére illeti meg.
Társadalombiztosítási értelemben kiküldetésről tehát akkor beszélünk, ha
− a munkáltatói jogokat a kiküldetés során is a kiküldő munkáltató gyakorolja,
− a munkabért a kiküldő munkáltató fizeti, és
− a munkabérhez kapcsolódó járulékok fizetése is úgy történik, mintha a munkavállalót a kiküldő munkáltató a székhelye szerinti államban foglalkoztatná.
A Rendelet 14. cikk (1) bekezdés a) pontja szerint kiküldetés áll fenn, ha pl. a magyar munkáltató
− az egyébként Magyarországon dolgozó és
− Magyarországon biztosított munkavállalóját
− a magyar jog szerinti munkaviszony (vagy egyéb, munkavégzésre irányuló jogviszony) keretében
egy másik tagállam területére küldi, hogy ott az ő javára munkát végezzen. A Rendelet értelmében alkalmazott kiküldetés időtartama meghaladhatja az Mt. által előírt határidőt.
A kiküldő
Amennyiben magyar cégként küldi foglalkoztatottját egy másik tagállam területére,− Magyarországon rendelkezik székhellyel vagy a munkáltatót foglalkoztató telephellyel, irodával;
− tevékenységének számottevő részét Magyarország területén fejti ki;
− belföldön nem csak igazgatási-adminisztrációs tevékenységet lát el;
− nem munkaerő közvetítéssel foglalkozik;
− munkavállalóinak nagy részét belföldön foglalkoztatja, de legalábbis biztosítja a külföldön foglalkoztatottak részére a kiküldetésüket követő magyarországi továbbfoglalkoztatást.
Számottevő belföldi tevékenység
Amennyiben a foglalkoztató− munkavállalóinak legalább 25 százalékát Magyarországon foglalkoztatja, illetve
− teljes árbevételének legalább 25 százaléka magyarországi tevékenységéből származik, vagy
− Magyarországon ténylegesen működő, folyamatosan termelőüzemmel rendelkezik, melyben saját munkavállalókat foglalkoztat, vagy saját munkavállalókkal folytat építőipari kivitelezést,
− a számottevő belföldi tevékenység adottnak tekintendő, és azt a Regionális Egészségbiztosítási Pénztár tovább nem vizsgálja.
Ha a belföldön foglalkoztatottak vagy a belföldi tevékenységből eredő árbevétel aránya nem éri el a 25 százalékot, a REP a foglalkoztató által feltüntetett összes adatot és körülményt, figyelembe veszi a számottevő belföldi tevékenység megítélése szempontjából.
Külön vizsgálat nélkül számottevőnek tekintendő a foglalkoztató magyarországi gazdasági tevékenysége, ha a Vállalkozói Érdekegyeztető Fórum titkársága ezt igazolja.
Amennyiben a munkavállalókat kiküldő cég a kivitelező cég alvállalkozója, a belföldi tevékenység vizsgálatánál kizárólag a kiküldő (alvállalkozó) cég saját tevékenysége vehető figyelembe, a fővállalkozó cég tevékenysége nem.
Nem minősíthető számottevő tevékenységnek, ha a foglalkoztató saját munkavállalói Magyarországon csak a cég irányításában dolgoznak, és adminisztratív tevékenységet látnak el.
A feltételek vizsgálatánál elsősorban a kiküldetést megelőző 12 hónap, de legalább a kiküldetést megelőző 6 hónap átlagos adatait kell figyelembe venni.
Különös méltánylást érdemlő körülmények figyelembe vételével el lehet tekinteni a kiküldetést megelőző 6 hónapban fennálló számottevő belföldi tevékenység vizsgálatától, ha a kiküldetés idején a munkáltató
− gazdasági tevékenységét döntő módon Magyarország területén folytatja, vagy
− munkavállalóinak több mint felét folyamatosan Magyarország területén foglalkoztatja, vagy
− összeolvadással vagy szétválással jött létre, és jogelődjének tevékenységét figyelembe véve megállapítható a kiküldetést megelőző 6 hónapban a számottevő belföldi tevékenység.
A kiküldött
− A munkavállaló a kiküldetését megelőzően és a kiküldetése ideje alatt a magyar szabályok szerint biztosított.− A kiküldő munkáltató és a munkavállaló között szerves kapcsolat áll fenn (folyamatos munkaviszony, munkabér- és járulékfizetés).
− A foglalkoztatás díjazás ellenében történik, melyet a magyar szabályok értelmében fizetnek ki.
− A kiküldött nem áll szerződéses kapcsolatban másik céggel, különösen nem azzal, amelyik telephelyén az EU tagállamban munkát végez.
Nem minősülhet kiküldöttnek, aki
− a kiküldetést megelőző 30 napon belül nem volt biztosított kereső tevékenységére tekintettel (az alkalmi munkavállalás nem alapoz meg figyelembe vehető biztosítási jogviszonyt!);− munkaviszonya, illetve magyarországi biztosítási jogviszonya a kiküldetés során megszakad, szünetel, megszűnik vagy a kiküldetéskor már nem áll fenn;
− abból a célból vették fel, hogy a kiküldetés célországában egy korábban ugyanazon munkáltató által kiküldött munkavállalót felváltson;
− korábban ugyanazon célországba volt kiküldött (rendelkezett E 101 jelű nyomtatvánnyal) 12 hónapos időtartamra, és a korábbi kiküldetés lejártától még nem telt 60 nap;
− a munkavállalót a cég egy másik tagállamban vette fel azzal a céllal, hogy e tagállamba vagy valamely más tagállamba kiküldje;
− a munkavállalót azzal a céllal küldik ki egy másik tagállamba, hogy ott a kiküldetés helye szerinti (megrendelő) cég egy másik cég rendelkezésére bocsássa vagy egy további tagállamba küldje tovább.
Kiküldetés szándékával felvett munkavállalók
Megvalósul a kiküldetés akkor is, ha azt munkavállalót, akire a Rendelet értelmében valamely tagállam jogszabályai vonatkoznak, azzal a szándékkal foglalkoztatják abban a tagállamban, ahol a vállalkozás bejegyzett irodája vagy üzleti tevékenységének helye található, hogy a munkaadó kiküldetéssel bízza meg egy másik tagállamban vagy pedig egy másik tagállam "címere" alatt működő járművön, feltéve ha:− a munkavállaló kiküldetésének teljes ideje alatt fennáll a kiküldő vállalkozás és a munkavállaló közötti közvetlen kapcsolat, és
− a vállalkozás normál körülmények között az első tagállam területén végzi tevékenységét, azaz a vállalkozás szokásszerűen Magyarország területén végez számottevő tevékenységet.
A kiküldöttek jogainak érvényesítése
A kiküldetés fennállása az illetékes biztosító által kiadott igazolással tanúsítható (E101 jelű nyomtatvány). Ennek hiányában a munkavállaló abban az országban válik biztosítottá, ahol a munkát végzi.A kiküldetés meghosszabbítása
A kiküldetés alapesetben legfeljebb 12 hónapig tart. Amennyiben azonban a kiküldetés során olyan körülmény merül fel, amelyből kifolyólag szükséges a tevékenységet a kiküldetés szerinti államban tovább folytatni, a kiküldetés legfeljebb további 12 hónappal hosszabbítható. Ehhez a kiküldetés szerinti tagállam illetékes szervének hozzájárulása kell, melyet a munkáltató által kitöltött E 102 jelű nyomtatványon ad meg.A kiküldetés megszakítása
A foglalkoztatás helye szerinti tagállamban a vállalkozás javára történő munkavégzés rövid megszakítása nem jelenti a kiküldetésnek a megszakítását. Amennyiben a munkáltató a kiküldetés végét követően a munkavállalóját ismételten ki kívánja küldeni, és a másik tagállamban a munkavégzés helye megegyezik az előző kiküldetés helyével, akkor a két kiküldetés folyamatosnak tekintendő és az új nyomtatvány érvényességi ideje nem haladhatja meg az előző kiküldetés kezdetétől számított 12 hónapot.Azonos tagállamba irányuló új kiküldetés csak akkor jöhet létre, ha az előző kiküldetéstől legalább 60 nap eltelt.
A külföldi foglalkoztatás helye megváltozik
A kiküldetés megszakítására irányadó szabályok szerint kell eljárni.Fontos megjegyzés: a nyomtatvány utólag, visszamenőleges hatállyal csak különösen indokolt esetben, a körülmények vizsgálata után adható ki.
Felváltó kiküldetés tilalma
A Rendelet 14. cikk (1) bekezdés a) pontja értelmében nem valósul meg a kiküldetés, ha a kiküldöttet azzal a szándékkal küldik egy másik tagállamba, hogy ott átvegye a munkát egy olyan kiküldöttől, akinek a kiküldetése lejárt. A felváltó kiküldetés elbírálásánál elsősorban azt kell vizsgálni, hogy− a felváltott és a felváltó kiküldött munkaköre megegyezik-e;
− egyértelműen megállapítható-e a felváltás szándéka (pl. a munkakör és a tevékenység teljes mértékben megegyezik és a felváltó kiküldetése közvetlenül a felváltott kiküldetésének lejártakor kezdődik);
− a korábban kiküldött mind a 12 hónapot kitöltötte-e, amikor felváltották.
Amennyiben a korábban kiküldött személy idő előtt kénytelen befejezni kiküldetését (pl. betegség, családi okok miatt), és a foglalkoztató ezt jelzi a kiküldetést igazoló szerv (Regionális Egészségbiztosítási Pénztár) részére, akkor az idő előtt hazatért dolgozó felváltása nem minősül jogellenes "felváltó kiküldetésnek". Ilyen esetben az új kiküldött legfeljebb 12 hónapig érvényes E 101 jelű igazolást kaphat.
Amennyiben valamilyen indokolt okból elengedhetetlenül szükségessé válik a korábbi kiküldött felváltása, a foglalkoztató és a felváltó kiküldött közös kérelmére a Rendelet 17. cikke alapján kivétel állapítható meg.
"14. cikk
2. Az a személy, akit szokásosan két vagy több tagállam területén foglalkoztatnak, a következők szerint meghatározott jogszabályok hatálya alá tartozik:a) az a személy, aki egy olyan vállalkozás hajózó személyzetének tagja, amely más vagy saját számlájára nemzetközi vasúti, közúti, légi vagy belvízi személyszállítási vagy árufuvarozási szolgáltatást végez, és amely vállalkozás székhelye egy tagállamban található, az utóbbi tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik a következő megszorításokkal:
i. ha az említett vállalkozás fiókteleppel vagy állandó képviselettel rendelkezik más tagállamban, mint amelyikben a székhelye található, e fióktelep vagy állandó képviselet által alkalmazott személy azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, amely tagállamban e fióktelep vagy állandó képviselet található;
ii. ha az adott személyt elsődlegesen annak a tagállamnak a területén alkalmazzák, amelyben lakóhellyel rendelkezik, e személy e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik még abban az esetben is, ha az őt alkalmazó vállalkozás annak a tagállamnak a területén nem rendelkezik székhellyel, fiókteleppel vagy állandó képviselettel;"
Személyszállítás, árufuvarozás esetében a sorrend tehát a következő:
− székhely szerinti tagállam,
− ha van fióktelep, vagy állandó képviselet egy másik tagállamban és a fióktelep vagy állandó képviselet alkalmazza a magánszemélyt, a fióktelep, állandó képviselet helye szerinti tagállam,
− az előzőek helyett a foglalkoztatott lakóhelye, ha elsődlegesen a lakóhely szerinti tagállam területén történik a foglalkoztatás.
" b) az a) pontban nem említett személy azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik:
i. amelynek területén lakóhellyel rendelkezik, ha tevékenységét részben e tagállam területén végzi, vagy ha több olyan vállalkozás vagy több olyan munkáltató számára végez munkát, amelynek vagy akinek székhelye vagy lakóhelye különböző tagállamok területén található;
ii. amelynek területén az őt alkalmazó vállalkozás vagy magánszemély székhelye vagy lakóhelye található, ha tevékenységét nem annak a tagállamnak a területén végzi, ahol lakóhellyel rendelkezik."
A két vagy több tagállam területén foglalkoztatott (nem szállítmányozással, közlekedéssel foglalkozó vállalkozások alkalmazottai tekintetében) a biztosítási kötelezettségnél azt kell vizsgálni, hogy a foglalkoztatás kiterjed-e a lakóhely területére vagy sem. Ha a tevékenységet részben a lakóhelyen végzik, akkor a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai szerint válik biztosítottá a magánszemély.
" 3. Az a személy, akit olyan vállalkozás alkalmaz egy tagállam területén, amelynek székhelye más tagállam területén található, és tevékenységei átterjednek a két állam közös határán, azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, amelynek területén e vállalkozás székhelye található.
14a. cikk
Az önálló vállalkozókra (kivéve a tengerészekre) alkalmazandó különös szabályok
A 13. cikk (2) bekezdésének b) pontja az alábbi kivételekkel és körülmények között alkalmazandó:1. a) az a személy, aki szokásosan önálló vállalkozó egy tagállamban, és egy másik tagállam területén végez munkát, továbbra is az előbb említett tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, feltéve hogy e munka várható időtartama nem haladja meg a tizenkét hónapot;
b) ha a munkavégzés időtartama előre nem látható körülmények miatt túllépi az eredetileg meghatározott időtartamot és meghaladja a tizenkét hónapot, az előbbi tagállam jogszabályai továbbra is alkalmazandók a munka elvégzéséig, feltéve hogy annak a tagállamnak a hatáskörrel rendelkező hatósága, amely tagállam területére az érintett személy a kérdéses munka elvégzése céljából belépett vagy e hatóság által kijelölt szerv ahhoz hozzájárulását adja; a hozzájárulást a tizenkét hónapos időtartam lejárata előtt kérelmezni kell. E hozzájárulás ugyanakkor tizenkét hónapot meghaladó időtartamra nem adható meg."
Önálló vállalkozásoknál is hasonló az eljárás, mint a kiküldötteknél, ha a vállalkozó, aki szokásosan Magyarországon vállalkozik, elvállal egy munkát pl. Ausztriában, és a munka elvégzésének ideje várhatóan nem haladja meg a 12 hónapot. A vállalkozó továbbra is a Tbj. szerint lesz biztosított, annak ellenére, hogy a munkát Ausztriában végzi.
"2. Az a személy, aki két vagy több tagállam területén önálló vállalkozóként végez tevékenységet, azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, amelynek területén lakóhellyel rendelkezik, ha tevékenységének bármely részét e tagállam területén végzi. Ha az ilyen személy annak a tagállamnak a területén, amelyben lakóhellyel rendelkezik, nem végez tevékenységet, azon tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, amelynek területén fő tevékenységét végzi."
A fő tevékenység meghatározására szolgáló kritériumokat a 97. cikkben említett rendelet állapítja meg. [Az érintett személy főtevékenységének a rendelet 14a. cikke (2) bekezdésének harmadik mondata értelmében történő meghatározása céljából mindenekelőtt azt a helyet kell figyelembe venni, ahol az érintett személy tevékenysége folytatásának állandó és folyamatos székhelye található. Ennek hiányában olyan szempontokat vesznek figyelembe, mint a folytatott tevékenységek szokásos jellege vagy időtartama, a nyújtott szolgáltatások száma és az ezekből a tevékenységekből származó jövedelem.]
"3. Az a személy, aki olyan vállalkozásban önálló vállalkozó, amelynek székhelye egy tagállam területén található és tevékenységei átterjednek két állam közös határán, azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, amelynek területén e vállalkozás székhelye található.
4. Ha azok a jogszabályok, amelyeknek egy személy a (2) vagy (3) bekezdéssel összhangban a hatálya alá tartozik, nem teszik lehetővé, hogy e személy akár csak önkéntességi alapon is egy nyugdíjrendszerhez csatlakozzon, az érintett személyt a másik tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozónak kell tekinteni, amelyeket e különös rendelkezésektől függetlenül kell alkalmazni, illetve ha így két vagy több tagállam jogszabályait kellene alkalmazni, e személy az érintett tagállamok vagy azok illetékes hatóságai közötti megállapodás szerint meghatározott jogszabályok hatálya alatt áll.
14b. cikk
Tengerészekre vonatkozó különös szabályok
A 13. cikk (2) bekezdésének c) pontja az alábbi kivételekkel és körülmények között alkalmazandó:1. Az a személy, akit az őt alkalmazó vállalkozás egy tagállam területén vagy e tagállam lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén alkalmaz, és akit e vállalkozás a számára teljesítendő munkavégzés céljából egy másik tagállam lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetére küld ki, a 14. cikk 1. pontjában előírt feltételekre is figyelemmel továbbra is az előbb említett tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik.
2. Az a személy, aki tevékenységét egy tagállam területén vagy a tagállam lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén szokásosan önálló vállalkozóként végzi, és aki saját költségén egy másik tagállam lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén végez munkát, a 14a. cikk 1. pontjára is figyelemmel továbbra is az előbb említett tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik.
3. Az a személy, akit szokásosan nem a tengeren alkalmaznak, egy tagállam felségvizein vagy kikötőjében végez munkát a tagállam felségvizein vagy kikötőjében egy másik tagállam lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén, de aki a hajó személyzetének nem tagja, az előbb említett tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik.
4. Az a személy, akit egy tagállam lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén alkalmaznak, és aki az e munkáért járó javadalmazást olyan vállalkozástól vagy személytől kapja, amelynek vagy akinek a székhelye vagy lakóhelye más tagállam területén található, az utóbbi tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, ha e tagállamban rendelkezik lakóhellyel; az említett jogszabályok alkalmazásában a javadalmazást fizető vállalkozás vagy személy munkáltatónak tekintendő.
14c. cikk (5)
Azokra a személyekre alkalmazandó különös szabályok, akik egyidejűleg egy tagállam területén munkavállalóként, egy másik tagállam területén önálló vállalkozóként tevékenykednek
Az a személy, aki egyidejűleg egy tagállam területén munkavállalóként, egy másik tagállam területén önálló vállalkozóként tevékenykedik:a) a b) pont eltérő rendelkezései hiányában azon tagállam jogszabályainak a hatálya alatt áll, amelynek területén munkaviszonyban áll;
b) a VII. mellékletben említett esetekben:
- azoknak a 14. cikk (2) és (3) bekezdésével összhangban meghatározott tagállami jogszabályoknak a hatálya alatt áll, amelynek területén munkaviszonyban áll, ha ezt a tevékenységet két vagy több tagállam területén folytatja,
és
- azoknak a 14. cikk (2), (3) és (4) bekezdésével összhangban meghatározott tagállami jogszabályoknak a hatálya alatt áll, amelynek területén önálló vállalkozóként végez munkát, ha ezt a tevékenységet két vagy több tagállam területén folytatja."
Pl. Egy betéti társaság személyesen közreműködő beltagja társas vállalkozóként biztosított. 2009. március 1-jétől munkaviszonyt létesít Ausztriában. Az előbbi rendelkezések alapján a kötelező biztosítás Ausztriában terjed ki rá, Magyarországon társas vállalkozóként nem lesz biztosított és járulékokat sem kell fizetnie.
14d. cikk (5)
Vegyes rendelkezések
(1) A 14. cikk (2) és (3) bekezdéseiben, a 14a. cikk (2), (3) és (4) bekezdéseiben és a 14c. cikk a) pontjában és a 14e. cikkben említett személyeket az e rendelkezésekkel összhangban megállapított jogszabályok alkalmazásában úgy kell tekinteni, mintha kereső tevékenységüket vagy tevékenységeiket az érintett tagállam területén végzenék.(2) A 14c cikk b) pontjában említett személyt az önálló vállalkozása szerinti tagállam jogszabályai szerint az önálló vállalkozót terhelő járulékok mértékének meghatározása céljából úgy kell tekinteni, mintha az érintett tagállam területén állna munkaviszonyban.
(3) Egy tagállam jogszabályainak azok a rendelkezései, amelyek szerint egy kereső tevékenységet folytató nyugdíjas e tevékenységei vonatkozásában nem tartozik a kötelező biztosítási rendszer hatálya alá, azokra a nyugdíjasokra is vonatkoznak, akik nyugdíjjogosultságukat egy másik tagállam jogszabályai szerint szerezték meg, kivéve ha az érintett személy kifejezetten kéri az előbb említett tagállam illetékes hatósága által kijelölt és a 98. cikkben említett rendelet 10. mellékletében megnevezett intézménytől, hogy e rendszer hatálya alá tartozhasson.
14e. cikk
Köztisztviselőkre vonatkozó különleges rendszerekben biztosított olyan személyekre alkalmazandó különös szabályok, akik egyidejűleg egy vagy több tagállam területén munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként is tevékenységet folytatnak
Arra a személyre, akit egyidejűleg egy tagállamban köztisztviselőként vagy köztisztviselőnek minősülő személyként foglalkoztatnak és a köztisztviselők különleges rendszerében biztosított és, aki egy vagy több másik tagállamban munkavállalóként, illetve önálló vállalkozóként is folytat tevékenységet, azon tagállam jogszabályai alkalmazandóak, amelyben a köztisztviselők különleges rendszere keretében biztosított.14f. cikk
Egynél több tagállamban egyidejűleg alkalmazott és ezek egyikének különleges rendszere keretében biztosított köztisztviselőkre alkalmazandó különös szabályok
Az a személy, akit egyidejűleg két vagy több tagállamban köztisztviselőként vagy köztisztviselőnek minősülő személyként foglalkoztatnak és, aki azoknak az államoknak legalább az egyikében a köztisztviselőkre vonatkozó különleges rendszerben biztosított, valamennyi érintett tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik.""15. cikk
Az önkéntes biztosításra vagy szabadon választott folyamatos biztosításra vonatkozó szabályok
(1) A 13. és 14d. cikk rendelkezései nem vonatkoznak az önkéntes biztosításra vagy a szabadon választható folytatólagos biztosításra, kivéve, ha a 4. cikkben említett ágak vonatkozásában bármely tagállamban csak önkéntes biztosítási rendszer létezik.(2) Ha két vagy több tagállam jogszabályainak alkalmazása a biztosítások halmozódásához vezet:
− egy kötelező biztosítási rendszer és egy vagy több önkéntes vagy választható folytatólagos biztosítási rendszer közül az érintett személy kizárólag a kötelező biztosítási rendszer hatálya alá tartozik,
− két vagy több önkéntes vagy választható folytatólagos biztosítási rendszer közül az érintett személy kizárólag az általa választott önkéntes vagy választható folytatólagos biztosítási rendszer hatálya alá tartozik.
(3) Ugyanakkor rokkantsági, öregségi és haláleseti ellátások (nyugdíjak) vonatkozásában az érintett személy csatlakozhat egy másik tagállam önkéntes vagy szabadon választható folytatólagos biztosítási rendszeréhez még akkor is, ha kötelezően egy másik tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, annyiban, amennyiben az előbb említett tagállam az esetleges halmozódásokat kifejezetten vagy hallgatólagosan engedélyezi.
16. cikk
Diplomáciai és konzuli képviseletek személyzetére, valamint az Európai Közösségek segédszemélyzetére vonatkozó különös szabályok
(1) A 13. cikk (2) bekezdése a) pontjának rendelkezései alkalmazandók a diplomáciai és konzuli képviseletek személyzetére, valamint e személyek háztartásában alkalmazott személyekre.(2) Ugyanakkor azok az (1) bekezdés hatálya alá tartozó munkavállalók, akik az akkreditáló vagy küldő állam állampolgárai, választhatják, hogy e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozzanak-e. E választási jogosultság minden naptári év végén megújítható és annak nincs visszaható hatálya.
(3) Az Európai Közösségek segédszemélyzetének tagjai választhatnak, hogy azon tagállamnak, amely területén alkalmazottak, vagy a legutolsó olyan tagállamnak, amely jogszabályainak hatálya alá tartoztak, illetve az állampolgárságuk szerinti tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozzanak-e, a családi támogatásra vonatkozó rendelkezések kivételével, amelyek ellátása e személyzet alkalmazási feltételei szerint történik. Ez a csak egy alkalommal igénybe vehető választási jogosultság a munkába állás napjától hatályos.
17. cikk (9)
A 13-16. cikk alóli kivételek
Két vagy több tagállam, e tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai vagy e hatóságok által kijelölt szervek közös megállapodással a személyek egyes csoportjai vagy egyes személyek érdekében a 13-16. cikk rendelkezései alól kivételeket írhatnak elő."Az eltérés a Közösségi Rendelet szabályaitól tehát csak külön engedély alapján lehetséges.
"17a. cikk (9)
Az egy vagy több tagállam jogszabályai szerint járó nyugdíjban részesülőkre vonatkozó különleges szabályok
Az egyik tagállam jogszabályai szerint járó nyugdíjban vagy több tagállam jogszabályai szerinti nyugdíjakban részesülő, egy másik tagállam területén lakóhellyel rendelkező személy saját kérésére mentesíthető az utóbbi állam jogszabályai alól, feltéve hogy nem valamilyen kereső tevékenység folytatása miatt vonatkoznak rá ezek a jogszabályok."Abban az esetben, ha a Közösségen belül egy tagállamban dolgozik a magánszemély, a biztosítást az adott tagállam jogszabályai szerint kell megállapítani. Ha a foglalkoztatás több tagállam területén történik, (több tagállam érintett) az előző szabályok szerint kell a biztosítás "helyét" meghatározni, és erről a foglalkoztatottnak ki kell adni az E101-es igazolást. Az E101-es igazolással bizonyíthatja a magánszemély, hogy egy másik tagállamban terjed ki rá a kötelező biztosítás.
Az 1408/71/EGK és a végrehajtására kiadott 574/72/EGK rendelet 2009. május 1. napjával hatályát veszti. Helyébe 2010. május 1-jével az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 883/2004/EK rendelete lép a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról, illetve a végrehajtás tekintetében az Európai Parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK rendelete a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról.
Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 883/2004/EK rendelete a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról (kivonatos közlés)
(EGT és Svájc vonatkozású szöveg)
"I. CÍM
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. cikk
Fogalom-meghatározások
E rendelet alkalmazásában:a) "munkavállalói tevékenység": bármely tevékenység vagy azzal egyenértékű helyzet, amelyet az ilyen tevékenység vagy azzal egyenértékű helyzet fennállásának helye szerinti tagállam szociális biztonsági jogszabályai ilyenként kezelnek;
b) "önálló vállalkozói tevékenység": bármely tevékenység vagy azzal egyenértékű helyzet, amelyet az ilyen tevékenység vagy azzal egyenértékű helyzet fennállásának helye szerinti tagállam szociális biztonsági jogszabályai ilyenként kezelnek;
c) "biztosított személy": a III. cím 1. és 3. fejezete alá tartozó szociális biztonsági ágazatok tekintetében az a személy, aki az ellátásokhoz való jogosultság tekintetében a II. cím szerint illetékes tagállam jogszabályaiban meghatározott feltételeknek megfelel, e rendelet rendelkezéseinek figyelembevételével;
d) "köztisztviselő": az a személy, akit az őt foglalkoztató közigazgatási szerv tagállama annak tekint, vagy ilyenként kezel;
e) "köztisztviselőkre vonatkozó különleges rendszer": az érintett tagállamban a munkavállalókra alkalmazandó általános szociális biztonsági rendszertől különböző szociális biztonsági rendszer, amelybe a köztisztviselők összessége vagy azok bizonyos kategóriái közvetlenül tartoznak;
f) "határ menti munkavállaló": a tagállamban munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tevékenységet végző személy, akinek a lakóhelye egy másik tagállamban található, ahová rendszerint naponta vagy hetente legalább egyszer visszatér;
g) "menekült": a menekültek jogállásáról szóló, 1951. július 28-án Genfben aláírt egyezmény 1. cikkében meghatározott személy;
h) "hontalan": a hontalanok jogállásáról szóló, 1954. szeptember 28-án New Yorkban aláírt egyezmény 1. cikkében meghatározott személy;
i) "családtag":
1. i. családtagként meghatározott vagy elismert személy, illetve olyan személy, akit a háztartás tagjának tekintenek azok a jogszabályok, amelyek szerint ellátást nyújtanak;
ii. a betegségi, anyasági és azzal egyenértékű apasági ellátásokról szóló III. cím 1. fejezete szerinti természetbeni ellátások tekintetében, családtagként meghatározott vagy elismert személy, illetve a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai által a háztartás tagjának tekintett személy;
2. ha egy tagállamnak az 1. pont értelmében alkalmazandó jogszabályai nem különböztetik meg a családtagokat és a hatályuk alá tartozó egyéb személyeket, a házastársat, a kiskorú gyermekeket és a nagykorú eltartott gyermekeket családtagoknak kell tekinteni;
3. ha az 1. és 2. pont értelmében alkalmazandó jogszabályok szerint egy személy csak akkor tekinthető családtagnak vagy a háztartás tagjának, ha a biztosított személlyel vagy a nyugdíjassal közös háztartásban él, e feltétel akkor tekinthető teljesítettnek, ha a szóban forgó személyt nagyrészt a biztosított személy vagy a nyugdíjas tartja el;
j) "lakóhely": a személy szokásos tartózkodási helye;
k) "tartózkodási hely" a személy ideiglenes tartózkodási helye;
l) "jogszabályok": az egyes tagállamok tekintetében a 3. cikk (1) bekezdése alá tartozó szociális biztonsági ágazatokhoz kapcsolódó törvények, rendeletek és egyéb kötelező rendelkezések, valamint minden egyéb végrehajtási intézkedés.
Ez a kifejezés kizárólag azokat a szerződéses rendelkezéseket foglalja magában, amelyek az előző albekezdésben említett törvényekből és rendeletekből eredő biztosítási kötelezettség végrehajtását szolgálják, vagy amelyek hatósági határozat tárgyát képezték, amely határozat azokat kötelezővé tette vagy alkalmazási körüket kiterjesztette, feltéve, hogy az érintett tagállam erre vonatkozó nyilatkozatot tett, és értesítette az Európai Parlament elnökét és az Európai Unió Tanácsának elnökét. Az ilyen nyilatkozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni;
m) "hatáskörrel rendelkező hatóság": az egyes tagállamok vonatkozásában a kérdéses állam területének egészén vagy annak egy részén a szociális biztonsági rendszerért felelős miniszter, miniszterek vagy velük egyenértékű egyéb hatóság;
n) "igazgatási bizottság": a 71. cikkben említett bizottság;
o) "végrehajtási rendelet": a 89. cikkben említett rendelet;
p) "intézmény": az egyes tagállamok tekintetében a jogszabályok összességének vagy részének alkalmazásáért felelős testület vagy hatóság;
q) "illetékes intézmény":
i. az az intézmény, amelynél az ellátás igénylésének időpontjában az érintett biztosítással rendelkezik, vagy
ii. az az intézmény, amelynél az érintett személy ellátásra jogosultságot szerzett, vagy jogosultságot szerezne, ha annak a tagállamnak a területén, ahol az intézmény található, saját maga vagy egy vagy több családtagja lakóhellyel rendelkezne, vagy
iii. az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által kijelölt intézmény, vagy
iv. a 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott ellátások vonatkozásában a munkáltató kötelezettségeivel kapcsolatos rendszer esetében a munkáltató vagy az érintett biztosító, vagy azok hiányában az érintett tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által kijelölt testület vagy hatóság;
r) "lakóhely szerinti intézmény" és "tartózkodási hely szerinti intézmény": az az intézmény, amely jogosult az általa alkalmazott jogszabályok szerint ellátást nyújtani azon a helyen, ahol az érintett személy lakóhellyel rendelkezik, vagy ahol tartózkodik, illetve ilyen intézmény hiányában a kérdéses tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által kijelölt intézmény;
s) "illetékes tagállam": az a tagállam, amelyben az illetékes intézmény található;
t) "biztosítási idő": az a járulékfizetési időszak, szolgálati idő vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi időszak, amelyet azok a jogszabályok, amelyek szerint az adott időszakot megszerezték vagy az megszerzettnek tekintendő, biztosítási időként határoznak meg vagy ismernek el, valamint más hasonló időszak, amelyet az említett jogszabályok a biztosítási idővel egyenértékűnek tekintenek;
u) a "foglalkoztatásban töltött időszak" és "önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi időszak" az az időszak, amelyet azok a jogszabályok, amelyek szerint az adott időt megszerezték, szolgálati időként vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi időszakként határoznak meg vagy ismernek el, valamint más hasonló időszak, amelyet az említett jogszabályok a szolgálati idővel vagy az önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi időszakkal egyenértékűnek tekintenek;
v) "tartózkodási idő": az az időszak, amelyet azok a jogszabályok, amelyek szerint az adott időszakot megszerezték vagy az megszerzettnek tekintendő ilyen időszakként határoznak meg vagy ismernek el;
w) "nyugdíj": nemcsak a nyugdíjakat foglalja magában, de azokat az átalányösszegű ellátásokat is, amelyek azokat helyettesíthetik, valamint a járulékok visszatérítésének formájában történt kifizetéseket, illetve a III. cím rendelkezéseire is figyelemmel az értékállóságot biztosító növekményeket vagy kiegészítő támogatásokat;
x) "előnyugdíj": a munkanélküli ellátás vagy korengedményes öregségi ellátás kivételével minden, egy meghatározott életkortól az olyan munkavállalók részére járó pénzbeli ellátás, akik csökkentették, megszüntették vagy felfüggesztették jövedelemszerző tevékenységüket, addig az életkorig, amelyben jogosulttá válnak az öregségi nyugdíjra vagy korengedményes nyugdíjra, amely nyugellátásnak a folyósítása nem függ attól, hogy az érintett személy az illetékes állam foglalkoztatási szolgálatának rendelkezésére áll-e; "korengedményes öregségi ellátás" a mindenkori nyugdíjjogosultsági életkor elérését megelőzően nyújtott ellátás, amelynek folyósítását vagy folytatják az említett életkor elérésével, vagy annak helyébe egy másik öregségi ellátás lép;
y) "haláleseti juttatás": egyszeri kifizetés halál esetén a w) pontban említett pénzbeli ellátások kivételével;
z) "családi ellátás": minden olyan természetbeni vagy pénzbeli ellátás, amelynek célja a családi kiadások fedezése, az I. mellékletben említett tartásdíj megelőlegezése és különleges szülési juttatások és örökbefogadási támogatások kivételével.
2. cikk
A rendelet személyi hatálya
(1) Ezt a rendeletet a tagállamok állampolgáraira, egy tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra és menekültekre - akik egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak vagy tartoztak -, valamint ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira kell alkalmazni.(2) Ezt a rendeletet ugyancsak alkalmazni kell azoknak a személyeknek a túlélő hozzátartozóira, akik egy vagy több tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoztak, függetlenül az ilyen személyek állampolgárságától, ha túlélő hozzátartozóik egy tagállam állampolgárai vagy a tagállamok egyikében tartózkodó hontalanok vagy menekültek.
3. cikk
A rendelet alkalmazási köre
(1) Ezt a rendeletet a következő szociális biztonsági ágakra vonatkozó valamennyi jogszabályra kell alkalmazni:a) betegségi ellátások;
b) anyasági és azzal egyenértékű apasági ellátások;
c) rokkantsági ellátások;
d) öregségi ellátások;
e) túlélő hozzátartozói ellátások;
f) munkahelyi balesetekkel és foglalkoztatási megbetegedésekkel kapcsolatos ellátások;
g) haláleseti juttatások;
h) munkanélküli-ellátások;
i) előnyugdíjak;
j) családi ellátások.
(2) A XI. melléklet eltérő rendelkezései hiányában, ezt a rendeletet az általános és különleges, járulékalapú vagy nem járulékalapú szociális biztonsági rendszerekre, valamint a munkáltató vagy hajótulajdonos kötelezettségeihez kapcsolódó rendszerekre kell alkalmazni.
(3) Ezt a rendeletet ugyancsak alkalmazni kell a 70. cikk alá tartozó különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásokra.
(4) E rendelet III. címének rendelkezései azonban nem befolyásolják a tagállamoknak a hajótulajdonosok kötelezettségeire vonatkozó jogszabályi rendelkezéseit.
(5) E rendelet nem alkalmazható a szociális és egészségügyi támogatásokra, vagy a háború és annak következményei áldozatai számára nyújtott ellátások rendszerére.
4. cikk
Egyenlő bánásmód
E rendelet eltérő rendelkezései hiányában az e rendelet hatálya alá tartozó személyeket bármely tagállam jogszabályai szerint ugyanolyan jogok illetik meg, és ugyanolyan kötelezettségek terhelik, mint az adott tagállam állampolgárait.8. cikk
Kapcsolat e rendelet és egyéb koordinációs jogi eszközök között
(1) E rendelet az alkalmazási körébe tartozó, a tagállamok között alkalmazandó valamennyi szociális biztonsági egyezmény helyébe lép. A tagállamok által e rendelet alkalmazását megelőzően megkötött szociális biztonsági egyezmények egyes rendelkezéseit azonban továbbra is alkalmazni kell, ha azok a kedvezményezettek számára kedvezőbbek, vagy ha azok meghatározott történelmi körülményekből következnek, és hatályuk időben korlátozott. E rendelkezések alkalmazhatóságának fenntartása érdekében azok a II. melléklet részét képezik. Meg kell határozni, ha objektív okokból e rendelkezések némelyikét nem lehet kiterjeszteni az e rendelet hatálya alá tartozó személyekre.(2) Két vagy több tagállam szükség esetén e rendelet elvei alapján és annak szellemében egyezményeket köthet egymással.
II. CÍM
AZ ALKALMAZANDÓ JOGSZABÁLYOK MEGHATÁROZÁSA
11. cikk
Általános szabályok
(1) Az e rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni.(Marad tehát az az alapelv, hogy csak egy tagállamban válik biztosítottá a magánszemély.)
(2) E cím alkalmazásában a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységük miatt vagy következtében pénzbeli ellátásokban részesülő személyeket úgy kell tekinteni, mint akik folytatják az említett tevékenységet. Ez nem vonatkozik a rokkantsági, öregségi vagy túlélő hozzátartozói nyugdíjakra, illetve munkahelyi balesetek vagy foglalkozási megbetegedések miatt nyújtott nyugdíjakra vagy határozatlan időtartamú kezelést fedező pénzbeli betegségi ellátásokra.
(3) A 12-16. cikkre is figyelemmel:
a) a munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként egy tagállamban tevékenységet folytató személyek az adott tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak;
b) a köztisztviselők azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak, amely tagállam jogszabályainak hatálya alá az őket alkalmazó közigazgatási szerv tartozik;
c) a 65. cikk értelmében a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai alapján munkanélküli-ellátásban részesülő személyek az adott tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak;
d) egy tagállam fegyveres erőibe szolgálatra vagy polgári szolgálatra behívott vagy újból behívott személyek e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak;
e) az a)-d) pont hatálya alá nem tartozó bármely személyre a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai vonatkoznak, e rendelet egyéb olyan rendelkezéseinek sérelme nélkül, amelyek szerint az ilyen személyeknek egy vagy több tagállam jogszabályai alapján ellátásokat biztosítanak.
(4) E cím alkalmazásában a munkavállaló vagy önálló vállalkozó által szokásosan egy tagállam lobogója alatt közlekedő tengeri hajó fedélzetén végzett tevékenység az említett tagállamban végzett tevékenységnek minősül. Ugyanakkor az a személy, akit egy tagállam lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén alkalmaznak, és aki az e munkáért járó javadalmazást olyan vállalkozástól vagy személytől kapja, amelynek vagy akinek a székhelye vagy lakóhelye más tagállamban található, az utóbbi tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, ha e tagállamban rendelkezik lakóhellyel. Az említett jogszabályok alkalmazásában a javadalmazást fizető vállalkozás vagy személy munkáltatónak tekintendő.
12. cikk
Különös szabályok
(1) Az a személy, aki a tagállamok egyikében munkavállalóként végzi tevékenységét olyan munkáltató alkalmazásában, aki tevékenységeit szokásosan abban a tagállamban végzi, és akit az említett munkáltató egy másik tagállamba küld, hogy a munkáltató nevében ott munkát végezzen, továbbra is az előbb említett tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, feltéve, hogy az ilyen munkavégzés várható időtartama nem haladja meg a huszonnégy hónapot, és a szóbanforgó személy kiküldetése nem egy másik személy leváltása céljából történik.(2) A tagállamok egyikében szokásosan önálló vállalkozóként tevékenykedő olyan személy, aki hasonló tevékenység végzése céljából egy másik tagállamba távozik, továbbra is az első tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, feltéve, hogy az ilyen tevékenység várható időtartama nem haladja meg a huszonnégy hónapot.
13. cikk
Tevékenység végzése két vagy több tagállamban
(1) A két vagy több tagállamban szokásosan munkavállalóként tevékenykedő személy a következők hatálya alá tartozik:a) a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai, ha a személy a tevékenységének jelentős részét abban a tagállamban végzi, vagy ha a személyt olyan különböző vállalkozások vagy különböző munkáltatók alkalmazzák, akiknek a bejegyzett székhelye vagy lakóhelye különböző tagállamokban található, vagy
b) annak a tagállamnak a jogszabályai, amelyben a személyt alkalmazó vállalkozás vagy munkáltató bejegyzett székhelye vagy lakóhelye található, ha a személy a tevékenység jelentős részét nem a lakóhelye szerinti tagállamban végzi.
(2) A két vagy több tagállamban szokásosan önálló vállalkozóként tevékenykedő személy a következők hatálya alá tartozik:
a) a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai, ha tevékenységének jelentős részét abban a tagállamban végzi; vagy
b) annak a tagállamnak a jogszabályai, amelyben a személy tevékenységeinek központi érdekeltsége található, ha nem azon tagállamoknak az egyikében rendelkezik lakóhellyel, amelyben a tevékenység jelentős részét végzi.
(3) Az a személy, aki különböző tagállamokban szokásosan munkavállalóként és önálló vállalkozóként végez tevékenységet, azon tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, amelyben a tevékenységet munkavállalóként végzi, illetve ha az ilyen tevékenységet két vagy több tagállamban végzi, akkor az (1) bekezdésnek megfelelően meghatározott jogszabályok hatálya alá tartozik.
(4) Az a személy, akit a tagállamok egyike köztisztviselőként alkalmaz, és aki egy vagy több másik tagállamban munkavállalóként és/vagy önálló vállalkozóként végez tevékenységet, azon tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, amelynek hatálya alá az őt alkalmazó közigazgatási szerv tartozik.
(5) Az e rendelkezésekkel összhangban meghatározott jogszabályok alkalmazásában az (1)-(4) bekezdésben említett személyeket úgy kell tekinteni, mintha valamennyi tevékenységüket munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként végeznék, és összes jövedelmüket az érintett tagállamban kapnák.
14. cikk
Önkéntes vagy szabadon választható folytatólagos biztosítás
(1) A 11-13. cikk nem alkalmazható az önkéntes vagy szabadon választható folytatólagos biztosításra, kivéve - a 3. cikk (1) bekezdésében említett ágazatok valamelyikének tekintetében -, ha egy tagállamban kizárólag önkéntes biztosítási rendszer működik.(2) Ha egy tagállam jogszabályai alapján az érintett személy annak a tagállamnak a kötelező biztosítása alá tartozik, az ilyen személy egy másik tagállamban nem tartozhat önkéntes vagy szabadon választható folytatólagos biztosítás hatálya alá. Minden más esetben, ahol egy adott ágazatban több önkéntes vagy szabadon választható folytatólagos biztosítási rendszer közül lehet választani, az érintett személy csak a választása szerinti rendszerhez csatlakozik.
(3) A rokkantsági, öregségi és túlélő hozzátartozói ellátások tekintetében azonban az érintett személy csatlakozhat egy tagállam önkéntes vagy szabadon választható folytatólagos biztosítási rendszeréhez, még ha kötelező jelleggel egy másik tagállam jogszabályainak a hatálya alá is tartozik, feltéve, hogy az előmenetele során valamikor munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység miatt vagy annak következtében az első tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozott, és ha az ilyen halmozódást az első tagállam jogszabályai kifejezetten vagy hallgatólagosan lehetővé teszik.
(4) Ha az önkéntes vagy szabadon választható folytatólagos biztosítási rendszerbe történő belépést bármely tagállam jogszabályai ahhoz a feltételhez kötik, hogy az adott tagállamban lakóhellyel kell rendelkezni, az egyenlő bánásmód a másik tagállamban lévő lakóhely tekintetében - az 5. cikk b) pontjában előírtak szerint - csak azokra a személyekre vonatkozik, akik egy korábbi időszakban munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység alapján az első tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoztak.
15. cikk
Az Európai Közösségek segédszemélyzete
Az Európai Közösségek segédszemélyzetének tagjai választhatnak, hogy azon tagállamnak, amely területén őket alkalmazzák, vagy a legutolsó olyan tagállamnak, amely jogszabályainak hatálya alá tartoztak, illetve az állampolgárságuk szerinti tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozzanak-e, a családi támogatásra vonatkozó rendelkezések kivételével, amelyek biztosítása az e személyzetre alkalmazandó rendszer szerint történik. Ez a csak egy alkalommal igénybe vehető választási jogosultság a munkába állás napjától hatályos.16. cikk
Kivételek a 11-15. cikk alól
(1) Két vagy több tagállam, e tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai, vagy az ilyen hatóságok által kijelölt testületek közös megállapodással meghatározott személyek vagy személyek csoportjai érdekében rendelkezhetnek a 11-15. cikk alóli kivételekről.(2) Az a személy, aki egy vagy több tagállam jogszabályai alapján kap nyugdíjat vagy nyugdíjakat, és egy másik tagállamban rendelkezik lakóhellyel, saját kérésére mentesíthető az utóbbi állam jogszabályainak alkalmazása alól, ha az ilyen személyre a jogszabályok munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység miatt nem vonatkoznak.
Végrehajtási rendelet
Az e rendelet végrehajtására vonatkozó eljárást egy további rendelet állapítja meg.90. cikk
Hatályon kívül helyezés
(1) Az 1408/71/EGK tanácsi rendelet e rendelet hatálybalépésének napjától hatályát veszti. Az 1408/71/EGK rendelet azonban hatályban marad és továbbra is joghatással bír a következők alkalmazásában:a) az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendelet rendelkezéseinek valamely harmadik ország e rendelkezések által pusztán állampolgárságuk okán nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről szóló, 2003. május 14-i 859/2003/EK tanácsi rendelet, amíg az említett rendeletet nem helyezik hatályon kívül, vagy nem módosítják;
b) Grönland tekintetében a migráns munkavállalók szociális biztonságára vonatkozó közösségi szabályok technikai kiigazításainak megállapításáról szóló, 1985. június 13-i 1661/85/EGK tanácsi rendelet, amíg az említett rendeletet nem helyezik hatályon kívül, vagy nem módosítják;
c) az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás, és az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás és más megállapodások, amelyek hivatkoznak az 1408/71/EGK rendeletre, amíg az említett megállapodásokat e rendelet fényében nem módosítják.
(2) A Közösségen belül mozgó munkavállalók és önálló vállalkozók kiegészítő nyugdíjra való jogosultságának védelméről szóló, 1998. június 29-i 98/49/EK tanácsi irányelvben az 1408/71/EGK rendeletre való hivatkozásokat erre a rendeletre való hivatkozásoknak kell tekinteni.
91. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.Ezt a rendeletet a végrehajtási rendelet hatálybalépésének napjától kell alkalmazni.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban."
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS
2009. szeptember 16-i 987/2009/EK RENDELETE a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról
(kivonatos közlés)
(EGT- és Svájc-vonatkozású szöveg)
"AZ ALKALMAZANDÓ JOGSZABÁLYOK MEGHATÁROZÁSA
14. cikk
Az alaprendelet 12. és 13. cikkére vonatkozó pontosítások
(1) Az alaprendelet 12. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában az "a személy, aki a tagállamok egyikében munkavállalóként végzi tevékenységét egy munkáltató alkalmazásában, aki tevékenységeit szokásosan abban a tagállamban végzi, és akit az említett munkáltató egy másik tagállamba küld", lehet olyan személy, akivel egy másik tagállamba való kiküldetés céljából létesítettek munkaviszonyt, feltéve, hogy az érintett személy - közvetlenül a foglalkoztatás kezdetét megelőzően - már azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozott, amelyben munkáltatója letelepedettnek tekinthető.(2) Az alaprendelet 12. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában az "aki tevékenységeit szokásosan abban a tagállamban végzi" kifejezés olyan munkáltatóra utal, aki a letelepedése szerinti tagállam területén szokásos jelleggel a kizárólag belső igazgatási tevékenységektől eltérő érdemi tevékenységet folytat, figyelembe véve az adott vállalkozás által folytatott tevékenységek minden jellemző ismérvét. A releváns ismérveknek kapcsolódniuk kell az egyes munkáltatók egyedi jellemzőihez és a tevékenységek valódi jellegéhez.
(3) Az alaprendelet 12. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában a "szokásosan önálló vállalkozóként tevékenykedő olyan személy" kifejezés olyan személyre utal, aki a letelepedése szerinti tagállam területén szokásos jelleggel érdemi tevékenységet folytat. Különösen, a személynek egy bizonyos idő óta gyakorolnia kellett tevékenységét már azon nap előtt, amikor a cikk rendelkezéseiből számára fakadó előnyöket igénybe kívánja venni, és bármely, valamely másik tagállamban átmenetileg folytatott tevékenység ideje alatt a letelepedése szerinti tagállamban teljesítenie kell a tevékenysége gyakorlásához szükséges követelményeket, hogy visszatértekor folytatni tudja azt.
(4) Az alaprendelet 12. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában az az ismérv, amely alapján megállapítható, hogy egy önálló vállalkozó által az egyik tagállamban megkezdett tevékenység "hasonló"-e a rendesen gyakorolt önálló tevékenységhez, a tevékenység tényleges jellege, és nem az, hogy e tevékenység a másik tagállamban esetlegesen foglalkoztatotti vagy önálló vállalkozói tevékenységnek minősül.
(5) Az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában a "két vagy több tagállamban szokásosan munkavállalóként tevékenykedő személy" különösen olyan személy, aki:
a) valamely tagállamban folytatott tevékenysége fenntartása mellett egy vagy több másik tagállamban egyidejűleg különálló tevékenységet folytat, e különálló tevékenység időtartamától és jellegétől függetlenül;
b) két vagy több tagállamban egymással folyamatosan váltakozó tevékenységeket folytat, az elhanyagolható tevékenységek kivételével, tekintet nélkül a váltakozás gyakoriságára, rendszeres vagy rendszertelen jellegére.
(6) Az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában a "két vagy több tagállamban szokásosan önálló vállalkozóként tevékenykedő személy" különösen olyan személy, aki két vagy több tagállamban egyidejűleg vagy váltakozva egy vagy több különálló, önálló vállalkozói tevékenységet folytat, tekintet nélkül ezen tevékenységek jellegére.
(7) Az (5) és (6) bekezdés hatálya alá tartozó tevékenységeknek az alaprendelet 12. cikkének (1) és (2) bekezdése alá tartozóktól való megkülönböztetése érdekében az egy vagy több tagállam területén folytatott tevékenység időtartama (azaz állandó vagy esetleges, illetve átmeneti jellege) a meghatározó. E célból az összes releváns tényt, beleértve a munkavállalók esetében különösen a munkavégzés munkaszerződésben megjelölt helyét, meg kell vizsgálni.
(8) Az alaprendelet 13. cikke (1) és (2) bekezdésének alkalmazásában a "munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység lényeges része" valamely tagállamban való gyakorlása azt jelenti, hogy a munkavállaló vagy önálló vállalkozó tevékenységeinek mennyiségileg jelentős részét ott gyakorolja, anélkül, hogy szükségszerűen e tevékenységek főbb részéről lenne szó.
Annak meghatározásakor, hogy a tevékenységek jelentős része egy adott tagállamban zajlik-e, az alábbi iránymutató jellegű ismérveket kell figyelembe venni:
a) munkavállalói tevékenység esetén a munkaidőt és/vagy a díjazást; valamint;
b) önálló vállalkozói tevékenység esetén a forgalmat, a munkaidőt, a nyújtott szolgáltatások számát és/vagy a jövedelmet.
A fent említett ismérvek tekintetében a 25%-ánál kisebb arányú megfelelés - amit átfogó értékelés keretében kell megállapítani - azt jelzi, hogy a tevékenységek jelentős része nem az adott tagállamban folyik.
(9) Az alaprendelet 13. cikke (2) bekezdése b) pontjának alkalmazásában egy önálló vállalkozó "érdekeltségeinek központját" úgy kell meghatározni, hogy figyelembe veszik szakmai tevékenységei valamennyi elemét, különösen az üzletvitel rögzített és állandó helyét, a szokásos jelleget vagy a gyakorolt tevékenység időtartamát, a nyújtott szolgáltatások számát, valamint az érintett személynek az összes körülményből kikövetkeztethető szándékát.
(10) A (8) és (9) bekezdés szerint alkalmazandó jogszabályok meghatározásához az érintett intézmények figyelembe veszik a következő 12 naptári hónapra előre jelzett helyzetet.
(11) Abban az esetben, ha egy személy a munkavállalói tevékenységét két vagy több tagállamban, az Unió területén kívül letelepedett munkáltató számára végzi, és amennyiben ez a személy valamely tagállamban rendelkezik lakóhellyel anélkül, hogy ott érdemi tevékenységet folytatna, akkor a lakóhelye szerinti tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik.
15. cikk
Az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdése b) és d) pontjának, valamint 11. cikke (4) bekezdésének és 12. cikkének alkalmazására irányuló eljárás (az érintett intézmények tájékoztatása)
(1) Amennyiben a végrehajtási rendelet 16. cikke másképp nem rendelkezik, ha egy személy az alaprendelet II. címe szerint illetékes tagállamtól eltérő tagállamban folytatja tevékenységét, a munkáltató vagy - tevékenységét nem munkavállalóként gyakorló személy esetében -az érintett személy erről tájékoztatja - lehetőleg előzetesen - az alkalmazandó jogszabályok szerinti tagállam illetékes intézményét. Ezen intézmény az érintett személyre az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének b) pontja vagy 12. cikke szerint alkalmazandó jogszabályokra vonatkozó információt haladéktalanul hozzáférhetővé teszi az érintett személy és a tevékenység gyakorlása szerinti tagállam illetékes hatósága számára.(2) Az (1) bekezdés értelemszerűen alkalmazandó az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdése d) pontjának hatálya alá tartozó személyekre.
(3) Az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése szerinti munkáltató, akinek egy másik tagállam lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén munkavállalója van, amennyiben lehetséges, előre tájékoztatja annak a tagállamnak az illetékes intézményét, amelynek jogszabályait a munkavállalóra alkalmazni kell. Az említett intézmény haladéktalanul hozzáférhetővé teszi az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése szerint az érintett személyre alkalmazandó jogszabályokra vonatkozó információt az azon tagállam illetékes hatósága által kijelölt intézmény részére, amelynek a lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén a munkavállalót foglalkoztatni fogják.
16. cikk
Az alaprendelet 13. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárás
(1) Az a személy, aki két vagy több tagállamban végez különböző tevékenységeket, értesíti erről a lakóhelye szerinti tagállam illetékes hatósága által kijelölt intézményt.(2) A tevékenységet végző személy lakóhelye szerinti kijelölt intézmény haladéktalanul meghatározza az érintett személyre alkalmazandó jogszabályokat, tekintettel az alaprendelet 13. cikkére és a végrehajtási rendelet 14. cikkére. E kezdeti meghatározás ideiglenes jellegű.
Az intézmény az általa ideiglenesen meghatározott jogszabályokról tájékoztatja minden olyan tagállam kijelölt intézményét, amelyben az érintett személy tevékenységet folytat.
(3) Az alkalmazandó jogszabályok (2) bekezdésben előírt ideiglenes meghatározása két hónapon belül véglegessé válik azt követően, hogy az érintett tagállamok illetékes hatóságai által kijelölt intézmények arról a (2) bekezdésnek megfelelően értesítést kaptak, kivéve, ha az alkalmazandó jogszabályokat a (4) bekezdés alapján már előzőleg véglegesen meghatározták, vagy ha az érintett intézmények legalább egyike e két hónapos időszak végéig tájékoztatja a lakóhely szerinti tagállam illetékes hatósága által kijelölt intézményt arról, hogy a meghatározást nem tudja még elfogadni, vagy az azzal kapcsolatos álláspontja eltérő.
(4) Amennyiben az alkalmazandó jogszabályok meghatározásával kapcsolatos bizonytalanság két vagy több tagállam intézményei vagy hatóságai közötti kapcsolatfelvételt igényel, az érintett tagállamok illetékes hatóságai által kijelölt intézmények vagy maguk az illetékes hatóságok közül egy vagy több kérelmére az érintett személyre alkalmazandó jogszabályokat közös megegyezéssel kell meghatározni, tekintetbe véve az alaprendelet 13. cikkét és a végrehajtási rendelet 14. cikkének vonatkozó rendelkezéseit.
Amennyiben az érintett intézmények vagy illetékes hatóságok álláspontja különböző, e szervek a fent meghatározott feltételeknek megfelelően megállapodásra törekednek, és a végrehajtási rendelet 6. cikke alkalmazandó.
(5) Azon tagállam illetékes intézménye, amelynek jogszabályait akár ideiglenesen, akár véglegesen alkalmazandóként határozták meg, haladéktalanul értesíti erről az érintett személyt.
(6) Amennyiben az érintett személy elmulasztja közölni az (1) bekezdésben említett információt, e cikket a lakóhelye szerinti tagállam illetékes hatósága által kijelölt intézmény kezdeményezésére alkalmazni kell, amint az intézmény lehetőleg más érintett intézményen keresztül tudomást szerez az adott személy helyzetéről.
17. cikk
Az alaprendelet 15. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárás
Az Európai Közösségek szerződéses személyzete a munkaszerződés megkötésekor gyakorolja az alaprendelet 15. cikkében meghatározott választási jogot. A szerződés megkötésére felhatalmazott hatóság tájékoztatja az Európai Közösségek szerződéses személyzete tagjának jogválasztása szerinti tagállam kijelölt intézményét.18. cikk
Az alaprendelet 16. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárás
A munkáltatónak vagy az érintett személynek az alaprendelet 11-15. cikke alóli kivételek iránti kérelmét azon tagállam illetékes hatóságához vagy e hatóság által kinevezett szervhez kell - lehetőség szerint előzetesen - benyújtani, amely tagállam jogszabályainak alkalmazását a foglalkoztatott vagy az érintett személy kéri.19. cikk
Az érintett személyek és a munkáltatók tájékoztatása
(1) Azon tagállam illetékes intézménye, amelynek jogszabályai az alaprendelet II. címe szerint alkalmazandóvá válnak, értesíti az érintett személyt - valamint adott esetben annak munkáltatóját vagy munkáltatóit - az e jogszabályok szerinti kötelezettségeiről. Megadja számukra a jogszabályokban előírt alakiságok teljesítéséhez szükséges segítséget.(2) Az érintett személy vagy a munkáltató kérésére azon tagállam illetékes intézménye, amelynek jogszabályai az alaprendelet II. címe szerint alkalmazandók, tanúsítja, hogy ezeket a jogszabályokat kell alkalmazni, és adott esetben jelzi, hogy mely időpontig és milyen feltételekkel.
20. cikk
Az intézmények közötti együttműködés
(1) A megfelelő intézmények közlik az alaprendelet II. címe szerint valamely személyre alkalmazandó jogszabályok szerinti tagállam illetékes intézményével az azon időpont megállapításához szükséges információt, amelytől kezdve a jogszabályokat alkalmazni kell, valamint az azon járulékok megállapításához szükséges információt, amelyek fizetésére a személy és annak munkáltatója vagy munkáltatói e jogszabályok alapján kötelezettek.(2) Azon tagállam illetékes intézménye, amelynek jogszabályai valamely személyre vonatkozóan az alaprendelet II. címe szerint alkalmazandóvá válnak, az ezen jogszabályok hatálybalépésének időpontjára vonatkozó információt elérhetővé teszi azon tagállam illetékes hatósága számára, amely jogszabályainak hatálya alá a személy a legutóbb tartozott.
21. cikk
A munkáltató kötelezettségei
(1) A munkáltató, amelynek bejegyzett székhelye vagy üzletviteli helye nem az illetékes tagállam területén található, a munkavállalóira vonatkozó jogszabályok szerinti valamennyi kötelezettségét teljesíti, beleértve különösen az e jogszabályok által előírt járulékfizetési kötelezettséget, úgy, mintha bejegyzett székhelye vagy üzletviteli helye az illetékes tagállamban lenne.(2) Az a munkáltató, amely nem rendelkezik telephellyel az alkalmazandó jogszabályok szerinti tagállamban, valamint a munkavállaló megállapodhat, hogy ez utóbbi a munkáltató járulékfizetési kötelezettségeit annak nevében végrehajthatja, nem érintve a munkáltató alapkötelezettségeit. A munkáltató az ilyen megállapodásról értesítést küld e tagállam illetékes intézményének.
96. cikk
Hatályon kívül helyezés
(1) Az 574/72/EGK rendelet 2010. május 1-jétől hatályát veszti.Az 574/72/EGK rendelet azonban hatályban marad és továbbra is joghatással bír a következők alkalmazásában:
a) az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendelet rendelkezéseinek valamely harmadik ország e rendelkezések által pusztán állampolgárságuk okán nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről szóló, 2003. május 14-i 859/2003/EK tanácsi rendelet, amíg az említett rendeletet nem helyezik hatályon kívül, vagy nem módosítják;
b) Grönland tekintetében a migráns munkavállalók szociális biztonságára vonatkozó közösségi szabályok technikai kiigazításainak megállapításáról szóló, 1985. június 13-i 1661/85/EGK tanácsi rendelet, amíg az említett rendeletet nem helyezik hatályon kívül, vagy nem módosítják;
c) az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás, az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás és más, az 574/72/EGK rendeletre hivatkozást tartalmazó megállapodások, amíg az említett megállapodásokat a végrehajtási rendelet függvényében nem módosítják.
(2) A Közösségen belül mozgó munkavállalók és önálló vállalkozók kiegészítő nyugdíjra való jogosultságának védelméről szóló, 1998. június 29-i 98/49/EK tanácsi irányelvben és általánosságban valamennyi egyéb közösségi jogszabályban az 574/72/EGK rendeletre való hivatkozásokat a végrehajtási rendeletre való hivatkozásokként kell értelmezni.
97. cikk
Kihirdetés és hatálybalépés
Ezt a rendeletet az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni. Ez a rendelet 2010. május 1-jén lép hatályba.Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban."
Társadalombiztosítási ellátások
Tbj. 14. §Az egészségbiztosítási ellátások közül az egészségügyi szolgáltatások - az Eb. tv. keretei között és az e törvény felhatalmazása alapján kiadott finanszírozási, vizsgálati és terápiás eljárási rendek figyelembevételével - az egészségi állapot által indokolt mértékben vehetők igénybe.
A pénzbeli egészségbiztosítási ellátások közül a pénzbeli ellátások a pénzbeli egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettséggel arányosan vehetők igénybe.
Egészségügyi szolgáltatás: pl. a betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló szűrővizsgálatok, a háziorvosi ellátás, járóbeteg-szakellátás.
Pénzbeli ellátások igénylése: A terhességi gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, táppénz ellátásokra vonatkozó igényt a biztosítottnak a foglalkoztatónál kell bejelentenie. Az igényt a kifizetőhellyel rendelkező munkáltató esetében a kifizetőhely, egyéb esetben az egészségbiztosító bírálja el és folyósítja az ellátást.
A baleseti járadék megállapítása iránti igényt a nyugdíjmegállapító szervnél kell bejelenteni.
A nyugellátások megállapítására vonatkozó szabályokat a Tny. tv. tartalmazza. A nyugellátás iránti igényt a nyugdíj-megállapító szervnél (nyugdíj-biztosítási igazgatóság), illetve - ha az elhunyt jogszerző korábban nyugellátásban részesült - a nyugdíjfolyósító szervnél kell érvényesíteni.
A rehabilitációs járadékról a 2007. évi LXXXIV. törvény rendelkezik, az ellátási igényt szintén a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél kell előterjeszteni.
A társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak
Baleseti ellátásra jogosultak
Tbj. 15. § (1) bekezdésTbj. 15. § (2) bekezdés a) pont
A nevelési-oktatási és felsőoktatási intézményben, iskolában, illetőleg az iskolarendszeren kívüli oktatásban részesülő tanuló elméleti oktatás mellett sok esetben gyakorlati képzésben is részesül. Ha a baleset a tanulót, illetve hallgatót a gyakorlati képzés során éri, a törvény rendelkezésénél fogva jogosult baleseti egészségügyi szolgáltatások igénybevételére.
Tbj. 15. § (2) bekezdés b) pont
A korszerű ideg- és elmegyógyászatban, valamint az alkohol- és drogbetegek gyógykezelésében a gyógyító célú foglalkoztatás a gyógykezelés szerves része és nélkülözhetetlen módszere. Az elmebetegek illetőleg szenvedélybetegek foglalkoztatása történhet a foglalkoztatót fenntartó intézet területén lévő munkaterápiás műhelyben, más egészségügyi intézményben, illetve az ápoltak állapotának megfelelő egyéb kijelölt munkahelyen. Miután az ilyen munkavégzés során az ápoltakkal munkaviszony nem létesíthető, a munkaterápiás foglalkoztatás közben vagy ezzel összefüggésben elszenvedett baleset a törvény erejénél fogva alapozza meg a baleseti egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságot.
Tbj. 15. § (2) bekezdés c) pont
A szabálysértés vagy büntetőeljárás során annak különböző szakaszaitól függő elnevezéssel (őrizetbe vett, előzetesen letartóztatott stb.) a szabadságától megfosztott személyek - egységes elnevezéssel mint fogvatartottak - a fogva tartás ideje alatt végzett munka közben vagy azzal összefüggésben elszenvedett balesete olyan üzemi balesetnek minősül, amely alapján a fogvatartott személyt baleseti egészségügyi szolgáltatás illeti meg a törvény erejénél fogva.
Tbj. 15. § (2) bekezdés d) pont
Közcélú munkát végez, aki a köz érdekében ellenszolgáltatás nélkül végzi tevékenységét, különösen katasztrófa-elhárítás, életmentés, baleset során, vagy véradás alkalmával. Ha e munkavégzés során balesetet szenved, vagy egészségkárosodás éri, baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosult függetlenül attól, hogy egyébként biztosítási jogviszonyban áll-e vagy sem.
Tbj. 15. § (2) bekezdés e) pont
Közérdekű munkát végez az a személy, akit a bíróság jogerősen (a korábban volt javító-nevelő munka helyett) főbüntetésként közérdekű munkavégzésre ítél. A közérdekű munkára ítélt személy köteles a részére meghatározott munkát elvégezni, személyi szabadsága egyébként nem korlátozható. A közérdekű munka időtartamát a bíróság ítéletében állapítja meg, az elítéltnek a munkát a büntetés-végrehajtási bíró által kijelölt munkahelyen kell végeznie.
Ez a munka munkaviszonyt nem létesít, ezért a közérdekű munkát végző személyek ezen az alapon biztosítottnak nem tekinthetők. Ha azonban a közérdekű munkavégzés közben üzemi balesetet, illetve foglalkozási megbetegedést szenvednek az említettek, a törvény erejénél fogva baleseti egészségügyi szolgáltatásra szereznek jogosultságot.
Tbj. 15. § (2) bekezdés f) pont
A közérdekű önkéntes tevékenység végzését a 2005. évi LXXXVIII. törvény szabályozza.
Közérdekű önkéntes tevékenység a fogadó szervezetnél a törvényben meghatározott tevékenységi körben ellenszolgáltatás nélkül végzett munka.
A közérdekű önkéntes tevékenység önkéntes jogviszony keretében végezhető, amely a fogadó szervezet és az önkéntes között megkötött önkéntes szerződéssel jön létre. Az önkéntes tevékenység következtében elszenvedett baleset esetén baleseti ellátásra jogosulttá válik az önkéntes.
Egészségügyi szolgáltatásra jogosultak
Tbj. 16. § (1) bekezdés a) pontItt olyan személyekről van szó, akik "passzív" jogon (a biztosítási jogviszony megszűnése után) kapják az ellátást, mert aki a felsorolt ellátások valamelyikét a biztosítási jogviszony fennállása alatt kapja, az biztosított személynek minősül, és a biztosítási jogviszonya alapján jogosult egészségügyi szolgáltatásra.
Tbj. 16. § (1) bekezdés b) pont
A nyugdíjfolyósító szerv évente, január hónapban tájékoztatja a nyugdíjban részesülő személyt az egészségügyi szolgáltatások igénybevételére való jogosultságról, illetőleg arról, hogy a folyósító szerv bejelentette a jogosultságot az egészségbiztosítási szervhez.
Tbj. 16. § (1) bekezdés c) pont
A házastársi pótlék "kifutó" jellegű nyugdíjjogi intézmény, ami 2008. előtt nem teremtett jogosultságot egészségügyi szolgáltatásra. A házastársi pótlékban részesülő idős emberek azonban szociális alapon eddig is jogosulttá válhattak, ez azonban bejelentési kötelezettséggel járt.
A házastársi pótlékban részesülők ezen ellátásuk alapján 2008. január 1-jétől jogosulttá váltak, így nem kell már külön bejelentkezniük semmilyen hatóságnál, a nyugdíjfolyósító szerv automatikusan teljesíti róluk a bejelentést.
Tbj. 16. § (1) bekezdés d) pont
Nemzeti gondozási díjra jogosult az a Magyarországon élő személy, aki Magyarországon élő személyként:
− 1944. év március 19-e és 1989. október 23-a közötti időszakban a magyar vagy idegen állam hatósága, vagy hatósági személye, illetőleg más személy politikai indíttatású önkényének következtében
− az 1944-1945-ben a nemzeti ellenállási mozgalomban kifejtett tevékenységével összefüggésben
− az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeivel összefüggésben
a munkaképességét legalább 50 százalékban elvesztette.
Ugyancsak jogosult a nemzeti gondozási díjra, aki az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény alapján kárpótlásra jogosult, és e kárpótlásra jogosító sérelemmel összefüggésben vesztette el munkaképességét legalább 50 százalékban. Törvényben meghatározott esetekben méltányosságból is megállapítható nemzeti gondozási díj.
Hadigondozásra jogosultnak kell tekinteni azt a Magyarországon élő magyar állampolgárt, aki 1945. március 31. és 1954. október 31. közötti időszakban a fegyveres erőknél (néphadsereg, a Belügyminisztérium csapatai, a polgári védelem szervei) hivatásos, továbbszolgáló vagy hadkötelezettség alapján teljesített szolgálata során hadirokkanttá vált. Hadigondozásra nemcsak a fent említett személy, hanem törvényi feltételek fennállása esetén hozzátartozói is jogosultak. A hadigondozásra vonatkozó részletes szabályokat az 1994. évi XLV. törvény tartalmazza.
Tbj. 16. § (1) bekezdés e) pont
Bányászati keresetkiegészítésre jogosultak az egészségkárosodásnak fokozottan kitett uránérc és szénbányászati tevékenységet folytató bányamunkások a jogszabályban előírt feltételek mellett. A bányászati kereset-kiegészítésben részesülő személy, amennyiben egyéb jogviszony alapján nem biztosított, a bányászati kereset-kiegészítésben való részesülésére tekintettel a törvény erejénél fogva jogosult egészségügyi (és csak egészségügyi) szolgáltatásra.
Tbj. 16. § (1) bekezdés f)-h) pont
A Szoc. tv. szerint 2009. január 1-jétől a hátrányos munkaerő-piaci helyzetű, aktív korú személyek a rendszeres szociális segély helyett az ún. aktív korúak ellátására szerezhetnek jogosultságot, amelynek keretében pénzbeli ellátásként rendelkezésre állási támogatás, 2011. január 1-jétől bérpótló juttatás vagy rendszeres szociális segély, emellett közfoglalkoztatás és különböző típusú munkaerő-piaci, valamint szociális szolgáltatások járnak.
Az a személy, akinek az aktív korúak ellátására való jogosultságát megállapították, - az alábbi kivételekkel - bérpótló juttatásra jogosult.
Az az aktív korúak ellátására jogosult személy, aki az ellátásra való jogosultság kezdő napján
a) egészségkárosodott személynek minősül, vagy
b) az 55. életévét betöltötte, vagy
c) 14 éven aluli kiskorú gyermeket nevel - feltéve, hogy a családban élő gyermekek valamelyikére tekintettel más személy nem részesül a Cst. szerinti gyermekgondozási támogatásban, vagy gyermekgondozási díjban, terhességi-gyermekágyi segélyben - és a gyermek ellátását napközbeni ellátást biztosító intézményben [Gyvt. 41. § (3) bek.] nem tudják biztosítani, vagy
d) a települési önkormányzat rendeletében az aktív korúak ellátására jogosult személyek családi körülményeire, egészségi vagy mentális állapotára tekintettel meghatározott egyéb feltételeknek megfelel,
rendszeres szociális segélyre jogosult.
A bérpótló juttatásra jogosult személy az állami foglalkoztatási szervnél kéri az álláskeresőként történő nyilvántartásba vételét, valamint köteles az állami foglalkoztatási szervvel együttműködni.
A bérpótló juttatás havi összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összege.
Tbj. 16. § (1) bekezdés i) pont
Ilyen jogcímen csak a Magyarországon működő oktatási intézmények tanulói, hallgatói jogosultak egészségügyi szolgáltatásra.
Tbj. 16. § (1) bekezdés j) pont
A 40 százalékos egészségkárosodást (amely megfelel az 50 százalékos munkaképesség-csökkenésnek) szenvedett személy is jogosult - a központi költségvetés járulékfizetése alapján - egészségügyi szolgáltatásra. A jogosultságot az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet szakvéleményével kell igazolni a lakóhely szerint illetékes egészségbiztosítási szerv előtt (ahol a jogosultat nyilvántartásba veszik).
Tbj. 16. § (1) bekezdés k) pont
Az e jogcímen egészségügyi szolgáltatásra jogosult személynek a jogosultságát be kell jelentenie a helyi egészségbiztosítási szervnél, ahol egyidejűleg nyilatkoznia kell arról, hogy jövedelme nem éri el a minimálbér 30 százalékát.
Tbj. 16. § (1) bekezdés l)-m) pont
Azok, akik életkoruk, egészségi állapotuk vagy szociális helyzetük miatt arra rászorulnak, és alapellátás keretében róluk gondoskodni nem lehet, állapotuknak és helyzetüknek megfelelő személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos, - lehetőleg szakosított - szociális intézményben kerülnek elhelyezésre. Ápolást, gondozást nyújtó intézmények különösen: az idősek otthona, a pszichiátriai betegek, valamint a fogyatékosak otthona. A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátás igénybevételét a lakóhely szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjének határozata, a bíróság ideiglenes intézkedést tartalmazó végzése, a bírói ítélet, illetve az önkormányzati rendeletben meghatározott körben az intézmény vezetőjének intézkedése alapozza meg. A gyermekvédelmi rendszerben utógondozási ellátásban részesülhet valaki 18 és 24 életéve között. Az átmeneti és tartós nevelés megszűnését követően a gyámhivatal legalább egy évi időtartamra elrendelheti a gyermek utógondozását vagy abból a célból, hogy a családja körébe visszailleszkedjen, vagy az önálló életkezdés megkönnyítése céljából. Az utógondozást gyermekotthon vagy a területi gyermekvédelmi szakszolgálat gyermekvédelmi utógondozója végzi.
Tbj. 16. § (1) bekezdés n)-o) pont
A jegyző az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele céljából annak a személynek állapítja meg a szociális rászorultságát, akinek a családjában az egy főre jutó havi jövedelem az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 120 százalékát, egyedül élő személy esetén az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150 százalékát nem haladja meg, és családjának vagyona nincs. A szociális rászorultság igazolásáról a jegyző hatósági bizonyítványt (bizonyítvány) állít ki. A bizonyítvány érvényességi ideje 1 év. A bizonyítvány tartalmazza: a rászoruló személy nevét, lakcímét, TAJ-számát, a rászorultság tényét, az igazolás érvényességi idejét.
A bizonyítvány az 1 éves érvényességi idő leteltével (a feltételek fennállta esetén) ismételten kiállítható. A szociálisan rászorult személyekről a jegyző nyilvántartást vezet, és bejelentési kötelezettséget teljesít az egészségbiztosítási szerv felé.
Tbj. 16. § (1) bekezdés p) pont
A megállapodás megkötésére vonatkozó szabályokat a Tbj. 34. § (10) bekezdése tartalmazza.
Tbj. 16. § (1) bekezdés r)-s) pont
A nevelőszülő jogosultságot szerez az egészségügyi szolgáltatásra akkor is, ha jövedelme nem éri el a minimálbér harminc százalékát, e jogosultságát azonban be kell jelentenie a helyi egészségbiztosítási szervnél, ahol egyidejűleg nyilatkoznia kell arról, hogy jövedelme nem éri el a minimálbér harminc százalékát.
Tbj. 16. § (1) bekezdés t) pont
Tbj. 16. § (2)-(5) bekezdés
Tbj. 16/A. §
A diákigazolványra jogosultságokat a 17/2005. (II. 8.) Korm. rendelet szabályozza. A tanuló diákigazolványra tanulói jogviszonyának megszűnését követő október 31-éig, a hallgató hallgatói jogviszonyának megszűnését követő március 31-éig (a jogviszony I. félévben történő megszűnése esetén), illetve október 31-éig (a jogviszony II. félévben történő megszűnése esetén) jogosult (a továbbiakban: érvényességi idő). A tanulónak, illetve hallgatónak egyidejűleg egy diákigazolványa lehet.
A magánnyugdíj keretében járó szolgáltatás és kifizetés
Tbj. 17. §Magánnyugdíj keretében járó szolgáltatásnak, kifizetésnek minősül:
− a nyugdíjkorhatár elérésekor, vagy a pénztártag kérése alapján a nyugdíjkorhatár elérése után, továbbá
− ha a pénztártag munkaképesség-csökkenése eléri a rokkantsági nyugdíj megállapításához szükséges mértéket, illetőleg
− a pénztártag elhalálozása esetén hozzátartozója részére, az egyéni számláján nyilvántartott összeg,
mint fedezet alapján megállapított, a pénztártag által választott szolgáltatáshoz tartozó szolgáltatási tartalékból folyósított nyugdíjjáradék, a hozzátartozó, illetve kedvezményezett járadéka, és a törvényben szabályozott egy összegben történő pénzbeli kifizetés.
Járadékszolgáltatás
A pénztár a pénztártag részére a nyugdíjszolgáltatást a pénztártag által választott típusú járadékszolgáltatásként nyújtja, vagy egyösszegű kifizetésként teljesíti. A pénztár szolgáltatásainak jogcímét és mértékét, valamint időpontját a pénztár szolgáltatási szabályzata határozza meg.A járadékszolgáltatás (szolgáltatási típus) lehet:
a) a tag számára élete végéig havonta előre folyósított járadék (életjáradék),
b) olyan életjáradék, amelyet a pénztár a nyugdíjszolgáltatás megkezdésének időpontjától számított, előre meghatározott időtartam (határozott időtartam) lejártáig a pénztártagnak, illetve kedvezményezettjének (örökösének), a meghatározott időtartam lejárata után a pénztártag élete végéig folyósít (elején határozott időtartamos életjáradék),
c) olyan életjáradék, amelyet a pénztár a pénztártag részére élethosszig folyósít, majd annak halála után kedvezményezettje részére a pénztár szolgáltatási szabályzatában előre meghatározott időtartam (határozott időtartam) lejártáig folyósít (végén határozott időtartamos életjáradék),
d) kettő vagy több életre szóló életjáradék: a pénztártag és kedvezményezettje(i) részére járó nyugdíjszolgáltatás, amelyet addig folyósítanak, ameddig legalább egyikük életben van.
Egyösszegű kifizetés
A pénztár egyösszegű kifizetést teljesít:a) a pénztártag felhalmozási időszakban bekövetkezett halála esetén a kedvezményezett részére. [az e pont szerinti egyösszegű kifizetés nem szolgáltatás]
b) annak a pénztártagnak a kérésére, akinek a nyugdíjkorhatár eléréséig a különböző pénztárakban eltöltött és összeszámított tagsági jogviszonya nem haladja meg a 180 hónapot.
A b) pontban meghatározott 180 hónap számításánál - nem teljes naptári hónap esetén - 30 naptári napot kell egy hónapnak tekinteni.
Ha a pénztártag nem az egyösszegű kifizetést kéri, részére járadékszolgáltatást kell megállapítani.
IV. Fejezet
Az ellátások fedezete
Tbj. 18. § (1)-(6) bekezdés2010. január 1-jétől a társadalombiztosítási ellátások fedezetének megteremtésén túlmenően a Tbj. foglalja magába a munkaerő-piaci célok fedezetére teljesítendő befizetésekre vonatkozó előírásokat is. Ennek megfelelően a biztosított és a foglalkoztató által fizetendő járulékok kiegészülnek a munkaerő-piaci járulékkal, amely a munkaadói és munkavállalói, illetve a vállalkozói járulékokat váltja fel. A gyakorlatban ez azt is jelenti, hogy a vállalkozói kör és a munkavállalók befizetési kötelezettsége a járulékok típusát tekintve egységessé válik.
A foglalkoztató által 2009. december 31-éig fizetendő munkaadói járulék, illetve a munkavállalót - az említett időpontig terhelő munkavállalói járulék - az egészségbiztosítási járulékba integrálódott.
Fontos elemmé válik, hogy a korábbi szabályozás szerint a foglalkoztatót terhelő munkaadói járulékot csak a munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalókkal összefüggésben kellett megfizetni. Azzal, hogy a munkaadói járulékot felváltó munkaerő-piaci járulék a társadalombiztosítási járulék részévé vált, már minden olyan foglalkoztatott után meg kell fizetni, akinek biztosítási jogviszonya után a foglalkoztató társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettséget teljesít.
A korkedvezmény-biztosítási járulék 2007. évtől fokozatosan került bevezetésre.
A foglalkoztató a Tny. tv. szerint korkedvezményre jogosító munkakörben foglalkoztatott után a társadalombiztosítási járulék alapjának alapul vételével - a társadalombiztosítási járulékon felül - korkedvezmény-biztosítási járulékot fizet, kivéve, ha e kötelezettsége alól külön jogszabály szerint mentesítették. Amennyiben az egyéni vállalkozó, illetőleg egy társas vállalkozás társas vállalkozónak minősülő tagja tevékenykedik ilyen korkedvezményre jogosító munkakörben, akkor az egyéni vállalkozó és a társas vállalkozó is köteles korkedvezmény-biztosítási járulék fizetésére. Ez alól azonban külön jogszabály alapján ők is kaphatnak mentesítést.
Az öregségi nyugdíjban, rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő egyéni/társas vállalkozóval összefüggésben nincs korkedvezmény-biztosítási járulékfizetési kötelezettség.
A társadalombiztosítás kiadásainak a fedezetére, illetve a munkaerő-piaci célok megvalósulása érdekében járulékot kell fizetni. A Tbj. ebben a szakaszában határozza meg azt, hogy az ellátások fedezetére milyen típusú fizetési kötelezettség terheli a biztosítottat, a foglalkoztatót, a magánnyugdíjpénztár tagját, illetve a biztosítottnak nem minősülő kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozót. A kiadásoknak a járulékbevételt meghaladó részét az állam a költségvetésből fedezi. Ez a biztosítéka annak, hogy a társadalombiztosítás akadálytalanul betöltse feladatát.
A Tbj. mellett egyéb törvények is rendelkeznek olyan fizetési kötelezettségről, amelyek az egészségbiztosítási ellátások fedezeteként szolgálnak. Ilyen kötelezettség például az egészségügyi hozzájárulás, amely 2009. december 31-éig tételes és százalékos mértékben került meghatározásra, 2010. január 1-jétől azonban a tételes egészségügyi hozzájárulás megszűnt.
Az egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettségre vonatkozó előírásokat az Eho. tv.-ben találhatjuk meg. A magánnyugdíjpénztári tagdíj nem része a társadalombiztosítási Alapoknak, de a fizetésre vonatkozó szabályok szorosan kötődnek a nyugdíjjárulék fizetésére vonatkozó előírásokhoz.
Főszabály szerint a járulékalapot képező jövedelem juttatásának időpontjában érvényben lévő járulék mértékek alkalmazásával kell megállapítani a foglalkoztatót és a biztosítottat terhelő járulékok összegét.
[Az esedékességet követő időpontban kifizetett járulékalapot képező jövedelemmel kapcsolatos eljárás tekintetében lásd az R. 4/A. § (2) bekezdését is.]
Tbj. 19. § (1) bekezdés
2011. december 1-jétől hatályos szövegezés szerint a foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó által fizetendő egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék 3 százalék. Az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékon belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 1,5 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5 százalék, a munkaerő-piaci járulék 1 százalék. A társadalmi szolidaritás elvének megfelelően, a rászorulókról való gondoskodás és a törvényben megállapított társadalombiztosítási ellátások fedezetének megteremtése érdekében a foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó által fizetendő munkáltatói nyugdíj-hozzájárulás 24 százalék.
A nyugdíjrendszer átalakítása kapcsán a társadalombiztosítási járulék részét képező nyugdíjbiztosítási járulék megszűnik, helyette változatlan százalékos mértékben a foglalkoztatók, egyéni vállalkozók nyugdíj-hozzájárulást fizetnek.Tbj. 19. § (2) bekezdés
2011. december 1-jétől a (2) bekezdés szövegezése az alábbiak szerint módosul:
(2) A biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke
a) kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó biztosított esetében 10 százalék,
b)A társadalombiztosítási nyugdíj keretében fizetendő nyugdíjjárulék 10 százalékos mértékű a továbbiakban is, de hatálytalanná válik az a szabály, amely a magánnyugdíjpénztári tagokat terhelő nyugdíjjárulék mértékéről rendelkezett. 2011. december 1-jétől a magánnyugdíj-pénztári tag biztosított nyugdíjjárulékot nem fizethet.
Tbj. 19. § (3) bekezdés
2010. január 1-jétől a biztosítottat terhelő járulékok sorában megjelent - az egészségbiztosítási járulék részeként - a munkaerő-piaci járulék.
[A munkavállalói járulékot felváltó munkaerő-piaci járulék megfizetésére nem kötelezett magánszemélyek tekintetében lásd. Tbj. 25/A. §]
Tbj. 19. § (4) bekezdés
Az egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetése ellenében a Tbj. 39. § (2) bekezdésének hatálya alá tartozó magánszemély egészségügyi szolgáltatási ellátásra szerez jogosultságot.
A kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozói kör baleseti ellátásra jogosult.
Az a belföldi személy, aki nem biztosított, és egészségügyi szolgáltatásra egyéb jogcímen - ideértve a nemzetközi egyezményeket is - nem jogosult, egészségügyi szolgáltatási jogosultságának megszerzése érdekében köteles egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni.
Tbj. 19. § (5) bekezdés
A táppénz-hozzájárulás a foglalkoztató hozzájárulása a táppénz-kiadásokhoz. A kötelezettség alapja kizárólag a biztosított saját jogán járó, a keresőképtelenség idejére kifizetett táppénz összege. A táppénz-hozzájárulás mértéke 33 százalék. Nem kell táppénz-hozzájárulást fizetni a gyermekápolási táppénz, baleseti táppénz, méltányosságból megállapított táppénz után. Nem alapja a hozzájárulásnak az anyasági ellátás és a családtámogatási ellátás. Nem fizet táppénz-hozzájárulást az egyéni vállalkozó a saját jogon folyósított ellátás után.
Tbj. 19. § (6)-(7) bekezdés
A magánnyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 2010. évi CI. törvény rendelkezései alapján módosult a Tbj. A Tbj. 19. § új (7) bekezdése szerint a magánnyugdíjpénztári tag után fizetendő nyugdíjjárulék mértéke 2010. december 31-éig 9,5 százalék, 2011. január 1-jétől 10 százalék ezzel egyidőben a tagdíj mértéke is 0 százalékra módosult a Tbj. 33. § új (3) bekezdése szerint.
Az említett rendelkezéseket a 2010. október 1-jétől 2011. november 30-ig terjedő bevallási időszakokra vonatkozó, ennek következtében 2010. november 1-je és 2011. december 31-e közötti időszakban esedékessé váló járulékokra, illetve tagdíjakra kell alkalmazni, ami azt jelenti, hogy a 2010. október havi járulékalap után teljesítendő bevallási, valamint fizetési kötelezettséget (melynek esedékessége 2010. november 12.) már a módosított mértékű járulékokkal kellett teljesíteni.
Az említett időszakban esedékes 9,5/10 százalék nyugdíjjárulékot magánnyugdíjpénztár tagjai esetében is az APEH/NAV Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető bevételek beszedési számlára (1032000-06056236) kell befizetni.
A tagdíj-kiegészítést a változás nem érinti, azt továbbra is az érintett magánnyugdíjpénztár számára megnyitott tagdíj beszedési számlára kell megfizetni.
A magánnyugdíjpénztár tagjára vonatkozó önellenőrzés, pótlás esetén is a 2010. október hónapra vonatkozó bevallás jelenti a választóvonalat, mivel a 2010. szeptemberi és az azokat megelőző időszakokra vonatkozóan a "régi" (8 + 1,5 százalék) mértékkel kell a nyugdíjjárulékot, illetve tagdíjat önellenőrizni vagy pótolni, mert ezen kötelezettségek eredeti esedékessége megelőzi 2010. november 1. napját. A 2010. október havi, illetve ezt követő időszakra vonatkozó önellenőrzést, illetve pótlást az új (9,5 + 0 / 2011. január 1-jétől 10+0) százalék mértékekkel kell elvégezni.
A 2010. szeptember hónapra, illetve az azt megelőző időszakra vonatkozó önellenőrzés, illetve pótbevallás során kimutatott magánnyugdíjpénztári tagdíj befizetése továbbra is az érintett magánnyugdíjpénztár számára megnyitott tagdíj beszedési számla javára történik. A magánnyugdíjpénztárat megillető önellenőrzési pótlékot, illetve késedelmi pótlékot szintén az érintett magánnyugdíjpénztár számára megnyitott önellenőrzési, illetve késedelmi pótlék beszedési számlára kell megfizetni.
Az előzőekkel összhangban módosult a magánszemélyt terhelő egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás felosztása. 2010. november 1-jétől magánnyugdíjpénztár tag esetében a magánszemélyt terhelő ekhoból az ekhoalap 3,9 százaléka minősül nyugdíjjáruléknak az eddigi 0,1 + 3,8 százalékos (nyugdíjjárulék + tagdíj) mérték helyett.
Egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás választása esetén, ha a foglalkoztatott magánnyugdíjpénztár tagja, a közterhet az APEH/NAV Magánszemélyt terhelő ekho beszedési számlára (10032000-06056377) kell teljesíteni, illetve a bevallásban a 191-es adónem kódon kell feltüntetni.
A magánnyugdíjpénztár tagjára vonatkozó, 2010. október 1-jét megelőző időszakot érintő önellenőrzés, pótlás esetén a magánnyugdíjpénztári tagdíj befizetése továbbra is az APEH/NAV Magánnyugdíjpénztári tagtól levont 15 %-os ekho beszedési számla (10032000-06057660) javára történik, a bevallásban a régi (3,8 + 0,1 százalék) mértékkel kell a nyugdíjjárulékot, illetve tagdíjat önellenőrizni vagy pótolni a 195-ös adónem kódon.
Egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony esetén (pl. alkalmi munkavállaló) magánnyugdíjpénztári tag foglalkoztatott utáni közteher felosztása is (az előzőekkel összhangban) módosul, a közteher összegéből a Nyugdíjbiztosítási Alapot 91,8 százalék illeti meg, az eddigi 69,9 + 21,9 százalékos (nyugdíjjárulék + tagdíj) mérték helyett.
Ez azt jelenti, hogy az egyszerűsített foglalkoztatásnál a magánnyugdíjpénztári tag munkavállaló esetén a közterhet az APEH/NAV Egyszerűsített foglalkoztatásból eredő magánnyugdíjpénztári tagsággal nem rendelkező munkavállalót érintő közteher befizetések beszedési számlára (10032000-06057763) kell megfizetni, illetve a kötelezettséget a bevallásban a 239-es adónem kódon kell feltüntetni.
A magánnyugdíjpénztár tagjára vonatkozó, 2010. október 1-jét megelőző időszakot érintő önellenőrzés, pótlás esetén a magánnyugdíjpénztári tagdíj befizetése továbbra is az APEH/NAV Egyszerűsített foglalkoztatásból eredő magánnyugdíjpénztári tag munkavállalót érintő közteher befizetések beszedési számla (0032000-06057770) javára történik, a bevallásban a 249-es adónem kódon kell önellenőrizni vagy pótolni.
A módosítás nem érintette a tagdíj-kiegészítés lehetőségét. A munkáltató egyoldalú, írásban történő kötelezettségvállalással munkavállalója tagdíját vagy a tag saját tagdíját együttesen a tagdíjalap 10 százalékáig kiegészítheti. Írásban történő kötelezettségvállalásnak minősül a tagdíj-kiegészítés Tbj. szerinti bevallása is. A 2010. november 1-je és 2011. december 31-e között esedékes tagdíj kiegészítést továbbra is az állami adóhatóság nevén, a kincstár által vezetett, magánnyugdíj-pénztáranként megnyitott tagdíjbeszedési számlákra kell teljesíteni. A tagdíj mértéke az említett időszakban esedékes juttatásokkal összefüggésben 0 százalék, ami azt is jelenti, hogy ennek kiegészítése akár 10 százalék mértékű is lehet.
Néhány példa a magánnyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 2010. évi CI. törvény rendelkezéseinek gyakorlati alkalmazásával összefüggésben:
1) A díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok (megbízás, bedolgozói jogviszony, vállalkozási jogviszony, segítő családtag, választott tisztségviselői jogviszonyok) esetében elsődlegesen a szerződésben meghatározottak az irányadók abban a tekintetben, hogy az esedékesség időpontját meg tudjuk állapítani.
Amennyiben a díjazás kifizetése havonta volt esedékes, de a díj kifizetésére az esedékesség időpontjában nem került sor, és az esedékesség 2010. október 1-je előtti időpont volt, akkor a díjazásból tagdíj és nyugdíjjárulék levonása a jogszerű.Ha a szerződés azt tartalmazza, hogy a díjazás kifizetése évente két alkalommal történik, például július és december hónapban, akkor a decemberi kifizetésből csak nyugdíjjárulék levonására kerülhet sor. Az a körülmény, hogy a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyt a 2010. júliusi kifizetést követő naptól kell megállapítani, nem érinti a járulékfizetést, tehát nincs annak jelentősége, hogy a díjazást milyen időszakra fizetik ki.
Amennyiben a megbízási szerződés azt tartalmazza, hogy a díjazás kifizetésére csak a teljesítést követően kerül sor és ennek időpontja 2010. szeptember 30-át követő időpont, akkor tagdíj levonása már nem jöhet szóba, a foglalkoztató, amennyiben a kifizetett díjazás megalapozza a biztosítási jogviszonyt, 9,5 százalék nyugdíjjárulékot von le és vall be.
2) Visszamenőleges kifizetések
Annak a meghatározása, hogy a kifizetett juttatással összefüggésben tagdíjat és nyugdíjjárulékot kell-e bevallani és fizetni, vagy csak nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség keletkezik-e, attól függ, hogy a juttatás kifizetése mikor vált volna esedékessé és a keletkezett kötelezettségről mikor kell/kellett volna a bevallási kötelezettséget teljesíteni.A módosított rendelkezések szerint csak a 2010. november 1-jét követően esedékes tagdíj tekintetében jöhet szóba a 0 százalékos mérték.
Például: A magánnyugdíj-pénztári tagsággal rendelkező munkavállaló munkaviszonyát jogellenesen 2009. november 30-án megszüntette a munkáltató. A munkavállaló munkaügyi pert kezdeményezett, de peren kívüli megegyezés született arra vonatkozóan, hogy a jogviszonyt 2010. október 31-éig visszaállították, a munkavállaló megkapta az elmaradt munkabérét is, amelyet 2010. november 5-én ki is fizettek a részére.
Ez azt jelenti, hogy a 2009. december 1-jétől 2010. október 31-éig tartó időtartam tekintetében a járulékalapot képező jövedelemmel összefüggésben a kifizetéskori járulékmértékeket kell alkalmazni. Ugyanakkor amellett a körülmény mellett, hogy a Tbj. 18. § (5) bekezdését is alkalmazni kell (kifizetéskori járulék mérték), nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a 0 százalékos tagdíj mérték csak a november 1-jét követően esedékes tagdíjat érinti. Azon kifizetések, ahol valójában olyan elmaradt járulékalapot képező jövedelem kifizetése történik meg 2010. november 1-jét követően, amelynek az esedékessége az ezt megelőző időpontban volt, ott nem jöhet szóba a 0 százalékos mérték alkalmazása a tagdíj vonatkozásában.
A 2009. december - 2010. szeptember 30-áig tartó időtartam vonatkozásában a 8 százalék tagdíj mellett a 1,5 százalék nyugdíjjárulékot - a járulékfizetési felső határ figyelembevételével - kell a dolgozótól levonni, azzal, hogy a 2009. december hónapra járó munkabér tekintetében a 2009. évi járulékfizetési felső határ figyelembevételével kell a nyugdíjjárulékot megállapítani. Abban az esetben, ha a munkáltató a jogszabályoknak megfelelően járt volna el, akkor a havi munkabérről a tárgyhónapot követő hó 12-éig bevallási kötelezettsége is lett volna. A 2010. október hónapra járó bérből, ami november 5-én esedékes, tagdíj levonása már nem történik, 9,5 százalék nyugdíjjárulék levonására kell a foglalkoztatónak intézkednie.
3) Előre kifizetett juttatás
A munkaviszony megszűnésének időpontja pl. 2010. november 15-e, a munkavégzés alóli felmentés 2 hónap, az utolsó munkanap szeptember 15. A szeptember hónapra járó juttatással összefüggésben a bevallási kötelezettséget október 12-éig kell teljesíteni.Az október november hónapra járó juttatást - ha azt a munkáltató havonta utólag fizeti ki - terhelő járulékfizetési és bevallási kötelezettséget már a módosított rendelkezések figyelembevételével kell a munkáltatónak teljesítenie, azaz 9,5 százalékot nyugdíjjárulék címén kell levonni és bevallani.
Amennyiben a felmentési időre járó juttatást egy összegben fizeti ki a munkáltató a munkában töltött utolsó munkanapon, akkor a juttatás teljes összege után még 8 százalék tagdíj és 1,5 százalék nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség keletkezik.
4 ) Mi a követendő eljárás abban az esetben, ha 2010. november 14-én derül ki a munkáltató számára, hogy a dolgozója 2009. január 1-jétől magánnyugdíj-pénztár tagja.
Természetesen a 2009. évi téves adatokat tartalmazó 08-as bevallásokat önellenőrzés keretében módosítani kell.Ebben a speciális esetben utólagosan - a tárgyévtől eltérő időszakra vonatkozóan önellenőrzés keretében - kerül sor a tagdíj bevallására és befizetésére egy olyan időszakra, amelyre a pénztártagság tényének ismerete hiányában a foglalkoztató részéről a járulékalapot képező juttatások kifizetésekor, azaz az eredeti esedékességekor a teljes mértékű nyugdíjjárulék bevallása és befizetése jogszerűen megtörtént.
A Tbj. 50. §-a és a Tbj. R. 5/B. § (1) bekezdése szerint, a tárgyévi (2010. évi) nyugdíjjárulék-tagdíj elszámolást abban a tárgyhavi bevallásban (bevallási időszakban) kell rendezni, amikor a foglalkoztató a pénztártagság tényéről dokumentált módon értesül, azaz a tagdíjbevallás és befizetés esedékessége ez esetben a pénztártagság tényének tudomására jutását (igazolását) követő hónap 12. napja.
Ebben az esetben a munkáltató a 2010. november hónapról a 2010. december 12-én benyújtandó 1008-as számú bevallás 10-01-es lapján a tárgyhavi kötelezettséget már a magánnyugdíjpénztár tag magánszemélyre vonatkozóan vallja be, vagyis fel kell tüntetni a magánnyugdíjpénztári tagság tényét, de a jogszabály módosításra tekintettel 0% tagdíjat és 9,5% nyugdíjjárulékot kell a bevallásban tárgyhavi kötelezettségként feltüntetni. A 2010. január 1-től október 31-ig terjedő időre vonatkozó kötelezettség egyösszegű feltüntetése ugyanezen bevallás egy újabb 10-01-es lapján az 568-572. sorok együttes, 6-os kóddal való kitöltésével tehető meg, a megfelelő előjel alkalmazásával [a nyugdíjjárulék összege (568. sor) negatív előjellel, a magánnyugdíj-pénztári tag nyugdíjjáruléka, a tagdíj, tagdíj kiegészítés összege (569-572. sorok) pozitív előjellel]. A kötelezettségek kiszámításakor a 2010. október hónap tekintetében 0% tagdíjat és 9,5% nyugdíjjárulékot kell számításba venni.
A bevallás kitöltése során ilyen esetben figyelemmel kell lenni arra, hogy az alkalmazás minősége kódszámnak megegyezőnek kell lennie a korábban benyújtott bevallásban szerepeltetett alkalmazás minősége kódszámmal. Természetesen a 1008M-es lapon a magánszemélyhez köthető magánnyugdíjpénztár kódját, illetve a 1008-09-es lapon az 541. sorban a magánnyugdíjpénztári tagság időtartamát is fel kell tüntetni.
2011. március 12-től a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben maradók kötelezettségének önellenőrzésével kapcsolatosan lásd Tbj. 51. § (6) bekezdését, és annak magyarázatát.
A társadalombiztosítás bevételeit és kiadásait az ágazati tagozódásnak megfelelően a Nyugdíjbiztosítási Alapon, illetőleg az Egészségbiztosítási Alapon kell nyilvántartani.
A Nyugdíjbiztosítási Alap bevételét képezi:
− a foglalkoztató által fizetett 24 százalék mértékű nyugdíjbiztosítási járulék,
− a biztosított által fizetett 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulék, (magánnyugdíj-pénztári tagság esetén a nyugdíjjárulék 2 százalék mértékű).
− a korkedvezmény-biztosítási járulék, amelyet 13 százalékos mértékben kell megfizetni.
Az Egészségbiztosítási Alap bevételét képezi:
− a havi 5100 forint összegben megállapított egészségügyi szolgáltatási járulék,
− a táppénz-hozzájárulás,
− a külön törvényen alapuló százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás.
Az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékból 76,19 százalék az Egészségbiztosítási Alap 23,81 százalék pedig a Munkaerőpiaci Alap bevétele.
R. 5/A. §
A társadalombiztosítási járulék
Tbj. 20. §A járulékfizetéshez két alapfeltételnek kell megvalósulnia. Egyrészt magának a biztosítási jogviszonynak, másrészt a járulékalapot képező jövedelemnek, vagyis a biztosított kapjon olyan jövedelmet, amely járulékalapot képező jövedelemnek minősül.
Leegyszerűsítve azt lehetne mondani, hogy az adóköteles jövedelem után járulékot kell fizetni, azonban több eltérést tapasztalunk az adóköteles és járulékköteles jövedelmek között.
Ilyenek lehetnek pl.:
− A felhasználási szerződés alapján vagyoni jog felhasználásának ellenértékeként kifizetett jövedelem nem képezi járulék alapját, azonban mint önálló tevékenységből származó jövedelem adóköteles.
− A munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont tagdíj az Szja tv. szabályai szerint a jövedelem megállapítása során levonható, míg annak teljes összege után a foglalkoztatót és a biztosítottat is járulékfizetési kötelezettség terheli.
ͨ2; Az Szja tv. szerint az egyéb jövedelem az összevont adóalap részét képezi, azonban nem minősül járulékalapot képező jövedelemnek.
− A tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanulónak a jogszabályban meghatározott kötelező pénzbeli juttatása az Szja tv. szerint adómentes jövedelem, azonban ez után az összeg után mind a szerződést kötő szervezet, vagy egyéni vállalkozó (gazdálkodó szervezet) társadalombiztosítási, a tanuló pedig egyéni járulékot köteles fizetni.
A társadalombiztosítási járuléknak felső határa nincs. A társadalombiztosítási járulékot a foglalkoztatónak jövedelemkorlát nélkül kell megfizetnie.
Abban az esetben, ha bármilyen ok miatt a biztosítottnak jövedelem kifizetésére nem kerül sor, akkor járulékfizetési kötelezettség nem merül fel.
Korkedvezmény-biztosítási járulék
Tbj. 20/A. § (1) bekezdésA korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alól történő mentesítés eljárási szabályairól szóló 342/2007. (XII. 19.) Korm. rendelet eljáró hatóságként az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség Közép-magyarországi Munkavédelmi Felügyelőségét jelöli ki, illetve a Magyar Honvédség polgári alkalmazottainak munkakörei esetében a HM Központi Ellenőrzési és Hatósági Hivatalt az eljáró szerv.
A korkedvezmény-biztosítási járulék alóli mentesítés lehetősége
Az alábbiakban ismertetett szabályok alkalmazásában:a) foglalkoztató: a Tbj. 4. §-ának a) pontja szerinti személy, illetve szervezet,
b) egyéni vállalkozó: a Tbj. 4. §-ának b) pontja szerinti személy,
c) biztosított: a Tbj. 5. §-a szerinti személy.
A hatóság a foglalkoztatót, illetve az egyéni vállalkozót - kérelmére - határozatban mentesíti a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alól, ha az eljárás során megállapítja, hogy a kérelemben megjelölt munkakörben és munkahelyen történő foglalkoztatás esetén
a) a különösen nehéz fizikai munka,
b) a különösen terhelő klíma,
c) az ergonómiai kóroki tényezőknek való tartós kitétel,
d) a fokozott pszichés megterhelés,
e) a pszichoszociális kóroki tényezőknek való tartós kitétel
nem áll fenn, vagy csak olyan mértékben áll fenn, amely a korkedvezményre való jogosultság megállapítását - a foglalkoztató, illetve az egyéni vállalkozó által biztosított munkafeltételekre és munkakörülményekre tekintettel - nem indokolja. A korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alóli mentesítés kezdő időpontja az erről szóló határozat jogerőre emelkedésének napja.
A foglalkoztató a kérelemben feltünteti
a) a mentesítési kérelemmel érintett biztosítottak nevét (családi és utónevét, valamint születési nevét) és lakóhelyét, tartózkodási helyét,
b) az illetékes szakszervezet nevét, székhelyét, valamint a szakszervezet képviselőjének nevét.
A foglalkoztató köteles a jogviszony létesítését megelőzően írásban tájékoztatni az általa a mentesítési kérelemmel, illetve a mentesítéssel érintett munkakörben a kérelem benyújtását, illetve a mentesítésről szóló határozat jogerőre emelkedését követően foglalkoztatni kívánt személyt a kérelem benyújtásáról, illetve a mentesítésről. A mentesítéshez szükséges feltételek fennállását - a mentesítést követően - a hatóság hivatalból ellenőrizheti. Kötelező ellenőrzést lefolytatni, ha
a) az adott munkakörben foglalkoztatott biztosított vagy a szakszervezet jelenti be a munkakörülményekben, munkafeltételekben bekövetkező változásokat,
b) a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény alapján lefolytatott hatósági ellenőrzés során olyan körülményeket állapítanak meg, amelyek valószínűsítik, hogy a mentesítés feltételei nem állnak fenn.
Nem kötelező az ellenőrzést lefolytatni az a) pont szerinti esetben, ha akár a korábbi bejelentő, akár más - a korábbi bejelentéstől számított - hat hónapon belül tesz újabb bejelentést, és ebben új körülményekre nem hivatkozik. A hatóság a mentesítést visszavonja, ha a mentesítés feltételei nem állnak fenn. A mentesítés visszavonásának időpontja az erről szóló határozat jogerőre emelkedésének napja.
A foglalkoztató a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alól csak a korkedvezményre jogosító munkakörökben foglalkoztatottak munkakörülményeinek lényeges javításával mentesülhet. Figyelemmel arra, hogy a mentesítés következményeként az adott munkakörben foglalkoztatott biztosított a mentesítés időpontjától korkedvezményre jogosító szolgálati időt nem szerez, a jogszabály előzetes tájékoztatási kötelezettséget ró a foglalkoztatóra a mentesítés iránti kérelem benyújtását, illetőleg a mentesítésről hozott döntést követően az érintett munkakörben elhelyezkedni kívánó, leendő foglalkoztatott számára. A munkavállalói érdekek védelmében a jogszabály lehetővé, illetőleg bizonyos esetekben kötelezővé teszi, hogy a hatóság utólagosan, hivatalból ellenőrizze a mentesítés alapjául szolgáló feltételek fennállását.
Az ilyen eljárásokban a foglalkoztatónál - az Mt. 21. §-ának (5) bekezdése szerint - képviselettel rendelkező szakszervezet ügyfélként vesz részt, valamint meghatalmazás alapján képviselheti a biztosítottat. A hatóság a mentesítés feltételeinek megállapítása és az ellenőrzés lefolytatása érdekében, az ahhoz szükséges mértékben megismerheti és kezelheti az érintett biztosítottaknak - az ügy elbírálásához szükséges - személyes adatait, betekinthet a foglalkoztató, illetve az egyéni vállalkozó irataiba, kérheti azok bemutatását, azokról másolatot készíthet, illetve azokat lefoglalhatja, továbbá a foglalkoztatót, illetve az egyéni vállalkozót adatközlésre hívhatja fel. A foglalkoztató, illetve az egyéni vállalkozó a kért iratokat és adatokat köteles a hatóság rendelkezésére bocsátani.
Az eljáró hatóságokat a Kormány rendeletben jelöli, a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetési kötelezettsége alól történő mentesítésre irányuló eljárás részletes szabályait szintén külön rendelet tartalmazza. A korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alól történő mentesítés eljárási szabályairól a 342/2007. (XII. 19.) Korm. rendelet, a korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetési kötelezettsége alól történő mentesítéshez szükséges állapotfelmérésről, valamint a mentesítési eljárás szakértői, illetve hatósági közvetítői díjairól a 34/2007. (XII. 21.) SZMM rendelet szól.
Tbj. 20/A. § (2) bekezdés
A korkedvezmény-biztosítási járulékfizetés egyes kérdéseiről
A Tny. tv. végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) kormányrendelet 5. § (1) és (3) bekezdése szerint a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében a polgári repülésnél felsorolt munkakörben azt a naptári évet lehet korkedvezményre jogosító időként figyelembe venni, amelyben az igénylő repülési óraszáma legalább 200 óra. Ejtőernyősnél - az előzőektől eltérően - korkedvezményre jogosító időnek azt a naptári évet kell tekinteni, amelyben légi járműből legalább ötven ugrást hajtott végre, vagy ejtőernyős ugrással, illetve ejtőernyősök ugrásának az előkészítésével kapcsolatos repülési óraszáma legalább huszonöt.Abban az esetben, ha a naptári évre vonatkozó, korkedvezményre való jogosultság év közben teljesül (például ekkor érik el az előírt repülési óraszámot), úgy a tárgyhónapra vonatkozó bevallásban tárgyhónaptól eltérő időszakra vonatkozó kötelezettségként kell bevallani a korkedvezmény-biztosítási járulékot a január 1-jével kezdődő időszakra. Ezt követően az év hátralévő részében folyamatosan, havonta kell a korkedvezmény-biztosítási járulékot bevallani és megfizetni.
Mivel ilyen esetben az adózó az adóév során korkedvezmény-biztosítási járulékot a korkedvezményre jogosító feltételek teljesüléséig nem köteles fizetni, az adóévből eltelt időszakra vonatkozóan benyújtott ’08-as bevallások önellenőrzésére nincs szükség.
A Tbj. 26. § (8) bekezdése alapján a foglalkoztató a START-kártyával rendelkező biztosított foglalkoztatása alapján kizárólag társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségének tesz eleget a külön törvényben meghatározottak szerint. A Pftv. szerint a START-kártyával foglalkoztatott személy után fizetendő 10, illetve 20 százalékos foglalkoztatói közteher nem foglalja magában a korkedvezmény-biztosítási járulékot, ezért azt az általános szabályok szerint kell bevallani és megfizetni START-kártyával történő foglalkoztatás esetén is.
Járulékalapot nem képező jövedelem
Tbj. 21. § a) pontTársadalombiztosítási ellátások: táppénz (tp), terhességi-gyermekágyi segély (tgys), gyermekgondozási díj (gyed), a társadalombiztosítási saját jogú és hozzátartozói nyugellátás, baleseti nyugellátás, baleseti táppénz, baleseti járadék,
Szociális ellátások a gyermekgondozási segély (gyes), gyermeknevelési támogatás (gyet), ápolási díj, anyasági támogatás, családtámogatási ellátások stb.
A foglalkoztatót terhelő szociális ellátás például a pénzben nyújtott étkezési hozzájárulás, amely az általános szabályok szerint képezi a járulékok alapját.
A táppénz, terhességi-gyermekágyi segély esetében valóban azt mondhatjuk, hogy az ellátások után nincs járulékfizetési kötelezettség. A gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély, ápolási díj, gyermeknevelési támogatással összefüggésben lásd a Tbj. 26. §-t is.
KGD2008. 22
A táppénz nem képezi társadalombiztosítási járulék alapját.
Az alperes a 2005. augusztus 10. napján meghozott határozatával 73 708 forint rokkantsági nyugdíjat állapított meg a felperes részére 99 605 forint havi átlagkereset, illetőleg 36 év 57 nap szolgálati idő figyelembevételével.
A felperes fellebbezése folytán az alperes igazgatója 2006. január 4. napján meghozott határozatával módosította az első fokú társadalombiztosítási határozatot, a felperes részére 36 év 62 nap szolgálati idő és 102 981 forint összegű havi átlagkereset figyelembevételével 2005. július 1. napjától havi 76 206 forint rokkantsági nyugdíjat állapított meg a Tny. tv. 22. § (1) bekezdésére és 38. § (1) bekezdésére alapítottan.
A felperes keresetében kérte a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatát.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a Tny. tv. 13. § (1) bekezdése és 22. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a rokkantsági nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. A Tbj. 21. § a) pontja egyértelműen rögzíti, hogy a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, tehát a táppénz összege is olyan juttatás, amely nem képezi a társadalombiztosítási járulék, illetve a nyugdíjjárulék alapját, ezért az alperes törvényesen hagyta figyelmen kívül a felperes részére folyósított táppénzes ellátás összegét.
Megállapította továbbá a másodfokú határozat alapján a munkaügyi bíróság azt is, hogy a felperes az általa vitatott évek közül 1990-ben, 1995-ben, illetve 1996-ban nem volt táppénzes állományban. 1989-ben 112 napot, 2004-ben 67 napot, 2005-ben 179 napot volt táppénzes állományban a felperes. Az alperes 1989-ben a felperes rokkantsági nyugdíjának számításakor osztószámként 151-et, 2004-ben 299-et, míg 2005-ben kettőt vett figyelembe, melyből egyértelműen kitűnik, hogy az alperes az osztószám megállapításánál a felperes táppénzes állományának időtartamát, illetőleg annak egyes napjait nem vette figyelembe, így a felperes hátrányára nem torzult a rokkantsági nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló átlagkereset.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Tny. tv. 22. § (2) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő, mert a táppénz nem munkaviszonyból származó rendszeres jövedelem, hanem keresetpótló ellátás, amelyet a nyugdíj alapjának számításakor figyelembe kell venni. A munkaügyi bíróság tévesen értelmezte és alkalmazta a Tbj. és a Tny. tv. rendelkezéseit.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Előadta, hogy a felperes tévesen értelmezi a Tny. tv. 22. § (2) bekezdését és a rendelkezésére bocsátott 2005. évi nyugdíjbiztosítási nyilvántartó lapon lévő adatokat is.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy a Tny. tv. 22. § (1) bekezdése szerint az öregségi nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért és kifizetett - a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló -, a személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkentés nélküli bruttó kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. A Tbj. 21. § a) pontja értelmében nem képezi a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási járulék alapját a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján megállapította, hogy a másodfokú társadalombiztosítási szerv törvényes határozatot hozott a fentebb idézett jogszabályok alkalmazásával a felperes rokkantsági nyugdíjának megállapításáról. Tévedett a felperes, mert a Tbj. értelmében a táppénz nem képezi társadalombiztosítási járulék alapját. Tévesen értelmezte a felperes a Tny. tv. 22. § (2) bekezdésében írt keresetpótló juttatás fogalmát, mert az nem azonos a táppénzzel. Amint azt az alperes is helyesen rögzítette felülvizsgálati ellenkérelmében, a keresetpótló juttatás az Flt. 14. § (4) bekezdésének a) pontja szerinti juttatás, amely körbe a táppénz nem tartozik.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv/K. III. 10 031/2007.)
Tbj. 21. § b) pont
A személyi jövedelemadóról szóló törvényben megszűnt a természetbeni juttatás kategória. 2011. január 1-jétől a béren kívüli juttatásnak nem minősülő (Szja tv. 70. §) és a béren kívüli juttatásokról (Szja tv. 71. §) rendelkezik a törvény.
Mindkét juttatási forma esetében az adó a kifizetőt terheli.
Abban az esetben, ha a béren kívüli juttatás megfelel minden, az Szja tv. 71. §-a szerinti feltételnek, de meghaladja a meghatározott értékhatárt, az értékhatár feletti részre az Szja tv. 70. §-át kell alkalmazni, ennek a járulékalap vonatkozásában nincs jelentősége, tehát ez a jövedelem sem visel járulékterhet.
Ezek a juttatások nem minősülnek járulékalapot képező jövedelemnek.
Azok a juttatások azonban, amelyek nem minősülnek béren kívüli egyéb juttatásnak, illetve béren kívüli juttatásnak, azaz az Szja tv. alapján a jogviszony szerint adóznak, a jogviszonyra vonatkozó szabályok szerint járulékalapot képező jövedelemnek minősülnek.
Tbj. 21. § c) pont
A jövedelempótló kártérítésben (keresetpótló járadékban) részesülő személy nem áll a Tbj. 5. §-ának (1)-(2) bekezdésében felsorolt biztosítási kötelezettséget keletkeztető jogviszonyban, így - a Tbj. 18. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel - sem őt, sem a munkáltatót nem terheli járulékfizetési kötelezettség.
A Tbj. 18. §-ának (5) bekezdése és az R. 4/A. §-ának (4) bekezdése, mely szerint a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően is kell a járulékalapot képező jövedelem után járulékot fizetni, nem alkalmazható jövedelempótló kártérítés folyósítása esetén.
A fent említett rendelkezések ugyanis a biztosítási kötelezettséggel járó, megszűnt jogviszony fennállása alatti munkavégzésnek a jogviszony megszűnéséig ki nem egyenlített ellenértékére vonatkoznak, és nem a munkaképesség-csökkenés kompenzálásaként funkcionáló jövőbeni kártérítésre.
Ugyanezen szabályokat kell alkalmazni abban az esetben is, ha a balesetet szenvedett magánszemély biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya továbbra is fennáll, és emellett kerül megállapításra a jövedelempótló kártérítés.
Az Szja tv. 3. § 21.) f. pontja alapján bérnek minősül a jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék), amely az összevont adóalap részét képezi. Az Eho. tv. 3. § (1) bekezdés a) pontja szerint a kifizetőt 27 százalék mértékű egészségügyi hozzájárulás terheli az összevont adóalapba tartozó jövedelemnél, az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett összeg után. Tehát a jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék) után a kifizetőnek meg kell fizetnie a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást.
Nem tartozik a jövedelmet pótló kártérítés körébe az Mt. 100. § (4) bekezdése szerint megítélt "kártérítés". Ha a munkavállaló nem kéri, vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a bíróság a munkáltatót - az eset összes körülményei, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével - a munkavállaló legalább két, legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kötelezi.
Az előzőekkel megegyezően rendelkezik a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 60. § (4) bekezdése, és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 34. § (4) bekezdése is.
Az Mt. szabályai [100. § (5-6) bekezdés] szerint, ha a munkavállaló nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a munkaviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg.
A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét (egyéb járandóságait) és felmerült kárát. A munkaviszony jogellenes megszüntetésével kapcsolatban a volt munkáltató által megtérített elmaradt jövedelem (elmaradt munkabér, végkielégítés) a volt munkavállaló munkaviszonyból származó jövedelemének minősül és a járulékfizetési kötelezettséget az általános szabályok szerint kell teljesíteni.
Tekintettel arra, hogy a kártérítés nem az elmaradt jövedelmet pótolja, az szja-törvény 1 sz. mellékletének 6.1 pontja alapján adómentes jövedelem. Ebből következően a munkáltatót terhelő összeg nem tekinthető járulékalapot képező jövedelemnek.
Összefoglalva: az Mt. 100. § (4), Ktv. 60. § (4), és a Kjt. 34. § (4) bekezdése szerint megítélt kártérítés összege adó- és járulékmentes jövedelem, az ezen felül a bíróság által megítélt elmaradt munkabér (egyéb járandóság) járulékalapot képező jövedelem.
Tbj. 21. § d) pont
A szerzői díjak sajátossága, hogy a szerzőt egyrészt a kifejtett tevékenységért, másrészt az alkotott mű használatának értékéért is díjazás illeti meg. A felhasználási szerződésen alapuló biztosítási jogviszony megállapítása során ügyelni kell arra, hogy járulékalapként csak a személyes munkavégzés díjazását kell figyelembe venni. A vagyoni jog felhasználásának ellenértékeként járó díj összege nem képez járulékalapot, ezért ezt a jövedelemrészt a biztosítási kötelezettség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni. A személyes munkavégzéssel összefüggő biztosítási jogviszony megállapítása során a megbízásra vonatkozó szabályok szerint kell eljárni. Az előzőekből következően egy kész műre kötött felhasználási szerződés alapján nem beszélhetünk munkadíjról, a biztosítást nem lehet megállapítani.
A szerzői jogvédelem alatt álló mű felhasználására külön kötött szerződés megítélése abban az esetben, ha a mű elkészítése az alkotó munkaviszonyból eredő kötelezettsége
A Szjt. 30. § (1) bekezdése szerint eltérő megállapodás hiányában a mű átadásával a vagyoni jogokat a szerző jogutódjaként a munkáltató szerzi meg, ha a mű elkészítése a szerző munkaviszonyból folyó kötelessége. A vagyoni jogok a mű felhasználásával kapcsolatosak pl: a terjesztés, átdolgozás, értékesítés. Ha a mű elkészítése a szerzőnek munkaviszonyból folyó kötelessége, a mű munkáltató részére történő átadása a nyilvánosságra hozatalhoz - felhasználásához - való hozzájárulásnak minősül [Szjt 30. § (5) bekezdés].
A munkaszerződésben eltérő megállapodás - amely arról szól, hogy a felhasználói jogokat nem a munkáltató szerzi meg - nem szerepelhet, de ezzel ellentétben külön kimondhatják azt is, hogy a vagyoni jogok a munkáltatót illetik meg, valamint, hogy erről külön felhasználási szerződést kötnek . Ebben az esetben arról van szó, hogy a törvényben rögzített jogkövetkezményt a felek a szerződésben külön szerepeltetik.
Ez nem ellentétes a törvénnyel, már csak azért sem, mivel az Szjt. 30. § (6) bekezdése külön kimondja, hogy a szerző munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítéseként megalkotott művel kapcsolatos jognyilatkozatokat írásba kell foglalni.
Az Szjt. nem zárja ki, hogy a művel kapcsolatos vagyoni jogok megszerzéséért cserébe a munkáltató a munkavállaló részére a munkabéren túlmenően egyéb díjazást is biztosítson, attól függetlenül, hogy a jogok a törvény erejénél fogva szállnak át a munkáltatóra. Erre nézve külön szerződés is köthető (felhasználási szerződés).
Az Szjt. 42. § (1) bekezdése szerint a szerző díj ellenében ad engedélyt műve felhasználására. Munkaszerződés esetében engedély adásáról nincs szó. Ugyanakkor figyelemmel arra, hogy a szerződéseket nem elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell elbírálni, nem kizárt az sem, hogy munkaviszony esetén külön egyedül a díjazásról szóló szerződést kössön a munkáltató és a munkavállaló.
Tbj. 21. § e) pont
A késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat az Szja tv. szerint annak az összegnek a sorsát osztja, amellyel összefüggésben kifizették. Adott esetben munkaviszonyból származó jövedelemként kell a személyi jövedelemadót megfizetni, de a Tbj. előírása szerint nem kell a kamat összege után járulékot fizetni.
Tbj. 21. § (1) bekezdés
Tbj. 21. § (2) bekezdés hatályon kívül
Az álláskereső részére álláskeresési támogatásként álláskeresési járadék, álláskeresési segély, keresetpótló juttatás, vállalkozói járadék, munkanélküli járadék, álláskeresést ösztönző juttatás, nyugdíj előtti munkanélküli segély adható. Az álláskeresési támogatás után a folyósító szerv 27 százalék társadalombiztosítási járulékot fizet. Az ápolási díjjal összefüggésben az önkormányzat tesz eleget a 24 százalékos nyugdíjbiztosítási járulékfizetési kötelezettségnek.
Tbj. 23. §
Az elszámolásra vonatkozó végrehajtási utasítást a R. 5/D. §-a tartalmazza. A szabályozásokban foglaltak csak a jogszabályban meghatározott szervekre vonatkoznak, más foglalkoztató az egyidejűleg fennálló egyéb jogviszonyban biztosítottként foglalkoztatott, főállásban hivatásos állományú tagra az eltérő elszámolási módot nem alkalmazhatja.
Az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék, valamint a nyugdíjjárulék
Tbj. 24. § (1) bekezdésA biztosított egyéni járulékként nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék fizetésére kötelezett. Az egyéni járulékok alapja megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával, azzal, hogy azokat a jövedelmeket, amely után nem kell egyéni járulékot fizetni, a törvény taxatív felsorolásban nevesíti.
A foglalkoztatott által fizetendő nyugdíjjárulék 10 százalék mértékű. Amennyiben a foglalkoztatott magán-nyugdíjpénztári tag, nyugdíjjárulék címén 2 százalékos járulékfizetési kötelezettség terheli. A nyugdíjjárulék megfizetésével összefüggésben figyelemmel kell lenni a járulékfizetési felső határra is.
A biztosítottat terhelő egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék 7,5 százalékos mértékű, amelyből 4 százalék a természetbeni, 2 százalék a pénzbeli egészségbiztosítási járulék és 1,5 százalék a munkaerő-piaci járulék. Az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járuléknak nincs felső határa.
Nem terheli egyéni (egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék, valamint nyugdíjjárulék) járulék a felszolgálási díjat és a borravalót.
A jubileumi jutalom, a végkielégítés, az újrakezdési támogatás, a szabadságmegváltás után juttatott jövedelemmel összefüggésben a 7,5 százalék egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot nem kell megfizetni. Szintén mentes az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alól a határozott időtartamú jogviszony megszűntetésére tekintettel juttatott jövedelem. Ezen jövedelmek után a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) meg kell fizetni.
A végkielégítéssel összefüggésben a Tbj. nem tartalmaz olyan szűkítést, amiből levezethető, hogy csak a törvényen alapuló végkielégítésre vonatkozik a mentesség. A járulékmentesség vonatkozik minden olyan juttatásra, amelyet a foglalkoztató végkielégítés címén fizet ki.
A 2004. évi CXXII. törvény rendelkezik a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról.
A prémiumévek program a közszférában
A programban részt vevő havonta a korábbi illetménye hetven százalékának megfelelő mértékű juttatásban részesül.
A programban részt vevő foglalkoztatásra irányuló jogviszonyára a Ktv., a Kjt., illetőleg az Mt. rendelkezéseit - a díjazásra és egyéb juttatásokra, valamint az illetmény- és előmeneteli rendszerre vonatkozó szabályok kivételével - megfelelően alkalmazni kell. A programban részt vevőt a számára foglalkoztatásra irányuló jogviszonya alapján járó természetbeni étkezés vagy étkezési hozzájárulás, továbbá - ha a munkáltató a foglalkoztatottak részére egyébként ilyen juttatást biztosít - ruházati költségtérítés harminc százaléka illeti meg. A jubileumi jutalomra való jogosultság tekintetében a programban való részvétellel összefüggésben foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban töltött idő jogszerző időnek számít, a jubileumi jutalom összegét az előzőekben meghatározott juttatás alapulvételével kell megállapítani. A programban részt vevőt utazási költségeinek megtérítése címén a havonta munkában töltött munkanapokkal arányos juttatás illeti meg. Ahol a foglalkoztatási jogviszonyra vonatkozó szabályok távolléti díj, illetmény vagy azokon alapuló juttatás fizetését írják elő, a programban részt vevőt az előzőekben már említett juttatás illeti meg, melynek kifizetésére az illetmény kifizetésének szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A programhoz 2010. december 31-éig lehetett csatlakozni.
A különleges foglalkoztatási állomány
A prémiumévek programban való részvétel feltételeivel nem rendelkező köztisztviselők számára a törvény biztosítja az ún. különleges foglalkoztatási állományba kerülés lehetőségét. A különleges foglalkoztatási állományba kerülés célja, hogy megfelelő felkészülési időt biztosítson a versenyszférában történő munkavállaláshoz azon köztisztviselők esetében, akik legalább 10 év közszolgálati jogviszonyban töltött idővel rendelkeznek. A különleges foglalkoztatási állomány időtartama legfeljebb csupán 1 év lehet, és ezalatt a köztisztviselőnek a részmunkaidős munkavégzés mellett arra is kötelezettséget kell vállalnia, hogy külön jogszabályban meghatározottak szerint elhelyezkedését segítő munkaerőpiaci szolgáltatásokat vesz igénybe. Az egyéb feltételek, juttatások megegyeznek a prémiumévek program feltételrendszerével.
A prémiumévek program, illetőleg a különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás után a 4 százalékos természetbeni egészségbiztosítási járulék mellett a 1,5 százalékos munkaerő-piaci járulékot és a nyugdíjjárulékot is meg kell fizetni. A pénzbeli egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettség alóli mentesülés egyben azt is jelenti, hogy ezen időtartamra pénzbeli egészségbiztosítási ellátás nem illeti meg a magánszemélyt.
A hallgatói munkadíj utáni járulékfizetési kötelezettség
(A hallgatói munkaszerződéssel foglalkoztatott hallgató 2010. január 1-jétől december 31-éig nem minősült biztosítottnak. 2011. január 1-jétől a hallgatói munkadíjban részesülő ismét biztosított. A hallgatói munkadíj az Szja tv. szerint bérjövedelemnek minősül és az általános szabályok szerint viseli a járulék terhet is.
A Felsőokt. tv. 46. §-ának (10) bekezdése szerint a hallgató hallgatói munkadíj keretében akkor végezhet munkát, ha hallgatói munkaszerződést kötöttek vele. A hallgatói munkaszerződés alapján munkát végző hallgató foglalkoztatására az Mt. rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
A jogviszony nem tekinthető megbízásnak, mivel a felsőoktatásról szóló törvény szerint a hallgató által végzett munkára csak munkaszerződés köthető.
A járulékokat a hallgató részére kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem után kell megfizetni.
A szakmai gyakorlat alatt folyósított hallgatói munkadíj
A Felsőokt. tv. 48. §-ának (3) bekezdése szerint, ha az alap- és mesterképzésben részt vevő hallgató gazdálkodó szervezetnél hat hétnél hosszabb összefüggő gyakorlaton vesz részt, részére hetente legalább a legkisebb kötelező munkabér (minimálbér havi összege tizenöt százalékának megfelelő hallgatói munkadíjat fizet a gazdálkodó szervezet. A szakmai gyakorlat megszervezésére a felsőoktatási intézmény és a gazdálkodó szervezet megállapodást köthet, amely alapján a hallgatói munkadíjat a felsőoktatási intézmény folyósítja a hallgatónak.
Ebben az esetben a hallgató szakmai gyakorlaton vesz részt gazdálkodó szervezetnél, amelyre nézve a Felsőokt. tv. 46. §-ának (10) bekezdésétől eltérően a törvény nem írja elő olyan jogviszony létesítését, amely biztosítással és járulékfizetési kötelezettséggel járna. Ebből következően a Felsőokt. tv. 48. §-ának (3) bekezdése alapján a szakmai gyakorlaton résztvevő hallgatónak járó munkadíj után nem kell járulékokat fizetni.
Letétből történő kifizetés esetén a hatóság által kirendelt szakértők adó és járulékfizetési kötelezettsége
Az Art. 178. §-ának 18. pontja értelmében a letétből történő kifizetés esetén a hatóságok, nyomozó hatóságok, bíróságok, ügyvédek, közjegyzők és bírósági végrehajtók nem minősülnek kifizetőnek.
A letétet elhelyező (kérelmező) lehet magánszemély [az Art. alkalmazásában nem minősül kifizetőnek] vagy pl. gazdasági társaság is (amelyet az Art. alkalmazásában kifizetőnek kell tekinteni).
A kifizetőnek minősülő kérelmező nincs abban a helyzetben, hogy a kifizetőre előírt kötelezettségeket (pl. adóelőleg-levonás) teljesíteni tudja, mert nem áll jogviszonyban a megbízott szakértővel.
Abban az esetben, ha a kérelmező kifizető, úgy kell eljárni, mint amikor a szakértő nem kifizetőtől szerez bevételt. Így a bevétel utáni adóelőleg megállapításának és megfizetésének kötelezettsége - az Szja tv. alapján - a bevételt szerző magánszemélyt terheli.
A Tbj. 5. §-a tételesen felsorolja a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyok fajtáit. Ha a kirendelésre nem munkaviszony keretében kerül sor, a kirendelés alapján létrejött jogviszony önmagában nem alapozza meg a biztosítási kötelezettséget.
A letétet elhelyező kérelmező és a kirendelt szakértő között nem állapítható meg biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony, ennek hiánya miatt járulékfizetési kötelezettség sem keletkezik.
A kifizetett díjazás után az Eho. tv. 3. §-ának (2) bekezdése alapján a magánszemélyt 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás terheli.
A hallgatási díj minősítése az egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettség megállapításánál
A Mt. 3. §-ában foglalt munkáltatói érdekek védelme érdekében külön polgári jogi szerződés alapján kifizetett ún. hallgatási díj a magánszemély egyéb jövedelmének minősül, ezért járulékalapként nem vehető figyelembe. Amennyiben a magánszemély a Tbj. szerint belföldinek minősül, a kifizetőt 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli.
A kollektív szerződésben meghatározott jubileumi (törzsgárda) jutalom megítélése
A biztosított nem fizet egészségbiztosítási járulékot a jubileumi jutalom után. A jubileumi jutalom csak meghatározott jogviszonyokban és meghatározott esetekben jár. A közalkalmazottak és köztisztviselők mellett a bírók, ügyészek, igazságügyi alkalmazottak, büntetés végrehajtási szervezett hivatásos állományú tagjai, fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai, hivatásos (szerződéses) katonák, hivatásos nevelőszülők jogosultak jubileumi jutalomra.
Az ettől eltérő szabályozás szerint (kollektív szerződés) adott ún. törzsgárda jutalom a Tbj. alkalmazása tekintetében nem felel meg a törvényi kitételnek, ezért utána a biztosított köteles egészségbiztosítási járulékot fizetni.
Tbj. 24. § (2) bekezdés
A járulékfizetési felső határ alakulása:
év napi összeg éves összeg
2004 14 500 5 307 000
2005 16 440 6 000 600
2006 17 330 6 325 450
2007 18 490 6 748 850
2008 19 500 7 137 000
2009 20 400 7 446 000
2010 20 420 7 453 300
2011 21 000 7 665 000
A foglalkoztatott által fizetendő nyugdíjjárulék (tagdíj) felső határát január 1-jétől december 31-éig kell megállapítani, illetve év közben kezdődő jogviszony esetén a biztosítási jogviszony első napjától december 31-éig.
Ettől eltérően azokban az esetekben, ahol a biztosítási jogviszony elbírálására utólag kerül sor és a biztosítási jogviszony meghatározott időtartam alatt áll fenn, akkor a járulékfizetési felső határt a meghatározott időtartamra kell számításba venni.
A nyugdíjjárulékot mindaddig köteles a foglalkoztató levonni, míg a járulékfizetési felső határt el nem érő összegben juttat jövedelmet a magánszemélynek. A járulékfizetési felső határt nem lehet megbontani hónapokra, napokra.
Pl. a magánszemély január 1-jétől áll biztosítási kötelezettséget eredményező jogviszonyban, a járulékalapot képező jövedelem összege havi 700 000 forint. Ha hónapra bontanánk meg a járulékfizetési felső határt, az azt eredményezné, hogy január hónapra nem a 700 000 Ft-nak megfelelő összeg után vonná le a foglalkoztató a nyugdíjjárulékot (tagdíjat), hanem csak 651 000 Ft. alapulvételével. Ezzel szemben a szabályok szerint a 700 000 forint után kell a járulékokat levonni, mindaddig, míg a járulékfizetési felső határt eléri a magánszemélynek juttatott jövedelem összege.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a megbízási szerződés alapján 1 napra állapítja meg a kifizető a biztosítási jogviszonyt, akkor a járulékfizetési felső határt ne egy napra kellene figyelembe vennie. Ebben az esetben maximum az 1 napra vonatkozó járulékfizetési felső határnak megfelelően vonhatja le a kifizetett díjból a nyugdíjjárulékot (tagdíjat).
Ha a dolgozó megszünteti a jogviszonyt, a járulékfizetési felső határt ismét meg kell állapítani, a dolgozóval el kell számolni és az esetleges túlfizetést részére vissza kell fizetni.
Példák:
A magánszemély 2011. december 15-én létesít biztosítási kötelezettséggel járó napi 2 óra időtartamú munkaviszonyt.
A foglalkoztató a járulékfizetési felső határ megállapításakor a december 15-től december 31-éig terjedő időtartamot veszi figyelembe, azaz a járulékfizetési felső határ 17 napra 357 000 forint.
A magánszemélyt határozott idejű megbízási szerződéssel foglalkoztatják 2011. január 1-jétől december 31-éig. A megbízási díj összege megalapozza a biztosítási jogviszonyt, a járulékfizetési felső határ éves összege 7 665 000 forint.
A magánszemély foglalkoztatására eseti megbízás keretében 2011. október 27-től október 29-éig kerül sor, a járulékfizetési felső határt 3 napra kell megállapítani, amelynek összege
63 000 forint.
Határozott időtartamú munkaszerződés alapozza meg a foglalkoztatást 2011. január 1-jétől október 31-éig. Előre tudható, hogy a jogviszony időtartama a járulékfizetési felső határ számítása szempontjából meddig vehető számba. Azaz a járulékfizetési felső határ megállapítása során a január 1-jétől október 31-éig terjedő időtartam naptári napjainak számát kell figyelembe venni.
Megbízás keretében a magánszemélyt a foglalkoztató 2011. május 2-től május 11-éig, majd május 15-től május 17-éig és május 25-től május 31-éig foglalkoztatja.
A járulékfizetési felső határt a biztosítási jogviszony időtartamával arányosan kell megállapítani, tehát minden egyes jogviszonyban külön-külön.
A már több éve ugyanannál a munkáltatónál munkaviszonyban álló személy járulékfizetési felső határát év elején kell megállapítani, és mindaddig köteles nyugdíjjárulékot fizetni, amíg azt el nem éri. A munkavállaló 2011. február 27-án megszünteti munkaviszonyát. A felső határt újból meg kell állapítani a biztosítási idővel arányosan, tehát e jogviszonyában 58 napra, 58 x 21 000 1 218 000 forintig lesz nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett.
Ha a biztosítási jogviszony év közben kezdődik, pl. március 15-től az előbbi munkavállalónk új munkaviszonyt létesít, újabb jogviszonyában 292 x 21 000 6 132 000 forint lesz a járulékfizetési felső határ.
Abban az esetben, ha a biztosítottat határozott idejű munkaszerződéssel 2011. január 1-jétől március 31-ig foglalkoztatják és részére 2 000 000 forint munkabért fizetnek ki, a foglalkoztató a teljes összeg után társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. A biztosított a nyugdíjjárulékot legfeljebb 90 x 21 000 forint 1 890 000 forint után kell megfizetni.
Példák a járulékfizetési felső határ csökkentésére:A magánszemély munkaviszonyának időtartama 2011. január 1-jétől december 31-éig tart, ezen időtartamon belül egész évben gyermekgondozási díj folyósításban részesül. A foglalkoztatónál a biztosítási jogviszony nem szünetel, az egész év azonban kieső idő a járulékfizetési felső határ számítása során, azaz a járulékfizetési felső határ 0 forint.
A gyermekgondozási díj folyósításával összefüggésben a folyósító szerv is foglalkoztatónak minősül, tehát rá is vonatkoznak a járulékfizetési felső határ számítására vonatkozó előírások és ennek megfelelően a járulékfizetési felső határt meg kell állapítania és az ellátásból a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) le kell vonnia. A felső határra vonatkozó kérdés ebben az esetben csak elméleti jellegű, hiszen a gyermekgondozási díj összegének is van felső határa, amely miatt a járulékfizetési felső határt az ellátás tekintetében a magánszemély nem tudja elérni és e mellett az ellátás mellett kereső tevékenység csak igen korlátozottan folytatható.
A magánszemély adott munkáltatónál egész évben munkaviszonyban áll. A munkavállaló október 1-től 15-éig, és december 1-től -15-éig táppénz folyósításban részesül. A járulékfizetési felső határt a táppénzfolyósítás naptári napjainak a számával és a napi járulékfizetési felső határ szorzatával kell csökkenteni az éves járulékfizetési felső határ összegét. 7 665 000 - (30x 21 000) = 7 035 000 forint.
A saját jogú nyugellátásban részesülő munkavállaló keresőképtelen állományba kerül. A keresőképtelenségének első 15 napjára betegszabadságra jogosult. A betegszabadság időtartamával nem kell csökkenteni a járulékfizetési felső határt, de az azt követő keresőképtelenség naptári napjainak és a napi járulékfizetési felső határ szorzatával már számolni kell.
Tbj. 24. § (4) bekezdés
Magyarországon bejegyzett gazdasági társaság külföldi állampolgár alkalmazottai magyarországi munkavégzésével összefüggésben megfizetett nyugdíjjárulék visszaigénylése
A társadalombiztosítási rendszerben a részvétel kötelező. Abban az esetben, ha pl. olyan külföldi állampolgár fizette meg jogszerűen a nyugdíjjárulékot, aki nem tartozik nemzetközi egyezmény hatálya alá, és ezért várhatóan nem is szerez jogosultságot hazánkban nyugellátásra, erre tekintettel a nyugdíjjárulék visszaigénylésére sem a foglalkoztatónak, sem a magánszemélynek nincs lehetősége.Tbj. 24. § (5)-(7) bekezdés hatályon kívül
Járulékfizetésre vonatkozó különös szabályok
Tbj. 25. §
A foglalkoztató a munkavállalója tekintetében a nyugellátás megállapítását követő naptól kifizetett járulékalapot képező jövedelemmel összefüggésben alkalmazhatja a nyugdíjas magánszemélyekre vonatkozó kedvezőbb szabályokat. A nyugellátás megállapítását, illetve annak kezdő napját a munkavállalónak nyugdíjhatározattal kell igazolnia. A nyugellátás kezdő időpontját a foglalkoztató nem vélelmezheti.
A foglalkoztató társadalombiztosítási terheiben nincs eltérés az általános szabályoktól. Megfizeti a járulékalapot képező jövedelem alapulvételével a 27 százalék társadalombiztosítási járulékot.
Saját jogú nyugdíjas járulékfizetése
A nyugdíjas továbbfoglalkoztatott személy járulékfizetési kötelezettségére speciális szabály vonatkozik. A saját jogú nyugdíjas a 4 százalék mértékű természetbeni egészségbiztosítási járulék mellett csak a 10 százalékos nyugdíjjárulékot fizeti. A saját jogú nyugdíjas is rendelkezhet magán-nyugdíjpénztári tagsággal, de ennek ellenére tagdíjat nem fizethet.
A nyugellátás szüneteltetésére vonatkozó előírás szerint a Tny. tv. 83/B. § (1) bekezdése értelmében, ha a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött,
a) előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjban,
b) korkedvezményes nyugdíjban,
c) bányásznyugdíjban,
d) korengedményes nyugdíjban,
e) az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában
f) az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló törvény alapján járó öregségi nyugdíjban vagy
g) a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló törvény alapján járó öregségi nyugdíjban
h) a 18. § (2a)-(2d) bekezdése alapján megállapított öregségi teljes nyugdíjban
részesülő személy a tárgyévben a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban áll, illetőleg egyéni vagy társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytat, és az általa fizetendő nyugdíjjárulék alapja meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összegének tizennyolcszorosát (a továbbiakban: éves keretösszeg), az éves keretösszeg elérését követő hónap első napjától az adott tárgyév december 31-éig, de legfeljebb az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig a nyugdíjfolyósító szervnek a nyugdíj folyósítását szüneteltetnie kell. Ha az a)-h) pont szerinti nyugellátásban részesülő személy által fizetendő nyugdíjjárulék alapja az éves keretösszeget a tárgyév decemberében haladja meg, a nyugellátás szüneteltetésére nem kerül sor, de a tárgyév december havi nyugellátást - a 84. § alkalmazásával - vissza kell fizetni. Nem kell szüneteltetni olyan személy nyugellátásának folyósítását, aki 2007. december 31-én az a)-h) pont szerinti nyugellátásban részesült.
Fentieket értelmezve az éves keretösszeg elérése eredményezi a nyugdíj folyósításának szünetelését. A jogszabály nem állapít meg időkorlátot, sem arányosítási kötelezettséget a keretösszeg elérésére.
A nyugdíj szüneteltetésének időtartamára a nyugdíjasnak a 2 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is meg kell fizetnie, kivéve a vállalkozói tevékenységet folytatókat.[lásd Tbj.4. § f) 3. pontja]
R. 5/B. §
A tárgyév tekintetében önellenőrzésre nincs szükség, annak rendezése a járulékbevallás keretében történik. A részletes szabályokat ld. a Tbj. 50. §-ánál.
Az önellenőrzést nem kell a foglalkoztatónak elvégeznie, ha a pénztártagság annak utólagos bejelentésének időpontjában már azért nem áll fenn, mert a tag visszalépett a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. Ha a pénztártagság fennáll, de már nem abban a pénztárban tag a magánszemély, ahová eredetileg belépett, az önellenőrzést el kell végezni.
A magánnyugdíjpénztár és a Nyugdíjbiztosítási Alap közötti arányos elszámolásból eredő tagdíjat minden esetben az első tárgyhavi tagdíjjal együtt kell bevallani. Itt ugyanis csak a jövedelem tekintetében történik elszámolás, nem egy korábbi tárgyhótól eltérő időszakra vonatkozó tagdíjbevallásról van szó, hiszen a tagdíjbevallás és tagdíjfizetés esedékessége csak a pénztárba történő belépést- a pénztártagsági jogviszony létrejöttét - követően áll (állhat) fenn.
A rendelkezést kizárólag a magánnyugdíjpénztárba önkéntesen belépők esetében lehet alkalmazni. Pályakezdők esetében e szabály nem kerülhet alkalmazásra, hiszen ott a biztosítási jogviszony kezdete, a tagsági jogviszony és a tagdíjfizetés kezdete is egybeesik.
Tbj. 25/A. §
A Tbj. ezen új szakasza rendelkezik a munka-erő piaci járulék fizetésére nem kötelezett személyi körről. Itt feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy a mentesítettek a magánszemélyek és nem a foglalkoztatót terhelő munkaerő-piaci járulékfizetési kötelezettség alóli mentesítésről van szó.
Munkaerő-piaci járulék (1,5%) fizetésére nem kötelezett az a magánszemély, aki szövetkezet tagja, kivéve, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony keretében működik közre.
Nem terheli a munkaerő-piaci járulék
− a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanulót,
− az álláskeresési támogatásban részesülő személyt,
− a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban, segítő családtagként) személyesen munkát végző személyt,
− az egyházi szolgálatot teljesítő egyházi személyt, szerzetesrend tagját,
− a mezőgazdasági őstermelőt,
− alapítvány, társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, társasház közösség, egyesület, köztestület, kamara, gazdálkodó szervezet választott tisztségviselőjét, szövetkezet vezető tisztségviselőjét, továbbá a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezeteinek, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, a magánnyugdíjpénztárak választott tisztségviselőit, a helyi (települési) önkormányzat választott képviselőjét (tisztségviselőjét), társadalmi megbízatású polgármesterét.
Mentesül a biztosítottat terhelő 1,5 százalékos mértékű munkaerő-piaci járulék megfizetésének kötelezettsége alól:
− az az egyéni és társas vállalkozó, aki közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytat, vagy a vállalkozói tevékenysége mellett munkaviszonnyal is rendelkezik,
− az a foglalkoztatott, egyéni és társas vállalkozó, aki saját jogú nyugdíjas vagy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jogszabályban meghatározott reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.
Nem mentesül az egyéni, társas vállalkozó, ha munkaviszonyában fizetés nélküli szabadságon van. Fontos, hogy a munkavállalónak engedélyezett fizetés nélküli szabadság első napjától fennáll az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettség.
R. 5/C. §
A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott a nyugdíjjárulékot a járulékfizetési felső határig fizeti meg. Ha a nyugdíj megállapítására év közben kerül sor, és a nyugdíjas biztosítással járó jogviszonya a nyugdíj megállapítását követően is fennáll, a nyugdíjjárulék-fizetési felső határt a nyugdíj megállapításának napjával kezdődően újra meg kell állapítani.
Ügyelni kell esetükben a nyugellátás megállapítását megelőző, illetve azt követő időszak elkülönítésére.
A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott az ellátás megállapításának kezdő napját követően létesített biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya (vagy az említett ellátás megállapításának kezdő napját megelőzően fennálló jogviszonyában történő továbbfoglalkoztatása) alapján a számára kifizetett járulékalapot képező jövedelem után fizet természetbeni egészségbiztosítási járulékot és nyugdíjjárulékot.
Tbj. 26. § (1) bekezdés
A társadalombiztosítási ellátások közül pl. a táppénz, a terhességi gyermekágyi segély, a baleseti ellátások, nyugellátások valóban nem képezik a társadalombiztosítási, nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék alapját, de a gyed, gyes, ápolási díj, gyet ellátások után a Tbj. speciális előírásai szerint járulékfizetési kötelezettsége van a magánszemélynek és egyes ellátottak tekintetében a központi költségvetésnek is.
A gyes folyósítás időtartama alatt, ha a folyósításban részesülő magánszemély az ellátás folyósítását megelőzően biztosítási jogviszonyban állt, a Tbj. szabályai szerint továbbra is biztosított marad, a biztosítási jogviszonya nem szünetel.
Ha a magánszemély az ellátást megelőzően nem rendelkezett biztosítási jogviszonnyal, a továbbiakban sem válik biztosítottá, de egészségügyi szolgáltatásra - külön járulékfizetés nélkül - illetve szolgálati időre jogosultságot szerez.
A gyermekgondozási segély, gyermekgondozási díj, gyermeknevelési támogatás után a foglalkoztatót terhelő nyugdíjbiztosítási járulékot (24%) a központi költségvetés fizeti.
Az ápolási díj esetében a nyugdíjbiztosítási járulék megfizetésének kötelezettsége az ellátást folyósító önkormányzatot terheli.
A gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesülő magánszemély a díj, segély, támogatás, járadék összege után 10 százalék nyugdíjjárulékot, magánnyugdíjpénztári tagság esetén 8 százalék tagdíjat és 2 százalék nyugdíjjárulékot fizet. A magánszemély nem fizet pénzbeli és természetbeni egészségbiztosítási járulékot.
Tbj. 26. § (2) bekezdés
A Tbj. az álláskeresési járadékot, álláskeresési segélyt, keresetpótló juttatást, vállalkozói járadékot, munkanélküli járadékot, nyugdíj előtti munkanélküli segélyt összevontan álláskeresési támogatásnak nevesíti.
Az álláskeresési támogatásban részesülő magánszemélyek biztosítottak, foglalkoztatójuk az ellátást folyósító szerv.
A foglalkoztató az ellátás alapulvételével 27 százalék mértékű társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezett.
Az álláskeresési támogatásban részesülő személy az ellátás után 10 százalék nyugdíjjárulékot, magánnyugdíj-pénztári tagság esetén 8 százalék tagdíjat és 2 százalék nyugdíjjárulékot fizet.
A magánszemély nem fizet egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot, az egészségbiztosítási ellátások közül pénzbeli ellátásokra nem jogosult.
Tbj. 26. § (3) bekezdés
A Tbj. 26. § (3) bekezdése minden egyházra nézve azonos szabályokat állapít meg. Ennek megfelelően az egyházi személy után - ide nem értve a saját jogú nyugdíjasnak minősülő egyházi személyt - az egyház a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével 27 százalékos társadalombiztosítási járulékot, 10 százalék nyugdíjjárulékot, (magán-nyugdíjpénztári tagnál 2 százalék nyugdíjjárulék és 8 százalék tagdíjat és 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot fizet. Tekintettel arra, hogy az egyházi személy pénzbeli egészségbiztosítási járulékot és munkaerő-piaci járulékot nem fizet, a társadalombiztosítás pénzbeli ellátásaira és a munkanélküliség esetére járó ellátásokra nem jogosult.
Abban az esetben, ha az egyházi személy más biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban is áll, úgy a biztosítási és járulékfizetési kötelezettséget az alapul szolgáló jogviszonyra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni azzal, hogy az egyházi szolgálat nem tekinthető heti 36 órát elérő foglalkoztatásnak, tehát a további jogviszonyokban a pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is meg kell fizetni.
Tbj. 26. § (4)-(8) bekezdés
START kártya
Start-kártyát igényelhet az a pályakezdő fiatal, aki− a huszonötödik életévét, felsőfokú végzettség esetén a harmincadik életévét
− még nem töltötte be, és
− tanulmányait befejezte vagy megszakította, és
− a tanulmányainak befejezését követően első ízben létesít foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt vagy ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyt.
A kedvezmény a munkaadót abban az esetben illeti meg, ha a pályakezdő a munkába lépést megelőző napon rendelkezik START-kártyával, vagy azt helyettesítő igazolással.
A foglalkoztatásra irányuló jogviszony első ízben történő létesítésének megítélése szempontjából figyelmen kívül kell hagyni a tanulói és a hallgatói jogviszony mellett fennálló, illetve az iskolai szünet időtartama alatt létesített foglalkoztatásra irányuló jogviszonyokat, továbbá a tanulói és a hallgatói jogviszony megszűnése után alkalmi munkavállalói könyvvel létesített jogviszonyt.
Nem kaphat jogszerűen START-kártyát az a személy, aki e jogviszony létesítését megelőzően megbízási szerződés, vállalkozási szerződés alapján vagy egyéni vállalkozóként korábban már végzett munkát.
A jogszabály nem zár ki azonban minden foglalkoztatási jogviszonyt. Például az az eset, ha a pályakezdő egyidejűleg társas vállalkozó is, nem zárja ki a START-kártya igénylésének lehetőségét.
Foglalkoztatói kötelezettség, illetve járulékkedvezmény 2009. június 30-áig
Pályakezdő fiatal foglalkoztatása után a munkaadót járulékkedvezmény illeti meg. Nem kell megfizetni a 29 százalékos társadalombiztosítási járulékot, a 3 százalékos munkaadói járulékot, és az 1950 forint összegű tételes egészségügyi hozzájárulást. Ezek helyett a foglalkoztatás első évében a bruttó munkabér tizenöt százalékának, második évében huszonöt százalékának megfelelő fizetési kötelezettség jelentkezett 2009. június 30-áig.
2009. július 1-jétől módosult a Pftv.-ben a pályakezdő foglalkoztatásához kapcsolódó kedvezményre vonatkozó előírás.
A foglalkoztató a meghatározott munkaadói járulék a társadalombiztosítási járulék együttes összege helyett a foglalkoztatás első évében a bruttó munkabér tíz százalékának, második évében húsz százalékának megfelelő fizetési kötelezettséget teljesített, és továbbra sem terhelte a tételes egészségügyi hozzájárulás.
A kedvezmény alap- és középfokú végzettséggel rendelkező vagy végzettséggel nem rendelkező pályakezdő fiatal esetében legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) másfélszeres, felsőfokú végzettségű pályakezdő fiatal esetében a minimálbér kétszeres összegének megfelelő járulékalap után érvényesíthető. A módosított rendelkezéseket a 2009. július 1-ét megelőzően kiváltott START kártyával rendelkező személy foglalkoztatása esetén is alkalmazni kell a foglalkoztatásnak a 2009. július 1-jét követő időtartamára.
Amennyiben a START kártyával rendelkező személy a kedvezményezett járulékalapot meghaladó összegű juttatásban részesül, a kedvezményezett járulékalapot meghaladó jövedelem után az általános szabályok szerinti járulékfizetési kötelezettséget kell a foglalkoztatónak teljesítenie.
2010. január 1-jét követően a felsőfokú végzettséggel rendelkező pályakezdő fiatal által kiváltott START-kártya érvényességi időtartama változik.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 20/A. § (2) bekezdésének da) pontja szerint a kártya érvényességének időtartama:
− alap- és középfokú végzettséggel rendelkező vagy végzettséggel nem rendelkező pályakezdő fiatal START-kártyája esetén két év,
− a felsőfokú végzettségű pályakezdő fiatal START-kártyája esetén egy év,
de legfeljebb a kiállítás keltétől az igénylő huszonötödik életévének, felsőfokú végzettséggel rendelkező igénylő esetén a harmincadik életévének betöltéséig terjedő időszak.
Ezzel a rendelkezéssel összhangban módosult a foglalkoztatói járulékkedvezmény érvényesítésére vonatkozó szabály is.
A Pftv. 4/A. § (1)-(2) bekezdései szerint a foglalkoztató a járulékkedvezményt az alábbiak szerint érvényesítheti:
− az alap- és középfokú végzettséggel rendelkező vagy végzettséggel nem rendelkező pályakezdő fiatal foglalkoztatásakor a társadalombiztosítási járulék összege helyett a foglalkoztatás első évében a bruttó munkabér tíz százalékának, második évében húsz százalékának megfelelő, továbbá
− a felsőfokú végzettségű pályakezdő fiatal foglalkoztatásakor a társadalombiztosítási járulék összege helyett a foglalkoztatás első kilenc hónapjában a bruttó munkabér tíz százalékának, azt követő három hónapjában húsz százalékának megfelelő fizetési kötelezettség terheli.
A munkaadó a kedvezményt az alap- és középfokú végzettséggel rendelkező vagy végzettséggel nem rendelkező pályakezdő fiatal esetében legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér
(a továbbiakban: minimálbér) másfélszeres, felsőfokú végzettségű pályakezdő fiatal esetében a minimálbér kétszeres összegének megfelelő járulékalap után érvényesítheti.
A módosított rendelkezéseket a 2010. január 1-jét kővetően kiváltott START-kártyával történő foglalkoztatás esetében kell alkalmazni.
START PLUSZ kártya
A START PLUSZ kártya érvényességi ideje két év,
ͨ2; az Art. 20/A. § (2) bekezdésének db) alpontja alapján azonban legfeljebb a kiállítás keltétől az igénylő öregségi nyugdíjjogosultságának eléréséig terjedő időszak, és− a gyes folyósítása mellett igényelt kártya esetén a - Pftv. 4. § (1) bekezdéséből következően - legfeljebb a gyesre való jogosultság megszűnéséig terjedő időszak.
START PLUSZ kártyát az igényelhet, aki a gyes ellátás folyósításának megszűnését követő egy éven belül kíván foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt létesíteni, vagy aki a gyermek egyéves korának betöltését követően a gyes további folyósítása mellett kíván elhelyezkedni, feltéve, hogy nem áll foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban.
2009. június 30-áig az érvényes START PLUSZ kártyával rendelkező személy foglalkoztatása után a munkaadót nem terhelte a tételes egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség, és nem kellett megfizetnie a 3 százalékos munkaadói és a 29 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot. Ezek együttes összege helyett a foglalkoztatás első évében a bruttó munkabér tizenöt százalékának, második évében huszonöt százalékának megfelelő fizetési kötelezettséget kellett teljesítenie.
2009. július 1-jétől a START PLUSZ kártyával történő foglalkoztatással kapcsolatosan módosult a foglalkoztatói kötelezettség százalékos mértéke a foglalkoztatás első évében 10 százalékra, a foglalkoztatás második évében 20 százalékra. A Pftv. módosított rendelkezéseit a 2009. július 1-ét megelőzően kiváltott START PLUSZ kártyával rendelkező személy foglalkoztatása esetén is alkalmazni kellett a foglalkoztatásnak a törvény hatálybalépését követő időtartamára.
A munkaadó a kedvezményt legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér kétszeresének megfelelő járulékalap erejéig érvényesítheti.
Ha a munkavállaló munkabére a kötelező legkisebb munkabér kétszeresét meghaladja, az azt meghaladó összeg tekintetében az általános járulékfizetési szabályokat kell alkalmazni.
A munkaadó a kedvezményre abban az esetben jogosult, ha a foglalkoztatás időtartama a harminc napot meghaladja, és a munkaidő legalább a napi négy órát eléri. Nem érvényesíthető a kedvezmény, ha a foglalkoztatásra irányuló jogviszony bármilyen okból nem éri el a 30 napos időtartamot, vagy ha a napi munkaidő négy óránál kevesebb. Ebben az esetben nem jöhet szóba a heti munkaidőkeret megállapítása, mert a törvény napi 4 óra időtartamban határozza meg a munkavégzést.
A START Plusz kártyát az igénylő legkésőbb 2011. december 31-éig válthatja ki, és ezek alapján a munkaadót legfeljebb 2013. december 31-éig illeti meg a járulékkedvezmény.
START EXTRA kártya
START EXTRA kártya kiváltására jogosult
− a tartósan álláskereső, ha ötvenedik életévét betöltötte, vagy életkorra való tekintet nélkül legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezik, vagy− a rendelkezésre állási támogatásra jogosult álláskereső.
2009. június 30-áig a munkaadónak ebben az esetben sem kellett megfizetnie a tételes egészségügyi hozzájárulást. Ezen túlmenően a foglalkoztatás első évében a munkaadó mentesült a munkaadói járulék, valamint a huszonkilenc százalékos társadalombiztosítási járulék megfizetése alól.
A foglalkoztatás második évében a munkaadói járulék, valamint a huszonkilenc százalékos társadalombiztosítási járulék együttes összege helyett a bruttó munkabér tizenöt százalékának megfelelő járulékfizetési kötelezettség terhelte a munkaadót.
2009. július 1-jétől a munkaadót továbbra is megillette a tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetése alóli mentesség, a foglalkoztatás első évében a munkaadó mentesült a munkaadói járulék, valamint a társadalombiztosítási járulék megfizetése alól. A munkaadót a START EXTRA kártya tulajdonosa foglalkoztatásának második évében a munkaadói járulék, valamint a társadalombiztosítási járulék együttes összege helyett a bruttó munkabér tíz százalékának megfelelő járulékfizetési kötelezettség terhelte.
A munkaadót további járulékkedvezmény illeti meg, ha
− az érvényes START EXTRA kártyával rendelkező rendelkezésre állási támogatásra jogosult személy lakóhelye gazdasági, infrastrukturális, társadalmi, szociális, foglalkoztatási szempontból legkedvezőtlenebb helyzetű kistérségben vagy településen van, és
− a magánszemély foglalkoztatásával a munkáltató az éves átlagos statisztikai állományi létszámát emeli, továbbá a bővített létszámot a kedvezményezett időtartam alatt megtartja, valamint
− kötelezettséget vállal arra vonatkozóan, hogy a foglalkoztatási időszak vége előtt a magánszemély munkaviszonyát - működésével összefüggő okból - rendes felmondással, illetve közös megegyezéssel nem szünteti meg; továbbá önmaga ellen végelszámolási eljárás megindítását nem kezdeményezi, és tudomásul veszi, hogy ezen kötelezettség megszegése a kedvezmény jogosulatlan igénybevételének minősül.
A meghatározott feltételek fennállása esetén a munkaadó a foglalkoztatás
első évének lejártát követően további két évig mentesül a
− Tbj. 19. §-ának (1) bekezdésében meghatározott társadalombiztosítási járulék, valamint
− munkaadói járulék, továbbá
− második évének lejártát követően további egy évig mentesül a tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetése alól.
Az előző bekezdésben meghatározott kedvezmény a munkaadót a START EXTRA kártya érvényességi idejének lejártától függetlenül illeti meg.
2010. január 1-jétől a tételes egészségügyi hozzájárulás és a munkaadói járulék megszűnt, ennek megfelelően módosult a Pftv. is, tehát már ezeket az adónemeket nem említi.
A START Régió kedvezmény igénybevételéhez a munkaügyi központtal 2011. január 1-jét megelőzően megállapodást kötött munkaadó a megállapodás érvényességi idejének lejártáig jogosult a járulékkedvezmény igénybevételére a Pftv. 2010. december 31-én hatályos rendelkezései szerint.
Az említett szabályok alapján megállapítható, hogy a kedvezmény érvényesítése szempontjából az első év kezdete a tényleges foglalkoztatás megkezdésének napja, amennyiben a kártyajogosult a munkába lépést megelőző napon rendelkezik érvényes START, START-PLUSZ, START-EXTRA kártyával, vagy azt helyettesítő igazolással. A kártyajogosult foglalkoztatásának azon tartamára, amelyre kiterjed a kártya érvényességi ideje, a foglalkoztatót megilleti a járulékkedvezmény.
Amennyiben a kártyajogosult foglalkoztatására egymást követően több munkáltatónál kerül sor a kártya érvényességének időtartama alatt, ebben az esetben valamennyi munkáltatónál történő tényleges foglalkoztatások időtartama összeadódik, és erre az időre a foglalkoztatás első évében, illetve második évében a Pftv. 4/A. §-a (1) bekezdésében, 5. § (1) bekezdésében, valamint 7. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű fizetési kötelezettség terheli a foglalkoztatókat. Az Mt. 97. §-ának (2) bekezdése, 98. §-ának (1) bekezdés c) pontja, valamint 195/L. §-a, továbbá egyéb jogszabályok alapján a munkaviszony megszűnésekor, megszüntetésekor a munkáltató igazolás kiadására kötelezett, amely többek között tartalmazza a foglalkoztatás időtartamát is. Így ezen munkáltatói igazolások birtokában lehetőség van a különböző foglalkoztatóknál töltött időtartamok összeszámítására.
Ha a kártya érvényességi idején belül a foglalkoztatás nem folyamatos, vagy a foglalkoztató nem veszi igénybe a járulékkedvezményt, akkor a kártya szerinti kedvezmény az így kiesett idővel csökkentett (maradék) érvényességi időre illetheti meg a következő foglalkoztatót. A kártya érvényességi idejének a kiesett idővel történő meghosszabbítására a jogszabály nem ad lehetőséget.
Részmunkaidős foglalkoztatás
A részmunkaidős foglalkoztatással járó kedvezmény akkor illeti meg a munkáltatót, ha a 2011. január 1-jét követően gyermekgondozási szabadságról visszatérő - gyermekgondozási szabadság időtartama alatt terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozási segélyben részesült - munkavállaló munkakörét közvetlen a visszatérését követően két, heti 20-20 órás részmunkaidős foglalkoztatásával tölti be.A részmunkaidős foglalkoztatás esetén négy órát elérő részmunkaidő: a napi négy órát, illetve - munkaidőkeret megállapítása esetén a munkaidőkeret átlagában - a heti húsz órát elérő munkaidő.
Az egyik részmunkaidős foglalkoztatottnak mindenképpen a visszatérő munkavállalónak kell lenni, míg a másik munkavállaló vagy az lehet, akivel a munkáltató a gyermekgondozási szabadságon lévő dolgozó munkakörének ellátására létesített munkaviszonyt, vagy a visszatértést követően vele azonos vagy hasonló munkakör ellátására létesít munkaviszonyt. A lényeges különbség a START Plusz kártyás feltételi rendszertől, hogy a részmunkaidős foglalkoztatási kedvezmény a gyermekgondozási ellátásról visszatérő saját, a munkáltatóval végig munkaviszonyban álló személy foglalkoztatásához, míg a START Plusz kártya egy új belépőhöz kapcsolódik.
Kedvezmény mértéke, igénybevételének feltételei
A munkáltató a részmunkaidős foglalkoztatottak után - munkavállalónként legfeljebb a minimálbér kétszeresének megfelelő járulékalapig - a 27 százalékos társadalombiztosítási járulék helyett 20 százalék társadalombiztosítási járulékot fizet, melynek megosztása: 18 százalék nyugdíjbiztosítási járulék, 2 százalék az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék, ez utóbbin belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 1 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,3 százalék, a munkaerő-piaci járulék 0,7 százalék.Mivel ebben az esetben a munkáltató társadalombiztosítási járulékot fizet, így a 20 százalékos járulék alapja egyben szakképzési hozzájárulás alapját is képezi.
Ugyanabban a munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után a járulékkedvezmény csak abban az esetben jár, ha a 2 részmunkaidős személy foglalkoztatása legalább 1 évig fennáll, a kedvezmény azonban legfeljebb 3 évig vehető igénybe.
A járulékalapot a részmunkaidővel összefüggésben nem kell arányosítani és a kedvezmény mindkét részmunkaidős munkavállalóval összefüggésben megilleti a munkáltatót.
További feltétel, hogy a kedvezmény a munkáltatót csak abban az esetben illeti meg, ha a létszámát a részmunkaidős foglalkoztatás kezdetét megelőző hónap átlagos statisztikai létszámához képest növeli, és azt a részmunkaidős foglalkoztatás időtartama alatt nem csökkenti. (Az átlagos statisztikai állományi létszám növelése már önmagában azzal megvalósul, ha a gyesen lévő szülő visszajön dolgozni.)
Az átlagos statisztikai létszám megtartása nehéz feladat, hiszen nem tartoznak a statisztikai állományi létszámba pl. a következők:
- a szülési szabadságon lévők, a szülési szabadság első napjától,
- a különböző gyermekgondozási ellátásban részesülők a fizetés nélküli ilyen jogcímű szabadságuk első napjától,
- a keresőképtelenné vált munkavállalók egyhavi folyamatos betegség után,
- az egyhavi távollétet követően a fizetés nélküli szabadságon lévők,
- az állásukból felfüggesztett személyek az első naptól,
- a felmondási idő alatt a munkavégzés alól felmentett munkavállalók, a munkavégzés alól történő felmentés első napjától,
- a nem teljes munkaidőben, havi átlagban 60 munkaóránál alacsonyabb óraszámmal foglalkoztatottak.
Erre tekintettel nem minősül az állományi létszám csökkentésének, ha a létszám olyan munkavállalóval csökken, aki a statisztikai előírások szerint nem tartozik az átlagos statisztikai létszámba, vagy munkaviszonyát rendes vagy rendkívüli felmondással szüntette meg.
Közcélú munkavégzéshez kapcsolódó járulék kedvezmény
A közcélú munkavégzésre határozott idejű munkaviszony megkötését kővetően kerülhet sor.A munkaviszonnyal összefüggésben a foglalkoztatót és a munkaviszonyban foglalkoztatott biztosítottat járulékfizetési kötelezettség terheli.
A Pftv. 8/A. § (1) bekezdése alapján a közcélú foglalkoztatás keretében történő foglalkoztatás esetén a munkaadó 2009. december 31-éig mentesült a Tbj. 19. §-ának (1) bekezdésében meghatározott társadalombiztosítási járulék (26, illetve 29 százalék), a munkaadói járulék, valamint a tételes egészségügyi hozzájárulás 50 százalékának megfizetése alól.
2010. január 1-jétől a munkaadó a 27 százalék társadalombiztosítási járulék megfizetésének kötelezettsége alól mentesül.
A munkaadó a kedvezményt - teljes munkaidőben történő foglalkoztatás esetén - legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér 130 százalékának, részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén ezen összeg időarányos részének megfelelő járulékalap után érvényesítheti.
2011. január 1-jétől
Az önkormányzati közfoglalkoztatás, valamint az országos közfoglalkoztatási program keretében költségvetési szerv által történő foglalkoztatás esetén a munkaadó mentesül a társadalombiztosítási járulék 50 százalékának megfizetése alól.
A kedvezményezetti kör ebben az esetben igen szűk. A közfoglalkoztatással összefüggésben a kedvezményt kizárólag az önkormányzat, illetve költségvetési szerv érvényesítheti. Nem kedvezményezett például az önkormányzat által létrehozott nonprofit gazdasági társaság.
A munkaadó a kedvezményt - teljes munkaidőben történő foglalkoztatás esetén - legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér 130 százalékának, részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén ezen összeg időarányos részének megfelelő járulékalap után érvényesítheti.
A közfoglalkoztatással összefüggő kedvezmény és egyéb, törvény alapján járó foglalkoztatási célú járulékkedvezmény ugyanazon személy után, egyidejűleg nem vehető igénybe.
Tbj. 26. § (9) bekezdés
Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról az Ekho tv. rendelkezik.
A magánszemély az ekhoalap összegéből 15 százalék ekhot fizet, ha azonban a magánszemély a kifizetést megelőzően nyilatkozik arról, hogy nyugdíjas, vagy az adóévben - minden más járulékalapot képező jövedelmét, valamint minden olyan ekhoalapot képező bevételét, amely után 15 százalék mértékű ekhot fizetett figyelembe véve - a nyugdíjjárulékot (magán-nyugdíjpénztári tagdíjat) a Tbj. előírása szerint a járulékfizetés felső határáig megfizette, az ekho mértéke 11,1 százalék. Ha a magánszemély az adott kifizetéssel lépi át a járulékfizetés felső határát, a nyilatkozatban a magánszemély megjelölheti az ekhoalapnak a járulékfizetés felső határa eléréséhez szükséges részét. Ebben az esetben az ekhoalap fennmaradó részére alkalmazható a 11,1 százalékos ekhomérték. Szintén 11,1 százalék az ekho mértéke az ekhoalap azon része után, amely meghaladja az adott jogviszonyban a Tbj. szerint biztosítási kötelezettség időtartamaként figyelembe vehető napok és a kifizetés napján érvényes járulékfizetési felső határ napi összegének szorzatát.
A kifizető az ekhoalap összege után 20 százalék ekhót fizet.
Ettől eltérően az EGT-államban biztosított személy esetében a kifizető ekhot nem fizet, a magánszemélynek juttatott ekho alapul szolgáló bevételből 9,5 százalék ekhot állapít meg és von le.
Az Ekho tv. szerint az adózási mód munkaviszonyban történő foglalkoztatás esetén - az egyéb feltételek fennállása mellett - akkor alkalmazható, ha a közterhek megfizetése a hónap első napján érvényes havi minimálbér után az általános szabályok szerint megtörtént. Az általános szabályok szerinti közteherviselés követelménye a munkáltatóra és a munkavállalóra egyaránt vonatkozik.
A START-kártyával történő alkalmazáshoz a munkáltató számára kedvezményes járulékfizetési feltételek kapcsolódnak, ami mindenképpen az általános szabályoktól való eltérést, kedvezményt jelent, így különös szabálynak tekinthető.
Ilyen esetben tehát nem valósul meg az EKHO választhatóságának az a kritériuma, mely szerint a közterhek megfizetése mindkét érintett fél részéről az általános szabályok szerint történt. Így amennyiben a magánszemély és az őt munkaviszonyban foglalkoztató vállalkozás az EKHO szabályai szerint kívánnak eljárni, a munkáltató egyidejűleg nem alkalmazhatja a START-kártyához kötődő kedvezményes járulékfizetési szabályokat.
Tbj. 26. § (10) bekezdés
Az álláskeresők mikro-, kis- és középvállalkozásnál, valamint civil szervezetnél történő foglalkoztatásának támogatása, továbbá a rugalmas foglalkoztatási formák közszférában történő térnyerése érdekében az álláskeresők foglalkoztatásához speciális járulékfizetési kötelezettség kapcsolódik.
2009. december 31-éig az álláskereső foglalkoztatása után a munkáltató a foglalkoztatás megkezdésétől számított egy évig mentesült:
a) a tételes egészségügyi hozzájárulás,
b) a Tbj. 19. §-ának (1) bekezdésében meghatározott társadalombiztosítási járulék, valamint
c) a munkaadói járulék
megfizetése alól.
2010. január 1-jétől a foglalkoztató a társadalombiztosítási járulék megfizetése alól mentesül.
A munkáltató a kedvezményt - teljes munkaidőben történő foglalkoztatás esetén - legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér 130 százalékának, részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén ezen összeg időarányos részének megfelelő járulékalap után érvényesítheti. A kedvezmény igénybevételéhez a munkáltatónak megállapodást kell kötnie a munkaügyi központtal.
Tbj. 26. § (11) bekezdés
A Nyugdíjbiztosítási Alap részére 2011-ben a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap teljesíti a szolgálati nyugellátás, valamint a szolgálati rokkantsági nyugdíj járulékfizetéssel nem fedezett többletköltségeinek, valamint meghatározott kör (pl. GYES-en, GYET-en lévők) vonatkozásában a nyugdíjbiztosítási járulék fizetését.
R. 5/D. § (1)-(2) bekezdés
Az egyházi szolgálatot ellátó személyek tekintetében a járulékfizetési kötelezettséget az határozza meg, hogy a magánszemélyeket az egyház belső törvénye egyházi személynek minősíti vagy sem. Az alkalmazottak jogállását az általános szabályok szerint kell elbírálni.
Az egyházi személyek meghatározása
A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 13. § (2) bekezdése értelmében az egyház és - ha az alapszabály így rendelkezik - az egyház önálló képviseleti szervvel rendelkező szervezeti egysége (szervezete, intézménye, egyházközössége stb.) jogi személy. Ugyanakkor a 13. § (3) bekezdés értelmében az egyház vallásos célra létesülő önálló szervezete akkor válik jogi személlyé, ha - képviselőjének bejelentése alapján - a bíróság nyilvántartásba veszi. A bejelentésben közölni kell a szervezet székhelyét, ügyintéző és képviseleti szervét. A bejelentéshez csatolni kell az illetékes egyházi szerv nyilatkozatát arról, hogy a szervezet az egyház szabályai szerint megalakult, és az egyház keretében működik.
Az egyház által létesített és ily módon létrejött egyesület olyan - az egyházak nyilvántartásának ügyviteli szabályairól szóló 11/1990. (VI. 13.) IM rendelet alapján - nyilvántartásba vett egyéb egyházi jogi személynek minősülő egyesület, amelyet megillet minden olyan kedvezmény, ami nem kizárólagosan az egyházaknak jár (pl. nem jogosult az szja. egyházi 1 százalékra).
Az egyéb egyházi jogi személyek esetében is irányadó az szja-törvény 3. § 40. pontjában meghatározott szabály, amely szerint egyházi személy az, akit az egyház belső törvényeiben és szabályzataiban annak minősít, ennek megfelelően az egyesület képviselői egyházi személynek minősülnek.
R. 5/D. § (3)-(6) bekezdés hatályon kívül
R. 5/E. §
R. 5/F. §.
R. 5/G. § (1) bekezdés hatályon kívül
R. 5/G. § (2) bekezdés
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényben és a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényben is a hivatásos szolgálat felső korhatára a társadalombiztosítási nyugellátási szabályok szerint a hivatásos állomány tagjára születési éve alapján irányadó öregségi nyugdíjkorhatárnál 5 évvel alacsonyabb életkor betöltése.
A társas vállalkozás és a társas vállalkozó járulékfizetése
Tbj. 27. § (1) bekezdésA járulékokat főszabály szerint a személyes közreműködésre tekintettel kifizetett járulékalapot képező jövedelem után kellett megfizetni. Ugyanakkor a kifizetés hiányában, havi átlagban a minimum járulékalap megállapításakor a minimálbért kell alapul venni. A Tbj. szerinti fogalma 2011. évtől jelentősen megváltozott, ami azt eredményezi, hogy a társas vállalkozók tekintetében esetenként a garantált bérminimum összegét kell minimálbérnek tekinteni. Bővebb magyarázatot lásd. a 4. § s) pontnál.
Társas és egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége megállapításához
|
A minimálbér összege |
30-ad része |
|
|
1999.02.01-2000.01 31. |
22.500,-Ft |
750,-Ft |
|
2000.02.01-2001.01.31. |
25.500,-Ft |
850,-Ft |
|
2001.02.01-2002.01.31. |
40.000,-Ft |
1.333,33 Ft |
|
2002.02.01-2004.01.31. |
50.000,-Ft |
1.666,67 Ft |
|
2004.02.01-2005.01.31. |
53.000,-Ft |
1.766,67 Ft |
|
2005.02.01-2006.01.31. |
57.000,-Ft |
1.900,00 Ft |
|
2006.02.01-2007.01.31. |
62.500,-Ft |
2.083,33 Ft |
|
2007.02.01-2008.01.31 |
65.500,-Ft |
2.183,33 Ft |
|
2008.02.01-2009.01.31. |
69.000,-Ft |
2.300,-Ft |
|
2009.02.01-2010.01.31. |
71.500,-Ft |
2.383,33,-Ft |
|
2010.02.01-2010.12.31 |
73.500,-Ft |
2.450,-Ft |
|
2011. 01.01-től |
78.000.-Ft |
2.600,-Ft |
|
2001. február 1-jétől a havi járulékalap kiszámításánál naptári napi kerekítést használni nem lehet, csak a tárgyhónap járulékalapjának összegét szabad kerekíteni (pl. járulékfizetési kötelezettség 2007.03.17-2007.03.1-ig: 15 x 2.183,33 = 32.749,95 kerekítve 32.750,-Ft). |
||
|
A garantált bérminimum összege |
30-ad része |
|
|
2011.01.01-től. |
94.000,-Ft |
3133,33,-Ft |
Példa: a társas vállalkozó 2011. július 15-től 2011. július 31-ig volt biztosított társas vállalkozás főfoglalkozású tagjaként. A július havi személyes közreműködésre tekintettel kifizetett járulékalapot képező jövedelem 400 ezer forint, amely meghaladja a Tbj szerinti minimálbér összegét. A nyugdíjjárulék fizetési felső határ 2011. július 15-től július 31-ig 17 nap X 21 000forint = 357 000 forint, tehát csak ezen összeg után áll fenn a nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség. (A havi járulékalap kiszámításánál naptári napi kerekítést használni nem lehet, csak a tárgyhónap járulékalapjának összegét szabad kerekíteni.)
Tbj. 27. § (4) bekezdés hatályon kívül
Tbj. 27. § (5) bekezdés
A korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alól történő mentesítés azt eredményezi, hogy a mentesített foglalkoztatónál az adott munkakörben foglalkoztatott biztosított a mentesítés időpontjától nem szerez korkedvezményre jogosító időt. (A mentesítésére vonatkozó szabályokat lásd a 20/A. §-nál.)
Tbj. 28. § (1) bekezdés
A tevékenység szünetelésére hivatkozással a d) pontban felsoroltakon kívül más társas vállalkozó nem mentesíthető a járulékfizetés alól.
Tbj. 28. § (2) bekezdés
Példa
1. A kieső idő számítására: a minimálbér alapulvételével járulékot fizető társas vállalkozó július 1-jétől július 12-ig táppénzes állományban van, kieső időként 12 napot kell figyelembe venni. A 12 naptári napra jutó csökkentést úgy kell kiszámítani, hogy a Tbj. szerinti minimálbér összegét - 78 000 forint, vagy 94 000 forint - el kell osztani 30-al, és az így kapott 1 naptári napi összeget meg kell szorozni azoknak a napoknak a számával, amely alatt a társas vállalkozó a tevékenységét végezte (31 - 12 = 19 naptári nap). A 78 000 forint alapulvételével számított összeg 19 x 2600= 49 4000 forint.
A számításnak az a lényege, hogy minden esetben azt kell meghatározni, hogy hány napra áll fenn a fizetési kötelezettség. Abban az esetben ugyanis, ha a számítást úgy végezzük el, hogy hány napra nem kell járulékot fizetni, a 31 napos hónapok esetében egy nappal kevesebb napra jutó járulék kerül megfizetésre.
2. A járulékfizetési felső határ csökkentésére: a társas vállalkozó 2011. december 15-től válik biztosítottá 2011. december 31-ig. A december havi személyes közreműködésre tekintettel kifizetett járulékalapot képező jövedelem 400 ezer forint. A nyugdíjjárulék fizetési felső határ 2011. december 15-től december 31-ig 17 nap X 21 000 forint = 357 000 forint, tehát a csak ezen összeg után áll fenn a nyugdíjjárulék (10 százalék) fizetési kötelezettség.
Az egyéni vállalkozók járulékfizetése
Tbj. 29. § (1) bekezdésAz Szja. tv. alapján a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a vállalkozói kivét, amellyel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető. A vállalkozói kivét nagyságát az egyéni vállalkozó dönti el.
Az átalányadó alapjául szolgáló jövedelem kiszámítására - amely fő szabályként a járulék alapjául szolgáló jövedelem is - igen kedvező szabályokat tartalmaz az Szja. tv. Az átalányadózás szabályai addig alkalmazhatók, amíg az adóévben az egyéni vállalakozó átalányadózásra való jogosultsága megszűnik, ekkor az egyéni vállalkozónak az adóév egészére nézve át kell térni a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra, azaz megszűnik átalányadózó lenni.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a társadalombiztosítási jogszabályokban sem alkalmazhatók a továbbiakban az átalányadózó egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok.
Ezért a járulékok megállapításánál is - az év egészére vonatkozóan - a Tbj.-nek a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozóra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Tbj. 29. § (2) bekezdés hatályon kívül
Tbj. 29. § (3)-(4) bekezdés
Átalányadózó egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége táppénzfolyósítás időtartama alatt
A Tbj. 29. § (1) bekezdése alapján a biztosított egyéni vállalkozó a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot átalányadózás esetén az átalányban megállapított jövedelem, de havi átlagban legalább az e törvény szerinti minimálbér alapulvételével fizeti meg. Ugyanakkor az említett járulékalap alapulvételével nem köteles társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt - egyebek mellett -- táppénzben, baleseti táppénzben részesül.
A Szja. tv. 4. § (1) bekezdése szerint jövedelem a magánszemély által más személytől megszerzett adóköteles bevétel egésze, vagy a bevételnek az e törvény szerint tételesen igazolt, igazolás nélkül elismert, átalányban meghatározott költségekkel csökkentett része, vagy a bevétel e törvényben meghatározott hányada. Ennek megfelelően az átalányadózó egyéni vállalkozó az átalányban megállapított jövedelmet - az Szja. tv. 53. §-a szerint - a bevételéből, a jogszabályban meghatározott mértékű költséghányad levonásával állapítja meg.
Az egyéni vállalkozónak tehát, ha alkalmazottal folytatja tevékenységét, a kieső idő, pl.: táppénzfolyósítás időtartama alatt is keletkezik bevétele, illetve ebből adódóan átalányban megállapított jövedelme, ami a Tbj. 29. § (1) bekezdés szerint járulékalapot képez. Ugyanakkor a Tbj. 29. § (4) bekezdése mentesíti az egyéni vállalkozót pl. a táppénzfolyósítás időtartama alatt az (1) bekezdésben említett járulékalap után a járulékok megfizetése alól.
Mivel az átalányadózó egyéni vállalkozó átalányban megállapított jövedelme is "az (1) bekezdésben említett járulékalapnak" minősül, ezért nem kell utána (és a minimális járulékalap után sem) járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt táppénzben részesül.
A tevékenység személyes folytatásának megítélése
Az Ev. tv. 2009. december 31-ig az egyéni vállalkozó számára nem írta elő a tevékenység személyes folytatását, gyakorlását, hanem személyes közreműködési kötelezettséget állapított meg. Ez a törvényi szabályozás annyit jelent, hogy a természetes személynek nincs lehetősége tisztán üzleti befektetéssel egyéni vállalkozás alapítására, abban személyesen is közre kell működnie. A személyes közreműködést azonban a törvény tágan értelmezi. A gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, illetve az ápolási díj folyósításban részesülő egyéni vállalkozó azonban csak akkor mentesül a járulékok megfizetése alól, ha a vállalkozó a tevékenységét személyesen nem folytatja. E rendelkezésnek a gyakorlatbeli megítélése bizonytalan, ezért a következőkben összefoglaljuk azokat az ismérveket, amelyek alapján a személyes közreműködés megvalósulása nagy biztonsággal megítélhető.
Az egyéni vállalkozó nem az igazolványában meghatározott tevékenység (szakma) személyes folytatására, gyakorlására kötelezett, hanem közreműködésre, amely a vállalkozás szervezéséig, irányításáig terjedhet, illetőleg alkalmazottat, bedolgozót vagy segítő családtagot is foglalkoztathat. A tevékenység szüneteltetésére vonatkozó szabályokat sem tartalmazott a törvény, mert nem volt olyan előírás, miszerint a vállalkozó az igazolvány birtokában minden esetben köteles lenne a tevékenységét személyesen folytatni, gyakorolni. A vállalkozásban való személyes közreműködés megvalósulhat ugyan az egyéni vállalkozó döntéseiben, a vállalkozás irányításában, felelősségvállalási kötelezettségében is, azonban ez nem esik egybe magának a vállalkozói igazolványban meghatározott tevékenységnek a személyes folytatásával, gyakorlásával. Ennek megfelelően a társadalombiztosítási szabályok is a tevékenység személyes folytatása és nem a személyes közreműködés esetére állapítanak meg külön szabályokat.
A társadalombiztosítási szabályok vonatkozásában a járulékfizetési kötelezettség alóli mentesítésnél a vállalkozói tevékenység személyes folytatása a feltétel, melyen a vállalkozói igazolványban feltüntetett tevékenység személyes folytatása értendő.
A társadalombiztosítási szabályok különbséget tesznek a járulékfizetés tekintetében akkor is, ha a vállalkozói igazolvány birtokában a vállalkozó "saját elhatározásából" a vállalkozói tevékenységét személyesen nem folytatja - pl. a vállalkozói igazolványt kiváltja, de nem kezdi meg a tevékenységét - ekkor a legalább a minimálbér alapján a járulékfizetési kötelezettség az igazolvány átvétele napjától fennáll, mert ettől a naptól kell biztosítottnak tekinteni a természetes személyt. Ugyanígy kell értelmezni, ha a vállalkozói tevékenységet alkalmazott, segítő családtag útján látja el. A járulékfizetési kötelezettség alól azonban a Tbj. idézett, meghatározott eseteiben mentesíti a biztosított egyéni vállalkozót, amikor fizikailag nem képes a vállalkozói tevékenységét személyesen gyakorolni, azért mert például családtagja ápolása mellett nincs lehetősége a vállalkozói tevékenység személyes folytatására. Ekkor a minimálbér alapulvételével járulékfizetési kötelezettsége nincs.
Abban az esetben, ha a vállalkozó állítása szerint személyesen nem folytatja a vállalkozói tevékenységét, de a költségei között vállalkozói kivétet elszámolt, úgy a vállalkozás személyes folytatásának ténye külön bizonyítás nélkül is megvalósultnak tekinthető.
Álláspontunk szerint a járulékfizetés alól történő mentesítésre vonatkozó szabályok alkalmazása szempontjából az előzőekhez képest érdemi változást az új 2010. január 1-jétől hatályos Ev. tv. nem hozott.
Az egyéni vállalkozó tevékenységének szünetelése
2010. január 1-jétől az egyéni vállalkozó a tevékenységét legalább egy hónapig és legfeljebb öt évig szüneteltetheti (korábban csak ügyvéd, szabadalmi ügyvivő, közjegyző szüneteltethette tevékenységét). A tevékenység szüneteltetését és a szüneteltetés végén a tevékenység folytatását is a körzetközponti jegyzőnél (okmányiroda) elektronikus úton be kell bejelenteni. (Amennyiben az 5 év elteltével az egyéni vállalkozó nem jelenti be az egyéni vállalkozói tevékenység folytatását, akkor a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása megszűnik.) Fontos megjegyezni, hogy 2010. január elsejétől a szünetelés időtartama alatt az egyéni vállalkozó biztosítása is szünetel. Abban az esetben, ha a tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozó egyéb jogcímen nem jogosult az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére, akkor belföldi magánszemélyként a tevékenység szünetelésének első napjától egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére lesz köteles.
Az alkalmazottat foglalkoztató, tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozó
A szünetelés bejelentését követően, annak tartama alatt az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységet nem végezhet, egyéni vállalkozói tevékenységhez kötődő új jogosultságot nem szerezhet, új kötelezettséget nem vállalhat. Az egyéni vállalkozó tevékenységének folytatása során a szünetelésig keletkezett és azt követően esedékessé váló fizetési kötelezettségeit azonban a szünetelés ideje alatt is köteles teljesíteni.
Mivel a jogszabály nem tartalmaz rendelkezést, tilalmat arra vonatkozóan, hogy az az egyéni vállalkozó, aki alkalmazottat foglalkoztat, nem szüneteltetheti egyéni vállalkozói tevékenységét, ezért elvileg lehetőség van az alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó tevékenységének szüneteltetésére is. Ebben az esetben az egyéni vállalkozónak az alkalmazottak jogviszonyának rendezésével összefüggésben két lehetősége van.
1. Az egyéni vállalkozó az Mt. 89. § (1) bekezdésében szabályozott rendes felmondás lehetőségével, a (3) bekezdésben meghatározott, a munkáltató működésével összefüggő okra hivatkozva megszünteti az alkalmazott munkaviszonyát.
2. Az alkalmazott(ak) munkaviszonya továbbra is fennmarad - mivel a Mt. nem ismeri a munkaviszony szünetelésének fogalmát - melynek költségeit, járulékait az egyéni vállalkozónak továbbra is viselnie kell, annak ellenére, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése alatt az egyéni vállalkozó tevékenységet nem folytathat, további kötelezettséget nem vállalhat.
A Mt. 151. § (4) bekezdése alapján ugyanis a munkavállalót, ha a munkáltató működési körében felmerült okból nem tud munkát végezni, az emiatt kiesett munkaidőre (állásidő) személyi alapbére illeti meg. Az Ev. tv. szintén kimondja, hogy az egyéni vállalkozó tevékenységének folytatása során a szünetelésig keletkezett és azt követően esedékessé váló fizetési kötelezettségeit a szünetelés ideje alatt is köteles teljesíteni.
Az alkalmazottak tekintetében a ’08-as bevallást kell benyújtani 30 napon belül, illetve, ha az alkalmazott foglalkoztatása nem szűnik meg a 08-as bevallást a tárgyhónapot követő hónap 12-éig is be kell adni.
Pl. Az alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó tevékenységét május 12-étől szünetelteti és ezzel az időponttal az alkalmazott foglalkoztatása is megszűnik. Ez esetben az április hónapról május 12-ig be kell nyújtania az alkalmazottal összefüggésben a 08-as bevallását, majd a május 1-jétől május 11-éig terjedő időszakról 30 napon belül, azaz június 10-éig kell a 08-as bevallást benyújtani. (Ha az alkalmazott foglalkoztatása nem szűnik meg, akkor a május 12-étől május 31-éig terjedő időszak vonatkozásában a 08-as bevallás 2010. június 12-éig ugyancsaj be kell nyújtani.)
Tbj. 29. § (5) bekezdés
A kieső idő számításának módja azonos a társas vállalkozókra vonatkozó 27. § (2) bekezdésénél ismertetett szabályokkal.
Tbj. 29. § (6) bekezdés hatályon kívül
Tbj. 29. § (7) bekezdés
A kezdő egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettségének az alapja a kezdés évében a minimálbér, tehát a vállalkozói kivét összegének a járulékkötelezettség teljesítése során - főszabály szerint - nincs jelentősége.
Példa: a középfokú iskolai végzettséget nem igénylő tevékenységet folytató egyéni vállalkozói nyilvántartásba történő bejegyzés napja 2011. január 22-e. Január hónapra 10 x 2600 = 26 000 forint, februártól havi 78 000 forint alapulvételével kell a járulékokat megfizetnie. Abban az esetben, ha a az egyéni vállalkozói nyilvántartásba történő bejegyzésre 2011. február 19-én kerül sor, akkor februárra 10 x 2600 = 26 000 forint márciustól havi 78 000 forint a fizetendő járulékok alapja.
A minimálbérnél magasabb összegű járulékalap választásáról a 1158-as számú havi járulékbevallásban az erre a célra szolgáló külön lapon kell a vállalkozónak nyilatkoznia.
Tbj. 29. § (8) bekezdés
A korkedvezmény-biztosítási járulék megfizetése alól történő mentesítés azt eredményezi, hogy a mentesítés időpontjától az egyéni vállalkozó nem szerez korkedvezményre jogosító időt. (A mentesítésére vonatkozó szabályokat lásd a 20/A. §-nál.)
R. 6. §
Átalányadózó egyéni vállalkozó járulékfizetési alsó határának megállapítása
A biztosított egyéni vállalkozónak, aki átalányadózó, az átalányban megállapított jövedelem, de havi átlagban legalább az e törvény szerinti minimálbér alapulvételével kell a társadalombiztosítási járulékot megfizetni. Az átalányadózó egyéni vállalkozóra is érvényes az, hogy a minimálbér utáni járulékfizetésnek is havi átlagban kell teljesülnie, ugyanúgy, mint a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál.
Amennyiben az egyéni vállalkozó - függetlenül az adózás módjától - az adott hónapban tényleges járulékalapot képező jövedelmet realizál (kivétet számol el, átalányban megállapított jövedelmet szerez), akkor legalább az után meg kell fizetni a járulékokat.
Példa a járulékfizetési alsó határ megállapításához (az egyéni vállalkozó középfokú iskolai végzettséget, középfokú szakképzettséget nem igényel):
|
Időszak |
Átalányban megállapított jövedelem |
Járulékalap |
|
Január |
100 000 |
100 000 |
|
Február |
20 000 |
56 000 |
|
Március |
0 |
78 000 |
|
Április |
200 000 |
200 000 |
|
Május |
0 |
0 |
Március hónapban a járulékalap 78 000 forint, mert a vállalkozónak átalányban megállapított jövedelme nem volt, és havi átalagban a minimálbér után a járulékfizetési kötelezettséget teljesíteni kell. Áprilisban a járulékalap a 200 000 forint átalányban megállapított jövedelem lesz. A májusi hónapra vonatkozó minimum járulékalap meghatározásakor a február hónapnál alkalmazott módszer szerint kell eljárni, vagyis meg kell nézni, hogy milyen összegű az a járulékalap, amelynél teljesül a minimálbér havi átlagának követelménye. Mivel a minimálbér havi átlaga (4x 78 000= 312 000 forint) kevesebb a május hónapig figyelembe vett összes járulékalapnál (100 000+56 000+78 000+200 000= 434 000 forint), májusban a járulékalap 0 forint lesz.
Tbj. 29/A. § (1) bekezdés
Az eva-alanyiság megszűnését követően az egyéni vállalkozónak a járulékfizetési kötelezettségét a Tbj. 29. §-ában foglaltak szerint kell teljesítenie.
Tbj. 29/A. § (2)(3) bekezdés
Az egyoldalú nyilatkozat az eva alapját nem befolyásolja, és nem keletkeztet az Szja. tv. szerinti adókötelezettséget sem. Ugyanakkor nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt, és ezt önellenőrzéssel változtatná meg .
Tbj. 29/A. § (4) bekezdés
R. 6/A. §
Példa: Az egyszerűsített vállalkozói adó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozó eva alanyisága 2011. július 17-én megszűnik, a vállalt járulékalap havonta 350 000 forint. A töredék hónapra, 2011. július 1-17-ig a járulékfizetési kötelezettséget a vállalt összeg harmincad része alapulvételével kell megállapítani. A vállalt összeg 350 000 forint járulékalap harmincad része 11 666,67 forint, ezt meg kell szorozni azoknak a naptári napoknak a számával (2011. július 1-17-ig 17 nap), amely alatt az egyéni vállalkozó eva-alanyisága fennállt. Az így kapott összeg, (17 x 11 666,67=) 198 333 forint lesz a töredékhónapra a vállalt járulékalap.
Tbj. 30. § hatályon kívül
R. 6/B. § (1)-(2) hatályon kívül
A mezőgazdasági őstermelő járulékfizetése
Tbj. 30/A. § (1) bekezdés
A Tbj. alkalmazása tekintetében mezőgazdasági őstermelőnek az Szja. tv. 3. §-ának 18. alpontjában meghatározott személy minősül. Az őstermelő fogalma a Tbj. 4. § w. pontjában található.
A mezőgazdasági őstermelői igazolványról szóló 228/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet 6. § (1) bekezdése alapján azonban az igazolvány az adóévre kiadott érvényes betétlappal együtt érvényes. Az adóévre érvényesített betétlappal nem rendelkező személy - feltéve, hogy nem minősül regisztrált őstermelőnek vagy családi gazdálkodónak - nem minősül mezőgazdasági őstermelőnek.
A Tbj. 4. § x) pontja szerint kezdő mezőgazdasági őstermelőnek azt kell tekinteni, aki a tárgyévet megelőző évben nem minősült mezőgazdasági őstermelőnek.
Mindezekből következően az adóévet megelőző évben érvényesített értékesítési betétlappal nem rendelkező személy - feltéve, hogy nem minősül regisztrált őstermelőnek vagy családi gazdálkodónak - kezdő mezőgazdasági őstermelőként a minimálbérnek megfelelő összeg után köteles megfizeti a 24 százalékos mértékű nyugdíjbiztosítási járulékot, az 1,5 százalékos mértékű természetbeni és 0,5 százalékos mértékű pénzbeli egészségbiztosítási járulékot.
Ezen felül meg kell fizetni az egyéni járulékokat a 6 százalék egészségbiztosítási járulék, melyből 4 százalék a természetbeni-, és 2 százalék a pénzbeli egészségbiztosítási járulék, valamint a 10 százalék nyugdíjjárulékot.
Tbj. 30/A. § (2)-(3) bekezdés
A magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében az adóévre vonatkozóan nyilatkozattal vállalt magasabb (minimálbér, illetve a bevétel 20 százalékának egytizenketted részét meghaladó) összeg után az őstermelőkre vonatkozó általános szabályoktól eltérően 27 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot kell fizetni. Ugyanakkor ilyen esetben sem kell megfizetnie a 1,5 százalékos mértékű munkaerő-piaci járulékot mivel erre vonatkozóan a jogszabály külön mentesítési szabályt tartalmaz.
A magasabb járulékalap választásáról a tárgyév első negyedévére vonatkozó ’58-as számú járulékbevallásában kell nyilatkozni.
Tbj. 30/A. § (4) bekezdés
A mezőgazdasági őstermelőre megállapított járulékalap figyelembevételével nem kell járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt például ápolási díjat folyósítanak részére, kivéve, ha az ápolási díj folyósításának időtartama alatt a mezőgazdasági őstermelő tevékenységét személyesen folytatatja. Ugyanakkor a járulékfizetési kötelezettség alól történő mentesítés nem jelenti azt, hogy a mezőgazdasági őstermelő biztosítása szünetel.
Tbj. 30/A. § (5) bekezdés
A bevételi értékhatárt el nem érő magán-nyugdíjpénztári tag mezőgazdasági őstermelőnél a 2011. január 1-je és 2011. január 12-e közötti időszakban esedékes tagdíj mértéke 0 százalék, a nyugdíjjárulék mértéke 9,5 százalék .
Az előzőekből következően a biztosított mezőgazdasági őstermelők a 2010. IV negyedévre vonatkozó járulékokat 2011. január 12-éig úgy kötelesek bevallani és megfizetni, hogy a nyugdíjjárulék mértéke magán-nyugdíjpénztár tag esetében is 9,5 százalék, a tagdíj mértéke pedig 0 százalék.
R. 6/C. §
A havi járulékalap megállapításánál a tárgyévet megelőző évi bevétel 20 százalékának egytizenketted részét kell figyelembe venni. A jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított, egyébként e tevékenység bevételének számító támogatást kizárólag a 8 millió forint bevételi értékhatár számításánál kell figyelmen kívül hagyni, a járulékalap megállapításánál már figyelembe kell venni.
Járulékfizetés több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén
Tbj. 31. § (1)-(2) bekezdés
Gyakran előfordul, hogy a magánszemélynek egyidejűleg több, biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya van. Jelenleg eltérő szabályok érvényesülnek az egyes jogviszonyok tekintetében a társadalombiztosítási járulék, az egyéni egészségbiztosítási járulék, a munkaerő-piaci járulék és a nyugdíjjárulék (magánnyugdíj-pénztári tagdíj) megfizetésére. A foglalkoztatott személyek és egyéni, illetve társas vállalkozók egészségbiztosítási járulékfizetése tekintetében is eltérések vannak.
Kérdésként merül fel, hogy olyan estben, ha ugyanazon személy ugyanannál a foglalkoztatónál egymást részben átfedő időtartamokra megbízási jogviszonyban, és választott tisztségviselőként is kapott díjazást, a biztosítási jogviszonyt és a járulékfizetési kötelezettséget hogyan kell elbírálni, illetve megállapítani. A Tbj. 5. § g) pontja a díjazás ellenében személyes munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok hagyományos eseteiben a személyesen munkát végző személy kötelező biztosítását akkor állapítja meg, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét. A személyes munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok hagyományos esetei közé a bedolgozói, vagy megbízási szerződés alapján, továbbá egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jellegű jogviszonyban, illetve segítő családtagként történő munkavégzést sorolja a Tbj.
A Tbj. 5. § (2) bekezdése ugyanilyen feltétellel állapítja meg a biztosítási kötelezettséget a személyes munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok újabb keletű eseteire is. A felsorolásban szerepel az is, aki gazdálkodó szervezet - választott tisztségviselője. Tehát esetükben is akkor áll fenn a biztosítás, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelem eléri a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét. A Tbj. 9. § (1) bekezdése - fő szabályként - azt írja elő, hogy az egyidejűleg több biztosítási jogviszonyban álló személy biztosítását az egyes jogviszonyokban külön-külön kell elbírálni. Ugyanakkor e § (2) bekezdése speciális szabályt határoz meg mind a személyes munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok hagyományos, mind pedig újabb keletű eseteire nézve, azzal, hogy az ilyen jogviszony "keretében munkát végző személyek biztosítását havonta kell elbírálni, és a biztosítási kötelezettség elbírálásánál az ugyanannál a foglalkoztatónál a naptári hónapban elért járulékalapot képező jövedelmeket össze kell számítani".
Mivel a Tbj. 9. § (2) bekezdése együttesen utal mind az 5. § (1) bekezdés g) pontja, mind pedig az 5. § (2) bekezdése szerinti esetekre, ezért az összeszámítási szabályt is valamennyi, e két pontban felsorolt jogviszony ugyanazon foglalkoztatónál való együttes fennállása esetén alkalmazni kell. Ez a szabály érvényesül nemcsak kettő vagy több egyforma jogviszony (pl. kettő megbízás), hanem különböző jogviszonyok (pl.: megbízás és választott tisztségviselő) esetén is.
Előbbiek alapján a biztosítási kötelezettség mindazokban a hónapokban fennáll, amikor a két jogviszonyban elért járulékalapot képező jövedelem összege eléri tárgyhónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát.
Az egyidejűleg több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban álló biztosított mindegyik jogviszonyában kötelezett a járulékalapul szolgáló jövedelmének figyelembevételével az egyéni járulékok megfizetésére, de a nyugdíjjárulékot a biztosítás időtartamával arányosan, együttesen is csak a járulékfizetési felső határig kell megfizetni. Ha egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék túlfizetés keletkezik, elsődlegesen a foglalkoztató kötelezett annak visszafizetésére.
A járulékfizetési kötelezettség felső határát meghaladóan levont nyugdíjjárulékot - az Art. szabályai szerint - az önadózó magánszemély a jövedelemadóról benyújtott adóbevallásában is visszaigényelheti, feltéve, hogy a különbözetet év közben a munkáltatóval (kifizetővel) nem számolta el. A magánnyugdíjpénztár tagjának a többletként levont nyugdíjjárulékot és magán-nyugdíjpénztári tagdíjat célszerű a foglalkoztatótól visszakérni.
Az egyéni vállalkozó a járuléktúlvonást csak a személyi jövedelemadó bevallásában tudja rendezni, igazolás hiányában ugyanis nincs mód arra, hogy az általa az év során befizetett egyéni járulékot a foglalkoztató figyelembe vegye.
Tbj. 31. § (3) bekezdés
Az Mt. 118/A. § (2) bekezdése alapján azonban - a 117/B. § (1)-(3) bekezdése szerinti napi munkaidő tartamának alapulvételével - a munkaidő kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb hat havi, illetve legfeljebb huszonhat heti keretben is meghatározható.
A kollektív szerződés legfeljebb éves, illetve legfeljebb ötvenkét heti munkaidőkeretet állapíthat meg:
− a megszakítás nélküli, illetve
− a többműszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá
− az idénymunkát végző munkavállaló esetében.
Az Mt. 117/A. § (2) bekezdés b) pontja alapján az egészségügyi tevékenységre vonatkozóan külön törvény vagy kollektív szerződés a 118/A. § (1) bekezdésétől eltérően legfeljebb négyhavi, illetve legfeljebb tizenhat heti munkaidőkeretet is megállapíthat.
Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény 13. § (1) bekezdése szerint az alkalmazott egészségügyi dolgozó számára a napi huszonnégy órán át folyamatos szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatók esetében hat havi, más egészségügyi szolgáltatók esetében négyhavi munkaidőkeret állapítható meg. Az alkalmazott egészségügyi dolgozó számára - a heti 40 órás rendes munkaidőn felül - naptári évenként legfeljebb 416 óra egészségügyi ügyelet rendelhető el azzal, hogy a rendkívüli munkavégzés és az elrendelt egészségügyi ügyelet együttes időtartama nem haladhatja meg naptári évenként a 416 órát. A heti munkaidő a munkáltató rendelkezése szerint a munkaidőkeret átlagában a 48 órát nem haladhatja meg azzal, hogy ennek terhére a munkáltató a napi munkarend szerinti munkaidőn túl
a) rendkívüli munkavégzést vagy
b) egészségügyi ügyeletet
rendelhet el.
Az előzőektől eltérően - külön, írásba foglalt megállapodás alapján - az alkalmazott egészségügyi dolgozó többletmunkát vállalhat, amelynek mértéke nem haladhatja meg a munkaidőkeret átlagában a heti 12 órát, illetve ha a többletmunka kizárólag egészségügyi ügyelet ellátására irányul, akkor a heti 24 órát. Az egészségügyi szolgáltató az önként vállalt többletmunkáról nyilvántartást köteles vezetni.
A törvény meghatározza azt is, hogy az előzőkben szereplő munkavégzés együttes időtartama - munkaidőkeret alkalmazása esetén annak átlagában - nem haladhatja meg a heti 60 órát, vagy - ha az egészségügyi dolgozó egészségügyi ügyeletet is ellát - a heti 72 órát.
Az Mt. 119. § alapján a munkáltató a munkaidőt a munka jellegére, valamint az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére figyelemmel osztja be. Ügyelet elrendelése esetén azonban a heti munkaidő leghosszabb tartamába az ügyelet időtartamát is be kell számítani.
A napi munkaidő tekintetében az ügyelet teljes tartamát munkaidőként kell figyelembe venni, ha az ügyelet alatt a rendkívüli munkavégzés időtartama nem mérhető. Az elrendelt ügyelet tartama nem haladhatja meg a huszonnégy órát azzal, hogy ennek tartamába az ügyelet megkezdésének napjára eső beosztás szerinti napi munkaidő tartamát be kell számítani.
Ugyanakkor munkaidőkeret esetén a beosztás szerinti heti munkaidő mértékét általános szabályként a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni.
Az Mt. 117. § (1) bekezdésének c) pontja szerint e törvény alkalmazásában heti munkaidő az egy naptári hétre eső, vagy százhatvannyolc órás megszakítás nélküli időszakba tartozó munkaidő.
Az egy hétnél hosszabb időszakból az egy hétre eső munkaidőt úgy kell kiszámolni, hogy az időszakra eső, órákban számított munkaidőt elosztjuk az időszak naptári napjainak számával és beszorozzuk héttel.
Tbj. 31. § (4) bekezdés
Azok az egyéni és társas vállalkozók, akik ún. másodfoglalkozásúak (nem kiegészítő tevékenységet folytatók), vagyis nem főfoglalkozásként, illetve nem nyugdíjasként folytatnak vállalkozói tevékenységet, kedvezőbb szabályok alapján, csak a tényleges járulékalap figyelembevételével fizetnek járulékokat. Lényeges, hogy a közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató vállalkozónak a járulékalapot képező jövedelem után a 2 százalékos mértékű pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is meg kell fizetnie.
A felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató egyéni- és társas vállalkozó járulékfizetési kötelezettségének elbírálása során nincs jelentősége annak, hogy a Tbj. 16/A § szerint a hallgató a hallgatói jogviszony szünetelésének időtartama alatt is jogosult egészségügyi szolgáltatásra. A Tbj. 31. § (4) bekezdése szerinti kedvező járulékszabályok alkalmazásának feltétele a tanulmányok folytatása, ezért a hallgatói jogviszony szünetelésének időtartama alatt az egyéni, illetve a társas vállalkozó nem minősül többes jogviszonyban álló vállalkozónak.
A külföldi egyetemen tanuló egyéni, illetve társas vállalkozó járulékfizetési kötelezettségének megállapítása
Abban az esetben, ha az EGT., Svájc, illetve olyan országban folytat a közép- vagy felsőfokú oktatási intézményében tanulmányokat az egyéni, illetve a társas vállalkozó, amellyel Magyarország kötött szociális biztonsági egyezményt, akkor a járulékfizetési kötelezettség megállapításánál azt figyelembe lehet venni.
Példa: Egy betéti társaság beltagja társas vállalkozóként személyes közreműködés keretében havi 55 000 forint jövedelemmel tevékenykedik a társaságban, mellette nappali rendszerű képzésben egyetemi tanulmányokat folytat. Ebben az esetben a társas vállalkozás a társas vállalkozó járulékalapot képező jövedelme, vagyis az 55 000 forint után megfizeti a 27 százalék társadalombiztosítási járulékot, a tag szintén az 55 000 forint után a 10 százalék nyugdíjjárulékot és a 6 százalék egészségbiztosítási járulékot(4 százalék természetbeni és 2 százalék pénzbeli).
Tbj. 31. § (5) bekezdésPélda: a magánszemély tagja egy Kft-nek, és egy Bt-nek is. A tag a főfoglalkozású járulékfizetés alapjául a Kft-t választja, és erről nyilatkozatot tesz. (A választás az adóéven belül már nem változtatható meg.) A Bt-ben a tag jövedelmet nem realizál, ezért kifizetett jövedelem hiányában a Bt-nek járulékfizetési kötelezettsége nem keletkezik. A Kft.-ben személyes közreműködésre tekintettel történő kifizetés hiányában - legalább a minimálbér alapulvételével - meg kell fizetni a járulékokat.
Tbj. 31. § (6) bekezdés
Speciális eset az, ha az egyéni vállalkozó egyidejűleg társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja is. Mind a két kategóriában a jogszabály - a meghatározott kivételektől eltekintve - minimum járulékfizetési kötelezettséget ír elő, ezért vált szükségessé annak jogszabályi rendezése, hogy a vállalkozók vonatkozásában "valós jövedelem hiányában" kétszeres járulékfizetési kötelezettség ne keletkezzen.
Tbj. 31. § (7) bekezdés
A fegyveres testületek tagjainak a nyugdíját kizárólag a testülettől kapott (szerzett) jövedelmek alapján állapítják meg, az egyéb jogviszonyokból származó jövedelmeket a szolgálati nyugdíj megállapításánál nem veszik figyelembe. A vázoltak miatt érthető és jogszerű, hogy a hivatásos állományú tagok az egyéb jogviszonyból származó jövedelmek után nem kötelesek nyugdíjjárulékot fizetni. A jogszabály csak a nyugdíjjárulék megfizetése alól mentesíti a fegyveres testület hivatásos állományú tagját, az egyéb jogviszonyból biztosítási kötelezettséggel összefüggésben származó jövedelem természetesen egészségbiztosítási járulékalapot képez, továbbá a foglalkoztatónak meg kell fizetnie a társadalombiztosítási járulékot is. Természetszerűleg a hivatásos szolgálatot teljesítők vonatkozásában is alkalmazni kell azt, hogy ha a főfoglalkozású szolgálati viszonyukban a foglalkoztatás eléri a heti 36 órát, pénzbeli egészségbiztosítási járulékot a további jogviszonyukban nem kell fizetniük.
R. 7. §
R. 7/A. § (1) bekezdés
Az eljárási szabály ismeretének hiánya miatt a foglalkoztatók általában nem elégszenek meg a foglalkoztatott nyilatkozatával és igazolást kérnek arra vonatkozóan, hogy a biztosított más jogviszonyában a járulékfizetési felső határt már elérte, igazolást azonban csak járulékfizetési felső határt meghaladóan levont nyugdíjjárulék visszafizetésének igénylésekor kell kérni.
R. 7/A. § (2)-(3) bekezdés
A szabályozáshoz szorosan kapcsolódik az a Tbj. 50. § (1) bekezdése szerinti szabály, amely felhatalmazást ad arra, hogy a foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett (juttatott), járulékalap után megállapított járulékot (tagdíjat) csökkentheti azzal az összeggel, amelyet a foglalkoztató az adott jogviszonnyal összefüggésben a tárgyévre vonatkozó túlfizetés - ideértve a magán-nyugdíjpénztári tagsággal összefüggő túlfizetést is - miatt fizetett vissza a biztosítottnak.
R. 7/A. § (4) bekezdés
A járulékfizetési kötelezettség felső határát meghaladóan levont nyugdíjjárulékot az önadózó magánszemély a jövedelemadóról benyújtott adóbevallásában igényelheti vissza, feltéve, hogy a különbözetet év közben a munkáltatóval (kifizetővel) nem számolta el.
R. 7/A. § (5) bekezdés hatályon kívül
R. 7/B. §
Tbj. 32. § hatályon kívül
A magánnyugdíjrendszer keretében fizetendő tagdíj
Tbj. 33. § (1)-(2) bekezdésA tagdíjat a (tagdíj kiegészítést) a járulékalapot képező jövedelem figyelembevételével a foglalkoztató - a járulékfizetési felső határ figyelembevételével - állapítja meg. A túlfizetésként jelentkező tagdíj esetében nincs mód arra, hogy a tagdíjat a foglalkoztatott a személyi jövedelemadó bevallásában igényelje vissza.
Tbj. 33. § (3) bekezdés
A költségvetési okok miatt e rendelkezés teremtette meg az alapját annak, hogy átmenetileg a magán-nyugdíjpénztári tagok tagdíjfizetése helyett járulékfizetés valósuljon meg a Nyugdíjbiztosítási Alap részére.
A tagdíjnak a 0 százalékban történő meghatározása számos járulékszakmai és gyakorlati jogalkalmazói kérdést vetett fel. E kérdéseket részletesen a kapcsolódó szabályok tárgyalásánál ismertetjük. Lásd. 4. § m) pont, 19. §.
A nulla százalékban meghatározott tagdíj mértékének hatása a tagdíj-kiegészítésre
A munkáltató egyoldalú, írásban történő kötelezettségvállalással munkavállalója tagdíját vagy a tag saját tagdíját együttesen a tagdíjalap 10 százalékáig kiegészítheti. Írásban történő kötelezettségvállalásnak minősül a tagdíj-kiegészítés Tbj. szerinti bevallása is. A 2010. november 1-je és 2011. december 31-e között esedékes tagdíj kiegészítést továbbra is az állami adóhatóság nevén, a kincstár által vezetett, magánnyugdíj-pénztáranként megnyitott tagdíjbeszedési számlákra kell teljesíteni. A tagdíj mértéke az említett időszakban esedékes juttatásokkal összefüggésben 0 százalék, ami azt is jelenti, hogy ennek kiegészítése akár 10 százalék mértékű is lehet.R. 7/C. § (1) bekezdés
A kötelező pénztártagság 2010. november 3-ától történő megszűnéséve a tagdíjfizetésre kötelezettek köréből a pályakezdők kikerültek.
R. 7/C. § (2) bekezdés
Azt a pénztártagot, aki a tagdíj alapjául szolgáló jövedelemmel nem rendelkezik és tagdíj fizetésére megállapodást nem kötött, vagy részére támogatási megállapodást nem kötöttek (a továbbiakban: számlatulajdonos) a pénztártagok jogai illetik meg és kötelezettségei terhelik azzal, hogy a számlatulajdonos nem választhat és a pénztár szerveibe nem választható. A magánszemély életpályája során bármikor előfordulhat, hogy a felsorolt okok miatt egy bizonyos időszakban nem fizet tagdíjat. A pénztártagsága ilyen esetben is fennáll, és az egyéni számláján felhalmozott összeg a hozamokkal növekszik.
Megállapodás társadalombiztosítási ellátásra
Tbj. 34. § (1) bekezdésA kötelező társadalombiztosítás rendszerében a biztosított személyek köre meghatározott. Azok a személyek, akik nem biztosítottak, nem jogosultak társadalombiztosítási ellátásra, így biztosítási kötelezettség hiányában nem szerezhetnek jogosultságot pl. nyugdíjra. Ezek a személyek megállapodást köthetnek a társadalombiztosítás illetékes igazgatási szervével, de ez önkéntes döntésükön múlik, jogszabályi előírás alapján nem kötelező. A megállapodás alapján az adott ellátás(ok)ra járulékfizetés mellett jogosultságot szerezhetnek. A megállapodás alapján a járulékokat ahhoz a társadalombiztosítási szervhez kell fizetni, amellyel a megállapodást a magánszemély megkötötte.
A nulla százalékban meghatározott tagdíj mértékének hatása a megállapodásra
Kérdésként merül, fel, hogy az a magánszemély, aki magánnyugdíj-pénztári tagsága mellett megállapodást köt a nyugdíjbiztosítási igazgatósággal szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem megszerzése érdekében, a 2010. november 1-jét követő időszakban csökkentheti-e a fizetendő járulék mértékét. Tekintettel arra, hogy a magánszemély nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából - magánnyugdíjpénztár tagja esetében a kötelező tagdíj mértékével csökkentett - 34 százalék nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék fizetésének vállalása mellett köthet megállapodást, és a tagdíj mértéke 0 százalékra módosul, a magánszemély a továbbiakban 34 százalék mértékű nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot köteles fizetni a Nyugdíjbiztosítási Alapba.Tbj. 34. § (2) bekezdés
Tbj. 34. § (3) bekezdés hatályon kívül
Tbj. 34. § (4) bekezdés
A megállapodás megkötésének egyik törvényi feltétele az, hogy az adott személy a magállapodás létesítésének időpontjában nem állhat biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban.
A megállapodás megkötése után azonban gyakran előfordul, hogy a magánszemély a megállapodás időtartama alatt - átmeneti jelleggel, például megbízási jogviszonyban biztosított lesz. Ezért indokolt biztosítani azt a lehetőséget, hogy ezekben az esetben szüneteljen a megállapodás alapján fennálló járulékfizetési kötelezettség.
Tbj. 34. § (5) bekezdés a) pont
A felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán 1997. után eltöltött idő csak járulékfizetés mellett jelent öregségi nyugdíjra jogosító szolgálati időt. Abban az esetben, ha felsőoktatási intézményben folytatott tanulmányok beszámítása végett történik a járulékfizetés, a megállapodás a tanulmányok megkezdésekor, vagy közvetlenül a nyugdíjigény benyújtása előtt is megköthető.
Tbj. 34. § (5) bekezdés b) pont
Ez egy olyan lehetőség, amely a nyugdíjjogosultság megszerzése érdekében hiányzó évek "megvásárlását" jelenti. Ugyanakkor nem lehet szolgálati időt vásárolni az előrehozott öregségi nyugdíjhoz, a rokkantsági nyugdíjhoz. A megállapodás megkötése a nyugdíjigény elbírálása tárgyában hozott első fokú határozat elleni jogorvoslatra meghatározott idő lejártáig kezdeményezhető.
Tbj. 34. § (6)-(10) bekezdés
A megállapodás megkötését a tartózkodási hely szerint illetékes megyei (fővárosi) kormányhivatal egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szervénél kezdeményezhetik azok, akik más jogcímen nem jogosultak az egészségbiztosítás szolgáltatásaira, ahol a megállapodást kötő személy részére az egészségügyi szolgáltatásra jogosultságot igazoló nyomtatványt is kiállítanak.
Az egészségügyi szolgáltatás biztosítására irányuló megállapodás megkötéséhez a kedvezményezettnek személyazonosságát igazoló okmányt, a lakó-, tartózkodási-, illetőleg szálláshelyet igazoló dokumentumot, külföldi állampolgár esetében pedig az idegenrendészeti hatóság által kiadott, tartózkodásra jogosító okmányt is be kell mutatni.
A belföldinek minősülő EGT-állampolgár, amennyiben egyéb jogcímen az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére nem jogosult, a Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére köteles, vagyis nem jogosult az egészségbiztosítás ellátásaira megállapodást kötni.
Tbj. 34. § (11)-(13) bekezdés
R. 8. §
R. 8/A. §
Tbj. 35. § (1)-(4) bekezdés
A megállapodáson alapuló egészségügyi szolgáltatások szűkebb ellátási kört biztosítanak, mint az egyéb jogviszony alapján az egészségbiztosítás keretében járó ellátások.
Megállapodás alapján egészségügyi szolgáltatásra jogosult személy a fogászati ellátások közül tb támogatással csak sürgősségi ellátásra jogosult. Továbbá nem jogosult az EGT tagállamon kívüli harmadik állam területén az életét, testi épségét súlyosan veszélyeztető ellátás költségének, illetve az EGT tagállamban a nem a közösségi jogszabálynak megfelelő formában igénybe vett ellátás költségének a belföldi költség mértékéig való megtérítésére sem.
A megállapodás alapján egészségügyi szolgáltatásra jogosult személy nem veheti igénybe a Magyarországon nem hozzáférhető gyógyító eljárásokat a magyar egészségbiztosítása terhére egy másik országban.
A megállapodás szerint vállalt járulékfizetésen alapuló egészségügyi ellátásra való jogosultság esetén az e jogcímen egészségügyi ellátásra jogosultak a járulékfizetés megszűntetését követően nem szereznek további 45 napos, ún. passzív jogon is igénybe vehető, egészségügyi ellátási jogosultságot.
Tbj. 35. § (5) bekezdés
A megállapodás a megkötését, vagyis az első befizetést követő hónap első napjától hatályos, de az első hat hónapban csak korlátozott mértékű ellátásra jogosít. Lehetőség van a megállapodás megkötésekor a hat hónapra esedékes járulékot visszamenőleg egy összegben befizetni, ebben az esetben a megállapodás megkötését követő hónap első napjától lehet a megállapodáson alapuló jogosultaknak járó valamennyi társadalombiztosítási támogatással nyújtott egészségügyi szolgáltatást igénybe venni.
Tbj. 35. § (6) bekezdés
Tbj. 35. § (7) bekezdés hatályon kívül
Biztosítási kötelezettséggel nem rendelkezők járulékfizetése
Tbj. 36. § (1) bekezdésAnnak eldöntéséhez, hogy a társas vállalkozások egyes tagjai után milyen mértékű járulékot kell fizetni, a legfontosabb azt tudnunk, hogy e személyek milyen jogviszonyban végeznek munkát a társas vállalkozásban. Kiegészítő tevékenységet folytatónak kell tekinteni azt a társas vállalkozót, aki vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytat, továbbá azt az özvegyi nyugdíjban részesülő személyt, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és a társaság (ideértve ezen társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik.
Nagyon fontos, hogy a vezető tisztségviselésen felüli tevékenység ellátásáról van szó. A nem vezető tisztségviselő tagok, ha a társaságnál munkát végeznek, ez lehetséges:
− munkaviszonyban, ha munkaszerződés alapján végeznek munkát,
− megbízási jogviszonyban, ha megbízási szerződés alapján végzik tevékenységüket, és azt a Ptk. szabályai szerint kötötték,
− tagsági jogviszonyban (társas vállalkozóként), ha a tevékenységüket nem munkaviszony és nem megbízási jogviszony keretében végzik.
Az egészségügyi szolgáltatási járulékot minden hónapban meg kell fizetni akkor is, ha a társas vállalkozó az adott hónapban nem részesül járulékalapot képező jövedelemben.
A kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozók baleseti ellátásra és egészségügyi szolgáltatásra jogosultak. A járulékalapot képező jövedelem alapján fizetett nyugdíjjárulék fizetése ellenében pedig a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben meghatározottak szerinti speciális nyugdíjnövelésben részesülhetnek.
Tbj. 36. § (2)-(3) bekezdés
Amennyiben a nyugdíj megállapítására év közben kerül sor, és a társas vállalkozó a tevékenységét tovább folytatja, a nyugdíjjárulék fizetési felső határt a nyugdíj megállapításának napjával kezdődően újra meg kell állapítani
Tbj. 37. § (1) bekezdés
Az egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésének kötelezettségét nem érinti, hogy az egyéni vállalkozó eva adózó vagy sem! Nem befolyásolja e járulékfizetési kötelezettség fennállását az sem, hogy a vállalkozónak van-e vállalkozói kivétje, illetve átalányadózóként vagy eva adóalanyként elért bevétele.
Tbj. 37. § (2)-(4) bekezdés
R. 9. § (1) bekezdés
R. 9. § (2) bekezdés hatályon kívül
Tbj. 37/A. §
A keresőképtelenség elbírálása orvos-szakmai kérdés. A keresőképtelen állományba vételére és a keresőképtelenség folyamatos elbírálására, valamint a keresőképessé válás megállapítására és igazolására a 102/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet szabályai az irányadóak. A keresőképtelenség igazolására az "Orvosi Igazolás a keresőképtelen (terhességi) állományba vételről" elnevezésű, tartós keresőképtelenség esetén a keresőképtelenségi állomány 8. napjától a keresőképtelenség igazolására "Orvosi igazolás folyamatos keresőképtelenségről" megnevezésű nyomtatvány szolgál.
A kórházi kezelés idejét az "Igazolás fekvőbeteg-gyógyintézetben történő gyógykezelésről" elnevezésű nyomtatványon kell igazolni.
Tbj. 38. §
A korábban hatályos rendelkezések értelmében a kiegészítő tevékenységet folytató (nyugdíjas) vállalkozó több vállalkozásban is személyesen közreműködött, a fix összegű egészségügyi szolgáltatási járulékot valamennyi vállalkozásában meg kellett fizetnie. A nyugdíjban nem részesülő vállalkozókra irányadó szabályokkal való összhang megteremtése érdekében a szabályozás módosításra került oly módon, hogy az egészségügyi szolgáltatási járulékot akkor is csak egyszer kelljen megfizetni, ha a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó több vállalkozásban is személyesen közreműködik. A választásra vonatkozó határidő betartása mellett ügyelni kell arra is, hogy az adóéven belül a ez a választás nem változtatható meg.
Tbj. 39. § (1)-(2), (4) bekezdés
A törvény 13. §-a azt jelenti, hogy amennyiben a Közösségi rendelet, vagy a kétoldalú nemzetközi egyezmény szabályai szerint a belföldinek minősülő személy jogosult az egészségügyi szolgáltatást Magyarországon igénybe venni, akkor nem köteles külön egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére (jogszerűen nem fizethet ilyen járulékot). Nem kell pl. egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetnie annak a nyugellátásban részesülő személynek, aki a nyugdíját az EGT más tagállamából kapja, és ezt a tényt a megfelelő EGT nyugdíjszerv és egészségbiztosítási teherviselő által kiállított dokumentumával igazolja (pl. E 121-es jelű nyomtatvány).
Vannak azonban olyan kétoldalú szociális biztonsági egyezményeink is, amelyek nem tartalmaznak egészségügyi ellátásra való jogosultsággal kapcsolatos rendelkezéseket, illetve nem zárják ki a kettős biztosítást. A Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkező, Kanadában, Quebecben, Dél-Koreában - nem kiküldetés keretében - dolgozó személynek meg kell fizetnie Magyarországon az egészségügyi szolgáltatási járulékot, ha az egészségügyi szolgáltatásra egyéb jogcímen nem jogosultak.
Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság, illetve a magyarországi igénybevételével kapcsolatos kérdésekben az OEP és területi szervei adnak tájékoztatást.
Gyakran felmerülő kérdés, hogy az EGT tagállamában dolgozó, belföldinek minősülő magánszemélynek kell-e Magyarországon egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetnie?
Abban az esetben, ha a magyar állampolgár az EGT valamely tagállamában vállal munkát, akkor rá - főszabály szerint - annak a tagállamnak a szociális biztonsági szabályai vonatkoznak, ahol keresőtevékenységet folytat, és kizárólag ott kötelezett járulékfizetésre. Egészségügyi szolgáltatásra a Tbj. 13. §-a alapján jogosult, ezért az állami adóhatóság felé egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére nem köteles, illetve annak önkéntes teljesítésére jogszerűen sincs lehetősége.
Tbj. 39. § (3) bekezdés
Az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre bejelentkező személy esetén az adóhatóság azt a feltételt is vizsgálja, hogy az illető rendelkezik-e legalább egy éve magyarországi állandó lakóhellyel.
A címadatokról az adóhatóság külön jogszabály szerinti adatszolgáltatás alapján, a Közigazgatási Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (a továbbiakban: KEKKH) által megküldött adatokból értesül, azonban ez az adatszolgáltatás kizárólag az adóazonosító jel megképezése időpontjában érvényes lakóhely adataira terjed ki, mely adott esetben egy évnél rövidebb időszakot jelöl, és a magánszemély korábbi - egyébként a feltételeknek megfelelő - lakóhely adatait nem tartalmazza. Ezekben az esetekben az adóhatóságnak meg kell keresnie a KEKKH-t a lakcímre vonatkozó adatok közlése érdekében.
A Szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról 883/2004/EK rendelet 14. cikke (4) bekezdése alapján, amennyiben egy tagállam jogszabályai az ellátásra való jogosultságot tartózkodási idő megszerzésétől teszik függővé, akkor az adott tagállam illetékes szerve a másik tagállamban szerzett tartózkodási idő beszámítására köteles. Ennek értelmében a Tbj. 39. § (2)-(3) bekezdésében előírtak alkalmazásakor figyelembe veendő egyéves időtartamba az EGT egy másik tagállamában szerzett tartózkodási idő is beszámít. Az EGT tagállamban szerzett tartózkodási időt az erre a célra szolgáló E104-es számú nyomtatványon lehet igazolni, melyet a tartózkodási hely szerinti tagállam illetékes biztosító szerve állít ki.
Tbj. 39. § (4)-(5) bekezdés
A kötelezettséget az adóhatóság mindig az eredeti kötelezett folyószámláján írja elő, így a befizetéseket is az eredeti kötelezettre való hivatkozással kell teljesíteni.
Tbj. 39. § (6) bekezdés
A magánszemély a Tbj. 39. § (2) bekezdése alapján keletkezett fizetési kötelezettségét és annak megszűnését 15 napon belül köteles bejelenteni az állami adóhatóságnak. A bejelentésre az adóhatóság által rendszeresített ’T1011es" számú nyomtatvány szolgál.
A bejelentés alapján az adóhatóság az adóévre vonatkozó havi járulékfizetési kötelezettséget határozattal előírja, a befizetéseket nyilvántartja. A fizetési kötelezettség megszűnését a magánszemélynek nem kell bejelentenie, ha e fizetési kötelezettség biztosítással járó olyan jogviszony létesítése miatt szűnik meg, amelyet az állami adóhatósághoz az Art. 16. § (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően bejelentettek. Az adóhatóság a magánszemélyt az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettsége megszűnéséről ilyen esetben hivatalból értesíti.
39/A. § (1) bekezdés
Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság megszűnésére vonatkozóan az Eb. tv. 29. § (9)-(10) bekezdésében foglaltak az irányadóak. E szerint: "Az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultság a biztosítási jogviszonynak, illetve a Tbj. 16. § (1) bekezdés a)-o) és s) pontjában meghatározott jogosultsági feltételnek a megszűnését követően
a) 45 napig marad fenn, amennyiben a jogosultsági feltétel a megszűnést megelőzően megszakítás nélkül legalább 45 napig fennállt,
b) amennyiben a jogosultsági feltétel fennállásának az időtartama 45 napnál rövidebb volt, akkor ezen időtartammal hosszabbodik meg,
c) 45 napig marad fenn, ha a jogosultsági feltétel megszűnését megelőzően fennállt korábbi jogosultsági feltétel 45 napnál hosszabb ideig állt fenn és az utolsóként megszűnt jogosultsági feltétel nem állt fenn 45 napig, de a két jogosultsági feltétel fennállása között 30 napnál kevesebb nap telt el." E rendelkezések azonban a biztosítás szünetelése esetén nem alkalmazhatók.
Az előzőek alapján a magánszemély - általános esetben - az egészségügyi szolgáltatást a jogosultsági feltételek megszűnését követő 45 napig (a 45. napon is) jogosult igénybe venni, ezért egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére a 46. naptól lesz kötelezett. Az Art rendelkezései alapján a magánszemélynek kell megállapítani a fizetési kötelezettség kezdetét (vagyis azt az időpontot, amikor az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsága megszűnt), és az attól számított 15 napon belül kell bejelentkeznie az adóhatósághoz egészségügyi szolgáltatási járulékfizetésre.
A táppénz folyósításának megszűnését követő egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság időtartamának meghatározása
Az Ebtv. szerint táppénzre jogosult az, aki a biztosítás fennállása alatt, vagy annak megszűnését követő első, második vagy harmadik napon keresőképtelenné válik és a Tbj.-ben meghatározott mértékű pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett. Táppénz a keresőképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban a biztosítási jogviszony fennállásának időtartama alatt egy éven át, vagy a biztosítási jogviszony megszűnését követő 30 napon át. Méltányosságból táppénzt akkor állapítható meg a biztosított részére, ha a biztosított az ahhoz szükséges biztosítási idővel nem rendelkezik. A biztosítási jogviszony megszűnése után folyósított táppénz lejártát követően az egészségbiztosítási szerv méltányosságból legfeljebb 30 napra állapíthat meg táppénzt. A Tbj. 16. § (1) bekezdés a) pontja szerint, aki táppénzben részesül, az egészségügyi szolgáltatásra jogosult.Az előbbiekből következik, hogy akinek megszűnt a biztosítási jogviszonya, 30 napig még jogosult lehet táppénzre és ez idő alatt egészségügyi szolgáltatásra. A biztosítási jogviszony megszűnése után folyósított táppénz lejártát követően az egészségbiztosítási szerv méltányosságból további táppénzt állapíthat meg legfeljebb 30 napra, mely időtartamra szintén vonatkozik a Tbj. 16. § (1) bekezdés a) pontja, így ezen időtartam alatt is fennáll az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság.
Az Ebtv. 29. § (9) bekezdése alapján, ha a biztosítási jogviszony megszűnése után folyósított táppénz lejártát követően az egészségbiztosítási szerv méltányosságból igénybe vehető táppénzt állapít meg, akkor a méltányosságból megállapított táppénz lejártát követően kezdődik meg a 45 napos jogosultság az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére.
Abban az esetben tehát, ha a biztosítási jogviszonynak vagy a Tbj. 16. § (1) bekezdés a)-o) és s) pontjai szerinti jogosultsági feltételek fennállásának az időtartama - ideértve a méltányosságból megállapított táppénz folyósításának az időtartamát is - összességében meghaladja a 30 napot, akkor ezen feltételek megszűnését követően a 30 napon túli időtartamra is, de legfeljebb 45 napra fennáll az egészségügyi szolgáltatásra jogosultság.
39/A. § (2) bekezdés
V. Fejezet
TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI NYILVÁNTARTÁSOK
Tbj. 40. § a) pontjaA Tny. tv. 96. § (1) bekezdése szerint "A nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek - ideértve a foglalkoztatókat, illetve egyéb szerveket - a természetes személyről adatokat társadalombiztosítási azonosító jel (a továbbiakban: TAJ-szám) alkalmazásával
a) a nyugellátások, illetőleg a nyugdíjbiztosítás szerveinek hatáskörébe utalt más ellátások megállapítása, folyósítása és ellenőrzése, továbbá
b) a nyugdíjbiztosítást illető befizetések érdekében
tarthat nyilván.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott célra a társadalombiztosítási jogszabályban, illetve törvényben meghatározott
a) személyi adatok (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, születés éve, hónapja és napja),
b) családi állapot, állampolgárság,
c) lakóhely (tartózkodási hely),
d) foglalkozás, munkahely, munkakör, tevékenység,
e) a rokkantság fokára, az egészségkárosodás mértékére, a szakmai munkaképességre, a rehabilitálhatóságra, továbbá az egészségi állapotra vonatkozó adatok, amennyiben jogszabály szerint a nyugellátás, egyéb ellátás megállapítása az egészségi állapot figyelembevételével történik,
f) a keresetre, jövedelemre, valamint a levont és befizetett járulékokra vonatkozó adatok,
g) az élettársra és az eltartott hozzátartozói minőségre vonatkozó adatok, amennyiben jogszabály szerint a nyugellátás, egyéb ellátás megállapítása az élettársi, hozzátartozói minőség figyelembevételével történik,
tarthatók nyilván."
Tbj. 40. § b) pontja
Eb. tv. "79. § (1) Az egészségbiztosító - ideértve a társadalombiztosítási feladatokat külön jogszabály vagy megállapodás alapján ellátó munkáltatókat és egyéb szerveket - természetes személyről adatokat az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai, illetőleg a társadalombiztosítási feladatot ellátó szervek hatáskörébe utalt más ellátások megállapítása, folyósítása és ellenőrzése céljából TAJ-számon, társadalombiztosítási folyószámlaszámon, illetőleg nyugdíjfolyósítási törzsszámon tarthat nyilván.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott célra az alábbi személyes adatok tarthatók nyilván:
a) személyazonosító adatok (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, év, hónap, nap),
b) családi állapot, állampolgárság, eltartott hozzátartozó és élettárs esetén a hozzátartozói minőség,
c) lakóhely (tartózkodási hely),
d) foglalkozás, munkahely, munkakör, tevékenység,
e) az egészségbiztosítási ellátások megállapításához szükséges egészségügyi adatok,
f) jövedelemre vonatkozó adatok.
(3) Az egészségbiztosító nem társadalombiztosítási feladatokat ellátó szerv és természetes személy részére adatot csak törvény, illetve törvény felhatalmazása alapján - a felhasználás céljának és jogalapjának egyidejű megjelölésével - jogszabályban meghatározott módon szolgáltathat."
Tbj. 40. § c) pontja
Tbj. 40/A. §
Tbj. 41. § (1) bekezdés
Az egészség- és nyugdíjbiztosítással összefüggésben jelenleg működő nyilvántartási rendszer nem biztosítja annak lehetőségét, hogy az alapokkal kapcsolatos befizetési kötelezettségek, illetőleg a nyújtott szolgáltatások összevethetőek legyenek. A hatályos szabályozás szerint az OEP vezeti a biztosítottak, az ONYF pedig a nyugdíjra jogosító szolgálati idők és a nyugellátások alapját képező jövedelmek nyilvántartását.
A járulékbefizetési kötelezettségen alapuló ellátási jogosultság megállapítása és ellenőrzése érdekében szükségszerű a különböző feladatokra létrehozott nyilvántartási rendszerekben tárolt adatok egyeztetése, ezért a törvény az állami adóhatóság nyilvántartásában az adózókra vonatkozó jövedelemadatok, illetőleg járulékadatok összevethetőségét teremti meg a biztosítotti adatokat tartalmazó egyéb nyilvántartásokkal.
A törvény szerint a foglalkoztatóknak a lényegében azonos adattartalmú szolgáltatásokat a jövőben csupán egy igazgatási szervhez kell teljesíteniük. Megszűnt a NYENYI adatszolgáltatás.
Az állami adóhatóságnál kialakítandó egyéni adó- és járulék-számlarendszerben nyilvántartandó adatok biztosítják a 2006. évtől kezdődően a nyugdíjbiztosítási ellátások megállapításához, illetőleg az egészségbiztosítási ellátások utólagos ellenőrzéséhez felhasználható adatokat.
2010. január 1-jétől a járulékintegráció következtében az egészségbiztosítási járulék kiegészült a munkaerő-piaci járulékkal, amely módosulás megjelenik a nyilvántartásoknál is.
Tbj. 41. § (2)-(3) bekezdés
"Az Art "52. § (7) bekezdés szerint az állami adóhatóság
a) megkeresésre adatot szolgáltat
aa) a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv és az egészségbiztosítási szerv, az állami foglalkoztatási szerv, a munkaügyi hatóság, valamint a menekültügyi és idegenrendészeti hatóság részére az adóval összefüggő adatról, tényről, körülményről, ha az valamely ellátás vagy támogatás megállapítása, valamint a folyósítás és a jogviszonyok jogszerűségének ellenőrzése érdekében, továbbá
ab) az állami foglalkoztatási szerv részére, ha statisztikai célú adatfeldolgozás érdekében
szükséges,
b) elektronikus úton hivatalból átadja a (4) bekezdésben meghatározott bevallásra kötelezettek és a mezőgazdasági őstermelő által
ba) a 31. § (2) bekezdése 1-7., 9-15., 24. és 26-28. pontjai szerinti részletezettséggel bevallott, a nyugdíjjogosultsághoz, nyugdíj-megállapításhoz szükséges, magánszemélyenként összesített (konszolidált) éves adatokat - ide nem értve a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjaira vonatkozó adatokat - a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv részére a tárgyévet követő év augusztus 31. napjáig. Amennyiben az önellenőrzés vagy az adóhatósági ellenőrzés a már összesített (konszolidált) éves adatokat kiegészíti, módosítja vagy megváltoztatja, az adóhatósági eljárás lezárását követő hónap utolsó napjáig az e pontban megjelölt összesített (konszolidált) éves adatokat kijavítva kell átadni a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv részére,
bb) a 31. § (2) bekezdése 1-6., 8-10., 12-14., 16., 23-24. és 26-27. pontjaiban meghatározott adatokat az egészségbiztosítási ellátások utólagos ellenőrzése céljára az egészségbiztosítási szerv részére a bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig,
bc) a 31. § (2) bekezdése 1-5., 7., 9-12., 15. és 27. pontjaiban foglalt adatokat a magán-nyugdíjpénztári tagok folyószámlájának vezetéséhez a magánnyugdíjpénztárak részére - pénztáranként - a bevallásra előírt határidőt követő hónap, a bevallás kijavítása, önellenőrzéssel történő helyesbítése esetén a kijavítás, illetőleg az önellenőrzés benyújtásának időpontját követő hónap utolsó napjáig,
bd) a 31. § (2) bekezdése 1-5., 7-8., 10., 13., 23., 27. és 28. pontjában foglalt adatokat, továbbá a 31. § (2) bekezdésének 6. pontjában felsorolt adatok közül a munkaerő-piaci járulék alapjára és összegére vonatkozó adatokat az állami foglalkoztatási szerv részére az álláskeresési támogatások és a foglalkoztatást elősegítő támogatások megállapításához és ellenőrzéséhez, illetőleg a munkaügyi hatóság részére a munkaügyi ellenőrzés elősegítése céljából a bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig,
be) a 31. § (2) bekezdése szerinti bevallásokból a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv részére a nyugellátás, vagy rehabilitációs járadék folyósítása mellett munkát végző magánszemélyek és foglalkoztatóik azonosító adatait, valamint e magánszemélyek járulékalapjára (keresetére, jövedelmére) vonatkozó adatokat a nyugdíjfolyósító szerv által folyósított ellátások jogszerűségének vizsgálata céljából a bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig,
c) elektronikus úton hivatalból átadja a (4) bekezdésben meghatározott bevallásra kötelezettek által a 31. § (2) bekezdés 1-3., 5., 12. és a - korkedvezményre jogosító munkakör tartama kivételével - 13., továbbá 27. pontjaiban meghatározott adatokat, valamint 10. pontjából a tárgyhónaptól eltérő biztosítási jogviszony időtartamára vonatkozó adatot a munkajogviszonyok jogszerűségének ellenőrzése céljából a munkaügyi hatóság részére a bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig,
d) a társadalombiztosítási ellátások és a foglalkoztatást elősegítő támogatások megállapítása és ellenőrzése céljából, a tárgyévet követő év augusztus 31. napjáig elektronikus úton hivatalból átadja
da) a vendéglátó üzlet felszolgálója által a személyi jövedelemadóról benyújtott bevallásban bevallott borravaló után fizetett nyugdíjbiztosítási járulék alapjára és összegére vonatkozó adatokat a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv,
db) a Tbj. 56/A. § (4) bekezdése szerinti kötelezett által a 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban bevallott, a Tbj. 56/A. § (1) bekezdésében felsorolt járulékok közül a Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék alapját és összegét a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős szerv, továbbá a magán-nyugdíjpénztári tagdíj alapjára és összegére vonatkozó adatokat a magánnyugdíjpénztár,
dc) a db) alpontban említett kötelezett által a 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban bevallott, a Tbj. 56/A. § (1) bekezdésében felsorolt járulékok közül az Egészségbiztosítási Alapot megillető járulékok alapját és összegét az egészségbiztosítási szerv,
dd) a db) alpontban említett kötelezett által a 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban bevallott, a Tbj. 56/A. § (1) bekezdésében felsorolt járulékok közül a Munkaerőpiaci Alapot megillető járulék alapját és összegét az állami foglalkoztatási szerv és a munkaügyi hatóság részére,
e) a bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig, a nyugdíjfolyósító szerv részére elektronikus úton hivatalból átadja a 31. § (2) bekezdés 5. pontja szerinti nyugdíjas státusszal rendelkező magánszemélyre vonatkozó tárgyévi nyugdíjjárulék-alapot képező összesített jövedelmi adatokat ahhoz az időponthoz igazodva, amikor a magánszemély tárgyévi nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelme meghaladja a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny. törvény) 83/B. §-ában meghatározott éves keretösszeget,
f) elektronikus úton hivatalból átadja a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó által a személyi jövedelemadó-bevallásban bevallott, valamint az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó által az eva-bevallásban bevallott nyugdíjjárulék alapját és összegét a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős szerv részére az adóévet követő év augusztus 31. napjáig,
g) a foglalkoztató megszűnésének, a vállalkozási tevékenység megszüntetésének, az őstermelői igazolvány visszaadásának, visszavonásának időpontjáról, az egyéni vállalkozói, illetve az ügyvédi, szabadalmi ügyvivői tevékenység, valamint a közjegyzői szolgálat szünetelésének időtartamáról hivatalból tájékoztatja az egészségbiztosítási szervet, a nyugdíjbiztosítási szervet, illetve a magánnyugdíjpénztárat, ha a magánszemélyre vonatkozóan a munkáltató, kifizető (ideértve a saját biztosítási jogviszonyának tekintetében az egyéni vállalkozót, a biztosított mezőgazdasági őstermelőt és a Tbj. 56/A. § (4) bekezdése szerinti kötelezettet is) biztosítási jogviszony létesítésével kapcsolatos adatot közölt (bejelentést tett), de a biztosítási jogviszony megszűnésének időpontját a foglalkoztatónak minősülő személy nem jelentette be és arról az adóhatóságnak hivatalos tudomása van. Az állami adóhatóság tájékoztatja továbbá a magánnyugdíjpénztárat arról a tényről is, hogy a mezőgazdasági őstermelő a tárgyévben kezdte-e meg őstermelői tevékenységét, illetve tárgyévet megelőző évben elért bevétele meghaladta-e a Tbj. 30/A. § (2) bekezdése szerinti értékhatárt,
h) elektronikus úton hivatalból adatot szolgáltat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete részére
ha) - magánnyugdíjpénztáranként összesítve - a 31. § (2) bekezdése szerinti bevallásban feltüntetett a magán-nyugdíjpénztári tagdíjra vonatkozó adatokról, továbbá a magán-nyugdíjpénztári tagdíj beszedési számlákon nyilvántartott tárgyhavi pénzforgalmi adatokról a bevallás benyújtására előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig,
hb) az adó- és/vagy társadalombiztosítási kötelezettséget eredményező, magánszemélyeknek teljesített kifizetések, juttatások vonatkozásában a 31. § (2) bekezdés 1-5., 7., 9-12., 15. és 27. pontjai szerinti részletezettséggel bevallott adatokról a bevallás benyújtására előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig, a bevallás kijavítása, önellenőrzéssel történő helyesbítése esetén a kijavítás, illetőleg az önellenőrzés benyújtásának időpontját követő hónap utolsó napjáig, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Mpt. 119. § (3) bekezdés e)-f) pontjában foglalt feladatainak ellátása érdekében.
A hb) alpontban meghatározott adatokat - kiegészítve a 31. § (2) bekezdés 6., 13-14., 24., 26. és 28. pontjában foglalt adatokkal - az állami adóhatóság az Mpt. 119. § (3) bekezdés
a) e) alpontja esetében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete adatszolgáltatása alapján a pénztárak központi nyilvántartásában 2011. január 31-én nyilvántartott pénztártagokra, valamint az ezen időpontot követően magán-nyugdíjpénztári tagsági jogviszonyt létesítő személyekre vonatkozóan,
b) f) pontja esetében valamennyi magánszemélyre vonatkozóan
adja át,
i) elektronikus úton hivatalból haladéktalanul átadja az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény 3. § (3) bekezdése szerint a foglalkoztató által hozzá bejelentett adatokat
ia) a munkaügyi hatóság részére ellenőrzésre történő kiválasztás céljából, valamint
ib) a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv részére a nyugellátásra való jogszerzés érdekében köthető megállapodás jogalapjának kontrollja céljából.
Tbj. 41. § (4)-(6) bekezdés
Az Art. 16. § (3) bekezdése alapján az állami adóhatósághoz be kell jelenteni az adózó:
a) nevét (elnevezését), rövidített cégnevét, a magánszemély adóazonosító jelét, külföldi vállalkozás esetén az illetősége szerinti állam hatósága által megállapított adóazonosító számát;
b) címét, székhelyét (székhelyszolgáltatás esetén az ügyvéd, ügyvédi iroda nevét, elnevezését, adószámát, a székhely biztosítására kötött megbízási szerződés időtartamát és a székhelyszolgáltatás kezdő időpontját, valamint azoknak az iratoknak a körét, amelyekre e megbízási szerződés kiterjed), a cég székhelyétől különböző központi ügyintézés helyét, telephelyét vagy telephelyeit, illetve a cég honlapján való közzététel esetén a cég elektronikus elérhetőségét (honlapját).
c) létesítő okiratának (alapító okirat, társasági-társulati szerződés, alapszabály) keltét, számát, a rá vonatkozó jogszabály szerinti képviselőjének, könyvvizsgálójának nevét (elnevezését), lakóhelyét (székhelyét), e jogviszony keletkezésének - és határozott idejű jogviszony esetén - megszűnésének időpontját, a képviselő adóazonosító számát, könyvvizsgáló szervezet esetén annak a személynek a nevét és lakóhelyét is, aki a könyvvizsgálatért személyében felelős;
d) gazdálkodási formáját, tevékenységének felsorolását, cégek és egyéni vállalkozók esetén a főtevékenységet és a ténylegesen végzett tevékenységi köröket az Európai Parlament és a Tanács gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról szóló 1893/2006/EK rendelet (a továbbiakban: 1893/2006/EK rendelet) szerint, továbbá a statisztikai számjelet;
e) a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, a korlátolt felelősségű társaság, az egyesülés, valamint a közös vállalat tulajdonosának (tulajdonosainak) cégnevét (nevét), székhelyét (telephelyeit, lakóhelyét), adóazonosító számát;
f) a magánszemély adózó levelezési címét - ha az nem azonos székhelyével, telephelyével -, továbbá a Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező külföldi személy esetében magyarországi kézbesítési meghatalmazottjának nevét és lakóhelyét (székhelyét);
g) iratai őrzésének helyét, ha az nem azonos az adózó székhelyével vagy lakóhelyével;
h) jogelődjét és jogelődjének adóazonosító számát;
i) az önálló tevékenységet folytató magánszemély tevékenysége gyakorlását, körülményét (fő-, mellékfoglalkozás, nyugdíj melletti kiegészítő tevékenység);
Tbj. 41. § (7) bekezdés
Az Szja tv. 81/A. §-a értelmében az igazolvány kiadásával, érvényesítésével kapcsolatos feladatokat, valamint az igazolványnak és a mezőgazdasági őstermelő törvény szerinti adatainak a nyilvántartását a Megyei Földművelésügyi Hivatal (továbbiakban: FMH) látja el.
A 227/1998. (XII. 30.) Korm. rendelettel módosított 228/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően, az igazolványt a szabályosan kitöltött és aláírt adatnyilvántartó lap alapján a magánszemély lakcíme szerinti helységben az FMH az ügyfélszolgálat helyszínén haladék nélkül - vagy akadályoztatás esetén legfeljebb tizenöt napon belül - adja ki.
Az Szja tv. 81/A. §-ának rendelkezései értelmében az FMH az igazolvány kiadásáról, bevonásáról, adatairól negyedévenként, a negyedévet követő hó 20-áig adatot szolgáltat az adóhatóságnak.
A FMH által az adóhatóságnak szolgáltatott adatállománynak tartalmaznia kell
a) az igazolvány sorszámát,
b) az igazolványt kiállító FMH megnevezését és (levelezési) címét,
c) az igazolvány fajtáját (egyéni - közös őstermelői igazolvány),
d) az egyéni-, illetve a közös őstermelői igazolványon feltüntetett valamennyi résztvevő;
da) adóazonosító jelét,
db) családi és utónevét, valamint születési idejét (év, hónap, nap),
dc) lakóhelyének irányítószámát és pontos címét,
db) levelezési címét,
de) közös igazolvány esetén jelölve legyen az a magánszemély, akinek a nevére a közös igazolvány szól, valamint a közös igazolvány alapján őstermelői tevékenységet folytató családtagok jelzése, azok családtagi minősége feltüntetésével (pl.: férj, feleség, gyermek stb.),
e) az igazolvány kiállításának, bevonásának keltét,
f) a választott adózási módot (Szja),
g) a végzett gazdasági tevékenység formáit (növénytermesztés, állattenyésztés, virágtermesztés, bortermelés),
h) a mezőgazdasági őstermelők által közösen használt tulajdont (közös eszköz, állat, építmény, használt föld),
i) az igazolvány bevonásának okát.
VI. Fejezet
AZ ADATSZOLGÁLTATÁSI KÖTELEZETTSÉG TERJEDELME, ADATVÉDELMI RENDELKEZÉSEK
Tbj. 42. § (1) bekezdés a)-e) pontAz igazgatási szervek a nyilvántartási rendszerben az egészségkárosodás mértékére, a rehabilitálhatóságra vonatkozó adatokat 2008. január 1-jétől tarthatják nyilván, és kezelhetik azokat.
Tbj. 42. § (1) bekezdés f)-g) pont
Tbj. 42. § (2) bekezdés hatályon kívül
Tbj. 42. § (3)-(4) bekezdés
Tbj. 43. § (1) bekezdés a) pont
2009. január 1-jétől a 42. § (1) bekezdés alapján nyilvántartásba vett adatokból az állami adóhatóság és a vámhatóság az f) pont szerinti jövedelemre vonatkozó adatok igénylésére is jogosult.
Tbj. 43. § (1) bekezdés b)-h) pont
Tbj. 43. § (2)-(5) bekezdés
Tbj. 43/A. §
VII. Fejezet
A JÁRULÉKKÖTELEZETTSÉG TELJESÍTÉSÉNEK ELJÁRÁSI SZABÁLYAI
Nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése
Tbj. 44. § (1)-(2) bekezdésAz őstermelői igazolványt a szabályosan kitöltött és aláírt adatnyilvántartó lap, az abban foglalt személyi azonosító adatok igazolása és a magánszemély Szja tv-ben előírt nyilatkozatai alapján a magánszemély lakcíme szerinti helységben a megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatal (a továbbiakban: kiállító) az ügyfélszolgálat helyszínén haladék nélkül - vagy akadályoztatás esetén legfeljebb tizenöt napon belül - az adóévre kiállított, hivatalos aláírással és pecséttel ellátott értékesítési betétlappal együtt adja ki, illetőleg a továbbiakban az adóévre kiállított (aláírt, lepecsételt) értékesítési betétlap kiadásával érvényesíti.
A magánszemély a nyilatkozatokat az Szja tv. rendelkezéseinek megfelelő tartalommal, az e rendeletben foglaltakat is figyelembe véve az adatnyilvántartó lap felhasználásával, illetőleg annak értelemszerű kiegészítésével vagy módosításával teszi meg.
Tbj. 44. § (3) bekezdés
Az Art. 16. § (4) bekezdése szerint a munkáltató és a kifizető (ideértve a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő Tbj. - 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozót és a biztosított mezőgazdasági őstermelőt, valamint a Tbj. 56/A. § szerinti kötelezettet) - adóazonosító számának, nevének, elnevezésének, székhelyének, telephelyének, lakóhelyének, továbbá jogelődje nevének és adószámának közlésével - az illetékes elsőfokú állami adóhatóságnak elektronikus úton vagy az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelenti az általa foglalkoztatott biztosított természetes személyazonosító adatait, állampolgárságát, adóazonosító jelét, a biztosítási jogviszonyának kezdetét, kódját, megszűnését, a biztosítás szünetelésének időtartamát, a heti munkaidejét, a FEOR-számát, magán-nyugdíjpénztári tagság esetén feltünteti a pénztár nevét, azonosítóját. A bejelentést
a) a biztosítás kezdetére vonatkozóan a biztosítási jogviszony első napját megelőzően, de legkésőbb a biztosítási jogviszony első napján a foglalkoztatás megkezdése előtt, álláskeresési támogatás esetén a támogatást megállapító határozat jogerőre emelkedését követő 10 napon belül, illetőleg ha a biztosítás elbírálására utólag kerül sor, legkésőbb a biztosítási kötelezettség megállapítását követő napon,
b) a jogviszony megszűnését, a szünetelés kezdetét és befejezését követő 8 napon belül kell teljesíteni,
c) amennyiben a foglalkoztató személyében jogutódlás következik be, a jogutód munkáltató, kifizető köteles a jogutódlással érintett, a Tbj. 5. § (1) bekezdése a)-c), f)-g) pontjai, valamint (2) bekezdése szerinti biztosított személyre vonatkozóan teljesíteni. A bejelentésben fel kell tüntetni a jogelőd nevét, elnevezését és adószámát, a jogutódlás tényét és napját, továbbá a jogutód nevét, elnevezését, adószámát, és a jogutód megalakulása napját is. A bejelentendő adatok körére az e bekezdésben, a bejelentési határidőkre az a) és b) pontokban foglaltak az irányadók.
(4a) Ha a munkáltató az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvényben (a továbbiakban: Efo. tv.) meghatározott korlátok túllépése miatt a személyi jövedelemadóról szóló törvény és a Tbj. általános adózási és járulékfizetési szabályait köteles alkalmazni, az egyszerűsített foglalkoztatottként bejelentett személy(eke)t a jogsértés feltárásától számított nyolc napon belül - a (4) bekezdésben előírt módon biztosítottként - jelenti be. Ettől eltérően nem kell a (4) bekezdés szabályai szerint biztosítottként bejelenteni azt a természetes személyt, akit a munkáltató egyszerűsített foglalkoztatottként bejelentett, de a munkát nem vette fel és munkavégzés hiányában jövedelem kifizetésére nem került sor.
Tbj. 44. § (4)-(5) bekezdés
Ezen rendelkezés 2008. január 1-jétől hatályos, a foglalkoztatón kívül más bejelentésre kötelezett szerv (pl. az anyasági ellátást, nyugdíjat folyósító szerv) is köteles a bejelentésről igazolást kiadni az egészségügyi szolgáltatásra jogosult személy részére.
Tbj. 44/A. § (1)-(2) bekezdés
2011. április 1-jétől a (2) bekezdés szövegezése az alábbiak szerint alakul:
(2) Az illetékes települési önkormányzat jegyzője a 42. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott személyi adatok és a TAJ-szám megjelölésével bejelentést tesz az egészségbiztosítási szervnek az aktív korúak ellátására való jogosultság keretében megállapított pénzbeli ellátásban, az ápolási díjban, az időskorúak járadékában és a hadigondozotti pénzellátásban részesülő személyekről az ellátást megállapító határozat jogerőre emelkedését és az ellátás megszűnését követő 10 napon belül. Az illetékes települési önkormányzat jegyzője bejelentést tesz arról a személyről is, akinek a szociális rászorultságát a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 54. §-a alapján megállapította. A bejelentést a szociális rászorultság megállapításáról szóló határozat jogerőre emelkedését követő 10 napon belül kell az egészségbiztosítási szerv részére teljesíteni. A bejelentésnek tartalmaznia kell azt is, hogy a jogosultságot milyen időtartamra állapították meg.
Tbj. 44/A. § (3) bekezdésA társadalombiztosítási és szociális ellátást folyósító szervek, valamint egyéb szervek (pl. felsőoktatási intézmény, büntetés-végrehajtási intézet) OEP felé történő adatszolgáltatását 2007. december 31-éig kormányrendelet írta elő, azonban indokolt volt e rendelkezéseket törvényi szintre emelni.
Az egészségügyi szolgáltatóknál 2007. április 1-jétől bevezetett ún. jogviszony ellenőrzéssel összefüggésben a törvény megteremtette a jogszabályi hátterét annak, hogy a biztosítotti nyilvántartásban nem szereplő (be nem jelentett), de ellátást igénybe vevő személyekről az OEP adatot szolgáltasson az állami adóhatóság felé, hogy az APEH az általános szabályok szerint behajthassa a járuléktartozást bírsággal, pótlékokkal együtt (legfeljebb az elévülési időre visszamenőlegesen).
A törvény szerinti módosítás biztosítja továbbá annak lehetőségét, hogy az egészségügyi szolgáltatásra jogosult személy, amennyiben az egészségügyi szolgáltatónál "piros lámpát kap" (vagyis valamilyen okból nem szerepel a biztosítotti nyilvántartásban), hatósági eljárás keretében saját maga is tisztázhassa jogviszonyát az egészségbiztosítási pénztárnál, és kezdeményezhesse adatainak a nyilvántartásba történő bejegyzését.
A bejelentési szabályok kiegészülnek az utógondozói ellátásban részesülők bejelentésével, továbbá a tanulók, hallgatók utáni bejelentéssel kapcsolatos szabállyal, amely alapján a jövőben a tanulók, hallgatók bejelentése központosítottan történik . Ezáltal javul a biztosítotti nyilvántartás minősége.
Tbj. 44/A. § (4)-(9) bekezdés
Az egészségbiztosítási pénztár felhatalmazást kap mulasztási bírság kiszabására abban az esetben, ha a foglalkoztató a munkavállalója biztosítási jogviszonyának tisztázására irányuló eljárásban nem működik együtt.
Tbj. 44/A. § (10)-(11) bekezdés
A hajléktalanok egészségügyi ellátásra való jogosultságának nyilvántartásával kapcsolatban több probléma is felmerült. Egyrészről a jogszabály nem rendezi azt a kérdést, hogy a bejelentés kinek a kötelezettsége. A bejelentés azért elengedhetetlen, mivel a jogosult a bejelentés teljesítésével kerül be az OEP biztosítotti nyilvántartásába. Másrészről a törvényi definíció és a joggyakorlat ellentmondásos, mivel hajléktalannak a Tbj. szerint az minősül, akinek nincs bejelentett lakóhelye. Sok hajléktalan azonban településszintű lakcímmel rendelkezik, akiket emiatt az egészségbiztosító ilyen jogcímen egészségügyi ellátásra jogosultként nyilvántart. A törvény a hajléktalan személyek ellátási jogosultságának fenntartásával ezt az ellentmondásos helyzetet úgy kívánja rendezni, hogy a hajléktalanellátó intézmények lennének azok, amelyek a bejelentést teljesíthetnék. Ugyanakkor, ha a hajléktalan személy nem veszi igénybe a szociális ellátórendszer szolgáltatásait, akkor is jogosult a jelenleg hatályos szabályok szerint is, és a jövőben is - szociális rászorultság címén - ellátásra (ez utóbbi esetben a jegyző ad ki 1 évre hatósági bizonyítványt, és ő jelenti be a rászorultat az egészségbiztosítónak).
Tbj. 44/B. § (1)-(5) bekezdés
A törvény szerint, ha az adóhatóság hivatalos tudomást szerez arról, hogy megszűnt egy vállalkozás - például felszámolták vagy törölték az adószámát -, de a foglalkoztatottak biztosításának megszűnéséről bejelentés nem érkezett, akkor lehetőség van arra, hogy az OEP biztosítotti nyilvántartásán keresztül az adóhatóság tisztázza, hogy kik azok a személyek, akiknek saját maguk után kell(ene) a biztosítás megszűnését követően egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetnie.
Tbj. 44/B. § (6) bekezdés
Az elmúlt időszakban történt visszaélések kiszűrése érdekében a törvény szerint az idegenrendészeti hatóság tájékoztatást ad az adóhatóságnak az EU-kártyával rendelkező külföldi állampolgárokról annak érdekében, hogy az adóhatóság meg tudja állapítani, kik azok a személyek, akiknek a Tbj. 39. §-a szerinti járulékfizetésre való bejelentkezését a más tagállamban fennálló biztosítás miatt el kell utasítani.
Tbj. 44/C. §
Tbj. 45. § (1) bekezdés
Ezen rendelkezés 2010. november 3-tól hatályos, szorosan kapcsolódik a magánnyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 2010. évi CI. törvényhez, amely a magánnyugdíjpénztári tagdíj-befizetés 14 hónapra történő felfüggesztését rendeli el, egyúttal az ezen időszak alatt fizetett egyéni járulék teljes egészében a Nyugdíjbiztosítási Alapot illeti meg. Ezzel egyidejűleg a törvény a magánnyugdíjpénztári tagsággal összefüggésben egyrészről eltörli a pályakezdők kötelező pénztári tagságát, másrészről visszaadja mindenkinek a saját pénze feletti szabad rendelkezés jogát, vagyis a nyugdíjpénztár-választás szabadságát.
Tbj. 45. § (2) bekezdés hatályon kívül
Tbj. 45. § (3) bekezdés hatályon kívül
Tbj. 45. § (4) bekezdés a) pont
A rendelkezés az elszámolóegységekre épülő nyilvántartási rendszert vezető pénztárakra tekintettel pontosítja és egységesíti a tagi követelés Nyugdíjbiztosítási Alapba történő utalására vonatkozó határidőket. (A szabály a már jelenleg is hatályban lévő visszalépési jogcímekre - megrokkanás, 2013 előtti nyugdíjazás tíz évnél rövidebb pénztártagság esetén - vonatkozik.)
Tbj. 45. § (4) bekezdés b) pont
R. 9/A. §
Az a személy, akinek 2011. február 1-jét megelőzően a Tny. 12. § (7) bekezdése és a 28. § (2) bekezdése alapján a Tny. 6. § (1) bekezdés a)-c) pontjában - ideértve a Tny. 6. § (4) bekezdésében felsorolt ellátásokat is - meghatározott nyugellátást állapítottak meg, 2011. január 31-ig kérheti nyugellátása összegének a Tny. 12. § (6) bekezdésének alkalmazásával történő módosítását.
R. 9/B. §
R. 9/C. §
R. 10. §
Társadalombiztosítási egyéni nyilvántartás
Tbj. 46. § (1) bekezdés
A foglalkoztató a tevékenységében személyesen közreműködő biztosított személyek adatait úgy köteles nyilvántartásba venni, és erről igazolást kiadni, hogy abból a jogszabályban előírt adatok a munkavégzés megkezdésétől megállapíthatók legyenek.
A nyilvántartás tartalmazza a biztosított természetes azonosító adatait, a biztosítási jogviszony megnevezését, a biztosítás kezdetét, megszűnését, a nyilvántartásba vételről igazolás kiadásának, visszaadásának az időpontját, az átvétel, visszavétel igazolásáról a biztosított, valamint a nyilvántartást vezető személy aláírását.
Igazolásnak számít a munkaszerződés, vagy a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személlyel kötött szerződés.
Amennyiben a foglalkoztató olyan nyilvántartást vezet, például munkaügyi, személyügyi, amelyből a foglalkoztatott adatai megállapíthatók, külön nyilvántartás vezetése nem szükséges.
E paragrafushoz kapcsolódó szabályozás található az R. 17. §-ában.
Tbj. 46. § (2) bekezdés
A foglalkoztatót terhelő nyilvántartási kötelezettséget a Tbj. 2. §-a az alapelvek között is előírja.
Nyilvántartást nemcsak a foglalkoztató köteles a biztosítottakról vezetni, ezen kötelezettség az egyéni vállalkozót, és a kölcsönbeadó munkáltatót is terheli.
2010. január 1-jétől megszűnt a tételes egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség, ezért a foglalkoztató ezen időponttól már nem kötelezett a tételes egészségügyi hozzájárulás nyilvántartására.
Tbj. 47. § (1) bekezdés
Az Art. 31. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint a munkáltató, kifizető a megállapított adót, a levont adóelőleget és a járulékot a "08-as" bevallásban vallja be.
Tbj. 47. § (1) bekezdés hatályon kívül
Tbj. 47. § (3) bekezdés
A foglalkoztató a tárgyévet követő év január 31. napjáig olyan igazolást köteles kiadni a biztosítottnak, amelyből megállapítható a biztosítási idő tartama, és a levont járulékok (tagdíj) összege. A foglalkoztató ezen túlmenően igazolja, hogy mennyi egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot fizetett.
Az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék járuléknem 2010. január 1-jétől használatos.
Az összesített járulékigazolás tartalmára vonatkozó rendelkezés pontosításra került azáltal, hogy 2011. január 1-jétől az igazolást nemcsak a tárgyévre, hanem a tárgyévtől eltérő időre levont járulékokról is ki kell adni.
Tbj. 47. § (4) bekezdés
Tbj. 48. § hatályon kívül
Tbj. 49. § hatályon kívül
R. 10/A. § hatályon kívül
R. 11. § hatályon kívül
R. 12. § hatályon kívül
R. 13. § hatályon kívül
R. 13/A. § (1) bekezdés hatályon kívül
R. 14. § hatályon kívül
R. 15. § hatályon kívül
R. 16. §
Ezen rendelkezést 2010. május 1-jétől kell alkalmazni.
R. 17. §
R. 17/A. § hatályon kívül
R. 18. § (1) bekezdés
Az egyéni vállalkozói nyilvántartásban nem szereplő, de a Tbj. szempontjából egyéni vállalkozónak minősülő személyek, így különösen a magán-állatorvosi tevékenységet folytató, gyógyszerészi tevékenységet folytató személyek, az egyéni ügyvéd, szabadalmi ügyvivő, a közjegyző és a bírósági végrehajtó 15 napon belül köteles bejelenteni a tevékenysége, engedélye, kamarai tagsága, szolgálata kezdetét, illetve a megszűnés időpontját.
A bejelentés, a változás megtételére a T101 számú nyomtatvány szolgál.
R. 18. § (2) bekezdés
R. 19. § (1) bekezdés
R. 19. § (2) bekezdés hatályon kívül
R. 19. § (3) bekezdés
A d) pontba a tevékenységre jellemző kereset helyébe a minimálbér került 2011. január 1-jével.
R. 19. § (4) bekezdés hatályon kívül
A rendelkezés hatályon kívül helyezése a nyugdíjpénztár-választás szabadságáról szóló 2010. évi C. törvényhez kapcsolódik, amely eltörölte a pályakezdők kötelező pénztári tagságát.
R. 19. § (5) bekezdés
R. 19. § (6) bekezdés hatályon kívül
A járulék és a tagdíj megállapítása, bevallása, megfizetése
Tbj. 50. § (1) bekezdésA törvény szerint 2008. január 1-jétől a tárgyhavi bevallási kötelezettség alá eső járulék összegét csökkenteni kell a biztosított részére a tárgyhónapban visszafizetett járulékkal. Sokszor előfordul ugyanis, hogy a biztosított év közben eléri a járulékfizetési felső határt, ezt követően táppénzen van, így a felső határt a Tbj. 24. §-a alapján csökkenteni kell a táppénz időtartamával, melynek következtében túlfizetés keletkezik. A túlfizetést a 2007. december 31-éig hatályos szabályok szerint csak önellenőrzéssel lehetett korrigálni, amely adminisztrációs többletterhet rótt a foglalkoztatókra. Ezért az új szabály szerint a tárgyhavi bevallásban a járulék- és tagdíjtúlfizetéssel csökkenteni kell a tárgyhavi kötelezettség összegét. Ugyanez a szabály vonatkozik arra az esetre is, amikor a foglalkoztató azért fizetett több nyugdíjjárulékot, mert nem volt tudomása arról, hogy a foglalkoztatottja magánnyugdíjpénztári tag; ekkor is a tárgyhavi bevallásban lehet a korábbi bevallásokban közölt adatokat helyesbíteni.
A biztosítottnak a túlfizetés miatt visszafizetett járulékkal, tagdíjjal kapcsolatos szabály kiegészül azzal, hogy amennyiben a foglalkoztató által a tárgyhónapra bevallott tagdíj összege kevesebb, mint a tárgyévben teljesített tagdíjtúlfizetés miatt a biztosítottnak visszafizetett összeg, akkor a tagdíjat a foglalkoztató a pénztártól igényelheti vissza.
Az új szabályok szerint azonban a korrekció csakis tárgyéven belüli, és ugyanazon jogviszonyhoz kapcsolódó túlfizetés esetén lehetséges.
Gyakori eset az is, hogy a foglalkoztató azért fizetett több nyugdíjjárulékot, mert nem volt tudomása arról, hogy a foglalkoztatottja magánnyugdíjpénztári tag. Ilyen esetben e rendelkezés alapján a foglalkoztató az Art. 31. § (2) bekezdése szerint benyújtott tárgyhavi bevallásában (ún. 08-as bevallás) helyesbítheti a korábbi, de kizárólag a tárgyévi bevallásokban közölt adatokat, gyakorlatilag önellenőrzés nélkül.
Amennyiben nem csak a járulékok összege változik, hanem egyéb adat is (például a nyugdíjjárulék alapja), akkor helyesbítést, illetve önellenőrzést is be kell nyújtani.
Ha a foglalkoztató határidőn túl teljesíti az önellenőrzést, a határidő lejártát követő naptól köteles önellenőrzési pótlékot felszámítani és megfizetni.
Tbj. 50. § (2) bekezdés
A kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségét 2011. évben a 1158-as bevallásban teljesíti.
Az Art. II. számú melléklete szerint a Tbj. 4. § b) pontja szerinti egyéni vállalkozó a járulékot (tagdíjat, tagdíj kiegészítést) havonta, a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig fizeti meg.
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a járulékokat negyedévente, a negyedévet követő hó 12. napjáig fizeti meg, és az adóévet kővetően az "53"-as bevallásban (szja-bevallás) vallja be.
Az Eva tv. 22. § (8) bekezdése szerint az egyszerűsített vállalkozói adó szabályai szerint adózó biztosított egyéni vállalkozó a Tbj. 29/A. §-ának (1)-(3) bekezdésében meghatározott járulékalap után fizetendő járulékot havonta a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig fizeti meg, és az Art. 31. §-ának (2) bekezdésében meghatározott adattartalommal a tárgyhónapot követő hónap 12-éig vallja be. A Tbj. 31. §-ának (4) bekezdésében említett (többes jogviszonyos) egyéni vállalkozó az evaalap 4 százaléka után fizetendő járulékot negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig fizeti meg, és az Art. 31. §-ának (2) bekezdésében meghatározott adattartalommal a tárgynegyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként vallja be. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó az egészségügyi szolgáltatási járulékot és nyugdíjjárulékot az evaalap 10 százaléka után évente, az adóévet követő hónap 12. napjáig fizeti meg és az éves eva-bevallásában vallja be.
Tbj. 50. § (3) bekezdés hatályon kívül
A 2010. december 31-éig hatályos szabályok szerint amennyiben a természetes személy biztosítási jogviszonyára tekintettel, vagy azzal összefüggésben szerzett olyan járulékalapot képező jövedelmet, amely külföldi illetőségű jogi vagy természetes személytől, illetve külföldi illetőségű más személytől származott, a járulékokkal a személyi jövedelemadó bevallásában volt köteles elszámolni. A Tbj. 5. § (3) bekezdésének 2011. január 1-jei változásához kapcsolódik az e pontnak a hatályon kívül helyezése.
Tbj. 50. § (4) bekezdés
A mezőgazdasági őstermelő eltérő határidővel történő járulékbevallását nem az Art. 31. § (2) bekezdése írja elő, hanem a Tbj., de a bevallási kötelezettséget az Art. 31. § (2) bekezdésében megjelölt adatokkal kell teljesíteni.
A mezőgazdasági őstermelő nem kötelezett munkaerő-piaci járulék fizetésére, tehát sem az 1 százalékos, sem a 1,5 százalékos munkaerő-piaci járulékot nem kell megfizetnie.
Tbj. 50. § (5) bekezdés
Az Szja tv. adóelőleg elszámolásával kapcsolatos rendelkezéseivel összhangban, ha az egyéni járulék bármely okból nem vonható le, azt a foglalkoztató köteles megelőlegezni, és a munkavállalóval szembeni követelésként nyilvántartásba venni.
Tbj. 50. § (6) bekezdés
A biztosított részére írásban kiadott tájékoztató igazolja, hogy milyen összegű egészségbiztosítási járulékot lehet figyelembe venni a 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás felső határ számításánál.
Tbj. 50. § (7)-(9) bekezdés
Az Mpt. 24. § (4)-(5) bekezdése szerint megállapodást köthet a pénztárral tagdíjfizetésre az a pénztártag, aki nem rendelkezik a tagdíj alapjául a Tbj.-ben meghatározott járulékalapot képező jövedelemmel.
A tagdíjfizetésre kötött megállapodás a megkötése napján, legkorábban a tárgyhónap első napján jön létre. A megállapodásban rendelkezni kell a tagdíj alapjáról és összegéről, és az esetleges tagdíj-kiegészítés vállalásáról is. A megállapodás megkötését követően a tagdíjat a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig kell az érintett magánnyugdíjpénztárhoz megfizetni. A pénztártag a megállapodás megszűnését a magánnyugdíjpénztár részére írásban köteles bejelenteni. A tagdíj fizetését - támogatási megállapodás alapján - a tag helyett más is átvállalhatja. A támogatás jogosultja a pénztártag. A támogatás felhasználására a tagdíjra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Tbj. 50. § (10) bekezdés
A 2004. évi CXXII. törvény 6/A. § (1) bekezdése alapján a 4/A. §-ban szabályozott prémiumévek programhoz, illetve a munka világából való fokozatos kivonuláshoz kapcsolódó nyugdíjjárulék-, nyugdíjbiztosítási járulék-, illetve magánnyugdíj-pénztári tagdíjkiegészítés mértéke a programban részt vevőnek a munkaszerződés módosítását közvetlenül megelőzően érvényes havi bruttó munkabére utáni, valamint a 4/A. § (1) bekezdés db) pontjában meghatározott munkabére után számított nyugdíjjárulék, nyugdíjbiztosítási járulék, illetve magán-nyugdíjpénztári tagdíj különbözete, de személyenként legfeljebb az igényléskor érvényes, teljes munkaidőre járó kötelező legkisebb munkabér kétszerese után számított nyugdíjjárulék, nyugdíjbiztosítási járulék, illetve magán-nyugdíjpénztári tagdíj fele, megtérítésének forrása a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprésze.
Ha a munkáltató neki felróható okból nem felel meg a prémiumévek programhoz, illetve a munka világából való fokozatos kivonuláshoz kapcsolódó nyugdíjjárulék-, nyugdíjbiztosítási járulék-, illetve magán-nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés külön jogszabályban meghatározott feltételeinek, az ok bekövetkezésétől számított időre megállapított járulék-, illetve tagdíj-kiegészítést a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének köteles megtéríteni.
A prémiumévek programhoz, illetve a munka világából való fokozatos kivonuláshoz kapcsolódó nyugdíjjárulék-, nyugdíjbiztosítási járulék-, illetve magánnyugdíjpénztári tagdíjkiegészítés megállapítása érdekében a Tbj. 41. §-a (5) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott adatok kezelhetők.
Fent hivatkozott törvény alapján a prémiumévek programba történő belépésre, illetve a különleges foglalkoztatási állományba helyezésre 2005. január 1-je és 2010. december 31-e között kerülhet sor, vagyis 2011-től már nem áll fenn ezen különleges foglalkoztatási mód.
Tbj. 51. § (1)-(2) bekezdés
Tbj. 51. § (3)-(5) bekezdés hatályon kívül
Tbj. 51. § (6) bekezdés
Ezen rendelkezés 2011. március 11-ig hatályos.
(6) A tárgyévtől eltérő időszakra vonatkozó tagdíjtúlfizetés elszámolása önellenőrzés benyújtásával tagonkénti kimutatásban történik. Az állami adóhatóság a foglalkoztató rendelkezése alapján a túlfizetés összegét a következő esedékes fizetési kötelezettségbe beszámítja vagy az adóhatóság adatszolgáltatása alapján a magánnyugdíjpénztár visszatéríti. Ha a biztosított pénztártagsági jogviszonya az önellenőrzés, illetőleg a tagdíjtúlfizetés megállapításának időpontjában a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése miatt már nem áll fenn és a tag egyéni számlakövetelése már átutalásra került, a tagdíjtúlfizetés önellenőrzéssel megállapított összegét a foglalkoztató a nyugdíjjárulék-kötelezettség önellenőrzése során érvényesíti. Ha a biztosított pénztártagsági jogviszonya a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés miatt már nem áll fenn, a visszalépést megelőző időszakban tévesen megállapított nyugdíjjárulék és tagdíj önellenőrzését nyugdíjjárulék önellenőrzésként kell elvégezni, feltéve, hogy ennek eredményeként a nyugdíjjárulék összege az eredetileg bevallott nyugdíjjárulék és tagdíj együttes összegéhez képest változik.
A negyedik mondatot a 2011. évi XIII. törvény 10. §-a vezette be, mely 2011. március 12-től hatályos. Amennyiben tehát valaki visszalépett az állami nyugdíjrendszerbe, és ezt követően derül ki, hogy a visszalépést megelőző időben helytelenül állapították meg a nyugdíjjárulékot és a tagdíjat, önellenőrzést kell végezni. Ha azonban a nyugdíjjárulék összege a korábban bevallott nyugdíjjárulék és tagdíj összegéhez képest nem változik, abban az esetben nem kell önellenőrzést teljesíteni.Tbj. 51. § (7)-(9) bekezdés
Tekintettel az adó- és járulék-nyilvántartási rendszer átalakítására és a havi bevallási kötelezettség bevezetésére, a foglalkoztatói adminisztráció növelésének elkerülése érdekében indokolt volt a Tbj. 51. §-ában meghatározott tagdíjbevallási kötelezettséget az új szabályokkal összhangba hozni.
A törvény pontosan meghatározza a havi részletező bevallásban feltüntetendő adatokat. A tagdíjbevallás adattartalmát a teljesítési és az egyeztetési lehetőség megkönnyítése érdekében az egyéni járulékbevallás tartalmával azonosan indokolt szabályozni. Ezzel mind a pénztárak, mind az adóhatóság eljárása egyszerűbbé válik az ellenőrzések tekintetében.
A törvény egyéb eljárási határidőket is meghatároz, amely a pénztárak és az adóhatóság közötti intézkedések eredményességét növeli. A meg nem fizetett tagdíj behajtása érdekében szükséges, hogy a magánnyugdíj-pénztárnak a bevallás helyesbítésére, a tagdíj megfizetésére vonatkozó iratai a hivatalos iratok kézbesítési szabályai szerint kerüljenek postázásra.
Tbj. 51/A-B. § hatályon kívül
R. 19/A. §
R. 20. § (1)-(6) bekezdés
R. 20. § (7) bekezdés hatályon kívül
R. 20. § (8)-(10) bekezdés
2010. január 1-jével a fenti körbe bekerült a mezőgazdasági őstermelői kör is.
2010. január 1-jétől az egyeztetési határidők március 31-ről július 31-re, illetve május 31-ről szeptember 30-ára módosultak.
R. 20. § (11) bekezdés hatályon kívül
R. 20/A. §
R. 21. § (1)-(3) bekezdés
Az 5 munkanapos határidő 2011. január 1-jétől 8 munkanapra módosult.
R. 21. § (4)-(6) bekezdés
R. 21/A. §
R. 21/B. §
Tbj. 52. § (1)-(2) bekezdés
A foglalkoztató a Tbj. 5. §-ában említett biztosított betegsége miatti keresőképtelensége, valamint a kórházi (klinikai) ápolása időtartamára folyósított táppénz egyharmadát hozzájárulás címén fizeti meg.
A társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező foglalkoztató a Tbj. 19. §-ának (5) bekezdése szerinti táppénz-hozzájárulás összegét megállapítja, és az általa kifizetett ellátások terhére elszámolja. A társadalombiztosítási kifizetőhellyel nem rendelkező foglalkoztatót terhelő táppénz-hozzájárulás összegét a foglalkoztatott táppénzének megállapítására illetékes egészségbiztosítási szakigazgatási szerv határozattal állapítja meg. A foglalkoztató a határozat jogerőre emelkedését követően a táppénz-hozzájárulást 15 napon belül a NAV munkáltatói táppénz-hozzájárulás beszedési számlájára utalja át.
A társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező foglalkoztató az általa kifizetett, más foglalkoztatónál fennálló jogviszony alapján folyósított táppénz összegéről, a folyósítás időpontjáról - az ellátásban részesülő személy személyi azonosítóinak, TAJ-számának, valamint a foglalkoztató nevének, adószámának megjelölésével - az ellátás kifizetésével egyidejűleg tájékoztatja az illetékes egészségbiztosítási szakigazgatási szervet a táppénz-hozzájárulás fizetési kötelezettség megállapítása céljából.
Tbj. 52. § (3) bekezdés
A segítő családtag fogalmát a Tbj. 4. § g) pontja határozza meg, a biztosítási kötelezettséget pedig a Tbj. 5. § (1) bekezdés g) pontja.
2010. január 1-jétől az egyéni cég tagjának közeli hozzátartozója is segítő családtagnak számít. Az egyéni cég a Tbj. rendelkezése szerint társas vállalkozás, az egyéni cég tagja pedig társas vállalkozónak minősül.
Tbj. 52. § (4) bekezdés
A tevékenységre jellemző kereset 2011. január 1-jével megszűnt, helyébe a minimálbér lépett.
Tbj. 52. § (5)-(6) bekezdés hatályon kívül
Tbj. 52. § (7) bekezdés
A biztosítottat nem érheti hátrány, és nem követelhető tőle a járulék (tagdíj) megfizetése, ha a járulékokat és a tagdíjat levonta tőle a foglalkoztató, de azt a foglalkoztató elmulasztotta befizetni, bevallani, és a tartozás hatósági intézkedéssel sem hajtható be.
Tbj. 52. § (8) bekezdés hatályon kívül
R. 21/C. § (1)-(2) bekezdés
A kormányhivatal törvény által létrehozott, a Kormány irányítása alatt működő központi államigazgatási szerv. A kormányhivatal különös típusa az államigazgatási feladatok mellett fegyveres rendvédelmi feladatokat is ellátó kormányhivatal.
A fővárosi és megyei kormányhivatal ellenőrzési jogkörében ellátott ellenőrzési feladat- és hatáskörében
a) ellenőrzi a központi államigazgatási szervek területi szervei vezetőinek a kormánytisztviselői és a közalkalmazotti jogviszonnyal kapcsolatos munkáltatói intézkedései törvényességét, illetve külön jogszabályban meghatározottak szerint kormányzati szolgálati ellenőrzést végez,
b) ellenőrzi - az illetékes ügyészséggel egyeztetett ellenőrzési terv és program szerint - a központi államigazgatási szervek területi szervei tevékenységében a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény végrehajtását,
c) ellenőrzi - az illetékes közlevéltárral egyeztetett ellenőrzési terv és program szerint - az ügyiratkezelésről, valamint a központi államigazgatási szervek területi szervei által az ügyiratkezeléssel összefüggésben kezelt adatok nyilvántartásáról és védelméről, a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló jogszabályok végrehajtását,
d) a közigazgatási informatika infrastrukturális megvalósíthatóságának biztosításáért felelős miniszter irányítása mellett és az általa biztosított feltételek keretei között ellenőrzi a központi államigazgatási szervek területi szervei infokommunikációs rendszereinek üzemeltetését, az üzemmenet-folytonosság biztosításának feltételeit, a megfelelő személyi és szakmai feltételek meglétét, valamint az informatikai üzemeltetés kereteit meghatározó szabályzatok jogszabályoknak való megfelelőségét,
e) gondoskodik a központi államigazgatási szervek területi szervei ellenőrzési terveinek összehangolásáról, egyeztetett végrehajtásáról, a tapasztalatok közös elemzéséről,
f) gondoskodik a gazdaságos, egymást kiegészítő ellenőrzési módok kialakításáról, alkalmazásáról.
A fővárosi és megyei kormányhivatal az (1) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott feladatainak teljesítése érdekében jogosult a központi államigazgatási szervek területi szervei vezetőitől e feladata tekintetében határidő tűzésével adatokat, felvilágosítást kérni, e szervek irataiba - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - betekinteni.
A fővárosi és megyei kormányhivatal a helyi önkormányzati szervek tekintetében
a) külön jogszabályban meghatározottak szerint közszolgálati ellenőrzést végez,
b) ellenőrzi - az illetékes közlevéltárral egyeztetett ellenőrzési terv és program szerint - az ügyiratkezelésről, továbbá a szerv által kezelt adatok nyilvántartásáról és védelméről, a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló jogszabályok végrehajtását,
c) ellenőrzi a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény végrehajtását.
R. 21/C. § (3)-(4) bekezdés
R. 22. §
R. 23. § (1)-22. § a) pont
A koordinációs rendelet alkalmazásában "munkavállalói tevékenység": bármely olyan tevékenység vagy azzal egyenértékű helyzet, amelyet az ilyen tevékenység vagy az azzal egyenértékű helyzet fennállásának helye szerinti tagállam szociális biztonsági jogszabályai ilyenként kezelnek. E rendelkezéssel összhangban meghatározásra került, hogy az alkalmazandó jog meghatározására irányuló eljárásban kit kell munkavállalónak tekinteni. A rendelkezés alapján a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja például munkavállalónak minősül.
R. 22. § b-d)) pont
R. 24-27/B. §
A szociális biztonsági rendszerhez kapcsolódó rendelkezések 2010. május 1-jétől alkalmazandók.
A befizetések elszámolása
Tbj. 53. §A 2007. január 1-jét követő időszakra kifizetett (juttatott) jövedelmek esetében egyértelművé vált, hogy az elévülési időn túl is lehetőség van tagdíjfizetésre. Az elévült tagdíjat az elévülés tényét igazoló adóhatósági igazolás benyújtásával egyidejűleg fizetheti meg a foglalkoztató, az egyéni vállalkozó a magánnyugdíjpénztárnak.
Tbj. 53/A. §
2010. január 1-jétől került bevezetésre a munkaerő-piaci járulék. A jogalkotó százalékos mértékben határozza meg, hogy az új egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékból mekkora rész illeti meg a MPA-t.
Ellenőrzés
Tbj. 54. § (1) bekezdésAz igazgatási szervek fogalmát a Tbj. 4. § r) pontja határozza meg.
Tbj. 54. § (2)-(3) bekezdés
A törvény meghatározza, hogy a biztosítási jogviszony utólagos megállapítására, törlésére, illetőleg a járulék utólagos megállapítására melyik igazgatási szerv rendelkezik hatáskörrel, továbbá rendezi, hogy a határozat ellen melyik törvény szabályai szerint lehet jogorvoslattal élni. Lehetővé teszi továbbá, hogy az igazgatási szervek a hatáskörükbe tartozó igényelbírálási eljárásuk során felfedett, a járulékfizetési kötelezettség teljesítésével kapcsolatos mulasztásról értesítsék az állami adóhatóságot.
Tbj. 55. §
A jogsértések hatékonyabb megelőzése érdekében rendelkezik 2011. január 1-jétől a jogalkotó arról, hogy az ún. szívességi bejelentéseknél, vagyis amikor a bejelentő rosszhiszeműen olyan személyt jelentett be, akire a biztosítás nem terjed ki, vagy magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében rosszhiszeműen magasabb járulékot vallott be, akkor a társadalombiztosítási járulék, illetve a bevallott és a tényleges jövedelem különbözetére eső társadalombiztosítási járulék nem igényelhető vissza.
Az a színlelt munkaszerződés, amely nem a tényleges munkavégzésre irányul, hanem magasabb összegű társadalombiztosítási pénzbeli ellátásra való jogosultság megszerzését célozza, a biztosítási jogviszony törlését eredményezheti.
KGD2007. 59
Az alperesi társadalombiztosítási szerv ellenőrzése eredményeként határozatával az Eb. tv. 80. § (4) bekezdése, továbbá a Tbj. 56. § (1) bekezdésének b) pontja alapján - a valóságnak nem megfelelő - adatszolgáltatás miatt 10 000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest, mint foglalkoztatót. Megállapította az alperes, hogy a felperes - mint háziorvos - határozatlan időre szóló munkaszerződést kötött 2004. október 15-én leányával, nappali tagozatos orvostanhallgatóval. A munkaszerződésben megállapított munkaköre adminisztrátor volt, munkabérét 120 000 forint összegben határozták meg, valamint a munkavégzés helyeként M., Á. u. 158. számot jelöltek meg. Az alperes az ellenőrzés során beszerzett bizonyítékok alapján megállapította, hogy a szerződés megkötése mögött tényleges munkavégzés nem volt, így a Tbj. 5. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti biztosítási jogviszony nem jött létre, mivel az ellentétes lenne az Mt. 78. § (1) bekezdésével.
A felperes fellebbezése folytán az alperes igazgatója határozatával az Eb. tv. és a Tbj. vonatkozó rendelkezései alapján helybenhagyta az első fokú társadalombiztosítási határozatot. Határozata indokolásában megállapította, hogy eljárása során bizonyítást nyert, hogy valóságos és tényleges munkaviszony hiányában nem jött létre biztosítási jogviszony, így valótlan adatszolgáltatás miatt az első fokú társadalombiztosítási szerv a jogszabályoknak megfelelően döntött.
A felperes keresetében kérte a társadalombiztosítási határozatok hatályon kívül helyezését.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság a bizonyítási eljárás során meghallgatott tanúk vallomásai alapján az eljárt társadalombiztosítási szervekkel azonos ténybeli következtetésre jutott a tekintetben, hogy az egyetemen fennálló tanulmányi kötelezettsége mellett reálisan nem irányulhatott a felperes és leánya szerződési akarata teljes munkaidőre szóló munkaviszony létrehozására. A felperes és F. I. egymás közeli hozzátartozói, F. I. édesanyjával azonos szakképesítés megszerzésére törekszik, ennek érdekében megjelenik a felperes alapellátásban tevékenykedő egészségügyi szolgáltató körzetében, ez azonban az említett tanulmányi kötelezettség mellett, a házas családi állapot folytán, a veszélyeztetett terhesség állapotában - amelyet 2004. szeptember 23. napján állapítottak meg - reálisan nem teszi lehetővé a munkaviszonyra vonatkozó szerződéses akaratot. A megállapított tényállást a munkaügyi bíróság kizárólag azzal egészítette ki, hogy a veszélyeztetett terhesség időszakában történt a munkaszerződés aláírása.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.)
71. §-át és 72. §-át, a Pp. 206. §-át és 213. §-át, a Tbj. 5. §-át, valamint az Mt. 76. §-át. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság ítélete túlterjeszkedett a felülvizsgálandó határozat rendelkezésein, mivel az csupán mulasztási bírság megfizetésére kötelezte, egyéb rendelkezést nem tartalmazott. Az alperesnek a biztosítási jogviszony létéről vagy annak hiányáról formális határozatot kellett volna hoznia, amelyet elmulasztott. A munkaviszony, így a biztosítási jogviszony másik alanyával, leányával kapcsolatban szintén semmilyen határozat nem született. Előadta továbbá a felperes, hogy a munkaügyi bíróság a bizonyítékok értékelésének eredményeként a bizonyítékokkal ellentétes tényállást határozott meg. Az eljárás során okiratokkal és tanúkkal is bizonyította, hogy valós tartalmú munkaviszony, így biztosítási jogviszony jött létre. Álláspontja szerint törvénysértően értékelte a bíróság azt, hogy a felperes leánya tanulmányai miatt nem tudta ellátni munkaviszonyából eredő kötelezettségeit; bizonyítatlan állításokat tartalmaz az ítélet a munkavállaló lakóhelye és az egyetem közti távolság, illetőleg házassági viszonyban állása és a munkavégzési lehetősége között; a bíróság a munkaviszony és a biztosítási jogviszony létét igazoló okiratokat figyelmen kívül hagyta. Előadta, hogy a tanúmeghallgatások szintén igazolták a tényleges munkavégzést, a tanúnyilatkozatokat magyarázat nélkül rekesztette ki az ítélet a tényállásból és a bizonyítékok közül.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében lényegében a bizonyítékok szabad mérlegelését támadta azzal az állításával, hogy valós tartalmú munkaviszony, biztosítási jogviszony jött létre a perbeli esetben. A Pp. 206. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
A Legfelsőbb Bíróság jelen ügyben a Pp. vonatkozó rendelkezéseibe ütköző olyan eljárási szabálysértést nem észlelt, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná; a munkaügyi bíróság a bizonyítékok helyes mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes megalapozatlan bejelentése miatt mulasztási bírság megfizetésére kötelező társadalombiztosítási határozatok törvényesek voltak.
A Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy tévedett a felperes a felülvizsgálati kérelmében felhozott eljárási jogszabálysértések tekintetében is. A felülvizsgálni kért társadalombiztosítási határozatok meghozatalakor hatályban lévő, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 43. § (1) bekezdése írja elő az alakszerű államigazgatási határozatokkal szemben támasztott tartalmi és alaki követelményeket. Az Áe. e rendelkezésének megfelelően meghozott határozat rendelkező része és indokolása szerves egységet képez; rendelkező része tartalmazza a felperes mulasztási bírság megfizetésére kötelezését, indokolása pedig a tényállást és az alperesnek a tényállásra vonatkozó, az ügyben alkalmazandó jogszabályok alapján levont jogkövetkeztetéseit (megállapításait) a perbeli munkaszerződésről, a biztosítási jogviszonyról az alkalmazott jogszabályok megjelölésével. Az alperes tehát a határozati indokolás tényállása, az abból levont jogi következtetése alapján a határozat rendelkező részében mulasztási bírság megfizetésére kötelező döntést hozott a felperessel szemben.
A Legfelsőbb Bíróság megjegyezte, hogy a hatósági jogalkalmazó tevékenység során a legkülönbözőbb ügyekben hozott bírságoló határozatok alaki, tartalmi felépítése eljárásjogi szempontból csaknem megegyező. A rendelkező rész tartalmazza a bírság kiszabását (minőségvédelmi, fogyasztóvédelmi stb.), az indokolás pedig a jogsértő tevékenység vagy mulasztás leírását (a tényállást) és abból a hatóság által levont jogi következtetéseket, megállapításokat. Tévedett a felperes, hogy a munkaügyi bíróság ítélete túlterjeszkedett a felülvizsgálandó határozat rendelkező részén. A felperes keresetleveléből megállapítható, hogy a felperes kérelme a határozat rendelkező részének és indokolásának teljes felülvizsgálatára irányult.
A Legfelsőbb Bíróság megjegyezte továbbá, hogy nincs eljárásjogi akadálya annak, hogy az ügyfél - a felperes - csupán az adott határozat indokolásának felülvizsgálatát kérje. Azonban olyan felülvizsgálat elvégzése, amely csak a határozat rendelkező részére korlátozódik, eljárásjogilag nem lehetséges - amint azt a Legfelsőbb Bíróság KK 34. számú állásfoglalása is kifejti -, mert a hatóság döntésének felülvizsgálata egyszersmind magában foglalja a határozati rendelkezés indokainak a felülvizsgálatát is mindazon tartalmi elemek vonatkozásában, amelyeket az Áe. 43. § (1) bekezdése az alakszerű határozat indokolására előír.
A Legfelsőbb Bíróság végül kifejtette, hogy a felperes alaptalanul sérelmezte azt is, hogy leányával kapcsolatban semmilyen határozatot nem hozott az alperes. A felülvizsgált társadalombiztosítási eljárás tárgya nem a felperes leánya társadalombiztosítási ellátás iránti igényének, kérelmének elbírálása volt, hanem az, hogy foglalkoztatásáról, munkaviszonyáról az Eb. tv. és a Tbj. rendelkezéseibe ütközően tett bejelentést a felperes az alperesnek.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv/K. III. 10 427/2006.)
Késedelem, mulasztás következményei
Tbj. 56. § (1)-(2) bekezdésTbj. 56. § (3) bekezdés hatályon kívül
Különös szabályok a járulékkötelezettségek teljesítésére vonatkozóan
Tbj. 56/A. §Tájékoztató a magyar jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett külföldi munkáltató képviseletét ellátó személy (munkavállaló, foglalkoztatott) járulékkötelezettségének változásáról
A magyar jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett külföldi munkáltatónak a Magyar Köztársaság területén biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony keretében munkát végző vagy kiküldetésben lévő munkavállalója (foglalkoztatottja) járulékkötelezettségére vonatkozó rendelkezések 2010. december 31-el hatályon kívül helyezésre kerülnek.A Tbj. 56/A. §-a alapján 2011. január 1-jétől a munkavállaló nem tekinthető a külföldi munkáltató képviseletét ellátó személynek, ezért e minőségében járulékkötelezettséget nem teljesíthet.
A változással összefüggésben a Tbj. 56/A. §-a alapján képviseletet ellátó személynek legkésőbb 2010. december 31-i időponttal a 10T1041-es adatbejelentő lapon - a jogszabályi rendelkezések változása miatt - a jogviszony megszűnését be kell jelenteni. A bejelentés a 2010. december 31-ig fennálló járulékkötelezettségek, így különösen a tárgyhónapot követő hónap 12-ig a ’08-as bevallás benyújtásának és járulékok megfizetésének kötelezettségét nem érinti.
2011. január 1-jétől annak a magyar jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett külföldi vállalkozásnak (munkáltatónak), aki:
• a Magyar Köztársaság területén biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony keretében foglalkoztat munkavállalót, illetve
• a Magyar Köztársaság területén kívül foglalkoztat olyan munkavállalót, aki a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet alapján a Tbj. hatálya alá tartozik,
a Tbj. megváltozott 56/A. §-a alapján a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonnyal összefüggő bejelentési, járulékfizetési és bevallási kötelezettséget az Art. 8. és 9. §-ban meghatározott fióktelep, illetve pénzügyi képviselő útján, ennek hiányában közvetlenül saját magának kell teljesíteni.
Abban az esetben, ha a magyar jog szerint biztosított személyt foglalkoztató külföldi vállalkozás a járulékkötelezettségek teljesítésére nem rendelkezik képviselővel (fióktelep, pénzügyi képviselő), és foglalkoztatóként történő bejelentkezését is elmulasztja, akkor az általa foglalkoztatott természetes személy biztosításával összefüggő bejelentési, járulékfizetési és bevallási kötelezettséget a foglalkoztatott teljesíti, és viseli a járulékkötelezettségek elmulasztása miatti jogkövetkezményeket, ide nem értve a mulasztási bírságot és az adóbírságot. Az, hogy a külföldi vállalkozás foglalkoztatóként bejelentkezett-e az állami adóhatósághoz, az állami adóhatóság honlapján az "Adóalanyok listái, Egyéb szervezetek" menüpontban kérdezhető le.
A magánszemély e biztosításával összefüggő bejelentési kötelezettségét, legkésőbb a biztosítás első napján az erre a célra rendszeresített 11T1041INT jelű adatlapon köteles teljesíteni.
A foglalkoztatott járulékfizetési, bevallási kötelezettsége
A foglalkoztatóként történő bejelentkezését nem teljesítő külföldi vállalkozás javára biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony keretében munkát végző foglalkoztatott a részére kifizetett járulékalapot képező jövedelem után társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot, valamint egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot köteles fizetni.Járulékalapot képező jövedelemnek minősül - egyebek mellett - az Szja tv. szerint az összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem, illetve ennek hiányában a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér, illetőleg ha a munkát nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik, a szerződésben meghatározott díj.
A járulékalapot képező jövedelem után:
• a társadalombiztosítási járulék mértéke 27 százalék,
• az egyéni járulékok (nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék) mértéke évi 7 665 000 forint járulékalapig 17,5 százalék, e felett nyugdíjjárulékot nem kell fizetni, ezért 7,5 százalék.
A nyugdíj, az egészségbiztosítás, illetve a munkanélküli ellátások fedezetére tehát a járuléklapot képező jövedelem 44,5 százalékát, 7 665 000 forint jövedelem felett 34,5 százalékát kell fizetni.
A befizetést egyösszegben a NAV Külföldi vállalkozásnál biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban foglalkoztatott utáni járulékbefizetések utáni számla javára átutalással, vagy készpénz-átutalási megbízással kell teljesíteni, azzal, hogy a fizetési kötelezettség az arra kijelölt ügyfélszolgálatokon a külön jogszabályban meghatározottak szerint készpénz-heyettesítő eszközzel (bankkártyával) is teljesíthető.
A biztosítási és járulékfizetési kötelezettséggel összefüggő bevallási, adatszolgáltatási kötelezettséget a Tbj. 56/A. § (5) bekezdése alapján havonta, a tárgyhónapot követő hónap 12-éig elektronikus úton az erre a célra rendszeresített 1108INT jelű bevallásban kell teljesíteni.
TÁJÉKOZTATÓ
A magyar jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett külföldi vállalkozások társadalombiztosítási kötelezettségéről
Jelen tájékoztató annak a magyar jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett külföldi vállalkozásnak (munkáltatónak) szól, aki:• a Magyar Köztársaság területén biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony keretében foglalkoztat munkavállalót, illetve
• a Magyar Köztársaság területén kívül foglalkoztat olyan munkavállalót, aki a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet alapján a Tbj. hatálya alá tartozik.
A Tbj. 5. § (3) bekezdése alapján 2011. január 1-jétől biztosítottnak minősül az a természetes személy is, aki a munkát külföldi foglalkoztató számára a Magyar Köztársaság területén kívül végzi, és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet alapján e törvény hatálya alá tartozik.
A magyar jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett külföldi vállalkozás a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonnyal összefüggő bejelentési, járulékfizetési és bevallási kötelezettséget az Art. 8. és 9. §-ban meghatározott fióktelep, illetve pénzügyi képviselő, ennek hiányában közvetlenül saját maga köteles teljesíteni.
Abban az esetben, ha a külföldi vállalkozás nem rendelkezik fiókteleppel, illetve pénzügyi képviselővel és a magyar jog szerint biztosított munkavállalót foglalkoztat, a biztosítás kezdetét megelőzően - a foglalkoztatás megkezdése előtt - köteles bejelentkezni a NAV-nál (a továbbiakban: hivatal), és kérelmezni, hogy a hivatal foglalkoztatói minőségében vegye nyilvántartásba. A foglalkoztatóként történő bejelentkezésre a 11T201INT adatlap szolgál, amelyen az elektronikus ügyintézésre jogosult személy adatai is közölhetők.
Ha a magyar jog szerint biztosított személyt foglalkoztató külföldi vállalkozás a járulékkötelezettségek teljesítésére nem rendelkezik képviselővel (fióktelep, pénzügyi képviselő), és foglalkoztatóként történő bejelentkezését is elmulasztja, akkor az általa foglalkoztatott természetes személy biztosításával összefüggő bejelentési, járulékfizetési és bevallási kötelezettséget a foglalkoztatott teljesíti, és viseli a járulékkötelezettségek elmulasztása miatti jogkövetkezményeket, ide nem értve a mulasztási bírságot és az adóbírságot.
Az, hogy a külföldi vállalkozás foglalkoztatóként bejelentkezett-e a hivatalhoz, a hivatal honlapján az "Adóalanyok listái, Egyéb szervezetek" menüpontban kérdezhető le.
Abban az esetben, ha a járulékkötelezettségeket a foglalkoztatott teljesíti, adóazonosító jellel kell rendelkeznie. Az adóazonosító jel képzését a magánszemély a 11T34 jelű adatlap benyújtásával kérheti a hatóságtól a foglalkoztatás bejelentését és a járulékfizetési kötelezettség teljesítését megelőzően.
A külföldi vállalkozás által foglalkoztatott biztosított bejelentése
A foglalkoztatott biztosítási kötelezettségének kezdetét legkésőbb a biztosítás első napján, a biztosítás megszűnését, illetve a munkavégzési kötelezettség és járulékalapot képező jövedelem nélküli időszakot 8 napon belül kell bejelenteni. A bejelentésre, változásbejelentésre a 11T1041INT jelű adatlap szolgál.Járulékkötelezettség teljesítése
A külföldi vállalkozás javára biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony keretében munkát végző foglalkoztatott részére kifizetett járulékalapot képző jövedelem után a külföldi vállalkozás társadalombiztosítási járulékot fizet és a biztosítottat terhelő egyéni járulékokat (nyugdíjjárulék, egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék) von le.Járulékalapot képező jövedelemnek minősül - egyebek mellett - az Szja tv. szerint az összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem, illetve ennek hiányában, vagyis ha jövedelem Magyarországon nem adóztatható, a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér, illetőleg ha a munkát nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik, a szerződésben meghatározott díj.
A járulékalapot képező jövedelem után:
• a külföldi vállalkozást terhelő társadalombiztosítási járulék mértéke 27 százalék,
• a biztosított által fizetendő egyéni járulékok mértéke évi 7 665 000 forint járulékalapig 17,5 százalék, e felett 7,5 százalék.
A nyugdíj, az egészségbiztosítás, illetve a munkanélküli ellátások fedezetére tehát a járuléklapot képező jövedelem 44,5 százalékát, 7 665 000 forint jövedelem felett 34,5 százalékát kell fizetni.
A befizetést egyösszegben a 10032000-06056456 NAV Külföldi vállalkozásnál biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban foglalkoztatott utáni járulékbefizetések számla javára átutalással, vagy készpénz-átutalási megbízással lehet teljesíteni. Az adózó a hivatalhoz teljesítendő fizetési kötelezettségét a külön jogszabályban meghatározottak szerint készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel (bankkártyával) az arra kijelölt ügyfélszolgálatokon is teljesítheti.
Amennyiben a befizetést átutalással teljesítik, úgy az átutalási megbízás "Kedvezményezettel közlendő" rovatában az adóazonosító számot - amelyet a bejelentkezéskor kapott - közölni kell.
Bevallás
A biztosítási és járulékfizetési kötelezettséggel összefüggő bevallási, adatszolgáltatási kötelezettséget a Tbj. 56/A. § (5) bekezdése alapján havonta, a tárgyhónapot követő hónap 12-éig elektronikus úton az erre a célra rendszeresített 1108INT jelű bevallásban kell teljesíteni.Kirendelés, munkaerő-kölcsönzés szabályainak változása
2008. január 1-jén lépett hatályba azon szabály, ha a munkáltatók megállapodása alapján a kirendelt munkavállaló bérét és a járulékokat az a munkáltató viseli, amelynél a munkavállaló munkát végez, akkor az a munkáltató köteles teljesíteni a járulékkötelezettségeket (bejelentési, bevallás, befizetés, nyilvántartás stb.), amelyhez a munkavállalót kirendelték. Ezen szabály 2011. január 1-jétől változatlanul fennáll.
2011. január 1-jétől új szabály került bevezetésre, mely szerint, ha a munkavállaló magyarországi foglalkoztatására úgy kerül sor, hogy a kölcsönbeadó munkáltató külföldi vállalkozás, abban az esetben a járulékkötelezettségeket a Magyarországon bejegyzett kölcsönvevő foglalkoztatónak kell teljesíteni.
Tbj. 56/B. §
2010. január 1-jétől a jogalkotó egyértelművé tette, hogy a központi költségvetési szervek helyett a kincstár képviselőként teljesíti az adatszolgáltatási kötelezettségeket.
VIII. Fejezet
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Hatálybaléptetés
Tbj. 57. § (1) bekezdésTbj. 57. § (2) hatályon kívül
Tbj. 57. § (3) bekezdés
(Ezen rendelkezés 2010. március 31-éig hatályos.)
Az egyszerűsített foglalkoztatást a 2009. évi CLII. törvény vezette be, mely 2010. augusztus 1-éig volt hatályban, a 2010. évi LXXV. törvény 2010. augusztus 1-jétől hatályos.
Felhatalmazások
Tbj. 58. §Tbj. 59-60. § hatályon kívül
Az Európai Unió jogának való megfelelés
Tbj. 61. §Átmeneti rendelkezések
Tbj. 62-64. §R. 28-31. §
Melléklet az 1997. évi LXXX. törvényhez
Hatályba léptető, záró és átmeneti rendelkezések a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosításához2006. évi LXI. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról
2006. évi LXI. törvény 251. §
159/2006. (VII. 27.) Korm. rendelet egyes társadalombiztosítási tárgyú rendeletek módosításáról
159/2006. (VII. 27.) Korm. rendelet 16. §
2006. évi CXXI. törvény a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról
2006. évi CXXI. törvény 28. § (1) és (4) bekezdés
2006. évi CXXI. törvény 30. § (9)-(10), (14) bekezdés
2006. évi CXXI. törvény 31. § (6) bekezdés
2006. évi CXXXI. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról
2006. évi CXXXI. törvény 141. §
2006. évi CXXXI. törvény 163. §
Tbj. 185-186. §
Tbj. 208-211. §
328/2006. (XII. 23.) kormányrendelet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról rendelkező 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet módosításáról
328/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 7. § (1) és (3)-(4) bekezdés
2007. évi CXXVI. törvény egyes adótörvények módosításáról
2007. évi CXXVI. törvény 383. §
2007. évi CXXVI. törvény 396. §
2007. évi CXXVI. törvény 415. §
2007. évi CXXVI. törvény 482. §
366/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról rendelkező 195/1997. (XI. 5.)Korm. rendelet módosításáról
366/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet 17. § (1) bekezdés.
87/2008. (IV. 15.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet módosításáról
87/2008. (IV. 15.) Korm. rendelet 2. §
2008. évi LXXXI. törvény egyes adó- és járuléktörvények módosításáról
2008. évi LXXXI. törvény 197. §
2008. évi LXXXI. törvény 268. §
2008. évi LXXXII. törvény a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról
2008. évi LXXXII. törvény 29. § (1) bekezdés
2008. évi LXXXII. törvény 32. § (2) bekezdés
333/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet módosításáról
333/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet 8. § (1) bekezdés
333/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet 9-10. §
2009. évi LXXVII. törvény a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról
2009. évi LXXVII. törvény 166. § (1) és (6) bekezdés
2009. évi LXXVII. törvény 223. §
2009. évi CIX. törvény a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról
2009. évi CIX. törvény 50. § (1) bekezdés
2009. évi CIX. törvény 55. § (5) bekezdés
2009. évi CXVI. törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvénnyel és a megtakarítások ösztönzésével összefüggő törvénymódosításokról
2009. évi CXVI. törvény 91. § (1) és (3) bekezdés
2009. évi CXVI. törvény 151. §
2009. évi CLII. törvény az egyszerűsített foglalkoztatásról
2009. évi CLII. törvény 15. §
2009. évi CLI. törvény a Nemzeti Akkreditáló Testület szervezetéről, feladat- és hatásköréről, valamint eljárásáról szóló 2005. évi LXXVIII. törvény módosításáról
2009. évi CLI. törvény 17. §
2009. évi CLI. törvény 18. § (21) és (23) bekezdés
331/2009. (XII. 29.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet módosításáról
331/2009. (XII. 29.) Korm. rendelet 5. §
107/2010. (IV. 9.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet módosításáról
107/2010. (IV. 9.) Korm. rendelet 8-9. §
2010. évi C. törvény a nyugdíjpénztár-választás szabadságáról
2010. évi C. törvény 15. §
2010. évi CXXIII. törvény az adó- és járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú törvények módosításáról
2010. évi CXXIII. törvény 234-235. §
2010. évi CLIII. törvény a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról
2010. évi CLIII. törvény 85. §
2010. évi CLIII. törvény 86. § (2)-(5) bekezdése
2010. évi CLIV. törvény a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról
2010. évi CLIV. törvény 13. §
2010. évi CLIV. törvény 34. § (3)
334/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet módosításáról
334/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet 12-14. §
2011. évi XIII. törvény a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alappal, valamint a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő törvények módosításáról
2011. évi XIII. törvény 14. §
2011. évi XXIII. törvény az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvény módosításáról
2011. évi XXIII. törvény 32. § (1) bekezdés
AZ EGÉSZSÉGÜGYI HOZZÁJÁRULÁSRÓL
Az egészségügyi szolgáltatásokra szolidaritási elv alapján jogosultak ellátásai pénzügyi fedezetének biztosítása és az arányos közteherviselés elvének érvényesítése érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:Eho. 1. §
Az Eho tv. 2009. december 31-éig az egészségügyi hozzájárulást százalékosan és tételesen fizetendő adójellegű kötelezettségként határozta meg, melyre az Art. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az egészségügyi hozzájárulás az Art. alkalmazásában adónak minősül.
Az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló 2009. évi LXXVIII. törvény 44. §-a 2010. január 1-jétől hatályon kívül helyezte a tételes egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettséget.
Tételes egészségügyi hozzájárulás 2010. évben a visszamenőleg megalapozott jogviszony alapján
Az Eho tv. tételes egészségügyi hozzájárulásról szóló rendelkezéseit 2010. január 1-jével hatályon kívül helyezte a Nért. 44. §-a. A Nért. 50. §-a szerint a 2009. december havi tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére és bevallására a 2009. december 31-én hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.Az előzőeken túl figyelemmel kell lenni arra is, hogy a jogviszony 2010. január 1-jét megelőző időtartamára tételes egészségügyi hozzájárulást kell fizetni - a 2009. december 31-én hatályos szabályok szerint - akkor is, ha az egészségügyi hozzájárulás 2009. december 31-ét követően állapítható meg. Ilyen például az az eset, ha 2009. november és december hónapjaira járó megbízási díjat nem havonta, hanem utólag, 2009. december 31-ét követően fizetnek ki, és csak a kifizetéskor állapítható meg a - 2010. előtti időszakra - fizetendő egészségügyi hozzájárulás.
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás
Eho. 2. §Százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség kizárólag belföldi személy esetében merülhet fel, tehát külföldinek minősülő magánszemélynél nem.
2005. január 1-jétől került bevezetésre a "Tbj. szerinti belföldi magánszemély" kategória, korábban az Szja tv. szerinti belföldi személynek juttatott jövedelmet terhelte ilyen irányú fizetési kötelezettség.
Eho. 3. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség elsősorban a kifizetőt terheli. A magánszemély csak abban az esetben kötelezett ilyen irányú fizetési kötelezettség teljesítésére, ha a jövedelem nem kifizetőtől származik, vagy a kifizető nem köteles a jövedelem után adót/adóelőleget megállapítani.
A kifizetőt terheli az összevont adóalapba tartozó adóelőleg köteles jövedelmek után a 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség, amelyek után nem áll fenn járulékfizetési kötelezettség. Ilyen jövedelem többek között az egyéb jövedelem (titoktartási díj, hallgatási díj), vagy a kamatkedvezményből származó, külön adózó jövedelem.
Példa: "Színes diploma" utáni kötelezettség
Az ún. színes diplomák alatt a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 65. § (3) bekezdésében említett arany, gyémánt, vas, illetve rubin díszokleveleket kell érteni, amiket a felsőoktatási intézmény rektora - a felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatában meghatározott feltételek szerint - annak a személynek adományozhat, aki ötven, hatvan, hatvanöt vagy hetven éve szerezte meg az oklevelét a felsőoktatási intézményben, és életpályája alapján közmegbecsülésre méltó.
Ezekhez a diplomákhoz kapcsolódóan a felsőoktatási intézmények pénzösszeget is juttathatnak. Ezen juttatásnak az a része, amely nem haladja meg az adóév első napján érvényes minimálbér havi összegének négyszeresét, az Szja tv. 2010. december 31-ig hatályos szövege értelmében adóterhet nem viselő járandóság volt. [Szja tv. 3. § 72. o) pont]
Tekintettel azonban a 2011. január 1-jétől hatályos egységes új adókulcsra, ettől az időponttól kezdődően a szóban forgó pénzbeli juttatások adómentes bevételnek minősülnek. [Szja tv. 1. sz. mell. 4.18. pont]
Itt viszont ki kell hangsúlyozni, hogy az előbbi rendelkezések a felsőoktatási intézmények által kifizetett pénzösszegekre vonatkoznak, nem pedig azokra, amelyeket a helyi önkormányzatok juttattak az egyébként egyetemek, főiskolák által adományozott diplomák mellé az érintett személyeknek.
Tehát az önkormányzat által átadott pénzösszeg nem minősül adómentes bevételnek, ezért az Szja tv. 28. § (1) bekezdése az irányadó a kérdéses esetben, amely szerint "egyéb jövedelem minden olyan bevétel, amelynek adókötelezettségére e törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz, azzal, hogy - a költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe véve - a bevételnek nem része a megszerzése érdekében a magánszemély által viselt szabályszerűen igazolt kiadás".
Az Eho 3. § (1) bekezdés aa) pontja alapján az összevont adóalapba tartozó jövedelemnél (az egyéb jövedelem ide tartozik) az adóelőleg-alap megállapításnál figyelembe vett jövedelem után a kifizetőt 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli.
2011-től kikerült a Tbj. szabályozása alól a biztosítási jogviszonyon kívüli juttatás utáni járulékfizetési kötelezettsége. Így például a belföldi vagy külföldi anyavállalattól kapott adóelőleg-köteles jövedelem után már nem kell a járulékokat megfizetni, azonban a kifizetőt/magánszemélyt e jövedelem után 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli.
Eho. 3. § (1) bekezdés a) pont ab) alpont hatályon kívül
2011. január 1-jétől kikerült a Tbj-ből a tevékenységre jellemző kereset utáni járulékfizetés, ezért hatályon kívül helyezték azon rendelkezést, hogy 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetni a vállalkozói kivét és a kivétkiegészítés összegének, illetve a személyes közreműködői díj és a személyes közreműködői díjkiegészítés együttes összegének, de legfeljebb a vállalkozóra irányadó, a Tbj-ben meghatározott tevékenységre jellemző kereset tárgyévi összegének a vállalkozói jogviszonyra tekintettel a tárgyévre bevallott nyugdíjjárulék alapját meghaladó része után.
Eho. 3. § (1) bekezdés b) pont ba) alpont
2011. január 1-jétől az Szja tv. módosulása alapján átalakul a nem pénzben történő juttatások adózása. A természetbeni juttatás kategóriába tartozó juttatások köre jelentősen leszűkül, maga a természetbeni juttatás elnevezés kettéválik: vagy béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások körébe tartozik (Szja törvény 70. §), vagy béren kívüli juttatásnak minősül (Szja törvény 71. §).
Ilyen juttatás például a cégtelefon magáncélú használata, a reprezentáció és az üzleti ajándék személyi jövedelemadó-köteles része, a csoportos életbiztosítás, de ide tartozik a béren kívüli juttatások kedvezményes adózási értékhatárt meghaladó része is. Ezen jövedelmek után a kifizető 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást köteles fizetni a juttatás értékének 1,19-szerese után.
Eho. 3. § (1) bekezdés b) pont bb) alpont
Eho. 3. § (1) bekezdés b) pont bc)-bd) hatályon kívül
Az eddig önálló jövedelemkategóriát képviselő egyösszegű járadékmegváltások és kisösszegű kifizetések kikerültek az Eho tv-ből, mivel ezen kategóriák megszűntek. Ezek a jövedelmek 2011-től az összevont adóalap részét képezik, amelyek után adóelőleget kell fizetni, és a kifizetőt ezen jogcím után terheli a 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség.
1. A díjazás ellenében munkavégzésre irányuló jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási, felhasználási szerződés alapján, vállalkozói jogviszonyban, segítő családtagként, választott tisztségviselőként) munkát végzőknél a biztosítási kötelezettség létrejötte összeghatárhoz kötődik. Amennyiben e személyek nem válnak biztosítottá - mert az e tevékenységükből származó tárgyhavi járulékalapot képező jövedelem nem éri el a minimálbér harminc százalékát, illetve naptári napokra annak harmincad részét -, a részükre kifizetett összeg után meg kell fizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást.
2. Az igazságügyi szakértői tevékenység folytatásával összefüggő egészségügyi hozzájárulás megállapítása.
Egyes magánszemélyek végezhetnek olyan tevékenységet, amely nem eredményez biztosítási jogviszonyt, azonban az ebből származó bevétel az összevont adóalap részét képezi. Ilyen jövedelmet szerezhetnek például az igazságügyi szakértők.
Az igazságügyi szakértő az igazságügyi szakértői tevékenységet önálló tevékenységként, egyéni vállalkozóként, gazdasági társaság tagjaként vagy alkalmazottjaként, illetve e célra létesített igazságügyi szakértői intézmény alkalmazottjaként végezheti.
A szakértő biztosítását a tagi jogviszonya, szakértői intézménnyel fennálló munkaviszonya, közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonya, vagy pedig az egyéni vállalkozói tevékenysége alapozza meg. A hatósági kirendelés nem tartozik a Tbj. 5. §-ában tételesen felsorolt, biztosítással járó jogviszonyok közé.
Abban az esetben, ha a hatóság által kirendelt szakértő a tevékenységét ún. önálló tevékenységként folytatja, és nem a Tbj. 5. §-ában tételesen felsorolt biztosítással járó jogviszonyban, akkor ezen tevékenysége nem jár biztosítási kötelezettséggel, ebből következően a részére kifizetett díj sem képez járulékalapot. Ezen jövedelem után azonban a magánszemélyt az Eho tv. 3. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli.
3. Az örökölt jogdíjat terhelő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség alanya
A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás az Art. szerinti munkáltatót, illetőleg kifizetőt terheli az általa, a Tbj. szerint belföldi magánszemélynek juttatott, az Eho. tv. 3. §-ban meghatározott jövedelem után. A törvény csak abban az esetben határozza meg a magánszemély kötelezettségeként a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás megállapításának, bevallásának és megfizetésének kötelezettségét, ha a jövedelem nem kifizetőtől származik, vagy a kifizetőt e jövedelem után nem terheli jövedelemadó- (adóelőleg-) megállapítási kötelezettség. A vagyoni jogdíjjal kapcsolatos személyi jövedelemadó-előleg megállapítása és a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás megállapításának és megfizetésének kötelezettsége a kifizetőt terheli.
Eho. 3. § (2)-(3) bekezdés
1. A fenti rendelkezés felvezető szövegében 2009. december 31-éig a "bevallási kötelezettség alá tartozó" szövegrész szerepelt, amely 2010. január 1-jétől hatályát vesztette.
Nem kell bevallási kötelezettséget teljesíteni a magánszemélynek a következő esetekben:
- ha a termőföld bérbeadásából származó bevétel kifizetőtől származik, az adót a kifizető állapítja meg, vonja le, vallja be és fizeti meg (Art. 176. §-ának (5) bekezdése),
- az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem, az osztalékból származó jövedelem, az árfolyamnyereségből származó jövedelem, a vállalkozásból kivont jövedelem esetében, ha az adóévben ilyen jogcím(ek)en megszerzett összes jövedelem nem haladja meg az 100 ezer forintot, és az adót a kifizető levonta (szja-törvény 11. § (3) bekezdés d) pont).
Tehát 2009. december 31-éig a fenti jogcímen megszerzett jövedelmek után bevallási kötelezettség hiányában nem állott fenn 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség.
A felvezető szöveg megváltozásával 2010. január 1-jétől e jövedelmek után már fennáll a hozzájárulás fizetési kötelezettség.
2. 2010. december 31-éig az ingatlan bérbeadásból származó jövedelem külön adózó jövedelem volt, amely után az adó 25 százalék volt, azonban a magánszemély az adóévi összes ilyen bevételre vonatkozóan választhatta azt, hogy a bérleti díjból származó bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazza.
2011-től az ingatlan bérbeadásból származó jövedelemre már csak az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazhatók.
Mivel az Eho tv.-ben az Szja tv. 16. § (1) bekezdésre történő utalás szerepel, ezért termőföld bérbeadása esetében - melyre az Szja tv. 17. § (4) bekezdése vonatkozik, és a magánszemély termőföld-bérbeadásból származó bevételének - ha az nem adómentes - egésze külön adózó jövedelemnek minősül - nem beszélhetünk egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettségről.
3. 2010. január 1-jétől a 450 000 forint összegű hozzájárulás fizetési felső határ számításánál már nem a foglalkoztató által fizetett egészségbiztosítási járulék összegét kell alapul venni, hanem a biztosított által megfizetett 6 százalék mértékű egészségbiztosítási járulékot, és egészségügyi szolgáltatási járulékot.
Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulást választó magánszemély esetében a felső határ számításánál ugyancsak a magánszemélyt terhelő 1,6 százalék mértékű természetbeni egészségbiztosítási járulékkal kell számolni.
Eho. 3. § (4) bekezdés hatályon kívül
Eho. 3. § (5) bekezdés
1. A biztosított mezőgazdasági őstermelőre is vonatkozik ez a mentesség, mégpedig addig az összegig, amely után járulékot fizet. A mezőgazdasági őstermelőt terhelő egészségügyi hozzájárulás alapját ennek megfelelően csökkenteni kell a mezőgazdasági őstermelő által fizetendő járulékok alapjával.
Az őstermelőt terhelő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulásának megállapítása
1. példa
A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő e tevékenységéből származó, összevont adóalapba tartozó jövedelme 2011-ben 1 millió forint. A 2011. I-II. negyedévi adóelőleg alapja 0 forint. Az őstermelő bevétele szeptemberre meghaladja a 4 millió forintot, ezért a III. negyedévet követően - az év elejétől a III. negyedév végéig megszerzett - 250 000 forint jövedelme után 18 százalék adóelőleget fizet. Kérdés, hogy kell-e 27 százalékos egészségügyi hozzájárulást fizetni a jövedelem után?
Az őstermelő 2011. évi bevétele (támogatások nélkül) 10 millió forint, ezért 2011-ben a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér [12 x 78 000= 936 000] után fizette meg a járulékokat.
Az ehófizetés eldöntéséhez meg kell vizsgálni, hogy az esedékes adóelőleg megfizetéséig mekkora összeg után fizetett az őstermelő járulékot. Mivel az októberig megfizetett járulékok alapja [9x 78 000)= 702 000] nagyobb, mint az adóelőleg alapként figyelembe vehető jövedelem, 250 000 forint), azért a III. negyedévre nem kell ehót fizetni.
A IV. negyedévre az év elejétől göngyölítve számított adóelőleg alap 1 millió forint. Az adóév végéig számított járulékalap (936 000 forint) kevesebb, mint az adóévet követő év január 12-éig esedékes adóelőleg alapjaként figyelembe vett összeg. Ezért a kettő különbözete (1 000 000 - 936 000 = 64 000 forint) után az adóelőleg megfizetésével egyidejűleg 27 százalék ehót is kell az őstermelőnek fizetni.
1/B példa
A tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő e tevékenységéből származó, összevonta adóalapba tartozó jövedelme 2011-ben 1 millió forint. Az I-II. negyedévi adóelőleg alapja 0 forint. Az őstermelő bevétele szeptemberre meghaladja a 4 millió forintot, ezért a III. negyedévet követően - az év elejétől a III. negyedév végéig megszerzett - 750 000 forint jövedelme után 16 százalék adóelőleget fizet. Kérdés, hogy kell-e 27 százalék egészségügyi hozzájárulást fizetni a jövedelem után?
Az őstermelő 2010. évi bevétele (támogatások nélkül) 10 millió forint, ezért 2011-ben a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér 936 000 forint után fizette meg a járulékokat.
Az ehófizetés eldöntéséhez meg kell vizsgálni, hogy az esedékes adóelőleg megfizetéséig mekkora összeg után fizetett az őstermelő járulékot. Mivel az októberig megfizetett járulékok alapja 702 000 forint kevesebb, mint az adóelőleg alapként figyelembe vehető jövedelem (750 000 forint), ezért a két összeg különbözete (48 000 forint) után október 12-éig 27 százalék ehót is kell fizetni az adóelőlegen felül.
A IV. negyedévre az adóév elejétől göngyölítve számított adóelőleg alap 1 millió forint. Az adóév végéig számított járulékalap (936 000) kevesebb, mint az adóelőleg alapjaként figyelembe vett összeg. Ezért ki kell számolni a kettő különbözetét (1 000 000 -936 000= 64 000 forint), az erre eső 27 százalékos ehót azonban csökkenteni kell a III. negyedévre megállapított ehóval, és a fennmaradó összeget az adóelőleggel egyidejűleg január 12-éig kell megfizetni.
2. példa
A 4 millió forint alatti bevétellel rendelkező, egyszerűsített bevallási nyilatkozatot benyújtó mezőgazdasági őstermelő esetében a járulék alapja az előző évi bevétel 20 százaléka, az egészségügyi hozzájárulás alapja pedig a tárgyévi bevétel 5 százaléka (mértéke 15 százalék).
Ha az őstermelő 2009. évi bevétele 1 millió forint, a járulékok alapja így 2010-ben 200 000 forint volt. Ha a 2010. évi bevétel 3 millió forint volt, a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapja (bevétel 5 százaléka, azaz 150 000 forint) alacsonyabb, mint a járulékok alapját képező előző évi bevétel 20 százaléka, így egészségügyi hozzájárulást nem kell fizetni.
2. 2010. december 31-éig mentes volt az egészségügyi hozzájárulás alól az ingatlan bérbeadásból származó 1 millió forintot meghaladó jövedelem, ha a lakásbérleti jogviszony tárgyát képező lakás a bérbeadó állandó lakhelye volt, kivéve, ha a bérbeadó a lakást saját vállalkozása vagy vele együtt élő közeli hozzátartozója (élettársa) vállalkozása részére adta bérbe.
2011-től megszűnt az állandó lakóhelyként bejelentett lakás bérbeadásából származó, 1 millió forintnál magasabb jövedelem egészségügyi hozzájárulás alóli mentessége, vagyis azon bérbeadónak is meg kell fizetni a 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást, aki a bérbe adott lakásban benne lakik, és a bérbeadásból származó jövedelme meghaladja az 1 millió forintot.
Eho. 3. § (6)-(9) bekezdés hatályon kívül
Eho. 4. § (1) bekezdés
Eho. 4. § (2) bekezdés hatályon kívül
Eho. 4. § (3) bekezdés
Az átalányadózást választó mezőgazdasági kistermelő 2009. december 31-éig az átalányadó (átalányadó-előleg) 25 százaléka után fizetett százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást.
2010. január 1-jétől a mezőgazdasági őstermelő átalányban megállapított jövedelme az összevont adóalap részét képezi, ezért a jövedelem után az Eho 3. § (1) bekezdés a) pontja alapján a fizetendő egészségügyi hozzájárulás mértéke 27 százalék.
Eho. 4. § (4) bekezdés
Eho. 4. § (5) bekezdés hatályon kívül
Eho. 5. § (1) bekezdés a)-b) pont
A változás az Szja tv. módosulásából adódik, mivel 2011-től megszűnt az adóterhet nem viselő járandóság kategória.
Eho. 5. § (1) bekezdés c) pont
A kifizető által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a kifizetőt terhelő összege nem képezi sem a társadalombiztosítási járulék, sem a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulék alapját, ezért járulékfizetési kötelezettség hiányában ezen ellátások után meg kellene fizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást. Annak érdekében, hogy ezek az ellátások mégse képezzék a hozzájárulás alapját, ezért rendelkezett a jogalkotó arról, hogy ezen ellátásokat nevesítve kiveszi a fizetési kötelezettség alól.
Eho. 5. § (1) bekezdés d)-f) pont
Az iskolai szövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagja nem tartozik a biztosítottak körébe. A jogalkotó célja ebben az esetben is az volt, hogy járulékfizetési kötelezettség hiányában ezen kör után mégse kelljen megfizetni a százalékos egészségügyi hozzájárulást.
Eho. 5. § (1) bekezdés g) pont
Az Szja tv. 71. §-a határozza meg, hogy mely juttatások minősülnek béren kívüli juttatásnak.
Azok az Szja tv. 71. §-a szerinti juttatások, melyek az itt meghatározott értékhatárt meghaladják ugyan, de egyebekben megfelelnek az egyéb törvényi feltételeknek, a meghaladó rész tekintetében az Szja tv. 70. §-a szerinti juttatásnak minősülnek, így 27 százalék egészségügyi hozzájárulást viselnek.
Eho. 5. § (1) bekezdés h) pont
Az új mentesítési kör bevezetése az Szja tv. változásaival összefüggő módosítást tartalmaz.
Eho. 5. § (1) bekezdés i) pont
Annak érdekében, hogy a reálhozam után ne kelljen - mint egyéb jövedelem után - 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizetni, szükséges volt a fenti rendelkezést bevezetni, mely 2010. december 22-től hatályos.
Eho. 5. § (2) bekezdés
2010. december 31-éig ezen rendelkezés tartalmazta azt, hogy amennyiben a bérbeadó a bérleti díjból származó bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre irányadó szabályokat alkalmazta, a fizetendő hozzájárulás mértéke nem 27 százalék. Az Szja tv. módosulásával összefüggésben szükségtelenné vált ezen szabály megtartása.
Eho. 5. § (3) bekezdés
Amennyiben egy magánszemély egy másik tagállamban vagy Svájcban válik biztosítottá, egészségügyi hozzájárulást nem kell fizetnie.
A biztosítást igazolni lehet az adott tagállam illetékes hatósága által a biztosításról kiadott A1 jelű, vagy bármely más igazolással.
Eho. 6-9. § hatályon kívül
Eljárási szabályok
Eho. 10. § (1)-(3) bekezdésEho. 10. § (4) bekezdés hatályon kívül
Eho. 11. § (1) bekezdés hatályon kívül
Eho. 11. § (2) bekezdés
A 27 százalékos egészségügyi hozzájárulás elsődlegesen a kifizetőt terheli, mely kötelezettséget a "08-as" bevallásban kell teljesíteni a jövedelem kifizetését követő hónap 12. napjáig.
A magánszemélynek kell a százalékos egészségügyi hozzájárulást megfizetnie, ha olyan jövedelemhez jut, amely hozzájárulás alapját képezi, és ez a jövedelem nem kifizetőtől származik, vagy a kifizető az adóelőleg alapját képező jövedelem után adót/adóelőleget nem köteles megállapítani. Ugyancsak a magánszemélyt terheli a 14 százalékos egészségügyi hozzájárulás, melyet - feltéve, hogy a bevétel kifizetőtől származik - a kifizetőnek kell megállapítania, levonnia, bevallania és megfizetnie a kifizetést követő hónap 12. napjáig.
Eho. 11. § (3) bekezdés
A magánszemélyt terheli annak bejelentése a kifizető felé, ha több kifizetőtől vagy magánszemélytől származik ingatlan bérbeadásból származó olyan jövedelme, ami meghaladja az egymillió forintot. A bejelentést nyilatkozat formájában kell megtenni, elmulasztása esetén szankció jár az Eho tv. 11/A. § (2) bekezdés alapján.
Eho. 11. § (4) bekezdés
2011. január 1-jétől az ingatlan bérbeadásból származó jövedelem után fizetendő 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapja az adóelőlegalap-számításnál figyelembe vett jövedelem.
1. példa
A magánszemély egy másik magánszemély részére ad bérbe ingatlant, a bérbeadásból származó jövedelme 2011-ben 1.560.000 forint, és 200.000 forint költséget számol el. Mivel a bérbeadó fizeti meg az egészségügyi hozzájárulást, melyet nem számol el költségként, ezért ebben az esetben a megállapított jövedelem 78 százalékát kell jövedelemnek tekinteni. A jövedelem (bevétel - költség) 1.360.000 forint, melynek 78 százaléka 1.060.800 forint, amely összeg lesz a 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapja.
2. példa
A magánszemély egy cégnek ad bérbe ingatlant 1.320.000 forint összegben, jövedelmének a megállapítására a 10 százalékos szabályt alkalmazza, vagyis a bevételének a 90 százalékát tekinti jövedelemnek.. A jövedelem ebben az esetben 1.188.000 forint, és ez az összeg lesz egészségügyi hozzájárulás alapja. A 78 százalékos szabály ebben az esetben nem alkalmazható, mert a 10 százalék költséghányad alkalmazása során valamennyi költséget elszámoltnak kell tekinteni.
Eho. 11. § (5)-(6) bekezdés
Speciális szabály vonatkozik a kamatkedvezményből származó jövedelem után fizetendő egészségügyi hozzájárulásra, mivel a jövedelem után a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást az adóévet követő év január 12. napjáig kell megfizetni. Amennyiben a kamatkedvezmény év közben szűnik meg, a hozzájárulást a megszűnés napját követő hó 12. napjáig kell megfizetni.
A kamatkedvezményből származó jövedelem esetén az egészségügyi hozzájárulás alapja az adóalap megállapításakor figyelembe vett jövedelem.
2011-től az Szja tv. változásával összhangban került be a jogszabály szövegébe a "béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatás" megnevezés. Az Szja tv. 70. §-a szerinti jövedelmek esetén az egészségügyi hozzájárulás alapja a jövedelem 1,19-szerese.
Eho. 11. § (7)-(8) bekezdés
Az Szja tv. szerint vannak olyan jövedelmek, amelyek után évente csak egyszer kell az adót megállapítani és megfizetni - például külfölditől vagy magánszemélytől származó árfolyamnyereségből származó jövedelem esetén -, ezért az egészségügyi hozzájárulás fizetés gyakoriságát 2009. január 1-jétől ezzel a szabállyal hozta összhangba a jogalkotó.
A fizetésre kötelezett magánszemély a százalékos egészségügyi hozzájárulást előlegként, az adóelőleg megfizetésével egyidejűleg fizeti meg. A teljesített befizetések figyelembevételével megállapított befizetendő adót a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig kell megfizetni, illetve a túlfizetésként jelentkező összegről a bevallásban lehet rendelkezni.
Az egyéni vállalkozó a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást havonta állapítja meg, fizeti meg, és az "58-as" bevallásban számol el.
Az egyéni vállalkozó a vállalkozói osztalékalap után fizetendő egészségügyi hozzájárulást az "53-as" számú személyi jövedelemadó bevallásában vallja be, és az adóévet követő év február 25-éig köteles megfizetni.
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó (saját jogú nyugdíjas) a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást az "53-as" számú személyi jövedelemadó bevallásában vallja be, és a tárgyévet követő év január 12. napjáig fizeti meg.
Eho. 11. § (9) bekezdés
Eho. 11. § (10) bekezdés hatályon kívül
Eho. 11. § (11) bekezdés
Eho. 11. § (12) bekezdés hatályon kívül
Eho. 11/A. § (1) bekezdés
A nyilatkozat megtétele jogvesztő hatályú, és ha a magánszemély nem él a nyilatkozattételi lehetőségével, a kifizetőnek a jövedelemből le kell vonni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást.
Eho. 11/A. § (2) bekezdés
Ha a magánszemély kifizetőnek adott nyilatkozata ellenére az egészségbiztosítási járulék összege az adóévben nem érte el a 450 ezer forintot, a százalékos egészségügyi hozzájárulást 6 százalékkal növelten kell bevallani és megfizetni.
Ugyanezen eljárást kell alkalmazni akkor is, ha a magánszemély a kifizetőnek nem nyilatkozott arról, hogy a több kifizetőtől vagy magánszemélytől származó ingatlan bérbeadásból származó jövedelme a naptári évben meghaladja az egymillió forintot, és a nyilatkozat hiányában a kifizető nem vonta le az egészségügyi hozzájárulást.
Eho. 11/A. § (3) bekezdés
Speciális szabályt kell alkalmazni arra az esetre, ha a kifizető kevesebb egészségügyi hozzájárulást vont le, például amikor az ingatlan bérbeadásból származó bevételből az adóelőleg megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján a kifizető által figyelembe vett költség meghaladja az adóbevallásban elszámolt igazolt költséget. Ilyenkor az év végén az adóévre megállapított egészségügyi hozzájárulás, és az év közben alacsonyabb összegben megfizetett egészségügyi hozzájárulás különbözetét a módosítás szerint a magánszemélynek az éves bevallásában kell bevallania, és a bevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie.
Eho. 11/A. § (4) bekezdés
Ezt a rendelkezést még a 2008. évi LXXI. törvény 146. §-ának (2) bekezdése állapította meg.
Ezen speciális szabályt kell alkalmazni arra az esetre, ha a kifizető kevesebb ehót vont le, például amikor az ingatlan bérbeadásból származó bevételből az adóelőleg megállapításánál a magánszemély nyilatkozata alapján a kifizető által figyelembe vett költség meghaladja az adóbevallásban elszámolt igazolt költséget. Ilyenkor az év végén az adóévre megállapított ehó és az év közben alacsonyabb összegben megfizetett ehó különbözetét a módosítás szerint a magánszemélynek az éves bevallásában kell bevallania, és a bevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie.
Eho. 11/B. §
Záró rendelkezések
Eho. 12. §2005. évi CXIX. törvény az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról
2005. évi CXIX. törvény 177. §2005. évi CXIX. törvény 202. § (6) bekezdés
2006. évi LXI. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról
2006. évi LXI. törvény 251. § (1)-(3) bekezdés2006. évi LXI. törvény (7) bekezdés
2006. évi CXXXI. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról
2006. évi CXXXI. törvény 142. §2006. évi CXXXI. törvény 162. §
2006. évi CXXXI. törvény 212. §
2007. évi CXXVI. törvény egyes adótörvények módosításáról
2007. évi CXXVI. törvény 384. §2007. évi CXXVI. törvény 483. §
2008. évi LXXXI. törvény egyes adó- és járuléktörvények módosításáról
2008. évi LXXXI. törvény 207. §2008. évi LXXXI. törvény 269. §
2009. évi LXXVII. törvény a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról
2009. évi LXXVII. törvény 166. § (1) bekezdés2009. évi LXXVII. törvény 166. § (6) bekezdés
2009. évi LXXVII. törvény 224. §
2009. évi LXXVIII. törvény az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról
2009. évi LXXVIII. törvény 36. §2009. évi LXXVIII. törvény 50. §
2009. évi CXVI. törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvénnyel és a megtakarítások ösztönzésével összefüggő törvénymódosításokról
2009. évi CXVI. törvény 91. § (1) bekezdés2009. évi CXVI. törvény 91. § (3) bekezdés
2009. évi CXVI. törvény 152. §
2009. évi CLII. törvény az egyszerűsített foglalkoztatásról
2009. évi CLII. törvény 15. §2009. évi CLII. törvény 24. § (5)-(7), (10) bekezdés
2010. évi CXXIII. törvény az adó- és járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú törvények módosításáról
2010. évi CXXIII. törvény 234. § (6) bekezdésMelléklet a munkavégzés alapjául szolgáló szerződések minősítése során figyelembe veendő szempontokról
Az Mt. 75/A. §-ában, valamint az Art. 1. §-ának (7) bekezdésében foglalt szerződésminősítésnek a jogalkalmazás során történő végrehajtása érdekében a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 55. §-ának (2) bekezdése alapján a következő irányelvet adjuk ki.I. ALKALMAZANDÓ JOGSZABÁLYI RENDELKEZÉSEK
1. A munkaügyi ellenőrzés esetén az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség, illetve területi szervei a hatósági ellenőrzés során megállapított körülmények alapján minősítik a munkavégzés alapjául szolgáló jogviszonyokat. A munkaügyi ellenőrzés alapján induló közigazgatási eljárásban: a munkavégzésre irányuló szerződés típusát alapvetően az Mt. 75/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával kell meghatározni. Az idézett törvényhely szerint a szerződés típusát elnevezésétől függetlenül, az eset összes körülményeire - így különösen a felek szerződéskötést megelőző tárgyalásaira, a szerződés megkötésekor, illetve a munkavégzés során tett jognyilatkozataira, a tényleges munkavégzés jellegére, az Mt. 102-104. §-aiban meghatározott jogokra és kötelezettségekre - tekintettel kell megítélni, illetve megállapítani. Az Mt. 102-104. §-ai állapítják meg a munkáltatónak és a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben megjelenő főbb kötelezettségeit. Ezeknek a kötelezettségeknek a megléte meghatározó a munkavégzésre irányuló jogviszony minősítésekor. Az átminősítéshez alapvetően a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 6. § (1) bekezdésének h) pontja szerinti jogkövetkezmény kapcsolódik.2. Az adóellenőrzés során az APEH - ellentétben a munkaügyi ellenőrzéssel - nem minősíti át a munkavégzés alapjául szolgáló szerződéseket, azonban, amennyiben azt állapítja meg, hogy a polgári jogi keretek (pl. vállalkozás, megbízás) közötti munkavégzés jellege a munkajog tartalmi elemeit tükrözi, az adó- és járulékkövetkezmények tekintetében a munkaviszony esetében alkalmazandó szabályokat, továbbá az Art. által meghatározott jogkövetkezményekre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazza. Az adóellenőrzés alapján induló közigazgatási eljárásban: alkalmazni kell az Art. 1. §-ának (7) bekezdésében meghatározott alapelvet, mely szerint "a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható." A munkavégzés alapjául szolgáló szerződések tényleges tartalmát tehát mind a munkaügyi ellenőrzést lefolytató hatóság, mind pedig az adóhatóság vizsgálja az általuk alkalmazandó jogszabályok alapján.
3. A munkavégzésre irányuló, a polgári jog körébe tartozó jogviszonyok és a munkaviszony elhatárolását mindenkor csak egyedi jelleggel, a jogviszony tényleges tartalmi elemeinek átfogó vizsgálatával lehet elvégezni. A Met. 1. § (5) bekezdése a munkaügyi felügyelő részére biztosítja azt a hatáskört, hogy a tényállás alapján az ellenőrzés megkezdésekor fennálló - a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti, illetve a munkavállalónak munkavégzés céljából történő átengedése alapjául szolgáló - jogviszonyt, valamint a tényleges foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolatot minősítse. A minősítés az ellenőrzéskor fennálló jogviszony alapján történhet.
II. A SZERZŐDÉSTÍPUS MEGVÁLASZTHATÓSÁGÁNAK ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI
1. A munkavégzésre irányuló jogviszonyt - a szerződés típusának minősítésekor - összességében kell vizsgálni. A jogviszony alapján ellátandó tevékenység jellege és feltételei határozzák meg, hogy az adott munkavégzésre mely jogviszony választható. Amennyiben a tevékenység jellege megengedi, a felek a szerződési szabadság alkotmányos joga alapján élhetnek azon jogukkal, hogy a szerződés típusát közös akarattal megválasszák. A szerződés alapján ellátott tevékenység szerepét a jogviszony minősítésénél a bírósági gyakorlat is megerősíti. Egy ítélet szerint a társasház képviselete a tevékenység jellege folytán mind munkaviszonyban, mind megbízási viszonyban ellátható. A közös képviselőnek a társasház egyes szerveivel szemben fennálló kötelezettségéből nem következik, hogy a jogviszonya csak munkaviszony lehet, mert a megbízottként eljáró képviselő kötelmei ebből a szempontból ugyanazok [BH2001. 444]. Egy másik ítélet szerint az a körülmény, hogy az egykor vezetőedzőként foglalkoztatott munkavállaló korábban munkaviszony keretében végezte az adott munkát - a munkaviszony szempontjából meghatározó ismérvek (utasítási jog, munkaidő) hiányában - nem alapozza meg az utóbb ugyanarra a tevékenységnek az ellátására létesített polgári jogi jogviszonynak a megállapodástól eltérő minősítését. A munkaviszonyban álló felek az elvégzendő munka természete folytán - megállapodással - utóbb polgári jogi jogviszonyt is létesíthetnek [BH2003. 213].Hasonló döntést hozott a bíróság egy szerkesztői, újságírói tevékenység ellátására létesített munkaviszony megszüntetésével összefüggésben indult munkaügyi perben. A munkavállaló a munkaviszonya mellett más tevékenységre megbízási szerződést is kötött munkáltatójával, melyet a munkáltató a munkaviszonynak rendes felmondással történő megszüntetésével egyidejűleg felmondott. A munkavállaló a munkaügyi perben hivatkozott arra, hogy a munkaviszonya melletti megbízási szerződés színlelt szerződés. A bíróság a színleltséget azért nem állapította meg, mivel kimondta, hogy az adott ügyben nem nyert bizonyítást az, hogy a munkáltató valós szándéka nem megbízási szerződés kötésére irányult, valamint a megkötött megbízási szerződés több olyan elemet is tartalmaz, amely a munkaviszonytól idegen (más közreműködő igénybevételének lehetősége, kötbér kikötése a késedelmes teljesítés esetén). Ezen túlmenően kimondta a bíróság, hogy azért sem jöhetett létre a megbízási szerződésben meghatározott feladatok tekintetében munkaviszony, mivel azok a munkaszerződésében meghatározott feladatkörtől egyértelműen elkülöníthetőek, a felperesnek a megbízási szerződésben meghatározott tevékenységét munkaidőn kívül kellett végeznie.
Más esetben a jogszabályok teszik lehetővé, hogy a munkát végző személy speciális jogviszony keretében végezhesse tevékenységét. Ilyen pl. az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény 7. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti szabadfoglalkozású tevékenység. Ebben az esetben a tevékenység végzőjét megilleti a jogviszony választásának joga, annak eldöntése, hogy tevékenységét szabadfoglalkozásúként az önálló jogviszony keretében, vagy munkavállalóként munkaviszony, illetve - ha a foglalkoztató a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) hatálya alá tartozik -, közalkalmazottként közalkalmazotti jogviszony keretében akarja-e végezni.
2. Amennyiben a tevékenység jellege nem teszi lehetővé a szerződés típusának megválasztását, a felek polgári jogi szerződéskötésre utaló egyező nyilatkozata esetén is megállapítható a munkajogviszony fennállása, mivel a felek egyező akarata sem vonhatja ki a munkajog hatálya alól a munkavégzést. Ennek megfelelően a szerződő felek akaratának csak akkor van jelentősége, ha a tevékenység jellege megengedi a típusválasztást, ekkor alapvetően az a körülmény vizsgálandó, hogy a felek feltehető akarata ténylegesen az általuk megkötött szerződéstípus, illetve az általuk létesített jogviszony létrehozására irányult-e. Ebben az esetben különösen meghatározóak a szerződéskötés és a munkavégzés során tett nyilatkozatok. Ilyen nyilatkozat lehet például a foglalkoztatott kifejezett igénye a munkaszerződés iránt, amely helyett - annak érdekében, hogy a foglalkoztatás lehetőségét ne veszítse el - vállalkozási szerződés elfogadására kényszerül ("kényszervállalkozás").
3. Fontos kiemelni, hogy egyes jogszabályok rendelkezése alapján meghatározott tevékenységek kizárólag csak a jogszabály alapján meghatározott jogviszonyban láthatóak el. Ilyen például
- a 2004. évi I. törvény 8. §-ának (1) bekezdése alapján a hivatásos sportoló, aki - amennyiben törvény kivételt nem tesz - a sportvállalkozással kötött munkaszerződés alapján fejtheti ki sporttevékenységét. A (3) bekezdés szerint hivatásos sportoló sportszervezettel e törvény hatálybalépése után egyéni vállalkozóként hivatásos sportolói tevékenysége körében polgári jogi szerződést nem köthet. A már megkötött polgári jogi szerződések a szerződésben meghatározott időtartam végéig, de legfeljebb 2006. december 31-ig hatályosak;
- a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 1. §-ának (8) bekezdése alapján a közigazgatási szerv közhatalmi, irányítási, ellenőrzési és felügyeleti hatáskörének gyakorlásával közvetlenül összefüggő, valamint ügyviteli feladat ellátására kizárólag közszolgálati jogviszony létesíthető;
- a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltató tevékenységi körébe tartozó, rendszeresen jelentkező feladatok közalkalmazotti jogviszony keretében láthatóak el.
A típusszabadság tehát nem jelentheti azt, hogy a polgári jogi szerződéssel létrehozott jogviszony tényleges tartalma ellentétbe kerüljön annak választott jogszabály szerinti típusával. Amennyiben ugyanis a felek jogviszonya - a megkötött szerződés típusával ellentétben - a megnevezett jogviszonytól eltérő, más típusú jogviszony tartalmi elemeit foglalja magában, a megkötött szerződés színlelt, azaz semmis. Ebben az esetben a szerződést, illetve a jogviszonyt az általa leplezett szerződés - az adott esetben munkaszerződés alapján - kell megítélni. Az ítélkezési gyakorlat szerint: az elvégzendő munka természete nem zárja ki a vállalkozási jogviszony létesítését, a létrejött jogviszony jellege megítélésénél azonban nem a felek által megkötött szerződés elnevezésének, hanem annak van jelentősége, hogy a foglalkoztatásban a polgári jogi jogviszony elemei érvényesültek-e. Az adott esetben ennek hiányában a vállalkozásnak nevezett jogviszony a perbeli bizonyítékok alapján munkaviszonynak tekintendő. Ennek cáfolatára a jutalékos bérezés nem alkalmas, mivel ez a típusú díjazás munkaviszonyban is gyakori, különösen eredményességérdekeltségű munkakörben (Legf. Bír. Mfv. E. 10.051/2004. sz.). Ugyancsak ezt erősíti meg a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf. 21.002/2004. számú ügyben hozott döntése is, mellyel a munkaügyi bíróság hatáskörébe utalta azt az ügyet, melyben az értékesítési feladatokat előbb munkaviszony keretében, majd - a jogviszony tartalmának lényeges megváltoztatása nélkül - megbízási szerződéssel ellátó értékesítési igazgató a munkáját a munkaviszonyra jellemző körülmények között (a megbízó által rendelkezésre bocsátott irodában, a megbízó által rendelkezésre bocsátott eszközökkel, a megbízó utasításai, körlevelei, tájékoztatói, szabályzatai, tevékenységi kör leírás alapján) látta el [BH2005. 102].
4. Az adózással való összefüggéseket érintően fontos rámutatni arra, hogy az adózás, valamint egyes adónemek - köztük az ekho - választásának lehetősége a munkavégzésre irányuló jogviszonynak csupán a következménye. Az egyes minősítő jegyek önmagukban nem eredményezik egyik vagy másik adózási forma érvényesülését, általában a jogviszony, illetőleg a jogviszonyt létesítő megállapodás tényleges tartalma dönti el azt, hogy arra milyen adózási szabályokat kell alkalmazni. Az ekho esetében egyebekben a végzett tevékenységtől függően mind munkaviszony, mind polgári jogviszony keretében lehetőség van az ekho választására.
III. A HATÓSÁG ELJÁRÁSA AZ ELLENŐRZÉS SORÁN
1. A hatósági ellenőrzés során az eljáró hatóságok elsődlegesen a foglalkoztatás tényleges körülményeit tisztázzák, majd az eljárás lefolytatásához szükséges iratokat szerzik be. Az iratok megvizsgálását követően azok tartalmát összevetik a munkáltató adott telephelyén a munkavégzésre és annak körülményeire vonatkozóan megállapítható tényekkel. Az iratok beszerzését, a tanúk meghallgatását és az eljárás lefolytatásához szükséges tényhelyzet rögzítését követően kerülhet sor annak tisztázására, hogy valamely munkavállaló foglalkoztatása céljából megkötött szerződések tartalma valóban megfelel-e a szerződés elnevezésének.2. A szerződések minősítésénél az ellenőrzés során megállapított valamennyi releváns tényt, illetve a polgári jogviszonyok és a munkaviszony minősítő jegyeit - azon belül az elsődleges és a másodlagos minősítő jegyeket - az elsődleges szempontok prioritása mellett, egyenként és összességében is kell vizsgálni és mérlegelni. A minősítő jegyeket eltérő súllyal az ellenőrzés által érintett eset körülményeitől függően kell értékelni, ez határozza meg, hogy mely minősítő jegyek lesznek döntőek az eljárás során (pl. hiába dönt a munkavégzés helyéről vagy munkaidejének felhasználásáról a munkát végző, ha egyébként tevékenységét a munkáltatói szervezetbe, hierarchiába integráltan, kizárólag utasítások alapján végzi). Önmagában egyetlen ismérv sem meghatározó, az egyes kritériumok fennállását vagy hiányát önmagukban kell megvizsgálni. Ezt követően a tényállás teljessége alapján lehet megállapítani a munkavégzésre irányuló jogviszony alapjául szolgáló szerződés típusát.
A munkaügyi és az adóellenőrzés során a munkaviszony lényeges tartalmi elemeinek megállapítása, valamint a szerződés típusának meghatározása érdekében az eljáró hatóságoknak, illetve az ellenőrzést lefolytató és az ügyben hozott határozatot előkészítő és kiadmányozó köztisztviselőknek különösen a következő a IV. pont szerinti szempontokat szükséges vizsgálniuk.
IV. A MUNKAVISZONYT MEGHATÁROZÓ JELLEMZŐK
I. Általános megállapítások
1.1. A tevékenység jellegétől függően a munkavégzésnek a gyakorlatban általában két fő típusát különböztethetjük meg. Az egyik esetben a munkát végző személy valamely termék vagy szolgáltatás nyújtására vállal kötelezettséget, mely mögött önálló, a megbízótól, a megrendelőtől elkülönült tevékenység húzódik meg. Ezzel szemben a másik esetben - munkaviszony esetén - a munkát végző személy munkaerejét bocsátja áruba, a tevékenysége önállótlan, függő munkaként jelenik meg. Az előbbi esetben a felek egymás mellé rendeltsége polgári jogi jogviszonyt, a másik esetben a hierarchikus alá-fölérendeltség munkaviszony létrejöttét eredményezi.1.2. A munkaviszonyt minősítő jegyek között megkülönböztethetünk elsődleges és másodlagos minősítő jegyeket. Az elsődleges minősítő jegyek önmagukban meghatározóak lehetnek a munkaviszony minősítése szempontjából, a hatósági ellenőrzés eredményeképpen tényként való megállapításuk egyértelműen munkaviszony fennállására utal. E minősítő jegyek tehát általában, más minősítő szempontok fennállása nélkül is alátámasztják a munkaviszony létét. Ehhez képest a másodlagos minősítő jegyek egyedülállóan nem feltétlenül meghatározóak, sokszor csak más, a munkaviszony fennállására utaló minősítő jegyekkel együttesen eredményezhetik a jogviszony munkaviszonnyá történő minősítését. Általánosságban megállapítandó: a munkaviszony minősítő jegyei azonosak a közszolgálat munkavégzésre irányuló jogviszonyai meghatározó kritériumaival. A munkaviszony minősítő jegyeivel összefüggésben vállalkozási szerződéssel benzinkútkezelői feladatot ellátó egyéni vállalkozók ügyében hozott ítéletet a Legfelsőbb Bíróság, melyben kimondta, hogy a munkaügyi ellenőrzés a foglalkoztatási jogviszony minősítésére is kiterjed. A vállalkozási igazolvány nem zárja ki a munkaviszony keretében való foglalkoztatást. A benzinkút nyitva tartását nem a benzinkútkezelők határozták meg, munkájukat a benzinkút nyitva tartásához igazodóan kellett ellátniuk a munkaviszonyra jellemző körülmények között. A munkaviszony lényeges minősítő jegyei - a felek közötti alá-fölérendeltség, a munkavégzés rendszeressége, állandó jellege, a munkavégzés helyének, idejének, a munkakörnek a meghatározása, a munkavállaló rendelkezésre állási kötelezettsége, a munkáltató utasítási joga, a személyes munkavégzés - megvalósultak [BH2003. 269].
1.3. Általános jogelv, hogy a szerződéseket valóságos tartalmuk szerint kell megítélni, és minden olyan szerződés, amely megjelenésében nem a valóságos szerződési akaratot hordozza, színlelt szerződés, amely semmisnek tekintendő. Minden olyan szerződés, amely megjelenésében nem a valóságos szerződéses tartalmat hordozza, vagyis ahol a nyilatkozatban kifejezendő akarat a nyilatkozó valódi akaratától eltér - színlelt szerződés. Ezt az általános jogelvet erősítette meg több döntésében a bírósági gyakorlat is. Adóügyben hozott határozatában több esetben mondta ki a bíróság, hogy "az adóhatóságnak a szerződést, az ügyletet és más hasonló cselekményt valódi tartalmuk szerint kell minősíteni, ami olyan általános jogelv, amelynek az Art.-ben történő külön kimondása nélkül is érvényesülnie kell. Minden olyan szerződés, amely megjelenésében nem a valóságos szerződéses tartalmat hordozza, vagyis ahol a nyilatkozatban kifejezendő akarat a nyilatkozó valódi akaratától eltér - színlelt szerződés" [AEÉ 1996/10]. Munkaügyi perben eljárva mondta ki a bíróság, hogy "a szerződés jogi minősítése során nem annak elnevezéséből vagy szóhasználatából, hanem az abban kikötött szolgáltatások tartalmi elemeiből, a felek által meghatározott jogok és kötelezettségek természetéből kell kiindulni" [BH2005. 102].
2. Elsődleges minősítő jegyek
- A tevékenység jellege, a munkakörként történő feladat-meghatározás [Mt. 76. § (5) bekezdés, 103. § (1) bekezdés a) pont]A végzett munka jellege meghatározó a szerződés típusa szempontjából. Munkaviszony esetében az ellátandó feladat, illetve tevékenység közvetlenül és konkrétan a munkakör által meghatározott. Az ellátandó feladat folyamatosan, ismétlődően jelentkezik. A munkaviszonyt meghatározó minősítő jegy a munkavégzés tartalma alapján megjelenő rendszeresség. A munkavállaló nem egy ügyet gondoz, általában nem egy konkrét feladat ellátására, illetve munkavégzéssel elérhető eredmény teljesítésére szerződik, hanem egy adott munkakör folyamatos ellátására. A munkakör azoknak a feladatoknak, tevékenységeknek az összességét jelenti, melyeknek ellátására, elvégzésére a munkáltató alkalmazottját kötelezheti. A munkakör, mint tevékenység-összesség a polgári jogtól idegen fogalom, a megbízási, vállalkozási szerződések általában egy-egy konkrét munkára, megrendelésre szólnak. A munkaviszony keretében általában nem a konkrét feladat, hanem a munkakör meghatározott, az ebbe tartozó egyes tevékenységek ellátására utasíthat a munkáltató. Amennyiben a megbízási vagy vállalkozási szerződésben foglalt egyedi ügyek, feladatok ténylegesen egy adott munkakör betöltését jelentik, a felek között munkaszerződés jött létre. Idegen a polgári jogágtól továbbá, hogy a munkát végző - jogszabályi garanciák figyelembevételével - egyoldalúan kötelezhető olyan feladatokra, melyre a szerződése nem vonatkozik. Munkaviszony esetén ugyanis maga az Mt. biztosít minderre lehetőséget - különösen az átirányítás, a kirendelés és a kiküldetés szabályaival. A polgári jog által szabályozott munkavégzés esetén a szerződés "egyeduralkodó", attól eltérni csak közös megegyezéssel lehet. A munkajogban a törvény teremti meg a munkaszerződés módosításnak nem minősülő, de az attól eltérő átmeneti alkalmazás lehetőségét.
A jogviszonyban ellátott tevékenység jellegén, illetve azon, hogy ez a tevékenység munkakör jelleget ölt-e vagy eseti feladat ellátására vonatkozik, nem változtat az, hogy a munkához a munkát végző személy munkaközvetítő hatóságon vagy magán-munkaközvetítő ügynökségen keresztül jut hozzá. A közvetítés ténye a tevékenység munkakör vagy eseti feladat jellegén nem változtat. A jogviszony mindaddig polgári jogi jellegű marad, míg a feladat ellátása eseti, egy munka, illetve rendszertelenül jelentkező, de behatárolható időtartamra szóló tevékenységként jelentkezik. Ezzel szemben a feladat munkakör jellege, rendszeressége, folyamatosan ismétlődő volta más, a munkaviszonyra jellemző minősítő jegyek egyidejű fennállása mellett egyértelműen a munkaviszonyt valószínűsíti.
Egy bírósági eset tükrében a munkakörnek különösen fontos jelentősége van a jogviszony minősítése szempontjából. Olyan eseteket, amikor a munkáltatónál az ún. kettős jogviszonyban történő foglalkoztatás esete valósul meg, tehát a munkáltató részben munkaviszony, részben megbízási szerződés keretében ugyanannak a feladatnak az ellátására foglalkoztatja a munkát végző személyt, amire a munkaviszonya szerinti munkakörébe tartozik, leplezett szerződésnek kell tekinteni, mivel a felek akarata ténylegesen a munkaviszonyban történő foglalkoztatásra irányult.
- A személyes munkavégzési kötelezettség [Mt. 103. § (1) bekezdés d) pont]
Szemben a polgári jog megbízásával vagy vállalkozásával, munkaviszonyban az alkalmazott helyettest, alvállalkozót nem vehet igénybe. Mindez elkülönítendő attól a munkáltatói lehetőségtől, hogy átirányítás keretében a munkavállaló munkakörébe nem tartozó feladatok ellátására, helyettesítésre is kötelezhető átmenetileg. A munkavállaló a feladatot személyesen köteles ellátni, helyettest nem állíthat. Mind a vállalkozási, mind a megbízási szerződések esetében - némely esetben, a felek megállapodásában kikötött korlátok között - a teljesítésben más személy (alvállalkozó, teljesítési segéd) közreműködhet.
Ugyanakkor a helyettes vagy alvállalkozó igénybevételének a szerződésben történő kikötése sem feltétlenül támasztja alá a polgári jog keretei közötti munkavégzést. Ha például a felek által kötött szerződésben szerepel, hogy a munka végzésére kötelezettséget vállaló szerződő fél vállalja a helyettes állítását, azonban a szerződés hatályának fennállása alatt helyettes állításra egyáltalán nem kerül sor, vagy a helyettes állításáról ténylegesen a megrendelő/megbízó gondoskodik, ez további minősítő jegyek fennállása esetén a munkaviszony fennállását alátámasztó körülmény lehet.
Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a személyes munkavégzési kötelezettség az ellátandó feladat jellege alapján megjelenhet a polgári jogi keretek közé tartozó munkavégzés esetében is. Egy adott ügy ellátása vagy tevékenység végzése során meghatározó lehet a munkát végző személye, így harmadik személy igénybevétele a teljesítéshez a megbízási, illetve a vállalkozási szerződésbe ütközne (pl. egy színdarab szerepének eljátszása, előadás tartása egy konferencián, egy műalkotás elkészítése). Ekkor is meghatározóak a szerződés minősítésének további jegyei, azaz a személyhez kötött munkavégzésnek egy adott ügy - akár tartós - ellátásához, vagy eredmény eléréséhez kell kapcsolódnia.
- Foglalkoztatási kötelezettség a munkáltató részéről, a munkavállaló rendelkezésre állása [Mt. 102. § (1) bekezdés, 103. § (1) bekezdés a) pont]
Munkaviszony fennállása esetén a munkáltatót foglalkoztatási kötelezettség terheli, köteles a munkavállalót a munkaviszony fennállásának tartama alatt munkával ellátni. Ilyen általános kötelezettség polgári jogi jogviszonyok esetében nem áll fenn. A munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terheli. Köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni, a munkaidő alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni. Mindez a polgári jog körébe tartozó munkavégzésre irányuló jogviszonyok vonatkozásában nem tekinthető meghatározó kötelezettségnek, nem önmagában a jelenlét, a munkavégzésre történő készen állás, hanem szerződés szerinti szolgáltatás biztosítása, munkával elérhető eredmény a fő és meghatározó kötelem. Ezzel ellentétben, a munkajog szerint a munkáltató részére történő rendelkezésre állás az egyik legfontosabb kötelezettség, mindennek elmulasztása vagy pontatlan teljesítése súlyos jogkövetkezményekkel járhat. Az igazolatlan távollét esetén nem mentesíti a munkavállalót a kötelezettségszegés alól az a körülmény, hogy a mulasztott időszakban a munkáltató munkával egyébként sem látta volna el a munkavállalót.
- Alá-fölérendeltségi viszony [Mt. 104. §]
A munkavállaló munkaszerződés alapján a munkaadó szervezetében dolgozva látja el feladatait, jellemző a hierarchikus kapcsolat. Az alá-fölérendeltség viszonyát többnyire a munkáltató belső szervezeti rendje (pl. szervezeti és működési szabályzat) rögzíti. Megállapítható az alkalmazott ún. munkaszervezeti függősége, a tevékenységet a munkáltató szervezetéhez kötődően végzi. Így általában a munkavállaló egy meghatározott szervezeti egység (pl. osztály, igazgatóság) beosztottjaként jár el a munkakörébe tartozó feladatokban, továbbá eltérő szinteken maga is gyakorolhat egyes munkáltatói jogokat. Amennyiben a munkaügyi, illetve az adóellenőrzés során megállapítható, hogy a munkát végző személyt megilleti egyes munkáltatói jogok gyakorlásának lehetősége, úgy ez a körülmény - a társasági jog alapján munkát végzők kivételével - a munkaviszony fennállását támasztja alá.
A munkavállaló és a munkáltató között jellemzően szigorú alá-fölérendeltségi viszony áll fenn, melyből következik a munkáltatót megillető egyoldalú irányítási és utasításadási jogkör. Ezzel szemben megbízási és vállalkozási jogviszony esetében a felek között mellérendeltség érvényesül, mellérendelt félként kötnek megállapodást. Amint az ítélkezési gyakorlat is megállapítja: a munkaviszonyra jellemző alá-fölérendeltség és függőség fennállása esetén a jogviszony nem minősíthető megbízási jogviszonynak, azt a szerződő felek akarata sem vonhatja ki a munkajog szabályai alól [EBH2002. 677]. A szerződési szabadság elve ugyanis a szerződés tartalmának meghatározására, nem pedig annak elnevezésére terjed ki [BH2003. 432].
Ellenkező oldalról megközelítve, ugyanezt erősíti meg a Legfelsőbb Bíróságnak az a döntése, melyben olyan rendszeresen, heti 1-2 alkalommal, havi 10-20 órában, fix összegű díjazásért megbízási szerződéssel foglalkoztatott könyvelők ügyében hozott döntést, akik tevékenységüket részben a megbízó telephelyén, részben saját lakásukon végezték. Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a munkaviszonyra jellemző alá-fölérendeltség, széles körű utasítási jog érvényesülése hiányában a jogviszonyt nem lehet munkaviszonnyá átminősíteni [EBH2003. 981].
3. Másodlagos minősítő jegyek
- Az irányítási, utasításadási és ellenőrzési jog [102. § (3) bekezdés b) pont, 104. §]A munkavállaló a munkát a munkáltató utasítása szerint köteles ellátni. Az utasítási jog megléte ugyanakkor önmagában csak az egyik, de nem kizárólagos - nem feltétlenül döntő - szempont a minősítés során. A Ptk. régi is tartalmazza az utasítás jogosultságát, ettől nincs megfosztva sem a megbízó, sem pedig a megrendelő [Ptk. régi 392. § (1) bekezdése és 474. § (2) bekezdése]. Az utasítási jog esetében a tartalom tekintetében meghatározó a különbség a munkajog és a polgári jog között. Munkaviszony esetén az utasítás a munkavégzés minden fázisára, elemére kiterjedhet, ugyanakkor a megbízásnál és különösen a vállalkozásnál az utasítási jog az ügy ellátására és a munkavégzéssel előállítható termékre, szolgáltatásra és nem a munkavégzés részleteire vonatkozik.
Ugyancsak nem kizárólagos szempont a minősítés során a munkáltató ellenőrzési joga. A munkaviszony esetében a munkáltató az utasítás végrehajtását teljeskörűen, részletekbe menően ellenőrizheti. Megbízási és vállalkozási jogviszonyban is megilleti a megbízót (megrendelőt) az ellenőrzés lehetősége, viszont e jog nem az egész munkafolyamatra nézve valósul meg, a megrendelő (megbízó) esetenként ellenőrzi a megbízás (megrendelés) tárgyát képező feladat, eredmény teljesítését. Az ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltató alaptalanul hivatkozik arra, hogy a felek között megbízási jogviszony jött létre, ha a felek - még ha csak szóban is - a munkaviszony minden lényeges elemében megállapodtak, a munkavállaló a munkáltató utasítása szerint, annak irányítása és ellenőrzése mellett végezte a munkát [BH2001. 445]. Hasonló ügyben hozott döntést a Legfelsőbb Bíróság a túlmunka szabályainak megkerülése céljából kötött színlelt megbízási szerződés tárgyában, amikor megállapította, hogy a munkát végző személy a munkát nem saját belátása szerint, hanem az őt megbízó felperes képviselőjével folyamatosan egyeztetve, annak iránymutatása, a munkavégzés részleteire is kiterjedő utasításai alapján látta el. Ezzel összefüggésben kimondta, hogy az Mt. 8. §-ának (1) bekezdése alapján semmisnek minősül a túlmunkára vonatkozó, az Mt. 127-129. §-ainak rendelkezésébe ütköző megállapodás, továbbá rögzítette, hogy a túlmunkára vonatkozó szabályokat megszegi az, aki - e szabályok megkerülése végett - színlelt megbízási szerződést köt [BH1997. 99].
A Legfelsőbb Bíróság más ügyben hozott határozatában kimondta, hogy az utasításadási jog önmagában nem tekinthető a jogviszony átminősítését megalapozó minősítő jegynek. "Ha a dolgozó megbízási jogviszony alapján teljesíti feladatait, e jogviszonya nem minősíthető munkaviszonynak abból az okból, hogy a kapott utasítások alapján kellett munkát végeznie, miután a megbízást is a megbízó utasítása szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni" [BH1992. 736].
- A munkavégzés időtartamának, a munkaidő beosztásának meghatározása [Mt. 103. § (1) bekezdés a) pont]
Munkaviszony esetén a munkavégzés időtartamát, a munkarendet, a munkaidő-beosztást - kollektív szerződés rendelkezése hiányában - az Mt. által szabályozott korlátok között a munkáltató határozza meg. Vállalkozási és megbízási jogviszony esetében a feladat elvégzésének kizárólag a határidejét, vagy teljesítési részhatáridőket, illetve az ügy ellátásának időpontját állapítja meg a megbízó (megrendelő). A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a vállalkozó, illetve a megbízott saját maga szervezi, maga határozza meg a feladat által megkívánt módon. Mindezt nem érinti az a körülmény, ha például a megbízási szerződés alapján ellátandó feladatot egy, a megbízó által meghatározott időpontban kell teljesíteni (pl. a színházi előadás kezdete, konferencia időpontja).
Tartós megbízás minősítése tárgyában hozott ítéletében a bíróság kifejtette, hogy a tartós megbízott helyzete - tekintettel a tartós, eredményköteles, díjazás ellenében történő munkavégzési kötelezettségre - nagyban hasonlít ugyan a munkaviszonyban álló személy helyzetéhez, amíg azonban a munkavállaló munkaereje hangsúlyozottan egy irányban van lekötve meghatározott munkamennyiség (munkaidő) szerint, addig a megbízott több megbízótól kapja megélhetését nyújtó feladatait, melyekhez ő maga igazítja munkaidejét. A bíróság a felsoroltak alapján egy cég főkönyvelőjével kötött szerződésének minősítésére vonatkozóan azt a következtetést vonta le, hogy a megállapodásban munkaszerződésre jellemző tartalmi elemek vannak túlsúlyban [a Magyar Köztársaság Békés Megyei Bíróságának az Adó- és Ellenőrzési Értesítő 2003/6. számában közölt 2.P 20.773/2001/10 számon hozott ítélete].
Önmagában ugyanakkor a munkaidő kikötése, illetve annak beosztása nem meghatározó minősítő jegy. A távmunka például, mint az Mt. X/A. fejezetében meghatározott rugalmas munkavégzési forma, annak ellenére munkaviszony, hogy munkaidejének beosztását a munkavállaló szabadon határozza meg, ha a munkáltatóval kötött munkaszerződés egy speciális kikötése erre lehetőséget ad. Ezen túlmenően számos esetben a munkavállaló részben, illetve teljeskörűen maga dönthet munkaideje felhasználásáról. Maga az Mt. 140/A. §-ának (2) bekezdése a munkaidő nyilvántartásának szabályainál mondja ki: nem köteles a munkáltató nyilvántartani a rendes és rendkívüli munkaidejét, ügyeletét, készenlétét annak a munkavállalónak, aki munkaideje beosztását vagy felhasználását maga jogosult meghatározni.
Ezen túlmenően a munkaidő mértéke sem meghatározó minősítő jegy. Önmagában az a tény, hogy a munkát végző személy teljes munkaidős munkaviszonnyal rendelkezik, még nem minősíti az általa létesített egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyokat. A teljes munkaidős munkaviszonyon felül létesített munkavégzésre irányuló jogviszonyok esetében is teljeskörűen indokolt vizsgálni a jogviszony minősítő jegyeit.
- A munkavégzés helye [Mt. 103. § (1) bekezdés a) pont]
A munkaszerződés kötelező tartalmi eleme a munkavégzés helyének meghatározása. A munkavégzés helye a munkaviszony szabályai szerint a munkáltató székhelye, telephelye. Vállalkozási és megbízási jogviszony esetén a megbízott a feladat teljesítésének helyét maga választhatja meg, illetve a munkavégzés helye a feladatellátáshoz igazodik, így bizonyos megbízási vagy vállalkozási szerződés alapján ellátott tevékenység helyhez kötött (pl. az oktatás vagy az építkezés helyszíne). Ugyanakkor a munkaviszony keretében ellátandó tevékenységek bizonyos hányada is végezhető a munkavállaló által meghatározott helyen (pl. a pedagógus otthon javítja a dolgozatokat, a színész a nyaralójában tanulja a szerepét, az újságíró lakásán írja le és szerkeszti a riportot).
- Az elvégzett munka díjazása [Mt. 102. § (4) bekezdés]
Munkaviszony esetén a munkáltató az Mt. szabályai szerint megállapított, rendszeres díjazásban (munkabér) részesíti a munkavállalót, mely az elvégzett munka ellenértéke. Mindez szintén nem kizárólagos minősítő jegy, hiszen maga az Mt. rendelkezik úgy, hogy ha a munkavállaló részére járó munkabér vagy annak egy része alapjául szolgáló eredmény csak egy hónapnál hosszabb idő múlva állapítható meg, a díjazást az ennek megfelelő időpontban kell kifizetni. Ugyanakkor - és ez viszont munkajogi sajátosság - legalább havonta ilyen esetben is előleget kell fizetni.
A vállalkozási, megbízási díj a feladat elvégzése, illetve - vállalkozás esetében - a megállapodásban meghatározott eredmény létrehozása után tipikusan egyszeri díjként jelenik meg. Természetesen tartós megbízás esetén az elvégzett munka díjazása rendszeres lehet, és a vállalkozó előleget kérhet a megrendelőtől, azonban mindez nem érinti a szerződés típusának minősítését, ha egyébként a munkavégzés további meghatározó jegyei a polgári jog körébe tartozó jogviszony meglétét támasztják alá.
Annak a ténynek a megállapítása, hogy a megbízott/vállalkozó egy kifizetőtől kapja díjazását, önmagában még nem minősíti át a jogviszonyt munkaviszonnyá, azonban, ha e minősítő jegy megállapítása mellett más, elsődleges és másodlagos minősítő jegyek is megállapíthatóak, ez már a munkaviszony megállapítását alapozhatja meg.
- A munkáltató munkaeszközeinek, erőforrásainak és nyersanyagainak felhasználása [Mt. 153. § (1) bekezdés]
A munkaviszonyban jellemző a munkáltató eszközeinek, erőforrásainak, nyersanyagainak használata. A megbízott, illetve a vállalkozó a munkavégzéshez általában saját eszközeit veszi igénybe. Ez a szempont sem kizárólagos minősítő jegy, hiszen egyrészt több esetben a vállalkozó vagy a megbízó a megrendelő, a megbízó eszközeit, az általa biztosított infrastruktúrát használja a szerződésben foglaltak teljesítéséhez, másrészt a munkavállaló is igénybe veheti saját eszközeit a munkavégzés során (pl. saját gépjárművével teljesíti a kiküldetést).
Vállalkozási és megbízási jogviszony esetén a megbízott/vállalkozó a saját eszközeinek használatával, anyagainak felhasználásával kapcsolatos költségeket a vállalkozási (megbízási díjban) elszámolja. Így vállalkozási és megbízási szerződés esetében a megbízási (vállalkozási) díj nem csak az elvégzett munka ellenértékét foglalja magában, hanem a megbízottnak/vállalkozónak a tevékenység ellátásához kapcsolódóan elszámolt költségeit is. Ez a körülmény azonban nem önállóan megálló, kizárólagos minősítő jegy, hiszen ha a munkavégzés egyéb feltételei munkaviszony fennállására utalnak, irreleváns, hogy a munkáltató a munkabér részeként számolta el a költségeket.
- A biztonságos, egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek biztosítása [Mt. 102. § (2) bekezdés]
A munkaviszony esetén a munkáltatót terheli a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés körülményeinek a megteremtése. Megbízási és vállalkozási jogviszony esetén a megbízott/vállalkozó felelősségi köre a saját munkavégzési körülményeinek biztonságos megteremtésére terjed ki. Amennyiben a megrendelő (megbízó) biztosítja a munkavédelmi feltételeket, ez ténylegesen munkaviszony fennállására utaló körülmény, de - mivel nem tekinthető kizárólagos minősítő jegynek - vizsgálni szükséges a munkavégzés további, a szerződést minősítő egyéb feltételeit is. Ezt támasztja alá a Legfelsőbb Bíróságnak a jelentős fakitermelésre vállalkozó felperes ügyében hozott ítélete is, melyben megállapította, hogy a felek között munkaviszony jött létre azzal, hogy a jelentős mennyiségű fakitermelésre vállalkozó alperes vezetője felperest kiszállította a fakitermelés helyszínére, a motorfűrészt, a védőfelszerelést rendelkezésre bocsátotta, és a felperes fakivágási munkavégzését elfogadta [BH2003. 264].
- Írásbeliség [Mt. 76. § (2) bekezdés]
Az Mt. 76. § (1)-(2) bekezdése alapján a munkaszerződést írásba kell foglalni. A Ptk. régi szerinti megbízási és vállalkozási szerződések esetében a szerződésnek többnyire nem érvényességi feltétele az írásbeli alak. Önmagában viszont az írásbeliség nem minősíti a jogviszonyt, szükséges a minősítés során az alakszerűségen túlmenően az irányelvben említett minősítő jegyek vizsgálata. A bírósági gyakorlat szerint önmagában a munkaszerződés mint okirat hiányából nem következik, hogy a felek között nem jöhetett létre munkaviszony [BH1997. 152].
Egy másik ügyben, a szóban megkötött megbízási szerződés alapján munkát végző felperes a díjazás iránti követelését e szerződésre alapította. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a keresetlevélben megjelölt követelés alapja - a munkaköri leírásban meghatározott, havi alapbér és túlmunkadíjazás ellenében végzett munka ellátása - elnevezése ellenére nem meghatározott ügy ellátására kötött megbízási szerződésnek, hanem munkaviszonynak minősül. Ezért annak elbírálására a munkaügyi bíróságnak van hatásköre [BH1997. 187].
