Az egyéni vállalkozó és az egyéni cég új szabályai (HVG-ORAC, 295 A/5 oldal, 2011.)

adozona.hu

Az egyéni vállalkozó és az egyéni cég új szabályai (HVG-ORAC, 295 A/5 oldal, 2011.)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?

Jogterület(ek): Társasági jog
Érvényesség kezdete: 2010.12.03
Érvényesség vége:

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Csak a jogszabály szövegének mutatása

Az egyéni vállalkozó és az egyéni cég új szabályai (HVG-ORAC, 295 A/5 oldal, 2011.)

DR. GÁL JUDIT, DR. SUSÁN JUDIT,

SIKLÓSINÉ ANTAL GYÖNGYI

Kiadással kapcsolatos információk

Lezárás időpontja: 2010. december 31.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978-963-258-116-3

Budapest, 2011

A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása

Internet: http://www.hvgorac.hu

E-mail: info@hvgorac.hu

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezető igazgatója

Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt

Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Rövidítések jegyzéke

Art. - az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény
áfa, Áfa. tv. - általános forgalmi adó, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi XXVIII. törvény
BH - Bírósági Határozatok
Bnytv. - a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény
bt. - betéti társaság
BÜSZ - A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet
Ctv. - A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény
Cvhr. - A cégbejegyzési eljárás és a cégnyilvántartás egyes kérdéseiről szóló 21/2006. (V. 18.) IM rendelet
Cstv. - A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény
EBH - Elvi Bírósági Határozat
ec. - korlátlan felelősségű egyéni cég
Eho. tv. - az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény
eva, Eva. tv. - egyszerűsített vállalkozói adó, az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény
Evigr. - az egyéni vállalkozói igazolványról szóló 66/2009. (XII. 17.) IRM rendelet
Evr. - az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyekben eljáró hatóság kijelöléséről, valamint egyes kormányrendeleteknek az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvénnyel összefüggő módosításairól szóló 308/2009. (XII. 28.) Korm. rendelet
Evt., új Evt. - Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény (továbbiakban: új Evt.)
Gt. - A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény
Gjt. - a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény
Hpt. - A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény
Htv. - a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény
Itv. - az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény
ÍH - Ítélőtáblai Határozatok
IM - Igazságügyi Minisztérium Irányelv, Szolgáltatási irányelv - a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK (2006. XII. 12.) európai parlamenti és tanácsi irányelv; CELEX-szám: 32006L0123
IRM - Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
IRMr. - az egyéni vállalkozói tevékenységhez kapcsolódó bejelentésekhez rendszeresített űrlapokról szóló 65/2009. (XII. 17.) IRM rendelet
Illetéktv., Itv. - az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény
Ket. - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény
KEKKH - Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala
kfc. - korlátolt felelősségű egyéni cég
kft. - korlátolt felelősségű társaság
KGD - Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár
KIM - Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium
kkt. - közkereseti társaság
KKV - kis- és középvállalkozások
KKV tv. - a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény
Mt. - a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény
NAV - Nemzeti Adó- és Vámhivatal
Pp. - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
Ptk. - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény
r. - rendelet
régi Evigr. - egyéni vállalkozói igazolványról szóló 129/2000. (VII. 11.) Korm. rendelet
régi Evt. - az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény (a továbbiakban: régi Evt.)
rt. - részvénytársaság
Számviteli tv. - a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény
Szja. tv. - a személyi jövedelemadóról szóló 1997. évi CXVII. törvény
Szolgáltatási tv. - a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folyta tásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény
Szolgáltatási irányelv - lásd Irányelv
Tao. törvény - A társasági adóról és az osztalékadóról az 1996. évi LXXXI. törvény
Tbj. törvény - a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény
tv. - törvény
tvr. - törvényerejű rendelet

I. fejezet

Az egyéni vállalkozói tevékenység

1. Az egyéni vállalkozókra vonatkozó új szabályozás indoka, főbb jellemzői és kapcsolódásai

Az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályokat 2010 januárjáig a régi Evt. tartalmazta, amely meglehetősen szűkszavú szabályozást jelentett. A régi Evt. születése óta eltelt közel húsz év, az azóta lezajlott átfogó gazdasági és társadalmi változások, az ebből fakadó szabályozási igények és a mindezeket tükrözni próbáló, idővel a törvény szinte minden szakaszát érintő módosítások végül egy teljesen új törvény elkészítését tették szükségessé. A régi Evt. néhány rendelkezése szólt az egyéni cégről is, e rendelkezések azonban annyira kevésnek bizonyultak, hogy a joggyakorlat számára lényegesen több problémát vetettek fel, mint amennyit megoldottak, hiszen azok alapján még csak az sem volt megnyugtatóan megválaszolható, hogy az egyéni cég önálló jogalany-e vagy pusztán a regisztrált egyéni vállalkozót jelenti. A régi Evt. alkalmazása tehát már számos elméleti és gyakorlati problémát vetett fel, kezdve az egyéni vállalkozók jogalanyiságának kérdésétől egészen az egyéni vállalkozói igazolványok kiállításához kérhető képesítési igazolások, bizonyítványok kérdésköréig.
Mindezek következtében 2006 végén az IRM-ben megkezdődtek az előkészületek, először az új szabályozás koncepciójának kidolgozása érdekében. A munka eredményeképpen a kormány 2007 nyarán elfogadta az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény koncepcióját tartalmazó 1050/2007. (VII. 3.) Korm. határozatot.

1.1. A Szolgáltatási irányelv

Azonban nagyjából ennek elfogadásával egy időben megkezdődtek a Szolgáltatási irányelv átültetése előkészítésének munkálatai is, amelynek során egyértelművé vált, hogy az új törvény előkészítésekor a koncepciótól az irányelvi szabályok miatt több ponton is el kell térni. Az Irányelv megszületésének indoka az a felismerés volt, hogy a négy gazdasági szabadság (tőke, áru, személyek és szolgáltatások szabad áramlása) közül a szolgáltatások tagállamok közötti szabad áramlása ütközik a legtöbb akadályba, gyakorlatilag a szolgáltatások teljesen szabad áramlásáról az Irányelv megszületése előtt nem beszélhettünk. Azaz a belső piacon rengeteg - tagállami szabályozásból eredő - nehézség hátráltatta vagy éppen akadályozta a szolgáltatók, ezen belül is különösen a kis- és középvállalkozó szolgáltatók tevékenységét. Az Irányelv óriási lépést kívánt tenni ennek megváltoztatására, alapvető célja ugyanis a szolgáltatások szabad áramlásának érdemi, valós megteremtése, ennek keretében a vállalkozók, vállalkozások Európai Unión belüli letelepedésének megkönnyítése vagy a határon átnyúló szolgáltatások akadálymentessé tétele volt.
Az Irányelv szabályainak átültetése - mint bármely más irányelvé - kötelező, az nem a tagállamok döntésén múlik, a tagállamoknak mozgástere annyiban van, amennyiben az irányelv azt kifejezetten lehetővé teszi (például kimondja, hogy valamely rendelkezésének átültetése csak lehetőség, de nem kötelezettség). Hazánkban az átültetést ugyan egy önálló kerettörvény, a Szolgáltatási tv. végezte el, azonban az Irányelv rendelkezéseit az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló új törvény előkészítése során is figyelembe kellett venni. Ennek az a magyarázata, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység az egyes konkrét tevékenységek "jogi formáját" jelenti, és persze nemcsak az egyes tevékenységekre vonatkozó szabályozásnak, hanem e jogi formának, jogi keretnek is biztosítani a kell az Irányelv célkitűzéseit, ebben az esetben a szolgáltatók letelepedésének és szolgáltatásának szabadságát. Enélkül az Irányelv nem tölthetné be maradéktalanul a funkcióját, hiszen hiába könnyítettek az egyes konkrét tevékenység szabályai (például bármely tagállamban elfogadott építészmérnöki képesítés megszerzése), ha a tevékenység végzéséhez szükséges további jogi feltételek (vállalkozás létrehozása vagy éppen az egyéni vállalkozói jogviszony megléte) teljesítése nehézségekbe ütközik, azaz például a végzett építészmérnök tervezői tevékenységének megkezdése azért ütközne nehézségekbe, mert arra is engedélyre van szükség, hogy e minőségében vállalkozóként tevékenykedjen.
Az Irányelv alapvető célja, tehát nem más, mint megteremteni azt a jogi keretszabályozást, amely révén valamennyi uniós tagállam szolgáltatója az Unió teljes területén szabadon folytathatja tevékenységét, akár úgy, hogy - bármely - más tagállamban telepszik le, akár úgy, hogy határon átnyúló szolgáltatást nyújt. Mindezek során pedig az Irányelv a minimumra csökkenti az szolgáltatókat sújtó adminisztratív terheket, leginkább az engedélyezési rendszerek fenntartásának igen szigorú feltételekhez kötésével.

1.2. Az új Evt. és a Szolgáltatási irányelv kapcsolata

Érdemes pár szóban kitérni az egyéni vállalkozóra vonatkozó új szabályok és az Irányelv kapcsolatának legfontosabb pontjaira, hiszen az új Evt. számos rendelkezésében az Irányelv szabályai köszönnek vissza.
a) Alapvetően más a két jogszabály nézőpontja: az Irányelv (és így természetesen az azt hazai jogunkba átültető Szolgáltatási tv.) a tevékenységek szempontjából határoz meg általános szabályokat, míg az új Evt. elsősorban a tevékenységet végző egyéni vállalkozóra és ezen keresztül a tevékenység folytatásának jogi keretére, formájára állapít meg szabályokat. Ezen szabályok közül a legfontosabb, hogy az Irányelv rendelkezései következtében a hatályos szabályok alapján az egyéni vállalkozói tevékenységre vonatkozó engedélyezési rendszer nem tartható fenn, ezért az egyéni vállalkozók a jövőben már csak bejelentik az egyéni vállalkozói tevékenység folytatásának szándékát.
b) Az Irányelv csak a szolgáltatásokra (még pontosabban a szolgáltatások egy részére, hiszen számos kivételt tartalmaz) vonatkozik, míg az egyéni vállalkozóra vonatkozó szabályozás természetesen a termelőtevékenységet folytatni kívánók nagy részére is. Miután az egyéni vállalkozókra vonatkozó új szabályozás a tevékenységeknek csak viszonylag szűk körét, illetve az azokat végzőket veszi ki saját tárgyi és személyi hatálya alól, ezért olyan tevékenységekre is alkalmazandó, amelyre az Irányelv rendelkezéseit egyébként nem kellene alkalmazni, a kivételi körök ugyanis nem fedik le egymást. Így például az Irányelv hatálya nem terjed ki a szociális szolgáltatások nagy részére, míg az új Evt. nem veszi ki a hatálya alól a szociális szolgáltatókat, ennek a nemzeti jogban nem volt indoka. Ezért hazánkban a szociális szolgáltatókra is érvényesülnek az Irányelv szabályai, annak ellenére, hogy az nem kötelező. Ugyanakkor például a közjegyzői, bírósági végrehajtói tevékenységet sem az Irányelv, sem az új Evt. nem érinti, mert ezek olyan speciális tevékenységek, amelyet a nemzeti jogban is külön szükséges szabályozni.
c) Nagyon fontos különbség, hogy az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályozás nem érinti a határon átnyúló szolgáltatásokat, az Irányelv erre vonatkozó szabályait egyáltalán nem tartalmazza és nem is tartalmazhatja, kifejezetten csak a hazánkban letelepedett vállalkozók tevékenységét szabályozza. A szabályozás logikája itt ahhoz hasonló, ahogyan például a Gt. szabályozza a gazdasági társaságok alapítását, de nem feladata a határon átnyúló szolgáltatások nyújtását garantálni, mert azt más szabályozásnak kell biztosítania.
Összefoglalva, az Irányelv a szolgáltatások szabad áramlását célozza, ennek érdekében mind a letelepedést, mind a határon átnyúló szolgáltatásnyújtást megkönnyíti. Utóbbi azonban nem lehet az egyéni vállalkozói tevékenységre vonatkozó hazai jogszabály tárgya, hiszen a hazai vállalkozói tevékenység tipikusan a letelepedés kérdéskörébe tartozik: azaz a konkrét tevékenység folytatását megadó jogi keret meghatározása az unió valamennyi tagállamának szolgáltatója tekintetében és ezen túlmenően a termelőtevékenységet nyújtók esetén is. Ezért tehát az új Evt. az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének, folytatásának, szünetelésének és megszűnésének feltételeit tartalmazza, amely szabályokat természetesen az unió összes tagállamának valamennyi állampolgárára nézve megkülönböztetésmentesen érvényesít és amelyek így lehetővé teszik az Irányelvnek megfelelő szabad letelepedést. Azt, hogy az egyéni vállalkozóként tevékenykedő személy határon átnyúló szolgáltatást teljesíthessen, más jogszabályoknak kell rendezniük és biztosítaniuk.

1.3. Az új szabályozás fő céljai

Mindezekre tekintettel - ahogyan az az új Evt. preambulumában is tükröződik - az új szabályozásnak három alapvető célja volt. Először is az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének megkönnyítése, vagyis a szükséges feltételek körének és az adminisztratív teendőknek a feltétlen minimumra történő csökkentése, másodszor a már említett uniós szabályoknak történő megfelelés, harmadszor pedig az egyéni vállalkozók cégalapításának megkönnyítése, e körben pedig az egyéni cég részletszabályainak kidolgozása. Mindezek megvalósítása érdekében a törvényszöveg kidolgozása során a jogalkotó elsődleges szempontként a szabályozás egyszerűsítését és olyan alapvető fontosságú kérdések tisztázását vizsgálta mint az egyéni vállalkozó és az egyéni cég jogalanyiságának kérdése, az egyéni vállalkozói igazolvány szerepe vagy éppen az egyéni vállalkozó és az egyéni cég egymáshoz való viszonya.
Így született meg az új Evt., amely 2010. január 1-jén lépett hatályba és amely sok tekintetben alapjaiban változtatta meg az addigi szabályozást.

1.4. Az új Evt. felépítése

Az új Evt. I. fejezete tartalmazza az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályokat, a II. fejezet szól az egyéni cégről, míg a III. fejezet a záró rendelkezéseket adja meg.
Számos, az egyéni vállalkozókra és az egyéni cégre vonatkozó szabályt azonban nem az új Evt. tartalmaz. Tekintettel arra ugyanis, hogy a kapcsolódó adó- és társadalombiztosítási jogszabályok a tapasztalatok szerint viszonylag gyakran változnak, fennmaradt az egyéni vállalkozókra és az egyéni cégre vonatkozó korábbi szabályrendszer abban a tekintetben, hogy az új Evt. sem tartalmazza ezen rendelkezéseket, azokat a vonatkozó törvényekben (az adózás rendjéről, a személyi jövedelemadóról, a társadalombiztosítás ellátásairól szóló törvény stb.) lehet megtalálni. Ez azt a célt hivatott szolgálni, hogy ne az "alaptörvényt" legyen szükséges minden alkalommal módosítani, ha az adó- vagy járulékszabályok változnak. Egy egységes, kódexjellegű szabályozás bár első látásra célszerűbbnek tűnne, a gyakorlatban a rendszeres módosítások miatt nehézséget okozna, ráadásul szükségtelenül bontaná meg a pénzügyi tárgyú szabályozás rendszerét, hiszen az szinte valamennyi jogalany tekintetében az azt létrehozó vagy azt szabályozó törvénytől eltérő jogszabályokba utalja a kapcsolódó pénzügyi tárgyú rendelkezéseket. Az új Evt.-hez kapcsolódó adó-, illeték- és társadalombiztosítási szabályokat az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvénnyel és a megtakarítások ösztönzésével összefüggő törvénymódosításról szóló 2009. évi CXVI. törvény illesztette be a vonatkozó törvényekbe.
Az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos hatósági eljárásokra a Ket. rendelkezései alapján annak szabályai vonatkoznak, vagyis a szükséges eljárási szabályokat továbbra sem az új Evt., hanem a Ket. tartalmazza. Mivel azonban a Ket. a bejelentés új Evt.-ben szabályozott intézményét nem ismeri, szükséges a Ket. egyes szabályai alkalmazását (például hatáskör, illetékesség, nyelvhasználat, tolmács igénybevétele, elektronikus kapcsolattartás) kifejezetten előírni, hiszen enélkül a Ket. nem lenne alkalmazható, ami azt jelentené, hogy valamennyi eljárási részletszabályt meg kellene adni az új Evt.-ben is. Ezzel a kiutalással azonban erre nincs szükség és ez az oka annak is, hogy az eljárási részletszabályok jó részét nem találjuk az új Evt.-ben.
Az új Evt.-hez három végrehajtási rendelet kapcsolódik: egyrészt az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyekben eljáró hatóság kijelöléséről szóló kormányrendelet, másrészt az egyéni vállalkozói tevékenységhez kapcsolódó bejelentésekhez rendszeresített űrlapokról szóló, végül az egyéni vállalkozói igazolványról szóló igazságügyi és rendészeti miniszteri rendelet.

1.5. Az új Evt. hatálybalépésekor már egyéni vállalkozóként tevékenykedők helyzete

Az új Evt. kifejezetten kimondja, hogy az új szabályozás hatálybalépésekor már egyéni vállalkozóként tevékenykedők számára az új törvény hatálybalépésével semmilyen új feladat, kötelezettség nem jelentkezik, hiszen ők már rendelkeznek a szükséges azonosító számokkal, továbbá adataikat, tevékenységüket és a tevékenység folytatásához szükséges nyilatkozataikat a KEKKH és az adóhatóság már kezeli. Erre tekintettel az új törvény kimondja, hogy kifejezetten a hatálybalépés miatt tőlük adatszolgáltatás nem kérhető, vagy bármely más közreműködésre nem kötelezhetők. Az új Evt. hatálybalépésekor meglévő egyéni vállalkozói igazolványok a továbbiakban is használhatóak és a bennük szereplő adatok változásáig alkalmasak a bennük szereplő adatok közhiteles igazolására.

2. A gazdasági tevékenységek végzésének lehetséges jogi formái, az egyéni vállalkozói tevékenység helye a rendszerben

Az egyéni vállalkozói tevékenységre vonatkozó új szabályozás a korábbival ellentétben már teljesen elkülönül a konkrét tevékenységekre vonatkozó szabályoktól. Azt kell ezzel kapcsolatban látni, hogy az új Evt. funkciója nem más, mint a legkülönfélébb gazdasági tevékenységet végző természetes személyek heterogén csoportjának közös működési szabályait, keretét lefektetni. Hiszen bármely szakmát kíván valaki folytatni önállóan, azaz nem alkalmazottként, az nem elegendő, ha rendelkezik az ehhez szükséges képesítésekkel. Ezen túlmenően el kell döntenie, hogy számára melyik a legelőnyösebb, az adott tevékenység végzésére a jogszabályok által lehetővé tett jogi forma, amelyben működhet.

Ahogyan az ábrán látszik, hazánkban gazdasági tevékenységet lehet önálló, elkülönült jogalany létrehozásával vagy természetes személyként folytatni. Valamely szervezet alapítása esetén az alapítótól elkülönült jogalany jön létre, amely lehet jogi személy (mint például a korlátolt felelősségű társaság) vagy jogi személyiség nélküli szervezet (mint például a betéti társaság), bár e megkülönböztetésnek egyébként ma már nincs nagy gyakorlati jelentősége.
A természetes személytől elkülönült jogalany lehet cég vagy egyéb szervezet. A cégek csoportja meglehetősen összetett, közös jellemzőjük, hogy a Ctv. hatálya alá tartoznak, amiből következően a cégjegyzékbe való bejegyzéssel jönnek létre. A cégen belüli legfontosabb csoport vitathatatlanul a gazdasági társaságok csoportja, amelynek gyakorlati jelentősége a legnagyobb. Gazdasági társaság a korlátolt felelősségű társaság, zártkörűen és a nyilvánosan működő részvénytársaság, a közkereseti társaság és a betéti társaság. Az egyéb cégek, amelyek tehát nem gazdasági társaságok, de a Ctv. hatálya alá tartoznak, többnyire valamely sajátos tevékenységből eredő speciális szabályozási szükséglet révén jöttek létre, ilyen például az erdőbirtokossági társulás, vízgazdálkodási társulás. Cég, de nem gazdasági társaság a kizárólag egyéni vállalkozó által alapítható vagy működtethető egyéni cég is, ahol a cégként - és nem gazdasági társaságként - való szabályozást nem a végzett tevékenység, hanem az alapító személyében rejlő sajátosság indokolta. A cégek mellett léteznek egészen sajátos szervezetek is, amelyekre elkülönült, teljesen önálló szabályozás létezik, ezekben az esetekben a végzett tevékenység és a jogi forma elválaszthatatlanul összefügg. Ilyen például az ügyvédi iroda, amely jogi személy, de nem tartozik a Ctv. hatálya alá, nem szerepel a cégjegyzékben.
Ha valaki egy konkrét gazdasági tevékenységet végezne, de nem szeretne gazdasági társaságot vagy egyéb szervezetet alapítani, természetes személyként is tevékenykedhet, kivéve, ha jogszabály valamely tevékenység végzéséhez meghatározott formát ír elő. Így például hitel és pénzkölcsön nyújtását csak pénzügyi intézmény végezhet, amely lehet részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság vagy szövetkezet, de nem lehet például egyéni vállalkozó.
Aki tehát természetes személyként, de úgy szeretne vállalkozni, hogy ehhez nem hoz létre önálló szervet, az sem teheti meg, hogy mindenfajta regisztráció nélkül megkezdi tevékenységét, hiszen akkor a hatóságok nem szereznének róla tudomást, nem lehetne ellenőrizni, kibújhatna adófizetési kötelezettsége alól stb. Ha valaki például fodrászként szeretne dolgozni, megszerzi az ehhez szükséges képesítést, nem szeretne alkalmazottként dolgozni vagy gazdasági társaságot alapítani, akkor sem kezdheti meg tevékenységét anélkül, hogy annak valamiféle jogi kerete ne lenne. Erre az esetre szolgál az egyéni vállalkozói jogviszony.
Néhány olyan eset van csupán, amikor valaki természetes személyként, de nem egyéni vállalkozóként tevékenykedik, ezek azok a tevékenységek, amelyeket az új Evt. zár ki saját hatálya alól, az olyan speciális szabályozási igények miatt, amelyek nem teszik lehetővé vagy szükségessé az egységes szabályozás alá tartozást. Ilyen például az őstermelők, az ügyvédek, a szabadalmi ügyvivők, önálló bírósági végrehajtók tevékenysége.

3. Az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos legfontosabb gyakorlati tudnivalók összefoglalása

a) Az egyéni vállalkozói tevékenység üzletszerű - rendszeresen, nyereség- és vagyonszerzés céljából, saját gazdasági kockázatvállalás mellett folytatott - gazdasági tevékenység. Egyéni vállalkozóként a gazdasági tevékenységek, szakmák döntő többsége végezhető. Nem végezhető egyéni vállalkozóként az őstermelői a magán-állatorvosi, az ügyvédi, az egyéni szabadalmi ügyvivői, a közjegyzői és az önálló bírósági végrehajtói tevékenység, illetve azon tevékenységek sem, amelyekhez törvény valamely szervezeti forma létrehozását írja elő (így például hitel és pénzkölcsön nyújtásra kizárólag pénzügyi intézmények jogosultak).
b) Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésével nem jön létre önálló, a természetes személytől elkülönült jogalany. Ez azt jelenti, hogy amikor valaki megkezdi egyéni vállalkozói tevékenységét, nem jön létre olyan, tőle elkülönült "szervezet", mint amely létrejön gazdasági társaság, például egy kft. alapítása esetén. Nem keletkezik egy olyan új jogalany, aki kötelezettséget vállal és jogokat szerez a természetes személy helyett. Az egyéni vállalkozó maga a természetes személy, tevékenységéért önmaga felel, ő maga vállal kötelezettségeket és szerez jogokat.
c) Az előzőekből következően az egyéni vállalkozó tevékenységéért teljes vagyonával, korlátlanul, teljes körűen felel.
d) Hazánkban egyéni vállalkozó az lehet, aki cselekvőképes, magyar állampolgár, más uniós tagállam polgára, liechtensteini, norvég, izlandi vagy svájci állampolgár. Egyéni vállalkozó lehet még mindezek családtagja, továbbá az, aki hazánkba bevándorolt, letelepedett vagy tartózkodási engedéllyel rendelkezik, illetve a keresőtevékenység folytatása, családegyesítés vagy tanulmányok folytatása céljából kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkező személy, végül a humanitárius célból kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkező befogadott és hontalan.
e) Nem folytathat egyéni vállalkozói tevékenységet bizonyos, a törvényben meghatározott bűncselekmények elkövetője, amíg az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesül, illetve az sem, aki gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja vagy egyéni cég tagja. Köztartozások (adó-, vám-, társadalombiztosítási tartozás) fennállása a tevékenység megkezdésének már nem akadálya.
f) Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdése az új szabályozás révén már nem engedélyköteles, csak bejelentéshez kötött. Ez azt jelenti, hogy az illetékes hatóság nem dönt érdemben arról, hogy a bejelentő folytathat-e vállalkozói tevékenységet, ugyanis szabályszerű bejelentés esetén a hatóságnak mérlegelési joga nincsen, a bejelentést tudomásul kell vennie.
g) Az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos hatósági eljárások a körzetközponti jegyző hatáskörébe tartoznak. A körzetközponti jegyző munkaszervezete az okmányiroda, ide kell tehát fordulni a bejelentéskor.
h) Az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyek (a tevékenység megkezdésének, szünetelésének, megszűnésének bejelentése, változásbejelentés) szinte kivétel nélkül csak elektronikus úton, az ügyfélkapun keresztül intézhetők. Akinek nincs ügyfélkapuja és személyesen jelentkezik az okmányirodában annak érdekében, hogy egyéni vállalkozói tevékenységét megkezdje, annak részére az okmányirodában létrehozzák az ügyfélkaput és a továbbiakban egyéni vállalkozói tevékenységével kapcsolatos ügyeit már csak azon keresztül intézheti. Egyetlen kivétel van: az egyéni vállalkozói igazolvány iránti kérelmet nem kötelező elektronikusan előterjeszteni.
i) Azok, akiknek nincs lehetőségük az elektronikus ügyintézésre, ügyfélkapujuk létesítésekor kézbesítési megbízottjuk e-mail címét adhatják meg. Ez azt jelenti, hogy az összes elektronikus irat érkezéséről kézbesítési megbízott értesül, aki ezt követően köteles az egyéni vállalkozót tájékoztatni. Az egyéni vállalkozónak lehetősége van arra, hogy kézbesítési megbízottja vagy másvalaki számára elérhetővé tegye az ügyfélkapus regisztráció révén rendelkezésre álló ideiglenes, illetve tartós tárhelyét, ahová a hivatalos, elektronikus iratok érkeznek, illetve ahová azokat áthelyezheti.
j) A bejelentéshez eredeti igazolás, irat stb. vagy annak hiteles másolata az Irányelv következtében már nem kérhető, az elektronikus ügyintézés hazánkban ezt nem is tenné minden esetben lehetővé. Ebből következően a feltételeknek való megfelelés ellenőrzése utólagos, azt a hatóság a bejelentést követően végzi el. A bejelentő a hiánytalanul kitöltött bejelentési űrlap elektronikus megküldése után annak megtörténtéről igazolást kap, amely tartalmazza a működéséhez szükséges azonosítókat (adószám, statisztikai számjel, nyilvántartási szám). A szabályszerű bejelentéssel az ügyfél egyéni vállalkozóvá válik, az adószám kézhezvételét követően pedig már egyéni vállalkozóként működhet.
k) Az egyéni vállalkozói tevékenység az egyes konkrét gazdasági tevékenységek, szakmák végzésének szabályozási-jogi kerete. Az a tény, hogy az egyéni vállalkozói működés megkezdése ennyire leegyszerűsödött, természetesen nem jelenti azt, hogy az egyes konkrét tevékenységekre vonatkozó szabályokat nem kell figyelembe venni. A kétféle szabályozás azonban teljesen elkülönül egymástól, az egyéni vállalkozói tevékenységre vonatkozó törvény csak erről a jogi keretről szól, és nem érinti a konkrét szakmák szabályait - amely szabályoknak természetesen mindenben meg kell felelnie az azt végzőnek.
l) Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének, szünetelésének, megszűnésének és az adatváltozások bejelentése díj- és illetékmentes.
m) Az egyéni vállalkozói igazolvány kiváltása nem kötelező, az a vállalkozó döntésén múlik. Bármikor kérhető, akár a tevékenység megkezdésekor, akár annak folytatása során. Kiváltása illetékköteles.
n) Az egyéni vállalkozókról a KEKKH naprakész, közhiteles nyilvántartást vezet, az adatok egy részét bárki számára interneten, ingyenesen elérhetővé kell tenni. Ez a nyilvános nyilvántartás a www.nyilvantarto.hu oldalon érhető el.
o) Az egyéni vállalkozó több tevékenységet folytathat (amennyiben ő, vagy az általa határozatlan időre foglalkoztatott személy megfelel az azokra vonatkozó szabályoknak), tevékenységét több telephelyen, illetve fióktelepen végezheti. A vállalkozó alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot, szakközépiskolai vagy szakiskolai tanulót fogalakoztathat.
p) Az egyéni vállalkozói tevékenység legalább egy hónapig és legfeljebb öt évig szüneteltethető, a szünetelést nem kell indokolni, de be kell jelenteni a körzetközponti jegyzőnek. A szünetelés alatt egyéni vállalkozói tevékenység nem végezhető. A szünetelésig keletkezett és azt követően esedékessé váló fizetési kötelezettségeket a szünetelés ideje alatt is kötelező teljesíteni. A szünetelés alatt az egyéni vállalkozó mentesül a szünetelésének időtartamához kötődő járulékfizetési és adókötelezettségei teljesítése alól, ideértve a pénzforgalmiszámla-fenntartási kötelezettséget is.
q) Az egyéni vállalkozó tevékenység megszűnik, ha az egyéni vállalkozó a megszüntetés szándékát bejelenti, az egyéni vállalkozó halála, cselekvőképességének korlátozottá válása, cselekvőképességének elvesztése, egyéni cég alapítása esetén, illetve akkor, ha az adóhatóság jogerős határozatával törli az egyéni vállalkozó adószámát. Az egyéni vállalkozó tevékenység megszűnik akkor is, ha annak folytatását a körzetközponti jegyző jogerős határozattal megtiltja. (Erre kerül sor, ha az egyéni vállalkozó a szünetelést követő öt év elteltével sem intézkedik a tevékenység folytatásáról, ha egyetlen tevékenységét sem folytatja jogszerűen, illetve ha az egyéni vállalkozói tevékenységet kizáró ok áll fenn.).

4. Mely tevékenységek folytathatók egyéni vállalkozóként?

Az új Evt. értelmében az a természetes személy lehet egyéni vállalkozó, aki Magyarországon letelepedett és rendszeresen, nyereség- és vagyonszerzés céljából, saját kockázatvállalás mellett gazdasági tevékenységet végez, ha tevékenysége nem tartozik az egyéni vállalkozói tevékenységből kizárt tevékenységek körébe és ha nem áll az egyéni vállalkozói tevékenység folytatását kizáró ok hatálya alatt.
Nagyon fontos hangsúlyozni tehát, hogy az egyéni vállalkozó természetes személy, ami azt jelenti, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésével új, önálló, azaz a természetes személytől elkülönült jogalany nem jön létre. Így volt ez ugyan a régi Evt. szabályai szerint is, azonban a jogalkalmazás során mégis igen gyakran felmerülő probléma volt a jogalanyiság kérdése. Nagyban hozzájárult a probléma fenntartásához, hogy a régi Evt. a félreérthető "egyéni vállalkozás" kifejezést használta, amely pontosan az ellenkezőjét sugallta, mint ami a jogalkotó célja volt.
Az új Evt. erre tekintettel már következetesen kerüli a "vállalkozás" kifejezés használatát (sőt ezen túlmenően valamennyi törvényből kiiktatta az egyéni vállalkozás kifejezést és egyéni vállalkozóval helyettesítette azt), ezzel is megerősítve, hogy amikor egy természetes személy egyéni vállalkozói tevékenységbe kezd, úgy tevékenységét csak és kizárólag saját nevében, saját kockázatára végzi, "vállalkozásának" (valójában: vállalkozói tevékenységének) elkülönült, saját vagyona nincs és nem is lehet. Ez természetesen nem zárja ki, hogy léteznek az egyéni vállalkozói tevékenység végzéséhez használt, ahhoz szükséges vagyontárgyak, amelynek például az öröklési- illeték-kedvezménynél van jelentősége. Ugyanakkor ez sem jelenti azt, hogy ezek a vagyontárgyak valamely önálló vállalkozás vagyonában állnának.
Amíg tehát cégalapítás esetén egy új, önálló jogalany, például egy korlátolt felelősségű társaság vagy betéti társaság jön létre, addig az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésekor erről nincs szó. Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdése valójában egy puszta regisztráció, leegyszerűsítve: a gazdasági tevékenységet végző természetes személyek nyilvántartásba vétele.
A jogalanyiság problémája igazán az adóügyekben jelentkezett, hiszen az egyéni vállalkozó tevékenysége megkezdésekor saját adóazonosító jelétől eltérő adószámot kap, tehát a jogalanyiság mégis megkettőződni látszik. Ha azonban megnézzük az új Evt. egyéni vállalkozói tevékenység megszűnésére vonatkozó szabályait, akkor kiderül, hogy a "kettős jogalanyiság" csupán látszólagos. A megszűnésről szóló 19. § alapján ugyanis egyes esetekben az egyéni vállalkozói tevékenység a törvény erejénél fogva beáll, a megszüntetéssel nem kell megvárni, míg az adóhatóság adóhatósági eljárást, esetleg végrehajtást vagy ellenőrzést folytat le, illetve kezdeményez. Ebből azonban az következik, hogy az adóhatóság ezen eljárásokat a már nem egyéni vállalkozó természetes személlyel szemben is le tudja folytatni, vagyis az a tény, hogy az egyéni vállalkozó adószámot kap, nem jelenti azt, hogy egyúttal új jogalany is létrejött volna, az eljárások a természetes személlyel szemben folynak. Az eddig elmondottakból következik tehát, hogy az egyéni vállalkozó tevékenységéért teljes vagyonával, önállóan, korlátlanul felel, tevékenységéből eredő jogosultságok és kötelességek őt illetik és terhelik. Nem is lehet ez másként, hiszen nem jött létre a tevékenység megkezdésével olyan új, más gazdasági szereplő, akit erre kötelezni lehetne.
Az új Evt. értelmében az egyéni vállalkozó Magyarországon letelepedett személy, a letelepedés tekintetében pedig a Szolgáltatási tv. vonatkozó szabálya [2. § g) pont] az irányadó. Eszerint a letelepedés "gazdasági tevékenység ténylegesen és tartós, huzamos jelleggel történő folytatása erre a célra szolgáló vagy rendszeresített létesítmény, telep, üzlet, iroda, egyéb hely, rögzített felszerelés vagy berendezés útján". Az a tény, hogy az új Evt. az egyéni vállalkozói tevékenységet a letelepedéshez köti, csak annyit jelent, hogy a határon átnyúló tevékenységeket az új Evt. nem kezeli. Az egyéni vállalkozói tevékenységnek kizárólag ezért fogalmi eleme a letelepedés, amely azonban tágan értelmezendő és álláspontunk szerint nem jelenti és nem is jelentheti azt sem, hogy ne folytathatnának egyéni vállalkozói tevékenységet olyan személyek, akik egy településen vagy akár az országban változó helyen, nem pedig egy állandó helyszínen végzik munkájukat. Ilyen szempontból tehát a "rendszeresített létesítmény" és a "rögzített felszerelés" kifejezések talán félreértésre adhatnak okot - természetesen semmiképp nem jelentik, hogy az egyéni vállalkozó ne járhatna ügyfeleihez szerte az országban. Fontos kihangsúlyozni, hogy természetesen a hazai egyéni vállalkozókat is megilleti a jog a határon átnyúló szolgáltatás nyújtására az uniós szabályok szerint, de, ahogyan már említettük, ezeket jogokat nem az új Evt., hanem más jogszabályok, mindenekelőtt a Szolgáltatási tv. biztosítja számukra.
Az üzletszerű, rendszeres, kockázatvállaláson alapuló gazdasági tevékenység meghatározása a régi Evt.-hez képest csak pontosításon esett át. Újdonság azonban, hogy a tevékenység rendszerességére vonatkozó előírás alól egyébként egy esetben maga az új Evt. enged kivételt, mivel bevezeti a szünetelés jogintézményét.
A régi Evt. saját személyi hatályára vonatkozó rendelkezései nehezen voltak értelmezhetők, mert nem volt kétséget kizáróan megállapítható, hogy a saját, külön szabályokkal rendelkező magán-állatorvosi, szociális szolgáltatói vagy egyéni egészségügyi tevékenységet végzők egyéni vállalkozók-e vagy sem (a régi Evt.-ből az a következetlen, így nehezen megindokolható szabály következett, hogy az előbbi kettő egyéni vállalkozó, míg az utóbbi nem). Nem szólt a régi szabályozás az ügyvédekről vagy éppen az önálló bírósági végrehajtókról sem, holott azok tevékenységét ágazati törvényeik részletesen szabályozták, vagyis az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok hatálya alóli kivételük indokolt lett volna. A régi Evt. ráadásul kimondta azt is, hogy az egyéni vállalkozói tevékenységet végzőknek vállalkozói igazolvánnyal kell rendelkezniük, ez alól pedig csak egyetlen kivételt engedett, a mezőgazdasági termelőtevékenységet. Ebből a szabályból azonban az következett, hogy a fentebb felsoroltak biztosan nem egyéni vállalkozók, hiszen ilyen igazolvánnyal nekik nem kellett rendelkezniük.
Minden bizonnyal épp ez a szabályozási zavar volt az oka annak, hogy több más törvény (például a személyi jövedelemadóról szóló törvény vagy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról szóló törvény) is úgy rendelkezett, hogy egyéni vállalkozó az, aki egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, tovább nehezítve a szabályok gyakorlati alkalmazását.
A jogalkalmazás szempontjából talán legnagyobb gondot az őstermelők és az egyéni vállalkozók kapcsolata okozta, hiszen a régi Evt. kifejezetten kimondta, hogy a mezőgazdasági termelőtevékenységet végzők számára nincs szükség egyéni vállalkozói igazolványra, vagyis az őstermelők ettől még akár egyéni vállalkozók is lehetnének. Csakhogy az őstermelőkre vonatkozó szabályokat tartalmazó Szja. tv. 3. § 18. pontja kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az őstermelő nem egyéni vállalkozó, kétségtelenül kimondja ugyanakkor azt is, hogy saját értelmezésében csak az az egyéni vállalkozó, akinek egyéni vállalkozói igazolványa van. Ennek az ellentmondásos szabályozásnak különös jelentősége van akkor például, amikor azt kell eldönteni, hogy kik tartoznak a kis- és középvállalkozások (KKV) körébe. A hazai KKV tv. ugyanis ebből a körből csak az egyéni vállalkozókat említi, az őstermelőket nem, ugyanakkor a KKV tv. alapján a kormány által az Országgyűlés elé terjesztendő, a hazai KKV-k helyzetéről szóló jelentés rendre a KKV közé érti az őstermelőket. Ebből következően feltünteti a KKV-knak nyújtott állami támogatások között az őstermelőknek nyújtott támogatásokat, amely meglehetősen torzító hatású, hiszen az őstermelők száma magasabb mint az egyéni vállalkozóké.
Megítélésünk szerint a legcélszerűbb megoldás a hazai önálló vállalkozói fogalom bevezetése lehetett volna, amely összefoglaló neve lenne mindazoknak, akik természetes személyként végeznek rendszeres, üzletszerű gazdasági tevékenységet. Hiszen a hazai KKV tv. vállalkozás fogalma is meglehetősen következetlen megoldást követ, mivel KKV-nak minősíti az egyéni vállalkozókat, e körből azonban kimarad egy sor olyan tevékenység folytatója, akit az egyéni vállalkozóról szóló mindenkori szabályok kizárnak a saját személyi hatályuk alól. Így aligha magyarázható meg, hogy miért KKV egy egyéni vállalkozó szobafestő, de miért nem az a magánállatorvos vagy éppen az őstermelő. Megítélésünk szerint a letisztult és következetes, nem utolsósorban az uniós definíciókkal is inkább összhangban álló szabályozás érdekében érdemes lett volna (és a jövőre nézve mindenképpen az is lenne) egy olyan kategóriát bevezetni, amely magában foglalja mindazokat, akik önálló jogalany létrehozása nélkül - azaz például cégalapítás nélkül - természetes személyként végzik gazdasági tevékenységüket. Ezzel párhuzamosan ki lehetett volna dolgozni és következetesen alkalmazni az önfoglalkoztató fogalmát is, amelyet jogrendszerünk jelenleg többféleképp definiál. A jövőben talán a jogalkotó kísérletet tesz majd ezen fogalmi problémák rendezésére, amely problémák túlmutatnak a puszta absztrakción, hiszen jogalkalmazási, gyakorlati nehézségeket okoznak.
Elmondható tehát, hogy a régi Evt. nem rendezte egyértelműen, hogy kik is tartoznak az egyéni vállalkozói körbe. Az új Evt. ezzel szakítva egyértelművé teszi, hogy amely természetes személy ma Magyarországon letelepedettként üzletszerű gazdasági tevékenységet végez, az egyéni vállalkozó, kivéve a törvény által taxatíve felsorolt tevékenységek folytatóit. Eszerint nem egyéni vállalkozó az őstermelő, a magánállatorvos, a szociális szolgáltató, az ügyvéd, az egyéni szabadalmi ügyvivő, a közjegyző és az önálló bírósági végrehajtó. Ezek a tevékenységek tehát mind olyanok, amelyek egyébként megfelelnének az egyéni vállalkozóként végezhető tevékenység kritériumainak, ugyanakkor a jogalkotó kifejezetten kivételi körbe vonta azokat. Ebben, ahogy fentebb említettük, érdemi újdonságot az őstermelők az egyéni vállalkozói körből való kivételéről szóló konkrét rendelkezés jelent, a többi esetben az egyébként is fennálló állapot egyértelmű deklarálása történt.
A törvény hatálya alól kivett tevékenységet folytatókra vonatkozó már meglévő, sajátos szabályok indokolatlanná teszik számukra az egyéni vállalkozói tevékenység folytatásához szükséges eljárási cselekmények elvégzését, bármilyen egyszerűek legyenek is azok. Az őstermelők esetében hozzá kell tenni, hogy az valójában pusztán egy adójogi kategória, ezért is nem könnyű a fogalmi és szabályozási rendszerbe illeszteni ezt a kategóriát. Mindenesetre a rájuk vonatkozó szabályok alapján őstermelői igazolvánnyal rendelkeznek, az erre vonatkozó eljárási szabályokat külön kormányrendelet tartalmazza, nem indokolt tehát az egyéni vállalkozóról szóló szabályokat is kiterjeszteni rájuk, így például az egyéni vállalkozói nyilvántartásba vétellel, az ezzel kapcsolatos változásbejelentési kötelezettséggel stb. növeli adminisztratív terheiket.

5. Ki lehet egyéni vállalkozó?

Az új Evt. fentiekben részletezett szabályai a tevékenység oldaláról közelítenek, ezt követően a törvény megadja a személyi hatályára vonatkozó rendelkezéseket. Mondhatni fordított logikát követ a kétféle hatály szabályozása (ez nem is történhet másképp), a tevékenységre vonatkozó szabályok mintegy "útmutatóul" szolgálnak ahhoz, hogy ki is az egyéni vállalkozó a gyakorlatban, az egyes személyekre vonatkozó kizáró okok és feltételek pedig azt határozzák meg, hogy ki lehet egyéni vállalkozó.
Itt ismét hangsúlyozni kell, hogy az új Evt. az egyes, konkrét tevékenységek végzésének jogi keretét, illetve az arra vonatkozó szabályokat tartalmazza. Az új Evt. nem szól az egyes konkrét tevékenységek folytatásához szükséges feltételekről, így például nem tartalmaz képesítési szabályokat vagy azok igazolására vonatkozó rendelkezéseket. Az egyéni vállalkozóról szóló törvény alapvető célja valójában nem több, mint annak biztosítása, hogy a céget nem alapító gazdasági szereplők is megfeleljenek bizonyos (egyébként minimálisnak mondható) feltételeknek, nyilvántartásba kerüljenek és ellenőrizhetők legyenek.

5.1. Az egyéni vállalkozói tevékenységhez szükséges feltételek

Az egyéni vállalkozói tevékenység folytatásának pozitív feltételei meglehetősen szűkek, vagyis a törvény igen széles körben biztosít lehetőséget az egyéni vállalkozói tevékenység folytatására, nem terhelve felesleges akadályokkal a szabályozást. A törvény állampolgársági feltételt vagy magyarországi tartózkodásra jogosító státust ír elő, további feltételként pedig a cselekvőképességet szabja meg.

5.1.1. Állampolgársági vagy státusfeltételek

Egyéni vállalkozó lehet:
- a magyar állampolgár és annak nem magyar állampolgár családtagja,
- az Európai Unió tagállamának állampolgára és annak családtagja,
- az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államnak (Norvégia, Liechtenstein, Izland) az állampolgára és annak családtagja,
- az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes más állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján a letelepedés tekintetében az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más állam állampolgáraival azonos jogállást élvező személy (svájci állampolgár) és annak családtagja,
- hazánkba bevándorolt vagy itt letelepedett személy, illetve keresőtevékenység folytatása, családegyesítés vagy tanulmányok folytatása céljából kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkező személy,
- a humanitárius célból kiadott tartózkodási engedéllyel rendelkező befogadott és hontalan.
A fenti szabályok érdemi változást a korábbiakhoz képest egyébként nem jelentenek, a régi Evt. hatálybalépése óta eltelt hosszú idő alatt módosult kapcsolódó jogszabályok miatt szükséges volt újrafogalmazni. A jogalkotó célja azonban változatlanul az volt, hogy minél szélesebb körben nyíljon lehetőség az egyéni vállalkozói tevékenység folytatására magyarországi letelepedés keretében, e célnak a szabályozás megfelel, hiszen meglehetősen kevés feltételt támaszt a vállalkozni kívánókkal szemben.

5.1.2. Cselekvőképesség

Az új Evt. a teljes cselekvőképesség hiányát a kizáró okok között említi, és bár dogmatikailag talán helyesebb lett volna azt is a pozitívan megfogalmazott feltételek között feltüntetni, ez a lényegen természetesen nem változtat. Eszerint egyéni vállalkozói tevékenység folytatásához teljes cselekvőképességre van szükség, ami összhangban áll azzal a ténnyel, hogy az egyéni vállalkozó tevékenységéből eredő kötelezettségeiért önállóan, teljes vagyonával és korlátlanul felel. Ez pedig csak cselekvőképes személyek esetén valósulhat meg. A korlátozottan cselekvőképes személy ugyanis csak egyes meghatározott jognyilatkozatokat tehet (például rendelkezhet munkából származó jövedelmével, köthet olyan szerződést, amellyel csak előnyt szerez, de például nem adhatja el ingatlanvagyonát, sőt amennyiben cselekvőképessége kiskorúsága okán korlátozott, úgy utóbbi esetben ehhez még gyámhatósági hozzájárulás is szükséges lenne), a cselekvőképtelen személy jognyilatkozata pedig semmis, mindezek pedig értelemszerűen lehetetlenné teszik az üzletszerű gazdasági tevékenység folytatását.
Hazai jogunk szerint cselekvőképes az a nagykorú, aki nem áll cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alatt. Nagykorú, aki a 18. életévét betöltötte vagy aki 18. életéve előtt házasságot kötött (erre indokolt esetben, gyámhatósági engedéllyel, a 16. életév betöltését követően kerülhet sor).

5.2. Kizáró okok - Ki nem lehet egyéni vállalkozó?

A kizáró okok egyfelől szankcionális jellegűek és a gazdasági élet tisztaságát hivatottak védeni, másfelől a gazdasági forgalom biztonságát, a hitelezők védelmét szolgálják. Az új Evt. a korábibi szabályozáshoz képest szűkítette az egyéni vállalkozói tevékenység folytatását kizáró okok körét.

5.2.1. Bűncselekmények elkövetése

A kizáró okok egy része bűncselekmények elkövetéséhez kapcsolódik. Az új Evt. e tekintetben két csoportot határoz meg kizáró okként. Az első körbe tartozó bűncselekmények - amelyek a gazdasági élet tisztasága szempontjából kiemelkedő jelentőségűek - elkövetője nem folytathat egyéni vállalkozói tevékenységet, amennyiben az elkövetésért jogerősen szabadságvesztére ítélték, mindaddig, amíg az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesül. Ebben az esetben tehát nem számít a végrehajtandó szabadságvesztés időtartama, bármilyen rövid is legyen az, megalapozza a kizáró okot. Eszerint nem folytathat egyéni vállalkozói tevékenységet az,
- aki a közélet tisztasága elleni bűncselekményt követett el (például vesztegetés, befolyással üzérkedés),
- aki a nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekményt követett el (nemzetközi kapcsolatban elkövetett vesztegetés, befolyással üzérkedés, vesztegetés feljelentésének elmulasztása),
- gazdasági bűncselekményt követett el (például a számvitel rendjének megsértése, csődbűncselekmény, fogyasztó megtévesztése, tartozás fedezetének elvonása, rossz minőségű termék forgalomba hozatala),
- vagyon elleni bűncselekményt követett el (például lopás, sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés),
feltéve tehát, hogy ezért jogerősen, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték.
Ezek azok a bűncselekmények, amelyek elkövetéséhez a jogalkotó szankcionális jelleggel a gazdasági élettől való kényszerű távolmaradást fűzi - legalábbis egyéni vállalkozóként. Azzal, hogy az új Evt. a végrehajtandó szabadságvesztést is a feltételek közé emeli, az elkövetéseknek csak egy szűkebb, súlyosabb körét alkalmazza kizáró okként.
Nem folytathat egyéni vállalkozói tevékenységet az sem, akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen egy évet meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztére ítéltek, amíg az elítéléséhez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesül. E körbe tehát valamennyi szándékos bűncselekmény beletartozik, teljesen függetlenül attól, hogy az bármiben is érinti-e az elkövető gazdasági tevékenységét, a gazdasági élet tisztaságát vagy a forgalom biztonságát.
Összefoglalva a bűncselekményeket mint kizáró okokat tehát:
a) Nem folytathat egyéni vállalkozói tevékenységet bizonyos, konkrétan meghatározott bűncselekmény elkövetője, amennyiben ezért végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték. Így például nem lehet egyéni vállalkozó, akit csalásért hathavi letöltendő szabadságvesztésre ítéltek.
b) Nem folytathat egyéni vállalkozói tevékenységet az, akit bármely bűncselekmény szándékos elkövetése miatt egy évet meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek. Így például nem lehet egyéni vállalkozó, akit szándékos emberölésért vagy erőszakos közösülésért ítéltek el egy évnél hosszabb időre - belátható, hogy itt nem a gazdasági élet tisztasága, hanem a szankcionálás motiválta a jogalkotót.
c) Semmilyen körülmények között nem kizáró ok azonban olyan bűncselekmény gondatlan elkövetése, amely bűncselekmény nem tartozik az új Evt. által az első körben felsoroltak közé, így például a közúti baleset okozása soha nem kizáró ok az egyéni vállalkozói tevékenység folytatása alól, hiszen ennek a tényállásnak fogalmi eleme a gondatlanság, azaz ez a bűncselekmény csak gondatlanul követhető el. Kizáró ok ugyanakkor például gondatlanságból elkövetett rossz minőségű termék forgalomba hozatala, amennyiben ezért a bíróság végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki, hiszen ez a bűncselekmény az új Evt. által meghatározott, súlyosabban minősülő körbe tartozik.
d) Nem kizáró ok az a bűncselekmény, amely miatt az elkövetőt ugyan szabadságvesztésre ítélték, ám annak végrehajtását felfüggesztették, még ha ez a bűncselekmény az új Evt. által az első körben megadottak közül is való, illetve a büntetés mértéke egy évet meghaladó szabadságvesztés. Így például nem jelent kizáró okot a csalás vagy a sikkasztás még akkor sem, ha az elkövetőt jogerősen másfél évi szabadságvesztésre ítélték, amennyiben ennek végrehajtását felfüggesztették.
e) A szabadságvesztés-végrehajtás teljes felfüggesztése legfeljebb kétéves időtartamú büntetésnél jöhet szóba, így hát elmondható, hogy bármely bűncselekmény szándékos elkövetése, vagy az első körben felsorolt bűncselekmények akár szándékos akár gondatlan elkövetése miatt két évet meghaladó szabadságvesztéssel sújtott elkövető kizáró ok hatálya alá esik.
A bűncselekmények elkövetése miatti kizáró okok addig érvényesülnek, amíg az elkövető az elítéléshez fűződő hátrányok alól mentesül, vagyis ezt követően a mentesített személynek lehetősége nyílik mindazon jogok megszerzésére, amelyhez a büntetlen előéletű állampolgároknak joga van. A mentesülési idő függ az elkövetés szándékos vagy gondatlan jellegétől, a büntetéstől, végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés esetén annak hosszától. Szándékosan elkövetett bűncselekmény esetén például, amennyiben a büntetés egy és öt év közötti letöltendő szabadságvesztés, a mentesítés a büntetés kitöltését követő öt évvel áll be - vagyis ez idő alatt az elkövető egyéni vállalkozói tevékenységet sem folytathat. Így az az elkövető, akit csalásért kétévi végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek a büntetése letöltését követő további öt évig kizáró ok hatálya alatt áll, egyéni vállalkozói tevékenységet ez idő alatt nem kezdhet és folytathat.

5.2.2. Gazdasági társaságban vagy egyéni cégben fennálló tagság

További kizáró ok az egyéni cégben gazdasági társaságban korlátlan felelősségű tagság. Utóbbi alapján nem lehet egyéni vállalkozó a betéti társaság beltagja és a közkereseti társaság tagja, nem kizáró ok azonban, ha valaki korlátolt felelősségű társaság tagja.
A szabályozás oka érthető, hitelezővédelmi okokból fontos, hogy egyetlen olyan gazdasági tevékenység legyen folytatható, amely a teljes vagyonnal való korlátlan felelősséget hordozza magában, márpedig az egyéni vállalkozói tevékenység ilyen. Ugyanezen okokból érthető, hogy nem fér össze a korlátlan felelősségű egyéni cégben való tagság és az egyéni vállalkozói viszony, kevésbé egyértelmű a korlátolt felelősségű egyéni cég és az egyéni vállalkozói tevékenység összeférhetetlensége. Utóbbira talán az lehet a magyarázat, hogy az egyéni cég jogintézménye kifejezetten az egyéni vállalkozó cégalapítását hivatott megkönnyíteni, amely esetben az egyéni vállalkozó azonban már csak és kizárólag cégként - amely már önálló, elkülönült jogalany! - folytatja tevékenységét. Vélhetően az az cél motiválta a jogalkotót az egyéni cégben való tagság és az egyéni vállalkozói tevékenység összeférhetetlenségének kimondása kapcsán, hogy ezzel is egyértelművé tegye a vagyoni és a felelősségi viszonyokat a cég és az azt létrehozó természetes személy egyéni vállalkozó kapcsolatában. Mindenesetre az egyéni céget alapított egyéni vállalkozó az alapítást követően már csak a cég keretei között folytathatja tevékenységét, őt az egyéni vállalkozói nyilvántartásból törölni kell.

5.2.3. Nem kizáró ok a köztartozás

Az egyéni vállalkozói tevékenység folytatását kizáró okoknál a legfontosabb változás, hogy a régi szabályozással szemben az új Evt. értelmében a tevékenység megkezdésének és folytatásának nem lesz akadálya az adó-, vám- vagy társadalombiztosításijárulék-tartozás fennállása.
E szabály elhagyását komoly vita előzte meg, hiszen megtartása és elvetése mellett is fontos érvek szólnak. A tartozás fennállásának kizáró okként való szabályozása mellett szól, hogy ösztönöz a tartozás megfizetésére és további tartozás felhalmozására, továbbá szankcionális jellege is van. Ellene szól azonban, hogy aki valóban nem tudja ezen tartozásait teljesíteni, az erre nem is lesz képes, ha éppen attól a gazdasági tevékenységtől tiltják el, amely révén lehetősége lenne bevételre szert tennie, majd tartozásait megfizetni. Ellenérv az is, hogy bár hazánkban különösen nagy probléma a köztartozások felhalmozódása és azok behajtása, mégsem biztos, hogy e probléma megoldásának adekvát eszköze a gazdasági tevékenység folytatásának nehezítését vagy akadályozását jelentő szankció.
Az új Evt. egyszerűen nem erről szól, nem ez a funkciója, hanem éppen az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének könnyítése. Az egyéb kérdéseket, mint például a konkrét tevékenységek végzésének feltételeit, az egyes tevékenységektől való eltiltást vagy éppen a köztartozások behajtását más jogszabályoknak kell rendezniük. Figyelemmel arra is, hogy az egyéni vállalkozó köztartozásaiért és hitelezői felé is teljes vagyonával felel, az Art. és a bírósági végrehajtásról szóló törvény alkalmazásával lehet és kell biztosítani és szankcionálni a tartozások behajtását, nem pedig a vállalkozáshoz való jog csorbításával. Sem a Gt. sem a Ctv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely megtiltaná a cégalapítást köztartozással vagy hitelezők felé fennálló tartozással rendelkező személy számára, így nem volna indokolható, ha ezen ok miatt a vállalkozáshoz való jog csak az egyéni vállalkozó esetében lenne korlátozott. Végül a jogalkotó az utóbbi érveket tartotta az erősebbnek, amikor a köztartozásokat mellőzte a kizáró okok közül és azok behajtásának megvalósítását más, a problémához szorosan kapcsolódó jogszabályok rendelkezéseihez, illetve azok következetes alkalmazásához utalta.

5.2.4. A foglalkozástól eltiltás és a foglalkoztatási tilalom

A régi Evt. a foglalkozástól eltiltást, illetve a foglalkoztatási tilalmat is szerepeltette a kizáró okok között, ez azonban több szempontból is problémát okoz. Először is az új szabályozás fontos célja a konkrét tevékenységekről "leválasztani" az egyéni vállalkozói minőséget és az arra vonatkozó szabályokat, tudatosítani azt, hogy itt a tevékenység jogi keretét adó minőségről van szó, márpedig e korábbi rendelkezés összemosta azokat. Másrészt, de ezzel szorosan összefüggve, az egyes tevékenységektől való eltiltás nem jelenti és nem is jelentheti az egyéni vállalkozói tevékenység keretében való működés teljes kizártságát, hiszen miért ne tevékenykedhetne valamely foglakozástól eltiltott személy egyéni vállalkozóként - nyilván a tiltott tevékenységtől eltérő területen, más szakmában. Harmadszor a foglalkozástól eltiltást más jogszabályok rendezik, értelemszerűen nem szükséges egy újabb törvényben "ráerősíteni" erre, ha a vonatkozó jogszabályok alapján valaki jogszerűen nem folytathat egy tevékenységet, akkor világos, hogy ezt egyéni vállalkozóként sem teheti - ez azonban nem jelentheti azt, hogy ne lehetne belőle egyéni vállalkozó.

6. Az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyintézés legfontosabb sajátosságai

Az új szabályozás vitathatatlanul legfontosabb elemei: az engedélyezési rendszer megszüntetése, a bejelentés intézményének bevezetése és az eljárások elektronikussá tétele.

6.1. Engedélyezés helyett bejelentés - az engedélyezés irányelvi feltételei

Az új Evt. legfontosabb újítása az egyéni vállalkozói tevékenységre vonatkozó engedélyezési rendszer megszüntetése. Az engedélyezési rendszer az Irányelv alapján ebben az esetben nem fenntartható. Ismét utalni kell itt arra, hogy az Irányelv ugyan csak a szolgáltatókra vonatkozik, ugyanakkor az új Evt. ilyen szűkítést nem tartalmaz, vagyis az engedélyezést általános jelleggel törölte el az egyéni vállalkozói tevékenység mint olyan tekintetében.
Az Irányelv értelmében letelepedés esetében a tagállamok a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot, és annak gyakorlását csak szigorú követelmények szerint köthetik engedélyezési rendszerhez, és még ha ez lehetséges is, az engedélyezésnek további követelményeknek kell megfelelnie. Az engedélyezési rendszerek éppen azok, amelyek leépítésére az Unió az Irányelvvel a lehető legszélesebb körben törekszik, hiszen ezek drágítják, nehezítik, sokszor akadályozzák a piacra lépést akár letelepedés keretében, akár határon átnyúló szolgáltatás során.
Az Irányelv alapján engedélyezésnek minősül minden olyan közigazgatási hatósági eljárás, amelynek lefolytatása a szolgáltatásnyújtás megkezdésének, illetve gyakorlásának jogszabályban előírt feltétele, amennyiben a tevékenység a hatóság kérelemnek helyt adó határozatának meghozataláig vagy - ha jogszabály tevékenység megkezdését, illetve igénybevételét ahhoz a feltételhez köti, hogy meghatározott határidőn belül a hatóság nem hoz a kérelmet elutasító határozatot - a hatóság határidőben meghozott elutasító határozatának hiányában jogszerűen nem kezdhető meg, illetve nem folytatható.
A tagállamok csak bizonyos, szigorúan szabályozott esetekben tarthatják fent az engedélyezési rendszert. Ha egy tagállam így kíván tenni, úgy az engedélyezés feltételeinek diszkriminációmentesnek kell lenniük, valamely közérdeken alapuló kényszerítő indok érvényesítéshez kel kapcsolódnia és ezzel a céllal arányosnak kell lennie, ezen túlmenően az engedélyezési feltételeknek egyértelműnek, objektívnek, átláthatónak és a szolgáltató számára előzetesen megismerhetőnek, az engedélynek pedig - egyes megengedett kivételektől eltekintve - időben és területileg korlátlannak kell lenniük.

6.2. A bejelentés jogintézménye

Az egyéni vállalkozói tevékenység engedélyezési rendszerének fenntartása a fentiek alapján nem volt indokolható. Az egyes tevékenységek folytatásának feltételei mindenképpen szabályozottak, ezen túlmenően nem indokolható a közigazgatási hatóságnak mérlegelési jogkört biztosítani annak érdekében, hogy a vállalkozni kívánó szakmáját egyéni vállalkozóként gyakorolhassa. Az egyéni vállalkozói minőség nem egy speciális képesítést, képzettséget vagy különleges feltételeket igénylő státus, hanem pusztán az új jogalany alapítása nélküli gazdasági tevékenység jogilag szabályozott formája. A gyakorlatban igen sok problémát okozott mind az engedélyezési rendszer, mind pedig az egyes konkrét tevékenységekre való és az egyéni vállalkozói tevékenység végzésre való jogosultság összemosása. Nagyon gyakori volt, hogy a közigazgatási hatóság (ez praktikusan annak ügyintéző szervét, az okmányirodát jelentette és jelenti) azért nem állított ki egyéni vállalkozói igazolványt - amely valójában nem más volt, mint az engedély -, mert az ügyintéző nem látta igazoltnak az adott tevékenységhez szükséges képesítés meglétét.
A jogalkotó álláspontja az új szabályozás alapján az, hogy a tevékenységekre vonatkozó szabályozást az ágazati jogszabályoknak kell elvégezniük, a jogalkalmazás pedig azok alapján kell, hogy történjen és nem szabad ezt összemosni azzal a - szinte technikainak mondható - szabályozással, amely az egyéni vállalkozókra vonatkozó közös rendelkezéseket, működésük formai keretét adja meg.
Mindezek alapján tehát az új Evt. megszüntette az engedélyezési rendszert és helyette 2010. január 1-jével a bejelentés intézményét vezette be, hasonlóan a Szolgáltatási tv.-hez, ebből következően az Irányelvnek mindenben megfelelően. A bejelentési rendszer lényege, hogy amennyiben a vállalkozni kívánó a törvényben meghatározott - ahogyan láttuk, nem túl sok - feltételnek megfelel, úgy az eljáró közigazgatási hatóságnak nincs mérlegelési jogköre, az egyéni vállalkozó tevékenység a szükséges adminisztratív teendők után megkezdhető. A vállalkozni kívánó tehát csak bejelenti a hatóság felé azon szándékát, hogy gazdasági tevékenységét egyéni vállalkozóként kívánja folytatni, ehhez megadja a szükséges adatokat, a hatóság pedig a hiánytalan bejelentés esetén nem tehet mást, minthogy tudomásul veszi ezt, és a bejelentő rendelkezésére bocsátja azokat az azonosítókat, amely tevékenységének megkezdéséhez szükségesek.
Az új Evt. tehát kiiktatta az engedélyezési rendszert, ennél azonban jóval többet is tett: a bejelentést és az annak alapján a hatóság által teendő lépéseket is teljesen automatikussá, a bejelentéshez szükséges feltételek meglétének ellenőrzését pedig utólagossá. Egyrészt az Irányelv alapján a bejelentéshez eredeti irat, dokumentum vagy azok hiteles másolata nem kérhető, másrészt a jogalkotó elkötelezett volt a teljes körű elektronikus ügyintézés bevezetése mellett, e két tényező pedig végeredményben egyetlen megoldást kínált: az utólagos ellenőrzés rendszerének bevezetését. Amennyiben hiteles, papíralapú dokumentumok nem kérhetők, egyes igazolások hiteles, elektronikus változata pedig még nem is létezik (így például az új Evt. hatálybalépésekor az "erkölcsi bizonyítvány" elektronikusan ugyan igényelhető volt, de azt a hatóság csak papír alapon adta ki és adja ki jelenleg is, elektronikus változata nem létezik) és szem előtt tartva, hogy az új szabályozás alapvető célja a vállalkozások felesleges adminisztratív terheinek leépítése, megoldásként a feltételek utólagos ellenőrzésének lehetősége maradt. Mind az uniós, mind a hazai jogalkotó nagy lépést tett a felesleges ügyintézési terhek kiiktatása felé, amikor lehetővé tette, illetve amikor úgy döntött, hogy a vállalkozni kívánó csupán nyilatkozzon a kizáró okok hiányáról, ennek ellenőrzése azonban a hatóságok feladata lesz, ahelyett, hogy a bejelentőt terhelné igazolások beszerzésével és benyújtásával. Vagyis a bejelentő a bejelentéskor nyilatkozik, hogy nem áll az egyéni vállalkozói tevékenységet kizáró ok hatály alatt, a hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságok pedig utólag ellenőrzik a nyilatkozatok valóságtartalmát. Igaz ugyan, hogy ez magában hordozza annak lehetőségét, hogy kizáró ok hatálya alatt álló személy a hatósági ellenőrzésig jogosulatlanul egyéni vállalkozóként tevékenykedik, ugyanakkor egyrészt kiiktatja azt a problémát, hogy az okmányirodai ügyintézők - adott esetben akár anélkül, hogy erre jogszabályban biztosított joguk lett volna - nem engedélyezték az egyéni vállalkozói tevékenységet, másrészt felesleges bürokratikus tehertől óvja meg azokat - és ők vannak többen -, akik nem állnak kizáró okok hatálya alatt, harmadszor gyorsítja az eljárást.
Megjegyzendő, hogy a korábbi szabályozás alapján sem derült ki, ha egy egyéni vállalkozó tevékenysége során került valamely kizáró ok hatálya alá, követett el például kizáró okot jelentő bűncselekményt. Miután a bíróságok ítéleteikről nem tájékoztatják valamennyi hatóságot, így a körzetközponti jegyző sem szerzett tudomást arról, ha illetékességi körébe tartozó egyéni vállalkozó bűncselekmény elkövetése miatt vált kizárttá a vállalkozói tevékenységből, így tehát bizonyos esetekben a régi szabályozás alapján sem volt igazán érdemi akadálya a jogosulatlan egyéni vállalkozói tevékenységnek.
Mivel tehát az engedélyezési rendszert a bejelentés váltotta fel, amennyiben az egyéni vállalkozói tevékenységet végezni kívánó a bejelentéshez szükséges elektronikus űrlapot hiánytalanul töltötte ki, számára az illetékes köretközponti jegyző mérlegelés nélkül, azonnal köteles a szükséges adószámot és a statisztikai számjelet beszerezni továbbá a bejelentő nyilvántartásba vételéről gondoskodni.
Az új Evt. alapján a bejelentés és annak hatósági tudomásulvétele között elméletileg csak igen rövid idő, pár perc telhet el, egyrészt mert a hatóságnak mérlegelési jogköre nincs, másrészt, mert a bejelentéshez szükséges adatok valóságtartalmának ellenőrzése csakis utólag történhet, harmadszor a mindezeket lehetővé tevő teljes körű elektronikus ügyintézés bevezetése miatt. E három tényező voltaképpen egy automatikus ügyintézést eredményez, azaz a hiánytalan bejelentést benyújtó személy perceken belül egyéni vállalkozóvá válhat.

6.3. Az elektronikus eljárás

A legfontosabb változás az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyintézésben, hogy az új törvény hatálybalépését követően ezek az ügyek - az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének, szünetelésének és megszüntetésének, valamint a nyilvántartandó adatokban bekövetkező változások bejelentése - kizárólag az ügyfélkapun keresztül intézhetők. Az új Evt. némileg talán félreérthetően fogalmaz, amikor kettébontja a tevékenység megkezdésére vonatkozó bejelentést és minden más, egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos bejelentést. Míg az előbbivel kapcsolatban úgy tűnik, hogy személyesen is intézhető, valójában csak arról van szó, hogy az ügyfélkapuval még nem rendelkező bejelentő, amennyiben személyesen megy el az illetékes közigazgatási hatósághoz, úgy ott azonnal létrehozzák számára az ügyfélkaput és ezt követően ő is már csak ezen keresztül intézheti a vállalkozói tevékenységével kapcsolatos eljárásokat.
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy bár az elektronikus közszolgáltatások használata egyre gyakoribb, még nagyon sok kérdés merül fel azokkal és annak részletszabályaival kapcsolatban. Különösen nagy nehézséget okozhat ez az egyéni vállalkozók számára, akik már csak elektronikusan intézhetik ezzel kapcsolatos ügyeiket, de esetleg még nem rendelkeznek az ehhez szükséges tapasztalatokkal, technikai feltételekkel, esetleg készséggel sem, hiszen korábban csak papíralapon intézhették ügyeiket. A jogalkotó nagy lépést tett az elektronikus közszolgáltatások elterjedése érdekében, amikor az új Evt. vonatkozó szabályait kidolgozta. Az Irányelv alapján kötelező volt az elektronikus ügyintézés lehetőségét megteremteni, de nem kellett azt kötelezővé tenni. A hazai jogalkotó úgy ítélte meg, a papíralapú és az elektronikus ügyintézés párhuzamos fenntartása szükségtelen, ezért csak az utóbbi megoldást tartotta meg. Ebből következően ebben a kezdeti időszakban sok kérdés merül fel az ügyfélkapura, a központi rendszerre és a teljes eljárásra vonatkozóan, így érdemes ezt a kérdést alaposabban megvizsgálni.

6.3.1. Az ügyfélkapu

Az ügyfélkapu nem más mint egy elektronikus azonosító- és ügyfélbeléptetőrendszer, amelyen keresztül az elektronikus közszolgáltatások elérhetők. Az ügyfélkapun belépve a felhasználó az ún. központi rendszerrel kerül kapcsolatba. A központi rendszer tulajdonképpen elektronikus szolgáltatások integrált gyűjteménye, amelyen keresztül különböző hozzáférési, adatkezelési és alkalmazási jogosultságokkal a hivatalos ügyeiket intézni kívánó természetes személyek és szervezetek tudnak egymással biztonságosan, szabályozott környezetben és nyomon követhető módon kommunikálni.

6.3.1.1. Az ügyfélkapu létrehozása

Ügyfélkapu létrehozását személyesen vagy elektronikus úton lehet kezdeményezni. Az ügyfélkapu létesítése személyes megjelenéssel a személyi adat- és lakcímnyilvántartást kezelő központi szervnél, a körzetközponti feladatokat ellátó jegyző által működtetett okmányirodában, az állami adóhatóságnál vagy kormányrendeletben meghatározott más szervnél (a továbbiakban együtt: regisztrációs szerv) kezdeményezhető. Ahogyan látható, az ügyfélkapu létrehozásakor eljáró egyik szerv azonos az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatban eljáró hatósággal. Az okmányirodáknál így új feladat az új Evt. hatálybalépésével nem keletkezett.
Miután az egyéni vállalkozói tevékenységekkel kapcsolatos eljárások 2010. január 1-je után már csak elektronikus úton intézhetők, az okmányirodába személyesen megjelenő bejelentkező számára az ügyfélkaput létre kell hozni. (Egyéb esetekben az ügyfélkapu létesítésére jogosult szerv az előtte személyesen eljáró személynek csak felajánlja az ügyfélkapu létesítését, és ha azt kérik, azonnal létre is hozza az ügyfél számára.)
Ügyfélkapu létesítésekor igazolni kell a személyazonosságot, ez személyi igazolvánnyal, útlevéllel, vagy 2001. január 1-je után kiállított jogosítvánnyal tehető meg. Ez alapvető fontosságú, hiszen az ügyfélkapu egyik funkciója, hogy az elektronikus eljárások során azonosítja annak "tulajdonosát", e folyamat elején ezért elengedhetetlen, hogy az eljáró szerv meggyőződjön az ügyfélkaput létesítő személyazonosságáról. Miután az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos eljárások során igazolásokat nem kell és lehet beadni, továbbá az eljárás elektronikusan folyik, nincs személyes kapcsolat a hatóság és a vállalkozó között, azaz a hatóság nem tudná ellenőrizni, hogy az előtte eljáró személy valóban az-e, akinek mondja magát. Ha ez valóban ellenőrizhetetlen lenne, nem akadályozná semmi, hogy valaki más nevében kezdjen egyéni vállalkozói tevékenységbe. Ezt a problémát hidalja át az ügyfélkapu, amely alkalmas használója azonosítására és amely létrehozásakor ezért garanciális jelentőségű, hogy a regisztrációs szerv ellenőrizze a személyazonosságot. Az ügyfélkapu létesítését kérő személynek egyidejűleg meg kell adnia saját elektronikus levélcímét is, amely nélkül ügyfélkapu nem létesíthető. Egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyekben lehetőség van arra, hogy a vállalkozó kézbesítési megbízottat vegyen igénybe, ebben az esetben kézbesítési megbízottja e-mail címét kell megadnia, feltéve, hogy teljes bizonyító erejű magánokirattal vagy közokirattal igazolja a megbízást és annak elfogadását.
Ezt követően a regisztrációs szerv összeveti az ügyfél által megadott adatokat (természetes személyazonosító adatok és állampolgárság) a személyi adat- és lakcímnyilvántartással, olyan külföldi ügyfél esetén pedig, aki nem alanya a személyi adat- és lakcímnyilvántartásnak, az adatokat a központi idegenrendészeti nyilvántartás adataival is összeveti. Amennyiben az ügyfél e nyilvántartásban sem szerepel, úgy a regisztrációt az általa bemutatott útlevél, illetve a schengeni övezetbe tartozó EGT részes állam polgára esetén az adott állam által kibocsátott személyazonosításra alkalmas okmány alapján kell elvégezni. Ebben az esetben a bemutatott dokumentum ellenőrzéséhez az okmányminták nyilvántartását kell igénybe venni. Ezen szabályoknak különös jelentősége van, hiszen az Irányelv átültetése megköveteli, hogy a többi tagállam polgára számára az ügyintézés mindenben megkülönböztetésmentes legyen.
A regisztrációs szerv ezt követően rögzíti az adatokat, valamint az ügyfél választott felhasználói nevét és saját vagy - egyéni vállalkozói ügyintézés érdekében létesítendő ügyfélkapu esetén, ha a vállalkozó így kéri - kézbesítési megbízottja elektronikus levélcímét.
Ügyfélkapu létesítése elektronikus úton is kezdeményezhető, ha azonban a felhasználó ilyen módon terjeszti elő kérelmét, úgy az ügyfélkapu részére csak akkor hozható létre, ha a kérelmet megfelelő elektronikus aláírással látja el. Ekkor az ügyfélkapu létesítését megelőzően - az aláírás hitelesítésszolgáltatójának rendelkezésre állásával összhangban - a központi rendszer haladéktalanul ellenőrzi az elektronikus aláírás érvényességét, valamint a természetes személyazonosító adatokat és az állampolgárságot ebben az esetben összeveti a vonatkozó nyilvántartás adataival, ahhoz hasonlóan, ahogyan az a személyesen megjelenő ügyfél esetén történik.
Az Irányelv miatt a szabályozásnak szintén gondolni kellett arra, hogy az unió bármely állampolgára távolról, elektronikus úton intézhesse a hazánkban egyéni vállalkozóként történő letelepedését (sőt az új Evt. személyi hatálya az uniós állampolgárokénál szélesebb kört ölel fel). Az EGT más államának állampolgára az elektronikus űrlapot a közigazgatási felhasználásra alkalmasnak minősített, más EGT-állam által felügyelt, vagy más EGT-állam területén jogszerűen működő önkéntes akkreditációs rendszer keretében tanúsított hitelesítési rend alapján kibocsátott aláírással is aláírhatja. Amennyiben adatai a regisztrációs szerv rendelkezésére álló nyilvántartásokban nem szerepelnek, az ellenőrzés az aláírás érvényességére, valamint a tanúsítványban és az űrlapon egyaránt megtalálható adatok egyezésére terjed ki.
A felhasználó az ügyfélkapu létesítését elektronikus űrlapon úgy is kezdeményezheti, hogy az nincs elektronikus aláírással ellátva, ez azonban csakis ideiglenes regisztrációt eredményezhet, amelyet utóbb - 30 napon belül - személyesen meg kell erősíteni valamelyik regisztrációs szerv előtt éppen a már említett személyazonosság egyértelmű igazolásának alapvető fontossága miatt. A központi rendszer az elektronikus űrlap benyújtását követően létrehozza ugyan az ügyfélkaput, de az elektronikus kapcsolattartásra csak korlátozottan használható. A kormányzati portál az ott szereplő szolgáltatások közül megjelöli, hogy mely szolgáltatások érhetők el ilyen ideiglenes regisztrációval, az egyéni vállalkozói tevékenységekkel kapcsolatos ügyek nem tartoznak ezek közé. Nem is tartozhatnak, hiszen akkor könnyen megtehető lenne, hogy valaki más nevében, annak tudta nélkül jelenti be az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdését. Amennyiben 30 napon belül nem történik meg a személyes megerősítés, az ideiglenes regisztráció megszűnik.
Sikeres regisztrációt követően a felhasználó egy aktiváló kódot kap az általa megadott elektronikus postafiókba (amely vagy a sajátja, vagy kézbesítési megbízottjáé), ennek segítségével öt napon belül aktiválhatja ügyfélkapuját. Az öt nap lejárata után lehetőség van új kódot kérni - hasonlóan ahhoz, ha valaki elfelejtette jelszavát -, ha azonban az aktiválásra hatvan napon belül nem kerül sor, a regisztráció törlésre kerül.
Egy személynek több ügyfélkapuja is lehet, azonban csak egy létesítése és fenntartása díjmentes, a továbbiakért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.

6.3.1.2. Az ügyfélkapu megszűnése

Az ügyfélkapu megszűnik,
- ha a felhasználó a megszüntetést az e célra rendszeresített elektronikus űrlapon, vagy valamelyik regisztrációs szervnél személyesen vagy írásban kérelmezi. Előbbi esetben az ügyfélkapu azonnal, utóbbi esetekben három napon belül törlésre kerül mindegyik esetben, feltéve, hogy az elektronikus tárhely üres. Ellenkező esetben a felhasználót fel kell szólítani tárhelye kiürítésére, végső soron azonban az ügyfélkapu enélkül is törlésre kerül, a felszólítást követő huszonkét nap elteltével.
- ha az ügyfélkapu tárhelye üres, a felhasználó haláláról vagy elérhetetlenné válásáról való tudomásszerzést követően haladéktalanul,
- amennyiben az ügyfélkapu tárhelye nem üres: a felhasználó haláláról való tudomásszerzést követő 4 hónap elteltével, amennyiben örökösök nem jelentkeztek, vagy nem kérték az eljárásnak a hagyatékra vonatkozó jogerős döntésig történő felfüggesztését, ha pedig a felhasználó a rendelkezésre álló adatok alapján személyét illetően nem azonosítható, illetve ismeretlen helyen tartózkodik, ezen tény nyilvántartásba vételét követő 1 év elteltével.

6.3.2. Az elektronikus iratok kézbesítése

Ami az elektronikus ügyintézés menetét illeti, az elektronikus kommunikációban megjelenik a feladótól és a címzettől független szerv, amelynek a feladata a kézbesítés lebonyolítása. A kézbesítési feladatok ellátását az Állami Elektronikus Kézbesítési Szolgáltató végzi, más néven ez - még pontosabban az általa működtetett rendszer - a központ rendszer. Az Állami Elektronikus Kézbesítési Szolgáltató a feladó által kézbesíteni rendelt hivatalos iratokat a címzett részére kézbesíti, valamint a kézbesítés megtörténtét, illetve az elektronikus kézbesítéssel kapcsolatos egyéb körülményeket hitelt érdemlő módon - az elektronikus tértivevénnyel, visszaigazolással, illetve szükség esetén naplózással - igazolja akár a feladó, akár a címzett számára.
Az elektronikus kézbesítési folyamat legfontosabb tulajdonsága, hogy az Állami Elektronikus Kézbesítési Szolgáltató rendszerén keresztül szabályszerűen kézbesített iratokhoz joghatások fűződhetnek, nem úgy, mint egy bárki által, gyakorlatilag feltétel nélkül megnyitható elektronikus postafiók segítségével történő levelezéshez. Ahhoz, hogy az elküldött elektronikus iratok átvételéhez joghatás fűződjön, egyfelől arra van szükség, hogy a feladó hitelt érdemlően tudomást szerezzen a címzett számára küldött elektronikus okiratok szabályszerű átvételéről (erre alkalmas az elektronikus tértivevény), másrészt az át nem vett elektronikus iratokkal kapcsolatban megállapíthassa a kézbesítési vélelem beálltát.
Az elektronikus kézbesítés biztonságát, az abba vetett bizalmat és ebből következően használatának minél gyorsabb elterjedését hivatott biztosítani az a megoldás, hogy a rendszer által az iratra elhelyezett időbélyegző védi a dokumentumot az utólagos módosítástól. Így lehetséges az, ha a hivatalos szerv kézbesíti az iratot elektronikusan, akkor az Állami Elektronikus Kézbesítési Szolgáltató rendszerén keresztül kézbesített okirat közokiratnak minősül. Amennyiben pedig természetes személy által benyújtandó okirat vonatkozásában jogszabály teljes bizonyító erejű okirati formát ír elő, akkor az e rendszeren keresztül kézbesített okirat tekintetében ezt a formai előírást teljesítettnek kell tekinteni anélkül, hogy a feladó saját minősített elektronikus aláírással és időbélyegzővel rendelkezne.
Az Állami Elektronikus Kézbesítési Szolgáltató tehát biztosítja, hogy a rendszerén keresztül küldött üzenetek a feladótól a címzettig titkosított és biztonságos elektronikus csatornán jutnak el, szavatolja a továbbított iratok sértetlenségét, és azt, hogy a megfelelően titkosított küldeményt valóban csak a címzett (illetve a helyettes átvevő) ismerheti meg.
Az Állami Elektronikus Kézbesítési Szolgáltató ezen túlmenően azt is köteles biztosítani, hogy az irat elküldésekor a feladó az Állami Elektronikus Kézbesítési Szolgáltató időbélyegzőjével ellátott irat egy példányát megkapja, így mind a feladónak, mint a címzettnek ugyanolyan tartalmú, időbélyegzővel ellátott irat fog a rendelkezésére állni.
Az Állami Elektronikus Kézbesítési Szolgáltató e tevékenységeit illeték-, díjfizetés és költségtérítés nélkül végzi.

6.3.3. Az elektronikus tértivevény

Az elektronikus irat szabályszerű átvételét - azt tehát, hogy az ügyfél és nem más, a számára küldött elektronikus iratot változatlan formában megkapta - az elektronikus tértivevény igazolja. Az e-tértivevény olyan elektronikus okirat - közokirat -, amely alapján a hivatalos iratot feladó hivatalos szerv hitelt érdemlő módon megbizonyosodhat arról, hogy az átvételre jogosult személy az elektronikusan kézbesített küldeményt átvette, és ez mely időpontban történt meg.
Az elektronikus tértivevény tartalmazza legalább a feladó és a címzett nevét (azonosítóját), az ügyszámot, a kézbesített hivatalos irat egyértelmű azonosítására alkalmas hivatkozást és a hivatalos irat átvételének pontos időpontját. Az elektronikus tértivevény funkciója tehát tökéletesen megegyezik a papíralapú tértivevényével, így az új szabályozás a papíralapú tértivevény jellemzőiből indult ki, és azt egészítette ki az elektronikus kézbesítés miatt felmerülő további adatokkal.
A címzett a részére elektronikus úton ideiglenes tárhelyére megküldött hivatalos iratot ügyfélkapuján belépve tudja átvenni. A címzett a hivatalos irat megszerzése előtt, annak átvétele nélkül megismerheti legalább a feladó nevét, a hivatalos irat érkezésének időpontját, valamint - a kézbesíteni rendelt hivatalos irat jellegétől függően, illetve ha az rendelkezésre áll - annak ügyszámát. Az átvétel úgy történik, hogy a címzett egy, a hivatalos iratra mutató internetes hivatkozást kap, amelyet meg kell nyitnia. Amikor megnyitja, abban a pillanatban az elektronikus tértivevény automatikusan létrejön és azt az Állami Elektronikus Kézbesítési Szolgáltató a feladó tárhelyére visszaküldi és ekkor maga a hivatalos irat a címzett számára letölthetővé válik.
Amennyiben a felhasználó számára hivatalos irat érkezik, az általa az ügyfélkapu létesítése során megadott e-mail címére azonnal értesítést kap. Amennyiben a címzett nem veszi át a küldeményt - annak beérkezésétől számított harmadik napon -, egy második értesítést kap e-mail címére. Amennyiben a felhasználó kézbesítési megbízottal jár el, úgy ezek az üzenetek a kézbesítési megbízotthoz érkeznek majd, aki erről köteles haladéktalanul tájékoztatni a megbízóját. Látni kell azonban, hogy az ügyfélkapu során megadott elektronikus postafiókba soha nem történik hivatalos irat kézbesítése, oda csak és kizárólag értesítés érkezik arra vonatkozóan, hogy az ügyfél számára, ideiglenes tárhelyébe hivatalos irat érkezett, amelyet csak ügyfélkapuján belépve érhet el, illetve adhat ennek elérésére meghatalmazást valaki más számára. Az ügyfélkapuval rendelkező természetes személyek ugyanis megjelölhetik a helyettes átvevőt, aki saját ügyfélkapuján belépve jogosult a természetes személy címzett helyett átvenni a címzett részére elektronikusan kézbesített hivatalos iratot. A helyettes átvevő által átvett hivatalos iratot joghatás szempontjából úgy kell tekinteni, mintha azt a címzett vette volna át. A gyakorlatban ez a szerep célszerűen a kézbesítési megbízottakra hárul majd.
A kézbesíteni kívánt hivatalos iratot tehát egy internetes hivatkozás testesíti meg, a címzettnek erre kell csak rákattintania.
Nagyon fontos szabály, hogy amennyiben a címzett a hivatalos iratot annak az elektronikus kézbesítési tárhelyen történő elhelyezését követő ötödik munkanapon sem veszi át, akkor a hivatalos iratot az ezt követő munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni (ez a kézbesítési vélelem, amely papíralapon is hasonlóan létezik).

6.3.4. Az ideiglenes és a tartós tárhelyek

Az ideiglenes tárhely, ahová a feladó az elektronikus iratot küldte, azt jelenti, hogy ott az iratok csak meghatározott, rövid ideig - harminc napig - tárolhatók, ezt követően automatikusan és visszavonhatatlanul törlődnek az Állami Elektronikus Kézbesítési Szolgáltató tehermentesítése érdekében. A címzett azonban az átvett hivatalos iratot ideiglenes tárhelyéről a tartós tárhelyére helyezheti, és saját számítógépére is letöltheti. Az elektronikus közszolgáltatás igénybevételének zavartalan biztosítása érdekében ugyanis az ügyintézés során keletkezett iratok elektronikus elhelyezésére szolgáló tartós tárhely is az ügyfélkaput létesített felhasználó rendelkezésére áll. Az elektronikus tárhelyen elhelyezett iratok közül az igénybevevő - az általa végzett törlésig, illetve a regisztráció megszüntetéséig - a tartós tárban elhelyezett iratokat rendszerezett formában megőrizheti. Ezt azt jelenti, hogy hasonlóan a már szinte mindenki által használt elektronikus postafiókhoz, a beérkezett iratokat ott tárolhatja, rendszerezheti.
A tárhely tartalmához az ügyfélkapu igénybevevője természetesen teljes hozzáférési joggal rendelkezik, így arra is jogosult, hogy elektronikus tárhelyén elhelyezett valamely iratához - kizárólag olvasásra jogosító - hozzáférést adjon az általa meghatározott szervezet vagy személy részére. Ez különösen fontos lehet a kézbesítési megbízottal eljáró egyéni vállalkozók számára, hiszen ők azok, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy rendszeresen ellenőrizzék, érkezett-e számukra elektronikus küldemény.
Az ügyfélkapuval kapcsolatos segítség, tájékoztatás és felvilágosítás a 189-es telefonszámon, a www.magyarorszag.hu/ugyfelkapu linken kérhető.

7. Az egyéni vállalkozói ügyekben eljáró szervek

Az eljáró hatóságokat az új Evt. jogtechnikai okokból nem nevesít, annak érdekében, hogy ne legyen szükség törvénymódosításra, amennyiben a hatóság pontos megnevezése változna, vagy új hatóság hatáskörébe kerülne a feladat. Az eljáró hatóságot (szervet) ezért az Evr. jelöli ki.

7.1. Az eljáró szervek hatásköre

Az egyéni vállalkozókkal kapcsolatban két szerv jár el, így volt ez korábban is, ez tehát alapvető változást nem jelent, az új jogszabályok ugyanakkor több módosítást is bevezettek.
Az "érdemi" hatósági ügyintézés nagy részét változatlanul a körzetközponti feladatokat ellátó jegyzők látják el, míg az egyéni vállalkozók nyilvántartását vezető szerv továbbra is a KEKKH, amely azonban néhány esetben hatósági jogkörben jár el. Vagyis az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének, szünetelésének, megszüntetésének szándékát, továbbá a nyilvántartott adatok megváltozását a körzetközponti jegyzőhöz kell bejelenteni és az egyéni vállalkozói igazolványt - ha az egyéni vállalkozó arra igényt tart - is nála kell kérelmezni. A körzetközponti jegyző "munkaszerve" az okmányiroda, a gyakorlatban a bejelentők az okmányirodával és azok ügyintézőivel találkoznak, amely nem változtat a tényen, hogy az eljáró hatóság a körzetközponti jegyző.
Az egyéni vállalkozók nyilvántartásának vezetésével, továbbá egyes, a nyilvántartással és más hatóságokkal való kapcsolattartással összefüggő feladatokat, továbbá egyes hatósági feladatokat a KEKKH lát el. A feladatok szétválasztásának és két külön szervhez telepítésének az volt az oka, hogy a rendszer a régi szabályozás szerint is hasonlóan épült fel és működött, túlságosan költséges lett volna ennek alapvető megváltoztatása, ráadásul ezt gyakorlati igények, problémák sem indokolták.

7.2. Az eljáró szervek illetékessége

Ami az illetékességet, tehát a konkrétan eljáró okmányirodát illeti, az új Evt. úgy rendelkezik, hogy az körzetközponti jegyző országos illetékességgel látja el az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos feladatát. A jogalkotó ezzel vitathatatlanul pozitív célt tűzött ki maga elé, hiszen vélhetően az volt a szándéka, hogy bármely vállalkozni kívánó az ország bármely okmányirodájában intézhesse ezzel kapcsolatos ügyeit és ne legyen a székhelye szerint illetékes okmányirodához kötve. A jogalkotó azonban ezen a ponton valamiért figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy nem létezik a körzetközponti jegyzőknek valamiféle központi szerve, nem létezik egy egységes, egyetlen okmányiroda amely következtében ez a rendelkezés maradéktalanul értelmezhető és a gyakorlatban alkalmazható lenne. Tekintettel továbbá az elektronikus ügyintézés kizárólagossá tételére, érdemi nehézséget az sem jelentene az egyéni vállalkozók számára, ha ügyeiket az első pillanattól kezdve egy konkrét okmányiroda előtt kellene elektronikusan intézniük - hiszen ezt úgyis egy számítógép előtt ülve teszik. Az Evr.-en érezhető a törekvés, amellyel az új Evt. e nehezen alkalmazható rendelkezését igyekszik lehetőségeihez mérten kezelni és a felmerülő problémákra megoldást nyújtani. Az új Evt. és az Evr. alapján a következőket mondhatjuk el az illetékesség kapcsán:
- Az a bejelentő, aki még nem rendelkezik ügyfélkapuval, saját választása szerint az ország bármely okmányirodájában személyesen elkezdheti az ügyintézést (amely során létrehozzák ügyfélkapuját is).
- Aki az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésekor már rendelkezik ügyfélkapuval és így bejelentését azon keresztül, távolról (nem az okmányirodában) intézi, az is bármely okmányirodához küldheti elektronikus bejelentését.
- A bejelentés azonban a későbbiekre nézve meghatározza az eljáró okmányirodát az adott egyéni vállalkozó számára: amely okmányirodánál bejelentését intézte, a későbbiekben az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos minden olyan ügyében, amely a körzetközponti jegyző hatáskörébe tartozik, az az okmányiroda lesz illetékes, amelyikhez bejelentését megtette. Ismét utalni kell arra, hogy az elektronikus ügyintézés kizárólagossá tétele következtében ez az egyéni vállalkozó számára nem jelent érdemi nehézséget.
- Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozóként tevékenykedő olyan új, konkrét tevékenységet kíván folytatni, amelyhez harmadik hatóság engedélyére vagy harmadik hatósághoz történő bejelentésre van szükség, a harmadik hatóság nem tehet más, minthogy az egyéni vállalkozó székhelye szerinti okmányirodával lép kapcsolatba, hiszen nem tudhatja, hogy melyik az adott egyéni vállalkozó számára illetékes.
- Az egyéni vállalkozók tevékenységének a körzetközponti jegyző általi ellenőrzése szintén az egyéni vállalkozók székhelyéhez igazodik.
- A KEKKH hatósági feladatot kapott az egyéni vállalkozókkal kapcsolatban esetleg fennálló kizáró okok ellenőrzése tárgyában.

8. A bejelentés menete és joghatása

Az egyéni vállalkozóként való tevékenykedés megkezdésének feltétele tehát, hogy a vállalkozni kívánó e szándékát a körzetközponti jegyzőhöz - ahogyan láttuk, bármelyikhez - bejelentse. A bejelentést kizárólag az e célra rendszeresített elektronikus bejelentési űrlapon, ügyfélkapus regisztrálást követően lehet megtenni.

8.1. A bejelentési űrlap tartalma

A bejelentési űrlap kötelező tartalmi elemeit részben az Evt., részben pedig az annak felhatalmazása alapján kiadott IRMr. adja meg.
Eszerint a bejelentéshez a következő adatok megadása szükséges:
- a bejelentő azonosítására szolgáló adatok (név, anyja neve, születési hely és idő, állampolgárság, adóazonosító jel),
- a bejelentő elérhetőségére vonatkozó adatok (lakcím, értesítési cím, elektronikus levélcím),
- kézbesítési megbízott igénybevétele esetén annak személyes adatai és elérhetőségei (neve, anyja neve, születési adatai, lakcíme),
- a vállalkozói tevékenység végzésével kapcsolatos adatok (a végezni kívánt tevékenységek, engedélyköteles tevékenység adatai, a székhely, telephely, a fióktelep),
- számvitellel és biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos adatok (naptártól eltérő üzleti év mérlegforduló-napja, jogelőd adószám, biztosítási jogviszony kódja, munkavégzés jellege, FEOR- szám, magánnyugdíjpénztár neve és annak azonosítója).
A bejelentéskor az alábbi nyilatkozatokat kell tenni:
- nyilatkozat arról, hogy kér-e a bejelentő egyéni vállalkozói igazolványt,
- nyilatkozat arról, hogy a bejelentő cselekvőképes,
- nyilatkozat az új Evt. által meghatározott, az egyéni vállalkozói tevékenység folytatását kizáró okok (bűncselekmények elkövetéséből eredő kizáró okok, gazdasági társaságban való korlátlan felelősségű tagság, egyéni cégbeli tagság) hiányáról,
- nyilatkozat az áfafizetési kötelezettség teljesítéséről vagy áfamentességről,
- nyilatkozat az Szja. tv. szerinti átalányadózás esetleges választásáról,
- nyilatkozat közösségi adószám iránti esetleges kérelemről.
Adatvédelmi okokból a bejelentési űrlapon a bejelentőt tájékoztatni kell arról, hogy pontosan mely adatait és milyen célból rögzítik a hatáskörrel rendelkező szervek és ezek közül melyek a bárki számára ingyenesen elérhető adatok.

8.1.1. A bejelentő személyes adatai

A bejelentő személyes adatai különösebb magyarázatot nem igényelnek, annyi megjegyzést érdemes fűzni hozzá, hogy - bár erről az IRMr. nem szól - álláspontunk szerint amennyiben ő maga nem rendelkezik elektronikus levélcímmel, úgy a bejelentés során kézbesítési megbízottja e-mail címét kell sajátjaként feltüntetni. Az IRMr. a kézbesítési megbízottra vonatkozó adatoknál sajnos figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a kézbesítési megbízott nemcsak természetes személy lehet, pedig az új Evt. erről egyértelműen rendelkezik és ennek komoly gyakorlati szerepe is van, hiszen kézenfekvő megoldás lehet, hogy a kézbesítési megbízott az egyéni vállalkozó könyvelését ellátó személy legyen, amely természetesen gazdasági társaság is lehet.

8.1.2. A kézbesítési megbízott

Az új Evt. megalkotásakor nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy az egyéni vállalkozói körnek számos olyan tagja lehet, aki nem feltétlenül rendelkezik az elektronikus kapcsolattartáshoz szükséges feltételekkel illetve képességekkel.
Ezért az új Evt. lehetővé teszi, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdését személyesen bejelenteni kívánó személy számára úgy hoz létre ügyfélkaput, hogy a bejelentő elektronikus postafiókcíme helyett (amely talán nem is létezik) másvalaki, az ún. kézbesítési megbízott e-mail címét tünteti fel. A kézbesítési megbízotti intézmény lényege, hogy a későbbiekben a hatóság a megbízott részére címezi az egyéni vállalkozó számára küldendő valamennyi elektronikus tájékoztató üzenetet.
Nagyon fontos látni, hogy a kézbesítési megbízott nem kapja, nem kaphatja meg a hivatalos elektronikus iratot a postafiókjába, hiszen az nem biztonságos kézbesítési mód. A kézbesítési megbízott e-mail címére értesítést kap arról, hogy a hatóság hivatalos iratot küldött az egyéni vállalkozó számára, amelyet az ideiglenes tárhelyen helyezett el.
A kézbesítési megbízott pedig köteles minderről az egyéni vállalkozót tájékoztatni, ezt követően az egyéni vállalkozó természetesen maga is átveheti az iratot ügyfélkapuján belépve, de rábízhatja ezt a kézbesítési megbízottra is. Amennyiben az iratot a kézbesítési megbízott az egyéni vállalkozó rendelkezése alapján átveszi, úgy az a vállalkozóval szemben kézbesítettnek tekintendő.
Miután a kézbesítési megbízott igen fontos feladatot lát el - hiszen rajta múlik, hogy az egyéni vállalkozó értesül-e a neki szóló határozatokról és egyéb küldeményekről -, igénybevételének feltétele, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdését bejelenteni szándékozó igazolja, hogy megbízottja elfogadja ezt a feladatot. Ezt teljes bizonyító erejű magánokirattal vagy közokirattal kell megtennie. Az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos eljárások során eredeti igazolások ugyan nem kérhetők, ez mégsem mond ellent ennek, hiszen bárki számára adott a lehetőség, hogy az elektronikus ügyintézést vegye igénybe és ebben az esetben valóban nem kell eredeti igazolásokat, iratokat beadnia. Ha azonban erre saját érdekkörében felmerülő ok miatt nem képes, akkor ezen eredeti okirat bemutatása nem mellőzhető, hiszen egyfelől bizonyítja, hogy a megbízott vállalta a feladatot, másfelől annak lehetőségét is kizárja, hogy a bejelentő bárki más elektronikus postafiókcímét adja meg annak tudta nélkül.
Kézbesítési megbízott cselekvőképes természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet lehet, a gyakorlatban valószínűleg családtagok vagy a vállalkozó könyvelője jár majd el kézbesítési megbízottként.
Teljes bizonyító erejű magánokiratról akkor beszélhetünk, ha
- az okiratot kiállító az okiratot sajátkezűleg írta és aláírta vagy
- két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy az okiratot kiállító a nem általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük saját kezű aláírásának ismerte el és az okiraton a tanúk lakóhelye is szerepel vagy
- az okiratot kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van vagy
- a gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták vagy
- ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el, illetőleg a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik vagy
- az elektronikus okiraton kiállítója minősített elektronikus aláírást helyezett el (ez utóbbinak ebben az esetben gyakorlati jelentősége nincsen, hiszen itt épp az elektronikus ügyintézés akadályozott).
Közokirat pedig az olyan papíralapú vagy elektronikus okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a megszabott alakban állított ki.
Annak nincs jelentősége, hogy a felek két külön okiraton adják be a megbízást és annak elfogadását, vagy a megbízó okiraton a megbízott feltünteti, hogy a megbízást elfogadja, esetleg komplett szerződést adnak be, de a fenti formai feltételek valamelyikének mindkét fél vonatkozásában meg kell felelni.
Talán célszerű lett volna az ügyfélkapun át történő ügyintézés során eljáró kézbesítési megbízottra vonatkozó szabályokat az ügyfélkapura vonatkozó külön jogszabályban elhelyezni, hiszen az a tény, hogy valaki az egyéni vállalkozói tevékenységével kapcsolatos ügyintézés során vesz igénybe kézbesítési megbízottat, nem jelenti azt, hogy megbízottja csak ezen ügykör küldeményeiről szóló tájékoztató üzenetet kapja meg, ez általános jelleggel így lesz.

8.1.3. A bejelentett tevékenységi körök

Ami az egyéni vállalkozó által elvégzendő konkrét tevékenységeket illeti, azokat a korábbi szabályozáshoz hasonlóan a gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszerében, azaz a TEÁOR-kódszámokkal kell feltüntetni. Egyéni vállalkozók esetében valamennyi tevékenység feltüntetése kötelező (eltérően a gazdasági társaságoktól, amelyek tevékenységi körüket választásuk alapján adják meg és tüntetik fel a cégjegyzékben), és meg kell jelölni ezek közül is a főtevékenységet. A korábban alkalmazott TEÁOR’03 egy KSH-közlemény volt, amely azt jelenti, hogy nem volt jogszabály, hiszen a KSH nem jogszabályalkotó szerv. Tekintettel arra, hogy az egyéni vállalkozó által végzett valamennyi tevékenységet a régi szabályozás szerint is fel kellett tüntetni (korábban még az egyéni vállalkozói igazolványban és a vonatkozó nyilvántartásban) és tekintettel arra is, hogy mindez kötelezően a szakmakódok segítségével történt, valójában egy KSH-közleményen múlt, hogy mely tevékenységek folytathatók egyéni vállalkozóként. A szakmakódjegyzék meglehetősen részletes, ezért ez a gyakorlatban nem okozott mindennapi problémát, ugyanakkor esetenként valóban komoly jogalkalmazási gondok merültek fel. A legérdekesebb probléma ezzel kapcsolatban a prostituáltak esete volt, akik szabályosan nem tudtak egyéni vállalkozói tevékenységet folytatni, hiszen a TEÁOR’03 nem ismert ilyen tevékenységet (a TEÁOR-közlemény az egyéb szolgáltatások tartalmát pontosan kifejti, és azok között a szexuális szolgáltató tevékenység nem szerepelt), márpedig a fentiek alapján végső soron ez volt a döntő a folytatható tevékenységek körét illetően. Amikor hazánkban már egyetlen jogszabály sem tiltotta a prostitúciót, akkor sem tette lehetővé annak egyéni vállalkozóként való folytatását, ugyanakkor - érthetően - az adóhatóság kifogásolta az adófizetés mellőzését, amelyet pedig ezek szerint legálisan a prostituáltak nem is tudtak volna megtenni.
A probléma összetettségét és súlyát mutatja, hogy az USA Magyarországról szóló, az emberi jogok gyakorlati érvényesülését bemutató 2007-es országjelentése, a
http://www.state.gov/g/drl/rls/hrrpt/2007/100563.htm is foglalkozott a kérdéssel és megjegyzi, annak érdekében, hogy a prostituáltak eleget tegyenek adófizetési kötelezettségüknek, az adóhatóság lehetővé teszi számukra, hogy vállalkozói tevékenység folytatása iránti engedélyt kérjenek és kapjanak. A megállapítás nem teljesen helytálló, hiszen nem az adóhatóság tette lehetővé az engedély iránti kérelmet, mutatja ugyanakkor azt a hazai gyakorlatot, amely a szabályozási problémát a nem megfelelő - tehát nem valós - tevékenységi kör feltüntetésével oldotta meg.
A TEÁOR’08-at azonban már nem egy KSH-közlemény hozta létre, hanem a jogforrási hierarchia élén szereplő jogszabály, az ugyanis egy közösségi rendelet, az 1893/2006/EK rendelettel életbe lépett NACE Rev.2. rendszert jelenti. Így már nem merül fel az az aggály, hogy nem jogszabály határozza meg az egyéni vállalkozóként végezhető tevékenységeket - megjegyzendő ugyanakkor, hogy például a prostituáltakkal kapcsolatban jelentkező problémát ez is csak annyiban oldja meg, hogy van olyan szolgáltatás, amelynek tartalmát a magyarázatban nem fejti ki teljes körűen, hanem csak példálózó felsorolást ad. Így lehetőség van egy ilyen, teljesen ki nem fejtett "egyéb" szolgáltatási csoportba érteni a prostituáltak tevékenységét, amire korábban azért nem volt mód, mert a TEÁOR’03-hoz fűzött részletes magyarázat taxatívan adta meg az egyes szolgáltatások tartalmát.

8.1.4. Székhely, telephely, fióktelep

A bejelentkezőnek meg kell adnia székhelyét és ha van, telephelyét és fióktelepét, amennyiben utóbbi kettőből több van, úgy mindegyiket. E fogalmak tekintetében a Ctv. rendelkezéseit kell alkalmazni, ennek alapján pedig a székhely az egyéni vállalkozó bejegyzett irodája. A bejegyzett iroda az egyéni vállalkozó levelezési címe, az a hely, ahol üzleti és hivatalos iratainak átvétele, érkeztetése, őrzése, rendelkezésre tartása, valamint ahol a külön jogszabályban meghatározott, a székhellyel összefüggő kötelezettségek teljesítése történik. Az elektronikus ügyintézés kötelezővé és általánossá tétele miatt ennek gyakorlati jelentősége kisebb, de nem szabad elfelejteni, hogy az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos eljárásokon kívül a vállalkozónak más olyan ügyei is lehetnek, amelyeket nem elektronikusan intéz. A telephely a tevékenység gyakorlásának olyan tartós, önállósult üzleti (üzemi) letelepedéssel járó helye, amely a székhelytől eltérő helyen található. A fióktelep pedig a székhelytől eltérő településen lévő telephely.
E fogalmakból következően az új szabályozás nem tekinti egyazon helynek, egymás meghatározásának a székhelyet és a központi ügyintézés helyét. A gyakorlatban a gazdasági szereplők jelentős részénél a székhely sokszor nem jelentett többet bejegyzett irodánál, kézbesítési címnél; a működéssel kapcsolatos ügyintézés és/vagy üzleti tevékenység attól eltérő helyen folyt. Ezt felismerve módosította a jogalkotó a Ctv.-t úgy, hogy annak alapján már nem elvárás, hogy a székhely és a valós, központi ügyintézés egyazon hely legyen.

8.2. Mi történik a bejelentkezéskor?

8.2.1. A hatóság teendője

Ha bejelentő az ügyfélkapun keresztül belépve elküldi a bejelentési űrlapot az általa választott körzetközponti jegyzőhöz (az okmányirodába), a jegyző a hiánytalanul kitöltött bejelentési űrlap alapján az e célra kialakított elektronikus rendszeren keresztül beszerzi az adóhatóságtól az adószámot, a KSH-tól a statisztikai számjelet. Ezt követően ezen azonosítókat és az összes további olyan adatot, amelyet az új Evt. alapján nyilván kell tartani, továbbítja a KEKKH részére. A KEKKH nyilvántartási számot képez és nyilvántartásba veszi az egyéni vállalkozót. Ezt követően erről a tényről azonnal, elektronikus úton értesíti a bejelentés szerint és az egyéni vállalkozó székhelye szerint illetékes körzetközponti jegyzőt, az állami, valamint a székhely - szükség szerint a telephely - szerint illetékes adóhatóságot és a KSH-t.

8.2.2. A bejelentés igazolása

Természetesen a bejelentőt mind a bejelentés tényének megtörténtéről, mind pedig az azonosítószámokról haladéktalanul tájékoztatni kell, hiszen adószám nélkül nem kezdheti meg a működést. Az új Evt. úgy rendelkezik, hogy az erről szóló, illetve ezeket tartalmazó igazolást a KEKKH küldi meg a bejelentő számára, azonban az Evr. ezt másképp szabályozza. Annak alapján ugyanis az igazolást a KEKKH az illetékes körzetközponti jegyző útján juttatja el a bejelentőnek, vagyis végső soron azt a körzetközponti jegyző küldi meg az egyéni vállalkozó számára. Vélhetően technikai okokból volt szükség a törvény rendelkezéseinek korrigálására, ugyanakkor ezáltal a törvény és az Evr. valójában nincs teljesen összhangban egymással.
A bejelentő számára a sikeres bejelentés eredményeképpen elektronikusan megküldött igazolás az alábbi adatokat kell hogy tartalmazza:
- az eljáró hatóság megnevezését, az hatóságnál kapott ügyszámot, a bejelentés napját,
- az egyéni vállalkozó az egyéni vállalkozó természetes személyazonosító adatait (név, születési név, anyja neve, születési hely és idő),
- az egyéni vállalkozó székhelyét, szükség szerint telephelyét illetve fióktelepét, ha ezekből több van, akkor mindegyiket,
- az egyéni vállalkozó főtevékenységének és egyéb tevékenységeinek a TEÁOR’08 szerinti szakmakódok megjelölésével,
- az egyéni vállalkozó adószámát, statisztikai számjelét és nyilvántartási számát.

8.2.3. A nem megfelelő bejelentés

Amennyiben a bejelentő a bejelentési űrlapot nem megfelelően töltötte ki, erről a tényről azonnal automatikus visszajelzést kap. A visszajelzésben szerepel, hogy a bejelentési űrlap mely részét vagy részeit nem töltötte ki a bejelentő, figyelmeztetni kell továbbá egyidejűleg arra is, hogy bejelentése meg nem tettnek minősült, ezzel kapcsolatosan pedig fel kell hívni a figyelmét arra is, hogy egyéni vállalkozóként nem jogosult működni. Tájékoztatni kell továbbá arról is, hogy milyen jogkövetkezményekkel jár az egyéni vállalkozói tevékenység jogtalan folytatása (a Ket. alapján az illetékes körzetközponti jegyző hatósági ellenőrzés keretében eltiltja a tevékenység folytatásától, ha más hatóság feladatkörébe ütköző magatartást észlel, megindítja annak eljárását, bírságot szab ki).

8.3. A bejelentés joghatása

Mivel tehát az engedélyezési rendszert a bejelentés váltotta fel, amennyiben az egyéni vállalkozói tevékenységet végezni kívánó a bejelentéshez szükséges elektronikus űrlapot hiánytalanul töltötte ki, számára az illetékes köretközponti jegyző mérlegelés nélkül, azonnal köteles a szükséges adószámot és a statisztikai számjelet beszerezni, továbbá a bejelentő nyilvántartásba vételéről gondoskodni.
Nem lehet szó engedélyezésről és utólagos az ellenőrzés, ebből következően a hatóság abban az esetben, ha a benyújtott bejelentési űrlap hiánytalan, semmiféle mérlegelési jogkörrel nem rendelkezik. Nincs mit mérlegelnie, nincs mit engedélyeznie, hiszen az egyes konkrét gazdasági tevékenységek végzésének feltételei külön jogszabályokban rendezettek, a tevékenységek végzésének pedig valamiféle jogi keretet kell adni, ez nem függhet hatósági döntéstől, csakis jogszabályban meghatározott egzakt kritériumok meglététől. Az egyéni vállalkozók esetében többé nem mosódik össze a konkrét tevékenységre való jogosultság és a gazdasági életben való működés lehetősége. Az egyéni vállalkozói tevékenység feltételei között nincsen egyetlen olyan sem, amely mérlegelést tenne lehetővé vagy szükségessé.
Olyan heterogén körről van itt szó, hiszen annyiféle tevékenység létezik, hogy csak egészen minimális közös szabályokra van és lehet szükség. Ha megnézzük például az ügyvédekre vagy a magánállatorvosokra vonatkozó szabályokat, ott más a helyzet, hiszen ők nem egyéni vállalkozók, ezért a rájuk vonatkozó jogszabály szabályozza mind a konkrét tevékenység szabályait, mind folytatása jogi keretének további feltételeit. Esetükben a külön törvény kötelező kamarai tagságot ír elő, anélkül ügyvédi vagy állatorvosi tevékenységet nem folytathatnak.
Az ügyvédek esetén a törvény azonban kamarai tagság alóli kizáró okként szerepelteti, ha valaki életmódja vagy magatartása miatt az ügyvédi gyakorlat hivatására a közbizalom hiánya miatt alkalmatlan. Ebből követezően a kérelmező hiába felel meg valamennyi szakmai feltételnek, ha ezen - mérlegelést nemhogy lehetővé tevő, de anélkül értelmezhetetlen - kizáró ok hatálya alá esik.
Az állatorvosok esetén a feltételek és a kizáró okok konkrétak, mérlegelésre nem hagynak teret. Ugyanakkor ha valaki magán-állatorvosi tevékenység folytatása iránti engedélyért folyamodik, annak rendelkeznie kell magyar nyelv "szükséges szintű" ismereteivel, valamint a "kamara által előírt […] szükséges felszereléssel", amely azonban már mérlegelésre és érdemi hatósági döntésre ad lehetőséget.
Mindkét esetben azt látjuk, hogy összemosódnak a konkrét tevékenységre és az arra vonatkozó szabályok, hogy azt milyen feltételek között lehet végezni. Ez azért lehet így és azért érthető, hiszen egyrészt itt homogén csoportokról van szó - mindannyian ugyanazt a tevékenységet végzik -, akikre nézve így lényegesen könnyebb részletesebb feltételeket megadni és nem okoz problémát összehangolni az egyes tevékenységre és a működésre vonatkozó szabályokat.
A szabályos bejelentés benyújtásával az egyéni vállalkozóként való működés joga elméletileg megvan. A jogszabályszerű bejelentés ténye az, amely az egyéni vállalkozói jogviszonyt létrehozza.
Nem hagyható figyelmen kívül természetesen, hogy az Art. úgy rendelkezik, adóköteles tevékenységet csak adószám birtokában lehet végezni. E szabályt természetesen az új Evt. még akkor sem írhatja felül, ha egyébként arra törekszik, hogy az egyéni vállalkozókénti működés minél kevesebb feltétellel és mielőbb megkezdhető legyen. Mindebből következően a bejelentő az egyéni vállalkozó működését és tényleges, adóköteles tevékenységét csak akkor kezdheti meg, ha a bejelentést követően a bejelentést visszaigazoló, az adószámot is tartalmazó igazolását megkapta. Tekintettel azonban arra, hogy a körzetközponti jegyző és az adóhatóság, valamint a KSH egymással elektronikusan kommunikál, ez igen rövid időt, akár csak pár percet vesz igénybe. A hatóságok közötti kommunikáció nemcsak elektronikus, de több ponton automatikus, így a bejelentés és az arról kapott, a szükséges azonosítókat tartalmazó igazolás megküldése (kézhezvétele) között rendkívül rövid idő telik el, hiszen ahogy láttuk, az ügyfél a bejelentést csakis ügyfélkapun keresztül kezdeményezheti (még abban az esetben is, ha ehhez az okmányirodához fordul segítségért).
Az elektronikus bejelentési űrlapot a rendszer kizárólag akkor engedi továbbítani, ha a bejelentő azt hiánytalanul töltötte ki, vagyis megadta valamennyi szükséges adatát, nem felejtette el iksszel jelölni, hogy kér-e egyéni vállalkozói igazolványt vagy sem, hogy kéri-e a közösségi adószám megállapítását, hogy az Szja tv. szerinti átalányadózást választja-e stb. Ebben az esetben automatikusan, akár percek alatt, hatósági ügyintézői közreműködés nélkül, elektronikus postafiókjába (vagy kézbesítési megbízottja elektronikus postafiókjába) kapja meg a szükséges azonosítókat is tartalmazó igazolást, amellyel az egyéni vállalkozói működés megkezdhető.

8.4. Díj- és illetékmentesség

A korábbi szabályozáshoz képest nagyon fontos változás, hogy az új Evt. alapján az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének bejelentése, a változásbejelentés, az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének és megszűnésének bejelentése díj- és illetékmentes.
Következik ez abból, hogy az eljáró hatóságok feladata az elektronikus ügyintézés és a hatóságok közötti elektronikus kommunikáció révén lényegesen leegyszerűsödött, az ügyfelek felé kifejtett tevékenysége nem indokolja igazgatási szolgáltatási díj beszedését vagy illeték megfizettetését, hiszen egyéni vállalkozói igazolvány vagy egyéb igazolvány, engedély kiállítása kötelezően már nem történik. Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdéséért korábban 10 000 forint illetéket kellett fizetni, ezt közvetlenül az igazolvány kiállításáért kellett leróni, de miután az kötelező volt, ezért gyakorlatilag elmondható, hogy a tevékenység megkezdéséért ezt az összeget meg kellett fizetni. Fontos megjegyezni, hogy amennyiben a bejelentő egyéni vállalkozói igazolványt szeretne kapni, úgy ezt kifejezetten kérnie kell és ebben az esetben illetéket kell fizetnie.

9. A konkrét gazdasági tevékenység és az egyéni vállalkozói működés viszonya

Többször érintettük már a konkrét tevékenységek és az egyéni vállalkozói működés viszonyát, érdemes azonban ezt kapcsolatot részletesebben megvizsgálni.
Az Irányelv természetesen nemcsak a vállalkozások alapításának, megkezdésének megkönnyítését tűzte ki célul, hiszen ez csak látszateredményt hozna, hanem az egyes konkrét gazdasági tevékenységek megkezdését és folytatását akadályozó szükségtelen adminisztratív terhek leépítését is megvalósította. Ennek következtében szinte példátlan mennyiségű jogszabályt kellett felülvizsgálnia és módosítania a hazai jogszabály-előkészítőknek és jogalkotóknak annak érdekében, hogy valamennyi létező tevékenység és szakma esetében megvizsgálják, fenntartható-e az engedélyezés vagy egyébként az akkor hatályos szabályozás rendszere.
Ennek során bevezetésre került a konkrét gazdasági tevékenységek esetén is a bejelentés rendszere, amely számos esetben felváltotta az addigi engedélyezést. Mindezek következtében a konkrét gazdasági tevékenységek közül van, amelyik engedélyköteles (például a közbeszerzési tanácsadói, bányamérői, üzletszerű ingatlanközvetítői tevékenység, környezetvédelmi, természetvédelmi tájvédelmi szakértői tevékenység), van amelyik bejelentésköteles (például egyes közoktatási szakértői tevékenységek, tűzvédelmi szakvizsga szervezésével összefüggő oktatásszervezés) és vannak, amelyek folytatásához még bejelentésre sincsen szükség (pl. fodrászat, egyes takarítási tevékenységek). Utóbbiak esetén egyáltalán nem arról van szó, hogy ne lenne szükség adott esetben képesítési követelményeknek való megfelelésre, illetőleg az üzletnyitással kapcsolatos teendők megtételére, arról van csupán szó, hogy a konkrét tevékenység folytatását nem kell engedélyeztetni vagy bejelenteni.
A bejelentés lényege, hogy - szemben az engedélyezési rendszerrel - ha a bejelentő teljesíti a tevékenység gyakorlásához szükséges feltételeket, a tevékenység folytatását megkezdheti, azonban köteles ezt bejelenteni az illetékes hatóságnak. A bejelentés közvetlenül nem feltétele a tevékenység megkezdésének, elmulasztása ugyanakkor külön szankcionálandó. Ez talán túl absztraktnak tűnik, hiszen ha a bejelentés elmaradása szankcionálható, akkor a bejelentés közvetve bár, de mégiscsak feltétel. A hangsúly inkább azon van, hogy nem beszélhetünk engedélyezésről, a hatóságnak nem az a szerepe, hogy döntsön abban a kérdésben, hogy valaki megtehet-e valamit vagy sem, hanem az, hogy tudomást szerezzen és tudomásul vegye a tevékenység megkezdését. Azaz az illetékes hatóság pontosan tisztában legyen azzal, hogy az adott tevékenységet kik folytatják és róluk nyilvántartást vezessen. A bejelentés alapján ugyanis a hatóság azonnal ellenőrizni tudja, hogy a gazdasági szereplő megfelel-e a jogszabályi követelményeknek, és ha ellenőrzése során jogszabálysértést tapasztal, azt szankcionálhatja, ennek során végső esetben meg is tilthatja a tevékenység folytatását.
Ahogyan láttuk, az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének bejelentésekor nyilatkozni kell a végezni kívánt tevékenységekről a szakmakódok megadásával. Bármennyi tevékenységé végezhető, közöttük mindaz, amelynek egyéni vállalkozókénti végzése nem kizárt (például önálló bírósági végrehajtó, őstermelő. stb.), így értelemszerűen ezek között lehet engedélyhez, bejelentéshez kötött és olyan is, amelyhez egyikre sincsen szükség. Az a tény, hogy az egyéni vállalkozói működés az annak szabályszerű bejelentését és a szükséges azonosítókat is tartalmazó visszaigazolással megkezdhető, természetesen nem jelenti azt, hogy az a konkrét tevékenység is megkezdhető, amelyre a vállalkozónak még nincs engedélye, vagy amelyet az illetékes hatósághoz még nem jelentett be.
a) Amennyiben valaki kizárólag olyan tevékenységek szakmakódját jelenti be az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésekor, amelyhez sem engedély, sem valamely hatósághoz való bejelentés nem szükséges, úgy egyéni vállalkozói működésének megkezdésével egyidejűleg természetesen a konkrét tevékenységek végzésébe is belefoghat.
b) Amennyiben valaki az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésekor olyan tevékenység végzésének szándékáról (is) nyilatkozik, amely más hatósághoz való bejelentéshez kötött, e konkrét szakma művelését csak akkor kezdheti meg, ha az arra vonatkozó szabályok szerint meghatározott hatóságnak ezt bejelenti. Egyéni vállalkozói működését ugyanakkor ez előtt is megkezdheti, azaz végezheti az előző pontba tartozó tevékenységeket, bankszámlát nyithat, számlatömböt vásárolhat stb.
c) Amennyiben valaki engedélyköteles tevékenységet kíván egyéni vállalkozóként végezni, úgy természetes, hogy azt csak az engedély birtokában teheti meg. Ha más tevékenységet nem is szeretne végezni, akkor az engedély meglétéig egyéni vállalkozóként érdemi munkát nem végezhet, csak adminisztratív teendőit láthatja el. Ha más tevékenységeket is végezne és ezekkel kapcsolatban már megtette a szükséges teendőket, akkor azokat értelemszeren egyéni vállalkozóként megkezdheti, míg az engedélyköteles szakmát majd csak az engedély birtokában. Amennyiben az egyéni vállalkozó engedélyköteles tevékenységet folytat, úgy ezt a tényt, engedélye számát és annak kiállító hatóságát az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésekor köteles feltüntetni. Abban az esetben, ha a vállalkozó valójában csak egy, engedélyköteles tevékenységet folytatna, ám a szükséges engedély még nincs meg, de ennek ellenére valamiért már regisztráltatná magát egyéni vállalkozóként, annyit tud tenni, hogy egy nem engedély- vagy bejelentésköteles szakmát tüntet fel a formanyomtatványon és utólag adja majd meg a valóban folytatni kívánt szakma kódját és a megszerzett engedély adatait.
d) Amennyiben az egyéni vállalkozó már működése során kíván új, engedélyköteles tevékenységet folytatni, felvenni a többi közé, a kérelem a külön jogszabályban meghatározott hatósághoz való benyújtásával minden további teendő nélkül teljesíti az egyéni vállalkozói tevékenységre vonatkozó változásbejelentési kötelezettségét is. Az illetékes hatóság az engedély megadásával ugyanis egyidejűleg köteles értesíteni a körzetközponti jegyzőt (és egyébként az adóhatóságot is), aki gondoskodik az új tevékenység és az engedélyre vonatkozó adatok nyilvántartásban való feltüntetéséről. Ehhez hasonlóan az engedélyköteles tevékenység megszüntetését is elegendő az engedélyező hatóságnak bejelenteni, mert ezzel a fentiekhez hasonlóan az egyéni vállalkozó egyúttal változásbejelentési kötelezettségét is teljesíti. Ahogyan arról már szó volt , itt okoz némi gondot az új Evt. azon rendelkezése, amely kimondja, hogy a köretközponti jegyzők feladatukat országos illetékességgel látják el. Az engedélyező hatóság ugyanis nem tudhatja, hogy a vállalkozó melyik jegyzőt választotta, ezért az Evr. alapján az engedélyről a vállalkozó székhelye szerint illetékes körzetközponti jegyzőt tájékoztatja, amely intézkedik az adatok illetékes jegyzőhöz juttatásáról, amennyiben nem ő az.

10. A bűncselekmény elkövetésével kapcsolatos kizáró okok utólagos ellenőrzése, a foglalkozástól eltiltás ellenőrzése

A korábbi szabályozás alapján erkölcsi bizonyítvánnyal kellett igazolni, hogy a vállalkozni kívánó nem áll a bűncselekmények elkövetésével kapcsolatos kizáró okok hatálya alatt. Ahogy láttuk, az új szabályozás esetén a bejelentéskor ennek igazolására nincs lehetőség, mert az ügyintézés elektronikusan folyik, márpedig ezen igazolás hiteles elektronikus formája még nem létezik, eredeti igazolások vagy azok hiteles másolata pedig az Irányelv alapján akkor sem volna kérhető, ha a jogalkotó megtartotta volna a személyes, illetve papíralapú ügyintézést.
Összhangban az új szabályozás logikájával és alapvető célkitűzésével, a jogalkotó nem azt a megoldást választotta, hogy az egyéni vállalkozónak utólag kellene ezen kizáró okok hiányát igazolni, hanem a hatóság feladatkörébe utalta az ellenőrzést, amely bármikor elvégezheti az ellenőrzést. Hogy melyik hatóság feladatkörébe, az némi magyarázatra szorul.
Az új Evt., ahogy arról már többször is szó volt, jogtechnikai okokból nem nevesíti az eljáró szerveket, ugyanakkor szabályaiból, szóhasználatából és - kötelező erővel nem bíró - kommentárjából kiderül, hogy az "egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatban eljáró", végig nagy kezdőbetűvel írt hatóság kifejezés alatt a körzetközponti jegyzőt tervezte érteni, míg a KEKKH a nyilvántartást vezető szerv lenne, hatsági jogkör nélkül. Ehhez képest az Evr. a bűncselekmények elkövetéséből eredő kizáró okokkal kapcsolatos hatósági ellenőrzési feladatot a KEKKH-hoz telepíti. Meg kell jegyezni, hogy az a tény, hogy az egyéni vállalkozói nyilvántartást és a bűnügyi nyilvántartást is egyazon szerv vezeti, semmi könnyebbséget vagy előnyösebb helyzetet nem jelent a szigorú adatvédelmi szabályok alól, azaz a bűnügyi adatokhoz való hozzáférés tekintetében pont úgy kell tekinteni, mintha két külön szervről lenne szó.
Nem is olyan könnyű feladat tehát megoldani a bűncselekmények miatti kizáró okokkal kapcsolatos ellenőrzést, hiszen a bűnügyi nyilvántartás alkotmányossági okokból kitüntetett védelmet és figyelmet "élvező" nyilvántartás. Az ellenőrző hatóság számára nem jöhet szóba a közvetlen hozzáférés, ugyanis a Bnytv. a bűnügyi nyilvántartási rendszerben kezelt adatokhoz csak a büntetőeljárás lefolytatása céljából, büntetés és intézkedés végrehajtása, bűncselekmények megelőzése és felderítése céljából, felderítési, nemzetbiztonsági védelmi és elhárítási, információszerzési célból enged közvetlen hozzáférést. Azaz közvetlen hozzáférés csak e nyilvántartás elsődleges funkciójának megvalósítása érdekében történhet.
Maradt tehát az adatigénylés lehetősége, amellyel kapcsolatban a Bnytv. úgy rendelkezik, hogy ilyen módon adatot akkor lehet továbbítani, ha az adatot igénylő szerv számára ezt törvény az adatkezelés céljának és az átvehető adatok körének pontos meghatározásával minden egyes adat tekintetében lehetővé teszi. A Bnytv. az adatigénylőt kötelezi arra, hogy az adatigényléssel érintett személy adatait közölje, ez garanciális szabály azzal kapcsolatban, hogy az adatigénylő valóban ismeri az érintett személyes adatait, adattovábbítás addig nem történhet meg, amíg a személyes adatok között (az igénylésben és a bűnügyi nyilvántartásban) eltérés van. Ezen szigorú szabályoknak tehát minden esetben, akkor is meg kell felelni, ha az adatigénylő és a nyilvántartó szerv ugyanaz - ebben az esetben két külön szervnek kell őket tekintenünk, mert két teljesen eltérő feladatkörben jár el, és mert a bűnügyi nyilvántartásban szereplő adatok védelméhez fűződő alkotmányos érdek ezt kívánja.
Az új Evt. értelmében tehát a KEKKH az adatigényléshez a Bnytv.-ben előírt adatok közlésével az egyéni vállalkozói tevékenység folytatására való jogosultság fennállásának ellenőrzése céljából adatot igényelhet és vehet át a bűnügyi nyilvántartó szervtől, a bűnügyi nyilvántartó szerv pedig az adatigénylés alapján a KEKKH számára adatot továbbít arra a tényre vonatkozóan, hogy a bűnügyi nyilvántartásokban szerepelő adatok alapján fennáll-e az egyéni vállalkozóval szemben kizáró ok. A KEKKH az adatigénylés során tehát annyit kérdezhet meg, hogy egy konkrét egyéni vállalkozó elkövetett-e olyan bűncselekményt, amely a törvény alapján számára kizáró ok, a bűnügyi nyilvántartást vezető szerv pedig válaszában annyit közölhet, hogy az igénylésben szereplő bűncselekmények elkövetése miatt az érintett szerepel-e a bűnügyi nyilvántartásban vagy sem.
A fentiekhez hasonlóan történik a foglalkozástól eltiltás ellenőrzése is, vagyis arra vonatkozóan a fenti szabályok szerint igényelhet adatot a KEKKH mint az egyéni vállalkozók ügyében e tekintetben hatósági ellenőrzést lefolytató hatóság a KEKKH-től mint a bűnügyi nyilvántartást vezető szervtől.
Míg az előbbi esetben - kizáró okot jelentő bűncselekmény elkövetése - az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság megszűnik, utóbbi esetben csak a konkrét tevékenység végzése kizárt, tehát az adott tevékenységet kell csak törölni az egyéni vállalkozói nyilvántartásból, egyébként a vállalkozó folytathatja egyéni vállalkozói tevékenységét, feltéve, hogy egyéb tevékenységi köre, körei is voltak. Amennyiben egyetlen konkrét tevékenységet folytatott és arra nézve is foglalkozástól eltiltás hatálya alatt áll, úgy az ő esetében is megszűnik az egyéni vállalkozói tevékenység folytatásának joga. Ennek gyakorlati jelentősége azonban csekély, hiszen mindössze annyi a teendője, hogy bejelentse valamely új - sem engedélyhez, sem külön bejelentéshez kötött - tevékenység folytatását és máris maradhat egyéni vállalkozó.
A KEKKH minden esetben tájékoztatja a körzetközponti jegyzőt, ha a bűnügyi nyilvántartó szerv válaszából kiderül, hogy kizáró ok vagy foglalkozástól eltiltás áll fenn, a jegyző pedig megteszi a szükséges lépéseket (lásd az egyéni vállalkozói tevékenységről szóló részt). Fontos és garanciális adatvédelmi szabály, hogy a KEKKH az ellenőrzés során megismert tényre vonatkozó adatokat az ellenőrzés befejezéséig, ha pedig az ellenőrzés alapján az egyéni vállalkozó tevékenység megtiltására irányuló eljárást indul, annak jogerős befejezéséig kezelheti.

11. Az egyéni vállalkozói igazolvány

11.1. Az egyéni vállalkozói igazolvány szerepe

Az új Evt.-t megelőző szabályozás engedélyezési rendszeren alapult, amelynek megtestesítője voltaképp az egyéni vállalkozói igazolvány volt, az kifejezetten a vállalkozási jog igazolására szolgált.
A korábban hatályos jogszabályok összemosták az egyéni vállalkozói igazolványra való jogosultságot az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultsággal. Így amikor a régi Evigr. az igazolvány érvénytelenségének eseteit sorolta fel, akkor valójában az egyéni vállalkozóként való tevékenykedés további kizáró okait adta meg, amelyekre pedig nem volt felhatalmazása, hiszen azokat törvényben kellett volna rendezni.
Nem volt egyértelmű az sem, hogyha az egyéni vállalkozói tevékenység igazolványhoz kötött, akkor miért folytatható mégis bizonyos tevékenység igazolvány nélkül (a mezőgazdasági termelőtevékenység és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás a régi szabályok szerint vállalkozói igazolvány nélkül is végezhető volt) és ezen tevékenységekre hogyan értelmezhetőek az igazolvány érvénytelenségére vonatkozó szabályok, így például ha lakóhelye új lakóhely létesítése nélkül szűnt meg, akkor miért folytathat mégis vállalkozói tevékenységet?
Az engedélyezési rendszer kiiktatásával az egyéni vállalkozói igazolvány szerepe alapvetően meg kellett, hogy változzon.
Az igazolvány a továbbiakban nem lehet kötelező, hiszen az már az Irányelv szabályaiba ütközne és egyébként is ellentétes lenne az új szabályozás koncepciójával. A jogalkotó megtartotta az egyéni vállalkozói igazolványt, ám teljes mértékben a vállalkozóra bízza annak megítélését, hogy szüksége lehet-e erre vagy sem, kéri-e annak kiváltását vagy sem. Miután az igazolvány többé már nem kötelező, az a vállalkozóktól sehol nem kérhető, az az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésének és folytatásának nem feltétele.
Ennek érdekében az új Evt. és az Evigr. valamennyi olyan jogszabályt módosította, amely a vállalkozó számára az igazolvány bemutatását tette volna kötelezővé, vagy amely egyébként az igazolványt mint az egyéni vállalkozói jogviszony igazolását tekintette. (Ehelyett egyébként az egyéni vállalkozói tevékenység jogszerű folytatása a bejelentéskor kapott igazolás vagy a nyilvános nyilvántartás révén ellenőrizhető, így a módosított jogszabályok mindenütt ezek valamelyikére utalnak.)
Hogy miért gondolta a jogalkotó, hogy szükség lehet a vállalkozói igazolványra akkor is, ha az nem kötelező? Talán abból kiindulva, hogy a lehetőséget érdemes fenntartani olyan, előre nem feltétlen látható okokra, amelyek jogilag talán nem relevánsak, de mégis fontosak lehetnek akár például üzleti szempontból. Egyrészt az egyéni vállalkozók szolgáltatásait igénybe vevők között sokan lehetnek még olyanok, akik megszokásból abban inkább bíznak. Másrészt ennél komolyabb gyakorlati jelentősége lehet annak, hogy bár jogszabály még indirekt módon sem teheti kötelezővé a vállalkozókat arra, hogy rendelkezzenek igazolvánnyal, a gyakorlat azt mutatja, hogy egyes pénzintézetek azonban számlanyitáskor megkövetelik azt.

11.2. Az egyéni vállalkozói igazolvány jellemzői

Az igazolványra vonatkozó szabályokat az új Evt. mellett kormányrendelet, az Evigr. tartalmazza. Eszerint az egyéni vállalkozói igazolvány közokirat, amely arra alkalmas, hogy hitelesen igazolja a benne szereplő, a kiállítás napján érvényes adatokat. Az igazolvány ezen túlmenően jogosultságot igazoló biztonsági okmány, amely törzslapból és pótlapokból áll arra az esetre, ha a tevékenységi körök száma ezt indokolja.
Az igazolvány tartalmazza az egyéni vállalkozó családi és utónevét, adószámát, nyilvántartási számát, statisztikai számjelét, székhelyét, tevékenységi köreit a főtevékenység megjelölésével, az igazolvány számát, a kiállítás helyét, keltét és a kiállító hatóság megnevezését.

11.3. Az egyéni vállalkozói igazolvány kiváltása

Ha tehát az egyéni vállalkozó ezt kifejezetten kéri, számára a körzetközponti jegyző egyéni vállalkozói igazolványt állít ki. Az egyéni vállalkozói tevékenység bejelentésekor nyilatkozni kell az igazolvány iránti igényről, de természetesen az utóbb, a működés során is kérelmezhető annál a körzetközponti jegyzőnél, amelynél a vállalkozó bejelentette vállalkozói tevékenységét.
Az egyéni vállalkozói tevékenységekkel kapcsolatos ügyek közül az igazolvány iránti kérelem az egyetlen, amely nemcsak bejelentkezéskor, de később is személyesen vagy akár papíralapon is - tehát nem elektronikusan - kérhető. Amennyiben az igazolvány kiállítását az egyéni vállalkozó személyesen kéri, úgy azt számára - ha az illetéket megfizette - azonnal ki kell állítani, egyébként pedig a kérelem beérkezését követő munkanaptól számított öt munkanapon belül kell számára megküldeni.
A vállalkozói igazolvány első kiadása iránti eljárás illetéke 10 000 forint, a vállalkozói igazolványban feltüntetett adatok változása miatti igazolványcseréért - a módosítások számára tekintet nélkül - 3000 forint illetéket kell fizetni. Illetékmentes a módosítás, ha arra a vállalkozói igazolványban feltüntetett helységnév, utcanév, házszám állami vagy önkormányzati döntés alapján történő megváltoztatása miatt kerül sor. A megrongálódott, megsemmisült, elveszett vállalkozói igazolvány pótlása iránti eljárás illetéke 5000 forint. Ezen összegek egyébként az új Evt. hatálybalépésével nem változtak.

11.4. Az egyéni vállalkozói igazolvány érvénytelensége

Az igazolvány a jogszabály erejénél fogva érvénytelenné válik, ha az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság bármely ok miatt megszűnik, ha a vállalkozó szünetelteti egyéni vállalkozói tevékenységét, ha az igazolványban szereplő adatok megváltoztak, ha a vállalkozó az igazolványt a körzetközponti jegyzőnek leadta, vagy az visszavonta, illetve ha az igazolványt elvesztették vagy eltulajdonították.
Az Evigr. kissé következetlen a tekintetben, hogy az új Evt.-ben szereplő, az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnését eredményező okok beálltával az igazolvány a jogszabály erejénél fogva vagy a hatósági határozat révén válik érvénytelenné? Tekintettel arra, hogy az igazolvány kiváltása már nem kötelező és nem az keletkezteti az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultságot, ez komoly gyakorlati problémát valószínűleg nem okoz.
A vállalkozó köteles haladéktalanul, de legkésőbb három napon belül bejelenteni, ha igazolványát ellopták vagy az elveszett, ekkor annak pótlását kérheti 5000 forint illeték lerovása ellenében. Ha az új igazolvány kiállítását követően elveszettnek hitt igazolványa előkerül, úgy azt köteles a körzetközponti jegyzőnek leadni, aki az igazolványt bevonja. Az igazolvány cseréjét lehet kérni abban az esetben, ha az eredeti igazolvány használhatatlanná rongálódott, ebben az esetben azonban feltétel az eredeti igazolvány leadása a körzetközponti jegyzőnek, feltétel továbbá a szintén 5000 forint illeték megfizetése.
Tekintettel arra, hogy az igazolvány az egyéni vállalkozók nyilvántartásában szereplő egyes adatokat tanúsítja, azok megváltozásakor az igazolványt le kell adni és ha a vállalkozó kéri, újat kell kiállítani, ennek - vagyis a módosítás miatti cserének - illetéke 3000 forint. Igazolvánnyal rendelkező vállalkozók a nyilvántartott adataikban való változásbejelentésének feltétele az igazolvány leadása annak érdekében, hogy a nyilvántartás és az igazolvány adatai ne térhessenek el egymástól.

12. Az egyéni vállalkozói nyilvántartás

Az engedélyezést felváltó bejelentési rendszer csak akkor tudja betölteni funkcióját, ha naprakész, pontos nyilvántartással párosul, hiszen a bejelentésre pontosan a regisztráció érdekében van szükség.
Tekintettel arra, hogy adatvédelmi okokból minden esetben meg kell adni az adatgyűjtés és a nyilvántartás-vezetés célját, az új Etv. rögzíti, hogy az egyéni vállalkozói nyilvántartás célja az egyéni vállalkozók nyilvántartási számmal történő azonosítása, illetve más egyéni vállalkozótól való megkülönböztetése, az egyéni vállalkozók tevékenységének átláthatóbbá tétele, és a jogszabályoknak megfelelő működés ellenőrzése lehetővé tétele.
Ez a rendelkezés tulajdonképpen pontosan illusztrálja a bejelentési rendszer lényegét: arra azért van szükség, hogy ismert legyen, hányan és kik tevékenykednek az országban egyéni vállalkozóként. Fontos ez az állami szervek szempontjából, hiszen az itt szereplő adatok szolgálnak az ellenőrzés alapjául, továbbá uniós statisztikai-adatszolgáltatási kötelezettségük teljesítéséhez is nélkülözhetetlen. Fontos a piaci szereplők számára is, akik tájékozódhatnak a nyilvántartás bárki számára nyilvános adataiból az adott vállalkozóról és fontos magának az egyéni vállalkozónak is, hiszen már nem igazolvánnyal, hanem például a nyilvántartásban való szerepléssel tudja igazolni egyéni vállalkozói jogviszonyát.

12.1. A nyilvántartás tartalma

Az egyéni vállalkozók nyilvántartását továbbra is a KEKKH vezeti, ebben az új szabályozás nem hozott változást. A nyilvántartásban az egyéni vállalkozók alábbi adatait kell rögzíteni:
- az egyéni vállalkozó természetes személyazonosító adatait (név, születési név, anyja neve, születési hely és idő) és állampolgárságát,
- lakcímét, értesítési címét, szükség szerint a kézbesítési megbízott személyazonosító adatait, lakcímét, értesítési címét és elektronikus levélcímét,
- az egyéni vállalkozó főtevékenységét és tevékenységi köreit a TEÁOR’08 szerinti szakmakódok megjelölésével,
- a székhely, ha van, a telephely (telephelyek) és a fióktelep (fióktelepek) címét,
- az egyéni vállalkozó statisztikai számjelét és nyilvántartási számát
- az egyéni vállalkozó adószámát, ha az egyéni vállalkozó adószáma alkalmazását felfüggesztették vagy azt törölték, akkor a felfüggesztés, a felfüggesztés megszüntetése, a törlés tényét, illetve az erről szóló határozat megsemmisítése vagy hatályon kívül helyezése tényét, továbbá a határozat jogerőre emelkedésének napját,
- az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelése esetén ennek tényét, a szünetelés kezdő és záró napját,
- ha az egyéni vállalkozó rendelkezik igazolvánnyal, az igazolvány számát, kiállításának helyét és keltét, a kiállító hatóság megnevezését, az igazolvány cseréje, pótlása megtagadásának tényét, az igazolvány visszavonásának és érvénytelenségének tényét, valamint
- az egyéni vállalkozók nyilvántartásába történő felvétel napját,
- az egyéni vállalkozói nyilvántartásból történő törlés időpontját és okát.
Ahogy láttuk, a nyilvántartásba vétel azonnal, automatikusan megtörténik, ha a bejelentő hiánytalanul kitöltve elküldte a bejelentési űrlapot. Mégis fontos hangsúlyozni, hogy az egyéni vállalkozói nyilvántartásba vétel nem konstitutív hatályú, azaz nem keletkeztet jogot: az egyéni vállalkozó nem a nyilvántartásba vétellel válik jogosulttá az egyéni vállalkozói működés megkezdésére. A nyilvántartás közhiteles, naprakész, és valamennyi egyéni vállalkozó szerepel benne, de ez nem jelenti azt, hogy az abba való felvétel keletkeztetné a jogot - azt a jogszabályoknak megfelelő bejelentés keletkezteti.

12.2. A nyilvántartás vezetése

Korábban sajátosan működött a nyilvántartás, amennyiben abba a körzetközponti jegyző is rögzíthetett adatokat, annak ellenére, hogy nem ő volt a nyilvántartást vezető szerv. Az új szabályozás szakított ezzel és az adatokért, a nyilvántartás-vezetésért való egyértelmű felelősség érdekében kimondja, hogy abba adatokat csak a KEKKH rögzíthet és onnan csak ő jogosult adatot törölni. A továbbiakban tehát a körzetközponti jegyző vagy az adóhatóság valamennyi, a nyilvántartásban szereplő adatokat érintő határozatáról, elektronikus úton tájékoztatja a KEKKH-t, amely ennek alapján a változást haladéktalanul, automatikusan (mérlegelés nélkül) köteles átvezetni. Így például amennyiben az adóhatóság a vállalkozó adószáma felfüggesztéséről, törléséről vagy éppen a felfüggesztés törléséről határoz, illetve e határozatok megsemmisítésére vagy hatályon kívül helyezésére kerül sor, erről haladéktalanul, elektronikus úton értesíti a KEKKH-t, amely köteles ezeket a nyilvántartásba bejegyezni. (Szintén be kell jegyezni a határozatok jogerőre emelkedésének tényét és napját is.)
Az új Evt. kimondja azt is, hogy a nyilvántartást vezető szerv az egyéni vállalkozók nyilvántartásába kizárólag az új Evt.-ben meghatározott esetben jogosult adatokat bejegyezni, valamint a nyilvántartásból adatot törölni, ez az adatok védelme és az átlátható adatkezelés érdekében szükséges és minden esetben törvényi szintű szabályozást tesznek szükségessé.

12.3. A nyilvános nyilvántartás

Az új Evt. fontos szabálya, hogy a KEKKH a nyilvántartás bizonyos meghatározott adatait köteles bárki számára, ingyenesen, naprakészen, az interneten megismerhetővé tenni. Azaz az egyéni vállalkozókra vonatkozó egyes adatok bárki számára megismerhetők, feltéve, ha ismert a keresett egyéni vállalkozó valamelyik azonosítója, vagyis adószáma, statisztikai számjele vagy nyilvántartási száma.
A nyilvántartás a KEKKH honlapján (www.nyilvántarto.hu) érhető el az alábbi linken: https://www.nyilvantarto.hu/evig/LekNyilvantartasiSzamAlapjan.action?view=
Tekintettel arra, hogy a nyilvántartás naprakész és közhiteles, ennek alapján bárki meggyőződhet arról, hogy az adott egyéni vállalkozó valóban bejelentette vállalkozói tevékenységét és megnézheti az egyéni vállalkozó alábbi adatait is:
- az egyéni vállalkozó neve,
- az egyéni vállalkozó főtevékenysége és tevékenységi körei,
- a székhely, ha van, a telephely, illetve fióktelep címe,
- az egyéni vállalkozó statisztikai számjele és nyilvántartási száma,
- az egyéni vállalkozó adószáma, az adószám esetleges felfüggesztésével vagy törléséve kapcsolatban a nyilvántartásban szereplő valamennyi adat,
- az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelése esetén az erre vonatkozó valamennyi, a nyilvántartásban szereplő adat,
- ha van, az egyéni vállalkozói igazolványra vonatkozó, a nyilvántartásban szereplő adatok,
- az egyéni vállalkozók nyilvántartásába történő felvétel napja,
- az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság megszűnése esetén annak időpontja, ha a megszűnés egyéni cég alapítása miatt történt, akkor a cégalapítás ténye,
- a nyilvántartásból törölt egyéni vállalkozó neve, valamint nyilvántartási száma a törlés tényének megjelölése mellett.

12.4. Adatok törlése a nyilvántartásból

Az egyéni vállalkozók nyilvántartásában - az összes szükséges adattal - az szerepel, aki a tevékenységet jogszerűen folytatja vagy azt jogszerűen szünetelteti.
Törölni kell a nyilvántartásból azt a vállalkozót, akinek az egyéni vállalkozói tevékenység folytatására való joga megszűnt - megjegyzendő, hogy a megszűnést sem a nyilvántartásból való törlés, hanem a megszűnési okok beállta vagy a megszűnést kimondó hatósági határozat eredményezi.
Fontos lehet ugyanakkor annak ismerete, hogy valakit mikor töröltek a nyilvántartásból, azaz annak ellenőrzése, hogy a korábban egyéni vállalkozóként működő jogszerűen már nem folytathatja ezen tevékenységét.
Ezért az új Evt. rendelkezik arról is, hogy az egykori egyéni vállalkozó neve, nyilvántartási száma és a törlés ténye a törlést követően is elérhető legyen. Adatvédelmi okokból a törlés indoka nem tehető nyilvánossá, csak abban az egyetlen esetben, ha a törlés egyéni cég alapítása miatt történt, ebben az esetben ezt az adatot is elérhetővé kell tenni a törlést követően is.
Indokolt továbbá az is, hogy a KEKKH a törlést követően is kezelje az egykori egyéni vállalkozók adatait, hiszen ezek ismeretére számos hatóságnak lehet szüksége, ezért az új Evt. kimondja, hogy a gazdasági forgalom biztonsága, a vállalkozói tevékenység gyakorlásával összefüggő jog vagy tény igazolása céljából az adatok a törlést követően tíz évig kezelhetők és kezelendők, ez gyakorlatban az adatok megtartását és a jogszabályoknak megfelelő adatszolgáltatást jelenti.

12.5. Adatszolgáltatás a nyilvántartásból

A bárki számára nyilvános adatok szolgáltatása az ingyenes, internetes elérés biztosításával megoldott. Az ezen túlmenő adatok körében az új Evt. alapján egyes hatóságok adatigényléssel fordulhatnak a KEKKH-hoz, adatvédelmi okokból konkrétan meg kell azonban határozni azt, hogy mely szervek és milyen céllal jogosultak erre. Adatigényléssel jogosult átvenni az egyéni vállalkozó a nyilvános nyilvántartásban nem, de a nyilvántartásban szereplő további összes adatot:
- a bíróság a büntetőeljárás lefolytatása, büntetés és intézkedés végrehajtása, polgári perben a tényállás megállapítása céljából,
- a rendőrség a bűncselekmények és szabálysértések felderítése céljából,
- a nyomozó hatóság és az ügyészség büntetőeljárás lefolytatása vagy büntetés és intézkedés végrehajtása céljából.
A jogalkotó tehát azért emelte ki, hogy az adatszolgáltatás csak a nyilvános adatokon túli adatkörre vonatkozik, hogy felesleges adatszolgáltatási kérelmekkel egyetlen jogosult szerv se terhelje a KEKKH-t.

13. A változásbejelentés

Tekintettel arra, hogy a bejelentési rendszernek csak akkor van értelme, ha az annak alapján létrejövő nyilvántartás pontos és naprakész, az egyéni vállalkozó köteles a nyilvántartásban szereplő adatainak megváltozását a változástól számított tizenöt napon belül az e célra rendszeresített elektronikus űrlapon az illetékes körzetközponti jegyzőnek bejelenteni.
A változásbejelentési űrlap az egyéni vállalkozó családi és utónevét, nyilvántartási számát, valamint a megváltozott adatokat tartalmazza. Az egyablakos ügyintézés megteremtése érdekében az egyéni vállalkozó, amennyiben ezt szeretné, az állami adóhatóság által vezetett nyilvántartáshoz szükséges további adatokat a változásbejelentési űrlappal együtt előterjesztve a körzetközponti jegyző útján juttathatja el az állami adóhatósághoz, azaz a jegyző ezen adatokat elektronikusan továbbítja az adóhatóság felé.
Ha az egyéni vállalkozó rendelkezik egyéni vállalkozói igazolvánnyal és a változás az ebben szereplő adatok körében következik be, a változásbejelentés feltétele, hogy a vállalkozó igazolványát az illetékes körzetközponti jegyzőnek akár személyesen, akár postai úton leadja, hiszen ez az igazolvány már érvénytelen, az adatváltozás bekövetkeztével jogszabály erejénél fogva érvénytelenné válik, a jegyző pedig határozattal visszavonja. (Érdekes jogelméleti kérdés, hogy miért van szükség egy jogszabály erejénél fogva érvénytelen igazolvány külön határozattal történő visszavonására, mikor a többi esetben ezt teljesen külön kezeli a szabályozás, de ez talán csak az új Evt. és az Evigr. közötti összhang hiányának az eredménye.)
Amennyiben a vállalkozó továbbra is szeretne igazolványt, úgy az adatváltozás miatti igazolványcsere illetékének lerovása mellett kérheti ezt, de természetesen nem köteles erre, ha úgy dönt, hogy a továbbiakban nincs szüksége igazolványra, úgy további teendője ezzel kapcsolatban nincs. Az adatváltozásról, és ha van, az igazolvány érvénytelenségével, visszavonásával, módosításával kapcsolatos tényekről és határozatokról a körzetközponti jegyző tájékoztatja a KEKKH-t, amely a változásokat átvezeti a nyilvántartáson.
Ha a változás abban áll, hogy az egyéni vállalkozó új, külön jogszabály alapján engedély- vagy bejelentésköteles tevékenységet kíván folytatni, akkor változásbejelentési kötelezettségének az engedély iránti kérelem, illetve a bejelentés a külön jogszabályban meghatározott illetékes hatósághoz történő benyújtásával eleget tesz. Ebben az esetben ugyanis az engedélyező, illetve a bejelentést fogadó hatóság az engedély megadásáról, illetve a bejelentés alapján történő nyilvántartásba vételről szóló határozatát közli az illetékes körzetközponti jegyzővel, aki a KEKKH révén gondoskodik a változás átvezettetéséről. Az egyéni vállalkozói igazolvány leadása azonban ekkor is feltétel.
Hasonló a helyzet akkor is, ha a változás abban áll, hogy az egyéni vállalkozó valamely, külön jogszabály alapján engedélyköteles vagy bejelentésköteles tevékenységét meg kívánja szüntetni, az illetékes hatóság az ezzel kapcsolatos határozatát haladéktalanul továbbítja - ezúttal azonban az új Evt. értelmében - a nyilvántartást vezető szervhez. Megjegyzendő, hogy talán célszerűbb lenne az előző esetben is, ha a külön hatóság a KEKKH-t és nem a jegyzőt értesítené a változásról, hiszen annak nyilvántartáson való átvezetése nem függ a jegyző döntésétől.
Amennyiben egy külön jogszabály szerinti engedély- vagy bejelentésköteles tevékenységet a vállalkozónak szankcióképp kell megszüntetnie, az illetékes hatóság közli a tevékenység gyakorlását megtiltó végrehajtható határozatát mind a körzetközponti jegyzővel mind pedig a KEKKH-val. Ebben az esetben az új Evt. kifejezetten ki is mondja, hogy a KEKKH a határozat alapján az adott tevékenységet hivatalból törli a nyilvántartásból.

14. Az egyéni vállalkozói tevékenység folytatásának egyéb szabályai

14.1. Az egyéni vállalkozó azonosítása

Az egyéni vállalkozó gazdasági tevékenysége során az "egyéni vállalkozó" megjelölést (vagy annak e.v. rövidítését) és nyilvántartási számát neve (aláírása) mellett minden esetben köteles feltüntetni. Az új Evt. tehát a nyilvántartási számot határozza meg az egyéni vállalkozók általános azonosítójaként, ezt kell minden esetben feltüntetniük irataikon, számláikon, szerződéseken stb.
Az új Evt. záró rendelkezései között szól arról is, hogy az egyéni vállalkozó, aki vállalkozását 1990. április 1-je előtt kisiparosként vagy magánkereskedőként alapította és azóta megszakítás nélkül folytatta egyéni vállalkozói tevékenységét, és e tevékenységét személyesen gyakorolja, a "kisiparos", illetve a "magánkereskedő", a mestervizsgával rendelkező egyéni vállalkozó pedig a "mester" megnevezést használhatja. Ennek a rendelkezésnek túl sok gyakorlati haszna ma már nincsen, vélhetően egyfajta "hagyományőrzés" vezette a jogalkotót e szabály beiktatása során, amely egyébként nem biztos, hogy feltétlen szükséges funkciója egy jogszabálynak.

14.2. Kiket foglalkoztathat az egyéni vállalkozó?

Az egyéni vállalkozó tevékenysége során közreműködőként alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot, és szakiskolai, szakközépiskolai tanulót foglalkoztathat.
Az alkalmazott foglalkoztatása esetén az Mt. szerinti munkaviszony jön létre a felek között.
Bedolgozó az lehet, aki az Mt. alapján munkaviszonyt létesíthet (az Mt. általános szabályként a 16. életév betöltését írja elő, ez alól kivételt jelent, hogy 15 év feletti tanuló az iskolai szünetben szintén munkát vállalhat).
Bedolgozói jogviszony olyan önállóan végezhető munkára létesíthető, amelyre a teljesítménykövetelmény munkanorma formájában, illetőleg más mennyiségi vagy minőségi mutatókkal meghatározható. A bedolgozói jogviszony létesítéséről szóló megállapodás csak írásba foglalva érvényes, abban meg kell határozni a bedolgozó által végezhető tevékenységet, a munkavégzés helyét, valamint a költségtérítés módját, illetve mértékét. A bedolgozói viszony sajátossága, hogy a munkavégzés helye lakóhelye, vagy más, általa, a munkavégzés céljára biztosított helyiség. A bedolgozó munkáját - hacsak erről a vállalkozóval máshogy nem állapodtak meg - saját munkaeszközzel, a foglalkoztató által biztosított anyaggal, önállóan, a munkáltató közvetlen irányítása nélkül végzi. Munkájához pedig a vele közös háztartásban élő, az Mt. rendelkezései szerint munkaviszony létesítésére jogosult személyek segítségét is igénybe veheti.
A segítő családtag az egyéni vállalkozó közeli hozzátartozója, aki a vállalkozót személyesen és díjazás ellenében, de nem munkaviszony keretében munkájával segíti, kivéve a saját jogú nyugdíjast és az özvegyi nyugdíjban részesülő olyan személyt, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. A segítő családtag fogalmát a korábbi törvény megadta, az új Evt. csak azért nem, mert azt másik törvény (Tbj.) definiálja, így annak megismétlése szükségtelen lenne.
A szakiskolai, szakközépiskolai tanulók szakmai gyakorlatuk keretében foglalkoztathatók.

14.3. A képesítési követelményeknek való megfelelés

Az a tény, hogy az egyéni vállalkozó önálló jogalany (egy új szervezet) létrehozása nélkül tevékenykedik és tevékenységéért saját maga, teljes vagyonával felel, egyáltalán nem zárja ki, hogy tevékenységét ne egyedül végezze. Erre már csak azért is szüksége lehet, hiszen választása szerint bármennyi telephelyen vagy fióktelepen végezheti tevékenységét, ez pedig a gyakorlatban azt jelenti, hogy ahhoz több emberre van szükség. Akár egy, akár több személyt foglalkoztat az egyéni vállalkozó, ettől még továbbra sem beszélünk vállalkozásról. Szorosan kapcsolódik ehhez a képesítéshez kötött konkrét tevékenységek kérdésköre, azaz, hogy vajon elegendő-e az, ha az adott tevékenységhez szükséges képesítéssel az egyéni vállalkozó nem, de az általa foglalkoztatott személy vagy személyek valamelyike rendelkezik.
Az új Evt. főszabályként úgy rendelkezik, hogy az egyéni vállalkozó képesítéshez kötött tevékenységet csak akkor folytathat, ha a jogszabályokban meghatározott képesítési követelményeknek ő maga megfelel. A főszabály alól azonban van kivétel, eszerint ha jogszabály kifejezetten nem tiltja, akkor a vállalkozó képesítéshez kötött tevékenységet abban az esetben is folytathat - pontosabban végeztethet -, ha a képesítési követelményeknek maga ugyan nem felel meg, de az adott tevékenység folytatásában személyesen közreműködő, általa határozatlan időre foglalkoztatott személyek között van olyan, aki az előírt képesítéssel rendelkezik. A kivételre a fentebb említett körülmény miatt - az egyéni vállalkozó több telephelyet, illetve fióktelepet tarthat fenn - feltétlen szükség van. Természetesen, ha a vállalkozónak bármennyi telephelye vagy fióktelepe van, a képesítési követelményekre vonatkozó előírásokat valamennyi telephelyen és fióktelepen érvényesíteni kell, azaz kell lennie legalább egy-egy olyan személynek mindenhol, aki a képesítési követelményeknek eleget tesz.

14.4. Az egyéni vállalkozó tevékenységének folytatása más személy által

A korábbi szabályozás is lehetővé tette az egyéni vállalkozói tevékenység folytatását az özvegy, az örökös vagy a törvényes képviselő által. Eszerint amennyiben az egyéni vállalkozó meghalt, az általa folytatott tevékenységet elsősorban özvegye, nincs özvegy, vagy az ő egyetértésével örököse tovább folytathatja, amennyiben ezt a körzetközponti jegyzőnek bejelenti. Ehhez hasonlóan, ha az egyéni vállalkozó elveszti cselekvőképességét vagy az korlátozottá válik - ehhez a cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság alá helyezést kimondó jogerős bírósági határozat szükséges - a törvényes képviselő folytathatja a tevékenységet, ebben az esetben azonban az egyéni vállalkozó nevében és javára.
A szabályozás célja nyilvánvalóan az volt, hogy egy "bejáratott", működő tevékenységet, esetleg több alkalmazottal, a tevékenység folytatáshoz használt eszközökkel ne kelljen megszüntetni és egy következő vállalkozói tevékenységet a nulláról elkezdeni, már ami az adminisztratív teendőket illeti.
Hiába nem beszélhetünk elkülönült jogalanyról, csak az egyéni vállalkozó tevékenységéről, azért egy több telephelyen, akár fióktelepen, alkalmazottak, más foglalkoztatottak igénybevételével, évek óta végzett vállalkozói tevékenység a gyakorlatban mégiscsak egy működő vállalkozásnak tűnik, akként működik. Érthető, hogy indokolt a működés folytonosságának védelme, legalábbis érthető és indokolt volt ilyen eszközzel védeni 1990-ben, amikor az egyéni vállalkozókról szóló, most felváltott törvény megszületett. Addig ugyanis igen szűk körben, alig-alig volt lehetőség magánvállalkozói tevékenységet folytatni, a vállalkozói engedély "családban maradt", egészen egyszerűen a mentalitás a korábbi tapasztalatok alapján teljesen más volt, mint manapság, nehéz lehetett akkoriban megszokni és elhinni, hogy a vállalkozói tevékenység bárki által szabadon folytatható.
Vélhetően ilyen megfontolások állhattak az egyéni vállalkozói tevékenység más általi folytatását lehetővé tevő szabályozás kialakítása - pontosabban a korábbi szabályozás fenntartása - mögött, amely bár érthető, ugyanakkor rendkívül következetlen és zavaró helyzetet eredményez. Az egyéni vállalkozói tevékenység akkor sem önálló vállalkozás, ha kívülről pont úgy néz ki. Az akkor is a vállalkozó kockázatára, saját önálló vagyona terhére és javára végzett tevékenység, ha látszólag épp olyan, mintha egy gazdasági társaság működne.
Megítélésünk szerint fogalmilag kizárt, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység más által folytatható legyen. A korábbi szabályozás esetén még annyiban inkább magyarázható e lehetőség biztosítása, hogy jóval nehézkesebb volt az ügyintézés mint az új szabályozás alapján.
Az új Evt. azonban már annyira leegyszerűsíti az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésével kapcsolatos ügyintézést, hogy nem indokolható egy ilyen, gyakorlatban értelmezhetetlen szabály a korábbi törvényből való átvétele, mert e szabály tartalma értelmezhetetlen. Álláspontunk szerint ebben az esetben a bejelentő özvegyet, örököst vagy törvényes képviselőt úgy kell tekinteni, mint egy új egyéni vállalkozói tevékenység bejelentőjét.
Ha megnézzük például az Illetéktv.-t, azt látjuk, hogy az egyéni vállalkozó által vállalkozási tevékenységéhez használt vagyontárgyak öröklése esetén az örökös az általa megszerzett vagyon forgalmi értékéből illetékalap-kedvezményre jogosult, ha a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedését követő harminc napon belül megkezdi egyéni vállalkozó tevékenységét. E szabály sem indokolta volna az Evt. folytatásra jogosító rendelkezését, probléma nélkül alkalmazható akkor is, ha az új Evt. nem tartalmazza a vállalkozói tevékenység folytatására vonatkozó értelmezhetetlen szabályt, hiszen annyit ír csak elő, hogy meg kell kezdeni az egyéni vállalkozói tevékenységet.

15. Az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelése

Az új Evt. elkészítése során a koncepció, majd a törvénytervezet társadalmi, közigazgatási egyeztetése során valamennyi érintett érdekképviselet egybehangzóan fontosnak tartotta az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelése lehetőségének megteremtését. Azaz lehetővé tenni egyéni vállalkozó számára, hogy tevékenységét annak végleges megszüntetése nélkül függessze fel, egy bizonyos, meghatározott időre. Számtalan oka lehet annak, ha egy egyéni vállalkozó felfüggesztené tevékenységét, hiszen itt végső soron egy természetes személy munkájáról van szó, akinek életében bármikor előállhat olyan helyzet, amely munkája megszakítását indokolja, például hosszabb külföldi tartózkodás, hozzátartozó ápolása, betegség, idényjellegű tevékenység stb. Ennek érdekében került az új Evt.-be a szünetelés új intézménye, ezt a lehetőséget a korábbi törvény nem biztosította.

15.1. A szünetelés bejelentése

Az egyéni vállalkozó bármikor, indokolás nélkül dönthet úgy, hogy tevékenységét szünetelteti, ezt azonban legalább egy hónapos és legfeljebb ötéves időtartamra teheti meg. Amennyiben így dönt, ezt a szándékát be kell jelentenie az illetékes körzetközponti jegyzőnek az e célra rendszeresített elektronikus formanyomtatványon, az ügyfélkapun keresztül.
Az a tény, hogy a szünetelést nem kell indokolni, azt is jelenti, hogy a hatóság ezúttal sincs döntési helyzetben. A vállalkozó szünetelési szándékát, amennyiben azt hiánytalanul kitöltött formanyomtatvánnyal közölte, a hatóságnak csak tudomásul kell vennie, illetve gondoskodnia kell a szünetelés tényének nyilvántartásba vételéről.
Egyetlen esetben lehet feltétele a szünetelésnek: ha a vállalkozó rendelkezik egyéni vállalkozói igazolvánnyal, a szünetelés ténye a nyilvántartásba addig nem jegyezhető be, amíg igazolványát a vállalkozó nem adta le, hiszen az igazolvány azt a látszatot kelti, mintha egyéni vállalkozói tevékenységét jogszerűen folytatná.
Az igazolvány egyébként az Evigr. alapján a szüneteléssel érvénytelenné válik, de miután a szünetelésre addig nem kerül sor, míg az az igazolványt a tulajdonosa nem adta le, e szabálynak túl nagy gyakorlati jelentősége nincs. Talán csak akkor, ha a szüneteléskor a vállalkozó elveszettnek jelenti igazolványát, amely utóbb - még a szünetelés alatt - megkerül. Ebben az esetben fontos az a jogszabályi rendelkezés, amely az igazolványt érvénytelennek mondja ki, különösen, hogy erre az esetre az Evigr. nem írja elő az igazolvány leadásának kötelezettségét.
Amennyiben a bejelentő az űrlapot megfelelően töltötte ki, és igazolványa nincs vagy azt leadta, a körzetközponti jegyző a szünetelésről azonnal, elektronikus úton értesíti a KEKKH-t, amely a szünetelés tényét az egyéni vállalkozók nyilvántartásába hivatalból azonnal bejegyzi. A KEKKH ezt követően haladéktalanul, elektronikus úton értesíti az adóhatóságot és a KSH-t a szünetelésről.
Az egyéni vállalkozói tevékenység bejelentése nem a nyilvántartásba vétellel teljesül, a nyilvántartásba való bejegyzés nem konstitutív hatályú. A szünetelésnél azonban némileg más a helyzet, hiszen ott alapvető fontosságú, hogy arról valamennyi érintett - mind a hatóságok vagy egyéb állami szervek, mind a piaci szereplők - tudjon vagy legyen lehetősége tájékozódni. Éppen ezért, bár az új Evt. ezt nem mondja ki, de szövegéből és a kapcsolódó jogszabályokból mégis az következik, hogy a szünetelés e ténynek a nyilvántartásba történő bejegyzésétől a szünetelés tényének a törléséig tart. Az Art. 14. § (9) bekezdése egyébként ezt kifejezetten ki is mondja.

15.2. A szünetelés joghatása

A szünetelés bejelentését követően, annak tartama alatt az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói tevékenységet nem végezhet, egyéni vállalkozói tevékenységhez kötődő új jogosultságot nem szerezhet, új kötelezettséget nem vállalhat. Az egyéni vállalkozó tevékenységének folytatása során a szünetelésig keletkezett és azt követően esedékessé váló fizetési kötelezettségeit a szünetelés ideje alatt is köteles teljesíteni.
A szünetelés alatt az egyéni vállalkozó mentesül a szünetelésének időtartamához kötődő adókötelezettségek teljesítése alól, ideértve a pénzforgalmiszámla-fenntartási kötelezettséget is. A szünetelés alatt az egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettsége is szünetel, hiszen épp ezek azok az indokok, amelyek miatt a szünetelés jogintézményének bevezetése indokolható volt.
Főszabály szerint a szünetelésének időtartamára vonatkozóan az egyéni vállalkozó adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést, költségvetésitámogatás-igénylést a szünetelés megszűnését követően sem kérheti, de nem kérheti a szünetelés időtartama alatt túlfizetés visszatérítését sem.

15.3. A szünetelés vége

Az egyéni vállalkozó a szünetelés megkezdését követő öt éven belül bármikor jogosult szüneteltetett tevékenységét folytatni, ehhez arra van szüksége, hogy az e célra rendszeresített elektronikus űrlapon az egyéni vállalkozói tevékenység folytatását az illetékes körzetközponti jegyzőnek bejelentse. A bejelentésben nyilatkozni kell arról, hogy az egyéni vállalkozó az egyéni vállalkozói tevékenység folytatására előírt feltételeknek továbbra is megfelel, hiszen a szünetelés időtartama akár több év is lehet, amely alatt kizáró okok bármikor bekövetkezhetnek.
Ha a vállalkozó a bejelentő az űrlapot hiánytalanul töltötte ki, akkor az illetékes körzetközponti jegyzőnek ismét nincs más joga és feladata, mint tudomásul venni a bejelentést és gondoskodni annak a nyilvántartáson való átvezetéséről úgy, hogy haladéktalanul, elektronikus úton értesíti a KEKKH-t, értesíti továbbá az adóhatóságot és a Központi Statisztikai Hivatalt is. A KEKKH ebben az esetben is, ahogyan már láttuk, hivatalból törli a szünetelés tényét az egyéni vállalkozói nyilvántartásból.
Amennyiben az egyéni vállalkozó tevékenysége szünetelésének megkezdését követő öt év elteltével nem jelenti be tevékenysége folytatását, úgy egyéni vállalkozói tevékenység folytatására való jogosultságát elveszti, méghozzá az illetékes körzetközponti jegyző határozata alapján. Amennyiben ugyanis a jegyző észleli, hogy a vállalkozó öt év elteltével sem intézkedett a tevékenység folytatása iránt, határozattal tiltja meg a tevékenység folytatását és teszi meg a további, megszűnéssel kapcsolatos intézkedéseket.

16. Az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság megszűnése

Az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság megszűnésének okai két csoportba sorolhatók aszerint, hogy közvetlenül, a törvény erejénél fogva szüntetik meg az egyéni vállalkozói tevékenységet, vagy az ok beállta mellett az eljáró hatóságnak még határozatot is kell hoznia az egyéni vállalkozói tevékenység megtiltása tárgyában.
A törvény erejénél fogva szűnik meg az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság, ha az egyéni vállalkozó a megszüntetés szándékát bejelenti, az egyéni vállalkozó halála, cselekvőképességének korlátozottá válása, cselekvőképességének elvesztése, egyéni cég alapítása esetén, illetve akkor, ha az adóhatóság jogerős határozatával törli az egyéni vállalkozó adószámát. Ezen esetekben tehát a körzetközponti jegyző határozata nélkül, a törvény erejénél fogva, abból következően, minden más aktus nélkül megszűnik a tevékenység végzésének joga.
A körzetközponti jegyző határozata szükséges azonban a megszűnéshez, ha az egyéni vállalkozó a szünetelést követő öt év elteltével sem intézkedik a tevékenység folytatásáról, ha egyetlen tevékenységét sem folytat(hat)ja jogszerűen, illetve ha az egyéni vállalkozói tevékenységet kizáró ok áll fenn.

16.1. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetése

Amennyiben az egyéni vállalkozó úgy dönt, hogy vállalkozói tevékenységét megszünteti, ezt az e célra létrehozott elektronikus űrlapon be kell jelentenie az illetékes körzetközponti jegyzőnek, aki haladéktalanul tájékoztatja erről a KEKKH-t. A KEKKH e tájékoztatás alapján törli az egyéni vállalkozót a nyilvántartásból és tájékoztatja erről az adóhatóságot és a KSH-t is. A vállalkozói jogviszony a jogszerű bejelentés napján szűnik meg, megjegyzendő, hogy az új Evt. alapján a KEKKH ugyanakkor a nyilvántartásból való törlés napjáról tájékoztatja a további szerveket. Az elektronikus kommunikáció révén ez a két esemény vélhetően egy napra esik, de szerencsésebb lenne, ha a törvényi rendelkezések e tekintetben is összhangban lennének egymással. A megszűnéshez kapcsolódó, ezt követően induló adóhatósági eljárásokat nem akadályozza, hogy az egyéni vállalkozói jogviszony megszűnt, ezen eljárások vállalkozó természetes személlyel szemben lefolytathatók, hiszen nem volt olyan elkülönült, önálló jogalany, amely megszűnt volna.

16.2. A cselekvőképesség megszűnése vagy korlátozottá válása

Az a tény, hogy az új Evt. a törvény erejénél fogva beálló megszűnési okok között említi a cselekvőképesség megszűnését vagy korlátozottá válását, azt erősíti meg, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység végzésének feltételei között sem kizáró okként kellene szerepelnie, hanem pozitív elvárásként (hasonlóan az állampolgársági vagy státusfeltételekhez). Mindenesetre a cselekvőképesség elvesztése vagy korlátozottá válása nem vitásan olyan ok, amely kizárja a további működést. A cselekvőképesség elvesztését vagy korlátozását, pontosabban az ezen okokból bekövetkező gondnokság alá helyezést jogerős bírósági határozat mondja ki, a gondnokság hatálya az ítélet jogerőre emelkedésnek másnapján kezdődik, e napon tehát az egyéni vállalkozói tevékenység folytatásának joga megszűnik. A körzetközponti jegyzői határozat meghozatalát az egyéni vállalkozókénti működés megtiltásáról erre az esetre semmi nem indokolja, sőt miután a gyakorlatban a hatóságok nem szereznek rögtön tudomást a cselekvőképességet érintő határozatokról, így a körzetközponti jegyző tiltó határozata olyan késedelmet is jelenthet, amely komoly nehézségeket okozna a gyakorlatban.

16.3. Egyéni cég alapítása vagy vagyoni betétjének megszerzése

A törvény erejénél fogva beálló megszűnési ok az egyéni cég alapítása vagy vagyoni betétjének megszerzése is, mert ekkortól kezdve a vállalkozó gazdasági tevékenységét már csak az egyéni cég kereti között folytathatja. Az egyéni cég a cégjegyzékbe történő bejegyzésről szóló határozat jogerőre emelkedésének napján, a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel jön létre. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnése esetén lefolytatandó adminisztratív eljárások érdekében az új Evt. úgy rendelkezik, hogy egyéni cég alapítása esetén az egyéni vállalkozói jogviszony nem az egyéni cég létrejöttének napján, hanem az azt megelőző napon szűnik meg.
Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó nem maga alapítja az egyéni céget, hanem egy már működő egyéni cég vagyoni betétjét szerzi meg, egyéni vállalkozói tevékenységének gyakorlására vonatkozó joga éppúgy megszűnik - az átruházás napjával -, mintha ő lenne az alapító.
Az egyéni cég alapításáról a céget bejegyző cégbíróság elektronikus úton tájékoztatja a KEKKH-t, amely hivatalból, azonnal törli a nyilvántartásból az egyéni vállalkozót, a törlésről pedig értesíti az adóhatóságot és a KSH-t. Sem az új Evt. sem a Ctv. nem teszi azonban kötelezővé a cégbíróság számára, hogy arról is tájékoztassa a KEKKH-t, ha az egyéni cégben tulajdonosváltás történt, mindamellett ez a tény a törvény erejénél fogva szünteti meg az egyéni vállalkozói jogviszonyt.

16.4. Az egyéni vállalkozó adószámának törlése

A törvény erejénél fogva szűnik meg az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság abban az esetben is, ha az adóhatóság hatósági eljárása eredményeképpen törölte az egyéni vállalkozó adószámát. Az a tény, hogy ezt a megszűnési okot az adóhatóság jogerős határozata indukálja, nem változtat azon a tényen, hogy ez a törvény erejénél fogva beálló megszűnési ok, hiszen az adóhatóság nem az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnéséről, hanem az adószám törléséről határoz. Ehhez az új Evt. az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnésének olyan jogkövetkezményét fűzi mint amely a törvény erejénél fogva beáll az adóhatósági határozat jogerőre emelkedésének napján - mást egyébként nem is tehet, hiszen adószám nélkül e tevékenység sem folytatható. Az adószám törléséről szóló jogerős határozatáról az adóhatóság tájékoztatja a KEKKH-t, amely törli a vállalkozót az egyéni vállalkozók nyilvántartásából.

16.5. Bűncselekmény elkövetésével kapcsolatos kizáró ok fennállása

Nem a törvény erejénél fogva, hanem a körzetközponti jegyző határozatának jogerőre emelkedésével szűnik meg az egyéni vállalkozói működésre való jogosultság a kizáró okként meghatározott bűncselekmények elkövetése miatt, amelyről a KEKKH hatósági ellenőrzése során szerezhet tudomást (természetesen tudomására juthat máshonnan is, például ha más hatóság eljárása során ezt észleli és erről tájékoztatja a KEKKH-t, de az új Evt. a hatósági ellenőrzés keretében szabályozza e kérdéskört). Tekintettel arra, hogy e hatósági ellenőrzési feladat ellátásának címzettje tekintetében némi ellentmondás van az új Evt. és az Evr. között, nehéz tételes jogi rendelkezésre hivatkozással levezetni, hogy mi a KEKKH teendője. Megítélésünk szerint azonban, mivel a törvény alapján a megszűnés csak a körzetközponti jegyző a tevékenység gyakorlását megtiltó határozata alapján következhet be, a KEKKH e határozat jogerőre emelkedéséig nem törölheti a vállalkozót a nyilvántartásból.

16.6. Öt éven túli szünetelés

A körzetközponti jegyző határozattal tiltja meg az egyéni vállalkozói tevékenység folytatását akkor is, ha a vállalkozó a szünetelés megkezdéstől számított öt év elteltével sem jelenti be tevékenysége megszüntetését vagy folytatását. A körzetközponti jegyző ezt követően valamennyi érintett hatóságot tájékoztatja a szükséges adóhatósági stb. eljárások lefolytatása érdekében.

16.7. Jogszerűen folytatott tevékenység hiánya

A körzetközponti jegyző határozattal tiltja meg az egyéni vállalkozói működést, ha a vállalkozó egyetlen bejelentett tevékenységét sem folytatja jogszerűen. Ilyenkor tehát az egyéni vállalkozói működés, mint jogi keret kiüresedik, tartalom nélkülivé válik és így funkcióját veszti. Megjegyzendő, hogy amennyiben az egyéni vállalkozó több tevékenységet végez, de abból csak egyet (vagy többet, de nem mindet) folytat jogszerűtlenül, úgy az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság természetesen nem szűnik meg és ekkor az eljáró hatóság csak az adott tevékenység nyilvántartásból való törléséről köteles gondoskodni. Éppen ezért ez a megszűnési ok a gyakorlatban áthidalható azzal, ha az egyéni vállalkozó akár csak egy olyan tevékenység végzését is bejelenti, amely sem engedélyhez, sem más hatóságoz történő bejelentéshez nem kötött. A konkrét gazdasági tevékenységet engedélyező vagy bejelentést fogadó hatóság tájékoztatja a körzetközponti jegyzőt arról, ha az engedélyt visszavonta vagy a bejelentés törlésre került, ekkor a körzetközponti jegyző aszerint intézkedik, hogy maradt-e a vállalkozónak olyan tevékenysége, amelyet jogszerűen folytathat. Ha igen, akkor csak az adott tevékenységnek az egyéni vállalkozói nyilvántartásból való törlésre iránt intézkedik, ha nem, akkor megtiltja az egyéni vállalkozói tevékenység folytatását.
A nyilvános nyilvántartásban az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnését követően is szerepeltetni kell a volt egyéni vállalkozó nevét, nyilvántartási számát és az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnésének napját, nem tüntethető fel azonban a nyilvántartásból való törlés oka, kivéve egy esetben, ha a vállalkozó egyéni cég alapítása miatt nem folytathatja tovább egyéni vállalkozó tevékenységét.

II. fejezet

Az egyéni cég

1. Az egyéni cég fogalma és alapvető szabályai

1.1. A cég fogalma

A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 2. § (1) bekezdése szerint a cég - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az a jogalany, amely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából jön létre. A (2) bekezdés értelmében ez a jogalany a cégnyilvántartásban akkor szerepelhet, ha bejegyzését jogszabály kötelezővé vagy lehetővé teszi.[1]

1.1.1. A cégnyilvántartásba felvehető jogalanyok

A Ctv. és egyéb cégeljárási szabályok sem határozzák meg taxatíve, hogy mely jogalanyok szerepeltethetőek a cégnyilvántartásban. Minden jogalany saját, anyagi jogi szabályozása rendelkezik arról, hogy az a cégnyilvántartásba felvehető-e vagy sem, és arról is, hogy a cégjegyzékbe való bejegyzése milyen joghatással jár, vagyis, hogy az konstitutív vagy regisztratív aktus.[2][3]
A jelenleg hatályos jogszabályok ismeretében megállapítható, hogy a cégnyilvántartásban számos egyéb jogalany (például vállalat; szövetkezet; gazdasági társaságok; vízgazdálkodási társulatok; erdőbirtokossági társulatok; közjegyzői és végrehajtói irodák; külföldi vállalkozások magyarországi fióktelepei és kereskedelmi képviseletei; néhány szupranacionális cég [európai gazdasági, egyesülés, európai részvénytársaság és európai szövetkezet]) mellett az egyéni cég adatai is feltüntethetőek.
A cégnyilvántartás részeként valamennyi cégről külön cégjegyzéket kell vezetni. Ez egy olyan - ma már számítógéppel vezetett - lajstrom, amelyet cégenként kell felfektetni, és amely kizárólag az adott cégre vonatkozó - Ctv. által meghatározott, forgalombiztonsági és hitelezővédelmi okból relevánsnak tekintett - adatok, tények és körülmények bejegyzésére, valamint a bejegyzett adatokban beállt változások feltüntetésére szolgál. Ezen cégadatok lehetőség szerint naprakész vezetése a cég alapításától megszűnéséig tart, és ezen adatoknak (a megváltozott, törölt adatoknak is) mindig, a cég megszűnését követően is megállapíthatóaknak kell maradniuk.
Amint arról az előző pontban már említést tettünk, a cégnyilvántartásba csak olyan jogalany kerülhet be a Ctv. 2. § (2) bekezdése értelmében, melynek bejegyzését jogszabály (a tapasztalatok szerint az adott jogalanyra irányadó anyagi jogi szabályozás) kötelezővé teszi, vagy arra legalább lehetőséget teremt.
Átvizsgálva a cégjegyzékben szereplő jogalanyokat, megállapítható, hogy valamennyi olyan, amelynek cégnyilvántartásba való felvetetését anyagi jogi szabályai kötelezően előírják, és egyetlen olyat sem találunk, amelynél csak a létrehozandó jogalany tulajdonosainak döntésén múlna ez az aktus.
Egészen a közelmúltig egyedül az egyéni vállalkozó számára jelentett csak lehetőséget (és nem kötelezettséget) a cégnyilvántartásba történő bejelentkezés, mivel az 1990. évi V. törvény szerint az egyéni vállalkozó választhatott, hogy a cégnyilvántartásba bejegyezkedik, vagy sem, és ha ezt megtette, bármikor indokolás nélkül kérhette a cégnyilvántartásból való törlését.[4]
Az 1990. évi V. törvény hatályon kívül helyezésével, és a 2009. évi CXV. törvény 2010. január 1-jei hatálybalépésével ez a szabályozás alapvetően megváltozott, az új Evt. már csak olyan egyéni cég cégjegyzéki szerepeltetését engedélyezi, amely számára ez a regisztráció kötelező, sőt az nemcsak nyilvántartási célokat szolgál, hanem konstitutív aktus. Az új Evt. hatályos szabályai a korábban, a régi Evt. hatályossága idején a cégnyilvántartásba bekerült egyéni cégekre ugyanakkor olyan átmeneti szabályokat adtak, amelyek révén a régi szabályozás szerinti egyéni cégek (melyek számára nem kötelezettség, csak lehetőség volt a cégjegyzéki bejegyzés) végképp kikerültek (illetve az áthúzódó ügyeket is figyelembe véve igen rövid idő alatt kikerülnek) a cégnyilvántartásból.[5]
Minderre figyelemmel megállapítható, hogy a cégjegyzékben szereplő jogalanyok között jelenleg nincsen olyan, amely számára ne lenne kötelezettség a cégnyilvántartásba történő bejegyezkedés, a Ctv. 2. § (2) bekezdésének második, a cégbejegyzés lehetőségével kapcsolatos fordulata kiüresedett, figyelmen kívül hagyható.

1.1.2. A cégbejegyzés joghatása

A cégnyilvántartásba történő felvételt deklaráló bírósági aktus a bejegyző végzés jogerős meghozatala, mellyel egyidejűleg megnyitják a bejegyzett jogalany bárki számára elérhető és megtekinthető cégjegyzékét. Ez kétféle joghatással járhat, és a jogalkotói akarattól függ, hogy adott jogalany szabályozását hogyan alkotja meg, vagyis számára melyik megoldást választja.
Az egyik lehetőség, hogy a cégbejegyzés csak regisztratív jellegű, vagyis információs célokat szolgáló aktus, melyre kizárólag azért van szükség, hogy az adott cég legfontosabb adatainak naprakész nyilvántartásával azokról a piaci szereplők bármikor tájékozódhassanak.
A jogalkotó dönthet úgy is, hogy a cégnyilvántartásba felveendő jogalany számára jogkeletkeztető (sőt: jogalany-keletkeztető) jogi ténnyé teszi a cégbejegyzést, ami azt jelenti, hogy jogi értelemben e bejegyzéssel jön létre az adott jogalany, a bejegyzés megtörténtéig nem létezik, jogokat - eltérő törvényi rendelkezés hiányában - nem szerezhet, kötelezettségeket nem vállalhat. Az ilyen - konstitutív hatályú - cégbejegyzés azzal is jár, hogy a jogalany sorsa a cégjegyzék vezetéséhez kötődik: megszűnni is csak akkor képes, ha a cégnyilvántartásból törlik, cégjegyzékét lezárják.
Az ilyen jogalany esetében a cégnyilvántartás kettős célt szolgál, egyrészt a konstitutív bejegyzés (törlés) jogi tényét biztosítja, másrészt a nyilvános cégjegyzéki adatok feltüntetésével és a változások nyilvántartásba vételével az üzleti partnerek, hatóságok, a piaci szereplők tájékoztatását teszi lehetővé.

1.1.3. A cég fogalmának kritériumai

Amint erre az 1.1. pontban kitértünk, a Ctv. 2. § (1) bekezdése értelmében cég - eltérő törvényi rendelkezés hiányában - az a jogalany lehet, amely
1. a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel keletkezik,
2. üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására alapítják, és
3. cégjegyzéki szerepeltetését jogszabály kötelezővé vagy legalább lehetővé teszi.
A főszabály tehát, hogy a cégbejegyzés egy cég számára konstitutív hatályú, noha - törvényi kivételként - az is előfordulhat, hogy cégnek minősítenek olyan jogalanyt, amely számára a cégbejegyzés csak deklaratív jogi aktus, és nem keletkezteti (szünteti meg) a jogalanyt. Ilyen - egyedüli - kivétel volt 2010. január 1-jéig az egyéni cég, melynek új szabályozása azonban a deklaratív hatályú és a tulajdonosi akarattól függő bejegyzést megszüntette, és a konstitutív hatályú, és ezért kötelező bejegyzést írta elő az egyéni cég számára is. A ma hatályos jogi szabályok szerint tehát kizárólag olyan cégekről beszélhetünk, melyek a Ctv. 2. § (1) bekezdésének hatálya alá esnek, vagyis a cégnyilvántartásba való felvétellel keletkeznek, törlésükkel szűnnek meg, és ezalól többé az egyéni cég sem kivétel [Evt. 20. § (1) bek.].
A cégek fogalmának további igen fontos része, hogy azokat üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására hozzák létre. Ez a követelmény összhangban van azzal a körülménnyel, hogy a cégnyilvántartás alapvetően kereskedelmi, gazdasági jellegű nyilvántartás, így értelemszerűen - főszabály szerint - az ilyen tevékenységre alapított szervezetek regisztrációját végzi, és csak kivételesen teszi a jogalkotó feladatává olyan szervezetek nyilvántartását, melyek az üzletszerűség kritériumával nem jellemezhetőek.
Az üzletszerűség fogalmát a Ctv. nem határozza meg, s bár az adójogi szabályozásban, illetve a Hpt.-ben találhatók utalások rá, ezek más céllal, más feladatra készült jogi szabályozást tartalmaznak, amelyeknek sajátos, az adott jogág jellegzetességeit figyelembe vevő rendelkezései és az adójog, a pénzügyi jog speciális aspektusai nem bírnak meghatározó jelleggel a cégjog területén. Ezért a Ctv. alkalmazásában az üzletszerűség fogalmának meghatározásánál alapvetően a szó köznyelvi jelentéséből kell kiindulnunk, és üzletszerűség alatt olyan rendszeres, haszonszerzés érdekében végzett gazdasági - termelő vagy szolgáltató - tevékenységet értünk, amelyet művelője foglalkozásszerűen, "iparszerűen" űz, és amely vagyoni gyarapodását célozza. Az üzletszerű gazdálkodás tehát profi tevékenység.[6]

1.2. Az egyéni cég jogalanyisága

Az egyéni cég jogalanyiságának vizsgálatához előbb célszerű áttekinteni a jogalanyiság fogalmi elemeit. Jogképes személy - jogalany -, akit (amelyet) jogok illetnek és kötelezettségek terhelnek, s így polgári jogviszonyok alanya lehet. A természetes személy, az állam, a jogi személy vagy a jogi személyiség nélküli szervezet tartozik ebbe a kategóriába
A jogi személyt jogszabály ruházza fel e minőséggel, általános jogképességet nyerve ezzel, vagyis bármely jogviszony alanya lehet, melyet számára jogszabály kifejezetten meg nem tilt. A jogi személy az alapítóitól (tagjaitól, tulajdonosaitól) elkülönült, önálló vagyonnal bír, e vagyonával áll helyt kötelezettségeiért, megfelelő szervezettel (legfőbb szervvel és képviseleti szervvel) rendelkezik, mely a jogi személy akarati viszonyainak kialakítását és ezen akaratának külső megjelenítését - gazdálkodó szervezetnél az üzleti partnerek, a piac szereplői felé jognyilatkozatok megtételét - lehetővé teszi. A jogi személy tehát az alapítóktól (tagjaitól, tulajdonosaitól) elkülönült, önálló jogalanyisággal rendelkezik.
Ezzel szemben azok a szervezetek, melyeket jogszabály jogi személyiséggel nem ruház fel, főszabály szerint jogképtelenek, jogviszonyok alanyaivá csak annyiban válhatnak, amennyiben erre jogszabály kifejezetten felhatalmazza őket. E felhatalmazás tehát többnyire csak szűk körre vonatkozik, egyes esetekben - például a közkereseti és a betéti társaság tekintetében azonban lehet olyan széles körű, hogy a jogi személyiség nélküli szervezetet alig lehet megkülönböztetni a jogi személyektől.[7]
A fenti, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok tulajdonjogi, kötelmi jogi és perjogi jogalanyisággal felruházottak, a jogi személyektől azonban mégis különböznek a tagjaiktól (tulajdonosaiktól) való elkülönültség tekintetében. Noha önálló vagyonnal rendelkeznek, ha azonban e vagyon a társaság hitelezőinek kielégítésére nem elegendő, a tagok (beltagok) mögöttesen, de mégis kötelesek teljes magánvagyonukkal korlátlanul helytállni a társasági tartozásért.

1.2.1. Az egyéni cég jogalanyisága a régi Evt. hatályossága idején

Az 1990. évi V. törvény, a régi Evt. 15. § (1) bekezdése az egyéni vállalkozó számára lehetőséget biztosított arra, hogy - ha ezt valamely okból szükségesnek látta (például átalakulást tervezett, vagy olyan külföldi vállalkozásba fogott, ahol a hazai joga szerinti kereskedelmi nyilvántartásban való szerepeltetését igazolnia kellett) - kérhette a cégnyilvántartásba való felvételét.
A régi Evt. 15. § (2) bekezdése deklarálta, hogy a cégjegyzékbe bejegyzett egyéni vállalkozó a bejegyzés aktusától kezdve egyéni cég elnevezést kap, de jogi személyiséggel nem ruházta fel, és a 15/A. § értelmében az egyedüli felhatalmazás, amelyet elnyert ezzel, az az a lehetőség, hogy a bejegyezkedést követően egyszemélyes kft.-vé vagy egyszemélyes részvénytársasággá alakulhatott át.
A bírói gyakorlatban a régi Evt. hézagos szabályozása miatt kérdésessé vált, hogy az egyéni cég rendelkezik-e az egyéni vállalkozótól elkülönült önálló jogalanyisággal, és mint ilyen, a polgári peres és nemperes eljárások alanyává válhat-e.
A régi Evt. szabályozását, és a 2010 januárja előtti jogi környezetet figyelembe véve megállapítható, hogy az egyéni vállalkozó - aki az egyéni vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély - mint ember, a Ptk. 8. § (1) bekezdése értelmében jogképes, s egyúttal a Pp. 48. §-a értelmében ennek megfelelő általános perképességgel is rendelkezik. A cégjegyzékbe bejegyzést nyert egyéni vállalkozó, az egyéni cég ezzel szemben a régi Evt. 15. § (2) bekezdése értelmében jogi személlyé nem vált, noha cégneve ezen időponttól megváltozott. Az egyéni vállalkozóra (egyéni cégre) irányadó anyagi jogi szabály, a régi Evt. 15. § és 15/A. § szerint az egyéni vállalkozó a cégbejegyzést követően
- egyéni cégnek minősült, a Ctv. 1. § (1) bekezdése szerint cégjegyzékbe bejegyzett cégnevét kellett üzleti kapcsolataiban használnia, a régi Evt. 12/A. §-a szerint pedig a cégjegyzékbe bejegyzett névhasználathoz az is hozzátartozott, hogy az "egyéni cég" megnevezést, vagy annak "e.c." rövidítését aláírása mellett köteles volt feltüntetni,
- jogi személyiséget nem kapott,
- egyszemélyes kft.-vé vagy egyszemélyes rt.-vé alakulhatott át a Gt. szabályainak megfelelő alkalmazásával, s ennek során (az átalakulási folyamatban) egyszerűsített mérleget kellett készítenie.
E felhatalmazások között nem volt szó a polgári jogi jogalanyiság lényeges elemeiről: szerzési képességről, tulajdoni jogi vagy kötelmi jogi jogalanyiságról, eljárásjogi jogképességről. Ugyanakkor a Ptk. 685. § c) pontja a gazdálkodó szervezet meghatározásánál csak az egyéni vállalkozót nevezte meg a többi gazdálkodó szervezettel együtt, az egyéni cégről nem ejtett szót. Az egyéni vállalkozó (és az egyéni cég) társas vállalkozások adójogi szabályai alá nem tartozott, az egyéni cég annak ellenére sem, hogy a cégjegyzékben szerepelt. Az adóügyi szabályok nem tettek minőségi különbséget az egyéni vállalkozó és a cégjegyzékbe bejegyzett egyéni vállalkozó (egyéni cég) között, adóalanyiság szempontjából ugyanazon magánszemély tevékenységéből eredő jövedelem adóelvonását célzó szabályok voltak irányadóak rá.
Figyelembe véve az egyéni cégre vonatkozó külön anyagi jogi előírást, arra a megállapításra kellett jutni, hogy az "egyéni cég" jogi személyiség hiányában általános jogképességgel, de konkrét jogviszonyok tekintetében, az erre szóló külön felhatalmazás hiányában a nem jogi személy jogalanyok csökevényes, relatív jogképességével sem rendelkezett. Az egyéni cég az átalakulási lehetőség ellenére sem jelentett mást, mint egy - a cégjegyzékben, az átláthatóság érdekében regisztrált - egyéni vállalkozási tevékenységet folytató természetes személyt, aki csak e minőségében, a Ptk. 8. § által deklaráltan rendelkezett jogképességgel, s e jogalanyiság természetes személy voltához kötődött, függetlenül attól, hogy éppen szerepelt a cégjegyzékben, vagy nem. (Így foglalt állást például a Fővárosi Ítélőtábla 13. Gpkf. 43.692/2008/2. számú döntése is.)
Ezt a gondolatmenetet tette magáévá a Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma, amikor 1/2005. (V. 9.) számú kollégiumi ajánlásában az egyéni cég jogalanyisága tárgyában az alábbi elveket fogalmazta meg:
I. Az egyéni cég önálló, az egyéni vállalkozó jogalanyiságától eltérő jogalanyisággal nem rendelkezik. Az egyéni cég a cégbejegyzéstől függetlenül azonos az egyéni vállalkozást folytató természetes személlyel, jogképessége is csak a vállalkozó természetes személynek van.
II. Az egyéni vállalkozó cégjegyzékbe történő felvétele regisztratív aktus, ami a jogalanyiságot, jogképességet nem érinti, csupán az egyéni vállalkozó üzleti lehetőségeit bővíti - egyebek közt - a cégnév használata és az átalakulás megengedettsége kapcsán.
III. A polgári peres eljárásokban félként az egyéni vállalkozó természetes személy szerepel, ha azonban cégjegyzéki felvételt is nyert, az egyéni cég cégnevét is fel kell tüntetni, utalva arra, hogy azonos személyről van szó. Ennek elmulasztása idézés kibocsátása nélküli elutasítás [Pp. 130. § (1) bek. e) pontja] alapjául nem szolgálhat, a fogyatékosság hiánypótlással szüntethető meg. A fentiek szem elől tévesztése az elsőfokú eljárás lényeges eljárási szabálysértésének nem minősül, illetve a Pp. 156. § a) pontjával összefüggő Pp. 251. § (1) bek. szerinti permegszüntetést nem alapoz meg.

1.2.2. Az egyéni cég jogalanyisága az új Evt. hatálybalépését követően

Az 1.2.1. pontban tárgyalt állapothoz képest gyökeres változást hozott a hatálybalépése után bejegyzett egyéni cégekre nézve az új Evt., a 2009. évi CXV. törvény. Ennek II. fejezete foglalkozik az egyéni céggel, 20. §-a lényegében az egyéni cég jogalanyiságának legfőbb jellemzőit határozza meg.
A 20. § (1)-(2) bekezdése értelmében az egyéni cég az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy által alapított, jogi személyiséggel nem rendelkező jogalany, amely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre. Az egyéni cég jogképes, cégneve alatt jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, pert indíthat és perelhető.

1.2.2.1. Az egyéni cég keletkezése

Az új Evt. fentiekben hivatkozott szabálya szerint - szemben a régi Evt. megoldásával - az egyéni céget a konstitutív hatályú cégbejegyzés keletkezteti, egyéni cég tehát kizárólag a cégbejegyzést követően létezhet, és csak addig, amíg a cégjegyzékben szerepel. Cégjegyzékből való törlése ugyanis éppúgy konstitutív hatályú, mint bejegyzése: a törlés jogi értelemben véve is megszünteti az egyéni céget, mint jogalanyt. E vonatkozásban tehát helyzete a gazdasági társaságokéhoz hasonló, az ex nunc hatályú cégbejegyzés hozza létre és szünteti meg (a jövőre nézve) az egyéni céget éppúgy, mint a gazdasági társaságokat.[8]
Ezt hangsúlyozza az új Evt. 24. § (1) bekezdése is, amikor deklarálja, hogy az egyéni cég a cégnyilvántartásba való bejegyzésével, a bejegyzés napján jön létre. Tekintve, hogy a cégjegyzékbe való bejegyzése konstitutív hatályú, a forgalombiztonság érdekében ki kellett mondani a bejegyzés kötelezettségét is. (Miután az egyéni cég létrejövetele a cégbejegyzésétől függ, többé nem döntheti el az alapító, hogy szerepeltetni kívánja-e egyéni cégét a cégjegyzékben, hanem mind bejegyzését, mind pedig cégjegyzékből való törlésének szabályait kógensen kellett meghatározni. Az új Evt. 24. § (1) bekezdése értelmében az alapítást az alapító okirat aláírásától számított harminc napon belül - bejegyzés és közzététel végett - be kell jelenteni a cégbíróságnak, és a cégjegyzékből való törlés (a megszűnés) szabályait is világosan meg kellett határozni az új Evt.-ben.

1.2.2.2. Az egyéni cég jogalanyiságának terjedelme

Az új Evt. 20. § (1) bekezdése jogi személyiséggel nem ruházza fel az egyéni céget, ez tehát azzal jár, hogy főszabály szerint jogképessége nincs, jogokat nem szerezhet és kötelezettségeket nem vállalhat, és ez alól csak azok a jogviszonyok jelentenek kivételt, melyekre nézve a törvény kifejezetten engedélyt ad az egyéni cég számára az adott jogviszonyban történő részvételre.
Az új Evt. 20. § (1) bekezdése azonban ezt a felhatalmazást olyan széles körben biztosítja az egyéni cég számára, hogy jogállása a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokéhoz lesz hasonlatos. Saját cégneve alatt jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, például tulajdont szerezhet, szerzőképességgel rendelkezik, szerződést köthet (kötelmi jogviszonyok alanya lehet); pert indíthat és perelhető (azaz perképes is). Ez a felhatalmazás a jogképességnek olyan széles skáláját biztosítja az egyéni cég számára, hogy a közkereseti és a betéti társasághoz hasonlóan szinte alig különbözteti meg valami a jogi személyektől. Lényegében bármit megtehet az ilyen jogalany, amit a jogi személyek is megtehetnek, különbséget közöttük alig lehet találni. Legfeljebb akkor szorul háttérbe egy egyéni cég (illetve kkt. vagy bt.) egy jogi személy céghez viszonyítva, ha olyan tevékenység végzéséről van szó, amelyet a vonatkozó jogszabályok csak jogi személyiségű szervezetek számára tesznek lehetővé.
Más különbséget azonban aligha találunk egy ilyen széles körű jogképességi felhatalmazással bíró jogi személyiség nélküli cég és a jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek között.
Alapvető különbség ugyanakkor a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok és az új Evt. szerinti egyéni cégek között, hogy míg valamennyi gazdasági társaság jogosult már cégbejegyzése előtt is az előtársasági működésre, addig az új Evt. 25. § (2) bekezdése deklarálja, hogy az egyéni cég a cégnyilvántartásba való bejegyzés napját megelőzően nem kezdheti meg működését, számára tehát az előtársasági működés tilos.[9]
Ez a tilalom vélhetőleg onnan ered, hogy az egyéni cég szorosan összefügg az őt alapító természetes személy egyéni vállalkozó jogalanyiságával és tevékenységével. A két (gyakran eltérő felelősségi viszonyok közt létező) jogalany között az egyedüli választóvonalat a cégbejegyzés ténye képezi, ha megengednék az egyéni vállalkozó által létrehozni kívánt egyéni cég számára az előtársasági működést, lényegében követhetetlenné válna, hogy mely üzleti intézkedést hozta egyéni vállalkozóként az alapító természetes személy, és mely gazdasági cselekmény, jognyilatkozat sorolható az előtársaságként működését megkezdő egyéni cég kompetenciájába. Világosabb és logikusabban átlátható helyzetet eredményezett az új Evt. 25. § (2) bekezdésében megfogalmazott tilalom. A vállalkozás ennek ellenére sem szenved lényegesebb késedelmet, hiszen a cégeljárás rendkívüli gyorsasága minimálisra csökkentette a várakozási időt.

1.3. Az egyéni cég szervezete

1.3.1. Az egyéni cég vagyoni betéte és a közös tulajdon

Az egyéni cégnek - mint jogi személyiség nélküli jogalanynak önálló, a tulajdonostól elkülönült jogalanyisága folytán - rendelkeznie kell valamiféle szervezettel, szervezeti szabályozottsággal, még akkor is, ha ez a szervezet meg sem közelíti a jogi személyek ilyen téren megkövetelt rendezettségét. Az egyéni cég és a tulajdonosának személye még jobban egybemosódik, mint a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságoknál, ami abból is adódik, hogy az utóbbiak két- vagy többszemélyes társaságok, szemben az egyéni céggel, amely főszabály szerint csak egyszemélyes gazdálkodó szervezet.
Az új Evt. 20. § (4) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy az egyéni cégnek - az e törvényben (vagyis az új Evt.-ben) meghatározott kivétellel kizárólag egy tagja (alapítója) lehet. Ez azt jelenti, hogy nem jöhet létre és nem működhet társas vállalkozásként, alapításnál nem hozhatja létre egynél több egyéni vállalkozó, és a későbbiek során sem állhat elő tartósan olyan helyzet, hogy átruházás révén egynél több cégtulajdonosa legyen.
Felvetődik a kérdés, hogy az egyéni cég tagi részesedése (hasonlóan a kft. üzletrészhez, illetve törzsbetéthez) állhat-e közös tulajdonban.
Figyelemmel az új Evt. 20. § (4) bekezdésének kógens megfogalmazására, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az egyéni cég alapításánál az alapítók sem lehetnek tulajdonközösségben, és a tagi részesedés átruházása sem történhet több (közös tulajdonba kerülő) egyéni vállalkozó részére. Ez ugyanis az egyéni cég nevében is megjelenő lényegi sajátosságával, egyszemélyes vállalkozás minőségével állna ellentétben. Noha az egyszemélyes kft.-re vonatkozóan született a Legfelsőbb Bíróság BH 2000/115. számú jogeseteként megjelent Gfv. X. 30.060/1999. számú felülvizsgálati döntése, mely az egyszemélyes kft. üzletrészének részbeni átruházásáról szól, érvelése mégis a jelen kérdés analógiájaként alkalmazható. A döntés azt fejtegeti, hogy egyszemélyes társaság üzletrészének hányadát nem lehet átruházni úgy, hogy közben az üzletrész egységes maradjon, az üzletrészhányadra (annak felosztása nélkül) nem gyakorolható vételi jog, az üzletrész felosztásának hiányában egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság üzletrészének hányadára átruházással nem lehet tulajdonjogot szerezni. A döntés hivatkozik arra, hogy a Gt. olyan egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságok alapítását és működését kívánta lehetővé tenni, amelyeket egy személy, mint alapító hozott létre, és amelyeket egy személy, mint az üzletrész egyedüli tulajdonos tagja működtet. Ahhoz tehát, hogy a perbeli egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokban a felperes tulajdonjogot szerezhessen, az szükséges, hogy vételi jogát a teljes üzletrészre gyakorolja, vagy igényét olyan megállapodásra alapítsa, amely tartalmazza a kötelezett üzletrész felosztására vonatkozó nyilatkozatát.
Egy másik, EBH 2003/884. számú döntés értelmében egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságnak csak egyetlen tagja lehet. A cég egyetlen üzletrésze több személy tulajdonában nem állhat. Ebből következően az egyetlen üzletrész átruházás folytán sem kerülhet közös tulajdonba. Az ilyen "ál egyszemélyes társaság" azt a veszélyt hordozza magában, hogy a tagok közötti viszonyok elvesztik társasági jogi jellegüket, s ahelyett, hogy a társasági jogi szabályozás garanciáinak figyelembevételével alakulna például a tagok döntéshozatala, a közös tulajdon sokkal kevésbé kidolgozott szabályainak keretei között történne a társaság akaratképzése, ami a társasággal szemben már csak az egyetlen tag akarataként jelenne meg.[10]
Álláspontom szerint az egyéni cég esetében - éppúgy, mint az egyszemélyes kft. (rt.) esetében - fogalmilag kizárt a tulajdonközösség létesítése az egyedüli tulajdonosi részesedés tekintetében. Ez a megállapítás nemcsak az új Evt. 20. § (4) bekezdésének első fordulatából következik, hanem abból a szabályból is, melyet az egyéni cég tulajdonosának halála esetére az új Evt. 32. § fogalmaz meg. Eszerint a tag halála esetén özvegye, özvegy hiányában vagy annak egyetértésével örököse (örökösei) meghatározott feltételek teljesítése esetén az egyéni cég tagjává válhatnak, és ez a helyzet a cselekvőképességét elvesztő, vagy korlátozottan cselekvőképessé váló tag törvényes képviselőjével is. Ezekben az esetekben gyakran több tagja is lesz az egyéni cégnek [például több örökös, vagy özvegyi jogos és állagörökös(ök) fellépésekor], de az új Evt. 32. § (2)-(3) bekezdéséből megállapíthatóan ezt az állapotot csak ideiglenesen (öröklés esetében három hónapos átmeneti időre) szentesíti az Evt.[11]
A cselekvőképesség elvesztése vagy korlátozottsága folytán taggá váló képviselő és a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes cégtulajdonos egyidejű tagsága ugyan a dolog természetéből adódóan - amíg az egyéni vállalkozó ezen állapota fennáll - nem gátolható, de jól látható, hogy csak ebben a végső esetben engedi hosszabb távon kétszemélyessé válni az egyéni céget a jogalkotó, s ekkor is leszögezhető, hogy a társas jelleg ilyenkor is csak formailag áll fenn, hiszen az eredeti cégtulajdonos fogyatékos tudatállapota miatt tartalmilag ilyen esetben is csak egy olyan tag van, aki a cég ügyeit ténylegesen intézi.
Figyelemmel arra, hogy az egyéni cég többszemélyessé válását a kivételes esetekben is csak ideiglenesen, illetve végletes körülmények között teszi lehetővé az új Evt., mindebből arra következtethetünk, hogy az egyéni cég alapításánál és a működése során történő tagi részesedés átruházása kapcsán sem engedhető meg, hogy közös tulajdonú egyéni cég alakuljon ki. Így kizártnak tartom a két vagy több egyéni vállalkozó általi közös egyéni cég alapítást [ez az új Evt. 20. § (4) bekezdésének szövegével is ellentétes lenne], és a 30. § (7) bekezdése szerinti vagyoni betét átruházásával sem keletkezhet az egyéni cégben közös tulajdonú vagyoni betét.

1.3.2. A legfőbb szerv

Az egyéni cég szervezetét a legfőbb szerv jogkörében az új Evt. 20. § (5) bekezdése szerint eljáró cégtulajdonos, valamint a képviseleti, operatív irányító tevékenységet végző vezető tisztségviselő képezi.
Az új Evt. 30. § (1) bekezdése értelmében az egyéni cég (egyedüli) tagja dönt mindazon kérdésekben, amelyeket az egyéni cégre vonatkozó jogszabály a legfőbb szerv hatáskörébe utal. A legfőbb szerv hatáskörébe tartozó kérdések eldöntésének szabályozása tehát az egyszemélyes társaságokhoz hasonlóan történhet, vagyis az egyedüli alapító (tulajdonos) határoz. Ez történik akkor is, ha az egyéni cég meghalt tulajdonosának vállalkozási tevékenységét özvegye, illetve egyedüli örököse folytatja, és így születnek a tulajdonosi döntések akkor is, ha a cselekvőképességét elvesztő, vagy korlátozottan cselekvőképessé vált cégtulajdonos helyett és nevében taggá vált törvényes képviselője jár el [új Evt. 32. § (1) bek.].
Valódi legfőbb szervi működésre kerülhet sor véleményem szerint akkor, ha - ideiglenesen, legfeljebb három hónapra - a meghalt egyéni vállalkozó két vagy több örököse válik az egyéni cég tagjává. Bár az új Evt. 32. § (2) bekezdése csak annyit mond, hogy ennek feltételeként meg kell határozniuk az egyéni cég vezető tisztségviselőjeként (képviselőjeként) eljáró örökös tag személyét, de a szabályozásból az is következik, hogy a fenti korlátozott időre a cégtulajdonosnak minősülő tagok a legfőbb szerv hatáskörébe tartozó döntéseket közösen hozzák. Miután az új Evt. erre nézve rendelkezést nem tartalmaz, csak az új Evt. 20. § (6) bekezdéséhez képest alkalmazandó Gt. általános részének 19-20. §-ában foglaltak hívhatóak segítségül az ilyen legfőbb szerv működésének megszervezéséhez.[12]

1.3.3. Az ügyviteli-képviseleti szerv

Az egyéni cég képviseleti szerve lehet maga az egyedüli tulajdonos, és az új Evt. 30. § (2) bekezdésének szövegéből az is megállapítható, hogy a cégtulajdonos nem köteles az egyéni cég képviseletét személyesen ellátni, az ügyvezetést és a cégképviseletet kívülálló személyre is rábízhatja.
Az új Evt. 30. § (2) bekezdésének megfogalmazása különbséget tesz a "vezető tisztségviselő" és a tagsági jogviszony alapján végzett cégképviselet között, és némiképp ötletszerűen néhány szabályt is megfogalmaz erre nézve. Érdekes módon (és láthatólag a teljesség igénye nélkül) megismétel néhány, a Gt. általános részéből már jól ismert szabályt a cégtulajdonos képviselőre nézve, nem szól azonban a "kívülálló" vezető tisztségviselőről, még abban sem lehetünk bizonyosak, hogy az egyéni cég operatív irányító és cégképviseleti szervének egyáltalán mi a neve. Említi a jogszabály a cég tagját, mint képviselőt, a vezető tisztségviselőt (mint kívülálló képviselőt), a cég képviselőjét, illetve az ügyvezetését végző személyt is. Célszerű lenne mégis az egyéni cég ügyvezetését és képviseletét ellátó személyt (akár tag, akár kívülálló) gyűjtőnéven "ügyvezetőnek" neveznünk, tekintettel arra, hogy az egyéni cég az egyszemélyes kft.-hez áll igen közel, ráadásul az új Evt. mellékletét képező egyéni cég szerződésminta is egységesen ügyvezetőnek nevezi a vezető tisztségviselőt, függetlenül attól, hogy milyen jogviszony (tagsági, munkaviszony vagy megbízás folytán) nyerte el ezt a tisztséget. Ha megpróbálunk rendet teremteni az egyéni cég ügyvezetésére vonatkozó hézagos és következetlen új Evt.-beli szabályozásban, abból kell kiindulnunk, hogy az új Evt. 20. § (6) bekezdése a Gt. általános részének megfelelő alkalmazását írja elő az egyéni cégre és tagjára nézve.[13]
Ennek megfelelően megállapítható, hogy az új Evt.-nek az egyéni cég képviseletére, ügyvezetésére nézve meghatározott szabályai harmonizálnak a Gt. 21-32. §-ában írtakkal, az új Evt. 30. § (2)-(4) bekezdése ezekhez a szabályokhoz semmit nem tesz hozzá, de azokkal nem is áll ellentétben.
Mindent egybevetve tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy az egyéni cég képviseletét vagy maga a tag látja el (ilyenkor - mint az egyszemélyes társaságnál - működésében egyszerre testesíti meg a legfőbb szervet és az ügyvezetési és képviseleti szerv tevékenységét, tehát jogszabálysértés esetén a konkrét eset körülményeit vizsgálva dönthető el, hogy melyik minőségében járt el, és ahhoz milyen felelősségi szabályok társulnak) vagy e feladattal kívülálló személyt bíz meg.
Leszögezhető, hogy az új Evt.-vel nem ellentétes, de azt kiegészítő Gt.-szabályozással összhangban akár tag, akár kívülálló a képviselő, ez a személy a Gt. I. rész III. fejezetének 2. címében foglaltak szerinti értelemben vett vezető tisztségviselőnek minősül, és az ott írt szabályok irányadóak rá. Így hatáskörébe tartozik mindazon döntések meghozatala, amelyek nem tartoznak a legfőbb szerv jogkörében eljáró egyedüli cégtulajdonos hatáskörébe (törvényi rendelkezés vagy a létesítő okirat, illetve a tulajdonos döntése folytán).
A vezető tisztségviselő csak természetes személy lehet, ha pedig "kívülálló" a vezető tisztségviselő, alkalmazására megbízással vagy munkaviszony alapján is sor kerülhet. [Megjegyzendő, hogy az új Evt. 30. § (2) bekezdésének szövegéből az következik, hogy a létesítő okiratban nem alkalmazható a Gt. 22. § (3) bekezdése, vagyis nem deklarálható benne, hogy az egyedüli tulajdonos munkaviszonyban végzi a vezető tisztségviselést. A cégtulajdonos erre kizárólag tagsági viszonya alapján jogosult.]
A "kívülálló" vezető tisztségviselőre vonatkoztatható a Gt. 22. § (5) bekezdésének azon szabálya, mely szerint az egyszemélyes társaság egyedüli tagja a vezető tisztségviselőt írásban utasíthatja, ez azonban mentesíti őt a Gt. 30. §-ában meghatározott vezető tisztségviselői felelősség alól.
A külső vezető tisztségviselőre megfelelően alkalmazandók a Gt. 24. §-ában írt választással, megbízatással kapcsolatos szabályok; továbbá valamennyi (tag és nem tag) képviselőre irányadóak a Gt. összeférhetetlenségi és kizárási szabályai (Gt. 23. §, 25. §).
Az egyéni cég ügyvezetésének szabályai a Gt. vonatkozó részének "adaptálásával" megfelelően megállapíthatóak. Baj nem ott van, ahol az új Evt. nem tartalmaz előírást, hanem éppen ott, ahol igen.
Mit kezdjünk azzal a ténnyel, hogy míg az új Evt. 20. § (6) bekezdése értelmében a tag és a kívülálló ügyvezetőre is irányadó a Gt. 30. § valamennyi felelősségi szabálya, addig az új Evt. 30. § (4)-(5) bekezdése e szabályok közül kiragadott néhány esetkört szabályoz, de csak a tag ügyvezető tekintetében? A (3) bekezdés például azt mondja ki, hogy ha az egyéni cég ügyvezetését a tag látja el, a céget ő képviseli harmadik személyekkel szemben, valamint bíróságok és más hatóságok előtt, és ilyenkor az egyéni céget írásban cégjegyzés útján is ő képviseli. Azt jelentené ez, hogy a "külsős" vezető tisztségviselő helyzete eltérne ettől, pusztán abból az okból, hogy az új Evt. erről nem tesz említést?
Ugyanez a kérdés vetődik fel az új Evt. 30. § (4)-(5) bekezdése kapcsán, melyben a tag ügyvezetőre nézve deklarálja a jogalkotó, hogy a vezető tisztségviselő tagnak az ilyen tisztséget betöltő személytől általában elvárható gondossággal, az egyéni cég érdekeinek elsődlegességét szem előtt tartva kell tevékenykednie, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztétől kezdődően azonban már a hitelezők érdekeinek elsődlegessége mentén kell eljárnia. Azt jelentené ez, hogy a "külsős" ügyvezetőnek nincs ilyen kötelezettsége?
Véleményem szerint erről szó sincs. Az új Evt. 20. § (6) bekezdésében megfogalmazott utaló szabály folytán (az Evt.-vel nem ellentétes) Gt. szerinti vezető tisztségviselési szabályok kivétel nélkül alkalmazandóak az egyéni cég ügyvezetőjére, akár tagsági (cégtulajdonosi) viszonya, akár megbízási vagy munkaviszonya révén "kívülálló" személyként tölti be azt a tisztséget. Az egyéni cég ügyvezetésére a Gt.-ben kidolgozott és összefüggő szabályrendszert a maga teljességében kell alkalmazni, és ezen az sem változtat, hogy jogalkotói következetlenséggel e szabályok kiragadott részeit az ügyvezetési tevékenység egyes szegmenseire az új Evt. is megismétli. A Gt. általános (I.) részének szabályai csak akkor mellőzendőek, ha azok [például a Gt. 22. § (3) bekezdésének a fentiekben taglalt esetében] az új Evt.-vel ellentétben állnak.

1.4. Az egyéni cégre vonatkozó alapvető jogi szabályozás

Az egyéni cég alapvető szabályait - nem tekintve itt az egyéni cég adóügyi, pénzügyi jogi szabályozását - az új Evt. II. fejezete, az átmeneti rendelkezéseket III. fejezete határozza meg, és értelemszerűen ennek végrehajtási rendeletei. Az új Evt. 20. § (6) bekezdése - amint arra korábban már utaltam - a Gt. általános részére és a Ptk.-ra utal vissza. Kimondja ugyanis, hogy az egyéni cégre és tagjára az új Evt.-ben nem szabályozott kérdésekben a gazdasági társaságokról szóló törvénynek a gazdasági társaságok közös szabályairól szóló rendelkezéseit (vagyis a Gt. I. részét), valamint a Polgári Törvénykönyv szabályait kell megfelelően alkalmazni.[14][15][16]
Amint arra az előző pontban már utaltam, előfordul, hogy az új Evt. egy adott tárgykört részletesen - a Gt.-vel egybehangzó módon - szabályoz, ám a Gt. ugyanazon tárgyban bővebb, részletesebb előírásokat fogalmaz meg, mely azonban az új Evt. (töredékes) szabályaival nem ellentétes, sőt kiegészíti azokat.
Véleményem szerint az ilyen helyzetet úgy kell kezelni, hogy az Evt. hézagos előírásait a Gt. vonatkozó normaszövegei mintegy kiegészítik, pontosítják, ilyenkor a két törvényt összhangban, egymásra tekintettel kell alkalmazni.
Egyébként az új Evt. és a Gt. általános része az általános és a különös viszonyában vannak, a Gt. az új Evt.-nek csak mögöttes szabályozása a Ptk.-val együtt, vagyis a Gt., illetve a Ptk. vonatkozó szabályai csak akkor érvényesülnek, ha az új Evt. az adott kérdésre önálló (és eltérő) szabályozást nem ad.
Említést érdemel az új Evt. és a Gt. egy további kapcsolódási pontja is. Az előbbi jogszabály 29. §-a úgy rendelkezik, hogy az egyéni cég tőkéjéből a tag javára - a tagsági jogviszonyára figyelemmel - kifizetést csak a gazdasági társaságokról szóló törvény kft.-szabályai szerint lehet teljesíteni. Ez azt jelenti, hogy ezekre az esetekre a kft. tőkevédelmi előírásai (Gt. 131-133. §, 159-164. §) megfelelően alkalmazandóak, a tag számára történő kifizetésnél tehát a kft.-szabályok szerinti speciális eljárásokat is követni kell (például le kell folytatni a biztosítékadási, hirdetményi eljárásokat tőkeleszállításnál, illetve alkalmazandóak a fizetőképességi nyilatkozattal kapcsolatos előírások).[17]
Az egyéni céget ezen túlmenően az új Evt. többszörösen is a Ctv. hatálya alá helyezi. A 20. § (3) bekezdése deklarálja, hogy az egyéni cég a Ctv. hatálya alá tartozik, melynek rendelkezéseit az új Evt.-ben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. (Az új Evt. ennek érdekében az egyéni cégre vonatkozó 10. számú szerződésminta-melléklettel is kiegészíti a Ctv.-t.)[18]
Az új Evt. 24. § (2) bekezdése pedig nemcsak a cégeljárás, hanem a cégtörvényességi felügyeleti eljárás alanyává is teszi az egyéni céget, mivel kimondja, hogy az egyéni cég feletti törvényességi felügyeletet a cégbíróság látja el a Ctv. szabályai szerint.
Részben a Ctv., részben a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a Cstv.) hatálya alá vonja az új Evt. 34. § (2) bekezdése az egyéni céget, amikor kimondja: az egyéni cég jogutód nélküli megszűnése kapcsán a végelszámolás Ctv.-ben írt szabályait, a fizetésképtelenségi ügyekben pedig a csődeljárás és a felszámolás Cstv.-előírásait is alkalmazni kell e cégformára.

2. Az egyéni cégnek és tagjának felelősségi viszonyai és az egyéni cég vagyona

2.1. Az egyéni cég típusai, korlátlan és korlátozott felelősségű egyéni cég

Az új Evt. az egyéni cég önálló jogalanyiságának megteremtése mellett egy további újdonságot is hozott; a tagi felelősség szempontjából két egyéni cégtípust konstruált: a korlátlan és a korlátozott felelősségű egyéni céget. Ebben a konstrukcióban az egyéni cég felelősségének korlátlan vagy korlátozott volta nem az egyéni cég helytállási kötelezettségére utal, a cég ugyanis teljes vagyonával, korlátlanul köteles hitelezői követelésének eleget tenni. A korlátlanul, illetve korlátozottan felelős egyéni cég megjelölés a cég tagjának felelősségére utal, hasonlóan a korlátolt felelősségű társaság esetköréhez. (Megjegyzendő, hogy az Európai Unió 12. számú társasági jogi irányelve - egyebek közt - azzal a céllal jött létre, hogy a tagállamok területén rendelkezésre álljon egy olyan jogi eszköz, amely megengedi az egyéni vállalkozó felelősségének korlátozását a tagállamok azon jogszabályainak sérelme nélkül, amelyek kivételes esetekben megkövetelik a vállalkozó felelősségét kötelezettségvállalásainak teljesítéséért. Az irányelv ennek érdekében engedi meg, és határozza meg az egyszemélyes kft., rt. létrehozatalát és biztosítékait, s miután ez ma Magyarországon lehetséges, méghozzá meglehetősen alacsony jegyzett tőkével, az egyéni cég korlátozott felelősségű formájának megalkotására nem volt okvetlenül szükség. A 12. számú társasági jogi irányelv 7. cikke szerint "Egy tagállamnak nem kell megengednie egyszemélyes társaságok alapítását, ha jogszabályai úgy rendelkeznek, hogy egy egyéni vállalkozó létrehozhat olyan társaságot, amelynek a felelőssége egy megnevezett tevékenységre fordított vagyoni hozzájárulásra korlátozódik, azzal a feltétellel, hogy az ilyen vállalkozások számára az ezen irányelvben vagy bármelyik egyéb, az 1. cikkben említett társaságokra alkalmazandó közösségi rendelkezésekben megszabottakkal egyenértékű biztosítékokat állapítanak meg."[19][20]
Miután a magyar jogrendszer az egyénileg vállalkozó személy számára a kft., rt. cégformában - meglehetősen kedvező feltételekkel, és alacsony tőkeigény mellett - lehetővé teszi a piacralépést, az egyéni cég korlátozott felelősségi formájának bevezetése már akár el is maradhatott volna. Vélhetőleg a jegyzett tőke nélküli kft. intézményesítésével kapcsolatos, és kudarcba fúlt próbálkozások kompenzálását célozta az egyéni cég ily módon történő átformálása, miután azonban létrejött, nem kifogásolható a választható vállalkozási formák palettájának szélesítésére irányuló törekvés, ha az új vállalkozási formához kellő hitelezővédelmi biztosítéki rendszer kapcsolódik. Mindössze annyi történt, hogy "túlteljesítettük" a 12. számú irányelv előírásait, nem csak egyszemélyes társaságok (kft., rt.) hanem korlátozott felelősségű egyéni cég formájában is mód van az egyszemélyes vállalkozásra.
Az új Evt. 27. § (1) bekezdése a fentiekre figyelemmel úgy rendelkezik, hogy a tag az egyéni cég tőkéjét meghaladó kötelezettségek teljesítéséért választása szerint korlátlan vagy korlátolt mögöttes felelősséget vállalhat, erről, valamint a korlátolt felelősség választása esetén annak mértékéről az egyéni cég alapító okiratában kell nyilatkoznia.[21]
Fentiek szerint tehát az egyéni vállalkozó az egyéni cég létrehozatala során maga dönti el, hogy a cégnyilvántartásba történő felvételét követően is fenntartja-e vállalkozói tevékenységéért addig korlátlan felelősségét (ami terhesebb ugyan, de az üzleti partnerek számára minden bizonnyal bizalomgerjesztőbb), vagy a tagi felelősségének (általa meghatározott mértékű, vagyis tetszőleges!) lekorlátozásával a kétségtelenül nagyon terhes korlátlan felelősségtől szabadul, kétféle módon is. Egyrészt az egyéni cég bejegyeztetésével felelőssége (mindkét egyéni cégtípusban) mögöttessé válik, másrészt, ha a korlátozott felelősségi formájú egyéni cégre esik választása, akkor ez a helytállási kötelezettség mértékét tekintve is csak a kívánságától függő határig terjed. Ez - noha az üzleti partnerek bizalmát nem okvetlenül élvezi majd - vitathatatlanul igen kedvező az egyéni vállalkozó számára, elterjedése azonban valószínűleg attól függ, hogy milyen pénzügyi-adójogi szabályok kapcsolódnak hozzá.[22]
Piaci megítélését természetesen az határozza meg, hogy milyen hitelezővédelmi, forgalombiztonsági szabályok érvényesülnek a korlátozott felelősségű egyéni cégre.[23]

2.1.1. A korlátlan felelősségű egyéni cég

Az előző pontban ismertetettek szerint az egyéni cég korlátlan tagi felelősségvállalása mellett is alapítható, illetve, mint majd látni fogjuk, a korlátlan felelősségű egyéni céggé válásra a működés során is mód van.[24]
Az új Evt. 27. § (2) bekezdése szerint - ha a tag az egyéni cég korlátlanul felelős formáját választja vállalkozásához - az egyéni cég az üzleti tevékenysége kapcsán keletkezett tartozásokért teljes vagyonával, korlátlanul felel, a tag helytállási kötelezettsége csak mögöttes. (Ez következik egyébként e cégforma tulajdonosának elkülönült jogalanyiságából.)
Ha az egyéni cég vagyona a tartozás(ok) kielégítésére nem elegendő, a tag mögöttes felelőssége folytán teljes magánvagyonával korlátlanul tartozik helytállni.
A jogalkotó az egyéni cég két, az üzleti partner számára igen eltérő kockázatot jelentő típusa közötti különbségre a cégnévben is felhívja a figyelmet, az új Evt. 27. § (5) bekezdésében ugyanis elrendeli, hogy a korlátlan felelősségű egyéni cég nevében a cégformát "egyéni cég", vagy röviden "ec." megjelöléssel, a korlátozott felelősségű egyéni cég nevében pedig "korlátolt felelősségű egyéni cég", vagy röviden "kfc." megjelöléssel kell használni.
Az ec. tekintetében tartalmaz az új Evt. néhány olyan szabályt is, amely a korlátlan felelősségek halmozását kívánja megelőzni, vagyis alapvetően hitelezővédelmi, forgalombiztonsági célokat szolgálnak. Így az új Evt. 20. § (4) bekezdésének második fordulata, mely szerint egy természetes személy kizárólag egy egyéni cég tagja lehet, a korlátlan felelősségű egyéni cégre is irányadó. Említést érdemel e körben az új Evt. 27. § (4) bekezdése is, melynek értelmében sem a korlátlan felelősségű egyéni cég, sem annak (mögöttesen, de korlátlanul felelős) tagja nem vállalhat további korlátlan felelősséget. Nem lehetnek ugyanis az ilyen egyéni cég fennállása alatt gazdasági társaság korlátlanul felelős tagjai. (Azt nem kellett kimondani, hogy másik egyéni cég tagjává sem válhatnak, mert ennek tilalma az Evt. egyéb szabályaiból következik.) Egyéni céget az új Evt. 20. § (1) bekezdése szerint csak az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy hozhat létre, az egyéni cég tehát e vonatkozásban nem jogképes, elegendő volt ezért az új Evt. 27. § (4) bekezdésében csak a kkt.-re és a bt.-re utalni.
Az új Evt. 20. § (4) bekezdésének második fordulata egy természetes személy számára csak egyetlen egyéni cégben történő részvételt tesz lehetővé, e szabály folytán pedig fogalmilag kizárt, hogy egy egyéni cég tulajdonosa a korlátlan felelősségeket úgy halmozza, hogy két vagy több ec.-t alapítson vagy vegyen át. Erre tekintettel az új Evt. 27. § (4) bekezdésében ezzel az eshetőséggel sem kellett foglalkozni, miután a tilalom az Evt. egyéb, előbbiekben hivatkozott szabályaiból is következik.

2.1.2. A korlátolt felelősségű egyéni cég

Az új Evt. 27. § (1) bekezdése értelmében az egyéni céget alapító egyéni vállalkozó nem köteles korlátlan felelősséget vállalni egyéni cége tevékenységéért, választhatja azt a megoldást is, hogy csak korlátolt mögöttes tagi helytállási kötelezettséget biztosít arra az esetre, ha az egyéni cég vagyona nem fedezi a cég hitelezőjének követelését.
Az új Evt. 27. § (1) bekezdése azt is kimondja, hogy abban az esetben, ha az alapító a korlátolt felelősségű egyéni cég létrehozatala mellett dönt, az egyéni cég alapító okiratában ezt értelemszerűen ki kell mondani, egyúttal meg kell határoznia azt az összeget, melynek mértékéig az egyéni cég tartozásaiért felelősséget vállal.
A korlátolt felelősségű egyéni cég cégnevében is utalni kell az egyéni cég típusára, a "korlátolt felelősségű egyéni cég", vagy annak rövidítése ("kfc.") kötelezően szerepeltetendő a cégnévben [új Evt. 27. § (5) bek.].
A 27. § (3) bekezdése határozza meg, hogy a korlátolt felelősségű egyéni cég tartozásaiért való tagi felelősségvállalásra milyen módon kerülhet sor. Ehhez a társasági jognak a kft. vonatkozásában kimunkált speciális jogintézményét, a pótbefizetést használta fel a jogalkotó.
Az új Evt. 27. § (3) bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy a kfc. alapító okiratában meg kell határozni a pótbefizetés összegét, amelynek erejéig az egyéni cég tartozásaiért az alapító saját vagyonával felel. Az alapító (tagi) helytállási kötelezettségre tehát úgy kerül sor, hogy olyankor, ha valamely hitelező követelésének kielégítésére a kfc. saját vagyona nem elegendő, akkor beáll a tag fizetési kötelezettsége, de - bármekkora is a hitelezői követelés összege - csak az alapító okiratban megjelölt pótbefizetés mértékéig terjed a tag felelőssége. Ha a követelés ezt meghaladja, akkor a pótbefizetésen felül eső rész kifizetetlen marad, és a hitelező - tetszése szerint - a totális végrehajtásnak (a tapasztalatok szerint kevés eredménnyel járó) eszközéhez folyamodhat, vagyis felszámolást kezdeményezhet az arra irányadó szabályok szerint.[25]
A pótbefizetés (értelemszerűen a felelősségvállalás) mértékét az alapító határozza meg, a jogszabály erre nézve semmiféle közelebbi előírást nem tartalmaz. Nyilvánvaló azonban, hogy ha a kfc. alacsony jegyzett tőkével jön létre és a pótbefizetés (a felelősségvállalás) mértéke is csekély, ez a kfc. hitelét, piaci megítélését rontja, hiszen az üzleti partnerek vagy nem szívesen szerződnek, vagy csak igen jelentéktelen jogügyleteket lesznek hajlandóak megkötni az ilyen céggel, és hitelre is csak igen komoly biztosítékok szolgáltatása mellett számíthat.

2.2. Az egyéni cég tagjának felelőssége

Amint arra az előző pontokban utaltam, az egyéni cég alapítójának (tagjának) felelőssége az ec. vagy kfc. tartozásaiért mögöttes tagi felelősség, ami azt jelenti, hogy helytállására csak másodsorban, akkor kerülhet sor, ha az ec. vagy kfc. saját vagyona a hitelező(k) követelését nem vagy csak részben fedezi. Ha azonban ez a helyzet áll elő, akkor a tag felelőssége előtérbe kerül, mértéke azonban attól függ, hogy volt-e a cégnek valamelyes vagyona, azzal a tartozást legalább részben fedezte, továbbá, hogy ec. vagy kfc. tagjáról van-e szó.
Ha ec.-tag helytállására kerül sor, ez a tag korlátlan felelőssége mellett történik, vagyis ilyenkor teljes magánvagyona igénybe vehető a cég tartozásának kielégítése érdekében, helyzete tehát ugyanolyan, mint akkor, amikor cége létrehozatala előtt egyéni vállalkozóként felelt az üzleti tevékenysége során vállalt kötelezettségekért.
Amennyiben kfc.-tag helytállására kerül sor, a korlátolt felelősségű egyéni cég saját vagyonának elégtelensége esetén a tag által (az alapító okiratban meghatározott mértékig) vállalt pótbefizetés teljesítésének kötelezettsége áll be. Ez a befizetési kötelezettség a cég által ki nem fizetett összeg erejéig szól, a tag által eredetileg meghatározott pótbefizetési kötelezettség mértéke azonban behatárolja: ha a fizetendő (még) hátralékos tartozás csekélyebb összegű, mint a pótbefizetés, akkor értelemszerűen csak a hitelezői követelés kielégítéséhez szükséges összeget kell a tagnak szolgáltatnia. Ha a tartozás magasabb összegű, mint a vállalt pótbefizetési kötelezettség, akkor a tag a tartozást csak a pótbefizetésnek megfelelő mértékig köteles kielégíteni, az ezt meghaladó követelésrész kifizetetlen marad, a tag tehát a pótbefizetés mértékén túl magánvagyonát nem kockáztatja.
Említést érdemel, hogy a pótbefizetési kötelezettség teljesítésére igen sűrűn sor kerülhet, mindannyiszor, valahányszor a kfc. pénzzavarba kerülve nem képes üzleti kötelezettségének eleget tenni. A pótbefizetés tehát bármilyen gyakorisággal bekövetkezhet, erre nézve nincsen (és a cég korlátozott felelősségéből eredő kockázat és a bizonytalan piaci megítélés kompenzálása érdekében) nem is lehet semmiféle korlátozás. Korlát csak a pótbefizetés összegének maximalizálásánál játszik szerepet, gyakoriságánál nem.

2.2.1. Változások a helytállási kötelezettségben

Az egyéni cég alapítójának, tagjának helytállási kötelezettsége több vonatkozásban is változhat. Sor kerülhet erre az alapítással összefüggésben, de a működés során is.
Az egyéni cég alapításával kapcsolatban - ha nem ec., hanem kfc. alapítása mellett dönt az egyéni vállalkozó - az addigi korlátlan felelőssége korlátozottra változik. [Ec. alapításánál nincs ilyen éles kontraszt, hiszen, mint láttuk, az egyéni vállalkozó is korlátlanul felel az üzleti tevékenysége során vállalt kötelezettségekért, és az ec. tagja is. Az igazi differencia a két állapot között az, hogy amíg az egyéni vállalkozó saját személyében, elsődlegesen tartozik helytállni az üzleti természetű adósságokért, addig az egyéni cég alapításával az ec. önálló (bár nem jogi személyiségű) jogalanyiságot kap, és tartozásaiért elsődlegesen az ec. felel. Az ec. tagjának helytállási kötelezettsége mögöttes, bár - ha arra sor kerül - korlátlan, vagyis a tag teljes magánvagyonára kiterjed.]
Mégis szabályozni kellett az egyéni vállalkozóból lett egyéni cég kapcsán az egyéni cég konstitutív hatályú [és egyúttal az új Evt. 19. § (1) bekezdés b) pontja alapján az egyéni vállalkozást megszüntető] cégbejegyzése révén előállt helyzetet.
Az új Evt. 19. § (1) bekezdésének b) pontja szerint ugyanis az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság az új Evt. szabályozása szerint ex lege megszűnik, ha az egyéni vállalkozó egyéni céget alapított, a cégbejegyző határozat jogerőre emelkedésének napját megelőző napon, a még folyamatban lévő üzleti ügyeiből eredő kötelezettségek sorsát azonban megnyugtatóan rendezni kellett. Erre figyelemmel az új Evt. 27. § (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy olyankor, amikor az egyéni vállalkozói tevékenység folytatására való jogosultság egyéni cég alapítása miatt szűnik meg, a jogosultság megszűnéséig (vagyis az egyéni cég bejegyzését megelőző nappal bezárólag) az egyéni vállalkozóként vállalt kötelezettségekért a természetes személy (alapító) és az egyéni cég korlátlanul és egyetemlegesen felel az egyéni vállalkozó hitelezőivel szemben. Ez az egyetemleges és korlátlan helytállási kötelezettség bármelyik típusú egyéni cég alapítása esetén fennáll, tehát független attól, hogy ec.-t vagy kfc.-t hozott-e létre az egyéni vállalkozó. Az új Evt. nemcsak az alapításkor, hanem az egyéni cég működése során is lehetőséget ad arra, hogy a tag az egyéni cég addigi felelősségi formáján változtasson, vagyis az egyéni cég egyik típusáról a másikra térjen át.
Az új Evt. 28. §-a ugyanis kimondja, hogy a tag a felelősség módját, annak mértékét az egyéni cég működése során az alapító okirat megfelelő módosításának benyújtásával megváltoztathatja.[26]
A jogszabályi szövegezésből kitűnik, hogy a felelősségvállalás mértéke (vagyis a vállalt pótbefizetés felső határa) is módosítható a tag tetszése szerint, mely módosítás a kfc. esetében lényegét tekintve a kft. törzstőke-leszállításával azonos helyzetet eredményez, hiszen a kfc. esetében is korlátolt felelősségű cégformáról van szó, melynél a hitelezői követelések fedezeteként a kfc. jegyzett tőkéjén kívül a tag által vállalt pótbefizetés összege szolgál. Erre a helyzetre azonban speciális szabályozást nem ad a jogalkotó, elemzésére a 3.2.4.3. és a 4.6. pontban térek majd ki.
A jelen téma szempontjából kiemelt fontosságú az a körülmény, hogy a tag a működés során a felelősség módját (vagyis, hogy az korlátlan vagy korlátozott tagi felelősséget jelent-e) is változtathatja. Ennek során az addigi ec. típusról kfc.-re térhet át, vagy kfc. helyett a további működésre az ec. formát választhatja. Utóbbi eset nem jár hitelezővédelmi problémával, miután az üzleti partnerek követelésének fedezetét csak növeli, ha az addigi korlátozott tagi felelősség helyébe a korlátlan helytállási kötelezettség lép. Nagyobb jelentőségű a fordított eset, amikor korlátlan felelősségű ec. cégformából korlátozott felelősségi formájú kfc.-re történik az áttérés. Az új Evt. 28. § második mondata szerint ilyen esetben a tag a felelőssége korlátozásáig az egyéni cég által vállalt kötelezettségek teljesítéséért teljes vagyonával, korlátlan felelősséggel tartozik.
Felmerül azonban az a kérdés, hogy akár ec.-ről kfc.-re, akár kfc.-ről ec.-re történik a módosítás, az üzleti partnerek vonatkozásában mikortól lép hatályba?
Nyilvánvaló, hogy az alapító okirat módosítása nem lehet ez az időpont, hiszen e jogi tényt a piaci élet szereplői, a kívülállók nem észlelhetik. Hasonlóképpen kell értékelnünk a felelősségi típus módosításával kapcsolatos cégjegyzéki változásoknak a cégjegyzéken való átvezetését is, mivel a teljes nyilvánosságot, a figyelemfelhívást nem a bíróság változásbejegyző végzésének meghozatala, hanem annak közzététele jelenti. Arra a következtetésre kell tehát jutnunk, hogy a felelősségi forma változtatásának hatálya értelemszerűen a cégjegyzékbe való bejegyzésének közzétételével áll be, figyelemmel arra, hogy a piaci élet szereplői a felelősségi forma megváltozásáról csak a változás bejegyzését követő közzétételből értesülhetnek. Az új Evt. erről ugyan nem rendelkezik, de a Ctv. 27. § (6) bekezdésének b) pontja szerint egyéni cég cégjegyzéki adata a cég tagjának korlátolt vagy korlátlan felelőssége, és utóbbi esetben a pótbefizetés összege is. A felelősségi forma változása egyúttal a cégforma változását is jelenti. Ez cégadat, de változását is be kell jegyeztetni a cégnyilvántartásba, mivel a Ctv. 22. § (1) bekezdésének azon előírása, hogy a cégnyilvántartás hitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatok, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását és ezek változásait, csak így teljesülhet. A bejegyzett cégadatok változásait is be kell jegyeztetni az új Evt. 24. § (4) bekezdése értelmében, ezt a kötelezettséget a tagnak kell (elektronikusan) teljesítenie. A Ctv. 20. § (2) bekezdése értelmében a cégjegyzéki adatokat és ezek változásait - bejegyzésüket követően - a cégbíróság a Cégközlönyben közzéteszi, így hozva azokat nyilvánosságra. A Ctv. 22. § (3) bekezdése szerint a cég a cégjegyzékbe bejegyzett adatra (jelen esetben a felelősségi forma megváltozására), illetve a cégnyilvántartásban szereplő - az adat igazolására szolgáló - okiratra harmadik személlyel szemben csak azt követően hivatkozhat, hogy az adat a Cégközlönyben megjelent.
Minderre figyelemmel arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a felelősségi forma megváltozása (és ugyanez mondható el a pótbefizetés összegének módosításáról is) csak akkor játszhat szerepet az egyéni cég üzleti kapcsolataiban, ha annak bejegyzése megtörtént, és a változás közzétételére is sor került. A közzététel időpontjától áll be a tag által újonnan választott felelősségi forma joghatása, és nem az alapító okirat szabályszerű módosításának, illetve a változás bejegyzésének napjától.
Ugyanezt a megállapítást tehetjük a pótbefizetés mértékének változásával kapcsolatban is. E vonatkozásban is arra a következtetésre kell jutnunk, hogy e változás közzétételének időpontjától áll be a tag új mértékű pótbefizetési kötelezettsége. (Noha véleményem szerint a tag nincs elzárva attól, hogy önként a magasabb összegű helytállási kötelezettséget vállalja cégének tartozásaiért már a változás közzététele előtt is, mivel a megváltozott cégadat a "bennfentes" személy vonatkozásában már a közzététel előtt is ismert, kívülálló azonban értelemszerűen csak a közzétételt követően alapíthat rá követelést.)

2.2.2. Igényérvényesítés az egyéni cég tartozása miatt

Miután a jogalkotó az egyéni cégnek önálló, a tulajdonosától elkülönült jogalanyiságot biztosított, de kimondta tagjának mögöttes korlátlan, illetve korlátozott; és az alapítást megelőző egyéni vállalkozói tartozásokért az alapító és az egyéni cég egyetemleges helytállási kötelezettségét, célszerű tisztázni, hogyan történhet a hitelező igényének érvényesítése.
A legegyszerűbb az utóbbi kérdéskör megítélése, tekintve, hogy az egyéni cég alapítását megelőzően keletkezett egyéni vállalkozói tartozásokért való korlátlan és egyetemleges helytállási kötelezettséget kimondó új Evt. 27. § (6) bekezdés világos helyzetet teremt.
Az időközben egyéni cég bejegyzésével megszűnt egyéni vállalkozóval szembeni követelést az egyéni vállalkozó hitelezője az egyéni cég és a tag együttes perlésével is érvényesítheti, de az egyetemlegesség folytán választása szerint bármelyikükkel szemben külön is felléphet. Nyilvánvalóan eredményesebben perelhet, költséget és időt takaríthat meg azonban akkor, ha egyazon eljárás keretében kéri az egyéni cégnek és tagjának egyetemleges marasztalását, így a behajtás több sikerrel kecsegtet.
A korlátlan felelősségű egyéni cég esetében az új Evt. 27. § (1) és (2) bekezdése értelmében az egyéni cég kötelezettségeiért elsősorban az ec. felel, és a tag felelőssége csak akkor kerül előtérbe, ha a tartozást az ec. vagyona nem fedezi. A tag mögöttes felelőssége tehát azt igényelné, hogy a hitelező először az egyéni cég ellen forduljon keresettel, és csak az ennek kapcsán született jogerős ítélet (esetleg az eredményes fizetési meghagyásos eljárás) alapján végzett teljesen vagy részben sikertelen végrehajtás függvényében indítson új keresetet a mögöttes felelősségű tag ellen.
Ez a megoldás szükségtelenül halmozza a pereket, ráadásul rengeteg időt igényelne, és nagyon sok alkalmat nyújtana a vagyonkimentésre. Ezért úgy látom, hogy nincs perjogi akadálya annak, hogy a hitelező az egyéni céget és a tagot együtt perelje, a tag mögöttes felelősségének sérelme nélkül. Az igényérvényesítés éppen úgy történhet ilyen esetben, mint a Gt. 97. § (2) bekezdése szerint a közkereseti társaság tagjával, illetve a betéti társaság beltagjával szemben: a társaság és a tag(ok) ellen is egyetlen peres eljárás indul, a társasággal szemben kéri a felperes elsődlegesen a marasztalást, a tagot (tagokat) csak másodlagosan, arra az esetre kéri marasztalni, amennyiben az I. rendű alperessel (a céggel) szemben nem járna eredménnyel. A kereseti kérelem az egyéni cég esetében (noha erre az új Evt. nem utal) ugyanígy megfogalmazható, nincs ugyanis olyan tiltó perjogi szabály, amely az ilyen keresethalmazatot kizárná, sőt annak alkalmazása pergazdaságossági szempontból kifejezetten kívánatos.[27]
Kérdés, hogy az előbbiekben ismertetett megoldás alkalmazható-e abban az esetben, ha a tag csak korlátozott (pótbefizetési kötelezettsége mértékéig terjedő) felelősséget vállal az egyéni cég tartozásaiért?
A pótbefizetés ugyanis (mint az a korlátolt felelősségű társaság esetében is történik) a céget illeti, azt nem közvetlenül a cég hitelezőjének fizeti a tag. Erre utal az új Evt. 27. § (3) bekezdésének azon megfogalmazása, mely szerint, ha az egyéni cég vagyona a tartozások kielégítését nem fedezi, a tag a pótbefizetésből szükséges összeget köteles az egyéni cég rendelkezésére bocsátani.
Ebből azonban csak az szűrhető le, hogy a pótbefizetés szükséges összegig történő teljesítése a kfc. és a tag belső viszonyába tartozik, a hitelező pedig így csak a kfc.-t perelhetné. Kft. esetében ez így is van, ott a pótbefizetés nemteljesítése legfeljebb a tagsági viszony megszűnésével jár, a társaság hitelezője azonban - mindaddig, amíg a társaság fennáll - a taggal szemben közvetlenül igényt nem érvényesíthet, és különösen nem tehet lépéseket a taggal szemben a pótbefizetési kötelezettségének teljesítése iránt. Kérdés, hogy kfc. esetében is ez a helyzet áll-e fenn?[28]
Az mindenesetre megállapítható, hogy az új Evt. a Gt. közös szabályainak megfelelő alkalmazását írja elő az egyéni cégre, és a pótbefizetés kft.-előírásának megfelelő alkalmazását nem rendeli el, jóllehet más vonatkozásokban a kft.-szabályokra való visszautalás technikájával él a jogalkotó. Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy a kfc. pótbefizetés-szabályozása a kft. ilyen nevű jogintézményéhez képest sajátos, a két jogintézmény előírásai nem esnek egybe.[29]
Az új Evt. 27. § (1) bekezdése a tagi felelősségvállalás fő szabályaként úgy rendelkezik, hogy a tag az egyéni cég tőkéjét (vagyis a saját tőkéjét) meghaladó kötelezettségek teljesítéséért - választása szerint - korlátlan vagy korlátolt mögöttes felelősséget vállalhat, és bár kétségtelen, hogy a (3) bekezdés értelmében a korlátozott felelősségvállalásnak megfelelő összeget "pótbefizetésnek" nevezi a jogalkotó, a 27. § (1) bekezdéséből, a mögöttes tagi felelősség szabályából és abból, hogy az Evt. nem utal vissza a kft. pótbefizetési előírásaira, arra lehet következtetni, hogy a helytállás módja a kft.-pótbefizetéstől eltérően a hitelező által peres úton éppúgy kikényszeríthető, mint a korlátlan felelősségű egyéni cégnél.
Kétségtelenül tisztább helyzetet eredményezett volna, ha nem pótbefizetésnek nevezi az új Evt. a tag felelősségvállalásának mértékét mutató pénzösszeget, vagy ha a jelenleginél részletesebb szabályozást ad az igényérvényesítésre. Ettől függetlenül úgy látom, hogy a hitelező fellépésének lehetőségét (mivel az a rendelkezésre álló jogszabályszövegből levezethető) a kfc.-nél sem szabad megvonni, tekintve, hogy ennek hiányában más cégformákhoz viszonyítva túlzottan kockázatos lenne ilyen céggel szerződni, másrészt indokolatlan különbségtételt jelentene ez a korlátlan felelősségű egyéni cég szabályozásához képest, melynek dogmatikai, de praktikus okát sem találom. A jogalkotó vélhető szándékát a miniszteri indokolás sem jelzi, hitelezővédelmi okokból és a forgalombiztonság érdekében viszont célszerű olyan értelmezést követni a számba jöhető lehetőségek közül, melyek kfc.-nél is lehetővé teszik a hitelező számára - a tag mögöttes felelősségének érintése nélkül - a kfc. és a tag együttperlését, illetve a kfc. után a tag elleni fellépést az általa vállalt korlátozott felelősség mértékéig.

2.3. Az egyéni cég vagyona

Az új Evt. 26. § (1) bekezdése értelmében az egyéni cég az alapító okiratában meghatározott jegyzett tőkével alakul. A törvény nem határoz meg jegyzett tőke minimumot, ennek mértéke egyedül az alapító egyéni vállalkozótól függ. A törvény nem rendelkezik az induló vagyon apport-készpénz arányáról, azonban a (2)-(3) bekezdés annyi megszorítást tartalmaz, hogy apport szolgáltatása alapításnál csak akkor lehetséges, ha az alapításkori jegyzett tőke a kettőszázezer forintot meghaladja. (Ez a szövegezés azzal jár, hogy az éppen kettőszázezer forint összegű jegyzett tőke is még csak készpénzből állhat.) Az új Evt. 20. § (6) bekezdésének utaló szabálya folytán a Gt. 13-14. §-a értelemszerűen alkalmazandó az egyéni cégre, apport tehát bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő vagy egyéb vagyoni értékű jog - ideértve az adós által elismert, vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is - lehet. Ugyanakkor a tag munkavégzésre vagy más személyes közreműködésre, illetve szolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettségvállalását nem pénzbeli hozzájárulásként figyelembe venni nem lehet.
Az új Evt. vagyoni betétnek nevezi a 26. § (2) bekezdésében a tag vagyoni hozzájárulását, és deklarálja, hogy annak értékéről az alapító okiratban nyilatkozni kell.
Az alapító okiratban annak kötelező tartalmi elemeként értelemszerűen meg kell határozni az egyéni cég jegyzett tőkéjét (induló vagyonát) is, amely, figyelemmel a cég egyszemélyes voltára, szükségképpen egybeesik a tag vagyoni hozzájárulásának (vagyoni betétének) mértékével. A 26. § (1)-(4) bekezdéséből kitűnően a kettőszázezer forintot el nem érő, vagy pontosan kettőszázezer forint összegű jegyzett tőke csak pénzbeli hozzájárulás lehet, az azt meghaladó mértékű induló vagyon/tagi vagyoni hozzájárulás esetén apport is szolgáltatható, annak értékére nézve azonban a tag az alapító okiratban köteles nyilatkozni.[30]
Az új Evt. - ha a jegyzett tőke a kettőszázezer forintot meghaladja - az induló jegyzett tőke apport-készpénz arányát nem határozza meg, azt azonban előírja az új Evt. 26. § (4) bekezdése, hogy mind a pénzbeli, mind a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást alapításkor rendelkezésre kell bocsátani. [Ez feltehetőleg bejegyzési feltétel kell legyen, noha az új Evt. 26. § (4) bekezdésének megfogalmazásából ez nem derül ki egyértelműen. Abból a körülményből azonban, hogy az új Evt. 87. § (10)-(11) bekezdésével módosított Ctv. 1. és 3. számú mellékletéből kitűnik: a bejegyzési kérelem kötelező melléklete általános és egyszerűsített cégeljárásban is a befizetést, illetve az apport szolgáltatását igazoló nyilatkozat, arra következtethetünk, hogy addig nem jegyezhető be a cégjegyzékbe az egyéni cég alapítása, amíg a jegyzett tőke teljesítése meg nem történik.]
Felmerül a kérdés, hogy a Gt. 14. § jogintézménye alkalmazható-e az egyéni cég esetében vagy sem?
A Gt. 14. §-a azt mondja ki, hogy ha a tag a létesítő okiratban vállalt vagyoni hozzájárulását az ott meghatározott időpontig nem szolgáltatja, a társaság ügyvezetése harmincnapos határidő kitűzésével írásban felhívja a teljesítésre, utalva arra, hogy a teljesítés elmulasztása a tagsági jogviszony ex lege megszűnését eredményezi, a tag pedig a fenti magatartásával okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik a társaságnak.
E jogintézmény - mint láttuk - az egyéni cég alapításánál nem kerülhet szóba, miután a konstitutív hatályú bejegyzés jogszerűen csak akkor történhet meg, ha a bejegyzést megelőzően a jegyzett tőke rendelkezésre bocsátása már megtörtént. Szélsőséges esetben, vagyis hamis nyilatkozattétel esetén bekövetkezhet olyan szituáció, hogy a bejegyzett, és így jogilag létrejött egyéni cég mégsem rendelkezik az alapító okiratában meghatározott jegyzett tőkével. Működés során is bekövetkezhet az eredetileg meghatározott jegyzett tőke módosítása (emelése és leszállítása egyaránt), ez az új Evt. 28. §-ának szövegéből levezethető. Az új Evt. nem tartalmaz olyan szabályt, amely (mint a kft. tőkeemelésénél a Gt. 157. §) a jegyzett tőke emelésére az alapítása legfontosabb szabályait alkalmazni rendelné. Emiatt nem kizárt az olyan alapítóokirat-módosítás, amely a változásbejegyzést követő későbbi időpontra rögzíti a jegyzett tőke felemelt részének szolgáltatását, és így már előállhat olyan helyzet, hogy azzal a tag késedelmeskedik.[31]
A Gt. 14. § alkalmazása ilyen esetben elméletileg már szóba jöhetne, legalább akkor, ha a vezető tisztségviselést nem a tag látja el az egyéni cégben, hanem azt kívülálló személyre bízza. Egyéb esetben a vezető tisztségviselő és a mulasztó tag személyének egybeesése a 14. § érvényesülését gyakorlatilag kizárja.
Ha bekövetkezne az az eset, hogy a tag tagsági viszonya ex lege megszűnik a vagyoni betét nem teljesítése miatt, ez - miután nem öröklésről és nem a tag cselekvőképtelenségéről van szó, melyekre az új Evt. megoldást ad - véleményem szerint a cég megszűnését vonja maga után és a kielégítetlen cégtartozások tekintetében a tag korlátlan, illetve korlátozott felelősségét.
Ha a tag és a vezető tisztségviselő személye azonos, és a Gt. 14. §-a szerinti jogintézmény alkalmazhatatlan, a cégbíróság tudomásszerzése esetén szóba jöhet törvényességi felügyeleti eljárás, vagy lejárt hitelezői követelés fennállásánál a társaság, illetve (mögöttes helytállási kötelezettségének érintése nélkül) a tag perlése.
Megjegyzendő, hogy az új Evt. az egyéni cég vagyonával kapcsolatos szabályozást sajnálatos módon hézagosan és következetlenül határozta meg. A működés alatti jegyzett tőke és vagyoni betét változásával, a hitelezői igényérvényesítéssel, a "pótbefizetéssel" kapcsolatos szabályok rendkívül hiányosak és nem alkotnak zárt rendszert. Így e cégformának - önálló jogalanyisága miatt talán legfontosabb jogviszonyait szabályozó - normái (illetve helyenkénti szabályozatlansága) többféle jogértelmezést is megengednek, emiatt a fentiekben ismertetett gondolatmenet sem tekinthető általános érvényűnek. [Olyan esetekben azonban, amikor többféle értelmezés lehetősége merült fel, igyekeztem a hitelezővédelmet jobban szolgáló értelmezést követni.]

3. Az egyéni cég alapítása

3.1. Jogosultság az egyéni cég alapítására

Az új Evt. 19. § (1) bekezdés b) pontjából és 20. § (1) bekezdéséből kitűnően az egyéni céget kizárólag olyan személy alapíthatja, aki az új Evt. I. fejezetének rendelkezése szerint egyéni vállalkozónak minősül, az egyéni vállalkozók nyilvántartásába felvételt nyert. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy csak olyan természetes személy lehet az alapító, aki az egyéni vállalkozóval szemben támasztott törvényi követelményeknek megfelel, és ezt a státust konkrét jogi aktussal el is nyerte.
Egyéni cég alapítására kizárólag olyan egyéni vállalkozó jogosult, aki e tevékenységét ténylegesen folytatja, az új Evt. 21. § (4) bekezdése értelmében ugyanis nem alapíthat egyéni céget az egyéni vállalkozói tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozó mindaddig, amíg e szüneteltetés tart.
Az egyéni cégnek az új Evt. 20. § (4) bekezdése szerint (törvényi kivétellel) csak egyetlen tagja lehet, ebből értelemszerűen következik, hogy alapításnál sem lehet egynél több alapítója. (Amint azt az 1.3.1. pontban már kifejtettem, az egyéni cég tagi részesedése véleményem szerint közös tulajdonban nem állhat, így alapításnál sem lehet rejtett társas vállalkozásként létrehozni ezt a jogalanyt.)
A korlátlan tagi felelősségek, illetve - kfc.-nél - a meglehetősen bizonytalan korlátolt tagi helytállási kötelezettségek halmozását kerülendő, az új Evt. azt is előírja, hogy egy személy kizárólag egy egyéni cég tagja, illetve alapítója lehet [Új. Evt. 20. § (4) bek.]. Ha tehát valakinek már van egy egyéni cége, mindaddig, amíg annak tulajdonosa, más egyéni céget átalakulással nem szerezhet meg, és további egyéni céget nem alapíthat. (Ha egyéni cégét bővíteni kívánja, nincs elzárva a tevékenységi kör kiterjesztésétől, telephely, fióktelep nyitásától, üzlethálózat kiépítésétől, ám mindezt csak az eredeti egyéni cég keretei között.)
Egyéni cég átalakulással (származékos módon) sem keletkezhet, az egyéni cég számára az átalakulás kizárólag a jogutódlással való megszűnés "irányába" megengedett, az alapítás vonatkozásában nem [új Evt. 25. § (1) bek.]. Miután az új Evt. 25. §-a azt is előírja, hogy egyéni cég csak üzletszerű gazdasági tevékenység végzésére hozható létre, az alapítás nonprofit cégként nem lehetséges, aki erre törekszik, annak más cégformát, például nonprofit gazdasági társasági formát kell választania.

3.2. Az egyéni cég létesítő okirata

3.2.1. Az alapító okirattal szemben támasztott formai követelmények

Az új Evt. 21. § (1) bekezdése értelmében az egyéni cég alapításához közjegyző által készített közokiratba, vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt alapító okiratra, vagyis nem egyszerű írásbeliségre, hanem minősített írásbeliségre van szükség. Az alapító okiratot az alapító egyéni vállalkozó tagnak aláírásával el kell látnia. Az új Evt. 20. § (6) bekezdéséhez képest alkalmazandó Gt. 11. § (2) bekezdése értelmében véleményem szerint sor kerülhet arra is, hogy az alapító nem személyesen látja el aláírással az alapító okiratot, hanem azt képviselő útján végzi. Az egyéni cég alapítására vonatkozik ugyanis a Gt. hivatkozott rendelkezése, mely szerint a tag helyett a létesítő okiratot közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazással rendelkező képviselő is aláírhatja.
Kérdésként merülhet fel, hogy az alapító okirat elkészítésére és ellenjegyzésére az egyéni vállalkozó jogtanácsosa jogosult-e, egyáltalán, alkalmazhat-e jogtanácsost egyéni vállalkozó?
A jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. tvr. 1. § (2) bekezdése értelmében a jogtanácsos a feladatának teljesítése érdekében jogszabályi keretek között jogi képviseletet lát el, jogi tanácsot és tájékoztatást ad, beadványokat, szerződéseket és egyéb okiratokat készít, részt vesz a jogi munka megszervezésében. Az 1983. évi 3. tvr. eltérő rendelkezése hiányában jogi tevékenység ellátására magánszemélytől megbízást nem fogadhat el. A hivatkozott tvr. 2. § (1) bekezdés a) pontja értelmében azonban a jogtanácsosi tevékenységet a Ptk. 685. § c) pontja szerinti gazdálkodó szervezetnél, állami költségvetési szervnél, szövetkezetek érdek-képviseleti szervénél, társadalmi szervezetnél, egyesületnél, gazdasági munkaközösségnél, polgári jogi társaságnál, vagy egyéb szervezetnél munkaviszonyban, vagy tagsági viszonyban fejti ki. A 7. § (1) bekezdése értelmében külön meghatalmazás nélkül, a fenti jogviszonya alapján képviseli a szervezetet.
A Ptk. 685. § c) pontja értelmében gazdálkodó szervezetnek minősül egyebek közt az egyéni cég és az egyéni vállalkozó is, ráadásul az új Evt. mögöttes szabályként a Ptk.-t is említi a 20. § (6) bekezdésében.
Ha figyelembe vesszük, hogy az új Evt. 20. § (6) bekezdése a Gt.-nek a gazdasági társaságok közös szabályairól szóló rendelkezéseire is visszautal, ezek között pedig a Gt. 11. § (3) bekezdése az alapító jogtanácsosának közreműködését is lehetővé teszi a létesítő okirat teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalásánál, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az alapító egyéni vállalkozó jogszerűen (mint gazdálkodó szervezet) rendelkezhet jogtanácsossal, s ha ez történik, ez a jogtanácsos eljárhat az alapító okirat magánokiratba foglalása és ellenjegyzése során. Véleményem szerint tehát az új Evt. 21. § (1) bekezdésében említett közjegyzői okiratba (közokiratba), illetve ügyvéd által ellenjegyezett magánokiratba foglalt alapító okirat mellett megfelelő tényállás esetén lehetőség van arra is, hogy jogtanácsos által ellenjegyzett magánokirati formát öltsön az egyéni cég alapító okirata.
Megjegyzendő egyébként, hogy az egyéni cég létesítő okirata azért visel alapító okirat elnevezést, mert ez utal a jogalany egyszemélyes szerveződés mivoltára. Szerződésnek már csak azért sem nevezhető, mert a szerződés a felek (vagyis két vagy több fél) kölcsönös és egybehangzó, valamely joghatás kiváltását célzó akaratnyilatkozata, az egyéni cég alapításánál pedig mindig csak egyetlen alapító természetes személy egyéni vállalkozó jognyilatkozatáról van szó. Emiatt a jogalkotó - hasonlóan a Gt.-nek az egyszemélyes kft.-nél, illetve az egyszemélyes rt.-nél bevezetett gyakorlatához - alapító okiratnak nevezi az új Evt.-ben az egyéni cég alapítására szolgáló létesítő okiratot.

3.2.2. Az alapító okirat tartalmának meghatározására irányadó szabályok

Az új Evt. 21. § (3) bekezdése szerint az alapító okirat az egyéni cég működésének és gazdálkodásának alapokmánya, melynek tartalmát a tag - az új Evt. és egyéb jogszabályok keretei között - szabadon állapíthatja meg. Deklarálja azonban azt is a jogalkotó, hogy az alapító okirat tartalmának meghatározása során az új Evt. szabályaitól csak annyiban lehet eltérni, amennyiben erre maga az új Evt. lehetőséget ad. E törvény tehát kógens (ebben a Gt.-hez hasonlít), az alapítói fantázia csak ott működhet az alapító okirat szövegezése során, ahol az új Evt. rendelkezést nem tartalmaz (még áttételesen, a Gt.-re utalással sem), vagy ahol az eltérésre kifejezetten módot nyújt.
Az új Evt. 20. § (6) bekezdésének utaló szabálya nyomán az egyéni cég alapítására megfelelően alkalmazandó Gt. általános részének előírásai is többnyire kógensek, így az egyéni cég alapításánál az ilyen jellegű jogi normák tekinthetőek túlsúlyban lévőnek. Értelemszerűen irányadó az egyéni cég jogviszonyaira, alapító okiratában foglalt rendelkezéseire a Gt. 9. § (1) bekezdésének második fordulata, mely szerint nem minősül a törvénytől való eltérésnek olyan további rendelkezés alapító okiratba való foglalása, amelyről a törvény nem szól, ha a rendelkezés nem áll ellentétben a társasági jog (illetve az egyéni cégre irányadó szabályozás) általános rendeltetésével, az adott jogalanyra (az egyéni cégre) vonatkozó szabályozás céljával, és nem sérti a jóhiszemű joggyakorlás követelményeit.

3.2.3. Szabadon fogalmazott és szerződésmintán alapuló alapító okirat

Az egyéni cég alapítója - éppen úgy, mint a kkt., bt., kft. vagy az rt. alapító tagjai - eldöntheti, hogy a cég létrehozásánál a létesítő okiratot szabadon fogalmazott, egyéni igényeket kielégítő alapító okirattal, vagy pedig az új Evt. 87. § (12) bekezdésével a Ctv. 10. számú mellékleteként beiktatott alapítóokirat-minta felhasználásával készítteti el.
A szabadon fogalmazott alapító okirat speciális, nem standard alapítói igényeknek képes eleget tenni, akkor célszerű tehát alkalmazni, ha az alapítónak ilyen, az átlagostól eltérő kívánságai vannak a létesítő okirat tartalmára nézve, ugyanakkor számára nem jelent hátrányt, ha viszonylag lassabb (tizenöt munkanapos, és esetleges hiánypótlási eljárást is lehetővé tévő), általános cégeljárás mellett következik be az egyéni cég bejegyzése.
Ha az alapító egyéni vállalkozó számára kiemelt fontossággal bír a bejegyzési eljárás rendkívüli gyorsasága, a cég majdani működését meghatározó, annak kereteit megszabó alapdokumentuma tekintetében viszont nincsenek különleges elvárásai, akkor érdemes a "szerződésmintán" alapuló alapító okiratot választani, s ezzel egyszersmind az egyszerűsített cégeljárás hatálya alá helyezkedni. (E választásnak a cégalapításhoz szükséges bejegyzési kérelem elkészítésénél, a bejegyzési eljárás jogi jellegénél és az egyéb joghatásoknál megmutatkozó következményeit majd a 3.3.2.2. és a 3.3.4.2. pontban fejtem ki részletesebben.)
Bármelyik formát válassza is az alapító tag az alapító okirat elkészítéséhez, az új Evt. 22. §-ában, és (a Gt. általános részének szem előtt tartásával) az Evt. egyéb, a II. fejezetben meghatározott előírásaira figyelemmel kell az alapító okiratot megfogalmazni a 3.2.2. pontban ismertetett elvek szerint.
A szabadon fogalmazott létesítő okiratban ez - a jogszabályi keretek között - kötöttségek nélkül, az alapító egyéni kívánságait is beépítve történik, míg a Ctv. 10. számú mellékleteként meghatározott alapítóokirat-minta felhasználásánál annak rovatait blankettaszerűen kitöltve (a kitöltést segítő számítógépes programra támaszkodva) megy végbe az alapító okirat elkészítése. Az alapító okirat minta jelleget feltüntető, egyéni szövegváltoztatásokat nem tűrő "alapítóokirat-mintás" létesítő okirat egyik legfontosabb cégjogi szabálya, hogy azon semmiféle módosítást nem lehet végrehajtani, abból semmit elhagyni, sem hozzátenni nem lehet. A blankettaszövegnek ez a sérthetetlensége ugyanis az előfeltétele annak, hogy a tartalmi vizsgálat jogszabályi felhatalmazással elmaradhasson, mivel az alapítóokirat-minta (a továbbiakban szinonimaként a "szerződésminta" kifejezést is használom) tartalmi felülvizsgálatát a megalkotáskor a jogalkotó már elvégezte.[32]
Emiatt a kitöltésnél a blankettaszövegbe bevezetett egyéni cég adatok - cégjegyzékbe kerülő - részének, és a Ctv. 48. §-ában taxatíve meghatározott körülményeknek a vizsgálata történik csak meg a cégeljárásban, a létesítő okirat vizsgálatára az eljárás nem terjed ki, s így elrendelhető annak rendkívüli lerövidítése.
Az egyéni cég alapítóokirat-mintája, noha standardizált követelmények kielégítésére hozták létre, mégis tekintettel van az új Evt. (illetve a mögöttes normarendszerként szolgáló Gt. gazdasági társaságokra irányadó közös szabályai) által biztosított alternatív megoldásokra.
Így a "szerződésmintás" létesítő okiratban a cégnévnél választható az ec. és a kfc. egyéni cég típusnak megfelelő név is; a székhelynél felkínált alternatíva a bejegyzett iroda, ha az a központi ügyintézés helyével azonos, és az is, ha nem, és ebben az esetben jelölhető a központi ügyintézés helye is.
Mód van a telephely(ek), fióktelep(ek) alapító okirati szerepeltetésére; lehet az egyéni cég határozott és határozatlan időtartamra alapított; jegyzett tőkéjénél pedig a készpénzben és apportban vállalt tőkerész is beírható szükség szerint. Az alapítóokirat-mintában választható a korlátozott és a korlátlan felelősség vállalása; feltüntethető előbbi esetben a pótbefizetés összege; jelezhető, ha a cégnél osztalékelőleg fizetésére sor kerülhet; az ügyvezetéssel kapcsolatos adatok, és a cégvezető jogintézményének alkalmazására is mód nyílik.
Az alapítóokirat-mintában megfelelő rovatot találunk az könyvvizsgáló számára, nem lehet azonban feltüntetni a felügyelőbizottságot. (Ennek választására feltehetőleg nem is lesz igény, a cég egyszemélyes voltából eredően ugyanis kevés a valószínűsége annak, hogy a tulajdonos [akinek személye legtöbbször a vezető tisztségviselőével is egybeesik] e jogintézményt szükségesnek ítélje cégében.
Ha mégis alkalmazni kívánja az egyéni cégnél, akkor ezt csak szabadon fogalmazott alapító okiratban teheti.)
Az alapítóokirat-minta 9. rovatában a cégjegyzés vonatkozásában önálló és együttes cégjegyzési jog is választható, hiába keressük azonban a képviseletre vonatkozó alapítóokirat-pontot. Sajnálatos módon nem látszik tudomást venni arról a jogalkotó, hogy a cégjegyzés csak egy szegmense a képviseleti jognak, csak a cég írásbeli képviseletét jelenti, de ez a fogalom nem pótolja a képviseleti jogról történő létesítő okirati rendelkezést.
Ezt a hiányosságot a lehető leggyorsabban korrigálni kellene a Ctv. új 10. számú mellékletében.
További zavaró fogyatékossága a szerződésmintának, hogy az 5-8. pontban a "társaság" adatairól beszél, figyelmen kívül hagyva, hogy az egyéni cég egyszemélyes, és nem társas vállalkozás, még kevésbé tekinthető társaságnak, miután ez az elnevezés a gazdasági társaságokat illeti, az egyéni cég pedig nem tartozik ezek sorába. Ezt a zavaró pontatlanságot is célszerű lenne mielőbb kiküszöbölni.
Ezt leszámítva azonban az alapítóokirat-minta megfelelően használható az egyéni cég alapításához, az általa felkínált alternatívák olyan széles körűek, hogy várhatóan sokkal népszerűbb lesz használata a szabadon fogalmazott létesítő okiratnál.
Akár szabadon fogalmazott alapító okirat, akár "szerződésmintás" létesítő okirat kerül azonban az egyéni cég alapításához, mindenképpen szem előtt kell tartani, hogy mindkettőre irányadó az új Evt. 21. § (1) bekezdésének azon szabálya, hogy az alapító okiratot közjegyzői okiratba, vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni, és azt a tagnak (személyesen vagy képviselő útján) alá kell írnia [új Evt. 21. § (2) bek.].

3.2.4. Az alapító okirat minimális tartalmi elemei

Az új Evt. 22. § (1) bekezdése értelmében az alapító okiratban meg kell határozni:
- az egyéni cég cégnevét és székhelyét
- az egyéni cég alapítóját családi és utóneve, anyja neve, lakóhelye és egyéni vállalkozói nyilvántartási száma feltüntetésével,
- az egyéni cég azon tevékenységeit, amelyeket a cégjegyzékben szerepeltetni kíván,
- az egyéni cég jegyzett tőkéjét, a tag vagyoni betétjének összegét, valamint a jegyzett tőke rendelkezésre bocsátásának módját és idejét,
- a tag korlátlan vagy korlátozott felelősségét, korlátozott felelősség vállalása esetén annak mértékét (a pótbefizetés összegét),
- az egyéni cég működésének időtartamát, ha azt határozott időre alapítják,
- ha az egyéni cég könyvvizsgálót jelöl ki, a könyvvizsgáló nevét (cégnevét) és lakóhelyét (székhelyét),
- az osztalékelőleg fizetésének lehetőségét.

3.2.4.1. Az egyéni cég cégneve és székhelye

Az egyéni cég cégnevének szabályait a Ctv. 3-6. §-a határozza meg, az új Evt. 27. § (5) bekezdésében ezzel kapcsolatban csak arról rendelkezik, hogy a tag korlátlan felelősségvállalása mellett létrehozott egyéni cég cégnevében az "egyéni cég" elnevezést, vagy annak "ec." rövidítését kell szerepeltetni a cégforma megjelölésénél. A tag korlátozott mögöttes felelősségével alapított egyéni cég cégnevében ezzel szemben a cégforma "korlátolt felelősségű egyéni cég", vagy röviden "kfc." megjelöléssel alkalmazandó.
Ezen túlmenően azonban a Ctv. már hivatkozott általános névhasználati szabályai érvényesülnek az egyéni cégnél is, tehát például a cégnévnek a cégforma a fentiek szerinti megnevezését és vezérszót kell tartalmaznia, nem kötelező azonban az alapvető tevékenységre utaló jelző használata a teljes cégnévben, noha az nem tilos. Ha a tevékenységi jelzőt rendszeresíti cégnevében az egyéni cég [és ha a Ctv. 4. § (1) bekezdése szerint a cégtulajdonos nevét szerepelteti vezérszóként], a teljes név például a következő lehet: "Tóth Gyula Bádogos- és Vízvezetékszerelő Egyéni Cég". Rövid neve: "Tóth Gyula Ec."] A cégforma a teljes cégnévben is lerövidíthető a Ctv. 3. § (2) bekezdése szerint.
Az olyan egyéni cég teljes és rövid cégneve tehát, amely a tevékenységi jelző alkalmazásától eltekint, és csak vezérszót használ, és ha a teljes cégnévben is rövidítve alkalmazza a cégforma megjelölését, lényegében egybeesik. [Például: Tóth Gyula Ec.][33]
Véleményem szerint azonban - figyelemmel az "ec." és a "kfc." cégforma újdonságára, érdemes egyelőre a teljes cégforma megjelölést is szerepeltetni a cégnévben, miután a rövid "ec." cégforma-névről kevesen tudják még, hogy mit takar, a "kfc."-t pedig a nagyközönség valószínűleg keveri még egy ideig a kft.-vel. Amíg a kfc. és az ec. cégforma jobban meghonosodik és elterjed (ez nyilvánvalóan a vonatkozó pénzügyi jogi szabályozástól függ), tanácsos a félreértések elkerülése végett az egyéni cég cégnevében a teljes cégformamegjelölést, vagy legalább azt is használni.
Az egyéni cég cégnevének megválasztásakor szem előtt kell tartani, hogy a teljes cégnévnek [akkor is, ha abban vezérszóként a cégtulajdonos neve szerepel a Ctv. 4. § (1) bekezdése szerint], valamint a rövidített cégnévnek is egyértelműen különböznie kell az ország területén bejegyzett más cég elnevezésétől, illetve a Ctv. 6. § (3) bekezdése szerint lefoglalt névtől, és nem kelthet olyan látszatot, ami megtévesztő. [Nem választható például olyan vezérszó, amely a köznapi szóhasználat szerint társas vállalkozásra utal (például: "Tóth Testvérek Kfc."), mert ez az egyéni cég egyszemélyes jogalanyi mivoltát elfedné a piaci élet szereplői elől.]
Nyilvánvalóan kizárt a nonprofit jellegre utalás [új Evt. 25. § (1) bek.] a cégnévben, tekintve, hogy az egyéni cég csak üzletszerű (profitorientált) gazdasági tevékenységre hozható létre, és nem szerepelhet cégnévben az "állami" vagy "nemzeti" jelző sem, miután ez csak akkor lehetséges a Ctv. 4. § (3) bekezdése szerint, ha a cégben az állam közvetlenül vagy közvetve többségi részesedéssel rendelkezik, vagy ha a cég tartós állami tulajdonú körbe tartozik. Mivel az egyéni cég mindkét típusát csak természetes személy egyéni vállalkozó alapíthatja, és kizárt a társas jelleg, véleményem szerint nem fordulhat elő olyan eset, amelynél a fenti jelzők cégnévben való feltüntetése az egyéni cég esetében ne volna megtévesztő.
Ezen túlmenően is a Ctv. általános névhasználati szabályait kell figyelembe venni az egyéni cég esetében, például a fizetésképtelenségi eljárás alá került egyéni cég a "csődeljárás alatt" "cs.a." illetve az "f.a." toldatot köteles használni cégnevében a fizetésképtelenségi eljárás természetétől függően, ha pedig jogutód nélkül szűnik meg, és nem fizetésképtelen, akkor a végelszámolás megindításától kezdve a "végelszámolás alatt", illetve a "v.a." toldatot.
Eltér a helyzet az általánostól a bejegyzési eljárás ideje alatti névhasználatra nézve az egyéni cégnél, mivel az új Evt. 25. § (2) bekezdése értelmében az egyéni cég a bejegyzést megelőzően nem kezdheti meg működését, ezért - a bejegyzési feltételnek tekinthető pénzbeli és nem pénzbeli vagyoni betét szolgáltatásának esetét kivéve - lényegében nincs olyan tevékenység, amelynél a "bejegyzés alatt" ("b.a.") toldatos cégnév használata egyáltalán szóba jöhetne.
A cégbejegyzés előtt az induló vagyont szolgáltató egyéni vállalkozó viszont még ebbéli minőségében jár el, még akkor is, ha a kedvezményezett a még létre sem jött egyéni cég lenne. A "b.a." toldatos cégnév használata azonban előtársasági működés hiányában még nem lehetséges, a majdani cégvagyon szolgáltatása egy feltételtől függő szolgáltatást jelent, mely jognyilatkozat hatálybalépése a cégbejegyzés jogi tényétől függ. Az egyéni cég - előtársasági működés és jogalanyiság hiányában - cégbejegyzés előtt nem tudja elfogadni, átvenni e szolgáltatást, így a "b.a." toldatos névhasználatnak tehát ez a területe sem alakulhat ki.
Az egyéni cég székhelye a Ctv. 7-7/B. §-aiban meghatározottak szerint alakul. Az egyéni cég székhelye a cég bejegyzett irodája, ez a cég levelezési címe, az a hely, ahol a cég üzleti és hivatalos iratainak átvétele, érkeztetése, őrzése, rendelkezésre tartása, valamint ahol a külön jogszabályban meghatározott, a székhellyel összefüggő kötelezettségek teljesítése történik, és amely székhelyet a cégnek cégtáblával kell megjelölnie.[34]
Az alapító okirat rendelkezésétől függően a fenti székhely lehet egyúttal a cég központi ügyintézésének a helye is, de úgy is rendelkezhet az alapító okirat, hogy a bejegyzett iroda és a központi ügyintézés helye egymástól földrajzi értelemben véve elkülönülhet, olyannyira, hogy ez a döntéshozatali hely akár a bejegyzett irodáétól eltérő állam területén is lehet. [Miután az új Evt. 3. § (1) bekezdése értelmében egyéni vállalkozó nemcsak magyar állampolgár, hanem az (1) bekezdés b)-d) pontjai alapján külföldi természetes személy is lehet, így a bejegyzett iroda helyétől eltérő - akár külföldön lévő - központi ügyintézési hely meghatározására számos alkalom nyílik.]
Az egyéni cégnek telephelye és fióktelepe is lehet, ezekre szintén az általános cégjogi szabályok vonatkoznak. A Ctv. 7. § (4) bekezdése értelmében az egyéni cég székhelye, telephelye, fióktelepe csak olyan ingatlanon lehet, amely az egyéni cég tulajdonát képezi, vagy amelynek használatára valamely törvényes jogcímen jogosult a cég.

3.2.4.2. Az alapító adatai és az egyéni cég tevékenységi köre

Az egyéni cég alapító okiratának egyik fontos tartalmi eleme, hogy a természetes személy alapítót - az általános cégjogi előírások szerint - azonosíthatóan megnevezze. Az új Evt. 22. § (1) bekezdés b) pontja értelmében az alapító családi és utónevét, anyja nevét és lakóhelyét az alapító okiratnak (és a cégjegyzéknek) tartalmaznia kell [figyelemmel az új Evt. 20. § (6) bekezdéséhez képest alkalmazandó Gt. 11. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra is]. [A Gt. létesítő okiratra vonatkozó, hivatkozott szakasza ugyan nem teszi kötelező tartalmi elemmé az alapító anyjának leánykori nevét, de miután a Ctv. 30. § (1) bekezdése ezt a cégjegyzékben szereplő természetes személy vonatkozásában kötelező cégjegyzéki adatként előírja, az új Evt. nem elégszik meg ezen cégadat bejegyzési kérelemben történő feltüntetésével, hanem az alapító okiratba felveendő adatként is megjelöli.]
Figyelemmel arra, hogy egyéni céget csak egyéni vállalkozó alapíthat, az egyéni vállalkozó pedig e minőségét az egyéni vállalkozói nyilvántartásba történő bejelentkezéssel nyeri el, mely bejelentés következtében nyilvántartási számot is kap, értelemszerűen informálni kell e nyilvántartást végző szervet az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság megszűnéséről is.
Az új Evt. 19. § (1) bekezdés b) pontja szerint megszűnik az egyéni vállalkozói tevékenység végzésére való jogosultság, ha az egyéni vállalkozó egyéni céget alapított, a bejegyző végzés jogerőre emelkedését megelőző napon, és a cégbejegyzésről az egyéni céget bejegyző, székhelye szerint illetékes cégbíróság elektronikus úton értesíti a nyilvántartást vezető szervet [új Evt. 19. § (4) bek. c) pont]. Nyilvánvaló, hogy az elektronikus értesítés gyors továbbításának előfeltétele, hogy a bejegyzési kérelemben, illetve a bejegyzési dokumentációban az alapító tag egyéni vállalkozói nyilvántartási számának megjelölése szerepeljen.
Az új Evt. 22. § (1) bekezdés c) pontja szerint az alapító okiratban az egyéni cég azon tevékenységeit is fel kell sorolni, amelyeket (vélhetőleg az üzleti partnerek tájékoztatása érdekében) a cégjegyzékben szerepeltetni kíván az alapító. A (2) bekezdés értelmében - a TEÁOR-nómenklatúra szerinti besorolás nélkül - minden olyan tevékenység megjelölhető, amit törvény nem tilt, vagy nem korlátoz. Az általános cégjogi szabályoknak megfelelően az alapító okiratban megjelölt tevékenységek vehetőek fel csak a cégjegyzékbe, a TEÁOR-nómenklatúra szerinti besorolást (annak érdekében, hogy az alapul fekvő uniós statisztikai rendeletek időközönkénti változásai miatt ne kelljen folytonosan alapító okiratot módosítani) azonban sem az alapító okiratban, sem a cégjegyzékben nem kell (és utóbbiban nem is lehet) szerepeltetni.[35]
Annak természetesen nincs akadálya" hogy a szabadon fogalmazott létesítő okiratban az egyéni cég tevékenységi köreinek TEÁOR-számát is megadják (ezt a cég működése során a tagnak egyébként is ismernie és alkalmaznia kell), sőt a főtevékenység megjelölése sem zárható ki, ezek az adatok azonban nem a cégeljárásban, hanem az adóügyi eljárásban játszanak szerepet.
A Cvhr. 5. § (2) bekezdése szerint ugyanis a cégbejegyzési kérelem cégjogi részében a TEÁOR-besorolást mellőzni kell, a főtevékenység ilyen vonatkozású pontosítását csak az ún. egyablakos eljárásban a cégbejegyzési kérelem mellékletének számító NAV-hoz címzett áfa-nyilatkozat részeként kell elvégezni.
Vonatkozik az egyéni cégre a Gt. általános részében a 12. § (2) bekezdésben eredetileg a gazdasági társaságra megfogalmazott és az új Evt. 22. § (2) bekezdésében megismételt azon szabály, amely szerint a cég a létesítő okiratban meghatározott tevékenységen belül bármely gazdasági tevékenységet folytathat, amit törvény nem tilt vagy nem korlátoz, és amelyet (TEÁOR-nómenklatúra szerint!) főtevékenységként vagy más tevékenységként bejelent. Az egyéni cég is csak akkor kezdheti meg azonban az engedélyköteles tevékenység gyakorlását, ha a hatósági engedélyt beszerezte, az engedély adatait azonban a cégnyilvántartásban (a 2008. évi XCVI. törvénnyel módosított Ctv. értelmében) már nem kell szerepeltetni. Az új Evt. 31. § (1) bekezdése az ezzel kapcsolatos előírást akként fogalmazza meg, hogy ha valamely gazdasági tevékenység gyakorlását jogszabály (ide nem értve az önkormányzati rendeletet) hatósági engedélyhez köti, az csak az engedély birtokában kezdhető meg. Képesítéshez kötött tevékenység gyakorlására akkor van az egyéni cégnek lehetősége, ha tagja, vagy a személyesen közreműködő, általa határozatlan időre foglalkoztatott más személy e képesítéssel rendelkezik.
Kérdésként merül fel, hogy az új Evt. 2. § (2) bekezdésében meghatározott tevékenységek - melyek egyéni vállalkozás keretében nem végezhetőek - egyéni cég tevékenységeként feltüntethetőek-e.
Az új Evt. 2. § (2) bekezdése szerint ugyanis e törvény rendelkezéseit nem kell alkalmazni
- a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti mezőgazdasági őstermelői tevékenységre,
- a magán-állatorvosi tevékenységre,
- az ügyvédi tevékenységre,
- az egyéni szabadalmi ügyvivői tevékenységre,
- a közjegyzői tevékenységre és
- az önálló bírósági végrehajtói tevékenységre.
Az új Evt. miniszteri indokolása kifejti, hogy a törvény hatálya alól olyan tevékenységek jelentenek kivételt, amelyek egyébként mindenben megfelelnének a 2. § (1) bekezdés előírásainak, de a rájuk vonatkozó, már meglévő speciális szabályozás miatt nem volt indokolt az új Evt. hatálya alá vonni ezeket. Figyelemmel tehát a felsorolt tevékenységekre irányadó törvényi előírásokra, továbbá arra, hogy az új Evt. - noha az egyéni vállalkozóval foglalkozó I. fejezetében, de mégis az egész Evt.-re kiterjedően - deklarálja, hogy a 2. § (2) bekezdése szerinti tevékenységekre e szabályok nem érvényesülnek, azt a megállapítást tehetjük, hogy ezekre egyéni cég sem alapítható. (Az őstermelői tevékenységet az adóügyi szabályok, az ügyvédi, közjegyzői, önálló bírósági végrehajtói, a szabadalmi ügyvivői tevékenység folytatásának szervezeti kereteit az e foglalkozási ágakra irányadó törvények másként rendezik.)

3.2.4.3. Az egyéni cég jegyzett tőkéje, a tag vagyoni betéte, felelősségvállalás

Amint arra a 2.1. pontban utaltam, az egyéni cég tartozásaiért az alapító korlátlan vagy korlátozott (mögöttes) tagi felelősséget vállalhat. E körülménynek - nem csak a cégnévből, de - a tag kifejezett alapító okirati jognyilatkozatából is ki kell derülnie.
Az új Evt. az egyéni cég vonatkozásában nem határoz meg kötelező jegyzett-tőke-minimumot, a jegyzett tőke mértékét - tetszése szerint - az alapító szabja meg az alapító okiratban. Ugyancsak itt határozza meg az alapító vagyoni hozzájárulásának mértékét, és azt is, hogy ebből mennyi készpénz és milyen részt szolgáltat apportban. (Apportálásról azonban az alapításnál csak akkor lehet szó, ha a jegyzett tőke a kettőszázezer forintot meghaladja, ha az éppen kettőszázezer forint, akkor nincs lehetőség apportálásra.) Mivel egyszemélyes a jogalany, a tag vagyoni hozzájárulásának értéke a cég induló jegyzett tőkéjének mértékével egybeesik.
Az apport értékéről az alapítónak a létesítő okiratban kell nyilatkoznia.
Az új Evt. 26. § (4) bekezdése szerint az egyéni cég számára a pénzbeli és a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást az alapításkor rendelkezésre kell bocsátani, ezért ezzel ellentétes (például a szolgáltatás elhalasztására, vagy ütemezésére vonatkozó) rendelkezést az alapító okirat jogszerűen nem tartalmazhat.
Megtévesztő egyébként az új Evt. 22. § (1) bekezdés d) pontjának utolsó fordulata, mivel "a jegyzett tőke rendelkezésre bocsátásának ideje" tekintetében - mint arra az előbbiekben már utaltam - az alapítónak nincs mozgástere, kötelező tartalmi elemként csak az szerepelhet az alapító okiratban, hogy a rendelkezésre bocsátás már megtörtént az új Evt. 26. § (4) bekezdése szerint. Az ugyanezen normaszövegben szereplő "a jegyzett tőke rendelkezésre bocsátásának módja" szövegezésen véleményem szerint azt kell érteni, hogy abból milyen részt szolgáltat készpénzben, és mely részt nyújt apportban az alapító. Az apportot azonosíthatóan, a Gt. 13. § előírásaira figyelemmel kell az alapító okiratban meghatározni.
A korlátozott mögöttes felelősségvállalás esetén az új Evt. 27. § (3) bekezdése szerint az alapító okiratban meg kell határozni a pótbefizetés összegét, vagyis, azt az értéket, melynek erejéig a tag - az egyéni cég teljesítésre képtelensége esetén - magánvagyona terhére fizetési kötelezettséget vállal. [Az új Evt. 22. § (1) bekezdés e) pontjának szövege arra utal, hogy a törvény "a korlátozott felelősségvállalás mértéke" és a "pótbefizetés" kifejezést egymás szinonimáiként használja, az egyéni cégnél alkalmazható "pótbefizetés" tehát nem azonos a kft. pótbefizetés társasági jogi jogintézményével, sőt attól céljában, szabályozásában a névazonosság ellenére alapvetően eltér.][36]

3.2.4.4. Az egyéni cég szervezetével kapcsolatos rendelkezések

Az egyéni cég egyszemélyes jogalany lévén - külön legfőbb szervvel nem rendelkezik. Az új Evt. 20. § (5) bekezdése erre figyelemmel rendelkezik úgy, hogy ahol az egyéni cégre alkalmazandó más jogszabály legfőbb szervet említ, azon az egyéni cég tagját kell érteni. Az alapítóokirat-minta erre vonatkozó megállapítást nem tartalmaz, a szabadon fogalmazott létesítő okiratban - különösen, ha az alapító tag és a vezető tisztségviselő személye elválik egymástól - célszerű a legfőbb szervet helyettesítő tulajdonos kizárólagos döntési jogosítványait, jogköreit kikötni [új Evt. 30. § (1) bek.].
Az egyéni cég ügyviteli-képviseleti szervével kapcsolatos kérdéseket az 1.3.3. pontban részleteztem, említést érdemel azonban, hogy az alapító választása szerint a vezető tisztségviselői feladatokat tagsági viszonya keretében maga a tag is elláthatja, de erre más személyt is kijelölhet megbízással vagy munkajogi megállapodással. A vezető tisztségviselés általános társasági és cégjogi szabályai szerint szólhat határozatlan és meghatározott időre is, és az is figyelmet érdemel, hogy a vezető tisztségviselőt az új Evt. (igaz, hogy csak az alapító okirat mintában) ügyvezetőnek nevezi, célszerű tehát ezt az elnevezést rendszeresíteni akkor is, ha az alapító okiratot szabad fogalmazással készítjük. A létesítő okiratban cégvezető kijelölésére is lehetőség van, az ezzel kapcsolatos adatokat az alapítóokirat-minta is tartalmazza.
Az új Evt. 22. § (1) bekezdésében az alapító okirat kötelező tartalmi elemeinek taxációját sejteti a megfogalmazás, ez azonban már csak azért sem lehetséges, mert a felsorolásból a cég képviseleti szerve kimaradt. Enélkül pedig szervezeti jogalany létezése kizárt, ez olyan mértékben fontos tartalmi eleme a létesítő okiratnak, hogy kimaradása a jogalanyt működésképtelenné tenné. Mivel az új Evt. 20. § (6) bekezdése a Gt. általános részére visszautal, ennek 12. § (1) bekezdés e) pontja viszont tartalmazza a képviseletre vonatkozó rendelkezést, leszögezhetjük, hogy az egyéni cég létesítő okiratából sem maradhat el a cég képviseletére vonatkozó szabályozás.
Az új Evt. 22. § (1) bekezdése nem említi a létesítő okirat kötelező, illetve fakultatíve kötelező tartalmi elemeként a felügyelőbizottság adatait.
Vélhetőleg a tulajdonosi ellenőrzés eszközének tartott felügyelőbizottságot egy olyan egyszemélyes jogalanynál, melyben az ügyvezetés és a tulajdonos (az egyedüli tag) személye igen gyakran egybeesik, szükségtelennek ítéli a jogalkotó. Ily módon kimaradt a felügyelőbizottság az alapítóokirat-mintából is, így a "szerződésminta" alkalmazásával történő alapításnál felügyelőbizottság rendszeresítése nem lehetséges.
Amint azt az előző pontban már kifejtettem, az új Evt. 20. § (6) bekezdése alapján alkalmazandó Gt. általános része a felügyelőbizottság létesítését nem zárja ki az egyéni cégnél, s noha nyilvánvalóan igen ritkán merül fel a szükségessége, legalább a szabadon fogalmazott létesítő okiratnál el kell ismerni a felügyelőbizottság egyéni cégnél történő rendszeresítésének a lehetőségét. A felügyelőbizottság a Gt. III. fejezet 3. címének megfogalmazása szerint a gazdasági társaság működésének tulajdonosi ellenőrzését szolgálja, és alapvetően az ügyvezetés ellenőrzése a feladata. Olyan egyéni cégnél, melynél a vezető tisztségviselést nem a tulajdonos látja el, nagy munkaszervezettel, több telephellyel, fiókteleppel és szerteágazó tevékenységgel működik, a felügyelőbizottság létrehozatalának jogát meg kell adni, és gyakorlását rá kell bízni a cégtulajdonosra. Mivel az új Evt. a felügyelőbizottságot nem említi, de rendszeresítését nem is tiltja, a Gt. vonatkozó szabályai azonban megfelelően alkalmazandóak, nem látom akadályát annak, hogy szükség esetén az egyéni cég tulajdonosa felügyelőbizottság felállítását írja elő szabadon fogalmazott alapító okiratában az egyéni cégnél. A felügyelőbizottság kötelező létrehozásának esetét is el tudom képzelni sok (a Gt. 38. §-ában írt számot meghaladó létszámú) alkalmazottal működő egyéni cégnél. Egyébként az egyéni cég felügyelőbizottságára a Gt. III. fejezete 3. címének szabályait kell értelemszerűen alkalmazni.
Az egyéni cégnél - mint láttuk - könyvvizsgálót kijelölni is szabad, a könyvvizsgálóra vonatkozó, a Gt. III. fejezete 3. címének 41. §-a szerinti esetben pedig ez nem csak lehetőség, hanem törvényi kötelezettségnek számít. A könyvvizsgálóval, mint az egyéni cég közérdekvédelmi ellenőrző szervével kapcsolatban a Gt. 40-44. § előírásainak értelemszerű alkalmazására van szükség.

3.2.4.5. Az egyéni cég működésének időtartama és az osztalékelőleg fizetésének lehetősége

Az egyéni cég működésének időtartamát az alapító okiratban az új Evt. 22. § (1) bekezdés f) pontja szerint meg kell határozni, ha az határozott időtartamra szól. Ellenkező esetben erre nincs szükség, mert a (3) bekezdés szerint, ha az alapító okirat az egyéni cég időtartamáról nem rendelkezik, azt határozatlan idejűnek kell tekinteni.
Az egyéni cégnél az új Evt. 22. § (1) bekezdés h) pontjából következően - ha erre a létesítő okirat felhatalmazást ad - sor kerülhet osztalékelőleg kifizetésére. Ezért az ezzel kapcsolatos rendelkezés az alapító szándékától függően kötelező eleme az alapító okiratnak. (Nincs akadálya annak sem, hogy szükség esetén utólagos módosítással kerüljön be ez a felhatalmazás az alapító okiratba.)
Megjegyzendő azonban, hogy az osztalékelőleg fizetésével kapcsolatban az új Evt. 29. §-ának rendelkezéseit is szem előtt kell tartani.[37]
Ezzel összefüggésben [az Evt. 29. §-ához képest alkalmazandó Gt. 131. § (3) bekezdése szerint] a vezető tisztségviselőnek fizetőképességi nyilatkozatot is kell tennie, a 2008. évi XCVI. törvénnyel módosított szabályozás alapján.
Figyelemmel arra, hogy ez a Gt. (2008. évi XCVI. törvény szerinti) újabb szabályozása szerint már nemcsak lehetőség, hanem kötelezettség, az egyéni cég alapítóokirat-mintájának 6.2. rovatában ez a megállapítás szerepel, és a szabadon fogalmazott alapító okiratot is ennek megfelelően kell szövegezni.
Nem található előírás az alapítóokirat-mintában az egyéni cégre is irányadó Gt. 30. § (5) bekezdése szerinti felmentvény vonatkozásában. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a "szerződésmintán" alapuló egyéni cég működése során mindaddig, amíg a blanketta-létesítő okirat határozza meg működését, a felmentvény jogintézménye nem alkalmazható. (Erre értelemszerűen csak akkor lehetne szükség, ha nem a tag látja el az egyéni cég ügyvezetését.) Természetesen, szabadon fogalmazott létesítő okiratban ez a jogintézmény is - kívánság szerint - megjeleníthető.

3.3. Az egyéni cég bejegyeztetése

3.3.1. A bejelentési kötelezettség

Az új Evt. 24. § (1) bekezdése értelmében az egyéni cég alapítását az alapító okirat aláírásától számított legfeljebb harminc napon belül - bejegyzés és közzététel végett - be kell jelenteni a cégbíróságnak. Ez a harmincnapos bejelentési, illetve bejegyeztetési kötelezettség harmonizál a Ctv. 34. §-ában megfogalmazott szabállyal, mely szerint kötelező cégbejegyzés esetén a bejegyzési kérelem előterjesztésének határideje főszabály szerint a létesítő okirat aláírásától (elfogadásától) számított harminc nap. (Alapítási engedélyeztetés alá eső tevékenység esetén az engedély megszerzésétől számított tizenöt nap.)
A Ctv. 34. § (2) bekezdése szerint a cégbíróság 50 000 Ft-tól 500 000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújthatja azt, aki a fenti bejelentési kötelezettségét késedelmesen teljesíti.
A bejelentési és bejegyeztetési kötelezettség megfogalmazását az indokolja, hogy az egyéni cég is azon cégek sorába tartozik, melyeket a konstitutív hatályú cégbejegyzés keletkeztet, így az üzleti életben való legális részvételüknek a cégbejegyzés az előfeltétele, melyet mielőbb célszerű kikényszeríteni. Az egyéni cég ugyanis a cégbejegyzéssel, a bejegyzés napján jön létre az új Evt. 20. § (1) bekezdése és 24. § (1) bekezdésének utolsó mondata szerint.
Az új Evt. 24. § (4) bekezdése értelmében a fenti bejelentési kötelezettség (a változások bejegyeztetési kötelezettségével együtt) a tagot terheli, mely kötelezettségét elektronikusan kell teljesítenie. Érdekessége a szabályozásnak, hogy e bejelentési kötelezettséget kivétel nélkül a taghoz telepíti a jogalkotó, nem engedve eltérést arra az esetre sem, ha az egyéni cégnek a tag személyétől különböző "kívülálló" ügyvezetője van. A Gt. 26. § (1) bekezdése a vezető tisztségviselő kötelezettségeként nevesíti ezt a feladatkört, miután azonban az új Evt. 20. § (6) bekezdése csak az Evt. által nem szabályozott kérdésekre írja elő a Gt. általános részének alkalmazását, megállapíthatjuk, hogy az egyéni cég alapításának és cégjegyzéki adatváltozásának bejelentési kötelezettsége mindig a tagot terheli, akkor is, ha megbízás vagy munkaviszony alapján ügyvezetőt alkalmaz [új Evt. 24. § (4) bek.].
A 24. § (5) bekezdése deklarálja a tag korlátlan felelősségét azokért a károkért, amelyek a bejelentett adat, jog vagy tény valótlanságából, illetve a bejelentés késedelméből vagy elmulasztásából erednek. Ez a helytállási kötelezettség az egyéni céggel szemben áll fenn, az esetlegesen kárt szenvedett hitelező tehát emiatt elsődlegesen és közvetlenül a tagot nem perelheti, az egyéni cég elkülönült jogalanyisága folytán ugyanis elsődlegesen a cég felel nemcsak a kontraktuális (szerződésből eredő), hanem a deliktuális (kártérítési) kötelezettségekért is, miután a tag károkozó magatartása a cég károkozásának számít.
A tag mögöttes (akár korlátlan, akár korlátozott) felelőssége miatt azonban nem látom akadályát annak, hogy a hitelező (a kkt.-hez, vagy a bt.-hez hasonlóan) a tag mögöttes felelősségének érintése nélkül, egyazon perben indítson - másodlagosan - keresetet a tag ellen is az ilyen kártérítési kötelezettség miatt.[38]

3.3.2. A bejegyzési kérelem összeállítása

Az új Evt. 20. § (3) bekezdésének előírásai szerint az egyéni cég a Ctv. hatálya alá tartozik, melynek cégjogi (és egyéb) előírásait az Evt.-ben írt eltérésekkel kell az egyéni cégre alkalmazni.
A bejegyzési kérelem elkészítéséhez a Ctv. 33. § (2) bekezdésében megfogalmazott szabály szerint jogi képviselő (ügyvéd, az alapító jogtanácsosa vagy közjegyző) közreműködését kell igénybe venni, miután a cégalapítási (és változásbejegyzési) eljárásban a jogi képviselet kötelező.
A jogi képviselőnek meghatalmazást az új Evt. előző pontban ismertetett 24. § (4) bekezdése értelmében jogszerűen csak a tag adhat akkor is, ha az alapító okirat tartalmából is kitűnően a vezető tisztségviseléssel harmadik személyt bíz meg.
E szabályozás dogmatikailag onnan eredhet, hogy az egyéni cégnek előtársasági létszakasza nincs, működését minden vonatkozásban csak a cégbejegyzést követően kezdheti meg, a "kívülálló" ügyvezető pedig a céggel csak akkor kerülhet jogviszonyba, s így eljárási jogosítványait is csak akkortól gyakorolhatja, ha a cég létrejött. A bejegyzés előtt a bejegyzéshez szükséges dokumentáció összeállításával, a kérelem benyújtásával kapcsolatos, és a cégeljárás alatt adódó feladatokat így értelemszerűen csak a tag láthatja el. Ebből következik, hogy a bejegyzési kérelemhez benyújtandó jogi képviseleti meghatalmazás, vagy a képviselő eljárási jogosultságát igazoló bármely okirat jogszerűen csak a tagtól származhat. (Más kérdés, hogy ez a helyzet az új Evt. már ismertetett szabályozása szerint a cég működése során sem változik, így a változásbejegyzési kérelmek jogi képviseletre szóló megbízatásai is minden esetben a tagtól kell származzanak. Ennek az előbbi dogmatikai indokai hiányoznak, vélhetőleg praktikus okokból született az egyéni cég általánostól eltérő ilyen szabályozása, valószínűleg a tag és az egyéni cég személyének összefonódási lehetőségére is figyelemmel.)
A bejegyzési kérelem összeállításának alapvető kérdése annak eldöntése, hogy a cégalapításnál szabadon fogalmazott alapító okiratot kívánnak-e használni, vagy a Ctv. 10. számú mellékletét képező alapítóokirat-minta segédletével készítik el az egyéni cég létesítő okiratát.

3.3.2.1. A bejegyzési kérelem összeállítása az általános cégeljárás szabályai szerint

Ha a tag szabadon fogalmazott létesítő okirat mellett dönt, akkor a Ctv. 45-47. §-ában szabályozott általános cégeljárás előírásai szerint kell összeállítani és kitölteni a bejegyzési kérelmet, és a hozzá kapcsolódó bírósági eljárás is - időtartamát és vizsgálódási körét tekintve - eszerint alakul.
Az általános cégeljárás egyik jellemzője, hogy a bejegyzési kérelemhez a Ctv. 1. számú és 2. számú melléklete által taxatíve előírt valamennyi mellékletet be kell nyújtani a cégbírósághoz, amely ezeket megvizsgálja formai majd tartalmi szempontból is. A cégbíróság kizárólag a Ctv. fenti mellékleteiben meghatározott okiratokat igényelheti eljárásához, amely körülmény az ügymenetet viszonylag kiszámíthatóvá teszi.
A Ctv. 1. számú melléklete tartalmazza a cégeljárás sikeres lefolytatásához szükséges azon okirati mellékletek felsorolását, melyeket a jogalkotó olyan fontosnak ítél, hogy hiányuk az érdemi eljárás megkezdését is akadályozza. Ezen okiratok bármelyikének hiánya oda vezet, hogy a bíróság az (összesen 15 munkanapos) eljárás formai szakaszában (az első 3 munkanapban) megvizsgálva a bejegyzési kérelmet, e fogyatékosságot észlelve - minden további vizsgálódás, és hiánypótlási eljárás mellőzésével - nyomban a kérelmet elutasító határozatot hoz. [A kötelező jogi képviselet mellett eljáró féltől ugyanis elvárható az a szakértelem, hogy a Ctv. 1. számú mellékletének felsorolásából (valamint az alábbiakban részletezendő 2. számú mellékletből) a kérelem tárgyához viszonyítva képes legyen hibátlanul összeválogatni azokat az okiratokat, amelyek témájukat tekintve a bejegyzési kérelemhez kapcsolódnak.]
Az 1. számú melléklet okiratainak hiánya "automatikus" elutasítást eredményez, a 2. számú melléklet szerinti okiratoké hiánypótlási eljárásra vezet.
A Ctv. 1. számú melléklete szerint szükséges okirati mellékletek alapításnál különösen:
- az alapító okirat (általános eljárásban ez szabadon fogalmazott létesítő okirat lehet csak, melyhez a törvényi szerződésminta "iratmintaként" felhasználható, de azon a szerződésminta-jelleget feltüntetni nem lehet);
- ha törvény a cég alapítását hatósági engedélyhez köti, az alapítási engedély;
- ha az alapító élt névfoglalással, a névfoglalást elrendelő végzés másolata;
- kézbesítési megbízott megjelölése esetén a külföldi személy magyarországi kézbesítési megbízottjának a megbízására, illetve annak elfogadására vonatkozó teljes bizonyító erejű magánokirat vagy közokirat;
- a vezető tisztségviselő(k)nek, felügyelőbizottsági tagoknak, könyvvizsgálónak a megválasztást elfogadó, az összeférhetetlenségre is kiterjedő nyilatkozata [ebben lehet egyúttal nyilatkozni a Gt. 23. § (4) bekezdése szerinti eltiltás hatálya alatt nem állásra vonatkozóan is];
- az előbbi személyek megválasztásának időtartamát tartalmazó okirat;
- ha a vezető tisztségviselőnek elektronikus aláírása van, ennek tanúsítványa;
- a vezető tisztségviselő és a cégvezető nyilatkozata arról, hogy nem áll a Gt. 23. §-ában foglalt eltiltás hatálya alatt (ha ezt a nyilatkozatot nem az összeférhetetlenségi és a tisztséget elfogadó nyilatkozatba fogalmazták bele, aminek nincs jogszabályi akadálya);
- ha az egyéni cégnek van könyvvizsgálója, és ez könyvvizsgáló szervezet, akkor az általa delegált könyvvizsgálatot ellátó személynek a megválasztást elfogadó, az összeférhetetlenségre is kiterjedő nyilatkozata;
- ingatlanapport esetén az ingatlan - három hónapnál nem régebbi - tulajdoni lapja, melyből az ingatlannal való rendelkezés jogcíme legalább széljegy formájában megállapítható; azonban a tulajdoni lapon a következő bejegyzésre váró széljegy jogosultjaként csak az apportőr személye szerepelhet;
- a jogszabályban meghatározott mértékű illeték és közzétételi díj megfizetésének igazolása, kivéve a Ctv. 37. § (5) bekezdése szerinti esetet, amikor a jogi képviselő nem a befizetési igazolást csatolja (a beadvány előterjesztésének napján történő teljesítés miatt), csak nyilatkozik a bejegyzésinyomtatvány-kérelem második oldalán arra nézve, hogy ez a befizetés megtörtént. (A nyilatkozattétel akként megy végbe, hogy a bejegyzési nyomtatványon szereplő, ilyen tartalmú szövegrésznél "X" jellel jelöli azt, hogy az ott írt nyilatkozatot magáévá teszi, egyúttal az illeték- és a költségtérítés-befizetés megtörténtét azzal is igazolja, hogy a befizetés ügyazonosító számait a bejegyzési kérelem második oldalára rávezeti.)
- a jogi képviselő meghatalmazása, illetve a képviseleti jogának igazolása;
- az adószám megállapításához szükséges áfanyilatkozat, melyet azonban nem szabadon fogalmazott okiratként, hanem a jogalkotó által egységesen megállapított, a bejegyzési kérelemhez - 1. számú mellékletként - kapcsolódó 3 oldalas nyomtatvány megfelelő kitöltésével teljesít a kérelmező.
A Ctv. 1. számú melléklete egyéni cég alapításánál ezenfelül kötelező mellékletként írja elő:
- a hitelintézet igazolását a pénzbeli hozzájárulás befizetéséről, illetve ügyvéd által ellenjegyzett, vagy közjegyzői okiratba foglalt ügyvezetői nyilatkozatot a pénzbeli hozzájárulásnak a társaság rendelkezésére bocsátásáról, továbbá,
- az ügyvezetői nyilatkozatot az apport(ok) rendelkezésre bocsátásáról a tagnak a nem pénzbeli hozzájárulás értékelésére vonatkozó nyilatkozatával együtt.
A jogi képviselő a fenti - megfelelően összeválogatott - okirati mellékletekhez a Ctv. 2. számú mellékletei közül is kiválasztja, és a bejegyzési kérelem részévé teszi a kérelem tárgya szerint szükségesnek ítélt további okiratokat. (Ilyen lehet például a cég idegen nyelvű elnevezésének hiteles fordítását tanúsító okirat, vagy ha az unió valamely hivatalos nyelvén történő nyilvántartást is kér a cégbíróságtól az egyéni cég tagja, akkor be kell nyújtani a cégbejegyzésre irányuló nyomtatványnak a választott nyelven kitöltött példányát, valamint az alapító okirat e nyelvre történt hiteles fordítását.)
A jogi képviselő a kérelmet és mellékleteit egy elektronikus aktában összekapcsolva, egyetlen minősített elektronikus aláírással ellátva nyújtja be az egyéni cég majdani székhelye szerint illetékes cégbírósághoz címezve, a Céginformációs Szolgálat útján.

3.3.2.2. A bejegyzési kérelem összeállítása az egyszerűsített cégeljárás szabályai szerint

Az egyszerűsített cégeljárásnak a Ctv. 48. §-ában meghatározott szabályai szerint kizárólag alapítóokirat-minta (vagyis a Ctv. 10. számú mellékleteként közzétett alapítóokirat-blanketta) alkalmazásával elkészített létesítő okirata lehet az egyszerűsített eljárást igénylő egyéni cégnek.
A kérelemben tehát csakis ilyen "szerződésmintás" alapító okirat szerepelhet, továbbá a nyomtatványkérelem első oldalán "X" jellel jelezni kell azt is, hogy a cég létesítő okirata szerződésminta alapján készült, és ezért egyszerűsített eljárás lefolytatását kéri. Ez igen fontos része a kérelemnek, az "X" jel elmaradása azt jelenti, hogy az általános eljárás alá helyezkedik a fél, azonban az általános eljárásban jóval több okiratot kell kötelezően benyújtani, mint az egyszerűsített eljárásban, ezért törvényszerűen kerül sor az érdemi vizsgálat nélküli elutasításra. (Ez ugyan ismételt bejegyzési kérelemmel orvosolható, a gyors bejegyzés mégis késedelmet szenved, ami a jogi képviselő presztízsét rontja, ügyfele érdekét pedig a lelassult eljárás sérti.)[39]
Az egyszerűsített eljárásban a Ctv. 3. számú mellékletében felsorolt okiratokat kell a bejegyzési dokumentációhoz - a kérelem tárgyának sajátosságait szem előtt tartva, azokhoz illeszkedve - összeválogatni, azonban ezek közül csak néhány kerül benyújtásra a cégbírósághoz.
A Ctv. 3. számú mellékletének I. részében felsorolt okiratok kötelezően benyújtandóak a cégbírósághoz, a II. számú mellékletben írtak (és ezek képezik a nagyobb részt) a jogi képviselő őrizetében maradnak, a későbbiekben pedig az Ügyvédi Kamara Levéltárába továbbítják azokat.
[A Ctv. 48. § (3), illetve 37. § (2) bekezdése értelmében azonban a cégbíróság felhívására szükség esetén - például egy utóbb bekövetkező törvényességi felügyeleti vagy peres eljárás miatt - be kell mutatni a kért okiratokat.]
A jogi képviselő a Ctv. 48. § (2)-(3) bekezdésének rendelkezése szerint az egyszerűsített eljáráshoz szükséges valamennyi okiratot köteles törvényességi szempontból megvizsgálni, és a bejegyzési kérelemben (a nyomtatványon feltüntetett szövegű nyilatkozattal) deklarálni, hogy a csatolandó, valamint a nála maradó okiratok törvényességi szempontú vizsgálatát elvégezte, és azok a jogszabályi előírásoknak megfelelnek.
A nyomtatványkérelmen külön-külön erre rendszeresített lapon fel kell sorolnia azokat az okiratokat, melyeket a Ctv. 3. számú mellékletének I. része szerint a bejegyzési kérelemhez mellékelve a cégbírósághoz is becsatolt, továbbá azokat az okiratokat, amelyeket a Ctv. 3. számú mellékletének II. része szerint a kérelem elkészítéséhez ugyan felhasznált (elkészített), de azok az ő őrizetében maradtak.
A kérelem fenti részeinek kitöltésére nagyon kell ügyelni, mert akár a 3. számú melléklet I. része szerinti okiratok közül marad le valami, akár a II. rész szerinti felsorolás pontatlan, a következmény a bejegyzési kérelem Ctv. 48. § (7) bekezdése szerinti elutasítása lesz. A Ctv. 3. számú mellékletének I. része szerint a bejegyzési kérelemhez mellékelni kell:
- a szerződésminta alapján készült létesítő okiratot;
- az adószám megállapításához szükséges (és a nyomtatványkérelem részét képező) áfanyilatkozatot megfelelően kitöltve;
- a jogi képviselő meghatalmazását, illetve képviseleti jogának igazolását;
- a jogszabályban meghatározott mértékű illeték megfizetésének igazolását [kivéve, ha a Ctv. 37. § (5) bekezdésének esete szerint jár el a jogi képviselő]. Megjegyzendő, hogy az egyéni cég alapításának egyszerűsített cégeljárásban előterjesztett bejegyzési kérelme a 22/2006. (V. 18.) IM r. 5. § (3) bekezdése alapján a közzétételidíj-fizetési kötelezettség alól mentesül, így ennek megfizetése értelemszerűen elmarad.
Ha az alapítás engedélyköteles, az alapítási engedély csatolandó; továbbá be kell nyújtani a vezető tisztségviselő és a cégvezető (ha az egyéni cégnél ilyen alkalmazott van) nyilatkozatát arra nézve, hogy nem áll a Gt. 23. §-ában foglalt eltiltás hatálya alatt.
Minden más, a Ctv. 3. számú melléklete II. részében meghatározott, és témája szerint az adott kérelemhez tartozó okirat a jogi képviselő őrizetében marad, és csak a nyomtatványkérelem felsorolásában jelenik meg. Ilyen okirati mellékletnek számítanak a 3. számú melléklet II. részének 15. a)-b) pontjában meghatározott, az egyéni cég bejegyzéséhez kapcsolódó alábbi okiratok is:
- a hitelintézeti igazolás a pénzbeli hozzájárulás befizetéséről vagy az ügyvéd által ellenjegyzett vagy közjegyzői okiratba foglalt ügyvezetői nyilatkozat a pénzbeli hozzájárulásnak a társaság rendelkezésre bocsátásáról, valamint
- az ügyvezetői nyilatkozat az apport rendelkezésre bocsátásáról.

3.3.3. Az egyéni cég bejegyzési kérelmének előterjesztése

Az új Evt. 24. § (1) bekezdése értelmében az egyéni cég alapítását az alapító okirat aláírásától számított legfeljebb harminc napon belül - bejegyzés és közzététel végett - be kell jelenteni a cégbíróságnak. (A konstitutív hatályú cégbejegyzés miatt, és forgalombiztonsági okokból írta elő ezt a kötelességet a jogalkotó a többi vállalkozáshoz hasonlóan.)
Miután az új Evt. 20. § (3) bekezdése szerint az egyéni cég a Ctv. hatálya alá tartozik (amely törvény rendelkezéseit az új Evt.-ben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni), a bejegyzési kérelem előterjesztésének szabályai a Ctv. általános előírásai szerint alakulnak, az egyetlen Evt.-eltérés a 3.3.1. pontban már ismertetett azon speciális szabály, amely szerint a bejegyeztetési kötelezettség (és így a kérelem előterjesztése iránti intézkedés) mindig az egyéni cég tagját, az alapítót terheli, akkor is, ha a vezető tisztségviselői feladatokkal kívülálló személyt bíz meg.[40]
A bejegyzési kérelmet kötelező jogi képviselet mellett, elektronikus úton kell benyújtani az új Evt. 24. § (4) bekezdésében, és a Ctv. 33. § (2) bekezdésében, valamint 36-38. §-ában írtak szerint.
A bejegyzési kérelmet a létrehozandó egyéni cég tervezett székhelye szerinti cégbírósághoz kell címezni, tekintve, hogy a Ctv. 23. § (2) bekezdése szerint a cégjegyzékbe történő bejegyzésre és a céggel kapcsolatos, törvényben meghatározott egyéb eljárások lefolytatására - ha a Ctv. kivételt nem tesz - az a cégbíróság illetékes, amelynek illetékességi területén a cég székhelye van. (Miután a cégbíróságok megyénként, illetve a fővárosban szervezettek, illetékességi területük a megye, illetve Budapest főváros közigazgatási területével esik egybe.)
A Ctv. 37. § (3) bekezdése értelmében a bejegyzési kérelmet és mellékleteit - egyetlen e-aktába rendezve, minősített elektronikus aláírással és időbélyegzéssel ellátva - a Céginformációs Szolgálathoz kell elektronikus úton benyújtani. A kérelmező szempontjából ez minősül a bejegyzési kérelem beadásának (ha az informatikailag megfelelően történt).[41]
A Szolgálat végzi el ugyanis a kérelem informatikai szempontú ellenőrzését, s ha az rendben van, erről a kérelmezőt elektronikus úton értesíti, egyúttal azt a címzettként megjelölt cégbírósághoz továbbítja [Ctv. 38. § (1) bek.].
Ha a kérelemben (például az elektronikus aláírás hitelessége, az adatok sértetlensége, az időbélyegző dátuma és hitelessége, az elektronikus okirat - jogszabály által megszabott - formátuma tekintetében) informatikai hibát, hiányosságot talál, a Szolgálat az iratokat az erre vonatkozó elektronikus igazolással együtt visszaküldi, az ilyen beadvány pedig be nem nyújtottnak tekintendő a Ctv. 38. § (1) bekezdésének utolsó mondata szerint, ami azt jelenti, hogy ahhoz semmiféle joghatás nem fűződik, a cégbírósághoz már el sem jut. (A Céginformációs Szolgálat a hibás vagy hiányos bejegyzési kérelmek kiszűrésének jogát kizárólag az informatikai fogyatékosságok terén kapja meg, a tartalmi, jogi szempontú vizsgálatot csak a cégbíróság végezheti.)

3.3.4. A bejegyzési eljárás

A cégbíróság eljárása az egyéni cég bejegyzése iránti ügyben attól függ, hogy a kérelmet általános vagy egyszerűsített eljárás iránti kérelemként nyújtották be.
Általános eljárásban (amint azt a 3.3.2.1. pontban már jeleztük) akkor járhat el a cégbíróság, ha a kérelmező az alapító okiratot szabadon fogalmazott létesítő okiratként készítette el, a Ctv. 1-2. számú melléklete szerinti okiratokat csatolta, és bejegyzési kérelmén erre figyelemmel nem jelölte "X" jellel az egyszerűsített eljárás kérésére irányuló részt. (A fél - akár tévesen megjelölt - kérelme ugyanis a bíróságot köti, de nincs akadálya annak, hogy akár hiánypótlás, akár ismételt bejegyzési kérelem kapcsán a helyes eljárási típusra áttérjen.)[42]

3.3.4.1. A cégbíróság általános bejegyzési eljárása

A cégbíróság a hozzá beérkezett általános eljárás szerinti cégbejegyzési kérelmeket először a Ctv. 45. § szerinti formai vizsgálatnak veti alá a számára a Ctv. 46. § (7) bekezdése szerint rendelkezésre álló 15 munkanapos ügyintézési idő alatt. [A Ctv. 39. § (1) bekezdése értelmében a cégbíróságokra vonatkozó ügyintézési határidő az azt követő első munkanapon kezdődik, amikor a Céginformációs Szolgálattól az informatikai szempontból szabályszerű bejegyzési kérelem a cégbírósághoz beérkezett.]
A Ctv. 45. § (1) bekezdése értelmében a cégbíróság a kérelmet az első három munkanapban végzett formai vizsgálat kapcsán abból a szempontból ellenőrzi, hogy benyújtották-e a nyomtatványkérelmet, illetve a Ctv. 1. számú mellékletében meghatározott szükséges okiratokat, megfizették-e [a Ctv. 37. § (5) bekezdésének esetét kivéve] az eljárási illetéket és a közzétételi díjat. Ezt a vizsgálatot (rutinfeladat jellege folytán) nemcsak bíró, hanem bírósági fogalmazó, titkár vagy főiskolai végzettségű bírósági tisztviselő - ún. bírósági ügyintéző - is elvégezheti, és e tárgyban önálló hatáskörben, bírói hozzájárulás nélkül is érdemi döntést hozhat [Ctv. 45. § (4) bek.]. Ha a formai vizsgálat eredményeképpen az állapítható meg, hogy a bejegyzési kérelem valamely fenti fogyatékosságban szenved, a kérelmet hiánypótlási eljárás mellőzésével, nyomban elutasítja a bíróság. A mulasztás miatt igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye, és a hiba (hiányosság) a fellebbezési eljárásban sem orvosolható joghatályosan.[43][44]
A Ctv. 45. § (5) bekezdése értelmében azonban, ha a kérelmet elutasító végzés kézhezvételét követő nyolc (naptári!) napon belül ismételten kérik a cég bejegyzését (megszüntetve egyúttal a hiányosságokat), az elutasításhoz fűződő jogkövetkezmények nem alkalmazhatóak, a kérelem olyannak minősül, mintha már eleve jól adták volna be. Az ismételt bejegyzési kérelem egyébként nem jelent külön, a fél által megszövegezett beadványt. Ehhez is a bejegyzési nyomtatványkérelmet kell alkalmazni azzal, hogy annak első oldalán a megfelelő, erre vonatkozó rubrikában a megelőző, és "automatikus" elutasítással végződött eljárás cégjegyzékszámát fel kell tüntetni. Innen tudja a cégbíróság (és a NAV is), hogy nem új eljárásról, hanem egy jogerősen még be nem fejezett eljárás ismételt bejegyzési kérelméről van szó, tehát "hozzáértendőek" az alapeljárásban beterjesztett okiratok, és nincs szükség új adószám biztosítására, mert azt már az alapeljárásban megkapta az egyéni cég, és ha az ismételt eljárás eredményes lesz, azt meg is tarthatja.
Az ismételt bejegyzési kérelem benyújtására nyitva álló 8 naptári napos határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem nem terjeszthető elő a Ctv. 45. § (5) bekezdésének utolsó fordulata szerint.
Ha a bejegyzési kérelem formai hiányosságban nem szenved, vagy annak felfedezésére az első három munkanap alatt nem került sor, érdemi vizsgálatnak, illetve a formai hiba miatt is érdemi hiánypótlásnak van helye. Az "automatikus" elutasításra ugyanis az első három munkanap elteltével már nem kerülhet sor a Ctv. 45. § (3) bekezdése szerint.
A cégbíróság ennek kapcsán a Ctv. 46. § (1) bekezdése által előírtak szerint legkésőbb (a kezdő időponttól számított) 8 munkanapon belül megvizsgálja, hogy azok az adatok, melyeknek bejegyzését az adott cégformára vonatkozóan a Ctv. előírja, illetve az alapító okirat és a Ctv. 1-2. számú melléklet szerinti mellékletek rendelkezésre állnak-e, és megfelelnek-e a jogszabályi előírásoknak. A cégbíróság elektronikusan, gépi segédlettel ellenőrzi egyúttal azt is, hogy a cégjegyzék nem tartalmaz-e a tag, illetve a vezető tisztségviselő, cégvezető vonatkozásában eltiltásra utaló bejegyzést. Amennyiben ilyen bejegyzést talál, a kérelmet legkésőbb annak beérkezését követő 8. munkanap lejártának napján hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül elutasítja.[45]
Egyéb esetekben (tehát a harmadik munkanapon túl észlelt 1. sz. melléklet szerinti okirat hiányában, illetve a 2. számú melléklet szerint szükséges okirat beadásának elmulasztása esetén) a cégbíróság elutasítás terhe mellett hiánypótlási felhívást ad ki. Hiánypótlásra csak egyetlen alkalommal kerülhet sor a bejegyzési eljárásban, ezért a kérelem fogyatékosságait teljes körűen, és a jogszabályi hivatkozásokkal együtt kell megjelölni. A hiánypótlási felhívást legfeljebb a bíróság ügyintézési idejének első nyolc munkanapjában lehet kiadni, az eljárás későbbi szakaszában erre már nem kerülhet sor. A hiánypótlásra megfelelő, méltányos határidőt kell biztosítani, ez azonban 45 napnál hosszabb nem lehet. (A 45 napnál rövidebb tartamban megszabott hiánypótlási határidő - legfeljebb 45 napra - történő meghosszabbítását azonban lehet kérni a cégbíróságtól.)[46]
A hiánypótlás időtartama a bíróság ügyintézési határidejébe nem számít bele [Ctv. 46. § (3)-(5) bek.].
Ha a hiánypótlás rendben megtörténik, vagy ha a bejegyzési kérelem megfelelő, a bíróság a bejegyzést végzésével elrendeli. Ha a hiánypótlási határidőt a fél elmulasztotta, vagy a hiánypótlást hiányosan, illetve hibásan terjesztette elő, a cégbíróság a cégbejegyzési kérelmét elutasítja. A hiánypótlás késedelmes vagy hiányos teljesítése miatt igazolási kérelemnek nincs helye, és a cég a hiánypótlásra felhívó végzésben feltüntetett hiányokat a jogorvoslati eljárásban sem pótolhatja joghatályosan [Ctv. 46. § (6) bek.].
A cégbíróság rendelkezésére álló ügyintézési idő alatt köteles dönteni a bejegyzési kérelemről, és döntését ezen időtartam alatt ki is kell adnia, vagyis kezdeményeznie kell annak kézbesítését a Ctv. 46. § (7) bekezdésének utolsó fordulata szerint. Ha a bíróság döntési kötelezettségének a fenti időtartam alatt nem tesz eleget, a Ctv. 47. § (1) bekezdése értelmében a határidő lejártát követően a cégbíróság vezetője legkésőbb 3 munkanapon belül intézkedik a bejegyzési kérelem elbírálásáról, ekkor azonban már csak a bejegyzést elrendelő, vagy a kérelmet elutasító végzést lehet hozni, hiánypótlásra felhívás nem adható ki. Ha a kérelem elbírálása ezen 3 nap alatt sem történik meg, a határidő leteltét követő munkanapon a törvény erejénél fogva létrejön a bejegyzés a kérelem szerinti tartalommal, ezért a kérelem adatait a kérelemmel egyezően kell rögzíteni ekkor már a cégjegyzékben. (Ha emiatt valami téves adat kerülne be a cégnyilvántartásba, utóbb kijavításnak van helye.) [Ctv. 47. § (2) bek.]
Az általános eljárás során egyébként az egyéni cég bejegyzésére irányuló kérelem érdemi vizsgálatát nemcsak bíró, hanem bírósági titkár, fogalmazó vagy bírósági ügyintéző is végezheti önállóan, azonban a bejegyzési kérelmet elutasító végzést, vagy egyéb olyan végzést, amely ellen külön fellebbezésnek van helye, csak bíró előzetes, írásos hozzájárulásával hozhat [Ctv. 46. § (2) bek.].

3.3.4.2. A cégbíróság egyszerűsített bejegyzési eljárása

Egyszerűsített cégeljárásra - amint arra korábban a 3.3.2.2. pontban utaltam - akkor kerülhet sor, ha a létrehozandó egyéni cég alapító okirata a Ctv. 10. számú mellékletében közzétett alapítóokirat-minta alkalmazásával készült. Ezt a körülményt a bejegyzésinyomtatvány-kérelem első oldalán "X" jellel jelezni kell, a kérelemhez pedig a 3.3.2.2. pontban írtak szerint csak a Ctv. 3. számú melléklete I. részében felsorolt okirati mellékleteket kell csatolni. A kérelmet a 3.3.2.2. pontban ismertetetteknek megfelelően kell összeállítani, az iratok törvényességi vizsgálatát a jogi képviselő végzi, és ennek megtörténtére nyilatkoznia is kell a bejegyzési kérelmen. Az általa ellenőrzött (illetve készített) okiratok nagyobb része be sem kerül a cégbíróságra, azok a Ctv. 37. § (2) bekezdése és 48. § (3) bekezdése szerint a jogi képviselő őrizetében maradnak.
Az egyéni cég bejegyzésére irányuló kérelem érdemi vizsgálatát az egyszerűsített eljárásban - miután a jogi képviselő törvényességi vizsgálata mellett a bíróságnak lényegében csak formai, rutinvizsgálati feladata marad - indokolatlan lenne e tevékenységet kizárólagos bírói hatáskörbe adni.
Ezért rendelkezik úgy a Ctv. 48. § (4) bekezdése, hogy az egyszerűsített cégeljárás során a kérelem érdemi vizsgálatát bírósági titkár, fogalmazó vagy bírósági ügyintéző is önálló hatáskörében eljárva végezheti, és az elutasító, vagy egyéb érdemi (illetve külön fellebbezhető) végzés meghozatalára is jogosult, ahhoz nincs szükség bírói hozzájárulásra.
Az egyszerűsített eljárásban a Ctv. 48. § (6) bekezdése taxatíve meghatározza, hogy a bíróság a bejegyzési kérelem és mellékletei tekintetében milyen körben vizsgálódhat. E szabály előírásai szerint csak azt ellenőrizheti, hogy a bejegyzést kérő jogi képviselőjének meghatalmazása, a bejegyzési kérelem kitöltése és a jogi képviselőnek a bejegyzési kérelembe foglalt nyilatkozata megfelel-e a jogszabályoknak; valamint, hogy a bejegyzést kérő a 3. számú melléklet I. részében felsorolt okiratokat csatolta-e a kérelemhez, továbbá, hogy - ha a kérelmező névfoglalással nem élt - a cég választott neve jogszabályszerű-e.
Ezenkívül (az általános eljáráshoz hasonlóan) elektronikusan, gépi program segédletével ellenőrzi azt is a bíróság, hogy a cégjegyzék adatai szerint a bejegyzési kérelemben feltüntetett tag, vezető tisztségviselő, illetve cégvezető nem áll-e eltiltás hatálya alatt.
A Ctv. 48. § (6) bekezdése értelmében megállapítható, hogy az egyszerűsített eljárásban hiánypótlási felhívás kiadására nincs lehetőség, az ügyben csak kétféle határozat születhet: ha minden rendben van, a bíróság elrendeli a cég bejegyzését. Ha azonban a bíróság a fenti vizsgálat során hiányosságot, hibát észlel, vagy valamely, a 48. § (6) bekezdésében írt személy eltiltás hatálya alatt áll, a kérelmet el kell utasítani. A Ctv. 48. § (7) bekezdése ennek megfelelően, és a (6) bekezdésben foglaltakra támaszkodva ugyancsak taxatíve meghatározza a bejegyzési kérelem elutasításának eseteit.
Az egyszerűsített eljárás tartama rendkívül rövid, a Ctv. 48. § (5) bekezdése értelmében a kérelemről a cégbíróságnak 1 munkaórán belül kell határoznia, és ezen idő alatt kezdeményeznie kell a határozat kézbesítését is. [A bíróság ügyintézési határidejének kezdő időpontja a Ctv. 39. § (1) bekezdése szerint számítandó munkanapon reggel 9 óra.][47]
A Ctv. 48. § (8) bekezdése értelmében az ügyintézési idő eredménytelen elteltét követően, legkésőbb egy munkanapon belül a cégbíróság vezetőjének még lehetősége van a kérelem érdemi elbíráltatása iránt intézkedni, ha azonban ez sem történik meg, akkor a bejegyzés ex lege a következő munkanapon létrejön, és az ehhez szükséges adatokat a cégjegyzéken át kell vezetni. (Kijavítási kérelem előterjesztésére itt is mód van, éppúgy, mint az általános cégeljárásban.)
Az egyszerűsített eljárásban hozott elutasító végzés ellen fellebbezésnek természetesen helye van, azonban itt is érvényesül az az általános szabály, hogy a kérelem hiányosságai utóbb a jogorvoslati eljárásban sem pótolhatóak joghatályosan.
A kérelmezőnek ugyanakkor módjában áll ismételt bejegyzési kérelmet előterjeszteni a Ctv. 48. § (9) bekezdés alapján (lásd a 3.3.4.1. pontban írtakat), és ezzel a kérelem eredeti benyújtásához fűződő joghatásokat megőrizheti.
Az ismételt bejegyzési kérelem csak akkor sikeres, ha egyúttal az eredeti kérelem hiányosságait is pótolja a kérelmező, és ha azt az elutasító végzés kézhezvételétől számított 8 (naptári!) napon belül terjeszti elő. A határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye, ismételt bejegyzési kérelmet pedig csak egy alkalommal lehet egyazon ügyben előterjeszteni.

3.3.5. A bejegyzés joghatása

Az új Evt. 20. § (1) bekezdése értelmében az egyéni cég mindkét típusa, az ec. és a kfc. is a cégbejegyzéssel jön létre. A bejegyzéskor az egyéni cég általános cégadatain kívül rögzíti a cégbíróság a cégjegyzékben az egyéni cég cégforma-specifikus nyilvántartási adatait is, így a cégtulajdonos nevét és lakóhelyét, a tag korlátlan vagy korlátozott felelősségvállalását, utóbbi esetben pedig a pótbefizetés összegét is. Az egyéni cég bejegyzésének egyik legfontosabb joghatása annak konstitutív joghatálya: az a körülmény, hogy ez keletkezteti az egyéni céget, mint az alapító egyéni vállalkozó természetes személytől elkülönülő, önálló jogalanyt.
Az új Evt. 19. § (1) bekezdés b) pontja határozza meg a cégbejegyzés másik nagyon fontos, jogilag jelentős következményét, azt, hogy az egyéni cég létrejövetelével egyidejűleg megszűnik az alapító jogosultsága az egyéni vállalkozói tevékenység végzésére. A hivatkozott jogszabály szerint ugyanis az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság ex lege megszűnik, ha az egyéni vállalkozó egyéni céget alapított, a cégbejegyző határozat jogerőre emelkedését megelőző napon.
Az egyéni vállalkozót éppen ezért a cégbejegyző végzés jogerőre emelkedését megelőző nappal törölni kell az egyéni vállalkozók nyilvántartásából. A cégbejegyzés jogerős végbemeneteléről a bejegyzést végző, az egyéni cég székhelye szerint illetékes cégbíróság köteles elektronikus úton értesíteni az egyéni vállalkozók nyilvántartását végző szervet. [Ez a szerv a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala.][48]
[Említést érdemel, hogy az új Evt. az egyéni vállalkozó egyéni cég alapítását megelőző időszakából származó kötelezettségeinek sorsát is rendezi. Az új Evt. 27. § (6) bekezdése értelmében, ha az egyéni vállalkozói tevékenység folytatására való jogosultság egyéni cég alapítása miatt szűnik meg, a jogosultság megszűnéséig, az egyéni vállalkozóként vállalt kötelezettségekért a természetes személy alapító és a cégjegyzéssel létrejött egyéni cég korlátlanul és egyetemlegesen felel.]

3.3.6. Az alapító okirat érvénytelenségére hivatkozás

Az egyéni cég alapító okiratának érvénytelenségére hivatkozni éppen olyan kötött feltételrendszer mellett lehet, mint a gazdasági társaságok esetében.
Az új Evt. a hivatkozás lehetőségét forgalombiztonsági okokból ugyanis éppolyan szűkre szabja, mint a Gt. a gazdasági társaságokét.
(Megjegyzendő, hogy az új Evt.-be ezzel összefüggésben felvett szabályozás a Gt. előírásait igazítja hozzá az egyéni cég sajátosságaihoz, de a két szabályozás lényege csaknem azonos: az egyszer piacra lépett vállalkozás vonatkozásában csak egészen kirívó esetben teszi lehetővé a jogalkotó az érvénytelenség megállapítását, és még az igen ritkán előforduló esetekben is az érvénytelenség okának orvoslását tartja kívánatosnak, és csak szélsőséges körülmények között teszi lehetővé az érvénytelen cégalapítás konzekvenciájának levonását, azt is csak a jövőre nézve és nem visszamenőlegesen. Erre egy cég esetében nincs is mód, hiszen bármilyen hibás cégalapítás eredményeként is működött egy ideig a vállalkozás, jogai keletkeztek és kötelezettségeket vállalt, különféle adó-, pénzügyi, munkajogi, polgári jogi stb. jogviszonyokban szerepelt, ezt a helyzetet nem lehet meg nem történtté tenni, e jogviszonyok felszámolása ex tunc hatállyal lehetetlen. Ezért kizárólag a jövőre nézve vonhatóak le az érvénytelenség jogkövetkezményei a Ctv. 69-71. §-ában foglaltak megfelelő alkalmazásával. [Az új Evt. 23. § (1) bekezdése ugyanis az érvénytelenség tekintetében - az egyéni cég bejegyzését követően - a Ctv. szabályainak megfelelő alkalmazását írja elő.]
Az új Evt. 23. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az egyéni cég jogerős bejegyzéséig az alapító okirat érvénytelenségére a Ptk. általános kötelmi jogi szabályai szerint lehet hivatkozni, vagyis akár semmisségi, akár megtámadási ok alapján, az arra irányadó szabályok megfelelő alkalmazásával.
A bejegyzést követően a fentiekben ismertetett okokból az érvénytelenségre hivatkozás már erősen korlátozott, az alapító okirat megtámadására többé nincs lehetőség, a semmisségre hivatkozás is csak a Ctv. 69-71. § szerinti per előírásai szerint járhat sikerrel, és csak az új Evt. 23. § (2) bekezdésében taxatíve meghatározott okokból.
A Ctv.-ben szabályozott, és az új Evt. szerint az egyéni cégre is irányadó érvénytelenségi per előírásai értelmében a bejegyzést elrendelő végzés közzétételétől számított hat hónapos jogvesztő határidő alatt indítható csak ilyen kereset a cég ellen, a székhelye szerint illetékes megyei bíróság előtt. Perindításra az ügyész, valamint az jogosult, aki jogi érdekét (vagyis azt, hogy pernyertessége esetén valamely jogot szerez vagy kötelezettségtől szabadul, illetve a döntés egyéb módon jogviszonyára kihat.)[49]
A bíróság a perben megfelelő határidő tűzésével a céget az érvénytelenség okának megszüntetéséhez szükséges intézkedések megtételére hívja fel. Ha ez bekövetkezik, a bíróság az érvénytelenség tényét állapítja csak meg ítéletében, és szükség szerint a cégbíróság megkeresésével és közreműködésével rendezteti a cégjegyzéki állapotot a Ctv. 66. § (2) bekezdése megfelelő alkalmazásával.
Ha az érvénytelenség oka nem küszöbölhető ki, vagy a cég a bíróság felhívásának nem tesz eleget, a bíróság a cégalapítás érvénytelenségének megállapítása mellett az ítéletében meghatározott időpontig az alapító okiratot hatályossá nyilvánítja. Az ítéletben megjelölt hatályossági időpont nem lehet későbbi, mint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 90 nap.) Emellett megkeresi a cégbíróságot (mely ebben az esetben is az ítéletnek mintegy "végrehajtójaként" szerepel), hogy intézkedjen a cég megszűntnek nyilvánítása, és ezzel összefüggésben kényszer-végelszámolás, illetve felszámolás lefolytatása iránt. (A cégbíróság megszűntnek nyilvánítási időpontja azonos kell legyen a perbíróság ítéletében megjelölt hatályossági időponttal.)[50]
Amennyiben a kereset alaptalannak bizonyul, azt a perbíróság ítélettel elutasítja.
Az új Evt. 23. § (2) bekezdése által felsorolt érvénytelenségi okok a következők:
- az alapító okirat ügyvédi ellenjegyzésére vagy közjegyzői okiratba foglalására nem került sor;
- az alapító okirat nem tartalmazza az egyéni cég cégnevét, tevékenységét (tevékenységeit), jegyzett tőkéjét, továbbá a tag vagyoni betétjének mértékét és felelősségének megjelölését;
- az egyéni cég tevékenységi köre jogszabályba ütközik;
- az alapító nem volt egyéni vállalkozó;
- az alapító cselekvőképtelen volt.
Látható, hogy az új Evt. 23. § (2) bekezdésében taxatíve felsorolt érvénytelenségi (semmisségi) okok csaknem mind olyanok, melyeknél az érvénytelenség oka utóbb kiküszöbölhető. A perbíróság teendőit az új Evt. 23. § (3) bekezdése lényegében a Ctv.-vel azonosan határozza meg. A Ctv. vonatkozó szabályaival összecseng az új Evt. 23. § (4) bekezdésének azon előírása is, amely szerint - ha a jogerős cégbejegyzést követően az alapító okirat érvénytelenségét mégis meg kellene állapítani, e körülmény nem érinti azon kötelezettségek fennállását, amelyek az egyéni cég terhére vagy javára az érvénytelenség jogerős megállapításáig keletkeztek.

4. Az egyéni cég működése

4.1. Az egyéni cég működését érintő elvi jellegű szabályok

Az új Evt. tartalmaz néhány olyan alapelvi szintű előírást, amely az egyéni cég működésének megkezdését, illetve megalakulását követően továbbtársulásának lehetőségeit determinálja.
Az egyik ilyen fontos előírást az új Evt. 25. § (2) bekezdése tartalmazza, amely szerint az egyéni cég a cégnyilvántartásba való bejegyzés napját megelőzően nem kezdheti meg a működését, tehát előtársasági létszaka e cégnek nincsen.
Ez a szabály nyilvánvalóan összefügg az új Evt. azon előírásaival, hogy az egyéni cég bejegyzése esetén az azt megelőző napon szűnik meg az egyéni vállalkozói tevékenység végzésére való jogosultság, és az egyéni vállalkozói nyilvántartásból ezzel a nappal kell törölni az alapító természetes személyt. Az egyéni vállalkozói lét és az egyéni cég között tehát a cégbejegyzés a cezúra, a két vállalkozói forma között nincs átmeneti időszak, az egyéni cég csak a jogerős cégbejegyzést (pontosabban: az arról való tudomásszerzést) követően kezdhet tevékenykedni, és a bejegyzés előtti nappal kell lezárni az egyéni vállalkozás nyilvántartását. A két vállalkozói "létforma" közötti hirtelen váltással, és a felelősségi viszonyok eltéréséből adódó nehézségeket az új Evt. 27. § (6) bekezdésének a 3.3.6. pontban már ismertetett azon szabálya oldja fel, amely elrendeli, hogy ilyen esetben az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság megszűnéséig egyéni vállalkozóként vállalt kötelezettségekért, az alapító természetes személy (a volt egyéni vállalkozó) és az egyéni cég korlátlanul és egyetemlegesen felel.
Nincs hasonló szabály az egyéni cég jogosultságai, igényei tekintetében, ezek a problémák legfeljebb az alapításkor meghatározható vagyonbevitellel oldhatóak fel.
Rendelkezik ugyanakkor az új Evt. az egyéni vállalkozó által már megszerzett hatósági engedélyekről, illetve a folyamatban lévő engedélyezési eljárásokról. Az új Evt. 31. § (2) bekezdése értelmében ugyanis, ha az egyéni vállalkozónak hatósági engedély kiadása iránti eljárása van folyamatban, és az egyéni cég alapításának elhatározását az engedélyező hatóságnak bejelenti - ha az engedélyezési feltételeknek az egyéni cég megfelel -, az engedély jogosultja már ő lesz. A 31. § (3) bekezdése pedig az egyéni vállalkozó által már megszerzett hatósági engedélyek sorsát rendezi, mégpedig úgy, hogy az egyéni vállalkozó adminisztratív terhei egyéni cég alapítása miatt ne nőjenek.
E szabály ugyanis azt deklarálja, hogy - ha az egyéni cég is megfelel a hatósági engedély feltételrendszerének, és ha az engedélyezésre vonatkozó jogszabályok eltérően nem rendelkeznek - az egyéni vállalkozó számára az egyéni cég alapítását megelőzően kiadott hatósági engedély jogosultja az egyéni cég lesz.
Az egyéni cég működését, illetve továbbtársulási lehetőségeit befolyásolja két további Evt.-szabály. A korlátlan felelősségek halmozását kívánja megakadályozni, illetve a hitelezővédelmet szolgálja az új Evt. 20. § (4) bekezdésének azon előírása, hogy az egyéni cégnek (a 4.5. pontban tárgyalandó kivételes helyzetektől eltekintve) csak egyetlen alapítója (tagja) lehet. Egy természetes személy pedig kizárólag egyetlen egyéni cég alapítójaként (tagjaként) járhat el, és átruházás révén sem szerezhet ebből következően a már meglévő egyéni cégéhez további egyéni cég jogalanyt.
E szabály véleményem szerint az egyéni cégek egyesülését illetve szétválását is kizárja.[51]
Az új Evt. 20. § (4) bekezdéséhez hasonló célokat szolgál a 27. § (4) bekezdése is, amely szerint a korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cég és tagja sem lehet gazdasági társaságban korlátlanul felelős tag. Nem kizárt azonban az ec. és az ec.-tag számára a gazdasági társaságba korlátolt felelősségű tagként történő betársulás. Az új Evt. 27. § (4) bekezdésében megfogalmazott szabályból egyúttal az is következik, hogy korlátolt felelősségű egyéni cég gazdasági társaságnak korlátlan és korlátolt felelősségű tagja is lehet; a kfc. tagja pedig ugyanerre jogosult.

4.2. Az egyéni cég tevékenysége

Az egyéni cég alapításával kapcsolatban a 3.2.4.2. pontban már taglaltam néhány, az egyéni cég tevékenységével összefüggő kérdést, az itt írtak az egyéni cég működésére nézve is érvényesek. Az egyéni cég az új Evt. 25. § (1) bekezdésének második fordulata szerint csak üzletszerű gazdasági tevékenységre hozható létre, nonprofit egyéni cég működtetésére tehát nincs törvényes lehetőség.
Külön kiemelést érdemel, hogy az új Evt. 2. § (2) bekezdésében meghatározott tevékenységek nemcsak az egyéni vállalkozó, illetve az általa alapított egyéni cég létrehozatalakor az egyéni cég számára tiltottak, de a már működő egyéni cég sem vehet fel tevékenységi körei közé az új Evt. 2. § (2) bekezdésében meghatározott tevékenységet. Egyéb tevékenységi körök vonatkozásában is igaz az a tétel, hogy az adott tevékenységre vonatkozó anyagi jogszabály határozza meg, hogy az milyen feltételek mellett végezhető, ezért az egyéni cég tagjának esetileg kell eldöntenie, hogy a végezni kívánt tevékenység jogszabályi előírásainak az egyéni cég képes megfelelni, vagy sem.
Figyelmet érdemel az új Evt. 31. §-ában meghatározott (a Gt. 6. §-ában megfogalmazotthoz hasonló) szabály, mely szerint - ha valamely gazdasági tevékenység gyakorlását jogszabály (az önkormányzati rendelet kivételével) hatósági engedélyhez köti, az egyéni cég e tevékenységet csak az engedély birtokában kezdheti meg, illetve végezheti.
Az egyéni cég adminisztratív terheit hivatott csökkenteni az új Evt. 31. § (2) bekezdése, amely azt teszi lehetővé, hogy ha az egyéni céget alapító egyéni vállalkozónak tevékenységi engedély kiadásával kapcsolatos eljárása van folyamatban, ha az egyéni cég alapításának elhatározását az engedélyező hatóságnak bejelenti, az engedély jogosultja - ha az engedélyezési feltételeknek megfelel - az egyéni cég lesz. Ha pedig az egyéni vállalkozó már e minőségében megszerzett egyes hatósági engedélyeket, és ha az általa létrehozott egyéni cég az engedélyezési feltételeknek megfelel, e hatósági engedélyek jogosultja az egyéni cég lesz. (Bár jogszabály eltérő rendelkezést is tartalmazhat.) [Új Evt. 31. § (3) bek.]
A képesítéshez kötött tevékenység gyakorlásával kapcsolatos szabályozás is lényegében azonos a gazdasági társaságokra irányadó Gt. 6. § (3) bekezdésében megfogalmazottal. Képesítéshez kötött tevékenységet az egyéni cég akkor folytathat, ha a tagja a képesítési követelményeknek megfelel. Eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában akkor is jogosult az egyéni cég a képesítéshez kötött tevékenység végzésére, ha tagja ugyan az előírásoknak nem felel meg, de az egyéni cégnek van olyan, az adott tevékenység folytatásában személyesen közreműködő határozatlan idejű foglalkoztatottja, aki a képesítéssel rendelkezik. (A foglalkoztatás alatt határozatlan tartamú munkaszerződés vagy tartós megbízási szerződés értendő véleményem szerint.)

4.3. Az egyéni cég működésének cégjogi vonatkozásai

Az egyéni cég az új Evt. 20. § (1) és 24. § (1) bekezdése értelmében a konstitutív hatályú cégbejegyzéssel keletkezik, előtársaságként nem működhet, tevékenységét csak a bejegyzését követően kezdheti meg [új Evt. 25. § (2) bek.].
Forgalombiztonsági és hitelezővédelmi okokból kell bevezetni a cégjegyzékbe az egyéni cég legfontosabb cégadatait, és a bejegyzett adatok megváltozását is fel kell tüntetni a cégnyilvántartásban a lehető legrövidebb időn belül.
Az új Evt. 20. § (3) bekezdése deklarálja, hogy az egyéni cég a Ctv. hatálya alá tartozik, a 24. § (2) bekezdése szerint pedig az egyéni cég feletti törvényességi felügyeletet a cégbíróság látja el a Ctv. szabályai szerint.
Az egyéni cég alapítását, valamint bejegyzett adatainak változását bejegyzés és közzététel végett be kell jelenteni a cégbíróságnak a Ctv., és az új Evt. 24. § (1) és (4) bekezdése szerint. Az alapításnak, az alapító okirat módosításának és a bejegyzett jogok, tények és adatok változásának bejelentési kötelezettsége a tagot terheli. Ugyancsak a tag kötelezettsége, hogy törvényben előírt egyéb bejelentési kötelezettségeket az arra előírt módon teljesítsen. Ez a kötelezettség akkor is a tagot terheli, ha egyébként az egyéni cégnek "kívülálló" ügyvezetője van. (A bejelentési kötelezettség - éppúgy, mint a cégjegyzékbe bejegyzett többi cég esetében - csak elektronikusan teljesíthető, tehát ez idő szerint jogi képviselő segítségével, aki a bejelentést elektronikus aláírásával és időbélyegzővel ellátva végezheti a fél megbízásából.[52]
Az új Evt. 24. § (5) bekezdése értelmében a tag korlátlanul felel az egyéni céggel (tehát nem az üzleti partnerrel, hitelezővel) szemben azokért a károkért, amelyek a bejelentett adat, jog vagy tény valótlanságából, vagy a bejelentés késedelméből vagy elmulasztásából származnak.
Az új Evt. 24. § (3) bekezdése értelmében az egyéni cégre és tagjára vonatkozó, a cégnyilvántartás részét képező jogok, tények és adatok nyilvánosak, bárki által megtekinthetőek.
Az új Evt. 30. § (6) bekezdése az egyéni cég vonatkozásában egy speciális törvényességi felügyeleti eljárást honosít meg. A hivatkozott jogszabály ugyanis azt deklarálja, hogy amennyiben a bejegyzést követően az derülne ki, hogy az egyéni cég tagja az alapításkor nem felelt meg az egyéni vállalkozóra vonatkozó követelményeknek, úgy kell tekinteni, hogy a működése során nem tartja be a szervezetére és működésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. Ez az esetkör nyilván sokféle variációs lehetőséget vet fel. Véleményem szerint az emiatt indítandó törvényességi felügyeleti eljárás kimenetelét az szabja meg, hogy a jogszabálysértő helyzet időközben megszűnt vagy megszüntethető, illetve, hogy utóbbi esetben a tag hajlandó-e a működés törvényességének helyreállítására.
Ha az alapításkor a jogszabálysértő állapot még fennállt, de ennek utólagos észlelésekor már nem, az is kérdéses, hogy van-e helye törvényességi felügyeleti eljárás indításának, mely tudvalevőleg a jogszabálysértő állapotok felszámolását szolgálja, és nincs helye indításának akkor, ha a cég a helyzetét már önként rendezte. Figyelemmel az új Evt. 30. § (6) bekezdésének szövegére, hajlok arra, hogy az eljárás ennek ellenére megindítható, azonban abban legfeljebb törvényességi felügyeleti intézkedést, illetve a jogszabálysértés megállapítását, esetleg a jövőbeni jogszabálysértéstől való tartózkodásra figyelmeztetést tartom elképzelhetőnek, megszűntnek nyilvánítást azonban semmiképpen sem látok alkalmazhatónak.
Ha a jogszabálysértő állapot fennáll, és annak megszüntetése más módon nem lehetséges (akár azért, mert az lehetetlen, akár azért, mert a tag nem hajlandó az együttműködésre) a törvényességi felügyeleti eljárásban alkalmazható intézkedésekre, végső esetben az egyéni cég megszűntnek nyilvánítására is sor kerülhet.
Az mindenesetre megállapítható, hogy az új Evt. 30. § (6) bekezdése túlzottan szűkszavúan bánik ezzel a különleges törvényességi felügyeleti ügycsoporttal, melyhez nem rendelt hozzá megfelelő speciális eljárási szabályokat. A Ctv. törvényességi szabályai ugyanis nem illeszkednek tökéletesen ezen esetkör különleges körülményeihez. Célszerű lenne egy későbbi kodifikációnál e jogintézményt részletesebb szabályokkal ellátni.

4.4. Az egyéni cég ügyvezetésének felelőssége

Az 1.3.2. és az 1.3.3. pontban az egyéni cég legfőbb szervével és ügyvezetésével kapcsolatos kérdéseket már részleteztem. Az egyéni cég sajátosságát éppen az a körülmény adja, hogy egyszemélyes jogalany, melyben az egyedüli tag dönt mindazon kérdésekben, melyeket az egyéni cégre vonatkozó jogszabály a legfőbb szerv hatáskörébe utal.
Az egyéni cég tagja ugyanakkor igen sok esetben egyúttal az egyéni cég ügyvezetését is személyesen látja el, ha pedig külső személyt bíz meg ezzel a feladattal, az ügyvezető tevékenységét ilyenkor is a tag/tulajdonos determinálja.
A cégbírósághoz intézendő bejegyeztetési és bejelentési kötelezettségek teljesítését az új Evt. egyébként is a tag kötelezettségévé teszi, és e vonatkozásban nem tesz kivételt arra az esetre sem, ha a tag és az ügyvezető külön személy.[53]
Az új Evt. 30. § (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy az egyéni cég ügyvezetését vagy maga a tag, vagy vezető tisztségviselő látja el (a Gt. általános szabályai szerint megbízási vagy munkajogi jogviszony alapján).
Az új Evt. 30. § (3)-(5) bekezdése a tag ügyvezetői tevékenységére állapít meg (egyébként a Gt. vonatkozó szabályaival azonos) előírásokat, amikor kimondja, hogy akkor, ha az ügyvezetői feladatokat a tag látja el, szóban és írásban is ő képviseli a céget az üzleti partnerek és a hatóságok, bíróságok irányában.
Az ügyvezető tag a 30. § (4) bekezdés szerint az ilyen tisztséget betöltő személytől általában elvárható gondossággal, az egyéni cég érdekeinek elsődlegessége alapján köteles eljárni, vagyis tulajdonosi érdekei elé kell helyeznie a cég érdekeit, és erre figyelemmel kell intézkedéseit megtennie. Az (5) bekezdés értelmében azonban a cég fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően feladatait már a cég hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján köteles ellátni, tehát úgy kell eljárnia, hogy a hitelezők fedezetét minél kevésbé veszélyeztesse.
Az új Evt. a fentiek szerint csak az ügyvezető tag tekintetében tartalmaz néhány hézagosan meghozott szabályt, a tag, mint ügyvezető felelősségének további szabályait és a külső személy (nem tag) ügyvezető felelősségi szabályait teljes egészében az új Evt. 20. § (6) bekezdéséhez képest alkalmazandó Gt. általános része határozza meg.
Ebből következik, hogy a tag és külső személy ügyvezető felelőssége egyaránt a céggel szemben áll fenn, azonban, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben elkövetett kötelességszegés következménye a Cstv. 33/A. §-a és 63. §-a szerinti felelősségi per következtében az ügyvezetői helytállási kötelezettség megállapítása és ennek nyomán a marasztalás lehet. (Ezen túlmenően, ugyanezen paragrafusok a tag felelősségének megállapítását is eredményezhetik akkor is, ha az ügyvezető és a tag személye elválik.
Korlátlanul felel az egyéni céggel szemben a tag a bejegyeztetési / bejelentési kötelezettség elmulasztásáért, vagy késedelmes, esetleg hibás teljesítéséért az ebből eredő károk miatt az új Evt. 24. § (4)-(5) bekezdése értelmében akkor is, ha a cégnek nem tag a vezető tisztségviselője.[54]

4.5. Változások a tag személyében

Az új Evt. 30. § (7) bekezdése és 32. §-a világossá teszi, hogy az egyéni cég egyedüli tagjának személye élők közti jogügylettel és halál esetére szólóan is megváltozhat, részletesebb (ha nem is kimerítő) szabályozást azonban csak az utóbbi esetkörre ad.
Az új Evt. 30. § (7) bekezdése deklarálja, hogy az egyéni cég vagyoni betétje kizárólag egyéni vállalkozóra ruházható át. Ezen túlmenően az egyéni cég tagi részesedésének átruházásával a törvény nem foglalkozik, így ebből a rendelkezésből arra következtethetünk, hogy az egyéni cég tagja élők között bármilyen olyan jogcímen megválhat egyéni cégétől, mely a tulajdonjog átszállásával jár. Átruházható tehát az egyéni cég tagi részesedése visszterhes jogügylettel (például adásvétellel, cserével), vagy ingyenesen (ajándékozással). Miután egyéni vállalkozó csak természetes személy lehet, vállalkozás nem, az egyéni cég vagyoni betétjét gazdálkodó szervezet (pl. kft.) nem szerezheti meg, ezért nem lehet az egyéni cég tagi részesedését apportálni.) Egyedüli korlát, hogy a jogügylettel tulajdont szerző személy csak egyéni vállalkozó lehet, aki természetes személy és megfelel az új Evt. 2-3. §-ában írt kritériumoknak. További megszorítást jelent az új Evt. 20. § (4) bekezdésében írt szabály, mely szerint egy természetes személy csak egy egyéni cég tagja lehet. Nem szerezhet legálisan további ilyen vagyoni betétet, miután az új Evt. nem tartalmaz a Gt.-hez hasonló olyan szabályt, amely azt mondaná ki, hogy a megszerzett egyéni cég társasági részesedés a korábbi ilyen tulajdonhoz hozzáadódna. Ilyen, a kft.-üzletrészre vonatkozóhoz hasonló szabály hiányában kizárólag az új Evt. 30. § (7) bekezdése érvényesül, mely az átruházást csak egyéni vállalkozó részére engedi, az pedig az új Evt. 19. § (1) bekezdés b) pontjából következik, hogy egyéni vállalkozó csak olyan természetes személy lehet, akinek nincs (még) egyéni cége.[55]
Ha az átruházás a fenti szabályok ellenére történik, és ez a cégbíróság tudomására jut, ez a körülmény az új Evt. 30. § (6) bekezdésének analógiájára (de a Ctv. általános szabályaiból következően is) törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására ad alapot.
A tag személyének változásával járhat az is, ha a tag elveszíti cselekvőképességét, vagy korlátozottan cselekvőképessé válik, továbbá az is, ha a tag meghal.
A tag halála esetén özvegye, ennek hiányában vagy az özvegy egyetértésével a tag állagörököse (örökösei); a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezés esetén pedig a tag nevében és javára eljáró törvényes képviselője az egyéni cég tagjává válhat, ha a taggal szemben támasztott valamennyi törvényi feltételnek megfelel [egyéni vállalkozó természetes személy és az új Evt. 2-3. §-a szerint nem kizárt az egyéni vállalkozásból], és ha ezt a szándékát az ok bekövetkeztétől számított 30 napon belül a cégbíróságnak bejelenti. (Az ok a cselekvőképességet, illetve a korlátozott cselekvőképességet megállapító bírósági határozat jogerőre emelkedése vagy a haláleset időpontja, ettől kell kezdeni a 30 nap számítását.)
Ha a meghalt tagnak több örököse van, az örökösök legfeljebb 3 hónapra valamennyien a cég tagjává válhatnak, de ebben az esetben maguk közül képviselőt is kell választaniuk. A cégbíróságnak ilyenkor az örökösöknek a taggá válás szándékán túl a "közös képviselő" személyét is be kell jelenteniük a cégbíróságnak. Ez a képviselő lesz a fenti 3 hónapos idő alatt az egyéni cég vezető tisztségviselője is, a vezető tisztségviselői teendőket neki kell ellátnia [új Evt. 32. § (2) bek.].
Az új Evt. 32. § (3) bekezdése azt is megszabja, hogy a 3 hónapos határidő folyása mikor kezdődik. Ha hagyatéki eljárásra nem került sor, az örökhagyó halálával veszi kezdetét a fenti 3 hónap. Ha van hagyatéki eljárás, akkor a hagyaték teljes hatályú átadásáról rendelkező hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésének napjától kezdődik a 3 hónap múlása. Ha öröklési per indul, az erre vonatkozó bírósági ítélet jogerőre emelkedésének napjától számítandó a 3 hónapos határidő.
Az örökösök taggá válása (noha a cégjegyzékben változásként át kell vezetni), csak ideiglenes jellegű, és e minőségüket (illetve az egyéni cég többszemélyessé válását) csak rövid időre kívánja megengedni a jogalkotó.
A 3 hónap alatt meg kell határozniuk, hogy ki legyen az egyedüli egyéni cég tag, az ezzel kapcsolatos megegyezés, hagyatéki osztály az öröklési jog szabályai szerint megy végbe. (Ha öröklési perre kerül sor, a többszemélyeskénti működés akár évekig is eltarthat.)
Ha azonban az új Evt. 32. § (3) bekezdése szerint számított 3 hónap eredménytelenül elmúlt, és az egyéni cég tagjai még mindig két vagy több örökös, véleményem szerint törvényességi felügyeleti eljárás keretében kell visszaállítani a törvényes rendet. Ha az enyhébb intézkedésekkel a működés törvényességének helyreállítása nem sikerül, a megszűntnek nyilvánításra is sor kerülhet.
A tag cselekvőképességét érintő gondnokság alá helyezés esetén - ha a taggal szemben támasztott törvényi feltételeknek megfelel - a tag törvényes képviselője taggá válhat. Ez az egyedüli eset, amikor időbeli korlát nélkül egynél több tagja van az egyéni cégnek. Ez a többtagúság azonban látens, mivel a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen tag a cégnél valójában nem kerülhet döntési helyzetbe se tagként, se vezető tisztségviselőként. A törvényes képviselőként eljáró "tag" lényegében képviseli, nevében és javára (érdekében) működik, nem saját haszonra tevékenykedik, tagi mivolta tehát nem saját haszonszerzést szolgál, és tagi minősége - bár ezt az új Evt. nem említi - meg kell szűnjön abban az időpontban, amikor a tag cselekvőképességét visszanyeri.

4.6. Változások az egyéni cég jegyzett tőkéjében, illetve a hitelezői fedezetben

Az egyéni cég jegyzett tőkéje a tag által meghatározott összegű. Nincs akadálya annak, hogy a korábbi jegyzett tőkét a tag felemelje vagy leszállítsa, és annak sem, hogy a korábbi korlátlan tagi felelősséget korlátozott felelősségre változtassa vagy fordítva. Annak sincs jogszabályi akadálya, hogy a korlátolt felelősségű egyéni cégnél a tagi felelősségvállalás mértékének számító "pótbefizetés" összegét a működés során a tag megváltoztassa, akár annak felemelésével, akár leszállításával.
Ezzel kapcsolatos részletesebb szabályozást az új Evt. nem tartalmaz, a jegyzett tőke, a felelősségi forma, illetve a pótbefizetés változtatására nézve igen kevés jogszabályi előírást találunk.
Az új Evt. 28. §-a értelmében a tag a felelősség módját (vagyis, hogy a cég a jövőben az addigitól eltérően ec. vagy kfc. formában működik tovább), illetve a felelősség mértékét [az új Evt. 27. § (1) bekezdésének és (3) bekezdésének szövegéből kiindulva e fogalom valójában a pótbefizetés összegét jelenti] az egyéni cég működése során az alapító okirat megfelelő módosításának benyújtásával megváltoztathatja. Ha ennek során a tag addigi korlátlan felelőssége korlátozottá válik, a tag felelőssége korlátozásáig az egyéni cég által vállalt kötelezettségek teljesítéséért teljes vagyonával, korlátlan felelősséggel tartozik.[56]
Ha a változás az előbbi fordítottja, vagyis a korlátolt felelősségű egyéni cégből korlátlan felelősségű válik, a felelősség megváltozását követően a tag az egyéni cég által vállalt kötelezettségek teljesítéséért teljes vagyonával korlátlanul felel. (A 2.2.1. pontban kifejtettem, hogy a felelősségi forma megváltozása a piaci élet szereplői tekintetében nem az alapító okirat megváltoztatásának, sem pedig a változásbejegyzési kérelem benyújtásának időpontjától, hanem a közzététel napjától hatályos, az ott írtak szerint.)
Hasonló a helyzet a pótbefizetés összegének (vagyis a korlátozott tagi felelősség mértékének) változásánál: véleményem szerint ez is a közzététel időpontjától hatályos harmadik személy (például az üzleti partner) vonatkozásában, ezért az egyéni cég (a kfc.) tagja nem védekezhet azzal, hogy a pótbefizetés alapító okiratban írt összegét leszállította, ha annak közzététele még nem történt meg. (Nem vitatható azonban, hogy e kérdést az Evt.-nek kellene részletesen szabályoznia, a tőkeemelés és -leszállítás kérdésével együtt, legalább a kfc. vonatkozásában.)
Az új Evt. 29. §-a kizárólag az egyéni cég tőkéjéből a tag javára történő kifizetés tekintetében tartalmaz előírást. A tőkeemelést nem említi (de nem is tiltja), így arra mód van. Az alapító okirat módosításával, annak bejegyeztetésével és közzétételével (ez utóbbitól hatályosan) emelheti a jegyzett tőkét a tag bármelyik egyéni cég típusnál. Arra is mód van, hogy a jegyzett tőkén felüli vagyonba befizetést teljesítsen a számviteli előírások szerint. Ez az alapító okirat módosításával nem jár.
A jegyzett tőke leszállítására véleményem szerint az új Evt. 29. §-a alapján a kft. tőkeleszállítási szabályait értelemszerűen alkalmazni kell, ha az a tag részére történő kifizetéssel jár.
Az új Evt. 29. §-a értelmében ugyanis az egyéni cég tőkéjéből (és miután nem a "jegyzett tőke" kifejezést használta a jogalkotó, ezt a szöveget úgy kell érteni, hogy az egyéni cég egész vagyonából (akár jegyzett tőkéjéből, akár a jegyzett tőkén felüli vagyonról) a tag számára, tagsági jogviszonyára tekintettel történő kifizetés esetében a Gt. kft.-szabályai szerint lehet teljesíteni.
Az egyéni cég jegyzett tőkéjének leszállításánál ezért, ha az a tag részére történő kifizetéssel jár (tehát nem a saját tőke egyes elemeinek átrendezése, vagy veszteségrendezés, hanem tőkekivonás esetén) a Gt.-ben írt hirdetményezési és hitelezővédelmi (pl. biztosítéknyújtási) szabályokat be kell tartani, a tagnak és a cégbíróságnak is azok szerint kell eljárni. Az egyéni cég jegyzett tőkéjének leszállításán kívüli más esetekben, amikor a cég saját tőkéjéből bármilyen címen, de a tagsági viszony alapján (például osztalék vagy osztalékelőleg fizetése révén) a tagnak kifizetést teljesítenek, a Gt. kft.-szabályai szintén alkalmazásra kerülnek. Így például a Gt. 131. § (1) bekezdésének feltételrendszerét szem előtt kell tartani; kifizetésnek minősül a 131. § (2) bekezdése értelmében a pénzbeli és a nem pénzbeli vagyoni juttatás egyaránt, és szükség van a vezető tisztségviselő (bárki legyen is az) fizetőképességi nyilatkozatára is, melyet 30 napon belül a cégbírósághoz elektronikusan is köteles benyújtani.[57]
A fenti szabályok ellenére végzett kifizetéseket az egyéni cég részére vissza kell fizetni. (A tag jóhiszeműsége véleményem szerint az egyéni cégnél fennálló helyzete folytán nehezen képzelhető el e szabályok megszegésénél.)
A Gt. 132-134. §-ának szabályai is értelemszerűen érvényesülnek az egyéni cég esetében.

4.7. Az egyéni cég változásainak bejegyeztetése

4.7.1. A változásbejegyeztetési kötelezettség

Az egyéni cégnek (az általános és a cégformához kapcsolódó) cégjegyzéki adatainak megváltozását is át kell vezetni a cégjegyzéken. Az egyéni cég speciális cégadata a cégtulajdonos neve és lakóhelye; az egyéni cég tagjának korlátlan vagy korlátolt felelősségének ténye, korlátozott tagi felelősség esetén pedig a pótbefizetés összege.
Ezek a körülmények bármikor - az előbbiekben ismertetettek szerint - megváltozhatnak. Például a vagyoni betét (a tagi részesedés) átruházásával változik a cégtulajdonos neve és lakóhelye, de a cégtulajdonos házasságkötése, vagy egyéb okból bekövetkező névváltozása miatt is módosulhat ez a cégadat, és pusztán a tulajdonos lakcímváltozása is változásbejegyeztetési kötelezettséget eredményez.
A felelősségi forma megváltoztatása nemcsak az alapító okirat módosításával (és így a cégjegyzék 8. rovatának módosulásával) jár, de a cégnév (és rövid név, ha ilyen van) változását is magával vonja, tekintve, hogy a cégforma (ec. vagy kfc.) megváltozik.
Felsorolhatatlanul sok okból válhat szükségessé a megváltozott cégadat bejegyeztetése, melyre az alapítás kapcsán már ismertetett bejegyeztetési kötelezettség vonatkozik. A kötelezettség teljesítése az új Evt. 24. § (4) bekezdése értelmében mindig az egyéni cég tagjára hárul és az (5) bekezdés szerint az e kötelezettség megszegéséből, illetve a valótlan adatokon alapuló bejelentésből eredő károkért felel a céggel szemben.[58]
A Ctv. 50. § (1) bekezdése értelmében a változásbejegyzési eljárásra az alapítás bejegyzése iránti eljárás szabályai alkalmazandóak, törvényi kivételekkel. A cégjegyzéki adatok változását így főszabály szerint a változásbejegyeztetésre okot adó körülmény bekövetkeztétől számított 30 napon belül kell a cégbírósághoz bejelenteni, kivéve, ha végelszámolás megindításának bejegyeztetése, vagy átalakulás bejegyeztetése a változásbejegyzési kérelem tárgya. Előbbi esetben 15, utóbbi esetben 60 nap a bejelentési kötelezettség határideje a Ctv. 55. § (1) bekezdése és 57. § (3) bekezdése szerint.

4.7.2. A változásbejegyzési kérelem összeállítása, előterjesztése, a változásbejegyzési eljárás

Az egyéni cég bejegyzett adatainak megváltozásával kapcsolatos változásbejegyzési kérelmet a 3.3.2. pontban meghatározott elvek szerint kell összeállítani, a Ctv. 50. § (1) bekezdésében foglaltak szerint ugyanis a változásbejegyzési eljárásra - a Ctv.-ben foglalt kivételekkel - a cégbejegyzési eljárás rendelkezései megfelelően irányadóak.
A kérelem összeállításának és a benyújtott kérelem elbírálásának szabályait alapvetően az határozza meg, hogy az egyéni cég szerződésmintán (pontosabban: alapítóokirat-mintán) alapuló alapító okirat szerint működik-e vagy sem. Ha ugyanis az egyéni cég létesítő okirata alapítóokirat-minta alkalmazásával készült, mindaddig, amíg ilyen alapító okirat alapján működik a cég, változásbejegyzési kérelmet csak az egyszerűsített cégeljárás szabályai szerint nyújthat be, akkor is, ha a változás, melynek bejegyzését kéri, az alapító okiratot nem érinti (például csak vezető tisztségviselő személye változott). Ilyenkor a 3.3.2.2. pontban írtaknak megfelelően, a változásbejegyzési kérelem tárgya szerint, a Ctv. 3. számú mellékletéből kell összeválogatni a cégbírósághoz benyújtandó, és a jogi képviselő őrizetében maradó mellékleteket, és a kérelmet eszerint kell kitölteni.[59]
Ha a cég szabadon fogalmazott alapító okirat alapján működik, a kérelem mellékleteit a 3.3.2.1. pontban írtaknak megfelelően a Ctv. 1. és 2. sz. mellékletének felsorolásai szerint kell összeállítani, és ennek szabályai szerint kell kitölteni.
A változásbejegyzési kérelem tárgya lehet egyebek közt az is, ha az egyéni cég szabadon fogalmazott alapító okiratról "alapítóokirat-mintára" tér át, vagy fordítva. A kérelmet ilyenkor a Ctv. 52. § (2)-(3) bekezdése szerint kell elkészíteni. A "szerződésmintás" egyéni cég létesítő okiratát a Ctv. 51. §-a szerint módosíthatja úgy, hogy az új aktuális tartalom szerint egy újabb alapítóokirat-minta blankettát tölt ki, az arra irányadó formai és tartalmi előírások szerint. Ez az okirat egyúttal megfelel az egységes szerkezetű létesítő okirat technikai követelményének is.[60]
A változásbejegyzési kérelmet az általános szabályok szerint az egyéni cég székhelye szerint illetékes cégbírósághoz kell elektronikusan, a Céginformációs Szolgálat közreműködésével előterjeszteni. Az egyéni cég székhelyváltozása esetén - ha az új székhely a korábbi székhely cégbíróságától eltérő illetékességi területen van -, a Ctv. 54. §-a szerint kell eljárni, és az eredeti székhely szerinti cégbírósághoz kell beadni a változásbejegyzési kérelmet.
Ez a cégbíróság, ha van még folyamatban előtte változásbejegyzési ügy, ezt elintézi, majd - a már nem hozzá tartozó cégügyet - az új székhely szerinti cégbírósághoz teszi át.
A változásbejegyzési eljárásra a 3.3.4. pontban írtak értelemszerűen irányadóak.

4.8. Az egyéni cég részvétele a vállalkozások pereiben

A Pp. 73/A. § (1) bekezdés b) pontjának szövegét a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és az elektronikus tértivevényről szóló 2009. évi LII. törvény 12. §-a akként módosította, hogy a jogi képviselet kötelező a megyei bíróság elsőfokú hatáskörébe tartozó, a vállalkozások egymás közötti pereiben a vállalkozás számára a per minden szakaszában, így a perorvoslati eljárásban is. E szabály 2010. január 1. napjától hatályos, és a korábbi szabályozáshoz képest bővült a hatálya alá tartozó esetek köre. 2010. január 1-je előtt ugyanis csak a jogi személyeket terhelte ez a kötelezettség, most ez az alanyi kör szélesebb lett, tekintve, hogy a Pp. 396. §-ában definiált vállalkozások sorába nemcsak jogi személyek, hanem más szervezetek, köztük az ec. és a kfc. is beletartozik.
A Pp. 396. § alkalmazásában vállalkozás az olyan - a cégnyilvántartásban nyilvántartott - jogi személy vagy jogi személyiség nélküli jogalany, amely elsődlegesen üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából jött létre.
Az egyéni cég e kritériumoknak vitathatatlanul megfelel, ugyanis a cégnyilvántartásban (kötelezően) nyilvántartott jogi személyiség nélküli jogalany, mely kizárólag üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására hozható létre.
Figyelemmel tehát a Pp. 2010. január 1-jétől hatályos 73/A. § (1) bekezdés b) pontjának megfogalmazására, a megyei bíróság elsőfokú hatáskörébe tartozó olyan perekben, melyekben csak vállalkozások szerepelnek félként, a perben bármely perbeli pozícióban részt vevő egyéni cég fél jogi képviselet nélkül nem járhat el. Miután ez súlyos (és új) kötelezettség az egyéni cégek számára, a fenti szabály alkalmazását nem szabad kiterjesztően értelmezni. A perben részt vevő jogalanyokat a Pp. 396. §-ának előírásai szerint megvizsgálva kell eldönteni, hogy valamennyien megfelelnek-e a Pp. vállalkozás-fogalmának, és csak ha igen, akkor támasztható az egyéni cég féllel szemben a kötelező jogi képviselet követelménye. (Például, ha több peres fél közül valamelyik nem a Pp. 396. §-a szerinti vállalkozás, vagy akár beavatkozóként vállalkozásnak nem minősülő jogalany lép fel a perben, véleményem szerint már nem beszélhetünk "vállalkozások egymás közötti pereiről", és nincs szüksége az ilyen perben félként jelentkező egyéni cégnek a jogi képviselő biztosítására.)
Egyéb esetekben azonban mindig figyelemmel kell lenni arra a körülményre, hogy a megyei elsőfokú hatáskörbe tartozó (vállalkozások egymás közötti) perekben az egyéni cég jogi képviselő nélkül nem járhat el sem az elsőfokú, sem a fellebbviteli, illetve felülvizsgálati eljárásban.
Megjegyzendő azonban, hogy az egyes törvényeknek a bíróságok hatékony működését és a bírósági eljárások gyorsítását szolgáló módosításáról szóló 2010. évi CLXXXIII. törvény 103. §-a a Pp. 73/A. §-át újra módosította, és a fenti szabályt megváltoztatta. A Pp. 73/A. § (1) bekezdés b) pontja szerinti kötelező jogi képviselet a hatálybalépéstől kezdve már csak a megyei bíróság elsőfokú hatáskörébe tartozó perekben bizonyos percsoportokban terheli a feleket, és nem a vállalkozási minőség a döntő, hanem az ügy tárgya. Például a 30 millió forintot meg nem haladó perértékű vagyonjogi perekben, a társasági határozat felülvizsgálata iránti, a személyhez fűződő jog megsértése miatti, a közigazgatási vagy a sajtó-helyreigazítási perekre nem vonatkozik majd a legújabb szabályozás szerint a kötelező jogi képviselet.
Ez a 2010. évi CLXXXIII. törvénnyel megállapított szabályozás e törvény 173. § (3) bekezdése szerint 2011. március 1-jén lép hatályba, és a 178. §-a értelmében a hatálybalépése után indult eljárásokban alkalmazandó.

5. Az egyéni cég megszűnése

5.1. Az egyéni cég megszűnésének típusai

Az egyéni cég megszűnésére - a gazdasági társaságokhoz hasonlóan - két módon kerülhet sor: jogutódlással és jogutód nélkül.
A jogutód nélküli megszűnés azt jelenti, hogy az egyéni cég személyiségét egészében véve nem "folytatja" senki, jogai, igényei, kötelezettségei együttesen nem szállnak át más jogalanyra, jóllehet egyes jogai, illetve kötelezettségei tekintetében szinguláris (egyedi) jogutódlásra - például tartozásátvállalás vagy engedményezés következtében - sor kerülhet.
A jogutódlás mellett történő megszűnés alatt az átalakulás értendő. Ebben az esetben az átalakulással megszűnő jogelőd szervezet jogalanyiságához kapcsolódó jogok és kötelezettségek a jogutódra (az átalakulással keletkező cégre) egészében átszállnak, a jogelőd igényeit a jogutód érvényesítheti, kötelezettségeiért a jogutód tartozik helytállással.

5.1.1. Megszűnés jogutód nélkül

Az új Evt. 33-34. §-a rendelkezik az egyéni cég megszűnéséről, speciális szabályokat adva a megszűnés fentiekben ismertetett két fő típusára nézve.
Az egyéni cégre az új Evt. 20. § (6) bekezdése értelmében a gazdasági társaságok közös szabályait (vagyis a Gt. I. részét) az új Evt. által nem szabályozott kérdésekben megfelelően alkalmazni kell, így az egyéni cégre is érvényesül a Gt. 65. §-ának azon rendelkezése, amely kimondja: a gazdasági társaság (s így az egyéni cég is) a cégjegyzékből való törléssel szűnik meg.
Említést érdemel az új Evt. által külön nem hangsúlyozott azon előírás is, amely szerint a jogutód nélküli megszűnés esetén - törvényi kivételtől eltekintve - felszámolásnak vagy végelszámolásnak van helye. A piaci élet szereplői ugyanis forgalombiztonsági és hitelezővédelmi okból nem hagyhatnak fel ötletszerűen gazdasági tevékenységükkel, a piacról rendezetten kell kivonulniuk, ami alatt az értendő, hogy gazdasági kapcsolataikat, igényeiket, kötelezettségeiket számba véve, azok jogi sorsát a jövőre nézve rendezve kell beszüntetniük a vállalkozást.
Ezért van jelentősége az egyéni cégre is irányadó Gt. 68. § (4) bekezdésében írt szabálynak, mely főszabályként a jogutód nélkül megszűnő, hatálya alá tartozó jogalany számára a felszámolást vagy a végelszámolást kötelezővé teszi.
A törvényi kivétel a fenti szabály alól a Gt. 68. § (4) bekezdésében külön nevesített Ctv. 92. § (2) bekezdése szerinti (Ctv. 89-92. §-ában részletezett) ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás. Ez (a korábban hivatalbóli törlésnek nevezett), és a fantomcégeknek a közhitelesség érdekében a cégnyilvántartásból való kiiktatását szolgáló eljárás nem járhat együtt a felszámolással vagy végelszámolással, merőben gyakorlati okokból. Az ilyen fantomcég ugyanis székhelyén, telephelyén, fióktelepén nem lelhető fel, vezető tisztségviselőivel kapcsolat nem létesíthető, iratanyaga, könyvelési dokumentációi nem találhatóak, így a végelszámoláshoz vagy a felszámoláshoz szükséges feltételek nem biztosíthatóak. A jogalkotó ennek a kényszerhelyzetnek a kompenzálása érdekében írja elő a Ctv. 89-92. §-ában a cégbíróság számára számos megkeresés foganatosítását és hirdetményi eljárás lefolytatását annak érdekében, hogy ha a cég hollétére mégis fény derülne, a felszámolás, illetve a végelszámolás lefolytatásra kerülhessen. Ha azonban a megszüntetési eljárás nem hoz eredményt, kivételesen és csak végső esetben a felszámolás/végelszámolás elvégzése nélkül is megtörténik a cég cégjegyzékből való törlése. Ezen az eseten kívül azonban az egyéni cég vonatkozásában a Gt. I. része, valamint a Ctv. és az új Evt. 20. § (6) bekezdése és 34. § (2) bekezdése szerint a jogutód nélküli megszűnés kizárólag az egyéni cég felszámolása vagy végelszámolása mellett következhet be, csak így történhet meg cégjegyzékből való törlése.
Az új Evt. 34. § (2) bekezdése értelmében az egyéni cégre a felszámolás, a végelszámolás és a csődeljárás szabályait alkalmazni kell. Ez a végelszámolás tekintetében közelebbről azt jelenti, hogy a Ctv. végelszámolást szabályozó VIII. fejezetében írtaknak megfelelően kell eljárni akkor, ha az egyéni cég tagja a jogutód nélküli megszűnés mellett dönt, vagy ha a cégbíróság valamely törvényi megszüntetési okból, vagy törvényességi felügyeleti hatáskörében eljárva kényszer-végelszámolásra kötelezi az egyéni céget. A végelszámolás a Ctv. általános végelszámolási előírásai szerint zajlik; megjegyzendő azonban, hogy az egyéni cég jogutód nélküli megszűnésével és végelszámolásával kapcsolatos bejegyzési és törlési kérelem a bírói gyakorlat szerint egyszerűsített eljárásban (szerződésminta alkalmazásával) nem nyújtható be sikerrel a cégbíróságra, mivel az ilyen változásbejegyzési (törlési) kérelem csak az általános cégeljárás szabályai szerint készíthető el. A szerződésminta ugyanis (amint azt már korábban, a 3.2.3. és a 3.3.2.2. pontban kifejtettem) egyáltalán nem módosítható, ezért nem alkalmas a "v.a." toldatos cégnév helyes feltüntetése, és nem tartalmaz végelszámoló, mint vezető tisztségviselő megjelölést. Szerződésmintán (egyéni cégnél: alapítóokirat-mintán) alapuló cégműködés hiányában pedig a kérelem csak az általános cégeljárás szabályai szerint készíthető össze és terjeszthető elő, de csak akkor, ha a céggel kapcsolatos minden bírósági, hatósági eljárás befejeződött (vagy abban alanycsere történt), illetve, ha a cég minden tartozásának sorsát rendezték, vagyonkiadás pedig csak a törlés után lehetséges [Ctv. 112. § (3) és (5)-(6) bek.].[61]
Említést érdemel az a körülmény is, hogy a Ctv. 114-115. §-aiban megfogalmazott egyszerűsített végelszámolás szabályai véleményem szerint nem vonatkoztathatóak az egyéni cégre. Kétségtelen, hogy az új Evt. 20. § (3) bekezdése azt deklarálja, hogy az egyéni cég a Ctv. hatálya alá tartozik, 34. § (2) bekezdése szerint pedig az egyéni cégre a végelszámolás (Ctv.-ben rendezett) szabályait alkalmazni kell. Ezalatt azonban a végelszámolás általános (Ctv. 94-113. §-ában írt) szabályait kell érteni. A speciális végelszámolási előírások alkalmazhatósága a Ctv. megfogalmazásától függ. A kényszer-végelszámolás (Ctv. 116-118. §) Ctv.-beli normái nem differenciálnak cégformák között, valamennyire előírják e szabályok alkalmazhatóságát, így - megfelelő tényállás esetén - az egyéni cégre is vonatkoznak.
A Ctv. 114. §-a azonban az egyszerűsített végelszámolást kizárólag a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra nézve teszi lehetővé, s más utaló szabály hiányában álláspontom szerint az egyéni cégre nem alkalmazható akkor sem, ha az egyéni cég jogalanyisága a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságéval sok rokonságot mutat.
Megjegyzendő, hogy az új Evt. 34. § (2) bekezdése a fizetésképtelenségi szabályok (a Cstv. által meghatározott) csődeljárás, illetve a felszámolási eljárás alkalmazhatóságát is előírja az egyéni cégek vonatkozásában. Így - ha az egyéni cég ideiglenes fizetésképtelenségi helyzetbe kerül - nincs akadálya csődeljárás kezdeményezésének, ha pedig a Cstv. 27. §-ában meghatározott valamely fizetésképtelenségi ok áll fenn, felszámolási eljárás lefolytatására kerül sor a Cstv. arra irányadó szabályai szerint. Nem említi külön az új Evt., de - miután az egyéni cég az új Evt. 20. § (3) bekezdése szerint a Ctv. hatálya alátartozik - nincs akadálya véleményem szerint a megszűnt egyéni cég vonatkozásában (ha ennek feltételei egyébként fennállnak) vagyonrendezési eljárásnak sem, tekintve, hogy a vagyonrendezési eljárást a Ctv. IX. fejezete tartalmazza.

5.1.2. Megszűnés jogutódlás mellett

Az új Evt. 34. § (1) bekezdés c) pontja értelmében megszűnik az egyéni cég, ha elhatározza jogutódlással történő megszűnését (átalakulását).
Az átalakulás Gt. általános részében írt szabályai az új Evt. 20. § (6) bekezdése értelmében az új Evt.-ben meghatározott eltérésekkel az egyéni cégre alkalmazandóak, az átalakulás társasági-cégjogi és számviteli feladatai tehát a Gt.-ben megfogalmazott átalakulási előírások szerint zajlanak. [A cégjogi előírásokra az új Evt. 20. § (3) bekezdése utal vissza.]
A jogutódlás melletti megszűnés (az átalakulás) általános jogutódlás mellett megy végbe. Az átszerveződő, és más cégformába "átlényegülő" egyéni cég ugyan cégjegyzékből törlésre kerül, törlésekor azonban feltüntetésre kerül a jogelőd cégjegyzékében az átalakulás ténye, valamint a jogutód gazdasági társaság, melynek cégjegyzéke a megszűnő egyéni cég jogelődi minőségét szintén tartalmazza, és amely jogutód a jogelőd egyéni cég jogait, igényeit, kötelezettségeit "megörökli". A jogelőd jogai és kötelezettségei tehát az általános jogutódlás szabályai szerint a jogutódra szállnak át, és éppen ez a körülmény jelenti az átalakulás, mint jogutódlás melletti megszűnés lényegi jellegzetességét. A jogutódlás melletti megszűnésnél ugyanis (szemben az 5.1.1. pontban tárgyalt jogutód nélküli megszűnéssel) nemcsak egyes jogviszonyokban következhet be egyedileg alanyváltás, hanem a jogelőd valamennyi jogviszonyában ugyanaz a jogalany (a jogutód) lép a jogelőd helyére. Az új Evt. 33. § (2) bekezdése (összhangban a Gt. hasonló tárgyú előírásaival) úgy rendelkezik, hogy az átalakulás során az egyéni cég köteles a számviteli törvény (a 2000. évi C. törvény) átalakulással kapcsolatos szabályait megfelelően alkalmazni.
Az új Evt. 33. § (1) bekezdése néhány olyan fontos rendelkezést tartalmaz, amely az egyéni cég esetében a Gt. általános átalakulási szabályainak érvényesülését bizonyos mértékig korlátozza az egyéni cég jogutódlás melletti megszűnésénél, de az egyéni cég korábbi (a régi Evt. 15. §-ában írt) átalakulási szabályaihoz képest a lehetőségek körét ki is szélesíti.
Az új Evt. 33. § (1) bekezdése ugyanis azt deklarálja, hogy az egyéni cég a Gt. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával gazdasági társasággá alakulhat át. Ez a szabály a régi Evt. 15/A. §-ához képest kevesebb megszorítást tartalmaz, mivel - míg a korábbi szabályok szerint - az egyéni cég csak egyszemélyes kft.-vé vagy egyszemélyes rt.-vé alakulhatott át, addig ma az új Evt. idézett rendelkezése társasági forma tekintetében nem tartalmaz megszorítást. Az új Evt. hatálya alá tartozó egyéni cég tehát bármilyen gazdasági társasággá átalakulhat, bt.-vé, kkt.-vá, kft.-vé és rt.-vé egyaránt, egyszemélyes vagy többszemélyes társasággá is. (Utóbbira nyilván csak úgy kerülhet sor, ha az átalakulási folyamatban az egyéni céghez képest kívülálló személy jelentkezik azzal, hogy az átalakulás megtörténte [bejegyzése] esetére a jogutódba tagként [részvényesként] belépne.)[62]
Az új Evt. 33. § (1) bekezdése a Gt. szerinti átalakulási normához képest azonban mégis komoly megszorítást tartalmaz: azzal, hogy az egyéni cég számára a gazdasági társasággá való átalakulást engedélyezi, egyúttal megtiltja a más cégformába (például szövetkezetté) való átalakulást, és az átalakulás egyéb típusait: az egyesülést és a szétválást.
Ez utóbbi tiltás - ha nem is kifejezett, csak az új Evt. 33. § (1) bekezdés kógens megfogalmazásából következik - alapvetően szinkronban van az egyéni cég azon sarkalatos szabályaival, amelyek kimondják, hogy egy természetes személy csak egy egyéni cég tagja (alapítója) lehet, és az egyéni cégnek egy tagja lehet.[63]
Kizárt tehát, hogy két vagy több egyéni cég (eltérő tulajdonosokkal, hiszen egy személynek csak egy egyéni cég tulajdonlása megengedett) fuzionáljon, mivel ezzel a jogutód egyéni cégnek két vagy több tagja lenne, ami az új Evt. 20. § (4) bekezdésébe ütközne.
Hasonlóképpen kizárt az is, hogy egy egyéni cég két vagy több egyéni cégre szétváljon, mivel ezzel az egyedüli tagnak egyúttal több egyéni cége keletkezne, amit a hivatkozott 20. § (4) bekezdés tilt. Minderre figyelemmel úgy látom, hogy e szabályból, valamint az új Evt. 33. § (1) bekezdésének megfogalmazásából, amely az egyéni cégnek csak a gazdasági társasággá való átalakulását (vagyis csak a cégformaváltozást) teszi lehetővé, az következik, hogy az egyéni cég számára a más egyéni céggel való egyesülést, illetve a két vagy több egyéni céggé való szétválást az új Evt. nem engedélyezi.
Ha figyelembe vesszük az új Evt.-hez képest megfelelően alkalmazandó Gt. átalakulási szabályait, azt, hogy az átalakulást e törvény gyűjtőfogalomként használja, és alatta a társaságiforma-váltást, az egyesülést és a szétválást is érteni kell, az új Evt. 33. § (1) bekezdését úgy is érthetjük, hogy az egyéni cég számára nem tilos az átalakulás (formaváltás, egyesülés, szétválás) egyik esetköre sem, ha a jogutód gazdasági társaság. Azt kell ugyanis szem előtt tartani, hogy az átalakulási folyamatban keletkező jogutód ne ütközzön az Evt. 20. § (4) bekezdésének tiltásába. El tudok képzelni ezért olyan egyesülést, melynek részese egy egyéni cég és valamely gazdasági társaság, ha a jogutód gazdasági társaság lesz. Az sem kizárt a hivatkozott szabályok alapján, hogy például egy egyéni cég két vagy több gazdasági társasággá váljon szét, mivel ez sem ütközik az új Evt. hivatkozott rendelkezéseibe, és nem látok rá indokot, mely alátámasztaná a szigorúbb értelmezésre törekvést.
Az egyéni cég átalakulásával kapcsolatos változásbejegyzési kérelmet egyébként kizárólag általános eljárásban, szerződésminta mellőzésével lehet előterjeszteni a bírói gyakorlat szerint, tekintve, hogy a Ctv. 57. § (1) bekezdése értelmében a bíróság ügyintézési ideje 30 munkanap, ami nyilvánvalóan az általános cégeljárási szabályoktól eltérő, speciális eljárási rendet sugall.[64]

5.2. Az egyéni cég megszűnésének esetei

Az új Evt. 34. § (1) bekezdése az egyéni cég megszűnésének valamennyi esetkörét felsorolja. Ezek közül a 33. §-ban és a 34. § (1) bekezdés c) pontjában megnevezett jogutódlás melletti megszűnéssel (az átalakulással) az 5.1.2. pontban részletesen foglalkoztam.
A jogutód nélküli megszűnés egyes esetköreit az új Evt. 34. § (1) bekezdés a)-b) és d)-f) pontjai határozzák meg. Ennek megfelelően az új Evt. 34. § (1) bekezdése értelmében az egyéni cég megszűnik, ha
- az alapító okiratban meghatározott időtartam eltelt, vagy más megszünési feltétel megvalósult;
- ha elhatározza jogutód nélküli megszűnését;
- ha a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja;
- ha a cégbíróság hivatalból elrendeli törlését;
- ha a bíróság felszámolási eljárás során megszünteti.
Az egyéni cég fenti megszűnési okai között említett esetek között találhatunk olyanokat, melyek az egyéni cégnek (pontosabban egyedüli tulajdonosának) akaratából bekövetkező megszűnést jelentenek, és vannak olyanok, melyeknél valamely hatóság kényszeríti megszűnésre az egyéni céget törvényben szabályozott okok miatt.
Az új Evt. 34. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a határozott időtartamra létrejött egyéni cégnél - ha ez az időpont bekövetkezett - a vállalkozás nem folytatható, a megszűnési időponttól végelszámolás lefolytatása után az egyéni cég törlését kell kérni. (Természetesen mód van arra, hogy az alapító okiratnak a megszűnési időpontot megelőző módosításával a megszűnési időpontot elhalasszák, vagy a céget határozatlan időtartamúvá tegyék. Hasonló a helyzet a megszűnési feltétellel is [például, ha a cég működését valamely gazdasági feladat, konkrét beruházás elvégzéséhez kötötték]).
Az új Evt. 34. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott megszűnési ok értelmében az egyéni cég legfőbb szervének hatáskörében eljáró tag bármikor elhatározhatja az egyéni cég (önkéntes) jogutód nélküli megszűnését és ezzel együtt a Ctv. VII. fejezete szerint a végelszámolás lefolytatását. Az önkéntes végelszámolás nem visszafordíthatatlan folyamat, annak tartama alatt dönthet a cég a működés továbbfolytatásáról is. (Ebben az esetben természetesen a cégjegyzéken át kell vezettetni a már rögzített - végelszámolás megindításával kapcsolatos - cégjegyzéki adatok megváltozását.)
Ha az egyéni cég törvénysértő működése miatt a cégbíróság a Ctv. törvényességi felügyeleti előírásai alkalmazásával az egyéni céget megszűntnek nyilvánítja, ezzel egyidejűleg kényszer-végelszámolását, vagy - ha fizetésképtelenségről van konkrét információja - felszámolását rendeli el az előző pontban írt okból. A jogerősen elrendelt kényszer-végelszámolás szankciós jellege miatt visszafordíthatatlan, az egyéni cég működésének továbbfolytatását a tag nem határozhatja el, és döntésén saját hatáskörében a cégbíróság sem változtathat, a kényszer-végelszámolásnak mindenképpen a cég megszűnésével kell végződnie (akkor is, ha a végelszámolás alatt felmerült okból a végelszámolást felszámolásba kell átfordítani).[65][66]
Az új Evt. 34. § (1) bekezdés d) és e) pontjában említett megszűnési esetek olyan ügyeket ölelnek fel, melyeknél a megszűnés oka a cég jogszabálysértő működésével kapcsolatos cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárással kapcsolatos.
Az első esetben az egyéni cég elérhető, vele kapcsolatot lehet teremteni, azonban működésében vagy olyan súlyú (jellegű) jogszabálysértés fedezhető fel, amely orvosolhatatlan, vagy az ehhez szükséges lépésekre az egyéni cég nem hajlandó. Ebbe az esetbe tartozik az is, amikor az egyéni cég az enyhébb törvényességi felügyeleti intézkedések (szankciók) ellenére sem hagy fel jogszabálysértő gyakorlatával. Ilyen esetekben végső intézkedésként alkalmazza a cégbíróság a Ctv. 81. § (6) bekezdés és 84. § értelmében a cég megszűntnek nyilvánítását, mely intézkedésnek a 84. § (1) bekezdése szerint egyenes következménye és velejárója a kényszer-végelszámolás vagy a felszámolás.
Amint arra az 5. pontban már kitértem, a fantomcégek cégjegyzékből való kiiktatásának speciális törvényességi felügyeleti eljárása az ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére irányuló eljárás (röviden: megszüntetési eljárás), melyet korábban, a 2006. évi V. törvénnyel megállapított Ctv. hatálybalépése előtt az 1997. évi CXLV. törvény (a régi Ctv.) még hivatalbóli törlési eljárásnak nevezett, és sajnálatos módon az új Evt. 34. § (1) bekezdés e) pontja még ezt a terminológiát használja. Alatta azonban a hatályos Ctv. megszüntetési eljárása [Ctv. 89-92. §] értendő.[67]
A korábbiakban már kitértem arra, hogy ha az egyéni céggel szemben [mely az új Evt. 34. § (2) bekezdése szerint a Cstv. hatálya alá tartozik] akár bírósági kezdeményezésre (például a fenti törvényességi eljárásban), akár az adós egyéni cég, akár hitelező kérelme alapján felszámolási eljárás indul (vagyis megállapítható valamely, a Cstv. 27. §-ában meghatározott fizetésképtelenségi ok), a felszámolási eljárás befejeztével az adós cég megszüntetésére kerül(het) sor. Természetesen lehetséges, hogy a felszámolás az adós cég megszűnése nélkül ér véget, mert a felek egyezséget kötnek, vagy az adós fizet és így a hitelező kérelmét visszavonja. Amint azt fentebb kifejtettem, nem kerülhet sor a felszámolásnak az adós megszüntetése nélküli lezárására, ha a felszámolást törvényességi felügyeleti okból a cégbíróság kezdeményezte, vagy ha a felszámolásra kényszer-végelszámolást követően került sor. [Megjegyzendő, hogy a cégbíróságnak felszámolást kezdeményezni csak akkor tanácsos, ha az adós egyéni cég Cstv. 27. §-a szerinti konkrét fizetésképtelenségéről van hivatalos tudomása (például sikertelen végrehajtásról).
A Cstv. 22. § (1) bekezdés c) pontja alapján (cégbírósági kezdeményezésre) indult felszámolási eljárás esetén a Cstv. 22. § (2) bekezdése értelmében ugyanis nincs lehetőség a fizetésképtelenség vizsgálatára, hiánypótlásra, a felszámoló bíróság a felszámolást ilyenkor hivatalból rendeli el, és a végzés ellen fellebbezésnek sincs helye. A cégbíróságnak ezért a felszámolás kezdeményezésével nagyon óvatosan kell bánnia, és csak "bombabiztos" esetekben szabad e jogosítványával élnie. Ha nincs elegendő adat a fizetésképtelenségre, célszerűbb kényszer-végelszámolást elrendelni, majd a végelszámoló - ha annak feltételei valóban fennállnak - átfordítja az eljárást felszámolásba.]

5.3. Az egyéni cég törlése

A jogutódlás mellett megszűnő egyéni cég törlésével egyidejűleg keletkezik jogutódja, így - amint azt már az 5.1.2. pontban ismertettem - átalakulásnál a jogelőd törlése a jogutód bejegyzésével egyidejűleg, egymásra tekintettel történik, a jogelőd cégjegyzékéből is megállapítható a jogutód, és a jogutód cégjegyzéke is visszautal a jogelődre.
A jogutód nélküli megszűnés esetében az egyéni cég a végelszámolás lefolytatása után kérheti a törlését a cégnyilvántartásból a Ctv. 62. § (1) bekezdése szerint. A kérelem elbírálására a változásbejegyzés általános rendelkezései vonatkoznak.
A Ctv. 62. § (2) bekezdése értelmében a cég - erre irányuló kérelem nélküli - hivatalbóli törlésére is sor kerülhet a felszámolást lefolytató bíróságnak a cég megszüntetéséről szóló, elektronikus úton megküldött jogerős végzése alapján, illetve a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárásban hozott jogerős megszűntnek nyilvánító határozata, vagy megszüntetési eljárás következtében.
Az így hozott törlő végzések ellen sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálatinak nincs helye, tekintve, hogy az egy, már jogerősen lefolytatott bírósági eljárás határozatának végrehajtását jelenti. Ha a cégbíróság fenti határozatához is önálló jogorvoslat kapcsolódna, az azzal járna, hogy ugyanazon ügyben megdupláznák a jogorvoslati jogot [Ctv. 62. § (3) bek.].
Amint a konstitutív hatályú cégbejegyzéssel keletkezik az egyéni cég, jogi értelemben vett megszűnése is csak a cégjegyzékből való törléssel következik be.
A Ctv. 62. § (4) bekezdése értelmében, ha a cég törlésére nem felszámolási eljárást követően kerül sor, a cégbíróság a céget akkor törölheti a cégjegyzékből, ha az állami adóhatóság (a vámhatósági adatokat is figyelembe véve) elektronikus úton arról tájékoztatja, hogy a cégnél adóhatósági eljárás nincs folyamatban, és ellenőrzést, végrehajtást nem kezdeményez. Ha a Ctv. 91. § (1) bekezdése szerinti megszüntetési eljárás indult az egyéni cég ellen, és törlésére ebben az eljárásban kerülne sor, a törlés csak akkor foganatosítható, ha az adóhatóság fenti nyilatkozata a cégbírósághoz beérkezett, vagy ennek hiányában akkor, ha a törlési eljárásról küldött cégbírósági értesítés a NAV-hoz való megküldésétől számított 90 nap eltelt.
Amennyiben az egyéni cég törlésére végelszámolás után kerülne sor, a NAV arról is tájékoztatja a cégbíróságot, hogy a cégnek van-e az adóhatóságnál (vámhatóságnál) nyilvántartott köztartozása. Ha a tájékoztatás szerint a cégnél adóhatósági eljárás, ellenőrzés, végrehajtás folyik, vagy a cégnek köztartozása van, az egyéni cég csak az adóhatósági eljárások jogerős befejezéséről szóló, illetve végelszámolás esetén ezen felül a köztartozást érintően nemlegesnek minősülő elektronikus tájékoztatást követően törölhető a cégjegyzékből.
A törlés kapcsán a cég cégjegyzékében azt is fel kell tüntetni, hogy arra hivatalból vagy kérelemre került-e sor.
Kérelemre történő törlés - miután arra csak végelszámolás befejezését követően nyílik lehetőség - a 4.7.2. és 5.1.1. pontban írtak szerint, az általános cégeljárás szabályainak megfelelően (Ctv. 45-47. §) összeállított kérelem alapján, a Ctv. 1-2. számú mellékletében felsorolt okiratok csatolásával történhet. [A kérelem a Ctv. 112. § (4) bekezdése értelmében a közzétételidíj- és eljárásiilleték-fizetési kötelezettség alól mentesül.]
Vagyonkiadásra csak a cégbírósági törlést követően van mód. [Ctv. 112. § (3) bek.]

5.4. Az egyéni cégre vonatkozó átmeneti szabályok

Az új Evt. egyéni cégre vonatkozó szabályai 2010. január 1-jén léptek hatályba.
Rendelkezni kellett ugyanakkor a régi Evt. hatálya alatt a cégjegyzékbe bejegyezkedett egyéni cégek sorsáról, melyek önálló jogalanyisággal nem rendelkeztek (saját szabályozással is alig) és minden vonatkozásban igen sok eltérést mutatnak az új Evt. szerinti egyéni cégekhez képest.[68]
Miután az új Evt. egyik célja éppen az érintett mikrovállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése, az átmeneti szabályokat erre tekintettel alkották meg.
Az új Evt. 38. § (1) bekezdése értelmében a hatálybalépéskor a cégjegyzékbe már bejegyzett "régi típusú" egyéni vállalkozók a hatálybalépést követő hat hónapon belül voltak kötelesek létesítő okiratukat az új Evt. előírásaihoz képest módosítani annak érdekében, hogy az új Evt. szerinti (például, hogy ec. vagy kfc. formát választanak-e, utóbbi esetben mekkora pótbefizetési kötelezettséget vállalva) cégműködést megvalósíthassák. Ezen időszak alatt dönthettek úgy is, hogy az egyéni céget (pontosabban vállalkozásuknak a régi Evt. szerinti cégnyilvántartását) megszüntetik és kérik cégjegyzékből való törlésüket.
Az új Evt. 38. § (1) bekezdés második fordulata szerint a fenti hat hónapos határidő eredménytelen elteltét követően a cégbíróság a céget megszűntnek nyilvánítja, e végzés ellen pedig jogorvoslatnak nincs helye.
Ez a megfogalmazás cégjogi szempontból problematikus, mivel a Ctv. 81. § (6) bekezdése és 84. §-a szerinti megszűntnek nyilvánítás a cégbíróság törvényességi felügyeleti "repertoárjánák" legsúlyosabb intézkedése, melynek alkalmazásához minimális feltételként egy jogalanyisággal rendelkező egyéni cég szükséges, továbbá, ahhoz főszabály szerint végelszámolás elrendelése vagy felszámolás kezdeményezése társul.
A régi Evt. szerinti egyéni cég azonban semmiféle önálló jogalanyisággal nem rendelkezik, a régi típusú egyéni cég és az egyéni vállalkozó a Ctv. végelszámolási és a Cstv. felszámolási szabályainak hatálya alá nem tartoznak, a régi típusú egyéni cég nem más, mint a cégjegyzékbe - fakultatív választása alapján - regisztrált természetes személy vállalkozó, akinek jogalanyiságán e regisztráció nem változtatott, és aki bármikor, indokolás nélkül kérhette a cégjegyzékből való törlését.
Ezért leszögezhetjük, hogy az új Evt. 38. § (1) bekezdésének második fordulata meglehetősen szerencsétlen szóhasználattal utal arra, hogy a hat hónapos határidő eredménytelen eltelte után a régi típusú (2010. január 1-je előtt bejegyzett) egyéni cégeket törölni kell a cégjegyzékből (nem fellebbezhető, nyomban jogerős végzéssel), vagyis be kell szüntetni regisztrációjukat, hogy a fenti időtartamtól kezdve már csak az új szabályozás szerinti, minőségileg megújult, önálló jogalanyisággal rendelkező ec.-k és kfc.-k szerepelhessenek a cégnyilvántartásban. Ez szigorú határidő, melynek megfogalmazásából (a hat hónapon belül még a változásbejegyzési kérelmet is elő kell terjeszteni) az következik, hogy nem elévülési, hanem igazolást nem tűrő anyagi jellegű, jogvesztő határidőnek számít. A gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy a régi típusú egyéni cégnek létesítő okiratának módosításával az új Evt. hatálya alá helyezkedése jogi értelemben miként minősíthető. A Fővárosi Ítélőtábla 10. Cgf. 44.575/2010/2 számú határozatában kifejtette:[69]
"…E szabályozás tekintetbe veszi azt a méltányolható igényt, hogy a gazdasági élet szereplőjeként hosszabb ideje tevékenykedő egyéni cég számára a cégjegyzékből való törlés, majd - új cégjegyzékszám alatt - az újbóli bejegyezkedés kifejezetten hátrányos lehet üzleti kapcsolataiban. Emiatt (függetlenül a régi típusú egyéni cég és az Evt. szerinti egyéni cég jogalanyiságának eltéréseitől) a létesítő okirat Evt.-nek megfelelő, és az Evt. 38. § (1) bekezdése szerinti időtartam alatt végrehajtott módosítása és annak bejegyeztetése esetén a korábban bejegyzett, új tartalmat nyert egyéni cég tovább működését biztosítja. Ez a módosítás semmiféle értelemben sem tekinthető jogutódlásnak, sem jogutódlás melletti megszűnésnek, mivel az Evt. 38. § (1) bekezdésének kifejezett felhatalmazása révén ugyanaz az egyéni cég működik tovább megváltozott jogszabályok szerint. Nincs szó tehát cégforma-változásról, ami pedig az átalakulásnak az egyesülés, illetve szétválás esetkörein túl alapvető fogalmi eleme.
Az Evt. azért nem tesz említést jogutódlásról a 38. § (1) bekezdésében, mert valóban nem a jogutódlást, hanem (a feltételek teljesülése esetén) egyazon egyéni cég tovább működését teszi lehetővé, formai személyváltozás nélkül. Ez a kedvezményezett helyzet áll összhangban az Evt. »vállalkozásbarát« célkitűzéseivel, és az ezzel kapcsolatos kifejezett jogszabályi rendelkezést dogmatikai megfontolásból sem ronthatja le a joggyakorlat.
Az Evt. 38. § (1) bekezdése az egyéni cég létesítő okiratának hat hónapon belüli módosítását, valamint annak bejegyeztetését szabja a továbbműködés feltételéül, és a létesítő okirat módosítása változásbejegyeztetési kötelezettséggel jár, vagyis nem vonhatja maga után az átalakulás (jogutódlás melletti megszűnés és »quasi-új« cégkénti bejegyeztetés) kötelezettségét.
Az Evt. 38. § (1) bekezdése szerinti változásbejegyzési kérelem tehát nem átalakulási, hanem egyszerű változásbejegyzési kérelemként nyújtandó be, ezért a Ctv. (a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény) 57-61. § rendelkezései nem alkalmazhatók rá, következésképpen akár az egyszerűsített, akár az általános cégeljárás szabályai szerint előterjeszthető, attól függően, hogy az egyéni cég létesítő okiratának Evt. szerinti módosítását szerződésminta alkalmazásával vagy annak mellőzésével viszik véghez."
A jogalkotó 2010. január 1-je és június 30. között csak a létesítőokirat-módosítást, vagy a cégjegyzékből való törlés önkéntes kérésének lehetőségét kívánta biztosítani a régi típusú egyéni cégeknek, az új Evt. 38. § (1) bekezdése ugyanis még a régi Evt. szerinti átalakulástól is elzárta ezeket az egyéni cégeket. Június 30-ig sem választhatták tehát a régi Evt. 15/A. § szerinti kft.-vé vagy rt.-vé való átalakulást. A hat hónapos időszak alatt, vagy - cégjegyzékből való törlésük megtörténtének, esetleges késedelmének idején - a régi típusú egyéni cégre az új Evt. szabályai nem alkalmazhatóak [új Evt. 38. § (2) bek.].
Könnyítés ugyanakkor, hogy a régi típusú egyéni cég cégjegyzékből való kiiktatása - összhangban az egyéni cég régi Evt. szerinti szabályozásával - nem változtat az egyéni vállalkozói minőségen, a cégjegyzékből törölt régi típusú egyéni cég "tulajdonosa" tehát a törlést követően egyéni vállalkozóként továbbra is működhet, e vonatkozásban nem korlátozza tevékenységét az új Evt. [új Evt. 38. § (1) bekezdés utolsó mondata és 37. §].

III. fejezet

Adózási tudnivalók

Bevezetés

Amikor azt a kérdést vizsgáljuk, hogy melyik vállalkozási formát érdemes választani, egyéni vállalkozóként, egyéni cégként vagy esetleg valamely egyéb formában, például gazdasági társaságként éri meg működni, a választás egyik lényeges, sőt akár döntő szempontját az adózási következmények képezik.
Minden vállalkozás megkezdésekor át kell gondolni, hogy adott vállalkozási forma választása esetén milyen adózási szabályokat kell követni, milyen adókötelezettségeket kell teljesíteni. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art) 14. § (1) bekezdése alapján az adózó adókötelezettsége kiterjedhet
• a bejelentésre, a nyilatkozattételre,
• az adómegállapításra,
• a bevallásra,
• az adófizetésre és az adóelőleg fizetésére,
• a bizonylat kiállítására és megőrzésére,
• a nyilvántartások vezetésére (könyvvezetésre),
• az adatszolgáltatásra,
• az adólevonásra, az adóbeszedésre,
• a pénzforgalmiszámla-nyitásra.
Nem mindegy, hogy adott vállalkozási formát választva milyen, az adózással összefüggő adminisztratív terheket vállalunk fel, valamint milyen időközönként, mi után és milyen mértékkel kell a közterheket megfizetnünk.
Ugyanígy megfontolandó, hogy a vállalkozás körülményeiben beálló bármely jelentősebb változás esetén érdemes-e valamely más formát választani (ha például jelentősen megnő a bevétel, vagy a végzett tevékenység jellege megváltozik, de a jogszabályi környezet, ezen belül akár az adózási szabályokban bekövetkező változások is vezethetnek ahhoz, hogy a vállalkozó más formájú működésre kíván áttérni.)
Jelen kiadvány megjelentetéséhez is éppen egy ilyen változás vezetett, az egyes vállalkozási formák közötti hasonlóságok és különbségek elemzésére az egyéni vállalkozóra, illetve az egyéni cégre vonatkozó szabályok elmúlt időszakban bekövetkezett jelentős módosulása ad okot. Az adózással foglalkozó rész a 2011. január 1-jétől hatályos adószabályokat tekinti át, vizsgálva az egyes vállalkozási formák változó adózási környezetét, és megpróbálva választ találni arra, hogy egy vállalkozás meglévő adottságaival 2011-ben (a személyi jövedelemadóban egykulcsos adóztatás, a társasági adóban csökkent adókulcs mellett) milyen formában lehet és érdemes működni, milyen adózási módot lehet és érdemes választani.

1. Az egyéni vállalkozó adózása

Az egyéni vállalkozó tevékenységét teljes magánvagyoni felelősség mellett végzi, adózása, nyilvántartásainak vezetése főszabályként a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. törvény) alapján történik. Lehetősége van továbbá az egyéni vállalkozó magánszemélynek - meghatározott feltételek teljesülése esetén - a vállalkozási tevékenységével összefüggő adókötelezettségeit az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Eva törvény) alapján is teljesíteni.
Elsőként a személyi jövedelemadó hatálya alatt adózó egyéni vállalkozó adózásának jellemzőit tekintjük át, majd ezt követően az egyszerűsített vállalkozói adót választó egyéni vállalkozó kötelezettségeit elemezzük.

1.1. Egyéni vállalkozó az Szja. törvényben

Az egyéni vállalkozó fogalma

Az Szja. törvény a 3. § 17. pontja alapján egyéni vállalkozónak azt a magánszemélyt tekinti, aki az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szerepel, az említett nyilvántartásban rögzített tevékenysége(i) tekintetében. Nem minősül azonban egyéni vállalkozónak az a magánszemély, aki az ingatlan-bérbeadási, a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységéből származó bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre, vagy a tételes átalányadózásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását választja, kizárólag a választott rendelkezések szerinti adózási mód alapjául szolgáló bevételei tekintetében. Nem tekintendő továbbá egyéni vállalkozónak
• a közjegyző a közjegyzőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét közjegyzői iroda tagjaként folytatja);
• az önálló bírósági végrehajtó a bírósági végrehajtásról szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét végrehajtói iroda tagjaként folytatja);
• az egyéni szabadalmi ügyvivő a szabadalmi ügyvivőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében;
• az ügyvéd az ügyvédekről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét ügyvédi iroda tagjaként vagy alkalmazott ügyvédként folytatja);
• a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély e tevékenysége tekintetében.
A fenti definíció bemutatása amiatt is fontos, hogy meghatározzuk, kinek szükséges az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok szerint adóznia, és kinek nem.

Egyéni vállalkozói tevékenység - önálló tevékenység

A személyi jövedelemadóztatás rendszerében a magánszemély valamely tevékenységéhez köthető jövedelmek önálló vagy nem önálló tevékenységből származó jövedelmek lehetnek. (Az Szja. törvény ezen túl megkülönböztet egyéb jövedelmeket, illetve külön adózó jövedelmeket, amelyek jellemzően tőkejövedelmek, mint ingó- és ingatlanvagyonból származó jövedelmek, kamatjövedelem, osztalék stb.) A nem önálló tevékenységből származó jövedelem elsősorban a munkaviszonyból származó jövedelem, de egyebek mellett idetartozik a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége, a társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése is [Szja. törvény 24. §]. Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a magánszemély bevételhez jut, és amely nem tartozik a nem önálló tevékenység körébe [Szja. törvény 16. §]. Az egyéni vállalkozó tevékenysége is önálló tevékenység, azonban annak adózására speciális szabályok vonatkoznak.
Tekintettel arra, hogy az Art. 16. §-a alapján adóköteles tevékenységet csak adószámmal rendelkező adózó folytathat, mind az egyéni vállalkozó, mind az önálló tevékenységet végző magánszemélynek kell adószámot kiváltania, az önálló tevékenységet végző magánszemélyt ezért nevezi a szakirodalom helyenként "adószámos magánszemélyként", szemben az egyéni vállalkozóval. Gyakorlati problémaként szokott felmerülni, hogy adott tevékenységet a magánszemély végezhet-e önálló tevékenységként, vagy ahhoz ki kell váltania az egyéni vállalkozói igazolványt. Ha a példa kedvéért egy munkaviszonyban álló művészettörténész magánszemély megbízási szerződéssel elvállalja egy előadás megtartását, vagy kettőt, vagy egy előadás-sorozatot, esetleg tartós megbízási szerződést ír alá, melyik az a pont, illetve van-e olyan pont, amikor már ki kell váltania e tevékenységéhez az egyéni vállalkozói igazolványt, tevékenységéből származó jövedelmei után az önálló tevékenységre vagy az egyéni vállalkozóra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A kérdés, bár elsősorban az adózással összefüggésben szokott felmerülni, nem az adószabályok alapján válaszolható meg, azok ugyanis tényként kezelik, hogy a magánszemély egyéni vállalkozó-e (szerepel-e az egyéni vállalkozói nyilvántartásban). Amennyiben igen, a magánszemély a tevékenységből származó jövedelmei után a vállalkozói jövedelem szerinti adózás szabályait vagy az átalányadózás szabályait alkalmazza. Amennyiben pedig a magánszemély nem egyéni vállalkozó, a magánszemély e tevékenységből, mint önálló tevékenységből származó jövedelmei után az összevont adóalapjának részeként adózik, tehát bruttósított jövedelme után fizet 16 százalék személyi jövedelemadót, de érvényesítheti például a családi kedvezményt.

1.1.1. A vállalkozói jövedelem szerint adózó egyéni vállalkozó

A vállalkozói jövedelme szerint adózó egyéni vállalkozó adózásának szabályait az Szja. törvény 49/A.-C. §-ai tartalmazzák. Ez esetben a vállalkozó jövedelmét a vállalkozói bevételből a törvény szerint elismert és igazolt költségek tételes levonásával állapítja meg.

Az egyéni vállalkozó bevétele

Az egyéni vállalkozó bevételének minősül különösen a tevékenység ellenértékeként vagy ennek előlegeként kapott készpénz vagy vagyoni érték, az üzemi célú vagyontárgy értékesítésekor kapott ellenérték, a kapott kamat, felvett támogatás, kapott kártérítés, adó-viszatérítés. Az egyéni vállalkozó bevételeinek elszámolásáról az Szja. törvény 3. és 10. számú melléklete rendelkezik.
Az egyéni vállalkozónak a vállalkozói jövedelem megállapítása során bevételét - hasonlóan a társasági adó szabályaihoz - törvényben meghatározott tételekkel növelnie, illetve csökkentenie kell. Az egyéni vállalkozó bevételét növelő tételek kapcsolódnak például az adózási módozatok közötti váltásokhoz (átalányadózásról visszatérő egyéni vállalkozó, vagy evára áttérő egyéni vállalkozó), vagy a tevékenység megszüntetéséhez. A bevételt csökkentő tételek (kedvezmények) alkalmazhatóak
• a megváltozott munkaképességű alkalmazott foglalkoztatása,
• gyakorlati képzés folytatása,
• szakképző iskolai tanuló továbbfoglalkoztatása, korábban munkanélküli vagy korábban fogvatartott személy foglalkoztatása,
• saját tevékenységi körben végzett alapkutatás, alkalmazott kutatás vagy kísérleti fejlesztés
esetén, valamint
• a 250 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó beruházásához kapcsolódóan (kisvállalkozói kedvezmény),
• fejlesztési célra nyilvántartásba vett összeg esetén (fejlesztési tartalék),
• az 5 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozónál a létszámnövekményre tekintettel (foglalkoztatási kedvezmény).

Az egyéni vállalkozó költségei

A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónak a vállalkozói költségeit az Szja. törvénynek az elismert költségekre és a költségek elszámolására vonatkozó általános rendelkezéseit is figyelembe véve, a törvény 4. és 11. számú melléklete szerint kell meghatároznia.
A költségelszámolás általános szabálya, hogy elismert költségnek csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül. A kiadás igazolása számla vagy bizonylat alapján történhet. Amennyiben az egyéni vállalkozó olyan termék vagy szolgáltatás ellenértéke alapján kíván költséget elszámolni, amelynek értékesítője, illetve nyújtója az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott számla kiállítására kötelezett, akkor a kiadás igazolása kizárólag számlával lehetséges, a számla tartalmi követelményeit az általános forgalmi adóról szóló törvény tartalmazza. Egyéb esetben a kiadás igazolására olyan bizonylat alkalmas, amely tartalmazza a költség összegének megállapításához szükséges valamennyi adatot (így például a kiadás összegét és pénznemét) [Szja. tv. 4. § (3)-(4) bekezdés]. A költségelszámolásra alkalmas bizonylat fogalmát és annak kötelező tartalmát az Szja. törvény 10. §-a határozza meg.
Jellemzően nem számolható el költségként olyan kiadás, amely nem a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatos, vagy akár részben is a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését célozza, kivéve, ha a tevékenység hatókörében történő használat mellett az igénybevétel során nem zárható ki a magáncélú használat. Ugyancsak elismert költség a tevékenységhez jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján kapott, bevételnek minősülő támogatás jogszerű felhasználásával teljesített kiadás akkor is, ha a kiadás részben a magánszemély személyes vagy családi szükségletét szolgálja (ha azonban a támogatás csak részben nyújt fedezetet az ilyen kiadásra, akkor e rendelkezés alapján az csak a támogatásból fedezett rész mértékéig vehető figyelembe elismert költségként).
A 11. számú melléklet rendelkezései szerint az egyéni vállalkozó költségként elszámolhatja
• a vállalkozói bevétel megszerzésével közvetlenül összefüggő kiadásokat, az adott előleget,
• a vállalkozói kivétet,
• a tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírását.
A törvény kifejezett rendelkezése megengedi továbbá, hogy a tevékenység megkezdése előtti időszakban (3 évben) felmerült, a tevékenység későbbi végzéséhez szükséges kiadások is elszámolhatóak a tevékenység kezdő évében.
A törvény 11. számú melléklete tartalmazza a jellemzően előforduló kiadások, a költségként el nem számolható kiadások példálózó felsorolását, illetve az értékcsökkenési leírás szabályait.
Ha a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített, akkor az egyéni vállalkozásban a tevékenységgel arányosan lehet a rezsikiadásokat (világítás, fűtés, helyiség bérleti díja) figyelembe venni az adott költségre jellemző mértékegységek (nap, m2, m3) alapulvételével. Az internet és a telefonhasználat díjának elszámolására speciális rendelkezések vonatkoznak. Ha a telefon nem kizárólag üzemi célú (nem kizárólag az egyéni vállalkozói tevékenységhez használt), árának és beszerelési díjának 50 százaléka, az internet használati díjának 50 százaléka számolható el költségként, ha a lakás és a telephely műszakilag nem elkülönített. A közüzemi számlák esetében a házastárs nevére szóló számla is elfogadható.

A vállalkozói kivét

A vállalkozói kivét az egyéni vállalkozói tevékenység során kifejtett személyes munkavégzés díját jelenti, amelyet az egyéni vállalkozó elszámolhat költségként. A vállalkozói kivéttel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem érvényesíthető. A vállalkozói kivét az egyéni vállalkozó magánszemély önálló tevékenységből származó jövedelemének minősül, így az összevont adóalap részeként adózik (tehát bruttósítani kell), de családi kedvezmény, személyi kedvezmény az adóalappal, illetve az adóval szemben érvényesíthető [Szja. tv. 16. § (4) bekezdés].

Veszteségelhatárolás

A törvény 49/B. § (7) bekezdése alapján az egyéni vállalkozónak lehetősége van arra, hogy a bevételt meghaladó költségeket a következő évek egyéni vállalkozásból származó bevételeivel szemben számolja el (elhatárolt veszteség). Tekintettel arra, hogy a magánszemély, önálló tevékenységet végző személy, költségeket kizárólag a bevételének mértékéig számolhat el, azaz nem képezhet veszteséget, ez a lehetőség az egyéni vállalkozó adózását a gazdasági társaságok adózásával teszi hasonlóvá (az egyéni vállalkozó adózását gyakran jellemzi a szakirodalom úgy, hogy "kvázi társaságként adózik"). A veszteséget az egyéni vállalkozó akkor határolhatja el, ha az a rendeltetésszerű joggyakorlás betartása mellett keletkezett.
Az elhatárolt veszteséget az egyéni vállalkozó bármely későbbi adóév (de legkésőbb az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésének adóéve) vállalkozói jövedelmével szemben - döntése szerinti megosztásban - elszámolhatja.
Az egyéni vállalkozó tevékenységének időszaka alatt elhatárolt veszteséget özvegye vagy örököse az egyéni vállalkozóra irányadó rendelkezések szerint számolhatja el, ha az elhunyt magánszemély tevékenységét folytatja, feltéve, hogy a tevékenység folytatásának szándékát három hónapon belül bejelentette az adóhatóságnak.
Az egyéni vállalkozó az adóév elhatárolt veszteségét a korábbi évekről áthozott elhatárolt veszteség figyelembevétele nélkül állapítja meg. Az elhatárolt veszteségek levonásánál a korábbi évekről áthozott veszteségeket kell először figyelembe venni.

A vállalkozói jövedelem, a jövedelem- (nyereség-) minimum, az adóalap

A vállalkozói jövedelmet tehát a vállalkozói bevétel és az ezzel szemben elszámolható költségek különbözeteként, és a korábbi évekről áthozott és a tárgyévi jövedelemmel szemben érvényesített veszteség figyelembevételével kell megállapítani.
A vállalkozói adóalap egyenlő ezzel a vállalkozói jövedelemmel, ha azonban a vállalkozói jövedelem nem ér el egy minimum összeget, a jövedelem- (nyereség-) minimum összegét, akkor a vállalkozói adóalap a vállalkozó döntése szerint
• vagy a jövedelem- (nyereség-) minimum,
• vagy a tényleges vállalkozói jövedelem, ez esetben azonban az egyéni vállalkozónak az adózás rendjéről szóló törvény 91/A. §-ának (1) bekezdése szerinti bevallást kiegészítő nyomtatványon nyilatkozatot kell benyújtania az adóhatósághoz ezen szándékáról. Az Art. szabályai szerint a nyilatkozatot tevő adózók az adóhatóság kiemelt figyelme elé kerülnek, az adóhatóság ellenőrzésre választja ki azokat az adózókat, ahol bevételeltit-kolást vagy jogszerűtlen költségelszámolást valószínűsít.
[Szja. tv. 49/B. § (8) bekezdés, Art. 91/A. § (1) bekezdés]
A jövedelem- (nyereség-) minimum az eladásra beszerzett áruk és az eladott közvetített szolgáltatás értékét nem tartalmazó vállalkozói bevétel 2 százaléka [Szja. törvény 49/B. § (23) bekezdés].
Nem kell a jövedelem- (nyereség-) minimum szabályait alkalmazni, azaz ennél kisebb összeg után is adózhat az egyéni vállalkozó nyilatkozattételi kötelezettség nélkül a tevékenység megkezdése (újrakezdése) évében és az azt követő évben, ha előtte három évig a magánszemély egyéni vállalkozói tevékenységet nem folytatott (ideértve azt az esetet is, ha ebben az időszakban nem volt bevétele) vagy ha az egyéni vállalkozót az adóévben vagy a megelőző adóévben elemi kár sújtotta [Szja. törvény 49/B. § (20) bekezdés].

A vállalkozói személyi jövedelemadó

A vállalkozói személyi jövedelemadó 2010. évi évközi módosítások eredményeként a vállalkozói adóalap 500 millió forintot meg nem haladó összege után 10 százalék, az e feletti összegre 19 százalék. (A korábbi szabályokkal ellentétben a 10 százalékos kulcs alkalmazása nincs feltételekhez kötve, és nem kell nyilvántartani az adókülönbözetet, amelyet a vállalkozó elér azáltal, hogy 10 százalékkal adózik, és nem kötött a nyilvántartott összeg felhasználása.)
Részletes szabályok határozzák meg, hogyan kell az egyéni vállalkozónak a vállalkozói adóalapját, adóját megállapítania, ha külföldön is van telephelye. Ezek alapján a bevételeket, a bevételt csökkentő és növelő tételeket, kedvezményeket telephelyenként kell figyelembe venni aszerint, hogy a külföldi telephelynél vagy a belföldinél merültek fel. Az olyan tételeket, amelyek esetében nem lehet egyértelműen megállapítani a telephelyi kötődést (például a vállalkozói kivétet), a bevételek arányában kell a külföldi-belföldi telephelyek között megosztani.

Az adóból levonható tételek, adókedvezmény

A vállalkozói személyi jövedelemadót csökkenti egyrészt a külföldön igazoltan megfizetett adó 90 százaléka, ha nemzetközi egyezmény másként nem rendelkezik, azonban a levonás nem lehet több, mint a külföldön (is) adóztatott jövedelemre jutó átlagos vállalkozói személyi jövedelemadó.
Adókedvezményként érvényesítheti továbbá az egyéni vállalkozó a vállalkozói személyi jövedelemadója 70 százaléka erejéig a kisvállalkozások adókedvezményét, amely igénybevételének a szabályait az Szja. törvény 13. számú melléklete tartalmazza.
Az adókedvezményhez és egyes adóalap-kedvezményekhez (a kisvállalkozói kedvezményhez, fejlesztési tartalék képzéséhez), amennyiben azok igénybevételének feltételeit az adózó nem teljesíti, visszafizetési kötelezettség, illetve szankció kapcsolódik.

Az egyéni vállalkozó osztalékalapja

A vállalkozói osztalékalap meghatározására vonatkozó szabályokat az Szja. törvény 49/C. §-a tartalmazza. A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói jövedelemből kell kiszámítani. A vállalkozó adózás utáni jövedelme egyenlő a vállalkozói adóalap és a kisvállalkozói kedvezmény együttes összegével, csökkentve a vállalkozói személyi jövedelemadóval, valamint - nemzetközi szerződés vagy viszonosság hiányában - a külföldi telephelynek betudható vállalkozói adóalap után az adóévben külföldön igazoltan megfizetett adóval [Szja. törvény 49/B. § (18) bekezdés].
Az adózás utáni jövedelmet növelő és csökkentő tételekkel módosítva határozzuk meg a vállalkozói osztalékalapot. Növelő tétel
• az ellenszolgáltatás nélkül 3 éven belül átadott tárgyi eszközök beszerzési árának arányos része;
• a tárgyi eszköz, a nem anyagi javak értékcsökkenési leírása megkezdésének évében a vonatkozó beruházási költséget képező kiadások azon része, amellyel az egyéni vállalkozó ezt az évet megelőző években a vállalkozói osztalékalapját csökkentette;
• a vállalkozói osztalékalapnak a beruházási költséget képező kiadással első ízben történő csökkentése évét követő negyedik évben a vonatkozó beruházási költséget képező kiadások azon része, amellyel az egyéni vállalkozó ezt az évet megelőző években a vállalkozói osztalékalapját csökkentette, illetve ennél előbb az egyéni vállalkozói tevékenység megszüntetésekor.
Csökkenti az adózás utáni jövedelmet
• a tárgyi eszköz, a nem anyagi dolog értékéből az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírást meghaladó összeg, ha az értékcsökkenési leírást az egyéni vállalkozó az adóévben kezdte el;
• az olyan bírság, késedelmi pótlék stb. összege, amelyet az egyéni vállalkozói tevékenység ellenőrzése során feltárt szabálytalanságok következményeként kellett megfizetni;
• az adóévben felmerült beruházási költséget képező kiadás összege, ha az azzal összefüggő tárgyi eszköz, nem anyagi javak értékcsökkenési leírása megkezdése nem történt meg.
A vállalkozói osztalékadót az egyéni vállalkozó a bevallásában állapítja meg, vallja be, és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg. A vállalkozói osztalékalap után 16 százalékos mértékkel kell személyi jövedelemadót fizetni, amelyet az Szja. törvény 84/J. §-ában foglaltak alapján már a 2011. február 25-éig fizetendő, 2010. évre vonatkozóan megállapított osztalékalap adója esetén is alkalmazni kell.
A 2010. évi CXXIII. számú adómódosító törvény alapján hatályon kívül kerültek az egyéni vállalkozó kivét kiegészítésére vonatkozó, 2010. január 1-jétől bevezetett, igen bonyolult szabályok, amelyek a vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál előírták kivétkiegészítés címén a vállalkozói osztalékalap átminősítését önálló tevékenységből származó jövedelemmé, ha a vállalkozói kivét az adóévben nem érte volna el az ún. tevékenységre jellemző keresetet. Ezt a megszűnő szabályozást már a 2010. évre sem kell alkalmazni az Szja. törvény 84/F. §-ában foglaltak szerint.

Nyilvántartási kötelezettség

Az Szja. törvény az egyéni vállalkozóra vonatkozóan nyilvántartási kötelezettségként határozza meg a bevételek és kiadások könyvelését. Az egyéni vállalkozónak időrendben, folyamatosan nyilván kell tartania és rögzítenie kell minden olyan adatot, amely az adókötelezettség betartásához utólagosan is ellenőrizhető módon szükséges. A nyilvántartásokba adatot csak szabályszerű bizonylat alapján lehet rögzíteni.
Az egyéni vállalkozónak nyilvántartási kötelezettségét az Szja. törvény 10. §-ában és 5. számú mellékletében foglaltak szerint kell teljesítenie. Kétféle, alap és részletező nyilvántartást kell vezetni. Az alapnyilvántartás lehet naplófőkönyv vagy pénztárkönyv, mindkettőre alkalmazandó az az alapelv, hogy valamennyi gazdasági eseménynek zárt rendszerben nyomon követhetőnek kell lennie. A naplófőkönyv tartalmát a számvitelről szóló törvénynek az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozókra irányadó rendelkezései szerint kell megállapítani. A pénztárkönyv kötelező tartalmi elemeit az Szja. törvény határozza meg.
A részletező nyilvántartások közül (például tárgyi eszközök nyilvántartása, gépjármű-használati nyilvántartás, azaz útnyilvántartás, selejtezési nyilvántartás, alvállalkozói nyilvántartás, szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása stb.) a vállalkozónak csak azokat kell vezetnie, amelyek az adóköteles jövedelmének megállapításához szükségesek.

1.1.2. Az átalányadózó egyéni vállalkozó

Az Szja. törvény 50-56. §-ai által szabályozott átalányadózás a meghatározott feltételeket kielégítő adózók számára egy egyszerűbb adózási lehetőséget biztosít. Az átalányadózás akkor választható, ha az egyéni vállalkozó magánszemély nem áll munkaviszonyban (főállású vagy kiegészítő tevékenységet végző egyéni vállalkozó), előző évi bevétele nem haladta meg a 15 millió forintot és tárgyévi bevétele sem haladja meg a 15 millió forintot. A kiskereskedelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozó esetében az átalányadózásra jogosító értékhatár 100 millió forint.
Az átalányadózás mindaddig alkalmazható, amíg az egyéni vállalkozó nem létesít munkaviszonyt és bevételei a bevételi értékhatárt nem haladják meg. A tevékenységét szüneteltető átalányadózó egyéni vállalkozó azonban a szünetelés alatt létesíthet munkaviszonyt.
Az átalányadózás következő adóévre történő választásáról vagy annak megszüntetéséről az Art. 5. számú melléklet 1-2. pontjai alapján az előző adóévre benyújtott adóbevallásban lehet nyilatkozni. A tevékenységét kezdő egyéni vállalkozó a bejelentkezésekor nyilatkozhat az átalányadózás választásáról. Az átalányadózónak, ha választását a következő évre is fenntartja, erről külön nyilatkoznia nem kell.
Az átalányadózás választható tehát már a tevékenység végzésének első évétől, azonban amennyiben az egyéni vállalkozó az átalányadózást megszünteti vagy jogosultsága megszűnik, 4 évig nem választható újra. Amennyiben az egyéni vállalkozó számlaadási kötelezettségét nem teljesíti, kiesik az átalányadózásból. Az átalányadózásra való jogosultság megszűnése esetén az egyéni vállalkozónak az év egészére nézve át kell térnie a vállalkozói jövedelem szerinti adózásra.
Az átalányadózó vállalkozó bevételeit az Szja. törvény 4. és 10. számú melléklete alapján határozza meg és az 5. számú melléklet szerinti alapnyilvántartásban tartja nyilván, költségeit azonban nem kell tételesen nyilvántartania (bár a számlákat, bizonylatokat meg kell őriznie), hanem jövedelmét egy diktált költséghányad alkalmazásával határozza meg. A költséghányad általános mértéke 40 százalék, de a tevékenység jellegétől függően az 80-94 százalék közötti is lehet. A kiegészítő tevékenységet végző egyéni vállalkozók (nyugdíjasként vállalkozó) esetében a költséghányad mértéke alacsonyabb (25 százalék, illetve 75-91 százalék).
A költséghányad alkalmazása esetén az átalányadózás évében felmerült összes költséget elszámoltnak kell tekinteni, beleértve a korábban és az átalányadózás időszakában beszerzett tárgyi eszközök átalányadózás időszakára jutó értékcsökkenési leírását is. Az átalányadózást megelőző időszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteségből az átalányadózás időszakának minden évében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.
A költséghányad levonásával átalányban meghatározott jövedelem az összevont adóalap részeként adóköteles, tehát (27 százalékkal) bruttósítani kell, és 16 százalék személyi jövedelemadóval adózik, de családi kedvezmény, személyi kedvezmény az adóalappal, illetve az adóval szemben érvényesíthető.
Az átalányadózás esetén vállalkozói kivétet, vállalkozói osztalékalapot képezni és az után adózni nem kell, valamint alapnyilvántartásként a vállalkozónak csak bevételi nyilvántartást kell vezetnie, költségnyilvántartást nem.

1.2. Az egyéni vállalkozó járulékfizetése

A biztosítási és járulékfizetési kötelezettségről, a fizetendő járulék (tagdíj) mértékéről rendelkező szabályokat a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj. törvény), valamint a végrehajtásáról rendelkező 195/1997. (XI. 5.) kormányrendelet tartalmazza.
A járulékok az adók mellett az egyéni vállalkozókat terhelő közterhek másik nagy csoportját képezik, fizetésükkel azonban az egyéni vállalkozó meghatározott jogosultságokat is szerez (társadalombiztosítási szolgáltatásokra, egészségügyi ellátásra, táppénzre, nyugdíjra stb.). Az egyéni vállalkozó járulékok fizetésére kötelezett egyrészt önmaga után (egyéni vállalkozóként), valamint ha alkalmazottat foglalkoztat, magánszemélynek jövedelmet juttat, járulékot kell fizetnie kifizetői (járulékszabályokban foglalkoztatói) minőségében is.

Egyéni vállalkozó a járulékszabályokban

A Tbj. törvény 4. § b) pontja alapján egyéni vállalkozó
• az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő természetes személy;
• a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély, a gyógyszerészi magántevékenység, falugondnoki tevékenység, tanyagondnoki tevékenység vagy szociális szolgáltató tevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező magánszemély (a továbbiakban együtt: egészségügyi vállalkozó);
• az ügyvédekről szóló törvény hatálya alá tartozó ügyvéd, európai közösségi jogász (a továbbiakban együtt: ügyvéd); az egyéni szabadalmi ügyvivő; a nem közjegyzői iroda tagjaként tevékenykedő közjegyző; a nem végrehajtói iroda tagjaként tevékenykedő önálló bírósági végrehajtó.
A törvény meghatározza továbbá a kezdő egyéni vállalkozó fogalmát [4. § ba) pont], tekintettel a rájuk vonatkozó eltérő szabályokra. Ezek szerint az egyéni vállalkozó tevékenységet kezdőnek minősül a járulékfizetési kötelezettsége első napjával kezdődően az e napot magában foglaló naptári év utolsó napjáig. Nem minősül tevékenységet kezdőnek az az egyéni vállalkozó, aki a vállalkozói tevékenysége megszűnésének napját követően ismételten egyéni vállalkozóként tevékenykedik, feltéve, hogy vállalkozásának megszűnése és új vállalkozásának megkezdése között egy teljes naptári év nem telt el.
Az egyéni vállalkozó biztosítási és járulékfizetési kötelezettsége a Tbj. törvény 10. § (1) bekezdése szerint az egyéni vállalkozói nyilvántartásba való bejegyzés napjától az egyéni vállalkozói nyilvántartásból való törlés napjáig tart, és független attól, hogy az egyéni vállalkozó mikor (mikortól) végez ténylegesen tevékenységet. Hasonlóan, a biztosítási és járulékfizetési kötelezettség az ügyvéd, egyéni szabadalmi ügyvivő esetében a kamarai tagság kezdete napjától annak megszűnése napjáig, európai közösségi jogász esetében a nyilvántartásba vétele napjától annak törlése napjáig, közjegyző, önálló bírósági végrehajtó esetén e szolgálat kezdete napjától annak megszűnése napjáig tart.
A járulékszabályok az egyéni vállalkozóra vonatkozóan három különféle élethelyzethez rendelnek eltérő szabályokat. A járulékszabályok szempontjából megkülönböztetünk főfoglalkozású egyéni vállalkozót, kiegészítő tevékenységet végző egyéni vállalkozót és többes jogviszonyos egyéni vállalkozót. Kiegészítő tevékenységet folytatónak a Tbj. törvény 4. § e) pontja szerint az az egyéni vállalkozó minősül, aki vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytat, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.
Többes jogviszonyosnak akkor tekintjük az egyéni vállalkozót, ha több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonnyal rendelkezik, a vállalkozás folytatásával egyidejűleg munkaviszonyban is áll, és abban foglalkoztatása eléri a heti 36 órát, vagy a vállalkozás folytatásával egyidejűleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat. A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejűleg fennálló munkaviszonyokban előírt munkaidőt össze kell számítani.
Fentiek alapján főfoglalkozású az egyéni vállalkozó, ha nem minősül kiegészítő tevékenységet folytatónak, ha egyidejűleg nem áll heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban, illetve nem folytat tanulmányokat közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében. A főfoglalkozású egyéni vállalkozó a járulékszabályok szempontjából biztosítottnak minősül. A biztosított magánszemélynek a törvényben meghatározott, társadalombiztosítási, nyugdíj-, illetve egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot kell fizetnie, és a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhet.

A biztosított egyéni vállalkozó által fizetendő járulékok

A biztosított egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási ellátások és a munkaerő-piaci célok fedezetére a Tbj. törvény 18. § (1) bekezdésében foglaltak szerint
• természetbeni egészségbiztosítási járulékot, pénzbeli egészségbiztosítási járulékot és munkaerő-piaci járulékot (a továbbiakban együtt: egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék), valamint nyugdíjjárulékot,
• egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot, valamint nyugdíj-biztosítási járulékot (a továbbiakban együtt: társadalombiztosítási járulék),
a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó nyugdíjjárulékot és egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet.
Továbbá az egészségügyi szolgáltatások fedezetére a külön törvényben meghatározott személy egészségügyi hozzájárulást, valamint a korkedvezményre jogosító munkakörben vállalkozói tevékenységet végző biztosított egyéni vállalkozó korkedvezmény-biztosítási járulékot fizet.
Ennek megfelelően a biztosított (főfoglalkozású) egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási ellátások igénybevételére való jogosultságát a következő mértékű járulékok megfizetésével szerzi meg. A biztosított egyéni vállalkozó járulékalapot képező jövedelme után a Tbj. törvény 19. §-a alapján fizet
• 27 százalék társadalombiztosítási járulékot, amelyből a nyugdíjbiztosítási járulék 24 százalék, az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék 3 százalék. Az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékon belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 1,5 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5 százalék, a munkaerő-piaci járulék 1 százalék.
• 10 százalék nyugdíjjárulékot. A magánnyugdíjpénztár tag egyéni vállalkozó 2 százalék nyugdíjjárulékot és 8 százalék magánnyugdíjpénztári tagdíjat fizet, azonban a 2010. november 1-je és 2011. december 31-e közötti időszakban a magán-nyugdíjpénztári tagdíj a magánnyugdíjpénztár tag egyéni vállalkozó esetében is 0 százalék, és a nyugdíjjárulék mértéke 10 százalék.
• 7,5 százalék egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot, amiből a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 2 százalék, a munkaerő-piaci járulék 1,5 százalék.
Nem fizet azonban 1,5 százalék munkaerő-piaci járulékot a Tbj. törvény 25/A. §-a alapján az az egyéni vállalkozó, aki
• közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytat,
• a vállalkozói tevékenysége mellett munkaviszonnyal is rendelkezik,
• saját jogú nyugdíjas vagy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jogszabályban meghatározott reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.
A biztosított egyéni vállalkozó által fizetendő korkedvezmény-biztosítási járulék mértéke 13 százalék. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak korkedvezmény-biztosítási járulékot nem kell fizetnie [Tbj. törvény 19. § (6) bekezdés].
A Tbj. törvény 46. § (2) bekezdése szerint az egyéni vállalkozó a biztosítással összefüggő adatairól köteles olyan nyilvántartást vezetni, amely tartalmazza nevét és személyi adatait, társadalombiztosítási azonosító jelét, a magán-nyugdíjpénztári tagságára vonatkozó adatot, a biztosítási időre és a szolgálati időre vonatkozó adatokat, a levont járulékok alapját és összegét.

A fizetendő járulékok alapja

A főfoglalkozású, biztosított egyéni vállalkozó által fizetendő társadalombiztosítási járulék alapja vállalkozói jövedelem szerinti adózás esetén a vállalkozói kivét, de havi átlagban legalább a minimálbér. Átalányadózó egyéni vállalkozó esetén a társadalombiztosítási járulék alapja az átalányban megállapított jövedelem, de havi átlagban legalább a minimálbér.
A nyugdíjjárulék (tagdíj) és egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék alapja azonos a társadalombiztosítási járulékalappal, azzal, hogy a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) legfeljebb a járulékfizetési felső határig kell megfizetni. A költségvetésről szóló törvény alapján meghatározott járulékfizetési felső határ - amelynek jelentősége csak a nyugdíjjárulék (tagdíj) szempontjából van - napi összege 2011-ben 21 000 forint, éves összege pedig 7 665 000 forint.
A tevékenységet kezdő egyéni vállalkozó a járulékfizetési kötelezettségének kezdő évében a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és munkaerő-piaci, valamint nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a minimálbér összege után fizeti meg, de ha a tárgyhónapban vállalkozói kivétje vagy átalányban megállapított jövedelme meghaladja a minimálbért, akkor a járulékbevallásában nyilatkozhat arról, hogy a járulékokat (tagdíjat) a kivét, illetőleg az átalányban megállapított jövedelem alapulvételével fizeti meg.
Nem kell azonban járulékokat fizetnie az egyéni vállalkozónak arra az időtartamra, amely alatt
• táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül - kivéve, ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj folyósításának tartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja,
• katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona,
• fogvatartott,
• ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként kamarai tagságát, egyéni vállalkozói tevékenységét szünetelteti,
• a többes jogviszonyos egyéni vállalkozó keresőképtelen.
A korkedvezményre jogosító munkakörben vállalkozói tevékenységet végző biztosított egyéni vállalkozó által a társadalombiztosítási járulékon felül fizetendő korkedvezmény-biztosítási járulék alapja azonos a társadalombiztosítási járulék alapjával [Tbj. törvény 29. § (8) bekezdés].

A többes jogviszonyos egyéni vállalkozó járulékfizetése

A többes jogviszonyos egyéni vállalkozó járulékfizetését a Tbj. törvény 31. §-a szabályozza.
Eszerint több biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony egyidejű fennállása esetén a járulékalap után mindegyik jogviszonyban meg kell fizetni a társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) és az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot. (A nyugdíjjárulékot [tagdíjat] a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyokban együttesen legfeljebb a járulékfizetési felső határig kell megfizetni.)
Ha a biztosított legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal rendelkezik, az egyidejűleg fennálló, biztosítási kötelezettség alapjául szolgáló további jogviszonya alapján nem fizeti meg a 2 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, és a fizetendő járulékok alapja a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem.
A törvény alapján ugyanis a járulékok alapja a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem (vállalkozói kivét), átalányadózó egyéni vállalkozó esetében az átalányban megállapított jövedelem, ha
a) az - átalányadózónak nem minősülő - egyéni vállalkozó legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll, vagy
b) az egyéni vállalkozó közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat.
Ha tehát az egyéni vállalkozó legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll, a társadalombiztosítási járulékot, a 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot, valamint a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a vállalkozói kivét után fizeti meg.
Az az egyéni vállalkozó, aki közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat, a társadalombiztosítási járulékot, a 4 százalék természetbeni és 2 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, valamint a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) a vállalkozói kivét után fizeti meg.
Az az egyéni vállalkozó, aki egyidejűleg társas vállalkozóként (tehát társas vállalkozás, így akár egyéni cég tagjaként) is biztosított, főszabályként egyéni vállalkozói jogviszonyában minősül főfoglalkozásúnak. Ez esetben a társas vállalkozásnál fennálló járulékfizetési kötelezettség alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem. Amennyiben azonban az egyéni vállalkozó a társas vállalkozás részére a tárgyév január 31-ig tett nyilatkozat alapján évenként az adóév egészére választja, hogy legalább a minimálbér kétszerese után történő járulékfizetési kötelezettséget társas vállalkozóként teljesíti, egyéni vállalkozásában, illetőleg a további tagsági jogviszonyaiban a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem után kell a járulékot megfizetni [Tbj. törvény 31. § (6) bekezdés].

A kiegészítő tevékenységet végző egyéni vállalkozó járulékfizetése

A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó - magán-nyugdíjpénztári tagsága esetén is - 10 százalék nyugdíjjárulékot, valamint havonta 5100 forint (naponta 170 forint) egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet [19. § (4) és (6) bekezdések]. A nyugdíjjárulék alapja az e tevékenységből származó vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányban megállapított jövedelem.
Az egészségügyi szolgáltatási járulékot, ha a magánszemélynek egyidejűleg több jogviszonya áll fenn, csak egy jogviszonyban kell megfizetni. Ha a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó egyidejűleg társas vállalkozó is, az egészségügyi szolgáltatási járulékot - ellentétes tartalmú nyilatkozata hiányában - egyéni vállalkozóként kell megfizetnie.
Az egészségügyi szolgáltatási járulékot nem kell megfizetni, ha a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó
• keresőképtelen,
• fogvatartott,
• gyermekgondozási segélyben részesül,
• ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként, közjegyzőként kamarai tagságát szünetelteti, vagy
• egyéni vállalkozói tevékenysége szünetel.

Szociális biztonsági rendszerek koordinációja

Az Európai Unióhoz történő csatlakozástól a szociális biztonsági rendszerek koordinációjára vonatkozó közösségi rendeletek szabályaira is figyelemmel kell lenni. Ez 2004. május 1-je és 2010. április 30-a között a közösségen belül mozgó munkavállalók és önálló vállalkozók, valamint családtagjaik szociális biztonságáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet és a végrehajtására kiadott 574/72/EGK tanácsi rendelet alkalmazását jelentette, 2010. május 1-jétől, a szabályozás módosításának hatálybalépésével a 883/04/EK és a végrehajtásáról szóló 987/09/EK rendelet szabályainak figyelembevételét.
Ezen közösségi rendeletek határozzák meg, hogy az unión belül mozgó munkavállalók, egyéni vállalkozó esetében mely tagország jogszabályait kell alkalmazni. Ezek alapján Magyarországon akkor kell a járulékfizetési kötelezettséget teljesítenie az egyéni vállalkozónak, ha
• kizárólag Magyarország területén fejti ki vállalkozói tevékenységét (akkor is, ha egyébként nem Magyarországon rendelkezik lakóhellyel);
• szokásosan Magyarországon fejti ki egyéni vállalkozói tevékenységét, de átmenetileg (várhatóan nem tovább, mint 12 hónapig) egy másik állam területén dolgozik. A 12 hónap túllépése esetén az érintett állam hozzájárulása alapján maradhat a magyar szabályok hatálya alatt az egyéni vállalkozó.
• egyidejűleg több tagállam területén, köztük Magyarországon is végez önálló vállalkozóként tevékenységet, és lakóhellyel Magyarországon rendelkezik.
Ha a magánszemély egyidejűleg valamely tagállam területén munkaviszonnyal rendelkezik és egy másik tagállam területén önálló vállalkozóként tevékenykedik, akkor azon tagállam jogszabályainak a hatálya alatt áll, amelynek területén munkaviszonyban áll. Ez azt jelenti, hogy ha az egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő vállalkozó pl. Szlovákiában munkavállalóként dolgozik, akkor Magyarországon egyéni vállalkozóként nem lesz biztosított, és nem kell társadalombiztosítási, nyugdíj-, illetve egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot sem fizetnie.
A Magyarország mellett nem EGT, hanem harmadik államok területén tevékenykedő egyéni vállalkozó járulékfizetését az adott állam és Magyarország közötti szociális egyezmény rendelkezései határozhatják meg.

Egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség

A külön törvényben meghatározott egészségügyi szolgáltatások finanszírozásához szükséges források kiegészítése érdekében egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Az egészségügyi hozzájárulás százalékosan meghatározott, adó jellegű fizetési kötelezettség, amelyet az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho. törvény) alapján kell megfizetni.
Az egyéni vállalkozónak a vállalkozói osztalékalapja után 14 százalékos egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie a hozzájárulás-fizetési felső határ eléréséig. A hozzájárulás-fizetési felső határ 450 000 forint, amelynek számításánál a biztosítási jogviszonyában megfizetett 4 százalék természetbeni és 2 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló törvény alapján megfizetett egészségbiztosítási járulékot, kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozóként megfizetett egészségügyi szolgáltatási járulékot, valamint az egyéb jogcímeken megfizetett 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás együttes összegét kell számításba venni.
Az egyéni vállalkozó a vállalkozói osztalékalap után fizetendő egészségügyi hozzájárulást a tárgyévre vonatkozó személyi jövedelemadó-bevallásában vallja be és a bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg.
A közösségi rendelet hatálya alá tartozó, másik tagállamban biztosított személy jövedelme után nem kell egészségügyi hozzájárulást fizetni. Az egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség alóli mentességet a természetes személy az illetékes külföldi hatóság által kiállított, a másik tagállamban fennálló biztosítást tanúsító igazolással igazolja (A1-es nyomtatvány).

Az egyéni vállalkozót foglalkoztatóként terhelő közterhek

A Tbj. alapján az egyéni vállalkozó foglalkoztatónak tekintendő, ha biztosítottat foglalkoztat [Tbj. törvény 4. § a) pont]. Biztosítottnak alapvetően a munkaviszony keretében foglalkoztatott magánszemélyt értjük, de biztosított többek között a tanulószerződés alapján alkalmazott tanuló is vagy a bedolgozóként, megbízási, vállalkozási szerződés alapján személyesen munkát végző személy is, ha a tevékenység ellenértékeként történő juttatás havi összege eléri a minimálbér harminc százalékát [Tbj. törvény 5. § (1) bekezdés].
A Tbj. törvény 18. §-ában foglaltak alapján a társadalombiztosítási ellátások és a munkaerő-piaci célok fedezetére a foglalkoztató egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot, valamint nyugdíj-biztosítási járulékot (együtt: társadalombiztosítási járulék), illetve a külön jogszabályban meghatározott korkedvezményre jogosító munkakörben foglalkoztatott, saját jogú nyugdíjasnak nem minősülő biztosított után korkedvezmény-biztosítási járulékot fizet. A foglalkoztatónak továbbá a táppénzkiadásokhoz is hozzá kell járulnia.
Az egyéni vállalkozó által foglalkoztatói minőségében fizetendő társadalombiztosítási járulék és a korkedvezmény-biztosítási járulék mértéke az általa a foglalkoztatottaknak juttatott jövedelmek után azonos a maga után fizetendő járulékok mértékével (27 és 13 százalék). Az egyéni vállalkozó továbbá az általa foglalkoztatottak betegsége miatti keresőképtelensége, valamint a kórházi ápolása időtartamára folyósított táppénz egyharmadát hozzájárulás címén fizeti meg.
Az egyéni vállalkozónak szakképzési hozzájárulást is kell fizetnie a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény alapján, az általa foglalkoztattak után fizetendő társadalombiztosítási járulék alapulvételével. Az egyéni vállalkozónak önmaga után szakképzési hozzájárulást fizetnie nem kell. Nem kell továbbá fizetnie szakképzési hozzájárulást az átalányadózónak, aki fizetési kötelezettségét az átalányadó megfizetésével teljesíti.
A szakképzési hozzájárulás mértéke a foglalkoztatottak után fizetett társadalombiztosítási járulékalap 1,5 százaléka, amelyet annak megfizetése helyett gyakorlati képzés szervezésével, fejlesztési támogatás nyújtásával is teljesíteni lehet.
Az Eho. törvény rendelkezései szerint, amennyiben az egyéni vállalkozó által munkáltatóként, kifizetőként juttatott jövedelmek nem keletkeztetnek biztosítási jogviszonyt, akkor azok után társadalombiztosítási járulékot nem, hanem egészségügyi hozzájárulást kell fizetni, amelynek mértéke 27 százalék.
A foglalkoztatónak a fenti fizetési kötelezettségeken túl egyéb adókötelezettségei is felmerülhetnek, például az általuk foglalkoztatottaknak juttatott jövedelmek tekintetében a magánszemélyeket terhelő adó(előleg), járulék vonatkozásában megállapítási, levonási és megfizetési, továbbá bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségük van.

1.3. Eljárásjogi szabályok

Az egyéni vállalkozók adófizetésének rendjét, az eljárási, bevallási, önellenőrzési és adóellenőrzési szabályokat, a kiszabható szankciókat, a bevallási és fizetési határidőket az Art. tartalmazza. Ez a törvény írja elő a munkáltatókra és kifizetőkre vonatkozó elektronikus bevallási és adatszolgáltatási kötelezettséget.

Bejelentés

Tekintettel arra, hogy az Art. 16. §-a alapján adóköteles tevékenységet csak adószámmal rendelkező adózó folytathat, a vállalkozási tevékenységet folytatni kívánó magánszemély adószám megállapítása végett köteles az állami adóhatóságnál bejelentkezni. Az Art. 17. § (1) bekezdésében foglaltak alapján az egyéni vállalkozó bejelentési kötelezettségét az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyekben eljáró hatósághoz (azaz az illetékes okmányirodához) intézett bejelentés (megfelelően kitöltött bejelentési űrlap) és adószám-igénylés benyújtásával teljesíti.
A vállalkozni kívánó magánszemélynek be kell jelentenie
• nevét, adóazonosító jelét, címét, levelezési címét,
• az egyéni vállalkozó tevékenységének szünetelése esetén a szünetelés kezdő és zárónapját, továbbá a statisztikai számjelet;
• iratai őrzésének helyét, ha az nem azonos az adózó lakóhelyével;
• az önálló tevékenységet folytató magánszemély tevékenysége gyakorlását, körülményét (fő-, mellékfoglalkozás, nyugdíj melletti kiegészítő tevékenység).
Be kell jelenteni az egyéni vállalkozó székhelyét, telephelyét. Székhelynek a központi ügyintézés helye, telephelynek a tevékenység gyakorlásának - székhelytől különböző helyen, de azonos településen lévő - helye minősül (fióktelep pedig a székhelytől eltérő településen lévő telephely).
Be kell jelenteni a fő és egyéb tevékenységi köröket az Európai Parlament és a Tanács gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról szóló 1893/2006/EK rendelet (a továbbiakban: 1893/2006/EK rendelet) szerint. Az egyéni vállalkozó adózó tevékenységi köreinek a 1893/2006/EK rendeletnek megfelelő bejelentését a statisztikai hivatal elnökének a Szakmakód jegyzékről szóló közleménye szerinti szakmakódokon teljesíti (a TEÁOR ’08 osztályozás, és a rendelet is megtalálható a KSH honlapján). Az egyéni vállalkozó által bejelentéskor választott tevékenységi körök jelentősége az adózásban az, hogy a költségelszámolás, illetve az áfalevonási jog, -visszaigénylés csak olyan számlák alapján lehetséges, amelyek a vállalkozás tevékenységi körébe esnek.
Továbbá be kell jelenteni az Áfa. törvény szerinti jogállását (alanyi mentesség, speciális adózási mód választása), illetve az Szja. törvény szerinti adózásimód-választást (ha átalányadót választ a vállalkozói jövedelem szerinti adózás helyett). Az Szja. törvény szerinti adózási mód jelentőségét növeli, hogy meghatározza a járulékfizetés rendjét is.
Bejelentési kötelezettsége van továbbá az egyéni vállalkozónak az általa foglalkoztatottakkal összefüggésben. A foglalkoztató egyéni vállalkozó - adóazonosító számának, nevének, lakóhelyének közlésével - az illetékes elsőfokú állami adóhatóságnak elektronikus úton vagy az erre a célra rendszeresített nyomtatványon bejelenti az általa foglalkoztatott biztosított természetes személyazonosító adatait, állampolgárságát, adóazonosító jelét, a biztosítási jogviszonyának kezdetét, kódját, megszűnését, a biztosítás szünetelésének időtartamát, a heti munkaidejét, a FEOR-számát, magán-nyugdíjpénztári tagság esetén feltünteti a pénztár nevét, azonosítóját.
Bejelentési kötelezettség kapcsolódik a korábban bejelentett, az egyéni vállalkozók nyilvántartásában szereplő bármely adat változása esetén, ezt a változástól számított 15 napon belül köteles az egyéni vállalkozó az erre szolgáló űrlapon bejelenteni.

Bevallás

Az egyéni vállalkozó a vállalkozásban szerzett jövedelmeiről, vállalkozói személyi jövedelemadójáról, járulékairól, illetve egyéb, magánszemélyként szerzett jövedelmeiről és személyi jövedelemadójáról évente köteles adóbevallást benyújtani (’53-as számú nyomtatványon), amelynek határideje az Art. bevallási határidőket tartalmazó 1. számú melléklete alapján az adóévet követő év február 25-e. Az egyéni vállalkozó bevallásában az adatokat forintban határozza meg.
Amennyiben az egyéni vállalkozó munkáltatónak, kifizetőnek minősül, a rá vonatkozó bevallási gyakoriságtól függetlenül, havonként, a tárgyhót követő hó 12-ig elektronikus úton bevallást tesz (’08-as űrlapon) az adó- és/vagy társadalombiztosítási kötelezettséget eredményező, magánszemélyeknek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő valamennyi adóról, járulékról.
Az egészségügyi szolgáltatási járulék és nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó az egészségügyi szolgáltatási járulékot és a nyugdíjjárulékot évente, a személyijövedelemadó-bevallásában vallja be.
Soron kívüli kell benyújtani a bevallást az egyéni vállalkozónak valamennyi adójáról a bevallással még le nem fedett időszakról, ha egyéni vállalkozói tevékenységét megszünteti, a tevékenység folytatására való jogosultsága megszűnik, szünetel, valamint az ügyvéd, a szabadalmi ügyvivő tevékenységét, illetőleg a közjegyző közjegyzői szolgálatát szünetelteti [Art. 33. § (3) bekezdés e) pont].

Fizetési határidők

A személyi jövedelemadó-előleget az egyéni vállalkozó negyedévenként, a negyedévet követő hó 12. napjáig fizeti meg.
A biztosított egyéni vállalkozó havonta, a tárgyhónapot követő hó 12-ig köteles a társadalombiztosítási, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci, valamint a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) megfizetni. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó az egészségügyi szolgáltatási járulékot és a nyugdíjjárulékot negyedévente, a negyedévet követő hó 12-ig fizeti meg.
A Nyugdíjbiztosítási Alap számlájára kell befizetni a 24 százalék nyugdíjbiztosítási járulékot és a 10 százalék nyugdíjjárulékot. A 3 és a 7,5 százalék egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot az Egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék beszedési számla javára kell megfizetni. Az egészségügyi szolgáltatási járulékot az Egészségbiztosítási Alapot megillető bevételek beszedési számlára kell megfizetni.

Nyilvántartás és adatszolgáltatás

Az egyéni vállalkozó köteles bevallásában adatszolgáltatás teljesítésére és az anyagi jogi szabályokban meghatározott nyilvántartások vezetésére.

Bankszámla-nyitási kötelezettség

Az adókötelezettségek között is nevesített pénzforgalmiszámla-nyitási kötelezettsége az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett egyéni vállalkozónak van.
Az Art. 38. § (1)-(3) bekezdéseiben foglaltak szerint ugyanis az általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemélynek - ideértve az egyéni vállalkozót is - legalább egy belföldi pénzforgalmi számlával kell rendelkeznie, amelynek számát a bevalláson minden esetben fel kell tüntetni. Az első pénzforgalmi számlát az adószám közlésétől számított 15 napon belül kell megnyitni. Az egyéni vállalkozónak az adóhatóság felé teljesítendő valamennyi fizetési kötelezettségét a belföldi pénzforgalmi számlájáról átutalással kell teljesítenie. A készpénzben teljesíthető fizetések céljára szolgáló pénzeszközök kivételével az egyéni vállalkozó köteles pénzeszközeit pénzforgalmi számlán tartani, pénzforgalmát ezen a számlán lebonyolítani.

Az adózó képviselete

Magánszemélyt az adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium előtt - ha nem kíván személyesen eljárni - törvényes képviselője, képviseleti jogosultságát igazoló ügyvéd, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász, adószakértő, okleveles adószakértő, adótanácsadó, könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság alkalmazottja, tagja, közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt eseti meghatalmazás, megbízás alapján más nagykorú személy képviselheti. Az egyéni vállalkozó magánszemélyt az adóhatóság, az adópolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium előtt a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja is képviselheti az Art. 7. § (1) bekezdése szerint.

1.4. Egyéb adónemek

Általános forgalmi adó

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi XXVIII. törvény (az előzőekben és a továbbiakban: Áfa. törvény) alapján adóalany az a jogképes személy, aki saját nevében üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres bevételszerző tevékenységet végez. Mivel az egyéni vállalkozói tevékenység az egyéni vállalkozóról és egyéni cégről szóló törvény alapján üzletszerű gazdasági tevékenység, az egyéni vállalkozó az Áfa. törvény hatálya alá tartozó adóalany (kivéve, ha eva-alanyiságot választ).
Az egyéni vállalkozói bejelentkezés során kell döntenie az egyéni vállalkozónak az áfaadózási módról. A választást a főtevékenység és a tervezett forgalom határozza meg. Az általános szabályok szerinti adózási mód helyett, egyes tevékenységekre különleges áfaadózási módok választhatók, amelyek az adóalap megállapítására speciális szabályokat határoznak meg, továbbá az egyéni vállalkozónak lehetősége van tárgyi vagy alanyi mentesség választására is.
Az általános szabályok szerinti áfaalanyiság azt jelenti, hogy a vállalkozás minden értékesítési, szolgáltatásnyújtási tevékenységéről számlát köteles kiállítani, amelyen a - 25 százalékos vagy meghatározott esetekben 5 vagy 18 százalékos - áfát fel kell számítani. Az egyéni vállalkozónak az általa kiállított számlában szereplő áfát fizetendő adóként adómegállapítási időszakonként (pl. negyedévente, havonta) meg kell állapítania.
A beszerzések tekintetében viszont a vállalkozás, mint vevő felé kiállított számlák (azaz a bejövő számlák) áfatartalma a fizetendő adóból levonható (tiltó rendelkezés hiányában, mint például a személygépkocsi esetében), vagy visszaigényelhető. A fizetendő és levonható áfára vonatkozó elszámolást az áfabevallás tartalmazza.
Az általános áfaalanyiság helyett választható alanyi adómentesség, amely szerint az egyéni vállalkozó az értékesítései után nem számít fel áfát, de a beszerzései után sem élhet adólevonási joggal. Az alanyi mentességet a bejelentésnél vagy minden adóév elején lehet választani 5 millió forintos bevételi értékhatárig. Az alanyi mentes által kibocsátott számlán kötelezően fel kell tüntetni, hogy a kibocsátó mentes az adó alól, és a számlán következésképpen áthárított áfa nem szerepel. Az alanyi mentesség az adószámban is kifejezésre kerül, az utolsó előtti karaktercsoport 1-es számában.
Míg a vállalkozás kisebb forgalmához kapcsolódik az alanyi mentesség, a tárgyi áfamentesség a végzett tevékenységhez kötődik, például humán-egészségügyi, humán fogorvosi, fogtechnikusi tevékenység, népi iparművész termékeinek értékesítése stb. [Áfa. törvény 85-87. §-ok]. Ebben az esetben sincs felszámított adó a számlában, nem kell áfát fizetni, és a számla kötelező tartalmi eleme az áfamentesség feltüntetése.
Különleges áfaadózási módok egyes speciális tevékenységekre válaszhatók, az Áfa. törvény mezőgazdasági termelésre, utazásszervezési szolgáltatásra, használt ingóságokra, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre és a befektetési aranyra tartalmaz különleges adózási (adóalap-megállapítási) módokat.

Cégautóadó

A cégautó után fizetendő adóról a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) IV. fejezete [17/A.-17/G. §-ai] rendelkezik. Az adó tárgya a nem magánszemély tulajdonában álló személygépkocsi, továbbá az a személygépkocsi, amely után a Számviteli törvény alapján költséget, ráfordítást, az Szja. törvény alapján tételes költségelszámolással költséget, értékcsökkenési leírást számoltak el. Az adó alanya a személygépkocsi hatósági nyilvántartás szerinti tulajdonosa.
Az adókötelezettség abban a hónapban keletkezik, amely hónapot megelőző hónapban az egyéni vállalkozó a személygépkocsi után költséget számolt el, és abban a hónapban szűnik meg, amelyben a személygépkocsi elidegenítésre kerül vagy megsemmisül, illetve amelyben az egyéni vállalkozó utoljára számolt el költséget. A költség elszámolásának napja az a nap, amely napon a költségről szóló bizonylatot kiállították vagy amely napot az útnyilvántartásba bejegyeztek, átalány értékcsökkenési leírás elszámolása esetén a személygépkocsi használatbavételének napja, egyébként az értékcsökkenési leírás megkezdésétől a teljes leírásig terjedő időszak minden hónapjának első napja. Az adót a naptári évben azokra a hónapokra kell megfizetni, amelyekben az adókötelezettség fennállt.
A cégautóadó alól meghatározott célra használt személygépkocsik (például autókereskedő által továbbértékesítési céllal vásárolt személygépkocsi, vagy a halottszállításra szolgáló személygépkocsi) mentességet élveznek. Nem kell továbbá az egyéni vállalkozónak cégautóadót fizetni, ha átalányadózást alkalmaz, ha evázik, továbbá akkor sem, ha ugyan tételes költségelszámolást alkalmaz, de a személygépkocsi használatára tekintettel útnyilvántartás vezetése helyett kizárólag az Szja. törvény 11. számú melléklet III/11. pontja szerinti 500 km utat számol el átalányban.
Nem adóköteles továbbá az a magánszemély tulajdonában álló személygépkocsi, amelynek használatával összefüggésben a használó kizárólag kiküldetési rendelvény alapján [Szja. törvény 7. § (1) bekezdés r) pont], illetve a saját gépjárművel történő munkába járásra [Szja. törvény 25. § (2) bekezdés b) pont] tekintettel kap költségtérítést. Az egyéni vállalkozó saját autóhasználatára azonban ezek a mentességek nem alkalmazhatóak, kiküldetési rendelvényt önmagának nem állíthat ki, a munkába járás költségtérítése pedig csak munkavállalóknak jár.
Az adó mértéke havonta a 1600 cm3 hengerűrtartalmat vagy 1200 cm3 kamratérfogatot meg nem haladó hajtómotorral ellátott személygépkocsi esetén 7000 Ft, ennél nagyobb autó után pedig 15 000 Ft. Az adót önadózással kell megállapítani, és az adómegállapítási, adóbevallási és adófizetési kötelezettséget negyedévenként, a negyedévet követő hónap 20. napjáig kell az állami adóhatóság felé teljesíteni. A negyedévre fizetendő adóból levonható a megfizetett gépjárműadó.

Helyi adók

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) alapján az önkormányzat által rendelettel előírt szabályok szerint a helyi önkormányzatot megillető adófizetési kötelezettsége keletkezhet a magánszemélynek, a jogi személynek, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak, a magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkező személyi egyesülésének. Az önkormányzat rendeletével vagyoni típusú adók, kommunális jellegű adók, továbbá helyi iparűzési adó bevezetésére jogosult. A helyi adót megfizetni és bevallani az önkormányzati adóhatóság felé kell.
Az építményadó és a telekadó vagyoni típusú adók, amelyek alanya a tulajdonos. A vállalkozó adóalanyt terhelő építményadó és telekadó évi két részletben fizethető meg. Az adózónak félévenként, két egyenlő részletben kell az adót az adóév március 15-ig, illetve szeptember 15-ig megfizetnie.
A kommunális jellegű adók közül a vállalkozások kommunális adója, amelyet az önkormányzat illetékességi területén foglalkoztatottak korrigált átlagos statisztikai állományi létszáma után, legfeljebb 2000 forint/fő értékben kellett megfizetni, a 2010. évi évközi adótörvény-módosítások alapján 2011. január 1-jétől megszűnt.
A helyi iparűzési adó szabályait az illetékes önkormányzat rendelete a Htv. keretszabályozása [35-42/A. §-ok] figyelembevételével tartalmazza. Ezek alapján a székhely, telephely szerinti önkormányzat javára a vállalkozási tevékenység után a vállalkozást helyi iparűzésiadó-kötelezettség terheli. Az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység adóköteles, az adó alanya a vállalkozó. Ezek alapján ahány helyen tevékenykedik az egyéni vállalkozó (ahány fióktelepet tart fenn), annyi helyen kell iparűzési adót fizetni.
Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja a nettó árbevétel, amelyet meghatározott kiadásokkal, költségekkel csökkenteni kell. Ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját a vállalkozónak a Htv. 3. számú mellékletében meghatározottak szerint meg kell osztania. Az ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetében az adót a tevékenység végzésének naptári napjai alapján kell megállapítani.
Az önkormányzat rendeletében a foglalkoztatás növeléséhez kapcsolódóan adóalap-mentességet állapíthat meg, továbbá egyéb olyan adómentességet vagy adókedvezményt, amely csak azt a vállalkozót illeti meg, akinek az adóalapja nem haladja meg a 2,5 millió forintot vagy annál kisebb összeget.
Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó évi mértékének felső határa az adóalap 2%-a, ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó mértéke naptári naponként legfeljebb 5000 forint.
Az átalányadózó egyéni vállalkozó, illetve más vállalkozó, ha nettó árbevétele a 8 millió forintot nem haladta meg, állandó iparűzési tevékenységére tekintettel az adót egyszerűsített módon állapíthatja meg. Átalányadózó egyéni vállalkozó esetében az adó alapja az átalányban megállapított jövedelem 20 százalékkal növelt összege, azzal, hogy az adó alapja nem lehet több, mint bevételének 80 százaléka, más vállalkozó esetében az adó alapja a nettó árbevételének 80 százaléka. Az adó alapjának egyszerűsített megállapítása adóévre választható, az erről szóló bejelentést legkésőbb az adóévről szóló bevallás benyújtására előírt határidőig kell megtenni az adóhatóságnál.
Az evás egyéni vállalkozó az adó alapját az egyszerűsített vállalkozói adó alapjának 50%-ában is megállapíthatja. Az adó alapjának e szerinti megállapítása adóévre választható, az erről szóló bejelentést legkésőbb az adóévről szóló bevallás benyújtására előírt határidőig kell megtenni az adóhatóságnál.
A vállalkozási tevékenység megkezdésénél a helyi adó alá is be kell jelentkezni, akkor is, ha egyébként a vállalkozót adómentesség illetné meg. A helyi iparűzési adó alá történő bejelentkezés 2010-től az állami adóhatóságnál történik a helyi iparűzésiadó-bevételre jogosult települési önkormányzat megjelölésével az adókötelezettség bekövetkeztétől (a tevékenység megkezdésétől) számított 15 napon belül.
A vállalkozónak a helyi iparűzési adóra előleget kell fizetni, az előleget két részletben, az adóév harmadik hónapjának 15. napjáig, illetve kilencedik hónapjának 15. napjáig kell megfizetni. A vállalkozó a helyi iparűzési adóban az előlegfizetési időszakra az adóelőleget köteles a bejelentkezéssel egyidejűleg az adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon bejelenteni, illetve minden más esetben a bevallásbenyújtással egyidejűleg bevallani. Az előlegfizetési időszak a bevallásbenyújtás esedékességét követő második naptári hónap első napjával kezdődő 12 hónapos időszak. Az előlegfizetési időszakra fizetendő adóelőleg első részletének összege az adóévet megelőző adóév adójának és az adóév harmadik hónapjának 15. napjára már bevallott, bejelentett adóelőleg-részlet pozitív különbözete, az előlegfizetési időszakra fizetendő adóelőleg második részletének az összege az adóévet megelőző adóév adójának fele. Kezdő vállalkozó esetében az adóelőleg-részletek összege a vállalkozó által az adókötelezettsége keletkezésének adóévére várható adó figyelembevételével az előlegfizetési időszakra időarányosan megállapított bejelentett összeg.
Az Art. 32. §-a alapján a helyi iparűzési adóról az adóévet követő év május 31-éig kell bevallást tenni. A vállalkozó a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított tényleges adó különbözetét ezen időpontig fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza. Az ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység után fizetendő iparűzési adóról - a megfizetés határidejével egyezően - a tevékenység befejezésének napját követő hónap 15. napjáig kell bevallást tenni.

1.5. Evás egyéni vállalkozó

Az Eva. törvény a nyilvántartási kötelezettség egyszerűsítése és az adóterhelés mérséklése érdekében került bevezetésre a törvényben meghatározott határt meg nem haladó bevételt elérő adózók részére. Az evát alkalmazhatják egyéni vállalkozók, egyéni cégek, illetve többek között egyéb gazdasági társaságok (kkt., bt., kft.), ha a törvényben meghatározott feltételeket teljesítik. Az Eva törvény 2. § (3)-(5) bekezdéseiben foglaltak alapján az egyéni vállalkozó az adóévben akkor lehet eva-alany, ha az adóévet megelőző naptári évben és az azt megelőző adóévben
• tevékenységét folyamatosan végezte;
• számolt el vállalkozói bevételt;
• az adóhatóság nem rendelte el jogerősen számla- vagy nyugtaadási kötelezettség ismételt elmulasztása miatt mulasztási bírság kiszabását;
• az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint nem volt kötelezett a használt ingóságokra, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó vagy az utazásszervezési szolgáltatásra vonatkozó különös adózási szabályok alkalmazására;
• megfelel a bevételi értékhatár követelményének, miszerint az adóévet megelőző második adóévben éves szintre átszámított összes bevétele a 25 millió forintot nem haladta meg, az adóévet megelőző adóévben ésszerűen várható éves szintre átszámított összes bevétele a 25 millió forintot nem haladja meg és az adóévre ésszerűen várható bevétele sem haladja meg a 25 millió forintot;
• az adóévben nem folytat a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény hatálya alá tartozó tevékenységet; a vámjogszabályokban meghatározott közvetett képviselői tevékenységet;
• rendelkezik belföldi pénzforgalmi számlával.
Az evát a feltételekből következően kezdő vállalkozó nem választhatja, arra legalább két adóévi működés után lehet áttérni. Az eva-alanyiság választását az egyéni vállalkozónak a tárgyévet megelőző év december 20-ig kell jeleznie az adóhatóság felé.
Az eva-alanyiság megszűnik, ha az adózó megelőző évben bejelentette, hogy adókötelezettségét nem az eva alapján kívánja teljesíteni; ha bármely feltételnek nem felel meg (így ha a bevételi értékhatárt túllépi); illetve ha egyéni vállalkozói jogállása megszűnik. Ha az adóalany kikerül az eva hatálya alól, 4 évig az nem választható újra.
Az eva alapja az adóévben megszerzett összes bevétel (nem a jövedelem), amelyet az Eva törvény 5-8. §-a szerinti növelő és csökkentő tételekkel (pl. kapott kártérítés) kell módosítani. Bevételnek a vállalkozási tevékenységgel összefüggésben vagy arra tekintettel bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték minősül, beleértve az áthárított általános forgalmi adót [Eva. törvény 6. §].
Az eva szerinti adózás egyik jellegzetessége, hogy átmenetet képez az Szja. törvény és a Számviteli törvény bevételszemlélete között, ugyanis bár alapvetően a pénzforgalmi szemléletet fogadja el, azonban rendelkezik arról, hogy a bevétel megszerzésének napja a bizonylat kibocsátásának napját követő 30. nap, ha az adóalany a bevételt eddig az időpontig nem szerezte meg ("30 napos szabály") [Eva. törvény 7. § (7) bekezdés].
Az eva mértéke 30 százalék, illetve a bevételi értékhatárt meghaladó részre 50 százalék (és az eva alanyiság a bevételi értékhatár meghaladásának napját követő nappal meg is szűnik).
Az eva-alany egyéni vállalkozónak az év első három negyedévére a negyedévet követő hó 12-ig adóelőleget kell fizetnie, illetve az adóelőleget december 20-ig az adóévi várható fizetendő adó összegére ki kell egészítenie. Eva-bevallást az adóévet követő év február 25-éig kell benyújtani.
Az eva megfizetésével az egyéni vállalkozó mentesül a személyi jövedelemadó, a vállalkozói személyi jövedelemadó, a vállalkozói osztalékalap utáni adó, a vállalkozói osztalékalap utáni egészségügyi hozzájárulás fizetése alól, és ha csak vállalkozói jövedelme volt az adóévben, szja-bevallást nem is kell benyújtania. Az eva kiváltja továbbá az általános forgalmi adót. Az evás is bocsát ki termékértékesítéséről vagy szolgáltatásnyújtásáról bizonylatot (számlát), amely bizonylatban az áfát felszámítja (és azt az eva megfizetésével meg is fizeti), de levonási joggal beszerzései után nem élhet. Az evás vállalkozó az Áfa. törvénynek nem alanya, így áfabevallási kötelezettsége sincs.
Az evás időszak alatt felmerült összes költséget elszámoltnak kell tekinteni, beleértve a korábban és az evás időszakában beszerzett tárgyi eszközök ezen időszakra jutó értékcsökkenési leírását is. Az eva-alanyiságot megelőző időszakból fennmaradt összes elhatárolt veszteségből az evás időszak minden évében 20-20 százalékot elszámoltnak kell tekinteni.
Az evás vállalkozó járulékfizetése speciális, a Tbj. törvény 29/A. §-ában, 31. § (4) bekezdésében és az Eva törvény 22. § (8) bekezdésében foglalt szabályok alapján történik. Ennek megfelelően az eva-alany egyéni vállalkozó a minimálbér alapulvételével fizet - a vállalkozói jövedelme szerint adózó egyéni vállalkozóval azonos mértékű - járulékokat, azonban nyilatkozattal vállalhatja a magasabb alap után történő járulékfizetést is. Többes jogviszonyos evaadózó egyéni vállalkozó esetében a járulékok alapja az eva-alap 4 százaléka, a kiegészítő tevékenységet végző eva-adózó egyéni vállalkozó a nyugdíjjárulékot az eva-alap 10 százaléka után fizeti meg.
Az egyszerűsített vállalkozói adó szabályai szerint adózó biztosított egyéni vállalkozónak a járulékot havonta a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig kell megfizetni és a tárgyhónapot követő hónap 12-éig bevallani. A többes jogviszonyos eva-adózó járulékait negyedévente, a negyedévet követő hónap 12. napjáig fizeti meg és a tárgynegyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként vallja be. A kiegészítő tevékenységet folytató evás egyéni vállalkozó az egészségügyi szolgáltatási járulékot és a nyugdíjjárulékot évente, az adóévet követő hónap 12. napjáig fizeti meg és az éves eva-bevallásában vallja be.
A szakképzési hozzájárulási fizetési kötelezettségét az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá tartozó adóalany az Eva törvényben meghatározott módon teljesíti.
Az egyéni vállalkozó evával összefüggő nyilvántartási kötelezettségét az Eva törvény 4. §-ában foglaltak alapján teljesíti. Az evásnak csak bevételi nyilvántartást kell vezetnie, költségnyilvántartást nem, de a felmerült költségeiről szóló bizonylatokat meg kell őriznie.
Az evás egyéni vállalkozónak a fentiek alapján amellett, hogy a könyvvezetési kötelezettségét is egyszerűbben teljesíti, számszerűen is kevesebb lehet az adója. Esetenként vizsgálni érdemes, hogy a vállalkozónak megéri-e az eva szabályai szerint adózni. Jellemzően, ha a vállalkozó tevékenysége annak jellegéből adódóan kis költségigényű (például szolgáltatás), akkor az eva kedvező lehet.

1.6. Az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének adózási következményei

Az egyéni vállalkozónak 2010-től van lehetősége arra, hogy tevékenységét szüneteltesse, amely új jogintézménynek adózási szempontból van nagy jelentősége. A szünetelés időszakában ugyanis szünetel az egyéni vállalkozó biztosítása is [Tbj. törvény 8. § f) pont], ami azt jelenti, hogy az egyéni vállalkozónak nem kell járulékokat fizetnie (sem társadalombiztosítási járulékot, sem egyéni járulékokat), ami a főfoglalkozású egyéni vállalkozók esetében, akiknek jövedelemtől függetlenül van - a minimálbér után - járulékfizetési kötelezettségük, nagy könnyebbséget jelent. A kiegészítő tevékenységet végző, a többes jogviszonyos, az eva-alany és az átalányadózó egyéni vállalkozó járulékfizetése a ténylegesen realizált jövedelemtől, bevételtől függ, így esetükben a biztosítás szüneteltetésének, az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének nincs akkora jelentősége.
A szünetelés alatt azonban a biztosítás szünetelése miatt az egyéni vállalkozó ellátásokra sem lesz jogosult (egészségügyi ellátásokra, és a szünetelés időszaka a nyugdíjhoz szükséges szolgálati időbe sem számít bele). Így a szünetelés lehetőségével elsősorban akkor érdemes élni, ha az egyéni vállalkozónak van egyéb biztosítással járó jogviszonya. Egyéb biztosítási jogviszony hiányában az egyéni vállalkozónak lehetősége van a havi 5100 forint egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésére, ami jogosulttá teszi egészségügyi szolgáltatásokra a szünetelés alatt is.
Az Art. rendelkezései alapján, ha az egyéni vállalkozó tevékenységét szüneteltetni kívánja, a szünetelés kezdő- és zárónapját be kell jelentenie, továbbá bejelentési kötelezettség kapcsolódik a biztosítás szüneteléséhez is.
Az egyéni vállalkozónak a szünetelés bejelentését követő 30 napon belül - a személyi jövedelemadó és az éves eva-bevallás kivételével - az egyéb adókötelezettségekről (pl. áfa) soron kívüli bevallást kell beadni. Az szja-bevallást és eva-bevallást az általános szabályok szerint, a tárgyévet követő év február 25-ig kell megtenni, és ebben tud számot adni a szünetelés megkezdéséig végzett tevékenységének eredményéről [Art. 33. § (3) bekezdése].
Az egyéni vállalkozó mentesül tevékenységének szüneteltetése időtartamához kötődő és ilyen minőségében keletkezett adókötelezettségek teljesítése alól, egyéni vállalkozói bankszámláját is megszüntetheti (a szünetelést a pénzforgalmi bankszámlát vezető hitelintézetnek is be kell jelentenie). A szünetelés időtartama alatt azonban nem kérheti adó- vagy járuléktúlfizetés visszatérítését sem, valamint a szünetelés időtartamára vonatkozóan a szünetelés megszűnését követően sem kérhet egyéni vállalkozóként adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést, költségvetésitámogatás-igénylést [Art. 14. § (8)-(9) bekezdései].
Az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésére vonatkozó szabályokat az Szja. törvényben az 57. § tartalmazza. Ez alapján az egyéni vállalkozó magánszemély egyéni vállalkozói tevékenységre vonatkozó adóbevallásra nem kötelezett, ha e tevékenységét az adóév minden napján szüneteltette, ha azonban a korábban érvényesített (adó)kedvezményével kapcsolatban adófizetési kötelezettsége keletkezik, a szünetelés időszakában is kell adóbevallást benyújtania.
Ha az egyéni vállalkozó az adóév utolsó napján a tevékenységét szünetelteti, kedvezményeket nem érvényesíthet. Az egyéni vállalkozó a szünetelés időszakában költséget, értékcsökkenési leírást (kivéve a tevékenység későbbi folytatásához, folytathatóságához szükséges, elkerülhetetlen kiadásokat) nem számolhat el.
A szünetelés időszakában a korábban végzett tevékenységgel összefüggésben befolyó bevétel, amennyiben az a szünetelés megkezdése adóévéről benyújtandó adóbevallásig befolyik, vállalkozói bevételnek, a korábban végzett tevékenységgel összefüggésben felmerült kiadás vállalkozói költségnek minősül. Az adóbevallás benyújtását követően befolyó bevételre, illetve felmerült kiadásra minden olyan adóévben, amelyben a tevékenység az adóév minden napján szünetel, az önálló tevékenység szabályai alkalmazandóak.
Az átalányadózó egyéni vállalkozóra vonatkozóan az Szja. törvény arról rendelkezik, hogy amennyiben a szünetelés időszakában munkaviszonyt létesít az egyéni vállalkozó, az nem zárja ki az átalányadózás alól.

Evás egyéni vállalkozó szünetelése

Az Eva törvény speciális szabályozást a tevékenység szünetelésével összefüggésben 2011-ig nem tartalmazott, az evás egyéni vállalkozó esetében is alkalmazandó ugyanakkor, hogy szünetelése időszakában tevékenységet nem végezhet, új jogosultságot nem szerezhet, új kötelezettséget nem vállalhat.
Előfordulhat azonban, hogy a szünetelés időszakában valamely adókötelezettséget teljesítenie kell (mert például a szünetelés időszakában kell valamely bevételt a "30 napos szabály" következtében figyelembe vennie). Adószáma megmarad és eva-alanyisága sem szűnik meg, tehát a tevékenység végzésének folyamatossága a szünetelés esetére nem vonatkozik.
2011-től az Eva törvény rendelkezik arról, hogy a tevékenységét szüneteltető evás egyéni vállalkozó - az szja-alany egyéni vállalkozóhoz hasonlóan - a szünetelés időszaka alatt megszüntetheti bankszámláját (ehhez a szünetelés tényét a számlavezetőnek is be kell jelentenie).

2. Az egyéni cég adózása

A 2009. december 31-ig hatályos szabályok szerinti egyéni cég ahogyan önálló jogalanyisággal, úgy önálló adóalanyisággal sem rendelkezett. 2010. január 1-jétől azonban az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény alapján az egyéni cég önálló jogalannyá vált, saját nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, ami lehetővé teszi, hogy az egyéni cég, mint önálló adóalany adózásának a szabályairól külön fejezetben tárgyaljunk.
Míg az egyéni vállalkozó adózását "kvázi-társaságként" történő adózásként jellemezhetjük, az egyéni cég ténylegesen társaságként adózik, a gazdasági társaságokkal lényegében azonos szabályok szerint. Az egyéni cég könyveit a Számviteli törvényben foglaltak alapján vezeti. Realizált jövedelmére a társasági adó szabályait kell alkalmazni, értékesítési, szolgáltatásnyújtási tevékenysége tekintetében az általános forgalmi adó alanya, illetve ezek helyett választhatja az egyszerűsített vállalkozói adót. A tulajdonában lévő személygépkocsi után cégautóadót fizet, korrigált bevételére helyi iparűzési adót, telek, illetve egyéb ingatlan tulajdona után építményadót. Amennyiben alkalmazottat foglalkoztat, illetve magánszemélyeknek (személyesen közreműködő tagjának) jövedelmet juttat, a kifizetőre és munkáltatóra vonatkozó kötelezettségek is terhelik, és minden adónem vonatkozásában alkalmaznia kell az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott eljárásjogi szabályokat. Hogy mindezek alapján hogyan alakul az egyéni cég adózása, és milyen speciális szabályok vonatkoznak rá (összehasonlításban a gazdasági társaságokat, vagy az egyéni vállalkozót terhelő közterhekkel), erről szól a jelen fejezet.

2.1. Társaságiadó-alany egyéni cég

Az egyéni cég adózását is azon gondolatmenet mentén elemezzük, ahogyan az egyéni vállalkozó adózásánál tettük, tehát először áttekintjük, milyen kötelezettségei vannak egy általános szabályok szerint adózó egyéni cégnek, ami mind a társasági adónak, mind az általános forgalmi adónak alanya, majd ezt követően vizsgáljuk az egyszerűsített szabályok szerinti közteherfizetés, az eva egyéni cégre alkalmazandó speciális szabályait, végül az egyéb közterheket (helyi adó, cégautóadó, eljárásjogi szabályok) nézzük meg.
A társasági adóról és az osztalékadóról az 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. törvény) szól, amelynek 2010. január 1-je óta alanya az egyéni cég is. Az egyéni cég megalakulásától (a cégnyilvántartásba történő bejegyzésétől) kezdődően a társasági adó alanya, vagyis a társasági adó szempontjából első adóéve a cégnyilvántartásba történő bejegyzésének napján kezdődik. Az adózó adókötelezettsége azon a napon szűnik meg, amelyen az egyéni cég megszűnik, vagy amely napot követő napon bármely egyéb okból kikerül a társasági adó hatálya alól (ideértve a cégbejegyzés iránti kérelem elutasítását vagy a cégbejegyzési eljárás megszüntetését is).
A társasági adó alapja a Számviteli törvény rendelkezései alapján megállapított adózás előtti eredmény, amelyet csökkentő és növelő tételekkel kell módosítani. A társaságiadó-törvény számos rendelkezése kapcsolódik a számviteli szabályokhoz, a társasági adóalanyiság egyben feltételezi az adózónak a Számviteli törvény hatálya alá tartozását. A Tao. alapelvi szinten rögzíti is, hogy a törvényt a számvitelről szóló törvény rendelkezéseire figyelemmel, azokkal összhangban kell értelmezni [Tao. törvény 1. § (5) bekezdés]. Az adózó az adózás előtti eredményt a beszámoló, ha az adóévre vonatkozó beszámoló készítésére az adóévről készítendő bevallás határidejéig nem kötelezett, a könyvviteli zárlat alapján állapítja meg [Tao. törvény 6. § (2) bekezdés].
A bevételek és költségek elszámolása, elismerése tekintetében a Számviteli törvény és az adótörvény szemléletében vannak különbségek, amely különbségek az adóalap-módosító tételekben jelennek meg. A Számviteli törvény olyan költségeket is enged elszámolni, amelyeket a Tao. törvény nem ismer el, ezekkel kell a számviteli eredményt megnövelni, amikor a Tao. alapját határozzuk meg. Ezeket a növelő tételeket sorolja fel a Tao. törvény 8. §-a.
Vannak azonban olyan kiadások is, amelyeket a számvitel nem enged elszámolni, azonban a Tao. törvény elismeri őket. Amikor a számviteli eredményből kiindulva a tao adóalapot meghatározzuk, ezeket csökkentő tételként kell levonni. Az adóalap-csökkentő tételeket a Tao. törvény 7. §-a határozza meg.
A társasági adó alapja tehát a csökkentő és növelő tételekkel módosított számviteli (adózás előtti) eredmény.
A törvény megállapít egy jövedelem- (nyereség-) minimumot, amely egyenlő a korrigált összes bevétel 2 százalékával, és ennél kisebb összeg után csak akkor lehet adózni, ha az adózó az Art. 91/A. §-ában foglaltak szerinti, bevallást kiegészítő nyomtatványon nyilatkozatot tesz e szándékáról. Amennyiben az adózónak tehát sem az adózás előtti eredménye, sem a társaságiadó-alapja nem éri el ezt a jövedelem- (nyereség-) minimumot, akkor választania kell, hogy nyilatkozik, vagy az adót legalább a jövedelem- (nyereség-) minimum után fizeti meg. Nem kell azonban nyilatkozni, tehát nyilatkozat nélkül is adózhat kisebb összeg után az egyéni cég adózó működésének első évében, illetve ha előző évi árbevételének 15 százalékáig terjedő elemi kár érte [Tao. törvény 6. § (5)-(10) bekezdés].
Az Art. szabályai szerint a nyilatkozatot tevő adózók az adóhatóság kiemelt figyelme elé kerülnek, mert az adóhatóság ellenőrzésre választja ki azokat az adózókat, ahol bevétel-eltitkolást vagy jogszerűtlen költségelszámolást valószínűsít.
Amennyiben az adóalap negatív, ezzel az összeggel az adózó a következő adóévekben döntése szerinti megosztásban csökkentheti az adózás előtti eredményét, feltéve, hogy a negatív adóalap a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének betartásával keletkezett, ez az elhatárolt veszteség [Tao. törvény 17. §].
A társasági adó mértéke a pozitív adóalap 500 millió forintot meg nem haladó részére 10 százalék, az e feletti részre 19 százalék. Az adóalap után ezen mértékkel meghatározott számított adó meghatározott feltételek fennállása esetén adókedvezményekkel csökkenthető (fejlesztési adókedvezmény, kis- és középvállalkozások adókedvezménye, térségi és egyéb adókedvezmények, beruházási adókedvezmények).
Az előző évben fizetett adó mértékének megfelelően az adózónak társaságiadó-előleget kell fizetnie. Az adóelőleget havonta kell fizetni, ha az előző adóévi fizetendő adó meghaladja az 5 millió forintot, és negyedévente, ha az előző adóévi fizetendő adó legfeljebb 5 millió forint. A kettős könyvvitelt vezető adózónak az adóelőleget december 20-ig az adóévi várható fizetendő adó összegére ki kell egészítenie, ha az adóévet megelőző adóévben az éves szinten számított árbevétele meghaladta a 100 millió forintot.

2.2. Evás egyéni cég

Az egyéni cég választhat eva-alanyiságot is, amely esetben az eva, azaz az egyszerűsített vállalkozói adó megfizetésével kiváltja társasági adó és általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségét, továbbá magánszemély tagját, volt tagját (örökösét) az adóévben főszabályként nem terheli az egyéni cég adóalany által juttatott bevétel alapján az osztalék utáni személyi jövedelemadóval és a vállalkozásból kivont jövedelem utáni személyi jövedelemadóval összefüggésben adókötelezettség. Így az osztalékjövedelmet és a vállalkozásból kivont jövedelmet a magánszemély jövedelmei között sem kell figyelembe venni.
A tag személyes közreműködésének és a tag által teljesített mellékszolgáltatásnak a díja azonban a személyi jövedelemadóról szóló törvény alkalmazásában nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül. Az eva nem mentesíti továbbá az egyéni céget egyéb adókötelezettségei alól sem (cégautóadó, helyi adók stb.), illetve az általa magánszemélyeknek juttatott jövedelmekkel összefüggően keletkező, a munkáltatót és kifizetőt általánosan terhelő adókötelezettségek alól. Egyedül a szakképzési hozzájárulás szabályai speciálisak, azt az Eva törvény határozza meg, eszerint az evás adózó munkaviszony keretében foglalkoztatott minden magánszemély után, havonta szakképzési hozzájárulás fizetésére köteles, amelynek mértéke magánszemélyenként havonta a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér kétszeresének 1,5 százaléka [Eva. törvény 16/A. §].
Az Eva. törvény 2. § (3)-(5) bekezdéseiben foglaltak alapján az egyéni cég az adóévben akkor lehet eva-alany, ha az adóévet megelőző naptári évben és az azt megelőző adóévben
• az egyéni cég nem alakult át, új tag nem szerzett (új tagok nem szereztek összesen) 50 százalékot meghaladó szavazati jogot biztosító részesedést,
• nem állt végelszámolás, bíróság által jogerősen elrendelt felszámolás hatálya alatt
• számolt el árbevételt;
• az adóhatóság nem rendelte el jogerősen számla- vagy nyugtaadási kötelezettség ismételt elmulasztása miatt mulasztási bírság kiszabását;
• az Áfa törvény szerint nem volt kötelezett a használt ingóságokra, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó vagy az utazásszervezési szolgáltatásra vonatkozó különös adózási szabályok alkalmazására;
• megfelel a bevételi értékhatár követelményének, miszerint az adóévet megelőző második adóévben éves szintre átszámított összes bevétele a 25 millió forintot nem haladta meg, az adóévet megelőző adóévben ésszerűen várható éves szintre átszámított összes bevétele a 25 millió forintot nem haladja meg és az adóévre ésszerűen várható bevétele sem haladja meg a 25 millió forintot (bevétel a számvitelről szóló törvény előírásainak megfelelően az eredménykimutatásban kimutatott árbevétel, bevétel, vagy az eredménylevezetésben kimutatott adóköteles bevétel, növelve az áthárított általános forgalmi adóval);
• az adóévben nem folytat a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény hatálya alá tartozó tevékenységet, a vámjogszabályokban meghatározott közvetett képviselői tevékenységet;
• rendelkezik belföldi pénzforgalmi számlával.
• Az eva-alanyiság további feltétele, hogy az egyéni cég más jogi személyben, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban nem rendelkezhet az adóévben részesedéssel.
Egyéni cégnél is igaz tehát, hogy az evára csak a már két éve működő egyéni cég térhet át. Ha az egyéni céget evás egyéni vállalkozó kívánja megalapítani, tekintettel arra, hogy az egyéni cég új adóalanynak minősül, szintén várnia kell két évet, az egyéni vállalkozó eva-alanyiságát tehát "nem viheti tovább". Pontosan amiatt, hogy az egyéni cég új adóalanynak minősül, nem alkalmazandó az a szankció sem, hogy az eva-alanyiságot elvesztő adózó 4 évig nem adózhat [Eva. törvény 3. § (3) bekezdés].
Az eva-alanyiság választását, illetve annak megszüntetését az egyéni cégnek az egyéni vállalkozóval azonosan a tárgyévet megelőző év december 20-ig kell jeleznie az adóhatóság felé.
Az egyéni cég evával összefüggő nyilvántartási kötelezettségei a tag mögöttes felelősségének jellegétől függően alakulnak. Adózásban az Eva törvény, amely megkülönbözteti a korlátozott illetve a korlátlan felelősségű egyéni céget.
A korlátolt mögöttes felelősséggel működő egyéni cég az evával összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit a Számviteli törvény előírásai szerinti kettős könyvvitel rendszerében teljesíti, a korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cég az evával összefüggő nyilvántartási kötelezettségeit - választásának megfelelően - bevételi nyilvántartás vezetésével (az egyéni vállalkozóval azonosan) is teljesítheti, amivel kikerül a Számviteli törvény hatálya alól. A korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cég e választásáról az eva-alanyiság első bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik, és ezt a nyilatkozatot az adózó később nem változtathatja meg és nem vonhatja vissza.
Speciális szabályok vonatkoznak a korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cégre, ha áttér az evára, és eva-alanyként azt választja, hogy nyilvántartási kötelezettségeit nem a Számviteli törvény rendelkezései szerint teljesíti [Eva törvény 18. § (1)-(3) bekezdés]. Ekkor az evára való áttérésre vonatkozóan osztalék utáni adót kiváltó adót kell fizetnie, amelynek alapja a törvényben meghatározott összeg, mértéke 16 százalék, amelyet három egyenlő részletben, három év alatt kell megfizetnie.
Az eva alapjára, mértékére vonatkozó szabályok lényegében azonosak az evás egyéni vállalkozónál bemutatottakkal azzal, hogy a Számviteli törvény hatálya alá nem tartozó korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cég adóalany és a Számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany eva-alapjának meghatározásakor az Eva törvény speciális bevételt növelő és csökkentő tételek alkalmazását írja elő [Eva törvény 8. § (1)-(2) bekezdések].
Az eva-alany egyéni cégnek - az egyéni vállalkozóval azonosan - az év első három negyedévére a negyedévet követő hó 12-ig adóelőleget kell fizetnie, illetve az adóelőleget december 20-ig az adóévi várható fizetendő adó összegére ki kell egészítenie. Eva-bevallást a számvitelről szóló törvény hatálya alá nem tartozó adóalanynak az adóévet követő év február 25-ig, a számvitelről szóló törvény hatálya alá tartozó adóalanynak az adóévet követő év május 31-ig kell benyújtania. A bevallás tekintetében további különbség az egyéni vállalkozóval összehasonlítva, hogy az egyéni cég bevallásában az adatokat nem forintban, hanem az Art. rendelkezései alapján 1000 forintban kell feltüntetni [Art. 1. számú melléklet A) rész 1. pont].

2.3. Eljárásjogi szabályok

Az egyéni cég adózására alkalmazandó eljárásjogi szabályokat (adófizetés rendjét, az eljárási, bevallási, önellenőrzési és adó-ellenőrzési szabályokat, a kiszabható szankciókat, a bevallási és fizetési határidőket stb.) az Art. tartalmazza. Az egyéni cég az Art. törvény alkalmazásában az egyéb szervezetek közé tartozik [Art. 178. § 9. pont].

Bejelentkezés

Adószám megállapítása végett az egyéni cégnek is be kell jelentkeznie alapítást követően az állami adóhatósághoz. Az egyéni cég 15 napon belül köteles az állami adóhatósághoz a megfelelő nyomtatvány kitöltésével bejelenteni:
• elnevezését, rövidített cégnevét;
• címét, székhelyét, a cég székhelyétől különböző központi ügyintézés helyét, telephelyét vagy telephelyeit, illetve a cég honlapján való közzététel esetén a cég elektronikus elérhetőségét (honlapját);
• létesítő okiratának keltét, számát, képviselőjének, könyvvizsgálójának adatait;
• gazdálkodási formáját, tevékenységének felsorolását, a főtevékenységet és a ténylegesen végzett tevékenységi köröket;
• iratai őrzésének helyét, ha az nem azonos az adózó székhelyével vagy lakóhelyével;
• áfaadózási mód választását.
A tevékenységi köröket az állami adóhatóságnak - főtevékenység és további tevékenységek bontásban - az egyéni cégnek is be kell jelentenie, és csak az ezen tevékenységeihez kapcsolódó költségeket számolhatja el. Az adóhatóságnak a ténylegesen végzett tevékenységi köröket a bejelentkezési nyomtatványon az Európai Parlament és a Tanács gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról szóló 1893/2006/EK rendelet (TEÁOR ’08 osztályozás) szerint kell bejelenteni.
Az egyéni vállalkozókkal azonosan terheli bejelentési kötelezettség az egyéni céget bármely adat változása esetén, valamint bejelentési kötelezettsége van az általa foglalkoztatottakkal összefüggésben.
Az adóhatósági bejelentkezés során teheti meg az egyéni cég a helyi adó bejelentkezést is az illetékes helyi önkormányzat megjelölésével. Az egyéni céget bankszámla-nyitási kötelezettség terheli.

Bevallási és fizetési határidők

Az egyéni cég bevallásait (kivéve a kifizetőként benyújtandó havi bevallását, a ’08-ast) 1000 forintra kerekítve készíti el.
Az áfa, cégautóadó, a helyi adó bevallására és megfizetésére, illetve a foglalkoztatókat terhelő bevallási és fizetési kötelezettségekre vonatkozó szabályok függetlenek attól, hogy egyéni vállalkozóról vagy egyéni cégről van szó, így azok a korábbiakban bemutatottakkal azonosan alakulnak.
Az adózó, ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint havonta fizet adóelőleget, akkor az adóelőleget minden hónap 20. napjáig, ha a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint negyedévenként fizet adóelőleget, akkor az adóelőleget a negyedévet követő hó 20. napjáig fizeti meg. Az adóév utolsó havi, negyedévi előlegét a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerinti előlegkiegészítésre kötelezettek az előlegkiegészítéssel egyidejűleg teljesítik. Az adózónak a bevallott társasági adóelőleg-kiegészítést a tárgyév utolsó hónapjának 20. napjáig kell megfizetnie.
Az egyéni cégnek az általa fizetendő társasági adóelőleg-kiegészítés összegéről a tárgyév utolsó hónapjának 20. napjáig, a társasági adóról, az osztalékadóról az adóévet követő év május 31-ig kell bevallást benyújtani.
Az adózó a társasági adót, a megfizetett adóelőleg és az adóévre megállapított társasági adó különbözetét az adóévet követő év május 31-ig fizeti meg, illetőleg ettől az időponttól igényelheti vissza. Az egyéni cég az osztalékadót a levonást, juttatást követő hó 12. napjáig fizeti meg.
A társaságiadó-előlegnek az adóévi várható fizetendő adó összegére történő kiegészítésére kötelezett vállalkozónak a helyi iparűzési adóelőleget a várható éves fizetendő adó összegére az adóév utolsó hónapjának 20. napjáig kell kiegészítenie. Az adózónak a helyi iparűzési adóelőleg-kiegészítés összegéről az önkormányzati adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon a tárgyév utolsó hónapjának 20. napjáig kell bevallást tennie.
Az Art. 33. § (3) bekezdése alapján az egyéni cégnek soron kívüli bevallást kell benyújtani valamennyi adójáról a bevallással még le nem fedett időszakról, ha
• felszámolási eljárás, végelszámolási eljárás nélkül megszűnik, vagy a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény szerint a jogutód nélküli megszűnés szabályainak hatálya alá kerül,
• a számvitelről szóló törvény sajátos beszámolókészítési kötelezettséget ír elő,
• az adózó a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény szerint a könyvviteli zárlat és a beszámoló alapján az adókülönbözetet megállapítja.

Egyéb kötelezettségek

A nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség szabályai, illetve az egyéni céget kifizetőként terhelő adókötelezettségek szabályai azonosak az egyéni vállalkozóra vonatkozó szabályokkal. Az Art. az egyéni cégre, mint egyéb szervezetre vonatkozóan meghatározza az adózó képviseletének szabályait.

2.4. Egyéb adónemek

Általános forgalmi adó

Az egyéni cég az Áfa. törvény hatálya alá tartozó adóalany. Az Áfa. törvény szabályai az adózó vállalkozási formájától függetlenek, így az egyéni cégnek a termékértékesítése és szolgáltatásnyújtása, valamint beszerzései tekintetében az áfaszabályokat az egyéni vállalkozónál bemutatottakkal azonosan alkalmaznia kell.

Cégautó adó

Tekintettel arra, hogy a Gjt. 17/A. § (1) bekezdése alapján a nem magánszemély tulajdonában álló személygépkocsi adóköteles, ami után az adókötelezettség a tulajdonost (lízingbevevőt) terheli, az egyéni cégnek minden esetben keletkezik - a magánszemély egyéni vállalkozóval ellentétben - cégautóadó-fizetési kötelezettsége, ha az egyéni cégnek van a tulajdonában személygépkocsi, függetlenül attól, hogy számol-e el utána költséget az adott hónapban.
A mentességek köre (meghatározott célra használt autó után), az adó mértékére, megfizetésére vonatkozó szabályok a korábbiakban bemutatottakkal azonosak.
Amennyiben az egyéni cég tulajdonában lévő személygépkocsit az egyéni cég tagja nemcsak hivatali, hanem magáncélra is használja, további közteher-fizetési kötelezettség nem merül fel. Az Szja. törvény ugyanis az 1. számú melléklet 8. 30. pontjában rendelkezik arról, hogy a kifizető által biztosított személygépkocsi magáncélú használata, továbbá azzal összefüggésben úthasználatra jogosító bérlet, jegy juttatása adómentes, így juttatásához járulékfizetési kötelezettség sem kapcsolódik.
Ha az egyéni cég tulajdonában nincs személygépkocsi, hanem az egyéni cég tagja, munkavállalója a saját személygépkocsiját használja hivatali célokra, akkor az egyéni cégnek cégautóadó-fizetési kötelezettsége nem keletkezik, hiszen az nem magánszemély esetében a tulajdonláshoz kötött. Ugyanakkor a magánszemélynek sem keletkezik cégautóadó-fizetési kötelezettsége, ha a személygépkocsi-használat kiküldetési rendelvény alapján történik. Ahogyan azt az egyéni vállalkozónál bemutattuk, nem adóköteles ugyanis az a magánszemély tulajdonában álló személygépkocsi, amelynek használatával összefüggésben a használó kizárólag kiküldetési rendelvény alapján [Szja. törvény 7. § (1) bekezdés r) pont], illetve a saját gépjárművel történő munkába járásra [Szja. törvény 25. § (2) bekezdés b) pont] tekintettel kap költségtérítést. Míg az egyéni vállalkozó magának kiküldetési rendelvényt nem állíthat ki, az egyéni cég tagja esetében annak kiállítására - tekintettel arra, hogy az egyéni cég önálló jogalanyisággal rendelkezik - van lehetőség.

Helyi adók

Az egyéni cég helyi adófizetési kötelezettsége (helyi iparűzési adó, esetleg építményadó vagy telekadó) nem különbözik az egyéni vállalkozó kötelezettségétől.

Illeték

Az ingyenesen megkezdhető egyéni vállalkozással szemben az egyéni cég alapítása illetékköteles (ami mellett további költségként merülnek fel az ügyvéd igénybevétele, és a cégbírósági bejegyzés eljárási költségei). Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 45. § (1) bekezdés e) pontja szerint az egyéni cég cégbejegyzésére irányuló eljárás illetéke 30 000 forint, változásbejegyzés illetéke 15 000 forint, az egyszerűsített cégeljárással történő alapítás illetéke 15 000 forint.
Az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdése (illetve a nyilvántartásba vétel) nem illetékköteles. Rendelkezik ugyan arról az Itv., hogy a vállalkozói igazolvány kiadása iránti eljárás illetéke 10 000 forint, adatok változása miatti igazolványcsere főszabályként 3000 forint, igazolvány pótlása iránti eljárás illetéke 5000 forint [Itv. Melléklet XVII. fejezet 1. pont], de az egyéni vállalkozói igazolvány kérése 2010. január 1-je óta a tevékenység végzésének nem feltétele.

Számviteli kötelezettségek

Ellentétben az egyéni vállalkozóval, aki nyilvántartási kötelezettségét az Szja. törvény vagy az Eva. törvény alapján teljesíti, az egyéni cég (kivéve a bevételi nyilvántartást vezető eva-alany egyéni céget) a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (az előzőekben és a továbbiakban: Számviteli törvény) rendelkezéseit köteles alkalmazni, amely törvény meghatározza az adózó beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, a beszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítendő elveket, az azokra épített szabályokat, valamint a nyilvánosságra hozatalra, a közzétételre és a könyvvizsgálatra vonatkozó követelményeket.
Az egyéni cég megalakulásától (a cégnyilvántartásba történő bejegyzésétől) kezdve a Számviteli törvény hatálya alá tartozik. Ennek következtében már megalakulásától kezdődően kettős könyvvitel vezetésére, valamint az egyes üzleti évekre vonatkozóan beszámoló készítésére is kötelezett. Az egyéni cég éves beszámolót, vagy - választása szerint, ha egyébként az egyszerűsített éves beszámoló készítésére a Számviteli törvényben előírt valamennyi feltételnek megfelel - egyszerűsített éves beszámolót köteles készíteni. A könyvvizsgálatra nem kötelezett, korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cég választhatja azt is, hogy egyszerűsített éves beszámolóját saját választása alapján a Számviteli törvénynek a sajátos módon elkészített egyszerűsített éves beszámolóra irányadó rendelkezései alapján készíti el, amely mérlegből és eredménykimutatásból áll, kiegészítő mellékletet nem tartalmaz [Számviteli törvény 9. § (6) bekezdés].
A kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó a Számviteli törvény 159. §-ában foglaltak alapján a kezelésében, a használatában, illetve a tulajdonában lévő eszközökről és azok forrásairól, továbbá a gazdasági műveletekről olyan könyvviteli nyilvántartást köteles vezetni, amely az eszközökben (aktívákban) és a forrásokban (passzívákban) bekövetkezett változásokat a valóságnak megfelelően, folyamatosan, zárt rendszerben, áttekinthetően mutatja. A kettős könyvvitel teljesítményszemléletű, tehát a tételek rögzítése a teljesítéssel történik, azok pénzügyi rendezésének időpontjától, illetve megvalósulásától függetlenül.
A kettős könyvvitelt vezető vállalkozó az üzleti évről az üzleti év utolsó napjával, mint mérlegfordulónappal (egyszerűsített) éves beszámolót és üzleti jelentést köteles készíteni. Az éves beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok változásáról megbízható és valós képet kell mutatnia. Tartalmaznia kell minden eszközt, a saját tőkét, a céltartalékot és minden kötelezettséget, továbbá az időszak bevételeit és ráfordításait, az adózott és a mérleg szerinti eredményt, valamint azokat az adatokat, szöveges indokolásokat, amelyek a vállalkozó valós vagyoni, pénzügyi helyzetének, működése eredményének bemutatásához szükségesek. A beszámoló formája az éves nettó árbevétel nagyságától, a mérleg főösszegétől, a foglalkoztatottak létszámától függ, az lehet éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló vagy egyszerűsített beszámoló [Számviteli törvény 4. §, 8. §].
Az éves beszámoló mérlegből, eredménykimutatásból és kiegészítő mellékletből áll.
Az eredménykimutatás [Számviteli törvény 70. §] a vállalkozó tárgyévi mérleg szerinti, a vállalkozónál maradó adózott eredményének levezetését tartalmazza, az eredmény keletkezésére, módosítására ható főbb tényezőket, a mérleg szerinti eredmény összetevőit, kialakulását mutatja be.
A kiegészítő mellékletbe [Számviteli törvény 88. §] azokat a számszerű adatokat és szöveges magyarázatokat kell felvenni, amelyeket e törvény előír, továbbá mindazokat, amelyek a vállalkozó vagyoni, pénzügyi helyzetének, működése eredményének megbízható és valós bemutatásához a tulajdonosok, a befektetők, a hitelezők számára - a mérlegben, az eredménykimutatásban szereplőkön túlmenően - szükségesek. A kiegészítő mellékletben be kell mutatni a sajátos tevékenységgel kapcsolatos - más jogszabályban előírt - információkat is.
Az éves beszámolóval egyidejűleg üzleti jelentést is kell készíteni.
Az üzleti jelentés [Számviteli törvény 95. §] célja, hogy az éves beszámoló adatainak értékelésével úgy mutassa be a vállalkozó vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetét, az üzletmenetet, a vállalkozó tevékenysége során felmerülő főbb kockázatokkal és bizonytalanságokkal együtt, hogy ezekről - a múltbeli tény- és a várható jövőbeni adatok alapján - a tényleges körülményeknek megfelelő, megbízható és valós képet adjon. Az üzleti jelentésnek a vállalkozó üzletmenetének fejlődéséről, teljesítményéről, illetve helyzetéről átfogó, a vállalkozó méretével és összetettségével összhangban álló elemzést kell tartalmaznia.
Az egyszerűsített éves beszámoló mérlegből, eredménykimutatásból és kiegészítő mellékletből áll. Üzleti jelentést az egyszerűsített éves beszámolóhoz kapcsolódóan nem kell készíteni [Számviteli törvény 96-98/A. §].
A számviteli törvény 69. §-a részletezi a leltározási kötelezettséget. A könyvek üzleti év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez, a mérleg tételeinek alátámasztásához olyan leltárt kell összeállítani és megőrizni, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben.
A kettős könyvvitelt vezető adózó köteles a beszámolót, kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot letétbe helyezni, illetve közzétenni.
Az egyéni cég a könyvviteli szolgáltatás körébe tartozó feladatok irányításával, vezetésével, a beszámoló készítésével mérlegképes és engedéllyel rendelkező könyvelőt vagy társaságot köteles megbízni, amely kötelezettség alól az a vállalkozó mentesül, amelynél az éves nettó árbevétel az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában - ennek hiányában a tárgyévben várhatóan - a 10 millió forintot nem haladja meg [Számviteli törvény 151. §].
Továbbá ha az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában a vállalkozó által átlagosan foglalkoztatottak száma meghaladta az 50 főt, vagy az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában a vállalkozó éves nettó árbevétele meghaladta a 100 millió forintot, a kettős könyvvitelt vezető vállalkozónál kötelező a könyvvizsgálat is [Számviteli törvény 155. §]. A könyvvizsgálat célja annak megállapítása, hogy a vállalkozó által az üzleti évről készített éves beszámoló, egyszerűsített éves beszámoló jogszerű-e, és ennek megfelelően megbízható és valós képet ad-e a vállalkozó vagyoni és pénzügyi helyzetéről, a működés eredményéről. A könyvvizsgálat során ellenőrizni kell az éves beszámoló, az összevont éves beszámoló és a kapcsolódó üzleti jelentés adatainak összhangját, kapcsolatát is.

Az egyéni cég tagját terhelő közterhek

Egyéni cég osztaléka

Az Szja. törvény szabályai alapján osztalék a társas vállalkozás magánszemély tagja számára a társas vállalkozás által felosztani rendelt, a Számviteli törvény szerint meghatározott adóévi adózott eredmény, illetve a szabad eredménytartalékkal kiegészített adóévi adózott eredmény terhére jóváhagyott részesedés. Az egyéni céget az Szja. törvény társas vállalkozásnak tekinti [Szja. törvény 3. § 33. pont]. Így az egyéni cég által tagjának az eredményből juttatott részesedése osztalék, amely az egyéni cég tagját mint tulajdonost, tőkejövedelemként illet meg az egyéni cég adózott eredménye után. Az osztalék után az Szja. törvény osztalékjövedelemből származó szabályai alapján [66. §] 16 százalék adót kell fizetni. (A 2010. december 31-ig hatályos szabályok alapján az osztalék után fizetendő adó általános mértéke 25 százalék volt, amely 2011. január 1-jétől 16 százalékra módosult.)
Az osztalékjövedelem után 14 százalék egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség is keletkezik a hozzájárulás-fizetési felső határig, azaz 450 ezer forintig, amelynek számításánál az egyéb jogcímeken megfizetett 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás együttes összegét kell számításba venni [Eho. törvény 3. § (3) bekezdés].

A tag személyes közreműködésének ellenértéke

Amennyiben a tag az egyéni cégben fennálló tagsági jogviszonya keretében dolgozik, azaz személyesen közreműködik, az ennek ellenértékeként az egyéni cégnél elszámolt (lényegében munkabérszerű) juttatás, mint társas vállalkozás magánszemély tagjának személyes közreműködése az Szja. törvény 24. § (1) bekezdés c) pontja alapján nem önálló tevékenységből származó jövedelem, s mint ilyen, járulékalapot is képez. Az önálló tevékenységből származó jövedelem az összevont adóalap részét képezi, a jövedelem után a magánszemély személyi jövedelemadót (16% a bruttósított jövedelem után) fizet.
A Tbj. törvény alkalmazásában az egyéni cég társas vállalkozásnak, az egyéni cég tagja társas vállalkozónak minősül [Tbj. törvény 4. § c)-d) pontok]. A társas vállalkozás és a társas vállalkozó járulékfizetésének szabályait a Tbj. 27-28. §-ai tartalmazzák, azok lényegében azonosak az egyéni vállalkozó járulékfizetésével, azzal a különbséggel, hogy míg a járulékterhek egy része az egyéni céget, más része az egyéni cég tagját terheli, az egyéni vállalkozónak valamennyi közterhet magának kell megfizetnie.
Eszerint az egyéni cégnek a biztosított tagja után fizetendő társadalombiztosítási járulékot (27 százalék) a tag személyes közreműködésére tekintettel kifizetett jövedelem, de havi átlagban legalább a minimálbér alapulvételével kell megfizetnie. Az egyéni cégnek továbbá az általa fizetett társadalombiztosítási járulék alapulvételével 1,5 százalék szakképzési hozzájárulást is fizetnie kell. A korkedvezményre jogosító munkakörben foglalkoztatott biztosított társas vállalkozó után az egyéni cég a társadalombiztosítási járulék alapjának alapulvételével és azon felül 13 százalék korkedvezmény-biztosítási járulékot fizet.
A biztosított tag 10 százalék nyugdíjjárulékot (vagy 2 százalék nyugdíjjárulékot és 8 százalék magán-nyugdíjpénztári tagdíjat, ez esetben is azzal a kiegészítéssel, hogy 2011. december 31-ig a magán-nyugdíjpénztári tag is 10 százalék nyugdíjjárulékot fizet az állami nyugdíjrendszerbe) és 7,5 százalék egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot fizet. A nyugdíjjárulék (tagdíj) és az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék alapja megegyezik az egyéni cég által fizetendő társadalombiztosítási járulék alapjával, de a nyugdíjjárulékot (tagdíjat) csak a járulékfizetési felső határig kell megfizetni.
A kiegészítő tevékenységet végző (nyugdíjas) tag, valamint a többes jogviszonyos (több biztosítási jogviszonyban foglalkoztatott) tag járulékfizetése azonos a kiegészítő tevékenységet végző, illetve többes jogviszonyos egyéni vállalkozónál bemutatottakkal.
Ezen közterhekkel összefüggésben az egyéni cégnek adóelőleg- és járulékmegállapítási, -levonási, -befizetési és havi bevallási kötelezettsége van. Az egyéni cég a személyes közreműködői díjat és annak az egyéni cég által fizetendő közterheit költségként számolhatja el.

Az egyéni cég, mint munkáltató, kifizető

Amennyiben az egyéni cég alkalmazottat foglalkoztat, illetve magánszemélyeknek jövedelmet juttat, annak adózási következményei azonosak azzal, amit az egyéni vállalkozónál e minőségében juttatott jövedelmek esetében ismertettünk.
Ennek megfelelően tehát az egyéni cégnek, ha foglalkoztatónak minősül, az általa a biztosítottnak juttatott jövedelmek után 27 százalék társadalombiztosítási járulékot, meghatározott esetben 13 százalék korkedvezmény-biztosítási járulékot, valamint a foglalkoztattak után fizetendő társadalombiztosítási járulék alapulvételével 1,5 százalék szakképzési hozzájárulást kell fizetnie. Azon kifizetések után, amelyek nem keletkeztetnek biztosítási jogviszonyt, 27 százalék egészségügyi hozzájárulást kell fizetni.
A foglalkoztatónak továbbá a táppénzkiadásokhoz is hozzá kell járulnia, az általa foglalkoztatottak betegsége miatti keresőképtelensége, valamint a kórházi ápolása időtartamára folyósított táppénz egyharmadát hozzájárulás címén kell megfizetnie.
A fizetési kötelezettségek mellett a foglalkoztatónak az általa juttatott jövedelmek tekintetében a magánszemélyeket terhelő adó(előleg), járulék vonatkozásában megállapítási, levonási és megfizetési, továbbá bevallási és adatszolgáltatási kötelezettsége keletkezik.

Egyéni cég alapítása egyéni vállalkozó által

Amennyiben valamely egyéni vállalkozó tevékenységét egyéni cégként kívánja folytatni, az egyéni vállalkozónak az Szja. törvény 49/A. § (2)-(5) bekezdéseiben foglaltak szerint kell eljárnia, a tevékenység megszűnésére vonatkozó szabályokat kell - eltérésekkel - alkalmaznia (leltárt kell készíteni és megállapítani az adókötelezettséget). A tevékenységét szüneteltető egyéni vállalkozó a szünetelés időtartama alatt azonban egyéni cég alapítására nem jogosult.
Egyéni cég alapítása esetén az egyéni vállalkozónak a cégbejegyző határozat jogerőre emelkedésének napját megelőző napra vonatkozóan a készleteiről leltárt kell készítenie, és tételes kimutatást kell összeállítania követeléseiről, tárgyi eszközeiről, nem anyagi javairól. Mindezek alapján az egyéni vállalkozónak az egyéni vállalkozói jogállás megszűnése miatt meg kell állapítania az adókötelezettségét. Az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnésével összefüggő szabályokat a törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. A megszűnés általános szabályaihoz képest alkalmazandó szabályok az egyéni cégbe átkerülő (bevitt, apportált) eszközökkel összefüggőek. Amennyiben ugyanis az egyéni vállalkozó eszközei közül valamely eszközt apportál az alakuló egyéni cégbe, akkor annak az alapító okiratban meghatározott értéke vállalkozói bevételnek számít, míg az értékcsökkenési leírásként az átadásig még el nem számolt, az eszköz nyilvántartása szerinti nettó értéket költségként számolhatja el. Vállalkozói bevétel továbbá, ha az egyéni cég megalakulása után, de az egyéni vállalkozó adóbevallása előtt folyik be olyan bevétel, amely az egyéni vállalkozó korábbi, és az egyéni cégnek át nem adott követeléséből származik.
Az apport szabályaiból következik, hogy ha van apport, és az apportált eszközzel szemben korábban az egyéni vállalkozó számolt el költséget, akkor bevétel és adókötelezettség keletkezik, attól függetlenül, hogy az eszközt az egyéni cég továbbviszi.
Ha az egyéni vállalkozó olyan adókedvezményt érvényesített, amely feltételekhez volt kötve (fejlesztési tartalék, a foglalkoztatási kedvezmény és a nyilvántartott adókülönbözet), és a megszűnés miatt azokat nem tudná teljesíteni, így visszafizetési kötelezettsége lenne, választhatja, hogy a korábban vállalt kötelezettségeket egyéni cégként teljesíti. Továbbá nem kell a megszűnés szabályait alkalmazni az érvényesített kisvállalkozói kedvezményre, kisvállalkozások adókedvezményére sem, ha az annak alapjául szolgáló tárgyi eszközt az egyéni vállalkozó az egyéni cég tulajdonába adja.
A magánszemély az egyéni vállalkozói tevékenységének megszűnése miatt az előzőek szerint megállapított vállalkozói adókötelezettségét (megszűnés miatti adókötelezettség) a megszűnés adóévéről szóló személyi jövedelemadó-bevallásában vallja be. Az adót vagy egy összegben megfizeti, vagy - ha a megszűnés miatti adókötelezettség a megszűnés nélküli adókötelezettségét 10 ezer forintnál nagyobb összegben meghaladja - választhatja azt is, hogy a különbözetet három egyenlő részletben, három éven keresztül fizeti meg.
Az egyéni cég alapításával összefüggésben a Tao. törvény is rendelkezik arról, hogy az egyéni vállalkozóként korábban felvett adókedvezmények feltételeit, amennyiben azok teljesítését az egyéni cég vállalja, hogyan kell teljesíteni. Továbbá rendelkezik arról a Tao. törvény, hogy ha az egyéni céget alapító egyéni vállalkozónál az egyéni cég alapításának napját megelőző napon még maradt fenn olyan korábban (vagy az utolsó egyéni vállalkozói adóévében) keletkezett elhatárolt veszteség, amelyet a vállalkozói adóalap megállapításánál még nem érvényesített, és amelyet az átalányadózásra vagy az egyszerűsített vállalkozói adóra vonatkozó rendelkezések szerint nem kell elszámoltnak tekinteni, akkor az egyéni cég jogosult ezt az elhatárolt veszteséget saját társaságiadó-alapjának megállapításánál az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolni. Ha az egyéni vállalkozó eszközei csak részben kerültek át az egyéni cégbe, az egyéni cég az elhatárolt veszteség érvényesítésére is csak részben lesz jogosult [Tao. tv. 16. § (5) bekezdés és (16) bekezdés].
Az újonnan alakult egyéni cég új adószámot is kap. A korábbi egyéni vállalkozói tevékenységére tekintettel az önellenőrzési jog nem az egyéni céget illeti meg, hanem a magánszemélyt, mivel a korábbi időszak kötelezettségei is a magánszemélyt, és nem a tőle elkülönült jogalanyisággal rendelkező új egyéni céget terhelik.
Tekintettel arra, hogy az egyéni vállalkozó nem átalakul egyéni céggé, hanem alapítja azt, ezért az átalakuláshoz kapcsolódó illetékmentességi szabályok alkalmazásának nincs helye. Ebből következően, ha az egyéni vállalkozó például gépjárművet, ingatlant visz be az egyéni cégbe, akkor visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetnie (személygépkocsi esetében például 1890 cm3-ig cm3-enként 18 forint illetéket kell fizetni). Pénzeszköz, tárgyi eszköz bevitele nem keletkeztet illetékfizetési kötelezettséget.

Eva-alany egyéni vállalkozó egyénicég-alapítása

Amennyiben az Eva törvény hatálya alatt adózó egyéni vállalkozó alapít egyéni céget, a megszűnés szabályait kell alkalmazni. Az egyéni cég új jogalanyként az Eva szabályai szerinti adózást - az általános rendelkezésnek megfelelően - 2 év elteltével kérheti, addig társaságiadó-alanyként kell működnie. (Nem alkalmazandó tehát az a szabály, hogy az eva alól kikerült adózó 4 évig nem választhatja újra az evát, hiszen a megszűnt egyéni vállalkozó és a megalakult egyéni cég nem ugyanazon jogalany, viszont pontosan emiatt alkalmazni kell azt a szabályt, hogy a működés első 2 évében eva-alanyiság nem választható.) Tekintettel arra, hogy egyéni céget 2010. január 1-jétől lehet alapítani, eva-alany egyéni cégek megjelenésére csak 2012-től kerül sor.
Az Eva törvény 3. § (4) bekezdése rendelkezik továbbá arról, hogy ha az egyéni vállalkozó adóalanyisága egyéni cég alapítása, vagy vagyoni betétjének átruházással történő megszerzése miatt szűnik meg, a magánszemély által az egyéni cégbe bevitt eszközök után a magánszemélynek átruházás címén adókötelezettsége keletkezhet (az apport értékesítésként kezelendő). Az adókötelezettség meghatározása során a bevételből nem vonható le olyan összeg, amelyet az egyéni vállalkozó költségként már elszámolt, vagy elszámoltnak kell tekinteni.

Már létrejött egyéni cég átalakulása, eladása

Az egyéni cég egyéni vállalkozó általi alapításának egyik oka lehet az, hogy az egyéni vállalkozó valamely gazdasági társasággá át kíván alakulni. Ezt egyéni vállalkozóként nem teheti meg, ehhez egyéni céget kell alapítania, és az egyéni cég átalakulhat bármilyen gazdasági társasággá a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával. Az átalakulás során az egyéni cég köteles a Számviteli törvény átalakulásra vonatkozó előírásait alkalmazni. Az egyéni cég gazdasági társasággá történő átalakulása esetén az átkerülő eszközökre vonatkozóan illetékfizetési kötelezettség is keletkezhet.
Másik indoka lehet az alapításnak, ha az egyéni vállalkozó el kívánja adni vállalkozását, amelyet mint egyéni vállalkozó nem tehet meg, de egyéni cég alapításával a létrejött egyéni cég vagyoni betétje - kizárólag egyéni vállalkozóra - átruházható. Az egyéni vállalkozói tevékenységre való jogosultság (az egyéni cég alapítása miatti megszűnés mellett) a törvény erejénél fogva megszűnik abban az esetben is, ha az egyéni vállalkozó úgy válik az egyéni cég tagjává, hogy az egyéni cég vagyoni betétjét megvásárolja (ebben az esetben tehát nem történik cégalapítás). Ha az egyéni vállalkozó átruházással szerzi meg az egyéni cég vagyoni betétjét, az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnésének időpontja az átruházás napja. Az egyéni cég vagyoni betétjét megvásárló egyéni vállalkozónak a saját korábbi vállalkozói tevékenysége megszűnésére tekintettel az Szja. törvény megszűnésre vonatkozó általános szabályait kell alkalmaznia. Miután az egyéni cégbeli egyedüli tagság vagyoni betétnek minősül, adásvételére vonatkoznak a visszterhes vagyonátruházás illeték és adószabályai.

3. Összegzés

Egy vállalkozás megkezdésekor kikerülhetetlen feladat az adószabályok számbavétele, a különböző adó- és egyéb terheket viselő működési formák összehasonlításának az elvégzése. Egy egyszemélyes vállalkozás beindításakor az egyéni vállalkozóként, egyéni cégként, esetleg egyszemélyes kft.-ként történő működés lehetőségei merülnek fel. Az egyéni vállalkozókat és egyéni cégeket terhelő adókötelezettségek elemzését követően a választás megsegítéséhez az alábbi támpontok adhatóak.
Az egyéni vállalkozó vállalkozói tevékenységének eredménye után az Szja. törvény alapján adózik, a nyilvántartásai vezetésére vonatkozó szabályokat is ez a törvény határozza meg. Az Szja. törvény hatálya alatt adózó egyéni vállalkozó lehet átalányadózó vagy választhatja a vállalkozói jövedelem szerinti adózást. Forgalma (értékesítései és beszerzései) tekintetében az Áfa. törvényt kell alkalmaznia, és az Áfa. törvény előírásai alapján számlakibocsátásra kötelezett. Mindezek helyett, amennyiben az előírt feltételeket teljesíti, választhatja az egyéni vállalkozó az Eva törvény szerinti adózást, ami szja- és áfafizetési kötelezettségét kiváltja. A Htv. és az illetékes önkormányzat rendelete alapján továbbá helyi iparűzési adót kell fizetnie, valamint a tevékenység jellegétől függően keletkezhetnek további fizetési kötelezettségei is (pl. környezetvédelmi termékdíj stb.). Ha az egyéni vállalkozó tulajdonában lévő személygépkocsi után költséget számol el, cégautóadó-fizetésre is kötelezett. Az egyéni vállalkozó társadalombiztosítási szempontból biztosított és járulékfizetésre kötelezett, járulékfizetésének szabályai függnek attól, hogy vállalkozási tevékenységét főállásban, mellékállásban vagy nyugdíjasként folytatja. Amennyiben alkalmazottat foglalkoztat, a kifizetőt terhelő adókötelezettségeinek is eleget kell tennie, az általa juttatott jövedelmek tekintetében adó- vagy járulékmegállapítási, -levonási, -fizetési, valamint -bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségei merülnek fel, bevallásait elektronikusan kell teljesítenie, adminisztrációs terhei nagymértékben megnőnek. Tevékenységét szüneteltetheti, amely alatt azonban szünetel a biztosítása is. Az egyéni cég alapításakor a megszűnésre vonatkozó szabályokat alkalmazza.
Az egyéni cég a társasági adó alanya, és a gazdasági társaságokkal azonos szabályok szerint adózik a vállalkozás jövedelmei után. Beszerzései és értékesítései után, ahogyan az egyéni vállalkozó, az áfa szabályait alkalmazza. Könyveit a Számviteli törvényben foglaltak szerint főszabályként a kettős könyvvitel elvei alapján vezeti, üzleti éve lezárását követően beszámolót kell készítenie, letétbe helyeznie, közzétennie. Számviteli kötelezettségek elvégzésére szakembert, adott forgalom vagy méret elérése esetén könyvvizsgálót kell alkalmaznia, ami alól csak a kis cégek kivételek. (Egyéni vállalkozónál viszont bármekkora árbevétel, vagy bármennyi foglalkoztatott esetén sincs ilyen kötelezettség.) Az egyéni cég is választhatja az eva-alanyiságot, ekkor az eva megfizetésével a társasági adót és az áfát váltja ki, illetve meghatározott esetben akár a számviteli kötelezettségeket is, amikor a korlátlan mögöttes felelősséggel működő egyéni cég az Eva törvény szerinti, egyszerűbb nyilvántartás-vezetési szabályokat alkalmazza. Az egyéni cégnek a tulajdonában lévő személygépkocsi után cégautóadót kell fizetnie, függetlenül annak használatától, illetve a költségelszámolástól. Helyi iparűzési adófizetési kötelezettsége az egyéni vállalkozóéval azonos, ugyanígy azonos kötelezettségekkel jár számára az alkalmazott foglalkoztatása.
Tekintettel arra, hogy az egyéni vállalkozó vállalkozói kivétként, az egyéni cég tagja a személyes közreműködése ellenértékeként tetszőleges összeget számolhat el, ezen jövedelmek nagyságának a meghatározásával az adóterhelés optimalizálható. Például többgyermekes vállalkozónak "megérheti" elszámolni magasabb kivétet/személyes közreműködői díjat, ugyanis azzal, mint összevont adóalap részét képező jövedelemmel szemben tudja érvényesíteni a családi adóalap-kedvezményt, amelynek mértéke 2011-től jelentősen emelkedett, illetve az összevont adóalap után fizetendő adóból tudja levonni a súlyosan fogyatékos magánszemélyt terhelő személyi kedvezményt is. Tekintettel arra, hogy a járulékok megfizetése - főállású - egyéni és társas vállalkozónál alsó határhoz (a minimálbérhez) kötött, a - költségként elszámolható, de a kedvezmények miatt nem adózó - kivét vagy személyes közreműködői díj elszámolása kedvező lehet. Gyermektelen, az adóalappal vagy annak adójával szemben érvényesíthető adókedvezményre nem jogosult magánszemélynek azonban a kisebb (akár nulla) vállalkozói kivét vagy személyes közreműködői díj elszámolása lehet kedvezőbb, hiszen míg a vállalkozói kivét (27 százalékkal) bruttósított összegét 16 százalék adó terheli, addig a vállalkozói személyi jövedelemadó mértéke csak 10 százalék, persze egyéni vállalkozónál emellett kötelezően felmerül az osztalékadó is. A különböző adó- és járulékterheket viselő jövedelemkategóriák nagyságának a legkedvezőbb meghatározása komoly adótervezést igényel.
Az egyéni vállalkozó adózásának a jellemzője, hogy többrétű adófizetési kötelezettsége van, ötvözi az önálló tevékenység és a társas vállalkozások adózásának jellemzőit, mint foglalkoztatott, mint foglalkoztató és mint vállalkozás is adózik - mindez abból fakad, hogy az egyéni vállalkozó és az egyéni vállalkozás egy és ugyanazon jog- és adóalany. A vállalkozói jövedelme szerint adózó egyéni vállalkozó önmagának munkája ellenértékeként vállalkozói kivétet állapít meg, de megfizeti az ez alapján keletkező kifizetői terheket is, év végén osztalékalapot képez, és utána osztalékadót fizet, illetve az egyéb társaságokkal azonos mértékben adózik a vállalkozói személyi jövedelemadó megfizetésével eredménye után. A saját munkája ellenértékeként saját döntése szerinti összegben elszámolt vállalkozói kivét után az összevont adóalap részeként adózik, fizeti az egyéni járulékokat és társadalombiztosítási járulékot. Másrészt vállalkozói jövedelme után vállalkozói személyi jövedelemadót fizet, amelynek mértéke 500 millió forintig 10 százalék, harmadrészt pedig vállalkozói osztalékalapot kell megállapítania, amely után 16 százalék adót és - a hozzájárulás-fizetési felső határig - 14 százalék egészségügyi hozzájárulást fizet.
A leglényegesebb különbség az egyéni vállalkozó és az egyéni cég, illetve egyéb gazdasági társaságok között ezen a ponton van, az egyéni vállalkozó a keletkezett eredménye után ugyanis nem tartalékolhat, év végén osztalékalapot kell képezni, és utána az osztalékadót meg kell fizetni. Eredménytartalékot nem képezhet, valamennyi adóévben képződött jövedelmét adott adóévben le is kell adóznia, míg egyéni cégben (gazdasági társaságban) a tag dönthet arról, hogy az adózott eredményt nem osztalékfizetésre használja fel, hanem eredménytartalékba helyezi, és ekkor értelemszerűen nem kell osztalékadót fizetnie.
Az egyéni cégnél a vállalkozó magánszemély és a vállalkozás, azaz az egyéni cég elválik egymástól, különálló jog- és adóalanynak minősülnek, ami az adószabályokban is megjelenik. Az egyéni cég dönt a tagjának a végzett munkája (személyes közreműködése) ellenében kifizetendő jövedelem nagyságáról, ami a magánszemély jövedelmeként adóköteles. Dönt továbbá az egyéni cég a tagnak fizetendő osztalék mértékéről is, ami kifizetés esetén a tag osztalékjövedelmeként adózik. Mind az egyéni vállalkozó, mind az egyéni cég esetében a bemutatott, különböző adó- és egyéb terheket viselő jövedelmek legkedvezőbb arányainak a meghatározása bonyolult feladat.
Az egyéni vállalkozás hátránya az is, hogy gazdasági társasággá csak úgy tud átalakulni, hogy először egyéni céget alapít, amelyhez egyéni vállalkozását megszünteti, és adófizetési kötelezettsége keletkezhet (bár ezt fizetheti három éven keresztül is). Amennyiben eva-alany volt az egyéni vállalkozó, egyéni cég alapításával 2 évre kiesik az eva-körből.
Az egyéni vállalkozó nagy előnye azonban általában az egyéni céggel és egyéb gazdasági társaságokkal szemben, hogy nyilvántartásainak vezetése, könyvvezetése egyszerűbb szabályok alapján történik, a Számviteli törvény bonyolult és nagyobb adminisztrációs terhet, illetve költségeket jelentő szabályait alkalmaznia nem kell. Egyéni cég előnye e tekintetben a gazdasági társaságokhoz képest, hogy a tag korlátlan felelősségével működő egyéni cég kibújhat a számviteli szabályok alól.
További nagy előnye az egyéni vállalkozásnak, hogy az Szja. törvény hatálya alatt bevételeinek, költségeinek elszámolására a pénzforgalmi szemlélet az irányadó, tehát bevételeit akkor kell figyelembe venni, amikor azokat az egyéni vállalkozó ténylegesen megkapja, költségeit azok felmerülésekor számolhatja el, függetlenül attól, hogy mely időszakbeli tevékenységhez kapcsolódnak. A Számviteli törvény hatálya alatt azonban a teljesítményszemlélet érvényesül, azaz a kibocsátott számla szerinti értéket a gazdálkodónak bevételként el kell számolnia, függetlenül attól, hogy az ténylegesen beérkezik-e, illetve mikor érkezik be. Ez komoly likviditási problémát okozhat, mert az adók (tao, áfa) megfizetésének kötelezettsége is független attól, hogy egyébként a számla alapján elszámolt bevételt a vállalkozás tényleg megkapta-e (azaz a meg nem fizetett számla után is kell fizetni társasági adót és általános forgalmi adót). Az Eva szabályai átmenetet képeznek, részben a pénzforgalmi szemlélet alkalmazandó, azonban a "30 napos szabály" alapján a kibocsátott, de meg nem fizetett számla ellenértéke is bevétellé válik.
Különbség az egyéni vállalkozás és egyéb gazdálkodási formák között, hogy az egyéni vállalkozóval szemben az egyéni cég, illetve az egyéni cég tagja (illetve más társaság vagy annak tagja) nem szüneteltetheti a tevékenységét. Ha azonban az egyéni cégnek az adott bevallási időszakban tevékenysége nem volt, adófizetési kötelezettség nála sem keletkezik. A nullás adattartalmú bevallások kitöltése helyett pedig nyilatkozhat is, hogy a bevallás benyújtására az adott időszakban azért nem került sor, mert adókötelezettsége nem keletkezett.
Az egyéni vállalkozónak, az egyéni cégnek, illetve egyéb gazdasági társaságnak alkalmazott foglalkoztatása, magánszemélynek történő jövedelem juttatása esetén azonos adókötelezettségek keletkezésével kell számolnia. Szintén közel azonosak az egyéni vállalkozó és az egyéni cég tagja (a járulékszabályokban a társas vállalkozó) járulékfizetésének szabályai, azzal az apró különbséggel, hogy az egyéni vállalkozónak önmaga után nem kell fizetnie szakképzési hozzájárulást, míg az egyéni cégnek a tagja után igen.
Összességében tehát megállapítható, hogy egyszerűbb, könnyebben alkalmazható adószabályai miatt az egyéni vállalkozás elsősorban a kisebb vállalkozások számára előnyös. Az egyéni cég az egyéni vállalkozó számára egy továbblépési lehetőséget biztosít, akár részben megtartva a kis méret előnyeit, ugyanakkor előszobáját képezve a vállalkozás továbbfejlődésének, mivel a nagyra nőtt egyéni vállalkozások számára egyszerűbbé teszi a cégszerű működés létrehozását, vagy az abból történő, nagyobb vállalkozássá alakulást.

Lábjegyzet

[1]A cégnyilvántartás a cégjegyzékből, a cégjegyzékben szereplő adat igazolására szolgáló mellékletekből, illetve egyéb olyan okiratokból (a cégiratokból) áll, amelyeknek benyújtására a céget közérdekből, illetve a forgalom biztonsága vagy a hitelezői érdekek védelme céljából törvény kötelezi. [Ctv. 10. § (1) bek.]

[2]A Ctv. 23. § (1) bekezdése szerint a céget, illetve a cégre vonatkozó adatokat a cégbíróság cégjegyzékben tartja nyilván. A cégjegyzék rovatainak elnevezése angol, német, francia és orosz nyelven is megjeleníthető. A cégjegyzék tartalmát (vagyis az abba bejegyezhető/bejegyzendő adatokat a Ctv. 24-31. §-ai határozzák meg. A cégjegyzékbe csak a Ctv. által meghatározott cégeket és cégadatokat szabad bejegyezni.

[3]Lásd a következő, 1.1.2. pontban írtakat.

[4]1990. évi V. törvény 15. § (1) bekezdés.

[5]Lásd az 5.4. pontban írtakat.

[6]Lásd A hitelezőkről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 2. számú mellékletének III. 22. pontját

[7]Lásd a Gt. 2. § (3) bekezdését, melynek értelmében a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság saját cégneve alatt jogképes, jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető.

[8]Evt. 20. § (1) bek.

[9]Lásd a Gt. 15-16. §-át

[10]Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 31.883/2001. számú határozat.

[11]Lásd a 4.5. pontban írtakat.

[12]A legfőbb szerv tekintetében lásd még a 3.2.4.4. pontban írtakat.

[13]A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény I. része, a gazdasági társaságok közös szabályairól.

[14]Például az egyéni vállalkozói tevékenységgel kapcsolatos ügyekben eljáró hatóság kijelöléséről, valamint egyes kormányrendeleteknek az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvénnyel összefüggő módosításáról szóló 308/2009. (XII. 28.) Korm. rendelet.

[15]Lásd a 2006. évi IV. törvényt, a Gt.-t.

[16]A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, a Ptk.

[17]Lásd a 4.6. pontban írtakat is.

[18]A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény.

[19]A kft. is teljes vagyonával (korlátlanul) felel hitelezőivel szemben, a "korlátolt felelősségű társaság" elnevezés csak azt hivatott jelezni, hogy (rendes körülmények között) a kft. tagjának a társasági tartozásokért fennálló felelőssége korlátozott.

[20]Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságokról szóló 89/667/EGK irányelv.

[21]A szövegkörnyezetből megállapíthatóan itt a cég saját tőkéjére, vagyis teljes tényleges vagyonára gondol e pontatlan megfogalmazással a jogalkotó.

[22]Lásd a III. fejezetben írtakat.

[23]Lásd a 2.1.2. és a 2.2. pontban írtakat.

[24]Lásd a 2.2.1. pontban írtakat.

[25]Lásd a Cstv. (1991. évi XLIX. tv.) 27. §-át.

[26]Technikai lebonyolításának kérdéseivel a 4.3., 4.6., 4.7. pontban foglalkozom.

[27]Hasonló helyzetben a közkereseti társaság tagjával összefüggésben úgy rendelkezik a Gt. 97. § (2) bekezdése, hogy a tagok - mögöttes felelősségük érintése nélkül - a társasággal együtt is perelhetőek. A társaság vagyonára a tagok perben állása nélkül is, a tagok saját vagyonára csak perben állásuk esetén hozható marasztaló ítélet és vezethető végrehajtás.

[28]Lásd a Gt. 120. § (3) bekezdését.

[29]Lásd az új Evt. 29. §-ában írtakat.

[30]Az új Evt. egyébként meglehetősen következetlenül felváltva használja a tag pénzbeli és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulása és a vagyoni betéte kifejezést.

[31]Az új Evt. 28. §-a értelmében a tag a felelősség módját, annak mértékét az egyéni cég működése során az alapító okirat megfelelő módosításának benyújtásával (és értelemszerűen annak cégjegyzékbe való bejegyeztetésével és közzétételével) megváltoztathatja.

[32]Ctv. 48. §

[33]Ctv. 3. § (2) bek. utolsó fordulata.

[34]Lásd az ügyvédi székhely szolgáltatásáról szóló 49/2007. (XI. 14.) IRM rendeletet.

[35]A Ctv. 24. § (1) bek. e) pontja és a Cvhr. [21/2006. (V. 18.) IM r. ] 5. § (2) bek.

[36]Lásd a 2.2. pontban írtakat is.

[37]Lásd a 4.6. pontban írtakat is.

[38]Lásd a 2.2.2. pontban írtakat is.

[39]Lásd a Ctv. 45. § (5) bekezdését.

[40]Lásd az új Evt. 24. § (4) bekezdését.

[41]A Ctv. 37. § (4) bekezdése szerint a kérelem a kormányzati portál útján is előterjeszthető lenne, de ismeretünk szerint a kormányzati portál ezen funkciója még nem működik.

[42]Fővárosi Ítélőtábla 13. Cgf. 43.578/2008/2.

[43]Lásd a 3.3.2.1. és a 3.3.2.2. pontban írtakat is.

[44]Lásd a Legfelsőbb Bíróság Cgf. VII. 32.529/2000/2. sz. határozatot (A Cégtörvény magyarázata, Complex Kiadó, Bp. 2009.)

[45]Ctv. 39. § (1) bek.

[46]A helytelenül megfogalmazott hiánypótlásra elutasítást alapítani nem lehet, az lényeges eljárási szabálysértésnek számít és az elutasító végzés hatályon kívül helyezésére vezethet. Ilyenkor az elsőfokú eljárás megismételésére kerülhet sor. [Legfelsőbb Bíróság Cgf. VII. 30.259/2000/2., Fővárosi Ítélőtábla 14. Cgf. 40.869/2003/2., 10. Cgf. 43.125/2006/4.]

[47]Lásd a 3.3.4.1. pontban írtakat.

[48]Tudomásunk szerint ez az elektronikus kapcsolat jelenleg még nem működik, a cégbíróságok az értesítést egyenlőre papíralapon továbbítják a nyilvántartó hivatalhoz.

[49]Legfelsőbb Bíróság Cgf. VII. 33.251/1996. sz. határozat (KGD. 1998/49. sz. jogeset).

[50]Felszámolás kezdeményezése csak akkor lehetséges, ha a cégbíróságnak hivatalos tudomása van valamely Cstv.-beli fizetésképtelenségi okról, például a korábban bírságolt cég tekintetében visszajelzést kapott a bíróság sikertelen behajtásról.

[51]Lásd az 5.1.2. pontban írtakat.

[52]Lásd a 3.3.1. pontban írtakat.

[53]Új Evt. 24. § (4)-(5) bek.

[54]Lásd az előző pontban írtakat.

[55]Az átruházás a jogi szaknyelvben mindig élők közötti jogügyletet jelent.

[56]Az új Evt. 27. § (1) bekezdés szerint a tag az egyéni cég tőkéjét meghaladó kötelezettségek teljesítéséért választása szerint korlátlan vagy korlátolt mögöttes felelősséget vállalhat, erről, valamint korlátolt felelősség választása esetén annak mértékéről az egyéni cég alapító okiratában a (3) bekezdésben meghatározottak szerint köteles nyilatkozni. A (3) bekezdés első mondata értelmében korlátolt mögöttes felelősség esetén az alapító okiratban meg kell határozni a pótbefizetés összegét, amelynek erejéig az egyéni cég tartozásaiért az alapító saját vagyonával felel.

[57]Lásd a Gt. 162-164. §-ában írtakat.

[58]Lásd a 3.3.1. pontot.

[59]Lásd a Ctv. 50. § (2) bekezdését.

[60]Lásd a Ctv. 51. § (2)-(3) bekezdésében foglaltakat.

[61]Bővebben kifejtve lásd: Gál-Vezekényi: Cégjogi kalauz 2009. (HVG-ORAC, Bp. 2009., 294. oldal)

[62]Lásd a Gt. 72. § (2) bek. a) pontját és 74. § (4) bekezdését.

[63]Lásd az új Evt. 20. § (4) bekezdését.

[64]Részletesebben lásd: Gál-Vezekényi: Cégjogi kalauz 2009. (HVG-ORAC, Bp. 2009, 294. oldal).

[65]Lásd a Ctv. 84. §-át és az új Evt. 20. § (3), valamint 24. § (2) bekezdését.

[66]Ctv. 116-118. §

[67]1997. évi CXLV. tv. 56. §

[68]Régi Evt. 15-15/A. §

[69]BDT 2010/11. szám.

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Megbízható forrás, szakértő munkatárs

adozona.hu