adozona.hu
Az új adójog magyarázata 2010 (demo)
Az új adójog magyarázata 2010 (demo)
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adózás rendje a normák címzettjeként saját nevében jogokat szerző és kötelezettségekkel terhelt jogalanyokat személynek nevezi.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény analóg fogalomként az ügyfél kategóriát használja. Az ügyfél fogalom azonban ügyet, jelen esetben adóügyet feltételez. Az adózási folyamatban azonban rendszerint nem is keletkezik adóügy, azaz az adóval és a költségvetési támogatással összefüggő hatósági ügy, amint ezt az adózás...
Az új adójog magyarázata 2010 (demo)
Szerző: Hadi László dr., Karácsony Imréné, Pölöskei Pálné, Szolnoki Béla dr., Magony Krisztina, Fejes Eszter dr.
Megjelenés éve: 2010
A kiadványban - az előző évekhez hasonlóan - a szerzők az összes adónemre vonatkozó hatályos rendelkezéseket dolgozzák fel. A könyv tartalmazza az adójogban 2009-ben elfogadott, 2010.évtől hatályos változásokkal kiegészített rendelkezések - elsősorban gyakorlatra koncentráló - részletes elemzését.
Főbb változások:
Az adózás rendje:
- Iparűzési adó beszedése az Apeh hatáskörébe telepítve, - Nagy értékű vagyontárgyak adóbevallási befizetési szabályai, - 2010-ről 2011-re megszűnik a NYENYI lap, - Változnak a feltételes adómegállapítás szabályai, - A Ket. hatályba lépésével összefüggő további eltérések meghatározása, - Egyéni vállalkozókról, egyéni cégekről szóló törvényhez kapcsolódó módosítások (bejelentés szünetelés), - EU-s szabályok átvétele, a visszatéríttetési eljárásokban, illetőleg az összesítő nyilatkozattal kapcsolatban.
Az általános forgalmi adó:
- A szolgáltatások teljesítési helyére vonatkozó szabályok változása az általános forgalmi adóban, - A külföldi adóalanyok áfa visszatéríttetési rendjének változása, - Adómérték változás, a kedvezményes áfa kulcs alá tartozó termékek, szolgáltatások.
A társasági adó:
- Új adóalanyok (külföldi szervezet, ingatlannal rendelkező társaság tagja, egyéni cég), - Adóalap módosító tételek megszűnése, változása, új korrekciós tételek bevezetése, - Veszteségelhatárolási engedély megszűnése, hitelintézetnél a veszteség elhatárolásának lehetővé tétele, - Szokásos piaci ár korrekció és a kapcsolt vállalkozás fogalmának változása, - Adómérték, adókedvezmények változása, - Módosulás a kettős adóztatás elkerülését szolgáló szabályokban.
A személyi jövedelemadó:
- A személyi jövedelemadó alapjának változása, új adótábla és adójóváírás, - Megváltozott adóelőlegszabályok, - Tartós befektetésekre vonatkozó új szabályok, - Az ellenőrzött tőkepiaci ügyletek kezelése, - A béren kívüli juttatások adószabályainak változásai.
***
Részlet a könyvből:
2. ADÓZÓK ÉS MÁS SZEMÉLYEK
2.1. A személy fogalma az Art.-ben
Az adózás rendje a normák címzettjeként saját nevében jogokat szerző és kötelezettségekkel terhelt jogalanyokat személynek nevezi.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény analóg fogalomként az ügyfél kategóriát használja. Az ügyfél fogalom azonban ügyet, jelen esetben adóügyet feltételez. Az adózási folyamatban azonban rendszerint nem is keletkezik adóügy, azaz az adóval és a költségvetési támogatással összefüggő hatósági ügy, amint ezt az adózási folyamat szakaszainak ismertetése során már felvázoltuk. Az önadózás keretében tehát egyáltalán nem szükségszerű az "ügy" keletkezése, a jogalanyok nem feltétlenül kerülnek ügyféli kapcsolatba az adóhatósággal, legfeljebb az adóigazgatási eljárás során.
Az Art. személyi hatálya jóval tágabb, mint az adók és költségvetési támogatások alanyainak köre. Így az adózás rendje személyi hatálya alá tartoznak olyan jogalanyok is, akik (amelyek) az adótörvények szerint nem is minősülnek elsődleges adóalanynak. Így például lehetséges, hogy a háztartási alkalmazottat foglalkoztató magánmunkáltató egyetlen adónak sem alanya, de munkáltatói minősége miatt terhére az adózás rendjéről szóló törvény kötelezettségeket ír elő.
Az Art. feltételeket állapít meg ahhoz, hogy a természetes személyek vagy szervezetek az Art. rendelkezéseinek címzettjei legyenek, azaz adózásukra, költségvetési támogatásaikra vonatkozóan a törvényben meghatározott jogok és kötelezettségek háruljanak.
Az Art. négy vagylagos feltételt állapít meg, amely megalapozza az érintett tekintetében a személyi hatályt. Ez csupán annyit jelent, hogy anyagi és eljárási adójogi normák címzettje lehet jogosítottként vagy kötelezettként:
- jogi személy, ha székhellyel, telephellyel rendelkezik vagy egyébként gazdasági (termelő, szolgáltató, üzemi, üzleti) tevékenységet folytat,
- magánszemély esetében, ha lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik vagy egyébként itt tartózkodik,
- magánszemély, jogi személy és egyéb szervezet esetében, ha belföldön vagyonnal rendelkezik vagy bevételt, jövedelmet (nyereséget) ér el,
- magánszemély, jogi személy és egyéb szervezet esetében, ha államigazgatási vagy bírósági eljárásban vesz részt.
Az Európai Tanács 2002/38/EK számú irányelve (amely módosította a Tanács 77/388/EGK számú irányelvét) az adóadminisztráció egyszerűsítésére kötelezi a tagállamokat az olyan általános forgalmi adó alanyok vonatkozásában, akik (amelyek) a tagállamok területén kívülről az általános forgalmi adó alanyának nem minősülő személynek nyújtanak elektronikus szolgáltatást. Ezek az adóalanyok az irányelv rendelkezéseinek értelmében egyetlen, a választásuk szerinti tagállam adóhatóságánál elektronikus úton teljesítik - az eddig az egyes tagállamok irányában külön-külön fennálló - bejelentési és adóbevallási kötelezettségüket. Az adózás rendjéről szóló törvény hatálya e személyi körre is kiterjed.
Eltérő rendelkezés hiányában székhely az alapszabályban vagy a cégbejegyzésben ekként megjelölt hely, ilyen hely hiányában, vagy ha több ilyen hely van, a központi ügyvezetés helye. Ha nemzetközi szerződés az adóügyi illetőséget az üzletvezetés helye szerint állapítja meg, az üzletvezetés helye szerint belföldi illetőségű adózónak minősülő külföldi személy esetén e törvény alkalmazása szempontjából az üzletvezetés helye székhelynek minősül. (Art. 178. § 25. pont). A helyi adó szabályai a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepének bejegyzett helyét - a helyi adók szempontjából - fikcióval székhelynek tekintik (Htv. 52. § 41. pont).
Telephelynek minősül az a hely, ahol az adóköteles tevékenységet folytatják, ideértve különösen a vállalkozó állandó üzleti (üzemi), termelő, szolgáltató tevékenységének helyét függetlenül attól, hogy a telephely a vállalkozás székhelyétől különböző közigazgatási területen található (Art. 178. § 27. pont). Az Art. telephely definíciójához képest speciális, részletes telephely fogalmat ad a társasági adó (Tao. 4. § 33. pont), amely főszabályként kiterjed arra is, hogy a külföldi személyt telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni, ha fióktelep útján végez vállalkozási tevékenységet. Ugyancsak speciális, de az előbbitől is eltérő telephely fogalmat alkalmaz a helyi adókról szóló törvény (Htv. 52. § 31. pont
A belföldi székhely (telephely) hiányában a gazdasági tevékenység belföldön történő folytatása is elég ahhoz, hogy a jogi személyre az Art. személyi hatálya kiterjedjen.
A magánszemélyek eljárási jogalanyiságához sem elengedhetetlen a hazai lakóhely vagy - ennek hiányában - a belföldi szokásos tartózkodási hely, azaz a legalább 183 napos belföldi tartózkodás, amely a belső jogunkban és a kettős adózási egyezményeinkben naptári évben számítandó. A helyi idegenforgalmi adó alanya lehet ezért az itt üdülő külföldi természetes személy, aki nyilvánvalóan ennél rövidebb ideig tartózkodik Magyarországon, bár az adófizetésen kívül a többi eljárási adókötelezettség tipikusan nem őt, hanem az adó beszedésére kötelezett személyt terheli (megállapítás, bevallás, befizetés).
2.2. Az adóalany
Az adóalanyok az anyagi jogi adókötelezettség tényállását saját nevükben valósítják meg. Az adóalanyokat az anyagi adójogi norma, azaz az adótörvény az adófizetés, mint főkötelezettség címzettjeként jelöli meg.
Az adófizetésre kötelezett személye, mint a fő kötelezettség címzettje tételes jogunkban speciális esetekben elválhat az adóalanyiságtól (pl. általános forgalmi adó, jövedéki adó). Az adóalanyiságtól természetesen független az adóáthárítás révén keletkező adóteherviselés.
Az adóalany az anyagi jogi szabályok alapján közvetlenül csak az adófizetés, mint fő kötelezettség címzettje. Esetleges mellékkötelezettségei abból következnek, hogy adóalanyként egyben adózó is.
Az anyagi jogi adókötelezettség vagy adófizetési kötelezettség törvényi rögzítése önmagában bizonyos joghatásokat keletkeztet. Létrehozza pl. a jogutód vagy egyéb adómegfizetésre kötelezettek fizetésre kötelezhetőségének egyik feltételét. Az adóalanyiság létrejötte nélkül az adókötelezettség át sem szállhatna más személyre. Közvetve az adómegállapításhoz való jog elévülésének kezdete is összefügg az anyagi jogi adókötelezettség (adófizetési kötelezettség) keletkezésével, bár az adózás rendje az adó megállapításához való jog elévülését közvetlenül eljárásjogi fogalmakhoz rendeli hozzá.
Az adójogi jogképességet vagy cselekvőképességet természetes személyeknél sem szabályozza az adójog. Valójában nem is szükséges a tapasztalatok szerint. Elvileg az újszülött is a jövedelemadó alanyává válhat, ha például az élve születésével örökölt ingatlan hasznosításából szerez jövedelmet. Az Art. 131. §-a utal arra, hogy amennyiben az adókötelezettség a halál miatt szűnik meg, akkor az adót határozattal kell megállapítani. Az elhunyt személyt az adójog fikcióval továbbra is adóalanyként kezeli, és örökösei csak az adó megfizetéséért válnak felelőssé egy külön határozat alapján, de nem terheli őket az adózás rendjében előírt számos mellékkötelezettség. Az adóhatóság az örökös személyéről történő tudomásszerzést követően külön határozatban rendelkezik az örököst megillető összeg kiutalásáról, amelyet a határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül teljesít. Amennyiben az örökösnek az adóhatóságnál nyilvántartott tartozása van, a kiutalandó összeget annak erejéig az adóhatóság visszatarthatja, mellyel a tartozás megfizetettnek minősül.
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (új Gt.) nevesíti az előtársaságot, mint a társasággá alakulás önálló nevesített "létszakát", amely a társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától működhet. A társaság nem jogutódja az előtársaságnak, hanem csak egyfajta állomás a jogalannyá válásban. Előtársaságként a társaság létrejöttének (a cégjegyzékbe való bejegyzésének) napjáig, a cégbejegyzés iránti kérelem jogerős elutasításának, vagy a cégbejegyzési eljárás megszüntetésének a napjáig működhet. A törvény hasonló szabályokat rögzít egyes más szervezetek (pl. szövetkezetek, közhasznú társaságok) "előszervezeteire", mint előtársaságokra (Art. 178. § 10. pont). Az adózási kötelezettségek teljesítése tekintetében a cégbejegyzést megelőzően az előtársasági létszakban keletkezett, de azt követően teljesítendő kötelezettségeket immár a gazdasági társaság teljesíti, továbbá felel az előtársaságként teljesített vagy teljesíteni elmulasztott kötelezettségekért, továbbá gyakorolja annak jogait [Art. 14. § (6) bekezdés]. Az adókikerülés megakadályozására, továbbá az előtársaság külön nevesített adóalanyiságának párhuzamos konstituálását feleslegessé téve az Art. más törvények (pl. Szja., Tao., helyi adók) és kivételesen egyéb jogszabályok alkalmazásában rögzítette az előtársaságok anyagi jogi adókötelezettségét azzal, hogy általános érvénnyel kiterjesztette az előtársaságokra a gazdasági társaságra, egyesülésre, szövetkezetre, erdőbirtokossági társulatra, közhasznú társaságra és vízgazdálkodási társulatra, fióktelepre vonatkozó rendelkezéseket.
Különösen a társaságok átalakulása kapcsán keletkezett jogbizonytalanság a gyakorlatban a jogutódlás kérdésében.
2.3. Jogutódlás az adójogban
A jogutódok jelentős része az adó megfizetésére kötelezett személyek közé tartozik, azaz helytállásra köteles a jogelőd tartozásáért. A törvény szerint az adó megfizetésére határozattal kötelezhető az adózó jogutódja, ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani [Art. 35. § (2) bekezdés c) pont]. A jogutód adómegfizetési, azaz helytállási kötelezettsége nem felelősségi alapú, nem feltétele a jogutód vétkessége, illetve a magatartás felróhatósága. Az állam számára ez a megoldás többletbiztosíték a jogutódlással való megszűnés esetére, másfelől nem ösztönzi az adózót arra, hogy adókikerülési célokból átalakuljon.
Az adóigazgatási gyakorlatban a kilencvenes évek második felében bizonytalan helyzetek sora alakult ki abban a tekintetben, hogy a jogutód igénybe veheti-e a jogelődöt megillető jogosultságokat, jogosult-e az adózói jogok gyakorlására, illetve a fő kötelezettségen (adófizetés) kívül terhelik-e más kötelezettségek.
A speciális adójogi jogutódlásnak korábban sem volt tényleges törvényi alapja, ám egy korábbi, a gyakorlatot hosszú időn keresztül eltorzító iránymutatás a jogutódlás lehetőségét tagadta az adójogban. A jogalkalmazási bizonytalanságok megszüntetésére az átalakulással történő jogutódlás általános szabályairól egy generálklauzula épült be az Art.-be. 2005. november 1-jétől a generálklauzula még általánosabbá vált, mert nem csak az átalakulás esetére szabályozza a jogutódlást, hanem annak bármely esetére. Eszerint főszabályként a jogutód adózót megilletik mindazon jogok, amelyek a jogelődöt megillették, továbbá teljesíti a jogelőd által nem teljesített kötelezettségeket [Art. 6. § (3) bekezdés]. Az Art. valamennyi adó tekintetében általános érvénnyel rendezi az adójogviszonyokban az átalakulás joghatásait, de egyes adótörvények (pl. Áfa. törvény) ehhez képest speciális rendezést is tartalmazhatnak sajátosságaiknak megfelelően.
A kötelezettségek teljesítése, a jogok gyakorlása a fenti szabály alapján egyértelmű helyzetet teremt, ha a jogutód egyetlen személy. Az átalakulás egyik formája - szétválás - esetében több jogutód is keletkezik az adózói jogok és kötelezettségek tekintetében. Az Art. a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel összhangban, de attól némileg eltérően rendezi a többes jogutódlás esetén követendő szabályokat. Több jogutód esetén a jogelőd kötelezettségeit a jogutódok vagyonarányosan teljesítik, teljesítés hiányában pedig a jogelőd tartozásáért egyetemlegesen felelnek, a költségvetési támogatásra - eltérő megállapodás hiányában - vagyonarányosan jogosultak.
Az adójogi rendelkezések sajátosságaiból fakad az adózói egyetemlegesség háttérszabályként való megteremtése, amelyre akkor kerül sor, ha kötelezettségeiket vagyonarányosan nem teljesítik önkéntesen. Az adózói jogok közül a vagyonarányos joggyakorlás természetesen csak az anyagi jogi jogosultságokra vonatkozik, mert az eljárási jogosultságok többségére egymástól függetlenül is jogosultak (pl. iratbetekintés).
A speciális adójogi jogutódlási szabályok közül megemlítendő az általános forgalmi adó rendelkezése [Áfa. törvény 127. § (2) bekezdés], amely szerint átalakulás esetén a jogelődnél a jogutód cégjegyzékbe való bejegyzése napjától keletkezett előzetesen felszámított adó tekintetében az adólevonási jogot a jogutód - több jogutód esetén a felek külön megállapodásában kijelölt jogutód - gyakorolja. Ugyanezen törvény másik sajátosságként írja elő, hogy a jogelőd megszűnéshez kapcsolódó adóbevallásában szerepeltetett negatív elszámolandó adót a jogutód - több jogutód esetén a felek megállapodásában kijelölt jogutód - a fizetendő adót csökkentő tételként veheti figyelembe [Áfa. törvény 186. § (6) bekezdés]. Valójában egyik rendelkezés sem tér el lényegesen az Art.-ben szabályozott jogutódlási szabálytól, azonban mindkét esetben az Áfa. törvény további feltételeket szabályoz. Így az áfa szabályai világossá teszik, hogy az átalakulásnak a cégjegyzékbe való bejegyzése keletkezteti a jogutódnál az adólevonási jogot. Az Art.-ben a többes jogutódlás esetében a költségvetési támogatásra (adó-visszaigénylésre) diszpozitív szabályként a vagyoni arány az irányadó. Ezt az Áfa. törvény nem írja elő, hanem kizárólag a felek által megjelölt jogutódra utal, azonban ennek hiánya esetén az Art. háttérszabálya azért nem alkalmazható, mert az adólevonási jogot érthetően csak a jogutódok egyike gyakorolhatja, arra vagyonarányosan nem kerülhet sor.
Az adójog a jogi személy fogalmát nem határozza meg, azaz a Ptk. fogalomhasználatát veszi át, de általában a jogi személyként történt jogszabályi elismerés a legritkább esetben forrása mai adójogunkban a megkülönböztetésnek. A szervezeti jogalanyiság az adójogban immár hagyományosan nem kötődik a (polgári jogi) jogi személyként való elismeréshez. A jogi személyek adóalanyisága mellett a hazai adójogban a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek önálló adóalanyiságára kell felhívni a figyelmet (pl. betéti társaság, polgári jogi társaság).
Az Art. az adózók két hagyományos csoportja - jogi személyek és a magánszemélyek - mellett kialakult harmadik típust egyéb szervezetnek nevezi (Art. 178. § 9. pont). Ezek a szervezetek a már említett jogi személyiséggel nem rendelkező társaság, immár megszűnt szervezettípusként a szakcsoport, a polgári jogi társaság, a társasház, a társasüdülő, a társasgarázs, az építőközösség és minden más, jogi személyiséggel nem rendelkező személyi egyesülés. Az egyéb szervezetek fogalma alá tartozó szervezetek köre viszonylag gyorsan változik. Ennek az a következménye, hogy az egyéb szervezetekre vonatkozó rendelkezések leggyakrabban háttérszabályként funkcionálnak a gyakran változó polgári anyagi jog, ritkábban a közjog által létrehozott szervezetek adójogi magatartásának szabályozására.
A személyi egyesülés fogalmat a mai magyar jog egyébként nem definiálja, de egyrészt a kettős adóztatási egyezményeink többsége ezeket is személynek tekinti, másrészt ez a fogalom alkalmas arra, hogy bármely belföldi vagy külföldi szervezetet, amelynek tevékenysége az egyes tagoktól bármilyen módon is elkülönül, adózónak lehessen tekinteni.
Az egyéb szervezet sajátos formája a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve kereskedelmi képviselete. Ezek a szervezeti egységek a külföldi cég magyarországi tevékenységére kizárólagosan jogosultak, hiszen a külföldi cég Magyarországon gazdasági tevékenységet közvetlenül nem végezhet, illetve a korábbi kereskedelmi képviseletek és információs irodák által ellátott tevékenységet is szabályozza a belföldi jog. A hazai jogrendszer szempontjából a fióktelep befogadása azért okoz nehézséget, mivel a külföldi vállalkozás és a belföldi fióktelep nem elkülönült entitás. A külföldi vállalkozás a jogok és kötelezettségek alanya, ugyanakkor a fióktelep jogállása hasonló a leányvállalathoz azon garanciák egy részét mellőzve, amelyet a hazai jog a társaság alapításához előír. Az anyagi adójog normái - a nemzetközi gyakorlathoz igazodva - formailag a külföldi szervezetet tekintik adóalanynak azzal, hogy például a társasági adó az adóalapot fióktelepenként külön-külön határozza meg.
Az egyes fióktelepek egymástól függetlenül testesítik meg a külföldi székhelyű vállalkozás adóalanyiságát azonban, ha a külföldi székhelyű vállalkozásnak belföldön több fióktelepe van. Az adózási-eljárási kötelezettségek hordozója formailag sem lehet kizárólag a külföldi vállalkozás a belföldön végzett gazdasági tevékenység után. Kifizetőként vagy munkáltatóként a külföldi vállalkozás nem kötelezhető például adóelőleg levonására vagy adatszolgáltatásra. Ezért az Art. szerint a külföldi vállalkozás nevében és érdekében - belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben - adózási ügyvivőként kizárólag belföldi fióktelepe jár el. Az adózási ügyvivő teljesíti a külföldi vállalkozás kötelezettségeit, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat is. Amennyiben a külföldi vállalkozás több fióktelepet létesít, az egyes fióktelepeken folytatott gazdasági tevékenységével összefüggő adókötelezettségeket a fióktelepek önállóan teljesítik, azonban olyan jognyilatkozatokat csak együttesen tehetnek meg, amelyek a külföldi vállalkozás más belföldi fióktelepeinek adózására is kihatnak.
A külföldi vállalkozások fióktelepéhez hasonló kettősség jellemzi a kockázati tőkealap helyzetét. A kockázati tőkealap, mint vagyontömeg - más alapoktól eltérően - belföldi illetőségű adózóként adóalannyá vált.
Az adóalanyiságnak nemcsak a jogi személyiség nem feltétele, de az sem, hogy a szervezet székhelye Magyarországon legyen, vagy akár csak telephelye legyen belföldön.
Törvény lehetővé teszi azt is, hogy a szerződő felek valamelyike megállapodásban az építményadó alanyiságot magára vállalja [Htv. 12. § (1) bekezdés]. Így az adóalanyiság szerződéses úton, "önként" keletkezik, illetve szűnhet meg. Szerződés nélkül is keletkezhet többes adóalanyiság, például amikor végrendelet vagy törvényes öröklés folytán keletkezik az egymással korábban semmiféle kapcsolatban nem álló személyek között közös tulajdon. A közös tulajdon hasznosítása sajátos adókötelezettséget teremt. Az Áfa. törvény szerint a közös tulajdonban és közös használatban levő ingó és ingatlan dolog tekintetében a tulajdonostársak közössége minősül adóalanynak.
2.4. Az adózó
2.4.1. Az adózó fogalma
Adózónak minősülnek az adóalanyokon kívül azok is, akiknek adókötelezettsége nem az egyes anyagi adótörvényeken vagy költségvetési támogatást szabályozó törvényen alapul, hanem az Art. teremti meg e minőségét (pl. kifizetők, munkáltatók, adatszolgáltatásra kötelezettek). Az adózói kötelezettségek természetesen csak az adózónak minősülő személyeket terhelhetik. Ez nem jelenti azt, hogy minden adózót az összes adókötelezettség terhelné.
Az adózó fogalom adóeljárási jellegű. Adózó az Art. szerint az a személy, akinek adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét adót, költségvetési támogatást megállapító törvény vagy e törvény írja elő. Az adózói minőség nem státus, hanem mindig az adott kötelezettség teljesítéséhez tapad. Attól, hogy egy személy meghatározott kötelezettség tekintetében adózó, nem jelenti azt, hogy minden más tekintetben is adózónak kell tekinteni.
A gyakorlatban a munkáltatók, a kifizetők és az adóbeszedésre kötelezettek az adózók legfontosabb csoportjai az adóalanyok mellett. Adózónak minősülnek azok a szervezetek ("személyek"), amelyek a törvényben külön előírt kötelezettségnek megfelelően az adatszolgáltatást, a bizonylat vagy az igazolás kiállítását végzik.
A felszámoló [Art. 14. § (4) bekezdés] tulajdonképpen az adózó helyébe lép, mert a felszámolás kezdő időpontjától ő teljesíti a korábban az adózót terhelő adókötelezettségeket, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat is.
A Csődtv. rendelkezései szerint a felszámolás kezdő időpontját megelőzően keletkezett adótartozásokat a felszámolási eljárás keretében és annak szabályai szerint kell kiegyenlíteni. A legkésőbb a felszámolás kezdőnapjával esedékessé vált adótartozások - a pótlék és bírság kivételével - az ún. egyéb követeléseket megelőzően kerülnek kielégítésre, a bírságok és pótlékok a kielégítési sorrendben az ún. egyéb követelés után helyezkednek el.
Más a helyzet a felszámolás kezdő időpontját követően keletkezett és esedékessé vált adókötelezettségekkel. Ezeket a csődtörvény a felszámolási költségek közé - a kielégítési sorrend első helyére - sorolja, kivéve a nyereségből fizetendő adókat. A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek is keletkeznek új adókötelezettségei, ha más címen nem is, de pl. az alkalmazottak jövedelemadó-előlegét le kell vonni, és be kell vallani, vagy a készletek értékesítése forgalmi adó fizetési kötelezettséggel jár. Az adózás rendjének szabályai a csődtörvénnyel összhangban rendezik a felszámolás kezdőnapját követően teljesítendő adókötelezettségeket, amikor kimondják, hogy ettől az időponttól az adózó (adóalany) gazdálkodó szervezet helyett a felszámoló teljesíti a különböző adókötelezettségeket.
Az állandó képviselőkkel szemben a felszámoló (felszámolóbiztos) képviseleti joga nem meghatalmazáson, megbízáson alapul, ezért a felszámoló által e minőségében elkövetett jogsértések esetén az Art. általános képviseleti szabályai alapján közvetlen mulasztási bírság megállapításának nincs helye. Ha a jogsértés a felszámoló érdekkörében felmerült okra vezethető vissza, az adós társasággal szemben kiszabott mulasztási bírság a felszámoló jogsértő magatartásának befolyásolására alkalmatlan és a felszámoló adójogi kötelezettségszegése esetén a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1990. évi XLIX. törvény (Csődtv.) által biztosított kifogás, illetve a kötelezettségszegéssel okozott kárért való polgári jogi felelősség jogintézménye sem nyújt hatékony védelmet. A felszámoló közvetlen bírságolásának bevezetése azért is indokolt, mert a tipikusan állandó meghatalmazottként, megbízottként eljáró személyekhez hasonlóan a felszámoló speciális, az adózásra is kiterjedő szakértelemmel rendelkezik, továbbá a közvetlen adójogi szankció a felszámolási eljárások indokolatlan elhúzódása ellen is hat. Ennek megfelelően a törvény - az állandó képviselőkre vonatkozó szabályokhoz hasonlóan - megteremti a lehetőséget arra, hogy a speciális adózási ismeretekkel is rendelkező felszámolóval szemben a felszámolás kezdő időpontjától a felszámoló (felszámolóbiztos) által elkövetett jogsértés miatt az adóhatóság mulasztási bírságot állapítson meg. Ha a kijelölt felszámoló gazdasági társaság és nevében a társasággal munkaviszonyban, megbízási jogviszonyban vagy tagsági jogviszonyban álló természetes személy felszámolóbiztos jár el, a felszámolóbiztos jogsértése esetén a mulasztási bírságot a felszámoló gazdasági társasággal szemben kell kiszabni. A rendelkezés csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételére 2006. szeptember 15. napját követően kerül sor. A rendelkezés az állandó képviselőkhöz hasonlóan a felszámoló részére is biztosítja a kimentő bizonyítás lehetőségét azzal, hogy a hatályba léptető rendelkezések összhangja következtében a felszámoló már a bevallási, adatszolgáltatási késedelemre irányadó rendelkezést - mely szerint mentesül a mulasztási bírság alól, ha bizonyítja, hogy a bevallás tartalma az ő érdekkörén kívül eső okból hibás vagy hiányos, illetve a bevallási késedelem az ő érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza - is alkalmazhatja a kimentő bizonyítás körében.
Adózónak minősül a nyilatkozattételre vagy tanúvallomásra kötelezett személy is, már akkor is, ha a nyilatkozattétellel vagy tanúvallomással összefüggésben nem minősülne adózónak.
Adatszolgáltatási kötelezettségük alapján elvileg adózónak minősül - a kifizetőkön és munkáltatókon kívül - a vámhatóság és az önkormányzat jegyzője, a biztosítóintézetek, a pénzintézetek, az ingatlanügyi hatóság, az adóköteles tevékenység folytatásához szükséges igazolványt kiadó hatóságok. Ezek a szervezetek valójában egyetlen eljárási adókötelezettség címzettjei e minőségükben: más adózók adómegállapítása és ellenőrizhetősége érdekében adatszolgáltatásra kötelesek. E kötelezettségük elmulasztása esetén elvileg mulasztási bírsággal sújthatók.
2.4.2. Az adózó képviselete
Az adózás rendjéről szóló törvény eredetileg az eljárásjogi jogviszonyokat alapvetően kétszereplősnek tételezte, melynek egyik alanya az adózó, a másik pedig az eljáró adóhatóság. A képviseletre vonatkozó rendelkezések ugyanakkor magánszemély esetében megengedik a bármely nagykorú magánszemély meghatalmazását, a jogi személyeknél és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezeteknél pedig a képviselők szokásos köre mellett megjelenik a "szakelem": az adótanácsadó és az adószakértő.
Az adózás rendjéről szóló törvény új szerkezete - az adóigazgatási eljárás tárgykörének kiszélesítése - bizonytalanná tette a képviseletre vonatkozó szabályok alkalmazását. A korábbi szabályozás differenciálta a lehetséges képviselők körét aszerint, hogy az adózásnak mely szakaszában járhatnak el az adózó helyett. Minthogy az ellenőrzés és a regisztrációs eljárások is adóigazgatási eljárássá váltak, a kevéssé kvalifikált "képviselők", például könyvelőiroda alkalmazottjának egy változásbejelentési lap benyújtásakor is megkérdőjeleződött az eljárási jogosultsága, lévén ez is regisztrációs eljárás. A hatályos szabályozás - a korábbi szigorúbb rendelkezésektől eltérően - nem tesz különbséget a hatósági eljárásban és a nem hatósági eljárásban történő képviselet között. Ezzel nő az adózók képviselőválasztási felelőssége.
A magánszemélyt az adóhatóság előtt - ha nem kíván személyesen eljárni - törvényes képviselője, képviseleti jogosultságát igazoló ügyvéd, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász, adószakértő, okleveles adószakértő, adótanácsadó, könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja, közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt eseti meghatalmazás, megbízás alapján más nagykorú személy képviselheti. Az egyéni vállalkozó magánszemély helyett az adóhatóság előtt a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazottja is eljárhat. A "szakelem" körébe tartozó képviselők tekintetében is megvalósul az az alapfeltétel, hogy nagykorú magánszemélyek. A különbségtétel abban áll, hogy a profik nem csak eseti, hanem állandó megbízás vagy meghatalmazás alapján is eljárhatnak.
Jogi személyt és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezetet az adóhatóság előtt a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal rendelkező személy, a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazott, jogtanácsos, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász, adószakértő, okleveles adószakértő, adótanácsadó, könyvelő, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja képviselheti. A nem magánszemély adózókra vonatkozó törvények - pl. Gt. vagy a szövetkezeti törvény - a gazdálkodó szervek tekintetében eltérően határozzák meg a képviseleti jogot, illetőleg annak delegálási lehetőségét. Ezért az Art. az adóhatóság előtti eljárásban egységesen lehetővé teszi az alkalmazott meghatalmazását és eljárását. A harmadik személyek ez esetben is a megszokott személyi kör, és ezek a képviselők állandó megbízást is kaphatnak.
Állandó meghatalmazás vagy megbízás esetén a meghatalmazott, megbízott által elkövetett jogsértés miatt megállapított mulasztási bírság általános szabály szerint a képviselőt terheli. Kivétel az az eset, amikor a számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetőleg egyéb szervezet, alkalmazottja, tagja, valamint a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú alkalmazott állandó meghatalmazás, megbízás alapján jár el, ekkor ugyanis a bírságot a gazdasági társaság köteles megfizetni.
Az Art. és a Ket. nem tiltja, hogy az adózó képviseletében ugyanazon eljárási cselekménynél több meghatalmazott járjon el. Az állandó meghatalmazottakat, megbízottakat terhelő közvetlen mulasztási bírság szabályozása körében azonban az Art. nem tartalmaz rendelkezést arra az esetre, ha az adózó képviseletét több állandó képviselő látja el és eljárásukkal kapcsolatban mulasztási bírság megállapítására kerül sor. E hiányosság megszüntetése érdekében az Art. kimondja, hogy az ugyanazon kötelezettség teljesítésére bejelentett állandó meghatalmazottakkal, megbízottakkal szemben az adóhatóság a kötelezettség megszegése esetén a mulasztási bírságot egyetemlegesen állapítja meg. A rendelkezés nem alkalmazható, ha az adózó állandó meghatalmazottja a bejelentett kötelezettség tekintetében kizárólag egyetlen számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult szervezet, melynek képviseletében a meghatalmazás, megbízás teljesítése során több alkalmazott/tag jár el, hiszen az adózónak ebben az esetben csak egy állandó meghatalmazottja van.
Az Art. korábbi rendelkezése szerint az állandó meghatalmazott megbízott közvetlenül csak a megbízás, meghatalmazás időtartama alatt elkövetett jogsértésekért felelt. Az Art. az adózó kötelezettségévé teszi, hogy az állandó megbízás visszavonását, felmondását haladéktalanul bejelentse az adóhatósághoz, továbbá kimondja, hogy a képviseleti jog megszűnése az adóhatósággal szemben az adóhatósághoz történő bejelentéstől hatályos. Előfordulhat azonban, hogy az állandó meghatalmazott a bejelentett kötelezettségét a képviseletet megalapozó jogviszony megszűnése miatt már nem teljesíti, az adózó a képviselet megszűnéséről szóló bejelentést késedelmesen teszi meg és az adóhatóság az állandó képviselővel szemben mulasztási bírságot állapít meg. Ennek elkerülése érdekében a törvény kimondja, hogy az állandó képviselővel szemben a mulasztási bírság kiszabásának nincs helye, ha az állandó képviselő a bejelentett kötelezettségek teljesítése előtt bejelenti az adóhatóságnak a képviseleti jogot megalapozó jogviszony megszűnését. Ezzel az állandó képviselő csak a közvetlen bírság alól mentesül, azaz az Art. 7. § (5) bekezdésében foglalt, a képviseleti jog megszűnésének hatályára vonatkozó szabályát tehát nem érinti, azaz a képviseleti jog az adóhatóság előtti eljárásban továbbra is az adózó bejelentése alapján szűnik meg.
Az Art. 2006. január 2. napjától hatályos rendelkezése alapján az állandó képviselő mentesül a közvetlenül vele szemben alkalmazható mulasztási bírság alól, ha bizonyítja, hogy a bevallás, adatszolgáltatás az ő érdekkörén kívül eső okból hibás vagy hiányos. A kimentő bizonyítás körében tehát az Art. a bevallás, adatszolgáltatás késedelmes teljesítését nem nevesíti. A bevallás, adatszolgáltatás késedelmes benyújtása esetére az Art. 31. § (4) bekezdése a bevallás, adatszolgáltatás teljesítésében akadályozott adózó részére lehetővé teszi az igazolási kérelem előterjesztését, így az igazolási kérelemmel az adózó mentesülhet a vele szemben a késedelem miatt alkalmazható hátrányos jogkövetkezmény alól. Az állandó képviselő az adózó eljárási jogait gyakorolja az adózó nevében, ezért az igazolási kérelmet főszabály szerint az adózó akadályoztatása esetén terjesztheti elő. Előfordulhat azonban, hogy a bevallás, adatszolgáltatás előterjesztésében nem az adózó, hanem az állandó képviselő akadályozott és az akadály az állandó képviselő érdekkörén kívüli okra vezethető vissza, illetve az adózó igazolási kérelem előterjesztését nem kívánja vagy az igazolási kérelemhez szükséges információkat nem bocsátja az állandó képviselő rendelkezésére. Mindezekre tekintettel az Art. az állandó képviselők kimentő bizonyításának tárgyi hatályát kibővíti azzal, hogy az állandó képviselő akkor is mentesül a mulasztási bírság alól, ha bizonyítja, hogy a bevallás, adatszolgáltatás késedelme az ő érdekkörén kívüli okra vezethető vissza. Tekintettel arra, hogy a mulasztási bírságok esetében érvényesített felelősségi szabályok az állandó megbízás, meghatalmazás alapján nem minden esetben egyértelműek, az Art. 2008. január 1-jétől formalizálja az ilyen jogviszonyok bejelentését. Az állandó megbízást az adóhatóság által erre a célra rendszeresített nyomtatványon kell bejelenteni. A nyomtatvány nyilvánvalóvá és egyértelművé teszi, hogy a megbízott mely adókötelezettségeket teljesít a megbízottja nevében és egyértelművé válik, hogy ezek hibás, hiányos, késedelmes teljesítése esetén őt terheli a felelősség, feltéve, hogy azt nem menti ki.
2008. január 1-jétől az állandó megbízás megszűnését mind a két fél egymástól függetlenül is bejelentheti az adóhatóságnál és a bejelentés napjától a megbízott felelőssége nem áll fenn az ezt követően elkövetett jogsértésekért.
Minthogy az adóhatóság által rendszeresített formanyomtatványt, vagy elektronikus űrlapot mind a két félnek - megbízónak és a megbízottnak is alá kellett írnia, ez távollévő külföldi megbízók esetében nem mindig volt egyszerűen végrehajtható. Az adóadminisztráció egyszerűsítése érdekében 2009. január 1-jétől a rendelkezés akként módosul, hogy az állandó megbízás bejelentésére szolgáló nyomtatványt elégséges, ha a megbízott írja alá és nyújtja be az adóhatósághoz. Az adóhatóság a megbízót erről értesíti, és ha az nem tiltakozik az ún. "álképviselet" ellen, az adóhatóság a bejelentés napjától a megbízás bejelentését teljesítő személyt tekinti az adózó megbízottjának.
2.4.2.1. A pénzügyi képviselet
A tőke szabad áramlása alapelvéhez igazodóan meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy azok a külföldi vállalkozások, amelyek belföldi gazdasági tevékenységükkel összefüggésben gazdasági célú letelepedésre nem kötelezettek, olyan módon tudják végezni tevékenységüket, hogy az abból származó adókötelezettségüket könnyen tudják teljesíteni, ugyanakkor az adóhatóság számára az ezzel kapcsolatos feladatok a leghatékonyabban legyenek elvégezhetők. Ennek elősegítése érdekében hazai jogunkban meghonosodott a pénzügyi képviselet, amelyet az előírt feltételeknek megfelelő pénzügyi képviselő láthat el. A külföldi vállalkozás valamennyi, az állami adóhatóság feladatkörébe tartozó adónem tekintetében igénybe veheti pénzügyi képviselő segítségét, ezáltal egyszerűsödik számára a hazai jog alkalmazása. A pénzügyi képviselő alkalmazása - figyelemmel az uniós előírásokra - nem kötelező.
A pénzügyi képviselet ellátásához szükséges feltételek azt biztosítják, hogy a pénzügyi képviselet ne eredményezze az adókötelezettségek teljesítésének elmaradását. Éppen ezért szükséges, hogy a pénzügyi képviselő képviseleti jogosultságának bejelentésekor igazolja, hogy az előírt feltételek fennállnak, azaz jegyzett tőkéje az 50 millió forintot eléri, vagy ennek megfelelő összegű bankgaranciával rendelkezik, továbbá az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása nincs. E feltételeknek a képviselet ellátásának időtartama alatt a pénzügyi képviselőnek folyamatosan meg kell felelnie. Amennyiben utóbb a feltételeket a pénzügyi képviselő nem teljesíti, az képviseleti jogának megszűnését eredményezi. A pénzügyi képviseletet ellátó képviselő számára lehetőség van több képviseleti megbízás ellátására, ehhez nem szükséges az, hogy megbízásonként rendelkezzen a képviselet ellátásához szükséges feltételekkel.
A pénzügyi képviselő feladata, hogy a képviselt adózó adóügyeiben kizárólagos jogosultsággal eljárjon, az adókötelezettségeket (bevallás, adófizetés stb.) teljesítse. Ez fontos segítség a külföldi vállalkozásnak, ugyanakkor nem zárja ki annak felelősségét, mert a pénzügyi képviselővel egyetemlegesen felel az adókötelezettségek teljesítéséért. Ennek indoka, hogy a szerződéses szabadság elvéből következően a külföldi vállalkozás maga választhatja meg a pénzügyi képviselőjét, a képviseletet pedig a pénzügyi képviselő azoknak az ismereteknek a birtokában vállalhatja el, amelyekkel a külföldi vállalkozással kapcsolatban rendelkezik. Amennyiben a felek a képviselet ellátása, illetőleg a képviselő kiválasztása során nem jártak el kellő gondossággal, az ebből eredő hátrányok nem háríthatók át a költségvetésre, ez pedig az egyetemleges felelősség kimondásával biztosítható.
A pénzügyi képviselővel és a képviselt külföldi vállalkozással kapcsolatos illetékességi szabályok elválnak egymástól. Ennek megfelelően pénzügyi képviseletet bármelyik adóhatóság illetékességi területéhez tartozó adózó elláthat, azonban a képviselt külföldi vállalkozás tekintetében - az adóztatási és adóigazgatási feladatok hatékonyabb ellátása érdekében - a Kiemelt Adózók Igazgatósága kizárólagos illetékességű hatóság. A pénzügyi képviselő ehhez az Igazgatósághoz köteles a megbízás elfogadásáról és a képviselet megszűnéséről 15 napon belül bejelentést tenni. Annak érdekében, hogy az eljáró adóhatóság a pénzügyi képviselő, illetőleg a képviselt külföldi vállalkozás ellenőrzését hatékonyan elvégezhesse, a pénzügyi képviselőnek a képviselt külföldi vállalkozás adózással összefüggő iratait elkülönülten kell nyilvántartania. A pénzügyi képviselő a képviselet ellátása során minden képviselt külföldi vállalkozás számára belföldi bankszámlát köteles nyitni, mert így elkülönülten tudja kezelni a képviselt külföldi vállalkozás adókötelezettségeivel összefüggő pénzeszközöket.
2.4.2.2. Képviselet külföldi személy esetén
Az adó-visszatérítésre irányuló eljárásban a külföldi osztalékban részesülőt az adóhatóság előtti képviseleti jogosultságát igazoló letétkezelő, a kifizető részvénykönyvébe az osztalékfizetés időpontjában részvényesi meghatalmazottként bejegyzett személy is képviselheti. A letétkezelő, illetőleg a részvényesi meghatalmazott az erre jogosult személynek a képviseletre további meghatalmazást, megbízást adhat.
2.4.3. Az egyetemlegesség az adójogban
Az Art. adózói egyetemlegességet deklarál a fiókteleppel kapcsolatban. A Ptk. fogalomrendszerében a kötelezetti egyetemlegesség akkor keletkezik, ha többen tartoznak egy szolgáltatással, és a szolgáltatás nem osztható. Ilyenkor a teljesítés bármelyik kötelezettől vagy valamennyiüktől követelhető (a kötelezettek egyetemlegessége). Az adózói egyetemlegesség annyiban felel meg a polgári jogi kötelezetti egyetemlegességnek, hogy a külföldi vállalkozó és az ügyvivő adóeljárási jogalanyisága elválik, de polgári jogi (társasági jogi) értelemben ez a kettősség nem létezik. A fizetési kötelezettséghez járuló mellékkötelezettségek miatt a szolgáltatás egészében valóban nem osztható, bár maga a főkötelezettség (a pénzszolgáltatás) természetesen osztható. Az adójogi (adóeljárási) egyetemlegesség valójában arra alkalmas, hogy a külföldi vállalkozó és fióktelepe, illetve fióktelepei között - a magánjogi jogállás sajátosságai ellenére - korlátlan adójogi helytállási kötelezettséget teremtsen a fióktelep (fióktelepek) céljára elkülönített vagyon tekintetében is.
Az egyetemlegességnek más eseteit is ismeri adójogunk. Egyetemleges helytállási kötelezettséget, illetve felelősséget ír elő a hatályos jog a vagyonszerzési illeték fizetés egyes eseteiben vagy a több jogutód esetén a jogelőd tartozásáért fennálló kötelezetti egyetemlegességnél. 2009. február 15-étől az Art. 36/A. szakasza szerinti kifizetések esetében a közbeszerzés tárgyának megvalósításában közreműködő alvállalkozónak az előírt igazoláson szereplő köztartozás összegének visszatartása, elmulasztása esetén a mulasztó fél egyetemlegesen felel a vissza nem tartott köztartozás megfizetéséért. Ha a köztartozáshoz létrehozott alvállalkozói láncolatot kapcsolt vállalkozások hozzák létre és valamelyikül mulaszt, a lánc valamennyi tagját egyetemleges felelősség terheli.
2011-től hatályos rendelkezések szerint a TAO törvényben meghonosított új adóalany, az ún. ingatlanos társaság tagja részesedésének elidegenítése esetére előírt adókötelezettségeit azért nem teljesíti, mert a társaság az ezzel összefüggő, minden adóévet követő augusztus 31-ig előírt bejelentési kötelezettségét elmulasztotta, egyetemlegesen felel a tag által elmulasztott adófizetési kötelezettségéért.
Az egyetemlegesség címén kötelezett személy helyzete a másodlagos adóalanyhoz hasonló, eltérő a megfizetésre kötelezett személytől. Az adómegfizetési kötelezettséghez hasonlóan az egyetemlegességnek az a joghatása a kötelezettek belső viszonyában, hogy amennyiben valamelyikük a kötelezettségét meghaladóan teljesített, ennek megtérítését követelheti a többiektől.
Tartalomjegyzék
Az új adójog magyarázata 2010
AZ ADÓZÁS RENDJE
1. AZ ADÓELJÁRÁSI JOG ALAPJAI
1.1. Az adózás jogi szabályozásának rendszere1.1.1. Az adózás rendje
1.1.2. Az adózás rendje és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályai
1.1.3. Az adózás rendje és a bírósági végrehajtás szabályai
1.1.4. Az adózás rendje és az egyes adótörvények viszonya
1.2. Az adózás fogalma
1.3. Az adózási folyamat szakaszai
1.4. Az adó az Art. alkalmazásában
1.5. Az adók módjára behajtandó köztartozások
1.6. Visszatartási jog gyakorlása
1.7. A költségvetési támogatások
1.8. Az adózás (eljárási) elvei
1.8.1. Legalitás
1.8.2. A törvényesség és eredményesség együttes érvényesítése
1.8.3. A mérlegelés elve
1.8.4. Méltányos eljárás elve
1.8.5. A megkülönböztetés tilalma
1.8.6. Az adózó tájékoztatáshoz való joga
1.8.7. Az adózó jóhiszemű joggyakorlásának és együttműködésének kötelezettsége
1.8.8. A szerződések tartalma szerinti minősítés elve
1.8.9. A rendeltetésszerű joggyakorlás elve
2. ADÓZÓK ÉS MÁS SZEMÉLYEK
2.1. A személy fogalma az Art.-ben2.2. Az adóalany
2.3. Jogutódlás az adójogban
2.4. Az adózó
2.4.1. Az adózó fogalma
2.4.2. Az adózó képviselete
2.4.2.1. A pénzügyi képviselet
2.4.2.2. Képviselet külföldi személy esetén
2.4.3. Az egyetemlegesség az adójogban
2.5. Az adó megfizetésére kötelezett személyek
3. AZ ADÓZÓK KÖTELEZETTSÉGEI
3.1. Az adókötelezettség fogalma, fajtái3.2. A költségvetési támogatás jogosultjának adókötelezettsége
3.3. Az adókötelezettségek rendszere az adózás rendjében
3.4. Az egyes adókötelezettségek
4. AZ ADÓHATÓSÁGOK RENDSZERE
4.1. Az adóhatóságok felügyelete4.2. A hatáskör és illetékesség szabályai
4.2.1. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal szerveinek hatásköre és illetékessége
4.2.2. Az adóhatóság felszámolás alatt álló szervezetekkel szemben fennálló követelésekről való lemondása, illetőleg azok engedményezése
4.2.3. Az állami adóhatóság hatásköre és területi szervei
4.2.4. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal feladatai
4.2.5. Az állami adóhatóság illetékessége
4.2.6. Illetékességi szabályok illetékügyekben
4.2.7. A Központi Hivatal feladatai
4.2.8. Az adóügyekben eljáró vámszervek és feladataik
4.2.9. Az önkormányzati adóhatóság hatásköre és illetékessége
4.2.10. A helyi iparűzési adóval kapcsolatos hatáskör áthelyezése az állami adóhatósághoz
5. AZ ÖNADÓZÁS ÉS AZ ÖNELLENŐRZÉS
5.1. Önadózás5.1.1. A jogi személyek és az egyéb szervezetek önadózása
5.1.2. A magánszemély önadózása
5.2. Önellenőrzés
5.2.1. Az önellenőrzési jog
5.2.2. Az önellenőrzés fogalma
5.2.3. Az önellenőrzés korlátai
5.2.4. Az önellenőrzés feltételei és teljesítése
5.2.5. Az önellenőrzés joghatásai
6. AZ ADÓMEGÁLLAPÍTÁSI MÓDOK
6.1. Az adómegállapítás közös szabályai6.2. Az adólevonás
6.2.1. A kifizetői adómegállapítás
6.2.1.1. Kifizetői adómegállapítás külföldi személy esetén
6.2.2. A munkáltatói adómegállapítás lehetősége
6.2.3. Az egyszerűsített bevallás
6.2.4. Adó- és járulékkülönbözet elszámolása
6.3. A kivetés és kiszabás
6.4. Az adóbeszedés
6.5. Biztosítotti jogviszony létesítése, jogviszonyok ellenőrzése a hatóságok közötti adatátadással
7. AZ ADÓINFORMÁCIÓS RENDSZER
7.1. Bejelentés7.1.1. A cégek és egyéni vállalkozók első bejelentése (bejelentkezés)
7.1.2. Más adózók bejelentkezése
7.1.3. A bejelentés tartalma
7.1.4. Az adóazonosító jel (adóigazolvány) megszerzéséhez szükséges bejelentés
7.1.5. Az általános forgalmi adó kötelezettség bejelentése
7.1.6. Az átalányadózás és az egyszerűsített vállalkozói adózás bejelentése
7.1.7. A helyi adó, a gépjárműadó, a földbérbeadás jövedelemadója és az illeték-kötelezettséggel járó vagyonszerzés bejelentése
7.1.8. Törzskönyvi szerv nyilvántartásba vétele
7.1.9. A változás bejelentése
7.1.10. Az adózó bejelentés szerinti nyilvántartásba vétele
7.1.11. Hivatalból megállapított technikai adószám nem magánszemélyek részére
7.1.12. Az adószám (közösségi adószám) felfüggesztése
7.2. Bevallás
7.2.1. A bevallás általános szabályai
7.2.2. Az állami adóhatósághoz benyújtandó bevallások
7.2.2.1. A munkáltatók és kifizetők havi bevallása
7.2.2.2. A havi és az évközi bevallás egyéb szabályai
7.2.2.3. Az éves adóbevallás rendje
7.2.2.4. A "vagyonadó"hoz kapcsolódó eljárási szabályok
7.2.3. A bevallás különös szabályai
7.2.4. Számviteli beszámolók közzétételének új rendje
7.2.5. Az önkormányzati adóhatósághoz benyújtandó bevallások
7.2.5.1. A helyi adók bevallása
7.2.5.2. A termőföld bérbeadásából származó jövedelem adójának bevallása
7.2.6. A jövedéki adó bevallása
7.2.7. A bevallás késedelmének igazolása
7.2.8. A bevallás kijavítása
7.3. Nyilatkozattétel
7.4. Adatszolgáltatás
7.4.1. Az adatszolgáltatás feltételrendszere
7.4.2. A kifizető és a munkáltató adatszolgáltatása
7.4.3. A biztosítóintézet adatszolgáltatása
7.4.4. A pénzintézet adatszolgáltatása
7.4.5. Egyéb adatszolgáltatási kötelezettségek
7.4.6. Adatszolgáltatás a kamatjövedelemről
7.5. Az Európai Közösség tagállamában illetőséggel nem bíró, elektronikus szolgáltatást végző adózóra vonatkozó különös szabályok
7.6. Az adótitok
7.6.1. Az adótitok fogalma
7.6.2. Az adótitoksértés és következményei
7.6.3. Az adótitok felhasználhatósága
8. KÖNYVVEZETÉSI, NYILVÁNTARTÁSI, BIZONYLAT-KIÁLLÍTÁSI KÖTELEZETTSÉG
8.1. Könyvvezetés8.2. A bizonylat és igazolás
8.3. A bizonylat és igazolás kiállítása
8.4. A bizonylat megőrzése
8.5. Külföldi illetőség igazolása
9. AZ ADÓ MEGFIZETÉSE
9.1. Az adófizetési kötelezettség9.1.1. Adófizetés a levonással és beszedéssel megállapított adóknál
9.1.1.1. Adófizetés külföldi személy esetében
9.1.2. Az adóhatóság határozatával fizetésre kötelezettek
9.1.3. A kezességvállalás és a tartozásátvállalás szabályai
9.1.4. Egyetemleges fizetési kötelezettség
9.1.5. Közpénzekből történő kifizetés sajátos szabályai
9.2. Az adófizetés módja és határideje
9.2.1. Az adófizetési mód általános szabályai
9.2.2. A személyi jövedelemadó (különbözet) megfizetése
9.2.3. Az adófizetés határideje, esedékessége
9.2.4. Az állami adóhatósághoz fizetendő adók határideje
9.2.5. Rehabilitációs hozzájárulás előlegének és éves különbözetének megfizetése
9.2.6. Éves bevallás határidejének változása
9.2.7. Az önkormányzati adóhatósághoz teljesítendő adók határideje
9.2.8. A vámhatósághoz fizetendő adó
9.3. Költségvetési támogatás igénylése és kiutalása
9.4. Az adóelőleg megfizetése
9.4.1. Az adóelőleg módosítása
9.4.2. Az illetékelőleg
9.5. A befizetések elszámolása
9.5.1. A túlfizetés rendezése
9.5.2. Értesítés a befizetések elszámolásáról
9.6. A hallgatói hitel visszafizetése
10. AZ ADÓIGAZGATÁSI ELJÁRÁS
10.1. Az adóhatósági igazolások kiállítása10.2. Az ellenőrzési eljárás
10.2.1. Az ellenőrzés célja
10.2.2. Az ellenőrzés fajtái
10.2.2.1. A bevallás utólagos ellenőrzése
10.2.2.2. Ismételt ellenőrzés
10.2.2.3. Felülellenőrzés
10.2.2.4. Az állami garancia beváltásához kapcsolódó ellenőrzés
10.2.2.5. Az egyes adókötelezettségek ellenőrzése
10.2.2.6. Adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés
10.2.2.7. Az illetékellenőrzés
10.2.3. Határidők az ellenőrzési eljárásban
10.2.4. Hatáskör és illetékesség az ellenőrzésben
10.2.4.1. Hatáskör az ellenőrzésben
10.2.4.2. Illetékesség az ellenőrzésben
10.2.4.3. Központosított ellenőrzés
10.2.5. Az adózók ellenőrzésre történő kiválasztása
10.2.6. Felhívás bevallás-kiegészítésre
10.2.7. Az ellenőrzés megindítása
10.2.8. Az ellenőrzés lefolytatása
10.2.9. Jogok és kötelezettségek az ellenőrzési eljárásban
10.2.9.1. Az adóhatóság jogai és kötelezettségei az ellenőrzés során
10.2.9.2. Az adózó jogai és kötelezettségei az ellenőrzés során
10.2.10. Különös intézkedések az ellenőrzés során
10.2.11. Az ellenőrzés befejezése
10.3. A hatósági eljárás
10.3.1. A hatósági eljárás célja
10.3.2. Az elfogulatlanság garanciája
10.3.3. A tényállás tisztázása
10.3.4. A határozat (végzés) alakja, tartalma
10.3.4.1. Alakszerű határozatok
10.3.4.2. Nem alakszerű határozatok
10.3.4.3. A határozat közlése
10.3.5. Az eljárás tárgya az adóigazgatásban
10.3.6. Az eljárás megindítása
10.3.7. Eljárási határidők a hatósági eljárásban
10.3.8. Önellenőrzés elbírálása határozattal, ellenőrzés mellőzésével
10.3.9. Hatósági adómegállapítás bejelentés, bevallás, adatszolgáltatás alapján
10.3.9.1. Az adó kivetése a vámhatóságnál
10.3.9.2. Az adó kivetése az önkormányzati adóhatóságnál
10.3.9.3. Az illeték kiszabása
10.3.10. Utólagos adómegállapítás
10.3.11. Soron kívüli adómegállapítás
10.3.11.1. Az adózó halála
10.3.11.2. Kivándorlás esetén
10.3.11.3. Külföldiek adómegállapítása bejelentés alapján
10.3.11.4. Az adó megállapítása a munkáltató (kifizető) és az adózó adóvitájában
10.3.12. Feltételes adómegállapítás
10.3.13. A szokásos piaci ár megállapítása
10.3.13.1. Transzferárazás
10.3.13.2. A szokásos piaci ár alkalmazása
10.3.13.3. Előzetes egyeztető eljárás
10.3.13.4. Eljárások típusai
10.3.13.5. A szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelem
10.3.13.6. A kérelmezők köre
10.3.13.7. Az eljárás díja
10.3.13.8. Elutasítási okok
10.3.13.9. Kötőerő
10.3.13.10. Módosítás
10.3.13.11. Valódiságvizsgálat
10.3.13.12. Önellenőrzés, ellenőrzési tilalom
10.3.13.13. Végzések elleni jogorvoslat
10.3.13.14. Határidők
10.3.13.15. Kapcsolat a feltételes adómegállapítással
10.3.14. A fizetési könnyítés és az adómérséklés
10.3.14.1. A fizetési könnyítés
10.3.14.2. A fizetési könnyítés feltételei
10.3.14.3. A fizetési könnyítés korlátai
10.3.14.4. A fizetési könnyítés tartalma
10.3.14.5. A fizetési könnyítés engedélyezése
10.3.14.6. Az adómérséklés
10.3.14.6.1. Magánszemély adótartozásának mérséklése
10.3.14.6.2. Más adózó pótlék- és bírságtartozásának mérséklése
10.3.15. Jogorvoslat adóügyekben
10.3.15.1. A jogorvoslat jelentősége
10.3.15.2. Jogorvoslati eszközök az adóigazgatási eljárásban
10.3.15.2.1. Az adóhatóság önkorrekciója
10.3.15.2.2. Fellebbezés
10.3.15.2.3. Elkésett fellebbezés
10.3.15.2.4. Új eljárásra utasítás
10.3.15.2.5. A felügyeleti intézkedés
10.3.16. Súlyosítási tilalom
10.3.17. Az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata
10.4. A végrehajtási eljárás
10.4.1. A végrehajtási eljárás megindítása
10.4.2. Eljáró hatóságok
10.4.3. Végrehajtható vagyontárgyak köre
10.4.4. Biztosítási intézkedések
10.4.5. Visszatartási jog gyakorlása
10.4.6. Végrehajtás munkabérre, pénzforgalmi számlára
10.4.7. Az ingóvégrehajtás
10.4.8. Ingatlan-végrehajtás
10.4.9. Árverés elektronikus úton
10.4.10. Ingatlan értékesítése nyilvános pályázat útján
10.4.11. Önkormányzatok elővásárlási joga
10.4.12. Ingóság értékesítése nyilvános pályázat útján
10.4.13. Jelzálogjog bejegyzés
10.4.14. Egyezség a végrehajtási eljárásban
10.4.15. Jogorvoslat a végrehajtásban
10.4.16. A végrehajtási eljárás felfüggesztése és szünetelése
10.4.17. Végrehajtás megkeresésre (behajtási eljárás)
10.4.18. Behajthatatlan adótartozás nyilvántartása
10.4.19. A végrehajtás költsége
11. SZANKCIÓK AZ ADÓIGAZGATÁSBAN
11.1. A késedelmi pótlék11.2. Önellenőrzési pótlék
11.3. Az adóbírság
11.4. A mulasztási bírság
12. AZ INTÉZKEDÉSEK
12.1. Az árukészlet lefoglalása12.2. Az üzletbezárás
13. AZ ELÉVÜLÉS
13.1. A megállapításhoz való jog elévülése13.2. A behajtáshoz való jog elévülése
13.3. Az elévülés megszakadása, nyugvása, meghosszabbodása
14. AZ ELEKTRONIKUS ÜGYINTÉZÉS KITERJESZTÉSE
15. ADÓÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉS
15.1. Adómegállapítási jogsegély15.1.1. Az adómegállapítási jogsegély tárgyi hatálya
15.1.2. Az információ-átadás módjai
15.1.3. Az információ továbbítása, tájékoztatás az átadott adóadatokról
15.1.4. Az egyidejű ellenőrzés és a kézbesítési jogsegély
15.1.5. Titokvédelem
15.1.6. Az adóadat-átadás korlátai
15.1.7. Az általános forgalmi adóval kapcsolatos információ-átadás
15.2. Behajtási jogsegély
15.2.1. A behajtási jogsegély tárgyi hatálya
15.2.2. Végrehajtható okirat
15.2.3. Az adatkérésre irányuló megkeresés
15.2.4. A kézbesítés, illetőleg a biztosítási intézkedés megtétele iránti megkeresés
15.2.5. A behajtás iránti megkeresés, a kérelem elutasítása, az eljárás felfüggesztése
15.2.6. Elévülés
15.2.7. A tartozás kiegyenlítése
15.2.8. Külföldre irányuló megkeresések
16. ADÓTANÁCSADÓK KÖZHITELES NYILVÁNTARTÁSBA VÉTELE
AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓ
1. AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓ
2. AZ ÁFA-RENDSZER ALKALMAZHATÓSÁGI HATÁLYA
2.1. Alkalmazási hatály2.2. Adóalany
2.2.1. Jogképesség
2.2.2. Gazdasági tevékenység
2.2.3. Saját név jelentősége
2.2.4. Közhatalmi tevékenység
2.2.5. Az adóalanyiság különleges esetei
2.2.5.1. Új közlekedési eszköz értékesítése
2.2.5.2. Ingatlan értékesítésének adóalanyiságot eredményező esetei
2.2.5.3. Tulajdonközösség adóalanyisága
2.2.5.4. Csoportos adóalanyiság
2.3. Termék értékesítése
2.3.1. Ellenérték fejében történő termékértékesítés
2.3.2. Részletvétel
2.3.3. Bizományosi termékértékesítés
2.3.4. Dologi biztosítékul szolgáló termék értékesítése
2.3.5. Építési-szerelési munkával létrehozott ingatlan(rész) átadás
2.3.6. Ellenérték fejében létrejött értékesítéssel egy tekintet alá eső értékesítések
2.3.7. Saját termék másik tagállamba történő továbbítása
2.4. Szolgáltatás nyújtása
2.4.1. Közvetített szolgáltatások
2.4.2. Ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásokkal egy tekintet alá eső szolgáltatások
2.5. Termék értékesítésére, szolgáltatás nyújtására vonatkozó közös szabályok
2.6. Termék Közösségen belüli beszerzése
2.6.1. Közösségen belüli beszerzés fogalma
2.6.1.1. A termékértékesítés típusától függő kivétel
2.6.1.2. Az értékesítő adójogi státusa miatti kivétel
2.6.1.3. A beszerző adójogi státusa miatti kivétel
2.6.1.4. Új közlekedési eszköz beszerzése
2.6.1.5. Jövedéki termékek beszerzése
2.6.1.6. EU-n kívülről behozott termékek
2.6.1.7. Saját termék másik tagállamból belföldre történő továbbítása
2.6.1.8. A Magyar Honvédség beszerzései
2.6.2. Teljesítés helye termék Közösségen belüli beszerzése esetén
2.6.3. Adófizetési kötelezettség keletkezése, adólevonás
2.6.4. Az adó alapja
2.6.5. Adó alóli mentesség
2.6.6. Adófizetésre kötelezett
2.6.7. Adó megállapítása
2.7. Termékimport
2.7.1. Termékimport fogalma
2.7.2. Teljesítés helye
2.7.3. Az adófizetési kötelezettség keletkezése
2.7.4. Az adó alapja
2.7.5. Adó alóli mentesség
2.7.6. Adófizetésre kötelezett
2.7.7. Adólevonási jog
2.7.7.1. Adólevonási jog gyakorlása
2.7.7.2. Adólevonási jog engedményezése (közvetett vámjogi képviselő)
2.7.8. Adó megállapítása
3. A TELJESÍTÉS HELYE
3.1. Teljesítés helye termékértékesítés esetén3.1.1. Főszabály és a láncértékesítések
3.1.2. Távértékesítés
3.1.3. Fel-, vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termék értékesítése
3.1.4. Közösségi személyszállítás során történő termékértékesítés
3.1.5. Vezetékes földgáz és villamos energia értékesítése
3.2. Teljesítés helye szolgáltatásnyújtás esetén
3.2.1. Adóalany
3.2.2. Főszabály
3.2.3. Ügynöki tevékenység
3.2.4. Ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások
3.2.5. Személyszállítás
3.2.6. Termék fuvarozása
3.2.7. Kulturális, művészeti, tudományos és ehhez hasonló szolgáltatások teljesítési helye
3.2.8. Szolgáltatás tényleges teljesítési helye
3.2.9. Közlekedési eszköz bérbeadása
3.2.10. Éttermi és egyéb vendéglátó-ipari szolgáltatás
3.2.11. Igénybevevő letelepedése, illetve lakóhelye, állandó tartózkodási helye szerinti teljesítési hely
3.2.12. Elektronikus úton nyújtott szolgáltatások
3.2.13. Telekommunikációs, rádiós és televíziós műsorszolgáltatás
3.2.14. Kettős adóztatás, nem adóztatás elkerülése érdekében meghozható rendelkezések
4. ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG KELETKEZÉSE
4.1. Adófizetési kötelezettség keletkezésének általános szabályai4.2. Az adófizetési kötelezettség részteljesítés esetén
4.3. Az adófizetési kötelezettség keletkezése az ellenérték határozattal történő megállapítása esetén
4.4. Az adófizetési kötelezettség keletkezése részletfizetés, vagy határozott időre szóló elszámolás esetén
4.5. Adófizetési kötelezettség keletkezése lízing esetén
4.6. Adófizetési kötelezettség keletkezése közvetített szolgáltatás esetén
4.7. Adófizetési kötelezettség keletkezése bizományosi és zálogértékesítés esetén
4.8. Adófizetési kötelezettség előleg esetén
4.9. Az adófizetési kötelezettség keletkezése terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő adóalany esetén
4.10. Pénzforgalmi szemléletű adóalanyok adófizetési kötelezettsége
5. AZ ADÓ ALAPJA
5.1. Az adó alapja termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén5.2. Árengedmények adóalapba tartozása
5.3. Elszámolási kötelezettséggel átvett pénzeszköz
5.4. Adóalap-korrekció
5.5. Az adó alapja csere, illetve ellenérték fejében történő értékesítésekkel egy tekintet alá eső értékesítések esetén
5.6. Az adó alapjának utólagos csökkenése
5.7. Adó alapjának forintban történő megállapítása
6. AZ ADÓ MÉRTÉKE
7. ADÓMENTESSÉG
7.1. Adólevonási joggal nem járó adómentességek7.1.1. Adó alóli mentesség a tevékenység közérdekű jellegére tekintettel
7.1.2. Adó alóli mentesség a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel
7.1.2.1. Pénzügyi és biztosítási szolgáltatások
7.1.2.2. Ingatlanok
7.1.2.3. Egyéb adómentes értékesítések
7.2. Adólevonási jog melletti adómentességek
7.2.1. Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli értékesítése esetében
7.2.2. Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli fuvarozása esetében
7.2.3. Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítéséhez kapcsolódóan
7.2.3.1. Termékértékesítés
7.2.3.2. Külföldi utas poggyászában kivitt termék
7.2.3.3. Közhasznú tevékenységet végző szerv általi termékkivitel
7.2.3.4. Exporthoz kapcsolódó szolgáltatások
7.2.3.4.1. Bérmunka
7.2.3.4.2. Egyéb szolgáltatások
7.2.4. Adó alóli mentesség nemzetközi közlekedéshez kapcsolódóan
7.2.5. Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítésével azonos megítélés alá tartozó ügyletek esetében
7.2.6. Adó alóli mentesség közvetítői tevékenység esetében
7.2.7. Adó alóli mentesség a termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes tevékenységek esetében
7.2.7.1. Szabadforgalomba nem helyezett termékekhez kapcsolódó adómentesség
7.2.7.2. Adóraktározási eljárásához kapcsolódó adómentesség
8. AZ ADÓLEVONÁSI JOG
8.1. Az adólevonási jog keletkezése, terjedelme8.2. Az előzetesen felszámított adó megosztása
8.3. Adólevonási jog korlátozása
8.4. Adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele
8.5. Az adólevonás gyakorlásának módja
8.6. Tárgyi eszközre vonatkozó különös szabályok
8.7. Adólevonási jog felfüggesztése, elenyészése
9. ADÓFIZETÉSRE KÖTELEZETTEK KÖRE
9.1. Az adó fizetésére kötelezett személye termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál9.1.1. Főszabály
9.1.2. Külföldi által teljesített ügylet
9.1.3. Belföldi fordított adózás
9.2. Adófizetésre kötelezett termék Közösségen belüli beszerzése esetén
9.3. Adófizetésre kötelezett termék importja esetén
9.4. Számla kibocsátójának adófizetési kötelezettsége
9.5. Adófizetési kötelezettség egyéb esetei
9.6. Pénzügyi képviselő
10. AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA
11. SZÁMLÁZÁS
11.1. A számlakibocsátás kötelező esetei11.2. A számlakibocsátásra kötelezett
11.3. A számlakibocsátás határideje
11.4. Nyugta
11.5. Elektronikus úton kibocsátott számla
11.6. Számla nyelve
12. AZ ADÓ BEVALLÁSA, MEGFIZETÉSE ÉS VISSZAIGÉNYLÉSE
12.1. Az adó bevallása, megfizetése12.2. Az adó visszaigénylése
13. ALANYI ADÓMENTESSÉG
13.1. Választhatóság13.2. Megszűnés
13.3. Kivételek az alanyi adómentesség alól
13.3.1. Új közlekedési eszköz Közösségen belüli értékesítése
13.3.2. Építési telek és két évnél nem régebbi ingatlan értékesítése
13.3.3. Saját vállalkozásban történt beruházás
13.3.4. Egyéb kivételek
13.4. Adminisztratív kötelezettségek
14. MEZŐGAZDASÁGI TEVÉKENYSÉGET FOLYTATÓ ADÓALANYOKRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
14.1. Alanyi hatály14.2. Mezőgazdasági tevékenység
14.3. Kompenzációs felár
15. UTAZÁSSZERVEZÉSI SZOLGÁLTATÁSRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
16. HASZNÁLT INGÓSÁGOKRA, MŰALKOTÁSOKRA, GYŰJTEMÉNYDARABOKRA ÉS RÉGISÉGEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
16.1. Viszonteladóra vonatkozó rendelkezések16.2. Nyilvános árverés szervezőjére vonatkozó szabályok
17. BEFEKTETÉSI ARANYRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
18. BELFÖLDÖN NEM LETELEPEDETT ADÓALANYOK ADÓ-VISSZATÉRÍTTETÉSI JOGA
19. ELEKTRONIKUS ÚTON NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁSOKKAL KAPCSOLATOS KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
A TÁRSASÁGI ADÓ
1. A TÁRSASÁGI ADÓ (ÉS OSZTALÉKADÓ KÖTELEZETTSÉG)
1.1. Alapelvek1.2. Társaságiadó-kötelezettség
1.2.1. Az adókötelezettség különös esete [a jövedelem- (nyereség-) minimum]
1.3. A társasági adó alanyai
1.4. Az osztalékadó alanyai, az adókötelezettség terjedelme
1.4.1. Az osztalékadó alanyai
1.4.2. Az adókötelezettség terjedelme
1.5. Az adóalap, az adózás előtti eredmény
1.6. A jövedelem-, nyereség-minimumra vonatkozó előírások
2. ÁLTALÁNOS ADÓALAP MEGÁLLAPÍTÁSI SZABÁLYOK
2.1. Az adózás előtti eredményt csökkentő tételek2.1.1. Veszteségelhatárolás
2.1.2. A céltartalék rendszere
2.1.3. Az értékcsökkenési leírás
2.1.4. A vállalkozási övezeti beruházás leírási kedvezménye (átmeneti szabály)
2.1.5. Tárgyi eszközök és immateriális javak értékesítése, selejtezése, megsemmisülése, hiánya
2.1.6. Értékvesztés
2.1.7. Az osztalék
2.1.7.1. Az ellenőrzött külföldi társaság
2.1.7.2. Az osztalék
2.1.8. A részesedés kivonása
2.1.9. A kapott támogatás, juttatás adóalap-csökkentése
2.1.10. Fejlesztési tartalék
2.1.11. Szakképzés
2.1.12. A munkanélküli foglalkoztatás ösztönzése
2.1.13. A tőkepiaci árfolyamnyereség, a kamat, a jogdíj "kedvezménye"
2.1.14. Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelme, az ehhez fűződő "kedvezmény"
2.1.15. A képzőművészeti alkotás vásárlása
2.1.16. Műemlék helyreállítás, felújítás ösztönzése
2.1.17. A visszavásárolt saját üzletrész, részvény bevonása
2.1.18. A könyvelés pénznemének változása
2.1.19. A hitelezési veszteség, behajthatatlan követelés
2.1.20. A társasháztól kapott bevétel
2.1.21. Elengedett bírság, késedelmi pótlék, adózási, társadalombiztosítási jogkövetkezmény
2.1.22. A befektetés árfolyamnyeresége
2.1.23. A kutatás és kísérleti fejlesztés ösztönzése
2.1.24. A szabadalom és mintaoltalom megszerzés kedvezménye
2.1.25. Adományok kezelése az adózásban
2.1.26. Ellenőrzési, önellenőrzési megállapítások: bevétel és aktivált teljesítmény elszámolása
2.1.27. A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása
2.1.28. A kis- és középvállalkozások adóalap-kedvezménye
2.1.29. A helyi iparűzési adó adóalap-kedvezménye
2.1.30. A létszámnövelő mikrovállalkozás adóalap-kedvezménye
2.1.31. Lakásbérbeadás kedvezménye
2.1.32. Devizaárfolyam-változás kezelése
2.1.33. A kockázati tőke "árfolyamnyereség kedvezményes" megítélése (megszűnt szabály)
2.1.34. Bejelentett részesedés
2.1.35. Tulajdonosi részesedésre visszaírt értékvesztés
2.2. Az adózás előtti eredményt növelő tételek
2.2.1. A céltartalék
2.2.2. Követelések értékvesztése
2.2.3. Hitelezési veszteség, behajthatatlan követelés
2.2.4. Az értékcsökkenési leírás, valamint a tárgyi eszközök, immateriális javak elidegenítése
2.2.5. Nem a vállalkozás érdekében felmerült költség, ráfordítás
2.2.5.1. Tételes adóalap-növelő szabályok
2.2.5.2. Tételesen elismert költségek, ráfordítások
2.2.6. Adóhiány, bírság, adózási, társadalombiztosítási jogkövetkezmények
2.2.7. A kapcsolt vállalkozások közötti "kamatok vesztesége"
2.2.8. Az átalakulási vagyonfelértékelés, kedvezményezett eszközátruházás
2.2.8.1. Átalakulási vagyonfelértékelés
2.2.8.2. Kedvezményezett eszközátruházás
2.2.8.3. 2010. évi módosított szabályok a kedvezményezett átalakulásnál és eszközátruházásnál
2.2.9. Az "alultőkésítés" rejtett osztaléka
2.2.10. A térítés nélküli juttatások, támogatások
2.2.10.1. Munkavállalói Résztulajdonosi Program
2.2.10.2. A televízió-, rádióműsor szponzorálása
2.2.10.3. Jogszabályon alapuló juttatások
2.2.10.4. "Utólag adott engedmények"
2.2.10.5. Filmgyártás támogatása
2.2.10.6. Előadó-művészeti szervezet támogatása
2.2.11. Ellenőrzési, önellenőrzési megállapítás, költség- és ráfordítás elszámolása
2.2.12. A "tartós adományozás" nem teljesítésének szankciója
2.2.13. Az ellenőrzött külföldi társasági részesedés vesztesége ("adóparadicsomi befektetések")
2.2.14. A könyvvezetés pénznemének megváltoztatása
2.2.15. Kedvezményezett átalakulás vagy kedvezményezett részvénycsere révén szerzett részesedés állományból történő kivezetése
2.2.16. A mikro- és kisvállalkozás által igénybe vett kedvezmény szankciója
2.2.17. Árfolyamkülönbözet elszámolásával kapcsolatos növekedés
2.2.18. A létszámnövelő mikrovállalkozás kedvezményei nem teljesítés szankciója
2.2.19. Átmeneti kamatkedvezmény
2.2.20. Lízing (átmenet)
2.2.21. Bejelentett részesedés vesztesége
3. KÜLÖNÖS ADÓALAP MEGÁLLAPÍTÁSI SZABÁLYOK
3.1. Megszűnés3.1.1. Jogutód nélkül
3.1.2. Átalakulással
3.2. Könyvvezetési mód változtatása
3.2.1. Áttérés egyszeres könyvvezetésről kettősre
3.2.2. Áttérés a kettős könyvvitelről egyszeresre
3.3. Kedvezményezett eszközátruházás
3.4. Egyéni cég
3.4.1. Átalakulása
3.4.2. Egyéni cég alapítása
3.4.2.1. Vállalkozói személyi jövedelemadó alany kötelezettsége
3.4.2.2. Eva-alany egyéni vállalkozó kötelezettsége
3.4.3. Egyéni cég vagyoni betétjének megszerzése
3.4.3.1. Vállalkozói személyi jövedelemadó alany kötelezettsége
3.4.3.2. Eva-alany egyéni vállalkozó kötelezettsége
3.4.4. Egyéni cég társasági adókötelezettsége
3.5. Felszámolási eljárás megszűnés nélküli befejezése
3.6. Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak
4. AZ ADÓ MÉRTÉKE
5. ADÓKEDVEZMÉNYEK
5.1. Fejlesztési adókedvezmény5.1.1. Eljárási szabályok
5.1.2. Az adókedvezmény alapja, mértéke
5.1.3. Az adókedvezmény igénybevételének feltételei
5.1.4. Az adókedvezmény igénybevétele
5.1.5. Nyilvántartási kötelezettség
5.1.6. Adatszolgáltatás
5.2. Kis- és középvállalkozások adókedvezménye
5.3. Beruházási adókedvezmény
5.4. Adókedvezmény filmgyártás és előadó-művészeti szervezet támogatása esetén
5.4.1. Filmgyártás támogatása
5.4.2. Előadó-művészeti szervezet támogatása
5.4.3. A filmgyártási- és az előadó-művészeti szervezetek támogatásának érvényesítése
5.5. Egyéb adókedvezmények
5.5.1. Adókedvezmény a szövetkezetek számára
5.5.2. Adókedvezmény az elektronikus adóbevallás támogatására
5.6. Adókedvezmény K+F tevékenység bérköltsége és a szoftverfejlesztők bérköltsége alapján
5.7. Átmeneti adókedvezmények
5.7.1. A külföldi részvételű társaságok kedvezményei
5.7.2. Meghatározott beruházási hitelek kamatkedvezményei
5.7.3. Kárpótlási utalványhoz kapcsolódó adókedvezmény
5.7.4. Egyedi adókedvezmények
5.8. Térségi adókedvezmények
5.9. Az adókedvezmények igénybevételének módja
6. A TÁMOGATÁSOK UNIÓS ELŐÍRÁSOKNAK TÖRTÉNŐ MEGFELELTETÉSE
6.1. Csekély összegű támogatás6.2. Az uniós állami támogatási előírások kis- és középvállalkozásoknál történő alkalmazása
6.2.1. A mezőgazdasági termékek elsődleges előállításával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatás alkalmazásáról szóló 1857/2006/EK rendelet
6.2.2. A 800/2008. (augusztus 6.) / EK általános csoportmentességi rendelet
6.2.3. A kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatás alkalmazásáról szóló 70/2001/EK rendelet
7. KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁS MEGHATÁROZÁSA
8. KETTŐS ADÓZÁS ELKERÜLÉSE
9. FIZETENDŐ ADÓ MEGHATÁROZÁSA
10. ADÓKÖTELEZETTSÉG, ADÓMENTESSÉGEK "NONPROFIT" SZERVEZETEKNÉL
10.1. Az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház és a lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár és a közhasznú, kiemelkedően közhasznú besorolással rendelkező felsőoktatási intézmény, európai területi együttműködési csoportosulás adókötelezettsége10.1.1. Adóalanyiság, vállalkozási tevékenység
10.1.2. Az adóalap megállapítása
10.1.3. Adómentesség
10.1.4. Adóelőleg, az adó megfizetése
10.1.5. Adókedvezmény
10.2. A célszervezet adókötelezettsége
10.2.1. Átmeneti előírás
10.3. A közhasznú társaság, a vízitársulat, a közhasznú, kiemelkedően közhasznú nonprofit gazdasági társaság és a szociális szövetkezet adókötelezettsége
10.3.1. Az adóalap megállapítása
10.3.2. Adómentesség
10.3.3. Adókedvezmény érvényesítése
10.3.4. Az adóelőleg, adómegállapítás
10.3.5. Átmeneti előírások a 2009. adóévre
10.4. Az MRP szervezet adókötelezettsége
10.4.1. Az adóalap megállapítása
10.4.2. Adóelőleg, adómegállapítás
10.4.3. Adókedvezmény érvényesítése
10.5. A kockázati tőketársaság és a kockázati tőkealap adókötelezettsége
11. A KÜLFÖLDI ILLETŐSÉGŰEK ADÓKÖTELEZETTSÉGE
11.1. Külföldi vállalkozó11.1.1. Az adóalap megállapítása
11.2. A külföldi szervezet
11.2.1. Az adó alapja, mértéke
11.2.2. Az adó megállapítása, megfizetése
11.3. Ingatlannal rendelkező társaság tagja
11.3.1. Az adó alapja, mértéke
11.3.2. Az adó megállapításának feltételei, az adó megfizetése
11.3.3. Az adó megfizetése
12. ELJÁRÁSI SZABÁLYOK, AZ ADÓELŐLEG
12.1. Általános eljárási rend12.2. Jövedelem- (nyereség-) minimummal kapcsolatos eljárási szabályok
12.3. A társasági adóelőleg
13. AZ OSZTALÉKADÓ
13.1. Adómentesség13.2. Az osztalékadó megfizetése
13.3. Az osztalékelőlegre vonatkozó szabályok
A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ
1. A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ TÖRVÉNY ALAPELVEI
2. A SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ HATÁLYA
2.1. Az időbeli hatály2.2. Személyi és tárgyi hatály
2.3. Területi hatály
2.3.1. Az illetőség meghatározása
2.3.1.1. Az illetőség meghatározása a Szja. törvény szerint
2.3.1.2. Az illetőség meghatározása a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények szerint
2.3.2. A jövedelemszerzés helye
2.4. A kettős adóztatás elkerülése
3. AZ ADÓKÖTELEZETTSÉGRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK
3.1. Az adókötelezettség keletkezése3.2. Az adókötelezettség bejelentése
3.3. Nyilvántartási kötelezettség
3.4. Az adó megállapítása
3.4.1. Önadózás
3.4.1.1. Egyszerűsített bevallás adóhatósági közreműködéssel
3.4.1.2. Bevallás adóhatósági közreműködés nélkül
3.4.2. Munkáltatói adómegállapítás
3.4.3. Az adófizetés
3.4.4. A kifizetői adómegállapítás
4. A JÖVEDELEM MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
4.1. A bevétel4.1.1. A bevétel fogalma
4.1.2. Közös tulajdonból származó bevétel
4.1.3. A nem pénzben kapott bevétel
4.1.4. A szokásos piaci érték
4.1.5. Külföldi pénznemben kapott bevétel átszámítása
4.2. A költség
4.2.1. A költség fogalma
4.2.2. Költségnek nem számító kiadások
4.3. Jogszabály vagy nemzetközi szerződés rendelkezése alapján folyósított támogatások elszámolása
4.4. Bevételnek nem számító tételek
4.4.1. Adómentes bevételek
4.4.2. Az adómentes kifizetések korlátozása
4.4.3. Jövedelemnek nem számító bevételek
5. AZ ÖSSZEVONT ADÓALAPBA TARTOZÓ JÖVEDELMEK
5.1. Az önálló tevékenységből származó jövedelem5.1.1. Az önálló tevékenységből származó jövedelem megállapításának általános szabályai
5.1.2. Az önálló tevékenység bevétele
5.1.3. Az önálló tevékenység költsége
5.1.4. Az értékcsökkenés elszámolása
5.1.5. A járműhasználat költségei
5.1.5.1. Az útnyilvántartás
5.1.5.2. A járművek értékcsökkenési leírása
5.1.5.3. Az üzemanyagköltség
5.1.5.4. Az üzemeltetési költségek elszámolása
5.1.6. Költségnek nem minősülő kiadások
5.1.7. A mezőgazdasági őstermelőre vonatkozó különös szabályok
5.1.7.1. A mezőgazdasági őstermelő fogalma
5.1.7.2. A közös őstermelés
5.1.7.3. Bevételt csökkentő kedvezmények
5.1.7.4. A mezőgazdasági őstermelés költségei
5.1.7.5. A veszteségelhatárolás
5.1.7.6. A mezőgazdasági kistermelő fogalma
5.1.7.7. A kistermelői költséghányad
5.1.7.8. A mezőgazdasági kistermelő "adómentessége"
5.2. A nem önálló tevékenységből származó jövedelem
5.2.1. A nem önálló tevékenység fogalma
5.2.2. A nem önálló tevékenységből származó bevétel
5.2.3. Jövedelemnek nem számító bevételek
5.2.4. A jövedelem megállapítása
5.2.5. A távmunkában foglalkoztatottakra vonatkozó különös szabályok
5.2.6. A társas vállalkozásban személyesen közreműködő tag összevont adóalapba tartozó jövedelme
5.2.6.1. A személyes közreműködői díj-kiegészítés meghatározása
5.2.6.2. Piaci viszonyoknak megfelelő díj
5.2.6.3. Nyilvántartási kötelezettség
5.3. Egyéb jövedelem
5.3.1. Az egyéb jövedelem fogalma
5.3.2. Az adóterhet nem viselő járandóságok
5.3.3. Önkéntes pénztárból, magánnyugdíjpénztárból származó jövedelmek
5.3.4. Ellenőrzött külföldi társaságból származó jövedelmek
5.3.5. Jogosultságok alapján megszerzett jövedelmek
5.3.6. Más egyéb jövedelmek
5.4. A külföldi kiküldetésre vonatkozó különös szabályok
5.5. A költségtérítés
5.5.1. Általános szabályok
5.5.2. Az igazolás nélkül elszámolható költségek
5.5.3. A hivatali, üzleti utazások költségeinek megtérítése
5.5.4. Az oktatás, képzés költségeinek megtérítése
5.5.5. A munkába járás költségtérítése
6. AZ ÖSSZEVONT ADÓALAP ADÓJÁNAK MEGHATÁROZÁSA
6.1. Az összevont adóalap megállapítása6.2. Az adó mértéke
6.2.1. A külföldön megfizetett adó beszámítása
6.2.2. Az adójóváírás
6.2.3. Az adóterhet nem viselő járandóságok adójának levonása
6.2.4. A magán-nyugdíjpénztári szolgáltatás kedvezménye
6.3. Az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmények
6.3.1. A mezőgazdasági őstermelő kedvezménye
6.3.2. Személyi kedvezmény
6.3.3. Családi kedvezmény
6.3.4. A lakáscélú hiteltörlesztés áthúzódó kedvezménye
6.3.5. Az adókedvezmények sorrendje
6.4. Rendelkezés az adóról
6.4.1. Rendelkezés az adóról az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések alapján
6.4.2. Rendelkezés az adóról a nyugdíj-előtakarékossági számlára történő befizetések alapján
6.4.3. Az önkéntes kölcsönös pénztári és nyugdíj-előtakarékossági nyilatkozatra vonatkozó közös szabályok
6.4.4. Rendelkezés az adó 1+1 százalékáról
7. AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÓK ADÓZÁSA
7.1. A vállalkozói jövedelem szerinti adózás7.1.1. A vállalkozói adóalap
7.1.2. A vállalkozói bevétel
7.1.3. Bevétel-növelő tételek
7.1.4. Bevétel-csökkentő tételek
7.1.4.1. A szakmunkásképzéshez és a megváltozott munkaképességű foglalkoztatásához kapcsolódó kedvezmény
7.1.4.2. Foglalkoztatás-ösztönző kedvezmények
7.1.4.3. A kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó kedvezmények
7.1.4.4. A fejlesztési tartalék
7.1.4.5. A kisvállalkozói kedvezmény
7.1.4.6. A de minimis támogatás
7.1.5. A vállalkozói költség
7.1.5.1. A vállalkozói kivét és kivétkiegészítés
7.1.5.2. Jellemzően előforduló költségek
7.1.5.3. Az értékcsökkenési leírás szabályai
7.1.5.4. A személygépkocsi használatával kapcsolatos költségek elszámolása
7.1.6. Költségként figyelembe nem vehető kiadások
7.1.7. A veszteségelhatárolás
7.1.8. A külföldi telephely
7.1.9. Egyéni vállalkozó jövedelem-minimum szerinti adózása
7.1.10. A vállalkozói személyi jövedelemadó
7.1.11. A vállalkozói adókedvezmény
7.1.12. A kisvállalkozói kedvezmény visszafizetése
7.1.13. Az adózás utáni jövedelem
7.1.14. Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet csökkentő tételek
7.1.15. Az adózás utáni vállalkozói jövedelmet növelő tételek
7.1.16. A vállalkozói osztalékalap adója
7.1.17. Az egyéni vállalkozói adóelőleg fizetése
7.2. Az átalányadó
7.2.1. Az átalányadózás feltételei
7.2.2. Az adó alapja
7.2.3. Bejelentkezés, nyilvántartások
7.3. Az átalányadózásra és a vállalkozói jövedelemadózásra történő áttérés
7.4. A kistermelői átalányadózás
7.5. Az átalányadó-előleg
7.6. Számla-megőrzési kötelezettség
8. AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÓI TEVÉKENYSÉG SZÜNETELTETÉSE, MEGSZŰNÉSE
8.1. A tevékenység szüneteltetése8.2. A tevékenység megszüntetése
9. A VAGYONÁTRUHÁZÁSBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM
9.1. Az ingó vagyontárgy értékesítéséből származó jövedelem9.2. Az ingatlan és a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem és annak adója
9.2.1. A jövedelem meghatározása
9.2.2. A szerzési időpont
9.2.3. A lakásszerzési kedvezmény átmeneti szabálya
9.2.4. Ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem felhasználása
9.2.5. Az ingatlanértékesítés jövedelmének lakhatás céljára történő felhasználáshoz kapcsolódó méltányossági rendelkezés
9.2.6. Lakáslízing-ügyletből származó jövedelem
9.2.7. Termőföld elidegenítése
9.3. A tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződésből származó jövedelem
10. A TŐKEJÖVEDELMEK
10.1. A kamatjövedelem10.1.1. A kamatjövedelem fogalma
10.1.2. Az adókötelezettség keletkezése
10.1.3. Az adó mértéke, megfizetése
10.1.4. A külföldön megfizetett adó beszámítása
10.2. Az osztalék
10.2.1. Az osztalék fogalma
10.2.2. Az osztalék adója
10.2.3. Az osztalékelőleg adózása
10.2.4. Az osztalék, osztalékelőleg utáni adó megállapítása, bevallása
10.3. Az értékpapír-kölcsönzésből és a csereügyletből származó jövedelem
10.3.1. Értékpapírkölcsönzés
10.3.2. Csereügylet
10.4. Az árfolyamnyereség
10.4.1. Az árfolyamnyereség fogalma
10.4.2. Az értékpapír szerzési értéke
10.4.3. Az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek
10.4.4. Az árfolyamnyereség adója
10.4.5. Az árfolyamnyereség után külföldön megfizetett adó beszámítása
10.5. Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem
10.5.1. Ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem és annak adója
10.5.2. Az adókiegyenlítés
10.6. A tartós befektetésből származó jövedelem
10.7. A vállalkozásból kivont jövedelem
10.7.1. A vállalkozásból kivont jövedelmek fajtái
10.7.2. A vállalkozásból kivont jövedelem adója
11. TERMÉSZETBENI JUTTATÁSOK ÉS MÁS ENGEDMÉNYEK
11.1. A természetbeni juttatások11.1.1. A természetbeni juttatások fajtái
11.1.2. A természetbeni juttatás adója
11.2. Kedvezményesen adózó természetbeni és egyéb béren kívüli juttatások
11.2.1. Üdülési csekk, üdülési szolgáltatás
11.2.2. Meleg étkeztetés
11.2.3. Iskolarendszerű képzés
11.2.4. Helyi utazási bérlet
11.2.5. Iskolakezdési támogatás
11.2.6. Nyugdíj- és egészségpénztári munkáltatói hozzájárulás
11.2.7. Szövetkezet közösségi alapjából természetben adott juttatás
11.2.8. A juttatás időpontja és az adókötelezettségre irányadó szabályok összefüggései
11.3. Kamatkedvezményből származó jövedelem
12. VEGYES JÖVEDELMEK
12.1. Kisösszegű kifizetések, egyösszegű járadékmegváltások12.2. Az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem
12.3. A társasház adózása
12.4. A nyereményből származó jövedelem
13. AZ ÉRTÉKPAPÍR, AZ ÉRTÉKPAPÍRRA VONATKOZÓ JOG RÉVÉN MEGSZERZETT VAGYONI ÉRTÉK
13.1. Az értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték13.2. A kedvezményezett részesedéscsere
13.3. Az értékpapírra vonatkozó jog révén megszerzett vagyoni érték
13.4. Az elismert munkavállalói értékpapír-juttatási program
14. AZ ADÓELŐLEG MEGÁLLAPÍTÁSA
AZ EGYSZERŰSÍTETT VÁLLALKOZÓI ADÓ (EVA)
1. AZ EGYSZERŰSÍTETT VÁLLALKOZÓI ADÓRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY HATÁLYA
1.1. Tárgyi hatály1.2. Személyi hatály
1.2.1. Az eva választására jogosultak köre
1.2.2. Az eva választásának feltételei
1.2.3. Az adóalanyiság megszűnése
2. EGYES ADÓKÖTELEZETTSÉGEK
2.1. A bejelentés szabályai2.2. Nyilvántartási kötelezettség
2.2.1. Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény szerinti nyilvántartások
2.2.2. A számvitelről szóló törvény szerinti nyilvántartás
3. AZ EGYSZERŰSÍTETT VÁLLALKOZÓI ADÓALAP
3.1. A bevétel meghatározása3.2. A bevétel megszerzésének időpontja
3.3. A bevételt módosító tételek
3.3.1. Kapcsolt vállalkozástól származó bevétellel összefüggő módosító tétel
3.3.2. A nyilvántartás vezetésének módjától függő módosító tételek
3.3.3. Az evába való be- és abból való kilépéshez kapcsolódó különös szabályok
3.3.3.1. Számviteli törvény hatálya alá nem tartozó adóalanyok módosító tételei
3.3.3.2. Számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalanyok módosító tételei
3.3.4. Káreseménnyel összefüggő adóalap-korrekció
4. AZ ADÓ MÉRTÉKE
5. AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA ÉS MEGFIZETÉSE
5.1. Adóelőleg-fizetés5.2. Az adó megállapítása
5.3. Az adó bevallása
6. AZ EVA-ADÓALANY SZÁMLA-, NYUGTAADÁSI KÖTELEZETTSÉGE
7. EGYES ADÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK
7.1. Az általános forgalmi adó7.2. A személyi jövedelemadóra vonatkozó rendelkezések
7.3. A társasági adóra vonatkozó rendelkezések
7.4. A szakképzési hozzájárulás-fizetési kötelezettség
7.5. Helyi iparűzési adó
7.5.1. Az iparűzésiadó-alap egyszerűsített meghatározása
7.5.2. Az iparűzésiadó-alap hagyományos meghatározása
7.6. Az eva választása előtt igénybe vett kedvezmények elvesztésének jogkövetkezményei
7.7. Cégautó adó
AZ EGYSZERŰSÍTETT KÖZTEHERVISELÉSI HOZZÁJÁRULÁS (EKHO)
1. A TÖRVÉNY HATÁLYA
2. AZ EKHO VÁLASZTÁSÁNAK FELTÉTELEI
3. AZ EKHO ALAPJA, MÉRTÉKE, AZ EKHóVAL MEGFIZETETT KÖZTERHEK
4. AZ EKHO VÁLASZTÁSA, JOGOSULATLAN VÁLASZTÁSÁNAK KÖVETKEZMÉNYEI
5. AZ EKHÓVAL ÖSSZEFÜGGŐ KIFIZETŐI FELADATOK
6. AZ EKHÓT FIZETŐ MAGÁNSZEMÉLYRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK
Megrendelés
Termékünket a linkre kattintva közvetlenül weboldalunkról megrendelheti: http://www.hvgorac.hu/