adozona.hu
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló T/1079. számú törvényjavaslat indokolása
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló T/1079. számú törvényjavaslat indokolása
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 74. § (1) bekezdése az alábbiak szerint módosul:
"74. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a magánszemély termőföld-bérbeadásból származó bevételének (ideértve a földjáradékot is) és más ingatlan bérbeadásából származó bevételnek az egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 15 százalék."
Az Szja tv. 1. sz. mellékletének 8.6 pontja az alábbi g)-h) alpontokkal egészül ki:
[8. A természetbe...
"74. § (1) Ha e törvény másként nem rendelkezik, a magánszemély termőföld-bérbeadásból származó bevételének (ideértve a földjáradékot is) és más ingatlan bérbeadásából származó bevételnek az egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 15 százalék."
[8. A természetbeni juttatások közül adómentes:]
[8.6. az ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott]
"g) a kifizető által a munkavállalónak (ideértve a Munka Törvénykönyvéről szóló törvény előírásai szerint a munkáltatóhoz kirendelt munkavállalót is) bérelt lakhatás céljára szolgáló ingatlan számlával igazolt bruttó bérleti díjának - több juttatótól származóan együttvéve - havonta a mindenkori minimálbér összegét meg nem haladó része, feltéve, hogy a kifizető az f. pont szerinti szolgálati lakásban vagy munkásszálláson történő elhelyezést munkavállaló részére biztosítani nem tud, a munkavállaló a kifizető által számára bérelt ingatlanban életvitelszerűen tartózkodik és a munkavállaló vagy vele egy háztartásban élő közeli hozzátartozója nem rendelkezik a munkavégzés helyétől számított - közúton mért - 50 km-es körzeten belül saját tulajdonú lakóingatlannal.
h) A kifizető által a munkavállaló részére nyújtott, - a munkavállaló bejelentett lakóhelye vagy bejelentett tartózkodási helye vonatkozásában keletkezett - közüzemi díjak havi 18 000 forintot meg nem haladó részének megfizetésére irányuló támogatás, ha az egyes közüzemi díjakról kiállított számlák a munkavállaló nevére és a munkavállalónak arra a bejelentett lakóhelyére vagy bejelentett tartózkodási helyére szólnak, ahol a munkavállaló életvitelszerűen tartózkodik."
Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni arról sem, hogy az alacsony szintű magyarországi foglalkoztatáshoz a munkaerő belső mobilitásának gyengesége is jelentős mértékben hozzájárult. Az elmúlt két évtizedben Magyarország területén a világ más országaihoz hasonlóan - pl. a különleges gazdasági övezetek Kínában, vagy a Szilícium-völgy az Egyesült Államokban - több "növekedési pólus" alakult ki.
A "növekedési pólusok" közös jellemzője, hogy az egymással iparági, beszállítói kapcsolatokat ápoló cégek viszonylag kis területen, egymás tevékenységét költséghatékonyan kiegészítve folytatnak magas hozzáadott értékű, technológia- és tudásintenzív termelést. Többször is előfordult, hogy egy-egy új, zöldmezős beruházás esetén Magyarország a helyben elérhető, megfelelő minőségű és mennyiségű munkaerő hiánya miatt került régiós versenytársaihoz képest hátrányba, holott az ilyen beruházásokhoz szükséges munkaerő az országon belül mind mennyiségileg, mind pedig minőségileg rendelkezésre állt.
A magyar munkaerő "röghöz kötöttségének" oka a lakásbérleti díjakhoz mérten alacsony munkajövedelmeken túlmenően a lakásbérlethez kapcsolódó magas adóterhekben jelölhetjük meg. A jelenlegi, általánosan elterjedt gyakorlat szerint a munkavállalók - a világ második legmagasabb adóéke mellett - adózott jövedelmükből fizetnek lakásbérleti díjat, melyet a lakást bérbeadó személy az adóteher nagysága miatt jellemzően kivon az adózás alól. Ezen a helyzeten tehát nyilvánvalóan változtatni kell, hiszen a munkaerő immobilitása a foglalkoztatottság növelésének esélyeit is jelentősen rontja.
A működőtőke-befektetések egyenlőtlen földrajzi eloszlásából fakadó munkaerőpiaci kihívásokra az országgyűlésben folyó jogalkotási munka ez idáig azért nem volt képes hathatós válaszokat adni, mert a rosszul célzott szociális transzferek növelésében egymással versenyző, alapvetően a politika baloldali eszköztárából merítő kormánypártok az elmúlt 20 évben nem alkalmazkodni próbáltak a piaci mechanizmusokhoz, hanem úgy gondolták, hogy a piaci szereplők fognak az elhibázott gazdaságpolitikához igazodni, elviselve az őket érő hátrányokat. Mivel Magyarország erős régiós gazdasági verseny részese, ez a hibás felfogás oda vezetett, hogy több tízezer magyar vállalkozás költözött át Szlovákiába, Romániába és más államokba, valamint Magyarország már csak jelentős összegű, vissza nem térítendő támogatásokkal volt képes új, külföldi tőkéből megvalósuló zöldmezős beruházásokat vonzani. A leírtakból adódóan szükség van tehát - más, gazdaságilag fejlett országokhoz hasonlóan - a magyar munkaerőpiaci mobilitás fokozására is. Ennek kitűnő eszköze lehet az adórendszer olyan jellegű megváltoztatása, mely hozzájárul a gazdaság kifehérítéséhez és az adóelkerülő magatartás visszaszorulásához is.
Minden, az adórendszert érintő változásnál, meg kell vizsgálni a törvényjavaslat várható költségvetési hatásait, valamint azt is, hogy az adórendszerben bekövetkező változásokra a gazdasági szereplők valószínűsíthetően milyen módon reagálnak majd. Mivel a törvényjavaslat célja elsősorban a munkaerő "röghöz kötöttségének" feloldása és az országon belüli mobilitásának előmozdítása (és ezen keresztül a közjó növelése), hiba és szakmai szűklátókörűség lenne csupán a lakásbérletből származó adóbevételek várható alakulására fókuszálni. A gazdálkodó szervezetek munkakeresletének kielégítése kulcsfontosságú nemzeti érdek. Mivel Magyarországon a munkavállalók többsége jövedelmének szinte teljes egészét létszükségleti jószágok vásárlására fordítja, a lakásbérletet érintő kedvező adóváltozások - az adórugalmasságot érintő hazai kutatások következtetéseinek megfelelően - várhatóan az aktivitás jelentős növekedését és ebből kifolyólag mind a munkabérekből, mind pedig a gazdasági társaságok nyereségéből befolyó adóbevételek jelentős növekedését eredményezik. Mindenképpen figyelembe kell venni azt is, hogy a magyar gazdaság jelenleg - külpiacainak beindulása után - szerény növekedésbe fordult, így a közeljövőben a térséget érintő befektetői aktivitás élénkülése várható. Az effektív adókulcsokkal számoló befektetők számára mindenképpen pozitív, inspiráló üzenettel bírhatnak a kifejezetten alacsony aktivitási rátájú magyar munkaerőpiacot érintő, a munkaerő immobilitásának felszámolására irányuló lépések.
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a magyar adókörnyezetből adódó hátrányokat az állam immár hosszú ideje felemás módon, jelentős költségvetési források felhasználásával, egyedi kormánydöntéssel megítélt közvetlen támogatások révén kompenzálja, így a befektetők gyakran közvetlenül a munkaerő kényszerű szállítására fordítják a kapott támogatások egy részét. A helyzet nem csak azért aggályos, mert ezeket a támogatásokat üzemméretükből adódóan szinte csak külföldi tulajdonú nagyvállalatok vehetik igénybe (míg a hazai kkv-k kiesnek a támogatotti körből), hanem hiányzik az ehhez kapcsolódó megtérülési számításokon alapuló monitoring rendszer is. Jellemző példa, hogy a legnagyobb termelési volumenű iparvállalatokban helyben rendelkezésre álló hazai munkaerő híján nagy létszámban történik szlovák állampolgárok foglalkoztatása és a hazai helyzet a jelenlegi keretek között várhatóan nem is változik.
A lakásbérleti ügyletek kifehérítése hozzájárulhat az állampolgárok normakövető magatartásának ösztönzéséhez és az adómorál megerősödéséhez is, így az adóhatóság munkájának hatékonysága is nőhet, hiszen így a kevesebb adókerülő polgár hatékonyabban ellenőrizhető. Szintén fontos érv a törvényjavaslat elfogadása mellett az is, hogy ilyen módon csökkenthető lenne a kényszerűen hosszú ingázásokból adódó jelentős környezetterhelés és a munkavállalók is több időt tölthetnének családjukkal, így jobban regenerálódhatnának. Nem elhanyagolható érv az sem, hogy egy hosszú távon is kiszámítható adókörnyezet az ingatlanpiacra is pezsdítően hatna, ebből kifolyólag pedig a gazdaság egyik húzóágazatának számító építőipar számára is jelentős megrendelés-állományt generálhatna, mely nem csupán a hazai foglalkoztatást lenne képes javítani, de a magyar jövedelmek külföldre áramlásának is útját állná, valamint a hazai lakásállomány további elöregedését is megakadályozhatná.