adozona.hu
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló T/3603. számú törvényjavaslat indokolása
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló T/3603. számú törvényjavaslat indokolása
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 101. §-a a következő, (2) bekezdéssel egészül ki:
"Az adójegyen feltüntetett ár
101. § (1) A dohánygyártmány a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység keretében csak az adójegyen feltüntetett áron értékesíthető, attól eltérni nem lehet.
(2) A dohánygyártmányt a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, illetve gazdasági társas...
"Az adójegyen feltüntetett ár
101. § (1) A dohánygyártmány a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenység keretében csak az adójegyen feltüntetett áron értékesíthető, attól eltérni nem lehet.
(2) A dohánygyártmányt a nem jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, illetve gazdasági társaság részére az adójegyen feltüntetett árhoz képest legalább 10%-kal olcsóbban kell értékesíteni."
Ez az árrés általában rendkívül alacsony, mivel a jövedéki engedélyes nagyvállalatok a kiskereskedőkkel folytatott tárgyalásaik során könnyedén és gyakran érvényesítik gazdasági erőfölényüket. A gyártó és a forgalmazó jellemzően multinacionális gazdasági társaság, amely gazdasági súlyánál fogva gyakorlatilag korlátlanul tudja érvényesíteni akaratát a viszonteladókkal szemben, amelyek legnagyobb része magyar tulajdonú kis- és közepes vállalkozás. Ebben a kiskereskedelmi szektorban az utóbbi években vállalkozások sora kellett lehúzza a rolót, olyan nehézzé vált a talponmaradás a szintén multinacionális hátterű szuper- és hipermarketekkel szemben, akik gátlástalanul érvényesítik előnyös helyzetüket a konkurenciával és beszállítóikkal szemben. Tömeges csődök jelzik a tíz, tizenöt évvel ezelőtt még virágzó magyar kisbolt hálózat haldoklását. A javaslat ennek a helyzetnek legalább minimális korrekciójára született, ugyanis a jelenleg általános 3-5% közötti kiskereskedelmi árrés - amiből bankkártyás fizetés esetén a kártyaszolgáltató 1-1,5%-os díja is lejön - nagyjából duplájára emelésével stabilizálható lenne a kisvállalkozások helyzete.
Általános tapasztalat, hogy mostanában a kisboltokat főleg tej, kenyér, üdítő és cigaretta vásárlás céljából keresik fel a fogyasztók. A vásárlások nagy része a már említett hipermarket szektorban csapódik le, akiknél a cigaretta jelentéktelen tétel, általában az élelmiszerosztálytól elkülönítve szeparált üzlethelyiségben, megbízott alvállalkozó végzi a tevékenységet. Ezért a javaslat megvalósulásából származó többletbevétel is az arra teljes mértékben rászoruló magyar tulajdonú kiskereskedéseknél realizálódna. A szektor életben tartása azért is nemzetgazdasági érdek, mert az azonnali segítség nélkül bekövetkező újabb csődök miatt utcára kerülő munkaerőt jelenleg nem tudja a gazdaság felszívni.
A dohányzás súlyos népegészségügyi probléma, amelynek visszaszorítása fontos társadalmi érdek, ilyen szempontból jelen előterjesztés semlegesnek minősül, sem pozitív, sem negatív irányban nem propagálja a dohányárukat. A javaslat egészségügyi szempontokból nem minősülhet aggályosnak, nem jelenti a dohánytermékek reklámozását, sem fogyasztásának növelését, csupán az eladáskor képződő profit igazságosabb megosztását a gyártók, forgalmazó illetve a viszonteladók között.
E helyzet megváltoztatása érdekében jogszabályi kényszer alkalmazását tartom szükségesnek.