adozona.hu
A közszféra különösen magas kifizetéseinek különadójáról szóló T/1517. számú törvényjavaslat indokolása
A közszféra különösen magas kifizetéseinek különadójáról szóló T/1517. számú törvényjavaslat indokolása
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Minden, a közszférában foglalkoztatott magánszemély köteles oly módon élni jogviszonyából eredő jogaival, hogy azzal a társadalomban ne keltse a közpénzek elherdálásának látszatát. A joggal való visszaélés folytán megszerzett, jóerkölcsbe ütköző, különösen magas kifizetéseknek - a köz számára történő - visszajuttatása érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
(1) A közszférában foglalkoztatott magánszemély e munkavégzésére irányuló jogviszonyából származó, jóerkölcsbe ütköző be...
A közszféra különösen magas kifizetéseinek különadójáról szóló T/1517. számú törvényjavaslat indokolása
2010. évi ... törvény a közszféra különösen magas kifizetéseinek különadójáról
Preambulum
Minden, a közszférában foglalkoztatott magánszemély köteles oly módon élni jogviszonyából eredő jogaival, hogy azzal a társadalomban ne keltse a közpénzek elherdálásának látszatát. A joggal való visszaélés folytán megszerzett, jóerkölcsbe ütköző, különösen magas kifizetéseknek - a köz számára történő - visszajuttatása érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:1. §
Alapelvek
(1) A közszférában foglalkoztatott magánszemély e munkavégzésére irányuló jogviszonyából származó, jóerkölcsbe ütköző bevételeire az állam különadót (továbbiakban e törvény alkalmazásában: adó) vet ki.(2) Az e törvényben meghatározott adó a központi költségvetés bevétele.
2. §
A törvény hatálya
(1) A törvény hatálya kiterjed költségvetési szervnél, állami, önkormányzati, korábbi közalapítványi forrásból alapított, fenntartott vagy működési támogatásban részesített más jogi személynél foglalkoztatott magánszemély munkavégzésre irányuló jogviszonya megszűnéséből, továbbá a magánszemély takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló 2008. évi LXXV. törvény vagy a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény szerinti munkavégzésre irányuló jogviszony megszűnéséből származó bevételekre.(2) A törvény hatálya nem terjed ki arra a bevételre, melyet a magánszemély jogviszonyát szabályozó törvény előírása alapján, alanyi jogon szerez meg.
(3) E törvény alkalmazásában a többségi állami tulajdonú gazdasági társaság, valamint az egyéb köztulajdonban álló gazdasági társaság fogalmát a jogviszony megszűnése időpontjának állapota szerint kell értelmezni.
3. §
Értelmező rendelkezések
(1) E törvény alkalmazásában bevételnek minősül említett jogviszony megszűnésével összefüggésben - a 2. § (2) bekezdésében meghatározott kivétellel, valamint a (2) bekezdésben rögzített jogcímeken kívül bármilyen jogcímen - pénzben kifizetett, vagy bármely más formában juttatott bevétel, ideértve a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 3. § (6) bekezdése alapján megállapodás szerint kikötött ellenérték címén kifizetett bevételt. Nem pénzben megszerzett bevételnek minősül különösen az utalvány (ideértve különösen a kereskedelmi utalványt és minden más hasonló jegyet, bont, kupont, valamint egyéb tanúsítványt, amely egy vagy több személy árujára vagy szolgáltatására cserélhető, illetőleg egy vagy több személy esetében is alkalmazható kötelezettség csökkentésére); dolog, szolgáltatás, értékpapír, részesedés, forgalomképes vagy egyébként értékkel bíró jog; elengedett, átvállalt tartozás; a magánszemély helyett teljesített kiadás, befizetés; kamatkedvezmény; dolog, szolgáltatás személyes (magáncélú) ingyenes, vagy kedvezményes használata, igénybevétele.(2) E törvény alkalmazásában nem minősül bevételnek a jogviszony megszűnésének évében esedékes szabadság megváltása címén kifizetett bevétel, a jogviszony megszűnésekor a magánszemélyt megillető jubileumi jutalom, illetve a felmentési vagy felmondási időnek a munkavégzési kötelezettséggel járó részére kifizetendő munkabér, illetmény összege, továbbá a leszerelési segély.
(3) E törvény alkalmazásában adómegállapítási időszak: a naptári év valamint az azt megelőző négy naptári év.
(4) A bevétel megszerzésének időpontja - az (5) bekezdésben foglalt kivétellel - annak a naptári évnek az utolsó napja, amelytől kezdődően a magánszemély a bevétel tárgyát képező dologgal tulajdonosként rendelkezni jogosult.
(5) Amennyiben a (4) bekezdés szerinti időpont megelőzi e törvény hatályba lépésének napját, úgy a bevétel megszerzésének időpontja 2010. december 31.
4. §
Az adó alapja és mértéke
(1) Az adó alapja az adómegállapítási időszakban megszerzett bevétel egésze csökkentve az abból törvény alapján levont közterhekkel.(2) Nem tartozik az adó alapjába a bevételnek az a része, mely a bevételnek a jogviszony időtartamának egy naptári hónapjára vetített összege tekintetében a naptári év első napján érvényes minimálbér kétszeresét nem haladja meg.
(3) Az adó alapját csökkenti adómegállapítási időszakon belül az előző adóbevallásban feltüntetett adóalapból az adómegállapítási időszakra eső rész (adóalap-csökkentő tétel).
(4) Az adó mértéke az adóalap és az adóalap-csökkentő tétel pozitív különbözetének 98 százaléka.
5. §
Hatályba léptető és vegyes rendelkezések
(1) Az e törvényben nem szabályozott esetekben az adóra az adózás rendjéről szóló törvény és a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.(2) A magánszemélynek nem kell bevallást tennie, ha a tárgyévben nem szerzett adóköteles bevételt és az adómegállapítási időszak adóalapja nulla.
(3) Ez a törvény kihirdetését követő 45. napon lép hatályba.
(4) E törvény 3. § (4) bekezdésének "- az (5) bekezdésben foglalt kivétellel -" szövegrésze valamint 3. § (5) bekezdése 2015. január l-jén hatályát veszti.
INDOKOLÁS
Általános indokolás
A Javaslat a társadalmi igazságérzetet sértő, közpénzekből származó juttatásokra külön mértékű adót állapít meg. A Javaslat szerint különadó fizetésére köteles az a költségvetési szervnél, állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból alapított, fenntartott vagy működési támogatásban részesített más jogi személynél foglalkoztatott magánszemély, aki munkavégzésre irányuló jogviszonya alapján, továbbá aki a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló törvény, vagy a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló törvény szerinti munkavégzésre irányuló jogviszonyban különadó alapnak minősülő bevételt szerez.A Javaslat lehetővé teszi, hogy az ilyen juttatások adóztathatóak legyenek elévülési időn belül, az adómegállapítási időszak egészére vonatkozóan.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A törvény alapelveit rögzíti. A törvény alapján fizetendő adó a központi költségvetés bevétele.A 2. §-hoz
A törvény hatálya kiterjed a többségi állami tulajdonban, valamint egyéb köztulajdonban álló gazdasági társaságoknál foglalkoztatott magánszemélyeknek a jogviszonyuk megszűnésével összefüggésben juttatott bevételeire is.A 3. §-hoz
Az értelmező rendelkezések egyértelműen rögzítik, hogy a törvény szerint mi minősül és mi nem minősül bevételnek. Itt kerül szabályozásra az Alkotmánybíróság határozatának az a kitétele, mely szerint nem eshet a különadó hatálya alá a törvény előírása alapján, alanyi jogon járó kifizetés. Az adómegállapítási időszak tekintetében a Javaslat az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) általános elévülési szabályaihoz igazodik. A jövedelem megszerzésének időpontját a javaslat - a visszamenőleges hatály elkerülése érdekében - jövőbeni időpontra helyezi.A 4. §-hoz
A javaslat az adó alapjaként az adómegállapítási időszakban megszerzett nettó kifizetést határozza, meg. Annak érdekében, hogy ne kerüljön sor kétszeres adóztatásra, az adómegállapítási időszakban már bevallott és leadózott bevétel csökkenti az adó alapját. A javaslat e §-ban határozza meg azt a felső határt is, mely az adó megállapítása során nem minősül az adó alapjának.Az 5. §-hoz
A hatályba léptető és vegyes rendelkezések rögzítik, hogy az adókötelezettségre vonatkozó egyéb szabályok megfelelnek az Art. és a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezéseinek. Az Alkotmánybíróság határozataival összhangban a törvény a kihirdetést követően negyvenöt napos felkészülési időt biztosít az új rendelkezések alkalmazására.