adozona.hu
Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/384. számú törvényjavaslat indokolása
Egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/384. számú törvényjavaslat indokolása
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 185. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"185. § (1) Abban az esetben, ha a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított különbözet pozitív előjelű, a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adót - figyelemmel a (2)-(12) bekezdésekben rögzítettekre - legkésőbb az Art.-ban meghatározott esedékességig fizeti meg az állami adóhatóságnak.
(2) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany jogosult az (1) bekezdés szeri...
"185. § (1) Abban az esetben, ha a 131. § (1) bekezdése szerint megállapított különbözet pozitív előjelű, a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adót - figyelemmel a (2)-(12) bekezdésekben rögzítettekre - legkésőbb az Art.-ban meghatározott esedékességig fizeti meg az állami adóhatóságnak.
(2) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany jogosult az (1) bekezdés szerint megfizetendő adót - legfeljebb annak összegéig - csökkenteni az adó megfizetésének Art.-ban rögzített esedékességéig maradéktalanul ki nem egyenlített követelései általa áthárított adótartalmának arányosan ki nem egyenlített részével.
(3) A (2) bekezdés szerinti csökkentést alkalmazó, belföldön nyilvántartásba vett adóalany köteles adómegállapítási időszakonként olyan nyilvántartást vezetni, melyből az általa áthárított, de a fizetésre kötelezett által ki nem egyenlített követelés valamint annak adója összegszerűen, tételesen kimutatható. Az e bekezdésben rögzített nyilvántartásnak tartalmaznia a kell legalább az alábbi adatokat:
a) a fizetésre kötelezett neve,
b) a fizetésre kötelezett adószáma vagy adóazonosító jele,
c) a követelés eredeti esedékessége,
d) a követelés eredeti, adót is tartalmazó összege,
e) a követelésből az adóbevallás benyújtásáig kiegyenlített összeg.
(4) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany nem gyakorolhatja a (2) bekezdésben foglalt jogát, ha adószámát az adóhatóság - az Art. rendelkezései alapján - jogerősen felfüggesztette vagy törölte, valamint nem gyakorolhatja a (2) bekezdésben foglalt jogát azon követelésének adótartalma tekintetében sem, amely követelése olyan belföldön nyilvántartásba vett adóalannyal szemben áll fenn, amelynek adószámát az adóhatóság - az Art. rendelkezései alapján - jogerősen felfüggesztette vagy törölte. A belföldön nyilvántartásba vett adóalany ismét élhet a (2) bekezdésben foglalt jogával, amennyiben a pénzügyi teljesítésre kötelezett adószámának felfüggesztését az adóhatóság az adószám törlése nélkül szüntette meg.
(5) Abban az esetben, ha az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet a) a 10. § a) pontja szerinti termékértékesítés, vagy
b) olyan más termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás, amelynek teljesítése kapcsán a pénzügyi teljesítésre kötelezettet jogszabály szerint megilleti az ellenérték visszatartásának joga, a (2) bekezdésben foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ott meghatározott csökkentési jogosultság csak addig alkalmazható, amíg az ügylet adót is tartalmazó ellenértékéből legalább az adó összegének megfelelő rész kiegyenlítésre kerül.
(6) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany köteles a (2) bekezdés szerinti összeget a soron következő adómegállapítási időszakban figyelembe venni úgy, mint az akkori adómegállapítási időszakban a 131. § (1) bekezdés szerint megállapított fizetendő adó együttes összegét növelő tételt.
(7) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany a (2) bekezdésben foglalt csökkentésre az adófizetési kötelezettség keletkezését követő 90 napig, de legfeljebb a követelés pénzügyi esedékességét követő 60 napig jogosult.
(8) A (7) bekezdésen túl a belföldön nyilvántartásba vett adóalany jogosult a (2) bekezdésben foglalt csökkentés további alkalmazására, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy az egyes általa áthárított adót is tartalmazó, lejárt esedékességű, maradéktalanul ki nem egyenlített követelések kiegyenlítése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. E bekezdésben foglaltak alkalmazására a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adó megállapításához való jog elévülését megelőző adómegállapítási időszakig jogosult.
(9) Nincs helye a (2) bekezdésben foglalt csökkentés alkalmazásának, ha a fennálló követelés a pénzügyi teljesítésre kötelezett jogutód nélküli megszűnése miatt a továbbiakban nem követelhető.
(10) A belföldön nyilvántartásba vett adóalany jogutód nélküli megszűnése esetén a (2) bekezdésben foglalt csökkentésre záróbevallásában nem jogosult.
(11) A (2)-(10) bekezdések nem alkalmazhatóak nem független felek között létrejött ügyletből származó követelésekre.
(12) E § alkalmazásában kiegyenlítésnek minősül különösen a készpénzzel, készpénzhelyettesítő eszközzel, átutalással történő fizetés, a beszámítással, utólag adott engedménnyel, követelés átruházásával, követelés elengedésével történő követeléscsökkenés, valamint minden egyéb olyan ügylet, melynek következtében a pénzügyi teljesítésre kötelezettnek a belföldön nyilvántartásba vett adóalany felé fennálló tartozása csökken.
(13) A határozattal megállapított adót az adófizetésre kötelezett legkésőbb a határozatba foglalt esedékességig fizeti meg."
"(20) Ha az adóalany az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 185. § (3) bekezdésében előírt nyilvántartást nem, vagy hiányosan vezeti, az adóhatóság terhére az Áfa tv. 185. § alapján érvényesített csökkentés 50 %-ának megfelelő összegű, de legalább 200 ezer forint mulasztási bírságot szab ki."
- egyrészt a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany likviditását hivatott védeni azáltal, hogy az általa áthárított, de a vevő által még meg nem fizetett adót nem kell megfizetni,
- másrészt a költségvetés védelme érdekében el kívánja érni, hogy a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany ténylegesen lépjen fel vevőjénél a teljes vételár, így az abban foglalt általános forgalmi adó kifizetése érdekében is.
Az Áfa tv. jelenleg nem tartalmaz olyan garanciát, mely biztosítja a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany törvényi védelmét, amennyiben ő önhibáján kívül (vevő nemfizetése miatt) nem tudja teljesíteni adófizetési kötelezettségét. A jelenlegi szabályozás szerint ugyan a vevő kezesként felel a rá áthárított, de általa meg nem térített adó összegéért (Áfa tv. 150. §), azonban ennek érvényesítésére a gyakorlatban az állami adóhatóságnak ilyen jellegű információ hiányában nincs lehetősége. A törvénymódosítás biztosítja, hogy a vevő által meg nem fizetett adó az adóalanynál nyilvántartott, valós, az adóhatóság által is elérhető személytől követelhető.
Az adóalanynak az ellenőrizhetőség biztosítása érdekében ezzel párhuzamosan tételes nyilvántartást kell vezetnie az általa nyilvántartott követelésekről és annak adótartalmáról. Nem élhet az adóalany csökkentési jogosultságával, ha akár az ő, akár vevője adószámát az adóhatóság felfüggesztette vagy törölte. Az ilyen adóalanyok jellemzője, hogy elérhetetlenek, tevékenységük végzésének személyi és/vagy tárgyi feltételei nem állnak fenn, így az ő esetükben - a költségvetés bevételeinek védelme érdekében - indokolt a csökkentés tilalma. Részletre vásárlás vagy az ellenérték jogos visszatartása esetén arányos csökkentés helyett úgy kell eljárni, mintha a vevő fizetéskor először az adó összegét fizetné meg. Meg kell jegyezni, hogy a gyakorlatban a gazdasági élet szereplői eddig is jellemzően úgy jártak el, hogy részletre vétel esetén az első törlesztőrészlet vagy az önerő összege megegyezett a számlán feltüntetett adó összegével.
Az adómegállapítási időszakban csökkentésként elszámolt adó összegét az adóalany köteles a soron következő adómegállapítási időszakban előző időszakról hozott növelő tételként figyelembe venni.
Az adóalany nem korlátlanul élhet e csökkentési jogosultsággal. A törvényjavaslat az adófizetési kötelezettség keletkezéséhez (jellemzően a teljesítés időpontjához) valamint az esedékességhez (fizetési határidőhöz) igazítja a csökkentési jog alkalmazását. Az adóalany azonban továbbra is élhet csökkentési jogával, ha az ellenérték és így az adó meg nem fizetése vevő fizetési hajlandóságának elmaradása miatt következik be. Ennek bizonyítása azonban az adóalany felelőssége. A törvényjavaslat nem kívánja pontosan megnevezni, hogy az adóalany milyen módon bizonyítsa, hogy ő maga mindent megtett követelése behajtása érdekében, azt az államigazgatási irányítás egyéb eszközeivel javasolt szabályozni.
Amennyiben akár az adóalany, akár nem fizető vevője jogutód nélkül megszűnik, úgy - mivel az adó továbbiakban a jogutód nélkül megszűnőtől nem követelhető - a csökkentési jog megszűnik, az adót a költségvetés részére meg kell fizetni.
Nem független felek közt létrejött ügyletekre a csökkentés nem alkalmazható, mivel köztük a nem fizetés a személyi és/vagy gazdasági összefonódás révén nem valós probléma.