adozona.hu
A személyi jövedelemadóról szóló törvény magyarázata 2011 (Saldo, 393 A/4 oldal, 2011.)
A személyi jövedelemadóról szóló törvény magyarázata 2011 (Saldo, 393 A/4 oldal, 2011.)
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogszabályok szövegét a - Kiadónk által feldolgozott - magyarázat közvetlenül nem tartalmazza, azokat egy hivatkozás segítségével külön ablakban nyithatja meg a Felhasználó. Az így megnyitott joganyag a hatályos szöveggel olvasható, amennyiben ettől eltérő időállapottal szeretné megtekinteni a jogszabály szövegét, ezt az "Időállapotok" lenyíló menüben állíthatja be.
Az adóbevételek biztosítása érdekében, az állampolgárok közterhekhez való hozzájárulásának alkotmányos kötelezettségé...
A személyi jövedelemadóról szóló törvény magyarázata 2011 (Saldo, 393 A/4 oldal, 2011.)
Szerzők:
Kopányiné Mészáros Edda
Lepsényi Mária
Dr. Papp Ilona
Dr. Székely Zsuzsanna
Szűcs Józsefné
Információk a termék használatához
A jogszabályok szövegét a - Kiadónk által feldolgozott - magyarázat közvetlenül nem tartalmazza, azokat egy hivatkozás segítségével külön ablakban nyithatja meg a Felhasználó. Az így megnyitott joganyag a hatályos szöveggel olvasható, amennyiben ettől eltérő időállapottal szeretné megtekinteni a jogszabály szövegét, ezt az "Időállapotok" lenyíló menüben állíthatja be.
Gyakrabban használt rövidítések
| Art. | Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény |
| Áfa tv. | Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény |
| Beftv. | A befektetési szolgáltatóval a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatásról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény |
| Csjt. | A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény |
| Cst. | A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény |
| Eho tv. | Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény |
| Ekho tv. | Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény |
| Eva tv. | Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény |
| Evtv. | Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény |
| Felsőokt. tv. | A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény |
| Fktv. | A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény |
| Gjt. | A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény |
| Gt. | A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény |
| Hpt. | A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény |
| Itv. | Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény |
| Ket. | A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény |
| Kjt. | A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény |
| Ktv. | A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény |
| Mny. tv. | A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény |
| Mt. | A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény |
| Öpt. | Az Önkéntes Kölcsönös Biztosítópénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény |
| Ptk. | A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény |
| Szja tv. | A személyi jövedelemadóról szóló többször módosított 1995. évi CXVII. törvény |
| Szjtv. | A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény |
| Szt. | A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény |
| Tao. tv. | A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény |
| Tbj. | A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény |
| Termőföld tv. | A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény |
| Tpt. | A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény |
a személyi jövedelemadóról
Az adóbevételek biztosítása érdekében, az állampolgárok közterhekhez való hozzájárulásának alkotmányos kötelezettségéből kiindulva az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. Fejezet
Alapelvek
A jogszabályalkotó az anyagi és az alaki (eljárási) törvényekben rögzíti azokat a célokat és alapvető szabályokat (az ún. alapelveket), amelyeket a tételes jogalkalmazás során mindig szem előtt kell tartani.
A Magyar Országgyűlés az Szja. tv.-t az állampolgárok közterhekhez való hozzájárulásának alkotmányos kötelezettségéből kiindulva, az adóbevételek biztosítása érdekében alkotta. Kinyilvánított célja, hogy - az arányosság és a méltányosság elvének érvényesítésével - biztosítsa az állami feladatok ellátásához szükséges adóbevételeket. Ezen cél elérése érdekében kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban minden magánszemélynek, aki jövedelmet szerez, - jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően - eleget kell tennie a közteherviselési kötelezettségének, amely az alkotmányból fakad. Kivételes célként a jogalkotó megnevezi egyes társadalmi, gazdasági célok megvalósításának elősegítését is.
Az előzőeket egészíti ki az Art. - mögöttes - célja: az eljárás törvényessége és eredményessége érdekében az adózók és az adóhatóságok jogainak és kötelezettségeinek egységes szabályozása. Garanciális jelleggel mondja ki a jogalkotó a jogoknak és kötelezettségeknek az összhangját az adóügyi jogviszony mindkét oldalán. Így az Art. alapelvei lényegében az adózás általános zsinórmértékét jelentik, amelyhez képest az egyes adónemeket szabályozó anyagi törvények speciális rendelkezéseket tartalmaznak.
Az Szja. tv. saját alapelvei - mint a személyi jövedelemadóra vonatkozó különös szabályok - tehát megelőzik az eljárási törvényekben foglalt alapelveket, de tulajdonképpen valamennyi alapelvre figyelemmel kell lenni a jogalkalmazás során.
Az arányosság azt jelenti, hogy akinek több a jövedelme, az több adót fizet, az azonos jövedelműek adóterhe azonos. Ez az elv az Alkotmány arányos közteherviselési elvéből vezethető le, mivel az Alaptörvény kifejezetten rögzíti azt, hogy az állampolgárok jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően kötelesek az állami közterhek viseléséhez hozzájárulni. Azonban az Alkotmány egyúttal felhatalmazást ad arra, hogy törvény a közvetve vagy közvetlenül az államtól származó jövedelmek esetében - már az adóévet megelőző ötödik évtől kezdődően - a jövedelem mértékét el nem érő, azaz eltérő mértékű adót állapíthasson meg. Ezzel az Alaptörvény gyakorlatilag megszabja a kivethető adókötelezettség maximumát. * (Ez utóbbi rendelkezés a magánszemélyek egyes jövedelmeit terhelő 98 százalékos mértékű különadó új szabályaival függ össze.)
Habár az állampolgároknak az alkotmányos kötelezettsége alóli mentességhez nincs az Alkotmányból eredő alanyi joga, a Szja tv.-ben rögzített méltányosság elve meghatározott esetekben mégis biztosíthat némi kedvezményt meghatározott személyi körnek. Ezért a méltányosság elvéből kifolyólag csak azok juthatnak kedvezményhez, mentességhez, akiket szociális helyzetük, illetve nevesített társadalmi célokat szolgáló tevékenységük miatt a törvény erre "érdemesnek" tart. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy minden kedvezményt a kedvezményben nem részesülők fizetnek meg a szélesebb adóalap, illetve a magasabb adómértékek révén.
Az Szja. tv. általános érvénnyel mondja ki a magánszemély minden jövedelmének adókötelezettségét. Ettől eltérő szabályt (pl. adóból kedvezményt) csak kivételes célból, az alapelvek általános figyelembe vétele mellett is csak törvény állapíthat meg. Ebből a szempontból a törvényi felhatalmazás - a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően - egyenértékűnek számít azzal, hogy az alapelvek figyelembe vétele ilyen esetben is kötelező.
Tekintettel arra, hogy a kiadások fedezése érdekében a bevételeknek folyamatosan rendelkezésre kell állniuk, az Szja. tv. alapelv formájában írja elő az adóelőleg-fizetés kötelezettséget.
Az adó alapját 2010. január 1-jétől az összevont adóalapba tartozó egyes jövedelmekből adóalap-kiegészítés hozzáadásával (az ún. "bruttósítással") kell meghatározni. Ennek mértéke a 2011. évben a jövedelem 27 százaléka, de ez a következő években fokozatosan kivezetésre kerül.*
Az alapelvekben kifejezésre jut az a jogalkotói szándék, hogy az általános adókötelezettséget befolyásoló "eltérő szabályok", adókedvezmények célja nem önmagában az adó csökkentése, hanem mindig valamilyen társadalmi (politikai), gazdasági, illetve pénzügy-politikai cél megvalósításának az elősegítése. Ezért minden általánostól eltérő szabály, adókedvezmény alkalmazhatóságát a hozzá rendelt cél megvalósulásának az összefüggésében kell megítélni, mégpedig annak tényleges tartalmi összefüggései alapján. Vitás esetekben a jogosultságot, illetve a jogosultság hiányát annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Az adómentesség, az adókedvezmény, valamely költség érvényesíthetőségének érdeke általában adózói oldalon merül fel, ezért a bizonyítási teher is ott jelentkezik. Ugyanakkor az Art. előírja az adózó általános kitanítási kötelezettségét, és azt is, hogy az adóhatóságnak az ellenőrzés során meg kell állapítania az adózó javára szolgáló tényeket is.*
Az adózás végeredménye szempontjából nagy jelentősége van a különböző ügyletekben, szerződésekben szereplő felek esetleges érdek-összefonódásának is, amely a szokásos piaci értékektől, áraktól való eltérésekkel, színlelt jogügyletekkel próbálja a legkedvezőbb adózási pozíciót létrehozni. Az adóhatóság ellenőrzési munkáját - amely az Art. szerint* az ügyletek valós tartalmának a vizsgálatára is támaszkodik - alapozza meg az az anyagi jogi rendelkezés, mely szerint ilyen esetekben figyelmen kívül kell hagyni a hamis, illetve a színlelt ügyleteket, és az eseményeket a tényleges tartalmuknak, a szerződő felek tényleges akaratának megfelelően kell megítélni, illetve - nem reális értékelés esetén - a szokásos piaci értékeket* kell az adózásnál alkalmazni. A valódi tartalom felderítése akkor is kötelező, ha annak eredményeként az adózó adófizetési kötelezettsége csökken.
Itt azonban fontos kihangsúlyozni, hogy mivel az adóügyi és a polgári jogi jogviszony egymástól elválik, az adóhatóság megállapítása nem hat ki a felek polgári jogi jogviszonyára, azaz az adóhatóság minősítése kizárólag adóügyi szempontból releváns, mivel az Art. ezen általános alapelve nem biztosít jogot arra, hogy a szerződő felek - Ptk.-ból eredő - szerződési autonómiájába beavatkozzon.
A személyi jövedelemadózás fő kötelezettje (alanya) a magánszemély, de az adókötelezettség* teljesítésében esetenként "mások" is közreműködnek.
Ennek leggyakoribb formája az adóelőleg-levonás, az adólevonás, az adatszolgáltatás, az adóelszámolás, a különböző igazolások kiállítása, illetve olyan eset is előfordul, amikor az adó megfizetésére a kifizető köteles (pl. béren kívüli juttatások, nyereményből, illetve kamatkedvezményből származó jövedelmek esetén). Az Szja. tv. külön kiemeli, hogy az adózásban, illetve adóztatásban résztvevő egyéb személyekre ugyancsak vonatkoznak az alapelvek, azaz közreműködőként is kötelezettjei lesznek az adókötelezettség - rájuk vonatkozó - részelemeinek. E szabályokat tágabban értelmezve pl. a magánszeméllyel kötött szerződés valódi tartalma, a magánszemélynek adott kedvezményre jogosító igazolás megalapozottsága nem csak a magánszemélyen, hanem az Art. szerinti kifizetőn is számon kérhető.
Az alapelvek között mondja ki az Szja tv., hogy az adót - egyes kivételekkel - naptári évenként kell megállapítani a magánszemély összes jövedelme* után. A jövedelem meghatározásánál tehát a naptári év általában ún. "adóévet" is jelent egyben, ezen időszak az, amelyre nézve az adó alapját meg kell állapítani.
A "naptári év=adóév" elv alól az Szja. tv. számtalan kivételt ismer, bevételi és költség oldalon egyaránt. Ilyen a végkielégítés egyfajta évek közötti megosztásának lehetősége, a munkáltató által a tárgyévet követő január 15-ig kifizetett bér és adóköteles társadalombiztosítási juttatás, a támogatások felhasználásának és a veszteség elhatárolásának lehetősége, valamint a tevékenység megkezdését megelőzően felmerült költségek elszámolásának biztosítása az adózók bizonyos rétegei számára stb.
Az időbeli hatály további két problémaköre, hogy az egyes rendelkezéseket mikortól, meddig kell alkalmazni, illetve az, hogy a jövedelmekre meddig kell az adókötelezettséget alkalmazni (elévülési idő). Ez utóbbira példa lehet az adó megállapításához való jog elévülésének egybeesése az adó végrehajtásához való jog elévülésével, illetve az attól időben való eltérése.
Noha a szóban forgó alapelv alapján az adót naptári évenként kell nem csak megállapítani, hanem megfizetni is, az állami feladatok az adóév során való zavartalan működéséhez szükséges pénzügyi források biztosítására szükséges az adóbevételek évközbeni beszedése is. Erre szolgál az adóelőleg megfizetésének kötelezettsége a Szja tv.-ben szerinti rendelkezéseknek megfelelően.*
Ha az adófizetés érvénytelen szerződés vagy jogtalanul szerzett bevétel eredménye, az adót önellenőrzéssel lehet visszaigényelni, melynek feltétele az eredeti állapot helyreállítása. Ennek az alapelvnek az alapján mondható ki az is általános érvénnyel, hogy a bűncselekményből származó jövedelem is adóköteles mindaddig, amíg azt jogerős ítélettel el nem vonják az elkövetőtől. Ha az adókötelezettség teljesítésére előírt határidő előtt megtörténik az eredeti állapot helyreállítása, nem keletkezik adókötelezettség.
Érvénytelen szerződés vagy jogalap nélkül teljesített kiadás alapján nem számolható el költség, ha az eredeti állapot helyreállítása a jövedelem meghatározása előtt megtörtént. Jogalap nélküli költségelszámolás esetén az adózónak az eredeti állapot helyreállítását követő 15 napon belül kell helyesbítenie önellenőrzéssel a már bevallott jövedelmét és az arra eső adót.
A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén, a volt munkavállaló jogorvoslatért fordulhat a lakóhelye szerint illetékes munkaügyi bírósághoz. Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, akkor a munkáltatónak többek között meg kell térítenie a munkavállaló elmaradt - máshonnan meg nem térült - munkabérét, egyéb járandóságait* (ilyen lehet például a jubileumi jutalom, adómentes és adóköteles természetbeni juttatás stb.). Mivel az ilyen jogcímen kifizetett összeg a korábban fennálló munkaviszonyra tekintettel kerül megállapításra és kifizetésre, így az munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül* és az adókötelezettséget ennek megfelelően kell teljesíteni azzal, hogy a jövedelem megszerzésének időpontja (függetlenül attól, hogy akár több évre visszamenőleg történik a kifizetés) az a nap, amikor azt a volt munkavállaló részére kifizették.* Ez azt is eredményezte 2010 december 31-éig, hogy a kifizetés évében, a magánszemély adókedvezményeket (például: adójóváírás, életbiztosítás, tandíj stb.) a rájuk irányadó jövedelemkorlát "túllépése" miatt nem tudott érvényesíteni. Azonban 2011-től ez a bevétel nem része a 3. § 75. pont szerinti összes jövedelemnek.
Ha a bírósági ítéletből vagy a felek által létrejött és bíróság által jóváhagyott megállapodásból nem állapítható meg, hogy a volt munkavállalót megillető összegből mekkora az Mt. 100. § (4) bekezdése alapján megállapított kártérítés, akkor a bírósági ítéletben, megállapodásban szereplő teljes összeget jövedelmet pótló kártérítésnek kell tekinteni.
Az Mt. előzőekben hivatkozott szakasza alapján a "... legalább két, legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetének megfelelő összeg" egyebekben nem jövedelmet pótló kártérítés, ugyanis azt a magánszemély a jövedelmet pótló kártérítésen felül kapja, annak nagysága a volt munkáltató vétkessége nagyságságának a függvénye, vagyis szankció. Amennyiben a bírói ítéletből, vagy a bíróság által jóváhagyott megállapodásból, egyességből a nem vagyoni kártérítés nagysága megállapítható, akkor az a magánszemély adómentes jövedelme.
2004. május 1. napjától az Szja. tv. tartalmazza az egyenlő elbánás elvét is, mely szerint nem terheli magasabb összegű adó az Európai Unió (továbbiakban: EU) tagállamainak állampolgárai által megszerezett, korlátozott adókötelezettség alá eső jövedelmet, mint amelynek fizetésére akkor lenne köteles, ha ő maga, házastársa és gyermeke(i) belföldi illetőségű magánszemélynek minősülnének. Ez az előírás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tagállamok állampolgárai a Magyarországon adóztatható egyes jövedelmeik tekintetében jogosultak lesznek mindazon kedvezmény, mentesség alkalmazására, melynek igénybevételére a belföldi illetőségű magánszemélyek egyébként jogosultak. E szabály alkalmazásának feltétele, hogy a magánszemély Magyarországról származó, a törvényben meghatározott jogcímen megszerzett jövedelme az adóévben megszerzett összes jövedelmének 75 százalékát elérje.
A magánszemély adókedvezményeket azonban csak annyiban érvényesíthet, amennyiben azonos vagy hasonló kedvezmény nem illeti meg abban a másik tagállamban, amelyben a nem önálló tevékenységből, az önálló tevékenységből származó jövedelmei (ideértve a vállalkozói jövedelmet, a vállalkozói osztalékalapot vagy az átalányadó alapját), továbbá a nyugdíj és más hasonló, a korábbi foglalkoztatásra tekintettel megszerzett jövedelmei adóztathatók.
II. Fejezet
A törvény hatálya
Az Szja. tv. alanya - életkortól és állampolgárságtól függetlenül - a magánszemély (személyi hatály), akinek jövedelme, illetve a jövedelemmel összefüggésben adókötelezettsége (tárgyi hatály) van. Elvileg tehát bárki, bármilyen jövedelem után adóztatható, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek minden jövedelme után adóznia kell, illetve azt sem, hogy az adózással kapcsolatos minden teendő csak a magánszemélyre vonatkozik. Az Szja. tv. ugyanis számos olyan rendelkezést is tartalmaz, amely nem, vagy nem közvetlenül a magánszemélyre ró kötelezettségeket, hanem pl. a jövedelmet juttató kifizetőre hárít át feladatot az adóztatásban.
Sajátos alanya az Szja tv.-nek a társasház, amelyet - egy fikcióval - magánszemélynek kell tekinteni abban az esetben is, ha annak nem magánszemély tagja is van.
Az adó megállapítása szempontjából a bevételeket és költségeket az Szja. tv. szerint kell figyelembe venni még akkor is, ha a magánszemély könyvvezetési kötelezettségének más törvény szabályai szerint is eleget tesz. Ez pl. azt is jelenti, hogy az szja-kötelezettség szempontjából a pénzforgalmi szemlélet érvényesül még akkor is, ha más okok (pl. a jövedéki törvény) miatt az adózó a kettős könyvvitel szerint (is) könyvel.
Az adókötelezettség arra a magánszemélyre terjed ki, aki belföldről szerez jövedelmet, illetőleg - ha nemzetközi szerződésből vagy a viszonosságból más nem következik - arra, aki belföldi illetőségű és külföldről származó jövedelme (is) van. Belföld alatt a Magyar Köztársaság területét kell érteni, beleértve a vámszabadterületet is. A belföldi illetőségű magánszemélyt - állampolgárságától függetlenül - az összes (külföldről és belföldről származó) jövedelme után (ún. korlátlan) adókötelezettség terheli, míg a külföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége minden olyan jövedelmére kiterjed, amely a jövedelemszerzés helye szerint belföldről származik, vagy amely nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján a Magyar Köztársaságban adóztatható.
A törvény szövege rögzíti a nemzetközi szerződések és a viszonosság elsőbbségét, azonban garanciális jelleggel kimondja, hogy a viszonosság alkalmazása a törvényben meghatározottakhoz képest nem eredményezhet többletkötelezettséget.
Az adókötelezettség megállapítása érdekében első lépésként meg kell állapítani, hogy melyik állam jogosult adóztatni a magánszemélyt. Az adóztatás joga általában azé az országé, amelyikben a kettős adóztatást kizáró adóegyezmény (ha van ilyen) szerint a magánszemély belföldi illetőségű. Egyezmény hiányában korlátozás nélkül alkalmazhatók a belföldi szabályok.
A kétoldalú egyezményeken kívül más nemzetközi egyezmények, szerződések is létrejöttek, melyek közül a nemzetközi szervezetek alkalmazottainak, munkatársainak adómentességét szabályozó egyezmények fontosak. Ilyen például az Egyesült Nemzetek szakosított intézményeinek kiváltságairól és mentességeiről New Yorkban 1947. november 21-én kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1967. évi 23. tvr. VI. cikkelyének 19. bekezdése, mely alapján adómentesség illeti meg az ENSZ szakosított intézményeinek tisztségviselőit, kivéve a szakértőket. Az Szja. tv. 1. számú melléklet 4.1. pontja azonban a nemzetközi szerződésben meghatározott diplomáciai kiváltságokat és mentességeket élvező nemzetközi szervezetek által kifizetett napidíj adómentességéről rendelkezik, így az ezen szervezetek által a szakértőknek kifizetett napidíj is adómentes.
Fontos mentességet biztosító megállapodás az Európai Tanács kiváltságairól és mentességeiről szóló, Párizsban 1949. szeptember 2-án kelt és a Strasbourgban 1952. november 6-án kelt jegyzőkönyvvel kiegészített általános Megállapodás kihirdetéséről szóló 1991. évi LXXII. törvény 18., és a hozzá kapcsolódó Jegyzőkönyvnek a 13. cikkelye, mely rendelkezések alapján mentesek a nemzeti adó alól és a közösségi adóztatás alá esnek az EU-hivatalnokok és más tisztségviselők részére fizetett bérek, fizetések és más juttatások, így ezeket a jövedelmeket nem lehet figyelembe venni az említett személyek más jövedelmeik adójának megállapításakor.
Szintén mentességet élveznek a diplomáciai képviselők, azok családjának a háztartásában élő tagjai - amennyiben nem állampolgárai a fogadó államnak - az 1965. évi 22. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a diplomáciai kapcsolatokról szóló, Bécsben, 1961. április 18-án aláírt nemzetközi szerződés 34. és 37. cikkei szerint.
A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények jellemzően a 4. cikkükben adnak eligazítást a magánszemély adóügyi illetőségének meghatározásáról. Az illetőség helyét - ami csak az egyik szerződő állam lehet - az előzőekben hivatkozott cikkben előírt módon a sorrendiség betartásával kell meghatározni.
Az egyezmények alkalmazásában az "egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy" kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az államnak a joga szerint ott lakóhelye, állandó tartózkodási helye, üzletvezetésének helye vagy bármely más hasonló ismérv alapján adóköteles.
Ha ennek alapján mindkét szerződő államban belföldi illetőségű a magánszemély, akkor a magánszemély csak abban a szerződő államban belföldi illetőségű, ahol állandó lakóhelye van; ha mindkét államban van állandó lakóhelye, akkor ott tekintendő belföldi illetőségűnek, ahol a létérdekeinek központja van; amennyiben egyik államban sincs állandó lakóhelye, és azt sem lehet meghatározni, hogy melyik államban van a létérdekeinek központja, akkor abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van; amennyiben mindkét államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára; amennyiben kettős állampolgár vagy egyik szerződő államnak sem állampolgára, a szerződő államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.
Állandó lakóhelynek az olyan lakóhelyet tekintjük, ahol a magánszemély tartós ottlakásra rendezkedett be; létérdek központja pedig az az állam, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb személyes, családi, gazdasági kapcsolatok fűzik.
A szokásos tartózkodási hely alatt azt a helyet (államot) kell érteni, ahol a magánszemély legalább 183 napon át ott tartózkodik. A 183 napos időszak kiszámítására - az egyezmények alkalmazásánál - a "fizikai jelenlét napjainak" módszere alkalmazható, mely szerint a következő napokat kell figyelembe venni a hivatkozott időszak számításánál.
A munkavégzés államában töltött minden nap beleértve az érkezés és távozás napját, a részmunkanapokat, a munkavégzés előtti, alatti és utáni ünnepnapokat, szombatokat, vasárnapokat és nemzeti ünnepnapokat, a rövid megszakításokat (pl.: sztrájk) és a betegség napjait. A számításból ki kell hagyni, ha a betegség miatt nem tudja az országot elhagyni, ami lehetővé tenné a mentesítést, a családban bekövetkezett betegség vagy haláleset miatt az adott országban töltött napokat, továbbá azokat a napokat, amelyek az adott államon kívüli két pont közötti átutazásra szolgálnak.
Ha nincs egyezmény a magánszemély országával vagy a jövedelem keletkezési helyének államával, akkor a magyarországi adókötelezettség szempontjából a magánszemély illetőségének meghatározása az Szja. tv. szerint történik. Egyezmények hiányában mindkét államban fennállhat az érintett országok szabályai szerinti adókötelezettség, ezért a belső szabályok alapján célszerű az "elsődleges illetőséget" meghatározni, mert ennek alapján dönthető el, hogy a magyarországi adókötelezettség a magánszemély összes vagy csak az Szja. tv. szerinti belföldről származó jövedelmére terjed-e ki.
Az Szja. tv. 3. § 2. pontja tételesen felsorolja, hogy kik azok a magánszemélyek akik belföldi illetőségűnek tekinthetőek. A törvény külföldi illetőségűeknek azokat a természetes személyeket tekinti, akik nem minősülnek az előbbiekben hivatkozott jogszabályhely alapján belföldinek.
Az Art. 2008. január 1-jétől egyszerűsítést tartalmaz az adózók javára az illetőségigazolások kiállítását illetően. Eddig az időpontig nem volt egyértelmű, hogy az adózó milyen nyelven kérheti az igazolások kiállítását. Az egyszerűsítés lényege, hogy az állami adóhatóság az illetőségigazolást már nem csak magyar nyelven köteles kiállítani, hanem az adózó kérésére magyar és angol nyelven, illetve a külföldi hatóság által rendszeresített nyomtatványon is, ha annak hiteles (pl.: OFFI-ban készült) magyar nyelvű szakfordítását csatolja a nyomtatványhoz (kivéve ha a nyomtatvány eleve angol nyelvű, mert akkor nem kell a szakfordítás), vagy ha a két, illetőleg többnyelvű nyomtatvány teljes körű angol nyelvű szöveget is tartalmaz.
A teljeskörűség ebben az esetben azt jelenti, hogy a nyomtatvány az egyéb nyelvek mellett egyértelműen minden részletre kiterjedő párhuzamos angol nyelvű szöveget is tartalmaz.
A külföldi illetőség igazolására a külföldi adóhatóság (adómentességre vonatkozó igazolás esetében a nemzetközi szervezet) által kiállított okirat hiteles magyar nyelvű fordításáról készült másolata szolgál (melyből a kifizető egy példányt az elévülésig megőriz), ezt hívjuk illetőségigazolásnak, amely tartalmazza, hogy a külföldi személy az igazolást kiadó államban adóügyi illetőséggel bír.
Ezen igazolást a külföldi magánszemélynek az első kifizetés időpontját megelőzően kell átadnia a kifizető részére, de adóévenként mindig újra kell igazolni még akkor is, ha a korábban benyújtott illetőségigazolást követően nem változott a magánszemély illetősége. Abban az esetben, ha az adóév során változás következik be az illetőségben, akkor a változást követő első kifizetés időpontjáig kell az új igazolást átadnia a külföldi magánszemélynek. Ha nem tudja a kifizetésig illetőségét igazolni, akkor az erről szóló írásbeli nyilatkozatát is elfogadhatja a kifizető. A nyilatkozat azonban nem pótolja az illetőségigazolást, azt a külföldi magánszemélynek legkésőbb az adóév végéig csatolnia kell. Amennyiben ez nem történik meg, akkor az ezen okból származó adókülönbözetet a kifizetőnek kell rendeznie.
Ha a magánszemély az adóév végéig nem igazolta külföldi illetőségét és arról a kifizetésig írásban sem nyilatkozott, akkor az adókötelezettséget úgy kell teljesíteni a kifizetőnek, mintha belföldi magánszemély részére történne a kifizetés. Természetesen, ha a magánszemély időközben beszerzi az illetőségigazolást, akkor elévülési időn belül az illetőségigazolással együtt adóvisszatérítési igényt* terjeszthet elő*, melynek alapján az állami adóhatóság a külföldi személy által megjelölt fizetési számlára utalja az illetőségigazolás hiányában levont adót/adóelőleget.
A kettős adóztatást kizáró egyezményekben a kettős adóztatás kiküszöbölésére két fő elven alapuló módszer között választhatnak az államok. Egyik a mentesítéses módszer, a másik a beszámításos módszer. Mentesítéses módszer esetén az illetőség szerinti államban mentesítik az adózás alól azt a jövedelmet vagy vagyont, amelyik a forrás vagy fekvés szerinti államban adóztatható. Beszámításos módszernél az illetőség szerinti államban az a jövedelem vagy vagyon is megadóztatható, amelyik a forrás vagy fekvés szerinti államban adóztatható.
A kettős adóztatást kizáró egyezmények zöme (pl.: a Németországgal, Ausztriával, Nagy-Britanniával stb. létrejött egyezményünk) a külföldön adóztatható jövedelmek belföldön történő figyelembe vételére azt a szabályt alkalmazza, hogy bár az összevonás alá eső jövedelmet mentesíti az adó alól Magyarországon, de a belföldön adóztatható jövedelem utáni adó kiszámításánál ez a jövedelem figyelembe vehető. A 2011-től hatályos szabályozás szerint ez a jövedelem nem része az összevont adóalapnak*, ugyanakkor az összes jövedelem* számítása során figyelembe kell venni.
Egyezmény hiányában is van lehetőség a kettős adóztatás elkerülésére. Az Szja. tv. rendelkezésének a lényege, hogy ha olyan országból származott jövedelme a magánszemélynek, amellyel Magyarországnak nincs egyezménye, akkor ilyen esetben a külföldön is adóztatott jövedelemnek a magyar adószabályok szerint kiszámított átlagos adókulcs szerinti adóját, legfeljebb azonban a külföldön megfizetett adó 90 százalékát nem kell megfizetni.
A kettős adóztatás elkerülésére létrejött nemzetközi egyezményekben szabályozott leggyakrabban előforduló egyes jövedelmek
Ingatlan vagyonból származó jövedelem
Azt, hogy mit értünk "ingatlan vagyon" kifejezés alatt mindig a vagyon fekvése szerinti államnak a joga szerint kell meghatározni. Mindenképpen ide tartozik az ingatlan vagyon tartozéka, a mező- és erdőgazdasági üzemek élő és holt felszerelése, azok a jogok, amelyek földterületekre vonatkozó polgári jogi előírások alapján nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon használati joga stb., de nem tartoznak ide a hajók és a légijárművek.Az előző felsoroláson kívül ide tartozik még az ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbe adásából vagy haszonbérbe adásából, továbbá a használat minden más fajtájából származó jövedelem is. Az egyezmények az ingatlanvagyonból származó jövedelem adóztatásának jogát a forrásországnak tartják fenn, vagyis annak az államnak, amelyben az ilyen jövedelmet keletkeztető vagyon fekszik. Ez abból ered, hogy ezen jövedelmek és a forrásország között mindig nagyon szoros gazdasági kapcsolat van. Az előző két bekezdésben foglaltakat nemcsak a magánszemélyek, hanem az ipari, kereskedelmi és egyéb vállalkozások ingatlanvagyonából származó jövedelem, és a szabad foglalkozás végzéséhez használt ingatlanvagyonból származó jövedelem vonatkozásában is alkalmazni kell.
Elidegenítésből származó jövedelem
Az "ingatlan vagyon" fogalmi körébe tartozó ingatlan vagyon elidegenítéséből származó jövedelem szintén a vagyon fekvése szerinti államban adóköteles.Abban az esetben, ha külföldi illetőségű magánszemély értékesíti a magyarországi ingatlanát, bevallást csak akkor köteles benyújtani, ha az ingatlan eladásból származó bevétele meghaladja a felmerült költségek összegét, azaz ténylegesen jövedelme származik az eladásból. Az Art. 4. számú mellékletének 12. pontja alapján a külföldi személy az adóbevallását a jövedelem megszerzésétől számított 30 napon belül köteles a KÜAF-hoz benyújtani. Ugyanezen határidőig kell a jövedelmet terhelő - a 2010. évi 25 százalék helyett - 16 százalék személyi jövedelemadót a Magyar Államkincstárnál vezetett, HU16-10032000-06056353-00000000 számú, "NAV Személyi jövedelemadó beszedési számlára" megfizetni. A jövedelem megszerzése időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az erről szóló szerződést az ingatlanügyi hatósághoz benyújtják.
A külföldi illetőségű magánszemély részére a kizárólag az ingatlanértékesítésből származó jövedelmének adóbevallására az adóhatóság nem rendszeresített formanyomtatványt, azt a magánszemély egyszerű papírlapon, akár kézzel írottan is beadhatja. Az így benyújtott bevalláson javasolt külön-külön feltüntetni a bevételt, a jövedelmet és az adó összegét is, továbbá célszerű azt a magánszemélynek aláírásával ellátni a dátum és az adóazonosító jellel együtt. Amennyiben a külföldi illetőségű magánszemély nem rendelkezik adóazonosító jellel, azt az erre rendszeresített nyomtatvány kitöltésével és a KÜAF-hoz történő eljuttatásával kérheti.
Ha Magyarországon belföldi illetőségűnek minősülő magánszemély értékesít külföldön fekvő ingatlant, akkor az adott ország (ahol az ingatlan található) belső szabályai alapján kell teljesítenie az adókötelezettséget.
Osztalékból származó jövedelem
Az egyezmények "osztalék" alatt általában a társaságok részvényeseinek kiosztott nyereséget értik. Az egyezmények szerint az osztalékjövedelem az ezt megszerző magánszemély illetősége szerinti államban adóztatható, de minden egyezmény megengedi, hogy a forrás szerinti állam csökkentett mértékkel adóztasson.A korlátozott adóztatást azonban csak akkor alkalmazhatja a kifizető, ha a magánszemély külföldi illetőségét a kifizetés időpontjáig az előzőekben már jelzett módon igazolja. Ha a kifizető részvényesi könyvébe részvényesi meghatalmazottként (nominee) bejegyzett személy a kifizetés időpontjáig cégszerűen aláírt okiratban nyilatkozik a jövedelem tulajdonosának adatairól és az illetőségigazolást, a haszonhúzói nyilatkozatot csatolja, ami alapján egyértelmű a kifizetőnek, hogy a jövedelemtulajdonos külföldi illetőségű nem magánszemély, akkor a kifizetőnek adó levonása nélkül kell az osztalékjövedelmet kifizetni. Előfordulhat olyan eset is, hogy a részvényesi meghatalmazott a kifizetést megelőzően nem ismeri a jövedelem tulajdonosát, így nem is tud nyilatkozni annak adatairól és haszonhúzói minőségéről, de rendelkezhet olyan információval, hogy az osztalékban részesülő magánszemély vagy szervezet.
Ebben az esetben nem kifogásolható az, ha a részvényesi meghatalmazott a kifizetést megelőzően nyilatkozik arról a tényről, hogy a jövedelemtulajdonos nem magánszemély, vagy ha erről a tényről a kifizető más forrásból származó információval rendelkezik, ekkor a kifizető a letétkezelőnek kifizetendő osztalék nyilatkozattal érintett részét szintén adó levonása nélkül teljesítheti. Ha a részvényesi meghatalmazott nem nyilatkozik, illetőleg nem áll rendelkezésre információ a jövedelemtulajdonosról, akkor a kifizetőnek a belföldi magánszemélyekre irányadó rendelkezések szerint kell az osztalékadót megállapítani és levonni. Természetesen, ha a kifizetést követően a meghatalmazott nyilatkozik a végleges haszonhúzóról, (aki külföldi illetőségű nem magánszemély), akkor a korábban levont osztalékadót a részvényesi meghatalmazott visszaigényelheti. Abban az esetben pedig, ha az érdekelt felek országai között nem jött létre kettős adóztatást elkerülő egyezmény és az osztalékra jogosult magánszemély, akkor az Szja. tv. 66. §-ában foglaltak alapján kell az adókötelezettséget teljesítenie a kifizetőnek.
Kamatjövedelem
A kamat kifejezés az egyezmények alkalmazásában magában foglal mindenfajta követelésből származó jövedelmet, ami lehet készpénzbetét és bérlet, állami értékpapír, kötvény, adósságlevél stb. kamata.A nemzetközi egyezmények szerint a kamatjövedelem a magánszemély illetősége szerinti államban adóztatható, ugyanakkor az egyezmények egy része annak az államnak is fenntartja a kamat adóztatásának jogát, amelyikben a kamat keletkezik, azonban ezen adóztatási jog gyakorlását egy plafon meghatározásával korlátozzák, amely alapján az adó nem haladhatja meg a 10 százalékot. Az egyes egyezmények azonban ettől eltérhetnek a következők szerint. A forrás ország nem vethet ki adót, a kamat csak abban az államban adóztatható, ahol a kamatban részesülő belföldi illetőségű (például Franciaország, Olaszország). A forrás ország is adóztathatja a kamatot, de csak az egyezményben meghatározott mértékig (például: Ausztrália). A 2008. január 1-jétől hatályos Szja. tv. egyértelműen rendelkezik a belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett, külföldön is adóztatható kamatjövedelem beszámításáról. Vagyis a külföldről származó kamatjövedelemre eső itthoni adó csökkenthető a rá külföldön megfizetett adóval.
Abban az esetben, ha a magánszemélynek olyan országból származik kamatjövedelme, amely országgal nincs kettős adóztatás elkerülésére kötött egyezmény, akkor a jövedelemnek legalább az 5 százalékát itthon be kell fizetnie. További rendelkezés még, hogy a külföldön megfizetett adóként nem vehető figyelembe az az összeg, amely egyezmény, viszonosság vagy külföldi jog alapján a magánszemély részére visszajár (például abban az esetben, ha a forrásország az egyezményben meghatározott maximális mértéket meghaladóan vont le kamatadót). Az Ausztriából, Belgiumból és Luxemburgból származó kamatjövedelemre vonatkozóan további speciális rendelkezéseket kell figyelembe venni.*
Nem önálló munkából származó jövedelem adóztatása
A nem önálló munkából származó jövedelembe beletartoznak a munkaviszonyból származó jövedelmek, így a bér, a fizetés és más hasonló térítés, továbbá ide tartoznak egyes esetekben a megbízási szerződésen alapuló jogviszonyra tekintettel megszerzett jövedelmek is. A nem önálló munkából származó jövedelmek adóztatása az általános szabály szerint a két szerződő állam közül abban történik, ahol a magánszemély illetőséggel bír, kivéve, ha a munkát a másik államban végzi.Azonban mégis visszafordulhat az adóztatás joga a másik államban történő munkavégzéstől függetlenül az illetőség szerinti államba, ha az egyezményeknek a nem önálló munkáról szóló cikkének a második bekezdésében felsorolt három feltétel megvalósul. Ehhez a három feltétel együttes fennállása szükséges, amik a következők:
1. a magánszemély az adóévben összesen nem tölt 183 napnál hosszabb időszakot az adóévben vagy bármilyen 12 hónapos időtartamon belül a másik államban (egyes országok esetén, mint például Nagy-Britannia az adóév nem esik egybe a naptári évvel). Egyes szerződések - főként a régebben kötöttek - esetében a 183 napot adóéven, más szerződések pedig bármely 12 hónapos időszakon belül rendelik vizsgálni. A 183 napos időszak kiszámítására a "fizikai jelenlét napjainak" a módszere szolgál és az adóhatóság is ennek bizonyítását kívánja meg;
2. a díjazást fizető munkáltató nem lehet belföldi illetőségű abban az államban, ahol a munkavégzés történik;
3. amennyiben a munkavégzés államában a munkáltató telephellyel rendelkezik, akkor a mentesítés csak azzal a feltétellel érvényes, hogy a díjazás ne az adott államban lévő telephely terhére történjen.
Az adóztatás jogának visszafordulása megvalósulhat olyan formában is, hogy egy EU-s országban székhellyel bíró cég a Magyarországon belföldi illetőségű magánszemélyt olyan formában foglalkoztatja munkaviszonyban, hogy a cég székhelyétől eltérő, vele csak szerződéses kapcsolatban álló, a világ különböző országaiban lévő partnereihez "küldi" a megrendelő által meghatározott konkrét feladat elvégzésére, melynek időtartama esetenként a pár napot vagy hetet nem haladja meg. Tekintettel arra, hogy az illetőség szerinti adóztatáshoz szükséges mindhárom feltétel megvalósul, ezért a magánszemélynek kizárólag belföldön kell a személyi jövedelemadó kötelezettségének eleget tennie.
Szabad foglalkozás
A szabad foglalkozás körébe tartozó egyes tevékenységek felsorolásra kerülnek az egyezmények erről rendelkező cikkében, illetve egyes egyezmények a művészekre, sportolókra vonatkozó szabályozást külön-külön cikkekbe foglalják. A felsorolás nem teljes körű, csupán példálózó, mely szerint szabad foglalkozásnak elsősorban a szakértői munkát tekintjük, de ide sorolandó az önálló tudományos, irodalmi, művészeti, oktatási tevékenység, így különösen az orvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek, fogorvosok és választott könyvvizsgálók tevékenysége. A szabad foglalkozásból származó jövedelem kizárólag abban az államban adóztatható, - egyes egyezmények kivételével - amely államban a magánszemély belföldi illetőségű, kivéve, ha a magánszemély a forrás országban állandó bázissal rendelkezik. Ha van állandó bázis, akkor úgy kell tekinteni, hogy az így megszerzett jövedelem a bázishoz kapcsolható és a forrás országnak áll jogában adóztatni. Azt, hogy konkrétan mit tekintünk állandó bázisnak, az egyezményeknek a telephelyre vonatkozó cikke alapján kell megállapítani.Felügyelőbizottság és igazgatótanácsi térítés
Az egyezményeknek ezen tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó cikke szerint az egyik szerződő államban belföldi illetőségű magánszemély, aki a másik szerződő államban illetőséggel bíró társaság igazgató tanácsának tagja, a tiszteletdíja a másik államban adóköteles, melyet nem befolyásol az, hogy mennyi ideig tartózkodott az adott államban.Azt, hogy konkrétan mit tekinthetünk igazgatótanácsnak, az egyezmények nem határozzák meg, de kimondják, hogy társaság alatt azokat a gazdálkodó szervezeteket kell érteni, amelyek jogi személyek, illetve amelyeket az adott ország társasági adó szempontjából társasági adóalanynak tekint. Abban az esetben, ha az igazgatótanács tagjai más funkciókat is betöltenek ugyanannál a társaságnál, akkor természetesen a tiszteletdíjra vonatkozó egyezményi előírások nem alkalmazhatók az ilyen egyéb funkciójuk alapján fizetett díjazásra. A rendelkezések a felügyelőbizottság tagjaira is alkalmazandók az igazgatótanács tagjain kívül egyes államok esetében, mint például Ausztria, Németország. Természetesen az egyes egyezmények az előzőektől eltérő megoldásokat is alkalmazhatnak. Mint például az Amerikai Egyesült Államokkal létrejött egyezmény, amelyből hiányzik az igazgatók díjazásáról szóló cikk. Ekkor, mivel az egyezményben nem nevesített jövedelem egyéb jövedelemnek minősül, az a magánszemély illetősége szerinti államban adóztatható.
Nyugdíj
A nyugdíjra vonatkozóan konkrét fogalom-meghatározást az egyezmények nem adnak, de ide sorolandó az özvegyi és árvaellátási nyugdíj, azok az évjáradékok, amelyek egy korábbi munkaviszonyhoz kapcsolódnak, valamint a magánnyugdíj és a társadalombiztosítás keretében fizetett nyugdíj is. Általános szabály az egyezmények szerint, hogy a nyugdíj, melyet a korábbi nem önálló munkáért fizetnek, csak abban az államban adóztatható, ahol a nyugdíjat kapó személy belföldi illetőségű. Ezen általános szabály rendelkezéseitől eltérően egyes egyezmények (mint például a Franciaországgal kötött egyezményünk) úgy rendelkeznek, hogy egyedül a forrásországban adóztatható az a nyugdíj, amelyet az egyik szerződő állam általános társadalombiztosítási rendszere keretében teljesítenek. Az egyezmények az előzőekben említett nyugdíjakon túl teljesen külön szabályozzák a közszolgálatra tekintettel járó nyugdíjakat. Ide azon nyugdíjak tartoznak, amelyeket az egyik szerződő állam köztestülete vagy az általa létesített külön alapból fizetnek a magánszemély részére. Ebben az esetben szintén a forrásországé az adóztatás joga, de meg kell említeni, hogy egyes egyezmények az illetőség szerinti állam részére biztosítják az adóztatást, ha a magánszemély egyben állampolgára is ennek az államnak.Kutatók és tanulók
Az egyezmények szinte kivétel nélkül a fogadó országban az oktató, kutató munkát végző tanárok részére ezen tevékenységből származó jövedelmükre mentességet biztosítanak. A mentességnek feltételei vannak, ami egyezményenként eltérő lehet, de elmondható, hogy általában a fogadó országban eltöltött idő és az iskola típusa meghatározó a mentesség alkalmazása szempontjából.Az egyezmények általában a fogadó országba érkezéstől számított két évig biztosítanak mentességet (ilyen például az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország), de például a német-magyar egyezmény ezt a két éves mentességet akként korlátozza, hogy csak első alkalommal lehet alkalmazni, és minden további esetben a felek közötti jogviszony alapján kell az adókötelezettséget teljesíteni. Másik gyakori feltétel a mentesség szempontjából, hogy oktatók, kutatók kizárólag tudományos kutatás vagy egyetemi, főiskolai oktatás céljából tartózkodjanak a fogadó államban, és azok az intézmények, ahol oktatnak vagy kutatnak, non-profit szervezetek legyenek. Vagyis a mentesség nem alkalmazható akkor, ha valaki magánérdekből oktat vagy kutat a fogadó államban vagy, ha a megbízó gazdasági társaság vagy vállalkozás.
Az egyezmények jellemzően külön cikkben foglalkoznak a tanulmányaikat külföldön folytató diákokkal. Általános szabályként érvényesül, hogy azon tanulók (egyetemi, főiskolai hallgatók, ösztöndíjasok, ipari tanulók) esetében, akik a fogadó országban képzés, továbbképzés céljából tartózkodnak, a fogadó államnak nincs joga megadóztatni a képzés, a személyes ellátás fedezetére szolgáló, részükre biztosított juttatásokat, még akkor sem, ha nem a másik szerződő államból származnak ezek a források. A mentességet nemcsak ezen forrásokra, hanem a tanulmányokhoz, a szakmai képzésekhez kapcsolódó munkáért (szolgálatért, vagyis a gyakorlati képzésért) kapott térítésre is alkalmazni kell. Azonban a fogadó ország nem köteles korlátlan ideig mentesíteni az adóztatás alól a képzési és létfenntartási költségekre külföldről kapott juttatásokat, ezt lekorlátozhatja arra az időszakra, ami a tanulmányok elvégzéséhez feltétlenül szükséges, de konkrét időszakot is meghatározhat.
A 2005. évtől nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek tekintendő minden olyan jövedelem, amelyet a magánszemély a nem önálló tevékenységére, illetőleg a nem önálló tevékenységét megalapozó jogviszonyára tekintettel kap. A jövedelemszerzés jogcímének a meghatározásakor az Szja. tv. 2. § (6) bekezdése értelmében nem csak a juttató és a juttatásban részesülő közötti, hanem a köztük és harmadik személy közötti jogviszonyt is figyelembe kell venni.
E törvényi rendelkezés alapján többek között munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül a külföldi illetőségű "anyacég" által a belföldi illetőségű "leánycég" alkalmazottja részére az értékpapír formájában juttatott jövedelem.
Az Szja. tv. 2. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a kifizetőnek az őt terhelő adót meg kell fizetnie attól függetlenül, hogy a juttatásban részesülő magánszemély belföldi adóügyi illetőségű vagy sem. Ezt a szabályt kell alkalmazni azokra az esetekre is, amikor az adott juttatás az Szja. tv. rendelkezései értelmében béren kívüli juttatásnak, illetve béren kívülinek nem minősülő egyes meghatározott juttatásnak tekinthető.
Az Szja tv.-nek a 2009. évi CXVI. törvény* alapján történő kiegészítése eredményeként a magyar illetőségű személy részére külföldi jog alapján folyósított családi ellátás, családtámogatási ellátás (mint például a családi pótlék), szociális segély adókötelezettségét a belföldi jog szerint kell meghatározni. Ezen rendelkezés a Mód-törvény kihirdetését* követő naptól hatályos, továbbá a hatályba lépését megelőzően megszerzett jövedelemre is alkalmazni lehet, ha az a magánszemély számára összességében előnyösebb.*
Ugyanakkor figyelemmel kell lenni az egyes EGT* államokkal kötött nemzetközi Egyezményekre, melyek szerint az adott állam társadalombiztosítási rendszereiből teljesített kifizetéseket a "Nyugdíjról" szóló cikk hatálya alá sorolják és fenntartják a forrásország adóztatásra vonatkozó jogát.
III. Fejezet
Fogalmak és értelmező rendelkezések
2010. augusztus 16-ától lépett hatályba az a változás, hogy a jövedelemszámítás szempontjából - kizárólag a választott rendelkezések szerinti adózási mód alapjául szolgáló bevételei tekintetében - nem minősül egyéni vállalkozónak az a magánszemély, aki az ingatlan-bérbeadási, illetve az egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységből származó bevételének adókötelezettségére a magánszemélyekre vonatkozó rendelkezések alkalmazását választja. Azt, hogy mi minősül egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységnek, egyrészt a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 2. § 23. pontja, másrészt az ezen törvény felhatalmazása alapján megalkotott, a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló 239/2009. (X. 20.) kormányrendelet 2. § h) pontja határozza meg. Ezek alapján egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységnek tekinthető az üzletszerű gazdasági tevékenység keretében rendszerint nem huzamos jellegű, éjszakai ott-tartózkodást, pihenést is magában foglaló tartózkodás céljára hasznosított, nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás rendeltetéssel létesített önálló épület vagy annak lehatárolt része, ahol az e célra hasznosított szobák száma legfeljebb nyolc, az ágyak száma legfeljebb tizenhat.
A reprezentáció meghatározása lényegében változatlan az előző évekhez képest, de kiegészült a fogalom a rendeltetésszerű joggyakorlás akár közvetlen sérelmének a figyelembe vételével, mint a reprezentáció alóli kivételt megalapozó elvvel. Így amennyiben a reprezentáció keretében nyújtott vendéglátás, szolgáltatás látszólag ugyan megfelel a meghatározás tartalmi elemeinek, de ha az ezzel összefüggő iratok és a körülmények valójában a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelmét vetik fel akár közvetett módon is, akkor az adott vendéglátás, szolgáltatás már nem minősül reprezentációnak.
A reprezentáció (és az üzleti ajándék) alapján meghatározott bevétel 2011-ben is abban az esetben személyi jövedelemadó-mentes, ha azt a társaságiadó-alany kifizető társasági adóalapot növelő tételként köteles figyelembe venni.* Ettől eltérő esetekben viszont a kifizető viseli a közterheket a béren kívülinek nem minősülő egyes meghatározott juttatásokra vonatkozó szabályok szerint.*
2011. január 1-jétől az üzleti ajándék meghatározását az ennek keretében adható konkrét értékhatárral egészítették ki. Eszerint a juttató csak azt a tevékenységével összefüggő üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai vagy hitéleti kapcsolatok keretében juttatott ajándékot tekintheti üzleti ajándéknak, ami a minimálbér 25 százalékának (azaz 19 500 forintnak) megfelelő egyedi értéket nem haladja meg. Ha ugyanis ennél többet ad, az a juttatás már egyéb, összevonás alá eső jövedelemnek minősül.
Érdemes ugyanakkor kiemelni, hogy a juttató ilyen jellegű ajándékokat csak a fentebb felsorolt, kifejezetten vele kapcsolatban álló partnereinek adhatja. Így pl. egy kereskedelmi rádió hallgatója nem minősül a rádióadó üzleti partnerének, hiába függ tőle a hallgatottság, következésképpen pedig nem is juttathat neki üzleti ajándékot.
A kiküldetési rendelvény fogalmából 2011. január 1-jétől kikerült az élelmezési költségtérítésre való utalás.
IV. Fejezet
A jövedelemre és az adókötelezettségre vonatkozó általános szabályok
Jövedelem, bevétel, költség
Bármely költség csak egyszeresen, egy alkalommal és - az e törvényben meghatározott kivételekkel - legfeljebb a bevétel mértékéig vehető figyelembe. Igazolás nélkül elismert költség a ténylegesen felmerült és igazolt kiadás érvényesítése helyett jogszabályban meghatározott mértékig számolható el azzal, hogy ezt a költséget ilyen esetben teljes egészében elszámoltnak kell tekinteni. Átalányban vagy a bevétel hányadaként meghatározott jövedelem/költség esetén a bevétel más költséggel nem csökkenthető.
Ezen rendelkezés határozza meg a jövedelemszámítás alapszabályait, a jövedelem, bevétel és a költség fogalmát.
A jövedelem egyes esetekben megegyezik a bevétellel, más esetben csak annak egy része. A rendelkezés utal a tételes költségelszámolásra, és a költségátalányra is, amelyek alkalmazásával határozható meg a bevételből a jövedelem összege.
A jövedelem a bevétel meghatározott hányada például abban az esetben, ha az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár a tagja részére a kötelező várakozási idő leteltét követően nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetést teljesít. Az adóalapot befolyásolja, hogy a magánszemélyt megillető összeget a várakozási idő elteltét követő hányadik évben fizetik ki. Szintén az eltelt évek száma befolyásolja a jövedelem nagyságát az ingatlanértékesítésből származó jövedelem meghatározása során is.
Az Szja. tv. meghatároz olyan bevételeket is, amelyeket a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni. Például a nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a Szja. tv. 25. §-ban foglaltakra figyelemmel a magánszemély a munkáltatótól a munkába járásról szóló 39/2010. (II. 26.) kormányrendelet szerinti munkába járás esetén kap.
Bármely kiadást csak egyszeresen, egy alkalommal lehet figyelembe venni. A költségként elismert kiadások kizárólag a költségelszámolási szabályokban meghatározott módon és mértékben érvényesíthetők.
Egyes esetekben a kiadás tényleges kifizetésétől függetlenül is lehetőség van úgynevezett vélelmezett költség elszámolására. Ezek törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott költségátalányok.
Ezen bekezdés alkalmazásában elmondható, hogy bármilyen jogcímen jut a magánszemély jövedelemhez, főszabály szerint adókötelezettség kapcsolódik hozzá, kivéve, ha azt az Szja. tv. mentesíti, azaz rá vonatkozóan eltérő szabályt fogalmaz meg, azaz felmenti az adófizetési kötelezettség alól.
Megállapítható az is, hogy adókötelezettséget megalapozó bevétele nem kizárólag akkor keletkezhet a magánszemélynek ha pénzt kap, hanem minden olyan esetben is, amikor értékkel bíró dolgot ellenérték megfizetése nélkül vagy kedvezményes áron megszerez.
Ha a magánszemélynek kölcsönszerződésből eredően tartozása van, vagy bármely más okból pl. teljesítés elmulasztásából eredően fizetési kötelezettsége keletkezik, amelytől később annak jogosultja eltekint, akkor a magánszemély költségtől mentesül, azaz bevételhez jut ezáltal. Ugyanezen szempontok miatt szintén bevételhez jut akkor is, ha a tartozást valaki más fizeti meg, vagy az elmulasztott kötelezettséget helyette valaki más teljesíti.
Ez a szabály meghatározza azt is, hogy a munkaviszonyban, megbízási jogviszonyban vagy egyéb jogviszonyban tevékenykedő magánszemélyek ezen tevékenységük során, a feladatellátáshoz szükséges eszközök használatával, szolgáltatások igénybevételével nem szereznek bevételt, még akkor sem, ha a feladatellátáshoz szükséges eszközöket magáncélra is használják. Olyan eszközök és szolgáltatások esetében alkalmazható ez a szabály, amelyeket a munkavégzés feltételeként biztosítanak a feladatok ellátásának érdekében, de csak akkor, ha a magáncélú használatot a törvény adóköteles jövedelemként nem definiálja.
Ennek értelmében, ha a munkavégzés feltételeként biztosított munkaeszközöket, berendezéseket, szolgáltatásokat a magánszemély munkavégzés közben az előírt munkafeladat mellett más célra is igénybe veszi (veheti), emiatt nem keletkezik adókötelezettsége sem a munkaadónak, sem a magánszemélynek.
Más elbírálás esik azonban, ha a feladatellátáshoz közvetlenül nem kapcsolódó munkaeszközt vagy szolgáltatást vesz igénybe ingyenesen vagy kedvezményesen a munkavállaló.
Ilyen esetekben a juttatás jogcímét és az adókötelezettséget az Szja. tv. 2. § (6) bekezdése alapján kell megállapítani.
Nem keletkezik adóköteles bevétel például az alábbi esetekben:
- ha a számítógépet használó irodai alkalmazott magáncélú levelet ír és küld el a számítógépen,
- szolgáltatónál foglalkoztatottak által igénybevett szolgáltatás (például szépségszalonban a szolárium, infraszauna használata) esetében,
- ha a munkavállaló a fénymásolón magánjellegű iratait másolja.
Főszabály szerint adóköteles mindaz a munkáltató által nyújtott juttatás, vagy szolgáltatás, amelyet a munkavállalónak kedvezményesen biztosít, vagy az a juttatás, amelyet ugyan a feladatellátáshoz ad, de az azon keletkező magáncélú használatot az Szja. tv. kifejezetten adókötelesnek minősíti, például a cégtelefon magáncélú használatát.
Adóköteles lesz az a juttatás is, ha a munkáltató ingyenesen vagy kedvezményesen kölcsönzi a szerszámokat vagy munkagépeket a munkavállalóinak, például egy takarítással foglalkozó cég bérelszámolója hazaviszi a tavaszi nagytakarításhoz a szőnyegtisztító gépet.
Gyakori kérdés, hogy a munkáltató által biztosított helyi közlekedési bérlet és a munkáltató által biztosított internet-szolgáltatás mely esetekben juttatható az Szja. tv. 4. § (2) bekezdése alapján.
Munkahelyi internethasználat
A munkavállalók részére a munkavégzés helyén, a készenlétben lévő dolgozók részére otthoni munkavégzés céljából biztosított internethasználat, valamint a meghatározott munkakörben vagy beosztásban dolgozó munkavállalók részére a munkavégzés helyéhez nem kötötten biztosított internethasználat munkáltató általi akár ingyenes, akár kedvezményes biztosítása megfelel az Szja. tv. 4. §-ának (2) bekezdésébe foglalt rendelkezésnek, így ez a juttatás nem minősül a magánszemély bevételének és nem eredményez adófizetési kötelezettséget. Az Szja. tv. 71. §-a (1) bekezdésének f) pontja béren kívüli juttatásként nevesíti az internethasználatot, melyet a felek közötti munkaviszony alapoz meg - nem kapcsolódik hozzá olyan munkavégzési kötelezettség, amelyhez az internethozzáférés nélkülözhetetlen - és nem a munkavégzéshez biztosított eszköz magáncélú használata az, ami az adókötelezettséget megalapozza.
Helyi bérlet juttatása
A helyi bérlet biztosítása pl: a kézbesítők, szociális gondozók, helyi ellenőrzést végző revizorok stb. esetében a napi munkavégzés feltétele, így annak juttatása a tevékenység ellátásához biztosított dolognak tekinthető akkor, ha a munkavállaló napi gyakorisággal a munkáltató székhelyén, telephelyén kívül végzi a tevékenységét, és ez a munkaköri leírásából is egyértelműen kiderül. Ezekben az esetekben a munkáltató a munkavégzés ellátása érdekében biztosítja a helyi közlekedési bérletet.Az ilyen és más hasonló pl: postás, ellenőr, védőnő stb.. munkakörben dolgozó személyek esetében a bérlet magáncélú hasznosítása nem zárható ki.
Az Szja. tv. 4. § (2) szerint nem bevétel a munkavégzés hatókörében végzett tevékenységhez szükséges dolog még akkor sem, ha annak magáncélú használata nem zárható ki, hacsak a törvény adóztatható körülményként nem nevezi meg a munkavégzéshez biztosított használatot. Az Szja. tv. 71. § (1) bekezdésének f) pontja szerinti helyi bérlet juttatást (mint béren kívüli juttatást) a felek közötti jogviszony alapozza meg és nem a munkavégzéshez biztosított eszközön keletkezett magáncélú használatot rendeli adóztatni, hanem általában a magáncélú használatot.
Ezért egymástól elválasztható a tevékenység hatókörében felmerülő bérlethasználat és a béren kívüli juttatásként személyes használatra biztosított bérlet adókötelezettsége.
A fenti okok miatt a munkavállalóknak a munkaidő végeztével sem kell a bérletet a munkáltató székhelyén vagy telephelyén leadni.
Iskolarendszeren kívüli képzés
Az iskolarendszeren kívüli képzés fogalmát az Szja. tv. 3. § 88. pontja határozza meg, mely szerint az iskolarendszeren kívüli képzés olyan képzés, amelynek résztvevői nem állnak a képző intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban. A tevékenységében közreműködő magánszemély lehet munkavállaló, vezető tisztségviselő, a kifizető üzleti partnere is. A képzésnek meg kell felelnie az alábbi feltételnek: a képzés a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik. Erre tekintettel nem kell bevételnek tekinteni a magánszemélynél azt, ha például a könyvelő cég alkalmazottjaként számviteli oktatáson vesz részt, de bevételnek minősül ugyanezen alkalmazottnál például egy angol nyelvtanfolyam munkáltató által fizetett részvételi díja, ha az angol nyelvtudás nem szükséges a munkavégzéshez, mivel a tulajdonos nem külföldi, nincsenek külföldi partnereik.
A 2011. január 1-től hatályos rendelkezés a költség fogalma helyett az elismert költség fogalmát határozza meg. Eszerint csak az a költség számolható el, amely a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggésben merül fel, azaz egy egyéni vállalkozó nyelvtanár nem számolhat el költségként arcápolási készítményeket. A költségnek kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül, kivéve, ha az Szja. tv. a kiadás tényleges kifizetésétől függetlenül minősít költségnek valamely tételt (például a 9 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség). A törvény ezen rendelkezése alapján a példánál maradva az egyéni vállalkozó nyelvtanár elszámolhatja költségként a megvásárolt nyelvkönyveket, a nyelviskola helyiségének bérleti díját, takarítását, a hallgatókat toborzó hirdetések költségét a naptári évhez igazodva. A ténylegesen kifizetett kiadás igazolásának legegyszerűbb módja az, ha a számlán szerepel "a fizetve" felirat, illetve egy készpénzátutalási bizonylat is megfelelő. Nem fogadható el igazolt kiadásként pl: egy szállítólevél, amely csak az áru kiadását, illetve átvételét rögzíti.
Ha a magánszemély olyan termék vagy szolgáltatás ellenértékét kívánja költségként elszámolni, amelynek értékesítője, illetve nyújtója az Áfa tv.-ben meghatározott bizonylat kiállítására kötelezett, akkor a kiadás igazolására kizárólag az Áfa tv. szerinti bizonylat (ide nem értve a nyugtát) alkalmas. Egyébként a kiadás igazolására kizárólag az a bizonylat alkalmas, amely tartalmazza a költség összegének megállapításához szükséges valamennyi adatot. Az Áfa tv. 169. §-a határozza meg a számla kötelező adattartalmát, melyek a következők
a) a számla kibocsátásának kelte;
b) a számla sorszáma, amely a számlát kétséget kizáróan azonosítja;
c) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának adószáma, amely alatt a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítette;
d) a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének adószáma, amely alatt, mint adófizetésre kötelezettnek a termék értékesítését, szolgáltatás nyújtását teljesítették, vagy amely alatt a 89. §-ban meghatározott termékértékesítést részére teljesítették;
e) a termék értékesítőjének, szolgáltatás nyújtójának, valamint a termék beszerzőjének, szolgáltatás igénybevevőjének neve és címe;
f) az értékesített termék megnevezése, annak jelölésére - a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján - az e törvényben alkalmazott vtsz., továbbá mennyisége, illetőleg a nyújtott szolgáltatás megnevezése, annak jelölésére - a számlakibocsátásra kötelezett választása alapján - az e törvényben alkalmazott SZJ, továbbá mennyisége, feltéve, hogy az természetes mértékegységben kifejezhető;
g) a 163. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett időpont, ha az eltér a számla kibocsátásának keltétől;
h) az adó alapja, továbbá az értékesített termék adó nélküli egységára, illetőleg a nyújtott szolgáltatás adó nélküli egységára, ha az természetes mértékegységben kifejezhető, valamint az alkalmazott árengedmény, feltéve, hogy azt az egységár nem tartalmazza;
i) az alkalmazott adó mértéke;
j) az áthárított adó, kivéve, ha annak feltüntetését e törvény kizárja.
k) adómentesség esetében, valamint abban az esetben, ha adófizetésre a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője kötelezett, jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása
ka) mentes az adó alól, vagy
kb) után a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett;
l) új közlekedési eszköz 89. §-ban meghatározott értékesítése esetében az új közlekedési eszközre vonatkozó, a 259. § 25. pontjában meghatározott adatok;
m) utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a XV. fejezetben meghatározott különös szabályokat alkalmazták;
n) használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség értékesítése esetében jogszabályi hivatkozás vagy bármely más, de egyértelmű utalás arra, hogy a XVI. fejezet 2. vagy 3. alfejezetében meghatározott különös szabályokat alkalmazták;
o) pénzügyi képviselő alkalmazása esetében a pénzügyi képviselő neve, címe és adószáma.
Abban az esetben, ha a magánszemély valamely, a tevékenységéhez szükséges tárgyi eszközt olyan magánszemélytől szerzi be, aki az értékesítést nem üzletszerű tevékenység keretében folytatja, így nem áfaalany, akkor bizonylatként szolgál az adásvételi szerződés, ha az a költségelszámoláshoz nélkülözhetetlen, valamennyi adatot tartalmazza.
Az Szja tv-ben meghatározott kivételekkel nem számolható el költségként az a kiadás, amely a magánszemély személyes vagy családi szükségletét (is) kielégítő termék vagy szolgáltatás megszerzése érdekében merült fel.
A kiadásokat csak kivételes esetekben lehet a felmerülésük évét követő adóév (ek)ben költségként elszámolni. Ilyen kivételes szabály az értékcsökkenési leírás elszámolására, valamint a veszteség elhatárolására vonatkozó szabály az őstermelők és az egyéni vállalkozók esetében. Egyébként az adóévben felmerült és költségként elismert kiadások legfeljebb az adóévben megszerzett bevétel mértékéig számolhatók el.
A költségek fedezetére, fejlesztési célra előre kiutalt támogatásnak azt a részét kell bevételként figyelembe venni, amelyet a támogatásból teljesített kiadás címén költségként elszámolt a magánszemély. Amennyiben a támogatás folyósításáról szóló jogszabály szerint az adott támogatás költségként egyébként el nem ismert kiadásokra, akár személyes célokra is felhasználható, akkor az ilyen kiadásokra fordított összeg is elszámolható költségként, de az ezzel megegyező összegű bevételt is el kell számolni.)
A 2011-től hatályos szabályozás nemcsak az ingatlan hasznosítása, hanem az ingó, ingatlan átruházása esetére is a tulajdoni hányadok szerinti adókötelezettséget csak a tulajdonosok eltérő rendelkezésének hiányában írja elő.
Az Szja. tv. nem ismeri a házastársak közös jövedelemadóztatásának jogintézményét, és kifejezetten kimondja, hogy a jövedelemszerzés jogcímének jogosultját terheli az adókötelezettség, tehát az egyik fél által megszerzett jövedelem kizárólag annál a félnél vehető figyelembe, és annak adójogi konzekvenciái is csak nála vonhatók le, aki a tevékenységet folytatja. E rendelkezés alapján, függetlenül attól, hogy a megszerzett jövedelem a házastársak közös vagyonát képezi a családjog szerint, az egyéni vállalkozói bevételből, a fizetővendéglátói bevételből a tevékenységet folytatót terheli az adókötelezettség.
Más a helyzet a közös vagyonhoz tartozó ingatlan, ingóság értékesítése esetén azonban - függetlenül attól, hogy az értékesített ingatlan vagy személygépkocsi csak az egyik fél nevén szerepel a nyilvántartásban - a jövedelmet megoszthatják. Nem vonatkozik ez a lehetőség arra a vagyontárgyra, amely valamelyik fél különvagyonát képezi.
Az Szja. tv. részletes szabályokat fogalmaz meg a külföldi pénznemben felmerülő bevétel vagy költség átszámításával kapcsolatban. Míg a korábbi években a törvényben meghatározott néhány kiviteltől (jellemzően tőkejövedelmek) eltekintve csak arról rendelkezett, hogy átszámítást a bevétel megszerzése, illetőleg a kiadás felmerülése napját megelőző hónap 15. napján érvényes MNB* devizaárfolyamon kell forintra átszámítani, addig a hatályos szabályozás jóval részletesebb és választási lehetőséget is biztosító rendelkezéseket tartalmaz. Elsődlegesen a szerzés és a teljesítés időpontjában érvényes MNB árfolyam alkalmazását írja elő.
Abban az esetben viszont, ha a magánszemély pénzügyi intézmény által kiállított bizonylattal rendelkezik, akkor a bizonylaton szereplő összeg erejéig a pénzügyi intézmény által alkalmazott árfolyam is alkalmazható.
Ha a bevétel adóelőleg levonására kötelezett kifizetőtől származik a forintra átszámításkor a bevétel megszerzésének napját megelőző hónap 15. napján érvényes MNB devizaárfolyamot kell alkalmazni.
Annak a magánszemélynek, aki külföldi pénznemben jutott bevételhez, választási lehetősége van. Alkalmazhatja a főszabályt, mely szerint a bevételszerzés időpontjában érvényes árfolyamon számítja át a bevételét, vagy élhet azzal a lehetőséggel, hogy a bevétel megszerzésének napját megelőző hónap 15. napján érvényes MNB devizaárfolyamot alkalmazza.
A MNB rendszeresen ad ki közleményt a hivatalos deviza árfolyamlapján nem szereplő külföldi pénznemek USA dollárra és euróra átszámított árfolyamairól.
Adóalapba nem tartozó, illetőleg költségnek nem számító tételek
Szja. tv. 7. § (1) bekezdés a) pont
Adómentességet meghatározó más törvény pl: Európai Közösségek kiváltságairól és mentességéről szóló jegyzőkönyv, melynek 18.cikk b) pontja szerint az Európa Tanács tisztviselői mentesek a nekik az Európa Tanács részéről nyújtott fizetés és javadalmazás adózása alól.
Szja. tv. 7. § (1) bekezdés b)-g) pont
A hivatali, üzleti utazással összefüggésben a "szállás díja" bérelt lakás esetében a lakásbérleti díjon kívül a magánszemély ott-tartózkodásával szokásszerűen, szükségszerűen összefüggő költségeket (így a szokásszerű életvitelhez kapcsolódó rezsiköltségeket) is magában foglalja. A rezsiköltség még abban az esetben is része az alapszolgáltatásnak, ha ez a költség a bérleti szerződésben nem jelenik meg, hanem azért a magánszemélynek külön kell fizetnie. Amennyiben egy adott - a magánszemély részére felajánlott - szolgáltatáscsomagnak része például a garázs, a parkoló használata (vagyis a szolgáltatáscsomag kifizetésével ez a szolgáltatás automatikusan "jár", és a szolgáltatáscsomag árát nem befolyásolja, hogy annak egyes részeit a magánszemély ténylegesen igénybe veszi-e), úgy az egész "csomag" költsége beleértendő a "szállás díja" fogalomba. A bérbeadó által külön felszámított, mintegy extra szolgáltatásként igénybe vehető szolgáltatások költsége ugyanakkor nem része a szállásdíjnak.
Szja. tv. 7. § (1) bekezdés h)-n) pont
Az a juttatás, amelyet vissza kell téríteni, önmagában nem támogatás, hanem kölcsön, viszont az a vagyoni érték, amelyet az önkormányzat az által nyújt, hogy a kölcsönt kamatmentesen adja, egyértelműen támogatásnak minősül. Ha tehát a kölcsön nyújtása és felhasználása egyébként megfelel az idézett rendelkezésben foglaltaknak, akkor az önkormányzatnak kamatkülönbözet miatt nem keletkezik adókötelezettsége.
Kiküldetési rendelvényt nem csak a munkáltató, hanem a munkáltatónak nem minősülő kifizető is kiállíthat. Ez azt jelenti, hogy a kiküldetési rendelvény kiállíthatósága elszakad a munkajogi értelemben vett kiküldetéstől. A kedvező adózási szabály ezért a munkáltató és a kifizető által kiállított rendelvényhez egyaránt kapcsolódik akkor, ha annak összege nem haladja meg az Szja. tv. 3. számú mellékletének II/6. pontjában meghatározott összeget.
Ez a rendelkezés abban az esetben alkalmazható, ha a juttatás megfelel a 3. § 26. és 27. pontjában nevesített fogalomnak, de a juttató külföldi. Abban az esetben azonban, ha a külföldi személy a minimálbér 25 százalékát (19. 500 forint) egyedi értéket meghaladó értékű üzleti ajándékot ad a magyar illetőségű magánszemélynek, akkor annak adókötelezettségét az Szja. tv. 2. § (6) bekezdése alapján kell meghatározni. Az értékhatárt meghaladó üzleti ajándék jellemzően egyéb összevonás alá eső jövedelemként válik adókötelessé.
A Tbj. 5. §-ának (1)-(2) bekezdése szerinti biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyra, jellemzően munkaviszonyra, megbízási jogviszonyra tekintettel lehetőséget biztosít a jogszabály arra, hogy abban az esetben, ha a magánszemélynek nem a foglalkoztatójától, hanem más kifizetőtől származik jövedelme, és ezzel a jövedelemmel kapcsolatban az ehót a foglalkoztató átvállalja, akkor ez a magánszemély helyett teljesített kötelezettség nem minősül a magánszemély jövedelmének. Az "adómentesség feltétele", hogy a magánszemély minden adatot, - amely az adókötelezettség teljesítéséhez szükséges - átadjon a foglalkoztatójának*.
Az adó mértéke*
A személyi jövedelemadó magyarországi 1988. évi bevezetése óta sávosan progresszív volt, azaz a magasabb jövedelemhez nagyobb arányú adóteher párosult, egyszerűbben minél többet keresett valaki, annál magasabb adókulcsot kellett alkalmazni az adókötelezettség kiszámítása során. 2011. január 1-től az Szja. tv. hatálya alá tartozó jövedelmek után főszabály szerint 16 százalékos - lineáris - adómértéket kell alkalmazni kivéve, ha az Szja. tv. ettől eltérően rendelkezik.
Kivétel a 16 százalékos adókulcs alkalmazása alól:
- az egyéni vállalkozó vállalkozói adóalapja, ahol az adókulcs az alábbiak szerint alakul: 500 millió Ft éves adóalapig 10 százalék;
500 millió Ft éves adóalap felett 19 százalék;
- tartós befektetésből származó jövedelem esetén, ha az érintett magánszemély a hároméves lekötési időszakot nem hosszabbítja meg, vagy a lekötést a kétéves lekötési időszakban megszakítja 10 százalék;
az adó mértéke.
Magyarországnak több mint hetven külföldi állammal áll fenn kettős adóztatást kizáró nemzetközi egyezménye. Nincs fennálló egyezményünk - a teljesség igénye nélkül - Mexikóval, Szaud-Arábiával, Panamával, Izlanddal, Chilével.
Az Szja. tv. ezen rendelkezése a külföldön is adóztatható külön adózó jövedelmek tekintetében szabályozza a külföldön megfizetett adó beszámítását. Amennyiben az adott országgal a Magyar Köztársaságnak van kettős adóztatást kizáró egyezménye, akkor a külföldön megfizetett adó korlátlanul - a jövedelem utáni adó nagyságáig - beszámítható.
Egyezmény hiányában a magánszemélynek legalább 5 százalék adót itt is fizetnie kell, vagyis abban az esetben, ha a külföldön megfizetett adó 20 százalék, annak egésze nem vonható le, csak 11 százalék.
Nem vehető figyelembe külföldön megfizetett adóként az az összeg, amely törvény, nemzetközi szerződés rendelkezése vagy külföldi jog alapján a jövedelem után fizetett adó összegéből a magánszemély részére visszajár.
Az adókötelezettség keletkezése és a jövedelem megszerzésének időpontja
A magánszemélyt és a kifizetőt terhelő egyes adókötelezettségeket az Szja. tv. részletesen is meghatározza, de bizonyos esetekben csak utal az Art.-ben előírt adókötelezettségek alkalmazására. Az adókötelezettség magában foglalja a bejelentést, nyilatkozattételt, adó-megállapítást (bármelyik formáját választja is a magánszemély), bevallást, adófizetést és adóelőleg-fizetést, bizonylat kiállítását és megőrzését, nyilvántartás vezetését (könyvvezetést), adatszolgáltatást, adólevonást, adóbeszedést, bankszámlanyitást és önellenőrzést. Az adókötelezettség előírhat folyamatos (mint például iratmegőrzési kötelezettség) vagy visszatérő (például ilyen az adóbevallás) tennivalót, de bizonyos esetekben akár csak egyszeri cselekményt is jelenthet (például ilyen a bejelentkezés vagy önellenőrzés). Az adókötelezettség függetlenül attól, hogy az bejelentéshez vagy engedélyhez kötött-e vagy sem, a bevételszerző tevékenység megkezdésének, illetve a bevételt eredményező jogviszony keletkezésének napján kezdődik, és a magánszemély teljes bevételszerző tevékenységére kiterjed. Azonban az adókötelezettség a bevételszerző tevékenység megszűnésekor nem ér véget, hiszen az adózónak az adó megállapításához való jog elévüléséig meg kell őriznie az adózással összefüggő iratokat, bizonylatokat. Az egyes adókötelezettségeket attól függetlenül kell teljesíteni, hogy a magánszemély a bevételt milyen formában (pénzben, természetben stb.) szerezte, ugyanakkor a jogcím meghatározásánál a szerzés körülményeit, és a felek között egyébként fennálló jogviszonyt kell alapul venni. Bizonyos tevékenységek esetén a magánszemélyt választási lehetőség illeti az adókötelezettségének teljesítésére, például az Ekho tv.-ben felsorolt tevékenységekből származó bevétel utáni adókötelezettségére választhatja, hogy az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás szerint teljesíti azt.
Az Szja. tv. általános szabályként mondja ki, hogy a bevétel megszerzésének időpontja az a nap, amelytől kezdődően a magánszemély a bevétellel rendelkezik, de ugyanakkor egyes bevételek esetében az általános szabálytól eltérően tételesen határozza meg a szerzés időpontját. Az Szja. tv. ezen szakaszában tételesen határozza meg a bevétel megszerzésének időpontját a pénz, a dolog, az értékpapír, a váltó, a csekk és más okirat, az igénybe vett szolgáltatás, a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog, az elengedett kötelezettség és átvállalt tartozás, a magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás vonatkozásában. Ugyanakkor az Szja. tv. ezen szakaszában felsorolt bevételektől és az általános szabálytól eltérően más szerzési időpontot határoz meg egyes jövedelmekre. Ilyen eltérő szerzési időpontú esetek a következők lehetnek. Ha a munkaviszonyból származó, előző naptári évre vonatkozó bevételt, munkáltató által kifizetett adóköteles társadalombiztosítási ellátást a következő év január 15-éig fizetik ki, azt az Szja. tv. szerint az előző naptári év utolsó napján megszerzett jövedelemnek kell tekinteni. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kötelezett ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a ingatlanügyi hatósághoz benyújtották, nem pedig a szerződéskötés időpontjában, mint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem és az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem esetében. A támogatások a jogcímük szerint adóznak. Különbséget kell tenni azonban az adókötelezettség szempontjából aszerint, hogy visszafizetési kötelezettség terhe mellett előzetesen folyósítják vagy utólagosan. Akár előzetesen, akár utólag folyósítják a támogatást, annak célszerinti felhasználása esetén nem keletkezik jövedelem. A magánszemélyt megillető pénz esetében, ha az adóelőleggel csökkentett összeget a kifizető átutalással vagy postai úton küldi el, akkor a bevételt az átutalás, illetve a postára adás napjával kell megszerzettnek tekinteni (feltéve, hogy a magánszemély javára azt az adóbevallása benyújtásáig, a munkáltatói adómegállapítása érdekében szükséges nyilatkozata megtételéig bankszámlán (pénzforgalmi számlán) jóváírták, illetve azt a magánszemély vagy javára más személy az említett időpontig birtokba vette, vagy átvette).
Ez a rendelkezés egyértelművé teszi, a magánszemély elhalálozása esetén hogyan kell eljárni azon juttatásokkal kapcsolatban, amelyek az elhunytat még életében megillették.
A rendelkezéshez kapcsolódik az Mt. 86. § a) pontja, mely szerint a munkavállaló halálával a munkaviszony megszűnik. Az Mt. 97. § (2) bekezdése szerint:
"A munkaviszony megszüntetésekor (megszűnésekor) a munkavállaló részére ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat."
Hasonlóan rendelkezik a Tbj. végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tbj. vhr.) 4/A. § (5) bekezdése, mely szerint:
"A biztosítással járó jogviszony megszűnését követően, e jogviszony alapján kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelmet a járulékfizetési felső határig úgy kell figyelembe venni, mintha annak kifizetésére a jogviszony megszűnése napján került volna sor".
Az előzőekből következően a volt munkáltatónak az elhunyt munkavállalóját még életében megillető bevételek tekintetében az adóelőleget, az egyéni járulékokat a volt munkavállaló terhére kell megállapítani, vagyis az említett közterhekkel csökkentett összeget kell az örökös részére kifizetnie. Az örökös részére kifizetett összeg a hagyaték tárgyát képezi.
Nyilvántartási szabályok
Az általános szabályok szerint a jogszabályban előírt bizonylatot, könyvet, nyilvántartást, - ideértve a gépi adathordozón rögzített adatokat is - úgy kell kiállítani, illetve vezetni, hogy az adó alapjának, az adó összegének, a mentességnek, a kedvezménynek, a költségvetési támogatás alapjának és összegének, továbbá ezek megfizetésének, illetve igénybevételének megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen.
A könyveket, nyilvántartásokat - ha jogszabály másként nem rendelkezik - úgy kell vezetni, hogy a bennük foglalt feljegyzések az Art., az Szja tv, az Áfa tv. idevágó rendelkezésein alapuljanak; adónként és költségvetési támogatásonként folyamatosan, kihagyás nélkül tartalmazzák az adót, illetve a költségvetési támogatást meghatározó adatokat és azok bizonylati hivatkozásait; azokból kitűnjék az adott időszakra vonatkozóan bevallott adó, illetve a támogatás alapja; az adó megfizetésének, a költségvetési támogatás igénybevételének, valamint az alapjául szolgáló bizonylatoknak az ellenőrzését lehetővé tegyék.
Az Art. 16. §-ának (3) bekezdés g) pontja szerint az adózónak az adóhatósághoz történő bejelentkezés alkalmával iratainak őrzési helyét is be kell jelentenie az adóhatósághoz, ha az nem azonos székhelyével vagy lakóhelyével. Az iratokat a könyvelés, feldolgozás időtartamára más helyre lehet továbbítani, az adóhatóság felhívására azonban azokat három munkanapon belül be kell mutatni.
A nyilvántartás módjától függetlenül az iratokat az adózónak az adó megállapításához való jog elévüléséig, a halasztott adó esetén a halasztott adó esedékessége naptári évének utolsó napjától számított öt évig kell megőriznie. Az előző időpontig kell megőrizni a munkáltatónak az általa megállapított adó alapjául szolgáló bizonylatokat, valamint az adózónak az adókötelezettsége megszűnése esetén az iratait is. A magánszemély az iratait (a bizonylatot és a nyilvántartást is) maga köteles megőrizni az adó megállapításához való jog elévüléséig. E kötelezettség a bizonylat rontott példányára is vonatkozik. Amennyiben az adókötelezettség a magánszemély halála miatt szűnt meg, az iratokat a vele közös háztartásban élt hozzátartozója, ennek hiányában az örökös(ök) köteles(ek) az állami vagy az önkormányzati adóhatósághoz továbbítani.
A törvényi előírások be nem tartását az Art. szankcionálja, ha a magánszemély (ide értve az egyéni vállalkozót is) a nyilvántartások vezetését elmulasztja, vagy azokat hiányosan, illetve az előírásoktól eltérően vezeti, és az iratmegőrzési kötelezettségének nem tesz eleget.
A nyilvántartási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos különös rendelkezéseket az Szja tv-nek az 5. számú melléklete tartalmazza, amely egyrészt az önálló és a nem önálló tevékenységhez kapcsolódik, de vannak olyan nyilvántartások is, amelyek nem köthetők valamely tevékenységhez. Ilyen például az értékpapírra vonatkozó jogokkal kapcsolatos részletező nyilvántartás.
A magánszemélynek időrendben, folyamatosan, ellenőrizhető módon, az Szja. tv. 5. számú melléklet előírásainak megfelelően kell nyilvántartania és rögzítenie minden olyan adatot (nem mentesítve ezáltal a magánszemélyt a más jogszabályban meghatározott kötelezettség teljesítéséhez és az ellenőrzéséhez szükséges nyilvántartás vezetése alól), amely az adókötelezettsége teljesítéséhez és a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges.
Különösen azért, mert az a magánszemély, aki az Szja. tv. hatálya alá tartozik, nem tartozik az Szt. hatálya alá (például az egyéni vállalkozónak nem kell az Szt. könyvviteli előírásai szerint könyvelnie), ugyanakkor a társasházra kiterjed az Szt. hatálya.
Amennyiben a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján a magánszemély támogatást kap, akkor az ezzel összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit a jogszabály, illetve a nemzetközi szerződés rendelkezéseinek figyelembevételével kell teljesítenie azzal, hogy köteles olyan elkülönített nyilvántartást vezetni, amelynek alapján a támogatás felhasználása és a felhasználás jogszerűsége ellenőrizhető.
A nyilvántartásban adatot rögzíteni, módosítani és törölni csak bizonylat alapján lehet. A nyilvántartásban rögzített adatot módosítani vagy törölni csak úgy lehet, hogy az eredeti adat a módosítást, illetve a törlést követően is megállapítható legyen.
Bizonylatnak az alakilag és tartalmilag hiteles olyan dokumentum, irat minősül, amely megfelel az Szja tv-ben meghatározott valamennyi feltételnek, és amelyen minden, az adókötelezettség teljesítése szempontjából szükséges adat magyar nyelven is fel van tüntetve. A magánszemélynek a jogszabályban előírt kötelezettsége teljesítéséhez, a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges határidőig bizonylatot kell kiállítania minden olyan gazdasági eseményről, amelynek alapján jogszabály rendelkezése szerint nyilvántartásában adat rögzítésére, módosítására vagy törlésére köteles kivéve, ha a bizonylat kiállítására más személy kötelezett.
A bizonylat alaki és tartalmi hitelességét, megbízhatóságát - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a magánszemély, a képviseletére jogosult személy, vagy az általa a bizonylat aláírására feljogosított személy (ideértve a Ptk. szerint vélelmezett képviseletet is) a magánszemély azonosító adatainak feltüntetésével és aláírásával igazolja.
A bizonylaton az adat csak a kiállító által és kizárólag akkor módosítható, ha a módosítást a bizonylat valamennyi példányán hitelt érdemlő módon átvezetik.
A bizonylatnak, amelyre vonatkozóan az Áfa tv. rendelkezést nem tartalmaz, legalább az Szja. tv. 10. § (7) bekezdésben felsorolt adatokat kell tartalmaznia.
Az adónyilvántartásoknak a személyi jövedelemadóban kétféle csoportja van.* Egyik csoportba az alapnyilvántartások tartoznak (pénztárkönyv vagy naplófőkönyv, bevételi és költségnyilvántartás és a bevételi nyilvántartás), és általában valamelyiket minden önálló tevékenységből bevételt elérő magánszemélynek vezetnie kell. A másik csoportot a részletező nyilvántartások (például tárgyieszköz-nyilvántartás, útnyilvántartás stb.) alkotják, melyek közül csak azokat kell vezetnie a magánszemélynek, amelyek a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatosak.
V. Fejezet
Az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére vonatkozó szabályok
Az adó megállapítása
A magánszemélyt bevallási kötelezettség terheli, ha a rendelkezésben említett bevételeken kívül más bevételt is szerzett az adóévben, vagy ha azt a törvény egyébként előírja. Az adóévben megszerzett bevételektől függetlenül is bevallást kell adnia annak a magánszemélynek, aki például 2011. évben a rendelkezési jogosultságával élve az életbiztosítási szerződését felmondja és korábban biztosítási kedvezményt vett igénybe. Ebben az esetben ugyanis a 2008-2009. években érvényesített biztosítási kedvezmény miatt visszafizetési kötelezettsége keletkezik.
A bevallási kötelezettség teljesítésének módját illetően - a törvényben meghatározott lehetőségek szerint és feltételek mellett - továbbra is választási lehetősége van a magánszemélynek.
Amennyiben a magánszemély nem kötelezett az adóhatóság közreműködése nélkül elkészíteni a bevallását, - a törvényben meghatározott feltételekkel - kérheti az egyszerűsített bevallást, vagy adónyilatkozatot nyújthat be. Önadózás helyett bizonyos feltételekkel a munkáltatójától is kérheti az éves adó megállapítását a magánszemély.
Adónyilatkozat
Az önadózás új formája 2011. évtől az adónyilatkozat. Az egykulcsos adóztatás bevezetésével valószínűsíthetően az eddigieknél kisebb eltérés lesz a kifizetők által levont adóelőleg és a jövedelmet ténylegesen terhelő adó között. Ez lehetőséget ad arra, hogy a magánszemélyek a bevallás helyett egy egyszerű nyilatkozat benyújtásával teljesítsék a bevallási kötelezettségüket. A törvény meghatározza, hogy milyen esetben élhetnek a magánszemélyek ezzel az új lehetőséggel.
Az adónyilatkozat benyújtását jellemzően az a magánszemély választhatja, aki kizárólag egy munkáltatótól szerzett jövedelmet, és a munkáltató által levont adó(előleg), valamint a ténylegesen fizetendő adó különbözete kevesebb, mint 1000 forint. A további feltételek szerint az adónyilatkozatot benyújtó magánszemély nem alkalmazhat tételes költségelszámolást, nem kérhet önkéntes pénztárba vagy nyugdíj-előtakarékossági számlára adókiutalást (nem rendelkezhet), és csak annyi adókedvezményt érvényesíthet, amennyit a munkáltatója az adóelőleg levonásánál a nyilatkozata alapján figyelembe vett.
Adónyilatkozatot tehet az a magánszemély is, aki az adóévben kizárólag kifizetőtől szerzett, kifizetésenként 100 ezer forintot meg nem haladó bevételt, feltéve, hogy a bevételeiből a kifizető hiánytalanul levonta az adót. Ilyen esetben sem alkalmazhat az adónyilatkozatot benyújtó magánszemély tételes költségelszámolást, adókiutalásra vonatkozó rendelkező nyilatkozatot nem tehet, és kedvezményt egyáltalán nem érvényesíthet.
Ha a magánszemély munkáltatótól vagy több munkáltatótól és kifizetőtől is szerzett bevételt az adóévben, akkor az előzőekben említett valamennyi feltételnek együttesen kell fennállnia ahhoz, hogy jogosult legyen az adónyilatkozat benyújtásával teljesíteni az adókötelezettségét.
Új kötelezettség a munkáltatók, kifizetők számára, hogy a kifizetésről szóló összesített igazoláson tájékoztassák a magánszemélyt az adónyilatkozat lehetőségéről, ha a tőlük származó kifizetés(ek) vonatkozásában annak törvényi feltételei fennállnak.
Egyszerűsített bevallás adóhatósági közreműködéssel
Az egyszerűsített bevallás az önadózás egyik formája. Az egyszerűsített bevallás megkönnyíti az adókötelezettség teljesítését azáltal, hogy az adóhatóság közreműködik a bevallás elkészítésében. Az a magánszemély, aki a törvényben meghatározott feltételek szerint jogosult az egyszerűsített bevallás benyújtására, és ezt a lehetőséget igénybe kívánja venni, az adóévet követő február 15-éig nyilatkozik erről az adóhatóságnak. A magánszemély nyilatkozatát figyelembe véve az adóhatóság a rendelkezésére álló adatok alapján megállapítja a magánszemély jövedelmét és kiszámítja az adóját. Az adóhatóság által elkészített "bevallási ajánlatot" a magánszemély elfogadhatja, vagy a nála lévő igazolások alapján - szükség esetén - kijavíthatja, illetve az adóhatóság által nem ismert adatokkal (például a családi kedvezmény megosztott érvényesítése esetén) kiegészítheti. Ha a magánszemély a bevallási ajánlatot javítás nélkül vagy javítva, kiegészítve aláírja és az adóévet követő május 20-áig visszaküldi az adóhatóságnak, teljesítette a bevallásadási kötelezettségét. Az ilyen bevallás egyenértékű az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallással.
Az egyszerűsített bevallás benyújtására az a magánszemély jogosult, aki
- kizárólag olyan bevallási kötelezettség alá tartozó jövedelmet szerzett, amelyből kifizető, munkáltató adót, adóelőleget vont le;
- az adóévben nem volt egyéni vállalkozó;
- mezőgazdasági őstermelésből nem volt bevétele, vagy nem köteles a bevételéből jövedelmet megállapítani, és a bevallásban nemleges nyilatkozatot tesz;
- az Ekho tv. szerinti adózás választása esetén különadó fizetésére nem kötelezett, és az ekho megállapítását, bevallását megfizetését nem vállalta át a kifizetőtől;
- az ingó vagyontárgy, ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmén kívül nem szerzett olyan jövedelmet - és más olyan ok sincs -, amely miatt köteles lenne az adóhatóság közreműködése nélkül bevallást benyújtani.
Az egyszerűsített bevallásban a magánszemély az őt megillető kedvezményeket igénybe veheti, jogosultsága esetén önkéntes kölcsönös biztosító pénztári és nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatot tehet, és az adójának az 1+1 százalékáról is rendelkezhet.
Az egyszerűsített bevallással kapcsolatos határidőkről és eljárási szabályokról az Art. 28-28/A. §-a rendelkezik.
Bevallás adóhatósági közreműködés nélkül
Ha a rendelkezésben felsorolt esetek bármelyike fennáll, a magánszemély köteles az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített bevallását benyújtani az adóévet követő május 20-áig. Az egyéni vállalkozók és az áfa fizetésére kötelezett magánszemélyek esetében a bevallás benyújtására előírt határidő az adóévet követő február 25-e.
Munkáltatói adómegállapítás
Ha az adóbevallás benyújtására nem kötelezett magánszemély nem kívánja az adóját önadózással megállapítani, a törvényben meghatározott feltételek mellett kérheti, hogy a munkáltató, a társas vállalkozás, a polgári jogi társaság (továbbiakban: munkáltató) állapítsa meg az adóját.
A munkavállalók, a társas vállalkozás és a polgári jogi társaság tagjai (továbbiakban: munkavállaló) az adóévet követő január 31-éig benyújtott nyilatkozatukban kérhetik a munkáltatói adómegállapítást. A törvény továbbra sem kötelezi a munkáltatót arra, hogy a munkavállaló kérésére az adómegállapítást elkészítse. A jelenleg hatályos szabályok szerint csak abban az esetben kell valamennyi munkavállalótól nyilatkozatot kérni, ha a munkáltató egyébként vállalja az adómegállapítások elkészítését.
Ha a munkáltató nem vállalja az adómegállapítást, akkor viszont köteles a munkavállalóit tájékoztatni az egyszerűsített bevallás lehetőségéről, feltételeiről.
Amennyiben a munkáltató vállalta a magánszemélyek adójának elszámolását, úgy az adóévet követő március 20-áig át kell adni részére az adómegállapításhoz szükséges igazolásokat, az egyes adókedvezmények érvényesítéséhez, az önkéntes pénztári rendelkezéshez szükséges nyilatkozatokat.
Az adómegállapításokat az adóévet követő május 20-áig kell elkészíteni és a munkavállalóknak átadni, továbbá június 10-éig elektronikus úton el kell küldeni az illetékes adóhatóságnak.
A munkáltató által elkészített adómegállapítás az ellenőrzés és a jogkövetkezmények szempontjából adóbevallásnak minősül.
A munkáltató az általa megállapított adó és a levont adóelőleg különbözetét a számára előírt legközelebbi fizetéskor, de legkésőbb az adóévet követő június 20-áig köteles elszámolni a magánszeméllyel.
A munkabérből havonta levont adókülönbözet nem haladhatja meg az egészségbiztosítási-, a nyugdíjjárulékkal és az adóelőleggel csökkentett havi munkabér 15 százalékát. Ha az adókülönbözet ilyen módon az előzőekben említett határidőig nem rendezhető, akkor a levonást további 2 hónapon keresztül 15 százalékos mértékkel kell folytatni.
Amennyiben a két hónapot követően is marad még adóhátralék, vagy a magánszemély időközben munkahelyet változtat, akkor a munkáltató a levonás meghiúsulását követő 15 napon belül köteles értesíteni a magánszemély állandó lakóhelye szerint illetékes adóhatóságot a tartozás összegéről.
A munkáltató a levont, illetve visszatérített adókülönbözetet az Art. rá vonatkozó szabályai szerint köteles megfizetni és bevallani.
Ha a munkáltató az adómegállapítást követően feltárja, hogy a magánszemély jogszerű eljárása mellett az adót tévesen állapította meg és a magánszemély vele még munkaviszonyban áll, akkor az adómegállapítást módosítania kell, és a megállapított adókülönbözetet el kell számolnia a magánszeméllyel. Ha a módosított adómegállapításban kimutatott adókülönbözet egy összegben nem vonható le a magánszemélytől, a levonást további hat hónapon keresztül folytathatja a munkáltató. A levonás ilyen esetben sem lehet több az esedékes egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal, valamint az adóelőleggel csökkentett havi munkabér 15 százalékánál.
Amennyiben a munkáltató a feltárt adókülönbözetet az előzőekben leírtak szerint hat hónap alatt sem tudja levonni, vagy a magánszemély időközben munkahelyet változtat, akkor a fennmaradó adóhátralék összegéről értesítenie kell a magánszemély állandó lakóhelye szerint illetékes adóhatóságot.
Előfordulhat, hogy a munkáltató nem tudja a tévesen elkészített adómegállapítást utóbb módosítani, mert a magánszemély már nem áll vele munkaviszonyban. Ilyen esetben a feltárt adókülönbözet összegéről a magánszemély állandó lakóhelye szerint illetékes adóhatóságot kell értesítenie. Az adókülönbözetet a munkáltató bejelentése alapján határozattal írja elő az adóhatóság a magánszemély terhére vagy javára.
A feltárt adókülönbözetet a munkáltatónak nyilvántartásba kell vennie. A levonni elmulasztott adó után az adómegállapításra előírt határidőt követő naptól a nyilvántartásba vétel napjáig a munkáltató a saját terhére állapítja meg az önellenőrzési pótlékot, és az Art. rá vonatkozó szabályai szerint fizeti meg és vallja be azt. Ha ezt teljesíti, akkor mentesül a téves adómegállapításból eredő adólevonási kötelezettség megsértésével összefüggő jogkövetkezmények alól.
Adófizetés
Az állami adóhatóság a magánszemélyt minden évben a részére megküldött adófolyószámlában tájékoztatja az egyes adónemekben fennálló egyenlegéről. Abban az esetben, ha az adóbevallásban megállapított adóval szemben a kifizetői, munkáltatói adó és adóelőleg levonások vagy ennek hiányában a magánszemély által megállapított és befizetett (vagy befizetni elmulasztott) adó, adóelőleg tekintetében hiány mutatkozik, akkor azt a magánszemélynek be kell fizetnie. Ha viszont "túlfizetés" mutatkozik, akkor a magánszemély részére ezen összeg kiutalható, de csak a magánszemély kérelmére, melyet az erre rendszeresített nyomtatványon kell benyújtania.
Az Szja. tv. a hátrányos jogkövetkezmények alól mentesíti azt a magánszemélyt, aki igazolni tudja, hogy a kifizető az adott bevételből az adóelőleget levonta. Ennek bizonyítására szolgálhat munkaviszony esetén a munkáltató által havi rendszerességgel a munkavállaló részére átadott "fizetési jegyzék", de a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvére tekintettel például bérbeadás esetén az adóval csökkentett bérleti díj banki átutalását igazoló folyószámla-kivonat is elfogadható.
MÁSODIK RÉSZ
AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ÉS ANNAK ADÓJA
VI. Fejezet
Az összevont adóalap
Az önálló tevékenységből származó jövedelem
Az önálló tevékenységek körét e törvényhely példálózó jelleggel sorolja fel.
A nem önálló tevékenységeket ezzel szemben az Szja. tv. tételesen határozza meg, így elmondható, hogy mindaz a tevékenység, amely nem tartozik a nem önálló tevékenységek körébe és amelynek eredményeként a magánszemély oly módon jut bevételhez, hogy annak költségeit ő viseli, az az önálló tevékenység körébe tartozik. Önálló tevékenység például az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő, a választott könyvvizsgáló tevékenysége, az európai parlamenti, az országgyűlési képviselői, valamint a helyi önkormányzati képviselői tevékenység. Önálló tevékenységnek minősül a bérbeadási tevékenység, továbbá a megbízási szerződés alapján végzett tevékenység.
Sok esetben az önálló tevékenységet folytatók nem rendelkeznek vállalkozói igazolvánnyal, de ettől függetlenül adószámmal igen (adószámos magánszemélyek), így az Áfa tv. alanyainak minősülnek az üzletszerű tevékenységükre tekintettel.
Annak a megítélése, hogy az adott tevékenység folytatható-e vállalkozói igazolvány kiváltása nélkül adószámmal rendelkező magánszemélyként, az Evtv., valamint külön jogszabályok nyújtanak segítséget. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ennek megítélése alapvetően nem az adóhatóság feladata.
Amennyiben a magánszemély nem szerepel az Evtv.szerinti nyilvántartásban és az Szja. tv. szerint más ismérv alapján sem tekinthető egyéni vállalkozónak, akkor a jövedelem megállapításakor az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
Önálló tevékenységből származó jövedelemként adóköteles a szellemi tevékenységből származó jövedelem is függetlenül attól, hogy a tevékenységet folytató, a szellemi terméket előállító az ellenértéket felhasználási szerződés alapján szerzi meg.
Önálló tevékenységből származó bevételnek minősül a know-how ellenértéke, amellyel szemben a bevétel megszerzése érdekében felmerült kiadások a költségek között elszámolhatóak.
Amennyiben a magánszemély a szellemi termékét apportként viszi be a társas vállalkozásba, akkor a társaság által elismert (könyv szerinti) érték lesz a magánszemély önálló tevékenységből származó bevétele.
Önálló tevékenységnek tekintendő az értékesítési láncban történő termékkereskedelem is, melynek lényege, hogy a nagykereskedő a területi képviselő részére értékesíti a termékeket, aki pedig úgynevezett tanácsadók részére tovább adja azokat. A tanácsadó feladata, hogy olyan embereket szervezzen be, akik a termékbemutatóhoz szükséges helyszínt biztosítják, összegyűjtik a vételárat és cserébe ingyenes termékeket kapnak, amelyeknek a szokásos piaci értéke az önálló tevékenység ellenértékét képezik. A tanácsadók ügynöki jutalékot számolnak fel, a bemutatók során értékesített termékek árának meghatározott százalékában. Ennek érdekében a tanácsadók ún. ingyenes kezdő készletet kapnak, mely a munkaeszközük lesz. A tanácsadó kezdő készlete a használat ideje alatt munkaeszköz, amikor véglegesen saját tulajdonába adják önálló tevékenységből (egyéni vállalkozásból) származó bevétele lesz. Ekkor a készlet szokásos piaci értéke képezi a bevételt. Amennyiben a tanácsadó egyéni vállalkozó, az ügynöki jutalék vállalkozói bevétel és egyebekben az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Abban az esetben, ha a tanácsadó nem egyéni vállalkozóként, hanem önálló tevékenység keretében működik közre az értékesítésben, akkor a területi képviselőnek (ha kifizetőnek minősül) a számlázott ügynöki jutalékból akkor kell az adóelőleget levonnia, amennyiben azt a magánszemély kéri azzal, hogy egyebekben pedig az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok érvényesek. Amennyiben a tanácsadó számlaadásra nem kötelezett, akkor a területi képviselő (feltéve, hogy kifizetőnek minősül) köteles a jutalék összegéből az adóelőleget levonni.
A verseny díja is önálló tevékenységből származó bevételnek minősül, hiszen a versenyre fel kell készülni, az esemény akár több óráig, gyakran napokig is eltart, és a résztvevők a tevékenységük során kialakuló rangsor alapján részesülnek az előre kitűzött nyereményből. A magánszemély az önálló tevékenységéből származó bevételével szemben elszámolhatja a bevétel megszerzésével kapcsolatban felmerült költségeit, azaz jogosult arra, hogy a verseny során megszerzett összegből levonja a versennyel kapcsolatos költségeit, mint például a nevezési díjat. Abban az esetben azonban, ha a vetélkedőt, versenyt nyilvánosan meghirdették és azon bárki azonos feltételek mellett vehet részt, akkor a nem pénzben kapott díjra az Szja. tv. 76. §-ának az (5) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.
Az önálló tevékenységet folytató magánszemély esetében e tevékenységgel összefüggésben megszerzett valamennyi vagyoni érték e tevékenység bevételének minősül. Az önálló tevékenységből származó jellemzően előforduló bevételeket az Szja. tv. 2. számú melléklete határozza meg.
Ilyen bevételnek minősül többek között:
- az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek előlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben kapott ellenérték;
- a kapott kamat;
- a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg.
Változás a 2011. évtől, hogy az Szja. tv. 74. §-a hatályon kívül került, így a termőföldnek nem minősülő ingatlan bérbeadásából származó bevételből megállapított jövedelem is az összevonandó jövedelmek része lett, tehát megszűnt e jövedelmek utáni elkülönült adózás lehetősége.
Közös tulajdon esetén a tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott hányadok szerint több személyt is megillet. Közös tulajdon létrejöhet például örökléssel, közös vásárlással. Amennyiben a tulajdonostársak az ingó vagyontárgy, az ingatlan bérbeadása esetén a főszabályt alkalmazzák, akkor kizárólag azt a tulajdonostársat terheli az adókötelezettség, aki a tevékenységet folytatja. Ilyen esetben a bevételt a tulajdonosok között nem kell megosztani. Eltérő rendelkezés hiányában az adókötelezettséget a tulajdoni hányadnak megfelelően kell teljesíteni.
Abban az esetben, ha a közös tulajdonban lévő ingatlannak olyan magánszemély is a tulajdonosa aki az egyéni vállalkozói tevékenységét e közös tulajdonban gyakorolja, akkor az egyéni vállalkozó saját magának jogviszony hiányában e címen nem fizethet bérleti díjat. Nincs akadálya ugyanakkor annak, hogy a tulajdonostársa részére az egyéni vállalkozó bérleti díjat fizessen.
A vállalkozói kivét címén megszerzett jövedelmét is 27 százalékkal növelt összegben ("bruttósítva") kell figyelembe vennie az egyéni vállalkozónak az összevont adóalap megállapításakor (adóalap-növelő összeg).
A vállalkozói kivét fogalma egyébként annyiban szűkült a 2010. évtől, hogy a személyes szükségletet szolgáló kiadások összegét - amely egyben 2010-ig vállalkozói kivétnek minősült - a költségek között nem lehet már elszámolni.
Vállalkozói kivét esetén a bevétel megszerzésének időpontja a költségelszámolás napja. A vállalkozói kivét miatt egyébként az egyéni vállalkozó lehet veszteséges.
Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény már 2010. augusztus 16-ától rendelkezett a bérbeadásból származó jövedelemmel kapcsolatos új szabályokról. Az idevonatkozó rendelkezések a 2010. évi CXXIII. törvényben, valamint a 2010. évi CLIII. törvényben további pontosításra és bővítésre is kerültek az Szja. tv. 2011. évi módosításakor.
Az Szja. tv. 84/J. §-a a módosult rendelkezések alkalmazását visszamenőleges hatállyal a 2010. évre is lehetővé teszi, így a költségelszámolás és az értékcsökkenés elszámolásának kedvezőbb szabályai már 2010. január elsejétől is alkalmazhatóak voltak.
Az Szja. tv. 3. § 17. pontja alapján a jövedelemszámítás szempontjából nem minősül egyéni vállalkozónak az a magánszemély, aki
- az ingatlan-bérbeadási,
- a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységéből származó bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre, vagy a tételes átalányadózásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását választja.
A kormányrendelet* alapján egyéb szálláshelynek minősül a szálláshely-szolgáltatás céljára hasznosított, nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás rendeltetéssel létesített önálló épület vagy annak lehatárolt része, ahol az e célra hasznosított szobák száma legfeljebb nyolc, az ágyak száma legfeljebb tizenhat.
A választási lehetőség kizárólag az említett bevételekre vonatkozik, vagyis, ha az egyéni vállalkozónak más tevékenységből (például idegenvezetésből) is vannak bevételei, azokat továbbra is egyéni vállalkozói bevételként kell kezelnie.
Amennyiben a magánszemély az egyéni vállalkozás keretén belül csak bérbeadással, vagy egyéb szálláshely-szolgáltatással foglalkozott és a magánszemélyekre vonatkozó szabályok szerinti adózást választja, akkor fontos kiemelni azt is, hogy a járulékfizetési kötelezettsége tekintetében továbbra is egyéni vállalkozó marad.
Mivel az Szja. tv. 74. §-a a 2011. évtől hatályon kívül került, így az ingatlan bérbeadásból, szálláshely szolgáltatói tevékenységéből származó jövedelmet - kivéve, ha ez utóbbi tevékenységére a magánszemély a tételes átalányadót választja - az összevonandó jövedelmek között kell szerepeltetni, ami a gyakorlatban azt is jelenti, hogy e jövedelmet is bruttósítani kell az idevonatkozó rendelkezések szerint.
A jövedelem megállapítása kétféle módszerrel történhet. Az egyik módszer a 10 százalék költséghányad alkalmazása, a másik a tételes költségelszámolás.
Az Szja. tv. 17. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az önálló tevékenységből származó bevételt - így az ingatlan bérbeadásból, a szálláshely-szolgáltatásból származó bevételt is - az Szja. tv. 2. és 4. számú mellékletének rendelkezései szerint kell megállapítani. A bérleti díjon felül a bevételnek része az ezzel összefüggésben költségtérítés címén kapott összeg is (ide tartozik pl. a közös költség, a víz, gáz, villany, távfűtés díjának költsége).
Gyakori eset, hogy a bérbeadó kauciót kér a bérlőtől. A kaució összege - amennyiben letétben van - nem minősül a bérbeadó bevételének az átadás időpontjában, de ha azt a bérlet megszűnésekor a magánszemély nem adja vissza, akkor ez az összeg is bevételnek minősül a bérlet megszűnésekor.
Az ingatlan-bérbeadás és egyéb szálláshely-szolgáltatás esetén elszámolható - az Szja. tv. 11. számú melléklete szerint - a kizárólag bérbeadásra hasznosított tárgyi eszköz értékcsökkenési leírása, felújítási költsége (ideértve a felújítási költség értékcsökkenési leírás szerinti elszámolásának választását akkor is, ha a tárgyi eszköz beruházási költsége alapján egyébként nem történik értékcsökkenési leírás elszámolása). Az idevonatkozó rendelkezés egyébként az, hogy a tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával, az élettartam növekedésével kapcsolatban felmerült kiadás, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló felújítással kapcsolatban felmerült kiadás (mindezek együttesen: felújítási költség) a felmerülés évében elszámolható, vagy választható az értékcsökkenési leírás alapjának növelése.
Az ingatlant nem egyéni vállalkozóként bérbeadó, egyéb szálláshely-szolgáltatást nyújtó magánszemély a korábban bármely tevékenység bevételével szemben még el nem számolt mértékig - értékcsökkenést akkor is elszámolhat az épület, épületrész esetében, ha azt vagy a használatbavételi engedélyt három évnél régebben szerezte meg.
Az értékcsökkenési leírás alapja nem az ingatlan szokásos piaci értéke, hanem a beszerzési ár. Amennyiben az ingatlant nem a tulajdonosa, hanem a haszonélvező hasznosítja, akkor nincs mód az értékcsökkenési leírás elszámolására, mivel arra csak a tulajdonos jogosult.
Építmény, épület bérbeadása esetén, ha a bérbeadás nem egész évre vonatkozik és/vagy a bérbeadás csak az ingatlan alapterületének egy részére valósul meg (például esetenként szállás célú hasznosítás esetén), akkor az értékcsökkenési leírás összegéből
- a bérbeadás időszakára eső időarányos részt (naponta 365-öd részt),
- a bérbe adott (hasznosított) alapterület négyzetméterrel arányos részét,
ha az előző két eset együttesen áll fenn, akkor mindkét arányosítást figyelembe véve kiszámított részt lehet érvényesíteni.*
Az épület, építmény beszerzési áraként az Szja tv.-nek az ingatlanszerzésre fordított összegre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
Ezt az összeget növelni kell az értéknövelő beruházásra fordított, számlával igazolt kiadással, feltéve, hogy azt az adózó korábban költségként nem számolta el. Az Szja. tv. 3. § 32. pontja szerint értéknövelő beruházásnak az ingatlan szokásos piaci értékét növelő ráfordítás minősül.
További gyakorlati tudnivalók bérbeadás esetén:
- Nem számolható el értékcsökkenési leírás a földterület, telek után, ezért amennyiben a bérbe adott ingatlanhoz telek is tartozik, a telek értékét el kell különíteni.
- Elszámoltnak kell tekinteni az értékcsökkenési leírást azokra a naptári évekre, amelyekben a magánszemély az ingatlant jövedelemszerző tevékenységéhez használta és személyi jövedelemadó-kötelezettségének jogszabályban vélelmezett jövedelemhányad (például egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként átalányban megállapított jövedelem) szerint, vagy a 10 százalék költséghányad alkalmazásával tett eleget, vagy értékcsökkenés ellentételezése címén bevételt kapott, vagy adómentes árbevétele volt.
- Az egyéni vállalkozás keretében megkezdett értékcsökkenési leírás folytatható akkor is, ha a magánszemély - választása alapján - a bérbeadásból származó bevétele után az önálló tevékenységet folytatókra vonatkozó szabályok szerint adózik.
- A bérbeadó, illetve egyéb szálláshely-szolgáltató magánszemély veszteséget nem határolhat el.
- Tételes költségelszámolás választása esetén jövedelemnek a bevételek és költségek különbözete minősül azzal, amennyiben a bérbeadó magánszemély 14 százalék egészségügyi hozzájárulás fizetésére is kötelezett és a megfizetett egészségügyi hozzájárulás összegét a költségei között nem számolja el, akkor a jövedelem 78 százalékát kell az éves jövedelem és az adóelőleg alapjának megállapításakor figyelembe vennie, melyet 27 százalékkal kell bruttósítani.
10 százalék költséghányad alkalmazása esetén
A tételes költségelszámolás helyett a bérbeadó, szálláshely-szolgáltató magánszemély is választhatja a 10 százalék költséghányad alkalmazását a jövedelem megállapításánál.
Ebben az esetben
- a választását az adott adóévben valamennyi önálló tevékenységből származó bevételére - az önálló tevékenységre tekintettel kapott költségtérítést is beleértve - azonosan kell alkalmaznia.
- a 10 százalék költséghányad alkalmazásának időszakában a jövedelemszerző tevékenységéhez használt tárgyi eszközök erre az időszakra jutó értékcsökkenési leírását elszámoltnak kell tekinteni. Ebben az esetben a jövedelem bruttósításakor az un. 78 százalékos szabály* nem alkalmazható, abban az esetben sem, ha az egészségügyi hozzájárulást a magánszemélynek kell megfizetnie, mivel a 10 százalék költséghányad alkalmazásakor valamennyi költséget elszámoltnak kell tekinteni.
A magánszemély 16 százalék adó megfizetésére köteles a termőföld bérbeadásából származó jövedelme után, amennyiben az nem minősül adómentesnek* (pl: nem mezőgazdasági őstermelőnek ad bérbe vagy a bérleti szerződés időtartama nem éri el az öt évet). A termőföld bérbeadásából származó jövedelmet a termőföld fekvése szerint illetékes önkormányzati adóhatósághoz kell bevallani és a személyi jövedelemadót is oda kell befizetni az Art. rendelkezései szerint. *
Az önálló tevékenységből származó jövedelmet a bevétel és a költségek összevetése alapján lehet megállapítani. A törvény alapján a magánszemély kétféle költségelszámolási módszer közül választhat.
Az egyik lehetőség a 10 százalék költséghányad alkalmazása, ennek lényege, hogy a bevétel 90 százalékát tekinti a magánszemély jövedelemnek, ilyen esetben nem kell számlával, bizonylattal igazolni a felmerült költségeket. Akkor célszerű ezt a módszert választani, ha a magánszemély nem rendelkezik számlákkal, vagy a számlával igazolt költségek nem haladják meg a bevétel 10 százalékát.
Ebben az esetben azonban a magánszemély választása az egész adóévre vonatkozik, vagyis, ha a magánszemélynek az adóév során más önálló tevékenységéből is származik bevétele, akkor azok vonatkozásában sem választható a tételes költségelszámolás módszere.
A másik lehetőség a tételes költségelszámolás módszere, amely szerint az adott tevékenységből származó bevétel erejéig kizárólag a tevékenységgel összefüggő, az adóévben ténylegesen felmerült és igazolt, elismert költség vehető figyelembe.
Abban az esetben, ha a magánszemély tételes költségelszámolásra irányuló nyilatkozatot tett a kifizető részére, akkor az adóév során az egyéb önálló tevékenységből származó jövedelmére sem választhatja a 90 százalékos szabály alkalmazását.
Az önálló tevékenység bevételével szemben az elszámolható költségek körét az Szja. tv. 3. számú melléklete tartalmazza. A melléklet külön fejezet alatt ismerteti a jellemzően előforduló költségeket, amely felsorolás azonban nem taxatív jellegű, így költségként figyelembe vehető más kiadás is, amely az adott tevékenységgel összefüggésben merül fel és annak elszámolását az Szja. tv. nem tiltja.
Nem minősül elismert költségnek - ha törvény másként nem rendelkezik - a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben kielégítő termék, szolgáltatás megszerzésére fordított kiadás, vagy olyan vagyontárgy megszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére, felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatos, vagy - ha a törvény kivételt nem említ - akár részben is, a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését célozza.
Az előzőektől eltérően, a magánszemély lakásától elkülönített telephelyen vagy egyébként más, a lakáson kívüli helyen folytatott tevékenység ellátásának feltételeként (ideértve az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeit is) a tevékenység ellátásának hatókörében szükséges dologgal (eszköz, berendezés, jármű, munkaruházat stb.), szolgáltatással (világítás, fűtés stb.) összefüggő kiadás akkor is elismert költség, ha a dolog, a szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas, és a tevékenység hatókörében történő hasznosítás, használat, igénybevétel mellett egyébként az igénybevétel során nem zárható ki a magáncélú hasznosítás, használat, igénybevétel, kivéve, ha e törvény a hasznosítást, használatot, igénybevételt vagy annak lehetőségét adóztatható körülményként határozza meg. Ugyancsak az említett rendelkezéstől eltérően, elismert költség a tevékenységhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján kapott, bevételnek minősülő támogatás jogszerű felhasználásával teljesített kiadás akkor is, ha a kiadás részben a magánszemély személyes vagy családi szükségletét szolgálja (ha azonban a támogatás csak részben nyújt fedezetet az ilyen kiadásra, akkor e rendelkezés alapján az csak a támogatásból fedezett rész mértékéig vehető figyelembe elismert költségként).*
Fontos hangsúlyozni, hogy az önálló tevékenységgel összefüggésben az adóévben felmerült költség - az e fejezet szerint adózó őstermelő kivételével - csak az e tevékenységből származó bevétel erejéig számolható el.
Többféle önálló tevékenység esetén pedig a jövedelmet tevékenységenként kell meghatározni. Ez azt is jelenti, hogy az egyik tevékenység esetleges vesztesége a másik tevékenység nyeresége terhére nem érvényesíthető, vagyis ily módon a jövedelem nem csökkenthető.
Az Szja. tv. 3. § 42. pontja alapján költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatásnak az olyan támogatás minősül, amelyet a magánszemély kizárólag a ténylegesen felmerült, igazolt kiadásainak a folyósítóval történő elszámolási kötelezettsége mellett kap.
Az Szja. tv. rendelkezése szerint az egységes területalapú támogatás (a továbbiakban: területalapú támogatás) nem minősül költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatásnak.
Nem minősül bevételnek ugyanakkor az Szja. tv. 7. § (1) bekezdésének v) pontja alapján a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján a cél szerinti felhasználás igazolásával egyidejűleg, vagy azt követően a költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatás, feltéve, hogy a cél szerinti felhasználás révén teljesített kiadás alapján a magánszemély költséget (ideértve az értékcsökkenési leírást is) egyáltalán nem számolt el.
A fiatal mezőgazdasági termelők jövedelempótló támogatását a 113/2009. (VIII. 29.) FVM rendelet szabályozza azzal, hogy a támogatás összege költségek fedezetére vagy fejlesztési célra folyósított támogatásnak minősül. Mivel ezt a támogatást a termelő nem utólag, hanem előre kapja, elszámolására az Szja. tv. 19. §-át kell alkalmazni.
A támogatás célja a fiatal mezőgazdasági termelők által létesített üzemek kialakításának és a hosszú távú megélhetésük biztosításának segítése. Ennek érdekében a támogatási összeg 90 százaléka kerül előzetesen kifizetésre. Bár a rendelet kifejezett tételes elszámolási kötelezettséget nem határoz meg a termelők számára a támogatás összegéről, ugyanakkor az üzleti terv szerinti vállalásokat az abban foglalt ütemezésnek megfelelően kell teljesíteni, így az üzem méretét az üzleti tervben foglalt méretre kell növelni és fenntartani a működtetési időszak végéig, illetve a működéssel kapcsolatos bizonylatokat meg kell őrizni, amelyeket a MVH ellenőrizhet. A rendelet 9. §-a szerint a negyedik évre vállalt mérettől való eltérés esetén utóbb visszafizetési kötelezettség is keletkezik (jogosulatlanul igénybe vett támogatás). A támogatás összegét tehát abban az esetben vissza kell fizetnie a termelőnek, ha azt nem használja fel a rendelet előírásainak megfelelően, azaz igazolni kell a megvalósított üzemméretet, következésképpen a költségek felhasználását is.
A támogatás összege tehát az Szja. tv. 19. §-ának (2) bekezdése alapján főszabályként nem minősül egy összegben bevételnek a termelőnél, csak a bevétel (támogatás) azon része, amennyi költséget a támogatás felhasználásával teljesített a termelő az adott adóévben.
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (továbbiakban: Flt.) 17. §-a alapján vállalkozóvá válási támogatás
nyújtható annak
- az álláskeresőnek, valamint
- rehabilitációs járadékban részesülő személynek,
aki munkaviszonyon kívüli tevékenységgel gondoskodik önmaga foglalkoztatásáról, ideértve azt is, aki vállalkozást indít, vagy vállalkozáshoz csatlakozik. A foglalkoztatást elősegítő támogatásokról, valamint a Munkaerőpiaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtható támogatásról szóló 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet (továbbiakban: MüM rendelet) 10. §-a rendelkezik a támogatás nyújtásának részletes feltételeiről.
A MüM rendelet 10. §-ában foglaltak szerint az Flt. 17. §-a alapján annak részére, akit a munkaügyi központ legalább három hónapja álláskeresőként nyilvántart, vagy aki rehabilitációs járadékban részesül, és aki önmaga foglalkoztatását egyéni vállalkozás keretében, gazdasági társaság - a társaság tevékenységében személyesen közreműködő tagjaként, az Szja. tv. 3. § 18. pontjában meghatározott mezőgazdasági őstermelőként oldja meg, a következő támogatások nyújthatók:
a) 3 millió Ft-ig terjedő tőkejuttatás visszatérítendő vagy vissza nem térítendő formában, és
b) legfeljebb hat hónap időtartamra, havonta a kötelező legkisebb munkabér összegéig terjedő támogatás,
c) a vállalkozói tevékenység folytatásához és megkezdéséhez szükséges szaktanácsadás költségeinek támogatása azzal, hogy az a)-b) pontok szerinti támogatások pályázat alapján együttesen és külön- külön is nyújthatók.
A MüM rendelet 10. § (7) bekezdésében foglaltak szerint a támogatásban részesülő a vállalkozás vagy mezőgazdasági őstermelői tevékenység megszűnését köteles öt napon belül a munkaügyi központnak bejelenteni.
A támogatás szempontjából elszámolható költségnek minősül a MüM rendelet 27. § (1) bekezdésének u) pontjában foglaltak szerint a támogatás alapjának meghatározásakor figyelembe vett, a támogatás tárgyával összefüggésben közvetlenül felmerült vagy ahhoz közvetett módon hozzárendelhető költségek, ráfordítások és beszerzett eszközök bekerülési értéke, amelyek finanszírozására a támogatás felhasználható. Mindebből az következik, hogy a támogatás összege az Szja. tv. rendelkezései szerint elismert költségekre fordítható annak célja szerint.
A támogatás összege az Szja. tv. 7. § (1) bekezdés v) pontja alapján tekinthető költségek fedezetére, illetve fejlesztési célból folyósított támogatásnak, annak ellenére, hogy annak összegét nem a tevékenység megkezdése előtt, hanem folyamatosan folyósítják. Ebben az esetben ezt az összeget nem kell az egyéni vállalkozói, vagy az őstermelői tevékenység bevételének tekinteni, amennyiben a támogatás célja szerinti költségeit a magánszemély nem érvényesíti (pl. a kötelezően fizetendő járulékok, egyéni vállalkozás indításával kapcsolatos adminisztrációs kiadások, könyvelő munkadíja, stb.).
Amennyiben a támogatást olyan magánszemély kapja, aki gazdasági társasághoz csatlakozik, vagy azt alapít, akkor esetében a támogatás összege a magánszemély egyéb bevétele lesz, amennyiben az ezzel összefüggő kiadásait a magánszemély a költségei között elszámolja, illetve költségelszámolás hiányában e magánszemély esetében is alkalmazható az Szja. tv. 7. § (1) bekezdésének v) pontja.
Birtokfejlesztési hitel kamattámogatása megilleti az örökösöket is. A Ptk. 679. §-ának (1) bekezdése értelmében az öröklés joghatásaként az örökös felel az örökhagyó tartozásaiért, így a kölcsönügyletből származó kötelezettségek is átszállnak rá.
Az örököst továbbá megilletik az örökhagyót megillető jogok is, azonban az öröklésnek nincs olyan joghatása, aminek a következtében az örökösnek alanyi joga keletkezne olyan jogosultság megszerzésére is, amelyet az örökhagyó személyes körülményei alapoztak meg. A Ptk. 674. § (1) bekezdése továbbá biztosítja az örökösnek az örökség visszautasításának jogát, különösen mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, hozzá tartozó berendezés, felszerelési tárgy, állatállomány és munkaeszköz öröklése esetén, ha nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel. Az örökös abban az esetben jogosult a kamattámogatás igénybevételére, amennyiben megfelel a birtokfejlesztési hitel kamattámogatásáról szóló 17/2007. (III. 23.) FVM rendelet 3. §-ában foglalt feltételeknek. Az örököstől azonban nem várható el, hogy egyik napról a másikra szakképzettséget szerezzen, ahogy az sem, hogy egy életképes birtokot azért kényszerüljön eladni, mert önhibáján kívül nem juthat hozzá valamely támogatáshoz. A fenti probléma megoldása lehet, ha az örökös a képesítési előírásoknak alkalmazott vagy segítő családtag útján tesz eleget, tekintettel arra, hogy a rendelet kifejezetten nem tiltja ezt a lehetőséget. A támogatás jogszerű igénybevételéhez javasolható, hogy az örökös az általa benyújtandó dokumentumokhoz csatolja a jogutódlást igazoló közjegyzői okirat másolatát.
Az 50/2010 (IV.27) FVM rendelet alapján az erdőgazdálkodás szakszerűségének biztosítása érdekében végzett erdészeti szakirányítási tevékenységhez nyújtott támogatás összegét is (4 000 ft./ha) költségek fedezetére nyújtott támogatásnak tekinteni kell tekinteni, melyet az FVM rendelet alapján előre folyósítanak. Ennek megfelelően az Szja. tv. 19. § (2) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel, a támogatásnak az a része minősül az adóévben megszerzett bevételnek, amely egyenlő a támogatás felhasználásával teljesített kiadás alapján az adóévben e törvény rendelkezései szerint elszámolt költség(ek) - ideértve az értékcsökkenési leírást is - összegével.
Példák:
1. példa
Tárgyi eszköz beszerzési ára: 10 millió forint
A beszerzést követően kapott támogatás összege: 3 millió forint
a.) Amennyiben a tárgyi eszköz beszerzési árát adózó egyösszegben elszámolta a költségei között (erre akkor volt mód egyéni vállalkozói tevékenység esetén, ha hátrányos térségben lévő telephelyen folytatja a tevékenységét), akkor a támogatás összege bevételnek minősül.
Amennyiben a beszerzési árat nem egyösszegben számolta el adózó és a támogatás összegét bevételének tekinti, akkor a költségek között a támogatás összege elszámolható a bevétellel szemben és a tárgyi eszköz nyilvántartásban a nyilvántartási értéket csökkenteni kell a támogatás összegével.
b) Abban az esetben, ha értékcsökkenési leírás keretében számolja el a beszerzési árat és a támogatás összegét nem tekinti bevételének, akkor a tárgyi eszköz nyilvántartásban a nyilvántartás szerinti értéket ugyancsak csökkenteni kell a támogatás összegével.
Fontos megjegyezni, hogy az értékcsökkenési leírás alapja továbbra is a beszerzési ár teljes összege, azaz a példabeli esetben a 10 millió forint.
2. példa
Tárgyi eszköz beszerzési ára 4 millió forint
Bevételek között figyelembe vett támogatás összege 1,5 millió forint
A saját forrás 2.5 millió forint
(A tárgyi eszközre vonatkozó leírási kulcs: 20 százalék.)
A példabeli esetben a bevételek között figyelembe vett támogatás összegével szemben ugyanekkora költség érvényesíthető, tehát a nyilvántartás szerinti nettó érték 2,5 millió forint lesz. Ha a teljes beszerzési ár 4 millió forint és a leírási kulcs 20 százalék, akkor az értékcsökkenési leírás összege éves szinten 800 ezer forint, melynek elszámolása után a tárgyi eszköz nettó értéke (2,5 millió - 800 ezer) 1,7 millió forint azzal, hogy az értékcsökkenési leírás megkezdése évében a tárgyi eszköz december 31-ei nettó értékével az adózás utáni vállalkozói jövedelem csökkenthető.
Fontos említést tenni a fejlesztési tartalék és a támogatások együttes kezeléséről. Egyéni vállalkozók esetében mód van a tervezett beruházásokra tekintettel fejlesztési tartalék képzésére is. Ez a gyakorlatban az előre hozott értékcsökkenési leírást jelenti. Amennyiben az egyéni vállalkozó támogatást is kap a beruházáshoz, akkor annak összege tovább csökkenti a nyilvántartás szerinti nettó értéket.
Példán bemutatva:
A vállalkozói személyi jövedelemadó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozó 25 millió forintért vásárol egy teherautót, a fejlesztési tartalék címén lekötött összeg 10 millió forint, a beruházáshoz kapcsolódó, a bevételek között figyelembevett támogatás összege pedig 5 millió forint.
A példabeli esetben a 25 millió forintot csökkenteni kell a fejlesztési tartalékból felhasznált és a támogatás címén kapott összeggel (10 millió+ 5 millió), amely 15 millió forint, így a maradék összeg (10 millió) számolható el értékcsökkenési leírás címén azzal, hogy az értékcsökkenési leírás alapja továbbra is a 25 millió forint lesz. Ez éves szinten 5 millió forint értékcsökkenési leírást jelent, így a példabeli esetben a fennmaradt összeg 2 év alatt lesz leírható.
Amennyiben a támogatás összege költségnek nem minősülő kiadás fedezetére is fordítható, akkor a támogatás összegéből az adóévben teljesített ilyen kiadásnak az összege az adóévben megszerzett bevételnek minősül.
Az Szja. tv. 11. számú melléklet II/2. f) pontja szerint a földterület beszerzési ára a költségek között nem érvényesíthető, ugyanakkor e melléklet II/7. pontja arról rendelkezik, hogy a II/1-5. pontban foglaltaktól függetlenül a támogatás igénybevételével vásárolt tárgyi eszköz beszerzési árának azt a részét, amelyet a támogatás összegéből fedezett a magánszemély, az üzembe helyezés időpontjában értékcsökkenési leírás címén kell elszámolni a költségek között. Ez a szabály vonatkozik tehát az értékcsökkenési leírásból kizárt tárgyi eszközökre is. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, amennyiben a termőföld értékesítésre kerülne, akkor a bevétellel szemben a beszerzési árnak azt a részét érvényesítheti a magánszemély, amelyet az értékesítés időpontjáig a költségei között még nem számolt el.
Amennyiben a mezőgazdasági őstermelő pályázat útján a 30/2000. (III. 10.) kormányrendelet alapján kibontakozási támogatásban részesül, akkor a kapott összeget a korábban felvett kibontakozási hitel törlesztésére kell fordítania a kiutalást követő 15 napon belül. Az így kapott támogatás az őstermelő bevételeinek a részét képezi. A törlesztő részletek költségként elszámolható kiadásnak minősülhetnek az Szja. tv. 19. § (2) bekezdése alapján. Ugyanis a törvény a jogszabály vagy államközi megállapodás alapján kapott vissza nem térítendő támogatás feltételeit, jogcímét stb. nem korlátozza, ezzel összhangban az őstermelőnek nyújtott támogatás cél szerinti felhasználása, illetve annak elszámolása nem korlátozható. Ezért tartalmazza csupán azt a szabályt az Szja. tv. 19. § (2) bekezdése, hogy a bevételként elszámolt támogatásnak a célja teljesítésével összefüggésben felmerült kiadás elszámolható költségként.
Előfordulhat, hogy adózó az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi LXIII. törvény (továbbiakban:Eva tv.) hatálya alá tartozott a támogatás összegének felvételékor és adózónak a támogatás visszafizetési kötelezettsége abban az időszakban keletkezett, amikor visszatért az Szja. tv. hatálya alá. Kérdésként merülhet fel, hogy a visszafizetett támogatás összege a költségei között elszámolható-e? Az Szja tv hatálya alatt felvett támogatás visszafizetése esetén az Szja. tv. önellenőrzésről rendelkezik, de mivel jelen esetben eva hatálya alatt történt annak folyósítása, így csak a költségelszámolás jöhet szóba a támogatás visszafizetésének évében.
Fontos megemlíteni az Szja. tv. 7. § (3) bekezdését is, mely szerint ahol e törvény valamely rendelkezését a magánszemély tevékenységéből származó bevételi értékhatártól függően kell vagy lehet alkalmazni, az értékhatár a jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított, egyébként bevételnek számító támogatás (ideértve különösen az egységes területalapú támogatást is) összegével - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - megemelkedik. Ennek a rendelkezésnek különös jelentősége van az Szja. tv. 23. §-ában, az 50. (2) bekezdésében és a 78/A §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásánál is.
Az Szja. tv. 20. §-ában foglaltak azt jelentik, hogy az erdő véghasználattal érintett fakitermelésből és a lábon álló faállomány értékesítéséből származó bevételt akkor lehet őstermelői bevételnek tekinteni, ha a magánszemély a saját tulajdonú földterületén folytat erdőgazdálkodást és természetesen van őstermelői igazolványa, vagy regisztrációs száma, vagy családi gazdálkodóként vették nyilvántartásba.
A bevételt csökkentő kedvezményeket azok a családi gazdaságok is érvényesíthetik az őstermelésből származó jövedelem megállapítása során, amelyek családi gazdaságként történő nyilvántartásba vétele egyéni vállalkozói jogállásra tekintettel történt.
A bevételek számbavétele - a pénzforgalmi szemléletre is figyelemmel - az Szja. tv. 2. számú mellékletében foglaltak, valamint a támogatásokra vonatkozó - az Szja. tv. 19. és a 20. §-aiban is ismertetett - rendelkezések szerint történhet.
Az elhatárolt veszteség bármely későbbi adóévben (de legkésőbb a tevékenység megszüntetésének évében) az őstermelő döntése szerinti megosztásban elszámolható.
A 2003. december 31-éig keletkezett, az őstermelői jövedelemmel szemben még nem érvényesített elhatárolt veszteség a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint számolható el. Ez azt jelenti, hogy 2003. december 31-éig a korlátlan és korlátozott időtartamra elhatárolható veszteség összege között különbséget kellett tenni, és amíg a korlátlan ideig elhatárolható veszteség összege nem fogyott el, addig a korlátozott ideig elhatárolható veszteség összegének elszámolására a jövedelemmel szemben nem volt mód.
Ebből következik, hogy a 2003. december 31-éig keletkezett korlátolt ideig elszámolható veszteség összege már nem érvényesíthető az idő múlása miatt a tárgyévi jövedelemmel szemben.
A családi gazdaság tagjainak is a közös őstermelőkre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni az adóköteles jövedelem megállapításakor. A gazdálkodó család tagjai azonban a tételes költségelszámolás során az őstermelői tevékenységből származó jövedelmüket csökkenthetik annak a veszteségnek az összegével, amelyet őstermelőként a családi gazdaság nyilvántartásba vétele előtt határoltak el. Ez a veszteség a családtagok között nem osztható meg, így adott esetben a családtagok nem azonos nagyságú jövedelem után fognak adózni. E szabály vonatkozik azokra is, akik a tevékenységüket közös őstermelői igazolvány alapján folytatják. Természetesen figyelemmel kell lenni a 22. § (2) bekezdésében foglaltakra is, ha a veszteség összege 2003. december 31-éig képződött.
Ez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy az őstermelőnek nem kell az adóhatóságtól engedélyt kérnie a veszteség továbbviteléhez, amennyiben az a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének betartásával keletkezett.
A 2011. évben keletkezett veszteség összege visszamenőleg a 2010. és a 2009. évekre - a bevallott, illetve az önellenőrzés vagy adóellenőrzés során feltárt jövedelemmel szemben - is elszámolható, amennyiben ezekben az években adózónak származott összevonandó jövedelme az őstermelői tevékenységéből. A veszteség visszamenőleges elszámolása esetén a 2009. és/vagy 2010. években bevallott őstermelői tevékenységből származó jövedelmet önellenőrzéssel kell helyesbíteni. (Ebben az esetben az önellenőrzés évére rendszeresített '53-as nyomtatványt kell kitölteni.) Az elhatárolt veszteség elszámolásánál mindig a keletkezésük sorrendjét kell követni.
Aki tételes költségelszámolást alkalmaz és az adóévben bevételként elszámolt jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján kapott támogatás összegével csökkentett éves bevétele nem több 8 millió forintnál, az a bevallásában a kistermelői költségátalányt is érvényesítheti. Kistermelői költségátalány címén - az igazolt költségeken felül - a bevételt csökkentő tételek figyelembevételével megállapított bevétel 40 százaléka számolható el igazolás nélkül költségként. Aki kistermelői költségátalányt számol el, az tárgyévi veszteséget nem határolhat el a későbbi évekre.
Amennyiben a mezőgazdasági őstermelő egyéni vállalkozói tevékenységet is folytat, akkor a két tevékenység folytatása érdekében felmerült költségeket elkülönítve kell nyilvántartania.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az értékesítési betétlapon, vagy az Szja. tv. 5. számú melléklet rendelkezései szerint előírt alapnyilvántartásba kell bejegyezni bevétel címén azt az összeget, ami egyben az egyéni vállalkozásban költségnek is minősül.
Családi gazdaság esetén a gazdálkodó család tagja lehet a családi gazdálkodó házastársa, élettársa, kiskorú gyermeke, unokája, valamint a gazdálkodó család tagjaként bejelentkezett nagykorú gyermeke (ideértve az örökbe fogadott, a mostoha és a nevelt gyermeket is) vagy szülője. Nem lehet a családi gazdaság tagja többek között a családi gazdálkodó házastársának vagy élettársának a szülője, a nagykorú gyermekének a házastársa, továbbá a családi gazdálkodó testvére és a testvérének a házastársa sem.
Abban az esetben, ha a családi gazdálkodó, illetőleg a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtag a családi gazdaságban folytatható kiegészítő* tevékenységét önálló tevékenység keretében folytatja, akkor a 10 százalék vélelmezett költséghányad vagy tételes költségelszámolás alkalmazásával állapíthatja meg a jövedelmét azzal, hogy figyelemmel kell lennie arra is, hogy az őstermelésből származó jövedelmét milyen módszerrel állapítja meg. Amennyiben a tételes költségelszámolás módszerét választja (ide tartozik az egyszerűsített bevallási nyilatkozattétel is), akkor a kiegészítő tevékenységből származó bevételével szemben a költségek csak tételesen számolhatók el.
Azokat a költségeket, amelyek mindkét tevékenységgel összefüggenek, a bevételek arányában kell megosztani, kivéve, ha a törvény másként rendelkezik.
A kétféle tevékenységhez használt tárgyi eszközöknél (nem anyagi javaknál) viszont választania kell adózónak, hogy azok beszerzési árát és az üzemeltetésükkel kapcsolatos kiadásokat melyik tevékenység bevételével szemben számolja el, mert ezek a költségek (az értékcsökkenés a teljes leírásig) nem oszthatók meg a tevékenységek bevételei között.
Költségként számolhatók el az őstermelői tevékenységhez használt járművek üzemeltetésével kapcsolatos kiadások is. A költségelszámolás alapja az útnyilvántartás, kivéve, ha adózó havi 500 kilométert számol el a saját tulajdonában lévő személygépkocsi után, mivel ebben az esetben nem kell útnyilvántartást vezetni.
Ha az adóévben bevételként elszámolt jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján kapott támogatás összegével csökkentett mezőgazdasági őstermelésből származó éves bevétele a magánszemélynek nem több 600 ezer forintnál, akkor az őstermelői tevékenységből származó bevételének a teljes összege adómentes. Ezt az adómentes bevételét nem kell bevallania még akkor sem, ha más egyéb jövedelme miatt adóbevallás benyújtására kötelezett. Ez a szabály vonatkozik az átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági kistermelőre is.
A nem önálló tevékenységből származó jövedelem
Az önálló tevékenységet folytatókkal szemben a nem önálló tevékenységek körét az Szja. tv. taxatíve határozza meg.
Munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül a magánszemélyt munkaviszonyára (ideértve a munkaviszonynak megfelelő, külföldi jog szerinti jogviszonyt is) tekintettel megillető adóköteles bevétel.
Az Art. értelmező rendelkezése szerint munkaviszonynak kell tekinteni a Mt. szerinti munkaviszonyt, továbbá minden olyan munkavégzésre létesített jogviszonyt, amelyre külön törvény szerint a Mt. rendelkezéseit is alkalmazni kell, illetőleg azokat a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyokat, amelyekre a külön törvények rendelkezéseit kell alkalmazni. A Magyar Honvédség, a fegyveres testületek és rendészeti szervek hivatásos és szerződéses állományú tagját, valamint az egyházi személyt is munkaviszonyban állónak kell tekinteni. Az egyházi személy az a magánszemély, akit az egyház belső törvényeiben és szabályzataiban annak minősít.
E rendelkezés alapján a köztisztviselői valamint a közalkalmazotti jogviszony is munkaviszonynak minősül az adóztatás szempontjából, mivel a Mt. egyes rendelkezései e két jogviszony vonatkozásában is alkalmazandóak. Munkaviszonynak minősül továbbá a bedolgozói jogviszony, valamint a szövetkezetnél létesített munkaviszony jellegű jogviszony is.
Az Art. 178. § 23. pontja szerint munkáltatónak minősül a belföldön székhellyel, telephellyel, képviselettel rendelkező jogi személy, bejegyzett cég, személyi egyesülés és egyéb szervezet, egyéni és társas vállalkozó, ideértve a belföldön lakóhellyel rendelkező magánszemélyt is, valamint a Tbj. 4. § a) pontja szerinti foglalkoztató a munkaviszony alapján foglalkoztatottak tekintetében.
Munkáltatónak minősül továbbá munkaerő-kölcsönzés esetén - a munkavállaló kölcsönbeadójával kötött megállapodás alapján - a kölcsönzött munkavállaló részére közvetlenül juttatott bevétel tekintetében a munkavállaló kölcsönvevője. Munkaerő-kölcsönzés esetén a bevételnek nem számító juttatásra, valamint a munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatásra az Szja tv.-ben megállapított rendelkezéseket a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő ilyen juttatásának együttes összegére vonatkozóan kell irányadónak tekinteni*.
Az európai parlamenti, az országgyűlési képviselői, valamint a helyi önkormányzati képviselői tevékenység 2010. január 1-jétől önálló tevékenységnek minősül*.
A gazdasági társaság tagja a társasági szerződés rendelkezése vagy a többi taggal való külön megállapodás alapján személyesen közreműködhet a társaság tevékenységében. Nem minősül személyes közreműködésnek azonban az üzletvezetés és a képviselet ellátása, valamint a munkaviszonyban, illetve polgári jogi szerződés alapján történő munkavégzés.
A tagot személyes közreműködéséért - a társasági szerződés rendelkezése vagy a többi taggal való külön megállapodás alapján - díjazás illetheti meg.
A Gt. alapján az alapítóknak már a társasági szerződésben ki kell jelölniük az alapításkor a vezető tisztségviselőket, ezt követően főszabályként a vezető tisztségviselőket a társaság legfőbb szerve választja, kivéve, ha a Gt. az egyes gazdasági társasági formákra vonatkozóan eltérő rendelkezést tartalmaz (pl. taggyűlés az ügyvezető választásának jogkörét a felügyelőbizottságra ruházhatja át).
A Gt. 22. § (2) bekezdése szerint a vezető tisztségviselőt e minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre - a törvényben meghatározott eltérésekkel a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályait (társasági jogi jogviszony) vagy a munkaviszonyra irányadó szabályokat kell alkalmazni.
A gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége nem önálló tevékenységnek minősül abban az esetben is, ha a Gt.-ben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó rendelkezései az irányadóak.
Amennyiben a vezető tisztségviselő e tevékenységét munkaviszony keretében látja el, akkor az Szja. tv. szempontjából a vezető tisztségviselő díjazására a munkaviszonyból származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. E rendelkezések alapján tehát a vezető tisztségviselő díjazása bérnek minősül, azaz az egyéb feltételek megvalósulása esetén érvényesíthető rá az adójóváírás. Továbbá a munkavállalóra vonatkozó szabályok szerint részesülhet minden olyan adómentes vagy a munkáltatónál adóköteles juttatásban, amelynek biztosítását a munkáltató számára az Szja. tv. lehetővé teszi.
Nem önálló tevékenységnek minősül az egyes külön jogszabályok alapján választott tisztségviselő tevékenysége. Egyik leggyakrabban előforduló formája a társasházi közös képviselő, akit a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 28. § (1) bekezdésének d) pontja alapján a társasház közösség közös ügyeinek az intézésére választ, tevékenysége a Ptk. szerinti megbízáson alapul, azonban a választott tisztségviselő tevékenysége az Szja. tv. 24. § (1) bekezdése alapján nem önálló tevékenységnek minősül, és az ebből származó bevétel összevonás alá eső jövedelemként adóköteles, kivéve, ha e tevékenységet egyéni vállalkozás keretében látja el a magánszemély.
A díjazásra tekintettel azonban adójóváírás nem érvényesíthető, mert a választott tisztségviselő tevékenysége alapján járó díjazás nem tartozik az Szja. tv. 3. § 21. pontja szerinti bér fogalmába.
Segítő családtagnak minősül az egyéni vállalkozónak, az egyéni cég és a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság tagjának közeli hozzátartozója, aki a vállalkozásban személyesen és díjazás ellenében - nem munkaviszony keretében - munkát végez, kivéve a saját jogú nyugdíjast és az özvegyi nyugdíjban részesülő olyan személyt, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.
Nem önálló tevékenység bevételeként kell figyelembe venni mindazt a vagyoni értéket, amelyet a magánszemély e jogviszonyára tekintettel megszerez. A bevétel részét képezi a természetben megszerzett bevétel is, ha az nem minősül az Szja. tv. 70. §-a szerinti egyéb vagy a 71. §-a szerinti béren kívüli juttatásnak. Az értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték adókötelezettségének jogcímét a felek között fennálló jogviszony alapján kell megállapítani, vagyis, ha a magánszemély részére a munkáltató értékpapír formájában juttat jövedelmet, az munkaviszonyból származó jövedelemként keletkeztet adókötelezettséget. A nem önálló tevékenység bevételének számít az e tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérítés is.
Költségtérítésnek az a bevétel minősül (kivéve, ha a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni), amelyet e törvény által költségnek elismert kiadás megtérítésére kizárólag az adott bevételszerző tevékenység folytatása érdekében vagy hivatali, üzleti utazással (ideértve a kiküldetést, a külföldi kiküldetést, a külszolgálatot) összefüggésben kap a magánszemély. Nem tartozik ezen kiadások körébe a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben közvetlenül kielégítő dolog, szolgáltatás megszerzését szolgáló kiadás, kivéve, ha e törvény olyan költségtérítést állapít meg, vagy olyan, jogszabályban meghatározott költségtérítést ismer el, amellyel szemben a kiadást nem kell igazolni.
Nem önálló tevékenységből származó jövedelemként adóköteles a munkaviszonyra tekintettel, nem a munkáltatótól kapott juttatás is. Ilyen eset fordul elő akkor, ha egy gazdasági társaság az általa előállított termékeket értékesítő üzletlánc munkavállalói között egy olyan felhívást tesz közzé, hogy aki a legtöbb terméket értékesíti, az meghatározott tárgyjutalomban részesül.
Ebben az esetben a munkavállalók által megszerzett tárgyjutalom szokásos piaci értéke nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül, mivel azt a magánszemély a tevékenysége alapjául szolgáló jogviszonyára tekintettel szerzi meg.
Munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül a munkaviszony jogellenes megszüntetésével kapcsolatban a volt munkáltató által megtérített elmaradt jövedelem (elmaradt munkabér, végkielégítés).
Meghatározott körben és mértékig nem kell figyelembe venni a nem önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítása során azt az összeget, amelyet a munkavállaló a munkahelyre történő utazással kapcsolatban felmerült költségek megtérítésére tekintettel kap a munkáltatójától.
A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) kormányrendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) hatálya kiterjed valamennyi munkáltatóra - ideértve a közigazgatási szervet is - és a velük munkaviszonyban, közalkalmazotti, illetve közszolgálati jogviszonyban álló személyekre. Szintén ezt a kormányrendeletet kell alkalmazni a bírák, ügyészek, igazságügyi alkalmazottak és fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak esetében is.
Az említett kormányrendelet 2010. május 1-től van hatályban, azaz a rendelkezései ettől az időponttól alkalmazhatók.
Az Szja. tv. szempontjából lényeges, hogy a kormányrendelet alkalmazásában mi minősül munkába járásnak. A kormányrendelet megkülönbözteti a közigazgatási határon kívülről, valamint a közigazgatási határon belüli munkába járást.
Munkába járásnak minősül a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás, továbbá a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét - annak földrajzi elhelyezkedése miatt - sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni.
A költségtérítés szempontjából annak sincs jelentősége, hogy a munkavállaló milyen típusú munkaszerződéssel rendelkezik, például határozott, vagy határozatlan idejű munkaviszonyban áll-e, ahogyan annak sincs jelentősége, hogy az ideiglenes lakóhelyet a munkáltató finanszírozza, vagy maga a munkavállaló, vagy esetleg egy harmadik személy.
Munkába járásnak kell tekinteni azt az esetet is, ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet szerinti súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, ideértve azt az esetet is, ha a munkavállaló munkába járását a Munka Törvénykönyve 139. § (2) bekezdésében felsorolt közeli hozzátartozója biztosítja. Ez az eset az egyetlen, amikor a munkáltató attól függetlenül téríti meg a közigazgatási határon belüli munkába járási költséget, hogy a munkahely helyi közösségi közlekedéssel elérhető-e vagy sem. Az ilyen esetekben a munkáltatónak nincs mérlegelési joga, kötelező a térítés.
A Korm. rendelet meghatározza azokat az eseteket is, amikor a munkáltató a munkába járás költségét köteles az Szja. tv. 25. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott mértékkel megtéríteni.
Ezek az alábbiak:
- a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés, - azaz a munkavállaló olyan helyen dolgozik, ahová sem busz sem vonat nem jár;
- a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést; Hosszú várakozásnak minősül az az időtartam, amely a munkavállaló személyi, családi vagy egyéb körülményeire tekintettel aránytalanul hosszú, és amely az út megtételéhez szükséges időt meghaladja. Tehát, ha valakinek két órát kell várnia egy olyan távolsági buszra, amelynek menetideje 50 perc akkor az megfelel a hosszú várakozás jogszabályi feltételének.
- ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, vagy súlyos fogyatékosság miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni.
Hazautazásként határozza meg a rendelet a tartózkodási helyről - a munkavégzés rendjétől függően - legfeljebb hetente egyszer a lakóhelyre történő oda-visszautazást. Az Szja. tv. 25. § (2) bekezdésének ba) alpontjából 2011-ben kikerült a hétvégi kifejezés, így már nem kizárólag a szombaton és vasárnap történő hazautazás esetén van lehetőség a költségtérítésre.
A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló munkába járását szolgáló teljes árú, valamint a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló kormányrendelet szerinti utazási kedvezménnyel megváltott, illetve az üzletpolitikai kedvezménnyel csökkentett árú bérlet vagy menetjegy árának 86 százalékát - tekintettel a hazautazás költségtérítésekor figyelembe veendő felső korlátra -, amennyiben a munkavállaló belföldi vagy határon átmenő országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán, helyközi (távolsági) autóbuszjáraton, elővárosi buszon, HÉV-en, vagy menetrend szerint közlekedő hajón, kompon, vagy réven utazik a munkavégzés helyére, továbbá, ha hazautazás céljából légi közlekedési járművet vesz igénybe. Nincs megkötés arra vonatkozóan, hogy a jegyet vagy bérletet a magánszemélynek vagy a munkáltatónak kell megvásárolnia.
A kormányrendelet a korábbival ellentétben nem tesz különbséget vasúton, vagy buszon történő munkábajárás költségtérítése között azon szempontból, hogy a bérlet, jegy árát milyen százalékban rendeli megtéríteni. A munkáltató által fizetett napi munkába járással kapcsolatos költségtérítés ugyanis a bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás ellenében egyaránt azok árának legalább 86%-a. Abban az esetben, ha a munkáltató a bérlet vagy jegy árát teljes egészében megtéríti, a magánszemélynek nem keletkezik adóköteles bevétele.
A munkáltató által fizetett hazautazással kapcsolatos költségtérítés a bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás ellenében azok árának legalább 86%-a, 2011-ben havonta legfeljebb 31 470 forint. A hazautazással kapcsolatos költségtérítés a Kormányrendeletben meghatározott felső korlátjának a tárgyévre vonatkozó mértékét a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter 2011-től kezdődően minden év január 25-ig hivatalos lapjában teszi közzé.
Amennyiben a jövedelem kiszámításánál figyelmen kívül hagyható költségtérítésen felül fizet a munkáltató ilyen címen juttatást, akkor a felettes rész a magánszemély munkaviszonyból származó jövedelmének minősül.
Abban az esetben, ha a munkába járást biztosító hagyományos papír alapú bérletet, jegyet a közlekedési szolgáltató egy chip-kártyás rendszerrel váltja fel, akkor azzal a feltétellel lehet az Szja. tv. ide vonatkozó szabályait alkalmazni, ha a közlekedési szolgáltató az adott munkavállalóval szerződést köt. A szerződésben rögzíteni kell az összes olyan adatot (a munkavállaló neve, az útvonal, ahol a kártya használható), amely a költségtérítéshez szükséges. Amennyiben a munkavállaló jogosult a munkába járással kapcsolatos költségeinek a megtérítésére, akkor a szerződés megőrzése mellett a chip-kártya feltöltésekor a munkáltató nevére kiállított számlák alapján a magánszemély részére a "bérlet" árának (a feltöltési értéknek) a megtérítése címén kifizetett összeget a jövedelemszámítás során nem kell figyelembe venni.
Abban az esetben, ha a munkavállaló gépjárművel utazik a munkahelyére, vagyis tömegközlekedést nem vesz igénybe, és nem is részesül az Szja. tv. 25. § (2) bekezdés ba) pontja szerinti költségtérítésben, akkor a munkáltató által kifizetett, a munkában töltött napokra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért távolság alapján - oda-vissza számolva - kilométerenként legfeljebb 9 forint mértékű költségtérítést szintén nem kell a jövedelem megállapítása során figyelembe venni.
Gyakran felmerülő kérdés, hogy térítheti-e a munkáltató a munkába járás költségeit abban az esetben is az Szja. tv. 25. § (2) bekezdés b) alpontjában meghatározott 9 forintos kilométerenkénti költségtérítéssel, ha a munkavállaló körülményei nem felelnek meg a kötelező térítésre vonatkozó, a kormányrendelet 4. §-ban előírt feltételeknek. Az Szja. tv. értelmében lehetőség van arra, hogy a munkáltató a munkavállaló számára a munkába járás költségeit a kérdéses jogszabályhely alapján térítse meg anélkül, hogy vizsgálná a munkahelyre történő eljutás konkrét körülményeit.
Megszűnt az üzemanyag-megtakarítás adómentessége 2010. január 1-jétől. Nem önálló tevékenységből származó jövedelemként válik adókötelessé az e tevékenységgel összefüggésben üzemanyag-megtakarításra tekintettel kapott összeg, melyből levonható legfeljebb havi 100 ezer forint.
Az Szja. tv. 27. § (1) bekezdés b) pontjának, illetve a (2) bekezdésének alkalmazása esetén az üzemanyag- és kenőanyag-felhasználásnak a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet szerint történő meghatározásához az Szja tv-ben előírt adattartalmú útnyilvántartásban az üzemanyag feltöltés (tankolás) helyét, idejét és mennyiségét, valamint a kilométer állását is fel kell tüntetni.
Az üzemanyag megtakarítás évközi kifizetéseinél a havi (vagy többhavi) 100 ezer forintot meghaladóan kifizetett adóelőleg-köteles összeg nem vehető figyelembe (nem göngyölíthető) olyan hónapokra, amikor üzemanyag megtakarítás kifizetése nem történik. Ettől függetlenül, az adóév egészében teljesített km-futásteljesítmény alapján kifizetett üzemanyag megtakarításból végül majd csak az a rész minősül nem önálló tevékenységből származó, az összevont adóalapba számító adóköteles jövedelemnek, amely a jogviszony adóévi fennállása idejére eső hónapok számának és a 100 ezer forintnak a szorzatát meghaladja.
Az adóév egészében fennálló jogviszony esetén, ha az adóévben teljesített km-futásteljesítmény alapján ténylegesen megképződött és kifizetett üzemanyag megtakarítás pl: 1.200 ezer forint, az egyes évközi kifizetések gyakoriságától és összegétől függetlenül, az adóév végén 12x100.000 forint vonható le, vagyis adóköteles jövedelem nem keletkezik (akkor sem, ha valamely évközi kifizetéskor a kifizetésig figyelembe vehető értékhatárt meghaladó, adóelőleg alapba számító adóköteles részt kellett megállapítani).
Egyéb jövedelem
Egyéb jövedelem címén adóköteles minden olyan bevétel, amelyről nem rendelkezik eltérően az Szja tv.. Egyes jövedelmeket jogcím szerint is az egyéb jövedelmek körébe sorol a törvény. Az egyéb jövedelemnek minősülő bevételnek nem része (a bevételből levonható) a bevétel megszerzése érdekében felmerült - a magánszemély által viselt -, szabályszerűen igazolt kiadás.
Egyéb jövedelemnek minősülő jövedelme keletkezik a magánszemélynek, pl. azon nyereményjátékok esetében, amelyek nem bejelentéskötelesek, nem kötődnek vásárláshoz, és a nyeremény csekély értékű ajándéknak sem tekinthető.
Egyéb jövedelemnek minősül a magán-nyugdíjpénztári* tag egyéni számláján jóváírt tagdíj-kiegészítésből - a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés miatt - a magánszemély részére kifizetett összeg.
Nem adóköteles viszont a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés esetén a magán-nyugdíjpénztár által a Nyugdíjbiztosítási Alapba a magánszemély egyéni számláján lévő követelésből átutalt a kiegészítő tagdíjjal csökkentett összeg.
Egyéb jövedelem az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által a tag részére teljesített, adómentesnek nem minősülő nyugdíjszolgáltatás. Az önkéntes nyugdíjpénztár által kifizetett nyugdíjszolgáltatás (kiegészítő nyugdíj) abban az esetben adómentes, ha a szolgáltatásban részesülő magánszemély a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte, és a nyugdíjpénztárnál fennálló tagsági jogviszonya (átlépés esetén a korábbi tagsági jogviszonya) a nyugdíjszolgáltatást megelőző harmadik adóévben vagy azt megelőzően keletkezett. Amennyiben a nyugdíjszolgáltatás kifizetésére a tagsági jogviszony létrejöttét követő három éven belül kerül sor, akkor adómentes csak a járadékszolgáltatás lehet az is akkor, ha a járadék éves összege a folyósítás első három évében 15 százaléknál nagyobb mértékben nem csökken. Külön feltétel nélkül adómentes az olyan nyugdíjszolgáltatás, amelyre rokkanttá nyilvánítása alapján jogosult a magánszemély.*
Egyéb jövedelemként adóköteles az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által nyújtott szolgáltatás, kifizetés, juttatás is, ha az nem tekinthető az Öpt.-ben meghatározott szolgáltatási körben és feltételekkel jogszerűen nyújtott adómentes szolgáltatásnak*.
Egyéb jövedelemként adóköteles a társas vállalkozás tagja által a tagsági jogviszonyára tekintettel megszerzett jövedelem. Így egyéb jövedelemként adóköteles például a társas vállalkozás tagjának a tagi jogviszonyára tekintettel értékpapír formájában ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott vagyoni érték.
Egyéb jövedelemnek minősül a vásárolt (engedményezett) követelésből származó jövedelem, ha a törvény másként nem rendelkezik. A jövedelem megállapításánál a bevételből levonható a vásárlási (engedményezési) ellenérték.
Egyéb jövedelemként adóköteles az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény szerinti működtetési jog (az úgynevezett praxisjog) átruházásából származó jövedelem. Az ilyen címen megszerzett bevételből levonható a korábban értékcsökkenési leírás címén költségként el nem számolt szerzési érték, valamint a megfizetett illeték, és a fennmaradó összeg a jövedelem.
Ez a rendelkezés vonatkozik arra az orvosra is, aki alanyi jogon elsőként, ellenérték nélkül szerezte a praxisjogot. Tekintettel arra, hogy az Szja. tv. csak a ténylegesen felmerült kiadások levonását engedélyezi, így ezen orvosok tekintetében, mivel ténylegesen nem merült fel kiadás, a bevételt ilyen címen nem lehet csökkenteni. Amennyiben tehát valaki az alanyi jogon szerzett praxisjogát értékesíti, akkor a teljes bevétele után kell az adókötelezettséget teljesítenie.
Ajándékba kapott praxisjog értékesítése esetén a bevételt az Itv. 72. § (6) bekezdése alapján megfizetett illeték összegével csökkenthető.
Összességében tehát elmondható, hogy sem az alanyi jogon szerzett, sem az ajándékba kapott praxisjog esetén sincs lehetőség a "beszerzési ár" figyelembevételére. A szerzési értéket csak a vásárolt praxisjog értékesítése során lehet a bevétellel szemben költségként érvényesíteni.
Bármely esetben az e bekezdés szerint meghatározott jövedelem adókötelezettségére a szerzés jogcíme szerinti rendelkezéseket kell irányadónak tekinteni, és ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve különösen a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást) teljesíteni, ha a jövedelem megszerzésének e törvény szerinti jogcíme a felek (a bevételt szerző magánszemély és a vele az ügyletben szerződő személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével megállapítható.
A törvény eltérő rendelkezésének hiányában egyéb jövedelemnek minősül
- a jog alapítása, átruházása (átengedése), megszüntetése, gyakorlásának átengedése vagy a jogról való lemondás, továbbá
- a vételi-, eladási- vagy más hasonló joggyakorlás
révén megszerzett jövedelem.
A jövedelem megállapításánál jelentősége van annak, hogy jog alapítása, átruházása vagy gyakorlása révén szerezte-e meg a bevételt a magánszemély. A jog gyakorlásából és a joggyakorlás tárgyának átruházásából származó bevételrészek és az ezekkel szembeállítható költségek szétválasztásával külön-külön határozza meg a törvény az opciós jogból (az előre kikötött feltételek által biztosított előnyből) származó jövedelmet és a jog gyakorlása alapján megvalósított ügyletben egyébként keletkező jövedelmet.
(A jog alapítója az a személy, aki más személy számára opciót biztosít valamilyen ügylet előre meghatározott feltételekkel későbbi időpontban történő teljesítésére. A jog alapítója egyben a jog kötelezettje, a jogot szerző személy pedig a jog gyakorlásának a jogosultja.)
Egyéb jövedelemként adóköteles a jogutódlás révén megszerzett szerzői jog, továbbá a találmányból és szabadalmi oltalomból eredő jog gyakorlása esetén a bevételnek a jog gyakorlása érdekében felmerült, a magánszemélyt terhelő igazolt kiadást meghaladó része.
A jogdíj bevétel esetén az adóelőleg alapja a bevételnek a magánszemély adóelőleg nyilatkozata szerinti költség levonásával meghatározott része, növelve az adóalap kiegészítés összegével. A bevétel teljes összege csak abban az esetben minősül az adóelőleg alapjának, ha nincs levonható költség.
Nagyon fontos szabály, hogy az előzőekben említett bármely joggyakorlásból származó jövedelem adókötelezettségére a szerzés jogcíme szerinti rendelkezéseket kell alkalmazni, ha a jövedelem megszerzésének a jogcíme a felek (a bevételt szerző magánszemély és a vele az ügyletben szerződő személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményeinek figyelembe vételével megállapítható. Ilyen esetben a megállapított jogcímnek megfelelően kell a kifizetőt és a magánszemélyt terhelő valamennyi adókötelezettséget (az adó, adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását és az adatszolgáltatást) teljesíteni.
A nyugdíjpénztár tagja egyéni számláján a 2007. december 31-ét követően jóváírt tétel nyugdíjszolgáltatásnak (kiegészítő nyugdíjnak) nem minősülő kifizetése esetén
a) a bevétel teljes egészében egyéb jövedelem arra az összegre vonatkozóan, amelynél a jóváírás és a kifizetés (juttatás) időpontja között tíz év még nem telt el;
b) a jövedelem megállapításának e bekezdésben foglalt szabálya szempontjából a kötelező várakozási időszak letelte évének - a jóváírást követő évet első évnek tekintve - az adott összeg(ek) jóváírásának naptári évét követő tizedik évet kell tekinteni, azzal, hogy, elsőként a legrégebben jóváírt összegek kifizetését (juttatását) kell vélelmezni.
Egyéb jövedelem az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár tagja részére a kötelező várakozási idő leteltét követően teljesített nyugdíjszolgáltatásnak (kiegészítő nyugdíjnak) nem minősülő kifizetés (juttatás).
Az önkéntes nyugdíjpénztár által nem nyugdíjszolgáltatásként kifizetett összeg annak jogcíme szerint (tehát egyéb jövedelemként) adóköteles, függetlenül attól, hogy a kifizetésnek lehet olyan része is, amely az egyéni számlán történő jóváíráskor nem számított bevételnek. (Ilyen jóváírás a munkáltatói hozzájárulásnak a törvényben meghatározott része, vagy a rendelkező nyilatkozat alapján az adóhatóság által kiutalt összeg.) Ugyanakkor adómentes a kifizetésnek az a része, amelyet a fedezeti alapból történő befektetések hozamaként vagy értékelési különbözetként az egyéni számlán jóváírt összegből teljesít a pénztár. Az adó alapjának nem része a hozam. A nyugdíjpénztári számlán rendelkezésre álló összegből kell levonni például az eljárási költséget, kilépési díjat és a hozamot (függetlenül attól, hogy az pozitív vagy negatív). Ugyanis ez utóbbi tételek esetében a kivételes szabály* révén nem csak az egyéni számlán történő jóváíráskor* alkalmazható az adómentesség. A fennmaradó összeg lesz az adóalap, amelyből le kell vonni az adóelőleget.
Az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztári tagsági viszony kilépéssel csak az Öpt.-ben előírt 10 éves várakozási idő eltelte után szüntethető meg.
Az ilyen jogcímen kapott bevételből a jövedelmet a következők szerint kell megállapítani.
A kötelező várakozási időszak letelte évében és az azt követő első évben kifizetett (juttatott) bevétel teljes egészében jövedelemnek minősül. A kötelező várakozási időszak letelte évét követő évtől a bevétel évenként 10-10 százalékkal csökkenthető és a fennmaradó összeg a jövedelem.
A kötelező várakozási időszak leteltét követő tizedik év után kifizetett (juttatott) bevételt a jövedelem megállapításánál már nem kell figyelembe venni.
A 2008. évtől befizetett, jóváírt összegekből történő kifizetéseknél az évenkénti 10 százalékos csökkentés csak azon összegekre alkalmazható, amelynek a befizetésétől (jóváírásától) számítva a kifizetésig 10 év már eltelt. Az adókötelezettség megállapításánál mindig a legrégebben jóváírt összeg kifizetését kell vélelmezni.
Egyéb jövedelemként kell figyelembe venni a magán-nyugdíjpénztár által a kedvezményezett részére teljesített nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetést. Adómentes viszont a kedvezményezett részére teljesített kifizetés, ha az nyugdíjszolgáltatásnak minősül.*
Egyéb jövedelemnek minősülnek az alacsony adókulcsú államból származó egyes tőkejövedelmek is. Alacsony adókulcsú államnak azt az államot kell tekinteni, amelyben törvény nem ír elő a társasági adónak megfelelő adókötelezettséget, vagy az előírt adómérték legfeljebb 12 százalék. Azonban az említett feltételek megléte esetén sem tekinthetők alacsony adókulcsú államnak azok az államok, amelyekkel a Magyar Köztársaság egyezményt kötött a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén.
Egyéb jövedelem az alacsony adókulcsú államban székhellyel rendelkező jogi személy, egyéb szervezet, ellenőrzött külföldi társaság által, vagy ellenőrzött külföldi adózó megbízása alapján fizetett kamat és osztalék, valamint az ellenőrzött külföldi adózó által kibocsátott értékpapír elidegenítéséért kapott bevételnek az értékpapír megszerzésére fordított értéket meghaladó része. Az értékpapír megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell megállapítani.
Egyéb jövedelem az olyan államban belföldi illetőséggel bíró személy által fizetett kamat is, amely állammal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók tekintetében.
Egyéb jövedelem az ellenőrzött külföldi adózó jogutód nélküli megszűnése, jegyzett tőkéjének tőkekivonás útján történő leszállítása következtében a magánszemély által - tagi (részvényesi, üzletrész-tulajdonosi) jogviszonya alapján - az ellenőrzött külföldi adózó vagyonából megszerzett bevételnek az ellenőrzött külföldi adózó által kibocsátott részvény, üzletrész, más hasonló értékpapír vagy jog megszerzésére fordított értéket meghaladó része.
Egyéb jövedelem továbbá az ellenőrzött külföldi adózó vagyonából a magánszemély által - tagi (részvényesi, üzletrész-tulajdonosi) jogviszony megszűnése (ide nem értve a részvény, az üzletrész és más hasonló értékpapír vagy jog átruházását) következtében - megszerzett bevételnek az ellenőrzött külföldi adózó által kibocsátott részvény, üzletrész, más hasonló értékpapír vagy jog megszerzésére fordított értéket meghaladó része. Az értékpapír (a jog) megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó, a jövedelemszerzés időpontját a vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával kell megállapítani.
Egyéb jövedelemnek minősül az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásának ellenértékéből az a rész, amely meghaladja az ingatlan, a vagyoni értékű jog megszerzésére fordított összeget, ha az átruházott ingatlan fekvése szerinti állammal nincs hatályos egyezménye a Magyar Köztársaságnak a kettős adóztatás elkerülésére.
Egyéb jövedelem a Tpt.-ben meghatározott bennfentes kereskedelem vagy tisztességtelen árfolyam-befolyásolás révén megszerzett bevételnek az azzal összefüggésben felmerült, igazolt kiadásokat meghaladó része.
Egyéb jövedelem az értékpapír vagy más vagyoni érték kifizetőnek történő átruházása esetén a megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az ellenértékre a szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értéket*. Nem kell alkalmazni ezt a szabályt, ha az adott jogcímen megszerzett jövedelem adókötelezettségéről a törvény másként rendelkezik.
Az Szja. tv. 28. § (12)-(13) bekezdéseiben meghatározott jövedelmet terhelő adókötelezettségre alkalmazhatók a 2010. évi CLIII. törvény 82. §-ában foglaltak akkor, ha az abban meghatározott feltételeknek a jövedelemszerzés körülményei megfelelnek. Az adókötelezettségre vonatkozó ismertető a XII. fejezet végén található.
A nyugdíj-előtakarékossági számláról teljesített nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetés (átutalás, átvezetés) esetén egyéb jövedelem a kifizetés és a nyugdíjszámlán lévő szokásos piaci értéken számított követelés együttes összegének azon része, amely meghaladja a számlatulajdonos által teljesített befizetések, osztalékból származó jövedelemként jóváírt, nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat alapján átutalt összegek, valamint a már adózott követelésállomány együttes összegét.
A 28. § (19) bekezdésének rendelkezése szerint a családi pótlék címén megszerzett bevételből nem kell jövedelmet megállapítani. Ez a rendelkezés ugyan nem illeszkedik szervesen az egyéb jövedelmet megállapító rendelkezések közé, annak hogy mégis itt kapott helyett az az oka, hogy a 127/2009. (XII. 17.) AB határozat hatályba lépésére visszamenőleges hatállyal semmisítette meg azt a rendelkezést, hogy a családi pótlék törvényben meghatározott módon adóterhet nem viselő járandóságnak minősül.
Az összevont adóalap megállapítása
2011. január 1-jével főszabályként egységes, arányos 16 százalékos adókulcsot léptettek hatályba.* Ezért ezen időponttól kezdve ebből a szempontból a jövedelmek összevonása elveszítette jelentőségét. De mivel egyrészt a családi kedvezmény az összevont adóalap adóját csökkentő tétel (azaz a külön adózó jövedelmekből nem érvényesíthető), másrészt az egyes adókedvezmények az összevont adóalap adójából vonhatók le, harmadrészt pedig az adóalap kiegészítés csak az összevont adóalapba tartozó jövedelmekre vonatkozik, ezért mégis indokolt az összevont adóalap megállapítása a magánszemélyek jövedelmeinek java részénél.
Így 2011. évben is változatlanul az összevont adóalapba tartozik az adóévben adókötelezettség alá eső valamennyi
- önálló, nem önálló tevékenységből származó,
- egyéb bevételből megállapított összevonandó jövedelem,
- az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági kistermelő esetében az átalányadózás szabályai szerint átalányban megállapított jövedelem,
- a külföldről származó jövedelem (nemzetközi egyezmény hiányában, vagy ha annak figyelembevételét nemzetközi egyezmény lehetővé teszi), valamint
- az adóalap-kiegészítés (az ún. "szuperbruttó")
együttes összege.
Továbbá az a szabály is változatlanul továbbél, hogy amennyiben a jövedelem után a magánszemély kötelezett a társadalombiztosítási járulék vagy az egészségügyi hozzájárulás megfizetésére (ilyen fordulhat elő pl. a nem kifizetőtől származó bevétel vagy a külföldi magánszemély esetén) - kivéve, ha azt pl. mint egyéni vállalkozó költségként elszámolja vagy azt számára megtérítették -, akkor az adóalap-kiegészítés kiszámításánál a bevételből megállapított jövedelem 78 százalékát kell jövedelemnek tekinteni. Tehát ilyenkor a jövedelem 78 százalékának 27 százaléka lesz az adóalap-kiegészítés.
A 2011. évben továbbra is megmarad az ún. "bruttósítás", aminek eredményeként az összevont adóalapba tartozó jövedelmek összege nem egyenlő az összevont adóalap összegével. Ez pontosan azt jelenti, hogy az adóalap megállapítása során az összevont adóalapba tartozó jövedelmek összegéhez hozzá kell adni a jövedelem 27 százalékának megfelelő összegű adóalap-kiegészítést ("szuperbruttót"). Tudniillik, ez a 27 százalékos összegű adóalap-kiegészítés megegyezik a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény* szerinti, a társadalombiztosítási járulék általános mértékével, vagy biztosítási kötelezettség hiányában az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény* szerinti, az összevont adóalapba tartozó jövedelmet terhelő egészségügyi hozzájárulás mértékével.
Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a munkáltatói (kifizetői) és a biztosítottak által fizetendő járulékok alapja változatlanul a jövedelem-megállapítási előírások szerint meghatározott jövedelem, tehát ilyenkor nem kerül sor a "bruttósításra".
Fontos továbbá kiemelni, hogy a külön adózó jövedelmek esetében nem kell adóalap-kiegészítéssel számolni.
Azonban kivételesen a jövedelem 1,19-szeresét kell adóalapnak tekinteni a Szja. tv. által meghatározott esetekben, nevezetesen akkor, amikor az adót a kifizető fizeti meg a magánszemélynek juttatott jövedelem után.*
A hatályos rendelkezések értelmében azonban a "szuperbruttó" fokozatosan kivezetésre kerül, mivel az adóalap-kiegészítés a jelenleg hatályos Szja. tv. szerint 2012-ben a felére csökken, majd 2013-tól megszűnik.
Az adóelőleg-fizetésnél ismert jövedelemre alkalmazott adóalap-kiegészítés nem tekinthető véglegesnek, azt ugyanis az összevont adóalapba véglegesen beszámító jövedelem alapján kell véglegesen megállapítani. Ennek oka pedig az, hogy az adóalap-kiegészítés az elszámolható költségek végleges összegétől függ. Ezért az Szja. tv. vonatkozó rendelkezése kimondja, hogy az összevont adóalapot, s azon belül pedig az adóalap-kiegészítés összegét az adóév végén az adóbevallásban vagy a munkáltatói elszámolásban az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett adóalap-kiegészítéstől függetlenül kell megállapítani.
Itt érdemes még megjegyezni, hogy az egységes, arányos adókulcs bevezetése miatt 2011. január 1-jétől az ún. adóterhet nem viselő járandóságoknak az összevont adóalapba történő technikai beszámítása okafogyottá vált, ezért ezek a jövedelmek ezen időponttól kezdődően adómenteseknek* tekinthetők. Ez alól azonban kivételt képez a hallgatói munkadíj, amely jellemzően munkaviszonyból származó jövedelemként jelenik meg a magánszemélynél, s ezért adóköteles jövedelemnek minősül. De mivel így az ilyen jövedelem az összevont adóalap részét képezi, ezért lehetséges az adójóváírás, a családi és más kedvezmények érvényesítése, illetve járulékalapként feljogosít a társadalombiztosítási ellátások igénybevételére, valamint a szolgálati idő megszerzésére.
Családi kedvezmény
A 2011. évtől a családi kedvezmény már nem az összevont adóalap utáni adót, hanem az összevont adóalapot csökkentő tételként jelenik meg a Szja tv.-ben. Ez tehát azt jelenti, hogy amennyiben a magánszemély a Szja. tv. alapján jogosult a családi kedvezmény érvényesítésére, akkor a 16 százalékos személyi jövedelemadót a következőképpen kell megállapítani:
- először az összevont adóalapba tartozó jövedelmek "bruttósított" (másként megfogalmazva: az adóalap-kiegészítéssel növelt) összegét kell meghatározni,
- majd ebből a "bruttósított" összegből le kell vonni a - magánszemélyt a Szja. tv. szerint megillető - családi kedvezmény összegét,
- s végül a levonás után fennmaradó részre kell megállapítani a magánszemélyt terhelő 16 százalékos adót.
Ugyanakkor a családi kedvezménnyel ezentúl az adózók nagyobb része élhet, mivel az érvényesítés feltételeként már nincs meghatározva jövedelemkorlát, illetve akár egyetlen gyermek esetén is figyelembe vehető, szemben a korábbi szabályozással.
Az pedig továbbra is igaz, hogy a családi kedvezményt csak az összevont adóalapba tartozó jövedelmek tekintetében lehet érvényesíteni, tehát az önálló, nem önálló és az ún. egyéb jövedelmek adóalapját lehet csökkenteni a családi kedvezménnyel.
Mindezek mellett pedig elöljáróban érdemes kihangsúlyozni, hogy a Szja. tv. családi kedvezménnyel összefüggő rendelkezéseinek alkalmazásához - mögöttes szabályként - nélkülözhetetlen a Cst. vonatkozó szabályainak háttérismerete, mivel a családi kedvezmény érvényesítésével kapcsolatos egyes fogalmakat (úgy mint a családi kedvezmény érvényesítésére jogosult, kedvezményezett eltartott, illetve eltartott személy kategóriája) csak a Cst. szabályainak ismeretében lehet és kell értelmezni.
Itt elöljáróban szükséges kiemelni, hogy a családi pótlék gyűjtőfogalom, mivel azt nevelési ellátásként vagy iskoláztatási támogatásként folyósítják. Eszerint
Az, hogy az adóévben egy családban (közös háztartásban) a jogosult mekkora összegben tudja a családi kedvezmény címén az összevont adóalapját csökkenteni, az alábbi tényezőktől függ:
- mennyi olyan hónap van az adóévben, amelyre nézve jár a családi kedvezmény: ezt nevezzük jogosultsági hónapnak.* Ilyen hónap az,
a) amelyre tekintettel a családi pótlékot juttatják (azaz itt nem elegendő a puszta jogosultság a családi pótlékra, hanem az is feltétel, hogy a családi pótlékot ténylegesen folyósítsák is: tehát ha az ellátás folyósítása szünetel, akkor a kedvezmény sem érvényesíthető),
b) amelyre tekintettel a rokkantsági járadékot folyósítják,
c) amelyben a várandósság orvosi igazolás alapján legalább egy napig fennáll, kivéve azt a hónapot, amikor a megszületett gyermek után a családi pótlékra való jogosultság megnyílik;
- egy adott hónapban hány fő kedvezményezett eltartott van a közös háztartásban, azaz mennyi olyan eltartott személy él a családban, aki után jár a családi kedvezmény;
- hány fő számít eltartottnak a közös háztartásban, mivel
a) egy és kettő eltartott esetén minden kedvezményezett eltartott után havi 62 500 forint vonható le az adóalapból, ami a gyakorlatban 10-10 000 forinttal kevesebb adót jelent havonta, illetve
b) három vagy annál több eltartott esetén pedig az adólapból hónaponként 206 250 forint vonható le minden kedvezményezett eltartott esetén, tehát ilyenkor havi 33-33 000 forinttal kevesebb adóval számolhatunk.
Azt, hogy pontosan ki érvényesítheti a családi kedvezményt, a törvényalkotó a Szja. tv. 29/A. § (3) bekezdés a)-d) pontjaiban sorolja fel.
a) A Cst. alapján* (nevelési ellátásra, illetve iskoláztatási támogatásra tehát) családi pótlékra, s így a családi kedvezmény érvényesítésére jogosult magánszemélynek az alábbiak tekinthetők:
1. a vér szerinti, az örökbefogadó szülő, a szülővel együtt élő házastárs, az a személy, aki a saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni és az erre irányuló eljárás már folyamatban van (ezeket a személyeket együttesen a Cst. szülőnek tekinti)
2. a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, a gyám,
3. az a személy, akihez a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték*, a saját háztartásban nevelt,
még nem tanköteles, valamint a tanköteles gyermekre tekintettel, illetve
4. a gyámhivatal által a szülői ház elhagyását engedélyező határozatban megjelölt személy a tanköteles gyermekre tekintettel.
Itt azonban érdemes még néhány dolgot kiemelni:
- A súlyos és halmozottan fogyatékos tanuló* szülője a tankötelezettség teljesítésének formájától függetlenül a tankötelezettség teljesítésének végéig jogosult iskoláztatási támogatásra.*
Elvált házaspárok esetén a családi kedvezmény érvényesítésére az a szülő jogosult, aki a gyermekre tekintettel családi pótlékra jogosult. Így pl. amennyiben az elvált szülő nem jogosult a családi pótlékra, akkor nem érvényesítheti a családi kedvezményt sem, függetlenül attól, hogy fizeti a gyermektartást a gyermek után.
- Azonban abban az esetben, ha a váláskor a bíróság közös felügyeleti jogot állapított meg a közös gyermekek tekintetében (azaz az egyik szülőnél sem helyezte el őket), akkor a családi pótlékot megosztva folyósítják a szülők részére 50-50 százalékban. Ilyenkor a szülőknek el kell dönteniük, hogy közülük ki érvényesíti a családi kedvezményt, mivel a Szja. tv. alapján* az csak egyszeresen vehető igénybe.
- Bizonyos esetekben a törvényi rendelkezés értelmében a magánszemély nem élhet a családi kedvezménnyel, hiába jogosult amúgy a családi pótlékra. Itt ugyanis olyan magánszemélyről van szó, aki nem saját háztartásában, hanem gyermekvédelmi szakellátás rendszerében neveli a gondjaira bízott gyermeket, s ezért nem lenne indokolt számukra a családi kedvezmény biztosítása. Természetesen nem lehet kizárni a családi kedvezmény érvényesítéséből azt a magánszemélyt, aki nevelőszülőként saját háztartásában neveli a gyermeket még akkor sem, ha a gyermeket nála elhelyező hatóság vagyonkezelői joggal is felruházta, mivel az ilyen magánszemély a vér szerinti szülővel azonos feltételek mellett jogosult a családi pótlékra.
Itt érdemes tehát megjegyezni, hogy az a gyám nem élhet a családi kedvezménnyel, aki csupán vagyonkezelői joggal rendelkezik a gyermek tekintetében. Ez pedig azt jelenti, hogy ha a gyámot ebbéli minőségében egyéb jogosítványok is megilletik a gyermek vonatkozásában, akkor a gyám ezen gyermekre nézve érvényesítheti a családi kedvezményt.
b) A várandós nő a fogantatás 91. napjától a magzat megszületéséig minősül a családi kedvezmény érvényesítésére jogosultnak, tekintettel arra, hogy a Szja. tv. - később a - 29/A. § (4) bekezdés b) pontjában a magzatnál teszi egyértelművé, hogy a magzat a várandóság időszakában mikortól számít kedvezményezett eltartottnak. A hatályos szabályozás alapján azonban csak a várandós nővel közös háztartásban élő házastársa élhet a kedvezménnyel, az élettársa nem. Amennyiben pedig megszületik a gyermek, akkor a születés hónapjától az élettárs apa is érvényesítheti az újszülött után a családi kedvezményt.
c) A saját jogán jogosult iskoláztatási támogatásra az a közoktatási intézményben a tankötelezettsége megszűnését követően tanulmányokat folytató személy,
1. akinek mindkét szülője elhunyt,
2. akinek a vele egy háztartásban élő hajadon, nőtlen, elvált vagy házastársától különélő szülője elhunyt,
3. aki kikerült az átmeneti vagy tartós nevelésből,
4. akinek a gyámsága nagykorúvá válása miatt szűnt meg,
5. aki a Cst. 7. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti személlyel (lásd: következő felsorolás első bekezdésének a)-c) pontjai) nem él egy háztartásban,
6. vagy ha az iskoláztatási támogatást - a gyámhivatalnak a szülői ház elhagyását engedélyező határozatában foglaltak szerint - a nagykorúságát megelőzően is a részére folyósították,
annak a tanévnek az utolsó napjáig, amelyben a 20. életévét betölti. (Ez a korhatár a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény alapján fogyatékossági támogatásra nem jogosult, de sajátos nevelési igényű tanuló esetében a 23. életév.)*
d) A rokkantsági járadékban részesülő személy vonatkozásában a rokkantsági járadékról szóló 83/1987. (XII. 27.) MT rendelet nyújt segítséget annak eldöntéséhez, hogy kik tartoznak ebbe a körbe. Eszerint rokkantsági járadékra az a személy jogosult, aki a 25. életéve betöltése előtt teljesen munkaképtelenné vált, illetve 80 %-os vagy azt meghaladó mértékű egészségkárosodást szenvedett és nyugellátást, baleseti nyugellátást részére nem állapítottak meg. Azonban az említett feltételek megléte esetén is legkorábban annak a hónapnak az első napjától lehet megállapítani, amelyben az igénylő a 18. életévét betöltötte. Ugyanakkor nem állapítható meg, illetőleg nem folyósítható a rokkantsági járadék annak, aki térítés nélkül van intézményben elhelyezve.*
Mivel a gyakorlati életben sokszor problémát okoz a szóban forgó ellátás megkülönböztetése a hozzá hasonló elnevezésű, ám tőle élesen különböző egyéb ellátásoktól, ezért ezt a kategóriát szigorúan el kell határolni pl. a rokkantsági/baleseti rokkantsági nyugdíjtól, amelyek vonatkozásában természetesen nem jöhet szóba a családi kedvezmény érvényesítése.
A törvényi rendelkezések értelmében a családi pótlékra saját jogán jogosult gyermek/személy, illetve a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély egyfelől a családi kedvezmény érvényesítésére jogosultnak, másfelől pedig kedvezményezett eltartottnak is tekinthető.* Ezért a jogalkotó mindkét személyi kategória esetében előírja azt, hogy a családi kedvezmény érvényesítésére az említett jogosult és a vele közös háztartásban élő magánszemélyek közül csak az egyik érvényesítheti a kedvezményt. Hogy ki lesz a jogosult, azt a közös háztartásban élő személyek együttesen dönthetik el. Itt pedig nincs jelentősége annak, hogy a kedvezményt esetlegesen érvényesítő személy a családi pótlékra saját jogán jogosult gyermekkel/személlyel, illetve a rokkantsági járadékban részesülő magánszeméllyel hozzátartozói vagy másmilyen rokoni kapcsolatban áll-e vagy sem, mivel csak az a feltétel, hogy közös háztartásban éljenek, illetve rendelkezzenek olyan jövedelemmel, ami az összevont adóalapba tartozik. (Természetesen abban az esetben, ha a nevezett ellátásban részesülő magánszemélynek nincs az összevont adóalapba tartozó jövedelme, akkor értelemszerűen a vele közös háztartásban élő magánszemélynek lesz lehetősége, illetőleg neki érdemes érvényesítenie a kedvezményt a szóban forgó ellátásban részesülő magánszemély vonatkozásában.)
Amennyiben pedig az érintettek döntöttek arról, hogy ki lesz a családi kedvezmény érvényesítésére jogosult a családi pótlékra saját jogán jogosult gyermek/személy, illetve a rokkantsági járadékban részesülő személy tekintetében, akkor ezen a későbbiekben már nem változtathatnak. (Bár év végén az a személy, aki a közös döntés alapján jogosult lesz az érvényesítésre, az adóbevallásában a nem érvényesített ["fel nem használt"] kedvezményt megoszthatja a házas-/élettársával.*)
Azonban ha a fenti döntés értelmében a kedvezmény érvényesítésére jogosult személy - a nyilatkozata ellenére - valamilyen oknál fogva év közben ténylegesen mégsem veszi igénybe a kedvezményt, akkor nem válik jogosulttá, s így a vele közös háztartásban élő, a kedvezmény érvényesítésére ugyancsak jogosult személy élhet a kedvezménnyel. Ez fordulhat elő például abban az esetben, amikor a jogosult nyilatkozik a kifizetőjének, de a kifizető még a bér kifizetése előtt fizetésképtelenné válik és megindítják ellene a felszámolási eljárást.)
Az eddigi szabályozáshoz hasonlóan a 2011. évben is fontos megkülönböztetni a kedvezmény érvényesítésénél az ún. kedvezményezett eltartottat az eltartott személytől. Ez utóbbiak köre ugyanis szélesebb a kedvezményezett eltartottakétól. Másképp megfogalmazva: a kedvezményezett eltartott az az eltartott, aki után mindig jár a kedvezmény, illetve úgy is mondhatnánk, hogy az eltartottak száma ugyan befolyásolja a kedvezmény összegét (hiszen az eltartottak számától függ az, hogy 62 500 forint vagy 206 250 forint vehető-e igénybe), de nem mindegyik eltartott után jár is a kedvezmény.
A kedvezményezett eltartottak kapcsán a Szja. tv. visszautal a Cst. 7-8. §-aira, amely meghatározza azon személyeket, akire tekintettel családi pótlékot folyósítanak.* Azonban ki kell hangsúlyozni, hogy a családi kedvezmény érvényesítése szempontjából csak az a gyermek minősül kedvezményezett eltartottnak, akire tekintettel családi pótlékot folyósítanak. Tehát amennyiben a gyermek után járna a családi pótlék, de azt a szülők egyike sem igényelte, akkor családi kedvezmény sem érvényesíthető.
(A családi pótlékra saját jogán jogosult személlyel, valamint a rokkantsági járadékra jogosult személlyel kapcsolatban lásd korábban a Szja. tv. 29/A. § (3) bekezdés c)-d) pontokhoz fűzött kommentárt.)
Mint ahogyan arra már utaltunk, az eltartottként figyelembe vehető személyek csoportja magába foglalja a kedvezményezett eltartottak kategóriáján kívül azokat a személyeket is, akiket a Cst. szerint a családi pótlék (nevelési ellátás, illetve iskoláztatási támogatás) összegének megállapítása szempontjából figyelembe vesznek, de rájuk tekintettel már nem jár családi pótlék, s ezért utánuk családi kedvezmény sem vehető igénybe. A Cst. alapján* családi pótlék összegének megállapítása szempontjából figyelembe kell venni azt a vér szerinti, örökbe fogadott vagy nevelt gyermeket,
a) aki az igénylő háztartásában él, és
aa) akire tekintettel a szülő, a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, a gyám családi pótlékra jogosult,
ab) aki közoktatási intézmény tanulója vagy felsőoktatási intézményben első felsőfokú szakképzésben, első alapképzésben, első mesterképzésben vagy első egységes, osztatlan képzésben részt vevő hallgató és rendszeres jövedelemmel* nem rendelkezik,
ac) aki a családi pótlékra saját jogán jogosult (kivéve, ha nem él egy háztartásban a szülővel, a nevelőszülővel, a hivatásos nevelőszülővel, a gyámmal, továbbá azzal a személlyel, akihez a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték); vagy
b) aki fogyatékosként szociális intézményi ellátásban részesül, feltéve, hogy őt a gyámhivatal nem vette átmeneti vagy tartós nevelésbe, és a családi pótlékot igénylő - a kormányrendeletben foglaltak szerint - vele kapcsolatot tart fenn.
A fentieket szemléltetendő, nézzünk néhány példát:
1.
Egy családban két gyermek van: az egyik középiskolás és utána még jár családi pótlék, illetve egy rendszeres jövedelemmel nem rendelkező egyetemista, aki után viszont már nem jár. Az apa rokkantsági járadékban részesül, amin kívül más jövedelme nincs. Így a családban csak az anya a "kereső", így ténylegesen ő tudja érvényesíteni a családi kedvezményt.
Ebben az esetben az eltartottak száma 3, amiből csak 2 fő a kedvezményezett eltartott (a középiskolás gyermek és a rokkantsági járadékban részesül apa, mivel az egyetemista csak az eltartottak közé számít). Így az anya 2 x 206250 forint = 412500 forint kedvezményt tud érvényesíteni.
2.
Egy családban a szülők 3 olyan gyermeket nevelnek, akik közül az egyik végzős egyetemista, a másik másodéves főiskolás, a harmadik gyermek pedig olyan középiskolás, aki után már nem jár családi pótlék, s egyikőjük sem folytat kereső tevékenységet. Ilyenkor van ugyan 3 eltartott gyermek, de ezek egyike után sem jár már családi pótlék, így utánuk családi kedvezményt sem lehet érvényesíteni.
3.
2011-ben egy családban 3 gyermek van. Közülük az egyik júniusban érettségizik, majd szeptembertől főiskolás lesz, a másik kettő pedig még általános- illetve középiskolás. Ebben az esetben az összevont adóalapból levonható családi kedvezmény a következőképpen alakul:
| januártól júniusig = 6 hónap | 3 kedvezményezett eltartott x 206 250 forint | 3 712 500 Ft |
| júliustól augusztusig = 2 hónap | 2 kedvezményezett eltartott x 62 500 forint | 250 000 Ft |
| szeptembertől decemberig = 4 hónap | 2 kedvezményezett eltartott x 206 250 forint | 1 650 000 Ft |
Noha a családi kedvezmény ugyanazon kedvezményezett eltartott után egyszeresen jár, azonban a közös háztartásban élő házastársak, élettársak egymás között - az összeg vagy a kedvezményezett eltartottak megosztásával - megoszthatják már év közben is az adóelőleg megállapítása során. Erre az élettársak csak a közös gyermekre tekintettel jogosultak. Abban az esetben ugyanis, amikor olyan közös háztartásban élő élettársakról van szó, akiknek nincs közös gyermeke, csak mindegyiknek saját, "kapcsolatba hozott" gyermeke van, azok az élettársak év közben az adóelőleg-megállapítása során nem, csak év végén az adóbevallásban oszthatják meg a családi kedvezményt, ha egyikük sem veszi igénybe az egyedülállók (emelt összegű) családi pótlékát. (Ilyen pl. akkor fordulhat elő, ha az élettársak egyike jövedelem hiányában nem tudja az őt egyébként megillető családi kedvezményt érvényesíteni.) Így ez alapján megállapítható, hogy megosztás az adóelőleggel szemben csak jogosultak között lehetséges.
A családi kedvezményt év végén az adóbevallásban, munkáltatói adómegállapításban az adóelőlegnél történő megosztástól függetlenül lehet megosztani. Ez tehát azt jelenti, hogy ekkor a jogosultak újra eldönthetik, melyikük veszi figyelembe a kedvezményt, illetve hogyan osztják meg egymás között. Így olyan személy is igénybe veheti a családi kedvezményt, aki év közben egyébként nem lenne jogosult. Azonban ez alól kivételt jelent a családi pótlékra saját jogán jogosult gyermek (személy) illetve a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély, mivel az esetükben a jogosult személye az év végén már nem változhat.
Néhány példa a megosztásra:
1.
a) Egy házaspár a közös háztartásban neveli az apa és az anya előző házasságából született 1-1 gyermekét. A nő várandós a közös gyermekkel, akivel betöltötte terhessége 91. napját. Itt mindkét szülő jogosult a családi pótlékra, s így a családi kedvezményre is: az anya és az apa a saját gyermeke, valamint a magzat után, mint szülő, illetve házastársának gyermeke után pedig mint a szülő házastársa. Ilyen esetben tehát mindkét szülő (a két gyermekre és a magzatra tekintettel) jogosult havonta a 3 x 206 250 = 618 750 forint összegű családi kedvezményt.
b) Ha viszont élettársak nevelik közös háztartásban az apa és az anya előző házasságából/kapcsolatából származó 1-1 gyermeket, miközben az anya a közös gyermekkel várandós, aki be is töltötte terhessége 91. napját, akkor a kedvezmény igénybevétele a következőképpen alakul: az anya 2 x 62 500 = 125 000 forint összegű családi kedvezményt érvényesíthet havonta, az apa viszont csak 1x 62500 forintot, mivel az élettárs nem tekinthető jogosultnak a magzat után. De amennyiben megszületik a baba, akkor már az apa is 2 x 62 500 forint összegű kedvezménnyel élhet. Év végén a bevallásban pedig lehetőség van arra, hogy az élettársak a "fel nem használt" kedvezményt megosszák egymással. (Adott esetben az is előfordulhat a megosztás során, hogy az élettárs a teljes összeget átengedheti az élettársának, mivel neki nincs jövedelme az adóévben, tehát nincs mire érvényesíteni a kedvezményt.) Ilyen esetben feltétel természetesen, hogy a kapcsolatba "hozott" gyermekek után egyik szülő sem kéri a gyermeket egyedül nevelő szülőt megillető emelt összegű családi pótlékot.
c) Mivel a családi kedvezmény érvényesítésére az a személy jogosult, aki a Cst. szerint gyermekre tekintettel családi pótlékra jogosult, ezért az anya/apa (lásd: b) pont) volt férje, illetve volt felesége ezek után a gyermekek után nem jogosult a családi kedvezményre, mivel a családi pótlékot nem ő, hanem a volt házastársa kapja a gyermek után.
2.
Közös háztartásban egy házaspár neveli két kiskorú gyermekét, de velük él az anya rokkantsági járadékban részesülő testvére is. Ilyenkor a rokkantsági járadékban részesülő személy tekintetében a házaspárnak és az anya testvérének közösen el kell dönteniük, hogy ki lesz a jogosult a családi kedvezmény érvényesítésére.
a) Amennyiben a döntésük alapján az anya vagy az apa lesz a jogosult, akkor ők 3 kedvezményezett eltartott vonatkozásában élhetnek a kedvezménnyel, azaz havonta 3 x 206 250 forint családi kedvezményt érvényesíthetnek.
b) Abban az esetben viszont, ha úgy döntenek, hogy a rokkantsági járadékban részesülő személy saját maga érvényesíti a kedvezményt, akkor ő havonta 1 x 62500 forint, az anya/apa pedig a két kedvezményezett eltartottnak minősülő gyermek után 2 x 62 500 forint/hó kedvezménnyel élhet.
Hogy alakul a megosztás? Amennyiben a rokkantsági járadékos nem maga érvényesíti saját magára tekintettel a kedvezményt, akkor mivel a rokkantsági járadékban részesülő személy után járó családi kedvezményt év közben nem lehet megosztani, év közben 2 x 206 250 = 412 500 forintot oszthat meg egymás között a házaspár. Év végén viszont a 3 x 206 250 = 618 750 forint összeg osztható meg. Azonban a Szja. tv. 29/B. § (1) bekezdés értelmében a házaspár és a testvér a kedvezményt év végén sem oszthatja meg egymás között.
Ahhoz, hogy a magánszemély az őt megillető családi kedvezményt már év közben az adóelőleg tekintetében érvényesíteni tudja, az adóelőleg megállapításáig, illetve az így nem érvényesített kedvezmény vonatkozásában pedig az adóév végén a bevallásában/munkáltatói adómegállapításhoz kapcsolódóan írásban kell nyilatkoznia a kedvezmény igénybevételéhez való jogosultságról (a kedvezményezett eltartottnak minősülő magzat megléte esetén a várandósság tényéről), illetve a megosztásról. A nyilatkozat kötelező elemeit is rögzíti a törvény [minden eltartott (kedvezményezett eltartott) adóazonosító jele (kivéve a magzat), ennek hiányában természetes személyazonosító adatai (születési helye, ideje, anyja leánykori neve), lakcíme, megosztás esetén a másik fél adóazonosító jele].
Ugyanakkor tény, hogy a Szja. tv. 48. § (3) bekezdése alapján a családi kedvezmény - illetve az adójóváírás és a személyi kedvezmény is - adóelőleg megállapítása során történő érvényesítése érdekében a magánszemély csak az adóelőleget megállapító munkáltatónak adhat nyilatkozatot.
Azonban az Szja. tv. 46. § (6) bekezdés b) pontja az adóelőleg-fizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában adóelőleget megállapító munkáltatónak minősíti a rendszeresen ismétlődő bevételszerzés (különösen havi/heti bér, munkadíj, tiszteletdíj, személyes közreműködés ellenértéke, egyéb juttatás) tekintetében a munkáltató mellett a társas vállalkozást, a polgári jogi társaságot, illetve a bérnek minősülő kifizetést teljesítő más kifizetőket is. Erre a szabályra figyelemmel pedig a családi kedvezményre vonatkozó nyilatkozatot a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja is megteheti a társas vállalkozásnak a személyes közreműködői díj vonatkozásában, és nincs kizárva a nyilatkozattételből az adóköteles társadalombiztosítási ellátásban (pl. TGYÁS, GYED, táppénz) részesülő magánszemély sem. Az utóbb említett magánszemély nyilatkozatát a kifizető szervnek (egészségbiztosítási pénztárnak, illetve az ilyen ellátásban részesülő, de egyébként a Magyar Államkincstár kifizetői körébe tartozóknál - köztisztviselők, kormánytisztviselők stb. - a Magyar Államkincstárnak) teheti meg. De hasonlóképpen kérheti a családi kedvezmény érvényesítését az a magánszemély, akinek a munkaügyi hivatal pl. az álláskeresési járadékot/segélyt folyósít, mivel az ilyen címen kapott összeg a Szja. tv. 3. § 21. pontja értelmében bérjövedelemnek minősül ezért a kifizető a már említett Szja. tv. 46. § (6) bekezdése szerinti adóelőleget megállapító munkáltatónak minősül.
Itt felmerül az a kérdés is, hogy az új szabályok alapján az egyéni vállalkozó hogyan tudja év közben érvényesíteni az őt egyébként megillető családi adókedvezményt. Tekintettel arra, hogy a családi adókedvezmény az adóalap-kiegészítést is tartalmazó összevont adóalapot csökkentő kedvezményként került be az adórendszerbe, értelemszerűen nem érvényesíthető a vállalkozói személyi jövedelemadó szabályai szerint adózó jövedelem után. Ha azonban a vállalkozó az összevont adóalapba tartozó vállalkozói kivétet számol el, akkor nincs akadálya az év közbeni érvényesítésnek sem. Ebben az esetben az adóelőleg-fizetésre az Szja. tv. 49. § (4) bekezdés a) pontjának rendelkezését kell alkalmazni, amely szerint a negyedévenként fizetendő adóelőleg a negyedévben elszámolt vállalkozói kivét után az (1)-(2) bekezdés szerint megállapított összeg. Az (1) bekezdés szerint ugyanis az adóelőleget a 47. § szerint megállapított adóelőleg-alap összege után kell kiszámítani úgy, hogy a családi kedvezményt érvényesítő magánszemély esetében az adóelőleg-alapot csökkenteni kell a kedvezmény összegével. A (2) bekezdés pedig lehetővé teszi a személyi kedvezmény figyelembevételét is. (Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy adójóváírás értelemszerűen nem vehető figyelembe, mivel a vállalkozói kivét nem minősül bérnek.)
Itt fontos kihangsúlyozni, hogy ugyanezen szabályok szerint kell eljárnia az egyéni ügyvédnek, az állatorvosnak, a közjegyzőnek, az önálló bírósági végrehajtónak és az egyéni szabadalmi ügyvivőnek is, mivel őket az Szja. tv. 3. § 17. pontja szerint az Szja. tv. alkalmazásában egyéni vállalkozónak kell tekinteni.
Nincsenek kizárva az adóalap-csökkentő kedvezmény érvényesítéséből azok a magánszemélyek sem, akik munkáltatónak nem minősülő kifizetőtől szereznek jövedelmet pl. választott tisztségviselőként, megbízási szerződés alapján. Ezekben az esetekben a jövedelmet juttató szervezet kifizetői minőségében kötelezett az adóelőleg megállapítására, illetve levonására. Az Szja. tv. 49. § (3) bekezdése értelmében az adóelőleget megállapító kifizető az állami adóhatósághoz bejelentett - az általános szabályoktól eltérő - módszer szerint is megállapíthatja az adóelőleget, ha ez által az adóévi adó megállapításánál jelentkező adókülönbözet mérsékelhető. Ez azt jelenti, hogy a kifizető figyelembe veheti a családi kedvezmény érvényesítését kérő, jogszerűen megtett nyilatkozatokat, ha olyan előzetesen bejelentett adóelőleg-levonási módszert alkalmaz, amely a nem munkáltatóként havi rendszerességgel teljesített kifizetéseknél is biztosítja a kedvezmény érvényesítésének lehetőségét. Nem vitatható, hogy ehhez szükség van a kifizető együttműködési készségére is, mivel kötelezettséget erre vonatkozóan az Szja. tv. nem ír elő.
Mivel 2011. január 1-jétől megszűnt a magánszemély ingatlan-bérbeadásból származó jövedelme elkülönült adóztatásának választási lehetősége (kivéve a kereskedelmi szálláshely szolgáltatásra irányuló tevékenység esete), ezért az ilyen jövedelem - az adóalap-kiegészítést is tartalmazó - önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül, ebből következően pedig az összevont adóalap részét képezi. Így figyelemmel arra, hogy kifejezett jogszabályi rendelkezés nem tiltja azt, hogy a magánszemély a családi kedvezményt ingatlan bérbeadásából származó jövedelme tekintetében érvényesítse, ezért ilyen esetben is élni lehet a szóban forgó kedvezménnyel.
Így az adóelőleg alapja a Szja. tv. 47. § (2) bekezdés ab) pontja szerint alakul. A fizetendő adóelőleg pedig a Szja. tv. 49. § (1) bekezdésben foglaltak értelmében a családi kedvezménnyel csökkentett adóelőleg-alap összege után az adó 16 százalékos mértékével számított összeg. [Ugyanakkor itt érdemes megjegyezni, hogy a Szja. tv. 49. § (2) bekezdése lehetővé teszi a személyi kedvezmény igénybevételét. Azonban az adójóváírás értelemszerűen nem vehető figyelembe, ha a magánszemély a családi kedvezményt ingatlan-bérbeadásából származó jövedelme tekintetében kívánja érvényesíteni, mivel az ilyen jövedelem nem minősül bérnek.]
Ilyenkor tehát ingatlan bérbeadásából származó jövedelem esetében a magánszemélynek nincs lehetősége arra, hogy családi kedvezmény érvényesítésére vonatkozó nyilatkozatot adjon, ezért a kedvezményt negyedévenként saját maga érvényesíti az ingatlan-bérbeadásából származó jövedelme tekintetében, s bevallja az adóévre vonatkozó adóbevallásában.
Ugyanakkor nincsenek kizárva a családi kedvezmény érvényesítéséből azok az ingatlan bérbeadási tevékenységet folytató magánszemélyek sem, akik ezen tevékenységből származó jövedelmüket munkáltatónak nem minősülő kifizetőtől szerzik. Erre az esetre vonatkozóan a szabályozás ugyanaz, mint ahogyan azt már előzőleg láthattuk azon magánszemélyek jövedelemszerzésével kapcsolatosan, akik választott tisztségviselők, megbízási szerződés alapján tevékenykednek.
Mindezek után pedig nézzünk egy összetettebb példát a családi kedvezmény megosztással történő érvényesítéséhez:
egy családban az anya bérjövedelme 2 000 000 forint illetve nyelvet tanít óraadó tanárként évi 800 000 forintos jövedelemért. Apa vállalkozóként 2 500 000 forint éves vállalkozói kivétet számol el, illetve van még osztalékból 1 000 000 forint jövedelme. Három gyermekük van: egy 10 éves általános iskolás, egy 15 éves középiskolás, akik után jár a családi pótlék, valamint egy 19 éves nappali tagozatos egyetemista, aki úgy dönt, hogy február 1-jétől munkát vállal és levelező tagozaton folytatja tanulmányait. Időközben kiderül, hogy anya várandós a 4. gyermekkel, s áprilisban eléri a várandósság 91. napját. A szülők megegyeznek, hogy a családi kedvezményt az adóelőlegnél az anya veszi igénybe, s az anya által igénybe nem vett családi kedvezményt az apa a bevallásában érvényesíti. Hogyan alakul a családi kedvezmény?
|
| anya | apa | |
| 1. | Éves bérjövedelem | 2 000 000 | 0 |
| 2. | Önálló tevékenységből származó jövedelem | 800 000 | 2 500 000 |
| 3. | Adóalap-kiegészítés [(1.+2.) x 0,27] | 756 000 | 675 000 |
| 4. | Összevont adóalap [1.+2.+3.] | 3 556 000 | 3 175 000 |
| 5. | Külön adózó jövedelem | 0 | 1 000 000 |
|
| Családi kedvezmény |
| |
| 6. | Január | 1hó x 2fő x 206 250 = 412 500 | |
| 7. | Február-március | 2hó x 2fő x 62 500 = 250 000 | |
| 8. | Április-december | 9hó x 3fő x 206 250 = 5 568 750 | |
| 9. | Családi kedvezmény maximálisan megállapított összege [6. + 7. + 8.] | 6 231 250 | |
| 10. | Családi kedvezmény ténylegesen levont összege [9., de legfeljebb a 4.], figyelembe véve a szülők adóelőleg nyilatkozatát. | 3 556 000 | 6 231 250 - 3 556 000 = 2 675 250 |
| 11. | A kedvezménnyel csökkentett összevont adóalap [4. - 10.] | 0 | 499 750 |
| 12. | Az összevont adóalap adója, a számított adó [11. x 0,16%] | 0 | 79 960 |
| 13. | Külön adózó jövedelem adója [5. x 0,16%] | 0 | 160 000 |
Ha ugyanazon kedvezményezett eltartott után pedig több magánszemély jogosult a családi kedvezmény érvényesítésére, akkor ezen jogosultaknak közös nyilatkozatot kell tenniük, de a változást mindig be kell jelenteniük. Mindebből tehát az is következik, hogy a kedvezmény megosztása az adóelőleg tekintetében csak az arra jogosultak között lehetséges. Megosztás esetén a jogosultakat megillető családi kedvezményt az adóelőleget megállapító munkáltató - az összeg vagy a kedvezményezett eltartottak megosztásával - az adóelőleg-nyilatkozat alapján veszi figyelembe. Az Szja. tv. szerint a nyilatkozatnak minimum az alábbiakat kell tartalmaznia:
a) a nyilatkozó magánszemély(ek) nevét és adóazonosító jelét (ennek hiányában természetes azonosító adatait);
b) minden eltartott (kedvezményezett eltartott) nevét és adóazonosító jelét (ennek hiányában természetes azonosító adatait), magzat (ikermagzat) esetében a várandósság tényére vonatkozó kijelentést;
c) a nyilatkozó magánszemély(ek) adóelőleget megállapító munkáltatójának nevét (elnevezését) és adószámát, valamint a nyilatkozatban foglaltak tudomásulvételét igazoló kijelentését, míg e munkáltató hiányában az erre vonatkozó kijelentést.*
(Az adóhatóság honlapján megtalálható az erre vonatkozó javasolt nyilatkozatminta.)
A gyakorlati életben előfordulhat az, hogy a terhességet (pontosabban a várandósságnak a fogantatástól számított 91. napja utáni időszakát) csak akkor veszik észre, ha már megtörtént az adó adott adóévi megállapítása, ám a jogosult az időközben felismert magzat (ikermagzat) tekintetében érvényesíteni kívánja a családi kedvezményt a már bevallott jövedelem adóévének azon jogosultsági hónapjai vonatkozásában, amelyre nézve már járna neki. Ennek "orvoslására" biztosítja a Szja. tv. az elévülési időn belül történő önellenőrzés lehetőségét.
Az Mt. 77. § (2) bekezdése alapján a munkáltató a jogosulttól természetesen nem kérheti az adóelőlegre vonatkozó nyilatkozattétel során a várandósság tényéről kiadott igazolást. De amennyiben adóhatósági ellenőrzésre kerül sor, akkor a kedvezmény jogszerű igénybevételét bizonyítandó, az adóhatóság kérheti az orvosi igazolást a várandósság fennálltáról.
E rendelkezés kapcsán gyakran felmerülő kérdés az például, hogy miként alakul a családi kedvezményre való jogosultság akkor, ha a család a gyermek után valamely EGT-államban (tipikusan Ausztriában) is folyósítanak családi pótléknak megfelelő ellátást. Ilyen eset lehet az alábbi példa: egy családban a szülők két középiskolás és egy egyetemista gyereket nevelnek, akik nem folytatnak rendszeres kereső tevékenységet. Az apa Ausztriába jár át dolgozni, az anya pedig Magyarországon dolgozik. Az osztrák szabályok alapján pedig a gyermek 26 éves koráig jár a családi pótlék, feltéve, hogy tanul a gyermek, így az egyetemista után az apa a teljes családi pótlékot megkapja. A másik két gyermek után pedig az osztrák állam a magyar és az osztrák családi pótlék közötti különbséget is megfizeti. Hogyan alakul ilyen esetben a családi kedvezmény?
A Szja. tv. 29/A. §-a a családi kedvezményre való jogosultság, illetve a kedvezményezett eltartotti megítélése vonatkozásában a magyar Cst.-t említi. Tehát meg kell vizsgálni a kedvezmény igénybevétele szempontjából, hogy a Cst. alapján Magyarországon kapnának-e a szülők az egyetemista után családi pótlékot. Mivel a magyar szabályozás során az egyetemista gyermek után már nem jár családi pótlék, ezért őt csak mint eltartottat lehet figyelembe venni a családi kedvezmény érvényesítése során. Ebben az esetben tehát az eltartottak száma 3, viszont csak 2 kedvezményezett eltartott van, azaz az érvényesíthető kedvezmény: 2 x 206 250 forint.
VII. Fejezet
Az összevont adóalap adójának meghatározása
Az összevont adóalap adója
A külföldön megfizetett adó beszámítása
A külföldön megfizetett adó beszámításának Szja. tv. 8. § (2) bekezdésében meghatározott általános szabálya szerint a belföldi illetőségű magánszemély által megszerezett jövedelem esetében az adót csökkenti a jövedelem után külföldön megfizetett adó. Azonban amennyiben nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a fizetendő adó ilyen esetben sem lehet kevesebb az adóalap 5 százalékánál.
Ha a jövedelemszerzés helye szerinti ország és Magyarország között nem jött létre kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény, akkor az Szja. tv. alapelvi követelményére tekintettel - miszerint az adóztatásnak arányos és méltányos célokat kell követnie - a Magyarországon ténylegesen fizetendő adó kiszámításakor is figyelembe kell venni a külföldön fizetett adót. Tehát nemzetközi egyezmény hiányában is szintén a "számított adót" kell meghatározni, ami a Magyarországról és a másik államból származó, összevont adóalapba tartozó jövedelem és a ráeső "szuperbruttó" együttes összege után kiszámított adó. Ezt a számított adót csökkenti az összevont adóalapba tartozó jövedelemre a másik államban megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb a másik államból származó, összevont adóalapba tartozó jövedelem adóalapjára a 16 százalékos adókulccsal megállapított adó. Tehát a 2011. évtől már nem az ún. "átlagos adókulcsot" kell meghatározni a külföldön megfizetett adó beszámítása során.
Az Szja. tv. ugyanakkor kizárja azon külföldön adóként megfizetett összeg figyelembevételét a tárgyévi adókötelezettség megállapításakor, amely összeg a magánszemély részére a jövedelem után fizetett adó összegéből visszajár nemzetközi szerződés rendelkezése, viszonosság vagy külföldi jog alapján. Ilyen lehet az az eset, ha a magánszemély részére egy másik államban fizetett adó összegéből bármely összeg visszajár (pl. adókedvezmény formájában, vagy év közbeni többlet-adóelőleg befizetés miatt), függetlenül attól, hogy van-e egyezmény ezzel a másik álammal
Az adójóváírás
Az adójóváírás olyan, a számított adót csökkentő levonás, amely már a bérjövedelem megszerzésekor, az adóelőleg meghatározásánál érvényesíthető. Tehát ez a kedvezmény az összevonás alá eső jövedelmek után fizetendő adót csökkenti.
Az adójóváírás bérjövedelem esetén illeti meg a magánszemélyt. Az Szja. tv. 3. § 21. pontja értelmében bérnek minősül:
- a munkaviszonyból származó jövedelem ideértve a közalkalmazotti, köztisztviselői, szolgálati, bírói, ügyészi stb. jogviszonyból származó jövedelmet is (kivéve a munkáltató által fizetett adóköteles biztosítási díjat, valamint a végkielégítést, mivel ez utóbbit a munkaviszony megszüntetésére tekintettel kapja a dolgozó, s a munkaviszonyban töltött időtől függ),
- az adóköteles társadalombiztosítási ellátás (pl. táppénz, baleseti táppénz, GYED, TGYÁS),
- a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény* alapján folyósított adóköteles ellátás (pl. közcélú munkából származó jövedelem), kivéve az adómentes ellátást,
- a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény* alapján folyósított álláskeresési járadék, álláskeresési segély, ha ennek megállapítására nem a magánszemélyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár öt évet meg nem haladó időtartamon belül betöltésére is figyelemmel került sor, továbbá a kereset-kiegészítés és keresetpótló juttatás,
- a Magyar Honvédségnél tartalékos katonai szolgálatot teljesítő magánszemély illetménye,
- az előzőekben felsorolt jövedelmeket pótló kártérítés (keresetpótló járadék), ideértve a felelősségbiztosítás alapján ilyen címen fizetett kártérítést is (kivéve a nyugdíjban részesülő magánszemélyt megillető baleseti járadékot és a jövedelempótló kártérítési járadékot, feltéve, hogy a magánszemély a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte).
Az Szja. tv. 3. § 75. pontja alapján a magánszemély az összes jövedelmének minősül az összevont "bruttósított" adóalap és külön adózó valamennyi - bevallási kötelezettséggel járó - jövedelem. Ezen kívül idetartozik még
- a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó esetében a vállalkozói osztalékalap,
- a törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján az adó alól a Magyar Köztársaságban mentesített azon jövedelem, amelyet az összevont adóalapba nem kell beszámítani, azaz a külföldön adóköteles jövedelem, továbbá
- az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás alapjául figyelembe vett bevétel, valamint
- az a bevétel is, amely után külön törvény alapján az adó mértéke 98 százalék.
Azonban nem kell beszámítani a magánszemély összes jövedelmébe
- az ingatlan átruházásából, a vagyoni értékű jog visszterhes alapításából, átruházásából (végleges átengedéséből), megszüntetéséből, ilyen jogról való végleges lemondásból származó, az összevont adóalapba nem tartozó jövedelmet, továbbá
- a munkaviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel bírósági ítélet alapján fizetett összeget, valamint
- az osztalékelőleget (azzal, hogy az osztalékelőleg osztalékká váló része a beszámoló elfogadásának évében része a magánszemély összes jövedelmének).
Az adójóváírás összege a bérjövedelem adóalap-kiegészítéssel növelt ("bruttósított") összegének a 16 százaléka, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 12100 forint. Ilyen összegben az adójóváírás teljes egészében akkor érvényesíthető, ha a magánszemély összes jövedelme az adóévben a 2 millió 750 ezer forint jogosultsági határt nem haladja meg. Az adójóváírás fokozatosan csökkenő összegben akkor vehető igénybe, ha a magánszemély éves összes jövedelme az adóévben nem haladja meg az évi 3 millió 960 ezer forintot. Ez utóbbi esetben az érvényesíthető adójóváírás kiszámítása az alábbi: az évi 3 millió 960 ezer forintos jogosultsági határt meghaladó rész 12 százalékával csökkenteni kell a 145200 forintot. Mindez egyben azt is eredményezi, hogy a jogosultsági határt 1 millió 210 ezer forinttal meghaladó rész (azaz 3 millió 960 ezer forint összes jövedelem) esetén adójóváírás már nem érvényesíthető.
A jogosultsági hónap az a hónap, amelyre a magánszemélyt az adóévben bér illette meg. Az adóévben legfeljebb 12 jogosultsági hónap vehető figyelembe akkor is, ha többször és több forrásból történt a bérjövedelem kifizetése. Azt a hónapot, amelyre bérjövedelem nem illette meg a magánszemélyt, az adójóváírás érvényesítése szempontjából nem lehet figyelembe venni. Ugyanakkor azt a hónapot, amelyre akár csak egyetlen nap miatt kapott bérjövedelmet a magánszemély, jogosultsági hónapnak kell tekinteni.
A magánszemély az adójóváírás évközbeni érvényesítését adóelőleg-nyilatkozatban kérheti, amit az adóelőleget megállapító munkáltató számára adhat. A munkáltató a nyilatkozatban foglaltakat az átadást követő adóévi kifizetéseknél veszi figyelembe. Amennyiben a magánszemély a nyilatkozattételkor fennálló körülmények ellenére az adójóváírás érvényesítését jogalap nélkül kérte, aminek következtében az adóbevallása alapján 10 ezer forintot meghaladó befizetési különbözet mutatkozik, akkor a befizetési különbözet 12 százalékát különbözeti-bírságként kell megfizetnie.
Ha a magánszemély munkáltatójától származó jövedelme várhatóan meghaladja a 2 millió 750 ezer forintot, de 3 millió 960 ezer forintnál nem lesz több, akkor célszerű az adóhatóság által ajánlott nyilatkozatminta kiegészítő nyilatkozatát is megtennie. Erre a magánszemélynek akkor van lehetősége, ha az adóévben a munkáltatóján kívül mástól várhatóan nem szerez adóköteles jövedelmet. A kiegészítő nyilatkozat alapján pedig a munkáltató az állami adóhatósághoz bejelentett, a legkisebb adókülönbözetet eredményező módszer szerint veszi figyelembe az adójóváírást az adóelőleg megállapítása során feltéve, hogy a munkáltató ilyen módszert alkalmaz. Ha a magánszemély jogszerűen tette meg a kiegészítő nyilatkozatot, és a munkáltató az állami adóhatósághoz bejelentett eltérő módszer szerint állapítja meg az adóelőleget, akkor a magánszemélynek különbözeti-bírság fizetési kötelezettsége nem keletkezhet.
A nyilatkozat több munkáltatónak vagy bérjövedelmet fizető kifizetőnek is megtehető egyidejűleg, de ezzel csak abban az esetben célszerű élni, ha az éves összes jövedelem nem haladja meg a 2 millió 750 ezer forintot.
Amennyiben a magánszemély a kiegészítő nyilatkozat nélkül kéri az adójóváírás érvényesítését, akkor a munkáltató az adóelőleg megállapítása során minden jogosultsági hónapban figyelembe veszi az adójóváírást, egészen addig, amíg - az adott havi kifizetést is figyelembe véve - az év elejétől tőle származó adóelőleg-alapok összege meg nem haladja a 2 millió 750 ezer forintot. Ebben az esetben előfordulhat, hogy a magánszemélynek az adóbevallása alapján bírsággal is járó befizetési különbözete keletkezik, feltéve, hogy az összes jövedelme az adóévben több 2 millió 750 ezer forintnál.
Két példa az adójóváírás meghatározására
Egy magánszemély 2011. évben 12 hónapot dolgozik. A munkájáért 1,5 millió forint bérjövedelmet kap és más jövedelemforrása nincsen.
| Bérjövedelem | 1 500 000 forint |
| Adóalap-kiegészítés (1 500 000 x 0,27) | 405 000 forint |
| Az összevont adóalap | 1 905 000 forint |
| Az összevont adóalapot terhelő adó (1 905 000 x 0,16) | 304 800 forint |
| Az adójóváírás összege (12 x 12 100) | 145 200 forint |
| Fizetendő adó (323 800 - 145 200) | 159 600 forint |
A másik magánszemély 2011. évben szintén 12 hónapot dolgozik és a bérjövedelme 2 millió forint. E mellett 1 millió forint jövedelme származik megbízási díjból.
| Bérjövedelem | 2 000 000 forint |
| Megbízási díj | 1 000 000 forint |
| Adóalap-kiegészítés (3 000 000 x 0,27) | 810 000 forint |
| Az összevont adóalap | 3 810 000 forint |
| Az összevont adóalapra megállapított adó (3 810 000 x 0,16) | 609 600 forint |
| Jogosultsági határt meghaladó jövedelemrész 12 százaléka [(3 810 000 - 2 750 000) x 0,12] | 127 200 forint |
| Az adójóváírás összege (145 200 - 127 200) | 18 000 forint |
| Fizetendő adó (609 600 - 18 000) | 591 600 forint |
VIII. Fejezet
Az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmények, rendelkezés az adóról
Tevékenységi kedvezmények
A mezőgazdasági őstermelő mezőgazdasági őstermelésből származó összevonandó jövedelme után e tevékenység címén érvényesíthet adókedvezményt. A kedvezmény igénybevételének feltétele, hogy az adóbevallásában fel kell tünteti az őstermelő regisztrációs számát. A kedvezmény összege maximum 100 ezer forint lehet. E kedvezmény agrár csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül. A közös őstermelői igazolvánnyal rendelkező adózóknak, illetve a családi gazdaságok tagjainak külön-külön kell regisztrációs számmal rendelkezniük ahhoz, hogy egyenként igénybe tudják venni ezt a kedvezményt, amennyiben élni kívánnak ezzel a lehetőséggel.
Ide kapcsolódik a könyvelői díjkedvezmény is. Könyvelői díjkedvezmény címén a könyvelőnek fizetett, számlával igazolt díj vehető figyelembe, de csak olyan arányban, amilyen arányt a mezőgazdasági őstermelői tevékenységből származó jövedelem az összevont adóalapon belül képvisel. Az őstermelői kedvezmény és a könyvelői díjkedvezmény együttesen sem haladhatja meg a 100 ezer forintot.
Hangsúlyozandó azonban, hogy adókedvezmény formájában adott támogatásról lévén szó, a támogatás igénybevétele évének az az év számít, amikor az őstermelő azt a bevallásában érvényesíti. A 2011. évi bevallás benyújtása 2012-ben történik, az adókedvezmény 2012-ben igénybe vett támogatásnak minősül.
A termelő tehát a kedvezmény igénybevételével a 2012. évi de minimis keretét "fogyasztja" a bevallás benyújtásakor. A regisztrációs szám feltüntetésének követelménye abból következik, hogy mezőgazdasági de minimis támogatást csak mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv által vezetett ügyfél-nyilvántartási rendszerben nyilvántartott termelő kaphat. Természetesen, ha a termelő az említett ügyfél-nyilvántartási rendszerben még nem regisztráltatta magát, nincs akadálya, hogy ezt a bevallás benyújtásáig megtegye.
Az Szja. tv. 39. §-ában meghatározott összeget - azaz az őstermelői tevékenységből származó jövedelem adóját - úgy kell meghatározni, hogy ki kell számítani teljes jövedelemre vonatkozóan az összevont adóalap adóját beleértve a mezőgazdasági őstermelésből származó jövedelmet is, aztán ki kell számolni az összevont adóalap adóját úgy is, hogy a mezőgazdasági őstermelésből származó jövedelmet nem számítják bele, és ezek különbözetét kell venni.
Személyi kedvezmények
Súlyos fogyatékosság esetén a 2011. adóévben 3900 forint adókedvezményt lehet érvényesíteni minden olyan hónapban, amelyben a súlyos fogyatékosság legalább 1 napig fennáll. A súlyos fogyatékosság eseteit az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevétele szempontjából súlyos fogyatékosságnak minősülő betegségekről szóló 335/2009. (XII. 29.) Korm. rendelet és a súlyos fogyatékosság minősítéséről és igazolásáról szóló 49/2009. (XII. 29) EüM rendelet határozza meg. Az igazolásokat, amelyek alapján a személyi kedvezmény igénybe vehető, a fenti jogszabályokban meghatározott orvosok - szakorvos, vagy néhány esetben a háziorvos - adhatják ki. Az ideiglenes jelleggel kiadott igazolás esetén fel kell tüntetni az érvényesség időtartamát. A meghosszabbításhoz ismételt orvosi vizsgálat szükséges. A véglegesnek minősített állapotot nem kell újra igazolni.
Abban az esetben, ha valaki hosszú évek óta szenved olyan betegségben, amely alapján erre a kedvezményre jogosult lett volna, akkor az igazolás beszerzését követően elévülési időn belül önellenőrizheti a korábbi évekre benyújtott személyi jövedelemadó bevallásait.
Szja. tv. 43. §
Átmeneti rendelkezések
E rendelkezés szerint a lakáscélú hitelhez kapcsolódó kedvezmény, tandíj halasztott kedvezménye, felnőttképzési díj halasztott kedvezménye 2015-ös adóévig, azaz 2016-ig érvényesíthető.
Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 223. § (7) bekezdése szerint 2007. január 1-jén az Szja. tv. 38. §-a hatályát veszti, azzal, hogy az Szja. tv. 2006. december 31-én hatályos 38. §-ának rendelkezéseit az említett § (7) bekezdésében meghatározott időtartamon belül alkalmazni lehet, ha a kedvezmény alapjául szolgáló lakáscélú felhasználásra felvett hitel törlesztése 2007. január 1-je előtt megkezdődött.
Mindezekre tekintettel a lakáscélú hiteltörlesztésre befizetett összeg kedvezménye címen adókedvezmény az alábbiakban részletezett feltételekkel továbbra is igénybe vehető.
A lakáscélú hitel törlesztésre befizetett összeg kedvezménye
Amennyiben a magánszemély 2007. január 1-jét megelőzően megkezdte a lakáscélú hitel törlesztését, vagyis 2007. január 1-je előtt kamatot, kezelési költséget, hitelfolyósítási díjat fizetett, akkor részére az adókedvezmény továbbra is jár, függetlenül attól, hogy a fenti időpontig megkezdődik-e a tőke törlesztése. Az előtörlesztés esetében szintén változatlanul megilleti a magánszemélyt az adókedvezmény.
A magánszemély abban az esetben jogosult a lakáscélú hitellel összefüggő adókedvezmény érvényesítésére, ha az általa a lakáscélú kedvezmény alapjául szolgáló lakáscélú felhasználásra felvett hitel, hitelek összege új lakás esetén, a 15 millió, egyéb esetben a 10 millió forintot nem haladja (nem haladta) meg.
A törvény előbb említett rendelkezése nem egy hitelszerződés alapján felvett hitelről, hanem a magánszemély által felvett, valamennyi olyan hitelről szól, amelynek a felvétele lakáscélú hitel alapján olyan célra történt, amely az Szja. tv. szerint a lakáscélú hitel adókedvezményének az alapjául szolgálhat. A hitelintézet az adókedvezményhez szükséges igazolást hitelszerződésenként (akkor is, ha az több hitelfolyósítást tartalmaz) adja ki, azonban vizsgálnia kell, hogy a magánszemély részére folyósított hitel, hitelek együttes összege a törvényben megjelölt értékhatárt meghaladja vagy sem. Amennyiben a hitelintézet által folyósított lakáscélú hitelek együttes összege meghaladja az adókedvezményre jogosító hitelnagyságot, akkor az igazolás nem adható ki, mivel a magánszemély ebben az esetben nem jogosult az adókedvezményre.
Abban az esetben, tehát ha a magánszemély új lakása megvásárlásakor 8 millió forint kamattámogatásos és 8 millió forint piaci kamatozású hitelt is felvett, akkor a hitelintézet az adókedvezményre jogosító igazolást nem adhatja ki, hiszen a magánszemély által felvett hitelek együttes összege meghaladja a 15 millió forintot. A hitelintézetnek így kell eljárnia, függetlenül attól, hogy a kétféle hitelt (kamattámogatásos, piaci kamatozású) egy vagy több szerződés alapján folyósította.
Amennyiben a magánszemély új lakása megvásárlásakor 11 millió forint kamattámogatásos és 2 millió piaci kamatozású hitelt is kapott, akkor a kamattámogatásos hitel törlesztésére tekintettel kiadható az igazolás.
Abban az esetben, ha a kétféle, egyébként adókedvezményre jogosító hitel együttes összege a 10 millió forintot nem haladja meg, és a kétféle hitel folyósítása egy szerződés alapján történt, akkor az igazoláson a kamattámogatásos és a piaci kamatozású hitelre tekintettel megfizetett "törlesztést" elkülönítetten kell szerepeltetni.
Külön szerződés esetén szerződésenként kell az igazolást kiadni. Amennyiben a hitelintézet tudja, hogy a 10 millió forint feletti összes hitelt nem új lakás szerzéséhez folyósította, akkor az igazolás nem adható ki, mert ez esetben a hitel, hitelek nagysága az adókedvezmény szempontjából nem haladhatja meg a 10 millió forintot.
Az úgynevezett kamateltolással nyújtott kamattámogatásos hitelek esetében a 40, illetőleg 30 százalékos kedvezményre való jogosultságra a következők az irányadók.
Abban az esetben, ha az igazolás kiadásának időpontjáig a kamattámogatás feltételei teljesültek (tehát a vonatkozó kormányrendeletnek megfelelő kamattámogatásos hitellé változott a hitel), a törvény alapján 40 százalékos kedvezmény jár, ha annak egyéb feltételei teljesülnek (a törvény nem tartalmaz olyan kikötést, hogy ugyanazon hitelszerződés esetében a kamattámogatás folyósításától számítva járna a 40 százalékos kedvezmény).
Amennyiben az igazolás kiadásáig a kamattámogatás feltételei nem teljesültek, a magánszemély az igazolás alapján csak az alacsonyabb mértékű (30 százalékos) kedvezményt érvényesítheti (erről lehet őt tájékoztatni), azzal, hogy ha utóbb az e hitelszerződés alapján törlesztett hitel kamattámogatásos hitellé válik, akkor a kedvezmény érvényesítője önellenőrzéssel érvényesítheti a magasabb kedvezményből adódó különbözetet.
A lakáscélú kedvezmény alapjául csak azok a fizetési kötelezettségek szolgálhatnak, amelyet a magánszemély adós, adóstársi minőségében törlesztésként fizet meg. A magánszemély ebbéli minőségét a hitelszerződés aláírása keletkezteti.
Az Szja. tv. 2006. december 31-én hatályos 38. § (1) bekezdése külön meghatározza, hogy mi minősül törlesztésnek. Ennek alapján törlesztésnek tekintendő az 1993. december 31-e után hitelintézettel megkötött lakáscélú hitel szerződés alapján lakáscélú felhasználásra felvett hitel adósaként (adóstársaként) szereplő magánszemély által a tőketörlesztés (az előtörlesztést is ideértve), a kamatfizetés, a kezelési költség és a hitelfolyósítási díj címén az adóévben megfizetett, a hitelintézet által igazolt összeg.
E rendelkezés alapján tehát az Szja tv-ben kifejezetten nevesített összegek vonatkozásában érvényesíthető az adókedvezmény abban az esetben is, ha azok megfizetésére a hitelszerződés megkötése előtt került sor. Tehát a hitelintézet köteles ezen díjak vonatkozásában az adókedvezmény igénybevételéhez szükséges igazolást kiállítani.
Tekintettel az előzőekben foglaltakra például a hitelbírálati díj és a hitelbiztosítéki érték-megállapítás díja csak akkor minősülhet törlesztésnek, ha a magánszemély ezen díjakat a hitelfolyósítás díjába építve fizette meg.
A kedvezmény kizárólag csak a hitelintézet által kiadott igazolás alapján érvényesíthető.
A magánszemély nem vehet igénybe lakáscélú hitel törlesztése után adókedvezményt, amennyiben a tőke, a kamat vagy a járulékos költség törlesztésére olyan, a munkáltató által nyújtott lakáscélú hitelt használ fel, melynek alapján a munkáltatót az Szja. tv. alapján nem terheli adófizetési kötelezettség. (Nem keletkezik kamatkedvezményből származó jövedelem címén adófizetési kötelezettség a munkáltató által nyújtott lakáscélú hitel után, ha azt a munkáltató hitelintézet útján, olyan lakás építéséhez, vásárlásához, bővítéséhez, korszerűsítéséhez vagy bármely előbbi célra hitelintézettől felvett hitel visszafizetéséhez, törlesztéséhez nyújtotta, amely lakás nem haladja meg a lakáscélú támogatásokról szóló jogszabályban meghatározott méltányolható lakásigény mértékét.)
Érvényesíthető az adókedvezmény, ha
- a munkáltató által nyújtott hitel után kamatkedvezményből származó jövedelem nem keletkezik (mert a magánszemély a munkáltató által - a hitelintézeti hitel törlesztésére, visszafizetésére - nyújtott hitel után megfizeti a piaci kamatot vagy a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegét), vagy
- kamatkedvezményből származó jövedelem címén adófizetés történt (pl. olyan munkáltatói lakáscélú hitel esetében, amelyet olyan lakás vásárlására nyújt a munkáltató, mely lakás meghaladja a méltányolható lakásigény mértékét).
Az éves összes jövedelem számítása szempontjából e tekintetben is a 2006-ban hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni, vagyis az összevont adóalapba tartozó jövedelmek esetén az adóalap-kiegészítés nélküli összeget kell figyelembe venni.
Az Szja. tv. alapján az adókedvezmény az első törlesztőrészlet megfizetésének évében és az azt követő négy adóévben érvényesíthető.
Az adókedvezmény érvényesítésének időtartama jellemzően öt év, azonban, ha a magánszemély - a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet szerint - a gyermekek és más eltartottak utáni lakásépítési kedvezményre nem jogosult, a kedvezmény érvényesítési időtartama minden olyan gyermek után, akire tekintettel a törlesztési időszakban családi pótlékra jogosult (vagy jogosulttá válik), egy adóévvel meghosszabbodik.
Ahogyan a bevezetőben is szerepelt, a lakáscélú hitel törlesztéséhez kapcsolódó adókedvezmény 2007. január 1-jével megszűnt, azonban ha a kedvezmény alapjául szolgáló lakáscélú felhasználásra felvett hitel törlesztése 2007. január 1-je előtt megkezdődött, a kedvezményt a 2006. december 31-én érvényes szabályok szerint lehet igénybe venni.
Főszabály szerint a kedvezményt a törlesztés megkezdésének évében és az azt követő négy adóévben lehet érvényesíteni. Tehát a kedvezményre jogosultak általános esetben utoljára a 2010. évi bevallásukban csökkenthették ezen a címen az adójukat. Ez alól azonban kivételt képeznek az Szja. tv. 38. § (7) bekezdésének második mondatában meghatározott jogosultak, akik meghosszabbított időtartamban - így akár 2010. után is, de utoljára a 2015-ös évre - csökkenthetik adójukat ezen a címen. A rendelkezés szerint: "Ha azonban az adókedvezmény alapjául szolgáló lakáscélú felhasználásra felvett hitel részben vagy egészben a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet szerint meghatározott megelőlegező kölcsön, vagy ha az említett kormányrendelet szerint az igénylő gyermekek és más eltartottak után lakásépítési kedvezményre és/vagy megelőlegező kölcsönre nem jogosult, akkor az adókedvezmény minden olyan adóévben érvényesíthető, amikor az igénylőnek a törlesztési időszakban családi pótlékra jogosult (vagy jogosulttá váló) gyermeke van".
A megelőlegező kölcsönre, lakásépítési kedvezményre vonatkozó rendelkezéseket a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) kormányrendelet tartalmazza. A kormányrendelet 5/A. § (2) bekezdése szerint megelőlegező kölcsönt gyermektelen vagy egygyermekes fiatal házaspár - azaz olyan házaspár, ahol a házastársak egyike sem töltötte be a 40. életévét - kérhetett a jövőben megszületendő gyermek(ek)re tekintettel. A megelőlegező kölcsönt csak új lakás felépítésére, vásárlására lehetett igénybe venni (családi ház és ikerház tetőterében épített, vásárolt lakás esetében nem).
A megelőlegező kölcsön sajátossága, hogy az adósoknak a törlesztést a gyermekvállalási határidő eredménytelen letelte után kell megkezdeniük.
Ha a kölcsön egésze megelőlegező kölcsön volt, akkor abban az esetben merül fel a törlesztési kedvezmény érvényesíthetősége, ha a vállalt gyermek nem született meg vagy az adósok elváltak, mielőtt gyermekvállalásukat teljesítették volna, és a kölcsön törlesztése már 2007. január 1-je előtt megkezdődött. Természetesen ilyen esetben is csak azokra az évekre érvényesíthető a kedvezmény, amikor az adósnak egyébként van már egy másik családi pótlékra jogosult gyermeke vagy a törlesztési időszakban születik gyermeke, aki után családi pótlék jár (ekkor "feléled" a kedvezmény). Így, ha például egygyermekes házaspár vállalt második gyermeket, aki nem született meg, akkor mivel van egy családi pótlékra jogosult gyermek, a kölcsöntörlesztés után mindaddig járhat a kedvezmény, ameddig a családi pótlék is jár és a törlesztés 2007. előtt megkezdődött.
Ha a kölcsönnek csak egy része volt megelőlegező kölcsön és azt ténylegesen törleszteni kellett 2007. január 1-je előtt, a kedvezmény szintén meghosszabbított időtartamban érvényesíthető, ha a felvett hitel törlesztési időszakában az igénylőnek van (lett) családi pótlékra jogosult gyermeke.
Természetesen a hitelintézettel kötött kölcsönszerződésből ki kell derülnie, hogy a folyósított összeg, vagy annak egy része megelőlegező kölcsön volt.
Azon magánszemélyek, akik úgy vettek fel lakáscélú hitelt, hogy az nem megelőlegező kölcsön volt, mivel arra nem voltak jogosultak és/vagy lakásépítési kedvezményre sem voltak jogosultak, szintén érvényesíthetik a kedvezményt, ha a felvett hitel törlesztését 2007. január 1-je előtt megkezdték és a törlesztés időszakában van (lett) családi pótlékra jogosult gyermekük.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden olyan - a törvényben előírt feltételnek egyébként megfelelő nem megelőlegező kölcsönként felvett - lakáscélú hitel esetén is (ha annak törlesztése 2007. január 1-je előtt megkezdődött) érvényesíthető a törlesztési kedvezmény a hosszabb időtartamban, amely mellett a lakás megszerzéséhez a hitelt igénylő(k) a lakásépítési kedvezményt (ún. "szoc.pol" kedvezményt) nem kapták meg (mert arra nem voltak jogosultak, illetve azt nem is kérték, mert úgy ítélték meg, hogy nem jogosultak rá) és a törlesztés időszakában van (lett) családi pótlékra jogosult gyermekük.
A 38. § (7) bekezdésének vonatkozásában azt a feltételt, - hogy a felvett hitel részben vagy egészben megelőlegező kölcsön - kizárólag a kölcsön felvételének időpontjában lehet vizsgálni. Azaz, ha a hitel részben megelőlegező kölcsön volt, akkor a magánszemély akkor is jogosult a meghosszabbított időszakban az adókedvezmény igénybevételére, ha későbbi időpontban - a vállalt gyermekek megszületésére tekintettel - a megelőlegező kölcsön átalakul lakásépítési kedvezménnyé.
Azaz, ha egy házaspár két születendő gyermeket vállal, és ezért megelőlegező kölcsönben részesül, akkor - ha a házaspárnak van családi pótlékra jogosító gyermeke - az adókedvezmény a meghosszabbított időszakban is jár, függetlenül attól, hogy a megszületett gyermekekre tekintettel a megelőlegező kölcsön átalakul lakásépítési kedvezménnyé. (Ettől eltérő értelmezés a jogszabályi hely kiüresedéséhez vezetne, hiszen a meghosszabbított időszakban csak akkor lehet igénybe venni az adókedvezményt, ha a gyermek megszületik, ugyanakkor a gyermek megszületése a megelőlegező kölcsön lakásépítési kedvezménnyé való átalakulását is eredményezi).
A 38. § (7) bekezdésében megfogalmazott második feltétellel - az igénylő lakásépítési kedvezményre és/vagy megelőlegező kölcsönre nem jogosult - összefüggésben bír jelentőséggel az a körülmény, hogy az adókedvezményt igénybe vevő magánszemély a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet 5. § (7) bekezdése, továbbá 8. §-a alapján utólagosan jogosulttá válhat a lakásépítési kedvezményre. Amennyiben ugyanis a magánszemély utólagosan igénybe veszi a lakásépítési kedvezményt, akkor az Szja. tv. 38. § (7) bekezdésében foglalt második feltétele már nem áll fenn. Ezért a magánszemély a kormányrendelet szerinti kedvezmény választásával az adókedvezmény meghosszabbított időszakban történő érvényesítésének lehetőségét - a lakásépítési kedvezmény igénybe vételének időpontjától - elveszti. Tipikusan ilyen eset az, amikor az egyedülálló magánszemély, vagy a gyermektelen házaspár nem vesz (vagy nem vehet) igénybe megelőlegező kölcsönt a lakás vásárlásához, majd a törlesztés időszakában gyermek születik.
Tandíj halasztott kedvezménye
Átmeneti rendelkezések
2009. évi LXXVII. törvény 206. § (7) bekezdés
2008. évi LXXXI. törvény 257. § (5) bekezdés
A 2009-ben hatályos szöveg:
35. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a (2)-(3) bekezdés figyelembevételével megállapított összevont kedvezményalap 30 százaléka, de legfeljebb a (2) bekezdésben meghatározott összeg.
(2) Ha a magánszemély összes jövedelme az adóévben a 3 millió 400 ezer forintot nem haladja meg, a csökkentés mértéke az őstermelői adókedvezménnyel együtt legfeljebb 100 ezer forint lehet. Az említett értékhatár túllépése esetén az összevont adókedvezmény mértéke a 100 ezer forintból a 3 millió 400 ezer forintot meghaladó jövedelemrész 20 százalékát meghaladó rész, de az őstermelői adókedvezménnyel együtt is legfeljebb 100 ezer forint lehet.
37. § (2) A felsőoktatási intézmény a 36. §-ban említett igazolást a hallgató képzési költsége(i) címén történt adóévi összes befizetés együttes összegéről adja ki a hallgatónak, feltéve, hogy a befizetésről kiállított, költségelszámolásra alkalmas bizonylato(ko)n, számlá(ko)n az igazolás kiadásának tényét feltüntette. A képzési költséget a hallgató vagy ha a hallgató kérése alapján az igazoláson adókedvezményt érvényesítő megnevezéssel, adóazonosító adataival a felsőoktatási intézmény által rájegyzett más magánszemély szerepel, ez utóbbi veheti figyelembe. Kedvezményt érvényesítő megnevezéssel az igazoláson csak egy magánszemély nevezhető meg. Halasztott kedvezményalap figyelembevételére a volt hallgató a saját képzési költsége befizetéséről kiadott olyan igazolás alapján jogosult, amelyen kérelmére a felsőoktatási intézmény az adókedvezmény-halasztás tényét feltüntette. A halasztás csak az igazolt összeg egészére vonatkozhat.
(3) Halasztott kedvezményalap legfeljebb a halasztás tényét tartalmazó igazolás(ok)on feltüntetett képzési költség összegéig a jogosultságnak a 35. § (3) bekezdésének fb) pontjában meghatározott időszakára eső években - nyilvántartás vezetése mellett - tetszőleges megosztásban vehető figyelembe.
A halasztott kedvezmény tehát a magánszemély hallgatói jogviszonyának első ízben történő megszűnését követő öt egymás utáni az adóévben tetszőleges elosztásban érvényesíthető. Eszerint az a magánszemély, aki 2009-ben tandíjat fizetett végzős hallgatóként, amely után halasztott kedvezményről szóló igazolás kiállítását kérte, ezen igazolás birtokában, akár 2014-ben is igénybe veheti.
Felnőttképzési díj halasztott kedvezménye
Átmeneti rendelkezések
Az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 223. § (6) rendelkezése szerint:
(6) 2007. január 1-jén hatályát veszti az Szja tv......., 36/A. §-a és a § előtti cím........., azzal, hogy a hatályon kívül helyezett rendelkezéseket 2006. évre még alkalmazni kell, továbbá azzal, hogy amennyiben a magánszemély 2006. december 31-én a felnőttképzés díja kedvezményének halasztott igénybevételére jogosult, a kedvezményt az Szja. tv. 2006. december 31-én hatályos 36/A. §-a szerint még igénybe veheti.
A 2006. december 31-én hatályos szöveg:
36/A. § (1) Az összevont adóalap adóját csökkenti a felnőttképzésről szóló törvény szerinti felnőttképzési szerződés alapján az adóévben fizetett képzési díj (beleértve a vizsgadíjat is) 30 százaléka, de legfeljebb évi 60 ezer forint. Az adókedvezmény alapját és összegét a felnőttképzésről szóló törvény előírásai szerint akkreditált intézmény által kiállított igazolás bizonyítja, feltéve, hogy a befizetésről kiállított, költségelszámolásra alkalmas bizonylaton, számlán az igazolás kiadásának tényét feltüntette. Az adókedvezményt a felnőttképzésben részt vevő magánszemély, házastársa, szülője (ideértve az örökbefogadó, a mostoha- és a nevelőszülőt is), nagyszülője vagy testvére veheti igénybe akkor, ha a kiállító az igazoláson a felnőttképzésben részt vevő magánszemély kérésére befizetőként feltüntette. Az igazoláson csak egy magánszemély tüntethető fel befizetőként.
(2) A felnőttképzésben részt vevő magánszemély választhatja az (1) bekezdés szerinti adókedvezmény halasztott igénybevételét, ha a kiállító az igazoláson a magánszemély e választását - kérésére - jelzi, és őt tünteti fel befizetőként. Ilyenkor a magánszemély az adókedvezményt bármely későbbi adóévben, de legkésőbb a felnőttképzési szerződésben meghatározott időtartam lejáratának adóévét követő ötödik adóévben, választása szerinti megosztásban érvényesítheti. Az adókedvezményből már igénybe vett összeget és az igénybevétel adóévét a magánszemély az igazoláson feltünteti.
Az Fktv. rendelkezései szerint megkötött felnőttképzési szerződés alapján a képzésben részt vevő magánszemély az általa felnőttképzési díjként befizetett összegre tekintettel adókedvezményt vehetett igénybe. A kedvezmény mértéke a felnőttképzési díj 30 százaléka maximum 60 ezer forint lehetett.
A 2006. december 31-én hatályos rendelkezéseknek megfelelően az Szja. tv. lehetőséget biztosít arra, hogy a képzésben részt vevő magánszemély az adókedvezményt ne a képzési díj befizetésének évében, hanem a törvényben meghatározott időtartamon belül későbbi adóévben érvényesítse. Amennyiben a felnőttképzésben részt vevő személy élt a kedvezmény halasztott érvényesítésének lehetőségével, akkor ezt a tényt az igazolást kiállító intézménynek az igazoláson szerepeltetnie kellett. Ennek megfelelően 2007. január 1-jétől ezen a címen csak azok az igazolások jogosítanak kedvezmény igénybevételére, amelyeken ezt feltüntették és az igazoláson 2006. vagy korábbi évi képzési költséget igazolnak. 2007. évben befizetett összeg után adókedvezmény már nem vehető igénybe.
Az adókedvezmény halasztott érvényesítésére kizárólag az a képzésben részt vevő magánszemély jogosult, aki erre vonatkozóan nyilatkozatot tett és ezt az intézmény az igazoláson megjelölte. Halasztott igénybevétel esetén az adókedvezményt a képzésben részt vevő magánszemély bármely későbbi adóévben, de legkésőbb a felnőttképzési szerződésben meghatározott képzési időszak utolsó évét követő ötödik adóében érvényesítheti tetszőleges megosztásban.
Halasztott igénybevétel esetén a képzésben részt vevő magánszemélynek magának kell nyilvántartania az egyes adóévekben részére kiállított igazolások alapján érvényesíthető adókedvezmény együttes összegét, valamint azt, hogy az adókedvezmény teljes összegéből az egyes adóévekben mekkora összeget vett már figyelembe.
Ez azt jelenti, hogy aki 2005. és 2006. évekből rendelkezik igazolással, és a képzési intézménnyel megkötött szerződése alapján várhatóan 2009-ben fejezi be a tanulmányait, a meglévő igazolásai alapján 2014-ig bármelyik tetszőlegesen választott adóévben élhet a kedvezmény igénybevételének lehetőségével.
Fontos szempont a halasztott kedvezmény esetében, hogy az igénybevétel évében a felnőttképzés díjához kapcsolódó halasztott kedvezmény része-e az összevont kedvezményalapnak.
A 2009. évben hatályos szabályok szerint ez a kedvezmény része az összevont kedvezményalapnak, azaz egyéb kedvezményekkel együtt maximum 100 ezer forintos összeghatárig érvényesíthető abban az esetben, ha a magánszemély jövedelme a 3,4 millió forintos összeghatárt nem haladja meg. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy azokra a halasztottan érvényesíthető kedvezményekre, amelyekre átmeneti rendelkezést tartalmaz a törvény, az előzőek nem alkalmazhatóak.
Biztosítási kedvezmény
Átmeneti rendelkezések
2009. évi LXXVII. törvény 206. § (8) bekezdése szerint:
(8) Az Szja. tv. 2009. december 31-én hatályos 35. § (3) bekezdés h) pontja alapján az összevont kedvezmény részeként érvényesített biztosítási kedvezmény esetén az Szja. tv. 2009. december 31-én hatályos 38. §-ának (2)-(3) bekezdéseit és az Szja. tv. 2009. december 31-én hatályos 7. számú mellékletének rendelkezéseit 2009. december 31-ét követően is alkalmazni kell, azzal, hogy e rendelkezés nem érinti a 2008. évi LXXXI. törvény 257. §-ának (7) bekezdésében foglaltakat.
2009. december 31-én hatályos szöveg:
38. § (2) A 35. § (3) bekezdésének h) pontja szerint figyelembe vett összeg 36 százalékát a magánszemélynek arra az adóévre vonatkozó adóbevallásában be kell vallania, valamint az adóbevallás benyújtására előírt határidőig meg kell fizetnie, amely adóévben a 7. számú mellékletben foglaltak szerinti rendelkezési jogát a szerződéskötést követő 10 éven belül gyakorolja.
(3) A (2) bekezdés szerinti kötelezettség nem terheli a magánszemélyt azon összeg tekintetében, amelynek a figyelembevételét megalapozó befizetés évének utolsó napjától számított három év a rendelkezési jog gyakorlásáig már eltelt.
Ha a magánszemély a szerződéskötést követő 10 éven belül él rendelkezési jogával (a szerződést megszünteti, módosítja stb.), akkor a megelőző 3 évben igénybevett kedvezményt vissza kell fizetni. A visszafizetendő összeg nagyságát attól függően kell meghatározni, hogy 2009-ben vagy korábban fizetett biztosítási díjra tekintettel történt az adókedvezmény érvényesítése.
A 2009-es évet megelőző években igénybe vett kedvezményt 20 százalékkal növelten, míg a 2009-re érvényesített kedvezményt az összevont kedvezményalapban figyelembe vett biztosítási díj 36 százalékában kell visszafizetni.
Rendelkezés az adóról
Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár* magánszemély tagja az adóbevallásában vagy a munkáltatói adómegállapítás során nyilatkozhat arról, hogy az összevont adóalap után megállapított adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó részéből a rendelkezése szerinti összeget az általa megjelölt pénztári egyéni számlájára utalja ki az adóhatóság.*
A rendelkezés alapjául szolgál a magánszemély pénztártag által az adóévben befizetett tagdíj, továbbá az egyéni számlán jóváírt egyéb jövedelemként adóköteles összeg (pl. a támogatói adomány). A munkáltatói hozzájárulást, valamint az adómentes jogcímen jóváírt összegeket (pl. a hozam, értékelési különbözet) nem lehet beszámítani a rendelkezés alapjául szolgáló összegbe. Egészségpénztári, önsegélyező pénztári tagság esetén a rendelkezés alapjául szolgál az adóévben igénybevett prevenciós szolgáltatás értéke és az egyéni számlán lekötött összeg is.
Az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár tagja a rendelkezés alapjául szolgáló összeg 20 százalékának, de legfeljebb 100 ezer forintnak az átutalásáról rendelkezhet. Ennél magasabb összeg, legfeljebb 130 ezer forint lehet a rendelkezés szerinti összeg, ha a magánszemély 2020. január 1-je előtt betölti a reá vonatkozó öregségi nyugdíjkorhatárt.
Ha a magánszemély önkéntes kölcsönös egészségpénztárnak, illetve önsegélyező pénztárnak vagy mindkettőnek a tagja, akkor szintén a rendelkezés alapjául szolgáló összeg 20 százalékáról, de együttesen is legfeljebb 100 ezer forintról (az öregségi nyugdíjkorhatárt 2020. január 1-je előtt betöltő magánszemély esetében 130 ezer forintról) jogosult rendelkezni.
Amennyiben a magánszemély az önkéntes kölcsönös egészségpénztárnál, önsegélyező pénztárnál fennálló számlakövetelésének egy részét legalább 24 hónapra lekötötte, akkor az adóév utolsó napján lekötött számlakövetelés 10 százalékának megfelelő összeg átutalásáról rendelkezhet. A lekötött számlakövetelés idő előtti feltörését azonban szankcionálja a törvény. A lekötött számla feltörése esetén a lekötött követelésre tekintettel rendelkezett - és az adóhatóság által kiutalt - összeget az adóévre vonatkozó bevallásában 20 százalékkal növelten kell bevallania, és befizetnie a magánszemélynek.
Ha az egészségpénztári, önsegélyező pénztári tagsággal rendelkező magánszemély prevenciós szolgáltatást vett igénybe, az egészségpénztári egyéni számlájáról az adóévben kiegyenlített (kifizetett) ellenérték 10 százalékának megfelelő összeg átutalásáról rendelkezhet.
A prevenciós szolgáltatásnak minősülő szolgáltatások körét az Öpt. 51/B. § és az 51/E. § rendelkezései határozzák meg.
A pénztárral szűrési, állapotfelmérési tevékenységre szerződött egészségügyi szolgáltató által végzett egészségügyi állapotfelmérő vizsgálatok, amelyek eredményeinek felhasználásával személyes egészségterv készül, prevenciós szolgáltatásnak minősülnek
Prevenciós szolgáltatásnak minősülnek továbbá az elkerülhető megbetegedések korai felismerésére irányuló szűrővizsgálatok, különösen méhnyakrákszűrés, emlőrákszűrés, vastagbélrákszűrés, prosztatarákszűrés, mozgásszervi szűrés; AIDS-szűrés, mentális zavarok korai felismerését célzó szűrés, fogászati szűrés.
Az Szja. tv. korlátozó rendelkezése szerint az önkéntes kölcsönös egészség- és/vagy önsegélyező pénztári tagsággal összefüggésben együttesen is legfeljebb 100 ezer forintnak az átutalásáról lehet rendelkezni. Ez az összeg legfeljebb 130 ezer forint lehet annak a magánszemélynek az esetében, aki a reá vonatkozó öregségi nyugdíjkorhatárt 2020. január 1-je előtt betölti.
A további korlátozó rendelkezés szerint, ha a magánszemély nyugdíjpénztárnak és egészség- vagy önsegélyező pénztárnak is tagja, akkor összesen legfeljebb 120 ezer forint - ha a reá vonatkozó öregségi nyugdíjkorhatárt 2020. január 1-je előtt betölti 150 ezer forint - az az összeg, amelynek az átutalásáról lehet rendelkezni.
Az előzőekben említett 130 ezer és 150 ezer forintos korlát szempontjából a nyugdíjkorhatár betöltésére vonatkozóan meghatározott feltételt abban az adóévben kell vizsgálni, amely adóévre vonatkozóan rendelkező nyilatkozatot tesz a magánszemély. Így a 2011. évre vonatkozó rendelkező nyilatkozatban az adózó figyelembe veheti a magasabb jövedelemkorlátot, ha a 2011. évben hatályos jogszabályok szerint a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésének időpontja 2020. január 1-je előtti időpont.
A rendelkezés szerinti összeg átutalása (elegendő adó hiányában a részbeni átutalása) akkor teljesíthető, ha a magánszemély az adóbevallása alapján az adóját megfizette, és nincs az állami adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása. E feltételek megléte esetén a nyilatkozat szerinti összeget a visszatérítendő jövedelemadóra vonatkozó rendelkezések szerint teljesíti az adóhatóság. Egyébként az adótartozás, illetőleg az adóbevallás szerinti adó megfizetését követő 30 napon belül - a magánszemély külön kérelmére - teljesíthető az átutalás. Az átutalás iránti kérelmet - kötetlen formában - az adózó ügyeiben illetékes igazgatósághoz kell benyújtani.
A magánszemély csak a megfelelő pénztári igazolás birtokában tehet rendelkező nyilatkozatot. A pénztár igazolásának tartalmaznia kell az adóévi befizetéseket, jóváírásokat, azok jogcíme szerint megbontva a rendelkezési jogosultság alapjául szolgáló összeget és a jogosultsági összeg meghatározásánál alkalmazható százalékos mértékeket. Egészségpénztár esetén a lekötött összeget és a prevenciós szolgáltatásokra kifizetett összeget is tartalmaznia kell az igazolásnak.
Ha a magánszemély év közben átlép másik pénztárba, az igazolást akkor is annak a pénztárnak kell kiállítania, ahova a rendelkezési jogosultságot megalapozó befizetés, jóváírás eredetileg történt. Így adott esetben egy adóévre vonatkozóan két igazolása is lehet a magánszemélynek.
Az igazoláson a pénztár a saját bankszámlaszámát is köteles feltüntetni.
A magánszemély a rendelkezett összeg átutalási címzettjeként csak olyan pénztári számlát jelölhet meg, amelyre a pénztár igazolása szerint rendelkezés alapjául szolgáló befizetés, jóváírás történt az adóévben.
Ha a magánszemély egyidejűleg több önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnak (pl. nyugdíjpénztárnak és egészségpénztárnak is) a tagja, akkor is csak egy, az általa megjelölt pénztári számlára kérheti az átutalást a rendelkező nyilatkozatában.
A rendelkező nyilatkozat megtételére a törvényben meghatározott kivétellel csak az a magánszemély jogosult, akinek a nyilatkozattétel időpontjában fennáll az önkéntes kölcsönös pénztári tagsága. Kivételes szabály vonatkozik arra a magánszemélyre, akinek a pénztári tagsága nyugdíjszolgáltatás igénybevétele miatt szűnt meg. Ilyen esetben az adóévre teljesített befizetések, jóváírások tekintetében még élhet a rendelkezési jogosultságával a magánszemély. Miután a nyugdíjszolgáltatást igénybe vevő magánszemélynek megszűnik a pénztári számlája, a rendelkezés szerinti összeget - az általános szabályok figyelembe vételével - a magánszemély által megjelölt címre vagy pénzforgalmi számlára (folyószámlára) utalja ki az adóhatóság.
A pénztár végelszámolása, felszámolása, tevékenységének felfüggesztése esetén az adóhatóság értesíti a magánszemélyt, aki a rendelkezés szerinti összeg átutalását kérheti más önkéntes kölcsönös pénztárnál meglévő egyéni számlájára, ennek hiányában a lakcímére vagy a pénzforgalmi számlájára.
Ha a magánszemély a rendelkező nyilatkozat teljesítésekor (a rendelkezett összeg adóhatósági kiutalásakor) már nem tagja a nyilatkozatán megjelölt pénztárnak, akkor az adóhatóság által kiutalt összeget a pénztár
- más pénztárba történő átlépés esetén a befogadó pénztárba átutalja,
- a tagsági jogviszony nyugdíjszolgáltatás miatti megszűnése esetén a magánszemély részére kiutalja,
- a pénztártag halála esetén a kedvezményezett(ek) részére, kedvezményezett vagy örökös hiányában a vonatkozó jogszabályi rendelkezés szerint a pénztártagok egyéni számlái javára felosztja.
Amennyiben a rendelkezett összeg kiutalásáig az előzőekben nem említett más okból szűnik meg a magánszemély pénztári tagsága, akkor a kiutalt összeget a pénztár köteles az adóhatóságnál erre a célra nyitott külön számlára visszautalni. Ilyen esetben a magánszemély az adóhatósághoz benyújtott kérelme alapján tarthat igényt a rendelkezése szerinti összegre, ha igazolni tudja, hogy a tagsági jogviszonya neki fel nem róható okból szűnt meg.
A rendelkezés alkalmazásával kapcsolatban átmeneti szabály is rendelkezik:
84/M. § (1) A magánnyugdíjpénztár tagja a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe 2010. november 3-át követően az Mpt. 123. § (6) bekezdése szerint történt visszalépése esetén a 2011. év adóbevallásában tett (munkáltatói adómegállapítás esetén a munkáltatónak átadott) nyilatkozattal a pénztár igazolása alapján rendelkezhet az összevont adóalapja adójának az adókedvezmények, valamint a 44/A-44/C. § rendelkezései szerinti átutalási összeg(ek) levonása után fennmaradó részéből a magánnyugdíjpénztár által önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba az adóévben átutalt visszalépő tagi kifizetések 20 százalékának megfelelő, de legfeljebb 300 000 forint adó visszatérítéséről.
(2) Az adóhatóság - egyebekben a 44/A. § rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazásával - az adó-visszatérítés kiutalását annak az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárnak a pénzforgalmi számlájára teljesíti, amelyhez az (1) bekezdés szerinti összeg átutalása történt.
A rendelkezés szerint mindazok a magánszemélyek, akik a magánynyugdíjpénztárból átléptek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe és a visszalépő tagot megillető kifizetést nem veszik fel, hanem azt önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárnál vezetett számlájukra kérik átutalni, a 44/A. §-ban meghatározott kedvezményen túl, ennek az összegnek a 20 százalékáról, legfeljebb 300 ezer forintról rendelkezhetnek.
A nyugdíj-előtakarékossági számlával* rendelkező magánszemély az adóbevallásában rendelkezhet arról, hogy az összevont adóalap után megállapított adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó részéből a nyilatkozata szerinti összeget az említett számlára utalja ki az adóhatóság.* A rendelkezés alapjául a nyugdíj-előtakarékossági számlára (a továbbiakban: "NYESZ-R" számla) a magánszemély által az adóévben forintban befizetett összeg szolgál.
A rendelkezés szerinti összeg az említett befizetés 20 százaléka, de legfeljebb 100 ezer forint (annál a magánszemélynél, aki 2020. január 1-je előtt betölti a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, 130 ezer forint) lehet. Az említett 130 ezer forintos korlát szempontjából a nyugdíjkorhatár betöltésére vonatkozóan meghatározott feltételt abban az adóévben kell vizsgálni, amely adóévre vonatkozóan rendelkező nyilatkozatot tesz a magánszemély. Így a 2011. évre vonatkozó rendelkező nyilatkozatban az adózó figyelembe veheti a magasabb jövedelemkorlátot, ha a 2011. évben hatályos jogszabályok szerint a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésének időpontja 2020. január 1-je előtti időpont.
Rendelkező nyilatkozatot tehet az a magánszemély is, akinek a rendelkezést megalapozó befizetés évének utolsó napján még volt "NYESZ-R" számlája, de ezt követően nyugdíjszolgáltatásra való jogosultsága miatt felmondta azt.
A magánszemély a "NYESZ-R" számla vezetője által kiállított igazolás alapján teheti meg a rendelkező nyilatkozatát.
A visszatérítendő jövedelemadóra vonatkozó szabályok szerint kell teljesíteni a rendelkezés szerinti összeg átutalását, ha a magánszemélynek nincs az állami adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása és az adóbevallása alapján az adóját megfizette. Egyébként az adótartozás, illetve az adóbevallás szerinti adó megfizetését követő 30 napon belül a magánszemély külön kérelme alapján teljesítheti az átutalást az adóhatóság.
Ha nyugdíjszolgáltatás igénylése miatt már a nyilatkozattétel időpontja előtt megszűntette a "NYESZ-R" számláját a magánszemély, akkor az általa megjelölt címre (számlára) utalja át az adóhatóság a rendelkezés szerinti összeget.
Ha a magánszemély "NYESZ-R" számlája a nyilatkozattételt követően a kiutalás időpontjáig szűnik meg, akkor a számlavezető által visszautalt összeget a magánszemély által benyújtott külön kérelemben megjelölt címre (számlára) utalja ki az adóhatóság. A kérelemben új nyugdíj-előtakarékossági számla nem jelölhető meg, illetve ilyen számlára a kiutalás nem teljesíthető.
Nem tehet rendelkező nyilatkozatot az a magánszemély, akinek az adóévben a "NYESZ-R" számlája terhére nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetést teljesítettek. Ezen túlmenően a korábbi években tett rendelkező nyilatkozatai alapján az adóhatóság által kiutalt (és a számláján jóváírt) összegeket köteles 20 százalékkal növelten bevallani és a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni.* Nem kell alkalmazni ezt a szankciót, ha a magánszemély a "NYESZ-R" számla megszüntetésekor a számlán nyilvántartott követelésének a teljes összegét más számlavezetőnél nyitott "NYESZ-R" számlára - a meghatározott feltételek szerint - átvezetteti, és a nyugdíj értékpapírszámlán lévő értékpapírját más (a kibocsátó átalakulása esetén az átalakításban közreműködő) befektetési szolgáltatónál lévő értékpapír-számlájára áthelyezteti.
Nem kell alkalmazni az említett szankciót akkor sem, ha a "NYESZ-R" számlán nyilvántartott követelést a magánszemély döntésétől függetlenül, rajta kívül álló okokból kell áthelyezni (pl. azért, mert a befektetési szolgáltató átalakul), feltéve, hogy az értékpapír vagy annak értékével megegyező összeg "NYESZ-R" számlára visszakerül.
A "NYESZ-R" számlán lévő követelés 2010. évtől átalakítható tartós befektetéssé. Ehhez az szükséges, hogy a magánszemély befektetési szolgáltatóval olyan tartós befektetési szerződést kössön, amely alapján a magánszemély "NYESZ-R" számlán nyilvántartott követelését lekötési nyilvántartásba helyezik. Az átalakítás miatt a számla megszüntetésével összefüggésben előírt általános szankciókat nem kell alkalmazni, de a lekötési nyilvántartásba helyezés évére a magánszemély már nem tehet rendelkező nyilatkozatot, és az áthelyezést megelőző évben az adóhatóság által - a magánszemély rendelkezése alapján - kiutalt és jóváírt összeget 20 százalékkal növelten vissza kell fizetnie. Az átalakítással kapcsolatosan további kedvező szabályt tartalmaz az Szja. tv. 67/B. §-a, amely a tartós befektetésről és az ebből származó jövedelem adókötelezettségéről rendelkezik.
A "NYESZ-R" számla vezetőjének a rendelkezésben meghatározottak szerint kell a számlavezetéssel kapcsolatos nyilvántartási rendszerét kialakítania és működtetnie, valamint az előírt adatszolgáltatási kötelezettségét teljesítenie.
Ha a magánszemély az önkéntes pénztári és a "NYESZ-R" számlája javára is rendelkezik az adóbevallásában, de az összevont adóalap utáni adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó része kevesebb, mint az általa rendelkezett összeg, akkor az adóhatóság a nyilatkozatokban jogszerűen megjelölt összegek arányát veszi figyelembe az átutalásnál. Az önkéntes pénztárba, illetve a "NYESZ-R" számlára átutalt összeg ilyen esetben sem haladhatja meg az egyes rendelkezési jogcímek esetében meghatározott korlátokat.
Az önkéntes kölcsönös pénztári és a nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozat szerint utalandó összeg nagysága utólag nem változtatható meg arra tekintettel, hogy a magánszemély által benyújtott önellenőrzés, vagy az adóhatóság utólagos adómegállapítása következtében változik az összevont adóalap adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó része.
Abban az esetben viszont, ha az önellenőrzés vagy az utólagos adómegállapítás következtében a rendelkezésre fedezetet nyújtó összeg (az összevont adóalap adójának az adókedvezmények levonása után fennmaradó része) olyan mértékben lecsökken, hogy az már nem éri el az átutalt összeget, akkor a különbözetet személyi jövedelemadó kötelezettségként írja elő a magánszemély terhére az adóhatóság. Nem kell a kötelezettséget előírni, ha a különbözet nem haladja meg az 5 ezer forintot.
A személyi jövedelemadó 1+1 százalékáról való rendelkezésre vonatkozó eljárási szabályokat a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény tartalmazza.
Ezen szabályok szerint a magánszemély akkor rendelkezhet a személyi jövedelemadójának 1 százalékáról, ha az adóját határidőre megfizette és május 20-áig rendelkező nyilatkozatát eljuttatta az adóhatósághoz. A rendelkező nyilatkozaton a "civil" szervezet adószámát, és/vagy az egyház vagy költségvetési előirányzat technikai számát kell feltüntetni. A rendelkező nyilatkozatot csak meghatározott módokon lehet eljuttatni az adóhatósághoz, és annak adattartalma semmilyen módon nem módosítható.
Rendelkezni lehet egyrészt a "civil" kedvezményezettek részére. Ide tartoznak azok az egyesületek, alapítványok, közalapítványok, amelyek közhasznú tevékenységet gyakorolnak, és amelyek megfelelnek bizonyos további feltételeknek. Ugyancsak "civil" kedvezményezettek lehetnek a színházak, múzeumok, felsőoktatási intézmények és más, a törvény által egyedileg felsorolt szervezetek (például a Magyar Tudományos Akadémia). A civil kedvezményezettek a részükre felajánlott összeget - egyes speciális szabályok mellett - csak a közcélú tevékenységük folytatására használhatják fel.
A kedvezményezettek másik csoportját az egyházak és a költségvetési előirányzatok alkotják. Az egyházak az 1 százalék összegét korlátozás nélkül használhatják fel. A költségvetési előirányzatok, azaz a költségvetésről szóló törvényben meghatározott kiemelt állami célok részére felajánlott összeg a rendelkezés évét követő év költségvetésébe épül be, és pályázat útján használható fel.
IX. Fejezet
Az adóelőleg megállapítása, bevallása és megfizetése
Az adóelőleg-fizetési kötelezettség
Az Szja. tv. 1. § (6) bekezdésébe foglalt alapelve, hogy bár az adót naptári évenként kell megállapítani és megfizetni, azonban az adóbevételek folyamatossága érdekében adóelőleget kell fizetni. Az adóelőlegre vonatkozó szabályozás azt a célt szolgálja, hogy a magánszemélytől levont és a magánszemély által fizetett adóelőlegek együttes összege minél jobban megközelítse az éves adó összegét.
A törvény tételesen felsorolja azokat a bevételeket, amelyeket nem terhel adóelőleg.
Nem kell adóelőleget fizetni többek között az olyan államból származó jövedelem után, amellyel Magyarországnak nincs a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye. Ugyanis, ha egy olyan államból származik a magánszemélynek jövedelme, mely állammal Magyarországnak nincs a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye (például: Mexikó), akkor a jövedelem Magyarországon (is) adóztatható azzal, hogy az Szja. tv. 32. §-a alapján a Magyarországon fizetendő adót csökkenti a külföldön megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb e jövedelem adóalapjára az adó mértéke szerint kiszámított adó. Ezt a szabályt az adóelőleg számításba beépíteni rendkívül bonyolult és ellenőrizhetetlen lett volna, ugyanakkor méltánytalan lenne az is, ha a külföldön is adóköteles jövedelem után az adóelőleget külföldön is és Magyarországon is meg kellene fizetni. A fenti okokból az ilyen forrásból származó jövedelem után 2010. január 1-jétől nem kell adóelőleget fizetni.
Értelemszerűen nem terheli adóelőleg az Szja. tv. 1. számú melléklete szerint adómentes bevételeket, illetve az Szja. tv. 7. §-a szerinti azon bevételeket, amelyeket a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni.
2010. évtől a kifizető adóelőleg megállapítási kötelezettsége nem terjed ki az adószámos magánszemély (például: óraadó nyelvtanár) jövedelmeire. Pontosabban, a - nem egyéni vállalkozóként, nem mezőgazdasági őstermelőként - számlaadásra kötelezett magánszemély által számlázott bevételből nem kell a kifizetőnek adóelőleget vonnia. Természetesen ebben az esetben a magánszemély köteles a rá vonatkozó eljárási rend szerint az adóelőleget megfizetni. Ettől eltérően, ha az adószámos magánszemély nyilatkozatot ad arról, hogy kéri az adóelőleg levonását, a kifizető köteles az adóelőleg megállapítására, és - lehetőség szerint - a levonására. Azonban az a körülmény, hogy a kifizető a bevételből nem köteles az adóelőleget levonni, nem mentesíti a kifizetőt a járulékokkal, vagy az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos kötelezettségek alól. Azaz, ha az adószámos magánszeméllyel kötött szerződés alapján a biztosítási jogviszony létrejön - például, ha a megbízási díj eléri a minimálbér 30 százalékát - a kifizető köteles az egyéni járulékokat levonni, illetve a foglalkoztatót terhelő társadalombiztosítási járulékot megfizetni. A leírt okokból a jövedelem számfejtésétől, annak a havi járulék- és adóbevallásban való szerepeltetéstől a kifizető akkor sem tekinthet el, ha az adószámos magánszemély számlát bocsát ki.
Az őstermelő és az egyéni vállalkozó saját maga köteles az adóelőleget megállapítani és megfizetni, ezért a részükre teljesített kifizetésekből nem kell adóelőleget levonnia a kifizetőnek.
Az adóelőleg alapja
A fizetendő adóelőleg megállapítása érdekében elsőként az adóelőleg alapját kell meghatározni.
Az adóelőleg megállapítása során is számolni kell az adóalap-kiegészítéssel. Az adóalap-kiegészítés összegét az Szja. tv. 29. § (3) bekezdésének szabályai szerint kell megállapítani, vagyis az összevont adóalapba tartozó jövedelemhez hozzá kell adni a társadalombiztosítási járulék általános mértékével megállapított vagy az összevont adóalapba tartozó jövedelmet terhelő egészségügyi hozzájárulás mértékével megállapított összeget. Tekintettel arra, hogy mind a társadalombiztosítási járulék általános mértéke, mind az összevont adóalapba tartozó jövedelmet terhelő egészségügyi hozzájárulás mértéke 27 százalék, így megállapítható, hogy a megállapított jövedelem 127 százaléka minősül az adóelőleg alapjának.
Például, ha a magánszemély 100 ezer forint önálló tevékenységből származó jövedelmet szerez, mellyel szemben a 10 százalékos költséghányadot kívánja elszámolni, akkor a fennmaradó 90 ezer forintra kell az adóalap-kiegészítést rászámítani. Így a leírt esetben az adóelőleg alapja a 90 ezer forint 127 százaléka, azaz 114 300 forint lesz.
Az előzőekben leírtaktól eltérően, ha a jövedelem után a magánszemély kötelezett a társadalombiztosítási járulék, az egészségügyi hozzájárulás megfizetésére (kivéve, ha azt költségként számolja el, vagy azt számára megtérítették), az adóelőleg-alapjának az előzőekben meghatározott összeg 78 százaléka minősül.
Az adóelőleg alapjául szolgáló jövedelem megállapítására eltérő szabályokat határozott meg a törvény az önálló, illetve a nem önálló tevékenységből származó jövedelmek, költségtérítések esetében.
A nem önálló munkából - jellemzően munkaviszonyból - származó bevétel a kifizető által a bevételből levont munkavállalói érdekképviseleti tagdíjjal, valamint az üzemanyag-megtakarítás címén - annak mértékét meg nem haladóan - fizetett, legfeljebb havi 100 ezer forinttal csökkenthető. Amennyiben a tagdíjat nem a kifizető vonja le, de a magánszemély bemutatja a szakszervezet által kiállított bizonylatot a tagdíj befizetéséről, akkor a bevétel a befizetett szakszervezeti tagdíjjal is csökkenthető az adóelőleg megállapítása során. A nem önálló tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérítés összegéből a jövedelmet vagy az igazolás nélkül elszámolható költségek, vagy a tételesen igazolt költségek levonásával kell meghatározni. A nem önálló tevékenységből származó jövedelem megállapításánál a 10 százalék költséghányad levonását a törvény nem engedi. Mindezekre figyelemmel kell lennie a magánszemélynek az adóelőleg levonásához adott nyilatkozatának a kitöltésekor.
Az önálló tevékenység ellenértékének (pl. a megbízási díjnak), valamint az önálló tevékenységgel összefüggő költségtérítésnek a kifizetésekor a tételes költségelszámolás vagy a 10 százalék költséghányad alkalmazásáról nyilatkozhat a magánszemély. A tételes költségelszámolásról szóló nyilatkozatban az adott tevékenységgel összefüggésben elismert igazolható vagy igazolás nélkül elszámolható költséget a magánszemély a döntése szerinti összegben tüntetheti fel. A kifizető a nyilatkozaton szereplő költséget korlátozás nélkül figyelembe veheti, függetlenül attól, hogy a kifizetett bevétel önálló tevékenység ellenértékének (pl. megbízási díjnak) vagy költségtérítésnek minősül.
Ha a magánszemély nem nyilatkozik a költségeiről, és más igazolás nélkül elszámolható költség sem merül fel, a kifizető - a 2011. évtől módosult adóelőleg-levonási szabály alapján - automatikusan a 10 százalék költséghányad figyelembe vételével állapítja meg az adóelőleget.
2011. évtől új és fontos szabály, hogy az adóévben valamennyi önálló tevékenységből származó bevétel (az önálló tevékenységre tekintettel kapott költségtérítést is beleértve) adóelőleg alapjának megállapításánál azonos (vagy a 10 százalék költséghányad szerinti vagy a tételes) költségelszámolást kell alkalmazni. Ez a gyakorlatban a következőket jelenti. Ha az adóévben az önálló tevékenységre tekintettel teljesített első kifizetésnél a magánszemély a 10 százalék költséghányad levonását kéri, vagy ha nem ad nyilatkozatot és ezért a kifizető automatikusan a költséghányad levonásával állapítja meg a jövedelmet, akkor a továbbiakban az adóévben egyetlen önálló tevékenységből származó bevételével (ideértve a költségtérítést is) összefüggésben sem nyilatkozhat tételes költségelszámolásról. Az adóbevallásban viszont az a magánszemély is alkalmazhatja a tételes költségelszámolás szabályait, aki az adóév során adott nyilatkozatában a 10 százalék költséghányad figyelembe vételét kérte.
Az előzőekben leírtak vonatkoznak arra az esetre is, ha a magánszemély saját maga köteles az adóelőleget megállapítani és befizetni.
Az adóelőleg-nyilatkozat
A magánszemély az adóelőleg megállapításához a munkáltatónak és a kifizetőnek is adhat nyilatkozatot. Az adóelőleg megállapításánál figyelembe vehető körülményeket, adatokat (például a költségelszámolás módját, összegét vagy az érvényesíteni kívánt kedvezményeket) a nyilatkozatában közölheti a magánszemély. Az adóelőleg-nyilatkozat tehát azt a célt szolgálja, hogy a kifizető vagy a munkáltató információhoz jusson mindazon körülményekről, amelyek az adóelőleg összegét befolyásolhatják, és ebből kifolyólag a kifizető, a munkáltató által levont adóelőleg minél jobban megközelítse a ténylegesen fizetendő adó összegét.
A nyilatkozat tartalmát az adóelőleg megállapításánál köteles figyelembe venni a kifizető, feltéve, hogy az a kifizetést megelőzően a rendelkezésére áll.
Az adóelőleg-nyilatkozatot a magánszemélynek két példányban kell kitöltenie, és a kifizetőnek, munkáltatónak átadnia. A kifizető, a munkáltató a másolaton igazolja az első példány átvételét (erre a NAV által elkészített nyilatkozat-mintákon külön blokk áll rendelkezésre), és azt az elévülésig (2011-ben tett nyilatkozat esetén 2017. december 31-éig) megőrzi. A másolati példányt ugyanezen időpontig - hasonlóan a bevallás másodpéldányához - a nyilatkozatot tevő magánszemélynek kell megőriznie. Ez a megőrzési kötelezettség 2010-től különösen fontossá vált, tekintettel arra, hogy csak a nyilatkozat másolati példányával lehet bizonyítani azt, hogy a magánszemély a nyilatkozatát nem jogalap nélkül tette meg.
A NAV honlapján közzétett adóelőleg-nyilatkozatok csak ajánlott minták, nem kötelező azokat használni. A munkáltató és a kifizető, vagy akár a magánszemély is, elkészítheti a saját adóelőleg nyilatkozatát, de ebben az esetben célszerű alaposan áttekintenie az ide vonatkozó rendelkezéseket.
A valótlan adattartalommal vagy jogalap nélkül megtett adóelőleg-nyilatkozattal összefüggésben a törvény szankciókat iktatott be, melyek nélkül a nyilatkozattétel lehetősége az adóelőleg-fizetés elkerülésére is alkalmas lehetne. Ha a magánszemély tételes igazolással elszámolható költség levonását kérte, és a nyilatkozat alapján levont költség több mint az adóbevallásában elszámolt igazolt költség, akkor az 5 százalékot meghaladó különbözet után 39 százalék különbözeti-bírságot kell a bevallásában feltüntetnie, és megfizetnie.
Amennyiben a magánszemély a nyilatkozattételkor fennálló körülmények ellenére családi kedvezmény, adójóváírás vagy más adókedvezmény érvényesítését jogalap nélkül kérte, és emiatt 10 ezer forintot meghaladó befizetési különbözete keletkezett, akkor a befizetési különbözet 12 százalékát különbözeti-bírságként kell bevallania és megfizetnie.
Például ha a magánszemélynek a havi bére 150 000 forint, akkor a várható éves adóalapja (2 286 000 forint) kevesebb, mint az adójóváírás 2 750 000 forintos jogosultsági határa. Ha a magánszemélynek más forrásból nem várható jövedelme, nyilatkozatában kérheti az adójóváírás érvényesítését. Abban az esetben, ha a magánszemély az adóév utolsó hónapjában váratlanul nagyobb összegű jutalmat kap, és emiatt az adójóváírás bizonyos részére vagy akár az egészére már nem lesz jogosult, nagy valószínűséggel befizetési különbözete lesz az év végén. Azonban ilyen esetben nem állapítható meg a magánszemély terhére a különbözeti-bírság, hiszen az év elején fennálló körülmények (a várható jövedelme) alapján az adójóváírás érvényesítését nem jogalap nélkül kérte.
A fizetendő adóelőleg
A törvényi rendelkezés lehetőséget ad arra, hogy a kifizető, a munkáltató az általánostól eltérő módszerrel állapítsa meg az adóelőleget. Az eltérő módszer alkalmazásának feltétele, hogy a kifizető vagy a munkáltató az állami adóhatóságnak bejelentse az eltérő módszer alkalmazását. Nem kell ezt a bejelentést megtenni, ha a kifizető által használt számítástechnikai program kidolgozója azt már megtette.
Az a törvényi előírás, hogy a kifizetőnek csak "bejelentenie" kell az eltérő módszer alkalmazását, azt is jelenti, hogy az adóhatóságnak nincs döntési jogköre azzal kapcsolatban, hogy elfogadja-e a kifizető által alkalmazni kívánt módszert. Az eltérő módszer alkalmazásának ugyanakkor feltétele az, hogy annak alkalmazása következtében az adóelőleg és a ténylegesen fizetendő adóévi adó különbözete mérsékelhető legyen. Ezért, amennyiben egy esetleges ellenőrzés során bebizonyosodik, hogy a kifizető, a munkáltató által használt eltérő módszer az adókülönbözet növekedéséhez vezet, az Art. 172. § (15) bekezdése alapján a kifizető mulasztási bírsággal sújtható.
Az eltérő módszer alkalmazását a kifizető adóügyeiben illetékes adóhatósághoz kell bejelenteni. A beadványban - a számítások algoritmusának bemutatásával - valószínűsíteni kell azt, hogy az eltérő módszer révén az adóévi adó megállapításánál jelentkező adókülönbözet mérsékelhető.
A program bejelentésekor a következő dokumentumokat kell csatolni:
- a bejelentő nyilatkozata arról, hogy tudomása szerint a program kidolgozója nem tett bejelentést az adóhatósághoz.
- az alkalmazni kívánt, eltérő módszer előlegszámító algoritmusa.
- a bérszámfejtési modul működésének bemutatása egyedi példákon keresztül összehasonlítva, hogy az Szja. tv. általános szabálya szerint történő adóelőleg számítási mód, vagy a kérelmezett módszer eredményez-e kisebb különbözetet év végén.
Gyakori kérdés, hogy érvényesíthetik-e év közben a családi kedvezményt azon magánszemélyek, akiknek a jövedelmük nem munkaviszonyból származik.
A Szja. tv. 48. § (3) bekezdése szerint a családi kedvezmény, az adójóváírás és a személyi kedvezmény adóelőleg megállapításánál való érvényesítése érdekében a magánszemély az adóelőleget megállapító munkáltatónak adhat nyilatkozatot. Az Szja. tv. 46. § (6) bekezdés b) pontja az adóelőleg-fizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában adóelőleget megállapító munkáltatónak minősíti a rendszeresen ismétlődő bevételszerzés (különösen havi/heti bér, munkadíj, tiszteletdíj, személyes közreműködés ellenértéke, egyéb juttatás) tekintetében a munkáltató mellett a társas vállalkozást, a polgári jogi társaságot, illetve a bérnek minősülő kifizetést teljesítő más kifizetőket is. Ebből következően családi kedvezmény érvényesítésére vonatkozó nyilatkozatot a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja is tehet, és nincs kizárva a nyilatkozattételből az adóköteles társadalombiztosítási ellátásban részesülő magánszemély sem. Az utóbb említett magánszemély az ellátást kifizető szervnek (egészségbiztosítási pénztárnak) adhat nyilatkozatot.
A családi kedvezmény az adóalap-kiegészítést is tartalmazó összevont adóalapot csökkentő kedvezményként került be az adórendszerbe, így értelemszerűen nem érvényesíthető a vállalkozói személyi jövedelemadó szabályai szerint adózó jövedelem után. Ha azonban az egyéni vállalkozó az összevont adóalapba tartozó vállalkozói kivétet számol el, nincs akadálya, hogy az adóelőleg fizetési kötelezettségének a megállapításakor a családi kedvezmény érvényesítse. Ebben az esetben az adóelőleg-fizetésre az Szja. tv. 49. § (4) bekezdés a) pontjának rendelkezését kell alkalmazni, amely szerint a negyedévenként fizetendő adóelőleg "a negyedévben elszámolt vállalkozói kivét után az (1)-(2) bekezdés szerint megállapított összeg". Az (1) bekezdés szerint ugyanis az adóelőleget a 47. § szerint megállapított adóelőleg-alap összege után kell kiszámítani úgy, hogy a családi kedvezményt érvényesítő magánszemély esetében az adóelőleg-alapot csökkenteni kell a kedvezmény összegével. A (2) bekezdés pedig lehetővé teszi a személyi kedvezmény figyelembevételét is. (Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy adójóváírás értelemszerűen nem vehető figyelembe, mivel a vállalkozói kivét nem minősül bérnek.)
Ugyanezen szabályok szerint kell eljárnia az egyéni ügyvédnek, az állatorvosnak, a közjegyzőnek, az önálló bírósági végrehajtónak és az egyéni szabadalmi ügyvivőnek is, mivel őket az Szja. tv. 3. § 17. pontja szerint az Szja. tv. alkalmazásában egyéni vállalkozónak kell tekinteni.
Nincsenek kizárva az adóalap-csökkentő kedvezmény érvényesítéséből azok a magánszemélyek sem, akik munkáltatónak nem minősülő kifizetőtől szereznek jövedelmet pl. választott tisztségviselőként, megbízási szerződés alapján. Ezekben az esetekben a jövedelmet juttató szervezet kifizetői minőségében kötelezett az adóelőleg megállapítására, illetve levonására. Az Szja. tv. 49. § (3) bekezdése értelmében az adóelőleget megállapító kifizető az állami adóhatósághoz bejelentett - az általános szabályoktól eltérő - módszer szerint is megállapíthatja az adóelőleget, ha ez által az adóévi adó megállapításánál jelentkező adókülönbözet mérsékelhető. Ez azt jelenti, hogy a kifizető figyelembe veheti a családi kedvezmény érvényesítését kérő, jogszerűen megtett nyilatkozatokat, ha olyan előzetesen bejelentett adóelőleg-levonási módszert alkalmaz, amely a nem munkáltatóként havi rendszerességgel teljesített kifizetéseknél is biztosítja a kedvezmény érvényesítésének lehetőségét. Nem vitatható, hogy ehhez szükség van a kifizető együttműködési készségére is, mivel kötelezettséget erre vonatkozóan az Szja. tv. nem ír elő.
HARMADIK RÉSZ
EGYES KÜLÖN ADÓZÓ JÖVEDELMEK
X. Fejezet
A vállalkozói személyi jövedelemadó, az átalányadózás és a tételes átalányadózás
Az egyéni vállalkozó adózása
Az Evtv. egyik fontos - Szja-t is érintő - rendelkezése, hogy 2010. január elsejétől az egyéni vállalkozói igazolványnak nincs jelentősége. E törvény rendelkezése szerint egyéni vállalkozónak minősül az a magánszemély, aki az Evtv. szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban bejelentés alapján szerepel az említett nyilvántartásban rögzített tevékenysége(i) tekintetében.
A tevékenység megkezdésével, vagy az azzal összefüggő változással kapcsolatos bejelentést a körzetközponti jegyzőnél (okmányiroda) kell megtenni a bejelentési űrlap kitöltése mellett elektronikus úton. A változással kapcsolatos adatok az adóhatóságnál is bejelenthetők.
2010. január elsejétől a gyógyszerészi, a falugondnoki és a tanyagondnoki tevékenység csak akkor tekinthető egyéni vállalkozói tevékenységnek (mivel e tevékenységek nincsenek nevesítve önállóan az Szja tv-ben), ha e magánszemélyek felvetetik magukat az egyéni vállalkozói nyilvántartásba az okmányirodánál. Az Szja. tv. alkalmazásában az ügyvéd, a közjegyző, az egyéni szabadalmi ügyvivő, az önálló bírósági végrehajtó, a magán-állatorvosi tevékenységet folytató továbbra is egyéni vállalkozónak minősül, amennyiben a tevékenységüket nem társas vállalkozás keretében folytatják.
Az átalányadó választása már a 2010. évtől azzal jár, hogy az átalányban megállapított jövedelem is az összevonandó jövedelmek része lett.
Egyéni céget csak az egyéni vállalkozó alapíthat az Evtv. rendelkezéseinek figyelembevételével azzal, hogy a továbbiakban a volt egyéni vállalkozói tevékenységére tekintettel kikerül a magánszemély az Szja. tv. hatálya alól, mivel az egyéni cég társas vállalkozásnak minősül az Szja. tv. értelmező rendelkezései szerint.* Nem alapítható egyéni cég az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetésének időtartama alatt.
Az egyéni vállalkozói jogállás megszűnésére tekintettel az Szja. tv. hatálya alá tartózó egyéni vállalkozónak a cégbejegyző határozat jogerőre emelkedésének napját megelőző napra vonatkozóan leltárt kell készítenie, valamint nyilvántartásai alapján tételes kimutatást kell összeállítania a követelésekről, továbbá nettó értéken a tárgyi eszközökről, nem anyagi javakról megjelölve az egyéni cég tulajdonába nem pénzbeli hozzájárulásként kerülőket azon az értéken is, amely értéket az egyéni cég alapító okiratában rögzített (apport).
Az egyéni vállalkozói tevékenység egyéni cég alapítása miatt történő megszűnése esetén a vállalkozói bevételek és költségek megszűnéssel összefüggő elszámolására irányadó rendelkezést azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy
- leltárban, illetve a tételes kimutatásban feltüntetett, nem pénzbeli hozzájárulásként az egyéni cég tulajdonába adott eszköznek az alapító okiratban meghatározott értéke (apport) vállalkozói bevételnek minősül,
- az egyéni cég tulajdonába adott (apportált) tárgyi eszközöknek, nem anyagi javaknak a tulajdonba adásig értékcsökkenési leírásként még el nem számolt nettó értéke vállalkozói költségnek minősül.
A megszűnés adóévéről szóló adóbevallásában a magánszemélynek az egyéni vállalkozói jogállás megszűnését követően a megszűnés adóévéről szóló adóbevallás benyújtásáig az egyéni cég tulajdonába nem adott követelésre tekintettel befolyt ellenértéket (bevételt) a megszűnés adóévében megszerzett vállalkozói bevételként kell figyelembe vennie.
Mint arról már szó volt, az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnésekor a részletes vagyonleltárba felvett és az egyéni cégnek tovább adott eszközök értékét az alapító okiratban is szerepeltetni kellett, amennyiben az egyéni vállalkozó úgy döntött, hogy azokat egyéni cégként hasznosítja a továbbiakban a Tao tv. hatálya alatt. Utólagos vagyoni hozzájárulás miatt az alapító okiratot módosítani nem lehet. Nincs azonban akadálya az eszközök egyéni cégbe történő utólagos bevitelének. Ebben az esetben már az Szja. tv. ingatlan, ingó értékesítésre vonatkozó rendelkezései alapján történhet a jövedelemszámítás a bevitt eszközök tekintetében.
Egyéni cég alapítása esetén a magánszemélynek az adóévről szóló adóbevallásában az előzőekben is bemutatott speciális megszűnési szabályok alkalmazásával megállapított jövedelmet, valamint az annak megfelelő vállalkozói személyi jövedelemadó és vállalkozói osztalékalap utáni adó-kötelezettségét kell bevallania és a megállapított adót megfizetnie. Választhatja azt is, hogy jövedelmét és annak adóját a megszűnés szabályait figyelmen kívül hagyva is kiszámítja. Amennyiben a megszűnés miatti és megszűnés nélküli adókötelezettség különbsége meghaladja a 10 ezer forintot, a különbözet három egyenlő részletben fizethető meg. A három részletet a megszűnés adóévéről szóló személyi jövedelemadó-bevallásban kell bevallani, az első részletet adóévi kötelezettségként, a további kettőt a következő két adóév kötelezettségeként. A részleteket - az elsőt az adóval együtt - a három év adóbevallásának benyújtására nyitva álló határidőig kell megfizetni.
Az egyéni céggé alakulás azt is jelenti a gyakorlatban, hogy adózónak pl. a bérleti szerződéseket fel kell bontania a bérbeadóval és azt a társaság nevében kell újonnan megkötnie. Adott esetben szóba jöhet a szolgáltatókkal történő új szerződés megkötése pl. a rezsinek a költségek közötti elszámolhatósága miatt. Szóba jöhet a személygépkocsi átírása is az egyéni cég nevére. Amennyiben erre sor kerül, akkor az átírást követő hónap első napjától cégautóadó fizetési kötelezettsége is lesz az egyéni cégnek. Amennyiben a magánszemély tulajdonában marad a személygépkocsi és azt az egyéni cég érdekében üzleti célra használja, akkor a magánszemély részére a jármű használattal kapcsolatos költségek megtérítése kiküldetési rendelvény alapján is történhet.
Példa egyéni vállalkozói tevékenység egyéni cég alapítása miatt történő megszűnésére
| Vállalkozói személyi jövedelemadó a megszűnésre vonatkozó szabályokat figyelmen kívül hagyva | |
| 1. Vállalkozói bevétel | 20 000 000 |
| 2. Vállalkozói költség | 14 000 000 |
| 3. Vállalkozói adóalap (1-2) | 6 000 000 |
| 4. Vállalkozói személyi jövedelemadó (3x10%) | 600 000 |
| 5. Vállalkozói osztalékalap (3-4) | 5 400 000 |
| 6. Vállalkozói osztalékalap utáni adó (5x16%) | 864 000 |
| 7. Összes személyi jövedelemadó (4+6) | 1 464 000 |
| Vállalkozói személyi jövedelemadó a megszűnésre vonatkozó szabályok figyelembevételével | |
| 8. Vállalkozói bevétel | 20 000 000 |
| 9. Egyéni cég tulajdonába adott eszköz alapító okiratban meghatározott értéke | 4 000 000 |
| 10. Költségként már elszámolt, az egyéni vállalkozás megszűnésekor meglévő anyag leltári értéke | 1 200 000 |
| 11. Egyéni cég tulajdonába nem adott, az egyéni vállalkozói működéssel kapcsolatos követelésre az egyéni vállalkozói jogállás megszűnését követően befolyt ellenérték | 800 000 |
| 12. Vállalkozói költség | 15 000 000 |
| 13. Egyéni cég tulajdonába adott eszköz (9. sor adata) nyilvántartás szerinti nettó értéke | 800 000 |
| 14. Vállalkozói adóalap (8+9+10+11-12-13) | 10 200 000 |
| 15. Vállalkozói személyi jövedelemadó (14x10%) | 1 020 000 |
| 16. Vállalkozói osztalékalap (14-15) | 9 180 000 |
| 17. Vállalkozói osztalékalap utáni adó (16x16%) | 1 468 800 |
| 18. Összes személyi jövedelemadó (15+17) | 2 488 800 |
| A megszűnés kapcsán felmerülő adó (három év alatt egyenlő részletben lehet megfizetni) | |
| 19. Megszűnéssel kapcsolatos adója (18-7) | 1 024 800 |
Az Szja. tv. 49/A. § (6) bekezdése - a 2010. évre is visszamenőlegesen - módosult. Amennyiben az egyéni vállalkozó a tevékenységét ügyvédi iroda, közjegyzői iroda, végrehajtói iroda vagy szabadalmi ügyvivő iroda tagjaként folytatja, a tagi jogviszony keletkezését megelőző napra vonatkozóan az egyéni vállalkozói tevékenységét meg kell szüntetnie.
Mivel az egyéni vállalkozói tevékenység megszűntetésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ezért a tárgyévben kisvállalkozói kedvezmény, kisvállalkozói adókedvezmény nem érvényesíthető, fejlesztési tartalékkal nem csökkenthető az egyéni vállalkozásból származó bevétel ebben az esetben sem.
Az elhunyt egyéni vállalkozó esetében - feltéve, hogy özvegyi, vagy örökösi jogon tovább folytatják az egyéni vállalkozói tevékenységet - a vállalkozói adóalap és a vállalkozói osztalékalap, illetve az ezek utáni adó megállapítása mellőzhető. Az elhunyt magánszemély egyéni vállalkozásból származó jövedelmének tételes költségelszámolás esetén a vállalkozói kivétet kell tekinteni. A vállalkozói adóalap és a vállalkozói osztalékalap utáni adót, illetve az átalányban megállapított jövedelem utáni adót az egyéni vállalkozói tevékenységet tovább folytató özvegynek vagy örökösnek kell megfizetnie.
Amennyiben az örökléssel nem az egyéni vállalkozói tevékenységet tovább folytató magánszemély tulajdonába kerül a tárgyi eszköz vagy a készlet, akkor az vállalkozásból való kivonást jelent és ennek megfelelően kell az egyéni vállalkozásból származó jövedelmet a tevékenységet folytatónak megállapítania.
Az egyéni vállalkozói tevékenységet folytató özvegy/örökös az elhunyt adószámát nem örökli meg, újat kap. Ha azonban már van adószáma a tevékenységet özvegyi, vagy örökösi jogon folytató magánszemélynek, akkor nem kap újabb adószámot.
Az egyéni vállalkozói tevékenységet tovább folytató magánszemély nem tekinthető kezdő egyéni vállalkozónak. A bevételeket és a költségeket folyamatosan kell tovább könyvelnie a pénztárkönyvben.
Célszerű azonban a pénztárkönyvet és az analitikus nyilvántartásokat az elhunyt halálának időpontjával lezárni, de nem kell új nyilvántartásokat felfektetni. Ilyen esetben az iratmegőrzési kötelezettség az egyéni vállalkozói tevékenységet tovább folytató magánszemélyt terheli.
Az egyéni vállalkozói tevékenység - mivel az az Evtv. alapján folytatható - nem szűnik meg. A változást annak kell bejelentenie, aki az örökhagyó helyébe lép.
Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozói tevékenységet özvegyi vagy örökösi jogon nem folytatják tovább, akkor a megszűnésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni az elhunyt egyéni vállalkozó végleges adójának megállapításakor.
A tevékenységet folytatónak az egyéni vállalkozó nyilvántartásait folyamatosan tovább kell vezetnie ugyan, de például az alkalmazottakkal új munkaszerződést kell kötnie. Amennyiben a tevékenysége okán bankszámlanyitásra kötelezett, akkor új bankszámlát is kell nyitnia. Az egyéni vállalkozó halála esetén a vállalkozási tevékenység folytatására jogosult özvegy ugyanis - általános jogutódi minőség hiányában - nem szerez rendelkezési jogot a vállalkozói bankszámla felett.
Az Szja. tv. arra vonatkozóan is rendelkezik, amikor a tevékenységet tovább folyató özvegy vagy örökös maga is egyéni vállalkozó, de az elhunyt által alkalmazott adózási módtól eltérő adózási mód szerint adózik. A tevékenységet tovább folytató eldöntheti, hogy az egyesített tevékenységből származó jövedelem megállapítására a továbbiakban milyen adózási módot választ. Erre akkor van lehetősége az Szja. tv. szerint, ha a tevékenység folytatásának szándékát és a választott adózási módot 90 napon belül bejelentette az adóhatóságnak. Itt kell megjegyezni, hogy a 90 napos bejelentési kötelezettségről az Evtv. nem rendelkezik, az Evtv. csak arról rendelkezik a 17. §-ban, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység folytatható.
| Egyesített tevékenységre választható adózási mód | Elhunyt által választott dózási mód | Egyesített tevékenységet folytató adózási módja a tevékenység egyesítése előtt |
| átalányadó | vállalkozói szja | átalányadó |
| átalányadó | átalányadó | vállalkozói szja |
| vállalkozói szja | átalányadó | vállalkozói szja |
| eva | eva | vállalkozói szja |
| átalányadó | eva | átalányadó |
| vállalkozói szja | eva | vállalkozói szja |
| vállalkozói szja | vállalkozói szja | átalányadó |
| eva | vállalkozói szja | eva |
| eva | átalányadó | eva |
A vállalkozói személyi jövedelemadó
Az Szja. tv. 4. § (3) bekezdésében foglaltak szerint költségnek csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül. Költség továbbá az a kiadás, amelyet e törvény a kiadás tényleges kifizetésétől függetlenül minősít költségnek. Az egyéni vállalkozásból származó jövedelem megállapításakor a bevételek és költségek figyelembevétele főszabályként a pénzforgalmi szemléleten alapul, vagyis a ténylegesen megszerzett bevételből a bizonylattal igazolt és elismert költségek vonhatók le. Ez a gyakorlatban a tételes költségelszámolást jelenti a jövedelemszámítás során és azt, hogy az egyéni vállalkozónak ennek alátámasztására az Szja. tv. 5. számú mellékletében foglalt nyilvántartási kötelezettségének eleget kell tennie. A jövedelemszámítás során a vállalkozói kivét az egyéni vállalkozó önálló tevékenységből származó összevonandó jövedelmének minősül azzal, hogy az egyéni vállalkozó a 10 százalék költséghányadot nem alkalmazhatja, illetőleg a vállalkozói kivétre vonatkozóan költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető.
Az Eva tv. 2. § (4) bekezdésének b) pontja szerint az adózó akkor lehet adóalany, ha a bejelentkezés évében az ésszerűen várható bevétele nem haladja meg a 25 millió forintot. Az idevonatkozó rendelkezések szerint bevételnek minősül nem adóalany egyéni vállalkozónál az Szja. tv. szerint meghatározott vállalkozói bevétel, növelve az általános forgalmi adóval. Más kérdés az, hogy az egyéni vállalkozónál az Eva tv. hatálya alá történő belépés esetén az Eva tv. szerinti adóalanyiság első adóévét megelőző adóév utolsó napján megszerzett vállalkozói bevételnek kell tekinteni minden olyan, őt egyéni vállalkozói tevékenységére tekintettel megillető ellenértéket, amelyről kiállított számla, egyszerűsített számla szerinti teljesítési időpont megelőzi az Eva tv. szerinti adóalanyiság első adóévét [Eva tv. 17. § (1) bekezdése]. Tehát az így megszerzett vagyoni érték az Szja. tv. hatálya alatt lesz adóköteles a bejelentkezés évében, de ez nem emeli meg az eva választásának feltételéül rendelt bevételi értékhatárt.
Az egyéni vállalkozót megillető kintlévőséget az éves adóbevallás benyújtásakor nem kell bevételként figyelembe venni az egyéni vállalkozásból származó bevételek között. A megszűnés adóévéről szóló adóbevallás benyújtását követően befolyó bevételre, illetve felmerült kiadásra az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
Az egyéni cég vagyoni betétje kizárólag egyéni vállalkozóra ruházható át. Ebből következően megszűnik az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság abban az esetben is, ha az egyéni vállalkozó megvásárolja az egyéni cég vagyoni betétjét (ebben az esetben tehát nem történik cégalapítás). Amennyiben az egyéni vállalkozó átruházással szerzi meg az egyéni cég vagyoni betétjét, az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnésének időpontja az átruházás napja. Az egyéni cég vagyoni betétjét megvásárló egyéni vállalkozónak a saját korábbi vállalkozói tevékenységének megszűnésére az Szja. tv. általános szabályait kell alkalmaznia.
A támogatások kezelése az Szja. tv. 19. §-ában leírtak szerint történhet, de figyelemmel kell lenni többek között az Szja. tv. 7. § (1) bekezdés v) pontjára és a 7. § (3) bekezdésére is.
A megszűnés szabályai szerinti készletértéket az Szja. tv. 5. számú mellékletének 13. pontjában foglaltak szerint kellett megállapítani.
Abban az esetben, ha például a 2010. évben az egyéni vállalkozásból származó jövedelme megállapításakor a magánszemély átalányadózást alkalmazott, majd a 2011. évre áttért a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra, akkor a 2011. évi bevételének része az adóalapot nem érintő bevételként nyilvántartott - a megszűnés szabályai szerint kiszámított - készlet leltári értéke is, amelyet az átalányadózásra való áttéréskor kellett kiszámítania.
A havi minimálbér évesített összegének megállapítása:
- a havi minimálbér tizenkétszerese akkor, ha a vállalkozó egész évben működik;
- a tevékenységét megkezdő, illetőleg megszüntető, illetve szüneteltető egyéni vállalkozónál a havi minimálbér tizenkétszeresének 365-öd része és az adóév azon naptári napjainak szorzata, amely napokon fennállt a tevékenység.
Amennyiben a családi gazdaságot egyéni vállalkozói igazolvány alapján vették nyilvántartásba, akkor az Szja. tv. 6. számú mellékletének II. pontjában felsorolt termékek és tevékenységek tekintetében az őstermelőkre vonatkozó jövedelemszámítási szabályokat kell alkalmaznia az egyéni vállalkozónak. Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó a mezőgazdasági őstermelői tevékenységen kívül más, ún. kiegészítő tevékenységet is folytat, akkor van/lehet egyéni vállalkozói bevétele is, ebből következően módja van a vállalkozói bevételét előresorolva sorrendiséget meghatározni, így a vállalkozói bevételének csökkentésére is lehetősége nyílik.
a felsőoktatási intézmény, a Magyar Tudományos Akadémia, továbbá bármelyikük által vagy közösen alapított kutatóintézet, kutatóhely (ideértve az Európai Unió tagállamának vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államnak a megfelelő szervezetét is) és az egyéni vállalkozó által írásban kötött szerződés alapján az egyéni vállalkozó tevékenységi körében közösen végzett alapkutatás, alkalmazott kutatás vagy kísérleti fejlesztés esetén az egyéni vállalkozó az előző rendelkezés alkalmazásakor az ott meghatározott összeg háromszorosát veheti (de legfeljebb 50 millió forintot vehet) figyelembe, amelynek a (9)-(10) bekezdés szerinti adókulccsal számított értéke az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak minősül;
Az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés "egyszeres" és "háromszoros" költségei nem egymástól függetlenül - nem mind a két jogcímen -, hanem "vagylagosan" érvényesíthetők; s csak a "háromszoros" összegű kedvezmény (de legfeljebb 50 millió forint) támogatástartalma minősül de minimis támogatásnak. Amennyiben az adózó jogosult a maximum 50 000 000 forint bevételt csökkentő kedvezmény igénybevételére, de 60 000 000 forint költség merül fel az adóévében, úgy az 50 000 000 forint kedvezmény érvényesítéséhez tartozó (50 000 000/3) 16 667 000 forintot meghaladó összegre (60 000 000 - 16 667 000) - ami 43 333 000 forint - is alkalmazhatja a bevételt csökkentő kedvezményt. Ez utóbbi összeg adótartalma azonban nem minősül de minimis támogatásnak.
Ahhoz, hogy egy tevékenységről megállapítható legyen, hogy minősíthető-e K+F tevékenységnek, azt kell vizsgálni, hogy megtalálhatók-e a tudományos kutatás és kísérleti fejlesztés jellemzői, amelyek
- az alkotás,
- az újdonság,
- a tudományos módszerek alkalmazása és
- az új ismeret létrehozása.
Megközelíthető a kérdés úgy is, hogy mi nem minősíthető kutatásnak. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Szolgáltatások Jegyzéke (a továbbiakban: SzJ) szerint nem tartozik ide:
- a gyártás és gyártmányfejlesztés,
- a konkrét gazdasági, társadalmi hasznosításra készülő műszaki, gazdasági tanulmány,
- a K+F eredménye alapján készülő tervezés, termék-előállítás (egyedi gép, berendezés) és más szolgáltatások, a keletkezett vagyoni értékű jogok elkülönült forgalmazása,
- a részben K+F költségeként elszámolható, de elkülönülten végzett, az SzJ-ben máshova sorolt szolgáltatások (például mérések, vizsgálatok),
- általános célú adatgyűjtés,
- mérnöki szakértés, tervezés, tesztelés,
- szabványosítás, szabványalkotás, szabadalom kidolgozás,
- a műszaki fejlesztést szolgáló pályázatok,
- a termelés-szervezés,
- a K+F programok koordinálása, adminisztratív irányítása,
- a termelési üzletviteli tanácsadás,
- a kísérleti félüzemek, üzemek, építmények megvalósítása, üzemszerű működtetése,
- tudományos szakmai rendezvények, bemutatók, kiállítások megszervezése.
E kedvezmény érvényesítésekor tárgyi eszközök közül az ingatlan, valamint a leírási kulcsok jegyzéke és alkalmazásuk szabályai szerinti gép, berendezés, felszerelés, jármű, míg a nem anyagi javak közül a szellemi termék vehető figyelembe. A kedvezmény alapjául szolgáló üzemkörön belüli ingatlanok körébe jellemzően az üzlethelyiség, a műhely, a raktár sorolható.
Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó a korábbi adóévben a 10 százalék vállalkozói személyi jövedelemadót alkalmazta, és a megtakarítás címén nyilvántartott adó összegét annak célja szerint tárgyi eszköz beszerzésére fordítja, akkor - ha megfelel a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítésére vonatkozó feltételeknek - a tárgyi eszköz üzembe helyezésének évében élhet a kisvállalkozói kedvezménnyel e beszerzései tekintetében is.
Amennyiben a fejlesztési tartalékként nyilvántartott összeget a nyilvántartásba vétel évében és az azt követő három adóév során kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz nem ingyenes megszerzése vagy előállítása érdekében használja fel az egyéni vállalkozó, akkor a bevétel csökkentése címén megtakarított adó véglegessé válik.
Az átlagos állományi létszámot a munkavállalók által az adóévben munkaviszonyban töltött naptári napoknak az adóév napjainak (a tevékenységet megkezdő, illetőleg megszüntető egyéni vállalkozó esetében az adóévben fennálló tevékenység naptári napjainak) számával történő elosztásával (két tizedesre kerekítve) kell meghatározni.
Amennyiben a mikrovállalkozónak minősülő egyéni vállalkozó nem él e lehetőséggel, akkor az olyan döntésnek minősül, melyen utólag önellenőrzéssel sem változtathat. Csak annak az adóévnek az első napján kell legfeljebb mikrovállalkozásnak lennie, amelyben a bevétel csökkentést alkalmazta.
A tárgyévi veszteség elhatárolásához a továbbiakban nem kell az adóhatóság engedélyét kérnie annak az egyéni vállalkozónak sem, aki 5 évnél korábban kezdte a tevékenységét. Ez a rendelkezés valamennyi egyéni vállalkozóra vonatkozik, így a veszteség összege a tevékenységet kezdők esetében is akkor határolható el, ha az a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének betartása mellett keletkezett.
A 2003. december 31-éig keletkezett és az egyéni vállalkozói jövedelemmel szemben még nem érvényesített elhatárolt veszteség a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint számolható el. Ez azt jelenti, hogy 2003. december 31-éig a korlátlan és korlátozott időtartamra elhatárolható veszteség összege között különbséget kellett tenni és amíg a korlátlan ideig elhatárolható veszteség összege nem fogyott el, addig a korlátozott ideig elhatárolható veszteség összegének elszámolására a jövedelemmel szemben nem volt mód.
A 2003. december 31.-éig keletkezett korlátolt ideig elszámolható (5 év volt) veszteség elszámolására az évek múlása miatt már nincs mód.
A mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó veszteségét az adóévet megelőző két évre visszamenőleg is rendezheti. Esetében a veszteség visszamenőleges elhatárolására önellenőrzés keretében van mód, ha a megelőző két évben volt az egyéni vállalkozónak jövedelme. Amennyiben nem csak mezőgazdasági tevékenységet folytat a magánszemély, akkor az összes egyéni vállalkozói jövedelméből csak a mezőgazdasági tevékenység arányában megállapított részre alkalmazhatja a visszamenőleges veszteségelhatárolást. A mezőgazdasági tevékenység arányát az ebből származó vállalkozói bevételnek az összes vállalkozói bevétellel való elosztásával kell megállapítani.
Ha az egyéni vállalkozó külföldön is rendelkezik telephellyel (állandó bázissal), akkor az a) pont és a bb) alpont szerinti vállalkozói adóalapot - figyelemmel a (15) bekezdés rendelkezésére - úgy módosítja, hogy az ne tartalmazza a külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalapot, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik.
Jövedelem-(nyereség-)minimum: az eladásra beszerzett áruk és az eladott közvetített szolgáltatás értékét nem tartalmazó vállalkozói bevétel 2 százaléka. Amennyiben az egyéni vállalkozó a jövedelem-(nyereség-) minimum alapján állapítja meg a jövedelmét, akkor a vállalkozói személyi jövedelemadót is ez alapján kell megállapítania és megfizetnie. A vállalkozói osztalékalap megállapításakor viszont a tényleges vállalkozói adóalapból kell kiindulni és ezt az összeget a jövedelem-(nyereség-)minimum után megállapított adó összegével kell csökkenteni az adózás utáni jövedelem megállapításakor.
A vállalkozói adóalap után 500 millió forintig 10 százalék, felette 19 százalék azzal, hogy a 10 százalék adókulcs alkalmazásának 2010. július 1-jétől nincsenek feltételei. Emlékeztetőül azonban fontos megemlíteni, hogy 2010. június 30-áig megállapított és 10 százalékkal adózott vállalkozói adóalap esetében az átmenti rendelkezések szerint a nyilvántartásba vett adót a törvény 2010. június 30-án hatályos rendelkezése szerint meghatározott cél szerint és határidőig el kell költeni.
A kisvállalkozói kedvezmény címén levont összeg kétszerese utáni adó megfizetése esetén nincs jelentősége annak, hogy adózó a 10 százalék adókulcsot alkalmazta a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítése évében a vállalkozói adóalap utáni adó megállapításakor. Amennyiben visszafizetési kötelezettsége van, akkor a kedvezmény érvényesítésének évében hatályos általános adómérték az irányadó.
Az egyéni vállalkozó adózás utáni jövedelmének megállapításakor a vállalkozói adóalap és a kisvállalkozói kedvezmény együttes összegével szemben csökkentő tételként kell figyelembe venni a ténylegesen fizetendő vállalkozói személyi jövedelemadó összegét. Amennyiben az egyéni vállalkozó átalányadózást választ és a kisvállalkozói kedvezményt vissza kell fizetnie, vállalkozói adóalap hiányában ezt a szabályt úgy kell értelmezni, hogy a visszafizetendő adó összegét önállóan kell kezelni. Ez utóbbi esetben is a kisvállalkozói kedvezmény címén levont összeg véglegessé nem vált kétszerese után kell az adót megállapítani a kedvezmény érvényesítésének évében hatályos általános adómértékkel.
Az Szja. tv. rendelkezése szerint a kisvállalkozói kedvezmény alapja a beruházási költség. Beruházási költségnek az Szja. tv. értelmező rendelkezése szerint az a költségként elismert kiadás minősül, amelynek összege a beszerzési ár. Beszerzési árnak a számla szerinti ár, saját előállítás esetén pedig az anyagköltség és a mások által végzett munka számlával/számlákkal igazolt összege minősül, nincs tehát jelentősége annak, hogy adózó támogatásból vagy hitel igénybevételével vásárolja a kisvállalkozói kedvezmény alapjául szolgáló tárgyi eszközt.
A kisvállalkozói kedvezmény érvényesítésével kapcsolatosan fontos kiemelni a személygépkocsi beszerzése esetén azt a rendelkezést, mely szerint, ha újonnan vásárolja azt az egyéni vállalkozó és megfizeti a cégautó adót négy évig, akkor a beszerzési ár a kisvállalkozói kedvezmény alapjául szolgál akkor is, ha a személygépkocsi nem a tevékenysége tárgyát (személygépkocsi kölcsönző) vagy eszközét (személyszállítási szolgáltatást végez) szolgálja.
Személygépkocsi kölcsönzést vagy személyszállítási szolgáltatást végzők esetében a kisvállalkozói kedvezmény érvényesítése nem alapozza meg a cégautóadó fizetési kötelezettséget, ugyanakkor más jogcímen, azaz a költségelszámolás okán esetükben is bejön a cégautóadó fizetési kötelezettség. A gépjármű üzemeltetésével kapcsolatos költségek és a beszerzési ár értékcsökkenési leírás keretében történő elszámolása ugyanis cégautóadó fizetési kötelezettséget keletkeztet.
Pénzügyi lízing (részletre történő vásárlás) esetén a kisvállalkozói kedvezmény összegének megállapításánál a teljes számla szerinti beszerzési ár vehető figyelembe még akkor is, ha a számla csak egy későbbi időpontban kerül kiegyenlítésre. Ezt az álláspontot támasztja alá az Szja. tv. 11. számú mellékletének II/2 j. pontja is, ugyanis az idevágó rendelkezés szerint az értékcsökkenési leírás alapja a teljes beszerzési ár, függetlenül a vételár kiegyenlítésének módjától. A kedvezményt a számla értéke és a kiállítás időpontja alapján lehet érvényesíteni.
az a)-b) pontban említett adókat késedelmi pótlékkal növelten a kivezetést követő 30 napon belül megfizeti. Az egyéni vállalkozó a fejlesztési tartalék nyilvántartásba vétele évét követő harmadik adóév végéig nyilvántartásban maradt része után az a)-b) pont szerinti adókat a negyedik adóév első hónapja utolsó napjáig megállapítja, és azokat késedelmi pótlékkal növelten megfizeti. A késedelmi pótlékot a nyilvántartásba vett fejlesztési tartalékot tájékoztató adatként tartalmazó adóbevallás benyújtása esedékességének napját követő naptól a nem beruházási célra történő kivezetés napjáig, illetve a nyilvántartásba vétel évét követő negyedik adóév első napjáig kell felszámítani és az említett napot követő első adóbevallásban kell bevallani. Az előző rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni akkor is, ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása az említett időszak alatt bármely okból megszűnt (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála) azzal, hogy ilyenkor az említett adókat a jogállás megszűnésének napját követő 30 napon belül kell megfizetni. Az egyéni vállalkozó a fejlesztésitartalék-nyilvántartást úgy vezeti, hogy abból megállapítható(ak) legyen(ek) a kivezetett összeg(ek), valamint a kivezetés(ek) alapjául szolgáló kiadás(ok) teljesítésének időpontja(i) és összege(i), illetve a kivezetés(ek) miatt fizetendő adó és késedelmi pótlék összege.
A nyilvántartásba vett összeget nem kell kivonni a gazdasági folyamat finanszírozásából mindaddig, ameddig a felhasználási cél meg nem valósul. Az egyéni vállalkozó csak olyan nyilvántartás vezetésére kötelezett, amely lehetővé teszi e pénzforrások jogszerű felhasználásának naprakész követését, ellenőrzését. A cél szerinti felhasználás egyben azt is jelenti, hogy a beszerzési árnak a nyilvántartásból kivezetett összeggel csökkentett részét lehet a költségek között elszámolni. A fejlesztési tartalék képzése így felfogható egy előre hozott értékcsökkenési leírásnak is, mivel értékcsökkenési leírás alá vonni a beruházási költségnek a nyilvántartásból kivezetett összeggel csökkentett részét lehet.
A 2009. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Krtv.) 206 § (12) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a 2008-as és azt megelőző adóévek vállalkozói bevételét csökkentő nyilvántartott fejlesztési tartalék a nyilvántartásból - ha annak egyéb törvényi feltételei fennállnak - a nyilvántartásba vétel évét követő ötödik adóév végéig vezethető ki, azzal, hogy ahol az Szja. tv. 49/B. §-a (16) bekezdésének rendelkezése három, illetve harmadik adóévet említ, ott öt, illetve ötödik adóévet, továbbá ahol negyedik adóévet említ, ott hatodik adóévet kell érteni. Emlékeztetőül fontos megjegyezni, hogy a 2008. évben levont összeget a bevallás benyújtásának évében, azaz a 2009. évben kellett nyilvántartásba venni. Korábban, tehát a 2007. évben és az azt megelőző években az adóév utolsó napjáig kellett lekötni a fejlesztési tartalék címén a bevételből levont összeget. A lekötött összeg feloldható lett a 2009. évtől és nyilvántartásba kellett venni. A lekötés esetén a lekötés évét követő négy évben kellett a fejlesztési célú beruházásnak megvalósulnia.
A közvetített szolgáltatás fogalmáról - melynek kapcsán felmerülő összeg jelentőséggel bír a jövedelem-(nyereség-)minimum megállapításakor - az Szja. tv. nem rendelkezik.
Az egyéni vállalkozó nem tartozik az Szt. hatálya alá, a rendszeres gazdasági tevékenységére tekintettel ugyanakkor az Áfa tv. hatálya alá tartozó adóalany. Esetében a közvetített szolgáltatás fogalomkörére az Áfa tv. 15. §-ában meghatározott tartalom az irányadó. Ez azt jelenti, hogy egy adott szolgáltatás akkor tekinthető közvetített szolgáltatásnak, ha annak nyújtásában az adóalany a saját nevében, de más javára jár el, vagyis az adott szolgáltatásnak - változatlan formában - igénybevevője és nyújtója is egyben (pl. szállítás, közüzemi díjak továbbszámlázása).
Az alvállalkozói teljesítményt az elnevezés alapján nem lehet automatikusan közvetített szolgáltatásnak minősíteni, annak valós tartalmáról meg kell győződni. Az csak akkor tekinthető közvetített szolgáltatásnak, ha megfelel - egyéni vállalkozó esetében - az Áfa törvényben a közvetített szolgáltatásra adott fogalomban előírt feltételnek.
Az NAV internetes oldalán - az adózási információk között - közzétételre került egy ajánlott kárfelvételi jegyzőkönyv minta. A károsult elkészítheti más formában is a jegyzőkönyvet, de abban mindenképpen szerepeltetni szükséges az adózó azonosításához szükséges adatokat, a kár típusát, tényszerű leírását, a kár keletkezésének időpontját, illetve időszakának utolsó napját és a kár mértékét is. A kár keletkezésének időpontját, a kár mértékét az adózó önállóan jogosult megállapítani és rögzíteni, nem feltétel tehát, hogy azokat valamely szerv állapítsa meg.
A káresemény időpontjának meghatározása az eset összes körülményeinek ismeretében, egyedileg lehetséges, melynek során figyelembe kell venni az elemi csapás típusát. A kár keletkezése ok-okozati összefüggésben van az elemi csapás bekövetkeztével, ennek függvényében kell megítélni a kár (az elemi csapás) keletkezésének időpontját. Ha az nem egy konkrét időponthoz, hanem egy időszakhoz kötődik, akkor azt kell tartalmaznia a jegyzőkönyvnek, hogy az adott elemi csapás-típus hatása mikor jelent meg az adózó által érzékelhető módon. Ebben az esetben az időszak utolsó napját kell feltüntetni. (Például aszálykár esetén a kár bekövetkezésének időpontjaként elfogadható - abban az esetben is, ha az adózó nem tagja a nemzeti agrárkár-enyhítési rendszernek - az agrárpolitikáért felelős miniszter által kibocsátott közlemény kiadásának a napja.)
Amennyiben év közben többször következik be elemi csapás, akkor minden egyes esetről külön-külön jegyzőkönyvet kell készíteni, nem csak arról, amely esetében a kár mértéke eléri a megelőző adóévi évesített árbevétel 15 százalékát. Arról a káreseményről is kell tehát jegyzőkönyvet készíteni, amellyel az adózó még nem éri el a hivatkozott mértéket. Amennyiben valamely elemi csapásról nem készül jegyzőkönyv, akkor nem vehető figyelembe a károk mértékének összeszámításakor. A jegyzőkönyv érvényességének feltétele az adózó, illetve a képviseletre jogosult aláírása. Az adózó az általa kiállított, a kár tényét és mértékét tartalmazó jegyzőkönyvet a kár keletkezését követő 15 napon belül papír alapon köteles megküldeni az illetékes állami adóhatóság részére. A határidő jogvesztő, a határidő elmulasztása esetén igazolási kérelem nem terjeszthető elő.
A vállalkozói osztalékalap
Az egyik leglényegesebb különbség az egyéni és a társas vállalkozások között, hogy az egyéni vállalkozónak kötelező az adózás utáni jövedelemből vállalkozói osztalékalapot képezni az éves bevallás benyújtásakor és a véglegessé vált vállalkozói osztalékalap után az adót meg is kell fizetni. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyéni vállalkozásnak - a társas vállalkozással ellentétben - ebből a szempontból nincs adózatlan pénze.
2011. évtől nem kell az adózás utáni jövedelmet növelni, ha az ellenszolgáltatás nélküli átadás adófizetési kötelezettség mellett történik. Ilyen eset lehet a gyakorlatban, amikor az átadott tárgyi eszköz után - mint csekély értékű ajándék után - az átadónak kell adóznia az Szja. tv. 70. §-a alapján.
A telek beszerzési ára az adózás utáni jövedelmet nem csökkenti, a földterület, telek vásárlásának költsége ugyanis nem számolható el értékcsökkenési leírás keretében. A földterület, telek megszerzése nem minősül beruházásnak (nem helyezhető üzembe, nem vehető használatba).
A vállalkozói osztalékalap után az egyéni vállalkozónak 16 százalék adót kell fizetnie azzal, hogy az átmeneti rendelkezések szerint 16 százalék az adó mértéke a 2010. évi vállalkozói osztalékalap után is.
Az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági kistermelő átalányadózása
Az átalányadó választásával kapcsolatos nyilatkozatot az Art. idevágó rendelkezése szerint - amennyiben nem tekinthető tevékenységét kezdőnek az adózó - az éves bevallás benyújtásakor lehet megtenni a következő adóévre.
Az átalányban megállapított jövedelem önadózással történő kiszámításakor (pontosan úgy, mint a tételes költségelszámolást alkalmazó egyéni vállalkozónál) a vállalkozói bevételt kell alapul venni (az Szja. tv. 10. számú mellékletében foglaltak szerint), amelyet kedvezményekkel nem lehet csökkenteni. A bevételként elszámolandó áfatételeket is figyelembe kell venni, az Szja. tv. 4. számú melléklete szerint.
Az egyéni vállalkozók átalányadózása esetén a földalapú támogatás összege is bevételnek minősül, de a támogatás összege megemeli az átalányadózás alkalmazási feltételéül rendelt bevételi értékhatárt is.
Példa: ha a 2011. évben a vállalkozás bevétele a területalapú támogatás nélkül 14 600 000 Ft, és a 2011. évben folyósított és a bevételek között is figyelembe vett területalapú támogatás összege 900 000 Ft, akkor a 2011. évi bevétel összesen 15 500 000 Ft. A példabeli adózó átalányadózására való jogosultsága nem szűnik meg, esetében az átalányadózás feltételéül rendelt bevételi értékhatár a 15 500 000 Ft.
Mezőgazdasági kistermelőnek az a mezőgazdasági őstermelő tekinthető, akinek az e tevékenységéből az adóévben megszerzett bevétele a támogatások összege nélkül a 8 millió forintot nem haladja meg.
Az ezzel kapcsolatos nyilatkozat a 2012. évre a 1153-as bevallásban tehető meg.* Jelentős változás a 2010. évtől, hogy az átalányban megállapított jövedelem az összevonandó jövedelmek része lett és e jövedelmet is 27 százalékkal növelten kell figyelembe venni az összevont adóalap megállapításakor.
Ez azt is jelenti a gyakorlatban, ha más önálló tevékenységből is származik bevétele és a támogatás összegét bevételnek tekinti, akkor azonos jövedelemszámítási módot kell alkalmaznia, vagyis vagy a tételes költségelszámolás, vagy a 10 százalék költséghányad alapulvételével számolhat jövedelmet a magánszemély. A támogatások kezelésével kapcsolatos bővebb információ az Szja. tv. 19. §-ához fűzött magyarázatnál található.
A gyakorlatban ez azt is jelenti, hogy például a tárgyi eszköz nyilvántartást az átalányadózás időszaka alatt is vezetni kell, az adóév végén a tárgyi eszköz aktuális nettó értékét ki kell mutatni.
A támogatások összegét az Szja. tv. 51. § (1) bekezdése szerint az önálló tevékenységet folytatókra vonatkozó szabályok szerint kell kezelni és nyilvántartani. Bővebben erről az Szja. tv. 19. §-ánál található magyarázat.
Az egyéni vállalkozó tevékenységének szünetelése
Az Evtv. 18. §-a alapján az egyéni vállalkozó a tevékenységét legalább egy hónapig és legfeljebb öt évig szüneteltetheti, melyet ugyancsak a körzetközponti jegyzőnél (okmányiroda) kell elektronikus úton bejelenteni. Az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetésének megkezdését és a szüneteltetés végén a tevékenység folytatását is be kell jelentenie a magánszemélynek. Amennyiben az 5 év elteltével az egyéni vállalkozó nem jelenti be az egyéni vállalkozói tevékenység folytatását, akkor a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása megszűnik. Akinek van egyéni vállalkozói igazolványa is, annak azt is le kell adnia a tevékenység szüneteltetésének bejelentése mellett.
Az egyéni vállalkozói tevékenységre vonatkozó adóbevallásra nem kötelezett a magánszemély, ha e tevékenységét az adóév minden napján szüneteltette (ideértve azt is, hogy a szünetelés bejelentését megelőzően vállalt kötelezettség alapján sem folytat egyéni vállalkozói tevékenységet), azonban e rendelkezéstől függetlenül a szünetelés időszakában is be kell vallania az adóévben a
- kisvállalkozói kedvezménnyel,
- fejlesztési tartalékként nyilvántartott összeggel,
- foglalkoztatási kedvezménnyel,
- nyilvántartott adókülönbözettel,
- kisvállalkozások adókedvezményével kapcsolatban keletkezett adófizetési kötelezettségét.
Amennyiben az egyéni vállalkozó a tevékenységét az adóév utolsó napján szünetelteti, akkor a bevallásában kisvállalkozói kedvezmény, fejlesztési tartalék, foglalkoztatási kedvezmény címén a jövedelmét (bevételét) nem csökkentheti, nem érvényesítheti a kisvállalkozások adókedvezményét. Az ilyen egyéni vállalkozó a szünetelés időszakában költséget (ideértve az értékcsökkenési leírást is) nem számolhat el.
A szünetelés kezdő napjától az addig végzett egyéni vállalkozói tevékenységre tekintettel a szünetelés megkezdésének adóévéről szóló adóbevallás benyújtásáig
- befolyt ellenérték (bevétel) a szünetelés megkezdése adóévében megszerzett vállalkozói bevételnek,
- igazoltan felmerült kiadás a szünetelés megkezdése adóévében elszámolható vállalkozói költségnek minősül, amelyet az egyéni vállalkozónak a szünetelés megkezdése évéről szóló adóbevallásában kell figyelembe vennie. A szünetelés megkezdése adóévéről szóló adóbevallás benyújtását követően az előzőekben nem említett befolyó bevételre, illetve felmerült kiadásra minden olyan adóévben, amelyben a tevékenység az adóév minden napján szünetelt, az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
Ez a szabály akkor is, amennyiben a tárgyi eszközök értékesítésére kerül sor az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése idején.
A szünetelés ideje alatt nem kötelező az egyéni vállalkozói tevékenységre tekintettel megnyitott pénzforgalmi bankszámlát fenntartani (megszüntetheti).
Amennyiben nem szünteti meg a szünetelés idejére a pénzforgalmi bankszámláját, akkor az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelését kell bejelenteni az egyéni vállalkozói tevékenységre tekintettel a pénzforgalmi bankszámlát vezető hitelintézet (ek)nek azzal, hogy a bejelentés elmulasztásának minden adójogi következménye a magánszemélyt terheli. Amíg a tevékenységét szünetelteti, addig az egyéni vállalkozói tevékenységére tekintettel megnyitott bankszámlán jóváírt kamat az Szja. tv. 65. §-a alapján adózik.
(Fontos megjegyezni, hogy 2010. január elsejétől a szünetelés időtartama alatt szünetel a biztosítás is, tehát a járulékokat nem kell megfizetni. Az egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésével válik biztosítottá amennyiben más jogviszonyában nem tekinthető annak.)
Az Art. 33. § (3) bekezdésének e) pontjában foglaltak alapján soron kívüli bevallást kell benyújtani az adózónak valamennyi adójáról - kivéve a magánszemélyt saját személyében terhelő azon adókat, amelyekről éves adóbevallást köteles benyújtani - a bevallással még le nem fedett időszakról, ha a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint egyéni vállalkozónak minősülő magánszemély e tevékenysége szünetel, valamint az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivő tevékenységét, illetőleg a közjegyző közjegyzői szolgálatát szünetelteti (a továbbiakban együtt: soron kívüli bevallási kötelezettséget kiváltó esemény). Mindez a gyakorlatban azt is jelenti, hogy adózó nem kötelezett soron kívül benyújtani a személyi jövedelemadó bevallását, annak benyújtási határideje az adóévet követő év február 25.-e.
Abban az esetben, ha adózó úgy dönt, hogy egyéni vállalkozói tevékenységét megszünteti, akkor ezt a tevékenység szüneteltetése ideje alatt is bejelentheti. Ebben az esetben az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése utolsó napjának az egyéni vállalkozói tevékenység megszűntetésének napját (és nem az azt megelőző napot) kell tekinteni.
Az egyéni vállalkozói tevékenység megszűntetése miatt adózót ismételten soron kívüli bevallási kötelezettség terheli, függetlenül attól, hogy korábban az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése miatt már eleget kellett tennie a soron kívüli bevallásadási kötelezettségének. Ezt az értelmezést erősíti, hogy az egyéni vállalkozónak a tevékenység megszüntetése miatt, vagy a szünetelés időszaka alatt is keletkezhetett adófizetési kötelezettsége.
Az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetésére értelemszerűen nincs lehetőség abban az esetben, ha az egyéni vállalkozónak aktív állományú alkalmazottja van (ideértve azt az esetet is, ha a gyesen lévő alkalmazottja az egyéni vállalkozónál ténylegesen munkát végez). Az előzőek mellett az egyéni vállalkozónak a passzív állományban lévő dolgozóival kapcsolatos, a törvényben szabályozott adókötelezettségeit a szünetelés időszakában is teljesítenie kell. Szintén a szüneteléstől függetlenül teljesítenie kell az Szja. tv. 57. § (2) bekezdése szerinti adófizetési és bevallásadási kötelezettséget.
Az átalányadózó egyéni vállalkozó a tevékenység szüneteltetésének ideje alatt munkaviszonyt is létesíthet.
Egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése idején az indokoltan felmerült és a tevékenység folytathatóságához is szükséges elengedhetetlen kiadások a költségek között elszámolhatók. Az ide vonatkozó rendelkezések szerint az egyéni vállalkozó költségként számolhatja el a tevékenység szüneteltetésének befejezését követően a tevékenység folytatása előtt - legfeljebb három évvel korábban - beszerzett, és utóbb a tevékenység végzése során felhasznált anyag- és árukészlet beszerzésére fordított, korábban költségként még el nem számolt kiadásait, valamint a tevékenység folytathatóságához szükséges (ide értve a szünetelés időszakában elkerülhetetlen) egyéb kiadásait, valamint az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetésének befejezését követően a tevékenység folytatása előtt - legfeljebb három évvel korábban - beszerzett tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírásának elszámolását megkezdheti.
Szüneteltetheti egyéni vállalkozói tevékenyégét az a magánszemély is, aki családi gazdálkodó és a családi gazdaságot egyéni vállalkozói jogállása alapján vették nyilvántartásba, vagy a családi gazdaság tagja.
A magán-állatorvosi tevékenység nem szüneteltethető. Az Szja. tv. 3. § 17. pontja adózási szempontból egyéni vállalkozónak tekinti a magán-állatorvosi tevékenységet folytatókat, akik egyébként az Evtv.2. § (2) bekezdése alapján nem tartoznak e törvény hatálya alá.
A Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló 1995. évi XCIV. törvény az állatorvosi tevékenység szüneteltetéséről nem rendelkezik, a tagsági viszony felfüggesztéséről viszont igen. E törvény 19. § (2) bekezdése alapján a felfüggesztés időtartama alatt a tagsági viszonyból eredő valamennyi jog és kötelezettség szünetel, és erre az időtartamra a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására vonatkozó jogosítványt be kell vonni.
A Tbj. 8. §-a rendelkezik az egyéni vállalkozói tevékenységet szüneteltetőkről.
A Tbj. 8. § c) pontja szerint szünetel az ügyvéd, a közjegyző, a szabadalmi ügyvivő esetén a biztosítás arra az időtartamra, amelyre kamarai tagságát adózó szünetelteti. Ugyanezen § d) pontja alapján szintén szünetel a biztosítás az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének időtartama alatt.
Tekintettel arra, hogy a magán-állatorvosi tevékenységet folytatók esetében nem kerül külön nevesítésre a tevékenység felfüggesztése, így a biztosítás szünetelésére a jelenlegi jogszabályok szerint a magán-állatorvosnak nincs lehetősége.
Ez azt is jelenti a gyakorlatban, amennyiben a magán-állatorvos a tevékenységét felfüggeszti, akkor az egyéni vállalkozói tevékenységét megszűntnek kell tekinteni, bevallásadási kötelezettségének az egyéni vállalkozói tevékenységet megszüntetőkre vonatkozó szabályok szerint kell eleget tennie.
A fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély tételes átalányadózása
Fizetővendéglátó tevékenységet folytató magánszemély az, aki - nem egyéni vállalkozóként - a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenység keretében nyújt szálláshelyet ugyanannak a személynek adóévenként 90 napot meg nem haladó időtartamra. E tevékenységet folytató magánszemély adóévenként az adóév egészére - az Art. rendelkezései szerint - az e tevékenységéből származó bevételére tételes átalányadózást választhat, feltéve, hogy e tevékenységét a tulajdonában, haszonélvezetében lévő egy - nem szálláshely-szolgáltatás rendeltetésű - lakásban vagy üdülőben folytatja (Szja tv. 57/A §).
A 2011. évre történő visszamenőleges változás az, hogy a 90 napot személyenként kell érteni, amibe belefér nemcsak a magánszemély, hanem pl. a munkáltató is.
A tételes átalányadózás választását a tárgyévre az előző évre vonatkozó éves adóbevalláshoz fűzött - a határidő letelte előtt benyújtott - nyilatkozatban lehet bejelenteni.
Tételes átalányadózás esetén
- a magánszemélyt nem mentesül az őt más jogszabály előírása szerint terhelő kötelezettségek (így különösen a számlaadási és a nyugtaadási kötelezettség) teljesítése alól;
- az átalányadó évi összege szobánként 32 ezer forint, amelyet egyenlő részletekben, az Art. rendelkezései szerint - a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napját követő 15 napon belül - kell megfizetni;
- a tevékenységgel kapcsolatos valamennyi bizonylatot meg kell megőrizni;
- ha a magánszemély a tételes átalányadózást jogszerűen választotta, de a választást követően bekövetkezett változás miatt már nem felel meg a választás bármely feltételének ( pl. 90 napot meghaladta a szálláshely nyújtása ugyanannak a személynek), akkor a fizetővendéglátó tevékenysége révén a változás bekövetkezése negyedévének első napjától kezdődően megszerzett bevételének adókötelezettségére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmaznia azzal, hogy ilyenkor a 32 ezer forintnak az adóév megelőző negyedévére (negyedéveire) jutó arányos részét kell megfizetni;
- ha a magánszemély a tételes átalányadózást nem választhatta volna jogszerűen, akkor a fizetővendéglátó tevékenysége révén az adóévben megszerzett bevételének adókötelezettségére az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmaznia;
- ha a magánszemély a fizetővendéglátó tevékenységét megszüntette, a megszüntetést követően e tevékenységére tekintettel érkező bevételét és felmerülő költségét a megszüntetés időpontját megelőzően megszerzett bevételnek, illetve felmerült költségnek kell tekinteni.
XI. Fejezet
A vagyonátruházás
Ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem
Az Szja. tv. 3. § 30. pontja értelmében ingó vagyontárgynak minősül az ingatlannak nem minősülő dolog, kivéve a fizetőeszközt, az értékpapírt és a föld tulajdonosváltozása nélkül értékesített lábon álló (betakarítatlan) termést, terményt (pl. lábon álló fa, búza, kukorica).
Ingó vagyonátruházásnak minősül az ingó dolog magánszemély által történő nem üzletszerű értékesítése.
Nem minősül ingó értékesítésnek a földterület tulajdonosának változása nélkül értékesített lábon álló termés, termény. Ilyen pl. a lábon álló fa értékesítése is. Ebben az esetben önálló tevékenység jogcímen keletkezik jövedelem.
Nem minősül az ingó értékesítés bevételének az ingó vagyontárgy szerződéskötés időpontjában érvényes szokásos piaci értékét (árát) meghaladó része. Ez az összeg egyéb jövedelemnek tekintendő és az összevonás alá eső jövedelem részét képezi.
Például, ha a magánszemély személygépkocsit (ingó vagyontárgyat) apportként egy gazdasági társaságba 6 millió forint könyv szerinti értéken,- tulajdonosváltozást eredményezően - visz be, ugyanakkor a jármű piaci értéke 4 millió forint, akkor 4 millió forint ingó értékesítésből származó bevétele és 2 millió forint az összevont adóalapba tartozó egyéb bevétele keletkezik.
Az ingó vagyontárgy szokásos piaci értékét az Szja. tv. 3. § 9. pontjában foglaltak szerint kell meghatározni.
Abban az esetben, ha az értékesített ingó vagyontárgy közös tulajdont képez, akkor - figyelemmel a tulajdonjogi korlátozásokra is - az értékesítésből származó jövedelmet a tulajdonostársaknak a tulajdoni hányaduk arányában meg kell osztaniuk.
A jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy az ingó vagyontárgy értékesítéséből származó bevételből le kell vonni a magánszemélyt terhelő megszerzésre fordított összeget, a megszerzéssel és eladással kapcsolatban igazolt költségeket és a vagyontárgyat érintő - Szja. tv. 3. § 32. pont a) pontja szerinti - értéknövelő beruházások költségét (kivéve azokat, amelyeket korábban költségként már elszámolt a magánszemély).
Az ingó vagyontárgy (dolog) értékesítéséből (átruházásából) származó bevétel minden olyan bevétel (például az eladási ár, a cserébe kapott dolognak a szerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke), amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez.
Megszerzésre fordított összegnek minősül:
- a vásárlásról szóló szerződés, számla, nyugta, elismervény stb. szerinti érték;
- cserébe kapott dolog esetében a csereszerződésben rögzített érték;
- örökléssel szerzett ingóság esetén a hagyatéki eljárásban megállapított érték;
- ajándék esetén az illetékkiszabás alapjául szolgáló érték;
- illetékkiszabás hiányában, a szerzéskori szokásos piaci érték;
- a külföldről behozott ingóságok esetében a vám megállapításánál figyelembe vett érték és a megfizetett vám költsége;
- a vámkezelés alá nem eső ingó dolog esetében a számla szerinti, forintra átszámított érték.
A megszerzésre fordított összeget a következők szerint lehet megállapítani, ha az értékesített ingó olyan termény, amelyet a magánszemély a kiadott föld bérleti díjaként kapott.
A terményben kiadott földbérleti díj a bérbeadási tevékenység ellenértéke, így ezen a címen adóköteles. Az így szerzett termény elidegenítése ingó értékesítésnek számít, amelynél a szerzési érték igazolására elfogadható a bérbe vevő azon igazolása, amelyet a bérleti díj terményben történő teljesítéséről kiadott.
Amennyiben az ingóság megszerzésére fordított összeg az előzőekben leírtak szerint nem állapítható meg, akkor a bevétel 25 százaléka tekinthető jövedelemnek, azaz a bevétel a 75 százalékot meghaladóan semmijen más jogcímen nem csökkenthető.
Például ingóértékesítésnek minősül a közút építése céljából kitermelt termőföld értékesítése. Az értékesítésből származó jövedelmet az Szja. tv. 58. § (5) bekezdése alapján kell (lehet) megállapítani. Az értékesítés bevételét az értékesítésről szóló szerződésben foglalt egységár (m3/Ft) alapján, a kitermelt mennyiség függvényében kell meghatározni.
Értéknövelő beruházásnak tekintendő az a szokásos piaci értéket növelő ráfordítás (igazolt kiadás), amely az ingó dolog átruházása esetén annak eredeti használhatóságát növeli, javítja és/vagy az átruházást megelőző 12 hónapon belül és az átruházásról szóló szerződés szerinti bevételnek az 5 százalékát meghaladó mértékben az eredeti használhatóságának megőrzése, helyreállítása céljából történt.
Az ingó vagyontárgyak értékesítéséből származó jövedelem után az adó az általános szabály szerinti 16 százalék. Az adót a magánszemélynek az adóbevallásában kell megállapítania és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie.
Nem keletkezik adókötelezettség - sem adófizetési, sem bevallási kötelezettség -, ha a magánszemély ingó értékesítéséből származó összes jövedelme az adóévben nem haladja meg a 200 ezer forintot.
Amennyiben az ingó vagyontárgy(ak) értékesítéséből származó jövedelem a 200 ezer forintot meghaladja, akkor csak a 200 ezer forint feletti rész után kell a 16 százalék adót megfizetni. Ebben az esetben a teljes jövedelmet be kell vallani, de annak adóját 32 ezer forinttal csökkenteni kell.
Amennyiben az ingó vagyontárgyak értékesítése a Szja. tv. szerint üzletszerűnek minősíthető, akkor az értékesítést folytató magánszemély adókötelezettségének megállapításánál nem alkalmazhatók az előzőekben leírt szabályok. Ebben az esetben az ingóságok értékesítéséből keletkezett jövedelem után az önálló tevékenységre vonatkozó szabályok szerint kell az adókötelezettséget teljesíteni.
Amennyiben a magánszemély egyéni vállalkozóként kívánja folytatni, illetve folytatja az ingó értékesítést, akkor értelemszerűen az egyéni vállalkozókra vonatkozó adózási szabályok szerint kell teljesítenie az adókötelezettségét.
Ingó értékesítésből származó jövedelemnek minősül az önálló tevékenységet folytató magánszemélyek (az egyéni vállalkozók is ide tartoznak ebből a szempontból) által a nem kizárólag üzleti célt szolgáló vagyontárgyak (gép, jármű, berendezés, felszerelési tárgy) értékesítéséből származó jövedelem is, amelyek után az értékcsökkenési leírást átalányban számolták el. Amennyiben kizárólag üzleti célú tárgyi eszközt értékesít az önálló tevékenységet folytató magánszemély és annak beszerzési költségeit a tevékenységéből származó bevételével szemben elszámolta, akkor az értékesítésből származó bevétel a tevékenység bevételének része. Abban az esetben, ha a tevékenység megszüntetését követően kerül sor az értékesítésre, akkor ingó értékesítésről van szó, de az önálló tevékenység során a költségek között elszámolt szerzési értékkel a bevétel már nem csökkenthető.
Az adókötelezettség szempontjából lényeges körülmény az, hogy a magánszemély értékesítési tevékenysége az Szja. tv. erre vonatkozó rendelkezése szerint üzletszerűnek tekinthető-e vagy sem.
Az Áfa tv. alapján gazdasági tevékenységet folytat - többek között - az a magánszemély, aki rendszeresen értékesít ingóságokat. A gazdasági tevékenységet folytató magánszemély az áfa alanyává válik, ezért be kell jelentkeznie az adóhatóságnál. Az áfa alanyaként választhatja az általános szabályok szerinti adózást, vagy - ha az adóévben megszerzett ingó értékesítésből származó bevétele nem több 5 millió forintnál - választhat alanyi adómentességet is. A személyi jövedelemadó szempontjából abban az esetben tekinthető üzletszerűnek az ingóságok értékesítése, ha az ellenérték fejében történik, és az ügylettel kapcsolatban a magánszemélynek az általános forgalmi adó szabályszerűen bejelentkezett alanyaként az adólevonási joga megnyílik. Ha az adózó az áfa alanyaként jogosult az alanyi mentesség választására, és az adóhatósághoz történő bejelentkezésekor ezt választotta, akkor az előzetesen felszámított áfa levonására nem jogosult (nincs adólevonási joga). Ebben az esetben a személyi jövedelemadó szempontjából nem minősíthető üzletszerűnek a tevékenysége. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az ingóságok értékesítéséből származó bevétele után az Szja. tv. 58. §-ában foglalt - az ingó vagyontárgyak értékesítésére vonatkozó - szabályok szerint kell teljesítenie az adókötelezettségét.
Abban az esetben, ha a magánszemély saját maga által készített termékeket, pl. ékszereket értékesít, akkor ez a tevékenysége a személyi jövedelemadó szempontjából - az áfában választott adózási módtól függetlenül - minden esetben önálló tevékenységnek minősül és természetesen az adókötelezettségét is az erre vonatkozó szabályok szerint kell teljesítenie. Az ilyen jellegű önálló tevékenység megkezdését is be kell jelenteni az adóhatóságnak.
Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem
Ingatlannak minősül a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog, kivéve a földingatlan tulajdonosváltozása nélkül értékesített lábon álló (betakarítatlan) termést, terményt (pl. lábon álló fa).
Vagyoni értékű jognak minősül a földhasználat, az ingatlanon fennálló haszonélvezet és használat, a telki szolgalom, valamint az ingatlan bérleti joga.
Az ingatlanértékesítésből származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni - függetlenül a vételár tényleges megszerzésének időpontjától, - amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) az ingatlanügyi hatósághoz (földhivatalhoz) benyújtották.
Nem befolyásolja a jövedelem megszerzésének időpontját, ha az ingatlan ellenértékének részletekben történő kiegyenlítésében állapodik meg a vevő és az eladó, a jövedelem megszerzésének az időpontja ebben az esetben is a szerződés ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtásának a napja. Tehát az ingatlanértékesítésből származó jövedelem részletre történő eladás esetén a részletek megfizetésének ütemében az évek között nem osztható meg. Természetesen az sem befolyásolja a jövedelem megszerzésének időpontját, ha a vevő a vételár egy részét előre fizeti meg (például előleg vagy foglaló címén).
Például, ha az ingatlan adásvételéről szóló szerződést a felek 2010. december 16-án írták alá és ezzel egyidőben a vevő a teljes vételárat megfizette. Ezután a szerződést az ingatlanügyi hatósághoz 2011. január 7-én nyújtották be. Ebben az esetben az ingatlant értékesítő magánszemélynek 2011. évben keletkezhet az értékesítésre tekintettel adóköteles jövedelme, függetlenül attól, hogy az ingatlan ellenértékét a 2010. adóévben kapta meg.
A törvényi tényállás a jövedelem megszerzését az ingatlan átruházásáról szóló érvényes szerződés meglétéhez, illetőleg ennek ingatlanügyi hatósági benyújtásához köti. A tulajdonjog fenntartással kötött szerződés érvényességét - a Ptk. alapján - a tulajdonjog fenntartása nem érinti. Az Szja. tv. alapján pedig a jövedelemszerzésnek a tulajdonjog átszállása nem törvényi feltétele. A jövedelemszerzés alapjául tehát a tulajdonjog fenntartással kötött érvényes szerződés (is) megfelel.
Ennek alapján tehát az ingatlan-átruházásból származó jövedelem utáni adókötelezettség a tulajdonjog-fenntartással kötött érvényes szerződés ingatlanügyi hatósági benyújtásához kötődik. Az eladó egyoldalú, a tulajdonjog-átszálláshoz hozzájáruló nyilatkozata nem tekinthető szerződésnek, s így az az adókötelezettséget sem befolyásolja.
A tulajdonjog-fenntartással kötött szerződés meghiúsulása esetén az érvényes szerződés alapján megfizetett adó önellenőrzés alapján visszaigényelhető.
A vételi jog gyakorlásával értékesített ingatlan esetén a jövedelem megszerzésének napja a vevő egyoldalú vételi jogot gyakorló nyilatkozatának az ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtásnak a napja.
Az Szja. tv. 1. § (9) bekezdés b) pontja értelmében az adókötelezettség jogcímét, valamint az adókötelezettségeket, a késedelmi kamat vagy a kötbér címén megszerzett bevétel esetén azon bevételre irányadó rendelkezések szerint kell meghatározni, amelynek késedelmes, illetve nem vagy nem szerződésszerű teljesítésére tekintettel a kifizetése, juttatása történt.
A törvényi rendelkezésből következően az ingatlan vételárának késedelmes megfizetésére tekintettel megszerzett késedelmi kamat ingatlan értékesítéséből származó bevétel, amelyet abban az adóévben kell megszerzettnek tekinteni, amely adóévben az értékesítésről szóló szerződést a ingatlanügyi hatósághoz benyújtották. Amennyiben a kamat kifizetésére az ingatlan értékesítését követő adóévben (adóévekben) kerül sor, akkor a magánszemélynek önellenőrzéssel kell a jövedelmet bevallania.
Az ingatlan szerzési időpontja nagymértékben befolyásolja az adókötelezettséget. Az ingatlan szerzési időpontjának azt a napot kell tekinteni, amikor az erről szóló érvényes szerződést (például adásvételi szerződést, bírósági határozatot, ajándékozási szerződést) az ingatlanügyi hatósághoz (földhivatalhoz) benyújtották.
Öröklés esetén az örökség megnyíltának napját kell a szerzés időpontjának tekinteni, amely megegyezik az örökhagyó halálának napjával.
Amennyiben 1989. január 1-je előtt jogi személytől vásárolt ingatlanról van szó, akkor a szerzési időpontnak a szerződéskötés napját kell tekinteni.
A lakáscsere útján szerzett ingatlan esetében a szerzés időpontja nem az eredeti ingatlan szerzési ideje, hanem a cseréről szóló érvényes szerződés ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtásának napja.
A Ptk. 375. § (1) bekezdése alapján, ha a tulajdonos másnak vételi jogot (opciót) enged, akkor a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja. A vételi jogra vonatkozó megállapodást - a dolog és a vételár megjelölésével - írásba kell foglalni. A vételi jogot biztosító szerződés tehát arról szól, hogy a szerződésben meghatározott idő elteltével a vevő egyoldalú nyilatkozattal megvásárolja az ingatlant a szerződésben meghatározott áron. A vételi jogot biztosító szerződés ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtásával tehát nem állítható, hogy az érvényes adásvételi szerződés kerül a hatósághoz benyújtásra, mivel a szerződés még csak arról szól, hogy a vevő meghatározott idő elteltével megvásárolhatja az ingatlant.
A vételi jogot biztosító szerződés a vevő egyoldalú vételi jogot gyakorló nyilatkozatával válik érvényes adásvételi szerződéssé, így a nyilatkozat ingatlanügyi hatósághoz való benyújtásának napja minősül az ingatlan szerzési időpontjának.
A 27/1987. (VII. 30.) MT rendelet, valamint a 2005. évi CXXII. törvény 53. § (5) bekezdése alapján a tartós földhasználatba adott ingatlanok a tartós földhasználók tulajdonába kerülnek.
A tulajdonjogot az ingatlanügyi hatóság a tartós földhasználó kérelmére bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba. A tulajdonjog megszerzésének az alapja tehát minden esetben a tartós földhasználati jog megszerzése.
A tartós földhasználat alapján szerzett lakótelekre felépített épület (épületrész) tulajdonjogának szerzési időpontjára vonatkozóan az Szja. tv. nevesítetten nem tartalmaz rendelkezést.
Abban az esetben, ha az ingatlan tulajdonjoga tartós földhasználatot követően a tartós földhasználatba adott földekre vonatkozó szabályokról szóló 27/1987. (VII. 30.) MT rendelet alapján került bejegyzésre, akkor az ingatlan szerzési időpontja a tartós földhasználati szerződés ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtásának időpontjára tehető, függetlenül attól, hogy az ingatlan az MT rendelet hatálybalépése előtt, vagy azt követően került beépítésre. Ezt az álláspontot az indokolja, hogy a hivatkozott MT rendelet alapján a tulajdonjog bejegyzésére való jogosultságot a tartós földhasználatot keletkeztető szerződés alapozta meg.
Amennyiben a házassági életközösség ideje alatt megszerzett ingatlant az egyik házastárs nevére jegyzik be az ingatlan-nyilvántartásba, és az nem tartozik a különvagyonához, akkor az alábbiak az irányadók.
Az Szja. tv. 4. § (5)-(6) bekezdései szerint a közös tulajdonban lévő ingatlan átruházásából származó jövedelem után a magánszemélyt - a tulajdonosok eltérő rendelkezése, vagy a tulajdonjogi korlátozásokat is figyelembe véve - tulajdoni hányada arányában terheli adókötelezettség, és e rendelkezés irányadó a házassági vagyonközösség időszakában a házastársi közös vagyonba tartozó ingatlan átruházására is.
E rendelkezés alapján megállapítható, hogy a házastársi közös vagyonba tartozó ingatlan átruházása esetén mindkét házastársnak jövedelme keletkezik. Az ingatlan megszerzése időpontjának főszabály szerint azt a napot kell tekinteni, amelyen az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) az ingatlanügyi hatósághoz - illetve 1986. július 1. napja előtt az illetékhivatalhoz - benyújtották.
A házassági életközösség időszaka alatt a házastársak által akár együttesen, akár külön-külön megszerzett, a Csjt. 27. § (2) bekezdése alapján osztatlan közös tulajdonba kerülő ingatlan esetében e rendelkezés azt jelenti, hogy az akár a mindkét házastárs, akár csak egyikük tulajdonszerzésére vonatkozó érvényes szerződésnek (más, az Szja tv-ben említett okiratnak) a ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtása a másik félre is kihat. Ez azt eredményezi, hogy az említett feltételeknek megfelelő ingatlan megszerzésének időpontja a házastársak esetében - a Csjt. rendelkezése következtében - szükségszerűen egybeesik, vagyis a szerzés időpontja nem a házastársi közös vagyont elismerő nyilatkozat ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtásának a napja.
Az ingatlan megszerzésére fordított összeg meghatározásánál annak a ténynek, hogy az ingatlannyilvántartás mely időponttól kezdődően tartalmazza mindkét házastárs tulajdonjogát, nincs jelentősége, hiszen az egyik fél szerzésével a másik fél szerzése a törvény erejénél fogva bekövetkezett, azaz az egyik fél tulajdonszerzésére vonatkozó okirat a törvény erejénél fogva a másik fél tulajdonszerzését is eredményezte. E megállapításból következik, hogy a megszerzésre fordított összeget - az Szja. tv. irányadó rendelkezéseinek megfelelően - a házastársak azonos módszer szerint, azonos okirat(ok) alapján (például az akár mindkettőjük, akár csak az egyikük nevére megszövegezett adásvételi szerződés, csereszerződés alapján) határozzák meg, de azt természetesen csak arányosan érvényesíthetik "költségként" a jövedelem meghatározásakor.
Abban az esetben, ha a magánszemély olyan vagyoni értékű jogot értékesít, amely korábbi ingatlanértékesítése során megtartott, akkor a vagyoni értékű jog szerzési időpontja az eredeti ingatlan szerzési időpontja.
Például egy magánszemély 2004, évben egy lakást vásárolt, amelyet 2009. évben oly módon értékesített, hogy a haszonélvezeti jogát fenntartotta, majd 2010. évben pedig ellenérték fejében lemondott a haszonélvezeti jogról. Kérdésként merül fel, hogy a haszonélvezeti jog megszerzésének időpontja a 2004. vagy a 2009. évre esik-e.
A magánszemély 2009. évben tulajdonjogát átruházta ugyan, de egyidejűleg a tulajdonjog részét képező legfontosabb jogosultságokat (birtoklás, használat, hasznok szedése) haszonélvezet formájában továbbra is fenntartotta magának. Miután a haszonélvezet 2009. évben nem újonnan került alapításra, hanem a korábban fennálló tulajdonjog "maradványaként" él tovább, ezért a haszonélvezet (egészen pontosan az annak részét képező jogosultságok) keletkezési időpontja a példa szerinti esetben a 2004. év, azaz egybeesik a tulajdonjog keletkezésének időpontjával.
Az Szja. tv. 60. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a földrendezés vagy kisajátítás során kapott csereingatlan szerzési időpontjának az eredeti ingatlan szerzési időpontját kell tekinteni.
A rendelkezésből következően azon magánszemélyek esetében, akik a termelőszövetkezetbe bevitt földterületük tulajdonjogát megtartották, és e részarány-tulajdonként nyilvántartott földterület helyett másik földterületet kapnak meg a szövetkezetből történő kilépéskor, ezen másik földterület szerzési időpontjaként a bevitt földterület megszerzésének időpontját kell tekinteni, mivel ténylegesen földrendezésről van szó.
Meg kell jegyezni azonban, hogy olyan esetekben, amikor a földterületet az eredeti tulajdonos örököse kapja meg, úgy esetében a szerzés időpontjaként az örökhagyó halála napját kell tekinteni.
Az előzőek természetszerűleg nem vonatkoznak azokra, akik a földterületet kárpótlási jeggyel árverés útján, vagy a szövetkezeti tagsági vagy alkalmazotti jogviszonyukra tekintettel szerezték meg.
A 2007. december 31-ét követően az ingatlanon létesített épített - ideértve az újjáépített, megosztott, leválasztott - ingatlan esetében - fő szabály szerint - a szerzés időpontja az utolsó használatbavételi engedélyről szóló határozat jogerőre emelkedésének napja. Az előzőektől eltérően a törvény lehetőséget biztosít arra is, hogy a magánszemély - választása szerint - az eredetileg meglévő ingatlan, valamint az utóbb létesített épített ingatlan(ok), bővítmény(ek) szerzési időpontjait külön-külön határozza meg. Ekkor a meglévő ingatlan szerzési időpontja az eredeti szerzés időpontja, az építmény(ek), bővítmény(ek) szerzési időpontja az építmény(ek), bővítmény(ek) használatbavételi (fennmaradási) engedélyéről szóló határozat jogerőre emelkedésének időpontja(i).
Például a magánszemély 2004. évben vásárol egy ingatlant, amelyre 2006. évben egy kis házat épít, 2008. évben bővíti, majd 2010. évben a tetőteret beépíti. Ebben az esetben három szerzési időpontot lehet figyelembe venni:
- 2004. év a telek és a 2006. évi építkezés szerzési időpontja,
- 2008. év a bővítmény szerzési időpontja és
- 2010. év a ráépítés szerzési időpontja.
Abban az esetben, ha a magánszemély olyan ingatlant értékesít, amelynek részét képezi használatbavételi (fennmaradási) engedéllyel még nem rendelkező - a magánszemély által épített, építtetett - építmény, bővítmény, akkor a hitelt érdemlően bizonyított tényleges használatbavétel évét, vagy ha az nem állapítható meg, akkor az átruházás évét kell a megszerzés évének tekinteni.
Például a magánszemély 2011. évben eladja azt a végleges használatbavételi engedéllyel még nem rendelkező, 2005. évben vásárolt családi házát, amelyet bővített és amelybe még a használatbavételi engedély kiadása előtt 2008. évben beköltözött. Ebben az esetben az épített ingatlan tekintetében a szerzés éve 2008. év lesz. A használatbavételt a magánszemély igazolhatja például a közüzemi számlákkal (amelyek a használatbavétel miatt megemelkednek), vagy tanukkal (szomszéd).
Ingatlanértékesítésből származó bevételnek számít minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez. Ilyennek minősül - többek között - az eladási ár, a cserébe kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke, az elidegenítéssel kapcsolatos bírósági, hatósági határozatban meghatározott érték, az ingatlan gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerződésben, más hasonló okiratban meghatározott értéke, a vevő által fizetett késedelmi kamat.
Például a magánszemély értékesíti az ingatlanát. Az adásvételi szerződés szerint a vevő 30 millió forintot fizet a szerződés aláírásakor, átad egy 3 millió forint értékű festményt, a vételárból fennmaradó 7 millió forintot pedig 5 év alatt részletekben fizeti meg. A szerződésben rögzítik, hogy a részletfizetésre tekintettel a vevő még 1,4 millió forintot fizet.
Ebben az esetben az eladó bevétele:
| Készpénz | 30 000 000 |
| A festmény piaci értéke | 3 000 000 |
| A öt év alatt megfizetendő összeg | 7 000 000 |
| Kamat | 1 400 000 |
| Bevétel összesen | 41 400 000 |
Az ingatlanértékesítésből származó bevételnek nem része - azaz nem lehet az ingatlanértékesítésből származó jövedelmekre vonatkozó szabályt alkalmazni - a vételár azon részére, amely meghaladja az ingatlan szerződéskötés időpontjában ismert szokásos piaci értékét. Erre az összegre tekintettel a magánszemély az összevont adóalapba tartozó egyéb jövedelemre vonatkozó szabályok alapján köteles az adókötelezettségét teljesíteni.
Ilyen lehet az ingatlan gazdasági társaságba apportként bevitt, a társasági szerződésben meghatározott összegének a szokásos piaci értéket meghaladó része. Például, ha az apportként bevitt ingatlan könyv szerinti értéke 25 millió forint, de a piaci értéke csak 15 millió forint, akkor a magánszemélynek 15 millió forint bevétele keletkezik ingatlanértékesítésből és a fennmaradó 10 millió forint egyéb jövedelem lesz.
A Termőföld tv. 27-35. §-ai rendelkeznek a birtokösszevonási célú önkéntes földcseréről. A Termőföld tv. 27. § (1) bekezdése alapján a tulajdonos szétszórt termőföldjeinek gyors, egyszerű eljárás keretében történő összevonása, valamint az állattenyésztő telepek földszükségleteinek kielégítése érdekében önkéntes földcserét lehet végrehajtani. A különböző értékű termőföldek cseréje esetén az értékkülönbözetet, továbbá a földön levő építmény és más beruházás, növényzet és a folyó gazdasági évben elvégzett mezőgazdasági munka ellenértékét meg kell téríteni.
Mivel a Termőföld tv.-ben meghatározott birtokösszevonási célú önkéntes földcsere a személyi jövedelemadó szempontjából nem minősül ingatlanértékesítésnek, ezért ha a cseréhez kapcsolódóan értékkiegyenlítés is történik, akkor az értékkiegyenlítés összege, illetve a cserébe kapott dolog értéke az azt megszerző magánszemély egyéb jövedelme lesz.
2011. január 1-jétől módosult az Szja. tv. 3. § 32. pontja, amely szerint értéknövelő beruházásnak minősül az ingatlan értékét növelő beruházások költsége. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a 2010. év után értékesített ingatlanok esetében költségként elszámolható a 2010. évben megengedett korszerűsítéseken túl (például: központosított fűtés kialakítása vagy cseréje, beleértve a megújítható energiaforrások (pl. napenergia) alkalmazását is, az épület szigetelése, beleértve a hő-, hang-, illetve vízszigetelési munkálatokat, a külső nyílászárók energiatakarékos cseréje, tető cseréje, felújítása, szigetelése) minden, az ingatlan piacképességét fokozó beruházás. Például szauna, úszómedence, második fürdőszoba létesítése, riasztó, megfigyelő, elektromos kapunyitó rendszer(ek) kiépítése, a telek parkosítása, kocsibeálló, járda létesítése, szántóföld esetén a vízelvezetés, vagy öntöző rendszer kiépítése, vagy a melioráció, stb.
Szintén értéknövelő beruházásként lehet elszámolni az átruházást megelőző 24 hónapon belül és az átruházásról szóló szerződés szerinti bevételnek az 5 százalékát meghaladó mértékben az ingatlan állagmegóvása céljából történt munkálatok költségét.
Ugyanakkor nem minősül értéknövelő beruházásnak az a beruházás, amely nem az ingatlan részét érinti. Például a beépített gardrób, a konyhaszekrény, a sütő és a főzőlap berendezési tárgynak minősülnek és nem az ingatlan részei, ezért ezen tárgyak beszerzési költsége az ingatlanértékesítésből származó bevétellel szemben nem számolhatók el.
Az értéknövelő beruházások esetén a saját munkavégzés értéke költségként nem számolható el.
Ingatlan értékesítése esetén az értéknövelő beruházásra fordított összeg meghatározásakor - bizonylatok hiányában - a Ket. előírásait kell alkalmazni. Az Szja. tv. nem tartalmaz rendelkezést arról, hogy a törvény szerinti kiadások igazolására mely eszközök vehetők igénybe.
A jövedelem megállapításánál - a kiadások, költségek igazolása tekintetében - a Ket. 58-59. §-ai az irányadók. Eszerint a tényállás tisztázása egyrészt kötetlen (a bizonyítási eszközöket példálódzó módon sorolja fel a törvény), másrészt a bizonyítékok szabadon értékelhetők.
Az 1988. január 1. után eszközölt értéknövelő beruházások későbbi elszámolása esetén is a Ket. hivatkozott általános szabályait kell alkalmazni.
Az Szja. tv. nem nevesíti az ingatlan megszerzésével/átruházásával kapcsolatban elszámolható költségeket. Ilyen költségnek tekintjük tipikusan az ügyvédi költséget, a szakértő és az ingatlanközvetítő díját, a hirdetés díját, az ingatlan megszerzéséhez kapcsolódó ún. ingatlanszerzési illeték összegét stb.
Erre tekintettel nincs akadálya annak sem, hogy az ingatlan megszerzésével összefüggő más kiadásnak minősüljön az ún. "ügyleti kamat". Az ügyleti kamat az ingatlan vevőjét terhelheti késedelmes teljesítés esetén, amikor az ingatlan vételárát nem egy összegben fizeti ki. Az ügyleti kamat költségként való figyelembevétele azonban csak akkor lehetséges, ha az ügyleti kamat felmerülésének tényéről és összegéről az adásvételi szerződés rendelkezik, továbbá, ha az abban foglalt összeg megfizetésének tényét a vevő igazolja.
Az elszámolható költségek közül általában a legfontosabb és legnagyobb tétel a megszerzésre fordított összeg. Ezen költségek meghatározása 2011. január 1-jétől bizonyos esetekben pontosításra került, illetve módosult.
A változások egyik fő oka az Itv. 2010. augusztus 16-ai változásának eredménye, tekintettel arra, hogy az illetékmentesen öröklés vagy ajándékozás útján megszerzett ingatlanok szerzési értékének a meghatározása szükségessé vált.
Fő szabály szerint a megszerzésre fordított összeg az ingatlan megszerzéséről szóló szerződésben feltüntetett összeg.
2008. január 1-jét követően történt építés, újjáépítés, alapterület-növelés esetén az átruházásig kibocsátott, az építtető magánszemély nevére kiállított számlák összege tekinthető megszerzésre fordított összegnek, de legalább a beépített anyag-értéke.
Haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan megvásárlását követően a haszonélvezeti jognak az ingatlan tulajdonosa által történő "megváltása" az Szja. tv. szerint nem értéknövelő beruházás, hanem a "megszerzéssel, illetőleg értékesítéssel" kapcsolatos költségnek tekintendő.
Az öröklés útján megszerzett ingatlan értékesítése esetén a jövedelem megállapításakor megszerzésre fordított összeg az, amelyet az illeték megállapításához figyelembe vettek. Az illeték megállapításához figyelembe vett összeg az ingatlan hagyatéki terhekkel nem csökkentett értéke. Ez az érték abban az esetben is figyelembe vehető, ha az örökös (akár részben) mentesül az öröklési illeték alól.
Az ajándékozás során megszerzett ingatlan esetében a megszerzésre fordított összeg az illeték megállapításánál figyelembevett összeg. Ez alól kivételt képez az az eset, amikor az illetékügyi hatóság az ügylettel kapcsolatban nem szab ki illetéket, azaz az ajándékozás illetékmentes volt. Ebben az esetben fő szabályként a bevétel 75 százaléka tekintendő megszerzésre fordított összegnek azzal, hogy más költség nem számolható el.
A saját jogon és emellett vásárlással is szerzett részarány földtulajdon összevont nevesítésének, illetve kiadásának esetén az ingatlan (vagy annak egy része) átruházásából származó jövedelem megállapítása során a saját jogon szerzett részarány földtulajdon nem tekinthető ellenérték nélkül szerzettnek. A szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény és az említett törvény hatályba lépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény szerint saját jogon szerzett részarány földtulajdon ugyan ellenérték nélkül került az arra jogosultak földtulajdonába, de ezt a szerzési jogcímet sem a hivatkozott törvények, sem más jogszabály nem minősíti a személyi jövedelemadó szempontjából ellenérték nélküli (azaz ingyenes) szerzésnek. A saját jogon szerzett részarány-földtulajdon átruházásából származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a szerzési érték ismeretlen (de nem ellenérték nélküli szerzésről van szó), ezért a bevétel (az ellenérték) 75 százaléka a megszerzésre fordított összeg, azzal, hogy más összeg költségként nem számolható el.
A vásárolt földtulajdon esetében a szerzés értéke megállapítható, ezért ezek értékesítéséből származó jövedelem megállapításánál a bevételből szerzési érték címén a vételárat kell (az egyéb költségtételek mellett) levonni. A kétféle jogcímen (saját jogon, illetőleg adásvétel útján) szerzett ingatlan nagysága a vonatkozó okiratok alapján elkülönítve megállapítható, ezért az Szja tv-ben foglalt kétféle szerzési összeg meghatározás alkalmazásának nincs akadálya.
Ilyen esetben az értékesíteni szándékolt földtulajdon szétválasztható abból a szempontból is, hogy melyiknél ismert a szerzésére fordított összeg és melyiknél nem. Így az adóalap meghatározására vonatkozó törvényi rendelkezés, az Szja. tv. 62. § (2) bekezdése, illetőleg a 62. § (3) bekezdése nem vagylagos viszonyban állnak egymással, hanem egymás mellett alkalmazandók.
Az Szja. tv. 62. § (3) bekezdése ugyanis nem minden előfeltétel nélkül alkalmazható módszer. A törvény ezt csak abban az esetben teszi alkalmazhatóvá, ha a megszerzésre fordított összeg meghatározása az Szja. tv. 62. § (2) bekezdés rendelkezései szerint nem állapítható meg.
A részarány földtulajdon juttatás a vagyonnevesítés egyik különös formája, mely során szerzett termőföld elidegenítése esetén az ingatlanértékesítés általános szabályait kell alkalmazni. Abban az esetben, ha a megszerzésre fordított összeg az Szja. tv. 62. § (2) bekezdése alapján nem állapítható meg - és a részarány földtulajdon juttatása jellemzően ilyen - akkor a saját jogon szerzett részarány értékesítése esetén a bevétel 75 százaléka minősül szerzésre fordított összegnek.
A költségekkel csökkentett bevétel összege a számított összeg. Miután költségek csak a bevétel mértékéig számolhatók el, ezért a számított összeg legkevesebb nulla lehet.
A számított összeg az évek múlására tekintettel tovább csökkenthető.
Az ingatlan megszerzését követő évet az első évnek tekintve, a 6. évben történő értékesítés esetén a számított összeget 10 százalékkal lehet csökkenteni. Az eltelt évek növekedésével arányosan a levonható összeg a hatodik évet követően évenként 10-10 százalékkal növelhető.
Tehát a jövedelem a szerzés évében és az azt követő öt évben a számított összeg 100 százaléka, majd az ezt követő években 10-10 százalékkal tovább csökkenthető. A szerzés évét követő 15. évben, vagy később történt értékesítés esetében már nem keletkezik jövedelem.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az 1996. évben, vagy ezt megelőzően vásárolt ingatlan (például: üdülő, termőföld, üzlethelyiség) 2011. évi értékesítése nem keletkeztet adóköteles jövedelmet.
A vagyoni értékű jog értékesítése esetében a tulajdonba tartás időszakára tekintettel nincs lehetőség további csökkentésre, azaz a költségekkel csökkentett bevétel lesz az adóköteles jövedelem.
Amennyiben a magánszemély az ingatlanügyi hatóság nyilvántartása szerinti lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró építményét és a hozzá tartozó földrészletét, illetőleg lakásra vonatkozó vagyoni értékű jogát értékesíti, akkor a jövedelem a számított összeg 100 százaléka a megszerzés évében és az azt követő évben, 90 százaléka a megszerzés évét követő második évben, 60 százaléka a megszerzés évét követő harmadik évben, 30 százaléka a megszerzés évét követő negyedik évben, 0 százaléka a megszerzés évét követő ötödik és további évben történt értékesítés esetén.
Annak megítélése, hogy az évek múlására tekintettel az előzőekben leírtakat lehet-e alkalmazni, az attól függ, hogy az ingatlan az értékesítés időpontjában lakásként, vagy lakóházként van-e nyilvántartva. Tehát, ha a magánszemély például vásárolt egy üdülőt, amelyet az ingatlanügyi nyilvántartásban átminősíttetett lakóházzá, majd értékesíti, akkor az öt éves leírást alkalmazhatja.
Szintén alkalmazható az öt éves szabály akkor is, ha a magánszemély azt a családi házát értékesíti, amelyben egy garázs is van, de az önállóan forgalomképtelen.
Egy példán szemléltetve a jövedelem számításának menetét:
Tamás 2011. évben értékesíti 36 millió forintért a lakóingatlanát.
A házat 2007. évben édesanyjával közösen vásárolta ½-½ arányban 13-13 millió forintért. A szerzéssel kapcsolatban felmerülő költsége 500 ezer forint volt. Tamás édesanyja 2010. szeptemberében meghalt így egyetlen gyermekként az ingatlan másik felét megörökölte. Az örökléssel kapcsolatban nem keletkezett illetékfizetési kötelezettsége, de az illetékügyi hatóság az általa kiküldött határozatban az ingatlan forgalmi értékét 14 millió forintban állapította meg.
Tamás az ingatlant az értékesítést előtt rendbe hozatta - festetett, mázoltatott, a parkettát csiszoltatta és lakoztatta -, amely munkálatokról 1,5 millió forint értékű számlával rendelkezik.
Az értékesítéssel kapcsolatban felmerült költségei - ingatlanközvetítő és szakértő díja - összesen 500 ezer forint.
| 1. | Bevétel | 36 000 000 | |
| 2. | Szerzés éve | 2007. | 2010. |
| 3. | Bevétel megosztása (1./2) | 18 000 000 | 18 000 000 |
| 4. | Megszerzésre fordított összeg | 13 000 000 | 14 000 000 |
| 5. | Megszerzéssel összefüggő más kiadás | 500 000 | 0 |
| 6. | Értéknövelő beruházás (1,5 milli/2) | 750 000 | 750 000 |
| 7. | Értékesítés költsége (500 ezer/2) | 250 000 | 250 000 |
| 8. | Költségek összesen (4.+5.+6.+7.) | 14 500 000 | 15 000 000 |
| 9. | Számított összeg (3.-9.) | 3 500 000 | 3 000 000 |
| 10. | A számított összeg jövedelem része | 30% | 100% |
| 11. | Jövedelem (9*10.) | 1 050 000 | 3 000 000 |
| 12. | Összes jövedelem (å11.) | 4 050 000 | |
Abban az esetben, ha a magánszemély olyan lakást, vagy lakóházat értékesít, amelyre az értékesítés évét megelőző négy évben lakásszerzési kedvezményt érvényesített, akkor a számított összeghez a lakásszerzési kedvezmény alapjaként érvényesített összeget hozzá kell adni.
A lakásszerzési kedvezmény alapjaként figyelembe vett összeget mindig a számított összeghez kell hozzáadni, azaz nem lehet vele szemben költséget elszámolni.
Például a magánszemély 2007. évben vásárolt egy lakást 20 millió forintért és ezzel egyidőben 5 millió forint lakásszerzési kedvezményt érvényesített. 2011. évben a lakást ár alatt 18 millió forintért értékesítette.
| Szerzés éve | 2007. |
| Bevétel | 18 000 000 |
| Megszerzésre fordított összeg | 20 000 000 |
| Számított összeg | 0 |
| A lakásszerzési kedvezménnyel megemelt számított összeg | 5 000 000 |
| A számított összeg jövedelem része | 30% |
| Jövedelem | 1 500 000 |
A magánszemély ingatlanértékesítéséből származó jövedelme a különadózó jövedelmek közé tartozik, tehát nem része az összevont adóalapnak. A jövedelem után 16 százalék* személyi jövedelemadót kell fizetni.
Az adót az értékesítést végző magánszemély önadózás keretében állapítja meg, az éves adóbevallásában vallja be és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg.
Adómentes a jövedelem, ha ingatlan átruházásra tartás vagy járadékfolyósítás ellenében kerül sor magánszemélyek között létrejött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés alapján. Ugyanez a jövedelem azonban főszabályként adóköteles akkor, ha az eltartó, a járadékfolyósító kifizető. A kivételeket az Szja. tv. 1. számú melléklet 7.1. pontja tartalmazza.
Szintén adómentes jövedelemnek minősül a házassági vagyonközösség megszüntetése következtében az ingatlannak a házastárs által történő megváltása. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha a válás során az egyik fél lemond a közös lakás őt megillető tulajdonrészéről és ezért cserébe a másik fél lemond az egyéb közös vagyon (például: üdülő, gépjármű) őt megillető részéből a megváltott tulajdonrésznek megfelelő értékről, akkor ez az ingatlan átruházás adómentesnek minősül.*
Adómentes a helyi önkormányzat, illetőleg az állam tulajdonában lévő lakásnak a bérleti jogáról való lemondásért kapott térítés (ideértve a bérlakásból távozó bérlőtárs részére bírói határozat alapján a lakáshasználati jog ellenértékeként fizetett összeget is). Ugyancsak adómentes a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény szerinti kényszerbérlet megszüntetése esetén a más lakás biztosítása helyett a helyi önkormányzat által a bérlőnek fizetett térítés is.*
Bizonyos esetekben a termőföld értékes is adómentesnek minősül, ezeket az Szja. tv. 1. számú melléklet 9.5. pontja tartalmazza.
2008. január 1-jétől az ingatlant értékesítő magánszemély a megszerzett jövedelmét, vagy annak egy részét a tárgyévet érintő személyi jövedelemadó bevallás benyújtásáig saját maga, közeli hozzátartozója, élettársa részére idősek otthonában, fogyatékos személyek lakóotthonában (bármely EGT államban) biztosított férőhely megszerzésére fordítja, akkor a jövedelmet be kell vallania, de a ráeső adót nem kell megfizetnie.
Amennyiben az említett felhasználás a tárgyévi bevallást követő második adóbevallásig megvalósul, akkor a magánszemély a megfizetett adó mértékéig adókiegyenlítéssel élhet.
Adófizetési kötelezettség esetén lehetőség van arra, hogy a magánszemély kérelmére az adóhatóság az adót mérsékelje, illetve elengedje, figyelemmel a magánszemély vagyoni és szociális helyzetére, valamint azt figyelembe véve, hogy a megszerzett jövedelmet - saját maga, közeli hozzátartozója, a vele egy háztartásban élő élettársa, volt házastársa - esetleges lakhatási problémái megoldására fordította.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az adóhatóság a magánszemély kérelmére az adót akkor mérsékelheti, illetve engedheti el, ha mindkét feltétel fennáll.
Tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelem
Az Szja tv bizonyos esetekben adómentességet biztosít a tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelemre, amelyek a következők:
- magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés alapján megszerzett vagyoni érték,
- a nyugdíjban részesülő magánszemély által a központi költségvetési szervvel vagy a helyi önkormányzattal kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés révén megszerzett vagyoni érték, továbbá
- a szövetkezet nyugdíjas tagjának a saját szövetkezetével kötött életjáradéki szerződés keretében a vagyonnevesítés során szerzett szövetkezeti üzletrésze átruházásából származó jövedelme, feltéve, hogy annak összege évente az átalakulás befejezésekor lezárt névérték egytized részét, de legfeljebb havonta a 10 ezer forintot nem haladja meg,
- a Nemzeti Földalapról szóló törvény, valamint a termőföld állam által életjáradék fizetése ellenében történő megvásárlásáról szóló kormányrendelet alapján kötött életjáradéki szerződésből származó jövedelem.
Amennyiben a tartás vagy az életjáradék folyósítása ingó vagyontárgy, ingatlan vagy vagyoni értékű jog fejében valósul meg, akkor az ebből származó jövedelem adóztatására az átruházás jogcíme szerinti adózási szabályokat a törvény rendelkezéseiben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
A jövedelem szerzési időpontját a következők szerint kell megállapítani:
- ingó vagyontárgy átruházása esetén a szerzés időpontja a szerződés megkötésének napja;
- öröklési szerződéssel megszerzett ingatlan, vagyoni értékű jog átruházása esetén az elidegenítési és terhelési tilalom ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránti kérelem benyújtásának időpontja;
- tartási, életjáradéki szerződéssel megszerzett ingatlan, vagyoni értékű jog átruházása esetén a szerződés ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtási napja.
Az ügyletből származó jövedelmet az általános szabályok (Szja tv. 58-62. §-ai) szerint kell megállapítani azzal, hogy a bevétel a szerződésben feltüntetett érték, ennek hiányában az állami adóhatóság által megállapított forgalmi érték.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben az életjáradéki szerződés tárgya egy ingatlan, akkor a bevételnek nem a magánszemély által ténylegesen megszerzett összeget kell tekinteni, hanem a szerződésben foglalt átruházási értéket, illetve ennek hiányában az állami adóhatóság értékelése szerint megállapított forgalmi értéket. Az életjáradéki szerződésből származó bevétel csökkenthető az ingatlan megszerzésére fordított összeggel, az értéknövelő kiadásokkal és a megszerzéssel, illetve az elidegenítéssel kapcsolatos járulékos költségekkel. Az így kapott számított összeg a tulajdonban tartás időszakára tekintettel tovább csökkenthető.
Így például, ha a 2011. évben megkötött életjáradéki szerződésben a felek a lakóingatlant 10 millió forintra értékelik, és az ingatlant a magánszemély 5 millió forintért vásárolta 2007. évben, továbbá 1 millió forint egyéb, megszerzéssel, átruházással kapcsolatos költsége merült fel, akkor a számított összeg 4 millió (10-5-1=4) forint, a jövedelem pedig ennek 30 százaléka, azaz 1,2 millió forint. Az így kiszámított jövedelem után az adó mértéke 16 százalék.
A fenti módszer helyett választható, hogy a jövedelem az ingatlanhoz kapcsolódó költségek (megszerzésre fordított összeg, értéknövelő kiadások, járulékos költségek, értékesítés költségei) összegének egyharmada. A fenti példánál maradva, ha a magánszemély 5 millió forintért szerezte az ingatlant és további 1 millió forint igazolt költsége volt, akkor a 6 millió forint összes költség egyharmada, tehát 2 millió forint lesz a jövedelem. A jövedelem után ebben az esetben is 16 százalék az adó mértéke.
Főszabály szerint az adót a kifizetőnek saját kötelezettségeként kell megállapítania, megfizetnie és bevallania. A törvény azonban lehetőséget biztosít arra, hogy a felek úgy állapodjanak meg, hogy az adót a magánszemély fizesse meg oly módon, hogy azt a kifizető rendelkezésére bocsátja, amelyet az továbbít az adóhatóságnak. Az adót tehát e második esetben is a kifizető vallja be és fizeti meg az adóhatóságnak, de egyösszegű kifizetés esetén azt visszatarthatja, vagy azt a magánszemélynek kell a kifizető részére átadnia.
Az eddig leírtak helyett - tehát az adó egyösszegben történő megfizetése - helyett választható, hogy a 16 százalékos mértékű adót az életjáradékból a kifizető minden hónapban levonja és befizeti az adóhatóságnak. Például az 50 ezer forintos havi életjáradékból ebben az esetben (50*0,84=) 42 ezer forintot kap kézhez a magánszemély. Amennyiben a felek ezt az adózási módot választják, a magánszemélynek nem keletkezik adóbevallási-kötelezettsége.
Ha a kifizető a magánszemély tartását ellenérték nélkül természetben vállalja, akkor a kifizető havonta köteles az adókötelezettséget teljesíteni, azaz a juttatás értékének (szokásos piaci értékének) 1,19-szerese után a 16 százalék adót megfizetni és bevallani.
Például a kifizető havonta a 20 ezer forint értékű juttatást (például egy bevásárlás, takarítás) ad természetben ellenszolgáltatás nélkül. Ebben az esetben az adóalap (20 000*1,19=) 23800 forint, az adó pedig ennek 16 százaléka, azaz 3 808 forint.
XII. Fejezet
Tőkejövedelmek
A külföldről származó tőkejövedelmekkel kapcsolatban 2010. december 17-én kihirdetett "adóamnesztia" a fejezet végén kerül bemutatásra.
Kamatjövedelem
A kamatjövedelem az egyik leggyakrabban előforduló tőkejövedelem fajta, hiszen minden magánszemély, aki rendelkezik bankszámlával, szerez ilyen jövedelmet. És éppen a jövedelmet szerző személyek széles köre miatt szükségesek bizonyos speciális szabályok ezzel a jövedelemfajtával kapcsolatban. Ezen specialitások közül a legfontosabb az, hogy a kamatjövedelem esetén - főszabály szerint - nem a magánszemély vallja be és fizeti meg az adót, ez a kötelezettség a kifizetőt terheli. Ez a szabály érthető is, hiszen ennek hiányában például a nyugdíjon és kamatjövedelmen kívül más jövedelemben nem részesülő nyugdíjas is adóbevallás benyújtására lenne kényszerítve.
Mi a kamatjövedelem? Amennyiben a kamat általános - a Ptk. szerinti - fogalmát akarjuk megadni, elmondhatjuk, hogy a kamat az a díj, amelyet más személy pénzének az ideiglenes használatáért fizetni kell. Ehhez képest az Szja. tv. 65. §-ában felsorolt kamatjövedelem típusok egy sok szempontból szűkebb, bizonyos szempontból azonban tágabb kamat fogalmat határoznak meg. A kamatjövedelem alá tartozó jövedelemelemeket ugyanis az Szja. tv. 65. § (1) bekezdése tételesen felsorolja, azaz számos - polgári jogilag vagy közgazdaságilag - kamatnak minősülő jövedelemforma nem tartozik a kamatjövedelem fogalmába. Így például nem minősül kamatnak a magánszemélynek kölcsön adott összeg után fizetett kamat, egyes kivételekkel a tagi kölcsön után fizetett kamat, vagy például az alacsony adókulcsú államban (vagy olyan államban, amely állammal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerüléséről) székhellyel rendelkező jogi személy - legyen az akár egy ottani hitelintézet - által fizetett kamat. A kamatjövedelmet nem képező kamat adókötelezettsége a magánszemély és a juttató között fennálló jogviszony és a juttatás körülményei alapján minősíthető, így a jövedelem jellemzően egyéb, vagy munkaviszonyból származó jövedelem lehet. Ugyancsak kiemelést érdemel, hogy a késedelmi kamat megítélése a kamatjövedelemétől eltérő, mivel a késedelmi kamat az alapkövetelés adójogi sorsát osztja.
Ugyanakkor a kamatjövedelmek közé a kamat közgazdasági jelentésén túl más típusú jövedelmek is bekerültek. Ugyanis e jövedelmek között találjuk a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (például államkötvények), illetve a kollektív befektetési értékpapírok (jellemzően befektetési jegyek) hozamát és árfolyamnyereségét is. Egyértelmű, hogy ezen értékpapírok árfolyamnyeresége a szó polgári jogi jelentése alapján nem minősül kamatnak, ugyanakkor - a jövedelem keletkezésének hasonlósága miatt - ez a típusú árfolyamnyereség is kamatjövedelemnek minősül. Ez különösen a befektetési jegyek esetében meglepő, hiszen a befektetési alapok nem csupán hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokba, például kötvényekbe, hanem tagi jogviszonyt megtestesítő értékpapírokba, így akár részvényekbe, sőt ingatlanokba is befektetik a magánszemélytől a befektetési jegy ellenértékeként kapott összeget. Ezen esetekben a befektetési jegy hozamának, árfolyamnyereségének polgári jogi, közgazdasági tartalma közvetett kapcsolatban sem áll a kamat fogalmával.
Kamatjövedelemnek minősül tehát:
- a hitelintézeti betétre, illetve folyó- vagy bankszámlán jóváírt, tőkésített kamatnak a szokásos piaci értéket meg nem haladó része;
- a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és a kollektív befektetési értékpapír (azaz a magyar és külföldi jog szerinti befektetési jegy) kamata, hozama és árfolyamnyeresége;
- a biztosítási szerződéshez fűződő maradékjogból, vagy életbiztosítási, nyugdíjbiztosítási szerződés alapján a biztosító szolgáltatása címén megszerzett - egyébként az Szja. tv. 65. § (3) bekezdése vagy 1. számú mellékletének 6.3. pontja alapján nem adómentes - bevétel megfelelő része. A kamatjövedelemként adóköteles rész az, amely meghaladja a magánszemély vagy javára más magánszemély által fizetett díjak (kivéve, ha azt a magánszemély, vagy a más magánszemély költségként elszámolta), és az adóköteles biztosítási díjak együttes összegét azzal, hogy a fenti jövedelemre további speciális szabályokat is tartalmaz az Szja tv.;
- számos egyéb feltétel teljesülése esetén a szövetkezetnek nyújtott tagi kölcsön után fizetett, a felszámítás időszakában érvényes jegybanki alapkamatot annak legfeljebb 5 százalékával meghaladó (tehát 8 százalékos jegybanki alapkamat esetén maximum 8,4 százalékos) mértékű kamat; és
- a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe befizetett összeg hozama, ha a kifizetés nem nyugdíjszolgáltatás.
Kiemelést érdemel, hogy a hitelintézeti betét, vagy folyószámla, bankszámla követelés után fizetett kamat nem akkor minősül kamatjövedelemnek, ha a szerződési feltételek nyilvános meghirdetésre kerülnek, hanem abban az esetben, ha a kamat nem haladja meg a szokásos piaci kamat mértékét. Ez a változás egyaránt értelmezhető szigorításként és enyhítésként is, hiszen egyrészt az egyedi - tehát nyilvánosan meg nem hirdetett - szerződések szerint fizetett kamat is kamatjövedelemnek tekinthető, ugyanakkor, ha a szerződés nyilvánosan meghirdetésre kerül is, de az abban kikötött kamat nagyobb, mint a szokásos piaci kamat, a felettes rész nem kamatjövedelemként válik adókötelessé.
Például tételezzük fel, hogy egy hitelintézet az általános szerződési feltételek szerint egy bizonyos lekötött betétre évi 10 százalékos mértékű kamatot fizet, amely kamat nagyjából megegyezik a többi hitelintézet által alkalmazott kamatmértékkel. A bank azonban a saját dolgozói részére ugyanazon feltételek mellett nem 10, hanem 15 százalékos mértékű kamatot biztosít. Ebben az esetben a kamatnak a szokásos piaci érték - melynek nagyságát az Szja. tv. 3. § 9. pontja alapján lehet megállapítani azzal, hogy feltehetően ez az érték jelen esetben 10 százalék körül lesz - feletti része nem tekinthető kamatjövedelemnek. Ilyen esetben a kamatként megszerzett bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek (a magánszemély és a kamatjövedelmet juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell a kifizetőt, illetőleg a magánszemélyt terhelő adókötelezettségeket (ideértve különösen a jövedelem, az adó, az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, az adatszolgáltatást) teljesíteni. (Kiemelést érdemel azonban, hogy a szövetkezet által, a tagi kölcsön után a kamatjövedelem juttatására vonatkozó egyéb feltételek betartása mellett, de a törvényben meghatározott mértéken felül adott kamat minden esetben egyéb jövedelemnek minősül.) Ez a szabály azt jelenti, hogy a példabeli esetben szokásos piaci érték feletti, tehát a körülbelül 5 százalékos mértékű kamat a magánszemély munkaviszonyból származó jövedelmének minősül.
Ugyancsak nem minősül kamatjövedelemnek a biztosítási szerződésből származó jövedelem akkor, ha
- a biztosítási szerződés díját vagy díjának egy részét a magánszemély költségként elszámolta,
- az életbiztosítási szerződés más - nem magánszemély - által fizetett díja vagy díjának egy része adómentesnek minősült, (kivéve, ha a szerződés átalakítására tekintettel a magánszemély a díj, mint egyéb jövedelem után az adót megfizette).
A biztosítási szerződésekből származó kamatjövedelemre további speciális szabály vonatkozik a díjtartalék kivonásával összefüggésben. Habár az Szja. tv. nem határozza meg azt, hogy mit tekinthetünk díjtartaléknak, megállapítható, hogy díjtartalék alatt azt a biztosítási díjakból képzett elkülönített tartalék értendő, amely a később bekövetkező biztosítási események (halál, elérés) kapcsán járó szolgáltatások fedezésére szolgál. A díjtartalék kivonás pedig az, amikor a korábban fennálló biztosítási szerződést a felek oly módon alakítják át, hogy a magánszemély részben, de a szerződés megszüntetése nélkül jut hozzá a díjtartalékhoz, természetszerűleg csökkentve ezzel a biztosító jövőbeni szolgáltatásának nagyságát. Amennyiben tehát a fenti díjtartalékot vonja ki részben a magánszemély a biztosítási szerződésből, akkor a korábbiakban ismertetettek szerint a jövedelem megállapítása során a levonható költségnek nem az egészét, hanem csak meghatározott hányadát lehet levonni a bevételből. Azaz a díjtartalék kivonása esetén az összes költségnek csak azt a részét lehet levonni a díjtartalék kivonásra tekintettel megszerzett bevételből, amelyet a kivont díjtartalék összegének és a kivonás előtti díjtartalék összegének aránya meghatároz. További szabály, hogy több, egymást követő tőkekivonás esetén az egyes elszámolt költségrészek együttes összege nem haladhatja meg az összes befizetett díj összegét.
Ettől eltérően a 2006. szeptember 1-jétől 2009. december 31-éig megkötött élet- és nyugdíjbiztosítási szerződés alapján nyújtott biztosítási szolgáltatás címén megszerzett bevételből a 2010. január 1-jét megelőzően felhalmozott díjtartalék terhére kivont bevételre a magánszemély választhatja az Szja. tv. 2009. december 31-én hatályos rendelkezéseinek alkalmazását. *
Amennyiben a hitelintézeti betétre, folyó- vagy bankszámla követelés egyenlegére jóváírt kamatból, illetve a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és a kollektív befektetési értékpapír hozamából és árfolyamnyereségéből az adó levonása nem lehetséges (így különösen a nyereménybetétre kisorsolt tárgynyeremény esetén), akkor az adó alapja a magánszemélynek adott vagyoni érték szokásos piaci értékének (a nyereményalapnak) 1,19-szerese. Az adót a kifizetőnek ebben az esetben is meg kell fizetnie, függetlenül attól, hogy annak levonására nem volt lehetősége.
Mint már korábban jelzésre került, szintén kamatjövedelemnek minősül a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és a kollektív befektetési értékpapír után fizetett kamat és hozam, illetve az értékpapír beváltásakor, a visszaváltásakor, valamint az átruházáskor - feltéve, hogy az elidegenítés nem elismert tőzsdén történik - a magánszemélyt megillető bevételből az árfolyamnyereségre irányadó rendelkezések szerint megállapított rész, függetlenül attól, hogy az miként oszlik meg nettó árfolyamérték és felhalmozott kamat vagy hozam címén elszámolt tételekre. Azaz például egy befektetési jegy esetén az átruházáskor megszerzett bevételből a jövedelmet az árfolyamnyereségre irányadó szabályok szerint kell megállapítani, azaz az csökkenthető az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költség* együttes összegével.
Szintén a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és a kollektív befektetési értékpapírok utáni adózáshoz kapcsolódik az a szabály, hogy az értékpapírok után első alkalommal fizetett kamatból vagy hozamból levonható az értékpapír megszerzésére fordított kiadás részeként az értékpapír vételárának részeként megfizetett felhalmozódott kamat vagy hozam. Például elképzelhető, hogy egy államkötvény értéke 100 egység, amire egy év alatt 10 egységnyi kamatot fizetnek. Egy magánszemély ezt az értékpapírt nem a kibocsátáskor, hanem későbbi időpontban szerezte, éppen ezért nem 100, hanem például 106 egység vételárért. Amikor a 10 egység kamatot az értékpapír után kifizetik, akkor a magánszemély a fent említett szabály alapján nem 10 egység kamatjövedelmet szerez, mivel a kamatból levonható a 6 egység felhalmozott és a vételár részeként megfizetett kamat. Így a magánszemély csak a fennmaradó 4 egységet szerezte meg kamatjövedelemként. Lényeges, hogy az így levont összeget (azaz a 6 egységet) az értékpapír visszaváltásakor, átruházásakor megszerzésre fordított összegként nem lehet figyelembe venni.
A kollektív befektetési értékpapír esetében az értékpapír beváltásának minősül a befektetési alap átalakulása vagy beolvadása révén a jogutód alap befektetési jegyére történő átváltása is, azzal, hogy ilyen esetben az eredeti értékpapírral összefüggésben keletkezett kamatjövedelmet a jogutód befektetési alap értékpapírja átruházásának időpontjára kell megfizetni.
Az előzőekben leírtakkal ellentétben a kamatjövedelem megállapítása során nem kell figyelembe venni a tevékenységét nem szüneteltető egyéni vállalkozó pénzforgalmi bankszámláján jóváírt kamatot, mivel ez a bevétel az egyéni vállalkozó vállalkozói adóalapjába tartozik. Ugyancsak nem kell a kamatjövedelmet megállapítani akkor, ha a bevétel az Szja. tv. 67/B. §-ának rendelkezései szerint tartós befektetésből származó jövedelemnek minősül.
Az Szja. tv. szabályai lehetőséget teremtenek a magánszemély számára, hogy választása szerint a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és a kollektív befektetési értékpapír befektetési szolgáltatón keresztül megszerzett árfolyamnyeresége után ne a kamatjövedelemre, hanem az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint teljesítse az adókötelezettségét. A magánszemély kizárólag akkor választhatja az Szja. tv. 67/A. §-a szerinti adózási módot,
- ha az ügylet megfelel az ellenőrzött tőkepiaci ügylet fogalmának,
- a magánszemély a befektetési szolgáltatónak az adóév utolsó napjáig nyilatkozatot tesz ezen választásáról.
Ilyen esetben a befektetési szolgáltató az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemre vonatkozó eljárási rend szerint jár el, illetve a magánszemély a kamatjövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint tőle levont adót adóelőlegként veszi figyelembe.
Sem kamatjövedelemként, sem más típusú jövedelemként nem kell megállapítani azt a nyereményalapot meg nem haladó összeget, melyet a kifizető a nyereménybetét-számlán már jóváírt nyeremény megváltására fizet a magánszemélynek. Ez a kifizetés gyakorlatilag tehát adómentes.
Az Szja. tv. megtakarítások ösztönzését célzó előírása szerint nem kell jövedelemként figyelembe venni a biztosításból származó kamatjövedelem 50 százalékát akkor, ha annak megszerzése a biztosítási szerződés megkötésének ötödik fordulónapját követően történt, illetve 100 százalékát akkor, ha annak megszerzése a biztosítási szerződés megkötésének tízedik fordulónapját követően történt. 2009. december 31-éig az Szja. tv. 1. számú melléklet 6.6 pontjában szerepelt az a szabály, mely szerint a tíz évnél hosszabb lejáratú életbiztosításokból származó jövedelem adómentes. Tehát a fenti szabályban igazi újdonság az, hogy a szerződéskötést követő öt év után megszerzett jövedelem esetén a kamatjövedelemnek gyakorlatilag csak a fele adóköteles. Sőt, még az eddigieknél is kedvezőbb szabályok vonatkoznak a kamatjövedelem megállapítására akkor, ha a biztosítási szerződés a bevételrész megszerzésével nem szűnik meg. Ilyen esetben - azaz a díjtartalék kivonásakor - a jövedelem már négy év elteltével csökkenthető annak 50 százalékával, illetve hat év elteltével minősül az adómentesnek. Kiemelendő azonban, hogy ezek a kedvezőbb időkorlátok csak akkor alkalmazhatóak, ha a díjtartalék-kivonás a kivonást megelőző négy, illetve hat évnél régebben felhalmozott díjtartalék terhére történik. Például, ha a kivont díjtartaléknak csak a fele halmozódott fel négy évnél régebben, akkor a díjkivonással összefüggésben álló, kedvező szabályokat csak a jövedelem felére lehet alkalmazni.
Végezetül nem keletkeztet kamatjövedelmet az a kamat, amellyel kapcsolatban a kifizetőnek az Art. 7. számú melléklete alapján adatszolgáltatási kötelezettsége áll fenn. A Tanács a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003. június 3-i, 2003/48/EK számú Irányelve, az úgynevezett "Megtakarítási Irányelv" 2005. július 1-től előírja, hogy az egyes Európai Unióhoz tartozó, továbbá az Irányelvhez kapcsolódó harmadik országok adóhivatalai kötelesek a többi ország hasonló szervezeteinek adatot szolgáltatni az országukban keletkező, de a másik országban illetőséggel bíró személynek kifizetett kamatról. Így az Art. 7. számú melléklete elsősorban azt a helyzetet rendezi, ha egy magyar kifizető, például egy bank egy külföldi, az Európai Unióban illetőséggel rendelkező magánszemélynek juttat kamatjövedelmet. Ebben az esetben a jövedelemmel kapcsolatban a kifizetőt - az adatszolgáltatáson túl - nem terheli adókötelezettség. Ezen belső jogszabály miatt akkor sem kell a külföldi személynek kifizetett kamatból az Art. 4. számú melléklete szerint az adót levonni, ha a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény esetlegesen lehetővé tenné Magyarország számára is az adóztatást. A kifizető az ilyen - kamatjövedelemként figyelembe nem vehető - kamattal kapcsolatban adatszolgáltatásra köteles a 'K77 számú nyomtatványon.
A kamatjövedelem után az adó mértéke 16 százalék. Mivel arra az esetre, amikor a jövedelemből az adó nem vonható le (így elsősorban a nyereménybetétre kisorsolt tárgynyeremény esetén) a jövedelem megállapítására vonatkozóan az Szja. tv. 65. § (1) bekezdés c) pontja speciális szabályokat tartalmaz, így ilyen esetben az adó a magánszemélynek adott vagyoni érték szokásos piaci értékének (nyereménybetét esetében a nyereményalap) 1,19-szeresének 16 százaléka.
Átmeneti rendelkezés:
A fentiekkel ellentétben a kamatjövedelem utáni adó egyes esetekben 0 százalék is lehet. Ugyanis a kamatjövedelem 2006. szeptember 1-jétől, az akkor hatályba lépett szabályok szerint vált adókötelessé. A megelőző időszakban a kamatjövedelem 0 százalékos kulccsal adózott, azaz kvázi adómentes volt. Az adómentes időszakból az adóköteles időszakba történő átmenet miatt - annak érdekében, hogy a törvénymódosítás időpontja előtt megszerzett jövedelmek visszamenőlegesen ne váljanak adókötelessé - az Szja. tv. 84/G. § (1)-(4) bekezdései átmeneti rendelkezéseket tartalmaznak, melyek egyes esetekben még most is alkalmazandóak. Ezen szabályok szerint a 2006. szeptember 1-je előtt megkötött betét-, folyószámla-, bankkártya- és takarékbetét-szerződések esetében :
- A 2006. szeptember 1-je előtt indult határozott időtartamú kamatperiódusra 2010. december 31-ét követően jóváírt (kifizetett) kamat után az adó mértéke nulla százalék.
- A 2006. augusztus 31-ét követően indult (induló) határozott időtartamú kamatperiódusra a teljes kamatperiódus(ok)ra 2010. december 31-ét követően jóváírt (kifizetett) kamat után az adó a 8. § szerinti mérték, azaz 2011. évben 16 százalék.
- Határozott időtartamú kamatperiódus hiányában a 2011. január 1-je előtt megszolgált, ezen időpontot követően jóváírt (kifizetett) kamat után az adó mértéke nulla százalék.
- Határozott időtartamú kamatperiódus hiányában a 2010. december 31-ét követően megszolgált, jóváírt (kifizetett) kamat után az adót a 8. § szerint kell megállapítani.
Az adó mértéke nulla százalék
- a 65. § (1) bekezdés bb) alpontjában említett esetben, ha az értékpapír megszerzése,
- a 65. § (1) bekezdés d) pontjában említett esetben, ha a biztosítási szerződés megkötése
2006. szeptember 1-jét megelőzően történt, figyelembe véve, hogy ezt a rendelkezést biztosítási szerződés esetében nem lehet alkalmazni a díjtartalék azon részének és azzal arányos hozamának kivonására, amely a szerződés szerint elvárt díjon felüli díj (így különösen az eseti, a rendkívüli, a soron kívül díj) 2010. december 31-ét követő befizetése révén keletkezett, azzal, hogy az utóbbi díjbefizetések tekintetében a szerződéskötés napjának a 2010. december 31-ét követő első befizetés napját kell tekinteni.
Ez például azt jelenti, hogy a magánszemély által 2006. szeptember 1-jét megelőzően kötött és fizetett életbiztosítási szerződés 2010-ben történő felmondása esetén a magánszemélynek fizetett összegből a hozam akkor is 0 százalékos kulccsal adóköteles, ha ennek a hozamnak egy része 2006. szeptember 1-jétől kezdődő időszakban képződött. Ugyanakkor a biztosítási szerződés 2011. évben történt felmondása esetén a 2010. december 31-ét követően a szerződés szerint elvárt díjon felül fizetett összegre eső hozam után az adó mértéke 16 százalék, míg a fennmaradó hozamrész után 0 százalék.
A nem említett esetekben - feltéve, hogy a kamatjövedelem keletkezésének alapjául szolgáló ügyletet, szerződést 2006. augusztus 31-éig megkötötték - az ügylet, szerződés alapján a 2006. augusztus 31-ét követően elsőként megszerzett bevételre az Szja. tv. 65. §-ának a 2006. augusztus 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.
A külföldi pénznemben megszerzett kamatjövedelemből az adót ugyanazon külföldi pénznemben kell megállapítani, levonni és a MNB hivatalos, a megszerzés időpontjában érvényes devizaárfolyamán forintra átszámítva kell megfizetni azzal, hogy hivatalos árfolyam hiányában a külföldi pénznemet a MNB árfolyama alapján először euróra kell átváltani, majd azt továbbváltani forintra. Ez azt jelenti, hogy önmagában a külföldi pénznem árfolyammozgása a forinthoz képest nem keletkeztet kamatjövedelmet. A jövedelem megszerzésének időpontja jellemzően a jóváírás, tőkésítés időpontja, de amennyiben a kamat juttatására nem ebben a formában kerül sor, akkor az átutalás, postára adás vagy a magánszemély számára történő birtokba adás időpontja.
A kamatjövedelem után az adót főszabály szerint a kifizető - ideértve a kifizető helyett a kamatjövedelmet kifizető, juttató hitelintézetet, befektetési szolgáltatót is - állapítja meg, vonja le, fizeti meg és '08-as számú havi járulék- és adóbevallásában magánszemélyhez nem köthető kötelezettségként vallja be. Azaz az esetek többségében erről a jövedelemfajtáról a magánszemély nem ad bevallást, a kamatjövedelmet bevallásában nem tünteti fel. Az előzőekben leírtakkal ellentétben 2009. január 1-jétől a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy kollektív befektetési értékpapír visszaváltásakor, átruházásakor keletkező jövedelem esetén a magánszemély az adóhatósági közreműködés nélkül elkészített bevallásában vagy önellenőrzéssel érvényesítheti az értékpapírhoz kapcsolódó azon költségeit, melyeket a kifizető a jövedelem megállapításakor nem vett figyelembe. Azaz ebben a kivételes esetben a magánszemély is bevallhatja a kamatjövedelmet, ennek azonban feltétele, hogy a kifizető ilyen célból igazolást állítson ki a magánszemély részére. A magánszemély részére kiállított igazolás tartalmáról a kifizető évente adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére. A magánszemély számára ennek a bevallási lehetőségnek a megnyitása szintén a kifizetőt mentesíti az önellenőrzési kötelezettség alól.
Ugyancsak kivétel a főszabály alól az, ha a jövedelem nem kifizetőtől, azaz - tekintettel a kamatjövedelem fogalmára - külföldről származik. Ebben az esetben a jövedelmet a magánszemélynek kell megállapítania, az éves, '53-as számú adóbevallásában bevallania és a bevallásra nyitva álló határidőig megfizetnie. Ez azzal a furcsa eredménnyel jár, hogy a belföldről származó kamatjövedelem nem növeli az éves összes jövedelem nagyságát, míg a külföldről származó kamatjövedelem igen. Ugyanakkor a belföldi illetőségű magánszemély külföldről származó kamatjövedelmének Magyarországon megfizetendő adóját csökkenti a kamatjövedelem után a külföldi államban megfizetett adó azzal, hogy kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi szerződés hiányában a külföldön megfizetett adó nem csökkentheti a Magyarországon fizetendő adót 5 százalékos mérték alá. Kiemelést érdemel, hogy az a külföldön megfizetett adó, amely a magánszemély részére visszajár, nem vonható le a Magyarországon fizetendő adóból.
A korábban már említett "Megtakarítási Irányelv" miatt az Európai Unión belül képződött kamatjövedelmekről az adóhatóságnak pontos adatok állnak a rendelkezésére, így a külföldről származó kamatjövedelem bevallásának elmulasztása a magánszemély számára lényeges kockázatokkal jár. Itt érdemes megjegyezni, hogy a "Megtakarítási Irányelv" szerint Ausztria, Belgium és Luxemburg egy átmeneti időszakban nem szolgáltat adatokat a kamatjövedelmekről, hanem ehelyett forrásadót alkalmaz, amelynek 75 százalékát a magánszemélyre vonatkozó adatok közlése nélkül továbbít a magánszemély illetősége szerinti állam adóhatóságához. A forrásadó mértéke 2005. július 1-je és 2008. június 30-a között 15 százalék volt, jelenleg 20 százalék és 2011. évtől 35 százalékra emelkedett. A levont forrásadó összege a "Megtakarítási Irányelv" előírásai szerint a magánszemély illetősége szerinti országban fizetendő adóba beszámít. A beszámításra vonatkozó eljárási szabályokat az Art. 7. számú mellékletének 15. pontja tartalmazza. A hivatkozott jogszabályok alapján a 2005. július 1-je után, de 2006. szeptember 1-je előtt a fenti három országból származó kamatjövedelem után a külföldön levont forrásadót a magánszemély a magyar adóhatóságtól igényelhette vissza. 2006. szeptember 1-jétől, amikortól a kamatjövedelem Magyarországon is adókötelessé válik, a fenti szabály oly módon változott, hogy az adóhatóság a külföldön levont forrásadót csak abban az esetben adta vissza, ha a magánszemély a jövedelmét bevallotta és a belföldön fizetendő adóját megfizette. Azaz a magánszemély csak akkor kapta vissza a külföldön levont 15 százalékos mértékű adót, ha előtte a Magyarországon fizetendő adót megfizette.
Az Ausztriában, Belgiumban és Luxemburgban megfizetett adó beszámítására vonatkozó szabályok 2008. január 1-jétől ismételten változtak, mivel ettől az időponttól az Szja. tv. 8. § (2) bekezdése szerint a Magyarországon fizetendő adót csökkenti a külföldön megfizetett adó azzal, hogy nem számít megfizetett adónak az, amely a magánszemély számára külföldön visszajár. E szabály alapján az említett három államban levont forrásadó szintén csökkenti a Magyarországon fizetendő adót, így a 2008. január 1-je és június 30-a között szerzett jövedelem esetén a magánszemélynek Magyarországon csak 5 százalékos mértékű adót kellett megfizetnie, míg 2008. július 1-jétől, amikortól a forrásadó mértéke 20 százalékra emelkedett, külön adófizetési kötelezettség nem keletkezik. Ugyanakkor a kamatjövedelmet ebben az esetben is be kell vallani.
Értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem
Az értékpapír-kölcsönzés során az értékpapír tulajdonosa bizonyos időre átadja az értékpapírral kapcsolatos jogai gyakorlásának jogát az értékpapír kölcsönbevevője számára. A kölcsönbevevő így a bérleti díj fejében jogosult lehet az értékpapír után fizetett osztalékra, illetve gyakorolhatja az értékpapír által megtestesített tagsági, így például a szavazati jogokat is. Az ügylet harmadik szereplője az a - PSZÁF-től* az értékpapír kölcsönzés szervezésére vonatkozó engedéllyel rendelkező - kifizető (jellemzően befektetési vállalkozás, hitelintézet), amely a felek közötti keretszerződés megkötésében közreműködik és az értékpapírokkal kapcsolatos feladatokat ellátja.
Az Szja. tv. nagyon szűkszavúan rendelkezik az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelemről. A törvény kimondja, hogy az értékpapír-kölcsönzés díjaként a magánszemély által megszerzett összeg egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 16 százalék. Kimondja továbbá a törvény, hogy az adót a kifizető a kifizetés időpontjában állapítja meg, vonja le és a havi járulék- és adóbevallásában vallja be.
Az értékpapír-kölcsönzésre vonatkozó szabályokat a Tpt. 168-171. §-aiban találhatjuk meg. E szabályok alapján a befektetési szolgáltató a magánszemély tulajdonában lévő értékpapírt meghatározott időre, de legfeljebb egy évre értékpapír-kölcsönbe adhatja. Rendkívül fontos, hogy a kölcsönbe adott értékpapír tulajdonjoga átszáll a kölcsönbevevőre. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kölcsönbevevő jogosult az értékpapír értékesítésére is azzal, hogy a szerződés lejáratakor ugyanolyan típusú értékpapírt köteles visszaadni a kölcsönbeadónak.
A tulajdonjog átszállására is tekintettel az értékpapír kölcsönbevevője köteles legalább az értékpapír szokásos piaci értékének megfelelő mértékű óvadékot adni. Amennyiben a kölcsönbevevő a lejáratkor az értékpapírt nem adja vissza, köteles legalább az értékpapír bérbeadás időpontjában vagy a lejáratkor megállapított szokásos piaci értékéből a magasabbat megtéríteni. Ez a megtérített vételár azonban nem értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelemnek, hanem a magánszemély árfolyamnyereségből származó jövedelmének minősül. *
Csereügyletből származó jövedelem
Csereügyletnek minősül a Szt. szerinti deviza-, tőke- és kamatcsere, más néven swap ügylet. Az Szt. 3. § (8) bekezdésének 7. pontja alapján swap (deviza-, tőke- és kamatcsere) ügyletnek minősül: "valamely pénzügyi instrumentum cseréjére vonatkozó olyan összetett megállapodás, amely általában egy azonnali és egy határidős adásvételi ügyletből, illetve több határidős ügyletből tevődik össze és általában jövőbeni pénzáramlások cseréjét vonja maga után".
Megállapítható tehát, hogy a csereügylet mindig több pénzügyi instrumentum cseréjére vonatkozik, és mindig összetett, jövőbeni kockázatot is magában foglaló megállapodás. A pénzügyi instrumentum fogalmát az Szt. 3. § (8) bekezdés 3. pontja tartalmazza, kimondva, hogy a pénzügyi instrumentum "olyan szerződéses megállapodás, amelynek eredményeként az egyik félnél pénzügyi eszköz, a másik félnél pénzügyi kötelezettség vagy saját tőke (tőkeinstrumentum) keletkezik". E fogalom behelyettesítésével megállapítható, hogy a csereügyletnek két piaci szereplő közötti azon összetett megállapodás tekinthető, amelyben az egyik, illetve a másik szereplőt terhelő és jogosító szerződéses megállapodások, illetve ezen megállapodásokhoz kapcsolódó kötelezettségek vagy jogosultságok cseréje történik.
Egyszerűbben kifejezve a csereügyleteknek a lényege az, hogy a magánszemély egy kötelezettségéhez vagy jogosultságához kapcsolódó jövőbeni kiadást vagy bevételt más jövőbeni kiadásra vagy bevételre cserél oly módon, hogy az ügylet mindkét szerződő fél számára kockázatot jelent. Ugyanakkor nem csereügylet, ha maga a jogosultság vagy kötelezettség cserél gazdát. Így elképzelhető egy fix kiadást (vagy bevételt) változóra, egy változó kiadást (vagy bevételt) fixre, illetve két változó kiadást (vagy bevételt) egymás között elcserélni.
A magánszemélynek ilyen ügyletből úgy származhat nyeresége, hogy az elcserélt kiadás alacsonyabb, vagy az elcserélt bevétel magasabb, mint a magánszemély eredeti kiadása, illetve bevétele.
Példaként tételezzük fel, hogy egy magánszemély deviza alapú lakáskölcsönt vett fel egy banktól. A lakáskölcsön nagysága a csereügylet megkötésének időpontjában 10 millió forint értékű deviza.
A magánszemély a kockázatát csökkentendő egy befektetési szolgáltatóval megállapodott abban, hogy a befektetési szolgáltató fizeti a változó kamatozású kölcsön részleteit. A kiváltás fejében a magánszemély a befektetési szolgáltató részére egy 10 millió forint összegű, forint alapú kölcsön után fizet fix mértékű kamatot és éves kezelési díjat.
Csereügyleti jövedelemnek minősül a csereügyleti bevételnek a kizárólag az adott ügylettel közvetlenül összefüggő csereügyleti kiadásokkal csökkentett része. Csereügyleti bevételnek nem csupán a magánszemély által pénzben megszerzett bevételek, hanem a magánszemély helyett - átvállalt kötelezettségként - teljesített kiadások is figyelembe veendőek. Azaz a magánszemélynek akkor keletkezik csereügyletből származó jövedelme, ha egy adott évben a csereügylet alapján ő nagyobb összegű tényleges bevételhez jut, mint amelyről lemondott, vagy ha egy adott évben a csereügylet alapján kisebb összegű kiadása keletkezik, mint amekkorát helyette teljesítenek. Amennyiben a csereügyleti bevételek és csereügyleti kiadások különbözete negatív, akkor ez az összeg csereügyleti veszteségnek minősül.
A példabeli esetben elképzelhető, hogy a deviza és a forint árfolyamváltozása miatt a deviza alapú hitel után a magánszemély helyett a befektetési szolgáltató által fizetett törlesztő részlet meghaladja a magánszemély által a befektetési szolgáltatónak fizetendő összeget. Azaz amennyiben a magánszemély által a forint alapú kölcsön után az adott évben fizetendő törlesztő részlet (például 500 ezer forint) és az éves kezelési díj (például 100 ezer forint) együttes összege alacsonyabb, mint az eredeti, deviza alapú kölcsön után a befektetési szolgáltató által fizetendő törlesztő részlet (például 650 ezer forint), akkor a magánszemély (50 ezer forintnyi) csereügyletből származó jövedelemhez jut. Azonban ha a befektetési szolgáltató csak 450 ezer forintnyi törlesztő részletet lenne köteles megfizetni, akkor a magánszemély (450 ezer csökkentve 600 ezerrel) 150 ezer forintnyi csereügyleti veszteséget szenvedne el. A csereügyleti jövedelmet vagy veszteséget ügyletenként kell megállapítani, azaz egy ügylet nyeresége és egy másik üzlet vesztesége egymással szemben nem számolható el.
A csereügyleti jövedelmet és veszteséget az egész adóévre a kifizető, kifizető hiányában a magánszemély állapítja meg. A kifizető a jövedelemről vagy veszteségről az adóévet követő év január 31-éig igazolást ad a magánszemélynek, továbbá adatot szolgáltat az adóhatóságnak.
A csereügyleti jövedelem után az adó mértéke 16 százalék. A kifizetőt nem terheli adó, adóelőleg levonási kötelezettség. A magánszemély az ügyletenként megállapított adót összesítve, az éves bevallásában vallja be, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg. Az adóbevallásban a csereügyleti veszteséget is célszerű feltüntetni, mivel ez a későbbiekben esetlegesen igénybe vehető adókiegyenlítés alkalmazásának feltétele.
Mivel a csereügylet akár több évtizedes időszakot is felölelhet, így a magánszemély az adóévek között, az adott ügylethez kapcsolódó csereügyleti veszteségét az ugyanazon ügyletből származó csereügyleti jövedelmével szemben adókiegyenlítéssel számolhatja el. Az adókiegyenlítés egy különleges, adóval kapcsolatos kedvezmény, amely arra szolgál, hogy a csereügyletből (és a tőzsdei ügyletből) származó, az adott években elszenvedett veszteségek a más években elért jövedelmekkel szemben elszámolhatóak legyenek. Az adókiegyenlítés tehát nem tekinthető egyszerűen adókedvezménynek, hiszen nem az a célja, hogy az adózók nagyobb számban kössenek csereügyletet, szemben a tipikus adókedvezményekkel. Az adókiegyenlítés indoka inkább abból a feltevésből származik, hogy mind a csereügyletek, mind a tőzsdei ügyletek hosszú távú befektetések, így méltánytalan lenne az, ha a jövedelmet egyetlen adóév viszonylatában kellene megállapítani. További lényeges különbség az adókiegyenlítés és az adókedvezmények között az, hogy az adókiegyenlítést nem az összevont adóalap adójának mértékéig lehet igénybe venni. A törvény szövege szerint ugyanis az adókiegyenlítés összege "megfizetett adóként érvényesíthető".
Az adókiegyenlítés érvényesítése a csereügyletek esetében nincs időkorláthoz kötve. Ugyanakkor az adókiegyenlítés csak a magánszemély által elkészített, szigorú szabályok szerint, az egész ügylet folyamán göngyölítve vezetett nyilvántartás alapján érvényesíthető.
Az adott ügyletből származó éves csereügyleti jövedelmek adójának összege képezi az adókiegyenlítési keretet.
Az adott ügyletből származó éves csereügyleti veszteségek és a veszteség elszenvedésének évében érvényes adókulcs (azaz a csereügyleti veszteség "adója") képezi az adókiegyenlítésre jogosító összeget. Mindkét összeget csökkenti a már igénybe vett adókiegyenlítés összege. Amennyiben adott évben mind az adókiegyenlítési keret, mind az adókiegyenlítésre jogosító összeg nagyobb nullánál, a magánszemély a két összeg közül a kisebbik mértékéig adókiegyenlítést vehet igénybe, amelyet az adóbevallásában megfizetett adóként vehet figyelembe.
Példaként tételezzük fel, hogy a magánszemély az egyes adóévekben a következő összegű csereügyletből származó jövedelmet szerezte, illetve veszteséget szenvedte el.
| Év | 2009.* | 2010.* | 2011.** | 2012.** |
| Jövedelem/veszteség | 200 000 | 500 000 | - 500 000 | - 600 000 |
| Adó/veszteség adója | 50 000 | 125 000 | - 80 000 | - 96 000 |
**16 százalékos adókulcs
2009-ben és 2010-ben csereügyleti veszteség hiányában az adókiegyenlítés lehetősége nem merül fel. 2011-ben a csereügyletből származó jövedelem 2009-ben és 2010-ben bevallott adója képezi az adókiegyenlítési keretet, így ez az összeg 175 ezer forint. Az adókiegyenlítésre jogosító összeg a 2011-ben elszenvedett veszteség "adójának" összege, azaz 80 ezer forint.
A két érték közül az adókiegyenlítésre jogosító összeg az alacsonyabb, így a magánszemély 2011-ben 80 ezer forint adókiegyenlítést vehet igénybe, azaz ezt az összeget a 2011-re vonatkozó adóbevallásában megfizetett adóként veheti figyelembe. Az adókiegyenlítés igénybe vételével 2011-ben az adókiegyenlítési keret 95 ezer forintra, az adókiegyenlítésre jogosító összeg pedig nulla forintra csökken. Így a magánszemély 2012-ben, az elszenvedett 600 ezer forint veszteségre, illetve annak 96 ezer forint "adójára" tekintettel is csak 95 ezer forint adókiegyenlítést vehet igénybe, mivel az adókiegyenlítési keret csak ennyit tesz lehetővé. Az adókiegyenlítés tehát időkorlát nélkül, de szigorúan csak ügyletenként vehető igénybe, azaz az adókiegyenlítés alkalmazásával sem lehet az egyik ügyletben elért nyereséggel szemben más ügylet veszteségét elszámolni.
Nem alkalmazhatóak a csereügyletre vonatkozó szabályok, ha az ügylet nem jelent valós kockázatot a szerződő feleknek. Ez esetben a felek között egyébként fennálló jogviszony alapján minősül a jövedelem.
A csereügyletről kiállított bizonylaton, az adatszolgáltatáson, illetve a magánszemély nyilvántartásában a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat a teljesítés időpontjában érvényes MNB devizaárfolyamok szerint kell forintra átszámítani. Amennyiben a külföldi pénznem nem szerepel a MNB hivatalos devizaárfolyamai között, a külföldi pénznemet először euróra kell átváltani, majd az euróösszeget kell továbbszámítani forintra.
Az osztalékból származó jövedelem
2011. január 1-jétől - mint az Szja. tv. hatálya alá tartozó jövedelmek többségénél - az adókulcs 16 százalékra csökkent. Ez azt jelenti, hogy a 2011. január 1-jétől megszerzett, már a 2010. évi adózott eredmény terhére megállapított osztalék után is az adó mértéke 16 százalék.
A személyi jövedelemadó alkalmazásában tehát osztaléknak minősül egyrészt a társas vállalkozás magánszemély tagja számára a társas vállalkozás által felosztani rendelt, a számviteli törvény szerint meghatározott adóévi adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített adóévi adózott eredmény terhére jóváhagyott részesedése. Egyszerűbben ez azt jelenti, hogy osztalék a társas vállalkozás adózott nyereségének a társas vállalkozás döntése alapján történő felosztásából a magánszemély tagra jutó része. Az Szja. tv. 3. § 33. pontja alapján társas vállalkozásnak minősül "a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság (ideértve az európai holding részvénytársaságot is), az európai szövetkezet, az egyesülés, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az egyéni cég, az ügyvédi iroda, a végrehajtói iroda, a közjegyzői iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, az erdőbirtokossági társulat, az MRP szervezet".
Ugyancsak osztaléknak minősül a személyi jövedelemadó rendszerében a kamatozó részvény kamata. A Gt. 192. §-a lehetővé teszi részvénytársaságok részére, hogy - maximum az alaptőke 10 százalékáig - kamatozó részvényeket bocsássanak ki. A kamatozó részvény tulajdonosát a részvénytársaság szabad eredménytartalékkal kiegészített tárgyévi adózott eredményből a részvényen feltüntetett módon számított kamat és a részvényhez fűződő valamennyi egyéb jog (ideértve a normál osztalékhoz való jogot is) megilleti.
Szintén osztaléknak tekintendő a külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő jövedelem. Azaz, ha a magyar belföldi illetőségű magánszemély külföldről olyan jövedelemben részesül, amely jövedelem az ottani adózási szabályok alapján az osztalékkal esik egy tekintet alá, azt akkor is osztalékként kell kezelni, ha az egyébként Magyarországon nem minősülne osztaléknak.
Végezetül osztaléknak minősül a kockázatitőkealap-jegy hozama is. A kockázati tőkealap-jegy fogalmát a Tpt. 5. § (1) bekezdés 74. pontja határozza meg, mely szerint a kockázati tőkealap-jegy a kockázati tőkealap nevében egyes formai feltételeknek megfelelő, sorozatban kibocsátott, vagyoni és egyéb jogokat biztosító, átruházható értékpapír. A kockázati tőkealapok működésére vonatkozó szabályokat a Tpt. 296/A-296/Q. §-ai tartalmazzák, melyeknek a lényege az, hogy a PSZÁF engedélyével rendelkező tőkealap-kezelő által kezelt kockázati tőkealap a normál befektetési alapoknál lényegesen nagyobb szabadsággal - és éppen ezért kockázattal - fektethet be - akár tőzsdére be nem vezetett - társaságokba.
Ugyanakkor nem minősül osztaléknak az alacsony adókulcsú államban, vagy olyan államban, amely állammal a Magyar Köztársaságnak nincs hatályos egyezménye a kettős adóztatás elkerüléséről székhellyel rendelkező jogi személy által fizetett osztalék. Ez az osztalék az Szja. tv. 28. § (12) bekezdése szerint a magánszemély egyéb jövedelmének minősül*. Nem minősül osztaléknak az sem, ha egy befektetési szolgáltató társaság, mint portfoliókezelő, a megbízóval (magánszeméllyel) kötött megbízási szerződésben vállalja meghatározott összeg kifizetését arra az esetre is, ha az értékpapírok hozama egy előre meghatározott mértéket nem érne el és a ténylegesen elért hozam alacsonyabb, mint a garantált hozam. Ekkor a különbözet az Szja. tv. konkrét rendelkezésének hiányában a 28. §-ban foglaltaknak megfelelően egyéb jövedelemnek minősül.
Osztalékelőlegnek az Szja. tv. alkalmazásában az adóévi várható osztalékra tekintettel az adóévben kapott bevétel minősül. A Gt. 133. §-a, illetve 221. § (1) bekezdése alapján osztalékelőleg fizetésére akkor van lehetőség, ha a számviteli törvény szerint készített közbenső mérleg alapján megállapítható, hogy a társaság rendelkezik az osztalékelőleg fizetéséhez szükséges fedezettel, és a tagok (részvényesek) vállalják az osztalékelőleg visszafizetését, amennyiben utóbb a számviteli törvény szerinti beszámoló alapján az osztalékfizetésre nem lenne jogszabályi lehetőség. Azaz, például egy kft. esetében 2011. során akkor van lehetőség osztalékelőleg fizetésére, ha a 2011. évben évközben készített közbenső mérleg alapján úgy látható, hogy az adóév végén lesz helye az osztalékfizetésnek, és a tagok vállalják az előleg esetleges visszafizetését. Ebben az esetben a 2011. évben juttatott osztalékelőleg akkor válik osztalékká, ha a társaság az adóévet követően osztalékfizetésről dönt.
Amennyiben a korábban osztalékelőlegben részesülő magánszemély az osztalékfizetés időpontjában már nem jogosult osztalékra, például mert az ügyvédi iroda alapító okiratában úgy rendelkeznek, hogy a kilépő ügyvéd tagot csak a bevitt vagyoni hozzájárulása illeti meg az elszámoláskor, és ennek ellenére a korábban felvett osztalékelőleget nem kellett visszafizetnie a magánszemélynek, akkor az, az elengedésről szóló döntés időpontjában egyéb jövedelemként adóköteles.
A magánszemélynek az osztalékból, osztalékelőlegből származó bevételének egésze jövedelem. A jövedelem minősítése szempontjából lényegtelen az, hogy a magánszemély a tulajdonjogán, vagy más, az értékpapírhoz kapcsolódó jog miatt jogosult az osztalékra. Így az értékpapír kölcsönzésbe vett értékpapír után járó osztalék, illetve az értékpapírra vonatkozó (özvegyi) haszonélvezetre tekintettel kapott osztalék is az Szja. tv. 66. §-ának szabályai szerint válik adókötelessé.
A belföldi magánszemélyek a 16 százalékos adóterhet viselő osztalék után az Eho tv. 3. § (3) bekezdés c) pontja alapján 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetésére is kötelesek mindaddig, amíg a megfizetett egészségbiztosítási járulék, egészségügyi szolgáltatási járulék és a 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás adóévben megfizetett összege el nem éri a 450 ezer forintot.
Ugyanakkor az Eva tv. 18. § (4) bekezdése alapján az eva alany társaságot, illetve annak magánszemély tagját nem terheli az osztalék és a vállalkozásból kivont jövedelem utáni személyi jövedelemadóval összefüggésben adókötelezettség. Azaz az eva alany társaság által megfizetett adó (eva) az osztalék utáni adót is helyettesíti, így a magánszemély tagnak juttatott vagyoni érték adózására az Szja. tv. 66. §-ának szabályai nem irányadóak.
Az osztalék adóját a kifizető a kifizetés időpontjában állapítja meg, az Art. általános határidői szerinti időpontig fizeti meg, és a havi adó- és járulékbevallásában, magánszemélyhez köthető kifizetésként vallja be. Az adókötelezettség megállapításakor a kifizető figyelemmel van az Art. 4. számú mellékletében található, a külföldi illetőségű személyekre vonatkozó speciális eljárási szabályokra, továbbá az Szja. tv. 15. § (4) bekezdésére. E második szabály szerint, ha a kifizetőnek nincsen lehetősége az adó levonására, akkor az adóelőlegre vonatkozó szabályok szerint jár el, azaz felhívja a magánszemély figyelmét arra, hogy az adófizetési kötelezettség a magánszemélyt terheli, és ezt külön jelzi a havi járulék- és adóbevallásában. Erre úgy kerülhet sor, ha az osztalékot nem pénzben fizetik ki, azaz ha a tag osztalékként a cég valamely eszközét, például gépjárművét kapja meg. Kifizetőnek minősül a belföldi illetőségű hitelintézet, befektetési szolgáltató is akkor, ha a magánszemély nála vezetett értékpapír számláján elhelyezett értékpapírra tekintettel külföldről származó osztalékot fizet ki. Kifizető hiányában az osztalék adóját a magánszemély állapítja meg és a negyedévet követő hónap 12-éig fizeti meg, illetve az éves bevallásában vallja be.
Abban az esetben, ha a jóváhagyott, de még ki nem fizetett osztalékról a magánszemély lemond, tehát az az osztalékot fizető társaságnál marad, nem történik jövedelemszerzés, és így nem keletkezik személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség sem. Amennyiben az osztalékról lemondó személy bármely módon rendelkezne a jóváhagyott osztalékról (pl. átutaltatná egy alapítványnak), akkor már felmerülne adófizetési kötelezettség, mivel a magánszemély csak a saját jövedelméről rendelkezhet és a megszerzett jövedelem nem válik adómentessé arra tekintettel, hogy azt a magánszemély jótékony célra felajánlja.
A magánszemély az osztalékelőleg adóját a bevallásában tájékoztató adatként feltünteti, amelyet majd az osztalékfizetés elfogadásának évében levont adóként veszi figyelembe az osztalékból származó jövedelemmel szemben. Itt kell megjegyezni hogy a 2010. évben osztalékelőleg címén megszerzett összegre megfizetett 25 százalék adót a 2011. évben véglegessé vált osztalékot terhelő 16 százalékos adóba be kell számolni. Így előfordulhat az az eset is hogy 2011. évi osztalékfizetés után nem keletkezik adófizetési kötelezettség.
Például ha a társaság tagja 2010. évben 3 millió forint osztalékelőleget vett fel, akkor a kifizető 25 százalék adót, azaz 750 000 forintot vont le. A 2011. évben a megszavazott végleges osztalék 4,6 millió forint, amit 16 százalék, azaz 736 000 forint adó terhel. Mivel a 2010. évben az osztalékelőleg után megfizetett adó - az adókulcs csökkenése miatt - több mint a végleges osztalékot terhelő adó, ezért ezt az összeget, azaz (750 000-736 000=) 14 000 forintot a magánszemély visszaigényelheti.
Az osztalék Magyarországon fizetendő adóját csökkenti az osztalék külföldön megfizetett adója azzal, hogy nemzetközi szerződés hiányában a külföldön megfizetett adó beszámítása miatt nem csökkenhet a Magyarországon fizetendő adó a jövedelem 5 százaléka alá. Itt érdemes kiemelni azt, hogy a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmények osztalékról szóló cikkei (jellemzően a 10. Cikk) a magánszemély illetősége szerinti államnak biztosítják az osztalék adóztatásának jogát azzal, hogy az osztalék forrása szerinti állam is jogosult egy kisebb mértékű, jellemzően 5-15 százalékos mértékű adó levonására. Ez azt jelenti, hogy a magánszemélynek az ilyen jövedelem kapcsán mindkét államban keletkezik adófizetési kötelezettsége. Például, ha a magyar illetőségű magánszemély Nagy-Britanniában lévő forrásból részesül osztalékban, ez a jövedelem az angol szabályok szerint is adóköteles, de a Nagy-Britanniában fizetendő adó nem haladhatja meg az angol-magyar kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmény* 10. Cikk (2) bekezdés b) pontjában meghatározott 15 százalékos mértéket. Magyarországon az említett jövedelem szintén adóköteles azzal, hogy az itt fizetendő 16 százalékos mértékű adóból a külföldön megfizetett adó (tehát maximum 15 százalék) levonható.
Abban az esetben, ha a magánszemély külföldi illetőségű, és magyar forrásból részesül osztalékban, az osztalékot juttató személy alkalmazza az Art. 4. számú mellékletének szabályait, továbbá a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezményeket. E szabályok akkor alkalmazhatóak, ha a külföldi magánszemély igazolja a külföldi adóügyi illetőségét mégpedig a külföldi adóhatóság - az adómentességhez való jogosultság igazolására a nemzetközi szervezet - által kiállított okirat hiteles magyar nyelvű fordításáról készült másolattal, azaz az illetőségigazolással. Amennyiben a külföldi személy a kifizetés időpontjáig nem tudja igazolni illetőségét, a kifizető az illetőségről írásbeli nyilatkozatát is elfogadhatja, de amennyiben a külföldi magánszemély az illetőségigazolását az adóbevallás benyújtásáig nem mutatja be, a kifizetéskor le nem vont adót a kifizetőnek az adóév utolsó hónapját érintő kötelezettségként pótlólag kell bevallania és megfizetnie.
A külföldi személy a kifizetést megelőzően köteles nyilatkozni arról, hogy a kifizetés tekintetében haszonhúzónak minősül-e, ha ez a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény alkalmazása szempontjából relevanciával bír (a '70-es években kötött egyezmények jellemzően még nem tartalmaznak a haszonhúzóra vonatkozó utalást). Amennyiben az egyezmény tartalmaz a haszonhúzóra vonatkozó utalást, és az osztalékban részesülő személy a haszonhúzó személyére - így illetőségére is - vonatkozó nyilatkozatot nem teszi meg, a haszonhúzót belföldinek kell tekinteni, azaz az Art. 4. számú melléklet szabályainak figyelembevétele nélkül az adót le kell vonni a kifizetett osztalékból. A haszonhúzói minőségről tett nyilatkozat késedelme miatt az adó helyesbítése, illetve önellenőrzéssel történő helyesbítése a kifizető feladata.
A kifizető, ha a külföldi magánszemély igazolja külföldi illetőségét, alkalmazza a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmények osztalékra vonatkozó cikkeit. Azaz ha például a magyar befektetési szolgáltató a Nagy-Britanniában részesülő magánszemélynek fizet ki osztalékot, abból nem 16, hanem csak 15 százalékos mértékű adót von le. A külföldi személy részére kifizetett osztalékról a kifizető a 'K79 számú nyomtatványon szolgáltat adatot az állami adóhatóságnak. Ha az osztalékjövedelemben részesülő magánszemély külföldi illetőségű, a kifizető a kifizetést, illetőleg az adatszolgáltatást adóazonosító jel hiányában is teljesítheti.
Árfolyamnyereségből származó jövedelem
Az árfolyamnyereségből származó jövedelem a tipikus, alapesetet képező tőkejövedelmek közé tartozik. E jövedelem abból származik, hogy a magánszemély egy adott értékpapírt magasabb áron tud értékesíteni, mint amennyiért azt szerezte. Az Szja. tv. 3. § 34. pontja alapján értékpapírnak minősül: "minden olyan okirat, adat, amelyet a Ptk.*, vagy a kibocsátás helyének joga értékpapírnak tekint, továbbá a közkereseti társaság részére rendelkezésre bocsátott vagyoni hozzájárulás, a betéti társaság részére rendelkezésre bocsátott vagyoni betét, a kft. üzletrész, a szövetkezetekről szóló törvény szerinti részjegy, befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy, célrészjegy és más vagyoni hozzájárulás a szövetkezeti tagsági kölcsön kivételével, valamint más, tagsági jogot megtestesítő vagyoni részesedés". E szabály alapján a klasszikus értékpapírokon, azaz a ténylegesen kinyomtatott és a dematerializált értékpapírokon túl egyes más tagsági jogosultságok is értékpapírnak minősülnek, így például az Szja. tv. alkalmazásában értékpapír a kft üzletrésze vagy a bt. vagyoni betétje is.
Maga az Szja. tv. 67. § (1) bekezdése úgy határozza meg az árfolyamnyereséget, hogy az az értékpapír átruházása ellenében megszerzett bevételnek azon része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Ugyanakkor az egyéb, speciálisabb jellegű jövedelmek miatt fontos előírása a törvénynek, hogy az Szja. tv. 67. §-a szerinti adókötelezettség csak akkor áll be, ha az értékpapír árfolyamnyeresége nem tekintendő más típusú jövedelemnek. Ilyen más típusú jövedelem elsősorban a kamatjövedelem, hiszen a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, illetve a kollektív befektetési értékpapír átruházásából származó, az árfolyamnyereségre vonatkozó szabályok szerint megállapított jövedelmet kamatjövedelemként kell figyelembe venni. Ugyancsak speciális szabályokat tartalmaz az árfolyamnyereséghez képest az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemre vonatkozó előírások, hiszen egy, a tőzsdén értékesített értékpapír árfolyamnyeresége (vagy árfolyamvesztesége) - a többi ügylettel összevonva - az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem (vagy veszteség) részét képezi.
Tekintettel arra, hogy az árfolyamnyereség a tipikus és régebbi jövedelemtípusok közé tartozik, így egyes, a jövedelem megállapításához alapvető fogalmak meghatározására az árfolyamnyereségre vonatkozó szabályok között került sor. Ezeket a fogalmakat számos más jövedelemtípus, így a már említett kamatjövedelemre és a tőzsdei ügyletből származó jövedelemre, de például az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre vonatkozó szabályozás is hivatkozási alapnak tekinti. A leírtak alapján nem lehet eltekinteni az Szja. tv. 67. § (9) bekezdésében meghatározott fogalmak ismertetésétől.
Az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó szabályok között találjuk meg tehát az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek fogalmát. Az előbbi azért szükséges, mivel az értékpapírt nem csupán vásárlással, hanem új társaság alapításával, valamilyen tevékenység ellenértékeként vagy akár örökléssel is meg lehet szerezni, mely esetekben korántsem egyértelmű, hogy az értékpapír megszerzésével kapcsolatosan milyen költségek fogadhatóak el.
Mint látható, társas vállalkozás alapítása esetén az értékpapír megszerzésére fordított összeg a tag vagyoni hozzájárulásának a létesítő okiratban meghatározott értéke, még abban az esetben is, ha a vagyoni betét szokásos piaci értéke esetlegesen ettől eltérne. Így például ha egy magánszemély egy társaságba apportként szellemi terméket, szabadalmat, know-how-t apportál, akkor az apport fejében szerzett értékpapír megszerzésére fordított összegként az apport a társasági szerződésben meghatározott értékét veheti figyelembe. Érdemes azonban arra ügyelni, hogy az apportálással a magánszemély az adott szellemi terméket stb. értékesíti, azaz a szellemi termék stb. ellenértékeként értékpapírt szerez. Mivel a szellemi termék értékesítéséből származó jövedelem jellemzően önálló vagy egyéb jövedelemnek minősül, így az ilyen jognak a társaságba történő bevitelekor a magánszemélynek komoly adókötelezettsége keletkezhet.
Ugyancsak az értékpapír megszerzésére fordított értéknek minősül az, ha az értékpapír megszerzésekor azt jövedelemnek kellett tekinteni. Ez jellemzően abban az esetben fordulhat elő, ha egy társaság egyes alkalmazottainak a bérezését, jutalmazását nem készpénzben, hanem a társaság részvényeinek juttatásával valósítja meg. Ebben az esetben az adókötelezettség az Szja. tv. 77/A. § szabályai szerint alakul feltéve, hogy a juttatás nem elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében, azaz az Szja. tv. 77/C. §-ában található speciális rendelkezések szerint történt.
Némely esetekben az értékpapír megszerzésére fordított érték meghatározása egyértelmű, így például a magánszemély által vásárolt értékpapír esetén ez az érték az ellenérték (illetve annak az értékpapír átruházásáig a magánszemély által teljesített, igazolt része). Speciális szabály vonatkozik azonban a magánszemély által örökölt (esetlegesen ajándékba kapott) értékpapír megszerzésre fordított értékre. Az Szja. tv. 67. § (9) bekezdés ak) alpontja szerint ugyanis olyan értékpapír esetében, amelynek szerzési értékét az Szja. tv. 67. § (9) bekezdés aa)-aj) pontjai alapján nem lehet megállapítani, valamint az örökléssel, ajándékozással megszerzett értékpapír esetén a szerzési érték az illeték megállapításánál figyelembe vett érték, növelve a magánszemély által megfizetett, igazolt ellenértékekkel.
Abban az esetben, ha az illeték kiszabása az átruházásáig nem történt meg, akkor öröklés útján megszerzett értékpapír esetén a hagyatéki leltárban vagy a hagyatéki eljárás során feltüntetett egyéb érték, ajándékozás esetében az értékpapírnak az átruházás napján megállapított szokásos piaci értéke minősül megszerzésre fordított összegnek azzal, hogy az illeték kiszabása után az így megállapított összeg önellenőrzéssel módosítható.
Ugyanakkor, ha az illetékügyi hatóság nem szab ki illetéket, akkor öröklés esetén a hagyatéki leltárban szereplő összeg vagy a hagyatéki eljárás során az értékpapír értékeként feltüntetett egyéb érték minősül megszerzésre fordított összegnek. Ajándékozás esetén az az igazolt szerzési érték, amelyet az ajándékozó figyelembe vehetett volna, ilyen igazolt érték hiányában a megszerzésre fordított összeg nulla.
Például egy magánszemély illetékmentesen édesanyjától örökölt - a hagyatéki leltár szerint - 3 millió forint értékű kötvényt, amelyet 2011. évben egy magánszemélynek elad 4 millió forintért. A magánszemély értékpapírhoz tartozó járulékos költsége 200 ezer forint volt. Mivel az értékpapírt nem kifizető vásárolta meg, ezért az adót a magánszemélynek kell bevallania a 2011. évről szóló 1153. nyomtatványon és az adót a bevallás benyújtásának határidejéig kell megfizetnie. Az adó megállapítása a következők szerint történik:
| Az értékpapír értékesítés bevétele |
4 000 000 |
| Az értékpapír megszerzésre fordított érték |
3 000 000 |
| Az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költség |
200 000 |
| Jövedelem (4 000 000-3 000 000-200 000) |
800 000 |
| Fizetendő adó (800 000*0,16) |
128 000 |
- az értékpapír megszerzésekor fizetett illeték,
- az értékpapír megszerzésével, tartásával vagy átruházásával összefüggő igazolt kiadás (jellemzően a befektetési szolgáltatási tevékenységért fizetett összeg),
- vételi, eladási jog ellenértékeként fizetett, igazolt összeg ideértve a jog ingyenes szerzése esetén az adóköteles bevételt is.
- kölcsönbe vett értékpapír esetében a visszaadott (visszaszolgáltatott) értékpapír megszerzésére fordított érték, vagy a fizetendő kártérítésnek a Tpt. 169. §-a szerinti legkisebb összege.
A jövedelmet az értékpapír átruházásáról szóló szerződés keltének napjára kell megállapítani. Ha azonban a szerződés keltének napjára a bevétel nem határozható meg, mert az később eldőlő feltételek bekövetkezésétől függ, azt kell feltételezni, hogy az adott feltétel bekövetkezett. Abban az esetben, ha emiatt utóbb a magánszemély javára keletkezik adókülönbözet, a magánszemély az adót önellenőrzéssel kérheti vissza. Például, tételezzük fel, hogy egy magánszemély azzal a feltétellel adja el egy kft-ben lévő üzletrészét, hogy amennyiben a kft. adózás utáni eredménye elér egy bizonyos összeget, az üzletrész átruházása után további 1 millió forint illeti meg. A feltételt teljesültnek kell tekinteni a jövedelem megállapításakor, így a magánszemély 1 millióval magasabb összeg után fizeti meg az adót, mint amekkora összeget ténylegesen megszerez. Amennyiben a kft. eredménye nem éri el a feltételként szabott határt, a magánszemély önellenőrzéssel kérheti vissza az 1 millió forint jövedelemre jutó adót.
Ha a később bekövetkező feltételeket, azoknak a következményeit a felek tételesen nem határozzák meg, akkor a jövedelmet úgy kell megállapítani, mint ha a feltétel nem következne be. Ebben az esetben azonban, ha a feltétel bekövetkezik, a magánszemélyt pótlólagosan megillető vételár nem árfolyamnyereségből származó jövedelemként (bevételként) adóköteles, hanem az a magánszemély egyéb jövedelmének minősül. Például, ha a fenti példabeli esetben a magánszemélyt utólag még a kft. adózás utáni eredményének 20 százaléka illeti meg, mint kiegészítő vételár, tekintve hogy ez az összeg előre nem állapítható meg, így a feltétel bekövetkezte nélkül kell a jövedelmet megállapítani. Abban az esetben, ha a kft. nyereséges, a magánszemélynek az üzletrész átruházása fejében kifizetett pótlólagos összeg a magánszemély az Szja. tv. 28. §-a szerinti egyéb jövedelmének tekintendő.
Az értékpapír kölcsönbe adása fejében szerzett jövedelem nem minősül árfolyamnyereségből származó jövedelemnek. Azonban az értékpapírt kölcsönbe vevő, mivel ő jogosult akár az értékpapír értékesítésére* is, a kölcsönbe vett értékpapírral kapcsolatban részesülhet árfolyamnyereségből (vagy kamatból, tőkepiaci ügyletből) származó jövedelemben. Abban az esetben, ha az értékpapírt kölcsönbe vevő magánszemély azt értékesíti, akkor a jövedelmet nem az átruházásról szóló szerződés keltének napjára kell megállapítani, hanem - ha a magánszemély ugyanolyan típusú értékpapírt szolgáltat vissza - az értékpapír visszaadásának napjára, illetve - ha az ugyanolyan típusú értékpapír visszaadása nem történik meg - a szerződés megszűnésének napjára. Például, ha egy magánszemély egy befektetési szolgáltatón keresztül egy másik magánszemélytől értékpapírt vesz kölcsönbe 2010-ben, és azt még 2010-ben értékesíti, és az ugyanolyan típusú értékpapírt (vagy helyette kártérítést) 2011. évben adja vissza, akkor az értékpapír értékesítéséből származó jövedelem megszerzésének időpontja 2011. évre esik. Erre a speciális szabályra azért van szükség, mivel ebben az esetben az értékpapír átruházásából származó bevétellel szemben nem csak az értékpapír kölcsönzés fejében kifizetett díj és a befektetési szolgáltató közvetítői díja számolható el járulékos költségként, hanem a visszaadott (visszaszolgáltatott) értékpapír megszerzésére fordított érték vagy a fizetendő kártérítésnek a Tpt. 169. §-a szerinti legkisebb összege is. A kártérítés legkisebb összege az értékpapírnak a kölcsönbe adás, illetőleg az esedékesség napjának árfolyamai közül a magasabbik összeg azzal, hogy a felek az értékpapír-kölcsönzésről szóló szerződés megkötésekor megállapodhatnak magasabb összegű kártérítésben is, de ebben az esetben a kártérítésnek a legkisebb összeget meghaladó része nem vehető figyelembe járulékos költségként.
Az árfolyamnyereségből származó jövedelem után az adó mértéke 16 százalék. Számolni kell azonban azzal is, hogy a belföldi magánszemélyek az árfolyamnyereségből származó jövedelem után az Eho tv. 3. § (3) bekezdés d) pontja alapján 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetésére is kötelesek mindaddig, amíg az általuk fizetett egészségbiztosítási járulék, egészségügyi szolgáltatási járulék és a 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás adóévben megfizetett összege el nem éri a 450 ezer forintot.
Az árfolyamnyereségből származó jövedelem után az adókötelezettség a bevétel megszerzésének napján keletkezik. Ha azonban a bevétel megszerzése több részletben történik, azt kell feltételezni, hogy a magánszemély a jövedelmet a részletnek a teljes várható bevételhez viszonyított arányában szerzi meg. Amennyiben tehát a vevő a vételárat részletekben fizeti meg, akkor a jövedelem megszerzése és az adófizetés, adólevonás is részletekben történik, mégpedig olyan arányban, amekkora az egyes részletek aránya a teljes vételárhoz képest. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy magánszemély például az üzletrészét két részletben, két adóévben adja el oly módon, hogy a bevétel 60 százalékát az első évben, 40 százalékát pedig a második évben szerzi meg, és az összes árfolyamnyereségből származó jövedelme 1 millió forint, akkor az első évben 600 ezer, a másodikban pedig 400 ezer forint az adóköteles jövedelemrész keletkezik.
A kifizető az adót a kifizetés időpontjában állapítja meg, az Art. szabályai szerint fizeti meg és a havi járulék- és adóbevallásban vallja be. A kifizető az adót a rendelkezésére álló információk alapján állapítja meg. Ezért, amennyiben a kifizető valamely költséget, megszerzésre fordított összeget az adó, adóelőleg levonása során nem vett figyelembe, a magánszemély ezt a költséget az éves adóbevallásában érvényesítheti. Amennyiben a jövedelem nem kifizetőtől származik, a magánszemély az adót az éves, '53-as számú adóbevallásában vallja be és a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig fizeti meg.
Az árfolyamnyereségről szóló, a kifizető vagy a magánszemély által kiállított bizonylaton, az igazoláson és az adatszolgáltatáson a külföldi pénznemben feltüntetett adatokat a jövedelemszerzés időpontjában érvényes MNB devizaárfolyamok szerint kell forintra átszámítani. Amennyiben a külföldi pénznem nem szerepel a MNB hivatalos devizaárfolyamai között, a külföldi pénznemet először euróra kell átváltani, majd az euróösszeget kell továbbszámítani forintra.
Lényeges szabály, hogy a külföldön is adóztatható árfolyamnyereségből származó jövedelem esetében a külföldön megfizetett adó beszámítható, azaz csökkenti a Magyarországon fizetendő adót azzal, hogy amennyiben nincs nemzetközi egyezmény a két ország között, a külföldön megfizetett adó beszámítása miatt a Magyarországon fizetendő adó nem csökkenhet a jövedelem 5 százaléka alá. Ennél a jövedelemfajtánál különösen fontos szabály az, hogy nem minősül külföldön megfizetett adónak az az összeg, amely a magánszemély részére a külföldi államban visszajár. Ugyanis a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmények irányadó, elidegenítésből származó nyereségről szóló cikkei szerint csak kivételes esetben adóztatható az árfolyamnyereségből származó jövedelem a jövedelem forrása szerinti országban. Azaz ha a magyar illetőségű magánszemély jövedelméből levonták ugyan az adót, például mivel a magánszemély a magyar illetőségét a jövedelem juttatója irányában nem bizonyította, ez az adó főszabály szerint a magánszemély részére a külföldi államban visszajár, tehát a Magyarországon fizetendő adóból nem vonható le.
Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem
2010. január 1-jétől az Szja. tv. 67/A. §-a már nem a tőzsdei ügyletből származó jövedelemre vonatkozó, hanem az ellenőrzött tőkepiaci ügyletre irányadó előírásokat tartalmazza. Ez a változás - annak ellenére, hogy a szakasz szövege teljes egészében újrafogalmazásra került - gyakorlatilag csak annyit eredményezett, hogy a tőzsdei ügyletre, illetve ellenőrzött tőkepiaci ügyletre vonatkozó, az általánosnál kedvezőbb szabályok már nem kizárólag az elismert tőzsdén kötött ügyletekre terjednek ki.*
Az Szja. tv. 67/A. § (3) bekezdése határozza meg azt, hogy mi tekintendő ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek. Egyrészt e kategóriába tartozik a Beftv. szerinti - csereügyletnek nem minősülő - pénzügyi eszközre, árura kötött ügylet. Ebbe a kategóriába rendkívül sokféle ügylet tartozhat, ugyanis mind a pénzügyi eszköz, mind az árura széles jelentéssel bíró fogalmak. A pénzügyi eszköz fogalmát a Beftv. 6. §-a határozza meg, mely a)-tól k)-ig sorolja fel a pénzügyi eszközöket. Ezek szerint pénzügyi eszköz:
− az átruházható értékpapír,
− a pénzpiaci eszköz (a fizetőeszköz kivételével sorozatban kibocsátott, értékpapírnak nem minősülő, pénzkövetelésre szóló eszköz, amellyel pénzpiacon kereskednek),
− a kollektív befektetési forma által kibocsátott értékpapír,
− az értékpapírhoz, devizához, kamatlábhoz vagy hozamhoz kapcsolódó opció, határidős ügylet, csereügylet, határidős kamatláb-megállapodás, valamint bármely más származtatott ügylet, eszköz, pénzügyi index vagy intézkedés, amely fizikai leszállítással teljesíthető vagy pénzben kiegyenlíthető,
− az áruhoz kapcsolódó opció, határidős ügylet, csereügylet, határidős kamatláb-megállapodás, valamint bármely más származtatott ügylet, eszköz, amelyet pénzben kell kiegyenlíteni vagy az ügyletben résztvevő felek valamelyikének választása szerint pénzben kiegyenlíthető, ide nem értve a teljesítési határidő lejártát vagy más megszűnési okot,
− az áruhoz kapcsolódó opció, határidős ügylet, csereügylet, valamint bármely más származtatott ügylet, eszköz, amely fizikai leszállítással teljesíthető, feltéve hogy azzal szabályozott piacon vagy multilaterális kereskedési rendszerben kereskednek,
− az előző pont alá nem tartozó, más származtatott pénzügyi eszköz jellemzőivel rendelkező, áruhoz kapcsolódó opció, tőzsdei és tőzsdén kívüli határidős ügylet, csereügylet, valamint bármely más származtatott ügylet, amely fizikai leszállítással teljesíthető, és nem kereskedelmi célt szolgál, ha azt elismert elszámolóházon keresztül számolják el vagy rendszeres pótbefizetési kötelezettség érvényes rá,
− a hitelkockázat átruházását célzó származtatott ügylet,
− a különbözetre vonatkozó pénzügyi megállapodás,
− az éghajlati, időjárási változóhoz, fuvardíjhoz, légszennyező anyag vagy üvegházhatású gáz kibocsátásához, inflációs rátához vagy más hivatalos gazdasági statisztikához kapcsolódó opció, határidős ügylet, csereügylet, határidős kamatláb-megállapodás vagy bármely más származtatott ügylet, eszköz, amelyet pénzben kell kiegyenlíteni vagy amely az ügyletben résztvevő felek valamelyikének választása szerint pénzben kiegyenlíthető, ide nem értve azt az esetet, ha a megszűnés oka a nemteljesítés,
− egyéb, az előző pontokban nem említett eszközhöz, joghoz, kötelezettséghez, indexhez, intézkedéshez kapcsolódó származtatott ügylet, eszköz, amely rendelkezik a többi származtatott eszköz valamelyikének jellemzőivel, ideértve azt, hogy valamely szabályozott piacon vagy multilaterális kereskedési rendszerben kereskednek vele, elismert elszámolóházon keresztül számolják el és teljesítik vagy rendszeres pótbefizetési kötelezettség érvényes rá, valamint a Bizottság 1287/2006/EK rendeletének 39. cikkében meghatározott származtatott ügylet.
Árunak pedig a Beftv. 4. § 4. pontja szerint minden vagyoni értékkel bíró, forgalomképes, birtokba vehető dolog, illetve dolog módjára hasznosítható természeti erő minősül, ide nem értve a pénzügyi eszközt.
Megállapítható tehát, hogy a pénzügyi eszköz és az áru fogalma együttesen gyakorlatilag a nyilvános, szervezett és szabályozott kereskedésben részt vevő összes vagyoni értékkel bíró dolgot és jogot lefedi. Ez végeredményben azt jelenti, hogy ha egy magánszemély egy ügyletet befektetési szolgáltatóval köt meg, akkor az ügylet az ellenőrzött tőkepiaci ügylet kategóriájába tartozik, vagy oda tartozhat.
Az előzőekben felsoroltakon túl ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek minősül a Hpv. szerinti pénzügyi szolgáltatás keretében, illetve a Beftv. szerinti szolgáltatás keretében devizára vagy valutára kötött, pénzügyi elszámolással lezáródó azonnali ügylet is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy egy hitelintézettel kizárólag e második körbe tartozó ügyleteket lehetne kötni, hiszen a hitelintézetek jogosultak lehetnek befektetési szolgáltatóként is eljárni, és ebben az esetben pénzügyi eszközre, illetve árura is irányulhat a hitelintézettel megkötött ellenőrzött tőkepiaci ügylet.
A korábbiakban leírtakból megállapítható, hogy az ellenőrzött tőkepiaci ügylet fogalma felöleli gyakorlatilag az összes elképzelhető befektetési formát. Így a legfontosabb kérdés egy adott ügylet minősítése szempontjából az, hogy mely szervezetek minősülnek befektetési szolgáltatónak, illetve hitelintézetnek.
Az Szja. tv. 3. § 79. pontja szerint befektetési szolgáltatónak minősül a befektetési vállalkozás,* az árutőzsdei szolgáltató* és a befektetési szolgáltatási tevékenységet folytató hitelintézet. Ezen túl befektetési szolgáltatónak minősül az a külföldi szervezet is, amely az előzőekben felsorolt szervezetek által folytatott tevékenységnek megfelelő tevékenységet külföldi jog alapján jogszerűen folytatja. E fogalomra vonatkozóan az Szja. tv. 67/A. § (3) bekezdése további előírásokat is meghatároz. Ezek szerint a fentiekben meghatározott ügyletek közül is csak az minősülhet ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek, mely belföldi befektetési szolgáltatóval vagy befektetési szolgáltató közreműködésével kötött ügylet esetén a PSZÁF által felügyelt tevékenység tárgyát képezi, de ide nem értve az olyan ügyletet, amelynek teljesítése a befektetési szolgáltatót megbízó, és/vagy az általa képviselt felek által meghatározott - a szokásos piaci értéktől eltérő - ár alkalmazásával történik. Külföldi befektetési szolgáltatóval kötött ügylet esetén pedig az ügylet csak abban az esetben minősül ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek, ha
- a befektetési szolgáltató bármely EGT-államban vagy egyébként olyan államban működő pénzpiacon folytat tevékenységet, amely állammal a Magyar Köztársaságnak van a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye, és
- az adott állam hatáskörrel rendelkező felügyeleti hatósága az adott tevékenységet felügyeli, és
- az adott állam nem EGT-állam, akkor az említett felügyeleti hatóság és a PSZÁF közötti információcsere biztosított.
Tehát egy ügylet csak akkor minősülhet ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek, ha az ügyletben közreműködő befektetési szolgáltató tevékenységét ténylegesen is ellenőrzi a PSZÁF vagy olyan külföldi felügyeleti hatóság, amelyet a magyar jog elismer, illetve amellyel a PSZÁF információcserét folytat.
A külföldi befektetési szolgáltatóval kötött ügylet elismerésének további feltétele, hogy a magánszemély rendelkezzen az adókötelezettség megállapításához szükséges, az adóévben megkötött valamennyi ügylet minden adatát tartalmazó, a befektetési szolgáltató által a nevére kiállított igazolással.
Hitelintézetnek pedig - az Szja. tv. külön rendelkezése hiányában - az ágazati törvény, azaz a Hpv. 5. § (1) bekezdésében meghatározott szervezet minősül. E szabály alapján hitelintézetnek tekintendő az a pénzügyi intézmény, amely a Hpv. 3. §-ban meghatározott pénzügyi szolgáltatások közül legalább betétet gyűjt, vagy más visszafizetendő pénzeszközt fogad el a nyilvánosságtól (ide nem értve a külön jogszabályban meghatározott nyilvános kötvénykibocsátást), valamint hitelt és pénzkölcsönt nyújt vagy elektronikus pénzt bocsát ki. Az ellenőrzött tőkepiaci ügylet szempontjából a hitelintézetekkel szemben támasztott további feltétel ebben az esetben is az, hogy az ügylet a PSZÁF által felügyelt tevékenység tárgyát képezze.
Ugyanakkor bizonyos esetekben akkor sem minősül az ügylet ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek, ha egyébként a fentiekben felsorolt feltételek mindegyike teljesül. A csereügyletből származó jövedelmet ugyanis minden esetben az Szja. tv. 65/B. § szabályai szerint kell megállapítani. Megjegyzést érdemel, hogy 2009. december 31-éig a tőzsdei ügyletre vonatkozó szabályok a tőzsdén kötött csereügyletekre is irányadóak voltak, tehát ebből a szempontból az ellenőrzött tőkepiaci ügylet fogalma szűkült a tőzsdei ügylet fogalmához képest.
Másrészt nem alkalmazhatóak az ellenőrzött tőkepiaci ügyletre vonatkozó szabályok akkor sem, ha az Szja. tv. 67/B. §-ának szabályai szerint tartós befektetésből származó jövedelmet kell megállapítani.
Végezetül további specialitása a szabályozásnak, hogy a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, kollektív befektetési értékpapír beváltásakor, visszaváltásakor, átruházásakor keletkező árfolyamnyereség után az adókötelezettséget - a magánszemély választása szerint - vagy a kamatjövedelemre, vagy az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemre vonatkozó előírások szerint lehet teljesíteni. Ilyen választás hiányában a felsorolt értékpapírok árfolyamnyeresége szintén nem keletkeztet ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelmet.
Amennyiben a magánszemély a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, kollektív befektetési értékpapír beváltásakor, visszaváltásakor, átruházásakor keletkező árfolyamnyereség után az ellenőrzött tőkepiaci ügylet szabályai szerint kívánja az adókötelezettséget teljesíteni, e választásáról az adóazonosító jelének megadásával együtt nyilatkozatot kell tennie a befektetés szolgáltató felé. Ebben az esetben a jövedelmet a befektetési szolgáltató nem tekinti kamatjövedelemnek, de amennyiben a kamatjövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint már levont adót, akkor azt a magánszemély adóelőlegként veszi figyelembe az ellenőrzött tőkepiaci ügylet adójának megállapítása során. Ez az egyetlen eset, amikor az ellenőrzött tőkepiaci ügylettel kapcsolatban a kifizető adót, illetve adóelőleget von le. Ezt a választást azért érdemes megtenni, mivel egyes ügyletek nyereségével szemben más ügyletek vesztesége elszámolható, így - bizonyos esetekben - az egyébként fizetendő adót csökkenteni lehet. Ugyanakkor aki a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, kollektív befektetési értékpapír árfolyamnyeresége után az adókötelezettségét az ellenőrzött tőkepiaci ügyletre vonatkozó szabályok szerint kívánja teljesíteni, annak egyrészt nehezebb nyilvántartási szabályokkal kell számolnia, másrészt azt is figyelembe kell vennie, hogy a kamatjövedelemmel szemben az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem beszámít az éves összes jövedelem kategóriába, és ez bizonyos kedvezmények igénybevétele szempontjából kizáró tényező lehet.
Az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelmet nem ügyletenként kell megállapítani, hanem éves szinten összesítve azokat. Így ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemnek minősül a magánszemély által az adóévben elért, pénzben elszámolt összes ügyleti nyereségnek az összes ügyleti veszteséget meghaladó része. Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó veszteségnek pedig az tekintendő, ha az összes ügyleti veszteség összege meghaladja az összes ügyleti nyereség összegét. Az egyes ügyletek nyereségét vagy veszteségét az árfolyamnyereségre vonatkozó szabályok értelemszerű alkalmazásával kell megállapítani. Fontos kiemelni, hogy az minősül lezárult ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek, amelynek esetében az ügylet pénzbeli elszámolása megtörténik, azaz az adott ellenőrzött tőkepiaci ügylet csak akkor zárul le, ha az ügylet eredménye pénzben is kifejezhetővé válik.
Az adót akkor is meg kell fizetni, ha a magánszemély a pénzét értékpapírokban vagy más pénzügyi eszközökben tartja. Például tételezzük fel, hogy a magánszemély "A" vállalat részvényeit 1 millió forintért 2010-ben szerzi meg. Ezeket 2011-ben 1,5 millió forintért értékesíti, ezzel félmillió ügyleti nyereségre téve szert. Az, hogy a magánszemély a 1,5 millió forintot magáncélra felhasználja, vagy például 2011-ben a teljes 1,5 millió forintot befekteti "B" vállalat részvényeibe, nem bír az adóztatás szempontjából relevanciával, hiszen az "A" vállalat részvényeinek vétele és eladása pénzügyi elszámolással lezárult. Az ebből az ügyletpárból származó nyereséget a magánszemély csak más ügyletekből származó veszteségével csökkenthetné.
A tőzsdén szerzett jövedelem - hasonlóan a kamatjövedelemhez - csak 2006. szeptember 1-jétől adóköteles, az azt megelőző időszakban 0 százalékkal volt adóköteles. Éppen ezért egyes ellenőrzött tőkepiaci ügyletek esetén is van átmeneti szabály az adómentes és az adóköteles időszakot egyaránt érintő ügyletekre vonatkozóan. Az Szja. tv. 84/G. § (5) bekezdése alapján a magánszemély a 2006. augusztus 31-én tulajdonában lévő értékpapír átruházása esetén az értékpapír megszerzésére fordított érték meghatározására választhatja a 2006. augusztus hónap utolsó tőzsdenapjának az adott értékpapírra vonatkozó záró árfolyamát.* Ez gyakorlatilag azt eredményezi, hogy ha az értékpapírt 2006. augusztus 31-én valamely tőzsdén forgalmazták, akkor csak a 2006. szeptember 1-jétől keletkezett árfolyamnyereség alapozza meg az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelmet.
Az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem után az adó az általános mérték, azaz 16 százalék. A kifizetőt, befektetési szolgáltatót adó vagy adóelőleg levonási kötelezettség nem terheli.
A kifizető, befektetési szolgáltató az adóévet követő év január 31-éig ügyletenként részletezett igazolást ad a magánszemélynek, és február 15-éig adatot szolgáltat az adóhatóságnak. A magánszemély az igazolások alapján az ellenőrzött tőkepiaci ügyletekről nyilvántartást vezet. Külön előírás hiányában is megállapítható, hogy a nyilvántartásnak ügyletenként tartalmaznia kell az ügyletekben megszerzett pénzbevételeket, járulékos költségeket, az értékpapírok megszerzésére fordított kiadást, illetőleg ügyletenként a nyereséget vagy veszteséget. A magánszemély az adót az igazolások és a saját nyilvántartása alapján állapítja meg, az adóévről benyújtandó bevallásában vallja be, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg. Nagyon fontos tehát, hogy az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem nem levonásos adótípus, és a jövedelmet szerző magánszemélynek nagyon komoly nyilvántartási kötelezettsége van. Kiemelést érdemel az is, hogy nem csupán ellenőrzési szempontból fontos a pontos nyilvántartás vezetése, hiszen az adókiegyenlítés igénybevételének, azaz az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó veszteség más adóévek jövedelmével szemben történő elszámolásának is feltétele a nyilvántartás megléte.
Az adóévek között az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó veszteséget az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemmel szemben adókiegyenlítés formájában lehet elszámolni. Az adókiegyenlítés egy különleges, adóval kapcsolatos kedvezmény, amely arra szolgál, hogy az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből az adott években elszenvedett veszteségek a más években elért jövedelmekkel szemben elszámolhatóak legyenek. Az ellenőrzött tőkepiaci ügylethez kapcsolódó adókiegyenlítés részben "adókedvezmény", azaz azt a célt is szolgálja, hogy a magánszemélyek befektetési kedve növekedjen. Ugyanakkor az adókiegyenlítés azt a méltányolható igényt is teljesíti, hogy a jövedelmet és adót ne éves szinten - tehát mesterséges időintervallumokban - kelljen megállapítani. Másként megfogalmazva, az ellenőrzött tőkepiaci ügyletekhez kapcsolódó adókiegyenlítés hasonló a veszteségelhatárolás intézményéhez.
Az Evtv. és a megtakarítások ösztönzésével összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi CXVI. törvény 144. § (11) bekezdése szerint az adókiegyenlítés szempontjából ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó veszteségnek minősül az Szja. tv. 2009. december 31. napján hatályos szabályai szerint megállapított tőzsdei ügyletből származó veszteség is. Ugyanezen szakasz szerint, ha az ellenőrzött tőkepiaci ügylet a 2009. december 31-én hatályos szabályok szerint nem minősült tőzsdei ügyletnek, akkor az ügylet vesztesége csak abban az esetben jogosít adókiegyenlítésre, ha az ügyletkötés időpontja 2009. december 31. napját követő időpontra esik. Azaz a jogalkotó a korábbi tőzsdei ügyletek veszteségét az új szabályozásra tekintet nélkül elismerte, azonban az adókiegyenlítés lehetőségét nem terjesztette ki a 2010. január 1-je előtt keletkezett, az akkori szabályok szerint arra nem jogosító veszteségekre.
Ha a magánszemély az értékpapírt ingyen vagy kedvezményesen, adózatlanul szerezte, a jövedelem nem ellenőrzött tőkepiaci ügyletből, hanem árfolyamnyereségből származó jövedelemnek minősül. Azaz, ha a magánszemély az értékpapírt
- a társas vállalkozás értékpapírjának legfeljebb névértéken történő átalakításával vagy kicserélésével,
- a társas vállalkozás jegyzett tőkéjét a saját tőke terhére - akár dolgozói részvények kibocsátásával - történő felemelésével,
- átalakuló társas vállalkozás tagjaként a társas vállalkozás jogutódjában,
- átváltoztatható kötvény névre szóló részvénnyé történő átalakításával
szerezte, az értékpapír befektetési szolgáltatón keresztült történő értékesítése esetén is a jövedelem árfolyamnyereségből származik, azaz magasabb adókulccsal válik adókötelessé. A felsorolt eseményekre tekintettel ugyanis az értékpapír formájában megszerzett jövedelem megadóztatása az Szja. tv. 77/A. § (2) bekezdése alapján az értékpapír átruházásáig elhalasztásra került.
Nem ellenőrzött tőkepiaci ügyletből, hanem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül a kereskedelmi árut átruházó magánszemély jövedelme akkor, ha az ellenőrzött tőkepiaci ügylet az áru tényleges átadásával szűnik meg. Így például az az őstermelő, aki a saját terményét az árutőzsdén értékesíti, nem ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelmet szerez.
Tartós befektetésből származó jövedelem
A tartós befektetésből származó jövedelemre vonatkozó - 2010. január 1-jével hatályba lépő - szabályozás célja a magánszemélyek megtakarítási hajlandóságának növelése. A tartós befektetés lényege ugyanis az, hogy a befektetett összeg hozama adómentes, ha a magánszemély azt öt év időtartamban tartós befektetésben tartja, illetve csak 10 százalékos mértékkel válik adókötelessé akkor, ha a tartós befektetés időtartama eléri a három évet.
Az Szja. tv. 67/B. §-ának szabályai abban az esetben alkalmazhatóak, ha a magánszemély és egy befektetési szolgáltató, illetőleg egy hitelintézet szerződést kötnek tartós befektetésről. A szerződésben a magánszemély meghatározott - de legalább 25 ezer forintnyi - egyösszegű pénzösszeg lekötését vállalja.
A lekötés hozamát terhelő adó mértéke attól függ, hogy a magánszemély milyen időszakra köti azt le, illetve mikor szakítja meg.
Az adó mértékének tekintetében a két lekötési időszak:
− hároméves lekötési időszak: a magánszemély a befizetés naptári évét követő legalább három naptári évben,
− ötéves lekötési időszak: hároméves lekötési időszak lekötés után folytatólagos meghosszabbítás további két naptári évben.
A megállapított lekötési hozam után az adó mértéke
- 0 százalék az ötéves lekötési időszak utolsó napjára, (Tehát a magánszemély a lekötés évét követő 5 adóévben a befektetést nem veszi fel.)
- 10 százalék, ha a magánszemély
-- a lekötést nem hosszabbítja meg, a hároméves lekötési időszak utolsó napjára,
-- a lekötést a lekötött pénzösszegnek egy részére nem hosszabbítja meg, az e résszel arányos, a hároméves lekötési időszak utolsó napjára,
-- a lekötést a hároméves lekötési időszak utáni két évben szakítja meg, a megszakítás napjára,
- 16 százalék, ha a magánszemély a lekötést az elhelyezést követően a hároméves lekötési időszak vége előtt szakítja meg, a megszakítás napjára.
Érdemes megjegyezni, hogy a 2011. évben hatályos Szja. tv. szerinti általános 16 százalékos adómértéktől eltérő 10 százalékos adókulccsal kell számolni bizonyos esetekben.
Figyelemmel kell lenni arra, hogy az első év, amikor a magánszemély a tartós befektetéshez szükséges összegeket befizeti, a három, illetve az öt év számítása szempontjából nem vehető figyelembe. Ez azt jelenti, hogy ha a magánszemély 2011. évben köti meg a szerződést, akkor a befektetés megszakítása, lejárta esetén a hozam után az adókötelezettség a következőképpen alakul:
| Időpont | 2011. | 2012. | 2013. | 2014. | 2014. 12. 31. | 2015. | 2016. | 2016. 12. 31. |
| Adó | - | 16 | 16 | 16 | 10 | 10 | 10 | 0 |
A lekötött pénzösszeg befizetése az adóévben - a példában tehát 2011. évben - történhet egy összegben vagy részletekben is azzal, hogy az első befizetésnek legalább 25 ezer forintot el kell érnie. A befizetés átutalással is megvalósítható, de - főszabály szerint - kizárólag pénzben történhet, azaz nincs lehetőség más módon megszerzett értékpapírt a tartós befektetési szerződésbe bevinni. A lekötött pénzösszeg - a hozamok jóváírásán túl - az elhelyezés naptári évét követően nem módosítható. Ez azt jelenti, hogy bármilyen kis összegnek, vagy bármely befektetési eszköznek a tartós befektetésből történő kivonása a tartós befektetési szerződés megszűnését, és az adókötelezettség beálltát eredményezi. Ettől eltérően a három éves lekötési időszak végén a magánszemélynek lehetősége van részben kivonni a befektetési nyilvántartásban szereplő eszközöket, azaz ebben az egy esetben a tartós lekötés meghosszabbítható a befektetés meghatározott - de legalább 25 ezer forint értékű - részére is.
Az Szja. tv. 67/B. §-a két típusú tartós befektetésről szóló szerződésről rendelkezik. Az egyik szerződéstípus esetén a lekötött összeg olyan ellenőrzött tőkepiaci ügyletben használható fel, amely forintban denominált (forintban kibocsátott) pénzügyi eszközre vonatkozik, illetve olyan pénzügyi eszközzel összefüggésben használható fel, amelynek a befektetési hozama egyébként kamatjövedelemnek minősülne (pl. állampapír, befektetési jegy). Egyszerűbben megfogalmazva a tartós befektetésben lévő összeg forintban kibocsátott értékpapírok (részvények, állampapírok, befektetési jegyek) vételére és eladására, illetve ilyen értékpapírokra vonatkozó más pénzügyi műveletekre (például származtatott ügyletekre) terjedhet ki. A tartós befektetési szerződés másik típusa hitelintézettel köthető meg, és az forintban lekötött összeg kamatozó bankbetétben (ideértve a fizetési számlán történő elkülönítést is), takarékbetétben történő elhelyezésre vonatkozhat. Egy naptári éven belül ugyanazon befektetési szolgáltatóval, hitelintézettel a fentiekben részletezett két tartós befektetési típus közül csak egy-egy tartós befektetési szerződés köthető. Egyebekben a tartós befektetési szerződések száma nem korlátozott.
A tartós befektetés hozama jellemzően lehet kamat, árfolyamnyereség, ellenőrzött tőkepiaci ügylet nyeresége és osztalék azzal, hogy a hitelintézettel kötött ügylet esetén ez kizárólag kamatjövedelem lehet. Lényeges azonban az, hogy e hozamok után az adókötelezettséget az általános szabályok szerint nem kell teljesíteni. Azaz, például a tartós befektetésben lévő összegből vásárolt részvény osztaléka után az osztalékból származó jövedelem utáni adót nem kell megfizetni. Ugyanakkor ez az osztalék - vagy bármely más hozam - a lekötött összeget növeli.
A tartós befektetéssel összefüggésben adókötelezettség a lekötés megszűnésekor vagy megszakításakor keletkezhet. Lekötési hozamnak minősül a magánszemélyt megillető bevételnek - ideértve a befektetésben lévő pénzügyi eszköznek - jellemzően értékpapírnak - a lekötés megszűnésekor, megszakításakor irányadó szokásos piaci értékét is - a lekötött pénzösszeget meghaladó része. A lekötés megszűnik az ötéves időszak utolsó napján, illetve - ha a lekötést a magánszemély nem hosszabbítja meg - a hároméves lekötési időszak utolsó napján. A lekötés megszakításának minősül, ha a magánszemély a lekötött pénzösszeget, vagy a befektetési hozamokat akár részben felveszi vagy a befektetésben lévő pénzügyi eszközök bármelyikét a lekötési nyilvántartásból kivonja. Azaz, ha a magánszemély 2011. évben 100 000 forintot kötött le, és a lekötés 2012. évben történő megszakításakor a lekötési nyilvántartásban 120 000 forint értékű befektetési jegy található, akkor a lekötési hozam összege 20 000 forint, amely után a magánszemélyt 16 százalékos mértékű adó terheli.
A tartós befektetésből származó jövedelmet a magánszemélynek nem kell bevallania, ha az adójának mértéke nulla százalék, azaz ha a befektetett összeget a magánszemély az ötödik év utolsó napjáig a tartós lekötésben tartja. Egyéb esetben az adót a magánszemély a kifizetők igazolásai alapján az adóbevallásában állapítja meg, és a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig fizeti meg. A tartós befektetésből származó jövedelemmel kapcsolatban sem a kifizetőt, sem a magánszemélyt nem terheli adó- vagy adóelőleg levonási, illetve fizetési kötelezettség. A kifizetők a tartós befektetésből származó jövedelemről, illetve a tartós lekötés napjáról, valamint a lekötési időszak megszűnésének vagy megszakításának napjáról adatot szolgáltatnak az állami adóhatóságnak.
Amennyiben a kifizető adatszolgáltatásra nem kötelezett, azaz ha az külföldi befektetési szolgáltató vagy hitelintézet, akkor a tartós befektetésből származó jövedelemre vonatkozó szabályok akkor alkalmazhatóak, ha a magánszemély a szerződés megkötését az első befizetést követő 30 napon belül bejelenti az adóhatóságnak. További feltétele a tartós befektetésből származó jövedelemre vonatkozó kedvező adózási szabályok alkalmazásának az, hogy a magánszemélynek rendelkeznie kell a befektetési szolgáltató, illetőleg a hitelintézet által kiállított olyan igazolással, amelyből a tartós befektetésből származó jövedelem megállapítható. Ennek az igazolásnak tehát a magánszemély összes ügyletére ki kell terjednie.
A tartós befektetésből származó jövedelemre is hatással bíró különleges előírások vonatkoznak a nyugdíj-előtakarékossági számla terhére nem nyugdíj szolgáltatásként megszerzett bevételre. Főszabály szerint ugyanis ebben az esetben a nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatok alapján átutalt összegeket a magánszemélynek 20 százalékkal növelt összegben vissza kell fizetnie, illetve a nyugdíj-előtakarékossági számla le nem adózott hozamát egyéb jövedelemként kell figyelembe vennie. 2010. január 1-jétől hatályos szabály szerint nem kell a fenti jogkövetkezményekkel számolni akkor, ha a magánszemély a nyugdíj-előtakarékossági számlán nyilvántartott - pénzeszközben, pénzügyi eszközben fennálló - követelését hiánytalanul a tartós befektetésből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint, tartós befektetési szerződés alapján lekötött pénzösszeggé alakítja át. Ilyen esetben pénzügyi eszközök, értékpapírok a tartós befektetési szerződésbe történő transzferálása is elképzelhető, mely esetben ezen értékpapírok szokásos piaci értéke a tartós befektetésben lekötött pénzösszegnek minősül. Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy a magánszemély az átalakítás évében a NYESZ-R számlára befizetett összeg alapján nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatot nem tehet, illetve az átalakítás évében, valamint a megelőző évben a nyugdíj-előtakarékossági számlára az állami adóhatóság által átutalt jóváírásoknak megfelelő összeget 20 százalékkal növelten köteles visszafizetni.
A tartós befektetési szerződés keretében szerzett, de a tartós befektetésből kivont értékpapírok árfolyamnyereségének - ide értve azt is, ha az kamatjövedelemnek, ellenőrzött tőkepiaci ügyletnek minősül - megállapítása során az értékpapír szerzési értékének
- a tartós befektetési szerződés megszűnése, megszakítása napján irányadó szokásos piaci érték, vagy
- a megszerzésre fordított összeg
közül a nagyobb vehető figyelembe.
További előírás, hogy a tartós befektetésből kivont befektetési eszköz ellenőrzött tőkepiaci ügyletben történő átruházásakor elszenvedett ügyleti veszteség adókiegyenlítésre csak akkor jogosít, ha a veszteség a tartós befektetési szerződés megszűnését, megszakítását követően keletkezett.
A vállalkozásból kivont jövedelem
A vállalkozásból kivont jövedelemre vonatkozó szabályok gyakorlatilag kiegészítik az árfolyamnyereségre irányadó szabályokat.
A vállalkozásból kivont jövedelem esetén ugyanis - hasonlóan az árfolyamnyereséghez - a magánszemély a tagi jogviszonyára tekintettel és annak fejében részesül jövedelemben. A különbség az, hogy árfolyamnyereség esetén a magánszemély a tagsági jogosultságot megtestesítő értékpapírt elidegeníti, átruházza, eladja, azaz az értékpapír tulajdonosa az ügylet eredményeképpen egy másik magánszemély lesz. Ezzel szemben a vállalkozásból kivont jövedelem esetén az értékpapír nem más magánszemély tulajdonába megy át, hanem megszűnik, vagy értéke lecsökken.
A vállalkozásból kivont jövedelem esetén társas vállalkozásnak minősül az Szja. tv. 3. § 33. pontjában felsorolt szervezeteken túl az a külföldi székhelyű jogi személy és egyéb szervezet is, amely a székhelye szerinti államban - kivéve az alacsony adókulcsú államot - a társasági adónak megfelelő adó alanya. Az alacsony adókulcsú államban működő társas vállalkozásból kivont jövedelem az Szja. tv. 28. § (13) bekezdése alapján a magánszemély egyéb jövedelmének minősül.
A vállalkozásból kivont jövedelem alapesete az, ha a társas vállalkozás - jogutód nélkül - megszűnik. A megszűnő vállalkozások nagyobbik része felszámolással szűnik meg, gyakorlatilag azért, mert a társaság tönkremegy. Ilyen esetben jellemzően a hitelezők kielégítése után nem marad a tagok között felosztani való vagyon. Ugyanakkor az, hogy a megszűnés végelszámolás vagy felszámolás útján történik, az adókötelezettség szempontjából nem mérvadó, így akár a felszámolt társaságok esetében is elképzelhető vállalkozásból kivont jövedelem. Szintén e szabályokat kell alkalmazni akkor, ha a társaság cégbejegyzése iránti kérelmét a cégbíróság elutasítja, vagy ha ez az eljárása megszűnik, azaz, ha az előtársaság nem válik tényleges társasággá.
A jogutód nélkül megszűnő vállalkozások esetében jövedelemnek minősül a társas vállalkozás vagyonából megszerzett bevétel, csökkentve azt az értékpapír megszerzésére fordított értékével és a társas vállalkozás kötelezettségeiből a magánszemélyre jutó kötelezettség összegével. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy amennyiben a magánszemély nagyobb értéket kap a társaságtól, mint amennyibe számára a társasági részesedés megszerzése került (például vételár, alapításkor vagyoni hozzájárulás stb.) és nincs a vállalkozásnak kötelezettsége, akkor a különbözet a magánszemély vállalkozásból kivont jövedelmének minősül.
A bevételt és a magánszemélyre jutó kötelezettségek értékét a vagyonfelosztási javaslat (ennek hiányában az annak megfelelő megállapodás) szerint kell megállapítani azzal, hogy a bevétel nagysága nem lehet alacsonyabb a magánszemélynek átadott eszközök szokásos piaci értékénél. Az értékpapír megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell meghatározni. A jövedelem megszerzésének időpontja főszabály szerint a megszűnő vállalkozás utolsó üzleti évéről készített mérleg, zárómérleg mérlegfordulónapja. A cégbejegyzési kérelem elutasítása, valamint a cégeljárás megszüntetése esetén a jövedelem megszerzésének időpontja az előtársasági működés időszakáról készített beszámoló mérlegfordulónapja. További specialitás a cégbejegyzési kérelem elutasítása, valamint a cégeljárás megszüntetése esetén juttatott, vállalkozásból kivont jövedelemmel kapcsolatban az, hogy az adót a kifizető akkor is köteles megfizetni, ha a levonásra bármely okból nem kerülhet sor.
Amennyiben tehát a vagyonfelosztásról szóló megállapodásban a magánszemély tag a társaság valamely kötelezettségét átvállalja, a vállalkozástól megszerzett jövedelmét ennek a kötelezettségnek a megállapodásban rögzített értékével csökkentheti. Éppen ezért a kötelezettség teljesítésével kapcsolatos kiadásokat a magánszemély a későbbiekben nem számolhatja el semmilyen jövedelmének megállapítása során tekintettel arra, hogy annak - előzetes - elszámolása már megtörtént.
Ugyancsak vállalkozásból kivont jövedelemnek minősül a tőkekivonás során szerzett jövedelem, azaz az, ha a vállalkozás leszállítja a jegyzett tőkéjét és az így felszabadult összeget, eszközöket a tagok között felosztja. Természetszerűleg a jegyzett tőke leszállítása és felosztása során a Gt. szabályait be kell tartani, így például a jegyzett tőke a Gt.-ben meghatározott minimum alá nem csökkenhet. Tőkekivonás esetén jövedelemnek minősül a társas vállalkozás vagyonából megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított értéknek a jegyzett tőke leszállításával arányos részét. Ez azt jelenti, hogy például ha a kft. a jegyzett tőkéjét annak 40 százalékával csökkenti, és a magánszemély az üzletrészét 1 millió forintért szerezte, akkor költségként az 1 millió forintnak a jegyzett tőke leszállításának arányában meghatározott része - tehát 400 ezer forint - számolható el. Ha a példabeli esetben a magánszemély nagyobb összegű bevételben részesül, mint a fent említett 400 ezer forint, ez a magánszemély vállalkozásból kivont jövedelmének minősül.
A bevételt a társas vállalkozásnak a számvitelről szóló törvény előírásai szerint vezetett nyilvántartásainak megfelelően kell megállapítani azzal, hogy a bevétel nagysága nem lehet alacsonyabb a magánszemélynek átadott eszközök szokásos piaci értékénél. Az értékpapír megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell meghatározni.
Az értékpapír megszerzésére fordított értékből azt a részt, amelyet a fenti módon a vállalkozásból kivont jövedelem megállapítása során a bevételből levontak - figyelemmel a költségek kétszeres elszámolásának tilalmára is - a későbbiekben költségként nem lehet már érvényesíteni. Azaz, ha a magánszemély a fennmaradó üzletrészét értékesíti, akkor annak megszerzésére fordított értékeként csak 600 ezer forintot számolhat el, tekintettel arra, hogy a teljes 1 millió forintból a vállalkozásból kivont jövedelem megállapítása során 400 ezer forintot már elszámolt. Ez abban az esetben is igaz, ha a tőkekivonás során a magánszemély nem szerzett vállalkozásból kivont jövedelmet, azaz ha a tőkekivonás eredményeképpen a példabeli esetben a magánszemély jövedelme nem haladta meg a 400 ezer forintot.
Szintén vállalkozásból kivont jövedelem keletkezhet akkor, ha a magánszemély tagi jogviszonya a társas vállalkozás jogutód nélküli megszűnésétől, az értékpapír átruházásától eltérő módon szűnik meg, így különösen a magánszemély kizárása, rendes felmondása vagy azonnali hatályú felmondása esetén, valamint a társas vállalkozás átalakulása esetén a jogutódban részt venni nem kívánó tag vonatkozásában. Ebben az esetben jövedelemnek minősül a társaságtól megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és a társas vállalkozás kötelezettségeiből a magánszemély által átvállalt kötelezettségek együttes összegét. A bevételt és a magánszemély által átvállalt kötelezettségek értékét a társas vállalkozásnak a Szt. előírásai szerint vezetett nyilvántartásainak megfelelően kell megállapítani azzal, hogy a bevétel nagysága nem lehet alacsonyabb a magánszemélynek átadott eszközök szokásos piaci értékénél. Az értékpapír megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint kell meghatározni.
Ebben az esetben is igaz, hogy ha a jogviszony megszűnésével összefüggő elszámolás keretében a magánszemély tag a társaság valamely kötelezettségét átvállalja, a vállalkozástól megszerzett jövedelmét ennek a kötelezettségnek a megállapodásban rögzített értékével csökkentheti. Éppen ezért a kötelezettség teljesítésével kapcsolatos kiadásokat a magánszemély a későbbiekben nem számolhatja el semmilyen jövedelmének megállapítása során tekintettel arra, hogy annak - előzetes - elszámolása már megtörtént.
A munkavállalói résztulajdonosi programokra* (MRP) speciális szabályok vonatkoznak. Az MRP a privatizáció egy formája és egy olyan szervezettípus volt, amely lehetővé tette, hogy egy állami cég munkavállalói szervezett módon, de végeredményt tekintve egyénileg váljanak tulajdonossá a munkáltató társaságban oly módon, hogy a felvett állami hitel részleteinek és kamatainak törlesztése ne a munkavállalók bérjövedelmét, hanem a társaság nyereségét terhelje.
Az MRP szervezet megszűnése esetén vállalkozásból kivont jövedelemnek minősül a tag bevételének az a része, amely meghaladja a magánszemély részére még járó, de a tulajdonába még nem került, értékpapírok együttes könyv szerinti értékét. Ugyancsak vállalkozásból kivont jövedelemnek minősül a visszavásárolt vagyonrésznek minősülő értékpapírok tagok között felosztott része.
Az Szja. tv. 1. számú mellékletének 8.31. pontja szerint adómentes: "az MRP szervezet analitikájában [...] elkülönítetten [...] kimutatott, a résztvevő tulajdonába adott értékpapír (ide nem értve a visszavásárolt vagyonrésznek minősülő értékpapírt) ráfordításként elszámolt beszerzési (nyilvántartási) értékéből az a rész, amely meghaladja a tulajdonba adás időpontjáig a résztvevő által saját erő címen befizetett összeg alapján az MRP szervezet által elszámolt bevételt".* Azaz adómentes természetbeni juttatásnak tekinthető az az értékpapír, vagy az értékpapír azon része, amelyet a magánszemély az MRP szervezetből ingyenesen szerez. Ezért azon értékpapírok után, amelyek már a magánszemély tulajdonába kerültek, a szervezet megszűnésekor adókötelezettség nem keletkezik.
A Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló 1992. évi XLIV. törvény 18. § (1) bekezdése szerint: "A résztvevők számára az ügyintéző szerv elszámolási számlát, valamint részvény-, illetve üzletrész-számlát (a továbbiakban: részvényszámla) nyit. A részvényszámlán a résztvevő tulajdonába kerülő vagyonrész névértékét, az elszámolási számlán pedig azt az értéket kell feltüntetni, amelyre vonatkozóan a résztvevő már jogosultságot szerzett". A fenti szabály szerint az MRP szervezet részben a magánszemély tulajdonába került értékpapírok, részben pedig a magánszemélynek szánt, de részére még át nem adott értékpapírok kezelését végzi.
A magánszemély részére még járó, de a tulajdonába nem került értékpapírok azok a vagyonrészek, amelyek a magánszemély elszámolási számláján találhatóak. Tehát amennyiben a magánszemély olyan mértékben részesül a vagyonból, amilyen mértékű az elszámolási számláján szereplő vagyonrész (ha abban visszavásárolt vagyonrészek nem találhatóak), adófizetési kötelezettsége az MRP szervezet megszűnésekor nem keletkezik. Ugyanakkor a fenti szabály alapján a magánszemély vállalkozásból kivont jövedelmének minősül az, ha ő az MRP szervezet vagyonából többet kap, mint amennyi az elszámolási számláján szerepel (például készpénzt, osztatlan üzletrészeket, más tagok visszavásárolt vagyonrészéből származó értékpapírokat).
Érdemes figyelemmel lenni azonban arra, hogy az adómentesen szerzett értékpapírok átruházása esetén a magánszemély megszerzésre fordított értékként az Szja. tv. 67. §-ának (9) bekezdés ag) pontja szerinti értéket veheti csak figyelembe. Ekkor tehát az MRP-tagság során, illetőleg a szervezet megszűnésekor a magánszemély tulajdonába adott nem visszavásárolt üzletrész, részvény szerzési értékeként a befizetett saját erő összegének az adott üzletrészre, részvényre jutó arányos részét - saját erő befizetés hiányában nullát - lehet csak figyelembe venni.*
A vállalkozásból kivont jövedelem után az adó mértéke 16 százalék. Belföldi illetőségű magánszemély által megszerzett jövedelem esetében az így megállapított adót csökkenti a jövedelem után külföldön megfizetett adó azzal, hogy nem csökkenthető a fizetendő adó azzal az összeggel, amely a magánszemély részére visszajár. Továbbá ezen okból, nemzetközi szerződés hiányában az adó nem csökkenhet a jövedelem 5 százaléka alá.*
Az adót a kifizető a kifizetés időpontjában állapítja meg, valamint az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint vallja be és fizeti meg. Speciális előírás hiányában, ha a magánszemély nem kifizetőtől, tehát külföldi társaságtól szerez vállalkozásból kivont jövedelmet, illetve ha az adó nem vonható le a jövedelemből (ide nem értve a cégbejegyzési kérelem elutasítása, valamint a cégeljárás megszüntetése esetén), az adót a magánszemélynek kell a jövedelemszerzés negyedévét követő hó 12-éig megfizetnie. Erre a kifizető köteles a magánszemély figyelmét a kiadott igazoláson felhívni.
Itt kell megjegyezni, hogy a belföldi magánszemélyek a vállalkozásból kivont jövedelem után az Eho tv. 3. § (3) bekezdés a) pontja alapján 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetésére is kötelesek mindaddig, amíg a magánszemélyek által megfizetett egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci járulék, az egészségügyi szolgáltatási járulék és a 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás adóévben megfizetett összege el nem éri a 450 ezer forintot.
A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2010. évi CLIII. törvény
Osztalékfizetési és egyéb kedvezményt érintő rendelkezések
XIII. Fejezet
Egyes juttatások adózásának szabályai
A kifizetőt terhelő adó
A kifizetőt terhelő adó mellett adható juttatások és a béren kívüli juttatások adóalapja után fizetendő személyi jövedelemadó mértéke 16 százalék. Az adó alapja az említett juttatások értékének 1,19-szerese.
A 70. § hatálya alá tartozó - a kifizetőt terhelő adó mellett adható - juttatások adóalapja után az adón kívül 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást (a továbbiakban eho) kell fizetnie a kifizetőnek függetlenül attól, hogy a juttatásban részesülő magánszemély a Tbj. szerint biztosítottnak minősül-e vagy sem. Előzőek alapján, ha a kifizető 100 000 forint értékű - a 70. § hatálya alá tartozó juttatást nyújt, akkor a juttatás alapján kiszámított adóalap (100 000x1,19)=119 000 forint után (119 000x0,16)=19 040 forint személyi jövedelemadót és (119 000x0,27)=32 130 forint ehot kell fizetnie.
Amennyiben a 100 000 forint értékű juttatás - a 71. § hatálya alá tartozó - béren kívüli juttatásnak minősül, akkor az előzőek szerint megállapított 119 000 forint adóalap után csak 19 040 forint személyi jövedelemadó terheli a kifizetőt.
A juttatás időpontjának meghatározása
A munkáltatói, kifizetői juttatások után a közterheket - a törvényben meghatározott kivételekkel - a juttatás hónapjára kell a "08"-as bevallásban kötelezettségként bevallani, és a juttatás hónapját követő hónap 12. napjáig megfizetni. Ettől eltérő szabály vonatkozik az adóköteles reprezentáció és az üzleti ajándék utáni adó bevallására és megfizetésére.
Külön szabályok vonatkoznak a munkáltató által az önkéntes kölcsönös pénztárba előre, illetve utólag befizetett munkáltatói hozzájárulás utáni adókötelezettség megállapítására és teljesítésére is. A munkáltatói hozzájárulás több hónapra előre, vagy utólagosan legfeljebb három hónapra történő átutalásakor a juttatónak közölnie kell a pénztárral az egyes hónapokra vonatkozó összegeket. A juttatás a kedvezményes értékhatár megállapítása szempontjából a közölt a hónapokban és összegben bevétel a magánszemélynél. A munkáltatónak a közölt összegeknek megfelelő hónapokra vonatkozó szabályok szerint és mértékkel kell az adót megállapítania. Előre történő utalás esetén a juttatás közölt hónapjának, utólagos utalás esetén pedig az utalás hónapjának kötelezettségeként kell az adót bevallani. Ha például a munkáltató önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba 2010. december hónapra 36 750 forint és 2011. január-február hónapokra 2x39 000 forint hozzájárulást egy összegben utalt át 2011. március hónapban, akkor a következők szerint kellett az adókötelezettségét megállapítania. A 2010. december hónapra átutalt hozzájárulás után a 2010. évben hatályos adómértékkel számolva (36 750x0,25)=9 188 forint, a 2011. január-február hónapokra átutalt hozzájárulás után pedig (2x39 000)x1,19x0,16=14 851 forint a munkáltatót terhelő adó összege. A munkáltatónak a három hónapra utólag átutalt hozzájárulás után megállapított (9 188+14 851)=24 039 forint kötelezettségét a 2011. március hónapra benyújtott 1108-as bevallásában kellett bevallania, és 2011. április 12-éig kellett megfizetnie.
Ha a juttatás tárgya egyébként szolgáltatás, és a szolgáltatás juttatója nem azonos a szolgáltatás nyújtójával, a jövedelem megszerzésének (juttatásának) időpontja a szolgáltatás igénybevételére való jogosultság megszerzésének a napja. Ilyen esetben az említett időpontban hatályos szabályok szerint kell az adókötelezettséget megállapítani és teljesíteni. Ennek megfelelően, ha a munkáltató 2010. december hónapban kiosztotta a januári étkezési utalványokat vagy a 2011. évben érvényes helyi bérletet, akkor arra még a 2010. évi szabályok szerint kellett az adókötelezettségét teljesítenie.
Ugyanakkor a január hónapban átadott december havi étkezési utalványok után fizetendő adót - a 2011. évre meghatározott mértékkel - január havi kötelezettségként kellett bevallani. Ugyanígy kellett eljárni abban az esetben is, ha a munkáltató január hónapban térítette meg a munkavállalónak a decemberi érvényességű helyi bérletét.
Hivatali, üzleti úthoz kapcsolódó juttatások
A hivatali, üzleti utazás fogalmát - 2011. január 1-jétől módosult szövegezéssel - az Szja. tv. 3. §-ának 10. pontja határozza meg. A meghatározás alapján hivatali üzleti útnak minősül többek között a belföldi és a külföldi kiküldetés, ideértve a szakmai konferencián, továbbképzésen való részvételt is. Hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó juttatás lehet a munkáltató, kifizető által a kiküldetés helyszínén biztosított étkezés, továbbá más egyéb szolgáltatás. Szolgáltatás formájában nyújtott juttatás lehet például, ha a szakmai elfoglaltságot követően a munkavállalók kulturális programokon (múzeum látogatás, színházi est) vagy más szabadidő programokon ingyenesen vehetnek részt.
A szakmai konferenciákon, továbbképzéseken részt vevők étkezési költségét és az esetleges szabadidő programokkal kapcsolatos kiadásokat általában az a munkáltató, kifizető viseli, aki delegálta a magánszemélyt a szakmai rendezvényre. Ilyen esetben értelemszerűen az említett munkáltatónak, kifizetőnek kell megfizetnie a közterheket a hivatali, üzleti utazással kapcsolatos juttatások után. Amennyiben a konferencia szervezője a részvételi díjban felszámolta az étkezést és az egyéb szolgáltatásokat, akkor az említett a juttatásoknak az értékéről igazolást kell kiállítania annak érdekében, hogy a küldő munkáltató, kifizető eleget tudjon tenni az adókötelezettségének. Nem szükséges igazolást kiállítani akkor, ha a konferencia szervezője a részvételi díjról kiállított számlán külön tételben tünteti fel az említett összegeket.
Előfordul, hogy a szervezők úgy hirdetik meg a rendezvényt, hogy az étkezéssel kapcsolatos juttatás után a közterheket átvállalják, erre azonban a törvény nem ad lehetőséget.
Abban az esetben, ha a rendezvény szervezője vendégül látja a résztvevőket, (például ingyenesen biztosítja az asztalokon elhelyezett aprósüteményeket, üdítőket) akkor ezt a juttatást a rendezvény szervezője által nyújtott reprezentációnak kell tekinteni.
Cégtelefon magáncélú használata
A cégtelefon magáncélú használata után csak abban az esetben teljesítheti az adókötelezettséget a kifizető, ha a tevékenység (a munkaköri feladatok) ellátásához biztosította a telefonhasználatot a magánszemélynek. Amennyiben a telefonhasználat a magánszemély munkájához, tevékenységéhez nem szükséges és ezért megállapítható, hogy a mobiltelefon használatát csak a munkabér (a tevékenység pénzben kifizetett ellenértékének) kiegészítésére, vagy pl. béremelés helyett biztosítja a munkáltató vagy a kifizető, akkor a juttatás után - a fennálló jogviszony szerint - a magánszemélynek kell adóznia.2011. január 1-jétől a cégtelefon magáncélú használatával kapcsolatosan az Szja. tv. 70. § (1) bekezdés b) pontja az SZJ számokat már nem tartalmazza, ezért a telefon bármilyen jellegű magáncélú használata adóköteles. Így magáncélú telefonhasználatnak minősül a telefonon történő internetezés is, ha annak a díját nem internet szolgáltatásról szóló szerződés alapján számlázza le a szolgáltató.
A magáncélú használattal összefüggésben fennáll az adókötelezettség akkor is, ha a cégtelefon tulajdonosa külföldi szolgáltatótól rendelte meg a telefonszolgáltatást.
Nem kell megfizetni a magáncélú használatra eső adót, ha azt megtéríti a magánszemély. Megtérítettnek minősül a magáncélú használat értéke akkor is, ha a számlaérték 20 százalékát térítteti meg a magánszemélyekkel a kifizető.
Csekély értékű ajándék
2011. évtől a törvény meghatározza a csekély értékű ajándék fogalmát. A meghatározás értelmében 2011. évben a csekély értékű ajándékra vonatkozó szabályokat csak akkor lehet alkalmazni, ha az egy alkalommal nyújtott ajándék (termék, szolgáltatás) értéke nem több 7 800 forintnál. Ha például egy 10 ezer forintos vásárlási utalványt kapnak a munkavállalók karácsonyra, akkor az - a jutalomhoz hasonlóan - a magánszemélyek bérjövedelmének minősül, mivel nem tekinthető csekély értékű ajándéknak.Kedvező változást jelent 2011. évben az, hogy a közeli hozzátartozóknak adott juttatás esetén nem feltétel a közös háztartás. Így a céges mikulásünnepségen vagy gyermeknapon az elvált házastársak gyermekei a külön háztartásban élő szülő munkáltatójától is kaphatnak csekély értékű ajándékot.
(Miután az Szja. tv. nem határozza meg a közeli hozzátartozó fogalmát, a Ptk. 685. § b) pontja szerinti meghatározás az irányadó. E szerint közeli hozzátartozó a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér. Az élettárs nem tekintendő közeli hozzátartozónak, a bejegyzett élettárs azonban annak minősül.)
A csekély értékű ajándék 2011. évtől adható olyan magánszemélynek is, aki az ajándékot juttató kifizetővel nem áll jogviszonyban, feltéve, hogy az adóévben más címen nem kapott jövedelmet az említett kifizetőtől. Ez a szabály alkalmazható például abban az esetben, ha az önkormányzat egy kisebb ajándék átadásával megköszönti a település legidősebb lakóját.
Egyidejűleg több magánszemélynek nyújtott juttatás
Ha a munkahelyen felállított ital automatából, ballonos vízből a munkavállalók igényük szerint kedvezményes áron vagy ingyenesen bármennyit fogyaszthatnak, akkor a juttatás után a kifizetőnek kell megfizetnie a közterheket. Ilyen esetben ugyanis megvalósul az a törvényi feltétel, mely szerint a juttatásban egyidejűleg több magánszemély részesül, és a kifizető jóhiszemű eljárása ellenére sem tudja megállapítani az egyes magánszemélyek által megszerzett bevétel (termék, szolgáltatás) értékét. Ebbe a juttatási körbe tartozhatnak a különféle szabadidős sporttevékenységet biztosító szolgáltatások is. Ha például a munkáltató bérel egy kondicionáló gépekkel felszerelt tornatermet, ahol a dolgozók bármikor, bármennyi ideig tartózkodhatnak, akkor nem állapítható meg, hogy az egyes személyek milyen értékű juttatásban részesültek. A rendelkezés alkalmazásánál körültekintően kell eljárni, mert ha egy esetleges ellenőrzés során kiderül, hogy mégis megállapítható az egyes magánszemélyek részére adott juttatás értéke, de a kifizető az adókötelezettséget nem ennek megfelelően teljesítette, akkor az adóalap után 50 százalék mulasztási szabható ki a terhére.Az ide vonatkozó törvényi rendelkezés másik fordulata szerint ugyancsak a kifizetőt terhelő adó mellett adható juttatásnak minősül az egyidejűleg több magánszemély részvételével szervezett rendezvény, esemény alkalmával nyújtott vendéglátás és más szolgáltatás költsége, ha a rendezvény, az esemény nagyobb részben vendéglátásra, szabadidőprogramra irányul. Ilyen alkalom lehet például a cég által szervezett családi nap, csapatépítő tréning stb. Ez a rendelkezés az irányadó abban az esetben is, ha a vendégek üzleti partnerek (vagy üzleti partnerek is vannak köztük), de a rendezvény az Szja. tv. fogalmi meghatározása alapján nem tekinthető reprezentációs eseménynek.
Törvényben vagy törvényi felhatalmazás alapján más jogszabályban előírt juttatás
Amennyiben valamely termék vagy szolgáltatás ingyenes juttatását törvény vagy törvényi felhatalmazás alapján más jogszabály rendelkezése írja elő, akkor az adókötelezettség a kifizetőt terheli. Ez vonatkozik például azokra az önkormányzat által nyújtott juttatásokra, amelyeket a helyi rendelet alapján kapnak a település lakói.Reklám vagy egyéb célból adott ajándék
A 2011. évtől beiktatott új rendelkezés lehetőséget biztosít a kifizetőknek arra, hogy reklám vagy egyéb célból a minimálbér 1 százalékát meg nem haladó értékű ajándékot adjanak úgy, hogy az adófizetési kötelezettség ne a magánszemélyt terhelje. Ezzel a lehetőséggel csak akkor élhet a kifizető, ha az ajándékot elfogadó magánszemély azonosító adatait nem ismeri. Ilyen adókötelezettség mellett adható úgynevezett szóró ajándék (pl. toll, kulcstartó stb.), ha nem lehet alkalmazni arra az Szja. tv. 1. számú mellékletének 8. 14. pontjában foglalt adómentes szabályt és a juttatás üzleti ajándéknak sem tekinthető. E rendelkezés alkalmazásánál is szankcionálja a törvény a kifizető jogszerűtlen vagy rosszhiszemű eljárását. Az adóalap 50 százalékáig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki az adóhatóság például akkor, ha az ellenőrzés során felfedi, hogy a kifizető a cég logójával ellátott ajándékokat egy piackutatásban részt vevő, név és egyéb adatok alapján azonosítható személyeknek adta, és ennek ellenére a "szóró" ajándékokra vonatkozó szabályok szerint teljesítette az adókötelezettséget. Ebben az esetben ugyanis nem valósul meg az a törvényi feltétel, mely szerint a kifizető nem tudja azonosítani a megajándékozott személyeket. Reprezentáció, üzleti ajándék
2011. évtől módosult a reprezentáció és az üzleti ajándék fogalma. A fogalmi meghatározások az Szja. tv. 3. §-ának 26. és 27. pontjaiban találhatók. A fogalmi meghatározásból következően akkor minősülhet reprezentációnak a vendéglátás, ha az a törvényben meghatározott esemény, rendezvény alkalmával történik. A törvényi feltételeknek megfelelő esemény, rendezvény lehet például egy üzleti tárgyalás, szakmai rendezvény, igazgatósági ülés, vagy az állami ünnepről való megemlékezés. Magyarországon kizárólag az augusztus 20-a minősül állami ünnepnek. Ugyancsak reprezentációs alkalom az adott egyház hitélete szerinti egyházi ünnep (karácsony, húsvét, hanuka stb.), valamint a diplomácia területén a nemzetközi gyakorlat alapján kialakult vendéglátás.
Az előzőekben felsorolt alkalmakkor valamennyi részt vevő (ideértve a cég alkalmazottait is) vendéglátása reprezentációnak minősül. A rendezvényen részt vevő vendégek szállás- és utazási költsége is reprezentációként számolható el. A kifizetővel munkaviszonyban vagy más jogviszonyban álló, vagy a rendezvény lebonyolításában részt vevő (munkát végző) személyek utazására és szállására fordított összeget viszont nem kell a reprezentációs költségekbe beszámítani. Ugyanis az említett személyek esetében hivatali, üzleti utazásról van szó, így az utazás és a szállás kifizető által viselt költsége az Szja. tv. 7. § (1) bekezdés g) pontja alapján a jövedelem számításánál figyelmen kívül hagyható.
A szakmai rendezvény helyszínéül bérelt terem díja a kifizető tevékenységével összefüggésben felmerült költség, és nem tartozik a reprezentációs kiadások körébe. Gyakori, hogy a szakmai rendezvény vacsorával zárul, de a vacsorára nem a rendezvény helyszínén, hanem egy vendéglátóhelyen kerül sor. Ilyen esetben az éttermi vacsorához bérelt különterem díja a reprezentációs költség részét képezi.
Annak eldöntéséhez, hogy az adott rendezvény megfelel-e a reprezentáció 2011. évtől hatályos fogalmi meghatározásának vagy sem, az összes körülményt mérlegelni kell. Amennyiben a rendezvény célját, helyszínét, időtartamát stb. tekintve nagyobb mértékben a vendéglátásról, a szabadidő kellemes eltöltéséről, nem pedig a hivatali, szakmai, üzleti eseményről szól, akkor a vendéglátás és a szabadidő program költsége az Szja. tv. 70. § (3) bekezdés b) pontja szerinti juttatásnak minősül.
Üzleti ajándéknak - alkalomtól függetlenül - az olyan ajándék minősül, amelyet a kifizető az üzleti partnerének ad, feltéve, hogy annak egyedi értéke nem haladja meg a minimálbér 25 százalékát (2011. évben a 19 500 forintot). Amennyiben az ajándék értéke az említett értékhatárt meghaladja, akkor az üzleti partner egyéb összevonás alá eső jövedelmet szerez. Ebben az esetben a kifizetőnek meg kell állapítania - az adóalap-kiegészítést is figyelembe véve - az adóelőleg alapját, valamint a fizetendő adóelőleget és erről igazolást kell kiállítania. Az igazoláson fel kell hívni a magánszemély (az üzleti partner) figyelmét arra, hogy az adóelőleget a negyedévet követő hónap 12. napjáig kell megfizetnie. Nincs ilyen kötelezettsége a kifizetőnek, ha az üzleti ajándéknak nem minősülő ajándékot olyan - egyezményes államban illetőséggel bíró - külföldi magánszemély kapja, aki a külföldi illetőségéről igazolást ad. A kettős adóztatást elkerülő egyezmények alapján a külföldi személynek jellemzően csak az illetősége szerinti államban keletkezhet adókötelezettsége az ilyen ajándék után.
A reprezentáció és az üzleti ajándék törvényben meghatározott része mentesül az adó alól. Az Szja. tv. 8.38. pontja alapján mentes a személyi jövedelemadó alól a reprezentáció és az üzleti ajándék alapján meghatározott bevétel teljes egészében akkor, ha annak összegét a kifizető társasági adóalapot növelő tételként köteles figyelembe venni. Ez az adómentes szabály természetesen csak a minimálbér 25 százalékát meg nem haladó egyedi értékű ajándékok esetében alkalmazható.
Kivételes szabály vonatkozik a Magyar Köztársaság képviseletében a diplomáciai események kapcsán nyújtott vendéglátásra és ajándékozásra. Az Szja. tv. 1. számú mellékletének 8.19. b) pontja értelmében adómentes a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, a miniszterelnök, a külpolitikáért felelős miniszter, a gazdaságpolitikáért felelős miniszter, valamint a honvédelemért felelős miniszter által az államközi és az államok feletti szervezetekkel kapcsolatos diplomáciai esemény alkalmával nyújtott vendéglátás és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás, valamint az adott ajándék is. A külpolitikáért, a gazdaságpolitikáért és a honvédelemért felelős miniszterek által a külképviseleteken keresztül a diplomáciai események alkalmával nyújtott reprezentáció és ajándék is adómentes juttatásnak minősül.
Előfordulhat, hogy egy belföldi illetőségű magánszemély külföldi szervezettől, társaságtól, cégtől kap üzleti ajándékot, vagy külföldön látják vendégül. Az Szja. tv. 2011. január 1-jétől hatályos 7. § (1) bekezdés s) pontja alapján az ilyen címen megszerzett bevételt a jövedelemszámítás során nem kell figyelembe venni akkor, ha a juttatót az adott juttatás tekintetében a belföldi jogszabály alapján nem terheli adókötelezettség.
A törvény rendelkezik arról is, hogy a reprezentáció és az üzleti ajándékkal kapcsolatos adókötelezettség szempontjából mit kell az elszámolt éves összes bevétel alatt érteni. Az ezzel összefüggő jogértelmezés szerint az önkormányzatok esetében az összes bevételbe beletartoznak a központi költségvetéstől kapott támogatások is függetlenül attól, hogy azt esetlegesen tovább kell adniuk.
Béren kívüli juttatások
Üdülési csekk, üdülési szolgáltatás
A 2011. január 1-jétől módosult rendelkezések szerint, ha a munkáltató, kifizető olyan magánszemélynek juttat üdülési csekket vagy üdülési szolgáltatást, aki nem tartozik az Szja. tv. 71. §-ában meghatározott személyi körbe, a juttatás teljes értéke - főszabály szerint - a juttatásban részesülő magánszemély összevonás alá eső jövedelmeként válik adókötelessé. Ez vonatkozik például arra az esetre, amikor a munkáltató üdülési juttatást ad a munkavállaló élettársának. Az élettárs - a bejegyzett élettárs kivételével - nem tekinthető közeli hozzátartozónak, ezért nem tartozik a törvényben meghatározott személyi körbe. Az előzőekben említett főszabálytól eltérően az Szja. tv. 1. számú mellékletének 8. 3. pontjában meghatározottak szerint a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által pályázat alapján a szociálisan rászorulónak juttatott üdülési csekk adómentes.
Az üdülési csekk juttatásakor a magánszemélynek nyilatkoznia kell arról, hogy az adóév során más juttatótól kapott-e, és ha igen, akkor milyen értékű üdülési csekket. Ez azért szükséges, mert a törvényi rendelkezés értelmében a magánszemélynek béren kívüli juttatás címén adható üdülési csekk értéke több juttató esetén együttesen sem haladhatja meg a minimálbér összegét. Amennyiben tehát a munkáltató a dolgozójának és a dolgozó házastársának is ad üdülési csekket, akkor a juttatásban részesülőknek nyilatkozniuk kell arról, hogy pl. a házastárs munkáltatója ezen a címen már adott-e, és ha igen, akkor milyen összegű juttatást. Amennyiben a dolgozó házastársának a munkáltatója a minimálbér nagyságának megfelelő értékben már adott üdülési csekket mindkettőjüknek, akkor a dolgozó munkáltatójának - az értékhatárt meghaladó juttatás miatt - a 16 százalék személyi jövedelemadón kívül 27 százalék egészségügyi hozzájárulást (ehot) is kell fizetnie az általa juttatott üdülési csekkek után. Ugyanakkor az említett házastársak részére béren kívüli juttatásként - eho fizetési kötelezettség nélkül - nyújthat üdülési szolgáltatást a munkáltató. Az üdülési szolgáltatások vonatkozásában ugyanis nem írja elő a törvény a más kifizetőtől kapott juttatás beszámítását az értékhatárba. Ha a házastársaknak - mint munkavállalónak és közeli hozzátartozójának - mindkét munkáltató a minimálbért meg nem haladó értékben nyújt természetbeni üdültetést, azt mindegyik munkáltató béren kívüli juttatásnak tekintheti, mert a két helyről kapott juttatást nem kell összeszámítani úgy, mint az üdülési csekk formájában adott juttatásnál. Azonban ilyen esetben természetesen egyik munkáltató sem adhat az említett személyek részére béren kívüli juttatásként üdülési csekket. Ugyanis a törvény rendelkezéseiben meghatározott egyéb feltételek mellett sem minősülhet béren kívüli juttatásnak az üdülési szolgáltatás, ha a magánszemélynek üdülési csekket is juttat a kifizető. Ez a kitétel fordítva is igaz, és akkor is, ha a két féle juttatás értéke együttesen sem haladja meg a minimálbér összegét. Ha a kifizető mégis két féle üdülési juttatást ad a magánszemélynek, akkor a döntésük szerinti egyik juttatás után a magánszemélynek kell az adót megfizetnie. Ebben az esetben a jövedelem jogcímét a juttató és a magánszemély között fennálló jogviszony határozza meg. Ha például egy munkavállaló kap az adóéven belül ugyanazon munkáltatótól üdülési csekket és üdülési szolgáltatást is, akkor az egyik juttatás értéke a munkavállaló bérjövedelmeként adóköteles.
Tekintettel arra, hogy az üdülési csekk felhasználásakor a csekk névértékét veszik figyelembe az igénybevett szolgáltatás kiegyenlítésénél, a csekkek megvásárlásával összefüggésben megfizetett kezelési költséget nem kell figyelembe venni az értékhatárnál és az adóalapba sem kell beszámítani..
A béren kívüli juttatásra vonatkozó szabály - a törvény kivételes szabályaitól eltekintve - csak a munkáltató vagy a kifizető tulajdonában, vagyonkezelésében lévő üdülőben biztosított üdülési szolgáltatásokra alkalmazható. Amennyiben az üdülőnek a juttató csak résztulajdonosa, az a 71. § alkalmazásának a lehetőségét még nem zárja ki. A kezelői jog is - a tulajdonjoggal azonosan - olyan jog, amelyet az ingatlan-nyilvántartás tartalmaz. A bérelt üdülőben történő üdültetés viszont semmilyen körülmények között nem felel meg a törvényi feltételeknek. Az ilyen üdülőben nyújtott üdülési szolgáltatás a juttató és a juttatásban részesülő magánszemély között fennálló jogviszonynak megfelelően az összevont adóalap részeként adóköteles.
Az üdülési szolgáltatás esetében is érvényesül az a szabály, mely szerint, ha a kifizető olyan magánszemélyt üdültet ingyenesen vagy kedvezményesen a saját üdülőjében, aki a törvényben meghatározott feltételeknek nem felel meg, akkor a köztük lévő jogviszonynak megfelelő jogcímen, az összevont adóalap részeként adóköteles a juttatás.
Széchenyi Pihenő Kártya formájában juttatott jövedelem
2011-től a Széchenyi Pihenő Kártya egy arra jogosult intézmény által kibocsátott olyan fizetési eszköz, amellyel a munkavállaló a munkáltató által utalt támogatás terhére a külön jogszabályban meghatározott szolgáltatásokat vehet igénybe. Ezen a címen a munkáltató, a társas vállalkozás a munkavállalójának, a személyesen közreműködő tagjának évente legfeljebb 300 ezer forintot utalhat a már említett külön jogszabályban meghatározott intézmény által vezetett számlára. Az ugyanazon magánszemélynek ilyen címen nyújtott béren kívüli juttatás értéke akkor sem haladhatja meg a 300 ezer forintot, ha a magánszemély több helyről is részesül ilyen juttatásban.a Széchenyi Pihenő Kártya kibocsátásának és felhasználásának szabályairól
Internet-használat biztosítása
2011. évtől megszűnt a munkáltató által biztosított internet-használat adómentessége. A munkáltató, a társas vállalkozás havi 5 ezer forintot meg nem haladó értékben biztosíthat béren kívüli juttatás címén internet-használatot a munkavállalónak, illetve a személyesen közreműködő tagnak. A juttatás biztosítható úgy, hogy a juttató vásárolja meg a szolgáltatást, vagy az internet szolgáltatásról szóló számlát a magánszemélynek megtéríti, továbbá kizárólag internet szolgáltatásra felhasználható utalványt is adhat. Utalvány juttatása esetén utólagosan - legfeljebb három hónapon belül - számlával kell elszámolnia a magánszemélynek az utalvány felhasználásáról.Az internet szolgáltatás a munkavállalóval, személyesen közreműködő taggal közös háztartásban élő közeli hozzátartozó nevére szóló számla alapján is megtéríthető.
Amennyiben a közös háztartásban élők által fizetett előfizetői díj az 5 ezer forintot meghaladja, akkor lehetőség van arra is, hogy pl. a házastársak munkáltatói ugyanazon díjra tekintettel mindkét fél részére 5 ezer forintot meg nem haladó értékű térítést fizessenek.
Az elszámolás alapjául szolgáló számlának elegendő a másolatát a munkáltató rendelkezésére bocsátani. Amennyiben a szolgáltatótól megrendelt csomag előfizetői díja más szolgáltatások pl. kábeltelevízió, telefon stb. árát is tartalmazza, a béren kívüli juttatásra vonatkozó szabály csak akkor és annyiban alkalmazható amennyiben a számlán az internet használat előfizetési és/vagy forgalmi díja elkülönítve szerepel.
A havi 5000 forintos utalvány juttatásánál nincs annak jelentősége, hogy a munkavállaló hány havi számlát egyenlít ki az utalvánnyal. Elfogadható az is, ha a munkavállaló több havi utalvánnyal fizet ki egy havi internet szolgáltatást. Ugyanakkor nem teljesül a törvényi feltétel akkor, ha a munkavállaló a januári internet számláját a júliusban kapott utalvánnyal egyenlíti ki.
Éves vagy féléves díjfizetési gyakoriság esetén csak bizonyos hónapokban tud eleget tenni a magánszemély annak a törvényi feltételnek, hogy az utalvány juttatását követő három hónapon belül számlával igazolja a felhasználást. Ezért az ilyen szerződéssel rendelkező személyeknek nem célszerű utalvány formájában adni a juttatást.
Amennyiben a munkáltató nem utalványt juttat, hanem az internet szolgáltatásról szóló számlát téríti meg, lehetőség van arra, hogy több havi számlát egyszerre térítsen meg. Ha például a munkavállaló csak április hónapban adja át a január, február, és március havi internetszámláit, akkor a munkáltató a legfeljebb 3x5 000 forintot egyszerre is megtérítheti. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a szolgáltató negyedéves vagy féléves időszakra állítja ki a számlát. Az viszont nem felel meg a törvényi feltételnek, ha a munkáltató április hónapban az előző három hónapra tekintettel 3x5000 forintot térít úgy, hogy a magánszemélynek csak március hónapra van egy 15 000 forintos számlája.
A munkavégzés helyén, a készenlétben lévő dolgozók részére otthoni munkavégzés céljából, valamint a meghatározott munkakörben vagy beosztásban dolgozó munkavállalók részére a munkavégzés helyétől függetlenül biztosított internet-használat miatt nem keletkezik adókötelezettség az Szja. tv. 4. § (2) bekezdése értelmében, függetlenül attól, hogy ilyen esetben is fennáll a magáncélú használat lehetősége.
Iskolakezdési támogatás
Béren kívüli juttatásnak minősülő iskolakezdési támogatást a munkavállaló, a társas vállalkozás személyesen közreműködő tagja a közoktatásban (vagy bármely EGT-államban ennek megfelelő oktatásban) részt vevő gyermekeire tekintettel a következő feltételekkel kaphat. A támogatás a tanév első napját megelőző és az azt követő 60 napon belül tankönyv, taneszköz, ruházat vagy kizárólag az említett javak vásárlására jogosító utalvány formájában gyermekenként, tanulónként az adóév első napján érvényes havi minimálbér 30 százalékát meg nem haladó értékben (2011. évben 23 400 forint) értékben adható. A támogatás megvalósulhat úgy is, hogy a munkáltató, a társas vállalkozás az említett időszakban megtéríti a nevére szóló, az előzőekben felsorolt javak beszerzéséről szóló számla ellenértékét. A béren kívüli juttatásra vonatkozó szabályok alkalmazásának feltétele az is, hogy a támogatásban részesülő magánszemély vagy a vele közös háztartásban élő házastársa a közoktatásban résztvevő gyermekére tekintettel családi pótlékra (vagy bármely EGT-államban hasonló családi juttatásra) legyen jogosult.Az említett gyermekek (tanulók) esetében mindkét családi pótlékra jogosult szülő részesülhet béren kívüli juttatásnak minősülő iskolakezdési támogatásban akkor is, ha a szülőket ugyanaz a munkáltató (társas vállalkozás) foglalkoztatja.
Az óvodák is a közoktatásról szóló törvény hatálya alá tartoznak ugyan, de természetesen csak az első osztály megkezdése előtt - 60 nappal - kaphat béren kívül juttatás jogcímen iskolakezdési támogatást az a szülő, akinek a gyermeke óvodába jár.
Helyi utazásra szóló bérlet
Amennyiben a dolgozó munkába járásához vásárolja meg (téríti meg) a munkáltató a helyi bérletet azért, mert a dolgozónak a munkahelye eléréséhez egy olyan településen is át kell szállnia, amely nem azonos sem a lakó, sem pedig a munkahely szerinti településsel, és az átszálláshoz a helyi tömegközlekedést is igénybe kell vennie, akkor ez a bérlet az Szja. tv. 25. § (2) bekezdése alapján olyan juttatás, amelyet a jövedelemszámítás során nem kell figyelembe venni. Ilyen esetben tehát nem minősül béren kívüli juttatásnak a helyi bérlet megtérítése. Abban az esetben sem tekinthető béren kívüli juttatásnak a munkáltató által megvásárolt (megtérített) helyi bérlet, ha az a munkavégzés feltétele, mert a munkavállaló napi gyakorisággal a munkáltató székhelyén, telephelyén kívül végzi a tevékenységét, és ez a munkaköri leírásából is egyértelműen kiderül. Ebben az esetben - az Szja. tv. 4. § (2) bekezdése alapján - nem keletkezik béren kívüli juttatás címén adókötelezettsége a kifizetőnek akkor sem, ha a munkavállaló a munkaidő végén nem adja le a munkáltatónak a bérletet.
Iskolarendszerű képzés kifizető által viselt költsége
A törvényben meghatározott célt szolgáló iskolarendszerű képzés magánszemélytől átvállalt költsége 2011. évben a minimálbér két és félszereséig minősül olyan béren kívüli juttatásnak, amely után a juttatónak 16 százalék személyi jövedelemadót kell fizetnie. Az említett értékhatárt meghaladóan átvállalt költség után - az adón kívül - 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást (eho) is kell fizetnie a juttatónak. Az adó és az eho alapja az átvállalt költség 1,19-szerese.A képzés abban az esetben tekinthető iskolarendszerűnek, ha a képző intézmény és a képzésben résztvevő között tanulói vagy hallgatói jogviszony jön létre.
A 2010. évben megkezdett képzésekre vonatkozóan átmeneti szabály nincs, ugyanakkor változatlanul hatályosak a 2010. évet megelőzően elkezdett képzésekkel összefüggő átmeneti rendelkezések [az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXI. törvény 257. § (14) bekezdés, a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvény 206. § (2)-(3) bekezdései].
Előzőek alapján az iskolarendszerű képzés 2011-ben felmerült költségének átvállalása esetén a kifizető adókötelezettségét a következők szerint kell meghatározni:
- Ha a képzés 2006. január 1-je előtt kezdődött, az átvállalt költséget teljes egészében adóalapba nem számító tételként kell figyelembe venni.
- Ha 2006. január 1-je és 2009. január 31. között kezdődött a képzés, a 400 ezer forint összeghatárig átvállalt költséget nem kell adóalapként figyelembe venni. A 400 ezer forintot meghaladó rész 1,19-szerese után 16 százalékos mértékű adót és 27 százalékos mértékű ehot kell fizetnie a költséget átvállaló kifizetőnek.
- Ha a képzés 2009. február 1. és 2009. december 31. között kezdődött, a minimálbér két és félszereséig (78 000x2,5=195 000 forint összeghatárig) nem képez adóalapot az átvállalt költség. Az említett összeghatárt meghaladó rész 1,19-szerese után 16 százalékos mértékű adót és 27 százalékos mértékű ehot kell fizetnie a költséget átvállaló kifizetőnek.
- Ha a képzés 2010. évben kezdődött, a minimálbér két és félszereséig (78 000x2,5=195 000 forint összeghatárig) az átvállalt költségnek megfelelő adóalap (195 000x1,19=232 050) után a kifizetőt terhelő adó 16 százalék. A minimálbér két és félszeresét meghaladó rész 1,19-szerese után a 16 százalékos mértékű adón kívül 27 százalékos mértékű ehot is kell fizetnie a kifizetőnek.
Önkéntes kölcsönös biztosító pénztári munkáltatói hozzájárulás
Az önkéntes kölcsönös pénztárakba csak a munkaviszonynak minősülő jogviszonyban állók javára fizethető munkáltatói hozzájárulás. Ilyen juttatást a társas vállalkozás a személyesen közreműködő tagja javára nem adhat. Ez vonatkozik a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézménybe fizetett hozzájárulásra is.A Szja. tv. 71. § (3) bekezdésének c) pontja értelmében az önkéntes kölcsönös pénztárba átutalt munkáltatói hozzájárulás meghatározott havi összege abban az esetben tekinthető béren kívüli juttatásnak, ha a munkavállaló nyilatkozik arról, hogy az adott hónapra más munkáltatótól hozzájárulást béren kívüli juttatás jogcímen nem kapott. Ha a magánszemélynek egyidejűleg több munkáltatója is van, értelemszerűen csak az egyik munkáltatójának adhat ilyen nyilatkozatot. Egymást követő munkaviszonyok esetén akkor nem tehet nyilatkozatot a magánszemély, ha valamely korábbi munkáltatója előre utalással a munkaviszony megszűnését követő időszakra is adott béren kívüli juttatás címén hozzájárulást, és azt a munkavállaló nem fizette vissza. Az egymás követő munkaviszonyok esetén a magánszemély akkor sem nyilatkozhat, ha a nyilatkozatot kérő munkáltató élni kívánna a nyilatkozattétel időpontjától visszafelé számított három hónapra történő visszamenőleges utalás lehetőségével, de a magánszemély azokra a hónapokra már kapott hozzájárulást a korábbi munkáltatójától.
A munkavállalói nyilatkozat hiánya a juttatás lehetőségét nem zárja ki, de ebben az esetben a hozzájárulás a munkavállaló bérjövedelmének minősül.
Kamatkedvezményből származó jövedelem
A kamatkedvezményből származó jövedelem azt a helyzetet vonja adóztatás alá, amikor a kifizető a magánszemélynek valamilyen célból vagyoni értéket, jellemzően pénzt ad át, amelyet a magánszemélynek a későbbiekben ugyan vissza kell adnia, azonban az hosszabb-rövidebb időre a birtokában maradhat. Abban az esetben, ha a magánszemély a kifizető tulajdonában lévő vagyoni értéket, pénzt ingyenesen vagy kedvezményes áron, kedvezményes kamat mellett használhatja, akkor a magánszemély jövedelmet szerez. Leggyakrabban ez a jövedelem a kifizető által a magánszemélynek adott kölcsönre tekintettel állapítható meg. Jellemző formája a munkáltató által a munkavállalónak adott kölcsön, de bármely kifizető, például az önkéntes nyugdíjpénztár által a tagjának kamatmentesen nyújtott tagi kölcsön is ide tartozhat.
Kiemelést érdemel, hogy a kifizető kamatmentes követelésének adóztatás alá vonása részben az adózási szabályokkal való visszaélés elkerülését célozza. Ugyanis nincs olyan szabály, amely alapján például egy társaság ne adhatna akár évtizedekre kamatmentes kölcsönt a tagjainak, kvázi az adóköteles osztalék helyett. Az ilyen adóelkerülő gyakorlat visszaszorítására a kamatkedvezményből származó jövedelem adóztatás alá vonása rendkívül alkalmas.
Kamatkedvezményből származó jövedelemnek minősül tehát az, ha a kifizető a magánszeméllyel szemben fennálló követelésére a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegénél alacsonyabb kamatot számol fel. Azaz a követelés után a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összege szerinti kamatlábbal számított kamat és a kifizetőt megillető kamat különbözete a magánszemély kamatkedvezményből származó jövedelme. A jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összege - 6 százalékos jegybanki alapkamatot feltételezve - 11 százalék.
Kiemelést érdemel, hogy a felek bizonyíthatják, hogy a szokásos piaci kamat alacsonyabb, mint a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összege. Ebben az esetben a jövedelmet a szokásos piaci kamattal való összehasonlítás útján kell megállapítani. Ennek elvégzéséhez a külföldi pénznemben felvett kölcsön esetén a MNB jegybanki alapkamat helyett valamely releváns pénzpiaci viszonyítási kamatlábat kell "keresni". Ennek alapján a külföldi pénznemben (euróban) nyújtott kölcsön esetében viszonyítási alapként pl. alkalmazható az Európai Központi Bank által közölt hosszú távú kamatláb.
Az Szja. tv. 72. §-a csak 2003. december 31-éig tartalmazott olyan szabályt, mely szerint a kamatkedvezményből származó jövedelmet az adóév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamat figyelembe vételével kell megállapítani. A változásra is tekintettel a kamatkedvezményből származó jövedelmet a mindenkor irányadó jegybanki alapkamat figyelembevételével kell megállapítani. Azaz az adókötelezettség mértéke a jegybanki alapkamat változásával párhuzamosan, tehát akár naponként is változhat. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a jegybanki alapkamat az évben többször változik, akkor a kamatkedvezményből származó jövedelmet kettő vagy több törtidőszakra eltérő alapkamat mellett kell megállapítani.
A kamatkedvezményt a kifizető követelése révén a magánszemélyt terhelő kötelezettség összegére vetítve kell kiszámítani. Ez a szabály - mivel a törvény nem határozza meg, hogy a magánszemély kötelezettségét az adóév első vagy utolsó napján, esetlegesen a kölcsön felvételének napján kellene vizsgálni - azt jelenti, hogy a kifizetőnek az éppen aktuális követelés nagyságára kell a mindenkor érvényes jegybanki alapkamatot rászámítania. Azaz a követelés nagyságának megállapításakor a kifizetőnek a magánszemély korábbi törlesztéseit is figyelembe kell vennie. (Tekintettel arra, hogy a Ptk 232. §-a szerint kamatos kamat felszámítására csak külön szerződéses megállapodás alapján van lehetőség, így azzal a kifizetőnek - ha azt nem kötötték ki a kölcsönszerződésben - nem kell számolnia.) Speciális szabály vonatkozik arra az esetre, ha a követelés értékpapír-kölcsönzésből származik, mert ekkor a kamatkedvezményt az értékpapírnak a szerződés megkötésének napjára megállapított szokásos piaci értékére - tehát egy konstans értékre - kell kiszámítani.
Így például a 2010. évben a jegybanki alapkamat a következőképpen alakult:
| Kamatperiódus | Napok száma | Alapkamat mértéke |
| 2010. január 1. és január 25. között | 25 nap | 6,25 % |
| 2010. január 26. és február 22. között | 28 nap | 6,00 % |
| 2010. február 23. és március 29. között | 35 nap | 5,75 % |
| 2010. március 30. és április 26. között | 28 nap | 5,50 % |
| 2010. április 27. és november 29. között | 217 nap | 5,25 % |
| 2010. november 30. és december 20. között | 21 nap | 5,50 % |
| 2010. december 21. és december 31. között | 11 nap | 5,75 % |
Tehát a fentiekben leírtak szerint kiszámított kamatmértékből a jövedelem megállapítása során levonható a kifizetőt megillető kamat. Abban az esetben, ha a kamatot a magánszemély folyamatosan fizeti, az ügyleti kamat levonásának joga értelemszerűen megilleti a szerződő feleket. Nem kötelező azonban a kölcsönt a magánszemélynek folyamatosan törlesztenie. Ugyanis az Szja. tv. a kifizetőt "megillető" kamatot említ, ami úgy értelmezhető, hogy amennyiben a kölcsön hosszú lejáratú, de az csak a kölcsön lejártakor fizetendő egy összegben kamatostul vissza, akkor a kamat megfelelő része a kölcsön lejártának évét megelőző adóév(ek)re vonatkozó adókötelezettség megállapítása során is figyelembe vehető. Tehát például egy 2009-ben felvett, 2011-ben egy összegben visszafizetendő kölcsön esetén, ha a kifizetőt a szerződés szerint minden évre kamat illeti meg, amelyet a kölcsön visszafizetésével együtt kell megfizetni, akkor ez a kamat a 2009. és 2010. adóévi adókötelezettség megállapítása során figyelembe vehető, függetlenül attól, hogy ezt a kamatot a magánszemély csak a kölcsön lejártakor köteles megfizetni. Ugyanakkor célszerű az ilyen speciális szerződést a feleknek ügyvéd, közjegyző előtt megkötniük, mivel - tekintettel arra is, hogy a szerződés tartalma némiképpen ellenkezik az okszerű gazdálkodás követelményével - az állami adóhatóság ellenőrzés során joggal kérdőjelezheti meg a szerződés valóságosságát.
A 2010. évtől valamennyi kamatkedvezményből származó jövedelem után a kifizetőt terheli az adó. Így mivel azt a kifizető a magánszemélynek juttatott jövedelmen felül fizeti meg, ezért - annak érdekében, hogy az eltérő adóterheléssel elérhető adómérséklő taktikákat megszüntessék - 2011. január 1-jétől a kamatkedvezményből származó jövedelem alapjának a kamatkedvezmény 1,19-szeresét kell tekinteni. Ugyanakkor szintén ezen időponttól az Szja tv.-be bevezetett egykulcsos adó miatt az adó mértéke - a korábbi 54 százalék helyett - 16 százalék.
Az adót pedig a kifizető továbbra is az adóév utolsó napjára állapítja meg, és főszabály szerint ez a jövedelem megszerzésének időpontja is. Ettől eltérően, amennyiben a követelés az adóévben megszűnt, akkor a jövedelmet a megszűnés napjára kell megállapítani és megszerzettnek tekinteni. Ugyanakkor az osztalékelőleg alapján keletkező kamatkedvezményből származó jövedelmet a beszámoló elfogadásának napjára kell megállapítani. Ezek a szabályok nem állnak ellentétben a korábban leírtakkal, mivel ezek nem a jövedelem megállapításának módjára tartalmaznak előírást, hanem csupán azt mondják ki, hogy az Szja. tv. 72. § (1) bekezdése szerint megállapított jövedelem megszerzésének időpontja az adóév utolsó napja vagy a követelés megszűnésének napja.
A korábbi szabályozás kapcsán ugyanakkor megjegyzendő, hogy a nem önálló tevékenységre tekintettel, vagy egyébként a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonnyal összefüggésben megszerzett kamatkedvezmény 2009. december 31-éig a magánszemély nem önálló tevékenységből származó jövedelmének minősült, és az e jövedelmekre vonatkozó szabályok szerint kellett teljesíteni a kamatkedvezmény után az adókötelezettséget. Ez a szabály 2010. január 1-jén hatályát vesztette. Azonban az átmeneti rendelkezés szerint a 2009. november 30-áig megkötött szerződések alapján megszerzett kamatkedvezményből származó jövedelem után - a kifizető döntése szerint - a futamidő végéig a 2009. december 31-én hatályos rendelkezések szerint is teljesíthető az adókötelezettség, vagyis a személyi jövedelemadót a magánszemélynek kell megfizetnie. A kifizetőnek erről a döntéséről 2009. december 31-éig értesítenie kellett az érintett magánszemélyeket.
Ugyanakkor igen gyakran a kamatkedvezmény biztosítása méltányolható körülményeknek tudható be, ezért ilyenkor nem kell a kamatkedvezményből származó jövedelmet megállapítani. Nem kell tehát a kamatkedvezményből származó jövedelmet megállapítani a Szja. tv. 72. § (4) bekezdés a)-n) pontjaiban felsorolt esetekben. A lakáscélú hitelnél például kiemelendő, hogy az azzal kapcsolatos "korszerűsítést" a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Kormányrendelet 12. § (11) bekezdésében felsorolt átalakítások jelentik, illetve a méltányolható lakásigény mértékéről a hivatkozott kormányrendelet 3. § (2)-(3), és (5) bekezdései rendelkeznek. Egyebekben pedig a Szja. tv. 1. számú melléklet 2.1. pontjához fűződő kommentár tartalmaz tudnivalókat.
Ha a magánszemély lakás megszerzéséhez kap hitelt a munkáltatójától, és a lakás megszerzése lízing útján történik, az adókötelezettség a következőképpen alakul. A zárt végű lakás-lízingszerződés lakásvásárlásra irányul, vagyis ha megvalósulnak az Szja. tv. 72. § (4) bekezdés f) pontjában rögzített egyéb feltételek, a magánszemélynél nem kell figyelembe venni a kamatkedvezményből származó jövedelmet. A nyílt végű lakás-lízingszerződés esetén azonban nem történik lakásvásárlás, hiszen a lízingszerződés lejártával a magánszemély nem szerez automatikusan tulajdont, ezért a felvett kamatmentes vagy kedvező kamatozású munkáltatói hitel után a magánszemélynek kamatkedvezményből származó jövedelme keletkezik.
A munkabérelőleghez kapcsolódóan a kamatkedvezményből származó jövedelem alól való mentességhez a törvény nem fűz folyamatos visszafizetési kötelezettséget. Erre való tekintettel, ha a munkabérelőleg levonása bármely okból megszakadt, s csak később folytatódik, de a hat hónapos határidőn belül befejeződik, az Szja. tv. 72. § (4) bekezdés g) pontja továbbra is alkalmazható, és kamatkedvezményből származó jövedelem - az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén - nem keletkezik.
A kamatkedvezményből származó jövedelem után a kifizető az Eho tv. 3. § (1) bekezdés bb) pontja alapján 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetésére köteles.
Itt érdemes még megjegyezni, hogy amennyiben a 2009. november 30-áig megkötött szerződés alapján keletkezett kamatkedvezményből származó jövedelmet - a kifizető döntése szerint - a magánszemély nem önálló tevékenységből (munkaviszonyából) származó jövedelemnek tekintik, akkor az a Tbj. 4. § k) 1. pontja alapján járulékalapot képező jövedelemnek minősül, és a foglalkoztatónak 27 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot, a biztosítottnak pedig - 2011. január 1-jétől - 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és 7,5 százalékos mértékű egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot kell fizetnie.
XIV. Fejezet
Vegyes jövedelmek
Lakás önkormányzatnak történő bérbeadásából származó jövedelem
Az ilyen jellegű bérbeadásból származó bevétel egésze jövedelem, mely után az adó mértéke nulla százalék, ha az Szja tv-ben előírt feltételek teljesülnek, vagyis a lakás fekvése szerinti települési önkormányzat gazdálkodását végrehajtó szerv (önkormányzati hivatal) a bérbevevő; a lakásbérbeadás alapjául szolgáló szerződés határozott időtartamú, és az időtartama eléri vagy meghaladja a 36 hónapot; az önkormányzat a lakást magánszemély(ek) lakhatásának biztosítására hasznosítja és végül a lakásbérbeadás alapjául szolgáló szerződés tartalmazza a bérlőkijelölésre a rászorultságra tekintettel meghatározott feltételeket megállapító önkormányzati rendelkezés számát.
Abban az esetben, ha 36 hónapon belül a bérbeadó érdekkörében felmerült okból felmondja a szerződést, akkor a hátralévő hónapokkal arányos adó és késedelmi pótlék terheli arról az adóévről benyújtandó adóbevallásban, amely adóévben a szerződést felmondja. A 36 hónap után meghosszabbított szerződés felmondásakor nem keletkezik adófizetési kötelezettség.
Ha az önkormányzat az, aki az ilyen bérleti szerződés ideje alatt nem az önkormányzati rendeletnek megfelelően hasznosítja, vagy nem hasznosítja a lakást, akkor a bérleti díj után 16 százalékos mértékű adót köteles fizetni. 8 százalék adófizetési kötelezettség terheli ugyanezen esetekben, ha társasági adó hatálya alá tartozóval kötötte a szerződést. Ezen adókötelezettség alól az önkormányzat csak akkor mentesül, ha az adóév elejétől számítva a hasznosításon kívüli időszak nem haladja meg a 30 napot.
Az adó mértékének meghatározása 30 napot meghaladó hasznosításon kívüli időszak esetén az adott hónapra eső bérleti díjnak az 1,19 szerese minősül adóalapnak.
A társasház, a társasüdülő jövedelme
A társasház a róla szóló 2003. évi CXXXIII. törvény alapján működő jogintézmény, amely alapító okirattal jön létre olyan épületingatlanon, ahol legalább két lakás- vagy nem lakáscélú helyiség (épületrész) természetes személy(ek) vagy más személy(ek) külön tulajdonába kerül, míg egyébként az épületingatlan más részei (a külön tulajdonként meg nem határozott telek, berendezés, pince, padlás stb.) a külön tulajdonnal rendelkezők (tulajdonostársak) közös tulajdonát képezik. A társasházközösségnek akkor kell az adóhatósághoz bejelentkeznie - az ettől számított 15 napon belül -, ha adókötelezettsége keletkezik, azaz ha a társasház magánszemély részére kifizetést teljesít, vagy a közös tulajdont hasznosítja.
A társasházak többsége - bár vállalkozási tevékenységet nem folytat - jellemzően a közös tulajdon hasznosítása révén, illetve egyéb módon jövedelemszerzést is megvalósít (pl. padlástér, pince értékesítése, szabad pénzeszközök tartalékolásából adódó kamatjövedelem). A közös név alatt megszerzett jövedelem után a társasházak akkor is az Szja. tv. alanyaiként adókötelesek, ha a tulajdonostársak nem kizárólag magánszemélyek, de akkor is, ha magánszemély tulajdonos nincs is közöttük. Eszerint az adózás alapja egyébként a számvitelre vonatkozó szabályok által előírt könyvelés, amelynek a társasház minden bevételét tartalmaznia kell. E bevételek közül meghatározott körre a rendelkezés úgy írja elő a jövedelemszámítást, az adómegállapítás és megfizetés kötelezettségét, mintha a bevétel megszerzője magánszemély lenne kimondva, hogy ez esetben a társasház tekintendő magánszemélynek. A társasház bevételei közül azok tartoznak ide, amelyek az Szja. tv. szerint ún. "külön adózó jövedelemnek" minősülnek a magánszemélyek esetében. Kivételt képez a közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész bérbeadásából szárazó bevétel, amelyet a törvény nevesítetten átsorol a társasház más bevételei közé.
A társasházaknál is előforduló, a külön adózó jövedelmekre vonatkozó szabályok körébe tartozó bevétel lehet az ingó és ingatlan vagyon átruházásából, a kamatból, osztalékból, árfolyamnyereségből, tőkepiaci ügyletekből, kamatkedvezményből, nyereményből származó bevétel. Ezen bevételeket - a közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész átruházásából származót kivéve - az Szja. tv. irányadó szabályai szerint kell kezelni, ami azt jelenti, hogy a jövedelmet, az adót úgy kell a kifizetőnek vagy a társasháznak megállapítania és megfizetnie, mintha a jövedelem megszerzője magánszemély lenne.
A közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész átruházása esetén a társasház magánszemély tulajdonostársait választási lehetőség illeti meg.
Abban az esetben, ha a közgyűlés határozata alapján az ebből származó bevételt a tulajdoni hányaduk arányában megszerzik, akkor egyénileg kell eleget tenniük adókötelezettségüknek. Ha nincs ilyen döntés, és a nem magánszemély tulajdonostársak esetében az átruházásból származó bevétel 25 százalékát kell jövedelemként figyelembe venni függetlenül attól, hogy mennyi idő telt el a szerzést követően, mivel az Szja. tv. 62. § (4) és (6) bekezdései nem alkalmazhatóak. Az így megállapított jövedelem után 16 százalékos mértékű adókötelezettség merül fel.
Annak nincs jelentősége, hogy a vételárat a tulajdonosok pénzben kapják meg vagy pl: a tetőtér tulajdonjogáért cserébe a vevő felújítja a társasházat. Ebben az esetben a felújítás szokásos piaci értéke lesz a tetőtér ellenértéke, azaz a társasház ingatlanértékesítésből származó bevétele.
A társasház további adókötelezettségének megállapítása az adóévben könyvelt bevételek alapján történik. A külön adózó jövedelmeket figyelmen kívül hagyva, a többi bevételből - ideértve a közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész bérbeadásából származókat is - le kell vonni a tulajdonostársak által közös költségre, illetőleg felújításra az adóévben befizetett összegeket és minden olyan tételt, amelyet az Szja. tv. szerint nem kell a jövedelem kiszámításánál figyelembe venni. Különösen levonhatók az olyan tételek, amelyek az Szja. tv. szerint adómentesek (például kártérítés, biztosítási szolgáltatás), amelyeket hitelként, kölcsönként kapott a társasház; amelyeket jogszabály alapján, nyilvánosan meghirdetett pályázat útján költségvetési, önkormányzati forrásból az adott jogszabályban meghatározott felújításra, korszerűsítésre kapott a társasház.
A levonások után fennmaradó bevétel teljes egészében jövedelem, amely után 16 százalék az adó mértéke, ha az adó levonása után fennmaradó jövedelmet a társasház nem osztja fel a tulajdonostársak között. A bérbeadásból származó jövedelem a társasház esetében is külön adózó jövedelem, így arra az adóalap-kiegészítési kötelezettség nem vonatkozik.
Ha a jövedelem az adózás után tulajdoni hányadok arányában felosztásra kerül - akárcsak részben -, akkor a kifizetésre került teljes összeg a magánszemélyek jövedelmének számít, amely után további adófizetési kötelezettség már nem merül fel.
A társasház részére kifizetett adóköteles összegből az adót a kifizetőnek kell levonnia, befizetnie, a társasház részére igazolást kiállítania és az adóhatóság részére pedig adatot szolgáltatnia. Olyan adóköteles bevételből, amely nem kifizetőtől származik (pl. magánszemélytől vagy külfölditől) az adót negyedévenként a társasháznak kell befizetnie a negyedévet követő hó 12-éig, és az adót év végén be is kell vallania a társasháznak.
A társasháznak ugyancsak adót kell megállapítania, befizetnie, adóelőleget kell levonnia, igazolást kell kiállítania és adatot kell szolgáltatnia az adóhatóságnak, ha például magánszemély részére adóköteles összeget fizet ki, vagyis ha a kifizetései tekintetében kifizetőnek minősül.
Nyereményből származó jövedelem
Az Szja. tv. 76. §-a egyes szerencsejátékokból származó jövedelmeket von adóztatás alá. Lényeges azonban tisztában lenni azzal, hogy az Szja tv-ben adóztatás alá nem vont jövedelemfajták - így például a pénznyerő automatákból származó jövedelem - esetén a szerencsejáték szervezője az Szjtv. 32-35. §-ai szerint játékadót fizet. Tehát azon jövedelemfajták után, melyek a személyi jövedelemadó rendszerében mentesek ugyan az adókötelezettség teljesítése alól, más formában a közterhek megfizetésre kerülnek.
Az Szjtv. 1. § (1) bekezdése határozza meg a szerencsejáték fogalmát. Eszerint: "Szerencsejáték minden olyan játék, amelyben a játékos pénz fizetése, vagy vagyoni érték nyújtása fejében, meghatározott feltételek fennállása vagy bekövetkezése esetén pénznyereményre, vagy más vagyoni értékű nyereményre válik jogosulttá. A nyerés vagy a vesztés kizárólag, vagy túlnyomórészt a véletlentől függ". Egyszerűbben fogalmazva: az a játék szerencsejáték, amelyben a részvétel tétfizetéshez kötött, amelyben nyereményben lehet részesülni, és amelyik véletlenszerű. Speciális helyzete van az ajándéksorsolásnak, mely játék nem tekinthető ugyan szerencsejátéknak, az arra vonatkozó alapvető szabályokat mégis az Szjtv. tartalmazza.
A szerencsejátékokra vonatkozó szabályozás egyik leglényegesebb pontja az, hogy néhány kivételtől eltekintve minden szerencsejáték folytatásához az állami adóhatóságtól előzetes engedélyre van szükség. Egyes szerencsejáték típusok szervezése viszonylag liberalizált (például a pénznyerő automaták), ugyanakkor számos olyan szerencsejáték típus van, amelyet kizárólag az állami játékszervező vállalat folytathat. Az engedélyhez nem kötött sorsolásos játék, más néven tombola, illetve az ajándéksorsolás szervezéséhez nem szükséges az engedély, de ezeket a játékokat is előzetesen be kell jelenteni az állami adóhatósághoz. Így tehát elmondható, hogy amennyiben az állami adóhatóság egy játék folytatásához az engedélyt megadta, illetve amennyiben azt engedélyhez nem köthető játékként nyilvántartásba vette, akkor az adott játék utáni - játékadón túli - adókötelezettségére vonatkozó szabályokat a nyereményre vonatkozó előírások tartalmazzák.
Az Szja. tv. 76. § (1) bekezdésében felsorolásra kerülnek azon nyeremény típusok, melyek adókötelezettség alá esnek, míg a (4) bekezdés azon nyereményfajtákat tartalmazza, amelyek esetén a nyeremény nem minősül jövedelemnek. Nem számít tehát jövedelemnek a nyeremény, ha az:
- engedélyhez nem kötött sorsolásos játékból (tombolából),
- sorsjátékból (például kaparós sorsjegyből),
- pénznyerő automatából,
- játékkaszinóból,
- bukmékeri rendszerű fogadásból,
- lóversenyfogadásból,
- bingójátékból származik
- kártyateremben szervezett kártyajátékból származó nyeremény*
Ezen játékok esetén sem a magánszemélynek, sem a kifizetőnek nincs személyi jövedelemadó fizetési kötelezettsége.
Egyes szerencsejáték fajták a játék jellege miatt kerültek ebbe a kategóriába, ugyanis bizonyos játékfajták esetén - például a pénznyerő automaták esetében - a nyereményből az adó levonása megoldhatatlan, vagy rendkívül körülményes lenne. Más szerencsejátékok, például a lóversenyfogadás, illetve 2009. január 1-jétől a bingójáték esetében feltehetően a játék népszerűsítése, gazdaságosságának fenntartása érdekében szüntette meg a jogalkotó a nyeremény után a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettséget. 2010. május 1-től a jövedelemnek nem számító játékok köre kibővül a kártyateremben szervezett kártyajátékkal, mely játék szervezésének a feltételeit az Szjtv. 29/B. §-a szabályozza. Ilyen feltétel többek között az, hogy kártyateremben kártyajátékot a kizárólag e célból alapított gazdasági társaság szervezhet, továbbá a kártyajátékot egy kártyateremben kizárólag csak egy gazdasági társaság szervezheti.* A szerencsejátékok közül kártyateremben kizárólag csak póker típusú (verseny vagy készpénzes rendszerű) kártyajáték szervezhető (kizárva a hírközlő eszköz és rendszer útján való szervezést), ahol a játékosok számára akár vendéglátás is nyújtható.*
Az előzőekkel szemben az Szja. tv. 76. § (1) bekezdése szerint adóköteles, és jövedelemnek minősül a nyeremény címén kapott bevétel egésze akkor, ha az engedélyhez kötött sorsolásos játékból, ajándéksorsolásból, vagy fogadásból (például a totóból) származik. Az Szjtv. 20. §-a szerint a sorsolásos játék fajtái közé a sorsjáték, a számsorsjáték (például a lottó) és az egyéb sorsolásos játék (például a joker, a bingó) tartozik, de ezek közül a sorsjátékból, illetve a bingójátékból származó nyeremény nem minősül jövedelemnek. Ugyancsak nem minősül nyereménynek a jövedelem akkor, ha az a kamatjövedelemre vonatkozó előírások hatálya alá tartozik, azaz a nyereménybetétkönyvek után kisorsolt tárgynyeremények - és az esetlegesen a nyeremény helyébe lépő pénzösszeg - utáni adókötelezettséget az Szja. tv. 65. §-ában foglaltak szerint kell teljesíteni.
Az adóköteles nyeremény után az adó mértéke 16 százalék.
Pénzbeli nyeremény esetén az adó alapja a nyeremény összege, míg tárgy vagy szolgáltatás formájában adott nyeremény esetében az adó alapja a juttatás szokásos piaci értékének 1,19 szerese.
A fenti adót a kifizetőnek, azaz a szerencsejáték szervezőjének kell megfizetnie és a havi járulék- és adóbevallásában, magánszemélyhez nem köthető kötelezettségként bevallania. Rendkívül lényeges azonban, hogy a kifizető az adót pénzbeli nyeremény esetén a teljes nyereményösszegből egy tételben - és nem az egyes, nyertes magánszemélyeknek kifizetésre kerülő nyereményekből - vonja le. Így a magánszemélynek adófizetési, bevallásadási kötelezettsége nem keletkezik.
Például, amennyiben a magánszemély a lottó főnyereményén 150 millió forintot nyer, akkor ezt a teljes összeget kézhez veheti, abból további adót már nem vonnak. Azonban tudatában kell lenni annak, hogy a 150 millió forintnyi nyereményalap kialakítása során a szerencsejáték szervezője már 24 millió forint személyi jövedelemadót levont, hiszen a teljes nyereményalap 174 millió, amelynek 16 százaléka, azaz 24 millió forint az adó.
A szerencsejátékokról általánosságban leírtakon túl az ajándéksorsolásra vonatkozó szabályok részletesebb ismertetése célszerű. Egyrészt azért, mert ilyen típusú játékokat meglehetősen nagy számban szerveznek különböző áruházak, kereskedések a forgalom növelése céljából. Másrészt azért, mert az ajándéksorsolás más promóció formáktól való elkülönítése sokszor igen nehézkes. Harmadrészt azért, mert ez az egyetlen olyan, az Szjtv. hatálya alá tartozó játék, amely esetében egyszerre valósul meg az, hogy a nyeremény adóköteles, és szervezésére nem kizárólag az állami szerencsejáték szervező jogosult. Az ajándéksorsolás fogalmát tehát az Szjtv. 23. § (1) bekezdése tartalmazza, amely szerint: "Aki rendszeresen, saját nevében áruk, szolgáltatások értékesítését végzi, engedély nélkül rendezhet és bonyolíthat le vásárlással vagy szolgáltatás igénybevételével egybekötött ajándéksorsolásos akciót (a továbbiakban: ajándéksorsolás), amelyben a vásárlónak a meghatározott értékű, mennyiségű vagy fajtájú áru megvételekor vagy szolgáltatás igénybevételekor kapott sorsjegy nyilvános kihúzása esetén áru vagy szolgáltatás formájában nyereményt kell adni".
Az irányadó hatósági és bírói gyakorlat* szerint a fenti törvényi tényállás minden elemének meg kell valósulnia ahhoz, hogy egy juttatás ajándéksorsolásnak minősülhessen. Azaz az ajándéksorsolásként való minősítéshez szükséges az, hogy
- a sorsolást olyan adózó szervezze, aki áruk, szolgáltatások értékesítésével foglalkozik,
- a sorsoláson csak vásárló vehessen részt,
- a sorsjegyet a magánszemély ne távközlési eszköz (telefon, SMS, internet) útján juttassa vissza,
- a sorsjegyet nyilvánosan húzzák ki, és
- a nyertes áru vagy szolgáltatás formájában kapjon nyereményt.
Érdemes figyelemmel lenni arra, hogy bár főszabály szerint ajándéksorsolás esetén a nyeremény tárgy vagy szolgáltatás, ennek ellenére előfordulhat, hogy az ajándékot pénzben adják. Ugyanis az egyes szerencsejátékok engedélyezésével, lebonyolításával és ellenőrzésével kapcsolatos feladatok végrehajtásáról szóló 32/2005. (X. 21.) PM rendelet 87. § 7. pontja szerint a pénznyeremény: "az Szjtv. 23. §-ának (2) bekezdése tekintetében a forgalomban lévő bankjegy és pénzérme". E jogszabály alapján a készpénz helyettesítő eszközön, például a bankkártyán elhelyezett pénz az ajándéksorsolás tekintetében nem tekinthető pénznyereménynek, így a bankkártyán lévő pénz sorsolása - az egyéb feltételek teljesítése esetén - ajándéksorsolásnak minősülhet. Természetesen, ha az ajándéksorsolásra vonatkozó feltételek szerint készpénzt ad a kisorsolt magánszemélynek a kifizető, akkor a játék nem minősül ajándéksorsolásnak. Ilyen esetben a "nyeremény" összege a magánszemély egyéb jövedelmének tekintendő.
Amennyiben a fenti tényállási elemek mindegyike megvalósul, akkor a juttatás ajándéksorsolásnak minősül. Ez természetszerűleg azt is jelenti, hogy ebben az esetben a nyeremény az Szja. tv. 76. §-ának szabályai szerint válik adókötelessé. Azonban akkor, ha akár csak egy tényállási elem hiányzik, akkor a játék nem tekinthető ajándéksorsolásnak, ezért a juttatás nem nyereményként válik adókötelessé.
Ez legjellemzőbb módon úgy fordulhat elő, hogy a vásárlók között nem a vásárláskor kapott sorsjegy kihúzása alapján, hanem más, véletlenszerű módon, távközlési eszközök igénybevételének segítségével sorsolnak nyertest. Ebben az esetben felmerülhet, hogy a juttatás az Szja. tv. 1. számú melléklet 8.14. pontja alapján - mint üzletpolitikai, reklám célból adott ajándék - adómentes, de szintén előfordulhat, hogy az - csekély értékű ajándékként - egyes meghatározott juttatásnak minősüljön.
Ugyancsak kiemelést érdemel, hogy az Szjtv. 1. § (8) bekezdése alapján a nyertes magánszemély kérésére a szerencsejáték-szervező köteles a 2 millió forintot meghaladó nyereményről annak jogcímét és (forint)értékét tanúsító igazolást, azaz nyereményigazolást adni. Ez az igazolás hitelt érdemlően bizonyítja a nyeremény - tehát a magánszemély vagyona egy részének - forrását, így a vagyonosodási vizsgálatot elkerülendő, célszerű a magasabb összegű nyereményről igazolást kérni.
2011. január 1-től új rendelkezéssel egészül ki a 76. §. A törvényalkotó a nyilvánosan, bárki számára azonos feltételekkel meghirdetett vetélkedő, verseny nem pénzben kapott díjára, - ha az egyébként nem minősül pl. ajándéksorsolásból származó nyereménynek - a (3) bekezdés rendelkezését rendeli alkalmazni. Ennek megfelelően, ha a vetélkedő, verseny győztese tárgyjutalomban részesül, akkor az adó alapja a nyeremény szokásos piaci értékének 1,19 szerese.
Annak meghatározása azonban, hogy mi minősül versenynek vagy vetélkedőnek nem olyan egyszerű, mivel ezen fogalmakra vonatkozóan meghatározást sem az Szja tv., sem az Szjtv. nem tartalmaz.
Általában a vetélkedőn, a versenyen a résztvevőknek valamilyen képesség vagy tudás alapú feladatot kell megoldaniuk, teljesíteniük. Így vetélkedőnek, versenynek minősülhet a sportversenyeken túl többek között a kvízjáték, a keresztrejtvény vagy a rajzverseny is. Ugyanakkor az adóhatóság gyakorlata szerint a vetélkedő, verseny megítélését nem befolyásolja az, ha a vetélkedőn való részvételt bizonyos termék, vagy meghatározott értékű áru, szolgáltatás megvásárlásához kötik, hiszen a több vásárló személy közül ebben az esetben is az okosabb, gyorsabb, jobb személy kerül ki győztesen.
Ezek a versenyek oly módon is megszervezhetőek, hogy a tudás vagy képesség alapú feladatot megoldó személyek közül nem minden résztvevő részesül díjazásban, hanem csak meghatározott számú nyertes, amelyet a feladatot teljesítők közül sorsolnak ki. Pl: újságok keresztrejtvényeinek nyertesei
Azonban lényeges, hogy amennyiben nem közvetlenül egymás ellen versenyeznek a résztvevők, akik közül általában a leggyorsabb nyeri a versenyt, akkor a feladatban szereplő kérdések nem lehetnek mindenki számára egyértelműek, illetőleg nem olvashatóak el közvetlenül a sorsolást szervező társaság termékeihez adott tájékoztatókban, a csomagoláson, nem hallhatóak, láthatóak a reklámokban, leegyszerűsítve a kérdések megválaszolásához szükséges bizonyos mértékű általános ismeret, tudás, vagy előképzettség.
Pl: Felnőtt korú résztvevők esetében nem minősül tudásalapúnak az a vetélkedő, ahol évszakokra vonatkozó kérdéseket tesznek fel a szervezők.
Óvodás korú gyerekek esetében viszont egy ilyen témakörű vetélkedő már tudásalapúnak minősül és megfelel a 76. § (5) bekezdésében foglaltaknak.
A juttatás nemcsak abban az esetben minősül ezen rendelkezés szerint, ha a nyertes részesül díjazásban. A vigaszdíj, vagy a versenyen, vetélkedőn részt vevő minden személynek adott juttatás szintén e szakasz alapján minősíthető. Például ha ügyességi vetélkedőn minden résztvevő kap egy ajándékcsomagot, akkor az szintén minősülhet vetélkedő, verseny díjának.
A privatizációs lízingből származó jövedelem
Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény 50-52. §-ai szerint a korábbi állami vállalatok állami tulajdonban lévő társasági részesedése privatizációs lízing útján is magánszemélyek - és kizárólag magánszemélyek - tulajdonába kerülhetett. A privatizációs szerződés célja a vagyon olyan - legfeljebb 10 éves időszakban - halasztott elidegenítése volt, amelynek során a vevő magánszemély a társaság reorganizációja céljából - külön szerződés alapján és az eladótól kapott díjazás fejében - vezetési-szervezési szolgáltatást nyújtott. Azaz, míg a magánszemély biztosította a korábban veszteséges állami vállalat működőképességét, a lízingdíj megfizetésével - tehát kedvezményes áron - tulajdonjogot szerzett a vállalatban.
Az Szja. tv. fenti szabálya a privatizációs lízing útján tulajdont szerző magánszemély jövedelmét rendeli adóztatni. Azaz ez a jövedelem egy rendkívül speciális forrásból származik, így az arra vonatkozó eljárási szabályokat az Szja. tv. elkülönülő része, a 9. számú melléklet tartalmazza.
A melléklet szerint privatizációs lízingszerződésből származó bevételnek, és teljes egészében jövedelemnek számít a lízingbe vett társaság privatizált tulajdonrészének - cégbíróságon bejegyzett - névértéke, vagy - ha az több - az említett tulajdonrész ellenértéke. Azonban a névértéknek vagy az ellenértéknek nem része a magánszemély saját, adózott jövedelméből lízingdíj címén megfizetett összeg, azaz ez az összeg a magánszemély jövedelmét csökkenti. Ugyancsak nem része a jövedelemnek a vezetési-szervezési szolgáltatás díja, ha azt - megfelelően a lízingszerződésben előírtaknak - a lízingdíj megfizetésére használták fel. A magánszemélynek a lízingszerződés során olyan részletes nyilvántartás vezetési kötelezettsége áll fenn, amely alapján a fenti specialitásokra is tekintettel a jövedelem nagysága megállapítható.
A fentiek szerint megállapított jövedelem után a magánszemély adófizetési kötelezettsége abban az adóévben keletkezik, amikor a megszerzett vagyonrészt, vagy annak egy részét bármilyen módon elidegeníti, vagy a társaság jogutód nélkül megszűnik. Ez utóbbi esetben bevételnek akkor is csupán az ellenérték számít, ha az kevesebb, mint a névérték. Tehát a privatizációs lízingre vonatkozó adózási szabályok azt a célt is szolgálják, hogy az állami tulajdont megszerző magánszemélynek ne álljon érdekében a volt állami tulajdon értékesítése.
XV. Fejezet
Az értékpapír, az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték
Habár az értékpapír és az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni értékre vonatkozó szabályok az Szja. tv. az egyes külön adózó jövedelmeiről szóló harmadik részében találhatóak, ami azonban megtévesztő lehet, mivel valójában a 77/A-C. §-ok nem egy-egy külön, speciális jövedelemtípusra vonatkozó adózási szabályokat tartalmaznak. Az ebben a fejezetben elhelyezett rendelkezések ugyanis többnyire olyan eljárási, esetenként feltételes adómentességet biztosítanak, amelyek más - az összevont adóalapba tartozó és külön adózó - jövedelemtípusokhoz kapcsolódó szabályokat egészítik ki.
A három szakaszt pedig az kapcsolja össze, illetve az Szja. tv. további részeitől az különíti el, hogy mindhárom esetben a jövedelem megszerzése valamilyen értékpapírhoz* kapcsolódik.
Értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték
Az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékről szóló szakaszban található szabályokat akkor kell alkalmazni, ha a jövedelmet a magánszemély nem pénzben, ingó, ingatlan, utalvány, jog vagy akár szolgáltatás formájában szerzi meg, hanem értékpapírban. Tehát itt nem egy speciális, külön adózó jövedelemfajtáról beszélhetünk, hanem olyan eljárási szabályok összességéről, amelyek kiegészítik az Szja. tv. - önálló, nem önálló tevékenységből származó vagy egyéb jövedelemre vonatkozó - 16-28. §-ok általános rendelkezéseinek az előírásait.
A törvényi rendelkezések alapján az alábbi - általános szabályoknak megfelelő - egyszerű képlettel határozhatjuk meg az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékből származó jövedelmet:
bevétel [az értékpapírnak a megszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke] - költség [az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek*] = az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékből származó jövedelem.
Itt ki kell hangsúlyozni, hogy a Szja. tv. az értékpapír megszerzését említi a jövedelem meghatározásával összefüggésben. Ez pedig azt jelenti, hogy az adókötelezettség keletkezéséhez az értékpapírok átruházása nem törvényi feltétel. Azonban az Szja. tv. 9. § (2) bekezdés b) pontja alapján abban az esetben, ha az értékpapírral összefüggésben a magánszemélyt sem a hasznok szedésének joga, sem a rendelkezési jog nem illeti meg, akkor a bevétel ezen jogok közül legalább az egyiknek a megnyílásáig nem tekinthető megszerzettnek. Így azon értékpapírok után, amelyeket a kifizető, a munkáltató részére elkülönít, vagy akár tulajdonába ad, de amelyekkel a magánszemély nem rendelkezhet, illetve amelyeknek a hasznait (kamat, osztalék) nem szedheti, csak akkor keletkezik adókötelezettség, ha a felsorolt jogosultságok egyikét a magánszemély ténylegesen megszerzi.
A Szja. tv. 2. § (6) bekezdése általános szabályként ugyan megfogalmazza a bármely formában megszerzett bevétellel összefüggésben, hogy a bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, azonban a Szja. tv. az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékből származó jövedelem esetében is kimondja ezt a rendelkezést az értékpapír juttatásával érintett személyek (ide értve a magánszemélyen és az értékpapírt juttató személyen túli harmadik felet is) nevesítésével. Ezzel - a kvázi hangsúlyozással - a jogalkotó vélhetően az ilyenkor gyakran előforduló leplezett jogügyletekből eredő adóelkerülést akarja minimalizálni, hiszen az ilyen jellegű juttatások vonatkozásában sok esetben nem elhanyagolható nagyságrendű az egyébként keletkező jövedelem.
Az értékpapír formájában megszerzett jövedelem adóztatásának jogcímét tehát az értékpapír juttatásának alapjául szolgáló jogviszony fogja meghatározni. Lássunk néhány példát ennek szemléltetésére:
a) Abban az esetben, ha a magánszemély a munkaviszonyára tekintettel - jellemzően a munkáltatótól, de akár más érdekelt személytől is - értékpapír formájában részesül bevételben, akkor az értékpapírokban megszerzett bevétel is munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül.
b) Az Szja. tv. szerint a jogügylettel érintett lehet a feleken kívül más (érdekelt harmadik) személy is. Ez tipikusan akkor fordulhat elő, amikor egy magyar leányvállalat munkavállalói bizonyos feltételek teljesítése esetén a külföldi anyavállalat részvényeit ingyenesen vagy kedvezményes áron szerzik meg a külföldi anyavállalattól. Ilyenkor a harmadik személy a juttató külföldi vállalat, aki nem a munkáltatója a magánszemélynek. Ennek ellenére a magánszemély a munkaviszonyára tekintettel kapja az ingyenesen vagy kedvezményes áron juttatott részvényeket, s ezért az ilyen juttatás a magánszemély nem önálló munkából származó jövedelmének minősül.
c) Adott egy gazdasági társaság vezető tisztségviselője, akinek az ezen munkájából származó jövedelme nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül.* Mivel a társaság virágzik, ezért a jól végzett munkája elismeréseként ingyen szerez részesedést a társaságban. Az ily módon megszerzett értékpapír szokásos piaci értéke a magánszemély nem önálló munkából származó jövedelmének tekinthető.
d) Ha pedig például egy kft. a saját üzletrészét vásárolja meg, és azt térítés nélküli átadás révén a társaság magánszemély tulajdonosainak átadja, a kapott üzletrész a társaság magánszemély tagjainál értékpapír formájában megszerzett vagyoni értéknek minősül, így az - tekintettel arra, hogy a jövedelmet a magánszemély a tagi jogviszonyára tekintettel kapja - a magánszemély egyéb jövedelemnek minősül.
Attól függően, hogy a jövedelem milyen jogcímen válik adókötelessé, aszerint lehet meghatározni azt, hogy a kifizetőt, a munkáltatót, illetőleg a magánszemélyt milyen adókötelezettségek terhelnek. Ilyen adókötelezettségek lehetnek különösen a jövedelem, az adó és az adóelőleg megállapítása, megfizetése és bevallása, illetve az adatszolgáltatás teljesítése. Ezek alapján a fenti a) pontban leírt esetben, ha például a magánszemély a juttatást külföldről, kifizető közbeiktatása nélkül kapja, akkor ezen jövedelem vonatkozásában az adóelőleget a magánszemélynek a negyedévet követő hó 12-éig saját magának kell befizetnie. Itt kell megemlíteni, hogy a Szja. tv. 2. § (6) bekezdése kimondja: "...Az előzőek szerint meghatározott jogcímen a bevétel kifizetőjeként járhat el az említett felek közül az a személy, amelyikkel a magánszemély a szerzés körülményeit is figyelembe véve a bevétel jogcímét meghatározó jogviszonyban áll, ha ez a kifizető az e bevétellel kapcsolatos, jogszabályban előírt kötelezettségeinek teljesítése érdekében szükséges adatokkal rendelkezik, akkor is, ha a bevételt más személy fizeti (fizette) ki, vagy folyósítja (folyósította)." Ennek alapján pedig a példa szerinti esetben a magyar munkáltató eljárhat kifizetőként.
Bizonyos értékpapírok megszerzése nem minősül bevételnek. Ennek oka egyfelől az, hogy a Szja. tv. 77/A. § (2) bekezdésében felsorolt esetek egy részében ténylegesen nem keletkezik jövedelem, ezért azok megszerzését a jogalkotó mentesíti az adóztatás alól. Másfelől azonban egyes értékpapírok juttatásánál nem mentesülésről beszélhetünk, hanem csupán arról, hogy az adót nem az értékpapír megszerzésekor, hanem például annak átruházásakor, értékesítésekor kell majd megfizetni. Azaz ezen értékpapírok vonatkozásában az adóztatás elhalasztásra kerül.
Megjegyzendő, hogy a bevételnek nem minősülő tételek szempontjából társas vállalkozásnak kell tekinteni azt a külföldi székhelyű jogi személyt és egyéb szervezetet is, amely a székhelye szerinti államban - ide nem értve az alacsony adókulcsú államot - a társasági adónak megfelelő adó alanya.
A fentebb felsorolt esetek közül némi magyarázatot igényel az első eset, nevezeten az, amikor az értékpapírt a magánszemély bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben szerezte. Ez előfordulhat például akkor, ha egy vállalat részvényeit kedvezményes - névérték alatti áron - lehet jegyezni, és erre bárki jogosult lehet, akkor a névérték és a tényleges kiadás közötti különbözet nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget. Természetesen az értékpapír átruházásakor a magánszemély az értékpapír megszerzésére fordított értékként a példabeli esetben csak az általa ténylegesen teljesített ellenértéket veheti figyelembe.
Egyébként számos olyan eset került a (2) bekezdésben felsorolásra, amikor a magánszemély által megszerzett értékpapír nem tekinthető igazán új értékpapírnak. Így például az értékpapírok kicserélése esetében, de akár a társas vállalkozás jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemelése révén szerzett - a korábbinál nagyobb névértékű - értékpapír esetén is az értékpapír szokásos piaci ára nem emelkedik. Például azzal, hogy a jól menő kft. részvénytársasággá alakul át, és a tagok üzletrésze nagyobb névértékű részvénycsomaggá kerül átalakításra, nem növeli meg a társaság szokásos piaci értékét, így a magánszemélyek értékpapírjának értékét sem. Tehát, ha a leírt átalakítás adófizetési pont lenne, az azzal járna, hogy a vállalkozásból kényszerűen, ugyanakkor valódi ügylet hiányában kerülne a tőke kivonásra. Mivel ez nem kívánatos végeredmény, ezért az értékpapír kicserélését, a vállalkozás jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemelését az adótörvény nem tekinti adófizetési pontnak.
Kiemelendő azonban, hogy a társas vállalkozás a jegyzett tőkéjének a saját tőke terhére történő felemeléséről, átalakításáról, az átváltoztatható kötvény átalakításáról és az értékpapír megemelt névértékéről magánszemélyenként adatszolgáltatásra köteles, amit a 'K71-es számú nyomtatványon lehet teljesíteni. A magánszemély pedig olyan külön nyilvántartás-vezetésre köteles, amely alapján megállapítható a megemelt névértékű vagy átalakított értékpapírok megszerzésére fordított érték - ez pedig megegyezik az eredeti értékpapír megszerzésére fordított értékkel.
Kárpótlási jegy ellenében megszerzett, korábban állami tulajdonban lévő üzletrész, részvény értékesítése esetén speciális szabály, hogy a kárpótlásra eredetileg jogosult magánszemély vagy az örököse a kárpótlási jegy kamattal növelt értékét tekintheti az értékpapír megszerzésére fordított értéknek. Más magánszemély esetében csak a kárpótlási jegy megszerzésére fordított értéket lehet az átruházott értékpapír megszerzésére fordított értékként figyelembe venni.
Szintén speciális szabály az, hogy a házastársi közös vagyon megosztása révén szerzett részvény, üzletrész későbbi átruházása esetén az értékpapír megszerzésére fordított értékként azt az értéket lehet figyelembe venni, amelyet a házastárs megszerzésre fordított értékként figyelembe vehetett volna.
Eltérő szabályok vonatkoznak a 2006. július 1-je előtt szerzett dolgozói üzletrészekre. Az említett időpont azért lényeges, mivel 2006. július elsejével lépett hatályba az új Gt., amely időpontot követően már nem lehet dolgozói üzletrészeket kialakítani. Azonban a Szja. tv. ettől függetlenül továbbra is tartalmazza azon üzletrészekre vonatkozó speciális előírásokat, amelyeket a magánszemély dolgozói üzletrészként szerzett meg. Az eltérő szabályozás oka pedig az, hogy ezek az értékpapírok korlátozottan - gyakorlatilag csak a társaság munkavállalói között - forgalomképesek.
Ebben az esetben a jövedelem munkaviszonyból származó jövedelemnek (a munkavállaló örökösénél egyéb jövedelemnek), s nem pedig árfolyamnyereségből, ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származónak minősül. Tehát a dolgozói részvények (üzletrészek) bevonása, átalakítása, visszavásárlása esetében nem az értékpapír megszerzésekor, hanem annak átruházásakor keletkezik adókötelezettség, s az a társaság és a magánszemély között fennálló jogviszony szerint alakul. Speciális szabály hiányában pedig abban az esetben, ha a munkavállaló a dolgozói részvényét más dolgozóra - és nem a részvénytársaságra - ruházza át, akkor a jövedelem árfolyamnyereségből - és nem munkaviszonyból - származó jövedelemnek minősül.
A jövedelem kiszámításának képlete pedig hasonló az általános szabályokhoz, azaz:
[a dolgozói üzletrész értékesítése, bevonása, átalakítása és visszavásárlása révén megszerzett bevétel] - [értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összege] = jövedelem.
Nem keletkezik azonban bevétel akkor, ha a magánszemély a dolgozói üzletrész átalakítása révén újonnan kibocsátott, azonos jogokat biztosító üzletrészt, dolgozói részvényt szerez.
Speciális szabály ugyanakkor az is, hogy a dolgozói üzletrész, dolgozói részvény bevonása, átalakítása esetén az eredeti szerzőnél és örökösénél az értékpapír megszerzésére fordított érték részét képezi a névérték azon részének 50 százaléka is, amely rész a jegyzett tőkének a saját tőke terhére történő felemeléséből származik.
Egy teljesen önálló jogintézmény a kedvezményezett részesedéscsere intézménye. Ez a jogintézmény gyakorlatilag akkor biztosít - halasztott - adómentességet, ha egy társaság többségi részesedést szerez egy másik társaságban, és a második társaságban részesedéssel bíró magánszemély ezt a részesedését az először említett társaságban fennálló részesedésre cseréli. Erre a jogintézményre azért van szükség, mivel viszonylag gyakran fordul elő olyan eset, hogy egy vállalat egy másik vállalat irányítását meg kívánja szerezni, azonban a megszerzendő vállalat értékpapírjainak ellenértékét részben vagy egészben a saját értékpapírjainak az átadásával egyenlíti ki. Ha a leírt esetben a magánszemély tulajdonosok kötelesek lennének az árfolyamnyereségük után az adót megfizetni, a leírt ügylet sokkal nehezebben jönne létre, és a magánszemélyek kényszerből kivonnák a jövedelmüket a vállalkozásból. Amennyiben ugyanis a részesedéscsere nem tekinthető kedvezményezettnek, akkor a megszerző társaságban kapott részesedés szokásos piaci értéke a magánszemély - feltehetően árfolyamnyereségből származó - bevétele lesz, amelyet csökkenthet az eredeti társaságban birtokolt értékpapír megszerzésére fordított értékkel és a járulékos költségekkel.
Egy ügylet akkor minősül kedvezményezett részesedéscserének, ha az alábbiakban felsorolt feltételek mindegyike teljesül: Ezek a következőek:
- az "A" társaság részesedést szerez a "B" társaság jegyzett tőkéjében,
- oly mértékben, hogy megszerzi a "B" társaságban a szavazati jogok többségét, és
- a "B" társaságban részesedéssel bíró magánszemély a részesedését átadja az "A" társaságnak,
- az "A" társaság jegyzett tőkéjét képviselő, újonnan kibocsátott értékpapírok és az értékpapírok névértékének 10 százalékát meg nem haladó pénzeszköz fejében.
Amennyiben a leírt feltételek fennállnak, a magánszemélynek választási lehetősége van, hogy a teljes jövedelmét az árfolyamnyereségre vonatkozó szabályok szerint adókötelesnek tekinti, azaz nem él a kedvezményezett részesedéscsere lehetőségével. A magánszemély másik lehetősége az, hogy a kedvezményezett részesedéscsere időpontjában csak a megszerzett pénzösszegnek megfelelő összeget - de annak egészét - tekinti árfolyamnyereségből származó jövedelemként adókötelesnek, míg a fennmaradó összeg, tehát az újonnan szerzett értékpapírok szokásos piaci értéke - átmenetileg - adómentes. Abban az esetben, ha a magánszemély az átmenetileg nem adózó értékpapírokat a későbbiekben átruházza, a bevétellel szemben az értékpapírok megszerzésére fordított értéknek a kedvezményezett részesedéscsere keretében átruházott értékpapírok megszerzésére fordított érték és az árfolyamnyereségként már leadózott jövedelem - azaz a kedvezményezett részesedéscsere során átadott maximum 10 százaléknyi pénzösszeg - együttes összege tekinthető.
A magánszemély a kedvezményezett részesedéscsere szerinti adózásról legkésőbb az átruházás időpontjában nyilatkozik a kifizetőnek, és e választásáról a bevallásában is nyilatkozik. A kifizető magánszemélyenként adatot szolgáltat a 'K73 számú nyomtatványon az adóhatóság részére a kedvezményezett részesedéscsere révén a magánszemélynek juttatott összes értékpapírról. A magánszemély pedig az ily módon megszerzett értékpapírjairól elkülönített nyilvántartást vezet.
Az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre vonatkozó rendelkezések alkalmazásában társaságnak minősül a gazdasági társaság, az egyesülés, a közhasznú társaság, a szövetkezet. Szintén társaságnak tekintendő az az Európai Unión belül belföldi illetőségű társaság, amely a Tanács a különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló 1990. július 23-i 90/434/EGK Irányelvének 3. cikkében szerepel, feltéve, hogy az bármely tagállam joga szerint társasági adófizetésre köteles szervezet. Figyelemmel kell lenni tehát arra, hogy az értékpapír formájában szerzett vagyoni érték alkalmazásában egyes társas vállalkozásnak minősülő szervezetek (például az ügyvédi iroda) nem minősülnek társaságnak.
Az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték
Az Szja. tv. 77/B. §-a - hasonlóan a 77/A. § szabályaihoz - nem egy speciális külön adózó jövedelemre vonatkozó szabályokat tartalmaz, hanem azokat az eljárási és kiegészítő szabályokat, amelyeket akkor kell alkalmazni más típusú jövedelmek utáni adó megállapítása során, ha a juttatást nem pénz, de nem is értékpapír, hanem az értékpapírhoz kapcsolódó jog formájában adják. Ugyanis elképzelhető, hogy a kifizető nem csak egyszerűen egy értékpapír tulajdonjogát adja a magánszemélynek, hanem valamely értékpapírhoz kapcsolódó - és vagyoni előnyt biztosító - jogot. Ugyancsak kiemelendő, hogy az értékpapírhoz kapcsolódó jog révén a magánszemélynek nem csak úgy származhat jövedelme, hogy a jog alapján az értékpapírt olcsóbban szerezheti meg annak szokásos piaci áránál, bár ez a leggyakrabban előforduló eset.
Az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték esetében is igaz, hogy ha a jövedelem megszerzése ellenőrzött tőkepiaci ügyletben történt, akkor a jövedelem nem a 77/B. § szabályai szerint válik adókötelessé.*
Az Szja. tv. az értékpapírra vonatkozó jog révén szerzett jövedelem megszerzésének több módozatát szabályozza. A magánszemély szerezhet jövedelmet úgy, hogy az értékpapírra vonatkozó
- vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jogot ellenérték fejében átruház, megszüntet, illetve lemond arról,
- vételi, vagy eladási jogot ellenérték fejében alapít,
- vételi, jegyzési vagy más hasonló jogot gyakorol,
- eladási vagy más hasonló jogot gyakorol.
Amennyiben a magánszemély az értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jog átruházása, átengedése, megszüntetése, gyakorlásának átengedése vagy az ilyen jogról való lemondás címén részesül bevételben, akkor jövedelemnek minősül a bevétel azon része, amely meghaladja a jog megszerzésére fordított igazolt kiadást, valamint az ügylettel összefüggő igazolt járulékos költséget. Szintén kiadásnak minősül a jog megszerzésekor adóköteles bevétel is. Például, ha a magánszemély egy (akár több százmillió forint értékű) részvénycsomag vételi jogát 1 millió forintért szerezte, és ezen jog gyakorlását 1,5 millió forintért egy másik személynek átengedi, akkor a magánszemély fél millió forint jövedelemhez jut. A jövedelmet ebben az esetben a bevétel megszerzésének időpontjára kell megállapítani.
Szintén szerezhet jövedelmet a magánszemély oly módon, hogy vételi vagy eladási jogot ellenérték fejében alapít. Például a magánszemély opciót biztosíthat egy másik személynek (jellemzően befektetési szolgáltatónak) arra, hogy a másik személy a magánszemélytől egy részvénycsomagot előre meghatározott áron megvehessen, vagy a másik személy a magánszemélynek egy részvénycsomagot előre meghatározott áron eladhasson. Amennyiben az ügylet pénzbeli elszámolással szűnik meg, a magánszemélynek az opció alapításáért kapott bevételéből levonható az elszámolás miatt felmerülő kiadása.
Abban az esetben, ha az ügylet az értékpapír átadásával szűnik meg, az opció alapításáért kapott bevételből a jövedelem megállapítása során levonható az adott értékpapír megszerzésére fordított igazolt összegnek, de legfeljebb az adott értékpapír teljesítéskori szokásos piaci értékének az ügyleti szerződés szerinti árat meghaladó része. Egyszerűbben fogalmazva, ha a magánszemély nagyobb összegű bevételt kap az opció alapításáért, mint amekkora a vesztesége azon, hogy az ügyletben meghatározott árért kell az értékpapírt eladnia, akkor a magánszemélynek jövedelme keletkezik. Például, ha a magánszemély 1 millió forintért engedett egy befektetési szolgáltatónak olyan jogot, hogy a befektetési szolgáltató 10 millió forintért egy részvénycsomagot megvehet, és a magánszemély a részvénycsomagot 10,6 millió forintért szerzi. Ilyenkor ha az ügylet teljesedésbe megy, és a teljesedéskor a részvénycsomag szokásos piaci ára legalább 10,6 millió forint, akkor a magánszemély jövedelme 400 ezer forint lesz. Ugyanis a magánszemély bevétele 1 millió forint, ami csökkenthető a részvénycsomag beszerzési árának (10,6 millió) és szerződés szerinti árának (10 millió) különbözetével, azaz 600 ezer forinttal. Ha a részvénycsomag szokásos piaci ára a teljesítéskor csak 10,3 millió forint, akkor a magánszemély az 1 millió forint bevételét csak 300 ezer forinttal jogosult csökkenteni (10,3 - 10 millió), így az adóköteles jövedelem összege 700 ezer forint lesz. A jövedelem megállapításának időpontja főszabály szerint az elszámolás napja azzal, hogy amennyiben a jogosult a joggal nem élt, ez a nap a jog gyakorlásának határnapja, de legkésőbb az opció engedésének évét követő ötödik év utolsó napja.
Ha a magánszemély vételi kötelezettséget vállalt, akkor a jövedelem az opció alapításáért kapott bevétel csökkentve azt az adott értékpapír ügyleti szerződés szerinti árának a teljesítéskor szokásos piaci értékét meghaladó részével. Egyszerűbben fogalmazva, ha a magánszemély az opció alapításáért kapott bevétele magasabb, mint amekkora a vesztesége azon, hogy a szokásos piaci ár feletti ügyleti áron kell az értékpapírt megvennie, a magánszemély jövedelemben részesül. Például, ha a magánszemély 1000 forintért vállalta, hogy egy éven belül 4000 forintos áron megvásárol egy adott részvényt és a részvény szokásos piaci ára 3200 forint a teljesítéskor, akkor a magánszemély 200 forint jövedelemhez jut. A jövedelem megállapításának időpontja főszabály szerint az a nap, amikor a másik személy a jogát gyakorolja azzal, hogy amennyiben a jogosult a joggal nem élt, a jövedelem megállapításának időpontja a jog gyakorlásának határnapja, de legkésőbb az opció engedésének évét követő ötödik év utolsó napja.
Amennyiben a magánszemély az értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési vagy más hasonló jogát gyakorolja, a jövedelmet az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre irányadó rendelkezések, azaz az Szja. tv. 77/A. §-ának szabályai szerint kell megállapítani. Ilyenkor a jövedelmet az értékpapír feletti rendelkezési jog megszerzésének vagy birtokba vételének napjára kell megállapítani. Azaz, ha a munkavállalók 100 forint befizetése ellenében válnak jogosulttá arra, hogy a munkáltató társaság részvényeit 1000 forintért jegyezzék, és az értékpapírok szokásos piaci ára 1500 forint, akkor a munkavállalók részvényenként 400 forint jövedelemhez jutnak.
Abban az esetben, ha a magánszemély az eladási jogát gyakorolja, akkor jövedelemnek minősül az értékpapír átruházására tekintettel megszerzett bevételből az a rész, amely meghaladja az értékpapírnak az átruházás időpontjára megállapított szokásos piaci értékét, csökkentve a jog megszerzésére fordított igazolt kiadással. Az értékpapír szokásos piaci értékéig keletkező jövedelemrészre - amely abból keletkezhet, hogy a magánszemély alacsonyabb áron szerzi meg az értékpapírt, mint az eladási jog gyakorlásának időpontjában annak szokásos piaci értéke - az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Például, tételezzük fel, hogy egy magánszemély egy részvényt 25000 forintért szerzett. Ha ez a magánszemély 10000 forintos opciós díj fejében vált jogosulttá arra, hogy a részvényt egy éven belül 50000 forintos vételárért eladja, és az eladáskor a részvény szokásos piaci ára 35000 forint, akkor a magánszemélynek értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett (jellemzően nem önálló munkából származó vagy egyéb) jövedelme keletkezik. Ennek a jövedelemnek a megállapításához az 50000 forint eladási árat csökkenteni kell az értékpapír szokásos piaci értékével (35000 forint) és a jog megszerzésére fordított kiadással (10000 forint), azaz a jogviszony szerint adózó jövedelem(rész) nagysága 5000 forint lesz. Mivel a magánszemély a részvényt csak 25000 forintért szerezte és annak az eladáskori szokásos piaci ára 35000 forint volt, így a magánszemélynek a fenti 5000 forint jogviszony szerint adóköteles jövedelmen túl további 10000 forint (35000 forint csökkentve 25000 forinttal) árfolyamnyereségből származó jövedelme is keletkezik.
A fentiek szerint megállapított jövedelem adókötelezettségének jogcímét a szerződő felek és esetleges harmadik személyek között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani. Így például a munkavállalónak biztosított értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett jövedelem a magánszemély munkaviszonyból származó jövedelmének minősül. A jövedelem, az adó és az adóelőleg megállapítását, megfizetését, bevallását, és az adatszolgáltatást úgy kell teljesíteni, ahogy az adott jövedelemre vonatkozó általános szabályok azt előírják. A kifizetőt terhelő adó mellett adható egyes juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni. Az értékpapír megszerzésére fordított kiadást az árfolyamnyereségre irányadó rendelkezések szerint kell megállapítani.
A jövedelmet, adót és esetlegesen adóelőleget a kifizető állapítja meg, vallja be és fizeti meg, és erről a magánszemélynek az adóévet követő év január 31-ig igazolást ad. Kifizető hiányában a magánszemély a jövedelmet és az adót a saját nyilvántartása alapján állapítja meg és vallja be. Ha a kifizető nem vonta le az adóelőleget, azt a magánszemélynek az adó bevallására nyitva álló határidőig kell megfizetnie. Mind az igazolásnak, mind a nyilvántartásnak tartalmaznia kell az irányadó rendelkezéseknek megfelelően megállapított összegben:
- a megszerzett bevételeket,
- az igazolt járulékos költségeket,
- a jog, illetőleg az értékpapír megszerzésére fordított kiadást.
A kifizető a fentieken túl köteles az adóévet követő január 31-éig a 'K72 számú nyomtatványon adatot szolgáltatni az állami adóhatóságnak. Az adatszolgáltatás tartalmazza a kifizető által alapított, értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jogot, továbbá a jog gyakorlásának, megszüntetésének és a jogról való lemondásnak a tényét.
Abban az esetben, ha a vételi, jegyzési vagy más hasonló jog gyakorlása bárki számára elérhető jog alapján történt, akkor jövedelem nem keletkezik. Amennyiben pedig az eladási vagy más hasonló jog gyakorlása nyitott bárki számára, akkor a teljes bevétel árfolyamnyereségből származik. Így például, ha egy adott részvény kedvezményes áron történő jegyzése nyilvános, akkor a kedvezmény összege nem keletkeztet adókötelezettséget, hiszen gyakorlatilag a kedvezményes ár a szokásos piaci ár. Amennyiben pedig egy kifizető nyilvános vételi ajánlatot tesz egy adott típusú értékpapírra, akkor a teljes eladási ár árfolyamnyereségből származik, tehát nincs egyéb vagy munkaviszonyból származó jövedelemként adóköteles rész.
Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében szerzett jövedelem
Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program egy speciális juttatási rendszer, amelyre az általánosnál kedvezőbb adózási szabályok vonatkoznak. A program lényege az, hogy a társaság munkavállalói a társaság vagy annak kapcsolt vállalkozásának értékpapírját kapják meg, amely a juttatáskor nem minősül bevételnek, de éppen ezért azzal a magánszemélyek nem rendelkezhetnek szabadon.
Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programra akkor vonatkoznak az általánosnál - tehát az Szja. tv. 77/A. §-ában meghatározottaknál - kedvezőbb szabályok, ha a programot előzetesen az adópolitikáért felelős miniszter, azaz a nemzetgazdasági miniszter nyilvántartásba veszi. A nyilvántartásba vételnek többek között az a feltétele, hogy
- a társaságnak a kérelem benyújtása előtt legalább három üzleti évben - átláthatóan - kell működnie,
- a programban csak a társaság értékpapírját lehet megszerezni,
- a program keretében kizárólag a gazdasági társaság munkavállalója vagy vezető tisztségviselője szerezhet értékpapírt,
- a programban legalább a társaság éves átlagos állományi létszám 10 százalékának megfelelő magánszemély részt kíván venni, és
- a vezető tisztségviselők részvétele további korlátozások alá esik.
Amennyiben a nemzetgazdasági miniszter a programot nyilvántartásba veszi, a program keretében a részt vevő magánszemélyek esetében nem minősül bevételnek - adóévenként maximum 1 millió forint értékhatárig - a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték, ha azt az elismert programban meghatározott feltételekkel szerzik, és azt a kötelező tartási időszak idejére egy befektetési szolgáltatónál letétbe vagy dematerializált értékpapír esetében külön értékpapírszámlára helyezték. Akkor sem keletkezik bevétel, ha a magánszemély a program keretében kizárólag értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési vagy más hasonló jogot szerez és e jog gyakorlására csak a jog alapításának évét követő második év letelte után jogosult azzal, hogy az 1 millió forintos korlát az e jog alapján megszerzett értékpapírokra is vonatkozik. Ha a magánszemély adóévenként 1 millió forintnál nagyobb értékű vagyoni előnyt szerez a fenti módon, az értékhatár feletti részre az Szja. tv. 77/A. §-ában található általános szabályok vonatkoznak, azaz az adóköteles jövedelemnek minősül.
A kötelező tartási időszak jellemzően az értékpapír letétbe helyezésének napjától ennek a napnak a naptári évét követő második naptári év utolsó napjáig terjed. Amennyiben bármely okból a kötelező tartási időszakban a letét megszűnik, a magánszemély által megszerzett munkaviszonyból származó jövedelemnek (vezető tisztségviselő esetén nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek, a magánszemély örököse esetén egyéb jövedelemnek) minősül az értékpapírnak a letét megszűnésének időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek összegét meghaladó része. Azaz ha a letét a kötelező tartási időszakban szűnik meg, a jövedelem ismételten az Szja. tv. 77/A. §-ában található általános szabályok szerint minősül.
Ha az értékpapír letétbe helyezése a kötelező tartási időszak leteltét követően szűnik meg, a magánszemély további adófizetési kötelezettség nélkül rendelkezhet az értékpapírral. Figyelemmel kell lenni azonban arra, hogy az értékpapír átruházásakor az értékpapír megszerzésére fordított értéket az árfolyamnyereségre vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani, azaz ha az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program keretében a magánszemély ingyenesen vagy kedvezményes áron szerezte az értékpapírt, akkor ez az érték nulla, illetve a kedvezményes árnak megfelelő összeg.
Az adópolitikáért felelős miniszter, azaz a nemzetgazdasági miniszter az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programot nem a program keretében elsőként letétbe helyezett értékpapír letétbe helyezését követő második év, hanem a letétbe helyezést követő ötödik év elteltével törli a Nemzetgazdasági Minisztérium által vezetett nyilvántartásból. Átmeneti rendelkezés értelmében a módosított szabályt a hatálybalépésekor (2009. július 9-én) már nyilvántartásban szereplő programok esetében is alkalmazni lehet.
NEGYEDIK RÉSZ
VEGYES, ZÁRÓ ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
Statisztikai besorolási rend
Nyilatkozatok
Ha a magánszemély az őstermelésből származó jövedelme megállapítására a tételes költségelszámolást választotta és a bevétele az adómentes értékhatárt meghaladja, de az adóévben elszámolt jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján kapott támogatások összegével csökkentett éves bevétele nem több 4 millió forintnál és legalább a (támogatásokkal együtt számított) bevételének a 20 százalékát kitevő összegű, az őstermelői tevékenységével kapcsolatosan felmerült, költségként elismert kiadásait számlával (bizonylattal) tudja igazolni, akkor nem kötelező jövedelmet számolnia feltéve, hogy egyszerűsített bevallási nyilatkozatot tesz. A jármű használattal kapcsolatos számlával igazolt költségeket csak az veheti figyelembe a nyilatkozat kitöltésénél, aki útnyilvántartást vezet. Útnyilvántartás vezetése nélkül érvényesíthető - személygépkocsi üzemeltetéssel összefüggő - havi 500 km üzemeltetési költséggel az egyszerűsített nyilatkozatot tévő magánszemély nem számolhat.
A tevékenységüket közös igazolvány alapján folytató őstermelők, valamint a családi gazdálkodó és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagok is élhetnek nyilatkozattételi jogukkal, de csak külön-külön és csak akkor, ha mindannyian ezt a módszert választják.
Egyszerűsített bevallási nyilatkozattétel esetén a tárgyi eszközök és a nem anyagi javak értékcsökkenési leírását, valamint a korábban elhatárolt veszteségnek a 20 százalékát az adóévre elszámoltnak kell tekinteni.
Üzemanyagár
Felhatalmazások
A felszolgálási díj mértékének megállapításáról, valamint a felszolgálási díj alkalmazásának és felhasználásának szabályait a 71/2005. (IX. 27.) GKM rendelet tartalmazza.
Hatályba léptető és átmeneti rendelkezések
Ezen szabályok szerint éves szinten 500 millió forint vállalkozói adóalapig 10 százalék a vállalkozói személyi jövedelemadó mértéke, az 500 millió forint feletti részre pedig 19 százalék. A szabály alkalmazására 2010. június 30.-át követően nyílt lehetőség, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2010. június 30-áig képződött vállalkozói adóalap után a 2010. június 30.-án hatályos rendelkezések szerint kell adózni. A vállalkozói adóalapot a naptári napokkal arányosan kell megállapítani.
A vállalkozói adóalap 2010. második félévre eső részének 250 millió forintot meg nem haladó részére a 10 százalék adókulcs feltétel nélkül alkalmazható.
Amennyiben az év elejétől számított halmozott adóelőleg-alap második félévre eső része a 250 millió forintot nem haladja meg, az egyéni vállalkozó jogosult 10 százalékos mértékkel fizetni a rá vonatkozó személyi jövedelemadó-előleget.
A rendelkezés 2010. január 1-től, azaz visszamenőleges hatállyal engedi alkalmazni a kifizetőre vonatkozó és a magánszemély által választható átváltási árfolyam alkalmazását lehetővé tevő 6. § (4) bekezdést, a pedagógusok szakkönyvvásárlásának adómentességét biztosító 7. § (1) bekezdésének l) pontját és a környezeti vészhelyzet magánszemély károsultjának juttatott segélyt az 1. számú melléklet 6.1. alpontja alapján.
A 2010. év I félévére alkalmazott 10 százalékos adókulcs esetén a megtakarított adót, azaz a nyilvántartott adókülönbözetet továbbra is tájékoztató adatként kell a bevallásban szerepeltetni és annak kivezetésére akkor van mód a nyilvántartásból, amennyiben azt annak célja szerint elkölti adózó. A nyilvántartott adókülönbözet célszerinti felhasználására az Szja. tv. 49/B § (22) bekezdésének 2010. június 30-án hatályos rendelkezése szerint van mód.
A rendelkezés értelmében a 2010-ben - a teljes adóévben - sportversenyen vagy sportvetélkedőn nyert érem, serleg, trófea összeghatártól függetlenül adómentes.
2010. augusztus 18-tól szerzett juttatások esetében adómentesnek minősül az ingyenesen vagy kedvezményesen a sportesemény-szervező tevékenységet folytató szervezet által e tevékenységi körében juttatott (ide nem értve, ha azt más személy megrendelésére teljesíti), valamint a kifizető által ugyanazon magánszemélynek az adóévben legfeljebb 50 ezer forint értékben juttatott sporteseményre szóló belépőjegy, bérlet.
A rendelkezés lehetővé teszi, hogy a magánszemély adózók az önsegélyező pénztárnál legalább 24 hónapra lekötött összeg, valamint a prevenciós szolgáltatás értékének 10 százalékáról is rendelkezzenek már a 2010. évről szóló bevallásukban is.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben az egyéni vállalkozó a tevékenységét ügyvédi iroda, közjegyzői iroda, végrehajtói iroda vagy szabadalmi ügyvivő iroda tagjaként folytatja, akkor a 1053-as bevallásában az egyéni vállalkozásból származó jövedelmet az egyéni vállalkozói tevékenység megszűntetésére vonatkozó szabályok szerint kell megállapítani, vagyis a jövedelmet egyszer kell levezetni.
A vállalkozói kivét és a személyes közreműködői díjkiegészítésre vonatkozó rendelkezések 2011. január 1-jétől hatályon kívül kerültek. A törvény lehetővé teszi, hogy az adózók választásuk szerint már a 2010-es adóévre se alkalmazzák a kiegészítésre vonatkozó szabályokat.
Ahogyan az adókedvezményekről szóló részben is olvasható, a lakáscélú hitelhez kapcsolódó kedvezmény, tandíj halasztott kedvezménye, felnőttképzési díj halasztott kedvezménye az alkalmazásukat szabályozó átmeneti rendelkezésekben meghatározott határidőig, legkésőbb a 2015-ös adóévről a 2016-ban benyújtandó adóbevallásban érvényesíthető utoljára.
A rendelkezés szerint az egyéni vállalkozó 2010. évi osztalékalapja után az adó mértéke 16 százalék.
Legfontosabb hatályba léptető és átmeneti rendelkezések figyelemmel az elévülési időre
egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
egyes adó- és járuléktörvények módosításáról
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Hatályba léptető rendelkezések
a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról
XXXII. Fejezet
Átmeneti rendelkezések
az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvénnyel és a megtakarítások ösztönzésével összefüggő törvénymódosításokról
sporttal összefüggő egyes törvények módosításáról
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosítása
Hatálybalépés
egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról
XIII. Fejezet
Záró rendelkezések
az adó- és járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó- és vámjogi tárgyú törvények módosításáról
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Hatályba léptető rendelkezések
a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról
a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról
Hatályba léptető rendelkezés
1. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
Az adómentes bevételekről
1. A szociális és más ellátások közül adómentes:
1.1. az állami szociális vagy társadalombiztosítási rendszer keretében nyújtott jövedelempótlék (kivéve az ösztöndíjhoz kapcsolódó jövedelemkiegészítő pótlékot), árvaellátás, házastársi pótlék, házastárs után járó jövedelempótlék, a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásáról szóló törvény alapján folyósított életjáradék, az özvegyi nyugdíjra való jogosultság megszűnésére tekintettel kapott végkielégítés, szociális támogatás, lakbér-hozzájárulás, az árvaellátásra jogosult gyermekre tekintettel kapott özvegyi nyugdíj;
Az árvaellátásra jogosult gyermekre tekintettel kapott özvegyi nyugdíj adómentességéről 2009. január 1-jétől rendelkezik a törvény azzal, hogy az adómentes szabályt a 2006. december 31-ét követően ilyen címen megszerzett ellátásokra is lehet alkalmazni. A rendelkezés hatályba lépését megelőzően, de 2006. december 31-ét követően megszerzett és adóköteles jövedelemként bevallott ellátások esetében önellenőrzés benyújtásával érvényesíthető utólag az adómentesség.
A házastárs halálától számított egy évig folyósított özvegyi nyugdíj is adómentes 2011. évtől az 1. számú melléklet 1.2. pontja alapján.
1.2. a nyugdíj, a nyugdíjban részesülő magánszemélyt megillető
a) baleseti járadék,
b) jövedelempótló kártérítési járadék, feltéve, hogy a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte;
1.3. az állami szociális rendszer keretében, illetőleg a helyi önkormányzat, továbbá az egyház és az egyházi karitatív szervezetek által nyújtott szociális segély, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben meghatározott pénzbeli ellátások, a nevelési díj és a nevelőszülőt a nevelési díj mellett megillető külön ellátmány, valamint az utógondozói ellátás, a helyi önkormányzat által a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján nyújtott átmeneti segély, temetési segély, lakásfenntartási támogatás, adósságkezelési szolgáltatás, időskorúak járadéka, az aktív korúak ellátására való jogosultság keretében megállapított pénzbeli ellátás, a vakok személyi járadéka, a rokkantsági járadék, a súlyosan mozgáskorlátozott magánszemély részére jogszabály alapján nyújtott közlekedési támogatás, a fogyatékossági támogatás, a hadigondozási pénzellátások, a nemzeti gondozásról szóló törvény alapján folyósított nemzeti gondozási díj, valamint a munkáltatótól, az érdekvédelmi szervezettől az elhunyt házastársa vagy egyeneságbeli rokona részére folyósított temetési segély, továbbá az önsegélyező feladatot is vállaló társadalmi szervezet, önsegélyező egyesület által nyújtott szociális segély azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában önsegélyező feladat ellátásának minősül a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvényben felsorolt ellátásokat kiegészítő juttatások nyújtása;
A munkáltatótól, érdekvédelmi szervezettől kapott temetési segély adómentessége a folyósítási oldalról nincs korlátozva. Adómentes segélyt nyújthat az elhunyt munkáltatója, az elhunyt házastársának a munkáltatója, az elhunyt egyeneságbeli rokonának a munkáltatója, továbbá az érdekvédelmi szervezet is. Az adómentes rendelkezés a jogosultak körét szűkíti le az elhunyt házastársára, egyeneságbeli rokonára. Ebből következően az elhunyt élettársa munkáltatótól, érdekvédelmi szervezettől nem kaphat adómentesen temetési segélyt.
A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény alapján a menekülteknek kifizetett összegek az állami szociális rendszer keretében nyújtott szociális segélynek minősülnek. Az említett személyek részére természetben nyújtott szociális juttatások (lakhatás, étkezés stb.) az Szja. tv. 1. számú mellékletének 8.1. és 8.5. pontjai alapján szintén adómentesek.
1.4. az intézeti vagy állami nevelésbe vett kiskorú családban való gondozásáért, neveléséért, valamint a gyógyintézet által ápolásra kihelyezett beteg gondozásáért a gyógyintézettől kapott díj, illetve térítés;
1.5. az intézeti, állami nevelést követően kapott, jogszabályban meghatározott önálló életkezdési támogatás;
1.6. a fogvatartottnak a fogvatartás ideje alatt a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló törvény szerint a büntetés-végrehajtási szerv által biztosított foglalkoztatásából származó bevétele, továbbá a büntetés-végrehajtási szerv által - szakfeladatai körében - a fogvatartott részére adott juttatás, valamint a szociálisan rászoruló szabadult részére nyújtott szociális segély;
1.7. a családok támogatásáról szóló törvényben meghatározott gyermekgondozási segély, anyasági támogatás és gyermeknevelési támogatás, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott nevelőszülői díj;
1.8. a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvényben meghatározott ápolási díj;
1.9. a szociális gondozói díj évi 180 ezer forintot meg nem haladó része.
2. A lakáshoz kapcsolódóan adómentes:
2.1. a lakáscélú támogatás, ha az2.1.1. a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet alapján nyújtott támogatás, ideértve a 2006. december 31-éig kihirdetett, az említett kormányrendelet szerint megalkotott helyi önkormányzati rendelet alapján nyújtott lakáscélú támogatást is,
2.1.2. a lakáscélra nyújtott hitel törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott más jogszabály alapján elengedett része,
2.1.3. a települési önkormányzat által nyújtott lakáscélú támogatás, feltéve, hogy az önkormányzat a támogatást
a) - a rászorultság feltételeinek rendeletben történő megállapítása mellett - rászoruló családok részére, és
b) a települési önkormányzatokat az állampolgárok lakáshoz jutásának támogatásához biztosított központi költségvetési hozzájárulásként megillető összeg - a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvényben - jogszerű felhasználására meghatározott cél(ok)ra nyújtja.
A lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Kormányrendelet rendelkezik az önkormányzat által nyújtható kamatmentes kölcsön, illetőleg a részben vagy egészben vissza nem térítendő támogatás szabályairól. Ebből következően az önkormányzat által nyújtott kamatkedvezmény (kamatmentesség) olyan lakáscélú vissza nem térítendő támogatásnak minősül, amely a 2.1.3. pont alapján adómentes.
2.2. a helyi önkormányzat, illetőleg az állam tulajdonában lévő lakás bérleti jogáról való lemondásért kapott térítés (ideértve a bérlakásból távozó bérlőtárs részére bírói határozat alapján a lakáshasználati jog ellenértékeként fizetett összeget is), továbbá a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló törvény szerinti kényszerbérlet megszüntetése esetén a más lakás biztosítása helyett a helyi önkormányzat által a bérlőnek fizetett térítés;
2.3. az állami és a helyi önkormányzati bérlakáson végzett, bérbeadót terhelő munkák házilagos kivitelezése ellenében megállapított visszatérítés;
2.4.*
2.5. - eltérő rendelkezés hiányában - törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott, a lakosság széles körét érintő, az államháztartás valamely alrendszere költségvetése terhére juttatott támogatás (ideértve különösen a közműfejlesztési támogatást, valamint a gázár- és távhőtámogatást is);
2.6. a lakás-takarékpénztárakról szóló törvény szerint nyújtott állami támogatás és a támogatásra, valamint a lakástakarék-betétre fizetett (jóváírt) kamat;
2.7. a munkáltató által lakáscélú felhasználásra a munkavállalónak hitelintézet vagy a Magyar Államkincstár útján, annak igazolása alapján nyújtott, vissza nem térítendő támogatás (ideértve a munkáltató által lakáscélú felhasználásra nyújtott kölcsön elengedett összegét is) a vételár vagy a teljes építési költség 30 százalékáig, de több munkáltató esetén is a folyósítás évét megelőző négy évben ilyenként folyósított összegekkel együtt legfeljebb 5 millió forintig terjedő összegben, feltéve, hogy a lakás nem haladja meg a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendeletben meghatározott méltányolható lakásigényt (lakáscélú munkáltatói támogatás).
A Szja. tv. 84/H. §-a értelmében a munkáltató által nyújtott lakáscélú támogatás adómentességének a vizsgálatánál az 5 millió forintos értékhatárba a 2010. január 1-jét követően nyújtott támogatásokat kell beszámítani.
A lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) kormányrendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) szerint abban az esetben méltányolható a lakásigény, ha a lakásigény mértéke (az igénylő és a vele együtt költöző családtagok száma alapján meghatározott lakószobák száma) és a lakás építési (vásárlási) költsége megfelel a kormányrendelet 3. § (2)-(6) bekezdéseiben foglalt feltételeknek. A méltányolható lakásigény mértékét a kormányrendelet 3. § (2)-(3) bekezdései határozzák meg.
Ha a munkáltató olyan kedvezményes kamatozású lakáscélú kölcsönt enged el, amelyre nézve annak nyújtásakor az Szja. tv. 72. § (4) bekezdésének f) pontjában foglaltak miatt vizsgálni kellett a méltányolható lakásigény mértékét, és ez a feltétel a kormányrendelet 3. § (2)-(3) és (5) bekezdései szerint fennállt, akkor a kölcsön elengedésekor ezt a feltételt nem kell ismételten vizsgálni. Egyéb esetben (pl. olyan igazoltan lakáscélú felhasználásra adott kölcsönök esetében, amelyek nyújtásakor a méltányolható lakásigény mértékét nem kellett vizsgálni) az elengedett összeg akkor minősülhet adómentesnek, ha az a lakás, amelynek vásárlásával, építésével, korszerűsítésével kapcsolatban a kölcsönnyújtás történt, a kölcsön elengedéskor megfelel a kormányrendelet 3. § (2)-(3) és (5) bekezdéseiben meghatározott méltányolható lakásigény mértékének.
Bármely lakáscélú munkáltatói hitel esetében az építési átlagköltség vizsgálata nem feltétel, ezért azt utólag a hitel elengedésekor sem kell vizsgálni. Ugyanakkor annak a feltételnek teljesülnie kell, hogy az öt év alatt történő összes elengedés a vételár vagy a teljes építési költség 30 százalékát, illetve az 5 millió forintot nem haladhatja meg.
Az előzőek vonatkoznak a más munkáltatótól vagy hitelintézettől korábban felvett lakáscélú kölcsön visszafizetésére szolgáló munkáltatói hitel elengedésére is.
3. A közcélú juttatások körében adómentes:
3.1. a közhasznú, kiemelkedően közhasznú alapítványból, közalapítványból annak alapszabályban rögzített közhasznú céljával összhangban a magánszemély részére kifizetett azon összeg, amelyet az oktatási intézményekben folytatott tanulmányokra, kutatásra, külföldi tanulmányútra (ösztöndíj címén) folyósítanak, a szociálisan rászoruló részére szociális segély címén folyósítanak, a diák- és szabadidősport résztvevőjének alkalmanként legfeljebb az 500 forintot meg nem haladóan folyósítanak;3.2. az az összeg, amelyet
3.2.1. a magánszemély a sportról szóló törvény alapján olimpiai járadék címén kap;
3.2.2. a sportról szóló törvény alapján Gerevich Aladár-sportösztöndíjként, a nyugdíjas olimpiai és világbajnoki érmes sportolók és özvegyeik, valamint a kiemelkedő sporteredmények elérésében közreműködő nyugdíjas sportszakemberek részére szociális rászorultságra figyelemmel nyújtott támogatásként, továbbá a sportról szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban meghatározott eredményességi támogatásként kap a magánszemély;
3.2.3. a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló törvény alapján a költségvetési törvényben meghatározott kiemelt előirányzat terhére kap a magánszemély,
3.2.4. a Magyar Köztársaság nemzetközi szerződéses kötelezettségeiből eredően folyósított nemzetközi segélyből származó, erre vonatkozó nyilvántartással igazolt források terhére kap a magánszemély;
Az Európai Közösségek Bizottsága és a Magyar Köztársaság Kormánya között - az Európai Közösségek részéről a Magyar Köztársaság számára történő PHARE Segítségnyújtási Programról - létrejött Keretmegállapodás "A" melléklet III. fejezet 13. Cikk 1. pontja szerint adók, vámok és importilletékek az EK-segélyből nem finanszírozhatók. Ez a tiltó rendelkezés a programban részt vevő magánszemélyeknek kifizetett napidíjak, honoráriumok stb. jövedelemadóját nem érinti, hiszen ezeknél a kifizetéseknél a személyi jövedelemadó nem a PHARE-projektet, hanem a magánszemélyek jövedelmét terheli.
A Keretmegállapodás csak az Európai Közösség tagállamaiból érkezett külföldi személyeket mentesíti a kedvezményezett (segélyben részesülő) államban a jövedelemadók alól [13. Cikk 4. p. pont]. Figyelembe véve az adómentességet korlátozó rendelkezésben (3.4. pontban) foglaltakat, nem tekinthető adómentesnek a PHARE-segélyforrásból - bármilyen jogcímen - kifizetett azon összeg, amelyet munkaviszonyára, munkavégzésre irányuló egyéb vagy más Ptk. szerinti szerződéses jogviszonyára tekintettel kap a magánszemély.
Az előzőekben leírtaktól függetlenül, ha valamely EK által támogatott segélyprogramhoz kapcsolódó más nemzetközi Keretmegállapodás (finanszírozási megállapodás) a jövedelemadó tekintetében általános érvényűen rendelkezne a segélykeretből juttatott összegek mentességéről, akkor azt irányadónak kell tekinteni.
3.2.5. vállalkozási tevékenységet nem folytató alapítványtól, közalapítványtól vagy egyéb társadalmi szervezettől - annak alapszabályában rögzített céljával összhangban - kap az 1989. október 23. napját megelőzően politikai okból üldözött személy;
3.3. a közérdekű kötelezettségvállalásból, a közhasznú, kiemelkedően közhasznú társadalmi szervezetből, alapítványból, közalapítványból annak létesítő okiratában rögzített közhasznú céljával összhangban a közhasznú cél szerint címzett magánszemélynek, valamint munkavállalói-érdekképviseleti szervezet által magánszemélynek nem pénzben adott juttatás értéke, pénzben történő juttatás esetén legfeljebb a minimálbér 50 százalékát meg nem haladó összegben havonta adott támogatás, továbbá a 2008. január 1-je előtt alapított, a magyar kultúra, tudomány, művészet és sport érdekében kiemelkedő tevékenységet folytató és kimagasló eredményt elérő magánszemélynek nyilvános jelölés alapján odaítélt és nyilvánosan átadott szakmai díj;
3.4. a 3.1-3.3. pontokban foglaltak esetében sem adómentes az a kifizetés (juttatás)
a) amelynek címzettje az alapító, az adományozó, a támogató - kivéve az orvosi javaslat alapján fogyatékosságával, gyógyításával összefüggő termék, szolgáltatás formájában nem pénzben megszerzett bevételt -,
b) amelyet a kifizetővel munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban vagy más, a Ptk. szerinti olyan szerződéses jogviszonyban álló magánszemély kap, amelynek alapján a kifizetés (juttatás) a magánszemélyt
ba) az általa végzett tevékenység mennyiségi és/vagy minőségi jellemzőire tekintettel,
bb) termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának ellenértékeként,
bc) jog alapításának, joggyakorlás átengedésének, jogról való lemondásnak ellenértékeként,
illeti meg;
3.5. a hivatali idejét kitöltött volt köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke által a számára biztosított előirányzat terhére közcélú felajánlás, adomány, vállalás címén közvetlenül magánszemélynek juttatott vagyoni érték.
4. Egyes tevékenységekhez kapcsolódóan adómentes:
4.1. a nemzetközi szerződésben meghatározott diplomáciai kiváltságokat és mentességeket élvező nemzetközi szervezetek által kifizetett napidíj;4.2. a külföldi tartózkodásra tekintettel külföldről kapott ösztöndíj azzal, hogy ilyen ösztöndíjon a külföldi oktatási intézményben folytatott tanulmányra, illetve a külföldi kutatóhelyen végzett kutatásra külföldi kifizető (cég, magánszemély stb.) által folyósított összeget kell érteni;
4.3. a belföldön oktatási, nevelési intézményben, közoktatási, felsőoktatási intézményben vendégtanári tevékenység ellátásáért kapott jövedelem, annak figyelembevételével, hogy vendégtanári tevékenységnek minősül a Magyar Köztársaság Kormányával kötött, törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés vagy tárcaközi munkaterv alapján külföldi illetőségű magánszemély által nem magyar nyelven folytatott nevelési, oktatási tevékenység;
Amennyiben a magyar oktatási intézmény a vendégtanár magyarországi lakhatását is biztosítja, akkor ez a pénzbeli vagy természetbeni formában juttatott vagyoni érték is a vendégtanári tevékenységgel összefüggésben megszerzett - a rendelkezés alapján adómentes - jövedelemnek minősül.
4.4. a külföldi középfokú és felsőoktatási intézmény nem magyar állampolgár hallgatójának belföldi szakmai gyakorlaton végzett munkájából származó jövedelem;
4.5. a Magyar Corvin-lánc kitüntetés alapításáról és alapszabályáról szóló miniszterelnöki rendelet alapján a Magyar Corvin-lánc Testület által a tagja javaslatára megítélt támogatás;
4.6. a Nobel-díj és az Európai Unió Descartes-díjának tárgyiasult formája, továbbá a Kossuth- és a Széchenyi-díj tárgyiasult formája, a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja, a Magyar Köztársasági Érdemrend és Érdemkereszt tárgyiasult formája, a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, a Népművészet Mestere díj tárgyiasult formája, továbbá a kultúráért felelős miniszter által adományozott, jogszabályban meghatározott művészeti és szakmai díj tárgyiasult formája, az életmentő emlékérem tárgyiasult formája, az olimpiai játékokon és a fogyatékos sportolók világjátékán (Paralimpia, Siketlimpia, Speciális Olimpia, Szervátültetettek Világjátéka) szerzett 1-6. helyezéshez kapcsolódó érem, trófea tárgyiasult formája, továbbá a Kormány, a miniszterelnök, a rendészetért felelős miniszter, a honvédelemért felelős miniszter, valamint a büntetés-végrehajtást, az adópolitikáért felelős miniszter, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős miniszter, a polgári hírszerzési tevékenység irányításáért felelős miniszter, a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter és az egyházak központi szerve által adományozott emléktárgy (dísztőr, gyűrű stb.) értékéből a Kossuth-díjjal járó pénzjutalom 1/10-ed részét meg nem haladó mértékű rész;
4.7. a) kormányrendeletben szabályozott feltételek alapján két- és többoldalú nemzetközi oktatási együttműködési megállapodás keretében az oktatásért felelős miniszter által a Magyar Ösztöndíj Bizottság vagy a Magyar Ösztöndíj Bizottság Irodája javaslatára adományozott ösztöndíj, egyéb juttatás,
b) a felsőoktatásról szóló törvény, illetve a felsőoktatásban részt vevő hallgatók juttatásait szabályozó kormányrendelet(ek) alapján
ba) külföldi felsőoktatási intézményben tanuló belföldi hallgató,
bb) a külföldi hallgató
részére folyósított juttatás, nyújtott kedvezmény,
c) a két- és többoldalú nemzetközi megállapodások alapján, valamint európai uniós és hazai költségvetési forrásból finanszírozott nemzetközi oktatási, képzési, kutatásfejlesztési és kulturális mobilitási programok keretében belföldi és külföldi magánszemélyek részére folyósított ösztöndíj, egyéb juttatás, nyújtott kedvezmény,
d) a határon túli magyarok részére felajánlott képzési és kutatási lehetőségek keretében ösztöndíjban részesülő külföldi oktatók, kutatók részére folyósított juttatás, nyújtott kedvezmény
bármely esetben feltéve, hogy az nem minősül tevékenység ellenértékének;
4.8. egyházi személynek egyházi szertartásért vagy egyházi szolgálatért magánszemély által közvetlenül vagy közvetve - így különösen perselypénz, egyházfenntartói járulék vagy adomány (ide nem értve az egyház számára közcélú adomány címén adott pénzösszeget) címén - adott vagyoni érték, valamint a központi költségvetési forrásból egyházi személy részére jövedelempótlék vagy annak megfelelő jogcímen juttatott támogatás; az e jogcímen adómentesen juttatott jövedelmet és az egyébként adóköteles jövedelmet az egyházi személy vagy az egyház szervezeti egysége köteles elkülönítetten nyilvántartani; e rendelkezés alkalmazásában egyházi személy az is, aki az egyház részére végzett egyházi feladat ellátásáért az egyháztól rendszeres havi díjazásban részesül;
Az Szja. tv. 3. § 39. pontja értelmében egyháznak az a vallási közösség tekinthető, amelyet a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény ilyenként meghatároz. Egyházi személy az, akit az egyház belső törvényeiben és szabályzataiban annak minősít.
4.9. a jótékony célú rendezvény bevételéből a munkabérként, honoráriumként vagy tiszteletdíjként számfejtett összeg, ha azt a magánszemély nem veszi fel, hanem valamely közérdekű célra felajánlja, azzal, hogy ez nem minősül az adócsökkentésre jogosító közcélú adománynak;
4.10. az egészségügyi és szociális intézményben a betegek, a gondozottak részére kifizetett munkaterápiás jutalom, valamint a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerinti munka-rehabilitációs díj;
4.11. a szakképző iskolai tanulónak, illetve felsőfokú szakképzésben részt vevő hallgatónak tanulószerződés, illetve hallgatói szerződés alapján, valamint szakképzésben tanulószerződés nélkül részt vevő tanulónak a szorgalmi idő befejezését követő összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára külön jogszabály szerint kötelezően kifizetett díjazás, valamint a tanulószerződéses tanulót jogszabály alapján megillető kiegészítő pénzbeli juttatás, továbbá a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény alapján a Munkaerő-piaci Alap képzési alaprésze terhére folyósított szakiskolai tanulmányi ösztöndíj;
A szakképzéssel összefüggő juttatás fogalmát az Szja. tv. 3. §-ának 71. pontja határozza meg. Ennek értelmében szakképzéssel összefüggő juttatásnak minősül "a szakképzésről szóló törvény előírásai alapján a tanulót, illetve a felsőfokú szakképzésben részt vevő hallgatót megillető pénzbeli juttatás, valamint a szakképzésben tanulószerződés, illetve hallgatói szerződés nélkül részt vevő tanulót a szakképzéssel összefüggő szakmai gyakorlat időtartamára a szakképzésről szóló törvény előírásai alapján megillető díjazás." Ezek a juttatások 2011. január 1-jétől adómentesek. A törvény maga összegszerűség tekintetében nem állít korlátot, hanem arról rendelkezik, hogy a külön jogszabályban kötelezően meghatározott díjazás lehet adómentes. A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény 44. §-ának (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: "A tanulószerződés alapján a tanuló pénzbeli juttatásának havi mértéke a szakképzési évfolyam első félévében - függetlenül az elméleti, illetőleg a gyakorlati képzési napok számától - a hónap első napján érvényes kötelező havi legkisebb munkabér (minimálbér) legalább húsz százaléka. A tanulmányi kötelezettségének eredményesen eleget tett tanuló pénzbeli juttatásának mértékét a szakképzési évfolyam második, illetve további féléveiben - a tanuló tanulmányi előmenetelének és szorgalmának figyelembevételével - emelni kell." E juttatás a tanulót az oktatási szünet idejére is megilleti. A szakképzésről szóló törvény 48. §-ának (2 ) bekezdése alapján a szakképzésben tanulószerződés alapján részt vevő részére a minimálbér 20 százalékának megfelelő kiegészítő juttatás jár akkor, ha un. "hiány-szakmát" tanul. A szorgalmi idő befejezését követő szakmai gyakorlatra tekintettel a tanulószerződés nélküli tanulót a 48. § (1) bekezdése alapján díjazás illeti meg, amelynek összege a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény mellékletének 1/a. pontja alapján a minimálbér 50 százaléka.
Ugyancsak az Szja. tv. 1. számú mellékletének már említett pontja rendelkezik arról, hogy adómentes a szakiskolai tanulmányi ösztöndíj is. E tanulói juttatásról rendelkezik a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény felhatalmazása alapján kiadott, a szakiskolai tanulmányi ösztöndíjról szóló 328/2009. (XII. 29.) számú kormányrendelet. Az ösztöndíj nagyságára vonatkozó szabályokat a rendelet 4. és 5. §-ai tartalmazzák a következők szerint:
"4. § (1) Az ösztöndíjas tanuló az ösztöndíjra az első szakképzési évfolyam tanévének kezdő napjától az utolsó szakképzési évfolyamon a tanulmányokat lezáró, a tanév rendjében meghatározott első szakmai vizsga letételére kijelölt hónap végéig jogosult, amely időtartamot nem hosszabbítja meg a javító- vagy pótló vizsga időpontja.
(2) Az ösztöndíj folyósítása független a tanulónak más jogcímen fizetett egyéb juttatásoktól.
(3) Az ösztöndíj folyósításának a feltétele az ösztöndíjas tanuló nevére szóló fizetési számla számának az iskola felé írásban történő bejelentése.
5. § (1) Az ösztöndíj mértékét félévente kell megállapítani, a félévi értesítőben, illetve az év végi bizonyítványban szereplő érdemjegyek szerint számított tanulmányi átlageredmény alapján. Amennyiben a tanulónak javítóvizsgát kell tennie, a tanulmányi átlageredményt a javítóvizsga letételét követően, annak eredményével együtt kell megállapítani.
(2) Az ösztöndíj mértéke az első szakképzési évfolyam első félévében tanulónként egységesen 10 000 Ft/hó. Az első szakképzési évfolyam második félévétől kezdődően, és a további félévekben, ha a tanulmányi átlageredmény
a) 2,51 és 3,0 között van, az ösztöndíj mértéke 10 000 Ft/hó;
b) 3,01 és 3,5 között van, az ösztöndíj mértéke 15 000 Ft/hó;
c) 3,51 és 4,0 között van, az ösztöndíj mértéke 20 000 Ft/hó;
d) 4,01 és 4,5 között van, az ösztöndíj mértéke 25 000 Ft/hó;
e) 4,51 és 5,0 között van, az ösztöndíj mértéke 30 000 Ft/hó.
(3) A július és augusztus hónapokra folyósított ösztöndíj mértéke megegyezik a tanév második félévében folyósított ösztöndíj mértékével.
(4) A tanulmányi átlageredményt a félévi értesítőben, vagy az év végi bizonyítványban szereplő érdemjegyek számtani átlagaként kell meghatározni a magatartás és a szorgalom érdemjegyek kivételével. A tanulmányi átlageredmény meghatározása során az általános kerekítési szabályok szerint kell eljárni.
(5) A 2,51 tanulmányi átlageredmény elérését, vagy a megismételt tanévet követően az ösztöndíj a következő félévtől újra megilleti a tanulót a (2) bekezdés szerinti mértékben."
Amennyiben az ösztöndíj címén kifizetett juttatás az előzőekben foglaltaknak megfelel, akkor az a személyi jövedelemadó rendszerében adómentes.
4.12. a felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatója részére
a) a felsőoktatásról szóló törvény szerint az őt megillető juttatásként kifizetett
- ösztöndíj,
- tankönyv- és jegyzettámogatás teljes összege,
- a diákotthoni (kollégiumi) elhelyezését kiváltó lakhatási támogatás összege,
b) a gyakorlati képzés idejére kifizetett juttatás, díjazás értékéből havonta a hónap első napján érvényes havi minimálbért meg nem haladó része;
Az Szja. tv. 1. számú mellékletének 4.12. pontja alapján a felsőoktatási intézmény nappali tagozatos hallgatója részére, a gyakorlati képzés idejére kifizetett juttatás adómentes akkor, ha annak összege nem haladja meg havonta a hónap első napján érvényes minimálbér összegét. Abban az esetben, ha a havi juttatása ennél több, akkor a minimálbért meg nem haladó rész adómentes, míg a felettes rész egyéb összevonás alá eső jövedelemnek minősül a következők miatt. A gyakorlati képzés idején folytatott tevékenységet nem lehet munkaviszonyban folytatott tevékenységnek tekinteni függetlenül attól, hogy a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Felsőokt. tv.) 47. § (1) bekezdése hivatkozik a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény érdekvédelemre, munkavédelemre, utasítási jogra és pihenőidőre vonatkozó szabályaira, ezek azonban csak egyes speciális rendelkezések, a gyakorlati képzés célja pedig nem munkavégzés, hanem a hallgató gyakorlati elemeket is tartalmazó oktatása.
4.13. a közoktatásról szóló törvényben meghatározott nevelési-oktatási intézmény, a felsőoktatásról szóló törvényben meghatározott felsőoktatási intézmény, a helyi önkormányzat vagy egyház által a tanuló, a hallgató részére e jogviszonyára tekintettel jogszabályban meghatározott feltételek szerint adott, e törvény alkalmazásában bevételnek minősülő, a 4.11-4.12. alpontokban nem említett pénzbeli juttatás;
4.14. a katonai és a rendvédelmi felsőoktatási intézmények ösztöndíjas hallgatójának illetménye (ösztöndíja) és egyéb pénzbeli juttatása;
4.15. az ösztöndíjas foglalkoztatottnak az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyból származó ösztöndíja minimálbért meg nem haladó mértéke;
4.16. az "Útravaló" Ösztöndíjprogram keretében a kormány rendeletében meghatározott feltételekkel és módon adományozott tanulói és mentori ösztöndíj, valamint a kisebbségpolitikáért felelős miniszter rendeletével alapított - anyanyelvű és kétnyelvű kisebbségi program szerint működő középfokú iskolák tanulói részére adományozható - ösztöndíj;
4.17. a kormányrendeletben meghatározott Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj, a Deák Ferenc Ösztöndíj, valamint a Kormány rendeletével alapított felsőoktatási ösztöndíj;
4.18. a felsőoktatásról szóló törvény alapján adományozott arany, gyémánt, vas, illetve rubin díszoklevélhez kapcsolódóan a felsőoktatási intézmény által a Szabályzatában meghatározott feltételek szerint kifizetett pénzbeli juttatásnak az a része, amely nem haladja meg az adóév első napján érvényes minimálbér havi összegének négyszeresét;
4.19. a szépkorúak jubileumi köszöntéséről szóló kormányrendelet alapján folyósított juttatás;
4.20. a termőföldről szóló törvényben meghatározott mezőgazdasági termelő, annak segítő családtagja, alkalmazottja részére külön jogszabály alapján juttatott gazdaságátadási támogatás egy hónapra eső összegének a havi minimálbért meg nem haladó része;
4.21. a magánszemély által külön jogszabály szerint felszolgálási díj címen megszerzett bevétel, valamint a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló.
A 71/2005. (IX. 27.) GKM rendelet lehetővé teszi a felszolgálási díj felszámítását és rendelkezik az így befolyt összegek kezeléséről. A szolgáltatások után fizetendő felszolgálási díj bevezetéséről a vendéglátó egységet üzemeltető maga dönthet, annak mértékét az említett rendelet 2009. X. 19-től hatályos szövegezése már nem maximálja. A díj összegét a fogyasztó részére adott számlán, nyugtán elkülönítetten kell feltüntetni. A felszolgálási díj adókkal és járulékokkal csökkentett összegét a vendéglátásban közvetlenül közreműködőknek kell kifizetni a velük vagy érdekképviseleti szervezetükkel írásban kötött megállapodásban rögzített szabályok szerint.
5.*
6. A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes:
6.1. az a juttatás, amelyet a magánszemély kapa) mint károsult, segélyként, támogatásként elemi kár (ideértve a martinsalak felhasználása miatt a lakást, lakóépületet ért kárt is), katasztrófa (pl. környezeti vészhelyzet) esetén - különösen lakás helyreállítása, újjáépítése céljából - jogszabályban meghatározott feltételek szerint, vagy közadakozásból, vagy a munkáltatójától,
b) tartásdíjként jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján,
c) kártalanításként (ideértve a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra megvásárolt ingatlan vételárát is), kárpótlásként, kártérítésként, kivéve a jövedelmet pótló kártalanítást, kárpótlást és kártérítést,
d) mint bűncselekmény áldozata, támogatásként az áldozatsegítő szolgálattól,
e) mint sértett, jóvátételként közvetítői eljárás keretében a bűncselekmény tettesétől;
A Ptk. 354. §-a és a Legfelsőbb Bíróság 16. számú irányelve rendelkezik a nem vagyoni kártérítésről. Eszerint a nem vagyoni kárpótlást és a károkozó általános kártérítési kötelezettségét egymástól el kell határolni. A nem vagyoni kártérítés jövedelmet pótló jellege fel sem merülhet, ezért az ilyen kártérítés egyértelműen adómentes.
A Ptk. 320. §-a szabályozza a bánatpénz jogintézményét. Az elállás jogának elismerése fejében kikötött - a másik fél kártalanítását szolgáló - ellenérték a bánatpénz. A bánatpénzt meghaladó kár megtérítése azonban nem követelhető, hiszen ilyenkor a felek a szerződésben úgy állapodnak meg, hogy a bánatpénz megfizetése ellenében gyakorolható az elállás joga. Az elállás tehát ebben az esetben jogos magatartás, amely szerződésszegésnek nem minősíthető. A szerződésben kikötött elállás jogának érvényesítése miatt bánatpénzként kifizetett összeg a 6. 1. c) pont alapján adómentes.
6.2. az 1988. január 1. napját megelőzően megállapított baleseti és kártérítési járadék (ideértve annak egyösszegű megváltását is), kivéve, ha annak összegét utóbb a bruttósított átlagkereset alapulvételével megemelték;
Az 1988. január 1. napját megelőzően megállapított baleseti és kártérítési járadék adómentessége független attól, hogy az 1988. év előtt megállapított, és ezt követően nem bruttósított járadék tartalmaz-e jövedelmet helyettesítő részt (részösszeget) vagy sem.
6.3. a kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás, a balesetbiztosítás, a teljes és végleges munkaképtelenségre szóló betegségbiztosítás díja, valamint a kizárólag a díjat fizető kártérítési felelősségi körébe tartozó kockázat elhárítására kötött biztosítás díja;
A magánszemély javára (névre szólóan) kötött, a rendelkezésben említettektől eltérő tartalmú biztosítás kifizető (munkáltató) által megfizetett díja a kifizető és a magánszemély között fennálló jogviszony szerint adóköteles.
6.4. az az összeg, amelyet
a) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár a tagjának egyéni számláján a fedezeti alapból történő befektetések hozama címén ír jóvá, ideértve az értékelési különbözet figyelembevétele alapján jóváírt összeget is,
b) a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény a magánszemélyt megillető követelés tőkeérték-emelkedése címén ír jóvá;
6.5. az az összeg, amelyet
a) az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár
aa) nyugdíjszolgáltatás (kiegészítő nyugdíj) címén
vagy
ab) a kedvezményezett részére,
b) a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény
ba) nyugdíjszolgáltatás címén
vagy
bb) a kedvezményezett részére,
c) a magánszemélynek a nyugdíj-előtakarékossági számlájáról a számlavezető, külön törvény szerint nyugdíjszolgáltatásnak minősülő kifizetés címén,
d) az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár (ide nem értve az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárat) törvényben meghatározott kiegészítő egészségbiztosítási szolgáltatás, illetve törvényben meghatározott kiegészítő önsegélyező szolgáltatás címén,
fizet (juttat), az aa) és a ba) pont szerinti esetben feltéve, hogy a szolgáltatásra jogosult
1. tagsági jogviszonya (átlépés esetén a korábbi tagsági jogviszonya) a teljesítés évét megelőző harmadik adóévben, vagy azt megelőzően keletkezett, vagy a járadék folyósításának első három évében a járadék éves összege az előző évi összeg 15 százalékánál nagyobb mértékben nem csökken,
vagy
2. jogosultsága rokkanttá nyilvánítása alapján keletkezett;
6.6. a 6.8. alpontban meghatározott biztosító
a) szolgáltatása (kivéve a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítás alapján fizetett jövedelmet-pótló kártérítést, kivéve továbbá az élet- és nyugdíjbiztosítási szerződés alapján nyújtott, a b)-c) pontban nem említett szolgáltatást, valamint az olyan biztosítási szerződés alapján nyújtott szolgáltatást, amelynek díját vagy díjának egy részét magánszemély költségként elszámolta),
b) haláleseti, baleseti, betegségbiztosítási szolgáltatása,
c) nyugdíjbiztosítási szerződés alapján a szerződéskötés harmadik fordulónapját követően nyújtott nyugdíj-szolgáltatása,
címén megillető bevétel;
6.7. a 6.1. és a 6.6. pontokban foglalt rendelkezések alkalmazásában nem minősül jövedelmet pótló kártérítésnek, illetőleg jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítésnek:
a) a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján megállapított tartásdíj helyett fizetett összeg,
b) az olyan kártérítés, amelyet a károsult költségeinek fedezetére fizetnek ki, még akkor sem, ha azok a költségek éppen a jövedelem megszerzése érdekében merültek fel,
c) a költségtérítést és a jövedelmet helyettesítő kártérítést is tartalmazó járadék (vagy annak egyösszegű megváltása) esetén a költségtérítő rész;
6.8. a 6.6. pont alkalmazásában biztosító a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló törvényben meghatározott, belföldön székhellyel vagy fiókteleppel rendelkező biztosító, továbbá az olyan államban székhellyel rendelkező, ezen állam joga szerinti biztosító, amely állammal a Magyar Köztársaságnak hatályos egyezménye van a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén;
6.9.*
7. Egyéb indokkal adómentes:
7.1. a magánszemély által örökség, hagyomány vagy meghagyás címén megszerzett vagyoni érték - ide nem értve az örökösök által az örökölt jog érvényesítése révén megszerzett jövedelmet azzal, hogy az ilyen módon megszerzett bevételből a jövedelem megállapítása során levonható a jognak az illeték megállapítása során figyelembe vett része -, a magánszemély által más magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés révén megszerzett vagyoni érték, valamint a nyugdíjban részesülő magánszemély által központi költségvetési szervvel vagy helyi önkormányzattal kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés révén megszerzett vagyoni érték, továbbá a szövetkezet nyugdíjas tagjának a saját szövetkezetével kötött életjáradéki szerződés keretében a vagyonnevesítés során szerzett szövetkezeti üzletrésze átruházásából származó jövedelme, feltéve, hogy annak összege évente az átalakulás befejezésekor lezárt névérték egytized részét, de legfeljebb havonta a 10 ezer forintot nem haladja meg;7.2. a magánszemély részére más magánszemély(ek) által ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott (fizetett) vagyoni érték; nem alkalmazható e rendelkezés, ha a juttatás (a fizetés) a magánszemély vagy más által teljesített termékértékesítésre (vagyoni érték átengedésére), szolgáltatásnyújtásra tekintettel vagy azzal összefüggésben történik (így különösen nem adómentes a magánszemély által, hálapénz címén megszerzett vagyoni érték);
7.3. az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által a kedvezményezett részére kifizetett összeg;
7.4. a valuta, a deviza forintra, a forint devizára, valutára, valamint a devizának, a valutának más devizára, valutára való átváltásakor keletkezett árfolyamnyereség, feltéve, hogy az átváltás nem üzletszerű tevékenység keretében történik;
Az adómentesség nem terjed ki az egyéni vállalkozás keretében végzett valutaváltó tevékenységre, illetve az abból származó jövedelemre. Ez az adómentes szabály kizárólag a magánszemély nem vállalkozói minőségében megszerzett jövedelmére alkalmazható.
7.5. az 1988. január 1-jét megelőzően kibocsátott kötvény, vagyonjegy kamata, osztaléka;
7.6. a házassági vagyonközösség megszüntetése következtében ingónak, ingatlannak, jognak vagy értékpapírnak a házastárs által történő megváltásából származó jövedelem;
7.7. a donornak fizetett díj, költségtérítés (költségátalány), a szerv-, szövetadományozással kapcsolatos jövedelemkiesés megtérítése, az egészségügyi intézmény által nyújtott donorétkeztetés (ideértve az étkezési utalvány formájában biztosított donorétkeztetést is) és a gyógyszernek emberen való kipróbálása, illetve a gyógyszerré nyilvánítási eljárás során azon magánszemély részére fizetett díj, akin a gyógyszert (a szert) kipróbálták; e rendelkezés alkalmazásában donor az, aki saját vért, anyatejet, bőrt, szervet, sejtet ad, vagy enged át;
7.8. a magánszemély számára államháztartási forrásból, pályázat útján biztosított ingyenes vagy kedvezményes számítógép- és internethasználat (ideértve különösen az egyszeri, a havi, a forgalmi díj átvállalását, a modem biztosítását, valamint az internethasználathoz szükséges számítógép beszerzésére jogosító - évi 50 ezer forintot meg nem haladó összegű - utalvány biztosítását);
7.9. a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvény, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéséről szóló törvény, a Magyar Köztársaság költségvetésének végrehajtásáról szóló törvény vagy a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetésének végrehajtásáról szóló törvény alapján az állami költségvetés terhére elengedett, vagy átvállalt kötelezettség összege, amennyiben a magánszemély a kötelezettség alapján korábban nem számolt el bevételt; a magánszemély az ilyen kötelezettség alapján rendelkezésére álló forrásból teljesített kiadás alapján az elengedéstől, illetve átvállalástól kezdődően költséget nem számolhat el;
7.10. az általános forgalmi adóról szóló törvényben szabályozott módon az adólevonásra jogosult adóalany által az adó fizetésére kötelezett adóalany helyett megfizetett, az adó fizetésére kötelezett adóalany adóbevallásában szerepeltetendő, az ügylet után fizetendő általános forgalmi adó;
7.11. a munkáltató által biztosított ingyenes vagy kedvezményes számítógép-használat;
A munkavállalónak személyes (magáncélú) használatra biztosított számítógép esetében az adómentesség abban az esetben alkalmazható, ha a munkavállaló nem szerzi meg a rendelkezési jogot (tulajdonjogot) az eszköz felett. A használatba adás konstrukcióját a munkáltató egyébként szabadon választhatja meg, azaz megoldhatja lízingelt vagy bérelt eszköz útján is. Az említett feltételek mellett a munkavállaló természetesen haza viheti, tehát az otthonában is adómentesen használhatja a számítógépet.
A számítógép használatának biztosításába az alapgéphez szükséges minden tartozék beletartozik, amely a számítógép rendeltetésszerű, rendszerint szokásos használatához szükséges (Pl.: monitor, egér, billentyűzet, nyomtató, bizonyos szoftvertermékek, egyéb alkatrészek)
7.12. a hallgatói hitelrendszerről és a Diákhitel Központról szóló kormányrendelet alapján nyújtott, a hallgatói hitellel kapcsolatos célzott kamattámogatás;
7.13. az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény rendelkezései szerint a munkavállaló részére nyújtott kedvezmény; a kedvezmény összegét a munkavállaló, vagy - ha a munkavállaló által megszerzett részesedés a hagyaték tárgyát képezte - örököse az értékpapír megszerzésére fordított érték részeként veszi figyelembe;
7.14. a Nemzeti Földalapról szóló törvény, valamint a termőföld állam által életjáradék fizetése ellenében történő megvásárlásáról szóló kormányrendelet alapján kötött életjáradéki szerződésből származó jövedelem;
7.15. az elengedett követelés akkor, ha az
a) a fogyasztóvédelemről szóló törvényben meghatározott közüzemi szolgáltatás szolgáltatója, valamint a hitelintézet, pénzügyi vállalkozás által - az azonos helyzetben lévőket egyenlő elbánásban részesítő elv betartásával - részben vagy egészben elengedett követelés (akkor is, ha egyezség keretében történik), amennyiben az adós nyilatkozata szerint az ő és családja megélhetési ellehetetlenülését előzi meg;
b) hitelintézet, befektetési szolgáltató, pénzügyi vállalkozás pénzügyi szolgáltatásból, kiegészítő pénzügyi szolgáltatásból, befektetési szolgáltatásból vagy azt kiegészítő szolgáltatásból származó 10 000 forintot meg nem haladó követelése, feltéve, hogy az elengedéssel a hitelintézetnek, befektetési szolgáltatónak, pénzügyi vállalkozásnak az adott szolgáltatásból származó követelése a magánszeméllyel szemben végérvényesen megszűnik;
7.16. a nyugdíj-előtakarékossági számla szerint a tulajdonos követelését növelő jóváírás, ha az
a) a befektetési eszközzel végzett ügylet nyeresége,
b) a befektetési eszköz hozama, kivéve az osztalékból származó jövedelmet;
7.17. az államháztartás valamely alrendszerének költségvetése terhére és/vagy az Európai Unió valamely pénzügyi alapjából támogatott felnőttképzésben, illetve munkaerőpiaci képzésben részt vevő magánszemély számára jogszabály, pályázat, programterv alapján elnyert forrás felhasználására vonatkozó kötelezettségek betartása mellett nyújtott képzési támogatás (kivéve a keresetkiegészítést és a keresetpótló juttatást), felnőttképzési szolgáltatás, a képzés időszaka alatt juttatott étkezési, közlekedési és szállás költségtérítés, megélhetési támogatás;
Az adómentes rendelkezés nem írja elő a képzés időszaka alatt étkezési költségtérítésben részesülő személy elszámolási kötelezettségét. Ezért - az egyéb feltételek fennállása esetén - adómentesnek tekinthető az étkezési költségtérítés akkor is, ha a magánszemély nem igazolja a költségtérítés címén kapott összeg felhasználását.
A "Lépj egyet előre" program kormányzati és az Európai Unió által kezdeményezett és támogatott képzési program. A nevezett program sajátossága, hogy a képzésben részt vevők csak a sikeres vizsga letételét követően részesülhetnek támogatásban. A rendelkezésben említett "megélhetési támogatás" rendeltetése, hogy az adott képzésben részt vevők megélhetésének minimális jövedelemforrását pótolja a képzés időszakában, illetve arra vonatkozóan. A támogatás ugyanezt a célt szolgálja a "Lépj egyet előre" program részt vevői esetében is azzal a különbséggel, hogy a képzésben részt vevő személyek a képzés időszakában megelőlegezik az utólag folyósított támogatást. Ez utóbbi körülmény azonban nem zárja ki az adómentes rendelkezés alkalmazását a megélhetési támogatás vonatkozásában.
7.18. jogszabály alapján hitelintézetnél elhelyezett gyámhatósági betét kamata, a gyámhatóság döntése, kötelezése alapján befektetési szolgáltatónál elhelyezett értékpapír kamatjövedelemnek minősülő hozama;
7.19.*
7.20.*
8. A nem pénzben kapott juttatások közül adómentes:
8.1. az állami, a helyi önkormányzati, a társadalombiztosítási, továbbá az egyházi forrásból nyújtott oktatási, egészségügyi és szociális ellátás (ideértve a gyermek, a tanuló, a beteg, illetve a szociális ellátásra jogosult részére ingyenesen vagy kedvezményesen természetben biztosított étkeztetést is) azzal, hogy az üdültetés és a gyógyüdültetés nem minősül egészségügyi, illetőleg szociális ellátásnak;A rendelkezés alapján adómentes az "iskolatej program" keretében nyújtott ingyenes juttatás. Az iskolatej programról szóló 51/2004. (IV. 24.) FVM rendelet alapján az iskolatej program az Európai Unió erre a jogcímre meghirdetett támogatásából, illetve ehhez kapcsolódóan társfinanszírozásként az erre a célra elkülönített hazai forrásból kerül finanszírozásra. A program keretében az általános iskola 1-8. évfolyamába járó, illetve ebbe a korcsoportba tartozó tanulók részesülhetnek naponta 0,2 dl poharas iskolatej-ellátásban. Az ellátás lebonyolítása az iskolafenntartó kötelessége.
8.2. az egészségügyi hatóság által gyógyüdülőnek minősített belföldi üdülőben orvosi beutalással a társadalombiztosítás keretében igénybe vett gyógyüdülés kedvezménye, továbbá a nem a társadalombiztosítás keretében igénybe vett kedvezményesen nyújtott gyógyüdülő-beutalójegy értékéből az orvosi ellátási költség értéke;
8.3. a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány által pályázat alapján a szociálisan rászorulónak üdülési csekk formájában juttatott bevétel;
8.4. a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervezetek hivatásos állományú tagjának gyógyüdülési kedvezménye;
8.5. az, amelyet a hajléktalan, a szociálisan rászorult magánszemély kap;
8.6. az ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott
a) a gyermeknek vagy rá tekintettel más magánszemélynek a közoktatásról szóló törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény vagy a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény alapján, a hallgatónak a felsőoktatásról szóló törvény alapján nem pénzben biztosított ellátás;
b) a közoktatásról szóló törvény szerinti nevelési-oktatási intézmény által az intézmény tanulói számára adott, a helyi vagy helyközi tömegközlekedési eszköz igénybevételét szolgáló bérletjegy;
c) bölcsődei szolgáltatás;
d) a foglalkozás-egészségügyi ellátás;
e) a kegyeleti ellátás;
f) a szolgálati lakásban, munkásszálláson történő elhelyezés; e rendelkezés alkalmazásában munkásszállás a kifizető tulajdonát képező vagy általa bérelt olyan szálláshely, amely lakóhelyiségenként egynél több, a kifizetővel munkaviszonyban lévő olyan magánszemély elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol munkahelye van; nem munkásszállás az a szálláshely, ahol a kifizető olyan magánszemélyt, illetve ennek hozzátartozóját szállásolja el, akivel a társasági adóról szóló törvény szerinti kapcsolt vállalkozásnak minősülő esetekben meghatározott kapcsolat áll fenn;
g)*
Az elhunyt munkavállaló temetési költségének munkáltató által viselt összege - mint kegyeleti ellátás - adómentes a 8.6. e) pont alapján.
A lakások és helyiségek bérletéről, valamint elidegenítéséről szóló, 1993. évi LXXVIII. törvény a szolgálati lakás fogalmát nem tisztázza, mint megszűnőben lévő lakástípusról csak az átmeneti rendelkezésekben [75. § (1) bekezdés] szól.
Ennek megfelelően a szolgálati lakás fogalmát az ezzel kapcsolatos bérleti jogviszonyok megszűntéig az előbbi törvényt megelőző jogszabályi rendelkezés, vagyis a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló többször módosított 1/1971. (II. 8.) kormányrendelet 33. §-ának megfelelően kell értelmezni.
A kormányrendelet 33. §-ában foglaltak szerint szolgálati lakás az olyan állami lakás, amely nem a lakásügyi hatóság, hanem más állami szerv rendelkezése alatt áll, és kizárólag a szervvel munka-, illetőleg szolgálati viszonyban (a továbbiakban együtt: munkaviszonyban) álló személyek elhelyezésére szolgál.
8.7. az olyan szolgáltatás, amelyet a kifizető az általa fenntartott sportintézmény sportrendezvényén nyújt (kivéve az utazást, az elszállásolást és az étkezést), továbbá az a szolgáltatás, amelyet a sportszervezet, országos sportági szakszövetség a versenysport, diáksport érdekében szervezett edzés vagy verseny vele munkaviszonyban, megbízási vagy vállalkozási jogviszonyban nem álló résztvevőjének az edzési vagy versenyfeladathoz tartozó utazás, szállás és étkezési szolgáltatás révén juttat [a sportoló 30 napnál hosszabb folyamatos elszállásolására (így különösen szállodai elhelyezésére) csak akkor lehet e rendelkezést alkalmazni, ha az az olimpiai játékokon, a világbajnokságon, az Európa-bajnokságon, a speciális világjátékokon vagy a Heraklész program keretében való versenyzést, illetve az arra történő közvetlen felkészülést szolgálja];
A rendelkezés értelmében adómentes juttatásnak minősül, ha bármely sportintézmény (pl. uszoda, fittness centrum) fenntartója az ott szervezett sportrendezvényre (pl. versenyre, de nem edzésre, szabadidősportra) ingyenes belépést biztosít a résztvevőknek. Az adómentesség abban az esetben is megállapítható, ha a munkáltató saját sportintézményében (pl. munkahelyi tornateremben, sportpályán) szervezett sportrendezvényen biztosít ingyenes részvételt a magánszemélyek számára.
Amennyiben az ingyenes belépést a magánszemély számára úgy biztosítják, hogy a kifizető jegyet, bérletet, használati jogot stb. vásárol a magánszemély számára, vagy a részvétel nem rendezvényre szól, akkor az adómentes szabály nem alkalmazható.
A sportszervezet által a versenysport érdekében szervezett edzés, verseny fogalmába tartozik a sportági szakszövetség által delegált minősített versenyző, továbbá annak edzője, gyúrója edzőtábori tartózkodása, illetőleg részvétele, amennyiben ott nem munkaviszony keretében részesül az edzési és versenyfeladatokhoz tartozó utazási, szállás- és étkezési szolgáltatásban.
8.8. a jogszabály által előírt használatra tekintettel juttatott védőeszköz, továbbá baleset- és egészségvédelmi eszközök;
A képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről szóló 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet (a továbbiakban: rendelet) 6. §-a kimondja, hogy ha a szemészeti szakvizsgálat eredményeként indokolt, illetve a munkavállaló által használt szemüveg vagy kontaktlencse a képernyő előtti munkavégzéshez nem megfelelő, a munkáltató a munkavállalót ellátja a minimálisan szükséges, a képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveggel.
Az illetékes tárca véleménye alapján a "minimálisan szükséges" feltétel az éleslátást biztosító két szemüveglencsére és annak rendeltetésszerű használatát biztosító szemüvegkeretre érthető. Tehát olyan összeg értendő alatta, amelyből az érintett munkavállalónak az e feltételeknek eleget tevő szemüveg biztosítható. Összegszerűen jogszabályban nem meghatározható, mert a szemüveglencse dioptriafüggő és így az ára változó.
A rendelet tehát azok számára, akik a képernyőt a munkavégzés során nem látják élesen, olyan szemüveg biztosítását írja elő, amely a szemlencse töréshibáját is korrigálja.
Előzőek alapján az éleslátást biztosító szemüveg munkáltató részéről való juttatása adómentesnek tekintendő. A juttatás a szemüveg vételárát tartalmazó, a munkáltató nevére szóló számla megtérítésével is megvalósulhat.
Egyéb esetekben (pl. a társaság személyesen közreműködő tagjánál) az említett szemüveg juttatása nem kötelező, azonban az előzőek szerint biztosított szemüveg, mint egészségvédelmi eszköz adómentes és elismert költség.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 61. § c) pontja szerint a munkavállaló jogosult megkövetelni a munkáltatójától a munkavégzéshez munkavédelmi szempontból szükséges felszerelések, munka- és védőeszközök, az előírt védőital, valamint tisztálkodó szerek és tisztálkodási lehetőség biztosítását.
A munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet 7. § (10) bekezdése szerint, ha a munkahelyi klíma zárttéri és szabadtéri munkahelyen a 24 oC (K) EH értéket meghaladja, a munkavállalók részére igény szerint, de legalább félóránként védőitalt kell biztosítani. A folyadékveszteséget általában 14-16 oC hőmérsékletű ivóvízzel kell pótolni. E célra alkalmas azonos hőmérsékletű ízesített, alkoholmentes ital is, amelynek cukortartalma az ital 4 súlyszázalékát nem haladja meg, vagy amely mesterséges édesítőszerrel ízesített.
A tea ízesítéséhez az előzőek figyelembevételével cukrot, illetve megfelelő édesítőszert kell biztosítani.
A védőital és a tea elfogyasztásához legalább a munkavállalók létszámát elérő mennyiségben, személyenként és egyéni használatra kiadott ivópoharakról kell gondoskodni. A védőital, valamint a tea készítése, tárolása, kiszolgálása a közegészségügyi követelmények betartása mellett történhet.
Ugyanezen rendelkezéseket tartalmazza az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szóló 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 4. számú mellékletének 7. pontja, illetőleg az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés és a munkakörülmények általános egészségügyi követelményeiről szóló 25/1996. (VIII. 28.) NM rendelet 15. §-a is.
A Környezetvédelmi Minisztérium Munkavédelmi Szabályzatáról szóló 14/2000. (K. Ért. 8.) KöM-utasítás 5. számú melléklete bővebben rendelkezik a védőital juttatásának rendjéről; a munkavállaló egészségének védelme érdekében a meghatározott körülmények között munkát végzők részére térítés nélküli védőitalt biztosít.
Az előzőekben ismertetett jogszabályi rendelkezéseken túlmenően a rendelet kiegészítő feltételt is tartalmaz.
Amennyiben a munkahelyi klíma zárttéri és szabadtéri munkahelyen a 24 oC (K) EH-értéket meghaladja, a munkavállaló akkor jogosult védőitalra, ha aznap a felsorolt körülmények között három órát, vagy megszakítás nélkül két órát tölt el.
A védőital adóügyi megítéléséhez az 1994/201. APEH-iránymutatás fűz magyarázatot. Számos munkakörnél jogszabály, illetőleg hatósági előírás alapján védőitalt nyújtanak az alkalmazottak számára. Ez a védőital a munkavégzéshez szükséges, a munkáltató által kötelezően biztosított ellátásnak tekinthető, így szóba sem kerülhet az adókötelezettség.
A munkavállalónak juttatott gyümölcs, fagylalt és jégkrém a fentiekben részletezettek miatt nem tekinthető védőitalnak, és így adómentes juttatásnak sem.
8.9. a gátkaszálásból származó terményjuttatás, valamint a fürdőben (strandon) foglalkoztatott magánszemély által igénybe vett fürdőszolgáltatás;
8.10. az Országgyűlés hivatali szervezete által az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló törvény alapján az országgyűlési képviselői tisztség ellátására tekintettel természetben biztosított eszköz, szolgáltatás;
8.11. a csoportos személyszállítás;
Az Szja. tv. 3. § 63. pontja értelmében csoportos személyszállításnak minősül, ha a munkáltató a munkavégzés érdekében legalább négy munkavállaló szállításáról gondoskodik a tulajdonában (üzemeltetésében) lévő járművel, vagy különjárat formájában kifizetőtől igénybe vett személyszállítási szolgáltatás útján.
8.12.*
8.13. a 6000 m2-t meg nem haladó nagyságú illetményföld-juttatás, ide nem értve annak bármilyen módon történő megváltását;
8.14. a kifizető által
a) üzletpolitikai (reklám) céllal magánszemélyek széles körében nyilvánosan meghirdetett kampány keretében, a juttatás feltételének - ha az nem vetélkedő, nem verseny és nem a szerencsejátékok szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó sorsolás eredménye - megfelelő magánszemély számára adott
aa) árengedmény,
ab) visszatérítés vagy áru, szolgáltatás vásárlásához kapcsolódó más kedvezmény, ideértve, ha az - megjelenési formájától függetlenül - árura vagy szolgáltatásra váltható érték;
b) üzleti forgalmának növelése érdekében valamely termék megismertetése céljából adott áruminta, azzal, hogy árumintának minősül a képviselt termék olyan jellemző kisebb része vagy mennyisége, amely kizárólag a képviselt termék bemutatására szolgál, és amely fizikai állapotánál, vagyoni értékénél fogva tartós használatra és más cél elérésére nem alkalmas;
Napjainkban rendkívül elterjedtek azok a nyereményjátékok, amelyek meghatározott termék vásárlásához kötődnek. Ezek különfélék lehetnek például a terméken lévő kód sms-ben történő visszaküldésével, vonalkód beküldésével vehet részt a magánszemély a termék forgalmazója által szervezett nyereményjátékban. A kisorsolt nyeremény abban az esetben lehet adómentes juttatás, amennyiben a nyereményjáték nem minősül az Szjtv. szerint ajándéksorsolásnak, - mert ajándéksorsolás esetében az Szja. tv. 76. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni - és fennállnak a 8. 14. pontban leírt feltételek. A széles körben nyilvánosan meghirdetett kampány keretében történő hirdetés azt jelentheti, hogy tv-ben, rádióban, szórólapokon hirdetik az adott nyereményjátékot, de az is elegendő lehet, ha a szervező cég a honlapján megjeleníti a részvételi feltételeket.
8.15. az a kedvezmény, amely után a kifizető az erről szóló törvényben meghatározott fogyasztói árkiegészítésben részesül;
8.16. a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervezetek tartósan fokozott igénybevételnek kitett vagy harckészültségi gyakorlaton részt vevő - 12 órát elérő, vagy azt meghaladó őr- és ügyeleti szolgálatot adó - tagjának, valamint a polgári védelmi szervezet békeidőszaki, minősített időszaki katasztrófa elhárításában részt vevőnek a szolgálati feladattal összefüggésben nyújtott természetbeni ellátása, továbbá a tartalékos katona, a katonai és rendvédelmi középiskola tanulója, a katonai és rendvédelmi felsőoktatási intézmény tanulmányi szerződéses és ösztöndíjas hallgatója kizárólag e jogviszonyával összefüggésben a szolgálati feladathoz kapott nem pénzbeli ellátása, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában tartósan fokozott igénybevételnek kitett magánszemély a szerződéses legénységi és önkéntes tartalékos, a terrorelhárító, a repülőhajózó, a repülő műszaki, a búvár, a tűzszerész, az ejtőernyős és a békefenntartó feladatokra vezényelt hivatásos és szerződéses katonák állományának a tagja;
8.17. összeghatártól függetlenül a sportversenyen vagy sportvetélkedőn nyert érem, serleg, trófea;
8.18. a társadalmi szervezettől, az egyháztól évente egy alkalommal kapott tárgyjutalom értékéből az 5000 forintot meg nem haladó összeg, e rendelkezés alkalmazásában nem minősül tárgyjutalomnak az értékpapír;
8.19. a)*
b) a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, a miniszterelnök, a külpolitikáért felelős miniszter, a gazdaságpolitikáért felelős miniszter, valamint a honvédelemért felelős miniszter által az államközi és az államok feletti szervezetekkel kapcsolatos diplomáciai esemény alkalmával nyújtott vendéglátás (étel, ital) és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás (utazás, szállás, szabadidőprogram stb.), adott ajándék; a külpolitikáért felelős miniszter, a gazdaságpolitikáért felelős miniszter, valamint a honvédelemért felelős miniszter esetében ide kell érteni azt az esetet is, amikor az előzőeket külképviselet által közvetve nyújtja;
8.20. az egyház belső törvényeiben és szabályaiban meghatározott tartási kötelezettségből adódó juttatás, ideértve az egyház által a kezelésében levő egyházi üdülőben egyházi személynek nyújtott ingyenes üdülést is, valamint a bejegyzett szerzetesrend közösségében élő magánszemély tagnak a rendtől - egyéni szükségleteinek fedezetére - kapott pénzbeli vagy nem pénzbeli juttatás;
A lelkészi javadalmi lakás közterheit, a közüzemi, tatarozási és karbantartási költségeit az egyházközösség viseli. Parókia hiányában a bérelt lakásra is az előzőek vonatkoznak. Az ilyen módon adott juttatás az egyház belső törvényében meghatározott tartási kötelezettségből adódó juttatásnak tekintendő, ezért adómentes.
8.21. a kormányrendeletben meghatározott, adómentes természetbeni juttatásnak minősülő, fogyasztói árkiegészítést nem tartalmazó közlekedési kedvezmény;
8.22. a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával szervezett rendezvényhez, programhoz kapcsolódó utazás, szállás, étkezés értékének a támogatás összegét meg nem haladó része, továbbá az a juttatás, amelyet az államháztartás - a juttatás forrása alapján akár közvetetten is - valamely alrendszeréből, egyházi forrásból, illetőleg a közoktatási intézmény saját bevételéből
a) a közoktatásról szóló törvény szerinti sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló kulturális, sport és más hasonló rendezvény alkalmával nem pénzbeli formában kap, ideértve a rendezvényhez kapcsolódó utazást, szállást, étkezést és egyéb, a rendezvénnyel szokásszerűen együtt járó juttatást is;
b) a közoktatásban vagy hasonló képzésben részt vevő gyermek, tanuló a tanulmányi kirándulás, táborozás, tanulmányi verseny alkalmával kap (ideértve az iskolai könyvjutalmat is);
c) az a)-b) pontokban említett rendezvényeken a gyermekek, tanulók felügyeletét ellátó magánszemély a jelenlétének, közreműködésének biztosításához szükséges feltételek biztosításaként nem pénzbeli (ideértve különösen az utazást, szállást, étkezést) formában kap;
A tanulók az iskolájuk nevében egy vetélkedő játékban vettek részt. A nyereményeket az iskola kapta meg. A nyeremény(ek) miatt - tekintve, hogy a nyertes az iskola volt - a vetélkedőn részt vevő (akár tanulónak, akár más) magánszemélynek mindaddig nem keletkezik adókötelezettsége, amíg a nyereményt meg nem szerzi az iskolától. Az iskola által a tanulóknak vagy bármely más magánszemélynek nyújtott vagyoni érték adóköteles vagy adómentes lehet, függetlenül attól, hogy annak forrása az előzőekben említett nyeremény.
Adómentes juttatásról van szó például akkor, ha az iskola a vetélkedőn nyert takarékbetétkönyvben foglalt vagyoni értéket a közoktatásban résztvevő számára tanulmányi kirándulás finanszírozására fordítja. Ebben a tekintetben közoktatásban résztvevőnek számít a pedagógus és az iskolai csoportot kísérő szülő is. Ugyanígy adómentes az a juttatás is, amelyet verseny alkalmával kap a közoktatásban résztvevő magánszemély, akár könyvjutalom formájában.
Minden olyan magánszemélynek nyújtott juttatás, amelyet az Szja. tv. az adómentes juttatások között nem sorol fel, adóköteles juttatásnak számít, függetlenül attól, hogy az annak finanszírozására fordított összeget az iskola a vetélkedőn nyerte.
8.23. a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló törvény szerint katasztrófavédelemben részt vevő magánszemély természetbeni ellátása;
8.24. a munkáltató által a munkavállaló magánszemélynek adott munkaruházati termék;
8.25. a sportszervezet által az olimpián, a világ- és Európa-bajnokságon, a speciális világjátékon való részvételhez a versenyző vagy a hivatalos sportszakember részére adott, a nemzeti címerrel ellátott, a nemzetközi szervezet által előírt sportruházat és formaruha;
8.26. a büntetés-végrehajtási intézetekből szabaduló magánszemély részére kiadott, évszaknak megfelelő öltözet;
8.27. a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény rendelkezései szerint természetbeni ellátás formájában nyújtott rendkívüli gyermekvédelmi támogatás;
8.28. az ingyenesen vagy kedvezményesen
a) a sportesemény-szervező tevékenységet folytató szervezet által e tevékenységi körében juttatott (ide nem értve, ha azt más személy megrendelésére teljesíti),
b) a kifizető által ugyanazon magánszemélynek az adóévben legfeljebb 50 ezer forint értékben juttatott,
sporteseményre szóló belépőjegy, bérlet;
A rendelkezésben szereplő sportesemény fogalom tekintetében a jogalkotói szándék valamennyi, a sportról szóló 2004. évi I. törvény (továbbiakban: Stv.) tárgyi hatálya alá tartozó sportrendezvényre és valamennyi, az Stv. személyi hatálya alá tartozó versenyző részvételével megrendezendő sporteseményre irányul. Ennek megfelelően a Magyarországon megrendezésre kerülő sportesemények mellett azon külföldi sporteseményekre is, amelyen egyéni sportágban az Stv. hatálya alá tartozó magyar sportszövetség által kiadott versenyengedéllyel rendelkező (amatőr vagy hivatásos) versenyző, vagy csapatsportágak esetében magyarországi illetőségű klubcsapat vesz részt. A jogalkotói szándék nem irányul olyan külföldi sporteseményre, amelyen olyan külföldi illetőségű klubcsapat vesz részt, amelyben magyar állampolgárságú versenyző szerepel.
Az adómentes rendelkezés a magyar nemzeti válogatott részvételével megrendezett külföldi sporteseményre szóló belépőjegyre és bérletre is alkalmazható abban az esetben, ha magyar válogatott versenyző vagy csapat a sporteseményen ténylegesen is részt vesz, mivel az Stv. hatálya csupán ebben az esetben állapítható meg a sporteseménnyel összefüggésben.
8.29. a munkáltató, volt munkáltató által a csoportos létszámleépítés miatt elbocsátott, vagy elbocsátandó munkavállalók részére nyújtott olyan szolgáltatás, mellyel a munkáltató a munkavállaló újra-elhelyezkedését támogatja, azzal, hogy e rendelkezés alkalmazásában a munkavállaló újra-elhelyezkedését támogató szolgáltatásnak minősül a pszichológiai tanácsadás, az át-, illetve továbbképzés, a munkajogi tanácsadás;
8.30.*
8.31. az MRP szervezet analitikájában a számvitelről szóló törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet szerint elkülönítetten, a megszerzett részvények, üzletrészek között kimutatott, a résztvevő tulajdonába adott értékpapír (ide nem értve a visszavásárolt vagyonrésznek minősülő értékpapírt) ráfordításként elszámolt beszerzési (nyilvántartási) értékéből az a rész, amely meghaladja a tulajdonba adás időpontjáig a résztvevő által saját erő címen befizetett összeg alapján az MRP szervezet által elszámolt bevételt; az adómentes természetbeni juttatás összegéről az MRP szervezet résztvevőnként az adóévet követő január 31-éig adatot szolgáltat az adóhatóság számára;
8.32. a villamos energiáról szóló törvényben szabályozott szociális villamosenergia-ellátás keretében - a törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban meghatározott körben - nyújtott kedvezmény vagy támogatás, valamint a közüzemi szolgáltató által a közüzemi fogyasztói kör egészét vagy széles körét érintő, közvetlenül vagy közvetve juttatott támogatás (visszatérítés), ideértve a közüzemi díjtartozás elengedését is;
8.33-8.34.*
8.35. a helyi és/vagy kisebbségi önkormányzat, a társadalmi szervezet, az alapítvány, a közalapítvány, az egyház által a lakosság, a közösség széles körét érintő (nem zártkörű), azonos részvételi feltételekkel szervezett kulturális, hagyományőrző, sport, szabadidős és más hasonló közösségi rendezvényen helyben nyújtott szolgáltatás, helyi fogyasztásra juttatott étel, ital, valamint - legfeljebb a rendezvény összes költségének 10 százalékáig terjedő együttes értékben - résztvevőnként azonos értékű, ajándék;
8.36. a könyvtári, a levéltári, a múzeumi, az egyéb kulturális, illetve alkotó- vagy előadó-művészeti tevékenységet folytató szervezet tevékenységi körébe tartozó ingyenesen nyújtott szolgáltatása (ide nem értve, ha azt más személy megrendelésére teljesíti);
8.37. kifizető, külföldi székhelyű jogi személy, egyéb szervezet által biztosított személygépkocsi magáncélú használata, továbbá azzal összefüggésben úthasználatra jogosító bérlet, jegy juttatása;
8.38. a reprezentáció és az üzleti ajándék alapján meghatározott bevétel, ha azt a kifizető társasági adóalapot növelő tételként köteles figyelembe venni;
8.39. a kifizető által biztosított védőoltás.
9. Adómentességre vonatkozó vegyes rendelkezések.
9.1. Utalvány, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz e törvény külön rendelkezése alapján vagy annak hiányában is akkor minősül e melléklet szerinti nem pénzben adott juttatásnak, ha a juttatási feltételek alapján megállapítható, hogy az mely termékre, szolgáltatásra, vagy milyen termék- vagy szolgáltatáskörben használható fel, és egyebekben a juttatás körülményei megfelelnek az adómentességre vonatkozó rendelkezésben foglalt feltételeknek.9.2. Munkaruházati termék:
a) a törvényben vagy törvényi felhatalmazás alapján kiadott jogszabályban előírt módon és feltételekkel rendszeresített egyenruha, formaruha, védőruha, munkaruha, valamint tartozékai;
b) az olyan öltözet és tartozékai, amelyet a munkavállaló egészségének védelme, a munkakörén, feladatainak ellátásán kívül hordott ruházatának megóvása céljából az adott munkakörben, a feladat ellátása közben visel, feltéve, hogy a körülményekből megállapíthatóan a munkaruházati termék használata nélkül a munkavállaló egészsége veszélyeztetett, illetőleg a ruházat nagymértékű szennyeződése, gyors elhasználódása következik be;
c) az egyenruha, a formaruha, a védőruha és a munkaruha, valamint tartozékai
ca) a közúti közlekedés területén az utasokkal, ügyfelekkel közvetlen kapcsolatot tartó munkakörben, a műszaki, fizikai és közvetlen termelésirányítói munkakörökben,
cb) a vízi közlekedés területén az utasokkal, ügyfelekkel közvetlen kapcsolatot tartó munkakörökben, a műszaki, nautikai, fizikai és közvetlen termelésirányítói munkakörökben, a hajózási vállalat vezetésében a forgalmi, kereskedelmi és a közönség-kapcsolattartók, illetve a hajózást képviselők munkaköreiben,
cc) a légi közlekedés területén az utasokkal, ügyfelekkel kapcsolattartó munkakörökben, a műszaki, fizikai és közvetlen termelésirányítói munkakörökben, a légiforgalmi irányítás munkaköreiben,
cd) a posta és távközlés területén az ügyfelekkel, illetve szolgáltatást igénybe vevőkkel közvetlen kapcsolatban lévők munkaköreiben, a műszaki, fizikai és közvetlen termelésirányítói munkakörökben,
ce) a vízügy területén a gát- és csatornaőri munkakörökben, valamint a műszaki, fizikai és közvetlen termelésirányítói munkakörökben;
d) a kifejezetten jelmezszerű öltözet (így különösen: a kosztümös színielőadások jelmezei), a szolgáltatási tevékenységet végzők (portás, pincér, sportjátékvezető, kegyeleti szolgáltatást végző stb.) megkülönböztető jellegű ruházata és tartozékai, amely az adott munkaköri feladat ellátásán kívüli viseletre alkalmatlan.
A munkáltató köteles a munkavállalónak munkaruhát biztosítani abban az esetben, ha az a munka során elhasználódik, nagymértékben szennyeződik. Számos munkáltató a munkaruha juttatását kihordási időhöz köti, vagyis az ilyen munkát végző munkavállaló ruháját a kihordási idő végeztével automatikusan cserélik. Az, hogy a kihordási időn belül történő munkaviszony-megszűnés esetén a munkavállalónak van -e térítési kötelezettsége, adójogilag a munkaruha juttatásával már nem függ össze. Ha a munkáltató a kihordási idő alatt megszűnő munkaviszony esetén a munkaruhát a magánszemélytől nem követeli vissza, annak adójogi következménye nincs. Abban az esetben, ha a munkaszerződés vagy kollektív szerződés alapján a munkavállalónak a munkaviszony megszűnése esetén a kihordási idő hátralevő részének arányában meg kell térítenie a ruha beszerzési árának megfelelő részét, akkor ez a - munkaviszonyból eredő - térítési kötelezettség a személyi jövedelemadó oldaláról szintén nem bír jogkövetkezményekkel. A megtérített összeg az Szt. 77. § (1) bekezdése alapján a munkáltató társaság egyéb bevételének minősül.
Adófizetési kötelezettség abban az esetben keletkezik, ha annak ellenére, hogy a munkaszerződés, kollektív szerződés, belső szabályzat kimondja a visszafizetési kötelezettséget, de a munkáltató attól eltekint. Ekkor az elengedett követelés munkaviszonyból származó jövedelemként adókötelessé válik.
Attól, hogy a magánszemély eredetileg utcai viselésre alkalmas ruházatán (pl. kosztüm, öltöny stb.) látható módon és eltávolíthatatlanul feltüntetésre kerül bármely cégjelzés (logó stb.) még nem valósul meg a 9.2. d) pontban meghatározott törvényi feltétele az adómentességnek. Ekkor ugyanis az említett ruházat az adott munkaköri feladat ellátásán kívüli (pl. a munkakör jellegéből adódóan utcai) viselésre is alkalmas.
Az ilyen ruházat juttatása nem tekinthető adómentesnek.
9.3. A lakáscélú munkáltatói támogatás adómentességével kapcsolatos szabályok
9.3.1. Lakáscélú felhasználás:
a) a belföldön fekvő lakás tulajdonjogának és a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése (ideértve a lakás zártvégű lízingbe vételét is),
b) a belföldön fekvő lakás építése, építtetése,
c) a belföldön fekvő lakás alapterületének legalább egy lakószobával történő bővítését eredményező növelése,
d) a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet szerint meghatározott korszerűsítés.
9.3.2. A lakáscélú munkáltatói támogatás adómentességét az összeg elévülési időn belül történő lakáscélú felhasználására vonatkozó következő okiratok, bizonylatok igazolják:
a) lakás tulajdonjogának és a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak a megszerzése esetén az érvényes szerződés és az ingatlanügyi hatósághoz benyújtott bejegyzési kérelem, valamint az összeg felhasználását igazoló okirat;
b) lakás építése, építtetése és lakás alapterületének növelése esetén a jogerős használatbavételi engedély, valamint az összeg felhasználását igazoló, a használatbavételi engedély kelte napjáig, illetve a használatbavételi engedélyben megjelölt feltételek teljesítése határidejéig kibocsátott, az építési engedély jogosultja nevére kiállított számla;
c) lakás korszerűsítése esetén a támogatás folyósítását megelőzően hat hónapon belül és azt követően 12 hónapon belül kiállított, az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának részletes szabályairól szóló rendelet szerinti megfelelőségi igazolással rendelkező - beépített - termékekről szóló számla, valamint a más személy által elvégzett munka ellenértékéről kiállított bizonylat.
9.3.3. Ha a lakáscélú munkáltatói támogatás részben vagy egészben adóköteles, ideértve az adóhatóság által megállapított adóhiány esetét is, az adó (és más jogkövetkezmények) a magánszemélyt terhelik.
9.3.4. A hitelintézet az adóévben a közvetítésével nyújtott támogatásról, a munkáltató a kölcsön általa elengedett összegéről az adóévet követő január 31-éig adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak.
9.4. A termőföld bérbeadásából származó jövedelem adómentességére vonatkozó szabályok
9.4.1. Adómentes a termőföld-bérbeadásból származó bevétel, ha a termőföld haszonbérbe adása alapjául szolgáló, határozott időre kötött megállapodás (szerződés) alapján a haszonbérlet időtartama az 5 évet (az adómentesség feltételéül szabott időtartam) eléri.
9.4.2. A magánszemély köteles a 9.4.1 pont szerinti mentesség alapján korábban meg nem fizetett adót késedelmi pótlékkal növelt összegben a szerződés megszűnése éve kötelezettségeként megállapítani, bevallani és megfizetni, ha a mentesség alapjául szolgáló szerződés az adómentesség feltételéül szabott időtartamon belül bármely okból (ide nem értve a szerződő feleken kívül álló okot, valamint a haszonbérleti szerződés azonnali hatályú felmondását) megszűnik.
9.5. A termőföld átruházásából származó jövedelem adómentességére vonatkozó szabályok
9.5.1. Adómentes a termőföld átruházásából származó jövedelem
a) összegéből az évi 200 000 forintot meg nem haladó rész, ha a magánszemély adóbevallásában bevallott, a munkáltatói adómegállapítás, vagy az adóhatósági adómegállapítás során elszámolt éves összes jövedelme a 4 318 000 forintot nem haladja meg, és
b) a termőföldet regisztrációs számmal rendelkező olyan magánszemélynek adja el, aki azt egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként legalább 5 évig hasznosítja, vagy a termőföldet regisztrált mezőgazdasági társas vállalkozás olyan alkalmazottjának adja el, aki azt az őt alkalmazó mezőgazdasági társas vállalkozásnak legalább 10 évre bérbe adja azzal, hogy ha az átruházás részaránytulajdon megszüntetését is eredményezi, az a) pont rendelkezéseit nem kell alkalmazni;
c) ha a magánszemély - az a) pont rendelkezésétől függetlenül - a termőföldet regisztrációs számmal rendelkező állattenyésztést folytató olyan magánszemélynek adja el, akinek az általa használt földterülete nem éri el a külön jogszabály szerint számított mértéket (a mérték eléréséig), feltéve, hogy a vevő magánszemély a termőföldet egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként legalább 5 évig az állattartó telep takarmánytermelése céljából használja, vagy azt az őt alkalmazó mezőgazdasági társas vállalkozásnak az állattenyésztés takarmánybiztosítása érdekében legalább 10 évre bérbe adja;
d) az a)-c) pontban nem említett esetben, ha az átruházás
da) magánszemély részére birtok-összevonási céllal, vagy
db) települési önkormányzat részére külön jogszabályban meghatározott szociális földprogram céljából, vagy
dc) a Nemzeti Földalap javára
történik, a db) pont esetében azzal, hogy az átruházásról szóló szerződésnek tartalmaznia kell a szociális földprogramra vonatkozó, a rászorultságra tekintettel meghatározott feltételeket is szabályozó önkormányzati rendelkezés számát.
A jövedelem megállapítására értelemszerűen e törvénynek az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
A részaránytulajdon a szövetkezeti közös földhasználatba adott termőföld összes AK értéke és az ehhez viszonyított, az egyes tulajdonosokat megillető AK értékben kifejezett termőföld tulajdonrész. A "részaránytulajdon" tehát a közös tulajdonban álló termőföldnek egy személyt megillető tulajdoni hányadaként értelmezhető. Az adómentesség abban az esetben valósul meg, ha a vevő már eleve rendelkezik tulajdoni hányaddal az adott földrészben, mert ilyenkor "szűnik meg" az értékesítő magánszemély tulajdoni hányada (részarány tulajdona). Más esetben, így például, ha nem "részaránytulajdonos" lenne a vevő, akkor csak tulajdonosváltásról lehetne beszélni, de a részarány tulajdoni hányad megmaradna, a részaránytulajdonosok száma pedig nem csökkenne.
A birtok-összevonási cél vitathatatlanul megvalósul például abban az esetben, ha három közvetlenül egymás mellett fekvő helyrajzi számú termőföld közül a két szélső területet birtokló magánszemély megvásárolja a termőföldjei között fekvő földterületet. Az adómentesség azért érvényesíthető, mert a vevő már rendelkezett termőföldtulajdonnal, tehát birtokait az újabb földterület megvásárlásával vonta össze, mely vétel során nagyobb birtoktestet alakított ki, azaz megvalósult a birtok-összevonási cél.
Egyéb szabályozás hiányában a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 5. § (1) bekezdésében meghatározott, a belföldi magánszemélyek által megszerezhető maximális termőföld terület vagy érték az irányadó a regisztrációs számmal rendelkező állattenyésztő által használt földterületnek a 9.5.1. c) pontban meghatározott mértékére is. Ez a mérték 300 hektár vagy 6000 aranykorona értékű termőföld (1 hektár átlagos minőségű termőföld 20 aranykorona értékű). Azaz ezt a mértéket az állattenyésztő akkor éri el, ha akár a termőföld területe, akár a termőföld értéke eléri, vagy meghaladja a fenti határokat. Az adómentesség vizsgálatakor azonban nem csupán az állattenyésztő tulajdonában lévő földterületet kell figyelembe venni, hanem minden olyan területet, amelynek használatára az állattenyésztő jogosult, így elsősorban a haszonbérbe vett földterületet is.
9.5.2. A 9.5.1. pontban meghatározottakat az eladó akkor alkalmazhatja, ha rendelkezik a vevő közjegyző által készített vagy ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglalt nyilatkozatával, amely tartalmazza a vevő természetes azonosító adatait, adóazonosító jelét, valamint a vevő kötelezettségvállalását arra vonatkozóan, hogy az adómentesség feltételeinek megfelel. A vevő nyilatkozatát az eladó az adó megállapításához való jog elévüléséig köteles megőrizni. A valótlan tartalmú nyilatkozat miatt keletkező adóhiányt és jogkövetkezményeit az adóhatóság a vevő terhére állapítja meg.
9.5.3. Ha a magánszemély a 9.5.2. pontban említett nyilatkozata megtétele mellett megszerzett termőföldre vonatkozóan a nyilatkozatban foglaltakat nem teljesíti, bármely feltétel hiányának beálltával termőföld átruházásából származó jövedelemnek kell tekinteni a termőföld megszerzésének alapjául szolgáló szerződésben meghatározott ellenértéket.
9.5.4.*
2. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
Az összevont adóalapba tartozó bevételek elszámolásáról
Az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapításához bevételként a VI. fejezet rendelkezésein túlmenően az e mellékletben meghatározottakat kell figyelembe venni.I. Jellemzően előforduló bevételek
Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben1. az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek előlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg;
A mezőgazdasági őstermelői tevékenységet folytató magánszemélyek is e melléklet szerint állapítják meg az őstermelői tevékenységükből származó bevételt. Mezőgazdasági termelő által előállított, majd utóbb állataival feletetett takarmány értékét nem lehet bevételként figyelembe venni, ez az érték bevételként az állat értékesítésekor jelenik meg a bevételek között.
2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a selejtezett tárgyi eszközt is -, nem anyagi javak, anyag, félkész termék (a továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték, illetőleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak beszerzési, előállítási költségét a magánszemély bármelyik évben költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el, azzal, hogy ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékű jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzemi célból használt, akkor az ebből származó jövedelem adózására egészében a XI. fejezetben foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia;
3. a kapott kamat;
4. a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg, valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén kapott összeg, kivéve, ha korábban költségként nem vették figyelembe;
5.* a felvett támogatás (ideértve különösen az egységes területalapú támogatást is), figyelemmel a VI. fejezet rendelkezéseire is;
6. az előállított vagy vásárolt terméknek, végzett vagy vásárolt szolgáltatásnak a szokásos piaci értéke, ha azokat a magánszemély saját céljára felhasználja, illetőleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban bármely évben költséget számolt el, azonban nem kell a saját célra történő felhasználás és a részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélküli átengedés értékével növelni a bevételt, ha
a) a magánszemély az azzal kapcsolatos kiadásokat költségei között nem számolta el, vagy e kiadásokkal az összes költségét arányosan csökkenti,
b) a terméket, a szolgáltatást elemi károk, katasztrófák esetén közadakozás keretében nyújtja;
7. a 100 ezer - 2006. január 1-je előtti beszerzés esetén 50 ezer - forintnál magasabb egyedi értékű kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ha annak értékét a mezőgazdasági őstermelő egy összegben elszámolta - ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor - kivéve a magánszemélynek ellenszolgáltatás nélkül történő, adófizetési kötelezettséggel járó átadást - a beszerzés időpontjától számított
- egy éven belül a beszerzési érték 100 százaléka,
- egy éven túl, de két éven belül a beszerzési érték 66 százaléka,
- két éven túl, de három éven belül a beszerzési érték 33 százaléka,
- három éven túl nulla;
8. az adó, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a visszatérítése, ha a befizetést a magánszemély költségként bármely évben elszámolta;
9. a mezőgazdasági őstermelő esetében a káreseménnyel összefüggésben kapott kártérítés, ideértve a felelősségbiztosítás alapján felvett összeget;
10. azon biztosítási szolgáltatás értéke, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat a mezőgazdasági őstermelő költségként elszámolta;
11. a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett bevételi többletkülönbözet.
II. A mezőgazdasági őstermelő tevékenységének megszüntetése
A tevékenység megszüntetésének évében bevétel1. a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő összes készlet (anyag, áru, félkész és késztermék) leltári értéke, a 100 ezer - 1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer - forintot meg nem haladó tárgyi eszköz (ideértve a tartalékalkatrészt és gyártóeszközt is) leltári értéke;
2. a gazdasági épület, az üzlet, a műhely, az iroda és az egyéb - kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a megszűnéskor még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta, azzal, hogy ha a megszűnés évében az ellenérték összege még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;
3. az éves adóbevallás benyújtásának határnapjáig (illetve a benyújtás napjáig) rendelkezésre álló, a megszüntetésről beadott adóbevallást követően befolyt összeg december 31-i időponttal.
A megszüntetés évéről készített adóbevallás benyújtását, egyszerűsített bevallási nyilatkozat esetén a munkáltatói elszámolást vagy az adóhatósági adómegállapítást követően érkező bevételre az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azzal, hogy ha kiadás is jelentkezik az említett időpontot követően, akkor az a bevételből levonható, illetőleg a le nem vonható rész ezen adóbevallás önellenőrzésével számolható el.
III. Egyéb rendelkezések
1. Az e melléklet I. fejezetének 5. pontjában említett egységes területalapú támogatást a folyósítás évében kell bevételnek tekinteni.2. Az 1. pont rendelkezéseitől eltérően a 2005. évben folyósított egységes területalapú támogatást a magánszemély döntése szerinti megosztásban a folyósítás évében és az azt követő adóévben veheti figyelembe bevételként.
3. Ha az egységes területalapú támogatást a magánszemély köteles visszafizetni, a visszafizetés összegével annak az adóévnek a bevételét csökkenti, amely adóévben a visszafizetés megtörtént.
3. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
Az összevont adóalap megállapításához elszámolható költségekről
E törvénynek az elismert költségekre és a költségek elszámolására vonatkozó általános rendelkezéseit is figyelembe véve, az e mellékletben foglaltakat kell alkalmazni, ha az önálló tevékenységet folytató magánszemély a jövedelmét tételes költségelszámolással állapítja meg, valamint minden olyan esetben, amikor a magánszemély kiadásainak elszámolása, megtérítése (ideértve a jogszabály alapján történő költségtérítést is) szempontjából minősíteni szükséges, hogy az beletartozik-e az elismert költségek körébe.
Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak, amelyeket a magánszemély önálló tevékenységével (tevékenységeivel) kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. Nem minősülhet kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek a személygépkocsi.
A magánszemély költségként számolhatja el a bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggő kiadásokat, korlátozott mértékű átalányban az értékcsökkenést.
A több önálló tevékenységhez használt tárgyi eszközök, nem anyagi javak esetében a magánszemély választhat, hogy melyik tevékenységének bevételével szemben számolja el az e melléklet rendelkezései szerint érvényesíthető költséget. A költség (az értékcsökkenési leírás a teljes leírásig) nem osztható meg a különböző tevékenységek bevételei között.
I. Jellemzően előforduló költségek
Költségként elszámolható kiadások különösen a következők:1. az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésére (csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg ellenértékével), a szállításra fordított kiadás;
2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak beszerzésére, előállítására fordított kiadás, ha az a 100 ezer forintot nem haladja meg, továbbá ezen tárgyi eszközök - a mezőgazdasági őstermelő esetében a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök és nem anyagi javak beszerzési értékétől függetlenül is - folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára fordított kiadás, azzal, hogy a járművek esetében a IV. fejezetben foglaltakat kell alkalmazni;
3. az önálló tevékenységet végző magánszeméllyel munkaviszonyban álló magánszemély (a továbbiakban: alkalmazott)
a) részére kifizetett bér és annak közterhei,
b)*
c) javára megítélt és kifizetett baleseti kártérítés,
d) részére a jogszabály, illetőleg a kollektív szerződés vagy a munkaszerződés alapján járó, a munkáltatót kötelezően terhelő juttatás, kifizetés;
4. a mezőgazdasági őstermelőnél a 16. életévét betöltött segítő családtag részére kifizetett - de legfeljebb a mindenkori minimálbért meg nem haladó - összeg és annak közterhei, feltéve, hogy a segítő családtag legalább heti 40 órában közreműködik (főállású segítő családtag) vagy, ha a közreműködés ideje ennél kevesebb, akkor ezzel arányos rész, azzal, hogy egyebekben a főállású segítő családtag kizárólag a 3. pont vonatkozásában alkalmazottnak minősül;
5. a nem megállapodás alapján befizetett saját társadalombiztosítási járulék;
Az Szja. tv. 3. számú mellékletének V. 8. pontja szerint nem számolható el költségként a Tbj. szerint nem megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulék. A Tbj. 30/A. (2) bekezdése szerint a 8 millió forint bevételt el nem érő mezőgazdasági őstermelő a megelőző évi őstermelői bevételének 20 százaléka után - a nyugdíjbiztosítási járulékot is magában foglaló - 10 százalék mértékű nyugdíjjárulékot fizet. Tekintettel arra, hogy a nyugdíjjárulék a nyugdíjbiztosítási járulékot is magában foglalja, ezért a befizetett 10 százalék nyugdíjjárulékból - arányosítva - annak 72 százaléka a költségek között elszámolható.
Amennyiben a családi gazdálkodót egyéni vállalkozói igazolvány birtokában vették nyilvántartásba, járulékfizetési kötelezettségének akkor is eleget kell tennie, ha kizárólag őstermelői tevékenységből származik a bevétele. Az egyéni vállalkozó családi gazdálkodó a megfizetett járulék összegét egyéni vállalkozói bevétel hiányában a vállalkozásában nem tudja érvényesíteni, emiatt folyamatosan veszteséges lenne. Ezért az egyéni vállalkozó családi gazdálkodó a nem megállapodás alapján fizetett saját társadalombiztosítási járulék és egészségügyi hozzájárulás összegét az őstermelői tevékenységének bevételével szemben - az Szja. tv. 3. számú melléklet I. 5. pontja alapján - tudja költségként érvényesíteni.
6. a köztestület számára tagdíj vagy annak megfelelő jogcímen fizetett összeg, továbbá az önálló tevékenységgel kapcsolatos érdek-képviseleti feladatot is ellátó társadalmi szervezet számára tagdíj címén fizetett összeg;
7. a megrendelő, a vevő által igazolt szavatossági és jótállási költség;
8. a mezőgazdasági őstermelő által a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében kifizetett vagyon-, felelősség-, kockázati élet-, balesetbiztosítás díja, az életbiztosításnál feltéve, hogy a mezőgazdasági őstermelő e címen nem vett igénybe adókedvezményt;
9. a mezőgazdasági őstermelő által a tevékenységével kapcsolatban felvett pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat;
10. az állami költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak fizetett, kizárólag az adott önálló tevékenységhez kapcsolódó adó (ide nem értve a személyi jövedelemadót), illeték, hatósági díj, vám, vámkezelési díj, perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenőrzési pótlék;
11. az adózás rendjéről szóló törvény szerinti telephely bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia költsége, a telefon, rádiótelefon, telefax, cb-rádió, telex használati díja azzal, hogy ha a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet a kiadásokat figyelembe venni az adott költségre jellemző mértékegységek (nap, m2, m3 stb.) alapulvételével (a közüzemi számlák esetében a házastárs nevére szóló számla alapján is);
12. a mezőgazdasági őstermelőnél a telefon, a rádiótelefon, a telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történő beszerelése esetén a készülék ára, és a beszerelés díja (ha a lakás és telephely műszakilag nem elkülönített, a telefon árának és beszerelési díjának 50 százaléka), továbbá - ha a használat csak részben szolgálja a tevékenységet, tételes elkülönítés nélkül - az internet használati díjának 30 százaléka, elektronikus bevallás adására kötelezett mezőgazdasági őstermelő esetében 50 százaléka;
13. a mezőgazdasági őstermelőnél a telefonfejlesztési hozzájárulás, továbbá a közműfejlesztési hozzájárulásnak a helyi önkormányzat által visszatérített összeggel csökkentett része, azzal, hogy ha a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést a lakástól műszakilag el nem különült telephelyre szerelik be, költségként a megfizetett magasabb hozzájárulás és az ilyen esetben a magánszemélyként egyébként fizetendő összeg különbözete számolható el;
14. a műszaki leírás, a tervrajz költsége, a bérmunka díja, az alvállalkozó részére kifizetett összeg, igénybe vett szolgáltatás díja (például reklámköltség);
15. a mezőgazdasági őstermelőnél az 1. számú melléklet szerinti munkaruházati termék, a védőeszköz, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés beszerzésére fordított kiadás;
16. a tevékenységhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján kapott támogatás jogszerű felhasználásával teljesített kiadás alapján meghatározott költség, akkor is, ha a kiadás részben a magánszemély személyes vagy családi szükségletét szolgálja (ha azonban a támogatás csak részben nyújt fedezetet a kiadásra, akkor e rendelkezés alapján a kiadásnak csak a támogatásból fedezett része alapján számolható el költség);
17. a hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás díjára fordított kiadás, továbbá a külföldi kiküldetés esetén igazolás nélkül elismert költség elszámolására jogosító tevékenység esetében a 3. számú melléklet II. Igazolás nélkül elszámolható költségek fejezetének 7. pontja szerint elszámolható költség azzal, hogy e pont rendelkezése nem alkalmazható abban az esetben, ha az utazásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti;
18. az alkalmazottat foglalkoztató, önálló tevékenységet folytató magánszemély - a mezőgazdasági őstermelő kivételével - az alkalmazott miatt a 17. pont rendelkezései szerint nem számolhat el költséget;
A külföldi kiküldetésben résztvevő munkavállalók részére a kiküldő által kötött poggyász-, betegség- és balesetbiztosítás költsége - feltéve, hogy a kiküldetés hivatali utazásnak minősül - a bevételszerző tevékenység érdekében felmerült költségnek minősül.
19. lízingdíj* címén kifizetett összegből a lízingbe vevőnél csak a 2. pontban említett üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak - figyelemmel a IV. 4-5. pontban foglaltakra is - általános forgalmi adó nélküli lízingdíjának és az egyéb járulékos költségeknek a szerződés szerinti futamidő egy hónapjára eső összege, de maximum a teljes lízingdíj havi 3 százalékának, ingatlan esetén 1,1 százalékának megfelelő összeg, illetve ez alapján számított adóévi összeg;
20. a mezőgazdasági őstermelő a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése (ideértve a selejtezést, a megsemmisülést, az ellenszolgáltatás nélküli átengedést is) esetén az értékesítés időpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összegét, az értékcsökkenési leírásból kizárt tárgyi eszköz, nem anyagi javak esetében a nyilvántartásba vett beruházási költséget az értékesítéskor költségként elszámolhatja;
21. a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett többlet a kiadásoknál költségként elszámolható;
22. a művészeti tevékenységet folytató magánszemély jellemzően előforduló költsége - figyelemmel az értékcsökkenési leírás elszámolására vonatkozó rendelkezésekre is - a tevékenységével összefüggő műsoros előadás, kiállítás, múzeum, közgyűjtemény látogatásának ellenértéke, irodalmi és művészeti alkotásokat tartalmazó, vagy ezek rögzítésére és lejátszására alkalmas eszköz, kép- és hanghordozó, könyv, kotta, más sajtótermék vásárlására fordított kiadás, a tevékenységgel összefüggő szakmai képzés kiadásai, továbbá az előadóművészi tevékenységet végzők esetében a színpadi megjelenéshez kapcsolódó esztétikai és kozmetikai cikkekre, illetve szolgáltatásokra fordított kiadás;*
23. az úthasználat díja az úthasználatra jogosultság időszakában a díjköteles útszakaszon történt üzleti célú futásteljesítmény arányában;
Az úthasználat díja nem tartozik a járművek üzemeltetési költségei közé, így annak költsége részletes útnyilvántartás vezetése mellett számolható el.
24. a Munka Törvénykönyvének a távmunkavégzésre vonatkozó rendelkezéseinek* megfelelően, a munkaszerződésben foglaltak szerint távmunkát végző munkavállalót a távmunkavégzéssel összefüggésben terhelő költség(ek) megtérítése érdekében a munkáltató által kifizetett bevétellel szemben a munkavállaló a következő, igazolt kiadás(ok) alapján számolhat el költséget
a) a távmunkavégzéshez, valamint a kapcsolattartáshoz szükséges nem anyagi jószág, számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított, 100 ezer forintot meg nem haladó kiadás,
b) a távmunkavégzéshez, valamint a kapcsolattartáshoz szükséges nem anyagi jószág, számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított, 100 ezer forintot meghaladó kiadás esetében 33 százalékos leírási kulcs alkalmazásával értékcsökkenési leírás címén megállapított összeg; az értékcsökkenési leírást egyebekben - a III. fejezetben foglaltaktól függetlenül - a 11. számú melléklet értékcsökkenés elszámolására vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával kell megállapítani, és a költségként történő elszámolás feltétele külön részletező nyilvántartás(ok) vezetése,
c) az internethasználat díja (ideértve különösen az egyszeri, a havi, a forgalmi díjat),
d) a munkáltató székhelyétől, telephelyétől elkülönült munkavégzési hely bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia díja azzal, hogy ha a lakás és a munkavégzési hely műszakilag nem elkülönített, akkor e kiadás(oka)t a távmunkavégzéssel arányosan, az adott költségre jellemző mértékegységek (munkaidő, m2, m3 stb.) alapulvételével lehet figyelembe venni;
25. az európai parlamenti, az országgyűlési, a helyi önkormányzati képviselői tevékenységgel összefüggésben megszerzett bevétel esetén, valamint a polgármester költségátalánya esetén az adott tisztséggel összefüggő feladat ellátása érdekében felmerült, a magánszemély nevére kiállított bizonylattal igazolt kiadás - ideértve különösen a lakhatási támogatásra jogosult országgyűlési képviselő szállásra fordított kiadását -, valamint az adott tisztséggel összefüggő feladat ellátása érdekében használt tárgyi eszközök átalány-értékcsökkenése.
II. Igazolás nélkül elszámolható költségek
Az e törvényben elismert költségek esetében, ha törvény vagy kormányrendelet (a továbbiakban: jogszabály) költségtérítésről rendelkezik, akkor a ténylegesen felmerült és igazolt kiadás érvényesítése helyett a jogszabályban meghatározott mértékig igazolás nélkül számolható el az adott címen költség azzal, hogy akkor ezt a költséget teljes egészében elszámoltnak kell tekinteni.Az értelmező rendelkezések szerint költségtérítés: az a bevétel (kivéve, ha a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni), amelyet az Szja. tv. által költségnek elismert kiadás megtérítésére kizárólag az adott bevételszerző tevékenység folytatása érdekében vagy hivatali, üzleti utazással (ideértve a kiküldetést, a külföldi kiküldetést, a külszolgálatot) összefüggésben kap a magánszemély. Nem tartozik ezen kiadások körébe a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben közvetlenül kielégítő dolog, szolgáltatás megszerzését szolgáló kiadás, kivéve, ha e törvény olyan költségtérítést állapít meg, vagy olyan, jogszabályban meghatározott költségtérítést ismer el, amellyel szemben a kiadást nem kell igazolni.*
Ilyen költségnek minősül különösen
1. a bedolgozó részére e tevékenységével összefüggésben kifizetett évi munkabér, illetve munkadíj 30 százalékát meg nem haladó összeg, feltéve, hogy a magánszemély e jogviszonyával összefüggésben más költséget nem számol el;
A bedolgozói jogviszonyból származó bevételre (munkabérre, munkadíjra, valamint a tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérítésre) az Szja. tv. nem önálló tevékenységre (munkaviszonyra) vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezért a bedolgozói tevékenységgel kapcsolatban kapott költségtérítés a munkaviszonyból származó bevétel része. Az Szja. tv. szerint az adóköteles jövedelem megállapításakor a költségtérítés összegéből levonhatók a ténylegesen felmerült és igazolt költségek, vagy pedig igazolás nélkül legfeljebb az éves munkabér (munkadíj) 30 százaléka. A levont összeg nem haladhatja meg a költségtérítés összegét. A költségek levonása után fennmaradó összeg a bedolgozó - Szja. tv. 3. § 21. pontja szerinti - bérjövedelme.
A helyiséghasználati díj a 24/1994. (II. 25.) kormányrendelet mellékletének 7. pontja szerint a bedolgozó részére megtérítendő rezsiköltségek között szerepel, így az a bedolgozói jogviszonnyal (munkaviszonnyal) összefüggésben kapott költségtérítésnek minősül, amelyre az Szja. tv. 25. § (1) bekezdése és a 3. szám mellékletének II/1. pontja vonatkozik. Az önálló tevékenység keretében végzett bérbeadásból származó jövedelem megállapításának szabályai erre a költségtérítésre nem alkalmazhatók.
2. a Magyar Honvédség állományában lévő, nem katonadiplomáciai tevékenységet végző magánszemély műveleti területen teljesített külföldi szolgálatára tekintettel megszerzett bevételének - ide nem értve a szállás (lakás) bérleti díjának, az utazási kiadásnak a megtérítését - 50 százalékát meg nem haladó összeg;
3.*
4. a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag és kenőanyag fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló kormányrendelet szerint meghatározott üzemanyag-fogyasztási norma;
Az üzemanyag- és kenőanyag-felhasználás költségeinek elszámolásához kötelezően alkalmazandó, a 60/1992. (IV. 1.) kormányrendeletben foglalt fogyasztási normák a gépjárműhasználattal felmerült üzemanyag-felhasználás maximumát tartalmazzák.
Az előzőekben hivatkozott kormányrendelet alapján a kormányrendeletben fel nem tüntetett típusú, valamint a meg nem határozható alapnormájú, illetve a rendeletben meghatározottaktól eltérő fajtájú üzemanyaggal üzemelő gépjárművek esetében az alapnorma értékét a gyártó vagy a gyártó adatai, illetve az üzemanyag-fogyasztás mérése alapján műszaki szakértő állapíthatja meg. A műszaki szakértői tevékenységre jogosult személyek adatait a Nemzeti Közlekedési Hatóság a honlapján közzéteszi.
5. az Európai Parlament által az európai parlamenti megfigyelő és az európai parlamenti tag számára fizetett költségtérítés;
6. a kifizető által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár, valamint 9 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével kifizetett összeg;
A magánszemély saját személygépjárművének hivatali célú használatáért a kifizetőtől kiküldetési rendelvény alapján is kaphat költségtérítést. Az Szja. tv. 3. § 83. pontja határozza meg a kiküldetési rendelvény tartalmi követelményeit. A kiküldetési rendelvényt két példányban kell kiállítani. A rendelvény eredeti példányát a kifizetőnek, másolatát a magánszemélynek a bizonylatmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával kell megőriznie.
A kiküldetési rendelvénnyel kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy 2009. január 1-jétől nem csak munkaviszonnyal összefüggésben állítható ki a kiküldetési rendelvény, hanem más jogviszonyok (pl. megbízási, tagi, vezető tisztségviselői, választott tisztségviselői jogviszony stb.) alapján is.
Amennyiben a térítés mértéke nem több a jogszabály szerint igazolás nélkül elszámolható mértéknél [ez a mérték a hivatalos célra megtett kilométerekre a kormányrendeletben meghatározott üzemanyag-fogyasztási norma alapján a NAV által közzétett üzemanyagárral számított üzemanyagköltség és a kilométerenkénti 9 forint (általános személygépkocsi-normaköltség)], akkor azt nem kell bevételként figyelembe vennie a magánszemélynek.
Ez azt is jelenti a gyakorlatban, ha a magánszemélynek más jogviszonya miatt további hivatali, üzleti útja van (például egyéni vállalkozó), akkor a bevételnek nem számító költségtérítéssel érintett utakat magáncélúnak kell tekinteni, a többi tevékenységével összefüggő üzleti célból megtett utak tekintetében választhat, hogy az üzemanyagköltség elszámolása mellett a kilométerenkénti 9 forintot alkalmazza, vagy a számlák alapján az üzleti célból megtett utak arányában számolja el azokat.
Abban az esetben, ha a kifizető a kiküldetési rendelvény alapján a jogszabályban meghatározott mértéket meghaladó térítést fizet, akkor a teljes összeg adóköteles bevételnek minősül.
A költségelszámolást illetően ekkor a magánszemélynek választási lehetősége van. Vagy az igazolás nélkül elszámolható összeget veszi figyelembe költségként, és a térítés fennmaradó része után fizet az adott jogviszonyra tekintettel adót, vagy a felmerült költségeket a hivatali célból megtett utakra a hivatali és a magáncélból megtett utak arányában számolja el igazolás (számla, más bizonylatok) alapján.
Ez utóbbi választás azt is jelenti a gyakorlatban, hogy a költségelszámolásra tekintettel - a személygépkocsi tulajdonosának, illetve akkor is, ha annak pénzügyi lízingbevevője a magánszemély - cégautóadót kell fizetni.
7. a külföldi kiküldetéshez (külszolgálat) kapcsolódó elismert költségekről szóló kormányrendelet szerint naponta elszámolható összeg a nemzetközi közúti árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott (a közúti közlekedési szolgáltatásokról és közúti járművek üzemben tartásáról szóló külön jogszabály, illetőleg más, erről szóló jogszabályok rendelkezései szerint engedélyhez kötött nemzetközi közúti közlekedési szolgáltatást végző, illetőleg abban árukísérőként közreműködő), külföldi kiküldetés (külszolgálat) címén bevételt szerző magánszemélynél - kizárólag az e tevékenysége tekintetében - feltéve, hogy az említett kormányrendeletben foglaltak alapján kizárólag a gépjármű külföldön történő üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó és számlával, más bizonylattal igazolt költségek elszámolására jogosult, és ezt az elszámolási módszert alkalmazza;
8. a járművezető gyakorlati szakoktatók saját jármű üzemeltetésének költségtérítéséről szóló kormányrendelet szerint figyelembe vehető költségátalány.
Gépjárművezetést oktatók esetében a jármű üzemeltetésével kapcsolatos költségek elszámolhatók a 124/1994. (IX. 15.) kormányrendelet 1. § (1) bekezdése alapján is.
A járművezető-képző tevékenységet folytató munkáltató, valamint a járművezető-képző tevékenységet folytató társaság a járművezető-képzésben közreműködő - vele munkaviszonyban, illetőleg tagsági viszonyban álló - szakoktatójának a saját tulajdonú járműve gyakorlati oktatási célú használatáért a kormányrendeletben meghatározott költségtérítést fizethet. A járművezető-oktató saját járműve oktatási célú használatáért kizárólag az említett kormányrendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerinti költségtérítést, azaz a külön jogszabályban meghatározott üzemanyag-felhasználási ellenérték és a kormányrendelet 2. §-ának (1) bekezdésében szereplő táblázat szerinti költség összegében megállapított költségtérítést veheti igénybe.
Amennyiben az oktatási tevékenységet munkavállalói vagy tagsági jogviszonyban ellátó oktató mindezek alapján - a járművezető oktatással összefüggésben és a kormányrendeletben szabályozott "átalányon" túl - további költséget sem ő, sem más személy nem számol el a személygépkocsija után (sem a jármű tulajdonosa, sem a használója), akkor e személygépkocsi után cégautóadó fizetési kötelezettség senkit nem terhel.
Az előzőekben meghatározott összeg egyéni vállalkozók esetében is igazolás nélkül elszámolható összegnek minősül azzal, ha az egyéni vállalkozó a kormányrendeletben meghatározott összegen felül további költséget nem számol el, akkor nem keletkezik cégautóadó fizetési kötelezettsége
III. Az értékcsökkenési leírás elszámolása
1. Kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközökre, nem anyagi javakra csak a kormányrendeletben meghatározott regisztrált mezőgazdasági termelő, valamint a mezőgazdasági őstermelő jogosult értékcsökkenési leírást elszámolni. Ennek során a kormányrendeletben meghatározott regisztrált mezőgazdasági termelő, valamint a mezőgazdasági őstermelő az egyéni vállalkozóra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazza, azzal az eltéréssel, hogy a kormányrendeletben meghatározott regisztrált mezőgazdasági termelő, valamint az adóév utolsó napján a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja a családi gazdaság részét képező, vagy ahhoz tartozó tárgyi eszköznek, nem anyagi javaknak az üzembe helyezés időpontjára megállapított beruházási költségét - választása szerint - az üzembe helyezés adóévében jogosult egy összegben költségként elszámolni. Más önálló tevékenységet végző magánszemély (ide nem értve az egyéni vállalkozót) a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközökre, nem anyagi javakra a 2. pont rendelkezéseit alkalmazza.A gazdálkodó család tagjainak a tulajdonukban lévő vagyontárgyakat a családi gazdálkodó használatába kell adni 5 évre. A családi gazdálkodó használatába adott tárgyi eszközök értékcsökkenési leírásának elszámolásánál abból kell kiindulni, hogy a családi gazdaság adóelszámolása úgy történik, mint a közös őstermelői igazolvány alapján működő őstermelőké. A közös őstermelői igazolvány alapján gazdálkodó család tagjai közül pedig bárki beviheti a gazdálkodásba a saját termelőeszközét, amelyet ezután amortizálhatnak. Így tehát az a szabály, mely szerint a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök és nem anyagi javak beszerzési ára az üzembe helyezés évében egy összegben is elszámolható, a gazdálkodó család bármely tagja által történő vásárlásra alkalmazható. Ez a költség a családi gazdaság bevételével szemben érvényesíthető. Akkor is ez a szabály, ha a gazdálkodó család tagjai közül pl. az vitte be a tárgyi eszközt a családi gazdaságba, akit a családi gazdálkodó alkalmazottként foglalkoztat.
Amennyiben az egyéni vállalkozó családi gazdaság tagjává válik, akkor a mezőgazdasági őstermelésnek számító tevékenysége és ebből származó jövedelmei tekintetében kötelező számára a közös őstermelői igazolvánnyal rendelkezők adózási szabályait alkalmazni. Az Szja. tv. tehát kötelezi az adóalanyt arra, hogy adózása során az őstermelők szabályait alkalmazza. Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó a családi gazdaság tagja, akkor esetében a mezőgazdasági őstermelői tevékenység tekintetében vállalkozói osztalékalap megállapítására nem kerülhet sor, illetőleg adózás utáni vállalkozói jövedelme sincs. Ezt ugyanis kizárja az Szja. tv. 6. számú melléklet III. c) pontja. Ez azt is jelenti, ha a családi gazdaság nyilvántartása előtti adóévben a magánszemély egyéni vállalkozó volt, akkor az érvényesített kisvállalkozói kedvezményt az egyéni vállalkozó családi gazdálkodónak - annak okán, hogy családi gazdálkodó lett - visszafizetnie nem kell, mivel az Szja. tv. 49/B. § (14) bekezdésében felsorolt visszafizetési kötelezettséget keletkeztető esetek egyike sem következett be. A családi gazdálkodó egyéni vállalkozó a jövedelmének megállapítása során - az őstermelői tevékenysége tekintetében - kizárólag az őstermelőkre vonatkozó szabályok szerint járhat el. Ezért az adózás utáni vállalkozói jövedelem megállapítása, majd annak a beruházási költség címén levont összeggel való növelésének kérdése nem merülhet fel tárgyi eszköz üzembe helyezése esetén, mivel a magánszemély nem egyéni vállalkozóként, hanem családi gazdálkodóként helyezi üzembe a tárgyi eszközt.
Mezőgazdasági őstermelők esetében a kizárólag üzleti célt szolgáló járművek beszerzési ára értékcsökkenési leírás keretében számolható el az Szja. tv. 11. számú mellékletében foglaltak szerint azzal, hogy a személygépkocsi a mezőgazdasági őstermelők esetében sem tekinthető kizárólag üzleti célt szolgáló járműnek.
A járművek után - a személygépkocsi kivételével - értékcsökkenési leírást csak a kormányrendeletben meghatározott regisztrált mezőgazdasági termelő, valamint a mezőgazdasági őstermelő jogosult elszámolni. A termőföldről szóló törvény szerint az adóév utolsó napján családi gazdálkodónak minősülő magánszemély és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja a családi gazdaság részét képező, vagy ahhoz tartozó személygépkocsinak nem minősülő járműnek az üzembe helyezés időpontjára megállapított beruházási költségét - választása szerint - az üzembe helyezés adóévében jogosult egy összegben költségként elszámolni. Személygépkocsinak nem minősülő járművek esetében élhet a beszerzési ár egyösszegű elszámolásával az az őstermelő is, aki a tevékenységet jogszabályban megjelölt hátrányos helyzetű térségben folytatja.
2. A nem kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú gép, berendezés, felszerelés esetében az önálló tevékenységet folytató magánszemély átalányban számolhat el értékcsökkenési leírást olyan nyilvántartás vezetése mellett, amely a nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló említett tárgyi eszköz azonosításra alkalmas megnevezését, beszerzési (előállítási) árát - mint nyilvántartási értéket -, továbbá a beszerzés (előállítás) és a használatbavétel időpontját tartalmazza. Az átalány összege több ilyen eszköz használata mellett is legfeljebb az éves bevétel 1 százalékáig, ezen belül is az említett nyilvántartásban szereplő eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. Egy adott nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló eszköz értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány.
3. A magánszemély - az 1-2. pontban foglaltaktól függetlenül - a tevékenységéhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján kapott támogatás felhasználásával megszerzett (előállított) tárgyi eszköz, nem anyagi jószág beszerzési (előállítási) árának azt a részét, amely egyenlő a megszerzéséhez (előállításához) felhasznált támogatás összegével, az eszköz üzembe helyezésének (rendeltetésszerű használatba vételének) - az üzembe helyezés elmaradása esetén kiselejtezésének, elidegenítésének vagy a nyilvántartásból bármely más ok miatt történő kivezetésének - időpontjában értékcsökkenési leírásként számolja el. A nem kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz, nem anyagi jószág esetén ezen túlmenően nincs lehetőség értékcsökkenési leírás elszámolására.
IV. A járművek költsége
1. A saját tulajdonú, a magánszemély által zárt végű lízingbe vett jármű (ideértve a továbbiakban a házastárs tulajdonát képező, illetve a házastárs által zárt végű lízingbe vett járművet is) üzemanyag-felhasználása, továbbá számlával (bizonylattal) történő igazolás alapján a jármű fenntartásának, javításának és felújításának költsége számolható el, valamint mezőgazdasági őstermelő esetében a kizárólag üzemi célú járműre vonatkozóan a III. rész 1. pontjában foglaltak szerint érvényesíthető értékcsökkenési leírás. Üzemanyag-felhasználás címén vagya) az üzemanyag-fogyasztási norma és az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár,
b) a számlával (számlákkal) igazolt üzemanyag-vásárlás vehető figyelembe, azonban a számla alapján figyelembe vett üzemanyag-mennyiség nem lehet több, mint az üzemi használatra az üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiség,
azzal, hogy a magánszemély az adóév egy negyedévén belül a negyedév első napján választott üzemanyag-felhasználással összefüggő költségelszámolási módszertől - ideértve a választott üzemanyag-fogyasztási normát is - nem térhet el. Nem alkalmazható az a) pont rendelkezése, ha a magánszemély az Áfa-törvény szabályai szerint az üzemanyag általános forgalmi adóját levonásba helyezi.
2. A saját tulajdonú nem kizárólag üzemi célú jármű - kivéve a személygépkocsit - beszerzési árával szemben a III. 2. pont szerint átalányban érvényesíthető értékcsökkenési leírás. Személygépkocsi esetén az átalány szerinti elszámolás a következő módon érvényesíthető: az ott említett nyilvántartás vezetése mellett az éves bevételnek 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka vehető figyelembe, illetőleg a hivatkozott pontban meghatározott átalány címén egyébként elszámolt költség ezzel az összeggel növelhető. Egy adott személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány.
3. A saját tulajdonú személygépkocsi esetében az üzemanyagköltségen kívül a 2. pontban foglaltak helyett és minden más költség (pl. fenntartás, javítás, felújítás) címén 9 Ft/km (általános személygépkocsi-normaköltség) elszámolása választható.
4. A nem saját tulajdonú kizárólag üzemi célra használt jármű esetében elszámolható
a) az igazolt bérleti vagy lízing díj (ez alól kivételt képez a személygépkocsi bérleti vagy lízing díja),
b) az 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás,
c) a számla szerinti egyéb költség, amennyiben az a szerződés alapján a magánszemélyt terheli.
5. A személygépkocsi bérleti vagy lízing díja címén a költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg az önálló tevékenységből származó bevétel 1 százalékát, egyébként ilyen címen a magánszemély költséget nem számolhat el. A nem saját tulajdonú jármű üzemi célú használata esetén elszámolható az üzemi használatra eső
a) 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás,
b) számla szerinti egyéb költség,
amennyiben az a szerződés alapján a magánszemélyt terheli.
A személyi jövedelemadó szempontjából nincs törvényi akadálya annak, hogy a munkáltató gépkocsi használat címén költségtérítést fizessen annak a munkavállalójának, aki a hivatali feladatát nem saját tulajdonú vagy nem (zárt végű) lízingbe vett, hanem bérelt vagy szívességi használatba kapott járművel látja el. Ilyenkor a kifizetett költségtérítés összege minden esetben a magánszemély bevételének számít és a magánszemély útnyilvántartás vezetésére kötelezett.
Abban az esetben, ha a magánszemély nem saját tulajdonában lévő vagy nem (zárt végű) lízingbe vett, kizárólag üzemi célt szolgáló járművet használ hivatali, üzleti célra, elszámolható
- az igazolt bérleti, vagy lízingdíj (ez alól kivétel a személygépkocsi bérleti vagy lízingdíja);
- az útnyilvántartás alapján a norma szerinti üzemanyag mennyiség figyelembevételével számla alapján, vagy a NAV által közzétett üzemanyagár alapulvételével megállapított üzemanyagköltség;
- számla szerinti egyéb költség, amennyiben az a szerződés alapján a magánszemélyt terheli.
Nem saját tulajdonban lévő személygépkocsi hivatali, üzleti célú használata esetén a személygépkocsi bérleti vagy lízing díja címén legfeljebb a bevétel egy százaléka számolható el költségként.
Emlékeztetőül azt is fontos megjegyezni, amennyiben a személygépkocsi nem saját tulajdonban van, akkor a hivatali, üzleti célú használatra tekintettel a kiküldetési rendelvényhez kapcsolódó kedvező szabály, valamint a 9 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség nem alkalmazható.
6. A költségelszámolás bármelyik módjának alkalmazásánál szükséges járművenként - az 5. számú melléklet II. 7. pontjában meghatározott - külön útnyilvántartás vezetése, továbbá abban járművenként az üzemi célú futás kezdő és záró kilométeróra állásának a feljegyzése. Költség kizárólag az e pont szerint igazolt üzemi célú futásteljesítmény után számolható el, kivéve azt a futásteljesítményt, amelyre nézve a magánszemély munkáltatója kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás címén bevételnek nem számító költségtérítést fizetett.
7. A magánszemélynek az 1. vagy 3. pont szerinti költségelszámolási módszerek közötti választása valamennyi általa használt személygépkocsira és a teljes adóévre vonatkozik. Amennyiben a magánszemély a személygépkocsi mellett más járműveinek költségeit is elszámolja, az nem zárja ki, hogy az összes személygépkocsijára egységesen alkalmazza a 3. pont szerinti elszámolási módszert. A 4-5. pont szerinti személygépkocsi használat utáni költségelszámolás esetén a saját tulajdonú személygépkocsira vonatkozóan sem választható a 3. pont szerinti elszámolás.
8. A 6. pontban foglaltaktól eltérően a mezőgazdasági őstermelő az útnyilvántartás vezetése helyett havi 500 kilométer utat számolhat el saját tulajdonú személygépkocsi üzleti célú használata címén a költségek 3. pont szerinti figyelembevételével, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától. Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre - illetőleg az adóéven belül a tevékenység teljes időtartamára - lehet alkalmazni.
Az önálló tevékenységet folytató magánszemélyek közül speciális szabály vonatkozik a mezőgazdasági őstermelőre, aki útnyilvántartás vezetése helyett - függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától - havi 500 kilométer utat számolhat el saját tulajdonú személygépkocsi üzleti célú használata címén. Ezt a költség-elszámolási módot csak a teljes adóévre - illetőleg az adóéven belül a tevékenység teljes időtartamára - lehet alkalmazni. Amennyiben az őstermelő ezt a módszert választja, akkor az üzemanyagköltség a norma szerinti üzemanyag-mennyiség és a NAV által közzétett ár alapulvételével, a fenntartási költségek pedig kizárólag a kilométerenkénti 9 forint általános személygépkocsi-normaköltség alkalmazásával számolhatók el.
9. A magánszemély a saját tulajdonú gépjármű tulajdonjogát e törvény bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályainak betartásával a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel igazolja.
10.*
V. A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehető kiadások:
1. az olyan vagyontárgy beszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére, felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatos, vagy - ha a törvény kivételt nem említ - akár részben is, a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését célozza;2. a pénzügyi ellenőrzés alapján megállapított adórövidítésből, egyéb jogszabály megsértéséből keletkező befizetés (bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenőrzési pótlékot, és az olyan adóra vonatkozó adóhiányt, amely jogszerű teljesítés esetén egyébként költségként elszámolható lett volna;
3. a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg;
4. a személyi jövedelemadó, továbbá azok a befizetési kötelezettségek, amelyekkel összefüggésben a magánszemély adócsökkentést vett igénybe;
5. ha törvény másként nem rendelkezik, a tagdíjak, a biztosítási díjak;
6. a közcélú adomány;
7. azok a kiadások, amelyek az I-IV. fejezetben és az általános, valamint az önálló tevékenységre vonatkozó rendelkezések között említett költségek esetében az ott leírt rendelkezéseknek (mértékek, feltételek stb.) nem felelnek meg;
8. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései szerint nem megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint nem megállapodás alapján és nem kiegészítésként fizetett tagdíj;
9. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint megállapodás alapján fizetett járulék, illetőleg tagdíj;
10. a vissza nem térítendő munkáltatói támogatás, ide nem értve a magánszemélynek segély címén juttatott összeget;
11. a magánszemély bevétele (jövedelme) után külföldön megfizetett, a személyi jövedelemadónak megfelelő adó.
12. az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény szabályai szerint létesített munkaviszonyban foglalkoztatott részére a magánszemély által az egy napi munkáért kifizetett munkabérből a minimálbér napi összegének kétszeresét meghaladó mértékű kifizetés.
4. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
Az általános forgalmi adó bevételkénti és költségkénti elszámolhatóságáról
Az a magánszemély, aki az általános forgalmi adóról (a továbbiakban: áfa) szóló törvény alapján áfa-adóalany, a beszerzései során felmerült előzetesen felszámított adót, valamint az értékesítése során fizetendő áfát a következők szerint veszi figyelembe:
1. Ha az Áfa-törvény általános szabályai szerint az áfát tételesen fizeti, akkor azt sem a bevételei, sem a költségei között nem mutathatja ki. E rendelkezés alól kivétel az Áfa-törvény rendelkezései alapján le nem vonható előzetesen felszámított adó, amely a költségek közt kimutatva azokat növeli, feltéve, hogy ez az előzetesen felszámított adó e törvény rendelkezései szerint költségként elszámolható kiadáshoz kapcsolódik.
2. Az Áfa-törvény különös rendelkezései alá tartozó magánszemély a bevételeiből a különös szabály alapján adódó áfa-fizetési kötelezettséget levonja, a levonható előzetesen felszámított adó összege nem számolható el költségként. A le nem vonható előzetesen felszámított adó a költségeket növeli, feltéve, hogy ez a felszámított adó e törvény rendelkezései szerint költségként elszámolható kiadáshoz kapcsolódik.
3. Amennyiben a magánszemély az áfa-rendszerben személyes (alanyi) mentességben, illetve tárgyi alapon adómentességben részesül, bevételeit a fizetendő áfa nem csökkenti, a költségei között a beszerzéseit terhelő le nem vonható áfa költséget növelő tényezőként figyelembe vehető, feltéve, hogy ez a felszámított adó e törvény rendelkezései szerint költségként elszámolható kiadáshoz kapcsolódik.
4. Ha az Áfa-törvény rendelkezései szerint az 1-3. pont alapján költségnövelő tényezőként elszámolt le nem vonható áfa utólag (részben) levonhatóvá válik, a korrekció a levonás évében a költségeket csökkenti.
5. Az utólag felmerült áfa-fizetési kötelezettség - annak elszámolásakor - a 2-3. pont szerinti adózóknál a bevételt csökkenti. A korábban a ténylegesen fennálló áfa-kötelezettségnél nagyobb mértékben figyelembe vett bevételcsökkentést az áfa-kötelezettség módosításakor bevételnövelésként kell figyelembe venni.
6. Az Áfa-törvény szerinti különleges jogállást választó mezőgazdasági tevékenységet folytató magánszemélynél a bevételnek része a felvásárlótól kapott kompenzációs felár. Az adólevonásra jogosult felvásárló magánszemély a kompenzációs felárat előzetesen felszámított áfaként veheti számításba.
5. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
Az adónyilvántartásokról
A magánszemély - a 10. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - nyilvántartási kötelezettségei teljesítése során e melléklet rendelkezései szerint jár el.
I. Alapnyilvántartások
1. Közös szabályok1.1. Alapnyilvántartás a naplófőkönyv, a pénztárkönyv, a bevételi és költségnyilvántartás, valamint a bevételi nyilvántartás, továbbá az őstermelői igazolvány részét képező értékesítési betétlap (az alapnyilvántartás típusai).
1.2. Alapnyilvántartást vezet az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági őstermelő. A magánszemély más (egyéni vállalkozói tevékenységnek vagy mezőgazdasági őstermelői tevékenységnek nem minősülő) önálló tevékenysége tekintetében csak akkor vezet alapnyilvántartást, ha az e tevékenységből származó bevételével szemben az adóelőleg vagy a jövedelem meghatározásakor költséget (ide nem értve a jövedelem meghatározásakor e törvény rendelkezései szerint igazolás nélkül elszámolható elismert költséget) számol el vagy az adóévben nem (nem csak) kifizetőtől szerez ilyen bevételt. A magánszemély nem önálló tevékenysége tekintetében csak akkor vezet alapnyilvántartást, ha az e tevékenységből származó bevételnek minősülő költségtérítéssel szemben az adóelőleg vagy a jövedelem meghatározásakor költséget (ide nem értve a jövedelem meghatározásakor e törvény rendelkezései szerint igazolás nélkül elszámolható elismert költséget) számol el, vagy az adóévben nem (nem csak) kifizetőtől, munkáltatótól szerez nem önálló tevékenységből származó bevételt. Az előző rendelkezések szerint alapnyilvántartás vezetésére nem kötelezett magánszemély a más önálló tevékenységből, illetve a nem önálló tevékenységből származó bevételével összefüggő nyilvántartási kötelezettségét a kifizető által kiállított igazolás megőrzésével teljesíti.
1.3. A magánszemély egyéni vállalkozói tevékenysége, őstermelői tevékenysége, más önálló tevékenysége és nem önálló tevékenysége tekintetében külön-külön - választása szerint a négy tevékenység esetében akár eltérő típusú - alapnyilvántartást vezet. Tételes költségelszámolás esetén a más önálló tevékenységre vonatkozó alapnyilvántartást úgy kell vezetni, hogy az önálló tevékenységből származó jövedelem tevékenységenként megállapítható legyen.
1.4. Az alapnyilvántartás típusát a magánszemély adóévenként határozza meg, és e választását az adóévben saját elhatározásból később sem változtathatja meg. Ha a magánszemély e törvény rendelkezései szerint az adóév során veszíti el az általa választott alapnyilvántartás vezetésének a jogát, akkor a változás napját megelőző nappal köteles az addig vezetett alapnyilvántartást lezárni, és a lezárt alapnyilvántartásban összesített adatokat az új alapnyilvántartásba nyitó adatként bejegyezni. E rendelkezés nem mentesíti a magánszemélyt a lezárt nyilvántartással és az azt alátámasztó bizonylatokkal összefüggő megőrzési kötelezettsége teljesítése alól.
1.5. Az átalányadózást alkalmazó mezőgazdasági őstermelő alapnyilvántartásában az élő állatok és állati termékek értékesítéséből származó bevételét más őstermelői tevékenységéből származó bevételétől elkülönítve tartja nyilván.
1.6. Az alapnyilvántartást az adó, az adóelőleg megállapítására előírt időszakonként az alapnyilvántartás egyes adatsorainak összesítésével le kell zárni.
2. A naplófőkönyv
2.1. Az alapnyilvántartás vezetésére kötelezett magánszemély e kötelezettségét - választása szerint, bármely más alapnyilvántartás helyett - naplófőkönyv vezetésével is teljesítheti.
2.2. Az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági őstermelő köteles a naplófőkönyvet úgy vezetni, hogy annak alapján minden, az egyéni vállalkozói tevékenységével, illetve őstermelői tevékenységével kapcsolatban pénzbevételt vagy -kiadást eredményező gazdasági esemény (így különösen értékesítés, beszerzés, hitelfelvétel, kölcsönnyújtás, vállalkozói kivét felvétele) zárt rendszerben nyomon követhető legyen. E rendelkezés alkalmazásában a pénzbevétellel esik egy tekintet alá a termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás ellenértéke akkor is, ha teljesítése egészben vagy részben nem pénzben (hanem például csere, beszámítás révén) történt.
2.3. A naplófőkönyv tartalmát a számvitelről szóló törvénynek az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozókra irányadó rendelkezései szerint kell megállapítani.
3. A pénztárkönyv
3.1. Az alapnyilvántartás vezetésére kötelezett magánszemély e kötelezettségét pénztárkönyv vezetésével teljesíti, ha más alapnyilvántartás vezetését nem választhatja, vagy a más alapnyilvántartás vezetésére vonatkozó választási jogával nem élt.
3.2. Az egyéni vállalkozó és a mezőgazdasági őstermelő köteles a pénztárkönyvet úgy vezetni, hogy annak alapján - a kiegészítő nyilvántartásokat is figyelembe véve - minden, az egyéni vállalkozói tevékenységével, illetve őstermelői tevékenységével kapcsolatban pénzbevételt vagy -kiadást eredményező gazdasági esemény (így különösen értékesítés, beszerzés, hitelfelvétel, kölcsönnyújtás, vállalkozói kivét felvétele) zárt rendszerben nyomon követhető legyen. E rendelkezés alkalmazásában a pénzbevétellel esik egy tekintet alá a termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás ellenértéke akkor is, ha teljesítése egészben vagy részben nem pénzben (hanem például csere, beszámítás révén) történt.
3.3. A pénztárkönyv legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) sorszám;
b) a gazdasági esemény időpontja;
c) a bizonylat sorszáma;
d) a gazdasági esemény rövid leírása (így különösen ellenérték, anyagbeszerzés, tárgyi eszköz beszerzése, nyújtott vagy kapott kölcsön);
e) bevételek, ezen belül külön feltüntetve
ea) az adóköteles bevételeket,
eb) a fizetendő általános forgalmi adót,
ec) a jövedelem kiszámításánál figyelembe nem veendő bevételek;
f) kiadások, ezen belül külön feltüntetve
fa) a költségként elszámolható kiadásokat a következő bontásban
- anyag- és árubeszerzés,
- a közvetített szolgáltatások értéke,
- az alkalmazottak bére és közterhei,
- vállalkozói kivét (csak a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó esetében),
- egyéb költségként elszámolható kiadás;
fb) a költségként el nem számolható kiadásokat a következő bontásban
- beruházási költség,
- a levonható általános forgalmi adó,
- egyéb, költségként el nem számolható kiadás.
4. A bevételi és költségnyilvántartás
4.1. A magánszemély az alapnyilvántartás vezetésére vonatkozó kötelezettségét - választása szerint - bevételi és költségnyilvántartás vezetésével teljesítheti, ha az adóévben
a) az általános forgalmi levonására nem jogosult, vagy e jogát nem érvényesíti, valamint
b) a helyi iparűzési adó alanyaként állandó jellegű iparűzési tevékenység esetén egyszerűsítve határozza meg az adó alapját.
4.2. A magánszemély a bevételi és költségnyilvántartásban kizárólag az adóköteles bevételeket és a költségként elszámolható kiadásokat rögzíti.
4.3. A bevételi és költségnyilvántartás legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) sorszám;
b) a gazdasági esemény időpontja;
c) a bizonylat sorszáma;
d) a gazdasági esemény rövid leírása (így különösen ellenérték, anyagbeszerzés);
e) a kifizető neve (elnevezése) és adószáma (e rendelkezést az egyéni vállalkozó nem köteles alkalmazni);
f) a bevétel összege;
g) a bevételből levont adóelőleg;
h) a költség összege;
i) a jövedelem.
5. A bevételi nyilvántartás
5.1. A magánszemély az alapnyilvántartás vezetésére vonatkozó kötelezettségét - választása szerint - bevételi nyilvántartás vezetésével teljesítheti, ha az adóévben
a) tételes költségelszámolást (egyéni vállalkozóként vállalkozói jövedelem szerinti adózást) nem alkalmaz, valamint
b) az általános forgalmi levonására nem jogosult, vagy e jogát nem érvényesíti, továbbá
c) a helyi iparűzési adó alanyaként állandó jellegű iparűzési tevékenység esetén egyszerűsítve határozza meg az adó alapját.
5.2. A bevételi nyilvántartás legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) sorszám;
b) a bevétel megszerzésének időpontja;
c) a bizonylat sorszáma;
d) a kifizető neve (elnevezése) és adószáma (e rendelkezést az egyéni vállalkozó nem köteles alkalmazni);
e) a bevétel összege;
f) a bevételből levont adóelőleg;
g) a jövedelem.
6. Az értékesítési betétlap
6.1. A mezőgazdasági őstermelő az őstermelői tevékenysége ellenértékeként megszerzett bevétele tekintetében az alapnyilvántartás vezetésére vonatkozó kötelezettségét - választása szerint - az őstermelői igazolvány részét képező értékesítési betétlap vezetésével teljesítheti, ha az adóévben egyébként bevételi nyilvántartás vezetésére lenne jogosult.
6.2. Az értékesítési betétlapra a mezőgazdasági őstermelő vagy helyette - az e törvényben és a mezőgazdasági őstermelői igazolványról szóló kormányrendeletben meghatározott feltételekkel - a kifizető jegyezhet be adatot.
6.3. A mezőgazdasági őstermelő negyedévenként, a negyedév utolsó napjára összesíti minden olyan, a negyedévben megszerzett őstermelői tevékenységből származó bevételét, amely nem kifizetőtől származik, vagy amelynek kifizetésekor (juttatásakor) nyilatkozott a kifizető részére, hogy a bevételt maga jegyzi be az értékesítési betétlapra. Az értékesítési betétlapra az így összesített bevételt kell a negyedév utolsó napjára bejegyezni. A mezőgazdasági őstermelő az elszámolásnál készített feljegyzést az őstermelői igazolvány mellékleteként a bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályok szerint megőrzi.
II. Részletező nyilvántartások
A magánszemély a részletező nyilvántartások közül csak azokat köteles vezetni, amelyek az adóköteles jövedelmének megállapításához szükségesek.1. A vevőkkel (megrendelőkkel) szembeni követelések nyilvántartása
A magánszemélynek az áru-, anyag- stb. szállításból, munkateljesítésből, szolgáltatásból származó követeléseiről, e követelésekre befolyt összegekről nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartásban az áruszállításból, a szolgáltatásteljesítésből származó általános forgalmi adót is tartalmazó követelést a kibocsátott számlák szerint időrendben a vevő által elismert összegben kell kimutatni. Ha a kiszámlázott összeg változik, a változást a nyilvántartáson keresztül kell vezetni.
A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
- a számla száma és kelte,
- a vevő neve,
- a számla végösszege, az ebből felszámított általános forgalmi adó,
- a kiegyenlítés módja, kelte és összege.
A nyilvántartásban szereplő számlák kiegyenlítésének időpontjában be kell jegyezni a kiegyenlítés adatait, az alapnyilvántartásban pedig fel kell tüntetni a befolyt bevételt.
2. A szállítókkal szembeni tartozások nyilvántartása
A magánszemélynek az áru-, anyag- stb. vásárlásból, szolgáltatás igénybevételéből származó tartozásairól, e tartozások kiegyenlítésére átutalt összegekről nyilvántartást kell vezetnie.
Az áruszállításból, a szolgáltatásteljesítésből származó, általános forgalmi adót is tartalmazó tartozást az elfogadott számlák szerint időrendben a számla szerint elismert összegben kell kimutatni. Ha a számlázott összeg változik, a változást a nyilvántartáson keresztül kell vezetni. A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
- a számla száma és kelte,
- a szállító neve,
- a számla végösszege, az ebből levonható általános forgalmi adó,
- a kiegyenlítés módja, kelte és összege.
A kapott számlák adatait naponta kell a nyilvántartásba bejegyezni.
A nyilvántartásban szereplő számlák kiegyenlítésének időpontjában be kell jegyezni a kiegyenlítés adatait, az alapnyilvántartásban pedig fel kell tüntetni a kiadást.
3. Tárgyi eszközök, nem anyagi javak nyilvántartása
A mezőgazdasági őstermelőnek, az egyéni vállalkozónak az e tevékenységéhez használt saját tulajdonú tárgyi eszközéről, nem anyagi javairól egyedi nyilvántartást kell vezetnie, ideértve azokat a nem anyagi javakat, tárgyi eszközöket is, amelyek beszerzésére, előállítására fordított kiadása annak felmerülésekor költségként érvényesíthető. E nyilvántartásból állapítható meg az értékcsökkenési leírás összege.
A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
- a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak megnevezése,
- gép, berendezés esetén a gyártó vállalat neve, a gyártás éve, a gyártási szám,
- a használatbavétel (üzembe helyezés) időpontja,
- az elidegenítés vagy (a selejtezési jegyzőkönyvnek megfelelően) a kiselejtezés, a megsemmisülés időpontja,
- az értékcsökkenési leírás kulcsa,
- az értékcsökkenés kiszámításának alapja,
- az értékcsökkenés kiszámításának módosult alapja,
- az előző évek értékcsökkenésének halmozott összege,
- az adóévben költségként érvényesíthető értékcsökkenés összege,
- az értékcsökkenés összegének figyelembevételével számított nettó érték,
- a kisvállalkozói kedvezmény igénybevételének adóéve és összege.
Az értékesítés, kiselejtezés vagy megsemmisülés miatt bekövetkezett értékcsökkenéseket a vonatkozó bizonylatok alapján e nyilvántartásból ki kell vezetni.
4. A beruházási és felújítási költség-nyilvántartás
A mezőgazdasági őstermelőnek, az egyéni vállalkozónak az e tevékenységéhez használt tárgyi eszköze, nem anyagi javai üzembe helyezésének időpontjáig felmerült kiadásairól - kivéve az 50 ezer forint alatti egyedi értékű tárgyi eszközre fordított kiadást - egyedi nyilvántartást kell vezetnie. E nyilvántartás alapján állapíthatók meg az értékcsökkenési leírás alapját képező, valamint a vállalkozói osztalékalapot módosító tételek.
A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
- a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak megnevezése,
- a beruházási költséget képező kiadás összege dátum szerint és halmozottan,
- a vállalkozói osztalékalapból levont összeg dátum szerint és halmozottan,
- az üzembe helyezés időpontja,
- az üzembe helyezés időpontjában a beruházási költség (az értékcsökkenési leírás alapja),
- az üzembe helyezés időpontjáig a vállalkozói osztalékalapból levont, beruházási költséget képező kiadások halmozott összege,
- az üzembe helyezést követően a felújítási költség részét képező kiadás összege dátum szerint,
- az értékcsökkenési leírás módosítási időpontja dátum szerint,
- az értékcsökkenési leírás módosított alapja,
- az elidegenítés vagy (a selejtezési jegyzőkönyvnek megfelelően) a kiselejtezés, a megsemmisülés időpontja,
- a kisvállalkozói kedvezmény igénybevételének adóéve és összege.
5. Értékpapírok, értékpapírra vonatkozó jogok nyilvántartása
a) A magánszemély a tulajdonában vagy birtokában lévő összes értékpapírról, valamint az ilyen értékpapírra vonatkozó, őt megillető vételi, jegyzési, eladási vagy más hasonló jogról nyilvántartást vezet. A magánszemély e nyilvántartási kötelezettségét a befektetési szolgáltató által kiállított bizonylat megőrzésével teljesíti, amennyiben az értékpapírt befektetési szolgáltatónál helyezte el (vagy az értékpapírt számára befektetési szolgáltató tartja nyilván), és a bizonylaton minden, az adókötelezettség teljesítéséhez, a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges adat megtalálható.
b) Az értékpapírok nyilvántartása a következő adatokat tartalmazza:
- az értékpapírkód;
- az értékpapír megnevezése (így különösen befektetési jegy és más kollektív befektetési értékpapír, kötvény, részvény, üzletrész, vagyoni betét);
- az értékpapír típusa (bemutatóra vagy névre szóló);
- az értékpapír fajtája (így különösen ideiglenes részvény, törzsrészvény, osztalékelsőbbséget biztosító részvény, dolgozói részvény, dolgozói üzletrész, kamatozó részvény, átváltoztatható kötvény, jegyzési jogot biztosító kötvény);
- a kibocsátó neve (cégneve, elnevezése), székhelye;
- a kibocsátás időpontja;
- az értékpapír névértéke;
- az értékpapír megszerzésének időpontja;
- az értékpapírra vonatkozó jogra történő utalás, ha a megszerzés vagy az átruházás értékpapírra vonatkozó vételi, jegyzési, illetve eladási jog (más hasonló jog) gyakorlása révén történt;
- az értékpapír megszerzésére fordított érték
= bizonylatának sorszáma vagy más azonosítója,
= teljesítésének időpontja,
= összege;
- az értékpapírra fizetett hozam (így különösen kamat, osztalék)
= megszerzésének időpontja,
= összege;
- az átruházás (ideértve a bevonást, az átalakítást, a kicserélést, a felülbélyegzést, a lebélyegzést is) időpontja;
- az átruházásra tekintettel megszerzett bevétel
= megszerzésének időpontja,
= összege;
- az átruházásból származó jövedelem összege.
c) Ha e törvény előírása szerint az értékpapír átruházása, átalakítása révén megszerzett értékpapír megszerzésére fordított értéket az átruházott, átalakított értékpapír megszerzésére fordított érték alapulvételével, annak megfelelően kell meghatározni, akkor az átruházott, átalakított értékpapírra és a megszerzett értékpapírra vonatkozó nyilvántartás lezárásakor, illetve megnyitásakor e tényt fel kell tüntetni.
d) Az értékpapírra vonatkozó jogok nyilvántartása a következő adatokat tartalmazza:
- a jog megnevezése;
- az értékpapírkód, ha az ismert;
- az értékpapír megnevezése;
- az értékpapír típusa;
- az értékpapír fajtája;
- a kibocsátó neve (cégneve, elnevezése), székhelye;
- a kibocsátás időpontja, ha az ismert;
- a jog megszerzésének időpontja;
- a jog alapítójának neve (cégneve, elnevezése), állandó lakóhelye (székhelye);
- a jog megszerzésére fordított érték;
- bizonylatának sorszáma vagy más azonosítója;
- teljesítésének időpontja;
- összege;
- a jog átruházásának (ideértve az átengedést, a megszüntetést, a gyakorlás átengedését és a jogról való lemondást is) időpontja;
- a jog átruházásra tekintettel megszerzett bevétel;
- jog átruházása révén megszerzett jövedelem összege;
- megszerzésének időpontja;
- összege;
- a jog gyakorlásának időpontja.
6. Munkabérek, más személyi jellegű kifizetések és a vállalkozói kivét nyilvántartása
A magánszemélynek az alkalmazott, a segítő családtag, más magánszemély számára kifizetett összegekről, tartozásokról és követelésekről személyenkénti nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartásnak - az érintett magánszemélyek adóazonosító adatainak feltüntetése mellett - tartalmaznia kell levonások nélkül a részükre különféle jogcímeken elszámolt személyi jövedelemadó-köteles összegeket, a levont személyi jövedelemadó előleget, nyugdíjjárulékot, munkavállalói járulékot, az egyéb levonásokat, a kifizetett összeget, továbbá a kifizetés keltét, valamint minden olyan adatot, amely a személyi jövedelemadó előleg, illetve - amennyiben erre a magánszemély köteles - év végén a személyi jövedelemadó tényleges összegének a megállapításához szükséges. Az egyéni vállalkozónak az előzőek értelemszerű alkalmazásával kell nyilvántartania a vállalkozói kivéttel kapcsolatos adatokat.
7. Gépjármű-használati nyilvántartás (útnyilvántartás)
A magánszemély a jövedelemszerző tevékenységéhez használt gépjármű költségelszámolásához útnyilvántartás vezetésére kötelezett. Erre a célra a menetlevél vezetése is megfelel, ha tartalmazza a továbbiakban részletezett adatokat.
Minden gépjármű esetében külön útnyilvántartást kell vezetni. Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni a gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, továbbá a fogyasztási normát. Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni az év első és utolsó napján a kilométeróra állását, továbbá, ha a költségelszámoláshoz ez szükséges, akkor ezt az adatot havonta kell bejegyezni.
Az útnyilvántartásnak tartalmaznia kell
- az utazás időpontját,
- az utazás célját (honnan-hova történt az utazás),
- a felkeresett üzleti partner(ek) megnevezését,
- a közforgalmú útvonalon megtett kilométerek számát.
Az útnyilvántartás tartalmazhatja az előzőekkel kapcsolatos üzemanyag-vásárlás időpontját és költségeit is. Ha az útnyilvántartásra kötelezett magánszemélynek jogszabály alapján titoktartási kötelezettséggel járó tevékenysége (pl. orvosi tevékenység) során az útnyilvántartásban olyan magánszemély adatait kell feltüntetnie, akire nézve a titoktartásra kötelezett, az ilyen felkeresett személy(ek)hez megtett utakról köteles külön útnyilvántartást vezetni. Ezen külön útnyilvántartás tekintetében a vezetésére kötelezettnek gondoskodnia kell arról, hogy annak tartalmát az adóhatóság ellenőrzést végző tisztviselője kivételével harmadik személy ne ismerhesse meg. Az adóhatóság az ilyen útnyilvántartásban foglalt adatok rögzítésére csak akkor jogosult, ha az adóhatósági eljárás során tett megállapításban az adatrögzítés jogszabálysértés bizonyításának alátámasztására szolgál.
8. Hitelbe vagy bizományba történő értékesítésre átadott, átvett áruk nyilvántartása
A hitelbe vagy bizományba történő értékesítésre átadott árukról mind az átadó, mind az átvevő nyilvántartást vezet.
A nyilvántartásba az adatokat az áru átadásáról-átvételéről kiállított bizonylat alapján kell bejegyezni.
Az áru átadásáról-átvételéről kiállított bizonylatnak legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:
- az "Átvételi elismervény bizományba (hitelbe) átadott árukról" megnevezést,
- az átadó nevét, címét, adóigazgatási azonosító számát,
- az átvevő nevét, címét, adóigazgatási azonosító számát,
- az átadott áru megnevezését, vámtarifaszámát (legalább az áfa megállapításához szükséges mélységig), mennyiségét, egységárát, értékét,
- az átadás-átvétel keltét,
- az elszámolás időpontját,
- az átadó és átvevő aláírását.
Az áru átvevője - tekintettel az áfa-fizetési kötelezettségre - minden hónap utolsó napjával elszámol az átadóval a ténylegesen eladott árukról. Az átadó az eladott áruról számlát állít ki, és a számla alapján módosítja mind az átadó, mind az átvevő a hitelbe vagy bizományba átadott-átvett áruk nyilvántartását. A nem értékesített és a megbízónak visszaadott áruról átadás-átvételi bizonylatot kell kiállítani, és a bizonylat adataival a nyilvántartást mind az átadó, mind az átvevő módosítja. Az átadás-átvételi bizonylatot az "Átvételi elismervény bizományba (hitelbe) átadott áruról" című bizonylattal értelemszerűen azonos adattartalommal kell elkészíteni.
9. Egyéb követelések, kötelezettségek nyilvántartása
A magánszemélynek az egyéb követeléseiről, a kötelezettségeiről nyilvántartást kell vezetnie. Ebben ki kell mutatnia vevő követelések, illetőleg szállítói tartozások között nem szereplő összes követelést, illetőleg kötelezettséget.
A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
- a követelés, kötelezettség megnevezése, címzettje, illetőleg kedvezményezettje,
- a követelés, kötelezettség kelte,
- a követelés, kötelezettség értéke,
- a kiegyenlítés időpontjában be kell jegyezni a kiegyenlítés adatait, az alapnyilvántartásban pedig fel kell tüntetni a befolyt bevételt, illetve a kiadást.
10. Selejtezési nyilvántartás
A magánszemély az 50 ezer forintot meg nem haladó készlet selejtezéséről jegyzőkönyv helyett nyilvántartást vezet.
A nyilvántartás tartalmazza:
- a selejtezés időpontját,
- a készlet megnevezését,
- a selejtezés okát,
- a kiselejtezett készlet mennyiségét és szokásos piaci értékét.
11.*
12.*
13. Leltár
A december 31-én, valamint a tevékenység megszüntetése esetén a megszüntetés napján meglévő vásárolt és saját termelésű készleteket leltározni kell a következő csoportosítás szerint:
- anyagok (alap-, segéd-, üzem- és fűtőanyag),
- használatba nem vett eszközök (szerszám, műszer, berendezés, felszerelés, munkaruha, védőruha),
- 100 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű) használatba vett tárgyi eszközök,
- áruk (kereskedelmi készletek),
- betétdíjas göngyöleg,
- alvállalkozói teljesítmények,
- saját termelésű készletek:
= befejezetlen termelés,
= félkész és késztermék.
Az áfát nem az általános szabályok szerint fizető magánszemélynek a leltárban
- a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 100 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű) eszközöket és az árukat a legutolsó, áfát is tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetnie;
- a 100 ezer forintnál nem magasabb értékű (1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű) használatba vett tárgyi eszközöket az áfát tartalmazó beszerzési ár 50 százalékos értékén kell szerepeltetnie;
- a saját termelésű félkész és készterméket (így különösen a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron - az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében - kell szerepeltetnie.
Az áfát az általános szabályok szerint fizető magánszemélynek (a 4. számú melléklet 1. pont első mondata) a leltárban
- a vásárolt anyagokat, a használatba nem vett 100 ezer forintnál alacsonyabb értékű (1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű) eszközöket és az árukat a legutolsó beszerzési számla szerinti, áfát nem tartalmazó beszerzési áron, az előző évieket a nyitóleltári értéken kell szerepeltetnie;
- a 100 ezer forintnál nem magasabb értékű (1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer forintnál alacsonyabb értékű) használatba vett tárgyi eszközöket az áfát nem tartalmazó beszerzési ár 50 százalékos értékén kell szerepeltetnie;
- a saját termelésű félkész és készterméket (így különösen a magánszemély által előállított, felújított, átalakított gépet, szerszámot) előállítási áron - az anyagköltség és a mások által végzett munka igazolt együttes összegében - kell szerepeltetnie.
14. Alvállalkozói nyilvántartás
Annak a magánszemélynek, aki tevékenységét fővállalkozóként végzi, az alvállalkozókról, a részükre kifizetett összegekről alvállalkozói nyilvántartást kell vezetnie.
A nyilvántartásban minden készpénzzel vagy más módon kiegyenlített alvállalkozói számla adatát szerepeltetni kell.
A nyilvántartás a következő adatokat tartalmazza:
- a számla száma és kelte,
- az alvállalkozó neve, címe, adószáma,
- a számla végösszege,
- a levont adóelőleg összege,
- a kiegyenlítés kelte, módja, összege.
15. Szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása
A szigorú számadás alá tartozó nyomtatványok nyilvántartásának a következő adatokat kell tartalmaznia:
- a nyomtatvány neve és számjele,
- a beszerzés kelte,
- a tömb(ök) sorszáma (tól-ig),
- a használatbavétel kelte,
- a felhasználás kelte,
- a kiselejtezés kelte.
E törvény alkalmazásában szigorú számadású nyomtatvány az, amelyet a számvitelről szóló törvény annak minősít.
III. SELEJTEZÉS
A tárgyi eszköz, a nem anyagi jószág és az 50 ezer forint beszerzési értéket meghaladó készlet selejtezéséről jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyben le kell írni a selejtezés okát. A selejtezési eljárás során meg nem semmisített eszközt eltávolíthatatlan azonosító jellel kell ellátni.IV.*
V. KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK
Az önálló tevékenységet végző magánszemély kérelmére az adóhatóság az e mellékletben előírt nyilvántartás(ok) vezetése alól indokolt esetben felmentést adhat, haa) a kérelmező a súlyos fogyatékosság minősítéséről és igazolásáról szóló jogszabályok előírásainak megfelelően igazolja, hogy súlyos testi fogyatékosságának jellege miatt e kötelezettség teljesítése tőle nem várható el, és a vele közös háztartásban élő hozzátartozói sem képesek a nyilvántartás(ok) vezetésére, továbbá
b) a nyugtaadási kötelezettség alól az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott feltételek alapján egyébként felmenthető.
6. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
A mezőgazdasági őstermelői tevékenységekről
I. Mezőgazdasági őstermelői tevékenységnek minősül a saját gazdaságban történő növénytermelés, ültetvénytelepítés, állattenyésztés, termékfeldolgozás, ha az a saját gazdaságban előállított alap-anyag felhasználásával történik, a saját gazdaságban egyes mezőgazdasági termékek jogszabályba nem ütköző gyűjtése, a saját tulajdonú földterületen végzett erdőgazdálkodás, mindezekre nézve akkor, ha az előállított termék vagy a tevékenység az e melléklet II. pontjában felsoroltak valamelyikébe beletartozik.
Az Szja. tv. 3. § 18. pontja részletezi, hogy a törvény fogalomrendszere szerint ki, milyen feltételek mellett minősülhet őstermelőnek. A fogalmat azonban nem lehet úgy érteni, hogy a munkákat saját magának kellene végeznie. A "saját gazdaság" fogalma a rendelkezési jogosultsághoz kötődik. Rendelkezési jogosultság alatt értendő a termelés szervezése (ezen belül ez lehet a szolgáltatások megrendelése is), illetve a termelés eredményének felhasználása feletti döntési jog. Az őstermelő saját gazdaságában lévő földterületeknél valóban három féle használati jogcímet különböztetünk meg. A sajátot, a béreltet és az ún. egyéb címen használtat. Ez utóbbi alatt a saját és bérelten kívül minden más jogcímet érteni kell. Ilyen lehet pl. a szívességi használat, amikor a föld tulajdonosa minden ellenérték nélkül engedi meg a föld használatát, de ilyen lehet az az eset is, amikor két földtulajdonos egymással megegyezve egymás földjét műveli. Azokban az esetekben, amikor a részarány-tulajdonos a szövetkezettől minden munkát megrendel, a terményt megvásárlásra felajánlja és annak ellenértékét a szövetkezet megfizeti, az előzőek alapján akkor minősül a magánszemély tevékenysége mezőgazdasági őstermelésnek, ha a vonatkozó szerződés tartalmát tekintve ez az ügylet nem minősül bérleti szerződésnek, ebből adódóan a magánszemély bérbeadónak. A regisztrációs számmal rendelkező magánszemély is csak azt a bevételét tekintheti őstermelésből származó bevételének, amely az Szja. tv. 6. számú mellékletének II. pontja alá besorolható termékek előállításából vagy tevékenységekből származik. Másképpen fogalmazva őstermelői igazolvány hiányában is a mezőgazdasági őstermelőkre vonatkozó rendelkezések szerint állapíthatja meg a jövedelmét az a magánszemély, aki regisztrációs számmal rendelkezik és az Szja. tv. 6. számú mellékletének II. pontjában felsorolt termékek értékesítéséből vagy tevékenységekből származik bevétele. Az őstermelői jogállás igazolására az őstermelői igazolvány mellett egyébként alkalmas a regisztrációs szám is.
A többször módosított 1996. évi LIV. törvény 13. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint erdőgazdálkodónak az erdő tulajdonosa vagy az erdőgazdálkodási tevékenységet folytató jogszerű használó tekinthető (a továbbiakban: erdőgazdálkodó). Amennyiben a természetben összefüggő erdőterületnek több tulajdonosa van, a tulajdonosok kötelesek azon társult erdőgazdálkodási tevékenységet folytatni, és e feladatok ellátására erdőgazdálkodót megbízni.
A tulajdonosi jogon alapuló haszonvételek gyakorlásának társulatra történő átruházása feltételeit az alapszabályban kell meghatározni. Így a haszonvételből származó jövedelmet akkor lehet az erdő tulajdonosánál a mezőgazdasági őstermelés jövedelmeként figyelembe venni, ha a szóban forgó haszonvételt a társulat alapszabálya nem a társulat, hanem az erdőtulajdonosok jogai közt sorolja fel.
Társult erdőgazdálkodás esetén a bevételt a tulajdonosok kapják meg a képviselő közvetítésével. Az erdőtörvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy társult erdőgazdálkodás esetén az erdőgazdálkodásra a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó szabályait kell alkalmazni, amely során a bevételek elsődleges tulajdonosa a közösség lenne.
a) A mezőgazdasági termékek gyűjtése esetén saját gazdaság alatt a terület felett rendelkezési jogot gyakorlónak legalább a szóbeli hozzájárulását és a gyűjtést folytató magánszemélynek a gyűjtés eredményének felhasználása feletti rendelkezési jogosultságát kell érteni.
A gyűjtött állatok (pióca, éti csiga stb.), a gyűjtött növények (bodza-virág, bodza-gyümölcs, hársfavirág stb.) esetében mind a termelés, mind a tenyésztés fogalma tágabban értelmezendő. Ezek előállításában az emberi tevékenység jellemzően a betakarításban jelenik meg (a betakarításig terem, szaporodik stb.) Így ezen termékekre, amelyek az Szja. tv. 6. számú mellékletében felsorolt termékek között szerepelnek, a saját gazdaság fogalma is annyiban értelmezhető, amennyiben az a betakarításukhoz nélkülözhetetlen termelő eszközöket fedi. Mindebből következően ezen termékekre - előállítási módjuktól függetlenül - kiváltható az őstermelői igazolvány.
A mezőgazdasági őstermelői termékkörből az Szja. tv. 6. számú mellékletének II/A/1. pontja szerint az élő állatok közül - a természetvédelmi oltalom alatt állók köréből - csak a gyűjtési tilalom alá eső állatfajokat kell kivenni, mint őstermelésnek nem minősülő állatokat. Az éti csiga ugyan természetvédelmi oltalom alatt álló állatfaj, de a természetvédelemről szóló 1996. évi LIII. törvény szerint engedélyhez kötötten gyűjthető. A gyűjtés feltételeit a Környezetvédelmi Minisztérium állapítja meg, sőt ennek keretében az évente begyűjthető mennyiséget is meghatározza. Amennyiben az éti csiga gyűjtés az erre vonatkozó engedély alapján történik akkor az mezőgazdasági őstermelői tevékenységnek minősül.
A nyíltvízi vagy folyóvízi halászat - ide nem értve a sporthorgászatot - olyan, az Szja. tv. 6. számú melléklet 1. pontja szerinti egyes mezőgazdasági termékek jogszabályba nem ütköző gyűjtése, amely nem zárja ki, hogy egyes esetekben a gyűjtésre (halászatra) jogosultak az állattenyésztés fogalmát is kimerítik, mert tenyész- vagy növendék állatokat helyeznek ki az élővizekbe. A saját gazdaság fogalmát megtestesítő rendelkezési jog ez esetben a halászeszközök és a megfogott hal feletti rendelkezési joggal valósul meg.
b) a saját gazdaságban előállított virágok és dísznövények - kivéve a 0602 40 vámtarifa számú, rózsa oltva is - értékesítéséből származó bevételt akkor lehet őstermelői bevételként figyelembe venni, ha az az évi 250 ezer forintot nem haladja meg. Ha meghaladja, akkor az egész bevétel nem számít őstermelői tevékenység bevételének, azonban - ha a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az őstermelői igazolványt kiváltotta - az ellenérték kifizetésére akkor is alkalmazhatók a mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó előírások.
Amennyiben a magánszemély virág és dísznövény értékesítéséből származó bevétele a 250 000 forintot meghaladja, akkor bevételéből az önálló tevékenységet folytatókra vonatkozó szabályok szerint kell a jövedelmet megállapítani.
c) A saját gazdaságban termelt szőlőből saját gazdaságban készített szőlőmust, sűrített szőlőmust, szőlőbor értékesítése akkor számít őstermelői tevékenység bevételének, ha a magánszemély ezeket a termékeket az adott évben 0,5 litert elérő kiszerelésben (kifizetőnek, és/vagy termelői borkimérésben végső fogyasztó részére) értékesíti, és az értékesítésükből származó bevétel együttvéve az évi 7 millió forintot nem haladja meg. Ha a bevétel meghaladja a 7 millió forintot, vagy az értékesítés nem kizárólag az előzőek szerint történik, akkor az egész bevétel nem számít őstermelői tevékenység bevételének. Ha a magánszemély e tevékenységével összefüggésben vagy egyébként az őstermelői igazolványt kiváltotta, az ellenérték kifizetésére akkor is alkalmazhatók a mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó előírások, ha a bevétel a 7 millió forintot meghaladja. Ha a magánszemély a saját termelői borkimérésében az előzőek mellett nem a saját őstermelői tevékenységében előállított bármely más terméket is értékesít és/vagy szolgáltatást is nyújt, akkor az őstermelői és más bevételeit, illetőleg azok megszerzése érdekében felmerült költségeit külön-külön kell nyilvántartania, azzal, hogy ha valamely költség többféle értékesítéssel is összefügg, akkor azt - ha e törvény másként nem rendelkezik - a bevételek arányában kell megosztania.
II. Mezőgazdasági őstermelői termékek és tevékenységek:
A) Állat, állati termék| Sorszám | Megnevezés | Vámtarifaszám |
| 1. | Élő állat (ideértve a méhcsaládot, a méhanyát, a méhbábot, a méhrajt is) kivéve: a sportló, a versenyló, a kutya, a macska, a laboratóriumi állat, a vírus- és szérum-állat, a dísz- és állatkerti állat, a vadon élő, a vadasparkban és a vadaskertben élő fajok, a természetvédelmi oltalom alatt álló, gyűjtési tilalom alá eső állatfajok | 0101-0106-ból, 0301-ből, 0306-ból, 0307-ből |
| 2. | Tej és tejipari termék | 0401-0406 |
| 3. | Madártojás héjában kivéve: a gyógyászati tenyésztojás, a vadon élő madár tojása | 0407 |
| 4. | Természetes méz (ideértve a lépes-, a termelői és az egyéb természetes mézet is) | 0409 |
| 5. | Állati eredetű termék: nyers állati szőr nem textilipari célra, nyers toll legfeljebb tisztítva, nyers gyapjú, nyers finom vagy durva állati szőr | 0502-0503, a 0505-ből, az 5101-ből, 5102 |
| 6. | Nyers méhviasz és | 152190 91 00-ből |
|
| feldolgozási maradék termék | 152200 99 00-ből |
| 7. | Propolisz (méhszurok), továbbá | 130190 90 99-ből |
|
| Méhpempő | 0410-ből |
|
| nyers virágpor | 121299 80 00-ből |
|
| Méhméreg | 300190 99 00-ből |
|
| máshova nem sorolt méhészeti termék | 210690 98 99-ből |
| 8. | Élő növény kivéve: a hínár, az alga | a 0601-ből, a 0602-ből |
| 9. | Díszítés vagy csokorkészítés céljára szolgáló vágott virág, bimbó, lombozat, ág és más növényi rész kivéve: a moha, a zuzmó, a tűlevelű ág | 0603, a 0604-ből |
| 10. | Zöldségfélék, étkezésre alkalmas gyökerek és gumók frissen, hűtve, fagyasztva, ideiglenesen tartósítva vagy szárítva, továbbá tisztított, koptatott, hámozott, darabolt, csumázott zöldség, burgonya | 0701-0714 |
| 11. | Gyümölcs és dió, valamint citrus- és dinnyefélék héja étkezésre alkalmas állapotban, frissen, hűtve, fagyasztva, ideiglenesen tartósítva vagy szárítva, továbbá tisztított, hámozott, negyedelt, felezett gyümölcs | 0801-0814 |
| 12. | Fűszernövények és fűszerek: Fűszerpaprika Borókabogyó Sáfrány Kakukkfű Ánizsmag Köménymag Kapormag egyéb hazai fűszernövények | 0904 20-ból 0909 50-ből 0910 20 0910 40-ből 0909 1000 0909 30 0910 99-ből 0709 90-ből 1211 90-ből |
| 13. | Gabonafélék szemtermése, búza, kétszeres rozs, árpa, zab, kukorica, rizs, cirokmag, hajdina, köles, kanárimag, triticale és más hibrid kivéve: a malomiparban megmunkáltakat | 1001-1005, 100610, 1007-1008 |
| 14. | Olajos magvak és olajtartalmú gyümölcsök: szójabab, földimogyoró, lenmag, repce, napraforgó, ricinus, mustármag, sáfránymag, mákszem, kendermag | 1201-1207 |
| 15. | Vetőmag, gyümölcs vagy spóra vetési célra | 1209 |
| 16. | Ipari növények: - komlótoboz és lupulin, - növény és növényrész, ha az illatszer-, gyógyszer-, növényvédőszer- és hasonló iparban alapanyaga (angelikagyökér és -mag, anyarozs, bazsalikom, birsmag, bojtorján, borágófű, csillagvirág-hagyma, diólevél, fehér és fekete üröm, fekete bodza, fenyőrügy, galangagyökér, gyermekláncfű, gyűszűvirág, hársfavirág és -levél, hunyor, imola, izsóp, kamillavirág, kökörcsin, macskagyökér, mákgubó, maszlag, menta, morzsika, nadragulya, nőszirom, orvosi pemetefű, ökörfark-kóró, papsajt, rozmaring, rózsaszirom, rutalevél, sártök, szagos müge, szárcsagyökér, tárnics, útifű, vadmajoranna, vasfű, veronikafű, vidrafű, zsálya stb.), hazai gyógynövények - szentjánoskenyér, cukorrépa, cukornád, barack- és szilvamag, pörköletlen cikóriagyökér - gabonaszalma és -pelyva - takarmánynövény: karórépa, marharépa, takarmányrépa, takarmánygyökér, széna, lucerna, lóhere, baltacim, takarmánykáposzta, csillagfürt, bükköny | 1210 1211-ből
1212-ből 1213 1214 |
| 17. | Növényi eredetű nyersanyag fonásra, illetve seprű vagy ecset készítésére: nád, sás, fűzfavessző | 1401, 1403 |
| 18. | Feldolgozott (véglegesen tartósított vagy konzervált, illetve közvetlenül fogyasztható) zöldség, gyümölcs és dió | 2001-2009 |
| 19. | Szőlőbor kivéve a 22042999 | 220429-ből |
| 20. | Szőlőmust | 2204 30 |
| 21. | Állatok etetésére szolgáló növényi eredetű termék: makk, vadgesztenye, kukoricacsutka, -szár, -csuhé, -levél, répafej, zöldségfélék héja, gyümölcshulladék stb. | 2308 00 40, 2308 00 90-ből |
| 22. | Nyers dohány, szárítva is, de nem pácolva vagy fermentálva, dohányhulladék | 2401-ből |
| 23. | Szerves trágya | 3101 |
| 24. | Szőlővenyige | 4401-ből |
| 25. | Fából kizárólag hasítással készített karó, cölöp, cövek, pózna, bot stb. | 4404-ből |
| 26. | Len és valódi kender (Cannabis sativa L), nyersen | 5301-ből, 5302-ből |
| 27. | Karácsonyfa | 0604-ből |
| 28. | Borseprő, borkő | 2307-ből |
| 29. | Szőlőtörköly | 2308-ból |
Ebben az esetben a bevétel önálló tevékenységből származó bevételnek minősül, és a felvásárlónak a kifizetőre vonatkozó adóelőleg levonási szabályokat kell alkalmaznia.
C) Tevékenységek
1. Erdőgazdálkodás és e tevékenység termékei
Az egyéni erdőgazdálkodói tevékenység akkor minősül őstermelői tevékenységnek, ha a magánszemély a saját tulajdonában lévő és az erdészeti hatóság által önálló erdőgazdálkodásra alkalmasnak minősített erdőterületen maga gazdálkodik. Ilyen esetben az őstermelői igazolvány kiváltása mellett az erdőgazdálkodási tevékenységből és e tevékenység termékeiből származó bevétel őstermelésből származó bevételnek számít. Az erdőbirtokossági társulatokban lévő erdőtulajdonosok esetén a haszonvételből származó bevételt az őstermelői igazolvány kiváltása mellett akkor lehet az erdő tulajdonosánál mezőgazdasági őstermelésből származó bevételként figyelembe venni, ha a szóban forgó haszonvételt a társulat alapszabálya nem a társulat, hanem az erdőtulajdonos jogai között sorolja fel. Ebben az esetben őstermelői bevételként és költségként számolható el - az erdőgazdálkodó által kiállított bizonylatok alapján - az erdőgazdálkodótól kapott és az erdőgazdálkodónak fizetett összeg.
2. Ültetvénytelepítés, amely tevékenység eredményeként a telepített növények legalább egy évnél hosszabb ideig talajhoz, helyhez kötötten a termesztés alapját képezik
3. A külön jogszabályban meghatározott kistermelői élelmiszer-termelés, előállítás és értékesítés
E melléklet II./C/3. pontjában foglaltak alapján ide sorolható tevékenység a külön jogszabályban meghatározott a kistermelői élelmiszer-termelés, -előállítás és -értékesítés. A kistermelői élelmiszer-termelés, -előállítás és -értékesítés feltételeiről a módosított 52/2010. (IV. 30.) FVM rendelet (továbbiakban: rendelet) rendelkezik. A rendelet a korábban hatályos 14/2006. (II. 16.) FVM-EüM-ICSSZEM rendeletet váltotta fel.
A rendeletet az 1. § (1) bekezdésben foglaltak szerint azon tevékenységekre kell alkalmazni, amelynek során a kistermelő
a) a rendelet 1. melléklet A. része szerinti kis mennyiségű, általa megtermelt alaptermékkel vagy általa betakarított, összegyűjtött vadon termő alaptermékkel közvetlenül a végső fogyasztót, illetve a régión belüli vagy a gazdaság helyétől légvonalban számítva a Magyar Köztársaság területén legfeljebb 40 km távolságon belüli kiskereskedelmi vagy vendéglátó, illetve közétkeztetési létesítményt (a továbbiakban együtt: vendéglátó létesítmény) látja el,
b) a rendelet 1. melléklet A. része szerinti kis mennyiségű, általa megtermelt alaptermékből előállított élelmiszerrel közvetlenül a végső fogyasztót, illetve a régión belüli vagy a gazdaság helyétől légvonalban számítva a Magyar Köztársaság területén legfeljebb 40 km távolságon belüli kiskereskedelmi vagy vendéglátó létesítményt látja el,
c) a rendelet 1. melléklet A. része szerinti kis mennyiségű, általa jogszerűen kifogott hallal, közvetlenül a végső fogyasztót, illetve a régión belüli vagy a gazdaság helyétől légvonalban számítva a Magyar Köztársaság területén legfeljebb 40 km távolságon belüli kiskereskedelmi vagy vendéglátó létesítményt látja el,
d) falusi vendégasztalt üzemeltet,
e) a rendelet 1. melléklet B. részében meghatározott szolgáltatásokat végez magánszemélyek és más kistermelők részére.
A rendelet 3. § (2) bekezdésében foglaltak szerint kistermelői élelmiszer értékesítését a kistermelőn kívül a vele egy háztartásban élő személy, valamint a kistermelő házastársa, bejegyzett élettársi kapcsolatban élő élettársa, nagykorú gyermeke, testvére, szülője, nagyszülője is végezheti.
A rendelet 1. számú melléklet A része szerinti kis mennyiség meghatározása alaptermékek és ebből előállított termékek vonatkozásában
| Termék vagy alaptermék, és a hozzá kapcsolódó tevékenység megnevezése | Heti maximális mennyiség | Éves maximális mennyiség |
| Kifejlett vagy növendék sertés vagy juh vagy kecske vagy strucc vagy emu levágása és húsának értékesítése | 6 db | 72 db |
| 50 kg alatti malac vagy 15 kg alatti bárány, gida levágása és húsának értékesítése | 10 db | 120 db |
| Kifejlett vagy növendék szarvasmarha levágása és húsának értékesítése | 2 db | 24 db |
| 100 kg alatti borjú levágása és húsának értékesítése | 2 db | 24 db |
| Házi tyúkféle levágása és húsának értékesítése | 200 db |
|
| Víziszárnyas vagy pulyka levágása és húsának értékesítése | 100 db |
|
| Nyúlféle levágása és húsának értékesítése | 50 db |
|
| Húskészítmény előállítása és értékesítése | 70 kg | 2 600 kg |
| Tej értékesítése | 200 liter |
|
| Tejtermék előállítása és értékesítése | 40 kg |
|
| Méz és méhészeti termék értékesítése |
| Együttesen 5 000 kg |
| Tojás értékesítése | 500 db | 20 000 db |
| Hal értékesítése |
| 6 000 kg |
| Növényi eredetű alaptermék értékesítése |
| 20 000 kg |
| Savanyúság | 150 kg | 5 200 kg |
| Növényi eredetű, hőkezeléssel feldolgozott termék értékesítése | 150 kg | 5 200 kg |
| Egyéb feldolgozott növényi eredetű termék értékesítése | 50 kg |
|
| Vadon termő betakarított, összegyűjtött termék értékesítése | 50 kg |
|
| Termesztett gomba értékesítése | 100 kg |
|
| A | B |
| A szolgáltatás megnevezése | A szolgáltatás nyújtásának helye |
| füstölés | a szolgáltatást végző kistermelő gazdaságának helye |
| aszalás, szárítás, őrlés | a szolgáltatást végző kistermelő gazdaságának helye |
| állat vágása és húsának feldolgozása | megfelelően kialakított hely a falusi vendégasztal helyén vagy rendezvény helyén |
| Ételkészítés (beleértve kenyér, tészta, befőtt, lekvár, pogácsa) | megfelelően kialakított hely a falusi vendégasztal helyén vagy rendezvény helyén |
| terménytisztítás | a szolgáltatást igénybe vevő kistermelő gazdaságának helye |
| olajos magvak (olajütés) és gyümölcsök, zöldségek préselése, pasztörizálása | a szolgáltatást igénybe vevő kistermelő gazdaságának helye |
Rendezvény alatt pedig 2. § 14. pontjában foglaltak szerint a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 28. §-ának a) pontja szerinti fogalmat, azaz alkalmi rendezvényt kell érteni.
A Korm.rendelet 28. §-ának a) pontjában foglaltak szerinti alkalmi rendezvény fogalma: olyan nem rendszeres, hanem bizonyos ünnepi vagy más alkalmakból szervezett rendezvény - ide nem értve a vásárokról, a piacokról és a bevásárlóközpontokról szóló kormányrendelet szerinti alkalmi és ünnepi vásárokat -, amelyen nem a kiskereskedelmi tevékenység a fő cél, de az a rendezvényhez szolgáltatásként kapcsolódik, és ott a rendezvény jellegéhez kapcsolódó termékeket forgalmaznak, ideértve a megrendelő által meghatározott helyen eseti alkalommal végzett étkeztetést, illetve italszolgáltatást.
A rendelet 5. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a kistermelő a rendelet 1. § (1) bekezdése szerinti tevékenységének - kivéve kis mennyiségű nem állati eredetű alaptermék termelését, vadon termő alaptermék összegyűjtését és betakarítását - megkezdését, tevékenységének lényeges megváltozását, szüneteltetését és megszűnését a gazdaság helye szerint illetékes Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal kerületi hivatalának (a továbbiakban: illetékes kerületi MgSzH hivatal) írásban be kell jelentenie, a következő adatok feltüntetésével:
a) a kistermelő neve, címe,
b) a gazdaság vagy élelmiszer-előállítás helye,
c) az értékesíteni kívánt élelmiszerek megnevezése.
d)
Abban az esetben, ha a kistermelő a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló Korm. rendelet hatálya alá tartozó kereskedelmi tevékenységet kíván folytatni, úgy azt a Korm. rendelet szerint köteles bejelenteni.
Az alaptermék vagy termék forgalomba hozatalának bejelentését a kerületi MgSzH-nál kell megtenni.
Az illetékes kerületi MgSzH hivatal a kistermelőt nyilvántartásba veszi és regisztrációs számmal látja el.
Az Szja. tv. alkalmazásában (3. § 18. pont) a regisztrációs számmal rendelkező magánszemély mezőgazdasági őstermelőnek minősül, így az említett tevékenységekből származó bevétel mezőgazdasági őstermelésből származó bevételnek minősül.
D) Az 1999. évben az a termék vagy tevékenység, amelyet az A)-C) pontokban felsoroltak kiegészítéseként kormányrendelet határoz meg.
III. A közös őstermelői tevékenységre vonatkozó szabályok a következők:
a) A közös őstermelői tevékenységet folytató családtagok közös igazolványát annak a családtagnak a nevére kell kiállítani, akit az együttes nyilatkozatban egybehangzóan megneveztek.b) A közös igazolványban a többi együttes nyilatkozatot adó családtag azonosító adatait is - egybehangzó hozzájárulásuk alapján - fel kell tüntetni.
c) A tevékenységét közös igazolvány alapján folytató őstermelő e tevékenységéből származó bevételét és - tételes költségelszámolás esetén - azzal kapcsolatos költségét a közösen elért összes bevételnek, illetőleg összes költségnek a családtagok számával történő elosztásával állapítja meg azzal, hogy a bevételek és költségek igazolására bármelyikük nevére kiállított bizonylat egyenértékű. Az előzőektől eltérően a gépjármű használatával összefüggő költségeket a közös őstermelői tevékenységüket közös igazolvány alapján folytató családtagok csak azonos elszámolási mód választásával vehetik figyelembe, azonban - a nevére és a gépjármű rendszámára kiállított számla (számlák) alapján is - közülük csak azét, aki egyébként a törvény rendelkezései szerint jogosult a gépjárműhasználattal összefüggő költségelszámolásra.
d) A közös őstermelői tevékenységet folytató családtagok - a c) pont rendelkezését is figyelembe véve - külön-külön tesznek eleget adókötelezettségüknek.
A mezőgazdasági őstermelő a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozóival (ideértve a házastársat, az egyeneságbeli rokont, az örökbe fogadott, mostoha vagy nevelt gyermeket, az örökbe fogadó mostoha vagy nevelőszülőt is) közös őstermelői igazolványt válthat ki. A családtagok közös igazolványát annak a családtagnak a nevére állítják ki, akit az együttesen tett nyilatkozatukban a családtagok megneveznek.
Közös őstermelői igazolvány kiváltása esetén az igazolványba bejegyzett minden egyes családtagnak az őstermelésből származó jövedelmére a személyi jövedelemadóban és az általános forgalmi adóban egyaránt azonos adózási módot kell alkalmaznia.
A közös őstermelői tevékenység időszakában az igazolványba bejegyzett családtagok egymással munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban nem állhatnak, a segítő családtagra vonatkozó rendelkezéseket egymásra vonatkozóan nem alkalmazhatják.
Az őstermelői tevékenységet közösen folytató családtagoknak külön-külön kell eleget tenniük adókötelezettségüknek és külön-külön jogosultak az őstermelőket megillető kedvezményekre is.
A közös gazdálkodás időszakában a bevételekről és a költségekről elegendő egy nyilvántartást vezetni. A bevételeket és a költségeket a közösen gazdálkodó családtagok között egyenlő arányban (beleértve a támogatás címén bevételként figyelembe vett összegeket is) kell felosztani, függetlenül attól, hogy a mezőgazdasági terméket melyik családtag értékesítette vagy a kiadást igazoló számla melyik családtagnak a nevére szól. Kivétel ez alól a gépjármű használattal összefüggő, számlák alapján elszámolt kiadás. Az ilyen kiadást csak a gépjárműhasználattal összefüggő költségek elszámolására jogosult családtag nevére és a gépjármű rendszámára kiállított számla és a járműről vezetett útnyilvántartás alapján lehet elszámolni.
Útnyilvántartás vezetése nélkül a közös őstermelői igazolványban feltüntetett személyek a saját tulajdonú (ideértve a házastárs tulajdonát is) személygépkocsijuk üzemi célú használata címén külön-külön havi 500 km utat számolhatnak el az üzemeltetett személygépkocsik számától függetlenül.
A közösen gazdálkodó családtagoknak - az előzőekben ismertetett lehetőségek közül választva - azonos módon kell elszámolniuk a gépjármű használattal kapcsolatos kiadásaikat az adóévben.
Abban az esetben, ha a korábbi adóévekben egyénileg gazdálkodó mezőgazdasági őstermelő veszteséget határolt el, akkor ez a veszteség a későbbiekben a közös gazdálkodást választó családtagok között nem osztható meg. Az ilyen veszteséget csak az a családtag számolhatja el a közös őstermelői tevékenységből származó jövedelmével szemben, akinél ez a veszteség a korábban egyénileg végzett őstermelői tevékenysége során keletkezett.
Amennyiben a közös őstermelői tevékenységet folytató családtagok egyike évközben kiválik a közös gazdálkodásból, akkor a kiválás időpontjáig megszerzett bevételt - és tételes költségelszámolás esetén a költséget - fel kell osztani a közös tevékenységet folytató családtagok között. A közös őstermelői tevékenységet tovább folytató családtagok ezt követően érkezett bevételét és elismert költségét a lecsökkent létszám figyelembevételével kell felosztani. A kiválást megelőző időszakot érintő, de azt követően érkező bevételek és felmerült költségek megosztásának a módjáról a családtagok megállapodhatnak. Ilyen megállapodás hiányában a bevételt attól függően kell figyelembe venni, hogy azt a továbbra is közösen gazdálkodó családtagok valamelyike vagy a közös gazdálkodásból kivált családtag kapta-e meg ténylegesen.
Olyan esetben, ha a közös őstermelői tevékenységből kivált családtag az őstermelői tevékenységét tovább folytatja, akkor az év hátralévő részére is csak olyan adózási módot választhat, amilyet a közös őstermelői tevékenység idejére választott a családtagjaival, mivel egy adóévben csak egyféle jövedelemszámítási mód alkalmazható. Az adóév végén a közös gazdálkodásból kivált családtag jövedelmének a megállapításánál figyelembe kell venni a kiválás időpontjában felosztott, őt megillető bevételnek (és költségnek) az összegét is.
Ha a közös őstermelésből az egyik családtag kilép, akkor nem szükséges új őstermelői igazolványt kiállítani, elegendő, ha a falugazdász átvezeti a változás tényét az igazolványon. Amiatt, hogy a régi igazolványt bevonták, a család többi tagját nem érheti hátrány, így a közös őstermelői tevékenységet és a választott adózási módot - a továbbra is együtt gazdálkodókra nézve - folyamatosnak kell tekinteni.
Mezőgazdasági őstermelést közös őstermelői igazolvánnyal folytató magánszemélyek egyikének elhunytát követően alkalmazandó jövedelem megállapítása során az elért bevétel és a felmerült kiadások szempontjából a halál időpontjáig elért bevétel és felmerült kiadás a magánszemélyek között egyenlő arányban oszlik meg. A halál időpontját követően - az év hátralévő időszakában - elért bevételt és felmerült kiadást az életben maradt magánszemélynél kell figyelembe venni. Az adóalap kiszámításánál az elhunyt magánszemélynél a halál időpontjáig elért bevétel és felmerült kiadásra eső részt kell figyelembe venni. Az őstermelést továbbfolytatóknál a halál időpontjáig elért bevétel és felmerült kiadás rájuk eső része, valamint az év még hátralévő részében elért bevétel és felmerült kiadás összegét kell a jövedelem számításkor alapul venni.
e) Az adóév utolsó napján (a családi gazdaságban folytatott tevékenység megszűnése esetén a megszűnés napján) a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodónak minősülő magánszemély, valamint e magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja őstermelői tevékenysége tekintetében a c)-d) pontban és a 78/A. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megfelelő alkalmazásával jár el.
Családi gazdaság: a legfeljebb 300 hektár nagyságú termőföld (ideértve a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földet is) tulajdonával, illetőleg haszonbérletével, használatával rendelkező gazdálkodó család valamennyi termőföldje, az ahhoz tartozó leltárban megjelölt ingatlan és ingó vagyontárgyak (épület, építmény, mezőgazdasági berendezés, felszerelés, gép, állatállomány, készlet stb.) hasznosításával, legalább egy családtag teljes foglalkoztatásán és a többi családtag közreműködésén alapuló gazdálkodási forma.
Családi gazdálkodó az a személy lehet, aki
- élethivatásszerűen mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységet folytat,
- mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettséggel rendelkezik, vagy ennek hiányában igazolja, hogy legalább 3 éve folytat mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységet és ebből árbevétele származott,
- a bejelentett állandó lakóhelye legalább 3 éve a családi gazdaság központjaként megjelölt településen van.
A családi gazdálkodó a nyilvántartásba vett családi gazdaság vezetőjeként, annak tevékenységi körében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat.
A családi gazdálkodó a gazdaságban közreműködő családtagok közös kérelmének a benyújtásával - az erre rendszeresített nyomtatványon - kérheti a családi gazdaság nyilvántartásba vételét az illetékes megyei (fővárosi) földművelésügyi (FM) hivataltól.
A termőföldről szóló törvény szerint a családi gazdaságban mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységek folytathatók.
Mezőgazdasági tevékenységnek minősül a növénytermesztés, a kertészet, az állattenyésztés, a halászat, a haltenyésztés, a szaporító anyagtermesztés, a vadgazdálkodás, az erdőgazdálkodás és a vegyes gazdálkodás.
(Az előzőekben felsorolt - a családi gazdaságban végezhető - mezőgazdasági tevékenységek köre nem azonos a személyi jövedelemadó törvény szerinti őstermelői tevékenységek körével!)
Kiegészítő tevékenység a falusi- és agroturizmus, a kézművesipari tevékenység, a fűrészáru feldolgozás, az elsődleges élelmiszer feldolgozás, a mezőgazdasági tevékenység során keletkezett melléktermékek, növényi és állati eredetű hulladék hasznosítása, nem élelmiszer célú feldolgozása, valamint az ezekből a termékekből keletkezett termékek közvetlen termelői értékesítése, és a mezőgazdasági szolgáltatás (pl. bérszántás).
A gazdálkodó család tagja lehet a családi gazdálkodó házastársa, élettársa, kiskorú gyermeke, unokája, valamint a gazdálkodó család tagjaként bejelentkezett nagykorú gyermeke (ideértve az örökbe fogadott, a mostoha és a nevelt gyermeket is) vagy szülője. Nem lehet a családi gazdaság tagja többek között a családi gazdálkodó házastársának vagy élettársának a szülője, a nagykorú gyermekének a házastársa, továbbá a családi gazdálkodó testvére és a testvérének a házastársa sem.
A családi gazdálkodó és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő család tagjai az őstermelői bevételükből a közös őstermelői igazolvány alapján gazdálkodó őstermelőkre vonatkozó szabályok figyelembe vételével kötelesek megállapítani a jövedelmüket.
A gazdálkodó család tagjai az éves jövedelmüket csak azonos jövedelemszámítási szabályok szerint állapíthatják meg. Abban az esetben, ha a közös gazdálkodást megelőzően, de az adóéven belül az önállóan gazdálkodó családtagok között tételes költségelszámoló és átalányadózó is volt, akkor - a korábbi választásuktól függetlenül - az adóév egészére azt az adózási módot kötelesek alkalmazni, amelyet a családi gazdaság tagjai közösen választottak. Így az év első napjától megszerzett valamennyi őstermelésből származó bevétel után a közösen választott adózási módra vonatkozó szabályok szerint kell adózni, és ugyanígy kell a költségeket is figyelembe venni.
Amennyiben a gazdálkodó család tagjai olyan tárgyi eszközöket adtak a családi gazdaság használatába, amelyek után korábban az őstermelői vagy az egyéni vállalkozói tevékenységükben értékcsökkenési leírást számoltak el, akkor a családi gazdaságban az értékcsökkenési leírás (a teljes leírásig) folytatható.
A családi gazdasághoz tartozó, kizárólag üzleti célt szolgáló tárgyi eszközök (nem anyagi javak) beruházási költsége - értékhatártól függetlenül - az üzembe helyezés évében egy összegben is elszámolható.
A gazdálkodó család tagjai a tételes költségelszámolás során az őstermelői tevékenységből származó jövedelmüket csökkenthetik annak a veszteségnek az összegével, amelyet a családi gazdaság nyilvántartásba vétele előtt határoltak el. Ez a veszteség a családtagok között nem osztható meg, így adott esetben a családtagok nem azonos nagyságú jövedelem után fognak adózni.
Abban az esetben, ha a családi gazdálkodó, illetőleg a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtag kiegészítő tevékenységét önálló tevékenység keretében folytatja, akkor a 10 százalék vélelmezett költséghányad vagy tételes költségelszámolás alkalmazásával állapíthatja meg a jövedelmét azzal, hogy figyelemmel kell lennie arra is, hogy az őstermelésből származó jövedelmét milyen módszerrel állapítja meg. Amennyiben a tételes költségelszámolás módszerét választja (ide tartozik az egyszerűsített bevallási nyilatkozattétel is), akkor a kiegészítő tevékenységből származó bevételével szemben a költségek csak tételesen számolhatók el.
Amennyiben a kiegészítő tevékenységet a családi gazdálkodó és a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő magánszemély egyéni vállalkozóként végzi, akkor arra vonatkozóan - választásától függően - a vállalkozói személyi jövedelemadózást vagy az átalányadózást alkalmazhatja.
Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó a családi gazdaság nyilvántartásba vétele előtt kisvállalkozói kedvezményt és/vagy kisvállalkozói adókedvezményt érvényesített, vagy fejlesztési tartalék, foglalkoztatási kedvezmény címén csökkentette a bevételét, illetve a 10 százalék adókulcs 2010. június 30.-áig történő alkalmazása miatt nyilvántartott adója van, akkor a felsorolt kedvezmények végleges érvényesítésére vonatkozó szabályok továbbra is vonatkoznak rá.
Ha az egyéni vállalkozói jogállás alapján nyilvántartásba vett családi gazdálkodónak (vagy a családi gazdaságban közreműködő családtagnak az adóévben nem keletkezett vállalkozói bevétele, akkor az egyéni vállalkozói jogállása miatt kötelezően befizetett járulékok összegét az őstermelésből származó bevételével szemben költségként elszámolhatja.
A járulékfizetésre kötelezett tagnak az '58-as bevallást egyénileg kell benyújtania. E kötelezettsége a magánszemélynek az őstermelői jogállása alapján merül fel, de ez olyan kötelezettsége, amelyet a Tbj. szerint egyénileg kell teljesítenie, így az a közös tevékenységgel összefüggő közös kiadások között nem vehető figyelembe (tehát nem felosztható költség).
A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 3. § h) pontja szerint "családi gazdaság legalább egy családtag teljes foglalkoztatása és a többi családtag közreműködésén alapuló gazdálkodási forma. Ennek megfelelően ezt a teljes foglalkoztatásban végzett gazdálkodói tevékenységet elláthatja maga a családi gazdálkodó is, és ez esetben a családi gazdaság többi tagja közül már senkinek nem kell teljes munkaidőben a gazdaság működtetésében közreműködnie, csupán oly mértékben, ahogyan arról a családi gazdasági szerződésben megállapodtak. Mindez azt is jelenti, hogy a teljes foglalkoztatás kifejezés alatt nem az alkalmazotti viszonyt, hanem sokkal inkább a teljes munkaidőben végzett foglalkoztatást (önfoglalkoztatást) kell érteni.
[A 2004. július 14-én hatályba lépett 207/2004. (VII. 16.) Korm. rendelet alapján a családi gazdálkodó 2005. január 1. napját követően más kereső tevékenységet főfoglalkozásban nem végezhet.]
Bizonylatok kiállítása
Gyakori kérdésként merül fel az eva adóalanyiság mellett végzett, a vállalkozói igazolványban nem szereplő mezőgazdasági tevékenység keretében történő értékesítés bizonylatolása.
Az Áfa tv. 3. § a) pontja alapján az Áfa tv. rendelkezéseit az Eva tv. hatálya alá tartozó személyekre, szervezetekre abban az esetben kell alkalmazni, ha arról az Eva tv. kifejezetten rendelkezik.
Az Eva tv. 1. § (5) bekezdése alapján az adózónak az Eva tv.-ben foglalt különös szabályokat figyelembe kell vennie az általános forgalmi adóval, a személyi jövedelemadóval, a társasági adóval és a szakképzési hozzájárulással összefüggő adókötelezettség, valamint a számvitelről szóló törvényben meghatározott kötelezettség teljesítése során.
Az Eva tv. 16. §-a tartalmazza az eva adóalanyokra vonatkozó, általános forgalmi adóval összefüggő egyes rendelkezéseket, melynek alapján az Eva tv. hatálya alá bejelentkezett adóalany az általános forgalmi adónak nem alanya. Ebből következően az Áfa tv. XIV. fejezetében a mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyokra vonatkozó különös szabályok sem vonatkoznak rájuk, így kompenzációs felár megtéríttetésére sem tarthatnak igényt az Áfa tv. 200. § (1) bekezdés a) pontja alapján, mivel ennek feltétele lenne, hogy belföldön nyilvántartásba vett áfa-adóalanyok legyenek. Ebből következően felvásárlási jegy kibocsátására nem kerülhet sor esetükben.
Az Eva tv. 13. §-ában foglalt, az eva adóalanyok bizonylatolási kötelezettségére vonatkozó előírások sem minden esetben vonatkoztathatók az eva adóalanyok e tevékenységére, ha a vállalkozási tevékenység körébe nem vonták be a mezőgazdasági tevékenységet.
Főszabály szerint az Eva tv. 6. § (2) bekezdése alapján bevétel a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében a vállalkozási (gazdasági) tevékenységével összefüggésben, vagy arra tekintettel bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték, beleértve az áthárított általános forgalmi adót is.
Az Eva tv. hatálya alá bejelentkezett egyéni vállalkozó esetében bevételnek számít az eva időszaka alatt minden olyan bevétel is, amely nem tartozik az Eva tv. 6. § (3) bekezdésében felsorolt kivételek közé (például, amelyet az adóalany köteles visszaszolgáltatni, mint például a kapott kölcsön, hitel, az egyéni vállalkozó adóalany esetében magánszemélyként, nem a vállalkozási tevékenységgel összefüggésben kapott vagyoni érték, mint például az ápolási díj, a biztosító szolgáltatása). Ezen egyéb tevékenységek bevételeit is az Eva tv. 13. §-a szerinti, vagyis az Áfa tv. X. fejezetében előírtak szerint, az Áfa tv. alapján az adott termék értékesítésére vagy szolgáltatás nyújtására meghatározott adómértéknek megfelelő áfa feltüntetésével stb., kibocsátott bizonylattal kell kísérni, és az áfával növelt bevétel az eva alap részét képezi.
Az Eva tv. hatálya azonban nem terjed ki az egyéni vállalkozói tevékenységen kívül végzett mezőgazdasági őstermelői tevékenységre [Eva tv. 17. § (4) bekezdése], ennek eredményeként az ebből származó bevétel nem minősül eva szerinti bevételnek, az a mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó Szja. tv. szabályainak megfelelően adózik, és azt az Szja. tv. előírása alapján (10. §) kell bizonylattal alátámasztani.
Az Szja. tv. 10. §-ában meghatározott bizonylat az alakilag és tartalmilag hiteles olyan dokumentum, irat, amely megfelel az Szja tv.ben meghatározott valamennyi feltételnek, és amelyen minden, az adókötelezettség teljesítése szempontjából szükséges adat magyar nyelven is fel van tüntetve. A magánszemély a jogszabályban előírt kötelezettsége teljesítéséhez, teljesítés ellenőrzéséhez szükséges határidőig bizonylatot állít ki minden olyan gazdasági eseményről, amelynek alapján jogszabály rendelkezése szerint nyilvántartásában adat rögzítésére, módosítására vagy törlésére köteles, kivéve, ha a bizonylat kiállítására más személy kötelezett.
Az Szja. tv. 10. § (7) bekezdése szerint az a bizonylat, amelyre vonatkozóan az Áfa tv. rendelkezést nem tartalmaz (ebbe a körbe tartozik az előzőekben említett jogszabályi rendelkezésekből levezethetően az áfa alanynak nem minősülő eva alany azon bevétele, mely nem tartozik az Eva tv. hatálya alá sem), legalább a következő adatokat tartalmazza:
a) megnevezés;
b) sorszám vagy más azonosító;
c) a magánszemély neve, állandó lakóhelye (székhelye, telephelye), valamint adóazonosító száma;
d) a kiállító neve (elnevezése), állandó lakóhelye (székhelye, telephelye), valamint - ha rendelkezik ilyennel - adóazonosító jele, adószáma, ha a kiállító nem azonos a magánszeméllyel;
e) a kiállítás időpontja;
f) a gazdasági esemény leírása, megjelölése (így különösen a bevétel vagy a kiadás összege, megszerzésének, illetve teljesítésének jogcíme);
g) a nyilvántartásban való rögzítés időpontja;
h) több gazdasági eseményt összesítő bizonylat esetén az összesítés alapjául szolgáló bizonylatok körének, valamint annak az időszaknak a megjelölése, amelyre az összesítés vonatkozik;
i) minden olyan adat, amely az adókötelezettség teljesítéséhez, a teljesítés ellenőrzéséhez szükséges.
Ezt a bizonylatot és a nyilvántartást az adó megállapításához való jog elévüléséig kell megőrizni. E kötelezettség a bizonylat rontott példányára is vonatkozik.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a magánszemélynek "általa rendszeresített" bizonylatot kell kiállítania, az őstermelői tevékenységből származó bevételére számlát, nyugtát nem állíthat ki.
Amennyiben az evás adóalany nem minősül mezőgazdasági őstermelőnek, abban az esetben az Eva tv. 17. § (4) bekezdése szerinti szabály nem vonatkozik rá, és a mezőgazdasági termékek értékesítéséből származó bevétele - még ha az a Szja. tv. meghatározása szerinti őstermelés körébe tartozó tevékenységből származik is - evás bevétel lesz, mely után az Eva tv. szabályai szerinti bizonylatot kell kibocsátani. (Azaz az Eva tv. 13. §-ában foglalt, vagyis az Áfa tv. X. fejezetében előírtak szerint, az Áfa tv. alapján az adott termék értékesítésére vagy szolgáltatás nyújtására meghatározott adómértéknek megfelelő áfa feltüntetésével kibocsátott bizonylattal kell kísérni ezeket az értékesítéseket.)
7. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez*
8. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez*
9. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
A privatizációs lízingről
1. Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény 50-52. §-ában meghatározott privatizációs lízingszerződésből származó bevételnek (és teljes egészében jövedelemnek) számít a lízingbe vett társaság privatizált tulajdonrész (részvény, üzletrész) névértéke (a lízingszerződés megkötésekor a cégbíróságon bejegyzett vagyon szerinti érték) vagy, ha az több, az említett tulajdonrész ellenértéke.
2. A névértéknek, vagy az ellenértéknek nem része az az összeg, amelyet a magánszemély a privatizált tulajdonrész megszerzése érdekében saját adózott jövedelméből lízingdíj címén megfizetett. A tulajdonrész részbeni értékesítése esetén a névérték, vagy az ellenérték és a saját adózott jövedelemből fizetett lízingdíj arányos részét kell figyelembe venni.
3. A magánszemély nyilvántartási kötelezettsége a lízingszerződés megkötésekor keletkezik. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell:
a) a lízingbe vett társaság által vezetési-szervezési szolgáltatás címén, rendkívüli ráfordításként elszámolt és az eladónak átutalt összeget,
b) a magánszemély saját adózott jövedelméből lízingdíj címén az eladónak átutalt összeget,
c) a társaság által a magánszemély részére bármely címen kifizetett olyan összeget, amely nem tartozik az a) pont alá, és amely összeg a kifizetés évében adóköteles jövedelemnek minősül.
4. A magánszemély adófizetési kötelezettsége abban az adóévben keletkezik, amikor az eladó által a tulajdonába adott vagyonrészt, vagy annak egy részét bármilyen módon elidegeníti, vagy az általa lízingbe vett társaság jogutód nélkül megszűnik. Ez utóbbi esetben bevételnek akkor is az ellenérték számít, ha az kevesebb, mint a névérték.
5. Az adó megfizetésére az árfolyamnyereség utáni adózás szabályait kell alkalmazni.
6. Az 1-5. pontban foglaltak alapján nem számít bevételnek (és jövedelemnek) a lízingbe vevő magánszemélynél a lízingbe vett társaság által vezetési-szervezési szolgáltatás címén rendkívüli ráfordításként elszámolt és lízingdíjként átutalt összeg, továbbá ez az összeg a magánszemélynél költségként nem érvényesíthető.
A privatizációs lízingből származó jövedelemre vonatkozó tudnivalók az Szja. tv. 77. §-ához fűzött magyarázatban találhatók meg.
10. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
Az egyéni vállalkozó bevételeinek elszámolásáról
A vállalkozói adóalap megállapításához bevételként a X. fejezet rendelkezésein túlmenően az e mellékletben meghatározottakat kell figyelembe venni.
I. Jellemzően előforduló bevételek
Bevétel különösen a tevékenység keretében vagy azzal összefüggésben1. az értékesített termék, áru, szolgáltatás ellenértékeként, vagy ezek előlegeként befolyt vagy váltóval kiegyenlített összeg, természetben kapott ellenérték (valamennyi esetben a felár, az engedmény, az árkiegészítés, a fogyasztási adó figyelembevételével), továbbá az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeg;
2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a selejtezett tárgyi eszközt is -, nem anyagi javak, anyag, félkész termék (a továbbiakban együtt: vagyontárgy) értékesítésekor kapott ellenérték, illetőleg a szokásos piaci érték (ha ez utóbbi a több), ha annak beszerzési, előállítási költségét az egyéni vállalkozó bármelyik évben költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást számolt el, azzal, hogy ha olyan ingó vagyontárgyat, ingatlant, vagyoni értékű jogot idegenít el, amelyet nem kizárólag üzleti célból használt, akkor az ebből származó jövedelem adózására egészében a XI. fejezetben foglalt rendelkezéseket kell alkalmaznia;
Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozói tevékenységet szolgáló tárgyi eszközt (üzletet) értékesíti a magánszemély, akkor annak eladási ára - mivel azt bevitte a vállalkozásába - egyéni vállalkozásból származó bevétele lesz. Abban az esetben, ha az értékesítésre az egyéni vállalkozói tevékenység megszűntetését követően kerülne sor, akkor az ingatlanértékesítésből származó jövedelem megállapítására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmaznia az Szja. tv. 62-63. § -aiban foglalt rendelkezésekre is figyelemmel.
A személygépkocsi értékesítésekor kapott összeget a vállalkozás bevételei között nem kell szerepeltetni, mivel az nem minősül kizárólag üzemi célú tárgyi eszköznek még akkor sem, ha a cégautóadót az egyéni vállalkozó megfizette.
Az értékpapír sem minősülhet az egyéni vállalkozói tevékenység tárgyának és az sem vitatható, hogy az egyéni vállalkozó magánvagyona (személyes vagyona) nem különül el a vállalkozói vagyonától (az egyéni vállalkozó vállalkozói vagyonnal gyakorlatilag nem is rendelkezik). Az természetesen nem zárható ki, hogy az egyéni vállalkozó tevékenysége ellenértékeként értékpapírt szerezzen. Ezen ügyletet ugyanakkor úgy kell tekinteni, mintha az egyéni vállalkozó a tevékenysége ellenértékeként megszerzett pénzértéket fordította volna értékpapír megszerzésére. Feltételezve, hogy az egyéni vállalkozó és vevője egymástól független felek, az egyéni vállalkozó bevételének ebben az esetben a szerződés szerinti érték tekinthető. Amennyiben a magánszemély az értékpapírt értékesíti, úgy az értékpapír megszerzésére fordított értéknek minősül az az összeg, melyet az értékpapír megszerzésekor vállalkozói bevételként kellett figyelembe venni, hiszen az értékpapír megszerzésére fordított összegként kell figyelembe venni - tőzsdei ügyletnek nem minősülő visszterhes szerződés révén megszerzett értékpapír esetében - az értékpapír átruházásáig a magánszemély által teljesített, igazolt részt, amely a vevővel szemben megszűnt követelés összege (az értékpapír a vevővel szembeni követelés helyébe lépett).
Amennyiben a mezőgazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó termőföldet kizárólag üzleti célú tárgyi eszközként használt, akkor a termőföld átruházásából származó ellenérték őstermelői, illetve egyéni vállalkozói bevételének minősül*. Ilyen esetben - mivel az értékcsökkenési leírásból kizárt tárgyi eszközről van szó - a nyilvántartásba vett beruházási költség egy összegben elszámolható az értékesítéskor*.
A beruházási költség a törvény szerinti költségként elismert, igazolt, a tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezés napjáig felmerült, az előírt nyilvántartásban feltüntetett beszerzési árból és egyéb kiadásokból áll*.
Termőföld esetében a beszerzési ár a megszerzésre fordított összeg, amely örökölt termőföld esetében az illeték megállapításánál figyelembe vett, a hagyatéki teherrel (pl. hiteltartozással) nem csökkentett értéket jelenti*. Felmerült egyéb kiadás lehet különösen az üzembe helyezés napjáig (a használat kezdetéig) felmerült, a termőföld megszerzésével összefüggő hitel kamata, a megszerzéssel összefüggő ügyvédi költség, öröklés esetén a hagyatéki eljárási költség, az illeték. (Az üzembe helyezés után megfizetett, költségként egyébként is elszámolt kamat nem része a beszerzési árnak.)
Amennyiben a termőföld vásárlására támogatás igénybevételével kerül sor és azt bevételének tekintette az egyéni vállalkozó, akkor - a célszerinti felhasználási kötelezettségre tekintettel - a beszerzési ár csökkenthető a támogatás összegével és a tárgyi eszköz nyilvántartásban a termőföld beszerzési árának a támogatás összege nélküli nettó értéke szerepelhet azzal, hogy ilyen esetben a támogatás összege a költségek között is megjelenik.
Abban az esetben, ha a támogatás összegét nem tekintette bevételének az egyéni vállalkozó, akkor a támogatás összege nélküli beszerzési árat kell a tárgyi eszköz nyilvántartásban nettó értéken szerepeltetni azzal, hogy ilyen esetben a támogatás összege a költségek között nem jelenik meg.
3. a kapott kamat (különösen a belföldi pénzforgalmi számlán jóváírt kamat);
Az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetésének ideje alatt nem kötelező az egyéni vállalkozói tevékenységre tekintettel megnyitott pénzforgalmi bankszámlát fenntartani (megszüntetheti).
Amennyiben nem szünteti meg a szünetelés idejére a pénzforgalmi bankszámláját, akkor az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelését kell bejelenteni az egyéni vállalkozói tevékenységre tekintettel a pénzforgalmi bankszámlát vezető hitelintézetnek azzal, hogy a bejelentés elmulasztásának minden adójogi következménye a magánszemélyt terheli. Amíg az egyéni vállalkozó a tevékenységét szünetelteti, addig az egyéni vállalkozói tevékenységére tekintettel megnyitott bankszámlán jóváírt kamat az Szja. tv. 65. §-a alapján adózik.
4. a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, a büntetés címén kapott összeg, valamint a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén kapott összeg, kivéve, ha korábban költségként nem vették figyelembe;
5. a felvett támogatás (ideértve különösen az egységes területalapú támogatást is), figyelemmel a X. fejezet rendelkezéseire is;
6. az előállított vagy vásárolt terméknek, végzett vagy vásárolt szolgáltatásnak a szokásos piaci értéke, ha azokat az egyéni vállalkozó saját céljára felhasználja, illetőleg részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül másnak átengedi, akkor, ha ezzel kapcsolatban bármely évben költséget számolt el, azonban nem kell a saját célra történő felhasználás és a részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélküli átengedés értékével növelni a bevételt, ha
a) az egyéni vállalkozó az azzal kapcsolatos kiadásokat költségei között nem számolta el, vagy e kiadásokkal az összes költségét arányosan csökkenti, illetőleg, ha a terméket, a szolgáltatást adófizetési kötelezettség mellett, magánszemélynek ellenszolgáltatás nélkül nyújtja,
b) a terméket, a szolgáltatást elemi károk, katasztrófák esetén közadakozás keretében nyújtja;
7. a 100 ezer - 2006. január 1-je előtti beszerzés esetén 50 ezer - forintnál magasabb egyedi értékű kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ha annak értékét az egyéni vállalkozó egy összegben elszámolta - ellenszolgáltatás nélküli átruházásakor - kivéve a magánszemélynek ellenszolgáltatás nélkül történő, adófizetési kötelezettséggel járó átadást - a beszerzés időpontjától számított
- egy éven belül a beszerzési érték 100 százaléka,
- egy éven túl, de két éven belül a beszerzési érték 66 százaléka,
- két éven túl, de három éven belül a beszerzési érték 33 százaléka,
- három éven túl nulla;
A 6.a) pont és a 7. pont alkalmazásában a termék, szolgáltatás nyújtása, illetve a tárgyi eszköz ellenszolgáltatás nélküli átadása esetén az adófizetési kötelezettség a terméket, szolgáltatást nyújtó és a tárgyi eszközt átadó egyéni vállalkozóra vonatkozik.
8. az adó, a társadalombiztosítási járulék stb. különbözetének a visszatérítése, ha a befizetést az egyéni vállalkozó költségként bármely évben elszámolta;
9. a káreseménnyel összefüggésben kapott kártérítés, ideértve a felelősségbiztosítás alapján felvett összeget;
10. azon biztosítási szolgáltatás értéke, amely esetében az arra jogosító biztosítási díjat az egyéni vállalkozó költségként elszámolta;
11. a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett bevételi többletkülönbözet;
12. Az egyéni vállalkozói tevékenység keretében átruházott ingatlanból, vagyoni értékű jog visszterhes alapításából, átruházott (véglegesen átengedett), megszüntetett ilyen jogból (a továbbiakban: ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából) származó ellenérték minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez; ilyennek minősül különösen az eladási ár, a cserében kapott dolognak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értéke, valamint az ingatlan, a vagyoni értékű jog gazdasági társaság vagy más cég részére nem pénzbeli hozzájárulásként (nem pénzbeli betétként) történő szolgáltatása esetén a vagyontárgynak a társasági szerződésben, más hasonló okiratban meghatározott értéke, megnövelve a korábban lakásszerzési kedvezmény alapjaként érvényesített összeggel, ha egyébként ez a kötelezettség az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések alkalmazásából következik.
II. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésével összefüggő bevételek
Az egyéni vállalkozói jogállás megszűnésének adóévében a megszűnés napján megszerzett vállalkozói bevételnek minősül:1. a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő összes készlet (anyag, áru, félkész és késztermék) leltári értéke, a 100 ezer - 1991. december 31-ét követően és 2001. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 30 ezer, 2000. december 31-ét követően és 2006. január 1-jét megelőzően történő beszerzés esetén 50 ezer - forintot meg nem haladó értékű tárgyi eszköz (ideértve a tartalékalkatrészt és gyártóeszközt is) leltári értéke;
2. a gazdasági épület, az üzlet, a műhely, az iroda és az egyéb - kizárólag a jövedelemszerző tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról való lemondás miatti ellenérték - akkor is, ha azt a magánszemély a megszűnéskor még nem kapta meg -, ha a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást a magánszemély költségei között bármely évben elszámolta azzal, hogy ha a megszűnés évében az ellenérték összege még nem ismert, akkor az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni;
3. az egyéni vállalkozó halála esetén a vállalkozói tevékenységét nem folytató özvegye, örököse által az egyéni vállalkozói tevékenység korábbi folytatására tekintettel az egyéni vállalkozói jogállás megszűnésének napját követően megszerzett bevétel önálló tevékenységből származó bevételnek minősül, és az azzal összefüggő adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) ennek megfelelően kell teljesíteni. Nem számolható el költségként a megszüntetés évéről készített adóbevallás (illetőleg annak önellenőrzése) alapján - a vállalkozói osztalékalap után - megállapított egészségügyi hozzájárulás.
III. Egyéb rendelkezések
1. Az önálló bírósági végrehajtó munkadíja és költségátalánya fejében kapott előleg a díjjegyzék elkészítésének időpontjától számít bevételnek. Az e bevétel elérése érdekében felmerült költségek ezen időponttól vehetők figyelembe.2. Az e melléklet I. fejezetének 5. pontjában említett egységes területalapú támogatást a folyósítás évében kell bevételnek tekinteni.
3. A 2. pont rendelkezésétől eltérően a 2005. évben folyósított egységes területalapú támogatást a magánszemély döntése szerinti megosztásban a folyósítás évében és az azt követő adóévben veheti figyelembe bevételként.
4. Ha az egységes területalapú támogatást a magánszemély köteles visszafizetni, a visszafizetés összegével annak az adóévnek a bevételét csökkenti, amely adóévben a visszafizetés megtörtént.
Az Szja. tv. 10. számú mellékletének III. pontja szerint az önálló bírósági végrehajtó munkadíja és költségátalánya fejében kapott előleget a díjjegyzék elkészítésének időpontjától kell bevételnek tekinteni és az e bevétel elérése érdekében felmerült költségek ezen időponttól vehetők figyelembe. A bírósági végrehajtói díjszabásra a 14/1994. (IX. 8.) IM rendeletben foglaltak az irányadók.
A hivatkozott IM rendelet szerint a bírósági végrehajtó előlegre tarthat igényt a felmerülő készkiadások összegének erejéig is*. Az előleg címén befolyt összeget a munkadíj, költségátalány, illetőleg a készkiadás összegébe be kell számítani. E rendelet III. fejezete szerint a költségtérítés a készkiadásból és a költségátalányból áll. A végrehajtó készkiadásként elszámolható költségeiről az IM rendelet 12-13. §-a rendelkezik. A végrehajtót ezen felül illeti meg e rendelet 16. §-a alapján költségátalány, mely a munkadíj 50 százaléka lehet.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a készkiadásokra felvett előleg összege akkor minősül bevételnek, amikor a végrehajtást kérő azt megfizeti, míg a munkadíj és költségátalány címén befolyt összeg akkor, amikor a díjjegyzéket a végrehajtó kiállítja vagy ki kellett volna állítania.
Tekintettel arra, hogy az egyéni vállalkozásból származó jövedelem megállapítása során a jellemzően előforduló költségek* a készkiadások egy részét jelentik (szállásköltség, fuvarozási költség, tanu díja, tolmácsdíj, postaköltség) nincs akadálya annak, hogy e költségeket a pénzforgalmi szemléletre tekintettel azok tényleges felmerülésekor számolja el a bevételével szemben az önálló bírósági végrehajtó.
Abban az esetben, ha az önálló bírósági végrehajtó bejelentkezik az Eva törvény hatálya alá, akkor a bejelentkezés évében az adóév utolsó napján megszerzett bevételnek kell tekinteni azt az összeget, amely őt megillette. Ez annyit jelent, hogy a munkadíj és költségátalány előlege díjjegyzék elkészítésének hiányában nem minősül bevételnek, a díjjegyzék elkészítésekor pedig evás bevétel lesz. Amennyiben a díjjegyzéket az evás időszak előtt kiállította a magánszemély, akkor az adóév utolsó napján megszerzett bevételnek kell tekinteni a díjjegyzék szerinti munkadíj és költségátalány összegét.
11. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
A vállalkozói költségek elszámolásáról
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónak a vállalkozói adóalap kiszámításához, a vállalkozói költségek meghatározására, e törvénynek az elismert költségekre és a költségek elszámolására vonatkozó általános rendelkezéseit is figyelembe véve, az e mellékletben foglaltakat kell alkalmaznia.
Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak, amelyeket a magánszemély önálló tevékenységével (tevékenységeivel) kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. Nem minősülhet kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek a személygépkocsi.
Az egyéni vállalkozó költségként számolhatja el
a) a vállalkozói kivétet;
b) a bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggő kiadásokat, az adott előleget;
c) a tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírását;
d) a tevékenység kezdő évében, illetve szüneteltetésének befejezését követően a tevékenység megkezdése előtt, illetve a tevékenység folytatása előtt - legfeljebb három évvel korábban - beszerzett, és utóbb a tevékenység végzése során felhasznált anyag- és árukészlet beszerzésére fordított, korábban költségként még el nem számolt kiadásait, valamint a tevékenység megkezdéséhez, folytatásához, folytathatóságához szükséges (ide értve a szünetelés időszakában elkerülhetetlen) egyéb kiadásait,
továbbá a tevékenység kezdő évében, illetve a szüneteltetésének befejezését követően a tevékenység megkezdése előtt, illetve a tevékenység folytatása előtt - legfeljebb három évvel korábban - beszerzett tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírásának elszámolását megkezdheti.*
A több önálló tevékenységhez használt tárgyi eszközök, nem anyagi javak esetében a magánszemély választhat, hogy melyik tevékenységének bevételével szemben számolja el az e melléklet rendelkezései szerint érvényesíthető költséget. A költség (az értékcsökkenési leírás a teljes leírásig) nem osztható meg a különböző tevékenységek bevételei között.
Amennyiben az őstermelői tevékenységet folytató magánszemély a tevékenységét egyéni vállalkozás keretében kívánja a továbbiakban folytatni, akkor fontos tudni, hogy az Szja. tv. nem rendelkezik az őstermelő egyéni vállalkozóvá történő átalakulásáról, így ilyen esetben az őstermelői tevékenység megszüntetésére, illetve az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ebből következően az őstermelői tevékenység elhatárolt vesztesége nem vihető tovább, a tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását az Szja. tv. 11. számú melléklet II. 2. d) pontjának és a 8. § (2) bekezdésének figyelembevételével lehet a vállalkozásban elszámolni, vagyis a nyilvántartás szerinti nettó értéken indul az értékcsökkenési leírás elszámolása.
Amennyiben az egyéni vállalkozói tevékenység keretében folytatott tevékenység olyan tevékenységnek minősül, amely az Ekho törvény hatálya alá tartozó tevékenység, akkor e tevékenysége(i) tekintetében ezt az adózási módot is választhatja adózó.
A vállalkozói szerződés alapján elért bevétele után ekhót fizető egyéni vállalkozó magánszemély az Szja. tv. költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseit azzal az eltéréssel alkalmazhatja, hogy az adóévben felmerült vállalkozói költségeit (az értékcsökkenési leírást is ideértve) olyan arányban számolhatja el, amilyen arányt a vállalkozói bevétele és a jogszerűen figyelembe vett ekhóalap adóévi együttes összegében a vállalkozói bevétel képvisel.
Példa:
Ekhóval adózott bevétel 5 millió
Egyéni vállalkozás bevétele 10 millió
Egyéni vállalkozói bevétellel szemben elszámolható költségek aránya (10 m/15m) 67%
I. Jellemzően előforduló költségek
Költségként elszámolható kiadások különösen a következők:1. az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésére (csökkentve a szállítónak visszaküldött betétdíjas göngyöleg ellenértékével), a szállításra fordított kiadás;
2. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak beszerzésére, előállítására fordított kiadás, ha az a 100 ezer forintot nem haladja meg, továbbá beszerzési értékétől függetlenül a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára fordított kiadás, azzal, hogy a járművek esetében a III. fejezetben foglaltakat kell alkalmazni;
Fontos megemlíteni, hogy a kisvállalkozói kedvezmény alapjául szolgálhat a kizárólag üzemi célt szolgáló, 100 000 forint egyedi érték alatt beszerzett tárgyi eszköz is, ha az egyéni vállalkozói tevékenységét közvetlenül szolgálja.
3. az egyéni vállalkozóval munkaviszonyban álló magánszemély (a továbbiakban: alkalmazott)
a) részére kifizetett bér és annak közterhei,
b)*
c) részére jogszabály, illetőleg a kollektív szerződés vagy a munkaszerződés alapján járó, a munkáltatót kötelezően terhelő juttatás, kifizetés,
d) magán-nyugdíjpénztári tagdíjának egyoldalú kötelezettségvállalás alapján történő kiegészítése;
valamint más magánszemély javára megállapodás alapján nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából fizetett összeg, magán-nyugdíjpénztári tagdíj;
4. a 16. életévét betöltött segítő családtag részére kifizetett - de legfeljebb a mindenkori minimálbért meg nem haladó - összeg és annak közterhei, feltéve, hogy a segítő családtag legalább heti 40 órában közreműködik (főállású segítő családtag) vagy, ha a közreműködés ideje ennél kevesebb, akkor ezzel arányos rész, azzal, hogy egyebekben a főállású segítő családtag kizárólag a 3. pont vonatkozásában alkalmazottnak minősül;
5. az olyan biztosítás díja, amelynek biztosítottja az alkalmazott, továbbá az egyéni vállalkozó által az alkalmazott javára az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba történő munkáltatói hozzájárulás és annak közterhei;
6. a nem megállapodás alapján befizetett saját társadalombiztosítási járulék, egészségügyi szolgáltatási járulék;
A Szja. tv. 11. számú mellékletének I. pontja a jellemzően előforduló költségeket sorolja fel, ami értelemszerűen azt jelenti, hogy a költségelszámolás során más költségek elszámolása is felmerülhet a bevétellel szemben, amennyiben azok a tevékenység folytatásával kapcsolatosan merültek fel és azok elszámolását a törvény nem tiltja.
Ilyen elismert költségnek tekinthető egyéni vállalkozók esetében a korengedményes nyugdíjazásról szóló 181/1996. (XII. 6.) Korm. rendelet (továbbiakban: kormányrendelet) alapján a nyugdíjba vonuló magánszemély javára a megállapodás alapján befizetett összeg.
A már hivatkozott kormányrendelet 1. § (1) bekezdésében foglaltak szerint ugyanis a munkáltató megállapodhat a munkavállalóval annak korengedményes nyugdíjazásáról, ha a munkavállaló az öregségi nyugdíjkorhatárnál öt évvel alacsonyabb életkort legkésőbb a korengedményes nyugdíjba vonulás időpontjáig betölti, és rendelkezik a Tbj.-nek a korengedményes nyugdíjba vonulás időpontjában alkalmazandó rendelkezéseiben az előrehozott öregségi nyugdíj, illetve a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételéhez előírt és az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv által előzetesen igazolt szolgálati idővel.
7. a köztestület számára tagdíj vagy annak megfelelő jogcímen fizetett összeg, továbbá az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos érdek-képviseleti feladatot is ellátó társadalmi szervezet számára tagdíj címén fizetett összeg;
8. a megrendelő, a vevő által igazolt szavatossági és jótállási költség;
9. a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében kifizetett vagyon-, felelősség-, kockázati élet-, balesetbiztosítás díja, az életbiztosításnál, feltéve, hogy az egyéni vállalkozó e címen nem vett igénybe adókedvezményt;
10. a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban felvett pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat, kivéve azt a kamatot, amely a tárgyi eszköz beszerzési árának részét képezi;
A tárgyi eszköz beszerzési árának az a kamat képezi csak a részét, amelyet az egyéni vállalkozó az üzembehelyezés időpontjáig megfizetett.
11. az állami költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak az adóévben megfizetett, kizárólag a tevékenységhez kapcsolódó adó, illeték, hatósági díj, vám, vámkezelési díj, perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenőrzési pótlék, kivéve, ha a tárgyi eszköz beszerzési árának részét képezi;
A vállalkozói osztalékalap után fizetett százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást az egyéni vállalkozó elszámolhatja költségként. Az Szja. tv. 10. számú mellékletének II. 3. pontjának utolsó mondata szerint azonban nem számolható el költségként a megszűnés évéről készített adóbevallás alapján a vállalkozói osztalékalap után megállapított egészségügyi hozzájárulás.
12. az üzlet, a műhely, a gazdasági épület, az iroda bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia költsége, a telefon, rádiótelefon, telefax, cb-rádió, telex (ha a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített, akkor a tevékenységgel arányosan lehet e kiadásokat figyelembe venni az adott költségre jellemző mértékegységek - például nap, m2, m3 - alapulvételével), továbbá az internet használat díja (ha a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített, az internet használati díjának 50 százaléka) azzal, hogy kizárólag a közüzemi számlák esetében a házastárs nevére szóló számla is elfogadható;
Egyéni vállalkozók esetében felvetődik a garázsbérleti díj költségek közötti elszámolása is. A garázs bérleti díját akkor lehet elszámolni maradéktalanul a költségek között, ha a benne tárolt személygépkocsi az üzleti tevékenység tárgyát képezi. Egyéb esetekben a személygépkocsihoz kapcsolódó (mivel nem kizárólag üzleti célú tárgyi eszköz) garázsbérleti díj az útnyilvántartás szerinti üzleti használattal arányosan számolható el.
Amennyiben az egyéni vállalkozó telephelye a lakásán van, és a vállalkozásához, valamint személyes célra egy telefonvonalat használ, akkor a telefonköltségek a tevékenységgel arányosan számolhatók el. Az arányosítást a telefonszámla mellékletét képező híváslista alapján lehet elvégezni. Abban az esetben, ha a telephelyen alkalmazottak is dolgoznak, akkor az alkalmazottakra tekintettel a vállalkozónak a híváslista alapján megállapított üzleti használatra vonatkozóan alkalmaznia kell az Szja. tv. 70 §. (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezéseket, vagyis vizsgálnia kell az alkalmazottak magáncélú telefonhasználatát.
Az Szja. tv. 11. számú mellékletének I. 12. pontjában foglalt rendelkezés szerint elismert költségnek minősül a telefonszolgáltatás igénybevétele címén felmerült kiadás. Amennyiben a vevő és számlafizető nem azonos személy, akkor az e címen felmerült költséget - feltéve, hogy az a tevékenységgel összefüggésben merült fel - az számolhatja el a bevételével szemben, aki az ellenérték megfizetésére kötelezett, jelen esetben az egyéni vállalkozó a költségei között az idevonatkozó rendelkezések szerint elszámolhatja a megfizetett összeget.
Amennyiben több egyéni vállalkozó dolgozik közös telephelyen és egymással a közös helyiség üzemben tartására szerződést kötöttek (pl. orvosok, ügyvédek, közjegyzők) arra vonatkozóan, hogy a közös helyiséget terhelő valamennyi közüzemi költséget, bérleti díjat, telefonszámlát a használt helyiségek alapterülete szerint szétosztva viselik, akkor ezeket a költségeket ebben az esetben is elszámolhatják a bevételeik terhére.
Amennyiben a magánszemély a bérbeadást egyéni vállalkozás keretében folytatja és a hasznosított ingatlan kizárólag üzleti célt szolgáló tárgyi eszköznek tekinthető, akkor a bevételével szemben a közös költséget, távfűtés díját is elszámolhatja a jövedelemszámítás során.
Feltétlenül fontos kiemelni azt a kedvező változást a 2011. évtől, hogy a házastárs nevére kiállított rezsi számla is a költségelszámolás alapjául szolgál, amennyiben a lakás és a telephely egy helyen van,
13. a telefon, a rádiótelefon, a telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történő beszerelése esetén a készülék ára és a beszerelés díja, azzal, hogy a telefon árának és beszerelési díjának 50 százaléka számolható el költségként abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó lakása és telephelye műszakilag nem elkülönített;
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó jellemzően előforduló költségei között elszámolható a gépkocsiba szerelt kihangosító készülék beszerzési ára és a beszerelés díja is.
Az egyéni vállalkozónál sem eredményez adókötelezettséget a munkaeszközök, szolgáltatások esetleges magáncélú használata, ha azok az egyéni vállalkozónak a lakásán kívül folytatott tevékenységéhez szükségesek a tevékenység hatókörében és feltételeként.* A mobiltelefon használatával kapcsolatos kiadásait az egyéni vállalkozó elszámolhatja a költségei között, magáncélú használatot nem kell vélelmeznie a költségelszámolás során.
14. a telefonfejlesztési hozzájárulás, továbbá a közműfejlesztési hozzájárulásnak a helyi önkormányzat által visszatérített összeggel csökkentett része, azzal, hogy ha a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést a lakástól műszakilag el nem különült telephelyre szerelik be, költségként az egyéni vállalkozó által fizetett magasabb hozzájárulás és az ilyen esetben magánszemélyként egyébként fizetendő összeg különbözete számolható el;
Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozónak tevékenységéhez volt szükséges a hálózat bővítése, akkor jogosan állapítják meg a hozzájárulás mértékét a magasabb teljesítmény után. Amennyiben a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést szerelnek be, ebben az esetben költségként a vállalkozó által fizetett magasabb hozzájárulás és a magánszemély által ilyen esetben fizetendő összeg különbözete számolható el.
15. a műszaki leírás, a tervrajz költsége, a bérmunka díja, az alvállalkozó részére kifizetett összeg, igénybe vett szolgáltatás díja (például reklámköltség);
16. az 1. számú melléklet szerinti munkaruházati termék, a védőeszköz, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés beszerzésére fordított kiadás;
17. a magánszemélynek nem pénzben juttatott vagyoni értékre fordított kiadás és annak közterhei, a megfizetett cégautó adó, valamint a kamatkedvezmény miatt fizetett személyi jövedelemadó;
Az Szja. tv. 11. számú mellékletének I.3. pontja a jellemzően elismert költségek között nevesíti az egyéni vállalkozóval munkaviszonyban álló magánszemély (a továbbiakban: alkalmazott) részére jogszabály, illetőleg a kollektív szerződés vagy a munkaszerződés alapján járó, a munkáltatót kötelezően terhelő juttatás, kifizetés összegét. E melléklet I.17. pontja továbbá arról rendelkezik, hogy elismert költségnek minősül a magánszemélynek nem pénzben juttatott vagyoni értékre fordított kiadás és annak közterhei, a megfizetett cégautó adó. Mivel az egyéni vállalkozó ugyanolyan kifizetőnek minősül, mint pl. más társas vállalkozás, így az Szja. tv. 1. számú mellékletének 8.37. pontja rá is vonatkozik, mely szerint adómentes természetbeni juttatásnak minősül többek között a kifizető által biztosított személygépkocsi magáncélú használata, továbbá azzal összefüggésben úthasználatra jogosító bérlet, jegy juttatása.
18. az egyéni vállalkozói tevékenységhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján kapott támogatás jogszerű felhasználásával teljesített kiadás alapján meghatározott költség, akkor is, ha a kiadás részben a magánszemély személyes vagy családi szükségletét szolgálja (ha azonban a támogatás csak részben nyújt fedezetet a kiadásra, akkor e rendelkezés alapján a kiadásnak csak a támogatásból fedezett része alapján számolható el költség);
19. a hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás díjára fordított kiadás, továbbá a külföldi kiküldetés esetén igazolás nélkül elismert költség elszámolására jogosító tevékenység esetében a 3. számú melléklet II. Igazolás nélkül elszámolható költségek fejezetének 7. pontja szerint elszámolható költség azzal, hogy e pont rendelkezése nem alkalmazható abban az esetben, ha az utazásra vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti;
20. ha az egyéni vállalkozó alkalmazottat foglalkoztat, akkor annak hivatali üzleti utazására is a 19. pont rendelkezései szerint kell eljárni;
Hivatali, üzleti utazás esetén az egyéni vállalkozó sem számolhatja el a költségei között a kormányrendelet szerinti napidíj összegét és az alkalmazottjai esetében a napidíj összege a munkabér része lesz. Nem vonatkozik ez a szabály a nemzetközi árufuvarozásban, személyszállításban szolgáltatást végző gépkocsivezetőkre és árukísérőkre.* Az ilyen tevékenységet folytató egyéni vállalkozó választhatja azt is, hogy 2011. január elsejétől napi 40 eurót számol el igazolás nélkül akkor, ha egyébként kizárólag csak a jármű külföldi üzemeltetésével összefüggő közvetlen és számlával igazolt költséget számolja el.*
Az Szja. tv. 3 § 10. pontjában foglaltak szerint hivatali, üzleti utazásnak a magánszemély jövedelmének megszerzése érdekében szükséges utazás minősül, amennyiben az nem a telephelyre, székhelyre történő utazást jelenti.Amennyiben az egyéni vállalkozó lakása azonos a telephelyével, akkor a telephelyről a működési területre történő utazás hivatali, üzleti célú útnak minősül a költségelszámolás szempontjából.
21. lízingszerződés alapján lízingdíj címén kifizetett összegből a lízingbe vevőnél csak kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak - figyelemmel a III. 7-8. pontban foglaltakra is - általános forgalmi adó nélküli lízingdíjának és az egyéb járulékos költségeknek a szerződés szerinti futamidő egy hónapjára eső összege, de legfeljebb a teljes lízingdíj havi 3 százalékának, ingatlan esetén 1,1 százalékának megfelelő összeg, illetve ez alapján számított adóévi összeg;
22. a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése (ideértve a selejtezést, a megsemmisülést is) esetén az értékesítés időpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összege, az értékcsökkenési leírásból kizárt tárgyi eszköz, nem anyagi javak esetében a nyilvántartásba vett beruházási költség az értékesítéskor költségként elszámolható;
Az Szja. tv. 11. számú mellékletének II/2. f) pont szerint a földterület beszerzési ára a költségek között nem érvényesíthető, ugyanakkor e melléklet II/7. pontja arról rendelkezik, hogy a II/1-5. pontban foglaltaktól függetlenül a támogatás igénybevételével vásárolt tárgyi eszköz beszerzési árának azt a részét, amelyet a támogatás összegéből fedezett a magánszemély, az üzembe helyezés időpontjában értékcsökkenési leírás címén kell elszámolni. Ez a szabály vonatkozik tehát az értékcsökkenési leírásból kizárt tárgyi eszközökre is. Ez a gyakorlatban azt is jelenti, amennyiben a termőföld értékesítésre kerülne, akkor a bevétellel szemben a beszerzési árnak azt a részét érvényesítheti a magánszemély, amelyet az értékesítés időpontjáig a költségei között még nem számolt el.
A tehergépkocsi eltulajdonításával összefüggésben a tehergépkocsi maradványértékének költségként való elszámolására vonatkozóan az Szja. tv. 11. számú melléklet I. 22. pontja az irányadó. A kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése (ideértve a selejtezést és a megsemmisülést is) esetén az értékesítés időpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összege az értékesítéskor költségként elszámolható.
Az említett pont zárójeles része ugyan külön nem említi a káreseményt, de a tehergépkocsi eltulajdonítása - a rendőrségi jegyzőkönyv alapján - tekinthető olyan esetnek, mintha az egyéni vállalkozó a tehergépkocsit kiselejtezte volna. Így a káresemény bekövetkezéséig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összege költségként elszámolható. Amennyiben az egyéni vállalkozónak casco-ja volt és annak díját elszámolta a költségei között, akkor a biztosító által fizetett kártérítés összege bevételnek minősül.
A nem anyagi javak birtoklása esetén nem ritka eset a bérleti jogról történő lemondás. A bérleti jogról való lemondás alkalmával a nem anyagi dolog "kikerül" a vállalkozásból, így azzal összefüggésben további értékcsökkenési leírás elszámolása nem lehetséges. Az Szja. tv. 11. számú melléklet I. 22. pontja szerint a "maradványérték" költségkénti elszámolására értékesítés - ideértve a selejtezést, valamint a megsemmisülést is - esetén van mód. Abban az esetben, ha a bérleti jogról való lemondás a bérelt ingatlan megvásárlásával is jár és az adásvétel egy szerződés keretében történt, de a vételár kialakításánál a bérleti jogra tekintettel engedményt nem kapott a vevő, akkor az ügylet úgy értelmezhető, hogy a vállalkozó a bérleti jogot "ellenszolgáltatás nélkül" engedte át.
2011. évtől az ellenszolgáltatás nélküli átadás esetén a tárgyi eszköz, nem anyagi javak nettó értéke a költségek között nem számolható el.
23. az egyéni vállalkozó a 3. számú mellékletben az igazolás nélkül elszámolható költségekről szóló rendelkezések megfelelő alkalmazásával számolhat el igazolás nélkül költséget;
Amennyiben a gépjármű-vezető oktatási tevékenységet egyéni vállalkozás keretében folytatja a magánszemély és a járművezető oktatással összefüggésben és a 124/1994. (IX. 15.) Korm. rendeletben szabályozott "átalányon" túl további költséget sem ő, sem más személy nem számol el a személygépkocsi után (sem a jármű tulajdonosa, sem a használója), akkor e személygépkocsi után cégautóadó fizetési kötelezettség nem terheli.
24. a kerekítési szabályok alkalmazása során keletkezett többlet a kiadásoknál költségként elszámolható;
25. a gazdálkodó szervezet részlegét jogszabályban meghatározott szerződéses rendszerben üzemeltető egyéni vállalkozó által a jogszabály szerinti szerződés (megállapodás) alapján a gazdálkodó szervezet részére befizetett összeg;
26. a művészeti tevékenységet folytató magánszemély jellemzően előforduló költsége - figyelemmel az értékcsökkenési leírás elszámolására vonatkozó rendelkezésekre is - a tevékenységével összefüggő műsoros előadás, kiállítás, múzeum, közgyűjtemény látogatásának ellenértéke, irodalmi és művészeti alkotásokat tartalmazó, vagy ezek rögzítésére és lejátszására alkalmas eszköz, kép- és hanghordozó, könyv, kotta, más sajtótermék vásárlására fordított kiadás, a tevékenységgel összefüggő szakmai képzés kiadása, továbbá az előadóművészi tevékenységet végzők esetében a színpadi megjelenéshez kapcsolódó esztétikai és kozmetikai cikkekre, illetve szolgáltatásokra fordított kiadás;
27. az egyéni vállalkozó által képzésre fordított igazolt kiadás, ha az
a) más magánszemély képzése érdekében merült fel, az azzal összefüggésben megfizetett közterhekkel együtt;
b) a saját - a vállalkozási tevékenység folytatásához szükséges - szakismeretének megszerzése érdekében merült fel, ide nem értve az iskolarendszerű képzéssel összefüggő kiadást;
Képzéssel összefüggő kiadásokat az egyéni vállalkozó a költségei között elszámolhatja az azzal összefüggésben megfizetett közterhekkel együtt, amennyiben az más magánszemély képzése érdekében merült fel, vagy ha az a saját - a vállalkozási tevékenység folytatásához szükséges - szakismeretének megszerzése érdekében merült fel, ide nem értve az iskolarendszerű képzéssel összefüggő kiadást. A képzési költségek tekintetében változás, hogy az alkalmazottak iskolarendszerű képzési költsége ugyan elismert költségnek minősül, de az e címen elszámolt összeg után az Szja. tv. 71. §-ában foglaltak szerint kell adózni. Elismert költségnek minősül az e címen felmerült közterhek összege is. A továbbképzéssel kapcsolatos kiadások elismert költségnek minősülnek az alkalmazottak és egyéni vállalkozók esetében is azzal, hogy az alkalmazottak tekintetében ez nem jelent adóztatható körülményt [Szja tv. 4. § (2) bekezdés]
28. az úthasználat díja az úthasználatra jogosultság időszakában a díjköteles útszakaszon történt üzleti célú futásteljesítmény arányában;
Az úthasználat díja nem tartozik a járművek üzemeltetési költségei közé, így annak költsége útnyilvántartás vezetése mellett számolható el.
Az egyéni vállalkozónak a díjköteles útszakaszról részletes útnyilvántartást kell vezetnie. A költségek arányosítása során a matrica tényleges bekerülési árát kell alapul venni.
29. az önkéntest foglalkoztató egyéni vállalkozó által az önkéntesnek nyújtott, a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény alapján ellenszolgáltatásnak nem minősülő juttatás, ha az önkéntest az egyéni vállalkozó gazdasági-vállalkozási tevékenysége érdekében foglalkoztatta.
II. Az értékcsökkenési leírás szabályai
A tárgyi eszköz és nem anyagi javak értékcsökkenési leírása e fejezet rendelkezései szerint - figyelemmel a járművek költségeiről szóló fejezetben foglaltakra is - számolható el vállalkozói költségként.1. Fogalmak:
a) A tárgyi eszköz fogalma
Tárgyi eszköznek minősül minden olyan anyagi eszköz (földterület, telek, telkesítés, erdő, ültetvény, épület, egyéb építmény, műszaki berendezés, gép, jármű, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés), tenyészállat, amely tartósan, legalább egy éven túl - közvetlenül vagy e törvényben meghatározott módon közvetve - szolgálja a vállalkozás tevékenységét.
aa) Az ingatlan, mint tárgyi eszköz a földterület, a telek, a telkesítés, az épület, az épületrészek, tulajdoni hányadok, az egyéb építmények, az üzemkörön kívüli ingatlanok.
Földterület: a szántóföld, az ültetvényterület, az erdő, a nádas, a gyepterület és a halastó terület. Ilyen címen kell kimutatni annak a földterületnek az értékét, amelyekhez a vállalkozó vásárlás útján jutott, vagy törvényben szabályozott módon értékelt.
Telek: ebben az ingatlancsoportban kell kimutatni az olyan földterület szerzési értékét, amelyhez vásárlás, kisajátítás vagy egyszeri telek-igénybevételi díj fizetése révén jutott a magánszemély. A földterületen, telken helyet foglaló építmény és egyéb tárgyi eszköz a telek fogalmától elkülönül, annak értékében nem szerepelhet. Az ingatlanok ezen csoportjába tartozik a telkesítés is.
Telkesítés: olyan beruházásnak minősített tevékenység eredménye, amely a talaj hasznosításának növelése érdekében módosítja a talaj tulajdonságait, felszínét és általában javítja a termelés feltételeit. A telkesítés a beruházásként elszámolt tereprendezési, területfeltöltési, talajjavítási és talajvédelmi ráfordításokat foglalja magában. A telkesítések értéke nem tartalmazza magának a földterületnek, teleknek az értékét, amelyen a telkesítést létrehozták.
Építmény: az épület és az egyéb építmény gyűjtőfogalma. Építmény: mindazon végleges vagy ideiglenes rendeltetéssel megvalósított ingatlan jellegű műszaki alkotás, épület, egyéb építmény, amely általában a talajjal való egybeépítés (az alapozás) révén, vagy a talaj természetes állapotának, természetes geológiai alakulatának megváltoztatása révén jöhet létre (válhat ingatlanná), a talajtól csak anyagaira, szerkezeteire való szétbontás útján távolítható el, ezáltal azonban eredeti rendeltetésének megfelelő használatra alkalmatlanná válik. Az építmény fogalmába tartozik az olyan víz-, villany-, gáz- és csatornázási vezeték, központi fűtés, szellőzési, légüdítő berendezés és felvonó, amely az építmény szerkezetébe építve, annak használhatóságát és ellátását biztosítja. Az ilyen vezeték és szerelvény akkor is az építmény fogalmába tartozik, ha az az építmény használhatóságának biztosítása, illetve ellátása mellett technológiai célokat is szolgál.
Épület: olyan szerkezetileg önálló építmény, amely a környező külső tértől épületszerkezetekkel részben vagy egészben elválasztott teret alkot és ezzel az állandó, időszakos vagy idényjellegű tartózkodás, az üzemi termelés, az anyag- és terméktárolás feltételeit biztosítja.
Épületrészek, a tulajdoni hányadok: ingatlanok olyan sajátos megjelenési formája, amikor egy önálló ingatlannak több tulajdonosa van, akik között az ingatlan tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásban (telekkönyvben), a szerződésben meghatározott arányban oszlik meg. Ilyen esetben a beszerzési, előállítási költségek mögött nem az ingatlan egésze áll, hanem annak a jogosultság szerinti része, a tulajdonjognak megfelelő hányada.
Egyéb építmény: minden, épületnek nem minősülő építmény (pl. út, vasút, kerítés). Ide tartozik az ültetvény, a halastó is, nem beleértve az általa elfoglalt földterületet.
Az üzemkörön kívüli ingatlanok közé azok az ingatlanok tartoznak, amelyek törvényben meghatározott módon közvetve szolgálják a jövedelemszerző tevékenységet. Ilyen különösen a szociális, kulturális, sport- és gyermekintézményi, üdülési célokat szolgáló épület, egyéb építmény.
ab) A műszaki berendezés, a gép, a jármű fogalmába tartozik a rendeltetésszerűen használatba vett, a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló erőgép, erőművi berendezés, műszer, szerszám, szállítóeszköz, hírközlő berendezés, számítástechnikai eszköz, jármű.
Az erőgép, az erőművi berendezés fogalmába tartozik különösen a vízi-, a szélerőgép, a légmotor, a rögzített, illetve félig rögzített gőzerőgép, a gyors és lassú égésű motor, az áramfejlesztő gépcsoport, az ipari kazán, a villamos forgógép, a transzformátor, a kis- és nagyfeszültségű villamos készülék, az erősáramú egyenirányító.
A műszer, a szerszám közé tartozik különösen a tartály, hűtőberendezés, szivattyú, ventilátorok, kompresszor, préslégszerszám, szerszámgép, a termelési profilnak megfelelő munkagép, műszer és eszköz.
A szállítóeszközök és hírközlő berendezések körébe tartozik általában a vállalkozás keretében anyag- és árumozgatás céljára használt emelő, daru, rakodógép, szállítótargonca, szállítószalag, szállítópálya, a konténer, a híradástechnikai gép és készülék (pl. a vezetékes és a vezeték nélküli hírközlő eszköz és berendezés).
Számítástechnikai eszköznek minősül az irányítástechnikai automatikai folyamatszabályozási rendszer, a számítógép, a központi és perifériális számítógép egység stb.
Járműnek minősül az általában közforgalmi (forgalmi) rendszámmal ellátott - közúti, vízi, vasúti és légi közlekedési jármű.
ac) Egyéb berendezés, felszerelés, jármű fogalmába tartozik a rendeltetésszerűen használatba vett - a műszaki berendezések, gépek, járművek közé nem tartozó - berendezési tárgy, gép, irodai, igazgatási felszerelés, üzemi és üzleti felszerelés stb.
ad) Tenyészállatok körébe tartoznak azok az állatok, amelyek a tenyésztés, a tartás során leválasztható terméket (szaporulatot, más leválasztható terméket) termelnek, és ezen termékek értékesítése, vagy az egyéb (igateljesítmény, őrzési feladat, lovagoltatás) hasznosítás biztosítja a tartási költségek megtérülését, függetlenül attól, hogy azok meddig szolgálják a vállalkozási tevékenységet.
A tenyészállat származhat:
a) saját nevelésből
b) vásárlásból.
A tenyésztési céllal nevelt állatok költségelszámolásánál semmi nem tiltja a költségek évenkénti érvényesítését, azonban az ilyen esetekben a tenyésztésbevételkor az értékcsökkenési leírás alapja nulla.
Választható a tenyésztésbe állításig felmerülő költségek elkülönítése is, - amelynek része a növendék vételára is - és tenyésztésbevételkor ennek a költségnek a göngyölített összege lesz az értékcsökkenési leírás alapja.
Ahhoz azonban, hogy az őstermelő és/vagy egyéni vállalkozó élni tudjon ezzel a lehetőséggel, az Szja. tv. 5. számú mellékletében meghatározott beruházási és felújítási költségnyilvántartást kell vezetni. A szabályok összevetéséből az is következik, hogy a tenyészállat-nevelés során felmerült költségek közül az értékcsökkenési leírás alapjaként kizárólag azoknak az éveknek a költsége vehető figyelembe, amely években az előírt nyilvántartást vezették.
A törvény a tenyészállat leírási kulcsát kötelező jelleggel nem határozza meg, annak idejét a várható hasznosítási idő figyelembevételével a termelő maga határozhatja meg azzal, hogy ha az adott tárgyi eszközre a leírási kulcsot megállapította, akkor attól az adott eszköz teljes leírásáig eltérni nem lehet.
Mivel a költségelszámolás módja választáson alapult, az egyes gazdasági évek adatai önellenőrzéssel nem módosíthatók.
A tenyészállat meghatározásnál azonos módon kell eljárni az egyedi megjelölésű tenyészállat és a tenyészállomány esetén. (Nem egyedi megjelölésű pl. egy tenyésztésbe nem állított tojástermelő baromfiállomány.) Az Szja. tv. azon rendelkezését, amely szerint az értékcsökkenési leírást az üzembe helyezés napjától lehet megkezdeni, úgy kell érteni, hogy ez nőivarú állatnál az a nap, amikor az első szaporulata megszületett, hímivarúnál az első termékenyítés, vagy az első spermalevétel napja. A csak a termékéért tartott állatoknál az üzembe helyezés napja a terméknyerés időpontjának kezdő napja (pl. a tojástermelés első napja).
Az értékcsökkenési leírás alapja a beruházási költség, amely vásárolt tenyészanyag esetén az igazolt vásárlási ár, saját előállítás esetén az üzembe helyezés napjáig felmerült, számlával igazolt - korábban költségként el nem számolt - költségek összege.
Ha a rendeltetésszerű használatot elháríthatatlan külső ok hiúsítja meg (ilyen elháríthatatlan külső ok lehet jellemzően: a hatósági állatorvos által igazolt elhullás - ha az nem róható fel a vállalkozónak - meddőség, egészségügyi hatósági kényszervágás), akkor ilyen esetben a kisvállalkozói kedvezményt nem kell visszafizetni.
ae) Az ültetvény olyan építmény, amelynek eredményeként a telepített növények legalább egy évnél hosszabb ideig talajhoz, helyhez kötötten a termesztés alapját képezik és egybefüggő területük eléri vagy meghaladja szőlőültetvény esetén az 500 m2-t, gyümölcsös ültetvény esetében az 500 m2-t, ha a gyümölcsbokor málna, egres, ribiszke, rikö, szeder, bodza; 1500 m2-t, ha a gyümölcsfa alma, körte, birs, őszibarack, kajszibarack, meggy, cseresznye, szilva, dió, gesztenye, mandula, mogyoró.
af) Kortárs képzőművészeti alkotás: a naptári év első napján élő művész képzőművészeti alkotása.
b) A nem anyagi javak fogalma
A nem anyagi javak közé azok a forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jogok tartoznak, amelyek közvetlenül és tartósan (egy évet meghaladó időtartamban) szolgálják a vállalkozási tevékenységet. Ilyennek minősül különösen az említett feltételeknek megfelelő vagyoni értékű jog, az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény szerinti működtetési jog, szellemi termék, valamint a kísérleti fejlesztés aktivált értéke. A kísérleti fejlesztés aktivált értéke a kísérleti fejlesztés folytatása érdekében közvetlenül felmerült, vagy egyébként jellemző mértékegység (pl. nap, m2, m3, munkaóra) segítségével a tevékenységre arányosan felosztható, beruházási kiadásként elszámolt és nyilvántartásba vett költség(ek) összege, ha a kísérleti fejlesztés eredménye várhatóan tartósan szolgálja a vállalkozási tevékenységet.
A szellemi termékek közé tartoznak a vállalkozási tevékenységet tartósan szolgáló szellemi alkotások, mint
- a találmány,
- az iparjogvédelemben részesülő javak közül a szabadalom és az ipari minta,
- a védjegy,
- a szerzői jogvédelemben részesülő dolog,
- a szoftvertermék,
- az egyéb szellemi alkotás (újítás, műszaki, gazdasági, szellemi szolgáltatás stb.),
- a jogvédelemben nem részesülő, de titkosság révén monopolizált javak közül a know-how és a gyártási eljárás.
2. A kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú tárgyi eszköz, nem anyagi javak értékcsökkenésének elszámolása
a) Értékcsökkenési leírás a 3. pontban meghatározott leírási kulcsok jegyzéke szerint számolható el. A leírási kulcsok jegyzékében az adott tárgyi eszköz, nem anyagi javak mellé rendelt százalékarány az egy naptári évben érvényesíthető leírási kulcsot tartalmazza. Ha ugyanazon tárgyi eszközre több szabály is alkalmazható, akkor a módszerek között választani lehet, de a választott és egyszer már alkalmazott módszertől a későbbi években nem lehet eltérni. Az 1997. év előtt megkezdett értékcsökkenési leírást a megkezdett módszerrel kell folytatni a teljes elszámolásig.
b) Értékcsökkenési leírást az üzembe helyezés napjától a kiselejtezés vagy elidegenítés (apportálás stb.) napjáig lehet elszámolni. Ha az üzembe helyezés vagy az elidegenítés az adóévben év közben valósul meg, akkor az értékcsökkenési leírás összegét napi időarányosítással kell kiszámolni [kivéve, ha az értékcsökkenés elszámolása a g) vagy a p) alpont alapján történik]. Az üzembe helyezés napja az a nap, amikor az egyéni vállalkozó a tárgyi eszközt, nem anyagi javakat rendeltetésszerűen használatba veszi. Ezt a napot a tárgyi eszközök, a nem anyagi javak nyilvántartásában, illetőleg a beruházási költségnyilvántartásban fel kell tüntetni. Az ültetvény üzembe helyezésének napja az a nap, amikor az ültetvény termőre fordul.
c) Az értékcsökkenési leírás alapja a beruházási költség, az üzembe helyezésig felmerült következő kiadások nyilvántartásba vétele alapján: a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak beszerzési ára, saját előállítás esetén pedig az anyagkiadások és a mások által végzett munka számlával/számlákkal igazolt összege. Az értékcsökkenési leírás alapjának számbavétele során a vonatkozó számlában (okmányban) szereplő és levonható áfa összegét figyelmen kívül kell hagyni. A le nem vonható áfa az értékcsökkenési leírás alapjába beszámít.
A tárgyi eszköz beszerzéséhez egyedileg kapcsolódó járulékos kiadás (szállítási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési, valamint a beszerzéssel összefüggő közvetítői kiadások, a bizományi díj, a vám, az adók - az áfa kivételével -, az illeték, a hitel igénybevételével kapcsolatos kiadások, az üzembe helyezés napjáig felmerült kamat, biztosítás díja stb.) a beszerzési ár részét képezi.
Az épület, építmény beszerzési áraként az e törvénynek az ingatlanszerzésre fordított összegre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezt az összeget növelni kell az értéknövelő beruházásra fordított, számlával igazolt kiadással, feltéve, hogy azt az adózó korábban költségként nem számolta el.
Az Szja. tv. 11. számú melléklet II/2. c. pontja szerint az értékcsökkenési leírás alapja a beszerzési ár és az ahhoz kapcsolódó járulékos kiadások összegét képező beruházási költség.
A támogatással történő tárgyi eszköz vásárlása esetén - mivel az Szja. tv. 19. §-a szerint a vissza nem térítendő támogatás a kifizetés évében egy összegben költség, és az Szja. tv. 8. §-a bármely kiadás költségként való elszámolását csak egyszer engedi meg - a támogatás összegére értékcsökkenési leírást elszámolni nem lehet.
A saját forrás összege úgy amortizálható, hogy a teljes beruházási költséget alapul véve kell kiszámítani az évente elszámolható összeget és ezt kell figyelembe venni mindaddig, amíg a saját erő összege leírásra nem kerül.
d) A tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával, az élettartam növekedésével kapcsolatban felmerült kiadás, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló felújítással kapcsolatban felmerült kiadás (mindezek együttesen: felújítási költség) a felmerülés évében elszámolható, vagy választható, hogy az értékcsökkenési leírás alapját növeli. A tenyészállat beszerzési ára, valamint a tenyészállattal kapcsolatban a tenyésztésbe állításig felmerült anyagkiadás és a mások által végzett munka igazolt összege tekintetében a magánszemély választhatja, hogy azt a felmerülés évében költségként elszámolja, vagy azzal az értékcsökkenés alapját növeli.
A bérelt ingatlanon végzett felújítási költség elszámolására az Szja. tv. 11. számú mellékletének II/2. pontja nem alkalmazható olyan tárgyi eszközök esetében, melyek nincsenek az egyéni vállalkozó tulajdonában, ezért a bérelt ingatlanon végrehajtott beruházás, felújítás nem számolható el értékcsökkenéssel [így a II/2. d) alpontban szabályozott választási lehetőség sem áll fenn], hanem az igazolt kiadásokat a felmerüléskor lehet költségként figyelembe venni, ha azok a tevékenység folytatása érdekében merültek fel.
Az Szja. tv. 11. számú melléklet II/3. pontjának b) alpontjában meghatározott 6 százalék leírási kulcs csak abban az esetben alkalmazható, ha a bérelt ingatlanon olyan beruházást hajt végre az egyéni vállalkozó, amelynek eredményeként létrejövő tárgyi eszköz a saját tulajdonát képezi (pl. bővíti az ingatlant). Ilyen esetben az Szja. tv. 11. számú melléklet II/2. pont rendelkezése alkalmazható. Ebből következik, hogy a felújítási kiadásokra vonatkozó választási lehetőség is csak a tulajdonát képező (vagy tulajdonába kerülő) ingatlanrész vonatkozásában alkalmazható.
e) Az értékcsökkenési leírás összegének megállapításához az 5. számú mellékletben foglaltak szerint tárgyi eszközök nyilvántartását, illetőleg nem anyagi javak nyilvántartását kell vezetni.
f) A bányaművelésre, a hulladéktárolásra igénybe vett földterület, telek és a melioráció kivételével nem számolható el értékcsökkenési leírás a földterület, a telek, a telkesítés, az erdő, a képzőművészeti alkotás (kortárs képzőművészeti alkotás kivételével) beszerzési ára, az előállítási költsége után. Amennyiben a tárgyi eszközhöz telek is tartozik, a telek beszerzési költségét el kell különíteni.
g) A kétszázezer forint egyedi beszerzési, előállítási értéket meg nem haladó, valamint a 33 százalékos norma alá besorolt tárgyi eszközök esetében választható, hogy a leírási évek száma két adóév és a leírás mértéke 50-50 százalék.
h) Az 1995. december 31-e után üzembe helyezett, korábban még használatba nem vett, a Harmonizált Rendszer szerint (a továbbiakban: HR) 8401 vámtarifaszám (a továbbiakban: vtsz.), a HR 8405-8408, 8410-8430, 8432-8447, 8449-8465, 8467, 8468, 8474-8485, 8508, 8515, 8701, 8709, 8716 vtsz.-ok alá tartozó gépek, gépi berendezések, a HR 8501, 8502, 8504-8507, 8511-8513, 8530, 8531, 8535-8537, 8539, 8543-8548, 9006, 9405 vtsz.-ok alá tartozó villamos készülékek, a HR 8403 vtsz. alá tartozó kazán és a HR 8402 vtsz. alá tartozó gőzfejlesztő berendezés esetében évi 30 százalék értékcsökkenési leírás érvényesíthető, kivéve, ha az adózó az e fejezet alapján érvényesíthető magasabb kulcs alkalmazását választja.
i) A vállalkozási övezetben telephellyel rendelkező egyéni vállalkozó a vállalkozási övezetté minősítést követően, de legkésőbb 2002. december 31-én ott üzembe helyezett és korábban még használatba nem vett tárgyi eszközök - kivéve a közúti gépjárművet (HR 8701-8705, 8710, 8711 vtsz.-ok), az épületet és az építményt - esetében egyösszegű, valamint a vállalkozási övezetté minősítést követően, de legkésőbb 2002. december 31-én ott üzembe helyezett és korábban még használatba nem vett épület, építmény esetében évi 10 százalék mértékű értékcsökkenési leírást érvényesíthet. E rendelkezés alkalmazásában vállalkozási övezetnek minősül a jogszabályban ilyenként meghatározott közigazgatási egység.
j) Tárgyi eszköz, nem anyagi javak 1996. december 31-ét követő részletfizetéssel történő vásárlása esetén - amennyiben a szerződés szerint a vevő legkésőbb az utolsó részlet törlesztésével vagy azt követően egy meghatározott időtartamon belül tulajdonossá válik -, a vevő egyéni vállalkozó a tárgyi eszköz, nem anyagi javak beszerzési árának egészére alkalmazhatja az e melléklet szerinti értékcsökkenési leírást, függetlenül a vételár kiegyenlítésének módjától. Ha az egyéni vállalkozó az előzőek szerinti módon adja el tárgyi eszközét, nem anyagi javait, akkor adóévi bevételként az adott évben e címen kapott törlesztő részlet összegét kell figyelembe vennie. A részletfizetéshez kapcsolódó kamat nem része a beszerzési árnak, a kifizetés évében költségként elszámolható.
k) A szálláshely-szolgáltató és vendéglátó tevékenységet végző egyéni vállalkozó a kizárólag e célból üzemeltetett hosszú élettartamú szerkezetű épület esetében 3 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet.
l) A HR 8471 vtsz. alá tartozó általános rendeltetésű számítástechnikai gép, berendezés esetében az egyéni vállalkozó 50 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet.
m) Az egyéni vállalkozó a 33 vagy a 14,5 százalékos norma alá besorolt, korábban még használatba nem vett tárgyi eszközökre, valamint a szellemi termékre, a kísérleti fejlesztés aktivált értékére 50 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet.
n) Az egyéni vállalkozó a kizárólag film- és videogyártást szolgáló gépek és berendezések esetében 50 százalék értékcsökkenési leírást érvényesíthet.
o) A tárgyi eszköz üzembe helyezésének (rendeltetésszerű használatba vételének) - az üzembe helyezés elmaradása esetén kiselejtezésének, elidegenítésének vagy a nyilvántartásból bármely más ok miatt történő kivezetésének - időpontjában elszámolt értékcsökkenési leírásnak kell tekinteni - és az egyedi részletező nyilvántartásban is ennek megfelelően kell rögzíteni - a tárgyi eszköz megszerzése vagy előállítása érdekében teljesített beruházási kiadásnak megfelelően a fejlesztési tartalék-nyilvántartásból kivezetett összeget.
p) A 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó a korábban még használatba nem vett, a műszaki gépek, berendezések és a - személygépkocsi kivételével - a járművek között nyilvántartott tárgyi eszköznek az üzembe helyezés időpontjára megállapított beruházási költségét az üzembe helyezés adóévében jogosult egy összegben költségként elszámolni, amennyiben a tárgyi eszközt a területfejlesztés kedvezményezett térségeinek jegyzékéről szóló kormányrendelet szerint a területfejlesztés szempontjából leghátrányosabb helyzetű 48 kistérség valamelyikében helyezi üzembe. Az értékcsökkenési leírásként így figyelembe vett összegnek 1 százaléka jármű esetében 3 százaléka az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában, ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendeletben foglalt támogatásként vehető igénybe, minden más esetben az egyéni vállalkozó választása szerint
pa) az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak vagy
pb) a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak
minősül.
q) Az egyéni vállalkozó az 1998. december 31-ig üzembe helyezett tárgyi eszközeire vonatkozóan változatlanul alkalmazhatja a 11. számú melléklet 1998. december 31. napján hatályos rendelkezéseiben meghatározott leírási kulcsokat.
3. A leírási kulcsok jegyzéke és alkalmazásuk szabályai
a) Épületek
| Az épület jellege | Évi leírási kulcs % |
| Hosszú élettartamú szerkezetből | 2,0 |
| Közepes élettartamú szerkezetből | 3,0 |
| Rövid élettartamú szerkezetből | 6,0 |
| A csoport megnevezése | Felmenő (függőleges teherhordó) szerkezet | Kitöltő (nem teherhordó) falazat | Vízszintes teherhordó szerkezet (közbenső és tetőfödém, illetve egyesített teherhordó, térelhatároló tetőszerkezet) |
| Hosszú élettartamú szerkezet | Beton- és vasbeton, égetett tégla-, kő-, kohósalak- és acélszerkezet | Tégla, blokk, panel, öntött falazat, fémlemez, üvegbeton és profilüveg | Előre gyártott és monolit vasbeton acéltartók közötti kitöltő elem, valamint boltozott födém |
| Közepes élettartamú szerkezet | Könnyűacél és egyéb fémszerkezet, gázszilikát szerkezet, bauxitbeton szerkezet, tufa- és salakblokk szerkezet, fűrészelt faszerkezet, vályogfal szigetelt alapokon | Azbeszt, műanyag és egyéb függöny-fal | Fagerendás (borított és sűrűgerendás), mátrai födém, könnyű acélfödém, illetve egyesített acél tetőszerkezet könnyű kitöltő elemekkel |
| Rövid élettartamú szerkezet | Szerfás, és deszkaszerkezet vályogvert falszerkezet, ideiglenes téglafalazat | Deszkafal, lemezkeretbe sajtolt lapfal | Szerfás tapasztott és egyéb egyszerű falfödém |
Az épületgépészet körébe tartozó gépek és berendezések értékcsökkenését az épülettől elkülönülve is el lehet számolni.
Az épületbe beépített technológiai gépek és berendezések, az ezeket kiszolgáló vezetékek leírását az épülettől függetlenül, a gépeknél, illetve vezetékeknél megadott leírási kulcsok alapján kell megállapítani.
b) Építmények
| Építménycsoportok | Évi leírási kulcs % |
| Ipari építmények | 2,0 |
| Mezőgazdasági építmények | 3,0 |
| ebből: önálló támrendszer | 15,0 |
| Melioráció | 10,0 |
| Mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozónál a bekötő- és üzemi út | 5,0 |
| Közforgalmi vasutak és kiegészítő építményei, ideértve az iparvágányokat is | 4,0 |
| Egyéb vasúti építmények (elővárosi vasutak, közúti villamosvasutak, metróvasúti pálya stb.) | 7,0 |
| Vízi építmények | 2,0 |
| Hidak | 4,0 |
| Elektromos vezetékek, ideértve a távközlési hálózat vezetékest is | 8,0 |
| Kőolaj- és földgázvezetékek, gázvezetékek | 6,0 |
| Gőz-, forró víz- és termálvízvezeték, földgáz távvezeték, termálkút | 10,0 |
| Közúti villamos vasúti és trolibusz munkavezetékek | 25,0 |
| Egyéb, minden más vezeték | 3,0 |
| Alagutak és föld alatti építmények (a bányászati építmények kivételével) | 1, 0 |
| Idegen (bérelt) ingatlanon végzett beruházás | 6,0 |
| Hulladéktároló | 20,0 |
| Kizárólag film- és videogyártást szolgáló építmény | 15,0 |
| Minden egyéb építmény (kivéve a hulladékhasznosító létesítményt) | 2,0 |
| A hulladékhasznosító létesítmény | 15,0 |
Hulladékhasznosító létesítmény: a hulladékgazdálkodásról szóló törvény előírásának megfelelő hasznosítás céljára szolgáló épület, építmény, ide nem értve a földterületet.
Melioráció: szántó, kert, gyümölcsös, szőlő, gyep és erdőművelési ágú, nem belterületen végrehajtott, a termőföld mezőgazdasági célú hasznosítását szolgáló, vízháztartás-szabályozó építmény; talajjavítás legalább 6 éves tartamhatással, valamint a területrendezés építménye.
c) Ültetvények
| Ültetvénycsoportok | Évi leírási kulcs % |
| Alma, körte, birs, naspolya, cseresznye, meggy, szilva, szőlő, szőlőanyatelep, mandula, mogyoró | 6,0 |
| Őszibarack, kajszi, köszméte, ribiszke, komló, gyümölcsanyatelep, fűztelep | 10,0 |
| Spárga, málna, szeder | 15,0 |
| Dió, gesztenye | 4,0 |
| Egyéb ültetvény | 5,0 |
da) 33 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök:
1. a HR 8456-8465, 8479 vtsz.-okból a programvezérlésű, számvezérlésű gépek, berendezések;
2. a HR 8471, 8530, 8537 vtsz.-okból az irányítástechnikai és általános rendeltetésű számítástechnikai gépek, berendezések;
3. a HR 84. és 85. Árucsoportból az ipari robotok;
4. a HR 9012, 9014-9017, 9024-9032 vtsz.-okból az átviteltechnikai, az ipari különleges vizsgálóműszerek és a komplex elven működő különleges mérő és vizsgáló berendezések;
5. a HR 8469, 8470, 8472, 9009 vtsz.-ok, valamint a HR 8443 5100 00 vtsz.-alszám;
6. a HR 8419 11 00 00, 8541 40 90 00 vtsz.-alszámok;
7. a HR 8402, 8403, 8416, 8417 vtsz.-okból a fluidágyas szénportüzelésű berendezések, valamint a mezőgazdasági és erdőgazdasági nedves melléktermékek elégetésével üzemelő hőfejlesztő berendezések;
8. a HR 8417 80 10 00 vtsz.-alszám, valamint a 8514 vtsz.-ból a hulladékmegsemmisítő, -feldolgozó, -hatástalanító és -hasznosító berendezések;
9. a HR 8421 21 vtsz.-alszámok;
10. a HR 8419, 8421 vtsz.-okból a szennyező anyag leválasztását, szűrését szolgáló berendezések;
11. a HR 8421 31 és a 8421 39 vtsz.-alszámok;
12. a HR 8419 20 00 00 vtsz.-alszám, továbbá a HR 9018-9022 vtsz.-okból az orvosi gyógyászati laboratóriumi eszközök.
db) 20 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök:
a HR 8701 vtsz.-ból a járművek, valamint a HR 8702-8705, valamint a HR 8710, 8711 vtsz.-ok.
dc) 14,5 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök:
Minden egyéb - a da)-db) pontban fel nem sorolt - tárgyi eszköz.
e) Kortárs képzőművészeti alkotást 5 évi vagy annál hosszabb idő alatt lehet leírni.
f) Nem anyagi javak
Az értékcsökkenési leírás meghatározása érdekében a nem anyagi jószág beruházási költségét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben azt az egyéni vállalkozó vállalkozási tevékenységéhez várhatóan használni fogja. A befejezett kísérleti fejlesztés aktívált értékét 5 év, vagy ennél rövidebb idő alatt lehet leírni. Az elszámolási időszakot és az évenként értékcsökkenési leírásként elszámolható összeget (vagy meghatározásának módszerét) az eszköz használatbavétele időpontjában kell meghatározni és az egyedi részletező nyilvántartásban rögzíteni.
f) Az egyéni vállalkozó a következő tárgyi eszközök értékcsökkenési leírásának meghatározása érdekében az eszköz beruházási költségét azokra az évekre osztja fel, amelyekben azt vállalkozói tevékenységéhez várhatóan használni fogja:
fa) koncesszió keretében megvalósult tárgyi eszköz;
fb) az ipari park közműnek minősülő (út, víz- és csatornaellátás, energiaellátás, távközlés célját szolgáló) tárgyi eszköze;
fc) tenyészállat;
fd) a kizárólag alapkutatáshoz, alkalmazott kutatáshoz vagy kísérleti fejlesztéshez használt tárgyi eszköz;
fe) a közúti személyszállításhoz használt autóbusz.
Az elszámolási időszakot és az évenként értékcsökkenési leírásként elszámolható összeget (vagy meghatározásának módszerét) az eszköz használatbavétele időpontjában kell meghatározni és az egyedi részletező nyilvántartásban rögzíteni.
4. A nem kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök (kivéve a személygépkocsi) és nem anyagi javak értékcsökkenésének elszámolása.
a) A nem kizárólag üzemi célt szolgáló saját tulajdonú gép, berendezés, felszerelés esetében átalányban számolható el értékcsökkenési leírás olyan nyilvántartás vezetése mellett, amely a nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló említett tárgyi eszköz azonosításra alkalmas megnevezését, beszerzési (előállítási) árát - mint nyilvántartási értéket -, továbbá a beszerzés (előállítás) és a használatbavétel időpontját tartalmazza. Az átalány összege több ilyen eszköz használata mellett is legfeljebb az éves bevétel 1 százalékáig, ezen belül is az említett nyilvántartásban szereplő eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. Egy adott, nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló eszköz értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány.
b) Építmény, épület bérbeadása esetén, ha a bérbeadás nem egész évre vonatkozik és/vagy a bérbeadás csak az ingatlan alapterületének egy részére valósul meg (például esetenként szállás célú hasznosítás esetén) a 3. pontban meghatározott értékcsökkenési leírás összegéből
- a bérbeadás időszakára eső időarányos részt (naponta 365-öd részt),
- a bérbeadott (hasznosított) alapterület négyzetméterrel arányos részét,
ha az előző két eset együttesen áll fenn, akkor mindkét arányosítást figyelembe véve kiszámított részt lehet érvényesíteni.
c) Nem anyagi javak esetében, ha azok nem kizárólag üzemi célt szolgálnak értékcsökkenési leírás nem számolható el.
5. Nem számolható el értékcsökkenési leírás azon tárgyi eszközök, nem anyagi javak után, amelyeknek beszerzési költségét a magánszemély korábban egy összegben, vagy értékcsökkenési leírásként bármilyen formában elszámolta, valamint a lízing útján beszerzett eszköz után.
6. Elszámoltnak kell tekinteni az értékcsökkenési leírást azokra a naptári évekre, amelyekben a magánszemély a tárgyi eszközt (kivéve a személygépkocsit), nem anyagi javakat a jövedelemszerző tevékenységéhez használta és személyi jövedelemadó-kötelezettségének jogszabályban vélelmezett jövedelemhányad (a bevételnek a jogszabályban meghatározott aránya) szerint tett eleget, vagy értékcsökkenés ellentételezése címén bevételt kapott, vagy adómentes árbevétele volt.
7. Az egyéni vállalkozó - az 1-5. pontban foglaltaktól függetlenül - az egyéni vállalkozói tevékenységéhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján kapott támogatás felhasználásával megszerzett (előállított) tárgyi eszköz, nem anyagi jószág beszerzési (előállítási) árának azt a részét, amely egyenlő a megszerzéséhez (előállításához) felhasznált támogatás összegével, az eszköz üzembe helyezésének (rendeltetésszerű használatba vételének) - az üzembe helyezés elmaradása esetén kiselejtezésének, elidegenítésének vagy a nyilvántartásból bármely más ok miatt történő kivezetésének - időpontjában értékcsökkenési leírásként számolja el. A nem kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz, nem anyagi jószág esetén ezen túlmenően nincs lehetőség értékcsökkenési leírás elszámolására.
III. A járművek költsége
1. A saját tulajdonú, a magánszemély által zárt végű lízingbe vett kizárólag üzemi célú jármű (ideértve a továbbiakban a házastárs tulajdonát képező, illetve a házastárs által zárt végű lízingbe vett járművet is) (e rendelkezés alkalmazásában a személygépkocsi-bérbeadó vagy személyszállító tevékenységet folytató egyéni vállalkozónál a tevékenység tárgyát, illetve eszközét képező személygépkocsi is, ha az egyéni vállalkozó azt más célra részben sem használja, és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják) üzemanyag-felhasználása, továbbá számlával (bizonylattal) történő igazolás alapján a jármű fenntartásának, javításának és felújításának költsége számolható el, valamint a II. fejezetben foglaltak szerint érvényesíthető értékcsökkenési leírás. Üzemanyag-felhasználás címén vagya) az üzemanyag-fogyasztási norma és az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár,
b) a számlával (számlákkal) igazolt üzemanyag-vásárlás vehető figyelembe, azonban a számla alapján figyelembe vett üzemanyag-mennyiség nem lehet több, mint az üzemi használatra az üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiség,
azzal, hogy a magánszemély az adóév egy negyedévén belül a negyedév első napján választott üzemanyag-felhasználással összefüggő költségelszámolási módszertől - ideértve a választott üzemanyag-fogyasztási normát is - nem térhet el. Nem alkalmazható az a) pont rendelkezése, ha az egyéni vállalkozó az Áfa-törvény szabályai szerint az üzemanyag általános forgalmi adóját levonásba helyezi.
A személygépkocsi beszerzési ára csak akkor számolható el a kizárólag üzleti célt szolgáló tárgyi eszközökre vonatkozó szabályok szerint, ha az kizárólag üzemi célú járműnek minősül. Kizárólag üzleti célt szolgáló személygépkocsi csak a személygépkocsi-bérbeadó, vagy személyszállító tevékenységet folytató egyéni vállalkozó olyan személygépkocsija lehet, amely a tevékenység tárgyát, illetve eszközét képezi, amennyiben azt az egyéni vállalkozó más célra nem használja és üzleti nyilvántartása ezt egyértelműen alátámasztja.
A beszerzési ár illetve az üzemeltetéssel kapcsolatos kiadások költségek közötti elszámolása cégautóadó fizetési kötelezettséggel is jár az egyéni vállalkozók esetében.
A személygépkocsi beszerzési árának elszámolását folytathatja a cégautóadó megfizetése mellett az az egyéni vállalkozó, aki azt 2009. január 31-éig megkezdte.
2.*
3.*
4.*
5. A saját tulajdonú nem kizárólag üzemi célú jármű - kivéve a személygépkocsit - beszerzési árával szemben a II. fejezet szerint átalányban érvényesíthető értékcsökkenési leírás. Az 1. pontban nem említett személygépkocsi esetén az átalány szerinti elszámolás a következő módon érvényesíthető: a II. fejezetben említett nyilvántartás vezetése mellett az éves bevételnek 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka vehető figyelembe, illetőleg a hivatkozott pontban meghatározott átalány címén egyébként elszámolt költség ezzel az összeggel növelhető. Egy adott személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány. Más költségek az üzemi használattal arányosan számolhatók el az 1. pont vonatkozó rendelkezése szerint.
6. Saját tulajdonú személygépkocsi esetében az üzemanyagköltségen kívül az 5. pontban foglaltak helyett és minden más költség (pl. fenntartás, javítás, felújítás) címén 9 Ft/km (általános személygépkocsi-normaköltség) elszámolása választható.
7. A nem saját tulajdonú, kizárólag üzemi célra használt jármű (kivéve a személygépkocsit) esetében elszámolható az üzemi használatra eső
a) igazolt bérleti vagy lízingdíj (ez alól kivételt képez a személygépkocsi bérleti vagy lízingdíja),
b) az 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás,
c) számla szerinti egyéb költség, amennyiben azok a bérleti szerződés alapján a bérbevevőt terhelik.
8. A személygépkocsi bérleti vagy lízing díja címén a költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg a vállalkozói bevétel 1 százalékát, egyébként ilyen címen az egyéni vállalkozó költséget nem számolhat el. Az utóbbi rendelkezés alól kivételt képeznek az 1. pontban említett személygépkocsik, amelyek esetében a bérleti díj, illetőleg a vonatkozó rendelkezés szerint a lízing díja elszámolható. A nem saját tulajdonú személygépkocsi üzemi célú használata esetén elszámolható az üzemi használatra eső
a) 1. pont szerinti üzemanyag-fogyasztás,
b) számla szerinti egyéb költség,
amennyiben az a szerződés alapján az egyéni vállalkozót terheli.
9. A költségelszámolás bármelyik módjának alkalmazásánál szükséges járművenként - az 5. számú melléklet II. 7. pontjában meghatározott - külön útnyilvántartás vezetése, továbbá abban járművenként az üzemi célú futás kezdő és záró kilométeróra állásának a feljegyzése. Költség kizárólag az e pont szerint igazolt üzemi célú futásteljesítmény után számolható el, kivéve azt a futásteljesítményt, amelyre nézve az egyéni vállalkozó magánszemélynek kifizető egyébként kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás címén bevételnek nem számító költségtérítést fizetett.
10. Az egyéni vállalkozónak az 1. és 6. pont szerinti költségelszámolási módszerek közötti választása valamennyi általa használt személygépkocsira és a teljes adóévre vonatkozik. Amennyiben a személygépkocsi mellett más járműveinek költségeit is elszámolja, az nem zárja ki, hogy az összes személygépkocsijára egységesen alkalmazza a 6. pont szerinti elszámolási módszert. A 7-8. pont szerinti személygépkocsi-használat utáni költségelszámolás esetén a saját tulajdonú személygépkocsira vonatkozóan sem választható a 6. pont szerinti elszámolás.
11. A 9. pontban foglaltaktól eltérően, az egyéni vállalkozó az útnyilvántartás vezetése helyett havi 500 kilométer utat számolhat el átalányban a személygépkocsi használata címén a költségek 6. pont szerinti figyelembevételével, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától. Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre - illetőleg az adóéven belül az egyéni vállalkozói tevékenység teljes időtartamára - lehet alkalmazni.
Az egyéni vállalkozónak is lehetősége van arra, hogy útnyilvántartás vezetése helyett - saját tulajdonú személygépkocsi használata címén, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától - havi 500 kilométernek megfelelő költséget számoljon el a személygépkocsi üzemi célú használata miatt. Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre - illetőleg az adóéven belül a tevékenység teljes időtartamára - lehet alkalmazni. Amennyiben az egyéni vállalkozó ezt a módszert választja, akkor az üzemanyagköltség a norma szerinti üzemanyag-mennyiség figyelembevételével NAV által közzétett ár alapulvételével, a fenntartási költségek pedig kizárólag a kilométerenkénti 9 forint általános személygépkocsi-normaköltség alkalmazásával számolhatók el. A költség elszámolásának a napja ebben az esetben is az év mindazon hónapjának első napja, amelyre vonatkozóan az egyéni vállalkozó 500 kilométer átalányt számolt el. Amennyiben az egyéni vállalkozó kizárólag az előzőek szerint számol el költséget, nem kell cégautóadót fizetnie.
A járművezető gyakorlati szakoktatók saját jármű üzemeltetésének költségtérítéséről szóló 124/1994. (IX. 15.) Korm. rendelet (a továbbiakban. kormányrendelet) 3. §-ának (2) bekezdése egyértelműen előírja, hogy a költségtérítés elszámolásához használható nyomtatvány - a közúti járművezetők képzéséről, vizsgáztatásáról és szakképesítéséről szóló 20/1992. (VII. 21.) KHVM rendeletben meghatározott - hatóságilag nyilvántartott, hitelesített vezetési karton. Mivel az Szja. tv.) 11. számú mellékletének I.23. pontja alapján az egyéni vállalkozó ezt a költséget - jellemzően előforduló költségként - igazolás nélkül számolhatja el, ezzel összefüggésben szükségtelen további nyilvántartás vezetésének előírása. Nem zárható ki azonban, hogy az egyéni vállalkozó a szorosan vett és a kormányrendelet szerint dokumentált tanórákon kívül, de az oktatói tevékenységhez közvetlenül kapcsolódóan más üzemi célra, vagy esetleg más egyéni vállalkozói tevékenységéhez is használja gépkocsiját. Az oktató tevékenysége nyilvánvalóan nem korlátozódik a gyakorló vezetésre, a tevékenységgel összefüggésben más üzemi célú utak is felmerülhetnek, amelyekre a kormányrendelet szerint elszámolható költség már nem nyújt fedezetet. A tanórákon kívüli használattal összefüggésben felmerülő üzemeltetési költség elszámolására a 11. számú melléklet III. fejezetének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy nem zárható ki a III/11. pont alkalmazása sem. Ez azt jelenti, hogy az egyéni vállalkozó az útnyilvántartás vezetése melletti elszámolás helyett választhatja az 500 kilométer havi átalány elszámolását is függetlenül attól, hogy a személygépkocsit kizárólag az oktatói tevékenységhez vagy esetleg más tevékenységéhez is használja. Amennyiben útnyilvántartás vezetése mellett további költségeket számolna el az egyéni vállalkozó, akkor az üzleti utak arányának megállapításánál a kormányrendelet szerinti - tanórákra meghatározott - futásteljesítményt úgy kell tekintetni, mintha magáncélú használat történt volna.
12. Az egyéni vállalkozó a saját tulajdonú gépjármű tulajdonjogát e törvény bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályainak betartásával, a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel igazolja.
13.*
IV. A jövedelem megállapításakor költségként figyelembe nem vehető kiadások:
1.*2. a pénzügyi ellenőrzés alapján megállapított adórövidítésből, egyéb jogszabály megsértéséből keletkező befizetés (bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenőrzési pótlékot, és az olyan adóra vonatkozó adóhiányt, amely jogszerű teljesítés esetén egyébként költségként elszámolható lett volna;
3. a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg;
4. azok a befizetési kötelezettségek, amelyekkel összefüggésben a magánszemély adócsökkentést vett igénybe;
5. a tagdíjak, ha törvény másként nem rendelkezik;
6. a közcélú adományok;
7. azok a kiadások, amelyek az I-III. fejezetben és az általános, valamint a vállalkozói tevékenységre vonatkozó rendelkezések között említett költségek esetében az ott leírt rendelkezéseknek (mértékek, feltételek stb.) nem felelnek meg;
8. az egyéni vállalkozó személyi jövedelemadója, vállalkozói személyi jövedelemadója és a vállalkozói osztalékalap után fizetett személyi jövedelemadója;
9. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései szerint nem megállapodás alapján fizetett saját nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék, a magánnyugdíjról és a magán-nyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint nem megállapodás alapján és nem kiegészítésként fizetett saját tagdíj;
10. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései szerint megállapodás alapján nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából a saját maga javára fizetett összeg, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezései szerint megállapodás alapján a saját maga javára fizetett magán-nyugdíjpénztári tagdíj és annak kiegészítése;
11. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény rendelkezései szerint megállapodás alapján fizetett egészségbiztosítási járulék;
12. az értékcsökkenési leírás alapjába beszámító, a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak üzembe helyezéséig felmerült kiadás, valamint a felújítási költséget képező kiadások, ha azokkal az egyéni vállalkozó az értékcsökkenési leírás alapját növeli;
13. a vissza nem térítendő munkáltatói támogatás, ide nem értve a magánszemélynek segély címén juttatott összeget;
14. a magánszemély bevétele (jövedelme) után külföldön megfizetett, a személyi jövedelemadónak megfelelő adó;
15. az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény szabályai szerint létesített munkaviszonyban foglalkoztatott részére a vállalkozó által az egy napi munkáért kifizetett munkabérből a minimálbér napi összegének kétszeresét meghaladó mértékű kifizetés.
A taxisok által befizetett biztosíték összege a költségek között nem számolható el. A taxizási tevékenység folytatásához egyéni vállalkozói igazolványt kiváltó magánszemélyeknek vagyoni biztosítékként kötelezően 100 000 forintot kell letétbe tenniük, amelyet a tevékenység megszűnésekor visszakapnak. A vagyoni biztosíték megfizetését a magánszemély egyéni vállalkozónál a befizetéskor nem lehet költségnek tekinteni, a megszűnés esetén visszakapott összeg viszont nem bevétel.
A személygépkocsi-vezetői engedély megszerzésének költségei a költségek között ugyancsak nem érvényesíthetők. A személygépkocsi-vezetői engedély megszerzésével kapcsolatosan felmerült költségek (tandíj, vizsgadíjak) nem minősíthetők a vállalkozás érdekében közvetlenül felmerülő költségeknek, abban az esetben sem, ha a magánszemélynek a vállalkozáshoz személygépkocsi használata szükséges. A jogosítványt a magánszemély egész élete során használ(hat)ja. Olyan képesítést jelent, amelynek a használata nem kizárólag egy adott vállalkozáshoz kapcsolódik.
Az Szja. tv. hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó a társadalombiztosításnak kifizetett késedelmi pótlékot nem számolhatja el költségként, mivel költségként nem vehető figyelembe az egyéb jogszabály megsértéséből keletkező befizetés, így a határidőben be nem fizetett járulék után fizetett késedelmi pótlék sem. A késedelmi pótlék címén befizetett összeg viszont csökkenti az adózás utáni jövedelmet. A szállítónak fizetett késedelmi kamatra ez a tilalom nem vonatkozik, mivel ez a késedelem nem jogszabályt, hanem a két fél közötti szerződést sérti. Erre az esetre más tiltó vagy a költségelszámolást kizáró szabály nincs az Szja tv-ben, ezért azt, ha a tevékenységgel összefüggésben fizeti ki az egyéni vállalkozó, a költségei között elszámolhatja.
E költség elszámolási lehetőség abból a rendelkezésből is következik, hogy az Szja. tv. 10. számú melléklet I. 3. pontja alapján bevételnek minősül az a késedelmi kamat, amelyet az egyéni vállalkozó kap.
A magánszemély az egyéni vállalkozás költségei között nem tudja elszámolni azt a pénzösszeget sem, amelyet sajnálatos módon elraboltak tőle. Ezt a tényt nem befolyásolja sem a rendőrségi vizsgálat eredménye, sem az a körülmény, hogy a káresemény a bank és a telephely között megtett úton következett be.
12. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez*
13. számú melléklet az 1995. évi CXVII. törvényhez
A vállalkozói adókedvezményekről
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó a vállalkozói személyi jövedelemadóját az e mellékletben foglalt vállalkozói adókedvezményekkel csökkentheti.
1-8.*
Kisvállalkozások adókedvezménye
9. A 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó - kivéve a tevékenysége alapján mezőgazdasági, vadgazdálkodási, erdőgazdálkodási ágazatba vagy halgazdálkodási ágba sorolt egyéni vállalkozó - 2000. december 31-ét követően megkötött hitelszerződés (ideértve a pénzügyi lízinget is) alapján tárgyi eszköz beszerzéséhez, előállításához pénzügyi intézménytől igénybe vett hitel kamata alapján adókedvezményt vehet igénybe.
10. Az adókedvezmény a 9. pontban meghatározott hitelre az adóévben fizetett kamat 40 százaléka.
11.*
12. A 9. pont alapján igénybe vett adókedvezmény összege adóévenként nem haladhatja meg a 6 millió forintot. A magánszemély által az adóévben érvényesített adókedvezmény összege az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában az adóévben igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatásnak vagy az egyéni vállalkozó választása szerint a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozó bizottsági rendeletben foglaltak szerinti támogatásnak minősül, azonban ha a beruházás elsődleges mezőgazdasági termelést szolgál, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendeletben foglalt támogatásként vehető igénybe.
13. Az egyéni vállalkozó az adókedvezményt abban az adóévben - utoljára abban az adóévben, amelyben a hitelt az eredeti szerződés szerint vissza kell fizetnie - veheti igénybe, amelynek utolsó napján a tárgyi eszköz nyilvántartásában szerepel.
14. Az egyéni vállalkozónak az igénybe vett adókedvezményt késedelmi pótlékkal növelten kell visszafizetnie, ha
a) a hitelszerződés megkötésének évét követő négy éven belül a beruházást nem helyezi üzembe, kivéve, ha az üzembe helyezés elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás következtében maradt el,
b) a tárgyi eszközt az üzembe helyezésének adóévében vagy azt követő három évben elidegeníti.
Ezt a rendelkezést kell alkalmazni, ha a magánszemély egyéni vállalkozói jogállása az említett időszak alatt bármely okból megszűnt (ide nem értve, ha annak oka cselekvőképességének elvesztése vagy a halála).
Lábjegyzet
Lásd ehhez: Alkotmány 70/I. §-ának 2010. augusztus 19-től, illetve 2010. november 20-tól hatályos rendelkezéseit.
A részletszabályok az Szja tv. 29. §-ához fűzött kommentárban találhatóak.
Art. 1. § (5) bekezdés, 97. § (6) bekezdés
Art. 1. § (7) bekezdés
Szja tv. 3. § 9. pont
Szja tv. 3. § 8. pont
Szja tv. 3. § 75. pont
Részletszabályokat lásd a Szja tv. 46-49. §-okhoz kapcsolódó magyarázatban.
Mt. 100. § (6) bekezdés.
Szja tv. 2. § (6) bekezdés.
Szja tv. 9. § (2) bekezdés a) pont.
17-es nyomtatvány
A NAV Kiemelt Ügyek és Adózók Főigazgatóságához (a továbbiakban: KÜAF) címezve
Szja tv. 7. § (1) bekezdés m) pontja
Szja tv. 3. § 75. pontja
Részletes leírását lásd az Szja tv. 65. §-ánál.
Hatálytalan 2011. január 1-jétől.
Mód-törvény
2009. november 16.
Mód-törvény 144. § (2) bekezdés
Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT)
Lásd Szja tv. 1. sz. melléklet 8.38. pont
Az ezzel kapcsolatos rendelkezések a Szja tv. 70. §-ában találhatók.
Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB).
Tbj. 4. § a)
Hatályos 2011. január 1-től
Ezen nyilvántartások részletezése az Szja tv. 5. számú mellékletében található.
239/2009 (X. 20) Korm. rend.
Szja tv. 11. számú melléklet II.4.b pont
Szja tv. 29. § (1) bekezdés
Az adómentességre vonatkozó rendelkezések az Szja tv. 1. sz. mellékletének 9. pontjánál találhatók
Art. 176. § (3)-(10) bekezdései
Szja tv. 4. § (3)-(4) bekezdései
A családi gazdaságban folytatható kiegészítő tevékenységek: a falusi- és agroturizmus, a kézművesipari tevékenység, a fűrészáru feldolgozás, az elsődleges élelmiszer feldolgozás, a mezőgazdasági tevékenység során keletkezett melléktermékek, növényi és állati eredetű hulladék hasznosítása, nem élelmiszer célú feldolgozása, valamint az ezekből a termékekből keletkezett termékek közvetlen termelői értékesítése, és a mezőgazdasági szolgáltatás (pl. bérszántás).
Szja-törvény 3. § 14. pontja.
Szja-törvény 16. § (1) bekezdés.
Magánnyugdíjpénztár: a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény.
Szja-törvény 1. számú melléklet 6.5. pont.
Szja-törvény 1. számú melléklet 6.5. pont.
Szja-törvény 28. § (1) bekezdés fa)-fb) pontok.
Szja-törvény 1. számú melléklet 6. 4. pont.
Szja-törvény 1. számú melléklet 6.5. pont.
Szja-törvény 3. § 9. pont.
Lásd ehhez a Szja tv. 8. §-hoz írottakat.
Tbj. 19. § (1) bekezdés
Eho tv. 3. § (1) bekezdés
Lásd: Szja tv. 69-70. §-okhoz írt kommentár.
Lásd ehhez az Szja tv. 1. számú mellékletét.
A tankötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 6. § (1)-(3) bekezdései tartalmazzák. Ennek alapján ha a gyermek eléri az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, legkorábban abban a naptári évben válik tankötelessé, amelyben a hatodik, legkésőbb amelyben a nyolcadik életévét betölti. A tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló tizennyolcadik életévét betölti. A sajátos nevelési igényű tanuló tankötelezettsége pedig meghosszabbítható legfeljebb annak a tanévnek a végéig, amelyben a huszadik életévét betölti.
Lásd: Szja tv. 29/A. § (6) bekezdésének felsorolását.
Cst. 7. § (1) bekezdés, 8. § (1) bekezdés értelmében
a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 72. § (1) bekezdése alapján
a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 30/A. §
Cst. 8. § (2) bekezdés
Szja tv. 29/B. § (1) bekezdés
Cst. 7. § (1) bekezdés a) pontja, 8. § (1) bekezdés a) pontja
a rokkantsági járadékról szóló 83/1987. (XII. 27.) MT rendelet 1. § (1)-(2) bekezdései, ill. a 2. § (2) bekezdése
Lásd ehhez a Szja tv. 29/A. § (3) bekezdésén túlmenően a Szja tv. 29/A. § (4) bekezdéséhez írt kommentárban foglaltakat is.
Lásd: a családi kedvezmény megosztására vonatkozó, Szja tv. 29/B. (1) bekezdéshez kapcsolódó kommentárt.
Lásd ehhez korábban a Szja tv. 29/A. § (3) bekezdés a) pontjához írt magyarázat szövegét.
Cst. 12. § (1) bekezdés
A Cst. 4. § j) pontja értelmében rendszeres jövedelem a legalább három egymást követő hónapban keletkezett jövedelem. Jövedelemnek pedig a Cst. 4. § i) pontja alapján az a Szja tv.-ben adóköteles jövedelemként meghatározott – belföldről vagy külföldről származó – vagyoni érték, bevétel tekinthető, amelynek havi összege meghaladja a mindenkori legkisebb munkabér összegét, azaz 2011. január 1-jétől a 78 000 forintot.
Szja tv. 48. § (3) bekezdés
1993. évi III. törvény II-IV. fejezet
1991. évi törvény
Az Öpt. hatálya alá tartozó szervezet.
Önkéntes kölcsönös pénztári nyilatkozat.
Nyugdíj-előtakarékossági számla a nyugdíj-előtakarékossági számlákról szóló 2005. évi CLVI. törvényben meghatározott számlavezető által vezetett, az említett törvény szerinti számlák együttese, feltéve, hogy a magánszemély nyilatkozata alapján a számlavezető a nyugdíj-előtakarékossági számlákon, továbbá a velük kapcsolatos bizonylatokon, igazolásokon a „NYESZ-R” megkülönböztető jelzést alkalmazza.
nyugdíj E "nyugdíj" -előtakarékossági nyilatkozat
Az Szja tv. 28. § (17) bekezdése erre az esetre további adókötelezettséget ír elő.
Szja tv. 3. § 33. pont.
Az Art. 5. számú melléklete rendelkezik az átalányadó hatálya alá történő bejelentkezési szabályokról.
Szja tv. 8. § (1) bekezdése.
Szja tv. 1. számú melléklet 7.6. ponja.
Szja tv. 1. számú melléklet 2.2. ponja.
Hatálytalan: 2004. január 1-jétől.
2009. évi CVI. törvény 144. § (17) bekezdése.
Az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségE "értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költség" fogalmával kapcsolatos részletes tájékoztatás az árfolyamnyereségből származó jövedelemről (Szja tv. 67. §-a) szóló részben található.
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: PSZÁF)
Az értékpapírt kölcsönbe vevő személy jövedelméről részlete tájékoztatás a 67. §-hoz fűzött kommentárban található.
A részletszabályok az Szja tv. 28. § (12) és (13) bekezdéséhez fűzött kommentárban találhatók.
Magyarországon kihirdette a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1978. évi 15. törvényerejű rendelete.
A Ptk. 338/A-338/D. §-ai szerint értékpapírt pénzkövetelésről vagy – külön jogszabály szerint – valamely dologra vonatkozó tulajdonjogról vagy más jogról, illetőleg tagsági viszonyból eredő jogosultságról is ki lehet állítani. A fenti szabály alapján – közvetett módon meghivatkozva – az ágazati törvények – mint például a Tpt. vagy akár a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény szerint – értékpapírnak minősülő papírok is értékpapírnak tekintendőek az Szja tv. alkalmazásában.
A Tpt.-ben szereplő, az értékpapír kölcsönzéshez kapcsolódó részletes szabályok ismertetése az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelemről szóló részben található.
2009-ban tőzsdei ügyletből származó jövedelemnek a magyar, az EGT-állam és az OECD tagállam tőzsdéin – annak szabályzata által lehetővé tett körben és módon – kötött ügyletekből származó jövedelmek minősültek.
A befektetési vállalkozás fogalmát a Beftv. 4. § (2) bekezdés 10. pontja tartalmazza. E szerint befektetési vállalkozás az, aki e törvény szerinti, tevékenység végzésére jogosító engedély alapján, harmadik személy részére, ellenérték fejében, rendszeres gazdasági tevékenysége keretében befektetési szolgáltatást nyújt vagy befektetési tevékenységet végez, ide nem értve a Beftv. 3. §-ban meghatározottakat.
A Beftv. 9-11. §-aiban meghatározott szervezet.
Erre annak ellenére jogosult a magánszemély, hogy 2010. január 1-jével a tőzsdei ügyletből származó jövedelemre vonatkozó szabályok helyébe az ellenőrzött tőkepiaci ügyletre irányadó szabályok léptek.
Nem összetévesztendő az Szja tv. 77/C. §-ában szabályozott elismert munkavállalói értékpapír-juttatási programokkal.
Az MRP szervezet köteles a magánszemélyek tulajdonába adómentes juttatásként adott értékpapír összegéről a K36 számú nyomtatványon adatszolgáltatást benyújtani.
2007/110. Adózási kérdés.
Szja tv. 8. §.
2010. május 1-jétől.
Szjtv. 29/B. § (3) bekezdés.
Szjtv. 29/B. § (2) bekezdés.
EBH 2005. 1272.
Az értékpapír fogalmát az Szja tv. 3. § 34. pontja tartalmazza.
A fogalmakat az Szja tv. árfolyamnyereségről szóló 67. § (9) bekezdés a) illetve b) pontjai határozzák meg.
a Szja tv. 24. § (1) bekezdés d) pontja értelmében
a Szja tv. 77/B. § (13) bekezdése értelmében
Hatálytalan 2011. 01. 01-től
Hatálytalan 2010. 01. 01-től
Hatálytalan 2010. 01. 01-től
Hatálytalan 2010. 01. 01-től
Hatálytalan 2008. 01. 01-től
Hatálytalan 2010. 01. 01-től
Hatálytalan 2010. 01. 01-től
Hatálytalan 2010. 01. 01-től
Hatálytalan 2010. 01. 01-től
Hatálytalan 2010. 01. 01-től
Hatálytalan 2009. 01. 01-től
Az idevonatkozó tudnivalók a 19. §-hoz fűzött magyarázatban találhatók.
Hatálytalan 2011. január 1-jétől.
A lízing fogalmát az Szja tv. 3. § 47. pontja határozza meg, a fogalommal kapcsolatos tudnivalók a 11. számú melléklet I. pontjához fűzött magyarázatok között találhatók meg.
A 39/1997. (XII. 29.) MKM-PM együttes rendelet szabályozza a művészeti tevékenységet folytatók egyes költségeinek elszámolásával kapcsolatos feltételeket.
Az 1992. évi XXII. törvény 192/C-192/E. §-ai az irányadó rendelkezések.
Szja tv. 3. § 16. pont.
Hatálytalan: 2010. január 1-jétől.
Hatálytalan: 2004. január 1-jétől.
Hatálytalan: 2010. április 1-jétől.
Hatálytalan: 1998. január 1-jétől.
Hatálytalan: 2010. január 1-jétől.
Hatálytalan: 2010. január 1-jétől.
Hatálytalan: 2004. január 1-jétől.
Szja tv. 10. sz. melléklet I./2. pont.
Szja tv. 11.sz. melléklet I./22. pont.
Szja tv.. 11. sz. melléklet II/2./c. pont.
Szja tv. 62. § (2) bekezdés.
14/1994. (IX. 8.) IM. rendelet 17. (5) bekezdés.
Szja tv. 11. számú melléklet I. pont.
Az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetésével kapcsolatos bővebb információk az 57. §-nál találhatók.
Hatálytalan 2011.I.1-jétől
Szja tv. 4. § (4) bekezdés.
Szja tv. 3. számú melléklet II. 7. pont, 11. számú melléklet I. 19-20.,23. pontok.
168/1995 (XII. 27) Korm. rendelet
Hatálytalan: 2009. február 1-jétől.
Hatálytalan: 2004. április 26-ától.
Hatálytalan: 2009. február 1-jétől.
Hatálytalan: 2004. január 1-jétől.
Hatálytalan: 2004. január 1-jétől.
Hatálytalan: 2004. január 1-jétől.
Hatálytalan: 2003. január 1-jétől.
Hatálytalan: 2001. július 3-ától.
